9 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6c42a086790a35ad3ad7a90eeac9fe84.pdf 9994504fced2785f168bc03f1a8a407a PDF Text Text TARTALOM Baranyi 75 Onagy Zoltán “kávéházi szegleten...” Lázár Bence András Kapiller Ferenc Pucher Bálint Sós Dóra Bíró József Hajnali szövegromok a melegfrontból (Egy meteopata feljegyzései Baranyit újraolvasva) 3 Múltidő / Egy életre / Karaván / M. Á. kisasszony 11 s. w. h. professzor pillanatig tartó megvilágosodása amiből percek múltán csak egy körülírhatatlan benyomás marad / pálcásfiú dala (kétes pihenő szegény jó francois gyötrelmes vándorútján) 16 szafari / szóval 18 Holdsávos 20 KISFONTOSABR T L SV L S GR L 21 100/másod/percesek Szávai Attila A jegyárus 24 Próza és vidéke Tandori Dezső Dukay Nagy Ádám Papp Dénes Vass Norbert Szabó Imola Julianna Triptichonalkalom (1) Fordított kapuzárás Ismersz A gömb / A vízköpő és a tűzfújó A Gyuláék Variációk egy sémára / Ismerem 26 30 33 36 38 Kutatóterület Horváth Kornélia Bodrogi Ferenc Máté Találkozási pontok Nagy Csilla Kép-tér Tóth Kinga Ami marad Csűrös Miklós Vincze Dániel Kabdebó Lóránt A belső beszédtől az elbeszélő szövegig (Ottlik Géza: Iskola a határon) Az esztétikai csúcsélmény lehetséges helye az integrál szemléletben (A gentleman eszmény példája) 42 52 Tarjántól Bábelig (Beszélgetés Al Ghaoui Hesnával) 73 “Ha megelevenednék színpalettaként...” (Beszélgetés Szvák Annával) 79 A vers “személyes hite” (Imre Flóra: A hegyről lefelé) Kánon/ellenpont (Csapody Tamás: Bori munkaszolgálatosok) Külső magyarok (Margittai Gábor trilógiája a szórvány magyarokról) 81 85 88 �A lapszám borítója Szvák Anna Cím nélkül című festményének felhasználásával készült, a borító belső oldalán a Színész látható. A belső illusztrációk Szvák Anna munkáinak felhasználásával készültek. A képek megtekinthetők a képzőművész internetes oldalán (www.szvaka.blogspot. hu). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) ƻ Ķ�ğżʊǣs¯ Pál József �(Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Támogatónk: Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Lapterv: Gyenes Gábor, Václav Kinga Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Fenntartó: Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 Internet: www.bbmk.hu E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2012-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �Baranyi 75 Hajnali szövegromok a melegfrontból Egy meteopata feljegyzései Baranyit újraolvasva ONAGY ZOLTÁN 2012-04-28-04-06. – Az idén ma először nem kell zoknit húzni reggel. Tegnap még pulóver, zokni, papucs, író-mackónadrág, itthonka, ez a neve. Iszom a kávét, szívom a hajnali tartozék szívandót, köhögöm az első sorozatot. Nézem az asztal sarkán a lámpa alatt várakozó, szerencsésen föllelt, tíz költözést túlélt Palócföldeket. Csodával határos már az, hogy találok régi folyóiratot (újakat nemigen találhatnék, nem veszem már, nem látom, az újságosom nem tart irodalmi havilapokat), de főként az csoda, hogy a pincében, a bedobozolt, leragasztott, lakást kinőtt könyvek tetejéről, mintegy felkészülőben a magasföldszintre, éppen a Palócföldek dobozát találom. Csak hat darab. Ennyi maradt azokból az évekből. A nyolcvanasokból. Pál Jóska idejéből, megközölve Baranyi Ferenc idejével. Nem vagyok egyikben sem. Így még érthetetlenebb az egész. Az évek során a könyvek kiszorították a régi folyóiratokat. Előbb a pincébe, aztán a fiúk rendszeres iskolai papírgyűjtése sodorta őket tovább a szentendrei papírmalomba. 2012-04-28-04-44. – Gyorsan világosodik. Néhány nap, és utolérjük az óra-visszaállítással elvont hatvan perc reggeli fényeit. Csend van. Átdörög a Garam hídján az első pesti vonat. Hajnalban minden apróság átcsúszik a csenden. A városvégi bezárt tüzép mögött felsír a páva, néha látom az erkélyről, ahogy jár körbe, farktollai kitárva, keresi a párját, de nincs. Csak szólítgatja. Távolabbról malac visít, kéri a reggelit. Néha, jó széljárás idején, érzem, ahogy a felhígult, de jól megkülönböztethető disznószag elfoglalja a lakótelepet. Nem irritáló, de nem illeszkedik sehogyan. Fél hat környékén átveszi a városi zaj a hatalmat. Még így is, hogy munkaszünet. Baranyit olvasok. Vagy tíz éve, lehet, tizenöt, amikor még volt miből, megpróbáltam a maga korában kimaradt fényes szelek költőit, köteteit pótolni, hogy lássam egészben. Néhány kimaradt Baranyi, Váci Mihály, 3 �Baranyi 75 Ladányi érkezett, Juhász Ferencek, Nagy Lászlók eleve voltak. Nem látom egészben. Persze, azóta se látom. Az események a történés pillanatában értelmezendők. Minden későbbi magyarázat kombináció. Azt mondja a Napirend előtti felszólalásnak keresztelt előszóban: „A kiadó arra kért, hogy készítsek egy összeállítást pályafutásom első három évtizedének legsikeresebb verseiből. Ezek nem mindig azonosak a legjobbakkal, még ha gyakoriak is az „átfedések”. Mindegy. Minden versemet vállalom, még a sikereseket is...” Hehe. Aztán pedig: „A rendszerváltás egyébként alkalmat adott arra, hogy mérhetetlen erkölcsi fölényt érezhessek számos pályatársammal szemben. S ebben több a szánalom, mint a megvetés.” Ha valaki rákérdezne, nyilván nyitná a kaput, nevesítené a szánalom és a megvetés alanyait. De erre ma aligha van igény, esély. Nem ügy, ki kit vet meg, ki kit szán az irodalomban. És egyébként is, hol itt az irodalom? Nem ezt akartam mondani, hanem a Húgomat, aki „fut malacetetéstől, odahagyja a konyhát, / hol füstök szürke színű nagykendőjükbe vonnák, / fut elmordult szavaktól, nyomába sose érjen, / »hozz be szenet«, »etess meg«, »vízért szaladj«, »tejért menj«!” Hány sávon szólal meg ez a néhány sor, milyen emlékek moccannak, közben mennyit fognak fel belőle a fiaim, akik perceket se éltek a paraszti munka rabszolgalétében? Gyerekrabszolgalétében. Egyáltalán mennyit ért meg Baranyiból az egészen más körülmények, kondíciók közt felnőtt két-három nemzedék, akik azóta kerülgeti az irodalmat? 2012-04-28-06-06. – Olvasom. Fantasztik. Mintha minden versét ismerném. A vadbalosokat is. Különös ez a változó fénytörés: „de a jövőt nekünk is csak szivárvány / jelzi ma még, hisz odébb a derű”, amikor a jövőt, a gyerekeink jövőjét szivárvány se jelzi, csak kétfenekű hadszíntéri jelentések. Ma is. Tegnap is. Holnapra is jut. Minden napra egy tojás. 2012-04-28-11-43. – Eddig tart a sor a körzeti orvosnál, a rendelőben. Havonta kell íratni a receptet, pontosan nem értem, miért. Állítólag a minisztérium attól tart, egyik napról a másikra meggyógyulok, és akkor ők a Dunába öntik a keservesen beszedett adót. Jó, hogy így gondolják, öröm, ha bíznak a jószerencsében, mert arra feltétlen szükség mutatkozik manapság. Öröm, ha figyelnek a betegeskedő népre. Szomorú, hogy a gyógyulásnak, ráadásul a hirtelen, villámcsapásszerű gyógyulásnak semmi jele. A váró tele beteggel, újra később indultam a kelleténél. Öregek, romosak, fáradtak, elégedetlenek, szegények. Igaz, nem jut a tudatba, hogy négynapos munkaszünet következik, pedig erre kalkulálni kell. Amikor négynapos, amikor hétfő, beleszámolandó. Kiülök a fa alá a lépcsőre, fel ne ragadjon rám a kétségbeesetten, forradalmian morgó benti atmoszféra. Van idő. Ha van idő, eszembe jut, manapság figyelnek-e annyira a népre, hogy különböző területekről meghatározott rendszerességgel heti, havi hangulatjelentést íratnak a szervek a területhez tartozó civilekkel. Vélhetően 4 �Baranyi 75 figyelnek annyira. Hangulatjelentés nélkül nem élet az élet. Némi juttatásért örömmel írnék őszinte hangulatjelentést ma, mondjuk: „Ratkó-gyerekek az orvosi váróteremben” címmel. Mert ezek itt mind, férfiak, nők, egy szálig a Ratkó-éra kinyúlt, lerongyolt alanyai. A beton már most langyos a tegnapra bevadult áprilisvégi napsütéstől. Kemény időszak következik, ha igaz a melegfront. Kihalászom a szatyorból a Hegyi beszédet, a kis spirálfüzetet. Jó, hogy magammal hoztam. Olvasgatok, jegyzetelgetek, átlapozom Baranyi köz-verseit, a közügyben harcolókat, azokat kutatom, ahol a cím, az első strófa arra utal, a falut, a gyerekkort búcsúztatja. Lógatom a lábam, várok a soromra, amikor mellém ül egy váróbeli ismerős, korosztályos, eü-nyugdíjas bányász a közelben bezárt bányából, aki nálam is később érkezett. Úgy korosztályos, hogy nem magázódunk eleve. Mit olvasol? Baranyit. Baranyi Ferencet. Felrakja a szemüvegét, rám néz, tényleg Baranyit, jegyzi meg, végigmegy a tartalomjegyzéken, lerakja mellém a könyvet, és azt mondja: – Nincs benne, úgy látom. – Mi nincs benne? – nézek rá. – Nincs benne a vers, amivel az asszonyt ledöntöttem a lábáról – mosolyog savanyúan. – Azóta is le van döntve. Rövid kis vers, de hosszabbat nem tart meg a fejem. És elmondja: „Ölelésünkben összeér / talán a szív, talán a vér. // Az éjszakában összeköt: / talán a fény, talán a köd. // Mi hát – mi egybetart – a lánc? / Talán szeretsz. Talán csak kívánsz. // Mindegy. Most hozzám tartozol. / S enyém leszel valamikor. / Egyszer majd minden összeköt: / a szív, a fény – a vér, a köd.”” Nem hiszek a fülemnek. Soha nem, amikor abszurd dolgot közöl. Bányász miért olvas, miért tanul verset? Hol szembesül hasonló jelenséggel az ember? A dél-afrikai aranybányász tanul verset? Mit szólna ehhez a költő, ha fent ülne a hárslombok közt és hallaná? Költőtől bármi kitelik. De hogy ne legyen az elképedés ekkora, rémlik, a napokban eldőlt (vagy eldőlni készül), hogy a szakiskolákban megszűnik az irodalomoktatás. Ekkora merénylet többé nem történhet a munka szentsége ellen, hogy a bányamunkás fejében versek kalandozzanak, rongálva a termelékenységet. 2012-04-29-04-00. – Erkélyajtó, konyhaablak, munkaszobám ablaka nyitva, lassan átmelegszik a lakótelep, marad éjszakára is. A meleg. Télen volna jó. De télen nincs. Hajnal. Nyugtalanít a tegnapi bányász versismerete, erre ébredek, és arra, nem találom a neten, mikor írta Baranyi, de olvasható vagy száz blogon. Legalább ötvenet végignyitok, hátha, de nincs dátum. 2012-04-29-08-16. – Végül rábukkanok egy 50 év 50 vers című 2004ben megjelent Hungarovox-kötetre (Epiprológus), ahol datálja a szerző: 1959. Testvérek közt is ötvenhárom éves. Baranyi huszonkettő, amikor írja. Klasszis. Klasszikus. Örök érvényű. Egyszerűen zeng, mint a népdal, 5 �Baranyi 75 őszintesége mögött dupla csavar, amit a népdal metaforákkal old meg. Bizonyos szerkezeti alapok nem változnak a fiatalemberek életében, a szerző hiába baktat kifelé a lángolásból, szenvedélyből, a szöveg beáll, akár az obeliszk. 2012-04-29-11-06. – Véletlenül megtalálom a Tűz-táncot az alacsony legfölső polc soha le nem kerülő fekvőkönyvei között. Hever beszorulva, elképesztő nyugalommal. Tíz éve biztosan nem láttam. Inkább húsz. Vajon ki szedte le, és ki rakta vissza festéskor, tapétázáskor? Ötvennyolcas megjelenés, Baranyi nincs benne, pedig azt reméltem, úgy emlékeztem. Illetve nem úgy emlékeztem, hanem úgy akartam emlékezni. Korai volna, hatvankettőben kezd publikálni. Gyorsan kiderül, hogy az emlékszámban (vagy hogyan nevezzem) szerepel a neve. Harminc évvel az eredeti fiatal írók antológiája után (Magvető) megjelentette a Zrínyi, 1988-ban. Na, ez nincs meg. Mehetek a könyvtárba, de előbb rá kell kérdeznem, lehet, selejtezték. Sok dolgok történnek a könyvek világában. Az erkélyen, a napon 32 fok. Órák óta tűz a nagyszobába a nap, nem léptem ki, nem engedtem le a redőnyt, húztam be a sötétítő függönyt, nem locsoltam fel az erkélyt. Nem volt annyi agyam. 2012-04-30-04-36. – Éjszakára zárom a munkaszoba ablakát, vihart, nagy szeleket ígér a meteorológia, nem szeretném, ha beverne a gépbe az eső. Megbánom. Három nap alatt harminc fokra melegedett a kisszoba, úgy érzem, hiába tárva-nyitva egész nap az ablak. Megfojt. Nincs tűz az évfordulós Baranyi-Tűz-táncban, olvasom a spirálban. Ha van is, pislákol. Harminc esztendő sok esztendő. A hit kopik. Olyan fajta. A hitek kopnak. Olyan fajták. Főleg akkor, ha a hívő fejét folyamatosan ütik sámfával a hit haszonélvezői. Nem tesz jót a hitnek, a hívőnek a sámfa. Szerelem, az van. A szerelem nem kopik. Az meg olyan. Öngerjesztő fajta. Megnézném, miért aggasztottak a közéleti versek, de nem nézem, már nem tudom. Szervác József jut eszembe, amikor Baranyi (Ladányi, Váci Mihály) közéleti, hitvalló, szocializmust javító-jobbító verseit pörgetem. Hasonló hangok, hasonló alapállás, csakhogy Szervác tizenöt évvel később születik, őt a natúr gyönyör, az 1948-49-es rendszerváltás, a feudalizmus kisembert gyötrő világát a kommunizmus felé kanyarító eufemisztikus elragadtatás nem érinti. Szervácnak a mocskos, recsegő csepeli ágy jut, a mosatlan a konyhában, a hazugsághegyek. Szervác nem finomkodik, nem fogja vissza a tollát, amikor közéletben gondolkodik, amikor apját írja. Mégis párhuzamos vágányon haladnak. Az egyik mozdony (Baranyi) füstje átleng a másik (Szervác) szerelvény fölé, és viszont. De Szervác füstje sokkal feketébb és keserűbb. Szerelmes versei, asszonyversei is százszor reménytelenebbek. 6 �Baranyi 75 2012-04-30-06-05. – Arra gondolok, mi van, ha normális á viszonyok között összehoztam volna a két költőt? Mit szól Szervác, már ha egyáltalán hajlandó megszólalni, és mit szól Baranyi Ferenc a pályatárshoz. Én azt szólom: ég és föld. Baranyi a konszolidált költő, a konszolidált hedonista, Szervác a kíméletlen vagabund, a mindig mindenről lecsúszóban lévő zseni, aki a barátait gyilkolta első körben. Abszurd ötlet. 2012-04-30-08-29. – Hát nem tudom. Most újra nem tudok semmit. Olvasom a Túl az éjszakán címmel hatvankilencben megjelent kötetet. Képtelen vagyok átállni agyilag a költő emelkedettségre. A költő elvonatkoztatásai a valóságtól a politikusokéra emlékeztet, köze nincs a léthez, ennek köszönhető, hogy földhöz ragadt prózaíró volnék. Azt mondja a Dunáról fúj a szél című versben: „Lehetsz világfi könnyed-franciásan, vagy angolmód közömbös is lehetsz itt, / csak tedd a dolgod s itt tegyed. A vállon / marék hazánk világnyi súlya fekszik. / Itt szabja napjaink parányi tettét / hol hittel, hol meg erővel az észben – / a milliókra osztott hősiesség, / még akkor is, ha régen észrevétlen. / A világ ránk tekintve arra számít, / hogy vállalunk gondjából egy hazányit.” Még hogy ránk néz a „világ”, és ha igen, a „világ” érezze, mi megoldjuk a gondjainkat, ő foglalkozzon csak a magáéval. Akár istenes vers is lehetne Balassitól, Balassi is az eget, a „világot” szólította, amikor nem volt más. Miközben nem kérdés, sem Isten, sem a világ nem tekint ránk. 2012-05-01-02-30. – Olyan dörgés, égzengés, dübörgés fél háromkor a semmiből, mintha üres olajos hordókat gurítgatnának Vaskapu hegyéről. Ki az ágyból rémülten, áramtalanítok mindent, elsőként a számítógépet, kihúzom a netmadzagot is. Kifejezetten rosszul érintene, ha belévágna a villám, amikor a napi alapjáratra sincs pénz. A kutya oda szarik, ahol már van, mondja a palóc. A jó orrú kutya a felhőből rögtön idetalálna, nem kétséges. 2012-05-01-03-30. – Mélységesen fekete odakint minden. A térvilágítás kapcsolórendszerét megbolondítják a villámok, néhányszor ki-be kapcsol, végül csak ki, be már nem. Nem esik. A juharlevelek táncolnak vadul, csattogva, mintha esne. Egy óra, és a masszívan fölöttünk gomolygó, villámló felhő elhúz a Börzsöny felé a Duna fölött, víz egy csöpp se belőle, megáll a levegő, rázendítenek a fölriasztott feketerigók. A falakból azonnal árad a tegnapi forróság. Fél négy, és Baranyi. 2012-05-01-04-12. – A negyedik nap kezdete Baranyi Ferenccel, és a korábbi szöszölés, amíg fogalmam nem volt a formáról, csak keringtem a költő körül. Ma lezárom, hogy legyen időm ránézni. Éppen május elsejére, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepére esik. Nyilván véletlen, és nyilván sorsszerű. A munkásosztálynak annyi (régebben is annyi volt), a szakszervezeteknek annyi (régebben is annyi volt), a munkásnak annyi 7 �Baranyi 75 (mindig annyi volt), örüljön, ha munkát kap, mondjuk, az előző érában ez másként történt. Csak a költészet marad. Gondolom. De a hatalom nyergéből a munkásosztálynak is, a költészetnek is annyi. Rabszolgának nem kell kultúra. Letaglóz a meleg. A szerkezet lassú, nem automatikusan követő rendszer, fogalma nincs, mit tegyen, így aztán várakozik, nem állt át a kánikulára, csak pislog. 2012-05-01-05-50. – Hátborzongató ciklus a Túl az éjszakán. Egészben, egyvégtében talán most olvasom először – kétszer. Néha tanácstalanságot, máskor iróniát hallok ki, de a versek születése óta eltelt negyvenhárom év, a szavak értelme változik, a kontextus színváltásai alakulnak. Mit lehet gondolni erre a strófára 2012. május elsején? „Bár én e népet részegen / többször hálátlannak neveztem – / fia vagyok. S ez szégyenem / sosem lehet, csupán a vesztem.” Soha nem gondoltam, véletlenül sem, hogy egy nép fia volnék, még költői áttételben sem. Apámé, anyámé, az igen. De tömeges szülőket, mert magyar a nemzetiségük, semmiképp nem szeretnék. Bár jól hangzik, hogy „a nép fia vagyok”, kétségtelen. Az is jól hangzik, hogy a nép hálátlan. Azt jelenti, a népnek hálásnak kellene lennie. Hálásnak, hogy életben hagyják, hogy nincs mindenki börtönben, táborban. Pedig hát nép sincs nagyon, hála sincs, hálátlanság sincs. Véges, nyomorúságos élet, életek vannak. 2012-05-01-07-08. – Végül újra számolgatnom kell (fejben mindig gondot okoz közben az ezred-, és a századforduló), ha amennyiben harminchétben született, mennyi most. Hetvenöt, talán. A hetvenöt – sok. Még úgy is, hogy a nyolcvanöt, de a kilencvenöt se sok ahhoz képest, hogy mindig annyi kevés éppen, amennyi megadatott az Úrtól. Ahhoz képest sok, hogy nyolcvanötben ismertem meg, és ezerkilencszáznyolcvanöttől mögülem is elfogyott huszonhét év. (Emlékszik valaki a legendás és fontos Huszonhatodik évre?) Az is Palócföld (a palócok földje), mert költészet és Szabó Lőrinc, mert Nógrád, és mert huszonhét év egymagában is sok, ha a telő évek során kikopik a költészet, kikopik Nógrád vármegye talán valamennyi mogorva emóciója, elvesznek nők, férfiak, városok, pillanatok, egy-egy folyóirat és főszerkesztő, elvész egy-egy fontos felismerés érvénye. Baranyi Ferenc, amikor megismerem, a Palócföld főszerkesztője. Minthogy a nyolcvanas évek közepe ez, nem egészen világos, mit keres Salgótarjánban, mit keres egy kis regionális irodalmi folyóirat élén, minthogy Baranyi sztárköltő. És tévésztár. Úgy értendő, ahogy leírom. A királyi TV zenei osztályát vezeti, olyan komolyzenei sorozatokat szerkeszt, vezet, hogy mindenki nézi, emlékezetem szerint soha azelőtt és soha azután annyit nem nőtt e komolyzeneileg sokat szenvedett kis ország zenei műveltsége. Korábban a Magyar Ifjúság rovatvezetője. Egyszóval: nem kispályás. Azóta is töröm az agyam, mit keresett Nógrádban. 8 �Baranyi 75 A nyolcvanas évek közepe minden szempontból fordulópont. Nem ragoznám. A keleti egeken a teljesen debil Csernyenko (és az őt megelőző múmiaszerű pártelsőtitkárok) után megjelenik Gorbacsov a maga ötvennégy évével, és a bolseviki Róma lassan atomjaira hullik. De az ókori Rómával szemben nem kerül évtizedekbe, hogy a perifériákon is hallhatóvá váljon, hasad, ami hasad. Márpedig elképesztő, hihetetlen tempóban. Kicsivel harminc fölött az ember nem úgy lát, nem úgy hall, mint később. De nem is úgy utazik, mint évtizedekkel később. Este gondol egyet, nem merészet, nem is bonyolultat, és reggel buszon ül, megyen a folyóiratba. A szerkesztőségbe. Ha nincs különösebb oka, akkor is. Ebből következően Baranyi Ferenc az időszak leggyakrabban látott-hallott főszerkesztője. És Baranyi különös figura. Semmi balos görcs, morális programvers a fiatalok életviteléről, semmi abból, amit a kóborló, helyét kereső fiatal író más főszerkesztők és szerkesztők gondokkal terhelt orcáján láthatott addig. Nincsenek a mély barázdák, a felhúzott szemöldök, fölötte a harmonikahomlok. Baranyi soha nem gondolta, hogy a novella mélyén megbúvó összetett mondat a szocializmus ellensége volna, és nem írt oldalas értelmezést a haza felvirágoztatásáról, annak módozatairól az Erikával gépelt A/4-es kéziratlap szélére. Laza, derűs, jókedvű főszerkesztő. Érkezett a vonattal. A főszerkesztő, az MTV zenei igazgatója érkezett a Bp.–Hatvan viszonylatról, ahol átszállt a Hatvan–Salgótarján viszonylatra. Elképzelhetetlen manapság. Lebaktattunk elé a furcsa, a völgy közepén dombra telepített vasútállomásra a hegyoldalban fészkelő szerkesztőségből, fogadóbizottság voltunk. A hegyoldal le is, föl is olyan meredek, ma kétszer meggondolnám, hogy megmásszam bárki kedvéért, ráadásul kétszer, háromszor. De minthogy sem azelőtt, sem azóta nem könyököltem vasúti restiben a pultnál fogadóbizottságként, jó visszanézni. Ha egy órát késett a csatlakozás, annyit, amikor kettőt, annyit vártunk Pál Jóskával, a prózaszerkesztővel. Hab az egészen, hogy főszerkesztőként a Megyei Pártbizottságnak, annak is Kulturális Osztályának tartozott elszámolással. Hogy megszüntette a gyakorlatot, hogy irodalomkedvelő járási párttitkárfeleségek zöngeményeit közölje a lapban vers címén, amivel komoly érdeksérelmeket okozott. Nem úgy van az, hogy eddig egy járási párttitkár úgy mutathatta be az asszonyt, hogy költőnő, eztán pedig nem. „Ki ez a’ izé, ért ez a’ izé a versekhö egyáltalán? Megmon’tuk az elvtársnak, hogy a helyi irodalmi erőket foglalkoztassa!” Egy év alatt olvasható, országosan ismert, keresett folyóiratot épített a lapból. Mindig jutott bele fontos olvasandó, ami képes volt túlmutatni a provincián, és persze gerjeszteni a provincia helytartóit. A második esztendőben szőnyegszél és szőnyegszél. Az elvtársak, akik nem hallottak Moszkváig, megmondták, mi a feladat, de az elvtárs szembeszegül. Véletlenül, vagy talán nem véletlenül, akkor is ott vagyok, amikor elköszön. Nincs pátosz, nincs megrendülés, lírai párák. Azt mondja: „Kevés az idő, az erő, hogy a butasággal harcoljak. Egyre kevesebb.” 9 �Baranyi 75 Fontos búcsúmondat. Eszembe jut néha. A jókedve is eszembe jut, ahogy pakol, megy, nem sajnálkozik, hogy mennyi munkát és idegességet fektetett abba, amit hátrahagy, azt se mondja, dolga van még, de mennyi. Jó. Jó, hogy ismerem. Jó, hogy köszönthetem. Pohárka bor is beleférne talán, koccintás, kézfogás, de a dolgok sodródnak és elsodródnak, így aztán csak szóban: Isten éltessen, Baranyi Ferenc, sokáig! 2012-05-01-12-08. – Baranyi Ferenc 1937. január 24-én született Pilisen. 75 éve. 10 �“kávéházi szegleten...” LÁZÁR BENCE ANDRÁS Múltidő A kávét a konyhapulton hagyod. Így melegszik minden test. Ősz van. A kreol nő bent tusol. A vízsugár mögött látod a hátat. Ebben a gerincben már van isten. Megfordul. De várni, hogy a szövet teljesen átmelegedjen már nincs idő. Magához húz. Ebben az ölben már van messiás. A kávét a konyhapulton hagytad. Így melegszik minden, amiben van test. Ősz van. Hazatérni nincs idő. A kávé kihűl. Mondhatod magadban, ez lenne, amit úgy hívnak: múltidő. 1 1 11 �“kávéházi szegleten...” Egy életre Hóvihar lesz, ami él, mindent eltemet. A szobában hús fő majd, öleljük, ami egyszer belénk mart, öleljük és mi így vétkezünk. Szobánkban hús fő majd, valaki integet, integet valaki, és a lányokért fizetünk, húsért húsboltban, a legolcsóbbat egy életre kifizetjük majd. Szívkamra összehúz, üreg dobban, árva testünket papírpénzre cseréljük majd. Hóvihar lesz, ami elrohad, mindent eltemet. A szobában nedves késekért állunk sorba, aki elvesz, hát elvesz belőle, és ami egyszer majd belénk mar, szorítjuk most, most azt szorítjuk, valaki integet, integet valaki, túlsó ablakban, szembe házban, integet valaki. Szobánkban nedves késekért állunk sorba és fizetünk a lányokért , húsért húsboltban, a legolcsóbbat egy életre kifizetjük majd. Szívkamra összehúz, üreg dobban, árva testünket papírpénzért eladjuk majd. Hóvihar lesz akkor este, ami árva, mindent eltemet. A szobában tükör roppan, szorítjuk végtagjainkat, szorítjuk, ami egyszer mind belénk hasadt. Szobánkban hús fő majd, nedves késekért állunk sorba, túlsó ablakban, szembe házban integet valaki, valaki integet, tükreink összeroppannak mind, a lányokat kifizettük, ott mosolyognak m az a összes darabban, húsért húsboltban, egy életre k zettük. Szívkamra összehúz, üreg dobban, árva kifi t testünket papírpénzre cseréltük, eladtuk, hóvihar volt a akkor este, ami árva volt, árva maradt, mindent eltemet. 12 2 �“kávéházi szegleten...” Karaván Egy idegen ország, idegen városában találod magad. Nők néznek utánad. Férfiak feszítik izmaik. Eszedbe jut a kamaszkorod. Eszedbe jut: sok isten és egy nő. A téren nők, férfiak, mögöttük üres lakókocsik. A nőt most vörösnek hívod. Próbálsz emlékezni. Napokra. Hetekre. Hónapokra. A kedvenc évszakra. Az őszre. Eszedbe jutnak az éjszakák. Amikor a vörös nő egy belvárosi kislakás papírfalai közt otthon érzi magát. Eszedbe jut a zsidók istene, a kreol nő, az árva péntek. Eszedbe jut a férfikor. Női nevek. Belvárosi kislakás. Puha ágy. A karaván. Haza vágysz. Aztán egy utolsó tél. Egy félig fehér. Az osztrák főváros széles terein, egy aluljáróban, vagy metrón, egy gyorsétterem asztala előtt valamit még mondani akartál. Talán azokról a lakókocsikról, talán a sok istenről, nem tudom, talán csak arról, hogy majd vörösnek fogod hívni, igen, csak annyit: te leszel a vörös nő, akit keresni fogok majd egy idegen ország idegen városban, egy utcasarkon, egy széles téren, egy aluljáróban, egy metrón, lakókocsikban. Nők néznek utánad. Férfiak feszítik izmaik. Karaván, amit úgy hívsz férfikor. Most minden fa mögött életek nőnek és közös karavánunkat egy idegen ország, idegen városában aprópénzért eladják. 13 �“kávéházi szegleten...” M. Á. kisasszony Pakolj el mindent. Azt mondtad, az a nyár kép, nem kell már. Legyél óvatos. Ne keress. Majd küldök képeslapot. Integetek és mosolygok. Alá fogom írni. Várok még. Jól figyelj. Nehogy valami, mondjuk egy pulóver, rám emlékeztessen. Majd küldök képeslapot. Integetek és mosolygok. Remélem a címed, nem változik. Pakolj el mindent. Mert ameddig a bűntől nem tudsz aludni, nem fogod elhinni az udvart. Hogy ott fák nőnek még most is. Hogy ott már nem cserélik a szerkezeteket. Hogy ott én már nem vagyok. 14 �“kávéházi szegleten...” Azt mondtad, az a nyári kép, nem kell már. Mondom légy óvatos. Ne keress, ha nem muszáj. Én integetek meg mosolygok. Meg küldök képeslapot. Meg aláírom. Meg bízom abban, hogy címed nem változik. És reménykedem, hogy nem növöd ki, mondjuk azt a pulóvert. Én elhiszem az udvart. Elhiszem, hogy az ágy, az ágy. Elhiszem, hogy a meleg paplan, meleg paplan. És tudom, hogy az a nyári kép, amit ki akarsz dobni, az nyári kép. Fotó, amin ketten vagyunk. És azon fák vannak, és mögöttük élő szerkezet. Pakolj el mindent. Én holnap vagyok itt utoljára. Elhiszem az udvart. Elhiszek mindent, integetek és mosolygok. 15 �“kávéházi szegleten...” KAPILLER FERENC s. w. h. professzor pillanatig tartó megvilágosodása amiből percek múltán csak egy körülírhatatlan benyomás marad ha majd kitágul a tér s árva falakra fröccsen a terem szent elmémet a falakba verem s ínyemre csöpög a vér bénán feszíti a lét néma anyag-börtönét védtelen határos de végtelen 16 �“kávéházi szegleten...” pálcásfiú dala (kétes pihenő szegény jó francois gyötrelmes vándorútján) oly erős a kis uracs és bátor ízes fazekat bátran rohamoz nem rettenti szellő s ijeszti zápor mord nevelője meg engem botoz ha nincs tisztelet e nemesi házban makacs a kölyök vagy valami rossz fát tesz a tűzre én tartom a hátam ha kisasszonyunk szemét legelteti líra-nyúzó kócrágó ifjúron jó rangbeli mátka nem kell neki inkább lantossal pendül egy húron ha nincs szemérem e nemesi házban lányszöktetésért atyja ne szúrjon le vétlen szolgát én tartom a hátam e ház örököse ifjú s szertelen nem veti meg a bort nőket kártyát de mikor papi vendég jő hirtelen erkölcs-csősszé s szentfazékká vált át ha nincs jámborság e nemesi házban urunk haragvón ne törjön pálcát rest fia felett én tartom a hátam ajánlás herceg! így nem tétetik kár senkiben ha nincs józan ész e nemesi házban tőlem gyúlhat bár házfedél hiszen azért fizetnek hogy tartsam a hátam 17 �“kávéházi szegleten...” PUCHER BÁLINT szafari & ha már idehoztak a lábnyomai: ugyan hová bújhatott a szaharában (miért is követted, a skalppal a zsákodban követelhess a beduin sejktől) lakod változott szökésével önnön dianegatívjává – akárhogy, napok óta először láttál olyat aki tetőled különbözik mégis eltűnt miután közeledtetek egymáshoz, nyomokat se hagyott; jól megnézve te sem 18 �“kávéházi szegleten...” szóval megszerettem az új környéket (…)* kezdetben nem tűnt holmi jó választásnak: rá kellett jönnöm hogy nincs okom panaszra (a hely tágas az ellátás utánpótolt relatíve biztonságos; bár értek azért atrocitások mondjuk egy végtagomat lenyesték amikor megsértette más magánszféráját de elenyésző volt a veszteség nemrégiben egy ideig úgy látszott darabokra hullok aztán mégse került sor amarra – egész különös formákat vettem fel az utóbbi időben; ha reinkarnálódhatnák akkor is bollyá válnék * olyan írásjel, amely nem egzisztál: gyengébb a kötőjelnél s a pontosvesszőnél ellenben erősebb a vesszőnél 19 �“kávéházi szegleten...” SÓS DÓRA Holdsávos Éjszaka van. Fölteszem a napszemüveget. Most, hogy mindennek vége, Belenézhetek a napba. Egész éjjel világít. A váltó tolatóállásban. Kaptatok a szerpentinen. A tegnapra tekerem az úttesteket. Leradírozom a tájról tested gumicsíkjait: Belemből fordítom ki az éjjeli sofőrt. Csak útelágazódás van, én már – te még. Fölfeslenek a holdsávok. Alig fog a fék. Ásít és elnyel az alagút – villogó macskaszemek. 20 �“kávéházi szegleten...” BÍRÓ JÓZSEF KISFONTOSABR T L SV L S GR L ––– audiatur et altera pars ––– azért … mert … - porló - matt – szürke vakolatot kellett falnom … éelt helyett azért … mert … félelmetes - padláslakó - szörnyekkel rémisztgettél … - sírógörcsösbepisálásig azért … mert … még a csóró piaci – trógerek is szánták … AZT … a csenevész – vézna gyermeket azért … mert … - évtizedekig - naponta többször is elájultam … a kóros vérszegénységtől azért … mert … a segélycsomagokból ínség idején - is … kiloptad a csemegéket azért … mert … véresre – verésektől való rettegésre – kénytetettségemben … - folyvást - … vacogtam azért … mert … az egyetlent aki valóban szívelt engem … - a NAGYAPÁMAT - … rühellted azért … mert … azt mondtad : többé ne gyere haza ! … - … és ki is – …… a lakásból - … 21 �“kávéházi szegleten...” azért … mert … - Kis Virág … pénzt ajánlottál … nekem azért … mert … már 16 évesen - egy jócskán megtépázott , ötveneshez APÁM kurvájának elcsábításáért hasonlatos ’ - … sívólelkironccsálettem azért … mert … az első ( adott ) – alkalommal - 1976. márc. 20. … „ lefikáztad ” … a FELESÉGEMET azért … mert … az esküvői – ebéd elkészültével … nyomban közölted : ennyiésennyiezerforintbakerült ! azért … mert … APÁM halála előtt - bár hiábavalóan … ki til tat tat tál minket a kórházból azért … mert … fogadalmat tettél - ( ! ) … és fructifer – állhatatossággal ki – nyír – tad a FATERT azért … mert … földhöz – csaptad alig – 3 – éves UNOKÁDAT … merthogy nem ült kedved – szerinti pózban azért … mert … szemétre – dobtad a munkáimat … - mondván : ezek nem könyvek ! azért … mert … a 40. születésnapomra sírkamrát kaptam … T l d … - ajándék gyanánt azért … mert … Őt sem szereted … ám … kihasználod angyali – jóságát … - mivel Edith ingyé’ van azért … mert … immár’aszemeteskonténerekbenkutakodónincstelenekközészámíthatommagam’ : AZvagyok … : akitbedarálnak r 22 … : panelprolilétbeszorítottutolsómagya … m v sz �“kávéházi szegleten...” azért … mert … „ Fáj a szívem , a szó kihül . / De hát kinek is szólanék – „ azért … mert … nem volt … nincs … és nem is leszen ….. 23 �100/másod/percesek Örkény A jegyárus SZÁVAI ATTILA Néha untat, hogy csak ülök itt a bódéban és adom el a jegyeket a buszra, vonatra, villamosra, léghajóra, tengeralattjáróra, utóbbiakra még persze csak úgy mondom, de hallottam már olyat, hogy csónakkal mentettek lakókat az árvízben. És az azért nem éppen mexikói sorozat, ha hullámzik alattunk a tyúkudvar. Tévében is láttam, hogy gumicsizmában mennek az emberek az udvaron és szépen vé alakban hullámzik a víz a betonkeverő és a kutyaól között, ahogy tocsognak lassan, mint a holdjáró amerikai űrhajósok a régi híres filmben. A létrán meg lökik a bölcsességet a kislépésről, mármint azon a régi filmen. Az uram is szokta mondani a padláslétrán lefelé, hogy lépés, csak annak hosszú az eleje és savanyú borból van, nem nemzeti büszkeségből, meg dramaturgiából. De mondok valamit ezzel kapcsolatban. Volt egy csúnya eset. Na, megint most a csere… ú… a fene…. Érdekes, hogy mikor érdekesebb részhez érek, pont akkor telik be a notesz. Valahogy mindig találnak egy üres noteszt az utasok, amit leadnak ide. Én meg mindig teleírom. Szerintem ezt valaki direkt irányítja. De erről egy másik noteszben majd. Na, de a lényeg: az a régi árvíz. Ha ázik a ház, vagy házik az áz, az azért nem piskóta. Ebben is van dramaturgia rendesen, mivel a tyúkoknak rossz szokásuk, hogy nem úsznak jól, ahogy a nyulaknak sem áll jól a fulladásos halál. Mondtam is a Bélámnak, hogy hülye érzés lehet csónakkal menni vécére, vagy terigetni. Van is itt a fiókban egy fényképem, amin az a disznótor van, amit az árvízkor kellett tartanunk, mivel le volt fikszálva hónapokkal előre a hentes, előre bebiztosítottuk a gyilkot, megcsináltuk a helyet a kamrában, meg minden. És hát sajnos nem tudtuk lemondani a dolgot, mondta is a hentes, hogy ő bizony levágja, lesz, ami lesz, még ha ki is tör a Szőlő-domb, jöhet bármi, ő bizony jönni fog, mint a menetrendszerinti busz. A képen az látható, amikor az egyik csónakból kiabálja az uram, hogy igazán nagy kihívás egy mozgó csónakban hurkát tölteni. Éppen az u betűnél tartott, mikor levette a fotós a pillanatot. A lelkileg érzékenyebb néző könnyen azt hiheti, hogy 24 �Örkény 100/másod/percesek csókot küld át az uram, de ki kell ábrándítanom őket. Egy u betűben nem sokkal több a romantika, pláne erotikum, mint egy ázott nyúlban, amiben éppen megszűnni készül a pulzusszám. Az már pont nem látszik a képen, hogy a böllér éppen a szomszéd Teri nénit rángatja a ködmönénél fogva, mert az idős asszony csontozás közben véletlenül becsúszott a vízbe. Úgy nézett ki a szegény Teri néni, mint valami kalóz, vagy valami mérges nehézföldmunkagép-kezelő, ahogy kapaszkodott a kezével, ahogy harapta a levegőt a négy fogával, ahogy a késsel hadonászott, hogy szedjék ki, mert kiújul az aranyere. Csúnya eset volt. Viszont finom lett a disznótoros, kicsit iszapszagú, de pont ettől lett különleges. A fényképek a gyengéim, meg azok a gyengeelméjűek, akik elhagyják a pénztárcájukat. És vannak persze a jóakaratú emberek, akik idehozzák nekem a bódéba, mégiscsak egy központi hely ez, még ha nem is templom, de itt könnyebben megtalálják a béna gazdák a bukszákat, mint a kukában. És mivel az őrzés, az egy komoly dolog, és szerintem a világ sem volt ingyen, mikor belement az ige, rendre kiszedem a fényképeket a tárcákból, és azokat végleg megőrzöm. Itt vannak az asztal ablak alatti peremén szépen beszurkálva, esküvői képek, ballagási fotók, fiúk és leányok, csak mert nem tudtak hirtelen mit kezdeni a fejükkel, és lefotóztatták magukat, hogy aztán el lehessen rakni valami sokszor kézbekerülő helyre a pillanatot, mint valami befőttet. Találtam már mindenféle képet. Kutyát, macskát, panorámaképet fogászati gyökértömés előtt, és után, kiraktam azt is, amelyiken egy nyílt lábszártörés volt meg, valami fiatal, lelkes baleseti sebész, amint valami lányt csókol, mit csókol, beveszi a fél fejét a szájába, de voltak szentképek is, meg más vallási célzatú fotók. Amúgy hagynak el mindenfélét itt a környéken, amit nálam szoktak aztán leadni. Elektromos szegélynyírót, üres noteszt (ahelyett, hogy hazavitte volna, oszt teleírta volna a barom), körömvágó készletet, Trabant lökhárítót, evőkanalat, expressz levelet, félig üres (vagy félig teli) tejeszacskót, ilyesmiket. Eleinte tiltakoztam magamban, aztán már hangosabban is, hogy nem vagyok én talált tárgyak fóruma, de csak hozták a vackokat a büszke szemeikkel, hogy ők milyen derék emberek, haza is vihették volna. Szerintem a pénztárcás részlegem megy a legjobban. A főnököm hamar megkérdezte, hogy mi az a rengeteg fénykép, de arra fogtam, hogy nagy a család. A vallási képekre már nehezebb volt választ adni, az is leginkább arról szólt, hogy én bizony eztán gyakorló hívő leszek, sőt voltam is mindig, csak kellett valami, ami rárak az útra. Miután megkérdezte, hogy melyik vallást tartom közelinek, nem tudtam mit mondani, hát azt feleltem, még kialakulóban van, mármint bennem. Az ilyen komoly dolgokat nem lehet elkapkodni, egy tojásos lecsót még csak-csak, de a vallás azért jóval több, mint egy böffentés a fotelben vacsora után. 25 �Próza és vidéke Triptichonalkalom (1) Fordított kapuzárás TANDORI DEZSŐ Interaktív: versvilág prózája És ha ismétlem magam! A festőknek szabad? 77 mű ugyanarra a témára? Fel, le hát ennek mélyeibe. – Pár éve megoldhatatlan kifejezősdi elé kerültem, előtte állok. (A „pár éve” is megoldhatatlan, ha ebben a helyzetben egyértelműsködni akarnék; hagyom.) Felírtam ugyanis: „Már ijesztően kevés időm van hátra, hogy életemben ne történjen semmi.” Aha. Kevés időm ahhoz, hogy ne történjék? Még mindig kétértelmű. Mintha csak úgy lenne tiszta a dolog, ha azt mondanám: „Kellene, hogy életemben ne történnék semmi, de erre ijesztően kevés időm van.” Tehát vágyam teljesüléstartamához. A legtöbb ember (a legeslegtöbb) azt tartaná ijesztőnek inkább, ha semmi se történik az életében, mikor olyan kevés ideje volna már fütyümeszkári túrára, Maldív korallzátonyokra, 29 és 33 év közötti pepita hajú hölgy szerelmére, papagájának beszélni-tanulására stb., én ennek az ellenkezőjét mondtam. A „Fordított kapuzárás” is ilyet jelent. Kapuzárás előtti pánik: hogy még élve szeretném élvezni a nyista, nothing stb. örömeit; ám a kifejezés („Fordí…”) önmagában is vonzó, csavart, szép, ad szellemi örömet. (Már akinek.) Nem csupán a külső világtól várhatom azonban a „csodát”. (Primitív vicc a félregépelésből adódható „cosdát”; várd a cosdát, ne várd a cosdát, kész cosda, stb. Irritációjában is van valami!) Nekem is tevékenynek kell lennem. Mondanom elégszer (egyszer nem elég, nem elég szer, Arannyal fogalmazva, milyen tudós vagyok!), kell, igen, hogy nem! Senkinek nem akarok már mondani semmit. Nem akarnék. Nem folytatom, miért lehetetlen vágy. Jóllehet: lehetne jól. (Olcsó vicc.) Részletezni jobb: bár tudjuk, semmi se jó, csak jobb híján a legjobb. (Középolcsó, inkább jó vicc.) (Hozzáteszem: fordított-kapuzáró-író sosem viccel, amit viccnek hisznek, az életének műve. Nem életműve, hanem életének ilyes tevékenykedése. Erre visszatérek.) Szó 26 �Próza és vidéke sincs róla, hogy „műveim” és „nézőim-olvasóim” közötti kapcsolatot ne akarnék. Legyen, akár az én szerény, büszkén nemes és nemesen büszke vezényletemmel is kapcsolat: ajánlgatok munkáimból, szempontokkal ellátva ezt. Mondtam a minap: engem (ld. az iméntieket) műveim sorsa fontos (na ja!) kérdésként foglalkoztat, de nem akarok, nem bírok azzal foglalkozni (már), hogy a mai literatúrában mi a (vélt v. helyesen meghatározott, keresett) helyem. Így van ez a nem-mondás? Nem egészen. Tetőtől talpig (mindjárt rátérek röviden) fizikai állapotom köt le. Ez akkor dili? Gügyi? Erre van egy négycsillagos mondásom: „A gügyi majdnem mindig egészségügyi; az égi majdnem mindig egészségi.” Bár elhagynám a „majdnem” megszorítást, az aforizmus, és ezek aforizma-félék, sosem a vegytiszta pontosság műfaja, ahogyan már csak Zénón matekja szerén se jöhet létre 1-ből 2, marad hézag, ha felezéssel haladunk, sőt, ha bármi törttel, 5/7, 3/4 etc. Erősen gondolkodó főknek itt: ha Zénónnál a végén marad valami 0.9999999… cucc, nem lesz (nálam nullából 1) igazi egész (ezt a praktikus matek elsinkófálja, muszáj neki, nekem nem!), mi lenne, ha nem a végeredmény lenne (szóism.) így, ilyen, hanem igenis létrejönne 0-ból az 1, 1-ből a 2 (a görögöknél nem volt nulla), akkor a nem-teljesség az elején lenne!! Nem indulna igazán semmi meghatározottból a dolog (érzés, terv, eszme… mert én ilyenekre tettem át a matekot, így plusz-meta-matek!), s nem egészen jó megoldás, hogy a végtelenből indulna! Lenne: 0 egész és ……… s valahonnan jönne a visszaszámlálás, 3-2-1-0, netán 1-2-3-… ez már őrület. Ajánlom még a prímszámok sűrűségének (előfordulásukénak) kérdéskörét, meg is oldották néhányan, bele is bolondultak. Ezek mind fordított kapuzárási eszmék. Valamint az úgyszintén, hogy ha aforizmáimból válogatok (ism., mindjárt!), ez amolyan (kétes kifejezés) best of? Java? De hát biztos-e az, hogy TD úrnak „igazi java”-e, ha elmond ilyeneket? Kénytelen vagyok magam ismételni, másutt szintén mondtam, de ezek nélkül én nem vagyok meg jól az ismerésben (abban, hogy csak sejtenek is engem). Íme: A világban csak a világon kívül lehet jelen lenni. – Már máshol járok: nem járok. (Ez rímel, már említett, egészségimre. Változatos fejfájások csaknem örökké: gyanúsan szűk torok; egy összetört váll nyomorúsága; túlsúly, a váll következtében abbahagyott tornászás „következménye”, rettentő túlsúly 5 év alatt, s így a szív nehézségei, fulladás; fuldokoltató rossz hasi légzés; szuperérzékeny prosztata; olykor így jókora kialvatlanság; izületi fájdalmak combtőben, lábközépcsontkínok, eredménye: elhagyott a járásom. S mióta sorra törtek ki fogaim, már botránylátványt eredményezve, beteljesült a mondásom: Külsőt nem tartok. Lassan külsőm se tart engem. Nem lassan, már megjelenésképtelen vagyok a foghíjaimmal. Ezt tessék készpénznek venni! Jó viccem rá: Beszélek folyóirattal – nem kedvencemmel, a Morbóval, persze! –, kérdem, mikor fizettek majd, hat hónap múlva, év végén stb.? Semmikor, így ők, nem tudunk fizetni. És ezt vegyem készpénznek? Ezt vedd készpénznek, így ők. 27 �Próza és vidéke Nem lenne hiteles a képem (nem külsőmé!) e kis (kis?!) mondás nélkül sem: Az életembe csak az életem fér. – Ez iszonyú, nem? Mert mindkét „életem”-fogalmat én határozom meg. Másképp semmi értelme. – Folytatása: Még sok mindent szeretek csinálni, csak csinálni nem szeretek már semmit. – Ez a kétféle – egyidejű – igazság esete, valamint a szavak tartalmáé stb. Valamint: nem okvetlenül formállogikai megoldású feladat. – Erős életelemű mondás: Ha magamról mondok valamit, annyi! Mert ha másról mondok bármit, azzal lehet vitatkozni, nekem lehet esni érte. Ellenben ha magamról, hát nem. Legyen annyi jogom, hogy legalább magamról mondhatok bármit úgy, hogy mást az nem érint (pl. boldogtalan vagyok, lenyomorodtam, nem akarok senkinek mondani semmit… bár az utóbbi már a „senkinek” valakitartalma miatt határeset…), siváran közhelyszerű itt az, hogy „csak közelről látszik, valaki milyen távoli”: se hús, se hal. Tökéletes én-mondom-nincsduma azonban ez: Már se találkozni nem nagyon… se telefonálni… se beszélgetni… levelezni még épp hogy, hah, borzalmas, ha azt mondom, a legkedvesebbekkel háromhavonta. Ez – még! – túlzás. Mondhatom azonban (bár a vécépumpa objektív tárgy!), hogy „némely rémes haldoklások láttán az a meggyőződésem támadt, hogy a Szabó Lőrinc által bölcsen mindenhalál-fulladásos-halál meghatározású halál olyan lehet, mint a dugult vécé pumpálása… nem részletezem. Siker ígérkezik… elakad… fröcsköl… pukkog… Ah, a halál gyaláz meg minket, nem én a halált, itt. Nem kell sehova menni, helyben is elég lenni, ha nem jön senki, nem történik (oda) semmi. Folytatás: Még csak helyben sem kell lenni… etc. Húha, ez meredek. De persze a legmeredekebb (elemibb) a mondás (e mondás) akkor, ha az alaptézist veszem: „Ha magamról mondok valamit, nincs hozzászólás.” Erre mondják: „Ilyet se hallottam…” De ezt már mondtam másutt. Az írás: egzisztencialistán: „Most már tényleg az jönne, mint megírandó, amihez senkinek semmi köze. Nem akarom!” (Ld. fentebb. Ide vág.) Se én ne legyek süket, se a világ ne szóljon. (Laza, magam sem látom át még.) A világ ne legyen néma? Mégse halljam? Hm, túlbonyolítom. Felébredek. Fulladok egyre erősebben. Lefekszem, nem fulladok épp. Felébredek. Épp nem fulladok. De már félek. Én, aki olyan „jó alvó” voltam. Aztán: felébredek – de mi felé bredek? A fejfájás felé? A külsőt-nem. tartok felé? Az elhagyott járásom felé, bocsánat, az engem elhagyó járás felé? A pisálásgyakoriság rejtelme felé? Hogy nyista, no, nix orvosi vizsgálat? Ilyet mondani se szabad. Tehát mi felé bredek? A remény fel, a reménytelenség felé? Valami járás felé? A lenyomorodás felé? A halál felé? Minek erről, hallom? Ezért mondtam pl., ezért is, hogy ha magamról beszélek csak, kéretik nem hozzászólni. Lehet rólam cifrákat gondolni etc., de hozzá nem szólni. Máshonnét kezdeni, hogy engem kikezdeni. Én: „Szív? A legszívesebben NEM. De a legNEMesebben újra kicsit IGEN.” Metamatek-földhözragadtság: „A semmitlen egyenlet is még mindig csak az egyenetlen semmi.” Egy kapcsolatról: „Ez a kapcsolat kezdettől 28 �Próza és vidéke fogva megfelelőtlen volt.” Mennyire kell vigyázni a nyelvvel, fortélyaival. Nem volt megfelelő? Nem volt megfelelője? A többiről: legközelebb. Igen: Csak legközelebb van, nincs közelebb. – De ez már megvolt. Sőt, ez mindig megvan. Amit így mondok, az, remélem, semmi új, hanem mindig megvan! *** S hogy miért „Interaktív” a (de randa szó ez, a „hívószó”) hívószó? Egy: mert tessék elgondolkozni talán a „tételeken”, kérdéseken. Kettő: mert feladatot is adok. Ha ezt mondom: „A konferenciaterembe akkor beszédelegtem”, utal-e ez a „beszéd”-re is? Pl. beszélve szédelegtem be? Hát a „kiszédelegni” mit jelent így? Van-e a „beszéd”-nek „kiszéd” ellentéte? Ez jelent-e kibeszélést, kibeszélést (félre), vagy főleg a beszéd abbamaradását? Van-e ily határ? Három: hogyan értsük e szuperzseniális festő és igen jó költő Kondor Béla e mondását: hogy ő egy könyvet lapoz (szabadon idézem), de hogy (szabad idézet) míg aztán egyszer majd ő egy üreset lapoz. Egy üreset lapozok. Satöbbi. De ezt ne ilyen könnyen. Miért nem írtam, hogy interaggtív? (Öregtív, véntív, időstív.) Mert semmi ilyenről nincs szó. Hanem ha valamiről mégis, hát: igen sok dolog nem jön számítás(om)ba. De hát: olyan sok, olyan sok nem? Vagy azokról a dolgokról, melyek nekem valóban számítanak, a világban (nagyvilág, közvetlen környűlés stb.) nincs (túl sok, semmi) szó? A túl sok tehát: a semmi? Karinthy megmondta: „Sokból a semmi is kevés.” Hát persze, mert a semmi az igazi, és azt, annak tisztaságát is megrontja a „túl sok”? Elképzelhető, de mivel ezt nem magamról mondtam, nekem lehet érte esni. Félrelépek, el. 29 �Próza és vidéke Ismersz DUKAY NAGY ÁDÁM Kárai Csabának Eldöntöttem, hogy elmegyek a világ végére, s ott nyiratkoznom is muszáj. Ma nem kell messzire utaznom, ma csak két trolimegállónyira van. Egy konyakszínű fénypászmákkal összekent szűk utcában. Úgy hívják, hogy Varsó. Iszom előtte. Betérek a fodrászattal szemben működő, műbőrszékekkel kirakott presszóba, és fiákert rendelek. Egy festett hajú nő főzi majd le a feketét, s zuttyantja bele előre eltervezett, mégis rutinmozdulattal – a könyök hirtelen fölemelésével – az öt cent barackpálinkát. Aztán kistányéron elém teszi a csészét, s azt mondja: a kocsi előállt. Esetleg annyit csupán: előállt. De lehet, hogy nem szól semmit, csak tűnődve kinéz a bejárati ajtó fölötti immár – mert két órával ezelőtt, reggel háromnegyed hétkor kitavaszodott – nyitott bukóablakon. A világ másik végén egy másik festett hajú pincérnő épp ekkor csavarintja lejjebb a sarki söröző téglából rakott kályhájában egész télen huhogva táncoló gázlángot. Eldöntötted – még itt, a szállásodon –, hogy annál messzebb ma nem is mész. Az itteni házak közt bézsszínű fényköd szitál, troli gurul itt is puhán, s valahol egy alig hallható rádióból dzsessz tűnődik elő – a magasabb, fényesebb dúr hangzatokat egészen tisztán hallani. A kibillentett redőny résein átbújó napsugarak összecsíkozzák a parkettát, s a porszemtáncba szürkéskék füstszalagok tekeregnek. Itt-ott az ablakokból asszonyok karjai nyújtóznak ki, s lobogtatnak az utcákba – úgy hívják őket, hogy Visegrádi és Victor Hugo – kenyeres kosarakból óvatosan öszszefogott, majd kiemelt hangedliket és nedves konyharuhákat. Morzsák meg parányi vízcseppek szédülnek a járdán totyogó galambok elé. A testes szőke nő fehér köpenyt és fehér klumpát visel. Arról nem kérdez, milyen frizurát szeretnék, s igazából nekem is mindegy; ollójának kerepelését hallgatom csak, zsibbadtan, ellazulva. Aztán, amikor a fejtetőmhöz ér, egy előre eltervezett, mégis rutinmozdulattal – a könyök hirtelen fölemelésével – lágyan hátrahajtja a fejem, egészen a tésztás, hintőporillatú 30 �Próza és vidéke melle közé, majd a fülemhez hajol, s azt mondja: ne azt nézze, uram, amit látni akar, hanem mellé! Használja az elfordított látást! Akkor tudni fogja, szó szerint meglátja, jó helyen van, talán meg is érkezett. S ne kérdezze, kérem, mért mondtam ezt most önnek, köszönöm. Oldalt majd mehet géppel? Te vagy a motiválatlanok pünkösdi királya. Teli hamutartók és üres üvegek fölött élsz, de egy napot sem uralkodsz fölöttük. Bólintok, hogy oldalt majd mehet géppel. Háromnegyed hét van. Ebben a pillanatban tavaszodott ki. A ház elé megérkezik a szemetesautó, kettesével csatlakoztatják a zöld és fekete kukákat a kertésznadrágos, fütyörésző fickók – egy előre eltervezett, mégis rutinmozdulattal, a könyök hirtelen fölemelésével – a kocsi emelőszerkezetére. Egyikük megnyomja a gépet működtető gombot, s a járgány hasába billenti az edények tartalmát. Zúzza a gép a zsákokat, hörög, rág, nyel, s a bézsszínű fénypermetbe böfögi tápláléka nehéz, fűszeres szagát, hogy az könnyű táncban olvadjon össze az újra lélegző föld illatával. A fülcimpáim remegnek, ahogy a hajvágóval dolgozik. Mielőtt bekapcsolta, zsebre tette az ollót, s jobb kezének kisujját megrázta a fülében. Csörögtek-zörögtek a csuklóján a karkötők. Hétvégén rakott krumplit készítettem, mondja, miután kihúzta az ujját a füléből, s a körmét nézegeti. Megfőztem hét kiló krumplit, tizenkét tojást, három szál kolbászt. Először kikentem a tepsit zsírral, kockára vágtam a szalonnát, na mindegy, tudja biztos, hogy s miként kell, erre azt mondja a párom, kevés. Befordul az utcába a locsolókocsi, s lépésben végiggöcög rajta. Két ormányából tűzoltócsapról vett vizet és szivárványt permetez az aszfaltra. Zizegnek a mögötte haladó autók abroncsai. Fenyőillatú spanglit szívsz. Jó lesz így, kérdezi. Bólintok, megköszörülöm a torkom, aztán felelek: igen, köszönöm. Akkor a hintőporos tégelybe csippent, ujjai közül egy pemzlire szór belőle, hint a füleimre és a tarkómra, a maradékot fehér köpenyébe, tésztás melle közé keni, majd kisöprögeti a gallérom mögött rekedt hajtöreket is. Amikor végez, fölkapja az addig falhoz támasztott partvist, s gyors mozdulatokkal – a könyök hirtelen fölemelésével – halomba húzza a kövezeten a tincseket. Fölveszem a zakóm, a kabátom, a golfsapkám, bankjegyeket teszek a pult mosdókagylója mellé, nyakamba dobom a kendőm, elköszönök, s elindulok a fodrászattal szembeni preszszóba. Nem ezt ígérte, szól utánam az ajtóból, amikor átérek az utca túloldalára, s megérintem a kocsma kilincsét. Kezében bajuszvágó van; nem ezt, ismétli, aztán finoman becsukja az üzlet ajtaját, s alig hallhatóan ráfordítja a kulcsot is. A sarki söröző festett hajúja két poharat és egy tányérkát rak eléd. Ilyenkor itt a legjobb. Vagy inkább: itt elviselhető a sok összeadódott hiány, negatív tér, horpadás a tenyeredben s másutt. Innen nem látod, de a szállásoddal szemközt lakó lány megint félmeztelenül nyitja ki (s tessékeli be rajta a locsolókocsi hagyta illatot) nappalija ablakát. Betépve billegsz 31 �Próza és vidéke bárszékeden a pult mellett. Talán a nyálad is kicsordulna, ha annyira azért nem tudnád tartani magad. De annyira azért tudod. Itt ihatsz nyugodtan, itt nem indulnak meg feléd a falak. Kaptál hűs csapolt sört, fagyasztott pohárban jéghideg vodkát, haraphatsz melléjük vastag, lédús citromszeleteket (azok hevernek a kistányéron), csavarhatsz az ujjaid közt vékony cigarettákat (szerelheted őket filterrel, de lehetnek mezítlábasak is), itt jó helyen vagy, talán meg is érkeztél. Lenyomom a kilincset. Hamar tompulni kezd majd a fű- és hasishatás. Kisvártatva csak a háttérből, valahonnan a fejed középpontjából, egy tűhegynyi pontról hallod majd – s úgy szokod meg, akár hosszú repülőúton a motorokét – halk zümmögésüket. Még egy fiáker, kérdezi a festett hajú, amikor benyitok. Nem, kösz, pikoló barnát és egy konyakot kérek gőzölve. Bevackolok a sarokasztalhoz, a bejárati ajtótól jobbra, meggyújtok egy gesztenyeszínű szivarkát, s míg meg nem érkezik párosom, arcom tükörképét bambulom a presszó táblaüvegén. Próbálok nem pontosan „rám”, hanem kicsit „magam” mellé nézni. Úgy valamivel ismerősebb „vagyok”. 32 �Próza és vidéke A gömb PAPP DÉNES Egy nyári vihar után történt, miután újra kisütött a nap, hétvége lehetett, a szobába mentem, hogy az elektromos eszközöket visszadugjam a konnektorba, a tévét be is kapcsoltam, hogy tájékozódjam, lehet-e további heves záporokra számítani. Alighogy elhelyezkedtem a forgó fotelban, egy elég nagy csattanást hallottam, de nem nagyobbat, mint a már elvonult égiháború hangjai voltak. A tévé megkukult, ezért kiléptem a bejárati ajtó előtt lévő lépcsőre, hogy ellenőrizzem a villanyóra melletti biztosítékot, mellesleg felmérjem az aktuális időjárási viszonyokat. Szélcsend és derűs ég fogadott, plusz egy kioldott biztosíték. Visszakattintottam a kapcsolót, megfordultam és éppen nyitottam volna be a házba, amikor megláttam azt az apró lángnyelvet. Először képzelődésnek hittem, de aztán újra megjelent szomszédunk melléképületének cserepei között, ráadásul többedmagával. Akkorra szüleim is kint álltak, a hang okára és következményeire kíváncsian. Apámat gyorsan fölvilágosítottam a látottakról és kezemmel mutattam volna a helyet, de addigra a látvány önmagáért beszélt, a tetőnek az a vége lángokban állt, és a tűz rohamosan terjedt tovább. Az események innentől kezdve roppant mód fölgyorsultak. Anyám tűzoltókért telefonált, apám átszaladt a kerten, közben intett nekem a kerekes kútból korábban merített víz felé, melyet a növények locsolására használtunk, egy valamikori olajos hordó és egy alumínium kád szolgált tartálynak, összesen vagy négyszáz liter. A melléképület hátsó fala nézett a portánkra, itt próbáltuk enyhíteni a tűz futását, miközben gyülekeztek teraszunkon a nézelődők, jajgatók, imádkozók, segíteni nem tudó idősek, nagyanyám, Mariska néni, Boriska néni és egy cigány házaspár, Julis néni és Karcsi bácsi. Ez a hosszú melléképület egyébként több célt is szolgált, egyik végében növendék csirkék kaptak helyet, aztán egy kamra- vagy raktárféle következett, búzát, kukoricát, terménydarálót, mázsamérleget és más egyebet tároltak itt, aztán egy garázs következett egy működésképtelen zsigulival, végül a disznók karámjai. Mikor mindezeket végiggondoltam, rohanni kezdtem a szomszéd portájára azon a kiskapun át, melyet apám készített, hogy ne kelljen nagyot kerülni, ha egyikünk a másikhoz szeretne menni. A rövidnadrágom beakadt egy kiálló drótba és szinte szabályos derékszög szakadt ki belőle. Amikor átértem, az udvaron állatok és emberek kavalkádja fogadott. A disznók, csirkék, kutyák az udvaron ide-oda szaladgáltak, ahogyan az összesereglett emberek 33 �Próza és vidéke is, de sikító, kiabáló, röfögő, ugató hangjaik nem harsogták túl a tűztenger elementáris énekét. A káosz valamiért éles látást és nyugalmat adott akkor, mint az a félelem, amikor a Tiszában először nem ért le a lábam. Benyitottam a kamrába, és a szemközti sarokban megláttam, amiért jöttem. A nyitott padlásfeljárón égő holmik hullottak alá, ezeket kikerülve hoztam ki a gázpalackot, melynek létére és helyére csak azért emlékeztem, mert pár nappal korábban egy kerékpárt kértem kölcsön, amit ugyanitt tartottak. Amikor kiértem, a tűzoltók is megérkeztek, rögtön átvették az irányítást, azt mondták, most már hazamehetsz, fiú, és néhány óra alatt sikerült eloltaniuk a tüzet. Később néhány dologra fény derült. A faluban focimeccset tartottak aznap, a szurkolók egy fénylő gömböt láttak, mely miután leírt egy kört az égen, nagy hanggal becsapódott, ahonnan kisvártatva füst szállt föl. Sokan biciklire pattantak, megint mások futásnak eredtek, hogy megkeressék a tűzfészket, ezért gyűlt össze annyi ember akkor. Az is kiderült, hogy a szomszéd házaspár éppen a malacokat etette abban az időben, tulajdonképpen minden a fejük felett történt. Egy külső padlásajtó pedig eltűnt a sarokvasakkal együtt, elégett darabjait sem találták meg. A tűzoltók csak annyit mondtak, hogy ez teljesen normális ott, ahol gömbvillám vendégeskedik. A vízköpő és a tűzfújó A vízköpő fiú évszázadok óta a tér dísze volt. Feje fehér márvány, melyet az ipari forradalom gépei nem érintettek, idősebb volt annál, és talán éppen ezért kerülte őt a levegő szennye is. Napjai azzal teltek, hogy az embereket figyelte, akik a téren átsétáltak, vagy kicsit elidőzve leültek annak a kútnak a kávájára, mely a kör alakú szájból előtörő vizet volt hivatott összegyűjteni, amely sótlanabb volt, mint a veríték, de sósabb, mint a könny, épp olyan sós talán, mint a vér – a galambok és verebek legnagyobb gyönyörűségére, akik sokszor mártóztak meg itt napsütötte hajnalokon. Éjszakánként legtöbbször az eget kémlelte megkövült tekintetével, ritkán akadt érdekesebb látnivaló, gyilkosság csak alig. Egyik nap vándorcirkusz érkezett a városba, és a téren ütöttek tanyát. Leginkább mutatványosokból állt a kis társaság, négyen voltak csupán, a langaléta karikadobáló, a túlsúlyos fakír, az örökké álmos idomár, és a tűzfújó lány. Az előadás késő délután kezdődött, amikor a nyári hőség már enyhülőben volt. A karikadobáló egy, két majd három karikával bemelegített, hogy végül egy lábon állva, karjait kinyújtva, összesen hatvankilenc 34 �Próza és vidéke karikát táncoltasson a testén és a levegőben egyidejűleg. A mutatványt néhány értetlen fintor kísérte. Ezután a fakír következett, aki bemelegítésképpen egy szögekkel kivert ágyat húzott elő, és a hatvankilenc égnek álló szögre sziesztát imitálva leheveredett, hogy aztán előadása csúcspontjaként egyetlen hasába mélyedő lándzsahegyen forogjon a levegőben, mely iránt a tisztelt publikum semmiféle érdeklődést nem tanúsított. Az idomár barátja segítségére sietett, hirtelen a színen termett három nyírt szőrű uszkár, egy szamár és egy meglehetősen öreg fóka társaságában, aki a csíkos labdát a fagyasztott haltól nemigen tudta megkülönböztetni, ezért gúnyos kacaj kísérte a produkciót. Ez csöppet sem kedvetlenítette el az idomárt, hiszen ott volt még neki Prézli, a krokodil, és Mordály, a félkarú medve. Sajnos Prézli aznap valószínűleg napszúrást kapott, még a szemét sem nyitotta ki semmiféle unszolásra, többek szerint azért, mert minimum egy hete elpusztult, némelyek az oszló tetem szagát is érezni vélték. Ekkor tűnt fel Mordály félelmetes alakja egy kazettás magnóról bejátszott kegyetlen üvöltés kíséretében, mely a bámészkodókban szemmel látható döbbenetet keltett. Ezután Mordály megbotlott Prézliben és az idomár lába elé esett, ahol nyüszítve nyalogatni kezdte a korbácsot. Az ováció minden képzeletet fölülmúlt, volt, aki hasát fogva fetrengett szédítő katarzisában. Egyre többen gyűltek a térre, gyorsan terjedt a hír, hogy kóbor, kolduló komédiások igencsak szórakoztató műsorban részesítik az arra járókat. A vízköpő fiú mindeközben áhítattal figyelte egy aprócska lány színtelen arcát, a vadul hullámzó, nyáladzó tömeggel ellentétben ő szárított vadvirágnak látszott, szeme opálosan fénylett az ólomszívű bánattól, de mielőtt sírásba ölte volna magát, fölállt, és egy palack benzinnel és egy égő fáklyával a tér közepére lépett, majd felfoghatatlanul rövid idő múlva lángoszloppá változott, tüzet lélegzett, tűzben táncolt, a megrémült emberekre tüzet okádott. Miután egy göndör fürt megpörkölődött, egy fodros ingujj bekormozódott, mindenki dühödt és szégyenteli menekülőre fogta, a pánik elkerülhetetlen volt. A karikadobálót fellökték, a fakírt ágyastól felborították, az idomárt megostorozták, a három uszkárt elkergették, a szamarat gúzsba kötötték, a fókába a fakír lándzsáját beledöfték, Prézlit, a krokodilt, megtaposták, Mordály fején a magnót szétverték, a tűzfújó lányt a benzinnel lelocsolták, meggyújtották és otthagyták. Mindez a vízköpő fiú orra előtt történt, aki kétségbeesésében és tehetetlenségében kiszakadt a sziklából és hosszú, végtelennek tűnő életéből, mely mintha értelmet csak így kaphatott volna, darabokra tört. A feltörő víz szivárványos zuhatagként ömlött a kiüresedett térre, némán oltva a lány égő testét és túlhevült lelkét, mely mintha értelmet csak így kaphatott volna, egyben maradt. Másnapra a forrás elapadt, és a lány az élettel elszaladt. 35 �Próza és vidéke A Gyuláék VASS NORBERT Gyula szeret szerelmeskedni, viszont utál veszekedni. Felteszem: sokan vagyunk így. Róla speciel onnan tudom, hogy szex közben hangosan és kéjesen nyög, a nagy ívű éjjeli viták alkalmával azonban csak halkan hümmög. Olyan hümmögés ez, ami ímmel-ámmal hámozza át magát a társasház falain, sőt egyes részletei tán oda is maradnak a malter-tégla-vakolat csapdarendszerében. Mert hát bizony e komplexum habókos kivitelezője alaposan eljátszott az álom és valóság közti vékony hártya ezeréves közhelyével. Ilyesmi húzódik Gyuláék és a mi lakásunk között. Realizmus ez is. Csak éppen nem mág, hanem szoc. Úgy hallom valami épp most fejezte be a röppályáját. Elképzelem, hogy odaát a párizsi Notre Dame-ot formázó égetett agyagplakett, vagy egy dubrovniki hűtőmágnes sorsa teljesült be ily gyalázatos hirtelenséggel. Gyula barátnője, ez a szívtelen pszicho-terrorista millió szilánkká törte az egykorvolt szép napok emlékét, sőt tán a kirándulásokról készült képfájlokat is roncsolta azzal, hogy e hajnali órán földhöz vágta azt a valamit. Aztán a romos múlt puzzledarabkái fölé magasodva hisztérikus, könnyeket nyeldeső hangján elnyögdécselte, hogy elköltözni vágy Gyulától, és feltette minden éjszakák kérdését, hogy vajon élet-e ez ilyenképpen? Gyula meg – mint püthiák a háromlábú székről – mormogott valamit maga elé, csak hát olyan méltósággal és nyugodt tónusban tette, hogy én azt a nagyszobából meg sem hallhattam. Ezért aztán nem is tudnám felidézni a szava járását, mint ahogy a lány nevét is csak sikolyai viszonylatából tippelhetem. Szóval, ha ezt olvasod, Gyula, kérlek írj nekem! Legalább a nevét! Ezzel ugyanis hús-vér valóddal lépnél be a történet cselekményébe, reflektálnál önnönmagadra, adott esetben – olvasói vélemény gyanánt – jól lefejelnél, aztán mehetnél is vissza veszekedni, vagy dugni. Nyilván másból is áll az életed, ám az számomra fehér folt. Abban is biztos vagyok viszont, hogy vígabb lennék, ha e kettő is az volna. (Persze megtehetném, hogy én lépek be az életedbe. Venném a bátorságom, meg a szobai mamuszom, és – amúgy szabadidősen – az ajtótok elé állnék. Nem lenne nagy túra, elvégre a szomszédban laktok. Csengőtök nem lévén, magam felé görbített jobb mutatóujjammal háromszor, esetleg négyszer kopognék lakkozott, mélybarna ajtótokon. Erre te, Gyula – és ez immár fikció, mert hisz sosem láttalak, csak a motyogásod, nyögdécselésed és hümmögésed hallottam – szóval te, Gyula széles mosollyal ajtót nyitnál, én pedig így köszöntenélek. 36 �Próza és vidéke – Szevasz Gyulám, a Laci bácsi vagyok a szomszédból. Jöttem, hogy megkérdezzem a barátnőd nevét. Aztán vagy bevágnád előttem az ajtót, mint egy állat, és dünnyögnél valamit az átkozott perverz patkányáról – rólam – egyszersmind idejekorán véget is vetnél ennek a gondolatkísérletnek, vagy azt mondanád – persze ajkad szolid görbületét szembogarad térfogatává transzformálván – hogy: Kriszta. Én pedig, mint aki csak erre várt, botomat felemelném, és szemtelenül a nagyszobátok irányába kiáltanék, ahol Krisztát sejteném. – Kriszta! Költözz el innen, te hisztis kurva! Majd bizalmasan feléd biccentenék, közelebb hajolnék és halkan azt mondanám neked: – Utálom az olyan nőket, akiknél összefolynak a veszekedés meg a szeretkezés könnyei. Ezzel az arcátlan megnyilvánulásommal pedig éppenséggel egy dramaturgiai csúcspontot teremtenék. Az ezt követő reakciódból mindenesetre sokat megtudnék rólad. Ha ugyanis mélyen a szemembe néznél, és azt válaszolnád: „Nem eszik olyan forrón a kását, hékás!” – rögtön tudnám, hogy finom lélek vagy, egy perfekt gentleman, némi kolbászos-hagymás ízzel. Ha azt mondanád: „A mindenit, elvégre igaza van! Fáradjon csak beljebb Laci bátyám!” – nos, akkor azzal a tudattal lépném át a küszöböt, hogy sanyargatott lélek vagy, Kriszta rabszolgája, aki bennem váratlan szabadítóját ismerte fel. Ha meg azt tanácsolnád, hogy húzzak má’ vissza a sudokumhoz, vagy a Népsporthoz, mielőtt magam alá szarok, akkor megérteném, hogy erőszakos voltam, nyakamat behúzva tovasomfordálnék, otthon meg szégyellném magam, mint a kutya.) Most akkor mi legyen? Elvégre – hogy medrében tartsam az elbeszélést – ki kellene találnom egy rád jellemző attitűdöt. Vagy legalább valami gesztust, szófordulatot, arcszőrzetet, szemöldökráncolást, amitől fellebben titokzatos gyulaságod szűzinek éppen nem nevezhető fátyla. De hát nem megy ez nekem. Vagy tán a papír szeretné, hogy téged csupán hallható, de sosem látható valódban őrizzelek meg? Olyan figuraként, aki mélyről jövő mély hangrendű bőgésével szárítja fel a könnycseppeket, és ondócseppekkel ragasztja meg az összetört emlékeket? Akkor ideje zárójelbe tennem zabolátlan fantáziámat. Azt még engedd meg viszont, hogy elmeséljem, mikor hallottam először a hangod, ami mára már mindennapos vendég a lakásomban. Azóta élveztél már bele Jókai-kötetbe, operaáriába, késő esti híradóba. De az első… Tudod, az elsőt senki sem felejti el. Először azt hittem, a DVD-lejátszó csúszott szét, mert ahhoz már rég hozzászoktam, hogy az unokám által letöltött felirat olykor perceket is csúszik, de ilyet még nem pipáltam. Egy kosztümös filmet néztem Kate Winslettel a főszerepben. A feliratsávban a palotakert krókuszairól társalogtak, a képen vadul csókolóztak, a fal felől azonban földrengésszerű orgazmus hallott. Revelatív volt és profetikus. Majd a nyögdécselés folytatódott a darócpuskás háborús részek alatt is, az oltárnál pedig te mondtad ki Kate helyett, hogy „Igeen!” A mindenit, Gyula! Mondd, mi vagy te, a negyedik dimenzió? 37 �Próza és vidéke Variációk egy sémára SZABÓ IMOLA JULIANNA Aki benne marad I. A levegő mindig segített. Abban benne lakott minden élő és halott sóhaja. Milyen sok az idegen, pedig egymásét lélegzik be. Zsúfolt és rohanós hétfők. Kifaggathatatlan gondolatok. Már nem emlékezett rájuk. Mindegyiket ő akarta. A sok gyereket, a férjet és az otthon melegét is. Utálta a hideget. Arra a régi nénire emlékeztette, aki sohasem fűtött. Ontotta magából a hűvöset. Meg lehetett fagyni a közelében. Néha ilyennek érezte magát is. Ahogy feküdt az ágy keretében a férfi mellett, akit valaha elképzelt. Megfestette magának, de nem vitte sohase legbelülre. Nem tudta kiakasztani a falra. Nem óvta és nem csomagolta be. Szét is ázott az első téllel. Lefolyt a papírról. Ő meg csak törölgette a nyomokat. De a gyerekek. De az élet. Az otthon melege, amiben szétfagynak. A levegő mindig úgy áradt szét a tüdejében, mint a mosogatólé az odaégett edényben. Fellazult, levált és eltűnt belőle az érzés. Reggelente úgy kelt fel, mint akinek nincs miért, aztán meggyőzte magát. Tudott hatni magára. Csak a másikra nem. Már egy ideje nehezen mondta ki a nevét is, a gyerekekét is egyre ritkábban. A munkahely nem az a tér volt, ahova a keresztnevek befértek. Címkék és elnevezések repkedtek rendszerint, jelzők és érzelmek nélkül. Arról senki sem mesélt, milyen vasárnap főzni, milyen nem aludni és milyen görnyedni a szőnyegen. Milyen a porszívó és az ágynemű. Mi az a távolság. A villamos és az idő, mintha ugyanazon a sínen ment volna a semmibe. Csak feküdt a férfi mellett. Arra gondolt, hogy ez a ravatal. A virágmintákkal és az öblítő illatával. És, hogy mikor szakad végre rájuk az ég. Mikor borul rájuk a csillagpaplan és fed el mindent. Mikor hullik már rájuk az az átkozottul csendes igazság, ami alól már nem lehet többet kibújni. Megszűnni, megállni. Elfogadni az idő fércét. A fel nem hajtható pulóver ujját. Kinyúlt és kilukadt valami. De senki sem varrja meg. Aznap is 38 �Próza és vidéke rohant az önállóság és a bevásárlószatyor között, három gyerekkel az oldalán. Nem tudta, hogy mit felejtett el, és mikor gondolt utoljára önmagára vagy a másik arcára. Az ajtót sem zárta be. Nem is sejtette, hogy addig kirabolják. A férfi döntött. Bőröndök és összehajtogatott ruhák hevertek mindenütt. Pakolta a kellékeit. Furcsa izzadtságszag terjengett. Ismerte ezt. Amikor valaki elmegy, maga után hagy mindent, ami elpárologhat még. Nézte, ahogy felpakolja az elmúlt éveket. Ahogy kilép az előszobába és már csak zavart mondatok potyognak belőle. Semmitmondó magyarázkodások. Porcukor a romlott sütemény tetején. Összepakolt, és csak nézett. Látta, ahogy a koszos kő tükrében szinte láthatatlanná folynak szét a gyerekek arcai. Azt érezte, hogy zuhog az eső. Hogy veszi a levegőt, de már idegen a másik szája. Hogy leszakad az ég, és könnyedén ázik szét minden hazugsága. Hogy a férfi kifolyik az ajtón, mint egy híg krém. Belelépnek a gyerekek és szertehordják a kövön. Nyomok mindenütt. Ezt is neki kell majd feltörölni. II. Minden egyszerű és sima volt, mint a papírlap a nyomtatóban. A megfelelő módon és alakban nyomódtak a dolgok a jelenre. Szerette ezt az életet. Kényelmes és bemérhető volt. Mint egy rossz csillagkép. Jobb híján a házasság nevet adták neki. Ő közben hízott a nyugalomtól és a sok lenyelt gombóctól. Soha nem gondolta, hogy ennek vége lehet. Hogy a papír beleakadhat a résekbe és szaggatott cetlikben hullik el majd minden mondat. A felesége azon a szerdán úgy tűnt el, mint a kutya gyomrában a pástétom. Csak a lakás maradt, mint a kinyalt és üres doboz. Meg a gyerekek, mint a maradék a szélek peremén. Három fiú. Mindegyik némán nézte, ahogy keresi a nyomokat. Ahogy kutatja a lehetetlent. Pedig eltűnt. Tíz perc volt, míg megértette, hogy nem is jön vissza. Hogy nincs többé. A legkisebb nekitolta a kisautót a falnak. Így temette az anyját. Hangtalan karambol csattant a szív kereszteződésén. A középső nem szólt. Gondolatban belebújt a fiókba, amiben még érezte anyja édes parfümjét. A legnagyobb meg se rezzent. Már túl nagy volt az őszinteséghez, túl érett a félelemhez. Ültek. Kint szitált a tavaszi eső. Mosta az anyjuk emlékét. A férfi vett egy hatalmas levegőt, és évekig nem engedte ki. Lassan belejött. Babgulyás, zokni és házi feladat. Kérdőjelek nélküli lábjegyzet volt minden nap, amiben élt. Tette a dolgát. Hangtalan tűrték. A dühöt, a magányt és a sokféle meg nem válaszolt kérdést. A férfi fogyott. Olyan lett, mint egy száradó kenyérhéj. Néha elképzelte, hogy éjszaka odaül a felesége mellé, és nem megy el többé. Aztán rájött, hogy már nem akarná. Idegen és hűvös lett az emléke az évekkel. Haldokló és színtelen. Semmilyen. Se szaga, se alakja. Még a bőre emléke sincs meg. Még a szeme is mintha 39 �Próza és vidéke üres kút lett volna a hajnalfényben. Valaki, aki elvetélt benne már. Nézett ki az ablakon, és elképzelte, ahogy a felesége húzza a bőröndjét és eltűnik a sarkon. Még csak el sem váltak. Még ott volt a láthatatlan kötél. Gyűlölte. De nem mondta ki. Csak úgy csinált, mintha nem is lett volna. A fiúk lassan elköltöztek. És ő egyedül maradt a lakásban. Már úgy megszokta, hogy szolga lett, hogy bénán érezte magát a mozdulatok nélkül. Túl nagy rend volt körülötte. Leült az asztalhoz. Olyan mély volt a tányér, hogy félt fölé hajolni. Látta magát a levesben. Ahogy úszik az arca. Gyöngyözik a homloka és sárgarépa alakú a szája. Látta a bohócot, krumpliorral. A cérnametélt pedig, mint egy köldökzsinór, úgy lógott a két alak között. Annyi éve már. Ő főzte magának, ő szűrte. De mindig a felesége jutott róla az eszébe. A láthatatlan és túlfőtt szál, ami már íztelen és nem engedi élni még. Ismerem Temetni jött. Elvinni Anya arcát. Kifosztani a lakás zugait, és megenni a maradékot. Lassan kifeszítette az ablakot, mintha maga lenne az idő, és mire észrevettük volna, már bent volt. Olyan mélyen, hogy onnan már nincs kés, amivel ki lehetne vágni. A szív alatt kétujjnyira van. Mégsem találta elsőre. Nem olyan könnyű lelket lopni. Ahhoz kellenek az évek, meg a rutin. De ő nem akarta elvinni. Csak elvenni. Kicsomagolni, és megfogni. Megmérni, aztán eldobni. Temetni jött. Földet kaparni a mára, és keresztet vetni a holnapra. De Anyát már kirabolták. Megelőzte valaki. Nehéz lett volna Apával versenyre szállni. Aki szeret, annak mindig könnyebb. Annak van kulcsa is talán. Meglepetten nézte Anyát, aki olyan üres volt már, mint a ruhásszekrény. Levendulaszag és méhviasz. A szívét kellett volna előre bekenni, de akkor még nem volt miért. Apa olyan óvatosan rágta ki, mint a rohadt molyok a kabátot, amit már a zaciba sem lehetett bevinni. Hiába volt az ablak. Hiába volt a rés. Nem volt már mit elvinni. Ettől csak dühösebb lett. Megelőzték. Anya szótlan főzte a húst. Forgatta a savanyú fájdalomban, ami szinte a konyhaszekrényig ért. Hiába szellőztettünk, evett minket a levegőtlenség. Befőttek. Szilánkos szilvalé, almafa árnyéka. Én nem növök meg. Maradok mákszem. Hiába darálnak a tálba. Nem eszem. Aludni se vágyom. Csak nézem, ahogy ott ül a párkányon. Vár. Még kicsi a két ujjam. Keskeny a mellkasom. Még neki sem éri meg 40 �Próza és vidéke felvágni. Látom, hogy fél. Mi van, ha Apám már rég. Mi van, ha már üres. Csak nézem. Nem tudom, hogy félek-e. A levegő finoman szűri a színeket. Néz. Fürkész. Tétlenkedik. Visszajött azon a szerdán. Nagyapám már csak őt látta. Azt mondta, hogy együnk együtt. A semmibe terített asztalon kocogtak a poharak. A levesestálban úsztak a halottak. A szélére kotortam egy cérnametéltet. Anyám haja, Apám ujja. Sós volt már. Pedig nem sírtam. Tudtam, hogy hiába. Öreg lett még ő is. Azt hittem, az idő nem fog rajta. Pedig mintha őt is átgyúrták volna. Aki sokat lop, annak sem könnyebb. Nagyapámat ketten emelték át. Furcsállták, hogy mint egy lepke. Hetven kiló volt, de mintha 5 se lenne. Kékben úszó aranyhalak, kés éle a napban. Nagyapámból egy mozdulat volt. Nem álmodtam. Rám nézett, és kilépett az ablak keretén. Utána minden évben visszajött. A téllel. Nagyanyám karját húzta a feketére fagyott égre. Lila ujjakkal fúrt a mellkasokba. Vakart bőr alól kifutó sóhaj. Meredt szemek hálóba szorult álma. Mindig megnézett. Megnéztem én is. Béna, tehetetlen könyökkel a falnak ragasztva. Megszoktam. Telente kiköltöztem a hűvös ablakra. Hátha elvisz. Hátha megnézi, hogy nőtt-e az ujjam, nehezebb vagyok-e, mint egy cinke. De ő csak temetni jött. Elvenni. Fosztani. Hiába mondtam, hogy börtön, hogy ziháló nyiszmogás. Hogy vágja ki. Csak nézett. Tehetetlen és tétlen. 41 �Kutatóterület Ottlik 100 HORVÁTH KORNÉLIA A belső beszédtől az elbeszélő szövegig Ottlik Géza: Iskola a határon „A művészet nyelve – paradox módon – feltétlenül tartalmaz önreflexív struktúrákat. […] minél egyedibb művészi formanyelvvel állunk szemben, annál nagyobb helyet foglal el benne a nyelvre irányuló s a nyelvi struktúrába beépülő szerzői reflexió.”1 (Jurij Lotman) „a gondolat viszonya a szóhoz mindenekelőtt nem dolog, hanem folyamat, mozgás a gondolattól a szóig és ellenkező irányban, a szótól a gondolatig […] A gondolat a szóban nem kifejezést nyer, hanem végbemegy.”2 (Lev Vigotszkij) Az elbeszélés és a nyelvhez való viszony problémájának tematizálását Ottlik életművében, különösen az Iskola a határonban a magyar próza későmodern fordulata korszakos jeleként, sőt emblémájaként tartjuk számon. Az a narratológiai és prózapoétikai kérdésfölvetés, amelyet Ottlik az Iskola regényszövetének szerves részévé tett, egészen az ún. „szövegirodalom” megjelenéséig – noha e fogalom és az általa vonzott ellentétpár, tudniillik a világszerű és a szövegszerű elbeszélés szembeállítása mára már kevéssé tűnik tarthatónak –, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján bekövetkező „prózafordulatig”, és még azon túl is számos későbbi magyar elbeszélés arculatát megalapozta a szövegkompozíció, az autopoétikus beállítódás és a metanyelvi reflexiók tekintetében. Joggal állítható ugyanis, hogy Ottlik regényében a bevezetőt alkotó három fejezet közös címében (Az elbeszélés nehézségei) megjelölt tematikus-autoreflexív orientáció a későmodern magyar próza rendszeresen visszatérő és meghatározó problémájává vált. 42 �Ottlik 100 Kutatóterület Nyilvánvaló, hogy az ottliki regény poétikai sajátosságai nem merülnek és nem is meríthetőek ki a nyelvhasználatra, a nyelvi jel természetére, s ennek következményeként a történet megalkotásának akadályaira és lehetőségére irányuló rákérdezésben, hiszen a regény számos egyéb irodalmi, sőt irodalomelméleti kérdést igen erőteljesen artikulál. Ilyenek között említhetjük például a kép és a szöveg, illetve a képi és a verbális narratíva viszonyának kérdését, nyelv és zene világ- és identitásteremtő működésének egymással való kapcsolatát, az Ottliknál – nem utolsósorban Kosztolányi gondolkodásának és írásművészetének hatására –3 mindig jelenlévő ontológiai és egzisztenciálbölcseleti problematikát, szövegeinek összetett metaforikus és szimbolikus szervezettségét, s ezen keresztül mitológiai, bibliai, illetve általános kultúr- és irodalomtörténeti beágyazottságát, vagy éppen az Iskola kapcsán az összetett és eldönthetetlen műfajiság kérdését. Mindezek a kérdések a mára már igen gazdagnak mondható Ottlikszakirodalomban számos reflexiót, sok esetben egészen részletes kifejtést is nyertek.4 Meglátásom szerint ugyanakkor a nyelvről alkotott ottliki elgondolás az Iskola a határon tekintetében megalapozónak és megkerülhetetlennek mutatkozik, mivel itt az első részben reprezentált és reflektált nyelvhasználati módból bomlik ki nem csupán a regénykompozíció, hanem a regényt alkotó és felölelő egész elbeszélésfolyamat, vagyis az első egység nyelvi struktúrája az egész regényszövegre nézve meghatározó szerepet tölt be. A regény kezdő szövegegysége, Szegedy-Maszák Mihály kifejezésével élve, a keret 5 az első és a harmadik fejezetben Bébé és Szeredy beszélgetését mondja el, nem mellékesen Bébé elbeszélésében. A két szereplő között „lefolytatott” párbeszéd-töredékek azonban sokkal inkább a Vigotszkij által „belső beszéd”-nek nevezett megszólalásformát realizálják, mint egy formális vagy referenciálisan értelmezhető dialógust: „Feleltem is rá valamit, szuszogva. »Hm? Hm…«” (5.) „– Mondom, összeköltöztem Magdával. – Ühüm – feleltem. Most mondta éppen harmadszor.” (5.) „– Sz – mondtam dühösen. – Mb.” (6.) „– Meleg ez a sör. – He? – nézett rám Szeredy.” (16.) „– Küldött nekem egy paksamétát – mondtam. – He? – Vagyis hogy kicsoda. – Medve. – He? 43 �Kutatóterület Ottlik 100 Ez a »he« most azt jelentette, hogy mi a szösz, hát onnét is jár posta? Mármint a túlvilágról, mert Medve már nem élt.” (16.)6 (Kiemelések tőlem, H. K.) A szereplők (Bébé és Szeredy) belső beszédre orientálódó beszéd- és gondolkodásmódját már a regényi narráció (természetesen Bébétől származó) első mondata is közvetíti és hangsúlyozza: „Szeredy Dani motyogott valamit az orra alá, ahogy álltunk a Lukács fürdő teraszán (…). Mindig nagyon halkan beszélt, de én azért mindig értettem, hogy mit mond.” (5.) (Kiem. H. K.) Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a belső beszéd-szerű közvetlen megszólalások egyetlen kivétellel (ez Szeredynek a megértésre orientálódó, ismétlődő „He?” kérdése) minden esetben Bébétől erednek. Vigotszkij a belső beszéd attribútumait a következőkben határozza meg: a belső beszéd a beszéd redukcióját jelenti oly módon, hogy „elhal a beszéd külső, hangzó oldala”7 (lásd például: „Sz”, „Mb”). A belső beszéd a némaság, a hangtalan megszólalás felé tendál, miközben egyszerre jellemzi a sajátos mondattan, a töredékesség és rövidség, illetve a predikativitás, az állítmányi erő.8 Mindez a beszédpartnerek részéről a „megértés illúziójával” jár, mivel a beszéd fáziás oldalának minimalizálódása a szó jelentésének, mi több, értelmének9 dominanciáját eredményezi. A belső beszédre grammatikai-szintaktikai aspektusból különösen jellemző a szavak összevonása, azon belül is az „aszintaktikus szóegyesítés”10 (l. pl. „nyasgem”), szemantikai vetületben pedig meghatározó, hogy a beszélő csak a legszükségesebb utalásokkal él, ezért a beszéd nemcsak rendkívül sűrített és tömör, de „kívülről”, egy „idegen” számára érthetetlen is lesz. Az elbeszélő-Bébé által „gyakorolt” narrációs nyelv éppen az említett tulajdonságokkal jellemezhető. Nagyon fontos, hogy itt nem egyfajta nyelvi kódról van szó, amelynek ismeretében bárki, aki ismeri a „rendszert”, azaz a jelölő-jelölt megfelelést, pontosan konvertálhatja az egyes állítások jelentését. Épp ellenkezőleg, Bébé magyarázatai világossá teszik, hogy egyetlen ilyen sűrített közlésnek nagyon is sokféle (akár egymással ellentétes) értelme is lehet: „Lefordíthatnám ilyenféleképpen: »Látod, marha, mit jártatod anynyit a pofádat, én itt ésszel figyelem a dolgokat már régóta, te meg a válságos pillanatban locsogni kezdesz nekem, hosszú, érzelgős történeteket adsz elő, és kiteregeted bonyolult lelki finomságaidat, holott a fene se kíváncsi rá, s közben lecsúszunk a jó fekvőszékről…« Persze ez csak a látszólagos szöveg volna. Csak olyan beszéd, amivel voltaképpen ezt akarom közölni: »Áldásom rátok. Ki vagyok én, hogy 44 �Ottlik 100 Kutatóterület pálcát törjek fölötted? Megszenvedtétek ti már a múltat s jövendőt.« Vagy inkább: »Nézd, egy kicsit összeszorult a torkom, ne haragudj, cimbora. Furcsa és megindító az emberi sors. Ó, vajha boldogok lehetnétek. Odaadnám érte a fél karomat…« Továbbá a hangsúly befejező esése azt jelezte: »Ámbár dehogy adnám. A karomat nem adnám, legfeljebb az egyik lábamat, arra nincs olyan nagy szükségem. De azt is csak igazán a legvégső esetben. Vagy mit tudom én. Ne hazudozzunk. Csináljatok egymással, amit akartok. Fütyülök rátok. Mb!«” (7.) Nem mellékes másfelől, hogy az idézett passzus (a regényben egy teljes bekezdést alkotva) az „Értette pontosan. Ezt is nehéz megmagyarázni.” mondatokkal kezdődik, mintegy manifesztálva a belső beszéd ama jellegzetességét, amit Vigotszkij a megértésben való hitként, a megértés illúziójaként említ. Ez a végletes bizalom a műben Bébének lesz a sajátja, s éppen innen nézve tesz szert jelentőségre az a tény, hogy formálisan és lényegét tekintve is ő az Iskola a határon elbeszélője (akkor is, ha néha idéz Medve kéziratából, négy alkalommal egy-egy fejezet terjedelméig is). Mi több, Az elbeszélés nehézségei című kezdő szövegegység narrátora is Bébé, vagyis a címben jelzett „nehézségek” kifejezetten rá vonatkoztathatók. Az események értelmező elbeszélésének problémája pedig, mint jól ismert, a későbbiekben is időről időre kikényszerítik reflexióit. Bébé gondjai az elbeszéléssel és ezzel szoros összefüggésben az idővel (pl. „De nem így telt velünk az idő. Rosszul mondtam el az egészet.”; „porszem rakódott porszemre…” [120., 121.])11 valójában a mimetikus, valóságábrázoló hajlamban gyökereznek (ez a regényszüzsében és a narrációban Bébét festő-mivoltában hangsúlyozza), abban, hogy Bébé a valóság és a nyelv viszonyát teszi meg fő problémájának („Ez nem a teljes valóság, sőt nem is a hű valóság. Jóformán minden szavam hamis és pontatlan lesz, alighogy kimondom.”), nem pedig a nyelv (a szó) és a gondolat viszonyát. Egyszerűen szólva Bébé nem számol azzal, hogy „valóságábrázolás” mint olyan, önmagában nem lehetséges: csak nyelvileg megkonstruált, vagyis nyelvi úton megtapasztalt és előállított valóságról beszélhetünk. Innen nézve pedig a regény tétje nem lehet más, mint az elbeszélő-Bébé „kimozdítása” e miméziselvű művészetfelfogásból, s elindítása egy nyelvileg alkotott történet megírásának irányában.12 Erre nézvést megerősítést nyújtanak Medvének a kézirathoz fűzött (nem Bébétől elbeszélt, hanem közvetlenül idézett) javaslatai, amelyek minden célelvűséget nélkülözni látszanak: „»B. B.-nek – halálom esetén átadandó – saját kezébe. Ha már ő nem él, kérem olvasatlanul elégetni.« Az első oldal tetejére, a cím fölé ez volt írva ceruzával: »Arra kérlek, olvasd el, és ha jónak látod, esetleg kijavítva –« Ezt a másfél sort kihúzta, s ugyancsak kihúzta, amit alája írt: »Kedves Bébé, azokat a részeket, amelyeket (igaznak – külön ki- 45 �Kutatóterület Ottlik 100 húzva) jónak találsz –« Amit végül nem húzott ki, az már csak a lap szélére fért el, oldalvást írva: »Csinálj vele, amit akarsz, édes öregem! Isten veled.«” (17.) E referenciálisan értelmezhetetlen instrukciók egyetlen célját abban ismerhetjük föl, hogy Medve, aki nem mellékesen professzionális író, e följegyzésével Bébét kívánja ösztönözni az elbeszélővé és szövegalkotóvá válás útján. (S valóban, az elbeszélő Bébé Medve kéziratától és annak „nem-valósághű” megállapításaitól provokálva, a „másolásként” vagy „leírásként” felfogott festői ábrázolás helyett a nyelv és gondolkodás másféle, nem közvetlenül reprezentatív viszonyát fogja kialakítani a regényi elbeszélés folyamán.) Másfelől Medve a regény és az elbeszélés kezdetén már halott, „távollevő”, s a Szeredyt és Bébét foglalkoztató megértésproblémára közvetlen személyében nem, csak a Bébére hagyományozott kézirat révén tud „választ adni”: e „válasz” pedig éppen a Bébére irányuló késztetésben, az írásra ösztönzésben ragadható meg. A „keret” három fejezete tehát Bébé jövőbeni elbeszélővé válásának belső foglalata, azt az utat sűríti magában, amelyet a továbbiakban a történet és a szöveg megalkotásával Bébé az Iskola a határon elbeszélőjeként bejár. Mindez már ott rejtőzik a kezdeti fejezeteket meghatározó belső beszédben, amelyet Vigotszkij egy új beszédforma születésének előzetes stádiumaként, mi több, az írott beszéd „gondolati fogalmazványaként”13 jellemzett. Mindezekből következik, hogy a szereplő és narrátor Bébé nyelvhez való viszonyát már a „keret” is jelzi az olvasó számára, vagyis azt, hogy e viszonyt a szavak és a megnyilatkozás referenciális értékének problémája határozza meg. Bébét ugyanakkor a nyelv láthatóan kétes értékű referenciális funkciója („minden szavam hamis és pontatlan lesz, amint kimondom” [15.]) az elbeszélés kezdetén még kevéssé rendíti meg: a nyelvvel tartott kapcsolata sokkal evidensebb, mágikus és ontologikus természetű, s a jelölő és jelölt közvetlen és szerves összetartozásának öntudatlan hipotézisén alapszik. Ez az ősi, egyszerre mitikus és gyermeki „nyelvkezelés” (s itt szándékosan nem a nyelvfelfogás vagy nyelvszemlélet kifejezést használom, mivel ezek a beszélő részéről határozott tudatosságot tételeznek fel) a Név kultuszában nyer manifeszt formát. Meglátásom szerint a keret 2. fejezetének éppen Bébé névfelfogása bemutatásában rejlik a funkciója: az itt elbeszélt izgalmas eseményeknek (Szeredytől 1944-ben ellopnak egy fontos katonai okiratot, ami miatt hadbíróság fenyegeti) a regényszüzsében minimális a folytatása (a Második rész 11. fejezete viszi tovább a történetszálat, amelynek funkciója azonban nem Szeredy sorsának alakulása, hanem az iskolában a növendékek között létesült szoros kapcsolat bemutatása) és nincs következménye,14 vagyis a fejezet funkciója nem más, mint a „történetmondás” megszakítása a Név előtérbe állítása folytán. Mint Bébé mondja az „izgalmas Teodóra” kifaggatásának leírásakor: 46 �Ottlik 100 Kutatóterület „Én rejtélyesen ültem a kályha mellett, ahogy megbeszéltük, szótlanul és álnéven bemutatva. Eddig kitűnően ment minden…” (11.) Néhány pillanattal utána azonban: „Nem értettem pontosan, hova akar kilyukadni Szeredy. Már valamilyen más darabot játszott, én meg ültem a kályha mellett, benne ragadva a szerepembe.” (12.) A két passzus szerint Bébé számára a név elválaszthatatlan annak jelöltjétől (pontosan úgy, ahogyan ezt Vigotszkij is kifejti a gyermekek névhez való viszonya kapcsán), „ráruházott” szerepéből (a rejtélyes idegenéből) azért képtelen kilépni, mert „álneve” fogva tartja. Bébé ezen beállítódása az elbeszélés folyamán rendszeresen manifesztálódik (anélkül, hogy maga az elbeszélő Bébé ezt reflektálná): az újoncok szertartásos bemutatása során, ahol a narrátor mindenkinek felsorolja a nevét; a cselekményben és a szövegtropológiában semmiféle funkcióval nem bíró Netter- és Kollerkapu megnevezésében; Eynatten neve eltorzításának visszatérő elbeszélői említésében stb. De Bébének mint szereplőnek is ez a mágikus-„vajákos” (ez a Bébé-narrátor szava), azaz gyermeki nyelv- és világlátás a legfőbb jellemzője: neve franciául ’babá’-t jelent; a gimnázium első évében azért nem tud barátokat szerezni, mert senki nem ismeri a „valódi” nevét: „(…) egymást keresztnéven szólították, a többiekkel meg szóba sem álltak, s noha engem néha kegyesen kitüntettek azzal, hogy »kedves Benedek«-nek vagy éppenséggel »Bencé«-nek neveztek, talán még tőlük húzódoztam a legjobban. Volt, aki udvariasan, »kérlek, Both«nak szólított, a szomszédom mindig csak »te«-nek – te így, te úgy –, mintha nem is tudná a nevemet; de hát én sem Bence, sem Both, sem Benedek nem voltam, hanem Bébé (…).” (42.) A keret 2. fejezetében Bébé maga jelenti ki, hogy „így (ti. Bébének) becézett mindenki, jóllehet Both Benedek a becsületes nevem, és nagy behemót ember vagyok”. (8.)15 Mindez nemcsak Bébé „gyermeki” gondolkodásmódját mutatja világosan, hanem arra is rávilágít, hogy Bébének a katonaiskola világában nem sikerült „felnőnie”, szemben Medvével. Ezért lényeges, hogy az iskolában eltöltött évek elbeszélése során bizonyos események elmondásakor Bébé és Medve narrációja elválaszthatatlanul összefonódik az ún. szabad-függő beszéd narratív – a bahtyini terminus kétféle fordításában a nem-tulajdonképpeni egyenes beszéd vagy a közvetített egyenes beszéd, Jauss szóhasználatában az átélt beszéd, Dorrit Cohn és Ricoeur szerint a narratív monológ – eljárásában. Nem véletlen, hogy ezek a részek kivétel nélkül Medve életének jelentős, mondhatni sorsfordító eseményeit beszélik el, mely történések, mint ez a harmadik fogdai tar47 �Kutatóterület Ottlik 100 tózkodás elmondásakor kiderül, nemcsak Medve „felnövésének”, hanem íróvá válásának is meghatározó motívumait képezik a regényszüzsében. A regény e részei röviden: a Trieszti öböl, Medve találkozása az anyjával, Medve szökése, Medve a fogdában és a kórházban. Az eddigiekből az is következik, hogy Bébé a „felnövekedést”, a „felnőtté válást” nem a cselekményidőben, hanem éppen az iskolai események egyes szám első személyű, a Medve kéziratát először indignálódva, később már egyetértőleg magába olvasztó elbeszélésében kezdi meg. Ez a folyamat a nyelvhez való viszony radikális megváltoztatását követeli meg az elbeszélő Bébétől: fel kell számolnia azt a „festői” látásmódot, ami szerint a valóság szereplőit az elbeszélésben hű „arcképekként” kell visszaadni, s az eseményeket úgy kellene ábrázolni, ahogy megtörténtek. Bébé kezdeti hozzáállására rendkívül jellemzőek az első fejezetben a hazugsággal kapcsolatos szavai. Állítása szerint barátaival sohasem hazudtak egymásnak, s ennek kétféle magyarázatát adja: egyfelől egy részint empirikus, részint ideológiai érvet hoz fel („az idegrendszerünk visszafojthatatlanul undorodott tőle; de ha szebben hangzik, azt is mondhatnám, hogy mégiscsak egy erkölcsi magaslatféle volt…” [7-8.]), másfelől e hozzállás megértésének egyetlen lehetőségeként a közös megélést, a közös élettapasztalatot nevezi meg, vagyis a megértés feltételét az eseményekben való részvételben látja. Bébé elbeszélésének tétje éppen e gondolkodásmód átalakítása lesz: az elbeszélés „nehézségei”, vagyis a nyelvvel folytatott birkózás során meg kell tapasztalnia, hogy az „eseményeket” nem tekinthetjük nyelv előtti tényeknek, amelyek elmondásában a nyelv engedelmes és áttetsző közvetítő eszközként működik, hanem ellenkezőleg, magukat a történéseket is csak nyelvi úton vagyunk képesek appercipiálni, azaz felfogva megérteni (a kettő nem választható el: érzékelésünk magában foglalja, sőt prekondicionálja az érzékelt tapasztalat megértését,16 elbeszélésük során pedig a nyelv által kell újraalkotnunk őket). Még egy további fordulattal is számolnunk kell azonban: Bébé nem szóbeli elbeszélést, hanem valójában „szöveget” alkot, s erre a munkára, az iskolai történések megírására éppen Medve kézirata készteti. Bébének tehát nem pusztán „nyelvi világlátását” kell átformálnia, hanem ki kell tapasztalnia és fel kell építenie maga számára az utat, amelynek során élőbeszédét és jellegzetes „belső beszédét” írott szöveggé alakíthatja. A regény elbeszélői szerkezetének szándékolt „nehézkességei”, az események ismételt elmondása, a kettős elbeszélői struktúra, a zenei kompozíciókat megidéző mikroszerkezetek stb. éppen Bébének ezt az íróvá válásért folytatott küzdelmét reprezentálják. Másfelől itt nyer különös jelentőséget az a tény, hogy Vigotszkij a belső beszédet az írott beszéd előtti stádiumnak, mondhatnánk, az irodalmi szövegalkotás előzményének tekinti: mint jeleztem, érvelése szerint a belső beszéd az írott beszéd gondolati fogalmazványának, azaz voltaképpen egy új írásforma születésének tekinthető. 48 �Ottlik 100 Kutatóterület Úgy gondolom, az első fejezetek szövege nyelvileg is reflektálja a belső beszéd és a kézirat mint írott szöveg kettősségét. (Megvallom, nehezen tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy Bébé neve, mely monogramként is érthető, éppen a „belső beszéd” nyelvi jelölőjeként működik a szövegben, noha Ottlik nagy valószínűséggel nem ismerte a vigotszkiji teóriát és terminust.) Bárhogy is, Bébé gyermeknyelvi beceneve, amely egy hang megismétlődésére épül, önmagában is reprezentálja a belső beszéd jellegzetességét: a hangforma redukcióját, a rövidítést, a tömörítést és az értelem kitágítását. Az írott szöveg hangzásbeli jelölőjeként pedig éppen a kézirat kapcsán megsokszorozódó k hang működik: „Néhány hete kaptam meg, cukorspárgával összekötött kéziratköteg volt, a külsejére ceruzával ráírva: B. B.-nek…” (16-17.) E mondat a kétféle megnyilatkozásmód költői nyelvi metaforáit szembesíti egymással a két hangismétlés, a k és b váratlan befejező kontrasztjában. A hangzás ilyetén felfokozódása és jelölő szerepének reflektálása több helyen is megtapasztalható a regényben, nem utolsósorban a Trieszti öbölről szóló fejezetben, ahol ez a zeneiség egyenesen a prózai szöveg háromféle ritmuselv szerinti ritmizálódásáig jut el.17 S mint tudjuk, Ottliknak volt „elődje” e téren: az általa nagyon tisztelt és elsődleges ihletőként megnevezett Kosztolányi. S hozzátehetjük, e „hangzó” prózanyelv későbbi írókat is megihletett: elegendő itt Nádas Péter Egy családregény vége című regényére utalnom. Jegyzetek LOTMAN, Jurij: A szöveg három funkciója. In: UŐ: Kultúra és intellektus. Ford., vál., szerk. SZITÁR Katalin. Bp., Argumentum, 2002, 30. 2 VIGOTSZKIJ, Lev: A gondolkodás és a szó. In: UŐ: Gondolkodás és beszéd. Bp., Akadémiai, 1971 (Eredeti, orosz nyelvű megjelenés: 1956). 3 Irányadóak e tekintetben Ottlik szavai, aki szerint Kosztolányinál a legfontosabb az „alapérzése a létnek, a létezésnek a sűrűsége, dinamikája, hevessége, eksztázisa, a puszta világ szépsége és nagyszabású volta.” HORNYIK Miklós: Ottlik Géza. Újvidék, Forum, 1982, 250. 4 Csak jelzésértékűen lásd pl. KORDA Eszter: Ecset és toll. Bp., Fekete Sas, 2005; KIS PINTÉR Imre: Lenni, de látni is a létezést. Ottlik Géza világegyenleteiről. Jelenkor, 1982, 5/402.; ZEMPLÉNYI Ferenc: Regény a határon. Megjegyzések Ottlik Géza Iskola a határon című regényéről. ItK, 1984, 7/484.; BALASSA Péter: Ottlik és a hó. Egy motívum története. In: UŐ: Észjárások és formák. Bp., Krónika Nova, 1998, 15-27.; HORVÁTH Kornélia: Ottlik Géza: Iskola a határon. Bár, 1996/1-2, 186-204.; KULCSÁR SZABÓ Ernő: (Fel)adott hagyomány? A keresztény művelődésszerkezet örökségének néhány kérdése 1944 utáni irodalmunkban. Protestáns Szemle, 1996, 286-298.; MÁRTONFFY Marcell: Párhuzamosok találkozása. Az Iskola a határon biblikus értékeléséhez. In: UŐ: Folyamatos kezdet. Pécs, Jelenkor, 1999, 279-296.; SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Ottlik Géza. Pozsony, Kalligram, 1994, 89-94., 132-144.; MÁRTONFFY Marcell: Olvasás-példázatok. A parabolaértelmezés változatai Ottlik 1 49 �Kutatóterület Ottlik 100 Géza Iskola a határon című regényének magyarországi fogadtatástörténetében. Műhely, 2001/1, 71-86. és 2001/2, 33-44.; FŰZFA Balázs: A műfaj. In: UŐ: „…sem azé, aki fut…” Ottlik Géza Iskola a határon című regénye a hagyomány, a prózapoétika, a hipertextualitás és a recepció tükrében. Bp., Argumentum, 2006, 97-104. Szegedy-Maszák abban látja e keret legfőbb különbségét a regény többi részéhez képest, hogy itt „a történetmondás kalandja végül is másodlagos az események elbeszéléséhez képest”. SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Ottlik Géza. Pozsony, Kalligram, 1994, 86. 6 Az oldalszámok az alábbi kiadás lapjait jelölik: Ottlik Géza: Iskola a határon. Bp., Magvető, 1992. 7 VIGOTSZKIJ, Lev: i. m., 354. 8 VIGOTSZKIJ, Lev: i. m., 363-365. 9 Vigotszkij, feltehetőleg Frege nyomán, különbséget tesz a szó értelme és jelentése között, az előbbit sokkal tágabb fogalomként határozva meg. Meglátása szerint a belső beszédet alapvetően jellemzi a szó értelmének fölénye a szó jelentése fölött, illetve az a tény, hogy itt „a szó több értelemmel terhelt, mint a külső beszédben”. VIGOTSZKIJ, Lev: i. m., 378-379., illetve 383. 10 VIGOTSZKIJ, Lev: i. m., 382. 11 Lásd még: „nem tudom kifogástalan időrendbe szedni az eseményeket. Pedig szeretném.” (102.); „A múltnak abból a parányi töredékéből, amit Medve kézirata és az én emlékezetem szintén elég önkényes szeszéllyel őrzött meg, nem tudom biztonsággal kiválasztani, hogy melyik a döntően szükséges részlet, és melyik az elhagyható.” (103.) 12 E folyamat kezdete, vagyis annak felismerése, hogy a megtörtént események egymásutánjának elbeszéléssé konvertálása távolról sem magától értetődő, mechanisztikus folyamat, hanem nagyon is problematikus, illetve az a gondolat, mely szerint a „valóság” egyes eseményei közötti válogatás és sorrendjük megváltoztatása néha „valódibb valóságot” eredményez, mint a valóságnak való tökéletes megfelelésre törekvés, már megtapasztalható a Második rész 1. fejezetének Bébéféle narrációjában: „Mégis, ha nem az időrend egymásutánjában mondom el a történteket, az elbeszélés menete, amely amúgy is hajlamos önkényes értelmezések felé terelődni, kikerülhetetlenül hamis hangsúlyok, egyoldalú szempontok, esetleges, torz, részleges nézőszögek belekeverésével rendezi el az anyagot; mert valamilyen – bármilyen, megszokott és ismert – rend mindig ráerőszakolja magát a rendezetlen dolgokra; s talán éppen a lényeget sikkasztja el: a rendezetlen dolgok még ismeretlen, valódibb rendjét.” (103.) 13 VIGOTSZKIJ, Lev: i. m., 373. 14 Mi sem mutatja ezt jobban, mint a fejezet felütésének és befejezésének meredek ellentéte: a fejezet Szeredy halálra ítélésének tárgyilagos közlésével kezdődik („Ezerkilencszáznegyvennégy nyarán Szeredyt a hadbíróság in effigie megfosztotta rangjától, és in contumaciam golyó általi halálra ítélte hűtlenségéért. Ez hazaárulást jelentett…” [157.]), ám erre a szöveg a későbbiekben vissza sem tér, hanem azt a rendkívül erős és tartós egzisztenciális-ontologikus köteléket hangsúlyozza, ami a regény főhőseit a saját önmagukra utaltságában is összefűzi („Nem ismertük a játékszabályait, csak azt tudtuk, Szeredy is, Medve is, én is, maga Jaks is, hogy egy ponton túl, mint mindnyájan, már egyedül vívja ő is nagy mérkőzését, és senki emberfia nem jöhet a segítségére. Ezért volt szívósabb és tartóabb a mi kötelékünk, mint a hegymászóké vagy a szeretőké, mert ez a tudás is eleve bele volt szőve.” 5 50 �Ottlik 100 Kutatóterület [161.]). A fejezet szerkezete ezáltal mintegy önmagában reprezentálja az Iskolának azt a folytonosan és sok szinten működő „jeladását”, mely szerint nem az egyedi történések és sorsok felől kell olvasni a regényt (és annak cselekményét), hanem egy sokkal nagyobb tét, a létezésben és saját életünkben (egzisztenciánkban) az elbeszélés és az írás által elfoglalható hely értelme és reménye felől. 15 Bébé nevének a főhős-narrátor számára ontologikus fontossága a keret 2. fejezetének – fentebb már idézett – „folytatásában”, a Második rész 11. fejezetében ismétlődik meg; a név utolsó előfordulásakor az előtte álló „nevetséges” jelző ugyanakkor mintha a narrátor-Bébének ébredő, a nyelvhez való tulajdon viszonyára vonatkozó reflexiójára utalna: „[Magda] meg volt kicsit szeppenve, hogy talán nem illett volna neki is csak úgy Bébét mondani, de azért bátran nézett vissza rám. Amellett nem tudta még a nevemet. Amellett ez volt a nevem, ez a nevetséges Bébé.” (160.) 16 Vö. Heidegger meglátásával: „A valami mint valami értelmezését lényegszerűen az előzetes, az előretekintés és az előrenyúlás alapozza meg. Az értelmezés sohasem valami előre-adottnak az előfeltevés nélküli megragadása.” HEIDEGGER, Martin: Lét és idő. Bp., Gondolat, 1989, 292. „A dolgok megjelenésekor közvetlenül és tulajdonképpen – ahogy e fogalomból következnék – sohasem az érzetek özönét, például a hangokét vagy a zajokét fogjuk fel, hanem a kürtőben hallható vihar süvítését, a hárommotoros repülőgépet és a Mercedest halljuk […] Az ajtó csapódását halljuk a házban, nem pedig akusztikai érzeteket, vagy akár csak puszta zajokat.” HEIDEGGER, Martin: A műalkotás eredete. Bp., Gondolat, 1988, 46. 17 Erről részletesen lásd: HORVÁTH Kornélia: Realitás, imagináció és elbeszélői nyelv Ottlik regényében – Még egyszer a Trieszti öbölről. Kortárs, 2010/4, 67-73. 51 �Kutatóterület BODROGI FERENC MÁTÉ Az esztétikai csúcsélmény lehetséges helye az integrál szemléletben A gentleman eszmény példája (a kontextus) Ken Wilbernek, az ún. integrál filozófia (bővebben: Wilber, 2009.) alapítójának, illetve az ún. transzperszonális pszichológia egyik atyamesterének magyarországi jelenléte kifejezettnek mondható. Különálló pszichológiai szakképzés építi tevékenységét az ő munkásságára, felsőoktatási kurzusok foglalkoznak értelmezésével, mégis: a publikált hazai Wilber-kommentárok meglepően alacsony számával szembesülhet az érdeklődő. A jelenségnek számos oka lehet: a Wilber-műveknek a tradicionális tudományos beszédrendekben mindenképpen rendhagyónak számító, szándékoltan metaforikus és figuratív nyelvhasználata, a tudományos igazolhatóság régi igényének általa is sokat elemzett öröksége, vagy éppen az az oppozíciós jelleg, mellyel a nemrég még a magyarországi bölcsészetben is virágkorukat élő posztstrukturalizmussal, dekonstrukcióval, szociálkonstruktivizmussal szembeni meglehetősen éles kritikai észrevételeinek hangot ad. Jelen írás ezt a minden lehetséges magyarázata ellenére is egyértelműen sekélyes magyar Wilber-recepciót szeretné lehetőségei szerint szinesíteni, interdiszciplináris távlatban, eszmetörténeti és esztétikaelméleti metadiskurzusok kereszteződésében. Megjelent és jól hozzáférhető magyar fordításait kutatási bázisnak tekintve ugyanis az látható, hogy azok az ún. esztétikai csúcsélményt, pontosabban a különféle művészi produktumokkal való találkozás „transzperszonális” erejű eseményszerűségét nem tárgyalják olyan mélységben, hogy ahhoz ne lehetne még néhány alapvető megjegyzést fűzni, azt az integrál szemléletben esetlegesen rendszerszinten is elhelyezni. Előrebocsátásul hangsúlyozandó, hogy ez a bizonyos „csúcsélmény” nem azonos a standard értelemben vett 52 �Kutatóterület esztétikai tapasztalattal – kettejük között ugyanakkor itt és most nem is annyira minőségi, mint inkább fokozati különbség tételezendő. Utóbbiról lásd Hans-Robert Jauss immár klasszikusnak számító dolgozatát (Jauss, 1999, 158–177.), a „felszabadult esztétikai viselkedés” élményszerűségéről pedig Arnold Gehlen tanulmányát, amely – jelen írás szempontjából igen jellemző módon – a következő kifejezésekkel írja körül tárgyát: „feloldódás a szemléletben”, „közvetlen öröm”, „vonzódás”, „elragadtatottság”, „tiszta jelenidő”, „mélyrehatóan megváltozó tudatállapot”. (Gehlen, 1995, 169–183.) Fontos leszögezni továbbá, hogy e recepciós hozzászólás leíró, nem pedig minősítő jellegű kíván lenni, mindvégig szem előtt tartva azt az alapvető tényt, hogy az általa megidézett metanyelvek eltérő diszkurzív és történeti beágyazottságú beszédrendek, tehát nem ugyanúgy beszélnek, nem ugyanazt értik, mégis: lényegében ugyanazt az alap-antropológiai effektust hozzák szóba. Wilber hermeneutikai hitvallása, hogy a jelentések megértésénél mindig érzékenyen kell figyelnünk a háttérben rejtőzködő kontextusokra. „Minél több kontextust veszünk figyelembe, annál gazdagabbak lesznek értelmezéseink.” (Wilber, 2009, 115.) Ennek szellemében az esztétikai csúcsélmény helyét keressük a Wilber-paradigmában, méghozzá egy igen fontos és hangsúlyozottan nyugat-európai antropológiai idealitáskonstrukció, az ún. gentleman eszmény példája nyomán, melyben a kora újkorban először értékelődik fel olyan módon az esztétikum világa, mely Wilber két igen kedves referenciáját összefűzve Platóntól Schellingig ível. Az illető aspektussal való számvetés azért lehet gyümölcsöző, mert néhány egyéb meglátást is provokálhat, további finomító értelmezésekre ösztönözve. Mindez pedig remény szerint alkalmat adhat olyan elméleti konzekvenciák levonására, beszédmód-aktualizációk elvégzésére is, melyek által még gazdagabbá válhat a magyarországi Wilber-értés, egyáltalán az egész integrál szemlélet. (Szellem, Erósz, Agapé) A gentleman eszmény, illetve az azt hordozó ún. csiszoltság (politeness) diskurzus adott szempontú reprezentációja előtt mindenképp indokoltnak látszik azon wilberi gondolatok felidézéséből kiindulni, melyek a téma szempontjából relevánsak. Ez első megközelítésben a „csúcsélmények optimalitásának”, a „nagy hármasság integráltságának”, a „négy negyed totalitásának”, illetve a „felszálló” és „alászálló” dinamikák mibenlétének kérdésköreit jelenti. Az integrál szemlélet a világvallások, illetve az ún. philosophia perennis transzcendencia-fogalmát „Szellemnek” nevezi. A legfontosabb kiindulópontnak itt és most az látszik, hogy a Szellem nem egy adott, 53 �Kutatóterület konkrét evolúciós/kategorizációs szinten található, hanem maga a kreatív kibontakozás egész folyamata, amely tökéletesen jelen van minden egyes fejlődési stádiumban úgy, hogy egyre elérhetőbbé, láthatóbbá, reflektáltabbá válik önmaga számára (Wilber, 2009, 28.). Ez utóbbi a „felébredés”, a „beérkezés”, a „szatori”, a „határtalanság élménye”, az „egység tudata”, ahol felszámolódik a szubjektum–objektum hagyományos lét- és ismeretelméleti alapsémája, sőt maga a nyelviség és testiség is. Ezt a humánspecifikus tapasztalatot, amikor tehát a Szellem mintegy „önnön arcába tekint”, Wilber úgy allegorizálja, hogy az olyan, „mintha egy pillanatra megnyílna a függöny, majd újból összezáródna”: (fel)emelkedettség a szellemhez, illetve (ki)emelkedettség a térből és időből; a diszkurzív ego által kireflektált, elkülönült én-érzet meghaladása, „ugrás a magasztosba”. Aki méltó akar lenni e megélt szellemi tapasztalatához, vagyis adekvát módon akarja azt feldolgozása (értelmezése) által utólagosan is birtokolni, annak ugyanakkor folyamatosan dolgoznia kell azon, hogy belakhassa a tudat egyre táguló köreit. (Wilber, 2009, 170–171.) A wilberi szemléletmódban a Szellem mindig ugyanaz marad, csak önreflexivitása evolválódik folyamatosan: a természetben szunnyad, az elmében ébredezik, a „transzperszonális” (tudatfelettes) tartományokban pedig végül önmagára ismer. A Szellemnek ez a megnyilvánulása kettős irányú mozgásban érhető tetten, a felemelkedő vagy transzcendens, illetőleg az alászálló vagy immanens dinamikákban, pontosabban ezek harmonikus kölcsönhatásában, melyről Wilber Platón és Plótinosz nyomán értekezik. A Szellem e hagyományokban folyamatosan kiáramlik, kiüresítvén önmagát a világba, mely által annak tökéletes megnyilvánulásává válik, s hasonlóképpen a világ is folyamatosan visszatér teremtő forrásához. A Szellem a neoplatonikus diskurzusokban az „Egy”, míg a világ a „Sok”. Ez a szellemi és anyagi szféra azonban nem kettős, mert folytonosan egymásba áramlanak, tökéletesen átjárván egymást – ezért mondhatjuk, hogy az illető bölcseleti alternatíva tőmetaforája a kiáradás (emanáció). Az anyagi formáktól a testetlen szellemibe áramló emanáció a „bölcsesség útja”, Erósz lendülete, az istenihez történő felemelkedés eseménye, mert a „bölcsesség látja, hogy a Sok valójában Egy”. Az istenség emanálása az anyag formáiba ezzel szemben az „együttérzés útja”, Agapé leereszkedése, a világhoz történő alászállás eseménye, mert az „együttérzés látja, hogy az Egy valójában Sok”. A végső valóság a legáltalánosabb értelemben: ezek nemkettős egysége, Erósz és Agapé násza, a már mindig is létező pillanat. (Wilber, 2009, 267– 273.) Wilber a Szép–Jó–Igaz „nagy hármasságát” abból az integrál szemléleti alapstruktúrából vezeti le, melynek értelmében bármely dologiságnak vagy jelenségnek, amellyel egyáltalán szembesülhetünk, minimum és maximum négy aspektusa van: szubjektív és interszubjektív, illetve objektív és interobjektív (vagyis külső és belső, egyéni és közösségi) oldala. Az integrál világ tehát az Én, a Mi, az Az és az Azok perspektíváiból szövődik egybe. 54 �Kutatóterület E rendszerben a Szép antik gyökerű rendszerfogalma az egyéni szubjektív, a Jó a közösségi szubjektív, az Igaz pedig az egyéni és közösségi objektív aspektusnak feleltethető meg. A hangsúly a hármasság integráltságán van, mely az egybeolvadás és az elkülönülés fázisai után jelent újabb evolúciós lépcsőfokot, mely ugyanakkor „meghaladva megőrzi” előzményeit is. Miként Erósz és Agapé harmonikus együttmozgása, úgy Szépség, Jóság és Igazság – másképp: művészet, erkölcs, tudomány; másképp: én, kultúra, természet – reflektáltan újraegyesített harmonikus együttműködése biztosítja az eszményi optimalitást e modellben. (Wilber, 2009, 138–140.) Az optimalitás csak önnön totalitásában működhet; ha nem így történik, már nem az „integrál optimalitásról” beszélünk. A Szellem e paradigmában mindig egyszerre van jelen a világ négy negyedében: minden szinten társadalmi (Azok) és kulturális (Mi) beágyazottsággal bíró testi (Az) és lelki (Én) részesedésről van ugyanis szó. Annak érdekében, hogy a Szellem teljes egészében kifejezésre jusson, elhanyagolhatatlan a kultúrában, a társadalomban, a viselkedésben és a lelki életben – tehát a négy negyed együttesében – végzett folyamatos munka. A növekedés a Szellem valódi arcával való találkozásig csak hosszú, nehéz és fáradságos folyamat eredménye lehet, önmagunk folytonos meghaladásának processzusa, úgy, hogy közben szüntelenül szem előtt tartjuk: a csúcsélmények – és azok retrospektív megőrző hermeneutikája – nem csupán arról szól, hogy felismertük „transzperszonális Énünket”, hanem arról is, hogy mindeközben azt miként „öleli körül” a kultúra, miként „testesül meg” a természetben, és miként „ágyazódik bele” a társadalmi intézményekbe. (Wilber, 2009, 335– 340.) (harmónia, társiasság, grácia) Az ún. csiszolt úriember, a polite gentleman eszménye egészen a középkorig visszanyúló hagyománytartalmak kontinuus, ám folyamatosan átszerkesztődő fejleményeként a csiszoltság kora újkori beszédrendjében képződik meg újra, részeként egy átfogó civilizációs megújulási törekvésnek, amely új gondolkodás-, viselkedés-, illetve beszédmintát formál meg és ajánl fel kortárs angolszász közegének. Gentleman eszményről tehát már a 14. században is beszélhetünk, ám az ebben a 18. századi korszakában vesz fel olyan alakot, amellyel ígéretesnek látszik összevetni Wilber tanait. A kezdet kezdetén érdemes hangsúlyozni: nem sok ideáltípusa létezik az európai kultúrkörnek, amely olyan hosszas történelmi intervallummal és hatástörténeti érvénnyel bír, mint a gentleman máig ható – tehát tradícióként valamiféleképpen minket is behálózó és hordozó – eszménye. A távlat tétje mindezek alapján tehát nem is csupán az, hogy általa az esztétikai élmény integrál- és transzperszonális érvényéről mondjunk valami eddig így még meg nem lévő érdemit, hanem hogy a Nyugat egyik elsőszámú antropológiai 55 �Kutatóterület optimalitás-konstrukcióját vessük össze Ken Wilberével. A vér szerinti nemesi leszármazás logikája mellett a gentle-kifejezéshez már a korai időkben kapcsolódnak morális dimenziók. A cím megbecsültsége fokozatosan nő, használata terjed, értelmezői kontextusa pedig a morális, illetve művelődési tartalmakat fölerősítve cizellálódik. Az igazi gentleman státusz eszerint egyre kevésbé az ősök vagy a családi vagyon terméke, sokkal inkább az egyéni érdem jutalma. A tárgyalt korszakban a születés és az életkörülmények már nem játszanak elsődleges szerepet: gentleman az, aki akként viselkedik. (Horkay, 2006, 163.) Az egyéni habitus itt már nem előjog, hanem a születés által mindenkiben eleve adott erény- és szépérzék kiteljesíthető lehetősége. Ennek látható külső, és az azokba kiáradó belső jelei a civilizáció jelei is egyben: a morál, a becsület, az ízlés, a kifinomult szépérzék, a modor, a ruházat, a lakhely, a baráti kör, a mozgás kecse, a személyiség bája, és így tovább. Az ilyen értelemben kiteljesedő, klasszikus gentleman eszmény további jellemzőit egyik legjelentősebb teoretikusa, Lord Anthony Ashley Cooper of Shaftesbury műveinek fényében elemezzük. A természet Shaftesburynél sokértelmű fogalom: az igazság kritériuma, titokzatos és ellenállhatatlan erő, kapcsolat ember és ember között, istenbizonyíték, valamint a szépség fő forrása és mércéje. (Gárdos, 2008, 20.) Ami az „isteniből” egyáltalán elérhető az ember számára, az magában a természetben van jelen a világon, a természet szépsége ugyanakkor csupán indexe annak a magasabb rendű, neoplatonikus isteni szépségnek, melynek igazsága lehengerlő, s kizárólag megélni lehet, intuitíve értelmezhető. (Cassirer, 2007, 395.) Az ún. cambridge-i neoplatonisták közvetlen szellemi örököseként a természet a Lordnál is „plastic nature”, vagyis egy dinamikus szuperorganizmus, mely legtökéletesebb termékének, az emberi kreatív természetnek végtelen kibontakoztatási lehetőségét nyújtja. Shaftesbury a természet és az ún. „második természet” fogalmát is használja. Utóbbi a jó szokások és a művészet, a kultúra világa, mely velünk született lelki tartalmaink erkölcsi és esztétikai kibontakozásának és tudatosításának terepe, az ember tevékeny-teremtő aktivitása a természeti tárgyakkal szemben. (Ludassy, 1977, 786.) A megfelelő nevelés az egyén természetes késztetéseinek teljes, harmonikus kibontakoztatását célozza, vagyis egy potenciálisan eleve meglévőt, természettől adottat tökéletesít. A szellem és a forma neoplatonikus kölcsönhatásának fényében az emberi alak a legszebb, mert abban él a szellem, de az ember alkotta tárgyak is azok, mert azokban tükröződik. A természet az önös érdekek meghaladására késztet, s kijelöli az ember helyét egy nála magasabb organizmusban, mely nélkül még csak el sem gondolható. A társiasság (sociability) eszménye Shaftesburynél alapvető: az emberi természetet döntő mértékben határozza meg a többiek felé fordulás, az egyén vonzódása a közösséghez. Egy sajátos szabadságfogalom is együtt jár mindezzel, a szellem és a szellemesség szabadsága. Mindennek záloga a jó társaság, a derék, csiszolt úriemberek közössége a korszak friss társadalmi intézményeiben, a klubokban, kávéházakban. 56 �Kutatóterület A harmónia eszménye, a humanista tradíció egyik alappilléreként, olyan lételméleti alaphelyzetet feltételez, melyben a természet minden szerkezeti eleme a megfelelő helyen van, s összehangoltan működik a többi résszel. (Horkay, 2006, 55.) A lehető legharmonikusabban elrendezett világ, az ún. univerzális harmónia tana a 18. században a cambridge-i neoplatonisták, illetve Shaftesbury nevét jelenti. A természettől adott emberi erkölcsiség célja és ideális állapota egy olyan pánharmónia, melyet a belső mérték határoz meg a megtapasztalt szépség közvetítettségében. Mindez az Igaz–Jó–Szép egységének (kalokagathia) tanát eredményezi: „Ami SZÉP, az harmonikus és arányos; ami harmonikus és arányos az IGAZ; ami szép és igaz egyszersmind, az kívánatos és JÓ.” (Shaftesburyt idézi: Ludassy, 1977, 792.) Shaftesbury egyik legalaposabb gentleman definíciója így szól: „»Divatos úriembereken« azokat az embereket értem, akikben a természettől helyes géniusz vagy a megfelelő oktatás kialakította a természetes báj és az illendőség iránti érzéket. Egyesek puszta természetük, mások a művészet és gyakorlat révén lesznek a hallás mesterei a zenében, a látásé a festészetben, a képzeleté a dísz és báj mindennapi formáiban, az ítéleté az arányok minden fajtájában, s az általános jó ízlésé a legtöbb olyan tárgyban, amelyek az éles elméjű világi emberek szórakozására vagy gyönyörűségére szolgálnak.” (Shaftesbury, 2008, 72.) A szépérzék eredendő humánspecifikus adomány, ízlés azonban nem lesz automatikusan belőle. A Lord embereszménye a polite gentleman, aki a kifinomult ízlés megszemélyesítője: „szépérzék, a tisztesség, a szeretetreméltóság és az igazságosság iránti jó ízlés jellemzi a tökéletes úriembert” (Shaftesburyt idézi: Ludassy, 1977, 793.) Ezen a ponton kap kiemelkedő szerepet a csiszoltság fogalma: a szabad szellemű, művelt társalgással eltöltött hosszú idő játssza ugyanis a döntő szerepet nála az egyén esztétikai, erkölcsi kiteljesítésében, melynek célja az igazi eszmény, a szabad, boldog és erkölcsös, ugyanakkor ízig-vérig közösségi „csiszolt úriember” kiképzése. Shaftesburyvel: „Mily soká tart, míg igaz ízlést nyerünk! Mily sok dolog tűnik megbotránkoztatónak, mennyi szinte bántó először, amit később úgy ismerünk, mint legmagasabb szépségeket! Mert nem pillanatok műve, hogy azon érzéket megszerezzük, amely által e szépségek felfedhetők. Munka s fáradozás szükséges ahhoz, és idő.” (Shaftesbury, 1977, 220.) Az ilyen irányultságú igényességre fokozott mértékben jellemző az, ami egyébként is sajátja az ízlés világának, hogy az élet minden területére hatással van az illemtől az erkölcsön, a kifejezés- és gondolkodásmódon át az életvezetés általános elvéig és stílusáig. Shaftesbury nevelésprogramja arra a tradícióra támaszkodik, melynek paideia, areté és humanitas a vezérfogalmai. A paideia olyan értelemben, mint gümnasztika és müsziké, mint test és szellem egymást feltételező, egymásra épülő kiművelésének processzusa. Ez a klasszikus értelemben vett paideia egyéni jellegű, de közösségi hátterű. A szép és jó ember egyúttal jó állampolgár is: az teljesíti legjobban közösségi feladatait, aki leginkább a maga kiművelésén fáradozik. A kiművelt polgárok egymás 57 �Kutatóterület közti beszélgetésében jutnak szóhoz és nyernek alakot a dolgok. A polisz a megtisztelő kitüntetettséget teszi lehetővé: bár a polgárok mint egyenlők az egyenlőkkel (homoioi) érintkeznek egymással, mindegyik arra törekszik, hogy kiemelkedjék (aristotein). Az areté (erény) vezérfogalma is a maga testi és szellemi megnyilvánulásaiban fontos, melynek birtoklásából a tisztesség, a dísz, az ékesség származik, amit ha az ember birtokol, az általa elért megtiszteltetés révén szépíti meg életét. A tradíciót a sztoicizmus filozófiája dúsítja föl úgy, ahogy az feltűnik Shaftesbury beszédrendjében is. Az erkölcs célja itt, hogy az ember boldogságát biztosítsa. Ehhez a természet szerinti élet a kulcs: a világban és a bennünk is működő igazsággal (logosz) kell összhangban élni, melyet a harmónia hirdet. A sztoa mindensége logosszal van átitatva, ez az átitatottság azonban egyúttal az emberi természetet is jelenti, mert az is a világból szakadt ki: ab ovo logosz. A humanitas elvének értelmében a kiművelt ember semmiféle dologban nem járatlan, műveltségében pedig példaadó, mértéktartó, tetszést keltve másokban. (Prohászka, 2004, 176–215.) Shaftesbury Platón nyomán testi és lelki (erkölcsi) gráciáról beszél. A kellem és a báj istennőinek, a Gráciáknak nemcsak a morál világában kell nála megnyilvánulniuk, hanem a külsőségekben, testi vonatkozásokban is, éppen úgy, ahogyan az az egész természetben megnyilvánul. Shaftesburynél maxima lesz, hogy akinek a természettől ez kielégítően nem adatott meg, annak a Gráciákhoz tanulással kell hasonulni, tudatosan és reflexíven, ezt a törekvést pedig az ember minden vontakozásában el kell érni, erkölcsileg csakúgy mint a viselkedés, sőt a mozgás külsőségeiben, vagyis a külső és belső grácia harmonikus egyeztetése a cél. (Sandstede, 1999, 204.) Az eszményi megvalósulás az, amely a természettől kapott gráciát egészen kiteljesíti, és nem távolodik el többé attól. Hangsúlyozandó, hogy Shaftesbury a morális dimenziót (moral grace) preferálja a külső gráciával (outward grace) szemben: az ember külsődleges bája és harmóniája is a belsőből származik, annak kisugárzásából. Az ember mintája ebben a modellben a természet lesz, annak gráciája (natural grace) a nagy példa, a viszonyítási pont: a természet szépsége a „legmagasabb rendű grácia”. (Szécsényi, 2002, 81.) Shaftesbury operatív helyzetbe hozza a kalokagathia antik elvét, és maximálisan kiterjeszti a gráciafogalmat, dinamizálva a neoplatonikus emanáció mintájára: a morállal teljes kellem mintegy sugárzik az eszményi ember lelkéből, testéből. Az indulatok féken tartása, az illedelmes fellépés, a rendezett külső ezért ugyanúgy gráciás megnyilvánulás lesz, mint a helyes életvezetési döntések, egy szép műalkotás, vagy éppen egy mozdulat kelleme. A „pángracianizmus” modelljének hívószavai a natural grace, outward grace, moral grace; ezek együttese adja az eszményt, az isteni szépség (divine beauty) visszfényét. (Pomezny, 1900, 44–47.) A harmonikus ember ideálja ez, melyben az képes utánképezni a „második természet” bájos univerzumát. 58 �Kutatóterület (korrespondanciák) A teljesen egyértelmű neoplatonikus analógiákon túl Wilber létteljessége, a „négy negyed” totalitása is megjelenik a klasszikus gentleman eszményben. A kifinomult úriember fáradságos munkával válik azzá, és életét irányító ízlése minden területen – ha úgy tetszik az „Én”, a „Mi” és az „Az” területén egyaránt – felragyog. Az idealitáskonstrukció egyik lényege éppen az, hogy kulturális (pl. művelődés, művészetek, társalkodó filozófia), társadalmi (pl. klubok, közügyek, kávéházak), testi (pl. gentleman sportok, testápolás) és lelki (pl. erény, mérték, szépérzék) értelemben egyaránt tökéletességre tör. Mindezeken túl a „nagy hármasságnak” a későbbiekben még problematizálandó vezérfogalmai is a shaftesburyánus filozófia szerves részét képezik, azonos fontossággal, mint a wilberiánus teóriában, de további lényeges egyezések is sorolhatóak még. Wilber szerint az emberi fejlődés telosza az egyre kevésbé egocentrikus tudatállapotok felé mutat. A csiszoltság nevelési eszménye ilyen értelemben teleologikus: célja az „organikus ember” kiformálása egyéni és közösségi szinten is, méghozzá – bár patriotizmus logikát is működtet – alapvetően univerzalisztikus kontextusban. A shaftesburyánus organikusság az embert minden művével együtt a Szellemmel telített univerzum szerves részének tekinti, harmonikus kifejlődését pedig célképzetként tételezi. Ebben a változatban a civilizálódó közösség fokról fokra halad az idealitás felé, és a humanizmus örökségének kozmopolitizmusában hisz, melyben az ember elsősorban a „kozmosz poliszának” polgára, és teleologizmusában perfekcionista irányultságú. Wilber szerint valódi lényegünket lelkünk legbelső magjának nevezik, azaz olyan személyes, nem-tárgyszerű lényegnek, amely pszichénk legmélyén lakozik. (Wilber, 2000, 78.) A shaftesburyánus belső forma (inward form) természetes adottság, a sztoa logoszának panteisztikus változata, mely mindenkiben eredendően ott van, és kiteljesíthető. Az üdvös ízlés mint telosz – amely Shaftesburynél még a tudományos vizsgálódásnak is előfeltétele – csak a jó társaságot alkotó finom úriemberek körében sajátítható el, ez jelenti azt a közeget, ahol a legmagasabb értékek is kibontakoztathatók. A „derűs élcelődés társalkodó filozófiája” azt jelenti, hogy a többek között ezáltal katalizálódó shaftesburyánus lelkesültségben válik leginkább fogékonnyá a lélek a Szép, a Jó és az Igaz felfogására, derűs kritikai távolságtartással, vagyis a jóindulatú humor reflektív közbejöttével. Szinte közvetlenül felel az ún. test of ridicule eme korabeli elvére az integrál szemlélet azzal a belátással, hogy az ún. „világcentrikus” vagy „érett” ego vagy egyetért a fennálló normákkal, vagy nem, ám a lényeg az, hogy képes a felülvizsgálatukra: már nem egyszerűen azonosul velük, hanem kritikai távolságot tart tőlük. (Wilber, 2009, 205.) Az ún. „Tanú-állapotban” Wilbernél többé nem csupán az elme szemléli a világot, hanem a „megfigyelő én” szemléli az elmét is és a világot is, a 59 �Kutatóterület tudat fölötti tartományok kapujaként. Az elme többé nem pusztán maga a szubjektum; lassanként objektummá válik. (Wilber, 2009, 216.) Ezen aspektus előképének módszeres és mindennapossá váló eszmetörténeti gyakorlata a nyugati kultúrkörben éppen Lord Shaftesbury nyomán kap újabb lökést a kora újkor meditációs rendjében. Az igazi humanitás Shaftesbury szerint ott érvényesül, ahol a mély emócióktól barázdált emberi lélek önmagát megismerni igyekszik, s ily módon nemesedve önnön élete építőmesterévé válik. A lényeg az önismeretben tárul fel, s gyakorlás, nevelés, önfegyelmezés (self-control) által érlelődik. Shaftesbury módszere a „nemességet” benső koordinátákhoz igazítva, az én önmagához való viszonyában véli kibonthatónak. Ez egy dialogikus viszonyt imitáló egyéni megvalósulás, mely a személyiség megkettőződésével egyfajta belső társalkodás folyamatában tesz lehetővé végigvitt önismeretet. Mindez az önreflexió, a befelé fordulás, a saját mentális állapotoknak szentelt figyelem, a képzelet reflektálása, az önművelésből fakadó nemesség, a dialektikus gondolkodás hívószavaival jellemezhető. (Hunter, 2003, 86.) Shaftesburynél e „belső társalgás” jelenti az ízlésnevelés egyik legfontosabb terepét: az ember saját ízlését is képes pallérozni, ha esztétikai érzéseit, tetszését egy efféle metapozícióból szemléli. (Szécsényi, 2002, 83.) Mindezeken túl jól érzékelhető az az agapés dinamika is, amely a kiművelt gentlemanből árad: elbűvölő személyiségéből a belső grácia mintegy emanál a test külsőségeibe, kecsessé varázsolva azt; a grácia bájos úriemberének egész környezete (baráti társasága, a hozzá kötődő intézmények, az általa belakott természet, a közösségi- és magánterek stb.) a Szellem formákba történő kiáradásának ajándékában részesül, kicsiben ismételve meg azt. Erósz felszálló dinamikájának, az „istenülés” eseményének ezzel szemben nemigen látszott mindezidáig a csiszoltság diskurzusában játszott szerepe – a következő fejezet egészében erről fog szólni, átvezetve egyben az esztétikum kérdésköréhez is. (enthuziazmus, fenség, rajongás) Egyik könyvében Wilber így emlékezik: „Ami viszont Treyát és engem is szó szerint könnyekre fakasztott, az a Notre Dame volt. Ahogy betettük a lábunkat, éreztük, hogy szent helyen járunk – a rák, a betegségek, a szegénység, az éhség és a megpróbáltatások profán világa a fényűző ajtókon kívül rekedt. A szent geometriának immár kihalt művészete mindenhol szembeszökő volt, tudatosságunkat arra csábította, hogy azonosuljon a szent kontúrokkal. […] aztán beálltunk a Musée d’Orsay előtt kígyózó sorba, hogy megnézhessük a Van Gogh-kiállítást. Schopenhauer esztétikája szerint a rossz művész másol, a jó teremt, a zseni pedig meghalad. Azon, hogy »meghalad«, azt értette, hogy »meghaladja az alany és tárgy kettősségét«. A remekművekben az a közös, hogy, mint mondta, képes az érzékeny 60 �Kutatóterület közönségét kivonni önmagából és beolvasztani a műbe, olyannyira, hogy az elkülönült én-érzet teljesen megszűnik, és a műélvezőt legalábbis egy pillanatra elvezeti a nem kettős és időtlen éber tudatosságba. Más szóval minden remekmű misztikus természetű, függetlenül tartalmától. Mielőtt láttam volna Van Gogh-ot, fogalmam sem volt arról, hogy a művészetnek ekkora hatalma van. Egyszerűen lenyűgöző volt. Elállt a lélegzetem, eltűnt én-érzetem, és mindez egy pillanat leforgása alatt.” (Wilber, 2005, 339.) Arról a kiáradásról és örömről, amiről itt szó van, számtalan helyen ír Wilber: „A külvilág, és a belső világ is, kezd isteninek tetszeni. Tehát maga a tudatosság kezd fényessé, fénnyel telivé, numninózussá válni, és úgy tűnik, mintha közvetlenül érintené, sőt eggyé válna magával az istenséggel.” (Wilber, 2005, 227.) Ennek a tapasztalatnak a kora újkorban egész kultusza volt – mégpedig a gentleman eszményben. Denis Diderot az Enciklopédia 1751-es génie-szócikkében a prózai és szenvtelen szobafilozófus ellenpárjaként beszél a fenséges igazságok iránti rajongóról, s ezzel a zseniális, lelkesült, költői filozófusképpel dicséri Shaftesburyt. (Szécsényi, 2008, 160.) A Lord szükségesnek tartja, hogy az ember rendelkezzék a fenség képességével, de nem engedheti át magát a fantázia csapongásának, értelmének korlátokat kell szabnia az ihletettség gátlástalan erőivel szemben; ez a helyes rajongás Shaftesbury új és nemes enthuziazmusa (new, noble enthusiasm). Shaftesbury a nemes rajongást, a múzsáktól való megszállottság őrületét Platón Phaidrosza nyomán a legnagyszerűbb szellemi állapotnak tartja, ami nem más, mint a lélek emelkedett állapota, önmagunk meghaladása, ihlet. (Szécsényi, 2008., 179.) Létezik olyan interpretációs ajánlat, amely a merész vállalkozásokat, a heroizmust, a „szubjektum mámoros egyesülését a dolgokkal” hozza szóba a shaftesburyánus rajongás fogalmát illetően (Pál, 1988, 67.), az igazi lelkesültség azonban mindezzel együtt a képzelet olyan emelkedettsége itt, amely kooperál a rációval, s így tesz képessé a végső igazságok megragadására. Az önmagunk fölé emelkedésként elgondolt lelkesültségnek természetes alapja van az emberi lélekben: az arányok, a harmónia ereje. (Szécsényi, 2008, 181–182.) A platonikus hagyományban a szép abban különbözik a jótól, hogy sokkal kézzelfoghatóbb: a szép az, ami a leginkább „kivilágló”, s akkor mutatkozik meg, amikor a jót keressük. A Phaidroszban található szárnyas fogatról szóló mitológiai hasonlattal élve ugyanakkor azt mondhatjuk, hogy a lélek szép általi „szárnyasodása” teljessé csak akkor válhat bennünk, ha mértékletesség társul hozzá. A szépség nem pusztán „előragyogás” és nem pusztán „szimmetria”: előragyogás, mely a szimmetrián alapul. Gadamer mindezt úgy írja le, hogy ebben a hagyománytartalomban a szép matematikai természetű lényegrendjei és az égbolt rendje közt fennálló szoros összefüggés azt jelenti, hogy a kozmosz, a jólrendezettség mintaképe egyben a szépség legmagasabb példája a láthatóban. Az érzékeny közép, a mértékarányok pontossága a szép legrégibb lényegállományához tartozik; 61 �Kutatóterület a mérték, a részarányosság, a szimmetria a szépség döntő feltételei. A szépnek ugyanakkor saját fénye van, önmagáért ragyog elő: az a kitüntetett sajátossága, hogy közvetlenül vonja magára az emberi lélek vágyakozását, a létmódján alapul. (Gadamer, 2003, 528–531.) A gentleman habitus egyik kimondottan átesztétizált transzformációja Shaftesburynél a világra erősen nyitott, szociábilis, emellett jó ízléssel, biztos erkölcsiséggel rendelkező úriember, a virtuoso, aki a művészet befogadásának specialistája, az érzelmek szépségének, a cselekedetek bájának, az emberi lélek arányainak rajongója, aki kifinomult érzékkel tud rátapintani a dolgok velejére, ami a műalkotások sajátos jellegét, művészi minőségét, igazságát is adja. (Horkay, 2009, 111.) A jó ízlés, a kifinomultság, a jó modor, a jólneveltség műélvező polgárának egyik legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szerelmes: „az egyedüliek, kik ily módon gyúlnak szerelemre és felkeresik az erdőket, folyókat s tengerpartokat, a szegény közönséges szerelmesek? […] nem áll-e ugyanez költőkre és mindazokra, kik a természetet meg utánzóját, a művészeteket tanulmányozzák? Rövidre fogva, nem ez-e a helyzet mindazokkal, akik vagy a Múzsák, vagy a Gráciák szerelmesei? […] Mert, úgy tűnik, oly dolgok ezek, melyektől nem válunk meg egykönnyen az azon urak táplálta szép regényes szenvedély kedvéért, akiket virtuosoknak neveznek. E név, ahogy én értettem, egyaránt alkalmazható a tefajta szerelmesre és a bölcselőre: lett légyen bármi is a tárgy – költészet, zene, bölcselet avagy a szépnem. Mindenkit, aki valamiféle módon szerelemre gyúlt, ugyanez az állapot jellemzett” (Shaftesbury, 1977, 215, 72.) Mint látható, Shaftesbury felfogásában – a gentleman eszmény szerves részeként és a csiszoltság nyelvén –, a műértés és a műélvezet központi helyre kerül. (Wessely, 1999/2000) Amikor pedig a tökéletes „műélvezet” megtörténik, a fenséges elragadtatás kezd működni. Shaftesburynél az ősi természet spontán, illetve a második természet formált szépségei okozzák a fenség emócióit. A fenség itt a széppel együtt határozódik meg; jelen van benne az erős felfokozottság, beteljesülése azonban a belső mérték: „Ó, dicső természet! fenségesen szép és uralkodóilag kegyes! a legszeretőbb és legszeretetreméltóbb, mindenekfölött isteni! kinek tekintete oly csábos, oly végtelen varázsú […] örömest vállalom, hogy újfajta rajongó legyek ezen a módon, mely mindeddig számomra ismeretlen volt. Mert van derék és hitelt érdemlő rajongás, ésszerű elragadtatás és révület.” (Shaftesbury, 1977, 183, 219.) Shaftesbury fenségese a lélek kitágulása és szabad szárnyalása, mely egyesíti az igaz műélvezőket, de azt is kifejezi, hogy a szépség, a kifinomult kellem és báj eszménye, valamint a klasszikus arisztosz-jelleg, az erkölcsi és szellemi méltóság és mérték intenciója találkozik abban az elemelő, majd visszahelyező dinamikában, amely elragadtatás és rend egymást nem érvénytelenítő összege a művészetelméleten kívül az életvitelben is. A „szárnyasodás” élményszerű én-kiterjesztései katartikus jellegű történések, a következő értelemben: a Saját affektusdinamika élvezete a Másik által, a mindennapoktól való eloldódás. (Jauss, 1999, 175.) 62 �Kutatóterület Az ilyesfajta emelkedettség esztétikai minősége hagyományosan a szépség és a fenség határterületére eső kategória, melyben erőteljes erkölcsi színezet érvényesül. Ez tehát a kifinomult úriember eszményében a transzcendentális, erószi lendület, ez a katartikus esemény, amikor a fenséges elragadtatás megtörténik, amikor Wilber a Notre Dame „geometriájától” könnyekre fakad, vagy eláll a lélegzete Van Gogh képei előtt. A társas lelkesültség mellett, melyet egy humorral és élcelődéssel teli, társas polilógus ajándéka nyújt a kávéházakban vagy a sportpályán, van egy még lényegibb, elemelő lelkesültség, mégpedig az esztétikai. A korszak ismerőinek egybehangzó kutatási eredménye, hogy az esztétikaiság ekkoriban még totálisan jelentkezik, a szép és jó élet egészében, s hatalma mindenre kiterjed, mert az élet minden szegmentumát az ízlésfilozófia irányítja; tulajdonképpen ekkoriban még nem is beszélhetünk „esztétikáról”, csupán visszavetített terminusként, hiszen az „esztétika” még csak most születik, valamivel később válva önálló diszciplínává. Mégis, mindezek ellenére látható, hogy az esztétikaiság esszenciáját jelentő formált szépségek, vagyis a második természet műalkotásai már itt kiemelkedő szerepet játszanak: hogy itt valóban születésről van szó. Nem csoda, hogy ekkoriban értékelődik fel az autopszia, a műalkotások saját szemmel való látásának igénye, melynek szellemében a tehetősebbek a brit szigetekről egészen Itáliáig, az antik klasszikusok szentélyéig zarándokolnak. (Radnóti, 2010, 93–150.) Az ehhez társuló hatásmechanizmusról Shaftesbury az előbbiekben idézetteken túl így ír: „[M]inden igaz szeretet és csodálat rajongás. Költők révülete, szónokok fennköltsége, zenészek elragadtatása, virtuózok végső szárnyalása – mind csupa rajongás!” (Shaftesbury, 1977, 219.) Mindezt azért is fontos tudatosítani, mert Wilber egyik kiemelt viszonyítási pontja az a Friedrich Schelling, akit Platón, Plótinosz vagy Hegel mellett a nyugati hagyományvonal egyik legjelentősebb „integrálfilozófusának” tart (Wilber, 2009, 317–324.), aki azonosságfilozófiájában síkra száll a „működő Szellem” alternatívája mellett, s akit az ún. göttingai paradigmán keresztül (erről bővebben: Békés, 1997; Debreczeni, 2009, 138.) ezer szál fűz a shaftesburyánus horizontokhoz. Nos, ez a Schelling éppen arról beszél, hogy annak a bizonyos kettős neoplatonikus mozgásnak a metszéspontjában az artisztikus szemlélet áll, a művészetfilozófiát a filozofálás csúcsának tekinti, az esztétikait pedig a legmagasabb rendű megismerési módnak tartja. Hegellel közösen alkotott programiratukban többek között ez áll: „Legvégül az eszme, mely mindeneket egyesít, a szépség eszméje, a magasabbrendű platonikus értelemben véve a szót. Meggyőződésem, hogy a minden eszmét átfogó ész legmagasabbrendű aktusa esztétikai aktus, és hogy az igazság és jóság csakis a szépségben kapcsolódik össze testvéri módon.” (Zoltai, 1985, 812.) Nem véletlen, és igen érzékletes, hogy a szakmai utóéletben e távlat a művészet-vallás elnevezést kapta. 63 �Kutatóterület (a „nagy hármasság” ügye) A Szép–Jó–Igaz hármasságának szétválasztását Wilber Kant „elsöprő hatású” trilógiájához, a három Kritikához köti. Ennek pozitív hatását abban jelöli meg, hogy többé nem próbálták e rendszerfogalmakat egybeolvasztani, és nem is tévesztették többé össze őket, ugyanakkor negativitása máig ható, hiszen e hármasság harmonikus egyensúlyát, valódi integrálását azóta sem sikerült megvalósítani. (Wilber, 2009, 140–148.) A wilberiánus filozófiában az egyes evolúciós szintek az „azonosulás”, „differenciálódás”, „integrálódás” fázisaiban épülnek egymásra, mely mintát e problémapontra vonatkoztatva az látható tehát, hogy az utolsó feladat elvégzése még várat magára a továbblépéshez. Ezt az elgondolást azonban némileg provokálja a politeness diskurzus, de a cambridge-i neoplatonisták, s nem mellékesen az egész göttingai paradigma is. Itt ugyanis a dolgok zavarbaejtő integráltságával szembesülhetünk, már Kant előtt. Wilber arra jut, hogy a romantikusok immanens természetimádata nem túl van a differenciáción, hanem megelőzi azt; míg a felvilágosodás reprezentációs tükör-paradigmája elveti a Szellemet, a romantikusok a természettel azonosítják azt. E kijelentések megítélése nem témája jelen érvvezetésnek, Wilber következő megállapításai azonban elgondolkodtatóak. Ezek szerint Plótinosz számára a természet a Szellem kifejeződése és megtestesülése, vagyis a Szellem nála meghaladja és magába foglalja a természetet. A Szellem e tradícióban meghaladva megőrzi a kultúrát is és a természetet is, ezáltal integrálva, egyesítve a kettőt. Az út itt tehát a természettől a kultúrán át a Szellemig vezet, vagyis sem el nem veti a Szellemet mint olyat, sem egyenlőségjelet nem tesz a természet és a kultúra közé. Mindez a shaftesburyánus paradigmára is igaz, mely egy hangsúlyozottan neoplatonista eszmerendszer, ahol a természet és a második természet világa is az istenülésben ér véget, hiszen még a természet „legmagasabbrendű gráciája” is a divine beauty visszfénye. A gentleman eszmény sem nem „vegytisztán” alászálló, sem nem felszálló szélsőség, hanem a kettő egyeztetése, s benne a „nagy hármasság” nem összemosódik, hanem egy egészen adekvát előképét nyújtja a kanti szétszakítás utáni egyeztetési lehetőségeknek. Ez a hagyománytörténeti ajánlat pedig platonikus gyökereitől Plótinoszon és a Shaftesburyt is magába foglaló humanista tradíció egy részén át (erről bővebben: Gadamer, 2003, 39–73.; S. Varga, 2005, 84–85.) Schellingig és Hegelig terjed, mégpedig úgy, hogy hitelesen képes produkálni azt, amiről Wilber oly sokat beszél: „Az integrált megközelítésben ahelyett, hogy azon vitatkoznánk, melyik nézőpont a leginkább helyes, vagy az egyedül reális, abból indulunk ki, hogy mind a három egyformán valóságos és érvényes, ezért belefoglaljuk a rendszerbe. […] Amikor képes vagyok mind a hármat, a művészetet, a moralitást és a tudományt is a tudatomban tartani egyszerre, ez a magasabb létállapot.” (Gánti-Wilber, 2004/2005.) A Kanti differenciáció következményei közül itt és most az ún. esztétikai 64 �Kutatóterület megkülönböztetés jelensége hangsúlyozandó. A művészetben végbemenő eredeti megértő megismerést, a műalkotás médiumával való találkozás lét- és igazságtapasztalatát, melynek a virtuosónál még a karteziánus fogalmi tudást, a tudósok igazságát is meghaladó jelentősége volt, a természettudományok kiszorították az esztétikum területéről. A művészet puszta gyönyörködtetéssé változott, s létrejött az „esztétikai megkülönböztetés”: e disztinkció révén alakult ki s jött létre első ízben maga az esztétikum fogalma és annak tulajdonképpeni birodalma, a „tiszta esztétikum”, miáltal a műalkotás elveszítette addigi helyét, és a világot, melyhez tartozott. A művészet ezáltal persze autonómiára tett szert, láthatóbbá vált, külön terei alakultak ki (művésznegyedek, kultúrcentrumok), de minél inkább virágzik a történeti fejleményben egy-egy ilyen hely, annál gondosabban elszakítják a valódi város világától, melyet a tudomány és gazdaság igazgat. E fokozatos hermetizálódásban a művészet illuzórikussá válik, az esztétikum ontológiája átadja helyét az esztétikai látszat területének; önként lemond a megismerésés igazságigényről, az életteljességről, a társadalmi és morális térfogatról, az idő és tér uralásáról, és a produkcióesztétikai, zseniális pillanatnyiságra alapozva egyfajta romantikus szigetté válik. (vö. Gadamer, 2003, 113–132.) Az utolsó tagmondat némi árnyalásra szorul. A „pillanatnyiság” érvénye, az esztétikai jellegű valódi csúcsélmény ugyanis az általános befogadáselmélet felől tekintve nem csupán az ún. „romantikus” érára vonatkozik, hanem minden korra, ugyanis ahistorikus és alap-antropológiai jellegű, már mindig is ilyen, ahogyan azt a vonatkozó Van Gogh-idézetben Wilber is vallja. Az illető perspektíva az „élmény” fogalma felől fogható jól meg. (élmény, szépség, jóság, igazság) Gadamer az „élmény” eredeti ontológiai státuszát azzal a szemléleti örökséggel igyekszik kimutatni, mely felszámolván a szubjektum–objektum régi megkülönböztetését, ún. primordiális kollektivitásról beszél, tőlünk távolságot nem tartó, nem-tárgyias létviszonyokat feltételezve. Az élmény értelmezéstörténetének eredendő kettős meghatározottságát domborítja ki, mely a valami valóságosat megtapasztaló „közvetlenséget”, illetve ennek „maradandó” jellegét jelenti. Az élmény lételméleti jelentősége a német hermeneuta számára abban mutatkozik meg, hogy a többi élménytől ugyanúgy elkülönül, mint az életfolyamat egyéb részeitől, mégsem szakad ki az életmozgás egészéből, melybe beleolvad, s állandóan tovább kíséri azt. Az élmény valami felejthetetlent és pótolhatatlant jelent, kiemelkedik az élet folytonosságából, ugyanakkor saját életünk egészére vonatkozik; benne olyan „jelentésbőség” van jelen, mely az élet értelemegészét képviseli. (Gadamer, 2003, 93–102.) Az élmény efféle, pozitívként értett felfogásának, úgy tűnik, Heidegger korai korszaka a legfontosabb hagyománytörténeti 65 �Kutatóterület előzménye, miképpen a Kant utáni élményfelfogás gadameri elmarasztalása, vagyis a negatív élményinterpretáció a harmincas évek Heideggeréé. Az élmény kétféle értelmezése Heideggernél jórészt abból ered, hogy kezdeti, saját élménykonceptusa helyett egyre inkább az autonómmá váló esztétikai birodalom történeti élményfogalmáról fog beszélni, mégis, úgy tetszik, mindvégig ugyanazt tanítja. Az igazság problémája, mondja Heidegger, az esztétika világának önállóvá válásával, az „esztétikai megkülönböztetés” eljövetelével a karteziánus szellemi térbe, a „tiszta logika” világába utalódik, a logikai ítélet pedig nyelvivé válik. Az igazság képzete azonban nála valamiféle evidenciaérzésként él a közvetlen megélés folyamatában, melyben nincsen szubjektum és objektum, sőt melynek éppen az a lényege, hogy nem tartalmaz elkülönítéseket. Ez a fajta „nem tárgyias” élményszerűség, a „világban-benne-lét” par excellence effektusa a posztkantiánus, az igazság fogalmától megfosztott, esztétikai tudatra és esztétikai (mű)tárgyra hasított élményesztétikával szemben egyfajta aleatorikus eseményként értelmeződik, és a Lökés (Stoß), illetve a Világlás (Lichtung) fogalmaival íródik körül. A művészet léte itt egyszerűen „jelenvaló-léte” által válik eseménnyé: olyan „lökésként”, melyben egy világ tárulkozik fel, mely kizökkent a „létfeledettség” hétköznapiságából. Általa a „világlás” részeivé válunk, melyben a létező önnön létében ragyog fel, kilépvén az „elrejtettségből”. Ez a ragyogás a művön maga a szép: annak a módja, ahogyan az igazság létezik. Az így értett igazság a (már mindig is) létező el-nem-rejtettsége, a művészet lényege pedig a létező igazságának működésbe lépése. Az igazság tehát előviláglás az így értett szépség lökése által, melyben a létezés újra birtokunkba kerül. (Heidegger, 1988; Fehér M., 1992) Bár tehát a posztkantiánus zseniesztétikán alapuló történeti élményfelfogást Gadamer is kritikával illeti, az atemporális, hermeneutikailag értett élmény struktúrája és az esztétikum létmódja közötti viszonyt kitünteti: „Az esztétikai élmény nemcsak egy élményfajta a többi mellett, hanem egyáltalán az élmény lényegét reprezentálja. Ahogy a műalkotás mint olyan magáért való világ, úgy az esztétikailag megélt is mint élmény eltávolít minden valóságösszefüggéstől. Egyenesen a műalkotás rendeltetésének látszik, hogy esztétikai élménnyé váljék, tehát hogy a megélőt a maga erejével egy csapásra kiragadja életének összefüggéséből, s ugyanakkor mégis visszavonatkoztassa létének egészére.” (Gadamer, 2003, 101–102.) Már az eddigiekből is látható, mennyire közel van mindez a shaftesburyánus és wilberiánus horizontokhoz. Wilber sokszor hangoztatja, hogy a Szellem transzlogikus, nem pedig antilogikus: meghaladja és magába foglalja az emberi rációt, nem pedig diszkreditálja azt. Ez a „transzállapot” a gentleman eszmény enthuziazmus-felfogását illetően is könnyedén kimutatható, hiszen a valódi rajongás ott – mint láttuk – ésszerű, a rend és a mérték racionalitása által működtetett, azt a fenség irányába transzcendálva. E ponton jelen dolgozat is bevet egy „transzpozíciót”, mégpedig az utóbbi idők egyik 66 �Kutatóterület legjelentősebb élmény-újraértése nyomán. Az érzékek episztemológiai jelentőségének rehabilitálójaként Hans Ulrich Gumbrecht célkitűzése, hogy többek között Heidegger Lét-értelmezésére alapozva leváltsa a karteziánus világképnek a posztmodern konstruktivizmusig ható „metafizikai” dichotómiáját, melyben matéria és jelentés „túlságosan élesen” különböztetik meg az utóbbi javára, s helyette „anyag” és „szellem” elválaszthatatlanságának régi-új tanát dolgozza ki. Éppen azért beszél (esztétikai) élményről (esztétikai) tapasztalat helyett, mert hagyományosan emennek jelentéstulajdonító értéke az uralkodó, míg ő fogalmi és nemfogalmi tudás, akulturális érzéki észlelés és kultúrspecifikus értelmezettség, az emberi test körül létesülő jelenlét-effektusok és a mindig kapcsolódó jelentés-effektusok ingaszerű összjátékának elképzelését vallja, egyiknek sem adva elsőbbséget, de az előbbit tüntetve ki figyelmével. A „jelenlét előállításának” gumbrechti koncepciója olyan eseményekre és folyamatokra koncentrál, melyeknél a jelen lévő „tárgyak”, észleletek behatása az emberi testre, az érzékek nem-fogalmi világára „fellép vagy fokozódik”. A (nem csupán esztétikai) élmény itt, többek között Gadamer nyomán, egy „tárgy” fizikai érzékelése és az annak való jelentéstulajdonítás közötti intervallumot jelenti, pontosabban performatív jelenlét-hatások és hermeneutikai jelentés-hatások interferenciájának eseményjellegű létesülését. A hangsúly e felfogásban – a kognitív tapasztalat és a dologszerű érzékelés újraegyesítésének programjaként – az érzékekre ható „fizikai érintés” aktusán van a térben, a jelenlét előállásán, amely „megérinti a kommunikáló testét”, jelentésadó folyamatok humánspecifikusan mindig viszont-aktivizálódó környezetében. Ezen esemény gumbrechti jellemzői nagy átfedést mutatnak az eddig leírtakkal: fizikai közelség, extrém időbeliség, az intenzitásérzés semmiből jövő pillanatai, vonzerő, igézettség, felfokozottság, szigetszerűség. Utóbbi kiváltképp fontos, mert a fentiekben szóba hozott „pillanatnyiság” elemi érvényét támasztja alá: „azt javaslom, hogy az »esztétikai autonómia« fogalmat a szigetszerűség általános szerkezeti feltételeinek azon sajátos formáira foglaljuk le, amelyek a 18–19. században alakultak ki. Ez persze magában foglalja a feltételezést, hogy az esztétikai élmény szigetszerűsége jóval a 18. század előtt is létezett és hogy a nyugati kultúrán kívül is megvan a helye.” (Gumbrecht, 2010, 85.) Az elmélet láthatóan nem tagadja a hermeneutika érvényét, de kiegészíti azt, mintegy transzhermeneutikai pozíciót alakítva ki – ez az élményfelfogás pedig felettébb hasonló Shaftesburyéhez, Schellingéhez, Heideggeréhez, Gadameréhez, és nem utolsó sorban Ken Wilberéhez. Ebben a folyamatban megtörténik az, amiről Wilber ír, hogy „[a]z igazság a legtágabb értelemben a valóságra való ráhangolódást jelenti. Vagyis azt, hogy valódi összhangban állunk az igazzal, a jóval és a széppel.” (Wilber, 2009, 121.), ami eszünkbe juttathatja Heidegger Világlás-terminusát; vagy megtörténik az, hogy „az ember fájdalmas leckék során megtanulja, melyek azok az érvényességi kritériumok, amelyek révén eldönthetjük, hogy a ráhangolódás megtörtént-e, 67 �Kutatóterület mely érvényességi kritériumok mintegy kipenderítenek önmagunkból.” (Wilber, 2009, 121.), ami eszünkbe juttathatja Heidegger Lökés-terminusát, mely mindkettő eszünkbe juttathatja a virtuosók kora újkori „végső szárnyalását”. Gadamer így szól minderről: A műalkotás megragad és felemel. A szépség, bármily váratlan legyen is a vele való találkozás, egyfajta biztosíték arra, hogy a valóság és igazság nincs elérhetetlen messzeségben, hanem találkozhatunk vele. A szépnek az az ontológiai funkciója, hogy áthidalja az ideális és a valóságos közt tátongó szakadékot. Az esztétikum nem rendelhető alá célfogalomnak. Nem tanítás, nem gyönyörködtetés. A műalkotás értelme azon alapul, hogy a műalkotás jelen van. Tehát ott áll a képződmény, s így egyszer s mindenkorra jelen van, elérhető annak, aki közeledik hozzá. Az a különösség, melyben a művészi tapasztalattal találkozunk, mintha meglökne, felborítana bennünket. Az ünnep saját ünnepélyessége révén időt ír elő, s ezzel időt állít meg és elidőzésre késztet bennünket. A művészet időtapasztalatának az a lényege, hogy megtanulunk elidőzni. Talán ez a számunkra kiszabott véges megfelelője annak, amit örökkévalóságnak neveznek. (Gadamer, 1994, 27–71.) (Kelet és Nyugat) A gentleman eszmény élő hagyomány, ugyanakkor mára meglehetősen kiüresedett: külsőségei maradtak csupán meg, a tökéletes megjelenés, a makulátlan ruházat, a célravezető fellépés kliséi. A grácia (kellem, báj) fogalmában sem reflektáljuk már a fentebb idézett mélységeket a szó drámai jelentésszűkülése miatt. Ma sokszor a sznob, arisztokrata pojácákat nevezzük gúnyosan finom úriembernek, pedig Platón Államának kilencedik könyvéből tudható, hogy az igazi arisztokratikus embernek szép és boldog lelke van; az arisztokratikus lélek részei ugyanis helyes arányban állnak egymással, a széplélek harmonikus. A széplélek az ókoriak szemében erényessége folytán szép, a neoplatonikus hagyományban pedig csak így lehet „esztétikai” életet élni, egyetlen olyan lélek sem látja ugyanis a szépséget, mely maga nem szép. Ken Wilber magyarra fordított könyvei nyomokban a legjobb értelemben vett klasszikus gentleman eszményt idézik meg öntudatlanul, vagy akár rejtett-tudatosan. Talán nem véletlen, hogy írásaiban számos ponton e távlat adekvát visszhangjaira bukkanhatni. Így ír feleségéről, Treyáról: „sugárzó légiességgel tűnt fel a bejárati ajtóban” (Wilber, 2005, 113.); még konkrétabb, egészen adekvát hagyományelemek barátjáról, Rolfról: „elbűvölő társaságát élvezni, aki minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, amit szerettem a legkiválóbb »európai« férfiakban: kulturált, szellemes, éles eszű, minden témában olvasott, tudása lenyűgöző, lénye mégis gyengéd.” (Wilber, 2005, 321.); a 68 �Kutatóterület grácia fenségéről a megvilágosodásról beszélve: „[a]z ellentétek egységére ráébredve, a hamis hangzatok harmóniába olvadnak, a küzdő felek heves mozdulatai kecses tánccá simulnak, s az ellenfelek szerelemben olvadnak össze.” (Wilber, 2000, 49.); vagy: „[n]incs végső határ, nincs megalapozás, nincs olyan hely, ahol végső nyugalomra lelhetsz, csupán a Szellem és a végtelen báj.” (Wilber, 2009, 264.); végezetül pedig a leghatásosabb, Treya jellemzése Kenről: „nagyon tiszta az arca és gyönyörű a teste, a humorérzéke is hihetetlenül jó, valamint a könnyedség, ahogyan éli az életét.” (Wilber, 2005, 39–40.) Ha jól értjük azt, hogy grácia, hogy arisztokratikus, vagy hogy fenség, akkor az angolszász gentleman eszmény nyelvét (is) beszéljük, mely szervesen kapcsolódik a nagy „integrálfilozófusokhoz”, Platónhoz, Plótinoszhoz vagy Schellinghez, akik ugyanakkor nem mellékesen nyugati gondolkodók voltak. Wilber szerint a Schelling-kör egyik nagy hiányossága abból ered, hogy nem dolgozott ki említésre méltó „meditációs gyakorlatokat”, tehát nincs „idealista jóga, vagy bármilyen egyéb kísérleti módszer, amelynek segítségével a saját tudatunkban reprodukálhatnánk az alapítók transzperszonális meglátásait és intuícióit.” (Wilber, 2009, 326.) Úgy tetszik nem véletlen, hogy Schelling nem dolgozott ki jóga-technikát, hiszen annak nem volt tradíciója Nyugaton. A spiritualitás szintjein Európa nem fejlesztett ki „standardizált” eljárásokat. A Nyugat csúcsélményei egészen más jellegűek, mint egy tibeti vagy mint egy tokiói, ceyloni régióé. Ken Wilber – bár a partikuláris kulturális felszíniés az univerzális kulturális mélystruktúra fontos oppozícióját hangsúlyosan reflektálja (Wilber, 2005, 100–101.), és sokatmondóan így vall: „Jómagam a Nyugat terméke vagyok, az angolszász tradíció embere, észak-európai gondolkodónak tekintem magam, dél-európai életstílussal.” (Gánti-Wilber, 2004/2005) – e ponton mégis minimalizálja a kulturális megelőzöttség és összemérhetetlenség kultúrantropológiai alapbelátásait; némileg érthetően, hisz integrál elméletet alkotott. És bár a philosophia perennis univerzalitása manapság sokkal inkább látható, hiszen a filozófia keleti és nyugati beszédrendjei egyaránt kezdenek globalizálódni, a múlt századig ezek a hagyományok nemigen szólították meg egymást, mert nem is voltak jelen egymás számára. A nyugati ember én-vesztései, csúcsélményei nem a jóga útján történtek a múltban, hanem több más lehetséges mód – például a keresztény jegyesmisztika eksztatikus hagyománya – mellett elsősorban a művészetekben. Ezért mondhatja Jürgen Habermas azt, hogy bár a vallás és az artisztikum egymástól immár független társadalmi szisztémák, mégis őrzik egymás „auráját”, ahogyan a műélvezet is mindmáig őrzi „kontemplatív jellegét”. (Habermas, 1985, 563.) Történeti értelemben a már többször emlegetett Notre Dame vagy a Van Gogh-képek lehetnek a nyugati kultúrkör igazi nem-kettős bizonyítékai, nem pedig a zen-kertek vagy a lótuszülés. A bódhiszattva egy fügefa alatt emelődik el önmagától, a gentleman-virtuoso ellenben a mindenkori, releváns esztétikai találkozásban, azzal együtt, hogy utóbbinak természetesen megvan a maga „négy negyede” a keleti világokban 69 �Kutatóterület is. Wilber a transzperszonális szintekhez mondjuk a „természetmisztika” és mondjuk a „forma nélküli misztika” közé, vagy másképpen a „szubtilis szint” küszöbének környékére (Wilber, 2009, 215–257.) nem vezette be a művészi élmény, ad absurdum a katarzis „misztikáját”: az emelkedettség, meghatottság, ihletettség, feloldódás csúcsélményeit egy Bach-szonátát hallgatva, az athéni Akropoliszt szemlélve, vagy éppenséggel Plótinoszt olvasgatva; nem vezette be az esztétikai „tudatmódosulást” egy színház, egy hangverseny, egy múzeum közösségi terében, vagy éppen az otthoni karosszékben. A nyugati civilizáció – és egyre inkább a keleti is – ma a médiakonfigurációkkal való telítettség korát éli, melyben a már-már szakadatlan, manipulatív és sűrű mediális stimulusok a „test”, az érzékek folytonos izgalmi bevonódásán dolgoznak (Pfeiffer, 2005). Az igazi, előbbiekben tárgyalt „bevonódás” ezzel szemben azonban nem csupán transzhermeneutikai, hanem egyértelműen testen túli jelenség is egyben, amint azt a műalkotás transzszubjektív igazságának eseményjellegét körüljáró Heidegger az „önmagunkon-kívülkerülés” terminusával ki is fejezi. (Bazsányi, 2011, 312.) Többek között éppen erről szól Gumbrecht élmény-leírásainak azon részlete, mely szerint a műalkotások „elfoglalhatják”, „blokkolhatják” testünket, sőt: „elveszíthetjük az uralmat önmagunk felett” (Gumbrecht, 2010., 95.), de erről szól ún. megváltás-koncepciója is, melynek az „önkívület” és az „egyesülés” a kulcsfogalmai, s melynek kifejtésekor a legközelebb kerül Ken Wilberhez. (vö. Gumbrecht, 2010, 111.) Platón ezt a „külső és belső rendkívüliséget nevezte isteninek, a találkozás felfokozott, a normálistól eltérő, önkívületi pillanatát pedig istennel való elteltségnek, enthusziaszmosznak.” (Steiger, 2005, 136.) Az efféle csúcsélmények végtelenül töredezettek, esetlegesek, kevéssé irányíthatóak és előidézhetőek, talmi határátlépést jelentő életesemények – itt tényleg egy szempillantásra megnyíló allegorikus „függönyről” van csupán szó. Mégis: kiemelkedően fontosak. Ha e dolgozatnak sikerült némileg alátámasztani azt a jogosnak tűnő igényt, hogy az elmúlt évtizedeknek az euro-atlanti kultúrkörben egyik jelentékeny hatású filozófiai ajánlata, az integrál szemlélet még fókuszáltabban vessen számot az artisztikum, a művészet, az esztétikum ilyesfajta transzperszonális dimenzióival, méghozzá rendszertipológiai szinten is, és ráadásul ehhez még impulzusokat is adott, máris „transzcendálta” célját. Irodalomjegyzék Bazsányi, 2011. = Bazsányi Sándor: Az undorító és a fenséges. In: Edmund Burke esztétikája és a felvilágosodás, szerk. Horkay Hörcher Ferenc, Szilágyi Márton, Ráció, Bp., 2011. Békés, 1997. = Békés Vera: A hiányzó paradigma, Latin Betűk, Debrecen, 1997. Cassirer, 2007. = Ernst Cassirer: A felvilágosodás filozófiája, ford. Scheer 70 �Kutatóterület Katalin, Atlantisz, Bp., 2007. Debreczeni, 2009. = Debreczeni Attila: Tudós hazafiak és érzékeny emberek. Integráció és elkülönülés a XVIII. század végének magyar irodalmában, Universitas, Bp., 2009. Fehér M., 1992. = Fehér M. István: Martin Heidegger. Egy XX. századi gondolkodó életútja, Göncöl, Bp., 1992. Gadamer, 1994. = Hans Georg Gadamer: A szép aktualitása, ford. Bonyhai Gábor et al., vál. Bacsó Béla, T-Twins, Bp., 1994. Gadamer, 2003. = Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer. Egy fliozófiai hermeneutika vázlata, ford. Bonyhai Gábor, Osiris, Bp., 2003. Gánti-Wilber, 2004/2005. = Ken Wilbert kérdezi Gánti Bence [interjú], Lettre, 2004/Tél, ill. 2005/Tavasz. Gárdos, 2008. = Gárdos Bálint: Shaftesbury természetfogalma és annak továbbélése Burke-nél. In: Forradalom és retorika. Tanulmányok az angol romantikáról, szerk. Péter Ágnes, Gárdos Bálint, Ninewells Alapítvány – L’Harmattan, Bp., 2008. Gehlen, 1995. = Arnold Gehlen: A felszabadult-esztétikai viselkedés néhány kategóriájáról, ford. Ambrus Gergely. In: Az esztétika vége – vagy se vége se hossza? A modern esztétikai gondolkodás paradigmái, vál. Bacsó Béla, Ikon, Bp., 1995. Gumbrecht, 2010. = Hans Ulrich Gumbrecht: A jelenlét előállítása. Amit a jelentés nem közvetít, ford. Palkó Gábor, Ráció, Bp., 2010. Habermas, 1985. = Jürgen Habermas: A kommunikatív cselekvés elmélete, vál. Rényi Ágnes, Somlai Péter, ELTE Filozófiaoktatók Továbbképző és Információs Központja, ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképző Központ, Bp., 1985. Heidegger,1988. = Martin Heidegger: A műalkotás eredete, ford. Bacsó Béla, Európa, Bp., 1988. Horkay, 2006. = Horkay Hörcher Ferenc: A gentleman születése és hanyatlása, Helikon Universitas, Bp., 2006. Horkay, 2009. = Horkay Hörcher Ferenc: Szabad élcelődés, Budapesti Könyvszemle, 2009/3. Hunter, 2003. = Ian Hunter: Esztétika és kritikai kultúrakutatás, ford. Pásztor Péter. In: A kultúra szociológiája, szerk. Wessely Anna, Osiris – Láthatatlan Kollégium, Bp., 2003. Jauss, 1999. = Hans Robert Jauss: Recepcióelmélet – esztétikai tapasztalat – irodalmi hermeneutika, szerk. Kulcsár-Szabó Zoltán, Osiris, Bp., 1999. Ludassy, 1977. = Ludassy Mária zárótanulmánya. Shaftesbury, Anthony Ashley Cooper: A Moralisták. In: Brit moralisták a XVIII. században, vál. Márkus György, ford. Fehér Ferenc, Gondolat, Bp., 1977. Pál, 1988. = Pál József: A neoklasszicizmus poétikája, Akadémiai Kiadó, Bp., 1988. Pfeiffer, 2005. = Karl Ludwig Pfeiffer: A mediális és az imaginárius: egy kultúrantropológiai médiaelmélet dimenziói, ford. Kerekes Amália, Ráció, 71 �Kutatóterület Bp., 2005. Pomezny, 1900. = Franz Pomezny: Grazie und Grazien in der Deutschen Litteratur des 18. Jahrhunderts, Verlag von Leopold Voss, Hamburg und Leipzig, 1900. Prohászka, 2004. = Prohászka Lajos: Az európai ókor neveléstörténete, szerk. Orosz Gábor, Kossuth Egyetemi kiadó, Debrecen, 2004. Radnóti, 2010. = Radnóti Sándor: Jöjj és láss! A modern művészetfogalom keletkezése. Winckelmann és a következmények, Atlantisz, Bp., 2010. Sandstede, 1999. = Ilse-Jutta Sandstede: Die Göttinnen der Anmut in Wielands Werk. Ein Beitrag zur Rhetorik der Aufklärung, Dissertation, Oldenburg, Carl von Ossietzky Universität,1999, http://docserver.bis. unioldenburg.de/publikationen/dissertation/2001/sangoe00/pdf/ sangoe00.pdf (letöltés: 2009.02.13.) Shaftesbury, 1977. = Anthony Ashley Cooper Shaftesbury: A Moralisták. In: Brit moralisták a XVIII. században, vál. Márkus György, ford. Fehér Ferenc, Gondolat, Bp., 1977. Shaftesbury, 2008. = Anthony Ashley Cooper Shaftesbury: Sensus communis. Esszé a szellem és a jó kedély szabadságáról, ford. Harkányi András, jegyz. Szécsényi Endre, Atlantisz, Bp., 2008. Steiger, 2005. = Platón összes művei kommentárokkal: Ión, Menexenosz, jegyz. Steiger Kornél, ford. Ritoók Zsigmond, Atlantisz, Bp., 2005. S. Varga, 2005. = S. Varga Pál: A nemzeti költészet csarnokai. A nemzeti irodalom fogalmi rendszerei a 19. századi magyar irodalomtörténeti gondolkodásban, Balassi, Bp., 2005. Szécsényi, 2002. = Szécsényi Endre: Társiasság és tekintély. Esztétikai politika a 18. századi Angliában, Osiris, Bp., 2002. Szécsényi, 2008. = Szécsényi Endre: Egy derűs rajongó. In: Lord Anthony Ashley Cooper Shaftesbury: Sensus communis. Esszé a szellem és a jó kedély szabadságáról, ford. Harkányi András, jegyz. Szécsényi Endre, Atlantisz, Bp., 2008. Wessely, 1999/2000. = Wessely Anna: The Knowledge of an Early Eighteenth-Century Connoisseur: Shaftesbury and the Fine Arts, Acta Historia Artium Hung.,1999/2000. 41. Wilber, 2000. = Ken Wilber: Határok nélkül. A személyiség kiteljesítésének keleti és nyugati szemlélete, Édesvíz, Bp., 2000. Wilber, 2005. = Ken Wilber: Áldás és állhatatosság. Spiritualitás és gyógyulás. Treya Killam Wilber élete és halála, Ursus Libris, Bp., 2005. Wilber, 2009. = Ken Wilber: A Működő Szellem rövid története, ford. Orzóy Ágnes, Ursus Libris, Bp., 2009. Zoltai, 1985. = A német idealizmus legrégibb rendszerprogramja, ford. jegyz. Zoltai Dénes, Magyar Filozófiai Szemle, 1985/5–6. Bodrogi Ferenc Máté: A csiszoltság Kazinczyja, Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, várható megjelenés: 2012. 72 �Találkozási pontok Tarjántól Bábelig Beszélgetés Al Ghaoui Hesnával NAGY CSILLA Al Ghaoui Hesna riporter, szerkesztő, külpolitikai újságíró, a közszolgálati televízió munkatársa. Híradásokkal, tudósításokkal az MTV Híradójában, valamint a Panorámában jelentkezik, gyakran konfliktuszónák eseményeiről tudósít. A háborús helyszíneken szerzett tapasztalatait riportkönyvben tette közzé (Háborúk földjén, 2010). Műsorvezetője volt a Nappali és az Éjjeli őrjárat című kulturális műsoroknak, szerkesztő-riportere a Bábel – Hesnával a világ című sorozatnak. Riportjaival, dokumentumfilmjeivel nemzetközi fesztiválokon szerepel. Riportfilmjeivel kétszer nyert Kamera Hungária díjat (2007, 2010). A Gázai övezetben forgatott riportja a 47. Monte Carlo-i Televíziós Fesztivál döntős alkotásai között szerepelt, a libanoni palesztin menekülttáborokról szóló anyaga harmadik helyezést ért el a CNN World Report pályázatán (2008). A gyermekhalandóságról szóló, Ugandában forgatott dokumentumfilmjével az Al-Jazeera Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon (2010), A halál illata című munkájával pedig az 51. Monte Carlo-i Televíziós Fesztiválon vett részt. 2012-ben Salgótarján díszpolgárává avatták. Mit jelent számodra a díszpolgári cím? Óriási dolog és nagyon nagy megtiszteltetés, hogy ilyen fiatalon, 33 évesen megkaptam ezt a címet. Salgótarjánt tekintem a szülővárosomnak, ezért nagyon közelről érint a kitüntetés, hálás vagyok érte. Úgy érzem, a döntés azért született, mert Magyarországon változik a szemlélet, inspirálni szeretnék a fiatalokat azzal, hogy elismerik a munkájukat. Úgy gondolom, az én díjam azt is jelenti, hogy a régió fiatalságát szeretnék megszólítani, és éppen ezért felelősséggel is jár. Szeretnék tenni a városomért, és bízom benne, hogy lesz erre sok lehetőségem a későbbiekben. 73 �Találkozási pontok Mikor költözött a családod Salgótarjánba? Az édesapám szíriai, Magyarországra jött tanulni egy orvosi ösztöndíjjal, itt ismerkedett meg az édesanyámmal. Az egyetem utolsó évében születtem Debrecenben. Salgótarjánban kaptak állást, édesanyám pedig egyébként is egy közeli településről, Kisterenyéről származik, nagymamám Salgótarjánban élt, kézenfekvő volt, hogy ott telepedjenek le az egyetem után. Van egy húgom, Naima. Mindketten a Gagarin Általános Iskolába jártunk, ami olyan alapokat adott, amivel el tudtam indulni később. Volt egy nagyon kedves tanárnőm, Fekete Éva néni, angolt tanított és iszonyú szigorú volt, de egyúttal nagyon következetes, alapos. Megszerettem az angolt, később erre épült az egész pályám, ennek köszönhető, hogy az általános iskola után a szolnoki Varga Katalin kéttannyelvű középiskolába jártam. Gyakran kérdezik, miért nem budapesti kéttannyelvű iskolát választottam, de a főváros tizennégy évesen még nagyon nagynak tűnik ahhoz, hogy egyedül éljen az ember. Szolnok nagyon barátságos, jóval kisebb város, ami már az első látogatás alkalmával szimpatikus volt. Persze hosszas gondolkodás előzte meg ezt a döntést, vajon jó-e az, ha ilyen fiatalon elkerülök otthonról. Nem véletlen, hogy aztán olyan albérletet választottak a szüleim, ahol egy nagymamakorú néni volt a főbérlő, aki odafigyelt rám. Máig csodálom a bizalmukat, mert bár tudták, hogy kockázatos, elengedtek. Utólag kiderült, jó döntés volt. A szolnoki évek alatt, másodikos gimnazistaként elnyertem a Soros-ösztöndíjat, egy évig amerikai magániskolában tanultam. Nagy különbség volt akkor az amerikai és magyarországi oktatás között? Óriási, de még Amerikán belül is nagyon eltérő iskolák, képzési rendszerek működtek. Amikor az amerikai iskolarendszerről hallunk negatívumokat, akkor elsősorban az állami iskolák hiányosságaira gondolnak. A magániskolák, beleértve azt az intézményt is, ahová az én ösztöndíjam szólt (Oregon Episcopal School) mind a tananyag, mind a tehetséggondozás szempontjából nagyon jó alapokat adnak. Az irodalom oktatása például nem az életrajzi adatok, tények, kész elemzések memorizálásában merült ki, a hangsúlyt inkább a szöveg megismerésére, értelmezésére helyezték: otthon el kellett olvasni a regényeket, verseket, az órán pedig a saját gondolatainkat kellett megfogalmaznunk; előfordult az is, hogy egy-egy kép inspirációjára írtunk kötelező, kreatív feladatként novellát. Én elsősorban humán beállítottságú vagyok, irodalmi, nyelvi és művészeti órákat vettem fel, és a kreativitás, az önkifejezés fejlesztése szempontjából nagyon sokat adott ez az egy év. De ugyanez a szemlélet jellemezte a reáltárgyak oktatását is, a biológiaórán például nem egy meghatározott kísérlet eredményét kellett megtanulni, hanem a kísérleteket önállóan kellett elvégezni, és ez alapján következtetéséket levonni, lépésről lépésre. Összességében, önbizalmat adtak a fiataloknak, hogy merjenek gondolkodni, alkotni, önállóan belevágni dolgokba – az a hozzáállás, amit ott elsajátítottam, máig meghatározó számomra. 74 �Találkozási pontok Ekkor fordultál a művészetek felé? Nem, tulajdonképpen ebben az évben csak lehetőségem volt elmélyülni, többet foglalkozni az írással és a festészettel. Itthon is jártam rajziskolába, és édesanyám két lánytestvére is inspirált. Mindketten, Viki és Györgyi is festenek, rajzolnak, nagyon tehetségesek, bár hivatásszerűen nem ezzel foglalkoznak. Szíriában is van egy nagybátyám, aki meglehetősen ismert festő. A nagymamám pedig hetvenévesen kezdett el rajzolni: a televízióban látott egy épületekről szóló filmet, és tollal felskiccelte egy lapra. Kiderült, hogy rendkívül tehetséges. Ezt követően rendszeresen rajzolt, élete végéig, kiállítása is volt a helyi könyvtárban. A továbbtanulásnál komolyan elgondolkodtam a művészeti pályán, de láttam, hogy a tehetséges nagynénéim mennyi energiát fektettek ebbe a pályába hiába, és úgy gondoltam, Magyarországon nagyon nehéz függetlenként boldogulni. Az is megfordult a fejemben, hogy visszamegyek tanulni Amerikába, és ott szerzek diplomát: közvetlenül a Soros-ösztöndíj, a hazaérkezésem után úgy gondoltam, hogy ezt szeretném. De a következő két évben, amikor újra Szolnokon tanultam, megtapasztaltam, milyen „itthon” lenni, milyen az, amikor egy országban nem idegen vagy, nem kell megmagyarázni, ki vagy, miért és honnan jöttél. És ez az otthonosság-élmény itthon annak ellenére működik, hogy a nevem idegenszerűsége gyakran kérdéseket vet fel, és ezt az érzést nem akartam elengedni. Úgyhogy az ELTE jogi karára jelentkeztem, mivel a jogi diploma sok lehetőséget hordoz magában, sokkal többet, mint például egy nyelvszak. Végül mégis a kreatív alkotómunka mellett döntöttél: az újságírás, a tudósítás, a szerkesztés a művészetekhez hasonlóan megköveteli az egyéni látásmódot. Valóban ez a célom minden alkalommal, hogy valamilyen szempontból egyedit hozzak létre, ami eltér a megszokottól. Ez a szép a munkámban, és ez az, amitől nehéz. Annyi információ ömlik ránk, annyi inger éri az embereket, hogy nagyon nehéz kizökkenteni a nézőket, nagyon nehéz elérni, hogy a televízió ne csak a háttérben szóljon, hanem odaüljenek elé és tényleg odafigyeljenek. Ezt minden alkalommal és minden műfajban máshogy lehet elérni. Például amikor élő adásban (ilyen volt a Nappali című magazin vagy az Éjjeli őrjárat című kulturális műsor) interjút készítesz valakivel, azt kell végiggondolni, melyek azok a kérdések, amelyek érdeklik a nézőket, de amiket még nem tettek fel, amivel újat tudsz mondani, új szemszögből tudod megmutatni a problémát. A helyszíni tudósítás azért nehéz, mert az interneten percről percre követhetjük az eseményeket, a híreket, tehát a tudósítónak a puszta tényeknél többet, élményszerűbbet kell adnia. Én mindig a saját benyomásaimat, tapasztalataimat próbálom megosztani, informatív, de szubjektív híradásban. Közben persze egyfajta távolságot is kell tartanom az eseményektől, tudósítóként úgy kell élményszerűen közvetítenem, hogy ne legyek részese az eseményeknek, tárgyilagos maradjak. Ez egy keskeny mezsgye, amire nincs szabály, mindig az adott szituációnak megfelelően kell 75 �Találkozási pontok az arányokat eltalálni. De még a háborús helyzetekben, a konfliktuszónákról szóló tudósítások során, életveszélyben sem szabad a határt átlépni. A munkáid nagyon emberközeliek, gyakran nagyon „szűk fókusszal” dolgozol. Tudósítóként, nőként hogyan tudsz kapcsolatot teremteni az interjúalanyokkal? Bármilyen témáról van szó, nagyon fontos kialakítani egy bizalmi viszonyt, elérni, hogy az interjúalany őszintén beszéljen a helyzetéről. A háborús tudósítások esetében általában nagyon rövid idő áll rendelkezésre, és mindig az adott helyzetre kell megoldást találni, „módszer” nincs. A legfontosabb talán a tisztelet és az alázat az emberek, a gondjaik, az érzéseik iránt. Nagyon sokan elvesztették a bizalmukat a médiában, és azért félnek, különösen a televíziótól, mert azt látják, hogy a riporterek a legszemélyesebb problémáikat szenzációra éhesen tálalják. A legnehezebb azt megértetni az interjúalannyal, hogy neked nem ez a szándékod, hogy te segíteni szeretnél, és azt szeretnéd bemutatni, ami valóban történik. Háborús területen nagyon gyakran találkozom ezzel a félelemmel. Azt gondolnánk, egy ilyen szituációban az emberek örülnek annak, ha a sajtó felhívja a figyelmet a problémákra, és bemutatja az eseményeket, de ez nem mindig van így. Amikor az ember élete, a családtagjai és minden, amiért küzdött, veszélyben van, akkor a túlélés ösztöne, az adott pillanat túlélésének a gondolata sokkal erősebb, mint az, hogy racionálisan felmérje, mi hasznos hosszútávon. Ezt én is nagy pofonok árán tanultam meg. Például Libanonban korábban már jártam és nagyon kedvesek voltak az emberek, de amikor háborús helyzetben forgattunk, folyamatosan atrocitásoknak voltunk kitéve, meg akartak lincselni, a menekülttáborokból elzavartak. Fontos, hogy ilyenkor a tudósító (aki szintén az életét kockáztatja az operatőrrel együtt) ne legyen dühös, nagyon sok türelem kell, el kell fogadni, hogy az emberek bizalmatlanok, hogy nem örülnek annak, ha a kiszolgáltatottságukat mások is látják, és kívülállóként nem várhatom el az ésszerű magatartást azoktól, akik mindent elveszíthetnek. Ha érzik a megértést, a toleranciát, talán tovább lehet lépni. Ilyenkor könnyebb helyzetben van egy nő, talán több empátiát feltételeznek róla, talán könnyebben megnyílnak neki, bár ez sem általános. És ha mindez sikerül, akkor oda kell állni a kamera elé, és a fáradtság, a feszültség ellenére frissen és objektíven, egyéni módon kell tudósítani az eseményekről. Ilyenkor egyet hátra kell lépni, kicsit eltávolodni a napomtól, az eseményektől, amelyeknek részese voltam, kvázi kívülállóként végiggondolni, mi az a pont, ami nekem érdekes lenne, ha otthonról, Magyarországról várnám a híradást. Mennyiben igényel más hozzáállást az új sorozatod, a Bábel – Hesnával a világ? A Bábel egy teljesen más forgatás, munkafolyamat, nagyobb stábbal (az operatőrön kívül egy technikai szakember is tartozik a csapathoz), több előkészítéssel történik, mindenre több idő jut. Az első adásban például a túlélőkkel több napig együtt voltunk, és kialakult egy olyan, a háborús 76 �Találkozási pontok tudósításoknál szinte elképzelhetetlen bizalmi kapcsolat, ami alapján az alany olyan dolgokról is beszélt, amiket biztosan nem mondott volna el, ha csak fél napot töltünk együtt. A Bábelben mindent előre meg lehet és meg kell tervezni. Nagyon sok szervezés, meggyőzés kérdése az, hogy forgatni tudjunk, fontos szerepet játszik a diplomácia, erőfeszítésbe kerül elérni, hogy szóba álljanak velünk. Többnyire én szervezem ezeket a forgatásokat, a logisztika rengeteg energiát elvisz, de ezt csak így lehet megvalósítani. Itt nincs helye a spontaneitásnak, ha egy interjúalanynál valami elcsúszik, akkor, mint a dominó, minden egyéb tolódik, a többi időpont is változik, és mindent újra kell tervezni. Nagy előny viszont az, hogy van lehetőség a minket érdeklő témák felkutatására, körbejárására. Elképesztő helyekre jutunk el, és egészen elképesztő témákat tudunk ilyen módon bemutatni. A krionika, a lefagyasztási eljárás is egy érdekes téma volt. Egy ilyen szituációban több időnk van képileg is igényesnek lenni: van időnk arra, hogy bevilágítsuk, megkomponáljuk a forgatási helyszínt, hogy változatos vágóképeket készítsünk, kiélvezhetjük az alkotómunka örömeit. Az a cél, hogy képileg is nemzetközi színvonalon dolgozzunk, hogy összességében valami egyedit hozzunk létre a magyar televíziózásban. Azt látom, hogy jelenleg szinte nincs olyan műsor, amely hosszabb terjedelemben, külföldi forgatásokat implikálva történeteket mesélne el, pedig szerintem az embereket ez nagyon érdekli. Az a titka, ami a nehézsége is, hogy jó sztorikat, érdekes témákat kell találni és leszervezni. Mind a közönség, mind a televízió részéről nagyon pozitív visszajelzések érkeztek, ezért bízunk abban, hogy ősztől folytatódik a Bábel. Szeretnénk – mint ahogy az első három részben is – különleges témákat találni, és örülnék, ha egyszer könyv formájában is megjelenne az anyag. Hosszútávon milyen terveid vannak? Ez egy olyan munka, amiben bármi történhet, bármikor adódhat egy új szituáció, amely újragondolásra késztet vagy döntés elé állít. Hosszú távú tervekről ezért nehéz beszélni. De szeretném, ha a Bábel még sok évadot megélne, és dokumentumfilmekben is gondolkodom. Sok olyan témával találkoztunk, amit egész estés filmként is érdemes lenne leforgatni. Terveim vannak, de eközben úgy gondolom, nagyon fontos, hogy a magánéletre, a családra megfelelő időt szánjon az ember. Ehhez kell egy társ, aki nagyon toleráns, és szerencsére én megtaláltam azt az embert, aki kitartott mellettem és támogatott a munkámban, akkor is, amikor a konfliktuszónákban dolgoztam. A párom is hasonló területen dolgozik, és a Bábelben sok területen tudunk közösen dolgozni, mert olyan dolgokban tehetséges, amelyekhez én nem értek. És ez nagyon sokat jelent mindkettőnknek. A produkcióban rengeteget segített a nagynéném, Viki is, akivel szintén nagyon hasonlóan gondolkodunk. A húgom, Naima pedig szintén veszélyes feladatot vállal a Nemzetközi Vöröskeresztnél, ezért vele is nagyon egy hullámhosszon vagyunk, és megérti, miért választottam ezt a pályát. A szüleim szintén támogatnak, nagyon sok lehetőséget köszönhetek 77 �Találkozási pontok nekik, nélkülük nem jutottam volna el szakmailag oda, ahol most tartok. Azt gondolom, az is példaértékű, amit a szüleim csinálnak. Az édesapám rengeteget segít másoknak a megyében, sokszor úgy, hogy nem is beszél róla senkinek, és emellett nagyon sok önkéntes munkát vállal. Ugyanez elmondható anyukámról is, aki szintén az egyik legönfeláldozóbb ember, akit valaha ismertem. A környezetünkben sokan csodálkoznak azon, hogyan lehetünk ennyire összetartó család, hiszen még mindig együtt megyünk nyaralni, nagyon sok időt töltünk együtt. Ennek szerintem az a titka, hogy figyelünk egymásra, jól érezzük magunkat együtt. Nem is klasszikus szülőgyerek viszony a miénk, hanem annál összetettebb, nehezen tudnám megfogalmazni. De abban biztos vagyok, hogy az értékrend, amely szerint élek, a szüleimnek köszönhető, ők mutattak példát, leginkább abban, hogy figyelni kell az emberekre, energiát, időt kell fordítani a családra. Persze nem mindenki születik olyan családba, amelyre igazán vágyna, de sokszor azon is múlik, hogy mi mennyit teszünk érte. Ez az alap, amire építkezni kell. 78 �Kép-tér “Ha megelevenednék színpalettaként...” Beszélgetés Szvák Annával TÓTH KINGA Márciusban nyílt meg Szvák Anna balassagyarmati képzőművész legújabb kiállítása Budapesten, a Macska Kávézó és Galériában. A tárlaton szereplő képek egyéni látásmódot tükröznek, sajátos „mesevilágot” mutatnak be. Az alkotói módszerről, nőiségről, színekről, formákról beszélgettünk. – „Rajzolni festeni sosem tanultam.” – írod. Hogyan kerültél mégis kapcsolatba a képzőművészettel? – Tíz évvel ezelőtt készültek az első rajzaim, akkor kezdtem naplót is írni. Hamar kiderült, hogy vannak olyan érzések, jelenségek, történések, amelyeket nem tudok szavakkal kifejezni, amiknek valamilyen módon felszínre kell törniük, hogy kontrollálatlanul papírra kerüljenek. Egyébként az egyes képek nagyon eltérő módon jöttek létre. Előfordul, hogy egy vázlat „egy az egyben” megjelenik a fejemben, mint egy fotó. Máskor viszont a történet, az „üzenet” van meg, és ehhez idomul aztán a forma. Nem alkotni szeretnék, nem az a célom, hogy létrehozzak valami „szépet”, hanem hogy kiadjak magamból valamit, hogy a rám ható, rajtam átszűrődő környezeti folyamatokat interpretáljam, úgy, ahogy én látom a dolgokat. Nem a valóságot szeretném „reprodukálni”. Nem az a típus vagyok, aki leül egy folyópartra, lefesti, amit lát, én, mondhatni, magamban nézelődök. – Hogyan jutottál el a mostani stílusodhoz? – Stílus… Inkább azt mondanám, kísérletező vagyok. Tény, hogy vannak visszatérő formák vagy színkombinációk, például a fekete-fehér-piros színeket gyakran használom egy kompozícióban. Ha megelevenednék színpalettaként, akkor ezekből a színekből állnék én magam is. Jellemző talán az is, hogy szeretem a „piszkos”, nem természetes, kevert színeket, és valamelyest expresszív a kifejezésmódom, belülről fakadó, ösztönös, asszociatív. Miközben rajzolok, festek, hihetetlen szabadságot érzek, nincs 79 �Kép-tér tér, idő, perspektíva, anatómia. És így, ha nincs rajtam semmilyen kényszer, minden pöttynek, vonalnak, színnek megtalálom a helyét. – A képeidet vizsgálva azonnal szembetűnik a figurativitás (absztrakcióval kombinálva), főképp állat- és emberportrékat láthatunk munkáid között. Úgy gondolom, érezhetően üzenetet hordoznak ezek az emberből állatba átsejlő portrék. Milyen szerepet szánsz nekik? – A figurális ábrázolás abban az értelemben foglalkoztat, hogy a hétköznapokban is mindenben arcot vagy valami megelevenedő formát látok. Hangulatot, életérzést, jellemet próbálok megragadni, és ennek origója számomra a tekintet és a mimika, így ezek kerülnek fókuszba. Emberek állati ösztönökkel és állatok emberi érzésekkel... – ...és a középpontban a humorral. Izgalmas, humoros, szarkasztikus világot ábrázolsz, néha egy egész történet megelevenedik… – Számomra a humor egyenlő az iróniával, a szarkazmussal. Gyakran mondják a képeimre, hogy sötétek és szomorúak. Valóban, a könnyed és vidám témákat továbbgondolom, kell valami feszültség vagy fintor, hogy teljesnek lássam a képet. Egyszer egy könnyed, vidám képet kértek tőlem, és arra gondoltam, egy mezőn virágcsokorral szaladó lány elég „vidám” lesz. Aztán, amikor elkészültem a vázlattal, és kezdett megelevenedni a kép, úgy éreztem, hogy valami hiányzik, még nem kész. Így néhány atombombát és égő tüzeket helyeztem a háttérbe. De szeretem a rejtvényszerű képeket is, ahol fel kell fejteni, meg kell találni az apróbb, rejtett mozzanatokat. – Alkotásaidból sugárzik a nőiség, a szexualitás, rendkívül vibráló, intenzív a színvilágod is. – Nagyon foglalkoztatnak a női szerepek, az, hogy hogyan változnak, alakulnak az évtizedek alatt, hogy milyen szerepek élnek párhuzamosan egy időben, egy személyiségben. Mi az a szerep- és elváráshalmaz, aminek meg kell felelni. Általában a szabadság-rabság képi szimbólumrendszerében értelmeződnek ezek a női figurák. Egyébként a társadalomkritika mint műfaj, szintén érdekel (fotóban, filmben, képzőművészetben, irodalomban egyaránt). – Több csoportos és egyéni kiállításod volt, néhány éve Oroszországban, legutóbb 2011 őszén Balassagyarmaton a Szerbtemplom Galériában voltak megtekinthetőek a munkáid. Március végétől pedig Budapesten, a Macska Kávézó és Galériában nyílt önálló kiállításod. Mostanában dolgozol-e újabb képeken, van-e újabb téma, amit szeretnél kifejteni? – Folyamatosan jönnek az ötletek. Állandó téma a nőiség, és a formákkal, színekkel való játék. Remélem, a befogadónak is egy nagy kaland a munkáimmal való találkozás. Eljutni a címtől a képig és vissza. Úgy gondolom, elég tág játékteret adok. 80 �Ami marad A vers “személyes hite” Imre Flóra: A hegyről lefelé CSŰRÖS MIKLÓS Régóta elismert, érdeme szerint méltatott költő. A Nyugat harmadik nemzedékének és az újholdas ízlésű költő-kritikusoknak a fölfedezettje – megérdemelten becsülik. Ő maga is versekkel köszönti őket, s főleg teljesítménye igazolja várakozásukat. A klasszicitás és az ókori görögrómai kultúra szeretete közel hozhat távoli nemzedékeket. A verstantól a mondattani eleganciáig, az antik mítosz újraértelmezésétől a költői formák jelentésének sugallásáig Imre Flóra mindent tud, amit ez az ízléstípus elvár. Ráadásul eredeti tehetség, formaművészete nem akrobatikus, hanem eleven emberi érzelmek, gazdag tapasztalatok fedezik. Az új kötet címadó és nyitó verse A hegyről lefelé. A lejtő szimbolikus képzete – más párhuzamokkal együtt – Arany Jánost idézi, egyéb utalások (például a sajt és dió) az őszi érettség meg a halálra készülődés Kosztolányinál is nyomatékos motívumát idézi. A lejtmenetben tett őszi séta leírása bőviben van archetipikus, de életképszerű elemeknek is. Az ismétlés emeli ki, hogy „már érett diót”, „eltett diót” szed föl, töröget és eszeget a narrátor. A tartósított gyümölcs kulináris emberi tevékenységre vall, akárcsak „a piac, szőlő és ezüstfüzérek” társadalmi és kultúratörténeti montázsa. A tájfestésben kiütközik az ősz minősítésének leheletnyi módosulása (nyár-forma, illetőleg világos hosszú ősz), és a napból épp csak érezhető „forrástalan fény” káprázata marad. A tér mediterrán típusú, mészkőporos fehér út vezet a tenger felé, de álomszerűvé teszi, metafizikus sejtelmekkel járja át a kihaltság, az embernélküliség érzete. A de Chirico nevéhez fűződő álomszerű metafizikai festészettől, szembetűnő rokonság ellenére, megkülönbözteti a vers szemléletét az árnyék hiánya, bár két betoldott kérdő mondat filozófiailag általánosított közérzetre utal: „honnan ez a halálos szomorúság”, „mi ez a tárgyatlan szorongás”. Minden költő szabadulni akar a rá aggatott sztereotípiáktól, a tipizáló besorolásoktól. Imre Flóra recepciójában dominál a klasszikus-filológus 81 �Ami marad műveltség, a „fölényes verstechnikai tudás” (kötetünk Ferencz Győzőtől származó fülszövegében is), a dallá bűvölt szonett, a költői szerepek élethű átlelkesítése. Első kötete szonettkoszorúval kezdődött, a mostani azzal végződik. Ronsard és a francia reneszánsz költői mindig közel álltak a szívéhez. A Ronsard-hatás és a szonett kultusza Petrarcához és a petrarkizmushoz vezet vissza, egy nagy újkori áramlathoz, amely a magyar irodalom történetében Balassitól Adyig ível, a szonett pedig máig a legelevenebb lírai hagyományok egyike. A Ronsard-követésben Imre Flórát már Rónay György korábbi fölfedezésén kívül a Bárdos László szerkesztette Lyra Mundi kötet is inspirálhatta (Ronsard és a francia reneszánsz költészet, Európa, l986). Másokkal együtt Nemes Nagy Ágnes, Illyés Gyula, Kálnoky László, Lothár László, Vas István, Tímár György, Somlyó György, Szabó Lőrinc is szerepel a fordítók között. Közvetve mind „hatottak” Imre Flórára, de – bár Ronsard-t éppen nem fordította -, nem tekinthetünk el Weöres Sándor Psychéjének inspirációjától sem (l972). A férfi és a női szerep választásával kapcsolatos játék, a líra és az epika összeszövése, az életrajzi és a kortörténeti regény kombinációja a költészettel – ez a példa nem hagyhatta közömbösen a pályakezdő Imre Flórát. Ronsard világképe és beszédmódja folyamatosan él és alakul Imre Flóra képzeletében és alkotásában. A mostani hasonmás veszteségeknek számol utána, hiányérzetét panaszolja. Naptári pontossággal vési agyába a dátumot, amikor magára hagyták: a szerelem vége egyszersmind a világ vége mindkettejük számára. A szerelem magasztos és fölemelő oldala: a gyönyörködés a „másik” testi és lelki szépségében, a közös élvezet elragadtatása tovatűnt emlékké válik („hol van itt már Heléna”), és helyére a pusztulás, az ásatás enyészete kerül. A Ronsard a régészetről olvas első sora egy Illyés fordításában híressé vált Ronsard-verset idéz, apokaliptikus látomás arról, „amit most itthagyok”. A régészet, az ásatás metaforikája, szókincse a régebbi kulturális előzményekre és beteljesedett pusztulásokra utal. Ezer év után tárgyak árnyékává, holt hagyatékká válik az egykori élet nyoma. A leletek megmaradnak, de a párkapcsolat, a szerelem, a „petrarchi regény” emléke is elmúlt. Máskor – a kötetben – Ronsard a haldoklásra gondol, vagy adatszerű aprólékossággal rekonstruálja a szakítást. „A szerelem halott.” Meghatározott egyszeri kapcsolaton túl ez a szakítás végtelen és egyetemes, még a művészi újjáteremtést is illúziónak minősíti. Feltűnik a tizenegyedik sorban a kaurikagyló hasonlata. Az Indiai-óceánban élő tengeri csigára és ennek fizetőeszközül szolgáló mészvázára utal. Az idegen szó jelentésének megfejtéséhez, mi tagadás, szótár kellett. Az egzotikus utalás révén a költő frappánsan fejezi ki a halott szerelem kiüresedését, távolivá, idegenné válását. A polifonikus érzékelés- és gondolkodásmód megnyilatkozásaként hatnak Imre Flóra utalásai különböző művészeti ágakra. A Ronsard áthangol a szimbolista (és a barokk, vagy még régebbi) szinesztézia elvét és élményét éleszti föl. A költő alteregó operahőssel, Verdi Fülöp királyával 82 �Ami marad kerül kapcsolatba. Megjelenik az operaária szövege („sohasem szeretett”, „majd alszom én” stb.), műfajok és korszakok, a szó és a zene egyesül az intertextualitás bűvöletében. De van építészeti eleme is a kompozíciónak, jelentőségét idegen szó emeli ki, a „kváderkő”. A színpadkép része, egyszersmind a szonett egyik meghatározó motívuma: „szorítja a mellkast / a vállra súlyosul az egész épület,” és a gránit meg a gravitáció szó eleji összecsengése végleg rögzíti a vers architektonikus és poétikai egyensúlyát. Ezekre a versekre rámondható, hogy Imre Flóra magas színvonalon, a tőle megszokott magabiztossággal és nyugodt öntudattal deklamálja szólamát, teljesíti, amit várnak tőle. De többet tud, mint egy virtuóz előadóművész. Hangja néha olyan mélységekből tör elő, amelyeknek már nincs közük a megtanulható rutinhoz. 14 sorból áll például a Monológ is, de a dalszerű, az „énekelt” szonettől merőben eltér. A soronkénti szótagszám aritmiásan ingadozik, a szabályos versritmust kerüli, mondattana a tényközlő prózáé. Leginkább a nem tagadószó és a vele kapcsolatos negatív felsorolás ad némi kopár lüktetést a szövegnek. A máskor bevált eszközök nélkül ér el megrendítő hatást, póztalanul érzékelteti egy közelálló személy elveszítésének súlyát, a haldoklás és a halál döbbenetét. Egy sejtelmes szóhasználat, meglepő homonímia elég, hogy a fiziológiai megfigyelések monotóniáját áttörje a tudatba villanó transzcendens kapcsolat lehetősége: „Azóta nem vár senki ideát.” Majdnem közvetlenül ez után a vers után olvasható a kötetben a 2000. A kettő kapcsolata a ciklusalkotás logikájába nyújt tanulságos bepillantást. Az öregek, a távozók nevében beszél, akik a 20. századdal együtt egész világukat, tárgyaikat és mentalitásukat a folytatás reménye nélkül búcsúztatják. Egész valójuk ellentétes az új századelő „világméretű tüzijátékával”. Úgy kopnak ki a világból, „mint a porcelán teáskészlet, / a családi réz gyertyatartók”. A kopottságra, az elévülésre utaló hasonlatok és jelzők egy nemzedéki életforma, erkölcs és etikett halálra ítéltségét fejezik ki könyörtelenül: „Előbb utóbb elesünk úgyis, / kicsorbulunk, ahogy a csészék, / s az örökösök a szemétre dobnak.” A feltoluló önsajnálatot etikailag a részvét, poétikailag a túlzás effektusa igazolja. A személyes veszteség átélése és a kollektív (korosztályi?) haláltudat belátása, általánosítása szétzúzza az addigi értékek bizonyosságát. A haldoklás és a halál árnyéka eltünteti a szépséget és ifjúságot (Az arcéled), a pusztulás és a felbomlás szakszerűen tárgyilagos ábrázolása enyészetre ítéli a szerelem látományát. Megnövekszik a kötetben az ószövetségi prófétákra, az apokaliptikus tradícióra való hivatkozások súlya és aránya. Archaikus parafrázisok tűnnek föl (Ezékiel, Izajás 42:3). A Nádas tavon végsőkig tömöríti Vajda János kétségbeesett szkepszisét, s az eredetihez képest leginkább azzal teszi kétségbeejtően elvonttá a képet, hogy lemond az időtlen ringás andalító hangulatának érzékeltetéséről. A ragyogó nap, a csillogó tótükör, a berekben alvó vad, az ér és a föld csókja nélkül a kozmikus panoráma 83 �Ami marad „megszokott vidékké” csupaszodik. Átalakult, átszíneződött Imre Flóra költői kedélye. A találkozás az öregedés tapasztalatával nem elsősorban életrajzi, hanem költői, emberi fölismerés. Mint minden új „téma”, mesterségbeli föladat, műhelymunkára késztet, összecsiszolódásra buzdít. Új körülményekhez kell alkalmazkodni, nem sejtett törvényeket belátni. Elégiává higgadó összefoglalásai ennek a lírai életbölcseletnek a Lassan megöregszik című szonett, a versformára és személyes háttérre címében célzó Anakreón, Vas István, valamint az utolsó ciklust alkotó, a mesterszonettben valódi csúcspontra érő Platonizmus című kompozíció. Befejezésül a személyes ízlés szeszélyére hagyatkozva néhány „kedvencemhez” fűzök észrevételeket, olyan verseket említek, amelyek különösen megérintettek. A szegény vén bolondban a mesterség és a vérre menő teljesítmény korrelációja úgy sűrűsödik a versjelentés magjává, ahogy a Toldiban a viharvert hős és az öreg Arany diadalmasan lábra kap: „ezek a petyhüdt izmok / felidézik a volt magabiztos erőt”. A rutin is kell, de valami más is, és ez a más nemcsak fizikai erő. Az öregedés tüneteit szólamszerű panasszá fokozza le a magyar erotikus líra legjavához tartozó Alkalmi vers. Hasonlóképpen feleselő, öncáfoló szonett (a 2000 után olvasandó) a tanári munka szépségét, értelmét tanúsító Osztályterem. (Ajánlása Doba László kollégának szól). ó ezek a fiatal arcok elvakart pattanásaikkal hirtelennőtt s kicsit meghajlott fiúk a hátsó padsorokban érett testű szépszemű lányok először inkább csodálkozva mint aki sebességet váltott vetik maguk feladatokba egy vékony ujjú kéz magasba emelkedik félig lehunyt szem miközben megbicsakló hangja esetleg lehetne másképpen mint karácsonyi gyertyagyújtás egy még szellemesebb megoldás Ez nem a hanyatló életerő panaszlása, hanem hittevés az érlelődő fiatalság, az értelmesebb jövő lehetősége mellett. Így őrzi meg a költő – Lator László szép kifejezésével élve – a vers „személyes hitét”. (Tipp Cult Kft., Budapest, 2009) 84 �Ami marad Kánon/ellenpont Csapody Tamás: Bori munkaszolgálatosok VINCZE DÁNIEL A kánon kifejezés eltérő jelentéssel bír az egyes tudományágakban, ám ennek ellenére nem lehet kétséges, hogy mire utal Csapody Tamás művének egyik gyakran használt kifejezése, mikor az általa sokat említett Radnótikánonhoz képest kívánja újraértelmezni a tragikus sorsú költő életének utolsó szakaszát. 1943-44 során több ezer munkaszolgálatos érkezett Magyarország területéről a Jugoszlávia keleti részén fekvő Borba, hogy az ottani bányákban a német hadiipar számára nélkülözhetetlen nyersanyagok kitermelésében részt vegyenek. A túlnyomó részben zsidó, illetve más, a katonai szolgálatot megtagadó kisebb egyházak tagjait (Jehova Tanúi, szombatisták, nazarénusok) maguk között tudó csoportok 1944 őszén hagyták el kényszerűen kijelölt munkahelyüket, Németország felé véve az irányt. Ennek, a nagyobbik hányadában gyalogszerrel megtett, „dunántúli menetként” elhíresült útnak legismertebb momentuma Radnóti Miklós és társai abdai kivégzése volt. Bár a könyv átfogó jellegű címe változatos tartalomra enged következtetni, a különféle fejeztek sokszínű forgatagában hol csak halványan megbújó, ám többnyire domináns elemként a magyar irodalom egyik kimagasló képviselőjével kapcsolatos izgalmas nyomozás foglal helyet. A bori munkaszolgálatosok története azonban – mint azt egy Abdánál kivégzett személy hozzátartója sérelmezte is egykoron – nem egyenlő Radnóti históriájával. A munka a költő több, sokáig kevéssé ismert sorstársáról is szól, akik között nagy számban jelennek meg a Rákosi- majd Kádár-korszak értelmiségének, tudományos-kulturális életének meghatározó alakjai is. A szerző azt az irigylésre méltó feladatot valósította meg, hogy két, egyenként is hatalmas szakirodalommal bíró területen mutasson fel új eredményeket, szálljon szembe mind több évtized kutatási eredményeivel, mind pedig önmaga korábbi állításaival. Mindezt viszont nem egy eleve kényszerpályán mozgó, mindenáron új teória vagy nézőpont kialakítására 85 �Ami marad koncentráló törekvés eredményének, hanem sokkal inkább az általa alkalmazott, módszertani szempontból is tanulságos eljárások kötelező erejű fejleményének tekinthetjük. Az egyébként jogász, szociológus végzettségű Csapody Tamás munkájával a forráselemzésnek, forrásgyűjtésnek valamint tárgyi bizonyítékok, helyszínek vizsgálatának olyan széles és választékos, mindenre kiterjedő tárházát vonultatja fel, amely iskolául szolgálhat a 20. századi magyar múltat kutatók számára. Tette ezt anélkül, hogy könyve magán hordozná azt a gyakori, tudományos munkáknál szinte már megszokottnak mondható jellemzőt, ami sokszor száraz, vontatott hangvételével célközönségét a szűk szakmai körökre korlátozná le. Ehelyett inkább furfangos módon arra készteti olvasóit, hogy együtt gondolkodjanak vele, hogy ne fölösleges bizonyítások adattengerének érezzék az érveléseket és okfejtéseket, hanem adott esetben szemükkel pár sort előre ugorva, türelmetlenül keressék a bennük felbukkanó kérdésekre adott választ. A szerző ugyanis nem megcáfolhatatlan tényként beállított állításokat nyilatkoztat ki, ahol az indoklást legfeljebb hosszas, a lábjegyzetekben elrejtett „vesd össze” kezdetű felsorolások jelentik, hanem az általa minden bizonnyal jól ismert bírósági gyakorlathoz hasonlóan próbálja az érveket és bizonyítékokat a lehető legsokoldalúbban elemezni. A bori menet lépteit talán már 1944 őszén elmosta az eső, ám Csapody nem pusztán a Ranke által meghatározott úton járva próbálja a múltat úgy felderíteni, „ahogy az valóban történt”. Ő ugyanis nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a még fellehető helyszínek, tereptárgyak beazonosításával, mai szerepük meghatározásával, a túlélőkkel, vagy azok hozzátartozóival – éljenek azok a világ bármely pontján – készült interjúk segítségével a feketefehérben elképzelt múltat új színekkel gazdagítva, átformálja jelenkorunk egyes szegmenseihez fűződő viszonyunkat. Forrásai feltárása közben rámutat az egyéni és a kollektív emberi emlékezetet befolyásoló tényezők (figyelmen kívül nem hagyható) hatására is: a szemtanúk idővel változó tartalmú elbeszélései mögött meghúzódó okokra. Élénk, az emberi képzeletet magával ragadó stílusához a könyv végén fellelhető fényképmellékletek már alig tudnak hozzátenni, Marányi Ede volt bori táborparancsnok szúrós, az eltelt idő távlatából is magával ragadó, a lap bezártságából kitörni akaró tekintete kivételével. Csapody egyedi stílusa már többeknek ismerős lehet, hiszen könyve jelentős részben korábban megjelent írásain, tanulmányain alapul. Az így kapott összeállítás viszont azzal a hátrányos kísérőjelenséggel jár együtt, hogy a változatos tartalmú és hangvételű fejeztek több helyen megtörik a mű lendületét. Így pl. a lebilincselő, az egykori NSZK-ban bujkáló Marányi Ede utáni nyomozást követően helyenként a legnagyobb izgalmat csak a dunántúli menet pontos nyomvonalának néhol már túlságosan is részletekbe menő topográfiai meghatározása körüli viták jelentik. Ha az írás tempója változik is, a szerző objektivitásának mértéke szinte 86 �Ami marad állandónak mondható a több mint félezer oldalt kitevő munka folyamán. Csapody ritkán látott tárgyilagossággal számol be a számos zsidót, és más, kisebb egyházak tagjait maguk között tudó bori munkaszolgálatosok ellen elkövetett cselekményekről, soraiban szinte a legritkább alkalommal sem tudunk elfogultságra, előítéletre lelni. Egyrészről feltárja számos, ma is megdöbbenést keltő brutális esemény hátterét, egyúttal hasonlóan kritikus szemmel szedi ízekre a korabeli hamis tanúkat, téves információkat is egyúttal. Elég csak a szakirodalomban egészen napjainkig soha mélyebben nem kutatott, de ugyanakkor meg sem kérdőjelezett, állítólag 1200 emberéletet követelő bonyhádi tömegkivégzés megcáfolására utalni. Emellett olyan, nagy érdeklődésre számot tartó témák is boncasztalra kerülnek, mint az ún. második bori notesz, vagy Radnóti viharkabátjának kérdése. Mint említettük, a mű több, nagy tematikus egységre bontható, amelyek időrendileg a bori táborban történő eseményekről, a dunántúli menetről, az abdai gyilkosság körülményei utáni nyomozásból illetve a későbbi felelősségre vonásokból állnak. A munka nem kíván részévé válni az általa sokat emlegetett Radnóti-kánonnak, amely kifejezés használatával látványosan elkülöníti magát az általa mesterségesen megformált csoporttól. Ez a szegregáció viszont nem alaptalan, mivel a szerző számtalan új kutatási eredményt képes felmutatni. Megállapításai nemcsak a korábbi irodalomhoz képest, hanem a szó szoros értelmében is újdonságot jelentenek, hiszen a kutatómunka – mint az több helyen kiderül – szinte egészen napjainkig, a megjelenés pillanatáig folyt. A zeneművészetben használt kánon-fogalom egyik fő alkotóelemét az ún. ellenpont jelenti. Elvonatkoztatva a szigorú zeneelméleti szabályoktól, Csapody Tamás munkáját is bátran illethetjük ezen kifejezéssel, sőt mi több, ha a Kant-által használt értelmezést vesszük alapul, akkor a szerző műve és módszere tökéletesen kimeríti a kánon fogalmát. Kantnál ugyanis ez, „mint az értelem helyes használatáról szóló alapelvek összessége” jelenik meg. A Bori munkaszolgálatosok mind végkövetkeztetéseit, mind módszertanát tekintve jelentős továbblépést jelent a Radnótival kapcsolatos szakirodalom terén. Az összképhez mérten kevésbé súlyos negatívumként talán csak azt érdemes megemlíteni, hogy a mű címéhez képest terjedelmi hányadát tekintve a legnagyobb időintervallumot kitevő, bori történésekkel relatívan keveset foglalkozik, és inkább az azt követő eseményekre koncentrál elsődlegesen. A dunántúli menet kronologikus elbeszélése helyett ezen időszak legfőképpen egymáshoz lazán kapcsolódó, változatos tematikájú fejezeteken keresztül válik megismerhetővé (pl. Orvosok és orvoslás Borban, Justus Pál bori munkaszolgálata). Az viszont nem vitatható, hogy mind a munkaszolgálatosok többségének életét leginkább befolyásoló, mind a nagyközönség számára elsődlegesen fontos események a tábor elhagyását követő időszakhoz köthetőek. (Vince Kiadó, Budapest, 2012) 87 �Ami marad Külső magyarok Margittai Gábor trilógiája a szórvány magyarokról KABDEBÓ LÓRÁNT Szabó Zoltán jubileumára készülve tekintettem vissza a harmincas évek nagy műfajteremtésére: a falukutatók könyveire, a „Magyarország Felfedezése” és a „Szolgálat és Írás” köteteit ismét számba véve. A Viharsarok, A tardi helyzet, a Cifra nyomorúság, a Néma forradalom, a Futóhomok, a Kiskunhalom, a Legnagyobb magyar falu, A makói parasztság társadalomrajza, a Számadás és hát a Puszták népe. Féja Géza, Szabó Zoltán, Kovács Imre, Nagy Lajos, Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés Gyula műfajt teremtő, sokágú, sokszínű munkái. Keletkezésük idején: történelemtudatosító tett. Ma műfaji – tehát irodalomtörténeti – értékük alapján olvasom. Ekként idézte már a Számadást is, Veres Péter remekművét stilisztikailag szálazva Szabó Zoltán az emigrációban. Kimutatva: nagy irodalom. Maradandó. Irodalomként. Ugyanakkor észreveszem a friss olvasás során, visszafordítva mára: történelemtudatosítás is. Ismét! Mintha jelenünket mérlegelnék. Visszaváltoztak a dolgok? Vagy talán el se mozdultak? Úgy olvasom, mintha szövegük vers lenne: pontosan és szépen megalkotottak. A lelki független ember érlelődik bennük. Szabó Zoltán fogalmazásában: „Kell, hogy ezt teljes pártatlansággal tegye, mert a lelkiismeret nem jobboldali és nem baloldali. Kell, hogy egyedül a tények iránt legyen hű, mert különben meghamisítja a tényeket. E pártatlan lelkiismeretesség jegyében kell megpróbálnia: fölvilágosítani a járatlanokat, hogy elváljanak a bűnösöktől.” Bejárja a falut, széttekint, mindent szemrevételez, és ekként összegez: „A mai életnek ez a kettős beosztása csaknem teljesen áttörhetetlen, az élet szintje ennek megfelelően állandóan egy alacsony vonalon áll. Ha néha útépítés vagy valami más, jobb napszámot ígérő munka akad a közelben, a falu sorsa átmenetileg kissé föllendül, de hamarosan ismét helyet ad az állandó állapotnak, mely valahogy megadja a létminimumot, semmivel se többet, de néha kevesebbet.” „Nincsenek kötve a 88 �Ami marad földhöz, mint a szabadköltözködés előtt, de kötve vannak egy alacsonyszintű élethez, a nyáron munkás, télen pihenő szegénységhez, melyből kiút a mai bérek mellett nincsen. Állapotuk állandónak, változhatatlannak és örökösnek látszik, mint a jobbágyoké.” Mint egy vers refrénje, ez a záradék fejezi be az egyes részeket. Életszerűen, kilátástalanul, de mégis csak az életet elrendezően. Lázítóan? Talán. Buzdítóan a változtatásra, arra, hogy ez alól „föl kéne szabadulni már!”. De hogyan? Az írók dolga Balzac óta a tényfeltárás. A bemutatás. A ráébresztés. A falukutatók könyvei ezt a balzaci emberi színjátékot tárták fel. Azt, amit a városban felnőtt költőtársuk a külváros, a város peremén talál, annak eredetét mutatják fel. Hogyan bomlott meg a feudalizmus úgy, hogy közben a falu elvesztette valahai összetartó, önmagát regeneráló erejét. Mintha ez az akkor megteremtett műfaj kelne új életre napjainkban. Két trilógiát is kísérhettem figyelmemmel alakulása idején: az egyiknek szerkesztője lehettem, a másiknak a szerzője az én írásaimnak a szerkesztője. Az egyik az események hatását mutatja be, amint az emberek mindennapi életét megváltoztatja, a másik szerzője szerte nézett, s nem lelé honját a magyarságnak az idegenbe szakadt hazában. Dobos Marianne Akkor is karácsony volt trilógiája az előző évszázad második felében az otthonok megbomlását kíséri figyelemmel 1945, 1956 és 1989 változásai idején. Ez utolsó esemény idején sem a felszabadulást jelezve a történelmi nyomás alól, inkább egy lehetőség megjelenését regisztrálva csak. Margittai Gábor a „külső magyarok”, a Trianon után külső államokba szakadt és szórvánnyá vált népesedést szemlézi, valamint a nagyvilágba szakadt különleges kötődésű magyarok jelenlétéről készít tudósításokat. Dokumentumkönyvek ezek a trilógiák: adott személyes sorsok interjúkban való felvillantásai. Mégis mindkét esetben narratívává összeállítva. Az egyik a történész összegezését folytatja: Dobos Marianne sorsképletei Szekfű Gyula Három nemzedékének folytatását adják, Margittai Gábor személyes sorsai korábbi epikus megsejtetéseket folytatnak, szőnek tovább: Rákosi Viktor sajátos 1848-as, 1949-es témájú publicisztikus elbeszéléseit, a Korhadt fakereszteket és regényét az Elnémult harangokat, valamint Szabó Dezső Elsodort faluját. Ezek a művek még a millenniumi időkből, majd a nagy háború tanulságaként tekintenek vissza a magyarok helytállására és szórványosodására. Az egész felbomlását egy századdal korábban vizionálták, a mai vándor a felbomlott részekből tekint vissza a valahai egészre. Margittai Gábor első két kötete a Kárpát-medencei magyarság szórványosodását kérdezi végig, a határőrvidéki gyimesi csángókat, DélErdélyt, Kárpátalját, a Szepességet, a Vajdaságot, és Burgenlandot. A rossz emlékezetű 2005-ös népszavazás következményeit veszi számba. Kétszer szemléli végig ezeket a vidékeket, először a mélypontot méri fel, amikor az óhaza végképp elfordult szórványai támogatásától, A Trianoni menyecske kötetben mintha valami reménysugár megéledne. Persze ez a mintha még csak pislákoló fény. 89 �Ami marad Margittai Gábor trilógiája egy napilap és egy kiadói háttér segítségével készülhetett el. A Magyar Nemzet Magazinja adott otthont az eredeti riportoknak, és a sorozatot példás szintű külsőben a Scolar kiadó jelenteti meg. Persze tegyük hozzá: ami élteti, az az olvasók felébredő kötődése. A maradék haza megújuló érdeklődése. A pislákoló fény érdeklődés formájában a Magyar Nemzet olvasóiban jelent meg. És a trilógia iránti érdeklődésben diadalmaskodott. A sokadik kiadásokat kiváltva. A könyvek nemzeti olvasókönyvvé váltak. Az Utazás a végeken és a Trianoni menyecske Margittai szórványmagyarokat látogatva legelsősorban a hazai magyarságot, no meg a külhoni tömbmagyarokat vizsgáztatja. Mit tudunk róluk, a szórványban élőkről? Ezzel a fordulattal kopogtat be érdeklődő szemmel, kérdező ajakkal a magukra maradó külhonba szakított, veszendőségre jutó magyarokhoz. Azzal a nemzetvesztő hazai politikával szembesít legelső sorban, amelyre egy fél századon keresztül kényszerültünk. Nem lehetett beszélni az elszakított területek magyarságáról. Nem lehetett felpanaszolni bajaikat, megvédeni őket a pusztulástól. De hát mit is akarunk, ha a saját egyetemem egyik professzora megkérdezi a Marosvásárhelyről kitelepülő orvosnőtől, hol tanultak a gyermekei ilyen szépen magyarul beszélni. Sőt, horribile dictu, az Északhírnök internetes portálján a város Fideszes erdélyi származású főorvos polgármesterét és a színház újonnan kinevezett igazgatóját szenvedélyesen lerománozzák. Mert hát ifjúságukat Erdélyben töltötték? Ismerik-é ezek az emberek országuk történelmét? Tudják-e, hogy a magyarság világhírnevét adó Bolyaiak is Marosvásárhelyen éltek? Tudják-e, hogy Bartók Béla a most Romániához tartozó Temes megyében született Nagyszentmiklóson (most románul Sânnicolau Mare), Kodály Zoltán a ma Szlovákiához tartozó Galántán és Nagyszombatban járta iskoláit? Margittai Gábor nem ezeknek a nagyságoknak a kötődését kutatja. Két könyvében leginkább a mindennapi emberek kapcsolatrendszerét vizsgálja. A legfontosabb dolgokra kérdez rá. A kultikus kapcsolódásokat keresi. Templomokat, temetőket vizsgál. Mi lesz a szórványmagyarság omladozó templomaival, pusztuló temetőivel. Mi történt a politikai uszítás következtében a román jobbágyság által a parasztfelkelések és a magyar szabadságharc ellenében felgerjedt lázadások idején elkövetett magyar irtások emlékhelyeivel. Hogyan lett Nagyenyed, a Bethlen-kollégium városa mára szórvánnyá. Mondjuk ki a tényt nemzetközi nevén, amely névvel ma már a világ az ilyen bűntényeket minősíti: genocídium. És ennek a genocídiumnak vezérei szobrokat kaptak, utcanévtábla hirdeti dicsőségüket. Pedig Avram Jancu tetteibe beleőrült, magyar pásztorok ápolták a havasok között élete utolsó napjaiban. Az 1849. január 8-a és 90 �Ami marad 17-e közötti, az ortodox karácsony idején lezajlott nagyenyedi vérengzés levezénylője, Axente Sever pópa utóbb császári kitüntetésben részesült, és az osztrák-magyar kiegyezés után is császári járandóságot kapott. „Jól tudjuk, Belső-Erdélyben legalább kétféle történelme van egy városnak, templomnak, tájképi elemnek. Akárcsak 1848–49-ben, kisebbség és többség nemzeti mitológiája ma is egymásnak feszül. Ami az egyiknek ősi szentély vagy több száz asszony és gyermek tömegsírja, az a másiknak kőbánya vagy távolságibusz-megálló. Hogy nem pusztán sajnálatos történelmi tény Erdélyi-hegyalja román felprédálása, azt jól mutatják a régió egykor virágzó, ma egy-két főre csökkent vagy éppenséggel kihalt magyar közösségei a Nagyenyedet és Gyulafehérvárt övező kistelepüléseken. AlsóFehér vármegye magyarsága a mai napig nem tudta kiheverni a százhatvan éve történt genocídium következményeit.” Margittai Gábor nem felháborítani akar. Csak tényeket ír le. Csendben regisztrál, és hagyja beszélni az embereket. A történelmet. Jeleneteket rögzít, melyekhez hasonlóakat magam is átéltem ifjabb koromban. Mert az én családom is erdélyi (pontosabban mezőségi) magyarörmény. Nagyapám Vasasszentivánnak volt a jegyzője és ott volt birtoka is. Temesváryak voltak ott még földbirtokosak, közülük származott Temesváry János, a világhírű Waldbauer-Kerpely vonósnégyes tagja, Bartók műveinek bemutatója. Apám féltestvére anyai ágon a Cegei tónál Göc faluban volt birtokos, szomszédja a Wass családnak. Wass Albert kiadója és monográfusa mindmostanáig rajtam kéri számon – hiába – családjaink valahai kapcsolatának epizódjait. A falu parasztsága színromán, már nagyapám idején is román falu volt. A nagy háború előtt fiatal pópájuk volt, apám kortársa. Nácinak hívták. Ő már a harcok megindulása előtt mutatott apámnak trianoni jellegű térképet. Amikor a románok hátba támadták Erdélyt, eltűnt, majd Trianon után visszakerült. Amikor először arra jártam, nagy szeretettel ünnepeltek, azonosítottak apám révén: a „Jáncsi fia”. Mutattak fel a „hegyre”, ott vannak a családi sírok, nagy becsben tartják, ápolják azokat. Megnyugodtunk. Nem is mentünk fel. Másodszor amikor ott jártunk, Lászlóffy Aladár barátom, szintén szamosújvári magyarörmény származású költő velünk jött. Na ő nem hagyta, hogy lazsáljunk, felvezetett minket bizony a „hegyre”. Lehet, a falusiak csak hitték, hogy rendben vannak a sírok. Bizony dülöngéltek, mohásodtak. A feliratok alig olvashatóak. „Mit adsz, ha megtaláltam dédnagyanyád sírkövét!” És ujja begyével kivájta Vertán Tekla nevét. Ő volt Kabdebó Miklós jegyző és húga, Kabdebó Irén édesanyja, eszerint Barcsay Jenő, a Művészeti anatómia világismertségű szerzőjének nagyanyja. Hiába hagytunk ott pénzt, ki tudja, évtizedek teltek azóta, mi van azokkal a sírokkal. Margittai Gábor hasonló sorsú templomromokat és temetőket vonultat fel könyvében. Számomra legfájdalmasabb az alvinci kastély sorsa, ahol ha belépünk az épületbe, belül a falakon nyáj legelészik mélán. Ott, ahol kétségbeesett utolsó napjaiban a haza szétszakadását próbálta megszüntetni a bíborossá kreált Martinuzzi, közismertebb nevén: Fráter György. Aki még 91 �Ami marad látta egyben az országot, és ehhez a képzethez ragaszkodott politikusi pályája egész zegzugos története során. Míg a katolikus császár megbízásából le nem gyilkolták saját kastélyában. Lassan a kastélynak nyoma sem marad. De hogyan lehet cinikusan kijátszani még a kultikus helyeket is!? Magyar szent királyok freskómaradványa alatt cirill betűs felirat! Egy szerb arisztokrata építtette a középkorban. De most: íme, bizonyság, hogy ezek nem magyar emlékek, hanem román-görög templom relikviái. Így lesz a románságnak gótikus emléke a külföldre küldhető könyvekben. Hiába tudjuk, a latin katolicizmus határa a gót építészet jelenléte. Pópák igénylik magukénak a középkori gót stílusban épült magyar templomokat. A csángóknál a hangsúly azon van, hogy katolikusok. És ha jön a népszámlálás, a római katolikus automatikusan jelenti a román etnikumiságot. És a gyímesi csángók eljárnak Moldvába a piacra, a görögkeleti pópától pénzért miséztetnek – ellenségeikre bajt hozó varázslást. De ennek a cinizmusnak megvan a maga szélső következtetése: nem a szórvány válik idegenné nemzedékek során a magyarságtól. Szerintük éppen fordított a folyamat: még a székelyek is elmagyarosodott románok. Persze a csángók is. És ezt még a Szentszékkel is elfogadtatják. Mindezt a Szepességben, Szlovákiában könnyebb végrehajtani. Hiszen ott mindig éltek szlávok is, a honfoglalás óta meg magyarok is. Ebben a nagy kavargásban hogyan is lehetne szétválasztani a népeket. A Mednyánszky bárók kastélyát felújítják, hiszen a nagy szlovák festő is itt élt. Innen származnak festményei. „Mednyánszky László szlovák festő volt, és mint ilyen, kozmopolita alapon Magyarországon is ünnepelhetik” – fejtegeti megengedően egy szlovák művészettörténész. De örülni is tud mélységes fájdalma közepette Margittai Gábor. Örömmel dicsekszik el, amikor egy szombathelyi mérnököt és kicsiny csapatát mutatja be: ők tartanak rendben pusztuló magyar temetőket, templomokat vonnak be tetőkkel – példát mutatva a tömbmagyaroknak is. És diadallal mutatja fel azt a Torockót, ahol még a románok is magyarul beszélnek! Mert itt valóban csoda történt: mindennapi csoda. Vidéki turizmus életre keltette a várost, hagyományaira ébresztette, és ebből megélhetést is biztosít számukra. Lehet a szórványban is öntudatosan magyarként élni. Mint ahogy az öregségére megvakult csángó muzsikus, Zerkula János és felesége, Fikó Regina bejárta a világot. Lemezeik világhíre megelőzte jelenlétüket. Hagyományt folytatott, és nevelte utódait, Magyarországra éppúgy kisugárzóan, mint Amerikára. Milyen örömmel dicsekedett: amint a néger zenésszel együtt szerepeltek. Világhír övezte. „Sziporkázó intelligenciájú, régies beszédű, világtalan cigány muzsikus, akinek elbeszélésében népmesefolyammá válik az élettörténete. Amit ő tud az erdélyi csángó népzenéről és a letűnt életformáról, azt már környezete sem igen ismeri. A hagyományos magyar népzene utolsó nagy öregje”. Szociográfia? Az! Tények leírása, eseményeket átélt emberek megbeszéltetése. Magyarságtudatunk megerősítése. És akinél nem erősíteni 92 �Ami marad kell, akkor az ő esetükben: megteremtése. Amit majdan lehet tovább erősíteni. Mi a madzsar? Mindmostanáig gyanakszom, hogy Kodolányi János, amikor a Julianus barát történetét megírta, a kortársi „vas fiaira”, a középső Európát a harmincas években elözönléssel fenyegető hódítókra figyelmezett. Mind a kettőre! Az legendás történet, hogy a teljes, a magyarra le nem fordított Mein Kampfot, Hitler világtervét mutogatta elijesztésül barátainak és vitapartnereinek: ott olvashatták, mit is akar Hitler a magyarokkal tenni. Az újabb évszázadból visszatekintve egy másfajta érzékenysége is nyilvánvalóvá válik számomra. Bárhonnan jön, keletről is, nyugatról is egyformán ugyanaz a vész sodródik a magyar hazára. Legyen az náci vagy bolsi erőszak, az mind pusztítással fenyegeti ezt a köztes területet. Ugyanerre figyelmeztet Határ Győző is Az Őrző könyve című áltörténelmi, jövőt jósoló regényében. A népvándorlás eseményességét ismétli el egy időtlen jövőidőben. Mindkét regény a múlt század, a huszadik fenyegetettségének művészi látomása. Margittai Gábor Mi a madzsar? című könyvét olvasva Kodolányi csökönyösen trilógiává szélesített regénylátomásának egy – talán tudatalatti – nézőpontja is megvilágosodott előttem. Ami kissé – nem is kissé! – zavart eddig engem, az a sajátos nyelvezet, amit Kodolányi a maga ormánsági emlékezetéből alkotott meg regényében. Varázsos érzékenységgel próbálta összeforrasztani a valaha összetartozott néprészeket abban a pillanatban, amikor ezek ismét végveszélybe kerülhettek. Margittaiék Kazakisztánba mentek, úttalan utakon keresték meg azokat a sztyeppei népeket, akiket éppúgy el akartak törölni a föld színéről a harmincas években, mint a lengyeleket vagy a magyarokat. Akkor született meg a „sztálini alkotmány”, amely betetőzte volna azt a hódító hagyományt, amelyet a bolsevikok megörököltek cári elődjeiktől, és amelynek célja lett volna: a múltat végképp eltörölni. Minden népi-nemzeti vonás emlékezetével együtt. Kodolányi csodálatos megérzésével, az író mélytudatával merült meg abban az ezredéves kapcsolati rendszerben, amely behálózta Eurázsiát, az önálló népek szabad akaratának szellemében. A kényszerű uniformizálás ellenében egy öntudatos kapcsolattartás szellemében kapcsolódtak a regény szövegében az összetartozáshoz mindenképpen ragaszkodni akaró néptöredékek. Mert jöhettek tatárok, cárok, ezek a néptöredékek valamilyen szabad összetartozásra büszkén mindig túltekintettek a hódítók fegyverek diktálta pusztító akaratán. Kitekintettek a pusztító-szorongató gyűrűből, és a szellem valamilyen titokzatos radarjával kapcsolódtak össze. Ha a madarak évezredes vándorlási ösztöne nem változik, a népek összetartozási érzése még inkább fejlettebb érzékelést tud kibocsátani és felfogni. Ha csak ennyit tett volna Margittai Gábor sajátos vállalkozása, már akkor is megérné: szentesített egy klasszikus nagyságrendű magyar író életművéből egy csodaszámba 93 �Ami marad menő megérzést. A veszély pillanatát fogta fel Kodolányi, és most, Magittaiék felkeresve a Julianus-előtti néptöredékeket, ha nem is akarnak beleszólni a tudósok véget nem érhető őskereső vitájába, egyet megtettek, egy nagy író érzékenységét visszaigazolták: veszélyben, a végpusztulás előtti állapotban gondolnak vissza múltjukra ezredéves szétszakítottság után a valaha együtt élt néptöredékek. Akár rokonok, akár nem: a szabadság emlékezetében mindenképpen összetartozóak. A veszély érzetében még inkább egymás megerősítésére szomjazók. Emlékeket keresők. Persze nem véletlenül került kezembe a Margittai-házaspár könyve: tudatosan nyúltam az irigylésre méltóan előkelő formátumú kötethez. Előbb csak a könyv többi utazása okán. Mert ezek a gyerekek (gyerekeimmel egyidős kolégáim) ahelyett, hogy csoda-városokat vagy üdítő tájakat keresnének, amikor kiszabadulnak nagyvárosi otthonukból, hivatásszerűen keresnek életük és egészségük veszélyeztetésével olyan istenhátamögötti népcsoportokat, akik népnevünkhöz ragaszkodva kapaszkodnak különböző legendákba. Szegény, viharvert népek lévén ők is, meg mi is, fájdalmasan összekapcsoló legendákba. Számomra a nagyvonalú, könnyelmű, mégis a korát leginkább megértő uralkodó, a nyugati féltekének valahai ura, Zsigmond, „a király, a császár” az egyik legformátumosabb magyar vezérlő fejedelem. Tudott nem egyszer úgy elbukni, hogy abból még nagyobbként emelkedjék ki. Benne és általa tudatosodott először, hogy az oszmán török előrenyomulás nem alkalmi csapás, hanem az ország lakosságát alattomosan fogyasztó alamuszi martalóc-veszély is. Azért fogyott a magyarság, mert évszázadokon át titkosan rabolták népességét. Maffiamódszerekkel. Ezért kellett aztán idegenekkel feltölteni utóbb, akik szétszaggatták majdan. Nemcsak Nikápoly és Rigómező, majd Várna és Mohács apasztotta a magyarságot. Ezek csak látványos vereségek. Magyar rabokkal évszázadokon keresztül tele voltak a mediterráneum rabszolgapiacai. És szabadságharcaink is mindig a menekültek áradatát szakasztották ki a nemzet egységéből. Ki tudja mikor, hogyan kerültek Provence-ba vagy Núbiába avagy a török tengerpartra, örmények szomszédságába: tudatos sorsválasztók avagy rabszolgák ivadékai lennének e nehéz múltú néptöredékek. Évszázadok során beilleszkedtek, élik békés életüket – csak éppen emlékeznek is. Ahogy én például magyar létemre tudom, hogy őseim valaha örmények voltak, ezek a magyar-nevű falvak népei a valahai hazájukra akarnak emlékezni. Akarnak: mert ez nekik öntudatot ad. Nem kifelé, de befelé biztosít sajátos kiváltságot. Megértem őket. Mert én is büszke vagyok, hogy az aradi tizenháromban két örmény származású magyar is volt. Ezért figyelem a Margittaiék híradásait. Ezek a valahogyan távolba szakadt valahai hazánkfiai a hozzájuk utazó rokonkeresők által kapják meg legendáik visszaigazolását. A látogatókat fogadva boldogan ünnepelték a találkozást: nincsenek magukra hagyva. Keresik őket, akik szintén nagyon örülnek annak, hogy valahol a világban rátaláltak olyan emberekre, akik büszkék arra, hogy valaha magyarok lehettek. Létezésünk csodájához ez is 94 �Ami marad hozzátartozik? A híradásokból egy biztos: a világban élnek népek, akiket büszkeséggel tölt el, ha nevük a magyarsághoz kapcsolhatja őket. Eszembe jutnak erről atyai barátom, Vas István a forradalom bukása után írott Cambridge-i elégia című magyarságsiratójának keserűvígasztaló sorai: „Hogyan is szokás az elégiát / Befejezni? Él magyar, áll Buda még… / Csodának ez is épp elég.” (Margittai Gábor: Külső magyarok – Utazás a végeken [a Magyar Nemzet Könyvek sorozatban 2005-ben megjelent kötet átdolgozott, bővített kiadása], Scolar, Budapest, 2011, Margittai Gábor: Külső magyarok – Trianoni menyecske – Szórványlétünk a Kárpátmedencében, Scolar, Budapest, 2010, Margittai Gábor: Mi a madzsar? – Magyar tudatú néptöredékek Ázsiában, Afrikában, Európában, Scolar, Budapest, 2009) 95 �Szerzőinkről BÍRÓ JÓZSEF (1951, Budapest) költő, író, performer BODROGI FERENC MÁTÉ (1980, Debrecen) irodalomtörténész CSŰRÖS MIKLÓS (1944, Budapest) irodalomtörténész, kritikus DUKAY NAGY ÁDÁM (1975, Salgótarján) költő, író, szerkesztő HORVÁTH KORNÉLIA (1971, Budapest) irodalomtörténész, egyetemi tanár KABDEBÓ LÓRÁNT (1936, Budapest) irodalomtörténész KAPILLER FERENC (1955, Celldömölk) költő LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, Szeged) költő, író NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész ONAGY ZOLTÁN (1952, Budapest) író, szerkesztő PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, költő PUCHER BÁLINT (1989, London) költő SÓS DÓRA (1989, Pécs) költő, szerkesztő SZABÓ IMOLA JULIANNA (1984, Budapest) író, költő SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író TANDORI DEZSŐ (1938, Budapest) költő, író, műfordító TÓTH KINGA (1983, Sárvár) költő, szerkesztő VASS NORBERT (1985, Kaposvár) író, kritikus VINCZE DÁNIEL (1984, Salgótarján) történész SZVÁK ANNA (1986, Balassagyarmat) képzőművész, kulturális és vizuális antropológus ISKOLÁK: Kiss Árpád Általános Iskola (Balassagyarmat); Szent-Györgyi Albert Gimnázium és Szakközépiskola (Balassagyarmat); Miskolci Egyetem (kulturális antropológia, magyar nyelv és irodalom, KÜLFÖLDI TANULMÁNYOK: Tartui Egyetem (Észtország); pedagógia) Norgaards Hojskole (Dánia) DOKUMENTUMFILM: Itt-hon,Ott-hon (2011) ILLUSZTRÁCIÓK: Mert (a Miskolci Egyetem hallgatói lapja, 2011); 2011 Bódai Soós Judit novelláihoz, meséihez (2011) KIÁLLÍTÁSOK: Szerbtemplom Galéria (Balassagyarmat); Udmurt Egyetem (Oroszország); Macska Kultúrpub (Budapest) 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/020d436079c835b04f8f20c7dfdfb1d4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2012 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2012/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2012 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9fd6cfb4f374e8d7b34f63aa77a39e11.pdf d7f5d0ed150db75d3db2a519abe61c9b PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Győri László Lászlóffy Csaba Mezősi Miklós Kabai Csaba Lázár Bence András Suhai Pál Szabó Tünde Vécsei Rita Andrea Vadaskert / Ami sért; Máj és lábszár; Ami mocskol; Kubista kép; A lóhusi; A rab vadaskert Szemhunyások (363-385.) Bevarrták szemünk; Hazafias vers; Nyakkendő a cseresznyefán; Haikuk kopognak; A gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely csak olvad Kvartett / Hűség; Fantázia; Hallucináció; Hipotézis Mégis inkább így; A selyemszívű asszony Reggeli találkozások; Kiegyezés; Szürkeárnyalat A kemény törzsű fák Három anakreóni; Antik gemma; Tiéd e ház fragmentumok a közelmúltból Vaskutya; csuklószorító 15 20 21 23 26 27 31 34 Szávairatok Mint aki 36 Páternoszter (Regényrészlet) Északon 40 45 Hartay Csaba Ádám Tamás 3 11 Próza és vidéke Novák Valentin Gombár Endre Kutatóterület Madácsy Piroska Németh Ványi Klári „Nemzeti színjátszás, drámai magyarság” (1941) / Hubay Miklós üzenetei Dobos lovag, a Máramarosi Robin Hood / Jegyzetek Czóbel Minka A két aranyhajszál című regényének folklorisztikus elemei kapcsán 47 54 Találkozási pontok Kovács Bodor Sándor Időívek / Beszélgetés Varga Mátyással az Arcus Temporum fesztiválról 57 Debreceni Boglárka – Helyi értékek országos mezőnyben / A Salgótarjáni TaMatits Ferenc vaszi Tárlat négy évtizede 59 Kép-tér Ami marad Tarján Tamás Fűzfa Balázs Boros Oszkár Vass Norbert Szekeres Szabolcs Bereti Gábor L. Damta Áron Madár János Orbán György János Emelt fokon / Fűzfa Balázs: Irodalom 09-12. A legnehezebb kérdés / Jenei Gyula: Az időben rend van A(z) tanulmány(írás) mint önmegértés / Géczi János – Horváth Géza (szerk.): Pannon Tanulmányok 1. Egy magyar kritika / Barna Dávid: Egy magyar regény Nihil és spleen / Berka Attila: Lada Béla nem hal meg Hű farkasok / Simor András: Vicsorogjunk, hű farkasok Költők és/vagy fűzfapoéták a 19. században / Zonda Tamás: Nagyok árnyékában; Lisznyai Kálmán válogatott versei Magasra emeli arcát és lobog / Mirtse Zsuzsa: Idő és mérték Portré a művészről / Zene, zene, zene 67 74 76 78 81 83 88 90 94 �A lapszám borítója Kovács Bodor Sándor Árnyék című fotójának felhasználásával készült. A borító belső oldalain az FF (elöl) és az Árnyak (hátul) című fénykép látható. A belső illusztrációkat a XXXI. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat anyagából (Bükkösdi Kálmán: Fönt [66.]; Földi Gergely: Üstház [73.]; Lenkey-Tóth Péter: Gyilkosok [87.]), valamint a IV. RÓNART Nógrádsipeken című kiállítás képeiből (Gábor Balázs [14.]; Palásti Erzsébet [6., 44.]; Tornyos Márton [10.]; Bakos Tamara [19., 82.]; Gelencsér János [28., 95.]; Bakos Ferenc [39., 93.]; Bögös Tamás [53.]; Kovács Bodor Sándor [32., 58., 96.]) válogattuk. Főszerkesztő Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Alapító Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Szerkesztő Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Fenntartó Nógrád Megyei Intézményfenntartó Központ Lektor/Korrektor Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Támogatónk Főmunkatársak Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Kiadja Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó Molnár Éva igazgató Médiapartnerünk Nógrád Megyei Hírlap Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) • Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. • Telefon: 32/521-560 • Fax: 32/521-555 • Internet: www.bbmk.hu • E-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) • Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2012-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 500,- Ft • Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 • 2 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” G YŐRI LÁSZLÓ Vadaskert Ami sért Megalázták az oroszlánt: lóhusit adtak neki. Ennek nyafka ápolónak a ló húsa lóhusi. Nem az sérti, sért meg engem, hogy lóhúst kell ennie, kifinomult vágóhídon a mészáros dönti le, szabdalja amorf darabokra a kivénhedt rossz gebét, nem a fölismerhetetlen, a lóhusi, ami sért. Jobb lenne vad zűrzavarban élve leteríteni a vén párát, lassan-lassan hússá isteníteni, mint így, hogy egy-egy karéját veti elé, s édeleg az édeskés ápolónő, s nem tudja, hogy vétkezett. De hogyha már így adódik, hogyha már örökre csak holmi vadaskerti látvány, ne sértse azt, aki rab. Egy ló szökik este a kertbe, elázva, szín elevenen. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 3 �Máj és lábszár Megalázták az oroszlánt, a szó bármilyen kicsi, az a kicsi is gyalázza: a husi – a lóhusi. – Lóhusit kapott – gügyögte a nő, aki eteti. – Lóhusit kapott! – a némber még ezt képes mondani. A husi mocskol, nem az, hogy olyat marcangol, amit helyette a tagló üt le a végső pillanatig, hogy mire elé hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle – a lóhusi, ami sért. Persze a száguldó prédát volna ledönteni jobb, a martalékot falni, falni, a gnút, az antilopot, de hogyha már így adódott, hogyha idestova csak holmi vadaskerti látvány, ne sértsék azt, aki rab. Egy ló szökik este a kertbe elázva, szín eleven. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 4 �Ami mocskol Megalázták az oroszlánt, a robusztus, nagydarab, az egyetlen tömbből álló izomkolosszus vadat. Csupa erő, csupa szikla, izom, ín, rost, hústömeg, jól kigondolt, oszthatatlan mindenség, a testi egy. Húsra van, húsra ítélve örökre, húsra, ezért a les, a rettenetes fog emiatt ontja a vért. Emiatt dönti le, fojtja meg minden áldozatát. Nem a hitükért lakolnak, nem azért szökken a láb. Húst kell ennie, s a ketrec elzár a préda elől. Nem ugrik, nem üt le, nem fojt, helyette más, aki öl. Odaveti ápolója napi adagját, a húst, nekilát, és már nem érzi a súlyt, amint odasújt. Lóhúst fal, részt az egészből, eltűnt a húsban a ló. S: – Lóhusit kapott – nyafogja a negédes ápoló. A husi mocskol, nem az, hogy olyat marcangol, amit helyette a tagló üt le a végső pillanatig, hogy mire elé hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle, a lóhusi, ami sért. 5 �Űzni, a száguldó prédát volna ledönteni jobb, a martalékot falni, falni, a gnút, az antilopot, de hogyha már így adódott, hogyha idestova csak holmi vadaskerti látvány, ne sértsék azt, aki rab. Egy ló szökik este a kertbe elázva, szín eleven. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 6 �Kubista kép Csupa erő, csupa szikla, izom, ín, rost, hústömeg, élet, halál, oszthatatlan mindenség, a testi egy. Él, de kivonták belőle a fényt, mára csupa árny, az árnyban is csak az árny van, csak a magtalan hiány. Önmaga látszata, párlat, már nincs is áldozata. Más a mészáros, a tagló, csak álom a zebrapata. Mire a kőre hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle, akár egy kubista kép. Egy ló szökik este a kertbe, csupa fény, szín eleven. Óriás szárnyai csüngnek a kihűlő tetemen. 7 �A lóhusi Megalázták az oroszlánt, a szó bármilyen kicsi, az a kicsi is gyalázza: a husi – a lóhusi. – Lóhusit kapott – gügyögte a nő, aki eteti. – Lóhusit kapott! – a némber még ezt képes mondani. A husi mocskol, nem az, hogy a lovat kéz üti le, a mészárosé, s ragadozni nem fog már sohase, hogy mire elé hajítják a kivénhedt, rossz gebét, máj és lábszár lesz belőle – a lóhusi, ami sért. Persze a száguldó prédát volna ledönteni jobb, a martalékot falni, falni, a gnút, az antilopot, de hogyha már így adódott, hogyha idestova csak holmi vadaskerti látvány, ne sértse azt, aki rab. – A husit a cicuskádnak! A hús a húsért húst eszik. Vigyázz, a te husikádra még fenheti körmeit! 8 �A rab vadaskert Megalázták az oroszlánt, megaláztak engem. Megaláztak, mert a foszlányt kell örökre ennem. Megalázott a vadaskert, mert a rácsa bennem. Mintha tágas lenne, az, mert fű, fa, csupa kellem. Csupa kellem, de a fű-fa derűje hamisság, rács a fűnek vékony szála, a fák szűk kalitkák. Nem tudok már messze menni, rabbá kellett lennem. Az vagyok már, vadaskerti keringő a kertben. Úgy eszem csak, ha etetnek, úgy etetnek engem. Nem választom, mit eszek meg, a koncot kell ennem. Szabad madár, szabad élet, rabbá kellett lennem. Ifjúságom, azt az épet rabbá kellett tennem. Hogyha ép volt, de nem volt ép tágas ifjúságom, nem ép, nem szép, hanem rossz kép volt a tágasságom. Vadaskerti oroszlánná lettem, kellett lennem, fára futó borostyánná, azzá kellett lennem. Fára futó borostyánná, élő rúddá lennem, rács mögötti oroszlánná kint a vadaskertben. 9 �Megalázták az oroszlánt, megaláztak engem. Szabadságom elorozták, szabadíts föl engem! Szabadíts ki, rab vadaskert, tégy szabaddá engem, kint az erdő, bent az embert tedd szabaddá bennem! 10 �H ARTAY CSABA Szemhunyások 363 - Tojásnapot tartanak egy téren. A polgármester nagy közönség előtt végre bevallja, hogy a sárgáját vagy a fehérjét szereti jobban. 364 - Konditeremben próbálok elaludni. Zavar a tárcsák csengő koccanása. A pultos szerint sok testépítő megirigyelné a bennem lévő akaraterőt. 365 - Az alagsorban sárkányokról tart előadást egy hölgy. Órákig bizonygatja, hogy nem léteznek. A vége felé már egyre kevesebben hisznek neki. 366 - Gőzfürdőben találkozom a volt osztályfőnökömmel. Miért van köpenyben? – kérdem. Mert szőrös a hasam. – válaszolja. 367 - Egy kosárban két kismalac alszik. Eladó mindkettő? – kérdem az árus nénit. Legalább várjam meg, amíg felébrednek! – rivall rám a kofa. 368 - Guruló órát görget végig a falun egy túrázó. Mióta gurítja? – kérdi tőle a polgármester. Egy kerek órája. – válaszolja az idegen. 11 �369 - Pallókat hordunk fel a kompra. Miért a túloldalon építkezik? – kérdem a kalapos hölgyet. Mert ott nem süt a szemembe a nap. – válaszolja. 370 - Sáros cipővel érkezem egy emeleti lakásba. Nem kell levenni, csak port szoktam törölni. – mondja a konyhában tüsténkedő néni. 371 - Sárkányt eregetünk egy dombon. Beesteledik. Távol olajkutak égnek. A kisfiú átkarolja a combomat. Nem kellett volna incselkedni velük. – mondja. 372 - Papírgyűjtésre igyekszem, hónom alatt egy köteg újság. Régi barát állít meg. Mindent elújságolok neki. 373 - Lovaskocsin ébredek. Mellettem szőrös ember pipázik. Pár percig némán utazunk, majd megkérdi: hány lóerős vagy? 374 - Szamuráj tart bemutatót az óvoda udvarán. Kardjával sebesen vagdalja a levegőt. Az óvónő zavarában betereli a gyerekeket az épületbe. A harakirihez még azért korán van. – súgja a dajkának. 375 - Toronyházat építünk a brigáddal. Itt lesz majd a legnagyobb terasz – mutatja a művezető. Ekkor jut eszembe, hogy a zacskós tejet lent hagytam a kisbuszban. 12 �376 - Kendős nénikkel fóliasátorban dolgozom. Egyikük kismacskát talál a palánták közt. Paprika, ez lesz a neved. – mondja mosolyogva a néni. Paradicsom, ci-ci-cicc! – hívja a tulaj a macskáját a sátor bejáratánál. 377 - Mindenki nyugodjon meg! – szól a mikrofonba a repülőgép pilótája. Azonnal mindenki nagyon ideges lesz. 378 - A festő bevezet a műtermébe. Hol a modell? – kérdem. Igazából nincs is pálinkám. Leülne arra a székre? – mutat a sarokba. 379 - Koporsókat pakolunk egy IFA platójára. Fent iszákos, megviselt fazon rakja őket sorba. Besötétedik. Jó, elég, a többiért majd holnap jövünk, vár bennünket az éjszakai élet. – kacsint mosolyogva. 380 - Vitorlással érkezünk az éji kikötőbe. A parton két lány ácsorog. Elkapnátok a kötelet? – kérdem tőlük. Válaszul megdobnak egy üres kólásdobozzal. 381 - Hazudtam önöknek. – mondom a két rendőrnek. Döbbenten hallgatnak, majd egyikük megszólal: nekünk még sohasem hazudtak. 382 - Iskolai focimeccsen szurkolunk. Odalép mellém az igazgató, majd becsúsztat a zsebembe egy borítékot. Kiveszem, kinyitom. Hajrá! – ez áll a levélben. 13 �383 - Sört iszunk a kollégákkal egy étteremben. A pincér másodjára jön az étlappal. Szakácsok vagyunk, köszönjük, de nem kérünk enni. – mondjuk neki. A nagymamám bábaasszony volt, de már meghalt. – válaszolja a főúr. 384 - Fenyőerdőben sétálok egy ballonkabátos alakkal. Ön nyomozó? – kérdem tőle. Ön bűnös? – kérdez vissza. 385 - Katonai vezetőkkel állok egy terepasztalnál. Mindenki rám tekint. Valami gond van? – kérdezem. Maga olyan zavartan viselkedik, mint aki nem volt katona. – mondja egyikük. 14 �Á DÁM T AMÁS Bevarrták szemünk Áttetsző a dombok gerince Uram tökéletes a fény dőlésszöge most azonosíthatók leginkább halottaink hátában a lövedékek az októberi fátylakat ellengeti a szél s a szakadékból csontvázak másznak elő sokáig gyűjtöttük a morzsákat Uram mégis a tört gondolatok alig szaporodtak hányszor játszottak velünk s az asztalnál Magyarországgal Uram lazára szőtték a ködöt most mit kezdjünk eltitkolt éveinkkel csikkzsebünket bevarrták kilógnak a fehér cérnaszálak és bevarrták szemünket is sápadt napsugárral 15 �Hazafias vers Poharunkban pimpósodik a bor kiloccsantjuk a hóabroszra(;) kimért mozdulatunk maga a történelem emiatt vannak mostanában rémült álmaink(;) ahogy kiolvad a sápadt hóból a határ karcsú sziluettje hogy meghal hirtelen a tél mi is meghalunk / kezünkben simára mosott térképpel útlevél nélkül suhognak át a madarak / sárból raknak nekünk szalmás fészket 16 �Nyakkendő a cseresznyefán Zsírpapírba csomagolt cseresznyefa zizeg / s jön a szorongás / végszóra jön a reggel / szél bontja hóhérunk kötelét sötét kalapban házunk elé telepednek a gondok kirojtozzák homlokunkat féltelek hazám a hasas ünnepektől / a lopakodó beszédes öltönyöktől(;) akárha végtelen hosszú nyakkendő sziszegne cseresznyefánk nyakán jó hogy vigyázók akadnak(:) most önként ülnek karóba a madárijesztők 17 �Haikuk kopognak Szepes Erikának Azon a napon húslevessel kínáltalak / de elrontottam az egészet / mert tésztát borítottam az arany karikák közé / és ez nem helyes / szerencsére segítségemre jött egy ijedt / szögbe kapaszkodó / széppé ázott akvarell amely elterelte figyelmedet / elhárult az akadály(:) bonthattuk az idősíkokat azon a hosszúra nyúlt napon beleszaladtunk az esőbe / a kocsi szűk tere párásodott / oly’ sokan szóba kerültek(:) Petri / Pilinszky / talán Sylvia Plath és a kritikák(:) mostanában nem létezik testesített szerelmi líra / csak a panelek egy lélegzetre kérdeztük(:) akkor hova tegyük Zalán némely kötetét / s legfőképp Oravecz Imre szeptemberi verseit(?) csend lett / átléptük a záróvonalat / már csupán a tizenhetek maradtak(;) haikuk kopogtak szüntelen kicéduláztad az antológiát / megfordult a kupolaterem íve / hullottak az érlelt szavak / indulni kellett / hogy hazataláljunk / szarvasagancsok tépték fel a ködöt / bontottuk az idősíkokat / fejünkben azóta is haikuk kopognak 18 �A gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely csak olvad A hómező fölött repülő fehér sasokról kellene írni / szárnyuk akárha két legyezőt nyitnál a huzatos égre / lenézni a mély tükörbe / meglátni(:) a gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely / csak olvad / vastag púdervakolatban folyók nyílnak / idelenn szárnyak csukódnak hogy összezavarodjunk(:) két tükröt kellene szembefordítanunk / úgy kivenni(:) a gipszlányok arcán csuda szép az eltévedt hópehely / csak olvad / idelenn szárnyak csukódnak / odafenn legyezők nyílnak 19 �L ÁSZLÓFFY CSABA Kvartett Hűség A dúlás a füvészkertben. Semmi misztika; a halál diszkréten jön, alattomban oson, akárcsak a vízfolt vagy a salétrom térképcsipkézete a konyhafalon. A hűség legfőbb gesztusa, midőn kijátszva a fénytükrözés bűvöletét a szomszéd ablakon, gyanútlanul átüzenünk egymásnak a rogyadozó kerti halmokon. Fantázia A híd nyüzsgő embertömeg – a csatornák felett ösvényt sem lát a képzelet. Ilyen alkonyatban a szél mintha patkányok szőrét simogatná, mint szelíd zarándok. Hallucináció Vakablakokra süt a fény. Elnyeli, vagy megvilágítja a félelmet? Ennyi a titka. Hipotézis Talán a testmozgás segít megtalálni elvont méreteid. 20 �M EZŐSI M IKLÓS Mégis inkább így Mert könnyebb azt, mert könnyebb rímtelen szövegnél mértéken felül pulzálni szertelen, mint prózába tompítsam le énem és az éneked. Te lettél tágterű hazám – az ám, a végtelennek tetsző anyaöl (nem anya-: de szerető-, szeretni való öl) minek hiánya szinte majd' megöl... Nem! Nem öl meg ott az édes öl... hát éppen ez benn' szép sudár gyönyör nem öl meg akkor sem ha nincs velem mert mindig itt van ezt meg azt terem A húsod érzem édes szádat ajkad belső vonásit és fogad recéinek rajzát ahogy lassúdad szenvedélyed rajzik felém a lelked bárha „nincs” esélyed húzódozol de „győzni” nem fogsz nem reméled Szabadság, hazám, szerelem: e három egy és ez lesz most az énekem. Kivénhedt uccasárba hogy tipegvén lelkem viseltes és kopottas ingén rávarrva folt és hátán patchwork és a vén idő zugán felébredt tán egy régi angyal zúgó fényárba szökkent kedves édes aggyal egy archetípus ő kit Séth is látott és örült mikor benézett hozzád és a szíve elszorult hogy ennyi lassú szépség és mosolygó sanda-mentes és fínom–gomolygó báj lüktet és kapkod felém 21 �A selyemszívű asszony Könnyen repül nehéz a szív hová szólít merre hív hol dobog körülötte büszke nő mindenfelől sikongat és kacag hullámzik reszkető szép melle nem vacog a rózsa benne várja mint fióka édes étkét meg is kapja nem csipetkét Szólítlak hívlak innen itt dobogsz és rugdosol fáradt szívemben mint egy magzat mindenfelől sikoltozol kéjben kacagva hullámzik sötét–illatú öled tedd rám két kezed 22 �K ABAI C SABA Reggeli találkozások Kényszerített ébredés után, az új élményekre fáradtan fölöklendezzük, ami a gyomorban maradt – leokád bennünket elfeledett barátunk. A gőzölgő csészét félretesszük, majd mikor szánkhoz emelnénk ismét, csodálkozunk, hogy lett üres, ki szívta el cigarettánkat, ki használta borotvánkat – hazaért a hét én; lépések képzelt ütemre, sétadalunk egy másik álomból kibontott félnóta – mi hajlik együtt a térddel? Alázat minden előtt, ami lehetett volna – savanyú gyermekkorunk háttéralkalmazás, egy kis ízért fordulunk oda a vizenyős jelen helyett. 23 �Kiegyezés Ez nem a séta, az ideiglenes győzelem. Ez nem is a játék, a kifürkészhető. Ez sokkal inkább a harc, evidens túlerő, mégse félelmetes. Nem vagyok szabad, pedig mondok, amit akarok begyógyult reggeli pislogással, torkon szánkázó pengével a borotvatükörnek. 24 �Szürkeárnyalat Csendet kértem és megkaptam a magányt: üres szobában stabil oldalfekvés. Nehéz vagyok. Testem árnyékaként ólálkodom. Termoszban tea, forralt bor. Vért ettem, de nem ízlett, noha valaha ettünk vért és ízlett. Loptam szavaid, mert egyébként össze-vissza beszélek – azt hiszem, ez a nevem, édes egykomám. Szürkére pingált háttér előtt komótosan mozgó állat lennék, szórványörömökkel kerítve: kiadós nemek, méla féligenek, félváll, félárú beszéd sárga percekig. Nincs többé vasárnap; bús irály, következetes magány, szigorú borok. Egy régi portré mián bosszant a múltban-lét ragacsossága: előbb láztól nedves koravén koranyár, majd nyárvégi túlérlelt zörejek. Közben tizenöt éve ugyanott fáj. Sötétvilágos: ez egy valódi szoba. Minden lassú próbálkozás a szenvedés szépneve. Örökmozgó az elme, immateriális bánatkosztüm a keresetlen köztársaság egyetlen emberén. 25 �L ÁZÁR B ENCE A NDRÁS A kemény törzsű fák Ez most a betakarítás ideje. Ami összegyűlt most mind ellenünk fordul. Pár napja már, hogy csak figyellek. Mert a legtöbb lázadás ezzel ér véget. Hittem, hogy a zaj, amiből mindennek az elején remény nőtt, majd beteljesül. De a vágyak végén kemény törzsű fák isszák a történetünk összes nedvét. Ez a végső szimbiózis. De én csak figyellek, mert ez a betakarítás ideje, hiába mondom, beszélj, vagy legyél, de ne higgyél az erdei mesékben. Mert a legtöbb lázadás, és remény ezzel úgyis véget ér, és ami összegyűlt most mind ellenünk fordul. 26 �S UHAI PÁL Három anakreóni Devecseri Gábor versfordítására A természet bikáknak szarvat, lónak patákat, futást adott a nyúlnak (és nyulat is futásnak): mindegyik tőle kapta tulajdonát, tudását, és mind élőhelyét is: páncélt férgekre ő vert, a tigriscsíkos bundát is ő szabta s a szárnyat ő fogta röpülésre, és volt idő, hogy bőven, pazarlón osztogatta halpikkelyekből pénzét. * De hol maradt az ember, és mit kapott, ha férfi? Neki csupán erőszak s Odüsszeusz-ravaszság jutott e tékozlásban – fegyverek, csapda, háló, ennyi a jussa élni? S a nőnek ennyi sem jut? Nem kaphatott már semmit, kendőtlen, pőre formán csupán a meztelen bőrt, a test, a vér hatalmát, szépséget, semmi többet – rózsát pironkodónak? * 27 �Az egyik csupa szöglet: sisakok, kitin-vértek, erődök, bástyatornyok – szedetlen kert a másik: érett gyümölcsök telten és forrás vénuszdombján. Csupán egy rózsa szirma nyílóban, hervadóban, Vénusz és Mars csatáján az ágyban, mintha hóban – de hogyha ott verekszik, szépsége ott triumfál, a gyönge nő a férfit, a dárdás hőst legyőzi. 28 �Antik gemma Gyere, kedves, gyere, várlak, gyere még ma, gyere szépen, ülj ölembe, és mesélj. Én majd közben becézgetlek, ölelgetlek, úgy szeretlek, s hogyha végül ágyba teszlek, alig bírjuk a mesét. Addig-addig vigasztallak, amíg el nem álmosítlak, s te is, édes, engemet. Így fekszünk majd, így alszunk majd, én tebenned, át egy éjen, át egy hosszú életen, te meg velem jóllakottan, amíg vágyad el nem lobban, és a vággyal két karomban te is el nem szenderülsz. 29 �Tiéd e ház Tiéd e ház, de csak ha véded, ha óvod, fog megóvni téged, azé, ki benne él, ki lakja s világra ráadásul kapja, akár a gyermek is szülőjét, tavaszra nyárt s a nyárnak őszét. E ház csak ház s mindenkié ez, ki benne él s iránta érez, jóból elég is ennyi, hogyha tiéd a kertje s bent a konyha és mind, mi benne forr, hogy össze az élted másokéval kösse. Tiéd e ház, habár egészen nem volt s nem is lesz terve készen, de gondja csak tiéd, a jussa, hogy ablakát becsukja, nyissa s tiéd, míg sorsod rád kirója, minden barátja, árulója. Tiéd e ház, bár nincs ezüstje s kisebb a lángja, mint a füstje, talán ezért is fújja egyre képét parázsnál vörösebbre a kis pimasz, amíg az üstben a lekvár fő s mi itt az estben. 30 �S ZABÓ TÜNDE fragmentumok a közelmúltból I. (2008. XII. 23.) színes a város és színesek a falak. az új napév végítélet utáni fennkölt, dicső pusztulást hozott a belvárosra. templom lett budapest, és a délutáni napfényben kórusénekbe kezdenek a házak. szent liturgia a fák sötétbarna rajza a beomló kapualjak betétsorai közt, és a sivatagok hatalmasságát hirdetik a sárga szín elhaló és vakító váltakozásai egy-egy tér sarokpontjaiban. dalol minden. rettentő ének, amitől őszinte, szent borzalom rázza meg az embert. lábak vernek gyökeret a földbe, és kerekre tágult gyermeki szemeket szárít az öntörvényű decemberi szél. minden ugyanazt a végtelenített néhány hangot visszhangozza, mígnem összehajlanak feletted a boltívek, napkorong zárókő-lakattal – ilyen most a város. szaporán lopsz lélegzetvételnyi szilánkokat a pillanatból, de inkább nem vennél levegőt. az orrodon át szívod magadba a kiszélesedő utakat, a padokkal és emberekkel együtt. hát ők nem veszik észre, hogy megszentelt kövek közt járnak? olyan nagyok az aranykorból épített rakpart-széli házak. ülök a márványeres köveken, a kupola alatt. száll a por. egy mester, valahol a magasban, aranyfüst lemezeket álmodik a falra. beletapadnak a leváló szemcsék a még nedves olajfestékbe – türkiz színű a karom. hullik az arany. kék-arany. kék-arany… mellettem hever az ecsetem – mióta..? nem, nem. ezeréves köpeny a hátamra terítve. keresztülvetve életemen. csillagokkal hímezte ki valaki. ringatom az eget. tente… hullik az aranypor…. és elringat az alkonyfényben mindig élő hatalmasok éneke… 31 �II. (2008. XII. 25.) egyre csak a kórusdalt zengő rakpart menti házak járnak az eszemben, és a végtelenbe táguló késődélutáni gyászdiadalfényben való feloldódás; a fehér szemű néma próféták, akiknek szinte mindegy, milyen nemet adott az ég. így válunk hasonlatossá egymáshoz. jaj, nem beszélnek ők, de intenek, és valami túlvilági, ortodox bánat nő körém. és türkizzöld-kék kendőkben pompázó, erős csontú, markáns arcok. olyan életek, amelyeket valakik még csak már csak belül élnek. nincs étvágyam, nincsenek szavaim. nem akarok beszélni. nem akarok tenni. hullik az aranypor… 32 �III. (2009. IV. 4.) …mert rádöbbensz, hogy ezekben az időkben éberen töltött óráid haszontalanabbak, mint azok, amelyekben távoli vidékre száműznek álmaid, messzi régiókba; el mindentől, ami a megérinthető szférájához köt, túl azon, amelyben vélt fogalmak alapján rajzolsz bizonytalan jövendőt. mert gondolva festett szavak világa árnyékot vet önmagára, és ahol nincs napfény, ami megvilágítsa a foltok szerepét, ott önkényes egyen arcot ölt, aminek eltérőnek kellene lennie. és ráeszmélsz arra is, hogy felelősséged az ősanyák periodikus vajúdása: amikor újra és újra megszülik egy elkövetkező haláltusára kárhoztatott önmagukat. folytathatsz tehát egy gondolatot, melyet előtted letett valaki a földre; nyitva hagyott ajtók milliói lesnek rád, arra a figyelmetlen, kimerült, sebezhető pillanatodra várva, mikor önemésztő köreidtől megfáradt magad saját csendjébe hull. ekkor törnek rád ezerféleképpen előrajzolt terek, csábítva maguk felé alakíthatóságuk határtalanságának ígéretével; és amikor újból eszmélnél és gondolat-formálnál eszményített pillanatot, akkor ismeretlen, vad valóban találod magad - legéberebb óvatlanságod eredménye. legszebb botlása ez az egyezményesség megbékítő kánonjában elfogadott „te” predesztinált képletrendszerének. ó, ezek a végzetes tévedések, ó ezek a csúfos vereségek… mert megérezve a szádban a kesernyés ízét – mert íze van, ahogyan illata és dallama is olykor a dolgok rendjének – elfog valami bódult részegség, valami magasztos öntudatvesztés, ahogyan megérzed magadban lüktetni mások nyugtalanságát. és egyre, egyre több kering a furcsa alkoholból a véredben, ahogyan őrületig ható zajjá fokozódik a bennük, a kis teremtőkben, az önmarcangoló igazságkeresés minden keserves másodpercének lassú egymásutánja… 33 �V ÉCSEI R ITA ANDREA Vaskutya Egészen mélykék, lilába hajló, mint az éj, ahhoz hasonlít, és vannak rajta áttört csillagok. A vaskutya oldala szép domború, hiába fekszik, nem horpad be, és nem lélegzik, mint egy átlagos kutya. Levegő járja keresztül belső részeit a csillagokon át, farka rendes félhold. Keresztben fekszik a járdán, hátsó lába nem lép, egyik a másik fölött, az elsők szabályos véalakban. Vasfülét hegyezi ugrásra készen, arca mégis huncut, mintha élne, kedélyes porcelánkutya-kifejezés. Benyúl a kerítésen egy kislány, szőke copf, macskanadrág, nem éri el. A kutya marad, oldalán csomó fekete matricaként tűnik elő csillagformában a festetlen fém. 34 �csuklószorító „a csuklás olyan rejtély, mint a halál.” (Goretity József) hogy jól elbeszélgettetek, míg kiszolgált, míg vártál, rád jött a csuklás, máskor a viszkitől múlik el, most mégis vodkát kérsz, csak egy próba, hátha azzal is megy, tovább zakatolsz, figyelj, milyen ritmusban csinálod, számolsz magadban vagy érzed előre, hogy jönni fog, és nem csókolsz tovább, mert a félig nyitott száj, mint csöves tranzisztor erősíti fel jeled, egyidejűleg stabilizálja a feszültséget, csuklómat szorítod elé, áthelyezed a hangsúlyokat, megnyalod a kék eret, kidomborodó inat, épp azt mondod, mennyire, amikor visszaránt, hogy ne folytasd tovább, ne legyen túl sok, iszol megint, de csak akkor múlik el, amikor már messze innen a hóra vizelsz. 35 �SZÁVAIRATOK S ZÁVAI ATTILA Mint aki Hol is kezdjük? Merül fel nevezett kérdés, ha van némi mondanivaló, aminek eleje és vége között annyi a távolság, mint egy kérdés és az arra adható legrövidebb válasz közötti távolság. Hogy tehát megvan fejben, csak el kellene indítani valahol, kinyitni a karámajtót, kilökni lábbal, engedni szét a szőrszagú patadübörgést, eredjetek szépen. Húzzatok. * Felmerült egy kérdés az univerzumban, amire Brigitta a válasz. És ebben az univerzum számára segítséget nyújtunk. Vagy az univerzum nekünk. Ki érti ezt. Újabb kérdés. Mindig egy újabb. És legtöbbször komoly meló a válasz. Lexikoni behajolás éjfélutánokon. Annyi kérdést teszel fel magadnak, hogy a végén szemüveges leszel. De mi köze mindehhez Brigittának? Újabb kérdés. Vagy még egy. * Például: Miért van az, hogy egy új divat szerint az esküvőszervező cégek a nagy utcai plakátjaikon nem felszabadult női arcokat mutatnak? Kacagó szarkalábakat. Van egy ilyen, amin a friss és ropogós menyasszony nem mosolyog, nem nyújtja orcapírját a lenge dunai szélbe, hanem morzsányi mosollyal néz lefelé, mint aki sms-t ír, vagy csekket fizet be a postán, mint aki odakozmált rántottát kapar egy öreg serpenyőnyélről. Mint aki kaparós sorsjegyet kapar. Ez az. Ez a legpontosabb. Kiült a remény a szájsarokra. Amellett most kényelmesen elballagunk, nem nézünk oda, hogy minden házasság egy kaparós sorsjegy: megszabadulni a máztól, a festéktől, a lepeltől, álcától, lássuk, mit kaptunk, mi a nyeremény. Hagyjuk is ezt. Az arcszesz alatti szájszag hideg, keserű sunyisága. * De képzeljük el a fotózást. Kedves, mondjuk Brigitta, mondta a fotós, tessen szépen lefelé nézni. Na de, felelt Brigitta, kedves, tegyük fel Gábor, nem úgy volt, hogy menyasszonyi fénykép lesz? Tegnap voltam fogfehérítésen, folytatta, azt reméltem, legalább egy kicsit belekacaghatok a dunai szélbe, léccííí. Nem, válaszolt Gábor, nem Brigitta, az már túl unalmas. Mindig csak nevetni, nem cirkuszban va- 36 �gyunk mi, nem kabaréba, Brigitta. Tessen szépen lefelé nézni, mintha számolná a csempéket. Gépkattogás, vakuvillanás, egy öreg reflektor elektromos zizegése. 47, felelte Brigitta. Még egyszer, válaszolt Gábor. Ide figyeljen, folytatta, kedvesem, a képen a mai céltudatos, modern nőt fogjuk ábrázolni, aki gyakran gondolkodik el, elmélázik az elméjével. És ezért örül magának. Nekem, kérdezte Brigitta, nem magának dünnyögte Gábor, hanem önnön magának. A nagy dolgokon, kedves Brigitta, farok a majmának. Na, tessék szépen számolni a csempéket. Nem akarom, így Brigitta, így nem vagyok hajlandó. Brigitta, maga nem szab feltételeket. Szépen is néznénk ki: a ponty forgatná meg paprikás lisztben a horgászt, füstölgött a fényképész. Itt, kedvesem, mi szabjuk a határokat, ha érti. De el is mehet – folytatta Gábor –, húsz ilyet kerítek az utcáról, mint maga. Ilyen ország ez, tele van szép nőkkel a forgalom. Na figyeljen, felvétel, na jó, Brigitta, akkor gondoljon valami konkrétra, mondjuk arra, hogy sorsjegy. Kaparja a szemével. Na látja, megy ez. Köszi, fejezte be végül. Így teltek-múltak a reflektorsütötte percek. * Tehát a válasz, tehát a plakát üzenete: az élet nem fenékig tejfel, nem nyakig nyúlpaprikás. Elég, ha belül kacagsz. Éld át a pillanatot, komoly dolgok ezek. Aztán majd a fogak fehérje, ha sárgája is. Megélni a pillanatot. A plakáton egy, tegyük fel, Brigitta van, aki megéli a pillanatot. Modelliskolát végzett tavaly nyáron, ez a második munkája. Amúgy, kortársaihoz képest értelmes, távol áll tőle minden falusi betyárzsivanyoid ökörködés. Odahaza Baranyában, a faluban biztos vannak azok a szétfröccsözött agyak, amik nagyobb dolognak tartják ezt, ti. azért kapni pénzt, hogy leülsz egy meghatározott pózban és megszámolod magad előtt a csempéket. És ehhez még ki is sminkelnek. * Ismerjük meg Brigittát. Brigittára annyira hatnak a szabályok és általános közmegegyezések, mint erre a szövegre. De kit érdekel. Brigittát se érdeklik a szabályok, még ha döglött kutyára mégiscsak eljön az a bizonyos teherautó, ha nem is ennek nevezik; hogy legyen egy még döglöttebb kutya, ha nem is pontos hasonlat ez. De céltudatos. * Szóval. Brigitta kollégista. Tegyük fel. Van így ezzel még jó pár lány az univerzumban, de mi csak ezzel a Brigittával foglalkozunk. Ez a Brigitta előre köszön a suli portásának, amire nem minden Brigitta hajlandó a kozmoszban. Az öreg portás egészen lelkes lesz, mikor beköszön a lány neki a kisablakon. Lelkes, mint nyugdíjazott kohómérnök, ha olvadt vasat lát a diszkoverin. Nemcsak azért, mert ilyenkor betekin- 37 �tést nyerhet egy hamvas dekoltázs felsőbb regisztereibe, hanem mert nincs hozzászokva ehhez, hogy beköszönnek, megkérdezik, hogy van ma. A legtöbb, az bivalycsorda, mennek, közben bőgnek, vagy bőgetik az mp3-lejátszóikat. Brigitta nem ilyen. Brigitta behajol a kisablakon, hosszabban, mélyebben, mint kellene. Az öreg ilyenkor mindig zavarba jön. Ettől viszont erőre kap Brigitta, máris jobban indul a nap, lazább csuklóval dobja az aprót a kávéautomatába. A portás nem érti, minek egy iskolába kávéautomata. Brigi két éve kávézik. Először azért, mert ezt olyan felnőttes dolognak tartotta, aztán vagánynak, végül simán hozzászokott. Ha nem iszik a fekete léből (nem ér be időben, vagy éppen javítják az automatát), egész délelőtt csak néz, nem lát, kistraktor, amit egész reggel önindítóznak, mert „nem kapja el”. * Ugorjunk, időben és térben. Most hátulról láthatjuk Brigittát, ahogy felszalad a lépcsőn, az öreg portárs is megnézné, de nem teszi, van neki családja. A feszes leányfenék apró, érzéki mozdulatokat tesz jobbra, aztán balra, egész addig, míg el nem tűnik a lépcsőfordulóban. A lány magas, vékony, öltözéke alteres jellegét erősíti a bőrkarkötők tucatja, színes „művészsapkája”, amit hanyagul dobott fejére. Ahogy felszalad most a lépcsőn, van a mozgásában valami egy gazella ijedt szökelléséből, ha veszélyt érez. Most a veszély az óráról való késés. Matekóra az első, a matektanár meg az utolsó a tanárok között, akire emlékezni fog majd évek múlva. Régi mozgalmi darab a tanárnő, valahogy itt ragadt, nyugdíjas kiállítási darabja a szocializmus idejében fiatal és aktív tanárerőnek. Mostanra megsavanyodott, ahogy kell, ahogy lehet. Elkoptak benne a mozgalmi évek. Csakafüstjemaradt. * Brigitta kollégista. A család hosszan fontolgatta, hogy mi legyen, bejárós vagy bentlakó, és végül a lány hosszú könyörgése után az „ott alvós” opciót választották. Brigitta szeme felcsillant. Előre látta az éjszakába nyúló beszélgetéseket, a lelkizéseket, a szomszédos fiúkollégium éjszakai ablakaiban látható lámpafényeket, buli előtti összenevetéseket, és a lényeg: távolabb kerül a szülői felügyelettől. Ami ugye nem kis dolog egy világra nyílásra és egyéb terpesztésekre kész ifjú leánylélek számára. * Aztán, mint egy észak-bajor népmesében, teltek, múltak az évszakok, mire történt is valami. Éjszaka volt, hordófekete, sunyi éjszaka, odakint a gyér éjszakai forgalom monoton zajai, egy-egy kutyaugatás, a telihold feszült sercegése. Köd. Az ázott aszfalt szaga. Brigitta felült a kollégiumi szobában, körülnézett a félsötétben. Előtte éppen arról álmodott, hogy ha a főváros úthálózatának aszfaltkilométereit összeadnánk, 38 �akkor mennyi négyzetkilométer összefüggő aszfaltterület jönne ki, mikor megriadt. Felült, körülnézett. Apró neszek, fészkelődések zajai, horkantások, szuszogások, valaki félálomban felsóhajtott. Hosszan kitartott, tengermély sóhajtás, amire csak szerelmes lányok képesek, gondolta Brigitta. Körülötte a zord vaságyakban 4 lány, ő volt az ötödik. A falakon popsztárok sötét alakjai pózoltak. Nagy levegőt vett. Körülnézett a sampon-, tusfürdő- és lányszagban. Utóbbit most különösen jól érezte: marék szűzpecsenye, ha dobostortába teszik. Nem látni, de érezni a háttérben, átüt a kozmetikumok édes páráján. Brigitta felkelt, pizsamában kiosont a mosdóba, belenézett a tükörbe, bele a szemkarikákba, és mint már régen: rádöbbent, hogy él. És, hogy ez jó. Hogy része valami nagy egésznek. Hogy van valami szerepe. Feladata. * Brigitta szeret agyalni, mélázni, filózni, lelki szpídfitnesz, karmatréning. Szereti az olyan beszélgetést – például a portással –, hogy kérdezi az öreg: apád melyik pártnak szimpatizánsa, melyiknek tagja netán. A válasz rövid, egyiknek sem. Az öreg erre elgondolkodik, és azt feleli: na, én meg teljesen független vagyok. Az ilyenektől kondul meg a szíve Brigittának, ez a jó brigittai szív, fándli pudingba dobott petárda. És a tétlenséget, a lustaságot látva az olyanoktól, hogy „összefingott babérlevelek savanyú hallgatása.” És ekkor kerül fel az a jó brigittai félmosoly a jópofa arcra. Mint akit fotóznak. Mint aki morzsányi mosollyal néz lefelé, mint aki sms-t ír, vagy csekket fizet be a postán, mint aki odakozmált rántottát kapar egy öreg serpenyőnyélről. Mint aki kaparós sorsjegyet kapar. 39 �PRÓZA ÉS VIDÉKE N OVÁK V ALENTIN Páternoszter* A földszinten bebólintott hozzám Fergeteges Karanar. Szép tevefeje mögött egy végtelennek tűnő szovjet-ázsiai rendező-pályaudvar, még rezzenéstelen, de útra kész teher-szerelvényekkel. Bú-lak felé… Ődöngő vasúti munkásokkal. Élet-pályabejárókkal, „mindenre óvatos”, abszolút-hiba-hallású krampácsolókkal, felelősség csapta vállú, váltóláztól égő tekintetű váltókezelőkkel. Aztán Karanar nagyot bömbölt, s egyszerre minden megmozdult. A végtelen rendező pedig ponttá zsugorodott. Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, Fergeteges Karanar púpjai vízvesztve lappadnak bordák metszette oldalához… Az első emeleten dobpergés fogadott. S egy Matzerath-törpe rohangált groteszkül, szürke fellegek alatti krumpliföldeken. Üvegtornyok hasadtak ketté kiáltásától. Aztán egyre több és több gyermek verte bádogdobjait. Egyre több és több elhallgatott múltú emberke, aki már előre törpe maradt. De szerepet csak később, nagytörpeségükben kaptak, s lettek énekesek, edzők, politikusok, költők, írók, papok. Közös nevezőjük: a fül. A száj. És a görbület. És mindnek volt valahová szolgáló kilátótornya. A tabula rasa, melyet reszketeg kézzel vagy magabiztos betűrajzolatokkal piszkítottak, mögöttük hisz feltartóztathatatlanul verődtek a dobok, a kivégzés előtti ütemek, tisztítótűzben égnek… A dobszó, lehet, a szív tehetetlen kalimpálása… Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, ahogy szilánkokra hullnak a világ tornyai, és O. Szemét Láden, a virtuális tuskó dialízisre igyekszik a Kettesszámú Sziklaklinikára… Hol, ha berobbantják, lesz tora, de nem lesz bora, amennyiben igazhitűt programoztak a pentagon kiber-gurui. A második magasában egy tüdőszanatórium nyugágypokróca alatt Hans Castörpe álmodozott madame „Sosé”-ről. Az őszülő Szeptembrini és a világfájdalmas Afta elszívták az összes Mánia Mancsinijét és maradék levegőjét. Közben odalenn megdörrent a valóság, és masírozni kezdtek a hangyák. A világot képernyőszűrte a nagy, fehérköpenyes főorvos, és kitette okulásul az emberiség jogasztalára e röntgenleletet, de az ember-hangyák vakon tapogattak tovább a „boldoguláshoz” vezető illatösvényeken, s mindössze csak okulni voltak hajlandók. Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom Tamás Manust, aki összehajol a Semmi Ágához címzett fogadóban bizonyos Dzsuzeppe Etelével, népnevén Hiába Józseffel, akiből mára csak a borderline-ja maradt, a többit kisajátították a tudós elmék… A harmadikon a világlélek magyar hangja szüremlik be hozzám. Ugyan János, aki tudásával arra is predesztinálva lett volna, hogy megírja a magyarok evangélio* Részlet az azonos című regényből. 40 �mát, annyi eposz papírra álmodása után, nekem kedvesebb, mégis Sándor apostoli sorai fogadnak… Aztán János vitéz és Vitéz János felhőtortával kínál, melyre J. P. monogramot pingált a Literatúra cukrászda tésztaszobrásza. Aztán elősötétlenek Segesvár tornyai. Dzsidák erdeje. Aztán az istenes B. B. int felém, jöjjek ágyúgolyókkal labdázni Esztergom alá, hisz ilyen magasan már ezt is lehet, súlytalanok hisz a golyóbisok. Akár tekézhetnénk is. Kilenc törököt kell felütni minél kevesebb gurítással. Addig is kezembe nyomja egy jövőbeni versét: Vágyott Kannás Borok májölő ideje // engem disznók közé tántorító heve // kettős látástól megbotlók nulladik szeme // Neked borvirágzik orrom meg az orcám // folyóborok borkutak neked csobognak // részeg szódáslovak is csak tőled nyihognak // Az nagy ital után szederjes tagjaim // remegése ellen műanyag boraim // orvosságok s hevülnek nyeldeklő inaim // Sőt még kocsmabéli pocakos sörisszák // az rossz szagú barna-„bírt” kik garral isszák // azok is a TVK-vegyilét szomjazzák // Ki szép bort megiva paroláz májával // vagy nem érint etilt üdítős szájával // netán delirál valamely véres császárral // Zúdul az földre részegeshad tetőled // fröcscsös félhomályba bujdoklunk teveled // minden vadállat gerjed ha kiejti neved // Jól berúgva műtrágya-bor kegyelmébül // dicsérjük az vegyészt aki sose szédül // álmodunk üde májról gyermeki vesérül... Ebben a históriai, irodalmi és italos kuszaságban teljesen elkábulok. Mekkora Jánosok! Micsoda Alexandros! Hol hagyta Bukefálosza? Vagy tényleg elporoszkált Barguzin-hagymázig! Micsoda Bálint! Ma meg Peti-kék és Peti-vörösek! Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, hogy az egész társaság bemasírozik az elavult, de kikerülhetetlen Spenótba, ami becsukódik, s visszaugrik a polcra sormintának… Csak a Petikék, a Peti Péterek maradnak örkényesen-önkényesen, legnagyobb csalódásunkra, nekik írtak új irodalomtörténetet, ha nem is spenótot, de zöldséget! Nagyjainknak bealkonyult, nekik dekonstruáltatott… A negyediken Bornemisza Péter nyújt be egy aranyserleget, benne jó szerémségi bor, az utolsó évjáratok egyike. Nekem tette félre, mert érezte (ott a befejezett múlt időben), hogy a folyamatos jelenből valaki még nyelvére veszi az ő ördögi kísérteteit, s újólag zengi az ódon félelmeket. Látomásos bor ez, kedves barátom, jóféle ürmös. Megkönnyíti felfelé utad. Azonban, ha angyalt látsz, miközben várkapitánynak érzed magad, ne rémülj halálra, az csak tréfa. Borisszás vidámság. Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, hogy körülveszik az kevíly nímetök, és az fene törökök… Mindegyikhez van egy kutyakívánalma… A hatodikon (bevillan a piarista káté-dal hat pohár bora) szorgos lapozó-szolgák pergetik előttem, aki csak villámlátogatáson van itt, az ősregény oldalait. Danilo Kis és Kadare került hozzá legközelebb bizonyos tekintetben… A túlvilágrajzok (könyvtár, álomfejtő) tekintetében. Hiába, no, a lényegéig alázott Balkán a legfogékonyabb életre, halálra, halál utáni életre. S most én, az átutazó, a kontinens földönfutója tekinthetek be a szakrális történetek szövevényébe. Ősregény, minden leírt, leírható s ebben a szent percben papírra vetett mondatok tárháza. Ősregény, HOLT-TENGERI TEKERCSEK–TEREMTÉSMÍTOSZOK–BIBLIA–XENOPHÓN– PETRONIUS–LONGOSZ–APULEUSZ–HOMÉROSZ–VERGÍLIUSZ előkép. Vagy, hogy nagyot ugorjunk – Fanni hagyományainak hagyománya! Isten naplóregénye. Ősregény, minden tollforgató vágyott könyve, hogy csak egyszer, csak egy pillanatra álmodhassa, csak egy sorát is. Mindeközben a világ tollforgatói elfeledkeznek 41 �róla, hogy ezt írják újra és újra, ezer változatban, ezer színnel és évvel, ezer formában, XX kromoszodómás századok regényfolyamaitól a Krisztus előttiség fragmentumaiig… Ősregény, a mindenhatás, az omnipotencia maga! Melynek egészéből csak puzzle-darabokat kapunk, hogy új szabályok szerint illeszthessük sajátnak tűnő gondolataink szabad gyökeihez, hogy így ágaskodhassunk teljesnek hitt műveinkkel az ég felé… Mennyi másodpercbe zsúfolt gondolat az utolsó emelet előtt. De honnan tudom, hogy az utazásnak vége közeleg? Tovább! A rohamosan szűkülő résen még látom, hogy a hatalmas könyv alá – sancta simplicitas! – nedves fát hordanak, hogy mielőtt hamuvá porladjon minden idők – soha nem olvasott – legsikeresebb regénye, oldalai megkeseredjenek… A HETEDIK MENNYORSZÁG felirat mellett figyelmeztető táblácska. UTOLSÓ EMELET. KÉRJÜK, SZÁLLJON KI! A PÁTERNOSZTER ÜZEMELTETŐI SEMMIFÉLE FELELŐSSÉGET NEM VÁLLALNAK, AMENNYIBEN ELVÉTI A VÉGSŐ ESÉLYT! Sikeresen kilépek. Megijedtem – korholom magam. Mielőtt a lényeget megtudhatnánk, mi földi sárlények, meghátrálunk. Ám nincs idő a tépelődésre, mert elém perdül Douglas Adams, s kezembe nyomja a Galaktika útikaluz stopposoknak című, nekem dedikált könyvét. A végtelenedik folytatás n-edik kiadását. Olyan vastag, hogy most, mikor kinyomtatás után olvassák szerény munkám, még mindig az ő regénye teteje felé kémlelek, de nem látom a keményborító táblájának szélét. Igen, talán ő jutott legtovább. Az eget ostromolta, s rájött a lényegre. A lényeg nem más, mint az irracionalitás. Tudományos párja Hawkins, aki saját-idejének rövid történetében szintén az égbe tört, de a végtelen szétmorzsolta, mert a végtelen-isten nem szereti a képleteket… (Furcsa, de elbírom a tenyeremben, semmi izomfeszülést nem kíván az Útikalauz…) Most veszem észre, hogy egy tökéletes idomban, egy gömbben vagyok. Egy vendéglátó-ipari egységben. Már asztalnál ülök. Kör alakú. A pincér az étlap mellett a legfrissebb Biblia-lapokat is leteszi elém, s kellő szemérmetességgel elvonul. „Oly nehéz a választás”: Antiochiai mór becsinált Apostoli vesepecsenye Boldog resztelt szív a’la Sacrè Coeur Csípős, pácolt nyelv P. P. konyhájáról „Egy-az-isten” – fuszulykaleves, amerikaiasan „Egy-az-isten” – fuszulykaleves, D. F. módra, székelyesen Flambírozott hitviták középkoriasan, ördögkörettel Húsok hitmártásban, mártíröntettel, bukott angyal módra „Homoiusion” – emberfia főzelék Arius-habarással „Homousion” – zsinati egytál leves betűtésztával 42 12 10 5 1 1 5 7 2 3 �Jezsuita imatál L. I. receptje szerint, fűszeres csigával 7 Kemencében sütött máglya-pizza, autodafé feltéttel (inka9 háton szárított chilivel) „Misszionárius füle” – vendégmarasztaló csemege 12 „Négy évszak” – evangélista pörkölt-variációk Máté, Márk, 4 Lukács és János tűzhelyéről „Őskeresztény könnyek” – gyöngyhagymás steak római tál7 ban sütve Szt. Ferenc madárkái, ropogósan 7 Szentté avatási procedúra-tál négy személyre (Vitalin papri11 kával, savanyított almával, tanúvallomás darabkákkal, diabolikusan rotált kompóttal) „Tűz-Víz próba” – nyársonsült vegetáriánus falatok, német7 alföldi szószba fullasztva A fizetség … darab Miatyánkban értendő És sorolhatnám a számos istenes és istentelen étket… Végül egy „Kódexmásoló”-t kértem a’ la carte, „szárnybontogatás” fantázianevű rizsával, s hozzá savanyúságnak „probatio calami”-t, mert az hasonlított leginkább a calamarira, ami a tenger gyümölcsei közül leginkább kedvemre való. Míg vártam fenségesnek hitt étkeimre, a L’Osservatore Romano-t kezdtem lapozgatni, s megakadt egy cikken a szemem, amely a posztmodern literatúrai textusában oszcilláló totálisan nihilista szexust explikálta a klerikális recepció és a határozottan antiklerikális befogadás szemszögéből. (Erről majd egy másik regényben számolnék be, mert nagyon elkanyarodnánk a tárgytól…) Az új Bibliák, exegetikák és hermeneutikák, liturgia reformációs experimentációk, kanonizált és szentségtelen szövegek egymásnak feszülései, újraparázsló homoiusion- és homousion-viták, a cölibátus tarthatatlanságáról szóló vatikáni csetepaték, a pápa politikába avatkozásának szükségessége avagy fölöslegessége hidegen hagytak jelen pillanatban. Túl sok volt nekem ez a hirtelen-látomásos alászállás és „mennybemenetel”… Nincs pénz magánál? Nem is kell! Biztosan átsiklott az apró betűs rész felett. Mehet Isten Hírével, az Evangéliummal, ha tudja végre a Miatyánkot. De hát csak töredékesen – makogok. Próbálja! De nem megy – hátrálok. Pedig megfogadta, ott, az őrségi kutyakörben, korántsem kréta-ebek gyűrűjében! Kieszközöltük a túlélését, de maga nem tartotta be, amit esdeklése, nyeldeklése közepette ígért… Mondja, vagy sem? Itt ez a fizetség! Itt nem érvényesek a maguk bankói. Ha nem mondja, hívjuk a… Hívjuk a Lelkiismereti Csoportot (LECSÓ), amely jobb belátásra készteti a lehető legfinomabb módszerekkel… Itt gázosak a könnyek… Kilenc Miatyánk volt ez a fogás! Zúgott a fejem. Pörgött velem a gömbétterem. Biztosan megmérgeztek – cikkant a gondolat. Most vettem csak észre, hogy a restaurant gömbhéjfalát magyar bibliafordítók könyvlapjaival tapétázták ki. Heltai, Károli, Sylvester és a többi próbálkozók átültetett sorai köszöntek vissza… Még huszita is! Harácsolók! – hörrentettem. Hiába, az égi vendéglátás is csak a földi mása! Lopnak, csalnak! Vonja vissza! Biztosan maguk fújták meg a vizsolyi példányokat is! Ezek itt nem az Ecserin kapható reprint lapjai! – vádaskodtam körbemutatva. 43 �Vonja vissza, hitetlen ember! Soha! – replikáztam. Mondja vagy sem? Maguknak soha! Kik maguk egyáltalán? Önhatalmú Bibliamagyarázók? Aluljárói, hamisgitárú, engedélyfüggő evangelizátorok? Szektások? Térítők? Az étlap is micsoda blaszfémia! S ekkor akarva-akaratlan nyelvemre tódultak a sorok: Miatyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a Te neved (etc…) Amen. 44 �G OMBÁR ENDRE Északon – Hány óra van? – kérdezte egy kétes kinézetű és kilétű alak a Stureplanon, Stockholm belvárosában, a járda szélén. Nem válaszolt, csak motyogott valamit, alig volt érthető, mit is valójában. Tovább baktatott. Úgy gondolta, felmegy Tiborhoz. Igaz, már elege volt Tibor honvágyából, kifogyhatatlan panaszaiból. Hogy ezek a svédek kibírhatatlanul bambák, udvariatlanok, isznak, nem állnak szóba senkivel. – De hát akkor hogy lehet, hogy Volvót csinálnak, meg Saab Grippen repülőket, meg kitűnő villanyvonatokat? – szokta ilyenkor kérdezni Tibort, amire az mindahányszor csak legyintett. – Te ezt sose tudod megérteni Budapestről – artikulálta most mégis, délután, miközben a glögjét kavargatta. Kiszedett belőle egy mazsolát és rágcsálni kezdte. – Ismered az Ervint? – Milyen Ervint? – Hát azt a magyar operaénekest. – Nem. – Kár. - Miért? – Ő is, ha koncertezik, mindig azt mondja, hogy „a magyarjaimnak énekelek”. – Itt, Svédországban? – Itt is, meg Amerikában is. Pedig a közönség nem csak magyarokból áll. – Értelek. – Dehogy értesz – legyintett Tibor. – Jó, akkor nem értelek – morgott, és sértve érezte magát. Bejött Ingrid. Sokízületi gyulladása a szokásosnál is szemmel láthatóan jobban gyötörte. Ránézett a nőre, az pedig kipréselt magából valamiféle mosolyt. Biztos volt benne, hogy Tibor csak a pénzéért vette el, és mellette hajszolta a szép, szőke viking csajokat. Ingrid szülei boldogok voltak, hogy túladtak lányukon, ugyanakkor lenézték Tibort, akinek csak érettségije volt, az sem gimnáziumi. Tibor erre kapott hivatalsegédi állást a Stockholmi Egyetemen, Ingrid családjának közbenjárásával. – Csinálsz kávét, Tibor? – kérdezte Ingrid. – Csinálok – mondta Tibor, és kiment a konyhába. Nem tudta, mit kezdjen ezzel a beteg, savanyú arcú nővel. Megpróbált az időjárásról beszélni. – Hát igen, ilyenkor jobb lenne a Kanári szigeteken – mondta Ingrid. – Vagy Szicíliában, nem? – folytatta ő. – Hát… hát igen – Ingrid megint kipréselt magából egy halvány mosolyt, de valószínűleg eléggé nehezére esett. 45 �Fél óra elteltével otthagyta Tiborékat. Beült egy sörözőbe. Kakastaréjos, bőrdzsekis fiúk, miniszoknyás, csizmás lányok ültek a pultnál a magas ülőkéken. – Egy Carlsberget – mondta a mixernek. – Kérem – mondta a mixer, és odatett eléje egy nagy pohár sört. A söröző légterét Madonna és Elton John énekelte tele. Azon tűnődött, mit keres ezen a hűvös északi tájon. Na persze, hát az édesanyját meg a testvéreit jött meglátogatni. Akik segítettek is neki, ahogyan tudtak. Útiköltség küldésével, kisebb pénzküldeményekkel a levélborítékban. Ez utóbbiakat olykor a postán ellopták, helyesebben eltüntették a levéllel együtt. Sajnos a magyar postán. Nyilván ezzel kívánták büntetni a feladót is, mivelhogy pénzt levélben küldeni tudvalevőleg tilos. Talán az érettségi után, az ötvenhatos forradalom idején disszidálnia kellett volna. Ide menekülni. Ahol akkor hősként fogadtak minden menekültet. Persze késő bánat, késő bú. Most már hiába minden okoskodás. Aztán meg az itteni magyarok is elégedetlenkednek. Hogy emelik az árakat, és hogy csökkentik a szociális támogatásokat. Na persze. Mert fogalmuk sincs a magyarországi áremelésekről. És arról se, mi történik azokkal a családokkal, akik nem tudják kifizetni a gáz- és villanyszámlát, vagy a lakbért. Egyszerűen rossz viccnek hiszik, ha azt meséli, hogy több tízezer lakásban kapcsolják ki az áramot, és hogy családok a szabad ég alá kerülnek, az utcára. Hát igen, ötvenhat… Később a svédek telefon-automatákat fosztogató magyarokról is olvashattak a Dagens Nyheterben. Persze ez nem csökkentette a pesti srácok meg egyetemisták érdemeit, akik benzines palackkal, vagy egy szál puskával mentek neki Budapesten a szovjet tankoknak. Legfeljebb árnyalta a svédeknek a magyarokról alkotott képét. Tibor nem tartozott sem a benzines palackkal és puskával harcolók csoportjába, sem a másik csoportba. Egyszerű fiatalember volt, egyszerűen lelépett. Úgy hallotta, hogy Stockholmba érdemes menni. Ő pedig fizetett, aztán kilépett a sörözőből az utcára. Arabok, feketék, mandulaszemű ázsiai nők jöttek vele szemben csapatostul. Aztán svédek. Stockholm bemutatta, hogy Európa egyik legnemzetközibb városává változott. Az úttesten nyugodtan, békésen áramlott az autóforgalom. Szabálytalankodások nélkül. A Kungsgatan felső végén a tamburmajor fehér csizmás lánycsapatot masíroztatott, harsogott a zeneszó. Egy majdnem kétméteres fiú „Emlékezz Olof Palméra!”-feliratú táblát emelt a magasba. Azon tűnődött, elmenjen-e a Kulturhusetbe, a Kultúrpalotába. A múlt nyáron ott csapnivalóan rossz festészeti kiállításokat látott. A kíváncsiság most mégis elindította lépteit a belváros központja felé. Ment, ment, és örült is neki, meg nem is, hogy Északon van. 46 �KUTATÓTERÜLET M ADÁCSY P IROSKA „Nemzeti színjátszás, drámai magyarság” (1941)1 Hubay Miklós üzenetei Hubay Miklós üzeneteire először Kosztolányi-kutatásaim közben figyeltem fel. Ismertem mint drámaírót, de nem tudtam francia kapcsolatairól. Az 1940-es években a Genfben újraszerkesztett-folytatott Nouvelle Revue de Hongrie (1944-46) számaiban József Attila és Kosztolányi verseinek francia fordításait közölte. Valami különös vonzással, hatással voltak ezek a lapok rám, a Kosztolányi-hagyaték kéziratai között elrejtve. Ki valójában ez az energikus, lelkes, elkötelezett fiatal író, aki hírül adja Európának a megszállt, eltiport magyarság költőinek kiáltását? Az 1948-as füzet mottója Kosztolányi-idézet: „Néma gyermek minden kismagyar, s a nagyvilág nem érti a szavát”. Hubay célja az elfojtott magyar szellem jelenléte Nyugat-Európában. A lap címe Bulletin Bibliographique de Budapest. Kéthavonkénti kiadásra készülnek, de vállalkozásuk nem lesz hosszú életű. Az első füzet utolsó oldalán Kosztolányi Európa című versét olvashatjuk – fordította A. Prudhommeaux et Z. Sárffy. Kosztolányi hitvallása Hubay Miklósé is: „Európa! Hozzád, feléd, tefeléd száll szózatom, e század vad zűrzavarában, s míg mások, az éjbe kongatva temetnek, harsány dithyrambbal én terád víg, jó reggelt köszöntök.”2 Hubay magyarságát „drámaian” éli meg, s drámaíróként indul. Nem akármilyen korszakban született, s nem akárhol – Nagyváradon, 1918-ban. Az első világháború végén, Trianon küszöbén. Nagyváradról Pestre érkezik, egyetemi hallgató – és Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója pártfogolja. A Hősök nélkül című, 1942-es darabját be is mutatják. Genfbe ösztöndíjasként kerül, 1945-től a genfi magyar könyvtár vezetője, majd 1948-ban visszatér Magyarországra. 1949-57 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, ’55-től 57-ig a Nemzeti Színház dramaturgja. Ahogyan önmagáról vallja, nem volt a forradalom hőse, mégis 1957-ben, egyik napról a másikra elbocsátják. Talán az igényes, magasabb szintű drámától és színháztól való „rettegés” miatt, darabjait leveszik a műsorról, nem taníthat, és nem folytathatja munkáját a színházban. De fordíthat – kommunista francia írókat. Tizenöt évig semmilyen állást nem kap itthon. Ezt követi a drámai fordulat: Tolnay 47 �Károly, Firenzében élő Michelangelo-kutató hatására meghívják a firenzei egyetemre tanítani. Aczél – egyévi huzavona után – kiengedi: „menjen isten hírével, de tudja meg, hogy mától kezdve megszűnt magyar író lenni”.3 1974-től él Olaszországban, és csak 1987-ben, a rendszerváltás előtt tér vissza. Itthon van hát, de közben mindig Európa felé tekint, vonzó számára a világ. De amíg úton van, mindig hazájára gondol. Műveiben intertextuális találkozások vannak jelen, a múlt és jövő összekapcsolása. Klasszikus és modern, örökké nyugtalan, mint Ádám. Tragikus sorsok érdeklik, és a magyar dráma végzete foglalkoztatja, mint drámakutatót és drámaírót (lásd Tüzet viszek, 1970; Késdobálók, 1957; Egy szerelem három éjszakája, 1961, stb.). Talán ezért fordul annyiszor Madáchhoz, kinek Tragédiája időtlen és időszerű számára, és megtestesíti a magyar dráma sorsát (az Át az idő falain című tanulmányában)4. Szenvedélye a magyar dráma ügye, mert vitatja azt a közkeletű vélekedést, hogy nálunk a dráma másodrendű műfaj, és mi lírai nemzet vagyunk. Vagy ha az vagyunk, tegyünk érte, hogy a XX. században végre az európai rangsorban a helyére kerüljön a magyar dráma. Ezért a könyvkiadók, a színházak és a rendezők is felelősek, és az elszalasztott lehetőségért pedig mi mindannyian.5 Kiválóan ismeri a világ- és magyar irodalmat, a görögöket és a régi magyar drámaírókat, a műfajok fejlődéstörténetét. Tudja, hogy a drámának történelmi feladata van – az eszmék színházának üzenete, a drámaíró felelőssége vitathatatlan. Madách-elemzései végigkísérik egész pályáját, sarokpontjai és kérdésfeltevései Hubay Miklós írói érdeklődését is fémjelzik. Madáchcsal nagyváradi ifjú éveiben találkozott, a „végtelenbe vesző fehér boltívek alatt”, mint a debreceni piarista gimnázium másodéves magántanulója. Ugyanis pályázatot írt a Szigligeti Társaság számára, „Optimista vagy pesszimista mű-e Az ember tragédiája?”6 címmel. Ám a „Mit állsz, tátongó mélység lábaimnál! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt…” egy életen keresztül izgatja. Miért szép Az ember tragédiája? – veti fel a problémát Hubay, és vele együtt teszszük fel annyiszor, mi is.7 Megfejthetetlen és befejezhetetlen ez a téma. Hubay önmagát is elemzi, amikor Madáchot kérdezi. Mint Kosztolányi – az „egészet” keresi. „Végtelen napjaim menete. Bámulom, elborult remete. Várni még, élni még lehet-e? Fönn az ég, lenn a föld fekete. Szánts tollam, villogó eke te.” (Kosztolányi: Végtelen napjaim)8 Hubay így definiálja: Madách elemzései „lelkiállapot-elemzések”. A befogadó átéli és újrateremti a művet. Madách modern író, és Ádám sorsa a mi sorsunk. 48 �A Kortárs című folyóiratban megjelent „Madách-napló”-jegyzetek átvezetnek a XX. századon át a XXI. századba, világirodalmi párhuzamok mentén, a drámaíró, színpadi rendező és filológus értelmező eszmefuttatásában. Mindent teljességében, komplexitásában láttat olyan átéléssel, amelyet ritkán tapasztalhatunk. Kezdetben Kosztolányi fiatalos lendülete vezeti, el kell hinnünk, Madách drámája kivételes esztétikai élményt adó „európai” irodalmi alkotás. „Kiknek van kulcsuk a Tragédia szépségeihez? Azoknak, akik elfogulatlan, fiatal szívvel közelednek a műhöz […] Ádám újrakezdéseihez”.9 Hubay leszögezi: nem egy rezignált bölcs alkotja a művet, a fiatalság lázadása ez az öregség és az elmúlás ellen, a „csend és hó és halál” Magyarországán. A dráma értékrendjét a műfaj pontosításával alapozza meg – ki tagadhatja, hogy igazi drámáról van szó – hiszen a drámai szituáció tökéletes, a konfliktus már az első színben kirobban és jelen van a mindent előrevivő szorongás. A kristályszerkezet értékei között ott van a tökéletes és tömör jellemzés, a célratörő megokolás, a sodró cselekmény, a fellazított időtlenség, az időbontások, az ellentétek párhuzamossága, a lélektani elemzés, a mesés filmvágások, a drámai szerkesztés csodája, az egyetemességben az apró drámák sora.10 Soroljuk-e tovább? Mindezt talán jól ismerjük! De ahogyan Hubay bizonyítja és elemzi a „szépséget”, az sajátos, művészi befogadás. Alázata megkapó – úgy érzi, mindez csak dadogó bevezetés a műhöz, újra kell olvasni, megnézni. Pascalt idézi tehát: „Fel a függönnyel! Hiába minden, ha egyszer vagy hinni, vagy tagadni, vagy kételkedni kell…”11 Az újraolvasást és az alázatot mindannyiunkra vonatkoztatja, hiszen Madách tanulsága a mű végén nem a halál, hanem az életben maradás megoldása. Üzenete áthatol az idő falán. „Át az idő falain” – ez a második nagy Madách-tanulmány címe.12 Hubay szerint kortársunk lett Madách. Madách áttörte az idő korlátait, beleszól mai gondjainkba. Most éltük át, a XXI. század kezdetén a vadkapitalizmus újabb haláltáncát, a pénz hatalmának, a piac mindenhatóságának összeomlását, a környező természeti világunk felbomlását idéző szélsőséges viharokat. Szorongásaink, kétségeink is oly ismerősek Madách számára. Az emberiség sorsán töpreng Madách, és vele együtt Hubay, aki ugyanakkor XX. századi francia költők gondolkodásában fedezi fel a rokonlelkeket: Sartre, Lacroix, Teilhard de Chardin, Ricoeur és Camus nevét említi. A lázadás, a kudarc, a röghöz kötöttségtől való szabadulás kényszere, a fent és lent feszültsége, mind-mind közös emberi problémák. Talán a Paul Valéry-hoz közelítés a legérdekesebb. Regards sur le monde actuel című művéből idéz Hubay: „Le jugement le plus pessimiste sur l’homme et les choses et la vie, et sa valeur s’accorde merveilleusement avec l’action et l’optimisme qu’elle exige…”13 Mindez európainak nevezhető jelenség? (Hubay szándékozik Paul Valéryt személyesen felkeresni párizsi otthonában, kezében a Tragédia francia fordításával, de a háború után Valéry sajnos már nem él.14 ) Végül összefoglalja, milyen fő pontokban érintkezik korunk és a Tragédia eszmeisége: 1. 2. 3. A mítosz és az álom értelmezése. A történelem értelmezése, ahogy tele van értelmetlenséggel. A végzet, a szabadság és a véletlen szerepe az eseményekben. 49 �4. Az emberiség felismert egysége és az emberiség esendősége. 5. Az „idő falán” túli veszélyek, a túlszervezett és manipulált társadalom, az emberiség pusztulása a jövőben. 6. Az emberi faj öngyilkosságának lehetősége.15 Az utóbbi jóslatok kapcsolhatók az érettebb, sokat tapasztalt, filozofikusabb drámaírói személyiséghez, és többször visszatérnek. Naplóiban, későbbi visszaemlékezéseiben sem szűnik a drámai feszültség. A lázadás szelleme továbbra is uralja, a kételkedés, a szorongás és a jobbat akarás előreviszi, ahogyan elér a „tört aranykorba”, és ahogyan múlnak „végtelen napjai”.16 „De hisz az író maga is egy nehezen tisztázható nagy köteg impulzus, feltett szándék, lüktető ambíció, lehazudott ösztön… És hozzá az emlék-asszociációk megállíthatatlan áradása. Honnan tudhatná hát bolond feje, hogy mit is akarjon ebben a nagy »embarras de richesse«ben?”17 De miközben naplójegyzeteinek „zavarbaejtő gazdagságát” élvezzük, egyre közelebb kerülünk hozzá, és leszögezhetjük, hogy nagyon is tudja, mit akar. Talán a lényeget akarja ő is megérteni, legutóbbi üzeneteiből – Madách kapcsán ezt érezzük. De mi a lényeg? Megértheti ezt halandó ember valaha? Hubay üzeni nekünk: „Úgy hívják, élet”. Lehet-e ennél szebb és kiegyensúlyozottabb üzenete egy művésznek, aki „ha nem született volna is magyarnak” (Petőfi), fő feladatának a magyar irodalom megismertetését tartja Európában? A szabadság szelleme, de a sorsszerűség és a véletlen végigkíséri egész életét. Avagy nem a sorsa vagy a véletlen szerencséje hozza össze Genfben 1942 novemberében André Prudhommeaux-val, a francia anarchista költővel, aki barátja lesz, akivel együtt fedezik fel a magyar irodalom legszebb költeményeit? André Prudhommeaux-ról, a francia költőről és műfordítóról hosszabb tanulmányt is ír Hubay Egy fordítás története címmel 1962-ben.18 Szerinte Prudhommeaux a legnívósabb, leghűségesebb József Attila-fordító, aki tolmácsolta a magyar költészet szépségét. Vallomásaiból idéz Hubay, mely a Présence-ban jelent meg a háború után: „Ez a találkozásom József Attilával azért lehetett elhatározó jelentőségű és eredményes, mert temperamentumában és jellemében közelinek érzem, közösek voltak megpróbáltatásaink és eszméink, hasonló ideglázakat éltem át én is, hasonló nyomorúságokat és hasonló éhségeket. S mivel életünknek ugyanazokból az esztendeiből mindkettőnknek hasonló emlékeink voltak, így történhetett, hogy versei csodálatos módon, már mint kész francia versek szólaltak meg bennem, mintha már eleve meglett volna ritmusuk és rímelésük … nyelvük az enyém volt…”19 A fordítások folyamatában, születésében Hubay is részt vesz, szívvel-lélekkel (pl. „Istenem”, Dúdoló, Medáliák, Karóval jöttél… stb.). Prudhommeaux fordítja Kosztolányit és Radnótit, majd 1956 után még Adyt, Petőfit. Vagy nem a sorsszerű véletlen ismerteti meg a Nouvelle Revue szerkesztése kapcsán Kosztolányi barátaival, François Gachot-val, Maxime Beauforttal, aztán Jean-Luc Moreau-val, akit örök szerelem fűz a magyar nyelvhez, és akit a nyelvek viszontszeretnek? Róla Hubay drámát akar írni, mert a nyelvek szerelmese megérezte a jövő fenyegetését, és a történelem viharaiban is mérhetetlenül szorongott miatta: a nyelvek el fognak tűnni.20 Vagy nem a sors akarta, hogy elmehet Hubay Itáliába, amikor már itthon mindentől eltiltják, és taníthatja évekig a magyar irodalmat az olasz diákoknak Firenzében, hangsúlyozva: az élet értelmének keresése a lírai élményben rejlik? A tragédia pedig a líra 50 �szelleméből születik. Aki komoly drámát akar írni, térjen vissza Adyhoz, és ne felejtse Ádám álmait.21 Végzetes vonzalom az is, amely Madáchhoz fűzi. Újra és újra kísérti a Tragédia gondolatisága. Madách sorait mindig idézi és újraértelmezi. „Petőfi és Madách – a magyar szellem két aspektusa. Mind a kettő a költők személyisége és sorsa által is hitelesítve. Mind a kettejük életművének létrejötte csodaszerűen valószínűtlen… És a csillaguk úgy akarta, hogy mindig egyszerre kelljen gondolnunk rájuk. Az idő végezetéig.”22 A Kortárs c. folyóiratban olvashatjuk újabb üzeneteit Madáchról gondolkodva. Amikor ezek az írások születtek, Hubay Miklós már elmúlt 90 esztendős. De ezekben a kisesszékben Madáchról fiatalos szenvedéllyel szól hozzánk. Életre szóló kötődése a drámához nyilvánvaló, írt negyven drámát, két alkalommal is volt a Nemzeti Színház dramaturgja, öt évig a Magyar Írók Szövetségének elnökeként, és a PEN Klub vezetőjeként is a magyar dráma színvonalasabbá tételéért harcolt. Talán ezért is érez lelki kényszert, hogy Madáchról írjon. A kisesszéket Madách-jegyzeteknek, Madách-naplónak is nevezi, alapgondolatai vissza-visszatérnek vagy bővülnek, egyre szélesednek. Az író személyisége hol nyitottabb számunkra, hol zárkózottabb. Egyedül van, mint Ádám ebben az elviselhetetlen világban, a Nagy Semmi veszi körül, bár várja a „világosságot”, Madách jóslatainak valóra válásában biztos. „Európára várunk ölelő karokkal” írja 2008-ban.23 De mi történik velünk? „Az egyenlősdi a szabadság rovására fog győzni, a liberalizmus pedig az egyenlősdi rovására…” „A mi társadalmaink az elközönyösödés felé menetelnek, ám ez hamarosan elviselhetetlenné lesz s ez taszítja az embereket a patetikus önmegvalósítás irányába, s dobja a köztörvényes bűnözők karjaiba…” Ez a Londoni szín víziója, amely megvalósul? A neoliberalizmus diadala a maffiózók hatalmát hozta közénk. A szabadversenyes megoldás csődbe jutott, a „reményteljes” kulcsszót Európa jövőjéhez, a sterilizációt már Madách is kimondotta.24 De nemcsak a jelen gazdasági és társadalmi válsága teszi nyugtalanná Hubayt, hanem a magyar dráma mai lehetetlen helyzete. Ő az, akinek kívánságára a Tragédia első bemutatójának tiszteletére a magyar dráma napját minden évben szeptember 21-én ünnepeljük. De ünnep-e ez valóban? Már a Tragédiát, vagy a Bánk bánt sem értékelik? Talán nem kellene a modern vagy klasszikus dráma látókörét a Szabó család horizontjához szabni – mondja –, vagy nem kellene mindig a Fausthoz mérni, itthon vagy Milánóban, vagy bárhol. Hiába keltünk ellenérzést mindenütt – „mit akar egy kis nép egy dráma elismertetésével Európában?” A jegyzetek egyik alapgondolata tehát – legyünk büszkék arra, hogy mi Madách Ádámjának fiai vagyunk, teljes identitással kell ezt átélnünk! A másik visszatérő gondolat: „ha én a Tragédiát rendezném”! A filozófus és irodalmár mellett tehát megszólal a dramaturg-rendező is, akinek emlékeiben a francia, a katalán és a római rendezés-kísérletek is felbukkannak. Saját elképzeléseiben mindig az író eredeti szándékával azonosul: „a mennyország színtere a sztregovai dolgozószoba, éjszaka van, az egyik ablakon át be is látszik a csillagos ég, odalent a faluban a kutyák a holdat ugatják.”25 Rendezőelve a „szférák titkos harmóniája”. De a teremtés csodáját elronthatja az ember. Vajon a mai ember nem ezt teszi? Felborít „mindent, a természet egyensúlyát, Lucifer jóslata valóra válik, élettelen lesz a föld, s mindent betemet a por. Egy hajszál választ el bennünket a megsemmisülés- 51 �től. De a teremtés, ha újra végiggondoljuk Az ember tragédiáját, mégsem hiábavaló. Töprengéseink a történelem értelméről, az emberiségről előre visznek bennünket. Lenni vagy nem lenni? De mégis, ah élni, élni: mily édes, mi szép!” Az ember és a földgolyó sorsa foglalkoztatja Hubayt is, mint Madáchot jó száz évvel ezelőtt. Felfoghatatlan bezártságunk egy zárt rendszerben, a naprendszerben, melyből kitörni nem tudunk, a Föld Szelleme visszahív.26 De Madách nézőpontja nem korlátolt, ő áttöri az Idő falát, messzire tekint, a végtelen hóvilágban, hol a halál néz ránk üres szemekkel, az állatvilág és az emberiség kipusztulása is jelen van. Azonban a véletlen újra segít, és a Semmiben újra él az ember. Ezért beszél most Hubay nekünk a Tragédiáról, mint szerelmi történetről. Az ősszerelem a Paradicsomban, az édeni érzékiség, a nő, mint katalizátor: a gének hordozója. A jegyzetek egyben ifjúkori, érett-férfikori és időskori találkozások Madáchcsal. Az ember tragédiája a fiatal diák első pályaműve Nagyváradon, majd az ifjú olvasókönyve, aztán örök visszatérés a hősök világához, de a gondolkodó író deheroizálása is. Az elemző irodalmár a szépséget keresi, a világmindenség megismerését, ugyanakkor a befogadó megérti a felmerülő ideológiák mulandóságát (lásd: marxizmus, utópista szocializmus, liberalizmus).27 Ugyan mire szolgál, hogy Ádám megálmodja a jövőt? A rémálmok talán ellenállóbbá tesznek bennünket, mégis, itt van előttünk Isten garanciája, hogy a világtörténelem nem fog idő előtt abbamaradni. Bertha Bulcsut idézi Hubay: „Mindenesetre úgy kell élnünk és cselekednünk, mintha létezne jövő.”28 Hubay megérteti velünk, a Tragédiának nincs egyértelmű befejezése vagy üzenete. Nem is lehet. A XXI. században a fogyasztói társadalom menthetetlenül halálszagú, a haza fogalma menthetetlenül elveszik a globalizált világban. És konklúzióként Madách kérdéseit újra feltehetjük, ahogyan újra meg újra feltette Hubay is: 1. „Aztán mivégre az egész Teremtés?” 2. „Miért, miért e percnyi öntudat, hogy lássuk a nemlét borzalmait?” 3. „Mit állsz tátongó mélység, lábaimnál?”. 4. „Megy-é előbbre majdan fajzatok…?” 5. „Mi lesz első hőséből a keresztnek?” 6. „A nő, méregből s mézből összeszűrve. Mégis miért vonz?”29 Ezek a létkérdések, amelyekre választ nem adhatunk, bár életünk horizontját meghatározzák. Jegyzetek HUBAY Miklós első kötete: Nemzeti színjátszás, drámai magyarság. Budapest, 1941. Vö. MADÁCSY Piroska: Francia szellem a Nyugat körül. Lakitelek: Antológia Kiadó, 1998. 261-262. 3 PETHŐ Tibor: Kakasülő és klubfotel. Hubay Miklós-interjú. Magyar Nemzet, 2008. ápr. 12. 4 HUBAY Miklós: Át az idő falain. In: HORVÁTH Károly (szerk.): Madách-tanulmányok. Bp.: Akadémiai, 1978. 47-55. 5 HUBAY Miklós: A megváltó mutatvány. Írások a magyar dráma ügyében. Bp.: Magvető, 1965, 6. 6 HUBAY Miklós: Újabb jegyzetek a Madách-naplóból. Kortárs, 2007/12. 1. 7 HUBAY Miklós: Miért szép Az ember tragédiája? In: UŐ: A megváltó mutatvány. 95156. 8 HUBAY Miklós: Végtelen napjaim (napló). Bp.: Ferenczy Könyvkiadó, 1996. 9 Hubay: Miért szép… 98. 1 2 52 �Uo. 99-156. Uo. 156. 12 Ld. HUBAY Miklós: „Át az idő falain”. 13 „Az emberi élet értékeinek legpesszimistább megítélésekor is lehetünk cselekedeteink következtében optimisták.” 14 Vö. HUBAY Miklós: Át az idő falain. 50-55. 15 Vö. Uo. 53-55. 16 HUBAY Miklós: Végtelen napjaim és HUBAY Miklós: Végtelen napjaim (új folyam) Diósd: Elektra Kiadóház, 1997.; HUBAY Miklós: Talán a lényeg (Genfi és firenzei szerzők a magyar líráról). Bp.: Littera Nova, 1999. 17 HUBAY Miklós: Törtaranykor. Bp.: Trikolor, 1999. (Idézet a könyv hátoldaláról.) 18 HUBAY Miklós: Talán a lényeg. 23-321. 19 Uo. 26. 20 Uo. 12-14. 21 Talán ezért érzi Lengyel György (tanítványa és barátja) Tragédia-rendezéseit anynyira igaznak, aki a mű líraiságára helyezi a hangsúlyt. 22 HUBAY Miklós: Talán a lényeg. 264. 23 HUBAY Miklós: Madách-jegyzetek. Kortárs, 2008/2. 30-38. 24 Uo. 32-33. 25 HUBAY Miklós: Kalauzom – át a XX. századon. Madách-naplók. Kortárs, 2007/9. 1-13. 26 HUBAY Miklós: Honos szózat jó száz évvel Madách után. Kortárs, 2007/10. 69-86. 27 HUBAY Miklós: Újabb jegyzetek a Madách-naplóból. Kortárs, 2007/12. 1-11. 28 Uo. 8. 29 Uo. 11. 10 11 53 �N ÉMETH VÁNYI K LÁRI Dobos lovag, a Máramarosi Robin Hood Jegyzetek Czóbel Minka A két aranyhajszál című regényének folklorisztikus elemei kapcsán Czóbel Minka A két aranyhajszál című regényét 1908-ban jelentette meg a Magyar Kereskedelmi Közlöny Hírlap és Könyvkiadó Vállalat.1 Az elsősorban költőként számon tartott szerző mindössze két regénnyel és egy elbeszéléskötettel gazdagította a magyar irodalomtörténetet. 1891-ben írta első regényét, a Hafiát, majdnem húsz évvel később, 1906-ban pedig Pókhálók címmel elbeszéléskötetet adott közre. Az elbeszéléskötetben található a Miter menyasszonya című szöveg, amely a korábbi regény rövidített változatának tekinthető. 1908-ban jelent meg az utolsó nagyobb terjedelmű műve, A két aranyhajszál. Pór Péter bonyolult és érzelmes meseként említi a regényt, amelyet a szerző a napimádó kultusz és különböző babonák köré épített.2 A kortárs olvasók figyelmébe Szepesi Attila a következő sorokkal ajánlotta 2000-ben, a Holmiban megjelent Cédruspalota című írásában: „E különös regény szellemében is kuriózum. Semmiféle historikus és szociográfiai vonatkozása nincs. Egy körvonalak nélküli korszakok ködében lebegő birodalomban játszódik.”3 A bevezető után Szepesi a Felvidék sűrű erdőségeibe helyezi a mű cselekményét, ezt azzal indokolja, hogy Czóbel Minka gyermekéveit a Felvidéken töltötte. Czóbel Minka Dr. Kiss Margithoz írt levelében pontosan taglalja A két aranyhajszál keletkezéstörténetét: „Dobos (Aranyhajszál) minden Jókai befolyástól ment. Nem akar más lenni, mint egy mese, melyet szóról– szóra a máramarosi lakosoktól hallottam, és egy szálra fűztem, mint a szárított gombát – legfeljebb pár nevet tettem hozzá. Ez határozottan nem compositio.”4 A két aranyhajszál fordulatokban gazdag cselekménye csakugyan mesébe illő. Főhőse Dobos lovag, akinek édesanyja kísértetiesen hasonlít Szűz Máriára, édesapjáról semmit nem tudunk. Egy elhagyatott, bájos kis erdei kunyhóban látja meg a napvilágot. Mikor fiatal férfivá serdül, megküzd az ördöggel, és jutalmul, mivel a csatából győztesen kerül ki, két aranyhajszálat kap sötét hajkoronájába, melyektől sérthetetlenné válik. Tizenkét legényével járja a Kárpátok hegyláncait, a gazdagoktól rabol, a szegényeken segít. Lovagvára cédrusfából épült, ide húzódik vissza egy-egy nagyobb kaland után, itt fohászkodik atyjához: „Én Istenem! Atyám! Napkirály, vezérelj! Erősíts! Bátoríts!” Dobos lovag a Szigeti vásáron (Máramarossziget) beleszeret egy Winkler Amália nevű szép, szőke, férjezett, szász menyecskébe, aki később árulójává és közvetett módon gyilkosává válik. Czóbel Minka anyai nagybátyja gróf Vay Ábrahám (1788–1855) éveken keresztül ült Máramaros vármegye főispáni székében. A Vay család több vadászkastéllyal rendelkezett az említett vármegyében. Ilyen volt például a dolhai kastély, a 54 �Kicseráni erdőségben, melyről a Hafia és a Miter menyasszonya című művekben is olvashatunk.5 Czóbel hagyatékában számtalan Dolhára címzett levelezőlap és levél található. A Bereg vármegyei úri társaság, az anarcsi Czóbelek és a mándoki Forgách grófok a vadászidényt mindig a Máramarosokban töltötték. Fényes Elek Magyarország Geográphiai Szótárában Dolháról a következőképpen ír: „Dolha Márámaros vármegye orosz magyar megye város közel Beregh megyéhez a Brasava mellett. Az itten lévő nagy erdőkben sok hamuzsír főzetik.”6 Czóbel Minka első regényének, a Hafiának7 pont egy ilyen emlékezetes őszi vadászat a tárgya. A címadó Hafia „máramarosi, szelíd, istenfélő, orosz lány”, egy Miter nevű ruszin legény jegyese. Mintegy mellékszálként fűzi a vadásztörténetbe a két fiatal ruszin szerelmi tragédiáját, melyet aztán 1906-ban, a Miter menyasszonya8 elbeszélésben precízen, pontosan kibont. Ebben a szövegben már a máramarosi hiedelemvilágból merített folklórmotívumokkal operál. Ilyen motívum például Kilina Gyuró boszorkánymester története, amit egy Vaszily nevű ruszin fiú mesél a „Jager” uraknak. A történet a vadállatok pásztoráról szól. Minden tavasszal a főboszorkány kimegy az erdőre, és a vadállatoknak, a bolhától egészen a szarvasig, pásztort választ. Ezeknek a feladata, hogy őrizzék a nyájat az emberektől, főként a vadászoktól. A legkiválóbb pásztorok a hajadon leányok, kiknek szeretőjük sincs, így minden erejükkel a nyájuk védelmére összpontosítanak. Vaszily a történet végén megjegyzi „Talán az idén a szarvasoknak hajadon pásztorjuk van, azért nem tudnak az urak lőni.”9 Czóbel 1903–as Opálok10 című verseskötetében található a Pásztor című szöveg, amelyről zárójelben megjegyzi, Máramarosi monda. A vers témájaként ismételten Vászily története szolgál, a vadállatokat őrző szüzekről. Ezeknek a háttérismereteknek a birtokában nem vonhatjuk kétségbe Czóbel Minka azon sorait, melyeket Dr. Kiss Margitnak írt A két aranyhajszál születését illetően.11 A regény folklorisztikus jellegét erősítik azok a vándormotívumok, melyek a magyar szellemi néprajzból jól ismertek. Ilyen például a Halálra táncoltatott leány ballada variánsa az Olánka tánca című fejezetben. Dobos betyárjai két ruszin leányt, Morozuk Olenkát és Grubi Tavát rabolják el egy kis táncos mulatságra. A lányok feladata tilinkószóra tánccal mulattatni a vezért. Egy-egy betyár ropja a lányokkal. Pörögnek a lányok, aztán Grubi Tava egyre sápadtabbá válik, majd könyörögni kezd: „Állj meg te furulyás, hagyjál egy kicsit pihenni! Látod, hogy véres a bocskorom, legalább hadd a vért kiönteni belőle!” Táncosa viszont nem engedi megállni, helyette szíven szúrja a szegény teremtést.12 A halálra táncoltatott leány a balladák visszatérő eleme az a könyörgés, amikor az áldozat azért rimánkodik, hogy csak annyi időre álljanak meg, míg a vért kiönti „Lukszárú cipőmből” , „Piros, bársony cipőmből”, „Rézpatkós csizmámból” stb. A regény helyszínei sem Czóbel élénk fantáziájának merész játékai csupán. „Zuhogott az eső, sűrű sötétség szállt le a Swidovec völgyre. E sötétségbe zúgott a patak morajló hulláma, folytonos egyformasággal, de közben megújuló erővel, mely ismét elgyöngült, mint egy örökös melódia örökké visszatérő üteme.”13 Ezekkel a sorokkal indítja kalandos útjára Czóbel Dobos lovagot. Már a szöveg elején pontos képet fest a helyszínről, sőt megnevezi, Swidovec: „Itt ered a Fekete Tisza. A Fekete Tisza, melynek forrása a Tisza kútfeje, Olda nevű előhavason, Swidovec–havas és a Csorna-havas völgyében két nagyobb csermej rohan le, ezzel alkotják a Fekete Ti- 55 �szát”.14 A későbbiekben a következő földrajzi és településnevekkel találkozhatunk a regényben, Sziget, Bocskó, a Radnai Havasok, Huszt: „Sziget–Máramarossziget szabad koronai város Máramaros vármegyében, rónaságon, keletről az Iza folyóval egyesülő Róna folyó, délről a városon alul a Tiszába ömlő Iza folyó, északtól a Tisza folyótól környezve. Az oláhok Seigitnek, az oroszok Seikotának nevezik. Bocskó, Kis–Nagy és Német Bocskó orosz–német falu, Máramaros vármegyében a Tisza két partján. A Radnai Havasok a Máramaros déli határán húzódik. Máramaros területének körülbelül 9/10-ed része hegység. Huszt orosz–magyar város Máramaros vármegyében, egy kellemes vidéken. Régi omladozott vára egy magas kúpformájú kősziklás hegyre épült.”15 Czóbel tehát körvonalak nélküli, korszakok ködében lebegő birodalom helyett hiteles, geográfiai adatokból építi fel a regény helyszínét. A két aranyhajszál cselekményszövésének központjában Dobos lovag áll. Jakiv Fedorovics Holovackij ruszin–ukrán folklorista Kárpát–Ukrán ballada gyűjtéséből származik többek között az a betyárballada, melynek hőse Oleszka Dovbus, kinek nemcsak neve, hanem tragikus sorsa is kísérteties hasonlóságot mutat Czóbel Dobos lovagjával.16 A hetyke betyárvezért Oleszka Dovbust, Zvinka nevű csélcsap szeretője árulja el és öleti meg. Őt is a férj lövi le, ahogyan a máramarosi Robin Hood-ot. A Máramaros vármegyei ruszin lakosok körében bizonyára ismert volt Oleszka Dovbus balladája, ami aztán ihletül szolgált Czóbelnek a meseregény megírásában, csak fel kellett fűznie, mit a szárított gombát. A hasonlat, mellyel a szerző több, mint hatvan éve élt, a Máramarosok apró falvaiban élő asszonyok jól bevált tartósító módszere. Kamráikban hosszú füzéreken lóg a télire eltett szárított gomba. Jegyzetek CZÓBEL Minka: A két aranyhajszál. Bp., 1908. Lásd PÓR Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában. Justh Zsigmond és Czóbel Minka népiessége. Bp., 1974. 3 SZEPESI Attila: A cédruspalota. Holmi. 2000/2. 4 Dr. KISS Margit: Czóbel Minka. Bp., 1980, 236. 5 CZÓBEL Minka: Hafia. Bp., 1981. 6 FÉNYES Elek: Magyar Geográphiai Szótára I. Pest, 1851, 125. 7 CZÓBEL Minka: Hafia. 8 CZÓBEL Minka: Pókhálók. Pécs, 2000. 9 Uo., 53. 10 CZÓBEL Minka: Opálok. Bp., 1903. 11 Dr. KISS Margit: Czóbel Minka, 236. 12 CZÓBEL Minka: A két aranyhajszál. Bp., 1908, 39. 13 Uo., 1. 14 S. BENEDEK András: Máramaros megye. Honismereti írások a Monarchia korából. Bp. – Beregszász, 1997, 7. 15 FÉNYES Elek: Magyarország Geographiai Szótára I., 126. 16 DOMONKOS Sámuel: Betyárok a tűznél. Bp., 1959, 313-316. 1 2 56 �TALÁLKOZÁSI PONTOK K OVÁCS B ODOR SÁNDOR Ídőívek Beszélgetés Varga Mátyással az Arcus Temporum fesztiválról Varga Mátyás költő, gimnáziumi tanár, a Pannonhalmi Szemle szerkesztője, bencés szerzetes, a Pannonhalmi Kulturális Igazgatóság és a Bencés Kiadó vezetője. Ezúttal mint a Pannonhalmi Arcus Temporum Művészeti Fesztivál szervezője és ötletgazdája szólal meg. Az itt közölt interjú a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia Központban elhangzott beszélgetés részlete, rövidített, szerkesztett változata. – 2012 augusztusában kerül sor a IX. Arcus Temporum fesztiválra. Honnan jött az ötlet, miért pont ilyen fesztivál, miért ez a metódus kedves számodra, Mátyás? Az látszik, hogy rendhagyó a program, de hogy mi ennek a filozófiája, szeretném, ha erről beszélnél. – Erről a kérdésről hosszan lehetne beszélni, a válaszomat a távoli múltban kell kezdenem. Az az életforma, amiben élek, és a Pannonhalmi Apátság is, bencés szerzetesség. A bencésségről azt érdemes tudni, hogy a nyugati egyházban a legősibb szervezett szerzetességet formálja. A hatodik századtól kezdődően létezik. A bencés hagyománynak van egy nagyon fontos eleme, mégpedig az, hogy olyan világból jön, ahol ez a világ még egyben van, az egyházszakadás előtti időkre vezethető vissza az értékrendje. Ha arról kell beszélnem, hogy számomra miért fontos a bencés lét, és miért fontos Pannonhalma, azt kell mondanom, azért, mert olyan világot képvisel, amely nem töredezett részekre, és amelynek részei éppen ezért nem fordulnak szembe egymással. Hogy ez egész pontosan mit jelent? Azt szoktam mondani, hogy ez a rend egy genetikailag egységes világnak az emlékéből építkezik. Éppen ezért a monostorok a kora középkor kezdetétől mostanáig a találkozás tereként működnek. Ez már a rendalapító Benedek idején így volt. Az Arcus Temporum gondolata is ehhez kapcsolódik. Egy karakteres fesztivált akartunk létrehozni, mert Magyarországon nagyon sokféle rendezvény van, nagyon sok jó rendezvény van. Valami olyat szerettünk volna, ami jellemzi Pannonhalmát. Azt gondolom, hogy a döntés mögött ez a felfogás áll. A fesztivál neve Arcus Temporum, „időívek”. Arra gondoltunk, hogy nincs jelen múlt nélkül, nincs múlt jelen nélkül. Valamit a gyökereinkkel kezdeni kell, most, a jelenben. Nem menekülhetünk a gyökerekbe, mert az múltba révedés, káros. És nem vághatjuk le a gyökereinket sem. A múlt azonban soha nem skanzen, a múlt mindig az újraolvasásnak, az újraértelmezésnek a terepe, dinamikus viszony, amely állandóan alakul. Nem megkövült dolog. A múltat újraéljük, újraolvassuk, újranézzük, újraértelmezzük, és amivel nem így vagyunk, az igazából halott viszony. Számomra, be kell vallanom, a kortárs művészet egy fontos terület. Úgy gondolom, ami a kortárs mű- 57 �vészetben történik, semmivel sem rosszabb vagy kevesebb, mint ami a korábbi évtizedek, évszázadok művészetében történt. Éppen ezért ez a fesztivál úgy működik, hogy a régit és az újat állítja párba, és ebből egy nagyon érdekes dialógus születik. – Hogyan működik ez a zenei program kapcsán? – Évről évre meghívunk egy kortárs zeneszerzőt, aki egyébként a világban vagy Európában élvonalbeli, de itthon kevésbé ismert. Az ő műveit állítjuk párba egy régi zeneszerző műveivel. 2011-ben a német a Helmut Oehring volt a vendég, Németországban a fiatal generáció egyik legizgalmasabb művésze. Oehring művei Beethoven darabjaival együtt szólaltak meg. A 2009-es fesztiválon Giya Kancheli grúz zeneszerző művei Johann Sebastian Bach alkotásaival volt párhuzamba állítva. Korábban az orosz-tatár Sofia Gubaidulina, az olasz Salvatore Sciarrino és az ukrán Valentin Silvestrov, a dán Bent Sørensen, később a svájci-osztrák Beat Furrer volt a fesztivál vendége. Minden koncert két szerző műveire épül, amiből az is következik, hogy a kortárs zeneszerző egy nagyon komoly zenei időt kap, ahol az életművének egy jelentős keresztmetszete megmutatkozhat. A zeneszerzőknek mindig felajánljuk, hogy a kedves előadóik közül hívhatnak néhányat. Fontos számunkra, hogy a külföldi és magyar zenészek találkozzanak: a zeneszerző már a fesztivál előtt Pannonhalmára jön, hogy együtt próbáljon a hazaiakkal. A fesztivál eredménye az is, hogy a „hozott művek” bekerülnek a magyar koncertéletbe, az új, modern műveket megtanulják a magyar muzsikosok. Együttműködünk egy pozsonyi szlovák fesztivállal is, amely hasonló karakterű, mint a miénk. Hihetetlenül jó viszonyba kerültünk a szlovák muzsikusokkal, különösen Jozef Lupták csellistával – miközben a két ország között a feszültségek kiéleződnek, a fesztivál kereti között ennek nyoma sincs. Igazi barátság szövődött köztünk. A koncertek mellett kortárs színházi illetve táncszínházi produkciókat is láthat a közönség, illetve rendhagyó képzőművészeti kiállítással és rövidfilmek bemutatásával igyekszünk komplexé tenni az élményt. Öszszegezve: a fesztivál egy találkozás. Ünnep. Olyan kevés ünnep van az emberek életében, és mi három intenzív ünnepi napot szeretnénk nekik adni minden évben. Aki eljön, új élményekkel gazdagodik. Azt szokták mondani, ez afféle profán lelkigyakorlat: a három nap alatt sok mindent végig lehet gondolni. 58 �KÉP-TÉR D EBRECENI B OGLÁRKA – M ATITS F ERENC Helyi értékek országos mezőnyben A Salgótarjáni Tavaszi Tárlat négy évtizede Előzmények A Salgótarjáni Tavaszi Tárlatok előfutárai az 1965-től kezdődően megrendezett Észak-Magyarországi Területi Szövetség tavaszi kiállításai voltak. Az I. Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás a felszabadulás 20. évfordulóján nyílt meg, a még befejezés előtt álló József Attila Megyei Művelődési Központ könyvtárában. Hazánkban április 4. állami ünnep volt a ’80-as évek végéig, és Salgótarjánban ehhez a piros betűs naphoz igazították a tavaszi megmutatkozások kezdetét. A kiállításon salgótarjáni, egri, sátoraljaújhelyi és nyíregyházi művészek szerepeltek. Az 1965-ös kiállítási katalógus előszavát, illetve a Palócföldben megjelent kritikát dr. Aradi Nóra, az elmúlt korszakban jelentős pozíciókat elfoglaló művészettörténész írta, a kiállítást Baranyi Judit, a Műcsarnok művészettörténésze rendezte. A tárlaton 40 művész 121 alkotását – ebből 56 festmény, 56 grafika, 9 szobor és érem – tekinthették meg az érdeklődők. A kiállított művek témáját tekintve túlsúlyban voltak a munkás-, a parasztábrázolások, a tájképek, a családi ihletettségű kompozíciók és az illusztrációk. Díjakat nem osztottak. 1966 tavaszán adták át a Szrogh György által tervezett salgótarjáni József Attila Megyei Művelődési Központot, melynek Üvegcsarnokában nyílt meg a II. ÉszakMagyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás. 1967-ben a Nógrád megyei szervek „Munka-művészet” díjakat alapítottak a kiállításokon eredményesen szerepelő művészek számára, a miskolci példa nyomán. Díjakat adott ki a Salgótarjáni Megyei Tanács, a Salgótarjáni Városi Tanács és a MESZÖV (Mezőgazdasági Szövetkezet). A nagydíjat a Salgótarjáni Megyei Tanács adományozta. A kiállítás anyagát később bemutatták Egerben, Miskolcon, Sátoraljaújhelyen és Besztercebányán, Salgótarján testvérvárosában is. 1968-tól a kiállításokat Kovács Béla szobrász, éremművész, a Műcsarnok munkatársa rendezte. Dr. Aradi Nóra szerepvállalása 1969-ig tartott. Az 1970-es évi volt a VI. – egyben utolsó – Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítás. A katalógus előszavát a kiállítás rendezője, Kovács Béla írta. 1968-ban szervezték meg Salgótarjánban az első művészeti hetet. Ez a rendezvény idővel Művészeti Hetekké bővült, keretei között nyílt meg 1969-ben az üvegművészeti kiállítás, a Szabadtéri Szoborkiállítás és az Országos Zománcművészeti 59 �Kiállítás, amely 1971-től Zománcművészeti Biennálévá alakult át. A Művészeti Heteket később kétévente tartották meg, a program nyitórendezvénye a megújult képzőművészeti kiállítás lett, az 1971-ben először bemutatott Tavaszi Tárlat. A Tavaszi Tárlatok A kiállítás megújulását elsősorban úgy próbálták elérni, hogy meghívták a Salgótarjánhoz valamilyen formában kötődő nevesebb művészeket, akik Nógrád megyéből származnak, vagy akiknek munkái elhelyezésre kerültek a megyeszékhelyen. A tárlatok indíttatásának politikai jellegéről tanúskodik, hogy a megnyitóbeszédet a Városi Tanács képviseletében fellépők mondták, a díjazottaknak a hivatalos szervek küldöttjei nyújtották át a kitüntetéseket. A Városi és a Megyei Tanácson kívül a KISZ, a salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus, valamint – egyre bővülő körben – salgótarjáni üzemek és vállalatok is osztottak díjakat. A kiállító művészek száma az évek során fokozatosan növekedett, a rendezvény iránt egyre jobban érdeklődött az országos kritika is. A Palócföld rendszeresen tudósított a kiállításokról. 1972-től folyamatosan jelentkezett a Tavaszi Tárlatokon a Salgótarjánban felnövő művészgeneráció, a korabeli kritikusok felfigyeltek Földi Péter, Hegedűs Morgan, Hibó Tamás, Mustó János és Szujó Zoltán munkáira. 1973-ban a kiállítók között megjelent az első iparművész, Mészáros Erzsébet, gobelinjeivel. Ekkortól fokozatosan bővülni kezdett a Tavaszi Tárlaton kiállító iparművészek és kiállított munkáik száma. A salgótarjáni rendezvény egyre fontosabb országos esemény lett. A budapesti Műcsarnokban rendezett országos tárlatokon kívül, 1954-től működött Hódmezővásárhelyen az Őszi Tárlat, 1957-től Békéscsabán az Alföldi Tárlat, majd hamarosan a szegedi és a debreceni nyári tárlatok is elindultak. A magyarországi tárlat-rendszerbe 1970-ben kapcsolódott be Miskolc városa, ahol téli tárlatokat rendeznek. A salgótarjáni tavaszi kiállítások történetét vizsgálva, 1975-ben két fontos újdonságra figyelhetünk fel. A Felszabadulás 30. évfordulójára felszabadulási pályázatot hirdettek, a pályázatra munkákat beküldő művészeket külön díjazták. A másik változás, hogy az előző évi, IV. Tavaszi Tárlat nagydíjasának, Lóránt János festőművésznek kamara kiállítása nyílt a József Attila Megyei Művelődési Központ különtermében. 1975-ben rendezték tehát az első kamara kiállítást, ezt követően rendszeresen kamaráztak. Az 1977-es évben újabb programmal egészült ki a tavaszi tárlat megnyitóünnepsége, az ún. Aranydiplomák kiosztásával, melynek gyakorlata a mai napig él. Aranydiplomát kaphatnak „azon művészek, akik tevékenyen kapcsolódtak be a város közművelődési tevékenységébe, illetve köztéri, murális alkotásokkal gazdagították Salgótarjánt.” (Nógrád, 1977. április 5. sz.) Az első évben Somogyi József, Varga Imre és id. Szabó István szobrászművészek, Blaski János festőművész, Kerényi Jenő (posztumusz) és Czinke Ferenc grafikusművész kaptak Aranydiplomát. 60 �Az érdeklődés lanyhulásának elkerülése érdekében 1979-ben országos szintűre bővítették a meghívott kiállítók névsorát. Már nemcsak megyei, vagy Nógrádhoz kötődő alkotók állítottak ki tehát, hanem minden olyan művész beküldhette munkáit, aki felkérést kapott. A szelekciós feladatkör ellátására 1978-ban megalakult a Tavaszi Tárlat előkészítő bizottsága, tagjai választották ki a pályázók közül az általuk érdemesnek tartott művészeket. 1979-ben a megszokott 2-300 beérkező pályamunka helyett a bizottság tagjai 723 mű közül jelölték ki a bemutatásra kerülő alkotásokat. A zsűri 136 alkotó 236 művét ítélte kiállításra méltónak, a mennyiség azonban nem ment a minőség rovására. Túlsúlyba kerültek a grafikák, a kiállított munkák között 108 grafikai, 60 festészeti, 54 szobrászati és 14 iparművészeti tárgy szerepelt. Az 1980-as tavaszi tárlat kétszeresen is jubileumi kiállításnak számított. Az ország a Felszabadulás 35. évfordulóját ünnepelte, és ez volt a 15. expo az első északmagyarországi területi kiállítás óta. Az 1981-es év ismét fontos a rendezvénysorozat életében. A tavaszi tárlatok helyszíne ekkor került át az újonnan, 1980-ban felépült Nógrádi Sándor Múzeum épületébe. Ezenkívül ’81-től már nem szerepeltek iparművészeti tárgyak a kiállításokon. A tárlatok időtartamának meghosszabbítása is ehhez az esztendőhöz kötődik. Míg korábban április 4-től május 1-ig, illetve 2-ig tartottak a bemutatkozások, ekkortól május végéig lehetett megtekinteni az alkotásokat. A ’80-as évektől kezdett megjelenni a tárlatokon a fiatal művészek azon generációja, amely már az „új művészet” képviselőjének tekinthető, közülük többen azóta is rendszeres kiállítók. 1985 után jelentkezett például Csemniczky Zoltán, Olajos György, Gaál József. 1990 után fokozatosan csökkent a régi „vezető művészek” szerepe, olyanoké, mint például Czinke Ferenc. Egyre nagyobb teret kaptak a fiatalabb nemzedék tagjai, többek között Bakos Ferenc, Fürjesi Csaba, Kalocsai Enikő, Adorján Attila. Visszatérve a korábbi évekre, érdemes felidézni az 1981-es tavaszi tárlat „botrányát”. A felháborodás tárgyát Földi Péter Előre magyarok! című műalkotásának a kiállító teremből való eltávolítása képezte. A festmény reprodukciója benne maradt a katalógusban, mert új prospektus nyomtatására nem adódott lehetőség. Vagyis, a zsűri jóváhagyta a kép kihelyezését, az ellenőrző politikai szervek viszont túlságosan provokatívnak találták a kivont karddal lóháton ülő, vonuló ’48-as huszárokat, a műalkotás felszólító jellegű címét. Az eset bekerült a Stúdió ’81 művészeti műsorba is. Földi Péter festőművész nyilatkozata szerint semmiféle politikai töltete nem volt a festményének, gyermekeinek a játékai ihlették meg őt. 1982-ben indult Salgótarján új művészeti rendezvénye, az Országos Rajzbiennálé. A grafika egyik alműfaja mellett nem csupán azért döntöttek a szervezők, mert ennek még nem volt befogadó helye, hanem azért is, mert az egyedi rajz viszonylag olcsó technika, sok készül belőle, emellett kiállítása, szállítása, tárolása egyszerűbb, könnyebb és olcsóbb, mint más művészeti ágak termékeié. Mindezeken túl, egyedi rajzok nagy számban szerepeltek a korábban megrendezett Tavaszi Tárlatokon, így a salgótarjáni múzeum ezekből rendelkezett a legnagyobb gyűjteménnyel. A Nógrád Megyei Tanács ’82-ben vásárolt Mihályfi Ernő kollekciójából is, a közgyűjteménybe került több mint 800 tétel jelentős részét ugyancsak 61 �rajzok képezik. Ekkor, a XII. Tavaszi Tárlat évében, egy újabb jubileumot is megéltek a megyeszékhely lakosai, Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulóját. Az 1983-as Madách-emlékév volt. Madách Imre születésének 160., Az ember tragédiája című munka színpadi bemutatójának 100. évfordulóját ünnepelték. Már korábban is, minden évben emlékplakettel jutalmazták azokat a szakembereket, akik jelentős eredményeket értek el a Madách-kutatásban, az évfordulókon külön Madách pályázatot hirdettek a képzőművészeknek. 1983-ban a tavaszi tárlat keretei között meghirdetett pályázatra 19 művész adta be alkotását. Czinke Ferenc lett a nagydíjas, Lucifer I – III. sorozatával. A vegyes technikával készült grafikák jelenleg a Salgótarjáni Polgármesteri Hivatal Czinke Ferenc Emléktermében láthatók, Czinke Koskirályaival együtt. 1984-től kezdve a kurátori feladatkört Rideg Gábor művészettörténésztől a múzeum munkatársa, Prakfalvi Endre vette át. A díjazottak listája bővült, ’84-ben már 17 díjat osztottak ki. 1988-ban ismét kiemelten sok munka érkezett a Tárlatra, a zsűri 437 mű közül választhatott, amelyeket Bereczky Lóránd, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója ajánlott a közönség figyelmébe. 1989-től a Nógrádi Sándor Múzeumnak új művészettörténésze lett, Halászné Szilasi Ágota, 1995-ig ő rendezte a kiállításokat. ’89-ben nagyon lecsökkent a kiállításra jelentkező művészek és a beküldött alkotások száma, mégis, mintegy 54 alkotó 90 munkáját tekinthette meg az érdeklődő közönség. Az őszi rendszerváltás után, új politikai körülmények között próbálták magukat a rendezők az elmúlt rezsimet jellemző tendenciáktól függetleníteni. A Tavaszi Tárlat kezdetének időpontja megváltozott, elszakadt április 4-étől. A megnyitó napja március 31-ére esett, a rendezvény időtartama pedig még inkább kitolódott, a kiállítást május 28-ig látogathatták. A díjak száma 9-re csökkent, az üzemek, vállalatok mint mecénások, kisebb létszámban képviseltették magukat. A Miskolci Galéria azonban 1990-ben új díjat alapított, melyet Földi Péter vehetett át. Tekintettel a körülményekre, a Miskolci Galéria 1993-ig adott át díjakat. 1991-ben a szocialista kultúra addig domináns, tabunak számító értékeivel szemben erősödött a kritika. Megkérdőjeleződött és egyszersmind elutasításra került minden egyes, az elmúlt rendszer szolgálatában állt, illetve álló kezdeményezés, eszmeiség, intézményrendszer. A ’91-es tárlat megrendezése bizonytalanná vált. Végül úgy határoztak, hogy az eseményt kétévente tartják meg, a tárgyévben az őszi-téli időszakban, 1991. november 16. és 1992. január 6. között. A társadalmi-politikai helyzet megváltozásával a gyárak és üzemek támogatási rendszere, valamint az állami mecenatúra és a művészeti irányítás gyökeresen átalakult. Az 1993-as tavaszi tárlat ismét tavaszi időszakra esett, a szervezők a VII. Tarjáni Tavasz fesztiválsorozatba illesztették be. A Tarjáni Tavasz fesztivál a Művészeti Hetek folytatásaként létesült, 1984-ben. A kiállítások ekkortól kezdve egyre több helyet adtak a modern művészeti tendenciáknak, a fiatalabb korosztály képviselőinek. Új díjakat létesítettek: a Magyar Honvédség, a Magyar Képző- és Iparművészeti Szövetség, a Nógrádi Történeti Múzeum (a Nógrádi Sándor Múzeumot időközben átnevezték), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (1997-től), a Művészeti és Szabadművelődési Ala- 62 �pítvány (1999-től), a Magyar Grafikáért Alapítvány, a Magyar Gyakorló Művészek Szövetsége. 2005-ben a Nógrádi Történeti Múzeum szakmai különdíjat alapított. A korábbi díjalapítók közül a Balassagyarmati Önkormányzat, Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata, Nógrád Megye Közgyűlése és Borsod-Abaúj-Zemplén megye Önkormányzata továbbra is helyt állt. Megnövekedett az alapítványok, a civil szféra művészettámogató szerepe, míg a vállalatok mecenatúrája tovább csökkent. 1997-től szlovákiai művészek is megjelentek a tárlatokon. Besztercebányával (Banská Bystrica) továbbra is fennmaradt Salgótarján testvérvárosi kapcsolata, a ’80-as évek végétől a közép-szlovákiai művészekkel meglévő intenzív összeköttetés mégis folyamatosan csökkent, aztán elhalt. Megszűnt az Intersymposion kiállítássorozat is. A szlovákiai művészek ’97-es jelentkezése tehát pozitív tendenciaként értékelhető, ám joggal merült fel a kérdés, hogy vajon a legkiválóbb művészek érkeztek-e onnan a salgótarjáni seregszemlére. 1999 a XXV. jubileumi Tavaszi Tárlat éve volt, ennek örömére elkészült az első színes katalógus. A kiállítás-sorozathoz a múzeum a későbbiekben is színes prospektusokat adott ki, egészen a legutóbbi időszakig. 2001-től a tárlatok még hosszabb ideig tartottak, mint korábban, a XXVI. Tárlat például áprilistól szeptember végéig. A kiállítás ideje kitolásának bizonyosan szervezési, anyagi okai voltak, hiszen a váltakozva megrendezett programok, a tavaszi tárlat (áprilistól szeptember végéig) és a rákövetkező évben a rajzbiennálé (októbertől a következő év márciusáig) anyaga jól kitöltötte a kiállítási programot. A két időpont közötti időszakban kisebb volumenű, kisebb költségvetésű kiállításokat rendezhetett a múzeum. A helyi érdeklődés a társadalmi változások következtében, a megélhetési nehézségek fokozódásával párhuzamosan, folyamatosan csökkent a múzeum kiállításai, programjai iránt. 2003-tól az állami szervek újból kezdtek nagyobb gondot fordítani a kultúra támogatására. A 2003-as tavaszi tárlat köszöntőjét, a hagyományokhoz híven, Salgótarján Megyei Jogú Város képviseletében az alpolgármester tartotta. Kiemelte annak a fontosságát, hogy ez a kulturális tradíció a művészet-finanszírozási gondok időszakában is fenn tudott maradni, és elmondta, hogy a tárlatot tartja a Tarjáni Tavasz programsorozat legkiemelkedőbb eseményének. Annak is hangot adott, hogy Salgótarján újbóli fellendülését elképzelhetetlennek tartja a kultúra, a szellem, a művészet fejlődése és támogatása nélkül. Prokai Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője, megnyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy „a tárlat legfontosabb és talán legértékesebb jellemzője, hogy az alkotások művészi világlátásból és nem megfelelési kényszerből születtek.” 2011-ben 40 éves a Tavaszi Tárlat Az évforduló alkalmából K. Peák Ildikó művészettörténész A Tavaszi Tárlat 40 éve címmel május 16. és 25. között kiállítást rendezett a József Attila Művelődési és Konferencia Központ üvegcsarnokában, ahol az egykor a tavaszi tárlatokon szereplő művészek azon alkotásait lehetett viszontlátni, amelyek a Nógrádi Történeti Múzeumba kerültek. Az érdekes, tanulságos anyagot Lóránt János Demeter festő63 �művész és Földi Péter festő- és szobrászművész egyértelmű dominanciája jellemezte. Az évforduló kapcsán késztetést éreztünk arra, hogy a korábbi tavaszi tárlatok katalógusait ismét kézbe vegyük. A jobbára négyzet alakú katalógusok címlapján évtizedeken keresztül Kerekes László grafikusművész grafikái szerepeltek. Az első kiállításhoz mellékelt kiadvány fedelét azonban az akkor a városban élő Lóránt János Bábjátékosok című – manapság mosolyt ébresztő, szocreál-parafrázis – festménye díszítette. A negyvenéves katalógusban lapozgatva, az Alföldre települt és újabban nagyapjának Demeter nevét is használó Lóránt Jánoson kívül az alábbi, ma is aktív művészek neveit olvashatjuk: Bakallár József, Fábián Gyöngyvér, Mészáros Erzsébet, Mustó János, Réti Zoltán, Kerekes László, Kő Pál és Varga Imre. A fenti névsorban szereplők közül – a két szobrász kivételével – valamennyi művész nógrádi kötődéssel rendelkezik, közülük jelenleg azonban csak hárman élnek a megyében. Elgondolkodtató, hogy a fenti névsorból négy évtized múltán vajon miért csupán Lóránt János Demeter Munkácsy-díjas festőművésztől látható mű a 2011-es múzeumi tárlaton. A salgótarjáni tárlat nagydíját 1974-ben és 1978-ban, minisztériumi díját 2009-ben kiérdemlő Lóránttól a XXXI. Salgótarjáni Tavaszi Tárlaton Egy slukk című szomorkás hangulatú festmény látható. Szereplése azért is örvendetes, mivel a kiállításon együtt lehet a képzőművészeti és zenei tehetséget egyaránt mutató, ez alkalommal impulzív tűzzománcmunkával jelentkező Gressai Ferdinánddal, akiről a helyiek tudják, hogy a mester unokája. Nem vesszük el Czeizel Endre professzor kenyerét, aki kiterjedt genetikai kutatásokat folytat jeles képzőművészek tehetségének öröklődése tárgykörben, de említenünk kell, hogy a több művészt is felmutató Lóránt-Presits-Gressai művészcsaládon kívül Nógrád megyében több, a művészi talentumot átörökítő család is létezik. Elsőként említsük az I. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat egyik kiemelkedő művészét, id. Szabó István Kossuth-díjas, őstehetségű fafaragó-, szobrászművészt, akinek fia, a jelenleg Budapesten és Benczúrfalván tevékenykedő ifj. Szabó István, Munkácsydíjas szobrászművész, unokája pedig a Budapestre származott Lengyel András, Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész. Másodjára szóljunk a 40 éve rendezett kiállításon részt vevő Mészáros Erzsébet textilművészről, akit manapság G. Mészáros Erzsébet Emma néven ismerünk. Leánya, a Győrött élő Géczy Nóra szintén művészi ambíciókkal rendelkezik, tehetségét festményei, érmei hirdetik, Salgótarjántól Sopronig. A fenti vonatkozásban Földi Péter Kossuth- és Munkácsy-díjas művészről is feltétlenül említést kell tennünk. A Somoskőújfaluban élő művész nevével – a salgótarjáni tavaszi tárlatok történetét áttekintve – az 1973-ban megrendezett 3. tárlat katalógusában találkozunk először, ettől kezdve rendszeresen szerepel a tárlatokon. Földi Péter a salgótarjáni tavaszi tárlat nagydíját 1979-ben, 1993-ban, 2007-ben, egyéb díjait 1982-ben, 1985-ben, 1987-ben, 1989-ben, 1993-ban, 1995-ben, 1997-ben, 2003-ban, 2005-ben vitte haza. Fia, Földi Gergely (1978) festőművész 2000 óta állít ki az országos jelentőségű tárlatokon, eredményesen: 2006-ban a Salgótarjáni Rajz Biennálé díját, 2008-ban a szintén a salgótarjáni múzeumban rendezett 400 cm2 kiállítás díját, míg idén a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat Nemzeti Erőforrás Minisztériuma-díját nyerte el. Az egri főiskolán és a budapesti Képzőművészeti Egyetemen 64 �diplomázott Földi Gergely munkáiban a hétköznapjaink részét képező, illetve a letűnőben lévő világ közlekedési, technikai eszközeit, jelképeit ábrázolja, hangsúlyosan túldimenzionált, naturalista előadásmódban. Hol teherautónak, markológépnek, rezsónak, konvektornak, kazánnak, kapcsolótáblának állít örök emléket festményein, hol pedig – mint idei díjnyertes alkotásán – egy viharvert üstháznak. Míg a holland festészet aranykorának számító 17. században a mesterek csendéletein drága üveg, nemesfém tárgyak, bútorok, szőnyegek, fegyverek és egyéb raritások tűnnek fel, addig Földi Gergely 400 évvel később hasonló, ihletett vanitas-érzéssel örökíti meg a fogyasztói társadalom által túlhaladott, kimustrálásra váró, de általa szeretett tárgyait. A 2011-es tavaszi tárlat Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának nagydíját a Pécsett élő, a pécsi főiskolán végzett, magát a Zebegényi Szabadiskola nyári kurzusain Gyémánt László és Hincz Gyula festőművészek által továbbképző, Bükkösdi Kálmán (1950) festő- és grafikusművész nyerte el. A salgótarjáni rajzbiennálékon a ’80-as évek elején ismételten, majd 2006-ban újfent szereplő művész jelentős országos és külföldi kiállítási tapasztalatokkal rendelkezik. A konstruktív művészet pécsi hagyományait expresszív módon adaptáló, továbbfejlesztő alkotóművész töredékes tájrészleteket ábrázoló vásznaira, mint a tárlaton látható Fönt című festménye esetében is, a komplementer színek alkalmazása a jellemző. A művész Csehországban egyszer, Boszniában több alkalommal járt művésztelepen. Vályi Péter (1986) képzőművész érdemelte ki a tárlat Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése által adományozott díját. Az egri főiskola képi ábrázolás szakán 2010-ben diplomázott, és jelenleg ott vizuális és környezetkultúra tanári szakon továbbtanuló Vályi Péter alkotásaival 2005-óta találkozhatunk országos és külhoni tárlatokon. Az erdélyi származású művész munkái többször szerepeltek erdélyi, illetve indiai kiállításokon. 2007-ben több elismerést is kapott: Észtországban a „Könyv objekt” pályázat fődíjasa, Egerben „A szív képei” pályázat 1. helyezettje, Salgótarjánban a Tarján Tarkán Társaság „Egy szebb belvárosért” team-pályázat 2. helyezettje lett. Az utóbbi években performance-szal, video- és installációművészettel is foglalkozva, ezzel párhuzamosan fejti ki festészeti munkásságát. A Salgótarjánban tavaly díjazásban részesült Hatvankét szignó című festménye szürke háttér előtt fekete kalligráfiát alkalmazó konceptuális alkotás. Más munkáinál piktogramok vagy hétköznapi jelek adják a kompozíció fő motívumát. Vályi Péter az elmúlt években a miskolci, a gyergyószárhegyi, a szegedi, a noszvaji, a koppánymonostori és több indiai művésztelep munkájában vett részt. A tárlaton könyvjutalmat Veréb Veronika karancslapujtői művész kapott, Elvadult táj című képéért. Az egri főiskola friss végzőse, aki 2009-ben Rendes ház című festményével szerepelt a Tavaszi Tárlaton, ezúttal magaslati nézőpontból egy téli tájat ábrázol jó érzékkel és meggyőző festőiséggel. A 2011. május elején, a Tarjáni Tavasz városi művészeti fesztivál keretében a Nógrádi Történeti Múzeumban megnyílt, és augusztus 27-ig nyitva tartó tárlaton látott alkotások között örömmel fedeztünk fel korábbi díjazottakat is. Olajos György, a XXIV. Tavaszi Tárlat nagydíjasa, három nagyméretű, erőteljes munkát küldött a kiállításra. Krajcsovics Éva, a XXVI. és XXIX. tavaszi tárlatok nagydíját elnyerő művész, a Szoba című finom fényviszonyokat mutató, meghitt hangulatú festményét állította ki. 65 �Birkás Babett, a korábbi tavaszi tárlat nagydíjasa, technikai okokból nem rendezhetett a korábbiakban megszokott módon a múzeum földszinti Kistermében önálló kiállítást, ugyanis abban Holtság Károly üvegfestő ólomüvegmunkáiból rendeztek időszaki bemutatót. A tehetséges salgótarjáni képzőművész a somoskői várat feldolgozó, hét műből álló Színvár című kamaratárlata az emeleti falambériás kiállítóterem egyik falsíkján nyert elhelyezést. 2011-ben, majdnem rekordot döntve több mint 500 alkotás érkezett kiállításra, de sajnálatos módon a beadott anyagnak csupán egy része kerülhetett a csökkentett kiállítási lehetőség miatt bemutatásra. A múzeum két emeleti, időszaki kiállítások rendezésére használt, egyenként 300 m2-es kiállítótermében többek között Kopasz Tamás, Kovács Albert, Lévay Jenő, Lenkey-Tóth Péter, Luzsicza Árpád, Nagy Gábor, Nádas Alexandra, Sóváradi Valéria, Stefanovits Péter, Lous Stuijfzand, SzériVarga Géza, ifj. Szlávics László, Szentgyörgyi József, Szepessy Béla, Szilágyi János, Vén Mária, Váli Dezső nevével találkozhatunk. Az említett salgótarjáni művészeken kívül a várost B. Gedeon Hajnalka, Fürjesi Csaba, Gelencsér János, Kalocsai Enikő alkotásai képviselték. A szécsényi művészek közül Bakos Ferenc Fény-csend III. festményét és Bakos Tamara vasszobrát állították ki, míg a füleki Balázs Alfrédtől a Cantata metaphisica című konstruktív festményt. Feltűnt, hogy 2011-ben balassagyarmati alkotótól nem szerepel a tárlaton egyetlen munka sem, Egerből pedig egy azonos témát sztereotip módon feldolgozó alkotásokkal sikerre áhítozó rajzszakkör tagjai próbáltak – eredménytelenül – kiállítási lehetőséghez jutni. Az egri művészek közül F. Balogh Erzsébet Hagyaték II. című nagyméretű, expresszív festményét és Borgó György Maya képét láthatja a közönség. Nyíregyháza művészetét Balogh Géza, Székhelyi Edit és H. Németh Katalin egy-egy munkája reprezentálja. Anyagi okokból a múzeum nem a megszokott, képes katalógust mellékelte a kiállításhoz, csupán egy szerényebb, a kiállított művek lajstromát és adatait tartalmazó, néhány képpel ellátott kiadvány megjelentetésére nyílott lehetőség. 66 �AMI MARAD T ARJÁN TAMÁS Emelt fokon Fűzfa Balázs: Irodalom 09-12. Nem mondhatom magam a középiskolai magyar irodalom tankönyvek szisztematikus gyűjtőjének, de elég szép számú kiadvány van birtokomban. Az 1945 utáni legelső a középiskolák I. osztálya számára készült a vallásés közoktatási miniszter rendeletére, a Tankönyvkiadó Nemzeti Vállalat gondozásában, 1949-ben. Az Országos Neveléstudományi Intézet Tankönyv Osztálya irányításával megalkotott könyvet nem akármilyen nevek – akkori fiatalok – jegyzik: TrencsényiWaldapfel Imre, valamint Fónagy Iván, Király István, L. Kovács Ágnes, Lengyel Béla, és (a ma is élő, kilencvennegyedik életévében új tanulmánykötetet publikáló) Szilágyi János György. Trencsényi-Waldapfel a pesti bölcsészkaron első tanáraim egyike lett, Király másfél évtizeden át tanszékvezetőm a budapesti bölcsészkaron, Kovács tervezett néprajzi szakdolgozatom témavezetője, Lengyel egy időben pártfogó barátom – de a tankönyvről soha egyikükkel sem váltottam egy szót sem. Pedig a bő hetven oldalt kitevő Petőfi-fejezet (Király), a még terjedelmesebb Gorkij és kora, benne A tőke részletével, Lenin-szövegekkel, Sztálin esküjével (Lengyel), A görög irodalom szemelvényeinek tematizáltsága (Trencsényi-Waldapfel) sok kérdést felvetett. Fellapozhatnám saját gimnáziumi magyar irodalmi tankönyveimet és szöveggyűjteményeimet, Kanizsai-Nagy Antal munkáit, melyeket (a budapesti piarista gimnáziumban, 1963 és 1967 között) hatalmas kihagyásokkal és sűrű betoldásokkal tanultunk. Legnagyobb szakirodalma a magyarországi „tankönyvháborúnak”, a Bojtár Endre, Horváth Iván, Szegedy-Maszák Mihály, Szörényi László, Veres András, Zemplényi Ferenc nevével fémjelzett sorozatnak kerekedett: az ő könyveikhez kötődött a tartalmi, szemléleti és metodikai megújítás érdeme a 20. század második felében. Nem feledkezhetem meg a Mohácsy Károly- (és Vasy Géza-) féle könyvek széles hatósugaráról, közkedveltségéről és további más (alkalmanként regionális vagy specifikus keretek közt jelen levő) vállalkozásokról sem. Jómagam az 1990-es évek végén kóstoltam bele a tankönyvírásba, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán alakult tankönyvíró munkaközösség (illetve szerkesztőbizottság) felkérésére, Sipos Lajos felelős szerkesztése mellett. A nyolcosztályos általános iskolák 7. és 8. és a hatosztályos középiskolák 1. és 2. osztálya számára egyként ajánlott két tankönyv, a hozzájuk tartozó két szöveg67 �gyűjtemény és a 12-13 évesek tankönyvének alkalmazását segítő tanári kézikönyv látott napvilágot, az utóbbinak a párdarabja már nem, bár összességében a sorozat nagyobb része tető alá került, sőt alternatív könyvek is keletkeztek. Nem kívánom Fűzfa Balázs Érettségiközpontú irodalomkönyvek műszövegekkel jelölésű, a Krónika Nova Kiadó által közrebocsátott, az évfolyamot 09-től 12ig számozással feltüntető kitűnő Irodalom tankönyv-opusait a fentiekkel vagy más kiadványokkal összehasonlítani (ehhez társadalom-, irodalom- és pedagógia-történeti kitekintésű, terjedelmes disszertációra, tankönyv-konferenciára lenne szükség), csupán futólag rávilágítok bizonyos vonatkozásokra. A szerzőnek az egyszemélyes és a munkaközösségi megalkotású két tankönyvalaptípus, tankönyvcsalád közül az előbbinek a létrehozására volt bátorsága és nyílt lehetősége. Négy tankönyve egyben szöveggyűjtemény is (erről később még ejtünk szót). Iránytűje nem egy felettes tudományos orientáló közösség, nem szakosodott kiadói szerkesztőség, nem is határozott politikai arcélű minisztériumi részleg volt (mindhármat jellemzi az oktrojáló szándék vagy kötelezettség), hanem az OM-kerettanterv 28/2000, szükség esetén kiegészülve egy-két hasonló iránymutatással (végül is összességében három alapdokumentum a mérvadó). A 2008 és 2010 között – a magasabb osztályos könyvektől időrendben „lefelé” – megjelent művek lektora Kerber Zoltán, felelős szerkesztője Fábián Teréz, tipográfusa-designere Szabó László, felelős kiadója Sz. Kuncze Magdolna, a Krónika Nova ügyvezető igazgatója. A Nyugat-Magyarországi Egyetem docense, az 1958-ban született irodalomtörténész, kultuszkutató, fő szakte- 68 rületét tekintve Ottlik Géza életművének egyik legjobb tudója és értelmezője, a páratlanul koncepciózus és fáradhatatlan irodalomszervező, Fűzfa Balázs nem a különféle iskolatípusok (négy plusz nyolcosztályos, hat plusz hatosztályos, nyolc plusz négyosztályos) felől indulva célozta be tankönyveit. A 09, 10, 11, 12 számozás egyértelművé teszi: az érettségi előtti utolsó négy osztály irodalomoktatásának tankönyvi eszköze készült el. A sorozat – mint láttuk, külön is kiemelten – érettségi-központú. Struktúráját a középiskolai munka legmagasabb, összegző, egyben valószínűsíthetően a jövőbe kapcsolódó pontja, záró eseménye határozza meg. A tankönyvek fejezetei a középszintű érettségihez elengedhetetlenül szükséges törzsanyagot normál betűkkel szedett főszövegben, az emelt szintű érettségihez tartozó szövegrészeket vékony bordó kerettel kiemelve közlik. A Kedves Tanárok és Diákok! megszólítású bőséges bevezetők minden tematikai, metodikai és egyéb kérdésben pontosan, világosan és meggyőzően igazítanak el. Egyik kötet éléről sem hiányzik a tankönyvíró barátságos fényképe, így a kötet használója nem „arctalan” könyvet kap ilyen értelemben sem: tudja, ki van a segítségére. A koncepció a 12-es könyv közreadása óta természetesen nem változott, noha finomult. Tárgyát a tankönyvegyüttes irodalomtörténésnek fogja fel. Tudatos újszerűsége abban áll, hogy „A megszokott, egyenes vonalú – irodalomtörténetre alapozott – szerkezet helyett koncentrikus körökben szerveztük meg a tananyagot. Ez alapvetően azt jelenti, hogy egy-egy téma, szerző vagy mű, probléma többször is előkerülhet, akár más-más vonatkozásban is. Elsődleges szempontnak az irodalom »egyben« és mindig egyszerre való lé- �tezését tekintjük, ezért mindenekelőtt a különböző jelenségek mögötti összefüggéseket szeretnénk megragadni”. A négy könyvet a jelen keretek nem engedhetik „lapról lapra” tanulmányozni, mérlegelni, pedig megérné (ebben az örömben, felelősségben, kalandban a tanár és a diák, s az esetleges olvasó lubickolhat). Néhány általános jegyre hívjuk fel a figyelmet, nem fukarkodva az indokolt elismeréssel, de nem rejtve véka alá a problematikus kérdéseket sem. A különféle, cseppet sem mellékes kiegészítő részek fölé nőve a 09 az Irodalom a kezdetektől az 1700-as évekig fejezettel adja meg alaphangját (itt még nem kerül elő a később összefogó érvényű beszédmód szakkifejezés, pedig előkerülhetne az egységesség érdekében). A 10 A kora modernség beszédmódjait fogja át (1700-as évek–1857 – szükségképp a felvilágosodás és a romantika túlsúlyával, a kora modernség terminusát nem a legszokásosabb értelemben véve). A 11 A klasszikus modernség (1857– 1910) és az avantgárd (1910–1930) beszédmódjai alá szerveződik (helytelen lenne a képzet, hogy az avantgárd felváltotta a klasszikus modernséget). A 12-nek a tárgya A késő modernség (1930– 1960) és a posztmodernség (1960– ) korának beszédmódjai (ebben az esetben az a látszat mutatkozik, mintha a posztmodernség még lényegszerűen nyitott korszak lenne). A tanuló számára jobbára elsőként és legközvetlenebbül megragadható személyi fejezetek a Portrék. A teljes korpusz Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc, Radnóti Miklós, Pilinszky János, Márai Sándor, Ottlik Géza, Weöres Sándor alkotói arcképét nyújtja. A nagyobb kali- berű Életmű-összefoglalásokban Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, József Attila kapott helyet (amennyiben az egykori „Petőfi–Ady–József Attila-fővonal” elméletének fővonal szava még nem kompromittálódott teljesen, akkor ez esetben e hat név által képződik meg a fővonal. Hat költő nevében. Ezen nem változtat, hogy valamennyien írtak prózát, többen elsőrendűt, sőt: Kosztolányinak manapság inkább az epikáját szokás honorálni). A portretizálás érintőlegesebb formáit öleli fel a Látásmód terminusa, melynek révén Zrínyi Miklós (közvetetten), Jókai Mór, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Kassák Lajos, Örkény István, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Szilágyi Domokos, Kertész Imre jut térhez. A kortárs irodalomból szegmenseiben Orbán Ottó és Parti Nagy Lajos neve a leghangsúlyosabb (tipográfiai nyomatékosítással is). Másutt – és „rovaton kívül” – még sokan szerepelnek (Janus Pannoniustól Illyés Gyulán át a határainkon túl tevékenykedő alkotókig; fájón hiányzó neveket azonban majdhogynem bárki tudna említeni). Akár mértéken felül is jelen lehetnek a fősodorba e keretek közt nem tartozó kiválóságok. Így a formaművész Kovács András Ferenc, akitől indokolatlanul sok mű s akiről indokolatlanul sok fénykép kapott helyet (09/182. o.: egy oldalon nyolc fénykép és egy Balassi/Rimay-parafrázis; 11/251. o.: egy fénykép és a Babitsolás stb.). Ezek persze „elit” közlések, de a könyvsorozatba meglepően gyenge szemelvények, illetéktelen kezek alig-irodalmi betűvetései is bekerülhettek, s a szakmai, kritikai hivatkozások, fakszimilék sem mindig a legszerencsésebbek. Ám ne szóljon egy szót sem a recenzens, aki maga is felbukkan egy utalásban. 69 �Szembeszökő – a prózaírók viszonylagos visszaszorulása mellett –, hogy drámaírókat, drámákat szinte hiába kerestünk volna az eddigiekben. Fűzfa vitatható, ugyanakkor frappáns döntéssel váltakozó című Színház és dráma, Színház- és drámatörténet, Színház részeket kreált. Ezzel indokoltan nyomatékosítja, hogy nem rövid időszakokban a színházművészet alakulásának alapfeltétele volt a drámaírás minősége, trendje – viszont a drámai műnemet részint kiveszi elsődleges, irodalmi közegéből, illetve a színházat nem csekély részben mint a dráma-megjelenítés művészetét körvonalazza. A döntés praktikussága méltánylandó és különféle módokon alá is támasztható (ugyanennyire meg támadható), de az sem kérdéses: például Madách Imrének inkább Arany János, sőt Jókai Mór mellett lenne a helye, illetve a sokak által nem is elsősorban színműként, hanem drámai költeményként aposztrofált Az ember tragédiája igencsak megtévesztően sorolódik az ibseni analitikus drámát, a csehovi „drámaiatlan drámát” taglaló elemzést követő fejezetbe. A 20. századi körképben dráma és színház útja megnyugtató teoretikus kifejtés nélkül külön is válik, s – többek között – Bertolt Brecht epikus színháza színházfelfogásként, színházelméletként nyit medret a Kurázsi mama és gyermekeinek és a más Brecht-daraboknak. Az irodalom mint (állandóan keletkező, nyitott, újraértelmeződő) egység remek és meggyőző bemutatást nyert a megvesztegetően felkészült, ökonomikus irodalmi látásmódú, mindig kristályosan, tömören, a szaknyelvet is közérthetően továbbadva beszélő Fűzfa Balázs jóvoltából. Valamelyest kevésbé sikerült a világirodalom és a magyar irodalom egységben láttatása és súlyozási viszonyainak kialakítása. Azokban 70 a régi időszakokban természetesen nem merül fel a kérdés, amikor még a magyar irodalom nem létezett, azaz a Biblia, a görög dráma, az antik költészet, a középkori literatúra bemutatására nem lehet panaszunk. A későbbi évszázadokat pásztázva is nyugtáznunk kell a tankönyvíró erőfeszítéseit, hogy Voltaire, Swift, Goethe, Schiller, Puskin, Poe, Rilke, Kafka, García Lorca, Thomas Mann, Corso, Borges, García Márquez és mások ne maradjanak említetlenül (még Jules Verne-t: Verne Gyulát is meginvitálja, jó pedagógiai szimattal). A következetes törekvés mégsem oszlatja el a benyomást, hogy a magyar irodalomnak a világirodalom a holdudvara. (Legkevésbé a 09 és a 12 szolgál rá a vádra, erősebben a 10, és keményen a 11, amely az avantgárddal összességében is, nemzetközi beállításban is kevésbé vergődik zöldágra, mint szükséges lenne.) A magyar irodalom és a világirodalom tankönyvi „százalékaránya” évtizedek óta parázs és nyílt viták tárgya, egyfelől a nemzeti kultúra, a nemzeti, történelmi, anyanyelvi nevelés érveit, pozícióit, másfelől (főleg az európai uniós csatlakozás óta) a műveltség, a művészetek, a kultúratudomány, a globális tájékozódás igényeit tudva maga mögött érvként. Az említett 1949-es irodalomkönyv a nyomtatott vizuális információ lényegében egyetlen eszközét ismerte: a betűt. A primer és szekunder szöveget (a szépirodalmi alkotást és a magyarázatot – vagy fordítva) legfeljebb egy-két betűtípus váltakozása különböztette meg. Később a tankönyvek vizuális összképe fekete-fehér, majd színes illusztrációkkal, új szövegformákkal (keretes közlések, kérdések, feladatok stb.) bővülhetett. Fűzfa Balázs könyvei e téren – káprázatos komplexitásukkal – minden eddigi megoldást felülmúlnak. �Előszó, mottó, címszerkezeti összetettség és változatosság, sokféle szép- és szakirodalmi közlés, citátum, fakszimile, kézirat, montázs és kollázs, ábra, táblázat, kitöltendő rovat, képaláírás, szubjektív megjegyzés, tárgyfotó, gúnyrajz, képtorzó, képkezdemény, fogalommutató készteti interaktív alkalmazásra a könyvek használóját. A lapok tetején, egysoros lebontásban, külön is futnak valamilyen módon összeolvasandó művek, a hátsó borítók fülszövegei (egyperces novella, „tuvudsz ivígy”-stílusgyakorlat, halandzsa-palindrom, hangzó-átvetéses textusfullextra) játékosan a lehető legtágabbra tárják az irodalom fogalmát. A komplex, ütköztető, asszociatív, dinamikus és dinamizáló komponálás nem hagyja tunyulni sem a tanárt, sem a diákot. Literarizált külső világot igyekszik közvetíteni a négy kötet (hányféleképp szólalhat meg például „irodalmiul” egy filmkocka, filmplakát!), s helyet kér, javasol, talál az irodalomnak ott is, ahol nem feltétlenül illetékes (a zenehallgatástól a sport élvezetéig). A tankönyvi főszöveg jobbára kisebb egységekre tagolódó, kiváló áttekintéseket és elemzéseket felsorakoztató, időtálló vagy érdekes forrásokkal, ezernyi idézettel öszszefont anyaga jól befogadható. Impulzusai katalizálják az ún. kisesszé irányába ható önálló gondolkodást (élőszóban a felelet, írásban a rövid fogalmazás terén), segítenek összekapcsolni a tesztszerű igen/nem válaszadást és az alkotóbb kifejtések vállalását. A szenvedélyesen megszerettetni kívánt irodalom matériáját úgy ágyazzák be, hogy a szó művészete a minket körülvevő teremtett-teremtődő világot, a szépirodalmi alkotások világát ne válassza le a hétköznapok tapasztalatairól (de ne is siklassa át az irodalmi művet a közvetlen hatás, hasznosság, alkalma- zás hamis szférájába). Ennek érdekében Fűzfa túlzásokat is vállal, pontosabban – mélyen ismerve a tinédzser-érdeklődést, a netkorszak fiatalember-pszichológiáját – a populáris kultúrák felé szívesen nyit (remélve – mondjuk –, hogy egy dalszöveg felől akár az igazi dalműfaj, akár az igazi irodalmi szöveg irányába is lehet út). Olykor már-már többet bíz paródiára, parafrázisra, átiratra, felülírásra és alástilizálásra, mint magára az eredetire. A 11 Ady-fejezete beérhetné egy Karinthy-karinthkatúrával több helyett. Ugyanebben a kötetben az Így írtok ti első kiadásának majdnem oldalnyi címlapja (90.) jól kihozza a korabeli, beszédes nyomdahibákat, a rajz, a betűkép jellegzetességeit, a közlés adatait – ugyanez a 198. oldalon, kisebb formátumban duplikálva, már (hiába a remekül érvényesülő, nemegyszer az illusztrációkra is kiterjedő ismétlés-filozófia, körkörösség) csak bélyegecske. Első átlapozásra a „szöveggyűjteményi” rész kevesellhető. A valóság az, hogy szétszórva-funkcionálva is rengeteg mű meglelhető, legalább részleteivel. Fűzfa bízik az iskolai és otthoni könyvtárakban, az internet hordozta szövegek bőségében és elérhetőségében. S főként nem az olvastatási dömping lebeg előtte célképzetként (a hagyományos memoriter még kevésbé), hanem az olvasásra történő késztetés, az irodalom iránti szomj felkeltése, a befogadás technikáinak kiélezése, az – időnként hasznosan repetitív karakterű – kérdések és feladatok általi aktivizálás, melynek valamiképp mindig az irodalmi alkotás részletes vagy teljes elsajátításában is testet kell öltenie. Ehhez jó segítség az is, hogy Fűzfa Balázs finoman és „rejtjelesen” sugalmazza személyes vonzódásainak, értékítéleteinek, irodalomföldrajzának pozitív diszkriminációit (10: Berzsenyi-bemutatás 71 �stb.), a megfelelő szöveghelyeket szívesen rákapcsolja eléggé nem méltányolható nagy (jelenleg is tartó) projektjének (A 12 legszebb magyar vers) állomásaira és dokumentumaira. Ezzel nem elfogultságokat jelent be más írók, költők kárára, hanem szorgalmazza, hogy a tananyag egyenletes elsajátításán belül ki-ki bátran vállalja személyes ízlését, akár hobbijait. A 09–12 könyvtárgyi megtervezettsége a képzettársító koncentrálást segíti elő. Dinamikája lépést tart a szerzői szövegek, döntések, inspirációk dinamikájával. A nagy amplitúdójú illusztrációs kincs szimultaneitásába A Karamazov testvérek japán címlapjától gyermekrajzon át kottalapig „minden” beleférhet. A kaleidoszkopikusan eleven oldalpárok elmemozdítóak, bár tömöttségük sokszor próbára teszi a szemet. Hiába, kell a hely, szorít a kötetenként háromszáz oldal. Gond akkor keletkezik, ha úrrá lesz a zsúfoltság (nem ritka eset), vagy a színek összehangolása nyomdai vagy más okból nem sikeres (09/75. o.: az ókori stadion okker homokjára montírozva az olimpiai ötkarika sárga köre „eltűnik”, de a kék, a fekete, a zöld és a piros is oly fakó, hogy a kontinentális jelképiség kikopik belőle). Fűzfa Balázs mintaszerű átfogó fejezetei, nagyobb és kisebb portréi, műanalízisei összességükben a tankönyvi követelményeket maximálisan kielégítő mestermunkák. Ez nem jelenti, hogy a könyvet alkotóan használó tanár kiegészítéseire, korrekcióira – teljes egyéniségének tekintélyére, tudására, szuggesztivitására – ne lenne szükség. Épp a jó könyvet jellemzi, hogy van min vitatkozni. Apróságokon is (következetlen, hogy a szerző megadja-e az idegen szavak, nevek kiejtését vagy sem), lényegibb pontokon is. Ezúttal csupán a 72 felsőfok, a leg-ek veszélyét tesszük szóvá. Miért lett volna „A magyar irodalom drámatermésben leggazdagabb évtizede” az 1810-es évek periódusa? (10/49. o.; a tényközlés alighanem pontatlan átvétel Nagy Imre professzor címlapfotóval prezentált könyvéből, a Nemzet és egyéniségből.) Manapság egyetlen drámapályázatra több darab érkezhet, mint amennyi akkoriban egy dekád alatt íródott. De az 1900 és 1910 közötti, vagy az 1960 és 1970 közötti évtized drámatermését sem számlálta öszsze istenigazából senki. Nem a legszerencsésebb Hamvas Béla fényképe alá azt írni (12/24. o.): „…az egész 20. század ott van a tekintetben, a szájszögletben, a homlokráncokban, a fényekben és árnyékokban: minden, ami történt, és ami történhet velünk…” (Nincs jelölve, hogy a szerény amatőr felvételhez képest különösen fellengzős közlés idézet lenne.) Lehetséges, hogy az Andrej Rubljov „minden idők egyik legnagyobb mozija” (12/32. o.), de erre a címre még egy sor filmalkotás pályázhat, kár prejudikálni. Elírás, tévesztés minden könyvbe becsúszhat. Tankönyv esetében a javítás – az újranyomások során – lehet nehézkesebb, mint egyéb könyvek új kiadásakor. A korrigálandók közül találomra jelezzük, hogy a „Horgodra tűztél, uram…” kezdetű Petri-verset nincs ok a fiktív [Záróvers] címen számon tartani (hiszen az sem derül ki, melyik kötetet zárja), elég lenne az ilyen esetben szokásos ráutalás a verskezdő szavakkal és a zárójellel (10/193. o.). Az Országúton című filmet nem Antonioni, hanem Fellini rendezte (12/35. o.). Áprily Lajos fényképén a másik személy – gyermek – nem a majdani költő-fiú, Jékely Zoltán, hanem valamelyik unoka (11/26. o.). Az Elveszett paradicsom című Sarkadi-dráma véletlenül keveredett az �egy sor kisregény, regény (Rozsdatemető stb.) fémjelezte „példázatos elbeszélésmódok” argumentumai közé. Tandori Dezső három ún. sakkversének értését nehezíti, hogy a második és harmadik verset felcserélték (12/77. o.). Minek tagadjam: a szemléleti vita lehetséges aspektusai ellenére nagy elismeréssel, olykor ujjongással olvastam egyvégtében is, külön-külön is a négy tankönyvet. A nevezetes József Attilaidézet nyomán ugyan kissé pejoratív csengést kapott a „középiskolás fokon” taní-tani eszméje, e középiskolás fok azonban – nem szorul bizonyításra – nélkülözhetetlen az irodalomoktatás, irodalomértés számára, a saját kultúrájában és az egyetemes kultúrában is benne élő anyanyelvi közösség, „az egész nép” számára. Nélkülözhetetlen, ha olyan emelt fokon tanít – segít tanulni –, mint Fűzfa Balázs tudósi és pedagógusi életművének e nagy vállalkozása. (Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2008-2010) 73 �F ŰZFA BALÁZS A legnehezebb kérdés Jenei Gyula: Az időben rend van Nem a szabadság, nem a kegyelem és még csak nem is a szerelem megverselése a legnehezebb feladat. Költeményt írni az anyánkhoz fűződő viszonyunkról – ez a legnehezebb kérdés. Akkor, ha ez a viszony nem felhőtlen, de legalábbis disszonáns hangokkal kísért. Egyszer majd kérlelhetetlenül el kell számolnunk úgyis: idővel, létezéssel, még Istennel és önmagunkkal is. Legvégül azonban Vele, Anyánkkal, a bennünket megteremtő hús-vér emberrel. Nemcsak a gyerekkori szivárványos emlékeinkben létezővel, hanem a betegágyon szenvedővel, a fiatalon megöregedettel, a nem-mindig-szeretettel is. Föltéve neki az utolsó kérdést: mivégre hát? De ez így még mindig túl egyszerűnek tűnik… Mert mit tehet az esendő lélek, ha más nem marad számára, csak kérlelhetetlen-esetlen őszintesége: az Anya halálának a kívánása. S talán nemcsak azért való kívánása, mert úgy mindenkinek jobb lenne már, nemcsak azért, mert menekülni kell a helyzetből, melyben majdani tehetetlen magunkat véljük felismerni az utolsó ágyon verítékező testben, s végképp nemcsak azért, mert szívszorongató ez az egész helyzet, hanem azért is, mert nincs más út: nincs menedék, és nem lehet az időben rend másképp (ugyanis ez az ára a rendnek), csakis akkor, ha tisztán és vi- 74 lágosan hagyja magát a lélek megkönnyebbülni a vakító őszinteség által. „…mit mondhatok / anyámnak én, amikor soha / nem mondtam neki semmi / fontosat, elbeszéltem mellette, / mint elbeszélünk annyian. / soroltuk egymásnak az évek / törmelékét, de a fájdalom és / az öröm csak ritkán volt közös. / a dolgok máshogy érdekeltek, / mint amit ő mondott és adhatott. / nem röstelkedem most emiatt. (…)” (Nem hívtam) A kötet legmarkánsabb ciklusa az anya halálát tematizáló, Egy érzés leltározhatatlansága című verscsokor. E darabokban Jenei a közízléssel igen erősen szembemenve nem hajlandó a képmutatás legkisebb jelét sem adni. Sőt, még azt sem játssza el a lírai én, hogy szégyenkezne azon, hogy ő maga tovább él. Mert amúgy, köznapi szokásaink szerint minden gyász része a lelkiismeret-furdalás, mely az élőkben megmarad… „nos, azt mondja a rokon: hinni kell, / mert addig van remény: s ekkor / én, bár nem tudom, lélektani / vagy vallási meglátás irányítja / szavait, elröstellem magam: mert / hát én nem hiszek; nem hiszem, / hogy a hit még segít. az elhasznált / szövetek és szervek objektivitása / kíméletlen felismerés hívőnek és / hitetlennek egyaránt. ezt gondoltam / akkor, most meg azt: jó lenne már, / jó lenne már, ha meghalnál, anyám.” (Várom a telefont) �A költészet mindig is a kimondhatatlan dolgok kimondásával foglalkozott, ám az mégis meglepő, ha egy fennálló szóhasználati, értékvilágbeli (látszólagos?) konszenzust – de mondjunk nyugodtan tabut – felborít az alkotó. Ráadásul teszi mindezt szikár eleganciával és végig kitartott következetességgel. – Emlékezetes modern halálvers Parti Nagy Lajos 1997-es Emlékműve is, mely szintén az embertelen kórházi halált írja meg, és hasonlóképpen a halállal kapcsolatos hazugságainkra figyelmeztet bennünket. Főképpen arra, hogy mennyire igyekszünk távol tartani magunktól az elmúlásnak még a gondolatát, a haldoklónak még a látványát is; akit inkább kórházba száműzünk bensőséges otthoni tereiből, ahol a halál úgyis csak kisszerű, szűkös és időtől megfosztott lehet. „Két rüszt, egy orr, egy ágyék műemléke. / … a körmök fésűjébe / a kurta sóhajtáskor bennszakadt haj, / mintha még ott is, most is nőni kéne, / hol gyűrűt vet és elsimul a Léthe, / hol fut tovább, s ő elvegyülni abban / már siklik át az űrön, mint a szappan.” (Parti Nagy Lajos: Emlékmű – részlet) A Parti Nagy-vers profanizáló zárlata megrázó blaszfémiává kicsinyíti a halált. A hasonlat oly köznapi, hogy sérti az olvasó minden jóérzését, méltóságérzetét. Jenei Gyula őszintesége is sértő, mert kimondatlan érzésekkel szembesít bennünket. Ám a Föl-föl dobott kő disszonáns őszintesége ez és a Tiszta szívvelé. Egyik szöveget sem valóságreferenciálisan olvassuk, hanem „csupán” nyelvi képződményként. A disszonancia pedig ebben a posztmodern költészetben a nyelv belsejébe rejtődik. Jenei költészetének kedvelt és ha- tásos, kiválóan használt eszköze például az enjambement, amely ebben a kötetben különösen hangsúlyos szerepet kap. A jól meglelt-felhasznált poétikai eszköz precízen modellálja az emberi össze- és mégse-egybetartozást. Azt a feldolgozhatatlan érzést, hogy azon a napon is fölkelünk, mosdunk, eszünk-iszunk, futkosunk, megyünk tovább, amikor (majd) anyánk meghal…: „reggel háromnegyed nyolc / van. úgy gondolom, ha anyám / éjszaka halna meg, akkor / a gondozónők nyolc körül // telefonálnának. ilyenkor / feszült vagyok, várom, hogy / megszólaljon a készülék (…)” (Az egyik utolsó) De vannak a kötetnek igen fontos versei az anya-cikluson kívül is: ilyen mindjárt a nyitó és a záró opus, amelyek mindegyike olvasható Kosztolányi-parafrazisként (Hajnali ébredés, Ritmuszavar). De korszakosnak mondható például a Kereső is, mely Vajda János Húsz év múlva című remekére olvasható rá – csak most éppen az iwiwen keresgél a vershős, és nem „a Mont Blanc csúcsán” vacakol emlékeinek kacatjai közt. S természetesen ilyen nagy számadásvers a címadó, Az időben rend van című darab is, melyben nemzedékek, emlékek, hangulatok, érzések egy mégiscsak megbízható világrend darabjaivá állnak össze. Fényképek nagyapáról, szavak, kisbetűs mondatok régről, tavalyelőttről és a mából, melyek a gyerekkor emlékein keresztül bolyonganak át a mostba és a majdanba – a tévedhetetlen időben „memóriakártyára mentve” immár mindent. (Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2011) 75 �B OROS OSZKÁR A(z) tanulmány(írás) mint önmegértés Géczi János – Horváth Géza (szerk.): Pannon tanulmányok 1. „A kultúrában létezésünk folyamán – amelyet eközben külső nézőpontnak hazudunk – az egyes művekhez, stílusokhoz, formákhoz kötődő, többé-kevésbé általánosan bevett vagy éppen azok ellen megfogalmazódó, úgynevezett »mondanivalókat« kívánunk alátámasztani, vagy éppen megdönteni bizonyos érvekkel, művészi eszközökkel, magyarázatokkal.” A fenti, az általam tárgyalandó kötetben A lineáris és a nemlineáris kultúráról címmel közölt tanulmányból (Nagy Gyula) idézett tételmondat – még ha ez eredendően nem is tartozik a dolgozat célkitűzéseihez – az utóbbi évtizedek egyik legjelentősebb irodalomelméleti gondolatrendszerének, a dekonstrukciónak a hermeneutikával folytatott vitáját meglehetős tömörséggel foglalja össze, miközben saját retorikai stratégiáját, jelesül az adott mű koherens, valamilyen értelmezői közösség relatíve hosszú időre érvényes interpretációjának lehetőségét tagadó alapállását, s az erről való meggyőzés szándékát a legkevésbé sem igyekszik leplezni. A kultúraelmélet és az irodalomtudomány persze – gondoljunk csak Lotman centrum-periféria, vagy Barthes mű-szöveg fogalompárjára – régóta tisztában van a fent említett alapvetéssel, mégis azt kell mondanunk, hogy a hazai középiskolai irodalomoktatás szereplői (dacára az egyetemeken zajló ellentétes törekvéseknek) elhanyagolható 76 mértékben vesznek erről tudomást. A probléma ilyetén természetű felvetése látszólag nem tartozik szorosan egy tanulmánykötet bemutatásához, ám ha csak egy kicsit is tágabban értelmezzük eme, fiatal kutatók eredményeit összefoglaló kötet lehetséges hozadékát, motivációját, azt éppen az itt szereplő szerzőknek az oktatás területére való remélhető belépésében jelölhetjük meg. Mert legyen ma bármennyire is kétségbeejtő az a szakadék, amely a Nagy Gyula által leírt, s a fiatal generációk által megtapasztalt jelenségek, valamint a középiskoláink többségében uralkodó módszertan között fennáll, annak fokozatos elfogadásában kell bíznunk, „hogy nincs helyes vagy helytelen, csupán sok szempontú helyes és sok szempontú helytelen létezhet”. És ezzel a kijelentéssel elméletben feltehetőleg nemcsak a hermeneutika és a dekonstrukció, hanem a kultúratudomány elméletírói is egyetértenének. Az utóbbi mondat feltételes módja azonban a legkevésbé sem véletlen. Mindenki, aki diákként vagy oktatóként valaha is részt vett a tudományos diákköri munkában, a saját bőrén tapasztalhatta meg az egyes elméleti iskolák között zajló áldatlan tudománypolitikai harc negatív hatásait. Érdemes lenne egyszer egy olyan kimutatást is készíteni, amelyik azt összegezné, mennyi ígéretesnek induló, de a tudomány szakmainak álcázott vitái elől �pánikszerűen menekülő tehetséget veszítettünk el az elmúlt húszegynéhány évben. Ezen meglátások előrevetítését azért is tartom fontosnak, mert minden tiszteletem azoké, akik a fentiek tudatában is vállalják a sokszor minden realitást, korrektséget mellőző megmérettetést. A Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karán zajló irodalomtudományos kutatás alapvető elméleti beágyazottsága a Humboldt-Potebnya-féle nyelvelmélet, valamint a Heidegger, Gadamer, Ricœur nevével fémjelezhető hermeneutikai gondolkodás terében helyezhető el. A dolgozatok középpontjában ennek megfelelően az írás és az olvasás mindenkori tétje áll, sok helyütt rendkívül eredeti elméleti kitételekkel, eredményekkel párosulva. Külön ki kell emelni Barna Zsuzsanna A teremtő csók szimbóluma Ady Endre költészetében, valamint Komáromi Sándor A nyelvben tapasztalt EMBERség. A dráma nyelvi formációinak, illetve a nyelv és dikció problematikájának vizsgálata Sütő András Káin és Ábel című drámájában címmel közölt elemzéseinek egyes belátásait. Előbbi szerző tulajdonképpen a teljes Ady-korpusz áttekintésére alapozva rendkívül meggyőző módon követi végig a csók kulturális szimbólumból szövegténnyé való átminősülésének folyamatát (csók → költői gondolatban megújuló nyelv mint megismerés), miközben sikerül azt a szerző ricœuri értelemben vett megtörténésével és a korszak képzőművészeti, elsősorban festészeti alkotásainak értelmezői mezőbe történő bevonásával összekapcsolnia. Komáromi Sándor Bécsy Tamás szerzői instrukciókról tett megállapításait, miszerint ezek nem tartoznak a dráma szövegéhez, hiszen nem jelenítenek meg viszonyokat, gondolja tovább, amennyiben Bécsy meg- állapítását a dráma textúrájának kettészakításaként értelmezi, s ellenében a dráma szövegének nyelvi szerveződését az instrukciók megképezte metaforikus potenciállal hozza szoros kapcsolatba. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül ama tény mellett sem, hogy néhány szövegértelmezésben, így Barna Zsuzsannáéban is zavaró módon bukkan fel a disszemináció fogalma. Bár a költői (irodalmi) textus a jelentések megsokszorozásában érdekelt, a jelentésszóródás alapvetően dekonstruktivista beágyazottságú fogalom, amelyet nem szerencsés a kommunikatív nyelv pragmatikusságával szembeállítani, azaz a szemantikai pluralitás szinonimájaként használni. Éppen ez az a pont ugyanis, amelyen hermeneutika és dekonstrukció elválik: a disszemináció terminusa mentén az a József Attila-i értelemegész kérdőjeleződik meg, amelyet a legtöbb tanulmány írója közös elméleti alapvetésként fogad el. Szólni kell még a kötet másik két fejezetéről, az irodalom-, illetve a művelődés- és színháztudományi blokkot követő nyelv-, valamint társadalomtudományi szekcióról. Előbbi mindössze egyetlen dolgozattal képviselteti magát: Pap Kinga alapos elemzése azonban (Költészet, nyelvi erő, misztérium a Halotti Beszédben) feledteti az olvasóval a kötet ilyetén aránytalanságát. A szerzőnek sikerül bizonyítania, hogy a Halotti beszéd olyan egyedülálló és költőinek (!) mondható nyelvi teljesítmény, amelynek – kimunkáltsága is ezt látszik alátámasztani – számos előzménye lehetett. A nyelvi elemzés során pedig különösen nagy hangsúlyt kapnak az olyan interpretációs műveletek, mint például a nyelvtörténet és a katolikus dogmatika áttekintése nyomán a ma- 77 �laszt és a kegyelem szavak szemantikai szétválasztása. A társadalomtudományi cikkek között Boros Gabriella kutatásainak eredménye különös figyelmet érdemel (Egy álom megvalósulása. A Szuezi-csatorna építését meghatározó politikai küzdelmek). A dolgozat részletes bemutatása helyett (címe önmagáért beszél), csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy az önmagán túlmutató létével bizonyítja egy a jövőben Veszprémben felállítandó Történelemtudományi Tanszék szükségességét és létjogosultságát. Mielőtt azonban bárki engem is elfogultsággal vádolna, még ide írom: a szerző csak névrokonom… (Válogatás a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának díjnyertes tudományos diákköri dolgozataiból. PE HÖK – PE MFTK TDT – PE MFTK, Veszprém, 2010) V ASS N ORBERT Egy magyar kritika Barna Dávid: Egy magyar regény Barna Dávid Egy magyar regény című kötetének hátsó borítója vallomást, korrajzot, képzeletbeli portrét, továbbá egy örök klasszikussal vívott lenyűgöző küzdelmet és párbeszédet ígér. Nem kevés. Nagy érdeklődéssel, őszinte reménykedéssel kezdtem hát neki a könyvnek, de korrajzot alig leltem benne. Portrét is csak igen skicceset, a párbeszédet meg inkább éreztem művinek, mint küzdelmesnek. S noha a vallomás finoman épül a szövegtestbe, a végeredmény második olvasásra sem nyűgözött le. A most következő sorok adta szűk keretben ezért azon töprengek el, vajon miért nem működött nálam „a magyar irodalom váratlan felfedezettjének” kötete, és miért nem érzem szükségét, hogy belátható időn belül harmadszor is kézbe vegyem. Az Egy magyar regény kiváló ötletet vet fel. Látszólag a Móricz Zsigmond 78 időskori szerelméről szóló szóbeszédet választja témájául, illetve azt a színjátékot próbálja megragadni, amellyel a kisasszony és a nagy író viszonya járt, vagy járhatott. A közvélemény, de a család előtt is titokban illett ugyanis tartani ezt a testileg-lelkileg felszabadító, a társadalmi normák szempontjából viszont kifogásolható kapcsolatot. „Megengedheti-e magának Móricz Zsigmond, a nemzet nagy írója, hogy egy kis lelenccel, egy kis utcalánnyal hozzák szóba?” – szegezi a kérdést a regénybeli írónak válni készülő felesége. És attól fogva bujkál, bujálkodik és hazugságok hálójába bonyolódik a különös pár. A szerző és elbeszélő viszont – aki a Barna Dávid pszeudoníma mögé bújik – érzésem szerint hiteltelenül és vázlatosan idézi meg a Móricz-történetet, és leginkább arra használja fel, hogy saját, fiktív családtörténetével keresztezze. �Izgalmasan hangzik. Azért méghozzá, mert – ismerjük el – mindnyájan kíváncsiak vagyunk a művek mögött megbújó emberre, a szerző titkaira, mindennapjaira. Az Egy magyar regény viszont szinte alig beszél szereplőiről. Szívesebben említi a Móricz Zsigmond nevű, író foglalkozású és szőrös hasú hősének meredő falloszát, mintsem bárminemű tulajdonságával, jellemvonásával bíbelődne. Szó sincs prűdségről. Az időskori kanság naturalista megjelenítése – ha túlzott is – mindenképpen hiteles. A szexualitás kendőzetlen megjelenítése Móricz naplóbejegyzéseiből is ismerős lehet. Csak hát a regényben hiába keressük a fiktív fallosz mögötti fiktív író igazira megírt jellemét. A roppant fütykös jóformán elfedi a szereplő minden egyebét, „móriczságostul”, férfiasságostul. A jól öltözött, idősödő, testes úr kilép a pesti éjszakába, pár odavakkantott szóval felcsíp egy kis árvalánykát, beleesik, Higgins professzorként menedzseli és kitartja. De közben szavát, gondolatát alig halljuk. Az elbeszélő elmulasztja beszéltetni, így jóformán csak eszik, alszik, vagy élvez. Jobban megírt – kár, hogy jóval rövidebb, az első fejezetet követően csak egy-egy elkalandozott gondolatfoszlány, üde képzettársítás erejéig szűrődik a szövegbe – az elbeszélő családtörténetének szála. Napi események keverednek benne álomallegóriákkal, híradórészletekkel, kitalált emlékmorzsákkal. Az elbeszélő szabadkozik, ugyanakkor cinkosan kacsint is, amikor azt álltja: „Nagy kihívás a meg nem történt események utólagos rekonstrukciója.” Pedig a vallásosság, a zsidó hit mint lappangó, „eltitkolt betegség” meglelése szépen ér össze a Móricz-szállal és működik a pótmamák és pótpapák párhuzamba állítása is. Noha helyenként roppant erős, lírai szépségű részeket tartalmaz, összességében mégiscsak egyenetlen színvonalú a szöveg. Szikár, pontos rajzolatot ad a kilencvenes évek nikotintól megsárgult tapétájú, „langyos közönyben” csordogáló, fullasztó és szelíd alkoholizmustól delejes, csendes családi tűzfészkéről, és ígéretesen indítja a két háború közötti főváros megidézését is. Ebben a részben található a könyv talán legszebb, megbabonázó bekezdése: „Mint két mágnes, úgy hevert a város két darabja ezen a szeptemberi kora hajnalon, a Pest és a Buda, hadd mondjam így, ahogy a személyneveket névelősítik a magyar fővárosban, az István, akár a németek, der Stefan; fémes mattfeketén húzódott a Duna csíkja a két ellentétes pólusú város között. És mint valami őslény váza, úgy feszült a folyó fölött a sötét acélhíd.” És hadd tegyem hozzá azt is sietve, hogy ezt követően elvétve találni csak ehhez hasonló leíró részeket a regényben. A könyv ehelyett villanásnyi kamaraepizódokból, szűkszavú párbeszédekből építkezik. Azt gondolhatná a gyanútlan olvasó, hogy a külsőket nyilván a belsők árnyaltabb megismertetése érdekében áldozza be a szerző, de hát a párbeszédei hallgatagok, vagy manírosak, és – mint arra korábban már kitértem – a lélekrajz sem mélyül el. A szövegtestnek jóformán a nyolcvan százalékát a kidolgozatlan, elnagyolt Móricz-történet teszi ki. Egy belevaló regény gazdagsága sokszori újraolvasásra, újbóli felfedezésre hív, minden lapján kincseket tartogat, alkalomról alkalomra más és más rétegeit mutatja meg, az Egy magyar regény háttere viszont az izgalmas felütés után csakhamar kifakul. Sőt, szinte el is tűnik a tér, amint az elbeszélő – szándéka szerint – a megidézni kívánt harmincasnegyvenes évek világáról ír. Azt csupán néhány odavetett, afféle hangulatfestő79 �nek szánt megjegyzéssel, felvázolt üres folyosókkal, atmoszférátlan kávéházakkal, egy sötét antikvárium alig látható polcsoraival és elrajzolt vidéki házakkal érzékelteti. Mindezzel nem is lenne semmi probléma, ha a kopár külszín alatt nem kongana a belbecs. Egyenetlen színvonalúnak mondtam a szöveget, és fentebb jól megírt részei közül idéztem. Kontrasztként következzen egy részlet, a kidolgozatlanabb feléből is. Ebédjelenetbe csöppenünk Leányfalun. A vendéglátó Móricz, a szakácsnő a fiatal szerető, a vendég Móricz egyik lánya és a férje. Innen a részlet: „– Szedjetek – szólt aztán a csöndet megtörve a férfi. – Jó borsóleves. Zsóka fogta a merőkanalat, merített a tányérjába, majd Péter is. Aztán az após, végül Kati. Jó étvágyat kívántak egymásnak, és hozzáláttak az evéshez. – Finomat főztél – mondta az úriember, és rámosolygott a szakácsnőre a nagy kanalazás közepette. – Hozz nekem egy pohár vizet, légy szíves – fordult a leves elfogyasztása után Katihoz az úr nagylánya. – Péter, te nem kérsz? A fejembe száll ez a bor. – Nem, köszönöm – válaszolta Péter. (…) A második fogás rántott csirke volt törtkrumplival és tejfölös uborkasalátával. Minden rendben folyt az ebéd alatt. Kulturáltan beszélgettek. Desszert nem volt.” Szándéka szerint fojtott feszültséget, a felszín alatt dühöngő indulatokat hivatott bemutatni a szövegrész, de mindez elveszik kimértségében, modorosságában, a már-már iskolás fogalmazásban. Az az érzésünk, hogy lemaradunk a jó sztorikról. Az elbeszélő – mintha féltve rejtegetné előlünk hőseit – egyszerűen nem részeltet bennük, csak a fentihez hasonlóan sekélyes, szótlan, sablonpárbeszédekbe enged belehall- 80 gatnunk. Epizódszerű, kihagyható, semmitmondó részek következnek egymásra. Körvonalazzák ugyan a késői Móricz-kapcsolat ívét – szebben a haláltusát –, mégsem látjuk élesen, miként is élte azt meg a rendhagyó pár és környezete. A pillanatnyi riadtságon túl semmi funkcióval nem bír például a kisfiú – az állítólagos közös gyerek – elkallódása az állomáson, az utazást pedig az író alussza végig, vagyis elmarad a nagyapának hitt apa és fia közti interakció. Be kell érnünk annyival, hogy miután felébredt, „(…) Pestig mindenféle vicces történetekkel mulattatta a kisfiút saját gyerekkorából.” A szereplő, aki a regény elején buja éjszakai kalandorként, majd csacsi szerelmesként lép elénk, ahelyett, hogy hús-vér ember, kidolgozott karakter válna belőle, a jelenetek többségében egydimenziós papírfigura marad. Vázlat csupán. Móricz Virág azt írja az Apám regénye előszavában, hogy „(…) ha nem mondtam el mindent, kortársai, író- és munkatársai, barátai és »fiai« kiegészítik majd, teljessé teszik írói arcképét.” A könyv elmulasztja, még pontosabban önként mond le róla, hogy az író, vagy általánosabban: a korosodó férfi utolsó nagy találkozásának és időskori szenvedésének tükre legyen. És alig kínál valamit cserébe. Regényanyagnak éppenséggel megfelelt volna az elbeszélő családtörténete, ami a Móricz-szál nélkül is elég izgalmas, csak hát – tehetjük hozzá – kétségkívül kevesebb marketingértékkel bír. Fájó, hogy két kiváló ötletet hagy kidolgozatlanul a könyv. Egy helyen mindenesetre azt ígéri, hallunk még Barna Dávid felől. Bízzunk benne, hogy akkor többet mutat majd magából. (Libri Könyvkiadó, Budapest, 2011) �S ZEKERES SZABOLCS Nihil és spleen Berka Attila: Lada Béla nem hal meg Néha annyira nehéz józannak maradni. Vajon van valaki, aki nem érezte már úgy, legalább egyszer az életében, hogy nem ártana a pohár fenekére néznie? Azt hiszem, sokan sokszor tapasztaltunk már hasonlót az évek során. A homokszürke napok masszív unalomban, teljes rendezetlenségben peregnek egymás után, nem lehet tudni, hogy hétvége vagy munkanap van éppen, nem történik semmi, sem a felszínen, sem a mélyben. Az automatikus létezésben igazából csak egy a lényeges: ne, vagy a lehető legkevesebbet kelljen gondolkodni. Erről a monoton létélményről szól Berka Attila Lada Béla nem hal meg című regénye. A huszonöt fejezetből álló könyvnek nincsen pedánsan összefoglalható története, de még csak cselekménye sem, ellenben van hangulata. Amint feltűnik egy cselekményszál, az író felfüggeszti a mesét, és sürgősen valami másba kezd bele. Milyen érdekes lenne nyomon követni, hogy a véletlenül találkozóra hívott vörös hajú, fogatlan nővel a randevú végül hogyan végződött, vagy azt, hogyan verték meg hősünket egy szórakoztatóipari egységben. Az erre vágyakozó olvasónak azonban csalódnia kell. Azt ellenben megtudjuk, hogy a hajnalig tartó kocsmázások után mennyire nehéz a koradélutáni felkelés. Milyen jó néhány szál cigarettával kezdeni a napot, hiába is halunk meg hamarabb a bagótól. Mennyire nem könnyű végleg elszakadni az egyszervolt szerelemtől, mert valahogy mindig visszatalálunk ahhoz a nőhöz, akit ma már nem, de valamikor szerettünk és kívántunk. Ő pedig, ha összefutunk, most is szemrehányóan néz ránk, és tudat alatt csodára várva felhánytorgatja a múltat, amit valaha együtt éltünk át. Emlékezetünkben lassan összefolynak a lányok, nem marad más, csak az érzés, hogy keresünk valakit, de már magunk sem tudjuk pontosan, kire várunk. Lada Béla az önreflexió bajnoka, de tipikus antihős is egyben. Végtelenül magányos, és csak a kocsmák törzsközönségével tart kapcsolatot. Szereti a pálinkát és mindent, ami alkohol, néha komoly gondjai akadnak a mobiltelefonjával, a nemzeti reklámipar szürke eminenciásaként keresi meg a mindennapi betevőt. Egy szobra azonban díjat nyer egy pályázaton, amit alkotója a Legfőbb Nemzeti Ünnepre készített. Úgy gondolhatnánk, hogy Bélánk ezután beilleszkedik, vagy legalábbis megpróbál beilleszkedni a politikai elitbe és a művészvilág krémjébe, de csalódnunk kell, ugyanis hősünk konzekvensnek bizonyul. Különösebben a parlamenti díjátadó sem érdekli, sokkal inkább lenne valamelyik kocsmában, hogy legalább némi értelmet adjon a nap további részének. A Spanyolnátha gondozásában megjelent, szép kiállítású könyv szabadke81 �zet ad a befogadónak, hiszen ugyanúgy olvasható novellafüzérként, mint ahogy lazán összefüggő fejezetekből álló regényként. Berka Attila Dante Isteni színjátékának kezdő mondatát helyezi ironikus környezetbe. „Az emberélet útjának felén / egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, / mivel az igaz utat nem lelém.” Lada Béla tehát 35 éves független értelmiségi, nem tudjuk, hogy valaha másképpen élt-e, mint a regény cselekménye idején. De mindegy is, az író nem kutatja az okokat, a miérteket, inkább a mindennapokat folytonosan befedő, ernyedt unalom a lényeg. Itt nincs erdő, sem bolyongás, csak a nappalok, amikor úgy kellene tenni, mintha. A szöveg erőssége, hogy az életfásultság taglalása egy pillanatra sem válik monotonná az olvasó számára, mert éppen a megfelelő arányban keveredik ironikus, szatirikus hangnemmel. Berka lépéseket tesz a hallucinatív elbeszélés irányába, de nem elég határozottakat. A szerző néhol bátortalan, egy merészebb forma lendíthetett volna a szövegen. Ha egy regény ilyen mértékben a főszereplő belső életével és módosult tudatállapotainak feltárásával van elfoglalva, néhol elkerülhetetlen (lenne) az úgynevezett valóság és az emlékezet, a rémálom, a delírium dimenzióinak hangsúlyosabb összemo- 82 sása. A roncsolt tudat önreflexióit nem követi mindig hűen az elbeszélés szerkezete. Jobban el kellene bizonytalanítani az olvasót, nem mondom, hogy nincs ilyen törekvés a szövegben, de igazán frappáns megoldással nem találkoztam. Azért akad kivétel is, ilyen a XX. fejezetben a Zentai Attila színészbarát által, a Parlament hallgatósága előtt felolvasott beszéd, amely mind stilisztikailag, mind tartalmilag telitalálat, és sokat elmond Lada Béla és a külvilág viszonyáról is. A Lada Béla nem hal meg görbe tükröt tart a művészettel kacérkodó értelmiséginek. Ez a keserű regény nem akar sokat mondani, de mégis könnyen érezhetjük úgy, hogy rólunk szól. Szüleink nemzedéke legalább megpróbálta megváltoztatni a világot, és törekedni arra, hogy jobb emberek legyünk. Mi már bele sem kezdünk ilyesmibe, egyszerűen a túlélés a tét. Jól is van ez így, ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Még a legtöbb, amit tehetünk, hogy bedobunk néhány pohárka pálinkát és Miles Davis-t hallgatunk. Berka Attila első regénye elsősorban átivott, átdorbézolt éjszakák után ajánlott olvasmány, akkor viszont nagyon. (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak,2009) �BERETI GÁBOR Hű farkasok Simor András: Vicsorogjunk, hű farkasok Manapság, ha egy művészi teljesítményt értelmezni kívánunk, tárgyunkat óhatatlanul a honunkban domináns posztmodern esztétizálás szellemi erőterébe kell vonjuk, ezért látleletünket kikerülhetetlenül is ennek a szóhasználata és értékrendi viszonyhálója fogja megjeleníteni. Miközben az elmúlt évtizedekben a modern esztétizálás a művek mikrovilágát feltáró műelemzés térnyerését hozta, és ennek a technikának az elmélyülését eredményezte, aközben az esztétikai ideológia a maga oppozíciós hagyományait föladva, kötődéseit egyoldalúan a társadalom neoliberális és újkonzervatív erőivel erősítette meg. Tájainkon ezért, ahol a neoliberalizmus égisze alatt zajló globalizációs hatásokat még a rendszerváltás fejleményei is megfejelték, egyre erőteljesebben merül fel a kérdés, hogy mit kezdjünk azon művek sokaságával, amelyek fogantatásuktól fogva nem férnek be az „újkonzervatív korszerűség” esztétikai sablonjába. Azokkal a művekkel, melyeknek éthoszát nem a neoliberalizmus és a posztmodern „jegyességének” az apológiája eredezteti, s ezért polemikus (organikus) értékrendjük opponálja, avagy meghaladja a jelenlegi, a második modernitásban uralkodó szemlélet határait. Merthogy nem csupán ad hoc, aktuális, hanem egyetemes, progresszív értékeket is hordoznak. Mint ahogy ezt Simor András közelmúltban megjelent Vicsorogjunk, hű farkasok című kötetének az esetében tapasztalhattuk. Manapság az értékelések zöme domináns világnézeti erőket követ, s ezek hatása alatt gyakran csupán pillanatnyi, személyes érdekeket hordozó ambíciókhoz igazodik. És alig akad olyan, amely a létteljesség figyelembe vételével választaná meg kötődéseit. Alig akad olyan, amely az embernek, mint természeti létfeltételei és munkatevékenysége által meghatározott nembeli lénynek, a technicitás polarizálta tartós és a tőkeviszony hatására politikailag is konkretizálódó társadalmi kötődéseiből indulna ki. Holott nyilvánvaló, hogy a technicitás mai szintjén a természeti létfeltételeit a munkatevékenysége által humanizáló ember társadalmi helyzetét a tőkeviszony modulálja, éspedig akként, hogy őt vagy tevékenysége tárgya és eredménye tulajdonosaként, vagy csupán, mint e folyamat szerves feltételét biztosító munkaerő-tulajdonosként regisztrálja. Egy pillanatra maradva még a művészetek 21. századra kialakult létfeltételeinél, nem feledhetjük, hogy a világfejlődés 20. századi történetében a két érdekkör két rendszerként, antagonizmust indukálva állt szemben egymással. A globalizáció megjelenése azonban felveti a két érdekkör rendszerszerű, a pluralizmus alapján szerveződő, kibékíthetetlenből versengővé váló együtt83 �élésének a lehetőségét is. A globalizációban megnyíló elrendeződés potenciális adottságként előlegezi a két rendszer egymást ellenőrző, kiegyensúlyozó és a tulajdoni pluralitás alapján történő együttműködésének a feltételeit és a fenyegető, antihumánus (náci, fasiszta, rasszista, fundamentalista, stb.) erőkkel szembeni érdekszinkronitásukat. Mindennek messzemenő következményei vannak a korszak esztétikai öntudatát prezentáló művészetek szférájára is. Mint látjuk tehát, ahogy a művek, a polaritás által is megképzett igazságtartalmuk, az ettől befolyásolt esztétikai értékük, úgy az értékelés ad hoc, aktuális vagy egyetemes, emancipációs értékrendet érvényesítő technikái is, ab ovo, a társadalom két pólusához való viszonyuk alapján differenciálódnak. Ez a priori viszony. Minden egyéb ekörül és ettől függően alakul ki. A művészi alkotótevékenység centrumában az esztétikai önérték megjelenítése áll. Ám orientáció és formatartalom, ha el nem is választható, de elkülöníthető egymástól. Az alkotás folyamata során létrejövő esztétikum a beszédmód különösségében képződik meg, s a mű hordozóközegének, irodalmi alkotás esetén a nyelvnek az igazságtartalmat is közvetítő megformáltságában ölt testet. A nyelvi kifejeződés és a társadalmi kötődés fenti feltételeit figyelembe véve úgy látjuk, hogy Simor András költészete polémiaköltészet, s polemikus pozícionáltságából fakadó teljes jelentéstartalma a maga plaszticitásában ezért a társadalmi megszakítottság és az esztétikai töredezettség kölcsönhatásából bomlik ki. A Simor-féle poézis az olvasó számára a teljes társadalmi életvilágnak a szabad társadalom és közösségiség perspektíváját megidéző pozitív utópia egy modellizált olvasataként jelenik meg, 84 releváns módon pedig a rendszerváltás következményeiből fakadóan e lehetőség elvesztésének életélményeként, s e veszteségből, mint megszakítottságból fakadó hiánynak a stiláris kifejezéseként olvasható. Simor András Tűztáncos indíttatású költészetének értelmezése tehát ki kell terjedjen lírája aktuális társadalmi beágyazottságára is. A szabad és nyitott közösségértelmezés felől e versek végső fokon stiláris ellenképletei annak az esztétikai töredezettség által megjelenített, semmibe hulló (ál)érték-, és életvilágnak, amely ma a maga perspektívátlanságával uralja korszakunk európai történelmét. Simornál a megszakítottság, mint nyelvi tapasztalat már a címadás metaforikus gesztusában felbukkan. A megszakítottság a képviseleti attitűdön belüli személyességként szituálódik, s így azáltal, hogy egyszerre a közösségiségnek és e közösségiség ihlette én-identitásnak is a képviselője, képes a nembeliség hordozta emancipációs éthosz közvetítője lenni. A költő az esztétikum érvényesülését segítő nyelvi innováció lehetőségein túllépve narratív szimbolikával fejezi ki a megszakítottság keltette hiátust, az emancipáció éthoszán ejtett sebet. A 20. századnak ezt az egyik legnagyobb tragédiáját, a költői létidentitáson belüli törésként, a személyesség traumájaként éli meg, s e személyessé lett hiátus a maga explicit alakját felvéve jelenik meg Simor opusainak egész sorában. A megszakítottságnak ez a korszakos attribútuma, a rendszereknek ez az egymást váltó (a)ritmikája egyben az irodalmiasság számára is egy olyan szemiotikai kihívás, amely a művek tematikus, stiláris, etikai, szociolingvisztikus, stb. nyersanyagául szolgál. Egy költészeten belül és persze általa, így válhat a társadalom szerkezeti rend- �je a rendszerváltás interpretációjának a szerkezetévé, az esztétikumban az emancipáció a folyamatosság történetévé, e folyamat egyes, szerkezetileg egymástól is elkülönülő szakaszai pedig a megszakítottság struktúrájává. S hogy mennyire a megszakítottságélmény uralja Simor András költészetét, annak egyik eklatáns példája a Helyettem c. költeménye: „Mit görgetek magam előtt, / miféle tartozást viszek? / A holdnak lila árnya nőtt, / furcsán csordulnak a vizek.” szól az első strófa, melynek kérdésére a másodikban olvashatjuk a feleletet: „Hallom beszélni a szelet / az őrá váró fák alatt. / Nem múlik el, ami lehet, / a létezőnél igazabb.” A versszak harmadik sora kettős értelmű, mert bár azt állítja, hogy nem múlik el, ami lehet, az elmúlás jövő időbe utalásával mégis egy letűnt formáció múlttá lett létét fejezi ki. Az pedig, hogy egy nem jelen lévő, mert múlttá lett és jövőbe utalt létező mégiscsak valóság(os) lehet, mégpedig igazabban a létezőnél, az esetünkben az emancipációnak az esztétikum erejével kifejezett folyamatosságára utal. Az így megduplázódó kettősség a Simor András által is képviselt világnézet történelmileg autentikus voltának az igazolása. A tőkerendszer két, profit-, illetve szociális érdekeltségű formációja közül az utóbbi az emancipációs folyamat természetes hordozója. A vers harmadik szakasza pedig a szabadság fentiekből következő értelmének az allegorikus megjelenítése. „A szél szabad és szárnyaló, / itt van nyáron és télidőn, / süssön nap, vagy hulljon a hó, / csatangol végtelen mezőn”. Majd következik a vers befejező, negyedik strófája, amelyben a költő a maga létállapotát a szabadság helyzetével azonosítja, ezzel fejezvén ki a társadalmi emancipáció rendszerváltás utáni állapotát. „Szél, víz helyettem mondja el, / amiről én már hallgatok, / Őrzik, akik az égre fel/ szállnak, az éji csillagok”. (19) Ám ami a mi tájainkon manapság nem valóság, de a létezőnél igazabb, az a világ más részein nem csupán valóságos, de létező is. Simor András a spanyol nyelv ismerője, a magyar költészet tolmácsolójaként is gyakorta fordul meg a latin-amerikai demokráciákban. Egy ilyen alkalommal született A jövőt illetőleg című verse (22) „Bal szememmel / Radnóti Miklós versei / spanyol nyelvű kiadásának / kefelevonatát / ellenőriztem / 2010. szeptember 30-án / Caracasban / miközben / jobb szememmel / a televízió / élő adását lestem / az ecuadori puccskísérletről […] nem lehetett tudni / hogy Rafael Correa / elnökként / vagy holttestként / jut ki / a Rendőrségi Kórház / épületéből [...] amikor / kétségbeesésemben / éppen kikapcsoltam a tévét / hír érkezett: […] megbukott a puccs // Addigra / a kefelevonat / ellenőrzését / is befejeztem // Van tehát okunk / némi optimizmusra / a jövőt / illetőleg”. Mivel az irodalmi baloldal a társadalom fejlődéséhez kötődő jelenségek esztétikai egzisztencializálását tekinti fő feladatának és ennek megjelenítését vállalja, értelmezései során prezentációiban a társadalomfejlődés jelenségeire is reflektálnia kell. Merthogy ezek akarva, nem akarva, de ott tükröződnek a legkülönbözőbb, sokszor egymással is feleselő áramlatok alakváltozataiban. A modern lírafelfogás nyelvén szólva és némileg sarkítva, a költő számára mindez a premodern hazai szituáció és a fejlett nyugati modernizáció dilemmájaként, mint az aktuális sorskérdések emancipációs pozícióból való vállalása tételeződik. 85 �Az időbeliség mint szekvencia teszi lehetővé, hogy olvasatként olvassuk a szöveget, hogy „rálássunk” történelmünkre, a történelembe rejtett narratív struktúrára, amely egyén és környezet kölcsönviszonyát a stilisztikai és a retorikai elválasztottság által mutatja fel. Ebben a közegben az én-másik viszony horizontján túl az én-közösség viszony aktualitása is érzékelhetővé válik, amely épp az időfragmentumok alkalmazása által, a megszakítottság révén igazolja vissza és oldja is fel egyben azt az előismeretekben, avagy a prekoncepciókban rejlő és immár két évtized óta működő ideológiai kényszert, amely a képviseleti költészetet marginalizálja. Hiszen az én-jelre fokalizált és a szemiotikai horizontot minimalizáló mainstream, esztétikai törekvés mára a közösség újra fölfedezésének, s ezáltal a történet narratívájában ismét láthatóvá váló és föltáruló korjel figyelembevételének, mint a műben működő igazság hordozójának az irányába mozdult el. Ha a szövegirodalom megjelenésén belül a szöveglíra jelenségét is a posztmodern részének tekintjük, akkor számos formajegye alapján akár Simor András költészetét is a posztmodern részének tekinthetnénk. Ha pozíciójának kultúrfilozófiai dimenziója túl is lép a posztmodern keretén, a lírai eszköztár visszafogott használata, poétikájának kifejezéstechnikája mindenképp azzal rokonítja. Természetesen a valóság esztétikai értelmezése csak egy a valóság megismerésére irányuló értelmezési lehetőségek közül. Ennek érintenie kell az ideológia és az esztétika szerepét, az esztétikumnak a környezetéhez való viszonyát, helyét az irodalomtörténeti horizonton, s természetesen a konkrét poézis státuszát az uralkodó kánonban. 86 A poétikai fókuszból indított világértelmezés egyfajta tautologikus lehetőségszféra előtt is teret nyit. A Simor-féle költészet elemzése során felmerül az explicit ténylegesség önmagában nyugvó jelenlétének, a szükségszerűség tradícióit mozgásba hozó poémák aktualizálhatóságának, de, egy sajátosan élmény-érzékeny formatartalom innovatív, szemantikai megjelenítésének a kérdése, mint ahogy a kánonon kívüliségnek az egyetemes horizontok felől történő megkérdőjelezése is. A szó eredeti értelmében vett új hang, nóvum az ezredforduló magyar költészetének időszakában eleddig nem született. Költészetének erejét Simor sem lírájának stiláris impulzusaival, mint inkább poézise alternatívát sugárzó egzisztenciájával képes felmutatni. Líráját a domináns felfogáson kívüli státusa avatja autonóm esztétikai értékké, melynek legfőbb minőségképző komponensei a másság, valamint a szabadságot és a közösségiséget involváló alternativitás. Szemantikai terét kritikai szimbólumok uralják. Lírája egyszerre őrző és a kultúrák közti közvetítés értelmében véve is, híd jellegű. Az opusok közvetítette érték-megnyilatkozások a második modernitás jellegzetesen eszköztelen szimulációs technikáját követik. Bár a Simor-líra környezetbe illeszkedése is a befogadói közvetítéseken keresztül valósul meg, s így létre is jön az értékhierarchiák szerinti elrendeződés, ez mégsem szünteti meg a kritikai recepció hiányának következményeit. Az uralkodó esztétikai ideológiával szembeni, peremre szorított, oppozíciós jelenléte korszimptomatikus. Egykor, a felszabadulást követően a magyar társadalom előtt a szervesülés gyors ütemű lehetősége nyílott meg. �Már csak ezért sem tekinthetjük elfogadhatónak, hogy a rendszerváltást ne megszakítottságnak, ahogyan manapság erre kísérlet történik, hanem megélt folyamatosságnak interpretálják, mert e trauma olyan változások okozója volt, melyek következményeként az életminőség korábbi évtizedekre jellemző emelkedő trendje szakadt meg. Az interpretációban ezek szerepét egyes lírai elemek egy utópikus, esztétikai folytathatóság kedvéért még átvehetik ugyan, a valóságban azonban a megszakítottság, minden kétséget kizáróan, hiányként tételeződik. Simor lírájában és azon kívül is, a megszakítottság így válik a múlt és a jövő közötti (átélhető, tapasztalati) jelenként a törés elemévé, a jelen megélése pedig az egzisztenciák interpretációjaként, a fejlődés szerves jellegének a felfüggesztésévé. Az esztétikumképzés, a műelemzés és a funkcionalitás eltérő pozícióinak az értékelő értelmezése eltérő fogalomkészletet igényel. Az eltérő rekonstrukciós eszközöknek, s azok használatának azonban nemcsak az összehasonlításban, de egy önmagában véve is egységes egészet képező egzisztenciális és nyelvi formatartalomban, s annak vizsgálati eredményében is meg kell mutatkoznia. Az értékelés feladata éppen abban áll, ahogyan erre elemzésünkben mi magunk is törekedtünk, hogy a megszakítottság meghatározta formatartalom alternatív, és nem egymást kizáró, hierarchikus(!) jellegét a létteljesség két – formációs értelemben vett kapitalista és szocialista – egzisztenciája között felmutassa. Ugyanakkor úgy véljük, hogy a ma uralkodó, a hierarchikusságot sematizáló mintákkal szemben nem a direkt, radikális, hanem az eredeti, innovatív kritikai közvetítések lehetnek hatékonyak. Mint ahogy a Simor-féle líra legfőbb erényét sem a szemantika közegében elért teljesítménye, hanem a szemiotika terén bemutatott vállalása jelenti. (Z-füzetek, Budapest, 2011) 87 �L. D AMTA ÁRON Költők és/vagy fűzfapoéták a 19. században Zonda Tamás: Nagyok árnyékában; Lisznyai Kálmán válogatott versei Zonda Tamás eredeti foglalkozását tekintve pszichiáter főorvos. Évtizedeken keresztül szakmájában dolgozott, kutatott. Öngyilkossággal foglalkozó könyvei országos visszhangot keltettek. Ne csodálkozzunk hát, ha az utóbb megjelent könyveiben tudományos megközelítésben is keresi a választ a fentiekre. Azt mondja: az idegrendszer állandó készenléti állapota felelős azért, hogy reakció jöhessen létre. Ebből következően egy adott népesség, nemzet „centrális zsongja” a kultúra, ennek egyik szelete pedig az irodalom, mely ösztönzi az alkotókat. Másrészről Zonda költőként is jelentőset alkotott. Kezdetektől tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Első verseit a hetvenes évek második felében hozták a lapok. Első önálló kötetét Nincs Félelem címmel a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki 1988-ban. Ekkortól tagja a Magyar Írószövetségnek. A második verseskönyve, a Törtarany rá négy évre jelent meg a Kráter Kiadó gondozásában. Bár az utóbbi években többnyire hallgat a múzsa, olykor születnek versek, és egyéb szövegeiben sem lett hűtlen a szépirodalomhoz. Mindezek tükrében Zonda témaválasztása magától értetődő. A Nagyok árnyékában kötet alcíme: Kismesterek és fűzfapoéták a XIX. századi Nógrádban. Bevezetőjében azt írja: „Kissé hálátlanul 88 mindig csak a nagy alkotókról beszélünk, keveset szólunk az értékes másodvonalbeliekről, és alig esik szó a kismesterekről. Pedig a nagy festő-géniuszok műhelyében is ott dolgoztak a tanítványok (tanoncok), a nagymesterek műveinek részleteit sokszor ők alkották, többségük nevét nem is ismerjük, pedig sok-sok ecsetvonással, részlettel ott vannak a nagy művekben.” A szerző nehéz feladatra vállalkozott, mert ugyan bőséges választék állt rendelkezésére, kezét megkötötte a földrajzi behatároltság, másrészt a dilettánsok, fűzfapoéták sokasága közül kellett kiemelnie az értékelhető műveket, szerzőket. Egyesek népieskedtek, mások szánalmas próbálkozásokat tettek az eredetiség felé. Alacsonyabb szinteken jellemző volt a modorosság, az ömlengés, a mesterkéltség (ma is így működik ez a dilettánsok, fűzfapoéták körében). Baloghy Dezső levéltárigazgatóval indul a kötet. A nagy műveltségű férfi nyelvészeti és etimológiai kutatásokat folytatott, emellett verseket írt. Négy kötete jelent meg. Mai szemmel nézve néhány sor, versszak lépi át a közölhetőség határát, a többi mosolyogtató. Béri Gyula szenvedésekkel teli, dekadens lírája még akkor is feledhető, ha munkásságát a Kisfaludy-társaság díjjal jutalmazta. Béri, Horváth Danó és Horváth Kálmán jogászként végzett, miként még jó néhány, a válogatásban szereplő szerző is. Érdemes lenne eltöprengeni �azon, miért vonzódtak ennyire abban a korban az ügyvédek, ügyészek a költészethez. Farkas Pál maradandóbbat alkotott gimnáziumi tanárként, mint költőként. Habsburg-ellenes szellemben tanított. Egy verseskötetet jegyez. Herczegh Jenő verseit a megyei újságok mellett közlik az országos lapok is, ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy minőséget hozott létre. Jeszenszky Danó közéleti személyiség, ahogy a korai krónikák jegyzik, Balassagyarmat újjászületésének vezére. Losoncon született, iskoláit helyben, Selmecbányán és Pozsonyban végezte. Utóbbi helyszínen Petőfi szobatársa volt, 1848-ban tette le az ügyvédi vizsgát. Balassagyarmaton gyakorolta hivatását. Történelmi tanulmányokat írt, lapot alapított, szerepet játszott a helyi takarékszövetkezet létrejöttében, megalapította a Balassagyarmati Dalegyletet, és ő volt a Balassagyarmati Népkör első elnöke. Zonda szerint „… magas intellektusú, bölcs, a világ állását pontosan ismerő és követő, mélyen gondolkodó személyiség rajzolódik ki, aki költőként is sokszínűbb megyei kortársainál. Luby Sándor mellett se menjünk el szótlanul. Még csak tizennyolc éves volt, amikor a Vasárnapi Újság közölte egyik versét. A fővárosi irodalmi lapok majd’ mindegyikében publikált. Műfordítói munkássága is igen gazdag. Komjáthy Jenővel közösen szerkesztette a Röpke Íveket. Ki ne hallott volna Madách Aladárról, Madách Imre és Fráter Erzsébet fiáról? Olvasottsága okán, és talán a példa láttán próbálkozott meg verseket faragni. Első könyve egy szerelem története. Bizony ez rossz könyv, tele suta sorokkal, kopott rímekkel, frázisokkal. Mindig megemlítjük (mert titokzatos), ha róla esik szó, hogy élénken foglalkoztatta a spiritualizmus, mondhatni, ez lett az élete. Új verseinek központi témája is ez. Nagy Iván tudós, történész, muzeológus, az MTA tagja, egy genealógiai mű és sok tanulmány szerzője. A kérdés az: mit keres a költők között. Tizennégy évesen vetette papírra első verseit, ám felismerte gyengéit, és ahhoz is volt bátorsága, hogy fricskázza magát: Ki úgy vélekedik, / Hogy költő nem vagyok én? / Igaza van! – mert / Verseimben nincs költemény. Zonda sem az esztétikai színvonaluk miatt szerkesztette be verseit a kötetbe, inkább kuriózumként. (Csalomjai) Pajor István tagja volt a Petőfi- és a Kisfaludy-társaságnak. Négy nyelven beszélt és fordított. Számtalan újságban publikált. Versei gunyorosak, csipkelődőek, szatirikusak. Papp Gyula és Sréter Kálmán földbirtokos és Stampay Miklós tanár is megpróbálkozott a versfaragással. Vértessy Gyuláról azt írja Zonda, modern hangú, tehetséges költő. Én ezt nem merném kijelenteni ilyen határozottan, hiszen ilyeneket írt: „Virágos tavasszal / Napsugaras nyáron / Őszi ködöt érzek / A csodaszép tájon.” A szerző a levéltárban talált egy kézzel írt, gúnyverseket tartalmazó kis kötetet, amelynek belső oldalán Jeszenszky Kálmán balassagyarmati plébános pecsétje látható. A sok helyesírási hibától hemzsegő, ellentmondásos szöveg szerzője ismeretlen. E könyv meglett volna nélküle. Szerves folytatása az előző könyvnek a következő: Lisznyai Kálmán válogatott versei. Ha már belevetette magát a kutakodásba Zonda Tamás, nem hagyta annyiban a dolgot; egy szerzőt kiemelt a többi közül. Hogy miért, arra a szerző adja meg a választ: „… mert röviden átfutva könyvein úgy tűnt, hogy talán külön kötetet érdemel tetemes költői életműve, és főként különleges figurája.” 89 �Lisznyai jogász létére belevetette magát az irodalomba, az irodalmi életbe. Pesti szalonok kedvenc költője lett, rendre ő állt a társaság középpontjában, igen jó ivócimbora hírében állt. Gerinces ember lévén, nem hajlongott a politikai széljárások irányába. Kényszersorozásra vitték, és amikor visszament Pestre, jó ideig megfigyelés alatt állt. 1851-ben adta ki a Palóc dalokat. A siker hatalmas: az első kiadás után jött a második. A hatezer példány egy szálig elfogyott. Három új könyvvel jelentkezett. Jött a Madarak pajtása, az Új palóc dalok és a Dalzongora. Népszerűségét csak növelte, hogy állandóan dalidózott. Ma úgy mondanánk: haknizott. Habár Lisznyaiék ezeken a rendezvényeken szavalatokkal, zenével a nemzeti érzést is ápolták és erősítették. Az elhangzottakat a költő összegyűjtötte és kiadta Szavalatkönyvét. Az eszeveszett hajtásnak, lángolásnak, a mértéktelen italozásnak egyenes következménye lett a betegség. Lisznyai egészségi állapota megromlott, és 1863. február 12-én meghalt. Jó évtizedig tündökölt költőként, majd a homály feledésébe merült. El kell ismerni: hatalmas munkát végzett Zonda Tamás. Hiánypótló művek születtek. Igaz, én más szempontok szerint, kicsit szigorúbban válogattam volna. Néhány költőnek nevezett alkotó nem üti meg azt a szintet, ami miatt érdemes volt őket átemelni a mába. Ez persze semmit nem von le Zonda érdemeiből. (Nagyok Árnyékában: Madách Imre Városi Könyvtár, Balassagyarmat, 2008; Lisznyai Kálmán válogatott versei: Madách Irodalmi Társaság, Balassagyarmat, 2009) M ADÁR J ÁNOS Magasra emeli arcát és lobog Mirtse Zsuzsa: Idő és mérték A költészethez annyi szép és elementáris élmény kötődik, hogy amikor egy kortárs új könyvét olvasgatja az ember, szembesül azzal, hogy ma is születnek igazi tehetségek. Mirtse Zsuzsa Idő és mérték című verseskötete ilyen meglepetéssel, érzéssel szolgált. Váratlan volt már az is, hogy a szerző „szabálytalan verseknek” nevezi a gyűjteményt, amely – egyébként – nagyon is szabályos, hiszen a benne olvasható költemények igazán a vers technikai 90 törvényei szerint születtek. Poétikai értelemben minden a helyén van: legyen az klasszikus hangvételű vers vagy prózavers, heroisztikus formabontás. Mint egy igazi hős, magasra emeli arcát és lobog, lobog. Mi van e mögött a tűz mögött? – vetődik fel azonnal a kérdés. Tiszta láng és gyönyörűség – válaszolhatjuk nyugodt szívvel, hiszen csodálatos költemények egész sora bizonyítja a lélek misztikus kivetüléseit, a létezés legmélyebb érzéseinek őszinte kimon- �dását: „Te már ott vagyok, én még itt vagy. / A tél mindkettőnknek fáj. / Neked ott lent hidegem, nekem idefent fázol. / Én még itt vagy, hol te vagyok, nyár.” (Te már ott vagyok...); „Szemed ezentúl mindig a szememet nézi, / bárhová bújsz, és bárhová tűnök el” (Titkos út); „Üres zsebemből lopta képeit, / idő sem volt, hogy ráköszönjenek, / felismerném, ha lenne élete, / vagy ébredése, mikor elviszik. // Aztán ma végre szembejött velem, / kabátom összehúzta homlokán, / egyetlen választ sem tudhat ma már, / mert nincsen arca, nincsen szeglete.” (Elvarratlanul) A hiány, a semmi létezése, az elmúlás kegyetlen párbeszéde, ami áthatja szinte valamennyi versét. Monodramatikus, önmagát marcangoló ez a költészet abban az értelemben is, hogy a költő egyszerre mond ki megrendítő és felemelő, fájdalmas és megtisztító erejű dolgokat: „Tenyered vállamra gyűrődik” (A boltív alatt); „Játszunk életeket, reggeli napfényt, / túlélést, ha kell, napi feltámadást” (Napjátékok, naplevelek); „Mindig rosszul érkeztünk, hiába jól/ estünk egymásnak, miként a fák” (Öreg kert); „Elhiszlek, reggel mégis megköveznek – / késednek fénye világít nyakamon” (Platon barlangja); „felismersz, vagy felismerni vélsz/ egy törött cserépben, kidobott tárgyban” (Viselkedés-mintázatok). Az ellentétekre épülő versek, a jó és rossz állandó keveredése szembetűnő jegyei Mirtse Zsuzsa költészetének. Talán éppen ebben a folytonos lobogásban, szűnni nem akaró perlekedésben van a lényeg: ítélet önmaga és a világ fölött. Erőteljes kritikai érzékkel, szókimondó közvetlenséggel fordul környezete felé. Az élettér – ahol reménykedik és szomorú, hallgat és provokál – mindig kevés neki. Több kell: szerelemből, szeretetből, hazából, békéből és vágy- ból, mert „szeretek babrálni a világgal. / Szenvedélyesen játszom bármivel – és bárkivel. / Néha veszítek, néha nyerek. / Néha nem tudom, a kettő között mi a különbség. / Kislány koromban aranyásó akartam lenni. / Szeretnék egy üvegcipellőt.” – olvashatjuk a könyv fülszövegében. Ez a vallomás is azt bizonyítja, hogy Mirtse Zsuzsa örök emberi nyugtalansága, alkotói természete tele van – jó értelemben vett – szertelenséggel, megfékezhetetlen indulatokkal. „Szabálytalanul szabályos versei néha provokációk, szemtelenkedések, máskor tűnődések, belenyugvások a megváltoztathatatlanba, de mindenképpen arról a nagyon különös valamiről szólnak, amiről azt mondjuk, hogy: élet. Idő és mérték – vagy időtlen mértéktelenség, ezt a kettős utat kell járnia. És fogja is, mert olyan...” – összegzi a könyv hátoldalán található kiadói méltatás. „Mert olyan...” – és itt van Mirtse Zsuzsa emberi, költői magatartásának a lényege: a megfékezhetetlenségben, az öntörvényűség hihetetlen erejében. „A cserebogárnál sem az a fontos, hogy miből lett, hanem hogy repülni tudjon...” – ennél pontosabban talán senki sem tudja megfogalmazni mindazt, amit ez az életrajzszerű vallomásrészlet magába zár. Mirtse Zsuzsa tudja csak, hogy miért éppen a cserebogár – a csuda, a csoda, a születés, a fölemelkedés és lobogó szárnyalás – teremtésmítoszának egyik legérdekesebb mozzanatát emelte be kulcsfontosságú ars poeticájába. Ki is valójában Mirtse Zsuzsa? Ki is az a közvetlen, mégis távolságtartó alkotó; titkokkal, rejtélyekkel teli költő, aki elkápráztat bennünket verseivel? Nagyon nehéz volna pontos választ adni, talán nem is lehet. Mindenesetre elégedjünk meg most annyival, hogy ragyogó értékekkel ajándékozott meg bennünket. Az Idő és mérték című köte- 91 �tében olvasható művek fényesen száguldanak, magukkal viszik az olvasót is. Magasság, mélység, idő és időtlenség, mérték és mértéktelenség – mindmind olyan fogalompárok, amelyek éppen az ellentétükben vonzzák egymást. A közvetlen közvetettség filozófiája nem egészen új a magyar költészetben, mégis úgy érezhetjük, hogy Mirtse Zsuzsa egészen szokatlan dimenziókat villant fel verseiben. Az érzékletesség és a megfoghatatlan – mint költészetének egyik jelenlévő eszközrendszere – olyan mértékben kitágítja verseit, hogy azok az egyetemesség érvényével hatnak az olvasóra. Tudom, hogy ezek nagy szavak, mégis közel állok a valósághoz, amikor arról beszélek, hogy itt van közöttünk egy fiatal költő, egy fiatal nő, aki csodát művel. Mint a varázsló, úgy elkápráztat bennünket: úgy bánik a magyar nyelvvel, a magyar nyelv rendkívül gazdag rejtelmeivel. Az archaikus ízeket is próbálgató versbeszéd, a karcos-keserű dallamok – visszafelé az időben – is érvényesítik a költő élethelyzeteit, vágyait. A létérzés fogalma, az emberi teljesség hitelessége is mérhetetlen dimenziókat ölel magához azáltal, hogy történelmi távlatokat nyernek a szavak, a versek. Mintha örökké élt volna a költő, mintha ősidők óta csak az a vágy hajszolná, hogy találkozzon velünk, nekünk énekeljen. Ösztönösség, tudatosság rejlik emögött? Talán mindkettő. Hiszen a következetesség, az objektív és szubjektív költészet mértani pontossága mégiscsak arra utal, hogy a – térbeli, időbeli – végtelenségre való törekvés szinte általános nála az alkotás folyamatában. Lélektani mozzanatait tekintve: a tárgyak, jelenségek, történések pillanatnyiságában megérzi az átfogó, mindenek fölé magasodó rezignációkat. Ezen a ponton mérhetők le leginkább Mirtse 92 Zsuzsa érzelmi azonosulásai, megrendülései is: „Egyre kevesebb képünk marad, / már csak magunkat tudjuk küldözgetni, / elfogyott körülöttünk mindenki, / akibe még kapaszkodnunk lehet” (Képes lapok); „Úgy fogok majd elmenni, halkan, puhán, / egy éber hajnalon, hogy semmit sem / ettem, és melletted hagyom minden ruhám” (Válogatott ürességeim); „Pedig lehetett volna jobb, / mint párás kockacukor-idő. / A tér – mint mindig – szűk és kevés volt, egymás füléből csorogtunk, mint az eső” (A Nap két oldalán); „Kockáinkat csak dobálni tudjuk már, / megint csak szögeink vannak, / hasamban Napot hordok, / holdas éjjeleken lopni tanulsz” (Forgástestek). A végtelenhez tapadó képzettársítások, a jelenlévő valóság látomássá való tágítása bonyolult, sokrétű nyelvi folyamat. Leggyakrabban elvont, gondolati síkon marad a láttatás, mégis lépten-nyomon odaérezzük a költői képek nyelvi kényszerét. Számtalan versében mélyen rejtező emlékeket szólít meg, tudatosít, mozgósít és kapcsol össze az irodalom legfőbb áramköreivel. Ezzel önmagában is – az elemi költészet ambivalenciájának törvényszerűségei szerint – óriási hatást ér el: minden egyenlő önmagával, és mindennek az ellenkezője is igaz. Sokrétűvé, áttételessé válik ezáltal a vers, és nincs szükség semmiféle túldíszítettségre, nyelvi mutatványra. Mindez nagyfokú fegyelmezettséget, következetességet igényel, hiszen minden pillanatban jobban látszik a költő arca. Hiába is takargatná indulatait, kétségbeeséseit, örömeit; az idő egybemossa benne az ellentéteket, és valami új minőségében mutatkozik meg a lélek. Szokatlan grammatikája a megfigyelés élességével, a jó arányérzék segítségével összetéveszthetetlen világot hoz létre. �Nehéz volna őt bárkihez is hasonlítani, besorolni. Sajátos költészete, öntörvényűsége olyannyira egyedivé teszi, hogy önmagához mérhető leginkább. Korábbi köteteinek (A kövek története, geológiai mesekönyv, társszerzőként, Pangea, 1999; Égforgató csodagyűrű, Jankovics Marcell illusztrációival, Méry Ratio Kiadó, 2004; Lovagkór, Jankovics Marcell tusrajzaival, Méry Ratio Kiadó, 2007; Kenguruk a Körúton, antológia, Irodalmi Jelen, társszerzőként, 2009; Fogadó a Négy Macskához, regény, Ciceró Kiadó, 2010) tükrében is azt mondhatjuk, hogy nem lehet őt besorolni, beskatulyázni. Most megjelent könyvével még inkább megerősítette bennem azt az érzést, hogy egyedülálló költészetről van szó, amelynek igazi értékeit Szondi György író, könyvkiadó és bolgarista fedezte fel. Nem véletlen, hogy a Napkút Kiadó gondozásában jelent meg a könyv. Különös értéket képvisel, és beszédes az a tény is, hogy Szondi György színes képei illusztrálják a verseskötetet. Mirtse Zsuzsa „szabálytalan” verseivel olyan szigorú szabályokat állított fel a kortárs költészetben, hogy ezzel minden elismerésünket kiérdemelte. (Cédrus Művészeti Alapítvány, Napkút Kiadó, Budapest, 2010) 93 �O RBÁN GYÖRGY J ÁNOS Portré a művészről Zene, zene, zene. Kocsis Zoltánnal beszélget Simon Erika Különös kis könyvecske került a kezembe. Ha nem hívják fel rá a figyelmem, talán észre se veszem a többi között, olyanynyira kicsi, kissé jellegtelen a ma divatos nyomtatványrengetegben. Hangsúlyos címfeliratának stílusa a kottaírások tipográfiáját idézi. Figyelmesebben vizsgálva a sötét borítót, világhírű zongoraművészünk portréja teszi nyilvánvalóvá, kiről-miről is szólhat a kis kötet. Amikor hazavittem, csak úgy félretettem, mondván magamnak, majd elolvasom, ha befejeztem előző feladataimat. Olyan sokan írtak kortárs művészünkről, nyilatkozott maga is, ha nagy bátran felkérte egyegy gyanútlan, hírességet kereső médiamunkás – ezekből később, szinte minden alkalommal kisebb-nagyobb médiavihar lett –, hogy nemigen vártam nagy meglepetést a tartalmától. Aztán… egy este leültem az állólámpa melletti fotelba, olvasni kezdtem, és nem is nagyon tettem le. A könyv szerzője rendkívül korrektül felkészültnek látszik Kocsis Zoltán életművéből. Csakhogy, amire valószínűleg egyetlen riporter sem képes felkészülni, az a riportalany karizmatikus egyénisége. Bizonyára ezzel is számot kellett vetni a szerkesztői munkánál, amely eredményeként élvezhető kötet jött létre. Annak ellenére, hogy néhány újságírói kérdés – úgy érzem – kissé erőltetett módon eredményez témaváltást. Például igen élesnek tűnik a 94 váltás a Bartók Liszt Ferenc játékához való viszonyát elénk táró kérdéscsoportot követően, Kocsis Zoltán kulturális miszsziójának egészen más attitűdjével. Nyilvánvalónak tűnik Kocsis csapongó gondolkodásának beszélgetést irányító ereje. Ezt igazolandó jó döntés az Intermezzo rész beillesztése. Kár, hogy a kapcsolódó téma vége kicsit homályba vész. Mindezek ellenére valahol itt kezdődik az a téma, amely igazán értékessé teszi számomra a könyvet. Nagyon fontosnak tartom, hogy ismét olvashassam azt a hihetetlenül bonyolult, mégis pofonegyszerűnek tűnő, nemes alkotói összefüggésrendszert, amivel zseniális előadóművészünk, karmesterünk, komponistánk, zenei alkotói elhivatottságára alapozva tárja elénk világunk összekuszált viszonyait. A szerző dicséretére válik az egyszerű, laikusok által is közérthető nyelvezet, mellyel Kocsis Zoltán filozófiai mélységekbe viszi az alkotás és alkotó iránt érdeklődő olvasót. Lenyűgöző az összeálló kép. Hihetetlen Kocsis tárgyi felkészültsége, amivel alkotói feladatait interpretálja, úgy, hogy közben magával ragad, és motivál saját tevékenységink átgondolására. Időben és térben úgy cikázik komolyzenei nagy elődeinek és kortárs alkotóinak ismeretében, mintha mindez most, itt és körülöttünk történne. Mintha Bach, Berlioz, Debussy, Schönberg, Bartók Béla, Kurtág György és saját maga jelenben élő kortársak lennének, s csak �a professzionális zenei gondolkodásmódok vonnának közöttük némi választóvonalat. Hirtelen értelmet nyer a szakmai elkötelezettség és az alkotás eredendő emberi tulajdonságának mibenléte. Kocsis Bartók Bélához és Liszt játékához való viszonya eléggé köztudott. A Liszt-év kapcsán amúgy is kötelező volt a vele kapcsolatos kérdések feltevése. Hírértékét csak emelik Kocsis zeneszerzői elképzelései Liszt kevésbé ismert alkotásaival kapcsolatosan. Ezek talán még a vájtfülű, rendszeres koncertlátogatóknak is új információk. Azt hiszem, Simon Erika nagyon jó érzékkel hagyott könyvében két magaslati pontot: az előbbit és Kocsis Zoltán Pilinszky Jánoshoz fűződő kapcsolatát. Ez utóbbi fejezetrész betekintést ad az alkotók szellemi rokonságának egymásra épülésébe, az alkotói folyamatok kialakulásába. Az egyszerűbb napi tevékenységek között élőket mindig is valami misztikus előítélet terhelte, terheli a „magaskultúra” prominens személyiségeinek életmódja, emberi kapcsolatai iránt. S ebben az emberi kapcsolatban mindenki számára érthetővé válik ezek egyszerűségének nagyszerűsége. Felvillan benne saját életünk ilyen lehetőségeinek értéke. Közérthető nyelven, mindenféle értelmetlen babonás hit nélkül vonhatunk párhuzamot a köznapi lét és az alkotói létezés között. A különbség az erkölcsi tartás, az alkotásba vetett hit példamutatása a köznapok megalkuvásával szemben. Tulajdonképpen csak megerősíti a könyv első felében megfogalmazott, muzsikusoktatással és magyarságával kapcsolatos álláspontját. Ide kívánkozik a gondolat, mennyire érthetetlen számomra a jelenlegi alap- és középfokú oktatási rendszerünkben a művészeti és készségtantárgyak (pl. az ének-zene) ijesztően alacsony kötelező óraszáma. Kocsis Zoltán egyik televíziós interjújában rezignáltan jelentette ki, milyen nehéz volt tudomásul vennie, hogy „nem mindenki szereti a zenét”. Egyértelműnek tűnik, hogy az óraszámok alakulása összefügg azzal, hogy a minőségi élőzene egyre inkább kiszorul a kulturális igényeink közül. A kötetet behálózzák az előre- és visszautalások, amelyek elősegítik, hogy egészként ismerjük meg Kocsis Zoltán jellemét, sugárzó szellemét. Simon Erika könyve teljes képet ad az alkotóról és a hétköznapi emberről egyaránt. (Kairosz, Budapest, 2011) 95 �Szerzőink • ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, újságíró • BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) költő, író • BOROS OSZKÁR (1973, Ajka) irodalomtörténész • DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő • FŰZFA BALÁZS (1958, Győr) irodalomtörténész • GOMBÁR ENDRE (1938, Balassagyarmat) író, műfordító • GYŐRI LÁSZLÓ (1942, Orosháza) költő • HARTAY CSABA (1977, Gyula) költő • KABAI CSABA (1979, Miskolc) költő, író • LÁSZLÓFFY CSABA (1939, Torda) író, költő • LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, Szeged) költő, író • L. DAMTA ÁRON (1981, Balassagyarmat) író • MADÁCSY PIROSKA (1942, Szeged) irodalomtörténész • MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) költő, kiadóvezető • MATITS FERENC (1958, Budapest) művészettörténész • MEZŐSI MIKLÓS (1960, Budapest) irodalomtörténész, költő • NÉMETH VÁNYI KLÁRI (1977, Sopron) újságíró • NOVÁK VALENTIN (1969, Budapest) író • ORBÁN GYÖRGY JÁNOS (1952, Gyoma) grafikus, tanár • SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tankönyvíró, tanár • SZABÓ TÜNDE (1988, Tatabánya) költő • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • SZEKERES SZABOLCS (1972, Budapest) kritikus • TARJÁN TAMÁS (1949, Budapest) irodalomtörténész, színikritikus • VASS NORBERT (1985, Kaposvár) író, kritikus • VÉCSEI RITA ANDREA (1968, Budapest) költő, író • KOVÁCS BODOR SÁNDOR (1955, Vác) • dokumentumfilmes, fotográfus • 1988–1990: videófilm-szerkesztő képzés, vezetőtanára Buglya Sándor • 1994–2002: a Soros Alapítvány ösztöndíjasa • 2005-től a Pannonhalmi Arcus Temporum Művészeti Fesztivál dokumentumfilmese • 2007-től a Rónai Művésztelep (Rónart), 2010-ben a Rónai Anzix (Európa legkisebb intermédia fesztiválja) szervezője • LEGFONTOSABB ÖNÁLLÓ FOTÓKIÁLLÍTÁSOK: Jelenetek egy el nem készült filmből (Balassagyarmat, 1995); Egy hely...Jeruzsálem (Salgótarján, 2001); „Bárki vagy...” (Szeged, 2005); Cigánygyerekek (Salgótarján, 2005), Retrospektív (Salgótarján, 2011); külföldi tárlatok (Párizs, 2002; Antwerpen, Eupen, 2004) • LEGFONTOSABB DÍJAK: Városi Televíziók Országos Fesztiválja, 1994 (II. díj); 43. Országos Független Filmszemle, 1996 („Az év portréfilmese”. Független producerek díja); Izrael képekben, 2008 (Portré kategória I. díj, Élet kategória II. díj, Közönség díj, I. díj); Új Magyarország, 2009 (II. díj); Duna-legendárium – A litera.hu pályázata, 2011 (I. díj) • 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/aae3d28b11763fe85e1d767a1151feb6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2012 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2012/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2012 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/974015654d4069b23b847f0c0de817d8.pdf c2ea7de0784a88a78ebf1bb96e93f939 PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Szili József Október 23.; Az igazság most; Alkonyi felhőfestmény Budapest fölött 1956. december 5-én Tandori Dezső Utópont – előpont versek (1961-2011) / Most nem az, hogy…; Más körözés, összevisszázás; Egy lé(t)filozófiai kérdés; „Két nap, az élet”; Még bef. a kaleidoszkóplábfejhez; Volt Csehy Zoltán Pegazus istállója; A gyerek legjobban Händelre alszik; Egy W. S. Burroughs-regényt kezdtem olvasni; Mint aki mindig Polgár Anikó Eurydice elázik; Eurydice rágyújt Nyilas Atilla Egynyári jegyzetek (2011) Nyerges Gábor Ádám Mostmilesz; Lektori jelentés helyett Lázár Bence András Halottak napja; Egy fénykép alá Ardamica Zorán felhővé mozdul; maradtam ködnek Kupcsulik Ágnes Kedvező idő Oláh András Anna naplójából; menetrend szerint; zárójelben Polák Péter az ujjlenyomatok úgyis ott maradnak; rovartánc Nagypál István Elalvási technikák; Minden Szenderák Bence Egészen más; Olvadás Hegedűs Ágota narváleső Duma István András Ősi nyelv Tőzsér Árpád 3 8 12 15 16 20 22 24 25 27 29 30 32 33 34 Tomas Tranströmer Megválaszolatlan kérdések (Találkozásom Tranströmerrel) Gogol; Prelúdium (Tőzsér Árpád fordítása) Szávairatok Lehet. Minden lehet. (Rakjatok tüzet!) 38 Kövületek (Naplójegyzetek 2001-ből) A borítékolt gombolyag (Before/after [3.]) A negyvenesek pavilonja (Regényrészlet) Zimankó és a Város szíve (Részlet egy induló történetből) A súlytalanság egy napja Miskolci bronzkarikák 45 54 62 71 76 81 A szubjektum formái Babits kései lírájában A barátkozás lehetőségei / A Cigányélet és a magyar valóság a hazai roma-mozikban 85 Tomas 35 36 Próza és vidéke Tőzsér Árpád Lovas Ildikó Nyerges András Szászi Zoltán Potozky László Papp Dénes Kutatóterület Varró Annamária Bodnár János Kristóf 98 Találkozási pontok N. Tóth Anikó Mizser Attila – Nagy Csilla „Legyen bennünk egy nagy adag könnyedség” / Beszélgetés Lovas Ildikó íróval 104 Fesztivál, tánc, kommunikáció / Beszélgetés Dr. Egyedné Baránek Ruzsenkával, a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál főszervezőjével 116 �Sulyok László Sors-birkózások / Négy konfesszió 118 Kép-tér Tóth Kinga Kanyó Emma „Mintha csak egy ablak lenne” / Egy szemétdomb festményei 125 „Érzed a kép szagát” / Beszélgetés Csemniczky Zoltán szobrászművésszel, galériavezetővel 127 Ami marad Kabdebó Lóránt Elmy József Debreceni Boglárka Halmi Nikolett Bedi Kata Szele Bálint Szekeres Szabolcs Vass Norbert Turi Márton Csongrády Béla „A test kivirágzik” / Palkó Tibor – L. Simon László: Háromlábú lovat etető lány Variációs formákból költői nyelvezet / Nyilas Atilla: Szerelemgyerek Penészfoltok, faggyús homály, utómunkálatok / Kollár Árpád: Nem Szarajevóban „Adott koordináták” / k. kabai lóránt: klór „Két mondat közt” / Deres Kornélia: Szőrapa Éretlen szüret / Kinde Annamária: Rózsavér Jelenetek egy házasságból / Nyerges András: A barátságszédelgő Ferencváros-zen / Kőrösi Zoltán: A hűséges férfi Utazás a klisék világába / Vlagyimir Szorokin: Hóvihar „Kincsestár ez a vidék” / Végh József: Hazaváró Helyismereti Sorozat (Rétsági kistérség) In memoriam Pál József (1950-2011) 129 133 137 139 140 143 146 149 151 155 159 Jelen számunk illusztrációit MOLNÁR GERGELY munkáiból válogattuk. A borító a part című festményének felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Cím nélkül 1. (elől) és a Cím nélkül 3. (hátul) című alkotások láthatók. MOLNÁR GERGELY (1983, Sárvár) • festőművész, zenész, videóművész, rajz és vizuális kommunikáció szakos tanár • A Nyugat-Magyarországi Egyetemen (Berzsenyi Dániel Főiskola) diplomázott (2006) • Legutóbbi egyéni kiállításai: Egy szemétdomb festményei (Tarajos Gőte Artklub, Bp., 2011); Falusideal (Boulevard & Brezsnyev, Bp., 2011); Ynormal (Műhely Kávézó, Bp., 2010); „az étel kész” (Hegyfalu, Művelődési Ház, 2010) • Legutóbbi csoportos kiállítása: Emoráció Országos Reklámkonferencia (Bp., 2010) • Saját honlap: www.molnargergely.blogspot.com • Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. • Telefon: 32/521-560 • Fax: 32/521-555 • Internet: www.bbmk.hu • E-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) • Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2011-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 800,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 • 2 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” S ZILI JÓZSEF Október 23. Alacsonyan a házormok fölött fegyverropogást szállít az ég alábuktatja az utcák vermeibe Egy szellő itt maradt nyárról lézeng mint a téleleji légy A Práter-utca végén muskátlik fölött kihajol egy asszony fonnyadt és fehér s ami fehér itt szürke mint a fal szavak potyognak mint a vakolat Lehetne csöndes októberi éj Lehetne csönd A feszes égen fegyverek dobolnak Kinek szánták e jeleket Potyog a vakolat Lehetne csönd ha mindent ős-elölről kezdenénk  Lassan gördült a rakpart fölött a villamos Dacunk a puha égre bámult a szobor derekán A vén Gellérthegy bólogat hogy már e nép megbűnhődte a korokat amiket meg sem ér Prófétáink prófétáltak jókor de a fülek csak most lettek bibék magházzá tokosítva lelkeinket 3 �Esküszünk a magyarok pogány istenére Esküszünk tizenkét pontjainkra s valahány sebünknek nevet tudtunk adni Gyulladásban a vakmerő remények Recrudescunt inclytae gentis vulnera sebek fölfakadtak hidak eresztékein csorogtak partot mostak Nagy búsultunkban felgyülekvésünk toporog indul lassú vonulással Ki dörömböl az ég boltozatján bereteszelt kapukon ki dörömböl örökletes tüzek kálváriásai portverők porban slattyogók partok szakadnak fordultokban fordulása készül az időnek Hosszú zarándokútjában a nép estére kelve a Duna-parton egy nagy sötétlő országházhoz ért A hazának nincsen háza Mért Kért még kért csak kért a nép Nincsen szemük meglátni a lángot mely idáig kúszott a föld alatt Láttad az asszonyt Kit átkoz Ki akarta hogy vér is kell a torra Égő forgács a két szemük felöltő nélkül viharkabátban teherautókon tépett lobogóval fegyverekért Egyszerre lobban lángra ezer év minden erdeje rég betakartak fatörzsek bokrok lápokba süppedt őstenyészet tüzel a föld alatt Lehetne csöndes éj de mit tudják az alvók 4 �csont hús porc velő ideg és vér vér sok vér az ember kitárulkozik anatómiánk kitárva szívünk pitvara vérfolyamok zsiliprendszere tereli a vért Feszítsd vállad a kőre tapostad de édes meglágyítja ilyen ölelés Megöl ha nem ölöm meg megölöm és megölnek A fegyver törvény Akik hozzák azokért Finoman illeszkedő csapok, reteszek, billentyűk, tárak fémlogikája tenyérbe lapuló zömök nyak vasalt tusához szabott gödre a vállnak célgömbtől célig feszülő tekintet az egyenessel párhuzamos ív a másik metszéspontig összeköt a másikig A fegyver rendje erős rend az emelőé kifordíthatja sorsából az embert Harcunk e kifordított szenvedés Frissen gyalult arcok fiak kiket korán fog satuba a halál a miértekből várat lehet rakni kedveseinket mind belé falaznánk meg is állna akkor magos Déva vára  Fecerunt magnum áldomás hét határra szólót sátrakban tűzdelt étkekre fölkerekedtek a népek suttogás a ponyvához közel a tánc alig csillapodott még hitbéli kincsünket elvitték meggyalázni 5 �Nem indult meg az ég a holtak sem túrták szét a sírjukat Az ég megállta némán de már a holtak megfordultak közöttünk és elindult hozzájuk tőlünk is egy nagy csapat Hat napig tartott amíg lett elég halottunk de az élők még megtanulnak élni Jaj ha lehetett volna elébb (1956. október 27-29.) Az igazság most Az igazság most az hogy nincs igazság C'est ça Ebbe a jobb lator a bal s közöttük számos Krisztus belehal Ettől a bátrak megvesznek A maznák még megúszhatják Ettől a mihasznák kapósak csakhogy magára ki vall Ami volt ami lenne ami van undor Hogy újra Megint csak eltolnánk Kiáltoznál de nincs hova kiáltozz Nincs akit kérjél nincs csak akit átkozz s nincs átkod hogy ne átkoznád magad Átkozd a végzetet meg a reményt is a veszteglést is meg a sietést is s légy egyre némább süketebb vakabb (1956. december 5.) 6 �Alkonyi felhőfestmény Budapest fölött 1956. december 5-én A mű ott maradt külvárosi telkek villák kertes házak fölött sötét lobok kacsok pászmák a gyöngykagylós ragyogás ravatalán a pokol vagy a menny lehasogatott kárpitjai roncsok cafatok foszlányok úsznak a csonka láthatárig romok égre-földre falrom tetőrom kéményrom pallók lécek gerendák dúcok tégla- cserép- üvegtörmelék zúzva törve hasítva szaggatva tépve nyesve csépelve csorbítva szórva terítve egymástól el egymásba szorosan bádogdobozok üvegszemét almahéj kormos cafatok ásatás után a kor maradványai itt mindennek igazolt helye van a gránát kacér kis repeszét repedt fazék piros zománcos füle öleli a tárgyak tudták a helyüket a jelre odaléptek a ceremónia egy pillanatra sem akadt el a romok rendje erős rend a rádió folyton kérdezősködik beszól a romok közé látjátok feleim szömtökkel aki hallja adja át a szédület kifogott a házakon nagyon meggondolatlanok ezek a házak feltehetőleg fiatalok még a világból is kiszaladnának aki hallja adja át s akkor a könyörgés vimádjunk mi csak vidáman vimádunk azt a csirkefogó atyaúristenit másképp is csinálhatott volna világot ne a falak roppanjanak össze romokká a romok röppenjenek föl falakká mi majd beüvegezzük a maradék gittel mi a maradék gittel (1956. december 9.) 7 �T ANDORI D EZSŐ Utópont – előpont versek (1961-2011) Most nem az, hogy… …szeretteimmel minden olyan nagyon rendben volna (hol van az így!), de tartozom nekik, meg az összetartozással is összetartozom, ártózva-már-tétovázódva is. Nincs az, hogy hirtelen csak úgy innen el, hipp-hopp. Mi lesz medvéimmel? Stb. Akiket minden nap megsímogatok, akiktől remélem, ne legyen hipp-hopp, érjek haza épségben etc. Hanem akkor most nem az, hogy mind ez, ez mind van, de hirtelen (érzem-e majd?) semmi sincs, az éjjel ezt próbáltam, darab jelenetét, jelenetdarabot, széttártam kezem az ajtófélfa (kapufélfa) felé, „Bocs, isten veletek, én hittem a legkevésbé…” Jó, a szöveg még nincs meg, de hogy kezem széttárom, az megy, egyéb témakörökben. Más körözés, összevisszázás Köröz-e, összevisszáz netán csak a pár milliméternyi muslinca, vagy ki-mi, lámpám körül? Már vigyázok rá. Évtizedekkel ezelőtt volt egy ily kis barátom. Ez a mostani eléggé ügyetlennek látszik. Jó ég, csak nem a múlt hónapi vagy? kérdem. Kinőtt volna a fél szárnyad, vagy felgyógyult sérüléséből? kérdem. Mert múlt hónapja ez volt: untam őt végül, odacsaptam. De nem halt meg, élt, forgott összevissza, még összevissza röppengetéseinél is 8 �összevisszább. Hát tenyeremre vettem, ott forgott. Láttam, fél szárnya mintha hiányozna, de nem biztos, hogy ez volt, lehet, csak kificamodott stb. Hát az írógép, a lámpa fényköre, a papírok etc. nem jó hely neki most, gondoltam akkor, és a születésnapi vitorlavirág mélyzöld levelei közé pottyantottam, virágföldre. – – – Eltelt sok idő, több, mint egy hónap. Hát mit látok? Itt ügyetlenkedik, lebbenget összevissza – nem akrobatikusan, na! – egy társa… vagy ő maga? Mondom, a szárnya… s így tovább. Ő lenne az? Medvéim így nevezték el: Kérészke… arra az esetre, ha ő lenne az. Viccesen. De neki ez mind komoly. Egy lé(t)filozófiai kérdés Fejjel belebuktam egy tányérba, valami lé volt benne, ritka dobás. A múltkor csak eldobtam egy tányért (ld. bokám, mint kalldgató rosszkóp). De nem zuhangtma – értsd: zuhantam, önkívület akkor? –, zumghata, ahogy kihúznak (színjózanon, mindez, ismétlem) a fürdőszobai kádból. Nem infarktus, nem sztrók, nem csak ráléptem a pizsamagatyám szárnyára, jav., szárz, jav. szárszegélyére. A lét dadog, idézem. De már unom ezt mesélni, mert így folytatódik, csak éppen hányszor? Hányadszor van és hányadszor lesz ez, hányszor folytatódik a lé, a száraz, a lét? Ez egy egyáltalán nem leves, ez egy száraz filozófiai kérdés. Hanem azért most azt ne higgyék rólam! Annyi van csak, hogy járásnak nevezhetően nem tudok járni (kb., és gyakran), egyelőre innen folytatódik. Cantor metamatek-mester második nagy kérdése nálam (a meddig folytatódik a számsor, ez az egyik): a közök mennyiek? két egység közt hány folytatódás van? Ld. Kafka: nagybátyám nem hitte, átér a szomszéd faluba, egy élet alatt akár, se. Így van 1-ről nem jutunk a kettőre, vagy 8095746830723947816754-ről stb… 6755-re. 9 �„Két nap, az élet” Ha két nap egymás után ki kell mozdulnom, le kell mennem otthonról, már olyan vagyok, mint egy űzött vad. Beszélünk ma így? Na jó, akár három napot itthon lenni, is jó. Mint mikor az életre kellett volna készülnöm, egyetemista koromban, mindenféle hajkurászások helyett is gyakran itthon maradtam, magam voltam, versenyeket játszottam. Hetvenkét évnek kellett eltelnie, hogy – visszakanyarodom! – rájöjjek, holtpontosan kifejezni a bizonytalant: ez a beszéd, s nem a holtbiztosat csak úgy bizonytalankodva. S ugyanígy kanyarodtam vissza a magamban-játékokhoz is. Van három ligám, 20 – 20 – 20 klubbal, és – ismétlem – magam játszom francia kaszinó kártyajáték eszközével a bajnokságokat. Felébredtem valami álmomból? Felé bredek, de mi felé? Még bef. a kaleidoszkóplábfejhez Fejemhez kapok: talán túl rég járok ugyanabban a cipőben! Meg lassan kapok lábra reggel. Bódult vagyok éj teljén, kimenet. Meg ha az utcán járok, félek. Persze, fél arasznyi buszlépcsőről se tudok rettegés nélkül le. Mindez. De elő fogom kotorni a téli cipőket, tényleg. (Folyt., Hérakleitosz, le ne állj, te más s más!) 10 �Aztán kezdődhet a köv. töprengés: miért, hogy egy ilyen művelet (előkotrás etc.) ekkora akadályaimba ütközik? Itt is ilyen kicsiny a terpeszem (dülmirigyhatás!), ennyire kusza a kaleidoszkóp stb.? Mindegy, a régi téli cipőket előkotrom, felpróbálom, így megyek ki holnap… holnapután inkább… és rettegni fogok a közvetlen-lábfeji-szokatlantól. Az utópont-versek átmenet vége. Határértékek 98675u4i30256789706 és 98675 félreütés 4 etc. Volt Volt. Ami. Volt, ami volt. Indul. Indulhat a nap. Fixbe rázódott a kaleidoszkóp. Ha hű vagyok magamhoz – – –? Nem voltam hű önmagamhoz? Beszélek? Miről beszélek! 11 �C SEHY ZOLTÁN Pegazus istállója Enzensberger versautomatája a marbachi múzeumban lényegében egy repülőtéri kijelző tábla mozgó négyzeteinek egzaktságát idézi: negyven másodpercenként száll fel újra a gép, vagy Pegazus, minden új sor egy szárnycsapás, és a betűeltűnések ideges kattogásában az éltesebbek agyában még az írógép emléke is feldereng. Ha megnyomod a gombot, bezárva e sokértelmű gesztusba (persze, ha olvasol németül) és ha kitartó vagy, versek sokaságát nyerheted meg így, költészettel gazdagon léphetsz ki az épületből, a felpattanó szó idegen tájakra repít, soha nem látott utazási katalógusok soha nem látott luxusszállodáiba, ráadásul, végül is te hoztad létre (gombnyomás az alkotó!) a jelentés járatait, röpteit, pilótáit, stewardesseit, magát a repülőteret, Pegazus istállójának szárnyas, mindent átható lószagát! A gyerek legjobban Händelre alszik A gyerek a legjobban Händelre alszik, ehhez nyilván hozzájárul Andreas Scholl is, nagyjából mindig az Ombra mai fu tájékán kezdi erőteljesen szopni a hüvelykujját, néha a szájába veszi a bal lábát, különös hangokat ad ki, melyeknek nincs sok közük a zenéhez, aztán elszenderedik, akár a piheszárnyas Ámor a fészkén, na jó, néha csak a Se in fiorito ameno 12 �prato táján, de az csak három-négy percnyire van onnét, finom, komótos bababőrrel vonja be a szemét, és belül szép lassan kihuny a bogár, mint az utolsó reflektor előadás után, negyed tizenegykor egy kiismerhetetlen operaházban. Egy W. S. Burroughs-regényt kezdtem olvasni Ez itt Carl Steinberg, Carl Steinberg, akit egy éve ismer kábé, és úgy tudja nézni, ahogy nézte akkor, de most, ahogy szájában a darab csokoládé, szétolvad nyomtalanul a térben a látás, szeméből bár úgy árad a fény, mint a családi ezüstből, melyet a zaciba vágott, hogy drogot vegyen, és most Carl a drog, ám legyen, a családi ezüst reménye, a tisztaság maga, a kiszőkített biztonság és rend vérszaga. Szőke volt, és törékeny, mint egy madár, orra és füle körül rózsaszín a bőr, egzotikus pinty, mindig röppenőben, egy kalitkában, mely nem térfogat, hanem űr. Lee szerette, hogy figyel rá, hogy tudja, mire vágyik, s ha nem is vágyik ugyanarra, hagyja játszani a vágyat a testetlen lebegésben: égövek közé szorult madár, akinek mindenütt anyja van. 13 �Mint aki mindig Mint aki mindig a kórus megszólalására vár, és nem mer hátranézni, úgy bízik a fülében. Végül is, ilyenkor, az eső utáni csöndben csupa fül az ember. És minden hang arra vár, hogy elfojtson valamit, legalább egy kattanásnyit, egy hárfahúr-pöccintésnyit a kimért nyugalomból. Ugyanakkor szigorúak az időkeretek, minden évszak időzáras, így ez is. És akkor még ott az akusztika, a natúr, és a hangmérnökök többszöröző tudománya, mely autentikussá teheti a fiktív létezést is. Az éjszaka modifikáló térfogata: egy térköltemény roskatag váza. És ebben az űrben vár a hang, a fül, ha máshogy nem megy, legalább egy kattanásnyi viszonzásra. 14 �P OLGÁR A NIKÓ Eurydice elázik Az alvilágban is esik ám az eső, sőt, ott esik csak igazán! Ott vannak a legdühöngőbb, legvelőtrázóbb viharok. Az ablakból vagy az oszlopsor alól, szárazan nézve is félelmetes. Az árnyak egyformára szabott, egyen-esőkabátban: a női karé átlátszó, üvegszínű, a férfiaké koromfekete. Orpheus lehunyt szemmel énekel, haján és arcán ömlik a víz. Csak Eurydice szemhéján nem mosódik el a festék, csak az ő frizuráját nem fújja szét a szél. Szenvtelen, akár egy kivetített kép: átfolyhat rajta az eső, csak megrezzen és újra összeáll. Eurydice rágyújt Hűvös este próbáltak, viharkabátban Orpheus, farmerban Eurydice. Az alvilágba vezető lépcsősor elegáns, későbarokk, Amor hátára kötve két lufi. Aztán rázúdul az eső, a táncosok libegve futnak át a téren. A színpad csúszós lett, a lépés bizonytalan. „Egyenként hurcoltam le ide az állványokat, a hangszereket, az egész zenekart. Hogy ámuljatok, ti a feladatok napi rutinjába belefásult, lehunyt szemű árnyak! A hang mindenütt elér.” Eurydice, a csapzott hajú, az oszlopcsarnok alatt rágyújt és végre megpihen. A busz nem vár sokat, Orpheus még gyorsan odaér. 15 �NYILAS ATILLA Egynyári jegyzetek (2011) 1 (Beköszöntő) Hosszú télre nyár. Hosszú nyárra tél. Túlságos tavasz. Innenséges ősz. Nyár mint télutó. Tél mint nyárelő. Hosszú télbe nyár. Hosszú nyárba tél. 2 Az ígéret Kétliteres borosüveg a konyhaszekrény tetején, hogy színigaz volt Szigliget, és visszatérni van remény. 3 Matula bácsi türelmes. Matula bácsi megmondta. És a vénen is kisdiák, lehajtott fejjel láncolom stéghez a tip-top vitorlást. 16 �4 Gárdonyi jelenés Homályosan emlékszem, nádas szélén úszik apa, én a hátán, gondolom, valami boldogságfélében, karja izmos, akár egy evezősé, vízi labirintus, nagyobb biztonságban, mint a parton, halála előtt alig valamivel még mindig ő volt az erősebb, talán azután is, derekukon úszógumival örülök, ha tudok az enyéimmel tempózni — gyakorlom a mentést, tartok Ecuadortól, és akkor láttam volna békát? 5 Velence emelkedik Velence és Velence különböznek egymástól, mint elmagyarázták, mikor lázas izgalomban vártam, hogy elutazzunk oda, a fekete-fehér tévében láttam, ahol víz utcákon csónakkal közlekednek. Velence, Venezia, egy kisebb Balaton és az ékszerdoboz, vaporetto a busz, mesélem sokat sejtető, múltba néző mosollyal, és a tenger felől. 17 �6 Napszemüveg fedezékében tornáztatom szemizmaimat. Ez engedély nélkül jelenik majd meg? „De szép szőke mell!” 7 Erzsébet vagy Erzsébeték cicái bújnak, ha ezek még Erzsébetéi. (Tiltakozom a birtoktöbbesítő jellel való poétikai visszaélés ellen!) Mindenesetre Jóskáéi, amennyiben… „Ugye milyen édes, hogy fetyeli?” 8 (Szigligeti idill) Uram, ne haragudjon a zavarásért, létezik az, hogy ma délelőtt egy punkot láttunk itt az arborétumban? Igen, asszonyom, nem tévedtek, én kettővel is szoktam találkozni — ők túrják föl legszebb ágyainkat, fetrengik dagonyává sétaútjaink, rágják meg legritkább évelőink gyökerét, de ne kérdezze, hogy kerülnek ide a magas kőkerítés, a vizesárok és a villanypásztor dacára: magam is csodálkozom rajta. 18 �9 Bajlódom a strandtáska egyik fülével, ahogy a biztonsági övvel szoktam: aki visszavarrta, úgy varrta vissza, hogy meg van csavarodva. Mindazonáltal így legalább használható — magam valószínűleg sose varrtam volna meg. 10 Annyit gyakoroltam a fonákot, hogy elfelejtettem a tenyerest. (Közben meg, mint látom, azért a fonák se működik megbízhatóan.) 19 �NYERGES GÁBOR ÁDÁM Mostmilesz már el is felejtettem az írógép hangját csend-le-gyen menj-in-nen cikk-cek-cekk cikk-cek-cekk és a mozdulatlan szorongást is a rosszulléteket csendes sunyi félelmeket hogy mostmilesz mostmilesz mégis most két nap alatt két irányból is visszalátogatott örökkévaló gyerekkorom kvázi benézni hogy na milyen lett az élet és mint a már rég meghalt rokonok a fotókon álmokban vagy emlékekben csak valahonnan távolról volt ismerős hogy míg mások szebb dolgokra emlékeznek hátsó ülésekről nekem csak annyit jelent hogy magamban fohászkodtam hogy a kurva Polski ne az út közepén robbanjon le hogy ne rohanjon belénk senki vagy ha mégis hát hátulról tegye (ismét szebb dolgokra is lehetne erről) hogy én haljak meg és ne a szüleim emlékezni az általános iskolai gyerekekre a testnevelésórák szagára a szörnyű zenékre amiket hallgattunk a lányok szemére az örök sóvárgásra a kimond(hat)atlan frusztrációkra a három testvér közös pornólapjára amitől nem tudom miért hánynom kellett mikor megláttam a fiókban a dögunalmas focimeccsekre amiket végig bírtunk mi több akartunk nézni a nagyapám kezének finom remegésére ahogy táncolt benne a kistányéron egyensúlyozott csésze kávé és a cigiszagra az emberinél emberibb szagra ami nekem őt jelentette és azóta is inkább ő a symphonia mint az örömóda a bevásárlásokra a sok megvett haszontalan szarságra istenem mennyi pénz mennyi mennyi pénz az úszómedence klórjára fűnyíró berregésére a balatonon na elég lesz 20 �engedek neki két napot ha nincs hol aludnia aztán kidobom ki én a picsába utána se nézek úgyis itt marad a ház előtt ha becsukom az ajtót elalszik a küszöbön és néz-néz hogy majd mikor jöhet megint mert tudom jól én is hogy még nem végeztünk Lektori jelentés helyett – néha még magányos... – A költő a kisebb, feszesebb, zártabb formák felé fordul, imágója új pózokat keres, ritmikai világán érdemben módosít, komoly előrelépést mutat a nyelvi játékok terén szerzett, eddig sem elhanyagolható képességeiben, beszédaktusaiban egyre nagyobb befolyással bírnak az orális kultúra elemei, finom mozdulatai lírai magasságokat és mélységeket egyaránt bejárnak, noha plasztikus megoldásai és önnön formai megmunkáltsága még nagyban eltér nagyszabású látomásaitól, és bár társadalmi beágyazottsága egyre jellemzőbb; néha még magányos egy picit. 21 �L ÁZÁR B ENCE A NDRÁS Halottak napja Tavasz jött már megint, – a tél után, mondhatjuk logikus is –, de kezdetben, még régen, még azelőtt, most az isten csak legyint, szóval tavasz jött már megint. De azelőtt, ha jól emlékszem, azt hiszem, ha visszanézzük tényleg, az egész nem így történt meg. Megtörtént – a tél után, mondhatjuk logikus is – de valahogy más volt az egész, és tudom, az isten most újra legyint, de kezdetben, még régen, még azelőtt, hogy a citromokat kifacsarták volna, hogy a vizes kancsót elővették volna, hogy a halottakat eltemették volna, hogy az élőkkel így elbántak volna, tél volt végig. De most tavasz van már megint, tudom, az isten újra és újra csak legyint, – a tél után mondjuk logikus is –. És a citromokat kifacsarták, a kancsóból a vizet mind kiöntötték, a halottakat eltemették, és az élőkkel elbántak újra. De tavasz van megint, és arcod, szemeid, csigolyáid töviseit, vékonyka karod, nyugodt mellkasod citromos vízzel leöntötték, de az isten csak legyint. Igen, akkor, azóta van a bőrödnek, de tavasz van megint, a halottakat eltemetik, de életüket az élőkbe teszik, citromba, vízbe, rosszba, szépbe, újba, régi-télbe, sorsba – az isten csak legyint – igaz történésbe. Így aztán kezdetben, még régen, még azelőtt, hogy vékonyka karod mellkasom átkarolta volna, még azelőtt, hogy mindenben nem az isten volna, tavasz jött hát megint. Most a halottak az élőket felemelik, és az isten csak legyint és legyint. 22 �Egy fénykép alá Tudom ez így furcsa most, hiszen, nem hogy alig, – addig azért remélem nem nő annyi ág a rózsafán – egyáltalán – bonyolult tél van, és annál bonyolultabb lesz a tavasz – nem ismerlek. És már nem múlik el nap, hogy az a portré – tudom smink van, beállított, de te vagy – ne jutna eszembe. Eszembe jut, tudom ez így furcsa most – hirtelen egybeesés magammal meg a képpel – de még tétje nincs – azért látom a hajadból azóta elveszett pár tincs – de lehet, szűkíthetjük a teret. Az ajkadból megegyezhetünk, mondjuk egy felet, szeretnék csak, a szemedet, jól van, mindkettőt kérem, és ha tényleg adod – bonyolult tél van, és annál bonyolultabb lesz a tavasz – az alku akár ezen a ponton még, ha meg is áll, tartozni fogunk egymásnak néhány mondattal legalább. Néhány mondattal, néhány üres bekezdéssel, de bonyolult tél van, és annál bonyolultabb lesz a tavasz, így hát az a portré emlékemben megmarad. Tudom ez így furcsa most, hiszen a hajadról nem beszéltem, hiszen levágattad, így jobban tetszik, díszíteném könnyebb igekötőkkel, de mondom addig azért remélem nem nő annyi ág a rózsafán, hiszen nem, hogy alig, egyáltalán – bonyolult tél van és annál bonyolultabb lesz a tavasz – nem ismerlek, de már nem múlik el nap, hogy az a portré, – tudom smink van, beállított, de te vagy – ne jutna eszembe. 23 �A RDAMICA Z ORÁN felhővé mozdul millió fecske érkezik tavasszal mikor hajnaltájt fáj a köd elnézed, ahogy nyáltapasszal fészket csókolnak az eresz alá ilyet minden nap nem tapasztal a hátsó udvar kutyád csak bámul a trágyadomb terített asztal íme hát meglelték egy nyárra őszig tart házuk és hazájuk boldogság legyek és utódok villanydrótbúcsú felhővé mozdul népvándorlás teljes malaszttal maradtam ködnek én itt maradtam ködnek nem szállok fel s nem tolnak arrébb folt vagyok két domb között melyeknek bimbója nincs majd elfogyok egyszer ha úgy alakul megrág a nap s záporként kiköp délután ráhullok poros szélvédőkre letörölnek mint a már elhasznált könnyeket én itt maradtam ködnek lebegek értelmetlenül lábam törökülésbe fonom ahogyan lányok szokták az emlékképeket 24 �K UPCSULIK ÁGNES Kedvező idő Akkor megtalált a kedvező idő. Fél órát kell várni még a buszra. Félismerős se, és nem tudom, ki ő, leleteit sorolja egy szuszra. Ebben a langyos, biztonságos zajban a végtelen is elképzelhető. Vagy megtalálható, bárhol is hagytam, az a mondat, az első eredő. Már megvolt majdnem, mikor megjelentek. Előbb a hang, belőle duzzadt arc, abból kinő egy vékony karú gyermek, elé anyja, a vállán néma dac. Az üvölt, üvölt, elszürkül a város. A szélcsendben egy zászló megremeg. Félregombolt, kis kék kabátja sáros. A csokit anyja mért nem vette meg. A kincs, amiért angyalok csatáztak, az éktelen lármában elveszett. Csak megy az anya kábán a világnak, húzza, húzza a síró gyereket. Zsigerek rendjében növekvő ciszta feszít csak így, a robbanás előtt. Ahonnan jöttek, kotródnának vissza, hogy legyen minden úgy, mint azelőtt! Mondat se kell, csak csönd legyen már végre, a végtelent is képzelje el más! Vagy lyukat a téridő szövetébe. Meg sírást, amit örvénye elás. Csak szűnjön meg, támadjon nagy üresség! Mint méhben, halott csecsemő helyén. Sújtson az űr! Ahogy testet a restség, ha nincs ki hízzon szétömlő tején. 25 �Egyszer csak hallom, hangom megszólítja, olyasmivel, hogy kicsim, mi a baj. Zárul a szája, szemét tágra nyitja, rám néz vele, mint kóbor eb tavaly. Pillák alatt nagy, barna tölgyek állnak. Lombjaik közt töretlen csönd terem. Az utcazajok végre visszaszállnak. Azóta azt a tölgyest keresem. 26 �O LÁH A NDRÁS Anna naplójából J. Gy. emlékének nem lett volna szabad közel engednem magamhoz de túléltem a türelmedet elmulasztottad a jogosultságot hozzám megszerezni közöttünk súlyos vákuum keletkezett – holtág maradtunk és vizünk sohasem érte el a tengert szemem előtt játszódtál mégis elérhetetlenül távol minden versed iniciálé meg nem élt szerelmünk kódexében de hiányzott belőled a tapintat: gyötörtél s mint a rák megszálltad lelkem minden zugát én pedig nem bírtam állni tekinteted vallatólámpáit: gyáva célpont lettem azt hittem sebezhetetlen vagyok s beoltva az emlékek ellen s hogy viszonyunk szimpla flört volt csupán terhes ragaszkodásod iszonyt indukált menekültem előled csak most értek el hozzám a versekben közszemlére tett szomorú szavak most jöttem rá hogy már rég nem önmagunké vagyunk hogy túszod lettem s lelkem kuszább mint a szennyes-halom nagymosás előtt hétvégén szombaton 27 �menetrend szerint az éjszakák a legrosszabbak – hogy szorult beléd ennyi magány – dideregsz a köszvényes bútorok között hallod amint diólevélbe csomagolja a teraszt a szél vetkőzni tanulsz te is mint a fák hogy újra meg újra szétszedd és összerakd az életed de lejárt bankkártya maradsz csupán amit elnyel az éhes automata gyógyszerek mérgezik álmodat az utcán kóbor kutyák párzanak ám te azzal törődsz csak hogy miként mentsd át magad a másnap reggelbe ahol majd ismét megy minden a megszokott menetrend szerint zárójelben már semmi dolgom veled zárójelbe tettél azóta ökölbe szorítva élek s vonyítok mint a láncra vert ebek ideiglenes lakód voltam – átszállóvendég – kirekesztettél magadból s már csak a jeltelen idő vet eléd néha mint állatkerti elefántnak a kockacukrot 28 �P OLÁK P ÉTER az ujjlenyomatok úgyis ott maradnak miért nem lehet valami annyira hétköznapi, mint egy becsukott ajtó. miután minden a helyére csusszant csendben, zárva várni, hogy végre kihűljön a kilincs. rovartánc van a hinta vasában egy lyuk. kezdetben csak pókok, később darazsak laktak benne. hajnalban kirepültek, és senki nem tudott róluk semmit. hogy vannak, mit csinálnak, mihez lenne éppen kedvük. de biztos fontos részei a társadalomnak, igen. (talán ilyen lehet felnőni is.) –– egyszer várat építettek. vagy hozták magukkal, nem tudom. senki se látta, hogyan készül. senki se tudta, miből van. messzire kerülték. én nem értettem (és azóta se, de a félelem maradt). anyám meg sopánkodott, hogy ebből még baj lesz, apám meg: „majd, majd”. nem lett baj. nem zuhant rám, meg sem érintett az idegensége. akár isten is lehetett volna. –– „holnap korán kelünk”. valószínűleg visszaszóltam valamit, vagy nem is így történt, csak hajnalban kirángatott apám az ágyból. nem emlékszem. odamentünk a várhoz, és sokáig álltunk, mielőtt bármi mozdult volna. talán itt maradtam le, hogy megakadályozzam a chemotoxködöt. de utána sem tettem semmit. ezt kívánták a néma törvények. a darazsak pedig kupacba hulltak a földön. nem mertem őket megsimogatni. 29 �N AGYPÁL ISTVÁN Elalvási technikák (altatóra) Lefekvéskor magzati póz helyett kígyóformát ölt a testem, a hiányt nem pótolja az ócska pacsulival befújt plüssfigura, rajt’ piros kitűző forma, egyedül fekszem, dúdolok egy altatót, de nekem nem autók dudálnak meg katonák sorakoznak, hogy aludjak el szépen kisbalázs. * Mindennap más ünnepi mondóka jut eszembe, hol pünkösdi, hol meg húsvéti, máskor meg karácsonyi, bolondozom, Demiánnak szólíttatom magam, ahogy a gyerekek, akik még elkövethetnek kisebb-apróbb hibát. Aztán az alvás nehezen megy, felriadok, az útról megszólal a riasztó, te újra ott fekszel az ágyban, így hiszem, hogy el tudjak aludni, eszembe jut, mikor hirtelen keltél fel, morogtál és ellöktél, rosszul esett, ekkor rúgtalak le az ágyról, koppant a tested, elemek hevertek melletted (széthullott a távirányító), mintha belőled estek volna ki. * Kinevettelek, ki kellett, hogy nevesselek fentről, miközben te ott feküdtél lent, az altatódalod tele volt katonákkal, akik hazatértek a háborúból, engem is 30 �annak néztél és én eljátszottam, ellenségnek néztelek, mert te nem akartál segíteni a társadon. * Feküdni akartál, békésen, mint a nővérek, a nagymamák, mert ők lányok, mondtad és sírtál, meg kellett vigasztalni téged, ahogy Ken Barbit (így játszanak a lányok), de sosem jöttél rá, hogy katonák meg autók helyett én sem vetettem meg a lányokat Minden Minden olyan még, mintha Demián törölgetné a polcokat, eltűnik naponta minden piszkos folt, a közös fényképek minden nap pár fokot fordulnak el. Minden ismét ugyanazon a helyen, fénykép, a polcra húzott ujjnyomok, megjelenik és eltűnik Demián arca, megjelennek, eltűnnek arcok előttem. Minden doboz, orvosi tűk, sztómazsákok, diétás szirupok, tisztaszoba, mindennek megvolt a helye, nem mozdult semmi sem, és én állok hülyén a polcok előtt, majd az ágy elé fekszem, talán az ablak alá kuporodom, az is lehet, meg sem mozdulok, állok, ahogy minden más. 31 �S ZENDERÁK B ENCE Egészen más Emberekről beszélek. Például Jázminról: hogy ateista-e; szeret-e bulizni; kit lopott meg; kivel feküdt le titokban; hányszor ugrott a csalánbokorba meztelenül; kinek firkált faszt a homlokára, miközben az aludt; és úgy általában arról, hogy miért utálhatom. Meg arról, hogy jogosan teszem, hiszen seggfej. Egyébként is, miatta tudja mindenki, hogy beleszartam a piszoárba. Én egészen más vagyok. Olvadás A zuhanás folyamatos, ha nem is állandó, zsebem kiszakad, elgurulnak a forintok, mindkét érme a változás olvadó szeletének egy-egy oda nem illő kockája, mint a fény, víz, boltív, bár a leejtett rög még várat magára. 32 �H EGEDŰS ÁGOTA narváleső végiggurulok a sárga térköveken, az út vége zsák, kék korlát ível a patak fölött. megállok a hídon. letámasztom a biciklim a korláthoz, nem lakatolom le, nem viszem tovább, és itt sem kell majd senkinek. ott az a világ lesz, amit én viszek magammal a zsebemben, meg is repedezhet, antikolt szalvétatechnikával készülhet, és piros csíkos pizsamák lesznek felaggatva a fák ágaira. narváleső hull majd, és ha felnézek, ijedezhetek is, vagy elugrálhatok. nem esnek rám. kikerülnek, hogy orrig fúródjanak az agyagba, és kék tujákként ösvényt nyissanak. jegesmedvék, hermelinek óvakodjatok. a ti fejeteken céltáblák a keménykalapok. a foltosan festett ösvény felé indulok. kesztyűs kézzel integetek vissza. 33 �D UMA I STVÁN A NDRÁS Ősi nyelv Paripán a nyereg szál Hol zsong zsongó résen áll Bezér1 a szájpad határa Szulákozva zsegerára2 Vigyászkodik3 a határba Nem székel a zsongó lába Cenkéskedik4 határ szálba Cefrét figyel árnyékába Mivel el múlt cinkásodni5 Tilikán6 szelídíteni Madár hanggal csalogatni Zsongón árnyékot figyelni Filessel7 és alóval8 Cenke9 játszik a borzzal Pitypák10 pisleny11 pütypörözve Lesz a tej meg bezerezve12. _________________________________________________________________ 1 Bezere, az a gólér rész a melyet össze húzva egy cérna köti meg. Diverziós rosszalkodó. Kutya, katona. 3 A magosból figyel. 4 Kutya kölyökként , cenke = kutya kölyök, általában szuka. 5 Kiegészült leányságra kész cefre ideje. 16 éves végén lévő női nem. 6 Tilinkó. 7 Nyul. 8 Kecske gidával. 9 Kis kutya kölyök. 10 Kismadár „püty puruty pu –énekkel”. 11 Csirke. 12 Össze húzva. 2 34 �T ŐZSÉR ÁRPÁD Megválaszolatlan kérdések Találkozásom Tomas Tranströmerrel 2006. június 16-án este nem mindennapi irodalmi eseményre került sor a pozsonyi Zichy-palotában: két ősz bárd, az akkor hetvenöt éves Tomas Tranströmer és a hetvennyolc éves Milan Rúfus közösen lépett föl szlovák olvasói előtt. S ebből az alkalomból nekem abban a szerencsében volt részem, hogy találkozhattam és szót válthattam, nemcsak a régről ismert szlovák mesterrel, Milan Rúfussal, hanem a most immár Nobel-díjas svéd költővel, Tomas Tranströmerrel is. Svéd szakos egyetemi kollégám, Zuza Drábeková segítségével és szlovák nyersfordításai alapján akkor már magyarra fordítottam a nagy svéd alkotó jó néhány versét, s a pozsonyi költészeti est szünetében arról a semmihez sem hasonlítható élményről próbáltam beszélni neki, amelyet a két idegen nyelven hozzám átszűrődő sejtelmes (s néhány kritikus által egyébként is „misztikusnak” tartott) Tranströmer-vers magyarra fordítása jelentett számomra. Az agyvérzés után beszédkészségét elvesztett költővel nem volt egyszerű értekezni, de felesége, Monika asszony segítségével mégiscsak kialakult valamiféle párbeszéd köztünk. S azzal búcsúztunk el, hogy a közléseimet kérdésekké alakítom, s elküldöm a mesternek, s ő írásban fog válaszolni rájuk. A kérdéseket megírtam, elküldtem, de válaszok helyett (egy idő elteltével) üzenet jött Monika asszonytól: Tomas állapota olyan válságosra fordult, hogy képtelen ígéretét teljesíteni. (A helyzet azóta, hallom a díjátadás híreiben, még rosszabb.) A megválaszolatlan kérdés a sejtelembe zártságánál fogva kicsit maga is vers. Nem lesz tehát talán érdektelen, ha most, utólagosan, Tomas Tranströmer nagy kitüntetése alkalmából, közzéteszem az egykori kérdéseket s azt a két versfordításomat, amelyekre a kérdések vonatkoznak. Kérdések Tomas Tranströmerhez a Prelúdium és a Gogol című versei kapcsán 1.) A civilizációk harca tkp. a vallások harca, s korunkban ebben (s még sok minden másban) a vallások aktivizálódása mutatkozik meg, bizonyítva, hogy az ember spirituális élmény nélkül nem élhet. Ezt az örök spirituális igényt ma (a vallásokon kívül) az ún. ezoterikus irodalom (pl. Coelho, Dan Brown) elégíti ki. Ön, akit néhány kritikusa „misztikus költőnek” tart, mit gondol: lehet itt (értsd: a spirituális igény kielégítésében) szerepe a költészetnek is? Ha igen, mennyiben? 35 �2.) A klasszikus északi (skandináv) írók műveiben a természet általában a modern magányosság és az istenkeresés szimbóluma. Minek a szimbóluma a természet, persze csak általában, a mai svéd versben? Jól látom, hogy például a Prelúdium című opusban a természet tárgyai egy új, szenvtelen, talán posztmodern nyelv, de mindenesetre egy nagyon materiális, redukált jelrendszer jeleiként működnek? Jól gondolom, hogy itt tulajdonképpen (bizonyos kritikusi véleményekkel szemben) éppen a hagyományos („misztikus”) északi toposzok fölülírása folyik? 3.) Ennek a „fölülírásnak” a legáltalánosabb eszköze a nyelv, de a nyelven keresztül sokszor a festészet, máskor a zene vagy maga az irodalom. A Gogol című versben például Gogol köpönyege, valamint Pétervár s maga Gogol válik a természet részévé. De úgy, hogy közben ezek a „tárgyak” nem szűnnek meg metakommunikációként sem működni. Minden a másik létében érzékeli a saját „individualitását”. – Ha valaki kitalálna egy új fogalmat, s azt mondaná, hogy az Ön költészete nem is annyira a misztika, mint inkább egyfajta „art-panteizmus” jegyében fogant, elfogadná a minősítést? T OMAS TRANSTRÖMER Gogol Köpönyege vedlett farkas. Az arca márványtábla. A berekben gúny és tévedés susog, ő saját lombjai között ül, pörgeti a szél a szivét, papírdarabot átjáróban a huzat. A naplemente rókaként lopakodik át a tájon, vöröslik a fű a nyomában. A tér tele van elhullajtott aganccsal, karmokkal, könnyű homokfutó siklik át fölöttük, árnyék az apám kivilágított majorságában. Pétervár a pusztulás szélességi fokán fekszik (láttad szépségét bent, a ferde toronyban). A jégbe fagyott városnegyed körül a felöltős szerencsétlen még emelkedik, medúzafő. Akit azelőtt hahoták csordái álltak körül, most ingatlanjaiba burkolózik. De mindez már rég a fák fölötti, beláthatatlan terekbe vonult. 36 �Prelúdium Aki ébred: ejtőernyősként ugrik a mélybe. Utas, ki fojtogató örvényből szabadulva ereszkedik alá a reggeli zöld övezetbe. A tárgyak fölfénylenek. Ő a magasban vibráló pacsirta látószögéből észleli a föld alatt lengő lámpákat, a fák gyökérrendszerét. Közben a felszínen árad a trópusi zöld. Emeli ujját, úgy hallgatja a láthatatlan szivattyúk lüktetését. Elmerül a nyár anyagában, a korok nedves-zöld aknáján át, a nap turbináitól hajtva leszáll az évszak vakító kráterébe. Így szakad meg, egy pillanatra, a függőleges út. A halászsas kitárt szárnyai a háborgó vizek fölött megpihennek. Lebeg a bronzkor kürtjének kiközösített hangja, alatta feneketlen a mélység. A nap első órájában a tudat úgy fogja be a világot, ahogy a marok szorítja a naptól meleg követ. Az utas egy fa alatt áll: miután a halál örvényéből kizuhant, szétömlik-e a feje fölött az ég roppant fénye. 37 �SZÁVAIRATOK S ZÁVAI ATTILA Lehet. Minden lehet. (Rakjatok tüzet!) Október első napjai. 2011. Na. Végre. Meglepően nyárias időjárás, de benne van a jön még kutyára betonkeverő érzése, gyanúja, a folyóba döglött kutyára bolgár uszályé. Mindenesetre, az őszi nyár nincs tekintettel a naptári adatokra, hogy elég legyen mostmá’, ősz van, kuss legyen. * Nappal 22-27 fok, hajnalban azért összehúz a hideg, visszahúzzák lábszagukat a részeg őszi bakterek a paplan alá. Annak fedezékébe. Vidám, színes gőzmozdonyok vannak a paplanon, jönnek-mennek, röhögnek, kölyökmozdonyok. Berúgott a rajzoló. Vagy csak az élettől részegült meg, mint fiatalkorunkban mindannyian. Ha csak pillanatokra is. Ilyenkor megtelt mézzel a szív, azt lökte tovább az erekbe. * A magas vérnyomás, az olyan, mint a részeg vasutas az éjszakában, nem látod, nem fáj, de bármikor támadhat. Előugrik a sötétből, kezében valami nehéz vasszerszám, és hátulról fejen üt. Bimm. (Piff.) És akkor nincs kegyelem, nincs bocsánat, csak térdre, imára, az, ami van. Azt mondják bölcs szakemberek, hogy a magas vérnyomás, az a láthatatlan gyilkos. Majdnem mint a devizahitel. A szerző nemrégiben elment az őt foglalkoztató nemzetközi nagyvállalat üzemorvosi vizsgálatára, ahol megállapítást nyert, magas vérnyomása van. Ezt a széken ugrálva közölte az asszisztens. Ült a széken, és elkezdett ficánkolni, magas, magas, rugózott a középkorú, testes nő. A végeredményt valami különös kéjjel közölte, végre történt valami. A lényeg, hogy sportolni kellene. Vagy gyógyszert szedni. Inkább a sport, könyökkel gyomorszájon vágni a Churchill-i elvet, ami a hosszú élet és a sportmentes mindennapok közti összefüggésről szól. * 38 �Ezekben a napokban a kelleténél többször gondolok a szívemre, erre a maréknyi izgága ösztönre, erre a 30 dekás pumpahúsra, erre a lelkes rabszolgára. És azokra, akik azzal foglalkoznak hivatásszerűen, hogy gyógyítsák e nemes szervünket. * Van az a fickó az Indiana Jones és a végzet templomában. A negatív manus, a lelkes amatőr kardiológus, aki fél kézzel kiszedi az áldozatból a még dobogó szívét, amit aztán megmutat kedvenc közönségének, egy csapat olcsó indiai statisztának, hogy ő milyen fasza gyerek. Azok meg azt hiszik, hogy tényleg, karjaikat fejük felett lóbálva ordítoznak. Sokat gondoltam rá, mielőtt magas vérnyomásommal elmentem a háziorvosomhoz. Üzemorvosi utasításra. * Alváshigiénés tanácsok. Ez egy plakát az üzemorvosi váróban. Nyolcadik tanács: A hálószobát csak alvásra és szexuális tevékenységre használja. Ne egyen, ne nézzen TV-t, ne dolgozzon az ágyban! És akkor a barkóba? Azt se lehet? Szexuális tevékenység előtt, közben, után? Sakk? He? Dominó? Jó, azért ez nehéz lenne. Ha egyszerű is: megdönteni a hozzánk legközelebb lévőt. * Kiülsz a folyópartra, és elképzeled, hogy a folyó egy ér, valami nagy testben, van valahol a szív, a régi mozgató, aminek nem számít, hogy nappal vagy éjjel, hogy tavasz vagy nyár (ősz, tél), csak húzza az igát (igét), nem vár semmi különös ellenszolgáltatást, csak annyit, hogy vigyázzanak rá. Ha vannak körülmények, a többit már intézi magától, saját költségre. És ülsz ott az áradás mellett, mozdulatlanul a mozdulat peremén, nézed a lenyugvó napot és azt érzed, jól van. * A híradások szerint ez a hét (40.) lesz a váltás hete. Most még szinte nyár van, napközben 25-27 fok, ahogy kell (ahogy nem kellene), mindenki félreérti ezt. Én is, és aztán így esek át egy laza megfázáson, takonyba fúlt éjszakák (2 és fél), tüsszentésekben feloldódott nappalok, párás tekintet, lázas lélek, kamillatea, fokhagymakúra, cévitamin. * Nátha. (Langyos, mézes malterba mártogatott szivacs az agy.) * Van egy jó kis szekrényem. Rajta kézműves tálkában gesztenyecsapat, váci gesztenyék. Megérezték az őszt és kiugrottak a kabátkákból. Zsupsz. Odalent figyelgettek 39 �a fa alatt, nem estek messze a fájuktól. A tehetségesebbek közül összeszedtem két kabátzsebre valót, hazavittem őket és kitettem a tálkába a vagány bandát. Ott figyelnek, lesegetnek, tucatnyi angyalszem, nagy fehér pupillákkal. Összebújnak és néznek. Szevasztok. * Ősz: színes krétarajzok az aszfalton, melyeket elmosott az első, hűvös eső egy csütörtök reggel. Bemosott az út menti kavicsok közé. * Október. Illatos, békés Duna-part. A fények már jelzik, közeleg az ősz, az avarszag. A hosszú árnyékok, lánynyakakba tekert meleg sálak, őszi csókok, őszi szeretkezések. Őszi pirítós kenyér ködös szombat reggeleken, mikor még nagyokat ásítanak a tévés bemondónők, csukott szájjal, mikor nem őket veszi a kamera. * Vannak kísérletek, amik meglepő eredményeket hoznak. Az ősz a kísérletek évszaka. Ilyen az, hogy becsukott szájjal tüsszenteni. Főleg olyannak, aki 33 évig nyitott szájjal tüsszentett. Második napja, hogy szépen elfeküdt benned a nátha, jól érzi magát, ellazult, tudta, övé a pálya. Ez így elég unalmas, mert mire hatni kezd a legjobb orvosság is, az vagy két nap. Alaphangon. Hogy jobban teljen az idő, megpróbálod szórakoztatni magad. Csukott szájjal tüsszentesz, és nem csodálkozol, hogy mi és mennyi jön ki az orrodból. De nem röhögsz. Nem hangosan. * Elkezdődnek az őszi gazégetések. Az a jó fűszeres füstillat. Régi nőtincsi emlék, állok egy nagy rakás összehúzott gaz előtt, vasvilla, mackóalsó, „amit nem dobunk ki, majd jó lesz mamához a kertbe”, anyám már rám meri bízni a gazhalom meggyújtását, őrzését, a tüzeskedést, hadd szóljon. Először nagy túlzásokkal égettem, majd megtaláltam az arányokat, mit hogy kell, hogyan érdemes. Mindig szemből fújja arcodba a füstöt a szél, bárhova állsz a tűz körül. De nem baj, mert közelről látod a régi folyamatot, átélni, ahogy dől a hő, és a hülye, tipikus emberi érzés, hogy te irányítod, a te kezedben van az ügy. Megigézve nézed, ahogy belobbannak a száraz növényi szárak, hogy parázsként aludjanak el, a nedves részek sziszegését, ahogy odaadja a nedvességet, ahogy átadja, jól van, tessék. * 2011. okt. tizenhat. * 40 �Rakjatok tüzet! * Feszes, hideg napsütötteség. Langyos buszbelsőből a legjobb nézni. Vasárnapi buszmeleg, vasárnapi utasok, vasárnapi sminkek a vasárnapi lányokon. Azok a vasárnapi átvetett lábak. * Pár órára otthon hagyom a könyveket, a vasárnapot, kikapcsolom a naptári napokat, kihúzom a hetet a konnektorból. Félretolom a félkész drámákat. Minden nap egy félkész dráma. Van, mikor elkészül. És ott áll mozdulatlan. * Lusta-barna szántóföldek. Álmos mozdulatokkal lökik el magukról az őszi madarakat. * Az egyik készülő dráma díszletét egy deákvári játszótér ihlette. Két kopott, egykor szociopirosra mázolt pad, előtte homokozó, libikóka és egyéb, az ifjúság szórakoztatását megcélzó dolgok. Eldobott sörösdobozok. Sörösdobozcsorda a padok körül. Megitta, eldobta. Gondolom, otthon is térdig gázol a dzsuvában. Szóval, ilyen ez a mikrokörnyezet. Itt szoktak beszélgetni a népek. Vasárnap délutánonként egyenként szivárognak le a nyugdíjasok. Kisnyugdíj, kispokróc, kispletyka. Megbeszélni a dolgokat. Fiatalok és középkorúak is. A tervek szerint öt karakter hozza majd magát szituációba, illetve a szerző azokat. Mindennapi szituinkat add meg nekünk. Plusz lesz egy nem evilági lény. Nem kell mindjárt nagy dolgokra gondolni. Deákvár, az Vác északi része. Két hetem van, hogy befejezzem a dolgot. * Úgy érezni magad az október közepi tájban, mint egy átfagyott hőtérképkészítő. * A sokáig kitartott nyár és a hirtelen betörő ősz egyelőre fákon tarja a leveleket, ezt a különös, békés társadalmat. Ám hamarosan lecsippentik őket az angyalok, egyenként megszámolják azokat, közben könnyű fehérbort isznak. Aztán a megszámoltak, akik már túl vannak rajta, boldogan egymásra feküsznek. Megnépszámláltak. És vannak persze a makacsok, a csakazértsék. Ezek ott maradnak makacsságukban, görcsösen kapaszkodva a kapaszkodhatóba, hagyjatok békén. Nem megyek. * 41 �A busz szobameleg légkörét megtölti egy illat. Szag. Valakiből fokhagymás pirítós illata párolog. Dől. Ömlik. Árad. Vagy csak az ősznek, a vasárnapiságnak van átható fokhagymaillata. * Egy frissen borotvált tarkóránc. Itt ül előttem. Zsírhurkák, ahogy összezárnak minden fékezéskor. * Kereskedelmi rádiókban úgy mondják a kellemetlen híreket, lelőtték, felrobbant, megerőszakolta, lecsukták, mintha azok egy ünnep kellékei volnának. Karneváli tollboa. * Táncoljatok! * Újra itt van egy pulóverszagú ősz, kezet fogsz vele, letegezed. Vigyorogsz, mint egy tál sárga körte. A piarista templommal szemközt, a Szentháromság téren vasárnapi turisták. Egyikük mutogatja a szobrot, a többi nézi, néhányan leveszik napszemüvegjeiket, hogy jobban lássanak. Így meg hunyorogni kénytelenek. * Power-jóga, az meg mi. Lehet olyan, hogy avarjóga? Lehet. Minden lehet. * Három fiatal rendőr az autó mellett. Olyanok a mai rendőrautók, mint valami versenykocsik. Két fiúrendőr és egy lányrendőr. Egyikük termoszból kávét önt a rendőrlánynak. A lány kissé túlzó hanghordozással köszöni meg e nemes gesztust. Közben szelíden mosolyog. Kedves lánymosoly rendőrruhában, idő kell, míg megszokod a kettőt. Szokni kell a szemnek. A mi rendszerváltás előtt kezdődött szemléletünk nehezen szokja meg ezt. Nekünk inkább szoros tekintetű, marcona férfiak a rendőrök. Vastag barkós igazoltatások, potkivánok, jogsítványt (bizonyos szórészleteket elvitt a forgalom zaja), forgalmit, mi meg néztünk ki a kispolszkiból, hogy ehe, ilyen egy rendőr. * 42 �Az avarjóga az olyan, hogy mosolygó lélekkel befekszel az illatos avarpokróc alá. És ott csinálod az olyanokat, amiket a jógások szoktak. Sok száz levéltesó között. Fedezékükben. * Vác. Duna-part. Előtted a folyó locsogása, hátad mögött harangzúgás és a kettő metszéspontjában állsz, itt találkoznak, elvegyülnek egymással, tejbegríz a kamillateával. És te közben lírát látsz minden sirály röptében, minden uszályzúgásban, a part menti őgyelgők kézmozdulataiban, ahogy mutogatják, megbeszélik a sirályok röptét, az uszályzúgást, meg a többit. A harangzúgást nem beszélik meg. * A Pilis katedrálisát újrafestik a régi mesterek. Közben jókedvükben összecsapják szárnyaikat. Ecsetjeiken és festőhengereiken az a jellegzetes, zöldesbarna massza. Újrafestik a katedrálist, mint minden évben. Festék van elég, korlátlan mennyiségű a raktárkészlet, idő van bőven, a határidő rugalmas. Az üzemet nem zavarhatja meg sem gazdasági recesszió, ugyan már, sem pedig belpolitikai harcok. Kit érdekel. A mesterek munka közben hűvös őszi kisfröccsöket nyomatnak. A háttérben, a nagy, régi rádióból vasárnap délelőtti sporthírek szólnak, pilisi szárnyasok, börzsönyi patások: 3-1. * Van az úgy, hogy az ember megméretik. Hozzák bizonyos, fent nevezett személyek a nagy őszi darut, felemelik az embert, megnézik, megmérik, körbeszaglásszák. Aztán elengedik, menjél, játsszál szépen. De van, mikor nem engedik el egyből. Ottmaradni a hideg olajbüdösben, gépcsendben. Hogy hátha, mégis csak van valami súly, van valami érték. Súlynak lenni az anyagban. * Van az a fajta embertípus, aki gyerekeivel jön ki a váci ligetbe ordítani. Kiabálni. Vasárnapi program. Gondolom, jót tesz a tüdőnek és a kisebbségi komplexusnak. Erre a típusra furcsa hatással van az őszi természet csendessége. Hogy megállsz a gyaloglással, leállsz az avarserregéseddel, megállsz és kinyitod minden olyan szerved, ami erre alkalmas: fül, szív, lélek, és szépen elkezded befogadni. Aztán, jó esetben úgy maradsz. Csendben. Fazék mézbe nyomott munkavédelmi kesztyű. Isten hétmilliárd munkavédelmi kesztyűje. Szóval vannak azok, akik kijönnek a három gyerekkel, ki a természetbe és mind az öten egyszerre beszélnek. Egyszerre és hangosan. És ami meglepő: nem veszekszenek. Ők így beszélik meg a dolgokat. Megállok a gyalogút mellett, megvárom, míg elhalkul a családi visítás. Apuka sipítozott a leghangosabban, a legnőiesebb hangszínen. Csapat magára hagyott zúgó-sivító kapálógép. 43 �* Minden nap ajándék, amíg száraz, tiszta időt kapunk. Ahogy ez ma is megesett. Délután négy, vasárnap, október 16, kábé tizenöt fok, madárcsicser, rózsaszínpólós fiatal apukák ufófejű fiatal anyukákkal. Pingpongütőnyi napszemüvegekben. Kisminkeli magát a napszemüveg (napszemi) alá. Bugyit meg nem vesz. Leguggol a fehér kutyulihoz, épp, mikor mögé érsz, odanézel véletlenül és belátsz a kanyonba. Felbüfögöd az ebédre megevett rántott halat. De nem baj, mert a végén úgyis hátradőlsz, mélyen beszívod az avar langyos, fűszeres illatát, bámulod a kondenzcsíkokat, repülni, repülni. Bevenni a leszaromtablettát, vagy épp hagyni elgurulni. A két tett arányban tartása. Cselekedet. * Vannak ezek a különös érzések, mikor valami közlési vágy üt ki a szerzőn. Egyféle grafomán izé: megfogalmazni, megszövegezni valamit, ami ki akar jönni. És nem állni ellen, simán megadni magad a szavak áradásának. Legutóbb a filozófusból lett buszsofőrrel szaladt el a ló. Újabban egy terjedelmesebb vőfélyszöveg foglalkoztat. Ünnepélyes, kedélyes, őrült, lírai szöveg. Már napok óta érzem ízét, színeit, hangjait, hangulatát. Most már csak rögzíteni kellene, megszövegezni. * Percekig tűnődni a pilisi naplementén, nézni, ahogy elalvás előtt még tüzet raknak a pilisi tündérek. * Jóccakát! 44 �PRÓZA ÉS VIDÉKE T ŐZSÉR ÁRPÁD Kövületek Naplójegyzetek 2001-ből 1. Ess kétségbe! Pusztulj! Pozsony, 2001. szeptember 28. A kétségbeesés a rémült reménytelenség lelkiállapota – mondja a Magyar értelmező kéziszótár. Ne ess kétségbe!, mondjuk gyakran bánkódó barátainknak, ismerőseinknek. S valóban azt értjük alatta: Ne ess a rémült reménytelenség lelkiállapotába. De mikor kimondjuk, már tudjuk: többé-kevésbé hiábavaló a kérésünk. Aki kétségbeesik, annak nincs hatalmában nem kétségbeesni. A kétségbeesés jön, mint az Isten csapása, nem kérdezi: akarom-e, nem-e, hogy jöjjön. Kérésünk tehát inkább csak vigasztalás, mintsem gyakorlati értékű tanács. Éppen ezért az ellenkezőjét, azt, hogy „ess kétségbe!“, szinte sohasem mondjuk. Az sincs ugyanis hatalmunkban, hogy kétségbeessünk. De ha még lenne is: ki az a bolond, aki önként kétségbe akar esni? Vas István (a III. Richárd fordítója) Richárdról tételezi föl ezt a botorságot. A király által megöltek szellemei tizenegyszer mondják az elleneivel végső összecsapásra készülő gyilkos uralkodónak: „Ess kétségbe! Pusztulj!“ A komikus, faramuci felszólítást egyszer is sok hallani, olvasni. Szeptember 29. Délután találkozónk volt a Pozsonyi Casinóban, az Ifjú Szívek egykori tagjai találkoztak. Az Ifjú Szívek név nem „üdvhadsereget”, hanem népművészeti együttest takar. (Engem mindig irritált.) Az ének-, tánc- és zenekarból álló társulat 1955-ben alakult, de az igazi indulása tulajdonképpen az 1956-os magyar forradalomhoz kötődik. Az Ady-rajongó Fábry Zoltán az Ifjú szívekben élek c. verssel köszöntötte a csoport megalakulását, s a névadók ebből a versből vették a nevét. Számunkra, akkori főiskolások, egyetemisták számára afféle Cordelier-klub volt az együttes: itt dühöngtük ki jakobinus indulatainkat. Ebből a korszakomból való például a Férfikor c. versem, amelyet Koncsol Laci barátom később egy egész tanulmányban elemzett, és a szlovákiai magyarság Marseillaise-ének nevezett. Most elhűlve tapasztaltam, hogy az egykori Desmoulins-ek, Dantonok és Marat-k (és Charlotte Corday-k) megöregedtek, szürke, érdektelen vénemberekké, vénaszszonyokká deresedtek, s a Cordelier-klub ma már kaszinó, ahol én végtelenül unom magamat. Valóban igaza volna Schopenhauernak: Az ember élete ingaként leng a fájdalom és az unalom között? Az öregeké mindenképpen. A Pozsonyi Casino egyébként valamikor a 19. században, a reformkorban alakult, 1944-ben megszűnt, s két éve, 1999-ben újraindult. 45 �Október 12. Sajátos könyvkupacok az ablakpárkányomon, könyvespolcaim szabad helyein, íróasztalomon. Egy-egy irodalomtörténeti tanulmányom, kritikám, dolgozatom „kövületei“. Amit úgy kell érteni, hogy darabjaik a munkáim írása közben gyűltek halomba (vö.: felhasznált irodalom!), aztán úgy maradtak, „megkövültek“. Lustaságból nem teszem őket vissza a helyükre, de már meg is szoktam, hogy itt vagy ott vannak, kupacban állnak, így könnyebben megtalálom őket. Az előbb az egyik kupacban a III. Richárdot kerestem, meg akartam nézni, hogyan hívják a mezőt, ahol Richárd és Richmond hadai összecsaptak. Megnéztem. Sajnos, sehogyan sem hívják, csak így: a mező. Kár, mert így nem lehet emlegetni, nem idézhetem meg például úgy, ahogy a birnami erdőt vagy a filippi csatateret. Pedig a hely, ahol a Shakespeare-drámákban teljességgel atipikus dolog történik, megérdemelné, hogy néven tudjuk nevezni. Richard és Richmond csatamezején ugyanis a szellemek korábbi átka, jóslata nem teljesül be: Richard nem esik kétségbe. Sőt: „Mellében ezer szív ágaskodik“, s ő olyan derekasan vagdalkozik, „embertelen csodákat tesz“, hogy végül már szinte neki drukkolunk, s nem a „taknyos“ Richmondnak. S amikor országát kínálja egy lóért, akkor sem menekülni akar a lovon, hanem a lovasokkal lovas harcosként küzdeni tovább: „Azt hiszem, hat Richmond van a mezőn, / Ma megöltem ötöt, mind őhelyette. / Lovat! Lovat! Országomat egy lóért!“ Október 16. Ha egyszer buddhistává leszek, rálépek a nyolcrétű útra, s lesz egy kutyám, amely az Atma (világszellem) névre hallgat, s megyünk ketten a Nibbanamba, a paradicsomba, ahol az akarat lángja végleg kialszik majd bennünk, akkor mindezt Krúdynak, Schopenhauernek és Ciorannak köszönhetem. „Lenni vagy nem lenni... Sem egyik, sem másik... A halál csak műfajváltás; az ember megújul.” Ezt Cioran mondja. Meg ezt is: „Kicsavarodott, zilált, fintorgó Megváltóhoz szoktunk, meg se tudjuk ízlelni az ókori istenek könnyedségét, vagy egy növényi boldogságba mélyült Buddha kimeríthetetlen mosolyát. A nirvána, ha belegondolunk, vajon nem a növényektől kölcsönözte fő titkát? A felszabaduláshoz csak úgy jutunk el, ha a miénkkel szöges ellentétben álló létezési formát fogadunk el mintaként.“ (E. M. Cioran: Egy kifulladt civilizációról. Nagyvilág Kiadó, 1998.) S én elvben már elfogadtam az elmúlásom utáni növényi, sőt akár ásványi létet (bár nem egészen vagyok meggyőződve róla, hogy a kaktuszok és az yperitek nem épp úgy szenvednek, mint az emberek vagy az állatok: épp olyan intenzíven, csak számunkra érthetetlen nyelven), gyakorlatban azonban még mindig nem vagyok felkészülve a nirvánára. Még mindig nagyon sokat foglalkozom az akaratlan emberi kezdettel és véggel, s a közbeeső nagy és érthetetlen akarásokkal. Még mindig nagyon érdekel a születésem, amelyre nem emlékezhetem, s a halálom, amelyről semmit sem tudhatok. (Most még nem, utána pedig már nem.) S nem értem a születésem gyötrelmét (a „páros kínt“, amelyet anyám és én, a születő csecsemő együtt éreztünk) és a halálunk borzalmát. Mért nem lehet sima ügy a műfajváltás, csendes-szép ünnep a születés és a halál? Mi a célja Istennek (a természetnek) az ember kétszeri (születés, halál) kegyetlen meggyötrésével? Mit akar ezzel üzenni a lét a létezőnek? Október 17. Van Philip Roth Sabbath színházában egy jelenet: a bábjátékos az utcán játszik, alkalmi közönségnek. Egy arra haladó lánynak kigombolja a blúzát, kiveszi a mellét, s csavargatni kezdi a mellbimbóját. Úgy intézi, hogy mindez a játék, 46 �az előadás részének tűnjön. A lány vihogva tűri. – Nefrológusnál vagyok. A nővér fiatal és pokolian csinos. Vérvétel közben Pessoáról beszélgetünk. (Máskor másról, de mindig költészetről: a nővér maga is ír verseket.) Azt mondja, a költők mind betegek, a vers maga a betegség. Nem is tudja, Pessoa hogyan élhetett hatvanhat évig komplett paranoiában. Ahogy a fecskendő és a vénám fölé hajlik, két telt melle csaknem kibuggyan a nyitott köpenyéből. Eszembe jut Sabbath. Története elmondása idején épp annyi idős, mint Pessoa volt a halála évében, s amennyi véletlenül én is éppen vagyok. A rettenetes nagy különbség köztünk (Sabbath és köztem), hogy Sabbath már rég kivette volna a föléje hajló nővér mellét, s szabad kezével javában csavargatná a mellbimbóját. S a nővér vihogva tűrné. Viszont ha én tenném ugyanazt, engem felpofozna. Úgy tűnik, a nők mindig készen állnak a férfikéz és egyéb tagok fogadására, csak ezt maguknak sem merik bevallani. Sabbath, a fenomenális dumájával, megmagyarázhatatlan módon ehhez a „bevalláshoz“, az önfelfedéshez segíti őket hozzá. Ahhoz, hogy merjenek önmaguk lenni. Október 29. A holnapi szemináriumom témája a Margit-legenda. Elég száraz, nehézkes szöveg, Margit csak külsőségekben él, belső élete nincs. Kuriózumok hozzá: Margitot hét-nyolcesztendős korában egy lengyel herceghez, tizenkét éves korában a cseh Ottokarhoz akarják feleségül adni. Figyelemreméltó a gyermek-királylány tudatossága és elszántsága. Olimpiádisz szorornak így panaszkodik: „Annyira báthatnak engemet az én szüleim ez házassággal, hogy elmetszem én magamnak az én orromat, ajkammal öszve.“ Más: a legenda a gyermek Margitot is következetesen „Margit asszon“-ozza. Az eredeti alán, osszét „akszin“ (úrnő) tehát a 14. században már alakilag „asszon“, de jelentésében még mindig „úrnő“, magas rangú asszony (vagy lány). Más: feltette-e már valaki vajon a kérdést: miért csak 1943-ban avatták a szomorú sorsú királylányt szentté? Korábban bátyja, V. István, aztán Károly Róbert, Mátyás király és II. Ferdinánd sürgették a szentté avatását, sikertelenül. A középkorban s később is a „szent“ cím, a vallásos tartalmán túl, olyasmi lehetett, mint ma a Nobel-díj: annál tekintélyesebb a nemzet, minél több a Nobel-díjasa. De: valószínűleg annál több a szentje egy-egy királyságnak, minél nagyobb a tekintélye. Az Árpád-házi királyok Magyarországának a tekintélyéhez, hatalmához eszerint már Mátyás birodalmának a tekintélye, hatalma sem volt fogható. Talány (vagy nem is annyira talány?), hogy miért éppen a csonka (de éppen növekedésnek induló) Magyarország vívta ki (1943-ban!) azt, amit Mátyás Magyarországának sem sikerült. S végül: találomra belelapozok Kodolányi Boldog Margitjába: Benedicta (a szó jelentése: áldott) novicia ekkép vall Margitnak: „Nagy bínös vagyok, leánykám... Imádj értem, árváért... Sönki sincs, aki szeressön...“. Elfutja szemem a könny. Nem a könnyes-szép jelenet, hanem az élő, szívként dobogó, ódon nyelv miatt. Kodolányi azt ad Margitnak, amit a Margit-legenda szerzője nem adott: nyelvet és lelket. Kodolányi nyelvi és lélekábrázoló ereje talán ebben a regényében a legmarkánsabb, s egyben a legtorokszorítóbb. Boldog Margit nyelve itt ősanyáink nyelve, lelke történelmi földünk és egünk lelke. A könyvet együtt kell olvasni a legendával. November 3. A rádióban az Amerikából hazalátogató Wahorn András beszél: Ha Amerikában vagy, nagy a baj, mert onnan már nincs tovább. Jobb, ha bizonyos 47 �dolgokat nem érsz el, akkor legalább még vágyakozhatsz. Ugyancsak a rádióban, Réz Pál: Malraux könyvében, Az ember sorsában van egy jelenet: egy főúr lóháton temetteti el magát. A francia író ezt a Beszterce ostromából koppintotta. – Réz kinyomozta, hogy egy Trnova nevű főúr volt a közvetítő. Ki lehetett ez a Trnova? Ilyen névvel nem valószínű, hogy főúr volt, inkább lehetett „főasszony“. Csehországban, Boszniában és Horvátországban van rengeteg Trnov és Trnova helynév. Szlovákiában csak Trnovec van, az is csinált név: a magyar „Tornóc“-ból van viszszakövetkeztetve. November 5. Álmos vagyok és hallgatag, révedezem az újra induló Kultúrny život (Kulturális Élet, szlovák irodalmi lap) számára írt interjúm fölött. A hold még fent van, egész éjszaka írtam, írásomat déli tizenkettőig várja a szerkesztő. Ennek a lapnak 1968-ban és előtte körülbelül olyan forradalmi szerepe és jelentősége volt Pozsonyban, mint 1956-ban az Irodalmi Újságnak Budapesten. Később megszűnt, s a szlovák liberálisok irodalmi lapjaként többször újraindult. 1989-ben Literárny týždenník (Irodalmi Hetilap) címmel éledt meg a porából, abba is interjút kértek tőlem, s az interjú megjelenése után Vladimír Mináč, az akkor még javában élő, viruló jeles szlovák író és Matica-elnök azzal állított meg az írók klubjában, hogy „Boha vám” (az istenit magának), harminc éve sétálgatunk itt egymás mellett, s még csak nem is sejtettem, hogy maga ilyen okos ember!, s erre én úgy éreztem, végem!, oda a szabadságom, oda a fesztelenségem, ezek után Mináčnak én már csak zseniálisakat mondhatok. Most is valami hasonlót érzek: feleslegesen leplezem le magamat szlovák barátaim előtt, s csinálok magamnak olyan ketrecet (ezt, azt állítva magamról), amelynek elsősorban majd magam látom kárát. Ide a bökőt!: senkinek nem adok több interjút. De hát mi a különbség az interjú és mondjuk a napló között? Az egyik váltó, a másik kötelezvény. S a váltó talán hosszabb lejáratú. Azt majd az utókor váltja be. Ha majd lesz az életműben megfelelő fedezete. – Nagyokat ásítok, de azért el kell mondjam, kellemes ez a fáradtság, s tulajdonképpen „Felhő valék, már süt a nap. / Derűs vagyok és hallgatag” (József Attila), s még inkább: „A holdban egy hal úszik / A víz egy órát aluszik / a fényes tenger százat is” (Lorca) – szóval most tulajdonképpen száz órát alvó fényes tenger szeretnék lenni. November 17. Az újabb benzintöltő állomások toalettjei nem sokban emlékeztetnek a régi benzinkutak illemhelyeire: sterilek, mint az orvosi rendelők. A vizeldék kagylóiban kristálytiszta víz csobog, fölöttük nem a puszta fal, hanem, láss csodát!, tükörszerű fémlap (benne beépítve fotoelektronikus érzékelők) – mintha víztükör volna a falon, kész Narkisszosz-forrás, a kisdolgát végző Nárcisz gyönyörködhet saját magában, férfiasságában, becézgetheti vesszejét, szeretgetheti önmaga képét. Csoda-e, ha a homokosok a nyilvános vécékből éppen átköltözőben vannak a benzinkutak környékére?! Ezen nem csodálkozom, de azon igen, hogy a feministák még nem irigyelték el a férfitoalettek ezen fémlapjait, s nem követelnek a női mosdókba is ilyen kagylótükröket, hogy ők is gyönyörködhessenek magukban vizelés közben. Persze, nehezen tudom elképzelni azt a periszkópszerű tükörrendszert, amely a vizelő nőt alulról mutatná. Hacsak a Narkisszeiák is nem félig állva tennék a dolgukat. Ahogy falun nagyanyáink még nemrégen tették. De néhány évtizede még Kazahsztánban is volt hasonló élményem. A szálláshelyünk 48 �férfivécéje deszkafallal volt elrekesztve a női vécétől, a falon nagy repedés. Nagydolgom végzése közben hirtelen olyanfajta surrogást hallottam a túloldalon, a fejem közvetlen közelében, mintha a vízcsapot egyetlen erőteljes mozdulattal teljesen kinyitnák. Ösztönszerűen elkaptam a fejemet, s hátranéztem. Bár ne tettem volna, mert egy kövér kazah nőt pillantottam meg, amint félig álló helyzetben, kicsit előre hajolva, felém mereszti irdatlan csupasz fenekét, s a két szétterpesztett combja közül, valami leírhatatlan alakú vízköpőből, hatalmas sugárban ömlik a pisa. November 18. A tegnapi bejegyzésemen mulatok és gondolkodom. Narkisszoszról általában csak annyit tudunk, hogy gyönyörű ifjú volt, aki beleszeretett önmaga tükörképébe. De az eredeti monda jelentése ennél sokkal bonyolultabb, gazdagabb. Teiresziász azt jövendöli a születő Narkisszosznak, hogy hosszú életű lesz, de csak akkor, ha sohasem ismeri meg önmagát. Narkisszosz egy forrás tükrében magára ismer, s beleszeret a saját képébe, de szerelme természetszerűen sohasem teljesülhet be. A boldogtalan ifjú furcsa szerelmi bánatában tőrt döf a szívébe. Nem lett hosszú életű. Íme, a férfi sorsa dióhéjban: ellentétben a nővel, szinte mániákusan tör az önmegismerésre, de ha megszerzi, nem tudja elviselni az igazságot. S most ugorjunk egy nagyot: újabb irodalmunknak szinte minden férfihőse Narkisszosz, valamennyit pusztító önmegismerési kényszer hajtja. Egyetlen példa a sok helyett: Nádas Péter. Hőseinek férfiak iránt, s önmaguk, saját testiségük iránt érzett szerelme is csak ennek az emésztő önmegismerésnek a része. Mégis volna hát valamiféle filozófiája a férfivizeldék kagylótükreinek? 2. A kifordított ember Budapest, 2001. november 24. Benczúr Szálló. Reggel 7 óra. Madárfüttyre ébredek. Kint csontropogtató a hideg, a hőmérőkben biztosan jóval nulla alatt van a higanyszál. Tegnap egészen összefagytam, most meg madárfütty? Ráadásul, ha jól hallom, rigó. Biztosan tévében vagy rádióban fütyül valahol. Feltápászkodom, kinézek az ablakon: a fák még zöldek, de itt-ott már deret is látok rajtuk. Az egyiken egy bolond feketerigó dalol, torkaszakadtából. Nekem is mindjárt jobb a kedvem. Idefelé Mács Jóskával meg Cselényi Lacival vonatoztam. Hatalmasakat röhögtünk. Magunkon, az öregségünkön. Ma, valahol a Duna-parton írószövetségi közgyűlés, a Vigadót kell keresnünk. Benczúr Szálló, november 25. Megint madárfütty ébreszt. A változatosság kedvéért most egy széncinke akar valamit közölni velem. Benéz az ablakon, kíváncsian forgatja a fejét, figyelek-e rá. Nem nagyon lehet elégedett a látottakkal, elrepül. Én sem vagyok olyan jajde elégedett a tegnap látottakkal, tapasztaltakkal meg saját magammal sem. Szilágyi Pistának a Vigadó előtt azt mondtam, hogy a Kő hull apadó kútba állandó témája a szemináriumomnak, s mindjárt utána, mosolyogva: Olyan a regény, mint az állatorvos lova, az emberi egzisztencia minden betegsége 49 �benne van. – Micsoda fogalomzavar! Hisz az állatorvos lovát akkor szoktuk emlegetni, ha rossz véleménnyel vagyunk valamiről. De nem is annyira Pista arcán, mint inkább a mellette álló Ács Margit arcán láttam, hogy kapitális marhaságot mondtam. A közgyűlést Pomogáts Béla, Szakonyi Károly és Kiss Gy. Csaba vezette, időnként úgy éreztem, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának a gyűlésén ülök, sok volt a rögtönzés, kevés a felkészült beszéd, a kifejtett gondolat. Bizonyos plebejus dühöket éreztem a felszólalókban (például Lászlóffy Aladár és Döbrentei Kornél hozzászólásában), de a plebejus indulatok itt még mindig az urbánus-népi (azaz rejtve vagy kevésbé rejtve a zsidó-magyar) szembenállás megfogalmazásában jutnak kifejezésre, s ez a tudásalapú társadalomban bizony már anakronisztikus és unalmas. Érdekesebbek voltak a személyes találkozások: Pécsi Györgyi azt újságolta, valószínűleg megszűnik a Könyvpiac, a szavazólapot Dobos Laci tollával és Lázár Ervin hátán töltöttem ki, mondván, hogy az én szavazatom így három voksot ér (most is a Dobos tollával írok, nálam maradt), Temesi Ferivel egykori gyönyörű pozsonyi hóesésekre emlékeztünk, Csaplár Vilmos rábólintott a kérdésemre: valóban ő írta le valahol, hogy „hogyan lehetnének nagy íróink, ha nincsenek nagy olvasóink“, Aczél Gézát meghívtam Pozsonyba, Alföld-bemutatóra stb., stb., stb. Szerettem volna itt találkozni Esterházy Péterrel is, Oravecz Imrével is, Nádas Péterrel is, Tóth Krisztinával is, de egyik sem volt ott, mintha szakadóban lenne az írótársadalom, mintha máris két vagy három írószövetség létezne. – Befejezem, 9, 28-kor indul a vonatunk hazafelé. Valahogy megint elegem lett Budapestből. Pozsony, 2001. november 27. Könyvbemutató a Csemadok székházában. Abban a patinás épületben, amelyikben a két háború között a pozsonyi szabadkőműves páholy székelt. Most az én legújabb verskötetem, a Finnegan halála bemutatójára jött össze a helyi magyarság. A könyvről magáról annyit: a világ végéről fantáziálni komolytalan dolog, de az „emberiség végnapjainak“ látomása ma már nem csak Karl Kraus dühödt nyelvkritikája nyelvén érvényes, közel került az hozzánk bizony a komoly tudósok meteorológiájában is. Az emberi lényeg, az élet akarása van kimerülőben, s ez az érzés úgy ráng, harangoz az idegeinkben, mint az állatokéban a közelgő földrengés. Tim Finnegan, a mondabeli ír kőműves egy Joyce-regény hőseként támad föl, s tulajdonképpen az egész mű az „örök viszatérés“ mítosza, az én Finnegan Timótom, aki szintén kőműves és a narrátorom nagybácsija, úgy hal meg, hogy soha többé nem tér vissza: függőónja kötelére akasztja föl magát a d.-i félig kész templom tornyában. Iszonyatosan megnyúlt teste napokig harangoz, míg végül valaki le meri vágni. A többit a könyvről Grendel Lajos mondta el. Ő volt az előadó és az est házigazdája. A nekem mint szerzőnek feltett kérdéseire válaszoltam a fentiek értelmében. S a beszélgetés valószínűleg jól sikerült, mert a szünetben az elrohanó Cselényi azt sziszegte-sisteregte felém: Ti csak jól elszórakoztatok Grendellel, a közönség meg unatkozott! – Dicsérjen meg téged Cselényi! Ha valakit ő megdicsér, abban nincs köszönet, jobb, ha bírál, akkor biztos lehetsz benne, hogy azonos voltál önmagaddal. Telt ház volt, hálistennek, első-, másod- és harmadéveseim szinte hiánytalanul ott voltak, de felnőttek is voltak szép számmal. S beleszólt az irodalmi estembe a politika is: mielőtt elkezdődött a műsorunk, felállt egy bajszos Nemtudomki, s elmondta, hogy a mi fellépésünk után képviselőbemutatkozó lesz (választások előtt vagyunk!), s mivel a politika is van olyan fontos, mint az 50 �irodalom, kéri a tisztelt közönséget, a könyvbemutató után is maradjanak helyükön. A tisztelt közönségnek azonban a politika és irodalom viszonyát illetően feltehetően más volt a véleménye, mert a mi jelenésünk végeztével szinte mindenki elvonult. Néhányan besorakoztunk a könyvesboltba (a Magyar Könyvesbolt is ide, a Csemadokba szorult a Mihálykapu utcai elegáns épületéből, egyetlen sötét helyiségbe), hogy most pedig következik a dedikálás gyönyörűséges misztériuma. Írd és mondd: tizenegy darab Finnegant dedikáltam, s az eladók szerint ez itt már szép szám. A könyves csárda egyik asztalánál Szabó Rezső (egykori Csemadok országos főtitkár, s a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke), valamint Mács Jóska és Duba Gyula író-betyárok búsultak csurgó bajússzal, bele a poharukba. Mit tehettem, közéjük ültem búsulni. December 1. A Kortárs novemberi számában Czeizel Endre Kassák Lajos családfájáról és betegségeiről ír. És sok minden másról is. Arról például, hogy „Származásából adódóan Kassák Lajosnak erősen tótos volt a kiejtése“. Én hallottam az idős Kassákot beszélni a rádióban, semmi „tótosat“ nem észleltem rajta. Lehet, hogy fiatalabb korában valóban feltűnőek voltak az illabiális „a“ hangjai („Urám, mágá költő“, mondta állítólag a fiatal Vas Istvánnak), de később ezt levetkőzte, elhagyta. S ha nem hagyta volna is el, miért lenne „tótos“ az ajakkerekítés nélkül képzett „a“? Ilyen alapon tótosan beszél az egész palócság, az egész Mátyusföld és Csallóköz. Kassák feltehetően nem az apjától tanult magyarul (aki valóban született „tót“ volt és gyengén beszélt magyarul), hanem az anyjától, Istenes Erzsébettől, aki viszont nem is tudott „tótul“. Kassák kezdetben úgy ejtette a szót, ahogy az érsekújvári magyarok ma is ejtik: északnyugati (palóc) nyelvjárásban, később azonban (tanúsíthatom) a magyar irodalmi nyelvet beszélte. Vas István írta le róla talán először, hogy „tótosan beszél“, de tudjuk, hogy neki mennyire begyében volt Kassák. Nem értem, miért mondja utána Vasnak ezt a gonoszkodó minősítését Czeizel 2001-ben, ráadásul olyan fogalmazásban, amelyből az következik, hogy az érsekújvári költő azért beszélt „tótosan“, mert az apja „tót“ volt. – Egyébként a költő családfájáról Czeizel nem sok újat mond, annál inkább felfigyeltem egy más jellegű közlésére. Azt mondja, a „galtoni számítás“ (Francis Galton humángenetikusról van szó) alapján pontosan meg lehetett volna előre jósolni a költő halálának évét: „Édesanyjának nyolcvankilenc, édesapjának hatvanhat év adatott (az életkor kiszámításakor a születési év a meghatározó), így ő – a galtoni számítás alapján – nyolcvan és fél évet remélhetett. S valóban nyolcvan és fél évig (nyolcvan év és négy hónapig) élt“. Nem tudom egészen pontosan, hogyan működik a „galtoni számítás“, csak következtetek, hogy a szülők életkorának a középarányosához három évet kell adni. S ha így van, akkor nekem hatvanhét év „adatott“ (apám hatvankét évet, anyám hatvanhatot élt), tehát 2002ben agyő, földi élet! S ma 2001-et írunk. Nem valami vigasztaló perspektíva. Erősen reménykedem viszont, hogy Francis Galton nem volt komoly tudós, csak sarlatán. December 3. Fura ügy ez az ún. személyi adatvédelem. Ha vallásom, nemzetiségem, sőt lassan már nemem is magánügy és személyi adatvédelem alá esik, akkor ez valami olyasmi, hogy az ember teljes inkognitóban (azaz ismeretlenül) akar élni. De mire jó ez a nagy titkolózás? Nem volt elegünk belőle a szocializmusban?! Akkor persze fordított inkognitóban éltünk: a hivatalok és a mindenható „pártunk és 51 �kormányunk“ minden tudhatót tudott rólunk, de ezzel csak arra késztetett bennünket, hogy a „belügyeinkről“, álmainkról, gondolatainkról, szorongásainkról, szenvedélyeinkről, szerelmeinkről annál mélyebben hallgassunk. Az adatvédelemmel és az internettel ez pontosan a visszájára fordult. Földényi F. László, azt hiszem, A tágra nyílt szem c. könyvében ír a kifordított emberről, akinek az internet közvetítésével az intimitása válik nyilvánossá, a nyilvánosság pedig kiszorítja az énjét. Én ezt a látleletet úgy módosítanám, hogy kiürül a személyisége. Az internet világában megtalálja a tökéletes inkognitót, ott valóban név, vallás, nemzetiség és nem nélkül lehet jelen, azaz üresen, beazonosíthatatlanul élhet. S ez az üres énű Frankenstein aztán az internet virtuális terében, kötelezettségek nélkül, szabadon garázdálkodik, s megszokva, hogy belső életének nincs külső következménye, szabadjára engedi magában az emberi fajzatot (à la Sabbath), s végül a valóságos életében, a mindennapjaiban is a legszörnyűbb dolgokra képes. December 5. A pódiumon Jürgen Habermas. A tudós a német tanszékünk meghívására látogatott el karunkra. Hetvenkét éves, galambősz, de a haja még sűrű. Előadásának a címe: Miért kell Európának alkotmány? Hát miért is? Habermas szerint azért, hogy legalább jogilag egyben maradjon, ami erkölcsileg és kulturálisan valahogy nem akar összeállni. Bennem pedig az előadás közben az a paradoxon világosodik meg, hogy az Európai Unió, Európa „totalitarizmusa“ (globalizmusa) pontosan a totalitarizmusokat (főleg az ész totalitarizmusát, a felvilágosodott racionalizmust) zsigerből elutasító posztmodern ideológia győzelmének idején született meg. Nem kétséges, hogy egy német és francia post-aufklärung és post-lumières következményeként. Post-aufklärista, a „modernitás” feltétlen híve Habermas is, korábban marxista szociológus, politikai gondolkodó, ma a „kommunikáció vértelen forradalmának” a híve. Ennek a forradalomnak az eredménye, mondja, a kelet-európai rendszerváltás, s ezt a kommunkációt kell az európai alkotmány alappillérévé is megtenni. Habermas tehát ma is forradalmárnak tartja magát, a posztmoderneket pedig konzervatívoknak látja. Az ún. fiatal konzervatívok (Bataille, Foucault, Derrida) a szubjektivizmus nevében ítélik el a modernizmust, a neokonzervatívok (Wittgenstein, Gottfried Benn) a természet integritása s az örök körforgás nevében teszik ugyanazt, mondja. Szerintem maga Habermas is konzervatív: valamiféle konzervatív avantgardista. Ami nem is hangzik olyan rosszul, sokszor érzem én magamat is valami hasonlónak, csak az zavar benne (mármint Habermasban), ami a posztmodernekben is: ő is külön entitásként kezeli az észt és a természetet. (Például a buddhizmus nem választja el radikálisan a kettőt. Én sem.) December 11. Leesett az első hó, a Dunajban vettem egy pár bakancsot. Az áruház legfelső emeletéről úgy néztem le az Irgalmasok templomára, a behavazott tetőkre, mintha egy idegen várost láttam volna. Ha hó alatt van Pozsony, mindjárt látom a múltját is, s ez a kettős látás teszi ilyenkor idegenné. Az Irgalmasok kolostora előtt valamikor díszkút és a koronázások idején díszemelvény állott (a kutat a múlt század ötvenes éveiben temették be, rombolták le, én még láttam épségben), az emelvényen az új király letette esküjét. (A teret egy időben Eskü térnek is nevezték.) I. Ferenc a negyedik feleségének, a nála évtizedekkel fiatalabb Karolina Augusztának kedveskedve építettette a kutat, akkor, amikor Karolinát királynévá 52 �koronázták, tehát 1825-ben. Nem sokkal korábban a király kénytelen volt összehívni a magyar országgyűlést, s ezt vereségként élte meg. Magát fiatal feleséggel, s a fiatal feleséget díszkúttal vigasztalta. (Ő ekkor már 57 éves vénember.) December 23. Az írószövetségi közgyűlésen 150 szavazattal szavaztak be a választmányba, de az ötventagú választmányban már csak 15 jó emberem akadt (enynyi szavazatot kaptam), s ez már nem volt elég ahhoz, hogy elnökségi tag is legyek. Hála istennek, mondhatnám, s mondom is, nem vágyom elnökségekbe, de ez a szavazósdi híven tükrözi a magyar irodalmi díjak megszavazásának a mechanizmusát is. Mikor a Kossuth-díj javaslatai születnek, az én esetemben akkor is ez lehet az arány, ötvenből tizenöten szavaznak rám, nem leszek hát egyhamar Kossuth-díjas. De mit nekem a Kossuth-díj szegényes milliócskái, mikor valahol, északon már talán a Nobel-díjam medálját fényezik: az előbb felhívott Stockholmból Mervel Ferenc, az ott élő költő és műfordító, s elújságolta, hogy néhány „remekműgyanús” versemet a kitűnő Tomas Tranströmer segítségével svédre fordította, s a fordítások a Horisont c. lapban fognak megjelenni. Most már csak abban reménykedem, de nagyon, hogy ezt a bizonyos Horisontot a Svéd Királyi Akadémia tagjai is olvassák. December 30. Ballagok lefelé, a Mihálykaputól a Nagyposta irányában. Lejt a járda, mint a boulevard Saint-Michel és a rue Cujas sarkán, vigyázva kell lépni, hull a hó, csúszik az út. A rádióban voltam, ahol az óévet búcsúztatandó arról besszéltem, hogy nyugaton, az eszméletlen gyorsaságra kapcsoló digitális világkapitalizmusban újabban az ún. Down-Shifting, a „lassítás“ elve divatozik, de ismerve a mi világunk, a közép- és kelet-európai társadalmak természetét, úgy vélem, mi ehhez a „lassító kapitalizmushoz“ már csak teljesen kifulladva, tüdőtágulással és szívelégtelenséggel küzdve érünk el. Ahogy a Nagybatya előtt lépegetek, óvatosan keresem a lábamnak a biztonságos helyeket, s az autók is valószerűtlenül lassan és hangtalanul úsznak valahol, a hófüggöny mögött, az a véleményem, hogy nincs a télnél és a hóesésnél hatásosabb lassító szer. Lelassulnak a reflexek, elnyugszik az aritmiás szív, elnyugszanak az indulatok, a gyűlölködések, s egyszeriben szeretettel, megértéssel gondolunk a körülöttünk hasonló lassúsággal „poroszkáló“ léttársainkra. Csak hát: lehet-e a hóban poroszkálni? Igen, igen, a porhóban feltétlen. S ha közben még Tóth Krisztina most megjelent Porhó című kötetének az Anyegin gyönyörűséges hóeséseit idéző elégiái és porhavai is eszünkbe jutnak, akkor a túl bonyolult ittlétünket is átlátjuk ott. Porhó Urám, mágá költő A kifordított ember A víz egy órát aluszik Ha Amerikában vagy, nagy a baj Margit akszin 53 �L OVAS I LDIKÓ A borítékolt gombolyag Before/after [3.] A macska bajusza mindig olyan széles, pontosabban a bajusz szőrszálai olyan hoszszúak, mint az egész teste. És ahol befér a feje, ott befér az egész teste. Emiatt nem találkozott még senki beszorult macskával. Fába szorult macskával. A macskának a bajusza a GPS-e. Jár-kel büszkén a világban, magasra emelt farokkal és biztos abban, hogy soha nem fog tévedni, hibázni, szégyenben maradni. A macskának a bajusza a mindentudás egyeteme is egyben. Mert egyetlen tudás, ha biztos, eredményében és következményeiben megsokszorozódik, mindenné lesz. Ilyen például az a tudás is, amit egyes emberek tudni vélnek más emberekről. Az ő bajuszuk a közösségi háló, amely állítást az azonos című filmmel is ellenőrizhetik. A macska bajusza és a közösségi háló a mindentudásnak olyan egyeteme, ahol nem kérnek diplomát, azonban biztos, hogy szégyenben sem marad senki, mivel a tudása megkérdőjelezhetetlen. Emlékeztető: fába szorult macskával még senki nem találkozott. Következtetés: A közösségi hálón megosztott tudás (testméretekről, erkölcsről, embertársainkra akasztott jelzőkről) még soha nem cáfolódott meg. – Bagoly mondja verébnek, hogy tehetségtelen költő? A nagy fejéről meg hallgat a profilja? Ilyesmivel soha nem találkozhatunk, mert ez a természet és a közösségi háló törvényei ellen való. ,,Néha úgy érzem, nem akarok már mindent elmesélni. Mintha csökkenne a vágy a történetben kuksoló titok megkaparintására. Mintha elillanna a szöveg nyújtotta érzéki élmény. Óvatoskodó lettem, tapogatózó. Az ébredéskor égnek meredő, a történet felé antennaként tapogatózó hajcsomóim, amikor megfésülésekre se jutott idő, húztak a szavak, csak egy korty kávé, hogy tudjam, ez már valóságos történet, nem álom. Nem hazudok: mire a számítógép zúgni kezdett, a gyomrom öszszerándult a gyönyörűségtől. De most ennek vége. Már nem akarok mindent elmesélni. Kompromisszumot akarok kötni. Régebben ezt a szót gyűlöltem a legjobban. Megalkuvásnak tartottam, a szöveg elleni támadásnak. Mert kompromisszum nélkül sósak ugyan az éjszakák, de megvigasztal a reggel édes gyönyörűsége, amikor a szöveg megérinti a mellem. Alatta lapul a lelkem. Ezt nem akartam elárulni. Már nincs így. Kompromisszumot akarok kötni. Egy penelopéi pulóvert.” A huszadik század utolsó évtizedében írtam ezt a történetet. Emlékszem azokra a reggelekre, a konyhakő hidegére, a kilátástalan szegénységre. 54 �A minap egy izgalmas irodalmi rendezvényen vettem részt, ahol a hétvégi tüntetésre is meghívtak, a ,,nem tetszik a rendszer” nevet viselő, egyelőre még párttá nem alakult, de nagyon széles tömegeket megszólító megmozdulás rendezvényére, tüntetésére. Miközben körbehordták a bécsit, aminek teste ernyedten lógott le a tányérról, kifejtettem, hogy soha nem jártam tüntetésre, inkább elfelé jártam, a tüntetésekkel ellenkező irányba. A kilencvenes évek közepén sem voltál Belgrádban? Nem voltam, mondtam zavartan, nem szeretem a tüntetéseket. Akkoriban ilyen szövegeket írtam, mint ez a penelopés. Ezt nem mondtam, hanem most teszem hozzá. Ilyen szövegeket, mint ez is, ez az idézőjelek közé szorított történet a penelopéi pulóverről, a kétségbeeséséről, a kilátástalanságról, az árulásról, szerelemről, barátságról. Ha amerikai lennék, sikerfilmeket gyártatnának a szövegeimből. Persze ez a mondat így önmagában nem igaz, de vannak, akik nem igazán mozdulhatnak a szöveg szorításából. ,,De hogyan kell ezt a történetekkel? Kifejteni nem lehet. Megsemmisíteni nem akarom. Csak éppen nem akarok mindent elmesélni. Mert attól félek, hogy üres maradok. Évek múlva arra ébredhetek, hogy nincs mitől lázas remegést éreznem. És talán éppen akkor, amikor mást már úgysem tehetnék, amikor annak jönne el az ideje, hogy lassan és ráérősen beballagjak a szövegbe és ottragadjak, akár napokra is, fel sem állva a gép mellől – öreg emberek keveset alszanak, a telefonjuk se csörög –, akkor válok üressé. Ezért nem akarok mindent elmesélni. Tartogatni volna jó, akkorra hagyni ezt a lázas remegést, a fáradtságot, a szavakat. Apró gombolyagokat tekerni szavakból és elrakni őket egy vesszőkosárba, színük, vastagságuk szerinti csoportokba rakni őket. De csak a kifejtettből lehet gombolyagot csinálni, és én nem akarom kifejteni a mondataimat. Lehetetlen úgy írni, hogy ne váljék szöveggé, hogy a felhasznált szavakat gombolyagba tekerjem, s közben ne fejtsem ki a történetet. Miként nézhetek magamba, hogy meglássam, ez a hastáji feszülés vajon hány méter fonalat jelent a belek között, és vajon az is olyan okosan van elrendezve mint a bélrendszer, vagy – amitől félek – csak belém került húsz méter? És az mennyi szöveghez elég? És mennyi szó van húsz méter fonalban? És hogyan fog kijönni belőlem, ha mégse sikerül, hogy ne meséljek el mindent?” Segít ezen a Hunyadi-féle keserűvíz. Az igaz, hogy engem sem kerül el, ami a nők jórészének megkeseríti a mindennapjait, azonban ennek a keserűvíznek a hírét nem hallottam ezideig. Az irodalmi rendezvényt követő lágy őszi délelőttön a Gerbaud előtti emléktárgy-árusnál figyeltem fel rá, pontosabban a hirdetésére, a Magyar Szent Korona vármegyéi és a Fox Land Jamaica Rum között volt látható a 14x20-as, fémből készült tábla, amin két bájos, szőke lányka hirdeti egy létra és egy zöld üveg társaságában a gyógyhatású vizet. Amikor hazaértem, rágugliztam, mert nem tudtam, mire hívja fel a figyelmet a két lányka, és célom volt karácsonyra megvenni ajándékba – egyik barátom gyűjtő. ,,A szulfátos gyógyvizek (Hunyadi János és Ferencz József keserűvíz) jelentősége a betegségek megelőzésében és gyógyításában. Nagy sótartalmú gyógyvíz, két fő al- 55 �kotója a keserűsó és a glaubersó mellett sok élettanilag fontos makro- és mikroelemet is tartalmaz. Lehetőleg langyosan és éhgyomorra fogyasztandó (...).” Innen tudom, hogy a kilencvenes években írt szövegemben írt gyötrődésre a megoldás a Hunyadi-féle keserűvíz, természetesen csak abban az esetben, ha jó válasz születik a korona és a rum vonatkozásában, nem könnyű, raszta kontra fasiszta, a huszonegyedik század magyarjainak ez a választása. Csomagold be mind, ami volt (Nyugat, 1925.) Itt az ideje, hogy megválaszoljam, mielőtt beleim közé zúdítanám a Hunyadiféle keserűvizet (megvásárolható minden Tesco áruházban), mi az én GPS-em, ami alapján közlekedek a világban, mit tartok én bajszomnak, amitől nem leszek fába szorult magyar? (... ) ,,A hashajtó hatás, mely elsősorban a tömény sóoldat, másodsorban a nagy átmérőjű, nehezen felszívódó szulfátionokat tartalmazó sóoldat (nátriumszulfát = glaubersó és magnéziumszulfát = keserűsó) jelenlétének a következménye. Vagyis ennek eredményeként olyan erős fizikai törvényszerűségen alapuló, az ’ozmózis’ jelensége jön létre, amelyet a szervezet normális biokémiai folyamatai nem tudnak lefékezni, ellensúlyozni. A székrekedés (dugulás) tehát feloldódik. A széklet lágyul annak következményeként, hogy a gyógyvíz a környező szövetektől testnedveket (vizet) von el. Itt szeretném hozzátenni, hogy nagyobb adagban, különösen az említett gyógyvizek ivókúra szerinti nagyobb mennyiségben történő alkalmazása esetén az egész szervezetre kiterjedő vízelvonás és egyéb jellemző általános hatásként pl. vérnyomásesés jön létre a vér besűrűsödése révén. De a máj, az epe, a hasnyálmirigy és vese működésében is lényeges, kedvező befolyásolás idézhető elő ilyen módon.” Az én GPS-em, mint macskának a bajsza, mint egyeseknek a közösségi háló, régi szövegeim újraolvasása és -írása. Remek és kegyetlen szórakozás szembenézni azzal, aki voltam. Bánataimmal, mik mára elenyésztek. Reményeimmel, melyek közül azok teljesültek, amikről még álmomban is hallgattam. Harcos elkötelezettségemmel, amit akkoriban megköpdöstek. És amit ma is megköpdösnek, csak most többen vannak. Úgy értem, akkoriban, amikor ezeket a szövegeket írtam, a tőlem jobbra állók sercintették felém nyálukat. Mostanra már a tőlem balra állók is sercintenek. Nem vagyok egy balfasz, nekem is eszembe jutott, hogy lehajolok, félrehajolok, bedőlök hosszan az avarba, s akkor egymás nyálában fröcsögnek és fürödnek majd, ez lenne olyan megoldás, mint egy macskabajusz, azonban lehetetlenség, ugyanis egyetlen kórussá rendeződve ugyanazon az oldalon állnak. Nem ölelik egymást, háttal állnak. Hátukat vetik egymásnak. ,,Nem tetszik, hogy egyre szarabbul érzem magam a hazámban.” Ha járnék tüntetésre, mint ahogyan nem járok, ez alól kivételt csak 2000 szeptemberében tettem október 5-vel bezárólag, mint kertvárosi háziasszony forradalmár, talán elmentem volna. Különösen, mivel a vacsorát követő finom és izgalmas irodalmi beszélgetést követően egy bécsi illetőségű kiadó közölte, hogy az országban, amelynek fővárosában a hajó kikötött, fasizmus van, és mindenki, aki itt van, de mindenki menjen el tüntetni vasárnap. 56 �Azonban nem járok tüntetésre, ez alól még egy egzaltált állapotban lévő osztrák miatt se tehetek kivételt. Ha megtenném, Thomas Bernhard emlékének szentelném a lépteimet. Ha kifejteném, meg is köveznének. ,,Csak a felhasznált szavakból lehet gombolyag. A felhasználatlanokból készült neve motring. A motringnak – ellentétben a gombolyaggal – ismerni a súlyát. Persze, tudom magam is, hogy ez lenne a megoldás: egy évre 15 darab 5 dekás szómotring. Ha 70 éves koromig élek, 600 darab szómotringra van szükségem ahhoz, hogy halálom pillanatáig írhassak. Azt már könnyű kiszámítani, hogy az 3000 deka szó. Csak azt nem tudom, hogy minden szó ugyanannyi grammot nyom-e. A sárga és szomorú szavak vajon nehezebbek-e?” Csak a már felhasznált szavak az izgalmasak. Ebben akkoriban még nem lehettem biztos, de mára egyértelművé vált. És arra is magyarázatul szolgál, hogy miért nem tehetek kivételt. Nem arról van szó, hogy nekem tetszik a rendszer. Kétségtelen, hogy vannak dolgok, amik tetszenek és vannak, amely dolgok nem tetszenek. Ezzel a saját hazámban is így vagyok, de Amerikával is. Nem tetszik a rendszerben az, hogy az elvált apáknak immár több joguk van, mint az anyáknak, vagyis ez a visszájára fordított feminizmus. És tetszik a rendszerben Amerika Kapitány. (Amerika Kapitány megszületése kendőzetlen politikai üzenetet tartalmazott. Egyesítve mutatta fel a szuperhősök színpompás megjelenését és az amerikai hazafias nacionalizmus szellemét. Andrew és Virginia MacDonald véleménye szerint Amerika Kapitány, a fehér bőrű, szőke, kék szemű tökéletes ember karakterének megalkotása Amerika válasza volt Hitler „tiszta faj” ideológiájára. John Shelton Lawrence és Robert Jewett véleménye szerint Amerika Kapitány nem csak az „amerikai polgári vallás” megtestesülése, de Jack Kirby Kapitánya tökéletesen beleillik a zsidó hiedelmek gólem-képébe is, mint mesterséges, varázserővel bíró teremtmény. Christopher Knowles Our Gods Wear Spandex című könyvében Amerika Kapitányt azon messiás típusú szuperhősök közé sorolja, akiket a tudomány hozott létre. A második világháború évei alatt, akárcsak más kiadók több népszerű szuperhőse is, mint például Superman vagy Wonder Woman, a nácizmus elleni harc szimbóluma volt. A háború után az ellenség már nem volt ilyen tisztán körülírható és meghatározható. Akárcsak szuperhős társai, Amerika Kapitány is elveszítette kitalált világa kormányának támogatását, törvényen kívülivé vált, hogy így megvédhesse a tisztességes polgárokat nemcsak a bűnözőktől, hanem akár a korrupt politikusoktól vagy vállalatoktól is.) Nem vagyok másként az anyaországommal sem, ha használhatom ezt a kifejezést, amit még soha nem vettem a számra. Anyaországom rendszerében nem tetszik nekem, hogy miután nem találnak azon a címen, ahová be vagyok jelentve, leemelik a számlámról a pénzt, ha nem fizetem ki a súlyadót az autóm után. Szerintem ez megsérti a jogaimat. És tetszik a rendszerben az, hogy végre egy költő is lehet úgy parlamenti képviselő, hogy nem bélyegzik meg, hogy pénzért csinálja és eladta a lelkét a politikának. Ugyanakkor nem tetszik a saját hazám rendszerében, hogy előfordulhatott, hogy a nagyapám miatt, akit tizennyolc évesen besoroztak és honvéd egyenruhájában meg sem állt Berlinig, én nem kaphatom vissza a boltunkat, viszont törvényesen is fasisztának nevezhetnek. És tetszik, hogy ez nem maradt így. 57 �Emiatt aztán anyaországnak neveztem, életemben először azt az országot, melyhez nyelvem és kultúrám kötött, a lelkem nem. Néztem az osztrák kiadót, ahogyan remegő kezében forgatja a mikrofont, megértettem a lelkének az állapotát, használt szavak vannak az ő gombolyagjában is, csak mivel nem találkozott az értelmükkel úgy, mint errefelé sokan, egzaltáltabb a kelleténél, és visszaél egy irodalmi rendezvény adta helyzettel. Ha fordított előjelű lett volna az egzaltáltság, úgy értem, ha egy író mondott volna kéretlenül egy imát, akkor elhagytam volna a hajót, mielőtt sorra kerültem volna a felolvasásban. Nem bánó jelleggel, éppen csak Szabó Magda híve vagyok, ezzel együtt pedig tisztelője a farkaskutyáknak, nyolcvan feletti úriasszonyok testén megjelenő bátorságnak és a céltudatos (író)nőknek. A magyar irodalom Sophia Lorenjének. Egy nemzet, melynek Anthony Queen az Attilája. Az én GPS-em fába szorult meggyőződésem arról, hogy a műveltség és ízlés elegendő az irodalomhoz. ,,Nincs, aki segítsen. Senki nem tudja megmondani nekem, hogyan fejtsem föl a történeteim szófonalát úgy, hogy közben megmaradjon a szöveg, de a szavak – színek, illatok szerinti formás gombolyagokban – visszakerüljenek a lelkembe, hogy ha egy reggel történet nélkül ébredek, akkor ott legyenek bennem, nem hosszú fonal formájában a beleim között, de apró kerek formában, a mellem alatt, ahol a lelkem van. Szógombolyagok feszülnének egyre öregedő melleim alatt. Nyomoztam én ebben az ügyben, nem hagyom magam, mondhatom, utolsó erőmmel küzdök a megmaradásért, a fönnmaradásomért, élni akarok, nem csak írni, hogy amikor aztán már nincs mit, rádöbbenjek, hogy nem is éltem. Értik ugye, a problémámat, nekem most mást kellene csinálnom, csak ez a kényszer a beleim között, ez nem hagyja, hogy másként legyen, és itt a baj, mert ha életem végéig elegendő a szövegfonal, akkor nem is veszem majd észre, hogy nem éltem rendesen, de ha nem? Ha üresen ébredek egy reggel? És nem lesznek emlékeim?” Akkoriban, amikor ezt a szöveget írtam, azt hittem, kitalált történetekkel átsegíthetem magam az időn. Nem tudhattam, hogy két dolog van, amin nem segíthetünk: az idő és az irodalom tárgya. La Casa de Thomas Bernhard 1984. Az történt velünk valahol útközben, hogy nem vettük észre, de elveszítettük – mi is, ahogyan a többi európai nép – az időt és a tárgyat. Nem olyan nagy cucc, csak tudni kell bánni a helyzettel. ,,Tehát, nyomoztam én ebben az ügyben – a fonal ügyére gondolok – hogy is ne tettem volna, hisz tele vagyok félelemmel, de minden sokkal bonyolultabb. A múltkoriban az történt, hogy olvasni kezdtem egy verseskönyvet: Már maga sem tudta, mióta hordja táskájában a rózsaszín borítékot. A levél más-más részleteit nagyította ki a reggeli indulás vagy éppen a villamos kényszerű ácsorgása, amikor a csiga lecsúszott a vezetékről. És itt kezdett bonyolultabbá lenni minden, talán éppen ekkor kezdtem el félni, hogy üressé válok, kezdtem úgy érezni, hogy nem akarok mindent elmesélni. Mert az jutott eszembe, hosszú idő után magam jutottam az eszembe, hogy régen, már nem is emlékszem, hogy mennyire, talán tíz éve, vagy még több, elképzeléseim voltak és terveim, vágyaim és céljaim.” 58 �Egy őrült diktátor elrabolta az időt – A különleges kapcsolat című filmben használja a brit miniszterelnök több alkalommal ezt a jelzőt a koszovói helyzet kapcsán – és ezzel együtt az irodalom tárgyát is, legalábbis én ezt éreztem. Az időt az élet tölti ki, ha nincs idő, akkor élet se, akkor nincsenek emlékek és nincs tárgya az irodalomnak. A tárgyvesztés a meglelés után kezdődik, pontosabban azzal a felismeréssel, hogy hőseink ugyan mindent el szeretnének mesélni, de erőfeszítésük hiábavaló. ,,Nagyon megijedtem. Nem is attól, hogy már nem vagyok, de attól, hogy azelőtt voltam. Mert eszembe jutott, hogy mielőtt megismertem Gruber Emmát, Hajnal Elzát és a többi hősömet, azelőtt csak én voltam, rózsaszín borítékokba csomagolt szavaimmal, amelyektől vártam, várhattam valamit. És akkor, ahogy ott ültem kezemben a verseskönyvvel, az is belém hasított, hogy ha egyszer üres leszek, nem lesznek történeteim, akkor mi lesz velem? Ott fogok ülni emlékek és élet nélkül. Világosan láttam azt a valakit, aki én voltam, és sorra jártam a város papírboltjait, rózsaszín borítékot keresve. Akkoriban még nagyon divatosak voltak a naplementés, őszi avarban taposó párokat mintázó piros-sárga, meg a halvány rózsaszín, lányosan selymes tapintású borítékok, és a Sarah Kay-félék, de nekem egyik se kellett, csak a kemény tapintású, egyszerű rózsaszín, talán olvasmányélményeim miatt. Tatjana szépséges keménysége és Anna halálos, szerencsétlen butasága, meg Mrs. Dalloway majd én magam-ja. Az életre való várakozás hideglelős, idegborzoló érzése. Ehhez kellettek a rózsaszín borítékok. És most, hogy ez eszembe jutott, már arra is emlékszem, miért van Anyáméknál a fiókokban annyi szakadt rózsaszín boríték, mindenféle papírfecnivel, szakadt szélű lappal.” Amikor felolvastam a szöveget, elhagytam a hajót. Kicsit töprengtem a beszélgetés és a felolvasás közti rögtönzött előadáson, amiben a bécsi kiadó részeltetett. Azon gondolkodtam, hogy megértem az érzéseit, de menjen a picsába ezekkel a részletekkel, amelyek előadása közben azt felejti el... De lehet, hogy nagyon igazságtalan vagyok, mert tüntetett Karintiában, amikor egy bizonyos, azóta autóbalesetben elhunyt politikus hatalomra jutását követően le akarta zárni a kishatárforgalmat. Ehhez csatlakozott a cigány népvándorlás megakadályozásának mondata, amitől szavazói nem kevesebben lettek, hanem sokasodtak. Közép-Európában vigyázni kell a részletekkel és az országokkal. A végén majd oda jutok, hogy nincs ugyan jugó-nosztalgia, de azért énekeljük el együtt a Lipe cvatu című örökzöldet. És akkor a közösségi oldalak hirtelen megbolydulnak, rángatják bajszukat a macskák. A hajót elhagyva kicsit elméláztam ezen a lehetőségen: mi lett volna, ha felállok és bácskai, de büszke angolsággal elmondom, hogy mit gondolok a viselkedéséről. Sértőnek találom, hogy felhasznál egy irodalmi rendezvényt, és ha fordítva volna, úgy értem, ha ugyanennyire kizárólagos volna, de jobbról állna, azonnal elhagynám a hajót. Így viszont előadom a Lipe cvatu című örökzöldet, bizonyítva: a nemzeti kizárólagosság ellensége vagyok. Ami igaz. Ugyanakkor a nemzeti önostorozás ellensége is vagyok. Ami igaz. 59 �És nagyon utálom, ha e két állítás bármelyikét bizonyítanom vagy cáfolnom kell. Az én GPS-em fába szorult meggyőződésem arról, hogy a műveltség és ízlés elegendő az irodalomhoz. Ettől remélem, hogy nem leszek fába szorult magyar. Ami nem kis teljesítmény az elmúlt negyvennégy évvel a hátam mögött ebben az országban, ahol felnőttem. A nevére nem térnék ki, nem karakterszám után fizetik az írásaimat. ,,Mi történhet ezek után? Félek. Hát ezért érzem úgy, mintha csökkenne bennem a vágy a történetben kuksoló titok megkaparintására. Mert nem tudom, mennyi titkot fejthetek még fel, mennyi szó van bennem, hány méter fonal kígyózik bennem. Biztosan tudom, mióta beleolvastam abba a verseskötetbe, azóta bizonyosnak érzem, hogy üres leszek, hiszen eszembe jutott, hogy régen voltam. Én voltam. Rózsaszín borítékokba csomagolt érzéseim voltak. Lábam volt, amivel fáradhatatlanul jártam a papírboltokat, és lelkem volt, meg fejem, amivel terveztem, vágyakat, elképzeléseket gyártottam, és sárga meg lila bársonykák közt ültem a fűben a Városháza előtt 1984-ben. Nekem tudnom kell, hány méter történethez vannak még szavak bennem, mert én már nem gondolom, hogy szép az élet, viszont értem, pontosan tudom, hogy mit miért cselekszenek azok, akik bennem laknak, a létemet tekintik örökös albérletüknek, én csak az ő életüket ismerem, ha előbb fogy el a fonal, mint én meghalok, akkor az üresség kettőbe fogja tépni a testem. Dubrovnikban kaptam a szüleimtől hatéves koromban egy bőrtáskát. Az akkoriban divatos egészen hosszú szára lehetetlenné tette, hogy méltóságteljesen viseljem, bármennyire lerövidítettük, a térdemet verdeste, de én ragaszkodtam hozzá, az első naptól kezdve, ahogy megláttam, semmi mást nem kívántam, csak azt a táskát, olyan kitartással és makacs akarással, hogy megvették nekem, tíz évvel előbb, mint igazán hasznát tudtam venni. (Hasznát? Hiszen egy zsebkendőnél és lapos pénztárcánál egyéb nem is fér bele.) Dubrovnikból hazaérkezve Palicsra villamosoztunk, a nyitott kocsiban én a vállszíjat szorongattam, hogy fölcsalogassam a táskát a térdem környékéről. Anyám megsimogatta a fejem, és azt kérdezte, tetszik-e nekem a táska, „igen, ez tetszik”, válaszoltam, utalva arra, hogy azokat a piros műanyagból készülteket – nekem való méretük ellenére – gyűlölöm. Ha majd üresen ébredek, az életem helyett egy rózsaszín boríték meg egy palicsi villamosozás emléke múlatja az időmet. Ha nem sikerül – és eddig nem tűnik másként – kompromisszumot kötni, és fölfejteni a történetek szavait, hogy gombolyagba tekerve a mellem alatt őrizzem őket, akkor ez a két emlék is elég lesz.” Emlékszem arra az időre, amikor ezt a szöveget írtam. A kilátástalanságra, a hidegre a lakásokban és az ovikban, arra, hogy enni mindig volt mit, tyúkok kapirgáltak az udvaron, a Magyarországra emigráltak mindennapjait is vajdasági disznók és csirkék húsa tette szebbé, konyháikban szilvalekvár és szilvapálinka, kétliteres savanyú paprikás üvegekben fürdöttek a szemesbors szemek, kukucskáltak a tursija nevű savanyúságból a különféle hozzávalók. Akárcsak itthon. A bombázásig még legalább három évnek kell eltelnie. 60 �A magány és szomorúság még annál is nagyobb volt bennem, mint a jövőnélküliség, a jelen valószerűtlensége és a múlt hamissága. Újra kell értékelni, újra meg kell keresni az időt és a tárgyat. Használt anyagból dolgozni, de nem a régi szabásminta alapján. ,,Még el kell mondanom a gombolyag és a motring közti különbséget. (...) A már felhasznált fonal súlya és hossza viszont megváltozik, ezt tudja mindenki, aki fejtett fonalból próbált ugyanolyan pulóvert kötni, és ez a szavak esetében sincs másként. Ha már egyszer használtam azt, hogy „sárga csillám”, akkor abba belerakódott minden érzés, gondolat, remény; hogy ettől könnyebbé vagy nehezebbé vált-e ez a két szó, csak akkor tudnám, ha lemérhetném, de nem tudom fölfejteni az egyszer már megírt szöveget. Viszont megírás előtt se mérhetem le, mert nem tudom, hány méter fonal van bennem, így a fonalon csüngő szavakhoz se juthatok hozzá.” A macska bajusza mindig olyan széles, pontosabban a bajusz szőrszálai olyan hosszúak, mint az egész teste. És ahol befér a feje, ott befér az egész teste. Emiatt nem találkozott még senki beszorult macskával. Ilyen egyszerű ez. Vagy ahogyan a mindenki számára szeretett vidéken mondják: bajusz kell a magyarnak, me’ ha nem, akko’ odacsinyálunk! 61 �NYERGES A NDRÁS A negyvenesek pavilonja* Kilencévesen az ember nem érzékeli, hogy a helyzet, amibe a születése folytán csöppent, valójában más, mint aminek látszik. Még kevésbé tudja, hogy a kettő közti különbség maga is jelentéssel bír, és nemcsak az szól valamiről, hogy mi, hanem az is, hogy miként esik meg vele. Lehetséges, de értelmetlen az utólagos szemrehányás (ha valakiben netán ilyesmi fogalmazódik meg), amiért a magam méretarányosan kicsinyített világában éppúgy a jóhiszemű várakozás korát éltem, mint a felnőttek a magukéban. Megvolt az okunk rá, hiszen azt gondoltuk (miért is ne gondoltuk volna?), hogy a pincéből a második emeleti lakásunkba felköltözni jó dolog. A lentről felkerülésnek átvitt értelmet is tulajdonítottunk, és kimondatlanul is azt reméltük, hogy ez a személyes körülményeinkben is a dolgok jobbra fordulásával kecsegtet. Úgy fogtuk fel, hogy mi jók vagyunk, és ha a jókkal jó történik, akkor érdemes a világnak megelőlegezni a bizalmat. Ezt persze a szüleim érezték így, tőlük ragadt rám, de az eleve gyanakvókhoz képest ők is szinte gyereknek számítottak. Bár apám túl volt a negyvenen, anyám a harmincon. A lelkesedésük megkönnyebbülésből fakadt és felhőtlen volt. Szemükre vethető volna, hogy nem sejtették a különbséget a helyzet és a látszat között? Miért jutott volna eszükbe kételkedni, amikor az összes rossz tapasztalatuk abból a világból származott, aminek éppen vége lett s aminek az emléke még sokáig többet nyomott a latban, mint az, hogy az új életben sem alakultak úgy a dolgok, mint várták volna. Hol egyikük, hol másikuk vált türelmetlenné, de azért éveken át azzal tudták csillapítgatni egymást, hogy még csak egy, még csak két, még csak három, meg csak négy (vagy már öt) éve vége a háborúnak, idő kell, amíg helyükre rázódnak a dolgok. Öt-, hat-, hét-, nyolc-, kilencéves koromban is azt a meggyőződést hallottam ki minden szavukból, hogy ami rossz, az még rossz, és az a természetes, ha valami már jó. Én se lehettem kevésbé hiszékeny, hiszen nemcsak rajongtam értük, de amiben tudtam, utánoztam őket. Fel se tételeztem például, hogy ha kilencévesen elmulasztok valamit, az nem legyintéssel elintézhető stiklinek számít, hanem olyasmi kerekedik ki belőle, aminek beláthatatlanok a következményei. Amit Farkas doktor a rendelésen a lelkemre kötött, azt tényleg csak hónapokkal később mondtam el otthon, de ettől eltekintve megbízható gyerek voltam és igazán mindennek eleget tettem, amit elvárhattak tőlem. Nemcsak akkor mentem el a kötelező szűrővizsgálatra, ha az iskola vezényelt ki, de azon túl is gyakran jártam a Dévai utcai Tüdőgondozóban, sőt, szívesebben mentem, ha nem az iskola vitt tanári felügyelet mellett, noha azokon a délelőttökön elmaradtak az óráink, és nem kaptunk házi feladatot. Mégis jobban kedveltem azt, ha az Eötvös utcából egyedül mehettem el a Lehel úti villamosok végállomására, hogy elvillamosozzak a Dévai ut*Részlet az azonos című regényből. 62 �cába, önállóan, mintha felnőtt volnék. Azt sem bántam, ha libabőrös lett a mellkasom a röntgengép hideg támlájától, mert ilyenkor nem melegítette fel az előttem megvizsgált kétszázötvennyolc másik alsó tagozatos, akik félpercenként, pattogó vezényszóra váltották egymást a készülék előtt, miközben fölpeckelt állal, felhúzott vállal, kínvallatásra alkalmas pozitúrában dőltek előre. Feszélyezett, hogy amíg mi, negyedikesek, bent voltunk a vizsgálóban, a nálunk kisebbek odakint kergették, püfölték egymást, a nővérkék kénytelenek voltak dúltan csendért sápítozni, és a kísérő tanárokra sandítva szidtak bennünket, hát nem mondták meg nektek, hogyan kell egy rendelőben viselkedni? Azt is restelltem, hogy bár még el se mentünk, már kiszellőztették utánunk az öltőzőket, mert a sok megizzadt gyerek kipárolgása beitta magát minden textiliába. Az is megesett, hogy meghallottam egy nem az én fülemnek szánt megjegyzést, hogy micsoda ostoba többletmunka a kötelező szűrés, csak arra jó, hogy mi kikészüljünk tőle, de fehér holló az olyan gyerek, akit vissza kell hívni, s akinél a felvétel tényleg mutat valamit, egy az ezerből. Ha meghallottam is, nem szólhattam, hogy az az egy éppen én vagyok, pedig azok közé tartoztam, akiket minden kollektív szűrés után menetrendszerűen visszahívtak. Most is több tucat felnőtt között várakoztam egyetlen gyerekként, de az ilyen délutánok csöndesek voltak, tisztaság és nyugalom uralkodott a váróban, az öregek olvasgattak vagy halkan duruzsolva beszélgettek, s így én is egy lehettem azok közül, akiket a nővérek is, orvosok komolyan vettek, azaz hogy az érdem nem az enyém volt, hanem a betegségemé. Az orvosok itt sűrűn cserélődtek, s eddig mindegyik azt hitte, hogy újdonságot közöl velem, amikor megmondja, hogy a felvételen tüdőfertőzés nyomai látszanak. Én erről többet, mert régebb óta, tudtam, mint ők, a fertőzést 1944-ben, az apácák Próféta utcai óvodájában szereztem, ahová a nagyanyám protezsáltatott be Hévey plébánossal, neki szólt, hogy segítsen az unokáját egy olyan helyre bejuttatni, ahová úgynevezett jobb gyerekek járnak. Apám utóbb gúnyos megjegyzésekkel illette emiatt, mégiscsak más, ugye, mutter, ha a mienk egy jobb gyerektől származó bacillust kap, mintha valami proli kórságot? Nagyanyám a hite elleni támadásnak vette ezt, és a plafonra emelt tekintettel fohászkodott, Édes Jézus, hallod, mit kell éretted kiállnom? Ami segíthetett volna rajtam, azt lehetetlenné tette a háború, hiszen épp akkor olyan szakaszába ért, amikor a főváros körül már bezárult a gyűrű, a lakásunkból le kellett költözni az óvóhelyre, a pince szűk ablakai természetesen az udvarra nyíltak, és nemhogy zöldséghez, gyümölcshöz, tejhez nem lehetett hozzájutni, de fényhez és friss levegőhöz is alig. Azóta hiába telt el öt év, a váltakozó orvosok azóta is, minden alkalommal drámaian bejelentették, hogy vézna, vashiányos, vérszegény, és alultáplált vagyok, és tiszta hegyi levegőre meg rendes táplálkozásra volna szükségem. Számomra ez már annyira nem újdonság, hogy miközben a doktorok gúvadt szemmel meredtek a röntgengép ernyőjére, és azt latolgatták, mit diktáljanak a nővérnek, én félhangosan már dünnyögtem is a kórismét. Köteges hilusok a bal lebenyben, elmeszesedett nyirokcsomó duzzanat, letokolódott lencsenagyságú góc. No, én inkább borsónagyságúnak mondanám, jegyezte meg a mostani orvos, de a többi stimmel. A lencse viszont finomabb, vitatkoztam vele, s erre elnevette magát, igen, ez fontos szempont, és ebben a pillanatban olyasmi történt, ami még soha, ez a doktor elszakadt a röntgengéptől, rám emelte a tekintetét és érezhetően 63 �észrevett, engem külön, nem csak mint a sorra elébe kerülő, kipipálandó gyerekpaciensek egyikét. A szemében nevetés bujkált, de talán tapintatból elfojtotta, és úgy beszélt hozzám, mintha éppolyan megbecsülést érdemelnék, mint a felnőttek, csak nem egy leendő kollégához van szerencsém? Elpirultam, mintha szégyellnem kellene, hogy titokban orvosost szoktam játszani, ő pedig komoly képpel azt kérdezte, ha nem sértem meg, kolléga, felajánlanék egy injekcióstűt, persze, csak régit, de működni azért még működik. Sajnos, csak az alsó felét adhatom oda, mert a használt tűt kidobjuk, de ha így is kéri… Igen, kérem, kiabáltam mohón, s akkora izgalom fogott el, hogy legszívesebben percnyi késedelem nélkül rohantam volna haza, megoperálni a kibelezett kerekes elefántomat, előbb azonban még végig kellett hallgatnom az ő anyámnak szóló üzenetét, Ordasgyepű lenne a megoldás, a jó bakonyi levegő, meg az egészséges falusi koszt, ott azelőtt csak kórház volt, de nemrég átalakították gyerekszanatóriummá. Erről kéne sürgősen, érted, sür-gő-sen beszélnem anyáddal, komolyan kéne venni a helyzetet, az állapotod bőven indokolná, hogy odakerülj, és én szívesen be is utalnálak. Azt kérem, anyád vagy apád, hívjon fel telefonon, ne felejtsd el, Ordasgyepű miatt, én meg Farkas doktor vagyok. Igazából csak az ajándék injekcióstű érdekelt, mert ez megoldhatta a műtétekkel kapcsolatos problémáimat, hiszen valahányszor egy tűhegyes Faber-Castell ceruzával próbáltam beadni az altató injekciót, Jumbó bánatos gombszeme panaszosan nézett rám, nyilván fájdalmat okoztam neki, éterrel meg azért nem altathattam, mert a nagyanyám kerekperec megtiltotta, hogy kölcsön vegyem a szűrőjét, pedig úgy tudtam, hogy az a módszer, amelyik nem fáj. Amióta Kiskunlacházáról, ahol mint girhes városi gyereket, egy nyárra elvállaltak feltáplálásra, cserébe azért, hogy a vendéglátók lánya ősztől nálunk alhasson (egy matracon, a padlón), mert Pesten jár majd gyors- és gépírónő iskolába, a mentő szirénázva hozott fel a Rókus Kórházba, a háziaknak tudnillik hiába panaszoltam, hogy fáj a fülem, csak legyintgettek, nyafog a pesti gyerek, míg egy reggel a szemük láttára csuklottam össze, a szomszédos Peregről kellett áthívni az orvost, aki vészjósló képpel közölte, hogy ez bizony akut agyhártyagyulladás, és ha három órán belül meg nem műtenek, végem van. A műtőben nagy derültséget keltettem, mert azt mondtam az altatóorvosnak, hogy a szerkezet, amit az arcomra akar borítani, olyan, mint a nagyanyám konyhai szűrője. S ebből a doktor azt hitte, hogy azzal tud megnyugtatni, ha ételekről beszélget velem, és meg is kérdezte, véletlenül nem a bécsi szelet-e a kedvencem, mert neki az, én meg nem tudtam, mi az a bécsi szelet, amiről beszél, de belekezdtem a válaszba, inkább „a ró…”, hanem a „sejbni” már bennem rekedt, mert elaludtam. Amikor a trepanációból maradt varratokat szedte ki, megint arról próbált győzködni, hogy nem kell félnem, én meg biztosítottam róla, hogy éppen ez az a hely, ahol nem félek, mert eddig a kórházakban, szanatóriumban, de még a rendelőintézetekben is valamiféle megbecsülést éreztem magam iránt, amilyet az iskolában soha, itt ugyanis számított, hogy a vérvételkor tudom, emiatt nem érdemes cirkuszolni, inkább rutinosan odatartom a karomat, és ha kérik, a kezembe adott piros gumicsővel még el is szorítom az eret, és ha gond van a vénámmal, én magam szólok, hogy a másik karomon jobbat tetszene találni, esetleg megkérdezem, nem akarnak-e vért venni az ujjam begyéből is, ezzel szemben az iskolában mindig van mitől félnem, mert a szanatóriumokban és kórházakban töltött tömérdek idő 64 �alatt nem tanultam meg rendesen verekedni, anélkül pedig az iskola egy merő gyötrelem. Nem is szoktál rosszalkodni, kérdezte akkor a doktor, és azt hitte, ezzel megdicsér, képzelem, akkor mennyire szeretnek a tanáraid! Kénytelen voltam kiábrándítani, dehogy szeretnek, azt mondják, megérem a pénzem, túl nagy a szájam, folyton feleselek. És sokszor kapsz büntetést, ezzel az újabb kérdéssel arról próbálta elterelni a figyelmemet, hogy csípős folyadékkal átitatott gézt illesztett a sebemre, nem gondolod, öcskös, hogy jobb volna néha befogni? Elfogott a gyanakvás, ezt az embert igazából nem is érdekli, hogy hogy vagyok az iskolával, zavarja a fecsegésem, tehát a néha befogni azt jelenti, hogy most fogjam be. A magam részéről be is fejezem a társalgást, azt már nem kötöm az orrára, hogy a feleselés az egyetlen tevékenység, amelyben én is megállom a helyem, a nagyanyámmal folytatott szócsatáknak köszönhetően ebben már gyakorlatom van, és bár vele szemben mindig vereség az összecsapások vége, emelt fővel távozom a csatatérről, mert tudhatom, hogy nem azért maradok alul, mintha nem lenne igazam, hanem csak azért, mert a nagyanyám virgáccsal vet véget a vitáknak, enyhébb nézeteltérés esetén ruhán át ver vele, máskor meg letolatja a gatyámat, és a meztelen fenekemet püföli. Hozzá képest a tanárok nem tűntek félelmetesnek, s ezt abból gondoltam, hogy még mielőtt iskolába mentem volna, mindenki azt magyarázta, hogy a tanároknak a hivatásuknál fogva muszáj fogékonynak lenniük az igazságra, vagyis nincs más dolgom, mint mindig igazat mondani, ha kérdeznek, akkor nem eshet bántódásom. Ezt hallottuk a tanévnyitó ünnepélyen is, később pedig, amikor Benkénével, galambősz osztályfőnöknőnkkel találkoztunk, nem is annyira a kissé sírós hangja nyugtatott meg afelől, hogy szelíd és türelmes lesz, hanem a lapos, csontsovány test, amely távolról sem emlékeztetett az én egy tömbből faragott, minden útjába kerülő akadályt félresöprő, tankszerű nagyanyámra. Az első hónapok abban a boldog meggyőződésben teltek el, hogy nem kellett csalódnom, az iskola a nekem való hely, de nem volt ezzel mindenki így, már akkor is akadtak harmincnyolcunk között olyanok, akik valahonnét tudták, vagy megérezték, hogy ami a tanári szónoklatokban elhangzik, az nem az iskola mindennapjainak, csak az ünnepi szertartásnak a része, ahogy mi is merev vigyázzban állunk Himnuszéneklés közben, de a vége után lazítunk, épp úgy biztosítanak bennünket a tanárok arról, hogy számíthatunk a szeretetükre és jóindulatukra, de ez nem érvényes, ha jönnek a hétköznapok. Meg se fordult a fejemben, hogy akik ellágyulva méregetnek bennünket, mint kicsiket, később úgy gondolnak ránk, mint kis hülyékre, akikkel azt tesznek, amit akarnak, hiszen tapasztalatok híján úgysem tudjuk, hogy amit velünk művelnek, annak nem feltétlenül kell úgy történnie. Ezért ért később meglepetésként, hogy én lettem az osztályban az elvetemült rosszgyerek, aki a tanítási órát kiabálással zavarja, és ha megbüntetik érte, nem fogja be a száját, hanem elkezdi bizonygatni, hogy a háta mögött ülő kicsavarta a karját, ami annyira fájt, hogy muszáj volt ordítania, vagyis ő nem hibás, büntetést a másik érdemel, nem ő. Özvegy Benkénének esze ágában se volt megdicsérni az igazságszeretetemért, úgy értelmezte a szavaimat, hogy meg akarom neki mondani, kit büntessen meg, amiért is elkönyvelt pimasz kis bajkeverőnek, és nem győzte hangoztatni, hogy le fogja törni a szarvamat. Ha szemétkupacot látott a padom alatt, az osztály kárörvendő nyerítése közepette leszögezte, hogy megint velem van baj, amin már nem is csodálkozik, én azonban azt találtam mondani, hogy ez igazságtalanság, miért nem 65 �tetszik azt is megkérdezni, hogy a szemét hogyan került a padom alá, hát úgy, hogy a szünetben a többiek odarugdosták, és azért az enyém alá, mert én a sok betegség miatt gyönge maradtam. Benkéné azon, amit mondtam, el se gondolkodott, őt az hozta ki a sodrából, hogy nem tanúsítok megbánást, másokra kenem a vétkeimet, aminél csúnyább jellemhibát el se tud képzelni, mit képzelsz, rikácsolta, mi vagy te, maga a bibliai ártatlan bárány, nna nem, fiam, kérem az intőkönyvedet, s még a toll is úgy sercegett a göcsörtös ujjai közt, hogy majdnem kitört, amíg beírta, T. Szülő, gyermeke a tanteremben szétdobálja a szemetet, kirívóan közösségellenes magaviseletet tanúsít, tanárával pimaszul felesel, ezért megintem. Legközelebb a rajztanárnőnket hoztam ki a sodrából, aki azért vont kérdőre, mert nem másoltam le, amit a táblán láttam, mire azt feleltem, hogy sajnos, nincs mivel, s erre kitört belőle, hogy micsoda szemtelenség így jönni iskolába. Vele is kénytelen voltam vitatkozni, reggel még teli volt a tolltartóm kihegyezett ceruzákkal, akkor hol vannak, én meg leszegett fejjel hallgattam, de felnyitottam a tolltartó fedelét, s ott volt mind a kilenc színes és a három fekete ceruza kitördelt heggyel, a tanárnő meghökkent, és ez mert csak most derül ki, a padtársam figyelmeztetőn bokán rúgott, tartsam a szájam, de úgy éreztem, annál rosszabb úgysem történhet velem, mint az, hogy a rajzóra előtti szünetben kitördeli az összesnek a hegyét, csak a fejemmel böktem felé, hogy a tanárnő érthesse, de ne kelljen kimondanom a nevét, na, erről rád ismerek, hallottam a felháborodott sipítást, legalább lenne benned annyi tisztesség, hogy a disznóságaidat nem kened másra, én az ilyen sunyi gyerekeket utálom, megvetem, pöfögött még azután is, hogy beírt az ellenőrzőmbe, T. Szülő, a gyermek felkészületlenül jön az iskolába, kérem ellenőrizni, rendben van-e a felszerelése, és tisztességre nevelni, mert az életben sok baja lesz abból, ha nem vállalja tetteiért a felelősséget. Mivel napközben csak nagyanyám volt otthon, ő szabta ki a büntetéseket, s szinte ragyogott a húsos tésztaarc, mostantól nincs több olvasás, s azzal a Monte-Cristót, aminek a felénél tartottam, bezárta a szekrényébe. Könyörgöm, csak ezt ne, rimánkodtam neki, inkább kérek a fenekemre jó sok virgácsot, vagy akármit, de a könyvemet ne vedd el, ő azonban elégedetten vette tudomásul, hogy végre tudja, mivel kényszeríthet engedelmességre. Majd megtanulod, harsogta, hogy gyereknek hallgass a neve. * A tanároknak alaposan feladtam a leckét azzal, hogy semmi olyasmit nem követek el, amihez másoktól szokva vannak, nem érnek tetten cigarettázáson a vécében, mert tüdőbajos lévén tudtam, hogy leginkább magammal szúrnék ki, nem verek meg nálam gyöngébbeket, mert nemigen vannak nálam gyöngébbek, gumidarabkákat sem teszek a kályhára, hogy a bűz miatt mínusz öt fokban is ablakot kelljen nyittatni, hiszen a vérszegénységem miatt én vagyok az osztályban a legfázósabb. Effélék elintézésére megvannak a jól bevált módszerek, lehet a rendbontót fülénél fogva lerángatni a földszintre, a pedellushoz, hogy a tanári kesztyűs kéz után a kiszuperált zupás őrmester tanítsa móresre, lehet fejesvonalzóval körmöst osztani, hogy az ujjbegyek fájdalma sokáig emlékeztessen rá, mit nem szabad tenni az iskolában, de az ilyen, fizikai fájdalommal történő elrettentések csak akkor tűntek megfelelő módszernek, ha az elkövetett bűn is fizikai természetű volt. Velem azonban merőben másféle bajok voltak, attól kellett volna elrettenteni, hogy azt képzel- 66 �jem, ugyanolyan jogok illetnek meg, mint a felnőtteket, ne merjek kételkedni abban, amit egy tanár mond, az ő szavával szemben nincs helye vitának. Más rendes gyerek úgy érkezett hazulról az iskolába, hogy ezt magától is tudta, a szájalásról már a szülei leszoktatták, ehhez képest nekem túlságosan kinyílt a csipám, nem is értettem, miért ne mondhatnám el a magamét? Még kellemetlenebb volt számukra, amikor kiderült, hogy azt veszem túl komolyan, amit az ő szájukból hallottam, a pályán eltöltött éveik során évről-évre elmondhatták a maguk meghatott, fellengzős, rutinos igazságait, mint például hogy a gyerek is ember, csak még nem tud sok mindent, amire mi majd itt megtanítjuk, de ennek a mondatnak az első felét nem volt szokás szó szerint érteni, pláne elhinni, és számon kérni, már a kisdiákok is ösztönösen tudták, hogy mit kell, és mit nem szabad komolyan venniük. Azt mondani egy tanítási órán, hogy mert mi tanárok nem vagyunk rá kíváncsiak, mi a véleménye egy dologról a Nesztor nevű bajkeverő takonypócnak, ne volnánk demokraták? Ez egyszerűen több a soknál, nem vagyunk ehhez szokva, és nem is értjük, honnét vesz gyerek létére olyan kifejezéseket, mint demokrácia? Ha érdekelte volna őket, elmondom, hol tettem szert ilyen szókincsre, nálunk otthon az ilyesmi folyton terítéken van, mert a szüleimet mintha szélvész kapta volna fel, és sodorta volna a politikába azóta, hogy egy nap azzal a hírrel állított be a szomszéd, friss lótetem hever tőlünk nem messzire, vagyis a sok szárazbab meg borsó után végre lehet húst szerezni. Apám és anyám késsel, vájdlinggal fölszerelkezve el is indult a mondott sarok felé, s épp amikor megtalálva a már jócskán széttrancsírozott állatot, odaguggoltak volna, hogy ők is kanyarítsanak belőle, anyám felé egy hüledező bődülés szállt a nézelődő tömegből, Ágnes, Fülöp Ágnes, te vagy az? Anyám fölnézett, s azt a zömök, pirospozsgás, dúshajú férfit látta, akinek évekkel korábban, még balettnövendékként a tenyerébe lépett egy bizonyos Boross bácsi iskolájában, nahát, Gyurka, szóval túlélted, kiabálta, mert bárkit élve látni a régebbi életből még szenzációszámba ment, már nem Fülöp vagyok, hanem Nesztor, válaszolta és apám felé bökött, na és te, veled mi van, mit csinálsz, megint kenyeret sütsz? A férfit szemlátomást meghökkentette, hogy van ember, aki nem tudja, hogy ó kicsoda, akkor állt be marjkis legényként untermannak a balettiskolába, amikor a politikai rendőrség gondoskodott róla, hogy pékként ne kaphasson munkát, de nem haragudott a tájékozatlanságért, vidáman elharsogta, hogy momentán ő a Szociáldemokrata Párt országos titkára. Apám enyhén bosszús lett, mert látta, hogy közben vészesen fogy a ló leginkább ehető része, inkább tartsd a vájdlingot, Ágikám, de az idegen, akinek a hangjától szinte zengett az utca, őt sem hagyta a zsákmánnyal foglalkozni, most minden rendes emberre szükség van, nektek is be kell lépnetek, ide egy ugrás a Palace, a budapesti központunk, most rögtön odamegyünk és elintézzük. Hagyjátok ezt a dögöt, nálunk kaptok élelmiszerjegyet, munkát, igazolványt, mindent. Apám szívesen aludt volna egyet az ajánlatra, de az igazolvány említésére felcsillant a szeme, a városban cirkáló orosz járőrök csak azt nem kísérték be, aki tudta igazolni magát, és a vörös kalapácsos ember védelmet nyújthatott. Estére már úgy érkeztek haza, hogy apám tömbszervező lett a hat per hármas körzetben, anyám meg nőtitkár a kilencedik kerületben. Ettől kezdve a családi vacsorák közben másról sem esett szó, mint arról, hogy ki mit tapasztal a maga körzetében, mit mondott Mohl Jani a párton belüli frakciókról, mit Rotschild Géza a parlamenti vitákról, egymást készítgették fel, mit mondjanak, ha valaki arról kér- 67 �dez, miért jobb Magyarországnak a köztársaság, mint a királyság, és ha Slachta Margit királyságot akar, számít-e, hogy viszont milyen sok üldözöttet megmentett, Szakasits, Justus, Sulyok, Mindszenty neve röpködött a konyhánkban, s én nemcsak megjegyeztem őket, de idővel el is igazodtam köztük, mert volt hozzá iránytűm, akiket apámék szidnak, azoknak nem kell a demokrácia, akiket nagyanyám szid, azoknak meg kell, és nagyanyám ellentmondást nem tűrően közölte, hogy azzal szemben, amit ő mond, nincs apelláta, mert ő a bíboros hercegprímás, Magyarország első zászlósurának pásztorleveléből tudja, amit tud, rátok a kárhozat vár, ilyenkor apám felhördülve kezdett kiabálni, mutter, sírba visz a reakciós dumájával, miért nem inkább nekem hisz, a fiának, a köztársaság a jó nekünk, a demokrácia, anélkül itt nem lesz semmi, de nagyanyám is fölemelte a hangját, ha járnátok templomba, ahogy a rendes emberek járnak, tudnátok, a bíboros is megmondta, az, amit ti akartok, pogány dolog, a kommunisták meg a szocdemek mind gyehennára valók, apám feje ijesztően kezdett vörösödni, úgy kapaszkodott a konyhaasztalba, mint aki tüstént felkapja, és odavágja, a feszületrágó istenit annak az egész álszent bagázsnak, mondja anyám, amikor maga egyedül nevelte a két gyereket, segítettek a papok csak egyszer is? Nem segítettek, felőlük a szegény ember éhen is dögölhetett, de az egyházi adót bezzeg behajtották, még ha egy fillér se maradt utána, és maga szerint mi vagyunk a gyehennára valók? Maga bevesz minden maszlagot, ha a csuhások mondják? Bandi, ne így, próbálta nyugtatni anyám, ne ilyen indulatosan, neki a templom a mindene, de nagyanyám nem kért a védelemből, te csak tartsd a szád, az is pogány dolog, hogy a férfiak dolgába ütöd az orrodat, tisztességes nőnek otthon a helye, az ura mellett! Őket hallgatva úgy éreztem, mintha valami mérkőzés zajlana a szemem előtt, egyik térfélen a jók, akik gyöngék, másikon a gonoszak, akik erősebbek, a szüleimnek szurkoltam, akik hiába voltak ketten, a nagyanyám volt a félelmetes, és addig nem nyugodott, amíg övé nem maradt az utolsó szó, még a vékony falakon át is hallottuk, ahogy megbeszéli az úristennel, ki milyen büntetést érdemel, és féltettem őket, mert teljes bizonyossággal mégse tudhattam, hogy nincs-e valaki az égben, aki őrá hallgat és minket fog megbüntetni. Azt már megtapasztaltam, hogy nem sokat számít, kinek van igaza, az sem, hogy ki a kedvesebb, épp ezért alig vártam, hogy én is felnőtt legyek, és ne torkolhassanak le azzal, gyereknek hallgass a neve. Abban senki sem akadályozhatott meg, hogy amit otthon megtanultam, az iskolában is használjam, hiszen ott nem sok fegyverem volt, de ha engedtek beszélni, úgy éreztem, muszklim ugyan nincs, mégis van valami, amiben én vagyok a jobb, bár azt keservesen tapasztaltam, hogy ezzel a tudással a tanárokból vad indulatot váltok ki, ha egy osztályfőnöki órán azzal állok elő, hogy alakítsuk meg a negyedik bé diákbíróságát, és ezentúl, ha valamelyikünk elkövet valamit, ne a tanárok, hanem mi szabjunk ki rá büntetést. Özvegy Benkénének elakadt a lélegzete, s mindössze annyit tudott kinyögni, hogy érdekes gondolat, de meg kell beszélnie az igazgatónővel. Két hétig minden órán vártam, hogy közli a választ, és el nem tudtam képzelni, miért ne tetszene az ötletem, hiszen csak azt szeretnénk, amit a felnőttek is, valamivel több önállóságot. Nemcsak választ nem kaptunk heteken át, de Benkéné a diákbíróság ügyét szóbahozni se engedte, én pedig magamban eldöntöttem, kerüljön, amibe kerül, megmutatom, hogy a demokráciában a gyerekekkel se lehet bármit megcsinálni. 68 �Az utcánkban naponta elmentem egy pincehelyiség előtt, amelyikben nyomda működött, s azzal hirdette magát, hogy „Árainkat egy gyerek is megfizetheti”, és rövid határidőre vállalják meghívók, űrlapok, névjegyek, blanketták és mindenféle nyomtatványok elkészítését. Szöget ütött a fejembe, hogy ez, ha komolyan gondolják, nekem is szólhat. A spórkasszámban huszonkét forint gyűlt össze, de volt benne még néhány régebben belegyömöszölt billpengő meg trillpengő is, amiről ugyan azt mondták a szüleim, hogy már csak játékpénznek jó, mégsem dobtam ki ezeket, mert szép színesek és ropogósak voltak. Izgultam, vajon a nyomdában, ha megtudják, hogy mennyim van, nem nevetnek-e ki, de miután a megalapítandó diákbíróságról meséltem nekik, úgy kezeltek, mint komoly megrendelőt, és felajánlották, hogy segítenek a nyomtatványt megszerkeszteni, száz darab ára huszonöt forint, de ettől majdnem elbőgtem magam, s akkor összenéztek amolyan felnőtt módon és azt mondták, tekintettel a jó ügyre, kapok három forint engedményt. Egy hét múlva iskolába menet át is vettem az űrlapokat. Elég volt egy pillantást vetnem a legfelsőre, hogy a gyönyörűségtől szaporábban verjen a szívem, fent az iskolánk neve, lejjebb kitöltendő rubrikák a vádlott nevének, elkövetett bűnének, a diákbíróság ítéletének, legalul dátum és a bírók aláírása – az eredmény túltett azon, amit elképzeltem, igazi, hivatalosnak is hihető okmányokat készíttettem, amit már az iskolának is, legalább is reményeim szerint, komolyan kell vennie. Olyan lelkesen állítottam be a tanterembe, hogy fel sem tűnt, Benkéné már a katedrán ül, az óra elkezdődött. Látványosan letettem a csomagot az asztalra, s anélkül, hogy eszembe jutott volna engedélyt kérni, elharsogtam, ami izgatott, nagy újságom van: a negyedik bé diákbírósága elkezdhet működni, és a tanárnőt is kérem, minél hamarabb mondja meg, ki legyen az első vádlott. Úgy éreztem, ezzel igazán minden bajt elhárítottam a fejünk fölül, hiszen a tanároknak csak az a fontos, hogy mindenben ők döntsenek, de ha mi nem pályázunk a jogaikra, mi kifogásuk lehet? Benkéné csak annyit kérdezett, befejezted, fiam, vagy továbbra is zavarni akarod az órámat? Előreszegezett mutatóujjától máris a hideg futkosott a hátamon, de nem akartam elhinni, hogy arra gondolhat, amit sejtek, ugye nem rám tetszik gondolni, hebegtem, de ezzel vége is lett a türelmének, hát ki másra, s a székéről fölemelkedve sorolni kezdte a bűneimet, ad egy: elkéstél, ad kettő: engedély nélkül beszéltél, ad három: hogy mertél az iskola nevében rendelkezni, minek képzeled magad, igazgatónak? Én nem az iskola nevében, én csak a diákbíróság, a szavamba vágott, s úgy kieresztette a hangját, ahogy eddig még soha, most rögtön befogod a szád, ne mondjam még egyszer, egyszerűen gyalázat, amit műveltél, én ezt a paksamétát most elkobozom, de ne félj, ezzel még nincs vége az ügynek, lesz folytatása is. Sóvárogva pásztáztam a többiek arcát, megszólal-e valamelyikük, de csak lesütött szemeket láthattam. Másnap este derült ki, hogy mi lett a folytatás: az igazgatónő és Benkéné behívatták anyámat, és pattogva közölték vele: az iskolai rendtartást még a demokráciában sem változtathatják meg tanulók, a büntetések kiszabása a tanárok dolga volt és marad, és hozzátették, hogy ezt az elöljáróság is megerősítette, érti, Nesztorné, az elöljáróság! Lesz szíves megértetni a fiával, hogy nem tűrik ezt a vircsaftot, egyébként pedig azt sem értik, hogy hívásuknak miért nem az édesapa tett eleget, elvégre ez igen komoly ügy, a gyermek jövője forog kockán. Anyám látta, hogy amikor idáig ér történetben, elsápadok, és a kettőnk teljes vereségére készülök fel, de bíztatóan rám mosolygott, ne félj, azért én is tudtam nekik 69 �olyat mondani, amitől kisebb lett a mellényük, ugyanis közöltem, hogy apád, mint a Szociáldemokrata Párt Esztergom megyei titkára, ennél nagyobb horderejű ügyekben sem tud mindig Pestre jönni. Azt is megkérdeztem tőlük, hallottak-e az egyenjogúságról, mert én dolgozó nő vagyok, az MNDSZ propagandistája, és meg tudom ítélni, mi jó a fiamnak, és mi nem. Na, akkor fordult a kocka, kezdték végre megérteni, hogy nem ezerkilencszázharmincat, hanem negyvennyolcat írunk. Azt is megmondtam, hogy semmi értelme téged kárhoztatniuk, én olvastam azt a cikket a Szabad Népben a szovjet diákbíróságokról, én meséltem el, hogy ott mennyire önállóak a diákok, az persze eszembe se jutott, és ezt csak neked mondom, hogy rögtön te is megpróbálod megcsinálni, hiszen mostanáig, csillagom, elég önállótlan gyerek voltál, amit a sok betegséged kellőképp megmagyaráz. Annál inkább örülök, hogy ilyen leleményes is tudsz lenni, és a tanárnődnek is megmondtam, semmi veszélyeset nem látok az ügyködésedben, attól viszont komolyan félek, hogy egy életre le találnak szoktatni az önálló kezdeményezésről. Amit hallottam, olyan volt számomra, mint a legszebb ajándék, anyám pontosan azt mondta ki, amire a legjobban vágytam, tisztában voltam vele, hogy a felelősségét el is titkolhatta volna, de nem tette, mert nincs a világon még egy szülő, aki felnőtt létére nem más felnőttekkel, pláne tanárokkal akarna egy követ fújni, hanem a gyerekét védi. Az elragadtatás ott ült az arcomon, valósággal ugrottam a nyakába, mint aki fenevadak torkából szabadult, de ő egy idő után rám szólt, hogy azért ne vigyem túlzásba az örülést, mert a diákbíróságból nem lesz semmi, és egy ideig semmi másba se kezdjek, húzzam meg magam, mintha ott se lennék, mert azok ott az iskolában nagyon haragszanak rám, én pedig, mondta anyám, nem szaladgálhatok be folyton, hogy megvédjelek. Ezt hallva talán túl riadt képet vághattam, mert most meg cinkos mosollyal nyugtatgatni kezdett, rémüldözés helyett inkább arra gondolj, hogy okos enged, legyél te az okos, én meg ezt magamban így egészítettem ki, hogy az iskola meg a szenvedő szamár. 70 �S ZÁSZI Z OLTÁN Zimankó és a város szíve Részlet egy induló történetből Egy féldeci után csak egészen picivel javult a kedve. Lépéstempója kicsit mintha frissült volna ennyi itóka után, az volt a jó, hogy nem érezte annyira a lekopott izületeinek nyikorgását, és az évek óta szélnek feszülő, fura, előredőlő járása is egyenesebbé vált kissé ettől az egy kupicányi italtól. A gondolatai barnaságába is belesütött egy kevéske napfény, no nem olyan égető, perzselőn nyári, mint az korábban megszokott volt nála, ha valami jó dolog történt vele, csak olyan vénaszszonyok nyarán megszokott, éppen még melengető, az érő szőlőben az ízt meg cukrokat az igazi aromához hozzáigazító, utána faragó kis sugár. Csikland és kedves, mint egy gyereklány mosolya, aki éppen egy cseppnyi, még meleg, de már kocsonyásodó gyümölcshúst csen ujjával a kihűlőfélben rézüstből, hétfájdalmas Szűz Mária napja táján, kint a pincesoron, lekvár főzésekor. Ilyen kép létezett benne, egyszer látta már ezt a pillanatot, a mozdulatsort, a mosoly elindulását, a színeket, s ezeket mind-mind tökéletes élességgel képes volt előidézni. Ezt az egy féldecit kívánta most is meg, s a gyereklány mosolyának emlékével bátorítva magát elindult a város felé. Egy ideje azt érezte, túl sok földdé vált barát, családtag, ismerős és kedves ember áll már mögötte, ez a mögé lopakodó sötétség nyomasztotta akkor is, mikor a templom és a temető közti kis utcán felfelé igyekezett a dombra, szétnézni kicsit a város fölött. Olyan sokan voltak mellette, mögötte abból a túlvilágból, hogy elfoghatták volna előle a napot, elszívhatták volna annak cirógató melegét. De nem így történt. Most szüksége volt a túlpartiakra, most ő maga hívta, kérte őket, segítsenek neki megkeresni a Város szívét. Mindig azt hallotta: minden városnak van szíve, s annak dobbanására pulzál, hullámzik, mozdul az élet, annak rianásait követik a lámpafüzérek villanásai esténként, erre az ütemre ébred és alszik el a város, csak soha nem tudta, hol keresse, soha nem is gondolt korábban rá addig, míg a saját szíve el nem kezdett irtóztatóan sajogni és rakoncátlankodni. Ez a mély, bujkáló fájdalom különösen akkor erősödött meg, ha szomorkás reggelre ébredt, ha egyedül indult neki az utcáknak, ha minden gondjával kettesben maradt, s kétkedni kezdett életének miértjén, az elmúlt kudarcok ezernyi szürke meddőhalmán, amin csak egy-két kedves emlék csenevész virága volt képes megkapaszkodni, mint annak a városnak a timföld meddőhányóján, ahol anyai nagyapja pihengetett egy egyszerű, feketére mázolt kereszt alatt. Ha úgy akarta, mindig vele járt, minden percében vele volt, mindig, minden halottja. Sárga fényképeken ott ültek a szobájában, belebújtak a könyveibe, szétgurultak a régen vagy soha meg nem írt verseiben, a megszokott vizespoharának egyegy csorbulását is mindig a holtaknak az érkezése vagy mozdulása okozta, mert 71 �bármennyire is együtt tudott velük élni, ha megérezte a már őszülő tarkóján izgatott, hideg leheletüket, mindig megrázkódott kicsit, s ez általában a törékenyebb edények peremének rovására történt. Emiatt volt a konyhaszekrényében vagy tucatnyi fületlen, meg másik tucatnyi levert, csorba peremű csészéje meg bögréje, de nem dobta ki őket, őrizgette a haszontalan edényeket, mint a nemrégiben elengedett kedves tenyerének melegét szokta őrizni az ember. Egyetlen féldecit ivott aznap délelőtt, amikor kiment a városba sétálni. Erőset, férfiasat, talán valami szilvapálinkafélét kért, szép talpas pohárkában kimérve, ott a város főterén lévő kiskocsmában, ahol már évek óta nem járt, s a kocsma mostanra bárrá alakult, ahol régi fotók takarták a falat, rajtuk az egyszer volt-hol nem volt időben lencsevégre kapott város, talán még a város szíve is. A korábban olajos deszkapadlós kocsma már cseppet sem hasonlított arra a kopott és mocskos lebujra, ahová bő harminc éve még be-bejárt, mikor éppen a városba érkezett, jobban mondva mikor ott lakott, mint ifjú, mint bódult, az élet mézére rázuhanó dongó. Most is érkezett éppen, fontos dolgát kívánta elvégezni, hiszen mióta élt, mióta eszmélt, mindig is kereste a dolgok lényegét, s most a múltbéli Város szívét, a minden mozgást elindító, a titkokat, a fájdalmakat, az őt is és még oly sok szellemet megőrző szívet kereste éppen, ami egykor elpulzálta innen, s ami miatt megint kénytelen volt hazajönni, mert nem tud a vibrálása nélkül létezni. Takaros, tiszta, kockásabroszos, puha székes kis vendéglő, vagy inkább bár lett a régen még koszos kimérésből, csak a pultos lány nem illett bele ebbe a joviálisnak mutatkozó helyzetbe a maga tohonya mozgásával, zsírosnak tűnő hajával, a szájában állandóan kérődző rágógumival és a vastag, kurvásan pirosra festett ajkaival. A harisnyáján is el volt futva egy szem, szemmel láthatón a köténye sem volt tiszta, Zimankónak így óhatatlanul valami áporodottan másnapos, hétfőn reggel munkába menés érzése támadt ettől a nőtől, aki, még ha igyekezett is kedves, legalábbis elfogadhatóan kedves lenni hozzá, amikor kihozta a pálinkáját a másfél deci szódával, nem tudta egy csipetnyi szimpátiáját sem kicsikarni. Olyan érzése támadt, ha véletlenül meghódíthatná ezt a pincérlányt, éppen úgy csalódna benne, mint egyszer nagyon régen (az eset még megboldogult hajózó korszakában esett meg), amikor a mostani, a pálinkát kimérőhöz hasonló lányban csalódott. Annak még a boldogult három koronás féldecik, egy hetvenes korsó sörök idején tette a szépet, egész este udvarolt, mint egy szeladon, vicceket mesélt, olykor mélyen a szemébe nézett a lánynak, s nem egyszer, tán többször is és igen komolyan gondolva a dolgot, bókolt is neki. Sőt zárórakor – mikor a mérést (így hívták az esti leltározást) végezték a kolléganőjével (no ez a kolléganő ugyan fancsalian és csodálkozva nézte az udvarlását), – még vermutot is kért neki. Igazi olasz vermutot, ami felettébb drága volt akkoriban, igaz, meglehet, hogy most is az. Elment vele a lány, hazavitte a bártól jó messzire lévő kis garzonlakásába, ahol sohase volt ugyan példás rend, inkább szisztematikus rendetlenség, amiben mindig mindent egyetlen pillanat alatt képes volt meglelni, de mindig tisztaság uralkodott. Most, hogy így nézte ezt a lompos lányt, minden eszébe jutott, ami azon a régi estén megtörtént és nem történt meg. Látta magukat, ahogyan ittak még a pincérlánnyal otthon is, valami régi, üveg alján megmaradt likőrből és egy kis vodkából kevertek házi koktélt, majd a lány enni kért, vastagon kente a májkrémet a kenyérre, pazarlón és telemorzsázva mindent maga körül. Tele szájjal beszélt és nevetett, megbo- 72 �csáthatatlanul összekente az asztalon heverő Ady-összest meg talán egy kéziratlapot is, majd a magával hozott üvegből, amit előtte gondosan rejtegetett válltáskájában, bort locsogtatott szét a padlón, a kedves, szőrmés papucsára is bőven juttatva, s az ivás után szinte eksztázisban hörögve morogta bele a fülébe, májkrémes fogakkal: „Megdugsz, te drága?!” Vetkőzni kezdtek, kissé kapkodva, tépve a ruhát magukról, s már fickándozó férfiassága is erősködött, mikor meglátta a lány melltartójának szürkés, koszos szegélyét, izzad hónalját, fakó és gyomorfordítón mocskos bugyiját. Szó nélkül dobta ki pincérlányt, a nő meg nem értett semmit, csak üvöltött még az utcán is: „Megbánod ezt, te mocskos disznó, megbánod! Szakadjon meg a szíved, az repedjen meg, az, az úri szíved, te senki!” S ezt üvöltötte körbe és körbe, míg csak ki nem fordult a lakótömb sarkáig, ahol a hangja végre elveszett a fák alatti sötétségben. Most, hogy komoly és felelős feladatát, a Város szívének megkeresését magának szépen kitűzte, elszomorodott ettől a belevillanó, kósza és lehangoló emléktől. Elszorult a szíve, gyorsan fizetett, s már ment is kifelé. Hirtelen kezdődő szegycsont mögötti szorító, markoló, igen erős mellkasi fájdalom markolt bele, kisugárzott a vállaiba, főleg a bal vállába, végigkúszott a bal karján, egészen bal kezének kisujjáig, hogy azt begörbítve, arra kényszerítse Zimankót, azonnal kapaszkodjon bele valamibe, ha másba nem, hát a semmibe, s a semmit elengedve máris zuhanjon, örvényeken, füstködökön át valahová mélyre. – Éppen most kell az én szívemnek bedöglenie, amikor a Város szívét akarom megtalálni? – erre a magában feltett kérdésre kereste a választ, s még látta a lompos, ijedt kiszolgálólányt a telefon után nyúlni, majd beköszöntött a sötétség, s az árnyak hirtelen körbevették, elkezdték ringatni, dédelgetni. Fázott és izzadt egyszerre, markolászta mellkasát a szúró fájdalom, csak halvány töredékek maradtak abból, hogyan emelik fel, hogyan fektetik hordágyra, s egy mélyen kék szempár rutinos pillantását látta még, aki valamilyen diagnózist mond felette, gyorsan a karjába szúr valamit s utána meleg, csend, félhomály, minden rettegés elhessegetve, csak a vijjogás hangjának ritmusa tudatta vele, még ezen az oldalon van. Zöldes takarók, fura csövek hálója, halkan zümmögő gépek, nem hideg, de mégis idegen csend vette körül, amikor felébredt. Kint, a lehúzott redőnyű, billenősen nyitott ablak mögül rigó füttyét meg csalogány trilláit hallotta, a plafonra emelve a szemét máris bizonyos volt abban, hogy ez még nem a túlvilág, ez még csak az előkészítő, vagy visszatérítő, amit kórházi intenzív osztálynak hívnak. Meg sem próbált felülni, feje baloldalra fordulva, kissé elmerevedett állapotban pihent, de tudta, hiábavaló is lenne itt a mocorgás, meg minek szaporítani a nővérkék és orvosok dolgát azzal, hogy makacskodik, erőlködik. Ezt a játszmát Halál úrral most megnyerte, de nem árt vigyázni, ha már annyi dolgot teljesíteni akar, s a Város szíve mellett a Város legendái is eszébe jutottak a nagy elhomályosodás pillanata után, s azokat is meg szerette volna még fejteni, el szerette volna még mesélni Ifjú Barnabás barátjának, hogy megőrizzék, hogy továbbadják, még ha nem is nyújtott be ilyen igényt feléjük senki sem. Egy kis képernyőn szabályosan felvillanó jeleket látott. – Alighanem a szívem zörgését hallom, tehát ez még innenső oldal, még van esély elvégezni a feladatokat. – motyogta halkan, csak úgy magának, nem számítva arra, hogy hallgatósága is van. 73 �– Na Zimankó úr, isten hozta akkor az innenső oldalon! Nem tudom, mire gondol feladatként, de ha 48 évesen nem akarja befejezni, akkor lesz esélye végigvinni a dolgát. – szólalt meg jobb oldala mellett valaki, s hirtelen oda szeretett volna fordulni, de bármennyire is erőlködött, a hirtelennek tervezett mozdulat csak lassú, hosszú másodpercekig tartó fejmozdítássá szelídült. Ugyanaz a mélyen kék szempár nézett rá, amelyet akkor, a hordágyon ringatózáskor jegyzett meg magának, még el is mosolyodott rajta most, hogy éppen meghalni készült akkor, amikor megismerte ezt a mélyen kék női szempárt, s mégis megjegyezte, micsoda tekintet, kár, hogy elszakad mindjárt a film. – Kezét csókolnám, de mint látja, két vállra terített a motorhibám, s most le vagyok szegezve és nyűgözve pillanatnyi helyzetemtől, s illendően nem tudom megköszönni sem, amit értem tett. Zimankó vagyok, aki a Város szívét keresi, de amint látni tetszik, közben az ő szíve ment tönkre. – a kissé Cyranósra sikeredett bemutatkozásán az őt figyelmesen néző kék szempáron halvány fény villant, a kis szarkaláb ráncokkal körbeírt, még fiatal, de megfáradni látszó arcon pedig egy fél másodpercnyi mosoly futott át. – Alíz vagyok, napközben és sok éjszakai szolgálatban kardiológus, néha, hétvégéken pedig mentőorvos, az Ön kezelőorvosa, és igazán örülök annak, hogy minden gond nélkül ilyen poétikusan köszönt. – mondta halkan, finoman, de határozottan a doktornő, s Zimankóban máris szétáradt valami nagy nyugalom, azt érezve, jó kezekben van, nem lesz itt nagy baj, ha a fentiek és a túlpartiak is úgy gondolják, talán mégis lesz ideje azt a szívet is megkeresni, ami a Városban dobog valahol eldugva, és talán még más szíveket is talál, megdobogtathat még, csak szedje kissé össze magát. – Tudja, kedves doktornő, az a két mondat, amit most elmondott, nekem sok mindent elárult magáról. – mondta Zimankó, most már kissé határozottabb hangon és megpróbálta megkeresni a mélykék izzás fókuszát, magába szívni a kórházi fertőtlenítő, a gyógyszerek szagán is átsejlő izgalmas, mégis szolid és rejtelmes illatot, ami a nő felől hullámozott feléje. – Mégis mit? Mit tudott ilyen hirtelen megfejteni Zimankó úr? Tudja, ritka az olyan betegem, aki éppen csak visszatér a halál szorításából, és máris elkezd udvarolni, de valahol tetszik nekem ez a dolog. No nem az udvarlás, hanem az a mérhetetlen élni akarás, ami ezt valahol mélyen mozgatja magában. – vágott vissza finoman Alíz Zimankó riposztjára. – Hogy mit tudtam meg? Hát kedves doktornő, vagy ha szólíthatom Alíznak, akkor kedves Alíz, amit elmondott, abból az derül ki nekem, feltételezhetően egyedül él, sokat dolgozik, keveset pihen és néha, bármennyire is nem szereti, de mégis képes még minimum másfél évtized orvosi gyakorlat után is érzelmileg kötődni egy-egy betegéhez, pedig nem lenne szabad ez, egy olyan kórházi osztályon, ahol esténként kiszámolóst játszik a halál, reggel vagy hajnalban pedig, amikor a rigók és a csalogányok belefognak a dalba, szépen elviszi a kiszámolt áldozatát. Aminek maga felettébb nem örül! – s ezt a kismonológot egy szuszra mondta el Zimankó, aki hirtelenjében azt érezte, éhes és szomjas és tulajdonképpen, amit a legjobban szeretne, az most egy jó erős cigaretta lenne, hogy mélyen letüdőzve a gomolygó füstöt, ténylegesen megbizonyosodhasson arról, igenis még ezen az oldalon van, s a szoba sarkában kucorgó homály oszlani kezd a száján kigomolygó meleg füsttől. 74 �– Mondja doktornő, kedves Alíz, normális, hogy éhes, szomjas vagyok, és nagyon szeretnék rágyújtani? – kérdezte kisfiús mosolyt játszva borostás arcára Zimankó. A doktornő szeme és ajka körül előbb csak apró mélyedések, később, kacagás közben mély ráncok rajzolódtak, jó pár másodpercig Zimankó nem igazán tudta, mi is történik éppen. – Tudja, hány napja fekszik így, Zimankó úr? Ha nem, akkor most felvilágosítom, hogy negyedik napja, tehát jogos, ha azt érzi, éhes és szomjas, meg rá is gyújtana. Előbbi két problémán tudok segíteni, ha kicsit türelemmel lesz, a cigit viszont nem engedélyezem. Amit meg rólam gondol, vagy gondolni vél, nos, arról most nem beszélünk, azt meg így utólagosan is megengedem, hogy Alíznak hívjon, de kérem, csak ha kettesben vagyunk. Mennem kell, de a reggeli vizitkor még majd bejövök, most megyek és rendelek reggelit és étkezést magának a következő napokra. Viszlát, maga, maga lepedős Cyrano és Don Juan egy személyben! – és Alíz felállt az ágy mellőli székről, lendületes mozdulatokkal kiment a szobából, az ajtóból még kicsit visszanézett az őt leplezetlen érdeklődéssel bámuló betegére, akiről ebben a pillanatban már sejtette, rendkívüli páciensre talált. S hogy milyen szemtelenül lealízozta, nohát ez hallatlan, dohogta magában, de tudta, nem igazán haragszik, mert ennyi élnivágyással csak ritkán találkozik egy orvos itt a kardiológián. 75 �P OTOZKY LÁSZLÓ A súlytalanság egy napja A gépész dallamára Penu közvetlenül az ágya mellett tartotta a szobamérleget. Reggelente, mihelyt kinyitotta a szemét, első dolga az volt, hogy ráállt és megméretkezett. Még papucsot sem húzott, egyenesen a jéghideg fémlapra lépett. Kipördült a korong, de ő a számok kergetőzése helyett inkább az ágyat nézte: az összegyűrődött lepedőt. Kívül semmilyen látható nyoma nem maradt annak, hogy az imént még ott feküdt, pedig a matrac rég elvesztette ruganyosságát, lágyan süppedt a legkisebb súly alatt is, és akár a gipsz, úgy őrizte a testek lenyomatát. Csak a szeme sarkából pillantott a számlapra, amikor az megállapodott, majd felsóhajtott és berúgta a mérleget az ágy alá. Mosakodni indult, de nem lépett be azonnal a fürdőszobába, leszegett fejjel állt az ajtóban, meggörnyedve, mint aki teljesen megfeledkezett magáról, szórakozottan nézte a lábujjait, ahogy a küszöbön zongoráznak, és akkor sem változtatott tartásán, amikor végre odaállt a kagyló elé és megeresztette a csapot. Egészen a borotválkozásig kerülte tekintetével a tükröt, a szappanhabot tapintás után kente föl, és már épp belefogott volna a kaparászásba, amikor észrevette a pengék közé szorult szőrszálat. Meg sem próbálta kifújni, csipesszel piszkálta ki, óvatosan, nehogy kicsorbítsa valamelyik pengét, aztán úgy döntött, talán mégis jobb lesz, ha borotvafejet cserél. A vadonatúj fej érintetlen volt, mégis, többször végighúzta rajta az ujját, mintha nem tudná elhinni, hogy tökéletesen éles és tiszta, s csak ezt követően, amikor már nem lehetett tovább elodázni, egyenesedett fel, és nézett bele a tükörbe. Mintha kivert kutya bámult volna rá egy alagút végéből, olyan volt a tekintete. Húzott párat a borotvával, pofacsontja élesen meredt elő az arcából, mint csupasz hegycsúcs, amiről hirtelen lesöpörték a havat. Óvatosan dolgozott, apró, szaggatott mozdulatokkal, attól félt, ha véletlenül megvágná magát, a penge egyenesen csontba karcolna; különösen az ádámcsutkájánál vigyázott, ami úgy domborodott ki a nyakából, egyszerre csúcsosan és szélesen, akár egy második orr. Miközben arcszesszel paskolta a bőrét, a tükörben elnézte, ahogy felkel a nap: elálló fülein, mint cigarettapapíron, úgy ütöttek át a legelső álmos sugarak is, később pedig, egyre erősödve, a koponyájához tapadó, összeaszott bőrt is ragyogó narancssárgába vonták. A látvány elől a szobába menekült, de hamarosan ismét szembe kellett néznie tükörképével. Szemérmeteskedve vetette le pizsamáját a ruhásszekrény ajtajához erősített, egészalakos tükör előtt, csak lopva pillantott önmagára, mintha nem akarná észrevenni saját elborzadását, mely minden vetkőzésnél kiült az arcára, noha hasának horpadtsága, szétálló csípőcsontjai egyáltalán nem 76 �számítottak újdonságnak már. Alsóneműjébe hétről-hétre feszesebb gumit kellett húznia, és régóta nem talált olyan inget, ami hosszban is megfelelt, és aminek állig begombolt, keményített nyakában ne úgy festett volna a feje, mint egy harang ideoda lengő nyelve. A nadrágszíjával is rengeteget bajlódott, állandóan készenlétben tartotta a harapófogót, melynek segítségével láng fölé tartott egy kötőtűt, hogy egyre bennebb haladva újabb és újabb lyukakat égessen a bőrbe; aztán a hosszán is kurtított, miután egyik reggel arra eszmélt, hogy öve kis híján kétszer körbeéri a derekát. A reggeli készülődésből a fésülködést gyűlölte legjobban, egyenest a koponyájából nőtt ki az a kevés haja, ami mutatóba megmaradt – legalábbis ő úgy érezte, ahogy végighúzta fején a hajkefét –, ki is hagyta, hacsak nem volt túlságosan kócos, és inkább kényelmesen megreggelizett, majd tízórait pakolt magának, ha pedig ezután is maradt ideje, friss tömítést sodort újságpapírból, hosszúkás galuskát, amit oldalt, hosszában fektetett a cipőjébe, hogy ne lötyögjön egyre keskenyedő lábfején. Alig parázsló szivarcsutkát szopogatott a házmester, miközben a járdát söpörte, és a szemébe indázó füsttől hunyorogva figyelte az ajtót, hogy nem csapkodják-e a lakók. Penu közeledtére is felkapta a fejét, jó reggelt kívánok, köszönt rá Penu harsányan, derűsen, jobban mondva köszönt volna, ha a házmester nem kap meganynyiszor köhögőrohamot, és nem hallatszik még a sarokról is, ahogyan harákol, majd turhája szétcsattan a kövezeten. Penu is szívesen rágyújtott volna, amíg elballag a buszmegállóig, de jó ideje leszokott arról, hogy az utcán dohányozzék: amióta a járókelők kiguvadt szemmel bámulták kezében a cigarettát, valahogy elment a kedve a füstöléstől, pedig semmi különleges nem volt azokban a hártyavékony papírba sodort dohányrudacskákban, amelyeket ő szívott, leszámítva talán azt, hogy alig-alig voltak vékonyabbak az ujjaknál, amelyek közt füstölögtek. Még senki sem várakozott a buszmegállóban, amikor odaért. Egyetlen társasága a kombinát dohogása volt, a tágas szájú kémények az út túloldalán, egy lyukas drótkerítés mögött ontották magukból a füstöt, mely fel sem szállt jóformán, máris visszaereszkedett a külvárosra, és sűrű, bolyhos mázba vonta az épületeket, fákat, nem kímélve Penut sem, akinek olyannyira magába olvasztotta ványadt alakját, hogy az újonnan érkezők csak egészen közelről, pár lépésnyi távolságból vették észre. Legtöbben riadtan visszahőköltek, és rosszalló pillantásokat lövelltek feléje, mintha szántszándékkal ijesztett volna rájuk, de akadtak olyanok is, akik nem tudták már elharapni a torkukból feltörő sikkantást. Elnézést, nem akartam megijeszteni, mondta Penu gyámoltalanul, védekezőn maga elé nyújtva a kezét, az emberek pedig meg voltak győződve, hogy teljesen őrült, mert csak a száját látták tátogni, ahogy az éjszakai műszak végét jelzendő elbődült a kombinát szirénája, vagy veszett tülkölés közepette megérkezett a busz, hogy magába szippantsa a várakozó tömeget. A leghátsó ajtón szállt fel, az ablaknak támaszkodott, noha bőven akadt ülőhely, s a kapaszkodókorlátok is szabadok voltak. De hiába foglal el egy ülést, pár megálló után, ahogy sűrűsödni kezd az utasok masszája, holtbiztos, hogy valaki lezötytyen melléje, az ő egyszemélyes férőhelyére, mintha ő ott se lenne, kényelmesen elhelyezkedik, és még csak egy bocsánatkérő mosolyra sem méltatja őt. A korlátokba fogódzni pedig azért nem szeretett, mert előbb-utóbb óhatatlanul felcsúszik a kabátujja, és olyankor az utasoknak úgy kell tenniük, mintha nem az alkarját bámul- 77 �nák, vagy legalábbis azt a csontdarabot bőrborításban, ami csak némi jóindulattal mondható vastagabbnak a korlátnál. A leszállás általában könnyen ment, egykettőre kislisszolt a tömegből, de néha az is megesett, különösen, ha sokan voltak a buszon, hogy egy-két szélesebb váll eltorlaszolta előtte az ajtóhoz vezető utat, és várnia kellett a következő megállóig, mert a nagy gyúródásban úgy pattant egyik testtől a másikig, mint fémgolyó a játékgépben: emberek, mindannyian sietünk, de azért viselkedjünk, figyeljünk oda egy kicsit egymásra is! – valami ilyesmit mondott volna határozott, de semmiképp sem fennhéjázó hangon, ha tülekedés közben nem könyökölnek a gyomorszájába, és tüdejéből sem szorítják ki a szuszt. Már az egész csoport az öltözőben volt, amikor ő megérkezett. Csupasz férfilábak toporogtak a szekrénysor elé terített gumiszőnyegen, mások a padon ültek, és a zoknijukat igazgatták, vagy a cipőjüket fűzték. Mindannyian felpillantottak, amikor benyitott, és a zaj is elült, intett, aztán hangosan is köszönt volna, miután becsukta maga mögött az ajtót, ha munkatársai nem élesztik azonnal újra a pillanat törtrészére félbehagyott zsivajgást. Nevetéstől megremegő tokák, lefittyenő mellek, ágyékokra terpeszkedő sörhasak között botladozott el a szekrényéig, kinyitotta. Végigsimított vállfára akasztott kezeslábasa durva szövetén, a megerősített varratokon, és arra gondolt, hogy munkaruhájának így felakasztva sokkal emberibb formája van, mint amikor ő viseli. A sorban az övé volt a legutolsó szekrény, igyekezett úgy elbújni az ajtaja takarásában, hogy a többiek semmit ne lássanak belőle, miközben ledobálja ruháját, majd belecsúsztatja fogpiszkálóit a kezeslábasba, és állig rántja a vastag fémcipzárt. Bujkálásának amúgy nem volt túl sok értelme, munkatársai ekkorra már testületileg az öltöző másik végébe sereglettek, és kurjongatva, egymást dögönyözve várták, hogy a csoportvezető könyékig feltűrje az ingét, és kezdetét vegye a reggeli kedvcsinálás, a Bakapina tánca. A csoportvezető teste fekete volt a szőrtől, egyedül bal alkarjának belsején virított egy tenyérnyi sima felület, ott rendszeresen, napról-napra borotválta, nehogy megsértődjék, és lemondja fellépését a művésznő, a katonaságnál varrótűvel és tussal odatetovált hableány. Kézfejét körözve, hirtelen rándításokkal irányította a Bakapina csípőjének riszálását, és ha igazán formában volt, még arra is rá tudta bírni, hogy a melleit megrázza. Penu is ott nyújtogatta a nyakát a fiúk mögött, akik úgy hujjogattak a hableánynak, mintha igazi, hús-vér táncosnő vonaglana előttük, aztán előre furakodott, térdre borult a csoportvezető előtt, összekulcsolt kezét a magasba emelte, és rimánkodva kérte, azonnal hagyja abba, máskülönben itt helyben, mindenki szeme láttára muszáj lesz magához nyúlnia, mire társai felröhögtek, a térdüket és a szekrények ajtaját csapkodták, a főnök pedig hátravetett fejjel nevetett, szemeiből könnypatakokat sajtolt a röhögés… Penu biztos volt benne, hogy így történne, ha legalább egyszer a közelébe férkőzhetne, és a többiek is lecsendesednének annyira, hogy hangját ne nyelje el az ordítozás. Mihelyt megkapták napi adagjukat, a csoportvezető a műhelybe parancsolta az egész társaságot. Penu a falhoz lapulva araszolt el a marókádak mellett, melyekben gyenge savban fürdették a kisebb alkatrészeket, hogy megtisztuljanak a rozsdától; számtalanszor elképzelte, ahogy a hevesen bugyogó folyadék egyetlen ráfröccsenő cseppje néhány pillanat alatt teljesen feloldja azt, ami megmaradt még belőle. Szerencsére jó távol dolgozott a kádaktól, a prést működtette, nem volt egyéb dolga, 78 �mint behelyezni a formába a munkadarabot, és megrántani a kart. Ősrégi gép volt, méteres átmérőjű fogaskerekei feketék a rájuk kövesedett olajtól, és úgy nyikorogtak, mintha bármelyik pillanatban miszlikbe akarnának törni. Gyakran beragadtak, ilyenkor telefonálni kellett volna a gépészért, de a fülsiketítő munkazajban Penu hiába integetett a csoportvezetőnek, az valahogy mindig háttal állt neki; szerencsére jól ismerte munkagépét, megbütykölte ő maga, legtöbbször csak egy kis tisztogatásra volt szükség, vagy egy csavart kellett meghúzni. Egyetlenegyszer esett meg, hogy utólag úgy gondolta, talán mégis jobb lett volna segítséget hívni. Vége felé járt a munkanap, amikor a gép fáradt sóhajtással, hirtelen leállt, és Penu, kábultan a műhelyben terjengő hőségtől és a marókádak kigőzölgésétől, azonnal a fogaskerekek közé nyúlt. Nem kellett sokat tapogatóznia, régi ismerőse volt a meglazult anyacsavar. Akkor még kikapcsolhatta volna a gépet, amikor kihúzta a kezét, és a franciakulcs után nyúlt, amivel aztán megszorította az anyát, és váratlanul ismét működésbe hozta a fogaskerekeket. Rémületében segítségért sem tudott kiáltani, dermedten nézte, ahogy a lomha fogaskerekek becsípik munkaruhája ujját, és ha csak feleannyira is vastag lett volna a karja, mint bármelyik munkatársának, nem lett volna ideje, hogy felocsúdjék, s az utolsó pillanatban szabad kezével rácsapjon a vészgombra, mellyel áramtalanította a gépet. Ellenfordulatra állította a fogaskerekeket, felszabadította a karját, aztán csak állt, és a kézfejét bámulta: be-behajlította, majd ismét kiegyenesítette és szétterpesztette az ujjait, tágra meredt szemmel figyelte a bőre alatt megfeszülő inakat, mintha először látná őket. A műszak lejártát jelző csengőre rezzent fel, de olyannyira kába volt, hogy szégyenlősködni is elfelejtett a zuhanyzóban, kivételesen egyszerre állt a többiekkel a víz alá, de csak áztatta magát, és egy repedést figyelt a falon, s azon gondolkodott, ha nagyon be akarna oda bújni, vajon beférne-e. Máskor mindent megtett, hogy elsőnek érjen a zuhanyzóba, társai még a műhelyben ráérősködtek, rakosgatták a szerszámokat, amikor ő már javában szappanozta magát, és mire beléptek az öltözőbe, távozásra készen, utcai ruhában várta őket. A hazautat gyalogosan tette meg. A tömbházak közti sétányokon haladt, az utak menti keskeny járdákat, ahol két szembejövő nem tudott úgy elmenni egymás mellett, hogy legalább a válluk ne érjen össze, messziről elkerülte, mert mellette ketten is kényelmesen elfértek, még csak elnézést sem kellett kérniük. Minden nap betért ugyanabba az önkiszolgálóba, hozzávalókat vásárolt a vacsorához, húst, friss zöldséget, tésztafélét, hogy jó tápláló legyen, zsömlét és néhány karika felvágottat a reggelihez, majd az egészet becsomagoltatta, és nejlontasakot húzott rá, úgy tette a táskájába. De a szagot így is megérezte a kutya, épp akkor csatolták le nyakörvéről a pórázt, amikor Penu azon a tenyérnyi parkon vágott keresztül, ahol sétáltatni szokták. A rövidszőrű, fürge eb először a táskának ugrott, de mivel sehogy sem tudott hozzáférni a tartalmához, dühében Penu lába után kapott, másnapra pedig mindig elfelejtette, hogy csak a farmer kemény szövetét sikerült megtépáznia, és hogy a lábikrát, amelybe oly nagyon bele szerette volna mélyeszteni fogait, elérhetetlen mélységek rejtik a nadrágszárban, vagy talán nem is létezik. Vigyázzon a kutyájára, jóember, kiáltott oda Penu a gazdának, vagyis kiáltott volna, ha az ugyanabban a pillanatban hangos füttyögtetés és tapsolás közepette magához nem hívja kedvencét. 79 �Hazaérve az első dolga az volt, hogy lemosta a kutyanyálat a nadrágjáról, majd kiakasztotta száradni. Vacsorát főzött, evett. Aztán azon töprengett, vajon mit csinálhatna a délután hátralevő részében, de soha nem volt kedve semmihez. Végül benyúlt az ágy alá, és kihúzta a mérleget. Biztosan a sok rugdosás miatt mutat egyre kevesebbet, talán meghibásodott. Minden este szétszedte, sorra vizsgálta az alkatrészeket, tisztogatta, megolajozta őket, majd többször ellenőrizte, hogy helyesen vannak-e beállítva. Mire mindezzel végzett, már be is sötétedett, de nem gyújtott lámpát. Meztelenre vetkőzött, és úgy állt a mérlegre, mintha pódiumra lépne fel. Hosszasan helyezgette lábfejeit, hogy a megfelelő szögben érjenek össze a bokái, és a súlypontja is a helyén legyen, aztán várt, míg a mérleg nyelve kipördült, és megállapodott. Sosem nézte meg az eredményt, napjára egy csalódás bőven elég volt. Órákig állt így, csendben és sötétben, egészen addig, míg lefeküdt. Sosem félt, hogy mi fog történni. Még akkor sem, amikor egyik este a mérleg többé nem állapodott meg, hanem lassan, megállás nélkül forgott tovább, egyre kisebb értékek felé haladva, miközben Penu mozdulatlanul, görnyedten állt a hideg fémlapon, és nem látta, mert nem akarta látni, de talán egy hajszálnyit, egyetlen milligrammnyit érezte, ahogy a számkorong megállapodik a nullánál. 80 �P APP D ÉNES Miskolci bronzkarikák Még éjfél előtt egy zsidóságával kérkedő fickó leniggerezett a sarki sörözőben. Érzékeny hangulatban talált, egész nap a világot átkoztam. Vállán indiánfej tetoválás virított, elmondása szerint Magua volt Az utolsó mohikánból, bár felőlem Báthory Gábor is lehetett volna, már ami a hajviseletet illeti. Mindenesetre úgy alakult, hogy nekirontottam, testi fölényét kihasználva hamar földre vitt, azonban karjaimat szabadon hagyta, és már éppen azon meditáltam, hogy kinyomom a szemét, amikor a személyzet és a kocsma közönségének túlbuzgó fele szétválasztott, majd egy lehetőleg gyors és érzelemmentes kibékülésre ösztökélt bennünket. Aznap a totális kudarc égöve alatt hajtottam le fejem vánkos nélküli, de egyszerűségében hálás ágybetétemre, aludni azonban nem sikerült, mert úgy áhítottam a reggelt, akár egy verőfényes apokalipszist. Még sötét volt, amikor megkezdtem a készülődést legújabb munkahelyemre, ahol legújabb első munkanapom várt. Körülbelül tudtam, hová kell mennem, mint általában, és fogalmam sem volt, hogy mit kell majd ott tennem, mint rendesen. A vasútállomás szomszédságában lévő mellékúton gyalogoltam be a türelmi zónába, egy túlságosan büszke patak tragikusan megzabolázott medre mentén. A hajnali sugarak javában bontották a szégyenlős köd könnyű leplét, majd visszaverődtek a kavicsokon bukdácsoló víz darabokra tört tükörvonalán. Csupán egy hosszú lábú, hajlott nyakú madár sötét sziluettje képviselte az elüldözött éjszakát, mint valami totemállat, vagy sejtelmes ómen, de semmiképp sem úgy, mint egy ritka, védett faj egyik eltévedt képviselője, egy fekete gólya. A jegenyék fojtóan tömény illatot ontottak magukból. Két németjuhász csaholása riasztott föl ebből az ámulatból, akik egy cégtáblával ékesített vaskapu melletti ketrecben várták, hogy sorsuk jobbra forduljon. Az udvaron konténerek álltak mindenütt, akár egymásra pakolt gyufásdobozok, és egy targonca, amely a pleisztocén időszak, vagy egy másik lecserélt politikai rendszer átlényegített hagyatéka lehetett. Jelentkeztem a műszakvezetőnél, aki leginkább értetlenül nézett rám enyhén bandzsa, mogyorószín szemével, majd lassan, vontatottan közölte, hogy egyáltalán nem várt új munkaerőt. Bámultam jól fésült, ősz haját, puhának tűnő, szinte nőies arcbőrét, aztán megláttam saját ábrázatom a mögötte lévő üveges szekrény ajtaján. Meglehetősen vadember külsőm lett a jó néhány munkátlan hónap alatt. Szakállam elburjánzott, hajam nagy része egy kontyszerű képződményben pihent a fejem búbján, mellesleg egy régen kinőtt, akkor már csak köldökig érő pólót viseltem, egy itt-ott vérrel pöttyözött, kissé rongyos farmer társaságában, melyet egy ballonkabát megkötőjével fogtam össze a csípőmön, lábamon unisex mokaszin. Próbáltam mosolyogni, és beköptem egy nevet, akivel emlékeim szerint telefonon beszéltem. Azonnal felhívta, majd sóhajtva felém bólintott. Miközben a műhelycsarnok felé kísért, észrevettem, hogy mindkét lábára sántít egy keveset. 81 �A műhelycsarnok nem sokban különbözött az iparosítás során más külvárosokban is létesített, többször elhagyott, magára hagyatott, gazdátlan és gondozatlan épületek csontvázaitól, melyek nagy része már jóval a rendszerváltás előtt előidézte több acélváros rozsdásodását. Egykor monopolhelyzetűnek gondolt, termelőnek álcázott vállalkozások elefánttemetője, csont nélkül. Lehullott vakolat, hiányzó épületkockák, félig bádog, félig hullámlemez tető, egy-két stroboszkópot idéző neoncső, és az elmaradhatatlan, dupla szárnyú, óriási vasajtók, mint sem repülni, sem úszni nem tudó angyalok, akik csak azért tűnnek szomorúnak, mert valami rejtélyes és megfejthetetlen oknál fogva őket még mindig nem lopták el. Belépve irgalmatlan bűz csapta meg az orrom. Némi időre volt szükségem, hogy szemem hozzászokjon a félhomályhoz és észrevegyem a megszámlálhatatlannak tűnő macskapopulációt, mely a munkaterület legnépesebb emlősállományának bizonyult. Különböző színű és életkorú közösséget alkottak, szőrükön ugyanaz a grafitszerű árnyalat futott végig, amelyet eredendően a csarnokban általánosan jelen lévő, milliméter vastagon mindent ellepő fémpor képviselt. A macskák szabadon jártak-keltek, az egerek seregének megfékezése volt leginkább feladatuk, mindeközben szanaszét hugyoztak és fostak mindenütt, még büdösebbé téve az emberek munkához való viszonyát. Volt tizenkét konténer, melyek egymás mellett, háromszor négyes alakzatban hevertek. A formáció hosszabb oldalain, egymással szemben helyezkedtek el a maszatos arcú, piszkos karú és ruhájú munkások, mint megannyi krampusz. Ez volt a fémhulladékot válogatók brigádja. Mindegyiküknek volt egy-egy konténere, melyen többnyire préselt farostból készült palló ívelt át, a pallón hevenyészettnek tűnő elrendezésben különböző méretű műanyag dobozok várakoztak. A sarokban egy gazdátlan tároló árválkodott, egy deszkával a tetején, amely csak arra várt, hogy munkaasztalommá tegyem. A szakmai kiképzés nem tartott sokáig, a vas és acél tárgyak a középső sor üresen ásító, rácsos tárolóiba kerültek, mert ezekből volt a legtöbb mennyiség. Ha megteltek, ismét üresre kellett cserélni mind. A kis dobozok leginkább a színesfém válogatására szolgáltak, külön került így a sárga- és vörösréz, a cink és a bronz, de a különböző tekercseket, és egyéb, még tovább bontható pici alkatrészeket is külön kellett szortírozni, ahogyan a nagyobb villanymotorokat és más kütyüket. Általában egy, jó esetben másfél konténernyi ipari hulladékot tudott egy ember szétválogatni a nyolcórás műszakban. A tárolók alján rendszerint bődületes mennyiségű por gyűlt össze, ezt átszitálva kigyűjtésre kerültek a kisujj körménél is kisebb nemesfém darabkák. Hiába bánt mindenki óvatosan a levegővétellel, a rendszeres köhögés általánosnak számított, és a délutáni orrfújások fehér zsebkendőjében ott feketéllett a délelőtt mocskos emléke. A munka közbeni beszélgetés itt kivételesen nem volt tilos, a brigád egyébként is elvárta, hogy mindenki valljon színt, durva, nyers humorral törekedtek a gyors és lehetőleg nem nagyon mély megismerés felé az emberi lelkekben, amelyet nem feltétlenül a felebaráti szeretet vezérelt, hanem inkább a kínzó kíváncsiság és az ismeretlentől való félelem együttese hajtott. No és az unalom. Ezeknek a beszélgetéseknek volt némi csoportterápia jellege, amely feltámasztotta akkor már rég halottnak hitt érdeklődésem az iránt a világ iránt, amelyben éltem, és élek azóta is. 82 �Tetemvári Kölyök volt a legfiatalabb, talán tizenhét-tizennyolc lehetett, nagyszájú, gömbölyű mókamester, aki akkor épp pornómán korszakát élte, és ezen kívül még egy munkahellyel rendelkezett, éjjelenként egy fatelepen őrködött. Nagyon kedvelte a zenét, ha nem szólt a kis szürke rádió, énekelt és lármázott, alapjáraton nem bírta a csöndet. Alkalmanként hangosítóként is tevékenykedett az Egyedülállók Bálján, vagy más hasonló rendezvényen. Az összes kurvát ismerte a környéken, szüzességének elvesztését nekik köszönhette, mely esemény az utca másik oldalán, a bokrosabb rész aljában történt nem sokkal érkezésem előtt. Nagyra becsülte szolgálataikat, különösen azokét, akik étkezési jegyet is elfogadtak. Mert ez az utca a város és a rendőrök által megtűrt örömlányok, és az egyetlen örömfiú munkahelye is volt egyben. A buzeráns egyébként elég szemtelen és kellemetlen alak hírében állt, nem véletlen, hogy egyszer egy fa tetején kötött ki, lábainál fellógatva, fejjel lefelé, anyaszült meztelenül. A legidősebb nőt Maminak nevezték, aki általában egy vagy két, mindenesetre még nagyon fiatal udvarhölgyével várakozott a kerítés tövében az olcsó kielégülést kereső, tehát csóró kuncsaftokra. A tarifák azonban nagyon széles skálán mozogtak, leginkább életkor, szépség, ápoltság függvényében. A leggyönyörűbb hetéra például nagyon ritkán mutatkozott a placcon, akkor is csak nyáron, zsongító napsütésben. Megállt vadonatúj, metálvörös autójával, majd megkezdte fel-le sétáját a járdán, őrjítő bikiniben, frissen, illatosan, abban a biztos tudatban, hogy őt csak kevesen engedhetik meg maguknak. Egyik nap aztán nem jött a Kölyök. Dzsimivel és Kacsával (másik nevén – a Tiszteletessel) találgattuk ennek okát, mert hiányzott színpadias megjelenésű konferansziénk. Dzsimi ősrockernek számított, alacsony, de arányosan izmos testét számtalan tetoválás borította, ezt karatés múltjából származtatta. Egy messzi-meszszi külvárosból járt be dolgozni, télen-nyáron biciklivel. Családja nem volt, legalábbis számára már nem, egyszer említette ugyan, hogy újra látta szüleit, amint egy kukában turkálnak, de hamar másra terelte a szót. Családi életét kedvenc kocsmájában élte, melyet jobban otthonának tekintett, mint azt a bérelt félszobát, ahol lakott. Ellentétben a Kölyökkel, ő nem volt elragadtatva a kurtizánoktól, tartós kapcsolatra vágyott, ahol a hűséget a bizalom szavatolja, az intimitást pedig a szeretet. Egy mozgássérült lánnyal levelezett, aki az ország nyugati végében lakott. Találkozásra is sor került közöttük, de a lány szülei közbeléptek, nem bírták elviselni, hogy Dzsimi szegény és pénzért ugyan, de alantas módon guberál. Kacsának egy élettársa volt és egy gyermeke, a város külterületén laktak egy apró telken, ahol mindennapos harcot vívtak a betörők, rablók, utcai fosztogatók és asszonygyalázók ellen. Állítólag börtönben is ült, de erről soha nem beszélt. Nevét onnan kapta, hogy egyszerre volt pösze és selyp, ugyanis elülső fogainak nagy része hiányzott, valamely általam ismeretlen történés következménye folytán. Annyit azonban tudni lehetett, hogy még így is szerencsésnek mondhatta magát. Másnapra Kölyök előkerült, Kacsa viszont eltűnt. Kölyök a szüleinél lakott, amikor nem őrködött a fatelepen. Elmesélte, hogy éjjel betörtek hozzájuk, zajra ébredt, és amikor kiment, a két árnyból az egyik leütötte és meglógott. A másikat sikerült elkapnia a földről felpattanva, és hogy el ne szaladjon az is, egy vascsővel eltörte mindkét sípcsontját. Kevésen múlt, hogy a rendőrök nem őt büntették meg, miután egy álló napig vallatták az őrsön. 83 �Közben kiderült, hogy Kacsa kórházban fekszik, bal oldalán lukas tüdővel. Munka után Dzsimivel és Kölyökkel bementünk hozzá, ivólevet, süteményt és friss gyümölcsöt vittünk neki, és vele együtt fontolgattuk, hogy bepereljük az aljas céget, ahol semmiféle egészségügyi szűrővizsgálatot nem végeztek, nem volt fizikai alkalmassági a felvételkor, és a hely nem rendelkezett munkavédelmi eszközökkel sem, nem beszélve a rengeteg macskapiszokról. Ez azonban csak tehetetlenségünk dühe volt már akkor, mert egyikünk sem értett a joghoz, és együttvéve sem volt annyi pénzünk, hogy ügyvédet fogadjunk. A brigád tagjai egyébként elég gyorsan cserélődtek, négyünket leszámítva. Így aztán mindig elment valaki, de mindig jöttek mások. Egy magas, vékony férfi, akinek két gyereke volt és egy terhes felesége, aki maszekban házakat festett, de a sajátjával nem tudott elkészülni, aki a piacon árult hétvégén, és állítólag volt Iránban is, de aki minden áldott nap gyalog tette meg a nyolc-tíz kilométeres utat otthonától a munkahelyig és vissza ugyanúgy; aztán ott volt az a zselézett hajú, tisztaságára nagyon ügyelő cigányinas, aki állandóan Angliába készült, valami szállodába, emiatt, ha eszébe jutott, angolul kezdett halandzsázni; aztán Bagira, a hatalmas melák, szelíd mamlasz, aki reggel hat előtt még besegített az apjának, teherautóval pékárut terített a város környéki településeken, és aki a szemünk láttára evett meg tizenhárom rántott húsos szendvicset, és még sokan mások, nagyon sokan. Átjáró voltunk, bár nem tudni, honnan, és nem tudni, hová. Végül mindenkit elküldtek, a fémhulladékot válogató brigádot feloszlatták. Emlékül elcsentem néhány bronzkarikát, a hordozható fémdetektor sokszor rakoncátlankodott a kijáratnál, aznap nálam sem működött, mellesleg már nem rúghattak ki emiatt. A bronz fénye fátyolos, erőkifejtésre nem hajlik, ha végképp nincs választása, akkor törik, összekoccintva fojtottan tompa, ám viszonylag hosszan rezgő hangot hallat. Akkor azt hittem, soha többé nem látom viszont azokat, akikkel itt valamelyest közel kerültünk egymáshoz. Nem így történt. Dzsimivel a piac mellett találkoztam. Szeme alatt monokli éktelenkedett, már nem volt a régi, igaz, négyen mentek ellene, egyébiránt a város szélére költözött egy fiatal lánnyal, aki előző kapcsolatából, egy autóversenyző elől menekült. A Kölyökkel véletlenül futottam össze, kéz a kézben sétált egy festett vörössel. Azt mondta, már abbahagyta, de azt nem, hogy mit. Kacsát csak messziről láttam egyszer, az utcát seperte élénk színű mellényben, mint városi alkalmazott, és amikor továbbment, nem emelte föl a fejét. 84 �KUTATÓTERÜLET V ARRÓ A NNAMÁRIA A szubjektum formái Babits kései lírájában Babits Mihály: Csak posta voltál „Az ember a nyelvben és a nyelv által konstituálódik szubjektumként.” (Émile Benveniste)1 Posta, hír, hírmondó, próféta: a költői funkció meghatározó versei A Versenyt az esztendőkkel! kötet meglátásunk szerint három, a Babits-líra autopoétikus profilja szempontjából paradigmatikusnak minősíthető verset tartalmaz, melyek a maguk részéről a költő mint közvetítő, mint mediátor, mint „postás” témáját szólaltatják meg. E művekben a megszólalás hangneme az egész kötetet meghatározó módon elégikus. Feltűnő azonban, hogy a lírai én a három szövegben eltérő grammatikai alakban szólal meg: egyes szám első személyben a holt prófétával azonosítva magát, egyes szám második személyben a Csak posta voltál-ban, egyes szám harmadik személyben, a vers első szakaszában, a közöltekből magát szinte teljesen kirekesztve és kívülről szemlélve a Mint különös hírmondó… című versben. Úgy tetszik, a szerző e szövegekben a különböző megszólalási–megnyilatkozási lehetőségekkel „játszik”, mintegy próbálgatva azt a beszéd- és „én”–pozíciót, amelyikből a költő mint hírmondó–közvetítő–postás ars poeticája költőileg a „leghitelesebben”, a leginkább meggyőző módon artikulálható. A kötetben több verset is találunk, mely hasonló motívumokra épül, s mindegyik szövegben meghatározó képekként és szervező elemekként működnek a posta, hír, hírmondó és próféta szavak (Holt próféta a hegyen, Mint különös hírmondó…, Csak posta voltál). Kelevéz Ágnes meglátása szerint ezek a szövegek egyfajta „öntükröző szimbólum köré szerveződnek”.2 Mivel a versek szorosan kapcsolódnak a lírai én identitásbeli bizonytalanságához, a beszélő „hangnak” vagy „énnek” feltétlenül azonosulnia kell egyfajta szimbólummal, melynek révén a vers szöveguniverzumában jelenlévővé teheti magát, ugyanakkor identitásának pontos meghatározását is kikerülheti. A kiválasztott szimbólumok azonos tematikus csoportból kerülnek ki, mindegyik a hírhozással, közvetítéssel kapcsolatos, s mint a versbeli beszélő 85 �kiemelt, központi metaforái, nemcsak lehetővé teszik, de meg is erősítik a versszövegek autopoétikus értelmezési lehetőségét. A Csak posta voltál utolsó sorában a lírai én végső kijelentése módot ad egy olyan lehetséges értelmezésre, amely szerint a szubjektum számára a legfőbb tragikumot az idő végessége jelenti: „[…] csupa nyom vagy / magad is, kit a holtak lépte vet.” A tragikumot azonban feloldja a felismerés: a közvetítőszerep felismerése. A közvetítés maga pedig rekurzíve újabb szavakat helyez fókuszba: a posta és a postás szavakat, s az általuk konnotált jelentéseket, melyeket a kötet másik két verse a próféta és a hírmondó trópusában jelöl meg. A megrendült próféta–szerep és a postás–hírhozás–hírek átadásának tematikája a Holt próféta a hegyen3 című versben a lírai én és az ószövetségi Jeremiás próféta közötti párhuzamban artikulálódik.4 A szöveg egyes szám első személyben „beszél”, témája pedig a hírhozás–közvetítés köré szerveződik, akár a Csak posta voltál-ban. „Hozza postámat a posta. Ujság és levél mintha mind olyanról szólna, aki rég nem él.” A tematikus párhuzam mellett más egyezést is találhatunk, amennyiben explicit kijelentésként itt is előkerül a posta. A szóismétlést a köznapi közlésben akár tautológiának, jelentésváltozást nem hozó ismétlésnek is tekinthetnénk, itt azonban szemantikai átminősülés, módosulás következik be: az első „posta” maga a közvetítő mint csatorna, mint funkció, míg a másik már maga a levél, vagyis – jakobsoni terminológiával élve – az üzenet.5 A „posta” közvetítő funkciója másfelől hangsúlyozottan időbeli, azaz a temporalitás megnyilvánítója a szövegben: a múltról való tudósítás tűnik az egyetlen lehetőségnek, miáltal a szubjektum a létében, azaz a jelenben fenn- és megmaradhat. Ám ez egyszersmind a szubjektum státuszát is olyanként határozza meg, hogy ő maga csak mint a múlt – rekedt – hangjának közvetítője maradhat fenn. Emellett érdemes megvizsgálni a levél – rég nem él rímpárt: a sorvégi összecsengés a falevél és írott levél kapcsolatára irányítja a figyelmet, s mintegy rekurzív módon minősíti a postámat – posta kapcsolatot. Az előbbi – postámat – mint élő, eleven közvetítő értelmezhető, az utóbbi – posta – pedig a kvázi személytelen közvetítőként: ilyen megközelítésben a rímek magukban foglalják a személyesség-személytelenség alapvető konfliktusát, ami magyarázza a versbeli beszélőnek az általa közöltekhez való távolságtartó, szinte érdektelen viszonyulását. A szöveg pedig egy következő szemantikus rímpárban folytatódik: „… Meghalt a jelen, s ami hír fülembe ér, mind csak történelem.” Ezzel a kijelentéssel a lírai én mintha magát a múlt képviselőjévé tenné a jelenben: nem önmagát zárja ki a jelenből, hanem az egész jelent, a jelen folyamatot magát teszi múlttá.6 86 �A negyedik szakaszban újra megismétlődik a „postámat a posta” szókapcsolat, valamint tovább szövődik az időbeliség problematikája: a hírek már nem képesek feloldani és magukkal vinni a versbeli beszélőt. A közvetítő próféta nem tudja teljesíteni azt, amire hivatott, ti. a hírek közvetítését. Nem képes őket továbbítani, sőt, amint a tudomására jutottak, nem képes velük együtt élni és továbbmenni sem. A szerep elvesztése az egykori identitás elvesztéseként értelmezhető: a feszültség múlt és jelen között abban mutatkozik meg, hogy a lírai alany már nem képes ellátni múltbeli feladatait a jelenben, s ezért jövőjét sem látja. Mintegy „megragadt” egy ponton, s nem találja a kiutat: „akként élek mint akik már Változatlanok”, tehát egy lehetséges értelmezés szerint mint a halottak. A másik kapcsolódó vers a Mint különös hírmondó…7, amely már kívülről, egyes szám harmadik személyben szólal meg: „Mint különös hírmondó, ki nem tud semmi ujságot Mert nyáron át messze a hegytetején ült s ha este Kigyúltak a város lámpái alatta, nem látta őket Sem nagyobbnak, sem közelebbnek a csillagoknál” A kiemelt szavak összecsengenek az előző verssel: a versbeli szubjektum, a különös hírmondó itt sem tud semmi hírt – tehát itt sem teljesíti be azt, amire hivatott -, a hegytető pedig ismét a lírai én egyfajta érdektelenségét sugallja. Nemes Nagy Ágnes szerint a próféta a költő alteregója, aki folyamatosan megmutatkozik és el-eltűnik a szubjektum mögött.8 A próféta értelmezhető a szubjektum fel nem vállalt szerepeként, s ez nagy valószínűséggel visszavezethető a „hírmondós” versek én-keresésének bizonytalanságára. A lírai alany a különös hírmondó személyében jelenik meg, a szöveg a vers kezdőhasonlatát bontja ki,9 és ez az alaphasonlat teremti meg a költői szöveg kohézióját (nem véletlen, hogy Rába György az „egyetlen lehetséges történetté lényegült önszemlélet” -ként értelmezi a verset). 10 A vers itt is több elkülönülő részre bontható, a Csak posta voltál-hoz, és az Esti kérdéshez hasonlóan,11 amennyiben a Babitsra annyira jellemző késleltetés mozzanata lép működésbe ebben a szövegben is. Az első szakaszban a szöveg tere a hegytető, majd innen jut el a völgybe. S ezzel a szélesítéssel újabb tárgyak, újabb hivatkozási pontok lépnek be a szövegbe: megjelennek az emberi élet tárgyai, a repülőgép, az autó, a házakon dolgozó kőmívesek, a gépfegyverek. A hírnök mindezek elől elrejtőzik, nem vesz róluk tudomást. Azonban az ötödik szakaszban megindul a változás első mozzanata: megjelenik a szél, a levegő mozgása, valamit a napszakok változása, s a természeti jelenségek átalakulásával párhuzamosan módosul a versbeli beszélő helyzete is. A hatodik szakaszban az „akkor a hírnök föláll” kezdősor révén a változás immár explicitté válik. A hírnök újra ellátja feladatát, s hirdeti: „ősz van”. Ezt a képet értelmezhetjük a természet, az emberiség, sőt maga a hírnök változásaként is. Végül a hetedik szakaszban az egyes szám harmadik személyű dikció átvált egyes szám első személybe: „úgy vagyok én is, nagy hír tudója: s mint bércet annál több forrás feszíti, mennél több hó ül fején, öreg szívem úgy feszűl a szavaktól; pedig mi hírt hozok én? mit bánom a híreket én? […]” 87 �A versszöveg egyetlen, hatalmas lélegzetvételű mondata itt, ezzel a versszakkal érkezik el második részéhez. Nemes Nagy szerint ezen a változás-mozzanaton kívül még tetten érhető egy másik váltás is: „Van egyébként egy másik tartalmi metszete is a szövegnek, pontosan a vers közepén: az első öt versszak a leendő hírmondót rajzolja a hegyen, a második öt versszak a hírmondó leszállását a hegyről.”12 Ez az alakulásfolyamat rávetíthető a szubjektumra, aki a szöveg alakulása közben talál rá önmagára. Nevezhetjük ezt akár a szerep megtalálásának, de meglátásunk szerint itt inkább egyfajta identitás megtalálása és felvállalása zajlik, akár a korábban idézett versekben. A Csak posta voltál13 című vers a kötet második felében helyezkedik el, a negyven vers közül a huszonhatodikként. E versen kívül a már korábban vizsgált Holt próféta a hegyen, a Mint különös hírmondó és a Mint forró csontok a máglyán című költeményeket tekinthetjük olyannak, amelyek a leginkább jellemzik a kötetnek Babits korábbi lírájához képest megváltozott hangnemét, valamint a lírai én és a szöveg viszonyának átalakulását. Csak posta voltál: önmegszólítás, nyomhagyás, jelenlévővé válás A Csak posta voltál című verset első megközelítésben az önmegszólítás aktusa felől vizsgáljuk meg. A versbeli beszélő egyes szám második személyben szólal meg, azaz mintegy „saját magából kilépve” fordul oda önmagához. A költemény a Németh G. Béla által feltárt önmegszólító verstípus egyik iskolapéldája. „Ez a verstípus, élmény- és attitűdfajta Arany korától lett általános, és Babitséban korjellemző”14 – írja Németh G. Béla az önmegszólítás megjelenéséről, és e meglátása kapcsán Kulcsár- Szabó Zoltán a „20. századi költészet egyik domináns alakzatára”15 hívja fel a figyelmet. A Babits- verset újraolvasva azonban egyéb értelmezési lehetőségek is feltárulhatnak. A szerző (Németh G.) a korjellemző fogalma mellett még több – kulcsfontosságúnak vélt – sajátosságot említ a verstípussal kapcsolatban. Mindenekelőtt a válság meghatározó szerepét hangsúlyozza, a válságét, mely a szubjektum és a társadalom viszonylatában támad. Ha a szöveg ezen olvasatát tekintjük elsődlegesnek, az interpretáció során azt a tételt fogalmazhatjuk meg a verssel kapcsolatban: a lírai én válságban van, s ezt az állapotot vetíti ki a versszövegre kérdező hangnemével, környezete leírása és emlékei előhívása során. Azonban az önmegszólító verstípus terminus mint szóösszetétel ellentmond ennek: az ön-megszólítás során a szubjektum mintegy kettéosztja saját magát, s a versbeli beszélő dialógus formájában kérdéseket tesz fel önmagának. A válság nem társadalmi vagy környezeti vonatkozásban érhető tetten, hanem a szubjektum saját, belső világában, tehát felfogható az „önreprezentáció válságaként”16. Ha a válság fogalmát ezen kontextusban értelmezzük, akkor a korjellemző fogalom annyiban lehet helytálló, amennyiben az önreprezentáció válságát a 20. századi modern magyar líra karakterisztikus sajátosságának tekinthetjük. Az önmegszólítás így nem a társadalomra irányul, nem etikai jellegű kérdéseket tesz fel, hanem egy ontológiai kérdésre keresi a választ: „egyáltalán le- 88 �het-e létezni, mik a létben való tartózkodás (szükségszerűen és kizárólagosan egyéni-személyes) paraméterei”.17 A versben megjelölt két hang – a versbeli beszélő és a megszólított szubjektum – meghatározása több lehetőséget is felkínál. A „Ki úgy véled, nyomot hagysz a világnak” kezdősorban mindkét én artikulálódik: az egyes szám első személyű megszólító és az egyes szám második személyű megszólított. Kérdésként vetődik fel, értelmezhető-e a második személyű megszólítás aposztrophé18 alakzataként? Az önmegszólító verstípusban az „én” szólítja meg a „te”-t, azaz egyfelől önmagát, mintegy énjének másik felét, ugyanakkor a „te” akár az olvasóval, a befogadóval is azonosítható. Innen nézve „az önmegszólító verstípus szintén beilleszthető […] abba az irodalomtörténeti koncepcióba, amely szerint a modern költészet egyik átfogó vonása, hogy nem szólítja meg közvetlenül olvasóját, ugyanakkor szabad játékteret kínál és nagyobb aktivitást is vár el tőle.”19 Tehát a megszólítás – ha az aposztrophé értelmében használjuk – magára a befogadóra is irányul, aki így saját olvasási aktusában, hangot adva a versbeli szubjektumnak létrehozza azt. Az aposztrophé a költői én megképzésének lehetősége, a költői jelenlét egy hangképen keresztül történő megalkotása.20 Látszólag kapcsolatot létesít az én és mások között, mivel szétszórja az ént a világban, másfelől pedig antropomorfizálja és interiorizálja a megszólítottakat21, tehát nem dolgokra, hanem személyekre vonatkozik, azokra, akik megszólíttattak. Ugyanakkor az önmegszólítás alakzatában az „én”22 megválik saját „én”-mivoltától, és megkettőzve saját magát, mintegy kívülről szemléli immár a létrehozott, azaz megszólított „te”-t. Németh G. tanulmányában az önmegszólítás alakzata a számvetés intenciójával kapcsolódik össze. A versszöveg számvetés-jellege felfogható egyfajta autopoétikus törekvésként is. Így a megszólított „te” magával a versszöveggel válik azonosíthatóvá: „Ki ugy véled, nyomot hagysz a világnak, kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad nehezét únja s rímét ismeri: marad-e rajta valami magadból, vagy csak az utcán cipődre ragadt por amit emlékül továbbadsz neki?” A kiemelt szavak erre az autopoétikus intencióra utalnak: a megszólított a verskezdő sorban az ’aki’ értelemben vett ki névmásban artikulálódik, ezzel kikerülve a pontos azoníthatóság lehetőségét, s erre a bizonytalanságra ráerősít a véled ige modális jellege. A szövegben továbbhaladva az azonosítás lehetőségének különböző metaforáit találjuk. A szőnyeg23 mind hangzása, mind pedig történeti szemantikája folytán a szöveg autoreflexív figurájaként értelmezhető, vagyis ebben az esetben a Csak posta voltál című versszöveg metaforájaként. A dupla láb szószerkezet a versláb és versírás témájára való utalásként is olvasható, s a következő sorban megjelenő rím szó tovább erősíti az autopoézis tematikáját. Ezen tematika segítségével – valamint az én folyamatos felbomlásával, és a metaforika működésével – a szubjektum saját identitását igyekszik megtalálni, ugyanakkor folyamatosan meg is cáfolja azt: „Az önmegszólító vers különösen jó formai lehetőséget nyújt az én új létfor89 �májának artikulálására. Az önmegszólítás felbontja az ént”, a beszélő szubjektum radikális szakadását eredményezi, „és e szakadás nyomán megnyílik az individualitás addig láthatatlan mélye, önteremtő, önreflexív lényege”.24 Az ezt követő sorok, valamint a második, harmadik, illetve negyedik szakasz a „nyomhagyás” lehetőségeit keresik, választ a „marad-e rajta valami magadból?” kérdésre. Az ezen szakaszokban fellelhető igék a nyomhagyás mint a költői szövegalkotás különböző – az írott és az újraolvasott, azaz a rögzített és a hangzó szöveg – formáit jelenítik meg: „kérdezd és olvasd amit rájuk irtál, s vedd ki a szélből mit beléje sírtál mint gramofonba mely megőrzené: miről beszélnek? […]” A versszöveg születésének aktusa ez, a hangzás, amely a gramofonban hagy nyomot, valamint a szövegkép maga, amely a vers mint vizuális textúra születésére reflektál („azt hordasz és vetítsz, / s ha árnyat festesz a város falára” – Kiem. V. A.). Az utca, amelynek képeit a második szakasz sorjázza, amelyre a lírai alany ír és amelyből olvas is egyszerre, az én empirikus létének metaforájaként jelenik meg, míg az első szakaszbeli szőnyeg a szövegbeli lét trópusaként olvasható. A lírai én szándéka nem kevesebb, mint „beleíródni a szövegbe”, s ezzel együtt jelenlévővé válni, s jelenlévőnek maradni. A nyom szó többszörös feltűnése a szövegben arra enged következtetni, hogy a nyomhagyás, a nyommal kapcsolatos metaforák a vers trópusai között kulcsfontosságú szerepet kapnak. Nyomot hagyni annyit tesz, mint jelenlévővé válni és jelenlévőként maradni is. A versben a nyom szóképek különböző láncolatán keresztül fejezi ki ezt a törekvést, azt a fő igényt, amely minden ember vágya és célja: akkor is jelen lenni, amikor nem lehet, akkor is nyomot hagyni, ha ez fizikailag nem lehetséges. Egy szöveg megalkotása mindenképp nyomot hagy, konkrét fizikai nyomokat: ez maga lesz a nyomtatott szöveg. A fent említett kezdősor ugyanakkor nemcsak a kérdés, hanem a már említett modális jelentésű vélni ige miatt is érdekes: „Ki ugy véled, nyomot hagysz a világnak…” A vélni ige a kérdés alapvető, modalitásból következő bizonytalanságát nemcsak erősíti: a szubjektum ezzel a kérdéssel indítja meg azt a belső dialógust, amelyből maga a versszöveg kibomlik. A bizonytalanság másik pólusát pedig éppen a nyom metafora képviseli, amely különböző kontextusban megjelenve vonul végig a szövegen, többféle lehetőséget és nézőpontot kínálva az értelmezés számára. Ezek a nézőpontok vagy akár különböző szemantikai rendszerek mind a nyom képéhez köthetők és folyamatos mozgásban vannak, a jelentések folyamatosan képződnek és ezzel együtt folyamatos „el-különböződésben”25 is vannak egymástól, ahogyan a nyelvi jelentés26 maga is az el-különböződésekből épül fel. Ez az elkülönböződés csak akkor lehetséges, ha minden „[…] jelenlévőnek mondott elem másra vonatkozik, mint önmaga, azaz megőrzi magának a múltbeli elem jegyét, és 90 �hagyja, hogy a jövőbeli elemhez fűződő kapcsolatának jegye bevésődjön. Nyom, mely nem kevésbé vonatkozik arra, amit múltnak hívunk, és a nem önmagával való kapcsolatban – ami tényleg nem önmaga, azaz még csak nem is múlt, vagy módosult jelenként értelmezett jövő – létrehozza azt, amit jelennek hívunk.”27 A nyom ezen komplex jegyeit figyelembe véve teszünk kísérletet a szöveg pontosabb vizsgálatára, a különböző rendszerek kapcsolatának felkutatására. Habár a konkrét szó csak háromszor (az első sorban egyszer, majd az utolsó előtti sorban kétszer) fordul elő, mégis szinte minden sor a nyom szóképhez, a versszöveg központi alakzatához kapcsolódik. Ide köthetők a következő szavak: szőnyeg, cipő, por, emlék, utca, ház, lélek, kérdez, olvas, gramofon, megőriz, fest, árny. A szőnyeg szó kapcsán a nyomhagyás konkrét fizikai aktusa jelenik meg, midőn a cipőnk talpa nyomot hagy a szöveten. A szőnyeg és a por ugyancsak megjelennek mind az első, mind pedig az utolsó szakaszban, s így keretbe foglalják a versszöveget. A szőnyeg szó a befogadói emlékezetből előhívhatja a szövés-szövet-szöveg etimológiai kapcsolatának ismeretét (mindhárom szó gyöke a sző igető). S innen következik az értelmezői kérdés: lehet-e a szőnyeg a versszöveg metaforája, ha a nyomhagyás magának az írás aktusának metaforája? A fent kifejtett gondolatmenet alapján kimondhatjuk az igenlő választ. A lírai én fő törekvése a nyomhagyás, egy olyan sajátos (lét)állapot elérése, hogy akkor is jelenlévővé tudjon válni, ha már nincs jelen. A vers az, amely megszólaltatja a lírai én egykori hangját, de már teljesen más módon: a lírai szöveg az adott befogadó hangján szólal meg, az ő narratíváján keresztül láttatja magát, s így az olvasó maga is szerzőként jelenik meg az olvasás aktusában. A nyomhagyás képeit a következő szakaszban az utca és a házak reprezentálják: az utcán ismét a lábnyomok, a házak falán pedig „lelked mély szineit” megjelenítő árnyékok olvashatók a „nyom” metaforáiként. A következő szakaszban a lírai én felszólítja önmagát: kérdezd és olvasd azt, amit „rájuk írtál”, s hallgasd meg „mit beléje sírtál / mint gramofonba mely megőrzené: / miről beszélnek?” Majd ezt követően, a negyedik szakaszban teljesedik ki a nyom-metafora az „ez vagy / te, ez az emlék! […]” felkiáltásban. A nyom „parafrazált” motívumai a szöveg első négy versszakában találhatók, az ötödik versszakban mind a metaforikában, mind a modalitás tekintetében váltás következik be: „Nem! Hiszen ott is csak valaki voltál, […] ”. Ezt a sort az első versszak első sorával párhuzamba állítva a nyom és valaki kapcsolatának kérdése rajzolódik ki. Az első négy versszakban a nyom konkrét, szófajilag pontosan meghatározható szavakkal helyettesíthető, például utca, cipő, por mint főnevek, ír, olvas kérdez szavak igék, azonban az ötödik strófában változás történik: a nyom helyébe a valaki határozatlan névmás lép. A dikció zaklatottságát és a meghatározás lehetetlenségének szövegi tapasztalatát ez még jobban erősíti, hiszen a határozatlan névmás nem feleltethető meg pontosan semminek, valami helyett áll, ami nincs ott. A szétszóródás azonban nemcsak a nyom motívumával kapcsolatban figyelhető meg, hanem magában a szubjektum nyelvi viselkedésében is: az egyes szám második személyű megszólítás már a kezdetektől destabilizálja a szöveget, amelyet az alaptrópus különböző szinteken való megjelenése és ilyen értelmű „szóródása” csak erősít. A szubjektum eme destabilizációja természetszerűleg szintén a valaki névmásban teljesedik ki. 91 �Az 1920-as és 1930-as évek fordulójának lírai átalakulása során Kulcsár Szabó Ernő szerint „[a]z én destabilizációja csak a téma szintjén mutatkozik meg, nem vált még nyelvi magatartássá.”28 A kijelentés a konkrét versszöveg kapcsán éppen a valaki névmás vonatkozásában vethet fel kérdéseket. A névmás alapvető nyelvi funkciója a helyettesítés, egy olyan szubjektum vagy objektum helyettesítése, amely nyelvileg nem nevezhető meg pontosan. Másfelől azonban az, ami nem nevezhető meg teljes pontossággal nyelvileg, még nem válik nem jelenlévővé. A lírai alany szétszóródása szándékolt, amennyiben következik magából a témából, a hangnemből és a metaforák hálózatából. Mi több, alapvető célként is felfogható, hiszen általa a versbeli én elkerüli azt, hogy meghatározza saját magát. A lírai hang a jelentések különböző, pontosan nem referencializálható láncolatával jelzi jelenlétét, de a konkrét meghatározást kikerüli, csak „látszat” marad. A látszat–megnevezés pedig egyfajta törekvést jelez az önmeghatározás kísérlete felé. Maga a vers ilyen megközelítésben az identifikáció folyamatát tárja fel és tárja elénk: állítja és támadja is egyszerre a személyiség meglétét és fontosságát. Ez az alapvető ambivalencia-élmény követhető nyomon a folyamatos kérdés- és felszólított felelet-láncolatban. A versben megszólaló én folyamatosan kísérletet tesz arra, hogy kiváljon környezetéből (a jelenben nem képes megtalálni magát, ezért a múltban keresi a választ). Mivel jelen és múlt együtt az idő folytonosságát jelzi, a lírai alany egyfajta lineáris ok-okozati hálón keresztül igyekszik értelmezni magát. Az említett verssel párhuzamba állítható József Attila Talán eltűnök hirtelen…29 című műve is, amelynek az első soraiban szintén a nyom és a nyomhagyás problematikája kerül előtérbe: „Talán eltűnök hirtelen. Akár az erdőben a vadnyom.” A nyom metafora meghatározó alaptrópusa mellett a két vers hangvétele is hasonló: mindkét szövegrészlet a jövőbe mutat, de feltételes módban. Tekinthető-e a két szöveg esetlegesen egymás metatextusának vagy kommentárjának?30 A lírai beszélők célja azonosnak tűnik: a szándék mindkét szövegben az, hogy a szubjektum ne váljon azonosíthatóvá. A Csak posta voltál-ban a nyom alapmetafora különböző formában fűződik tovább a vers egészében, ahogy ezt az imént kimutattuk. A szubjektum különböző objektumokban jelenik meg, s ezek a tárgyak, melyek az ideiglenes identifikációt szolgálják, egyben meg is akadályozzák a végleges azonosulás, azonosítás aktusát. A Talán eltűnök hirtelen… lírai alanya pedig szinte kiírja magát a szövegből, s így az azonosítás felelősségét a későbbi interpretációkra hárítja át – tematika, retorika és grammatika hármas játékával.31 Mindkét vers „én”-je az interpretációkban, s magában a nyomtatott szövegben él tovább. A befogadó saját olvasatában felépíti saját történetét, s a szöveg immáron az ő narratívája szerint válik értelmessé. Így a szövegben megképződött hang és arc már a sajátja, s az egykori lírai alany csak egyfajta tükörképe a mostaninak.32 A szövegbe-íródás szándéka – habár implicit marad – a „marad-e rajta valami magadból” sorban anagrammaként, valódi inskripcióként működik. A lírai én által feltett kérdésben ily módon literális-grammatikai úton benne is foglaltatik a felelet az m fonéma által, amely grammatikailag az egyes szám első személy jelölője. Így a 92 �kérdésre adott válasz paradox módon magának az identifikáció bizonytalanságának gondolatát artikulálja. Emlékezés és szövegalkotás A vers negyedik szakaszától, mint jeleztük, a szöveg önreflexív autopoétikus metaforái némileg visszaszorulnak, s helyettük a szubjektum témája helyeződik előtérbe. „emléked visszanéz közűlük; ez vagy te, ez az emlék! […]” Az emlék a szubjektum metaforájaként figurálódik, ahogy ezt az első sor egyes szám második személyű –d birtokos személyjele is jelzi: nem maga az emlékező néz vissza, hanem az emlékképek, ugyanakkor az emlékképek azok, melyeknek konstruáló szerepük van. Emlékeink és múltunk együttesen épülnek bele jelenünkbe, s alkotnak meg bennünket. Mivel az emlékek és az emlékezés mechanizmusa a Csak posta voltál-nak meghatározó gondolati és szövegszervező eleme, ezzel kapcsolatban nem tűnik megkerülhetőnek az emlékezés bergsoni elméletére való értelmezői reflexió. „Az élet lényege az emlékezet”,33 írja Bergson nyomán Babits, vagyis az emlékek az emberi lét abszolút mozgatói és irányítói. Ezt a gondolatot a versszövegben az „ez vagy / te, ez az emlék!” felkiáltással állíthatjuk párhuzamba. Bergson szerint az emlékezés kapcsolatot tart a mozgással, amennyiben a mozgás egyrészről mechanizáló folyamat, mely a testet mechanikusan motorizálja. Ez a mechanikus emlékezet a szokásokkal azonos, és alapja pedig tisztán a testben való. Az emlékezés másik típusa a szabad emlékezet, amely a múltunkba való tudatos visszanézést jelenti. Azonban a szabad emlékezet sincs mindig teljes egészében jelen a tudatunkban, hanem azokat a képeket őrzi, melyek „valami összefüggésben vannak jelenlegi percepcióinkkal”.34 A lírai én nem tud kilépni múltjából, hiszen emlékei révén jelenének része a múlt, s a kettő együtt alakítja a jövőt. Ez egybevág Kulcsár Szabó Ernő azon megállapításával, mely szerint a versbeli szubjektum célja, hogy „önmagát éppen saját történet(iség)e kölcsönözte összetéveszthetetlen egyediségében ismerhesse föl.”35 A dunántúli táj megjelenik a Fogarason, a havasok pedig a pesti utcákon, s ezek együttesen nyomot hagynak, nyomot visznek tovább a jövőnek. Az emlékek jelentik azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek fenntartják a kontinuitást a múlt – jelen – jövő hármas idősíkja között. Az egyes események kódok a tudatunkban, amelyeket ha elő akarunk hívni, dekódolnunk kell őket: ez azonban egyfajta rekonstrukciós folyamat is. „A dekódolás mindig rekonstrukció is egyben”36 – hangsúlyozza Jurij Lotman a kulturális emlékezetről szóló tanulmányában. A lírai én ilyen értelemben szintén a rekonstrukció eszközeivel él: ez a folyamat maga a vers születése, létrejötte, melynek során a beszélő a szöveg segítségével „képezi le” és alkotja újra az emlékeket. „Az esemény szöveggé alakítása mindenekelőtt azt jelenti, hogy azt valamilyen nyelvi rendszer szabályai szerint mondjuk el, vagyis hogy bizonyos eleve 93 �meghatározott strukturális rendnek vetjük alá.”37 Amennyiben elfogadjuk ezen meglátást, mely szerint az emlékek és az események szöveggé alkotása során fontos szerepet tölt be a grammatikai rendszer – egy versnél pedig a különböző verstani sajátosságok –, akkor azt is kimondhatjuk, hogy az emlékeknek bizonyos szövegszervező és szövegalkotó szerepük van. Az emlékek és az emlékezés mechanizmusa pedig azért működhet szövegalkotó erőként, mert a nyelvtől elválaszthatatlan. Az emlékpontok a versszöveg egészét végigkísérik, s annak fő szervezőiként funkcionálnak. Már az első szakasz sorai is emlékeket írnak le: az utcán sétálás és a járdára föllépés aktusa a pillanat elmúlásával azonnal emlékké válik, a múlt részévé, melyet úgy tehetünk ismét jelenlévővé, ha leképezzük és rekonstruáljuk, a tudatunkban virtuálisan újra átéljük, vagyis újraalkotjuk. A versbeli beszélő a tárgyakat, a különböző eseményeket azonosítja magával a megszólított egyes szám második személyű szubjektummal: „ez vagy / te, ez az emlék!”. Ily módon az emlékek a versben úgy értelmeződnek, mint amelyek létrehozzák magát a beszélő szubjektumot. Az emlékezés szubjektumlétesítő ereje pedig szoros összefüggésben áll szövegszervező potenciáljával. Ennek kapcsán Igor Szmirnov gondolatára hivatkozunk, aki az emlékek szövegalkotó és szervező funkcióját az autopoézis jelenségével kötötte össze: „az emlékezet található meg mindenféle szövegalkotás bemenetelén, s ezzel kötelező kiindulóponttá válik annak megvitatásakor, hogy mi alkotja a specifikumát a szövegalkotás egy adott típusának”.38 Szmirnov az emlékezet két fő típusát vázolja fel: az epizodikus és a szemantikus emlékezetet. „Az epizodikus emlékezetet az az információ alkotja, amelyre az individuum a szociális tevékenység résztvevőjeként a fizikai világ befogadójaként tett szert”39, a szemantikus emlékezet pedig azt „az információt képezi, amelyet az individuum a valóság tényeinek különféle szubsztitutumaiból von ki”.40 Eszerint a versben egy olyan folyamat zajlik, amely az epizodikus emlékezetből indul ki, s a szöveg végére átalakul szemantikus emlékezetté: mintha a beszélő epizodikus emlékeit hívná elő, majd azokat átalakítva már a szemantikus, textualizált emlékeket jelenítené meg. Szmirnov szerint az epizodikus egységek csak a szemantikus emlékezet segítségével rendezhetők újra – s ez a feltevés egybecseng Lotman állításával, miszerint az emlékeknek át kell menniük egyfajta rekonstrukción –, és „minden szöveg magában őrzi az epizodikus és a szemantikus szerzői emlékezetet is”41. Mindhárom emlékezést vizsgáló szöveg fontos szerepet tulajdonít az emlékeknek és az emlékezés folyamatának. Bergson szerint emlékeink hatással vannak egész életünkre, irányítják percepcióinkat, az asszociációk különböző lehetőségeivel pedig múltunk folyamatos, építő részévé válik jelenünknek, s ezzel együtt jövőnknek is. Lotman és Szmirnov tanulmányai kimondják: az emlékezés aktusa konstitutív szerepet tölt be a szövegszerveződésben és a szövegalkotásban. Innen nézve a szövegek építői maguk az emlékképek, melyek Lotmannál dekódolt és rekonstruált jelekként értelmeződnek, Szmirnovnál pedig szemantikus emlékezetként. Emlékeink tudatunkban nyomot hagynak, segítségükkel képesek vagyunk szöveget alkotni, a szöveg megalkotása során pedig kísérletet tehetünk – és teszünk minden egyes megszólalásunkban – önmagunk meghatározására. A szubjektum és az autopoézis témája az utolsó szakaszban összekapcsolódik: 94 �„Életed gyenge szál amellyel szőnek a tájak s mult dob hurkot a jövőnek: amit hoztál, csak annyira tied mint a por mit lábad a szőnyegen hagy. Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy magad is, kit a holtak lépte vet.” A por, láb, nyom és szőnyeg motívumok visszatérése itt mintegy arra hívja fel a figyelmet, hogy e szavak és az általuk alkotott megnyilatkozások nem szó szerint értendők, hanem magára a költői tevékenységre vonatkoztatva. Ha ezen meglátás helytálló, akkor a „holtak lépte” szókép az elmúlt korok költői szövegeként válik értelmezhetővé, míg a lépés ezen belül a versláb metaforájaként működik. Eszerint a szőnyeg immár a költői szöveghagyomány, a magyar és a világlíra szöveguniverzuma jelentéslehetőségét is előhívja. Megfigyelhetjük, hogy az első versszakban a szőnyeg mint az önmegszólítás alanya, mint megszólított artikulálódik. Ez az önmegszólításos odafordulás alátámasztja azt az olvasatot, mely szerint a megszólított immár nem csupán a versbeli beszélő kettévált énjének jelölőjeként azonosítható, hanem maga a versszöveg autopoétikus szövegbeli „nyomaként” is. Ebből következően a nyomhagyás aktusa mint ’alkotói nyomhagyás’ értelmezhető, vagyis olyan kérdésként, amely nem a szubjektumnak a személyes emlékekben való továbbélésére kérdez rá. A versszöveg a megszólaló hang segítségével azt problematizálja, hozzájárult-e valamivel az irodalmi-lírai szöveghagyományhoz. S ez a valami – a versbeli nyom – a szubjektivitás, a szövegként konstituálódó szubjektum képviselete a szövegben. Jegyzetek BENVENISTE, Émile: Szubjektivitás a nyelvben. Ford. Z. Varga Zoltán. In BÓKAY Antal, VILCSEK Béla, SZAMOSI Gertrud, SÁRI László (szerk.): A posztmodern irodalomtudomány kialakulása. A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig. Szöveggyűjtemény. Bp., 2002, Osiris, 59-64, 60. 2 KELEVÉZ Ágnes: A keletkező szöveg esztétikája. Genetikai közelítés Babits költészetéhez. Bp., 1998, Argumentum, 185. 3 BABITS Mihály: Összegyűjtött versek. Bp., 1977, Szépirodalmi, 424. 4 Az ószövetségi Jeremiás próféta megjövendölte siralmaiban Jeruzsálem pusztulását, valamint sürgette Júda népének megtérését és bűnbocsánatát: „Emlékezik Jeruzsálem az ő nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden ő gyönyörűségéről, a melyek voltak eleitől fogva; mert az ő népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták őt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén.” (Jer 1, 7.). Az ószövetségi próféta és a versszövegbeli Jeremiás viszonya a tragikus vízióhoz merőben más: a versbeli mord, s cselekedni nem akaró s tudó próféta korántsem azonosítható egymással. Az ószövetségi próféta fohászkodik az Úrhoz, a versbeli próféta viszont érdektelenül szemléli az eseményeket. 5 JAKOBSON, Roman: Nyelvészet és poétika. In UŐ: Hang - jel – vers. Bp., 1972, Gondolat, 229-276. 1 95 �6 A különböző idősíkokkal való játék a Csak posta voltál versszövegében is fontos szövegszervező szerepet tölt be. 7 BABITS, im. 442. 8 NEMES NAGY Ágnes: A hegyi költő. Bp., 1998, Kairosz, 140. 9 Kelevéz Ágnes szerint a vers kezdősora kitüntetett szerepet kapott: „címként emeli ki a mű egészéből kibomló önszemléleti szimbólumot, mely rendkívül erős érzelmi töltetű.” KELEVÉZ, im. 194. 10 RÁBA György: A valóság átlényegítése. In UŐ: Az ünneptől a hétköznapi ünnepek felé. Babits és a százéves Nyugat költői. Bp., 2008, Argumentum, 128. 11 BABITS, im. 76. 12 NEMES NAGY, im. 141. 13 BABITS, im. 448. 14 NÉMETH G. Béla: Az önmegszólító verstípusról. In UŐ: Hosszmetszetek és keresztmetszetek. Bp., 1987, Szépirodalmi, 264-314, 265. 15 A fogalmat KULCSÁR-SZABÓ Zoltán aposztrofálja így „Én” és hang a líra peremvidékén című tanulmányában. Ld. KULCSÁR-SZABÓ Zoltán: Metapoétika. Önprezentáció és nyelvszemlélet a modern költészetben. Pozsony, 2007, Kalligram, 80-143, 94. 16 KULCSÁR- SZABÓ Zoltán, im. 94. 17 Bókay Antal József Attila A hetedik című versével kapcsolatban állapítja meg az önmegszólítás Németh G. Béla által felvázolt etikai jellege ellenében az ontológiai jelleget. In BÓKAY Antal: A szelf tárgyiasítása – az én mint centrum és probléma. In UŐ: József Attila poétikái. Bp., 2004, Gondolat, 98-129, 106. 18 A fogalmat Jonathan Culler vizsgálja behatóan Aposztrophé című tanulmányában. CULLER, Jonathan: Aposztrophé. Helikon, 2000/3, 370-389. 19 KULCSÁR- SZABÓ Zoltán, im. 100. 20 HORVÁTH Kornélia: A lírai beszélő kérdéséről (Én, hang, arc, szelf, szubjektum). In UŐ: A versről. Bp., 2006, Kijárat, 183-202, 188. 21 CULLER, im. 380. 22 Az én sorozatos felbomlását, majd önteremtő folyamatát Bókay Antal így jellemzi: „A kései modernizmus feltételezi az én tárgyias valóságát, tényleges ittlétét, és létmeghatározó szerepének feltárása közben az ént részeire és összefüggésire bontja, az összetevőkből megformálódó önteremtő folyamatként definiálja azt. Az én tárgyiassága azonban nem pozitivista értelemben veendő, nem felszínesen (mint valami leírható, mint egy biográfiai vagy lelki analízis), hanem mint az emberi valóság rejtett, mégis valahogy érzékelhető (értelmezhető) princípiuma, mint a felszínt vezérlő, lényegi struktúra.” BÓKAY, im. 102. 23 Az azonosítás alapjául szolgál a szöveg és szövet szavak azonos etimológiai eredete. Szöveg: nyelvújítási származékszó: a sző1 ige v-s tőváltozatából alkották –g képzővel. A sző igének 3., ’kigondol’, ’tervez’ jelentése volt. Mintájául a lat. textere ’sző’: textus ’szövet’; ’szöveg’ ö.f. szolgálhatott. Szőnyeg: származékszó: a sző1 ige elavult szőn(ik) származékából jött létre a –d deverbális névszóképzővel. Ld. BENKŐ Lóránd (szerk.): A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, Harmadik kötet. Bp., 1976, Akadémiai Kiadó, 795. ill. 798. 24 BÓKAY Antal: A szelf tárgyiasítása – az én mint centrum és probléma. In UŐ: József Attila poétikái. Bp., 2004, Gondolat, 98-129, 106. 25 A fogalom Jacques Derrida nevéhez köthető. Ld. DERRIDA, Jacques: Az el- különböződés In BACSÓ Béla (szerk.): Szöveg és interpretáció. Bp., 1991, Cserépfalvi, 43-65. 26 „A tulajdonképpeni jelentés nem létezik, »látszata« szükségszerű funkció – akként is kell elemezni – a megkülönböztetések és metaforák rendszerében.” DERRIDA, im. 47. 96 �DERRIDA, im. 51. KULCSÁR SZABÓ Ernő: A kettévált modernség nyomában, A magyar líra a húszas-harmincas évek fordulóján. In UŐ: Beszédmód és horizont – Formációk az irodalmi modernségben. Bp., 1996, Argumentum, 51. 29 JÓZSEF Attila: Talán eltűnök hirtelen… In JÓZSEF Attila: Összes versei. Bp., 1961, Szépirodalmi Könyvkiadó, 419. 30 Menyhért Anna veti fel a kérdést a József Attila-vers és Michel Foucault egy szövegének összeolvasása során. Ld. MENYHÉRT Anna: Talán eltűnik hirtelen… Egy József Attilavers „én”-je. Literatura, 1998/1. 53-60. 31 MENYHÉRT, im. 58. 32 A tükörkép Lacan tükörkép-stádium fogalmához köthető. Lacan szerint a tükör-stádium egyfajta identifikációs folyamat, amelyet soha nem lehet magára az egyénre redukálni. A folyamat az imago funkció sajátos esete, amely egyfajta viszony a szervezet és annak külvilága között. LACAN, Jacques: A tükör stádium mint az én-funkciójának kialakítója, ahogyan ezt a pszochoanalitikus tapasztalat feltárja számunkra. In BÓKAY Antal, VILCSEK Béla, SZAMOSI Gertrud, SÁRI László (szerk.): A posztmodern irodalomtudomány kialakulása, A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig. Bp., 2002, Osiris, 65-69. 66., 67. 33 BABITS, im. 147. 34 BABITS, im. 147. 35 KULCSÁR SZABÓ Ernő: Költészet és dialógus. A lírai művek befogadásának kérdéséhez. Bp., 1998, Csokonai Kiadó, 30-46., 32. 36 LOTMAN, Jurij: A kulturális emlékezet. Történelem és szemiotika. In UŐ: Kultúra és intellektus. Jurij Lotman válogatott tanulmányai a szöveg, a kultúra és a történelem szemiotikája köréből. Ford. Szitár Katalin. Bp., 2002, Argumentum, 119-180., 120. 37 LOTMAN, im. 123. 38 SZMIRNOV, Igor: Úton az irodalom elmélete felé. Helikon, 1999/ 1-2., 109-151.,113. 39 SZMIRNOV, im. 113. 40 SZMIRNOV, im. 113. 41 SZMIRNOV, im. 115. 27 28 97 �B ODNÁR J ÁNOS KRISTÓF A barátkozás lehetőségei A Cigányélet és a magyar valóság a hazai roma-mozikban Asszimiláció vagy kölcsönös integráció? Kultúrgettó a nemzet egységében vagy alulról szerveződő multikulturalizmus? A radikális másság hangsúlyozása vagy a mások hétköznapiságának bemutatása? Néhány kérdés azok közül, melyek a Magyarországon velünk élő cigányság betelepülésétől kezdve kísértenek minket: a politikust, a társadalom mérnökét, kisebbséget és hangos többséget egyaránt – és persze a filmest. E rövid áttekintésben néhány, általam fontosnak tartott magyar „roma-film” tükrében próbálom számba venni a barátkozás (nem csak) filmnyelvi lehetőségeit. „Mentem, mentem hosszú utakra...” A magyar cigány-filmek problémafelvetéseiről érdemben akkor szólhatnánk, ha az e történeteket a hatvanas évektől kezdve uraló konfliktusok, a (nem kizárólag a többségi) társadalom sztereotípiái, a gyakran kölcsönös és sokszor kollektív meg nem értés szociokulturális okait előbb szisztematikusan felfejtenénk. E vállalkozás jócskán túlmutatna cikkünk keretein, ám fontos megemlítenünk egy, a hétköznapokban és a vásznon egyaránt újra és újra felbukkanó, az ellentétek oroszlánrészéért felelős „tendenciát”. Nevezetesen azt, hogy a XIV-XV. századtól kezdve történelmünk majd’ minden fordulópontján – a felvilágosult abszolutizmustól kezdve a rendszerváltozáson át – mindig el tudtuk hitetni magunkkal, hogy a kiművelt népnyelvben csak cigánykérdésként szótárasult toposszal egyszerűen nem kell foglalkoznunk. E kérdés ugyanis vagy nem létezik (csak egy az épp kifejlésben lévő szocialista társadalom és gazdaság strukturális gyermekbetegségei közül), vagy a központi hatalom bölcs és gyors döntései révén hamarjában ad acta kerül majd (a kizárás és a bezárás, valamint a magába zárás, a totális integráció állami intézkedései nyomán). A problémát a második világháború pokoljárása után szimplán nemlétezőnek láttatni veszélyes, és önnön deklarált antifasiszta és antidiszkriminatív ideológiájával ellentétes vállalkozás lett volna a szocialista vezetés részéről. Vizuális felkarolásukra, miután a hatvanas évek szűrt levegője lassan oldódni kezdett, maga a központi hatalom is áldását adta; noha e felkarolás még merőben más, mint a ’90-es évektől kezdődő vizuális/filmnyelvi identitáskeresés- és teremtés. Bár Sára Sándor Cigányokja vagy Schiffer Pál Mit csinálnak a cigánygyerekek?-je a dokumentarizmus apriori kérlelhetetlensége és keresetlensége miatt nem tudta teljesen az állam szájíze szerintire formálni a vásznon a csak a 98 �szoknyáján rózsás cigánysorsot; Sára (Feldobott kő), Schiffer (Cséplő Gyuri) és Gyarmathy Lívia (Koportos) még nagyjátékfilmet is készíthetett e témában – „termelésit” persze, ha egy mód volt rá. Az idill itt is repedezett: a kamera a réseken át a putri sarából felkapaszkodott főhősökre lát, akik tradicionális – bár szegény, és ’sikertelen’ – közegükből kikerülve magányosan, új környezetükben tucatkuliként – de megbecsülten s megfizetve – tengődnek az igazságos és végre „színvak” szocializmus kádári körhintájában. A nyolcvanas évek végéig újabb jelentős alkotás nem született a témában; ennek részben oka lehetett, hogy a kádári asszimilációs politika, saját mércéjével mérve legalábbis, sikeresnek bizonyult. A fekete vonatok cigány munkások seregét repítették gyárból ki, munkásszállóba be; a szegregáció, bár felülről vezérelve, de jelentősen csökkent; a munkakerülő stigma lassan ugyan, de végre eltűnni látszott a cigányságról. Cigányok ideje A leszakadt vasfüggyöny mögött azonban hamar kirajzolódott az ózdi meddőhányó árnya: az eddig munkahelyek tömegét biztosító gyárak és szövetkezetek bezárásakor sokszor elsőként a cigány munkásokat küldték el. A szabadság és az esetünkben vele kéz a kézben járó, egyre tömegesebb mélyszegénység (messze nem csak roma!) képeit immár minden kontroll nélkül filmre lehetett vinni. Vegyük most sorra, mire, és mire nem volt képes rávilágítani a cigány témával foglalkozó filmesek új és még újabb generációja. Az új idők szükségképpen új kérdéseket – és akkori reményeik szerint új válaszokat – kívántak a roma témáról forgató filmesektől. A ’90 utáni cigánysors bemutatásából a vizuális antropológia és a játékfilmes iskola képviselői is bőven kivették a részüket. A roma (régi-új) identitás kérdését, egyénét és közösségét egyaránt, a hirtelen beálló szabadságban immár nyíltan lehetett, sőt, az új társadalmi trendeket követve (csak a páneurópai etapként megkövetelt multikulturalizmust említve) kellett is tematizálni. Erre a kihívásra máshogy válaszoltak a dokumentarista és fikciós filmesek, és megint máshogy került a képernyőre a probléma a vizuális közmédiumokban. Jelen írás keretei között nincs mód még csak felsorolni sem a ’90 utáni vonatkozó dokumentumfilmeket. Ezek számosságát mi sem bizonyítja jobban, mint a roma (főként dokumentum)filmeket felsorakoztató magyar és keleteurópai filmfesztiválok tömkelege; elég csak a V.E.R.Z.I.O-ra vagy a Cigány Filmfesztiválra gondolnunk. E fesztiválok nagy szerepet játszanak a roma kollektív identitás erősítésében, hiszen az alkotások bemutatásán kívül a rendezvények gyakran adnak teret politikusok és művészek, vagy hétköznapi életet élő, de Európa más-más csücskébe szakadt romák párbeszédére. Mindezek ellenére a dokumentarista mozi jellegénél fogva a cigányság világát és problémáit inkább csak leírni tudja (nekünk legyen mondva: az európai mezőnyben is toronymagasra téve a lécet); a hiányzó, és nemcsak a cigányok által hiányolt új roma identitás megteremtésében nem tud akkora részt vállalni. Ez részben azzal magyarázható, hogy ezen alkotások ritkán kerülnek a széles (roma és nem roma) közönség látóterébe. Sajnálatos tény – bár a tendencia a játékfilmek számát tekintve némi 99 �javulást mutat az utóbbi években –, hogy e fontos, bár nehéz feladatban a játékfilmes rendezők mind a filmek mennyiségében, mind azok minőségében jóval a kívánatos norma alatt teljesítenek. „Képmutató lett a világ” A cigányság önmagáról alkotott képét, a cigány és magyar társadalom viszonyát (legtöbbször természetesen a súrlódások mentén) tematizáló ’90 utáni játékfilmek általában két ’típushiba’ valamelyikét produkálják. Az első kategória filmjei a többségi társadalom ősi és újabb keletű sztereotípiáiból merítő, ezekre építő mozik: Pejó Róbert Dallas Pashamendéje, Oláh J. Gábor Rap, Revü, Rómeója, Tóth Tamás Rinaldója és Bogdán Árpád szemledíjas Boldog új élete. Az alkotók ezeket a sztereotípiákat más és más intencióval állítják vászonra. Felmutatásukkal céljuk gyakran épp az volna, hogy reflexióra késztessenek az évszázados prejudíciókkal terhelt világkép(ek)kel kapcsolatban, ezáltal bátorítsanak az előítéletek leküzdésére. Ez azonban kétélű fegyver, s a kritizálandó nézeteket gyakran inkább konzerválják, újratermelik ezen alkotások, kellően zárt világnézetű befogadó esetén pedig saját paradigmájának megerősítését láthatja bennük. A másik közkeletű hiba a cigány kultúra radikális másságának hangsúlyozása, a roma közösségek kultúr- és tényleges rezervátumként való ábrázolása. A szándék önmagában nem ördögtől való, hiszen az új identitás megteremtése mindig a kijelöléssel, a más kultúrától való elhatárolással kezdődik; de e filmekben az ’egzotikus cigány’ képe csak tőlünk való távolsága, kuriózum-volta miatt lesz szimpatikus. (Nota bene: ha kicsit hunyorítunk, könnyen megláthatjuk az analógiákat a magyar nézők körében oly kedvelt közép- és dél-amerikai vagy indiai sorozatokkal: amíg a harmadik világot a képernyőn borzasztóan tudjuk szeretni vadregényessége, egzotikuma miatt, addig testközelbe érve ez a rajongás sokunk esetében hamar szertefoszlik.) Amint a szegregált, vadvirágos közösség kósza tagja a többségi társadalom közé merészkedik, urambocsá’ házasodási szándék ürügyén a másik közösség valódi tagjává kíván avanzsálni, az borítékolhatóan békétlenkedésbe, culture clashbe torkollik a vásznon. (A Dallas Pashamende még az egyazon közösségből jövő, de különböző ’társadalmi osztályba’ szakadt cigány-pár szerelmét is csak szükségszerű tragédiaként tudja bemutatni). A folklorizáló, a cigány kultúrát sokszor veszélyesen naivan és egyoldalúan bemutató opusok (Szőke András Tündérdombja, a Pálos-Czabán-féle Országalma, Gyöngyössi Bence Romani Kris-e; a filmszemlenyertes Groó Diána szemledíjas Vespá-ja, de a Dallas Pashamendé-t ide is számolhatjuk) azonban nemcsak ezért vétik el céljukat. A magyarországi romák nagy része ma egész egyszerűen nem tud mit kezdeni a múzeumi (folklór)cigány kép(zet)ével, az számára ugyanúgy idegen, maximum ismerősnek tűnő relikvia. Nagyvirágos szoknyában, beásul dalolva is relatíve ritkán szaladgálnak a napsütötte halmokon – legtöbbjük a többségi társadalom egyre terebélyesedő lepujával és kilátástalanságával kell, hogy szembesüljön napra nap, ugyanaz a bürokrácia és társadalmi struktúra fojtogatja őket, mint a többségi társadalom szegényeit. 100 �Találkoztam boldog cigányokkal Ezen tendenciák alól számomra eddig két nagyon okos, mégis könnyed alkotás tudta csupán kivonni magát: Lakatos Róbert Bahrtalo! Jó szerencsét!-je és Gauder Áron Nyócker!-e. Sok szempontból Ragályi Elemér szépen egyszerű és szomorúan igaz, dokumentarista-fikciós tévéfilmje, a Nincs kegyelem is ebbe a kategóriába tartozna. Ragályi rendezői géniusza azonban az ártatlanul bűnhődő és az öngyilkosságba kergetett, tanúemberből hamarjában fővádlottá tett Suha Dénes alakjában – bár első blikkre könnyűszerrel kiáltanánk etnicizmust az őt ért igazságtalanságok láttán – a törvénytől sújtott kisember kaffkai (rém)képét tárja elénk. Látlelet ez egy világról, ahol a társadalmi kasztrendszer korlátai a rendszerváltozás utáni efemer eufória és strukturális oldódás után még súlyosabban fonják körül hétköznapjainkat. „Ha találni akarnak valakit, találnak. Ha nem azt, akit keresnek, akkor mást. Darab, darab” – summázza egykedvűen Suha cellatársa az igazságszolgáltatás működését. És nem kell különösen vájt fül, hogy kihalljuk: ez nemcsak az egyénre, de egész csoportok kollektív bűnbakká változtatására is igaz lehet... A Nyócker! bizonyos értelemben a hatvanas évek „a cigánykérdés, mint szociális probléma” alapállásához tér vissza, ezt azonban egy jóval szélesebb (immár multikulturálissá vált) társadalmi jelenségvilágra alkalmazza. Nyóckerországban, a globális kapitalizmus e csöndes peremvidékén a világverő hatalmasságok optikája bőrszínre való tekintet nélkül minden lakót egzotikus, ám felette korlátolt termelőképességű egyednek képes csak látni. Ugyanazon törvénytől, a peremlét kisstílűségétől sújtva tengeti itt napjait ukrán kurvapecér és pénztelen cigány kocsmabúvár nagypapa, a multikulturalizmus élményét már evidenciaként megélő fiatalság és korlátoltabb öregeik egyaránt. A Nyócker! nagyszerűsége nem csak a kapitalizmus okos, és a hímes-hámos polkorrektségnek még az illúzióját is kerülni akaró kritikájában áll, amely ismét aláhúzza, hogy a diszkrimináció elsőszámú eszköze szerte a világon messze nem az etnicizmus, hanem a pénzügyi kasztok közötti átjárhatatlanság. A multikulturalizmus reflektálatlan ajnározása helyett Gauder Áron visszafogott didaktikussággal mondja el, hogy Európa szívében miért marad ez (persze csak kellő adag öniróniával vegyítve!) egyetlen túlélési esélyünk. Gauder receptje egyszerű: nem dorgál, nem eufemizál, nem állítja, hogy sztereotípiái csak a szellemi resteknek lehetnek, sőt, szarkasztikus optikáján át azt mint kollektív antropológiai adottságunkat mutatja meg. Bár korábban hangsúlyoztuk, hogy a sztereotípiák képre írása kétélű fegyver, a Nyócker! ezt épp ezen sztereotípiák univerzalizálhatóságának bemutatásával hozza egyensúlyba. Ezek a sztereotípiák Nyóckerországban ugyanis bármely társadalmi, pénzügyi, munkaköri vagy etnikai csoportra alkalmazhatók. És ez Nyóckerországban nem csak a ’deviáns’ rétegek sajátja: a kíméletlenül pellengérre állított meleg-, drogos és szexmunkás közösség tagjai mellett a magyar rendőröket és politikusokat ugyanolyan maró szarkazmussal karikírozza a film. Ami pedig a legfontosabb, hogy a Nyócker! végre nem „kultúrák közötti” összeütközést emleget a vérbő ’cigányozás’ vagy ’ukránozás’ kapcsán, hanem egy olyan világról mesél, melyben rengeteg, gyakran radikálisan eltérő szubkultúra él egymás mellett. A szubkultúrák között éppen a minden képviselőjükre jellemző emberi 101 �esendőségük miatt nem lehet alá-fölérendeltség; a „pénz, pénz, pina” szentháromsága alól Nyóckerország egyetlen lakója sem tudja és nem is akarja kivonni magát. Az életkori és társadalmi alulnézetből elmesélt történet szerencsére nem torkollik a valóságtól elrugaszkodott idillbe: Nyóckerország röpke pénzügyi szárnyalása után újra a megszokott acsarkodás és a kölcsönös lehúzás mentén szerveződik a szubkultúrák és csoportok élete. Mégis tudjuk, érezzük: a hatalmi harcok és egymás zrikálása csak a felszínnek, a külvilágnak szólnak. Nyóckerország mélyén lapul valami, ami otthonosságot teremt és összeköt – de ez, a ’nagy tutinak’ képzelt olajjal szemben, kiáshatatlan. „Jó szerencsét!” „Bahrtalo! Jó szerencsét!” – üdvözöl a Gábor-cigányok jellegzetes köszöntésével boldog-boldogtalant Lakatos Róbert dokumentarista-fikciós filmjének egyik főszereplője, Lali. Első hallásra hurráoptimista idealizálásnak tűnhet, hogy a karimás kalap alól megeresztett mosoly és a válogatás nélkül, bárki számára megnyíló kommunikáció lenne a leghatékonyabb megoldás az etnikai, társadalmi vagy politikai összekülönbözéseinkre. A Bahrtalo! igazsága mégis ezekben a közhelyekben rejlik, pontosabban abban, hogy megmutatja: minden közhelyességük ellenére milyen egyszerű megfeledkezni a barátság és a (gyakran cél nélküli) kommunikáció öröméről és egyéb áldásos hatásairól. Lali és Lóri barátok. Lali Gábor-cigány, Lóri magyar ember. És mindketten Romániában élnek. All different, all the same – mondanánk. Már a Nyócker! is ékesen példázta, hogy az egy közösségbe tartozás gyakran nagyon is esetleges, külső tényezők által konstruált valami. Lóri és Lali története pont azt mutatja be, hogy mindenféle (kívülről vagy belülről) megkonstruált identitásnál fontosabb a másikra nyitottság. Meg persze – továbbra is a Nyócker!-nél maradva – a pénz, pontosabban a seft, a csencselés. Hogy legalább megéldegélni lehessen valamiből, ha a nagy dolgok nem is errefelé történnek. Lali és Lóri történetébe itt kapcsolódunk be, egy nagyon is ismerős, (történetünk idején mégis távoli, az Európai Unió schengeni határai mögött rejlő) varázslatos helyen: Bécsben. A választás talán nem véletlen. Sokan emlékeznek még a Mariahilfer’-en sorjázó feliratokra a boltok ablakában: MAGYAROK, NE LOPJATOK! Ugyanazzal az értetlenséggel álltunk mi, ’nemlopós’ magyarok egykor a kis táblácskák alatt, ahogy a szintén kollektívan megbélyegzett romák hallgatják a mára szinte szótárasult cigánybűnözést. (És jól tudjuk, nemcsak mióta magunk is a kapitalizmusban élünk, hogy igazán utálni a másikban csak magunkat lehet.) Lali és Lóri gagyizó hadjárata persze csak nagy túlzással nevezhető karvalyléptékűnek: az általuk képviselt pénzügyletek sosem a grandiózus anyagi gyarapodásról szólnak, sokkal inkább az üzletkötés öröméről magáról. Arról, hogy a ’Bahrtalo!’ felkiáltás minden nyelven ugyanazt mondja, csak egy kicsit máshogy. A Bahrtalo! novuma abban rejlik, hogy a más kultúrá(k)ban a hasonlót, az emberit mutatja meg – még ha ez elsőre radikálisan másnak tűnik is. 102 �„Ezt nem oltja el egy rendelet...” A kortárs magyar roma-mozit számba véve korábban két, nem túl szerencsés tendenciáról beszéltünk. Ám bármennyire elmarasztalhatóak ezek a filmek kivitelezésükben, a cigánykérdés konstruktív megoldására irányuló szándékot lehetetlen elvitatni az alkotóktól. Kálomista Gábor 2009-es alkotására, a Szíven szúrt országra azonban, bármilyen izzadtságszagúan próbálja is objektív kordokumentumként beállítani magát, kimondottan nehéz nem etnicista indíttatású filmként tekinteni. Már a címválasztás érthetetlenül és értelmetlenül túlromantizált metaforikája is arra utal, hogy Kálomista kizárólag a harc, a Jó és a Sötét oldal feloldhatatlan, illetve csak a háború által fel- és megoldható antagonisztikus szembenállásaként tudja látni a roma-magyar közösségek konfliktusait. Az MKB Veszprém és a lezseren csak ’Sötét oldalként’ aposztrofált „enyingi banda” amerikai jégkorongmeccsekre hajazó vizuális szembeállítása; vagy az egyébként jobb szerepekre érdemes magyar színészek által „rekonstruált” verekedés jelenetei inkább csak kínosak. Egy nagyvonalú gesztussal ezt még be is tudhatnánk annak, hogy az igazság mihamarabbi képre írása Kálomistának fontosabb volt a míves képi megoldásoknál. Ám a filmegész „üzenete” számára nem lehet mentséget találni. Ez az üzenet, bár sokan sokféleképpen fogalmazzák meg a filmben, igen egyszerű: egyrészt cigánybűnözés igenis van, mely lassan polgárháborúba fog torkollni; a nagy ütközet első mártírja pedig Marian Cozma, a román állampolgárként Magyarországért játszó – Kálomista szerint harcoló – kézilabdázó. A Szíven szúrt ország klipszerűen feszesre vágott dramaturgiája egy pillanatig sem engedi a borzalmas események tágabb kontextusba helyezését. Milyen filmet készített volna Kálomista Gábor, ha kedvenc csapatának játékosát ilyen kegyetlenséggel nem egy cigányokból álló maffiózócsoport, hanem egy magyar, történetesen olajszőkítésben utazó gengsztergaleri gyilkolja meg? Ahogyan arra sem kapunk választ a Szíven szúrt országból, hogy miért éppen a Cozma-gyilkosság volt az „utolsó csepp a pohárban”, mely után már csak a saját erkölcsi fertőjétől elvakult liberálisok nem látják, ami a szemük, az egész ország szeme előtt zajlik? Ezért lehetetlen Kálomista filmjére önnön deklarált célja szerint, azaz dokumentumfilmként, és nem propagandamoziként tekinteni. A honi roma-mozi egyik legfőbb feladata ma éppen ez: legyőzni azt a – talán kádári, talán még ősibb – téveszmét, miszerint a cigánykérdéshez hasonló „kényes ügyeket” csak sarkított vagy épp túlnaivizált, propagandisztikus módon lehet megközelíteni. A multikulturalizmus nálunk, szemben például Kanadával, még nem (képi) evidencia, és ez egyáltalán nem baj. A mástól, a másságtól való idegenkedésünk antropológiai sajátosságunk, az identitásképzés egyik alapeleme. A tolerancia nem ennek nyaklótlan elvetésében, a kizáróan gondolkodók démonizálásában áll, sokkal inkább a mindannyiunkra jellemző sztereotípiák önreflexív felülvizsgálatában. A társadalom „kívánatos” állapotát csak ezután leszünk képesek filmen ábrázolni. Mert a hegeli „megérteni, ami van” komolyan vétele nélkül a magyar vásznon továbbra is fekete-fehér marad a cigánykérdés. 103 �TALÁLKOZÁSI PONTOK N. T ÓTH ANIKÓ „Legyen bennünk egy nagy adag könnyedség” Beszélgetés Lovas Ildikó íróval Lovas Ildikó 2011 májusában Nyitrán találkozott a Konstantin Filozófus Egyetem hallgatóival a Szépírók Társasága által támogatott A Könyv Utóélete program keretében. Az alábbiakban a nyitrai beszélgetés szerkesztett és rövidített változata olvasható. – Szabadka, a sokunk számára leginkább Kosztolányi és Csáth életrajzából ismerős település Lovas Ildikó szülővárosa és élettere. Úgy tűnik, erős a kötődésed ehhez a városhoz. Mi az oka ennek a ragaszkodásnak? – Mikor megérkeztem Nyitrára, az volt az első kérdésem, hogy mekkora ez a város, mennyien élnek itt. Anikó mondta, hogy kb. nyolcvankétezren. Szabadkának százhúszezer lakosa van, és sokkal kisebbnek tűnik, sokkal falusiasabbnak, provinciálisabbnak, mint Nyitra. Ez rosszul esett nekem így. Talán túlzás volna a héja-nász az avaron kifejezés arra, hogy milyen a viszonyom nekem Szabadkával, de nagyjából úgy szeretem Szabadkát, vagy azt szeretem benne, ami a hiány, ami eltűnt, amit nem is ismerhettem meg, mert mire én eszmélni kezdtem, vagy amit én gondoltam volna a világról frissen végzett magyar szakos tanárként, az mind eltűnt. Amikor én Újvidékről ’91-ben visszakerültem a szülővárosomba, akkor tört ki a balkáni háború, ez az utolsó, ami az ország széteséséhez vezetett. Igazából mindennek a hiánya fogadott: a barátoknak, az embereknek, annak a fajta kulturális közegnek, amihez talán még közünk volt. Egyrészt. Másrészt viszont – és akkor az ember ezt írja, mert mi egyebet csinálna – a provincialitás, a vidékiesség nagyon jó. Amikor az embernek például gyereke van, és el kell vinni ide-oda, akkor nagyon jó, hogy kicsi a város, és így bejárható, belátható, beélhető, belakható. Ugyanakkor én huszonév után két hete voltam Újvidéken (amit egyébként nagyon utáltam, én ott jártam egyetemre, egy szeles nagyváros volt), és úgy megváltozott, hogy a nagyvárosnak azt a szép arcát mutatja, ami minden nagyvárosban benne van, és a kisvárosokból hiányzik: például hogyan viselkednek, amikor kihozzák a kávét. Szóval a durvaság, ez a vidéki lomhaság megszűnt Újvidéken, és sokszorosan felismerhetővé vált Szabadkán. Ez engem bosszant vagy zavar. Ezt nem szeretem benne. – Szabadka többkultúrájú város. Most már inkább szerb többségű? 104 �– Nem. Szabadka egyharmados város: egyharmada magyar, egyharmada horvát és bunyevác, egyharmada szerb. Szóval mindenki kisebbségben van a többiekhez képest. Ez izgalmas politikai és kulturális életet is eredményez. Én a kulturális életével foglalkoztam nagyon sokáig. Amikor 2010 januárjában egy politikai, furcsa nacionalista összeborulás eredményeképpen eljöttünk a városházáról, utána egy évig azt hallgattam a városban, milyen felháborító, hogy ekkora költségvetéssel működött a kulturális tárca Szabadkán. Hogy még Münchennek sincs ekkora. A következőt szeretném mondani: ha nincs is akkora, mint Münchennek, azért annak van jelentősége, hogy minden kultúrát egyformán juttatni lehetőséghez. Tehát hogy a magyar könyveket is, a szerb, a horvát könyveket is támogatni. Vagy a színház: három társulatot fenntartani, ugyanígy az irodalmi estek vonatkozásában is. Ennek nyilván van egy anyagi terhe, de van egy nagyon fontos értéke is. Ebben a pillanatban nincsen nyitottság a városban, mert az mindig úgy van, hogy aki egy nemzeti közösséghez tartozik, és nem a többséghez, az mindig toleránsabb és mindig nyitottabb. Ez olyan érdekes, hogy miért mindig nekünk fontos ez, miért mindig mások mondják ezt rólunk. Szóval Szabadkán senkinek nincs többsége, de van egyfajta toleráns nyitottság, ami talán abból is fakad, hogy Szabadka egy szeceszsziós város. Komor Marcell és Jakab Dezső építette, akik Lechner Ödön tanítványai voltak. Nagyon szép mézeskalácsszerű szecessziós városházánk van. Egy kicsit ebből is kifolyólag (és majd olvasmányaitokban utánajártok, hogy is vagyunk ezzel a Közép-Európa-történettel, hogy van-e vagy nincs, állítólag nincs, soha nem is volt, de nem akarok irodalmárokkal vitatkozni erről) folyamatosan az emberen rajta van az Osztrák-Magyar Monarchiának a terhe meg hát a hovatartozás terhe. Nagyon kínos, hogy ha például nem magyar közegben van irodalmi estem, ezt a kulturális hovatartozást mint egyfajta előnyt mondják. Pozitívan mondják nekem egyébként, de ezt annyiszor nyomták vissza, hogy az ember szinte zavarba jön. Tehát erre mondtam az előbb viccesen azt, hogy mindig mi vagyunk azok, akik toleránsabbak vagyunk, vagy ilyenek próbálunk lenni. Nagyon furcsa kettős érzés, néha köpni kéne, nem tudom. – Kulturálisan pezsgő élet folyik Szabadkán? Színháza van, folyóirata van, irodalmi estek szerveződnek… Ez volt az Üzenet című lap, amit te szerkesztettél, melyben nagyon izgalmas dolgok történtek, tematikus számok jelentek meg, nemcsak vajdasági szerzők publikáltak benne, magyarok és nem magyarok, hanem magyarországiak is. – Ha nem szűkítem le Szabadkára, a vajdasági magyar irodalmi életről próbálok mondatot megfogalmazni, és ebbe beletartozik Szabadka is, akkor azt kell elmondani, hogy valamikor a ’90-es évek legelején a Magyarországra áttelepült írók közül valaki leírta, hogy megszűnt vagy meghalt a vajdasági magyar irodalom. Én örök vitatkozós meg harcias voltam, akkor éppen újságíróként dolgoztam, és visszaírtam, hogy hát azért talán még élünk, de ha mi nem számítunk, azért voltak itt írók, akik talán még ide tartoznak. És akkor egy nagyon furcsa tíz év következett, éppen beleesett az is nagyjából, amikor én az Üzenet című folyóiratot szerkesztettem, amikor nagyon éles különállások voltak az elköltözöttek és az otthonmaradottak között. Az otthonmaradott írók majd megteremtik a vajdasági magyar irodalmat, közben meg a színe-java elköltözött. Tehát az én generációm, az ’50 és a ’68-70 között születetteket illetően szinte kiüresedett az irodalmi világ a szépírók szempontjából. 105 �– A háború miatt, ugye? – Igen, a háború miatt elköltöztek, és volt ez a nagyon furcsa különállás, hogy akik ott voltak, azok nem akarták, hogy akik itt vannak, azok ott közöljenek, vagy fordítva, vagy azok az árulók, akik cserbenhagytak stb. Én közben folyamatosan közöltem a Magyarországon élőket. Mellettük az átköltözötteket, ezenkívül horvátokat meg szerbeket, sőt románokat is. – Szóval árulókat, ellenségeket… – Igen! És voltak, akik megszámolták statisztikailag. Munkába menet találkoztam például egy idős úrral, aki mondta, némi szemrehányással, hogy ennyi-menynyi. Aztán valahogy ez feloldódott, és a kétezres évek elejére úgy alakult a világ, mostanra meg már különösen, hogy ez észrevétlenül és furcsa módon vált átjárhatóvá. De úgy, hogy műhelyek alakulnak ki, ahol nem igazán az a fontos, amit azért tudtunk valamikor régen, hogy mi az irodalmi érték, vagy mihez kell tartanunk magunkat, vagy mi a színvonal, és van egy szerkesztő, aki megmondja, hogy kb. milyen szinten kell hozni azt a dolgot, amit művelsz. Most inkább mintha baráti körök működtetnék az irodalmat, és ez nem igazán tesz jót a vajdasági magyar irodalmi életnek sem. Ugyanis kibeszéletlen marad nagyon sok minden: mit kezdjünk azokkal az írókkal, akik Vajdaságban élnek és ott is jelentetik meg a műveiket; mit kezdjünk azokkal, akik soha nem mentek el Vajdaságból, de nem ott jelentetik meg műveiket, mint én; mit kezdjünk azokkal, akik Magyarországon élnek, de nem jutottak kiadóhoz, tehát Vajdaságban jelentetik meg a műveiket úgy, hogy már 20 éve nem élnek ott, de azért megpróbálták volna kiadni Magyarországon, ha vállalták volna őket. Tehát ezek nagyon bonyolult kérdések, értéket és értékrendet érintő kérdések, amit előbb-utóbb, ha nem is mi, de az utánunk jövők, akik alakítják az irodalmi életet, reményeim szerint majd kibeszélnek, és megpróbálnak helyretenni. Merthogy jó disputák nélkül az irodalmi élet, mint a malac a dagonyában, jól elvan ugyan, de nagyobb kitörési pontok vagy lehetőségek vagy izgalmas történések nem várhatók. – Termékeny vitákat említettél, de gondolom, vannak nem éppen termékeny konfliktusok, sértődések is ebből. – Hát én most itt beszélek, te ezt le fogod írni, lesznek ebből is konfliktusok, valóban! De én ezt már megszoktam, mert a Kijárat az Adriára című regényemből kifolyólag már voltak ilyenek. Én azok közé tartozom, akik nem szerették Jugoszláviát. – Szabadka meghatározó tér a három regényedben. A térélményhez pedig nyilvánvalóan időélmény is tartozik. Mondhatjuk, hogy a Kijárat az Adriára egy 20. századi történelmi tabló is valamilyen szinten, nagyon töredezetten, széthasogatottan, hiszen belejátszanak a nagytörténelmi események, miközben főleg a kisember szempontjából vizsgálod ezeket a problémákat. Miért érdekel téged, hogy egy kisember hogyan alakítja a körülötte zajló történéseket, hogyan viszonyul a folyton változó körülményeihez? – Rájöttem – két hete –, hogy olyan öreg vagyok, hogy már az irodalomról se tudok normálisan beszélni. Erről annak idején úgy tanultunk vagy úgy beszéltek róla, hogy couleur local. Most más tudós kifejezéseket használnak erre a problémára, de az ember rájön, hogy igazából ezek a dolgok, akárhogyan is nevezik, és a teóriák bármi módon is újítják meg (nem akarok ezzel viccelődni, mert ez komoly dolog), ez annyit az írókon azért nem segít. Igazából a nagy kérdések – tehát hogy miért ír az ember Szabadkáról vagy miért ír egy adott közegről: nem fontos Szabadka. Egy 106 �adott közegről ír, egy kicsi világról, amiben ő létezik. Bizonyára mert azt ismeri legjobban, ott tud elközlekedni elég jól, de hát nem ez a témája. Nem a vadvirágok vagy az, hogy megérkeztek a fecskék, befészkeltek az eresz alá, és amikor a reggeli kávémat iszom, idegesítenek, nyilván nem ezzel foglalkozom. Persze mindig ugyanazzal, függetlenül attól, hogyan közelítem, minden regényem kifut azokra a kérdésekre, melyekre nyilván ha tudnám a választ, nem írtam volna meg ezeket a könyveket. A hely ismerete, az abból következő tudás egyrészt, és az ebből a tudásból legjobban megfogalmazható kérdések azok, amik foglalkoztatnak, és ennek van jelentősége, nem Szabadkának. A kisemberekhez pedig ez úgy kötődik, hogy mikor a Füst Milán leírja, hogy jó-e a Háború és béke. Én nem emlékszem, de nem gondolom, hogy még egyszer el szeretném olvasni. Vagy húzgálja a szemöldökét a mester, amikor a Vronszkij fülét elemzi. Amikor a nő meglátja a fülét, hogy szőrös. Ha mondjuk abból indulunk ki, hogy van egy ilyen nagy író, mint a Tolsztoj, és a férfi fülével foglalkozik, és a nő élete ott egyszerűen egy másik vágányra terelődik át a fül látványától, akkor mondhatjuk azért erre, hogy ez a világirodalom egyik legnagyszerűbb regénye. De azt nem igazán mondhatjuk, hogy csak a nagy kérdések mozgatnak bennünket, a szőrszál a fülön meg nem számít, miközben az számít igazán. Azért ez mégiscsak viszonyítás kérdése. Ha így nézzük, akkor nincsenek kicsi és nincsenek nagy dolgok. Akármilyen közhelyszerű, minden kicsi nagynak számít egy adott pillanatban. Két könyvélményt fogok elmondani a kicsi és a nagy kapcsán. Az egyik szerzőjére, címére nem emlékszem, a történet: egy fiú megtudja, hogy volt egy testvére, aki eltűnt, amikor vonultak a németek a szovjet front elől. A ködben kitépték az anya kezéből a gyereket, és elvitték, és vonulnak tovább a sorban ’44 végén Európa számos pontján. Az egész könyv az anya csendjéről szól, a hallgatásáról, hogy nem tudta megmenteni a gyereket. Az utána születő is annak az életét éli. Ez egy pillanat az életből, és nem tudom eldönteni, hogy erről lehet-e regényt írni. A másik: nagyon szeretem azt a könyvet, bár gyűlölöm, Jonathan Littell Jóakaratúak című regénye. Az valami egészen borzasztó könyv. Többek közt a Leni Riefenstahl, A kis kavics kapcsán olvastam; egyébként is gyöngém a német történelem, lényeges kérdésekkel kapcsolatban számos választ kapok benne vagy általa. Elképesztő nagy dolgokat ölel fel és ölel át, olyan aprólékosan és olyan részletességgel írja le azokat a borzalmakat Ukrajnától Sztálingrádig, hogy az ember rosszul van, fizikai rosszullét kerülgeti, és megszünteti magában azt a fölmerülő kérdést, hogy vannak-e vajon nagy témák vagy kis témák, vagy a holokausztról mint olyanról lehet-e még, vagy a nem oda tartozó emberek kínszenvedéséről is lehet-e ugyanúgy, mert énszerintem lehet, sőt kell. Úgyhogy azt hiszem, hogy ezek a kérdések úgy viszonyulnak egymáshoz, hogy megerősítik és kioltják egymást. – Nem mellékes az sem, hogy ezeket a nagytörténelmi eseményeket milyen narratívákon keresztül kapjuk, hiszen ugyanarról az eseményről mást mondanak a tankönyvszövegek, mást a családi legendáriumok. – Ti már erre nem emlékeztek, de nekünk erről szólt az életünk. Már hogy a hősök adott pillanatban gyilkosok is lehettek, nem önvédelemből elkövetett cselekedetekre gondolok, és minden család hordoz magában ilyen történeteket. – Ez lebegtetve van. – Én nem szeretem emiatt a kommunistákat. Ez rólam megint csak egy eléggé ismert regénybeli tény. 107 �– Ugyanaz az ideológia az embert fel is emelheti és le is dorongolhatja, földbe taposhatja, mint ez a kommunista-dolog a 20. században. Valamelyik nagybácsiról írod, hogy a két világháború között az egyik oldalon kiemelkedő teljesítményként értékelték a tevékenységét, a másik oldalon meg ugyanezért agyonlőtték. – Igen. Nem szeretnék itt belemenni ezekbe a történetekbe, ugyanis az a baj, hogy úgy kellene beszélnünk vagy írnunk ezekről a dolgokról, problémákról, amelyek bennünket a kommunizmushoz kötnek, hogy nemcsak azonos vagy hasonló a tudásunk vagy tapasztalatunk, amit magunkban hordozunk, amit otthonról hozunk, függetlenül attól, hogy a Felvidéken vagy Vajdaságban vagy máshol élünk, hanem valamitől mégis egészen másmilyenre alakultunk az évek vagy az évtizedek folyamán. Ez nyilván kiderül, amikor írók vagy irodalmárok vannak együtt, meg lehet figyelni, fel lehet ismerni. Voltak ismerőseim, akik rendre jól eltalálták, hogy ki jött Romániából, ki jött innen, ki jött onnan. Nem fogom elmondani, hogy a vajdaságiakat miről lehet jól felismerni. Ahhoz, hogy jól tudjunk beszélni azokról a kérdésekről is, amiket érintettél az előbb, vagy bármi másról, ami az életünket alakította, ahhoz az kell, hogy legyen bennünk egy nagy adag könnyedség, mert különben beleragadunk abba a maszlagba, ami nem teszi lehetővé, hogy jól beszéljünk akár a nemzeti hovatartozás, akár az ideológiai elnyomás kérdéseiről. – A határhelyzetek, határmódosulások történelmi-földrajzi értelemben sokszor abszurd helyzetbe hozzák az embereket. Ez a Kijárat az Adriára-kötetben az útlevél-motívummal kapcsolódik össze. Az egyik esetben az én-elbeszélőt kirabolják, eltűnik az útlevele is. Miután jelenti a hatóságnak, azzal gyanúsítják, hogy szándékosan vesztette el. Mire ő ironikusan megjegyzi, hogy minek olyan útlevél, amivel gyakorlatilag sehova sem lehet utazni. A másik eset pedig az, amikor a nyugati nyaralásból hazafelé tartó fiatalokat feltartóztatják a határon, mondván, hogy nem érvényes az útlevelük, mivel megszűnt az ország, ahonnan pár nappal korábban kiléptek. – Igazából nem a határok módosultak, hanem az ország neve módosult, hogy pontosítsuk ezt a kérdést. Száz ilyen esetet el lehetne mesélni, ezek tényleg megtörténtek. Például Münchenbe beengedni beengedtek, ám a szigorú és pontos németek – én nagyon szeretem őket – csak nézik, nézik az útlevelet, amikor az ember ki akar jönni az országból… Az volt a probléma, hogy egy fiatal vámtiszttel, egy tanulóval akadtunk össze. Nézi, keresi a számítógépben ennek az országnak a nevét, és nem találja. Kérdéseket tesz fel, kínosan ficergünk-mocorgunk, egyre hoszszabb mögöttünk a sor, és akkor kérdi, hogy milyen pénzzel fizetnek a mi országunkban, mi mondjuk, hogy dínárral. Erre a fiatal és jól informált vámosnak rögtön beugrik: á, Kuvait! Mi meg hogy nem, dehogy, Szerbia, Belgrád. És akkor eszembe jut Ivanišević, mire nagy röhögve lökdösnek, hogy az horvát. És akkor már tényleg káromkodtam, mint egy kocsis, teljes kétségbeesésemben, merthogy engem nagyon zavar, ha sort csinálok, én ettől kínosan érzem magam. Valahogyan megoldódik persze a helyzet, tetézve azzal, hogy hosszan kell magyarázni, miért Budapestre repülünk. Az ember erre azt mondja, azért, mert közelebb van, mint Belgrád, Szabadkára-Suboticára, rettentő kínos és nevetséges szituáció egyébként, de ez nem változik semmit. Ez nagyon romantikus elképzelés volt az én lelkemben valamikor a ’90-es évek elején. Nagyon sokat jártam Győrbe a Mediawave fesztiválra, évtizedekig. Amikor először mentem a vonattal a Belgrád–Bécs nemzetközi vonalon, amire Szabadkán fel lehetett szállni, itt mentem el Komárom mellett. Április volt, 108 �láttam a folyót meg a fákat, a ’90-es évek kezdetén még nagyon az elején vagyunk a történeteknek… – A szabadságnak… – …igen, a szabadságnak, és mindenféle ködös-partizános dolgok jutottak eszembe Komáromról. Azon gondolkodtam, hova is megyek én, Szlovákiába-e vagy hova, bekanyarodik a határ meg az ország, én ezt ismerem jól. Akkor már két vagy három éve nem utaztam, ami saját döntés volt. Amikor pedig elkezdtünk utazni, akkor nekünk kilépési illetéket kellett fizetni, hogy elhagyhassuk az országot, ez egy ilyen egyedi találmány volt. Aztán ezt elfelejtettem. És most, ahogy az autóval ezen a kedves hídon az ember átjön sitty-sutty, és középen egyszer csak már egy másik ország... És akkor végiggondoltam, hogy reggel elindultam Szabadkáról, odaértem a határra, és láttam, hogy iszonyú hosszú sor van az egyik oldalon, mind EU-n kívüliek, mint én, az én rendszámtáblám, illetve ugyanúgy az All passports sorban pedig mind EU-n belüliek vannak. Honnan tudják az emberek, ha ugyanaz van kiírva, hova kell állni, ezt soha nem fogom megfejteni! De tudtam, hogy nem fogok ideérni egyre, ha beállok a nem mozgó sorba. Az EU-n kívül, Kelet-Európában ugyanis nincsen idő. Ha van, akkor nem múlik. Kelet ráér. Mi? Nyitra? Egy óra? Mért nem indult tegnap? Hogy gondolja, hogy fél kilenckor beáll az All passports sorba, és egy órára már Nyitrára ér? Na, én ezt a kelet-európai időt gyorsan átkutyultam a fejemben, és sutty, beálltam oda, ahol két autó volt, all passports. Majd odagurultam, és tudom, hogy milyenek! Rajtam minden látszik, hazudni sem tudok, pirulok, na mindegy, kivettem az irataim. Én kettős állampolgár vagyok a ’90-es évek óta, persze nem hoztam a másik útlevelem, mert gondoltam, az EU-ban majd nem köll, de szerencsére nálam volt az igazolványom, és arra gondoltam, hogy ha visszaküld, akkor majd elmondom, hogy én igazából EU. Vitatkozni persze nem fogok, hogy all passports, miért nem írják ki, hogy EU citizen. És csoda történt! Azt mondja: hogy van, Ildikó. Mondom, köszönöm, jól, képzelje, megyek Nyitrába. Azt mondja, minek. Hát mondom, hogy író vagyok, és azért. Tényleg? És miket ír? És így elbeszélgettünk. Föl se merült semmi. Hát ez így megoldódott, és ideértem már fél egykor, tehát közben benne van ez a szép romantikus, zöld kis híd Komáromnál meg az én emlékeim a ’90-es évek elejéről – mindebből kiderül, hogy hát semmi nem változott. Az, hogy 2011 van, és én azon vacillálok, hogy ha beállok abba a sorba, ahova nekem be kellene az autóm rendszámtáblája szerint állnom, akkor beleülök ebbe a kelet-európai időbe, és ma biztos nem találkozunk, legalábbis egykor nem. Vacsoránál vagy holnap igen. Tehát ez nem múlik és nem változik. – A határ-dologhoz annyit hadd tegyek hozzá: én egy határvárosban lakom, és amikor megszűnt a szlovák-magyar határ, hosszú ideig, két-három évig is összeugrott a gyomrom, amikor át kellett gurulni az elhagyatott vámépületek között. Ez egy igen furcsa tapasztalat volt. És hát vannak másmilyen határhelyzetek: mikor az ember átmegy Magyarországra, azt mondják az anyaországban, hogy na, jönnek a csehek, most már talán szlovákok, de az én kamaszkoromban még csehek voltunk, vagy jönnek a büdös románok, szerbek. Tehát lehet érzékelni ezt a másságot, ezt az idegenség-dolgot, ezek nagyon abszurd helyzeteket hoznak ki. – A Kijárat-ban van egy történet: 18 évesen jártam Szegeden. Én Szegedet nem ismerem, és hogy nem ismertem meg, annak éppen ez a történet az oka. ’85-ben átmentünk Szegedre, és a buszállomásnál butikok sorakoztak. Akkor volt divat az 109 �oldalt nagyon keskeny pántos bugyi. Bevetettük magunkat a butikok egyikébe, és gondolkodtunk, hogy is kéne megnevezni ezt a női fehérneműt. Nem azért, mert én ilyen zavarbajövős vagyok, hanem hogy hogyan hívják ezt itt. Én tudom persze, hogy bugyi. Ugyanaz az áthidalhatatlan probléma, mint a krumpli. Nekem mindig gondolkodnom kell a burgonyán, míg eszembe jut. Női fehérneműt szeretnék, mondtam 18 évesen és komolyan. Mire a hölgy: bugyira tetszik gondolni, kedves? És hozzá a hangsúly. Úgy felém bökte. Arra tetszek gondolni. Annyira megalázott! A másik eset hasonló: Pesten voltunk, be kellett mennem a gyógyszertárba, és kérdeztem, recept nélkül is kapható-e a gyógyszer. A recept mint szó kereskedelmi szinten mindennapos. És ugyanaz a szituáció: vényre tetszik gondolni? Mire? Vényre?! Hát arra!! És fél éven belül egymás után ez a két kioktatás meglehetősen kiábrándított abból, hogy otthon érezzem magam. Az, hogy a nyelvemben nem tudok otthon lenni ott, ahol én otthon vagyok, ugyanazt olvasom, ugyanúgy beszélek, a Petőfi-versek 10 évesen ugyanazt jelentik nekem, mint azoknak a gyerekeknek, akik itt olvassák, ha ezek a különbözőségek valóban olyanok, hogy nem értjük egymást, hát akkor úgy vagyunk, mint a nyuszi meg az őzike a fűrésszel. Ismeritek, nem? Elindul a nyuszi az őzikéhez vagy fordítva, hogy kölcsönkérje a fűrészt. Útközben azt latolgatja, milyen elutasító válaszokat fog adni a társa. Jól felnyomódik, és mire odaér, ránéz, és azt mondja: bazdmeg a fűrészedet, majd hazamegy. Azt gondolom, hogy az ember a saját anyaországában, ha nem vigyáz, akkor kerülhet ilyen helyzetbe. Én nem tudom, hogy ma kerülhet-e, talán nem, talán annyit változott a világ, úgy vált nyitottá, hogy nem, de a ’80-as években ez volt a helyzet. Az én fiam, aki most harmadikos gimnazista, és évek óta önállóan szervezi magának a nyaralásokat, egyszer elment egy angol nyelvi táborba a Balatonhoz. Szlovák meg román meg albán gyerekekkel volt egy fabarakkban. Mindannyian angolul beszéltek, ami nagyon jó volt, aztán egy idő után rájöttek, hogy van a szlovákok közt egy magyar. Attól fogva ők ketten egymással már magyarul beszéltek. Ez fontos, hogy az ember a nyelvben fölszabaduljon. A Rákóczi alapítványnak van egy pályázata: kell írni egy dolgozatot vagy tanulmányt, aminek eredményeképpen háromhetes országjáró túrákra mennek a fiatalok. Azóta kapja a Tamás innen Szlovákiából is a lányoktól a lapokat, vagy a Facebookon tartják a kapcsolatot. Akkor ezek a gyerekek 15-16 évesek voltak, és hihetetlen élményeket hoztak magukkal. A legizgalmasabb a különbözőség, amit egymásban fölfedeznek. Ez a legnagyobb csoda. A határ, az, hogy ők nem Magyarországhoz tartoznak, nem ott nőttek fel, mindannyian különböznek a magyarországiaktól, eleve valahogy nyitottá, szabaddá teszi és öszszeköti őket. Onnantól kezdve, mikor összejönnek a szobákban, rettentően jót mulatnak a különböző történeteken, a különbözőségeken, és ezek hihetetlen fontos dolgok. Közben meglátni Magyarországot, megismerni az országot, ahová mi is tartozunk lélekben, hogy ha kultúrnemzetről beszélünk, ami most inkább divatos és elfogadott szó. Tehát a kultúrnemzethez való tartozásunkat így élni meg, hogy közben a vajdasági, felvidéki és erdélyi gyerekek egymást is megismerik, és a különbözőség értékét is megismerjük, hiszen nem vagyunk egyformák: azt gondolom, hogy ez egy nagyon jó történet, és így van értelme a határnak vagy az identitásnak a kérdéséről beszélni. 110 �– A Kijárat az Adriára című regényed különböző műfaji kódokat hoz mozgásba, szó volt a történelmi vonatkozásokról, családtörténeti törmelékek is vannak benne, és nagyon erős az önéletrajzi vonulat. Miért írsz önéletrajzi jellegű szövegeket? – Miért ír az ember önéletrajzi regényt? Elmondom egy történettel. A Kijárat inkább egy családregény, így önéletrajzi is, de sokkal vállaltabban önéletrajzi a Spanyol menyasszony. Egészen fiatal író voltam (egyébként én nem voltam 17 évesen csodagyerek, már 23 voltam, mire írtam, igaz, hogy akkor rögtön kaptam egy díjat, amitől nem tudtam egy évig aludni, mert attól féltem, hogy nem tudok majd több könyvet írni, és egykötetes szerző leszek, és ez lesz a halálom és a szégyenem), szóval nagyon fiatal, értsd 27 éves szerző koromban az irodalmi esteken két visszatérő kérdés volt már akkor, pedig a gender még nem is volt divat, hogy na és milyen női írónak lenni? A másik pedig a Csáth és Kosztolányi városából jöttem-dolog. Hát azért azt mégse csináljuk, amit a nagy írók csinálnak a kérdezőkkel, hogy ha nem tetszik a kérdés, hogy azt mondják: igen. Meg: nem. Szóval nem lehet ezekre jó válaszokat adni, egyikre sem. Csáthra meg Kosztolányira végképp nem, ezzel engem az őrületbe lehet kergetni. Most nem mondom el, mit gondolok Csáthról meg Kosztolányiról irodalmilag. – Leírtad a regényedben. – Igen. De elolvastam egy beszélgetést azzal a cselédlánnyal, aki jelen volt, amikor a Csáth Géza lelőtte a feleségét. Én ezt a könyvet akartam megírni. Én a szerelemnek és az érzelmeknek és az indulatoknak, a szenvedélyeknek ezt a megsemmisítő poklát szerettem volna megírni eredetileg, mert ez valahogy közel állt hozzám. És állandóan betüremkedett ez a fránya történelem, meg a háború, meg a széteső ország, meg az írástudók felelőssége, ezek a terhes és végtelenül unalmas dolgok, és nem hagyták, hogy megírjam ezt a Csáth-regényt, ezt a tényleg jó és izgalmas témát, mint a szerelem és a szenvedély. Ezért elkezdtem írni, hogy megszabaduljak és szembenézzek azzal, hogy végül is szétesik egy ország, és ennek ilyen terhei vannak. Már megvolt szerintem vagy 40 százaléka a regénynek, és amikor végigolvastam, egyrészt nagyon lilának tűnt, másrészt unalmasnak. Az ember ezt is megpróbálja megírni, kiköpni magából. És akkor kezded olvasni, és megdöbbensz, hogy úristen, kit érdekel ez? Engem se érdekel. Abba is hagytam. Egyébként sem őrzök meg szövegeket, nincs semmilyen nosztalgikus viszonyom a saját szövegeimhez, kitörlöm a régi novellákat, tényleg nem érdekel. Erről is azt gondoltam, hogy majd kitörlöm. Ittam a kávémat, rágyújtottam. És bejött a gyerek a barátjával, mondták, azonnal keressem meg a piros noteszt, amit Párizsból hoztam, aminek a hátulján ott van a térkép, mert az nekik kell, mert ők men in black-ügynökök. 10 évesek lehettek. Akkor ment a TV2-n vasárnaponként a James Bond-sorozat. Nagyon jót lehetett rá aludni. Mondom nekik, miért nem vagytok ti James Bond. Néznek rám, hogy kicsoda? Fogalmuk nem volt, mi ez az egész. De aztán egyszer csak hallom a fiam hangját: a nevem Bond. James Bond. Erre bementem, és elkezdtem írni a regényt. Ez lett az első mondat. Onnantól kezdve írtam, meglett a hangja, meglett benne minden történet, és meglett benne reményeim szerint az a humor, megtaláltam azt, hogyan lehet erről az egész borzadályról írni, hogy ne legyen végtelenül unalmas. Végre oda jutottam, hogy megjelent a Kijárat az Adriára, és végre megírhattam a Spanyol menyasszonyt. Közben volt a Nyugat-centenárium 2008-ban, de már előbb elkezdett habozódni a dolog, különböző könyvkiadók mindenféle an- 111 �tológiákat adtak ki, minden Nyugat-feleségnek megjelent a története, a Harmos Ilonkának, a Török Sophie-nak, meg a Czeizel Endre kielemezte, szóval minden mennyiségben minden volt. Ezt én bírom meg tűröm meg olvasom is, miközben azt látom, hogy semmi nincs a Jónás Olgáról. Ezzel párhuzamosan egyre erősödött az a föltett kérdés a Kijárattal kapcsolatban is, mert annak is vannak ilyen önéletrajzi részei, hogy anya, meg egyedülálló anya, meg gyerek, nőként létezni stb. – Háziasszony forradalmár… – Igen, ez engem hihetetlenül bosszantott, és akkor gondoltam, két legyet ütök egy csapásra, elmondom, mit gondolok a gender-dologról meg a női irodalomról meg a nőírókról egyrészt, másrészt pedig megkeresem a helyét a Jónás Olgának. És akkor így lett a Spanyol menyasszony „lány, regény”. Különben annak a passziómnak is szolgálhattam végre, ami a méltatlanul elfelejtett pöttyös és csíkos regényeket illeti a lányok életében, mert mégiscsak vannak ott nagyszerű könyvek is. A Spanyol menyasszony két szálon futó történet – nekem mind a három regényem ilyen, de nem azért, mert csak ilyet tudok írni, hanem azért, mert ez engem így szórakoztat, és legalább ennyi egy írónak is jár, hogy szórakozzon, amíg írja a könyvet. Kérdezték is, hogy miért nem a Jónás Olga gyerekkorát… Kit érdekel? Engem az az egy nap érdekel. Viszont nekem így jó, a James Bond meg a Jónás Olga meg a Leni Riefenstahl, és egyébként se gondolom, hogy állandóan új mutatványokat kellene az íróknak kitalálniuk. Igen, persze a regénynek a nyelve, a hangja vagy megvan és él, vagy nem. Ha nem, akkor akármilyen produkciót kitalálhat, nem lesz jó. Ha meg igen, akkor nem baj, hogy van valami, amihez pl. ragaszkodik. A Spanyol menyasszonyhoz és az önéletrajzisághoz visszatérve ezt viszont úgy lehetett jól megírni, gondoltam én, hogy ha az ember hitelesen és csontőszintén ír. Azért mondom, hogy hitelesen és őszintén, mert nincsen az irodalomban olyan, hogy őszintén. Miért mondom mégis, hogy őszintén? Az, amikor az ember úgy ír, hogy – hát ezt azért nem mondom el magamról… – és ezen a ponton azt mondja, hogy de! És rákényszeríti magát, hogy tényleg azokat az emlékeket, azokat az érzéseket, butaságokat, történeteket mondja el a saját életéből, ettől úgy önéletrajzi, hogy nem sorjáznak az adatok, amelyek hozzám köthetők, és akkor vissza lehet számolni, hogy tényleg akkor és úgy volt, igen meg nem, mert ennek nincs jelentősége. Amikor egy szituációt ábrázoltam vagy valamit leírtam, akkor a kínosságát, a szégyellnivalóságát, azt, hogy mégiscsak ilyen rongyok vagyunk, és mikre vagyunk képesek a szerelemben, az szörnyű, ezt a szégyellnivaló dolgot, amit az érzések vagy az elköteleződések jelentenek fiatalon, ezt valahogy megérinteni vagy megpróbálni megfogalmazni – ez volt nekem fontos. Ugyanis odáig merészkedik ez a regény a nyíltságában vagy az őszinteségében, hogy ha nem kíméletlen vagy nem kegyetlen, akkor giccsé válik. Engem ez egyébként is rettentően foglalkoztat, hogy a közhelyek, a giccs világa és az értékek között hol húzódik meg a határ. Azért érdekel ez engem, mert nekem olyan tanáraim voltak, akik állandóan ebbe verték a fejünket, tényleg nagyon keményen bennem van ez az értékelvűség, meg hogy szemben a giccsel. Nyilván egy revolúciós agyam van, egyből a másik oldal felől próbál közelíteni, de szerencsére nagyon jó tanáraim voltak, akik megtanították, mi az irodalmi érték. Az is nagyon fontos, hogy az ember ízlését neveljék. Hogy érezzed a finomságait a nyelvnek vagy az irodalmi szövegnek, mert leírni meg elmondani mindenféle okosságokat lehet, de hogy mitől élő, hogy a szövete hogyan áll össze egy re- 112 �génynek vagy egy szépirodalmi szövegnek, ahhoz kell az ízlés is. Mi más időben jártunk iskolába, ezt keményebben vették. Konzervatívabban. És jó játszani ezekkel a lehetőségekkel, jó kitolni a giccs, a közhely irányába. De ahhoz, hogy mégis megmaradjon ezen az oldalon, tehát mégis az érték oldalán, de közben olvasható is legyen, és mondjuk lehessen rajta nevetni, az szerintem fontos, ahhoz szükség volt erre a fajta lemeztelenítésre. Az viszont engem döbbenettel töltött el, hogy amikor megjelent szerbül a Spanyol menyasszony, több férfi olvasta, mint nő. – A két női elbeszélő történetét? A felmérések, statisztikák azt mondják, a férfiak nem olvasnak, tehát több a női olvasó… – Remélték, hogy ebből tanulva a hétköznapokat jobban meg lehet talán úszni… A furcsa az volt, hogy mennyire visszakanyarodunk Szabadkához, egy zárt világhoz. Ennek a könyvnek elég nagy sikere volt a szerb irodalomban, de nem akarok most erről így dicsekedni. Belgrádban ugyanazt mondták, és a kritikusok le is írták, amit elmondtak nekem Győrben vagy Pécsett, ahol irodalmi esten jártam ezzel a könyvvel. Mindenütt csodálkoztak, hogy lehet, hogy a disco-feeling meg ez az egész ’80-as évekbeli életérzés ugyanaz volt, hogy én ezt honnan tudtam Szabadkán, kérdezték tőlem Pécsett, majd ugyanúgy megkérdezték a belgrádiak. Tehát ha ők beszélgettek volna egymással, akkor kiderült volna, hogy ugyanazt élték meg, holott világok választottak el bennünket egymástól a ’80-as években. Érintkezés nem volt a világaink között. Ezt tényleg így értsétek. Egészen más emberarcú szocializmusokban éltünk. Azon belül is Jugoszlávia még egy külön más világ volt. Hogy egy regényvilág hogyan tárulkozik ki, hogy fordításban is megmutatkozik, hogy egy szabadkai magyar lánynak a nyűglődéseit, tengődéseit, sanyarúságát vagy örömeit vagy szárnypróbálgatásait, teljesen mindegy, minek nevezzük meg, úgy élheti meg valaki Belgrádban vagy Magyarországon, ez azt jelenti, hogy mégiscsak van valami jó, ami egy szöveget valóban élvezhetővé tesz, hogy nevezhetjük irodalomnak. – Elég drasztikus történet a Jónás Olga-történet a regényedben. Az egyik kritikus horrorisztikus elemeket is emleget. – Igen, tényleg vannak. Ugyanis a szerelem kegyetlen dolog. A szenvedély, a testiség még inkább az. Nagyon szép, de hogyha beleveszed, hogy itt egy megbomlott elméről van szó, egy kiszolgáltatott morfinistáról, aki hihetetlenül nagy művész, akkor az érthető. Nem attól horrorisztikus ez, hogy a Csáth Géza, aki egy hónapon keresztül tervezi, hogy majd megöli a feleségét, és valóban, féltékenységi rohamában lelövi, nem ettől vannak a horrorisztikus elemek, hanem attól, hogy a Jónás Olga nem pakolja össze a gyerekét és nem megy el, nem mondja, hogy na viszlát, eddig volt, s nem tovább. – Pedig elviselhetetlen az a lét, amiben van. – Elviselhetetlen, és mégis marad. Nem azért marad, mert nincs hova menni, hanem valami hihetetlen erő visszatartja, és ez az izgalmas, hogy mi az, ami két ember közt így működik. – Ha kulcsszavakat kéne a regényekhez kapcsolni, akkor a Kijárat az Adriára a történelem, a Spanyol menyasszony a szerelem, a legfrissebb, A kis kavics pedig a film kulcsszót hívhatná elő. A 2010-es regényben is két női elbeszélő hangján szólalnak meg az események. Az egyik egy negyvenes éveiben járó szingli történelemtanár napjainkban, a másik elbeszélő pedig Jónás Olgához hasonlóan nem fiktív alak, hanem egy valós filmrendező, színésznő, fotós, Leni Riefenstahl, aki Hitler propagandafilmjeit csinálta többek közt. 113 �Riefenstahl egyébként 101 évet élt, hetvenévesen még búvárkodva fényképezte a korallokat, az ő művészethez való viszonyát vizsgálod, meg erkölcsi hozzáállását a nácizmushoz. Ezt a Lenit hogy találtad meg? – Forgách András írt egy drámát róla, nemrég volt egyébként a bemutatója. Hallottam, amit mondott róla: el nem tudta képzelni, hogy fogja ezt megírni, mert nem kedvelte – mondjuk így eufemisztikusan – túlságosan ezt a Lenit, a végére viszont csodálta. Én pont fordítva voltam: csodáltam ezt a Leni Riefenstahlt, a végére pedig meggyűlöltem. Miért csodáltam? Arra is rájöttem, hogy nem a Leni Riefenstahlt csodáltam én, hanem van nekem egy ilyen dolgom, amitől úgy látszik, nem szabadultam meg az élet folyamán, hogy én nagyon szeretem a filmeket. – Ez a vonzódás mindhárom regényedben ott van egyébként. – Nagy kedvencem volt Fassbinder, akinek a filmjei meghatározó élményt jelentettek. Fassbinder elég hamar meg is halt, és rögtön születtek róla tanulmányok, könyvet is lehetett róla olvasni. Amikor az ember elkezdett visszafelé nyomozni, elég hamar rábukkant a 20-as, 30-as évek Németországának filmsikereire, ezekre az alpesi filmekre, amelyekben sportolók mindenféle mutatványokat mutatnak be, és borzasztó bugyuta történetekből férfiak és nők jópofán kerülnek ki. Miért fontos ez? Nagyon lassan eszmél rá az ember, ez hogyan van a történelemben, ez hogyan segített egy nemzetnek talpra állni, aztán hogyan sikerült nekik megint elmenni a rossz vagy a nem megfelelő irányba. Egyrészt ez. Másrészt én Musilt is nagyon szeretem, és az ő szövegeiben vagy följegyzéseiben is elég sok minden ilyenre találtam. Bernhard is nagyon fontos volt nekem, a ’90-es években jelentek meg sorra a könyvei, az a humorosan ostorozás, az a cinikus humor, amivel a saját világához viszonyult, és amikor mindez így összeadódik az idők folyamán. És közben van ez a Leni Riefenstahl-történet, ami azért érdekes, mert azt tudtam, hogy egy filmes volt. Van egy magyar vonatkozása: együtt dolgozott Balázs Bélával. Balázs Bélának pedig van egy szabadkai kötődése: az ő darabjával, a Boszorkánytánccal nyitották meg a szabadkai Népszínházat. Tehát ha Szabadkán kimondják, hogy Balázs Béla, akkor mindenki vigyázzba áll, és azt mondja: Népszínház. Mást nem is tudnak róla. És ’41-ben Velencében együtt dolgoztak, és a Balázs Béla beleszeretett, és a Leni összetörte a szívét… – Volt vagy húsz év különbség köztük. – Igen. Leellenőriztem: tényleg az van a filmlexikonokban, amit mi tudtunk, hogy a Leni Riefenstahl filmes, ’41-ben megdicséri Chaplin a velencei filmfesztiválon, de a Hitler-ügy, a triptichon vagy ilyesmi… Kellő időben és térben megnéztem a vonatkozó szakirodalmat, a barátaimat is próbáltam meginterjúvolni, és filmeseket is kérdeztem, hogy mikortól tudjuk azt, hogy ki ez a Leni. Mikortól van meg az a tudás, hogy ő nemcsak ez a – számomra azért a regény végére kiderült – középszerű színésznő? És nem olyan nagyon nagy filmes, és nem az erkölcsi vonatkozásai miatt, de ez most mindegy. Mikor mindez összeadódik, az én számomra megfogalmazódtak azok a kérdések, azok a fontos tapasztalatok, ha a nemzeti történelemről, a hovatartozásról, az elkötelezettségről, a valamilyen ügy mellett való állásfoglalásról, értelmiségi létről, független értelmiségi létről beszélünk, melyek azok a kérdések, amelyek relevánsak, amelyekre én szeretnék valamiféle válaszokat kapni. Ha tudnám a válaszokat, nyilván nem írtam volna meg ezt a könyvet. Ma sem vagyok biztos, de azt gondolom, egy kicsit azért közelebb jutottam ahhoz, ami ebben 114 �engem izgat: a hamissággal való szembeszegüléshez. A Leni Riefenstahl igazából egy olyan figura, olyan lehetőség, ami ezeket a kérdéseket veti fel, mindazonáltal önmagában a meghasonlottságában egy hihetetlenül izgalmas ember volt. Egy centi őszinteség nem volt benne, az utolsó leheletéig. Én nem tudom, hogy láthatunk-e ilyen embert. Csak egy mondatot: amikor jönnek az amerikai katonák, és kihallgatják, és akkor ahogyan előadja, hogy ha ő bármiről tudott volna… de hát őt nem ítélték el semennyire. Miközben filmet csinál, a lágerekből roma gyerekeket hoz ki statisztának. Elmegy, és válogat, te gyere, te nem. És azt mondja ő, elalélva, egyébként nagyon mutatós nő volt, hatalmas szőke habverő frizurája volt, és 239 foga (lehet, hogy cápa is volt egy kicsit, azért mélytengeri búvárkodott még 80 évesen is, végre rátalált a saját otthonára). Azt mondja a 239 fogával, hatalmas hajával, miközben olyan öreg volt, mint én, tehát nem volt egy fiatal maca, azt mondja a kihallgatótiszteknek, hogy ah, ha én ezt tudom, hogy ez zajlik Németországban… én öngyilkos lettem volna. Ezt a képmutatást! Meg a következő mondat: de hát én nem voltam a párt tagja! A náci Németország, Hitler maga pénzeli, fölépíti neki a filmgyárát, a legaljasabb módon jut mindenhez, és akkor van ez a válasz! Nem csak ez a képmutatás, ez a hazugság, nem csak a megbánásnak a hiánya. Egyébként azt gondolom, az, hogy ő soha többet filmet nem csinálhatott, pedig voltak rá próbálkozások meg érdeklődések, az azért nagyon sokat elárul arról, hogy valamiféle erkölcs mégiscsak mozog a világban. És ez nem arról szól, hogy milyen büdös rüfke, és kihasználja a lehetőségeit. Azt sokan csinálták. Hanem arról szól, hogy a megbánásnak a szikrája nincs benne 101 éves koráig. Ez az, ami minden megértést kioltott belőlem irányában, mire a végére értem a regénynek. Merthogy – éppen a napokban néztem meg újra – Sztálingrádról készült egy háromrészes dokumentumfilm, amit túlélő német katonák és oroszok beszélnek el, ha alkalmatok van, meg kell néznetek, ez valami egészen elképesztő. Kérdés, hogy egy egyszerű húszéves ember, aki katona, és odakerül, és ott szenved, és nem akarom a borzalmakat fokozni, az hogyan élhet úgy 50 évet utána azzal, hogy ő a bűnös, és valaki, aki erkölcsileg tényleg bűnös és tényleg alávaló, az pedig megússza, és se nem ellenség, és se nem ez, se nem az. Tehát azt gondolom, hogy az a minimális dolog, hogy amit a világban vagy a gondolatainkban a nemzetekről, a történelemről vagy a háborúkról való gondolkodásunkban egy kicsit helyre tehetünk vagy árnyalhatunk legalább, ha erre van módunk, akkor azt meg kell tennünk. (Nyitra, 2011. május 4.) 115 �M IZSER ATTILA – NAGY CSILLA Fesztivál, tánc, kommunikáció Beszélgetés Dr. Egyedné Baránek Ruzsenkával, a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál főszervezőjével Idén 17 éves a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál, Nógrád megye legjelentősebb kulturális rendezvénye. Dr. Egyedné Baránek Ruzsenkával, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet közművelődési szakemberével a kezdetekről, célokról és lehetőségekről beszélgettünk. – Kitől származik a fesztivál gondolata? – A fesztivál 1996-ban indult, de tulajdonképpen folytatása volt több kisebb nógrádi (nemzetiségi, folklór és kulturális) rendezvénynek. Az ötlet azért született, mert a sok hasonló programmal felapróztuk magunkat, és nem volt lehetőségünk Nógrád értékeit teljes mértékben, arányaiban bemutatni. A férjemmel Lengyelországban vettünk részt egy olyan fesztiválon, amely több helyszínen, településen is zajlott, és arra gondoltunk, Nógrádban is meg lehetne valósítani egy ehhez hasonlót. Ez találkozott a nógrádi néptánccsoportok szándékával is, hiszen az ő problémájuk meg az volt, hogy nehezen tudtak eljutni külföldre, mert nem volt módjuk elhívni, visszahívni más csoportokat, a csoportjaink korábban nem voltak benne a nemzetközi „vérkeringésben”. A fesztivál másodlagos célja ennek megfelelően (a saját értékek bemutatása mellett) a nemzetközi kulturális kapcsolatok élénkítése volt. A tervek megvalósítását a kezdetektől segítette a megyei közgyűlés, és mindvégig mellettünk állt a közgyűlés elnöke, Becsó Zsolt is. Eleinte csak nógrádi, később, 2000-től kezdődően a határon túli, főleg szlovákiai települések is bekapcsolódtak, hiszen a történelmi Nógrád területén élő kollégák is fontosnak tartották ezt a célkitűzést. A megnyitót mindig a Somoskői vár alatt – szimbolikusan a szlovákmagyar határon –, a gálát pedig Bánkon, a gyönyörű vízi színpadon tartottuk. Az állandó partnerek közül megemlíteném például Losonc városát (és a losonci Nógrádi Művelődési Központot), Füleket és Ragyolcot. Két dolgot tartottam hangsúlyosnak a kezdetektől: hogy a szervezés jó legyen, és hogy színvonalas program alakuljon. Mindig pontosan tudtam, hogy a csoportok milyen műsorral érkeznek, mert minden résztvevőt a teljesítménye alapján kértem fel – az alapján, amit már máshol láttam, vagy személyes tapasztalat alapján ajánlották. Valójában egy egész éves munkát jelent a szervezés: a jó fesztivál titka az, hogy az előző évi elszámolástól (augusztustól) kezdődően már az újra koncentrálunk, felkérjük azokat, akiket látni szeretnénk, és megadjuk az az évi, épp aktuális tematikát – hiszen a folklórfesztiválnak mindig van egy jól behatárolható témaköre, amelyre tudatosan készülniük kell a csoportoknak, ebből adódóan egy teljesen új programmal érkeznek (ilyen sikeres téma volt például a „Lakodalom van a mi utcánkban…” és a „Nemzedékről nemzedékre”). 116 �A fesztivál a szereplőknek is igyekezett mindig élményt nyújtani: a csoportok számára programokat szerveztünk, megmutattuk a vidékünket, hiszen fontos, hogy ők is jól érezzék magukat, hogy valamit magukkal vigyenek tőlünk, hogy barátkozzunk, kapcsolatokat építsünk egymással. Egykor én is néptáncoltam, ezért is hangsúlyozom, hogy minden táncos egy barát, aki nyitott, aki azért jön, hogy megmutassa a saját kultúráját, és ezt meg kell valamiképp köszönni neki. Úgy hiszem, a színvonal mellett ez a hozzáállás is szerepet játszott abban, hogy a fesztiválnak Európában, sőt a világban (hiszen még Zulu herceg is járt nálunk) nagyon jó híre keletkezett. – A fesztivál többnyire szlovák-magyar határ menti településeken zajlik. Hogyan látja a két nemzet kapcsolatát? – Az én helyzetem azért speciális, mert Gyetváról, Közép-Szlovákiából származom, szlovák nemzetiségű vagyok. Férjem a nógrádi Mihálygergéről származik, és annak idején tulajdonképpen épp a néptánc hozott össze minket. Tehát hiszek abban, hogy a kultúra híd lehet a nemzetek között: ez szerepet játszott abban, hogy elkezdtünk Szlovákiával együttműködni. Dél-Szlovákiában természetesen nagyszámú magyar nemzetiségű él, és Magyarországon is élnek szlovákok. Kézenfekvő volt, hogy a fesztivál hatóköre túllépje a határt, és az elképzelés a gyakorlatban is nagyon sikeres volt. Nem véletlen, hogy nemzetiségi településeken zajlik a program. Hagyomány az is, hogy a bánki gála előtt rendezzük meg a Nógrádi Nemzetiségi Találkozót, valamint a Magyarországi Szlovákok Országos Folklór Fesztiválját. Úgy gondolom, a fesztivállal nagyon sokat tettünk a szlovák-magyar kapcsolatokért. Itt egy rendezvényen sem volt kérdés, ki milyen nemzetiségű, sőt a politikát sem próbálta senki belevinni a programokba. Megtanultuk tisztelni egymás kultúráját, és ez a legfontosabb. Az időnként felmerülő közéleti változások szerencsére nem érződtek a rendezvényen. Például az egyik ilyen „nehezebbnek” mondható évben itt volt a szlovák nagykövet, aki beszédében hangsúlyozta, hogy ha mindenhol úgy működne a kommunikáció a két nemzet között, ahogy a mi fesztiválunkon, akkor nem lenne valójában nemzetiségi kérdés. Salgótarján a fesztivál központja, hiszen itt van a megyei könyvtár, amelynek keretén belül működünk. Határ menti városról, megyeszékhelyről van szó, és ha valakinek van szerepe a szlovák-magyar együttműködésben, akkor Salgótarjánnak van. Tesz is érte, több szinten, de úgy gondolom, vannak még perspektívák, lehetőségek. Például a városnak nincs operája, színháza, ellenben a szomszédos Besztercebánya rendelkezik ezekkel a kondíciókkal. A salgótarjáni szlovák kisebbségi önkormányzat eddig is szorgalmazta ezt a kapcsolatot, de turizmus és kultúra szempontjából sokkal jobban ki lehetne aknázni a kínálkozó lehetőségeket, például az oktatás, az egyetemek, főiskolák együttműködése terén, de akár a szlovák nyelv oktatásának bevezetésével is. Több lehetőséget teremthetnénk a párbeszédre. Adott esetben a kultúra is lehet egy ilyen nyelv, talán épp a problémák megoldásának a nyelve. – Hogyan látja a fesztivál jövőjét? – Anyaintézményünk, a megyei könyvtár, Molnár Éva igazgató nagyon nyitott, a messzemenőkig partner mindenben, ami a fesztivált érinti. Nagyon szeretem Nógrád megyét, most már nógrádi vagyok, és úgy hiszem, ez a megye megérdemli, hogy egy ilyen kiemelkedő nemzetközi fesztiválja legyen, amire büszkének lehet lenni. 117 �S ULYOK L ÁSZLÓ Sors-birkózások Négy konfesszió „…szegény/ gyermekeim… csak azt kívánom: bárhová vet a sors élni: jobb sors legyen az, jobb élet, mint apátoké!” (Szophoklész: Oedipus király Babits Mihály fordítása) Nacionálé Név, eredeti szakképzettség: Berki Szilveszter, pék. További képesítések: számítógépkezelő, mézeskalácssütő, szociális munkás. Iskolai végzettség: nyolc általános, érettségi vizsga földrajzból, biológiából, magyar nyelv- és irodalomból, történelemből (a bátonyterenyei Fáy András Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégiumban). Munkahely: állandó éjszakás egy karancslapujtői magánpékségben. Születési hely, idő: Salgótarján, 1977. szeptember 2. Anyja neve: Szőrös Rozália. Családi állapot: élettársi együttélés (Nagy Anita). Gyermekek: Szilveszter, 2006. augusztus 4. Lakás: Salgótarján-Zagyvapálfalva, Csokonai u. 101. Különleges ismertetőjele: hallássérült. (A családapa, visszafogott büszkeséggel, végigvezet birodalmán. Régi, hosszanti elrendezésű, magunk között mondva: parasztház, némileg átalakítva, a mai kor követelményeihez igazítva. Két szobája mellett fürdőszoba, főzőfülke. Udvara nagy, nagy a hátra futó kert is. Mindkettő közös a férfi szüleivel, akik az udvar jobb oldali zugában álló, modernebb kinézetű és kivitelezésű, de mára már erősen megkopott kockaházban laknak. A kertet nem műveli senki. Csak a füvet kaszálják le a gyümölcsfák alatt. A fiatalok nem szeretik a kerti munkát, idősebb Berkiék ereje pedig a nyarak múlásával egyre fogyatkozóban. Különben is, az állampolgárok többségével egybehangzóan állítják: minek bajlódni kerttel, állatokkal, a globalizált Magyarország globális piacán minden szükséges zöldség és gyümölcs, minden konyhára való hús megtalálható és megvásárolható; csak pénze legyen az embernek, ami lényegében azt jelenti: legyen munkája!) Kedvencek listája Kedvenc étele: rántott hús. (Anita megjegyzése: Időnként be szokott segíteni a főzésbe, de annyira torkos, hogy mire kész a rizs, vagy a krumpli, ő már jóllakott. Szilveszter megmagyarázza az asszonyi észrevételt, és kiegészíti: Teljesen idegbeteg va118 �gyok a rántott húsért. Nemrég anyósommal együtt sütöttünk, közben kiment rágyújtani. Míg távol volt, megettem mind, amit addig készítettünk. Szégyelltem magam utána nagyon, de nem tudtam megállni.) Kedvenc itala: nincs. (Üdítőket iszik különösebb válogatás nélkül. Alkoholt ritkán, de akkor jobbára Borsodi sört, unikumot, télen pedig vörösbort kólával.) Kedvenc évszaka: nincs. (Mindegyikben megtalálja a szépet, mindegyikhez alkalmazkodik. Nem befolyásolja az idő, mindennap ugyanolyan a kedélyállapota, a kedve, jegyzi meg öntudatosan.) Kedvenc időtöltése: teljesen változó, mert sok minden érdekli az életben; ami viszont napsütésmentes időben elmaradhatatlan: a vasárnapi foci, a kiterjedt rokonsággal, az Arany János Általános Iskola tornatermében. Kedvenc futballcsapata: Chelsea. (Rendszeres nézője a Premier League mérkőzéseinek, az angol focit szereti, sőt: imádja!) Kedvenc tévécsatornája: mindegyik sportcsatorna, illetve a Viva zenecsatorna. (Anita ezúttal is hozzászól, de nem úgy beszél, mint aki áldozatot hoz: Szoktam vele nézni a focimeccseket… Néha még drukkolok is.) Kedvenc filmje: nincs. (Magától értetődik, hogy a feliratozott filmeket nézi szívesen, csak azt fájlalja, hogy ilyen produkciók manapság ritkán vannak adásban. Természetes az is, hogy a napi híradók közül a feliratozottakat részesíti előnyben, illetve azokat, amelyek jeltolmácsot alkalmaznak.) Kedvenc rádiója: a salgótarjáni Focus Rádió. (Magyarázata szerint a sok jó zene miatt.) Kedvenc zenekara: nincs (Illetve azokat az együtteseket favorizálja, amelyek energikus, vérpezsdítő, dallamos zenét játszanak.) Kedvenc zeneszáma: mindegyik dal, amelyik a Grease című amerikai filmben elhangzik. (Eszmecserénk közben megegyezünk abban, hogy ez a musical produkció akár a kedvenc filmje is lehetne… Mint ahogyan a főszereplő John Travoltát is mélyen a szívébe zárta.) Kedvenc olvasmánya, könyve: nincs. (Könyvet nem szokott olvasni, mert szerinte nincs rá ideje. Előfizetője viszont a Nógrád Megyei Hírlapnak.) Kedvenc keresztneve: mindegyiket kedveli. Kedvenc ünnepe: a születésnapja. (Mert neki akkor – sokat mondóan összemosolygunk – dupla szilvesztere van). (Beszélgetésünk, aligha árulok el titkot ezzel, hiszen a nacionálé egyik eleméből kikövetkeztethető, nem teljesen zökkenőmentes. Berki Szilveszter ugyanis csaknem süketen, következésképp némának született. Sok nehézség árán, figyelmes és gondos bánásmóddal tanult meg beszélni, írni, olvasni, számolni. Artikulációja tehát sajátos. Ahhoz, hogy pontosan értsük és megértsük egymást, sokszor kell visszakérdeznem. A fontos, hogy végül mindent a tudomásomra hoz, amit csak tudatni akar, és ő is megért mindent, amit mondok neki.) Első konfesszió (Berki Szilveszter) Intézetben nevelkedtem, négyéves koromtól majdnem 19 éves koromig. Süketnéma voltam. Szerencsére felkerültem Pestre, a nagyothallók intézetébe. Zuglóban jártam óvodába, iskolába. Egyénileg foglalkozott velem a logopédus, megtanultam beszélni. Szakmát szereztem. Pék vagyok. De a családomtól nem szakadtam el. 119 �Minden pénteken hazajöttem Zagyvapálfalvára, és itthon töltöttem a hétvégét. Jó tanuló voltam. Négyes-ötös. Nem volt baj a magatartásommal sem. A tanáraim mindig megdicsértek, sokan szerettek. Szerettem tanulni. Nem tudom megmondani, miért… Tudni akartam. Mikor meglett a szakmám, hazajöttem. A szüleim megvették nekem a szomszéd néni házát. Karancslapujtőn kezdtem el dolgozni, a téesz pékségében. Híres volt a pékség, híres a kenyerünk. Jó alapanyaggal dolgoztunk. Mégis visszamentem Pestre. Három év után. Csábítottak a régiek, a múlt. Mert nagyon jó volt a Szabadság téren. Elvégeztem egy számítógép-kezelői tanfolyamot, a munkaügyi központ támogatásával, de nem találtak megfelelő munkát nekem. Ekkor újra hazajöttem, és azóta itthon próbálok boldogulni. A karancssági téesz pékségében kaptam munkát. Csoportvezető voltam. Szerettem dolgozni. De két év múlva megbukott a pékség. Úgy, hogy ki se fizettek. Ezután Kisterenyére vezetett az utam. Oláh János cukrászüzemében aprósüteményeket, habrolót készítettem. Hírünk volt a környéken. Annyira megszerettem a cukrászatot, hogy beiratkoztam egy mézeskalácssütő-tanfolyamra. Ez Balassagyarmaton volt. Közben esti levelező szakközépiskolába jártam Nagybátonyba, a bányavárosba, le akartam érettségezni. Később elvégeztem a szociális gondozó és ápoló tanfolyamot. Munkát ígértek vele, és adtak is. Az állami támogatást mindig igyekeztem kihasználni. Így dolgoztam egy évig a salgótarjáni kórházban, a baleseti sebészeten. Segítettem a rászorulóknak. Szívesen, örömest, serényen… Nagyon sokfélét csináltam ott. Etettem a betegeket, különböző vizsgálatokra vittem el a papírjaikat, szóval elirányítottam őket az intézményben. Szerettem. Az ápolónők keze alá dolgoztam. Meg is hoszszabbították a szerződésemet, július végéig. S hozzá kell tennem, hogy ez, mármint a hosszabbítás nem mindenkinek sikerült. Sok jó történt velem az életben… 2006 nyarán különösen… Az előző évi földrajz, biológia érettségi mellé ugyanis megszereztem magyar nyelv- és irodalomból, meg történelemből is az érettségit, és megszületett a fiam… Nem akartunk még gyereket a párommal, de megesett… megfogant… Csak pár napja dolgoztam a kórházban, és jött a fiú. Anita augusztus 20-ára volt kiírva, de a kicsi már augusztus 4-én, pénteken kopogtatott. Délután három órakor, császárral született. A nevemet kapta: Szilveszter… Akkor már harmadik éve éltem együtt az élettársammal. A kisterenyei cukrászüzemben ismerkedtünk meg. Egymás közelében dolgoztunk, ő a csomagolóban… Helyes volt, tetszett nekem, megszerettem… Később egyszer azt mondta, neki az tetszett meg bennem, hogy szomorúságot látott a szememben… Nagyon sokat segítettem a szüleinek, például a házfelújításban. Úgy érzem, elfogadnak… Azt vallom: tisztelnünk kell egymást… A boldogsághoz. A boldogságért… Ennyi az egész. Ha belegondolok az életembe, mi mindenen mentem át, csak azt mondhatom, hogy sínen vagyok. Képzettségem van, családom, állásom van. A munkahelyeimen szerettek, szeretnek. Mert ezt mondhatom most is, hogy már jó három éve újra az eredeti szakmámban dolgozom. A salgótarjáni Palócbrot Sütőipari Kft. után jelenleg egy kis magánpékségben sütöm a kenyeret meg amit kell. Csak nagyon megterhelő már. Évek óta állandó éjszakára járok. Azóta már a kisfiam is megnőtt. Öt- 120 �éves lesz hamarosan. Szívesen elmennék már máshová, ahol nincs ez az intenzív éjszakai igénybevétel. De nem tudom, hova. Az élettársamnak még mindig nem találtunk munkát, bár rendszeresen kerestünk. A környéken nagyon szűkösek a lehetőségek. Most éppen a hangszórógyárba adta be a jelentkezését, és várjuk, hogy visszajelezzenek… Szóval nem ugrálhatok. Mindamellett nem esem kétségbe. Szeretem a szakmámat, a cukrászdát. Akár holnap visszamennék oda. Oláh Jánosnál nagyon szerettem. Mindig mást sütöttünk. Soha nem volt unalmas. Van egy digitális, sztereo hallókészülékem. Borsos az ára, de megéri. Havi részletekben törlesztettem. Hallok vele… Kint most megy el egy mentőautó, ugye?... Nem teljesen hallok, de hallom… És ha figyelem a szájmozgást, mindent megértek… A hallássérültek szövetségében használjuk a jelbeszédet is… Minden pénteken eljártam a klubba. Rendezvényekre, nőnapra, mikulásra. Mentem focizni. Még vetélkedtem is. Például a Távolság határok nélkül játékban… Itt, látja, van két televíziónk… a Grundigot egy vetélkedőn nyertem. (Szilveszter szülei betanított munkások. A zagyvapálfalvai síküveggyárban dolgoztak, mígnem az üzem megszűnt. Kényszerűségből vállalkozásba fogtak. Használt ruhával, ipari ronggyal vásároztak, amíg az apa erejét meg nem törte egy agyhártyagyulladás. 57 éves, négy évvel idősebb a feleségénél, aki 17 évesen szült először: egy leányt, két év múlva meg Szilvesztert, s újabb két évre rá pedig megszületett az öcsike. Szilveszter nővére kitanulta a varrónő szakmát, de az olcsó kínai textiláruk áradata lassan megölte ezt az élethivatást. Egy ideje lángossütőt működtet a salgótarjáni kórházban, a városi piacon, vállalkozóként. Férje vízdíjbeszedő, de elvállal minden munkát, csakhogy pénzhez jusson. Két lányuk nővé érett ezekben a hónapokban. Szilveszter fivére – a családban Suminak becézik - asztalos szakmát szerzett, bútorkárpitos egy külföldi tulajdonú, ülőgarnitúrát gyártó cégnél. A futball szerelmese. Korábbi csapata a megyei osztályú Salgótarjáni BTC volt, most egy falusi együttesben kergeti a bőrt. Csatár. Azt mondják, ügyes, jól teszi-veszi a labdát. Két gyermeket, egy fiút és egy kislányt nevel a hitvesével.) Második konfesszió (Nagy Anita) Első látásra nem tetszett nekem Szilveszter. Nem is akartam vele szóba állni. Ettől ideges lett, és váltott… Szóval megváltozott… Addig mindig segített a munkában, és udvarias volt… Na, most már elég, gondolta egy idő után, és keményebb hangon kezdett el beszélni velem… Ezután kezdtünk el aztán találkozgatni. Kezdett hatni rám a kitartása, a rámenőssége. Kisterenyei vagyok. Anyu varrónő, de szociális gondozóként dolgozik. Apu lakatos, targoncavezető. Csak hát munka kellene… Nekik, nekünk… Mindenkinek… Az öcsémnek se munkája, se szakmája nincsen… Egy időben elég sok feszültség is volt a családunkban, főleg az anyagiak meg a jövőnk miatt. A sok vita oda vezetett, hogy nem tudtam beiratkozni a ruhaipari technikumba, pedig nagyon szerettem volna. Nem volt más választásom: a 10. osztály elvégzése után el kellett mennem dolgozni, az akkor még működő kötödébe. Szakmám nincs. Huszonhat éves vagyok. Szilveszterrel jól kijövök. Nagyon jó szíve van. Sőt, túl jó szíve van. Nem tud nemet mondani. Úgy veszi, hogy az gonoszság… Hogy miért ilyen a természete?! Nem tudom. Talán a pesti neveltetése miatt… Én mondogatom neki mindig: meg 121 �kell tanulnod nemet is mondani, mert sokan éppen ezt használják ki, a jóságodat… Nem lehet csupa fejbólogatással élni! Engem nem zavart a származása. Soha… A legjobb barátnőm is roma volt a bátonyi ISZI-ben… Ugyanolyan emberek ők is, mint bárki közülünk… Persze a szokásaik másak. Azt ismerni kell. Megérteni… Irtózatosan nagy például bennük az összetartozás érzése. Egy-egy családi ünnepen rengetegen gyűlnek össze… No, ezt a nagy tömeget nem szoktam még meg… Egyébként pedig nincs semmi baj közöttünk… De mondok még valamit a családjáról… magunkról: rendszeresen járnak ide a testvérei… Az öregek az udvar másik felében laknak, ott, abban a kocka házban. A gyerekek, a szülők kíváncsiak egymásra, törődnek egymással. Nem véletlen, hogy a Berkieket szeretik ezen a környéken… Az apja legjobb barátja sem roma… Misi bácsi… Amikor apósom nagybeteg volt, kocsival ő vitte fel Pestre, meg hozta vissza, puszta szívességből. (Régi emlékünnepen, a nemzetközi nőnapon beszélgettünk. Egyszer csak elsötétült az üveges ajtó, először egy kislegény, majd egy kisleány toppant be rajta, s mögöttük a szülők: a focista Sumi, alias Berki Krisztián és felesége. Köszönteni jöttek az édesanyát, a nagyit, aki hallássérült fiánál beszélgetett éppen.) Harmadik konfesszió (Id. Berki Szilveszterné) Szilvi nagyon beteg gyerek volt, vele nagyon megszenvedtem. Annyira, hogy idegkimerültségbe, depresszióba mentem. Fulladozott. Folyton kórházba kellett hurcolni. Betöltötte a három hónapot, a négyet, és továbbra is fulladt. Oxigént, infúziót kapott, sokszor. Azt lehet mondani, hogy én nem is neveltem ezt a gyereket, hiszen hónapokig kórházban volt. Hörghurutos, asztmás a gyerek, mondták a tarjáni orvosok, majd kinövi. Ebben a tudatban voltunk. És négyéves koráig nem derült ki, hogy mi is az igazi baja… Egyszer Kormos doktornő odajött hozzám, mert megsajnált, és azt mondta: tudok én Budán egy helyet a Sváb-hegyen, oda kellene elvinni a gyereket. Jó a levegő, gyógyszerek is vannak… Tajti főorvos nagy sokára küldte el Szilvit. Már azt mondtam neki, ha nem utalja be, magamra teszek kötelet, mert mindig félve jövök magukhoz. Ha nincs az ágyban a gyerek, azt hiszem, hogy meghalt, pedig csak vizsgálatra vitték… Jól van, anyuka, mondta, holnap viszik a Sváb-hegyre, magának nem kell menni, csak látogatóba… Mikor felmentem, nem akartam hinni a szememnek: az ágy üres. Megijedtem, baj van, hol a gyerek?... Hol van? Hol?... Hát a többi gyerekkel játszott… Olyan szép volt, mint egy kislány. Fürtökben lógott a haja, a két szeme ragyogott… De nem is én vettem észre, hanem az uram. Ott a gyerek, lökött oldalba, nem látod? Ott játszik a többi között…. A saját fiamat nem ismertem meg, olyan volt… Kicsit kövér… Tarjánban meg oxigén alatt, lekötözve; csak az ágyat rázta, mikor meglátott bennünket… Mert az apját nagyon szerette… Budán aztán kiderítették, hogy baj van a szívével is. Megműtötték. Ezután… akkor jött helyre… ott, a Sváb-hegyen. De közben kiderült más baj is… Tényleg, furcsa volt a hallása régtől, tudtuk. A rokonok szóvá is tették nemegyszer: Te, mintha nem hallana ez a gyerek. Én meg megsértődtem, miért mondanak ilyet. Az uram fejében fogant meg aztán a tenni- 122 �való, hogy jó lenne Szilvit a fülére megvizsgáltatni… Hát, a tarjáni fül-orr-gégészeten kimutatták, hogy nem hall a gyerek. Hogy a betegeskedése miatt-e? Mert sokszor volt felszúrva a füle. Vagy veleszületett ok miatt? Nem tudjuk, azt nem mondták meg. Ezután került Szilvi intézetbe. Speciális óvodába járt négyéves korától. A hallássérültek intézetében tanulta ki a szakmáját is… Én azt akartam, hogy műszerész legyen. Mert nyugodt volt, jó fejű… De nem hallgatott rám. (Ebben a pillanatban Szilveszter kisfia, aki közben felébredt, hapcizott egyet. Ott van az igazság! – jegyezte meg gyorsan a nagymamája.) Én akartam az érettségit is… Mint ahogy Krisztiánt szívem szerint rendőrnek adtam volna, de ő nem akart tanulni. Még jó, hogy az asztalos mesterségre sikerült rábeszélnem… Őszinte leszek. Azért akartam, hogy tanuljanak, mert én nem tanulhattam, és velük akartam bizonyítani… főleg magamnak. Mi hatan voltunk testvérek, én voltam a harmadik gyerek, és csak hat osztályt végeztem. Az embernek sok mindenen túl kell mennie az életben. És van, amit nem szabad mellre szívni. Például bizonyos mellőzéseket, sértéseket. Az emberek már csak ilyenek. Néha akkor is bántják a másikat, ha az nem szolgált rá, ha egyáltalán nem érdemli. Engem is értek bántások, csalódtam én is emberekben. Még a családban is. Mert bizony azt kell mondanom, hogy a férjem családja nem bírt annyira engem. Ámbár a testvérein, vannak nyolcan, ez nem nagyon látszott… De hogy megértse: mi balassagyarmatiak vagyunk, fehérbőrűek, ők meg lucfalvaiak, barnák, magyar cigányok… Meg a lánytestvérei irigykedtek azért is, mert nekem volt eljegyzésem, volt esküvőm, nekik meg nem… Persze kaptam sértést magyaroktól is, a parasztoktól, ahogy mi mondjuk. Fiatalabb koromban, nem mindenütt fogadtak el. Viszszagondolva a történtekre, ez persze nemigen a cigányságom miatt volt, mert azt nem is tudták, az nem látszott rajtam… Későbbi munkahelyemen, a síküveggyárban viszont már nem volt semmiféle gondom a személyem elfogadtatásával. Úgy vettek a munkatársaim, a főnökeim, mint a többi embert, nem tettek különbséget velem… ami nagyon jólesett. (Részletek a Hallásvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottság és Gyógypedagógiai Szolgáltató Központ 2005. március 10-én fogalmazott szakértői véleményéből: „… /Berki Szilveszter/ hallássérült fiatal bizottságunk nyilvántartásában szerepel... A tanuló sajátos nevelési igényű, különleges gondozásra jogosult. Javasoljuk tanulmányai és az érettségi vizsga során a magyar nyelv és irodalom, történelem, biológia és földrajz tantárgyakból az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval, matematika tantárgyból a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását… Az érettségi vizsgán hosszabb felkészülési időre, a vizuális megerősítés biztosítására és a tanulmányok során alkalmazott segédeszközök használatára jogosult.”) Negyedik konfesszió (S. L. osztályfőnök) Amikor Peleskei Mihály tagozatvezető kollégám bemutatta Berki Szilvesztert, értésemre adva, hogy az általam vezetett felnőtt szakközépiskolai osztályban fogja folytatni tanulmányait, szerfelett meglepődtem. Természetesen nem rögtön, csak amikor megszólalt. Akadozva formálta a szavakat, alig értettem azt, amit mondott. A harmadik-negyedik mondat után átment tegezésbe, majd egyszer csak újra magázni kezdett… De, sokat látott idős emberként, hamar megszoktam ezt a stílust, és 123 �úgy fogadtam Szilvesztert, ahogyan volt, ahogy van… Miután utána olvastam a hallássérültek problémáinak, egyre jobban tiszteltem. Tudjuk, hallás nélkül nincs beszéd, a kettő nélkül pedig problematikus a gondolkodás. Rádöbbentem, micsoda erőfeszítésre és igyekezetre van szüksége ennek az embernek, Szilveszternek ahhoz, hogy lépést tartson az osztálytársaival, hogy kielégítően kommunikáljon velük, és velünk, tanárokkal. Természetes lett a számomra, hogy ott segítek neki, ahol csak tudok… Megérdemelte… Egy kis időt leszámítva… Amikor túl nagyot markolt, túl sokat akart egyszerre elvégezni; akkor visszaesett a szakközépiskolai tanulmányaiban. A visszaesést tapasztalva azonban elbeszélgettünk, és Szilveszter megértette, hogy most az érettségire kell koncentrálnia… Két egymást követő évben érettségizett. Csak matematikából nem. Abból nem sikerült az írásbelije… De ahogy ismerem őt, addig nem fog nyugodni, s úgy legyen, amíg meg nem szerzi ebből a nehéz tantárgyból is az érettségit, teljessé téve ezzel a bizonyítványát. Szilveszter magatartásáról és viselkedéséről csak felsőfokon tudok beszélni, kicsit ódzkodom is tőle, nehogy visszatetsző legyen… Szilveszter kulturált, tanult, figyelmes és érdeklődő fiatalember. Rendkívül rokonszenves. Kivételes tanulási kedve, az átlagosnál határozottabb, erősebb igyekezete révén osztálytársai is gyorsan a szívükbe zárták. Az esti levelező tagozaton tanító kollégáim ugyancsak elismeréssel szóltak róla; megoldhatatlan problémát soha nem jelentett. Természetesen nagyobb figyelmet igényelt mindenkitől, a diáktársaktól és a tanároktól egyaránt. Nagyobb türelmet, és több tapintatot. A Fáy szakközépiskolában mindenki partner volt ebben. S ugyanígy csak a jót, a segíteni akarást tapasztaltam a hallássérültek Fekete Márta által vezetett salgótarjáni irodájának alkalmazottai részéről is, akik kívánság és szükség szerint jöttek az iskolába jeltolmácsolni azért, hogy biztos legyen tagtársuk felkészítése az érettségi vizsgára. Ez a közös akarat mindenképpen kellett Szilveszter sikeréhez. Sok tanítványomra emlékszem szívesen, Berki Szilveszterre pedig különösen. Soha nem volt olyan tanulóm, mint ő… És már nem is lesz, mivel nyugdíjas vagyok… CD-lemezen őrzöm azokat a felvételeket, amelyeket az osztály pásztói érettségi bankettjén készített. Ajándék-fotók. Nem lehetek elég hálás neki ezért a figyelmességért. 124 �KÉP-TÉR T ÓTH K INGA „Mintha csak egy ablak lenne” Egy szemétdomb festményei Molnár Gergelyt több mint tíz éve ismerem, akkor Szombathelyen, a Művészeti Szakközépiskolában tanult festészetet, szobrászatot, és már akkor is nehezen lehetett rávenni arra, hogy mutassa meg a munkáit – pláne, hogy beszéljen róluk. A figuralitás vonzotta, embereket rajzolt és festett, időnként csak mozdulatokat vagy arcokat, de gyakorlatilag mindenhova, ahol szabad teret talált. A lap vége, a behajlítás sosem akadályozta, a formák tovább alakultak a falon, asztalon, rajztáblán, könyveken, beépültek a szövegek közé, elbeszélték-kifigurázták, narrálták azokat, együtt éltek velük. Aztán a Nyugat-Magyarországi Egyetem (Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola) hallgatója lett és vizuális kommunikációval kezdett foglalkozni a rajztanárság mellett. Jöttek az animációs kisfilmek, „gyurmacsiga” videó, és a Barcsay-biblia, a formabontás és az alakok maradtak, mélyültek a kifejezések, miközben egyre nagyobb íveket járt az ecset, türelmetlenül, csak a legfontosabb mozzanatokat kiemelve. Most meg itt az Egy szemétdomb festményei, épp a budapesti Tarajos Gőte Artklub falán, ajtók-ablakok, talált és kapott tárgyak, néhol vásznak, keretből kivágva, szaggatva-formázva, saját deszkákra feszítve vagy csak maga a lepel mindenféle sallang nélkül felhúzva a falra. Gergő zavarba ejt, nem hagyja nyugalomban bámészkodni a kedves figyelőt, célja van. Azt mondja, nem gyönyörködtetni szeretne, hanem elgondolkodtatni. „Kiállításaimon vetítések, felolvasások és zene egyaránt megjelennek. Képeim alapjául a vászon mellett ajtókat, szekrényajtókat, fémlemezeket, kidobott tárgyakat is használok, amelyeknek saját múltjuk van. Célom nem gyönyörködtetés, hanem energiaközvetítés, hogy az emberek saját értelmezéssel inspirációt merítsenek a képekből. Gondolkodásra késztető ingert akarok létrehozni. Szerintem több nyitottságra van szükség a kortárs kultúrában, el kellene szakadni a rutinszerűségtől és az újszerűség felé mozdulni. Valamit újat létrehozni bármilyen eszközzel, régi kacatok, hulladékok, rossz minőségű festékek is alkalmasak lehetnek, nagyon fontos az alacsony költségvetés vagy akár az ingyenesség. A művészetnek aktuálisnak és bátornak kell lennie, alkalmazkodnia kell napjainkhoz. A kortárs képzőművészet élménye nem szabad, hogy csak a galérialátogatók szűk rétegének vagy a tehetősebb képvásárlóknak a kiváltsága legyen, hanem kell, hogy kimozduljon a megszokott helyéről az utcára, közintézményekbe, kórházba, kocsmákba, kávézókba, tömegközlekedésre, oda, ahol az embe125 �rek valódi élettere van. Fontosnak tartom az őszinte, mindenki számára elérhető és művelhető, használható és inspiráló művészet felé törekvést a különböző ágak együttműködésével.” A nyáron a Boulevard és Brezsnyev Galériában (Budapest) a FALUSIDEAL kiállításon álltak a régi, hegyfalui ajtók alakokkal, beszorult emberekkel, asztalkendőkkel és egy nagy szénaboglyával a látogatók között. A megnyitókon zene és vetítések. Nincs esély a menekülésre, a kikerülésre, muszáj lesz gondolkodni akár azon, mennyi szemetet termelünk és hova kerül a kiszortírozott holmi, akár azon, hogy ez az őszinteség olyan, mint egy pofon, és hogy ideje lenne újragondolni ezt a művészet szót meg az értelmét, funkcióját. Felocsúdnék, de jön a TOLLASBÁL a Kalicka Bistroban (Budapest), szürreális álomvilággal, parafalemezeken zománcfestékkel húzott feszült aktokkal, kitekert nők és madarak - zacskókban madártollak, barbárság, tollfosztás, hagyományok és értelmetlenségük. Gergő most sem segít. Az egyik festményt viszontlátom egy kisfilmben, mely egy táncművész-filmessel készült, és egy mozgássérült mindennapjait, a mozdulatok nehézségét és kivitelezhetetlenségét vágja a képembe, a Fenntarthatósági Napon pedig egy kifordított legófilmmel beszél a Felelős Kommunikációról, ezt saját zene kíséri, a közönség mellett szakmai elismerést, díjat is kap az „anarchista kisfilm”. A legóemberek társadalmi felelősségvállalásról, kultúráról, egészségvédelemről, a média felelősségéről, szabályokról kérdeznek. Kemény tükör ez, hiába fekete-fehér, világít és éles… Zavarban vagyok én is, beszélnek a képek, felelősségérzet van bennem minden egyes kimondott és leírt szó után. A Tarajos Gőte falain a kettévágott ajtókban kis ablakok, a festék és a fúró-faragó szerszámok friss barázdákat is húztak vagy épp töltöttek be az idő munkája mellé. „E sötét szobákban, ahol lélekszakadva, napjaim terhét hurcolom, forgódva erre-arra, ablakokat keresek. – Mintha csak egy ablak, mely kinyílik, a megváltással lenne teljes. […] Ki tudja, milyen ismeretlen dolgokat mutathat.” (Részlet Konsztantinosz Kavafisz Az ablakok c. verséből, Somlyó György fordítása.) Használhatom a tapintásomat is, vizsgálom a rétegezett felületet, újabb és újabb ablakok, absztrakt és figurális ábrázolásmód is vegyesen, de nem is kellene megpróbálnom sem a skatulyázást, egyszerűen csak jól nézni a képeket – együtt a filmekkel, a zenével, megengedni, hogy minden érzékszerv működjön a falon és most itt a lapokon is. 126 �K ANYÓ EMMA „Érzed a kép szagát” Beszélgetés Csemniczky Zoltán szobrászművésszel, galériavezetővel A balassagyarmati Szerbtemplom idén ünnepli felszentelésének századik évfordulóját. Az Óváros téren álló hagymakupolás, kereszt alaprajzú műemléképület ma galériaként működik. A templom történetéről, a Szerbtemplom Galéria működéséről Csemniczky Zoltán szobrászművészt, a galéria kurátorát, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatóját kérdeztük. – A görögkeleti szerb templom épülete Balassagyarmat központjában, a Szerb utcában áll, vallásgyakorlásra azonban régóta nem használják. – Pedig eredetileg ebből a célból épült, ahogy elődje, a négyszer-ötször ekkora „nagy” szerb templom is a 18. század második felében. Balassagyarmat ugyanis mindig „többkultúrájú” város volt, különösen az ezredfordulón. A görög (ortodox szerb) kereskedő közösségek a 17. század végén telepedtek le, amikor Balassagyarmat az 1663-as török pusztítás után (története során harmadszor) újjáépült. A város magja ekkor a mostani Óváros tér területén volt, ezért a nagy templom is itt épült. A 19. század végén, a millennium időszakában tapasztalható gazdasági fellendülés idején a balassagyarmati szerbek elhagyták a várost, Szentendrére, Ráckevére, a Duna környékére költöztek a kereskedő közösségek. A helyüket zsidó kereskedők vették át, akik azonban ipart is űztek. 1908-ban már csak 12 vallásgyakorló szerb lélek maradt a városban, ezért lebontották a 18. század második felében épített nagy szerb templomot és parókiát, hogy helyette egy kisebbet építsenek. Michal Milan Harminc neves építészt bízták meg az új, kisebb templom megtervezésével, amelyet 1911-ben, 100 évvel ezelőtt szenteltek fel. – A galéria mióta működik az épületben? – 1988-tól funkcionál kiállítótérként. Eleinte, két évig az 1969-ben alapított Horváth Endre Galéria kapott benne helyet. Azután ’89-ben elkészült az Oktatási, Művelődési Központ és Könyvtár épülete, ahová a Horváth Endre Galéria költözött, ekkor adódott az ötlet, hogy a Szerbtemplom (így, egybeírva) is önálló időszaki kiállítóhelyként funkcionáljon. Mindkét galéria fenntartója a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és Balassagyarmat város, így lehetőség van arra, hogy összehangoljuk a két intézmény koncepcióját. Az egyhajós, viszonylag kisméretű templom általában meghatározza a kiállítási tárgyak méretét, de műfaji tekintetben – a Horváth Endre Galériához hasonlóan – változatos: festmény, kerámia, grafika, szobor is szerepelt már itt. Érdekes, hogy a külföldi kiállítóművészek többnyire a Szerbtemplomban szerepeltek, szerepelnek, egyrészt az épület sajátos, egyedi hangulata miatt, másrészt praktikus okokból (a műtárgyak szállítása és utaztatása problematikus, és a Szerbtemplomban kisebb teret kell betölteni, mint a Horváth Endre Galériában). 127 �– A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatójaként van mód meghatározni a galériák profilját, arculatát. – Korábban munkacsoport foglalkozott a képzőművészettel, művészettörténészünk, teremőrünk, dekoratőrünk stb. szintén volt. Pillanatnyilag egy személyben vagyok intézményvezető, kurátor, pályázatíró is, a szükséges anyagiak előteremtésétől egészen a technikai kivitelezésig minden az én felelősségem, Lőrincz Katalin textilművész, dekoratőr a megvalósításban van segítségemre. Egyébként a kiállítás mint komplex kommunikáció létrehozása mindig csapatmunka. Szerencsémre már a kezdetekben bizalmat kaptam egykori igazgatóimtól, hogy önállóan választhassam ki a meghívott kiállítókat. Minden esetben az az elv vezérelt, hogy a lehető legváltozatosabb programot állítsam össze a kortárs törekvések bemutatására. A különféle szemléletű, eltérő stílusirányzatot képviselő művészek hadából lehetett és lehet válogatni. A döntő szempont az, hogy az adott körön belül magas színvonalú művek kerüljenek a nézők elé. A vizuális nyelvet olvasók számára egy-egy műből kitűnik, mi volt az alkotói szándék, és az adekvát módon valósult-e meg. Ha ez nyilvánvaló, akkor teljesen mindegy, hogy a realizmus vagy az absztrakció melyik fokán alakul a műalkotás. A meghívott művész iránti bizalom próbája valójában a kiállítás rendezése közben történik meg. Ilyenkor minden tárggyal közvetlen kapcsolatba kerülök, ez a legjobb, ekkor derül ki, műalkotásról van-e tényleg szó. Intim viszony alakul ki köztem és a mű között, amit nem zavarnak külső körülmények. Nyilvánvaló, hogy a személyiségem jegyei is szükségképpen megjelennek az elrendezés során, de ezeket igyekszem mindig többszörösen indokolni magamnak is. Így az arculat, a profil rólam is képet ad. Gondolom: miközben objektivitásra törekszel, nem árt, ha érzed a kép szagát. A műét. Nem a festékét, vászonét… A balassagyarmati Szerbtemplom Galéria 128 �AMI MARAD K ABDEBÓ L ÓRÁNT „A test kivirágzik” Palkó Tibor – L. Simon László: Háromlábú lovat etető lány Egy rajzsorozat felkínált a költőnek egy lányalakot, aki versében megidézte Kassák Tisztaság Könyvének egyik betétjét, a leánysiratót a 42-es számozott versből. A kölcsönzött motívumok köré építette L. Simon László költő a maga verses tájékozódó szétnézését. A figura mozgását felkínáló rajzsorozat neoavantgárd balladás rajzkönyv, A Tisztaság könyve Kassák öntisztázó versbeszéde, amelyikben – újraközölve benne A ló meghal, a madarak kirepülnek című látomását, a század centrális remekművét – a „Mi dolgunk a világon?” problémakörét gondolja végig, az akkori új kor kihívásainak és buktatóinak közepette: képes-e megállni egy ember az emberiséget sújtó kétségbeesésben. Lehet, hogy ezeknek a rekvizitumoknak a vers köré építése vonta el az olvasói-kritikusi figyelmet magáról az ízig-vérig korunkbeli ihletésű szuverén versciklusról, mely véleményem szerint mostani költészetünk egyik jelentős értéke. Önmegformáltságával és korunk emberének a létezésben elfoglalható helyére való rákérdezésével. A „mankók”, amiket kiválasztott a költő versciklusához, nem az alkotás segédeszközei, hanem arra való figyelemfelhívásai: az egyes ember saját eszmélkedésében is kötődésre kényszerül, múltból-jelenből társakat kell válasszon maga mellé, mert önmagában könnyen megbillenhet, kiszolgáltatottjává válhat akár kétségbeejtő vonzásoknak is. L. Simon László olyan költőnek építette meg önmagát, aki az alkotásba egyként bevonja a hagyományt és a társakat, mert magát a létezést is, amire rákérdez és amiben szertetekint, társas függvénynek tekinti. Nem gyengeség jele ez, de az erős alkotói karakter megnyilvánulásának létformája a számára. L. Simon László ebben a társas megszólalási módban formálja meg a maga személyes kérdezésmódját, létrehozva a Háromlábú lovat etető lány című versciklusát. Kapcsolódva az elmúlt század olyannyira bonyolult poétikai és tematikai eseményeihez. Művével végül is kivágva belőle magát: egyensúlyi állapotot varázsolva kérdező önmaga köré. Hiteles életreceptet alakítva napjainkra a környezetében elhelyezkedni akaró ember kételyei ellenében. Semmiképpen sem programverselő, majdhogynem inkább az embert veszélyek közé engedő, féltő figyelő. Csakhogy olyan szemlélődő, aki társakat vonz maga köré, nem egymás befolyásolására, inkább csak annak biztosítására, hogy bármire jusson is, nem marad egyedül. Beszédében, versformálási módjában megérezni az Édentől 129 �Keletre vettetett ember társkereső biztonságra vágyását. Versciklusa szintézis – tájékozódással. Szintézis már a megszólalás módjában is: avantgárd kezdetek után hirtelen váltással a magyaros kifejlesztésű epikus vers bibliai beszédmódú hangszereléssel lett a korábbi, nagy feltűnést kiváltott kötete, a Japán hajtás idején L. Simon László beszédmódja. Most mintha ezt a gyors-merev váltást egyensúlyozná ki: a két, valójában szerintem nem is ellentmondó hagyományt forrasztja össze pszeudóstrófás szerkezetű versciklusában. Kiderül, amit már régen tudunk, hogy az avantgárd és a bibliai beszédmód valahol összekapcsolódik. De hogy ez a kapcsolat még a magyaros epikus verssel (amelyik valaha a szocreáltól való megerőszakolása idején és azt követően oly unalmassá sivárodott, hogy Tandori az őse, a Szabó Lőrinc-i Különbéke-kötet ellen is fellázadt) valahogyan összekapcsolható, azt nem hittem volna. Pedig ezt a versbeszédet narrációs ívek tartják össze, egy, a rajzokhoz primitíven direkt módra kapcsolódó, és a Kassák-mottót poétikus megformáltsággal kibontó leánysirató és egy eköré szövődő családregény lehetősége. Amint ez az epikusan folytatódó, ugyanakkor avantgárd szólamvezetéssel közbesíró és mélységesen elgondolkozó közbevetettségű ciklus megfogalmazódik, a huszadik század eredetileg szertetartó költői megszólalásmódjai sikeresen összefonódnak, mindegyik eleme szervesen tudja kiszolgálni azt a tematikát, amelyik a beszédmód kérdező jellegét kiváltja és beteljesíti egyben. Mert szintézis ez a ciklus a tematikában is. A szintetizáló beszédmódnak telephelyéül egy családmodellre rákérdező elbeszélést tud társítani. Szerencsés költészettörténeti pillanat: a poé- 130 tika és a tematika egymást kiegészítve kapcsolódik. Mivel is kezdődik? A gazda kimegy a szőlejébe és széttekint. Mintha egy „családi jelenet” kezdődene ezt követően. Mármint Az ember tragédiája értelmében. Mintha Lucifer kommentálná? De végül is a Teremtés könyve is imigyen tart szemlét: et vidit, quod esset bonum. L. Simon László versciklusában ez a kétpólusú indíttatás szikrázik össze. A luciferi csak a hiányra tekintés, a töredék hangsúlyozása, és az emberi-családi összetartozás-öntudat isteni megvilágosodottsága. A veszendőség és az elrendezettség esélye között billeg a történet. Minden egyes jelenetében mindkét esély benne leledzik. A vers éppen annak a kibeszélése, hogy mennyi csonkasággal, pusztulással, mulandósággal szembesül az emberi létezés. Amelyet hogyha személyes sorsként fogadnánk, csak a siratás maradhatna meg beszédmódunkként. Az egyes ember sorsát csak a töredékké válás tragikus jelenetei beszélhetik el. Ezért lesz minden egyes vers siratóének. Ugyanakkor a gazda valami csodálatosan régi-újat fedez fel versei sorában: a szőleje ha jogilag az övé is, valójában nemzedékek tulajdona és nemzedékeket táplál. A gazda több, mint egy tulajdonos: ő működteti ezt a világot mindenki hasznára, épülésére. A Bibliából itt sarjadzik ki a keresztény evangélium, az Újszövetség, a felajánlás, az áldozat, amely az egyest a mindenség részévé avatja. Beleépíti a múltba és jövendőbe. A kereszténység a költő számára nemcsak hittétel és egyfajta vallás, amihez kapcsolódni lehet, hanem a létezési módja, amelyben a siratódalát elmondó egyes gazdaként felelősséggel élő részessé változik át. A kereszténység ebben a ciklusban nemcsak egy vallás, a nagy szekularizálható �világvallások egyike, hanem az emberi élet folyamatossá alakítója, értelmezője, az egyes emberek panaszainak orvoslója. Ugyanígy a család, amelynek regénye is ez a versciklus, nem nyűg, teher, fájdalmak forrása, hanem éppen az egyes ember csonkaságainak kitöltője. Létforma, amely nélkül az ember csak síró – panaszkodó – kétségbeeső egyed. Mindegyik strófa ezért mutatja fel egyszerre a panaszdalt síró egyes embert és a családban élő, a teremtésben helyét elfoglaló személyiséget, a gazdát. Akinek létezése csak ezzel a gazda-léttel szervülhet bele a teremtett világ egészségébe. A gazda, a felelősséggel a létezésbe magát beleélő ember apoteózisa a versciklus. Az európai ember mélyrepülésének ellenemondó, személyiségét vállaló, mégis származtatottságát tudatosító létező. Hangsúlyozom: nem ideaember! Személyiség, aki megküzd a benne lévő esendőséggel, daccal, pusztulást eredményező kiválással. Minden versszak egy-egy újabb megmerülés ebben a végeérhetetlen küzdelemben. Állandó veszteséget hordoz magában a gazda: gyászt, pusztulást. És jaj neki, ha visszafordul, bezárkózik önmagába: „furcsa emlékek sejtekbe kódolt könyvtára” marad, „önmagunkból önmagunknak épített múzeum”. „A test csak egy csapda, magányunk záloga”. Mert kiben nincs meg mindez? Ez is mi vagyunk! De ennek ellenére keresi azt az illeszkedési lehetőséget, amely a csonkulások ellenére létezése egészségét indokolhatná. „szabadsággal fizetnek, ha visszaadjuk”? Hogyan? Ha lemondunk róla? Inkább ha kiteljesítjük, összekötve a létezéssel, múlttal-jövendővel, és így éljük le a kimért szakaszt, a ránk osztódót. Kihasználva lehetőségeit, hasznosan mindenki számára. Mint a szelet kenyér: levágott darab, de egyben az egész kenyér része. Mi virágzik ki ezekben a versekben az egyes emberből? „A félelem gyöngéd lüktetései pillangóként hasították az eget”. Mi is ez a félelem? Nem külső erőktől való hőkölés, belsőnkben létező, virágzó erő ez is. Megkötő, lekötő, magunkba visszafordító: „Mert attól félünk a legjobban, hogy jobbak legyünk.” Micsoda csapdák az egyes ember számára. A könnyebb ellenállás, a látványosabb megszólalás, a költőileg hálásabb tematika? Mit szegez szembe ezzel? „Minden átmentés, átörökítés a testből táplált jövőbe, a vérrel bearanyozott reménységbe.” És akkor itt vagyunk a kötet kulcsszavánál: vér. A testen átáramló, ereken száguldó valami, amely elapadhat, elszáradhat nélküle az ember. De éltető is, sőt összekötő: a mindenséggel összefogó. A vér, a mártírium áldozata, mely az ikonok glóriájával bearanyozza a felemelkedő vesztes-nyerőt. A mindenség sugárzását belélegezve magába fogadó életerő. Egyszerre fogyó és növekvő ereje a testnek. Kapcsolatát szabályozó: jó és rossz felé fordulását egyként támogató. Ezzel a vérrel képes az ember magára maradni, lepusztulni és kötődni, kivirágzani. Keresem a helyszínét ennek a kivirágzásnak. Mintha a létezést magát próbálná körülírni: „Bizonytalan létformák tétova találkozása megnevezhetetlen helyen és időben.” Ez a poétikai ellenpólusa a nyitóképnek, melyben a februári reggelben a gazda elindul szőlejébe, tanulni az öreg varázslótól. Az öregember tanítása tulajdonképpen az egész strófás történet, mintha belépnénk egy Kalevala-szerű rejtelmes nevelődésbe. Elkezd minden egyszerre sokszínűvé válni. Millió lehetőség szakad az egyetlen emberre, abból kell ki- 131 �választani a maga számára az egyetlen módját a jól termelésnek. A bizonytalan, tétova, megnevezhetetlen megmarad-e bizonytalannak, tétovának, megnevezhetetlennek, poétikai helyszínnek, vagy életszerűen kivirágzik, a gazda „megtanulja”, mi kell „az igazán jó terméshez”. És most vegyük magát a címadó leányt. A háromlábú ló, a háromlábú kutya, a csonkaság, a töredék létezési formák indokoltak ebben a kiegészülésért kiáltó versciklusban. A címadó leány ugyanakkor a családféltő gazda felelősségének vissza-visszatérő kiéneklése. Sokáig ezért a szereplőért nem írtam erről a ciklusról. Pedig ez köt össze személyileg is vele. Hiszen nekem is van egy hozzátartozóm, aki hasonlóan a kapcsolat, a felelősség és a veszélytudat libikókáján libeg családi életünkben. Meg kellett értenem a ciklus egészének felelősségre kihegyezettségét, hogy ennek a balladásan esendő, siratnivaló leánynak a veszélyeztetettségét el tudjam helyezni a kompozíció egészében. A Kassák-mottó hozza a veszélyt. Mint ahogy minden, mi emberi, veszélyeztetett ebben a ciklusban, és minden siratnivaló, ha nem tudjuk a létezésben megnyugtatóan – mondhatnám: keresztény módra – elhelyezni létét-nem létét. A leány által kerül a versbe az emberi veszélyeztetettség. Másrészt az ember érzelmi életének fontos eleme: a gyász átélése. A leány Iphigeneia, a feláldozott, akinek megsiratása és újra támasztása, létezésében elhelyezése a ciklus egyik egyszerre poétikai és tematikai magaspontja. Mint ahogy egy másik mitológiai elem is megjelenik a ciklusban. A csodaszarvas, amelyik egyszerre a magyar mitológia csodaállata, és egyben a Mória-hegyi bibliai megváltottság, az áldozati állattal felmentett ember elénk 132 idézője. És ezzel egy kicsit a leány-Iphigeneia alakja egyben Izsák szerepét is betölti. És ha már egybelátom a balladás leány-Iphigeneia és Izsák áldoztatását, az egész versben azt a látomást vélem megverselődni, amely a bibliai hagyományból ismerős: Izsák a feláldozás előtti pillanatban látja megnyílni az egeket, és szinte az Úr színeváltozását átélő kiválasztott apostolok látomását is előre látja, a dantei istenlátomást előlegezi meg. Ők látták, Izsákét nem meséli el a Biblia, az apostolokét csak körülírja a nagy fehér fénnyel, a költő Dante, szavakkal próbálja utána írni. L. Simon László erre nem vállalkozik. Az avantgárd beszédmóddal fogalmilag gondolkozik el felőle. Tematikájában így a ciklus egyszerre az ősmagyar, a görög és a bibliai felajánlás elismétlése, és az ennek feloldásaként megjelenő létezésben elhelyezettség megérzékítése. Kérdezem magamban: a ciklus cselekménye a szentmise misztériuma? „Ki hallja meg föl-fölkiáltó harangjaimat” kérdezi a Tisztaság Könyve dörömbölve, és válaszolja rá: „hiába minden zárt kapuk előtt állok”. És erre mondja a sirató-példát: „tudom hogy a lány fehér ingecskéjében meghal ezen az éjszakán”, siratva a „mi sorsunk”-at. Mégis ellenében a hasznos cselekvés szólamát szegezi: „mi tavaszesőt és vaszöldet énekelünk az embernek.” Így Kassák a múlt század siralomvölgyében 1926-ban, amikor nincs már remény messianisztikus álmokra a tisztán látók szemében. De van az „Én KASSÁK LAJOS vagyok” megszerkesztett biztonsága. Az emberi méretű örök küzdelem és az örökkön adott lényeg. És mi következik ebből a mai költő számára, hogyan fogalmazza meg a maga „Mi dolgunk a világon?” kérdését, illetőleg a kérdéssel előhívható léthelyzetet a kor embere körül? Kassák �után a század előhozta a poklok poklait, a kétségbeesés megannyi embert gyötrő kielégítetlenségét. Lehet-e mégis, ezzel szembesülve az esélyes küzdelem jeleneteit kivallatni a jelenetekből? Lehet-e Izsákkal, szívén a tőr hegyével megláttatni a folytatást? A folytathatóság esélye ennek a versciklusnak a lényegi kérdése. A mulandóságba épülő továbblépés lehetősége. Megszólal a ciklusban a „remény” szó. Nem az egyedi lét, de az emberlét folyamatosságának megépülésében. A gazdalét értelmének megfogalmazása. A ciklus esélye: az egyes ember gazdalétének kérdésére megkaphatja-e a létezés egészének gazdájától a feloldó választ. Ne helyette, ne az ő nevében próbáljak válaszolni. Olvasása során a szöveg egészének kérdezésmódját igyekszem beleépíteni személyes létezésem kérdezésmódjába. Kérdezni tanulok ettől a bajokat és reményeket kibeszélő versciklustól. (Magyar Műhely, Budapest, 2009) E LMY J ÓZSEF Variációs formákból költői nyelvezet Nyilas Atilla: Szerelemgyerek A kötet címéről annyit, hogy vigyázat: a „szerelemgyermek” szónak itt nem az a jelentése, ami A Magyar Nyelv Értelmező Szótára 1992-ben megjelent VI. kötetének 219220. oldalán található: „szerelemgyerek fn szerelemgyermek (vál) Házasságon kívül született gyermek. – »Az az átkozott Raoul… Kegyelmet kap (hogyne kapna, mikor egy marquisnőnek a szerelemgyermeke). JÓK. Ha elfelejtettem volna mondani, most vallom be, hogy én: szerelemgyerek vagyok.« KRÚDY” A kötet címének jelentését a 98. oldalon közölt költeményben találjuk meg: „Szerelem minden / gyermekszerelem, / gyermek minden / szerelemgyermek– // minden szerelem / szere- lemgyermek / minden gyermek / gyermekszerelem. // Szerelem minden / szerelemgyermek, / gyermek minden / gyermekszerelem – // minden szerelem / gyermekszerelem, / minden gyermek / szerelemgyermek.” (Hallgatom) Ez a költemény, és mint megmutatni szándékozom, az egész kötet, a magyar költői nyelv újabb fordulatát képviseli. Egy olyan nyelvparadigma meghódítását, amely korábban csak nagyon helyhez, alkalomhoz, modorhoz, nyelvi stílushoz – a láncmese, a bájoló, a gyermekmondóka, a katalógusköltészet és a litánia formájához kötött alakjában volt használatos. Igazából csak úgy „működött”, hogy az eleven „magas” költészetben nem működött. 133 �Metaforával élve holtkézi nyelvbirtoklást jelölt, megkövült metaforákat, azokat a ragokat, képzőket, amelyekkel a mindennapi élőnyelv, vagy a költészet vele szimbiózisban élő nyelve, csak kivételesen, idézetként, díszítő elemként élhet. Petőfinél, Aranynál nem tűnik fel. Arany Laci és Arany Juliska viszont már gyűjtött ilyen népi szövegeket, formaverseket, láncmeséket. Gyulai Pál pedig utánozta is a formaversek, láncmesék logikáját. De arra ő sem gondolt, hogy „magas” költészete nyelvévé emelje. Egyes költemények jelzik, hogy jeles költőink tudnak erről a nyelvről, kiválóan alkalmazzák (Juhász Gyula: Anna örök; Babits Mihály: Fekete ország). Weöres Sándor minden formában s minden mennyiségben műveli, esetrőlesetre a saját költői nyelv mintegy „idézőjeles” változataként, s ilyen, noha rendszerint láthatatlan bélyeggel tág ciklusokban is felhasználja. A teljesség igénye nélkül: Huszonnégy melódia (Egybegyűjtött írások, Magvető 1970, I. 116137), Maláj ábrándok (I. 156-158), a Rongyszőnyeg 160 darabja (I. 363-438), Harminc bagatell (II. 376-388), a Magyar etűdök 114 darabja (II. 65-115). Közben egészen újszerű, de mégis csak „idézőjeles” variánsokat is létrehoz (Fughetta II. 278). Nem egy ilyen darab drámai műveiben fordul elő, például A holdbéli csónakosban a Túl, túl, messze túl… kezdetű önszerkesztő lírai briliáns (I. 515). Ettől eltér Nyilas Atilla esete. Egyes költeményeket itt is felfoghatunk „idézőjeles” mutatványdarabokként, de ugyanakkor úgy látom, minden alapom megvan ahhoz, hogy bizonyítsam: Nyilas Atilla megteremtette az állandó átmenet lehetőségét ehhez a formanyelvhez. Úgy látom, hogy teljes költői intenzitású, a költészete számára mindig készenlétben álló formanyelvként 134 az ő verseiben jelent meg először. Még első kötete előtt beleszerettem egy kis versébe, az akkor még csak kéziratban létező Nemél-be. Az is ennek példája. A Részesülés című első, az Argumentumnál 1996-ban megjelent kötetében még ő maga is külön keretbe, a „Ráolvasások” című ciklusba foglalta az ilyen költői nyelv verspéldányait. Ebben a kötetben nem lehet észlelni: van-e más. Ami formálisan egészen eltávolodik a formaverstől, annak merevségét lehántva vagy felcsigázva: az is az. Hogyan működik ez a régi-új, de csak legújabban egyetemlegesen szalonképessé tett költészetnyelv? Szinte túl egyszerű, túl átlátszó matematikai szabályok, mindenekelőtt variációs szabályok működtetik. Vegyük például a kötet címadóját, az imént idézett Hallgatom című költeményt. Ez a vers mindössze három szót használ: szerelem, minden, gyermek, illetve szigorúbb megkülönböztetésben még két összetett szót – a szerelem és a gyermek szavakból összetett gyermekszerelem, szerelemgyermek szót. Ez még így is csak 5 szó. Áll pedig a vers összesen 24 szóból. Az írott szöveg alapján nem nehéz kikövetkeztetni a variációs szabályt, a teljes variáció-sorozat tagjait, egymásutánjukat és az egymásra következésük szabályait. A vers egésze kimeríti e szabályrendszer lehetőségeit. Ez a „kimerítés” kényszeríti ki a vers befejezését. Ugyanúgy, ahogy, mondjuk, a Sestina is kimeríti egy rímszó-rendszer valamennyi lehetőségét. (Ne felejtsük: a Sestina teljes szavakkal „rímel”, nem fonéma-együttesekkel.) Nos, ez csak egy példa, csak egy rendszer, egy variáció, illetve egy verslogika-típus. Hogy a Hallgatom című vers logikájával párhuzamos logikával – algoritmussal – egy egyetlen sor híján 80 soros költemény is felépülhet, arra példa az Atilla-saga (76- �78). Van persze arra is példa, hogy az algoritmus fonémákon, a fonémák hangzás-, illetve írásképén alapul. Ilyen az Édes Anna első és második része (33): „Anna, Anna, Anna, / szavamra: szavanna, / málha, málna, manna, / kamra, szeneskanna, / kályha, szalma, alma: / hozsanna, hozsanna. / */ Anna vegetáriánus. / Ha Anna enne húst, / nem lenne vegetáriánus. // Anna antialkoholista. / Ha Anna inna bort, / nem lenne antialkoholista. // A bornemissza, húsnemessze, / velünk / enne, inna, Anna.”(33) Ha valamit kifogásolhatunk, az az első rész ötödik sorában az „alma” szó, mert ez a hosszú „n” („nn”) hiánya miatt „kakukkfióka”. A második rész harmadik három sora viszont mesteri összegezés, beleértve az eleddig ismeretlen „húsnemessze” szó léteztetését is. Van egy még teljesebben fonetikai rendű költemény is a kötetben: a Keresztlányom nevére (83). A kilencszer három (azaz huszonhét) soros költemény mindössze az „Anna, Hanna, Johanna” nevekből és a „de, nem, hát, tehát, így, jó, és” szavakból áll. Zeneisége folytán érződik valami rokonság közte és Kosztolányi Ilonája között, de a rokonság nem szerkezeti. Ennek a versnek a logikája nevenként érvel és tagadással, ellentételezéssel s egyéb viszonyítással halad előre: „Anna, de nem Anna / Nem Anna, de Hanna…” Hosszú volna ettől a pregnáns matematikai rendtől lépésenként eljutni a variációs forma bonyolult teljesítményeihez, amikor is a költő például képes „megbeszélni”, sőt „kibeszélni” magát a variációs formát is. Ilyen például a Szilva (81-82). Ez már a Petőfifajta „ne válasszunk magunknak csillagot?” rendű-rangú költői elbeszéléstípust is beleérti a műveletekbe. A születendő gyermek számára folyó névke- resés fokozatai és beszédes kommentálásuk abban kulminál, hogy kiderül, a végül választott név eleve kézenfekvő lehetett volna: „Nem tudod, és nekem is most esik le, / Hogy hivatalosan ugyan nem, / de a családban így hívták nagyapám, / lapot is címeztek így neki, / éppen őt, kinek keresztnevét / talán legelébb vetettük el, / kinek feleségéről lányomat neveztük, / kinek a fia fogadott örökbe – / a vezetéknév szintén tőlük való. // Messzire mentünk a nevekkel, / és a legközelebbre érkeztünk: // Mama zöngéihez.” (82) S itt kellene szólni, s nem röviden, a formula-versből fakadó formákra épülő „szabad vers” természetéről. A most idézett vers is példa lehetne erre. De nézzük meg például a Virágvasárnap viráglitániáját. Helyenként csak virágnevek felsorolása, jelzővel, jelző nélkül, a virágénekek („Teljes szegfű, szarkaláb, / Bimbós majoránna”) modorában, itt-ott egy- vagy félmondatnyi kommentárral („a nárciszok nem olyanok, mintha beszélnének…”) A költeményben kezdetként, s odébb visszatérésként is feltűnik, tagolásul, egy-egy rövid 3-4 soros beszúrás: „Itt is virág, / ott is virág, / ezt szeretem. / Ezt nagyon.” S végezetül: „magyar és török szegfű, kardvirág, / erdei pajzsika, mimóza, / tuba-, csipke-, őszi- vagy csak rózsa, [Kiem. E. J.] / és az ámen: a ciklámen.” (28-29.) A párhuzamos szembesítés, haladás, a párhuzamosok virtuális találkozása nemegyszer a tipográfiai formákban is megjelenik: Kállai kettős (87), Székesfehérvári etimologizálás (108). De tipográfiai alakzat a közeli, részleges változtatással történő ismétlés is: Unokahúgom s -öcsém ha beszélget (88), Összehasonlító sorsanalízis (89-90), A házunk melletti villamosmegállóban (117), Mikor adjam át? 135 �(122). Előfordul, hogy a költői dramaturgia eszköze egy-egy strófa formális, teljes megismétlése: Késő este érek haza (135). Prózában: Itt, a lányom óvodája előtt leüthetnek, megkéselhetnek, de méltóságomon nem csorbíthatnak. A vers: „Itt / a lányom óvodája előtt, / itt, / ahol a lányom óvodája van, // itt / a lányom óvodája előtt, / itt, / ahol a lányom óvodája van: // leüthetnek, / megkéselhetnek, / de méltóságomon / nem csorbíthatnak. // Leüthetnek, / megkéselhetnek, / de méltóságomon / nem csorbíthatnak.” Van, ahol az előadás katalogikus teljessége az elbeszélés láttató teljessége, terjengése, sokasága: Móci homokozik (97), Illa berek („Isten óvja a motorosokat” jelentéssel) (106-107), A házunk melletti villamosmegállóban (117) Bohém rapszódia (126-128), A kis ceruza (140), Éloa örök (143) és a jambikus Atilla városában (94). Összeszedhetném a kötetből a láncmese, a bájoló, a gyermekmondóka, a katalógus vagy a litániaforma tiszta példáit, de félek, hogy az ilyen példálózás leegyszerűsítésre csábít, holott az új költészetnyelv paradigmája legfőképpen nem a priméren egyszerű formákban, hanem az összetett formákban, s még inkább az ilyen vonatkozású formátlansággal is összekapcsolt formákban nyilvánul meg. S akkor átmegyünk, ha teljességet akarunk, az épphogy csak megformált, de különböző formaidegen gesztusokkal fölemelt, elmélyített költeményvilágba, amelyben a formaalakítás szabadságfoka lényegesen magasabb. Abba a világba, ahol ugyanabban a formában, amelyben megszólal, el is némulhat a szóló. Nézzünk meg egy ilyen példát: „»Véres és szomorú misztérium«, / véres és fehér, / véres és szomorú. / Én nem készültem papás műtétre, / csak 136 miután láttam a kölyköt, / az anyját kerestem. // Kerestem a nőstényt, / állat a társát, / szimatoló állat a sebzett állatot. // Kiterítve feküdt, / vérrel-verítékkel, / keményen dolgoztak rajta. // Véres és szomorú misztérium, / véres és fehér, / véres és igazi. (Misztérium, 61.) A történés sor fő eseménye minden strófa első sorában adva van. Ennyi itt a formaversből származó alap. Itt a poétikai varázslat az a kép, amelyet a „keményen dolgoztak rajta” mondat sugall. Ez itt a kimondott kimondhatatlan. Ahol a vers valósága és az életvalóság egybeesik. Ez megy legmesszebb, tulajdonképpen egyfajta illetlenségig hatol a megrázó élmény zsigerekig ható felidézése végett. Talán ki kellene gyűjteni a kötetből azokat az állításokat, kitételeket, sorokat, szakaszokat, amelyek ilyen megismételhetetlen költői mutatványnak tetszenek. Csakhogy egy ilyen gyűjtemény akkor érvényes, ha tartalmazza a példáknak a szóban forgó költeményben betöltött funkcióját is. Tulajdonképpen illőbb volna a magas poézishez, ha egy-egy ilyen végvagy magaslati pontról kezdem ennek a bensőséges, végsőkig személyes kötetnek a bemutatását, amely Zemlényi Attila ajánló szavai szerint „a Nyilas család kompakt, ám átfogó története, átpoétizált események himnikus szőttese. Akár misztériumjáték is lehetne, szinte liturgikus dramaturgia szerint lépnek működésbe a versek a család, gyerek, a szülői szeretet szentsége körül”. Azt hiszem azonban, hogy az én profán megközelítésem sem profanizálás. Jelzi, hogy az ilyen tapogatódzással talán a vakságra ítélt hitetlen ember is megérintheti a poézisben azt a fenséget, ahol „numen adest”, ahol az istenség lakozik. (Szoba Kiadó, Miskolc, 2010) �D EBRECENI B OGLÁRKA Penészfoltok, faggyús homály, utómunkálatok Kollár Árpád: Nem Szarajevóban Több mint egy éven keresztül halogattam, hogy megírjam ezt a recenziót. Talán azért, mert én magam is számtalanszor elvicsorogtam már a kennel falának, hogy „Leginkább faltólfalig terjed a vadászterület” (Jelentés az egyszemélyes törzsről), és túl sokszor éreztem, hogy „átszövi / szépen a semmi a formát” (Utómunkálatok), hogy „Foszlanak zivatar után/az ujjak közt a másnapok” (Galacsin), míg „penész kúszik pihenő tenyeremre” (Esős évszak), és „túl sokszor piszkált bőröm alá az ideges hajnal” (Vackot kapar), miközben „mást se akartam, csak a mára foldozni még egy holnapot” (A hideg lapok mohikánja), és egyáltalán nem értettem, „mikor híztam bele ebbe az ismeretlen testbe.” (Megfeszült akkor). Léteznek olyan időszakok az ember életében, amikor nem akar arra gondolni, hogy nem tesz mást, mint „szüntelen döfködi a semmit” (Mint a bika, kit a szokott), amikor nem akarja érezni az elmúlás hiábavalóságát. De nem ez volt az egyedüli oka annak, hogy nem írtam meg a recenziót. Túlságosan vizuális típus vagyok. Pontosabban audiovizuális. Magam előtt láttam a szerzőt, amint lemeztelenedik és elszégyelltem magam. Nem tudtam, miért, hiszen ő akart lemeztelenedni, mégis. Aztán rájöttem. Mivel nem beszélt, a szó szoros értelmében, úgy tűnt, mintha kihallgatnám a gondolatait. Hallottam a hangját, mialatt néztem őt, olvastam a sorait. Mé- száros Márton így ír Kollár intim gesztusáról: „… szövege messzemenően személyes […] »kihallgatott« beszéd, az olvasótól elforduló monológ.” (Vajdasági Magyar Digitális Adattár, http://adattar.vmmi.org/index. php?ShowObject = konyv&id = 314) Amikor meglesek valakit, márpedig sokszor megteszem, szinte kivétel nélkül kéjes érzés kerít a hatalmába, perverz szenvedélylyel szomjazom a másra, a másikra, a kukkolásra. Izgatottan sürgetem a történéseket, vagy elnyújtom a szeánszt, ameddig lehet, de undok módon csak a saját kielégülésem érdekel. A Kolláreset más. Nem tutititkos leselkedésnek, peep show-beli élvhajhászásnak indult. Semmit sem sürgettem vagy nyújtottam, mintegy csendestársként szívtam magamba a gondolatait. A költők jellemzője lehet egyfajta narcisztikus-exhibicionista attitűd. Kollár Árpád sztriptíze azonban nem magamutogatás, nem kimódolt dolog, hanem a létezés lenyomata. Ezzel hoz zavarba. Kíméletlenül őszinte, amivel engem (minket, olvasókat) is lemeztelenít. Önmagam (önmagunk) előtt. Olykor édeskés a stílusa, máskor kissé patetikus, sokszor metsző, kegyetlen. Az eklekticizmusra hajlamos, emlékek között kutató lírai én folyamatosan átlényegül, szembesül saját végességével, a pusztulással, miközben szülőként, társként, alkotóként éli mindennapjait. Szereti, igenli az életet, még akkor is, ha hiába137 �valónak tűnik ez a szeretet. A létezés abszurditását különböző motívumokon keresztül érzékelteti, szükségszerűségét azonban nem tagadja. Elidegeníti a teret, a testet, az időt. Az emlékezetet megbízhatatlannak tartja, a memóriába raktározott fényképeken torz formákba merevednek a pillanatok, elmosódnak a fontosnak hitt események körvonalai. Balázs Imre József jól látja, hogy Kollár „a memória könyvét is írja” (Tíz mondat a szarajevói buszokról, Reflex, http: //reflex.korunk.org/?p=254), a távolság-közelség problematikáját azonban, a veszteségek tételesnek nem nevezhető felsorolásával és Czipor Adrienn zseniális grafikai munkájának segítségével a térbe vetíti. A könyv borítóján Szabadka 1887-es térképének manipulált, penésszel borított részlete látható, belső oldalain eltűnt épületek keresztmetszeti rajzai jelennek meg. A szerző bár Zentán született, szülővárosának Szabadkát te- 138 kinti. A múlt, a tér és az idő értékelésekor logikusan a kezdetektől indul, a startmező azonban nem a lineáris történelemszemlélet origója, inkább cseppjeiben itatja át a jelent. A kapott, hozott értékek belénk ivódnak, segítenek elhelyezni, megérteni önmagunkat, közegünket, az identitásteremtés fontos kellékei. Szarajevó sem lóg ki a sorból. A bosnyák fővárosban történtek nélkül nem lehet a Vajdaságról beszélni. Az ott megtapasztalt életérzés, begyűjtött élményanyag azonban besimul a többi közé. Szarajevóban nem csak Szarajevóban vagyunk. „szarajevóban nem lehetsz turista”, mondja Kollár. Talán máshol sem, ha a turistákat gondtalan hedonistáknak képzeljük. A felszín megkaparása után ugyanis óhatatlanul a mélység feltárása következik. (Fiatal Írók Szövetsége, Hortus Conclusus 21, Budapest, 2010) �H ALMI N IKOLETT „Adott koordináták” k. kabai lóránt: klór Érett hangon szólal meg k. kabai lóránt negyedik verseskötete, amely hang – hogy egyik versének címére utaljak – „adott koordináták” között, tudatos szerkesztéssel, következetesen felidézett és felülírt hagyományok rendszerében olyan témák megfogalmazására alkalmas, mint a szerelem, az én, a nyelv, a kimondhatóság, a test, a szenvedés és szenvedély kategóriái. A három versciklus egyben három, jobbára eltérő tematikát jelent: az első, jöttment című csoport olvasatomban a beszélő én identitáskeresése, az önértelmezés variációinak összessége, amely a személyesség megfogalmazásainak lehetőségei mellett a saját nyelv/költői beszédmód/irodalmi kontextus rögzítését is jelenti. Struktúráját, retorikai teljesítményét tekintve érdekes számomra a [széljegyzet] című szöveg (25), amely a fogalmak definiálhatóságából és egymáshoz való viszonyából (pl. „én”, „ő”, „ember”, „segítségre szoruló” stb.) bontja ki az önazonosság kérdését. A narratív jelleg (hiszen a fogalmak egy személyes, alanyi történetben bukkannak fel), valamint az enjambement-ra épülő forma egyaránt az élőbeszédszerűség hatását kelti, és izgalmas feszültségben áll azzal a definitív megfogalmazással, amely szintén jelen van a szövegben. A nyelv retorikai lehetőségeit aknázzák ki (többnyire igen termékenyen) a ciklus azon versei is, amelyek egyegy közismert, adott esetben kultikus szövegre reflektálnak. Ilyen a Kantra utaló, nemzedéki élményt is magába foglaló a gyakorlati ész kritikája: „két dolog tölt el rémülettel: // a csillogó üresség a fejekben, / és az elragadó közöny bennem” (29), de figyelemre méltó az egy tiszta tárgy megtalálása (töredék td-nek) is, amely természetesen jóval több, mint stílusgyakorlat (32). Nem mondható ez el a harmadik (lomtár) ciklusról: ezek a versek kísérletek, minden szöveg avantgárd játék a tipográfiával vagy szóhangzással, szójelentéssel, de nem képes termékenyen újragondolni a hagyományt. A második, semmi de ciklus versei a szerelmi líra tárgykörébe sorolhatók, a lineáris olvasás során a szövegek egymással is dialógusba lépnek, szinte felkínálják magukat a történetként való olvasásnak. Minden bizonnyal ebben a szakaszban szerepelnek a kötet legpontosabb versei, azonban nemcsak ezért, hanem a leplezetlennek tűnő alanyiság miatt is szerethetőek ezek a szövegek. Természetes „ismerősséget” hordoznak az olyan sorok, mint „szórakozottságod beváltod szidalomra és számonkérésre”, de nyelvi magabiztosságot tükröznek (és időnként Kemény István költészetét idézik) az olyan megfogalmazások mint „míg az utazó elcsíphető fényeket keres / mozdulatma139 �radékokat / mint penészes istendarabkákat a kutya.” (velence süllyed, [83]) Ahogy a fenti sorok is jelzik, a klór jelentősége, tétje a beszédmód „komolyságában” és „őszinteségében” áll, vagyis abban a nyelvi leleményben, amellyel képes olvasójára ilyen hatást gyakorolni, és amely egyrészt a már említett, a beszélt nyelvet idéző szövegszerkesztésnek, másrészt a narrativitás sajátos alkalmazásának, harmadrészt tematikus értelemben a beszélő én kitárulkozásának (például a fizikai, testi létezés finom megfigyeléseken alapuló bemutatásának) köszönhető. Ezt az önleleplezést támasztják alá a kötetborítón és a ciklusokat elválasztó oldalakon szereplő fényképek is, amelyek a test egyes részleteit ábrázolják: a cikluscímek testre írása a kötetben szövegszerűen is emlegetett referencialitást is célozza, mintegy ironikusan játékba hozza. A klór izgalmas, figyelemre méltó kötet. Kérdés, milyen irányban változik k. kabai lóránt beszédmódja a következő kötetben, változó koordináták között. Kíváncsian várom. (JAK + PRAE.hu + Szoba Kiadó Miskolc – Budapest, 2010) B EDI KATA „Két mondat közt” Deres Kornélia: Szőrapa „Jól van, itt legyen vége / Gyerekkor, tűnj a fenébe...” – szólal meg rögtön egy (Kaukázus) szám a fejemben, amint Deres Kornélia verseit olvasom, mert ez ugyanaz a leszámolni vágyó dacos hang. A szellem felnőhet, de a korai emlékek a lélek legmélyébe vésődnek, nem múlnak el a gyerekkorral, újra és újra feltörnek, és nem lehet nem törődni velük, holott tudjuk, már a múlthoz kell tartozniuk. Ebből a feszültségből születtek a színfoltokból, álomképekből, fényből és árnyékokból szőtt, főként az apa alakjával küszködő, álomképszerű versek, melyek most a Szőrapává álltak össze. Első kötet, egy 140 fiatal költőé, aki lírai világában egy lidércekkel teli gyerekkort fest: Ayhan Gökhan Fotelapája jut még eszembe, és arra gondolok, hogy ezek a kötetek egyben egy generáció gondolkozásának lenyomatai. A Szőrapa vékonyka füzet, sárga borítója közepén fénysávban úszik egy meghatározhatatlan alakú, térbeli geometrikus üvegtest/üvegház, benne üres fotel. Molnár Tamás illusztrációja ez is, ahogy a kötetet színesítő többi öt. Gyerekrajzhoz hasonló, vízfestékkel alkotott művek, melyek valóban a versek vizualitását szemléltetik: színre és formára váltják a szavakban elmeséltet. Így láthatjuk pél- �dául, ahogy apa „Reggel autóval indul bekeríteni / a fényt.” (Délután szobrokat). Mesekönyvbe illő rajzok és mesélő sorok: egy lánynak és apjának a története bomlik ki. Kiemelt mozzanatok egy szürreális világból, melyben a hierarchikus viszonyok folyton változnak, mert apa folyton változik: hol zsarnok, hol nyomorult alak, vagy akár gólem (Gólem), így az elbeszélő is hol együtt érző, hol vádló. A cím eleve kijelöli azt a pozíciót, melyből a lírai én szól. A Szőrapa kifejezés utal a szőranyára, mely eredetileg egy kísérleti eszköz volt, a kismajmok számára a szeretet, biztonság pótlékát jelentette. Szimbólum, melyhez szomorú irónia is társul: „Mert ha még az anyát is lehet pótolni, hogy ne lehetne az apát” – írja Kemény István a fülszövegben. A múltjával farkasszemet néző lírai én szól a kötetből, mely a verseket mint gyöngyszemeket fűzi fel. A Szőrapa finom fényű, mégis nagyon súlyos érzelem- és gondolatvilágú alkotások lánca, mely a pótlékot kereső és a már saját kísérteteivel szembenéző én erős hangjának egyszerre ad helyet. A verssorok kibogozhatatlan viszonyokból szőtt tragikus és groteszk valóságról mesélnek. Erre az imaginárius világra látunk egy-egy jól megválasztott részlet kiemelésén keresztül. Például egy szőnyegmintán át, melyből az egész gyerekkor kibontható, „Vonalai vezetik ezt a nem túl erős / hideget, amit az öregember szelleme / hagyott itt” (A szőnyeg). A szenvtelen, sokszor ironikus „elbeszélésmód” mögött a fájdalom sejlik fel, ahogy azt például a Gyulladásban is olvassuk: „Apa keserűt iszik, attól könnyes. / [...] elmossuk a poharakat, / legyen mihez nyúlni.” A gondolati ritmus a szimbólumokká emelt hétköznapi szavakból, és az ezeknek megágyazó, ezek jelentését ár- nyaló, telítő kifejezések váltakozásából épül fel. „Két mondat közt múltál el, jól emlékszem. // Hányszor építettük fel az üvegházat, / nem tudom, és azt sem, végül kettőnk / közül ki fulladt meg benne azon a télen.” – olvasom a kötet utolsó versében (Nagy levegő), amivel a lírai én a gyerekkorát is lezárja; ugyanakkor ki is jelöli azt a helyet, ahonnan legjobb „rálátás” nyílik a kötetre. Megidézi mindazt a szimbolikát és érzésvilágot, melyekre a versek épülnek, de már a továbblépés, a gyerekkorból való feltámadás/ébredés öntudatos hangján szól. Üvegház, fény (mely összerántja a pupillát), árnyak, árnyék, a „normális élet” hiánya, és elkopó családfa – a múlt néhány darabja, és néhány, az apa alakjához kötődő szimbólum, melyek most itt állnak, szorosan egymás mellett, öszszegzésként. Jelentésüket, jelentőségüket ismerjük, hiszen az eddigi versek is ezekre épültek, s adták meg e mitikus, szürreális világhoz a támpontokat, rajtuk keresztül tudunk tájékozódni, s rajtuk keresztül leshetünk be az „üvegház összesűrűsödött homályába”. A szavakba préselt érzésekre, melyek értelmezése, összefüggése a fájdalom, a tragikum végtelenjébe visz. Az utolsó vers mellé (után) olvasva az elsőt (Pedig apa), egyfajta sajátos keretezést vehetünk észre: úgy adja meg a „történethez” szükséges fogódzókat, ahogy a Nagy levegő „összefoglalja” azokat, s ezek „tudatában” nyitja ki az ajtót a fénynek. A kettő között pedig egy megálmodott vagy elképzelt gyerekkorba látunk, amihez a kulcsot a fény, lámpa(fény), üvegház, a „zöldek”, a bőr, a szív, a cukor, pohár, keserű (Gyulladás), a kávé, az álarcos lányok, az olyan furcsa alakok, mint egy bohóc vagy erőművész, és a hozzájuk kapcsolt lidérces asszociációk jelentik. Ezek váz- 141 �ként tartják a verseket, ugyanakkor hívószavakként csalogatják elő a mögéjük rejtett bonyolult érzésvilágot. Az apa alakjához attribútumként kapcsolt üvegház kifejezés önkéntelenül is előhívja az üvegbúra alatt nevelt rózsa közhelyes történetét (A kis herceg), s így kap ez a fejetetejére állított, zavaros szülő-gyerek, ápoló-ápolt viszony saját világán túl is jelentést. Hasonlóan tágítja az értelmezési horizontot A trófeához nem véletlenül választott Sylvia Plath-mottó, vagy a Veszélyesen közel előtt álló B. E. Ellis idézet. A trófeában ráadásul szép, diszkréten megbújó alliterációkat is találunk: „színes / számlák, színtelen foltok, fotók. / Falon (rozsdás karja lóg)”. Párbeszéd ez a klasszikus poétikával, hiszen a régitől nem lehet csak úgy elszakadni; ugyanakkor lehet játszani vele a tagolás révén is: a soráthajlással egyáltalán nem feltűnő módon a szabadvers részévé lehet tenni. Az enjambement a gondolat ívéhez igazodik, mely az érzés töredezettségét követi. Így lesz a verseknek – a véletlenszerűen felbukkanó sorvégi és a belső rímekkel összejátszva – sajátos, alternatív dalszövegszerű ritmusa. Érdekes, hogy bár a versek eloldódtak a klasszikus verseléstől, mégis megőrződött a központozás, megtartja a mondatkezdő nagybetűket. A kötet szerkezeti felépítése törekszik a versekből kibomló világ változásához igazodni. Az első, a leghosszabb ciklus (Pedig apa) a szavakba álmodott gyerekkor képeit festi elénk. A kötet ívében ennek végén jelölhető ki a csúcspont: Az ünnepnél. Címe alapján megható családi eseményre, valami felemelőre gondolnánk, ehelyett egy groteszk módon leírt haláleset a téma, apa halála: „hogy apa egy reggel nem / tudta, hogyan kell felébredni. / Kiesett 142 belőle a rutin.” Most először megjelenik az anya alakja is: együtt ássák/temetik a föld alá apát, „könnyek helyett csak a verejték. // […] Azóta minden tavaszszal / imádkozom, nehogy újra / feltámadjon.” A versek ettől fogva mintha az üvegházba küldött levelek lennének, egyre inkább a távolodás hangja szól belőlük. Már nem az emlékeké, a gyerekkor árnyaié a főszerep, hanem a szembenézésé, az el-/leszámolásé. Ahogy a Génprotokollban írja: „Kikopnak belőlem a gének, ahogy rád gondolok.” A ciklusok is rövidülnek, az érzések komplexitása lassan kikopik, a lírai én végül kegyetlen pontossággal látja történetét. „De nem vagy követhető, mint egy bűnös / vagy történet. Arcod minden tavasszal újranő. / Apám huszonnegyedik alakmásával élek.” (Helyszínelés). A felismerés hangja ez már: a múlt nem kiír(t)ható, csak feldolgozható: „Két mondat közt múltál el, jól emlékszem.” (Nagy levegő). A versek hangvétele úgy mozgatja meg az érzelmeinket, hogy sikeresen elkerül minden érzelgősséget, nyafogást, sértettséget vagy szenvelgést, helyette az árnyaltságon, a dolgok komplexitásának bemutatásán van a hangsúly. Csak a lecsupaszított alakok, mélyről feltörő érzések, hangulatok, színek és helyek kaphatnak helyet ebben a szürreális világban, ebben a finom, és nagyon gazdag költészetben. Deres lírája egy elveszett „üvegházi Csipkerózsika” meséje, aki a végén – túlságosan is valós – gyerekkori (rém)álmából, saját hangjára ébred, ezzel megtéve az első lépést az (irodalmi) nagykorúság felé. (JAK + PRAE.hu, Budapest, 2011) �S ZELE B ÁLINT Éretlen szüret Kinde Annamária: Rózsavér Heterogén, szerteágazó, de úgy is mondhatnánk, hogy strukturálatlan kötetet vesz kezébe az olvasó, ha belefog a Rózsavér elolvasásába. A szentimentális cím nem nyit meg perspektívákat a versek felé, talán épp csak arra jó, hogy cím mögé bújtassa a válogatást. A versek maguk is olyanok, mint a kötet: a szerző mintha egy kirakós játékot szórna szét, amelynek darabjai nem is ugyanabból a készletből származnak – talán kicsit igazít rajtuk – majd kinevezi őket versnek. Így áll össze ez a töredezett, ám töredezettségében is túlzó vers-univerzum, amelynek befogadása és megértése komoly türelmet kíván az olvasótól. Ebben az univerzumban a részek külön-külön élnek, nem igazán válnak egységgé, s nem is sok kísérlet történik arra, hogy valami kerek egész jöjjön létre. A Komoly dolgok című vers négy sorát vehetjük példának, melyek különkülön megállják a helyüket, de nincs, ami egybetartsa őket, sem a vers tartalma, sem a szöveg koherenciája nem segít összekapcsolni ezeket az összedobált képeket. Mindezt még jobban széttagolja a két tíz szótagos jambikus sort követő 16 szótagos, majd az ismét tíz szótagos, vegyes ütemű sor. „A karikából bűvös pára száll. / Ott fenn száguld az őrült nap megint. / Hullaégetők füstjét szimatolják csalódott férgek, / nyitnak a boltok, szimmetrikusan.” (Komoly dolgok) Kinde Annamária általában nem találja meg a nyelvi játék, az érzékeny képalkotás eszközeit, a finom érzékeltetés, kinem-mondva kimondás és a direkt ábrázolás közötti különbséget, szertelen, műkedvelő jellegű költészetet hoz létre, amely nem tud és nem is akar kitörni a szentimentalizmus, a romantika és a szimbolizmus alkotta klasszikus lírai háromszögből. A szentimentális sorok – „A messzi kék egyet (sic!), / hívó utat hát elfeledd!” (Nemtelen bohóc) –, a XIX. századot idéző szóhasználat – „dallja a büszke rózsát” (szembe babám) –, a gyerekes, szenvelgő kérdések – „Tenyeremből elkószált simogatás kinek arcára illenék igazán?” – és a szikár megfogalmazások – „Ma nincs több napirendi pont, csak ez az értelmetlen félelem.” – keverednek ebben a költészetben, s a helyenként modern szóhasználat kicsit sem jelenti a vers modernségét, csak növeli a heterogenitást. Kinde általában ott erős, ahol viszszatér a költészet gyökereihez, a dalhoz, a történethez, ahol van témája, s nem amorf érzéseit próbálja materiális alakba önteni. A dalszerű Csajka-blues vagy a Soha más egyszerűségével, közvetlenségével tűnik ki, a Nyári borban sem erőlteti a fölösleges költőiséget, a Talponállónak van íve, tagolása, története, s tetszetős még az elégikus Vasárnap…, a narratív Még egy szerelmes utcabál, vagy a játékos Zolivers a heverőn is. A gyermeki témájú A nyári kert is meg143 �ragadó a maga melankolikus, kedves, szép hangulatával. Az ismétlések sokszor jót tesznek a verseknek, visszaviszik őket a költészet bölcsőjéhez, a vers inkantatív, rituális funkciójához. Ilyen az Altató, vagy a himnikus Virradatkor meglátom arcodat és a Kiben a virradást köszöntöm. Az Altató amúgy is erős darabja a kötetnek, az „a takarók ölelnek, / míg elfelejt a bánat” sajátos látásmóddal mutatja meg a kiszolgáltatottságot, s hasonló a „gőg hull / szemedből pénz gyanánt” (Hatalom verse). Érdemes lenne több versben is kipróbálni ezt a bölcsebb, tárgyiasabb hangot. Az Esőhálóban ismétlései szintén szerencsések, egységessé teszik a vers hangulatát. Az ismétlést is el lehet azonban rontani: a kántálás teljesen olvashatatlanná teszi a pl. a Kenguru című verset, amely inkább dadaista bárgyúság, mint komoly vers, s hasonlóan infantilis a Ha átmegy a hídon… is. A válogatáskötetben a mondanivaló ismétlődéseit is könnyű észrevenni. Visszatérő elem az Óz és annak szereplői, a Micimackó karakterei, egyéb ragadozó állatok, a visszatérő kép a várfok, az út hiánya, a félelem és a semmi, az elmúló idő, valamint a lemondás; ezeknél izgalmasabbak a másik és az én viszonyát fejtegető versek, s ezeken belül is a tükör, a self, az én problémája, ennek izgalmas lehetőségei: „Ne féld a semmit: / én vagyok” – mondja a Rózsavér. Fojtogató című vers. A kötet a jó értelemben vett én-központúság ellenére sem igazán tekinthető vallomásosnak: sokszor kerülgeti a témáját, célozgat rá, ám nem mondja ki, a maga jólnevelt, kimért módján szimbólumok, képek mögé rejti, mintha a versek beszélője még saját magától és saját verseitől is félne. A bátrabb versekben ennek ellenére megszólal a gyermeki létbe való visz- 144 szatérés vágya, érdekes például, ahogy az Ősz, más világok című vers az elmúlást kapcsolja össze a gyermeki léttel: „vigasztalnál, ne legyek // szomorú s hűvös estben / a talpam simogatnád, / hogy tudjak elaludni.” A naiv, feltétlen bizalomra, védelemre vágyó gyermek szólal meg több versben is, pl. a Panasz holt nagyanyámnak címűben, s hasonló gondolatot fedezhetünk fel az Elrabolt időmet című versben is: „A gyermek sír csak bennem egyedül. / A ráció sarokba állította, ő pedig / simogatásra vágyik, jó szavakra. / Játszani akarna, de idejét elrabolták.” (Elrabolt időmet) A gyermeki univerzummal szemben a felnőttek világa hazug, hiszen ők „fájdalmat titkolni tanítnak” (Érthetetlen), „fátylakat vonnak a világra”. Probléma azonban, hogy a hangulatok, gondolatok közé a tárgyilagos ábrázolás helyett gyakran érzelgősség vegyül, ami elrontja az összképet: „És szenvedek csak mindenért” (Tíz nap). Kinde versei tele vannak személyes mitológiával, privát szimbólumokkal (a bádogfavágó, a hiúz, a lovag, a brukkmadár), melyek nem biztos, hogy az olvasó számára is olyan jelentőségteljesek, mint számára. „A jelképrendszerek arra is jók, / hogy nehezítsék a megközelítést” – írja a költő (A hiúzok természetéről), és ezzel tökéletesen rátapint saját költészetének egyik kulcsmotívumára. Megvilágító erejű még a Csak napra nap című vers is, ebből szándékosan csak az első és az utolsó kettő sort idézem: „Csak napra nap, és mind a te idődből. / De sok mindenre nem voltál még képes. […] / Álmodban könyvek lapozzák / magukat, szintén értelmetlenül.” A négy jó sor között található 10 jóval gyengébb, oda nem illő sor is. Ez Kinde költészetének egy másik tulajdonsága: túlírja a verseket, képtelen �megállni, eldönteni, hogy hol hagyja abba, mintha a megszólalás maga jobban érdekelné, mint a mondanivalója (ez is a beszélés, ismétlés gyermeki vágyával köthető össze). A Tiéd a város vagy a Ha megjön napnyugatról című versek ilyenek: a jó kezdést agyonüti a gyenge befejezés. Mint a következő két sorban is: „Nem látod a párkák kezét. / Nem sejtheted, sorsod mit ér” (Gúzsbakötve). Ezért is szembeötlő, hogy sok esetben a kötöttebb formák jobban illenek költői alkatához: ezek nem engedik elszaladni, mederbe terelik a mondanivalót. Ez azonban nem mindig képes kitölteni a formát – ilyenkor tölteléksorok, kényszerrímek jelentik a megoldást: „de épült neki olyan út, / a vége mély volt, mint a kút” (A jó király). Ez utóbbi sor is megmutatja azt, amire eddig utaltunk: Kinde Annamária képeivel gyakran valami baj van. Sokszor nem esztétikai élményt adnak, elgondolkodtatnak, hanem kizökkentenek, kényelmetlen érzést keltenek – ez is lehet persze egyfajta poétika, ám ez inkább eredményez művészi kudarcot, nem megállásra, de továbbszaladásra készteti az olvasót. Nézzük a következő példákat: „Ráncokban, könnyek ár- nyain fürdő / boszorkányai május éjszakáknak” (Tiéd a város), vagy „porlik a csiganyom, szitál” (Ómódi kép), „A nyelv kihull a csend túloldalán” (Eszter királylány…). Az első egyértelmű túlzás, a másodikat talán a rímkényszer szülte, de mindenképpen disszonáns, össze nem illő dolgokat próbál összekötni, a harmadik érthetetlenül elvont. Az „Idegen fényreklámok mossák / arcát semmiből érkezőnek” (Akarat rossz virága) viszont a maga elcsépeltségével együtt is jó, hiszen elgondolkodtat, s a vers is eléri célját: ürességet, jelentőségteljes csendet hagy maga után az értetlenség csendje helyett. Kinde olyan költő, aki már élete teljében gyűjteményt ad ki. Talán meghagyhatná a szüretelést a hálás utókornak, ahelyett, hogy a félig érett vagy éretlen gyümölcsöket előre leszedi. Mindennél fontosabb a kérdés: miért nem vár, miért nem érleli meg a verseit? Érdemesebb lenne nem a mennyiségre, de a minőségre törekedni, nehogy még úgy járjon, mint egyik verse hőse, akit még életében „megérdemelten elfelejtettek.” (AB-ART, Nagyvárad, 2009) 145 �S ZEKERES SZABOLCS Jelenetek egy házasságból Nyerges András: A barátságszédelgő Nyerges András önéletrajzi ihletésű regénytrilógiájának záró darabja, amely A barátságszédelgő címen jelent meg, a sokat ígérő előzmények ismeretében csalódást jelent az olvasónak. Ezúttal ugyanis a Rákosi- és a Kádár-korszak frappáns társadalmi tablója helyett egy balul sikerült házasságot helyez a cselekmény középpontjába a szerző. A könyv érdekessége, hogy Nyerges felemás kísérletet tesz William Makepeace Thackeray Hiúság vására című könyvéből ismerős cserfes intrikus, Rebecca Sharp feltámasztására. A barátságszédelgő egyszerre játszódik az 1950-es és az 1960-as évek elején. Az előbbi idősíkban egy kisgyermekkori barátság szétesését követhetjük figyelemmel. A főszereplő legjobb barátját, Kaskötő Lacit elültetik Nyerges mellől, az előbbi kérésére, hiszen Laci az osztály gazdag gyerekével, Förster Lucsival barátkozna inkább. Ez a terjedelmében rövid cselekményszál azonban nem vezet sehova, nem magyaráz, nem értelmez át semmit a regény egészének ismeretében sem, ezért felesleges. Az 1960-as évek elején játszódó egyik történet az egyetemista Nyerges akkori legjobb barátjának, Ákom Bandinak az elhidegüléséről szól. A tehetséges írónak tartott Ákom számára egyik napról másikra több minden is fontosabb lesz Nyerges barátságánál. Meg146 nősül, hirtelen abbahagyja az egyetemet, és irodalmi lapnál vállal állást, minderről az egykori legjobb barát csak közvetve, mások által szerez tudomást. Ennél a pontnál lép színre a gyönyörű, a bölcsészkar teljes férfitagsága által kívánt Lednek Pálma Veronika, akit Nyerges feleségül vesz, és innentől kezdve a hölggyel kötött házasság nyűgeinek leírására szorítkozik a regény. Itt azonban meg kell állni egy pillanatra, ugyanis Nyerges András regénytrilógiájának mindhárom kötetében egy-egy női szereplő mozgatja a történet szálait. A jelenkori magyar irodalomból kevesen tudnak ennyire árnyalt női karaktereket papírra vetni. Az első regény, a német nyelvterületen is teljesen megérdemelten szép sikert aratott Voltomiglan felejthetetlen figurája az apai nagymama, aki 1944-ben az „árjapárja” törvény felfüggesztésekor, amelynek értelmében nem lehetett azokat az izraelitákat elkülöníteni, akiknek a házastársa keresztény, a zsidó származású menyét a lelkiismeretfurdalás legcsekélyebb jele nélkül küldené a gettóba és a biztos halálba. A Tévelygések kora Helmeczy Katalin körül bonyolódik, aki a Holocaust túlélőjeként, először színésznőként, majd irodalomszervezőként, szerkesztőként próbál boldogulni a Rákosimajd a Kádár-korszak zűrzavaros társadalmi, kulturális, politikai viszo- �nyai között. Később hithű kommunistaként megéli 1989-ben a rendszerváltást, amely őt a hatalom számára jelentéktelenné teszi, és ebből csak az öngyilkosság jelent számára kiutat. A regény nagy részében „Hekatinak” nevezett szereplő több oldalról megvilágított, jó és rossz tulajdonságaival együtt teljes értékű, nagyszerűen megírt figura. Mindkét szereplő túlmutat önmagán, hús-vér alakjukon keresztül az ábrázolt kor legjellemzőbb vonásaival szembesülünk. Az előbbiekkel szöges ellentétben Lednek Pálma Veronika egyszerűen kispolgári, kurvoid hisztérika. Thackeray pikareszk, széles társadalmi tablót nyújtó regényének hőse, Becky Sharp minden kotnyelességével, intrikusságával izgalmas, több síkon értelmezhető karakter, A barátságszédelgő női főszereplője nem az. Pedig a regény elején vonzó, önmegvalósításra, önkiteljesítésre vágyó fiatal nőnek tűnik, aki azért vesz részt az Ordasvölgyi Janó által szervezett szexuális orgiákban, hogy azt a szabadságot, amelyet a kommunistának hazudott rendszer nem tud garantálni a szürke mindennapok szintjén, így biztosítsa saját maga számára. Később egyre inkább elszürkül a figura, így aztán a társadalmi kereteket feszegető lázadóból unalmas házisárkány válik, aki elől csak menekülni lehet. A szerző inkább belefeledkezik Lednek Pálma Veronikába, semmint plasztikusan ábrázolja. Ahogy az is jelentős különbség az első két regény javára, hogy Nyerges ott inkább drámába illő nagyjeleneteket komponált. Aki olvasta a Tévelygések kora azon részletét, amelyben „Hekati” rádöbben homoszexuális vonzalmára, amelyet egy színésznő vált ki belőle egy próbán, nehezen felejti. Azért nem egy, nagyszerűen eltalált fejezet szerepel itt is, ilyen például a Terítsük ki a lapjainkat. Ez a rész mindennél többet elmond a 1960-as évek „szocialista erkölcséről”. A már jó néhány hónapja egy párt alkotó Nyerges–Lednek duó a férfi félénksége miatt nem tud eljutni a szexuális érintkezésig. A nő úgy gondolja, hogy ha odaadja a másiknak Nyírő Gyula Psychiátria címmel írt könyvét, amely kóros elmebeli elferdülésként jellemzi a fellatio és a cunnilingus címszó alatt ismertetett technikákat, talán megjön a fiú mersze, és végre ledönti őt a lábáról. Persze, ez nem történik meg, hiszen Nyerges egészen más, emelkedett síkon képzeli el a kapcsolatukat. Így egészen a nászéjszakáig várnia kell Pálmucinak a fiú által nyújtott testi gyönyörök megtapasztalásáig. A másik cselekményszál narratív szerkezetének hiányossága, hogy a barát, Ákom Bandi szólamát egyáltalán nem ismerjük, így a főszereplő által olyannyira vágyott biztos érzelmi kapcsolatnak csak az egyik oldalát érzékeljük. Ennek tudható be, hogy Nyerges lamentálásai a valamikori barátságuk, szellemi szövetségük elárulásáról, az olvasás előrehaladtával, egyre unalmasabbak lesznek. A szerző regénytechnikájának domináns eleme, hogy a főszereplő cselekedeteit, gondolatait a lehető legrészletesebben körbejárja és megmagyarázza. A lazán összeillesztett körmondatok könyörtelen mikroszkópként, afféle lelki tükörként tudósítanak arról, hogy mi történt, mi történhetett volna, vagy mi hangozhatott volna el a szereplők között. „Mintha megvilágosodás érne, úgy jövök rá, hogy azért nem telefonál, mert ahhoz képest, amennyire megbántott, a telefonálást méltatlan elintézésnek érezné, inkább majd beállít, ahogy régen, 147 �leszegett fejjel áll az ajtóban, s attól, hogy idezarándokolt, mint Henrik Canossába, én is úgy tehetek, mintha mi sem történt volna, ő pedig megkérdezi kisfiús félénkséggel és bizonytalanul válaszom felől, azért beengedsz?” (217.) Nyerges András regénye fontos dolgokról szól, de többet ígér, mint amit végül teljesíteni tud. Mindannyian átéltük azt kisgyermekkori, fiatalkori traumát, azt a fajta kiűzetést a paradicsomból, amikor elvesztettük annak 148 az embernek a barátságát, illetve annak a személynek a szerelmét, aki(k) a legfontosabb(ak) volt(ak) számunkra. A trilógia előző kötetei az élet hétköznapi dolgain keresztül meséltek érdekesen társadalmi, politikai folyamatokról, azonban a magánéletet túlhangsúlyozó, némileg túlírt A barátságszédelgő esetében nem koronázza siker a próbálkozást. (Noran Könyvesház, Budapest, 2010) �V ASS N ORBERT Ferencváros-zen Kőrösi Zoltán: A hűséges férfi Érdes, rekedt hangon leírt szövegek. Lassan morzsolgatott, ködös álomszekvenciák és melankólia. Betonszürke és sötétkék. Kőrösi Zoltán A hűséges férfi című kötetében bérházi, állomási és utcai adomákat, egymás melletti elbeszéléseket, reményeket és vágyakat gyűjt össze és gyúr város-történetekké. Rutinokról, sétákról, körökről beszél. Az álmodás és ébrenlét, árnyék és fény közötti vékony, alig észrevehető mezsgyéről. Afféle boldogság-monotóniáról. Elsősorban az idővel van dolga. Írásaiban évszakok kavarognak és emlékek. Minden perc ezernyi új történet, a halál nem lehet elmúlás. „(H)iszen nincs is nagyobb öröm, mint az egyformaság, amiben megáll az idő.” – ahogy írja egy helyen. Túlzás nélkül állítható, hisz kiérzik a sorokból: Kőrösi Zoltán mindent tud a szereplőiről. Jóval többet, mint amit egy-egy képbe sűrít, párol, tömörít. Egy ferencvárosi kocsmában, fröccs mellett minden bizonnyal végig is mondaná élettörténetüket, melyből a novellákban csak pillanatokat, emléktöredékeket, gondolati láncokat villant fel. Végig bizony, tanulmányi átlagokkal, szerelmekkel, dolgos hétköznapokkal és mindennapi szürreáliákkal együtt. Mert az író (és szereplői) világában mindennaposak az érdekes jelek. A hangok, hírnökök egyszer csak megjelennek, majd tovatűnnek. A tervezési hibás vízelvezető csőbe emberi énekhang szökik, három férfi apró műszerekkel a világ állapotát méri fel, a bokrok között, libbenő rajokban vörösessárga halak úsznak, az égen lomha, zöld madár vitorláz. A hóban abbamaradnak a lábnyomok, a Rózsák tere felett idegen űrhajók járőröznek. Ám ezek a megmagyarázhatatlan események valahogy mégsem billentik meg az átélt és átérzett aszfaltvalóságot. Teljes természetességgel simulnak bele az események zajlásába, ezért szinte szükségtelen és felesleges is a miérteken rágódni. Talán az zavarna, ha nem lennének. Minden novella újabb lámpát gyújt egy kilencedik kerületi bérlakásban, újabb redőnyt húz fel egy körúti erkélyen. Akárcsak az elbeszélő, mi olvasók is ott sétálgatunk a pesti utcákon, ott ücsörgünk a vidéki vasútállomáson. A fényeket figyeljük, a sötétet, meg a morajlást. Ebben a lassú és csendes, zajos és zakatoló világban az emberek naphosszat a fákat, a madarakat nézegetik, de egymást nem hallják meg. Emlékeket cipelnek magukkal a félhomályos emeletekre. Akár évekig szótlanul tevékenykednek, mire pedig végre beszélnének, nincs már kihez, szavukra senki sem kíváncsi. A megpróbáltatásokon, változásokon évtizedes rutinjaik rugdalják át őket. „Mi más volna, talán a megszokás segít, hogy a test észrevétlen maradjon.” A novellák szövegén belül, a kötet szövegei között, sőt, olykor Kőrösi ko149 �rábbi köteteiből már ismerős hangulatfestő mantra-mondatok és történetfragmentumok keringenek. Mint zizegve köröző legyek, a helyben járó időt jelzik. Hiába van minden változásban, a novellák hősei vágynak az állandóra, ragaszkodnak hozzá, táplálkoznak belőle. „(M)i lehet ennél fontosabb, állva maradni, miközben minden múlik el.” – olvassuk az egyik írásban. Frontok vonulnak, csapadék ragad a város testébe, az épületek közé és az emberek szívébe. Ebben a kemény mondatokkal megírt, szavak nélküli világban a halál sem válaszfal, a rutinokat az sem írhatja felül. És talán éppen ebben a nosztalgiában, valami nemlévő képzelésében, megidézésében rejlik a varázs, az út kifelé, a harmónia. Mert „…az a boldogság, hogy amikor már elmúlt az élet, akkor is lehessen emlékezni rá.” Mit kaphatunk a kötet novelláitól? Szikár, szép hangulatokat, évszak- és érzetfotókat. Képeslapokat, mozgó-, és élőképeket. Máskor lomha körsvenket, melynek szereplői túl messze állnak tőlünk ahhoz, hogy alaposan megismerjük őket, ahhoz viszont túlontól közel, hogy panaszukat, örömüket elengedjük a fülünk mellett. Ahogy dadogó beszélgetéseiket kémleljük, belehallgatunk az „egymás mellett elsikló mondatok” közé, talán azt is megérthetjük, hogy miért nem értik egymást. 150 A történetek szereplői gyakran utaznak villamoson, de ha nem a síneken gördülnek, életük – úgy látszik – akkor is kötött pályán mozog. Kitérők nemigen léteznek számukra, és kintről nézve az irányok is gyakran megkérdőjeleződnek. Mint a villamosvezetők, ha szembetalálkoznak, biccentéssel üdvözlik egymást, mert hallani nem hallják. Párhuzamosan futnak a kötetben is az életek, és alig keresztezik egymást. Kőrösi novelláiban álmos, remeg, kattog és álmoktól nehéz a város. Épületein fények és árnyak csúszkálnak. Utcáiba, ajtónyikorgásaiba sorsok ivódtak, falaira szívvel keretezett történetek karcoltattak. E különös hely gesztusait figyeli meg, ennek sorsait hallgatja ki Kőrösi. Megfigyel, láttat és helyettünk lát. Mint a Nyár című novellában feltűnő, nejlon otthonkában sétálgató aszszony, aki egy vasdobozban fekvő fiatal férfit – talán a fiát? – tolja a járdán, és meséli neki a várost. Valahogy így tesz Kőrösi Zoltán is. Finom vonásokkal retinánkra pingálja lírai, szívszorító, boldog-szomorú, halk zenéjű dalait. Talányokat szövegesít meg, álmokat láttat, és maga elé morog valami szép, tiszta Ferencváros-zent. (Kalligram, Pozsony, 2011) �T URI M ÁRTON Utazás a klisék világába Vlagyimir Szorokin: Hóvihar „Az orosz klasszikusok, Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij nemcsak géniuszok, hanem olyan szörnyetegek is, akik, amikor írsz, ott állnak a hátad mögött, belelehelnek a tarkódba, és nem hagynak önállóan dolgozni.” – nyilatkozta évekkel ezelőtt egy Élet és Irodalomnak adott interjúban Vlagyimir Szorokin, de ne legyenek kétségeink: ő tudja a legjobban, hogy elég nagy bajban lenne, ha a klasszikus irodalom kísértetei nem zaklatnák folyamatosan. Szorokinnak, az orosz posztmodern több műfajban is aktív (drámát, operát és forgatókönyvet is író) alakjának prózáját ugyanis éppen a különböző művészeti és kulturális paradigmákkal folytatott párbeszéd teszi igazán érdekessé, melynek legalább anynyira részét képezi az orosz irodalom aranykorának (többnyire ironikus) újragondolása, mint a popkultúra tünékeny mítoszainak használata. Szorokin fentihez hasonló, némi öncélú hatásvadászattól sem mentes kijelentéseit érdemes tehát fenntartásokkal kezelnünk, ahogyan a szerzőt övező, hangzatosnak szánt, de lényegében üres jelzőkből („a kortárs orosz irodalom bajkeverője” – mondják róla kritikusai, akik ráaggatták ezt már Jerofejevre, Pelevinre, sokakra), valamint zajos botrányokból (egy Hruscsov és Sztálin szeretkezését részletekbe menően taglaló jelenet Kékháj című regényében rendesen felkavarta az ezredforduló orosz kulturális életét: a szerző ellen per indult pornográfia vádjával, felbőszült tüntetők nyilvánosan rongálták meg könyveit, stb.) szőtt kultuszt is. Szorokin ezek nélkül is páratlanul izgalmas és (amire gyakran sajnos kevesebb figyelem irányul) tehetséges író – és ezt legújabb, Hóvihar című regénye (minden hiányossága ellenére) is bizonyítja. A klasszikusokhoz való direkt kapcsolódást már a cím is egyértelműsíti, a hóvihar témájának megidézésével ugyanis Szorokin az orosz irodalom egyik legtöbbet használt toposzára építi fel művét – Puskin és Tolsztoj is írt már elbeszélést ezzel a címmel, de a motívum számos más orosz szerző művében is központi szerepet játszott. Tolsztojhoz hasonlóan Szorokin története is egy tomboló orosz télben tett viszontagságos utazás részletes leírását adja, melyben a hóvihar a személyes sorsokat összekuszáló, az egyén boldogulását hátráltató végzetként is manifesztálódik, vagyis jelentős metaforikus szövegszerkesztői szereppel bír – ez utóbbi jellegzetesség pedig inkább már Puskin és Csehov vonatkozó írásaira emlékeztet. A mindent felforgató orosz télben ezúttal két egyszerű kisember, Garin doktor és Perhusa nevű alkalmi fuvarosa próbálja elérni célját, egy Isten háta mögötti, fertőzés sújtotta települést, ahová a gyógyulást jelentő ellenszert kell eljuttatniuk. A kezdetben egyszerű feladatnak ígérkező, látszólag va151 �lamikor a XIX. században játszódó kaland azonban nem várt nehézségekbe ütközik, ahogyan a szerzői önkény a túlzás szándékolt eszközével élve újabb és újabb akadályokat görget hőseink útjába, izgalmat és dinamikát kölcsönözve egyúttal a lineárisan haladó, az olvasó figyelmét mindvégig fenntartani képes cselekménynek. Hamisítatlan utazási regényként indul tehát a Hóvihar, akár a Holt lelkek modern utánzatának is gondolhatnánk, amihez a regény egyedi nyelvezete is jelentősen hozzájárul. Szorokin utóbbi években megjelent műveivel szemben ezúttal jóval nagyobb szerep jut a klaszszikus irodalmi beszédmódok felelevenítésének, melynek eredményeképpen a regény nagyrészt a felidézett korszak halhatatlan íróit idéző hangon (egyben M. Nagy Miklós kiváló fordításán keresztül) kerül elmondásra. A Hóvihar jól mutatja, hogy Szorokint nem véletlenül tartják napjaink egyik legnagyobb stilisztájának, igaz, ezt már a Kékháj közismert orosz szerzők (többek között Platonov, Paszternak, Nabokov) stílusát kiforgató részei óta tudhatjuk. Más kérdés, hogy az említett regény trágár paródiáinak zsigerekig ható ereje helyett a Hóviharban inkább – noha egy nem kevésbé provokatív gesztus keretei között – egy könnyedebb, lírai érzékenységről árulkodó tájleírásokat és minimalista prózába illő szöveghelyeket egyaránt produkáló nyelvi játékosság érvényesül. Természetesen nem Szorokinról lenne azonban szó, ha a kezdetben megnyugtató műfaji konvenciók nem borulnának fel egyik pillanatról a másikra. A szerző prózájára már a kezdetektől fogva jellemzőek a narratíva hirtelen váltásai – Lyukasóra című elbeszélésében például egy hamisítatlan szocreál élethelyzet (igazgatónő és diák vi- 152 tája az úttörőetikáról) vált át szexuális gyorstalpalóba, a századfordulós vadásztörténeteket idéző Szezonnyitás pedig gyilkosságba és kannibalizmusba torkollik. Hasonló logika szerint szerveződik tehát a Hóvihar is: ahogyan a két főszereplő egyre több megpróbáltatáson esik keresztül a tomboló hóesésben, folyamatosan letérve kijelölt útjukról, úgy bizonytalanítja el egyre jobban Szorokin is olvasóját az addig tiszteletben tartott műfaji határok váratlan áthágásával. A szerző kavarta örvényben a klasszikus irodalom öröksége mellett például az orosz népmesék világa is megelevenedik, minden korábbi művénél jobban kihangsúlyozva prózájának folklorisztikus gyökereit – Perhusa szánját madárméretű lovacskák hajtják, a hosszas utazást időnként megszakító különös látogatások egyikében feltűnik egy szamovár nagyságú molnár, de hőseink útját később még egy halott óriás is keresztezi. Emellett egyre gyakrabban bukkannak fel a történetben modern és sci-fibe illő eszközök, folyamatosan távolabbra tolva a Hóvihar eleinte egyértelműen beazonosíthatónak vélt időhorizontját. Nagyjából a regény felétől már világossá válik, hogy egy nyomasztó, az orosz múlt és egy futurisztikus vízió elemeiből építkező helyen járunk, valamikor a nem túl távoli jövőben – egy olyan Oroszországban, melyet Szorokin utóbbi években írt két negatív utópiájából (a magyar nyelven 2008-ban megjelent Az opricsnyik egy napjából, valamint az egy évvel későbbi Cukor-Kremlből) már jól ismerhet a kortárs orosz irodalom eseményeit nyomon követő olvasó. Érdemes a továbbiakban hosszabban is kitérnünk a Hóvihar és az azt megelőző két regény kapcsolatára. A kötet fülszövege egyértelműen a szerzői életmű egy újabb trilógiájának harma- �dik darabjaként kínálja olvasásra a recenzált művet, amire a regény bizonyos utalásai (futólag említésre kerül például egy bizonyos Uralkodó, aki nagy valószínűséggel a korábbi történetekből megismert diktatórikus állam vezetője) valóban feljogosítanak erre az olvasatra, amelytől azonban nem érdemes túl sokat várnunk – számomra legalábbis a Hóvihar legkevésbé éppen a szerző disztópiasorozatának újabb állomásaként volt érdekes. Szemben Szorokin 23000 című művével, melynek váratlan befejezése lényegében teljesen felülírta a Jég-trilógia korábbi epizódjainak (A jég, Bro útja) történéseit, a Hóvihar csak lazán kapcsolódik az előtte megjelent két részhez. Ennek persze megvan a maga előnye, hiszen a regény így az előzmények ismerete nélkül is tökéletesen élvezhető, ellenkező esetben azonban pont a mű gerincét adó bizarr jövőkép nem hat majd az újdonság varázsával. Az opricsnyik egy napjából, illetve annak jóval sikerültebb folytatásából, a Cukor-Kremlből egy olyan Oroszország rajzolódott ki, amelynek nem túl távoli jövője éppen történelmének legsötétebb korszakait ismétli meg – az ultramodern eszközökkel tarkított világban ismét Rettegett Iván korának testőrei terrorizálják a lakosságot, az ország egyeduralkodó vezetőjét személyi kultusz övezi, a hatalom fenntartásának leggyakoribb eszközei pedig a cenzúra és a nyílt erőszak. Szorokin az említett regényekkel a disztópia köntösébe bújtatva fogalmazta meg napjaink indokolt, bár meglehetősen direkt bírálatát – az újítónak közel sem mondható, bár kétségtelenül hatásos alapötlethez pedig (mivel a korábbi részek diktatúrájáról nem tudunk meg újabb részleteket) a Hóvihar legfeljebb csak annyit tesz hozzá, hogy a benne alkalmazott népszerű irodalmi toposzok, a vihar és az utazás (ironikus alakjában is működőképes) allegorikus jelentésén keresztül ezúttal egy árnyaltabb formában tálalja az élhetetlen jövő fenyegető előérzetét. A Hóvihar tematikus és stiláris keveredésében tájékozódni igyekvő olvasó joggal érezheti tehát úgy, hogy Szorokin legújabb regényében minden zavarba ejtően ismerős – ha máshonnan nem, hát szerzőnk korábbi műveiből. Ismét fontos szerephez jutnak például a Szorokin-regényekből elmaradhatatlan narkotikus látomások és szürreális álomjelenetek, melyek talán a Hóvihar legérdekesebb részei. Egy emlékezetes jelenetben Garin kábítószerezők egy csoportjával találkozik, akikkel új drogot próbál ki: a szer hatására a fogyasztó saját kivégzését éli át, amiből csak a kijózanodás nyújt szerencsés megmenekülést, illetve okoz határtalan életörömet. Talán nem túlzás ennek kapcsán az előbb halálra, majd (egy előre eltervezett büntetés részeként) az utolsó pillanatban végül börtönre ítélt Dosztojevszkijre asszociálnunk, kinek szelleme egyébként is mindvégig ott kísért a szövegben. Szorokin ugyanis kíméletlen iróniával közhelyesíti a klaszszikus regénytradíció filozofikus párbeszédeit: Garin például még a fagyhalál árnyékában sem felejt el hosszasan elmélkedni a létezés céljáról és az oly gyakran felemlegetett keserű orosz sorsról: „Széllel szemben haladni, legyőzni minden nehézséget, minden ostobaságot és értelmetlenséget, egyenesen menni előre, semmitől és senkitől sem félve, csak menni és menni a saját utunkon, a sorsunk útján, menni rendíthetetlenül, konokul. Ez az életünk értelme!” (118.) A mély bölcsességeket megfogalmazni igyekvő eszmefuttatások szándékolt giccsbe fordulása is azt látszik megerősíteni, hogy Szorokin mintha a 153 �posztmodern legalapvetőbb célkitűzését, vagyis magas- és tömegkultúra dichotómiájának felszámolását a klisé kategóriájában igyekezne megvalósítani. A jótékony pluralizmus jegyében szerzőnk a teljes művészeti hagyományt cinikusan kezeli, így műveiben a klasszikusok folytonosan megidézett megoldásai ugyanolyan közhelyként működnek, mint az alacsonyabb rendűnek kikiáltott populáris irodalom ismétlődő sablonja: Perhusának, a nép egyszerű gyermekének (a Tolsztoj által idealizált paraszti élet metsző karikatúrájának) elnagyolt karaktere legalább akkora kliséje az orosz irodalomnak, mint a popkultúrának a történetben váratlanul felcsendülő Elvis Presley-sláger, vagy az egész utazás apropójául szolgáló rejtélyes járvány, melyről később kiderül, hogy (sekélyes horrorfilmeket idézve) zombivá változtatja áldozatait. Mindezek alapján némileg jogosnak tűnhet a Szorokinnal szemben gyakran megfogalmazott vád, miszerint nem képes meghaladni a terméketlen, milliószor felhasznált kliséket, hanem lényegében csak megismétli azokat. A bírálat abból az előfeltevésből indul ki, hogy a közhelyes fordulatok használata önmagában lehetetlenné tesz mindenfajta releváns művészi értéket – ezt azonban a Hóvihar ötletgazdag megoldásai egyértelműen cáfolják. Szorokin kiváló fantáziával helyezi egymás mellé különböző művészeti ágazatok bevett fordulatait, az egyedülállóan groteszk végeredmény pedig sok mindennek nevezhető, csak unalmasnak és kiszámíthatónak nem. A Hóviharban újszerű 154 konstrukciók jönnek létre a jól ismert motívumokból, a különféle klisék keverednek, felerősítik és kioltják egymást, vagyis valós esztétikai érvényre tesznek szert, miközben a regény (a posztmodern kötelező iróniájának szellemében) folyamatosan reflektál saját csináltságára, papírmasé-jellegére is. Legutóbbi művével Szorokin tehát egy rendkívül kockázatos játékot játszik, ugyanis a kulturális közhelyek tömeges felvonultatásával a Hóvihar könnyedén válhatna az abszolút szellemi kifulladás és felszínesség intő példájává. Szerencsére azonban találékonyabb íróval van dolgunk, mintsem hogy ez bekövetkezzen, még ha Oroszország sötét jövőképének sokadik ábrázolása immáron az önismétlés veszélyét is magában hordozza. Azok, akik a szerzőtől továbbra is első írásaink (általában a szocreál irodalmat megcélzó) kíméletlen tabudöngetését, a Jég-trilógia misztikába hajló erőszak-kultuszát, esetleg korábbi disztópia-regényeinek nyílt társadalomkritikáját várják, valószínűleg kicsit csalódni kényszerülnek. Ettől függetlenül azonban a Hóvihar változatos nyelvi leleményének, mozgalmas történetének, legfőképpen pedig az irodalmi klisék kreatív (újra)hasznosításának köszönhetően a szorokini életmű egy emlékezetes darabjává válik, jelezve egyúttal, hogy talán koraiak még azok a hangok, melyek már az orosz posztmodernnek, az utóbbi évtizedek talán legizgalmasabb irodalmi irányzatának végét hirdetik. (Fordította M. Nagy Miklós Gondolat, Budapest, 2011) �C SONGRÁDY B ÉLA „Kincsestár ez a vidék” Végh József: Hazaváró Helyismereti Sorozat (Rétsági kistérség) Huszonöt helység százhetven oldalt kapott a Gödöllői Innovációs Központ Kft. által megjelentetett helyismereti sorozat Rétsági kistérséget bemutató kiadványában. Nagyon szép – Hazaváró – a sorozatcím, amelyet – ugyancsak sikeres szóhasználattal – jól egészít ki a szerző, Végh József könyv eleji köszöntője, a Hívogató. E jó érzékkel, szerencsésen megválasztott két szó nemcsak hangulatosan, de lényegre törően fejezi ki a kötet tartalmát, célját. „Csodálatos világba érkezik, ki NyugatNógrád tájékával ismerkedik. Természeti környezete már önmagában annyi látnivalót ígér, melyet akárcsak bebarangolni sem lehet egykönnyen… Az érdeklődő számára valóságos kincsestár ez a vidék. Minden egyes településnek megvan a maga különlegessége, egyéni vonzereje” – írja Végh József. Azok részére is, akik túrázni, kirándulni, országot látni, ismeretekben, élményekben gazdagodni érkeznek ide, de azokéra is, akik itt élnek – de a mindennapok kötelező penzumai gyakran eltakarják előlük a nyilvánvaló fizikai értékeket és szellemi teljesítményeket –, és azokéra is, akiket immár máshonnan hív és vár haza a Börzsöny, a Cserhát vagy a Naszály környéke. Mit ígér hát ez a tájhaza s mit nyújt a könyv, amely mintegy iránytűként szolgál mindazoknak, akik nyitott szemmel, tudatosan akarnak barangolni vagy éppen élni a Rétsági kistérség községeiben? Menjünk sorban – ahogyan a kötet is tesz – az abc betűi szerint. Alsópetény – többek között – Werbőczy István faluja: a hagyomány szerint az ősrégi Ugocsa megyei család sarja, a későbbi nádor itt írta a XVI. század elején az Opus Tripartitum Juris című művét, az úgynevezett Hármaskönyvet, amely – mintegy ötven kiadásával – évszázadokon át a nemesség jogforrása, „bibliája” volt. A trencsényi származású Gyurcsányi család kriptája felett áll a nevezetes Werbőczy-emlékmű. Az ősidők óta lakott Bánk elsősorban tengerszeméről híres és egyre népszerűbb. Érdekes a falu hatszáz éves történelme is. Figyelemre méltó látnivaló a szlovák tájház, amelynek udvarán állt a nézsai Laluja András szobrászművész – az egyik helyi „híres ember” – Bánki menyecske című szobra, „míg azt lelketlen kezek el nem lopták onnan.” Berkenye német ajkú település, a váci püspökség telepítette oda a lakosságot. A népélet tárgyi emlékeit őrző falumúzeum mellett a vallási indíttatású építmények között Nepomuki Szent János szobra, a Szentháromság-szobor és a Kálvária is ott található. A vízi színpadon rendszeresek a művészeti rendezvények, köztük a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál és a nemzetiségi találkozó. Borsosberényben Szent Márton tiszteletére felszentelt római katolikus templom áll a XVIII. századból. 155 �A falu egykori Tihanyi-Mocsári kúriájában az óvoda működik. A diósjenői tónál 173-ban a Dunán átkelt Marcus Aurelius, a filozófus római császár vívott csatát a kvádok és a markomannok ellen. Az esemény helyszínén emlékmű áll. Az 1848/49-es szabadságharc bukását követően az emigrációba kényszerült Kossuth Lajost Diósjenő tiszteletbeli polgárává és bírájává választotta. A falu szülötte volt a XIX. századi színművész, Szentgyörgyi István, aki hét évtized alatt 1064 különböző darabban 1216 szerepet játszott. A marosvásárhelyi színiakadémia máig az ő nevét viseli. A diósjenői katolikus templom bejáratától a strandfürdőig vezető pincesoron hangulatos romantikus séta tehető. A magaslati kápolna Árpád-kori alapokra épült. Felsőpetény neve összeforrott Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsekével, aki 1955. november 1-je és 1956. október vége között az Almássy-kastélyban raboskodott. Kiszabadulása emlékére Nógrád Megye Közgyűlése az épület falára 1992-ben emléktáblát helyezett el. Az evangélikus és római katolikus templom mellett baptista imaház is található a községben. Az irodalmi hagyományokban, emlékekben egyébként is igen gazdag – mások mellett Madách Imre és Szabó Lőrinc nevével, munkásságával fémjelzett – Nógrádban az egyik zarándokhely Horpács, amelyet joggal neveznek Mikszáth Kálmán falujának. A jeles író, a „nagy palóc” 1904-ben vásárolta itt meg Szontágh Pál birtokát, ahol az eredeti kúria mellé újabbat építtetett. A múzeummá alakított épületben kiállítás látható, telis-tele Mikszáth-relikviákkal. Az emlékparkjában Mikszáthra, feleségére – Mauks Ilonára – emlékeztető szobrok között a tudós Nagy Iván – akinek sírja a falu temetőjében van – 156 portréja is megtalálható. Keszeg neves épülete a XVIII. századi Huszár-kastély. Az üdülőfalunak számító, az augusztusi Szilvaszombatokat rendező Kétbodonyban 2002-ben állítottak emlékkövet Alsó- és Felsőbodony egyesítésének centenáriumán. A Cserhát rejtekén megbúvó Kisecset római katolikus templomának Szent Imre a védőszentje. A templom tengelyében klasszicista harangláb található. Legénden az evangélikus, a római katolikus templom, kápolna és harangtorony mellett négy volt kúria illetve kastély is idézi a múltat. Nagyoroszit a XII. században Könyves Kálmán alapította, őslakói a király ajtónállói voltak. A községben született és élt a XIX. században Szabó Endre, a magyar kisdednevelés reformátora, a mai óvodai nevelés előfutára, első szakmai folyóiratának elindítója és szerkesztője. Az óvoda falán tábla emlékeztet rá. Nézsán a faluközpontban álló, mai állapotában is szép XVIII. századi Reviczky-kastély iskolának ad otthont. A temetődombi Szent Anna kápolna tetején kálvária található. A megye névadó települése Nógrád. Vára kezdetleges formában már a honfoglalás előtt is fennállt. A mai romjaiban is impozáns Öregtorony Mátyás király idejében épült. A török veszély elmúltával a Rákóczi-szabadságharcban jutott ismét szerephez. A vár legmagasabb pontján emelkedik az országzászló, amelyet 1990-ben szenteltek újjá. Egy évre rá, Széchenyi István születésének 200. évfordulóján emléktáblát avattak a várban. Nógrád jeles szülötte a XVII-XVIII. századi egyházi író, jezsuita szerzetes, hitszónok, Spangár András, aki folytatta, kibővítette és kiadta a Pető Gergely-féle Magyar krónikát, és elsőként fordította latinról magyarra István király fiához, Imre herceghez írott intelmeit. Nógrádsápot a �legszebb nyugat-nógrádi középkori, XIV. század végi, Mária tiszteletére felszentelt templom teszi elsősorban nevezetessé, de figyelemre érdemesek a Tatárka-dombon részben feltárt halomsírok leletei is. Nőtincs szép fekvése, több mint ötven hektáros vízfelületű tava szinte kínálta egy üdülő-, pihenőközpont, a Szent István park kialakítását. Ősagárd kivált a magyarországi szlovák kultúra – amelynek számos jele a falumúzeum helytörténeti gyűjteményében látható – képviseletéről ismert. Pusztaberki csendes faluként húzódik meg a Cserhát lankái között, római katolikus temploma és főként harangtornya azonban sok érdekességgel szolgál. Rétság – az egykori járási székhely, a jelenlegi kistérség névadója – kisváros a Börzsöny és a Cserhát találkozásánál. Fejlődésében mindenkor nagy szerepet játszott, hogy fontos kereskedelmi útvonal mentén fekszik, közel a fővároshoz. Nevezetes személyiségei közé sorolható Fényes Szabolcs zeneszerző – aki itt írta a Maya című nagyoperettjét – és Vaszary János festőművész, aki felesége révén gyakran megfordult Rétságon. Az egykori laktanya bejárata melletti parkban emléktábla hirdeti, hogy Mindszenty József itt töltötte felsőpetényi fogsága után az első szabad éjszakát, a kopjafa pedig kiszabadítójára, a kivégzett Pálinkás Antal mártíromságára emlékezteti az utókort. A civil szervezetek házában gazdag helytörténeti kiállítást rendeztek be. Romhány a Rákóczi-hagyományokról híres község. 1710. január 22-én a Lókos-patak mentén zajlott ütközetben verték vissza a kurucokat a császári csapatok, amelyek szintén súlyos veszteséget szenvedtek. Egyes vélemények szerint II. Rákóczi Ferenc az itteni kápolnától irányította a csatát, mások úgy vélik, hogy a fejedelem hadisátra a település határában, egy terebélyes törökmogyorófa alatt volt elhelyezve. Ez a mintegy háromszáz éves famatuzsálem ma megvan, a kései utódok is kegyelettel őrzik Rákóczi emlékfájaként. Az ütközet emlékére állított emlékmű Romhány észak-nyugati, szátoki kijáratánál áll. Ugyancsak hírnevet szerzett a településnek az 1924-ben létesített, eleinte edényeket majd cserépkályhát, később burkoló kerámiát gyártó gyár. A község hírességei közé sorolható az itt született Bereczki Máté pomológus, gyümölcsnemesítő, az 1848-as március ifjak egyike. Szátokot 1255-ben, tehát több mint 750 éve említette először IV. Béla király oklevele. A faluban 1993-ban állítottak fel új Szent Flórián szobrot. A romhányi úti Rákóczi-kutat a néphagyomány szerint a fejedelem ásatta. Itt pihent meg seregével, s a lovát is e forrásból itatta meg. Szendehelyet 1753-ban telepítették, eredeti neve Szenthely volt. Első lakosai a Berkenyéről átköltözött németek voltak. Az újabb keletű Szent Orbán szobor annak emlékezetére emeltetett, hogy a településen egykoron a térség legjobb borai teremtek. A katalinpusztai csárda már a középkorban is állhatott. Rockenbauer Pál filmrendező – aki végigjárva Magyarországot tévésorozatban mutatta be hazánk értékeit – Katalinpuszta mellett halt meg 1987ben. Kopjafa emlékeztet munkásságára. A gyadai tanösvény természeti és kultúrtörténeti értékeket mutat be. Az úgynevezett Násznép-barlang a Naszály-hegység lábánál található. Szente a középső Cserhátban három magaslat – az Orvos-hegy, a Mogyoróshegy és a Benedek-hegy – menedékében fekszik. Római katolikus templomának története a XIII. századra vezethető vissza. Tereske látnivalói élén szintén a középkori múltú templom áll, annál is inkább, mert freskóin a Szent László le- 157 �gendája elevenedik meg. A temetőkertben méretes fák sorakoznak. Szomszédságukban romos állapotban is szép kálvária- és stációegyüttes látható. A híres tereskeiek között találni Pál István dudást, a népművészet mesterét, aki a község történetében elsőként vehette át a díszpolgári címet. Hasonló kitüntetésben részesítette szülőfaluja, Kétbodony is. Tolmács besenyő ősökkel büszkélkedhet. A barokk jellegű XVIII. századi kastélyt a Szentiványi család építtette. Napjainkban nincs jó állapotban, nem úgy az új faluház. 1922-ben a magyar zenei élet nem kisebb személyisége, mint Kodály Zoltán járt a faluban, ahol huszonegy népdallal gazdagodott a gyűjteménye. Fenti kiemelések csupán ízelítőt, példát jelentenek abból az ismerethalmazból, amelyet Végh József megemlít az egyes településekkel kapcsolatosan. Részletesen szól a községek történelméről, a távoli időkről, a közelmúlt főbb eseményeiről, bemutatja a jelenlegi helyzetet, a közigazgatási, gazdasági és kulturális jellemzőket is. Nagy figyelmet fordít az egyházi épületek, múzeumok, műemlékek, várak, kastélyok, természeti értékek és egyéb látnivalók számbavételére. Aligha van valaki, aki Végh Józsefnél jobban ismeri a térség falvait. Amit ő nem tud róluk, azt valószínűleg nem is érdemes tudni. Nem véletlen, hogy a sok tételes felhasznált irodalomjegyzékben Alsópetényről, Borsosberényről, Diósjenőről, Nógrádsápról és Rétságról írott saját műveit is felsorolhatta. A kultúraszervező, helytörténész, a rétsági művelődési házat igazgató Végh József – aki nem mellesleg elnöke a fentebb, Nógrád község kapcsán említett Spangár Andrásról el- 158 nevezett körnek – teljes joggal érdemelte ki a Magyar Kultúra Lovagja címet. Falumonográfiái mellett megírta a Szondi György és Drégely vára emlékezete című kötetet és Kámor címmel megjelentette a Diósjenő környéki hegyről szóló történeteket, legendákat összefoglaló könyvet is. A tetszetős megjelenítésű kötet szerkesztése, tipográfiája a gödöllői kiadót, a borítóterv és a műnyomó papírra készült elegáns nyomtatás a szintén odavalósi Q-Print Kft.-t dicséri. Az illusztratív fotók elkészítésében a szerző mellett a rétsági illetőségű – tehát ugyancsak a térségben élő – Girasek Károly működött közre. A kötetet a kistérség térképe zárja. A borítóban egy CD is várja az olvasót. A Harmonia Bankiensis című hangfelvétel a bánki evangélikus templomban 2009 augusztusában készült, a hangmester Csobay Zoltán. A barokk orgonamuzsika Németh Csaba (orgona) és Komlóssy Gábor (trombita, szárnykürt) előadásában szólal meg. A lemezt Zsugyel Kornél helyi lelkész oázisnak nevezi, „ami lehetőséget teremt az elmélyülésre, a pihenésre, az erőgyűjtésre, a felfrissülésre. A 225 éves templom harangja áhítatos csendbe invitál, s az orgonamuzsika olyan atmoszférát teremt, ahol választ kaphatunk a lelkünket régóta nyugtalanító kérdésekre.” A rétsági kistérséget bemutató kötet egy újabb fontos, felettébb informatív forrásmunka, s nem utolsósorban szép kiadvány a Nógrád megye – szűkebben Nyugat-Nógrád – értékeit méltón reprezentáló helytörténeti, honismereti, idegenforgalmi kiadványok sorában. (Gödöllői Innovációs Központ Kft., 2010) �In memoriam Pál József (1950-2011) „Dolgokra gondolok, amik lehettek volna és sose voltak.” (Jorge Luis Borges) „Nem kell, hogy bölcsességünket külső erő összeomlassza. Elegendőek vagyunk ehhez mi magunk is.” Írod, és akik nem ismernek, azok akár e két sor alapján meglehetős biztonsággal azonosíthatnának. Rád ismernének. Vagy akár mi önnön magunkra. Ezért voltál fontos. Ezért is. Pótolhatatlan. Ragozni kár. Tudom, közhelyek. Amit írtál, érzékletes volt és korszerű. Persze, és kicsit sem közhely. Épp ezért kellett volna írnod. Épp ezért vagy elengedhetetlen. Ja, hogy írtál? Többet! Ez nem kérdés. Nem lehet vita tárgya. Hah, mennyit beszéltünk erről. Most már természetesen tudom, hogy keveset. Szerkesztőségben, könyvtárban, könyvtár előtt, panelek alatt… És szinte panel lett ez a kérés is. Teljesítetlen. Idén augusztus végén utolszor. Mert mindig maradt egy rés. Egy perc, amikor sikerült kicselezned. Ebben is jó voltál. Nagyon. Itt, most a munkatárstól köszönünk el. Hisz mindent megírni nem lehet. Mint mindenre rákérdezni sem. De lesznek emlékezők. Ettől nem félek, féltelek. Ez a vidék szeret emlékezni. Valamiképp sajátja. Bár álmodni is merne! Lehet, az lenne a megoldás, hogy szerettei tovább maradjanak. Mi csak azt az értelmezhetetlen fekete keretet nézzük, látjuk az impresszumban. Mit keres az ott? A transzcendencia milyen furfangja keverte neved köré? És most, gondolom, mosoly. A bizonyosság ostobaságot felismerő, félreérthetetlen „páljóskás” gesztusa. Igazad lenne. De nem tudom. Felfogni nem akarom. Nem is húzom tovább. Az idő tájt, augusztusban, augusztus végén írást kértem. Immár sokadszor. Egyszer csak visszakérdeztél: Lehet? Nem is értettem akkor, ott. Talán most igen. Igaz, valószínűleg másként, de ezzel szemben mintha semmi sem történt, változott volna: Jóska! Lehet. És köszönöm. Köszönjük! Mizser Attila �Szerzőink • ARDAMICA ZORÁN (1970, Losonc) költő, műfordító • BEDI KATA (1988, Sárvár) kritikus, szerkesztő • BODNÁR JÁNOS KRISTÓF (1984, Nyíregyháza) filozófus • CSEHY ZOLTÁN (1973, Pozsony) költő, műfordító • CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) író, újságíró • DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő • DUMA ISTVÁN ANDRÁS (1955, Klézse) csángó író, költő • ELMY JÓZSEF (1992, Budapest) műfordító • HALMI NIKOLETT (1984, Salgótarján) kritikus • HEGEDŰS ÁGOTA (1966, Székesfehérvár) költő, író • KABDEBÓ LÓRÁNT (1936, Budapest) irodalomtörténész • KANYÓ EMMA (1987, Balassagyarmat) irodalmár • KUPCSULIK ÁGNES (1965, Salgótarján) költő • LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, Szeged) költő, író • LOVAS ILDIKÓ (1967, Szabadka) író • MIZSER ATTILA (1975, Losonc) író, költő • NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész • NAGYPÁL ISTVÁN (1987, Budapest) költő • N. TÓTH ANIKÓ (1967, Zselíz) író, irodalomtörténész • NYERGES ANDRÁS (1940, Budapest) író, költő • NYERGES GÁBOR ÁDÁM (1989, Budapest) költő, író • NYILAS ATILLA (1965, Budapest) költő • OLÁH ANDRÁS (1959, Hajdúnánás) költő • PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, költő • POLÁK PÉTER (1995, Onga) költő • POLGÁR ANIKÓ (1975, Vágsellye) költő, műfordító • POTOZKY LÁSZLÓ (1988, Csíkszereda) író • SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) író, újságíró • SZÁSZI ZOLTÁN (1964, Tornalja) író, költő • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • SZEKERES SZABOLCS (1972, Budapest) kritikus • SZELE BÁLINT (1977, Mór) irodalomtörténész • SZENDERÁK BENCE (1992, Miskolc) költő • SZILI JÓZSEF (1929, Budapest) költő, irodalomtörténész • TANDORI DEZSŐ (1938, Budapest) költő, író, műfordító • TÓTH KINGA (1983, Sárvár) költő • TŐZSÉR ÁRPÁD (1935, Gömörpéterfala) költő, műfordító • TRANSTRÖMER, TOMAS (1931, Stockholm) író, költő, műfordító • TURI MÁRTON (1986, Budapest) kritikus • VARRÓ ANNAMÁRIA (1988, Veszprém) irodalmár • VASS NORBERT (1985, Kaposvár) író, kritikus • Főszerkesztő Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata Támogatóink Nemzeti Kulturális Alap Kiadja Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) József Attila Művelődési és Konferencia Központ Felelős kiadó Molnár Éva igazgató Médiapartnerünk Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) 160 Nógrád Megyei Hírlap �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ec4f36a74a537b4585ee4be8b454a29f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2011 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palocfold – 2011/5-6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2011 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/518dbbae7cde78e93e15b8dc6eefe31f.pdf d959d6a7d9e522f0c5df36a1da0ad5b3 PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Győri László Kántor Zsolt Turczi István Madár János Papp Dénes Debreceni Boglárka Paul Auster Fűzfa Balázs Kerber Balázs Szávairatok Tizenhat csapás; Szülészeti osztály; Ártézi kút; Aranyeső; A korai juhar; A csődör; Csavarmenet; Bűnbánat Mint a Hold; Pesztonka; Szóba hozza a szó a beszédet; Transzpartitúrák Op. 01.; Szellem-mező Népdal Utassy József szemfedelére Patyolat; Reggeli áhítat; Decemberi csendélet Podgorica plusz S. A. 1911-1979; Mátrix és álom; Délkör; Látható; Fehér (k. kabai lóránt fordításai) Kerber Balázs versei elé Korridor; Szorításban; Alaptábor 3 9 14 15 16 19 24 28 29 Magyar táj, magyar mellekkel / Kutyacsipogás és a dunai sirályok röpte, avagy a címválasztás belharcai 31 Delej (Regényrészlet) Éberség / Gyöngyök távlatból Futam-tampon Énekek éneke (63-67.) Hátra, le, kisütés 36 42 46 50 57 Turczi István költői nyelvéről Vázlatok a mikesi narráció értelmezéséhez 60 67 Próza és vidéke Benedek Szabolcs Jenei László Marafkó László Onagy Zoltán Vass Norbert Kutatóterület Horváth Kornélia Gréczi-Zsoldos Enikő Találkozási pontok Nagy Csilla Mizser Attila Könyv, kultúra, innováció / Beszélgetés Molnár Éva könyvtárigazgatóval A folyó mozgását figyelve / Beszélgetés Szávai Attila íróval 72 76 Kép-tér Földi Péter Földi Gergely kiállításáról 79 Ami marad Kabdebó Lóránt Dumpf András Balázs Géza Szele Bálint Tóth Kinga A változás retorikája / Turczi István: A változás memóriája Gyümölcs izzadása / Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról Metabomlás az egész / Slawomir Shuty: Bomlás Hang a kincsesfal mögött / Kovács Imre Attila: A megkerült téma – mendemondák Történelmi klisétörés avagy középkori mélylélektan / Márton László: A nagyratörő 81 87 89 91 94 �A lapszám borítója Földi Gergely Fénycső című festményének felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Lámpa kapcsolóval (elöl) és a Pincelejáró télen (hátul) látható. Belső illusztrációként a Sámli (28.), Bojler (41.), Naplemente (45.), Úton (49.), Bontás előtt (66.), Vasút (71.), Ünnep után (75.), Csap télen (78.), Perforált kötődoboz (80.), Döntés előtt (86.), Zagyva-rakodó (96.) című munkák szerepelnek. Főszerkesztő Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata Támogatóink Nemzeti Kulturális Alap Kiadja Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó Molnár Éva igazgató Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) József Attila Művelődési és Konferencia Központ Médiapartnerünk Nógrád Megyei Hírlap • Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. • Telefon: 32/521-560 • Fax: 32/521-555 • Internet: www.bbmk.hu • E-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) • Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2011-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 800,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 • 2 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” G YŐRI LÁSZLÓ Tizenhat csapás Döng a famozsár. Még tizenhat csapás a mákra, mert akit szeretek, a Sztálingrádi utca tizenhatban lakik. Akkorákat döndül, hogy odáig hallatszik. Az ablak is megdobban. Húsvét van, a fénnyel megrakott udvaron egy vaspánttal gyűrűzött famozsárban töröm anyámnak a mákot. A Sztálingrádi utcán szétfut a dörrenés. Még tizenhat csapás, még egyszer tizenhat. Babonás számom a tizenhat azóta. Ha erőm végén járok, tizenhattal toldok meg akármit: lépést, lélegzetvételt, szívütést. A végén tizenhattal többet üt az óra. Szétmállaszt a pöröly, de a mozsárban még egyszer tizenhatot döndül. 3 �Szülészeti osztály Vadak, barmok, önzők a férfiak. Jobban várják az újszülöttnél azt, hogy újra a nőhöz bújjanak. Nekik a kórház az a röptér, ahonnan a szerető hazalandol. A szülészeti osztályon erről beszélnek a nők. Rettegnek hazamenni. Vadak, barmok, önzők a férfiak. Amit az asszony tud adni csak, amiatt várják sóvárogva őket – ahogy a nők egymás közt beszélik. De mit nem adnának a terméketlenek egyetlen olyan férfiért, aki teherbe ejtené őket csak egyetlen egyszer! Hogy elviselnék a sok-sok önzést, a sok-sok éjszaka fáradalmait, esetleg a gyönyört, amely velejár. Ártézi kút Gázt köpött az ártézi kút, ha gyújtottam, mindjárt kigyúlt. Mintha köpné a tüdejét, mintha érné végidejét, fulladozott hörögve úgy a vízcsap, az ártézi kút. Nagyot hördült, az volt a jel, hogy a gáz már itt van közel. Odatartottam a gyufát, kibuggyant a torkon a láng. Egy pillanat volt az egész 4 �égbe csapó gázkitörés. Égbe ugyan sohase ért, de azért csak lángolt az ég. Közben a víz, a földi láng akadozva mindegyre járt, rá se néztem sohase, hisz a vödörben gyűlik a víz akár nézem, akár vakon, öntudatlanul hallgatom. Nem zubog el haszontalan, a varázsnak jó alja van, lobban a láng, a víz folyik, ez is kicsit, az is kicsit, bűvölet is, de működés is a víz-, a gázkitörés. Ami láng volt, feketeség, fekete lyuk, árva sötét. Elhagyatott. Elhagyatott. Csöndes a kút, a víz halott. Lobbantani, fölidézni csöndes a kút, az ártézi. Aranyeső Húszéves voltam, ugyanaz, ami ma. Ugyanmás épp úgy, épp olyan tétova. Álltam az utcán, és nem voltam sehol. Ki vagyok én, és mi ez a tar bokor? Előbb virágzik, aztán levelezik. Megfordítja a világ törvényeit. Új partra láttam, új volt a horizont. Új fényben káprázott minden, ami volt. 5 �Ami lesz. Egyetlenegy volt a világ. A kezdete meg a vége egyaránt. Szorongtam, féltem, szűköltem, rettegő lelkemmel játszott a nagynak hitt erő. Minden rám tapos, árnyakat glóriáz. Minden rám tapos, és minden óriás. Az aranyeső hirtelen szirmai a rémületet ki kezdték irtani. Új föld pereme, új, végtelen eső. Aranyba forrott velem a levegő. A korai juhar A korai juhar ereszti már a járdára, lábaink alá, áttetsző, hártyás szárnyait. Nemcsak ereszti, le is ülteti, letapasztja őket. Reggel még nem voltak sehol, most pedig egy-egy rajzolat mind-mind a hűvös fák alatt. Bár a szél elröpíti mindet, fénymásolataik az aszfalton, a járdán mind-mind megmaradnak. Idei, legelső szárnyai az évnek. Nem hajléktalanok, nem kísértik a közeli temetőt, kihajlanak a legkisebb résből is, a buszmegállónál életre gyújtanak, elérik a legelső járatot. Mi a munkába éppen csak indulunk, ők már dolgoznak, minimálbérért, akár az utcaseprők. 6 �A csődör Hatalmas, fekete, sötét. Irdatlan erő. Egy gyerek ül rajta. Lovagol. Körbe-körbe jár. Eggyé válik vele, a lelkébe bújik. Osztoznak egymáson, alul a csődör, felül a kislány. Mintha legyűrné máris a hímet. Kört körre ró a csődör, egyelőre még szíjon, vezetéken, aztán elereszti a lovagoltató, maga is lóra ül, kiléptetnek az útra. Eltűnnek túl a sarkon. Elhal a patadobogás. De egyszer visszatérnek. Menyasszonyi fátyol úszik az enyhe szélben. Csavarmenet Kiapad a folyó lesiet a levél a tiszta terebély mindjobban látható egy mókus fölfele fut a fa derekán nem lehet látni se olyan hirtelen árny csavarmenetben ér a fára azután egy percre megpihen úgy fut a koronán mind följebb hirtelen 7 �talán odút keres magának télire de a fa nem reves nincs rése rejteke a sok fa lombtalan az ágak láthatók hát mindhiába van új fára futni mód Bűnbánat Kiapad a folyó vonszolja a habot a víz a csobogó erőtlen kanyarog Köveit a meder egyszerre fölveti ezernyi roncs hever bűnének jelei a házainkat is ezrével nyelte el Bevallja bűneit letérdel most a víz mert irgalmat remél a folyó vezekel a túlsó partra visz a hajdan túl kevély A vízen lépkedünk a habok tetején de el nem süllyedünk a jóság tenyerén 8 �K ÁNTOR Z SOLT Mint a Hold A hűtlen este reggelre elmegy. Sejtettem én, hogy van felesége. Odabújik hajnalban Hozzá és úgy tesz, mint aki alszik. De másnap újra megszökik, felövezi magát fénnyel, titokkal. Mint a Hold, akinek a glóriája tele van csillagokkal. A hűtlen este, éjfélkor kezdi a csábítást, hogy belopja magát a mindenkori szivekbe. Be a sötétbe, be a hitekbe! Arra esküszik, hogy igazán érez, de amikor felbukkan a Nap, Neki felszívódnia, muszáj. Hiába a test hamva, a báj. És én hiszek a hűtlen estének, tudom, kinek a famulusa, fia-borja. Nem kárhoztatom, csak nevetek. Sok gondom-bajom megoldja. Nem tehet róla, csélcsap. Hol nagyon kicsi, hol nagy. Így kell szeretni, ahogy veleszületett erénye: az utánozhatatlan holnap. 9 �Pesztonka A erudíció Nagy Asszonya egy nagyon csinos pesztonka. A szószék támlájába kapaszkodik bal kezével, a jobbal szorítja a papírt. Ráizzad a tenyere a szegélylécre. Ahogy éjjel az én csuklómra. Ezt a kezet fogtam 8 órája. Amit felolvas, Gadamer-szintű. Vagy csak Rorty. Találgatom. Most belemenekül a fehér síkba a tekintete? Egyébként fejből mondja: „kívülről” a korreferátumot. De nagyon álmos. Botrány lenne – ha kiderülne – a papíron nincs semmi. Nagyon valószínű, hogy üres, mert immár tizenöt perce mondja a magáét, pontról pontra megcáfolja az előtte felszólaló állításait. És nem lapozott, pedig két lapból áll a jegyzetanyaga, ha van egyáltalán ilyen. Közben az egyik lábáról a másikra áll. Éjszaka mind a két talpa a tenyeremben volt. Áthelyezi a súlypontját finoman, ilyenkor a szoknyája felcsúszik a térdéig. Majd váratlanul iszik a pulpitus belsejében elhelyezett pohár szódából. Hallatszik, ahogy lemegy benne a buborék. Leteszi az üvegpoharat. Koppan. Szünet. Megigazítja a haját, mert a szemébe lógott egy tincs. Most látszik a papírja. Tényleg üres. Nem árulhatom el, az első sorban egyedül én ülök. Fantasztikusan érvel, szétszedi a másikat. Hallgasd végig majd a konferencián a komponált textúráimat, mondta nekem, éjfélkor, a faházban. És itt van. Hallgatom és szeretem. 10 �Szóba hozza a szó a beszédet Egy fikusz, egy kaktusz és egy fenyő alakítják a szoba atmoszféráját. Javasolják is a botanikusok. Rakjuk körbe magunkat cserepes virágokkal. Ha a család viszont nincs otthon, elmehet a hangulat szkepticista irányba. Replikáznak az ortodox animisták. A fikusz roppant hosszútűrő. Igénytelen, de bölcs. Egész nap dicséri az Istent, mint egy presbiter. A kaktusz minden idegszálával a Mennyre figyel. A párát belélegzi és elraktározza a tüskéiben, mint a teve. A fenyő illata irritálja a papagájt, aki kívülről tudja a Szózat első sorát. De egész nap énekel a leveleivel, amire a pormacskák elalszanak. Ha a családtagok kiteszik a lábukat, azért van némi zavar. A tárgyak pletykálnak, a vázák szerint a családfő nem törölte le rendesen a port róluk. Sőt a porszívózást se fejezte be, amikor a barátja fölnézett hozzá. A gombfocik a gyerekszobában gurigáznak, a kisfiú leszakadt inggombjával. A plüssmaci aludni akar, a zajt utálja. A lexikon ismerteti a békefeltételeket. Szkepticizmusról viszont szó sem esik. Csak az eső-kapa és a hó-gereblye sorolja aggályait a közlekedő folyósón. 11 �Transzpartitúrák Op. 01. A Most egyetlen pillanatban ölt testet mint hús-vér korpusz és csészényi humusz és összeszedi a komposztot a kültéri busz a felejtés Ikarus szárnyaiba ragadt bogáncs majd azt mondjuk hogy múlt vagy emlék amim lehullt a sebről kitin vagy épp a háncs úgymond hiába történt meg nincs nyoma így lesz tényként aposztrofált gondolat a múlt ha múlik a zamata ízes fenséggé érik és mégsem azonos a képzelet szülte reggel a valóságos esős szürkülettel ami inkább hasonlít az alkonyhoz mint a pirkadathoz és egy elgondolt almát vágunk a falhoz kinyílik a szemünk egy kiadós csattanásra és még sincs szétroncsolt kép se hűtőtáska ami emlékeztetne az elmúlásra mit kezdjünk hát azzal amit megbántunk főleg ha igazából nem is bánt ami történik velünk legszívesebben kezdenénk újra a létünk s életünk ezzel a meggyötört tapasztalattal s mélyen fölborzolt tudással – nincs bajunk senki mással csak a múltunkból radírozhatnánk ama radarral ami kapcsolatba léphet műholddal égi karral hogy a jó emlékekre üsse rá a pecsétet a bölcsek tanácsa, mely szerint ÖRÖKRE BIZTOSÍTVA a Mennybe beásva – – – nem kell foglalkozni ezzel – ez a nyitja – hadd készüljön a történet mint egy könyvkötészeti munka s legyen kinyitva hisszük lesz kegyelmi lista s nem leszünk megbukva sem kitiltva 12 �Szellem-mező Derrida álmomban mondta el. Értsem már meg, eltöröltetik minden emlék, ami a felszínre jön. Amit az idő kihoz, lefölözi a memória. Kiteszi a partra, mint üledéket, ami azután elporlad. S ami mélyen gubózik, érik. S oda le kell menni, a szellem búvárruhájában, hogy kikutassuk a lényeg bugyrait, a pillanat cizellált celláit. Ami szép és üres, az tulajdonképpen még rondább, mint a praktikusan középszerű. Radikális a méricskélés. A hasznavehetetlen gyönyör azonban folyton bemászik a hajóba, mint egy patkány. Éjjel, amikor alszik a társulat, megszüli a kölykeit a zsöllye párnáin. Azután fölmegy a pulpitushoz, és azt kiáltja: elmúlt a jövő, jöjjön az eső! Akkor elered valóban a zápor, mintha apró tűszúrások döfködnék a frigysátor oldalát, kopog a manna a ponyván. S ami eltöröltetett, lassan kikel. Újraszövi magát az idő s a vízesés. A hajó kiköt, a vitorlát mosólúgba gyömöszölik, hogy kifehérítsék a vért. A folyófűbe matrózok fekszenek, lányok legyezik őket parlamenti határozatokkal, törvénytervezetekkel. Közeleg a testületi ülés. Ahogy a hostess hölgyek definiálják: a felhígított recepció. Sebaj, közben a báli időszak is elkezdődik. Méz illata száll az operaház felől. Kakaós palacsintát árulnak a sarkon. Árnyékokat rajzol a járdára egy babos kendős restaurátornő. A világ-hatalom, a világ-nyelv dekoratív pompájából pusztán ennyi maradt, jegyzi meg a fura nőalak, a dolgok árnyai, a semmi pecsétes múltja. 13 �T URCZI ISTVÁN Népdal Gondolj el valamit, ami jólesik. Mondd: asszonyod fürdik a tóban. Ismételd meg: fürdik a tóban. Illessz hozzá tájat: opálos, tagolatlan derengésből sződd újra alakját. Bízd magad a csöndre, és nagyon figyelj. Láthatod: ahogy hosszú vizes haját előre-hátra dobja, megremeg a föld. Szél fésüli, víz a tükre. Meghitt füvek beillatozzák. Fenyők vigyázzák méltóságát. Felhők utánozzák mozdulatait. Madárraj dicséri, miközben pillantásod aranypora messziről hull rá. Az est csak egy borzongás szemhéjad alatt. Csípőt, hasat, kebleket, végtelen megtérések helyeit világítja be a tűlevelekről aláhulló nedves fény. Kitartó szitakötők surrannak bőre és emléke közé. Tedd meghitté: kezedben lebbenjen rétpuhaságú törülköző. Már kész a rajz; ujjaid, e fázékony madarak, hozzárepülhetnek végre, mielőtt elfödi előled a gyorsan leszálló éj-paraván. 14 �M ADÁR J ÁNOS Utassy József szemfedelére Hold cipel űrt, égi fényt arctól arcig. Alszik a föld, és a kő is alszik. A véres szárnyak vannak csak ébren. Madarak szállnak az éjszaka tüzében. Minden csupa láng, és minden csupa lom. Semmivé éget – – – minket a fájdalom. Szívünk fölött – – – lélegzetvételnyi táj van. Eltévedt bogarak zúgnak a fenyvesek magasában. A nógrádi hegyeken túl hazáig megered a gyász. Virrasztásainkra – – – ki vigyáz?! Bükkszenterzsébeten fekete ünnep készül, tengerre nyíló tekintetünk csönddel kiegészül. Júdás vagy magad is, elárultál minket: most fölzászlózzuk vérző szemeinket. 2010. augusztus 27. 15 �P APP D ÉNES Patyolat A ruhatisztító üzemben másfél tonna ruhát mostam naponta. Az autóalkatrészt gyártó munkások ruhája kék volt és olajos, a húsfeldolgozóké fehér és véres, néha csirketollal díszített, a szenvedélybetegek ágyneműje húgyos, szaros és hányadékkal teli. Az ipari öblítő olyan erős, hogy csíp, ha a bőrhöz ér, a vasalónők bőre olyan gyönge, mint a zsírpapír. A néger lány nem tudott magyarul, gerince több helyen görbült, akár egy használhatatlan bicikliabroncs. Senki sem kedvelte igazán, mert mosolya mindig szép és tiszta volt. 16 �Reggeli áhítat Ujjlenyomat a küszöbön, kapaszkodó élet, tegnapi csönd a házban. Titánok virrasztanak pinceszagú leheletben, tört szirtek között. Fogaik újra nőnek, ereik kitisztulnak a harapni való ködben. Dögevők a verandán, kegyetlen várakozásban, mosolyuk forró kés. 17 �Decemberi csendélet Faust lábnyoma billog Európán, hópelyhek fuldokolnak a sárban, jégkásás szemek az olvadó időben, a falu alszik, kóbor kutyái portyázó falkává sűrűsödnek, maró könnyre vadásznak, de nem ejtenek egyet sem. Ez itt a birodalom peremvidéke, lakói hősi halottakkal kereskednek, délibábos politikai rendszerekkel, kicsiny világukat apránként égetik el, hogy gyermekeik meg ne fagyjanak, ezért szomorú a kémények füstje a hamis fényű hold alatt. 18 �D EBRECENI B OGLÁRKA Podgorica plusz V. Áttetsző hegyek között haladunk, barkóbában verhetetlenek, talán itt járt Christo és Jeanne-Claudene, becsomagolták Montenegrót, ezért lettek a fekete hegyek színes, éteri nylon szellemek, milyen kár, hogy elkerüljük a türkiz Adriát, Kotort, Bart, Perast, kárpótlásul a Morača-völgy előttünk széles síksággá terebélyesedik, égbe törő csúcsok között a köves ország legnagyobb mezősége, lustán terpeszkedik, talapzatán győztes partizánja, a fiatal Titográd, Montenegró Cetinjéből teremtette az emészthető Podgoricát. 19 �VI. Egybehangzó vélemény, hogy a főváros fél nap alatt, első benyomásra, falusi, a lakótelepeken kisvárosi jelleget ölt, a tizenöt emeletes futurisztikus panelek rücskös szörnyek, amorf testük mégis geometrikus tömb, másodiktól hatodikig vaskos betonerkélyek, egy emelet szünet, nyolcadiktól tizenegyig előreugró magánzárkák, rejtett rácsú, összeért ketrecek, a mutáns óriások állnak, súlyos titkaikkal némán, bánatos, nehéz kövületek. 20 �VII. Nézzük, Podgorica az ország legkevésbé vonzó helye, aztán parkosított területen átvezető ciprusfasor torkollik be a modern városközpontba, az útikönyv 5. átdolgozott kiadás, a nyolcvanasban, írta Bács Gyula, a parkban azóta nem csak ciprus, juhar, tölgy és topolya, szép, persze, szép, mi más lenne, zöldterület, természet közeli élmény, ami Montenegróban mindenkit megillet. 21 �VIII. A Hercegovačka utcán szülővárosom jut eszembe, ők ketten majdnem egyszerre születtek, de PodgorIca többre vitte, Tarján nem túrta ki csak Gyarmatot, mert van, aki, és van, aki még inkább elhivatott, PIN, tehát százezerrel több áldozat él, vonzáskörzetben az ország közel kétharmada, idővel több lett a szerb, a bosnyák, kevesebb a montenegrói, az arányok, mint tudjuk, nem olyan régen változtak. 22 �IX. Testvérvárosa Belgrád, Zágráb, Jereván, Stockholm, Skopje, Moszkva, Los Angeles, a facebookon Tarjánnak nem ismerőse, egyik testvére sem közös többszörös, van reptere, óratornya, citadellája, Eurója, nemzeti múzeuma, mászó csecsemőhöz hasonló, kéttapancsos hídja, és vannak menő butikjai, de nincs partizánszobor talapzata, vasbeton kálváriája, Tó Strandja, földalatti bányamúzeuma, Salgóvára, nincs Dolinkája, és nincsenek Tarjánban nosztalgiázó, hűtlen lányai. 23 �P AUL AUSTER S. A. 1911-1979 Veszteségből. Olyan veszteségből, mely az elmét mardossa — az ép ész elvesztéséig. Ezzel a gondolattal kezdeni, rím vagy értelem nélkül. És azután várni. Mintha az első szó csak az utolsó után jönne, egy élet után, mely a szóra várt, ami elveszett. Nem mondani többet eme igazságnál: az emberek meghalnak, a világ hanyatlik, a szavak értelmetlenek. És ezért csak keresni a szavakat. Kőfal. Kőszív. Hús és vér. Mint mindez, ugyanannyi. Több. 24 �Mátrix és álom Az éjszakák hallhatatlan dolgokat tördelnek szét, sóhaj a földmélyi télben: alapszavak süllyednek el a ringatódal sodra és medre vájta fényben. Elhajózol félelem és emlékezés között, lépteid ékköve vörösben játszik a gyermekkor porában. Szomjúság és kóma és falevél — belém temetett, aláíratlan üzenet az ismeretlenné lett hajlatokból. A kimosott lepedő kötélen szárad, keserű mocska szétszóródott a harcmezőn. Mentaillat száll a romok felől. 25 �Délkör Nyárhosszan — sötét, buckaemelő kezünk ereszkedő, horzsolt fényében — őrölnek köveid vissza köréd, az életbe. Tiszta, hollófekete szemhéjam mögött csipkebokrok poklából kiragadott fiatal csillag emel téged ártatlanul a reggelbe, és nevekkel népesíti be árnyékod. Éj rímelte. Ásónyomnyi. Közeli. Látható Letekerednek a villám orsói a meghasadt, téli éjben: csillag vonszolta mennydörgés — mintha izzó árnyad kúszott volna át a tű fokán, hogy belehímezze magát a nemlét selymébe. 26 �Fehér Aki megfulladt, annak ez a lap mintha egy tengerbe dobott palackban volna. És mint az ég, útra kel, hogy földet lásson, esetleg felé lebeghet a föld visszhangja, az eső emlékével, a vízre hulló eső zajával telten. És meg fogja tanulni, a hegyek tetejéről most leszálló hullám dacára, hogy negyven nap és negyven éj egyetlen galambot sem hozott vissza hozzánk. (k. kabai lóránt fordításai) 27 �F ŰZFA BALÁZS Kerber Balázs versei elé A mindennapi mozdulatok, tárgyak, „jelek és dolgok” (Borges) érzékeny tükreként megjelenő költészet lehetséges eszköze a teremtésnek. Amiképpen a hétköznapok végül mindig sorssá szerveződnek, a húszon még inneni Kerber Balázs versszavai akként rejtenek magukba jövőbeli vasárnap délutánokat. Legyen önmagunk határa akár a test, akár egy város, egy kocsma, valamely tábor vagy egy elfordulni készülő folyosó. Attól függően, hogy meddig tekint a szem, meddig száll a hang, meddig ér el a kiáltás, jelölhetők ki a felelősség határai. Amíg látható az okozó, addig övé lehet az okozat is. A kérdés „csupán” annyi: a szívveréssé rendezett szavak, a versek segítségével résztvevői lehetünk-e a Másik tegnapjainak, vagy csak máról holnapra létezünk, s életünk mindössze a csocsóasztali focistabábuk egymás közelébe soha nem jutható, egymást soha meg nem érintő, kétségbeesett pörgését imitálja…? Kerber Balázs biztos kézzel avatja költészetté a mindennapokat, nyelvi leleményei a szürreáliákon még innen, a hiperrealizmuson túl törik ketté torokszorító áthajlásaikkal az önmagunkról festett túlontúl szép képeket. „Robajló torok”-kal vágyakozik nyugalomra ez a költészet: mert a Kerber-szövegek belső feszültsége törékenységet, óvó tekinteteket és féltő gesztusokat (t)akar. Értelmes szavakból újraépíthető világosságot remél. 28 �K ERBER B ALÁZS Korridor mintha a folyosó elfordulna termeit viszi magával ajtói felém hajolnak még mielőtt bármerre véget érne fala támaszt hogy semmi torlaszt ne lássak messzire tűnök hagyom a padlábakat küszöböket a folyosó táncba lépne pedig ez kedvemet már nem hozza meg túlságosan középre szorultam kezemben füzetlappal számaitól menekülnék most a fordulón is mint gyors ajtózáráskor igyekszem keresztül lábamat jól átemelve hogy ugrás után vissza ne rántson egy fogas és ne akadjak még fel épp a levegőben Szorításban A város útjai kéken továbbtörnek, és csomagolópapírok szállnak a huzatos felüljárók alatt, felirataik hajlatba gyűrődnek, a forgásban mind mosódnak el, autósávok fölött röpülnek haránt a szélben. Két oldalon fel és le száguldanak a liftek világított épületablakokban, és szorít a gyomrom, mintha a tornyokat nyelném, de ágaskodásuk ömölne a számból, márványfalaik csúcsokká 29 �nőnek, és a lépések üteme belefúl a zajba: fodrozódó lépcsőkön megyek le, míg a fordulókon zakatol a lábam. De lehűtene kint a járda, míg kocsiajtón fénycsík villan és kerekek gördülnek, éjszakákkal. Zöld jelzés előtt a kezemmel simítok egyet a pólómon, és ahogy néhány autó átsiklik még előttem, robajlik utánuk a torkom. Alaptábor Egy réteg koszt letörlök, mikor karomat mozgatom, és az asztallapba merevül a fény, ahogy játszom ujjaimmal, sugara robogásnak indítja a termet, csíkjai étlapokat szelnek keresztül poháremeléseken át a hosszú pulton. Valaki megszólal, rohannék haza, ülés közben törnék előre-hátra, az ajtóban elém vág, már nadrágom sem érzem a dohányszagban, míg füstjével kísér a plafon. Kezedet tennéd rám, előbb a lábamra, most órámra nézek: tizenegy sem múlt még, tartóztat a kocsma: csocsóasztalán láncban cseleznek a bábuk: síkján vágódik tovább a labda. 30 �SZÁVAIRATOK S ZÁVAI ATTILA Magyar táj, magyar mellekkel Kutyacsipogás és a dunai sirályok röpte, avagy a címválasztás belharcai Vasárnap. Augusztus hét, reggel 9, Vác, folyópart. Tetovált férfi ül a szomszéd padon, kövér, haja ritkás, loncsos, válláig ér. Vállán hátrafelé nyilazó lovas. A harmincas férfi hosszan mereng a túlpartot nézve. Egészen addig, amíg bele nem gyalogol a merengésébe egy középkorú nő, szokatlan méretű keblekkel. A tetovált férfi hosszan elidőzik a dús emlőkön, talán arra gondol, hogy magyar táj, magyar csecsekkel. * Minél többet járok Vácon, annál többet tapasztalom, hogy olyan kaliberű épületek, mint mondjuk a Nagyboldogasszony Székesegyház, közismertebb nevén a Váci Dóm vagy más egyéb történelmi falak közt is csaknem olyan természetes közönnyel járkálok, mint a legtöbb városlakó. Egy idő után könnyen megfeledkezik az ember környezetének olyan épített remekműveiről, amikből árad a történelem. Mint mikor a múzeum teremőre aranykincsek, fáraók, ezeréves írásos emlékek közt túrja az orrát, sporthíreket hallgat a rádión. * Nagyon sok munka van abban, válaszolta a riporteri kérdésre az úszóedző, hogy három századot javítottunk. Majd vázlatosan ismertette a napi programot, hogyan megy egy ilyen felkészülés, mikor mit evett az olimpikon, mennyit aludt. És hogy igazán örülnek az eredménynek. Vállalható: a régi keresztények, mondjuk így, sportot űztek a kvázi hitetlen ügyfél rábeszéléséből, győzködéséből. Hogy a béke és szeretet iránt oly elkötelezett keresztény egyház mind nagyobb tömegek felett szónokolhasson. Jobb történelemkönyvek egészen érdekes részleteket tárnak az olvasó elé. Kíváncsi lettem volna egy ilyen régi keresztény hétköznapjára, mit csinál két rábeszélés, két mészárlás között, mi a napi program, mit, mennyit evett, mennyit és hogyan aludt. Hogy hozni tudja a kívánt eredményt. Érdekelnének a részletek. * 31 �Lehallani a partra, hogy a közeli strand hangosbemondója közöl valamit. Nem érteni, csak hallani. Kisrádiót, ha felhangosítasz, és beteszed egy üres hordóba, majd hátralépsz 20 métert és figyelsz. * A város délelőtti zaján kitüremkednek a harangzúgások. Régi, nőtincsi nagymamás nyaralások derengenek fel, kint játszani az udvaron, beszélgetések ütemes zajai a szomszédos közért és a szintén szemben lévő kocsma elől. A baromfiudvar nyüzsgő állati zajai, a szél, ahogy suhog az öreg diófa ágai között. És mindezek felett a harangok éneke. Két harangot húztak, de más-más ritmusban. A két kondulás bizonyos időközönként találkozott, kéz a kézben, kondulás a kondulásban szárnyaltak a falu felett. Aztán az egyik leelőzte a másikat, hogy nem sokkal később újra együtt legyenek. Lehet, hogy három harang volt. Most, hogy felidézem újra magamban, mintha egy magasabb hang is lett volna. A nőtincsi harangzúgásnak vasárnaponként mindig húsleves szaga volt. * A folyón szárnyashajó sprintel az árral szemben. Gyors, vagány hullámokat kelt, amik mérgesen verik magukat a part köveihez. A vadkacsák közönnyel nézik ezt a közjátékot. Tudják, hogy mint minden közjátéknak, előbb-utóbb ennek is vége lesz. * Ha a város felől nézed a túlpartot, a táj fölé magasodó párás-szürkés Pilist, könynyen gondolhatsz olyanokat, hogy ha nem lenne a háttérben a nagy hegyvonulat, komolytalannak tűnne az egész túlpart. Konfekciónak. * Akaratlanul is van valami Kharón-i abban, ahogy a komp egyik alkalmazottja jegyeket ad az előtte sorban álló csiricsáré, délelőtti turistáknak. Minden viteldíjhoz jegyet nyújt át, kell a pontos elszámolás. * A vadkacsák nem ijednek meg az induló komp felhörgő motorzajától. Pedig egészen közel vannak, méterekre a hajótesttől. Mindent meg lehet szokni. Azt is, ami kellemetlen. Néha feladni minden vadkacsaságot, és a komp alól dübörögve feltörő, hajócsavarok keltette hullámok ellenére (átvergődni azokon) oda sompolyogni, ahová várhatóan vízbe esnek majd a turisták bedobált kenyérmorzsái. Az egyik kacsa különös fejtartása, mikor a turistagyerek imitálja csak a kenyérdobást, de csak a mozdulat valódi, kenyér nincs. Csak a kamu. 32 �* Fiatal lány kutyával a parton. A kutya nyakán hosszú póráz, melynek másik fele a lánykézben. Az állat láthatóan örül a hűs víznek, miután a lány beengedte a folyóba. Örül, mint majom a farkának, vagy, mint farok a majmának, ne menjünk bele. És abba se, hogy ajándék fognak ne nézd a lovát. A derék eb a közeli vadkacsák felé próbál úszni, a kacsák közönnyel nézik ezt az igyekezetet. Ezt is. Mint akik tudnak valamit. Aztán a lány ránt egyet a pórázon, gyere vissza. De nézzük meg a lányt. Húszas évei elejét járhatja, tetovált lábszárú, bakancsot hord. Messziről olyan, mintha összekoszolta volna valamivel az egyébként szép lábát. Közelebbről derül ki, hogy a vélt koszban van valami rendszer. A kifejezés szándéka. * Mondják a szerencsés regényíróra, hogy XY (ZZs) megfogta az Isten lábát azzal a bizonyos regénnyel, mely nagyon sikeres lett. Igen, valóban megfogta, és megpróbálta összefirkálni. * Leülni egy folyóparti padra és nézni a vasárnapi sétafikát. A fiatal napszemüveges párokat. A fiatal napszemüveges lányok kezében újabban nem virág van, hanem apró, fehér, lihegő kutyácska. Ha kétoldalról megnyomnád a hasát, talán csipogna is. Kicsipogná a kutyaeledelt. Ajándékbolt. Üdvözlöm, köszön a belépő férfi. Jó napot, uram, mit parancsol, így az eladó. Névnapra szeretnék valamit a páromnak. Uram, párjuk a cipőknek és a galamboknak van, de mit is szeretne konkrétan? Őőőő…izé.. valami aranyosat a barátnőm névnapjára, Gréta. Uram, ez a kis fehér lesz a megfelelő, sokat ugrál, liheg, nyálaz, de ha alszik, meg lehet zabálni, imádják a lányok. Jó lesz, köszönöm. * Van az egyik kedvenc Márai-gondolat, aminek lényege, veleje és sava borsa, hogy jó-e az, ha valakiből köztéri emlékmű lesz, valami faragott szobor? Mert minden köztéri emlékműnek az a sorsa, hogy lehugyozzák a kutyák. * Vagy felmásznak rá a turisták, hogy aztán másik turisták lefotózzák a felmászottakat. A felmászottak ebéd után kiteszik felmászottságukat az internetes közösségi portálok képei közé, átneveznek egy albumot. Ha van az emberiség közelében valami megmászható, tuti, hogy akad valaki, nehezen bírja ki az Istenadta, hogy ne mássza meg. Van, amit illik megmászni, és van, amit nem. Mert illik megmászni mondjuk a Himaláját, de egy emlékművet nem annyira, hiába áll ki utóbbi is a földből. Nevezett műemlék történetesen a váci ereklyés országzászló. Melynek „Talapzatában a történelmi Magyarország 72 vármegyéjének megszentelt földje van el- 33 �helyezve”. Ez meg megmássza. Mászna meg egy szekér kangorilla, gondolhatnánk, de nem tesszük, nem méltó. Inkább arra gondolunk, hogy a szerencsétlen, ha már ilyen nemzeti emlékműveken akar ugrálni, hogy aztán közszemlére tehesse ezt, lehetne másképpen is. Például hogy magában, belül emel nemzeti, nevezzük így, műemléket, de nevezzük nevén: identitást. A nemzeti identitás elsősorban egy személynek szól, egy személyhez köthető, magához, az identitálthoz, ha hívhatjuk így. Aki aztán a belső nemzeti tájakat kedvére megmászhatja, a belső műemlékek minden látható magasát és láthatatlan mélységét. De ne elsősorban fényképekkel bizonygassa identitását, jelképekhez, eszmékhez való hűségét. Sok divatmagyart találni az utcán. És még valamit, a nemzeti identitás legtöbbször csendes, általában nem akarja önmagát bizonygatni. Csak ritka esetekben, vészterhes történelmi pillanatokban bizonyítja önmagát. Vulkán, ha kitör. * Rózsaszín pólós apukák tolják babakocsikban rózsaszín ruhás kisfiaikat a folyóparti sétányon. * Leülni egy padra, ahol nemrég nagy dolgok történtek. Ilyen lehet az első szerelmes érintés. Padok, főként, ha folyóparton vannak elhelyezve, hajlamosak nagy dolgok színhelyeiként szolgálni. Ilyen a fent nevezett első, kissé még bátortalan érintés. Vagy épp az utolsó. Nézni az átellenes partszakasz eléd táruló szeletét, és arra gondolni, hogy jó. Hogy úgy jó, ahogy van. Ha néha szar is az élet. Ha szagban intenzívebb. * A vízen evezős sárkányhajó halad, ütemes dobolást hallani, így segítik az evezősöket, így tartják ritmusban azokat. Halad valahonnét valahová ez a kedves jármű. Néha pihennek. Ilyenkor utasai lelkesen integetnek minden dunai hajónak. Kiváltságot, talán kicsi fölényt is érezhetnek, de ne legyünk rosszak, valószínűleg csak simán örülnek a nyárnak. Nevetnek, közben örülnek a víznek, a különös alakú csónaknak, hogy egy csónakban eveznek, közösen (azon elöl és hátul sárkányt formáló díszítés), örülnek a maradék nyárnak, csak úgy, magának az életnek, és egyáltalán. * Szemközt egy félkész téglaépület, kilátszanak az építőanyagok. A nyílászárók egyelőre üres üregei egy meztelen újszülött homályos tekintetével néznek erre. Jó lett volna látni a nagy vallásokat, hogyan épültek fel, milyen alkatrészekből, miből mennyit határozott meg az építkezést felügyelő nagy intézet. * 34 �A meztelen újszülött az olyan, hogy nincs rajta még mez, sem rajtszám, sem szponzorok, sem eredmények, érmek. * Közelebb lépve érthetővé válik a strandon nagy hanggal bemondott szöveg. Egyáltalán, ha meg akarsz érteni valamit, legjobban teszed, ha közelebb lépsz ahhoz. Legyen az egy elhagyott betonkeverő, egy komp, amire éppen felhajtanak az autók, vagy egy emberi hang, ami vélhetően fontos üzenetet közvetít a tömegeknek. Csak nem szabad félreérteni. Mert sokszor van, hogy félreértik, félremagyarázzák, maszatolják, aztán lesz nagy kalamajka, hajcihő, sírásrívás, csapataink elfoglalták, satöbbi, kedves nézőink, most kaptuk a hírt. A strand gyepe, medencéi, népe, klór- és vattacukorszaga felett elrepülő hang tájékoztatást ad valami lényegesről, valami ismerősről, amivel mitológiákban, szent könyvekben, politikai eszmékben, ideológiákban, ősi tanításokban találunk párhuzamokat: „Őrzés nélkül hagyott értékeikért felelősséget nem vállalunk!” Ott a pont. Kemény, igazságos szavak ezek. Figyelmeztetik az emberiséget valamire. Hogy csak magára számíthat, vessen magára, ha elront valamit az életben. Vessen magára és az önmagában létező Istenre. Ha már volt olyan kegyes a sors, hogy hozzájuthattál valami értékhez, akkor legyél má’ szíves vigyázni arra. * 12 óra, 27 fok, lenge, laza nyugati szél. A folyó illata. Mozdulatai. Alázat, mely átjár, eláztat. Sirályok röpte, ahogy ráfordulnak a lenge, laza, nyugati szelekre. * Mikor egy olcsó, de kellemes, családias hotel portásához – aki egyben az intézmény mindenese is, cseléd, fűtő, karbantartó, klozet- és zöldségpucoló, kedélyes férfi – becsenget a lassan továbbálló, kedves vendég. Mert épp arra járt, elment a nyitott ablak előtt. Pár kedves kérdés, hogy van, köszönöm, mérsékelten, ilyesmi szelíd beszélgetés, hogy van a család, meg úgy általában az emberiség. Elmondani, hogy vannak félbehagyott ügyek, pontot tenni azokra ősszel, felkiáltójeleket, ha kell. De ha csak épkézláb kérdések merülnek fel, már az is valami. Valahol el kell kezdeni. Vagy éppen folytatni. Vagy éppen befejezni. * Várhatóan így köszön be pár nyári nap még, mielőtt átvált az időjárás. Mielőtt megjön az új vendég, más szokásokkal, más köszönési modorral, más értékrenddel, más ruhákkal. A portás jól tudja, hogy a leendő vendég számára melyik szoba lesz a legalkalmasabb. Néha benéz a portás az egyelőre még üres szobába, leül a fotelbe, ahová néhány hét múlva az új-régi vendég ül majd. Elpróbálja, eljátssza, milyen is lesz majd. 35 �PRÓZA ÉS VIDÉKE B ENEDEK S ZABOLCS Delej* Sára fölébredt. Egy darabig a szakadozott, foszlott baldachin komor, fekete körvonalait nézte, majd oldalra fordult, és a redőny résein átszűrődő fényben megpróbálta leolvasni az ágy melletti éjjeliszekrényen ketyegő ébresztőóráról az időt. A szobában általában oly módon változtak a fényviszonyok, hogy vagy sötét volt, vagy félhomály. Csupán reggel és kora este húzták föl néhány percre a redőnyt, és hajtották ki az ablaktáblákat. Ez a néhány lépésnyi, kicsiny, földszinti helyiség, amelyet Sárának rendeltek, befelé, az udvar irányába esett, ajtaja és ablaka egyaránt a gangra nyílott, és igazából nem is számított, hogy le van-e engedve avagy föl vane húzva a redőny, a napfény mindenképpen elkerülte a háznak eme szegletét. Sára most már egész jól bírt aludni. Nem tépelődött, nem őrlődött, nem gondolt semmire. Amikor a ház végre elnéptelenedett és az utolsó léptek is elhaltak a keskeny és az épület többi részéhez mérten meglepően dísztelen folyosón, Sára becsukta a szemeit, s néhány pillanattal később már aludt is. Hogy álmodott-e, arra soha nem emlékezett, ám muszáj volt gyorsan elaludnia, hiszen Fruzsi néni éppen csak megvárta, hogy a reggel valamelyest áttolódjon a délelőttbe, utána végigjárta a szobákat, s mindenkit fölvert. A ház délben nyitott, igaz, délután még nem az esti fényében üzemelt, de ha vendég érkezett, azt fogadni kellett. Egyelőre nem hallatszottak Fruzsi néni kemény, katonás léptei. Sárának volt még néhány perce arra, hogy fölhajtsa a nehéz szagú, száraz, kérges foltokkal borított takarót, megigazítsa az elnyűtt vánkost, levegye az éjszakai hálóruhát, és törülközőt csavarjon maga köré. A folyosó végén volt a fürdőszoba. Az arcot és a felsőtestet meg lehetett a lavórban lévő enyhén állott vízben mosni, ahhoz azonban, hogy teljesen megtisztulva, illatosan várják a vendégeket, be kellett menniük a fürdőbe is. Sára szeretett odabent lenni. Ha rajta múlott volna, sokkal több időt töltött volna a csobogó, forró víz alatt. Bár nem beszéltek róla, bizonyára így volt a többi lány is ezzel. Jólesett a nehéz és rossz ízeket hagyó éjszaka után megfürdeni, megtisztulni, kimosni, vagy legalábbis megkísérelni megszabadulni attól, amitől úgysem lehetett. Sára letolta magáról a takarót. Fölült, az ágy szélére fordult, és lecsúsztatta aprócska talpait a döngölt, csizmafoltos padlóra. A házban egyelőre teljes csönd honolt. Gyanútlanul akár azt is lehetett volna gondolni, hogy még éjszaka van, s mindenki békésen alszik, de hát nappal volt, erről árulkodtak a redőny világos rései, valamint az éjjeliszekrényen lévő óra is. Odakünn már pezseg minden: az üzletek * Részlet Az ördög Budapesten című regényből. 36 �ajtaja tárva-nyitva, emberek sietnek egyik irányból a másikba, a házmesterek harmadjára seprik föl a járdát, a Váci körút felől fiákerek zörgése hallik, s a magasból, az Andrássy út irányából kicsit bekéredzkedik a napfény, hogy ha egy kis sávban is, de átmenetileg kiszínezze a vaskos házak közé rejtőző szűk Ó utcát. Aztán a következő pillanatban föltárult a nehéz tölgyfaajtó, és világosság vágódott be a szobába a gangról. A küszöbön Fruzsi néni állt teljes valójában: kövéren, nagyokat szuszogva, egyelőre a szokásos esti smink, öltözék és protokollmosoly nélkül. Sára összerezzent. Nem hallotta Fruzsi néni közeledtét. Ezek szerint elbóbiskolt volna? Az előző pillanatban még tökéletes volt a félhomály és a némaság, most viszont, ha nem is fényárban úszik a kamrája, de már élesen látszanak a kontúrok, meg lehet különbözni egymástól a tárgyakat, még úgy is, hogy a befelé igyekvő gyönge fény útját jócskán elállja Fruzsi néni termetes alakja. A szülőotthon előtt találkozott először vele. Már akkor meghökkent a nem mindennapi méreteken, bár először azt hitte, hogy a vastag prémkabát teszi. Fruzsi néni úgy állt a metsző, süvítő februári szélben, akár valami kőszobor: megingathatatlanul és megrendíthetetlenül. S mintha éppen Sárát várta volna. Amint a lány megjelent a kapuban, Fruzsi néni elindult feléje. Átvágott az utcán, az se zavarta különösebben, hogy alig tett néhány lépést, csikorgó kerekekkel, centiméterekkel tőle fékezett le egy automobil. A vezetője nem is mert háborogni, csupán pislogott a vaskos pilótaszemüveg mögül – nyilván örült, hogy járgánya megúszta az ekkora tereptárggyal való veszélyes ütközést. – Milyen bájos gyermek – jelentette ki köszönés gyanánt Fruzsi néni, anélkül, hogy egy pillantást vetett volna a Sára karjain heverő, összegöndörített takaróra. – Kisfiú vagy kislány? – Kisfiú – válaszolta habozva Sára, mintha maga se tudná pontosan. – Mi a neve? Sára gyanakodva nézte a festett, pufók arcot, a zsírpárnák fedezékéből kikandikáló, élénken csillogó szemeket, és nem igazán értette, miért csilingelnek a fejében azok a kis csengettyűk, amelyek veszélyre szoktatták figyelmeztetni. Hetek, vagy talán hónapok óta ezek voltak az első, egyenest hozzája intézett emberi szavak, ám nem érezte őszintének őket. Később, amikor újra meg újra fölidézte első találkozásuk körülményeit, és föltette magának a kérdést, hogy mit kellett volna, avagy tudott-e volna bármit is másként csinálni, minduntalan megbizonyosodott arról, hogy hallgatnia kellett volna azokra a csengettyűkre. Föltéve, ha szóltak egyáltalán, és nem utólag képzelte őket oda. – Bálint. – Ó! Hát milyen szép neve van! Sára egyáltalán nem találta szépnek. Amikor a komor arcú, folyton ingerült bába a névről tudakolta, rádöbbent, hogy ezzel egyáltalán nem foglalkozott. Nem is tudott hirtelenjében mit felelni. Végül a bába nevezte el a kisfiút Bálintnak, mivel a születése erre a napra esett. – Hát magát hogy hívják, angyalom? Megmondja? Sára végül úgy volt vele, miért ne mondja meg. Szépen, illendően bemutatkozott. Úgy, ahogyan azt házaknál, az első viziteléskor szokott. Nem mintha olyan sok lett volna. A harmadik gazdája penderítette ki. 37 �– Én pedig a Fruzsi néni vagyok. Már ne haragudj, lelkecském, hogy így megszólítottalak, de amint megláttam ezt a bájos látványt, ezt a szép anyát ezzel a gyönyörű gyermekkel, azt gondoltam, muszáj őket közelebbről is megnéznem. Sárának föl se tűnt, hogy Fruzsi néni magázásból átváltott tegezésbe. Magától értetődő volt. – Gondolom, az édesapa is nagyon örül a csöppségnek. Hát hol késlekedik? Már itt kellene lennie. Fruzsi néni teátrális mozdulatokkal körbefordította a fejét. Sára lehorgasztotta a fejét, és a vékony, máris átázott cipőit bámulta. Nyilván Fruzsi néni is nagyon jól tudta, hogy se konflison, se automobillal, se gyalog nem fog megérkezni az édesapa. Akárhogy is alakultak később a dolgok, Sára azért hálás volt Fruzsi néninek, hogy annak kiléte felől soha nem érdeklődött. Ő se akart többé gondolni reá. Végtére is majdhogynem lényegtelen. – Értem – Fruzsi néni bólintott, és szemében mintha tényleg szomorúság tükröződött volna. – Ne ess kétségbe, kislányom! Nem vagy egyedül. Hidd el, hogy nem egy ilyen esettel találkoztam már. Gyere, igyunk meg egy kávét, és beszélgessünk egy kicsit. Fruzsi néninek nem lehet ellenállni. Fruzsi néninek deleje van. Soha nem kérdez senkit a szándékai felől, az ő számára ismeretlen az a szó, hogy „akarod-e”, „szeretnéd-e”. Egyszerűen megmondja, mi legyen. Sára észbe se kapott, máris ott lépdelt Fruzsi néni mellett, vagyis inkább mögött, és az ellen se emelt még gondolatban sem kifogást, hogy a kis Bálintot Fruzsi néni vigye, nehogy a gyöngélkedő édesanyát megviselje a teher. Az utcasarkon túl volt egy szegényes kávékimérés. A tulajdonoson kívül senki nem tartózkodott benne, az éjszakai dohányfüst azonban még ott keringett az asztalok fölött. Fruzsi néni határozottan, otthonos léptekkel betrappolt, és leült az egyik kör alakú asztalka mellé. Bálint nyöszörögni kezdett, mire Fruzsi néni ringatni kezdte. Avatatlan szemlélő könnyen ráfoghatta volna, hogy rázza a kisdedet, de ennek a végeredmény szempontjából különösebb jelentősége nincsen, a gyermek ugyanis néhány pillanattal később ismét – legalábbis úgy tűnt – békésen aludt. Fruzsi néni diadalmasan nézett a mellette toporgó Sárára, majd biccentett, hogy amaz is foglaljon helyet. A tulajdonos előjött a pult mögül, és odament hozzájuk. Csavart egyet-egyet bajuszának mind a két végén, beletörölte a kezeit a koszos kötényébe, és azt kérdezte: – A szokásosat, nagysád? Fruzsi néni a zavar legkisebb jele nélkül bólintott: – A szokásosat. Kettőt. Hetekkel később, amikor Sára elkezdte átgondolni az ezen a februári napon történteket, eszébe jutott, hogy ez volt a következő jel, amely miatt megint gyanakodhatott volna. S persze utána jött az összes többi következő. Neki azonban a legkisebb gondja is nagyobb volt annál, minthogy az ilyesmikre fölfigyeljen. A „szokásos” habos kávét jelentett. Sára már jól ismerte a külleméről és az illatáról. Többször kísérletezett vele, s tulajdonképpen elmondhatta magáról, hogy tud habos kávét készíteni. Persze nem olyat, amilyet a kávéházakban és a kimérésekben csinálnak a modern gépeken, de egyik gazdája se panaszkodott emiatt. Ízlelni viszont ezen a délelőttön ízlelte először. Kétségkívül finom volt. Túlságosan is fi- 38 �nom, olyannyira, hogy nem is merte mindet meginni. Pedig nagyon jólesett a szülőotthoni kegyelemkoszt után. Fruzsi néni egy szót sem szólt addig, amíg a nagybajuszú tulajdonos – egyben főpincér – ki nem hozta a két gőzölgő csészét, és Sára bele nem nyalt legalább a habba. A gyerekkel volt elfoglalva. Néha megringatta – ezúttal kisebb mozdulatokkal –, néha dudorászott neki, máskor pedig csupán gyönyörködött benne. Aztán egyszer csak Sárához fordult. – Mi lesz ővele? – A kérdésben egyszerre volt számonkérés és aggodalom. Sára a kézfejével gyorsan letörölte a szája széléről a tejhabot. Ezen természetesen már ő is rengeteget gondolkodott. Egy ideig legalábbis. Majd miután semmi értelmes és kivitelezhető megoldás nem jutott az eszébe, letett arról, hogy töprengjen rajta. Csak lesz valahogy. Ha más nem, a hozzá hasonlókat mindig várja a Margit híd és az alatta örvénylő jeges Duna. Csecsemővel a nyakán nemigen vállalhat úri házaknál munkát. Odahaza, a falujában se fogadták volna szívesen. Talán beállhatott volna egy gyárba munkásnak, de az elemi iskolán kívül semmilyen képesítést nem szerzett, ráadásul túl gyönge és vézna volt az efféléhez. Nem beszélve arról, hogy míg a munkaidő le nem telik (már ha letelik egyáltalán), a gyereket nem tudta volna hová tenni. Élt Budapesten egy rokona, akivel miután följött a székesfővárosba, Sára hébehóba találkozgatott. Jólesett a meleg szó, a rokoni ölelés ebben a nagy idegenségben. Csakhogy ez a férfi kezdte egyre merészebben ölelgetni, Sára ezért letett a családi kapcsolatok ápolásáról. Mostanában viszont úgy találta, hogy ez az utolsó szál, amibe belekapaszkodhat. Kétségtelen, hogy borsózott a háta a rokon viszontlátásától, egyéb azonban nem jutott eszébe. Abban bízott, hogy odahaza, a felesége jelenlétében csak nem viselkedik oly módon vele. Egyedül az jelentett némi gondot, hogy nem tudta pontosan, hová kell mennie. Az a kis darab papír, amire az édesapja az ő távoli nagybácsikájának a címét rótta szálkás betűivel, már régen elveszett valamelyik hurcolkodás során. Egyetlenegyszer járt a rokon lakásában, s emlékezett rá, hogy elég nehezen találta meg a szűk és teljesen egyforma utcák és épületek között. Onnantól fogva mindig másutt találkozgattak. A bácsi nem akarta, hogy Sára többé fölmenjen hozzájuk, egyébként meg azon a címen, hogy a lánynak minél jobban meg kell ismernie a várost, soha nem ugyanoda beszélték meg a következő találkát. Persze – gondolta később Sára – azért, hogy ne keltsenek mindig ugyanott föltűnést. Viszolygott a gondolattól is, hogy viszontlássa, de egyéb nem jutott az eszébe. Csecsemővel a karján talán nem rúgja ki. Sára azt is eldöntötte, hogy amennyiben az lesz ára, akkor engedni fog a rokoni noszogatásnak. Elvégre már úgyis mindegy. Hiába tervezte ezt így el, mégse akaródzott a Fruzsi néninek elmondania. Nem csak a Fruzsi néni miatt. Amaz hol Bálintra nézett, hol reá. S sóhajtozva, gondterhelten megcsóválta a fejét. Lassan, megfontoltan, ám annál nagyobb határozottsággal beszélni kezdett. Hogy van neki egy igen közeli ismerőse, sőt tulajdonképpen barátja, aki nagyon rövid idő alatt és a legkisebb fennakadás nélkül el tudja intézni, hogy a gyermeket elhelyezzék az egyik otthonban, amelyet a szabadkőművesek üzemeltetnek. Természetesen akár Sára is odaköltözhetne vele, azonban ennek Fruzsi néni semmi értelmét nem látta, merthogy akkor onnét soha nem tudna kimozdulni, és onnantól 39 �fogva folyton mások kegyelemkenyerére szorulna. Neki sokkal jobb ötlete volt ennél. Maradjon a kis Bálint abban az otthonban, Sára pedig dolgozzon őnála. Van neki egy kis szalonja, ahol folyton rengeteg teendő akad. Mindig szükség van az efféle csinos és talpraesett leányokra. Sára nem foglalkozott különösebben azzal, hogy Fruzsi néni mit ért szalon alatt. Ráadásul nem is volt lehetősége nemet mondani, hiszen azonnal Fruzsi néni lekötelezettje lett. Elsőként ugye itt volt a finom habos kávé. Igaz, hogy Sára nem itta meg teljes egészében, de hát azt is ki kellett fizetni, ami a csészében maradt. Aztán a kávékimérésből Fruzsi néni átcipelte egy közeli kereskedésbe, mivel mégiscsak tarthatatlan állapot, hogy szegény lánynak, egy fiatal anyának egyetlen ruhája van. Sára ekkor arra gondolt, hogy a ruha még hagyján, ám azon a kis batyun kívül, amely az iratait és azt a néhány személyes tárgyát tartalmazta, no meg persze az egyre gyakrabban nyöszörgő Bálinton kívül végképp nincs egyebe, csupán a nagy rakás szerencsétlensége, a kilátástalansága, valamint az a halovány fénysugárral sem kecsegtető lehetőség, hogy fölkeresse a faképnél hagyott rokont, és kosztért, kvártélyért cserébe a karjaiba vesse magát. Végső megoldásként pedig ott a Margit híd, vagy a száguldó, dübörgő vonat. Utóbbit a legjobb volna talán Pesten kívül, mondjuk a szülőfaluja határában megcsinálni. Hogy még egyszer lássa azokat az átkozott vályogházakat. Mondjuk az édesapjának nem esne jól, ha a drága lánya pont a falu közelében vetné vonat elé magát – talán el is futna szégyenében, meg se állna Amerikáig. Az pedig továbbra is kérdés marad, hogy mi lesz a gyermekkel. Mert a feltámadó anyai ösztönök, és hát Sára alapvetően tiszta érzései még csak a gondolatát sem engedték meg annak, hogy a kisfiút netán magával rántsa a kétségbeesett halálba. Az viszont már ekkor földerengett előtte, hogy Fruzsi néni szívjósága nem valamiféle veleszületett önzetlenség eredménye. Ismerte már annyira az életet, különösen Budapestet, hogy tisztában legyen azzal, hogy az a hely a gyermekotthonban abban az esetben lesz meg, ha ő tesz érte valamit. Hogy pontosan micsodát, arról egyelőre sejtése se nagyon volt. Kérdés ellenben mindössze annyi maradt, hogy ki legyen a kettejük, de különösen a kis Bálint megmentője: Fruzsi néni, avagy apjának kéjsóvár nagybácsija valahol a Keleti pályaudvar környékén. Ám igazándiból ez se várt már megválaszolásra. Fruzsi néni gondoskodott arról, hogy semmi kétség ne legyen a célok és a kötelezettségek felől. A kisfiú már nem csupán nyöszörgött, hanem egyre türelmetlenebbül sírt. Fruzsi néni ráparancsolt Sárára, hogy etesse meg azt a szegény gyermeket. A lány tétován körbepillantott, hová húzódhatna, azonban a kereskedés olyan kicsiny és szűk volt, nem akadt sehol egy eldugott sarok. A kövér, kopasz férfiú, aki az üzletet birtokolta, és a kávéshoz hasonlóan láthatóan közeli viszonyt ápolt Fruzsi nénivel, nyájasan átengedte a saját székét. Sára leült, és kibuggyantotta jobb mellét. Fruzsi néni szakértő tekintettel mustrálta, és mintha bólogatott is volna egy kicsit. Aztán, hogy ne zavarják az éhes gyermeket, félrehúzódott a kövér kopasszal pusmogni a bolt ellenkező végébe. Mikorra Sára végzett az etetéssel, jókora pakkot állítottak össze nemcsak női, hanem gyerekruhából. A költségeket természetesen Fruzsi néni állta. Akárhányszor gondolt vissza erre a bizonyos első közös napra, Sárának mindannyiszor meg kellett magában állapítania, hogy Fruzsi néni tartotta a szavát. Bálintot még akkor délután elhelyezték abban az intézetben, amelyet a szabadkő- 40 �művesek pénzeltek, és ahol Fruzsi néninek megint csak egy ismerőse dolgozott, mégpedig a jelek szerint olyan beosztásban, hogy oda tudott hatni a fölvett személyek kilétére. Sára arra is ígéretet kapott Fruzsi nénitől, hogy a kicsit rendszeresen, lehetőség szerint hetente meglátogathatja, amit be is tartott: csütörtök délutánonként – talán azért pont akkor, hogy Fruzsi néni szándékai és elképzelései szerint az élménytől kisimultan és megnyugodva állhasson a péntek déltől kezdődő hétvégi vendégözön elé – Sára kivillamosozott (megint csak Fruzsi néni kontójára) az intézetbe, és néhány röpke óra erejéig a karjaiba vette lassan gyarapodó gyermekét. Fruzsi néni ugyanakkor azt is pedzegette, hogy örökbe kéne adni a kisfiút, az intézet nem lehet végleges megoldás, és Sára, bármennyire is fájt neki, tudta, hogy Fruzsi néninek igaza van: arra esély se látszott, hogy bármikor is eljut abba az állapotba, hogy ledolgozza mindazt, amivel Fruzsi néninek tartozik, lévén, hogy a számla folyamatosan növekszik a lakhatás, az étkezés, a ruháztatás okán. Sára azt hitte, hogy most fejmosás következik, vagy legalábbis a szokottan gunyoros számonkérés, hogy lám, a kisasszony még javában pihen, miközben vár a temérdek tennivaló: hamarosan nyit a ház, de előtte még rendbe kéne tenniük a benne lakóknak nemcsak saját magukat, hanem a szobáikat, a közös helyiségeket, a szalont és a folyosókat egyaránt… Aztán rá kellett döbbennie, hogy ez nem a szokásos reggel. Fruzsi néni hosszú pillanatokon keresztül csak állt és állt a küszöbön, majd ingerültség és indulat nélkül azt kérdezte: – Te jól vagy? Nincs semmi bajod? Sára idejét se tudta, mikor kérdeztek tőle ilyet utoljára. Fruzsi néni hangjában azonban ezentúl valódi aggodalom, sőt szomorúság és némi félelem csengett. – Igen. Jól vagyok – rebegte Sára, és egyszeriben megmagyarázhatatlan szánalmat érzett a tétova, kezeit tördelő Fruzsi néni iránt. Fölkelt az ágyból és utánament. A szomszédos szoba ajtaja nyitva volt. Az éjjeliszekrényen imbolygó fénnyel világított egy petróleumlámpa. Fruzsi néni tanácstalanul állt a szoba közepén. Sára odalépett melléje, és fölsikoltott. Nem olyan nagyot, mert tudta, hogy ebben a házban nem szabad a kelleténél jobban hangoskodni, akkor legalábbis bizonyosan nem, amikor nincsenek vendégek. A mellkasából kiszakadó sikolyt azonban nem bírta visszatartani. Az övéhez hasonló baldachinos, foltokkal tarkított ágyon ott feküdt Ildikó, a szomszédja, a kolléganője, egyben bizalmas barátnője. Hálóingén elöl vérfolt éktelenkedett, de vér volt az ágyneműn is, és a kemény, csizmanyomokkal teli padlót is vértócsák borították. 41 �J ENEI L ÁSZLÓ Éberség Gyöngyök távlatból Múlt kedden a személyiségét meghazudtoló, nyitott, zöld ruhában libbent be az ajtón, s egyből azt mondta, megüti a guta. Mert ő ilyet még nem hallott, milyen vicces ez az egész. Hátranyúlt a tarkójához, aztán meggondolhatta magát, látszott a mozdulat törése, markában összefogta hosszú, szőkített haját. Nevetett, már odakint elkezdhette, és a belépéskor elérte azt a szintet, amit a helyzetemhez leginkább megfelelőnek tartott. Ezzel van tele a feje, hogy felhozzon engem, pszichésen, mert hogy én beletörődöm a munkanélküliségbe. Vera nevetett, villogtak a fogai, negyvenhét éves, és gyönyörű a fogsora. Dzsentri-fi-ká-ció – mondta a pofácskáit felfújva, a szokásos majdbepisilek mozdulattal rándult össze a teste, egymáshoz tapadtak a combjai. Aztán, nehogy megkérdőjelezzek bármit is, szinte azonnal felegyenesedett, kisimult az arca, megnyugodva fújt egyet, majd elmagyarázta, min vihogtak a kht-nál fél napot. Állítólag a munkahelyén stílustanácsadó szélesíti az ismereteiket, havonta egyszer; nem látom a hatását. Bele se merek gondolni, mennyit kefél a hátam mögött. Szóval Vera lepett meg ezzel a kifejezéssel, ugyanaznap szerzett ürmöst is, innen jegyeztem meg, bódulatomban tucatszor is elismételtem – dzsentrifikáció. Annyi rémlik a jelentéséből, hogy a felújított városrészbe a régi lakók helyett új, gazdagabb réteg települ be. Vera tudta, miért nem nevetek vele, ahol élünk, épp a fordítottja történik. Ez a baja a fiúnknak, Zolinak is; havonta csak egyszer jön haza Pestről, egyetem mellett dolgozik valahová – azt mondja, programokat ír. Az anyja győzködte telefonon, hogy azt itthon is lehetne, van gépünk, meg mobilinternet, de Zoli nem akar jönni. Állítja, hogy jönne, ha tehetné, de szerintem hazudik, büdös neki ez a környék. Pedig megmutatnám a gyereknek, milyen, ha sokáig nézi; tavaly a szemközti vízmosástól egészen a bukóig kivágták a fákat. A dombtetőnek mintha koronája lenne: mögötte a hatalmas belvárosi lakótelep tízemeleteseinek csúcsai látszanak. Úristen, mondtam Verának, amikor a kidőlt fák helyén támadt résben az első felbukkant, hiszen tényleg ott van. Mármint a lakótelep; pedig tudtam, Vera is tudta, mindenki tudhatja, merre van, de akkor is. A toronytetők éjjel még inkább hasonlítanak egy korona csúcsaihoz, az ablakok szikrányi fényei lennének rajta a drágakövek, ha meg tarlót égetnek a dombon, és sötétedésig nem fejezik be, a ragyogó csíkok úgy maradnak meg egy ideig a lejtőn, mint az aranyfüggők. Mindez miért jutott az eszembe? Talán az ürmös miatt – ittam belőle az előbb –, talán azért, mert utólag rájöttem, hogy a szokásos galambszürke holmijai helyett aznap Vera valószínűleg nem miattam vett fel zöld ruhát. * 42 �Két óra múlt valamivel, ülök a galamblövő székemen, nem lehet sokat gondolkodni, hamar jön az első. A telek keleti oldaláról, az almafa tövéből a völgy egy arénának látszik, félkörben sorakoztatva ezernyi stratégiai pontot, ahonnan kiváló rálátás van a házunkra. Nem jövök zavarba, inkább kihívásnak érzem, komoly felismeréseket tartogat még számomra ez a helyzet, ha minden igaz. Nézem a galambokat a vén karosszékből, lövöldözöm rájuk, célkeresztbe a szürkékkel, szoktam mondani részegen. Egy éppen landol, húsz méterre sincs, a zsombékos részen pihen egy nagyobb göröngyön. Elvileg nem lenne szabad meghallanom a szárnycsattogást, rontja a találati és megsemmisítési arányt. Ettől függetlenül talán megvan, mert lebukott és nem tűnik fel sehol. Ez – hogy úgy mondjam – szakmailag releváns. Eleinte céltáblára lőttem, mert azt hittem, hogy a becsapódás hangja nem csupán bevési a lakosság tudatába a létezésemet, hanem éppenséggel némi többlettel szolgál majd; ezért is tettem a papírosból készült lőlapok mögé vaslemezt. A galambok viszont leesnek, ha eltalálom őket, és ebben ráadásként van valami vigasztaló. * Nem akarom becsapni magam, tudom, hogy vigaszra szorulok. Csak körül kell nézni. Gondozott porta a busz megállójától alig egy percre, csikkmentes előkert, egészben megmaradt beton járólapok. A kapun piros postaláda. Szép, de ez nem elég ahhoz, hogy az is maradjon. Az erőssége a fontos. Tegyük fel, ha támadás éri, ne legyen teljesen kiszolgáltatott. Minden nap átgondolom, mit tehetnék még. Beáll a 14.35-ös busz. Még az index sárga jeleit lesem, amikor meglep a madár, mégse találhattam el, fölrepül a régi óvodai konyha hatalmas téglakéménye mellett, át a magas falak tövében lévő, takarítatlan kisudvar fölött, ahol néhány társának tetemét láthatja, ha lenéz – legalábbis azt hiszem, ott vannak, egy ideje tervezgetem, hogy utánajárok. A szerencsés túlélő óvatos, paskoló zajokkal távolodik, váratlanul hűvös szél támad, a nyakamba fúj, megborzongok. Nem igazán tűröm jól a bizonytalanságot. Januárban megmozdult a lábam alatt a föld, mint később megtudtam, mindössze öt kilométeres mélységből jöttek a rengéshullámok – igen kis mélységben pattant ki, így írták az újságok. Lehet, hogy hiábavaló ez a sok aprómunka, amivel garantálni igyekszem legalább a minimumot? Muszáj erre is gondolnia valakinek. Vera hülyének tart, azt mondja, fogjam fel úgy, hogy egy védőréteg van a testemen, amitől nem tudnak a közelembe férkőzni, vagy ami még jobb: meg se látnak. Nem fognak beavatkozni, így mondja, mintha sejtene valamit is a folyamatokból. Próbál rávenni, hogy sétálgassak a környéken, hiszen többfelé az erdőbe visznek a földutak. Nem ő van itthon egész nap, ráhagyom, hadd mondja. Amióta küzd a hormonjaival, nekem már elég belőle annyi, amenynyit itthon tölt, nincsenek vele kapcsolatos vágyaim. Ezért nem is tudok neki elhinni semmit. Vera nem látja, mi folyik itt, mert szereti, hogy a városban megkefélik, a nyelvén még ott az íze a másiknak, mit érdekli, hová jön haza. Pedig láthatná, nem érnek semmit a kifinomultabb módszerek. Van ugyan egy ideje lovas járőr, meg szkvados járőr, konténerből kialakított rendelőbe jár az orvos, s van egy templom is, bár kívülről semmiben sem különbözik egy családi háztól – talán jezsuiták, vagy effélék, 43 �állandóan nyitva a kapujuk. Mint a filmekben: ha üldöznek, biztosan bemenekülhetnék. Sok választásom nem lenne, egyetlen műút van a hegyek felé, ezen jár a busz valameddig, de tavaly úgy két kilométerrel fentebb beszakadt az aszfalt, s a hatóságoknak nem sürgős megcsinálni. Azóta alig van átmenő forgalom, csak néhány cifra és feszes sportruhába öltözött kerékpáros suhan át, van, amikor szemet gyönyörködtető, áramvonalas bolyban jönnek. A nők melle tisztán látszik, az emelkedőn az erőlködéstől kivágódnak a mellbimbóik. Aztán elsuhan a csapat, tetszik a tempójuk, ráadásul a seggük ájuldozik jobbra meg balra, néha olyan gyorsan, hogy semmire se marad időm. Nem győzöm állítani a puskán a távcsövet, ahogy távolodnak. A célkeresztben vannak, az biztos, sosem késném le, igazán stílusos nők, kár hogy a hajuk nem látszik a sisak alatt. Vera nem tud erről, de azt hiszem, megértené. Néha mintha közeledni akarna. Például míg eszem a vacsorát, ő is leül az asztalhoz, rejtvényt fejt, feltolja az újságot egészen a tányéromig, vigyáznom kell, ne érjek a kezéhez, ha kanalazok. Rászóltam már, de azt mondja, jobban látja, ha messzebb tolja. Ez megy a szűk mosdóban is, meg az ágyban. Félévenként, ha egyszer úgy vagyunk, akkor meg minek ez a kínkeserves kerülgetés, hogy jajistenem, kettesben vagyunk, zárt ajtók mögött, s ilyenkor mások talán… Nem tudom eldönteni magamban, szóljak-e neki, hogy hagyjuk. Attól tartok, megszakadna benne valami emiatt, mégiscsak nő, így azonban mintha egy akasztófa előtt udvariaskodnánk, ki menjen előre. Mindig déltől érzem a délutánt, tizenkettőkor kezd fájni, hogy nemsokára hazaér. Tudom, melyik busszal jön, addigra elteszem a puskát. A pisztoly a tokjával együtt van felakasztva, ott lóg a nappaliban a kétajtós szekrény oldalán. * Ha iszom egy kicsit, előfordul, hogy kisétálok Vera elé. Hetente egyszer bevásárol, segítek neki cipelni a busztól. Még senkit nem csaptak le fényes nappal, nem azért megyek, csak segíteni. Vera szerint a buszon kell észnél lenni, a gyerekek körmét megnövesztik és hegyesre vágják, hogy kiszakíthassák a nejlonszatyrokat. Talán a galamb miatt gondolom így, de most is szeretném kint várni Verát, a megállótól ugyanis nincs messze az a belső udvar, kedvem támadt ellenőrizni a tetemeket. A busz kerekeitől hurkásodott aszfalt, a várakozóknak kiképzett kis sziget, majd keskeny füves rész a lépcsőig; onnan nagyjából harminc méter a hámló falú, megvakult épület, a volt óvoda, a belső udvarra eshetnek, a támfal tetejéről is leszedtem már néhányat. Régóta készülök megnézni, de ki sétafikál arrafelé, a megálló mögött ők vannak. Biztosan az ital is, a kíváncsiság is, hirtelen elindulok. A nyomós kút mellett mindig van víztócsa, a szomszédos elhagyott, még fel nem tört ház hátsó fala fejmagasságban teli van sáros lábnyomokkal. Ilyenek egyébként mindenfelé vannak, sokan játsszák ezt, Vera azt mondta, olyan, mintha freskót készítenének a fröcskölt vakolatra. Kelletlenül válaszoltam, hogy unatkoznak és kész. Az egyik putri körül mindig kint van egy öregember, a színe, mint a gyenge kávém, majdnem mint a méz, de a testének nincs sűrűsége. Távcsővel szoktam nézni; most is kint van, őt lestem a vállam fölött, míg a kaput zártam. Csak ilyenkor lát engem, és ez megnyugtató. Valószínűleg mormol magában valamit, milyen üres az 44 �utca, végre egy kis mozgás, nekem meg rögtön kedvem támad elvenni tőle ezt a kis közösségi élvezetet. Szeretem valami nagyon egzotikus és vad törzs tagjának gondolni, aki a ház mögött évekig gyakorolta, hogyan illessze a szájához egyetlen pillanat alatt a fúvócsövet. Utam során nem leszek hozzá közelebb harminc méternél. Lassan kerülgetem a gödröket. A rég bezárt szénbánya légaknája egy feltartott ujjra hasonlít, az árnyéka óramutatóként jár körbe a telepen – most lépek át rajta, érzem a pulzusomon, hogy megtörtént. A jókora vastornyot eddig csak a korrózió támadta, nemsokára végleg levonul az amerikai, nem kell a szén az erőműbe. Ha egyetlen napra őrizetlenül hagyják, széthordja a nép. Éjszaka elszabadul a pokol, mindenhonnan neszek jönnek, babonából ki sem mondom, mi az, de tudom, és szerintem Vera is tudja. Onnan jönnek elő, amerre most megyek. Le kell térni az útról, öt lépcső, mindegyik fok vizes, a gyerekeket szokták vödrökkel elindítani. Lentről már jól látni azt a kis házikót, érthetetlen, mi lehetett valaha a funkciója, ablaktalan, egyetlen keskeny ajtónyílás vezet be az alacsony helyiségbe. Talán arra jó volt egykor, hogy a telep széli kutyás őrök beálljanak az eső elöl. Most lakják. Éjjel az aszfaltút melletti ostorlámpa fénye szűkösen elér a bejárata mellett nőtt bokorig, ha Vera hamar elalszik, s a szuszogásából hallom, hogy megpróbálhatom, kiállok még az ablakunkhoz, s távcsövön nézem, mi folyik. Emberek mozgását lehet sejteni, bemennek, kisvártatva kijönnek, ez megy hajnalig. Míg nézem őket, az agyam teljesen leáll, nem gondolok semmire, az idő is vánszorogni kezd. Amikor csend lesz, még maradok, nézem távcsövön a semmit, mintha egy fekete függöny elé lennék állítva, az agyam elutasít minden jelentést, nincs szüksége rám. Közben leérek a völgy legaljáig, itt kettéválik az út. Az egyik visz a cigányokhoz, a másik a romos óvoda felé. Határozottan fordulok be, s amikor odaérek a tűzfalhoz, jól látszanak a felső téglasoron a lövésnyomok. Egy kis szakaszon félméternyit visszabontottak, ott lesek be. Sehol nincs madártetem, nincsenek galambok, maradványok. Most mit kezdjek ezzel; hogy intonáljak, ha legközelebb Vera kérdez. Szótlanul érek vissza az útelágazáshoz. Az öreg putrija felől kiáltást hallok, majd amikor egy asszony széthajtja az ajtónyílásban csüngő színes szalagokat, a vénember felém mutat, rám néz és egy körömnyi hófehér köpet zúg ki a szájából. Ugyanebben a pillanatban megcsillan két galamb teste az égen – hogyan csinálják vajon, mi fénylik rajtuk, hiszen vizesek nem lehetnek, a sötétebbik mégis, mintha úszna, úgy repül. Megcsillannak, akár a gyöngyök, ha kifordulnak valamiből. 45 �M ARAFKÓ LÁSZLÓ Futam-tampon Pezseg a vér, nevem viselőjének vére, hetek óta már úgy figyelem őt, mintha nem is én ülnék a kereveten, asztalon, vizsgálószékben, hanem ő, illedelmesen válaszolgatva, ha kérdezik, ha alkatrészeibe belepiszkálnak, ő nyög, fojtja vissza a szitkozódást, ilyenkor a másik (az első) elégedetten hátradől: micsoda nyámnyila alak ez a hasonnevű, még ennyit sem bír ki jajgatás nélkül, hiszen ez semmi (lenne) ennek a háttérben maradó hallgatagnak. Pezseg, hogy a zöldruhások, élükön a hórihorgas hentesköpenyessel, elintsék a rajtot, s itt fent, agyilag készen kell lennem, mert idegileg olyan nyugodt vagyok, mint a jó puha, lyukacsos sajt, omlós, lágy, gyertek, csak gyertek, kedveseim, alig várom, tegyétek velem, amit akartok, s akkor majd feldübörögnek a motorok, bőgnek a visszafojtott energiák, a torkomban (annak a harmadik személyű másikéban) azért egy nyelésnyi dugasz, amely talán majd kilökődik. Igen! – ahogy a filmekben kiáltják az igénytelen fordítók szövegét a felajzott és mindig túljátszó szinkronszínészek, igen, elrajtol a mezőny, élpozícióban én (tehát az a másik), rögtön bevágok elébük, elvégre engem vágnának, vagy mi a… (ezt az a másik fejezze be), lennétek csak ti itt, majd megtudnátok, megemlegetnétek, de még megtudhatjátok, hogy mit, mondjuk, amikor a csapat névtelen nőtagja az ötödik kísérletre sem volt képes belém verni az infúziós tűt („Micsoda vénája van magának?!”), hát milyen lenne, kis csapraverőm, már csak ilyen jutott, acélradiál, nehéz eltrafálni, mondta is oldalra fordulva a kis bestia: „Gyere, Manci, bökd meg te!”, mintha hízó lennék, pedig az utóbbi napokban inkább lefogytam, de a másik is hiába szúrt („Prete! Allez!”), végül a csendes harmadik telibe találta, igaz, előtte ujjbegggyel kicsit megbabonázta, akárha csigabigámmal játszadozott volna. E pillanatban elhal a dübörgés, a visszafojtott őserő, s a terem végéből idegen hang: „Itt van baj a földeléssel?” „Ember, maga mit keres itt?” – emeli fel hangját a hórihorgas. „Tegnap gond volt a földeléssel. Inkább maradok, nehogy valami megint történjen!” Milyen megnyugtató, érzékenyül el a pezsgő vérű másikom. „Legalább bővül a közönségem” – érzékenyül el az első, motorok ismét fel, monitorok foszforeszkálnak, arcmaszkokon át szaporább a levegő, izzik a lég, fehér lepedőn lepedék, előre! Nemrég a vérvétel utáni eredményre vártam, de az ügyeletes kedves közölte, nincs meg, ám én állhatatosan kitartottam az általuk megadott határidőnél, amelyet amúgy már túlléptünk, mire ő azt javasolta, forduljak az ország kormányához. Válaszát nem tartottam sem illedelmesnek, sem helyénvalónak (akkor még egyben volt a személyiségem), ugyanis vérképemet nem a kormánytól, hanem tőlük kértem, pontosabban ide irányítottak, az ő kft.-jükhöz, így ragaszkodtam ahhoz, hogy fent nevezett nem kedves nővér teljes kapcsolatrendszerének latba vetésével nézzen utána, mert ha bértáblázati alulfinanszírozásra panaszkodna, elvégre a kft. ügyvezetője mégsem szerénységem, tehát nem velem kell nyűgösködnie. Így aztán nagy dérrel-durral (inkább dúrral, mint mollal) intézkedéseket foganatosított, 46 �s lám, csodák csodájára, cserregve előkúszott a gépből rég várt leletem. Validáltan. Nem úgy, mint megelőző vizsgálatkor egy titokzatos eszköz: matató kezek, fürkész kamerák már bennem, ám a szövetmintát kiemelni hivatott szerszám („Komámaszszony, hol az olló?”) kiderült, éppen egy másik osztályon pihen, ráadásul nem is sterilen. Még jó, hogy nem rajtam (bennem) keresték. De a beteg ne ríjjon, egy hét múlva jöjjön, de előtte egy napig felkészülve, étlen-szomjan, próbajáratva, randevú a vizsgálóasztalon, a megadott időpontnál mindig három órával később, akár egy elrontott illegális találkozón, de legalább eszközhiánytalanul. Padlógáz, nyomás, boxbajhozóim, előre a csatornában, a szélcsatornában, bélcsatornában, csatornatöltelék nem akadály, nagytakarítást végeztünk az előző nap, huszonnégy órán át tisztítottuk, az időmérő futamon öt másodperc alatt értem el a tisztítóhelyet, még a teljes csatornacsőd előtt, s ezt az eredményt – nem ámítás – órákon át hoztam, másodpercre pontosan, csinálja utánam, aki nem hiszi, taposs bele hát, belém, királyi késes, ne kíméld a technikát, mert hogy engem ne, az csak természetes, a gép meg kezes állat, arra szolgál, hogy az embert gyötörje, ha ez az ára a gyógyulásnak, a nem kért mámorból való visszatérésnek, amikor virágkoszorúkat dobálnak rokonok és hívek, szóvirágokat, pacsuliillatúakat, ingyen vannak, a jószándék kaszálta őket, a hősnek, nekem jár a lelkes éljenzés, meg a titkolt öröm, hogy nem rajtuk gázolt végig a kór meg az újraszerelő csapat, hanem a szívós baráton, ismerősön, rokonon, megúsztam megint (?) pár évig, végig (???), hát a végemig biztosan, mert az egyszer csak eljön, bár az élet egy nagy megúszóverseny, rövid- és hosszúpályás, nehogy már számítson az a pár méter, ha arról van szó, partot érünk-e, a lényeg a benyúlás, fröccsenjen a klóros víz, bele a kaján pofákba, hogy megint legyőztük a fenekedő ármányt, a sors kezét, betartó lábát (hogy ne viseljen sípcsontvédőt, ha egyszer szembetalálkoznánk!), persze, ezt most az ajzottság diktálja, amikor az ember úgy sajnálja magát, mintha a saját gyermeke lenne, ha már az anyjáé nem lehet, kiöregedett belőle, jobb is, ha szegény nem tud róla, hogy utólag mik esnek meg a szülöttjével, aki így legalább csak magát vigasztalja, a beste lelke, a jobbik énjét, mert ilyenkorra mindig megjavulunk, fogadkozunk, hogy soha többé, egy pohárral, egy szállal, egy felesleges dugattyúütemmel sem többet, mint amennyi a kiegyensúlyozott működésünkhöz szükségeltetik, a legoptimálisabb üzemmódra beállva az élet nekünk kimért hátralevőjéig, ha van hátra és előre, de legyen, édes istenem, legyen még egy picike, hogy elbúcsúzzunk a drága arctól, a kéztől, mely finom erezésével a mi vigaszunkra mozdul (nem mozdul?), de hát az élet már csak ilyen (még ilyenebb!), az árnyék és a fény együttes játéka (kik is írták meg ezt ezerszer?), de most árnyékok vetülnek ránk, jöjj hát, fény, reflektor bekapcs, de ne a pofámba, drága gyermekem, asszisztensem, mert úgy belecsípek a dagadó fehér nadrágba, mint a méhecske, fullánkszakadásig, bár jó lenne előtte rebbenve virágról virágra, gyűjtve a nektárt, betárazva a kaptárt, betartva a naptárt, bár mintha kezdeném elveszíteni ittlétemet, elmém szivattyúzza a semmit, hol is a mit, a tündöklő arcjátékok közt, szétcsúsznak, fölöttem ollóznak, hangtalan, pá, aranyaim, feltárva, takaratlanul feltárva, eltakarítatlan, csak nem vakon vezetek, ebből csak durranás lehet, boxhajcsárkáim, fröcsögni fog itt minden, nem tehetek róla, az én saram a ti saratok, én szóltam időben, de nem figyeltetek, megjósoltam, mindig, de nem ügyeltetek, bár még így is jól jártam az ókoriakhoz képest, 47 �engem életben hagytok, ott meg leöldösték a rossz hír hozóit, pedig azért jövendöltem, hogy elkerüljétek a bajt, hát magatokra vessetek… Száguldás a csatornában, egyedül a csatornában, egyedül a száguldással, zakatoló álomláz, nyomomban zöldruhás üldözők, nem kétséges, hogy beérnek, nem kétséges a gyötrelem, jöhettek egyenzubbonyosok, túlélem a halálomat, elsiklom előle, mint egy csatornanyíl, -nyilallás, csatornanyúl, szőre feláll, elsimul, kicsúszik a kezük közül, siklórepülésben kanyart vesz, bedől, kidől, elszakad a zubbonyzöldektől, csak a fájdalomtól nem bír elügyeskedni, besüvít az alagútba, beszívja, mint egy nyelőcső-kígyóbendő, sáriszap, nyögvenyelő gyomorhánytorgás, hagyjatok, hagyjatok, semmi kívánság, uram, csak egy kis békesség, jó leszek, ígérem, jó gyerek leszek, mint évtizedek óta még soha, még büntetés is jöhet, csak ezt a kínt vedd le rólam, belőlem, ezt a megalázó jármot, igát, gyakorolni fogom az igét, nem csupán a leckét ismételni, megbántam már a sok engedetlenséget, kezes jószágod leszek, ez nem ígérgetés, nem próbállak kicselezni, újratanulom az imát, amiben lám, most is elakadok, eltűnik a gyerekkori szó, mint egy ürgelyukban, behúzta az apaürge, éles fogával belekapott, nem engedi vissza hozzám, pedig nyelvemen az elillant hangsor, amitől gördülne a mondat, de mint kiakadt szerkezet, most ugyanott kerreg, pörög, ismétli csonka önmagát. Ó, Legnagyobb Gyógyító, ha akarnád, elronthatnád a világ egyensúlyát is, bár meglehet, már el is romlott, mit tudhatunk mi róla ebben a légbuboréksátorban, mi nekünk adatott, a mindenség szódavízgyöngyözéseként, míg szállunk az ég felé a semmi óceánjában, s hisszük: halálunk a világvég, pedig csak annyi, mint a félrenyelés, amíg a rokonság kiköhögi magát, a mindenség rá se hederít, miért is hederítene bármire is, mi része. Hajolj fölém, Legfőbb Bíró, Végítélet Ura, Mindenekfölöttim, leintőm a célegyenesben, fénnyel fejfedős úr, élők és holtak királya, reflektorok varázslója, szerveim rendezője, infúzióim vezérlője, ki izzó lámpákkal teli trónuson ülsz, melletted néma angyalok kara, zöld overállban, szorosan záródó fehér köpenyekben, csontarcú népség, mely szavak nélkül is érti egymást, de ki ért meg engem, földi fetrengőt, legalább a könyörgő szemeimet, hánytorgó beleimet, szűkölő idegeimet, nem kérek sokat, csak egy kis simogatást, nem csupán a műtőasztalét, vaságyét, s tépjétek le rólam a belém harapó fém-elektromos-kábelrángó murénákat, hogy mi az a muréna, hát a mélytenger ádáz pofájú szörnye, mely sziklahasadékból tör ki, az álom, a hánytorgó képzelet mélyvizében ringó palackos búvár húsára áhítozva, legyen szerencsétek hozzá, bár nem kívánom, de remélem, mert akkor nagyobb hajlandósággal néznétek kürtő szemetekkel a kezetek alatt rángót. Szóval, fénnyel jő az eljövendő, a Fehér Arcú Megváltó, ki visszapofoz a csatornazúgásos alvilágból a felvilágba, de most még a félvilágban, fölöttem lisztarcúak, aggodalmas nagyképűek, azt hiszik, ők szültek újra, holott szülni csak egyszer lehet és szabad, mármint egy embert csak egyszer, a többi csak szánalmas kísérlet a jótéteményre, bár beavatottak azt mondják, az újjászületés felér egy extázissal. Szép jóreggelt, napot, éjszakát fehér arcú varázsló, ki fölöttem trónolsz, bár kinevezésedhez nem sok közöm volt, mondhatnám semmi, zsugorított nulla, s a követési távolságot nem tartottad be, sőt, belém vágtál. Cél – egyenes, vég – egyenes. „Kiszállok! Szálljanak ki belőlem!” Kitolnak egy kocsin, négykerekű háromkerekű az istenadta, a negyedik kereke csorba, ettől rúg, le akar vetni magáról, folyosói rodeó. A nővérke nem is bír vele, ott hagy a kanyarban, mi az, nem lesz kerék- 48 �csere, pedig én nem így akartam üdvözölni közönségemet, félig letakartan, dicsőségben s nem szánalomban, durrogok a kanyarban, a fél folyosó engem néz, ne inhalált adj, istenem, ne inhalált adj énnekem, búcsúzóul még tamponálnék, mielőtt még talpon állnék. A takarítónő elhalad mellettem – „Hogy a kezük törne le!” fohásza a szemetelőknek szól, de szemetes edényt nem tesz le nekik –, kocsijáról kilocscsan a felmosólé, csúszkálnak a nyomába lépők, lesz utánpótlásuk a balesetieknek. Két emelet közt megtérek, a beteghordó misszionárius szeretetre int, kétszer akar leejteni, de egyszer sem sikerül neki. Az én vallásom a szabadság, a szabad orvosválasztás és az orvosilag szabad választás. Mi az, hogy az ágyamban, a beígért ágyamban valaki fekszik, s hogy máshova helyeznek, jó, hogy nem kell puszit adni a nyitott szemmel alvónak. Nem, nővérke, éppen csak annyira tetszik viccesnek lennem, amennyire a sebhegedés megengedi, semmivel sem többel, mert amivel több, az már veszélyezteti a rehabot, s azt már a kezelőorvosok nyugalmának veszélyeztetése miatt sem kockáztatnám meg, mert ugyebár más az öngyógyítás és más az önpusztítás, miként annak hatalmas szakirodalma van, tehát ezt az elharapott mosolyt még engedélyezem magácskának, de többet egy hajszállal sem, az már a trezoromba kerül, majd legközelebb elsütjük, talán a kontroll napján, a főorvosi vizit után öt perccel, egy minutummal sem hamarább, hogy megpróbáljam jegyzőkönyvileg és puritánul számba venni a történteket. A versenyzőnek nem az a feladata, hogy győzzön, csupáncsak hogy életben maradjon, a győzelem kikényszerítése a boxfelelős dolga. Ha nem sikerülne, az már a felsőbb hatalmak számlájára íratik. Fölöttük nem állnak földi döntőbírák, így kártérítés is csak a másik életünkben várható. (Megint összecsúsztam volna azzal a másikkal?) Bár abban a másik létben meg minek, az maga a kárpótlás. Úgy látszik, rezisztens törzs tagja vagyok, talán még törzsfőnök is, ki levelet intéz a betegjogi képviselőhöz, akit földi halandó még nem látott, akárcsak a kvantumokat. Kvantum… Punktum… De azért legközelebb kéretik a furcsán elvékonyodott tárcámat szorítókötéssel a vénámra erősíteni, jól jöhet az még az égi csarnokban a végső várakozáskor, ha megkívánnék valamit a büfé makacs automatájából, csak előtte, még itt lent, ne felejtsek el aprót is váltani… 49 �O NAGY Z OLTÁN Énekek éneke (63-67.) 63. Irigyen és rosszkedvűen A mesterek összeszokott kis csapat. Mire a férfi egyet pislant, leszedik a problémás kémény körül a cserepet, két pallót összekapcsozva lecsúszdázzák a kukába. Öt perc. Ugyanazon a csúszdán húzzák fel az új cserepeket. Öt perc. Ámulva nézi, hallja a füttyöt, fentről a kettős választ, jövök, kész, indulhat a következő. Nincs lélegzetvételnyi szünet a munkafázisok közt. Ami volna, kitöltik. Ha mégis maradna, belép a másik mellé, igazít az elmozdulni készülő támgerendán, és vissza a saját feladathoz éppen időben, éppen a legjobb ritmusban. Közben egyikük maltert kever, arra is jut ideje. A harmadik mester a peremen egyensúlyoz, kampós végű borjúkötélen húzogatja föl a horpadt vödörbe pakolt téglát, egyebet. Mire kettőt pislant, az új kémény áll, a régi a szemétbe került, a repedt tetőcserepeket pótolják. Mindezt olyan összehangoltan és természetesen, mintha a világ rendje volna öt méter magasan kormos téglákkal egyensúlyozni. Fáradtan nézi, és arra gondol, érte ő valamihez ezen a rohadt világon annyira, hogy amikor valaki munka közben nézi, irigyelje a tudást, a szakértelmet. Nem, gondolja, semmit nem tudok így. Semmihez nem értek annyira, hogy menetben meg ne kelljen állnom, gondolkodni a következő lépésen. Bánatában alszik egy jelentőset. Koradélutáni, októbervégi tompa fény, a nap lassan halad a Börzsöny felé a vékony felhők mögött. Nemrég fejezte be az ebédet, ami elnyomja, a hajnal fél hatig tartó Réka-látogatás fölemésztette minden erejét. Jelentősebbet aludna, ha nem riasztja a telefon. 64. Csendben haza – Engem soha, csak a libádat hívogatod? – reccsen rá a nő. – Most keltettél, ebben a pillanatban ébredtem. – Ne hazudj, foglalt voltál, kétszer tíz percen belül. – A csörgésre ébredtem, mondom. – Az nem lehet, mással beszél, hívjam később, mondta a géphang. – Az ég áldjon meg, nem vagyok telefonos szakember, annyit tudok, aludtam, a csörgésre ébredtem. – Akkor nem a libát hívtad. 50 �– Nem hívtam senkit, őt meg nem is tudnám, mert percenként ezer forint fölött csúcsidőben, a kártyán meg már nincs ezer forint. Szünet. Mindketten ugyanarra a nőre gondolnak. A férfi arra gondol, milyen undorító, ahogy kiejti a száján a libát. A nő arra, vicsorogjon csak, szokja, hogy mennyire gyűlölöm a szemét kis ribancot. – Mélt se írtál – mondja a nő. – Nem tudtam reggel felmenni, mintha csak egy napra kaptam volna a kulcsot. Próbáltam, nem sikerült. – Akkor mással se levelezgetsz. – Nincs netem. Galambpostám sincs. – Nem is sms-elsz? – Nem. Most ébredtem. Szünet. A férfi az órára néz, megállapítja, még nincs fél hat, nincs tizenkét órája, hogy hazaautózott a nő, mi a francot akar, ki kell bírnia fél napot, mert otthon se hívogathat orrba-szájba, amikor úri kedve úgy tartja. – A barátom vagy? – kérdezi a nő. – Nem. – Mi az, hogy nem vagy a barátom? – Estig a barátod voltam, most a szeretőd vagyok. Csoje? – Ha a szeretőm vagy, és bajba kerülnék, nem segítenél rajtam barátként? – Nem mindegy, ha segítenék? – Nem. Egyáltalán nem mindegy. Az ember a szeretőjét bevágja a latrinába, ha lejár az ideje. – Honnan veszel ekkora hülyeséget? – Ismerek egy embert, aki bevágta a szeretőjét a latrinába. – Mert? – Mert fölszarvazta. – Akkor talán kitüntetést érdemelne a szerető? – Minden helyzet más és más... – Van helyzet, amikor kitüntetik érte? – A dolog latrina-kezelése nem axióma – mondja a nő. – Nem axióma, evidencia. De feltétel, hogy gyorsan kell cselekedni, amíg van értelme. – Megfontoltan is lehet, nem? Szünet. Nem hagyja abba, nem és nem, gondolja a férfi. Belevesszük az új szerződésbe, hogy én a férjét nem emlegetem, ő pedig a helyettesítő nőt. – Álljunk meg egy pillanatra... Miről beszélünk? – kérdezi a férfi. – Arról, hogy barátom vagy-e. – Nem, te megint libázol, pedig megegyeztünk. – Tudni szeretném, mi volt, miért, hogyan. – Megegyeztünk, hogy majd elmondom, ha lesz mit. – De ha nem a szeretőd, akkor most micsoda? – A liba? – Igen, a liba. Barátod? – Nem. 51 �– Én a barátod vagyok? – Soha nem voltunk barátok, miféle nyakatekert kiindulási pont? Az ember nem csináltat gyereket a barátjával. Te se gondolhatod, hogy valaha barátok voltunk. – Nem lehetne egyszerre a kettő? Szerelemmel gondolni a barátra? – Nem. Legyen elég. Nyughass. – Ha a libára nem gondolsz barátsággal, akkor rám hogyan gondoltál, amíg a liba megvolt? – Nem gondolok semmit. Amíg nem iszom egy kávét, túl bonyolult ez nekem. Szünet. Jó volna némi nyugalom, gondolja a férfi. Ezt így nem sokáig lehet, valamiképpen a tudomására kell hoznom. Az is igaz, persze, rendeznünk kell a két és fél év számláit, mert potyognak minden monitorból, minden postaboxból. – Azonnal lemerülök. Nincs velem a töltő – mondja a férfi, hogy végre befejezzék. – Add meg anyád vonalas számát. – Minek? – Hogy tudjam. – Csiha... – Megkérdem a tudakozót. – Na. Szerintem pihenj, aludj, amíg egyedül vagy, fuss egy kört, főzz valami finomat, nézd a tévét, én intézem, amit kell, ma húzok haza. Nem akarok itt aludni. Szünet. – Miattam? – kérdi a nő. – Miattad is. – Mert? – Nem mondom meg. – El akarod felejteni, hogy ott jártam? – Nem akarom elfelejteni. – Jó volt? – Tudod, nem? – Hát akkor? – A dolgom elvégeztem, nincs netem, mennék haza a munkába. Szünet. – Hallom a hazugságot a válaszban – mondja a nő. – Nem hazudok. – Úgy érzed, megcsaltad a libát. Velem. – Nem. Nem jut eszembe, csak amikor emlegeted. – Megint hazudsz. – Nem jut eszembe, csak ha emlegeted. Mindketten jobban járnánk, ha nem tennéd. – Megcsaltad velem? Így érzed? – Fáradt vagyok, nem érzek semmit. – Mind a ketten csaltatok, egy-egy, most mi lesz. Ez a kérdés? – Nem ez a kérdés. – Hanem? – Nem csaltam, visszataláltam. Csak éppen azt nem tudom, hová. 52 �– Minek mindent tudni? – Ez az. Megyek csendben haza. Aztán megrágjuk, hogyan tovább. Most lemerülök... Katt. 65. A repülő elszállt – Elég lesz nyolcadikán a pénz? Nem hiányzik? – kérdi mélben a nőt. – Persze. Ma hetedike van. Ez azt jelenti, amit jelent? – Azt. – Vége? – Éjfélkor. – Ahogy megbeszélted magaddal? – Ahogy megtárgyaltam magammal. – Jövök telefonon. Szünet. – Jól vagy? – kérdi a nő. – Minden nappal jobban. – Elmondod egyszer, mi volt ebben ilyen szörnyű? – Ha tudom majd, igen. – Ne viccelj. Most is tudod. – Talán. De nem könnyű elhinni... – Hogy átbasztak? – Ja. Hogy így. Szart a palánkon. – Mindennapos történet, erre gondolj. – Gondoljon erre, akivel mindennapos történet. Szünet. – Miért éppen ez a nap a határidő? – Nem a nap, a hét. – De miért éppen? – A tizedik hét. Ha valami tíz hét alatt nem dől el, soha nem dől el. El kell dönteni. – Ezt értem. Tudom. De miért pont nyolcadika? – Éjfélig meg kell rendelni a repülőjegyet, ha csütörtökön utazni akarsz. – És te csütörtökön utazni akarsz? – Ma éjfélig akarok. Éjfél után nem akarok. Szünet. – Ez szomorú – mondja a nő. – A tények szomorú dolgok. Nem mondom, ha nem kérdezed. Sajnálom. Többször figyelmeztettelek, ne beszéljünk róla. – Anyádnál is repülni akartál? – Igen. – És én, az isten verjen meg, én mire vagyok? 53 �– Más vagy. Kerek egész. Érinthetetlen. Egy csoda. Ha rád gondolok, kisüt a nap. Melletted semmi dolgom. Csak az örömök, a gyönyörök. Ha odabújok hozzád, nem akarok semmi mást. Se fölkelni, se gondolkodni, nem akarok csinálni semmit, csak ott lenni leállt aggyal, álló öreggel. Ő pedig egy félkész picsa, feladat, munka, igyekezet, tervek. Elfújja a szél nélkülem. Vége van. – Ezt ő másképpen tudja. – Úgy tűnik. Szünet. – Akkor reggel? – Akkor reggel. – Várlak. Szeretlek, te disznó. Még azt is szeretem benned, te disznó, hogy nem hazudsz. Meg azt is, csak azt kicsivel jobban, hogy tökéletesnek látsz, hogy kisüt a nap, a libát meg félkész picsának. Éjfél. – Mi van? – kérdi a nő. – Hogyhogy még mindig ébren, már éjfél van? – Mi van, ne cicázz! – Eldőlt. Kész. Vége. – Nnna. Akkor aludjunk. Akkor reggel? – Akkor reggel... Katt. 66. Bevezető e-mail Nem hívlak, nehogy baj legyen. Nehogy én legyek az oka, ha nem tudnál reggel jönni. Csak elmondok valamit. Ezt a telefont azóta használom, amióta ismerlek. Veled beszéltem, sms-eztem legtöbbet rajta. Egy regényt írtunk össze legalább. Kár, hogy nem másoltam ki, a bánatban olvashattam volna regényünk egy-egy fejezetét. Most, miután éjfélkor hívtalak, megnyugodtam. Leraktam az asztal sarkára, ahol a helye. Kinéztem a konyhába, a hűtőládába, mit főzzek neked holnap. Mi legyen a reggeli, mi az ebéd. Ott szöszögtem, örülgettem, hogy milyen hosszú éjszaka lesz, és milyen rövid, ha reggelre itt vagy, amikor brekken a telefon. Hallom porszívózás közben is. Udvarról is hallom. A metróban is hallom. Amikor nagyon várok valamire, ötször megnézem, hátha mégsem, pedig tudom, hallom, álomból is hallom. Volt idő, amikor minden jelzésre végigfutott hátamon a hideg, hátha te írtál. Az elmúlt két évben is, amikor pedig soha nem. Sokszor órákon át nem néztem meg, mert addig bízhattam benne, hátha váratlanul te vagy. De egyszer aztán mégis, és a csalódás, minél tovább vártam, annál nagyobb volt. Arra a bizonyos sms-re egy évig vártam. Minden nap. Csak mondom, hogy tudd. Most meg, most a konyhában, ahogy kotorásztam a fagyos cuccok között, kitaláljam, mit ennél szívesen, éppen beszéltünk, éppen elmúlt éjfél, éppen nyugodt vagyok, mert tudom, hogy akkor reggel, mert rögtön itt a reggel, vele te is itt leszel két év után, két borzasztó hosszú év, három hónap után. Hármat brekken, hármat rezeg. Nem érdekel, mondom nyakig a hidegben, senki ne írjon, senkire nem vagyok kíváncsi, senkinek nem válaszolok, mindenki húzzon el, én most egy napra megszüntetem a világot magam körül. Olyan régen várom, hogy megszüntessem. 54 �Nem megyek be, nem nézem meg, minek. Kiválasztok egy húst, berakom a mosogatóba, hogy reggelre kiolvadjon. Aztán fürödni. Látom a nagy fürdőszobai tükörben, látom, mi történt harmincadikán, hogy a testem tele feszültséggel, várakozással, vággyal, kiábrándultsággal is, hogy csak megmutattad neki a jót, aztán elvetted megint egy hétre. Gyors zuhany, benézek a gyerekre, alszik, mint a bunda, be az ágyba, hogy már „csak egyet alszunk”, előtte odapislantottam a telefonra, látom „üzenete érkezett”. A feladó te vagy. Jaj, mondom, csak nem valami közbejött, csak nem az történt, hogy nem jöhetsz reggel. Kinyitom. Egyetlen betű. H. Ami másnak kórház, Hungária, az nekem „hiányzol”. Ülök a gépben, bőgök, akár a kamaszlányok, az egyetlen embernek, az egyetlen emberért, aki utálja, ha bőgök. Másnak meg nem szoktam, még dühömben se. Más nem érdekel. Történjen valami, kérlek, mert ez több már, nem bírom sokáig. R 67. Névnap előtt – Hallgatlak, éppen elaludtam – mondja álmosan a nő a telefonba. – Csak nem reggel van, itt állsz a kapuban? – Nincs reggel, éjfél múlt. – Akkor mi van? – Ne írj nekem ilyeneket, mint ez a mél, ne mondj semmi olyat, ami miatt megint csak szégyenkezhetek. – Nem azért írtam, hogy szégyenkezz, hanem azért, tudd, így is gondol rád valaki. – Írd meg, aztán tedd föl a tárlóba. De én... – Mindig csak én, én, én! – Szóval, nem akarom olvasni, nem akarok úgy nézni a telefonodra, hogy az jusson eszembe róla is, szemét voltam, pedig nem, csak úgy alakult, úgy látszott megoldhatónak, ésszerűnek. – Nem szemeteztelek. Nem akartalak. De egyszerre annyi minden eszembe jut, hogy szelektálni sem tudok köztük. Ha tiltakozom, ha néha rosszul is esik, nem a két év három hónap jön ki győztesen, hanem a kétszer hat hónap. Na és anyád napja. A bajnok. – Akkor maradjunk ebben. Írjuk le a két évet. – Két és fél. – A két és felet. Írjuk le. Szünet. Két év, három hónap és egy kicsi. – Persze. Te könnyen leírod... – mondja a nő. – Nem írom le könnyen, szó nincs erről. – Nálam mégis könnyebben. Te mentél el, veled történt, ami történt, a te életed volt tele minden jóval, úttal, kirándulással, idegen pinával, én addig itt ültem a fiaddal a polcon lefagyasztva, hogy majd elővegyél. Ahogy elővettél, amikor újra kellettem. – Ez túl durva. – Annyira nem durva, mint megélni. – Az élet durva. Nincs aranyba vésve senki, semmi. Nem tudhatni, mi lesz holnap. 55 �– Ne mondd ezt. Csak egyre vagyok képes gondolni, ha ezt mondod. – Arra ne gondolj, amire. – Liba. – Úgy van. Arra ne. Ott az a különleges eset fordul elő, hogy tudom, mi történik holnap. – Szabad érdeklődnöm? – Szabad. – Akkor illő alázattal érdeklődöm, mi történik holnap? – Te történsz. Ma is te történsz, ma már holnap van, és holnap is te történsz, mert holnapután lesz holnap. Elmúlt éjfél. – Hiszek neked. Illetve hinni akarok. – Akkor ennyit. Ebben megegyeztünk. Szünet. – Mit vigyek névnapodra? Minek örülnél? – kérdezi a férfi. – Nem kell semmi. Ha nagyon akarsz valamit, intézd el, hogy tizedikén veled ébredjek, kész. Tavaly augusztusban, születésnapom előtt éppen ezt kérdezte apám, minek örülnék. Azt kértem, intézze el, hogy tizenkilencedikén veled ébredjek. Nevetett, hogy ennyi női ostobaságból három fiú kijött volna, de intézett valamit, rád keresett, mert másnap telefonált, hogy válasszak mást, ha tudok, te valahol a hegyek közt kóborolsz. Pontosan azt mondta, hogy válassz elérhető férfit, te buta nagylány, őt hozom, de Király elérhetetlen. – Remek. – Tehát azt kérem, próbáld összehozni, hogy tizedikén velem ébredj. És akkor minden el van felejtve, meg van bocsátva. Ma nyolcadika, holnap kilenc, maradsz, itt alszol, együtt ébredünk a névnapon. – Nem lesz több liba? – Nem. Talán nem. – Mi a garancia? – Nincs garancia. – Rendben. Megpróbálom. – Megpróbálod a két napot? – Igen. Szünet. – Jó éjt akkor. Jó éjt neked. Mocorog a gyerek – halkít a nő. – Jó éjt. – Akkor reggeltől két napunk van? – Reggeltől két nap. Ha Isten is úgy akarja – mondja a férfi. – Isten úgy akarja. Ha nem akarja, kapja be. – Hogy beszélsz? Isten itt nem kapott kártyát, Maráé a leosztás. – Jó, hogy figyelmeztetsz. – Kényszerűség. Tudnunk kell, merre hány méter. – Na persze. Merre hány méter éter. Katt. 56 �V ASS N ORBERT Hátra, le, kisütés Kicsengettek. Tapétával kötött tankönyveimet Lakers logós, lila Budmil hátizsákomba gyűrtem. El nem fogyasztott citromos teámat meg – valami zsigeri praktikusság okán – a különálló zsebbe pakoltam, ahol az elfogyasztott tízóraim okozta űr tátongott. Így, ha a nagy sietségben el is mulasztottam volna az üvegre csavarni a kupakját, csupán a nyugati parti alakulat arannyal hímzett címere látta volna kárát óvatlanságomnak. A társadalomban elfoglalt helyem legfontosabb – és a diákigazolványomon kívül egyetlen – iratát, az üzenő füzetemet azonban nem fenyegette az elázás. Nevezett, szüleim és tanítóim között létesült papír alapú forródrót ugyanis az iskolatáska felső, elcipzározható részében volt. Épp egy jó nedvszívó tankönyvrétegnyire a teától. Mindezt persze akkor és ott nem gondoltam végig. Helyette az üzenő közvetlen közelében pihenő, műbőrből készült, zsebpénztől duzzadó, beigebarnás pénztárcám járt az eszemben. Száz közül is felismertem volna, hisz egy Slavia 630-as légpuskából kilőtt, eltévedt lövedék szaggatta meg. Céllövöldés volt. Unikális formája miatt egy bélyeggyűjtő bolondult volna érte. A tartalma engem momentán jobban érdekelt. Igen, a pénz egyben volt. Hála az áldozatos mignonböjtnek, újból összegyűlt az 576 Kbyte magazin ára. És ezért volt fantasztikus érzés, hogy végre kicsengettek. Kompjúterünk ugyan nem volt, ám cimboráimmal együtt fontosnak éreztem, hogy hónapról hónapra értesüljek a legújabb fejlesztésű számítógépes játékokról. És az „öthetvenhat” – mi, vásárlók csak így neveztük – pontosan ezt kínálta. Félszáznál is több színes, csillogó papírra nyomott oldalon. De nemcsak tájékoztatott, hanem kanonizált is. „Ennek a szimulátornak 91 %-os az irányíthatósága” – idéztük elképedve. „Annak a repülősnek meg csak 65 %-os a grafikája” – hüledeztünk, noha ennek nyilvánvalóan nem volt semmi értelme. Számunkra meg aztán pláne, akik kizárólag annyit láttunk a játékokból, amennyit a jótékony szerkesztő – éppen a magunkfajta kedvéért – a szöveg mellé képek gyanánt betördelt. Képzeletben viszont könyörtelenül irtottuk az ellent. Megjártunk minden ütközetet Trójától Pearl Harborig, Monzában pezsgőt locsoltunk a pixeles közönségre, a prérin vasútvonalat építettünk, a világűrben fel-alá repkedtünk. És ez így volt szép. A szemünk nem romlott a monitortól, a fantáziánk viszont napról napra javult. S az újságban közölt titkos kódoknak hála, egy tökös főellenséget, vagy akár egy egész nemszeretem küldetést is lecsalhattunk, képzeletben. Sőt, az sem volt ritka, hogy életerőnket, üzemanyagunkat, lőszerünket fogytán érezvén hangosan kimondtunk egy betűvagy számsort, hogy aztán a többiek elismerő biccentésére minden egyenesbe jöjjék. Bravúr úgy geeknek lenni, ha csak hírből ismered az ’ON’-gombot, nekünk talán mégis sikerült. 57 �Játékokat testközelből akkoriban csak úszóversenyek alkalmával, a szottyadt pogácsával és vizes műanyag székekkel felszerelt büfékben láttunk. Játékgép formátumban. Az üzemeltetők a kötelező flipper mellé rendszerint egy verekedős szimulátort állítottak. Szinte retinánkba égett a vérvörösen villogó ’insert coin(s)’ felirat, amit a legvadabb mozdulatokból összevágott demo kísért. És mi be is dobtuk az érmét. Ám gyakorlatlanok lévén jókora verést kaptunk a mesterséges intelligencia mozgatta harcosoktól. A kezdet kezdetén jó volt nekünk a Streetfighter is, de rá kellett jönnünk, hogy azért a Mortal Kombat az igazi. Sötétebb felhők, szigorúbb tekintetek és a kivégzések. Szóval a „Mortál”. És a Mortálhoz fűződött az öthetvenhat legnagyobb dobása is. Az újság mellékleteként fakultpiros, félbehajtott cheatfüzet jelent meg. A Mortál második részének kivégzéseit tartalmazta. Minden sora aranyat ért. Ezért az ereklyéért indultam hát akkor, mikor végre kicsengettek. Nem mondanám, hogy egyszerű volt a dolgom. Mindezt ugyanis jó előre beharangozták, ezért tartani lehetett attól, hogy hamar elkapkodják az újságokat. A sulihoz legközelebbi trafikkal ezért nem is próbálkoztam. Felesleges lett volna. Helyette egy távol eső bódéhoz siettem. Volt. Benne a kivégzés-kotta. Abban a hónapban szerintem ember nem akadt, aki módszeresen végiglapozta volna az újságot és eltűnődött a grafikák meg a kezelhetőség százalékosításán. Az olyan lett volna, mint a Disney alatt megkérdezni, hogy mi megy a másik csatornán. Abszurd. A Mortál mindent vitt. Attól fogva mindenhol velünk volt a karakterek skiccelt másával díszített, speciális mozgások varázsigéit rejtő breviárium. Szagos tollal kitépett füzetlapokra másoltuk a hermetikus tudást, a lányoknak szót sem szólva minderről. Úgysem értenék. Órák alatt papírzsebkendőkön csúsztattunk oda egymásnak egy-egy billentyűkombinációt, s mivel a smiley meg a lájkolás akkor még ismeretlenek voltak, hát bólintással ismertük el a hibátlan repetíciót. Ez volt a mi kis Morse-ábécénk. Napok alatt bevágtuk Liu Kang biciklirúgásának, Raiden elektrosokkjának, Johnny Cage tökön ütésének kódját. Igen. Azt, amikor lemegy spárgába… A füzet az öltözőben is téma lett. Edzések alatt ugyanis elég idő volt fejben verekedni. Ha a főellenséggel birkóztál, megszűnt a tréning monotóniája. Egy alkalommal aztán Janó bejelentette, hogy megvan nekik a játék. Csak így. Meghökkentünk. Arra gondoltunk, ez a fiú leússza velünk a penzumot, lezuhanyzik, megtörölközik, felöltözik, hazamegy és bekapcsolja a gépet. És rajta van a Mortál 2. A játék, amit mi naphosszat játszunk fejben, de igaziból talán egy kicsit jobb lehet. Tévedtünk. Janót digitális Kánaán vette körül. Volt például rádiós walkmanje, meg Game Boya is. Igaz, versenyek alkalmával mindig más játszott vele, mert szendvicset, tusfürdőt, csokoládét, Olympos üdítőt, vagy ezek tetszőleges kombinációját kínáltuk fel neki egy fertályórányi máriózásért. A kuncsorgókat Janó az erősorrend, az ellenszolgáltatás, meg a szimpátia koordinátáival megadható bonyolult grafikon alapján rangsorolta. A legkisebbeknél rendszerint lemerült az elem. Janónak Tupperware-műanyagba csomagták a szenyáit, míg én világ életemben alufóliás voltam. Janó mindig az aktuális Air Max modellt viselte, és módszeresen szét is rúgta pár hónap alatt. Innen tudtuk, hogy valójában nem is olyan jó csuka az. Most meg ez a Mortál. 58 �Így hát mindenki Janó szülinapi buliját várta. Hideg számításból. Tudtuk jól, hogy ott, ha csak néhány percre is, de módunk nyílik kipróbálni a Mortált. És eljött végre. A Bburago-modell mellett szatyromban figyelt a cheat-füzet is. Mondtam, hogy azt nem ajándékban hoztam, csak úgy. A szendvicsen Zala felvágott, reszelt trappista, a tojáskarika közepén pirosarany-pötty. Árnyalata kísértetiesen hasonlított az újságban látott „Round 1. Fight!” feliratra. Úgyhogy az étel iránti lelkesedés ezúttal nem Éva néninek szólt. A számítógéphez a tortán, a gyertyafújáson, a kölyökpezsgőn meg a kézmosáson át vezetett az út. Az egyenlet ismeretlenje Gábor volt, Janó testvérbátyja, a PC tulajdonosa. Kamaszos pökhendiségével nem egyszer hiúsította már meg, hogy mi, kicsik a géphez ülhessünk. Ám most mégiscsak az öccse születésnapja van – gondoltuk. És igazunk is lett. A monitor lassan melegedett, a rendszer mai fülnek elképzelhetetlen kattogások közepette állt fel. És Janó a DOS-ban határozott entert nyomott. Neki ez mindennapos rutinenter volt, számunkra viszont az örökkévalóság élénk kék hátterű tornácán elsúgott bebocsátó ima. A leírás alapján jó előre elképzeltük, hogy milyen kezdőkép fogad majd. A játék gyártójának emblémáját is ismertük már. Ám a karakterválasztó ablaknál furcsa érzés fogott el. Tényleg a Mortál 2-vel fogok játszani? Liu Kangot választottam. Ugrándoztam, kapkodtam, nyomkodtam én amit értem, de a tűzgolyó sehogysem jött össze. De nem csak nekem nem. Dani se tudott fagyasztani Sub-Zeroval, meg Tomi se szórta a villámokat Raidennel. Hiába mondtuk fel hibátlanul a speciális kombinációkat, a küzdelem hevében újra és újra elvétettük őket. Ujjaink megbotlottak a billentyűkön. Amíg a nyilakat kerestük, az ellen jókora támadást vitt be avatárunk gyomorszájába. A monitortól távol könnyű volt szájalni, hogy hátra, le, kisütés. De a képernyővel szemben? Pedig hát miféle szülinap az, ahol még egy ócska teleport sem sikerül? Nemhogy egy kivégzés. Márpedig mi aztán nem a dobostortáért jöttünk. Megkértük hát Janót, a Mortál avatott mesterét: mutasson be néhány klasszikus mozdulatsort. Az ünnepelt kis kéretés után, jól látható fintorral helyet is foglalt a forgós székben. Persze egy kivégzést rendeltünk tőle. Azt, hogy hátra, le, kisütés. Azt, aminek hatására a győztes megroppantja ellenfele gerincét. Janóban benne volt a lezserség, a bizonyítási kényszer, meg a virtus is, hogy ezt aztán simán beviszi. Ilyenkor garantált a betli. – Hát jó, mindig azért nem sikerülhet – tárta szét karját. Mi megszeppenve, megértően bólogattunk. Hogy is sikerülhetne minden alkalommal ez a bonyolult billentyűsor, hátra – le – kisütés? Kortyoltunk a Zupból, markoltunk a chipsből és kértük, hogy tegyen még egy próbát! Na, akkor összejött. Rohadt bénán nézett ki. Én olyan 55%-ot adtam volna rá. A katarzis elmaradt. Ahogy harcosban a gerinc, úgy bennünk is eltört valami. Mi nem így képzeltük. Százfélén, de így nem. Leszegett fejjel mentem haza és mikor anyáék kérdezték, hogy milyen volt a szülinap, csak megvontam a vállam. Aztán már sosem játszottunk fejben Mortált. Nem érte meg. 59 �KUTATÓTERÜLET H ORVÁTH K ORNÉLIA Turczi István költői nyelvéről „van aki a sorok között (in)formálódik” (Turczi István: Rohamosan fogy az Esti Hírlap)1 „Hiszen egymás nélkül semmit sem ér a nyelv.” (Turczi István: Egymás nélkül semmit)2 Dolgozatom címe kapcsán néhány előzetes megjegyzést, két metanyelvi és egy tartalmi reflexiót tennék. A költői terminust egy szerző egész irodalmi munkásságának jelölőjeként (is) szokás érteni, jelen írásban azonban a jelző szűkebb értelme szerint Turczi István verses lírai szövegeinek néhány nyelvi és textuális sajátosságát tárgyalom. Ebből következően a címbeli nyelv szót tág értelemben használom, beleértve a versek írott szövegi megjelenésére irányuló észrevételeket is. Vizsgálódásom elsődleges tárgyául pedig, némileg talán meglepő módon az első, a Segédmúzsák fekete lakkcipőben című kötetet választottam, noha több ponton kitérek más kötetek meghatározó jellemzőire, s állást kívánok foglalni az életmű állomásai közötti összefüggéseknek, a Turczi-költészet folytonosságának kérdésében is. S kezdem mindjárt ez utóbbival, hiszen az életmű kontinuitásának problémája a Turczi-líra kritikai recepciójának is szinte első helyen visszatérő kérdésfelvetése. A művészi pálya egységessége kapcsán Szepes Erika nem a költői nyelv jellemző sajátosságaira és esetleges változásaira, hanem a versekből kirajzolódó alkotói személyiségtípus identitásának folytonosságára kérdez rá, s ezt a kereső aktivitásban jelöli meg: „Turczi nem önmagát keresi a világban, nincsenek önértékelési zavarai, hanem igyekszik felderíteni mindazokat a világokat, amelyek hozzájárultak személyiségének kialakulásához – érzelmileg, gondolkodásmódban, műveltségben, világnézetben. Keres – de nem önmagát keresi, hanem a személyiségét generáló erők kezdetét.”3 S bár a versbeli beszélőnek és a költő biográfiai személyének ilyetén szétválasztatlanságát problematikusnak találom, fontosnak tűnik, hogy Szepes kiemelt figyelmet szentel az első kötetnek, s abból építi fel az életmű értelmezői konstrukcióját. Másfelől Kabdebó Lóránt hatásos paradoxonával éppen a korai líranyelvtől való elfordulásban ragadja meg e költészet belső összefüggését: „Ha nem lett volna a beat és a rock költészet jelenléte Turczi István költői világának megépítése idején (az első három kötet alakításakor…), akkor nem lett volna mitől elszakadnia – kialakítva egy sajátos magyar poétikai és grammatikai szövegépítményt, amelynek összefoglalásaként jelenhetett meg az összegző Hosszú versek éj60 �szakája kötet” (kiemelés tőlem, H. K.).4 Kabdebó az említett művek közötti szövegszerű és stiláris kapcsolódás percepciójának lehetetlenségét is hangsúlyozza, másfelől azonban – könyvének bevezetőjében – Turczi poézisének meghatározó vonását a dialogikus és szintetizáló típusú versalakítás együttes működésében fedezi föl, s e kettőségben implicit módon mégis e költészet belső összefüggéseire, poétikai orientációjának általános jellemzőjére világít rá. Vilcsek Béla mintegy harmadik álláspontot elfoglalva a lírai életmű kibontakozását a szerves továbbfejlődés folyamataként értékeli, ahol minden alkotói korszaknak sikerül tovább gazdagítania a pálya kezdetén kialakított egyéni verstípusait és versbeszédét.5 Végezetül a linearitás és az „egységesség” meglétének kérdésére az olyan közvetett interpretációk, mint például Tarján Tamás 2004-es válogatása (Hívásra szól a csönd), mely a Segédmúzsákból tekintélyes számú darabot emel be a kötetbe, egyértelmű igennel válaszolnak. Úgy gondolom, az életmű egyik változatlan poétikai jellemzője abban a tendenciában mutatkozik meg, amely a verset korábbi szövegek inskripciójaként, deformációjaként és transzformációjaként működteti, s amelyik a textusok eme összjátékából kíván létrehívni egy – a poligenetikus eredet okán – mindig másként szerveződő szövegvilágot. Ez a poétikai elgondolás már az első kötetben is megtapasztalható. Mindössze néhány példára utalnék: a Fallikus csönd nemcsak ajánlásában idézi Hajnóczyt, de szövegébe A Halál kilovagolt Perzsiából és a Jézus menyasszonya meghatározó szó-motívumait, illetve szövegdarabjait építi be, miközben az avantgarde típusú, a tipográfia vizuális lehetőségeit kihasználó szövegkép elrendezése a magyar költészettörténetből Szilágyi Domonkos textuális hálóit (különösen a Búcsú a trópusoktól verseit) eleveníti föl. Hasonló történik a Pilinszkynek ajánlott Partitúrában, míg a Barátság az én és a fák viszonyában Nemes Nagy Ágnes költészetét aktivizálja a befogadói emlékezetben. Az Égre nézek a Nagy László-i mágikus-mitikus nyelvű versvilág ráolvasásszerűségét idézi, az Új világ és a három Akvárium kísértetiesen hívja elő az irodalmi tudatból Cortázar Axolotl-ját; A 22-es csapdája, noha címében Joseph Heller művére utal, szövegében Csicsikovot és a „holt lelkeket” nevesíti, míg például az Önző vers József Attila-intertextusok segítségével artikulál egy jellemzően Szabó Lőrinc-i tematikát. S bár a Segédmúzsákban meghatározóbb az egész kötet korpuszának, mint az egyes versszövegeknek a politextuális építkezése, a későbbi művekben markánsabban érvényesülő szövegpoétikai tendencia már itt világosan érzékelhető.6 Az SMS 66 kortárs költőnek kötetben a kortárs lírai tradícióra való (a „kortárs tradíció” csak látszólag paradoxon) megszakítatlan „odahallgatás” mint alapvető költői magatartás már explicit, tematizált formában lesz a kötet mint kompozíció és mint szöveguniverzum döntő szervező erejévé. A 2007-es Áthalások címe pedig egyszerre megy vissza Szabó Lőrinc Vers és valóságára és Weöres Áthallások kötetére, mely utóbbi versei korábbi lírai hagyományvonalak és költők műveit, műfajait, poétikai alakzatait aktivizálják. A Turczi-kötet címe e (minimálisan) kettős „áthallása” révén a szöveghagyományok és az egyes szövegek folytonos egymásra rétegződésének, egymásra íródásának gondolatát explikálja, miközben a szójelentés detrakciós átalakításával a „hallott”, a hangzó szöveg későmodern felfogásától egy posztmodern típusú gesztussal az írott, a textusok felől szerveződő szöveg konceptusa irányában mozdul el. A szinkopénak köszönhető egy betűnyi différance a szótő 61 �megváltoztatásával ugyanakkor a szövegek ilyetén egymásra íródását a halál, a meghalás témájához is köti. E „halál” nem pusztán a megidézett költőkre vonatkozóan, tematikusan, hanem a versbeli beszélő „halálaként” is értendő, ami – a korábban megállapított posztmodern kötődés ellenében – a későmodernség poétikai alapállását látszik reaktiválni. Pilinszky szavai a költői „halálról” meggyőzően érzékeltetik ezt a későmodern felfogást: „A költő »menet közben« valamiképpen mindig belehal, belebukik abba, amit csinál. »Amíg a mag meg nem hal…« Furcsa módon enélkül az átmeneti kudarc nélkül – amit írás közben az ember mindig véglegesnek érez – nincs autentikus »alkotás«. A halálnak bele kell épülnie a versbe, hogy a sorok életre kelhessenek.”7 A Találkozás egy amnéziás tetemmel című Turcziversben az irónia trópusa hasonló gondolatot szólaltat meg: „én vagyok hozzá [t.i. a halálhoz] a legközelebb, / így Ő most hozzám tartozik”. Turczinál azonban a Pilinszky-féle gondolat úgy módosul, hogy nála a költői (azaz a versbeli, a „szövegi”) én más költők szövegeibe „hal bele”, miközben verse, amelybe e lírai beszélő nyelvileg és textuálisan beíródik, más költők szövegeiből épül fel (a „más költők” megnevezés a szerző saját korábbi verseire is érvényesíthető: ennek jó példája az SMSek Nők és… elnevezésű szövege, amely az intratextuális kapcsolódást kettős autoreferenciális működés révén hozza létre, egyszerre alludálva az első kötet sokat idézett A nők és a költészet című versére, valamint az 1989-ben azonos címen megjelent, Jung Zseni aktfotóival megjelent kötetre). Az Áthalások versei szövegkompozíció és versforma tekintetében is a későmodernhez köthető technikákat érvényesítenek, s teszik ezt a címekben-alcímekben megidézett költők beszédmódjától és jellemző szövegalkotó eljárásaitól függetlenül. Irodalomtörténeti aspektusból kérdés lehet, vajon a későmodernség zárt formáinak, letisztult nyelvének visszatérése a Turczi-kötetben visszalépésnek minősül-e. A kérdésre anélkül felelnék, hogy a dilemmába részletesen belebocsátkoznék: meglátásom szerint itt korántsem beszélhetünk visszalépésről, ellenkezőleg, inkább egy sajátos lírai beszédmód – esetenként döccenőkön keresztüli – kiformálódásának lehetünk tanúi. A versek által evokált költői tematikák és/vagy retorikák ellenére a szövegek olyan versmegszólalásokként olvashatóak, amelyek hasonló módon építik be a későmodernség nyelvi-poétikai eljárásait, mint amiként a későmodern szerzők építették be nyelv- és költészetszemléletükbe az avantgarde tapasztalatát.8 Ennek alátámasztásaként a Parancs Jánosnak szentelt Egymás nélkül semmit című, a versnyelv szoros szerveződését s ezzel együtt a jövőre nyitottságát, a szöveg kimondó utolsó versszakát idézem: Bármi is történik, nem történt végleges – Szoros textúrába szőve, ím, a túlélési terv. A vers egyszerre emlékszik és emlék, Hiszen egymás nélkül semmit sem ér a nyelv. (55., a szerző kiemelése) 62 �A lírai és kortárs szöveghagyományra való odahallgatás (egyébiránt a modernség költőitől sem idegen) poétikai gesztusa már az első szöveg címében ott munkál. Mint ismert, e paratextust több kritikus értetlenül vagy éppen elutasítással fogadta, s ez utóbbi különösen a segéd szóra vonatkozott. A „fekete lakkcipőben” specifikátora a múzsának a görög-európai mitikus és költői hagyományból jól ismert női mivoltát látszik megerősíteni (az effajta vélekedést a költemények jó részének női/szerelmi tematikája alá is támasztja). A segédmúzsák kifejezés azonban más interpretációs lehetőségnek is teret ad: lehetővé teszi a költeményekben megjelenített, de ily módon egyben szöveggé is tett nőknek mint a múzsa segédeinek, helyettesítőinek értelmezését. Ez esetben azonban a címet nem tematikusan, hanem tropologikusan (retorikailag) kell értenünk, vagyis a jelölők felcserélésén (transzmutáció) és behelyettesítésén (immutáció) alapuló nyelvi játék jelöléseként. Ebből az aspektusból a kötetcím a nyelv ama eredendően retorikus természetét juttatja érvényre, amely Nietzsche szerint minden szóban benne rejlik, s amely felől nézve a ráció megtévesztőnek, a morálisan felfogott igazság fogalma (mint minden fogalmunk) pedig illúziónak bizonyul.9 Ez az erő, a nyelv illuzórikus ereje akkor is működik, ha felismertük illuzórikus mivoltát. Nietzsche azonban a tanulmány végén egy sajátos megoldást „ajánl föl”, amit a nyelv eme törvényszerűségére való ráhagyatkozásként, „odahallgatásként” írhatunk körül (amit ő maga intuíciónak nevez), s az antik görög gondolkodás- és életmódban lát megtestesülni: érvelése szerint a nyelv eme megtévesztő törvényszerűségének az intuitív ráhagyatkozás során elérhető meghaladását egyedül a költészet nyelvi világa képes lehetővé tenni. (lásd A nők és a költészet ismert befejezését: „A költészet olyan, mint az ágyba tévedt szentjánosbogár: akkor is világít, mikor elkelne egy kis szolidáris sötétség…” [42.]) Más megközelítésben a cím referenciális és költői értelemképzés folytonos összjátékaként, Jakobsonnal szólva a referenciának a poétikai funkcióban való megkettőződéseként értelmezhető, miszerint a nők Turczi költészetében mindössze „segédei”, helyettesítői az „igazi” múzsának, az ihletnek, a költészetnek. Turczi költői beszédének, grammatikájának és trópusalkotásának, valamint ezekből kibontható szubjektumfelfogásának jelentős elődei között Kulcsár Szabó Ernő Radnótit, Vas Istvánt és Pilinszkyt, míg Kabdebó Lóránt Eliotot, Ezra Poundot, Pilinszkyt, Szabó Lőrincet és Weöres Sándort említi. A Segédmúzsák szövegeit átszövő számos idézet és allúzió mellett a versbeszéd és a szövegépítkezés sajátosságaiban a magam részéről két magyar költői nyelv meghatározó szervező szerepét vélem fölfedezni: elsődlegesen Weöres Sándorét, másodsorban Petri Györgyét. Érveim: A halhatatlanság felé Turczi-verse a weöresi A teljesség felé címét visszhangozza. Nyilvánvalóan parodisztikus parafrázissal van dolgunk, a szöveg azonban önnön „idézet-mivoltát”, travesztiaszerűen kifordított természetét explicit módon reflektálja részint az „ajánlom magam” egyszerre önreferenciális és énkettőző ajánlásában, részint a versszöveg idézőjelbe tételével. A vers prózasorokba tördeltsége, melynek intencionáltságát a „sorozatos” sorvégi elválasztójelek rendre kiemelik (az elválasztójel a 31 kvázi-verssorból mindössze 12 végéről hiányzik, míg az utolsó sor kétszótagos rövidsége a prózai szövegek bekezdésvégeit imitálja). A teljesség felé alcímében (Próza-vázlatok) jelölt szövegformának versszövegformáló elvvé tételeként működik. A Csodakút a Weöres-líra egyik ismétlődő kulcsmotívumát, a kutat és a kútba zuhanás témáját hívja életre, s ennek Weö- 63 �res azon Merülő Saturnus kötetében is jelentős a szerepe, amelynek Országút című költeménye alighanem Turczi Országútonja ihlető szövege lehetett. Weöres Áthallásainak Turczi-féle áthallásáról már volt szó, de rokonság fedezhető fel a két szerző költői habitusában is: Weörest a magyar líra első számú alakváltó, „próteuszi”10 (Szőcs Géza) költőjeként szoktuk emlegetni, akinél azonban az alakváltás sosem puszta szerepjátékként, hanem mindig a nyelvi és szövegi lehetőségek, a megszólalás új és új regisztereinek kereséseként működik. (Vö. Weöres szavaival: „Nem értek egyet azokkal a modernekkel […], akik mindig, következetesen, theoretikusan modernek. Azok közé szeretnék tartozni, akik, mint T. S. Eliot, költészeti doktrina nélkül, legjobb hajlamukat követik, maximális értékre törekszenek, ellanyhulásuk ellen makacsul küzdenek, de semmiféle elrugaszkodó vagy kordában tartó elméletük nincsen. Hol hagyományosak, hol újítók, hol érthetők, hol érthetetlenek aszerint […] Nem követnek valamely irányt, hanem úgy növekednek, mint az élő fa: ágaikkal minden irányba, gyökerükkel lefelé, koronájukkal fölfelé.”11 Weöres számára az „eredetiség” deklaráltan a költészettörténeti tradíció hangjainak átsajátításában rejlik, számára ez az egyetlen poétika: pontosan úgy, ahogyan Kulcsár Szabó Ernő írja az Áthalások kötet Utószavában: „Egy vers tehát nem attól egyedi és megismételhetetlen, mert csupa eredeti darabból építkezik, hanem mert részeinek egyszeri konfigurációját nem lehet szabályokba foglalni.”12 A Petri György költészetével való rokonságot nem egyszerűen a későmodernposztmodern határán szituálható versbeszéd dilemmájában látom, hanem számos nyelvi-poétikai megoldás hasonlóságában. Petri az a költő, aki egyfelől úgy építi be költészetébe a magyar és a nemzetközi lírai tradíció nyelvét, hogy mindeközben originális, jól felismerhető beszédmodalitást, saját témák, problémák, versnyelvi és retorikai megoldások köré szerveződő megszólalásmódot alakít ki. E megszólalásmód egyik jellegzetes faktora az az irónia, mely a megidézett nyelvekre, de legfőképpen a saját beszédre irányul, ugyanakkor könnyen váltakozik egy patetikus, allegorizáló beszédmóddal. A nyelvek és a saját mondás fölötti irónia Turczi versbeszédében a kezdetektől meghatározó szerepet játszik (a szleng, a bulvár, a slágerek nyelvének „beépítése” meglátásom szerint innen válik értelmezhetővé); mi több, a Segédmúzsák kötetében látványosan váltakozik az allegorizáló beszédmóddal. A közvetlen Petri-utalásokon túl (mint pl. a Petri-féle Sci-fi szerelem visszacsengése a Sci-fi történet című versben, vagy a Körülírt zuhanás kötet- és verscímének megszólaltatása a Teli torokból zuhanás verscímében) határozottan Petrit idézik a formailag viszonylag kötetlen versek végén a poétikailag letisztult, s gyakran ritmikailag is tiszta csengésű sor-mondatok (pl. „a fantáziánál nincs egyszerűbb szerkezet” [E.T.] vagy „egyre erősödő / szív-szünetjelek” [Sci-fi történet]). Végül szerelem és költészet témájának mindkét szerzőnél markírozott nyelvi összekapcsolását szeretném kiemelni, amelyet Petri az ismert Pilinszky-parafrázissal („A költészet nem tűri az alapok bonyolultságát”) éppen a Sci-fi szerelem című versében deklarált poétikailag: „A szerelem nem tűri az alapok bonyolultságát.” Turczinál a nő és a szerelem témája már az első kötetben is következetesen a nyelv, a szavak, a hangok, a mondhatóság problémájaként artikulálódik (pl. „ajkak öleléséről letaszított szavak” [Sci-fi szerelem], „mikor régi szeretők nyakára tekeredve / elfelejtett szavakat szorongat a nyelv” [Hegel], „túl a rögzíthető időn / folyik tovább és megtisztul a nyelv. / A szerelem kegyetlen mint a Nílus / mondták az ókori bölcsek.” [Túl a rögzíthető időn]). 64 �S természetesen itt nem puszta összekapcsolásról van szó, hanem a szerelem és a nő textuális inskripciójáról, szöveggé tételéről. Ahogyan azt az SMS-ek A nők című versének sorai mutatják: „A nők, akikkel nem találkoztál […] mind szép sorban szembejönnek velem.” (Kiem. H. K.) Az életbeli („szép sorban”, azaz ’egymás után’) és a versbeli (’minden szép /vers/sorban’) kettős szemantikájának értelmezhetősége, „jelentése” nemcsak egymásra rétegződik, hanem önmaga kettősségében a költészet önértelmező aktivitását mutatja meg. Ezért vitatkoznék Vilcsek Béla azon meglátásával, mely szerint „az első korszak emblematikus és kötetcímadó verse (A nők és a költészet, 1990) utal rá: előbb a nők, s csak azután a költészet”13, s tartom kettős értékű vállalkozásnak a Jung Zseni-féle könyvet, mivel ez utóbbi képeivel az olvasót minduntalan visszatéríti a referenciához, a nőhöz és a női testhez, s eltéríti a szövegbe írt, a szövegben „inkorporálódó”, nyelvivé tett „nőktől”, a nők „segédmúzsaként” való elgondolásától. A Segédmúzsákban e nyelvi közvetítettség eklatáns példáját nyújtja az „illuzórikus”, vagyis félrevezető című Életkép direktben, amely a szerelmi kapcsolat kibontakozását következetesen a vers születéseként írja le („és pillantásaink kiváncsi keresztútjain / növekednek a szótagszámok”), s a szöveg végén a tematikus aspektusból a szerelmi együttlét áldozataként megjelenített nőt („Mint iphigenia fekszel itt”) oly módon emancipálja, s ezzel egyben tárgyiasítja, hogy (persze ironikusan) demonstrálja a versbe írtság, a verssé tétel költői aktusát: „most eMANCIpáltalak”.14 Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 7 8 TURCZI István: Rohamosan fogy az Esti Hírlap. In: UŐ: Segédmúzsák fekete lakkcipőben. Bp.: Szépirodalmi, 1985, 29. TURCZI István: Egymás nélkül semmit. Parancs János szelíd parancsa. In: UŐ: Áthalások. [h. n.]: Palatinus, 2007, 55. SZEPES Erika: „Hold árvája nyugtalan lélek” – avagy Turczi István megpillantja mindennek, azaz „tulajdon személyes dolgainak kezdetét” [online]. http:/www.freeweb.hu/dunatukor /Szepe.htm, page 1. KABDEBÓ Lóránt: Rögeszmerend. Turczi István művének tragikus derűje. Bp.: Balassi, 2007. 25. VILCSEK Béla: A vers legyen velünk! Turczi István áthal(l)ásai. Új Forrás, 2009. december, 77-78. S noha politextualitásról a későbbi kötetek esetében minden bizonnyal beszélhetünk, Kulcsár Szabó Ernő kritikai észrevétele a megidézett szövegek polilógusának rendszerinti elmaradását teszi tárggyá: „A regiszterek váltogatása – s talán ebben van a líra legnagyobb kihívása a modernség záróküszöbén – csak nagy ritkán válik azok valódi összjátékává, a költői és kulturális dialektusok s a velük hangzó szociolektusok interpenetrációjának művészetévé. Érthető, ha Turczi e kötetének is vannak ebből eredő hiányosságai.” KULCSÁR SZABÓ Ernő: Nem história – nem galéria. Turczi István: Áthalások. Alföld, 2007. november, 98. PILINSZKY János: Egy lírikus naplójából (1971). In: UŐ: Publicisztikai írások. Bp.: Osiris, 1999. 639. E tapasztalat „értéke” kapcsán vö.: „nem nehéz belátni, miért van kardinális különbség az olyan vers-értelem vagy –jelentés között, amelyik a valamit mindig is gondoló 65 �nyelv és a kijátszhatatlan költészettörténeti hagyomány erejével való találkozásból keletkezik, illetve aközött a – már Babitsnál és Márainál kárhoztatott – nyelvi trükk között, amely a nyelv ’játékait’ működtetni és uralni képes bűvészmutatvány illúziójának terméke…” KULCSÁR SZABÓ, i. m., 97-98. 9 NIETZSCHE, Friedrich: A nem-morálisan felfogott igazságról és hazugságról. Athenaeum, 1992, 3. füzet, 3-15, különösen 7. 10 Vö. SZŐCS Géza: A parton Proteus alakoskodik. (A megtalált vers.) Korunk, 1973, december, 1849-1857. 11 WEÖRES Sándor: Megfejtés a „rejtelem”-re (részlet). In: ZIMÁNÉ LENGYEL Vera (szerk.): Weöres Sándor Bibliográfia. Bp.: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, 1979, 7-8. 12 KULCSÁR SZABÓ Ernő: A techné „hangja”. Turczi István Áthalások című kötetéhez. In: TURCZI: Áthalások. 111. 13 VILCSEK, i. m., 90. 14 A tanulmány az OTKA PD 76152. számú pályázatának keretében készült. 66 �G RÉCZI-ZSOLDOS E NIKŐ Vázlatok a mikesi narráció értelmezéséhez* „fehér mésszel föstött szobám vak falára írok kédnek mast már, írok utoljára” (Györe Imre)1 A homilikus beszédmód Hűséges, ám magányos, közlékeny, de meghallgatásra nem talál – ezek az ambivalens jellemzők, melyek elsőként kirajzolódni látszanak Zágoni Mikes Kelemen életének, műveinek ismeretében. Immanens lénye vidám, jó humorú, tűzrőlpattant székely legény, legalábbis ekként szólal meg a levelek írója. Kivetülése, az egyszínűbb biográfia a hűséges, állhatatos szolgát, Istennek és földi urának feltétlen hűségéről tanúságot tevő Rákóczi-embert láttatja. Rákóczi-ember – a megbízható, halálig hű alattvaló, aki minden jót és rosszat, mi életében történik, az isteni kegyelem megnyilvánulásának tart, s mindezt beletörődéssel nyugtázza (verbálisan is). Példaértékű jellem. Pszichoanalízisünk könnyedén felismerhetővé teszi a benne rejlő kettősséget. Énjének (énjeinek?) megszólalási formája mi más lehet, mint a fiktív levél, az emlékiratjellegű, naplószerű, memoárféle jegyzetelésre alkalmas irodalmi műfaj. Kommunikációs elemzéssel analógiát találhatunk kedvelt műfaja és modern korunk blogja között. Akárha blogbejegyzéseket találnánk, oly könnyed, közvetlen hangú, mesterkélt irodalmiasságtól mentes élményleírásokat, elmélkedéseket olvasunk tőle, de könnyen azonosíthatjuk ezt a stílust a publicisztika jegyzet műfajával is. A homília, amely a prédikációval rokon prózai műfaj, s a gyakorlatban kötöttebb egyházi beszédet jelent, görögül annyit tesz, mint „együttlétel, egymás közti beszéd”. Mikes levelei ilyen értelmezésben szabad témájú homilikus szövegekként is olvashatók. Együttlét – a belső és a külső világ, az intraperszonálisan megszólaló belső beszéd. A centripetális és a centrifugális erő egyaránt hajtja ennek az élménygazdag (sokszor az élménytelenségben is magát jól érezni tudó) gondolkodó párbeszédét: a külső történések érzetté, élménnyé alakítását és a gazdag lelkivilág, a körülményektől felfokozott érzelmek megszólaltatását. A szöveget körül- * Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából. 67 �vevő szituáció teremtett kommunikációs helyzet. Micsoda modernitás van abban az írói pozícióban, amely úgy teremt dialógust, hogy az elfojtásban egy intraperszonális kommunikációs helyzetet teremt. Szövegeinek mélyrétegi elemzései azt mutatják, hogy ezek az írások nem tulajdonképpeni levelek, hanem egy belső párbeszéd verbális megnyilvánulásai, áldialógusok. Györe Imre a mottóban is idézett versében érzékenyen rátapint a Mikes alkotásaiban megbúvó létprojekcióra: „Kéd, édes néném, / életemet tudja”, minthogy a levelek olvasója is, aki a mikesi univerzumba kaphat így bepillantást. Interdiszciplinaritás a mikesi narráció vizsgálatában Végtelen számú világ is megbújhat egy irodalmi műben, ezért az átjárhatóság is több szempontból vizsgálható. Mikes Kelemen világlátása, lelke, amelyet Istennek adott immár 250 esztendeje, olvasói előtt levélformájú textusaiból világosodik meg. Fordításaival kevéssé gondolunk, mégis ha számba vesszük ezeket, regisztrálhatjuk, hogy többnyire didaktikus tematikájú egyházi munkák, homiletikai művek magyar nyelvre való átültetései. (A homilikus beszédmodor, lám, itt is jelen van.) Törökországi leveleinek átjárása, a belülről, illetve kívülről induló betekintő olvasói interpretáció a kritikai kiadás megjelenésével, úgy tűnik, summásnak tekinthető, azonban ez a fiktivitás koronként és beleélő olvasóként lehetőséget ad újabb és újabb megközelítésre. Ha XXI. századi multidiszciplináris módszerünkkel (ún. a szövegpragmatika, a textológia, a pszichológia, a szocio- és a pszicholingvisztika, a diskurzuselemzés és az irodalomtörténet határmezsgyéjén körvonalazódó metodika segítségül hívásával) megvizsgáljuk a valóságteremtő nyelv létrehozóját, aki magába sűríti – pneumatikus hatásmechanizmusokkal – a külvilág önkéntelenül ránehezedő történéseit, akkor látjuk, hogy ezek érzésekké, érzelmekké, szociális viszonyulásokká érlelődnek benne. A kód megfejtésének sikere, az empíria rációvá degradálása, az igazság kinyerése a nyelvi rendszer szellempalackjából – különösen ily bujkáló-bujdosó szövegalkotóknál – módszerek, értelmező eljárások bonyolult összerendezésén múlik. A nyelv segítségével tudjuk megérteni, de megteremteni és kifejezni is szubjektivitásunkat. Mindenkor a nyelvünkbe sűrítjük azt a történelmi-társadalmi kontextust, mely meghatározóvá, (Sapir, de különösen tanítványa, Whorf nézetei szerint) determinisztikussá teszi ezt a viszonyt. Juhász Ferenctől kölcsönzöm ennek lírai megfogalmazását: „Mert nemcsak a dolgok teremtik az én szavaimat, de az én szavaim (és új építésű szavaim) is teremtik a dolgokat: új létezőket teremtenek, homályok hártyáját tépik le, titkok burkolatait bontják föl […]” (Mondatok a nyelvről, szavakról, költészetről). Nyelvünk korlátozza világnézetünket, ránk kényszerít szokásokat, hagyomány szerinti struktúrája, lexémakészlete egyfajta korlát, ugyanakkor identitásunk, individuumunk, perszonális sajátosságaink tágítják – a teljesen át nem léphető – határokat. Hogy a rejtett, közvetlenül nem hozzáférhető szövegtartalmakat rekonstruálhassuk, hogy a szövegszerveződési összefüggéseket feltárjuk, s azokból hiteles konzekvenciát vonjunk, úgy a nyelvet a társadalmi világ empirikusan is megragad- 68 �ható, vizsgálható közegének kell tartanunk. A rejtett szövegértelemben bujkál, hiszszük, a biopszichoszociális lény minden sajátosságával, melynek kifejezést a grammatikai formák, a lexémák adnak. Diskurzuselemzés, avagy a palack és a belé szorult szellem A diskurzuselemzés azon alapállása, mely szerint az egyén a szövegek által hozza létre, formálja meg saját szubjektivitását, kiegészíthető azzal, hogy egyben saját fiktivitását is. No de ki is a fiktív ebben a diskurzusban? Az író stratégiáinak kifürkészése lehet az egyik feladatunk. Ha van fiktív címzett, az megteremti a fiktív olvasót, de ebben a viszonyrendszerben lennie kell fiktív írónak is. Az irodalomtörténet-írás mindeddig a fiktív levél fiktív megszólítottjára koncentrált. Fiktív írónk magát szövegeiben rejti el, ám rekonstrukciós eljárásaink kihúzhatják a palackból a dugót, s nem várt, előre nem sejtett erejű, nagyságú szellemmel léphetjük át a valóság határait. Mesénk hierarchikus viszonya (ti. „kis gazdám” és a mindent teljesítő dzsin) tán a rekonstruálót is becsaphatja. A bujkáló-fiktív író hol elénk áll, hol alaposan megleckézteti fürkésző gazdáját. Énje (nem nénje) – interpretátora fifikájának eredményeként – hol kiköszön, hol mosolyogva bújik a szavak mögé. Bujdosó ő, szövegeiben is bujdosó. Barna László Gerard Genette narratív univerzum-elméletére2 hivatkozva írja le, hogy a fikciós metalepszis megnyitja a valóság és a narratív szféra, vagy a narratív szféra és a narratív szféra határait. Az elbeszélő létszférája – függetlenül az elbeszélő szerepétől – az extradiegézis. Az extradiegetikus elbeszélő a történeten kívül helyezkedik el, s – Genette szerint – a szövegbeli hallgató tolakszik be a történet világába. Mikesnek a diegetikus univerzumába belátást enged az a közvetlen, „levélhangú” narráció, amelynek középpontjában az én áll, amely a narratív szintek többségében megjelenik: tulajdonképpen ő egyben a szöveg írója, címzettje és olvasója; ez utóbbi mindaddig, míg olvasói a szövegkiadásokat követően beavatottá nem váltak. (Elsőként Beöthy Zsolt utal rá, hogy „Az, akivel beszélt, bizonyára nem is második énje volt, hanem önmaga.”, később Szalatnai Rezső is leírja, hogy „a Törökországi leveleket nem »kedves nénjének«, hanem önmagának írta”.) S mihelyt az utókornak módja van rácsodálkozni erre a gazdag egységre, rájöhet, hogy ő maga, vagyis mi mindannyian vagyunk Mikes édes nénéi, fiktív olvasói. Az intra és az extra viszony egymásba játszása ad olyan erőt ennek a XVII–XVIII. századi, kivételes jellemű személyiségnek, hogy levelei, intraperszonális kommunikációjának kivetülései máig, több évszázad elteltével is fejtörést okoznak az irodalomértő és kedvelő közönségnek. A fiktivitás sajátos műfaját teremtette meg honunkban, magyarul írt, eredeti, egyedi, később hasonlóan Mikszáthnál megjelenő stílusban. Ennek az irodalomtörténeti, művészettörténeti, történelmi jelentőségű korpusznak a recepciója minden korban mást és mást rejteget. Az utóbbi évek Mikes-problémamegoldása a fiktív dialógus, a látszólagos kölcsönösség, – vagy ahogy egyik kutatója fogalmaz – az „arcok” dialógusának a megfejtésére vállalkozik.3 69 �Metanyelvi megfigyelések Nyelvészettel foglalkozóként különösen megragadtak Mikes Kelemennek azok a megjegyzései, amelyek a nyelvvel kapcsolatosak. Kigyűjtve ezeket rácsodálkozhatunk, micsoda modern nyelvelméleti, kommunikációelméleti fejtegetések, nyelvpolitikai megjegyzések ezek. Amikor a 4. levélben ezt olvassuk: „A’ való, hogy a nyelvnek nem tudása is okozhatja a hozzánk való idegenséget, mert csak nem lehetünk jó szívvel ahhoz, akivel nem tudunk beszélni, mint akivel kimondhatjuk magunk gondolatját”, akkor a modern, XX. századi nyelvészeti irányzatok alapvetéseit véljük átérezni. A kognitív nyelvészet képviselői, akik a posztmodern paradigmát tükrözik a nyelvtudományban, hirdetik, hogy a természetes nyelv az emberi megismerés eleme. Felvilágosult, korát meghaladó gondolatai az idegennyelv-elsajátításról, -oktatásról abban a korban fogalmazódnak meg benne, amikor a magyarnyelvűség még csak lassan érzékelhetően kap teret a latin formalitások mellett, s a magyar dialektusok minden rangú és rendű magyar ember vernakuláris, elsődleges nyelvváltozataiként használatosak: „Azt írta volt kéd a minap, hogy már ért franciául. Aztot igen jól cselekszi kéd, ha idegen nyelvet tanul. Bár a mi földink azon volnának, hogy idegen nyelvre tanyíttatnák gyermekeket. De az olyan állapottal oly keveset gondolnak, hogy még csak az írásra és az olvasásra sem kénszerítenék a leányokot, hogyha csak azoknak nem volna arra kedvek. Azt a két dolgot pedig egy nemesleánynak nemcsak illik, de szükséges tudni.” A nyelvi nevelés különösen érdekli, későbbi leveleiben is nyomát találjuk ennek. A 175. levelében, amikor a török császár udvarában élő ifjak neveléséről tudósít, fontosnak tartja megemlíteni, hogy a törökön kívül más nyelvekre is tanítják őket. A múlt század hatvanas éveitől számon tartott társadalomnyelvészeti irányzatnak korai előfutára lehetne írónk az itt citált fejtegetésével: „De amicsoda nem szükséges egy nemesasszonynak, hogy az ura távullétiben az urát mindenekről tudósíthassa, és az ura levelét elolvashassa. Nem lehet mindenkor olyan ember mellette, akivel irattathasson; de ha szinte volna is, a férfi nemcsak a hagymáról és a dézmaborról kívánna írni a feleséginek, hanem más egyéb egyességből, szeretetből származó gondolatit is leírná, ha felesége tudna írni és olvasni. De minthogy nem tud, úgy ír néki, mint valami idegennek. Ha megvizsgálnók, hogy micsoda levelet ír az ura egy olyan asszonynak, aki nem tud olvasni, és hogy micsodást ír a tiszttartójának, meglátnók, hogy mindenik egy húron pendül, és nem sok különbség vagyon közöttök.” Felismeri a regiszterek, a társadalmi nyelvváltozatok különbözőségét, a szociolingvisztikai eltéréseket. A faluról jött székely nemes ifjú „nyelvjárásiassága” minduntalan verbalizálódik szövegeiben. Korának magyarországi nyelvi hierarchiájában, a használatos regiszterek között a latin – mint a „nemesi közélet nyelve”, ahogy biográfusa, Gálos Rezső fogalmaz4 –, a többi nyelvváltozat fölött áll presztízsváltozatként. A művelt réteg nyelvhasználatának, a formális helyzetek latinnyelvűségének az alárendeltségében kell elképzelnünk a magyar dialektusokat, melyek a standard, egységes irodalmi nyelv és köznyelv megszületése előtt szolgáltak az informális, de a latinul 70 �nem tudók között akár a formális kommunikációs helyzetek közlési eszközeként. Mikes Kelemen regionális nyelvisége identitástudatának szimbóluma. Rövid háromszéki életszakaszának székelysége élete végéig elkísérte, tájszólása, észjárása elsődleges szellemi-kulturális közegének lenyomata. Székely dialektusát külön nyelvnek tekinti, érdekes adalék ez a nyelvjárások korabeli megítéléséhez. Önidentifikációja a 39. levél végén a búcsúzásban félreérthetetlen: „…leszek mindenkor a kéd (nem lófejű), hanem lófő székelye.”, a 162. levélben a székely szív metaforával illeti magát. A fejedelem halála után nemcsak belső értékrendjében azonosulhat soha meg nem tagadott etnikumával, külső jegyekben is, a viselettel is prezentálhatja székely voltát: „Eddig belsőképpen voltam magyar vagy székely, de már külsőképpen is, mert huszonkét esztendő múlván, ma tettem le a francia köntöst.” Gyászbeszédét – utolsóként maradva a bujdosók között – maga írta önmagának: az írásaiban megjelenő magányos „kettőslény” így a valós létszférában is megélhető lesz. Élete végén, mivel nincs társa, barátja, aki ezt helyette megtenné, verbálisan, a homilikus stílusban is jártas lévén, pap módjára maga írja meg utolsó levelében az e világtól búcsút vevő lélek rekviemjét: „Mit rendel az Úr felőlem, az ő kezében vagyok, hanem azt tudom, hogy a pornak porrá kell lenni, és boldog az, aki nem az Úrnak, hanem az Úrban hal meg.” Jegyzetek Részlet Györe Imre Mikes utolsó levele nénjéhez című verséből. In: GYÖRE Imre: Magyar monológok. Bp.: Zrínyi, 1996. 2 GENETTE, Gérard: Metalepszis. Az alakzattól a fikcióig. Ford. Z. Varga Zoltán. Pozsony: Kalligram, 2006. és BARNA László: Metalepszis. Egy alakzat narratívái. In: Lengyel Barbara – Szőke Kornélia (szerk.): Kultúrák között III. A VI. és VII. Interkulturális Diákkonferencia előadásai. Miskolc: Z-Press, 2009, 18–29. 3 TÜSKÉS Gábor: Mikes-problémák. ItK, 114 (2010); SÁJTER Laura: „Arcok” dialógusa Mikes Leveleskönyvében. GRÉCZI-ZSOLDOS Enikő (szerk.): Versében él…: Mózes Huba köszöntése 70. születésnapján. Miskolc: Bíbor, 2011, 300–308. 4 GÁLOS Rezső: Mikes Kelemen. Bp.: Művelt Nép, 1954. (Nagy magyar írók) 1 71 �TALÁLKOZÁSI PONTOK N AGY C SILLA Könyv, kultúra, innováció Beszélgetés Molnár Éva könyvtárigazgatóval A Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Nógrád megye egyik legjelentősebb kulturális fóruma, amely (céljait, programkínálatát tekintve) jóval több, mint könyvek, dokumentumok tárházaként szolgáló közgyűjtemény. Molnár Éva igazgató lendületes, kreatív stílusban vezeti az intézményt: a könyvtárról és olvasóiról, tervekről és lehetőségekről, hivatásról és hétköznapokról beszélgettünk. – Három évvel ezelőtt nyerte el pályázatával a BBMKKI igazgatói posztját. Fiatalos szemléletű, de egyben jelentős szakmai tapasztalattal rendelkező vezető került az intézmény élére. – Szinte mindig a kultúra területén tevékenykedtem, egész életemben könyvek és emberek vettek körül. 1988-ban kerültem a megyei könyvtárba, ahol azóta dolgozom. Igazgatóként talán előnyömre szolgál, hogy ismerem Nógrádot, a helyi lehetőségeket, igényeket, hiszen Salgótarjánban születtem, majd több mint 38 évig éltem a közeli Mátranovákon, mondhatni „tősgyökeres” nógrádi vagyok. Az általános iskola után Bátonyterenyén, a Váci Mihály Gimnáziumban tanultam tovább, ott is érettségiztem. Csalódással éltem meg, amikor a középiskola után nem vettek fel arra a főiskolára, ahol tanulni szerettem volna. Utólag azonban úgy látom, az az egy esztendő nem telt el hiába: a Mátraterenyei Napköziotthonos Óvodában kezdtem dolgozni képesítés nélküli óvónőként, és a tapasztalat, amit ebben az időszakban szereztem, később nagyon hasznosnak bizonyult. Most ugyanis egy-egy TÁMOP-pályázat megírásában, a program lebonyolításában, a gyerekekkel való együttműködésben előnyt jelent, hogy ismerem a legkisebbekkel való bánásmód praktikáit. A munka mellett „gőzerővel” készültem a felvételire, amely a következő esztendőben sikerült is. Ekkor nyertem felvételt az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Budapesti Kihelyezett Tagozatára. Így lettem okleveles könyvtáros és pedagógia szakos általános iskolai tanár. A következő munkahelyemen már a hivatásomat gyakorolhattam, a Nógrádi Szénbányák Művelődési Otthona Könyvtárában ízlelgettem és szerettem meg nagyon a könyvtáros szakmát. Akkor úgy éreztem, megnyílik előttem egy új világ: nagyon boldoggá tett az a tudat, hogy a könyvek, dokumentumok által ismereteim, tudásom egyre biztosabbá vált, határozottabban igazodtam el az élet minden területén. Később fájó szívvel váltam meg a bányász művelődési háztól, hiszen egy gyönyörű, impozáns épülete volt a városnak, a környékbeliek szívesen használták a könyvtárat. Ma, amikor elmegyek az épület előtt, és látom annak lepusztult állapotát, kihasználatlanságát, szomorú vagyok. 72 �Az elmúlt két évtizedben nagyon sok változás történt, különböző munkakörökben volt lehetőségem tapasztalatot szerezni, kipróbálni magam. Mostanra már elmondhatom, hogy nemcsak tanulom, de tanítom is a szakmát. Az intézményünkben szakmai gyakorlatukat töltő főiskolai, egyetemi hallgatóknak éveken át voltam gyakorlatvezetője, illetve a könyvtár által szervezett könyvtáros asszisztens tanfolyamon is éveken át tanítottam. Talán ez is hozzájárult ahhoz (bár minden bizonynyal alkati adottság is), hogy nagyon fontosnak éreztem a folyamatos tanulást, az önképzést. Mindig is megvolt bennem a vágy arra, hogy lépést tartsak a világgal, befogadó legyek az újra. Az életkorom ugyan már négyessel kezdődik, de ennek ellenére a tudás iránti belső késztetésem még mindig megvan. Ennek köszönhető, hogy 1999-ben (már felnőtt fejjel) ismét beültem az iskolapadba, és az Eötvös Lóránt Tudományegyetemen bölcsészhallgató lettem, könyvtár-informatikai menedzser diplomát kaptam. Ami rendkívül fontos számomra, hogy ezekben az években egy menedzserszemléletet sajátítottam el, ami arról (is) szól, hogy semmit sem szabad feladni, merészen és bátran kell a változásokat fogadni. Az elmúlt esztendőben elvégeztem a vezetőképzőt, idén pedig európai uniós pályázatíró tanfolyamon és angol nyelvi képzésen vettem részt, folyamatosan igyekszem gazdagítani, megújítani a tudásomat. – A megújulásra való képesség a BBMKKI-t is jellemzi. – Hosszú távú célom egy olyan dinamikusan fejlődő, innovatív intézmény kialakítása, amely képes a felhasználói igények követésére, kielégítésére, minőségi szolgáltatási rendszerével elébe megy a változásoknak, rugalmasan képes feladatait ellátni. A könyvtár feladatrendszere, szolgáltatásai jelenleg is túlmutatnak az épület falain, és a visszajelzések szerint egyre inkább látványos és fontos szereplőjévé válik Nógrád megye, Salgótarján kulturális életének. Úgy ítélem meg, könyvtárunknak, mint kultúraközvetítő intézménynek nagy szerepe lehet abban, hogy megyénkről pozitív kép alakulhasson ki határainkon belül és azon túl is. Aktívan részt kívánunk vállalni minden olyan kezdeményezésben, amely elősegítheti Nógrád megye értékeinek megismertetését és terjesztését, hiszen ha Nógrád gazdag és sikeres, akkor a könyvtárunk is az. Úgy hiszem, rendelkezünk olyan lehetőségekkel, módszerekkel a kulturális értékek felkutatásában, feltárásában és közvetítésében, amelyek komoly eredményeket hozhatnak szűkebb hazánknak. Más könyvtárakkal, egyéb közgyűjteményekkel együttműködő, kapcsolatépítő munkánkat hosszú évek eredményei igazolják viszsza. A sikeres tevékenységet meggyőzően bizonyítja az a tény, hogy ma már Nógrád megye közel 60 településén van jelen könyvtárunk, a mozgókönyvtári rendszer révén. Ezt a programot a községi könyvtárak működési feltételeinek javítására, a dokumentumokkal való mind teljesebb ellátására dolgoztuk ki. Ez tulajdonképpen egy „vetésforgóban” működő kölcsönzési rendszert jelent, amely figyelembe veszi az egyes települések olvasóinak igényeit, emellett módszertani tanácsadó rendszerünk is segíti a nógrádi településeket. A továbbiakban hatókörünket szeretnénk bővíteni, szeretnénk segítségére lenni mindazoknak a kistelepüléseknek, amelyek könyvtáraik megtartásával és fejlesztésével voksolnak a tudás és a kultúra mellett. – Ahogy két éve a megyei könyvtár is voksolt. – A 2009-es esztendő nehéz év volt számomra. Nagyon sok kritika, vád ért azért, hogy partneri kezet nyújtottam az együttműködő városi és megyei önkormányzat- 73 �nak, amikor a racionalizálás és költségtakarékosság mentén, területi elvonásról döntöttek. Úgy gondoltam, és így gondolom ma is, hogy bár a területi veszteség mindig fájdalmas, de ha a változás elkerülhetetlen, és az addigi értékek megőrzésével, a megkezdett, jól működő folyamatok továbbvitelével történik (és nem okoz szakmai kárt), nem szabad, hogy rossz érzéseket váltson ki, a feltételekhez alkalmazkodni kell, ha tovább akarunk lépni. Valamennyi területveszteségünk ellenére vallom azt, hogy a BBMKKI meg tudott maradni korszerű, megújuló, magas szakmai elvárásoknak megfelelő intézményként, sőt sok szempontból emelni tudta a színvonalat, amelyet elődeim megteremtettek. Erre jó példát jelentenek megújuló hagyományos és hagyományteremtő rendezvényeink is, amelyeket a résztvevők (olvasók, pedagógusok, szülők, tehát a célcsoport) javaslatai alapján alakítunk ki. Hosszadalmas lenne felsorolni valamennyi kezdeményezésünket, de fontos hangsúlyozni, hogy az óvodásoktól a szépkorúakig igyekszünk minden korosztály igényeit a legmesszebbmenőkig kielégíteni, nemcsak a könyv-, folyóirat-, hangzóanyag- és mozgóképkínálatunkkal, hanem az olvasást kísérő populáris és szakmai programjainkkal is. A klasszikus könyvtári órák mellett rendhagyó, modern szemléletű olvasásnépszerűsítő események is helyet kapnak nálunk. Nemrég került sor a Lázár Ervin éjszakája című gyerekprogramra, amely keretében a gyerekek vették birtokba a könyvtárat egy éjszakára, és szórakozva ismerhették meg Lázár Ervin műveit, illusztrációkat rajzoltak, verseket írtak a mesékhez. A számítástechnika rohamos elterjedésével nyilvánvalóan olyan kihívásokhoz is igazodnunk kell, amik az információszerzés új útjait nyitják meg előttünk. Az emberek (sajnos) inkább jól informáltak szeretnek lenni, mintsem olvasottak. Könyvtárunknak erre a kihívásra is reagálni kell. A könyvtárhasználók újabb és újabb információszerző csatornákat várnak el tőlünk, ezért a jövőben egyre hangsúlyosabb szerephez jutnak majd az otthonról is elérhető szolgáltatásaink. De el kell fogadnunk az olvasás szokásainak változását is, például azt, hogy a helyben olvasás intézménye egyre inkább háttérbe szorul, és nagyobb arányban kell biztosítanunk például kölcsönözhető folyóiratokat is az otthon olvasható könyvek mellett. A hagyományos formákat felváltották korszerűbb, olvasóbarát megoldások, amit mindenki nagyon szívesen fogad. A közművelődési feladatok sokfélesége és sokszínűsége ugyancsak jól illeszkedett be könyvtári rendszerünkbe. A megyei és a megyehatárokon túl is kitekintő projektjeink számos esetben hoztak érdemeket, elismeréseket intézményünknek. A Nemzetközi Folklórfesztivál és más kulturális rendezvények, a nemzetiségi hagyományok ápolását segítő módszertani munka, az amatőr művészeti mozgalom szakmai segítése, az országos felmenő rendszerű művészeti bemutatók folyamatos megrendezése, a képzőművészeti szabadegyetem, a kistérségi és közösségfejlesztő programok, a módszertani továbbképzések és szakmai napok, mind jeles példái annak, hogy a jövőben is meg kell őrizni a könyvtári és közművelődési együttműködés jelenlegi formáit. A fejlesztések, programok megvalósításában segítenek sikeres pályázataink is, amelyek jelzik, hogy az intézményben a kollektíva összeszokott, jó kis csapatként működik. – Hatalmas felelősség, nagy feladat egy ilyen intézmény vezetése. 74 �– Igen, de teljesíthető. A sikeres intézmény irányításának és fenntartásának a kulcsa szerintem az, hogy felismerjük a lehetőségeket, legyünk tisztában a hátrányainkkal. Nézzünk szembe a veszélyekkel, de építsünk az erősségeinkre. Egyébként, talán furcsa, amit most mondok, de számomra sokkal könnyebben elviselhető a mindennapok nehézsége, ha a könyvekből, a tanulásból merítek. Az olvasás szerepét, mindenhatóságát, divattól való függetlenségét talán nem kell indokolnom. Mégis, amikor olyan helyzetbe kerülök, hogy harcolnom kell a könyvért, a könyvtárért – és sajnos mostanság egyre többször van ilyen –, eszembe jut, hogy a könyv olyan éltető elem, örömforrás, mint a tiszta víz. Ami az embernek lételeme. Volt, hogy a tiszta forrás vizét használta táplálékul, volt, hogy vezetékes formában alkalmazta céljaira, volt, hogy ízesítette, színezte, de mindig életének, mindennapjainak része volt. Ezzel csupán azt szeretném érzékeltetni, hogy a könyv, akár kézzel írott, akár nyomtatott papír, akár elektronikus formát is ölt, mindig is része lesz az ember életének. Nagyon kevés olyan ember van, akinek édesanyja ne olvasott volna mesét, tanulmányaihoz ne használt volna könyvet, vagy ne vett volna kezébe újságot. A könyvek szerepének változásáról lehet beszélni, de annak örök létét nem lehet megkérdőjelezni. Az én értékrendemben a könyvtár, a könyv is ilyen éltető víz. Része a hétköznapjaimnak. A Dalai Láma bölcsessége, a világról alkotott nézete mindig, minden helyzetben tud adni számomra útravalót. Márai Füveskönyve, a Holt költők Társasága című film örök visszatérési pont. Ezért sem értem azokat az embereket, akik az Internet, a közösségi oldalak mindenhatóságát emlegetik. Talán sokak körében nem népszerű a a magatartásom, hogy nem vagyok egyetlen közösségi oldalnak sem tagja. Lehet ezt maradiságnak is nevezni, de számomra ezek a fórumok nem jelentenek olyan lehetőséget, amit előbbre helyeznék, mint a személyes találkozást szeretteimmel, barátaimmal. – Ezek szerint meghatározó az életében a személyes szféra, a családi háttér? – Nagyon. Szerencsés ember vagyok, hiszen a szüleim sok évig tartó védőhálója mellett a családom mindig támogatott céljaim elérésében. Életem egyik gyöngyszeme Nóra lányom, aki – és erre nagyon büszke vagyok – sok mindenben hasonlít rám, úgy érzem, sikerült átadnom azokat az élettapasztalatokat, azt az értékrendet, amit a sajátomnak vallok, és amely szükséges ahhoz, hogy sikeres és boldog életet éljen a későbbiekben. Ez nagyon fontos, mert most lép ki az életbe: idén érettségizett, és szeptembertől az ELTE Társadalomtudományi Karának hallgatója lesz. Új örömök és kihívások tehát várnak rám – a munkában és a családi körben egyaránt. 75 �M IZSER ATTILA A folyó mozgását figyelve Beszélgetés Szávai Attila íróval Szávai Attila 2008 óta lapunk tárcarovatának szerzője. A József Attila Kör és a Merlin Színház „Add ide a drámád!” sorozatában, valamint a salgótarjáni Vertich Színpad előadásában nemrég mutatták be Hevimetál, bányaló, tehervonat című darabját. – Rövidpróza, dráma, regény, önálló tárcarovat. Különböző műfajokban alkotsz, amelyek talán nagyon eltérő írói hozzáállást, alkotói stratégiát igényelnek. – Hogy az egyik készülő drámám karakterét idézzem: nem szeretem erőltetni a dolgokat, mert akkor ők is erőltetésre késztetnek engem. Sok mindent elmond ez a mondat rólam. Például azt, hogy könnyen hagyok félkészen munkát, arra várva, hogy talán kiforrja magát a dolog. Viszont előfordul, hogy egyszerre több szövegen dolgozom párhuzamosan. Jelenleg egy kisregény és három színdarab ötlete foglalkoztat, plusz egy általam „dunai naplónak” nevezett szövegfolyam, amit általában Vácott írok. Egyébként mindig az ötlet hozza a műfajt: egy-egy karakter, szituáció, cselekmény, akár egy érdekesebb kifejezés eredményez egy kisebb szöveget, például dialógus-töredéket vagy színpadi szituációt, előbb-utóbb valahogy adja magát a megjelenítés, a fragmentumokat felhasználom valamihez. Van például egy drámaötletem, amiből eddig 15 oldalnyi dialógus van meg. Eredetileg prózának indult: öt lakótelepi figura beszélget két padon, játszótér, liget, napsütés, vasárnapi sporthírek a háttérben, satöbbi. Amikor elkezdtem kidolgozni a szereplők jellemrajzát, nem tudtam elképzelni, hogy hosszabb prózai műként legyen része egy kötetnek. Egyszerűen nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a szöveget színpadra kell vinni. De van, hogy rövidprózát hoz egy helyzet. Mondhatnám: rövidpóráznak. A lényeg, ha virágmagot kapunk ajándékba a virágmagos szakboltban, akkor ne tököt várjunk, amikor kikel. Lényegében ezek a félkész ügyek, a szöveg alakulásának lehetőségei érdekelnek, hogy egy új elem miként képes beépülni valamelyik meglévő, folyamatban lévő munkámba. A „dunai napló”, ami most a Szávairatok között jelenik meg, egy külön életet élő valami, kissé más hozzáállást is igényel. Rendszerességet és stiláris harmóniát is. Szeretek hétvégenként leülni a folyópartra, a kacsák fejtartására, a folyó mozgására figyelek. Egyébként legtöbbször az időbeosztással vagyok bajban: nagyon szeretek olvasni, ez elengedhetetlen, de ott van a magánélet is. Van, mikor nehéz összelogisztikázni, hogy mondjuk van négy órám irodalomra, van két frissen vásárolt kortárs magyar kötet, de írni is kellene, mert van egy csomó ötlet, cetliken, vázlatban. Ilyenkor jön jól a határidő... – Több lapban is volt/van önálló rovatod. Kapsz visszajelzést a „rendszeres” olvasóktól? 76 �– Igen, jelenleg két nyomtatott folyóiratban van saját felületem, korábban például az Új Szó című szlovákiai magyar napilapban voltam jelen hasonló módon. Úgy gondolom, egy lap főszerkesztője, szerkesztője eleve tudja, hogy milyen olvasóközönséget szólít meg, mik az igények, ennek tükrében vállal egy szerzőt, akinek saját rendszeres felületet ad. Így volt ez korábban is, és így van ez most is az esetemben. Remélem, az olvasók nagyjából elfogadják azt, amit képviselek. Van, aki megírja, hogy az adott szövegről mi a véleménye, mi tetszett, mi nem tetszett annyira. Az Új Szó idejében konkrétabb, kézzelfoghatóbb visszacsatolásokat kaptam, mivel olyan munkahelyen végzek irodai munkát, ahol több szlovákiai dolgozó is van, a kollégák rendre elolvasták a Szalon rovatot, és megosztották velem, milyen benyomások érték őket. Egyiküket mindig megbíztam, hogy hozzon egy példányt az adott lapszámból. Gyakran pörköltszaftos volt az újságoldal, azt mondták, azért, mert nagyon nevettek ebéd közben, amikor olvasták. Szeretem, ha jól érzik magukat az olvasók, miközben olvasnak, ahogy én is jól érzem magam, miközben írok. Másképp nem is lehet, azt hiszem. – Hevimetál, bányaló, tehervonat című drámád nemrég bekerült a JAK „Add ide a drámád!” felolvasószínházi sorozatába, és az ebből készült antológiában is helyet kapott. Ugyanezt a művet Salgótarjánban és Rétságon is játszották. Milyen volt színpadon látni a munkád? – Hat művet mutattak be a JAK sorozatában, a Merlin Színházban, Budapesten. Köztük az én egyfelvonásos darabomat Vadai Vilmos rendezésében, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Novák Eszter vezette végzős zenész-színész osztályának előadásában. Nekem legalább ugyanilyen fontos, hogy a darabot a salgótarjáni Vertich Színpad is előadta Molnár Ernő és Susán Ferenc rendezésében, sőt úgy tudom, ősztől a József Attila Színház bérletes előadásai között is szerepel. A cselekmény két helyszínen játszódik, az egyik helyszín egy falusi kocsma, ahol három szereplő beszélget a világ nagy dolgairól, a másik egy nagyvárosi lakás, ami a vidék és a város érintkezésének a terepe. Persze a hét jelenet tele van humorral, iróniával, józan (vagy némi alkohollal leegyszerűsített) „paraszti ésszel”. Perifériára sodródott emberekről szól, akik bizonyos dolgokat másképp, időnként tisztábban látnak. Azt hiszem, miután láttam a két társulat előadását, aztán a válogatáskötetet, végleg megfertőződtem a drámaírást illetően. Igazából eredetileg csak kísérleteztem azzal, hogy karaktereket szituációba hozzak. Izgalmas volt megtapasztalni, hogy a szövegkönyv önálló életet kezd élni a rendezők keze alatt. Utólag látom a hibáit és az erényeit, és érdekes volt látni, hogy a két rendező mennyire másként nyúlt a darabomhoz. Vadai Vilmos zenei betétekkel értelmezte újra a szöveget, míg a Molnár – Susán változat talán szorosabban kötődött az én elképzeléseimhez. – Az írásaid, beleértve ezt a drámát is, vidék és város konfliktusát (is) bemutatják. Miért fontos számodra ez a téma? – Régóta foglalkoztat a város és falu közti különbség szociológiája. Persze nemcsak településszociológiáról beszélek, hanem például a vidéki és a városi ember világlátása közötti különbségekről is. Hogy milyen viszonyok születhetnek abból, hogy ha egy falun élő, gondolkodásában is vidéki ember „felkerül” a városba, és ott próbál új életet kezdeni. Ez jelenik meg a Hevimetál… cselekményében is. A beilleszkedés nehézségei. Illetve érdekes körbejárni, hogy mennyivel erősebb társa- 77 �dalmi kontroll van egy kisebb, zártabb közösségben, és hogy ez a kontroll milyen szituációt generál, generálhat. Főleg, ha valaki kissé deviáns vagy különc. – Rétságon nőttél fel. Tud támasz lenni a város? – Mindenképpen meg kell említsem, hogy Rétságról indult számomra az irodalmi pálya. Itt ismertem meg azokat az embereket (neveket nem sorolok, mert még kihagynék valakit), akik hozzátettek valamit az indulásomhoz, mondhatni. Az első „kisgólyás” kalimpáláshoz, az első elrugaszkodáshoz a kémény pereméről. 78 �KÉP-TÉR F ÖLDI P ÉTER Földi Gergely kiállításáról Mit vár el az ember a fiaitól akkor, ha már túlnőttek rajta? Hogy el nem végzett feladatait, saját színvonalát messze meghaladva végezzék el helyette, mindezt úgy és akkor, amikor nekik már régen saját dolguk van. Mit vár el az ember a művészettől, ha szembesül a képbe zárt üzenettel? A valóságot? A valóságot! És kit érdekel a valóság? A valóságshowk és teleregények világában, ahol válogatott szépségek vonaglanak luxuskörülmények között, hazug, manipulált helyzetekben? A rózsaszín mámor és a szilikonnal duzzasztott dráma álságos közegében ugyan kit érdekel, hogy ki fűti be a románkályhát, ki pólyázza be a kerti csapot, amelyet még így is csepegésre állít, hogy végképp el ne fagyjon? Kit érdekel a garázssor burkolatától megfosztott neoncsöveinek pőrén hideg fénye, a nyári konyha színes lámpaernyőjének otthonmelege, hogy mi marad a vasúti sínen, ha elment a vonat? (Hogyan halkul a sínben a kopogás?) Hogyan kopik a karácsony emléke az udvarra dobott fenyőfa tépett ezüstpapír burkolatával együtt? Zárak, zárszerkezetek, melyek ki-, be- és elzárnak. Drótok, kábelek, bermancsövek keresztje, szerelődobozok glóriája… Tárgyak, viszonylatok, a sugalmazó légkör a képen, az élet jelenlétét hangsúlyozzák, mindezt átszellemülten, szakrális emelkedettséggel. Az ember látszólagos hiányát ellensúlyozza munkájának, gondoskodásának, kezének nyoma, ez teszi őt elevenen jelenlévővé, karakteressé azzal, ahogyan szerel, becsomagol, félretesz… A tárgyak mellett, között a tér, a tér mítosza, amiben az helyet keres, talál, funkciójának, időtlen jelenvalóságának. A Pincelejáró: szinte belezuhan az ember a keret által megfeszített térbe, és az összegöngyölt lábtörlő pedig ott van az ajtórésben a hideg ellen… A képi közegbe ragadott motívumok állásfoglalást, felelősséget, együttérzést tükröznek, szándéka van a képnek, az alkotónak. Az átélt valóságélmények, a láthatóvá tett élethelyzetek az emberi létezés otthonos vagy otthontalan közegeit érzékeltetik, szembesítenek velük. Eszközhasználatának József Attila-i kietlensége külvárosi hátsóudvari szagokat szivárogtat a kiállítótérbe. A formaképzés nagyvonalúsága, a gesztus pontossága, a vizuális jellé szervezett indulat primer, semmit nem titkoló jelenléte szervezi az ecsetnyomokat. Vonal helyett folt, a látszat leképezése helyett a tisztán jelentést hordozó festészet. (Átérzett, kifinomult arányérzék; vízcsepp a kerti csapon, szálkás műanyagvillanások a lábtörlő fonatában…) 79 �A rusztikus felület, a zsákvászon textúrája, a szőrösen smirglis alapozás fokozza a színek tompaságából, a pigment porózus, parázsos tüzéből eredő kesernyés, füstös hangzást. Líra, nem fényesen csengő színekkel, nem is borongós kedélytelenséggel, hanem a „hely” atmoszférájának színértékekben fogalmazott szövetében, gyárvárosi balladákat idézve, tényként láttatva az üzenetet, nem hangoskodva, csak a fogai közt átszűrten, dünnyögve, de a megkerülhetetlen kimondásának elkötelezettségével feljogosítva. Szakralitása keresetlen, a bermancsővel szerelt korpusz, a megtört „körülölelő” kereszt fényhozó. A kihűlt hamu urnahidege borzongató, átégett kályhájának koromfeketéje torokkeserítő. Álproblémák, divattémák helyett a valóság együttérző átélése, póztalan, szinte eszköztelen felmutatása társul egy mélyen humánus, emberféltő szeretettel. Ez a formarend, formaképző erő ezen a plüssel bevont paravánsoron talán szokatlan, a korszerűséget a technikai eszközözök újszerű bonyolultságával mérők számára hagyományos, akik azonban nyitottan közelítenek a képekhez, azok szembesülhetnek a mai valóságunkkal, igazságuk megkerülhetetlenségével. Az idő a műveket, a befogadókat és az alkotót is igazolni fogja. (Elhangzott 2011. május 4-én a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia Központ konferenciatermében, Földi Gergely kiállításának megnyitóján.) 80 �AMI MARAD K ABDEBÓ L ÓRÁNT A változás retorikája Turczi István: A változás memóriája Számomra Turczi István a meglepetések embere. Rohan, szervez, utazik, fordít, szerkeszt, antológiát készít, konferenciákat rendez. Tud találkozásokat, beszélgetéseket befejezni. Mert ez szinte lehetetlen a mi vidékünkön, ahol mindenkinek szinte elfolyik az ideje a felesleges cselekedetekben. Ilyet eddig csak Esterházy esetében figyeltem meg. De nála, gondoltam, arisztokrata beidegződés. Turczi ellenben polgáröntudattal éli világát és céltudatos. Majdnem azt mondom: célratörő. Sohasem ártó szellemben. Mindig alakító, hidakat építő, jószolgálati feladatokat beteljesítő. De hát akkor mikor marad ideje másra? Önmagára. És ami belőle maradandó: a versre? Szinte hihetetlen. Van egy másik Turczi István. A költő. A tehetséges verselő, aki ha akarná, összecsaphatná verseit, mert azok akkor is megállnák a helyüket. Született tehetség. Ezért jó műfordító. Ekként ismertem meg. Vas Istvánéknál, Szentendrén. Itamár Jaoz Keszt mutatta be, és ajánlotta, hogy fordítaná a héber verseket Dobos Marianne izraeli interjúkötetében, A szívek kötelessége megmarad címűben. Pontos és tehetséges versgyáros is lehetne. De nem. Ő félti, sajnálja a verseket. Érleli őket, alakítja, becézi, formálgatja. Ad- dig nézi, simogatja őket, amíg ki nem kerekednek, bölcsességgel nem telítődnek. Költeménnyé nemesednek. Mindezt persze csak képzelem, nem tudhatom, hogy valójában miként születnek ezek a versek. Valóban mennyi, a rohanásból elvett időt tud rájuk szentelni? És az érdekes az, hogy ez nem is fontos. Minden versének ugyanis megvan a belső érlelődési, a maga szükséges kihordási ideje. Kívülről nézve lehet ez egy pillanat, vagy évtizedes alakítás eredménye. Turczi költői csodája: mindegyik verse beleburkolózik a maga végtelenébe, amivel változtathatatlanná alakíttatja magát. Ebben az alakítási időben azután megszületik az a költemény, amelyik a külső rohanás ellenében az állandóságot, a változtathatatlanság mozdulatlanságát tudja biztosítani a vers számára. Sőt túl ezen: Turczi esetében nemcsak egyetlen vers számára, hanem egy-egy tematikus formáltságú ciklus – valójában egy-egy egész kötet – számára. Ezért láthatjuk, hogy mindegyik kötete más-más alakítottságú. Mégsem zavar az elkülönbözésük. Mert mindegyik kötet egy-egy végtelenség. A teljes kikapcsolódás a világ zajából. A létezés lényegére való rákérdezés. Turczi 81 �létezésének lélegzetvétele: a vers. Kikapcsolódás mindenből, ami zavaró lenne. És bekapcsolódás a létezés lényegi ellátottságába. Nem hadakozás, hanem telítődés. Ezt csodáltam először az Egy év ciklusban, amelyik a magyar vers egyik magaspontja lett és marad, gondolom, amíg versre kíváncsian figyelnek a világ népei. Épp most jelent meg a Biblia nyelvén éppen, a már említett kitűnő Itamár Jaoz Keszt fordításában. (És mert tudták, hogy szeretem ezt a ciklust, és talán én voltam, aki elsőként hajtottam előtte fejet tisztelgően, az ünneplés pillanatában telefonon együtt hívtak, osszam meg velük a távoli örömüket.) Azóta foglalkozom a kötettel: A változás memóriája számomra ugyanolyan ünnepi esemény, mint valaha az Egy év versciklusa volt. Ugyanazt a mai ember számára hiányt pótló ünnepélyes könyvet jelenti. Valamit megérzett hozzá a szent könyvek sugalmából. Ebben a két kötetben az ember önmagába néz, de önmagán keresztül túl is tekint ezen a cselekményes-zagyva földi eseményhalmazon. Valami olyanra érez rá, amit most éppen a kötetében is megidézett Gaál József szobraiban-festményeiben találtam szintén a magam számára. Behúzódás a mozdulatlan nyugalomba, és átfogása a világmindenségnek. Megértése, hogy ez a teremtett világ miértünk, a mi számunkra vette fel ezt a véges alakját. Amit mégsem tudunk, ha tudósként közelítünk, átfogni, értelmezni. Michelangelo annyiszor reprodukált kézmozdulatát oly kevesen tudják befogadni, értelmezni. Elhinni, hogy ez a szörnyűen nagy világ ezért a piciny kis Földért, és benne a morzsányi emberért teremtődött. Ezért az emberért, aki fel sem tudja fogni, és ma már hinni sem akarja, hogy mit ér ebben a világban. Hogy neki szól a Caravaggio ké- 82 pén felidézett Krisztus, aki kiemeli Mátét a sok bűnös ember közül, a rohanó, cselekvő, zűrös, mindennapi kicsinységből. És elhívja. Önmaga értékéhez. Ráébreszti önmaga méltóságára, belső nyugalmára, versalkotó ellenvilágára. Versalkotó? Igen. Mert Turczi István valaha éppen Máté evangélista elhívásából tanulta meg a versalkotás fenségét, a belülről a nagyságra tekintés ünnepélyes nagyságát. Lásd a Máté evangéliuma című nagyszerű eget–földet összefogó versét. Turczi István benne él költőként a Biblia ószövetségi világában, de jól ismeri az evangéliumok hozadékát is. Mint Ady a maga protestantizmusából, Turczi a maga judaizmusából hasonlóképpen keresi az ember metafizikai viszonyítottságát. „Nem ismerek szebb szabadgondolkozást, mint az Istennel való nyugtalan és kritikus foglalkozást” – írja Ady Az Isten az irodalomban című cikkében. Turczi István egy költői életen át ezt a „nyugtalan és kritikus foglalkozást” vállalja. Hogyan épülnek ezek a Turczi-versek? Mint az evangéliumok szövegei, és a klasszikus költők versei. Minden szó, ami behívatik a mondatba, mint Máté a sokaságból, a versben új értelmet vesz magára. Elhagyja köznapi tipródását, kiszolgáló jellegét, zugárus kicsinyességét, és belekapcsolódik egy újabb szerkezetbe, egy újabb mondatalakulatba, ami – mint a görög kardalok – egyszerre e földi kicsinységről is hírt visz, de a katharzis feloldó gyönyörét magában hordozza már. És ugyanígy a mondat, ami magába fogja az esendő eseményekre utaló szavakat, de azokat máris átfordítja a felemelő méltóság értelmességébe. Ehhez nem kell a vers ritmikája. A prózainak feltűnő szöveg éppolyan ritmikát rejt magában, mint bármelyik hagyományos versformáció. �Hiszen a szent könyvek, a Biblia és Platon nyelve egyként formailag prózában formálódik számunkra. Bennük mégis a metafizika csodás üzeneteivel. De a világ többi szent könyvei is ezt a prózát alkalmazzák. Akár az újabbak egyike is, Nietzsche–Zarathustra: Also sprach… A lényeg: a költészet és a metafizika összeölelkezése. A kiválasztott és a kiválasztó együtt érzékeli benne a ritmust, mely az ember számára a felemelkedést jelentheti mindennapi vergődéséből. Turczi szavai mennyire magukban hordozzák mindennapiságukat. Iróniája vissza-visszautasítja őket a „porból lettél” kétségbeejtő szomorúságába. Mennyiszer csóválom olvasása közben a fejemet, már megint itt a kapkodó, rohanó ember. Patronjai ezt idézik. De aztán felcsendül a teljes mondat, az ünnepi kórusba felvétetik az egyszerű „porban csúszó” szó, és máris betöltöm – olvasójuk – olvasása közben a teret és az időt. Mint Gaál József szobrai-képei, Turczi mondatból épülő megszentelődő szövegei is visszasegítenek a térré váló időbe. Az Édentől Keletre még megmaradó Éden emlékébe. És ha az egyes ember egyre inkább elveszíti ezt az emlékezetéből, a költő feladata számomra kitölteni körülöttem a teret és időt. És ha az Éden az emberiség tudatában a múlttal vált azonossá, Turczi költészetében egy szellemileg megtisztuló, újjászülető Éden sejtelme a jövőt idézi versébe. „… amikor itt tartottam, csengettek. Vízóraleolvasó. Zseblámpával, mégcsak le sem gugyorodik, és már írja is. Kérek egy aláírást, és rohan máris tovább…” Imigyen élünk. Ebből a kicsinyes rohanásból kell a versnek úgy kiemelnie, hogy ne feledjem napi kicsinyes dolgaimat se, de megérezzem, hogy több vagyok ennél. Nem mennyiségileg. Más vagyok! Hinni akarjam, hogy más vagyok. És ehhez kell a megerősítés. Az a caravaggiói intés. A kiemelés önmagamból. Ezért fut, rohan Turczi István. Nem is értem, hogyan is bírja. Meddig is tudja még. Irigylem. De köszönöm az általa megszerkesztett csodát: mondatkoszorúiból épülő verseit. Melyekkel visszavezet a szent könyvekhez, amelyet elhivatott emberek, a Máté-félék szerkesztettek, hogy közvetítsék a Sixtinában megsejtett értelmét a teremtésnek. Mert… „Bárhol megteremthető a mindenség közepe. Ahogy két keze arcomat összefogja.” Mindez Turczi István konzervatív– avantgárd poétikai formáltságába illeszkedik. Konzervatív, mert az írás őseredetétől eredezteti versformálását. A mondástól vezeti alkotási módját, ami törvénymondássá alakult, amint leírt formává alakult át. Avantgárd, amint igyekszik mindazokat a formákat kikísérletezni, amelyeket a modern technika felajánl a számára, például az SMS, vagy a szövegszerkesztett négyzet alakzatában. Mintha a próféták meghallotta szövegek interneten érkeznének kinyilatkoztatásként egyenesen a költő Turczi István számára. Ehhez a kifejezési technikához pedig adaptálni kell a poézis hagyományos európai és keleti módozatait egyként. És ha alapszövegeket követ a költő alkotói gondolkozása, akkor az alapformák modern variánsaira kell formabéli variánst találnia a maga számára. Az Egy év tulajdonképpen modern strófává alakított szonett. Akár Szabó Lőrinc kezében a Tücsökzene strofikája. Az SMS 66 kortárs költőnek a koan modern variációja. És most ezek a „prózai versek” a szonettformának megint másképpen való átformálásai. A szövegszerkesztő épp olyan kegyetlen rács tud lenni, mint az évezredes szonettforma kötött- 83 �ségei. A négyzetforma éppúgy megköt. És egyben fel is old. Mint a szonett. Mert nagy mesterek kezében a szonett nem kötöttség, hanem a létezésben való gondolkozásbeli feloldottság megvalósulása. Az, amiről bevezetőmben beszéltem: Turczi sajátos, egyszerre mindenkori és modern elgondolkozásai a szövegben. Egy alapötlet: legyen az esemény, gondolatszikra, önellentmondás, valamire rádöbbenés. Majd következik ennek a feldolgozása. Mint a szonett zenei párjában, a szonátában. A tézist–antitézist követően a feldolgozási rész. Az elgondolkozás. A gondolat kiüresedése. Elveszíti minden kapcsolódását a létezés értelmezhetőségével. Versének belseje mondatok sorozata, mely mondatok egymásnak ellentmondóan kiüresítik önmagukat. Szálla alá poklokra. A poklok ezekben a versekben az értelmezhetetlen, bármihez is köthetetlen létezésben való megmerülést jelentik. A nihil, a negatív értelmezhetőség szavakban összefűzése. A huszonegyedik század emberének üressége. Kapcsolódásra való képtelensége. És ezt követi a szonettforma poénja: a váratlan felvillanás, amely az in tertia die fényességével hozza meg a záró rövid, tömör, lényegretörő, a lényeggel összekapcsoló, az emberi történelem megalázottságát visszautasító, az „Ádám hol vagy?” kérdésére biztossággal megfelelő hiteles választ. „Mennyből az angyal”? Nem! A halottaiból feltámadó Lázár széttekintése a világban. Körötte még a hullaszag, a fáslizás, a versbelső-feldolgozás kételymondatai, amelyből kiemelkedik, mint Botticelli Vénusz születése – ha diadalmas kimondás, és mint Caravaggio Juditja, aki a maga szakértelmével nyiszálja Holofernesz fejét – ha szembefordulás a szörnyűséges megmerülközésekkel. 84 „S amikor már azt hinnéd, vége, elvesztél, meglátod fenn a fénybe nyíló ablakot”. Íme, így formálódnak Turczi István négyzetté kereteződő számítógép formálta pszeudoszonettjei. Mindezt mennyiben tudja ebben a huszonegyedik századi rohanó, embert elkoptató, kiüresítő világban hitelesen megfogalmazni a számunkra Turczi István? Íme, itt használja ki a kapkodás, sokfelé figyelés, a hajszát felvállaló életmód előnyeit versei számára. Költészete nyitott ház életmódot követ. Csakhogy ebbe a nyitott házba mindenki bejöhet, de távozni már ugyanabban a formában nem indulhat. Előbb le kell nyugodnia, át kell alakulnia. A „Játszd újra, Sam!”, és a „Nézz vissza haraggal!” – ihletéssel gyűjti költőelődei és társai szövegeit, újabban képzőművészek tárgyait is verseibe. Rákérdeztem egyszer: honnan vetted ezt a T. S. Eliot-idézetet? Nem emlékszem – felelte. Van egy füzetem, és ha valami megtetszik, beleírom. És aztán előveszi, megidézi, és átformálja. „Szonettesíti” vagy „szonátásítja” – amúgy Turczi-módra. Ezt tette már nagy verses szeretkezésének látomásában, a Venus Vulgivagában, és ezt az SMS 66 kortárs költőnek kötetben. És most ezt teljesíti be a Remake-sorozatában. Vas Istvánéknál ismerkedtünk meg ifjúságunkban, most ezt a Vas István–Szántó Piroska-aurát idézi elénk, olvasói elé, és most ő hív társaságba közéjük. Szentendrei kert helyett Turczi-vers, új vendégváró otthon. Emberhalász környezet. Gyertek ide, közénk, az idézetek kiindulást jelenthetnek, üljük körül. És segítségükkel emelkedjünk fel, levitáljunk ebben a huszonegyedik században. Mert ez a levitáció a Turczi-vers létformája. Persze minden egyes „újrajátszás” újabb mutáció is egyben. A megidézés az átalakítás kiindulása. A végered- �mény itt is a „Nézz vissza haraggal!”, csak ebből a formálásból kimaradt a szakítás gesztusa. Turczi úgy simul költészetével az elődök és a társak vershagyományába, hogy a legnagyobb tisztelet és szeretet összekapcsoló erejével a legkeményebb átalakításon viszi át költészetét. Nem látványosan, inkább diplomatikusan. A szeretet mindent befogadó erejével. Mégis a versben, ami számára is a lényeget jelenti, éppen az átírás, a mást formálás alkotói határozottsága a meghatározó. Külön tanulmány lehetne a „Wir sind nicht einig” [Gaál József Gnóm című festménye mögé] című szonettje. Az értelmezés-megértés remeklése. És a remake mestermunkája egyben. Értelmezi a szobor hallgatag időn–mindenen kívüliségét, de egyben „mögé” tekint, mint maga az alkotója, a szobrász is. És végül a zársban összegzi Gaál József és a maga következtetésének elkülönbözését. Ugyanazt miként mondják más formátummal. „A falnak ütődő fej nem ver több zajt, mint a teljes erőből tengerbe dobott kavics.” Mennyire tud azonosulni és mégis kiválni belőle. Észre sem veszem, és máris másik világban élünk, és közben belecsöppenünk Turczi nagyon is mai, még inkább holnapot kereső sajáthangú költészetébe. Ennyire finoman, észrevétlenül, mégis ennyire elvágólag nem történt korszakváltás líránk történetében. Illetőleg egyszer: amikor Vas István – barátságait megtartva – mégis kemény szavakkal mondott ellent ifjúsága eszményei meghamisításának. Ha nem így halljuk, „rossz színész” szavával, csak „ószeresnek” hallatszik e merész, elégiába hajló hang. Ezt a formátumot idézi fel most versében Turczi. A Remake fejezettel zárul összefoglalóan Turczi korszakváltása. Ebben summázódik, amit részleteiben a róla szóló monográfiában valaha összefogtam. De Turczi azt is tudja, hogy éppen most, amikor oly acsargóan néznek egymással szembe az emberek, a költőknek – ha mást is csinálnak egyenként – nem szabad egymást haraggal lesöpörni. Szeretve, személyileg kapcsolódva mondja ki a különbözését. A megváltozott világban való elhelyezkedését mintegy elődeinek–társainak is elpanaszolva–elujjongva. Bemutatva felnőtt, saját magára talált önmagát. Azt a költőt, aki immár a maga Szentendréjébe, Tésára hívja olvasóit, és ottani összegzéseit szétsugározza verseiben. Tésa számára egyben a maga Parnasszusa is. Azt a költészetet jelképezi, amit pontosan el lehet már választani elődeitől– társaitól. Én, Turczi István, itt vagyok! A Tésai napok ezt a beérkezést jelentik önmagához. Amint visszafelel Szentendrére. Önmagában felülírja azt. Íme „a változás memóriája” működés közben. Persze kérdés, lehet-e ez létforma ma, ebben a múltját tagadó, istentelen modern világban. Amikor a lelked magánügyed. De csak itt, amire oly büszkék lehetünk, ebben a liberális Európában? Más tájai a világnak mást akarnak, levitálásukkal megerősödve. Mi leszállva a földre, gyengévé válunk. Mint Péter, amikor a tengeren járva saját hitétől megijedt. Nos, a Turczi-létforma az alkímiában megedzett lelki lebegés, amely a múltak hagyományát és a jövő reményét a jelen siralmassága fölé emelhetné. A hagyományt és a reményt szövi össze jelen kortársai számára. „Mert ki ismerheti meg az emberek közül azt, ami az emberben van? Nem lehetnek ilyen közönyösek, ők, a haláltudók.” „Beszélni kéne velük” – összegzi a Remake-sorozatot Turczi, hogy átadja a terepet a Tésai napok csodálatos világa 85 �számára. Megszervezze sajátos szellemi nyitott házát. Ez a fejezet sem társtalan a Turczi-költészetben. A Platón úr vacsorája lehet az előképe. Mindenkit, aki levitálni képes e szellemiség jegyében, meghív maga köré. „Nem tudja, mit veszít, aki el se jön.” Nem mulatozás, amire hív. Együtt-szemlélődés. Visszaszerzése éppen az európai szellemiségnek. Ezek a szonett–„prózai versek” fejezetbe vonva ennek az eszmélkedésnek a mindenki számára, bármikor elérhető, a magányosságban felvillanó pillanatai. Sajátos költői erő: úgy vonul magányba, hogy közben mindenkit hasonló, társas magányosságba vonz a versével. Maga mellé, de csakis a versében. Ő elmegy. „Fehérre meszelt, erdőszéli vályogházban lakom. Nadrágszíjtelek a Börzsöny peremén. Tésa, Ipolyság, Magyarország. Jó ezt leírni, kimondani: mintha virágot szednék, és egyetlen begyakorolt, otthonos mozdulattal átkötném szárukat.” Mint Horatius Tusculanuma. Belefér a nyugalomra vonuló, elmélkedő költő szűkös zugolya, de benne él Magyarországban. Ahol nekünk is ki kell találnunk, hol érhetjük el lelkünk hasonló Tusculanumát. És ha mi is belejutunk, máris ott vagyunk a költő társaságában, a kis szövegszerkesztett négyzet alakú szonettben. Vele együtt, 86 az ő Tésájában. Kezdhetjük a levitálást. A „visszaszervülést” múltunk megszentelt hagyományaiba, hogy megerősödve találjuk fel mi is a létezés poénját, a jövő megerősített lehetőségét. Magunkat, a magunk Tésa–Tusculanumát, Magyarországunkat. És helyünket túl ezen, ezt mind felvállalva, a nagyvilágban. A teremtett világban. Ui. Egy anekdota. Elmondhatom, mert sajnos a szereplői már nem élnek. Mindhárman általam nagyra becsült és tisztelt alkotó emberek. A Szépirodalmi Kiadó klasszikus költőket megjelentető sorozatát azzal tette reprezentatívabbá, hogy Borsos Miklós illusztrációit beléjük applikálta. Mire Barcsay Jenő megjegyzi, halkan, csak nekem, és még ki tudja kiknek máskor: „Szörnyű ez az Illés Endre, beteszi a versek mellé a grafikákat. Zavarnak az olvasásban. Ne mondd senkinek, kitéptem.” Ő megtehette. Mert műmellékletek voltak. Ebből a kötetből nem tudtam kitépni a grafikákat, mert a másik oldalukon versek vannak. Nem a művészt kicsinylem. Biztos jók a képek. Ezek mellé a versek mellé nem valók. Egy másik világgal zavarják meg a versek misztériumát. (Palatinus, Budapest, 2011) �D UMPF A NDRÁS * Gyümölcs izzadása Parti Nagy Lajos: Az étkezés ártalmasságáról „Egyenesen csapongok itt az élőszavamban”. „Überelhetetlen szókészletem van magamra”, írja író, azaz prózai én, de egyben szerző (Parti-Nagy Lajos is mondhatná magára e sort.) Nyelvi játékai lassan már közhely számába megy, nem is érdemes sok szót fecsérelni róla. Kérdés már jó ideje inkább van abban elásva (mint a fagyott kutya), hogy mit lehet kezdeni mindezzel a Part-i Nagy-i világgal immáron Sárbogárd-i Jolánokon, s Hősöm Terén (Se dobokon, se trombitákon, meg Hullámzó Balatonokon, hogy költői működést most ide se keverjük szóba) túl, mikor mindezen nyelvi bravúrmutatványok, magyar nyelvvel való Parti-zánkodások már evidencia számban mennek. Ha mint (stílszerűen) húsról a ropogós csirkebőrkét lefejtjük („lecsontozni róla minden úgynevezett fölösleget”) például okáért akár Az étkezés ártalmasságáról is a stílus rétegeit, mi marad a mélyben? Persze mind tudjuk, hogy „le style est l'homme”, tehát a fecsegő felszín egyben mű mélyrétege is, hiszen nem fecseg olyasmiről, ami ne lenne mély, mint „búvár, ha fölbukik a habból”, a stílus (mégis stílizált, irodalmias konstruktuma) Parti-Nagy-nál mindent elárul. S irodalomnak nem is kell mindig újat mondania korábbi művekhez képest viszonyítva. Tegyünk hát úgy, mintha lehetne önértékében, külön állóan s nyelvhús s egyéb-től függetlenül módon olvasni Az étkezés ártalmasságáról. De azonban nem lehet, hogy Parti olyan nyelvet-e alkotott, mely immár' autómatikus választásként, s egyben egy értelmű kultúrális kód-rendszerként tűnik fel többi szerző (de ami problématikusabb: saját magának) számára is megszilárdult kellék-rendszerével? Fő szereplő amúgy kövér, „viscerálisan obez”, ő monológizálja tele e rövid, ám ízlésesen kiadott könyvet. Előadásai, hosszas speech-einek közti lélegzetvételnyi szünetei tagolják kisebb néhány harmincegy tartalmi egységre, s itt már el is akadunk, ezt a kisregényt? Novellákat? Vagy a könyvheti lista szerint például „esszéket”? A humora igen gyilkos, s komoly karaktervázlatot is ad, magam például igen sajátos, hosszabbra nyújtott novellájának nevezném, más szövegeiből már megszokott, monológ, dokumentarista szerkezete, kissé mintha szoció-riport jellege mián. Fibinger (fő szereplő) hosszan vonul (majd áll, s végül dől a) színpad felé, közben a hihetetlen szellemességéről tesz tanúbizonyságát. Malíciós gúnya, morózus lelki állapota késztetik sértődékeny megjegyzések állandó tételére, környezetére, de magára is nézve szellemes módon. Szólamának konstruált jellegére hívja fel a figyelmet az is, hogy nem ismétli magát, maga nyelvének keretei közt választékos, szóára szerkesztett, retorikailag alkotás. (Mintha csak egy műveltebb Balatony 87 �Kálmánt hallanánk, nemcsak kövérség, stílus, s konyhalány-jellegű anya okán is. Olyannyira módon, hogy még egy dimenzióban is feltehetőleg játszódik fentebb s lentebb utalt írásokkal, mint a Hullámzó Balaton, mellyel-ben tán-e közös karaktere mindkettőnek Fibinger Ilike, s Hősöm tere, melyekkel mondhatni folytonosságot szinte képez, megegyező kereteik közt játszódnak.) Előadását a Fibinger (már hogy a férfi) Tömpemizséren községben tartja a magyarság táplákozási szokásairól s eladni igyekszik az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíró elnevezetű fiktív terméket. Ennek kapcsán bontakoznak ki írótól megszokott, szürreális képalkotások (és nyelv), s magára is utal vissza, mikor újfennt megjelenik hirtelen rejtélyes nagy súlybóli gyarapodás („...a connecticuti J. G. Flow kőfaragó, egybehangzó források szerint, csupán a jóízű nevetéstől felhízott majdnem kétszáznegyven kilogrammra”), éppen mint pont a Hősöm terében, hol Kis Henrietta hasonlóképp s méretben is. (Erre hasonló utalás, csak épp a Hullámzó Balaton címre, mikor Ilike nevű szereplő „a toalettben” lenullázta „azon melegében” a frissen fogyasztotta fügetortát, kiemelés tőlem, idézet nem.) A megint központi motívum ezúttal is a test, a háj, a hús, s annak sokasága egyéni emberen. Test és lélek látszólag oppozíciósan külön is válik helyenként, mint „Álmomban azt hiszi, nem bújok ki magamból, mint egy búvárruhából? […] Csakhogy oda nem vezet ajtó, hogy rám lehessen törni, de nem ám! Az egyetlen hely, ahol nem lehet rám törni, én vagyok.” vagy illetve: „a lélek zabál, hölgyeim és uraim, a lélek teszi bűnrészessé a testet”. E rövid idézettek is mutatja, hogy a könyv enyhén szólva is tragikó-komikus, mely nagy erősségére a szerzőnek, vall. (Lásd még, hogy „a tele bőrzsák szomorúsága”.) 88 Maga Az étkezés ártalmasságáról is mint erős szöveg mutatkozik látószögünkben meg. Remekműnek nyilván nem remekmű, annak alatta, vagy ha felszínt tetintetében: fölötte, (esetleg lehet még: mellette, mögötte, helyette) elmarad, de jónak jó, erősnek jó és ez a fő. Minden egyes soraiban záporoznak a lecsapott magaslabdák, számtalan poénok, s fokozása is tető fokára nyilvánul meg hágatva, mikor a mű végén olvasó jóformán össze-szarja magát a röhögéstől, „már bocsánat”. S a fent említett tragédiás vonatkozást sem véletlenül utaltam, hiszen e írásmű főhőse valóban tragikus hőse is egyben magában, kiért a szív és rekeszizom együttesen szakad meg. S hogy a lásd alábbiakban még vannak telhetetlen igényeink kielégítetlenül is, ez az oka: Az étkezés ártalmasságáról van olyan jó, hogy ne legyen eléggé, tehát értsd: hogy akkor de azonban már több kell, mert az olvasó is épp úgy, mint főhős önnön evéséhez áll hozzá: „a lélek zabál”, s csak az a baj, hogy még bőven éhes, rajta van az olvasási „eszdüh” lévén. Mi más is, ha ez ne lenne bizonyíték Parti zsenialitásául? De viszont ha Parti-Nagy Lajos nem kérdés hogy zseniális, talán kortársainak legtehetségesebb írója, próza-vers és dráma műfajban egyaránt, akkor hogy lehet, hogy egyre-másra olvasott művei, egyes alkotásai szinte sosem érnek föl alkotójuk per saját zsenialitásával. Szerző mintha gonosz malíciával előlünk titkolna, dugdosna valamit, s itt nem is főműre gondolok, melynek koncepciója amúgy sem biztosan érvényes manapság sem, de legalább olyanra, amelyről bátran kijelenhetné recenzens is, hogy a szerzőjének a képességeinek a legjavát, akár mindegyikét is magában foglalja, tehetség dolgában neki maradéktalanul megfelel hiánytalanul. Az étkezés ártalmasságáról Nagy szavai �után szabadon nem annyira „izzadtság gyümölcse”, mint inkább gyümölcs izzadása emiatt. Igaz, szavam se lehet (fentieket most leszámítva), míg ilyen jó műveket eredményez Parti-Nagy Lajos. Viszont az se hagy békében nyugodni, hogy épp pont az a szerző, aki úgy felforgatta a magyar irodalmat nyelvi s más értelemben annó, ahogy; most már mióta nem képes érdemi váltásra magát illetően elszánni. S hogy talán nem biztos, hogy kizárva, egyes művei talán ezért nem tükrözik vissza zsenialitásának legjavát. Nem panaszkodok tehát, s nem akarok kígyót-békát annak kellő oka nélkül, vagy éppenséggel, hogy farkast kiáltok, mikor csak a föld dübörög. Jól van ez így minden. Csak kisördögöt ültet az ember fejében, hogy mi van, ha lehetne-e jobb? Hiszünk benne, hogy de. (Magvető, Budapest, 2011) * Az ismert szerzővel a névegyezés és a stíl’ hasonlósága a véletlen rokonság műve. B ALÁZS G ÉZA Metabomlás az egész Slawomir Shuty: Bomlás Az eszmék, hitek a múlté, a mindennapok a túlélésről és ürességről szólnak, menekülést a „párhuzamos valóság” jelent. A színhely egy lengyel kisváros beszélő nevű Hamburger Bankjának egysége, de bármely magyarországi vagy posztkommunista államban játszódhatna. A hétfői nyitástól a pénteki zárásig az egyetlen cél (target) az ügyfélszám, a befektetések növelése. E célt sulykolja mindennap Basia, a bankfiók leginkább bulvárt, utazási hirdetéseket olvasó vezetője, ezért „nyalnak” fölfelé és persze az ügyfelek felé az alkalmazottak, miközben „befelé” irigylik-lenézik Basiát, a műmosoly mögött utálják a „kedves” ügyfeleket, kifinomult látszattevékeny- ségekkel (például internetezéssel) ütik agyon az időt, előszeretettel tárgyalják ki a hírességek számlatitkait… A főszereplő Mirek naplószerűen meséli el az eseményeket: leginkább a hét napjai (hétfő-péntek) szerint tagolva, egyes szám első személyben, olykor átképzeléses második személyben, ismétlésekkel. A hétfők a „nemhiszemelhogymármeginthétfő” utálaté, a szerda a fordulópont, hogy talán már kevesebb van előre, mint hátra, a péntek a „legyenmárvége” érzésé, amikor a zárás percében érkező vendéget még mosolyogva kell kiszolgálni, s a napi jelentést is le kell adni… A hétvégék a párhuzamos valóságé: plázák, vibráló képek, internetes pornók, disz89 �kók, piálások, „dílsrácok”, nyilván „kábszerek” (a „cucc beüt”), „ötperces barátnők”, majd nagyon fájdalmas ébredések. „Nincs kétség afelől, hogy a mai történelmi helyzet a világvége szerepét osztotta ránk. Hullámpala, sztaniol, fehér zsorzsettek, lasztexek a turiból… A legfontosabbat pedig, azaz a credót, a lényeget, a dolgok savaborsát, beárnyékolja a felszínes mcdonaldizáció.” Az egyetlen lehetőség az életre egy állás kikönyörgése mélyen „benyalós” motivációs levéllel, és megtartása: „Először mindig be kell hajolnunk, hogy utána mások seggét rugdoshassuk. Vagy, ahogy azt mondani szokták, Irakot sem egy nap alatt bombázták le.” Közben leginkább egyedüllét (szinglilét), barátnőtlenség, huszonévesen otthonlakás, szülői befolyásolás (járjál rendesebb ruhában és menjél templomba, mint mások), internetes ismerkedés, chatelés közbeni szexuális ajzás, majd a menekülés megbeszélt vasárnapi, pályaudvari találkáról a megpillantott „tankaranka” elől… Minden fölgyorsult és összekeveredett, nincsenek stabil pontok. Nyelvileg (Józsa Árpád találó költői-szlenges fordításában) ilyen halmozásos, összevont mellérendeléses formákban jelenik meg: „hiper-szuper-mega-store-shop”, „amfeto-vita-love-parade-hangulat”, „poszt auto-moto-foto-feto-karambol”. A társadalom maga „börleszk társadalom”, amelyben a látást az „információs füstköd” homályosítja el. Ami kitűnik: az államok csak látszatra függetlenek, társadalmi osztályokból fogyasztói osztályok lettek, a „hatalom rajta tartja kezét a médián”, a társadalom „kedveszegett és frusztrált”… A multik világa modern rabszolgasághoz vezetett (a már emlí- 90 tett multin túl: „kebab-generáció”), az emberek megaláztatásban és a puszta tárgyiasságban élnek. „Gyorsan eszünk, gyorsan szarunk, alszunk, dugunk, betegszünk meg, és gyorsan is gondolkodunk…” Ez bizony maga a bomlás… Társadalmi, szellemi-fizikai bomlás… Ahogy a szövegben visszatérően (s ezért szájbarágósan) meg is jelenik: „Vigyázat, omlás! Vagy inkább romlás? Egyszóval: totális bomlás”, „Egy metabomlás az egész”. Aki fölismeri, az valamiképpen lázad. Mirek is lázad. Megkérdezi menedzserasszonyát: „Hiszel a fogyasztás utáni életben?”, majd hozzálát szakszerű, tizenkét stációs banki kivégzéséhez. Log-off! Mivel a kvázi-naplóregény mégiscsak regény, amelynek fordulat van a végén, a kritikus itt elhallgat, csak annyit árul el: azért nem minden van úgy, ahogy azt gondolni véljük. De azért fontos üzenet: „az életed nem más, mint egy sor egyáltalán nem vicces anekdota láncolata, amelynek szomorú és tragikus a befejezése”. Ehhez igazodik a nyelv: a már említett halmozásos-egybeírásos szóteremtéseken túl a mai szlengre jellemző vadonatúj szavak (műkszik, sirály, zara, ultragáz), kifejezések (neked fekszik = neked jó), (b)anális, trágár kiszólások („Egyél szart, karbantart”, „Nagyonkibaszottulkurvavicces.”) A történet mintha itt játszódna a sarki bankfiókban, biztosítónál, ügyfélszolgálaton, gyorsétteremben… Én is benne vagyok. Ne örüljetek, ti is. (Napkút, Budapest, 2010) �S ZELE B ÁLINT Hang a kincsesfal mögött Kovács Imre Attila: A megkerült téma – mendemondák Érdekes és gazdag könyvet vehet kezébe az olvasó, ha rábukkan Kovács Imre Attila kötetére. Az Érti-e Babits Rortyt? (2003) című esszé- és tanulmánygyűjtemény után a szerző most válogatott írásait, „másfélperceseit” rendezte sajtó alá. Az író grafomániával határos termékenysége szülte meg a válogatás gondos igyekezetét is – öt nagy témakörben kilencven írást olvashatunk, melyeknek egyetlen közös vonása talán a besorolhatatlanság: a kötet alcíme „mendemondák” néven illeti őket (mendemonda fn. – szóbeszéd, pletyka – mondja a Magyar Értelmező Kéziszótár) de a felületes olvasó számára is nyilvánvaló, hogy ez csak elterelő hadművelet a író részéről, szó sincs itt holmi mendemondákról. Inkább van szó olyan írásokról, melyek magabiztos stílusbeli tudásuk erős fala mögé bújva zengik a nyelv mindenüttjelenvalóságát, retorikai erejét, s a meghatározó nem a szövegek klasszikus értelemben vett tartalma – bár az író címválasztása ezt igyekszik sugallni –, hanem az irodalmi köntös, a ruha, amely szépségével, elmésségével próbálja a néző figyelmét magára vonni. Már néhány oldal elolvasása után észrevesszük, hogy mennyire domináns az írások nyelvezete: „jól megcsinált”, okosan komplex mondatok követik egymást, időnként közmondásszerű szentenciákkal vegyítve; minden precízen megszervezett, olyanok a mondatok, mint egy kis szó-hadsereg, amely fokozatosan, hullámokban támad. Erősen metaforikus, jelentéssel terhelt nyelv ez, melyben „kovácsizmusnak” ható összetett metaforák tágítják-szűkítik a jelentéstartományokat. „A hosszúnyelű pártirányítás végére ékelt helyi pöröly” – jellemez szemléletesen az egyik írás (12.); máshol az élő metaforába oltott közhely véteti észre magát – „mekkorát fordult egyre repedtebb sarkán a vénülő világ” (41.); megint másutt ijesztő imagista képzavar borzolja az olvasót: „bosszús egekre nyelvfreskózott végítéleti regény” (8.). S a legjellemzőbb talán az igazi kovácsizmus, a kötet sava-borsa, a profán hasonlatba oltott magasztos, a földi és az égi (vagy bármi más összenem-illőség) megdöbbentően komplex gondolati egysége: „az ég-föld-alvilág – éhes lélekkel kitalált – hamburgerének húsos közepe” (91.). „Elvileg […] benne vagyunk az irodalomban” – írja a szerző a sokatmondó című Szavak ópiuma fejezetben (128.). Gyakorlatilag is. Kovács Imre Attila írásaiban sajátos látásmódja mellé egyfajta költői prózanyelvet teremtett (amely sokszor költőien zenei is: pl. ahol „a menza vad várakozói alkottak alaktalan alakzatot” [149.]), melyet éppolyan nehéz megérteni és élvezni, mint a „csak” költeményeket, mégis magukkal ragadnak, csábítják az olvasót a felfedezésre. A kötetben meghatározó elem az írásmód, és az ebben közvetített, a nyelv képiségéből és esztétikájából fa91 �kadó retorikai erő, amely egyszerre ragadja meg és taszítja el magától az olvasót. A szerzői és – ritkábban – az olvasói szöveg között egyensúlyozó írások sokszor szándékosan elidegenítik a befogadót, pedig bevallott céljuk az olvasó bevonása, az őszinte-személyes történetmesélés is. Ám ez utóbbi sokszor háttérben marad akkor is, ha az elbeszélő részeket az író simábbra hangszereli. A szerző gyakran, jó érzékkel vált a két szövegmód között, de az elnyújtott hatásokkal nem számol: míg a stilizáltabb metaforikus részek az olvasó gondolatában rátelepszenek az őket követő közvetlenebb hangú szakaszokra, utóbbiak végül átfókuszálják az olvasó figyelmét, megnehezítve a stilizált irodalmi térbe való visszatérést. (Ez adja meg a szövegnek a bevezetőben említett hullámjellegét.) Talán ide kívánkozik az a megjegyzés, hogy a stílus-komplexitással való folyamatos birkózásba belefáradt, a személyes hangot (a címben említett „témát”) kereső olvasó helyenként örül az egyszerűen csak őszinte vagy megható történeteknek, míg a stílust élvező, a nyelvi bravúrokban örömét lelő olvasót éppen az ilyen részek zökkentik ki. S mivel a kettő között gyors, hirtelen váltások vannak, ember legyen a talpán, aki mindezt élvezni és követni tudja. Ezért lehet sokszor olyan érzésünk, hogy a szöveg „puha”, jelentései sokfelé szaladnak, kósza gondolatokon túl nem mondanak el semmi összefüggőt vagy jelentőségteljest: Kovács Imre Attilánál a stílus az önmagába belefeledkező műalkotás. „Miért ne lehetne irodalmi igénnyel fogyókúrás receptet írni” (47.) – összegezi mintegy saját alkotói módszerét a szerző. E stilisztikai mutatvány mellett még egy mindent átható motívum vezérli a szövegeket: az életre keltés retorikája, 92 amely kétféleképpen értelmezhető; egyrészt megpróbálja a világot megváltoztatni a nyelv ereje által, másrészt megkísérli az írói szubjektum megőrzését is: „[…] írni kellene […] Hogy egy kicsit még élhessenek, hogy egy kicsit még élhessek” (6-7. oldal, kiem. Sz. B.). A betű az élet, az írás teremtő aktusa elodázza a halált, az elnémulást, s ha az írói szubjektum él, él az író is – sugallják az írások. Lépten-nyomon érezhető a nyelv erejébe vetett hit, az, hogy az „irodalmi kántálás”, a mondatok „szöveggé bűvölése” (143.) meggyógyíthatja a világot. Vagy legalább szebbé teheti. Ez a hit hajtja Kovács Imre Attila tollát, s így alakul ki az, ami a hemingwayi jéghegy-effektus ellentéte: a túlzás-effektus, melynek során az író sokkal többet ír annál, ami szükséges, szabályosan körülírja témáját, kalandozik, hogy az olvasónak kelljen lefejtenie a felesleget, kihámoznia a kommentárból a mondanivalót, s ha nem elégedett, az író széttárhatja karjait: ’rosszul faragtad, öregem!’ „Nem szabad rögtön a tárgyra térni!” – hangzik az első számú ars poetica, amely szerint a legszebbek a „mondatok vég nélküli, vonós legátói” (140.). Itt válik értelmezhetővé a cím – „a megkerült téma” – kétértelműsége: körülkerüljük, jól szemügyre vesszük a témát, de aztán kicsit másról, sokkal többet írunk. Képekkel, metaforákkal tereljük el a figyelmet saját hangunkról, hogy védve legyünk az irodalmi térben. Bár az olvasónak stratégiákat kell kialakítania, hogy hozzájusson, semmiképpen sem mondhatjuk azt, hogy a kötetből hiányozna a szó klasszikus értelmében vett propozícionális mondanivaló. A Tíz perc szünet című írás mármár pszichoanalitikusan (bár sajátos szemszögből) ábrázolja a tanárok világának egy szeletét; s nem hiányoznak �az olyan kétségkívül magvas gondolatok sem, mint pl. a következő: „mennyi életet, újítókészséget, erkölcsöt, remekművet pumpáltunk a szovjet szisztémába, amit a magyar túlélőképesség és alkotóerő kis híján feljavított és elviselhetővé tett”. (Mi a kapitalizmus? [100.]) Az író a hazai oktatás ügyéről jegyzi meg, hogy „a lukakat az aljából levágott csíkokkal foldozzák” (115.), és a groteszk hangvétel is szívesen látott vendége a kötetnek: „Gyerekek! Van egy rossz és egy jó hírem. Kis osztálytársatok, a Pisti meghalt az éjszaka, de aki ma a legjobban viselkedik, az megeheti az uzsonnáját.” (Apokrif tanévnyitó [112.]) A kötet bizonyos pontjain egészen hagyományos elbeszélői magatartással találkozhatunk: „ha egy ismeretlen városban gyorsan otthon szeretném érezni magam, akkor keresek egy antikváriumot” – írja nyilvánvalóan önmagáról a kötet narrátora (136.). S így a rengeteg töredékből és felduzzasztott kommentárból kirajzolódik egy kis életregény is, egy töredékes személyes narratíva, amelynek egyik csúcsa a Hogyan lettem pokémon mester? című elbeszélés – a kötet retorikája itt valóban működni kezd és már-már móriczi magasságokba emelkedő ön-ironikus vallomássá teszi az egyszerű kis írást. Visszatérő személyes motívuma az írásoknak az elmúlás, az „azután mi lesz” érzése, a jövőbeli kudarc előrevetítése, amely háromszor is visszatér (Kórisme múlt-, jelen- és jövő időben; Nem (a) fog fájni!; Ló, szárnyak nélkül). Az olvasót továbbra is zavarhatja, hogy többféle (egymásnak ellentmondani látszó) ars poetica is olvasható az írásokban (egyet már idéztünk), melyek sokszor elgondolkodtatnak az író szerepéről is. Íme, a második: „írni kell, nagyon őszintén, az önbecsülésünket kockára téve, vallomásosan” (48.), mondja az író, majd elmarasztalóan szól azokról, akik szerint „az írónak nem igaza van, hanem ügyesen fogalmaz” (155.). Kovács Imre Attila kétségkívül ügyesen fogalmaz, megszállottan, „nyelvi fölénye” (106.) tudatában és takarásában keresi és védelmezi az igazságot. Ebből fakadóan sokszor szenvedélyesebb hangon szólal meg, s közvetett módon megosztja velünk érzéseit, frusztrációit és félelmeit is. „A költő […] mostanában szakdolgozatokat ír sörbe áztatott agyú egyetemisták helyett, pornográf novellákat izzad ki álnéven egy színes újságba”, írja (65.), s „a szobrász megbízást kap, hogy elkészítsen egy háromméteres bronz hógolyót, a muzsikus (eredetileg bim-bam csengőre írt) művét gyermek- és férfikar ordítja” (24.). Megint túlzásokból kell kihámozni, de itt újra könnyebb közel férkőzni az írói szubjektumhoz, a stílus védőbástyája mögött újra felsejlik a tapasztaló, érző, valló ember. Ha kevés is a prózaian egyértelmű mondanivaló (csak azért kérjük számon, mert végül is prózáról van szó), ha tetszetős függönyöket – vagy kezdeti metaforánknál maradva, falakat – von is elénk a burjánzó stílus, az író gondosságának köszönhetően mégis több esélyt kapunk. Az embert eltakaró kincsesfal – vérmérséklet szerint – lebontható (dekonstruálható akár) vagy megkerülhető (mint a téma); ha mégsem, kényelmes rések vannak rajta, melyeken át legalább részlegesen megszemlélhetjük az alkotót magát; s akit maga a fal érdekel inkább, az is megtalálja a maga örömét. (Arcus, Vác, 2011) 93 �T ÓTH K INGA Történelmi klisétörés avagy középkori mélylélektan Márton László: A nagyratörő „Létezik egy olyan felfogás, amely szerint nagyszabású témákról csak emelkedett módon lehet beszélni. És megfordítva: ahol tréfás, groteszk, alantas mozzanatok merülnek fel, az csak valami kisszerű dolog lehet. […] Ennek eredménye egy csomó tökéletesen kiüresedett, semmitmondó klisé […] arra törekedtem, hogy nagyszabású személyiségeket mutassak, akik azonban hellyel-közzel romlottak is, gonoszak, nevetségesek – és mindez együtt érvényes.” Márton László már a kötet fülszövegében (amely Radnóti Zsuzsa interjújából származik) gesztust tesz, természetesen kiderül később, miért mindez, merthogy meg lesz az olvasó dolgoztatva, méghozzá keményen. Nem könnyű egy nagyformátumú munkához nyúlni, pláne egy többszörösen kitüntetett, zseniális író-drámaíró-költő-műfordító munkájához, akinek jelen művét hatalmas színpadi siker is kíséri. Már műfajilag is „el vagyunk kapva”: szomorújáték (legalább mankó az értelmezéshez), találunk hihetetlen mennyiségű szereplőt, akiknek jó részét természetesen, ragaszkodva a műfaji szabályokhoz, nem kerüli el a tragikus vég. (Jósol a „Köszöntő”: „az idők alkonyán lett születésünk / és az éjszakába hajlik életünk”.) A trilógia (A nagyratörő, Az állhatatlan, A törött nádszál) megértésében segítenek a történetmondók, megkapjuk a hátteret és az 94 előtörténetet is: Báthory Zsigmond fejedelem uralkodásának idején járunk a 16. századvégi Erdélyben, melyet egyszerre fenyeget kívülről a Török és a Habsburg Birodalom, belülről pedig a családi és politikai viszályok, érdekellentétek. A parabolikus narráció és a filozófiai gondolatfolyamok miatt akár a huszadik században és a jelenben is lehetnénk, de a szerző nem választja az automatikusan feltételezett aktualizálást (természetesen a mű működik ebben a szemszögben is), sem időt, sem esélyt nem kínál erre, mert nem áll meg ennél a mélyebb rétegnél – „aláás”, egészen velőig hatol, és ez a már-már vakmerőség működik. Márton nem bírál, hanem láttat. A huszadik századi osztrák-magyar drámairodalomban-történetírásban is felfedezhetőek az ábrázolás e formájának csírái (gondolok itt például Ödön von Horváthra), de ott mégis az aktuális helyzetre vonatkozóan szerepel. Márton viszont jelen tud lenni egy archaikus környezetben úgy, hogy nem akar sem archaizálni, sem aktualizálni – a szöveg nem egyszerűen huszadik századi megjelenítés korai nyelvi eszközökkel (erotikus, közönségesbe hajló pórnyelv, klasszikus műveltség nyelve, dialektika, filozófia, szakszavak stb.), és egyértelműen kizárható a középkori helyzetmegjelenítés tisztán középkoriasan, hisz maga a szerző személye akadály. Egyfajta szövevénye inkább a �megjelenítési módoknak: jól megkomponált (új tartalmi-jellemzési módszerekkel), tudatosan masszív anyagból felépített, monumentális erőd ez, mert nem dőlnek egymásra a történelmi idősíkok, nem válik direktté, túlutalttá, ez a masszív nyelv mégis finoman íveli, szövi komplexszé a szövegtestet. Nem ragad le az olvasó sem a tipizálásnál, sem az áthallások keresésénél, egyfajta „nem is akkor, nem is most”-ba, egyetemes, történelmen túli világba kerülünk. A bravúr az egyszerű kifejezések, hagyományok, bűvös számok, misztikumok a groteszkkel és a posztmodernnel való elegyítésében rejlik, ahogy az alkímiában, itt is fontos a megfelelő arány, és kijelenthető: Márton jól adagolt. Mintegy mellékesen megfestődik a díszlet (világ-, kor-, ország-, és társadalomkép), s mellé válaszok, reakciók is jönnek a szereplőktől olyan témakörökben, mint filozófia, bölcseleti kérdések, földrajz, művészet, tudomány, politika, egyházkérdés, vallás – mindegyiknek jelen van egy globális dimenziója, ugyanakkor a szerző megrajzolja a társadalmi kérdések egyéni vetületét is, a problémák lecsapódnak a mikro- és a makrokörnyezetben egyaránt. Dipólusos rendszerben mozognak a karakterek (polarizált idő, tér, karakterek: Báthory Zsigmond kontra Báthory Boldizsár, Báthory Zsigmond kontra Báthory Zsigmond, a már említett törökök és Habsburgok, katolikusok a protestánsokkal szemben, keresztények és az iszlám), de Márton a kétféle pólust egyfajta reflektorként, szemszögként értelmezi és használja, ebben az alapvetően kettős fényben mutatja be a sokkal több rétegű történelmet, szereplőket. Megjelenik a „theatrum mundi” (némi Brechtes érzetekkel, szellemes és intelligens tanmesékkel az olasz udvari művészek-nevettetők játékában, amely megsejteti a komoly kritikai mondanivalót/tartalmakat), az abszurd (a háttérben „zajló” per túllép a kafkain, azzal az őrülettel megtoldva, hogy közbenjárással ugyan, de a szereplő kéri maga ellen a vizsgálatot); keleti és bibliai motívumok, kultúrák, filozófiák és nyelvek keverednek, olyan élénkséggel, hogy kétségtelen, ennek a szomorújátéknak színház a világa. Ebben a színházban pedig Báthory Zsigmond a bábumozgató nagymester („Én vagyok a sárkányeregető / fiú a réten, s én vagyok a sárkány; / én vagyok a templom, és én vagyok / a templom népes gyülekezete”). Epilepsziás rohamai telítettek filozofikus látomásokkal, szakrális áthallásokkal; hogy őrülettel, bűnnel vagy éleslátással van-e dolgunk, ez egy az egyben a kedves olvasóra van bízva; olvasásfelfogás kérdése még a legalapvetőbb jellemvonás megállapítása is. És ez pontosan így jó. Zsigerileg kiforgatott minden, mutatja a „szeretlek” szó használata beszédben és cselekedetben, valahogy kizárólag a mélyen szeretettek kíméltetnek meg az árnyékvilágtól, ami jelen esetben a földi létezés folytatása. S hogy meg leszünk-e nyugtatva? Aligha, de legalább a végén ott a remény egy utópisztikus magyar képben: „Majd a távoli csillagzatokban / találunk másik magyar-nemzetet / éppannyira magyart, mint a magyar / anynyi különbséggel, hogy boldogabbat.” (Jelenkor, Pécs, 2010) 95 �Szerzőink • AUSTER, PAUL (1947, Newark) író, költő • BALÁZS GÉZA (1959, Budapest) nyelvész, néprajzkutató • BENEDEK SZABOLCS (1973, Budapest) író • DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő • DUMPF ANDRÁS/NYERGES GÁBOR ÁDÁM (1989 Budapest) költő, író, szerkesztő • FÖLDI PÉTER (1949, Somoskőújfalu) képzőművész • FŰZFA BALÁZS (1958, Győr) irodalomtörténész • GYŐRI LÁSZLÓ (1942, Orosháza) költő • GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ (1974, Körmend) nyelvész • HORVÁTH K ORNÉLIA (1971, Budapest) irodalomtörténész • JENEI LÁSZLÓ (1964, Miskolc) író, szerkesztő • KABDEBÓ LÓRÁNT (1936, Budapest) irodalomtörténész • KÁNTOR ZSOLT (1958, Debrecen) költő, író, szerkesztő • KERBER BALÁZS (1990, Budapest) költő • K. KABAI LÓRÁNT (1977, Miskolc) költő, műfordító • MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) költő • MARAFKÓ LÁSZLÓ (1944, Győr) író, szerkesztő • MIZSER ATTILA (1975, Losonc) író, költő • NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész • ONAGY ZOLTÁN (1952, Budapest) író • PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, költő • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • SZELE BÁLINT (1977, Mór) irodalomtörténész • TÓTH KINGA (1983, Sárvár) költő • TURCZI ISTVÁN (1957, Tata) költő, műfordító • VASS NORBERT (1985, Kaposvár) író, kritikus • FÖLDI GERGELY (1978 Salgótarján) festőművész. TANULMÁNYOK: 19982002 Eszterházy Károly Főiskola (Eger), rajz- és vizuális kommunikáció szakos tanár; 2006-2009 Magyar Képzőművészeti Egyetem (Budapest), vizuális nevelőtanár. DÍJAK: 2006 Salgótarjáni Rajz Biennálé, Salgótarján Megyei Jogú Város különdíja; 2008 400 cm2, Nógrád Megyei Múzeumok Szervezete díja; 2010 Derkovits-ösztöndíj. EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK: 2002 Balassagyarmat, Szerbtemplom Galéria; 2003 Somoskőújfalui Általános Iskola; 2004 Salgótarjáni Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda; 2007 Madách Imre Gimnázium, Salgótarján; 2008 SKÁID Bóna Kovács Károly Tagiskola; 2009 SKÁID Petőfi Sándor Tagiskola. CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK: Egri Aquarell Biennálé (2000, 2002, 2004), Esztergomi Pasztell Biennálé (2000); Salgótarjáni Tavaszi Tárlat (2001, 2003), Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat (2001, 2002, 2004); Miskolci Téli Tárlat (2002); Salgótarjáni Rajz Biennálé (2002). KÉPEK KÖZGYŰJTEMÉNYBEN: Nógrádi Történeti Múzeum (Salgótarján). 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/bd2c71cdc113c71dc29c39a7492c7e93.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2011 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palocfold – 2011/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2011 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9efaf8114087be722f6245daf3cd5f70.pdf 68bbbc42523ae922c4c4a42ef535617a PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Hartay Csaba Ayhan Gökhan Filip Tamás Nemes Z. Márió Kántás Balázs Mezősi Miklós Suhai Pál Bíró József Székely Ákos Szávairatok A csend is egy bútor; Valaki nélkül; Ő mese 1.; mese 2. Soha, Pessoa; Hold a Halakban; Fél; Sodrás Selyemalagút; Múmia Ujjaim között…; Rétegekre bontott…; A visszaszámlálás poétikáját… Versműfaj-tipológia / Éjjeli óda; Vasárnapi óda; Két szonett; Utolsó mentése Van Gogh ütött-kopott bakancsa; Két impromptu; Téli munkák elé Kilenc haiku Hat színes kis fonák / Serena Williams felfutásai a hálóhoz az Amerikai Nyílt Teniszbajnokságon 3 6 8 12 Diafilmszag 26 Az utolsó zarándoklat Nyughatatlanok (Regényrészlet) A farkasember 30 39 53 14 15 20 23 25 Próza és vidéke Csabai László Szécsi Noémi Lukáts János Kutatóterület Déri Eszter Németh Zoltán A családi portré változatai három mű tükrében / A Hahn-Hahn grófnő pillantása, az Egy polgár vallomásai és egy 18. századi prédikáció A katasztrofális félreértelmezés mint irónia / Fredric Jameson: A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája 59 68 Találkozási pontok Nagy Csilla A kultúra közélet / Beszélgetés Dr. Barta Lászlóval 72 Formák újrateremtve / Beszélgetés Balázs István festőművésszel 76 Kép-tér Németh Bozó Andrea Ami marad Bódi Katalin Barna Péter Csongrády Béla Baráthi Ottó Mítoszteremtés haladóknak / Csabai László: Szindbád, a detektív Szószátyár minimalista / Chuck Palahniuk: Altató Egy műfordító „jutalomjátéka” / Vándorvirágok. Bolgár szavak és színek Szondi György közvetítésében Földtan, vasút, kővár / A Nógrád, a varázslatos világ című sorozat 12-14. füzeteiről 82 85 90 93 �Jelen számunk borítója Balázs István Bum Torzó című festményének felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Kép a kép mögött (elől) és a Judit és Holofernész című munkái láthatók, belső illusztrációként a Tanulmány Campanella után (29.), Háttérjelenet (38.), Double Spiral (52.), Makrospace (58.), Gradáció (67.), Energia (81.), Paradicsomudvar (95.) és Az ideálok bukása (96.) című festmények szerepelnek. Főszerkesztő Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata Támogatóink Nemzeti Kulturális Alap Kiadja Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó Molnár Éva igazgató Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) József Attila Művelődési és Konferencia Központ Médiapartnerünk Nógrád Megyei Hírlap • Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. • Telefon: 32/521-560 • Fax: 32/521-555 • Internet: www.bbmk.hu • E-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) • Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2011-ben megjelenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 800,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 • 2 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” H ARTAY CSABA A csend is egy bútor Vársz-e valakit? Vársz-e valamire? Vagy csak maga a várakozás vár téged, te pedig időzöl kényelmesen. Az alkalom les rád. Évszakok árnyai vetülnek rád. Kezedben szőlőlevelet tartasz. Vagy egy fotót. Egy arc néz vissza rád, mintha várna valahol, az idő mögötti térben. *** Kimész a folyóhoz, hátulról látod magadat, ahogy ott állsz. Hosszú kabátban vagy. A hídon egy kamion halad el, ponyváján tizenkettes. „Leltári tárgy valaki képzeletében a pillanatnyi tizenkettes kamion.” *** Máskor egy kihűlt szobában ébredsz. Elhúzod a függönyt, odakint varjak tollászkodnak. Köd van. Arra nyitod szemeid, hogy ébredésed maga a cél, a megérkezés. Az egyszeri álom olyan, mint a múltad. Visszakívánkozol. *** Nyár van és elindulsz éjjel sétálni a parton. A földút sávjai szürkén derengenek. Cigarettád felparázslik. Moccanó díszletek körülötted. Óriás makett. A táj bútorai. Neszek, roppanások. Szemben alvó horgász. *** A csend is egy bútor. Kirakott fotel az éjben. Beleülsz, kényelmes a mozdulatlanság. A csend teste ez, súlyos, de puha. *** Gyermek vagy még, állsz a mólón, nézed a hullámok adását. Apró halak rajba verődve vonulnak. Kezedben fagylalt, a megolvadt vanília rácsurog a csuklódra. Talpad alatt forrót érzel, mégis beleborzongsz. *** Megérkezik, akire vártál, s most már egyedül szeretnél lenni. Csak ültök egymás mellett némán. Kezedben fotó valaki másról. Vagy egy szőlőlevél. Erezete útjaid. Semerre, úgy érzed, az lenne a legjobb. 3 �Valaki nélkül Órák óta él bennem a hajnali álom. Hogy eltörött a karja az egyik szereplőmnek, de úgy, hogy letörött, ott volt a betonlépcsőn, a telkünkkel szemben. Leesve. Átúsztunk, és megkértük a parton napozó lányokat, hogy vigyenek be bennünket autóval a városba, de azt mondták, hogy semmi kedvük. Ott álltunk, a szereplőm kezében a letörött karjával, és álltunk, csöpögött hajunkról a víz. A lányoknak nem volt kedvük bemenni. Flegma picsák, gondoltam. Kiúsztam abból az álomból. Bele az ébrenlétbe. Csurom vizesen keltem ki az ágyamból, mint aki megfürdött. Még párnahuzatot is cseréltem. Akkor gyakran álmodom azt, hogy nagyvárosban élek. Nem Budapest, csak részleteiben. Időpontokra figyelek. Járművekre várok, tömegbe fúrom magam, utazom, és az órámat nézegetem. Majd hosszú gyaloglás a pályaudvarig. Nincs megérkezés. Elindulás sem. Csak a készülődés, az állandó készenlét sürgető jelenléte. Itt is, ott is lakom. Kollégium, albérlet, szülői ház. Látom a boltokat, boltíveket, macskaköves tereken cipelem magam és a táskám. S az érzést, hogy innentől hetekig nélküle. Valaki nélkül. A hiányérzet örök ezekben az álmokban. A múltkor belenéztem a tükörbe. Mélyen. Jobbra-balra fürkésztem benne. Egész különleges a tér, állapítottam meg. Kívülről érdekes a rutin is. A teáscsésze az asztalon. Talán más lenne minden íz, ha a tükrön keresztül érezném. Talán nem lenne íz és vágyakozás. Bárcsak ne vágynék a tükörbe s az álmokba. Nyitott, Trabant márkájú repülővel indultunk vissza a vacsoráról. Az Árpádban volt megterítve néhány asztal. Csak salátát ettem. A szék túl alacsony volt, nem láttam, mi van a tányéromban. Majd felszálltunk. Felettünk egy másik repülő zúgott el alacsonyan, s párszáz méterrel odébb a földbe csapódott. Úgy lógattam a lábam, mint egy libegőn. Alattunk május elsejei felvonulás haladt. A cipőm orrával majdnem elértem az egyik transzparenst. Reggel szédültem, ahogy felültem az ágyamban. 4 �Ő Mintha látná a forgalmat. Felszisszen veszélyes előzéskor. Ismeri a csavaros fagyi ízét, amit az Árpád sarkán mértek, még a nyolcvanas években. Elmondja tíz év múlva. Vagy húsz. Ilyen vagy, közli majd. És én nem fogadom el. Harcolunk. Felfedezem régi fotókon. Mintha állna valaki a tuja mögött. Ott volt velünk, a telken. Ő hagyta égve hátul a lámpát. Elvitte reggelre a csónakot. Halat pucolt a parton. Azok az apró csukapikkelyek. Bevetőst dobott az akadóhoz. Visszajárt hajnalonta. Világom volt az öröme. 5 �A YHAN GÖKHAN mese 1. az ikon ugyanazt a történetből kibukó levegővételt, az utolsó szent ember levegővételét őrzi magában. a meséből kanyarulat, hosszú ösvény vezet keresztül a házasélet fényes hajópadlójához. ott üldögél a feleségem. hajóúton, azt mondja, hosszú, öreg folyón a vízbe ejtették a székesegyházból hozott összes ikont. az arcukon összeért a csillogó víz. abban az időben a hírek más úton érkeztek, más csatornákon át. a történelem csuklóján függő utolsó ikon zárta magába végül az előtte térdeplő szent levegővételét. amióta a házasság hajópadlóján sétál férfi és nő, azóta a villanyoszlop mellett hull a hó. 6 �mese 2. a mesék nyugalmával írok neked. a fejedelem rodostói könyvtárából előkerült tekercs bebizonyította, a könyvekről gondolt összes tudás hamis, amennyiben ezt a levelet olvasod, hát ez sem egészen igaz. vagyis, nem teljesen úgy. mesélek egy történetet. nem, pontosítok: egy történet fog most elmesélni engem. három falu és három város, nem sok, szóval annyival innen élt egy ember. vak volt, soha könyv vagy papír nem került a kezébe. egyszer a király arra sétált és betért az öreghez. könyvekről kezdtek el beszélgetni, kint a lovak, katonák nyugodtan megpihentek. a beszélgetés végén könnyűnek érezte magát a király. az öregember sértetlen, szűz tudásán áthatolt a könyvek súlya és lélegzete, a király boldog arca, mint a tiszta papírlap. az öreg lassan és nagyon sokáig, három órán át szédülve dőlt a király lábai elé. 7 �F ILIP TAMÁS Soha, Pessoa Sehogy se akar véget érni a jégtáblák közt zajló ütközet. Egyetlen hadvezér irányít minden sereget, és nem tud megbirkózni a feladattal. A víz épp fölfal egy csokor virágot, és éhes marad. Akihez tartozik, zsebébe dugja az üresen maradt kezet, és úgy siet tovább a hídon, hogy figyelmét nem kötik le a sirályok, se a villamosok. Állóhajóra váltott jegyet, és nem akarja lekésni a soha-el-nem-indulást. 8 �Hold a Halakban Mikola Péternek Óvodás táskám a fogasra tettem, benne lakik a vajaskifli illat. Csak a fogas nincs már meg, akár a ház, ahol laktam. Az óvoda áll még, a napló ki tudja melyik oldalán. Ha keresem, elsőre sosem találom, mindig bele kell írnom újra. Így lesz egyre több óvodám; de hiába: egyedül játszom mindegyikben. A barátaim ugyanis már nem gyerekek. 9 �Fél Hirtelen itt van, de nem áll meg, csupán lassít egy kicsit, ahogy a fapados légitársaságok gépei szoktak a célállomás fölött. -- Most ugorjon, uram. Kapkodok levegő után, lelkiismeret-fulladás gyötör, mint egy szerencsétlen pillanatban jött nyelvbotlás az ünnepi szónokot. Valamiért át kellett rohannom a piszkítótűzön; jól bekormozta fehér ingemet. Artéria-erdőm lombjába tép a napszél, összezilálja sejtjeimet, mintha csak kockázna velem a felettes ő. Csikorogtatja, aminek áramlania kéne. És nem tudom, kitől lehetne megkérdeni, hogy ha van félmúlt, miért nincs féljövő? 10 �Sodrás Az éntérképen eltévedtem – valami történhetett vele. Egy láthatatlan kéz talán a világtájakat összekeverte? Máááj Vééééj – mindig ezt énekeltem – pedig százezer éve evezem ezt a folyót, érzem a lapátra fonódó sodrást – egyenlő erők küzdenek. Arany Lélegzetnek hívják a házat, ahova tartok. Egyetlen szobája van, egy szék, egy ágy, egy asztal. Hívogat, hogy megfulladjak benne, önkívületben lapátolok, hogy még időben odaérjek, a levegőm fogyni kezd, mégis egyre messzebbre vagyok tőle – Az nem lehet, hogy nem ott halok meg. 11 �N EMES Z. MÁRIÓ Selyemalagút A félmajmok éjszaka járnak. Nagy füleik vannak, velük vitorláznak az éjszakai égben. Ilyenkor a parasztok vérrel locsolják a fák alját. A félmajmok nem az éjszaki urai, de megbecsülik az áldozatot és visongva kergetőznek a grófi szérűn. Batthyány Ilona is vérrel csalogatja őket magához: mióta férjét börtönbe vetette a birodalom, azóta csak félmajmokkal tud aludni. Izmos legényei lesben állnak a bokrok között (néha élcelődnek egymás izmán) és hálót vetnek minden mohó majomra. Az állatokat aztán a grófnő elé hurcolják, aki ledugja ujját a legkövérebb torkán, mert érezni akarja selymes alagútját. Mivel egy majomnak mindegy, hogy melyik végén tágul, az áldozat jólesően hörög. Ilona az ágya fölé lógatja a hálóba csavart lényt és a férjéről beszél neki, aki annyira rettegett a parasztoktól, hogy soha nem merte bejárni saját uradalmát, nehogy megpillantson egy ápolatlan testet. A félmajom hörgésekkel adja úrnője tudtára, hogy szeretni és ápolni kell, hiszen ugyan többféle fajból rakták össze, mégis magányos maradt az élet erdejében. A grófnő egy éjszaka általában két félmajmot használ el, mert édes álmát nehéz biztosítani. Az uradalom lakói már egyre jobban szoronganak, hogyha egyszer elfogynak a majmok az égről, akkor majd hogyan talál el az úrnő a selyemalagútba. 12 �Múmia A kislány egyre izmosabb, letolja nadrágját és mutogatja a múmiáját. A múmia egy régi világban a király legkisebb fia volt, de mérget evett a mezőn, és a népe sírva temette az ősök közé. Most már nincsen népe, csak egy száraz fej maradt belőle. Ha elmúltál tíz éves, viselj pizsamát, súgják a kerti bokorban, de a kislány kineveti a hangokat, mert ő már elmúlt tíz éves, és nem hord mást este, csak egy halott kisfiút. „Együtt növünk fel és virágok leszünk, melyek egymást eszik.” – mondja a múmiának, de a száraz testet rázza a köhögés. Ő már nem nő sehová, csak inni szeretne a kerti csapból, mielőtt felégetik az erdőt, hiszen a gyerekek nem aludhatnak sötétben. 13 �K ÁNTÁS BALÁZS UJJAIM KÖZÖTT fekete kavicsokat morzsolgatok. Bolygók. Pályájuk a tenyerembe vésett szinusz-görbe. Ha elég türelmes vagyok, talán leírják valaki szívdobbanását. RÉTEGEKRE BONTOTT Orfeusz-történet. Palackpostába száműzött, újraélhetetlen éjszaka. A fák még emlékeznek az utolsó arcvonásokra, de nem rajzolják őket a levegőbe többé. A VISSZASZÁMLÁLÁS POÉTIKÁJÁT veted papírra. A nyakadban lángol az érzéketlen jádekereszt. Cezúrát iktatsz a foghíjas házfalak közé, a szétégett esernyő alumíniumvázára zöld ponyvát vízionálsz. 14 �M EZŐSI M IKLÓS Versműfaj-tipológia Éjjeli óda (enyhe blaszfémiával) köszöntöm eszmeraldine-t ki mindig szép mosollyal int kedvesen felém hogyha bármit ír mert az énnekem csak ír nem mintha most egy mély seb gyötörne meg vagy tompa fájdalom miből dalom édesen-szőkén fakad nem lankad és el nem lohad míg drága metszésű szemed mosolyban fürdetné szíved Balzsamos szavad ha kortyolom: olyan nekem, mint víz, ha szomjazom, vagy mint gyümölcs levének árja: úgy üdít, mert szívem lesi-várja; olyan, mint bor ha benne szikra táncol. A tűzlopó titánnak látszom? Annak, ki láncon függve hegyfalon feszült keresztbe? Nem! Nem Prométheusz, mert nem titán, csupán egy kedves isten legföljebb, ha tán – egy isten ő, ki így teremt világot: szívedbe pompát-fényt-derűt lopott. Minek? – hisz pompád messzi elragyog. Minek fényt napba hordani, tejútra csillagot, kedvet szívedbe – mondd, mivégre, mondd? Szívedbe zengem én a kedvet, édes, édes Kháriszom, ki kedvem nem szegted soha! Szeretlek most – ezért e verset költöm én. Hogy jó legyen neked: majd úgy akarlak én szeretni téged, Gráciám, te női költemény. 15 �Vasárnapi óda Minden kérdések mostan legnagyobbika úgy fújtat bennem, mint a mitikus bika (tudod, Poszeidón isten félelmes-nagy állata, ki szépséges-szűztiszta Hippolütoszt könyörtelen-szörnyűen elpusztította). Hogy mondhatnám, mi mondhatatlan, ám dübörgve legbelül feszít a katlan? Most hogy belső erőm szabaddá tetted, Grácia, kedvem nem szegted és kedves valál: dolgoznom illenék, alkotni volna jó! Én alkotásom most te vagy, te lány: ajándék vagy nekem, kiváltság. Balsejtelem fészkelt belém, furdalni kezdő sejtelem. Pompássá tettelek – szép izgalommá varázsoltam kedves leányos életed. Pedig csupán előcsaltam szívedből azt, mi lényeged: kedvesség és zavar, szépség és kedv kart karba öltve jártanak. Így alkottalak téged én pompásnak és varázslatosnak... Pompád tiéd, e kedves és részvéttelen-derült, magából feslő és kibomló s rám mosolygó, éltem tövisse közt az útamat szegélyző rózsacsokrú kedv-tökéletesség. Őszi reggelen ha szépen átragyog szemed, a szőlő sincs ilyen, ha vízcsepp iramlik róla el. Honnét, honnét nem kelt e pompa és derű, akármekkorka részem volt e tágterű szépségben, feltéve hogyha volt egyáltalán – az tiéd, sajátod és rendelkezel vele. Elmondom néked azt azért, dúdolgatok neked sok szép mesét, e pompát és szépséget hogy miért keltettem és ébresztettem föl én. Elmondom hát, hogy áll a pompa és a vers. Költő, ki költ – ez, mint vakablak, oly világos. Nézzük a szót, fejtsük fel a szó fonalát a szövetből: költő akkor az ember, hogyha felébreszt. 16 �Költő, ki kelt – vágyat, pompát, szerelmet: egyremegy, a lényeg mindben egy: alvót s a mélyen szunnyadót éber állapotba tesz. Egy érzést felkelt, mondhatom: felébreszt, álom lágy paplanját félrehajtja – van, hogy szemérmetlenül tárja fel, mi rejtve volt. Őtőle érzed azt, hogy felkelt már a nap, meg azt, ha nyugszik épp aranyló pírja. Kelés van szíveden: őtőle fölfakad s már nem mérgez, nem fáj, mi mart; keltészta így kel meg s lesz édes-jó a fánk farsang-időben, belésütött szalaggal ízlik ám. Pedig, hidd el, semmit nem csinál és nem teremt, olyat, mi eleinktől fogva nem lenne meg. Költés ez, ó igen: tojás melengetése ez, rejtőzködő fiókák hogy napvilágra bújjanak. Tojást költ hát a költő? Világtojás az, nem övé. Napvilágra jő, mi rejtve volt: így keletkezik derű. Ő, a költő, csupán e világ-omlett mellett sündörög, nem-létező vagy épp csak rejtező formákat ő létezőkként napvilágra hoz: eképp ő a felfedő. Az, mi eddig ráborult s alaktalan homályba bújt: kihozza onnan, ködvészt körűle szertefúj, keltő-dalt dudorászva – mi köd volt, vonja derűbe. Fölkel, akár trónjáról a Hajnal, vagy Semirámis, az, kit a költő kelt, ébreszt föl az éjjeli ködből. A vers, mint mindig (ez törvényszerű), opálosan homályló vissza-fény csupán tárgyához képest: nem magába-forduló tökéletesség, és nem is részvéttelen derű. Ámde ottan, túl a nagyszobán, ebédbe fordult reggelim aranylevessel és egyébbel plusz még némi sör már int nekem – mégis jobb élni, így van-e? 17 �Két szonett 1. Ködből fölfénylő rózsa-ujjú hajnalom jó éjszakát meg egy nagyon csinos halom pásztor-órát kívánok neked s nekünk hogy egymással mi sok-sok jót tegyünk mái estéhez mit szólnál angyalom szeretnélek szeretni most nagyon ölelnélek lent nem félek én ott fent csöpp „szobánkban” öledben ott bent én szép forró öledbe bújva mézet innék hajad mögül s nyakadban érzem illatát ha hajlatidnak hajnal-ében belém illanni hagyhatom bukéját és csókból rakhatnánk sokféle gúlát hajnal hasad s kardom hasít belé 2. Csók mindenhol s még több helyütt is illet téged, kedves! Mondd el, hogy és mint lett velünk a pásztor-órán: kedves-illatú estéből éjszakába hajló, jóború ölelkezésinkben? Mondd el, hogyan szerettünk, mint telt be vágyunk és álmunk nekünk, mik rég tápláltak minket kedvvel, álmodással, porcikánkba’ édesülő szárnyalással! Búcsúzom lassan: eljött már az éjjel – szonettemet nem hagynám esni széjjel, csiszolgatom: fényét remélem így emelni. Most pedig, szép hölgy, búcsút kell venni – muszáj, muszáj – bár csókra hív a vágy, te félszegen megvirradó Smaragd-leány! 18 �Utolsó mentése egyet se búsulj kettőt nevess mi értünk téged mi jól egészen jól terécslünk a vásott ízlést hogyha kell se sértsük a szó a szón elcafrangolva mért csügg egy félszón át kell most mindent bemérnünk kacagva nehéz sírunk könnyedén elérjük talán még nem de egyszer majd megértjük ne szomorkodj akárhol vagy te mostan derű mosoly eléd üljenek harmatossan miértünk borzas fejed sose fájjon mily rímet verjek ide? legyen Byron mentse versem ő a hős az édes álom eljön hozzánk és evvel itt a fájront (bánom álmaim fusson shálom reátok rímek ti vagytok versemen az átok teli zsákom félig álmom belevágom ilyféle kárvallott szó-orkok támolygása volna akkor és szívednek vánszorgása olvasó ha meg nem áll e rím-özön és el nem tűnik most kézen-közön) 19 �S UHAI PÁL Van Gogh ütött-kopott bakancsa „Ez a förtelmes, örökös jelen…” (Székely János) Napok tolongnak, s bár a kedd sarkát örök hétfő tapossa, Van Gogh ütött-kopott bakancsa egyhelyben toporog veled. Idült jelent dagaszt a láb, cipőjével foszlik le róla jövője és illúziója, előre így haladsz tovább. Magadban. És amíg ruhád kitart, míg sorvadás vagy attak le nem tépi – letépheti. Biztonságod elméleti, s bármit ígérjen is a holnap, egy mával mindig megszegi. 20 �Két impromptu Egy nap egy élet, ennyi csak, nem sok, nem is kevés ez: folyója szinte forr, kicsap, lábadra fröccsen láva-habja: megtáncoltat egy pillanatra, s egy életre bevérez. * Hóba fúlt évek, rossz telek, s a fényben úszó kertek már mind szemedből intenek: örök vakok, kik képeiddel, míg azon tűnődsz, hogyan tűnj el, festetik ki e vermet. 21 �Téli munkák elé Utolsó simítás a kerten: tőled, földem így búcsúzom: a rozsdás ásót kihozom, s húsod szurkálni, vágni kezdem. A kertem művelem, időt és fáradságot nem kímélve lépek és dőlök vasra, nyélre, így ások föl egy temetőt, gyökerek, lárvák langy lakását, így ásom földbe arcomat, mielőtt végleg lehivat és eltöm odva, vagy kiássák e múmiák még, s égbe ing, míg szárnyukon a kék magasban a fény s a por egymásba lobban, s tekintetemmel ott kering. 22 �B ÍRÓ J ÓZSEF Kilenc haiku YUSEONG hold' – szi – vár – vány ... kö – ze – pén ... visz – sza – tük – rö – ző – dé – sét ... : cso – dál – ja HOMELESS fetreng ... a ... szennyben – áldozat ? .... netán ... ? – ... mindegy ... : át – lép – nek ... : raj – ta EXORCIST SNAPSHOT ( – to Tenzin Gyatso – ) ... szent GAUTAMA ... múlhatatlan – mosolya ... : ragyog ... : arcodon HESITATING UNDER FULL MOON szemközt ... : a szemek – kőbe – zárt – pávalepkék – ... : moc ca nat la nok 23 �CHANGCHOU ... adj ! ... édespénzt ... : é s ... – HARAGVÓ – ... – HALÁLMADÁR – : h o z z ... : csészényi rizst DO mindenkor ... mint ... most – ( – az IDŐ ... halhatatlan – ) – ... : te – li – hold ... tük – re TUDJA ... –, HOGY ... – ... a LÉT' felé tart ... sounds of immersion – : semmit sem felejt OULU rozsdás – ... – hunyorgó csillagok között ... suhan ... : tej – szín' – éjszaka DEATHLESS DEATH a ha lál ... il la ta ... – többé – kevésbé – ... : kö rül ír ha tat lan 24 �S ZÉKELY ÁKOS Hat színes kis fonák Serena Williams felfutásai a hálóhoz az Amerikai Nyílt Teniszbajnokságon 25 �SZÁVAIRATOK S ZÁVAI ATTILA Diafilmszag 2011. Április vége. Napsütés, színesedik a világ, ahogy kell. Mint a régi diafilmvetítéseken, mikor az első pár kocka még nem a mese része, csak azért vannak, hogy be lehessen lőni a gépet, élesíteni. Zummolni a meszelt szobafalra. Ahová később popés rockposzterek kerültek. De erre (a diázásra) majd később visszatérünk. Gyalogolsz a Duna-parton, Vácott, és valahonnan egy apró, de határozott széllökés ér. Hunyorításra késztet, mint egy elfűszerezett egytálétel. Mintha valami zsákba szerették volna szorítani a márciusi fagyos, bolond szeleket, de egy kölyökszél kicsúszott volna az erős kezek közül és most szabadon nyargalász a világban, önfeledten, meglibbent minden útjába kerülő lányhajat és virágszirmot, megcibál minden pókhálót és száradni kitett ágyneműt. Homlokodhoz ér, te elmosolyodsz, utána röhögsz, de jó dolgod van. * Kétségtelen tavasz. Már a ház előtt tartják a lakógyűléseket, megbeszélni a villámhárítót, kábeltévét, közös költségeket. Ez is valami. Panelparlament. Van, akinek eseményszámba megy. Fényképezi a többieket. Milyen érdekes lesz 20 év múlva, ahogy álltak ott a vasárnapi ruháikban, előre- vagy hátratett kezekkel, kispolgárian, ki unottan, ki zavartan. Egy beszélt, a többi hallgatta. Aztán egyszerre beszélt négy és az egy hallgatta. * Átmelegednek a lépcsőházak, kiszellőztetik a muskátlik édeskés dögszagát. Nyitva a lépcsőházajtó, érezni a vasárnapi ebédek illatát. Odabent még jobb ez. Ahogy összetorlódik a félemeleten a rántott hús, zöldbableves, borsos tokány, palacsinta, a domestos és a légyirtó illata, elvesznek egymásban. Hogy létrehozzanak valami igazán különlegeset. Valami egyszerit. Félemeleti lépcsőházszag. Van, hogy kilépsz az erkélyre. Nézelődni, szaglászni. Meglepődni. Van abban valami különleges, mondjuk ki, gusztustalan, hogy van az a városi kisnyugdíjas réteg, aki állatszeretetből, vagy valamiből kifolyólag az erkélyek alatti park bizonyos fix pontjain helyezi el nem kis mennyiségű ételmaradékait. Jó gondolat, egyenek szegény cicák és kutyák. Csak kissé megnehezíti a köznapokat, hogy mész le, ki a parkba, és lépten-nyomon csirkelábszárakba, féltányérnyi csigatésztákba, pörköltmaradékokba botlasz. Kenni a cipőtalpat a fűbe, de nem gondolni közben nagy dolgokra. Rájönni 26 �megint, hogy minden személy karaktere idős korára kristályozódik ki teljesen. Teljesedik ki. Ér a csúcsra. Nyeri el végső fényét. El kell telnie vagy nyolcvan évnek, hogy nyugodtan tudjunk magunkban beszélni az erkélyen, minden fiatal szomszéd lányt Margitnak hívni, lemargitozni az ifjúságot. Mit számít. De azért aranyosnak lenni. Maradni, jószívűnek. Vagy csak simán jónak. Mint a parkbéli fák. Együtt érezni a körforgást, hogy átjárjon az utolsó sejtig. Hogy éjjel a városi srácok teledobják csikkel, borosüveggel a homokozót, a padok környékét, reggel az öregek kiszedik, kidobják. Hogy aztán este elölről kezdődjön az egész, cigi, bebaszinger, reggel, görnyedés, felszedés, szuszogás, odabotorka a kukához, halkan anyázni egy kicsit. Belelépni mamusszal egy kupac pörköltszaftos csigatésztába, érezni a talpaddal, ahogy csúszkálva szétnyomódik alatta a zsíros halom. De nem haragudni meg. Senkire nem haragudni igazán. * A merészebbek pléddel mennek a folyópartra, belazulnak, előkerülnek a szendvicsek, üveg bor, piknik, rejtvényújság, áprilisi viccek, fenékmegnézések, háttérben áprilisvégi rádióhírek. Ez még nem a Szinyei-féle Majális-fíling. Sem kompozícióban, sem színekben. De azért jó már valamire, el kell kezdeni valahol, meg kell adni az első, bátortalan, de lelkes hangokat a nagy mű kiteljesedése előtt. Elő lehet venni a digitális gépet, automatára állítani, hogy ne kelljen pepecselni (szép szó, egyik kedvenc) a beállítással, mindenki éles lesz. Lehet tehát fotózni, aztán kitenni minden közös nevetést a közösségi portálokra, de jó nekünk, tényleg jó, lehet megnyitni a legújabb mappát a számítógépen, átnevezni, kétezertizenegy április vége, Duna-part. Több száz új mappa nyílik az este folyamán, fájlok ezreit tölti át a lakosság, cöccögnek az egerek, ropognak az enterek. * Húsvét. Nedves a város, serrennek az apró kavicsok a locsolkodni igyekvők talpai alatt. Könnyű, de rossz kölniszag a lányhajakon. Szabad-e. Mindig szabad. * Április 25. Vác, Deákvár. Csendes délutáni eső, a madarak csendesek, mintha várnának valamire, egy jelre, hogy oké, most újra lehet. Némelyik el-elpilled, pillanatra bealszik. Billeg kicsit a faágon, megbillen, de aztán újra megtalálja az egyensúlyát. Résnyire nyitja pontszemeit, aztán újra be. * Madárcsivitelés ömlik a fákból. Különösen ezen az utolsó héten. Egymást túlkiabálva adnak hírt valami jelentősről. Talán, hogy a harangok Rómába mennek. Most kicsit ők, a deákvári madarak jöhetnek, ők érvényesülhetnek. Amíg lehet. * 27 �Az égből magányos repülőgépzaj szivárog (megszűrik a lombok), elvegyül a madárcsicsergéssel, különös elegyet képezve. Mint mikor vasporral szórod meg a tojásrántottádat, mert szereted a kihívásokat. A másodpilóta kinéz az ablakon, és eszébe jut, hogy hétvégén le kell nyírja otthon a füvet. * Ottfelejtett lusta csík az égen. * Ottfelejtették, mint rockzenekar a lelkes, de tehetségtelen basszusgitárost. Elhagyták szegényt a dalon belül. A tömzsi embernek úgy kellett a többiek után kocognia két refrén között, várjatok má’. A bősz basszőr fénylő homlokkal dolgozott, mint egy depresszív történelemtanár. Ha azok ilyenek, de tegyük fel, hogy van ilyen. * A madárzajban az is jó, hogy leülsz a, mittudomén, mondjuk parkban, átadod magad ennek a féktelen, szűnni nem akaró csicsergésfolyamnak, amit bekapcsolt az a nagy kéz, az a nagy akarat, az a nagy szeretet. Hogy kedveseim, tessék hát, lehet nyomatni, kedvetekre, ahogy jól esik. Jól esik. Behunyt szemmel hallgatod, hátraszegett fejjel, szinte belemártod fejed ebbe az édes énekbe. Aztán eljön az idő, menned kell. Elindulsz, visszanézel a padra, nem hagytál-e ott valamit, porladó szarfoltok a padon, nadrágon, de nem törődsz vele. Néhány hanyag mozdulattal elsimítod hátul nadrágod, inkább csak jelzésértékű mozdulattal, mint valódi takarítómozdulattal. Nem számít. Nem is figyelsz oda. A lényeg, hogy tavasz van, nagyon tavasz, hőtágulunk, mint a pinty. Nagyot ásít minden eldobott vödör, gerjednek a kutyák, tele a levegő illatokkal, Duna-illat, kompillat, lábillat, zsömle és felvágott, turistaszalámit hord a szél, leveszed orral, és befröccsen a szád, vagánykodni szeretnél, de nem vagy vagány, ha annak is tűnsz. * Délutánra összezárnak a felhők. Tejföl és cement kenődik össze a folyó feletti égen. Összesűrűsödik, összegyógyul. Aztán esni kezd. * Séta. Felvenni valaki sétaritmusát. Egy régi séta íze a szájban. Egy régi, apás hazasétára gondolni. Közértből, talán fagyistól. Séta hazafelé, az apa cigarettázik, a gyerek a kényelmesnél kicsit hosszabb léptekkel mellette. A cigiről a hamut a gyerek szájába fújja valami kerge szél. A hamu ízére gondolni. Az a régi séta, az a hamuíz. 28 �* A fákon tömött virágorgia, a bőségnek, bujaságnak az a fajta áradása, ami térdre kényszerít minden áporodott lelkűt. * Az eső elálltával ellepik a járdát, és a járdamenti füves területeket a csigák. Legtöbbjük egészen kicsi, kölyökcsiga, csigagyerek. Csigalány és csigasrác, ha lehet ezt így. Csak vigyázz, nehogy rálépj valamelyikükre. A peronon több csigatetem jelzi, vannak a nemodafigyelők, az odafigyelők között. A leszaromok és a hoppábocsik. * Régi diavetítésekre gondolni. Bölcs-bárgyú mesefigurák a falon, a felmelegedett diafilm és az égett por szaga a különös formájú vetítőből. Volt az a fajta kerekített formavilágú vetítő, amire könnyen, ösztönösen vághatta rá mindenki (na jó, pontosíts: a legtöbbje), hogy SZÉP. Iparművészet volt abban a régi vetítőben. Bekapcsoltad (anyuka bekapcsolta), ha kellett, alápolcolt még mesekönyvet, legóelemet, ami jött, hogy ne torzítson, és kellő magasságban legyen a műsor. Jöttek az első képkockák, azokkal a nehezen felejthető színes kockákkal, amikkel be lehetett állítani a képélességet. És ha minden oké volt, jó kép, kellő feszkó a gyereklélekben, jöhettek hát a jók és rosszak, vasorrok és paloták, kacsalábon forgó rút kiskacsák, letorkolt alma, bestresszelt törpecsapat, ésatöbbi, aztán a jó elnyeri a méltó dolgokat, a rossz megy a levesbe, ahogy mondják. Néha megzavart a sok szösz, ami repkedett a fénycsóva előtt, akkor elidőztél egyiken, elterelt, lejöttél a meséről, elbambultál, nem értetted onnét a mesét, zavart a kimaradt 6 kocka, de nem mertél szólni. A gyerekszem elidőzik aztán anyuka arcán, profilból látja, ahogy anyuka átéli a mesét, tükröződik a vetített kép anyuka szép szemén. * Hátradőlni egy langyos tavaszi padon és behunyt szemmel figyelni a hangra, ahogy egy régi, nagy kéz tekeri a régi nagy gombot, ahogy élesíti a tavaszi képet. A tavaszi világot. Kicsit az egyik színes kockának lenni. Kicsit a lebegő szösznek. Az átmelegedett diafilm langyos szagának. 29 �PRÓZA ÉS VIDÉKE C SABAI L ÁSZLÓ Az utolsó zarándoklat A szabályos halommá kushadt rőzsetűz tartós, de távoli nappá nyugodva világít, a gyűrű, mely a tűz köré rakott kövek és a vörösfenyő-rengeteg között húzódik, mégis inkább a Szaturnusz képzetét kelti Szindbádban. Vannak kisbolygók is ebben a gyűrűben: zarándokok. Mocorognak, rongyaikat rendezgetik, annyit mentek egész nap, hogy képtelenség csak úgy hirtelen lezökkenni és ülve maradni. És közben a jótékony fény felé fordulnak. Azt lehetne hinni, nem is a csernyizovi könnyező ikonért keltek útra, hanem hogy a tűznek áldozzanak. És talán ezer meg ezer évig a vidék hallgatag őslakói, a tunguzok, tényleg így tettek. Vagy titokban (mert lágerbe hurcolták az ő sámánjaikat is), még mindig áldoznak. „Olyan nagy a különbség a szentképek és a tűz imádata között?” – töpreng Szindbád, a szibériai detektív. Még nem jött el a pillanat, hogy a zarándokok vezetőjéhez, Andrej igumenhez elinduljon. Mert Andrej, a szerzetes-pap megáll a tűznél, fölemeli a pervijpláni gyülekezőhelyen az indulás első lépése előtt fölkapott, azóta szorongatott, s közben pásztorbottá átlényegült rudat (tényleg olyan így az öreg, mint egy sámán), morog valamit (nyilván ószlávul, amit a detektív még nem ért, de lehetne tunguz lélekkísérő dal vagy burját torokéneklés is), s mikor leengedi, csillapodik a mozgás. De ketten felállnak s a máglya átellenes oldalain köveket helyeznek egymásra, erre vastag, tüzet állni képes dorong kerül, melynek közepén, láncon, üst lóg. Az üstben víz. Kása kerül bele. Valószínűtlen gyorsasággal lepi el a tisztást a hajdina édes illata. Semmi nincs, ami kizökkentené a detektívet abból az érzésből, hogy nem a huszadik század idusához közeledve, hanem valamikor az idők kezdetén vannak, amikor a jó és ártó szellemek és istenek úgy álltak lesben a fenyők mögött, ahogy most nappal hiúzok figyelik őket. A vonat másfél éve indult el vele. És sorstársaival. Nagyváradig este haladtak, ekkor, legalábbis visszagondolva úgy tűnik, még egymást érték a fények. Ahol véget ért a szolnoki közvilágítás, ott kezdődött a szajoli kocsma fényköre, aztán a tanyák ablakaiban égő petró oldotta fel annyira a sötétséget, hogy az ellágyított részek egymáshoz érhettek. Erdélyben, a hegyek között, már a sötétség volt az úr, s ezt pöttyözték fénypászmák. Kivéve, ha egy város mellett haladtak el. Focşaniban eltöltöttek három éjszakát és három nappalt, folyton arra sóvárogva, bárcsak kiengednék őket a szerelvénytől karnyújtásnyira lévő csaphoz. (Nem engedték ki, egy vödör vizet kapott a vagon.) Aztán, a Kárpátokat végleg elhagyva, Odesszába csorogtak. Itt hat napig sínylődtek egy 30 �patkánylyukban, mely valóban patkányokkal volt tele. Majd Kiev, Harkov, át az Urálon inneni Oroszországon. Az orosz nagyvárosokban a lakásokban sem igen égett fény, de legalább a még éjszaka is láncszakadásig dolgozó, markolókká átalakított hadigépek lámpáiból és a gépek körötti műhelyek, melegedők tüzeiből átszúrta valami a vastag feketeséget. Mert akkor jött az igazi szakadék. Szverdlovszk, Tyumen után? (A detektív nem tudja, hisz velük semmit nem közöltek, azt sem, likvidálni vagy más céllal vagonírozták-e be őket.) Mert a végtelen kútmélység következett. A nemhogy ember csiholta világosság nélküli, de még a csillagok halvány fényét is elnyelő mélység. Ezer és ezer kilométeren át. Nappal az alul kopasz vörösfenyők, mint a semmi csontvázai, és mégis, a vagon vastag résein kitekintve ezekbe a csontvázakba kapaszkodott tekintete, mert a pusztulás is elviselhetőbb, ha valós formát ölt, s nem az elmével teremt magának szörnyeket. Éjjel azt érezte, bár száznál többen préselődtek egy vagonban, annyian, hogy ha valaki megfordította ülepét, fordulni kellett az egész sornak, hogy soha ennyire elviselhetetlenül egyedül nem volt még. Mintha két naprendszer közötti galaktikus térben lebegett volna a vagon. Vagy mintha ez a kinti feneketlenség valójában egy állat lenne, melyet előbb-utóbb felriaszt álmából a kihívó pöfögéssel testébe furakodó szerelvény, s ez a világnagy állat morog és csap egy retteneteset, vagy kitátja száját és fölfalja őket. „Fantasztikus találmány a tűz. A semmi közepén gyújtott tűz világteremtés. Annyit ér, mint karácsonyi fényben úszó európai katedrálisok ezre” – ez jár most, a tisztáson, a detektív fejében. – Hrisztosz voszkresz (Krisztus feltámadt) – mondja lehajtott fejjel Szindbád a konzervdoboz edényből kását kanalazó Andrej igumennek. Míg ideballagott, a megfelelő üdvözlésen törte a fejét. Húsvét két hete volt, nem tudja, meddig érvényes ez a megszólítás. Ráadásul az öreg tarthatja őt az NKVD emberének is, s akkor gúnyolódásnak fogja vélni szavait. – Voisztini voszkresz (Valóban feltámadt) – feleli az öreg, s akár a konzervdoboz, az ő szeme is megcsillan. Nem vette gúnyolódásnak. – Köszönöm fiam. Érzem a kiejtésedből, meg tudom is, hogy nem a mi népünkből való vagy, de azzal, hogy tiszteltettel szóltál hozzám, hogy nem rohantál le rögtön induláskor, hagytad elindítanom a nyájamat és magad is megtetted ezt az egész napi kimerítő… – simogatja az igumen szavaival a detektívet, amit viszont az nem engedhet, mert aki megdicsér, az fölényben van, márpedig itt a detektívnek kell fölényben lennie, neki kell irányítania. Ha lehet úgy, hogy a másik ne érezze. – Hányadik zarándoklata ez? Úgy értem… a szünet előttieket is beleszámítva – kérdi Szindbád, s ezzel végleg válaszút elé állítja az öreget: vagy provokátornak, besúgónak fogja tartani, vagy elnyeri rokonszenvét. De a besúgók detektíveknek jelentenek, nem maguk a detektívek végzik a besúgást. Bár ez talán csak Nyárligeten volt így. Érte már Szindbádot elég meglepetés a Birodalomban. – Apám nyolcszor hozott el, aztán, mikor ’12-ben felszenteltek, már én tereltem a híveket. Amíg lehetett. És ’42-től megint terelem. 31 �Szindbád készült. Elolvasta az igumen kartonját és tudja, hogy az öreg ugyanabban a pervijpláni lágerben töltött el tizennégy évet, ahol ő hat hónapot. Ez ok lehetne a beszélgetésre, de nagy kerülő a detektív szándékához. Inkább a tűzbe bámul és hallgat. Legalábbis így tesz. Valójában az embereit figyeli. Ink, a beosztott nyomozó (papíron Szindbád főnöke), egy kislánnyal viccelődik. Bajár, a technikus, vászonra öntött kásából kanalaz, nehézkesen megy az evés, mert bal kezében van az evőeszköz, holott jobbkezes. Csakhogy Bajár jobbja foglalt: Fedkáját tartja, így védi ezt a, most elemózsiás zsákban vekninek álcázott, SN kamerát, melyet külön engedéllyel kapott a megszállás elől Harkovból a Pervijplánnal, legalábbis szibériai mércével mérve, szomszédos, vagyis a Pervijplántól alig ezerötszáz kilométerre lévő Berdszkbe költöztetett gyárból. A detektív az igumen szemébe nézve a lényegre tér: – A jelentésben az ön neve nem fog szerepelni. Nem fogják becitálni tárgyalásra De tudnom kell: meggyónta-e magának a fiú, hogy megölte Mását vagy sem? – mondja Szindbád, ím, a fél sikert megcélozva. Az igumen számított a kellemetlen kérdésre. Egy tépés szikkadt lepénnyel kitörli a konzervdobozt, keresztet vet és elrakja. – ’21-ben a pokol mélyére jutottunk – mondja a szerzetes, és meglepődik saját, életveszélyes őszinteségen, de az egyik lágernyiknak a másikkal szembeni elemi (bár néha veszélyes, mert itt minden veszélyes) részvéte és rokonszenve legyőzi megtorpanását. – És nem csak az egyház, hanem… – Tesz egy kört a kezével, amivel, ha nem is a világra, de legalább az egész Birodalomra kiterjeszti ítéletét. – És a kínzások után mi magunk is belökdöstük egymást a pusztulásba. – Megüti mellkasát, jelezve, hogy a szerzetesrendjére gondol, aztán még többször megüti. Szindbád érzi, hogy neki meakulpázik. Neki gyón a gyóntató. – Mindenféle ocsmányságot vallottunk egymásra, mert azt gondoltuk, ha áldozatokat hozva kielégítjük vérszomjukat, páran legalább megmaradunk. És páran megmaradtunk. Akikre kevesebben vallottak. Bár, ki tudja, hogy is működött ez valójában… Elhallgat az öreg, Szindbád tudja, olyan ezekről beszélnie, mintha végigjárná a Via Dolorosát. – De két szentséget mindig megtartottunk! (most először büszkén, szinte fenyegetőn) Sosem tagadtuk meg a Megváltót és sosem adtunk ki gyónási titkot! – Csakhogy most nem politikai machinációról van szó, hanem hogy megfojtottak egy tizenhat éves lányt – dörren fel a detektív, amivel letromfolja az igument, de a szópárbajt mégis elveszíti, mert a szerzetes előtt megjelenik ugyanaz a kép, mint ami a detektív előtt; az, ahogy a szinte még gyermek Mása Szokolova oszladozó holttestét kihúzzák az ingoványból, és ez a kép elnémítja az öreget. A néma tanú a legnagyobb veszély a nyomozásban. – Nem árulja el mit, gyónt meg – mondja a detektív, az övéihez visszatérve. – Nem árulja el, mit gyónt meg? – kapja föl a fejét Ink. – Hisz ez azt jelenti, van valaki, aki meggyónt valamit, ami kapcsolatban lehet a gyilkossággal. – Súlyos bűnt. Gyilkosságot – teszi hozzá Bajár. – Mert egy tyúklopáson biztos nem akadna fenn az öreg. 32 �– A gyóntató sem emberölést, sem tyúklopást nem adhat tovább – igazítja ki Szindbád. – Nem ez a lényeg. Hanem az: azt hiszi, tudom, ki az, aki gyónt. És úgy kérdeztem rá, hogy ebben a hitében megerősítsem. Nem mertem névre rákérdezni. – Jól tetted – mondja Ink. Nem árulta el, mit gyónt, tehát azt sem árulta volna el, ki gyónt. Félig bejött a blöfföd! – mondja, mely éppoly kellemetlen dicséret, mint az igumené az előbb. „Egy hívőnek megmaradt faluban, ha valaki féltékenység miatti felindulásból megfojtja szerelmét, nem blöff feltételezni, hogy nem bírja el a terhet és elárulja valakinek…” – oktatná ki Szindbád, de inkább a tényekre szorítkozik: – Amikor bementem a tanácselnökhöz, az igumennel beszélt. Ki akarta küldeni, de mondtam, hogy maradhat. Megéreztem a kínálkozó alkalmat. S mikor beszélni kezdtünk a bűntényről és soroltam a gyanús személyeket, az igumen remegett, mintha viaskodott volna magával. Nemcsak én, a tanácselnök is észrevette! – Ki kell mondanod egy nevet! Próba-szerencse alapon. – tanácsolja Bajár. – Elvégre a gyanúsítottak száma nem végtelen. A faluból hat fiút szédített Mása. Aztán ott van a tűzvédelmi felügyelő, aki szintén élénken érdeklődött utána, meg a csípőficamos, a komszomol-továbbképzés szervező. Ez nyolc. Meg esetleg az erdész. („Az erdész nem” – gondolja Szindbád, – „azon csak őszinte döbbenet látszott.”) Ha ügyes mondatba fűzéssel kiböksz egy nevet, és ő érzelemnyilvánítás nélkül elutasítja a választ, akkor megvan, ki gyónt. Ha meghökken a név hallatára, akkor nyilvánvalóan mást járt nála. Vagyis nem az a tettes. De ez is valami. Legalább csökken a megdolgozandók száma. Valamilyen irányba lépnünk kell! Mása Szokolova gyalog indult Proletarszkba, a rokonaihoz. Akiktől öt nap múlva érkezett a levél, hogy miért nem jön már. A holttestet három hétre találták meg. A meleg mocsárban erősen deformálódott, reménytelen volt ujjlenyomatot keresni rajta. Az orvosszakértő megállapította, hogy a lányt megerőszakolták, és hogy a nyelvcsontja és a pajzsporca eltört: tipikus jelei a fojtogatásnak. A tettes nyilván enyelegni akart vele, Mása elutasította, a másikban rögtön feljöttek a pletykák és sérelmek, a lány visszautasító maradt, a fiú vagy férfi nem bírt gerjedelmével és dühével. A hat, Mása által szédített fiú egész nyáron ugyanazt csinálta: a szovhoz rétjén kaszált, szénát gyűjtött, bármelyikük elmehetett azon a bizonyos napon a Hlomovka melletti ingoványhoz, hogy elkapja a lányt. A tűzvédelmis és a komszomol-felvilágosító otthon volt, az anyjuk a tanú. Ami semmit nem jelent. – Kevés eggyel csökkenteni – értékel Szindbád. – A tűzvédelmis és a propagandista sem jöhet szóba – érvel Ink. – Nem vallásosak. – Ki tudja, kiből mit hoz ki a gyilkosság traumája. Ráadásul nem lehet teljesen kizárni, hogy a tettes valamelyik környékbeli településre való. Az én szülőföldemen szokás a szomszéd faluban gyónni. Idegen papnak könnyebben kitárulkozik az ember. Mása átment hébe-korba Hlomovkába meg Nyizsinyecbe, szemet vethe- 33 �tett rá ott is valaki. Nekem egy konkrét személy kell – mondja a detektív és megfeszíti álkapcsát. Fogai megcsikordulnak. Egy aludni készülő asszony felkapja fejét a hangos szóra. Ink az alvók miatt is óvatosan szólal meg: – Van még egy lehetőség. Tudod jól, mire gondolok. Összeszedjük a leginkább szóba jöhető hat vagy kilenc személyt, vagy akár többet is, a szomszéd falvakból is. És, hát… elhívjuk az NKVD szakembereit. Csináltuk párszor… – Csak aztán nehogy többen pusztuljanak bele a kihallgatásba, mint amennyit megölt az elkövető. És különben is, akkor én, mihez kellek?! És minek vagyunk itt?! – vágja oda mérgesen Szindbád, takarót ránt magára és az erdő felé fordul. Szindbád úgy érzi, a kergetőző gondolatok nem engedik elszunnyadni, mégis meglepi egy rövid, de mély, szempillát ragacsozó álom. Hajnalig. Az a zúgás, pattogás, vonyítás, ami előző nap körülvette, most megszabadult az embersereg énekétől, dobogásától, így ki tud venni belőle egy halk csörgedezést. Nincs messze a forrás. Már csillan egyet a lombok között, már a vízsugár is látszik, örül a detektív, hogy egy kis felfrissülésben lesz része. Megelőzte valaki. Derékig meztelenül van. Háttal felé. Hosszú szakállát el-elkapja a reggeli szél. Az igumen az. Szindbád megdöbben az öreg feszes izmain, bőrének fehérségen, tisztaságán, ami éppen illeszkedik a forrás és a harmattól szikrázó levelek tisztaságához. S arra is rájön, hogy ő maga viszont szennyes. Szennyes szándékú. Lelkiismerete elleni tettre kéri az öreget, épp, mint akik megnyomorították és lágerbe zárták. S akik lágerbe cipelték Szindbádot is. Mintha beállt volna ezek közé. És mikor elfogadta a lágerparancsnok meg a pervijpláni rendőrkapitány ajánlatát, hogy ha segít a nyomozásban, kijöhet a lágerből, tulajdonképpen be is állt. Beállt? – Magáért imádkoztam – szólal meg Andrej igumen. – A lelki üdvömért? – Nem. Hanem, hogy juttassa börtönbe a tettest. Találjon bizonyítékot. Engem is nyom ez a teher. De csak az a megoldás: hogy bizonyítékot szerez. Nélkülem is. – Nincs bizonyítékom. – Majd lesz. Azt mondják, a maga képességei rendkívüliek. – Túloznak. – Ha egy lágernyik a rendőrség alkalmazásába lép, annak vagy a kapcsolatai vagy a képességei rendkívüliek. Szindbád ledobja zubbonyát, ingét és egy maroknyi vizet önt mellére. Szeme fönnakad, olyan ütésként éri az ordító hideg. Egy rönkre roskad összeszedni magát. Az öreg mosolyogva locsolgatja magát tovább. Ahogy felengednek a detektív csontjai, úgy érzi, egy élő ikont lát maga előtt. Szindbád sosem bírta fölfogni a szentséget, de mindig lenyűgözte. A vegyianyagraktárrá átalakított egykori templom ikonosztázánál és a kis kápolnában is, amit a mosodatröszt egyik fészerében alakítottak ki. És most, az öreg előtt állva. És ő megsértette és meg fogja sérteni ezt a szent embert, mert Szindbád számára van egy mindent felülíró szentség és törvény, az, hogy aki gyilkolt, annak bűnhődnie kell. Nem tud másként gondolkodni Szindbád. Mert Szindbád egy detektív. 34 �– Talán nem érti, miért kell ragaszkodnom a titkomhoz – folytatja az ikon. – Bevallom, sok törvényünknek én sem fogom fel a célját. Csak azt tudom, veszedelem származik a megszegésükből. Az élet amúgy is tele van meghökkentő dolgokkal. Tudja, mikor voltam a legboldogabb? ’41 őszén. Mikor fiainkat tankok taposták a sárba, én örömkönnyekkel adtam hálát a Teremtőnek. – Amiért megnyíltak a templomok? – Ha ilyen áron is, de országunk vezetői megértették: Isten nélkül elveszünk. Hogy újra misére hívhat a harang, hogy zarándoklatot szervezhetünk, nagyobb győzelem, mint amekkora veszteség millió és millió meggyilkolt gyermek, mert a fasiszták csak az evilági életet vehetik el, de mi Istentől kikönyöröghetjük nekik, és magunknak, az öröklétet. Ahogy azt tudom, hogy holnap reggel lesz, hogy a bogár megég, ha közel repül a tűzhöz, olyan biztos vagyok ebben. Ha nem lennék, nemcsak misét lennék képtelen tartani, de az ágyból sem tudnék kikelni. – Tisztelem önt atyám, sőt irigylem, és kínoz, hogy esküje elleni cselekedetre kérem, de így meg az kínoz, hogy (nem tudom, ki tette – van a detektív nyelvén, de az utolsó pillanatban vált), szabadon van az a veszedelmes ember. Az öreg szünetet tart. Most ő küzd a szavaival, mert tudja, ami jön, azt végképp nem fogadja el a detektív. – És ha Isten így akarja? – Ki? Micsodát? Hogy a gyilkos megússza? – Honnan tudhatnánk? Mi még egy nyomorult aranyeret sem tudunk meggyógyítani (fájdalmasan összerándul az arca), ő meg egy univerzumot irányít. Lehet, az a terve, hogy az elkövető szabadon maradjon. Meggyilkolt egy embert, de talán egyszer megmenti három másik életét. – Három életét? Egy egyszerű fickó, aki… (a szovhozban robotol, van a detektív nyelvén, amivel, ha az öreg biccent vagy nem reagál, végképp kizárhatná a propagandistát, a tűzvédelmist meg az erdészt, de ezt a mondatot is elharapja). – Igen, aki vasat kalapál – folytatja az igumen. – Miért ne? Nem kell ahhoz orvosprofesszornak, növénynemesítőnek vagy hadvezérnek lenni. Például egy egyszerű fickó is szemtanúja lehet egy balesetnek, amit ha gyorsan jelent… – Hogyan? Aki vasat…– kérdezi a detektív, mert egy szót nem értett tisztán. – Vasat, igen…– mondja az öreg indulattal. – Szindbád látja az igumen villanó szemét, s nem tudja, méreg vagy ijedtség miatt villan-e. – Mindegy az. Vagy szörpgyárban robotol, vagy kábelt csévél egész nap, vagy bármi… – Arra kérem – állítja le Szindbád –, ha még egyszer elmenne magához, mondja neki, hogy a földi igazságszolgáltatás is része lehet Isten tervének. Az öreg kienged még néhány szót, amelyekre már ráállt a torka és a nyelve, de mikor elér hozzá a detektív kérése, s megérezni véli benne a visszakozást, elmosolyodik. – Ez természetes. Hiszen mondtam is neki, hogy legjobb lenne feladnia magát. De erővel nem kényszeríthetem. – Köszönöm. Minden jót. – Én inkább úgy mondanám: viszontlátásra. Egyszer jöjjenek el velünk munkán kívül is. Ne, ne gondolja, hogy ez lehetetlen. Senki nincs már az élők között, akikkel együtt szenteltek föl, és úgy vagyok szerzetes, hogy már nincs is meg a rendem kolostora, és mégis optimista vagyok. Nagy szenvedés árán, de kezdenek helyre 35 �rázódni a dolgok. Az állam persze éli majd a maga önző életét, ahogy mindig is tette, mert régen sem volt olyan jó, mint most sokan gondolják. Tudja, mit művelt a cár Gapon pópa munkásaival? A mi ösvényünk mindig a keserves, keskeny ösvény volt. Az állam lesz, amilyen, de már nem fogja eltiltani tőlünk a nyájat. Mert rájött, hogy csak jól jár, ha visszaengedi hozzánk. Én tudom ezt. És azt is, hogy nem ez az utolsó zarándoklat. – Szép lassan lemaradunk – vezényel Szindbád. Szomorúan, mert az igazi ok a zarándoklaton való részvételre nem a nyomozás érdeke volt, hiszen, ha berendelte volna az igument az irodába kihallgatni, nem tudta volna ugyan figyelni a szerzetes és a nyája viszonyát, viszont a rendőrségi idegen, rideg környezetben történő kihallgatást nehéz elviselni, ott jobban megtörhetett volna az öreg. Szindbád nosztalgiából tartott a zarándokokkal. Gyermekkorában sok pócsi zarándoklaton vett részt, aztán, szökni készülő hittel, azt gondolta, a prosecciók elmulasztása is oka lehet elbizonytalanodásának. Folyton tervezte, hogy a következőn ott lesz, míg el nem került ide, Szibériába, ahol, s talán ez is Isten csodája, úgy tűnt, megint alkalma nyílik meglátni egy könnyező ikont. De mégsem fog elmenni oda, mert a zarándoklat során egyetlen műúton haladnak át, s az most következik. A detektív úgy számolta, délre fognak ideérni, akkorra rendelte az autót. Még híre-hamva sincs. De igen. Amikor már csak hárman vannak, egy szikla mögül halkan előgurul a tank nagyságú IZS. „Okos gyerek, jó sofőr ez a Vityka, bolondok voltak a moszkvaiak, hogy egy viccért száműzték.” – Láttam, egyszerre jöttetek vissza az öreggel. Sikerült mégis kiszedni belőle valamit? – kérdi Ink a kocsiban. Szindbád behunyorítja szemét, s a többiek már tudják, hogy gondolatban ismét a forrásnál van. – Talán – szólal meg végre. – Van Pervijplánban vagy Proletarszkban vagy bárhol a környéken szörpgyár? A fejüket rázzák. Aztán illendőségből gondolkodnak. És megint rázzák. Ink kiegészíti: – Viszont háznál sokan főznek varényét, az a teába való, hasonlít a szörphöz. Aztán a kocsmákba tízliteres üvegekben hoznak, legalábbis a háború előtt hoztak, Irkutszkból meg Ulan-Udéból erdei szörpöt. – És Taskentből sárgadinnyeszörpöt – teszi hozzá Bajár. – Úgy van. Azt a Nagy Október sörözőben hígították föl, onnan vitték a többi kocsmába. Az persze nem szörpgyár, de mégis valami olyasféle. – Dolgozott ott valaki Mása ismerősi közül? Olvastuk mindnek a kartonját, nem emlékeztek? – Legfeljebb inni, ha betértek, de nem vizet – mondja gúnyosan Bajár. Ink leinti, és sorolja: – Az élkomszomolista, mióta dolgozik, azt csinálja, mint most: szervezi a szemináriumokat. A tűzvédelmis halászott a Bajkálon, aztán katona lett. Berlinnél megsebesült. Rendbejött. A hat szovhoznyik közül négy világéletében az állatokkal meg a földdel foglalkozott, talán még a faluját sem hagyta el. A vörös hajú Petya 36 �viszont szerencsét próbált a vasútnál. A novoszelki állomáson volt. De ahogy a háború miatt minden vagont meg mozdonyt elvittek a hadiszállításokhoz, nagyon lecsökkentették itt a személyforgalmat, sok vasutast elküldtek. Őt is. Novoszelkiben nincs gyár, és nem is telepítettek a nagy keletre evakuálások idején sem, maradt a szovhoz. Az a göndör, dadogós Vitosa meg a Szibrneft-nél volt egy évig. Vezetéket fektettek. – Villamosvezetéket? Kábelt? – kérdi a detektív. – Nem, a Szibrneft csak gáz- meg kőolajvezetékekkel foglalkozik, ha jól tudom. – Mert az a második kérdésem, hogy kábellel dolgozott-e valaki a jelöltek közül. – Kábelgyár fogalmam sincs, hol van legközelebb. Kábel van minden iskolában meg tanácsházán. Azt nem hinném, hogy van ember, aki kifejezetten azt tartja karban, bár Pervijplánban a telefonközpontban meg a villamoselosztónál mégis lehet. Készítsünk róluk egy listát, nézzük meg, van-e köztük valaki, aki kapcsolatba kerülhetett Másával? – Majd meglátjuk… – feleli Szindbád, mert mindezt csak azért mondta a többieknek, hogy rágódhassanak valamin, amíg neki sikerül pontosan visszaidézni az öreg szerzetes szavait. „Hogy is mondta az igumen? Hlopajet? Vagy klopajet? És az is volt, hogy vas. Igen, hogy a vasat…” – Fémlemezt gyártanak Pervijplánban? – kérdi végül. – Nem? Persze, hogy nem. És fémlemez-megmunkálás hol van? – Sok helyen – szólal meg Bajár. – Van karosszériaműhely a lágerben, a laktanyában, a taxi- és tehergépkocsi-javítóban, a buszjavítóban. – A mezőgazdasági gépjavítóban, és még ahol a tűzoltóság és az NKVD járműveit szervízelik – egészíti ki Ink. – Mert valami ilyesmivel példálózott az öreg, hogy ahol a vasat kezelik, kalapálják… Állj! – Szindbád kiáltása a sofőrnek szól. – Miért? Nyitva a sorompó! – néz hátra meglepetten. A detektív nem foglalkozik vele. Egy magisztrálhoz érkeztek, ami itt a Trasszibériai vonalat jelenti. A detektív elindul a bódé felé, a bakter már jön tisztelegve. – Maga szokott ellenőrzést tartani? – kérdi az alázatosságtól és félelemtől meggörbült emberkét. – Igen, polgártárs. A síneket állandóan, az előírás szerint. És van, hogy nem sorompó-, hanem kiegészítő szolgálatban vagyok, akkor a mellékvágányra állított szerelvényeket ellenőrzöm. A kerekeket. – Mivel? – Szemmel és legfőképp – s előhúz egy hosszú nyelű, kis fejű vasutas kalapácsot. A világ túlsó végén van Nyárliget, de ott is pont ilyet használtak. Szindbád mellé felsorakoznak mind a négyen, és ő rácsap a kalapáccsal a sínre. – Mit csinál az, aki ezt műveli? – teszi fel a kérdést mindannyiuknak. – Kalapál – felelik meglepve. Szindbád másfél éve csak orosz beszédet hall, és dicsérik, mennyire bírja a nyelvet, de mégsem úgy, mint az oroszok. „Hogy is volt az az átkozott szó? Nem ejtette ki újra az öreg, hiába kérdeztem rá vissza…” – töpreng a detektív, annyira, hogy gyöngyözni kezd a homloka, – Hlopájet, ezt mondják most ők. Az a kalapálás. És mintha lenne a klopájet is. Valami hasonló jelentéssel. Nem tudom. K-val vagy h-val mondta? Hm, inkább h-val kez- 37 �dődött, mint k-val. Khhh, hhhh, igen, inkább h-val. Pedig kolotyit lenne a „kopogtat”. De ez az i-hang nem rémlik. Van még a pohlopájet, nem, nem p volt az elején. – Tehát kalapálok? – fordul Bajár felé. – Nem csak azért mondjátok, mert az előbb a kérdésben én magam is kiejtettem ezt a szót? Mert a „kalapál valamit”, az inkább azt jelenti, hogy „,megmunkálja, formálja azt a dolgot”. Nem?” Összedugják négyen a fejüket és megvitatják a detektív kérdését. – Nincs azzal a szóval semmi baj – mondja ki Ink az ítéletet. „Tehát a hlopájet jelenti azt is, hogy kalapál, meg azt is, hogy kopogtat” – szűri le Szindbád. – Fiúk. Mit dolgozott a vörös hajú Petya a vasútnál? – Szakmája nem volt – feleli Ink mosolyogva. – Pályamunkáskodott. Szóval valószínűleg ugyanazt, mint most te. Kihallgatjuk? – De még mennyire! 38 �S ZÉCSI N OÉMI Nyughatatlanok (Regényrészlet) 1. Aimee a gyűrűt közvetlenül az ujjáról húzta le, úgy tette a becsüs elé. A cvikkeres férfi az asztalkán álló mérlegre helyezte az ékszert, és csak azután nézte meg a követ. – Tourmaline – szólalt meg Aimee kissé rekedten, mintha csak keresné a beszédhangját. A férfi a tárgy alapos szemrevételezése után egyetértően bólintott. Az összeget felírta egy kis cédulára, és odamutatta Aimee-nek. – D’accord – hagyta helyben ő. A férfi kiállította a rózsaszín zálogcédulát és leszámolta a pénzt. Miközben a gyűrűt számmal megjelölve eltette a többi közé, már szólította a következőt, egy éltesebb nőt, aki batyuba kötve a házi ezüstöket hozta el. Ennek felbecsülése az előbbinél hosszabb processzusnak ígérkezett. A nő mögött álló fekete köpenyes alak le is tette a földre, amit egy táskában magával hozott. A hodályszerű teremben nagy volt a nyüzsgés, de amúgy komor hangulat uralkodott. Az oszlopsor között húzódó faparavánokba vágott ablakok előtt álltak sorban az emberek. Többségük szegényesen öltözött külvárosi lakos volt, de aki nem, az azonnal kitűnt, akárhogyan igyekezett leplezni önmagát. Aimee is a fejére húzta a körgallérja csuklyáját, és Matild már harmadjára kérdezte meg, hogy miért, miért, miért, hiszen a szél sem fúj, az eső sem esik, és amúgy is tető van a fejük felett. A terem közepén álltak, hogy senkinek ne legyenek útjában, mert a pénz nem fért bele a gyöngyös kis erszénybe, és a zálogcédulát is biztos helyre kellett tenni. – Fülöpre figyelj! – mondta Aimee szigorúan a kislánynak, miközben a pénzt és a cetlit egy félbehajtott papírlapba tette, amit aztán negyedrét hajtott össze. Ezt a csomagot gyömöszölte bele az erszényébe, majd az egészet az övéről lelógó táskájában helyezte el. Gondosan ráhajtotta a köpenyét, aztán körülnézett, hogy nem ejtett-e le valamit. – Gyerünk – mondta, és ahogyan szokták, ő a kislány kezét fogta, a kislány pedig a fiúcskát rángatta magával. A kis utcán aztán mégis felkapta Fülöpöt, mert a kora tavaszi esők miatt sok helyen állt a szennyes víz. – Kerüld ki a pocsolyát! – szólt Matildra, aki kissé lemaradva éppen egy tócsával kokettált, hogy belegázoljon-e. Most megtorpant, és az anyja után szaladt. Azzal akarta jelezni a menethez való csatlakozását, hogy belekapaszkodott Aimee bársonyköpenyébe, és kissé el is engedte magát, hogy az anyja lendülete vigye. 39 �– Engedd el, az Isten áldjon meg! – mordult fel Aimee. – Van mit cipeljek, nem kell, hogy te is húzasd magad. Matild sértődötten engedte el a köpenyt, és fejét lehorgasztva, szemével a sikátor vízfolyásait követve ballagott az anyja mellett. Éppen a magaslaton álló templom előtt haladtak el. – Itt voltam édesapával vasárnap – mondta, de senki sem válaszolt neki, csak Fülöp nézett át az anyja vállán és nyújtogatta felé apró kezét. Haladtak tovább az emelkedőn. Aimee lihegve vitte a karján a kisfiút, és közben az előrerohanó Matildot követte a szemével, aki az utca végéről kiabálta, hogy „én már a Sablonon vagyok, ti még nem!” Villámgyorsan egy bódé előtt termett, és ott bámészkodott sóváran. Aimee a kisfiúval félig-meddig futva eredt utána, hogy elkapja, mielőtt még messzebbre távolodik. – Chaud, chaud les marrons! – kántálta a vaskályha előtt ácsorgó kötényes férfi. Szinte kétségbeesetten kiáltozott, mintha a koszos vászonzsákban mellette álló kevéske gesztenyét még gyorsan el szeretné adni, mielőtt beköszönt a tavasz. – Kérsz gesztenyét? – kérdezte Aimee békülékenyen a kislánytól. Az nem szólt, csak bólogatott, és a kezét nyújtva odaállt a gesztenyeárus elé. A férfi letépett egy papírszeletet a szögről, és tölcsért formált belőle. Abba töltötte kis lapáttal a forró gesztenyét, és a kislány kezébe adta. Aimee az övére erősített táskában kutatott aprópénz után, és amikor megtalálta és feltekintett, már a negédesen mosolygó Almássyné nézett vele farkasszemet, háta mögött a vásárolt holmikkal alaposan felpakolt Jeanne-nal. – Hát magát is látni? Na mi az? Miért jött úgy zavarba? – Nem vártam volna, hogy az utcán futunk össze. – Hetek óta felénk se néznek! Aladár kétszer is írt Rudolfnak, hogy jöjjenek el velünk a Botanique-ba. – Ó, ha tudtam volna! Nekem nem mutatja meg a leveleit – mondta Aimee, és ebben nyilván nem is hazudott. Almássyné várt valamire, hallgatott, hátha Aimee szólal meg. Muszáj volt neki belekezdenie. – Hát akkor nem tudja… – kezdte jelentőségteljesen. Aimee azonnal bólogatni kezdett. – De, tudom. Akartam is írni… – Miért írni akart, ha el is jöhetett volna? Elmentünk volna a gyerekekkel kocsikázni a parkba, vagy Laekenbe… Aimee Tónit méregette. Ugyanolyan volt, mint mindig. A bőre rózsás, tekintete ragyogó, mozgása eleven, hangulata pompás. – Nem hány? Nem undorodik? – Köszönöm kérdését, jól vagyok. Talán nem istenkísértés kimondani, hogy soha ilyen jól nem viseltem egyetlen terhemet sem. Pedig Attilával meg legutóbb szegény Helénkémmel nagyon megszenvedtem. – Van-e érzése, mi lesz? – Azt mondták még otthon, ha sok édeset, sok tésztát eszem, akkor lány születik. Húsra rá sem nézek. 40 �– Húst csak jól megsütve, főzve. De amúgy, ami jólesik. Csak a rozzsal vigyázzon. Idő előtt bajt okozhat – mondta Aimee némi tudálékos tónussal a hangjában. Nyilván eleddig nem hallott jó tanáccsal akart előállni. – Miféle bajt? – Ha halszagú vagy dohos, bele se kóstoljon. Akkor bizonyára közé keveredett az anyarozs. Az pedig csak vajúdó anyának orvosság, viselős asszonynak méreg. – Nálunk ugyan csak a cselédek esznek rozskenyeret, de ezentúl még meszszebbre kerülöm. Köszönöm a figyelmeztetést – fogadta Almássyné a szokásos derűs udvariassággal a kéretlen tanácsot. – Maga honnan tud ilyeneket, drágám? – A nagyanyám híres bábaasszony volt. – Hogyan? Már a nagyanyja is dolgozott? Micsoda család! – jegyezte meg jóindulatú leereszkedéssel Tóni. Kezdett elfáradni, ezért egyik lábáról a másikra állt, de próbált odafigyelni a beszélgetésre. – Az anyám már nem. Mert az anyja egy megvetett mesterség művelésével olyan jómódra tett szert, hogy lányait már úriemberekhez adhatta férjhez – Aimee úgy jelentette be mindezt, mintha ez a tény a családi büszkeség állandó forrását jelentené a számára. – És ön látta, hogy mit művel? – kérdezte Almássyné elképedve. – Gyermekkoromban sokat időztem nála. A nap bármely szakában bekopogtathattak a cselédek, aggódó nőrokonok, vagy olykor olyan férjek, akiknek szolgájuk nem volt, akit maguk helyett küldhettek volna. Csak azt láttam, hogy mennyire számítanak a segítségére, és belé vetik minden bizalmukat. Szerettem volna követni a hivatásában, de a családom megdöbbent azon, hogy én vissza szeretném forgatni az idő kerekét… – Soha nem hallottam még ilyesmit. Hogy egy nő önszántából akarjon dolgozni. Azt hittem, ön azért állt munkába, mert rákényszerült – rázta a fejét hitetlenkedve Almássyné. Olyan őszintén értetlenkedett, hogy talán még Aimee sem orrolt meg rá. Mégis mocorogni kezdett, mint aki indulni készül. Matildra pillantott, aki éppen az utolsó sült gesztenyét rágta ki a héjából. Megigazította a karján ülő Fülöpöt, és a kezét nyújtotta a kislánynak. – Gyere, drágám, megyünk. – Várjon, Aimee. Még ne menjen. Eszembe jutott, miért is kellett volna magával találkoznom. De ez diszkrét dolog, a férjeinken keresztül nem üzenhettem. Éppen azon voltam, hogy postára adom – mondta Almássyné, és egy borítékot vett elő. – Az illető hosszú levélben nyugtatgatott, hogy ez nem olyan levél. De mivel sem magától, sem az urától nem kért engedélyt, hogy önnek írhasson, rajtam keresztül küldi, mert nekem sokszor intéz vásárlásokat Londonban. Kéri, hogy tiszta szándékait ne vonjam kétségbe. – Kicsoda? – Fábián. Ki gondolta volna, hogy egyszer a postillon d’amourja leszek. – Az imént mondta, hogy ő maga kardoskodott amellett, hogy szándékai tiszták. – Ugyan már! Mondhat akármit! Csak a vak nem látta, hogyan nézett Párizsban magára. Akármit ír, azért írja, hogy maga válaszoljon. Arra aztán ő felelhessen, és szép lassan kiönthesse szívét. 41 �Aimee visszahúzta a kezét, amivel az imént a levélért nyúlt. – És én most mit tegyek? Legyek büszke a hódításomra? Engem ezzel meg nem kísért – jegyezte meg elutasítóan, és két kézzel fogta meg a kisfiút, hogy Almássyné ne adhassa át a levelet. – Büszke lehet, hogy olyasvalaki figyelmét hívta fel magára, aki már lemondott a nőkről! Azok után, hogy legutóbb úgy szégyenbe hoztam magam, nem akartam újabb baklövést. Kikérdeztem az uramat. Aladár azt mondja, Fábián neje osztrák hölgy volt, és azért ment hozzá Fábiánhoz, mert annak akkor még megvolt a vagyona. De ő már akkor is folyton úton volt, obskúrus ügyekben hetekre, hónapokra elutazott. A háztartáshoz házibarát csapódott, valami katonatiszt. Megtörtént a baj, de el lehetett volna tussolni, hiszen a csalfa teremtés alkalmanként a férjével is élt. Eljött a szülés napja. A kis nő már huszonnégy órája vajúdott, amikor odahívta a férjét, és megvallotta neki, hogy a Teremtő a paráznaságáért bünteti. Majd megszült, de még aznap a gyermekkel együtt meg is halt. – És még azt mondják, hogy a szégyen nem öl! – jegyezte meg Aimee. – Fábián meglátta önben a rendíthetetlen tisztességet, neje bűne után ez az, ami forralja a vérét – állapította meg Almássyné a diagnózist. – De ha titokban elfogadom a figyelmét, rést ütök saját rendíthetetlen tisztességemen, és ezzel vége a vonzerőmnek. Lehet, hogy inkább az elutasításommal kellene ingerelnem – jegyezte meg Aimee gúnyosan. – Mesteri logika! – bólintott Almássyné. De már alig állt a lábán, így gyorsan akart megszabadulni a levéltől. – Csak fogadja el. Talán mégis Fülöpnek ajánl újabb gyógymódot. Ellentmondást nem tűrően Aimee Fülöpöt markoló kezébe nyomta a levelet, és a szemével már a kocsit kereste, amit leinthet. A mozdulatot látva Jeanne előbújt a kapualjból, ahová úrnője beszélgetése közben tisztelettudóan félrehúzódott. Hamarosan akadt is kocsi, felcihelődtek a vásárolt holmikkal, és elhajtattak; Almássyné megkönnyebbült, boldog mosollyal integetett a hintó üvegablakán át. Aimee letette Fülöpöt, és megnézte a levelet. Címzésként csak ennyi állt rajta: Mme Aimee Bardy, Bruxelles. Fábián nem tett az a-ra ékezetet, pedig igazán tudhatta, hogy az oda még hiányzik. Nem írt rá feladót sem. Tehát a levél álruhában érkezett. Aimee a táskájába tette, és kissé megrántotta a két gyerek kezét, ahogyan a lovaknál a kantárszárat szokás, hogy jelet adjon az indulásra. Fülöp szótlanul totyogott anyja szoknyája mellett. Aimee ugyanilyen némán lépdelt gondolataiba merülve. Egyedül Matildot feszítette a közlésvágy, és meg is rángatta az anyja kabátját, hogy a figyelmét kérje. – Mama, szeretnéd, ha elmondanám, hogy milyen játékaik vannak az Almássy gyerekeknek? – Tessék, drágám? – ijedt fel a mélázásából Aimee. – Szeretnéd, ha elmondanám, hogy milyen játékaik vannak az Almássy gyerekeknek? – Szeretném. – Hintaló, játék katona, dob, fakard, golyók, kugli, trombita, malom, építőkocka, kis szekér – sorolta kétségbeesetten Matild, abban a reményben, hogy a játékok választékának végtelen bősége ugyanolyan álmélkodást kelt majd édesanyjában, mint benne, és így eltereli a figyelmét arról, ami miatt az arca elfelhősödött. 42 �– Babaházuk is van, pedig fiúk, hallod, mama? – Hallom. – Éppen olyan, mint az ő házuk. Három emelet. A földszinten főz a szakácsné. Az első emeleten – ezek igazi babák – anya és apa teáznak, és a gyerekek laknak a tető alatt. Ha nagy leszek, nekem is éppen ilyen házam lesz. Ha egy gazdag ember elvesz feleségül. Aimee elképedve nézett a kislányra, és Matild most már abban a boldog tudatban folytathatta a megkezdett gondolatmenetét, hogy sikerült megnyernie anyja osztatlan figyelmét. – Béla mondta. Mert én mondtam, hogy nekem ilyen házam lesz, ő meg, hogy nem lesz, mert szegény lány vagyok, csak ha egy gazdag ember elvesz. Ő például lesz a férjem, ha akarom, ő nagyon gazdag lesz, magyar földbirtokos Magyarországon. C’est notre patrie – tette hozzá franciául, mert nyilván Bélától is franciául hallotta, hogy „az a mi hazánk”. – Te nem vagy szegény kislány, apukának is sok földje van ott Magyarországon. – De apuka nem mehet oda vissza, mert bezárják a németek. Aimee meg sem kérdezte, kitől ered az értesülés, mert az, ahogyan a németeket emlegette – „les allemands” – nyilvánvalóan utalt rá, hogy a három magyar gyerektől, akikkel játék közben franciául társalog. Nem is voltak itt Brüsszelben más játszótársai. – És mit mondtak még a kisfiúk, mikor legutóbb ott voltál? – kíváncsiskodott Aimee. – Attila nem mondott semmit – szögezte le Matild a legfiatalabb, már Párizsban született Almássy gyerekre utalva. Ő csak verte a dobot. Aladár is csak néha szólt bele. Főleg Béla beszélt. – De miről beszélt Béla? – faggatózott tovább Aimee, mert lánya kezdeményezése abban az értelemben sikerrel járt, hogy ő nem nézett már maga elé üres tekintettel, hanem enyhe gyanakvással, ám érdeklődve várta a beszámoló újabb részleteit. – Béla azt mondta, hogy ők haza fognak menni. Hamarosan. Az apukája okos, és kitalálja, hogyan. Magyarország… Miféle hely az, ma chère maman? – sóhajtott Matild. Játszópajtásai egyre nagyobb hatást gyakoroltak a szókincsére. – Mit szeret rajta Béla? Aimee nem először találta magát abban a helyzetben, hogy Magyarországot úgy kellett leírni a gyerekeknek, mint a mennyek országát, azzal a különbséggel, hogy Magyarországon már járt, a mennyországban még nem. A gyerekek viszont egyik helyen sem, így mindkét esetben hasonló módon kellett táplálni a képzeletüket, hogy megjeleníthessék maguk előtt. – Magyarország… – kezdte Aimee, majd megtorpant és elhallgatott, mintha megszólalás előtt el kellene hessegetnie mindazt, ami hirtelen a nyelvére tolul. Újrakezdte. – Pest és Buda az ország szíve. Egy széles folyó választja el őket egymástól. Pesten sok a szép új ház, Budán pedig… hegyek vannak. – Olyan, mint Párizs? – Nem. Sokkal kisebb. A folyó viszont nagyobb. 43 �Matild eltűnődött a hallottakon, mert mintha nem egyeztek volna avval, amire számított. – Béla nem erről beszélt. Azt mondta, Magyarországon saját lova volt, saját kopója, és akkora házban laktak, mint a Maison du Roi. Nekem is lesz lovam, ha hazamegyünk oda? – Majd a papa megmondja. Ő tudja ezeket a meséket. Hogy milyen Magyarország, és mi lesz, ha visszatérünk oda – mondta idegesen Aimee. – De ott mi is gazdagok leszünk, ugye? – Igen – felelte kínjában Aimee, és ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést. 2. Bárdy ingujjban, mellényben, nadrágban, de legalább nyakkendő nélkül aludt az ágyon. Jobb kezében egy nyitott könyvecske, amit álmában sem engedett el. Valami németül írott emlékirat volt. Egy magyar szemtanú, egy magyar résztvevő, egy idegen, de magyar szívű szemtanú, egy idegen, de magyar szívű résztvevő emlékirata, esetleg az Ügy jóakaratú szimpatizánsának vagy megrögzött ellenségének vitairata. Hiszen csak ezek sorakoztak Bárdy íróasztalán németül, franciául, magyarul; könyvtámaszként pedig egy feltehetően magyar anyaföldet tartalmazó befőttesüveg szolgált. Bár az sem volt kizárható, hogy Almássy adott bele egy marékkal a waterlooi véráztatta földből. Aimee kihúzta Bárdy ujjai közül a könyvet, és odatette a többi közé. Egy ideig tanácstalanul nézte az ágyat, mert Bárdy egy órája csak úgy ledőlt, hogy beleolvasson a könyvbe, és keresztben foglalta el a fekhelyet, így se jobbról, se balról nem lehetett mellé odaférni. Aimee mindenesetre vetkőzni kezdett. Amikor elcsendesedett a ház, felerősödtek a fentiek neszei. Egy rövid-egy hosszú, ha Marci sántikált, döngő léptek, ha Ádám úr masírozott. Mást nem lehetett odafentről hallani, hiába reszketett tőle Bárdy. Még a szavukat sem. Nyilván halkan, nyugodtan beszéltek egymással. Éjfélre járt, ilyenkor már nemigen neszeztek. Rendszerint korán aludni tértek, így kilenc után már nem rengtek a gerendák. Aimee először a derekat dobta a szék háttámlájára, aztán a szoknyát. Olyan fűzőt viselt, amit tükör előtt egyedül is meg tudott oldani. Kicsavarodott nyakkal követte tükörképe mozdulatait. Lehúzta a csipkés bugyogót is, és hálóingbe bújt. Átment a gyerekekhez, a gyertyatartót a két ágy között álló kisszékre tette. Ennél több bútordarab el sem fért volna a szűk szobában, amelynek ablaka nem is egy belső udvarra, hanem a párhuzamos utca házainak hátsó falára nyílt. Aimee felszedegette a földről a szétszórt játékokat: fából kifaragott, szépen megfestett jegesmedvét, oroszlánt, tigrist, medvét, elefántot, meg egy felismerhetetlen fajtájú madarat. Fülöp olyan kiságyban aludt, amelynek két oldalára sűrű szövésű, egyébként kisebb halak fogásához használt halászhálót rögzített Aimee. Ha a kicsi legurult volna, a háló megfogja. Matild már enélkül használta a másik kiságyat. Mindketten erősen szuszogtak, de Fülöp hangosabban, kissé hörögve. 44 �Aimee letérdelt az ágy mellé, és egy darabig hallgatta a kisfiú lélegzését. Végigsimította gömbölyű, sima homlokát, feszes, rózsaszín arcocskáját. A hörgés nem erősödött föl, csak halk háttérzajként volt érzékelhető. Aimee Matildnak a haját simította ki az arcából. A kisszékről felvette a Godfrey’s Cordial feliratú kis palackot, és nagyot kortyolt belőle, mintha valami égetett szeszbe kóstolna. Aztán az orvossággal és a gyertyatartóval a kezében visszatért a nagyobbik szobába. Az asztalon nyitva hevert a vastag könyv, mindig ugyanott felütve – ott, ahol egy bizonyos dr. Alphonse Teste francia homeopata orvos elmagyarázza, hogyan kezeli a gyerekeknél előforduló asztmát. Mellette szétszórva a sok kis fiola. Mintha a türelmetlen keresésben mindegyik kikerült volna a helyéről. A helyük ugyanis a fa utazótokban volt, akkorában, mint egy szótár vagy lexikon. A piros selyemmel bélelt tok kis rekeszei üresen tátongtak az üvegcsék nélkül. A kis útikészlet csak a fő szerekre terjedt ki, és Aimee szemlátomást ebből sem használta az összeset. Az alaposan megfogyatkozott opium és coralia rubra címkét viselő fiolákat helyezte el a selyemtokokban. Utoljára egy secale cornutum feliratú üvegcsét emelt a fény felé, abban hosszúkás fekete magok zörögtek. Kihúzta az aprócska dugót, és beleszagolt, de aztán mégis visszatette az ampullát a helyére. Ezzel el is készült, rácsapta a tetőt. Az ágyhoz lépve megrázta az alvó Bárdyt. Az nyöszörgött egyet és kicsit mocorogni kezdett, de nem ébredt fel. Aimee belecsípett a karjába – erre még csak meg sem moccant. Így a nő először a kíváncsiságát elégítette ki. Az íróasztalt kutatta végig alaposan, de újságokon és politikai röpiratokon kívül nem talált semmit, ami érdekelte volna. Lassan, óvatosan kihúzta a jobb oldali fiókot. Leszámolta az Erdélyből érkezett leveleket: mindössze öt borítékra lelt a sógora kézírásával. Az az öt volt, amiről ő is tudhatott. Elemér szűkszavú magyar levelei, az utolsó kettőhöz papírrongyon tintapacás gyerekírás csatolva. Aztán Amálka két, pár mondatos küldeménye – egyikben férjhezmeneteléről, másikban párizsi látogatásáról értesíti Bárdyt – az oldal negyedét elfoglaló aláírással: MADAME Amelie SEIGLE. Mintha a nagybetűk is azon ujjonganának, hogy a fiatal nő révbe érkezett. Aimee végignézte a levelek mappájában tárolt régi miniatűröket is, hátha ismeretlen arc kerül elő. De ezeket nyilván látta már: az egyik egy vékony ajkát akaratosan összepréselő, acélos tekintettel a távolba meredő, klasszikus arcélű, szőke fürtös fiatal nőt ábrázolt, mell alatt zöld selyemszalaggal megkötött empire ruhában. A másikon két majdnem egyidős növendék lányka bújt össze, göndör, sötétbarna tincseik szinte összevegyültek. Se csúnyák, se szépek nem voltak: barna szemű, barna hajú, eszményítetten finom vonásokkal ábrázolt bakfislányok néztek a képről bamba mosollyal a szemlélőre. A harmadikat, egy szöszke kislány arcképét Aimee meg sem nézte, inkább a többi holmit túrta át. Almássy levelei, Bárdy piszkozatai, merített levélpapír, bontatlan tintásüveg. Semmi ismeretlen, semmi titok. A bal oldali fiók viszont nem moccant a húzásra: kulcsra volt zárva. Aimee ismét az alvó Bárdyra nézett, de nem merte átkutatni a zsebeit, nehogy éppen most ébressze fel. Véletlenül mégis hozzáért az ágyról lelógó lábához, amikor a matrac alól kihúzta a „Mme Aimee Bardy, Bruxelles” címzéssel ellátott borítékot. Az asztalhoz menet bontogatta. Nem Bárdy íróasztalához tért vissza, hanem az étkezőasztalra tette a 45 �tintatartót. Kihajtotta a levélpapírt, és kezébe fogta a tollat. Először gyorsan végigfutotta a szöveget, és nekilátott a kivonatolásához. Nem szerelmes levél volt, ezt Aimee bizonyára örömmel nyugtázta, amikor a megszólításon és a végső bekezdésen gyorsan átszaladt a szeme. Kedves Asszonyom! Tisztelője, D. Fábián. Aimee megmártotta a tollat a tintában, és hosszú, határozott vonallal húzta alá az első mondatot. Ha a levél pecsétjén gyűrűmnek F. D. monogramot formázó lenyomata látható, Almássy báróné a gyanú felett álló személyek sorába kerülhet. Aimee megvizsgálta a pecsétet, de így, feltörve már nem lehetett megállapítani, hogy eredetileg sértetlen volt-e. Ekkor bizonyára elszégyellte magát, mert letette a tollat, és megtámasztotta a fejét. Nézte a fontoskodó, paranoiás mondatot – „ha a levél pecsétjén gyűrűmnek F. D. monogramot formázó lenyomata látható, Almássy báróné a gyanú felett álló személyek sorába kerülhet” – és nagyot sóhajtott. Aztán ismét felvette a tollat, és bemártotta. Újabb mondattöredékeket húzott alá: Kém… besúgó… óvakodjon. Koppanást hallott, és felkapta a fejét. Az utcára néző ablakhoz koccant valami, ami akár egy csőr is lehetett, de mivel az üveglapra vetülő fényben a szobabelső tükröződött, az éjszakába nem lehetett kilátni. Gyorsan elfújta a gyertyát. Ezen az éjszakán nem világított a hold, és a felhők még a csillagokat is eltakarták. Ha körül akart nézni, ki kellett nyitnia az ablakot. Beburkolózott a nagykendőbe, odament az ablakhoz, és kitárta az ablakszárnyakat. Ha járt is ott az a bagoly, amit Aimee keresett, már elrepült. A párkány amúgy is túl keskeny lett volna neki, hogy azon gubbasszon. Odakintről dermesztően hideg levegő dőlt be, Aimee mégis várt egy darabig, hogy hátha meghallja a madár huhogását valahonnan. Csak gyermeksírást hallott – miért ne hallhatott volna, bármelyik házban lehetett kicsi gyerek. Fülelt egy darabig, hogy megállapítsa, milyen életkorú lehet: újszülött, csecsemő, esetleg totyogó baba. Figyelte, melyik ablakban gyúl fény, de sem lámpát nem gyújtottak, sem a kisgyermeket nem vigasztalták meg: egyre csak sírt, halkan, de nyugtalanítóan. Aimee megborzongott. Aztán lenézett a néptelen, macskaköves utcára, felnézett a város fölé boruló koromsötét égre, és gyorsan bezárta az ablakot. Visszaült az ebédlőasztalhoz, és kezébe vette a tollat. A levél következő bekezdéséhez tette a toll hegyét, hogy ismét elmélyedjen benne. Volt szerencsém Mr. Roggéval megismerkedni, írta Fábián, és Aimee-nek erről mintha eszébe jutott volna valami. Bárdy íróasztalához ment, és feltúrta az egymásra hajtogatott újságok halmát, mintha egy bizonyosat keresne. Egy német nyelvű napilapot húzott elő, és a vezércikk aláírását olvasta el: Arnold Rogge. Aztán feljebb siklott a szeme, a címre, és elfintorodott. Ungarn: schwache Radikale. Hosszú, szenvedélyes cikk volt, felkiáltójelekkel, kérdőjelekkel teli. Aimee bizonyára ráismert az írásban emlegetett gyenge magyar radikálisok nevére, de ezen túl, nyelvtudás híján nem talált a cikkben olvasnivalót, így félrerakta, és visszatért a kivonatoláshoz. Keze élével tűrte füle mögé az arcába hulló haját, hogy a halántéka tintás ne legyen az ujjaitól. Mrs. Rogge – ezt két vonallal húzta alá. Kedves… készségesen mesélt… ifjúkor… Edinburgh… meglepő részletek. Aimee három olvashatatlan szót jegyzett a margóra a saját céljaira, feltehetőleg angolul. Nagyot sóhajtott, aztán megint megmártotta a tollat, és aláhúzta az utolsó előtti, valamiféle szolgálatkészségre utaló mondatot. 46 �Erről azonban személyesen kívánok önnel beszélni, hiszen hinni csak önnek fogok. FÉREG – firkantotta oda Aimee csupa nagybetűvel, és lecsapta a tollat. Felkapta az asztalról a kanalas orvosságot, és ezúttal a palack teljes tartalmát kiitta. Aztán elfújta a gyertyát, és ledobta az ágy támlájára a hálóingét. Töltött egy keveset a mosdótálba a kancsóban álló hideg vízből, és a kívülről beszűrődő gyenge fényvilágnál megkereste a szappant és a törülközőt. Nem tudni, Bárdy mire ébredt fel: a vízcsobogásra, vagy különös módon éppen a sötétség beálltára? Mindenesetre megdörzsölte a szemeit, de mozdulatlan maradt. Jó ideig a rézágy rácsai mögül figyelte a neki háttal, meztelenül hajlongva mosakodó nőt, néhány perc után azonban erőt vett magán, nesztelenül felpattant és a nő háta mögé lépett. – Ma chere, veuillez-vous plier un peu. Merci – mondta suttogva. S miközben Aimee az utasítás szerint előrehajolt és megkapaszkodott a mosdóállványban, ő jobb kezével megmarkolta felesége csípőjét, bal kezével pedig nadrágját kezdte kigombolni. 3. – Két hete abban a pensionatban tartok angol társalgást a növendékeknek – mutatott Aimee egy távoli épületre. – De a férjem nem szereti, ha beszélek róla. – Hát a kisgyerekek? – Hetente csak egyszer jövök, délelőtt, és a portásnő vigyáz rájuk, amíg az órákat megtartom. Az új tanévtől felvennének teljes állású tanárnak. Akkor keresnék anynyit, hogy fogadhatnék melléjük bonne-t. – És ehhez mit szól a férje? – Hiszen tudja, a férjem vagyonos ember. Egy nagy birtok örököse, de Magyarországon kevés a pénz. Ha mi is Erdélyben maradhattunk volna, mindenünk meglenne. A család megél abból, amit a birtok nyújt, de készpénzt nehézkesen tudnak utánunk küldeni. Legalábbis ezt mondják. „So they say”, így fejezte ki magát, a hangjában kétellyel és hitetlenséggel. A lady megértően bólogatott. Még annál is soványabb volt, mint legutóbb, és a kora miatt a fogyás nem fiatalította, hanem öregítette. Feltehetően nem csupán a fáradtságtól látszott megviseltnek, hiszen a jobb kezében egy elefántcsont fejes sétabotot tartott, és arra támaszkodott. Másik kezével Aimee karjába kapaszkodott. Egy üveghomlokzatú épület előtt álltak, amelyből jobbról-balról oszlopsoros szárnyak nyíltak. Az utat tavaszi napfényben éledező rododendronok szegélyezték, és ez a napfény más gyengélkedőket is arra indított, hogy kimerészkedjenek a parkba. Először egy anyja kíséretében mankókkal bicegő fiúval, majd egymás után két, látványosan lábadozó kövér angol nővel találkoztak szembe, és a ladyt ez a társaság szemlátomást nagyon elkedvetlenítette. – Megbántam már ezt a sétát. Forduljunk vissza! – És azt is megbánta, hogy eljött Brüsszelbe? 47 �– Megígértem, és a fürdőre menet nem nagy kitérő. Csak azt nem mondtam még, hogy Louise miért nem jöhetett – mondta a lady, és a mosolygástól az arcát behálózó sok apró ránc egyszerre elevenedett meg. – És miért? – Gyerekkel van. Jön a tizenhatodik unokám. Nos, nem szeretne egykori neveltje gyermekének nevelőnője lenni? Louise ugyanúgy kifizeti az évi száz fontot, mint én annak idején. A pensionatban soha nem kap annyit. Aimee úgy tett, mintha meg sem hallotta volna az ajánlatot, csak a hírt, amiből következett. – Ó, micsoda öröm! Még ma írok neki – válaszolta lassan, nyilván azért, mert közben számolgatni kezdte Louise bátyjainak és nővéreinek lehetséges utódait, és belezavarodott, hogyan is jön ki a többi tizenöt. – Feltétlenül. Louise szörnyen unja magát, mert dr. Fleury ráparancsolt, hogy el ne hagyja az ágyat. Gyengének tartja, engem meg azzal riogat, hogy Louise-nak szűk a medencéje. – Lám, mindenki várandós – mélázott el Aimee. – Ki mindenki várandós még? – Almássyné – vágta rá Aimee. – Egy előkelő magyar asszony. Ők is itt teleltek Brüsszelben. Annyira vágyik kislányra, hogy csak cukrosat eszik. – Mindig ugyanazt ettem, és született ilyen is, olyan is. Hát maga, maga nem várandós? – Isten őrizz! – szisszent fel Aimee, mintha pók csípte volna meg. – Ugyan, drágám. Ilyet ne mondjon. A gyermek ajándék. Nem tudja az ember, mi alakban küldi Isten a jót. – Volt idő, amikor én is így gondoltam. A sors különös rendeléseit nyugtáztam. De most már… Bizonytalanság gyötör… Nem lett volna-e jobb vénlánynak maradni. Szép, nyugodt életem lenne. Egy párizsi palotában élnék, még ha ablakom háztetőkre nézne is, a legfinomabb holmikban járnék, még ha az úrnőm levetett ruhája is, a legfinomabb falatokat enném, még ha azok a módos emberek asztaláról lehulló morzsák is. De már nem lehet az idő kerekét visszaforgatni. – Ezt olyan jelentőségteljesen mondta, mintha most adna választ az évi százfontos fizetéssel járó állásajánlatra. – Pedig milyen szépek ezek a gyerekek… – Ugyan kérem, minden gyerek szép! Mi lesz ezekből a földönfutó párákból? Minek is hoztam őket a világra! Valami beteges derűlátás elhitette velem, hogy ezek a gyermekek is úgy élhetnek majd, mint azok, akikről posztom volt gondoskodni. A méhemben hordtam őket, és felelősségem teljes tudatában hittem, hogy jó élet vár rájuk. Nem, ezt az utolsót már úgy szültem, hogy ezt sem hittem. Bűnösnek érzem magam, hogy mégis a világra hoztam. A végére már annyira felzaklatta magát, hogy szinte hadart, és a hangját is felemelte. – Ezek a gyerekek magyarok. Ha elég idősek lesznek, visszamennek abba az elátkozott országba, hogy mindenféle szabadságokért harcoljanak. Nem szülhetek több magyar gyereket. – Maga várandós – mondta kategorikusan a lady. – Jaj, nem! – sikoltotta Aimee. – Nem lehetek. 48 �– Magának elment az esze. Mi félnivalója van? – Elmondhatatlan, mit érzek, miután a magam választotta férfival kötöttem házasságot; ugyanoda vagy még mélyebbre süllyedtem, mint egy férjhez lökdösött kereskedőlány. Szenvedünk mindannyian, a gyermekek is, és én magam sem tudom megváltani a családomat. Amit elkényeztetett kölykök tanításával keresek, az kenyérre, sajtra ha elég. – Tehát az – ismételte el utoljára határozottan lady Odile, de beleunt a parttalan vitába. Botjára támaszkodva továbbsántikált a szökőkútig, és kimerülten lerogyott a márványkávára. – Nagyon csalódott leszek, ha Baden is így tele lesz angolokkal. – Kérem, ez Brüsszel, itt nyüzsögnek. – Nézze meg azt, ott – mondta a lady a pillantása irányában sétálgató angol társaságra célozva. – Úgy ordítanak, mintha ők lennének egyedül a földön, a többi embernek pedig más dolga sem maradna, mint hogy festői életképekbe rendeződjön vagy szolgáljon nekik az utazásaik során. Időnként még az is elkeserít, hogy a gyermekeim franciák lettek, mert én büszke vagyok rá, hogy skót vagyok. Legyen ön is büszke rá! Ez elegáns dolog. És örüljön neki, hogy a gyermekei magyarok. Milyen ordenáré volna, ha angolok, németek vagy oroszok volnának – mondta a lady, és le sem vette gyűlölködő tekintetét a valóban kissé karikaturisztikus külsejű és harsány társaságról. Két különös színű ruhadarabokba öltözött férfit egy kicsattanóan pirospozsgás lányka és két pulykaszerű, nagydarab nő követett. Mind az öten méltatlankodtak, bizonyára a megalázó belga viszonyokon. De a hangjuk nem hallatszott el a szökőkútig. – Azért van itt ilyen sok közönséges angol, mert Belgium olcsó nekik. Az otthoni jövedelmükből itt jobb életet élnek. Nyilvánvalóan nem a legelőkelőbbek költöznek ide. De ha kelet felé tart, ahogy halad, úgy lesz egyre több közönséges osztrák meg német – magyarázta Aimee az utolsó mondatnál elhalkulva. A lady szórakozottan bólogatott, miközben a botra támaszkodva felállt. – Ugye, önnek is feltűnt, Aimee, hogy Mathilde nagy szépségnek ígérkezik – terelte vissza makacsul a beszélgetést a gyerekek témájához. – Higgyen nekem, annyi gyermeket láttam már felnőni, meglátom a bájos kislányban a gyönyörű nőt. Ki volt ilyen szép a családban? Aimee láthatóan meghökkent azon, hogy a lady nem feltételezi, hogy a szépség tőle eredhet, mégis nyugodtan válaszolt. – Férjem anyja. Brassói szász lány. – Vannak a férjének lánytestvérei? – Igen, de azok csúnyák – csúszott ki Aimee száján. – Amikor Szurdokra megérkeztem, azonnal láttam, hogy a kisasszonyok ebben a családban nagyon ostobák és tanulatlanok. Jobbára csak hímezni tudtak. Elmés társalgásban, nyelvekben, művészet- és irodalomértésben messze elmaradtak azon fiatal hölgyek mögött, akikkel eddigi életem során érintkezni szoktam volt. A legidősebb kisasszony-lányt meglehetősen csúf, dülöngélő deszkakerítésre emlékeztető fogazattal verte meg az ég, hozzá előreálló ír fogakkal. Morcos képpel bámult maga elé, amikor fiútestvérei a hőn áhított eljegyzés elől messzi országba távozó udvarlóját emlegetve ingerkedtek vele. A lady sóhajtva a botjára támaszkodott, és nem is a tirádát hallgatta, hanem az emlék által felidézett indulatot figyelte. Aimee feldúltan tovább sorolta: 49 �– Családjához méltatlan férfival jegyződött el titokban, vagy még több is történt, nem lehetett tudni. A kisasszony garde dame nélkül, idegenek társaságában utazott kétszer is, senki sem tudja, hová… – Egy szó, mint száz: nem szerette őket – vágott közbe a lady. – Jaj, drágám! Maga ne legyen ilyen! Ne kezdjen el úgy beszélni, mintha érdekelné a Bárdy lányok jó híre. – De ők kétségbe vonták az én jó erkölcseimet. – És joggal! Ön kétségbe vonta az övékét. Szintén joggal! Pedig milyen jól mulattak volna, ha nem ezzel foglalatoskodnak. Menjünk, drágám, menjünk, mert összeesek. – A nagyvonalúság mit sem ér – fortyogott tovább Aimee. – Itt Brüsszelben kinevethetjük őket, de amikor ott éltem közöttük, és a hibáimat számolták, én sem tehettem mást, mint hogy számba vettem az ő gyengeségeiket. „Az anyám szereti magát” – mondta a férjem, de vágyát tolmácsolta inkább, mint a valóságos helyzetet. „Gyanakodva fogadta, ezt ő maga is elismerte, de aztán idővel rájött, hogy maga jóravaló asszony, most már nagyra becsüli. Neki mindennél fontosabb a család összetartása, gyermekei boldogsága.” – Drágám, maga nem egy rokonszenves nő, miért éppen az anyósa szeretné magát? Én se szeretem a menyeimet. Az egyik lusta és a terhességektől terebélyesre hízott. A másik kacér és nem foglalkozik a gyerekeivel. A harmadik olyan oktondi és önelégült, hogy nem lehet elviselni. Vajon én szeretném-e magát, ha a menyem lenne? Nyilván nem. Viszketést kapnék az állandó gyászba borult fejétől. Sajnálnám a fiamat, hogy egy ilyen kedélytelen, búskomor nővel kell élnie, aki jókedvében arról mesél, hogy hogyan jósolják meg a baglyok a haláleseteket. A lányaimat viszont bálványozom. Mind szép és okos. Aimee teli szájjal felnevetett. Vagy azért, mert mulattatta a nyers kirohanás, vagy pedig azért, hogy megmutassa, hogy mégsem kedélytelen és búskomor. De igazából most is éppen olyan rosszkedvű volt, mint általában, és ajka hamar lebiggyedt, tekintete elfelhősödött. Belekarolt a ladybe, és miközben visszafordultak az útra, amelyen ideballagtak, úgy sugdosott a fülébe titokzatoskodva, mintha kihallgathatnák az angol beszédhez szokott fiatal cédrusok. – Tavaly év végén egy zaklatott fúria megfenyegetett az utcán, akinek kilétére csak utólag jöttem rá. Azt mondta, mindent tud rólam, és tönkretesz. Most meg két napja egy angol nő akar találkozni velem. A földszinti szomszédnál hagy üzeneteket. Gondolhatja, mennyire aggaszt. Ha az uram ismeretlen kézírású levelet kap, mindig reszketek. – Ki volt az a nő? – Bátyám, mielőtt a tengerre ment, sokáig hitegetett egy nőt, edinburghi szomszédunk idősebbik lányát… – Tehát valóban mindent tud. – Igen, és nem fél mocskolódni. Én akkoriban már nem éltem otthon, de anyám néhány éve írt róla nekem, hogy ez a bolond Jane azzal kürtölte tele a várost, hogy a nagymama gyermekgyilkos. – Ez azért túlzás. 50 �– Nyilván az – vonta meg a vállát Aimee. – De az igazat megvallva, tényleg az angyalcsinálásból gyarapodott, mert a sikerült szülésekért inkább természetben fizettek: egy szekér szénát, egy zsák zabot, tyúkokat, fiatal malacot. A magzatelhajtásért kapta a pénzt. – Messze földön a legjobb volt. Nem halt meg nő a keze között – bólogatott a lady. – Egynéhányszor én is küldtem hozzá előkelő megesett hölgyeket. – Számtalanszor láttam a saját szememmel: éjszakánként kopogtak a síró, könyörgő, átkozódó, szoknyája szegélyét csókolgató, mindenre elszánt lányok, asszonyok – tódította Aimee. – Ki tudta volna az arcukba csapni az ajtót, és azt mondani, öljétek magatokat a folyóba, nincs más kiút. Pusztuljanak inkább az élet csírájával együtt, pedig van rá mód, hogy a kettőből legalább az egyik élet megmenthető? A lady szinte megfeledkezett a botról, és noha bal kezét műtéti hegére szorította, nem sántikált, hanem Aimee elé állt, és a szemébe nézett. Ebben a helyzetben a nagymama tisztára mosdatását nyilvánvalóan felesleges szócséplésnek tartotta, és mivel azonnal a lényegre kívánt térni, Aimee szavába vágott: – Mivel némi közöm nekem is van a dologhoz, felajánlanék egy kisebb összeget. Ez nyilván egy pénzéhes proletárnő… – Nem. Annak a hivatásos német forradalmárnak, Roggénak a neje. Kommunista. – Szent ég! – sápadt el a lady. – Azok kegyetlenek. Mi a legrosszabb, ami önnel történhetik, ha minden kiderül? Csak nem hagyja el a férje! – Én már határoztam. Ha szembesítésre kerül a sor, tagadni és hazudni fogok – mondta Aimee olyan elszánt arccal, mintha egy zászlóra esküdne fel. A lady bátorítóan megszorította a kezét, aztán újra a botjára támaszkodott. – Tegyen így! Szégyen, hogy az ember lányának mindig a legszebb perceit kell eltagadni. Még tavaly megkezdtem a harcot Bertrand törvényesítéséért, de semmire sem megyek. Az uram egy ideig játszotta a szabadgondolkodót, de amióta szegény Bertrand ellentmondást nem tűrően a természetes apja lefegyverző külsejét kezdte ölteni, először azt követelte, hogy haladéktalanul adjam katonaiskolába, aztán legutóbb kijelentette, hogy ha én meghalok, a petit bâtard ne számítson semmire. Ha a ladynek anyanyelvén kellett volna „kis fattyúnak” neveznie legkisebb fiát, bizonyára nem teszi, de valamiért szellemes dolognak tartotta, hogy ezzel a francia szóval utaljon rá. – Harminc éve a felesége vagyok, a hozományom felett nem rendelkezem. Ha bármit megpróbálnék ráhagyni a kisfiúra, a halálom után könnyűszerrel visszaperli tőle. A nagyobb gyerekeim sem állnak ki mellettem, mert mindig is utálták az olaszt, és emellett még a részüket is féltik. Ilyen a házasság, drágám, soha ne bízzon a férjében! Aimee kutatóan nézte a lady arcát, de az alighanem komolyan gondolta, hogy a férjének kutya kötelessége lenne vagyonát megosztani egy lánglelkű carbonaro ágyékából származó dacos és konok kamasz fiúval. – Ismétlem: harminc évet éltem azzal, aki most legádázabb ellenségemnek mutatkozik, szültem egy csomó undok gyermeket, és persze néhány kedveset is. Most szívesebben választanék magamnak családtagokat kedvem szerint, akikben bízhatok. De ön mindig húzódozott attól, hogy családtagnak tekintsem… 51 �– Hűvös van. Visszakísérem a szállodába. Holnap reggel mikor indul tovább? – kérdezte Aimee közömbösséget mímelve. Szemlátomást zavarba hozták a lady szavai és a végrendelkezés állandó emlegetése. Lady Odile kétségtelenül rossz bőrben volt, de képtelenség volt megítélni, hogy csak az önsajnálatban kéjeleg vagy valóban a végét járja. – Lám. Ami magának nem sikerült, sikerülhet a lányának. Ez nem ígéret, de talán hozzámehetne a fiamhoz. Neki amúgy sincs kilátása fényes házasságra, mert mindenki tudja, hogy nem az uramtól van, és címet, vagyont nem örököl. De kis szerencsével nevére íratok egy párizsi házat. Egy érdekes származású, ragyogó szépségű nővel nagy társasági sikereket aratnának, és ezzel magán is segítenék – gondolkodott hangosan. – Mindenesetre fordítson gondot a kislány neveltetésére. – Minő romantikus agyrém – jelentette ki Aimee kategorikusan, aztán meg is torpant és elengedte a lady karját. Ő is megállt, és Aimee szemébe nézett. – Miért? Ez még nem vérfertőzés! Tudja, Aimee, én sem vagyok francia, és nem mondok valamit csak azért, hogy jó hangulatban váljunk el a találkozás végén. Maradjunk annyiban, hogy ha minden érintettnek kedvére lesz, én támogatom. Aimee nem szólt semmit, újra belekarolt a ladybe, és szótlanul baktatott az oldalán. – Én miben dönthetek? – nézett fel értetlenül néhány lépés után. – Bocsásson meg, kedvesem, ha megsértettem. Lehet, hogy csak azt szerettem volna, hogy gondoljon a fiamra, az én kései gyermekemre, ha én már nem leszek. – Akkor, könyörgök, ezt mondja. Nem kell őket ötévesen összeházasítanunk. – Igen, igen. Bár Bertrand már tizenkettő. Bocsásson meg, drágám. Én most, szóval most – ismételte el még egyszer, és végignézett sántikáló önmagán – kezdek újra szentimentális lenni. Valóban bolondság, igaza lehet – tette hozzá és felnevetett. – El is képzeltem hirtelen a férjemet mint gonosz várurat. Amint a pincében tartja leláncolva Bertrand-t. A maga szépséggé serdült lánya virágot szed az erdőben, amikor a klastrom romjainál meghallja a szenvedő rab föld alól felszűrődő nyögéseit. Kiszabadítja, Bertrand elárulja születése titkát. Sírom felett titokban eljegyzik egymást. De a gonosz várúr a nyomukban van, mert valójában magának szemelte ki a szép szűz lányt, Bertrand-t viszont mindenképpen el akarja veszejteni… Ön, ön milyen szerepet szán magának ebben a rémes történetben? Mert látja, én az oltárként szolgáló sírhant vagyok. – Én pedig a csökött értelmű, de jó szándékú keresztanya – mondta Aimee, és kissé megkönnyebbülve nézett a ladyre. Messzire eltávolodtak a botanikus kerttől, de még nem értek a város szívébe. 52 �L UKÁTS JÁNOS A farkasember – Bolond vagy te, Bárányos! – ezt a mondatot Bárányosné egyre többször mondogatta a férjének. Kezdetben a szeme mosolygott, amikor belesuttogta az ember arcába, aztán halkan mormolta saját magának, végül pedig Bárányos háta mögött sziszegte és közben egyáltalán nem mosolygott. A tavaszi belvíz kipusztította a vetemények nagy részét, a nyári aszály elsorvasztotta, ami hátul, a nagykertben termett, augusztusban villám csapott a körtefába, novemberben pedig leégett a fészer, benne a takarmánnyal. Karácsonyra csődbe jutott a szövetkezet, Bárányossal közölték: le is út, fel is út. Bárányos összeharapta az ajkát, egy szót se szólt, de a mosoly nem ült föl többet az arcára. Néhány nappal később meghalt az utcában lakó, ős öreg Gazdagné. Szép temetése volt. De hamarosan pusmogni kezdtek, hogy milyen rettenetes összegbe került a temetés, hogy az öreg Gazdagnak nem volt elég pénze megfizetni, amit ilyenkor kell, a fiuknak meg bankkölcsönt kellett fölvennie. Sajnálták az öreg Gazdagnét, de még inkább az életben maradt öreg Gazdagot, meg a fiát, aki életében soha eleddig adósságba nem verte magát. – Meg ne halj nekem, Bárányos, – évődött a férjével Bárányosné – mert bizony még eltemettetni sem tudlak. Ingyen oda nem mehet ám be az ember! – Bárányos nem válaszolt. Lassan tépkedte magából, napokon át, a gondolatokat. – Én itt fölösleges vagyok! - állapította meg végül. Nem volt ez tragédia, csak a szürke színezetű valóság. – Igen, fölösleges. A családban is, a faluban is. Meg még az életben is. – Bárányos fölnézett a magasba, mintha onnan várna eligazítást. Istenfélő ember volt, vagy legalábbis eddig sose került pörlekedésbe se az Úristennel, se a saját lelkével. De hát eddig szükség volt rá a családban, a falujában, a munkában. A szomszédok is meghallgatták, amit mondott. Most meg… most meg még el se temethetik. Mert nincs helye annak odaát, aki nem gyűjtött eleget ideát. Bárányos elhatározta, hogy megöli magát. Akinek haszna nincs, ne éljen. Ne éljen mások kegyén-kenyerén, ne lássa a szemébe néző szemekből, hogy már tolnáktaszítanák ki maguk közül. Kést, baltát forgatott a kezében naphosszat, de életében úgy megtanulta a biztos szerszámhasználatot, hogy most már képtelen volt ellene tenni. Ujját húzogatta a fejsze élén, aztán érezte, hogy tompa, tehát megreszelte. A késsel meg újrafaragta a kilazult kerítésléceket. A csuklójára mégis karcolt egy keresztet, de abból csak anynyi vére csordult, hogy a maga nyálával eltisztította. – Ostoba vagy, Bárányos – töprengett magában Bárányos –, ha így elölöd magadat, csak a haszontalanság elől menekülsz, az eltemettetés elől nem. Mehet a te asszonyod is a bankba, aztán vajon mire kapna kölcsönt? És ha nem kap, akkor mit csinálsz, Bárányos? Falu szájára akarsz kerülni? Hogy a fejüket csóválják? Meg, hogy sajnáljanak? – Bárányos kiköpött, pedig ilyesmit sose tett azelőtt. De most ez mégis különös helyzet volt, hogy a saját temetésére gondolt. A temetése rémképe közeledett állandóan feléje, az ember a bankból, a végrehajtó. 53 �Kiment az erdészetre, hátha kell rönköt cipelni, de szóba se álltak vele. Elkódorgott a vasút felé, ott még ki is nevették: – Régen volt az! – A vasút! – morogta magában Bárányos, és felkínlódta magát a vonat rozoga, egyetlen kocsijába. – Meg kell halnom, de nem akarom elemészteni magamat! – Bárányos csak a fejét rázta, miközben már a hátsó peronon állt. A vonat valahol a két falu között döcögött. Legénykorában hányszor lendült át egyik kocsiról a másikra, a keze erős volt, az ugrása biztos. Most csak nézte a rétet, ahogy fut visszafelé, a sínt, ahogy bújik elő a vonat alól. Bárányos ellökte magától a kapaszkodót… A két sín közé esett, a bal sípcsontját a sínbe ütötte. A szava elállt, még talán a könnye is kicsordult. Aztán fölkelt, bár a fájdalom még a földön tartotta volna. De észrevette, két ember biciklin közeledik a dűlőúton. Bárányos nem akarta, hogy megkérdezzék, mit keres a sínek között. Hazafelé menet betért a kocsmába, ott mondták, véres a homloka. Letörölte a vért és megitta a fröccsét. Nyugtatgatta magát, a saját homlokát még ő se láthatja. Az asszony csak nézte, de nem mondta egy szóval sem: – Bolond vagy te, Bárányos! Másnap a kocsmában nagyhangon mesélték, hogy a Bárányos öngyilkos akart lenni, de nem a vonat elé, hanem a vonat után ugrott. Volt, aki a térdét csapkodta röhögtében. A csapos emlékezett Bárányos arcára és nem nevetett. Bárányos megvárta, amíg begyógyul a homloka, aztán mikor már csak egy halvány rajzolat emlékeztette a koccanásra a sínnel – az is csak ha a tükör elé állt, de Bárányos nem állt a tükör elé -, azt mondta egy este az asszonynak: – Elmegyek. Munkát keresni, vagy mit tudom én! – így mondta Bárányos. A munkában nem nagyon bízott, az elemésztését meg nem merte kimondani. – Készíts nekem ruhát! – mondta Bárányos, ettől az asszony megnyugodott. Volt egy öccse Bárányosnak Budaörsön, ahhoz készült. Másnap reggel elutazott Bárányos. Az öccse jó szívvel fogadta, életében háromszor se látta vendégül a testvérét, okának kell annak lennie, ha most idejött. Mondta, hogy állást keres, de úgy, mint aki biztos címre megy. Este megittak egy fröcscsöt, az öcs nézegette a testvére homlokát, de nem kérdezett semmit. Bárányos másnap bement a városba. Látta a Dunát, a rettenetes nagy folyót, lement a vízpartra. A kőlépcsők keskenyek voltak, a víz húzta-vonzotta magához. Ment ott messze, a Duna közepén egy hajó, a hulláma éppen idáig ért, felcsapott és vizes lett Bárányos lába. Hideg volt a víz, Bárányos iszonyodott a hideg víztől. Hátán végigborzongott a gondolat, hogy ha ő ebbe az irdatlan vízbe beleesne, biztosan beleveszne. Úszni éppen tudott Bárányos, hiszen az alvégi tavat egyszerkétszer átúszta gyerekkorában, de az más volt, ott leállhatott, ha akart, mert leért a lába. Bárányos megtapogatta nedves zokniját, cipőjét és indult tovább. Volt ott egy áruházforma épület, abba is bement, föl, a tetejére. Számlálgatta, meg elvétette a lépcsőket, a fordulókat, de csak fölért. Alig hitte el, hogy a lenti világot látja, olyan apró volt minden. Szél fújt, nem erős, de mégis szél. Bárányos hátán apró verejtékpatak indult el. Megrémült, hogy a szél lefújja a tetőről, érezte, ahogy lengedezik zuhanás közben, akár a falevél. Hang nem jött ki Bárányos torkán. Állást is keresett, nem akart úgy hazatérni este az öccséhez, hogy semmit sem végzett. A legtöbb helyen nem is értette, mi volna a munka. Itt, a fővárosban másfajta munkák voltak, és a munkákat más néven nevezték, mint náluk, odahaza. 54 �Egyik-másik munkára rámondta, azt megpróbálná, de megmagyarázták, nem ért ő ahhoz. Kevés a végzettsége, mondták. Egy kert mellett vezetett az útja, addigra már begyalogolta a várost. A kertet rács választotta el az utcától. Bárányos fáradt volt, lába beledagadt a nyirkos cipőbe. Dolgozni akart volna éppen, de hát itt nem tud dolgozni. Nyomorult és fonák volt minden dolog körülötte. A kert kapuján táblát látott, gondozót kerestek. Bárányosnak odahaza volt egy bikája, hízó is akadt, régebben tartott kecskét, de azzal csak a baj volt. Mondta a kapusnak, hogy a hirdetésre jött. A kapus egy nagy épületre mutatott, a nagy épületben Bárányos mondta, hogy ő gondozó. Kérdezték, mit gondozott már. Mondta Bárányos a bikát, a hízót, de a kecskét nem mondta. Azt utálta. Mondták, hogy itt a farkasnak kell gondozó. – Farkas? – nyögte ki nehezen Bárányos. – Az is jó! – Kérdezték, ápolt-e már vadakat, ragadozót, így mondták. Bárányos mondta, hogy az ő Kormosa volt a falu legvadabb bikája, egyszer még a postást is megtaposta, de akkor a postás volt a hibás. Nevettek rajta, aztán kivitték a farkasok kifutójához. Bárányos látott már farkast, egyszer egy loholt az erdőszélen, de lehet, hogy az juhászkutya volt, egyszer meg lőttek egyet a vadászaton, ahol ő is ott volt a hajtók között. Itt sok farkas volt, ezek nem loholtak és nem is lőtték meg őket. Ezek a farkasok nyugodtak voltak, némelyik futkosott ugyan, de mintha unalmában tenné, a többi meg csak hevert a porban. Így, összezárva, rács mögött a farkas büdös állat. Ezek fogságot élő állatok voltak, Bárányos szíve összeszorult, maga sem tudta, miért. Mondta, hogy igen, vállalja a munkát. Kitanították a farkasokból, sok idegen szóval, meg olyannal, amit Bárányos nem értett. Aki kitanította, az – Bárányos úgy gondolta – még soha nem volt közös ketrecben a farkassal. Aztán aláírattak vele egy papírt, amiben az állt, hogy az övé, Bárányosé, minden felelősség. Bárányos nem tudta, mi az a felelősség, de sajnálta a farkasokat. Másnap beállt Bárányos gondozónak. Megmutatták, hogy lehet elkeríteni az állatokat, ha etetés van, mikor kell a megmaradt csontot és húsmaradékot kitakarítani, megmutatták az itatóhelyeket. Bárányos kérdezte, kisöpörni mikor kell a bűzös farkashullatékot, valamit feleltek arra is. Nyolc farkas volt, némelyik elhízott a fogságban, mások lesoványodtak, volt, amelyik gonosz tekintettel mérte végig Bárányost, volt, amelyiknek mintha üres lett volna a szeme. Időnként belemartak egymásba és felvinnyogtak, aztán folytatódott a körös-körbe loholás. Aludtak félig-zárt szemmel, sompolyogtak egykedvűen, faltak, rázva és szaggatva a húst, de ez mintha valami emlékezés-féle lett volna, a hajdani szabad életre. Pedig a legtöbb farkasnak – ezt így mondták Bárányosnak – már a nagyapja is állatkerti farkas volt. Bárányos csak nézte az állatokat, mozdulatlanul, mintha egy volna közülük. A két másik gondozó elnevezte a háta mögött Bárányost farkasembernek. Bárányos csinálta, amit kellett. Mikor az eledelt szétosztotta a betontálcákon, beszélt a farkasoknak. Folyamatosan szólt hozzájuk, mindig ugyanazt mondta, hogy a vadak megszokják a hangját, a látását. A másik két gondozó csak a farkasok szagát vette át, mondták, az is fontos, de ővelük Bárányos nem törődött. A gondozóknak keveset fizettek a kertben, Bárányos pénzt adott az öccsének, pénzt küldött az asszonynak, neki is maradt valamennyi, de mindez kevés volt. 55 �Élni még csak lehetett belőle, de meghalni, egyszerre annyi tenger pénzt kiadni, arra még csak gondolni se mert Bárányos. Pedig az asszony bizonyosan azt gondolja, hogy gyűjti a pénzt, és majd csak összejön a lelki békét biztosító temetésre való. Bárányos végignézett a vadakon. A tél folyamán vastag gereznája nőtt az állatoknak, tavasszal ugyan levedlették a fölösleget, de sűrű, szép bunda maradt a hátukon. Időnként elrekesztette őket és kilapátolta a farkasok mocskát, ilyenkor a másik két gondozó finnyásan elhúzódott tőle. Bárányos nem bánta a farkasember nevet, de ahogy a gondozók mondták – röhögve, a háta mögött –, az valahogy bántotta. Tudta, a farkasnak nem kell a szemébe nézni, mert nem állja az ember tekintetét. Inkább a földet nézte Bárányos. Ismerte már mind a nyolc állat szőre mintázatát, a fehér-tarka foltokat a szemük körül. Jött egy holdfényes nyári este. Telihold előtt két nappal. A farkas ilyenkor nyugtalan, hamar haragszik, könnyen támad. Bárányos a kerítést fürkészte, a kifutó sarkán, a vasrudakon könnyű volt fölmászni a drótháló tetejéig. Valami zord türelmetlenség lett úrrá rajta, mint aki várja a nagy bajt, hogy végre szembe nézhessen vele. A két gondozó aznap különösen jókedvűnek mutatkozott, pedig egyébként hallgatag és mogorva emberek voltak. Ma együtt indultak hazafelé, hívták Bárányost is magukkal, de a farkasember a világért se ment volna velük. A látogatók is elszállingóztak, a kertet bezárták, leszállt az alkony. Ide hallatszott a fókák csobbanása a medencéből, a távolban a páva rikoltott, a vonat meg elcsörömpölt az állatkert mellett. Bárányos a gondozó szoba sarkába húzódott és hamarosan elnyomta az álom. Arra ébredt föl, hogy lebillen a székről, majdnem a földre esett. A hold már magasan járt az égen. Bárányos megigazította magán a bekecset, és a kerítés felé indult. Átmászott a védőkorláton, megmarkolta a vascsövet mellmagasságban, és felhágott a rácsra. A neszre sorban ébredeztek a farkasok. Első álmukat zavarta meg Bárányos. Az öreg hím ott állt a kifutó legmagasabb pontján, és szemét Bárányosra szegezte. A többiek föltápászkodtak álmukból, bambán forgatták a fejüket. Két farkas, orrát fölfelé tartva, megindult a kifutó sarka felé. Bárányos a legfelső vasrúdon állt. Felnézett a hold felé, aztán lábával kitapogatta a belső keresztlécet. Háttal fordult a farkasoknak, és lassan a kifutóba ereszkedett. Amint földet ért és megfordult, hét farkas állta körül. Az öreg hím nem mozdult a hold sütötte szikláról. Bárányos megszámlálta a hétszer két zöld szemet, letérdelt és lassan a földre feküdt. Arccal a földre, a föld hideg volt, Bárányos arca nyirkos. Nem várt semmit. A véget várta, amelyet megidézett magának. Vagy inkább a kezdetét a végnek. Úgy elemészteni magát, hogy ne legyen temetése. Hogy ne legyen bankkölcsön, hogy ne legyen gyalázat. Tüzes lehelet érte a nyakát, bűzös, mondta volna régen, most tudta: farkasok szagát érzi. A bokáján is végigfutott a lihegés, farkasorr taszigálta a lába szárát. A tarkóján forró nyelvet érzett, Bárányos beleborzongott, a meleg nyál csiklandozva futott le a torka felé, fülét megdörzsölte a durvaszőrű farkaspofa. Megcsattant egy fog, vagy inkább kettő. Két fogsor, farkasfogsor, hétszer kettő. Bárányos tudta, hogy sír, de nem érzett félelmet záporozó könnyei ellenére sem. Egy farkasláb nehezedett a vállára, aztán ez a láb megfordította fektében, arca most szembenézett a hét farkassal. Csak álltak a farkasok, kettő a közeli bokorhoz 56 �ment és levizelte a bokrot. Az egyik fiatal hím vakarózott. Az öreg nőstény fogát Bárányos bekecsébe akasztotta, és szinte ülő helyzetbe rántotta. Amelyik a bokáját szimatolta percek óta, most a farkasember két lábára telepedett. – Ilyen nehéz egy farkas? – gondolta magában Bárányos, majd: – Ilyen könnyű? Belelátott a nőstényfarkas torkába, meg a két hímébe is, bár leginkább a kilógó, loncsos nyelveket látta, meg a nyirkos orrokat, amelyeket hol fölfelé emeltek, hol Bárányos hóna alá dugtak. Amikor a fejüket magasra tartották, a hold megvilágította a nyakuk gyönyörű szőrét. Bokája fölött kicsordult a vér, két farkas rohant a vérre, de aztán egymást kezdték marcangolni. Az egyik farkas váratlanul beleharapott az oldalába, a bordák között. Föltépte Bárányos bekecsét, az ingét meg a fehér alsóinget is. Szaggató fájdalom hasított beléje. – Kezdődik! – nyögte még és elalélt. A fájdalomtól, a félelemtől, vagy a tudattól talán, hogy farkasok étkére került. Csukott szemmel, összeszorított szájjal, megránduló ököllel adta át magát sorsának. Amikor magához tért, hűvös szél fújt végig a farkasok kifutóján. Az állatok a bokrok alján hevertek, talán kettő fordította a fejét lomhán a megmoccanó Bárányos felé. Az öreg hím a sziklán trónolt most is, akár egy farkas szobor. Bárányos megmozdult, minden testrészét külön mozdította, mindegyik iszonyú fájdalommal válaszolt a mozdításra. Bárányos lassan felült, ruháját összehúzta magán, hogy ne fázzon. Lassan térdre emelkedett. A lábára állt, előbb az egyikre, aztán mindkettőre. Kezével megragadta a rácsot, nehézkes két mozdulattal a kerítés tetején volt, aztán felülről egyetlen lendülettel kiugrott a farkas kifutó mellé, a köves útra. Megütötte magát, felnyögött. Bűzös volt, saját verejtékétől meg a farkasok szagától. A félelem szagától. A kerti csaphoz ment, csapkodta arcára a vizet. Lemosta magáról a farkas nyálat. – Összenyaltak a farkasok, nőstényfarkasok nyalták az arcomat. És élek ennek ellenére. Vagy éppen ezért? – Bárányos maga sem tudta, hogy fájdalmasan felnyög-e, vagy diadalordítást hallat. De hát farkasember volt! – Hogy nézel ki, talán a farkasokkal vacsoráltál? – bámult rá másnap az egyik gondozó. – És úgy mozogsz, mint akit megrágtak! – tódította a másik. Bárányos hallgatott, de érezte, hogy elmosolyodik. Hosszú idő után először. Aztán dolgozott tovább, rettenetes fájdalmat érzett a bordái között meg a bokájában. A hátán karmok vontak barázdát, az oldalában is ott éktelenkedett két tépőfog nyoma. – Mi van, ha valaki beesik a farkasokhoz? – kérdezte néhány nap múlva óvatosan. Ő ugyan nem esett be, maga emberségéből járt közöttük. És a saját lábán távozott. - Hogy mi? Próbáld ki, ha érdekel! – és a gondozók megállapították egymás között, hogy bolond a farkasember. Az egyik gondozót a kert előtt elütötte egy bicikli. Ahogy a földre esett, fölszakadt a tenyere bőre meg a térde is lehorzsolódott. - Így nem lehet dolgozni vadállatok között! – hangoztatta a gondozó, az orvos pedig bólogatott. Másnap a másik gondozó kalapáccsal az ujjára ütött, hatalmas kötéssel a kezén jelent meg. – Van, aki ellássa az állatokat! – nyugtatta meg a gondozó a kert vezetőit. – Az új fiú nagyon beletanult a farkasokba. Már maga is afféle farkasember lett! – három nap betegállományt kapott. Bárányos reggel megetette a farkasokat, aztán friss vizet töltött nekik a kifolyóba. – Megismernek és elfogadnak. Nem, Bárányos, nem szerettek meg. A sorsuk van a te kezedben. Az eledelük, vagy inkább az éhezés veszélye. Ennyit tud az állat. Ezért viselnek el. De valójában te tartozol hálával nekik, ugye tudod, Bárányos? Majd ők fognak eltakarítani az útból. Légy hálás nekik, 57 �csapdába futott ember. A farkasokra mindig számíthatsz. Majdnem mindig! – ezt ugyanannyi büszkeséggel tette hozzá Bárányos, mint keserűséggel. A telihold előtti éjszakán már elszánta magát a végre, az ismeretlen egérútra, a farkasemberségre. És most mégis itt van. Mit gondolsz, vajon a bank meghatódik, mert nem téptek szét a farkasok, amikor közibük vetetted magad, és ingyen ad pénzt a sírkövedre? Bárányos este csak vizet adott a farkasoknak. Éjjel felült az ócska fekvőhelyen a gondozó házban és fülelt, a farkasok aludtak, csak azok az apró neszek és morgások röppentek föl, amelyek minden vadállat álmát kísérik. Vizet reggel is adott az állatoknak, azok szokatlan mohósággal vetették rá magukat, és már a kiöntőnél összemarakodtak. Ittak, pedig éhesek voltak. Délelőtt loholtak körös-körbe a kerítés körül, ordítva harapdáltak egymásba, és Bárányos nem szólt megnyugtató szót nekik. A látogatók izgalommal figyelték a harcias kedvű farkas népet. Még az öreg hím is elüvöltötte magát és beleharapott az egyik fiatal állat vékonyába. Aztán visszavonult a sziklája mögé. Talán szégyellte magát, talán az éhség rémével igyekezett szembenézni. Délben már vizet is csak keveset adott az állatoknak. Rájuk se nézett, egész nap a gondozóházban heverészett. Olvasta a szerződést, amely ott hányódott valamelyik polcon. – Az enyém minden felelősség. Ide van írva, és én aláírtam! – forgatta Bárányos a papirost. Füllesztő meleg volt, a délután nem akart múlni. Aztán csak eljött a hat óra, megszólalt a hangosanbeszélő, Bárányos úgy érezte, mintha az ő halálos ítéletét kiáltotta volna világgá. A fókák ma is hangosan csobbantak bele a medencéjükbe, a páva rikoltozott csúf hangján, aztán eldöcögött az esti személyvonat. Hold ma nem kísérte az esti színjátékot. A farkasok álma nyugtalan volt, az éhségtől föl-fölüvöltöttek, álmukban őzgerincet törtek, kövér marhát rántottak le a négy lábáról, de lehet, hogy izzadt kabátú gondozót szaggattak falatokra. Bárányos ült a fekhelyen, fejét két könyökére hajtotta és a térdére nehézkedett. Hogy mire várt, maga sem tudta. Arra a mozdulatra, amelyik elindítja, amelyik rálöki erre a rövid útra. Amelyiket egyszer már rémületesnek és fájdalmasnak gondolt. Amelyik után most mégis itt ül, és nem mozdul. Bárányos nem tudta eldönteni, hogy mindentől fél-e, vagy semmitől se fél. A farkasok felüvöltöttek éhes álmukban és azonnal egymásnak estek. Bárányos megrándult. – Nézd meg, mi van velük! – szólt magának. Szétfoszlott bátorságát markolta egybe, vagy az életétől búcsúzott? Kilépett a gondozó ház ajtaján, a sötétségben is látta, hogy mind a nyolc farkas ébren van, és harcra készen méregeti egymást a kifutóban. Bárányos átlépett a védőkorláton és föllendült a kerítésre. 58 �KUTATÓTERÜLET D ÉRI E SZTER A családi portré változatai három mű tükrében A Hahn-Hahn grófnő pillantása, az Egy polgár vallomásai és egy 18. századi prédikáció Esterházy Péter Hahn-Hahn grófnő pillantása1 című regényének számos elemzője figyelt fel az oldalak mögött kiolvasható „európaiság” kérdéskörére. Szegedy-Maszák Mihály ezt negatív oldalról közelíti meg: szerinte az elbeszélő nem képes egységben látni Közép-Európát,2 Thomka Beáta ugyanakkor az elbeszélő Bécs-Budapest összehasonlítását, regénybeli szerepét hangsúlyozza.3 Az elemzések azonban nem ejtenek szót arról, hogy a két főváros együtt nem csupán a közös közép-európai történelmi kapcsolatok, de egy család „mikrotörténelme” fényében is fontos lehet. Az írott családi (ön)reprezentáció két másik példája új motívumokkal szolgálhat az eddigi, főként a Duna megjelenítését hangsúlyozó interpretációk számára. E dolgozat célja a két összevetés kapcsán felmerülő, a regény recepciójában talán kevésbé hangsúlyos családi vonalának elemzése. Kulcsár Szabó Ernő megállapítása alapján „az elbeszélés hátterében családregény is meghúzódik”,4 hiszen a történet az apa nevezetes mondatával kezdődik, és az édesanya halálának évfordulójával ér véget. Valóban, már az első fejezet címe az elbeszélő édesapjának megnyilvánulására utal, amelyet az egyes szám első személyű gyermekkori visszaemlékezés idéz fel. A következő fejezetben ehhez a gyermekkori elbeszéléshez kapcsolódik és indul el a Duna-menti utazás, amely az elbeszélés idejéhez viszonyítva a múltban játszódik. Bár a szakirodalom ezt kevéssé hangsúlyozza, az elbeszélő szempontjából nagyobb jelentősége lehet a családtörténeti szálnak. Erre utal, hogy a szöveg már a második fejezetben említi azt a „néhány évvel ezelőtti” történetet, amely kapcsán beszélhet a családi „sasfészekről”, egy kastélyról, birtokosának „kegyelmes úri” rangjáról. Ezáltal – Esterházy Péter származásának ismeretében – az olvasó önkéntelenül is azonosítja az egyes szám első személyű elbeszélőt az író valós személyével. A regény másik elbeszélője, Roberto, a témát meghatározó mese kezdetén lép be a regénybe. „Ez nem mese, berzenkedtem, hiszen ez rólunk szól, mert egy utazóról szólt, aki a Duna mentén utazott.”5 Szorosan ezt követi az utazó bemutatkozása, amely összemossa az elbeszélőket és azonosításukra ad lehetőséget. Ez azonban, minthogy a regény a Duna-motívum kapcsán érinti a szépirodalmi írás kérdéseit is, talán éppen a regényírás, a vallomás, az útinapló műfajai kapcsán felmerülő kérdések reflexiójaként értelmezhető, vagy bevezeti az olyan írói „válságokat” megjelenítő későbbi részeket, mint például az ötödik fejezet „könyörgése” a mondatért („[...] egyvalami nem lesz magától, az egyetlen, amire igazán szükségem 59 �volna, arról nem tudtam, hogyan lesz, hogyan lesz itt mondat”6) vagy a regény zárásának problematikája.7 Az egyik elbeszélői szál tehát a gyermekkori emlékeket idézi fel, a másik az utazóról beszél eleinte szárazabb, hivatalos hangon, majd a regényben előrehaladva, Budapestre érve egyre személyesebb megjegyzésekkel él. Ez az „érzelmesebb” színt öltő elbeszélői stílus, valamint a Roberto történetmondása kezdetén említett mesékben való gyermeki önkeresés8 késztetheti a befogadót a mű olvasása során arra, hogy a két narrátori hangot és a szerzőt egy személyként azonosítsa. Ha elfogadjuk, hogy a családra tett utalások a szerzőhöz köthetőek, egy a családja történetéhez fűződő, jóval korábbi irodalmi szöveg kínálkozik párhuzamként a família (ön)reprezentációjának motívumaihoz. Párhuzamok Az ősök kultuszának korai képzőművészeti műfaja a genealógia, amely a 17. század közepétől jelent meg a nemesi ősgalériákban sorakozó portrék mellett.9 Az általában Izajást megjelenítő ábrázolások egyik forrása az ószövetségi jövendölés: „Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből.”10 Így a genealógia, amelyen a családfa Jessze (Izajás) ágyékából nő ki, Krisztus családfájára utal, mely által a legnagyobb nemesi családoknak Krisztus családfájával azonos felmenői ága született. Padányi Biró Márton 18. századi Esterházy-családhoz kapcsolódó prédikációjának11 családtörténeti része pontosan sorolja fel az első Esterházy-genealógia metszetén12 ábrázolt családfa ágait Örstől kezdve. Az éppen emelkedő Esterházyak családfájának megrendelője, Esterházy Pál nádor a közelmúltra és a jelenre már méltán büszke lehetett: az eredetileg csallóközi, szerény vagyonú család számára a dicső múlt megteremtése volt fontos. A tudat, hogy a család tagjai Örs vezér leszármazottai, egyenlőkké tette őket a régebbi arisztokrata családokkal, és a metszettel kiemelhették azokat az eszményeket is, amelyek a családban mindig elsődleges szerepet kaptak – a királyhűséget és a vallásosságot.13 Emellett a szóban Padányi Biró Márton által rajzolt fiktív, kizárólag hősies tettekkel színezett portrék az örsi származtatással azt is kifejezik, hogy az Esterházy név (mint ahogyan a kor minden nemesi családja) egyenlő magával az országgal, történetük pedig azonos az ország történetével. „Föl-nyitom azért már ezen titkos kincses Tárházat, és némelly [...] e’Tárházi Esterháziakat, mint annyi drága kincseket megmutogatok”14 – nyitja Padányi a dicső ősök felsorolását és „halottak közé megyek, óvatosan kell beszélnem”15 – írja Márai Sándor is vallomásai első kötetének második részében. A család megjelenítésének prédikációnkhoz hasonló, szinte felsorolás jellegű, de történetekkel kiszélesített példáját az Egy polgár vallomásaiban is megtaláljuk.16 Márai vallomásainak családi galériájában az időtlenség birodalmában botorkálunk, ahol a különös nénik és bácsik életét szemlélve minden viszonyítás megszűnik. Ebben a képtárban azonban minden portré egyetlen ember alakjához vezet: a cél nem más, mint felboncolni egyetlen utód arcvonásait, gesztusait, életútjának mozgatórugóit. A kiindulópont pedig ebben a műveletben éppen a zárópont lehetne: „Mindent nekik köszönhetek; s nagyon nehéz volt elfelejteni és megsemmisíteni magamban azt, amit tőlük kaptam. Egészen talán nem is sikerült.”17 Az író vállalt feladata innentől kettős: nem csupán egy letűnőben lévő osztály legkülöncebb, 60 �mégis legtiszteletreméltóbb alakjait szeretné felsorakoztatni, célja egyben megtalálni saját élete kérdéseinek válaszát. Az elbeszélő önkeresésének értelmezése során azonban a Hahn-Hahn grófnő... kapcsán is felmerült szerzői azonosítás kérdésébe ütközünk. Az utóbbi években hangsúlyossá váltak az önéletrajzok referenciális funkciójára vonatkozó kérdések, amelyek következményeként artikulálódik a szerző és az elbeszélő személyazonosságának problematikája is. Az utóbbi évtizedekben többek között Paul de Man munkájában kérdőjeleződött meg, hogy egy önéletrajz ugyanúgy kötődhet-e „valamiféle referenciához, ahogy egy fénykép kötődik a témájához, vagy egy (realista) kép a modelljéhez [...]”.18 Feltételezhetjük-e, hogy Márai elbeszélése valós történetekhez, eseményekhez fűződik, vagy hogy az önéletíró és szereplői azonosíthatóak élő vagy egykor élt személyekkel? Garaczi Lászlót olvasva19 a szerző-elbeszélő viszonya indifferenssé válik, és erre rímel Márai vallomásának nyitása: „E regényes életrajz szereplői költött alakok: csak e könyv oldalain van illetőségük és személyiségük, a valóságban nem élnek és nem is éltek soha.”20 Ezt a kikötést erősíti a szerző olyan mesés elemekkel, mint a bécsi rokonok történetének zárása,21 ugyanakkor a Párizsi napló egy részlete alapján22 a fent idézett mottó lejegyzésében csupán ősei emléke és a még élők iránti tapintat vezette a szerzőt, és valójában az önéletrajz valóságot tükröző funkcióját kívánta semlegesíteni. A tényekre építő „zsurnaliszta” vívott itt a regényíróval, az illedelmes polgárfiú a családjából kiszakadt lázadóval. A Párizsi napló alapján azonban mintha a regényíró kerekedett volna felül, aki kikötve a mű fiktív voltát, már vállalhatja emlékeit. Túl azon tehát, hogy Márai „regényes önéletrajzként” definiálja művét, a vallomás személyessége,23 a felkutatható biográfiai események és adatok arra késztetik az olvasót, hogy az elbeszélő hangját az író személyével azonosítsa. A legrészletesebben vázolt arcképek az anyai nagyszülők portréi. Jellemük azonban inkább az elbeszélő önelemzéséből körvonalazódik. „Arcképe szobámban lóg a falon, döbbenetesen hasonlítok rá. [...] Vándorkedvemet is tőle örököltem, érzékenységemet, szlávos nyugtalanságomat és kételyeimet.”24 Nem ismerte anyai nagyanyját sem, a vallomás mégis részletes jellemzést ad és próbálja megfejteni élete titkát, s nagyanyja titkában talán önmagáét. Honnan tudhat az elbeszélő az ismeretlen nagymama félelmeiről, honnan tudhatott örök mosolytalansága okáról, honnan sejtheti „megfélemlítettségét”, ha nem önmaga analizálásából? A kezében tartott fényképek kapcsán levont következtetései sajátos bizonyítékul szolgálnak az általa nyelvileg megteremtett alakok stilizált voltára. Mindez valamilyen módon mégis reális, hiszen a megírt figurák valósága határozottan érződik. A mese célja nem egyszerűen a mese: sosem ismert nagyszüleiben Márai önmaga magyarázatát, önmaga „értelmét” keresi. „Az út, mely a világból önmagunkhoz vezet, hosszú és bonyolult, s tele van ilyen kínos kitérőkkel [...].”25 A családhoz hűtlen, vándor Roberto nagybácsihoz fűződő szoros viszony példája Márainál Ernő, a legfiatalabb anyai nagybácsi. „Kitüntetett” szerepű az elbeszélő számára, de Robertóhoz hasonlóan csalódást okoz, amikor az elbeszélő felnőtt korában találkozik a bácsival St. Moritz-ban: „Most egyszerre látnom kellett, hogy Ernő nem az a polgári nagybácsi, [...] hanem szegény proletár.”26 Ebben a csöndes ítéletben kell felfedeznünk, hogy az írót nem nevezhetjük igazán „lázadó polgárnak”: értékítéletei, életmódja is hű maradt ahhoz a társadalmi csoporthoz, amelynek emléket állított. Szinte bántja Ernő bácsi helyzete, de a felismerés, hogy lenézi nagybátyját, nem tudta ki- 61 �mozdítani abból az érzésből, amely mögött egész neveltetése és minden öröklött szemlélete rejlik. Szolidaritását kívánta „valami magasabb törvény”, mégsem bírta el „ezt a megalázó szolidaritást”. Mégsem tudott családja és a mögötte húzódó emberöltők ellenére cselekedni; családi betápláltsága vált a „magasabb törvénnyé”. Az önéletrajzként olvasott mű a bécsi Mátyás bácsiról és a többi bécsi rokonról szóló részeiben már tartalmazza azokat a mesés elemeket, amelyeket Poszler György mítosznak nevez.27 „Még most is élnek, ha meg nem haltak”28 – írja Márai a bécsi „zenész” rokonok története végén. Ezeken a helyeken már kitűnik, hogy ha minden igaz is abból, amit az író róluk mesél, emlékeit itt már egyetlen cél érdekében válogatja: valami viszszahozhatatlan korszellem megörökítésére. „A kor kedvezett az ilyen különc bölényeknek; az egyéni kezdeményezés, az individualista világszemlélet aranykora volt ez.”29 Amikor ez a világszemlélet elpusztul, az ilyen különcök is vele pusztulnak; Mátyás bácsi a háború harmadik évében „szó szerint éhen halt”. Márai családi csoportportréja a 18. századi szöveghez képest tehát nem elsősorban reprezentáció – legalábbis a korábbi példa értelmében nem az. Reprezentáció, amenynyiben a ház és a különc családtagok a társadalom keresztmetszetét példázzák, de idealizálásuk nem azt a célt szolgálja, amelyet Padányi genealógiájának legendaszerű magasztalása. Márai célja ábrázolni egy társadalmi közösség értékeit, utolsó tagjait egy pillanatképben, de ezt a családból már részben kiszakadtként teszi. Családi albumában pedig mintha egy jól felépített érvelést olvasnánk, magyarázza az utakat, a magányt és Márai vállalt küldetését – egyelőre hazájában. A 20. századi író sajátos (ön)életrajzot írt, súrolva a vallomás határát, míg a 18. századi prédikáló nyilvánvalóan életrajzot mondott el, amelyben a családtagok alakjainak szubjektív szemlélete közvetett, hiszen Padányi nem ismerte őket személyesen, csupán az Esterházy Pál nádor által konstruált fiktív családfát. Egyes szám harmadik személyű életrajz, ahol a fikció célja e főrend legnagyobb erényeinek, a hitnek, a királyhoz és a hazához való hűségnek a kiemelése. Tágabb értelemben igaz ez Márai vallomására is, de itt az írói emlékezet szitája nem csupán az író saját életében eseményformáló. A vallomás személyességének hatása visszafordul azáltal, hogy azoknak az ősöknek a jellemzését, akikkel sosem találkozott, egy harmadik személy emlékezetén keresztül írja le. A rokonok képét nem csupán az író festette meg, ő azoknak egy részét már készen kaphatta édesanyja, édesapja emlékezetén átszűrve. A vallomás a „szerző lelkivilágának, törekvéseinek, világfelfogásának leplezetlen ábrázolása”,30 Márai azonban egész családja „lelkivilágát, világfelfogását” ábrázolja a rokonok alakján keresztül sajátos nézőpontból: egy-egy másik rokon emlékeinek nézőpontjából. Ezzel nyílik lehetősége az írónak arra, hogy ősei külső és belső leírásán keresztül önmagát is külső szemlélőként ábrázolja, így közelítve a vallomásosságot egy egyes szám harmadik személyben elbeszélt életrajzhoz, ahol egy második személy beszél az életrajz „tárgyáról”. „...üveggolyó, melyet Kundera talált ki” A családi felsorolás egyetlen hasonló jegyét sem fedezzük fel Esterházy Péter regényében, ugyanakkor lépten-nyomon belebotlunk itt is a bácsik, nénik történeteibe, amelyeket azonban Esterházy sajátos iróniával színez. Az édesapát a már említett Robertót érintő kritikus megjegyzésen keresztül ismerjük meg. „Apám pedig mogor- 62 �ván így válaszolt: Ne csácsogj. Növeled a káoszt.”31 De alakjával egy-egy örökség erejéig máshol is találkozunk még: „Van egy-két ilyen apám-mondatom. Uraságtól levetett holmi.” Az édesapa személyével máskor is ez az „úrias” habitus idéződik fel („mikor otthon kérdeztem, hogyan rokon, apám, aki csekély érdeklődést tanúsít a genealógia iránt [érthető, általában vele szoktak rokonságban lenni, igaz, mindehhez neki megvan a valódi szerénysége, amit most ez a mondat nem tud érzékeltetni]”32), mindig az itt érezhető iróniával, amelyről az olvasó nem döntheti el, hogy melyik viszonynak szól: az apjával való kapcsolatának vagy a család egykori történelmének és szerepének, amely az író és a köztudat számára ismert még, de amelynek jelentősége a 20. század közepén már csupán negatív következményekre korlátozódott.33 A következő rokon, Nelly tant’, Márai Zsüli nénijéhez hasonló. Zsüli néni „ritka tünemény”, aki társasági életével ellentéte, egyben példaképe Márai magányának, ráadásul a század lányaihoz képest ideális „nőfajta”, akinek jellemével Márai soha többet nem találkozott, ő már csak „görlöket” ismert. Nelly tant’ szintén nem ment férjhez, „hercegkisasszony volt” és „nagyon okos”. Két férj nélküli világi dáma, akik mindketten egy letűnőben lévő társadalmi osztály meghatározó női szereplői – nem a ma divatos „szingliségben” példaképek, hanem azokban az értékekben, amely az egész osztály értékeit magukban foglalhatják. Zsüli néni franciául beszél, „[...] a család titkainak őrzője, írónő és egy kissé regényhősnő, családtag, s mégis oly utánozhatatlanul idegen”,34 Nelly néni pedig „Schratt Katalinnal sakkozott rendszeresen, a híres-hírhedt színésznővel, Ferenc József bizalmasával”, és őfelségéről csak úgy beszél, mint „nagy pancserről”. Azonban míg Márai tisztán ideálportrét fest Zsüli néniről, hiszen – amennyiben egy polgári osztálynak akar emléket állítani – célja is más, Esterházy portréjában az idealizálás helyén az édesapja említésekor is előtörő iróniával kevert elbeszélői hangnemmel találkozunk: „nagy debella asszony, egy szekrény akkora, viszont kicsi, finom keze volt”, és „nagyon ízléstelen ruhákban járt”,35 de sakkban „még tavaly is simán megvert, lényegében a halálos ágyán, a szél is már megütötte akkor, alig forgott a nyelve, és el-elcsöpögött a nyála.”36 Robertóval és Nelly nénivel érkezik a gyermekkort leíró elbeszélő Bécsbe. Ennek az utazásnak azonban nem csupán a későbbi Utazó elbeszélésének motivációjában és az utazáshoz való szubjektív hozzáállás eredményében van szerepe. Az 1963-as nyári vakációval kezdődő eseménysor az utazó kritikus ország- és városszemléletének egyfajta legitimációja. A bécsi részek, a német nyelvtudást érintő, időnként álszerénynek tűnő megjegyzések mind azt sugallják, hogy Bécs család(történet)i örökségként, monarchiabeli tradícióból második otthonuk. Fodor Péter véleménye szerint a Hahn-Hahn grófnő az utazási regény azon alapvető jegyét idézi, mely a helyváltoztatást elsősorban az idegen kultúrákkal való megismerkedés alkalmának tekinti.37 Ennek látszik ellentmondani az a hozzáállás, amelyet a regény határozottan érzékeltet: az elbeszélő úgy van Bécsben, mint otthon; a Duna számára otthon; Közép-Európa otthon (azzal a hanggal kritizálja, amellyel csak az idetartozók tehetik és teszik), ugyanakkor Nyugat-Európa is otthon (szinte nagycsaládi otthon). Itt nem az Utazó idegen kultúrákkal való megismerkedéséről van szó, hanem az otthon egy más perspektívájú nézőpontjáról.38 Világa tehát természetes közeg, az elbeszélő bécsi rokonsága nem mítosz, nem mese, mint Márai gyakran fiktív „boldogan éltek, míg meg nem haltak” felmenői – az Esterházy-nagyapa miniszterelnökként valóban Károly királyhoz járt „föl 63 �Bécsbe”. Ily módon válik az elbeszélő igazoltan kompetenssé a későbbi BudapestBécs kritikában. Ugyanakkor e mögött a „bécsi otthonosság” mögött nem a családi gőg, hanem az elbeszélő(-utazó) azon törekvése rejlik, amellyel önmagát tárgyától (később Budapest) igyekszik eltávolítani. Ez a távolító hozzáállás a regény Budapestet tárgyaló részeit megelőzően iróniával vegyül. Furcsa iróniával, hiszen míg a személyekről és az önmagunkról adott jellemzések ironikus hanglejtése egyértelmű eredményeket szül, itt a magyarok jellemzésében rejlő stílus szükségszerűen öniróniává fordul át, hiszen – bár az író kívülállásaként születik – a magyarok általánosító képébe szükségszerűen ő maga is beletartozik. Ennek első példája Roberto egy jellemzése: „Külföldi szaga volt. Azért mondom így, mert van egy sajátságos magyarszag. Durvaság és hálátlanság volna ezt büdösnek mondani, bárha épp öntudatosan ezt is vállalhatnók [...] s nyilván ennek köze van a szappanok és sprayk minőségéhez is [...], ami sosem független a nagypolitikától.”39 Bécs otthonossága mindemellett nem csupán a Közép-Európáról is portrét festő művész nézőpontjának eltávolítására szolgál, nem csupán azt eredményezi, hogy az író családját, ezáltal a maga történetét szélesebb európai viszonylatba helyezi.40 A Bécs-Budapest összehasonlítások által lehetőség nyílik a „két Európa” egymás mellé állítására is. Bécs folyamatosan a Budapesttel való összehasonlításban, Ausztria a mi közép-európaiságunkkal áll szemben. „Bécsbe a magyarok valamelyest kevélyen érkeznek [...] álom és káprázat e fennsőbbség alapja [...], melyet a magyarok Budapestről dédelgetnek magukban.”41 „Hogy Ausztria is Közép-Európához tartozik, az csak Ausztriát elhagyván merül fel.”42 A regény Közép-Európa mai fogalmát illető minden megjegyzése negatív allúziókat takar, de régi kultúrtörténeti értelmét nosztalgikusan idézi fel olyan alakokban, mint Danilo Kiš, akinek halála és betegsége például „a jugoszláv összetartozás szertefoszlását jelképezi a regényben.”43 A mai Közép-Európa inkább a Kelet-Európa elnevezés negatív színeit ölti az elbeszélő kritikája alapján („Kelet-Európában [tudom: Közép! Közép!]”), ugyanakkor fontos, hogy Budapest és Magyarország ehhez a Kelethez sem tartozik. Az írói eltávolodás nem sikerül, nem lehet objektív az „utazási napló”: mind formailag (Budapestet külön fejezetbe emeli és mint città invisibilét írja le, azokkal a jegyekkel, amelyeket csak a budapesti, csak magyar mondhat ki44), mind a Budapestet követő útszakasz leírásainak összehasonlításában Magyarország nem párhuzamává, hanem összehasonlítási alapjává válik a „középnek”. „Európában két fajta kullancs van (keleti és nyugati), de Magyarországon mindkettő előfordul.”45 Sajátos közöttiségi helyzetünkre utal, amellyel egyszerre vonja bele országunkat az európaiság kérdésébe, és húzza ki az azzal járó felelősség alól. Az ember sorsának, jellemének családi determináltsága, amelyet Padányinál és Márainál láttunk, itt tehát újabb színezetet kap, „globálisabbá” válik, és az embernek arra a meghatározottságára utal, amely nem csupán magyarsága, ezáltal magyar történelme és a történelemből kapott mentalitásbeli öröksége miatt születik vele, de amelyet ugyanúgy meghatároz a közép-európaiság. Az a fajta „kivételezettség”, amelyet családja kapcsán az író a bécsi történetekkel érzékeltet, az inkább az „oda”, a Nyugathoz tartozás („Nekem mindez családtörténet.”46) teljesen feloldódik abban a személyes hangvételben, amely már jellemzi a regényt például Tüske Andris jelle- 64 �mének, majd az édesanyja halálának felidézésében és a regény kissé szürreális befejezésében. A könyv egyik alakja, „Kis Dániel”47 gondolata szerint „Közép-Európa mint kultúrtörténeti jelenség ma már a múlté.”48 Thomka Beáta hívja fel a figyelmünket arra, hogy Esterházy „valódi kontextusa éppen ez a fölfedezett, fölfedezendő, nosztalgikusan idézett s egyben Atlantiszként merülő kultúrtörténeti kontinens”. Ilyen nosztalgiával idézi Márai saját családján keresztül egy letűnő kor alakjait, és hasonló reprezentációval idézi egy család már eltűnt hőseit a 18. századi prédikátor. Ami ez utóbbit és Esterházy Péter regényét Márai közvetítése nélkül is összekapcsolja, hogy a Hahn-Hahn grófnő pillantásában a közép-európaiság által előhívott érzések, amelyeknek önmagukban még nem lenne családi vonatkozásuk, a regényben családi történetekbe ágyazódnak, így mégis annak egyéni történetével kapcsolódnak össze. Éppen úgy, ahogyan a barokk prédikációban Magyarország történelme a megidézett hősökben és genealógiában. Mindaz, amit a két családfa üzen, hogy egyetlen ember sem menekülhet a gyakran ismeretlen ősök szellemi, fizikai és lelki bélyegétől, Esterházynál kiegészül azzal a „determináltsággal”, amelyet a közép-európaiság öröksége jelent. „Összefoglalva: szomszédok vagyunk [...] lehet hivatkozni ismeretes jégesőkre és árvizekre, villámok ágbogaira [...]. Mintha itt a »nehéz évek« alatt összegyűlt volna valami rejtett tartalék, valami tudás, a másként gondolkodás gyümölcse, melyre szüksége van a világnak [...] rejtetten és az egyénbe zárva, és nem a közösségbe, az egyénbe, aki része a közösségnek.” Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 A továbbiakban is idézett kötet: ESTERHÁZY Péter: Hahn-Hahn grófnő pillantása. Bp.: Magvető, 1990. SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Sok, de nem minden. Jelenkor, 1992/3. 277–281. THOMKA Beáta: Duna-menti bagatellek. In: UŐ: Áttetsző könyvtár. Pécs: Jelenkor, 1993, 206– 211. KULCSÁR SZABÓ Ernő: Régió és kulturális intertextus. In: UŐ: Esterházy Péter. Pozsony: Kalligram, 1996. 227. ESTERHÁZY, i.m. 30. ESTERHÁZY, i.m. 26. Vö.: „Az esti fogadáson azután e sorok írója alattomosan megkérdezte a Duna-könyv súlyát könnyen cipelő kollégájától, hogyan is kell egy efféle Duna-könyvet befejezni.” 223. Claudio Magris regényének kritikáját az Esterházy-regénnyel összefüggésben lásd KABDEBÓ Tamás: A Duna (hordaléka) és (a téma) irodalma. Magyar Napló, 1992/26. „[...] és ott is ezt a kérdést tettem fel, hogy ki kicsoda, hogy én most melyik vagyok, Röfi malac-e vagy Koca coca? a krokodil? vagy én vagyok a levegő?... és édesanyám is, ahogy itt Roberto, rosszkedvűen bólogatott, úgy látszik, ezek nem szeretik ezt a who is whot.” ESTERHÁZY, 30. A családok bizonyos feljegyzésekből, birtokokra, kiváltságokra vonatkozó dokumentumokból próbálták megalkotni néhány nemzetre visszamenő történetüket, amelyben a Bibliára, középkori krónikákra támaszkodtak, vagy egyszerűen „konstruáltak maguknak dicső ősöket.” GALAVICS Géza: Barokk családfák és genealógiák. In: BUZÁSI Enikő (szerk.): Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból. Bp.: Magyar Nemzeti Galéria, 1988. 23. Iz 11,1–3. 65 �11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 66 PADÁNYI BIRÓ Márton: Esther Id est: Occulta Abscondita... Pozsony, 1746. Tobias Sadler metszete Az Esterházy család családfájáról 1670-ben készült. Publikálva: BUZÁSY, i.m. 47–48.; SZILÁGYI András (Bev. és szerk.): Esterházy-kincsek. Bp.: Iparművészeti Múzeum, 2006–2007. 40. CENNERNÉ WILHELMB Gizella: Portrék az Esterházyak „Trophaeum”-ából. In: BUZÁSY, i.m. 74. PADÁNYI, i.m., 1081. MÁRAI Sándor: Egy polgár vallomásai. Bp.: Európa, 2002. 69. A szakirodalom Márai művével általában a Szentírásban, Szent Ágoston vallomásaiban, Goethénél és Thomas Mann regényeiben lát közös jegyeket. Vö. pl. LŐRINCZY Huba: Egy cipszerivadék tanuló- és vándorévei. In: UŐ: Márai-tanulmányok. Szombathely: Savaria University Press, 1993, 118–120. MÁRAI, i.m. 115. Paul DE MAN: Az önéletrajz mint arcrongálás. Pompeji, 1997/2–3. 94. „Szépirodalmi művet írok, nem pályázati önéletrajzot vagy védőbeszédet. Az olvasót önmagához kell közelítenem, nem énhozzám.” A kortárs „vallomásíró” szerint nem lehet az író hétköznapi személyiségét keresni az önéletírásban, a szépirodalmi írók önéletírásai hamis képet alakíthatnak ki szerzőjükről, hiszen abba már beleszól a műfaj problematikája és a nyelvhez való hozzáállás. GARACZI László: Csíkok és kockák. Alföld, 2006/3. 63–66. MÁRAI, i.m. 5. „Még most is élnek, ha meg nem haltak” MÁRAI, i.m. 91. Márai hosszú ideig érlelte a gondolatot, hogy szülővárosáról és élete szereplőiről írjon. Ami „mindig visszatartott, az valami nagyon naiv finyásság, feszengés, kényelmetlenség, hogy gyermekkorom figurái ma is élő emberek, akik, ha ma keveset is tudok róluk, mondhatatlanul kedvesek nekem, s akik talán, olvasva könyvemet, nem szívesen vennék, hogy felismerhető portrét festettem róluk.” MÁRAI Sándor: Párizsi napló: Zsurnaliszta freudizmus. Újság, 1927. május 1. Idézi RÓNAY László: Márai Sándor. Bp.: Magvető, 1990. 157. A vallomásnak azon személyességét értem ezalatt, amely Paul de Man egy Rousseauhoz kapcsolódó elemzésében körvonalazódik. Gondolatmenetében a vallomás születésének egy szinte vallásos megközelítéséig jut el: „A történtek kendőzetlen elmondásával helyreáll az etikai egyensúly ökonómiája, és kezdetét veheti a megváltás egy olyan igazság tisztává varázsolt légkörében, amely habozás nélkül leplezi le a bűntettet [...].” Paul DE MAN: Az olvasás allegóriái. Bp.: Magvető, 2006. 324. A bűn elkövetését eredményező mentegetőző vallomáshoz hasonló belső motiváltságot érezhetjük Márai vallomásaiban is, azonban míg Rousseau-nál a mentegetőzés „csupán” egy lopásra vonatkozik, Márai írásában önmaga sorsának magyarázatát keresve, önnön karakterére és döntéseire keres „mentséget”. A vallomás születésének e személyes mozgatórugói miatt válik megkerülhetetlenné az elbeszélő-szerző viszonyának kérdése. MÁRAI, i.m. 71. MÁRAI, i.m. 84. MÁRAI, i.m. 84. POSZLER György: Magyar város – európai kultúra: Márai Sándor és Kassa mítosza. In: UŐ: Vonzások és taszítások. Bp.: Liget Műhely, 1994. 173–192. MÁRAI, i.m. 91. MÁRAI, i.m. 89. SZABÓ B. István (szerk.): Irodalmi fogalmak kisszótára. Bp.: Korona, 2001. 499. ESTERHÁZY, i.m. 5. �32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 ESTERHÁZY, i.m. 27. „Annyi látható haszna származott a házasságából [Robertónak], hogy 51 nyár elején őt is kitelepítették, ami saját jogon nem okvetlenül járt neki, a Hortobágyra került [...].” ESTERHÁZY, i.m. 5. MÁRAI, i.m. 107. ESTERHÁZY, i.m. 10. ESTERHÁZY, i.m. 9. FODOR Péter: A közvetítés kódjai. In: BICZÓ Gábor – KISS Noémi (szerk.): Antropológia és irodalom. Debrecen: Csokonai, 2003. 414. „Az utazás önmagamra ismerés; benne nem az újat és ösmeretlent keresem, hanem a régit és ismerőst.” ESTERHÁZY, i.m. 88. „[...] az otthonosság érzése ez, arra kell gondolnom, hogy ez az ország meg az én országom régebben egy ország voltak.” ESTERHÁZY, i.m. 97. ESTERHÁZY, i.m. 19. „Nellyke a Monarchia egyik legpatinásabb családjának sarja, fölmenői sok bajt és bosszúságot okoztak Magyarországnak, olykor kart karba öltve az én fölmenőimmel. Nekem mindez családtörténet.” ESTERHÁZY, i.m. 10. ESTERHÁZY, i.m. 96. ESTERHÁZY, i.m. 125. SZEGEDY-MASZÁK, i.m. 279. A Le città invisibili című fejezet és Italo Calvino azonos című regénye közötti párhuzamokra hívja fel a figyelmet Mariarosaria SCIGLITANO: A fülszövegtől a fejezetcímig: Calvino és Esterházy. Magyar Napló, 1994/11. 20–23.; MOLNÁR Gábor Tamás: Az elbeszélő mint olvasó: A "perszonifikált" öntükrözés alakzatai a Láthatatlan városokban. Literatura, 1997/2. 179–197. Idézi SZEGEDY-MASZÁK, i.m. 279. ESTERHÁZY, i.m. 10. Danilo Kiš vajdasági szerb író, aki ellen a hazájában általa meghonosította idézetkezelési eljárás miatt indult „plágiumper” az 1970-es években, ahogyan Esterházy Péter ellen néhány évtizeddel később. Kiš nem csupán a Hahn-Hahn grófnő... szereplője, Esterházy teljes szövegeket emel át példaképétől például a Bevezetés a szépirodalomba vagy a Harmonia Caelestis oldalaira. A két szerző párhuzamáról bővebben lásd LADÁNYI István: Amikor a hóhért akasztják: Egy posztmodern gesztus és fordítói utóélete. Jelenkor, 2006/4. 383–384.; BOJTÁR Endre: Családban marad: Esterházy Péter plagizál Danilo Kištől. Lettre, 2008/3. = http://www.c3.hu/scripta/lettre/lettre70/bojtar%2001.htm THOMKA Beáta, i.m. 211. 67 �N ÉMETH Z OLTÁN A katasztrofális félreértelmezés mint irónia Fredric Jameson: A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája Bár a szerző Előszavában azt írja, „[a]kárhogy is, ez a kötet nem a »posztmodern« áttekintő leírása, nem is bevezetés a posztmodernbe (feltételezve, hogy ilyen egyáltalán lehetséges); a bemutatott szövegek nem jellemzői a posztmodernnek, és nem példák rá, nem főbb ismérveinek »illusztrációi«” (17.), könyve azon – a posztmodernt tárgyaló – szakirodalom megkerülhetetlen alkotásai közé tartozik, amelyek ma már klasszikusnak számítanak.* A posztmodern könyvtárnyi szakirodalmának ismeretében ez a tény feltétlen elismerést jelent, annál is inkább, mert Jameson nem helyezhető azonos platformra az olyan típusú „posztmodern pápákkal”, mint például Ihab Hassan, Jean Baudrillard, Paul Virillio, Jacques Derrida vagy a Gilles Deleuze – Félix Guattari szerzőpáros, akik maguk is posztmodern figurák, teoretikusai és egyúttal belső alakítói a fogalomnak (a fogalom használati körének). Erre a tényre a saját kötetéhez fűzött majdnem másfélszáz oldalas, Másodlagos kifejtések címet viselő kommentárjában, kommentárjaiban maga a szerző is utal, amikor is erőteljesen utasítja el magától azt a vélekedést, miszerint „posztmodernista”-ként lenne azonosítható. Ahogy írja, hasonló eset a posztmodernről írott könyve előtt is történt már vele, csak éppen nem a posztmodern, hanem a strukturalizmus kapcsán: „Hadd tegyek egy személyes megjegyzést: előfordult már velem, hogy különös és komikus módon azonosítottak tanulmányom tárgyával: évekkel ezelőtt megjelent egy könyvem a strukturalizmusról, utána pedig több levelet is kaptam. Akadt köztük olyan, amelyik a strukturalizmus »legjelesebb« szószólójaként emlegetett, meg olyan is, amely a mozgalom »kiváló« kritikusaként és ellenzőjeként szólított meg. Valójában egyik sem voltam, de arra a következtetésre kell jutnom, hogy minden bizonnyal viszonylag bonyolult és szokatlan módon »nem voltam egyik sem«, olyannyira, hogy ezt az olvasók nehezen értették meg.” (305.) Hasonló a helyzet Jameson és a posztmodern viszonyával is. Jameson ugyanis ebben a könyvében is többször hangsúlyozza, hogy baloldalról, tehát mintegy „kívülről” vizsgálja a posztmodern kései kapitalizmus jellegzetességeit, másrészt azonban észrevételei a posztmodern kor és a kései kapitalizmus jellemző meghatározásaiként vonultak be a köztudatba. Vagyis megint csak egyszerre kerül(het) a posztmodern bírálójának és egyúttal jelentős teoretikusának helyébe. * Fredric JAMESON: A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája. Ford.: Dudik Annamária Éva. Bp.: Noran Libro, 2010. Erdei Pálma fordításában a könyv négy fejezete már megjelent magyarul (Bp.: Jószöveg Műhely Kiadó, 1998). 68 �Linda Hutcheon The Politics of Postmodernism című könyvében neomarxistaként utal Jamesonra, mint aki negatív politikai terminusokkal közelít a posztmodern kérdéséhez. Ennél tömörebb meghatározását mi sem adhatjuk a szerzőnek. A kortárs – az utóbbi 20 évre gondolok – magyar irodalmi és irodalomelméleti gondolkodás felől fölöttébb furcsának, szinte hihetetlennek tűnik az a politikai kérdésfelvetés, ahonnan Jameson tárgyához, a posztmodernhez közelít. Jameson könyvének minden bizonnyal „legerőteljesebben” hivatkozott szerzője, kiindulópontja Marx és munkássága, a „termék” és az „áru” fogalma: „a posztmodern kultúrában a »kultúra« maga is saját jogon termékké vált; a piac saját maga helyettesítője lett, emellett teljes mértékben árucikk is, ugyanannyira, mint bármi, amit magában foglal […] A posztmodernizmus a puszta árucikké válás folyamatának fogyasztása.” (10.) Ezt a folyamatot Jameson az 1950-es évek végétől eredezteti: „a posztmodernizmus vagy kései kapitalizmus gazdasági előkészítése az 1950-es években kezdődött, miután megszűnt a fogyasztói javak és alkatrészek háború utáni hiánya, és kísérletezni lehetett az új termékekkel és új technológiákkal (nem utolsó sorban a média technológiájával).” (20.) Jameson a lehető legszorosabb kapcsolatban tárgyalja a posztmodernt a gazdaság és a politika kérdéseivel, amikor azt állítja, hogy „a kultúrában tapasztalható posztmodernizmusról kialakított minden álláspont – legyen az apológia vagy stigmatizálás – egyszerre és ugyanakkor, szükségszerűen bújtatott vagy egyértelmű politikai állásfoglalás is napjaink multinacionális kapitalizmusának természetéről.” (25.) Napjaink magyar irodalomelméletében ennyire politikus megközelítésekkel, értelmezésekkel keresve sem találkozhatunk. Ebben az esetben nem csupán arról az – ideológiát érintő – felismerésről van szó, amely a kortárs magyar irodalomelméletben is talán egyre fontosabb tényezővé válik, s amelyet Jameson így fogalmaz meg az Utópizmus az utópia vége után című fejezetben: „Elég világosnak tűnik, hogy az ilyen utópizmus egyben ideológia – többek között esztétikai ideológia – is; ám egy olyan korban, amikor legalább annyiban mindannyian egyetértünk, hogy minden egyben ideológia is, sőt mi több: hogy az ideológián kívül semmi sem létezik, ez sem tűnik túlzottan káros beismerésnek.” (187.) Hanem Jameson egyenesen politikai típusú állásfoglalást vár el a művészettől az előző mondatra következő kijelentése által: „Ugyanakkor korunkban, amikor a hivatalos politikai szféra támasztotta igények rendkívül gyengék, és amikor a régebbi típusú politikai álláspontok vállalása minden jel szerint széles körű szégyenkezést vált ki, azt is meg kell jegyezni, hogy manapság mindenhol – nem utolsósorban a képzőművészek és az írók körében – látható valami, amit egy el nem ismert »Utópia Pártnak« lehetne nevezni: földalatti mozgalom ez, amelynek taglétszámát nehéz meghatározni, programját nem hozták nyilvánosságra, talán meg sem fogalmazták, létéről az állampolgárok többsége és a hatóság nem tud, ám tagjai mintha titkos szabadkőműves jelek segítségével felismernék egymást.” (187.) Az csak természetes, hogy egy ilyen típusú gondolkodás számára, amely irodalom/művészet és gazdaság/politika eseményeit egyben, egy világban látja, nem különíti el egymástól, megkerülhetetlenek az olyan közismert és érzékeny élethelyzetek értelmezései, mint amilyen Paul de Man hírhedt kollaboráns múltja és antiszemita cikke Belgium német megszállása idején, illetve Martin Heidegger politikai szerepvállalása a hitleri Németországban. A baloldali marxista Jameson érvelése 69 �egészen originális és meghökkentő ebben az esetben is, ugyanakkor némiképp elképesztő és elborzasztó is. Heidegger kapcsán a következő megoldásra jut: „Tudom, hogy félre fogják érteni, ha hozzáteszem, hogy él bennem némi titkos csodálat Heidegger iránt, amiért politikai elkötelezettséget kísérelt meg magára vállalni, illetve hogy magát a kísérletet erkölcsileg és esztétikailag többre becsülöm az apolitikus liberalizmusnál (feltéve, hogy eszméi nem valósulnak meg).” (266.) Feltehető a kérdés: vajon miért nem becsülhető ugyanígy az az apolitikus liberális magatartás, amely éppen a heideggeri életesemény e negatív példája következtében, kivédendő az efféle kínos eseteket, elfordul a politikai elkötelezettség minden formájától, az esztétika felé? Jameson erre valószínűleg azt válaszolná – mint arra az eddigiekből következtethetünk –, hogy nincs ilyen terület, a politikain kívül nincs hely, vagyis ez egyrészt önbecsapás, másrészt lehetetlen lenne, harmadrészt pedig az ilyen magatartás mindig a fennálló rendet erősíti, vagyis mélységesen reakciós. Jameson nem képes belátni az esztétika politikától való elválasztottságának sokrétű lehetőségeit, azt pusztán egydimenziósnak látja (ezért távolítja el a megvetőnek szánt liberalizmus fogalmával) – míg a politika és esztétika egységének vállalásában éppen ellenkezőleg: a lehetőségek sokrétűségét látja. Csak innét vagyok képes értelmezni a de Man-i sztori jamesoni magyarázatát, amely szerint de Man antiszemita cikke tulajdonképpen „inkább egy túlságosan is eszes fiatalember leleményes ellenállási kísérletének tűnik” (267.), iróniának, ironikus írásnak, amelynek iróniáját „katasztrofálisan félreértelmezték és félreértették” (267.). De vajon – ha visszájára fordítjuk a jamesoni gondolatmenetet – akkor a Jameson által apolitikusnak nevezett liberális magatartás miért csak és csupán behódolásként értelmezhető, a liberális apolitikus magatartástól miért vonjuk meg az iróniához való jogot és lehetőséget? Ki mondja meg, mikor és mi az irónia és az ironikus? Milyen végső instancia ad zöld utat az irónia felmentő(nek állított) gesztusainak? Persze azt sem szabad elfelednünk, hogy a Heidegger és de Man kapcsán kialakított jamesoni véleményt azon támadások kontextusában is kell kezelni, amelyek az előbb említett negatív életesemények nyomán kétségbe vonták a heideggeri hermeneutikát és a de Man nevével is fémjelzett dekonstrukciót. De mindez valójában csak egy olyan gondolkodás számára jelenthet problémát, amely szétválaszthatatlanul szoros egységben képzeli el a politikai és esztétikai jelentést – így Jamesonnak saját elmélete alapjait kéne megkérdőjeleznie, ha nem adna felmentőlevelet mindkét teoretikusnak. Egy az esztétika és politika kapcsolatának diszkrepanciáját, törésvonalak melletti elválasztottságát valló elmélet nyomán viszont naivitás lenne egy egyszeri eltévelyedés vagy bűn nyomán egy egész életművet a szemétdombra juttatni – de ettől a gondolattól Jameson valószínűleg jobban irtózik, mint saját nyakatekert álláspontjától a két kérdésben. Azért utalok ezekre a kérdésekre bővebben, mert úgy gondolom, írásomban leginkább azokkal a problémákkal kell foglalkoznom, amelyek érzésem szerint valóban újszerűek, sőt egyenesen érthetetlenek a magyar irodalomelmélet terében. Mert listát lehetne készíteni azokból a jamesoni felismerésekből, amelyek a posztmodern mint művészeti és irodalmi irányzat lényegét jelentik (Jameson nem tesz különbséget a posztmodernség társadalmi és a posztmodernizmus művészeti jelentései közt, hiszen ő egységben értelmezi azokat), de mindezek mára jórészt beépültek a magyar irodalomelmélet értelmezői nyelvébe. Az „esztétikai populizmus” (24.), a 70 �„magas kultúra” és az „úgynevezett tömeg- vagy kommersz kultúra” közötti határok elmosódása (24.), az „új típusú laposság vagy mélységnélküliség felbukkanása” (31.), az „érzelem hanyatlása” (32.), a pastiche, a szimulákrum (38.), illetve az „intertextualitás” (40.), a „brikolázs” (100.), a „metaszövegek” (113.) emlegetése stb. mára a magyar értelmezői nyelv részévé váltak. Ezek mellett persze utalni lehetne Jameson mintaszerű, magas színvonalú interpretációira is – számomra a legizgalmasabb és legösszetettebb Frank Gehry kanadai-amerikai építész Santa Monica-i családi lakóházának értelmezése, Philip K. Dick Kizökkent idő című regényének interpetációja, illetve a de Man-i életmű tárgyalása. A kérdés valójában az, hogy Fredric Jameson A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája című könyve vajon képes-e hatni a kortárs magyar irodalomelméletre. Jelenleg, úgy gondolom, erre kevés az esély. Inkább egy távoli, meszszi, némiképp egzotikus műként fog funkcionálni, amely szükségszerűen jelen kell hogy legyen minden magára valamit adó irodalomtörténész és teoretikus asztalán, viszont a jamesoni modellt ebben a pillanatban kevéssé érzem követhetőnek. Hiszen gondoljunk csak bele: a posztmodern művészet kapcsán találhatók jóval használhatóbb könyvek, politikai téren pedig mérföldekre állunk attól a Jamesontól, aki számára a liberalizmus néha kínosabbnak tűnik, mint a szélsőjobb politikai elkötelezettség (lásd a fentebbi idézeteket), vagy – hogy más irányból fogalmazzunk – akinél baloldal és liberalizmus között áthághatatlan akadályok emelkednek. Mindazonáltal a mű magyar fordítója, Dudik Annamária Éva komoly, szép munkát végzett (egyetlen suta szerkezetet találtam: „ezt láthatjuk főhősének ideiglenes állatkertjének vagy átmeneti laboratóriumának példányaiban és tárgyaiban” [166.]). Továbbá néhány apró hibát a jegyzetelésben vettem észre: a szövegben kétszer található a 16-os szám lábjegyzetként – a 163. oldalon a 17-esnek kéne következnie, illetve a 171. oldalon Edward Bellamy regénye mellől hiányzik a 3-as szám, a Jegyzetekben szereplő 6. fejezet 3-as lábjegyzet. Végül visszatérve Jameson monumentális művének magyar fordítására, pontosabban a hatás lehetőségeire: valószínűleg ez a kérdés szorosan összefügg azzal, hogy mikor lesz képes a magyar irodalomtudomány függetleníteni magát az 1945 és 1990 közötti korszak vulgármarxizmusától, s válik képessé egy modern, sőt posztmodern neomarxizmus irodalomelméleti hasznosítására. Mindez valószínűleg összefügg Lukács György szerepének és irodalomelméleti teljesítményének újragondolásával is – nem mellékesen jegyzem meg, hogy Jameson tizenöt oldalon foglalkozik Lukáccsal és műveivel. Valószínűleg sokat használna a magyar irodalomelmélet sokszínűségének, ha a Kulcsár Szabó Ernő-iskola recepcióesztétái, a pécsi és miskolci kultúrantropológusok, a szegedi dekonosok, a pesti és debreceni posztmodern feministák vagy a neostrukturalisták, posztkolonialisták, pszichoanalitikusok, zöld esztéták stb. mellett egy markáns posztmodern magyar neomarxista irányzat is az irodalmi hagyomány újraértelmezésének igényével jelenne meg a kortárs magyar irodalomtudományban. Sajnos ez az igény még a felsorolt irányzatok többségéből is hiányzik. Kíváncsian várhatjuk tehát, Fredric Jameson A posztmodern, avagy a kései kapitalizmus kulturális logikája című munkájának magyar fordítása mit tesz vajon hozzá napjaink magyar irodalomelméletéhez és irodalomértelmezői gyakorlatához. 71 �TALÁLKOZÁSI PONTOK N AGY C SILLA A kultúra közélet Beszélgetés Dr. Barta Lászlóval Dr. Barta László másfél évtizede Nógrád Megye Önkormányzatának főjegyzője, egyike azoknak a személyeknek, akik folyamatában, változásaiban látják Nógrád kulturális életének alakulását, jelenlegi feladatait és lehetőségeit. Dr. Barta Lászlóval a családról, pályaválasztásról, a főjegyzői feladatkör komplexitásáról, a művelődés és az oktatás kérdéseiről, a határon átnyúló együttműködésekről beszélgettünk. – Több mint húsz éve él Nógrádban, és szinte ugyanennyi ideje foglalkozik közügyekkel. – Ózdi vagyok, pontosabban egy Ózd melletti faluból, bányászcsaládból származom, édesapám a szénbányában dolgozott, ahogy a településünkön szinte mindenki. Mégis nógrádinak vallom magam. A több mint húsz év, amit itt eltöltöttem, már önmagában is alapot ad egy ilyen kijelentésre: 1987-től lakom életvitelszerűen Nógrádban. Egyébként nagyon egyszerű oka van a költözésnek: a feleségem, akit a főiskolán ismertem meg, salgótarjáni, és úgy döntöttünk, itt telepedünk le. A pályaválasztásnak köszönhetem tehát a feleségemet és a „palóc életformát” is, a szakma megválasztása azonban – ahogy az emberek többségénél – véletlenszerűen alakult. Általános tantervű gimnáziumban érettségiztem, és mindössze annyit tudtam, hogy – az akkori viszonyok között értve a fogalmat – a közélettel szeretnék foglalkozni. Érettségi után a tanácsnál, a mai önkormányzatnak megfelelő, akkori intézményben nyertem betekintést abba, hogy mi a közigazgatás – hangsúlyozom, az akkori fogalmak szerint. 1978-ban indult az Államigazgatási Főiskola első évfolyama, amelynek nappali tagozatára jelentkeztem. A főiskolát követően persze nekem is részem volt a katonaságban, előtte és utána azonban már végrehajtó bizottsági titkárként dolgoztam, ez a mostani jegyző pozíciójához hasonló, de meglehetősen eltérő feladatkört jelentett. Több helyen dolgoztam, kis településeken és a több települést összefogó „közös tanácsokon” is tapasztalatot gyűjtöttem. Egyrészt az érdeklődésem miatt, másrészt a feleségem „ösztönzésére” döntöttem úgy, hogy elvégzem a jogi egyetemet. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején mindketten másoddiplomás képzésben végeztünk Miskolcon. Ezt követően jogi szakvizsgát tettem, amely a „jogi élet” minden területén tájékozottságot és felkészültséget biztosít. Az Európa-jog szakvizsgát azért tartottam fontosnak, mert lehetőségem nyílt több szempontból kitekinteni az unióra, ezt a Pázmányon, Budapesten és a Pécsi Tudományegyetemen teljesítettem. Nagy fájdalom, hogy a gya- 72 �korlatban nem mindig azt tapasztalja az ember, amit az elméletben tanult, de mindenképp fontos, hogy legyen egy széleskörű tájékozottság. Szerencsés vagyok, hiszen a feleségem a közös érdeklődés miatt mindvégig egyfajta „motor” volt a szakmai fejlődésben. Azt mondják, nem feltétlenül előny, ha a házastársak végzettsége azonos, mi azonban, úgy gondolom, ezen a téren is megtaláltuk az egyensúlyt. Ráadásul a gyermekeink is, minden igyekezetünk ellenére, ezt a pályát választották. Huszonegy éves fiunk nappali tagozatos joghallgató a Miskolci Egyetemen, lányunk angol-francia szakos bölcsész végzettséggel, pedagógus kitekintéssel szintén elkezdte a jogi fakultást, másoddiplomásként. – Milyen feladatokat lát el Nógrád megye főjegyzője? – Márciusban volt 14 éve, hogy pályázat útján elnyertem a főjegyzői állást. A nyolcvanas évek végén, tehát még az ún. rendszerváltozás előtt kerültem a megyei tanácsra, és elsősorban szervezési, jogi feladatokat láttam el. A főjegyzőség a korábbi munkaköreimnél jóval összetettebb. Alaphelyzetben kétirányú feladatról van szó, az egyik a mindenkori elnök munkájának segítésére, a másik a hivatal vezetésére irányul. Az operatív ember mindkét területen a főjegyző – amellett, hogy első számú felelőssége van a törvényesség, a jogszabályokban foglaltak betartatása, betartatása terén. A hétköznapokban számomra ez azt jelenti, hogy az ember valamiféle „szolgáltatást” végez. Amikor ezt leírtam a pályázatomban, még szokatlan volt, a szót nem nagyon lehetett helyére tenni az önkormányzati szférában. Nem is biztos, hogy ez a legjobb szó arra a feladatvégzésre, amit ideálisnak gondolok, de úgy vélem, érezni kell, hogy a főjegyző egyfajta szolgáltató szerepet lát el. Ez adódik a „közszolga” szerepéből, hiszen maga a szó is ezt fejezi ki. Arra mindig meglehetős tudatossággal törekedtem, hogy a szerepet megfelelően be tudjam tölteni, és az sem titok, nem is meglepő, hogy időnként ezt a mindenkori politika mezsgyéjén, de attól függetlenül kell ellátni. Ebben a tekintetben szerencsém is volt, hiszen mind a mai napig örömmel végzem a munkát, és ehhez kell egy jó politikai környezet is. Sokszor elmondtam már, az ország több pontján, hogy a Palócföldön ez jól működik, a palócok e tekintetben is jó emberek, és ezt csak az érti meg, aki ezen a vidéken él. Emellett azonban, a jó környezet kialakításához kellett egyfajta következetesség és kiszámíthatóság is, amit képviselek. – Ebből a pozícióból mennyire érzékelhető az egyes kulturális fórumok, közművelődési intézmények működése? Van-e rálátása, befolyása rájuk? – Igénylem, hogy rálátásom legyen. De nyilván befolyásolni bármely területet csak a mindenkori testületi döntéseken keresztül áll módomban. Nem tagadom, bizonyos szituációkban a törvényesség keretein belül szükségesnek érzem, hogy befolyásoljam a döntéseket. Ugyanis nem jó időket élünk az intézmények szempontjából. Ma is egyfajta slágertéma, visszatérő kérdés a finanszírozás: a magam részéről bízom benne, hogy belátható időn belül nyugvópontra kerül, hogy a közművelődés területén mit vállal fel az állam, és hogy azt hogyan kívánja ellátni. Mennyiben számít például a civil szférára, hogyan segíti akár a közművelődési intézmények működését. Pillanatnyilag ebben nagyon nagy káoszt látok. Talán az már eldőlt, hogy a jövőben is lesznek megyei önkormányzatok Magyarországon. Az utóbbi évek önkormányzatokat érintő jogszabályi változásai nehéz helyzetbe hoztak bennünket is. Ezen a téren is elengedhetetlennek tartom a kiszámíthatósá- 73 �got. Azt gondolom, mindent meg kell tenni azért, hogy ténylegesen és látványos módon csökkenjen a bürokrácia, mert ez sokba kerül az országnak, az embereknek. Lehet, hogy furcsa ezt egy jogásztól hallani, de személy szerint azt tapasztalom, hogy rengeteg olyan jogszabályból fakadó feladatunk van, amelynek gyakorlati jelentősége vajmi kevés, de meg kell csinálni, és rengeteg időt vesz el az érdemi munkától. Nemcsak az önkormányzati, hanem más közigazgatási szervezetekben is. Megítélésem szerint egy nagyon komoly kiegészítő szerepkört is kaphatna a megyei önkormányzat, amely a települések és az állam közötti közvetítést (kultúra, idegenforgalom stb. tekintetében) jelentené. Jelenleg ugyanis a megyei önkormányzat szerepe gyakorlatilag az intézményfenntartásban kimerül. Ez lehetne jó is, ha egy bizonyos ágazatban (például a szakképzés egészében) kapna feladatot, de az biztos, hogy a jelenlegi megoldás senkinek nem jó. Jogászként tehát azt látom, hogy szinte kezelhetetlen jogi környezetben élünk, ez az intézményeket, a közszférát tekintve is nagyon sok problémát okoz, sokkal keretesebb, egyszerűbb jogi környezet kellene, és szerintem mindenki sokkal jobban tudna teljesíteni, akár a közművelődés területén is. A mi esetünkben – konkrétan a Nógrád Megyei Önkormányzat esetében – különösen a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet működését tekintve, eléggé nehéz időszakot élünk. Pillanatnyilag a múzeumi szervezetben, úgy tűnik, mintha négy város múzeuma lenne adminisztratív – és nem szakmai – okokból összevonva. És minden szereplő rosszul érzi magát a rendszerben, a fenntartó a maga korlátaival, egyfajta kiszolgáltatottságával, a városokkal szembeni (a közös cél megvalósítását illetően jelentkező) „ellenérdekeltségével” szintén rosszul érzi magát. Ebben az esetben a már említett nem tiszta jogszabályi környezet is kikényszeríti, ki fogja kényszeríteni a változást, illetve az állami szerepvállalás változása is strukturális módosításokat idéz elő. Továbbá véleményem szerint az elmúlt időszakban – beleértve magunkat, mint fenntartót is – egy dologra a kelleténél kevesebb időt, energiát és pénzt fordítottunk, nevezetesen a szakmai és nem szakmai értelemben vett reklámunkra. Ez igaz a közgyűjteményekre, a kulturális intézményekre, egyéb szervezetekre is. Úgy gondolom, hogy még megyén belül is, sokkal jobban jelen kellene lennünk a kínálattal, az értékeinkkel. Az „igény” felébresztéséről van szó, ami nem feltétlenül csak anyagi kérdés, hanem a könyvtárba, múzeumba járó generáció felnevelésének vagy kinevelésének kérdése, annak az igénynek a megteremtése, hogy szépirodalmat, adott esetben irodalmi folyóiratot vegyen kezébe az átlagember. A közművelődési intézmények számára egyik kitörési pontnak látom azokat a pályázatokat, amelyek az iskolák szoros bevonásával lehetővé teszik, hogy már egészen kisgyermek korban hozzáférhetővé, szó szerint „kézzel foghatóvá” váljon a művészet, a tudomány – csak így van esély arra, hogy felnőttkorban az igény kialakuljon. Szisziphoszi munka, és összefogás, átgondoltság, elhivatottság, tudatosság szükséges hozzá, de nem reménytelen. – Vagyis a kultúra összefügg az oktatással? – Úgy gondolom, hogy mindennek – beleértve a kultúrát, a gazdaságot stb. – az alapja az oktatás. Minden itt kezdődik, és egyáltalán nem mindegy, milyen az oktatási rendszer, az alapfoktól a felsőfokig. A középiskolai oktatás tekintetében (beleértve a szakképzést is) a megyei önkormányzat különösen érintett. Azt tapasztalom, hogy Magyarországon megérett a helyzet arra, hogy változtassunk; a porosz 74 �módszer, amely az én időmben érvényes volt, mára elavult. Például a szakképzésben véleményem szerint a munkaerő-piaci igényeknek jobban és rugalmasabban kellene megfeleltetni a választható szakmák kínálatát, másrészt sokkal gyakorlatorientáltabbá kellene tenni az oktatást, hiszen egy szakember akkor kiváló, ha az elméleti ismereteit a gyakorlatban is megfelelően tudja alkalmazni. Ez nélkülözhetetlen. Pillanatnyilag nem helyezhetjük át a hangsúlyt, egyrészt financiális okokból, másrészt mert nem engedi a jogszabályi környezet. Nem tudom, hogyan kellene megteremteni, hol kellene kezdeni – nem is az én feladatom ez –, de feltétlenül változtatni kell. És ugyanilyen jelentősége van a regionális igényeknek az oktatás felé. Felvetettem már több alkalommal, hogy miért nem tanulnak a diákjaink szlovákul: kézenfekvő lenne, hiszen határmenti megye vagyunk, a szlovákok és a magyarok között széleskörű, szerteágazó kapcsolatrendszer működik az élet minden területén, mégsem valósult meg kellő módon a szlovák nyelv oktatása a középiskolákban, amely a kommunikációs alapot a jelenleginél jobban megteremtené a határmenti kapcsolatokhoz. Pedig ezeknek az együttműködéseknek a jelentősége mind a kultúra, mind a turisztika, mind a gazdaság területén rendkívül nagy. Húsz éve még elképzelhetetlen volt a határátlépés, nemcsak területi viszonylatban, hanem az élet különböző területein megvalósuló kapcsolatrendszer tekintetében is. Úgy látom, az összefogás, az együttműködés szándéka szlovák és magyar oldalon is megvan, és vannak is sikeres kezdeményezések, ilyen például a múzeum irodalomtörténeti gyűjteményéhez és a Madách-kúriához kapcsolódó, a pozsonyi Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumával közösen benyújtott pályázat; vagy a kerékpárutakat érintő turisztikai jellegű pályázatunk. Ugyanakkor rendkívül bürokratikus már a pályáztatás is, a lebonyolításról nem is beszélve. A napokban Besztercebányán voltam egy egyeztetésen, ahol többek között ezek a nehézségek is szóba kerültek: a legtöbb pályázat esetében az is rendkívül sok papírmunkát, előkészítést igényel, hogy a két fél együttműködése a papírforma szerint megfeleljen a kiíró szempontrendszerének. A középiskolás oktatáshoz hasonló jelentőségűnek tartom a felsőfokú oktatást, amely a tudományos közeget biztosítja egy város számára. Nagyon nagy veszteségnek tartanám, ha Nógrádban megszűnne működni felsőoktatási intézmény. A salgótarjáni Pénzügyi és Számviteli Főiskola magas szintű képzést nyújt, kiváló szakembereket képeznek, és úgy gondolom, nagy szükség van erre az intézményre. A megyei önkormányzat jelentős mértékben támogatja a főiskola működését, és én nagyon bízom benne, hogy ez a támogatás nemcsak azt jelenti, hogy kitoljuk a működés felfüggesztésének időpontját, hanem egyfajta biztonság megteremtésének is az eszköze. Azonban, más tekintetben is van tennivaló: összehasonlítva néhány más olyan várossal, amely felsőfokú intézménnyel rendelkezik, talán nálunk kevésbé érzékelhető a főiskolás diákság részvétele a város életében, mint máshol. Bizonyára ez a létszámmal is összefügg, ám talán nem csak erről van szó, és ezen a ponton a kérdés kapcsolódik a kultúra „közéletiségéhez”. – Hogyan? – Úgy gondolom, a kultúra akkor tölti be funkcióját, ha nemcsak a szakma számára elérhető. Hanem „közérdekű” és ez maga a „közélet”. 75 �KÉP-TÉR N ÉMETH B OZÓ A NDREA Formák újrateremtve Beszélgetés Balázs István festőművésszel Balázs István 1958-ban született Zólyombrézón (Podbrezová), Rimaszombatban él családjával – feleségével és kisfiával. Diplomáját a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola festő szakán szerezte 1985-ben, majd 2003-ban ugyanitt készítette el doktori disszertációját. 1995-től tanít a besztercebányai Bél Mátyás Egyetemen, 2008-tól pedig a Művészeti Akadémián is. Tagja a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. Művészettörténész felesége, Garlatyová Gabriela sokban segíti a periférián (értsd a Pozsonytól távol eső földrajzi helyek Szlovákiában), tehát sok szempontból elszigeteltségben alkotó művész pályafutását, művészi karrierjét. Munkái megtekinthetők a www.balazs.eu.sk elektronikus oldalon. – Alkotóművészi pályafutásod derekán hogyan emlékszel vissza az indulásra? – Lehet hogy nem a leghagyományosabb úton indultam, mert egyrészt nem jártam művészeti irányultságú középiskolába, hanem gimnáziumba. Itt az utcában, ahol ma is lakunk. Nem merült fel olyan korán bennem, hogy művész akarok lenni. Valahogy úgy hozta az élet, valami rávezetett, s egyre inkább kezdtem ez irányba érdeklődni. Egy idő után aztán valahogyan, teljesen természetes módon az érdeklődési köreim közül a képzőművészet került az első helyre. Aztán tizenhét–tizennyolc éves koromra már teljesen világos volt, hogy csak ez az, amivel foglalkozni szeretnék, így más főiskolára nem is adtam be a jelentkezést, csak a képzőművészetire. Előtte persze sokat rajzoltam, és ha megnézed, eleinte kimondottan realisztikusan, precízen dolgoztam – sosem voltam az a „gyerekművész-sztár”, akik szabadon festenek, és aztán később nem folytatják tovább. Én mindig nagyon egzakt voltam, tájképeket rajzoltam már 12 éves koromban. Ebben nagy szerepe volt annak is, hogy egész nyarakat a nagyszüleimnél töltöttem falun, Tamásin, segítgettem a ház körül az öregeknek, azonkívül jártam ki a természetbe, rétre, mezőre, és ott kezdtem el tájképeket rajzolgatni. Csak úgy magamtól, akkor még senki nem igazított útba. Később, gimnazista koromban ismerkedtem meg egy helyi festővel, Kurilla Gáborral1, aki aztán a tanárom is lett a művészeti alapiskolában. Akkor már gimnáziumba jártam, és csak bejártam a művészeti iskolába, mint legidősebb diák. A gimnáziumban viszont Štefan Bazovský2 tanár, festőművész segített felkészülni az első felvételire. Mindketten irányítottak, de azonkívül jókat beszélgettünk, és tőlük kaptam bátorítást arra, hogy csináljam. – A többi környékbeli művésszel milyen volt a kapcsolatod? – Személyesen ismertem őket. Bacskai Bélával3 akkor ismerkedtem össze, amikor itt volt kiállítása Rimaszombatban, éppen Kurilla révén. Voltam is néhányszor nála 76 �Guszonán, elvittem a rajzaimat, ő korrigálgatott, tanácsokat adott. Ha nem is rendszeresen, de úgy félévente el-elmentem hozzá. Ugyanúgy a Dúdort4 is ismertem, szintén Kurilla által. Aztán a gimnáziumi érettségi után elmentem Pozsonyba. Persze előtte felvételiztem a Képzőművészeti Főiskolára, de nem vettek fel – ezért is mentem Pozsonyba, két éves oktatásra, ahol népművelői szakmát tanultam. Ez nem igazán függött össze a képzőművészeti terveimmel, de mégiscsak Pozsonyban lehettem két évet, ahol úgy gondoltam, több lehetőségem lesz továbbtanulni és képezni magam a művészet terén is. Ez végül abban merült ki, hogy legalább rendszeresen látogathattam a fővárosi galériákat és megnézhettem az aktuális kiállításokat. Szóval mégiscsak tájékozottabb voltam arról, hogy mi folyik a művészeti életben. És persze minden évben újra nekifutottam a képzőművészetinek – aminek eredménye az lett, hogy harmadszorra fel is vettek. – Elég kitartó voltál, ugye? – Tisztában voltam vele, hogy általában mindenki többszöri nekifutással kerül be, így nem szegte a kedvem. Elég nehezen lehetett megítélni, hogy kit miért vettek fel oda mindjárt elsőre. Viszont később úgyis kiderült, hogy ki marad meg a pályán, elég körülnézni, ki mivel foglalkozik most. Ami azt illeti, az akkori évfolyamtársaim közül kevesen vagyunk, akik megmaradtunk a művészetnél. A lényeg, hogy felvettek a főiskolára, kamarafestő szakra, amit végig is csináltam, ’85ben diplomáztam le. – A művészeti kifejezésmódodra hogy találtál rá? Kezdeti munkáid ugyanis kifejezetten klasszikus formahagyományt képviselnek, figurálisak, gyakran dolgozol fel mitológiai elemeket stb. Milyen elképzelésekkel, gondolati háttérrel indultál neki a művészpályának? – Az akkori oktatás a realizmusra, figuralitásra fektette a hangsúlyt. A kamarafestői szakon pedig modell után festettünk, portrét, aktot, figurális kompozíciókat. – Mit jelent pontosan a kamarafestészet? – Tulajdonképpen úgy lehet talán lefordítani, hogy táblafestészet. Volt ugyanis a monumentális festészeti szak, ahol nagyméretű kompozíciókat, falfestészetet, mozaikot csináltak, a mi szakunkon pedig kisebb vásznakra intimebb jellegű képeket festettünk. Ez tulajdonképpen a polgári festészet tovább folytatása, amit ugye festőállványon meg lehet valósítani. Nagyon hagyományosan és konzervatívan kezelték ezt ott, a közép-európai impresszionizmus volt az ideál, Mednyánszky stílusa, illetve a század eleji luminizmus, amit például Halász-Hradil5 is képviselt. Nem nagyon volt lehetőség kísérletezésre. Volt egy tanárunk – a nevét inkább nem említem –, elég bigott felfogású emberke volt, de mint művész tulajdonképpen nem jelentett sokat. Nem is állított ki. Úgy kezelt minket, mintha irigyelne, mintha egy kissé féltékeny lenne, hogy majd túlszárnyaljuk őt. Szóval ilyen fura viszonyok uralkodtak ott. Mindenesetre megkövetelték a figuralizmust, amivel én nem is ellenkeztem, mivel jómagam is azonosultam vele – ha saját magam kellett volna választani, hogy mit fessek, biztosan úgyis a figurális festészet mellett döntök. Nekem meg is felelt volna az ottani irány, ha nem lett volna olyan beskatulyázott. De sajnos pont emiatt nem tudtam kibontakoztatni további elképzeléseimet. Amit tudtam, azt persze megcsináltam a későbbi évfolyamokon, ötödikben, hatodikban már elég szabad kezet kaptunk, köszönhető volt ez annak is, hogy a tanárunk infarktust kapott, és egy fél évig nem járt be a főiskolára, így magunkra lettünk hagyva, ami 77 �persze nekünk jól jött. Akkor kezdtem el szabadabb módon kifejezni magam, és elégedettebb is voltam magammal. Azért sosem annyira, hogy azt éreztem volna, hogy no most már elértem, amit akartam. Mindig tudtam, hogy mi az, amit még tökéletesíteni akarok. – Mi volt az a művészi elképzelésed, amit szerettél volna ott a tanulmányaid során kibontakoztatni, de nem igazán volt rá lehetőséged? – Mondjuk szerettem volna expresszívebben megfesteni az alakokat, szabadabb ecsetkezeléssel, kevésbé ragaszkodni a formai és térbeli egységhez. Modernebb felfogásban kísérletezni – fényképek után dolgozni, montírozni, eltúlozni, elnagyolni bizonyos képelemeket, kipróbálni régebbi – mondjuk reneszánszos-barokkos eljárásokat. – De ugye vannak is ilyen jellegű képeid? – Persze, a diploma után én elterveztem magamnak, hogy mondjuk négy évig ezzel fogok foglalkozni, s ebből alakultak ki a mitológiai vagy bibliai jelenetek – egyfajta ráhallással a régi művészetre. S ugyanakkor ez egybeesett azzal is, hogy akkoriban jelen volt a posztmodern, a transzavantgárd, amely a bevett modern művészeti felfogásmódot vagy a modernizmusba vetett hitet úgymond kissé destabilizálta. Tehát ez afféle természetes folyamat volt, ahol a korszellem találkozott saját elképzeléseimmel, nyilván ezért is érdekelt akkoriban jobban a régebbi korok festészete, mint a modern vagy a kortárs művészet. Na és persze nem hagyhatók ki az olvasmányélményeim sem, mivel mindig is kedveltem a mítoszokat, régi mondákat, történelmi témákat, tehát irodalmi indíttatású képeim is vannak. Meg hát egy hagyományos téma szubjektív módon való feldolgozásáról van szó. Előfordul, hogy vannak az embernek valamiféle rögeszméi, amik kicsit tartósabban keringenek a fejében, és azt ki kell adnia magából, le kell dolgoznia. Nem ismerem a racionális okát, hogy mért pont az a téma ragad meg, de valamilyen oka biztosan van, persze. Ebből adódik tehát a figurális-kompozíciós korszakom. Egy idő után viszont eljött az idő, hogy úgy éreztem, ezen a területen már nem tudok továbblépni. Már nem volt mit mondanom. – Tehát mi volt a következő korszak elindítója, amelyben lassan elhagytad a figurális festészetet, s elkezdtél egyre inkább absztrakt, geometrikus, organikus formákkal dolgozni? – Szóval a figurális festészetet idővel - úgy négy-öt évvel a főiskola után - úgy éreztem, kimerítettem a magam részéről. Nem volt már mit hozzáadnom, már csak saját magamat ismételtem volna. Ezért megpróbáltam az engem foglalkoztató témákat, élményeket kissé szabadabban feldolgozni. A nonfiguratív ábrázolásmód nálam is úgy alakult ki, hogy bizonyos formákat leegyszerűsítettem. A zárt formák, mint a kör, ovális vagy szabálytalan formák – a figuralizmusnak, a zárt sziluettnek az alapjai, ezekből a mértani idomokból épülnek fel az alakok. Elejével még elrejtettem bennük némi figuralitást, vagy legalábbis a látható világra utaló valamiféle jeleket – hogy érzékelhető legyen az alak, avagy annak részei, mint a fej, koponya stb. Vagy a tájképnek valamilyen vetülete, visszhangja fellehető – egy horizontális vagy vertikális sáv, amit csak a képkeret szakít meg. Szóval ezt így leegyszerűsítettem, aztán ezek a vonalak duplázódtak, triplázódtak, mígnem önálló életre keltek, s ehhez hasonlóan a figuralitás alapjaiként szolgáló alakzatok is fokozatosan elveszítették a kapcsolatukat a látható valósággal. A kör már csak kör lett, s nem 78 �például fej. De ez persze felvett új tartalmakat, hiszen a kör önmagában nagyon sok mindent jelenthet, ha megfosztjuk konkrétumaitól, kibővül a jelentéstartománya. – Mennyire használtad ezeket a jelképeket tudatosan? – Tulajdonképpen kezdetben teljesen ösztönösen, később kezdtem el csak kutatni a mögöttes tartalmukat. 1993-ban Makón voltam művésztelepen, ott került a kezembe Jankovits Marcell és Hoppál Mihály Jelképtára. Nagy élvezettel olvasgattam, ott eszméltem rá, hogy a saját képeimen megjelenő formáknak is lehet valamilyen jelentésük. Ez a gondolat felszabadított, mert azelőtt is úgy éreztem, hogy ezek nálam sem csak afféle képzőművészeti-formai kísérletek. Mintha utólag fedeztem volna fel saját magamat. Aztán jóval később, 2000 után, amikor a doktori disszertációmat készítettem, Platón Dialógusát olvasva világossá vált számomra, hogy jó úton haladtam, mert valóban a kör illetve a gömb a legelső forma, a legtökéletesebb, hiszen a Teremtő nem alkothat egy tökéletlen idomot. Szimbóluma a teremtésnek, az embernek és a világnak, univerzumnak egyaránt. Persze elsődlegesen mindig ösztönösen használtam őket a képeimen, nem arra törekedtem, hogy most jelképekben fogalmazzak meg konkrét irodalmi mondanivalókat. Mindig igyekeztem szem előtt tartani, hogy ezeknek a formáknak van valamilyen tartalmijelképi jelentőségük, de azon kívül elsődleges mindig a formai-művészi kivitelezés volt számomra. Úgy gondolom, hogy a művészi formának az ilyen irodalmi vagy eszmei jelentőségén túl is van saját élete, ami több mint jelkép. A jelképet nem mindenki fogja fel, és nem is fontos, hogy mindenki tudja értelmezni, valakinek elég, ha élvezi a formai külsőségeit. Aki nem tudja, vagy nem tudatosítja, hogy mi minek a szimbóluma, az nyilván más módon áll hozzá: magában újra lefordítja a saját nyelvére, saját értelmezése alapján. Vagyis a jelképek jelentése nem lehet eléggé behatárolt. Ez volt tehát a középső korszaka a festészetemnek, ahonnan aztán szintén továbbálltam, mivel olyan érzésem volt, hogy ez még mindig túlságosan kötődik a hagyományos festészethez. Állvány, olaj, vászon stb. - ez már nem elég. Triviálisan mondva, a festéknek az ilyenfajta mázolása már túlhaladott lett a számomra. Azon gondolkoztam, hogy újítani kéne. Hiába dolgozik az ember modern vagy kortárs szellemben, a technika a reneszánsz és barokk óta tulajdonképpen nem változott, csak másképp kenjük a festéket és más formákat hozunk. – Mi az, amire vágytál? – Valamilyen új technikára, eljárásra. Mert egy új technika új formákat, újfajta kifejezőeszközöket is hoz magával. Persze közrejátszott az is, hogy akkoriban az anyagi helyzetünk sem igen kedvezett a drága alapanyag megszerzésére. Ugyanakkor a diákjaim is próbálkoztak mindenféle anyagra festeni, s nekem is kezdett motoszkálni a fejemben, hogy a festéket nemcsak vászonra lehet felvinni. S így elkezdtem kísérletezni: papírral, műbőrrel, nejlonnal, míg rátaláltam a hullámpapírra, nagyméretű kartondoboz lapokra, s úgy éreztem, hogy ez nekem nagyon megfelel, mivel leteríthetem a földre, és nem is ecsettel, hanem festőhengerrel tudom a festéket rávinni. Megvolt a lehetősége, hogy a jelzett út – a nagyméretű körök, geometriai alakzatok és egyáltalán a geometria – kiteljesedhet rajtuk. A festőhenger eléggé behatárolt, konkrét nyomot hagy, viszont ez az eljárás mégis nagyon sok variációs lehetőséget, szubjektív és egyéni megoldást tesz lehetővé. – A színeid is élénkebbé váltak. 79 �– Igen, a színekkel is sokféle módon lehet dolgozni, és persze nem olajjal, hanem akrillal csinálom ezeket. Ez a festői korszakom így hát szigorúan geometrikus, racionálisan átgondolt munkákból áll. Viszont mégiscsak tartalmazza az ősi, jelszerű alakzatokat, egyfajta archetípusos megjelenítést. – Nekem a térbeliség, a mélység érzete is előjön. – Persze, azt is hordozza, láthatsz koncentrikus köröket és alakzatokat, de gyakran használom a spirált is, tehát mindig visszatérek bennük az ősi formákhoz. Mondhatnám, nem a barokk vagy a reneszánsz festészetéből indulok ki ezekben az alkotásaimban, hanem sokkal inkább az őskori művészetből, népművészetből, vagy akár az ún. „primitív” társadalmak művészetéből. – Hogy éled meg azt, hogy gömöri művész vagy? – Egészen természetesen. Sosem vágytam el innen, bár nyolc évig Pozsonyban éltem mint diák. De nemigen akartam ottmaradni – persze szubjektív okok is közrejátszottak abban, hogy visszajöttem ide, Rimaszombatba, a nagyvárosból. Szerencsére mindig volt műteremre lehetőségem. Igaz, kiállításra, karrierbéli sikerekre már kevésbé, most mégis úgy érzem, hogy ez egyáltalán nem hátrány, sőt a nyugalom szempontjából kifejezetten előnyös. Manapság pedig a kapcsolatfenntartás már nem jelent problémát. Természetesen az is fontos szerepet játszik ebben, hogy tizenöt éve Besztercebányán tanítok az egyetemen és az akadémián is. Nem vagyok elszigetelve, hiszen az a heti három nap, amit ott eltöltök a kollégákkal, untig elég, s mindig jólesik visszajönni a magam zárt, nyugodt otthonába. – A tájhoz milyen személyes kötődésed van? – Nagyon szeretem, szerintem ez az egyik legszebb táj amit ismerek – nincsenek túl magas hegyek, nem egy monoton síkság – a táj sokat jelent számomra. Azért a műveimben is talán érezhetően visszaköszön a gömöri táj, nemcsak a korábbi tájképeimen, hanem az újabbakon is – gondolok itt eleve az itteni táj ritmusára, hullámzására. – Az ún. „gömöri hullámzás” már Bacskai Bélánál fogalommá vált. – Igen, Bacskainál is. S ez az a formai gazdagság, ami itt van körülöttünk és meríthetünk belőle. – Milyen terveid, céljaid vannak még? – Szeretném, ha az emberek látnák, amit csinálok. Ha nem is mindenki fogékony rá, azért legalább azok, akik értik és értékelik az ilyesmit. Jó lenne több helyen és jó helyeken kiállítani. De ez, gondolom, minden képzőművésznél így van. Lehet, hogy az idén valami sikerül.6 – Te mit nevezel jó helynek? – Azt, ahol közönség – jó közönség van. Értő közönség. Itt Szlovákiában nem sok ilyen van. Isten tudja mért, de talán az általános kulturális szint nem kedvez a művészetnek. Gondolom, ez Magyarországon talán már valamivel előbbre van, bár az utóbbi időben nem igazán figyelem az ottani eseményeket, keveset járunk át. Reméljük, hogy azért ez még fog változni. Vannak rá jelek. A festészet, legalábbis az utóbbi időben, kezd megint előtérbe kerülni. A 90-es években nagyon háttérbe szorult. Ma meg már akadnak gyűjtők is, úgyhogy az ember mégiscsak kap némi visszajelzést a munkájára és ez pozitívan hat. – Mindig voltak és vannak is divatok, amik lesöpörnek, vagy éppen visszahoznak valamit a művészet színterére. 80 �– Persze, azt el kell felejteni, hogy az ember csak a mának dolgozzon. Nem a divat kell hogy a legfontosabb legyen, meg hogy az embernek most legyen sikere. A művész mindig úgymond az „örökkévalóságnak” kell hogy alkosson, hogy amit megteremtünk anyagi formában, az működni tudjon évtizedek vagy évszázadok múlva is az elmúlásunk után. Hiszen nem szabad elfelejteni, hogy a képzőművészetnek ez a küldetése. Az azonnali siker nem biztos, hogy olyan jó és maradandó értéket takar. – Hogy érzed, mennyire tudsz beilleszkedni a kortárs művészetbe? – Valamennyire talán. Bár amit én csinálok, az inkább radikális festészet. A kortárs művészet egyes fiatalabb képviselői technikailag visszatértek a hagyományos festészethez, amely sokkal inkább közönségcsalogató, mivel gyönyörködni lehet a kép realisztikus kidolgozásában, akárcsak a régi képeken. Amit én csinálok, az viszont radikálisan modernista, ezért is nehezebb befogadni. De lehet, hogy valakinek pont ez kell... Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 Gabriel Viktor KURILLA (1947, Losonc) Rimaszombatban élő képzőművész. Štefan BAZOVSKÝ (1929, Hnúšťa-Likier – 2003, Rimaszombat) festőművész, pedagógus. BACSKAI Béla (1935, Perse – 1980, Guszona) festőművész, a nógrádi és gömöri tájjal összeforrt művészete, legjelentősebbek nagyméretű akvarelljei. DÚDOR István (1949, Deresk – 1987, Tornalja) gömöri festőművész, a gömöri táj festője. HALÁSZ-HRADIL Elemér (1873, Miskolc – 1948, Kassa) festő és grafikus, Münchenben és Párizsban végezte tanulmányait. BALÁZS István 2010 decemberében és 2011 januárjában három egyéni kiállítást rendezett Pozsonyban, három különböző helyszínen, amelyek életművének keresztmetszetét mutatják be. Munkáiról egy terjedelmes katalógus is megjelent. 81 �AMI MARAD B ÓDI KATALIN Mítoszteremtés haladóknak Csabai László: Szindbád, a detektív A könyv címe krimit ígér, a főhős néven nevezése pedig nem enged egykönnyen Krúdytól ellépni, vagyis már a könyv kinyitásával az olvasóra áramlanak az irodalmi kontextusok, amelyek játéka az utolsó oldalig megmarad, de sosem válik megterhelővé vagy kínosan erőltetetté. Csabai László második kötete a nagypróza lehetőségét felmutató novellagyűjtemény, amelynek főhőse Szindbád, a nyárligeti detektív, aki egy fiktív magyarországi kisváros második világháború előtti éveinek eseményeit mutatja meg saját történetében, a nyomozás különös perspektívájából. A tizennégy novella olvasásában izgalmas szerep jut az olvasónak, ami nem csupán a krimiolvasás pozíciójából adódó titokfejtés tevékenysége, ugyanis a szövegek egyik esetben sem redukálhatók a rejtély megoldására vagy a leleplezés örömére – bár fordulatokban egyáltalán nincs hiány. Csabai László Szindbád-történetei sajátos módon értelmezik a krimit, amelynek műfaji kerete természetesen a bűntény feltárása és megoldása köré rajzolható, a bűncselekmény, a tettes és a karakteres nyomozó hármasságával. A bűnügyi történetek sajátja a jellemzően városi környezet különleges, in82 tenzív atmoszférája, amely különös szövedékként foglalja magába az események jellemzően bonyolult hálózatát. A krimikben a városi tér jellemzően heterotópiaként van jelen, vagyis epikus funkciója nem csupán az elbeszélés cselekményreferenciáinak megteremtésében van, hanem a metaforikus szövegszervezésben. A Szindbád, a detektív elbeszéléseiben minthogyha a heterotopikus tér maga generálná a bűneseteket, mert okot ad azok elkövetésére, s ennek képe Szindbád bűnfeltáró tevékenységéből kiáradó gondolatmenetében rögzül egy sajátos társadalomrajz megteremtésével. A klasszikus krimi műfajával való játékot erősítik a novellákban megjelenő bűnesetek is, amelyek jellemzően nem krimiszerűek, nem klasszikusan borzongatók, sokkal inkább családi drámák, apró félreértések, kisszerű bosszúvágy vagy éppen hétköznapi ravaszságok állnak a hátterükben; olyan ismerős történetek, amelyek ebből az időbeli távolságból szemlélve különösen erőteljes vonalakkal vázolják fel az emberi viselkedés anatómiáját. Borges a krimi meghatározásában a nyomolvasást az olvasás allegóriájának tekinti, hiszen az olvasó a főhőshöz hasonlóan nyomo- �zást folytat a rejtély után, amely ráadásul a szöveg önnön nyelvi anyagában is jelen van, így az olvasás tétje túlmutat a bűneset megfejtésén. „Bagdadban is olyanok a népek, mint Nyárligeten, azok mindenütt hasonlók [...]”: ezzel az elmélkedéssel kezdődik a (három testvér háza), vagyis a kötet első darabja, amely világosan megjelöli a történetek helyszíneit: a gyermekkori emlékekből körvonalazódó közel-keleti nagyvárost, és a felnőttként újra birtokba vett szülővárost, amelyek szinte minden novellában egymásra tükröződnek bizonyos jelenségek megértési folyamatában, de kifejezetten nem az elvágyódás hamis nosztalgiájával: „Paulina kisasszonynak hívják, pedig volt férje. Amíg el nem hagyta Paulinát a nő húgáért. Nyárligeten szokás kicsapongva a rokonságból választani. A nőre rá van írva a szenvedés, ami persze rögtön megszépíti csontos arcát. A szoknyából kilógó lábfeje is csontos. Erekkel barázdált. Száraz. Ez viszont nem tetszik Szindbádnak. Ha a bagdadi nagy hammamba valaki ilyen megviselt bőrrel lépett be, a tellak soron kívül hívta a gyúróasztalra, és azonnal dagadozó szappanhabbal borította be meggyötört testét. A kezelésbe vett arcát ezért nem lehetett látni, de az először fájdalmas, majd megadó, majd ujjongó nyögésekből követni lehetett, milyen újjászületésen megy át test és lélek.” (félreértés, 37–38.) A nyomozati tárggyá váló bűncselekményekkel párhuzamosan a nyomozó története is kibontakozik, így végül sajátos világlátásának megismerése és a végeredményben mitikussá torzuló város képzeletbeli megteremtése válhat az olvasás igazi tétjévé. Szindbád nyomozásai során bejárja a város szinte mágikusan organikussá átlényegülő bonyolult szövetét, külső és belső tereket, polgárházakat, gimnáziumot, polgármesteri hivatalt, a várost határoló tó menti nyomorúságos kuny- hókat, a bordélyt, a városházát, a korzót, amelyek ebből a különös perspektívából egészen másként mutatkoznak, mint egyébként, a hétköznapi rendbe tagozódva. A dolgok összefüggéseinek lassú, már-már meditatív megfigyelése hatásosan kapcsolódik össze a novellák egyes szám harmadik személyű elbeszélésével, amely rendre rögzíti Szindbád gondolatmenetének áramlását, s legtöbbször jelen időben szólal meg, kameraszerűen rögzíti a nyomozó által érzékelt látványt s az ebből következő cselekményeket: „Kiles az ablakon, itt vannak-e már az oroszok a téren, de csak a Sárkányölő-szobor alatt szuronyos puskába kapaszkodva álldogáló magyar bakákat lát. Úgy látszik, a géppisztolynak aránytalanul nagy rikoltása van, tapasztalatlanoknak nem bemérhető belőle a forrás. Legalábbis a bakák nem idegesek. Vagy talán már minden mindegy nekik is? Szindbád kézbe veszi a ciánkapszulát és szolgálati fegyverét. A browning csövét szájába dugja, és elképzeli, hová fröccsenne az agyveleje. Nincs kedve meghalni továbbra sem, mégis lehetségesnek tartja, hogy meghúzza a ravaszt.” (fényképek, 368–369.) A pásztázó tekintet, az elbeszélésbe integrált gondolatfolyam és a jelen idejű elbeszélés a párbeszédek sokaságával gyakran felidézik a filmes technikákat, de korántsem a szépirodalmi narráció összetettségének kikerülési szándékával, hanem sokkal inkább a novellákban megkonstruált világ érzékletes ábrázolása végett: „– Hová telepedett elsőnek? Beszéljen már, ne dühítsen! – … nem emlékszem … mondjuk, szereti, ha meglovagolom … – Másszon az ölembe – rendeli, s mikor Elvira félénken, még csak egyik combbal fölé merészkedik, határozott lökéssel nyeregbe billenti. – Hajolgatott leföl? – Hogyne hajolgattam volna drága felügyelő úr, de az ég szerelmére, engedjen el … ! Nem engedi. Kiderül, Elvira tett egy 83 �180 fokos fordulatot a gróf ágyékán, aztán négykézlábra állt. Ezeket mind megcsináltatja vele, s közben csupán az érdekli, van-e olyan pozíció, melyben a nő eltakarja előle a kabáttartót. Nincs. Akkor sem, ha testét balra csavarva dől rá. – Köszönöm – tolja le magáról. A nő zavartan, a detektív csalódottan szuszog.” (a Lupanárium, 195–196.) A rejtélyek generálódásában és lelepleződésében, amint már említettem, lassan kirajzolódik a város már-már mitikus hangulata, amelynek megteremtésében a vizsgálódás jellegzetesen meditatív perspektívája elsődlegessé válik. Az egyes történetek hátterében olyan rendkívül gazdag kultúrtörténeti tabló áll, amely persze világosan megmutatja a szerző elszánt kutatómunkájának precízségét. Ugyanakkor zsenialitását is bizonyítja, hiszen ez az összetett tudásanyag nem csupán önmagáért, a tudás értékéért és rögzítéséért fontos, hanem kifejezetten izgalmas és szórakoztató, mert összekapcsolódik Szindbád karakterének és történetének megismerésével, illetve a korabeli társadalom szinte mikrotörténeti leírásával, ami a közhelyes tudásunkból rendszerint hiányzik. Például Szindbád hosszas élvezeteket hozó étkezései nyilván Krúdyt idézhetik, ám Csabai László novelláiban a nyomozó különös táplálékai sokkal inkább a kulturális felejtés megakadályozásáról, a főhős jellemzéséről, és nem utolsósorban a szövegek rétegzettségéről szólnak, sosem nélkülözve a finom, intellektuális humort: „Szindbád megszédül a boldogságtól, s mikor meglátja a tálnyi, ropogósra sült halfejet, nagyot kordul a gyomra. Nehéz nem azonnal felfalni az egészet. De a detektív trenírozva van a türelemre. Szájába veszi az elsőt. Engedi, hadd adja le a felszín, amire képes, s csak utána roppant. Nem radikálisan, csak annyira, hogy megrepedjen a koponyatető, és kifolyjon az alatta lévő cellákból az ízletessé telítődött olaj. Ebből már érzi, hogy 84 valóban egészséges környezetből származó példánnyal van dolga. Most rágófogaival összetöri a kopoltyút. Remek a ropogás, friss és megfelelőre sütött hal. És aztán a szívás. A hal koponyájában több íz van, mint a többi részében együttvéve. Nem csoda, ha Szindbádnak le kell hunynia a szemét az élvezettől.” (szegény Teodóra, 238.) Hasonlóképpen aktív olvasói jelenlétre van szükség a novellák által felkínált másik izgalmas szövegjátékban is: az elbeszélésekben rendre felbukkan a krimi műfaji sajátosságaira történő ironikus reflexió. Érdemes ismét Borgesre utalni, aki szerint a krimi olyan sajátos olvasót ír a szövegbe, aki alapszinten ismeri és azonosítja a detektívtörténetek műfaji kódjait, s számára az olvasás örömét éppen ezeknek a műfaji kereteknek a felismerése adja, amely egyúttal a szöveg által felkínált játékba való belemerülés is. Amikor Eufrozina, Szindbád egykori szerelme arra figyelmezteti a detektívet, miként is kell leleplezni az emberek viselkedését, miközben a férfi a férj megbízásából figyeli a csalfa asszonyt, ez az olvasói játék éppen a szövegben felbukkanó irónia megértésével gazdagodhat: „– Jegyezd meg: kávéházi teraszon az emberek nem a kávéval, nem is egymással, hanem azzal foglalkoznak, ki bámulja őket, vagy legalábbis melyik ismerős tűnik föl. Tehát fél szemünk mindig kifelé sandít. A kávéházazókat mindig belső helyiségből kell meglesni, arra nem fordulnak. Én tanítsalak? Én vagyok detektív vagy te? Jól van, nem is baj, hogy téged bérelt föl az az ostoba férjem. Rég beszélgettünk. Hívj meg ebédre! Te megteheted. Gyanún felül állsz. Már amennyire ez nálunk lehetséges. (privát ügyek, 314.) A Szindbád, a detektív elbeszélései úgy egyesítik a különféle irodalmi és tágabb kulturális hagyományokat, hogy a történelmi krimi műfaja különösen gazdag kerete lesz az egyes novelláknak, ame- �lyekből, azon felül, hogy magyarázatot adnak hősünk nevére (hangsúlyozva a Krúdy-hagyománytól való sajátos, nem egyértelmű, de kinyilatkoztatott távol- ságot), a folytatás lehetőségét is magukban rejtik a kifejezetten megrázó utolsó történettel. (Magvető, Budapest, 2010) B ARNA P ÉTER Szószátyár minimalista Chuck Palahniuk: Altató Chuck Palahniuk 2002-es Lullaby című regényének fordítására a magyar olvasóknak 2010-ig kellett várni, amikor is a Cartaphilus Kiadó magára vállalta a feladatot, és Totth Benedek fordításában megjelentette a kultuszíró könyvét. Palahniukot minimalista szerzőként tartják számon, ebből kifolyólag én is ennek a legfőképpen Amerikában hódító, a posztmodern írástechnikát felváltó irányzatnak a főbb jellegzetességei felől vizsgálom az Altatót, természetesen úgy, hogy e kritikának nem lehet feladata eldönteni, vajon a szerző írásművészete mennyire titulálható minimalistának. A kompozíció egyenetlensége, a fejezetek szálainak rapid elvarrása, a befejezetlen, sokszor radikális hirtelenséggel véget ért betéttörténetek, a lyukasnak tetsző szövegkorpusz mind-mind olyan jegyek, melyek tipikusan az amerikai minimalista próza sajátosságai, nem beszélve az alapvető tematikáról, a globalizáció, a kapitalizmus, valamint napjaink tömegkommunikációjának és társadalmának pellengérre állításáról. Az előbb felsorolt jellemzők Palahniuk regényére egytől-egyig igazak. A központi alakokról keveset, a mellékszereplőkről pedig szinte semmit nem tudunk meg. Az elnagyolt, néhol abszolút módon hiányzó jellemábrázolás, a karakterek kiépítése szintén egy tipikus attribútum, mely az amerikai minimalista prózára jellemző. A cselekmény egyrészt akadozik, másrészt átkötések híján bontakozik ki: az újságíró-tematika Streator és Helen megismerkedésével szinte vég nélkül válik lényegtelenné, Osztriga kiválása sincs sem felvezetve, sem megmagyarázva, a két főszereplőt öszszekötő szerelmi szál kifejtése pedig szintén csonka marad. Ami az alapvető szövegszervező elvet illeti, az a jellegzetesség, hogy „mindig történik valami; a szereplők szüntelenül kifejtenek valamiféle aktivitást, párbeszédet bonyolítanak, sorsuk alakításával próbálkoznak” (ABÁDI NAGY Zoltán: Az amerikai minimalista próza. Bp.: Argumentum, 85 �1994. 295.), szintén fokozottan jellemző az Altatóra. Valóban dinamikus a szöveg, a regény második fele pedig felér egy utazási regénnyel: a négy főszereplő éjt nappallá téve utazik a végső cél elérése érdekében. A szöveggel együtt az olvasó is rohan, a diegézis eme kiéleződésének köszönhető az is, hogy nehéz megszakítani az olvasást. Eddig csak olyan szövegszervező elveket mutattam be, amelyek azt igazolják, hogy Palahniuk regénye minimalista műként definiálható, azonban legalább ilyen számottevő érvek vannak azon az oldalon is, amelyek éppen ezt cáfolják. Az egyik, hogy míg a minimalizmusra „főleg a szemlélő-regisztráló irányultságú” (ABÁDI NAGY, i.m. 313.), szűkszavú, csakis a legszükségesebbekről hírt adó és bármiféle közvetlenségtől, mindentudástól elhatárolható elbeszélői pozíció a jellemző, addig Palahniuk narrátora számtalanszor végzi el az interpretációt az olvasó helyett is, sőt, a narratív stratégia sokszor kifejezetten szószátyárnak mutatkozik. Erre példa: „A tudósok szerint az ókori görögök úgy hitték, a gondolataik nem tőlük származnak. Ha valami gondolatuk támadt, azt valamelyik isten vagy istennő parancsának tekintették. Apolló szólt, hogy viselkedjenek bátran. Athéné szólt, hogy habarodjanak bele egymásba. Ha manapság az emberek meglátják egy tejfölös chips reklámját, máris rohannak a boltba, hogy megvegyék; de ezt most szabad akaratnak hívják. Az ókori görögök legalább nem áltatták magukat.” (27.); „A szabad akaratról beszélnek. Hogy létezik-e olyan, vagy mindent Isten sugallatára teszünk, mondunk és akarunk? Létezike szabad akarat, vagy a tömegmédia és a kultúra irányít bennünket, a vágyainkat és tetteinket, születésünk pillanatától fogva?” (235.) 86 A másik meghatározó, és a vélt vagy valós minimalista koncepciót alapvetően cáfoló szegmens az allegória konstruálásának szándéka. Az alapintenció nyilvánvalóan egy utópisztikus allegória megvalósítása volt, amelynek legfőbb kérdése, hogy milyen lenne a világ zene, internet, televízió, általában véve a nyilvánosság, a média nélkül. A posztmodern allegorizáló természetével ellentétben a minimalizmus abban is megújul, hogy abszolút mértékben negligálja az allegória használatát. Mondanivalóját a tényekre koncentráló, darabos, száraz, képeket felvillantó, a mondanivalót teljes mértékben transzparenssé tevő koncepció a jellemző, a minimalista írót „se komoly se ironikus formában nem érdekli az allegorizálás. Az új stílusnak elege van a nagy képletekkel folytatott játékokból, tehát nem képletesít […] a minimalizmus visszatér a közvetlenül érzékelhető, mindennapi valósághoz, olyan világot teremt (privatizáló és metafizikátlanító redukcióval), mely önmagáért létezik, nem mögöttes esszenciákért és szignifikanciákért. Így ebből allegória nem születhetik.” (ABÁDI NAGY, i.m. 339-340.) Az Altató allegorikus szándéka tehát korántsem minimalista vonás, nem beszélve arról, hogy az allegorézis megvalósítása is meglehetősen elhibázott – kijelenthető mindez attól eltekintve is, hogy egy irodalmi szöveg természetes közegéből, a nyelvből adódóan, nem lehet más, csakis allegória. Ha elsősorban egyfajta parabolikus történetként érdemes olvasni a könyvet, létjogosultságát vesztik az afféle túlírások, mint a következő gondolatmenet: „Senki sem hajlandó elismerni, hogy zenefüggők lettünk. Az nem létezik. Nincsenek zene-, tévé- és rádiófüggők. De valahogy mégis egyre több kell mindenből, több tévécsatorna, nagyobb képernyő, nagyobb �hangerő. Nem bírjuk ki ezek nélkül, de nem vagyunk függők, á, dehogy.” (25.) A túlzottan irányított és erőltetett hasonlatok is inkább leleplezik, semmint burkolják a tényleges mondanivalót: „Helen úgy mászott bele a fickóba, ahogyan a tévé mászik bele az emberbe.” (250.); „Osztriga megszállja Helent, ahogyan egy hadsereg egy várost. Ahogyan Helen megszállta az Őrmestert. Ahogyan a múlt, a média, a világ megszáll téged.” (260.) Egy allegória esetében az ilyen és ehhez hasonló tanító szándékú, nyilvánvaló kritikát megfogalmazó kijelentések rendkívül feleslegesek, ugyanis az allegorikus történet lényege éppen az, hogy a felszín alatti valóságot kívánja megmutatni úgy, hogy a mélyszerkezetet egyáltalán nem, vagy csak ritkán fedi fel. Ha Palahniuk szándéka az volt, hogy egy parabolikus boszorkánytörténet felhasználásával eljátszik azzal a gondolattal, hogy milyen lehet az élet tömegkommunikáció, médiajelenlét nélkül, tanácsosabb lett volna jobban kidolgozni magát a cselekményt, tehát az allegóriát. Az egyéni reflexiók tömkelege viszont azonnal lerombolja az allegorikus jelleg létjogosultságát. Az Altató így csak részben teljesíti alapvető feladatvállalását is: utópia helyett csak annak előzményét, pár ember uralkodóvá, teremtővé vagy pusztítóvá válásának folyamatát, az ezekkel járó dilemmák és perspektívák felvillantását vállalja, anélkül, hogy kitérne mindennek következményeire a globális társadalom perspektívájából is. A történetet a narrátor csak formálisan zárja le, ez azonban sokkal inkább okoz hiányérzetet, mint kényszert a továbbgondolásra. Az allegória tehát sem kifejtve, kiaknázva, sem befejezve, lezárva nincs. A legfőbb dilemma talán azonban mégsem a regény minimalista-nem minimalista voltának bizonyítása vagy eldöntése, hanem hogy milyen interpretációs hozzáállással közelítsünk a regényhez: a legfőbb alkotásesztétikai, kompozicionális kérdéseket megmagyarázzuk a minimalizmuson keresztül, és végső soron dicsérő attitűddel zárjuk le az értelmezést, hiszen minimalista regényként valóban funkcionálhat a szöveg. Vagy nem vesszük figyelembe mérvadó perspektívaként az áramlat hatását, és tabula rasa olvasással, „átlagolvasói” hozzáállással értékeljük a szöveget: ez esetben meglehetősen negatív, lesújtó kritikával kell ugyanis illetnünk a Palahniuk-regényt. Én a továbbiakban az utóbbi lehetőség irányából közelítek a szöveg felé. A sztori, bár néhol érdekes és merész, nem mondható túlzottan újszerűnek vagy fantáziadúsnak: adott egy újságíró, akinek rejtélyes csecsemőhalálokról kell cikksorozatot írnia. Carl Streator rájön, hogy a halál kiváltója nem más, mint egy altatódal, ami a Versek és mondókák a világ minden tájáról című könyvben olvasható, eredetileg pedig az ősi kultúrákban használták, abból a célból, hogy véget vessenek az éhező gyermekek, sebesült harcosok, haldoklók szenvedéseinek, vagy megóvják a Földet a túlnépesedéstől. Aki meghallja, azonnal meghal. Ennek felismerése után tehát Streator élet és halál ura lesz, csakúgy, mint Helen Hoover Boyle, aki egy boszorkány, és tulajdonképpen bérgyilkosként dolgozik: befolyásos emberek bérelik fel, hogy az altató segítségével semmisítse meg ellenfeleiket. Melléjük szegődik még Helen titkárnője, Mona, valamint az ő szerelme, Osztriga, aki tipikus hippi jellem, megszokott világmegváltó gondolatokkal. Miután az újságíró-tematika egy csapásra megszakad és pillanatok alatt a négy főszereplő is megismerke- 87 �dik, elindulhat egy hamisíthatatlan road story, mely során egyrészt mindenki eljátszik a gondolattal, vajon a mondóka segítségével hogyan tudná jobbá/rosszabbá varázsolni a világot, másrészt mindenki részt vesz abban a hadjáratban, aminek célja, hogy a még fennmaradt altatódal-példányokat elégessék. Közben persze egy nekrofil mentős is a dal birtoklója lesz, ki is sajátítja magának, aztán Osztriga egy szempillantás alatt leválik a csapatról, és felvállalja a gonosz megtisztelő szerepét. Az egyetlen dicsérhető, bár a figyelmes, dörzsölt olvasó számára éppen gyenge csavar az a momentum, amikor kiderül, hogy az altatódal ellenszere (amiről addig azt hitték, hogy az Árnyak könyvében van), valamint számos más varázsige magának Helennek a kultikus naplójában található, csak nem látszik az írás, ugyanis mindenféle kétes eredetű anyaggal vetették papírra. Osztriga és Helen végül közellenség lesz, Streator és a már halott, ám egy varázsige segítségével egy Őrmester testébe bújt Helen felkészül megkeresésükre, hogy aztán a regény formális zárással érjen véget. Az előzetes híresztelésekkel ellentétben nem éreztem megrázónak, brutálisnak, esetleg meghökkentőnek, vagy lesújtónak a történetet. Bár maga a cselekmény adott lehetne ahhoz, hogy ezeket a jelzőket okkal használjuk (gondolok itt elsősorban a töménytelen mennyiségű halálesetre), azt az atmoszférát, stílust, szövegbeli felépítettséget, ami mindezt képes megjeleníteni, nem másnak, mint az írónak kellett volna megteremtenie. Nos, Palahniuknak ez finoman szólva sem sikerült, sőt, mondhatom, abszolút mértékben hidegen hagyott a történet, egyszer sem állt el a lélegzetem, a katarzis átélésének pedig még csak a lehetősége sem környéke- 88 zett meg. Nem beszélve arról, hogy amit a Harcosok klubjának megírása után még újszerűként lehetett definiálni, az mára már csupán agyonkoptatott, untig ismert gondolatok tömkelege, ráadásul az író még csak véletlenül sem engedi meg az olvasónak, hogy gondolkodjon egy kicsit, ne adj’ Isten kihívásnak érezze felfedni a könyv primer példaértékeit. Az olvasás közben tudatlannak éreztem magam, akinek még azt is a szájába kell rágni, hogy mit jelenthet az a globalizáció. A didaktikus szándék olyan mértékű túlkapásáról van szó, mely már-már megalázza a befogadót, aki joggal teheti fel a kérdést: miért nem hagyja a narrátor, hogy töprengjek kicsit? Egyáltalán akkor miért olvasok? A szöveg mindent elmond, mindent kifejt, kétségbeejtően és zavaróan meggátolja a befogadás élvezhetőségének minimális szintjeit is. az Altató olvasójának nem kell tartania attól, hogy a könyv legfőbb jelentésrétegeit neki kell lehámoznia az allegorikusnak mondható történetről, hiszen az író fejti fel az összes relevánsnak gondolható, csupán az interpretáció folyamán megérthető gondolatiságot. A narrátor számtalanszor végzi el az interpretációt az olvasó helyett is, a narratív pozíció sokszor kifejezetten szószátyárnak mutatkozik: „A szabad akaratról beszélnek. Hogy létezik-e olyan, vagy mindent Isten sugallatára teszünk, mondunk és akarunk? Létezike szabad akarat, vagy a tömegmédia és a kultúra irányít bennünket, a vágyainkat és tetteinket, születésünk pillanatától fogva?” (235.) A filozófiai háttér, ami jelen esetben nagyrészt kimerül a globalizáció, a kapitalizmus, valamint napjaink tömegkommunikációjának és társadalmának kritikájában, untig hallott, új gondolatot abszolút nélkülöző, ráadá- �sul a narráció sajátosságainak köszönhetően erőszakos didaxistól is motivált. Az egyetlen érdekességet talán azok a részek nyújtják, melyekben az altatódal felhasználásának különböző, a szereplők által képviselt alternatíváiról van szó. Az eltérő, korántsem triviálisnak mondható nézőpontok ütköztetése érdekes dialógusokat generál, Streator és Osztriga filozófiájának radikális eltérése pedig a későbbi konfliktusok forrása lesz – míg előbbi célja, hogy a gyilkos ének ne kerüljön senki más birtokába, utóbbi főleg a föld túlnépesedésének megakadályozására, az emberi faj gyors kipusztítására használná fel: „– Én egy kibaszott hazafi vagyok – mondja Osztriga, és kinéz az ablakon. – Az altatódal áldás. Mit gondolsz, miért született meg egyáltalán? Emberek millióit fogja megmentetni a rájuk váró lassú és gyötrelmes haláltól, a járványoktól, az éhínségtől, az aszályoktól, a napsugárzástól és a háborúktól.” (170.) Minimalista regény, road story, bestseller, krimi – több műfaji kategória, több olvasási lehetőség is adott tehát. Az alapvető lehetőségek kódolva vannak a szövegben, a legfőbb gond éppen az, hogy az író nem tudta ezeket teljesen következetesen véghezvinni, kiaknázni. A minimalizmus hatása nyilvánvaló, de sem az utazási szál, sem a krimire jellemző izgalom, titokzatosság, sem a bestseller szövegalkotó eljárásai nem mérvadók. Lehet, hogy az Altató könnyed, bármiféle erőfeszítés nélkül feldolgozható olvasásélményt ad, elhanyagolhatóan kevés olyan jegyet hordoz azonban, mely alapján azt mondhatnánk, hogy érdemes elolvasni a szöveget, mert gyarapodunk általa. Palahniuk egyébként is tömegtermelésben ontja a könyveket, ami nem a minőségről árulkodik, ennek következtében akarva-akaratlanul is elgondolkodunk azon, hogy talán ő sem más, mint az íróvilág popkulturális szereplője, a nagyközönséget kiszolgáló kultikus alkotója, akinek munkássága éppen az ellen szól, amivé válik. (Cartaphilus, Budapest, 2010) 89 �C SONGRÁDY B ÉLA Egy műfordító „jutalomjátéka” Vándorvirágok. Bolgár szavak és színek Szondi György közvetítésében Azt tartják, hogy az írások első – és a persze befejező – mondatai különösen fontosak, de nem árt, ha a köztük lévő szöveg is érdemes a figyelemre. Az alábbi recenzió esetében többféle felütés kínálkozott. Mindenekelőtt az a kérdés, hogy mennyire ismert – ismert-e egyáltalán – Magyarországon a bolgár irodalom. Környezetünkben tud-e valaki akár egy írót, költőt is említeni e literatúra képviseletében? Talán a 19. századi nemzeti újjászületés költőjének, a Petőfi-sorsú szabadságharcosnak, Hriszto Botevnek a neve cseng ismerősen némelyek számára. És a huszadik századból, a mai szerzőktől? Bizony sok hely maradna kitöltetlenül egy tesztlapon. Lelkiismeret-furdalásunk – ha egyáltalán ez ügyben van valakinek ilyen érzése – mérséklésére különféle magyarázatok kínálkoznak, bármelyiken lehet elmélkedni. Lényeg, hogy abból az antológiából, amely nemrégiben Vándorvirágok címmel jelent meg, egycsapásra sokat tehetünk hiányos ismereteink pótlása érdekében. Csakhogy egy olyan gyűjteményt, amelynek kilencven szerzője van, és mintegy kétszázötven évet fog át hogyan lehet olvasásra ajánlani? Kit és mit lehet kiemelni a háromszázharminc oldalból? Igazság szerint mindenkit és mindent említeni kellene, de ez nemcsak az ész- 90 szerű terjedelmi korlátok miatt lehetetlen. S e felvetés – azaz, hogy lehet-e hitelesen és meggyőzően ismertetni egy ilyen kötet tartalmát – máris egy újabb elgondolkodtató bevezetés-variációt jelent. A harmadik variáns pedig – s ez lett a „befutó” – a fordításra, fordításokra koncentrál, annál is inkább, mert ez esetben egyetlen személy követte el valamennyi mű, szemelvény magyarra ültetését. Szondi György „jutalomjátéka” ez a kötet. Azé a műfordítóé, irodalomtörténészé, nyelvtudományi kandidátusé, költőé, aki ezernyi szálon kapcsolódik a bolgár kultúrához. A hetvenes évek elején végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karának magyar-bolgár szakán és különféle beosztásokban – lektorként, aspiránsként, vendégtanárként – több alkalommal is dolgozott, végzett tanulmányokat Szófiában. Mintegy harmincöt éve tolmácsolja a bolgár irodalmat a magyar olvasók számára, és nyelvkönyvek társszerzőjeként, kiadványok szerkesztőjeként is igyekszik interpretálni, népszerűsíti a balkáni nép írásbeliségének értékeit. Amint éppen e kötet utószavában megjegyzi, több mint négyszáz bolgár írót, költőt szólaltatott meg eleddig anyanyelvén. Ugyanott utal arra is, hogy mások ösztönzésére – „szedjed már csak össze egyszer!” – rugaszkodott neki, hogy keresztmetszetet �készítsen, afféle pályaívet rajzoljon három és fél évtizedes műfordítói munkásságából. Vagy ahogyan remélte: „színes magyar szőttesét” nyújtsa „bolgár próza-, vers- s drámaszövegeknek.” Mint már szó esett róla, ebben a műfordító kedve, ízlése szerint összeállított antológiában kilencven mű szerepel teljes egészében vagy egy-egy részlet erejéig. A népköltészeti bevezetőt követő első szerző, Paiszij Hilendarszki 1722-ben született, az ő szláv-bolgár történelméből négy oldal került e válogatásba. A kortárs irodalmat viszont az 1978-ban született Galina Nikolova költő képviseli legfiatalabbként. Kettőjüket az a bizonyos – más vonatkozásban már ugyancsak említett – két és fél évszázad választja el. Minden nép életében és irodalmának kialakulásában, így a bolgáréban is, fontos szerepet játszott a népköltészet, amelyből Szondi György ebbe a kötetbe három verset válogatott be, és – nyilván nem véletlenül – mindháromnak van magyar vonatkozása. A Szörnyű zendülésben a török hatalmas hadával – amelyik Európa azon a táján még több keserűséget okozott, mint az északabbi országokban – való viaskodásból a bolgárhoniak az „[…] oláhokhoz, Bogdánföldre, / magyarok rónás honába […]” menekülnek. A Rada viszont éppen annak a magyar seregnek állít emléket, amelyik Zlatica falunál szenvedett fagyhalált. A Buda vára címében is jelzi a helyszínt, ahol Grujo ifjú bolgár vitéz tömlöcben raboskodik vállán a szép sólyommadárral… Az egyéni karakterű bolgár líra első jelentős alakjai között tartatik számon Petko Szlavejkov (1827-1895), annak ellenére, hogy a Fejérlábú lány forrása című balladisztikus versében – amely Gergána önfeláldozó, szó szerint sírig tartó szerelméről szól Nikola iránt – még a népi hagyományok erőteljes hatása is felfedezhető. Ljuben Karavelov (1834-1879) a bolgár forradalmi emigráció egyik vezéralakjaként a prózaírásban járt az élen. Doncso című írásának részlete a hazaszeretet példázatának tekinthető. Érdekes, hogy a hazafias bolgár líra legnagyobb alakjaként számon tartott Hriszto Botev (16481876) ehelyütt ugyancsak prózával szerepel, amely a pénz mindenhatósága ellenében megszólaló jelképes történet. Nagyon fontosak – nemcsak a Vándorvirágok kötet, de a bolgár történelem megismerése szempontjából is – Zahari Sztojanov (1850-1889) feljegyzései a bolgár felkelésről. Erre utal a viszonylag hosszú két részlet is, melyeket az eredetileg az Európa Könyvkiadónál 1978-ban Egy nemzet mámora címmel megjelent könyvből vett át a fordító. Aleko Konsztantinov (1863-1897) Hihetetlen történetek címmel foglalta össze „egy mai bolgárról”, Baj Ganjoról – mint a korabeli feltörekvő, de gátlástalan, haszonleső társadalmi réteg magatartását és gondolkodásmódját jelképező alakjáról – szóló karcolatait. Ebből – amelyet 1983-ban szintén megjelentetett könyv alakban az Európa – itt három részt közöl Szondi György. Az egyik, a Baj Ganjo utazik a pesti pályaudvaron történtekről is mesél, amikor a főhős lóhalálában rohan a vonat után csergéjét mentvén, mert a tolatást indulásnak véli. A már huszadik századi Atanasz Dalcsev (1904-1979) Gondolatok című írása a bölcselet iránti érzékenységre utal. A nagy türelem és a remény című aforizma a következőképpen szól: „A fájdalom minél gyorsabban szeretne elmúlni. Az élvezet is türelmetlen. Csak a remény állhatatos, még a halálba is elkísér.” Radoj Ralin (1923-2004) Magoncok címmel vetette papírra szarkasztikus „egymondatait”: „Ha középpont vagy, 91 �vigyázz, ne ördögi kör közepe légy. Aki illúziókat táplál – éhes marad. A cenzúra a szinonimák anyja, következésképp gazdagítja a szókincset.” Találóak Rumen Sztojanov (sz. 1941) találós kérdései is: „Szép időben a sutban kuksol, rosszban meg sétafikál.” (Esernyő) „Mit csinál a szamár a napon?” (Árnyékot) „Kicsinyke, csupaszka – világot öltöztet” (Tű) és szellemes a Jog és kötelesség című megjegyzése is: „Joga és kötelessége az embernek, hogy kiszámíthatatlan és megmagyarázhatatlan legyen. Enélkül robottá válna. A rövidség kedvéért ez a költészet.” Sztaniszlav Sztratiev (1941-2000) és a jóval fiatalabb Alekszandar Szekulov leplezetlen öniróniával szól a bolgárok karakterológiájáról, amivel egyébként mások is előszeretettel foglalkoznak. Az előbbi például így fogalmaz A bolgár szamuráj című írásában: „[…] nem a karmában, hanem a kamrában hisz […] kimonója azelőtt darócból volt, most Amerikából van […] harakirit a szomszédján követ el. Nem a haikut szereti, hanem a hajcihőt.” Szekulov A mester és kövekben úgy ítéli meg, hogy „A bolgár ember az egyéni szabadság és a kollektív rabság géniusza. Ezért a bolgár irodalomban nincs sok szerelmes regény [amely] megköveteli, hogy egyéni rabságba essél, ugyanakkor a mi emberünket csak a fehér rózsa és a szélfútta hajfürt érdekli […] nem azért iszik, hogy felejtsen, hanem, hogy emlékezzen. Nem azért, hogy könnyebb legyen neki, hanem, hogy még keservesebb. Aztán a kocsmából parlamentet csinál. És fordítva.” Legkritikusabban és eléggé ironikusan Dimo Dimovszki (1945-1994) fogalmaz már az írása címében (Provinciális elégtelenség) is. A könyv egészéhez képest feltűnően sok a morfondírozó, moralizáló prózai szöveg. Különös írás Bojan Papazov (sz. 1943) A varnyú csípje meg című misztikus tragikomédiájának részlete. Megannyi jó vers is található az összeállításban. Példaként említhető 92 Binyo Ivanov (1939-1998) Egy embere, Marin Georgiev (sz. 1946) Malomja, Rumen Leonidov (sz. 1953) Emlékezetvesztése, Ani Ilkov (sz. 1957) Kentaurja vagy éppen Mirela Ivanova (sz. 1962) két verse, az Eklektikák és a Természetek. A kisprózai írások közül – természetesen meglehetősen szubjektíven – Alek Popov (sz. 1966) A fehér ló és A teknősök című példázata, valamint Plamen Dojnov (sz. 1969) Jéghegyek és utasok avagy utazás a Zserbó kávéházban című tárcája emelhető ki, utóbbi már csak azért is, mert Budapest szívébe, a Vörösmarty térre vezet. A legutolsó – mert legfiatalabb – alkotó az antológiában a harminchárom éves Galina Nikolova. Az egyforma versek első paszszusa egyébként is jó slusszpoénnak számít: „akár ruhát felpróbáljuk a szavakat / felveszünk egyet egyszerre ketten / egyik kezem a ruhaujjban / az övé a másikban / s indulunk a szoba két ellenkező sarkába / amelyik szó ép marad / azt levetjük összehajtjuk s eltesszük / nehezebb napokra / a többit akár / már most is hordhatjuk”. Szondi György kötetének értékét (bár nyilván „csak” formai értelemben) nagymértékben növelik a címre hajazó, szebbnél-szebb színes virágfotók. S akkor következzenek azok a bizonyos zárómondatok, amelyek lényegében a recenzens magyarázkodásait jelentik az általa alkalmazott kiemelések esetlegessége miatt. A fentebb leírtak ugyanis éppúgy csak ízelítőt adhattak e – korban, szerzőben és műfajban egyaránt – sokrétű kötetből, mint ahogyan maga a könyv is csak betekintést – persze nagyon hasznosat – nyújthatott egy európai, balkáni nép Magyarországon kevéssé ismert irodalmába. (Napkút, Budapest, 2010) �B ARÁTHI OTTÓ Földtan, vasút, kővár A Nógrád, a varázslatos világ című sorozat 12-14. füzeteiről A Nógrád, a varázslatos világ című ismeretterjesztő sorozatban újabb három füzet jelent meg, amelyek a régió kulturális és természeti értékeit helyezik a középpontba. Szarvas Imre az ipolytarnóci „ősvilágról”, Gere József a nógrádi vasúttörténetről, Hausel Sándor pedig a Nógrádi várról tár elénk és mutat be izgalmas adatokat a karcsú kiadványok lapjain. A Nógrád megyei Ipolytarnóc községtől keletre helyezkedik el az „ősvilági Pompeji”, ahol a dombsági jellegű tájat szabdaló vízmosások feltárásaiban évmilliókkal ezelőtt élt élőlények maradványai találhatók. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága kezelésében levő terület hivatalos neve Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület, vezetője pedig Szarvas Imre, az aktuális kötet szerzője. „A terület geológiai és őslénytani értékei egykori különleges ősföldrajzi helyzetének és az őskörnyezetét elpusztító, betemető vulkáni katasztrófának, valamint a különleges megmaradási–konzerválódási körülményeknek és felszínre kerülésének köszönhetően válhattak közkinccsé” – olvashatjuk a különleges természeti jelenségről a füzetben. Szarvas Imre szakszerű és mégis közérthető formában vázolja a terület földtani felépítését, rétegezettségét és szelvényezettségét. A terület ősmaradványainak, leleteinek leírását is részletekben gazdagon tárja az olvasók elé: „Ipolytarnóc nevét elő- ször a tövében 8 méter kerületű és közel 100 méter hoszszúságúra becsült óriási megkövesült fa tette híressé. A Borókás-árok két oldalát a XIX. század elején még kőhídként összekötő óriásfenyő kövesedett törzsének vizsgálatai a tudománytörténeti megismerés folyamatát szépen példázzák, a kovásodott fatörzs hányatott sorsa pedig veszélyeztetett természeti értékeink védelmének fontosságát hangsúlyozza [...]. A helybéliek »Gyutyánkő-lóczának« nevezték el, kővé válásáról varázslatos meséket szőttek. A fatörzs megkövesedését valójában a vulkáni rétegekből kioldódó, a fa anyagát átitató kovasav okozta.” Példának okáért ilyen izgalmasan keveri és/vagy választja el a szerző a tudomány és a legenda születését és feloldását. Említést érdemel, és az ismeretterjesztő funkció szempontjából figyelemreméltó az is, hogy a kis füzet olvasói betekintést nyernek az ipolytarnóci turisztikai központba is. A füzet végigvezet minket a kiállítóhelyen, létesítményein, és az általános tudnivalók mellett a nyitva tartás rendjével is megismerteti a potenciális látogatókat. A természet- és környezetvédelem kiváló reprezentánsaként, a szakma megszállottjaként széles körben ismert, vibráló személyiségű Szarvas Imre geológus idegenvezetői tapasztalatait most szakírókén kamatoztatja. Remekül. �Gere József a nógrádi vasút történetének elkötelezett kutatója, emellett a vasúti létesítmények rajongója is: csodálatosan szép makettjeit számos kiállításon megtekinthettük már. Jelen könyvecske kronologikus rendben építkezik, stílszerűen vasútvonalakra és (történeti) „csomópontokra” fókuszál, a nógrádi vasúthálózat kiépülését mutatja be. Már első olvasásra, fejezetcímeivel is felkelti az olvasó érdeklődését, és a vasút szerelmeseit akár nosztalgiázásra is késztetheti. Gróf Széchenyi István vasútépítési koncepciója értelmében a magyarországi vasúthálózat csomópontjai a megyeszékhelyek lettek volna, köztük Nógrádban Balassagyarmat. Ám a magántőke elkerülte a várost, nem így Salgótarjánt, a már akkor szénkincséről jól ismert települést. Az első nógrádi vasút – amely létrejöttének körülményeit is vázolja a szerző – megnyitására a Magyar Északi Vasúttársaság tulajdonában, az akkor már működő Pest-Hatvan szakasz folytatásaként, 1867. május 9-én, az 56,7 km-es Hatvan–Salgótarján vonalon került sor. A továbbiakban a szerző a megye többi vasútvonalának megépülését, hálózatának kiépülését írja le (például kiemelésre érdemes az Aszód és Balassagyarmat közötti, Balassagyarmatról Miskolc, Debrecen, Eger és Budapest felé is vonatközlekedést biztosító, máig jelentős vonal megnyitása). A Nógrádi vasutak hétköznapjai című fejezetben a szerző példákkal illusztrálja a vasutak gazdasági és társadalmi fejlődésében betöltött szerepét és jelentőségét: „A hegységek kincse, a minőségi rönkfa – egyéb mezőgazdasági termények mellett –, megjelent Európa piacán. A Salgótarján, Fülek, Losonc városokban és környékükön kiépült ipari övezet termékei a vasútnak köszönhetően távoli országokba is kere- 94 sett cikké váltak […]”. Ezt követően kerül bemutatásra a trianoni határok között, majd a második világháborútól napjainkig működő nógrádi vasutak átalakulásának, a változások következményeinek és hatásainak elemzése. Gere József végezetül leszögezi: „A XIX. század végén Nógrád sok áldozatot hozott azért, hogy minél sűrűbb vasúthálózata legyen. A XXI. század elején azért kell erőfeszítéseket tenni, hogy ebből minél több megmaradjon, mert kell a vasút Nógrádban.” A történeti Nógrád megye határai között fennmaradt több mint negyven egykori – jobbára természetesen védelmi célokat szolgáló – erődítmény (romjai) közül az egyik a Nógrádi vár (maradványa). A vár történetébe a balassagyarmati levéltáros, Hausel Sándor egy korábbi, hasonló című műve felhasználásával vezeti be az olvasót. Nógrád vára egykor a Vác felől a bányavárosok felé vezető utat ellenőrizte, és különös jelentőséggel bírt Nógrád megye történetében. Nemcsak egyik legrégebbi kővára volt, de a megye is róla kapta a nevét, és legalább három évszázadon keresztül központjaként is funkcionált. A vár szláv elnevezése (Nógrád = Újvár) arra utal, hogy már korábban is erődített hely lehetett, ugyanis Anonymus a honfoglalás után 300 évvel mint erős központi helyet említi. A vártörténet időrendi leírására itt igazán nincs módunk, ezért is remek a kiadvány megszületése. Csak kiemelésekre van lehetőség. Így például az államalapítás utáni időkben az első súlyos megpróbáltatás, amely Nógrádot érte, a tatárjárás volt, amelynek ez az erődítmény nem tudott ellenállni. Ezt követően Nógrád vára és települése korábbi jelentőségét soha nem tudta már visszanyerni. 1594-ben ismét magyar kézre került, de 1663-tól a várat a �török birtokolja. 1685-ben az öregtoronyban elhelyezett lőporraktár felrobbant. A detonáció az egész várat romba döntötte, amit aztán a török elhagyott. A vár(maradvány) 1705-től a kurucok kezére került, a szabadságharc bukása után véglegesen elveszítve hadászati jelentőségét. A szerző itt is jobbára saját kutatásai alapján szerzett információi nyomán élményszerűen jeleníti meg a nógrádi vár fordulatokban gazdag, hol fájdalmas, hol fényes korszakait, tulajdonképpeni történetét. Szarvas Imre: Ipolytarnóc ősvilága (12.) Gere József: Nógrádi vasúttörténet 1867től napjainkig (13.) Hausel Sándor: Nógrádvár (14.) (Új Műhely, Salgótarján, 2010) 95 �Szerzőink • AYHAN GÖKHAN (1986, Budapest) költő • BARÁTHI OTTÓ (1944, Hatvan) újságíró, közgazdász • BARNA PÉTER (1988, Sárospatak) kritikus, szerkesztő, újságíró • BÍRÓ JÓZSEF (1951, Budapest) költő, író, performer • BÓDI KATALIN (1976, Salgótarján) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő • CSABAI LÁSZLÓ (1969, Nyíregyháza) író • CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) újságíró, közíró • DÉRI ESZTER (1986, Miskolc) magyar-művészettörténet szakos hallgató • FILIP TAMÁS (1960, Budapest) költő • HARTAY CSABA (1977, Gyula) költő • KÁNTÁS BALÁZS (1987, Budapest) költő, műfordító, szerkesztő • LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) író, szerkesztő, kritikus • MEZŐSI MIKLÓS (1960, Budapest) irodalomtörténész, költő • NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész • NEMES Z. MÁRIÓ (1982, Ajka) költő, író, kritikus • NÉMETH BOZÓ ANDREA (1975, Losonc) művészettörténész, antropológus • NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár) költő, kritikus, irodalomtörténész • SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tankönyvíró, tanár • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • SZÉCSI NOÉMI (1976, Szentes) író • SZÉKELY ÁKOS (1945, Nagysimonyi) grafovizuális költő, író, szerkesztő • BALÁZS ISTVÁN (1958, Zólyombrézó, Szlovákia) festőművész. Rimaszombatban él. TANULMÁNYAI: 1979-85-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola festőművész hallgatója. 2000-2003 között ugyanitt ArtDfokozatot szerez. TEVÉKENYSÉGE: 1995-től a Bél Mátyás Egyetem (Besztercebánya) Humántudományi Karának Képzőművészeti Tanszékén adjunktus, majd 2004 és 2008 között tanszékvezető, 2005-től docens. 2008-tól a Besztercebányai Művészeti Akadémia Képzőművészeti Karának docense, 2009-től dékánhelyettes. Munkái több mint harminc egyéni és több mint kétszáz csoportos kiállításon voltak láthatóak Szlovákiában, Magyarországon, Szlovéniában, Csehországban, Olaszországban és Franciaországban. 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/034503bf14f1ede870120593e5531083.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2011 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palocfold – 2011/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2011 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/7157570c45f145dc3c34f9fb69fd4edb.pdf 0d8080d4be00c8bd288532475235f8fd PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Tandori Dezső Marno János Pollágh Péter Dukay Nagy Ádám Kupcsulik Ágnes Hodossy Gyula Motyó; „Lassan semmit…”; Ahogy a régiek… A kéz emelkedettsége; Lola; Ezüstnemű és örökzöld; Nem sok Levett hanggal híreket néz. Stockhausent hallgat.; A. Másik Pasas A mindennapit; Mire megjössz; Nincsenek; Hegytetők A gútbú kifelí gyüvet; Juliska szíp ura A természet néz; Érinteni hagyja a nyelv által; Az időtálló idő Morgan bulvár Kiürülési idő; NREM-fázis; Kísértetjárat; Kokain Hernyóselyem A vízi szellő Szávairatok Tanszünet 24 Kálvária; Folyik a híd, Bébi!; És a katonák? Bossz; Utazási láz Eljegyzés Berlinben Képeslap; A temetés 26 34 36 39 Nyerges Gábor Ádám Lázár Bence András Petrence Sándor Kántor Zsolt 3 5 7 10 14 16 19 20 22 23 Próza és vidéke Csobánka Zsuzsa N. Tóth Anikó Szalay Zoltán Cegléd József Kázmér Kutatóterület Bedecs László Horváth Kornélia A „te” meg a világ / A megszólítás szerepe Marno János költészetében „Magyarázatok” / Dante Alighieri, Szabó Lőrinc, Petri György 49 56 Találkozási pontok Grozdits Károly H. „Míg be nem csuk az elalvás” / Beszélgetés Dukay Nagy Ádámmal 66 „Éva-szindróma” / Beszélgetés Makrai Adéllal 73 A múlt jelen / Losonczi Ágnes: Az ember ideje „Nem leszek sohasem a játékszered”? / Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai Rajzok egy élet tájairól / B. Juhász Erzsébet: Mesék az életemből És addig éltek, amíg… / Boldizsár Ildikó: Meseterápia Az igényesség garanciája / Alföldy Jenő: A megszenvedett éden Egy palóc falu… / Máté László: Sziliceföld, Sziliceföld… KontexTusa / Alabán Ferenc: Az emancipált kontextus 75 Kép-tér Nagy Csilla Ami marad Debreceni Boglárka Racs Csaba Koós István Galajda Judit Bereti Gábor Petővári Ákos Mizser Attila 79 83 84 87 91 94 �Jelen számunk borítója Makrai Adél Brókerek című festményének felhasználásával készült. A borító belső oldalain az Élet-vonal (elől) és a Létezik egyenes út is, de… (hátul) című alkotások láthatók. A belső illusztrációkat a balassagyarmati Szerbtemplom Galéria 2011 februárjában nyílt, Makrai Adél munkáit bemutató tárlatának anyagából válogattuk: Demonstráció (14.), Nike (18.), Éva-szindróma (23.), Madre (25.), Kompromisszumok (33.), Fehér pad (38.), A dolgok állása (55.), Megosztottan I-II. (96.). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató József Attila Művelődési és Konferencia Központ Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18.; Telefon: 32/521-560; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com ● Terjeszti a Lapker Zrt. ● Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetnél, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt ● Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) ● 2011-ben megjelenik 6 alkalommal ● Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 800,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza ● Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ● ISSN 0555-8867 ● INDEX 25925 ● 2 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” T ANDORI D EZSŐ Motyó Utópont, előpont? Közte-se nézőpont! Csak mottó, bármi szó? Korsó-kő, kotyogó? Mi rejt, ami felejt? Hol maga, ha elejt? Igaz-e, hogy az évek rendre-egymásba ívek? És évelőek-e? ––– Végzet növényzete. Örök kezdetleges! Honnét és hova lesz? Ha rákérdezhető? Ha csak nem is elő? Ha csak nem is hova? Van középpont-soha? Vagy csak láp, tocsogó, csak láb, lép, csoszogó, vízen vagy szárazon, ne úszd meg szárazon! 3 �„Lassan semmit…” – de pillanat, el is mondom. Vagyis hogy (remekül alszom, ily-oly segítséggel, de) arra ébredtem (és remek, ha a másik növényi szer is elviselhetővé teszi dülmirigyem működését), ki kell ugranom, ám ez az ugrás nem olyan egyszerű. Tántorogva járok (szesznek ehhez semmi köze), kapaszkodom a lakástereptárgyakba stb., el ne zuhanjak. (Ilyenkor lenne jó, ha jeges járdaszélre kéne lezöttyennem buszlépcsőről, és ha a legalacsonyabbról is!) Na, mindegy, megyek, hát eszembe jut valami. Éji naplómba (kutyánk mellett az előtérben) feljegyzem a félsötétben, tompa grafittal: „A fixált bizonytalant kerestem, nem a kétes eszközökkel kifejtett bizonyosságot.” Ehhez kellett hetvenkét év. Mármost hogy járásom elhagy, boka- és lábfejközépcsontszerkezetem kontrollálhatatlan meg-megrogy (így menjek át egy úttesten!), járásom, hogy tényleg elhagy, próbálom magyarázni, nem segít, hogy rugózom, lábam „felteszem”, inkább… mi „inkább”, mi ez? Ez ilyen: mintha az iméntiek így íródnának: „A kikászáltat iszonyodtam, keservit, nem a kettőt közökkel fejtegetett, bizonytalan okságot.” Fejtett bab, kiáltanám még, és elzuhanva alig tudnék megkapaszkodni, könyvpolcot, létrát lerántva. Bokám egy kaleidoszkóp… Ahogy a régiek… …tartották: „az égiek” eleinte beodáznak (odább van még, hogy), még hogy! aztán beidéznek. Nem tudok járni, bokám, mondom, mint egy hallei horoszkóp. Riadtan nézem, azt mondja: „Öcsi, most meghalsz. Pont.” És ez nem az már, hogy pontversek. 4 �M ARNO JÁNOS A kéz emelkedettsége Nem voltam magamnál, amikor kezet emeltem rá, délután, szeptember utolsó hetében, a szekrény és az íróasztal közti átjáróban, a szekrény csúcsán egy házi festésű, kézműves váza, a vad zenétől nekikocódva a pókhálós falnak. Mindez ma már a múlté, a pók, mely hálóját hagyta ott porfogó nyomnak, s a korsó, mint lábatlan hastánctól vacogó fogak, míg magam még látszatra kéznél, fenékig magam alatt. Lola A hastáncos agyagfigura Lola műve, kinek az ura mint erdőkerülő kint lőtte magát főbe munkaidőben az őszi avaron. Magamtól nem jutna eszembe beszélni róla, vagy nem volna mit tovább mondanom, kihagyva ezt-azt, és beleszövődve a szétmálló részletekbe, amelyek mögött vetemedik a hajópadló. Lola csak rólam nem hajlandó szénrajzot készíteni. Alsóneműmet este megstoppolja. 5 �Ezüstnemű és örökzöld Tüdőmre Lola örökzöldje volna ma megálmodott gyógyír. Csupa vénség az első nap már valamennyi, hull a tűlevél, gyűszűje ragyavert ezüstből, s napja éppen csak a koronát éri. Fagypont alatt aztán megmegáll az eszed az egésztől. Árnyékodat látod vetődni rőzsére a kertben, felszednéde, nem-e, Lola ecsetjei áznak odabent a házban, míg áram híján egy olajlámpa kormolja falát a verandán. Nem sok Honnan tudtam, hogy Lola fia is ott pihen valahol a zord kertben, versei pedig anyja szénporos vázlatfüzetében szétszórva, ahogy a gyilkos kór vettette őket oda vele? Mi súgta meg, ki árulta ezt el akkor nekem, hogy a hangját azóta nem csalta fel sehány falásnyi madelaine bennem, egy sakkparti, nem sok, egyszer a szomszéd sziklakertjében, levert vagy elálmosított, keverhetem, hol volt, hová csalt át a partnerem? 6 �NYERGES G ÁBOR Á DÁM Levett hanggal híreket néz. Stockhausent hallgat. 1. egyetlen bűnöm hogy már túl jól is tűröm a bűneimet mert ha másban nem hát vétekben gaztettben azért osztozom ugyan nem hiszek a semmiben hisztizek is ha felrémlik mégis szégyenem helyettünk is színlelem feloldozásul 3. a m á s od i k a t e g y sz e rű e n k é pt e le n v o lt a m , b oc s 4. ne lélegezz ne is nézz a végtelenbe olyat ami nincs ahol a semmi az isten oda sejti helyettünk magát +1 7 �máshol meg mint a konzerv tárulkozik a föld míg mi istennel egyébbel cicázgatunk ami nem is lenne olyan nagy baj ha még elolvashatnák a tektonikus szardíniák közé mint apró pörsenések morzsolódott valahai élő szövetek 0. 0 -1 ne lélegezz de jól figyelj mától kezdve ne hallgass erre t u do d, e z c sa k e g y v e rs 4./b) (refrén) még egyszer mondom közben igazra bontom benne a képet ha a föld konzerv felülről koncert Gesang der Junglinge 5. beint) DURR. 8 �A. Másik Pasas kései Csak úgy megjegyezném, hogy szurkolok A. Másik Pasasnak, persze, hivatalból azért nyilván magamnak még úgyahogy, de szívből már neki, hiszen ő van a nővel, akivel nekem nos, hogy kéne, vagy akár hogy lehetne, hazugság lenne, maradjunk annyiban, hogy felmerült. És tényleg szurkolok A. Másik Pasasnak, akinek nyíltabb a tekintete és nagyobb a szíve és (remélhetőleg) nem ír verseket, különösképpen nem rólam, hogy szurkol az Egyik Pasasnak stb. És remélem, nem cseszi el, nem iszik vagy szed nyugtatókat marékszám, vagy hívogatja egész nap, vagy hurcolássza ideoda, mint a véres kardot, bizonyságául, hogy lásd, akadt, ki érti, vagy könyörög neki a telefonban mikor becsönget hozzájuk a halál, legyen akár csak vaklárma is, de főképp nem mondja neki túl gyakran, túl őszintén, túl elesetten és túl végleges hangsúllyal, hogy szeretlek. És én szurkolok A. Másik Pasasnak, valahányszor megfogja a kezét, szurkolok és szinte magam hajtom a nyelvét csók közben, szurkolok, mintha a tulajdon farka lennék, tartom a gyertyát, mikor levetkőzteti, szurkolok A. Másik Pasasnak, de nemcsak őmiatta teszem. 9 �LÁZÁR B ENCE A NDRÁS A mindennapit A hirtelen napfénytől elérzékenyülök. Van, ami így is láthatatlan marad. Állatokat etetek. Te egy rakparton biciklizel. A fénytől elfordítod az arcod. A folyó beragyog. A hús nem törik. A hátad mögött emberek, ismernek. A nő, aki férfiakhoz jár, rekedt beszéd a csapágyaid között. Az állatokról zsebemben az eleség igazol. A kutyák azt hiszem, egymásba haraptak a maroknyi hús miatt. Feltétel nélkül világít be délutánt, csapágyat, maroknyi húst, mint láthatatlan bűnök rakpartot a fény. A folyó beragyog. A nő, aki férfiakhoz jár, eszembe jut, és a rekedt beszéd, ami elhagyja a gégémet, csak a bűntudatról szól. Zsákodban magokat hozol a dühös kutyáknak, a mindennapit, és együtt érzékenyülünk el a hirtelen napfény miatt. Mire megjössz minden bűnömet mit elkövettem, mit el fogok, bocsájtsd meg, bár persze tudtam én is pontosan, a bűnökért ki nem felel, kinek csak ősze van, tele nincs, kinek csak tavasza van, nyara nincs, és utolsó napjait, utolsó emlékeit, perceit 10 �mint egyszerű tárgyakat elviszik. Mire megjössz, rendet rakok, tárgyaimat melyeket évekig cipeltem, törtem majd összeraktam, melyekkel annyi télen át játszottam bűnt, játszottam büntetést, melyeket most akár sarokba akár öreg ház fészerébe akár postázva messzi tájra elrejtek, hogy ki látta eddig, ne lássa már, ki tudta eddig, ne tudja már, kinek hazudta kell is, ne kelljen már. Mire megjössz, az utolsó élő leszek, utolsó napjaimmal, utolsó emlékeimmel és perceimmel, várni foglak kis lakásban, kis szobában öreg ház fészerében, messzi tájak mélyebb pontjain várni foglak, tél lesz, vagy akár kései nyár, bűneinket, mit elkövettünk, mit el fogunk, elfelejtjük, nem emlékezünk már. Mire megjössz, elbeszélik mire megjössz, csak én leszek, üres fészer, üres ágy, és imáinkat, hogy az egyszerű történések is jelentsenek valamit: összeszámolják. 11 �Nincsenek Az utolsó mondatok még eljutottak hozzám. Közben valamit magamnak suttogtam, azt hiszem, hogy ez egy rosszabb előérzete az árnak. Ez a fehér ég, meg az, hogy a koszos havat még ellapátolni sem, a vizet, ami a többiből megmaradt még elvezetni sem tudják. De láttam figyeltél mindenre. Még a szád is, jobban tetsszen, persze tetszett is. Még a felsőt is, emlékezzek rá. És azt hiszem, miattam aludtál annyit, azt hiszem az üres tavakra gondoltál, a lassan olvadó jéghegyekre, azt hiszem csónakokra az emelkedő árban. Most a parton állunk, egyre gyorsabban folyik le valamelyik régi tengerbe az összes víz, amit pár hét, néhány délután alatt kipréseltünk pórusainkból. És az újrakezdésig nincsenek mondatok, csak formált suttogás egy kabát alatt, csak újabb készülődés. De rozsdás csáklyájú halászok úsznak most szemben az árral, a partra érnek, és mi nem tudunk mit tenni. 12 �Hegytetők Nem áltatom magam. Nem áltatsz. Jóllehet, voltak tévedéseink. A hallgatás végén szavak. Egy kabátban meleg test. Ha fázunk, hát beszélünk. Kint tél van, szobáinkban tavasz. Ha ígértél is, ha ígértél, mit sem ér. Ha volt ölelés, ha volt is, ha voltak szavak, ha voltak is rég jégtükörbe fagytak. Bereped alattunk a sok ígéret. Nem áltatom magam. Egy délelőtt tévedéseiben száraz kezeink. Egy nyak mögött valami más. Futnék távokat. Másznék. Pihennék az öled alatt. De ha volt ölelés, ha volt is nem melegít már. Egymásba fagytak légvételeink, egymásba fagytak, mint fenyő mint nyírfa lassú délelőtt. Ha fázunk, hát beszélünk. Szobáinkban múlt tavaszok, zsebeinkben száraz kezek, valaki egy nyak mögött motoz, a hallgatás végén szavak. Végig futok, körbe egy rakparton, pihennék egy kabát alatt, másznék hegytetőkre, nézni örök havat nézni örök romokat. De majd egy szép napon, egy emberibb délelőtt, egy fenyő, vagy akár nyírfa alatt két nehéz légvétel között elmesélem neked, miért nem olvadnak fel a hegytetők. 13 �PETRENCE S ÁNDOR A gútbú kifelí gyüvet A gútbó kifelí gyüvet Láttam ín sok fákban nyüvet Tudtam, setít felleg követ Raktam hát egy jó nagy követ a gút szájába rája bele. Hazafelí mentem alatt Zsíroskenyeremre ragatt Egy pók, őt níztem szomorun De már láttam, ez a falum elím siet, s űrülník bele. Zokogva keblemre borút Bús nípem, feledve borút Bánatot, s gútakat, mikbe Belíjükesett teringe ttít a Sanyi de már kifele van belűle rája meg bele. 14 �Juliska szíp ura nípballada Feri kimín a szírüre, Latógassa, el szídül-e. El gondójja, mosmá fölül, Mer eddig a ló vót fölül. Nagy sieccsíg van vágtukban, Hihetetlen, habár úgy van: Níz a ló ís níz a Ferkó, Majd Ferkó níz, s űt a pejló. Julis kertben sír, s odá van, Ámde bízván szíp urában, Jaj, a Bandi, jaj, a Feri, Nem eshetik baja neki! Miután kiníztík maguk, Feri, s a ló eggyütt alutt, Eggy álmot álmottak ketten, Julist látták, künn a kertben. S níztík egymást, amint Julis Nízett álmukban, s a szú is Nagy bús szemmel nízte űket, Űk meg a szút, míg tetű lett. S Feri nyargal emmár lovon, Igaz ez, vagy megálmodom? Amúgy nem lenne nagy truváj, Ha nem kíne belí homáj. Julis otthon, kombiníban Reszket, vajon Bandi mint van? Nehogy Ferkóík a zabon Összvíszjenek, píz-alapon! Vágtat mind a kettű haza, A fűben csillan eggy kasza Messzirű nyerítís hallik... (nem derűt ez ki, csak alig). 15 �K ÁNTOR Z SOLT A természet néz A természet nézi az embert, nézi az esőcseppeken keresztül, figyeli a hópelyheken át. Kutatja a szívét a szellő ideaujjaival. Az ég kizárólag napsugarakkal röntgenezi a szív fotocelláit. Ha irgalmas, kegyelmet kap az autóvezetési vizsgán. Ha adott enni a kóbor kutyáknak, vetett a koldus kalapjába, előre köszön neki a jó szerencse, lehet, hogy meg is gyógyul aznap. Nézi a fa a házat. Benéz az ablakokon, ágaival elér oda is, ahova senki nem lát. A világító udvarban a porszemek figyelik a zajokat és jelentik a bajt. Majd a denevérek véleménye jön. Az este, összeáll, mint konstelláció. A függönyök és redőnyök mozgása jel az éjjeli lepkéknek. Gyerünk! A legyek nagyon álmosak. Utálják, ha az újsággal a fejükre csapnak. A kéményfüst sóhajt. Mennyi indulat. A híradó közben kezdődhet az ágyazás. Az udvaron bújócskáznak a gyerekek, a sötétedés mindig kitűnő fíling. A fukar emberek hirtelen elalszanak. 16 �Érinteni hagyja a nyelv által Magát A virág illata hódolat a legfelsőbb régióknak, nem a legfelsőbb bíróságnak, hanem az égen túli birodalmak nagyjainak. Torkuk szakadtából énekelnek a rózsák is és a liliomok – az Úrnak. Csak mi nem halljuk fizikai füllel. Csak a kilélegzésüket érezzük a szájukból, azt érezzük, mint virágillatot. Az estike kinyílása taps! A teremtő dicsőségének. Szela. Isten úgy alkotott lelkeket, mint egeket. Kaput nyit a Biblia felett. Semmi nincs kihagyva a Nagy Tervből, ami már öröktől fogva készíttetett. A bolygók, a csillagok az erdők és a folyók, a növények és az állatok önszántukból végzik az Isten tiszteletét, folyamatosan, éjjel-nappal. Sem az anyag sem az ember nem képes fönntartani a világot. Ha Isten nem tartaná, leesnének. Ég, föld, Nap. Kabát s kalap. Isten akarata, értelme tartja fenn. Ő a Vagyok. Ahogy az ember elképzel valamit és azt a tudat tartja tárolva az elmében, amíg újra elő nem veszi „emlékként”. Úgy az Úr is, mindent mindennel – összevet. Jacques Derrida is csak ámul. Kikukucskál az égi kárpit mögül, integet a filológusok felvonulásának. Akik épp sztrájkolnak Frankfurtban. 17 �Az időtálló idő Báger Gusztávnak és Derridának Hagyni: a gondolat találja meg a reggelt – A kagylók alatt megbúvó medúzákat Hogy kitépjen minden gyökeret ágat A szagokat se tompítsa se a só se a kender Milyen jó hogy nyelvből van az ember Mert a tény fátyolkészítője a másnap Talán megértem mire eljön december Hogy gyalulja le a megértést a látszat – hitben az ész gyermek marad s a nyelv se előzi meg fundamentumot vetni nem képes csak mélyíteni a kijelentett igazságot amely zuhanyként hó-hideg hogy a test se képes jobban átmelegíteni nem teremt semmit az ember csak összeszerel újraolvasod amit mindig megkérdezel a könyvtáros néni megkérdezi: hova evezel? 18 �POLLÁGH PÉTER Morgan bulvár Mindig vér van, mikor álmodom: mások tengerről, sőt óceánról, én meg erekről, hajózni így is lehet. Mint kaján, uszonyos szakember, nem kerülök, megoldok dolgokat: Dexter Morgan bulvár, ott megyek, és nincsen pontos házszám, csak osonás. Sietnem kell, mert reggel a képzelgés két keze levágva, nem tudok fantomot rajzolni a dörömbölő rendőrnek újabb unott tizenhat órán át megéri várni, hogy aludjak, megéri elütni egy autót, kinyitni egy arcot, elárverezni egy sérülést, egy kezet, hagyni, hogy a rém jöjjön utánam, nem tudni, hány öltésből áll az arca, nem számolni meg a sérelmet. Kicsalni a reggel bamba lámpája alá, és tovább, ki egész a tízórai forgatagig, hol aztán a körhinta egyik kis trónjára felültet vagy felültetem. 19 �D UKAY N AGY Á DÁM Kiürülési idő Visszaválthatatlan palack a test. Nem fog talajt, csak léggyökeret ereszt. Fölfelé hull fejében a hó, a kendermagok a szívében hajtanak ki, s ami egy pontig tombol benne, az később alig, aztán egyáltalán nem tapintható. NREM-fázis Mostantól hét évig nem álmodsz, mondta, amikor megnyálazta a trombita alakú cigit, kihúzta az első csíkot, becsukta a sarkig tárt, és megnyitotta az addig kulcsra zárt kaput. 20 �Kísértetjárat Nem tudja, merre lehet az anyahajó – saját helyzete sem meghatározható. Nem emlékszik, hányszor íródott fölül a toronynak küldött segélyhívójel – nem maradt ép a szív fekete doboza sem. Kokain Néha megnézed „magad” egy tükörben, hátha ismerős vagy, de rá egy percre, hogy otthagytad a foncsorozott üvegen, nem emlékszel a tekintetedre sem. 21 �K UPCSULIK Á GNES Hernyóselyem Van még, amire nem lesz pontos szavunk. Amikor azt mondtad, elfogadod. Bárhogyan is döntök. Mint egy gubó. Ez jutott eszembe. Olyan az elfogadás. Ha meg akarom tartani, jó, ha nem, megérted. Vagy megértésed a gubó. Selyemszál. Meg az, hogy odaég a pörkölt. Akarom. Kellett volna mondanod. Vagy azt, hogy semmiképp. Nem. Valamit. Fénylik vagy reped, mindegy. Csak higgyem, megteszed helyettem. Hogy megtehető. Annyi éve. Már csak bámulom azt a kikezdhetetlen mondatod, ami végül magamra hagyott. Ahogy nem vállal kockázatot. Mert ha te akarod, és én nem, vagy te nem, és én nagyon? Hangsúlyod is. Mozdulatlan patikamérleg nyelve. Áll vigyázzban a tökéletesség közepén, hegyén a legpontosabb szóval. Nem nyúlok érte. A test közönséges anyag. Legyen energia. Egy szusszanásod, amitől kibillen. De nem. Igen, gyűlöltelek volna. Tudtad, hogy végtelen hosszú ideig él egy foton? Ha nem kerül útjába anyag. Meg hogy a selyemhernyó-termesztők a bábot megölik. 22 �HODOSSY GYULA A vízi szellő „A vízi szellő, az én barátom.” (Noétól) Elmennék! Nem, mert muszáj, csak úgy, céltalanul. Mint amikor a pitypang megérett magját felkapja a szél. Lebegni szeretnék, kiszolgáltatva a világnak, Döntsön Ő, kit érdekel! A barázdabillegető fészket épít, tudja a feladatát, én meg vonatfüttyöt hallok, mert valamit üzen, hív. Mennék! A kóbor kutya megsajnál, ahogy fürkészem a határt. Hol van már az a szellő, amely visz, visz innét tovább. Görcsbe rándulnak az izmok, nem mintha akarnám, egyre nehezebbnek érzem magam, hogy szálljak így? Mint a sivatagban eltévedt vándor, ahogy meglátja távolban a vélt vizet, sóvárgok, s nem tudom, a vízi szellő milyen megoldást kínál? 23 �SZÁVAIRATOK SZÁVAI A TTILA Tanszünet Először kicsit bajban voltunk, hogy hová kellene vinni a csoportot kirándulni, először jó ötletnek tűnt a vidámpark, majd beláttuk, egyikünknek sincs kedve idegeskedni egész nap, hogy mikor csapja el a dodzsem valamelyik gyereket, mikor csípi be a kezét az elvarázsolt kastély, vagy a hullámvasúton mikor öklendezi ki a tojásos szendvicset a nézelődőkre. Gyerekkoromban ültem utoljára ilyen hullámvasúton, sugárban dőlt belőlem a reggeli rántotta, mint mikor az olvadt hólét köpi két pofára az ereszcsatorna. Egyik gyereknek sem kívánhatom ezt, pláne nem ellenségemnek, ezek között a lurkók között meg nincs ellenségem. Egyelőre. Mondtam nekik elsőben, hogy itt nálam mindenki tiszta lappal indul, nulláról, innen lehet szépen építkezni, rakni össze a jellemet, és hogy majd itt megtanulják a rendet, ami elengedhetetlen az élethez. Szerintem nem is vagyok szigorú, pláne másokat megbántani azzal, hogy milyen hülye a gyereke, nem, ez nem az én világom. Pedig néha szívesen megmondanám egynémely anyának, hogy olyan mocskos a gyerek, mintha a dögkútból húzták volna ki. Olyan büdös, hogy már kerülik, mint macska a forró kását, ha jól mondom. Nem beszélve arról, hogy ezek a mai ifjak jórészt nem is tudnak beszélni normálisan, csak hebegnek-habognak, egy értelmes mondatot nem bírnak kimondani, az is leginkább csak valami szexes dologra felbujtás. Ahhoz meg már régen nem volt szerencsém, a feleségem lelépett a villanyszámlással, én meg azóta ülök esténként a konyhában, és nézem a neonfényt. Gondoltam már prostituáltakra is, de akkor nem tudnék a gyerekek szemébe nézni. Meg szerintem fizetni a szerelemért, az majdnem olyan, mint mikor böllért hív az ember a disznótorba az helyett, hogy maga vágná a disznót, derékig véresen, de tudva, hogy magamnak véreztem össze magam, nem idegeneknek. És, ha már egyelőre nincs gyerekem – illetve van valahol, csak meg kellene születni valami asszonnyal –, akkor addig is foglalkozok másokéval, noha ezzel az erővel foglalkozhatnék magammal is, nem mások nevelési csődjeibe raknám a jó modort, hanem például kertészkedhetnék. A fákban legalább van némi tartás, és nem szaladgálnak annyit az udvarban, pláne nem dohányoznak a vécében. Ha meg bekapcsolom nekik (a fáknak) a dévédét az udvarban, biztosan végig tudnák úgy nézni a filmet, hogy egy mukkot sem szólnak, csak fotoszintetizálnának szépen, tévénézés közben, mint mikor az anyósom kötöget a sorozat alatt. Olyan jó keze van az ilyesmihez, hogy mondtam már többször neki, tanuljon meg hegeszteni, az elv hasonló, csak az eredmény más, nem kardigán, hanem például kistraktoralváz vagy bejárati kapu. Össze kellett hívni a szülői értekezletet, hogy eldöntsük, mit kezdjünk magunkkal és a gyerekekkel, míg tart a szünet. Többen mondták, hogy régen legalább any24 �nyiban jobb volt, hogy megmondták fentről, mit kell csinálnunk az ilyen tömeges iskolai szabadnapokon. Most is azt várjuk, hogy ötletek híján mondják meg fentről, csak másképpen. Hiába, az emberek egy jelentős része csak akkor tud magával mit kezdeni, ha vezetik. Néha neki a falnak, de ne politizáljunk, mert a végén megint történelmi tábort tudunk csak szervezni, jobb híján, és tavaly is csak a probléma volt abból, hogy a srácok eljátszották, hogy zsidók, meg nácik. Úgy kellett lefogni őket, mikor végső megoldásként le akarták kapcsolni a főkapcsolót a zsidókat játszó gyerekek szobájában. Azok meg örültek nekünk, mint valami felszabadítóknak. Valaki azt javasolta, hogy engedjük ki őket a rétre egész nap, elszaladoznak, elordítoznak, ott lehet teli torokkal, az állatok is így csinálják. A másik meg azt akarta, hogy menjünk múzeumba. Lebeszélték erről, mondván, hogy ha már van két szabad nap, akkor azt ne hullák között töltsük, meg üres köcsögökkel. Menjünk inkább strandra, szólt az egyik apuka, akinek persze saját strandja van, jól menő, mozgássérült vállalkozó, állami segítséggel van neki a strand, vizestül, hullámostul, plusz a lángossütő és az ingyenes öltözők. Eddig mindössze hat ember fulladt a vízbe, a mozgássérült vállalkozó szerint kell ennyi veszteség egy egészséges statisztikába, miszerint ez egy biztonságos strand. Nincsenek cápák, medúzák, csak arra kell vigyázni, hogy ne legyünk részegek, mikor fejest akarunk ugrani a térdig érő vízbe. Szerinte a hatból három öngyilkos lett, ami ugye nem a strand hibája. Nem állíthat minden fürdőző mellé pszichológust, bár ráférne némelyikre a szellemszelídítés. A strandos ötlet már többeknek tetszett, de még érezhető volt, hogy az igazi ötletet várják, az igazán eredetit. A következő ötlettel annak a gyereknek a szülei rukkoltak elő, aki mindig imádkozik, és akinek a szülei valamilyen gyülekezetbe járnak minden hétvégén, gondolom, azért, hogy helyre billenjen bennük a lélek, de legalábbis helyén maradjon, mint a viharban hűlni kitett bableves a fazékban. Azt javasolták, hogy menjünk ki az erdőszélre, és imádkozzuk végig a két napot, megbeszéljük az angyalokat és az összes szenteket, aztán eljátszunk néhány bibliai jelenetet a fák között és a réten. Ez sem rossz, csak ennél sokak szerint az keltené a feszültséget, hogy a Bibliában nem akácosban született a kisjézus, és a három királyokat sem olajszagú iskolai karbantartó személyek játszották, és talán nem lenne helyes így összezavarni a kicsi lelkekben ezt az egészet. Még a végén megunják az egész vallásosdit, és miután felnőnek, elmennek politikusnak. Ami veszélyt, elnézve például a kis Galkovics gyereket, igazán nem kellene rászabadítanunk az emberiségre. 25 �PRÓZA ÉS VIDÉKE C SOBÁNKA Z SUZSA Kálvária* Az üvegablakok koszosak, szürkére marta őket a por. A térre alig látni, bár aki bent üldögél, sosem néz ki rajtuk. Befelé figyel, a gangra. Fentről parfümillat száll, alulról fertőtlenítőszer szaga. Jó lenne megint a korlátra dőlni, onnan kiabálni le, ha jönnek. A férfiak gyorsan szedik a lábukat, míg a házhoz érnek, de az ajtócsapódás után lassúak lesznek, párásak, mint a trópusi levegő. Mélyre szívják a fertőtlenítőszagot és a parfümöt, a bujaságra figyelnek, már hallják a női sóhajokat. Másik, míg az ajtóig ér, lassan lépked. Szinte keresi a házat, de ezt magának sem vallja be, a benzinkúttal szemben van pontosan, nem tévesztheted el. Két magas ház között egy apró. Az utcafront üres, két aprócskát is talál, amely két magas között van. Megfordul, figyeli a benzinkutat, ahhoz képest lépked. Aztán ott a fehér tábla, Országos Pszichiátriai Intézet. Nem akar ő bent semmit. Nem küldték, nem hozták, kérdései sincsenek. Csak egy kicsit boldogok akartunk lenni. Ez dübörgött a fülében, ahogy lekanyarodott az Üllői útról, a felesége hangja, ahogy elvékonyodik, a végét elnyeli a szavaknak. A szavakat kellene újra elhelyezni, hogy mit jelent reménykedni, mit jelent hinni benned újra, te, isten. Mert a nő testéről felszívódtak a hegek, leszáradtak a hólyagok fehérből rózsaszínné, barnává pöndörödött szélei is. Anna eddig néma volt, most hadarni kezdett, adjuk el a lovat, és még a héten utaljunk át a gyereknek pénzt. Így hívta, a gyereknek, pedig a méhe diónyi volt, mióta az eszét tudta, nem a sajátja. A házban évtizedek óta üres volt az a szobakonyha, amiben laktak. Másik és a kurva. Másik eleinte aktokat járt ide festeni, a kurvák örültek, hogy kicsit pihenhetnek, percre pontosan beosztották, ki mikor ér rá modellt állni. Aztán egy hónap múlva a Másik mindig ugyanabban az időben jött, hétfőn és szombat délelőtt. Olyankor a tisztes családapák piacra vitték a feleségeket, hangos zörrenésekkel lapozták át a sajtót, és indultak a munkahelyükre. Az irodában már eszükbe jutott, hogy elfelejtett szólni, hétfő este szivar klub van, édes. Az asszony gyomra olyankor mindig összerándult, mert amikor Zoltán hazajött, nyers fertőtlenítőszer szaga áradt belőle. Nem értette, ha a férje szivarozni jár, barátokkal találkozik, honnan ez a szag, amitől felfordul a gyomra. Volt, aki beleőrült, mert ennyi tisztaságszagot ő nem bír elviselni, mert éppen ilyen sterilen ért hozzá hetente egyszer a férje. A hálóinged hagyd magadon nyugodtan, szeretem feltűrni a selymet, mondta, ő meg arra gondolt, hol van a világban ennyi selyem, ennyi puhaság, ami mégis cafatosra korbácsolja őt. A selyem csúszott, a téren a két magas közti aprócska házban a kurvák sóhaja a budai villáig felért. Merev volt már a férje farka, kicsit vedd a szádba, * Részletek a Belém az ujját című regényből. 26 �édes, a nő fölé hajolt és szopni kezdte, legalább belém is könnyebben csúszik, legalább belém is könnyebben csúszik, legalább ez nem horzsol fel. A kurvák ilyenkor kacéran felkacagnának, villant Zoltán elé a hang, míg a felesége némán szopik, azzal az összpontosítással, ritmussal, ahogy a vízkövet szokta súrolni a fürdőszobában. Hogy gyűlölöm ezt, de a dühtől csak merevebb lett a nőben. Szombat délelőtt volt, Léna már várta Másikat. Az meg hozta az állványt, a szént, a lapokat. Tudja, magáról én inkább csak szénnel rajzolnék aktot, mondta. Legközelebb kifeszített egy lepedőt, Léna erre kérdőn nézett, maga bolond, mit akar azzal a ronggyal, és nevetett, de Másik meg sem hallotta, álljon mögé, parancsolta, és ha tapsolok, maradjon úgy. Hangosan berregett a kislámpa, amit ellenfénybe kapcsolt, maga még egyszer megöl, kiégeti a szemem, de Léna mégis mögé állt, Másik pedig tapsolt. A kimerevített mozdulatot rögzítette, körberajzolta szénnel, bár messziről úgy tűnt, a nő testét tapogatja le. A gangról be lehetett látni, de nem nézett be senki, a kurvák tiszteletben tartották egymás dolgát, a földszinten lakók pedig egyedül nem jöhettek fel. Az ápolók hetente egyszer jelentek meg, hozták a betegeket is, mint valami koffert, hogy amíg ők könnyítenek magukon, azok ki ne szökjenek a térre. Inkább hagyták, arcukon bamba vigyorral végignézzék az aktust. A fehér köpenyt úgyis elég volt csak kigombolni, a kurvák készültek, ráhasaltak az asztalra, és hang nélkül segítettek rá a csípőmozgással, hogy nagyobbakat élvezhessenek az ápolók. Kedvelték őket, ahogy a debileket sétáltatták, tették tisztába. Abban volt számukra valami megindító. A kis debilek. Így hívták a kurvák a földszinten lakókat, a különböző korú és betegségű pszichiátriára került férfiakat és nőket. Miközben az asztalon hasalt, Léna mindig oldalra fordította a fejét, és az ápoló csomagját nézte. A lapos arcon semmi érzelem, látod, épp így dugok én is, most mintha tükörbe néznék, fanyalodott el, és közben egyre szebbnek látta azt az arcot, az eldeformálódott végtagokat, a mongolredőt. Szinte mosolygott, Léna ujjongott belül, mosolyog, mintha boldog lenne. Másik tehát rajzolt, szénnel jelölte meg a kurva testét. A hegek feketék voltak, ahol beletört a nő testébe a szén, mert Másik túl erősen nyomta rá. Anna testén is elfeketedtek a sebek, a leszáradó bőrkék a sugárkezeléstől kormosra égtek. Hallja azt a mondatot, és felpattan, otthagyja a feleségét és az orvost, tombol benne a düh, legszívesebben felpofozná az asszonyt, hogy ilyet ne mondj, a kurva istenedet, élni fogsz, bazmeg, nekem te fel nem adod, mert olyan nincs, egyedül én lehetek az, aki feladja. Csak én, érted, egyedül én. De hallgat, kivágtat a szobából, este majd a lóra mondja Anna, hogy el kellene adni, úgyse bírok felülni rá. De az még messze van. Nem érti, hogy miért büntet, és ki büntet. Nem a hólyagokról és a fájdalomról van szó, csak az életről, hogy Annában annyi élet van, szikár és csontos, mint a parasztasszonyok a piacon, ahogy árulják az almát, de közben belül végtelen, igen, ezt látja be Másik, hogy ez a nő végtelen mellette. És most úgy dönt, hogy meg akar halni. Léna testéből új állványt vett, ezen sokat nevettek. Mert az árnyjátékot megvette egy kuncsaft, Anna később sokáig emlegette ezt a képet. A kuncsaft ugyanis meghalt, mielőtt elvitte volna az emeletről, így a kép Léna halála után a Másiké maradt. A fontos nők pont ilyenek az életedben, mondta Anna. A körvonalakkal mindig bajom volt, neked is a sziluettedbe szerettem bele. Milyen gyönyörűek lehettek azok a kurvák, sóhajtott fel Anna, ahogy a díványra dőlt. Éppen így sóhajtottak, 27 �ahogy te, gondolta Másik, és belátta, Lénában és Annában van valami közös a halálon túl. A test megfoghatatlan lesz, Anna Angliában, Lénában meg az a rengeteg idegen idegen, akikre rábólintottam. Akkor tudtam szeretni, nem úgy, mint most. Akkor nem bántam, nem akartam birtokolni őt. Léna megtartotta a régi kuncsaftokat és megtartotta az ápolót is, minden kedden az asztalra hasalt, aztán este fertőtlenítő szagúra szopta Zoltánt. Másik utólag döbbent rá, hogy hazudott magának. Hogy belement valamibe, amire soha az életben nem lett volna kész. Úgy csinált, mint aki ismeri az alázatot és a megbocsátást, pedig éppen olyan gyötrelmesen aljas vagyok, mint bárki más. A test mégiscsak templom, ahol félhomály van, trópusi pára a hajlatokban. Elszenesedett combív, csípő és derék. Csillebérc felé utaztak kisbusszal. Léna nem jött haza, beborultak egy árokba. Azóta nem járt ebben a házban. Most sem ide indult, csak az a mondat kattogott az agyában. Pedig csak boldogok akartunk lenni. Léna gyönyörű volt, éjszakákon át gyalogoltak a kerületben, szép házakat kerestek. Évekig egy kurvával éltem. Ennyi maradt mindebből, a vimpergából, az árnyakból és az üvegablakokból. Aztán most itt egy élet vége. Megbocsáthatatlan, ahogy az ember valóban lealjasul, hiába tudja, hogy mit kellene tenni. Ha szeretsz, elengeded, fogadd jó szívvel, ami jön. Képtelenség. Ezzel nem számol az az isten. De most csak ez az aprócska ház van, két magas közt, amit alig talál. Pedig föntről valaki kell, hogy lássa. Folyik a híd, Bébi! Korábban évekig keresni kellett az öltönyt, a nyakkendő a ‘szomba van már, dühöngött a levendulaillatra és a molyra fogva a gyomortájéki rándulásokat. Hogy aztán görcs lett belőle, mára bevallotta, a szekrényben a fekete is előrébb került. Ott lógott a bal szélen, az volt az első, ami a keze ügyébe akadt. Kint csicseregtek a madarak, amikor megint nem találta a fekete nyakkendőt, és közben arra gondolt, az isten mégiscsak jó, van humorérzéke, hogy a vénasszonyt nem hagyja hideg földbe rakni. Se nem kemény, se nem hideg, mondjuk, biztos háborogna, ‘aszér’ nem porhanyósabb, mert ilyen volt az öreglány, imádta ezt a szót és imádott káromkodni is. Martin ott állt a sír felett, Szofka szorosan mellette a gyerekek kezét fogta. Ne piszkáld. Ne vigyorogj. De hát a Zuzunak taknyos az orra. Szofka későn szólt, Martin már észrevette, elmosolyodott. Maradjon meg a humorérzéked, fiam, a sír szélén is röhögj, a ‘szomat. De hát Muterka, ne legyél már trágár, mégiscsak téged temetlek. A ‘szér’ ne lehetnék, egy élet van mögöttem, mindenkit leszarhatok most már. Akinek nem tetszik, az rég elhúzott, aki meg maradt, épp ezt imádja bennem. Martin erre elvigyorodott, pont úgy, mint Zuzun a kisebb lány. Ja, csak az ő orrát már senki sem fogja megtörölni, legfeljebb ha Szofka, de az mekkora szemétség, ilyet tenni Szofkával. Hogy gyengének lásson, hogy törölgesse az orrom. Másikat meglátta a temetőkapu felől közeledni, évek óta nem találkoztak, Marlával üzent, mondd meg Másiknak, még mindig nálam van a kardja, vagy fordítva volt, Martin kardja van Másiknál, annyira mindegy már. Hosszan néztek 28 �egymás szemébe, hirtelen Muterkáról szó sem volt, se gyászról, hogy meghalt az anyám, vagy ha a gyász emberi, és a szerelem tud fájni, nem puszta önkény, akkor Marlát szűrték át egymáson ott a sír felett. A nő mintha sose lett volna, olyan. Martin lassan bólintott. Tünemény. Te meg jókora geci voltál vele. Martin újra lassan. Pedig én szerettem. A lófaszt szeretted, mondta Másik. Tudod, gyáva szar vagy, Martin. Negyven fölött már lehetek, nem? Próbálta egy poénnal elütni. Másik közben nehezen vette a levegőt, mert Muterkát temetni önmagát siratni is volt egy kicsit. Martinnak arról a fekete ruháról meg a nyakkendőről kezdett beszélni, hogy egyre előrébb kerül a szekrényben, Martin bőszen bólogatott, igen, Másik, ezt ismerem, de hogy van Marla. Tudod, ahogy ott van kikészítve, már csak arra tudsz gondolni, egyszer majd rád adják, Másik folytatta, mintha meg sem hallotta volna a kérdést, a merev testedre ráhúzzák a nadrágot, és begombolják az inget. Az inged. Amire egy vagyont költöttél, mert mégiscsak temetésekre kell majd, és jó lenne letudni egyben, nem évente újragondolni az egész rohadék elmúlást. Azt a kibaszott fekete nyakkendőt az anyád, a feleséged vagy a gyereked előkészíti, a kórház alagsorában a hullamosó végre a púderért nyúl. Ezt már szereti, ebben van kihívás, felszuszakolni a ruhát a kihűlt testre – abban nincs, az csak rutin és viszolygás, amit egy életen át nem bír magának bevallani, ezért minden reggel felkel, elindul a kórház felé, lépcső vagy lift, de mindenképp alagsor, tompán puffanó fémek, acél hideg levegő. És mondom, arra gondolsz, egyszer majd rád adják, pedig most is az jár a fejemben, derékban be kéne venni, lefogytam, mióta Anna beteg lett. De minek. Az én testem húsa, zsírja nem ment át az övébe, az erőmet hiába adtam volna, ő nem lett erősebb tőle, a végén meg mind a ketten itt állunk. Megokosodva, gonoszan, ahogy a költő írja, üti el megint Martin, mire Másik előre dől, megfogja Martin vállait. Amikor a képpel végre igazán egyedül maradsz, akkor érzed ezt. Akkor már nincsen Marla, nincsenek ott a történeteink, nincs ott semmi, Marla illata, tekintete, semmi, amiről el akartad hinni, hogy újjáéleszt. Te, én azt hittem, tudom, milyen egyedül lenni, de az mind semmi nem volt, semmi ehhez képest. Az a rettenet, hogy most itt állsz, én meg ebben a csökött öltönyben, a dereka tág, te meg vörösre dörzsölted a szemed, Martin, legalább egy kicsit lehetnénk többek, mint rettegés a haláltól, legalább néha egy-egy pillanatra mondanád azt, én azt a nőt szívből szerettem. De hazudsz te is és hazudok én is, sőt, hazudik Marla is, mert nem lehet kiírni mindent, mert az a rohadt fekete nyakkendő végül túl szoros lesz, a hullamosó épp elgondolkozott, mi meg úgyse érzünk már semmit, és elkékül belé a test. A tied és az enyém is. A Marláé már életében is kék, mert az a bolond lány napra nap a zsebében tart egy fekete nyakkendőt, szorítja, húzogatja, nemhogy hátradőlne, mondjuk megtanulna hinni a kurva istenben, és elfelejtené, milyen egy életen át rettegni. Elfelejtené a diófát, ami ősszel egyszerre hullatja le a leveleit, azt a pihét, ami a műteremben fogalmam sincs csukott ablakon keresztül honnan került a kezembe, el Annát és a tűket, el a feleséged, el az összes bűnét. De Másik, arra tudod, hogy képtelen. Tudod, Másik, amikor jött a Fésűember, sokáig azt hittem, én hívtam, vagy közösen hívtuk, mert nem lehetett bírni már tovább. Kezdtem elveszteni a fejem, egyre többször képzeltem azt, megoldható minden, Szofka megbocsát, megbocsátanak a lányok is majd, ha felnőttek és szerelmesek lesznek, Muterka meg ismer. De 29 �ez nem igaz. Nincs megbocsátás. A bűnre bűnt tehetsz csak, ilyeneket gondoltam aztán, most meg nem gondolok semmit. Ki vagyok én, hogy azt higgyem, beleszólhattam az életébe? A Fésűember győzött, pedig még csak nem is harcolt. Ja, aztán bántotta ő is. Másik újra látta maga előtt Marlát, ahogy elsírja magát, és közben nevet, nem kényszeredett vigyor, egyszerűen csak széttárja a karját, rohadj meg, de hát tudtuk mindketten, hogy így lesz, hogy bántani fog és fájni, mert egyszerűen ilyen az élet, hogy még mindig az a nő vagyok, aki félrehúzódva nyüszít, mert ebbe belebolondulni is könnyebb lenne, mint elképzelni újra és újra azt a két testet, az idegent és a Fésűemberét, amit sajátjaként ismer. Kihordani mind az elhullott szálakat, fürdőből, padlóról gyűjteni össze, vizet ereszteni rá, közben mondogatni, van élet ezen túl is, van szeretet és van a testen túl is érintés, ami független a mocsoktól, a sártól. A paplanból egyesével gyűjtögetni össze, ne maradjon egy se, elégetni inkább, nem is lehúzni, leengedni. Mert mi lesz, ha a gyerekek korán jönnek, mi lesz, ha szétreped a fejem, mi lesz, ha azzá válok, amivé a másik ember önzése, gonoszsága tehet engem, mi lesz, ha nem más, hanem ez a halál. És akkor hiába a levendula és a fekete, mert mindenhol csupa szín van. Amit látsz nem az, de nincsen máshol sem valóság. A szíved éhes, és abba fog belehalni, a szíved szomjas, és te szomjan fogsz pusztulni, míg mások hátradőlnek, keresztet vetnek, egyszerűen jól hazudnak maguknak, már hogy félnék az élettől? Minden fasza. Muterkám, te most kussolj, Másik felröhög, tudod, Martin, épp arról beszéltem neki, hogy a történeteink színe fekete és arany, hogy milyen kevesen ismerik már ezt a technikát. Fogod a vásznat, és az egészet koromfeketére fested. Nem látsz semmit, csak azt a kibaszott sötétséget kívül-belül. Egy picit megnyugszol, ugyanaz van kint is, bent is, aztán hozod az aranylapokat. A svafni, azt mondják, büdös, de én megrészegülök tőle, régen tiszta szesz helyett pálinkát használtam. Egy korty és egy a képre. A füstfólia gyorsan tapad, erősen koncentrálok, olyan ez valahol, mint a szex. Csak a teste van és a testem. Rárakom a lapot, mintha belenyalnék először, lassan, izgatóan új és erős az íze, aztán kenegetni kezdem. Betölt teljesen az alkoholos illat, a svafni mintha magától mozogna, szinte hallom felnyögni, aprókat rándul, aztán zihál. Erre találj szavakat, Martin. Hogyan szeretted te Marlát? Az aranyra hogyan kensz rá nyugodt színnel bármilyen másikat? Hogyan élesíted a formát, az övét és ami a fejedben van, hogyan illeszted össze? Azt hiszem, belátni, hogy amit te elképzelsz, kevés, hogy nincsen más, csak az arany, hogy bármit szerettél is a nőben, a legtökéletesebb a maga hiányosságaiban, és erre későn jönni rá, az az, ami kegyetlen. Ilyenkor szűnik meg az isten, és mondhat bárki bármit, nincsen, érted, nincsen, mert az aranyra nem festhet rá ember. De te mégis megteszed. És megteszed holnap is, és közben röhögsz, míg a gyomrod szorul. Aztán egyre többet öklendezel, és kínodba’ kiabálsz neki, hogy folyik a híd, Bébi, folyik a híd, de minden rendben van. Csak hinném el, csak el tudnám egyszer az életben egy pillanatra hinni. Ott és akkor lenne isten. 30 �És a katonák? Hontalan férfit ne engedj be a házba. A padláson válogattam a lámpatesteket és a karnisokat, írta Martin, olyan meleg volt odafent, hogy a hátamon a szőrszálak kiegyenesedtek. Eszembe jutott a melle, persze a szája is, meg a csiklója íze a nyelvemen. Nem szégyellem, miért is tenném, amikor úri kedvem így tartja, végtérre a ruganyos huncutság vezérel. Kurva vagy? Másik az almaborba kortyol. Az. És fáj? Fáj. Rágyújt, akkurátusan kikaparja a pipa szélére égett dohányt, aprókat csippent a dohányból, lassan tömi. Nekem is. Nyúlnak a percek, megint az a Kálvária téri ház, nyitott ablak és belül félhomály, mintha üres lenne. Ez a szabadság, érted? De ahogy kimondja, belemerevedik. Ilyen képek miatt nincsen holnap, tegnap, csak a vörös ruhás nő a szoba sarkában. Megint nézi, kihívó, ahogy a szája résnyire nyílik, a ruhája nyakig begombolva, szoros és néma, én ma téged meg foglak erössen bazni, sötét van benne most még a szövetek között is. A hálóba kerül a Másik, a selyemből nem lehet kibújni, az asztalon hiába van annyi tű, kiszúrhatatlanok a hólyagok. Mikor leszállt a buszról, volt valami furcsa a házon. Az ablakok felett ezer fekete folt, képzelődöm, mondta Marla, aztán hogy lövésnyomok. Csak nem lehet ott ennyi fekete madár. De már. Nem varjak, bár abban lett volna dráma, csupa galamb, inkább sötétszürkék, mint feketék, de ilyet elképzelni is őrület, arra gondoltam, röhögni fogsz, hogy Hitckock, bazmeg, a halott kurvák és bolondok lelke, ahogy madárrá változott. A berácsozott ablak feletti póznákon ücsörögtek, összebújva, leszakadhatott valami díszítőelem. Mert ezek a póznák a felszakított vakolatból nőttek, mintha beletéptek volna a házba. Szögbe akadt nadrág hasad így, vagy az ember bőre, ha nyúzzák. Nem tudom, miket lehet az ablakok felé rakni, de hogy mi van az eresz alatt. Talán egyszer fontos lehet. Mert az ereszcsatornán tudom, hogy ugyanolyan sötétszürke galambok ülnek, és minden nap újra odatelepednek. Mintha melegebb lenne, felfúvódik a madarak teste, a tollaik kétszer akkorák. Ilyenkor vannak ők és van bennük egy másik, aki néma, nem bír megszólalni, míg az egyik burrog. Gyere haza, hallja a régi hangot, ahol nincsen Csillebérc és nincsenek a hegyen fák, egyszerűen csak felmegy, aztán addig gyalogol, míg vissza nem ér a térre. A cipője sáros, a galambok istentelenül sokan voltak, egy élet kevés lesz elhessegetni őket onnan. Teleszarják a párkányt, az üveget, a félhomályon sötét árnyékok húzódnak, ahogy rávetül a szarfolt a parkettára. Rácsosodik a levegő is, fémesedik, feszül. Recseg a cipője alatt, a foltra nem lép, de ahogy lepereg a sarkáról, újabbakat hagy maga mögött, minden egyes lépése újabb árnyék, mintha odaszartak volna a galambok a fára. A kurvák szomorúsága. Mert a hontalan férfit beengedte Marla, persze a melle, a szája, a csiklója íze, minek is tagadnám. Szofka aznap kétszer kelt fel, mikor Martin beszari lett, és gyónt. Egyszer reggel, felébresztette a gyerekeket, míg zuhanyozott, Martin főzte le a kávét, öltöztette a lányokat. Harsányabbak voltak, mint szoktak, érezték a papa szagát. Papa ma szagos volt, vadra ment vadászni. Szofka csak anynyit érzékelt, Martin ma különösen gyengéd. Könyékig volt a mosogatólében, mikor Szofka a konyhába ért, későn jövök, a gyerekeket elintézed? Marla fenekét látta 31 �a buborékokban, Marla száját, ahogy a farkára bukik, a testnyílásait, ahogy belészuszakolja magát. Test a testhez, én itt állok, mert mást nem tehetek. Csak annyin múlt, hogy nem kellett volna késni, időben érj haza, ne kelljen rád várni. De olyan édes volt, hogy most kimaradhat, a tárgyalás elhúzódik, hosszúak lesznek a köszöntőbeszédek is. Marla forró hasa és a háta. Ahogy szétkeni a mellén a gecit, gyorsan mozdul, mint a kisállatok, hirtelen nyúl a combja közé, és markol bele a lébe, Martin most Ceasarnak érzi magát, újabb világok hódolnak, rajta kívül sivár minden. Marla testén só van, Martinból ennyi marad, kimarja és kiszárítja, terméketlen talaj lesz a lányból. Mint a sót, úgy szeretlek, de hazugság volt abban a mesében is, a só itt geciből marad, ne szépítsd. Van benned valaki, aki újra meghal, és feltámad. A szarkák hangosan csettegnek a kertben, a párhuzamos földtáblák teregetőzsinórjai alig fogják fel a szelet. A ruhák nedvesek, és lehúzza őket a víz súlya, Marla mozgásért istent hisz, száradnának már meg. Másodjára mikor Martin azt kérte, üljön le, ülj le, Szofka, nem kertelt, pedig a drámához kiválóan értett, beszélnünk kell helyett csak annyit mondott, jó ideje csallak. Később azt hazudta, egyszerre többel is, ne fájjon annyira, több nő az nem szerető, csak baszdüh, kapuzárás. Szofka meggonoszodva ment betakarni az alvó gyerekeket, mert annyira fájt. Martin megkönnyebbült, ő végre kimondta, vallott, túl van rajta, a felelősség most már a feleségéé. Csak azokat az íveket tudjam feledni. Csak a pinája szagát. Hontalan férfit ne engedj közel. Mert az olyan beléd mar, és megtanít hazudni. Hazudsz, hogy felébredj, hazudsz, hogy kinyisd a szemed, hazudsz, hogy kikelj az ágyból, és a kávéért is hazudsz. Hazudsz, hogy a fehérneműt miatta válogattad, hazudsz, hogy miatta vagy csupasz és szőrtelen, már-már gyermeki, hazudsz, hogy ki bírjad nyitni az ajtót. Hazudsz, mert odakint nincs senki. Hazudsz kalapot, sálat, egérszürke öltönyt. Hazudsz, és így talán leélhető az élet. A HÉV-en a vénasszonyokat nézed, mind vastag szőrmebundában, strasszokkal és öt ujján aranygyűrűvel készülődik. A kezét a szája elé tartja, oldalt egymáshoz feszíti reumától torz ujjait, és miközben rikácsol, a teste suttogni készül, mintha nem is ő tenné. Csak az a baj velük, hogy pisisek. Az ölében a fehér cipőhöz illő fehér retikül, a szája rúzsos, a szemöldöke remegős fekete csík, a keze ma nehezebben engedelmeskedett. Két csodálkozó ív feszül az arcán, de a szeme él és csillog. Ilyenek, na, végül elhagyják magukat. Háh! A múltkor is azt mondtam, elfáradtam, üljünk le, mert nem bírtam, olyan büdös volt. Háh! Felkiált, később megszokja a HÉV, minden mondatot ezzel zár. Nem fér bele? A szomszéd nő a zacskó felé biccent, rakd be a ridibe a cipőt. Emlékszem, akkoriban naponta gyalogoltunk át a Katonaréten. Háh! A néni nem figyel, a történet elúszik, valahova a daruk felé tart, óriás betontömegek nehezednek a házak fölött. A szagok erősek, a fülcimpája lebiggyed a nehéz klipsztől, mintha a szájával csücsörítene. Ezeket a szeméttelepeket már rég le kellett volna bontani. A HÉV most fordul a bekötőútra, szürke a város. Rendben van, hogy cigány, de én akkor is. Mert rendnek kell lenni. Az almáspiték összenyomódnak a táskában, utcákkal arrébb szedelődzködnek a férfiak. A legtöbb nőből károgó varjú lesz, vércsekörmű szárnyasok, mi meg bebüdösödünk. Mert a húgyszagot eleinte ő is érzi. A nők orra beleremeg, elfacsarodik, nem lehet nem észrevenni. Az arcszesz hiába, ez a bűz már a bőrből jön, lassan szublimálok, mondja és felröhög. Arra a fenékre gondol, ami miatt éjszakákon át gyalogolt a Feneketlen-tóig, át a hídon, aztán a térig és tovább. De van olyan, hogy a kurvákat hiába keresi az ember. 32 �Az. És fáj? Nekem is. Olyan hosszúak a csöndek. Másik a vörösruhást festi, világít a feneke. Takaró a combjai között, hajnal lehet, a teste újraindul, átmelegedett, kitakarózott. Óriás fehér segg. Kúszik a bőrön a szem, apró fodros részek a hajlatok alatt, az enyészeté, pedig a vörös ruhás nőre azt mondja, ő a halál. Hazudsz. Az a kurva te vagy. A te feneked van kitakarva, átmelegedsz, égnek a combok a lepedőn. A halál megfesthetetlen, mindig csak a fenekébe markolsz. A kurvák szomorúsága olyan, hogy elfeledkeznek róla. Hontalan férfiak csöngetnek be hozzá, miért ne tennék. A kurva csöngetésre ébred, kinyitja a szemét. Kikel az ágyból, kávét tesz fel főni. Azt kacagja, a bugyit is miattad vettem, leborotváltam az ölemen a szőrt. Ki bírja nyitni az ajtót, hallja. Én ma téged erössen meg foglak bazni, Egérke. Kint nincsen senki, átfúj a pongyolán. Böködi a mellét, a száját, átfúj a combjai közt a szél. Húzd össze magadon, meg ne fázz. 33 �N. TÓTH A NIKÓ Bossz Bosszantani elég izgi dolog. Vikit azzal szoktam, hogy eláll a füle. Persze ez csak akkor látszik, ha hátrafogja a haját. Viki szerencsére rögtön megsértődik, és akkor végre játszhatok Vivivel, aki szintén a legjobb barátnőm, csak Viki folyton elveszi tőlem, és egyáltalán nem hagyja, hogy együtt szórakozzunk. Szívesen bosszantom Danit is: eldugom a radírját, mivel imád radírozni. Olyankor dühös lesz, hangosan matat a táskájában, aztán egyszer csak ott van az orra előtt. Sose jön rá, hogy én varázsoltam el és vissza. Azzal is mindig sikerül felhergelnem, hogy átkúsznak a könyveim meg a munkafüzeteim, az összes színezőim az ő felére. Szerinte nekem mindenből kétszer több van, mint neki. Pedig csak a pad kisebb a kelleténél. Bosszantani kiválóan lehet Zsuzsa nénit is, ha csengetés után a folyosón tanyázunk. De azt legalább hármunknak érdemes: akkor eredményesebb a bosszantás, vagyis nagyobb a ripakodás. Marika nénit meg azzal lehet felhúzni, ha már sorakozni kell, nekem pedig szanaszét a holmim, a táskám pedig üres. Ez majdnem minden nap előfordul, hiába szól előre. Legszívesebben persze anyát bosszantom. A nap minden órájában számtalan lehetőség adódik erre. Például reggel még a harmadik, emeltebb hangú keltegetésre sem kászálódok ki az ágyból. Vagy száz évig trónolok a vécén, mert végig akarom olvasni a mesét, amit még este kezdtem el. Vagy belelógatom a hajam a tejes tálikóba. Vagy magamra öntöm a teát indulás előtt. Mindezt azért, hogy elkéssünk az iskolából. Délután azzal, ha csigamód öltözök, mikor pedig sietni kéne zongoraórára. Ha elbújok a bokrok mögött, hogy még tovább maradhassak a napköziben, anya pedig kénytelen legyen csevegéssel múlatni a drága idejét. Ha nem köszönök senkinek. Ha szanaszét hagyom a ruháim, ha füzet- és könyvhalom tetején írom a matekleckét, ha szamárfület hajtok minden oldalra, ha lapozáskor barbár módra összegyűröm a könyv lapjait. Ha összefirkálom a babáim arcát filctollal. Ha evés közben iszom, és lehetőleg kézzel is hozzáérek az ételhez. Ha sokat eszem. Ha keveset eszem. Ha egyáltalán nem eszem. Ha órákig tart az iskolatáskába pakolás. Ha hosszasan zuhanyozok, a fél flakon tusfürdőt magamra mancsolom, vagy ha gondosan beáztatom a szappantartóba a szappant, és úgy felejtem. Ha esti mese után még van három kívánságom. 34 �Ha szombaton korán kelek. Ha mindenért nyafogok. Ha nem vagyok hajlandó felszólításra azonnal megszakítani a tévénézést. Ha zaklatom anyát dolgozás közben. Ha azt akarom, hogy foglalkozzon velem, amikor neki legalább ezer más terve van. Ha váratlanul előfordulok. A leghatásosabb bosszantó mondat a leggondosabban megválasztott pillanatokban: Most mit csináljak? Tovább fokozható a javaslatra adott azt aztán nem, vagy még mit nem válasszal. Anyakedélytépázó mondat kezdődhet úgy is: kár, hogy... (most éppen nem kapok jégkrémet, nem számítózhatok, nem telefonálhatok Vikinek, nem mehetek le a játszótérre, nem lehet kutyám satöbb). A bosszantást azért művelem szívesen, mert anya olyankor nagyon vicces. Én befelé jókat nevetek, de nem merem kiengedni, mert akkor anya egykettőre dühbe gurulna, és az már – azt hiszem – egyáltalán nem lenne vicces. Utazási láz Ha jön a hétvége, biztosan útra kelünk! Meg kell látogatnunk nagyiékat, közeli barátainkat és távoli rokonainkat, fel kell keresnünk kedvenc patakjainkat és hegyeinket, fel kell fedeznünk ismeretlen városokat és játszótereket. Ha szavazással vagy tárgyalással eldőlt az úticél, máris kezdődhet a készülődés. Na, ez az, amit a legkevésbé szeretek. Anya ugyanis az utazótáskával és a bőrönddel együtt Zsémbust is előszedi a szekrény tetejéről. Zsémbus azzal szórakozik, hogy ide-oda szalasztja anyát, aki ennek következtében hol a komód fiókjait nyitogatja, hol apa szekrényébe bújik, hol az én polcomon matat, zacskókat zörget, szatyrokat szuszogtat, miközben mindenféle holmit halmoz a lakás különböző pontjain. Zsémbus pedig egyfolytában azt sugdossa a fülébe, hogy milyen soká tart a pakolás, milyen későre jár, már rég indulni kéne, még mi minden hiányzik, és mit felejtsen biztosan otthon. Nem csoda, ha anya előbb mormog, majd fortyog, végül kitör rajta az utazási láz, amit abból tudok, hogy csapkod és levegő után kapkodva kiabál mindenkivel, aki az útjába kerül. Úgyhogy inkább meglapulunk a félreeső helyeken, és lehetőleg akkorra végzünk az öltözéssel, fésülködéssel, mire anya lezárja a bőröndöt és behúzza a táska cipzárját. Akkor aztán megragadjuk a csomagokat, beszuszakolódunk a liftbe, bár még anya kiront ellenőrizni, eloltotta-e a fürdőszobában a lámpát, a harmadik emeletről pedig a slusszkulcsért kell visszafordulni. De már csak az van hátra, hogy a táskákat bepakoljuk a csomagtartóba, ami nem is olyan egyszerű, mert mindig akad legalább egy, ami kilóg. Nem értem, minek ennyi cucc, én meglennék tartalék zoknik, nadrágok, cipők nélkül is. Legszívesebben csak Pufit vinném magammal. Mikor minden koffernek, kosárnak, szatyornak megtaláljuk a helyét, végre bevágódunk az autóba. Egy darabig pihegünk a megrázkódtatástól. Anya homlokán lassan kisimulnak a méregráncok. Aztán indulhatunk! Útközben abban reménykedem, hogy Zsémbus nem rejtőzött el valamelyik utazótáska rejtett zugában. Mert akkor megmenekülünk a hazautazás előtti megpróbáltatástól! 35 �SZALAY Z OLTÁN Eljegyzés Berlinben „A falakból, kérdezne vissza, szóval egyszer csak észreveszi, hogy eltűntek a molylepkék, alighanem a hideg miatt, ami a koponyából jön, észreveszi, hogy a molylepkék eltűntek a hideg miatt, ami a falakból jön.” (Gazdag József: Kilátás az ezüstfenyőkre) Maga idevalósi, kérdezte tőle az olcsó öltönyt és összemocskolt cipőt viselő kövér, züllött arcú útitársa, lezöttyenve a vele szembeni ülésre. Megrökönyödött: miféle kérdés ez? Félúton robognak valahol Prága és Berlin közt egy undorítóan nagy vonatszerelvény gyomrában, akár megannyi idétlen, tömeggyártott jónás, s ez a tohonya alak azt kérdi tőle, idevalósi-e? Nem azt, hogy osztrák-e, cseh, magyar vagy talán zsidó, nem, nem egyszerűsíti le ennyire az egész ügyet. Részegnek nem tűnt, hanghordozásában pedig nyoma sem volt a humornak: egyébként is látszott rajta, a humornak csak a legotrombább válfajaihoz lehet köze. A feltett kérdésre semmiféle válasz nem hangozhatott el, a tohonya férfi fészkelődése ugyanis hatalmas hangzavart keltett, s mire elhelyezkedett, nyilván maga is elfelejtette a kérdést, mert nem firtatta tovább. Helyette fogta irdatlan vulkánfíber bőröndjét – bár igazából csak hamisított vulkánfíber lehetett –, kikattintotta az okos kis zárat, óvatosan belenyúlt a bőröndbe, majd rövid matatás után egy maréknyi vastag szelet kövéres sonkát húzott elő s gyűrt rémült sietséggel a szájába. Falás közben nyűgös morgást hallatott, s mikor sorra bekapta és lenyalta az ujjait, úgy tűnt, mohóságában le is harapja mindet. Végül, egy elsöprő erejű, büfögéssel dúsított sóhajtás után, meglepően kecses, finomka mozdulattal pattintotta vissza a bőrönd zárját, hogy aztán ismét útitársához forduljon. Na és, hova lesz a menés, kérdezte, ő pedig, az útitárs, majdnem kapásból visszakérdezett: a menés?, de végül visszanyelte a szót, s nyugalomra intette magát, nem kell törődnie ezzel a zabamasinával, elég baja van így is, elég baja volt eddig is, míg be nem ült hozzá, a fülkéjébe, ez a dagadék. A fülkéje, így nevezte magában, mintha bármi is feljogosította volna erre a kisajátításra; talán adóhivatalnoknak kellene kiadnia magát, azzal egyszer s mindenkorra elriasztaná a másikat, azonnal megfagyna közöttük a levegő, s ő visszahúzódhatna saját magángyötrelmeibe. Berlin, mondta ki mégis, méghozzá egész természetes hangon, sőt talán túl természetesen, olyannyira, hogy érződött belőle, mögüle a fojtó természetellenesség, a kínos mesterkéltség, a tenyérizzadás, a hidegtől való görcsös félelem és a meleggel szembeni undor, ami állandó szorongásba nőtt át, zúgó vészbe. A tohonya bamba félmosollyal nyugtázta a választ, ő pedig rádöbbent – s megrémült –: bármit el tudna mondani ennek az ellenszenves idegennek, bár36 �mit, ezen a mesterkélt hangon, az egész históriát, s vajon tényleg nem mondta-e el ezek után? Nem mesélt-e el mindent töviről hegyire? A rettegését azoktól a fehér potrohú szúnyogoktól, amelyekből vagy húsz év után most itt, ebben a vonatban látott újra néhány példányt, ahogy mereven lógnak a mennyezetről… A nyaralóban, ahova a szüleivel jártak annak idején, minden tele volt ezekkel a rovarokkal, csüngtek mindenhonnan, minden helyiségben, soha nem moccantak meg, s azokban a magas mennyezetű szobákban és termekben nem lehetett elérni és agyoncsapni őket. Nem moccantak meg, a fehér potrohú, néma szúnyogok nem mozdultak meg, míg látta őket, de vajon mi történt, mikor lehunyta a szemét? Mi történik abban a sötét idősávban, ami kívül marad a tudatán, amiben csak a gyámoltalan teste vesz részt?… S most itt, ezen a szerelvényen, megint. Itt akár el is érhette volna őket, a folyosón, ahogy ott csüngtek, de most már teljesen értelmetlen lett volna az életükre törni. Elmesélte mindezt a dagadtnak, hogy értsen valamit az egészből, az útja céljából, a céltalan célból, mert enélkül nem lehet felfogni, miért nem juthat célba. Elmesélte, hogy eljegyzésre megy, egy fiatal, csinos és felettébb művelt lányt kell magához kötnie odaát Berlinben, mert, állítják egyesek, ez a sors várt rá, s áldja ezért a sorsot, bólogatnak nagyokat a jóbarátok, adjon hálát, hogy egy ilyen lányt kap meg, egy egész életre, egy ilyen ragyogó teremtést. Pedig nem így van, mesélte, nem kapja meg, nem kaphatja meg, ahhoz ugyanis tudnia kellene, mit kap, de nem, ő semmit nem tud, és nem tudnak semmit a pocakos, körszakállas, kedélyeskedő jóbarátok sem, mesélte útitársának. Az bután, kifejezéstelen tekintettel meredt rá, majd újra kinyitotta ormótlan bőröndjét, s mélyen belenyúlt, cuppogást lehetett hallani, ahogy matat a húsban, az egész bőrönd hússal volt tele, nyálkás, iszamós hússal, jól belemarkolt, majd a szájába gyömöszölte a széttrancsírozódott cafatokat, egy rakásnyi mellészóródott, bele a padló piszkába. Kidülledt szemmel bámulta őt, ahogy zabál, s mesélt tovább. Most még arról a bácsikáról kellett mesélnie, akihez bementek akkor az apjával, akkor, húsz évvel ezelőtt, az utolsó nyaraláson, mikor már két napja hiába faggatta az apját az anyja holléte felől, az öreg bácsika irodája a nyaralóhoz tapasztott kis melléképületben volt, csak hátulról, egy szerény lugason keresztül lehetett bejutni, az apja után sompolygott, s csaknem rosszul lett az iroda mélybarna homályától, csak akkor könnyebbült meg valamelyest, mikor látta, itt nincsenek szúnyogok, s az öreg, mikor megpillantotta őt, ahogy tátott szájjal bujkál az apja háta mögött, odaintette magához, egész közel, az íróasztalához, ami olyan masszív és robusztus volt, mintha sziklából faragták volna, egyetlen kőből az egészet, pedig fából volt, de az a fa lehetett vagy kétezer éves biztosan, s akkor az öreg kinyitotta az egyik fiókot, belenyúlt, nem lehetett látni, mit vesz elő, a másik kezével visszatolta a fiókot, s még akkor sem lehetett látni, mit tart a markában, de ő megbízott benne, egy fél pillanatra sandított csak az apjára, annak a tekintetéből azonban mindössze határtalan ziláltságot tudott kiolvasni, nyújtotta hát a tenyerét, s a kedves, meleg arcú öreg már át is adta neki a madarat, azonnal érezte, hogy egy lágy tollú, finom csontozatú, törékeny kis madár az, egy énekesmadár, s már rohant is ki, és végtelenül szerette akkor az öreget és az apját és az anyját, és két kézzel tartva a madarat, de óvatosan, nehogy megszorítsa és fájdalmat okozzon neki, rohant ki az irodából, át a szerény kis lugason, át a nyaraló előterén, ki a szabadba, s akkor valami szörnyen összeszorult benne, nem létezett választás, fel kellett röptetnie, s tudta, mikor már nézett utána sajgó szívvel, 37 �akkor is jól tudta, hiába menne vissza és kérne az öregtől még egyet és még egyet, mert bizonyára számtalan ilyen törékeny kis madárkája van neki, minddel ezt kellene tennie: felröptetni. S most, hogy ezt elmesélte, szinte egy szuszra, az útitársának, hátradőlt, csak egy pillanatra, s ekkor hirtelen hátradőlt a tohonya óriás is, és látta, ahogy becsukódik a szeme, elalszik, egyik pillanatról a másikra. Kinézett az ablakon, s mérhetetlenül megrémült, látva, hogy valami elemi sötétségbe rohantak bele, nem, semmi alagút nem volt az út ezen szakaszán, az éjszaka támadott, kihunyt körülöttük minden fény – ugyanakkor, mikor a tohonya útitárs tudata. Kirontott a fülkéből, hevesen verejtékezve és őrülten zihálva, a lámpák fényében újra megpillantotta a plafonról alácsüngő, fehér potrohú szúnyogokat. Állati ordítást hallatott, de két másodperccel később felfogta, hogy nem ő ordított, a szerelvény elejéből érkezett a ricsaj, s vele együtt valami fény is, hatalmas, pusztító fény. Fehérség, ami eltántorít, eltaszít, elmos. Majdnem elmosolyodott, arra gondolván, most minden megváltozik, csakhogy rá kellett ébrednie, nem változik semmi, hanem minden épp most történik meg. Vagy talán akkor történne meg, ha mindezt valaha valakinek elmesélhetné. 38 �C EGLÉD J ÓZSEF K ÁZMÉR Képeslap A faltól-falig betonozott udvarra jófajta májusi meleg ömlött. A táblákra osztott aljzat réseiből hízásnak indult a bitumen, itt-ott könnyezve túlcsordult. Régen, mikor még szerzetesek lakták az U alakú építményt – mely kitárt szárnyaival a tévelygőket várta – a tér közepén kerekes kút állt. Az új rend eltömítette a forrást, fallal és kapuval zárta össze a szárnyakat. Föléje ívelt tartókon átvezette szögesdrótjait, amik most ernyedten kókadoztak. Középütt szürke kapuszárnyak, velük szemben a kettes körlet. Ez volt a legtágasabb, legmagasabb és a legszarabb. Fából ácsolt kupolája alól a négyemeletes vaságyak szintjei lejtmenetben követték a dongaboltozat ívét, egészen a sarkokig. Fűtés híján csak kivételes, éven túli büntetettnek sikerült, hogy nyáron alsóágyas, télen meg legfelsős legyen. A társaság még az előírás szerinti téli öltözetben (tintakék posztóruházat), de „szabadidőben” – „korzózott”. Ültek négy padon, két terméketlen beton virágvályún, álltak és támaszkodtak legalább negyven pár csámpás sarkú bakancstalpon. Ruházatuk szabásmintája a végletekig leegyszerűsített 68-as formájú honvédpostás-tűzoltó-vasutas-mentős gyakorló formaruhájának alapötlete volt. Az első ceruzarajz. Még nélkülözte az arányosságot és a díszesebb elvarrásokat, de tartalmában egyöntetűséget sugallt. Két kivétellel: bakancsukban formátlan kapca, ingük gallértalan és egyméretű volt. A „lágyan simogató napsugár” e pusztába telepített, birtokon kívüli sárga falú betonteknő alján júliust fortyogtatott. A sildes sapkák hátrább tolódtak, a posztón a második és a harmadik gomb is kiszabadult, a nadrágszárak feljebb csúsztak. A kettes templomhidegéből folyamatosan hallották Budavári körletpéká bömbölését, ami úgy hozzátartozott, mint tehénhez a tőgy. – Nem takarítasz? Szóval nem takarítasz? Azt mondod, hogy nem takarítasz? – és ezt olyan otromba folyamatossággal döngette a félhomályos térbe, ami számára egyre szűkülő egérutat engedélyezett. Tudta, hogy kinn, a falra tapadt baszóbogarak is hallják őt, azt is tudta – amit valamennyien –, hogy Fecó egy öt napja érkezett kisidős. Amit nem vagy rosszul tudott, azt felismerés híján mégsem bőghette világgá! Ő, a pesti frájer! Fecó már húszévesen is derengő kék tekintettel állt a túlsúlyosság és a kövérség mezsgyéjén, mint egy furcsa szőke mackó, akinek ajkai is éppoly vékonyak. A pesti frájernek Fecó csak egy csodálkozó tekintetű vízilabda volt. A szájnak tudható keskeny vésetről senki sem gondolta, hogy ez veleszületett adottság-e, avagy a néma ellenállás lebírható (vagy bírhatatlan) barikádja-e. Csak Fecó tudta, hogy óvodás korában is így nézett ki, meg iskolás korában is. Legfőképpen pedig mindenkor és mindenütt volt valaki, akit Szarvárinak hívtak, s abban próbálta örömét lelni, hogy „fecózzon”. Megtanulta az ajakfeszülést, amitől szeme kékje pontszerű szürkébe húzódott. A szakis koleszban is próbálkoztak a pokrócozással. Lerázta őket, mint bivaly az oroszlánokat. A húsevőket másnap otthoni süteménnyel kínálta. 39 �A kettes felől nézve a kapu melletti jobb sarokban bűzlött a konyha. Bejáratánál két fémhordó párolgott. Ebben gyűlt „Bojár, a tanyasi tahó” főtörmelék disznainak szánt elemózsia. Ha portyázó ázsiai szél tévedt a sárga falú katlanba, akkor az erjedésnek indult moslék bűze jótékonyan keveredett az étkező mellett lévő „ürítő bázis” kipárolgásával. A szargyár után következett a fogda-szabaduló-szállító egység három helysége. A kettes és az „életszerű” szárny sarokpontján a könyvtár foglalt helyet, ahol Bojár főtörmelék anyósa lajstromozta a kultúrszomjban fetrengőket. Szilvási Lajos... Kölcsönző: AV-26-48. A kultúrmunka statisztikailag kitűnő volt. Állományhiány, határidő-túllépés sosem, rongálás… Végül is nem, bár voltak bizonyos könyvek, amik „könnyeket csaltak a lapokra”, de Manyi néni sosem gondolta, hogy ő egészségügyis, netán szexológus lenne. Ő csak arra gondolt, ha Vincével megint meglesz a tíz vágósertés, akkor előrébb vannak a sárban, akár egy egész lépéssel. Budavári odabent eszköztelenné vetkőződött. Erőteljes prosztójárásával – egy 1938-as modell szerinti, fővárosi felső középosztályhoz tartozó, kétszárnyú politúros szekrény szállítás közbeni billegésével – a balszárny végére, az óberhé felé indult. Útját szánalmas tekintetek követték, magukban azon mélázva; egy ekkora prosztónak miként lehet olyan neve, ami valamikor Magyarország büszkesége volt! Mikorra vamzer Budavári maga mögött becsukta a portaajtót, lekapta és nadrágvarráshoz illesztette sapkáját, addigra pici nyüzsgés támadt a fogdaablak körül. Az ég felé mutogattak, bár tudható, hogy májusban nincs keresztre feszítés, se feltámadás, csak árnyéktalan szerelem. Tették mindezt olyan pezsgő elevenséggel, hogy a teríték két átellenes sarkában aszalódó doberdó szürke-unalmasai is az égre néztek. Ahol a semmi kékje vagy a kék semmi rögzült. Az átláthatatlan fogdaablak legfelső harmadának résnyire dönthető hasítékából egy árnyékmentes cérnaszál óvatoskodott lefelé. Az égre örömködők egyike cigarettákat, mérget és gyufaszálakat kötött a végére, mire a csomag szélsebesen eltűnt. Miként az égi látomás is. Budavári körletpéká elszánt arccal jött hazafelé, a kettes körlethez. Az U alakú építmény bal szárnya előtt billegett, ahol az Eü.-szoba, gazdasági iroda és mellettük a báró-lakosztály földszintes hálóterme volt. Elszart műtétek, elvesztett csecsemők, tönkrevágott téeszek főkönyvelői; mindazok, akiket a klánok összezárása kinnfelejtett. Bojár szerint a gazdasági nyilvántartások tökéletesek, hisz a főkönyvelők csak a többség kárára tévednek, ezért az egyén nem szenved hiányt. A körletpéká, akit mindenki vamzernak hitt, mert mégiscsak az óberhé meghosszabbított karja – csonkolt kézzel körülményes az alvégi látszatfertőtlenítés – Fecóhoz ért. – Hívatnak a bohócok – mondta. Fecó begombolta a legfelső gombot és a porta irányába indult, ahonnan a nyomaték kedvéért Bojár lépett ki. Fecó lekapta sapkáját, jelentett, Bojár válaszolt valamit, de hangjuk nem ért a kettesig. Fecó megint mondott valamit, aztán Bojár felsrófolt hangját hallották. – Hogy gondolod, te szarházi, mi? – Nem én vagyok a soros, jelentem tisztelettel! – Azt nem te mondod meg, szarházi, hanem a szobaparancsnok! – Értettem. – Akkor gyerünk takarítani, szarházi! – Tisztelettel jelentem, nem én vagyok a soros! 40 �– Disznó! Megfordulni! – Fecó hátát fordította Bojárnak. – Kezet hátra, lehajolni! – Engedelmeskedett. Bojár egyenes derékkal, kényelmesen, addig a pontig zárta csuklójára az amerikai karperecet, amíg a „masni” az inakon meg nem szorult. – Szembe a falhoz! – Fecó égővörös arccal a falhoz állt. Ez a szín majd a kezébe csorog, sötétedni kezd, amitől estére képtelen lesz kanalat fogni. Áldott tavaszi vasárnap délután volt. A jófajta napsugarak nyarat dédelgettek. Hétfő kora reggelre a hisztérikus május takaréklángon felejtette a meleget. A kettes körlet két egységbe és ötös oszlopokba sorakozott. Egyik brigád élén Budavári körletpéká, a másik élén Csepelka körletpéká-helyettes. Számolás, lajstromozás, igazodás, „kussoltatás”, aztán a kapu kitárult. Tág, bizonytalan és bizalmatlan síkságot láttak. Lépéstartással munkahelyük felé indultak. Énekelniük, mint a seregben („Hej, te puska, puska vagy!”) nem kellett, mert itt figyelmen kívül hagyták a közös dalolás lélekegyesítő lehetőségét. Az Alföld asztallapjának messzeségében sótartókból meredező fogpiszkálókat láttak, ami a tágasság és a távlatiság miatt csodálattal töltötte el őket. Néha-néha megpillantottak egy-egy munkagépet vagy személygépkocsit, aminek színe, árnyalata, harsánysága eltért a benn láthatótól, s emlékeztette őket egy másik világra. Szerelemmel nézték a nagy felületű zöldeket, enciánkékeket és pirosakat, amit szomjas retinájuk felszívott, s esténként úgy aludtak vele, mint kicsi gyermek a legmacibb Macival. Párszáz méter után feltűntek a juhhodályok, előttük a piramis nagyságú, elejevége nincs kábelkötegek, amik a Kábelgyár selejtjét képezték. Munkafeladatuk, hogy „a népgazdaságilag értékes anyagról leválasszák a műanyagot”. Ehhez a két csapattest vezetője kapott egy-egy harapófogót, hogy a hegy kikezdhető legyen, és személyenként egy-egy blankolókést. Mindenki kinézett magának pár ígéretes kábelköteget, kérte a nyisszantást, aztán bevonszolta a juhhodály etetőjáratán át a régi bokszok egyikébe, ahol a kérgétől megszabadított akácoszlopra tekerte a maga drótja végét, és megkezdte a mindennapi vetkőztetést. Jobbra az értékes anyag, balra a műanyag hulladék. A norma személyenként és naponta: 12 kg tiszta fém. A fajsúlytáblázat és a kábelgyár selejttermelő képességének ismerete hiányában, sokan kényszerültek elviselni a kedvezményelvonást. Fecó valami kivételes tévedés okán az ipariban póznahuszárnak, hálózatszerelőnek tanult. Budavári közeli otromba fújtatása ellenére is azonnal kiszúrta a „príma árut”, nem mintha érdekelte volna a napi penzum teljesítése. Csupán kényelmi alapon, dafke. – Vágd ki! – szólt oda a körletpékának, mire az: – Az az enyém! – Meg a falábú anyósodé! – felelte Fecó. Budavári tegnapi, alig helyrehozható tekintélyvesztése továbbra is úgy mardosta őt, mint az irgalmatlanul erős savanyított paprika a gyomrot. Fecóra nézett, látta a hátratolt sapi alól szemtelenül kikandikáló borjúnyalást a homlokán, és a fogóval lecsapott. Fecó inkább érezte, semmint látta a fogó fejéhez tartó ívét. Felsőtestével hátrahőkölt, de a szerszám így is elérte a halántékát. Selymes meleg ér indult állkapcsa irányába. Egy másodpercig még farkasszemet néztek egymással, aztán valakik elrángatták Budavárit. Fecó levette és kifordította a kabátját, majd halántékára szorította. Délután Bojár Fecót hívatta. 41 �– Mit csinált az ábrázatával? – Főtörzsőrmester úrnak tisztelettel jelentem, elpattant egy drót, és a vége fejen talált – felelte, s valahol, a még nem létező kinti világ mélyéből elősejlett a felismerés: Bojár magázza őt. – Elpattant egy drót? Hm. Hát ilyen béna fasz maga? – Bojár megnyugodott. Nem lesz ügy. Ebből se lesz ügy. Utálta az ügyeket, mert az ügyek zavarják a disznók emésztését, ennek következtében a hízást is. – Holnap reggel nem megy ki a munkahelyre! Holnap reggel összecsomagol és átköltözik a szállító zárkába! – Tisztelettel jelentem, értettem. – Lelépni! – Fecó egykedvűen ballagott a kettes felé. Bojár legszívesebben köpött volna egy rendes, talléros, hortobágyi csipkéset, de inkább lenyelte. Soha nem szívelte a bokorugrókat. Ezek macerás alakok. Belerondítanak a rendszerbe, amit nem kéne piszkálni. Menjen csak el, és ő elküldi azzal a kiegészítéssel, hogy „fennáll a szökés veszélye, ezért biztonságosabbnak véli az elítéltet valahol az ország belsejében végezhető javító-nevelő munkára fogni, mint itt a határ közelében”. A temetés A család a völgykatlanban bodorodó falu déli végén a 9,25-ös buszt várta. A központig két kilométer és 150 forint személyenként. További két kilométer az északi végén fekvő temetőig, de ott nincs megálló. Ezen árfolyamon 50 forintos jatt ellenében a sofőr ajtót nyit, de ezt jobb még a központban megbeszélni. Az elmúlt 40 évben egyszer tovább hajtott, azóta közmondásos a dolog. A família most öt főből állt. A családfő – Zsoldos József, 54 éves nyugállományú honvédségi alezredes – fekete öltönyében strammul nézett ki. A minőségi gyapjúszövésben 7 centiméteres eltolódással finom kékes szálak futottak függőlegesen. A „pocok-pocak” domborúsága miatt a zakó már összegombolhatatlan volt, ám e nyitottság bizonyos lezserséget kölcsönzött viselőjének. Ritkán használt magas gallérú fehér ingét hibátlan Windsor-kötésű fekete nyakkendő övezte. Barna bajszát már nem vágta szájszélig – harcsásan, állkapcsa aljáig ért a szabadság. Hajat nem vágatott; hátra és összesimította, és egy gumigyűrűvel varkocsba fogta. Cipője fényes-fekete és alkalmi volt – benne húsz éve csak az alkalmakra járt, bár a tüzérbálok egyre fogytak, a temetések szaporodtak –, s mert az ember vigyáz egy valódi bőrre, hát az utóbbiakat inkább hanyagolta. Maradt egy-két munkáspárti kongresszus, alkalmi kísérlet a helyi képviselőtestületbe való bejutásra, rosszabb esetben szavazatszámláló-biztosként, de egyre gyérebben. Bal kezében egy Penny Market feliratú szatyrot tartott, azt a ropogós fehér műtrágyazsák-maradványt, ami fehér műanyagkötéllel kapaszkodik a hajléktalanokhoz. Abba minden belefér. Akár egy egész élet is. Amikor Zsoldos Józsefnek ez eszébe jutott, akkor az is felrémlett előtte, hogy a Nyugati aluljárójában látott 42 �olyant is, aki kettőt középen összekötve, vállán átvetve cipelte. Neki tán két élet jutott, gondolta. Az általa tartott szatyorban csupán egy élet volt; hitvese, Ájrinka anyjának hamvai. Egy szoros fedéllel záródó, virágcserép formájú műanyag edényben. Rajta kicsiny címke, K. Árpádné, alatta betűjel és számsor. Ájrinka azt mondta a formázott tégelyre, hogy aranyosan van melírozva. Az anyagban zöld és fehér sávok tekeregtek füstös összemosódásban. Erről Józsefnek – mint nyögdíj mellett is dolgozónak – az volt a véleménye, hogy szarul jött ki a fröcsigépből, de ezt nem közvetítette hitvese felé. Egy ingatag pillanatban, mikor Anyukával ketten maradtak; kinyitotta a kétkilós műanyagcserepet. A szürkés, kristályos őrleményen elcsodálkozott. Ujjával beletúrt s úgy vélte: akár samottpor is lehetne. Egy villanásra újra látta Anyuka nagy nevetését, ahol kivillant a bal alsó négyes aranybevonata. Megrázkódott, és a szatyorba tette a szállítandó terméket. A feladat ismeretében mellérakta a megoldáshoz szükséges egyéb eszközöket: egy összehajtható „gyalásót”, egy „munkavédelmi kesztyűt”, melyet az Autoteam nevű multinacionális cégtől orzott – ahol fának maszkírozott autó-sebességváltó gombok polírozásával foglalatoskodott –, és egy közönséges pajszert. Egy félkezest. Ájrinka összekulcsolt kezében tartott orgonavirág csokorral takarta 55 éves, viszszavonhatatlan ereszkedésnek indult előlapját. Haja színe e pillanatban a szőke és a szőkésbarna között ingadozott, ahogyan a stikában dolgozó fodrásznő eltalálta. Hosszúdad, párnás arcára komoly alapot helyezett, hogy elbírja a fedőréteget, amely kissé sápadttá, bágyadttá, megtörtté habarta az arcot. Ám mert nem szerette az egyszerű nyilvánvalóságokat ellenpontként égővörös ajkat és kleopátrai sötét pillákat kreált. „Nehogy má’!” Ájrinka magyar-orosz-kémia és ének szakos tanárnő volt, de tíz év óta csak a kopogtatócédulák szemszögéből létezik. Utoljára egy fogyatékkal élők intézetében dolgozott, ahonnan bónuszként egy fiút hozott magával. Mire életfonala idáig gurult, már egyáltalán nem számított, hogy a hetediket nem Töhötömnek hívják. „Elhull a virág, eliramlik az élet…” – gondolt valami magasztost, és sonkaujjú kiskosztümjén végigtekintett. A fekete alapot palacsinta méretű égő pipacsszirmok hevítették. A gombolások rendben voltak. Aznap Ájrinka első gyermeke (Árpád) hajnalban ért haza a diszkóból, és persze megint beslukkolt. Nyolc óra után sem tudott lelket verni beléje. Zsíros haját félresöpörve öntudatlan szemmel nézett anyjára, akit valami miatt Nikinek hívott. Második gyermeke (Előd) Pesten létezik egy egyházi iskolában. Ha ezt apjuk, a kijevi Rukoljov légvédelmi ezredes – ha véletlenül még nem fulladt volna bele a Vodkafolyóba – tudná, hát bizonyára főbe lőné magát, gondolta Ájrinka Rukoljov után szabadon. Ám aki a légvédelmet megszereti, az a szabadságot is imádja! Így történt, hogy míg Rukoljovot szibériai betonbunkerek szellőzőrendszereinek keresztülellenőrzésével küldték az ismeretlenbe, addig Ájrinka hazatért – szabadságra. Függetlensége egy szabados hétvégéjén ismerkedett meg Rotter Pál alezredessel, aki szintén felhővadász volt, odakint végzett és nem kellett elmagyaráznia, hogy az Irénből miként lesz valaki Ájrinka. Bár Pálnak egy csillaggal kevesebbje volt, de kinézett neki az ezredparancsnoki beosztás, és hát – a vakolás alatti faldarab felparázslott – a dolgát jól tette. Amíg tette. Kis idő múltán Ájrinka újra magyarul álmodott. Első közös gyermeküket Ondnak szerette volna nevezni, de Pálban volt százegységnyi fojtott sváb kisebbrendűségi érzés, mert a névre váltig azt felelte, hogy „Und?”. Ond – Und. Így ment hete- 43 �kig, aztán Rotter Pál elvtársat kinevezték ezredparancsnoknak, és kiegyeztek a Rajmund névben. A fiatalember kiváló karrier előtt áll egy nyugat-dunántúli város földhivatalában. Politikailag és szexuálisan impotens, öltönyben jár, hétvégenként nyakkendővel. Hajviselete 1968 mintájú, mint a harckocsi, télen sál nélkül, hosszú fekete bőrkabátban közlekedik, s hosszabb utazásai alkalmával magáról (is) megfeledkezve belső monológjait ajkaival is követi. Lehet rá számítani, gondolja Ájrinka, ezért a temetéstől való távolmaradását tudomásul vette. A második Rotter-gyerek is fiú lett, így Ájrinka joggal érezhette magát valamennyi törzsfő ősanyjának. Miután a kispályás rövidtávfutásban (immár négy kör előnnyel) másodjára is starthelyhez jutott, ezért véleménye kinyilatkoztatássá vált, ami, parancsnok ide vagy oda, de szőnyegszélre állította a férfit. A gyermek az antiklerikális keresztségben a Kond nevet kapta, húzta, nyerte. Ájrinka gyakorta ismételgette fennhangon: Rotter Kond. Rotterkond! Szíve zugában érezte a név felfelé ívelő húzását, mint a mindig sikeres légvédelmi lőgyakorlat búcsúpillanatát. A MIG törzsét megbillentve köszönt, és elbuhogott Kecskemét irányába. Ők pedig, a tábornoki karral, a VIP-es igényjogosultakkal és a helyi hatalom képviselőivel a parancsnoki harcálláspont hátsó részébe húzódtak, ahol jófajta konyakot szolgáltak fel a csinos katona-pincérfiúk, vagy pincér-katonafiúk. Kond is a buszra várt, hogy „túljusson ezen a baromságon”. Csákóval 11-re beszélte meg, hogy hozza a krimóba az új szoftot, erre itt „dekázik” ezzel az agyamentséggel. Idegesen rángatja ballagási zakóját, amit „röfisen” kihízott. Nem a háj, hanem a jakó zavarta. „Ilyen szart fölvenni! Nekem egy katt a network, ezeknek egy élet, amíg a temetőbe jutnak!” A mindig eredményes lőgyakorlat után, ahol a nemzeti összjövedelem néhány ezrelékét sikeresen eltapsolták – de megérte, mert Olaszország virtuálisan ugyan, ám szétlőve, romokban hevert a rajzasztalokon –, a parancsnoki harcálláspont egy időre kiürült. Miként Ájrinka ágya is. Rotter Pál megértette, ha csíkos-pizsamás pantallóhoz akar jutni, akkor továbbképzés és nyelvtanulás a kikövezett út. Fél évre külhonba küldték, kerül, amibe kerül – a hazának, meg Ájrinkának. Nemzeti és nemtelen ünnepeken, szomjas nőnapon, helyőrségi klubéletet pezsdítő kabarészerű egyfelvonásosok után mégsem kortyolhatta egyedül Martinivel dúsított pezsgőspoharát! Kellett valaki! „Mindig kell egy barát!” – hangzott el egy pillanattal előbb, még a börtönrácsokon innen. Ez a valaki a basszus hangú agglegény, Zsoldos József százados, az egyik pol. tiszt lett. Csillogó barna szemével, erőteljes hangjával, szépen domborodó mellkasával a gemenci király-agancsú szarvasbikák bőgésének és üzekedésének gyönyörteljes ihletét gerjesztette Ájrinkában. Zsoldos József meg „melles” volt. Imádta a nagymellű nőket, vagy ahogy maga mondta: a csöcsösöket. Tudta ugyan az alapillemet: házinyúlra nem lövünk, de tisztában volt azzal is, ha Rotter Pál hazajön, útja nem ebbe a garnizonba vezet majd, hanem a HM-be. Erős vágya, hogy magját ezekre a bimbókra lövellje; mindent felülírt. Rotter Pál külföldi kiküldetése még véget sem ért, mikorra Ájrinka ismét áldott állapotba került. A tudomány értelmetlen vívmánya révén – amely az emberiséget már a csodavárástól is megfosztja – kiderült, hogy a negyedik gyermek is fiú lesz. A névválasztás önjáró lett, így „a haskóban Taskó” mocorgott. Zsoldos Józsefnek hízelgett az ősi név, s hogy teljessé tegye szarvasbika-létét, elhatározta, hogy 44 �Ájrinkát nőül veszi, egyúttal valamennyi gyermekét adoptálja. Aggasztotta ugyan, hogy mindehhez mit szól majd Rotter Pál (immár) ezredes, netán odafentről majd utánanyúl, ám a férj boldogan vette tudomásul Ájrinka kiradírozhatóságát életéből. Annál is inkább, mert nemzetközi kapcsolatait ápolandó: egy hölgy személyében új nációval színesítette a tarka magyarságot. Zsoldos Tas is a déli irányból érkező buszt várta, ami késésben volt. A vézna, égő-kék szemű fiatalember életének legnagyobb sikere, hogy az általános iskolából kikeveredett. Átmenetileg többféle szakiskolába belekóstolt, de sehol sem lelt ízletes falatra. Sótlanságát oldandó, hosszabb-rövidebb alkalmi munkákat végzett az építőipar egy-egy vállalkozójának feketéjeként. Otthon hol lázadt, hol révedező egykedvűséggel viselte a neki rendeltetett családot, de ez mindig tablettafüggő állapot volt. Legfontosabb életcélja; mindenki hagyja békén. És úgy is lett. Ájrinka hatodik és egyben utolsó terhessége idején változott meg minden. Az örökkévalóság és az állandóság kékes, ruszki-cementes szikla-platójára valakik egy koporsót csempésztek, köréje a szükséges szögeket is odaszórták. Az első páncélfejűt Zsoldoséknak az jelentette, hogy a világ valamennyi sarlatánságának áttanulmányozása és a gyakorlatban történő alkalmazása ellenére is: leánygyermekük született. Huba odalett! Ám, hogy a képzelt magasság fennmaradjon; a lánykát Huberta névre anyakönyvezték. A kislány felcseperedvén kifejezetten hálátlan volt a választásért. A következő szög 1989 nyarán csapódott a helyőrség alakulóterének epicentrumába. A szivárgó hírek szerint Pesten megint temetni készülnek, s ettől furcsa hullám gyűrűzött végig az irgalmatlan betontengeren. Az alakulótér kicsiny földje, a 60 cm vastag betonplacc, a poroszos sajka megremegett. A szextáns összevissza csalapált, a kijelölt kapaszkodók, igazodási pontok eltolódtak s mindezek azt sejdítették, hogy akár a hajóágyúk is elszabadulhatnak. A Parancsnoki Hídról sejtetések, sugallatok és jóslatok szivárogtak a fedélzetre, melyek lényege, hogy az eddigi lényeg – szolgáltatások, szolgálati lakások és egyéb juttatások – az „állomány jövője”: minimum kétesélyes. A még megszerezhető lakatlan szigetek birtoklásáért kitört az építkezési láz. „Itt az idő, most vagy soha!” A házépítésbe Zsoldosék is belefogtak. József ezt is tudta. Beton, fal, habarcs, gerendázat, úgy is, mint födém, stb. Munkahelyi kölcsön, OTP-kölcsön és Anyuka kölcsöne. Mire a fészekrakók a kívülről vakolatlan, belülről festetlen lakásba beköltöztek, lejárt a GYES, GYED miegyéb. Tetézte a bajt, hogy a nyilvánosságra került adatok alapján: a nemzet halódik, népszaporulata csökken. Ezért (és ilyen módon) Ájrinkára, mint tanerőre sincs szükség. Ez méretében már inkább ácskapocs volt – a kovácsolt fajtából –, semmint koporsószög. Kiürült fogalmak bárányfelhőibe kapaszkodott, de az éjszaka és a hajnal közös alkuja felitta a felhőket. Így az is világossá vált, hogy az ország nem kér Für Lajos körkörös honvédelmi agyalmányából, ezért a kör közepét nem érintve a széleket bontásra ítélték. Erre a sorsra jutott Zsoldos József garnizonja is, miért is alig negyvenéves korában, fizetése meghagyása mellett nyugállományba helyezték. Keserű a nyugdíjasok szája íze! Egy élet munkája után számkivetve, pótlékok, jutalmak, ruhapénzek, tiszti étkezdék és helyőrségi klubok nívós bőségszaruja nélkül…! Csak így! Zsoldos József – a házépítést nem számolva – életében először került döntési helyzetbe. Politikai tiszti becsületére legyen mondva: a proletariátust választotta. Eladták a Wartburgot, beszüntette a borbélyműhely látogatását, belépett a Munkáspártba és elhelyezke- 45 �dett az Autoteam nevezetű multinacionális céghez. Itt mérnöki precizitással suvikszolta egy-egy autó-modell sebességváltó gombját, ami valamikor egy Volvoban, Audiban csillan meg a mediterráneum kékjéből aláhulló napsugártól. Ájrinka mély csalódással vette tudomásul, hogy férjura egy balek, aki pont ilyen történelmi helyzetben tette szívét a Munkáspárt oltárára. Ám József kérlelhetetlen volt. Ájrinka egy lemondó sóhaj közepette könyvelte el, hogy minden asszony sorsa nehéz, de kommunista feleségének lenni a legnehezebb. A környéken lévő iskolaigazgatói irodák ajtaja sorra bezáródtak előtte. Vidéken, járásnyi területen belterjes a szakma. Mindenki ismer mindenkit. Többnyire úgy vélték, hogy Ájrinka vagy szolmizálni nem tud, vagy a periódusos rendszerben nem igazodik el. Neki a kettőnek együtt való tudását senki sem hitte el. Felnőtt fiai inkább vitték a pénzt, mint hozták volna, így kedvenc italát, az ürmösbort is csak fizetéskörüli napokon fogyaszthatta. Számára az utcasarkon lévő kocsmában mindjobban csak a kommersz konyak és egy-egy pohár sör volt elérhető. Úgy érezte, az űrben lebeg. Az utcát is hanyagolja az önkormányzat, így olykor előfordult, hogy elcsúszott, elesett, még jó, hogy vannak irgalmas szomszédok, akik hazasegítették. Egy alkalommal, mikor töredezett körmeit egy pocsétából kiemelte; úgy érezte, hogy megőrül. Esőtől nedves haja hidegen tapadt forró homlokára. „Ez az! Az őrület!” Este korán lefeküdt, másnap körmözködött és kicsinosította magát. Így utazott a közeli községbe, melynek vasútállomásától egy ugrásra, kies liget közepén kastély állt, mint a mesében, ahol sérült emberek bentlakásos intézménye működött. A végtelenül egyforma napok után azon az estén Ájrinkának és Zsoldos Józsefnek újra született három boldog órája. Az intézmény alkalmazta a tanerőt. Került enni- és innivaló, mosoly és szerelem, és Anyuka is nevetett. Év múltával helyettesítése azonban lejárt. Távozásakor még örökbe fogadták Töhötömöt – aki Imre volt –, és a vele járó állami fejkvótát. A rozsdás sörétlyukakkal megszórt autóbusz végre odaköhögött. Ájrinka, Zsoldos József, Kond, Tas és Töhötöm(Imre) egy fél lépést előreléptek. Árpád, Előd, Rajmu(O)nd és Hub(a)erta igazoltan távol. Zsoldos József kifizette a kopasz, szemüveges sofőrnek a jegyek árát, aki a gyászöltözék láttán visszautasította a jatott. Anyuka meg úgyis ingyen utazhatott. A huzatos dombtetőn burjánzó temető kapuoszlopai közt egy pillanatra önkéntelenül is megálltak. Gondolatban megpróbáltak felülemelkedni és megfeledkezni a mögöttük húsz méterre húzódó bitumencsíkról, amin gép-dinoszauruszok hordták-vitték a civilizáció szeméthegyeit. Ezen a módon azt is tudomásul vették, hogy a kovácsoltvas kapuszárnyakat, az oszlopok felett valaha ívelő tévedést is: tényleg ellopták. E töredezett szakralitással zsebre tették utcai arcukat és beléptek. Zsoldos József Anyukát bal kézre vette, jobbját Ájrinkának kínálva haladtak előre, előre a sír felé, „Hol nemzet…” A Rigókertnek hívott magaslat „utolsó útján” haladva kétségek és tanácstalanságok keletkeztek. – Nem, nem itt! – Egy sorral lejjebb! – Szerintem, egy egész utcával lejjebb! – Meg hátrébb! 46 �E tétovaságok után megtalálták Apuka sírját, ahol a régen karcolt márványlap levélfüzérében boldog üdvöt lelt a moha. A véset magva: „Itt nyugszik K. Árpád”, dátumok, „Szívünkben örökké élssz!” Ősi „tájszólásban” írva. Zsoldos József a szatyrot a mohás panel mellé helyezte, kezére vette munkavédelmi kesztyűjét, s a félkezes pajszerral a fedlap alá szúrt. A belülről kikönnyített lap elvált évtizedes porágyától. Ájrinkát megcsapta az elmúlás szaga és pézsét kotort magának. József visszaengedte a lapot, és egy mélyebb, erőteljesebb emelést végzett, majd intett Töhötömnek, hogy az adódó résbe tegye bele a kínai style minőségű lábbelijét. Töhötöm fintorgott egy kicsit, de megtette. Zsoldos József aláfogott, és egy férfias levegővétellel a fedőlapot letolta a sírról. – Hát itt nem nagyon van mit ásni – mondta leginkább az Úristennek, ahogy a horpadt, üreges belsőt meglátta. A szatyorból kivette Melírozott Anyukát és belepróbálta. Ránézvést így is jó lett volna, de hát mi van, ha eldől? Anyukát kivette, a gyalásóval kotort egy cserépnyi gödröt, majd visszahelyezte. Ájrinka diszkrét szipogását hallotta, ezért még pepecselt a melír körbedúcolásával. Aztán kiegyenesedett és rájött, hogy elfelejtette a forgatókönyvét. Ott állt fekete öltönyben, citromsárga munkavédelmi kesztyűben, és egy villanásra eldönthetetlen volt, hogy takarjon, és aztán a beszéd, vagy fordítva. Valahonnan, a Csodaszarvas patája szántotta sztyeppéről üzenet érkezett. Munkavédelmi kesztyűjét a Pennys-szatyorba dobta, és bal belső zsebéből kivette az A4-es papírra írt gyászbeszédet. Tekintetét komoran, méltóságteljesen hordozta körbe az egybegyűlteken, meg a távolban púposodó hegyeken, majd belefogott. – „Drága Anyuka! Úgy is, mint Anya és Mama! Te soha nem engedted, hogy Anyósomnak hívjalak, pedig ez a szó a nemes Anya szótőből való, így igazán én csak felemelni szerettelek volna ez által. Sokat köszönhetek neked, mint mi valamennyien sokat köszönhetünk neked, hiszen véredből fakadóan új nemzetségek születtek e hazában, amely mindig csak egy kicsit később ismeri fel nagyjait, akkor, amikor már késő, amikor már csak emlékezünk, és emlékeznünk kell, hisz olyan nagyszerű asszony voltál! Sorsodat megosztottad velünk, s mi is megosztottuk mindenünket veled! Szerettünk téged, ahogyan mindenki szeretett, mert te egy különlegesen szeretetreméltó ember voltál. Mellénk álltál, mellettünk álltál, amikor építettük kis otthonunkat, bíztattál bennünket, és mi hittük a szavadat! Erőt merítettünk belőled! Sosem szégyelltük, hogy csak egy postás felesége voltál, mert te ezen a gáton is felemelt fejjel álltál! Emlékezünk unokáidat szerető kézzel bíráló intézkedéseidre, melyek mind a jobb világba való hitet sugározták felénk is, a mármár felnőttekbe, de tudjuk, és akkor is tudtuk, hogy mi melletted csak gyermekek lehetünk! Lehettünk. Drága Anyuka, kedves Anyósom! Fájdalomtól megtört szívvel állunk sírhantod körül, és hisszük veled együtt, hogy életednek volt értelme, mint amiként mindennek van értelme, most és mindörökké az emberiség történelmében. Csókolunk téged, utoljára, és sosem feledkezünk meg rólad!” – Köszönöm, Józsefem, ez szép volt! – mondta Ájrinka meghatottan, és gyorsan felitatta a könnycseppeket, nehogy árkot mosson a vakolatban. Zsoldos József kihúzta magát, olyképpen, mint mikor az alakulótéren elindult az üvöltés: „Ezreeeed! Vigyáááázz!”. Felvette a kesztyűt, és a borítást visszaszuszakolta. A pajszerral addig-addig bakogtatta a lapot, míg a körbefutó porcsíkra nőtt mohafüzér pontosan össze nem zárt. Ájrinka a sírra helyezte az orgonacsokrot, 47 �majd „egyperces néma tiszteletadás” után kicsiny tükrével ellenőrizte a sminkjét, aztán a kijárat felé vonultak. Mivel az észak felől közlekedő járat sehogy sem állna meg, ezért „a kettessel” indultak dél felé, a központ irányába. Erről Zsoldos Józsefnek egy propagandaanyag jutott eszébe: „Mi a különbség a puha diktatúra és a szoft demokrácia között?” Pillanatnyilag az, hogy régen sűrűbben jártak a buszok, most csak reggeldélben-este, s akinek ez nem tetszik, az szóljon az ombucmanónak. Attól se változik meg semmi, de legalább minden marad a régiben. A soron lévő tetthelyre gondolt, ami a temető és a központ között van félúton: a Pokol nevezetű italmérésre. Ateista meggyőződése ellenére is úgy gondolta, hogy valóság-közelibb lenne az elnevezés – akár délről északra, akár a temetőből a központba tart az emberiség –, ha a cégéren az lenne: Purgatórium. A Pokolban – Dante teljes félreértelmezésével – a falak aljzattól a mennyezetig freskószerűen telepingálva. A rőt-vörös és kénköves alapfelületen villásszarvú ördögök, hordók („Eladó az egész világ!”), cédák, hamiskártyások, kerítők, s a világ e medencéjébe szorult léhái fintorognak, vigyorognak félfogúan, csúfondárosan. Van patás láb, nyílhegyben végződő hosszú szőrös farok, renyhe mell és hivalkodóan hegyes mellbimbó. S amely eszefogyott ember nem érti e pokolbéli előszoba látványát, annak képregényekhez hasonlatosan, szájból kunkorodó (mint Bacchus böffenése) buborékokba foglalták a mondanivalót, ami nem mindig követi a magyar helyesírás szabályait. A rendszeres önkormányzati segéllyel is ellátott pultos kislány, látva kiöltözött egykori tanárnőjét és férjét – szokástól eltérően –; asztalukhoz lépett. – Mondja kedvesem! Van maguknak orosz pezsgőjük? – kérdezte Zsoldos József mosolygósan, már-már huncutul, hisz ő már tudja a tréfa végét. – Csak Törleyt tartunk. – Csak Törleyt? Hm. Micsoda világ, micsoda ízlés! – mondta József kissé lehangoltan. – Hát akkor hozzon egy üveg félédest, de hideg legyen, öt poharat és egy deci Martinit! A pénztárcánkat már úgyis eltemettük, legfeljebb itt maradunk takarítani! – és bemondásán zengő basszussal nevetett. – Nem kellene így beszélned a Mamáról! – szólt Ájrinka visszafogottan. – Édesem! A dolgok lényege attól mit sem változik, ha magát a dolgot más névvel illetjük, bár esetünkben a tartalom és a nyelvi forma tökéletes átfedésben van. Anyuka 78 éves korára ráncos és zsíros-kopott volt, mint egy ódivatú pénztárca. Egyfelől. Másfelől viszont tényleg a pénztárcánk volt, mert a nyugdíja nélkül már elöntött volna bennünket a kapitalizmus bőségszarujából áradó nyomor, hogy finoman fogalmazzak. Még pár évet élhetett volna, mert az a 84 ezer forint jól jött nekünk! Most itt állunk, se Nagymama, se nyugdíj, csak a munkanélküliségre ítélt ifjúság. – Mindent egybevéve; igazad van, édes Józsefem. – Drágám! Ez a mi igazságunk! 48 �KUTATÓTERÜLET BEDECS L ÁSZLÓ A „te” meg a világ A megszólítás szerepe Marno János költészetében A köteteit olvasva már régen feltűnt, milyen változatosan rendezi el Marno János egymáshoz képest a beszélőt és a beszéd tárgyát vagy épp célzottját, a megszólítottat, vagy épp a versben ők-ként megjelenő két személyt. A benyomásom mégis az volt, hogy a versek jelentős többségében jelen van egy közelebbről meg nem nevezett „te”, a beszélő tehát hozzá szólva tölti meg tartalommal azt a világot, melynek az imént sorolt viszonyok egyben a keretét is adják. Megpróbálok erre a bizonyos „te”-re rákérdezni, szerepét és funkcióját megérteni, és valahogy megfejteni, miért használja oly gyakran épp ezt a formulát Marno, mi az, amit nyer vele, és mi az, amit szeretne elkerülni. Miféle megszólítás van például egy ilyen helyen: „Tereld / a szót, vissza a csonthoz, tereld újfent / a kertre” – vajon az olvasóhoz beszél-e a szöveg, vagy az „én” vált ketté, azaz önmegszólításról van szó – esetleg van harmadik verzió is? És mi következik abból, ha az egyik vagy a másik válaszlehetőség mellett döntünk? A legutóbbi Marno-köteteket ebből a szempontból újraolvasva azonban rá kellett jönnöm, hogy ez az erős benyomásom, ez az emlékem a versekről egy kicsit becsapott. Nem igaz ugyanis, hogy a szövegek többsége „én-te” típusú struktúrára épül, és pláne nem igaz, hogy nincs is Marno-vers a „te” nélkül, ahogy előzetesen gondoltam. A fénytervezőben ugyan még szinte kizárólagos ez a formula, de például a Nárcisz-versek már egyes szám harmadik személyben beszélnek tárgyukról és hősükről, például így: „Fényes / nappal fut a kertjébe Nárcisz, / fölfelé az Altábornagy utcán” vagy így: „Nárcisz lobog / mint a gyertya, mióta villanya kiment.” – és a Nárcisz-kötetben legalábbis épp az ilyen pozíciójú szövegek vannak többségben. De A semmi esélye címűben is legalább a versek harmadát teszik ki. Ezen kívül, elszórva, fel-feltűnik egy-egy én-vers is, kötetenként csupán három-négy, ami viszont eleve érdekessé teszi a jelenlétüket: merthogy miért pont ezek a versek íródtak úgy, ahogy – hiszen nyilván ezek is mondhatóak lennének a másik két szerkezet valamelyikében is? Pl.: „Pont nekem, miért pont nekem ne volna / kierjedésem. Szellemileg – nemcsak / anyagilag értem.” Vagy: „Megtorpanok, s aztán csakazért/ is berontok a fészerbe. / Álmomban se nagyon jártam erre még.” (Hazatérés) Ez utóbbira külön is felhívnám a figyelmet, mert úgy látom, az én-versek általában valami otthonos, intim, nagyon meghatározó, általában a gyerekkorból előkerülő élményhez kapcsolódnak. Mintha tehát az érzelmi közelség lenne itt a kulcs, a mélyebb érintettség. Hiszen több efféle versben jelenik meg az anya, vagy a nővér – és 49 �az első szerelmes testi élmény is ebben a grammatikai szerkezetben beszélődik el a 16 múltam és a Sáskazal című, nagyon impulzív versekben. A Marno-költészetre egyébként is jellemző a naplószerű, egyes szám második és harmadik személyű megszólalás, a szójáték, az éles dikció, ami annak ellenére is zárt, sőt nem ritkán dallamos formákat eredményez, hogy csak ritkán lendíti ki egy-egy soron belüli rím. Marno poétikai kísérlete ugyanis alighanem abban áll, hogy az elsősorban (a korai) Pilinszkytől örökölt költészeti modellt továbbgondolva a verset a puszta létezés okozta szorongásoktól való menekülés lehetséges útjaként állítsa be, azaz komolyan vegye – miközben önmagát mint a vers létrehozóját ironikusan szemlélje. Mintha olyasmit állítana mindezzel, hogy mivel a vers a legnagyszerűbb dolog a világon, a vers az egyetlen esély az önmegértésre és a világ megértésére, ő maga, hiába a vers létrehozója, esendőségei miatt nem is kerülhet e nagyszerűség közelébe. Vagy a másik oldalról fogalmazva: nem szívesen játszik egy olyan csapatban, ahová már őt is beveszik. Ez a hasadtság eredményezi a Marno-költészet semmi mással össze nem téveszthető karakterét, miszerint a versek ugyan mély egzisztenciális problémákat szólaltatnak meg, lényegében az autentikus létezés lehetőségeire kérdeznek rá, de mielőtt a sorok megrendültségbe, netán pátoszba csúsznának, egy-egy szójáték, egy-egy vicc, egy-egy távolságtartó, önironikus gesztus visszatéríti a szöveget a földre. Ugyanezt a célt, az igazán súlyos tartalmak ellenpontozását – azaz végső soron védelmét – szolgálja például a hétköznapi rutinok felsorolása. Az olyanoké, mint az alvás és az ébredés, a fogmosás, a vizelés, a séták, a vásárlások a CBA-ban, vagy a MOM Parkban és egyebek, melyek körül a vers egy-egy pontján mégis váratlan feszültség születik, megsűrűsödik a szöveg, kitágul a vers, megcsillan a transzcendens, megtudhatunk valamit a lét titkaiból. A súlyos tartalmak legsúlyosabbika azonban alighanem az utolsó előtti kötet címben is reflektált mozzanata: az önmagunk felé fordulás, önmagunk megismerésének vállalása. A mitológiai Narcissus, mint közismert, az önimádat névadójaként vonult be a kultúrtörténetbe, mivel miután tizenhat éves korában egy tó tükrében először pillantotta meg önmagát, beleszeretett saját tükörképébe, ami aztán a halálát okozta. Az én és a te különvált, a néző és tükörképe két különböző személyt jelentett, azaz az én lehetőséget kapott arra, hogy saját magát mint másikat szemlélje. Marno metaforává növeli ezt a furcsa, egyszerűnek látszó, részleteiben mégis nehezen megfejthető történetet, miközben persze elgondolkodik azon is, mit jelenthet ez a nyilvánvalóan szimbolikus eseménysor. Mit jelenthet például az, hogy valaki még sosem látta önmagát? Mit jelent először megpillantani önmagunkat, és miért kell ehhez valamilyen külső segítség, vagy legalább egy eszköz – jelen esetben egy tó tükre és a napsütés? A versek tanulsága szerint a kulcs valahol a felnőtté válásban keresendő, hiszen a gyerek még nem tud különbséget tenni az én és a világ között, s pont azért nem, mert nem képes önmagát kívülről, tárgyként szemlélni. Marno épp azt mondja, a tükörbe nézés, azaz önmagunk megismerésének vágya azért jelent mindig is bátorságot, mert az a gyerekkorban még természetes egység felbomlásához vezethet, amit lehet akár a fokozatonként beköszönő halál egyik első szakaszának is tekinteni. Az éntudat kialakulása ugyanis saját gyengeségeink, esendőségünk és kiszolgáltatottságunk felismerését is jelenti – és alkalmasint ez vár ránk, ha Nárciszként a saját képmásunkat kirajzolni készülő tükörbe tekin- 50 �tünk. Ha próbáljuk magunkat önmagunktól távol helyezni. De Marno a kételyeket kivédve azt is megkérdezi, hogy vajon lehet-e önmagunk megismerésénél fontosabb küldetésünk. Nézzük mindezt egy más perspektívából: az nem újdonság, hogy a költői szöveg elválaszthatatlan a szubjektumtól, függetlenül attól, hogy a beszélő próbálja-e elrejteni a beszéd alanyát. A líra dialogikussá tétele, a többféle módon, a versben keletkező szubjektum önmegosztó eljárásainak kidolgozása, illetve az önmagát a költői szövegben újraalkotni próbáló lírai én – mind-mind a Marno-költészet lényegéhez tartozik. Merthogy Marno János költészete egy alapjaiban alanyi költészet. Ezért gondolom, hogy azokban a beszédhelyzetekben is, ahol az én esetleg meg sem jelenik, az én szerepére érdemes koncentrálnunk, legyen az akár egyes szám második személlyel, akár egyes szám harmadik személlyel jelölve, netán a többes szám első személybe vonva. A versek egy önarckép kimunkálásának eszközei, csakhogy ez az önarckép eleve töredezett, nem integráns, tehát éppenséggel az én határainak módosításával küzd. Akár azon az áron is, hogy az én emiatt eljut a felbomlás küszöbéhez. Arra a pontra, ahol már én és te, én és ő, én és mi között nincs élesen meghúzható határ. És mivel a versben, a mindenkori versben az én egyben a beszélőt is jelenti, ennek a pozíciója bizonytalanodik el Marnonál, ettől pedig maga a szöveg, a jelentés is rejtettebbé válik. Azt hiszem, innen érthető meg, Marno miért dacol a közkeletű Nárcisz-értelmezéssel, melyben a narcisztikusság, az önszeretet egyértelműen negatív attitűd. Merthogy van közben még egy lépés, még egy fontos szempont. Marno ugyanis azért nevezheti idetartozó versei hősét Nárcisznak, mert felismeri, hogy maga Nárcisz talán nem is lehetett önszerető, hiszen nem tudhatta, hogy amit a tükörben lát, a saját képmása, azaz a tükörképét is valami másnak, rajta kívülinek gondolhatta. És ugyanígy: aki önmagát kezdi megfigyelni, aki saját működését próbálja megfejteni, az szükségképpen valami külsőt, számára még ismeretlent szeretne tisztán látni. Persze abban, hogy Marno épp Nárcisznak nevezi kötetének hősét, a dac mellett az imént már emlegetett irónia is jelen van. Ez tehát megint kétirányú játék, mert minden negatív – történetesen az öngyűlöletig hajló, a kötetben gyakran reflektált – felhangja ellenére a Nárcisz név utazik a kötetben büszkén versről versre, mégpedig pont azért, hogy Marno Nárcisz történetén keresztül egy filozófiailag is megfogalmazható, a létezés elemi kérdéseit érintő problémához szólhasson hozzá. Konkrétan ahhoz, hogy bár Narcissus története is azzal kezdődött, hogy megjósolták neki, hosszú élet vár rá, ha nem ismeri meg tulajdon arcát, talán már a jós, a nagyhírű Theiresziász is feltette a kérdést neki, hogy vajon mit ér az élet, legyen az bármilyen hosszú, ha sosem nézhetünk önmagunkra, önmagunkba, a testünkre és a lelkünkbe. Pedig mintha a mai világ is azt kérné az embertől, MOM Parkostól, CBA-stól: szórakozz, fogyassz, ne törődj a problémáiddal, és akkor boldogan élhetsz, amíg meg nem halsz. Miközben azt is sugallja, hogy aki viszont szembenéz önmagával, az gyakran depresszívvé, kedvetlenné válik, azt maguk alá temetik a problémái. „Mitévő legyek.” – kérdi Marno A felüljáró című versben, furcsa módon kérdőjel nélkül, jelezve persze, hogy a valódi kérdés az, mit tegyünk, amíg egyáltalán élhetünk. Hogyan lehet a minden percében fenyegetett életbe értéket vinni, azaz a kimért éveket viszonylag normálisan leélni? Marno válasza erre az, hogy csakis a fenyegetettség tudatosításával, elfogadásával. Ahogy a Tavaszi fásultság 51 �utolsó két sorában játszik a halálgondolat hétköznapiságával: „Konyhában míg sül a fasírt, / megásom a kertben a sírt.” Mindebben van egy komoly újdonság is: A fénytervező című kötetben még a disszemináló nyelvi működés ellenére az integritását mégis megőrizni igyekvő nyelvi szubjektumot látjuk, a legutóbbi két kötetben (Nárcisz készül, A semmi esélye) azonban kifejezetten az én-szóródást, és az azt sürgető beszédmódot figyelhetjük meg. Merthogy Marno természetesen nem csupán a szövegek grammatikai struktúrájával jelzi az én határainak oldódását, hanem konkrét szöveghelyeken is kimondja ennek igényét, vagy épp megtörténtét. Gondoljunk csak az álmok egyre erősödő versbeli szerepére, vagy épp az emlékezés én-szimbolizáló eseményére (ezen belül azokra a helyekre, ahol az emlékezés már maga is emlékként jelenik meg – emlékszem, hogy tegnap a gyerekkoromra emlékeztem, de ezt ma nem szeretném megtenni – típusú játékra gondolok). Az álom és az emlékezés, de ideérthető még a „tudattalan” és más pszichoanalitikus terminusok használata, vagy az ezekre történő utalás is – szóval mindezekkel kapcsolatban épp az én egységének elbizonytalanodása a leggyakoribb élmény: Tényleg bennem vannak azok a vágyak vagy félelmek, melyek az álmomban szerepeltek? Tényleg én voltam az a gyerek vagy az a fiatal, aki az emlékeimben megjelenik? – és hasonló nyugtalanító, ezekben a szituációkban óhatatlanul felbukkanó kérdésekre gondolok. De mi másra gondolhatnánk például akkor, amikor én és te viszonyának tisztázatlanságát jelzik az olyan szokatlan, a hétköznapi használatukból visszafordított szókapcsolatok is, mint például a „terhemre vagyok”? (A kutyának mondod). Mert nyilván csak akkor lehetek saját magam terhére, ha legalább alkalmanként más vagyok, mint önmagam. Egy másik példa: „leszámolhatnék magaddal, mint mással” (Térdig Aranyban) – ahol már nyelvtani hibát generál a személyek szétcsúszása, hiszen a „magam” visszaható névmás ebben a helyzetben így nem használható (helyesen az lenne: „leszámolhatnék veled” – tehát itt is az indokolja a megoldást, hogy a másik, a te, valójában én, az én-nek egy leszakadt vagy kivetített része, mása, hasonlata). Ugyanebben a versben, mely egyébként terjedelménél fogva eleve hangsúlyos, de a hely is azzá teszi, merthogy a Nárcisz-kötet elején olvasható, van még egy ehhez fogható, furcsa félmondat, mely úgy hangzik: „nem szólsz magadhoz”. Azon gondolkodom, lehet-e magunkhoz szólni? Szerintem nem, csak mindig valaki máshoz lehet – hiszen ha, úgymond, „magunkban beszélünk”, az valami mást jelent, mint a hétköznapi nyelvben nem létező „magunkhoz szólás”. Az én tehát ezekben a versekben látványosan mutatkozik idegennek saját maga számára, ami eleve a személyiség belső egységének hiányát vetíti előre – részben végletes osztottságát, részben mint üres helyet – ahol az én már, József Attilával szólva, csak egy „üres ház üres telken”. Nagyon érdekesek azok a kiszólások is, amikor a „te”, avagy az „ő” jelenléte épp az írással kapcsolódik össze: ebben az esetben ugyanis a beszélő határozottan kívül helyezkedik a szövegen, azaz miközben látszólag átadja a szerző-szerepet a másiknak, az átadás gesztusát magát is a szöveg részévé teszi, és ezzel visszaveszi azt. Világosabb lesz, ha egy példát is mondok: „Februárban, amikor / e sorokat írja, lopva, titkolva / maga előtt is a forrásait” (Áramlás Árny-omlás) – érezzük a helyzet abszurditását: a szöveg egy külső figuráról, egy megnevezetlen ő-ről beszél, aki épp annak a szövegnek a szerzője, amely valaki más nevében róla szól. A másik 52 �példám a Nárcisz-kötet végéről: „A lámpa kialszik, arcod megduzzad, / mint a medúza, melyet visszadobtak / hullámsírjába. Vége Nárciszodnak.” (Fő a medúza) – minthogy a vers a könyv végén van, a „Nárciszod” érthető a könyv neveként is, csakhogy akkor máris itt a kérdés: kié is ez a könyv? Ki mondja azt a versben megszólalva egy másik személynek, itt egy te-nek, hogy vége a könyvednek, melynek természetesen ez a vers is része? Az azonosítás és a különbségtétel itt sem egyszerű. Nézzük meg, más szöveghelyeken mindez hogyan válik lehetségessé, mit árul el a szöveg például az „én” és a „te”, a megszólító és a megszólított hasonlóságáról. Már csak azért is jó, ha ezt megnézzük, mert a Nárcisz-verseket behálózó motivikus utalássorok és tematikus ismétlések rendszerében kitüntetett helyet foglal el a „hasonlóság” fogalma köré rendeződő. A Nárcisz-figura magától értetődő sajátja, hogy nem lehet megismételni és utánozni, ő a maga tökéletességében egyedi és egyszeri, nem hasonlít senkire. Marno mégis a hasonlatot nevezi ki, paradox módon, annak a helynek, ahol a dolgok (szavak és emberek, de főleg emberek) önazonossága megvalósulhat. Ennek egy szép és összetett kifejeződése megint csak a Térdig Aranyban című versből: „volnál csak tiszta hasonlat, mint a víz”. (Az összetettség, ugye, annak köszönhető, hogy a tükörképe ugyan hasonlít Nárciszra, ám ez a víz tükrén látható, ha a víz tiszta.) Megfigyelhető azonban az is, hogy Marno a hasonlatot gyakran a tautológiához közelíti, azaz az „én” és „te”, az „én” és az „ő” köteteken végighúzódó hasonlósága a verseket olvasva egyre inkább magától értetődővé válik. A hasonlat azonban nem azonosság, sőt, a Pár című szövegben egyenesen azt olvassuk: „a különbség a hasonlatban rejlik”. A szavak egybeesése önmagukkal, pontosabban a szavak jelentésének egybeesése a szavakkal a Marno-féle poétikában a hasonlatban történhetne meg, de csak addig hihető, hogy ez valóban megtörténhet, amíg maga a hasonlat meg nem születik. Ebből a szempontból, és az eredeti kérdésfelvetés szempontjából kulcsfontosságú a Hangját című és kezdetű vers: „Hangját / kísértetiesre fogja – hiszen az / is: kísértetiesen hasonlít Nár- / ciszra. Köhög néha, majd hallgatózik. / Mintha egy kintrekedttel társalogna.” Megjegyzem, itt a Marno-féle etimologizáló, a szavak gyökeréig, forrásáig, alapjelentésig hatoló beszéd egy jellemző példáját is láthatjuk, melyben a szavak jelentése különféle használatainak nyomaként, azaz múltbeliként tételeződik. Az utolsó idézet újdonsága: már két „ő”-ről van szó! Van a megnevezetlen figura, aki hasonlít, és van Nárcisz, akire hasonlít ez a valaki. A Nárcisz-versek többségében ez a duplikáció nincs, ott a beszélő sokkal egyértelműbben olvasható Nárcisz mögé. Az itt található játéknak azonban rögtön az okát is láthatjuk a „Mintha egy kintrekedttel társalogna.” mondatban, mely a kint és a bent Marnonál ugyancsak sokszor előkerülő, és mindig épp a személyiség határaira rákérdező problémáját hozza elénk. Van valami bent, ami mintha kint lenne (és van a „macska” is – hallom valakitől, és igaza van!). Bár itt megint egy csomóponthoz értünk, a szolipszizmusnak a kritikában gyakran előkerülő problémájához: „A világ tehát maradéktalanul / kint marad” – olvassuk például az Unalmában című versben mint lírai reflexiót erre a problémára. De azért is nevezem kulcsfontosságúnak ezt a verset, mert a hasonlóság, sőt az azonosíthatóság vonalán épp a különbségre mutat rá: „kísértetiesen hasonlítani” – ez Marnónál nem, vagy nem csak metaforikusan értendő: a kísérteties hasonlóság, az valami félelmetes, ijesztő, menekülésre okot adó 53 �dolog. Miközben tehát a legutolsó két kötet azt sulykolja, hogy Nárcisz a beszélő alteregója, itt és még mondjuk azon a helyen, ahol azt olvassuk: „Nem vagyok / szerelmes Nárciszba, sosem voltam az” (Nem vagyok) az elhatárolódás nagyon erős gesztusaival is találkozhatunk. Ugyanilyen erősek az utálat, illetve az önutálat szólamai, itt már csak példák: „Csakhogy ronda vagy te, s így aztán nincs senkid, / utolsó kutyád is elhányta magát” (Bunuell) „halálos undor fogja el önnön hangjától, / mielőtt felismerné” (A vakság) „A levegő megrohadt körülötte” (Homlokát) A másik keresése vagy épp megteremtése azonban felvet még egy fontos kérdést: miért van egyáltalán szükség másikra? A kérdés azért is aktuális, mert a Marno-versekben a naplószerű elemekkel leírt élet-motívumok az önértelmezés egyik feltételeként kifejezetten az átélt, sőt keresett magányt állítják. A versek beszélője, illetve a versekben megjelenő figura a legtöbbször egyedül van, éjidőn bolyong a városban, elhagyott parkokban (leggyakrabban a Vérmezőn), netán kifejezetten szűkösnek és fénytelennek ábrázolt lakásában tesz-vesz, vagy épp feszeng a feltóduló gondolatok miatt. A Búcsú című versben a magány vágya és az egyedüllét kényelmetlensége jelenik meg: „Mélyebben belegondolva, mindig / is idegenkedett magától”. Fontos azonban látnunk, hogy a magánynak mint témának ugyancsak vannak költészettörténeti hagyományai. Gondoljunk itt a Marno által is fordított Paul Celan híres, Meridian című esszéjére, melyben többek között azt is megemlíti, hogy nemcsak a költő, de a vers is magányos, társtalan, de míg a költő a verset, a vers az olvasót keresi. A celani képzetnek fontos része az út és az úton lét, miszerint a vers folyamatosan úton van a reménybeli olvasó felé, még ha legtöbbször nem is jöhet létre a találkozás. De Marno esetében ugyanez bizonyosan igaz a másik relációban is: a költő úton van a vers felé, azaz ha az élet legfontosabb célja a vers(írás), és a vershez magány kell, akkor az élet autentikus formája a magány. De ha a vers megszületne, tehát létrejönne egy másik, a magány megszűnne, és ezzel épp a költészet lehetősége szűnne meg. De a logikai játék akár visszafelé is értelmezhető, azaz ha az ember magányos, de mégis teljes életre vágyik, a verset kell társául fogadnia. Az úton lét pedig kicsiben, de folyamatosan jelen van épp az imént emlegetett éjszakai séták leírásakor – az éj, a sötét, a fenyegetettség pedig mintha a helyes út megtalálásának bizonytalanságát is jelezné. Hadd hozzak két konkrét példát a vers és a költő magányának, kivetettségének kötetbeli megjelenésére. A „Nárcisz hajlik / a vers fölé, mely hajléka lehetne” (Nárcisz hajlik) a „Költőien lakozik az ember” heideggeri-hölderlini igazságát juttatja eszünkbe. De mielőtt mélyebben belegondolhatnánk a kapcsolat felfedezésének következményeibe, Marno leírja a „Költözőben lakozik az ember” sort is (Árnyomlás), hogy mindebben megint csak a Marno-költészet egyik legfontosabb gesztusát érhessük tetten, a kétirányú játékot, azaz a végletes komolyságot és az éles iróniát. Mert vajon lehet-e, kell-e az utóbbi, valóban ötletes mondatnak mélyebb jelentését keresnünk? Vajon az a költészet, mely önmagát látszólag komolyan veszi, azaz egzisztenciális kérdésekről próbál súlyos állításokat tenni, egy efféle kijelentésben is elrejt-e valamilyen mély, továbbgondolásra érdemes jelentést, vagy itt csupán szójátékról, a közismert tétel kifigurázásáról van-e szó, melynek éppenséggel épp az lenne az értelme, hogy felhívja az efféle mélyen filozofikus mondatok, mint régi varázsigék használhatatlanságára a figyelmet? Nem könnyű ezt eldönteni, de te- 54 �gyünk egy próbát: mit jelenthet a „költözőben lakozik az ember” sor? Talán azt, hogy a költözés, az új és új környezet keresése és felfedezése, a kiszakadás és a beilleszkedés ritmusa – szemben a változatlanság biztonságával és unalmával – adhat az embernek kulcsot önmagához? Lehetne ebben valami, ha mindezt nem egy olyan beszélő mondaná, aki közben azzal is eldicsekszik, hogy a Márvány utcai otthona évtizedek óta biztos menedékül szolgál számára. Mégis, az ő változata a mai kontextusban érthetőbbnek, fontosabbnak, relevánsabbnak tűnik, mit az eredeti. Marno János tehát „a tréfát nem túlságosan félretolva” beszél a nehezen viselhető, fullasztó, sőt néha tűrhetetlen létről, melyben bizony kevés örömforrás fakad (az is leginkább a nyelvből ered). Ennek okait elsősorban a gyermekkori traumákban és részben a már ezekből fakadó szerelmi csalódásokban keresi, és egészen odáig megy, hogy „egy életre elrontott” gyerekekről beszéljen, és az életben Nárciszként önmagát kereső, sérelmekkel és gátlásokkal teli figura gyerekkorát is félelmekkel, megaláztatásokkal és szenvedésekkel telinek írja le. Amennyiben pedig a Marno-versekben az önmegszólítás (mely sok esetben valójában önfelszólítás) eseteit nem csupán a te alakzatának pragmatikai megjelenéseként értelmezzük, hanem szövegszerű szerveződésként, akkor azt mondhatjuk, hogy a Marno-versben az önmegszólítás egy különös válfajával találkozhatunk, amikor is az én osztottsága mintegy behatol a megnyilatkozás szerkezetébe, és számos alkalommal önmagát is tematizálja. A mindenkori másik megjelenítésével a beszélő szabadságot kap: érzelmeiről, fájdalmairól, önsajnálatáról, vagy épp önutálatáról sokkal árnyaltabban és nyíltabban tud beszélni. Az önmegszólító alakzatok magától értetődően idézik meg József Attila kései költészetét, és mindezzel a létösszegző versek hangulatát és súlyát. Harmadrészt: az önmegszólítás és a harmadik személyű alakokhoz szólás az én szintjén is regisztrálja az izolációt, és ennek retorikai kifejezésére is lehetőséget teremt. 55 �HORVÁTH K ORNÉLIA „Magyarázatok” Dante Alighieri, Szabó Lőrinc, Petri György1 „…az legalább olyan rossz, ha az ember önmaga epigonja, mintha másé volna.”2 (Petri György) Amikor a tanulmány címében egy talán erőteljesnek tűnő kronológiai ugrással Petrit Szabó Lőrincen keresztül Dantéval kapcsoltam össze, elsősorban arra a hagyományvonalra gondoltam, amelyet Dante részéről a Vita Nuova, a magyar szerző esetében pedig annak első kötete, az 1971-es Magyarázatok M. számára, illetve a benne foglalt versekhez írt későbbi szerzői kommentárok képviselnek. E tradícióvonulatba természetesen más alkotókat is be lehet léptetni, különösen azt a Szabó Lőrincet, aki Vers és valóság címmel valamennyi költeményének szövegmagyarázatát elkészítette, s e tekintetben egyedülállót alkotott a magyar líra történetében. Szabó Lőrinc említése Petri kapcsán ugyanakkor azért is indokolt, mert mikor az utóbbinak a Magyarázatok M. számára kötet verseihez írt kommentárjai – Magyarázatok P. M. számára címmel – a Holmi 2007/4. számában napvilágot láttak, a hozzájuk fűzött szerkesztőségi jegyzet éppen a Vers és valóság 1990-es megjelenésében vélte fölfedezni a Petri számára a kommentárok írását illetően meghatározó motiváló tényezőt.3 Nem feledkezhetünk meg azonban Petrinek az egyik vele készített interjúban mondott szavairól, melyek szerint első verseskötetét már a kezdetekkor Dante művének hatása alatt, s szándékoltan annak mintájára kívánta megírni: „Akkoriban olvastam Dante La vita nuováját,4 ezeket a kommentárokkal ellátott verseket, és tulajdonképpen a Magyarázatok…-at úgy kezdtem el írni, hogy egy egységes mű lesz, versek filozófiai kommentárokkal, egy vers, egy kommentár, és így tovább. Később aztán kiderült, hogy annyiban valóban lírikus alkat vagyok, hogy nem tudok nagy kompozícióban gondolkodni, de nyilvánvaló az egyetemi évek hatása ezeken a verseken. Nekem filozófiai problémák váltak életproblémákká, illetve élményekké.”5 [Kiem. H. K.] Másfelől Szabó Lőrinc a Kiadatlan verssorozathoz írt kommentárjaiban egyéb irodalmi példái mellett Dante Beatricéjét is említi; 6 a magyar és az olasz szerző közötti párhuzamot pedig a neves Szabó Lőrinc-kutató, Kabdebó Lóránt „egy élet szexuális és poétikai tapasztalatainak összegzéseként” határozza meg.7 Úgy vélem, érdemes összevetni az említett három alkotást, mivel ezek ugyanazt a műfajt látszanak megvalósítani. E sajátos műfaji-szövegformai konstrukció egyik lényeges ismérve a meghatározó szerelmi tematika, mely a versek nagy részét irányítja, s ami ezáltal a kommentároknak is elengedhetetlen része lesz. Ám a műfaj valóban konstitutív elemét a lírai versek prózai formájú szerzői szövegmagyarázata 56 �jelenti, ahol a kétfajta beszédmód és szövegtípus együtthatása egy sajátos szerzői élettörténetet rajzol ki a szó ricœuri értelmében, amely szerint önmagunk történetét kizárólag nyelvi közvetítéssel, az elbeszélő funkció révén alkothatjuk meg. A művekben (meg)formálódó szerzői identitás annyiban is megfeleltethető a Ricœur-féle narratív azonosság fogalmának, hogy mindhárom esetben hangsúlyosan az olvasás aktusán, illetve aktusain keresztüli elsajátításról van szó, hiszen mindegyik szerző tulajdon költeményeit olvasva dolgozza ki a maga prózai én-narratíváját.8 A magyarázat megalkotása így minden esetben a temporális távolság leküzdésére irányuló kísérletként működik: a versek kontextusát kibontó prózai szövegek nemcsak Szabó Lőrinc és Petri, de Dante esetében is jó néhány évvel vagy évtizeddel a költemények megírása után keletkeztek (Szabó Lőrinc 1955-től haláláig írta kommentárjait; Petri feltételezhetően 1992-ben fogott hozzá az 1971-es Magyarázatok M. számára című kötetének versmagyarázataihoz, s tervei szerint minden költeménye sorra került volna, Dante pedig magukon a lírai szövegeken 10 éven keresztül dolgozott, míg a keletkezésüket ismertető elbeszélés még később készült el, mikor a szerző már a „nagy”, verses formában írt epikus – egyes értelmezői szerint határozottan regényszerű 9– művére, az Isteni Színjátékra készült.).10 A létrejövő élettörténeti narratíva azonban, épp a kétféle, időben is szétszakított beszédmód kontaminációja következtében egyik esetben sem képes egy egységes szerzői/beszélői önazonosság felépítésére, hanem evidens módon kettősségekre épülő, végérvényesen és megnyugtatóan sosem azonosítható identitást rajzol ki. Látható, hogy ez a sajátos műfaj különleges erővel veti föl élet és irodalom, valóság és költészet (jakobsoni kifejezéssel a referenciális és poétikai funkció) viszonyának, s ebből következően a szerzői én identifikálhatóságának kérdését. Meglátásom szerint ez a kérdés Dante műve kapcsán artikulálódik a legerőteljesebben. S itt most nem elsősorban a Beatrice személyének azonosíthatóságára, illetve referencializálhatóságára vonatkozó esetleges problémára gondolok (élő személy volt-e, valóban szerette-e őt, illetve őt szerette-e Dante, vagy minden csak a szerzői imagináció eredménye, s Beatrice maga lenne a tiszta „idea”, az „idea-világ”, „a minden földiségtől megtisztulni vágyó lélek aspirációjának angyali képben” való rögzítése, s a hozzá kapcsolódó szerelemnek nevezett érzés „valami nagy szellemi szenvedély az intellektuális, a plátóni Erósz” fajtájából?),11 még csak nem is azért állítom ezt, mintha Dante direkt módon exponálta volna költészet és valóság dilemmáját. Ellenkezőleg, Dante a lírai és a prózai szövegrészek egy kompozícióba történő összedolgozásával mintegy beszédesen elhallgatja a fenti kettősséget, amelynek feszültsége az egy szövegkorpuszon belüli egymásra-vonatkozás következtében csak felerősödik, s ez a kettős hatás feltehetően a dantei fikció egyik fő intenciója. Egyszerűen arról van szó, hogy a Vita Nuova prózai szövegrészei önmagukban is két műfajt és funkciót valósítanak meg: a prozimetrium műfaját reaktiváló dantei autokommentárokat, amelyek elsődlegesen a költemények felosztását (divisione) tárgyalják (nem véletlen, hogy Kelemen János a Vita Nuova kapcsán hangsúlyozza a metanyelv jelentőségét),12 valamint a Dante-narrátor elbeszélését, aki saját verses lírai szövegei alapján egy fiktív történetet, egy a szó irodalmi értelmében vett önéletrajzot alkot. Mindezekből két alapvető különbség körvonalazható a két magyar költő szerzeményei és a középkori olasz szerző műve kapcsán: Danténál a versek és prózai „magyarázataik” nem kettős, hanem triadikus szerkezetet képeznek, 57 �amennyiben a dantei szöveg a lírai költészet, a narratív próza és az ugyancsak narratív kommentár hármasságából épül föl, míg a két magyar szerző esetében a prózai szövegek a kommentár (néha az értelmezés) funkcióját töltik be, de minden törekvésük ellenére sem rajzolnak ki egy egységes fiktív szerzői élettörténetet. Mindez leginkább onnan látható be, hogy Szabó Lőrinc és Petri esetében a prózai magyarázatok nem alkotnak a versekkel közös szövegegységet (nem véletlen, hogy publikációjuk a kommentárok elkészülte után is szeparált maradt), így náluk nem valósul meg az a nagyívű szövegkompozíció, ami a Vita Nuova célja volt, s ami az Isteni Színjáték mint verses narratíva vagy verses „regény” előkészületeként fogható fel. Dante esetében tehát nem csupán egy vers + prózai kommentár alapszerkezetre épülő, s egy költői élettörténet-konstrukció létrehozására irányuló kísérletről beszélhetünk, hanem olyan kompozicionális és műfaji innovációról,13 amelyet Petrinek saját bevallása szerint lírai alkata miatt 1971-ben nem sikerült megalkotnia (s talán azért sem, mert eleinte nem ismerte föl a Dante-mű valódi, egységes műfaját, másképpen fogalmazva azt, hogy az Isteni Színjáték nem írható le a „versek filozófiai kommentárokkal” megjelöléssel),14 s amelyre később már, akárcsak Szabó Lőrinc, nem is törekedett. Mindez egy olyan technikainak tűnő részlet felől is belátható, hogy a két magyar költő nem saját maga írta, hanem diktálta versmagyarázatait. Másfelől úgy gondolom, Dante művének prózai szövegrészeit nem is nevezhetjük kommentároknak, talán még magyarázatoknak sem, mert azok nem alárendeltjei a költeményeknek, hanem egy egységes történet és szöveg részei: Bahtyin kifejezésével élve, Danténál a prózai „betétek” nemcsak ábrázoló, hanem ábrázolt szóként is viselkednek,15 szemben a másik két szerző prózájával, ahol a „magyarázatok” nem, vagy csak igen csekély mértékben válnak az ábrázolás tárgyává (mondhatni szépirodalmi szöveggé), mivel funkciójuk a versek – változó aspektusokból történő – megvilágításában merül ki. Különböző tehát a „magyarázat” funkciója és működése a három esetben. Danténál, bár a narratív prózai szövegrészek először mindig a verset kiváltó eseményt részletezik (ez lehet egy találkozás, Beatrice üdvözlő szava, mások vélekedése a dantei elbeszélő-hősről, valakinek a halála, valamint sokszor egy álom vagy vízió), ez az esemény és annak kontextusa olyannyira általános és eltávolított, hogy nyilvánvaló a fikcionált mivolta.16 Ezzel szemben a két magyar költő kommentárjaiban sokkal inkább a versek „hagyományos értelemben vett” keletkezéstörténetének bemutatásával találkozunk: Szabó Lőrinc „megfigyeléseiben” az irodalmi-közéleti kapcsolatok megvilágítása és a költemények szövegére vonatkozó reflexiók mellett a legerőteljesebbek a személyes biográfiai és keletkezéstörténeti magyarázatok (különös tekintettel az „empirikus” szerző szerelmi viszonyaira, érzéseire és percepcióira),17 míg Petri esetében az életrajzi mozzanatok fölött a szövegekhez fűzött filozófiai magyarázatok és a szövegek nyelvi-poétikai sajátosságaira irányuló „szakmai” reflexiók dominálnak.18 Szabó Lőrinc tehát a kommentárok irányultságával mintegy kétpólusú oppozícióba állítja költészet és élet, ahogy a címben nevezi, „vers és valóság” viszonyát, míg Petrinél a prózai szövegekben jóval erőteljesebb a versek irodalmi (retorikai, verstani, tropológiai) és egzisztenciálfilozófiai elemzésére irányuló tendencia, amelyhez képest az életrajzi alapú jelentésadás másodlagos és esetleges szerepet tölt be. 58 �Közös vonás ugyanakkor, hogy a prózai magyarázatokban mindhárom szerzőnél helyet kap a versekre vonatkozó poétikai reflexió: Szabó Lőrincnél ez egyes metaforák megfejtésében, a vers esztétikai minőségének vagy sajátosságának kiemelésében és más saját költeményeivel mutatott hasonlóságokra való utalásokban érhető tetten,19 Danténál az előadott vers – számos esetben autopoétikus megjegyzésektől sem mentes – kompozicionális elemzésében (a megszólalás irányultságának és tárgyának változásai szerint Dante különböző szakaszokra osztja fel saját lírai verseit),20 míg Petrinél kifejezetten olyan költői-nyelvi megoldások analízisében, mint az állítmány szintaktikai kétértelműsége, az enjambement szemantikai szerepe, 21 a rímszerkezetbeli változások hatásmechanizmusa, a rím hangzásának, grammatikájának és szemantikájának összefüggései,22 a poétikus és apoétikus témák viszonya, vagy a ritmus és a versmelódia értelemképző lehetősége. A Petri-féle kommentárok határozott poétikai irányultsága Petri prózai szövegét és a Magyarázatok M. számára című kötetet meglátásom szerint erőteljesebben köti Dante művéhez, mint a költészet és valóság viszonyának Szabó Lőrinc-i reprezentációjához.23 A Vita Nuova – a szöveg tradicionális, azaz nem az újabb, Gorni-féle tagolás szerint, mely harmincegy fejezetre osztja a Dante-művet – negyvenkét számozott fejezetből épül fel, ezek közül tizenhárom csak prózai szöveget tartalmaz. A többi rész felépítése hármas tagolású: a dantei narrátor először a verset kiváltó okot beszéli el, azután közli a versszöveget, végül a téma- és a beszédirányultság szempontjai alapján szerkezetileg elemzi a költeményt. 24 S hogy a kompozíció retorikája mennyire fontos Dante számára, azt az egész mű felépítése is mutatja: Beatrice halálát (XXIX. és XXX. fejezet) követően a XXXI. részben az említett önéletrajzi jellegű próza – versszöveg – kompozicionális elemzés triadikus elrendezése megváltozik: innentől kezdve a prózai keletkezéstörténetet a vers elemző felosztása követi Danténál, míg a költemény szövegközlésére ettől fogva mindig a fejezet végén kerül sor. A változást maga a dantei beszélő explikálja, s jelzi annak intencionált következetességét is: „S hogy az ének a végén még özvegyebbnek hasson, felosztom, mielőtt idézném; s ezentúl már ezt a módot fogom követni.”25 Innentől fogva a beszélő több alkalommal szándékoltan elhagyja vagy csak vázlatosan rögzíti a vers tagoló magyarázatát, kijelentve, hogy a költemény „értelme éppen elég világos.” 26 Ez a váltás a verses forma hangsúlyossá tételeként, domináns pozícióba emeléseként, s közvetve a Commediára való előreutalásként értelmezhető, amit a könyv vége nyilvánvalóan megerősít.27 Mindez újfent kiemeli a Vita Nuova konstruált és fikcionális mivoltát.28 Itt nincs mód érdemben kitérni a Vita Nuova rendkívül izgalmas és kifejezetten modernnek ható poétikai vonásaira, ezért csak néhány olyan jellegzetességét említem meg, amelyek kapcsolatba hozhatók Petri korai költészetével. Ezzel összefüggésben elsődlegesen Petrinek a neoplatonista filozófiai és lírai hagyományhoz való viszonyára utalnék, ami határozottan kettős arculatúnak mutatkozik: e tradíció egyfelől mint a vágy és a vonzódás tárgya, illetve mint hatás vitathatatlanul jelen van mind Petri lírai szövegeiben (pl. „Miért nem lehettem régi költő? / Nem volna kérdés, hogy szeretlek-e” A szerelmi költészet nehézségeirőlben, illetve jó példa erre a Csak egy személy szövegének egésze, mely verset Petri maga az olasz „bel canto” ösztönzéseként s megvalósulásaként jellemzi),29 mind a kommentárokban s az interjúkban.30 A jelzett lírai-bölcseleti tradíció ugyanakkor rendre az elhatárolódás gesztusát s a hagyomány nyelvi iróniáját váltja ki mindhárom említett műfajban. 59 �Ez a kettős viszonyulás a dantei kompozicionális retorika és narratívateremtő filozófiai világlátás Petri-féle recepciójában is megmutatkozik: „Amikor én a Magyarázatok…-at írtam, akkor én még nagy filozófiában, nagy elméletben gondolkodtam, azután rájöttem, hogy ilyen nincs. Nincs semmiféle összefogó elmélet, vannak a szaktudományok, a módszertani problémák, ezekkel lehet foglalkozni. Ez költőileg nyilvánvalóan azt jelentette, hogy feladtam a magyarázat adására való igényemet, így bizonyos értelemben maradt az élet pillanatainak a rögzítése, és nem tartottam igényt arra, hogy belehelyezzem valami nagy keretbe, világképbe.” 31 Ezt a Petri-állítást azonban fenntartásokkal kell fogadnunk: lehet, hogy Petri szándéka szerint valóban „feladta” a bölcseleti magyarázat lehetőségét, ám aligha számolt le egy „poétikai magyarázat”, vagy inkább értelmezés lehetőségével: egy ilyen feltevésnek nagymértékben ellentmond lírai életművének megkomponáltsága (elegendő itt az első kötet első, Reggel című versére és az utolsó kötet Már reggel van című záródarabjára utalni, hogy felfedezzük a költői pálya megkonstruálásának poétikai gesztusát). Továbbá Petri jóval későbbi költeményei sem írhatók le „az élet pillanatainak rögzítéseként”, vagyis ennél az önminősítésnél a szerző filozófiai és költői (poétikai) meggondolásai alighanem keverednek. Amennyiben nem poétikai, s nem is fogalmi, hanem hermeneutikai aspektusból vizsgáljuk a Petri-féle magyarázat fogalmát, legalább kétféle jelentéslehetőséget tárhatunk fel: részint a ’megfejtés’ értelmű magyarázatét, amely a gondolkodás, s még inkább a költészet működése („logikája”, lásd József Attila) felől nézve kevéssé tűnik tarthatónak, másfelől a hermeneutikai értelemben vett ’értelmezés’ jelentését, amely bár tisztában van a megértés totális betetőzésének lehetetlenségével, mégis folytonosan él a reflexió, a parafrázis (vö. Körülírt zuhanás) interpretatív eljárásaival. Másfelől feltételezhető, hogy Petri mint költő bízvást észlelhette a magyarázat szó latin (explanatione mint ’egy terv, egy adottság kibontása’) és magyar (magyaráz, tehát ’magyarul beszél, a magyar nyelvet használja, magyarul érthetővé teszi’) szemantikája közötti különbséget, mely a fogalom magyar nyelvű „elgondolásmódját” 32 a nyelv kitüntetett szerepe okán inkább az értelmezés, az interpretáció aktusa felől engedi megközelíteni. S amennyiben kifejezetten a költészetről mondott szavait tekintjük, azok Petrit a forma mint konstrukció és mint költői mesterség iránti elkötelezettsége okán inkább „régi”, ha tetszik, „konzervatív” költőnek mutatják: „Fellazultak a szakmai kritériumok, elfelejtődött, hogy az ars nemcsak művészetet, hanem mesterséget is jelent, pedig a locsogásnak egy dolog vethet gátat csupán, a forma.” 33 Ami a Petri-féle irónia és olykor groteszk távolságtartás ellenére is dantei alapokra megy vissza, az a szerelmi téma és a nyelv evidens egymásrautaltsága, a szerelem és az anyanyelv mint „köznyelv” szétválaszthatatlansága a költészetben. Dante ezt a Vita Nuova egy szinte irodalom- és nyelvelméleti értékű passzusában ekképp fejti ki: „Mindenek megértéséhez – ha ugyan nem felesleges itt a magyarázat [vö. a magyarázat érvénytelenségének körülírásával Petri első verseskötetében]34 – először is tudni kell, hogy a hajdani költők Ámorról nem köznyelven énekeltek; ellenben énekelt róla némely költő latinul; tehát nálunk […] nem köznépi, hanem tudós költők tárgyaltak erről a dologról. S nem is sok esztendő telt el azóta, hogy ezek a köznépi költők először bukkantak fel, s azóta köznyelven rímet írni annyi, mint latinul verset írni, különféle mérték szerint. […] Az elsőt, aki köznyelvű költőként kezdett verselni, az indította, hogy szavait hölgyével, akinek keserves volt latin 60 �versekkel bajlódnia, meg akarta értetni. Ez pedig azok ellen szól, akik másról is rímelnek, mint szerelmi tárgyról, amikor való, hogy a költészetnek ezt a módját eredetileg azért fedezték fel, hogy segítségével Ámorról énekeljenek.” 35 Petri kapcsán a szerelem és költészet egymást-feltételezettsége vonatkozásában itt talán elegendő a híres parafrázisra, a Pilinszky-féle „A költészet nem tűri az alapok bonyolultságát” formula helyébe illesztett „A szerelem nem tűri az alapok bonyolultságát” (A szerelmi költészet nehézségeiről) mondatra hivatkozni, s jelezni a középkori misztikus (neoplatonista gyökerű) irodalom meghatározó jelentőségét Pilinszky vonatkozásában. További párhuzamok helyett álljon itt Petri György A költészetről című verse,36 mely közvetve a dantei inspirációhoz való viszonyáról is tudósít: A költészetről Mikor helyzetek és gondolatok világosan egymásra utalnak, de anélkül, hogy vissza lehetne vezetni egyiket a másikára: s ha szó sincs következtetésről, se szükségszerűségről, mint fák a gyökerükre mégis úgy utal egyik a másikára – megfoghatatlanul: akkor a költészet elérte célját. Jegyzetek 1 2 3 A tanulmány az OTKA PD 76152 számú pályázati kutatás (A magyar verstani tradíció és a kortárs magyar líra) keretében készült. Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog. In: PETRI György Összegyűjtött Munkái III. Budapest: Magvető, 2005, 230. „Holmi, 2007/4. Az első közleményhez a szerkesztőség ezt a jegyzetet fűzte: »1990ben jelent meg a Vers és valóság című kétkötetes gyűjtemény, amelyben Szabó Lőrinc versről versre haladva egész költői életművét ellátta – elsősorban a versek keletkezéstörténetét megvilágító – kommentárokkal. Alighanem ez ösztönözte Petri Györgyöt, amikor – élettársa, Pap Mária emlékezete szerint 1992-ben – nekilátott, hogy lediktálja neki, amit a verseiről fontosnak tartott elmondani. Ő is úgy tervezte, hogy minden versét sorra veszi. A kommentárok terjedelme egyre nőtt, de a munka az első kötet első ciklusának utolsó verse előtt elakadt. Az alábbiakban a teljes elkészült anyagot közreadjuk. Jegyzeteket nem fűzünk hozzá, a tárgyi pontatlanságokat nem javítottuk, a személyes utalások magyarázata kiolvasható számunk egyéb írásaiból. A címet mi adtuk.« Később a számítógépből előkerült a korábbi, gépelt anyag folytatása, további hét vers önelemzése, az első kötet sorrendjében haladva.” PETRI György, [Magyarázatok P. M. számára]. In: PETRI György Összegyűjtött Munkái IV. Budapest: Magvető, 2007, 680. 61 �Megjegyzendő, hogy az olasz cím előtt nem minden kiadásban szerepel a La névelő. Vö. például ALIGHIERI, Dante, Vita Nuova. Introd. Di Giorgio PETROCCHI, commento di Marcello CICCUTO. Milano: Rizzoli, 1984. Ennek megfelelően a Dante-kutatók nagyobbik része csak „Vita Nuova”-ként emlegeti a művet (pl. Domenico DE ROBERTIS, Introduzione a Dante Alighieri. In: Vita Nuova. Milano: Rizzoli, 19945, 39-41; FERRUCCI, Franco, Il libro del desiderio. Milano: Leonardo, 1990; CORTI, Maria, Percorsi dell’invenzione. Il linguaggio poetico di Dante. Torino: Einaudi, 1993, 39-42.); KELEMEN János, Dante commentatore di se stesso. In: Quaderni danteschi [Periodico della Società Dantesca Ungherese], 1/2010, N. 6, 1-20.). A Dante-mű egyik legújabb olasz értelmező-filológusa pedig a diftongus nélküli címet tekinti autentikusnak („anche se ha avuto corso la dizione Vita Nuova, col dittongo, é Vita Nova il titolo autentico, come attestano in maniera esplicita il codice Martelli 12, il più antico e vicino per assetto all’originale dantesco, e il manoscritto Toledano 104.6, di mano del Boccaccio.” Vö. GORNI, Guglielmo, La Vita Nova di Dante Alighieri – 1. Il titolo. Vö. http://www.italica.rai.it/index.php?categoria=libri&scheda=dante_il_titolo 5 Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog, i. m., 224. 6 „[…] Dante Beatricéje, a tisztes, többgyermekes családanya, a Vita Nuova szerelmes verseinek, és őt [Dantét] a paradicsomba kalauzoló alakja – bár élt, mégis csak – képzeletbeli eszmény.” SZABÓ Lőrinc, Vers és valóság. Bizalmas adatok és megfigyelések. Szöveggond. és jegyz. Szabó Lőrinc Kutatóhely, vez. KABDEBÓ Lóránt. Budapest: Osiris, 2001, 280. 7 KABDEBÓ Lóránt, Utószó. In: SZABÓ Lőrinc, Vers és valóság. Bizalmas adatok és megfigyelések, i. m., 358. 8 Vö. RICOEUR, Paul, Az én és a narratív azonosság (ford. SEREGI Tamás) In: LÁSZLÓ János, THOMKA Beáta (szerk.): Narratívák 5. Budapest: Kijárat, 2001, 15-26., különösen 15., ill. 23-26. 9 Vö. pl. HOFFMANN Béla, Benedetto Croce e l’Ulisse dantesco In: UŐ, La parola poetica. Teoria letteraria e letteratura italiana, Università degli Studi di Udine. Udine – Szombathely: Berzsenyi Dániel Főiskola, 2005, 24-46, különösen 36-46. 10 Vö. KABDEBÓ, i. m., 357., Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog, i. m., 230, FÜLEP Lajos, A Vita Nuova és a mai olvasó. In: DANTE, Az új élet [Kétnyelvű remekművek]. Szerk. HALÁSZ Gábor, ford. JÉKELY Zoltán, Franklin Társulat, Budapest, é. n., XII. 11 FÜLEP Lajos, i. m., IX. 12 Vö. KELEMEN, i. m., 7. 13 Ezzel kapcsolatban l. CORTI, i. m., 42., PETROCCHI, i. m., 13, 17. 14 Vö. ismét: Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog, i. m., 224. 15 Vö. BAHTYIN, Mihail Mihajlovics, A regénynyelv előtörténetéhez In: UŐ, A szó esztétikája. Budapest, Gondolat, 1984, 217-256, különösen 220-227. 16 Fülep Lajos szavaival: „Az olvasót az zavarja meg, teljes megfordulását a vélt megértéstől a nem-értés kényszerű elfogadásáig az okozza, amiben a legbiztosabb volt, a legbizonytalanabbá az teszi, hogy ő szerelmi lírát olvasott, szerelmes verseket, ifjúkori szerelem történetét […]” FÜLEP, i. m., VIII. Fülep szerint az olvasó azt kérdi, „hogy amit olvasott, mind csak szimbolum, vagy az is? […] a valóságosként, megtörténtként, szinte életrajzi adatként megírt események?” FÜLEP, i. m., X. „Mégis az olvasó »impressziójának« is igaza van. Szerelmi líraként olvasta és értette. S ezt a lírai matériát sehogyan sem lehet föloldani vagy mássá minősíteni. Az analógiák, szimbólikus értelmezések mind egybevághatnak, mégsem vonják el merő jellé.” FÜLEP, i. m., XII. 17 Álljon itt erre négy kiragadott példa a Vers és valóságból: 4 62 �18 „Semmiért egészen – Azt hiszem, a legismertebb versem. Az első két sorát éjjel gondoltam el, reggel megfogalmazva találtam a fejemben, a többit még aznap délután írtam hozzá, az egykori Lánchíd kávéházban. Egy utcai ablaknál ültem tehát a Clark Ádám téri oldalon. Hogy kényelmetlenül ültem, arra még most is emlékszem, és csodálkozom, hogy ez a testi kényelmetlenség nem akadályozott meg, illetve nem késleltetett az írásban. Isten bizony, mondom, hogy közben csodálkoztam magamon, hogy hogy tudom folytatni és emelni ezt a nagyon magasról indult témát. Hogy mi váltotta ki? Tízévi házassági és tizennégy-tizenöt évi szerelmi tapasztalat. Azonkívül az a helyzet, amelyben Erzsikével voltam. Évtizedekig úgy gondoltam, hogy ez a vers kizárólag Nagyklárának szól; újabban azonban azt látom belőle, hogy Erzsikének is üzen valamennyire. Úgy látszik, mindkettőjüknek ragaszkodtam a hűségéhez.” „A homlokodtól fölfelé – Dugott erotizmussal rendkívül telített versnek tartom. Részletezés nélkül csak megemlítem a ki nem fejtett, második értelmét az első versszak néhány szavának. Ha jött érzékiség akármi; egész testedben mindenütt; jó cinkos; más húsok ajkai között; – ez az utóbbi másképpen is kétértelmű. Kétségbeesve tiltakoztam a nők ereje ellen, amely úgy eláradt rajtam, és a nekik hízelgő saját önzésem ellen. Örültem, hogy intellektuálisan független tudtam maradni tőlük az én rettenetes életemben, még akkor is, ha teljesen dekadens önvádak folyton rontották egészséges élvezőképességemet.” „Szeneka halála – A latin bölcselő tudvalevőleg forró fürdőben felvágta az ereit; időnkint én még azt az állapotot is jobbnak hittem akkoriban a magaménál, és persze erotikus és halálelképzelésekkel kapcsoltam össze (víz = nő). »Trükkös« kifejezés, hogy a »víz igyon ki«.” „Ramszesz kolosszusán – Kairótól vagy 30-35 km-re délre, bérelt autón kirándultam annak az újságírónak a kíséretében, akivel Velencében már lefényképeztettük magunkat. Az ismert kisváros nevét már nem tudom, és fő attrakciójáról, vagyis az ott lábatörten heverő II. Ramszesz-szoborról a minap olvastam, hogy beszállították a kairói múzeumba, és ott fölállították. Az óriási szobor akkor még a földön feküdt, térd táján kettétörve, én felmásztam rá, uzsonnáztam rajta, le is fotografáltak és a kép nemrég még megvolt. […(itt még további három mondat következik a nevezetes utazásról – H. K.)] A Pesti Naplóban három cikket írtam az utazásomról, lehet azonban, hogy Az Estben és a Magyarországban is. A vers végén a »Gyerekek gyerekeskedése« utalás a régi latin hexameterre: »Sunt pueri pueri, pueri puerilia tractant«.” SZABÓ Lőrinc, i. m., 61., 62., 130., 131. Ezt a beállítottságot jól szemléltetik például az Improvizáció vagy a Csak egy személy című vershez diktált Petri-magyarázatok, melyeknek, hely híján, csak első mondatait idézem (de amelyek mellett Petri autopoétikus és önelemző beállítódására kommentárjaiból jóformán bármelyiket citálni lehetne): „Erről a versről elég nehéz beszélnem, részben mert nagyon zenei, részben mert nagyon személyes. Tudod, hogy ez a vers rólad szól, de most újraolvasva meglep a versnek a majdhogynem tragikus befejezése. A kötet kontextusában az, hogy »Tekintsd végső dolognak / nincsen rá magyarázat«, ez akkoriban számomra a lehető legsúlyosabb ügy volt, hiszen mindenre magyarázatot kerestem, tehát ezt a nem létező kapcsolatot én a magam számára nagyon is létezőnek fogtam fel. Sőt a megformálás szembeötlő zeneisége rivalizálás volt Szabolccsal [Várady Szabolcs költővel – H. K.]. Szinte ez az egy majdnem kötött formájú vers az egész kötetben. Ez talán vicces, de így van, hogy a »Lágy szürke csillogás / eső-dorombolás« ez a Szabolcsra vonatkozó metafora, és én volnék ironikusan »a költői elem / mély s mélyebb értelem«. […] Az első két sor rímszavai – »csillogás«, 63 �19 20 21 22 23 24 25 26 64 »dorombolás« – lágyak és tompák, az »elem-értelem« rímpár az viszont agresszíven az én rímeszményemet példázza, az egymástól tartalmilag és grammatikailag is idegen motívumok összecsengését.” PETRI György, [Magyarázatok P. M. számára] In: PETRI György Munkái IV. Próza, dráma, vers, naplók és egyebek. Szerk. RÉZ Pál, LAKATOS András, LAKATOS Szabolcs. Budapest: Magvető, 2007, 628. „A vers trükkje az, hogy valamiképpen a melodikussága adja a lendületét. A »Ha lehetnék Neked / csak egy személy« hat plusz négy szótagos tördelésű sorpár: tititá tátitá titátitá. A második sor megismétlődik a második strófában, viszont a két sor a harmadik strófában úgy, hogy hat sor ékelődik a »Ha lehetnék Neked« és és a »csak egy személy« közé. Ez a melodikusság feledteti azt, hogy a személy szó nyelvünkben inkább bürokratikus, rendőri hangzású, vö. személyi igazolvány, előállítandó személy stb. Mégis a dallamtól valami Schubertes érzelmi telítettséget kap ez a szó. Mellesleg két rím is dúsítja a zenei effektust, a viszonylag eredetinek mondható »neked – görbe szeg« rímpár, és a nagyon banális »időben – eltünőben« ragrím. Plusz egy harmadik, a »fokhoz ér – csak egy személy« asszonánc.” PETRI György, [Magyarázatok P. M. számára], i. m., 670. Például A kimondhatatlan kapcsán: „»Fogaid közül«: a homéroszi »fogak ösvénye« = száj.”; az Istenről: „Panteista fantazmagória, Rimbaud A részeg hajójának helyenkénti hatása alatt”; a Még egyszerről: „Az előzőnek testvérdarabja, szinte variációja. És csakugyan: egyszerre írtam őket.” SZABÓ Lőrinc, i. m., 141, 28, 126. Egyetlen példa: „Ez a ballada három részre oszlik: az elsőben megmondom, hová menjen, bátorítom, hogy nagyobb bizakodással menjen s azt is megmondom, kinek társaságába szegődjék, ha biztonságosan s veszedelem mentesen akar járni; a másodikban megmagyarázom neki; hogy miként is kell eljárnia; a harmadikban felhatalmazom, hogy akkor menjen, amikor akar, s indulását a szerencse karjaiba ajánlom. A második rész itt keződik: S ha elnyeréd; a harmadik itt: Menj balladácskám.” Vö. „Az enjambement miatt a sor kicsengése egészen fenyegető, nevezetesen, hogy nem lehet élni, de utána grammatikusan szorosan kapcsolódik a »másképpen, mint«, innentől kezdve arról van szó, hogy mégiscsak lehet élni. Egyébként ebben a versben jöttem rá, hogy egy olyan poétikai fogásnak, mint egy sorátvetés, szemantikai jelentősége van. Az ilyen enjambement-ok akkor igazán erősek, ha az előző sor grammatikailag befejezettnek látszik, és aztán a meglepetés az, hogy az adverbium szorosan köti a folytatáshoz…” PETRI György, [Magyarázatok P. M. számára], i. m., 626. Pl. „az elem-értelem rímpár az viszont agresszíven az én rímeszményemet példázza, az egymástól tartalmilag és grammatikailag is idegen motívumok összecsengését”. Uo., 628. Itt jegyzem meg, hogy a kritikai recepcióban nem találkoztam a Petri-kötet címében jelölt „M.” értelmezhetőségének kérdésével. Hipotézisem szerint az M.-et, noha az például Hajnóczyra való utalásként is felfogható, a ’magam’, ’én magam’ literális nyelvi jelölőjeként (is) interpretálhatjuk mint bármiféle magyarázat szükségszerűen önértelmező természetének metaforáját. Ezt az izgalmas felépítést méltatja Fülep Lajos: „Mert nem különösen érdekes-e […], ahogy a költő olyan nagymultú, mégis modern formában, amilyen az önéletrajz vagy vallomás, elmond eseményeket prózában, azután megírja őket versben, s végül még a verseket is taglalja?” FÜLEP Lajos, i. m., IX. DANTE, Az új élet. [Kétnyelvű remekművek], i. m., 105. Például: „Ezt a szonettet nem magyarázom, mert értelme éppen elég világos” (XXXIX); „Ezt a szonettet nem magyarázom, mert éppen eléggé világos. ” (XL); „El- �27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 képzelhető ugyan ennél tüzetesebb felosztás és magyarázat is, de úgy vélem, boldogulni lehet ennyivel is, ezért nem bajlódom további felosztással.” Uo., 133., 135., 139. „E szonett után oly csodálatos látomásom támadt, hogy a benne látott dolgok arra az elhatározásra bírtak, hogy erről az áldottról mindaddig, amíg méltóbban nem szólhatok róla, többet ne beszéljek. […] remélem, úgy beszélhetek majd róla, ahogy hölgyről még sohasem beszéltek. S majd megengedi tán a könyörületesség ura, hogy lelkem végtére hölgye, az áldott Beatrice dicsőségének látására járulhasson [Kiem. H. K.], aki megdicsőülten csudálkozik annak arculatjába, Aki örökre áldott.” [Kiem. az eredetiben.] Uo., 141. Uo., Ám nem ez az egyetlen szöveghely, amelyik viszonylag nyíltan anticipálja a későbbi nagy művet: a XIII. rész egyik mondata a Színjáték első sorainak és alapszituációjának parafrázisát adja: „barátomnak ezeket mondtam: »lábam az életnek már ama határát súrolta, amelyen túllépni, a visszatérés reménységével lehetetlen.«” Uo., 41. A Dante-alkotás reflektáltan nyelvi konstrukció létét világosan jelzi a kezdés („incipit”) is, mely az egész művet saját emlékezetének „könyvéből” származó „szavak egybegyűjtéseként” határozza meg: „In quella parte del libro de la mia memoria dinanzi a la quale poco si potrebbe leggere, si trova una rubbrica la quale dice: Incipit vita nuova. Sotto la quale rubbrica io trovo scritte le parole le quali é mio intendimento d’assemplare in questo libello; e se non tutte, almeno la loro sentenzia.” Jékely fordításában: „Emlékezetem könyvének ama részében, amely előtt keveset lehetne olvasni, található a következő kezdetű fejezet: Kezdődik az új élet. Ebben a fejezetben találom azokat a szavakat, amelyeket ebbe a könyvecskében szeretnék, ha nem is mind, legalább lényegük szerint egybegyüjteni.” Uo., 2., 3. Ismert, hogy Maria Corti épp ezért szentel kiemelt figyelmet a dantei emlékezet „könyvének”, amelyet határozottan a szerzői képzeletből és poétikából eredeztet: „In altre parole il libello non é trascritto da un’autentica memoria esistenziale, ma da una memoria che si innesta sulla immaginazione e sulla poetica dell’autore.” CORTI, im. 41. Vö. „A versnek nincs címzettje. Tulajdonképpen egy poétikai kísérlet arra, hogy megírjak egy olyan igazán bel canto szerelmes verset, aminek a megírhatatlanságáról a Szerelmi költészet nehézségeiről panaszkodom.” (Kiem. az eredetiben.) PETRI György, [Magyarázatok P. M. számára], i. m., 670. Vö. Szállóigévé lenni, az a legjobb dolog, i. m., 241. Uo., 228-229. Walter Benjamin kifejezése Tandori Dezső fordításában. Vö. „Hogy ezt a törvényt, a nyelvfilozófia egyik alapvető törvényét pontosan megragadhassuk, meg kell különböztetnünk az elgondolt dolog és az elgondolás módjának intencióját. A »Brot« és a »pain« szóban ugyanazt gondoljuk, ám az elgondolás módja máris különbözik. Az elgondolás módja teszi ugyanis, hogy németek és franciák számára mást-mást jelentenek ezek a szavak; hogy kicserélhetetlenek; hogy végső soron egymás kizárására törekszenek. Az elgondolt dolog eredményezi viszont, hogy – abszolút értelemben – mind ugyanazt jelentik […]” Walter BENJAMIN, A műfordító feladata. In: UŐ: Angelus Novus. Budapest: Magyar Helikon, 1980, 77. „Az utókornak nem üzenek semmit”. In: PETRI GYÖRGY Munkái III. Összegyűjtött interjúk. Szerk. RÉZ Pál, LAKATOS András, Várady Szabolcs. Budapest: Magvető, 2005, 451. Néhány példa: „Véget nem érő magyarázatok” (Az álmatlanság dalaiból), „nincsen rá magyarázat” (Improvizáció), „Magyarázkodni kéne…” (Történet) Vita Nuova, i. m., 89. PETRI György Összegyűjtött Munkái I. Szerk. RÉZ Pál, LAKATOS András, VÁRADY Szabolcs. Budapest: Magvető, 2003, 59. 65 �TALÁLKOZÁSI PONTOK GROZDITS K ÁROLY H. „Míg be nem csuk az elalvás” Beszélgetés Dukay Nagy Ádámmal Dukay Nagy Ádám költő, író, szerkesztő, s – mint az interjú készítője – újságíró, így nincs könnyű helyzetben sem ő, sem a riporter: szakmabéli beszélget szakmabélivel. De talán pont ez a felállás, ami valóban izgalmassá tehet egy ilyen, térből és időből kikacsintó dialógust. Akinek konkrétabb apropó kell, az remélhetőleg még ez évben ráteheti kezét a Titokbhakta című Dukay-verseskötetre. – Ismerkedős és egymást kóstolgató beszélgetésünk kapcsán kiderült számomra, hogy nem lesz könnyű dolgom, nem tudok, nem lehet, és ezért nem fogok megható történeteket, csattanós sztorikat és apró életképeket kicsikarni belőled. Miközben én belekényszerítenélek a visszapillantásba, te észrevehetően másfelé akarsz nézni. – Sokkal izgalmasabb dolgokról beszélgethetünk. Nem tudok mit kezdeni az életrajzi adatokkal, ezért nem tudok beszélni sem róluk. Nem akarok senkit megbántani, de nekem az életrajzi adat – a klasszikus formájában – érdektelen. Amikor Pilinszky János azt mondja az anyjáról, hogy „Anya viszont liget volt, haláláig faiskola”, az más, valahogy ez… Nem arról beszél, hogy milyen cekkerrel ment anya a közértbe, és hogy milyen házak között nevelte fel őt. Erről nagyon kevésszer szólt, úgy emlékszem legalábbis. – Ha az írás kezdeteiről faggatlak… – Amikor elkezdtem írni, nagyjából akkortól érzem, hogy vagyok, hogy valahol vagyok. Írni, fogalmazni pedig akkor kezdtem, amikor megtanultam a betűket. Ettől függetlenül szerintem huszonkét éves koromra tudtam csak értékelhető szöveget írni. Addig kivétel nélkül mindegyiknél azt éreztem, hogy ez még mindig nem pontos. Aztán létrejött pár olyan szöveg, ami azóta is evidens maradt, s ez már elég hosszú idő, szóval talán ezek már megmaradnak nekem. A viszonyom az íráshoz, a leírt történetekhez ugyanakkor azóta sem változott. Ez az az eszköz, ami – annak ellenére, hogy nehezen tudom magam költőnek nevezni – ahhoz a tűhegynyi ponthoz vezet el olykor, ami az egyetlen helyem a világban. Egy parányi menedékkozmoszról beszélek. – Engem a szavak íze, illata, csengése, a hangok együttállása lökdösött az irodalom felé… – Nekem nem a szavak, hanem a történetek voltak a fontosak. Az, hogy közel menjek a történetekhez. Ha egy fáradt gyereknek elkezdesz történetet mesélni, akkor, amíg el nem alszik, addig megfeszítetten figyel, hihetetlen erővel koncentrál, hogy el ne veszítse a fonalat. És kezdődhet bárhogy, szólhat a varázslóról, akit nem szabad feldühíteni, mert akkor súrolókefévé változtatja a cirmost… és folytathatod 66 �a történetet, sőt folytatja az magát már akkor, kanyarog erre-arra, s a gyerek addig figyel, míg be nem csukja az elalvás. Ilyenformán engem nem a szavak, hanem a történetek „húztak”. A történetek elmélyítése során – s ez lehet négy tercina is – olyan tájakba láttam bele magamban, amelyek teljesen megleptek, néha megijesztettek. Olyan ez, mint amikor a gyerek még úgy hiszi, hogy a város határa, az a világ vége. Aztán azt később látja, hogy a „határ” után újabb és újabb tájak vannak, s amit határnak hitt/látott, az egyáltalán nem az. Nekem azért öröm megtalálni a történeteket, mert olyan vagyok, mint egy fáradt gyerek, bennem most is novella játszódik. Ahogyan például a hátad mögött, ahová te ritkán nézel, ahogyan én is az enyém mögé, él, tűnődik, tombol, bókol, dülöngél a borozó, az lenyűgöző. Nem lehet, én nem tudok betelni a történetekkel… S a történés nélküli történetekkel sem. Mert azok is csak látszólag történés nélküliek. Értelemszerűen mindig az dönt a történet mibenlétéről – és ez engem, fáradt gyereket nagyon foglalkoztat –, hogy milyen közel vagy a tér és az idő azon találkozásához, ahol történetet keresel. Ennek határai az egyénnek adatott mozgástér térben és időben. Ha a túlsó sarokról nézed a kocsma életét, akkor azt látod, hogy emberek bejönnek, tűnődnek, bókolnak, satöbbi, aztán kisétálnak innen. Taxit hívnak, s míg megérkezik, elszívnak egy cigarettát. Aki közelebb jön, át az úttesten, az már láthat gesztusokat, elcsíphet szavakat, egészen más fokon szemlélője ugyanannak. Pedig csak annyi történt, hogy átjött, egészen pontosan egy másik térbe, s akaratlanul egy másik időbe – ami persze illúzió, úgy értem, az idő – lépdelt. Aztán, ha ideül közénk, akkor az megint egy új nézőpont. Részesévé válik a mi most forgó történetünknek. – Ezzel a történetes világlátással te verseket írsz, miközben mások a szavak ízén rágódva próbálnak prózázni? Nem ellentmondásos ez? – Írok prózát is, keveset, igaz... Pontosan tudjuk, kimondani is kínos, mert nagyon lapos igazság: az olvasó a saját történetét fedezi fel. Erre alkalmas tizenkét verssor is. Ha képesek volnánk valóban kívülről látni, például most magunkat, ahogyan itt ülünk, még akkor is teljesen más volna a te, és más az én arról, mondjuk úgy, másokkal megosztható történetem. – Többször nyilatkoztál már arról, hogy Pilinszky fontos, elengedhetetlen. Kik vannak még az általad cipelt szellemi poggyászban? – Aki olvas, annak előbb-utóbb lesznek szentjei az irodalomban. Tandori Dezső írta Szép Ernőről, hogy mindig vele van. Én pont így vagyok Pilinszkyvel: mindig, mindenhová jön velem, és mindig közel van. És nagyon közel van Bódi Tóth Elemér. Ő volt az első igazi költő, akit láttam, Salgótarján utcáin, kamaszként, először csak messziről, mert akkor már majdnem minden könyvét elolvashattam szerintem, tehát tudtam, ki ő… Aztán amikor dolgozni kezdtem a megyei napilapnak, akkor volt sok, számomra nagyon emlékezetes beszélgetésünk. Bent a szerkesztőségben. Akkoriban még szinte minden szerkesztőségben lehetett cigarettázni. Kávét ittunk, cigarettáztunk, s én hallgattam zömmel nagyokat, s ha esetleg elgondolkodott valamin, igyekeztem valami nem túl béna kérdéssel inspirálni vagy motiválni őt… Ugyanígy volt Pál Józseffel; ő meg az író-szerkesztő, akit ugye szintén láttam, hogy ott megy az utcán… – Ők az élő irodalom csöndesebb szereplői. – Éppen ezért fontos, hogy őket említsen elsőként. Kitűnő írók. Meghatározó volt – bár megint más szempontból – Joyce, Semprun, Füst Milán… Azért nehéz 67 �ügy, mert szándékod ellenére toplistát kérsz tőlem, de nagyon kérlek, ne vedd annak! Majdnem attól félek, hogy az említés sorrendje is meghatározó, de nem így van! Magamban bolyongok, miközben a választ keresem, ez éppen csak annyi, hogy ki jön szembe elsőként. Beney Zsuzsa költészete szintén különös módon fontos, ahogy Keszthelyi Rezső, és Tandori Dezső, Györe Balázs, Szijj Ferenc, Babiczky Tibor… ez a legrosszabb, ez a névsorolvasás... Holnap temetik Málik Rolandot, akivel sok évet töltöttünk egy asztalnál. Neki is szentje volt Pilinszky, rendszeresen olvastunk fel, vagy mondtuk fejből egymásnak sorait vagy teljes verseket, sokat beszéltünk róla, és emellett az asztal alatt hemperegve röhögtünk a legidiótább, csak abban a szűk körben értelmezhető vicceinken... Nyilas Attila, k.kabai lóránt, Egressy Zoltán, Gyukics Gábor, Kárai Csaba… velük például nagyon fontos, hogy… nehéz a nevek említése. – Málik Roland. Egy ilyen friss halál után mi következik. Átkozódás? Értelemkeresés? Gyász/depresszió? – Nem gondolom, hogy ne lennénk eztán is mindig együtt. – Csendeskedés? Számvetés? – A világ tényleg család. Te nem látod át, mert gyerek vagy, mint én meg mindenki. Isten lát át ekkora famíliát. Arra jutottam, hogy Roland annyira jó volt, hogy befejezte ezt az osztályt. Mégis sírok, meg sírtam eleget. Ha megnézed a könyvét, akkor láthatod, hogy mindent tudott. – Kerek, egész? – Vele is sokat beszéltünk arról, hogy van-e olyan, hogy egy életmű „torzóban marad”. Én hajlok rá, hogy ilyen nincs. Szerinted? – Van jól bevált kitérő válaszom: a torzó lehet kerek egész. Mi lett volna, ha Radnóti túléli önmagát? Nem lenne szánalmas egy hetvenéves Janis Joplin, egy öreg Jim Morrison…? A párhuzamos, továbbfutó sorsok azt sugallják, hogy nekünk, mint befogadóknak szerencsénk van. Nem volt idő devalválódni… – Biztos te is találkozol olyan antológiákkal, amit jó értelemben vett amatőrök a saját pénzükből hoznak létre. Az ezekben szereplő szövegeket nem géniuszok tolják a világba, de, ha közülük bárki elmegy, az is kerek egészet hagy hátra. – Szinte minden mondatodból kikacsint egy isten (az Isten?), ne kerülgessük. A te Istenednek mi a legfontosabb tulajdonsága? – Az, amit a neve jelent. Krisna azt jelenti: mindenkit vonzó. – Megvan az életedben a felismerés pontja? – 17 évesen, amikor először találkoztam bhaktákkal, annyira mélyen megérintett, hogy nem is volt számomra kérdés, a most, 19 évvel később föltett kérdésed, igen, ez a fölismerés pontja. George Harrison még találkozott Sríla Prabhupáda-dal, aki a nyugati világba elhozta a vaisnavizmus tanait. Nagyon közeli kapcsolatba került a Krisna-tudatúakkal, és Krisna-tudatú is lett. Szándékában állt felvenni a rendet, a fehér dhótit, amit a házasok viselnek, vagy akár a sáfrányszínűt, amit azok, akik lemondtak a családi életről. Erre azt a választ kapta, hogy maradjon inkább civil ruhában, és így terjessze a Krisna-tudatot. Ezért a bhakták elkezdték úgy nevezni: titkos bhakta… gyakorlatilag a „titkos ügynök” kifejezés párhuzamaként. Ezt a fogalmat éreztem én kiterjeszthetőnek, és innen jön az új kötet címe: Titokbhakta. – Mit jelent a megélt vallás, a titkos bhaktaság a hétköznapokra nézvést? – Megint Pilinszky jut az eszembe. Mielőtt Németországba utazott katonaként, vásárolt egy csomó könyvet egy antikváriumban. Romain Rolland-t, Karinthyt... 68 �Aztán, mivel abban a helyzetben mind elveszítette az érvényességét, sorra kidobálta a könyveket az ablakon. Egy maradt vele, a Biblia, akár egy kutya, úgy. A hit valahogy így... Tudod, hogy Istené vagy és Isten a tiéd. Nem felejted… Az emberben ugyanakkor tombol, izzik a bűntudat, de ha elkapható, ha fölvehető a megfelelő szál, akkor ez talán kezelhető úgy, mint a fejlődés egy-egy szakasza. – Ha Pilinszky, és ez a földrajzi helyzet adott, akkor miért nem a Biblia? – Nézd, nálam két könyv van mindig „nagyon elöl”, mindig kéznél, a Bhagavadgíta és a Biblia. Ezek nem kódexek, hanem használati tárgyak. Olyan könyvek, amelyeket mindennap forgatok. – …hogy „forgathassanak” minket. – Ezek valóban katartikus művek, a szónak az eredeti értelmében, vagyis megtisztuláshoz vezethetnek. Mert a szó orvosi jelentése a testnedvek, nyilván a károsak, lecsapolása. Az én kezemben többet forog a Bhagavad-gíta, de nem szorítja ki a Bibliát. Ez a két könyv állandó, és sok-sok egyéb érkezik hozzám vagy utazik át rajtam. Nekünk kamaszként volt affinitásunk olvasni, megfért az éjszakázás, az ivászat az olvasással, sőt együtt járt azzal már a főiskolás, egyetemista évek előtt is, tehát középiskolásként. Ha rock koncertre lógtunk vonattal, akkor is volt nálunk könyv. Rejtőtől Proustig, Kosztolányitól Kassákig… De nem csak az egyetemisták, meg az értelmiségiek voltak így ezzel akkor. Közhely: mi paplan alatt olvastunk kislámpával. Általános iskolásként az volt a buli, hogy ki meddig olvasott villanyoltás után… Nem? Nem voltunk annyira nyakon öntve ezzel a földet fölzabáló technikával. – Nem vagy elájulva a XXI. század technikai vívmányaitól. Kézzel írsz, vagy nincs jelentősége? – A fejlődés, amit kizárólag az anyag szintjén képzelnek el, darab idő elteltével nem fokozható, mindenképpen omlás követi. Általában lépcsőzetes. Az állandó fejlődés nem egyensúly. De nem ezért írok kézzel. Otthon: néha asztalnál, de leggyakrabban fölhúzott lábakkal az ölembe fektetett mappába; sörözőben, borozóban, kávézóban, ahol nagyon sok időt töltök: asztal sarkán, pult szélén. Elbújtatom a kezem alá a papírt, ceruzával írok… Sokszor a pincérektől kérek keskeny slejfnitömböt, azt nagyon könnyű bújtatni… Ceruzával, 2B-s puha ceruzával írok. Azzal szeretek. Épp a puhasága miatt. Közben persze faragni kell. Nincs ebben semmi pátosz. Egyszerűen így alakult. Persze, mivel amikor írni kezdtem, messze nem terjedt el a számítógép úgy, mint ma, úgyhogy írógépem is van. Egy Brother de Luxe 220-as. Édesanyám kapta a papájától az írógépet, aztán most nálam van. Manapság is dolgozom vele. Például, ha egy vers kéziratában odáig jutok ceruzával, hogy úgy látom, tisztázni kell, vagy valakivel szeretnék róla beszélni, akkor azt a táskaírógépet veszem az ölembe. Ügyelek arra, hogy mindig legyen benne szalag, s ha baja esik, akkor megvan a megfelelő írógépszerelő, aki helyrepofozza. Gyönyörűen lehet vele borítékot is címezni. Nem gyógyítható szexepilje, hogy az Á betű kicsit lóg. Ebből persze az következik, hogy az utónevemben mindig kancsalít az első és a harmadik betű. Nagy á, kis á... A számítógépet, noha használom, nem tudom komolyan venni: lebeg előttem egy szöveg, amit le lehet kapcsolni. Ha lekapcsolom a gépet, akkor lekapcsolom a szöveget? Olyan, mint a zsiráf... – „Ilyen állat pedig nincs”? – Nem, ez egy másik vicc: „Szép, szép, de otthonra nem kellene”. Annyira ko- 69 �molytalan. Ha írógéppel dolgozol, meg kell tanulnod, nincs mese, fogalmazni. Mert még egy két-háromflekkes cikket sincs az embernek kedve háromszor legépelni azért, mert nem látta át azt a rövid anyagot sem. A számítógéppel a kor egyik emblémája lett a Backspace-billentyű. Mindent lehet nyom nélkül, azonnal törölni… – …mert szétcsúszik, összekeveredik minden. – Ha hagyjuk, az évek is egybecsúsznak. Nekünk kell megtagolni őket. Ez a könyv, a Titokbhakta most valami ilyesmi lehet. Amikor megjelent az előző kötetem, akkor teljesen üresen álltam, értsd ezt úgy, hogy nem volt egyetlen új szövegem sem. Na, akkor tudatosult is bennem – s ezért ennyire kevés, negyven-ötven cím szerepel ebben a könyvben –, hogy nekem valószínűleg kevés szöveget kell megfogalmaznom. – Te fogalmazod, vagy benned fogalmazódik? – Rajtam keresztül, de mindig van egy csírasor. Mint a fraktálnál. Van egy képlet, amibe mindig vissza kell helyettesíteni a kapott eredményt, és így létrejön egy végtelen sor. Ahogy a fraktálnál is van egy csíraképlet, onnantól kezdve a végtelen felé haladhatsz… lefelé és felfelé is. Minden irányba. Nincs határ. Ezzel együtt éreztem, hogy nagyon kevés az, amihez hozzányúlhatok. Ezek a szövegek ugyanakkor élték az életüket, elhangzottak rádióban, megjelentek lapokban, folyóiratokban, ami jó… de az sem lett volna katasztrófa, ha egy noteszbe csak magamnak írom őket. Mindenki maga miatt ír, még ha természetesen érdekli is, hogy elolvassák-e. Nem tudom elképzelni – vagy nem akarom –, hogy valaki külső érdek, nyomás miatt ír. – Nincs is olyan, uggggyan! – Sok dolgot természetellenesnek érzünk… Értem, mire gondolsz, milyen írásokra, amik lehetnek „amúgy” jók, ha történetesen én mégis azt érzem, hogy ez rutin, ez hordalék… Akkor is inkább szövegszünet; az egyébként is nagyon fontos, annak a csöndje. – Belül írod, vagy kívül? – Amikor ezeket a szabálytalan tercinákat írtam, akkor folyamatosan működtem, elvégeztem, amit el kell, de lekapcsoltam minden egyéb belső mozgást. Azért kötnek le, mert megtaláltam őket. Megtaláltak engem. A többi versemről esetleg tudok valamit mesélni, de a tercinák burokban vannak. Egész másként keletkeztek. – Elengeded a szövegeidet? – Igen. Örültem a találkozásnak, de mehet minden tovább. A tercinák ugyanakkor most is bennem vannak, úgy tudok róluk beszélni, ahogyan vannak: „Mollban játszott az évszak, / akár egy utcára / került bárzenész. // De a kerthelyiségben / még dzsessz bujkált, / és társaságok, nevetés. // Becsípett lányok / csevegtek meg jól öltözött, / ifjú uracskák. // Szívük úgy hitte még / akkor, »máma már / nem hasad tovább«”. –Ez nem megtanult, hanem tudott, ugye? – Ez lett a viszonyom velük. Együtt vagyunk. Így. Mindig. – Van olyan szöveged, amire rá tudsz csodálkozni? – Rácsodálkozni nem tudok, annak tudok örülni, hogy nem szalasztottam el. Olyan, mint egy emberi viszony, amikor visszanézel egy korábbi kapcsolatra, mondjuk egy volt kedvesedre, akit tényleg szerettél, aki tényleg szeretett, s utólag is azt mondod: milyen jó, hogy akkor el- vagy kimondtam neki. A jelen nyugalmához kell, hogy akkor elmondtad. 70 �– Túl a költőtársakon, akik olvassák egymást, mit lehet tudni az Olvasókról? Ha megjelenik a köteted (hány példány?) akkor kihez jut el, miként hat vissza? – Kilenc éve jelent meg legutóbb kötetem, s az utóbbi években kevesebb könyvet is szerkesztettem, mint korábban, tehát nincs friss, egészen pontos képem a helyzetről. Annál is inkább, mert most ugye komoly tektonikus mozgások kezdődtek el a kultúrafinanszírozás terén is. A könyv ugyanakkor kétfelől közelíthető meg. Egyfelől ünnep, másfelől viszont nem az, hiszen az alacsony példányszám miatt kevesekhez jut el. Sokkal kevesebbhez, mint amikor megjelenik egy vers egy folyóiratban, még inkább, ha heti- vagy napilapban. A Titokbhaktából sok szöveg a Népszabadságban jelent meg. Ez néhány éve akár 200 ezer példányt is jelentett. Ma kisebb a lap példányszáma, és egy ideje verset sem közölnek… Visszatérve: már akkor is jó volt a viszonyom ezzel a könyvvel, amikor még nem tudtam, hogy miként fog tárgyiasulni, tárgyiasul-e egyáltalán. De ezt most sem tudhatom biztosan. Amikor elkészültem, akkor elengedtem az egészet. Megírtam, megjelent, elhangzott, mindenünket megoldottuk egymással. Amit ezek után kellene tennem, az olyan, mint amikor hivatalos papírokat tolnak elém. Nyűg, ha lehet, esdeklő arccal továbbtolom. – Szóval, nem vagy az önmenedzselés bajnoka. – Az önmenedzselés akkor érdekes, ha a lelki békédet akarod menedzselni. Akinek ahhoz könyv kell, az foglalkozzon azzal. Nekem az pont nem, vagy hát sokkalsokkal kevésbé fontos. – Lelki béke? – A lehető legkisebb ívelésű szinuszgörbén szeretnék mozogni. A Hosszú eltáv megjelenése után néhány hónappal életem legnehezebb, legfájdalmasabb időszaka kezdődött. – A kötetben különböző valóságok vannak, más-más történetek. – Arra akarok tudatos lenni, ami után ez a könyv kutat, elfogadva a jelenlegi helyzetem, de azt is, hogy a lélek és a hamis ego – azaz a személyiség – nem azonos. Én más vagyok, állandó. Ahogyan te is, mindannyian. Ezt fontos tudatosítani magamban. Ugyanaz néz rá a saját kezemre, mint aki hároméves korában, koromban. Ebben nincs változás. A személyiség sokkal gyorsabban, hevesebben igazodik a helyzetekhez, a lélek, mely a test feladása után is megmarad, más utat jár. Viszszatérve a különböző valóságokra: én ezek között igyekszem átjárókat nyitni, illetve föllelni, s amíg megvan egy-egy ilyen kapum, addig nyugodt vagyok. Természetesen mindez nem veszélytelen. Az állapotomra sem. Kezelni kell az átjárókat. Folyamatos balanszírozást igényel, hogy ne záródjon be, mert az fullasztó, de ne is hasadjon szét, mert az meg ijesztő. – Mit jelent mindez a kötetre, mint szerkezeti egységre pillantva? Mi adja a versek egymásutániságát? – Te is egy szerkesztetlen verziót ismersz, magam csak azt tudom, hogy mi körül gravitálnak a szövegek. Az egymásutániságról, a kihagyásokról s a többiről a szerkesztő dönt. Én arról leveszem a kezem. A kötet szerkesztését Nyilas Attila vállalta – ő gondozta az előző gyűjteményt is. – Ez azért nagyfokú bizalmat feltételez. – A kötet egy külön építmény, vannak, akik jó építményeket tudnak létrehozni, de nekem – a saját verseimből – nincs ehhez affinitásom sem. Másnak meg tudom szerkeszteni, tavaly is összeraktam egy-két kötetet… Másét szívesen felépítem. De 71 �ez más. Attila látja szinte minden szövegemet először, tehát nem is volt kérdés, hogy hozzá fordulok. – Tehát, ebben az esetben, a befogható legnagyobb gondolati egység számodra a vers. – Valószínűleg a próza-, esszé- vagy interjúkötetemet meg tudnám szerkeszteni, de a saját verseskötetem esetében szeretem, ha szerkesztő rakja össze. – Ennek ismeretében viszont adja magát a kérdés: hoz számodra valamilyen újdonságot, felismerést a versek sorrendje? – Biztosan. Még nem tudhatom, hogy mit, de ha akkor látom majd a kötetet, akkor az egészen más lesz. – Van ilyen tapasztalatod? – Van. Az előző kötetem is mást rajzolt ki. Ennek önmagában nincs előjele, de mindenképpen izgalmas így, másként látni. Persze, erről kilenc év távolából nehéz beszélni. Minden megváltozott azóta. – De nyilván vannak terveid… – Igen. De nem volt egyszerű, hát merem azt mondani, azok után egyáltalán maradni. Az, hogy – Albert Camus-val – nem vállaltam a végsőkig vitt elfogadást, vagyis az öngyilkosságot. Szóval, hogy nem vállaltam be. Nem gyakori, hogy erre gondolok, de talán még valamit szeretnék itt. – Én ebben élek majdnem két éve… – Amikor 2001 decemberében Dublinba utaztam az akkori szerelmemmel, akkor azért volt olcsó a repülőjegy, mert szeptember 11. után voltunk, és kizárólag olyanok ültek a gépen, akiknek nagyon senkijük nincs. Egyedülállók, baráti társaságok voltak ott, még az olyan párokból is keveset láttam, mint amilyenek mi voltunk. Akkor minden utason az látszott, hogy ha felrobban a gép, akkor „hát, ennyi volt”. Ez nem flegmatikus hozzáállás – az élet jövés-menés. Az ember valóban nem tökéletes sziget. A víz felszíne alatt, láthatatlanul, minden szárazfölddarabka egy. Ahogyan a Védákban áll: Isten akár a Nap, s a lélek, mint a napsugár. Viseli a színét, a melegét egy egész csillagnak – a kettő között mennyiségi különbség van. Ha a viszony ilyen, akkor elveszik a történések előjele, s nem rendít meg sem a jó hír, sem a rossz. – Ezt érteni vélem, csak másként élem. Azt hiszem, a kilengés inspirálja az alkotó embert. – Messze vagyok attól az állandóságtól, ami a bhaktákban elragadó. Magam is kibillenek. Én épp az állandó skizoid állapottól szenvedek, kellő felkészültség nélkül boncolom az énvalót és az ego-t. Ez hatalmas hullámokat kelt. De a hullámok egyre jobban megviselnek, éppen az elmúlt évek miatt. S ha lehet, akkor szeretném átaludni legalább néhány éjszakámat. Szeretném, ha úgy csukna be az elalvás, ahogyan a fáradt gyerekeket. Mert az egyetlen hely és idő, ahol nem találok történetet az a magány éjjeli hidege. 72 �KÉP-TÉR NAGY C SILLA „Éva-szindróma” Beszélgetés Makrai Adéllal 2011 februárjában, a balassagyarmati Szerbtemplom Galériában nyílt meg Makrai Adél festőművész legújabb kiállítása. Az éppen 100 éves, eklektikus stílusú épület világos, hangulatos kiállítóterében, az olajfestmények és grafikák előtt szokatlan installáció várta a látogatókat: a ruhaszárító állvány, a műanyag lavór ruhadarabokkal, a vasalódeszka (ahogy utóbb kiderült) egy performansz kellékeiként funkcionáltak. A művész (aki nem mellékesen anya és feleség) ugyanis mintegy rekonstruálta az alkotómunka körülményeit, újragondolva ezáltal a női művészet fogalmát is. – „Háztartásbeli” alkotó vagyok – ez a címe az egyik elektrografikának (mondhatnám úgyis, rendhagyó önarcképnek), de több más munkádnak is meghatározó élménye az alkotói és a klasszikus női szerep összeütközése. – Személyes élményről van szó: a férjemmel és az ötéves kislányommal élek egy nógrádi faluban, és tulajdonképpen a családi élet ritmusa határozza meg az alkotómunkát is. A napi rutin behatárol, és fontosnak tartom a családi kört. És esténként, ha még van erőm, újra tudok magammal, az aktuális képemmel foglalkozni. Nehéz a szerepeket összeegyeztetni, mert a művészi alkotómunka számomra elvonulást is jelent, és erre nem mindig van módom: nincs műtermem, a lakásban festek, és folyamatosan vándorlok az állvánnyal, oda, ahol épp nincs senki, vagy ahol jó a fény, gyorsabban szárad a festék, stb. Talán ennek is köszönhető, hogy most magamat helyeztem az ábrázolás középpontjába. – A képeid (a festmények mellett a grafikákra, fotókra is gondolok) többnyire embereket, sőt embercsoportokat ábrázolnak. Mire keresed a választ a figurális ábrázolással? – Mindig az emberek érdekeltek, tényleg szinte kizárólag figurális munkáim vannak. A pécsi egyetemen diplomáztam festőművész szakon, és már a diplomamunkám is női testeket ábrázolt jógapozícióban. A jógában az az izgalmas, hogy az egyensúly megtartásáról szól, minden mozgásfolyamat végén el kell érni egy olyan nyugalmi pozíciót, amelyet tartósan fenntartasz. A két szélső képen egy-egy emberalak, a középsőn pedig kettő szerepel, sötét háttér előtt, anélkül, hogy konkrét, reális térbe helyeztem volna őket. – Meghatározóak számodra a hazai vagy külföldi irányzatok? – Nem igazán. Autodidakta módon gyermekkorom óta rajzoltam, inspiráltak a nagy klasszikusok, de inkább mestereim tanácsai, az egyetemen elsajátított mediális technikák együttesen jelentettek útmutatást a saját stílusom kialakításában, semmint konkrét, körvonalazható irányzatok vagy iskolák. Érdekes, hogy Pécsen a kezdetektől szinte teljesen magunkra voltunk utalva, nem mutattak fel mintát, 73 �követendő példát, hanem ösztönöztek arra (különösen a mesterem, Tolvaly Ernő), hogy megtaláljam a saját utamat. Nem azt mondom, hogy nem volt bennem tudatosság, de valahogy én is és a tanáraim is hagyták, hogy „alakuljak”. Érdekes felismerés volt, amikor egyszer a megkérdezésem nélkül rendeltek nekem festékszíneket, csodálkozva láttam a rózsaszínt, a türkizt és hasonló „mesterséges” árnyalatokat. Azt mondták, hogy mert én ezeket szeretem, rácsodálkoztam, hogy tényleg, és azóta tudatosan használom. – A rózsaszínek, kékek, zöldek mégis valamiféle komorságot hordoznak nálad. – Tény, hogy ezek a színek elkezdtek „koszolódni” az utóbbi időben, a témáimhoz így kifejezőbbek. A színkezeléssel feszegetem a határokat, sokszor mondták például, hogy a képeim a giccs szélén táncolnak, miközben megfogalmaznak egyegy témát. A gicccs sajátossága, hogy bizonyos sémák alkalmazása rutinná válik, illetve hogy a látvány elnyeli a témát. Számomra a séma variálása és a látvány expresszivitása is eszköz, úgy gondolom, hogy a határvonalon mozogni nagyon izgalmas, alkalmas arra, hogy elmondjam a munkáimmal, amit szeretnék. – Spanyolországban éltél korábban. Mennyire voltak inspirálóak számodra ezek az évek? – Nagyon. Nemcsak művészi szempontból, hanem mert az egy másik világ, másképp élik meg az emberek a hétköznapokat. Ott is vannak nehézségek, és van gazdasági válság, de kevésbé része az életnek: mosolyognak az emberek, süt a nap, pálmafák vannak, és lehet örülni dolgoknak. Rengeteget fotóztam, ezek segítségével szeretném feldolgozni az ottani élményeimet. A dolgok állása című festményen például a figurák egy rácsos körszerkezet mögött helyezkednek el, ez a szerkezet egy spanyol enteriőr-tervemhez kapcsolódik, az Élet-vonal rendszerbe kötve pedig a spanyol parkok motívumát hordozza. – A Szerbtemplomban kiállított munkáidra jellemző, hogy a figurális ábrázolást megtöri, felülírja, közvetetté teszi egy geometrikus forma vagy digitális képkidolgozást imitáló elem. – Ez új. Igény támadt bennem arra, hogy áthelyezzem a figurális ábrázolás hangsúlyait. Mostanában sokat dolgozom különböző számítógépes képszerkesztő programokkal, amelyek a belső enteriőrök, webdesign-grafikák készítéséhez szükségesek, a technikai inspiráció tehát a tervezés. Emellett egyre inkább úgy érzem, hogy rendszerekbe vagyunk szorítva. Hiába a látszólagos liberalizmus, valójában rendkívül sok kötöttségünk van az élet minden területén, valahogy ezt szeretném kifejezni. Gyakran ezzel együtt jár a fragmentáltság: egy-egy képkivágást, (test)részletet festek meg, kifejezőbbnek érzem, mint a teljes alakos ábrázolást. Ahogy a képeimet sokszor fragmentumként értelmezem, és utólag belenyúlok. Az Éva-szindróma című, egy rácsszerkezet mögött feltűnő nőalakot ábrázoló festményemet például karácsony előtt le kellett zárnom: akkor úgy gondoltam, hogy készen van. Amikor januárban megnéztem, a saját félelmeimet láttam tükröződni benne, és ezért inkább az útkeresésre és a rendszerbe zártságra tereltem a figyelmet azzal, hogy apró nyilakat, a klaviatúra gombjait festettem a rácsozatra. – A későbbiekben is a nőiség témája marad a fókuszban? – Bizonyos értelemben a „másik oldal” megfestését tervezem. Vannak olyan munkáim, amelyek maszkulin témákról, élethelyzetekről, a világ „férfias” szegmenséről szólnak (pl. a Brókerek vagy a Demonstráció). Innen folytatom: a jelenünket, a viszonyainkat, a társadalmunkat és a saját társadalomkritikámat szeretném képekben megfogalmazni. 74 �AMI MARAD DEBRECENI BOGLÁRKA A múlt jelen Losonczi Ágnes: Az ember ideje. Esszék az időről Losonczi Ágnes, ahogyan az korábbi munkáit1 tanulmányozva is kiderül, nem kapcsolódik szorosan a hagyományos értelemben vett, a főként kvantitatív elemzések eredményeit feldolgozó, az időtényezőt számtalan esetben kiiktató szociológiai szemléletmódhoz, kötetei oldottabb hangvételűek, mint a tudományos munkák jellemzően eltávolító leírásai. Gyáni Gábor az Élet és Irodalom Ex libris rovatában közölt recenziójában idézi az iskolateremtő szociológus hetvenes években tett szerzői hitvallását, ami fontos támpontot adhat az elemzők számára. Eszerint Losonczi szövegkonstruálására jellemző, hogy „surveynek nem mindig korrekt, irodalomnak nem mindig olvasmányos, elméletnek praktikus, praktikumnak túlságosan elméleti, tudománynak helyenként költészet, költészetnek tudomány”.2 Losonczi munkáinak hangvételére ez a meghatározás mind a mai napig érvényes, és éppen ebből adódik Az ember ideje című esszékötet jelentőségének kettős megítélése, ambivalens érzésekkel telített fogadtatása. Néhányan, mint például Bernáth László, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének docense, az írás azon tulajdonságát értékelik hibaként, amit egyben előnyének is tartanak. Bernáth azt a közvetlen hangnemet nézi kritikus szemmel, ami a tények, a kutatási eredmények elsikkasztásával, a szubjektív élmények felől közelít a viselkedésmódok, a társadalmi mintázatok, alakzatok (patterns of society) megértéséhez.3 Losonczi koncepciója azonban éppen az, hogy az időelméletek, az időről való gondolkodásmódok, a kulturális különbségekben való meghatározások rendszertelen, olykor önkényes felsorakoztatásával kerüljön közelebb az „időfogalomhoz”, és így, a személyes megszólítottság érzetét generálva, a kitárulkozás hitelességét keltő, közvetlennek mondható narratív elbeszélés módszerével gondolkoztassa el olvasóit saját idejükhöz való viszonyukról. A szerző által felhozott példák sokszínűsége kiszélesíti a befogadók látókörét, ezáltal bárki kiválaszthatja a neki tetsző mítoszokat, eszméket, elméleteket, amelyekkel azonosulni tud. Ő maga így ír erről: „Eloldoztam magam társadalomkutatói kötelmeimtől, a tudományos objektivitást igénylő magatartástól és kalandozni kezdtem az időben – az időről szóló gondolatok, képek, filozófiai, mitológiai, vallásos és racionális felfogások között. Munkám során megengedtem magamnak, hogy szabadon, mondhatnám, szívem szerint válogassak az összegyűjtött anyagok gazdag 75 �választékából. […] Azokat idézem fel, amelyek visszhangra találtak bennem.”4 A szerző mindig is arra törekedett, és most is arra törekszik, hogy a rész vizsgálatával világítson rá az „egészre”, interdiszciplináris megközelítésmódjával alapul veszi a társtudományok, úgymint a történelem, a kulturális antropológia, a filozófia, a pszichológia eredményeit. Komplexitásra törekvő elemzéseinek ezen túl karakteres vonását adja, hogy párbeszédet folytat a művészetekkel, irodalmi, zenei és képzőművészeti alkotásokkal is. Vizsgálja a különböző szemléletmódok, művészeti alkotások befogadásának, interpretálásnak módozatait, variánsait, az emberi életre gyakorolt hatásait, az emlékezet dimenzióit, a narratívák feldolgozásának lehetséges változatait, társadalmi vonatkozásait, a szubjektív nézőpontok megjelenését az individuális és a kollektív, mikro- és makrotörténelemben – az „idő tükrében”. Fazekas Gergely találóan jegyzi meg ismertetőjében: „Losonczi Ágnes azzal szembesült, hogy foglalkozott bár élete során zeneszociológiával, az életmód kérdéseivel, egészség és társadalom viszonyával, vagy éppen a történelmi traumatizáció jelenségével, tulajdonképpeni tárgya soha nem volt más, mint az idő.”5 A gadameri horizontelmélet értelmében nem lehet megkerülni azt a kérdést, ki és hogyan értelmezi, látja a tendenciákat, jelenségeket, hogyan alkalmazkodik a környezetéhez, miként éli meg saját idejét. Gadamer a Husserltől átvett horizont fogalmával írja le azt a hermeneutikai szituációt, melyet, a térbeli mozgásból adódóan, állandóan változó előítéleteink határoznak meg. A különböző hermeneutikai szituációkból, pozíciókból értelmeződik ugyanis a múlt, ami kihatással van a jelenre és 76 meghatározza a jövőt, a jövőkép kialakítását. Az időbe vetettség érzete, az emberiség és az egyén történetiségének a múltból a jelenen át a jövőbe tartó linearitása, illetve a linearitásban megjelenő ciklikus időszemlélet-élménye mind olyan tapasztalat, ami az élet összes mozzanatára kihat, ezért, bármiről szól is egy kutatás, az idő kérdését lehetetlen megkerülnie. Losonczi Ágnes tehát újraértelmezte eddigi kutatási eredményeit, 2009-ben megjelent kötetében bevezette az időtényező szerepének értékelését. Tudvalevő, hogy az oral history, az elbeszélt történelem fontossága megkerülhetetlen a társadalmi viszonyok, az egyéni életutak feltérképezésében. A szerző is tudja ezt, mégis, az olvasónak az oral history-val foglalkozó részeknél támad hiányérzete. Annak ellenére, hogy Losonczi Ágnes kutatásaiban nagy szerepet kapott az empirikus attitűd, ami észrevehetően körvonalazódik a részvétellel történő megfigyelések, a különböző interjútechnikák eredményeinek ismertetésénél, például A legnagyobb évforduló: gyerekvárás, szülés, születés című fejezetben. A tapasztalatok sommázása, néhány elhangzott frázis felidézése mellett meglehetősen kevésszer fordít figyelmet az időtapasztalat elbeszélésének a módozataira, elbeszélhetőségének a határaira, bár az emlékezet korlátairól több helyen is számot ad. Mégsem róható fel a tapasztalati tényező a reprezentáció aktusával egybefűződő fogalma vizsgálatának hiánya, mivel egyedi módon közelít a témához. Amint az elbeszélések egy részében, főként az utolsó nagy fejezetben, amely Az öregségről címet kapta, Losonczi több helyen megjegyzi, hogy az emberi élet előrehaladtával egyre kevesebb marad a jövőből, és egyre több a(z el)múlt. A halál pillanatának közeledtével érde- �mes számba venni, értékelni az életút eseményeit, kiemelt vagy kevésbé karakteres állomásait, kitérőit, a kapcsolatok, a megélt idő milyenségét. Pontosan ez történik ebben az esetben is, egy közel nyolcvanéves, kifinomult érzékenységgel, hatalmas (élet)tapasztalattal és tudással rendelkező nő tekint végig eredményein, gondolkozik el az „élet nagy kérdésein”, az emberi élet fordulópontjain, mint a születés, a gyermekvállalás, a halál; a földi lét értelmén, a megoldott és megoldatlan feladatokon. Összefoglal, kiegészít, és mindezt úgy teszi, hogy amikor konkrétan nem, akkor is az időről beszél, az idő perspektívájából. „És e »kalandozások az időben« – miként ő nevezi – éppen attól válnak oly magukkal ragadóvá, hogy nem valamely tudományos tézis igazolását vagy kutatási eredmény felmutatását célozzák, hanem egy hallatlanul érzékeny ember szellemi univerzumába engednek bepillantást.”6 A kötet A prédikátorok könyve 3, első strófájával kezdődik. „Mindennek rendelt ideje van.” Ez a mondat nem egyfajta fatalista felfogásmód tükröződése, hanem magába sűríti azt a sokféleképpen megfogalmazott tényt, bibliai tanítást és bölcsességet, hogy mindennek megvan a maga helye, vagyis rendje a világban, minden mozzanat időbeliséggel rendelkezik, azaz bármihez hozzárendelhető, hozzárendelődik az időtényező, minden a maga idejében nyeri el létjogosultságát, értelmét, az idő pedig alapvető egzisztenciális tény, a halál és a végesség tudatából fakad. A könyv szövegei négy fő téma köré csoportosulnak: idő-találkozások a kutatásban, az idő megalkotása, küzdelem az időért, az idővel, az idő ellen és az idő irányai, jelene. Losonczi azonban konkrét példákon keresztül is kifejti gondolatait, három korábbi, legfonto- sabb kutatását ismerteti, átértelmezve a korábbi eredményeket. A három téma: a zene és az idő kapcsolata, a művészetté vált, éltető idő; a már említett gyermekvállalás és az ahhoz kapcsolódó teendők, családi magatartásformák, beavatkozások, vállalások, kényszerítő körülmények; valamint az öregség kulturális, társadalmi, generációs különbségekben és konfliktusokban is megragadható, változó megítélése, kapcsolatban az egészség, egészségügy, egészségügyi ellátás, a demográfiai növekedés megválaszolt és megválaszolatlan kérdéseivel. A mintegy 310 oldal terjedelmű írásban több recens, kevésbé recens, vagy átlagos kérdés felmerül, melyekre Losonczi a maga tapasztalatai, olvasmányélményei, tudása alapján próbál válaszolni, de minden válasznak egyetlen lényeges aspektusa van, az, hogy az emberi élet folyamatosságát hangsúlyozza, ezáltal a lét megszentelődik, értelmet ad a cselekedeteknek. A kötetet olyan szempontból is bírálat érte, hogy Losonczi általános tényeket sorakoztat fel, melyeket aktualitással bíró, társadalomtörténeti aspektusban tárgyal. „Néha fel-felkapja a fejét az ember, amikor az időről szóló nagyon általános és közismert tényeket a szerző összeköti például valamilyen magyarországi aktualitással, mondjuk a rendszerváltás után beállt változásokkal összefüggésben, de egyébiránt a probléma éppen ez: a kötetben nagyon általános és közismert tények sorakoznak. Valójában nem is az »általánossággal« és a »közismertséggel« van a baj, mert az viszonyítás kérdése, hogy mit nevezünk közismertnek, és az »általános« tények is lehetnek roppant fontosak, hanem ezzel a bizonyos »sorakozással«. Senki nem állítja, hogy egy esszébe feltétlenül világrengető ötleteket kell 77 �elhelyezni, valószínűleg sokkal lényegesebb, hogy legyen lüktetése a gondolatmenetnek, legyen benne valami meglepő […]”7 A kritika lehetne akár jogos, mégsem az. Az egyik ellenvetés, hogy az esszének több válfaja létezik. Igaz, hogy az irodalmárok körében, az utóbbi időben a legelterjedtebbek azok a francia eszszéhez kötődő írások, amelyek ironikus hangvételűek, könnyedek vagy humorosak, esetleg meghökkentő mozzanatokat is beépítenek a leírásba, a tudományos élet résztvevői pedig inkább az ún. angol esszé, a „jól megírt gondolkodás” kedvelői, de Losonczi inkább a német, elemző esszéista hagyományokhoz igazodik. Az esszé egyébként is nehezen körvonalazható, ún. átmeneti műfaj, ami az irodalmi és a bölcseleti elbeszélés pengeélén táncol. Alapvető kritériumai: párbeszédbe kapcsolódik, vagy párbeszédet kezdeményez egy témával kapcsolatban, melynek mélyebb gondolati rétegeit, struktúráit a filozofikus gondolkodás eszköztárával igyekszik feltárni, érthetőbbé vagy áttekinthetőbbé tenni, tehát analitikus, elemző, de nem csupán különböző értelmezéseket mutat be, hanem a szerző személyes véleményét is tükrözi, adomákkal, saját tapasztalatokkal színesítve az elbeszélést. Amint Losonczi Ágnes teszi. A szerző ugyanis nem egy álláspontot véd, hanem a szövegalkotás segítségével próbál rájönni valamire. Már maga a Montaigne (Essais) óta használt essai szó jelentése (próba, próbálkozás) is a műfaj esetlegességére utal. „Míg az értekező a módszer, addig az esszéíró a módszer iránti kétely képviselője.”8 Nem a descartesi kételkedés filozófiájáé, hanem inkább arról van szó, hogy elemzéseit a benne fölmerült kérdések, kételyek indukálják. Aztán az is „meglepő”, hogy a szerző ennyire bölcsen fogadja a „megmásíthatatlant”, ilyen jól összehangolja biológiai, egyéni és társadalmi idődimenzióit, és ennyire derűsen, nyugodtan tekint múltjára, és várakozással a jövője felé, mert idősen is csak úgy lehet teljes életet élni, ha vannak célok, van az individuumnak jövőképe. Losonczi nem fél az időtől, az idő „végezetétől”, így – amellett, hogy felzaklató ennyi „általános igazságot” elolvasni, ömlesztve – miután végig hömpölyög a szellem a szövegeken, megnyugvást talál, mert átgondolja mindazt, amit nap mint nap megtapasztal, átél, de soha nem vesz komolyan. Legkönnyebb ugyanis hárítani, az elbeszéléseket megfelelően alakítani a jelenben, a vágyott jövő reményében, kijátszva a múltat, ami nélkül pedig nincs jelen és jövő, anélkül, hogy tudatosítanánk önmagunkban, hogy bár az életnek egyszer vége szakad, mégis tovább élünk, az utánunk következőkben, a következő generációban és a történelemben is. Végül, Losonczi Ágnes kötetének újabb ajándéka, hogy ad hoc módon válogat az időről szóló, más elbeszélésekből, Borges-től Thomas Mannig, Sebaldtól Szent Ágostonig, Halbwachsig és Heideggerig, az egyik legszélesebb spektrumát tárja elénk a filozófiának, az elméletnek, újabb kérdéseket generálva azok számára, akik szeretnék folytatni az időről szóló elmélkedést. (Holnap Kiadó, Budapest, 2009) Jegyzetek 1 78 Zene életének szociológiája (1969), Zene, ifjúság, mozgalom (1974), Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben (1977), A kiszolgáltatottság anatómiája az egészségügyben �2 3 4 5 6 7 8 (1986), Ártó-védő társadalom (1989), Utak és korlátok az egészségügyben (1998), Sorsba fordult történelem (2005). Élet és Irodalom, LIV. Évfolyam 2. szám, 2010. január 15. BERNÁTH László, Az ember ideje – fontos információk adagolása az időről. In: Kultúra&Kritika, A PPKE Esztétika Tanszék kritikai portálja, 2009. 06. 06. [www. kuk.btk.ppke.hu/?section=irodalom&aid=243] LOSONCZI Ágnes, Az ember ideje. Esszék az időről. Budapest: Holnap, 2009. 11. FAZEKAS Gergely, Kalandozások az időben, Népszabadság, 2009. április 22. [www.nol.hu/lap/kult/lap-20090422-20090422-32] Uo. BERNÁTH László, i. m. THOMKA Beáta, Esszépoétika. Jankovics Józsefnek, In: CSÁSZTVAY Tünde, NYERGES Judit (szerk.): Humanizmus és gratuláció. Budapest: MTA Irodalomtudományi Intézet – Balassi Kiadó, 2009. 445. R ACS C SABA „Nem leszek sohasem a játékszered”? Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai. Nők a szocialista időszakban Tóth Eszter Zsófia a Magyar Országos Levéltár munkatársa, az 1945 utáni magyarországi társadalomtörténet elismert kutatója második önálló kötetében, Kádár leányai Nők a szocialista időszakban, a társadalmi nemek, közkedvelt és a hazai tudományosságban is polgárjogot nyert kifejezéssel élve a gender tanulmányok társadalomtudományi területébe vezeti be az olvasót. A szerző a már-már önálló tudományként jelentkező gender kutatások mellett számos kutatási irányzathoz, történeti iskolához csatlakozik munkáiban, melyek az „új történetírás” jellemzői. Így a történeti antropológia, a német Alltagsgeschichte (hétköznapok története), a mikrotörténelem is hatással vannak történészi tevékenységére, mely mód- szerek elsajátítása a ’70-es történészi generáció sajátjaként jelentkezik, a történettudomány megújításában kifejtett tevékenysége során1 Tóth Eszter Zsófia munkái kifejezetten példaként szolgálhatnak az antropológiai szemlélet elsajátítására, a könyvformátumban is elérhető doktori disszertáció a hatalom és az egyén, valamint kifejezetten a munkásság társadalmi rétegeinek viszonyát elemzi. Többek között az Állami Díj befogadástörténetét emeli kutatása fókuszába, amikor a Budapesti Harisnyagyár Felszabadulás brigádjának munkásnőivel készít életinterjúkat, többek között a nemzetközi tudományosságban is elismert Gabriele Rosenthal módszertanát is elsajátítva, mely az oral history mind népszerűbb 79 �irányzatának recepcióját jelenti történészi munkájában.2 „A szocialista időszak nemcsak azért legitim terepe a történeti elemzéseknek a nők szempontjából, mert a paternalista állam a hivatalos diskurzusban egyenjogúságot hirdetett, hanem azért is, mert még köztünk vannak azok a nők, akik ezt az időszakot megélték, egyéni tapasztalataikról életinterjú keretében beszámolhatnak (10.).” A szerző az életinterjúkat teljes jogú történeti forrásként kezeli, ennek megfelelően az általában jellemző szemléltető funkción túl az interjúk forráselemzését is elvégzi, például a hivatalos diskurzus és az emlékek konstrukcióinak összefüggésében. A posztmodern kor történetírása mindinkább az egyszerű ember, a kisember problémái felé fordul, akiket korábban a történelem veszteseiként értékeltek. Hans Medick programadó írásban a szociálantropológiai módszerek társadalomtörténeti alkalmazásától a hagyományos Európa-centrisztikus és evolucionista történelemszemlélettől eltérő látószög kialakulását várta, amely társadalomtörténet számára láthatóvá teszi a pauperizált rétegek, a népi kultúra, a nők és a nemi kapcsolatok, a család intézményének történeti változásait. Mindez a társadalomtudományokban unilineáris látásmóddal leírt fogalmak átalakulását eredményezte, elsősorban a modernizáció és az ipari forradalom, amelyet immár számos társadalmi réteg és/vagy osztály jogfosztottságát és elszegényedését eredményező, ugyanakkor az uralom új formái mellett az igénybejelentés, az igazságosság, vagy az ellenállás új rendszerét is létrehozó történeti jelenségként szemlélték. A „nagy változások” perifériáin élő „idegenek” lettek a történettudomány bennszülöttjei.3 80 Ebbe az összefüggésbe szervesen illeszkedik Tóth Eszter Zsófia látásmódja is, amelyre az idegenség érzékeltetése jellemző. Vizsgálati alanyaiként az éppen érvényes normákat átlépő, „határátlépő” nőket nevezi meg. Mindenesetre a mindentudó történész helyére a társadalomtörténet új paradigmáival együtt az olvasmányos stílusú, az olvasóval együtt nyomozó, alulról szemlélődő, majd konstruáló történész lépett. Jellemző a történeti antropológia vagy az Alltagsgeschichte művelőire, hogy „kaleidoszkópszerű látomás tárul az olvasó elé, hiszen a történész egymással csak lazán összefüggő tükrök segítségével közelít hőséhez: a múlt emberéhez. Ennek a tudatosan választott történészi ábrázolási módszernek az eredménye, hogy a vizsgálni kívánt átlagembereket a legkülönbözőbb szögekből vehetjük egyidejűleg szemügyre, apró mozaikkockákat helyezve egymás mellé.”4 Tóth Eszter Zsófia ugyanerről: „A kép nők életéről, a női tapasztalatokról persze nem lehet teljes, inkább mozaikszerű […].” (11.) Ezen mozaikdarabkák képezik egyben a könyv szerkezeti egységeit. Ezt a hatást csak erősíti, hogy az egyes fejezetek a szerző korábbi tanulmányainak újragondolt változatai, melyek 2006 és 2008 között születtek. A múlt hősei esetünkben egyértelmű módon a szocialista időszak női. A szereplőkkel városokban, elsősorban Budapesten találkozunk. A városok és társadalmuk a társadalomtudományok, – az antropológiától a behaviorista földrajzig – közkedvelt vizsgálati alanyai. Robert Ezra Park és a Chicagói iskola a városokat ökológia egységekként kezelte, egyfajta lelkiállapotként ábrázolta. A városszociológia atyja szerint a városok a modern ember „élőhelyei”, lakói antropológiai módsze- �rekkel megismerhetők.5 Mindezzel messze megelőzte korát. A Kádár leányai című kötetben rögtön az első fejezet a modern város mikroszintű vizsgálatához és a gender témához ugyan elválaszthatatlanul illeszkedő, de legalább annyira önálló témaként is létjogosultságot élvező migráció kérdése került. A faluról bevándorló fiatal lányokat hajlamosabbnak tartották deviánsnak minősített viselkedésre. A magyarországi tudományosságban is ismert Magdalena Zaborowska Amerikába bevándorolt, főleg kelet-európai nők narratíváit elemezte a társadalmi nemek konstrukciójából kiindulva. Szerinte a sztereotípiák, melyek a bevándorló lányokról szóltak, a szerepelvárosokból származtak, melyeknek nem tudtak megfelelni, így a róluk szóló diskurzusokban prostituálódtak, rossz asszonyok és rossz anyák voltak, szabadabban kezelték a test reprezentációjával és a szexualitással kapcsolatos normákat, mely utóbbi Zaborowska szerint pusztán a szegény családoknál jelentkező helyhiányból fakad. A munkásnők ilyen viselkedése a közbeszédben egyenlő a feslettséggel.6 Mindezek a témák ebben az első fejezetben is visszaköszönnek. Miért nem sikerült pesti udvarlót fognia egy munkásszállón lakó lánynak, aki csipkebugyiban ment randevúzni? – teszik fel a kérdést a könyv hátlapján. A városi életforma adaptálásának problémái mellett érdekesek azoknak a többnyire szintén városi nőknek az elbeszélései, akik a hagyományos női szerepekből kilépve vettek részt az 1956-os forradalomban. Bár mint a szerző megállapítja, nem véletlen, hogy 1956 mint a férfiak forradalma vonult be a történetírásba, még ha a nők szempontjából mindeddig kevéssé vizsgálták is a forradalmat, az „autonóm nő alakja csak néha sejlik fel” az anyai, feleségi és nemzeti keretek mögül. (50.) Érdekfeszítő az 1956. decemberi Magyar Anyák! Lányok! Asszonyok! röplap és az illegális Élünk című újság cikkének felhívására tartott női felvonulás, tüntetés elemzése a maszkulin szemszögből, mely szerint a nők feladata elsősorban az emlékezés. Innen érthető a szerző megállapítása, mely az egész kötetre érvényes: „Az írások nagy része nem csak nőknek, s nem csak nőkről szól.”7 A feszítő hangulatú írásokban bontakozik ki Tóth Eszter Zsófia forráshasználata, mely a hagyományos levéltári forrásokon messze túlnyúlik. Előrebocsátottuk már az életinterjúkkal kapcsolatban, de ide sorolható a Nők Lapja-cikkek elemzése, illetve korabeli filmek (Vészcsengő, Adj király katonát, Falfúró) és a képek felvonultatása (a képek illusztratív funkciót is betöltenek a könyvben). Az újságírók által gerjesztett témák közül, melyek a közbeszédet befolyásolták, a lányanyákkal és a gyes-betegséggel (neurózissal) kapcsolatos Okos lányok és az Unalom összkomfortban cikksorozat, valamint olvasói levelek elemzése tűnik ki. A hivatalos propaganda és a cenzúra miatt befolyásolt újságok a hivatalos diskurzus megjelenítői, az ezzel ellentétes véleményt formáló olvasókat emlékeztetik a hivatalos elvárásokra. Egyúttal tartalmazzák a nőkkel kapcsolatos ábrázolásokat, ami igényt tarthat a történész érdeklődésére. Ebből a szempontból a Nők Lapja, mely nagy népszerűségnek örvendett, fontos szerepet tölt be. A gyes-neurózissal kapcsolatban kerít sort a szerző a szomszédság mint alapvető városi intézmény átalakulásával kapcsolatos elemzésére a panelvilágban. A Chicagói iskola is felfigyelt a szomszédságra, melyet a bevándorlók elsődleges csoportjaiban megélt „face-to-face” kap- 81 �csolatok új környezetbe transzformálódásaként ábrázolt, melynek számos funkciója között akár politikait is talált.8 A szomszédság ellenőrző funkciójának gyengülése az újonnan épített panelrengetegben a hagyományos munkástelepekhez képest hatványozottnak ábrázolt jelenség, ebben az ábrázolásmódban a lakók elszigetelődnek, elmagányosodnak,9 teret nyitva a deviáns viselkedésnek. A deviáns anyukák mindennapjainak elemzésébe torkollik a Falfúró című film szereplőinek elemzésén keresztül ez a fejezet is. Hasonlóan érdekes kérdés a dolgozó nőkkel kapcsolatos szerepváltozások feldolgozása. A társadalmi mobilitás lehetőségétől vezérelt nők, akik férfias munkahelyen teljesítettek, gyakran kényszerültek a munkahelyi és otthoni, elsősorban anyai és feleségi szerepek elválasztására, amely az öltözködésben, de a nyelvhasználatban is jelentkezhetett, mint azt a szimbólummá vált traktoros nők példája mutatja. A Kádárkorszakból Éva és Paula munkásnőkön keresztül, akik az országgyűlési képviselőségig vitték, domborodik ki leginkább az oral history Tóth Eszter Zsófia által generált módszertana, amely felszín alatt a munkássággal kapcsolatos viták húzódnak. Hiszen maga a munkásság fogalma is konstrukció. Az országgyűlési képviselővé választott nők csakis parlamenti felszólalásukban alkalmazták a hivatalos munkásfogalmat, ábrázolták önmagukat munkásnőként: „Úgy tűnik, a munkásság – mint a hivatalos diskurzusban egységesnek ábrázolt társadalmi csoport – tagjaként csak hozzászólásukban reprezentálták magukat.” (145.) A könyv hét fejezetből áll. A gazdag jegyzetapparátus, a hivatkozások a könyv végén találhatóak, így is elkerülve a képeket is tartalmazó főszöveg felbomlását, túlzott szakaszolását. Tóth Eszter Zsófia nagy érdeklődésre számot tartó könyvvel jelentkezett 2010-ben, amely mind a szakmai, mind a laikusok körében pozitív visszhangra talált. A könnyen kezelhető és olvasmányos munka a történeti vizsgálatok terepévé vált szocialista időszakot hozza közelebb a ma olvasójához. Sikeresen! (Nyitott Könyvműhely, Budapest, 2010) Jegyzetek 1 2 3 4 5 6 82 GYÁNI Gábor, Előszó. In: HORVÁTH Sándor, PETHŐ László, TÓTH Eszter Zsófia (szerk.): Munkástörténet – munkásantropológia. Budapest, 2003. 7-11. TÓTH Eszter Zsófia, „Puszi Kádár Jánosnak”: munkásnők élete a Kádár-korszakban mikrotörténeti megközelítésben. Budapest, 2007.; továbbá ROSENTHAL, Gabriele, The Holocaust in three generations: families of victims and perpetrators of the Nazi regime. London, 1998. MEDICK, Hans, „Misszionáriusok a csónakban?” Néprajzi megismerésmódok kihívása a társadalomtörténettel szemben. In: VÁRI András (vál.), Misszionáriusok a csónakban. Budapest, 1988. 62-109. GYÁNI Gábor, Hétköznapi Budapest. Nagyvárosi élet a századfordulón. Budapest, 1995. 6. PARK, Robert E., The city: Suggestions for the investigation of human behavior in the urban environment. In: PARK, Robert E., BURGESS, Ernest Watson, MCKENZIE, Roderick Duncan, The city. Chicago, 1984. 1-46. ZABOROWSKA, Magdalena, How we found America. Reading gender through East European immigrant narratives. London, 1995. 46. �7 8 9 http://mult-kor.hu/20101126_kadar_leanyai 2011. 02. 06. PARK, Robert E., BURGESS, Ernest W., Introduction to the science of sociology. Chicago, 1921. 56-57. ROBERTS, Elizabeth, Women and families (1940-1970). London, 1995. 211-219. K OÓS I STVÁN Rajzok egy élet tájairól B. Juhász Erzsébet: Mesék az életemből B. Juhász Erzsébet hátrahagyott írásai, karcolatai emléknyomok, egy karizmatikus személyiség, egy varázslatos tanáregyéniség irodalmi formában elénk tárt emlékképei. Ezek az emlékek nem alkotnak egy integrált élettörténetet, nem egy életpálya vagy egy beteljesített sors reprezentációi, hanem a hétköznapi élet lenyomatai, az életé, ahogyan azt mindannyian megéljük, szöveggé formálva. Súlyos traumák elbeszélései és apró, villanásnyi képek kerülnek egymás mellé, családtagok elvesztésének fájdalmas történetelemei és könnyed, impresszionisztikus emlékszövegek megférnek egymás társaságában. Narratív összetartás nélküli emlékek ezek, amelyek pusztán jelenlétük erejével hatnak, ahogy rákényszerítik magukat az emlékező tudatra, hogy az írás során nyerjenek végleges, rögzített formát. A Mesék az életemből darabjaiban egy olyan ismerősünk emlékét és emlékezését olvashatjuk, aki már nincs velünk, és mégis jelen van a szövegek elbeszélői hangja által. Rajtuk keresztül egy olyan ember szól hozzánk, akinek távollétében is halljuk megnyugtató, meleg hangját. És milyen különös: mintha pontosan erről a sajátos viszonyról szólnának maguk a karcolatok is. Mert a heterogén és a közvetlenség retorikáját alkalmazó szövegek néhol expliciten, máshol csak nagyon implicit formában, de csaknem mindenhol jelen lévő témája nem más, mint az öszszetartozás fontosságának kifejezése, az életünk részét képező személyekhez, elvekhez való ragaszkodás erejének tanúsítása. A szenvtelennek tűnő, az érzelmeket közvetlenül ritkán közlő hang mögött egy mély és meleg emberi lélek jelenléte, élettapasztalata érződik, amely hang számot ad az ezernyi szálról, kapcsolódási pontról, amely az élethez és azokhoz köti, akik valaha is beléptek gyengéd figyelmének átható fénykörébe. A kedvesség, a türelem és a figyelmesség, amiből személyiségének ellenállhatatlan varázsa fakadt, itt mintha kitágulna, hogy befogadja az egész világot: rokonokat, barátokat, ismerősöket, sőt állatokat (például Tóbiás kutyát) mutatnak be a rövid lélegzetvételű írások, eközben pedig morális dilemmákról, normákról, alapelvekről adnak hírt. Különösen mély és plasztikus annak az általános emberi tapasz- 83 �talatnak, összetartozásnak a megjelenítése, amely a nemlétezőkhöz, az elhunytakhoz, a soha meg nem ismert rokonokhoz, valamint a meg nem születettekhez kapcsolja az egyént, ahol a szöveg a felelősség, a hála, a közös sors kötelékéről, az élet törvényeiről beszél: „Az én családomhoz az elevenek és a holtak egyaránt hozzátartoznak. [...] Úgy is, hogy van, aki már nincs, csak a fejemben, a tudatomban [...].” (Mintha élnének) A féltő aggodalom, ami az élőkhöz kapcsol minket, szintén visszatérő témája B. Juhász Erzsébet karcolatainak: fimon érzékenységgel ír arról a szorongásról, amellyel a kislány gondol fiatal, házasuló rokonaira, akik egy új családért elhagyják a régit; amellyel az egyetemre tartó diáklány búcsút vesz édesanyjától; ahogy az asszony figyeli aggódva az otthont elhagyó férjet. De ugyanez az ambivalens érzelem fogalmazódik meg rendkívül árnyaltan a távol lévő baráttal (Itt járt a postás, és nem hozott levelet), a kevéssé kedvelt szomszéddal (Méltatlan gondolataim), sőt az ismeretlennel (Mindennek rendelt ideje) kapcsolatban is. Írásait olvasva óhatatlanul arra gondolunk, hogy ugyanaz az elszakíthatatlan kötelék fűz minket, egykori tanítványait hozzá, szeretett tanárunkhoz, aki türelmével, lelkesedésével és őszinte, mély derűjével nem csupán szakmailag segített minket, hanem örökre szóló emberi példával is szolgált számunkra. A Mesék az életemből című gyűjtemény azonban mást, többet mutat a szerzőjéből: a karcolatok különlegesen pontosan szólnak az életről, társas kapcsolatokról, döntésekről, bűntudatról és a sors vállalásáról, ezáltal fontos tudást adnak át, önmagunkról is. Mindezt tömör, könnyed, humort és iróniát sem nélkülöző formában, teszik, ismerős és ismeretlen olvasó számára egyaránt kedves, kellemes, figyelemreméltó olvasmányként. (Argumentum, Budapest, 2011) G ALAJDA J UDIT És addig éltek, amíg… Boldizsár Ildikó: Meseterápia Mesék a gyógyításban és a mindennapokban Versenyszellemmel átszőtt világunkban hálás feladat hírt adni legekről, rekordokról. 2010. szeptember 30-a óta Magyarország egy újabb rekorddal büszkélkedhet: ekkor nyílt meg a Balaton-felvidéki Paloznak községben a világ első Meseterápia Központja. 84 A központ terápiás foglalkozásai, tanfolyamai, mesecsoport-kurzusai a Metamorphoses Meseterápiás Módszer (a továbbiakban: MMM) köré szerveződnek. A megnyitóra, valamint a módszert és alkalmazási lehetőségeit szintetizáló Meseterápia című könyv �bemutatójára egyaránt a Népmese napján került sor. A MMM kidolgozója, Boldizsár Ildikó legújabb könyvében így fogalmaz: „A mese önmagunk képességeit illetően a határtalan lehetőségek birodalmába vezet el bennünket.” A meseterápia a művészetterápia, azon belül a biblioterápia egyik ága. Ez utóbbi olyan terápiás módszer, amelyben valamilyen szöveget („könyvet”) használnak segédeszközként; létezik aktív (Amerikában ezt részesítik előnyben; a terápia alapja műalkotások létrehozása), vagy receptív változata (Európában ez terjedt el; a válogatott olvasmányanyag befogadói élményét feldolgozó beszélgetés követi, a problémamegoldás irányított olvasással történik). A MMM ötvözi mindkét módszert, előbb a receptívet, majd az aktívat alkalmazza. Ez utóbbira a kötetben is találunk példákat (pl. a Sfurtuna, az elátkozott leány című mese kapcsán a terápiában résztvevő nő megírta a saját sorsával való találkozását; A halhatatlanságra vágyó királyfi meséhez egyéni befejezést írt egy férfi páciens). Boldizsár Ildikó szerint a MMM lényege „az archaikus mesék segítségével elvezetni az embert odáig, hogy felismerje és megvalósítsa mindazt, amire vágyik, amit kívánatosnak tart, és működővé tegye maga körül azt, ami nem működik, de szeretné működőképessé tenni […] a mese […] olyan történet, amely képes összerendezni a káoszt, és a helyére állítani egyfajta teljességet. Gyógyító erejének épp ez a titka.” Alaptételnek tekinti, hogy nincs olyan élethelyzet, amelynek ne lenne mesebeli párja, ezért kiindulópontként a terapeuta és a páciens együtt választják ki azt a mesét, amely az adott szituációhoz tartozik, majd megállapítják, hol és miért „akadt el” a terápiában résztvevő a mesehőshöz képest? Mivel a mese konkrét megoldásokat kínál, tudatmódosító erővel bír, olyan váratlan felis- merés(eke)t tesz lehetővé, amely változ(tat)ást generál. A terápia alapjául szolgáló mesék a világ népmesekincséből kerülnek ki (a könyvben megfogalmazódik, miért nem alkalmasak terápiás célokra a műmesék), különös jelentőségűek a magyar népmesék. A folklorisztika által meghatározott mesetípusok bizonyos problémák megoldásánál előnyt élveznek (pl. az állatmesék segítenek az egyén és a közösség viszonyának a rendezésében, a „rászedett ostoba szörny-mesék” a szenvedélybetegségek gyógyítása során alkalmazhatók sikerrel). Boldizsár Ildikó – mintegy az előző inverzeként – sajátos osztályozást állít fel, amelyet „lélektani mesetipológia”-ként aposztrofál. Felosztásának alapja meseterápiai szempontú, a terápia egyes részeihez, illetve az orvosolni kívánt problémahelyzetekhez rendeli hozzá a mesetípusokat, aszerint, hogy egy adott helyzetben mely típusok alkalmazása a legcélravezetőbb. Ez alapján megkülönböztet a probléma kimondását segítő, az aktuális élethelyzettel rokonítható, tükröt tartó, egyén és közösség viszonyát tárgyaló, kapcsolatfelvevő, és a páciens egész sorsát befolyásoló meséket. Rögzíti a varázsmesék 9 gyógyító funkcióját is (tükörfunkció, modellfunkció, közvetítő funkció, raktár-hatás [más helyzetben is felidézhető], hagyományközvetítés [az ősök tudása], transzkulturális közvetítés [másság elfogadása az agresszív védekezés helyett], regresszív funkció, ellenminta-funkció, álláspont-változtató funkció.) A kötet második része, amely a meseterápia gyakorlatát tárja elénk, fejezetcímekként meseidézeteket választ (pl. „elindult szerencsét próbálni”, „egy életem, egy halálom, megpróbálom”, „én a tiéd, te az enyém”, stb.), melyek tükrözik az adott mesei fordulatok mentén fel85 �fejthető problémákat, s a bennük rejlő megoldásokat. Boldizsár Ildikó saját, valamint a Mosoly Alapítvány meseterapeutáinak tapasztalataiból származó konkrét példákkal teszi plasztikussá az egyes fejezeteket. Három esettanulmány, majd a szerzőnek a mesélés preventív szerepéről és az életkori sajátságokhoz illeszkedő alkalmazási módjáról vallott nézetei – hogy a mesék szerepe egyaránt nőhetne az oktatásban (fontos, hogy az egyes meséket melyik életkorban adjuk át, lényeges az élményszerű feldolgozás) és a mindennapi életben (egészséges felnőtteknél az önismeretet segíthetné) – teszik teljessé az alapműnek joggal nevezhető könyvet. Végül a Meseterápiás Központ lehetőségeit villantja fel utószavában, rendkívül inspirálóan és visszafogottan, amelyet a kötet írása idején még nem vett birtokba a nagyközönség. Boldizsár Ildikó művének legnagyobb erénye – olvasásra sarkalló, közérthető stílusa és tudományos eredményei mellett – hitelessége, őszintesége (melyben helyet kap a humor, az önirónia is), az olvasóval való folyamatos kapcsolattartás, játékra, mintegy a terápiába kapcsolódásra hívja az olvasót, feladatot ad. „Héraklész legnehezebb feladata a Heszperiszek százfejű sárkány által őrzött aranyalmáinak megszerzése volt, az enyém ennek a fejezetnek a megírása”, írja, és vall arról, hogyan hat rá is 86 egy-egy terápiában való részvétel, hogyan kell a terapeutának is „megdolgoznia” a sikerért: „Érett, kibontakozott nővel ritkán találkozom – de nyilvánvalóan nekik nincs is szükségük terápiára.”. Néhány esetben ugyan az illusztráló példák felsorolása túlságosan bőséges (mesehelyszínek felsorolása a 106. oldalon 16 sor; mesei ellenfelek listája p. 178-179. 18 soron keresztül), kevesebb éppoly meggyőző lenne, de ez magyarázható a teljességre törekvéssel, a szerző alaposságával, és rávilágít arra is, mekkora örömet okozott számára a munka elkészítése. A lábjegyzetben elhelyezett szakirodalmi hivatkozások gazdag lehetőséget nyújtanak akár a további tájékozódásra, akár állításai alátámasztására; a gazdag irodalomjegyzék (pl. a néprajz, antropológia, pszichológia, orvostudomány, szociológia tárgyköréből), magyar- és világirodalmi idézetek sora igazolja a meseterápia interdiszciplinaritását. A kötet tipográfiája a figyelemfelkeltés, lényegkiemelés eszközeként is szolgál: a tételmondatok dőlt betűvel szedettek, a még ennél is fontosabb közlendőket csupa nagybetűs írásmóddal olvashatjuk. A Meseterápia ráirányítja figyelmünket arra a kollektív tudatban mesék által őrzött archaikus tudásra, melyet Róbert Gida után szabadon „tudtunk, de elfelejtettünk”. (Magvető, Budapest, 2010) �BERETI G ÁBOR Az igényesség garanciája Alföldy Jenő: A megszenvedett éden Az igényesség garanciája, ha egy ítész az elemzendő irodalmi műveket „a nemzetet és a világot előbbre vivő akarat s a lényegi igazságot hordozó esztétikum” alapján értelmezi, ahogyan legutóbbi könyve fülszövege szerint a kritikáit és esszéit a műalkotás szintjén művelő Alföldy Jenő teszi. Az immár hetvenes éveiben járó szerző ezáltal volt képes hosszú évtizedeken keresztül irodalmi közéletünk figyelmét tartósan magához vonzani, mint ahogy elemzői tevékenységének a mércéjét is magas színvonalon tartani. Írásaiban Alföldy tudatosan igyekezett megközelíteni az újságíró Kosztolányi Dezső teljesítményét, amit, ahogy írja, önmagára nézve úgy fogadott el, „ha Kosztolányi hallatlanul pontos megfigyeléseihez, részvétteljes emberségéhez, páratlan íráskészségéhez és elképesztő termékenységéhez még valamivel több társadalmi érzékenységet és egy kicsivel bővebben dokumentált filológiát is hozzáképzelek. Mint az esszéírás nagymestere, magam is hihetetlenül változó korban éltem és élek; szemléletem alakulásában nincs megnyugvás”, olvashatjuk vallomását a gyűjtemény hátsó borítóján. Sorai, könyve értékelő bemutatásához is jó kiindulópontul szolgálnak. Kritikai munkák esetében az olvasó figyelme megoszlik a méltatott mű és a mögötte fölsejlő elemzői szemlélet között. Hiszen az elemző méltatása legin- kább nézetei és értékrendje feltárására, mérlegre tételére irányul. Vélhetőleg nem tévedünk nagyot, ha Alföldy Jenő szemléletét – egy korábbi terminológiához igazodván –, az anti-urbánusokéval rokonítjuk, mint ahogy ennek, a múlt fátylaiból nemzeti őrlángként kibontakozó kritikus, az elmúlt húsz év során maga is számos tanújelét adta. Azonban a korábbi népiurbánus ellentétre utalva itt egy érzékeltető különbségtevést kell tennünk, merthogy e mai anti-urbánus irály, a korábbi népiessel szemben, amely a szociális érdekek képviseletét is vállalta, hangsúlyaiban immár jobbadán csak nemzeti. E distinkcióra egyébként maga a szerző is ösztökél, midőn az egyik, Csoóri Sándort méltató tanulmányában ezt írja: „Csoóri nem »népi író«, jóval többnek gondolom, minthogy egy hatvanöt-hetven évvel ezelőtti, még oly markáns szellemi áramlat kései követőjének próbáljam feltüntetni. A népi írók és a népkultúra örököse, ez igaz. De eredeti és modern költészete, valamint részvétele a kulturális és társadalmi közéletben nem csupán arra jelölte őt, hogy egy korábbi mozgalom élő emlékezete legyen. Stílusújító szerepének és közéleti vállalásainak köszönhetően kivívta a korával együtt lélegző költő és a pártokon fölül álló, »örökellenzéki« citoyen szerepét”. (258.) Hogy tehát a közélet szférájából vett hasonlattal éljünk, az elemzett vagy 87 �kritikusa számára, lett légyen népi, nemzeti, netán urbánus, az esztétikum világa egyként kíméletlen egypártrendszer. Mégpedig a minőség pártjának a rendszere, az alkotók ideológiai, politikai nézeteitől elválaszthatóan. Az itt nyíló lehetőség az értékelői értékvilág és az elemzői olvasat számára nyit teret, ahonnan viszont a kritikai karakter sajátosságai már meglehetős biztonsággal rekonstruálhatók. A kötet három részre tagolódik, úgymint a Költők prózája, a Kortársi elbeszélők és az Arcképek fejezetekre. Vannak, akikkel több helyütt is találkozhatunk. Ilyen többek között Tornai József, akiről a legmelegebb hangon ír, vagy a tárgyilagos szavakkal méltatott Ágh István, mint ahogy a tisztelet és a nagyrabecsülés hangján megidézett Csoóri Sándor. De Juhász Ferenc és Lázár Ervin is a több írással megtisztelt szerzők közé tarozik. Nem hagyhatjuk említetlenül József Attilát sem, akinek az emlékét Alföldy feltétlen tisztelettel ápolja. Talán ő az egyetlen, aki idézetekkel, vagy hivatkozásként majd minden eszmefuttatásban fellelhető. Hogy tehát az Alföldy képviselte elemzői modalitáshoz közelebb kerüljünk, az analíziseinek színt adó eszmetörténeti szálra érdemes figyelnünk. Már csak azért is, mert a nemzeti mozzanata, az ezredfordulós esztétizálás magát újraértelmező kísérletében felértékelődőben van, nem utolsó sorban annak az utóbbi évtizedekben kialakult státusának a következményeként, melyre a nemzet, a kiteljesedő globalitással szembeni alternatív lokalitások egyikeként tett szert. És persze azzal a szereppel együtt, ami ebből a nemzeti önreflexióban a művészetekre és értelmezésükre hárul. A szerzők széles spektrumát felölelő kötetben találhatunk néhány, az érté- 88 kelés metódusát alakító, annak jelleget adó témát. A nemzet premisszájához kötődően ilyenek pl. Alföldy Jenőnek a parasztsággal és a polgárosodással kapcsolatos nézetei. Gondolatait ezek körül jártatva, az Utolsó előtti olvasó? című esszéjében például ezt írja: Miért beszélek a polgárosodás szükségességéről? Talán mert „konzervatív nézeteket szeretnék szalonképessé tenni? – Épp ellenkezőleg. A nemzet nem idejétmúlt nemesi kacat, hanem jelentős részben polgári képződmény, akkor is, ha a parasztság volt mindig a fő bázisa”. (76.) Ezen sorok világnézetet hordozó, műelemzői metódust meghatározó jellege lehet érdekes számunkra. Különösen akkor, ha egy másik, a „Hiányával most minden tiéd” című elemzésében viszont, mintha a fentieket kívánná cáfolni: „A romantikusok és a századforduló szimbolistái, a Nyugat költői voltak a diktatúra idején a megbélyegzett »dekadensek«, szemben az ókonzervatívokkal, akik bárgyú optimizmussal utánozták a már alig létező nemesi és paraszti közösségek hangadóit”. (Kiem. B.G. [258.]) Ezekből az egymást annulláló citátumokból valami olyasmi olvasható ki, mintha a diktatúra (értsd, a szocializmus) idején már alig létező nemesi (sic!) és paraszti közösségek lennének (lettek volna) az egyébként parasztságbázisú polgárság és polgári nemzet fő támaszai. Talán nem is volna érdemes sok szót vesztegetni minderre, ha nem épp a nemzeti kategóriája lenne az Alföldy-féle esztétizálás kulcsfogalma. Merthogy így, ennek a tisztázatlanságából és kimunkálatlanságából, pontatlanságok és egyoldalúságok következnek, amik belengik a gyűjtemény egészét. A szemléleti koherencia hiányát a József Attiláról szóló oldalakon is tapasztalhatjuk. „A szabadság és az egyenlőség mellett a testvériséget, a nem- �zeti összetartozást ő is vállalta, akárcsak Ady”, írja. (Az időszerű József Attila [188.]) Észrevétele ezúttal is korrekcióra késztet, hiszen költészetünk jelesei nemcsak az egy nemzethez tartozók testvériségét, hanem a fogalom általános érvényű éthoszából adódóan, értelemszerűen, a népek közötti testvériséget is vállalták. A tautologikus módon (a nemzet az, amit annak tekintek) alkalmazott, diffúz nemzetfogalom végső soron vitathatóvá teszi az egyébként megkerülhetetlen nemzet-premissza Alföldy-féle interpretációját. Alföldy olvasata szerint József Attila sok versében sorskérdéseket szólaltat meg, s ezekkel „is a paraszti kultúrára alapozza a nemzetet”. (189.) Úgy látja, hogy „[a] mai társadalomban József Attila eszméibe ütköző folyamatok váltak uralkodóvá”, mert megkérdőjelezik a költő parasztságot óvó, képviselő hitvallását, s elavultnak tartják az egész népét tanítani óhajtó programját, stb. Alföldy rurális kötődése az a „kályha”, amely szemléletét a nyitottságtól eltéríti, és a sokoldalúsággal szemben inkompatibilissé teszi. Az átgondolatlan, inkonzisztens nemzetfelfogás képviselőjeként Alföldy Jenő abban a szemléleti választóvonalként jelentkező dilemmában, amely a nemzeti-etnikai kérdések szociális alapú, vagy a szociális kérdések nemzetietnikai alapú megközelítésének a kérdéseként merül fel, az utóbbi térfelén áll. Holott, ahogy az a történelem során már oly sokszor bebizonyosodott, szupremácia alapján nem lehet nemzetek közötti ellentéteket kezelni. Csak egy olyan, a polgárai számára többek között nemzeti szabadságot is biztosító, a bővített társadalmi-gazdasági újratermelés versenyképes piaci hátteréül szolgáló államalakulat révén, amely a munka és a tőke erőegyensúlyának politikai, rendszerszintű alapján valósul meg. Ezzel szemben Alföldy Jenő prezentációja a nemzeti identitás demiurgoszát egy parasztságbázisú polgárság örök ellenzékiségében vizionálja. Ez a tautologikus nemzetfelfogás olyan ideologikus (nyelvi, kulturális) és szimbolikus (Szent Korona, a Szent Koronatan, stb.) tartalmakkal dolgozik, amelyek tabuk és rítusok közvetítette rendképletté állnak össze, s amelyhez az élő nemzeti organizmus létfeltételei bármely változása közepette odakényszeríthető. Igyekezete ideologikus és szimbolikus tabuk és rítusok életre galvanizálására és életben tartására irányul, a nemzeti érdek változó körülményekhez igazodó aktualizálása és érvényesítése helyett. Az Alföldy-féle analízistechnika a tárgyalt művek értelmi prezentációja során szimbolikus utalások érzelmi hatástöbbletével erősíti, vagy ruházza fel azok esztétikai és ideológiai jelentéstartalmát, hogy az identitást közvetítő rítusok és jelképzetek politikai impulzusokként épüljenek be a befogadók és közösségeik tudatába. Miközben egy nyitott nemzetkarakterológiában bármi identitáserősítő jelentéstartalommá konvertálódhat. Egy heurisztikus analízisben a léthelyzethez mért irodalom nemzeti szerepe a mérvadó. A műben megjelenő, a műből sugárzó közösségi képzet mibenlétének az érzékelhetővé tétele, a nemzet önmagában, vagy önmagáért való életlehetőségei közti választás elősegítése, annak a feltárása, hogy a mű nemzetről közvetített képzetrészletei egy tautologikus, vagy egy organikus identitásmitológiát erősítenek-e. Ha az elmúlt évtizedek történéseinek a szemüvegén keresztül tekintünk történelmünkre, a parasztság-polgárság- 89 �nemzet triptichonja körül forgó nézetek ’89 utáni aktuális prioritásai a társadalmat a rendszerváltás nyerteseire és veszteseire osztó tapasztalattal kerülnek szembe. A vesztesek, érdekeiket egymástól is elszigetelt lokalitásokként igyekeznek védelmezni, a velük külsőre egységes érdekérvényesítő kartell mögött egyébként ugyancsak rétegzett globalokratákkal, globalitással szemben, ahogy azt mind jobb, mind baloldalon, figyelemre méltó szerzők (pl. Bogár László, vagy Mészáros István), különböző szempontok alapján, már annyiszor felvázolták. Következésképpen Alföldy Jenő kritikusi tevékenysége esetében is elhibázottnak, a nemzet életlehetőségeit szűkítőnek tekintjük a polgárosodásban azonos érdekű lokális csoportokat egymás ellen hangoló, egymás ellen kijátszó vélelmeket. A történelmi folyamatok jóval bonyolultabbak és stabilabbak, semhogy pillanatnyi előnyszerzés vagy aktuális politikai szimpátiák csábító kísértésének hatására érdemes volna átírni őket. A végre közös élményként átélhető nemzeti érdek szempontjából a türelem, a tolerancia, vagy hogy ne mondjuk, a tényeket tisztelő alázat ma is és hoszszabb távon is több előnnyel kecsegtet a revánssal kéz a kézben járó „igazságtételnél”. Nem az igazság feltárásának a szükségességét, hanem ennek olyan, aktuális politikai célok szolgálatába állítását kérdőjelezzük meg, amelyek a polgárosodásban ma is együttesen érdekelt társadalmi csoportok, nyilvánvalóan közös érdekei ellen hatnak. „Ne keverjük össze a citoyent a burzsoával”, hogy Alföldy szavait idézzem: „A balzaci modellt véve alapul az Elveszett illúziókból, a polgár nem csupán David Séchard, a törekvő, tisztességes nyomdász, hanem Lucien Rubempré, az elvtelen újságíró is. A polgár a huszadik 90 században nemcsak Thomas Mann és válságba jutott polgár-hősei, Tonio Kröger, a Buddenbrook-család tagja vagy Hans Castrop, hanem a Kruppcsalád is, amelynek legalább akkora szerepe volt a nácizmus és a lázas fegyverkezés megindításában, mint a sajtón és a rádión keresztül manipulálható, csukaszürke tömegembernek és ördöngös vezéreinek”. (77.) Nos, szabad-e a polgárságot gyarapító társadalmi rétegeket csupán a parasztságra, vagy a csupán a parasztsággal szimpatizáló (volt) nemességre és arisztokráciára szűkíteni és kihagyni közülük a 20. századi indusztrializáció nyomán nagy tömegben megjelenő munkásságot? Mint ahogy az azóta a szolgáltatói szektorban megélhetést kereső kisegzisztenciákat és a sokasodó munkanélkülieket, akik ’89 óta a rendszerváltás áldozataiként tömegesen esnek el a polgárosodás lehetőségeitől, szemben az újgazdagok rétegével, akik skrupulusok nélkül élvezhetik új társadalmi státuszuk előnyeit? Lehet-e így, ez a ’89 után „megszenvedett Éden” mindnyájunké? Vagy egyáltalában, lakható-e egy olyan Éden, amely szemmel láthatóan az új kasztosodás burzsoáziáját szolgáló polgár- és nemzetellenes erők kirekesztésen alapuló rendjére épül? Alföldy a mindennapi aktualitások ragyogtatója. Ám, mivel ezt érezhetően kellő elméleti kohézió nélkül teszi, az ellentmondások csapdáit sem kerülheti el. Idősíkok és tématrópusok közt szlalomozva mesterien citálja példáit. Mindig az aktualitások szemszögéből értelmez, köt össze, vagy választ el részeket. A 250-253. oldalakon, de másutt is, például Adytól Ian Palachig a hivatkozott nevekkel fantasztikus tűzijátékot produkál. S mivel a gyakran egymást is kioltó idolok mind az ő nézeteinek az �igazolói lennének, ezért e látványos csillogás inkább kápráztatóvá, semmint megfontolandóvá avatják szavait. Ő bizonyára tudja, hol a helye ebben az áradó fényzuhatagban, csak az olvasó bizonytalanodik el. A nemzet, a nemzeti irodalom értékelésének nem csupán történeti aspektusai vannak. Az irodalmi diskurzus felől tekintett nyelviség, időbeliség, világirodalmiság, ontikusság, funkcionalitás, stb. mozzanataira is érdemes figyelnünk, hiszen ha ezek szempontjait is az elemzés körébe vonjuk, akkor a műelemzések során nemcsak a műalkotásokat, de a nemzet jelenségét is jóval sokrétűbben értelmezhetjük. Az Alföldy-olvasatok a nemzeti jelenség együttesét sémaként, esztétikai értékképző funkcióját az irodalmi és a történeti tudat szétválasztása nélkül – következésképpen ezek egymásba tükröztethetőségét és az ebből fakadó tapasztalati spektrum kibontakoztatási lehetőségét is kizárva –, egy tautologikus-diffúz, egykomponensű kollektívumként értelmezik. Pedig ha szerzőnk azt a tekintélyes ismeret és tapasztalathalmazt, amit az esszéiben görget egy koherens rendbe, keretbe foglalná, akkor nemcsak figyelemre méltó, szimpatikus, de meggyőző is lehetne. (Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2010) PETŐVÁRI Á KOS Egy palóc falu… Máté László: Sziliceföld, Sziliceföld… Máté László régi tervét váltotta valóra, amikor megírta szülőfaluja történetét: úgy érezte, hogy adósa a településnek és a közösségének. Ez az érzés késztette műve megírására. Tavaly pünkösdkor mutatta be a könyvét a szilicei kultúrházban. Az előszó fejezi ki legszebben a kötődését bölcsőhelyéhez: „Én a mai napig sziliceinek tartom magam, annak ellenére, hogy közel negyven éve Kassán lakom. Hiszem, hogy ha visszalapozunk a község múltjába, jobban megértjük mai életünket, egyben erőt merítünk az elődök munkájának a folyta- tásához.” A varázslatos Szilicei-fennsík a Gömör-Tornai Karszthegységben fekszik. A gyűjtők az ősi palóc falut mindig szívesen keresték fel a lakosok hagyományai, dalai, táncai miatt. Meglepőnek tartom a könyv alcímét: Csetlő-botló vallomások szülőfalumról és környékéről. Ahogy elmélyedünk a kötet olvasásában, mindig érezzük: a szerző alapos kutatómunkát végzett, hogy Szilicét hitelesen mutassa be. A könyv műfaja krónika és emlékezés, vagyis a tények és a személyes hangú visszaemlékezések, a reflexiók ötvöződnek. Végig szi91 �gorú, fegyelmezett belső logikára épül. A fejezetek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a hagyományok, a hit, az anyanyelv visszatérő motívumokként alkotják a jelentést. Egy palóc közösség nehéz sorsát, erejét, fájdalmait nyíltan fejezik ki. A fennsík nevezetességeinek részletes leírása követi az előszót. A sziliceiek és a természet kapcsolata rendkívül szoros volt az elmúlt évszázadokban. A falu földje nehezen hozott termést, de a környező erdők a lakosokat bőven ellátták gyümölccsel, gombával. Bél Mátyás, Jókai Mór és Tompa Mihály is megemlékezett a fennsík csodájáról, a jegesbarlangról. A Múlt, közelmúlt, jelen az egyik legemlékezetesebb rész, az olvasó érzéseire erősen hat. A szerző a község történetét levéltári adatok alapján tárja elénk. De a huszadik század eseményeit már a kollektív emlékezet is segít bemutatni. Az országhatár megváltoztatásának híre ellenállást váltott ki a lakosságból 1918 végén. A trianoni döntés érzéketlenül kettészakította a községet, az Ardai néven ismert területét Magyarországnak ítélte. A szilicei lakosoknak meg kellett ismerniük a kisebbségi sorsot. Az 1938-as visszacsatolásnál érzett öröm nem tartott sokáig a faluban. A megpróbáltatások sora várt a szilicei lakosokra. Először a kitelepítés réme fenyegette őket. A szerző közli „a nagy háborús bűnösök” névsorát. A gyermekeknek és a felnőtteknek magyar származásuk miatt kellett bűnhődniük. Végül egyedül Csízy Kálmán református tanítónak és családjának kellett távoznia, csak ötven kilós csomagot vihettek magukkal. Fábry Zoltán gondolata jut eszembe A vádlott megszólal című memorandumából: „Nincs többé vissza, nincs többé haza, nincs többé 92 viszontlátás, nincs a hátam mögött többé semmi.” A falu népe már nem kerülhette el a Csehországba deportálást: hat családot vittek kényszermunkára. A reszlovakizáció azért okozott lelkiismereti válságot a lakosoknak, mert rettegtek a kitelepítéstől és a deportálástól. Ezután a termelőszövetkezet erőszakos létrehozása okozott súlyos megrázkódtatást. Külön fejezet szól a munkáról, a földművelésről, az erdőhöz kapcsolódó mesterségekről. A falu lakói bizonyára szívesen fogadták a könyvet, hiszen megtalálják benne: kik voltak az elismert, legügyesebb mesterek – az őseik, rokonaik között. A palóc nép mindig ragaszkodott a múltbeli szokásaihoz, kultúrájához. De mennyire követik ma a faluban a hagyományokat? Erre kerestem a választ a könyvben. A szilicei lakosoknak rendkívül gazdag, elismert a népdalkincsük. A sorozásnál énekelt Isten veled Sziliceföld kezdetű népdal kapcsán a szerző így azonosul a falu közösségének véleményével: „Elődeink erkölcsi világában az átmeneti elszakadás a szülőföldtől (katonaság, kivándorlás) a fájdalmak legnagyobbikát jelentette; a végleges elszakíttatás (kitelepítés, elűzés, deportáció) pedig megítélésük szerint a megbocsáthatatlan bűnök sorába tartozott, amit maga a Jóisten sem bocsát meg!” A hagyományőrző csoport ma is aktív, a táncosok a hírneves gombaszögi kulturális fesztiválon fellépnek. A község lakói az ízes palóc nyelvjárást beszélik, jellegzetes ősi szavakat lehet hallani mondataikban. A ragadványnevek és a szólásmondások ma is jellemzőek a faluban. Az Egyházak, felekezeti élet című fejezet pontos képet ad a vallásos palóc közösségről. A szerző meggyőződése, �hogy a hit mindig erőt adott a sorscsapások elviseléséhez. A szocialista rendszer vallásellenessége jelentette a mélypontot a katolikus és a református egyház életében. Máté László így számol be a református többségű falu törekvéseiről, a megújulás szükségességétől: „A negyvenéves gúzsbakötés és megnyomorítás után a cél csak egy lehet: a mindennapok céltudatos és apró szervezéseivel újraépíteni a több mint négyszáz éves múltra visszatekintő helyi református egyházközösséget, s akkor a templom az Istennel és az elődök szellemével való találkozás színhelye lesz.” Az iskolákról szóló fejezet szorosan kapcsolódik ehhez a részhez. Az ismertetésből kitűnik, hogy a gazdag múltú felekezeti iskolák felszámolása óta csökkent a magyar oktatási intézmény szerepe a faluban. A szerző sorsát is a falu történelme határozta meg. Az édesapja az ötvenes évek közepén kilépett a szövetkezetből. Máté László Buzitán kezdte el a tanítást, majd jelentkezett a pozsonyi Komensky Egyetemre. Többszöri próbálkozás ellenére sem tudott bejutni. Csak jóval később tudta meg az okot. A kádervéleményben ez állt: „tanító lehet, de tanár nem, mert az apja kilépett a szövetkezetből.” Mégis levelező tagozaton elvégezte a Nyitrai Pedagógiai Főiskolát, majd Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemet, ahol doktori címet kapott. Egész életében a felvidéki magyarság ügyét szolgálta, érdekeit védte. Kassán kerületi tanfelügyelőként dolgozott, majd a rendszerváltás után a Csemadok országos titkáraként tevékenykedett. A Keleti Napló kassai folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke volt a kilencvenes években. Végül diplomáciai szolgálatba lépett Magyarországon. Nyugalmazott dip- lomataként ma is aktívan vesz részt a felvidéki kulturális életben. Az Utószó még jobban elmélyíti a könyv gondolatait. A szerző úgy érzi, hogy a sziliceiek hite az istenhitből és a hagyományokból ered. Emellett a szolidaritást tekinti a megtartó erőnek. Máté Lászlót elkeseríti, hogy a trianoni döntés óta csökkent az anyanyelv szerepe a szilicei magyarok életében. Ennek az okát így tárja fel: „A kitelepítés, a deportálás, a reszlovakizáció okozta félelem ott munkálkodott tudatukban – és tudat alatti énjükben –, ami később a gerincesség feladásában jelentkezett azoknál a szülőknél, akik tudatosan, vagy félelemből elszakították gyermeküket a magyar iskolától.” A szerző az anyanyelv megtartása mellett érvel. A szülőknek a magyar iskolába kell adniuk gyermekeiket. Nyíltan arra biztat, hogy a lakosok mindenütt bátran használják anyanyelvüket. De őszintén beszél a máról is: az emberek nagy része elfordult egymástól, közömbössé vált. Máté László rendszeresen publikál magyarországi és szlovákiai folyóiratokban. A könyv végén olvashatjuk az Égő torony című írását, amely 1993-ban született, amikor a sziliciei templomtornyot villám sújtotta és kigyulladt. Véleményem szerint ez az írás publicisztikájának egyik szép példája. Máté László végig az Úrhoz szól, a büntetés okát kérdi. „Tudom, bűnösök vagyunk mi abban, hogy elhagytunk téged és vannak olyanok is közöttünk – nem is kevesen! –, akik nem csak anyaszentegyházadhoz lettek hűtlenek, hanem bennünket felnevelő anyanyelvünkhöz is. Gyermekeik már nem tanulnak meg őseink nyelvén imádkozni és életüket a te dicsőségedre élni.” Iszonyatos jelnek fogja fel a torony égését. A művet Pálfy G. István lektorálta, ő 93 �írta az ajánlást is. Ezzel kezdi gondolatait: „Szemérmesen vallomásos, a tényeket szeretettel felmutató, a hazavezető utakat költőien szépnek láttató, tanulságosan őszinte könyvet tartunk a kezünkben.” Tichy Kálmán rajzai és 1911-es felvételei, valamint Hascsák József grafikái a kötetet még szebbé teszik. A könyv a szerző magánkiadásában készült, a sziliceiek támogatásával. Miben különbözik a település az anyaországi palóc falvaktól? A kisebb- ségi sors nehéz terheket rakott a falusiak vállaira, de megőrizték hitüket és származásukat. Az elszakított falu keserű múltját ismerhetjük meg a műből. Ez a könyv nem csak Szilice lakosainak szól, hanem mindazoknak, akik érdeklődnek egy kisebbségbe szorult közösség sorsa, a megmaradásáért folytatott küzdelme iránt. (Magánkiadás, Kassa, 2009) M IZSER A TTILA KontexTusa Alabán Ferenc: Az emancipált kontextus Bizonyos értelemben rendhagyó és hiánypótló könyv Alabán Ferenc tanulmánygyűjteménye, amely a dunaszerdahelyi Nap Kiadónál 2010-ben jelent meg. A cím kétséget kizáróan biztató (Emancipált kontextus), az alcím hármassága elszánt, intrazigens (Irodalom – Integráció – Identitás). Egy olyan perspektívát vetíthet elénk, amely véleményem szerint meglehetősen indokolt lenne, lehetne az irodalomtörténet /irodalomelmélet olvasata felől, különösképp – na hogy is fogalmazzak – a magyar nyelvterület északi peremének az irányából. A kötet szerkezete, mint az a tartalomjegyzékből kitűnik, tovább tagolódik, ágazik, egészen pontosan négy pillérre: az értékre, a kontextusra, a sajátosságra (nyelvi unikalitásra [?]), és 94 végül az identitásra helyezi kiemelten a hangsúlyt és a nyomatékot. Az előszó nagyon, írhatni módfelett fair. Alabán onnan nyit, hogy leszögezi azt, hogy az irodalomnak, különösképp, ha magyar, van egyfajta önismeretet, önazonosítást exponáló szerepe. Majdan, ezt követően, a többségében 2004 és 2008 között íródott tanulmányok ezzel a tézissel kerülnek szembe, vagy ha nem is közvetlen módon, de akarva-akaratlanul konfrontálódnak. Egyébként én az „akarvára” fogadnék, noha az ilyen jellegű gyűjteményes kötetekre a szemléletnek ez az aspektusa olyannyira nem jellemző. De itt valami módon mégis átszűrődik, átszüremlik a szerző írásainak az ilyen jellegű felfogása. És néhol ez adja az értekezések igazi tétjét, pluszát, a kötet �kohéziójában annak kialakuló koncepcióját. Érték és kontextus összefüggése, a kulturális régió meghatározása, az európaiság és a nemzeti irodalmak problematikája, valamint az indentitás komplex értelmezhetősége jelenti Alabán gondolatmenetének központi motívumait. Erénye, hogy a fent említett vonatkozások összevetésében változó fókuszt, újra és újra áthelyeződő nézőpontot alkalmaz, eközben ellentétes interpretációs lehetőségek és fogalmi hálók tusájáról is informál. Precedensként említhető meg az integráció és a regionalizmus kontextusainak küzdelme, összecsapása az adott fejezetek és bekezdések szintjén. De akár Fábry Zoltán kázusa úgyszintén, ahol is részben tisztázó, részben pedig épp problémafelvető kérdések sorjáznak, amelyek a legkülönfélébb felfogások mentén vetnek számot Fábry írásaival, az írások időszerűségével. Többek között Csanda Sándor, Görömbei András és Tőzsér Árpád idézett értékeléseit, kérdésfelvetéseit élesen és innovatívan válogatja, illetve váltogatja a szerző, hogy aztán természetesen egynéhány egészen sajátos narratíva is felvázolódjon, legalábbis annak a perspektivikus elvárása, lehetősége mindenképp. Az egymás mellé helyezett tanulmányok mindegyikében fontos a nyelviség kérdése, ez azonban nem kizárólag az irodalmi nyelv esztétikai és retorikai működését jelenti, hanem a (nemzeti) identitás szegmense, a kulturális, művelődési folyamatokat meghatározó jelenség (lásd például Az európaiság és a nyelvi önismeret lehetőségei [Gondolatok kulturális identitásunk néhány összetevőjéről] című írást). Ugyancsak figyelemreméltó, és a szerző módszertanát tekintve fontos elem az irodalomszociológiai nézőpont, amely az irodalmi mű jelentésének a korszak irodalmon kívüli adottságaiból (is) adódó változását, elmozdulását vizsgálja, mutatja fel, az irodalom területi, esztétikai, generációs és társadalmi rétegzettségét együttesen, egymásra hatásában igyekszik megvizsgálni: „A fokozatos társadalmi demokratizálódás, átrendeződés következtében a kulturális és irodalmi szemléletrendszerben beállt változások is figyelmet érdemelnek. A régebbi, eredendően szintézisteremtésre irányuló eszmeiség átértelmeződése látszik felbomlani. A teret nyert posztmodern szellemiség valóban lényegtelenné válhat az önazonosság megőrzésének – az egyéni és kollektív identitásnak – összehangolására tett kísérlet.”(111.) A bevezetőben olvasottakhoz képest ilyen bekezdésekkel egyaránt találkozhatunk a könyvben, de ez nem antagonizmus. Hisz ha valamit át akarunk lépni és/vagy a továbblépés lehetőségének az eshetőségeit, módszereit vizsgálnánk, akkor ajánlatos kijelölni azt a tézist, amin túl szeretnénk jutni, kerülni. Ezért érdemes és üdvös a könyvbéli szövegek tusáinak drukkolni. És megelégedetten venni tudomásul, hogy alakul, indul valami, ami aztán, idővel csak formálódik majdan, és simul a kontextusa. Alabán Ferenc munkája adott szövegrészeiben, fejezeteiben némileg rezonál Szegedy-Maszák Mihály Minta a szőnyegen tanulmánykötetének egyes, bevezető felvetéseire, korpuszaira. Mintha egy újabb mintával gazdagítaná, gyarapítaná azt az ominózus „szőnyeget”. Egyébként itt az ideje. Kontextus, kohézió van. Emancipálni meg kell. (Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2010) 95 �Szerzőink: BEDECS LÁSZLÓ (1974, Budapest) irodalomtörténész, kritikus • BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) költő, író • CEGLÉD JÓZSEF KÁZMÉR (1954, Bácsalmás) író • CSOBÁNKA ZSUZSA (1983, Miskolc) költő, író • DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író • DUKAY NAGY ÁDÁM (1975, Salgótarján) költő, író, szerkesztő • GALAJDA JUDIT (1966, Salgótarján) • GROZDITS KÁROLY H. (1973, Kőszeg) író, újságíró • HODOSSY GYULA (1960, Dunaszerdahely) költő • HORVÁTH KORNÉLIA (1971, Budapest) irodalomtörténész, egyetemi docens • KÁNTOR ZSOLT (1958, Debrecen) költő, író, szerkesztő • KOÓS ISTVÁN (1975, Miskolc) irodalomtörténész, kritikus, képregényrajzoló • KUPCSULIK ÁGNES (1965, Salgótarján) költő • LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, Szeged) költő, író • MARNO JÁNOS (1949, Budapest) költő • MIZSER ATTILA (1975, Losonc) költő, író, szerkesztő • NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész • NYERGES GÁBOR ÁDÁM (1989, Budapest) költő, író, szerkesztő • PETŐVÁRI ÁKOS (1952, Miskolc) irodalomtörténész, tanár • PETRENCE SÁNDOR (ifjú korába’, Kispocsolyságott) író, kőttő, mezű-gazdaságoss egyíni válalkozó • POLLÁGH PÉTER (1979, Tatabánya) költő, szerkesztő, publicista • RACS CSABA (1985, Salgótarján) történész • SZALAY ZOLTÁN (1985, Dunaszerdahely) író, szerkesztő • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • TANDORI DEZSŐ (1938, Budapest) költő, író, műfordító • N. TÓTH ANIKÓ (1967, Zselíz) író, irodalomtörténész, egyetemi oktató. MAKRAI ADÉL (1979, Balassagyarmat) festőművész, grafikus. Érsekvadkerten él. TANULMÁNYAI: 1996-97-ben Badacsonyi Sándor grafikusművésznél magántanulmányokat folytat. 1999-ben a Bokányi Dezső Építőipari és Díszítőművészeti Szakközépiskolában (Budapest) díszítőszobrász szakon szerez oklevelet. 1998-99-ben az Újpesti majd a Dési Huber Rajziskola növendéke, Korga György festőművész csoportjának a tagja. 2005-ben szerez festőművész szakos diplomát a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, mestere Tolvaly Ernő festőművész. 2008-09-ben Spanyolországban él és alkot. JELENTŐSEBB EGYÉNI ÉS CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSAI: eMKá Galéria, Pécs (2004); Naiv Kávézó, Pécs (2005); Hattyú Ház, Pécs (2005); Csók István Galéria, Budapest (2005, 2010); Inter Galéria, Budapest (2005); Bardoni Galéria, Budapest (2007, 2010); Fuengirola, Spanyolország (2009); Marbella, Spanyolország (2009); Horváth Endre Galéria, Balassagyarmat (2010); Szerbtemplom Galéria, Balassagyarmat (2011). 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/03f3dfcf0d7c077761891112a592b9b8.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2011 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palocfold – 2011/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2011 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/907713b9af8d7dc72cc61a66e95d8bdb.pdf b6f01320a599b407ce9b0cab5236a3b6 PDF Text Text Tartalom „kávéházi szegleten…” Németh Zoltán Ughy Szabina Zsibói Gergely Sírkı; Iszonytartály; Szoríts; Halálpark Változat egy reggelre; Éjszakai; Csehszlovákia; Öreg tükör; Szünet; Ahol vagyok; Távoli részletek 1.; Távoli részletek 2. A Zsóka-versekbıl / Eligazodnunk nem lehet; Rettegésed Ahogy lépdelsz Lakasd jól vásártér; Zur Risiken und Nebenwirkungen; Világmegváltás; India; Üdítı Hajnali vásznak Szávairatok A megoldóképlet Szili József Karaffa Gyula Barcsai László Tóth Kinga 3 6 10 11 12 13 16 17 Próza és vidéke Petıcz András Kálmán Gábor György Norbert Novák Valentin Másnap / Feljegyzések a háborúból Reggeltıl estig Bügyi bácsi; Hurok Sziszi 19 27 31 35 Árulás Jegyzetek az Áruláshoz 41 46 Feltárt terület Hajnóczy Péter Hajnóczy-mőhely Noteszlapok Cserjés Katalin Hoványi Márton Néhány kommentár az Árulás címő korai Hajnóczyszöveghez Mővészi árulás / Hajnóczy Péter Árulás címő novellájának vezérmotívumáról 52 „Távol hazámtól… – csak használhassak” / Nyéki Lajos és Madách Az örvény törvényei / Oravecz Imre: 1972. szeptember 55 62 48 Kutatóterület Madácsy Piroska Papp Dénes Találkozási pontok Baráthi Ottó Korok, kételyek, kihívások / Beszélgetés dr. Zsély Andrással 75 Ami marad Katona Ágota Koós István Nagy Csilla Vincze Dániel Handó Péter Kiss Barna Pál Bevezetés a kortárs irodalomba / Aranysityak. Friss gyerekversek Vallomás és útkeresés / Magyari Andrea: Sztori Pszichopóker / Philip K. Dick: A Titán játékosai Megkésett recenzió / B. Szabó János: A Tatárjárás. A mongol hódítás és Magyarország Látlelet Európa közepérıl / Isabel Fonseca: Állva temessetek el! – A cigányok útja Játék a pénz körül / Új Színház: Molière: A fösvény 83 85 87 89 91 93 �In Memoriam Hann Ferenc (1944–2010) Földi Péter „Aranjuezben kél a Nap” 95 Jelen számunk borítója Bakos Ferenc Viterbo címő grafikája felhasználásával készült. A borító belsı oldalain Árnyékok II. (elıl) Padlás (hátul) munkái láthatók. A belsı illusztrációkat – Cím nélkül (11.); Cím nélkül (12.); Napló (15.); Árnyékok VI. (16.); Árnyékok IV. (18.); Cím nélkül (26.); Picture 265 (51.); Cím nélkül (54.); Fénycseppek (74.); Cím nélkül (82.); Árnyékok III. (96.) – a grafikái közül válogattuk. Fıszerkesztı: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztık: Handó Péter (handop@gmail.com) Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Fımunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tızsér Árpád (Pozsony) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyőlése irodalmi, mővészeti, közéleti folyóirata. Támogatóink: Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közmővelıdési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelıs kiadó: Molnár Éva Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18.; Telefon: 32/521-557; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com ● Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közmővelıdési Intézet; elıfizethetı, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetıek ugyanitt ● Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), valamint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) ● 2010-ben megjelenik 6 alkalommal ● Egy szám ára 400,- Ft; elıfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza ● Kéziratokat és rajzokat megırzünk, de nem küldünk vissza ● ISSN 0555-8867 ● INDEX 25925 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN…” N ÉMETH Z OLTÁN Sírkı Olyan könyveket olvasol napról napra, Hétrıl hétre, Amelyektıl megszépülsz, egyre szebb leszel. Akkor már szinte elviselhetetlenül szép voltál, Gyönyörködtem az olvasó nı szépségében, Szép, szép, szép. Fogd meg a kezem, mondtad, És én megfogtam a kezed, Hozzáértem mindenhez, Homéroszhoz, Tolsztojhoz, Pénelopéhez, Anna Kareninához. Akkor kellett volna meghalni, Nem most. Iszonytartály Kerestem egy helyet, Ahonnét kijuthatok, Egy kapszulát, Amelyet ha lenyelsz, Észrevétlenül eltőnhetek benned. Jól rágd szét. Amíg felszívódok a vérbe. Arra gondolsz, Vajon hol lehetek, Miközben ott vagyok a gondolatodban. 3 �Ujjaddal követed a lehetséges helyeket a térképen, Kijelölöd a bizonytalan pontokat, Miközben ott vagyok ujjadban. Átnézed az életrajzom, Vajon melyik zsákfaluban veszteglek, És közben a szemedben vagyok. Ezeket a jelentéseket ne keresd azokban a jelentésekben, Mert azokra a jelentésekre nem lehet bízni semmit. Itt vagy? – kérdezed halkan. Már suttogsz. Iszonytartály. Rágd szét. A felejtés mint statisztikai adat: A meddig bírod nélkülem úgy aránylik a meddig bírom nélküledhez, Mint a semmi egy másik, egészen másik semmihez. De akkor elbújsz egy kapszulában, te is, És lenyeled magad. Szoríts Elaltatsz. Úgy kevésbé Leszel érzékeny, mondod. Szerelmem. De már alszom is. Olyan fenyegetı, hogy elaltatsz, És aztán rögtön mész is ki a szobából, Elhagysz végleg. Átaludtam két telet, három nyarat nélküled. Nélküled hogyan lehetett élni? Visszatekeredtem korábbi életembe, Hogy ezt megnézzem. Volt idı bıven. Aludtam. Az életkor úgy ingadozott, Mint a hımérıben a higanyszál. Közben meghaltál, újra visszajöttél, Felébresztettél, De csak azért, hogy újabb adagot adj be, 4 �Altatásra. Elmondtad, hogy velem voltál végig. Vigyáztál rám abban az idıben, Amíg nélküled voltam. Igen, mondtam, akkor már aludtam, És leállítottam a szívverésem, Hogy jobban halljam a hangod, Leállítottam a szívverésem, Hogy jobban tudjak figyelni rád, Nehogy elfelejtsek valamit, Amit mondasz. És akkor elmentél, nagyon messzire, De a hangod ott hagytad nekem, hazudni. Halálpark Visszamentem oda, Ahol valamikor együtt sétáltunk: Így már hármasban voltunk. Már akkor láttam magam, Ahogy másfél év múlva visszamegyek ide, Vagy visszajövök, De nem akartam szólni neked, Mert láttam, Te is visszajöttél, visszamentél, Ahogy én. Így hát négyesben sétáltunk már a parkban. Éjfél jócskán elmúlt, Nem szóltunk egy szót sem, Csak mintha mind a négyen menekülnénk, Egymástól. 5 �U GHY SZABINA Változat egy reggelre Nem ittam kávét, talán így tovább emlékszem rá, ahogy tarkódhoz simult a fény. Súrlófény − jutott eszembe, mikor az üres csészéket egymásba tettem; mint a repülık kondenzcsíkja, egy ideig még sejteni a helyét. Szamárvezetı az emlékezet, követi a szó, a szem, a kéz, csigolyák, egymásba tett csészék oszlopán, vagy mintha bırödön, húzkodom ujjam az ágynemőn, ahogy hől, bizonytalanodik minden mozdulat. Éjszakai Az esırıl kéne még beszélnem, meg arról a párás buszablakról, de elegendı indok volt a zaj már eddig is a hallgatásra. Itt vagyunk, mutatom végül a faragott kaput, mintha bármit elárulna rólam. Dönteni, mindig ez a vége, amikor még pontos kérdések sincsenek. Mögöttem egy ajtó lassan csukódni kezd, bent is csak az van, amit már régrıl ismerek. Majd késıbb kitalálom, hogy ezt az egészet mi helyett értem most félre. 6 �Csehszlovákia Napokig pakoltuk kifelé a holmikat. A nagyobb darabok a férfiakra vártak, az apraját mi nık rendeztük el. Az örökségbıl ezt a csészét választottam. Peremén vékony aranycsík, egy rövid szakaszon megkopott, itt ért hozzá nagyapám szája minden reggel és délután, alján egy ma már nem létezı ország neve megfakult, halványkék tinta, meg valami címer. A történelemkönyveket azóta átírták, az utcaneveket lecserélték, ami volt, letagadják. De a tárgyak emlékezete másként mőködik. Valahogy így kéne nekem is emlékeznem arra, ahogy kimondod, én is, mindig és a többi, szóval maradjon csak úgy, valahol igaz. Öreg tükör A rutinná vált mozdulatokkal kezdıdött, az izmok, ahogy többé már nem engedelmeskedtek, mikor egy pohár vízért nyúlt vagy felült volna az ágyban. A testének külön ideje lett, s mikor már mozdulni sem bírt, az öreg tükör életre kelt, széles lett, mint az ég és beszélni kezdett. Szabadkozott ugyan, hogy például a szagok és az ízek egy tükör számára nem fontosak, csak amit a szavak ıriznek belılük, bár annak, aki az emlékekben él, már ez is elég. Elindultak tehát a színek és a formák az ezüstös vásznon visszafelé, a mellkas megemelkedik, homlokáról, szája szélén kisimulnak a ráncok, mőtétek, hegek, receptek, számlák, igazolványképek, a Balaton vízszintje, megdöntött csúcshımérsékletek, észak és dél, Velence, Párizs, a repterek körül az ég, egy puha has, rajta egy fül lágyan ívelt vonala, emlékszik elıre, vissza, könyvek, macskák és növények, újhold, hajnal, holnap, ma, tegnap, néha a most is, matrózblúzban valamit szaval, majd kiveszik kezébıl a virágokat, a kréta visszaszívja a tábláról a sósav vegyjelét, számok, napok, hetek, hónapok, évek, idı, a falu tornyán hátrafelé forognak a hatalmas mutatók, rákaparja térdére a mélybarna sebet 7 �és már alig sántít, ahogy a hóban visszafelé fut, fülérıl a cseresznyét fölaggatják a fára, a kifehéredı virágszirmok bimbókba győrıdnek, hogy szerette, az esti rét színeit meg a biciklizést elengedett kormánnyal, a patak alján fekete piócák, sír és nevet, nevet és sír, nem látni melyik kezdıdött elıbb, kagylót emel el a fülétıl, hallgatta, ahogy benne a tenger sustorog, elıször együtt, fenyı és kalács szaga, aztán már leginkább csak a dolgok a fontosak, ahogy leválnak róluk a betők, és nem akarja még kimondani például azt, hogy szappan, elég az illat és a simaság, ahogy anyja kezében a bıréhez ér, nézi ıket, nézi, feje fölött a színes foltokat, eddig csak sejtette, most már biztosan tudja, és mint egy üres tükörben vagy egy csecsemı szemében, olyan lesz minden, mint Szünet Szántóföld tócsáiban az ég, pár tükördarabka, felettük nejlonszatyrot forgat a szél, de mintha mindegy is lenne, gubancolódik a sínek melletti bokorban. A nyár köztes lebegés, purgatórium. Mobilom kikapcsoltam, kijelzıje sötét, ahová érkezem, úgysincs térerı. Potyog a perc, szétgurul, csak a felejtés marad. Kihordom a levegıre a takarókat, fertıtlenítı illatába mártom a kezem és fényesre szidolozom a kilincseket. Ha meguntalak várni, kifekszem a partra, szívja ki hajamból a festéket a nap, föld a szivacsos csontokat. Estefelé megérkezel te is. Nem beszélünk, mintha mindent tudnánk. Bicskával almát pucolsz, nem nézel rám, így is látsz, négy gerezdre hullott árnyékom közepén, héja spirálját apró darabokra vágod. 8 �Ahol vagyok „Ahol vagyok, a köd visszagágog.” Kemény István: Úti dal A vadludak, ha észak felé repülnek, meleg idıt jelent, mondja a narrátor, hangja alapján, mint Istent, nem tudom elképzelni ıt magát. Most is csak egy hang gágog a ködben, bár ez nem egy természetfilm, hanem az életem. Ha megkérdem tıle, hogy akkor merre tovább, eltőnik egy miért mögött. Válasz helyett mindig valami mást dob be, hogy mit jelent, döntsem el, de nem muszáj. Mintha csak a tévedéshez érthetnék. İ tovább várakozik, mint bárki más, így lesz egyszer biztosan igaza. Távoli részletek 1. Feltörtük azt a tojást, pár nap és a kiscsibe maga törte volna fel. Nyálkás pihén borostyán csorgás. Csıre kissé szétnyílt, sóhajtásnyi résre. Én sírtam, míg a trágyadombba ástad el, marja szét a trágyalé szalmaszálnyi csontjait. Távoli részletek 2. Mint egy csatlakozó nélküli, gömbölyő villanykörte, forrón lüktet, két tenyerembe fér csak. Fürdés után a paplan alatt sokáig tapogatom térdem alatt a dudort, csak anyu észre ne vegye. 9 �SZILI J ÓZSEF A Zsóka-versekbıl Eligazodnunk nem lehet Eligazodnunk nem lehet, nem lehet, nem szabad, pedig csak gondolat a tett, az az egy gondolat, ami téged is közelít és kettınkhöz vezet, ami nekünk egyszerre híd s szakadék-szédület, ami megértés, szánalom, ami gyönyör, ami tilt szólanod, tilt szólanom – minek kimondani? Rettegésed Rettegésed alagútjában fuldokol, idejutott a pillanatnyi lét parancsnoki hídjáról a kihívó dac, az orcád pírjával büszkeség. Iszaptörvény iszamóssága. Alagútsötétség. Megépültél anyagból, minden valóság valóságából, gyönyörő valóságszövevényt izzadtál mészhéjként magad köré, viszonyaid, vonzásaid erıtereit, határtalan jelenléted gyönyörő mintáit mások erıtereivel interferálva… S az a mikroszkopikus csekélység, egyetlen elektron pályájának elgörbülése, ezt a burkot rád szorítja lényegedig, végességedig, mely így feszült neki a végtelennek. 10 �K ARAFFA G YULA Ahogy lépdelsz Ahogy lépdelsz az utcán, kikerülöd a sarat. Illetve igyekszel nem belelépni. Rádtapad, talpad fugáiba ragad, lépsz vele, cipeled magaddal végig. Valaki megjegyzi, sáros a cipıd. Be ne gyere így, mondja a feleséged. Cipıt cserélsz. Várost is tudsz. Az életed nem. Ebbe kell beleélned. 11 �B ARCSAI L ÁSZLÓ Lakasd jól Lakasd jól az éjt. Kifakult betonnal tömd feneketlen pofáját. Rakd eléje a várost, a várost, mely használhatatlan álmokat alszik, a várost, hol megfolyó fények fuldokolnak a sötétben, a várost, hol terhük alatt sínek nyüszítenek a kavargó hóba, a várost, mi hajléka az otthontalanoknak is, kik mínuszban zoknitlan, cipıben fagyva fekszenek a kövek közt, a várost, ami kétféle kıbıl áll. Az több itt mit kéz kevert keményre cementbıl, homokból, vízbıl, mint mit másik kéz kapart a föld belébıl, mi megmarad morzsának az éj zabájából. 12 �TÓTH K INGA vásártér lassan hajtanak gödörbe a kerekek kesztyőt dörzsöl a botkampó rábiccen a hát a szatyor alján ragacsos falatok felette méh – nem tudom, hogy került ide – kilincsre kötött fajtatiszta papírpoharas fagyott tinimelleket riogat egyezı szagú asszony jobbra cigivel a mozgássérült szalonnát eszik minden helyi lakos cipıje kikefélt mindenki a nyitást várja Zur Risiken und Nebenwirkungen steril vegyületek a szívószál túlvégén a levendulás kúpban a mirelit utolsó leheletben a penészkérgen – a sajtén a túltartós kenyéren csak elısütöttet ne és oltóanyagot üzemorvosok szelektálnak most beolvadni jó tendencia 13 �Világmegváltás A hét a kör száma 4+3 a hat a boldogság száma 4+2 ez annyit tesz, hogy ha veszek a boltban 4 kék és 2 piros cukorkát, az boldogság Ezzel a felfogással pedig jelentısen csökkenthetıvé tennénk az elégedetlenkedık számát. De akkor megszőnne az SMS- rovat a regionális újságban... India kı csiszolja a talpkeményedést a pára nem ül hónaljra – mert jó pára ez zsigeri az illem ülünk feketén Gé fest vörös anyagokat nagy vonalak, hajlékony meztelen nık madárnyakak és sok paradicsom törökülésben rágunk gyökeret öntisztulunk, nincs mocsok jófajta igenek csak 14 �Üdítı lehajtogatják a napernyıket határozott sorrendben „rajtaveszít valaki” hely új – szagok hol? – a pincér pluszszódákat számoltat el de nem bánják „lebontották a kristályboltot” „csupa csalódás, senki sem vegetáriánus” „el kellene dobni a maradék illúziókat is az idegenek közt” – én vagyok idegen – „a hajléktalanok is cserélıdtek.” „a régiek a Tescoban dolgoznak mellékállásban” pár megfagyott mert a mőszakot leadták és biztonsági ırnek nem mentek a bırgyárba. 15 �Z SIBÓI G ERGELY Hajnali vásznak Az elsı vonat elindult immár. De ásítással kivár még néhány ablakszem. – Álmokkal telnek a hajnali vásznak, emlékedben – egy padon – kissé megmelegszem. A város még csönd- meg köd-habarék, s ágyunk félig tölti surrogó álmod. – Végtére nem lehet hiába várnod! – Kavarom egyre az éj-maradék savanyú, hideg-híg levesét. 16 �SZÁVAIRATOK SZÁVAI A TTILA A megoldóképlet Galkovics nemrég a bíróság elıtt vallotta be, hogy beteges hajlamok főzik a számokhoz, titkolt perverziókat táplál bizonyos matematikai problémák irányában. Nem ezért volt a bíróságon, de elmondta, bár lehet, hogy csak ezzel akarta terelni a figyelmet. Többen látták már, hogy mikor buszon utazik a Galkovics, egy különös kis füzet fölé hajol, ceruzával dobol a száján, majd néha, meglepetés- és rajtaütésszerően leír néhány számot a kopott füzetlapra. Szorosan a többi szám közé. Talán valami zárnak a kombinációját találgatja, esetleg a világőr titkát akarja megfejteni. A kocsmában többeknek mesélt már errıl az utóbbi, kialakulóban lévı tudományról. Ez szerinte egy új tudományág, sıt vadiúj diszciplína a filozófia peremvidékén, hogy a körülöttünk elıforduló zajokból matematikát készítünk, aztán meg levonjuk a következtetést a világ nagy dolgait illetıen. Mivel a Galkovics akut politikus, a komolyabb döntések elıtt legtöbb esetben kimegy a baromfiudvarra és figyel. Maga is meglepıdött nemrég, mikor átszellemülve hallgatta a szomszéd betonkeverı ritmikus morgását és a saját disznajai módszeres röfögését. Amikbıl aztán egészen pontos elırejelzést adott arra vonatkozóan, milyen hosszú beszédet fog mondani az iskolaigazgató a hamarosan tartandó iskolai ünnepségen. A sikerén felbuzdulva a következı év privát politikai ötleteit is a ház körüli zajokból foganatosította. Miután a vasárnapi ebéd után csendre, és diszkrét, visszavonult emésztésre utasította a családot, kiült egy hokedlire a tyúkok közé, majd mélyen hallgatott, mint egy üres istálló. Hogy legyen, ami motiválja a szárnyasokat, frissen szedett gilisztákkal szórta körül magát, amiknek fıbb jellemzıit és méreteit persze gondosan feljegyezte a noteszébe, jól jöhetnek a kukackoordináták, ha bizonytalanodik a politikai természet. Állítólag bizonyos szakemberek már gyerekkorában megmondták a családnak: nagyon sajnálják, de elıfordulhat, hogy a gyermek személyisége olyan, nem hétköznapi dolgok irányába tolódhat, hogy például: számok, vagy filozofikus gondolatok, esetleg politika, és semmiféleképpen ne erıltessék rá az általános és átlagos világot. Mert félı, hogy nem fog menni neki, és úgy elég nehéz jó politikusnak lenni, hogy tisztában van vele, annyit ér az élete valójában, mint egy lerágott csont, noha, ha filozofikusan járjuk körbe a kérdést, talán hús is kerülhetne a csontra. Ezt a szemészorvos mondta, miután megvizsgálta a békésen magában gügyögı négyéves Galkovicsot. Beszélni késıbb tanult meg, mondta is a tanácselnök bácsi, hogy nem attól függ az ember, hogy mennyit beszél, hanem attól, hogy mit mond, majd kedvesen megpaskolta a cipıje orrát bámuló kis Galkovics feje búbját. A család nem értette ezt pontosan, de bíztak abban, hogy az idı majd megold mindent, hiszen a kertben is minden megterem, hiába munkanélküli a fél rokonság. 17 �Galkovics persze látott a számokon túlra is. Például szép, kifejezı halmazokban tudta szemléltetni, hogy a vasárnapi misén elhangzott prédikáció milyen hatással lesz bizonyos falubeli személyek táplálkozási és tévénézési szokásaira. Ezeket késıbb közvélemény-kutatással próbálta igazolni, noha egyesek szerint minden közvélemény-kutatás hazugság, hiába kérdezi meg az utcában mindenkitıl, hogy nézte-e a tévét, és hogy mennyire. A Galkovicsot csak a hullamosóként dolgozó barátja tudta úgy elfogadni, ahogy. Nem osztotta el kettıvel azért, mert olyan, amilyen, sıt a kettıjük közötti viszonyt késıbb a Galkovics már úgy rajzolta fel zsírkrétával a disznóól falára, hogy az elvont gondolkodás, az kettıjük közös többszöröse. Minél inkább így lett, annál inkább távolodott el Galkovics a korábban megélt világtól. És annál inkább lett politikus, annál inkább kezdett elváltozni sokak szemében, akik korábban még komoly reményeket főztek annak irányába, hogy egyszer olyannak fogja látni a Galkovics a világot, amilyen az valójában. De nem. Ezt olykor a szemére is vetették, de Galkovics csak matematikai példákat tudott sorolni ezzel kapcsolatban, olyanokat, hogy: Két mennyiség kapcsolatát egyenes arányosságnak mondjuk, ha az egyik menynyiséget akárhányszorosára változtatva a másik mennyiség is ugyanannyiszorosára változik. Bólogatva nézte a cipıje orrát, mélyen átérezve a kinyilatkoztatás lényegét és súlyát. Mikor a városvezetés megbízta, hogy rukkoljon elı valami szép beszéddel a közelgı városi megemlékezésre, akárhogy biztatta ıt a család, akármennyire szerette volna úgy kifejezni magát, hogy mindenki megértse: csak táblázat formájában tudta megfogalmazni az ünnepség alapjául szolgáló történelmi esemény szükségességét és hatását például a virágkötészeti trendekre. Mivel a falu nem szokta ennyire a számokat, nem választották meg, amit aztán gyakran Galkovics szemére vetett a rokonság. Legutóbb a nagynéni mondta neki, hogy látod, fiam, aki túl sokat számít, az elıbb utóbb maga számolódik ki, oszt lesheti az eredményt. Erre annyit felelt a cipıje orrát nézı Galkovics, hogy negatív vagy, vigyázz, mert gyököt vonok belıled. A pszichológus javaslatára beíratták egy társkeresıbe, hogy térjen vissza belé a közérzet, de miután meghallották, hogy azt mondja a menyasszonyjelöltnek a tyúkudvar közepén, hogy szép vagy, mint egy pozitív egész számsor, elhallgattak. Azóta hallgatnak, mint egy megoldatlan másodfokú egyenlet. Keresik a megoldóképletet. 18 �PRÓZA ÉS VIDÉKE PETİCZ A NDRÁS Másnap Feljegyzések a háborúból (Regényrészlet) Orchies városába küldöm Olyan volt ez, mintha csak kopogtam volna, röviden, négyszer, balsorsomnak ajtaján. Camus Atyámfiai elıtt idegenné lettem, és anyám fiai elıtt jövevénnyé. 69. zsoltár Idegen és jövevény vagyok közöttetek: adjatok nékem temetésre való örökséget ti nálatok, hadd temessem el az én halottamat én elılem. Mózes, 1. könyv, 23,4 TÖBBEN MONDTÁK, ANNAK IDEJÉN még a plébános is mondta, hogy biztosan nem él már az apám. Hogy nekem nincsen is apám. Hogy azt nem lehet tudni, ki is az én apám. És az anyám is biztosan elmondta volna, ha tudta volna, hogy ki az én apám. Igen, mindezt a plébános is mondta, valamikor. Akkor, amikor vele laktam a plébánián, abban a városban, ahonnan aztán elmenekültem. Azután mondta mindezt a plébános, közvetlenül azután, hogy a mővelıdési ház a levegıbe repült, és meghalt az anyám. Nem tudom, mit is gondoljak. Nyilván igazuk van azoknak, akik így vélekednek, és valóban elmondta volna az anyám, hogy ki is az én apám, ha tudta volna. Vagy, ezt már én teszem hozzá, ha látta volna értelmét annak, hogy elmondja. Mégis azt gondoltam akkor, régen, hogy egyszer találkozom az apámmal, és ı majd segít. És ma is ezt gondolom. Hogy majd segít rajtam az apám. Ha találkozunk végre, és megismerjük egymást. 19 �Ha megtudja az apám, hogy van egy lánya, és hogy éppen én vagyok az. Akkor biztosan segíteni fog. TIZENÖT ÉVE TART A HÁBORÚ. Nincsen már semmim. Csak ez a partszakasz, ahol meghúzom magam, meg a matracom, ahol alszom, és néhány ruhadarab. És, persze, a gyöngysor. Valamint Gersom, az öregember feljegyzései. Délelıttönként azzal telik az idı, hogy próbálok valami élelmet szerezni. Kagylót, rákot, esetleg halat. Ültettem krumplit is, és most már van újkrumplim. Az újkrumpli, az tényleg nagyon jó. Ha ettem, akkor minden jó. És akkor aztán van egy kis szabad idım. Olyankor, ha már ettem, és ha nem esik az esı, kényelmesen elnyúlok a matracon, és az ócska nejlonszatyorba rejtett vastag papírköteget tanulmányozom. Amit az az ismeretlen lány ırizgetett. Könnyő olvasnom, mert azon a nyelven íródott, amit gyerekkoromban használtam. Ott, abban a városban, ahol megölték az anyámat. És olyan az egész, mintha én írtam volna. Talán ezért is tetszik. És ezért is szeretem olvasgatni. Az igaz, hogy más olvasmányom, itt, a parton, nincsen is. Csak az öregember feljegyzései. A város, ahol jelenleg élek, olvasom az öregember feljegyzéseiben, menekülésem sokadik helyszíne. Nekem is az, gondolom magamban, olvasás közben. Befogad ez a város, menekülésem sokadik helyszíneként, ahogy az elızıek is befogadtak, és, ahogy befogadott rajtam kívül még sok-sok idegent a története során, többek között fıníciaiakat is és szanszkritokat, latinokat is és sumérokat, keltákat is és hunokat és perzsákat, meg mindenféle egyéb nációt. Mindez, persze, történelem. Valójában nem is tudom, mit jelentenek ezek a szavak. A szavak, amelyek számomra ismeretlen népeket, nyelveket, szokásokat és kultúrákat jelölnek meg. Nem tudom, nem is akarom tudni, nem is érdekel. Igazából nem akarok népekrıl, nyelvekrıl hallani. Mondta valaki, nem olyan régen, hogy ilyen nevő népek is megfordultak már itt, ebben a városban, menekülésem jelenlegi helyszínén, az elmúlt sokezer év alatt, és ezek mind-mind nyomot hagytak ezen a városon. Biztosan így van. Én magam több nyelven is beszélek, mert úgy alakult a sorsom, hogy több nyelvet is megtanultam eddigi életem során. Úgy alakult, hogy meg kellett tanulnom a különbözı nyelveket. Azért, hogy életben maradjak. Most éppen azt a nyelvet használom, amit az itt élık többsége is beszél, vagy pontosabban szólva, amin a legjobban meg tudom magam értetni itt, ebben a tengerparti városban. Idáig jutok az olvasásban. Leteszem a feljegyzéseket, hamar elfárad a szemem. Vagy az is lehet, hogy csak elszoktam a betőtıl. És miközben lapozgatom Gersom feljegyzéseit, arra gondolok, hogy valamiért nagyon is közel áll hozzám ez az öregember. 20 �AHOGY MÁR MONDTAM, TIZENÖT ÉVE TART EZ A HÁBORÚ. A háború, ami aznap kezdıdött, amikor elhagytam azt a várost, ahol kivégezték Amélie-t, a legjobb barátnımet, és ahol korábban felrobbantották az anyámat. Nehéz, néha igazán nehéz visszaemlékeznem arra, mi is történt azután, hogy onnan elmenekültem. Volt a tóparti város, ahol volt Sophie és volt az iskola, és volt Mr. Hunchet. És aztán jöttek az elsı bombázások. Elfáradtam. Ebben a pillanatban nem akarok tudni semmiféle bombázásokról. Most valahogy mindent töröl az agyam. Most valahogy hajlamos vagyok mindent elfelejteni. Vagy éppenhogy nem felejtek semmit. Pontosabban szólva, nehezen felejtek. Csak éppen úgy bukkannak fel bennem az emlékdarabok, mint a mozaikkockák: ezekbıl kell összeállítanom a teljes képet. Szóval, akkoriban, ott, a tóparti városban, hihetetlenül gyorsan zajlottak az események. Szinte egyik pillanatról a másikra történt minden. És elıtte minden olyan rendben levınek látszott! Jártam iskolába, tanultam a nyelvet, az új hazámnak a nyelvét, Sophie pedig gondoskodott rólam. Aztán meg sétáltunk is nagyokat, és sokat nevettünk is. És étterembe jártunk, és moziba, és egyszer még Mr. Hunchet is a vendégünk volt, vacsorán, és igazán kedves volt, és nem fogta meg a combomat egyáltalán mialatt nálunk járt. És a jövımrıl beszélt a vacsora alatt. Hogy egyetemre járok majd, és még diplomata is lehet belılem, mert jó a nyelvérzékem, hiszen olyan fiatal vagyok, de már több nyelven is beszélek. Az iskolában is, ahova mindennap mentem, nagyon jól éreztem magam, mert az osztályomban egyre több lett a barátom. És egyre jobban is tanultam. A matek tanárom, egy loboncos hajú fiatal férfi, aki éppen akkor végzett az egyetemen, azt mondta, van érzékem a matematikához, és el akar indítani valamilyen versenyen. És aztán Sophie még pingpongozni is beíratott. Ez kezdetben elég nehéz dolognak tőnt, éppen a hallókészülékem miatt, attól féltem ugyanis, hogy a sok ugrálásban kieshet a fülembıl a hallókészülékem, ha nem vigyázok. De aztán sikerült rögzítenem, és nem esett ki. Így aztán jártam hetente háromszor az edzésre, és ott is egyre jobb voltam, és egy kerületi bajnokságon második helyet szereztem. Közben meg néztem a tévében a háborút. Akkor, amikor egyedül voltam otthon. És valahogy éreztem, hogy valami nagyon nagy baj lesz. Hogy nem mennek jól a dolgok. Hogy valójában mi is veszélyben vagyunk. Azt nem lehetett nem észrevenni, akár már így, tévéadáson keresztül is, hogy egyre több mindenütt a katona, és hogy egyre több harckocsi robban fel. És aztán a városban, ahova mindennap mentünk Sophie-val, az egyik délelıtt, amikor iskolában voltam, volt egy robbanás. És mindenki nagyon megijedt. És akkor Sophie, aznap este, borzasztóan idegesen és sápadtan azt mondta, hogy ezentúl óvatosaknak kell lennünk. Abban a robbanásban nyolcan haltak meg. Három nı, négy gyerek meg egy férfi. És én magamban azt gondoltam akkor, azon a napon, hogy én már túlságosan is jól ismerem az ilyen robbanásokat. 21 �EMLÉKSZEM A RÉMÜLETRE, A SOPHIE ARCÁN megjelenı rémületre, amikor az elsı repülıgépek zúgását meghallottuk. Az elsı rakéták becsapódásának zajára Sophie remegni és síni kezdett. Én meg csak hallgattam. És megvontam a vállam. Mint akit semmi sem érdekel. És aztán emlékszem még a légvédelmi rakétákra. Azt nagyon nem szerettem. Az éles, sivító hang! Befogtam a fülem, és a legszívesebben az ágy alá bújtam volna, annyira féltem. És a menekülésre is emlékszem. Arra az iszonyatos dugóra, ott az autópályán, ahogy a földalatti városhoz igyekeztünk. Sophie azt mondta, valamikor, hogy soha nem lesz szükségünk arra a menedékhelyre. Hogy csak óvintézkedés az egész feliratkozás. Aztán meg nyolc évig éltem bezárva, ott, a földalatti városban. Nyolc évig a napfényt sem láttam. Arról az nyolc évrıl nem akarok beszélni. Most nem. Merthogy nincs mit mondanom arról a nyolc esztendırıl. Ezt a mozaikkockát most kitöröltem az emlékeim közül. Ott, a föld alatti városban nem láthattam a napfényt. És örökké féltünk. És aztán meg a nyolc év alatt felnıttem, befejeztem az iskolát, és azt reméltem, hogy véget ér majd egyszer ez az egész. Ez az egész, amit háborúnak neveznek. És most itt vagyok. És a háború még mindig nem akar befejezıdni. SOKAN, SOKFÉLE NYELVET BESZÉLÜNK ERREFELÉ, olvasom az öregember feljegyzéseiben. Itt, a tengerparti városban, ahova mindenféle véletlen folytán, de eljutottam. Van itt egy közös nyelv, ami több nyelv keveréke, ezen lehet a leginkább kommunikálni. Ezt a közös nyelvet használom én is. Így praktikus. Beszélünk a keverék nyelven, vagy éppen kézzel-lábbal, de megértetjük magunkat. Mindannyian ezt tesszük. Azok, akik itt, ebben a városban találtunk menedéket. Mindannyiunknak ez a lehetı legjobb. Mármint az, ha van egy közös nyelv, amit többé-kevésbé mindenki beszél. Furcsa ez a szó: kommunikálni. Nem szeretem a furcsa szavakat. Szeretnék egyértelmően fogalmazni. Menekült vagyok, ahogy itt majdnem mindenki. A háború elıl menekülünk. Beszélgetni akarok, ha éppen akarok, kommunikálni viszont nem akarok semmiképpen sem. Leginkább, persze, egyedül szeretnék lenni. És túlélni mindazt, amit lehet. Túlélni ezt az egészet. Szembejön valaki az utcán, ránézek, és nem tudom eldönteni, hogy ı milyen. Hogy ı honnan jött. Nem tudom eldönteni, egyáltalán. Vagyis, ez azt is jelenti, hogy nem tudom, hogy ı milyen is eredetileg. És, hogy mit akar. Nem ismerem fel, nem látok bele, nem tudom a származását, és nem tudom a szándékait. 22 �Mondhatnám így is, kissé talán fanyar iróniával, hogy nem tudom, vagyis hogy képtelen vagyok felmérni, hogy az ısei milyenek is voltak. Esetleg latinok? Vagy éppen fıníciaiak? Netán sumérok? Hunok? Talán kelták vagy szanszkritok? Szembejön valaki az utcán, és nem tudom, képtelen vagyok kitalálni, hogy ı milyen származású, milyen ısök vére kering az ereiben. És engem? Engem vajon milyennek látnak az itteniek? És kik azok az itteniek? Otthont ad ez a város, ha csupán néhány napra is, ha csak néhány hétre, vagy éppen hónapra. Igazi otthont, ahogy otthont ad feketének és fehérnek, sumérnak és latinnak, hunnak és keltának. Megnyugtatóan közömbös minden. Nem kérdezısködik, nem kíváncsiskodik ez a város, egyszerően csak van, létezése feloldozást jelent. Valamiért az én városom lett, mintha csak nekem lélegezne, miközben félelmetes és idegen a számomra, aközben teljesen az enyém, csak az enyém, menedéket és otthont ad, lélegzetvétel lehetıségét, futásomban pihenıt, bár nem is tudnám pontosan megmondani, mi elıl is futok. Illetve, tudom, pontosan tudom, mi elıl: a háború elıl futok, a háború elıl, ami szinte mindent beborít. Itt, ebben a városban minden másképpen van. Itt, ezen a településen, ebben a városban békén megmaradt minden, van még valamennyi élelmiszer, még munka is akad, a pénznek is van valamiféle értéke, azt lehet mondani, hogy minden nagyon is normális. Attól eltekintve, hogy utazni egyáltalán nem lehet, a repülıteret teljesen lezárták, autóval elhagyni a várost nem lehet, és gyalog sem. Ezt rendeletben hirdették ki. Nem is érdemes megpróbálni. Mondják, hogy néhányan megkísérelték elhagyni a várost, gyalogosan, de a levegıbıl kilıtték ıket. Katonai helikopterekrıl, mint a vadakat, úgy szedték le ıket a levegıbıl. Ismeretlen felségjelő fegyveresek ismeretlen felségjelő katonai helikopterekrıl. Ilyeneket mondanak. Lehet, hogy igaz, de az is lehet, hogy csak propaganda az egész... Fekszem a matracomon, és olvasom, hogy mint a vadakat, úgy szedték le ıket a levegıbıl. Ismeretlen felségjelő fegyveresek ismeretlen felségjelő katonai helikopterekrıl. Nyilván így volt, gondolom magamban, hiszen ma sem lehet elmenni innen, de még üzenni sem lehet. Nem változott semmi az elmúlt néhány évben. Minden ma is úgy van, ahogy Gersom, az öregember leírja. Még a keverék nyelv is. Az is igaz. Én is azon beszélgetek, ha van valakivel beszélgetnivalóm. Általában nincs. A múltkor is: szerettem volna üzenni. Sophie-nak akartam volna üzenni, valahogy hírt akartam volna adni magamról, azt szerettem volna, hogy tudja, élek, és minden rendben van velem. İ, persze, elıre megmondott mindent. Csak a háborút nem mondta meg. Mindig azt hitte, hogy ott, abban a tóparti városban biztonságban vagyunk. De azt kétségtelenül megmondta elıre, hogy én örökké menekülni fogok. Futni valami elıl. 23 �Egészen pontosan azt mondta, hogy van bennem valami folytonos hontalanság. Ezt már a föld alatti városban mondta. Akkor mondta, azon a napon, amikor elıször megmondtam neki, hogy el fogok menni. Lehet, hogy csak azért mondta, mert haragudott, hogy ott akarom hagyni. Lehet, hogy csak szomorúságból mondta azt, amit mondott. Azt mondtam neki, hogy elmegyek, mert elegem van abból, hogy a föld alatt kell élnem, mint a vakondnak. Persze, ha háború van, menekülni kell, mondta Sophie, kicsit gúnyosan. Ezzel csak azt akarta érzékeltetni, hogy teljesen értelmetlennek tartja a bennem meglevı meneküléskényszert. Az, hogy van bennem egyfajta hontalanság, meneküléskényszer, az egyáltalában nem csoda, ezt még Sophie is elismerte. És azt is állította, ott, a föld alatti városban, hogy már a tóparti városban felismerte bennem ezt a meneküléskényszert, csak éppen akkor még abban reménykedett, hogy lehet mindezt majd gyógyítani valamiképpen. Persze, a robbanások, meg az idegen repülıgépek megjelenése nem segített semmit. Mármint a bennem meglevı meneküléskényszeren. Sophie-val, ott, a földalatti városban többször is beszélgettünk errıl. Mármint arról, hogy én mindig menekülni fogok. – Értsd meg végre, ez valami betegség nálad. Pszichés kényszer. Ezt lehet kezelni, és érdemes is kezelni. Egyfajta pánikbetegség ez az egész, semmi több. Az, hogy mindig futsz valahova. Ezt nevezem én pánikbetegségnek – mondogatta többször is Sophie, miközben sétálgattunk a föld alatti város termeiben. Nem is termek voltak azok, hanem hatalmas terek, még park is volt, mesterséges fényben nevelt fákkal, és tó is volt, és a tóban halak voltak, meg kacsák. És a földalatti város tetejérıl olyan fény jött, mintha napsütés lenne. Mennyire győlöltem azt az egészet! Hamisnak és hazugnak gondoltam mindent. Akkor, ezeknek a sétáknak az egyikén mondta Sophie: – A pánikbetegség abban jelentkezik nálad, hogy örökké futni akarsz. El akarsz bújni. Ezt az elrejtızési vágyat, ezt a menekülési ösztönt kellene valahogy kordában tartani. Ha nem kezelteted magad, akkor, attól félek, mindig problémáid lesznek. Tizenöt éves voltam akkor. Ennek a beszélgetésnek az idején. Aznap mondtam meg elıször Sophie-nak, hogy elmegyek a föld alatti városból. Hogy kimegyek a hegy gyomrából, mert látni akarom a napfényt, és végre látni akarom a tengert is. Emlékszem, miután megmondtam, hogy elmegyek, utána jó volt. Bármit is magyarázott nekem akkor Sophie. Álltam a föld alatti városban a mi számunkra biztosított garzonlakás fürdıszobájában a zuhany alatt, és élveztem, hogy zuhog a testemre a víz. A hajamból apró fekete földszemeket mosott ki a víz meg a sampon. A lábujjaimon meg a lábfejemen sárfoltok keletkeztek. Kicsi kis sárpiszkok. És ez is jó volt. Látni a sárpiszkokat. 24 �LEGJOBB LENNE NEM CSINÁLNI SEMMIT, gondolom magamban, most, ezekben a pillanatokban, itt, a parton, a hegyoldalon, a cserjék közötti odúmban. Hogyha ez meneküléskényszer, akkor, rendben van, elismerem, Sophie-nak van igaza. Akkor ez valami olyasmi, mint amit az öregember is ír a feljegyzéseiben, hogy megyek bele a világba, vagyis örökké csak azt keresem, hogy befogad-e a világ. Ez, persze, az én esetemben nem is igaz. Nem azt keresem, hogy „befogad-e a világ”. Ez butaság. Nem is értem, mire is gondolt az öregember. Egyszerően csak menekülök. Merthogy háború van. Meg aztán lehet, hogy mégis keresek valamit. De az a valami nem az, hogy „befogad-e a világ”. Hanem egy egészen más dolog. Nem valami képzelgés tehát. Hanem egy nagyon is konkrét ügy. Csak ezt a konkrét dolgot még magamnak is csak nehezen vallom be. Egyelıre. Szóval, van bennem egy olyan érzés, hogy addig úgysem nyugszom meg, amíg valahogy az apám nyomára nem bukkanok. Errıl van tehát szó. A napokban egyébként levelet írtam Sophie-nak, hosszú levelet írtam neki, amiben azt próbáltam megfogalmazni, miért is nincsen igaza. Valami olyasmit írtam, hogy nem egyszerően meneküléskényszer és pánikbetegség az én problémám, hanem egyfajta nyugtalanság. Mindig azt érzem, hogy valakinek szüksége van rám, és nekem is szükségem van rá. És hogy ez a valaki az én ismeretlen apám. És, hogy akkor szőnik meg ez a furcsa, állandósult szorongás, ha valahogy az apám nyomára bukkanok. Menekülésem folytatódik, írtam Sophie-nak, úgy, ahogy az öregember is írta a feljegyzéseiben, és még azt is írtam, hogy tudom, hogy ez a számára azt is jelenti, hogy tele vagyok bizonytalansággal, rettegéssel, és azt is tudom, hogy ı tényleg azt gondolja, hogy ez a rettegés nem a háborúból fakad, hanem a háború elıtti életembıl, és, hogy ez szerinte pánikbetegség. Tény, hogy most minden másképpen van. Innen már nem menekülhetek tovább. A várost nem hagyhatom el, fegyveresek ıriznek minden olyan útvonalat, ami kifelé vezet innen. Ezt az öregember is leírta a feljegyzéseiben. Azt mondják, hogy csak ezzel a teljes határzárral tudják garantálni a személyes biztonságunkat. Így aztán üzenetet sem kaphatok, és nem is küldhetek. Posta sincs, az internet természetesen nem mőködik, telefon, rádió, ilyesmi: reménytelen. Mindent ellenıriznek. Az a levél is, amit Sophie-nak írtam, az is csak itt maradt, velem. Majd egyszer elküldöm, ha minden jó lesz. Majd akkor postára adom. Amikor valóban minden jó lesz. Végül pedig minek is panaszkodnék? Máshol a legelemibb életfeltételek sincsenek meg. Itt egészen jól vagyunk. És a háború: tulajdonképpen elkerült minket. Szinte alig érzékelünk a háborúból valamit is. 25 �Itt nem kell félnünk a barbároktól. Ezt a területet soha nem foglalják el. Legalábbis, mindenki ezt mondja. A város, ahol jelenleg élek, befogadott. És el sem enged már soha, írja az öregember. Ez igaz. Ez az én esetemre is igaz. 26 �K ÁLMÁN G ÁBOR Reggeltıl estig Milanról mindenki tudta, hogy kegyetlen. Győlölt mindenkit maga körül és soha nem is titkolta. Fıleg a macskákat győlölte. Volt, hogy az öreg Boženka macskáit édesgette magához. Szalonnát használt erre a célra legtöbbször. Legjobban a paprikás császárszalonna vált be a tapasztalatai szerint. Apró szeletekre vágta, kicsi darabokat dobott át Boženka fakapuján keresztül az udvarba. Volt, hogy pórul járt és az udvaron jövı-menı csirkék vagy kacsák csaptak le a csalira. A kacsák kevésbé szórakoztatták, túlzottan bárgyú élılényeknek vélt minden baromfit. Bár sokat kísérletezett otthon, hogy a kacsák vajon akkor is tudnak-e úszni, ha fejjel lefelé dobja be ıket a tóba. De ez nem tőnt túl jó mulatságnak, mivel legtöbbször zuhanás közben visszapördültek mind és hassal értek a vízbe, majd mintha mi sem történt volna, úsztak el Milan közelébıl, megszokott mozdulatokkal mártogatták a fejüket a vízbe és vizsgálták az úsztatót ennivaló után. A csirkék már mókásabbak volt, mert azok rémülten menekülni kezdtek, de sosem süllyedtek el a vízben ık sem. Lassú, esetlen mozdulatokkal vergıdtek át a túlsó partra, sokszor a szárnyaikat is szétcsapták, hogy ne süllyedjenek el, és mire Milan átért az úsztató másik oldalára, már szaladtak is a kert hátsó részeibe. A kakasokat egyáltalán nem találta szórakoztatónak. A kakasok általában hangosan kukorékolva, széttárt szárnyakkal estek neki, vöröslött a tarajuk, felverték maguk körül a port. Ilyenkor mindig menekülıre fogta. A pulykák tojóihoz éppen ezért nem nyúlt soha. A pulykakakasok gyakran kísértették álmaiban, felfújt tollakkal, vérvörösen lángoló fejjel üldözték és hiába menekült, egyre lassabban, egyre lomhábban mozogtak a lábai, érezte a dühös háziállatok csípését a bokáján, hogy falatnyi húsdarabokat szakítanak ki belıle. Szórakozásának sokszor csak az vetett véget, hogy megjelent az apja. Milan apja a jéerdének1 dolgozott, minden nap hajnalban kelt, hogy a szövetkezet állatai alól kilapátolja a szart. Esténként pedig az otthoni jószágait rakta rendbe, dühödten csapkodta a disznókat az ólban, hogy kotródjanak már az útjából amikor ı takarít. Talán pont azért, mert a szövetkezet állataival úgy kellett bánni, mint a hímes tojással. A jéerdé állatai a népé, így aki nem megfelelıen bánik velük, az a néppel bánik nem megfelelıen, azért meg könnyen megüthette az ember a bokáját. Persze a jéerdében is csak addig volt rend, amíg a felettes ott volt, márpedig a felettes rendszerint korán hazament, délután kettıkor már színét sem látták. Akkor aztán Milan apja úgy rugdosta a nép teheneit, ahogy a lába bírta. Ha csak egy sanda pillantást kapott bármelyik jószágtól, már lendült is a szaros gumicsizma a lábán, neki az állatok hasfalának, bokájának. Mindegy volt neki, csak minél jobban fájjon. Amikor eléjük öntötte a rosszminıségő, undorító tápot, nyomta bele az állatok fejét a silány löttybe és üvöltötte, hogy egyetek már ti barmok. Nagy volt a súly a vállán, mert teljesítenie kellett a tervet, az állatoknak ennyi és ennyi kilónak kellett lennie idıre. De rendes táp alig akadt, a silányból is éppen csak jutott. A párzási idıszakban úgy rugdosta össze a jószágokat. 27 �– Jebat prostáci, jebte!2 – kiabálta hisztérikusan, és ha valamelyik állatnak nem volt baszhatnékja, teljes erıbıl rugdosni kezdte ıket. Ezt csinálta már vagy negyven éve, reggeltıl estig. Hajnalonta kelt, és a morcos tekintető jéerdés munkásokkal utazott a helyi szövetkezetig. Egy kopottkék, busszá alakított Ávia3 vette fel ıket. Nyaranta a kékesen derengı napfényben, telente a sőrő éjszakában, kopogó fagyban utaztak a kékoverálos munkások, kötényes munkásnık. Telente, ha lehullott a hó, sokszor napokra bent rekedtek a falusiak, de a jéerdében ilyenkor sem állhatott le a munka, tehát gyalogolniuk kellett. A frissen hullott havat utálta Milan apja legjobban. Halálosan fáradt volt, mire megérkezett, minden lépésnél térdig merülve a hóban. Ha már megfagyott a hó teteje, könnyen lehetett járni rajta, olyankor már csak egy-két nap kellett, hogy megérkezzen a hókotró és kiszabadítsa a falut. Az ilyen téli napokon, ha megérkezett, legtöbbször kérdés nélkül akkora pofont kevert le Milannak, hogy a földre zuhant. Ilyenkor Milan tudta, hogy mit kell tennie. Mellkasáig húzta a térdét, a fejét amilyen mélyen tudta elıre hajtotta és a kezével védte, mert az apja nem állt le soha egy pofonnál. Általában mindegy volt, hogy Milan mit csinált. Ha nem csinált semmit, az volt a gond, hogy lopja a napot, de ha éppen dolgozott az állatok körül, akkor az volt a gond, hogy miért pont úgy, miért nem máshogy. Ha állatkínzáson kapta Milant, teljesen megırült. Ilyenkor általában ugyanazt tette vele, amin rajtakapta. Felkapta és háttal beledobta a kacsaúsztatóba, vagy belenyomta a fejét a vályúba, és volt, hogy addig ott tartotta, amíg a teste el nem ernyedt. Üvöltözött vele, hogy ha a mi állatainkat bántod, az olyan, mintha minket bántanál, és amíg ezt üvöltötte, rugdosta a földön heverı fiát, jól irányzott, tapasztalt mozdulatokkal. Milan a macskákkal szeretett legjobban szórakozni. A kutyáktól félt, mert haraptak. Ha meg nem haraptak, akkor pedig megalázkodtak és a kezét nyaldosták, nem volt benne semmi érdekes. Boženka macskái legtöbbször rákaptak a csalira. Elıbbutóbb komótos, lassú mozdulatokkal felkeltek a belsı udvar padjaira terített durva pokrócokról. Boženka a falu legvégén lakott, a temetı mellett, közvetlenül a régi felsıtemplom szomszédságában. Temetıbıl is kettı volt a faluban, ezt a fentit már nem használták évtizedek óta a babonás falusiak, kerülték a kísértet históriák miatt. Így aztán a temetı tényleg úgy festett, mint a mesékben, megszállták a denevérek, benıtte a futó borostyán a sírköveket, düledeztek a régi, kopottbarna fakeresztek. Boženkát ez nem zavarta. Ablaka a temetıre nézett, esténként elnézegette a szállongó denevéreket, hallgatta a baglyok huhogását. Mesélték, hogy éjszakánként szellemek járnak be Boženkához és ı mindent tud a halottakról. A környékbeli kisgyerekek féltek is tıle, mert mindig feketében járt, ráadásul gallyseprőket készített, halmokban álltak az udvarában. Boženkától csak Juro nem félt, de Juro az elhagyott temetıt is szerette. Ha egyedül akart lenni, beszökött a kerítés résein, ráfeküdt a hatalmas kripták kılapjainak egyikére. Leginkább Slavomír Slobodník sírja mellett szeretett fekdécselni. Délutánonként hosszan odasütött a nap a temetıt borító sőrő lombkoronák rései között. Slavomír volt hosszú idı után az elsı, aki itt pihenhetett meg. Az utolsó is, egészen Boženka haláláig, aki maga kérte, hogy ide temessék, bár a városból kellett hívni papot meg sírásókat, mert a falusiak közül senki nem vállalta. Maga Sklenár is csak a temetı kerítésén kívülrıl nézte végig nagyanyja gyászszertartását. Azt 28 �bánta leginkább, hogy Boženka kérése miatt a család nem nyugodhatott egy helyen a két idısebb Sklenár, apja, és Boženka férje, Sklenár nagyapja mellett, de végül is legyintett az egészre, meg félt is egy kicsit a pletykáktól, nehogy a feltőnıen szép kort megélı nagyanyja valamiféle átkot szórjon rá, vagy kísértse éjszakánként, amiért nem teljesítette utolsó kívánságát. Akkor lett babonás, amikor kezdett tönkremenni a kocsmája. Egyre kevesebben ittak, az öregek lassan kihaltak, a fiatalok meg a városokba mentek, nem sokáig húzta már a Sklenár család majdnem hetven éves vállalkozása. Gyızködte magát Sklenár, hogy ennek semmi köze ahhoz a kötéldarabhoz, amit az apja tartott a kocsmapult alatt. Állítólag valami akasztott nemec nyakából vette le a háború legvégén, miután végignézte a fiatal katona haláltusáját. Nem hitt a babonákban, miért is növelné egy kocsma forgalmát egy undorító kötéldarab. Így aztán apja halála után kidobta a szemétbe. Slavomír Slobodníkot Juro nagyapja, Havran temette ide. Slavomír oszló holttestére nem messze Abafi malmától bukkantak rá kevéssel a háború után, amikor tavaszodni kezdett. Szürke kabátjába burkolózva feküdt arccal a földnek. A falusiak nem ismerték, nem tudták volna beazonosítani az ismeretlen holttestet. Szerencsére Havran is velük tartott, amikor a holttestre bukkanó falusi kamaszok a rémülettıl és a futástól zihálva rontottak be a kocsmába a hírrel. A hideg konzerválta Slavomírt, így amikor az olvadó hó alól elıbukkanó tetemet a hátára fordították, mindenkinek fintorba torzult az arca a sápadtszürke, vászonszerővé aszott test láttán. Havran volt az egyetlen, aki nem szörnyülködött. Havran a hegyekben bujkált, a barlangokban a háború utolsó évében, Slavomír városi volt, menekült a nemecek elıl. Együtt töltötték öten-hatan az utolsó hónapokat. Találgatták a helyiek, mi történhetett vele. Talán éppen Abafinál akart meghúzódni, mondogatta Havran, akinek élesen rémlett még az a véres ütközet, amikor éjjel neki az utolsó erejével még sikerült magát elvonszolnia Abafi malmáig. Ez volt az ütközet, amelyben Slavomír eltőnt. Neki úgy látszik nem sikerült, elhagyta az ereje, elaludhatott a hóban. Az ütközet utáni napokban, miután visszajutott a rejtekhelyükre, Havrant leverte a láz, napokig a halálán volt. A többiek, akiknek nagyobb szerencséjük volt és visszajutottak még aznap a barlangba, csak fejcsóválva nyugtázták Slavomír eltőnését. Hümmögtek, hogy pedig Havran mindenkit kioktatott, veszély esetén hogy juthat el Abafi malmába. Havran el akarta temetni Slavomírt a faluban, de a babonás falusiak nem engedték, hogy az ismeretlen az ı temetıjükben nyugodjon, még a bejáratot is elállták Havran elıl, aki erre fogta magát és a rég nem használt felsı temetıben ásta el, szertartás nélkül. İ maga faragta ki a fakereszt feliratát is. Slavomír Slobodník4, ezt a nevet véste a fejfára, mert Slavomír vezetéknevét nem ismerte. Ez volt a barlangban a szabály, hogy ne tudják egymást elárulni, ha fogságba esnének. Juro tehát sok idıt töltött Slavomír sírja mellett a gazos főben fekve, élvezve a csendet és a biztonságot. Elıször akkor keveredett ide, amikor Juro elıl menekült, mert ide nem merte követni. Boženka szerette a macskáit. Legtöbben régi, kopott és piszokfoltos szınyegeket raktak ki a házi kedvenceknek, vagy azt sem. De Boženka pokrócokat rakott ki a macskáinak, azon feküdtek délutánonként a lemenı nap fényében. Alig-alig mozogtak, csak néha kezdtek komótos mozdulatokkal tisztálkodni, nyalogatták a talpukat, majd a nyálat szépen szétkenték a fejbúbjukon. 29 �És ha Milan elég kitartó volt, elıbb-utóbb felemelték lomhán a fejüket, nyújtózkodva, farkukat felcsapva lemásztak a pokrócokról és komótos, gyanakvó köröket téve közelítették meg a szalonnadarabokat. Ügyesen, egyre közelebbi pontokra dobta a csalit, türelme volt, ráért megszelídíteni Boženka macskáit. Azért macskákat hajkurászott, mert a macskák nem adták magukat könnyen. A szemükben mindig ott fénylett a gyanakvás. Sosem adták fel. Az utolsó pillanatig küzdöttek, még akkor is, amikor a nyakukba feszítette a hurkot, és elengedve ıket másfél méterrıl nézte végig csendben a küzdelmet a feszülı zsinegekkel. Amikor híre ment, hogy felakasztotta magát, sokan nem sajnálták. Fıleg a fiatalabb iskolatársak lélegeztek fel, de csak csendben, magukban, nem mondták soha senkinek. Egymásnak sem vallották be, inkább csak hümmögtek egyetértıen, hogy szegény Milan, szegény Milan, pedig jó fiú volt. De hazafelé, a piszkos buszon, a mőanyag borítású háttámlák feslései, a felszakadozó kárpit alól kivillanó karosszéria rozsdafoltjai között, a poros ablakon át kibambulva éteri nyugalom töltötte el ıket. Juro néha összerezzent aznap hazafelé, riadtan nézett körbe, mintha Milan bármelyik pillanatban mellette teremhetne, hogy kezét a torkára szorítva nyomja le a földre és alsó ajkába harapva figyelje hiábavaló küszködését, hogy kiszabaduljon. Milan nagyon erıs volt és még arra is vigyázott, hogy mindig csak fiatalabbakkal kezdjen ki. Juro volt az utolsó, aki látta, mert Juro távol a falutól lakott a hegyekben, Milan pedig Boženka mellett, a falu végén. Így Juro hazaútjai a falu végéig éveken át meg voltak keserítve. Mesélték, hogy aznap viszont Milan nem tett semmit, csak némán ment mögötte az úton, nézett a lába elé, rugdosott maga elıtt unottan egy követ egy darabig, de amikor túl messzire repült, otthagyta, nem ment utána. Talán éppen azon törte a fejét, hogyan fog macskákat kínozni, talán már részletesen eltervezte, hogyan fogja Boženka elcsábított macskáit felakasztani, nyakukba fonni a padláson tartott ruhaszárító kötelet. De arra is gondoltak, hogy Milannak valami egészen más, valami sokkal rettentıbb járt a fejében utolsó útján hazafelé. Talán már tényleg azon törte a fejét, hogy megöli magát. Páran azt is mondták, hogy végig az apjára gondolt, aki már éppen befejezte a mőszakot a jéerdében és dühtıl fortyogva hazafelé tartott. Mondogatták, hogy Milán talán az apjától rettegett. Talán attól félt, ha az apja rajtakapja, ugyanazt fogja tenni vele, amit ı a macskákkal. Jegyzetek 1 2 3 4 30 Mezıgazdasági termelıszövetkezet („Téesz”). Basszatok bolondok, basszatok! Teherautó típus. Beszélı név: szabadságharcos. �GYÖRGY N ORBERT Bügyi bácsi Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi: megette. Kérdezem, hol van. Hogy hol. Ezt kérdezem. Mert az elıbb még itt volt, mondom. Itt, ahová mutatok. Most viszont mintha már nem lenne itt. Úgy tőnik. Sem itt, sem máshol. Mintha már nem. Hőlt helye. Egyszóval: nincs. Hogy is van ez, kérdezem. Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit: hogy hát hogy is van ez? A lecsó, például, az a finom tejfölös-kolbászos lecsó! Vagy a paprikás krumpli! A töltött káposzta, a húsleves, a resztelt máj! A spanyolmadár! A pacal! A gulyás! Hol van, kérdem én. Hol vannak mindezek? Hová tőntek? A marhapörkölt, például, hová tőnt? Nokedlival, uborkasalátával! Például. Vagy csak úgy natúr, kenyérrel, csalamádéval! Sıt, egyáltalán! A zsíros kenyér! Hagymával, kovászos uborkával. A vajas kenyér! A vajas-szalámis kenyér! A vajas-szalámis kenyér paradicsommal, paprikával! Az abárolt szalonna paradicsommal, paprikával! Hová tőntek? És a túrós lepény? A bejgli? A herıce, a papsipka, a diós béles? A javak, kérdem én. Hová tőntek a javak? Vajon hová? Azt mondja: megette. Mindent, ami a fazékból, mindent, ami a lábosból. Ami a tepsibıl. Egyszóval: mindent. A bödönbıl, a kancsóból. Például. A pohárból! Például. Tehát még onnan is. Megette. Sıt, még a jénaiból is! Mindent, ami ehetı volt? Ami megevésre alkalmasnak találtatott? Elfogyasztásra? A szájnyíláson át való bekebelezésre? Illetve a fogak általi pozdorjázásra? A nyelıcsövön át a bendıbe való juttatatásra? És ott lenn, a bendıben, majd a végtelen belekben történı végsı elemésztésre? Egyszóval: a mindenek mindenkori megvételére? Hát, valahogy úgy. Kérdés: az emésztés folyamata már a szájban elkezdıdik? A válasz: igen. A fogak megrágják az ételt, a nyál pedig, azon túl, hogy a nyelés megkönnyítése végett felhígítja a falatot, olyan enzimeket is tartalmaz, amelyek elindítják bizonyos ételalkotórészek – például a szénhidrátok – feldolgozását. És a gyomorban? Mi történik a gyomorban? A gyomorban az étel raktározódik egy ideig, miközben mechanikus és kémiai úton feldarabolódik az emésztéshez és a felszívódáshoz. A gyomor sósavat, nyálkát és enzimeket – fehérjeemésztı pepszint, zsírbontó lipázt és tejalvasztó kimozint – választ ki. A sósav az étel keveredését és szétdarabolását segíti, a nyálka a gyomor nyálkahártyáját védi a savtól és az enzimaktivitástól, a pepszin pedig a fehérjéket emészti – bár a gyomorban a tápanyag csak egy kis részének a feldolgozása következik be. Mielıtt az étel elhagyja a gyomrot, fél-folyékonyállapotúvá változik. Ez a chymus. Normális emésztés folyamán a chymus a gyomorból a vékonybélbe kerül. A vékonybél három szakaszból áll – nos, melyek ezek? A válasz: ezek a patkóbél, az éhbél és a csípıbél. A chymus a vékonybélben keveredik az emésztınedvekkel. Az emésztınedvek: a pancreas nedv, az epe és a bélnedv. A legtöbb tápanyag a vékonybélbıl szívódik fel. A hasnyálmirigy termelte enzimek, az epesavak és a lecitin a patkóbélbe ürül. A három, gyengén lúgos emésztınedv a zsírokat, a fehérjéket és a szénhidrátokat bontja szét alkotóelemeire. A tápanyagok a patkóbélbıl és az éhbélbıl szívódnak fel, a vitaminok, a vas és az 31 �epesók pedig a csípıbélbıl. A fel nem szívódott chymus a vastagbélbe jut, ahol az a benne lévı víz távozása után nagymértékben besőrősödik. A vastagbélnek gazdag baktériumflórája van, melyek erıs erjedési és rothadási folyamatokat tartanak fenn. Az erjedés eredményeként a szénhidrátokból tejsav, ecetsav, szénsav és metángáz keletkezik, mi által a béltartalom erısen megsavanyodik, majd a kehelysejtek sok mucint tartalmazó nyálkájától sikamlós, képlékeny masszává – bélsárrá – alakul át. Hogy a bélsár mellett gázok is vannak a vastagbélben? Vannak bizony! Ezek a táplálékkal lenyelt levegıbıl, a vérbıl kidiffundált kismennyiségő széndioxidból, s fı tömegében a rothadás és erjedés eredményeként felszabaduló gáznemő végtermékekbıl származnak. Végül a gázok és a bélsár a végbélnyíláson át távoznak Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi testébıl. Most kérdezzük meg újra Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit, hogy az alábbi dolgok – élelmiszerek, ételkészítmények stb. – vajon hová tőntek? Nos, kedves Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi, nagy-nagy szeretettel megkérdeznénk tehát újra, vajon hová tőnt a paradicsomos káposzta? Például. De ugyanúgy megkérdezhetnénk azt is, hogy hová tőnt a kolozsvári káposzta? És a fasírt, a grillcsirke, a tarhonya? Hová tőntek ezek a dolgok? A knédlirıl vagy a haluskáról már nem is beszélve. Vagy itt van a bécsi szelet, például, kérdem én, mért nincs itt a bécsi szelet? És a párizsi szelet, mért nincs itt? És a bableves csülköstül? És a kocsonya csülköstül, mért nincsenek itt? És ha nincsenek itt, akkor vajon hol vannak? A nyúl vadasan, vajon hol van? A hamisbélszín vadasan – hol? Hol van a hamisbélszín vadasan? És a brassói aprópecsenye vagy a gombás rostélyos – hová tőntek mindezek? Továbbá: a hőtıbıl a csabai kolbász, hőtıbıl az angolszalonna, a pick szalámi, a rákóczi szalámi, a parizer, a gépsonka, a keménysajt, a krémsajt, a tej, a vaj, a túró, a tojás stb. – hová tőntek? Csak úgy mellékesen. Vagy hová tőnt a konyhaasztalról a sósmogyoró, a pisztácia, a nápolyi, a pilótakeksz, a nugátos csokoládé, a csomag savanyúcukorka, a csomag erıscukorka, a konyakos meggy stb. – hová? Továbbá: a spájzból hová tőnt a májkrém, a húskonzerv, a halkonzerv, a morca della, az ananászkompót, a szamócakompót, a málnakompót, az alma, a körte, az öt szem szilva, az ısziés a kajszibarack, a szılı, a narancs, a banán, a datolya stb. – hová? És a konyhakredencbıl a cukor, a só, az ecet, az étolaj, az ırölt bors, a szemes bors, a babérlevél, a majoránna, a kömény stb. – hogy mást ne mondjak – hol vannak mindezek? Azt mondja: megette. Kész, slussz-passz. Ennyi. Álmában egyszer: olyannyira kívánja az eledelt, hogy a vágytól a szemhéjában megpattan egy hajszálér. Az élet igenlésével kapcsolatban feltett egyszerő kérdésemre adott nemleges válaszával viszont elárulja, hogy valójában nem érti, mit akarok tıle. Huncutul rákacsintok, megiszom vele egy pohár bort, de tudom, hogy már késı. Magyarázkodni próbál, karjaival hadonászik, majd a tévécsatornákat kapcsolgatja összevissza, de az egészbıl nyilván semmit sem lát, mivel a szemei ekkor már könnyekkel vannak tele. Teljesen elbizonytalanodik, s miután magába roskadva magára hagyom, az ajtó mögül még hallom, ahogy egész testében rázkódva, hangosan zokogni kezd. Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi, ha ez bárkit is érdekelne még, elárulom, hogy momentán halott. Ott fekszik kint a faluvégi temetıben, egy ecetfa mellett úgy cirka két méter mélyen, áramvonalas tölgyfakoporsójában. Nagy, kövér testébıl nagy, kövér kukacok lakmároznak. Az elbomlás kémiai folyamatának leírását ezúttal 32 �mellızzük, de az idıközben elkészült feketemárvány sírkövének feliratát itt közöljük: Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi, élt ettıl eddig, nyugodjon békében, Jézus Mária nevében. Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit most egy nagy, fehér damasztabrosszal terített ünnepi asztal mögött látjuk ülni elégedetten. Evett, ivott eleget? Kérdi egy lengeruhás fiatal nı, mire Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi válaszol: evettem, ivottam, eleget. Akkor ez már a paradicsom, kérdezhetnénk, a jutalmul kapott mennyek országa? A válasz: á, dehogy, amit látunk, az csupán egy régi videofelvétel. Hurok Egy verıfényes, az évszakhoz képest meglehetısen enyhe januári délutánon Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit kilıtték az őrbe. Bár az esemény különösebb érzelmi megnyilvánulások és „szélsıségek” nélkül zajlott le, a látszat ellenére senkinek sem volt minden mindegy. Sıt, ami azt illeti, eléggé szomorú egy jelenetsor volt, s talán még a startprocedúrát felügyelı mérnök-dokkmunkások is pityeregtek kicsit a tőzbiztos szkafander alatt, de hát nem volt mit tenni: eljött az ideje, mennie kell! Mert ez a világ rendje! Nézd, kisfiam, valójában én sem értem pontosan, hogyan történik mindez, ne felejtsd el, a bölcsészkaron végeztem, így a mechanikai dolgokkal kicsit hadilábon állok – anyád, ha csak teheti, meg is említi minden egyes alkalommal, hogy egy vacak villanykörtét sem tudok rendesen kicserélni, ami azért némi túlzás a részérıl, de való igaz, nem kenyerem az őrtechnológia. Amit tudok, a következı: a kapszula, amelybe Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit behegesztették egy a legkorszerőbb eljárással kivitelezett intelligens fémszarkofág, amely a legmagasabb elvárásoknak is megfelel, s amely utasának a legnagyobb komfortot biztosítja majd élete hátralévı részére. Hogy csak a legfontosabbat említsük: rendelkezik egy szuper okos fedélzeti komputerrel, amely azontúl, hogy árgus szemekkel figyeli az aktuális vendég egészségi állapotát, általános fizikai kondícióját, felmerülı igényeit, kívánságait stb., magát a külsı matériát is úgy alakítja, hogy az a lehetı legnagyobb kényelmet biztosítsa. Például ha Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi a súlytalanság kellemes, mondhatni már-már paradicsomi állapotában történetesen tovább hízna, amire, valljuk be, van is némi esély, akkor ez a masina egyszerően gondol egyet, és mint egy okos lufi, a megfelelı méretre fújja fel magát. És akkor még nem is beszéltem a szellemi frissesség megırzésére gyártott és installált fantasztikus programcsomagról, ahol a különbözı minıségi társasjátékok és vetélkedık mellett többek között egy olyan sakkpartner is található, amely ha kedve úgy tartja, húsz-harminc alattomos lépésbıl akár a Kramnyikot is megveri. Egy szó mint száz: Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi nem fog unatkozni. Más kérdés persze, hogy İ, mindezen dolgokból, és e reá váró fantasztikus eseményekbıl vajon mennyit tudatosít, mert hát – és hiába csőrjük-csavarjuk itt a szót – mégiscsak Róla van szó. Nézd, kisfiam, ami engem illet, Én már a karácsonyi ünnepi vacsora alkalmával is, és erre nyilván Te is emlékszel, igyekeztem pedzegetni a dolgot, úgymond 33 �elıkészíteni a talajt, de mintha szavaim lényege nem jutottak volna el hozzá. Az persze csöppet sem lepett meg, hogy sokat és nagy étvággyal evett, sıt, talán az ellenkezıje lett volna az igazán természetellenes, de azt kissé már furcsának találtam, hogy az alma tradicionális felszelésekor, miután a késpenge útjába ezúttal egyetlen mag sem keveredett, megkönnyebbültem konstatálta, hogy ez így van jól, és hogy jövıre mindannyian: ugyanígy, ugyanitt. Ehelyett most az történik, hogy Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi, miközben a visszaszámlálás már órák óta elkezdıdött, és a kilövésig csupán néhány röpke perc maradt hátra, nedves orrát a szarkofág egyetlen kör alakú kitekintıjének üvegéhez nyomja, és bután pislog az úgynevezett külvilágra, amelytıl rövidesen végsı búcsút lesz majd kénytelen vennie. Itt jegyzem meg, hogy hála a beszerelt légkondíciónak és a konstans szobahımérsékletnek e borgızös lehelet a sterilen záró kristályüvegen szerintem semmi látható nyomot nem fog hagyni, de ettıl még az amúgy meglepıen szép számmal összegyőlt hivatásos bámészkodók között sem lesz senkinek – hát hogyan is mondjam csak – különösebben rózsás kedve. Viszont Te, drága gyermekem, egyet se búsulj, mivel egyrészt elıtted még nagyon-nagyon hosszú, s bízzunk benne, sikeres földi pályafutás áll, másrészt meg az otthoni teleszkóppal egy jó ideig követhetjük még Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi útját az égen, amely ígérem – és ennek, bölcsészkar ide vagy oda, a kedvedért azért kicsit utánanéztem –, nem egy mindennapi látványosságnak ígérkezik. Elég, ha csak arra a két csodálatos hurokra gondolsz, amelyek közül az elsıt pár nap múlva a Hold, a másodikat pedig késıbb, néhány év múlva a Jupiter körül fog megtenni, hogy ezen égitestek gravitációs röppályáján felgyorsulva mintegy parittyaként katapultálja majd Bügyi bácsit, alias Nagy Barna bácsit a Naprendszeren túlra. Amint már említettem, az események elsı felét gyakorlatilag végig figyelemmel kísérhetjük, kivéve azt a rövid szakaszt, amíg az őrkapszula a Hold túloldalán fog tartózkodni. Aztán persze már távolodni kezd, egyre nagyobb sebességgel, ami azt jelenti, hogy látóterünkbıl fokozatosan tőnik majd el. Viszont jó hír, hogy a Jupitert megkerülve egyszer még, úgy cirka tizenhárom-tizennégy év múlva – erre most nem emlékszem pontosan – iszonyú sebességgel, mintegy üstökösként fog elsüvíteni a Föld közelében, és akkor utoljára még üdvözölheted a kedves őrutast. No feltéve persze, hogy életben lesz még akkor – de hát miért ne lenne életben, ilyen butaságok még csak eszedbe se jussanak. Végtérre is, ott az a remek komputer, biztos vagyok benne, hogy vigyázni fog rá. Meg amúgy is: köztudott, hogy repülés közben lassabban telik az idı, mint itt, nálunk a Földön, a szürke, unalmas hétköznapokon, például, ahogy ezt errefelé, ugyebár, oly találóan mondani szokás… Az őrszarkofág különösebb navigációs bonyodalmak nélkül siklik a Jupiter felé. Bügyi bácsi, alias Nagy Barna bácsi egy ideig egykedvően nézi a csillagok milliárdjait, majd egy tubusból marhapörköltpépet, egy másikból krumplipürét, egy harmadikból pedig valami meghatározhatatlan konzisztenciájú savanyúság-féleséget présel ki az étkezıpulthoz rögzített fémtányérra, és jóízően falatozni kezd. A fedélzeti komputer monitorján ekkor, mintha varázsütésre, egy színes, széles vásznú, régi westernfilm fıcíme jelenik meg. Az elsı néhány snitt alapján a mozi felettébb izgalmasnak ígérkezik. 34 �N OVÁK V ALENTIN Sziszi (Regényrészlet) (egy-két-há-négy-öt // egy-két-há-négy-tíz // egy-két-há-négy-öt // egy-két-hánégy-húzz) Na, persze mit csinál egy kiszuperált biciklista, ha máshoz sem ért, minthogy mindkét lábával körkörös mozgást végezve hajtja magát egy nem túl egyszerő, de nem is túl bonyolult gépezeten A pontból a B pontba. Tényleg, mit is kezdhet? Lehet városi kocatekerı, lehet strapafutár, lehet a reuma és ízületi rendelık gyakori vendége, lehet memoáríró, aki fellebbenti a fátylat a profi biciklizés mocskáról, lehet szövegszerkesztı, aki szépírói eszközökkel gurul be az irodalomba… A és B pont. Ez sokkal bonyolultabb az életben, mint a kerékpározásban, pedig utóbbiban is vannak cifra szabályok. A és B pontok között, ha emelkedik az út, akkor B és A pont között is emelkedik. Ez fundamentuma a kerékpárosok lelki felkészítésének. Kerékpározás közben csak szembeszéllel vívhatsz. Ez a második pont. Ha mégsem az történik, mint amit ez a kétparancsolat rögzít-sugall, azaz hibás a biciklis Murphy, akkor azt úgy is megérzed, mert suhansz, mintha nem is létezne közegellenállás, és eszedbe sem jut, hogy léteznek ízületkoptató kaptatók, hogy fújnak szembeszelek. Ja, és még van egy alapvetés. Amíg nem kaptál egy nap minimum három defektet, nem is vagy igazi bringás… (egy-két-há-négy-öt // egykét-há-négy-tíz // egy-két-há-négy-öt // egy-két-há-négy-húzz) Benyelt a futárlét. Voki-toki, reklámzsák, acéltalpú cipı, náza-cucc. Pedig nem gazdag családból menekültem, lévén, az állam gondoskodott rólam 18-ra ébredésemig. Nem tehettem úgy, mint a mő-lázadást vállaló úri ficsúrok, akik tékozló fiúként néha hazatérnek vagy legalábbis hazanyúlnak (aggódó szüleik bugyellárisához) az elvárható javakért. Szóval náza-cucc �, fék és egyéb fölös kerékpáringóságok �. Napi százhúsz káem alapból, röhögve. Nagybapest piskóta emelkedıin… Még a pihenınapon is pénzkeresés… A Kressz felejtıs. Minden kerékpárút, ahol haladni lehet. Földet súroló estélyik szegélyétıl, nagypapák kitaposott cipıjének orra hegyén át, külvárosi ágyások süppedékén keresztül, a Tabán kerékpárútján rossz helyen, rossz idıben átkelı egér bundájáig (alatta persze gerinc roppan), leelızve a hetes buszt, ahogy kell, ahogy elıírták, a dugóban karlendítve átkozódó rendırt, a vasárnapi és hétközi mazsolákat… Sorolhatnám… Estére le sem fáradtam, pedig nyolc napot tekertem egy héten. Pedig a szívem a torkomban keresett albérletet. Pedig szag- és gázelszívtam a fıvízfej valamennyi sugárútján… Míg a többiek remegı lábbal pöffentették a dzsollát a törzsmozi elıtt, addig én tekiláztam, szívtam, bohóckodtam a növényeknek, mindezt nyeregbıl, mint egy kóboj. Minden áldott este mattot adtam a májamnak, de másnap simán ledaráltam a zetapot… (egy-két-há-négy-öt // egykét-há-négy-tíz // egy-két-há-négy-öt // egy-két-há-négy-húzz) Valahogy mégsem gyarapodott a zsé. A minden esti cuccos bulik (minden este emlegetıs), a tekilás tekerések, a szívások alter-slágeres négyüteme (gyújt – szív – benntart – kipufog), zabálta a lovettát. Ám kellett a feszültségoldás. Ez a szubkult estélyi lecsengés. 35 �Le kellett nyomtatni a stresszt, a mindennapos halálfesztiválban élés gyomorfacsarását. Lézengtünk a létben, mert azért ez lézengés volt igazából. Arcunkon lárvamaskara: porból, napcserzésbıl, ónos esıbıl, főmosollyal elviselhetıvé fabrikálva… Ez nem az a nagybetős dolce vita, bár nekünk ez is jólesett, mert szabadnak tőntünk önmagunk és a ránk irigykedık, a ránk acsarkodók (fıleg az autósok) elıtt. Az élet feltételes módja jutott nekünk. A teherautó kicsit átszabta. Kórházba vitték, de hótt ember lett. Az Andrássy bicikliútján rányitotta az ajtót egy buzi… Koponyatörés. A fasz még elsısegélyt is nyújtott, letörölte az agyát. Meghalt szívrohamban, annyit nyomott naponta… Gyakran elszakad a bovden – így vagy úgy… (egy-két-há-négyöt // egy-két-há-négy-tíz // egy-két-há-négy-öt // egy-két-há-négy-húzz) Folyó mellett tekerni. A gravitációt, a közegellenállást és a Barum-koptató súrlódást feledtetı álszabadság. Fizika és lélek. Suhanás az árral szemben. A Római parti töltésen. A kiépített szabadság pályáján. Mert te nem vagy röghöz köthetı, törsz elıre, ahogyan a folyó is szalad. Fúrod magad a jövı alagútjába, akár Monte Christo grófja, hátha megszabadulsz egyszer, s utoléred a jövı neked szánt másodperceit a jelenedben, azaz fénysebességre kapcsolsz, s kiléphetsz végre önmagadból… És minden másodpercben más vagy. Bár a pulzusod csúcsra jár odabenn, és benn minden mozgásban van, belsı folyóid megáradnak, érmedrük feszegetik, kívül mintha nem változnál, ahogy a folyó sem ugyanaz, csak a neve, neked is csak a neved és megszólításaid, s látszatra a külsıd, a fizimiskád. Bár országonként más vagy: nekik idegen, az ittenieknek honpolgár, idegen honpolgár, s a folyó is más itt és ott… Egyiknek éltetı, másiknak pusztító, egyiknek dajka, másiknak már a nagybetős élet. Mérnöknek kihívás, halásznak barát. Egyiknek áthidalhatatlan határ, másiknak édes összeköttetés. Kék, szürke, méregzöld, fénycölöpös, sötéten lopódzó. Tekerni a folyó mellett. Iszter, Danuvia, Donau, Dunaj, Duna. α-forrás, ω-delta. Közte valami megfoghatatlan, hisz ujjaid közül is eliramlik az élet, s ha kézzel nem fogható, értéke sincs. És megnevezhetetlen, amit mégis megneveznek, ısmisztériumát adva át az enyészetnek… (egy-két-há-négy-öt // egy-két-há-négy-tíz // egykét-há-négy-öt // egy-két-há-négy-húzz) Jó kis kocsma a Bicó Pub. Eredeti nevén Búhörpölı, amivel azt akarta mondani a költı, hogy itt fölhajtják a bút, úgy végeznek vele. Gúny-nómenét meg onnan kapta, hogy a bérlı (Zsigali Pali) egy öreg, (de nem motorizált) Pannónián érkezett reggelente, és az évek alatt tökélyre vitte a gép olyaténképpeni rácshoz kötözését, hogy a hátsó kerék egy félember belépésére elegendı helyre csökkentette a bejárat amúgy is szőkös építészeti megoldását. (Azaz, hogy kivágjuk magunkat e mondat zsákutcájából, csak oldalazva lehetett elslisszanni a hátsókerék mellett, ami fıleg akkor okozott gondot, és gerjesztett perpatvart, ha valaki világos nadrágban (ami alapjáraton balgaság) ment kocsmázni. Nagyjából annyi történik a Bicó Pubban a belépı számára, mint egy T. B. filmben. Viszont tagadhatatlanul fjúcsörös a bája. Lapos, kristálycukor kijelzıs tévével, (amire ugyanúgy ráragad a légyszar, mint a katódsugarasra, de hát ez a menı), amin mindig a sportcsatornákat adták délután. Délelıtt két adást lehetett nézni. A B1-en a pult helyisége volt látható, más néven a százlábú, a B2-en a biliárdasztalos, játékgépes klubrész, amit egy történelem elıtt kimosott plüssdrapéria választott el a talponállótól. Mivel a huszonegyedik századi latrina magica itt állt egy rozzant konzolon, a kettes adást a kettes adás élı mősorában 36 �ülık nézték. A két kamera ugyan nem pásztázta a kocsmázókat, nem követte az eseményeket, mégis mindent látott. Sziszi délután érkezett, s csak a kerékpáros szezonban képviseltette a szakértést, azaz önmagát. Mert ı volt a házi mindentudó, a megmondóember, a „problémamegoldó”, aki a találkától a szerelemféltésbıl elkövetett gyilkosságig ismerte az emberi érzelmek skáláját, s a Vueltától a Tour de France-ig vágta a versenyeket. A kápráztató pletykákat, a legjobbak minden adatát (vádli-körkerülettıl kirúgott barátné-számon át a szakaszgyızelmekig) fejbıl listázta, ha kérték, ha nem. Ha kellıképp beállt a szivarkáktól, a tekerıs óbestertıl, meg az ászkoktól, néha mantraszerően pörgette az adathalmazt. Imamalma megállíthatatlan volt. Egy ilyen magas pörgési sebességő rendszerbe nem lehetett belenyúlni, belekérdezni. Mellesleg azt is rebesgették, hogy Sziszi bukott kerékpárosságán túl bukott bölcsész és bukott író is, innen ez a furcsán kimódolt stíl, amelyen „kommunikál”, az a kicsit lenézı és blazírt flegmaság, amivel lekezelte még a legjobb ivócimboráit is. Sziszi szinte az összes kocsmázót megfertızte a dögunalmas közvetítésekkel. Aztán kitalálták, hogy a szpíkert letekerik, úgyis csak baromságokat hablatyol, és ı vette át a szót. Sziszi a kiszuperált versenyzı, Sziszi a hajdani biciklisfutár, és a ki tudja még kicsoda… (Egy idı óta azonban megváltozott minden. Másról kezdett beszélni, mint amit a képernyıhöz szegzett szemő halandók megláthatnak… Utoljára is…) – Na, hapsikáim, akkor mehet a zagytágítás? Szandál, iszol vagy figyelsz? Lószarafing, ne most menj vécére, mikor végre nekiduráltam magam… Akkor a közvetítés elıtt egy kis tudnivaló. Kagylózzatok, hapikáim: Ezt a tekerést csapatok, tímek nyomják, ha nem derengett volna eddig. A feladatokat felosztják… Van ugye cséká… – Mi a nyavalya? – Csapatkapitány, te, alulmővelt. Van hegyimenı… – Kocsmamenı nincs? – De van. Én is az voltam, azért nem lett belılem semmi… Szóval – van még sprinter… – Spriccer, hehe… – Annyira szarok a beszólások, jobb is lenne, ha nem menıznétek, bakker… Na, szóval van még idıfutammenı és segítı, akit vízhordónak neveznek. – İ az ehejuhnyem, hihi… – „mondta” Freddikrügernemzetipark, röviden FreKrü, akit Ferinek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Aztán minek az a munkamegosztás, az indavide, induvidu, indivudu, khm, individualizmus korában, he, nagyokos? – kérdezte a kényszeredetten visszatántorgott Lószarafing, akit Jenınek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Mert ez csapat. Közös a cél… – „mondta” Sziszi. – Itt is közös a cél… Mindenki részeg akar lenni… – „mondta” Szandál, akit Lacinak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – De mindenki a maga részegségét akarja megélni, nem a másét… – „mondta” Sziszi. – Egyfajta részegség van… – „mondta” Freddikrügernemzetipark, röviden FreKrü, akit Ferinek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. 37 �– Frászt! – „mondta” Sziszi. – De együtt iszunk, és együtt tökéletesebben, gyorsabban, olajozottabban megy a lerészegedés – „mondta” Her Nyóc, akit Kálmánnak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Rásegítünk… – Ez akkor is más. A végeredmény kinek-kinek az ágyában/agyában tudatosul… De mondanám tovább, ez nem vezet sehová… – „mondta” Sziszi. – Monnyad, fonnyad, kicsi Szeszkó – „mondta” a félorosz Szeszkazany, akit Pityunak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – A kapitány az a fószer, akitıl a legjobb helyezést várják összetettben… Egyes rajtszámot kap… – „mondta” Sziszi. – Nálunk ki a kapitány? Ki kap 1-es rajtszámot? – kérdezte FreKrü, akit Ferinek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Most má’ tényleg elég! – „mondta” Sziszi. Mit mondta, kiáltotta! – Haggyuk má’ beszényi – „mondta” a félorosz Szeszkazany, akit Pityunak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. Mit mondta, kiáltotta! Még az asztalt is megcsapkodta. Két vodkáspohár bánta… – A hegyimenı egyszálbél, mínuszos manusz, aki az 500 méternél magasabb földrajzi objektumok jó barátja… Nem számít neki, ha a hegy nem megy Mohamedhez, odamegy ı a hegyhez, és kivégzi, de az efféle fószerek csapnivaló sprinterek… A jó sprinter atletikus, sík terepen is hozza az 55–70 km/órát. İk hátul kullognak a hegyeken, kiköpött tüdejük maradékát gyakran csipegetik össze a galambok, vagy a győjtık formalinba teszik, és évenként, csapatonként osztályozzák. Az idıfutammenı egyedül hajt, ha eljön az ideje, nincs mögötte a csapat, még a gépe is speckós. A segítık feláldozzák magukat a menıkért: a csékáért, a hegyi-jetikért vagy a sprinterért. Védik a nagyokat, nehogy bukásba keveredjenek, a hegyeken megadják az alaptempót legelöl szenvedve, a sprintekben hajrához terítik a piros szınyeget. A hátul araszoló kísérı kocsiktól is ık gályázzák a vizet csapattársaiknak. – Piszkos munka. Fene se csinálná! – „mondta” Szandál, akit Lacinak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Nyugodj meg, Szandál! A hegyimenıbıl is lehet segítı egy sprintetapon… – „mondta” Sziszi. – Megnyugodtam, ba’meg… – „mondta” Szandál, akit Lacinak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Na, kapcsold már be, kezdıdik! – „mondta” a félorosz Szeszkazany, akit Pityunak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Nézzük, elég volt a fejtágításból! – „mondta” Her Nyóc, akit Kálmánnak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Lemaradunk a rajt utáni bukásról… – „mondta” Lószarafing, akit Jenınek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs továbbképzés. – Jó, jó, szólok Palinak, állítsa át a kütyüt az égi csatornákra – „mondta” Sziszi. – Na, akkor letekerem a szpíkereket, mert sok a rizsa, és pont a lényeg elıl veszik el a kilátást. Ezt nem így kell. Kit érdekel a sok adat? Fülkagylón be, vécékagylón ki… A lényeg a képeken van, nem az adathalmazban, amit kigyőjtenek tehetségtelen hangyaszorgalommal. Még az sem érdekes, hogy ki szökik, ki segíti, ki gályáz, ki vezet, ki támadja pontszámban. A tekerés a lényeg… És a táj, a falu, a város, a körülmények. 38 �Pantani életét sem a gyızelmek vitték elıre, sem a héroszi számadatok, hanem a körülmények… – Azt mondod, ha rosszul mossák el a poharat, s attól megbetegszem, s kihagyok három kocsmanapot, akkor megváltozhat az életem? Ez a momentum fontosabb, minthogy a fennmaradó 362 kocsmázásra fordítható napon nem hiányoztam? – Fontosabb. Lehet, hogy az a három, körülményben gyökerezı nap megváltoztat mindent. Mondjuk, térítıkkel találkozol, s rávesznek, menj le egy gyülekezetbe, s te lemész, mert intésnek tekinted a lebetegedést. Vagy míg a doktorhoz battyogsz, elüt egy busz, s ez megváltoztatja az életed, mert lerokkansz. Ha azon a három napon is kocsmába jártál volna, ez nem történik meg, mert bekötött szemmel, négykézláb is tudod az utat, mint a rétrıl hazatérı tehén… És szent részegséged is megóv… – Hülyeség! – „mondta” a félorosz Szeszkazany, akit Pityunak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – A hangot levettétek, és te sem mondasz semmi érdemlegeset, csára jár az agyad – „mondta” Lószarafing, akit Bécinek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – Mindjárt hazamegyek – „mondta” Szandál, akit Lacinak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – Folytatom, no! Szóval bele lehet helyezkedni a tárgyak, a tereptárgyak, az épületek, a nézık, a környék flórája és faunája „lelkébe”. Ott állsz évtizedek óta templomtoronyként, s mikor a túrdöfranc arra surran, titkon megkondul a harangod. Nem a pap kérésére húzta meg a kötelet a harangozó, hanem a francia lélek pedzi meg a felfüggesztett rézmozsarat. Persze elnyomja mindezt a kísérıautók és motorok, meg a közvetítık alapzaja… Ilyenkor megelevenedik minden. Még az aszfalt is emlékezik. Egész évben arról álmodik, hogy végig surrogjon rajta az a számos virslikerék, és megnyugodva szolgál tovább, mikor túlvan a megérdemelt érintésen. A kamionok sem zavarják, mert tudja, ı kivételezett, nála jelentısebb utak sem részesülnek a túrdöfranc érintésének kegyében… És zöldebben bólingatnak a fák, és árnyékosabb az árnyékuk is, mert azokra a percekre, míg a kerékpárkígyót ernyızik, tökéletesítik lombkoronájukat. A madarakról nem is beszélve, akik tisztelettel elnémulnak, mintha napfogyatkozás lenne, mikor meglátják ezeket a két keréken gördülı, domesztikált, szarvas állatokat. A certamen birotariorum megváltoztat mindent és mindenkit. A föld jó erıi körbeölelik a versenyzıket, s átlényegítik ıket. Mindahány egyesül a gépével, s beleolvad a természetbe. A kétkerekő panteisták, akár egy szerves egész, egy lélekzı, egyetakaró organizmus gördülnek a cél felé. Egyetakarásuk: a célba érés, amely egységet kovácsol az egyéni érvényesüléssel szemben is. Talán láttatok már több ezres madárrajokat. Ott vannak például a Badacsony seregélyei. Egy test, egy lélek a szılı-akarás tekintetében. Egy óriás állat az égen, mely együtt mozog, bárhány darabkából is épül fel. A lemaradókat, eltekergıket is visszavárja a tömeg, az együttrepülés vonzása, ahogy az embert alkotó sejteket, atomokat is keretben tartja a megtestesült egyéni akarat. De a jó erıket mindig faragja a gonosz. Mert hiába ez a jóhiszemő kerékpárkígyó, ha autók, motorok, reklámok, szenzációhajhászok (újságírók, fotósok), doppingok rágják a húsát, gyengítik. És ott vannak a negatív véletlenek. A bukások, az ütközések, a szívrohamok… Mindent magához vonz a túrdöfranc. Miért ne vonzaná a komikus 39 �jeleneteket, a szinte észrevétlen hallucinációkat, melyeket a „mindenképp kerékpárt látni” opcióra állított tudat produkál. – Most meglógott valaki. Azért nem ártana tudni, ki ı… – Mit akadékoskodsz. Majd elolvasod holnap a Sportban, ha tényleg érdekel. De sokkal érdekesebb, hogy aki ott integet a szalagkorlát mögött, és egy német feliratú sört lóbál a másik kezében (mellette letámasztott robogó), mit keres ott, és valójában ı kicsoda? S ki az a tiritarka ruhás piperkıc, aki most lép be egy ház ajtaján, szemmel látható közönnyel a túrdöfranc iránt? Vagy ki lesz abból a kissrácból, aki segédkerekes biciklijén megfeszülve száguld a szalagkorlát túloldalán, mígnem ereje fogytán, pihegve integet a bácsik után? Vagy miért röppent lepke az egyik versenyzı sisakjára, s miért szellızteti szárnyalját a menetszélnek csapva, és miért épp most búg az út aszfaltján a galamblegény az elıle totyogó tojó után, amikor négytekerésnyi idı múlva menthetetlenül kettényírja szerelmüket az elsı virslikerék? És miért e percben oson ott az a macska, amelyik levadászható sáskát vett észre az aszfaltkígyó hátán? Vagy hogy lehet, hogy annak a díszes épületnek az ornamentikája forgó kerekő bicikliket ábrázol? Vagy mit jelent az a csoda, hogy cangaversenyt rendeznek a pockok egy közeli dőlıúton, amit mutat ugyan a kamera, de csak egy húsz centi magas, távolodó porvihart látsz? Mert a kamera csal. Azt mutatja, amit láttatni akarnak… Megannyi érdekfeszítı kérdés… Megannyi lényegesebb dolog, minthogy ki lesz az elsı… Mert ott van az a német sört szorongató ember, aki három év múlva eladja a robogóját, áttér a muszlim hitre, s felháborodva egy újabb európai Mohamed-gyalázáson, méreg drágán vásárolt bambuszkerékpárján ülve, egy vad, arab diszkóslágert fütyörészve, tetıtıl talpig robbanóanyagba bugyolálva, amit még elrejt a bı ing és tunika, beleteker egy álmos elzaszlotharingiai városka piacforgatagába. Vagy ott az erejében csalódott helyi kisfiú, akibıl sikertelen kerékpáros válik belıle, pont ezért a kívülrıl bohókásnak tőnı, de számára tragikus, pár méternyi fölösleges küzdelem miatt… S az életét kísérı kiábrándulás és sértettség politikai letiprómezıkre vezérli, s számos nép sanyargatója lesz, mint diktátor… Vagy ott a lepke, mely alakítója és lezárója lehet egy tudatformáló regénynek, ha végre rászánja magát, s beleröppen. Hogy a macskáról és a versenyzı pockok világalakító szerepérıl már ne is beszéljünk… – Nem bírom ezt követni – „mondta” Szandál, akit Lacinak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – Sziszi, te megbolondultál – „mondta” FreKrü, akit Ferinek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – Én sem bírom. Inkább tegyük vissza a hangot, bakker – „mondta” Her Nyóc, akit Kálmánnak is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. – Na, én megyek… Útba esik hazafelé egy-két nyugisabb kocsma, ahol nyugodtan iszogathatok magamban – „mondta” Lószarafing, akit Jenınek is szoktak hívni jobb napokon, amikor csak isznak, s nincs közvetítés. Sziszi magára maradt… A legyeknek közvetített… Az ablakpárkányon lepke ült… 40 �FELTÁRT TERÜLET Részlet az Árulás gépiratából, a Hajnóczy-hagyaték 1/18-as számú tétele. 41 �H AJNÓCZY P ÉTER Árulás Rui ránézett a sarki villanyórára, azután ujjaival kétszer pattintott. Csíkos ing volt rajta és durvaszövető trapéznadrág: pontos mása annak a nadrágnak, melyet Levendula nevő barátja viselt: végre ı is megvehette. Kissé feszengve fordult a József utcába. A Körúton jobb volt: a mindent elsöprı szombat délutáni forgalomban nem tőnik fel egy merész szabású nadrág, de ebben a mellékutcában… Hirtelen megtorpant – most jutott eszébe, hogy egy vasa sincs. Pénz dolgában Levendulára nem számíthat: mehetnek a templomba. Pillanatig arra gondolt, hogy visszafordul. - És ha valóban visszafordulna? - Tétovázott. Rui nem fordult vissza, zsebredugta kezét, majd sietve lépkedni kezdett, s a József utca 47-es számú ház elıtt megállt. * Levendula végre meghallotta a füttyöt. Ágyékig kihajolt a második emeleti ablakból, és hangosan kiabált valamit Ruinak, az még jobban fölfelé nyújtotta a nyakát, meglazította szájában az ujjait, mély lélegzetet vett, s újra fülrepesztı, éles füttyök röpködtek az ablak felé. Rui egydarabból formált vásott kölyökarca izzadt és ráncokba torzult, mint aki szenet lapátol. Levendula kilépett a kapun, a kézfogás helyett megemelte a jobb kezét, Rui biccentett, megigazította derekán az övet, s mindketten elindultak a Körút felé. - Dohány nincs - mondta Levendula. A frissen vasalt trapéznadrág éles ráncokat vetve mozgott bokája körül, felsı testén pattanásig feszült a keresztbe-csíkos, rövidujjú matróztrikó. Rui most oldalvást nézett rá. - Melyik nem volt még? - kérdezte. - Azt hiszem, az Egyetem. A Krisztus Király, az Angolkisasszonyok, a Ferencesek, a Bakáts-téri… ezek már mind voltak. Az Egyetem talán jó lesz. - Te… a Nagyitól biztos le tudnék akasztani egy húszast. A Bakáts-tériben rendırt akartak hívni, a Krisztus Királyban szentképeket kaptunk, és a címünket kérték. - Rui szinte könyörögve nézett a másikra. - Majd ha nem te következel, akkor abbahagyhatod - vonta föl szemöldökét Levendula. - Én nem a nagy mutterod húszasából akarok szórakozni. Bemajréztál, öregem? - Dehogy… Csak olyan… furcsa az egész. - Fenét furcsa. Megnézted a menetrendet? Rui bólintott. - Tizenkilenc-ötkor indul a Keletibıl Szolnokra. - És ha szegediek lennénk? - Helyes. Vonatjegy, kaja, öregem, nyugodtan kérhetek egy százast. 42 �* A templom hővös volt, és csaknem üres. Nem láttak papot, de a biztonság kedvéért bemártották kezüket a szenteltvíztartóba, majd féltérdre ereszkedve gyorsan keresztet vetettek. Elöl a fıoltár, jobbra a pirosan izzó örökmécses, a barnásfeketére koptatott padsorok, s köztük a hosszú kókusz szınyeg, amely odavezet a fıoltárhoz: a szószék, a mállott freskók, a sok szobor. Az elsı padsorban egy öregember mozdulatlan arccal nézte a fıoltárt. Levendula Rui füléhez hajolt. - A gyóntatószékhez! Ruit szorongó érzés lepte meg, mintha nála magasabb nıvel hagyták volna egyedül. Lassan lépkedett elıre a kókusz szınyegen, mögötte Levendula, aki most csak statisztálni fog. Rui önkéntelenül az egyik szoborra meresztette a szemét, s minden erejébıl azt kívánta, hogy ne legyen senki a gyóntatószékben. Az elsı mellékoltárnál sötét volt. Rui reménykedni kezdett, s visszafojtott lélegzettel figyelte szemben az oltárral a japán házikóhoz hasonló faépítményt: a piros térdeplı fölött a lakkfestékkel bevont farácsot, melyet függöny takart. A függöny mintha megmozdult volna: látni lehetett a rácsréseken kiszivárgó fénycsíkokat; a fiú megtorpant és hátranézett. - Tiszta hülyeség - suttogta. - És semmi értelme… lebukunk. Ha valami öreg ül benn, nem csinálom. - Miért nem mondtad ezt múlt héten? - Levendula elhúzta a száját. - Többé nem viszlek sehová, ne félj. De most nem fogod megjátszani magad. Most te jössz. Ha buksz, bukom én is. - Közelebb hajolt Ruihoz. - Fene azt a szar, gyáva pofádat. Rui mély lélegzetet vett, mint fütyülés elıtt. Nem letérdelt, szinte rácsuklott a zsámolyra. A függöny lassan elhúzódik, Ruit ellepi a veríték, centiméterenként emeli följebb a fejét, aztán egyszerre fölveti, mint aki nem bírja tovább. A rácson keresztül is tisztán láthatja a frissen borotvált, sima arcot - a pap fiatal. Rui kissé megkönnyebbülve lesüti a szemét. - Gyónni szeretnék, atyám. - Tudja a gyónási imát? Rui nemet int. A pap keresztet vet rá, majd erısen összekulcsolja a kezét. - Gyónom a Mindenható Istennek, Isten helyett neked, lelki atyám, hogy utolsó gyónásomtól fogva milyen bőnökkel bántottam meg a végtelenül jóságos Istent. - Mikor gyónt utoljára? - Két hete… - csúszott ki Rui száján. Sietve hozzátette: - Tudniillik, én vidéki vagyok… csak néhány napra jöttem fel Pestre a barátommal… gimnazisták vagyunk. A pap bólintott. - Akkor mondja el a bőneit, kérem. Ne nekem mondja, hanem Istennek. Kérdezzem? - Köszönöm. - Rui megrázta a fejét. Térdével ide-oda mocorgott a zsámolyon, izgalom fogta el, mint aki kalandregényt olvas. - Szüleimmel tiszteletlen voltam… kétszer is - kezdte rutinos vonakodással. Hazudtam nekik… kételkedtem Istenben… abban is kételkedtem, hogy Isten teremtett-e… a túlvilágban… hogy az embernek lelke van. - Megjátszott, hisztériás 43 �mozdulattal arca elé kapta a kezét. - Én nem tudok hinni… képtelen vagyok… Aztán minden átmenet nélkül: - Megvertem a kishúgom… kétszer. - Másra nem emlékszik? Rui megijedt, ez túl kevés bőn, Levendulával még az ötlet születésekor szereztek egy imakönyvet és megnézték benne azokat a bőnöket, amelyeket szégyenkezés nélkül el lehet mondani: de most képtelen volt visszaemlékezni többre. Szeme elıtt százforintos bankjegyek képe táncolt. Ha már most elıhozakodik vele, a pap mindenre rájön. Lázasan gondolkozott. Végül izzadó homlokkal ismételni kezdte az eddig felsoroltakat, a pap együttérzéssel nézte kínlódó arcát, s halkan köhintett. - Teljes szívébıl és lelkébıl megbánta az elkövetett bőnöket? Erısen elhatározza, hogy ezentúl nem vétkezik, és a bőnre vezetı alkalmat elkerüli? - Kissé közelebb hajolt a rácshoz, halkan, határozottan beszélt. Hirtelen elvesztette a fonalat: nem egy tizenhét éves fiúhoz szólt, hanem az emberekhez, akik kilökték lelkükbıl az Istent. Megindultan nézett Rui lesütött szemhéjára. A gépkor lélekromboló hatásáról beszélt - s bár a tudomány szédületes eredményeket mutat fel, mondta, - az embereknek hiányérzetük van. Rendszeresen gyónó és áldozó mőegyetemistákat említett példaképp. Természetesen tisztában van azzal, hogy a fiatalok nagy többsége elzárkózik az egyház elıl; ez sajnos divat kérdése, de most új, az egyház számára kedvezı légkör van kialakulóban, a politikai nyomás enged: János pápa zseniális éleslátással vitte elıre a béke és a keresztény megújhodás ügyét. A tizennyolcadik században - folytatta a pap - forradalmi gondolatnak számított az ateizmus, ma nevetséges evvel hivalkodni. Ami a hitüket illeti, a kommunisták nem szükségszerően ateisták. Sztálin diktatúrájában például nem a terrorcselekmények voltak meglepıek, hanem hogy ezeket a cselekményeket politikában tapasztalt férfiak ıszintén támogatták. Mi volt ez, ha nem hit az emberfölöttiben? Aztán ugyanezek a férfiak, hasonló ıszinteséggel belátták, hogy akkor félrevezették ıket, hibáztak. - A pap vállat vont. - Az egyháznak az inkvizíciót hányják a szemére. Pedig szükségszerően terrort kellett alkalmaznia, hogy fönnmaradjon, mint ahogy Sztálinnak is vaskézre volt szüksége, hogy megalapozza az új rendszert. Késıbb megy minden magától, mint egy jól zsírozott gép, míg az átalakulás és megélhetés gondjain túljutott ember gondolkodni nem kezd, hogy miért van a világon. - Ez az a pont, mikor újra beszélni kezdenek a háborúról. - A pap még jobban lehalkította hangját. - Persze: hacsak fatális véletlen nem robbantja ki, ez ma lehetetlen. Borzasztó, iszonyatos volna! Befejezésül azt a merész elképzelést kockáztatta meg, hogy a keresztény és kommunista igazság - természetesen az alapvetı nézetkülönbségek fenntartásával végül is egyesülni fog; illetve Isten létén vagy nemlétén kívül nincs is lényeges nézetkülönbség. A harcok ideje elmúlt, lehetetlenné vált - mosolygott a pap. - Az egyház rugalmasan elfogadja Marx és Lenin nézeteit a gazdasági berendezkedést illetıen - nem is lenne miért elvetni, - s csupán az ideológiai feladatokból kívánja kivenni részét; az állam talán majd a mostaninál nagyobb propaganda lehetıségeket biztosít számára: iskolák, sajtó, könyvnyomtatás stb. terén. Az emberek szabadon választanak. És hogy a bőntıl Isten félése, vagy a szocialista erkölcs tartja viszsza ıket, végsı soron - mindegy: nem lesz harc többé. Eljön a béke országa. - Körülbelül ezt és ennyit mondott a pap, szinte révületben, s nem látszott rajta, hogy 44 �ezt sokaknak - köztük a hetenként gyónni, áldozni járó mőegyetemistáknak is elmondta már. Rui most felnézett; összevillant a szemük. - Bocsásson meg, hogy ilyen hosszú ideig fárasztottam - mosolygott ismét a pap. - Nagyon untatta? A fiú zúgó fejjel, értetlenül bámult rá. - Atyám, nekem nincs pénzem - bökte ki buta fahangon. Aztán, mint a diák, aki végre elmondhatja a kínlódva bemagolt verset: - Ha tetszik emlékezni rá, elıbb mondtam, vidéki gimnazista vagyok, s csak rövid idıre utaztunk ide a barátommal. Tegnap a Boráros téri büfében ebédeltünk, s valaki ellopta a pénztárcámat. A stop-ot betiltották, nem tudunk hazajutni. Rokonaink nincsenek Pesten. Ha atya lenne olyan szíves kölcsönözni az útiköltséget… címünket megadjuk, s postafordultával természetesen… Kíváncsian és szemtelenül nézett a papra. Az kissé oldalt tartva a fejét visszanézett rá, alsó ajkát beszívta, elırecsücsörítette, majd ismét beszívta. - Adok… Adok maguknak pénzt - mondta kínos szünet után. Amennyit tudok… szívesen. De mondja, csak ezért térdelt ide a gyóntatószékbe? Én nem kérek írást, nem kérem a címüket. De ıszintén mondja, ezért térdelt ide? - Igen - válaszolt a fiú. Érthetetlen volt, hogy csúszott ki a száján; ebben a pillanatban megszerette a papot. - Minden szombaton ezt csináljuk, atyám - nyomta a rácshoz az arcát. - Mindig másutt. A pénzt pedig az Otthon étteremben megpiáljuk a haverommal a rohadt erénycsıszök egészségére. - Felkelt a zsámolyról, keze remegett és izzadt. Levendula távolabb, egy oszlop mellett állt. Rui látta, hogy türelmetlenül integet neki. Szándékosan lassan ment az oszlophoz. Levendula vigyorgott. - Na, hülye gyerek? - Fogd be a pofád! - Rui elırenyújtotta a kezét. - Állat! Lettél volna te ott, összeszartad volna magad! Sietı, reverendás alak közeledett feléjük, kezében lobogtatott valamit. Levendula nekitámaszkodott az oszlopnak, Rui meredt szemmel nézte a közeledıt. - Fiúk, hatvan forintot tudok adni. Szórakozzanak. - A pap átnyújtotta a pénzt, Levendula kétrét hajtotta és zsebretette. - Talán majd késıbb megkeresnek engem. - A pap szomorúan Ruira nézett. Mikor kiléptek a templomkapun, Levendula köpött egyet, harminc forintot dugott Rui zsebébe, átvágott a Károlyi-kerten, egy közértben liter bort és doboz Kossuthot vásárolt, majd lassan lesétált a Duna-partra. Rui még aznap este a rendırségre ment. Följelentette Levendulát, végül, önmagát sem kímélve, részletesen elmondta szerepét a gyónás-trükkben - a rendırtisztnek minden erejére szüksége volt, hogy a hangos nevetést visszatartsa. 45 �Jegyzetek az Áruláshoz A szegedi Hajnóczy-mőhely harmadik jelentkezése A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Modern Magyar Tanszékén évek óta mőködik egy kicsiny, oktatókból, PhD-sekbıl, nemrég végzett fiatalokból álló munkacsoport, akik mind egyértelmőbb szorgossággal és kíváncsisággal munkálkodnak Hajnóczy Péter (1942–1981) életmőve körül. Valamennyien elkötelezettek a modern próza radikális törekvései iránt; valamennyien erıs szálakkal kötıdnek Hajnóczy Péter szövegeihez. Az idık során komolynak mondható mőhely alakult ki a tanszéken és holdudvarában, mind többen kapcsolódnak a diákok közül a munkacsoporthoz, és tárnak föl egyre gazdagabb intertextuális szálakat, motívumhálózatokat, narrációs és kronotopikus összefüggéseket Hajnóczy Péter munkásságában, kötve ezzel a szerzıt – és saját ismereteiket – mind több vonatkozásban a közelmúlt és jelen magyar és külföldi irodalmának és irodalomelméletének mozgásirányaihoz. Birkózva a legendával, a „korpusszal”; vizsgálva és alakítva a mindeddig bizonytalan Hajnóczy-kánont. A vállalkozás egy 2002-es Hajnóczy-szemináriumból nıtt ki. A szeminárium vezetıje magam voltam (1987 óta oktatója a Szegedi Egyetemnek), ki is egy nagyobb Hajnóczy (PhD)-tanulmány létrehozásán dolgoztam éveken át. E disszertáció egy „Hajnóczykalauz” elsı nagyfejezeteit tartalmazza (Applikációk a Hajnóczy-korpusz szövetén. Expanzió és kilépés. A hagyományos szövegformálás elhagyásának módozatai Hajnóczy Péter életmővében). Azóta könyv alakban is megjelent: „a lebegı orgonagyökér” Egy Hajnóczy-prózakalauz elsı fejezetei (Yespress, Tótkomlós, 2009), lábjegyzet-apparátusával a Mőhely hypertextuális munkálkodásának további alapját képezve. Az elsı Hajnóczy-szemináriumot újabbak követték, majd az elhatározás, hogy idıközben megszületett tanulmányaikkal a szerzık nyilvánosan is mutatkozzanak meg. Elsı fórumként a székesfehérvári Árgus vállalta 2004 november-decemberében a csoportot egy Hajnóczy-blokk erejéig. E bemutatkozást követte 2006-ban az elsı tanulmánykötet a szegedi Lectum kiadásában: Hoválettem. A párbeszéd helyzetébe kerülni. Hajnóczytanulmányok. 2008 áprilisában látott napvilágot a mőhely második kötete Da capo al fine. Folytatódó párbeszédben. Hajnóczy-tanulmányok II. címmel, ugyancsak a Lectumnál. 2008 decemberében szerveztük országos Hajnóczy-konferenciánkat a szegedi Grand Café Irodalmi Kávéházban. Az itt elhangzott tanulmányokból egy évvel késıbb konferenciakötet jelent meg (Tudom. De: tudom-e? A párbeszéd kiterjesztése. Az újraolvasás lehetıségei. Hajnóczy-tanulmányok III. Lectum). Hajnóczy Péter 30 éve halott. Azt gondoljuk, a mai fiatalok éppúgy megtalálhatják benne izgalmas olvasmányukat, mint közülünk az idısebbek, valamikor. A 2010-es év elejétıl Reményi József Tamás, ki pártfogója, szakmai irányítója csoportunknak, folyamatosan átadta nekem, mint a Hajnóczy-mőhely vezetıjének a hagyaték kilenc nagydobozát, s a feldolgozás munkája a tanszéki hagyaték-bemutatók után 2010 nyarán megkezdıdött munkacsoportom odaadó részvételével. E dobozok (melyek a Hajnóczy-szövegekben oly gyakran feltőnı, győrött papírhalmot tartalmazó sportszatyor helyébe’ realizálódtak) tartalma változatos, áttekintésük, katalogizálásuk roppant munkaigényes. Személyes dokumentumok, levelek, naptárak, noteszfüzetek, újságkivágások, fényképek, legfıképp pedig nagyszámú, alig olvasható kézírással1 telerótt spirálfüzetek töltik meg e dobozokat: kincs valamennyi, hozzáférésükért minden esetben meg kell küzdenünk. 46 �Munkacsoportom e megtisztelı ajándék átvételekor nagy felelısséget és szerteágazó feladatokat vett magára. Elhatározásom szerint a feldolgozási munka elırehaladtán, eredményeinket folyóiratokban tesszük közzé. Az elsı szövegközlı blokk (Tányéraknák) a Forrás novemberi számában jelent meg. Ez alkalommal a Zsámbéki út 4. szám alatt talált könyvek listáját adtam közre, és egy levélformában rögzített kisprózát mutattam be, a „címzett”, Dobai Péter szíves kommentárjaival. Második ízben hagyatéki anyaggal a Tiszatáj lapjain jelentkeztünk. Egy filmvázlatot adtunk közre, mely a Partizánok címet viseli, s az életmő eddig ismert részeinek legkülönbözıbb szegmenseivel tart rokonságot. A szöveg elsı oldalának szkennelt változatát is mellékeltük. Harmadízben, jelen publikációnkban egy újabb kisszöveget szeretnénk az érdeklıdık figyelmébe ajánlani. Címe, az Árulás beszédes a Hajnóczy-univerzumban: bőn, bőnhıdés, feloldozás, vezeklés, döntés, gyávaság és bátorság, igazság, szabadság és önfeladás sarokpontjain áll, fordul az életmő. Hajnóczy Péter ezen írását valószínőleg nem tartotta kiadásra érettnek vagy érdemesnek, viszont mégis megırizte, sıt, kéziratos állapot helyett gépiratot találtunk belıle. A hatvanas évek végén keletkezhetett, korai írás lehet, talán 1970-es, datálást nem találtunk. A szöveg nem éri el A főtı kötet írásainak sőrőségét, „salakmentességét”, de helyenként kiemelkedı kvalitásokat mutat. Többszöri átolvasás, hosszas tanácskozás után döntöttünk a publikálás mellett, bízva, hogy a szöveggel tovább árnyaljuk a Hajnóczy-szövegvilágról kibontakozóban lévı képzeteket. Cserjés Katalin A Hajnóczy-mőhely vezetıje A szöveggondozás szempontjai A most nyilvánosságra hozandó szöveg gondozásánál ezúttal is Dányi Ágnes mőhelytagunk jelzéseit és rendszerét követtem – hasonlóan a Tiszatáj 2010/12-es számában megjelent Partizánok ismertetıjéhez. Az Árulás gépirata végleges változatnak tőnik; erre utal az is, hogy a hagyatékban található többi gépirattal ellentétben az Árulásban nincs javítás: sem kézzel, sem pedig géppel (betők egymásra ütése által). A szöveg helyesírás és nyelvhelyesség szempontjából is megdolgozottnak, véglegesítettnek tőnik, ez alól az ő bető kiírása képez kivételt, mely minden egyes szöveghelyen ü-ként szerepel – ez azonban minden valószínőség szerint az írógép korlátozott számú karakterének tudható be. A Ruí férfinév rövid i-vel szerepel a szövegben, ezen nem változtattunk. A begépelı hosszú gondolatjel helyett kötıjelet használ, hasonlóan a sorvégi elválasztások jelöléséhez, ehhez sem nyúltunk. A gépiratban a szóközök nyomdakészek, kivételt ez alól két szöveghely képez. Az írás két csillag közbeékelésével (*) három részre tagolódik. A szöveg prezentálása során az ü-ket ő-re javítottuk, és a szóközöket is jelöltük. Bagi Anita A Hajnóczy-mőhely tagja 47 �NOTESZLAPOK C SERJÉS K ATALIN Néhány kommentár az Árulás címő korai Hajnóczy-szöveghez A gémkapoccsal egybezárt ásatag géppapír-lapokat, amelyeken az Árulás mostanáig kiadatlan gépirata szerepelt, a katalogizálás során a Hajnóczy-hagyatékot ırzı, 1-es jelzetet kapott dobozban leltük, lényegében kontextusba illeszthetıség nélkül, különállóan, sok társával lineáris sort alkotva, a tetszıleges behelyezettség érzetét keltve. Datálás a szöveg mellett nincsen, folyamatos gépirat, kéziratot, másodpéldányt nem találtunk. Az elıtte fekvı 1/17 számú dokumentum kézírásos szöveg, címe Két nyugatberlini bebörtönöztetett mint kém Kelet-Berlinben (Levelezınktıl, Berlin, január 15.). Egyelıre nem tudom megállapítani, hogy egy cikk fordítása, egy novella kezdeménye vagy a kettı kombinációja. A kétoldalas szöveg után egy oldalnyi angol–magyar szótározás található, talán angol lapban olvasta a német illetıségő cikket Hajnóczy. Az 1/19-es, azaz a publikációra választott szövegünk után elhelyezkedı, valamivel vastagabb paksaméta noxyron!! feliratot visel vastagon aláhúzva, és a Mandragóra kézzel írott szövegét tartalmazza, de nem legelölrıl, hanem a Másfelıl, ha tévedett volna is munkája megítélésében… bekezdéstıl a végéig. A fenti két dokumentum közt leltük fel tehát az Árulást, helyét a hagyaték dobozaiban egyelıre véletlenszerőnek látom, de e körülményt nem tartom döntınek vagy zavarónak. Jelen tanulmányban a szöveg két speciális kérdéséhez főzök kommentárokat. Mindkét kiemelt szövegvonás a Hajnóczy-korpusz más fontos helyeit is érinti. I. Rui ránézett a sarki villanyórára, aztán ujjával kétszer pattintott. Csíkos ing volt rajta és durvaszövető trapéznadrág: pontos mása annak a nadrágnak, melyet Levendula nevő barátja viselt: végre ı is megvehette. Kissé feszengve fordult a József utcába. A Körúton jobb volt: a mindent elsöprı szombat délutáni forgalomban nem tőnik fel egy merész szabású nadrág, de ebben a mellékutcában… […] – Dohány nincs – mondta Levendula. A frissen vasalt trapéznadrág éles ráncokat vetve mozgott bokája körül, felsı testén pattanásig feszült a keresztbe-csíkos, rövidujjú matróztrikó. Öltözet, viselet, ruházat gondos megválasztása, álöltözet, szerep, szerepjáték, ellentmondásos holmik, melyek elrejtenek, kétértelmővé, kiismerhetetlenné teszik viselıjüket. 48 �A Tréfa fiatalembere idézıdik az olvasó elé: Aztán elfordult a tükörtıl, s kulcsait zörgetve elindult az ajtó felé. Gondolatai még az utcán is ruházata körül keringtek, a járókelık arcát figyelte: vajon milyen hatást kelt öltönye kettıs arca, a kopott nadrág, az elegáns zakó, észreveszik-e egyáltalán. Álmodozott. Mármár azt is képzelte, hogy detektív viszi a fıkapitányságra, ahol majd az iratait kérik. A Tréfa a Hátrahagyott írások elsı darabjaként jelent meg a HPÖM-ben1, annak idején a Szenesek címő elbeszéléssel együtt a Mozgó Világ elsı kötete hozta 1971-ben. Dátuma a megkérdıjelezett 1966; az Árulás is ez idı tájt íródhatott? A Tréfa különös szerepjátékosát, gonosz játékot őzı alakoskodóját ismerjük; az Árulás ugyancsak ellentmondásos hısét most látjuk elıször. İ is játékot játszik, belébukik, megtisztul, de új vétket követ el. Fura, idétlen, se hús, se hal figurája szerény elıképe, rokona Az unokaöcs „Ferijének”. Méretre szabott szürke öltönyén vér vagy vörös bor láthatóan friss foltjai; arca borostás, haja csapzott, nyakkendıje félrecsúszva, véres szeme alatt fekete karikák, remegı ujjai közt füstölgı cigarettát forgat. Az unokaöcs a korai Hajnóczy-szövegek egyik legizgalmasabbika, így a vele lehetséges együvé olvasás érdekesebbé teszi számunkra az Árulást is. Olyan volt a ruházatuk, mint akik valamilyen maguk elıtt se tisztázott okból szégyellik, hogy frissen vasalt nadrágot és zakót viseljenek, pedig elég tehetıs családok gyermekei voltak ahhoz, hogy különösnek tetszı, háborgó, zőrzavaros gondolataikat tekintettel a közeledı télre például hódprémmel burkolt koponyák mögé rejtsék. A Hajnóczy-mőhely második hagyaték-publikációjából, a Partizánok címő filmvázlatból2 idéztem rokon szöveghelyet. A parancs századosa nemkülönben ellentmondásos lény, ellentmondásosra formált külsıvel, álcával: A százados mérlegelı pillantást vetett kifogástalan angol szövetbıl méretre készült öltönyére. Ránézett arany óraláncán függı zsebórájára. „Egy kertész.” Az utolsó idézetet egy még publikálatlan szövegbıl választottam. A gondnok címő betéttörténet egy hosszabb gépirat része, többek közt a Karosszék kék virággal címő kisprózával tart rokonságot, és Az elkülönítı dokumentumait tartalmazó dobozban találtuk. Most csupán a gondosan megválasztott, önnön jelentıségén meszsze túlnövı öltözet leírása miatt vettem ki a részletet: Megborotválkozott, lezuhanyozott hideg vízzel. Darabig töprengett, hogy fekete bırzakójához fehér inget vegyen nyakkendıvel, vagy világoskék inget válasszon, nyakkendı nélkül. Végül a kék ing mellett döntött. Sárga kordbársony nadrágot húzott, sötétkék pamutzoknit és barna antilopcipıt. Új dossziéba rakta a kéziratot. Elindult a Mi Hatalmunk szerkesztıségébe. Látni, hogy a Hajnóczy-szövegvilág koherens képzetei, építkezése folytán a legtöbb, egyszer már felmerült probléma, kép, irány visszatér, hálót bocsátva a (hagyaték 49 �feldolgozása révén) lassan teljessé váló korpuszra, egybeszıve annak világát. Így érezhetjük meg például azt is, hogy Hajnóczy Péter lényegében mindvégig az Elkülönítıt írta, csak egybeépítette a Főtıvel s a Perzsiával3. II. Második megjegyzésem az Árulás csaknem indokolatlannak tőnı, túlzó betétéhez, a fiatal pap véget érni nem akaró, önálló életre kelı magánbeszédéhez főzetik (hogy Hajnóczy egyik kedvenc fordulatával, a szenvedı szerkezettel éljek). A novellaszöveg ötödik oldalán járunk, a csillaggal elválasztott harmadik egységben, mely aztán a szöveg végéig kitart, nincsen további tagolás (miért nincs?). A fiatal pap szövegbıl kilépı, annak arányait mind kvantitásban, mind kvalitásban megnyújtó (a nyolcoldalas írásból teljes két oldalt foglal el, de többnek tőnik!), érthetetlen, már-már kellemetlen, nyugtalanító, bosszantó mód felnövelt, az olvasói várakozásokat feldúló, a hiba, átgondolatlanság érzetét (megítélésem szerint szándékosan) felkeltı belsıhang-felerısítésre hívnám fel a figyelmet. Mintha a szerzı (nemcsak szereplıje) kibillenne pozíciójából, megfeledkezne magáról, belefeledkezne most születı szövegének egy epizódjába, s nem volna képes abbahagyni a kidolgozást, holott rég értjük, türelmetlenül várjuk a tovább-ot, és ingerültté tesz, hogy fittyet hánynak ránk, akikért, hitünk szerint, a szöveg íródik. Hasonlóképp bukkan elı váratlanul Az unokaöcs több mint négyoldalas pantomimje, a Főtı közel háromoldalas jövendı-víziója, jósálma, melyek így a rokonai e mostani szövegbetétnek, mindkettı egészen más módokon, ahogy másmilyen az elviselhetetlenség határait át is lépı földrajzi szakleírás A parancs második bekezdésétıl indítva (csaknem öt oldal egyvégtében). A Partizánokban is található ilyen zárvány, Amandez tudatelbeszélése, sors-összefoglalója szabad függı beszédben felhangzó monológ által. Történetünkben a pap „szinte révületben” beszél, kinyilatkoztat és emanál, a kommunizmus és a kereszténység igazságát egymásba másolva (paradox módon, akár A híd címő 1980-as, igen személyes írásban). Monológ ez, melyet végig fenntart a „mondás” szituációjának jelzése. A hosszúbeszéd egyfajta mantra, mormolás és kényszeres mondás: egy világtól elzárt, templomába s gondolataiba bezárt, ám a (vélt) valóságot kommentáló elmekényszeres beszéde (a narrátor tudtunkra adja, a pap nem elıször s nem utoljára mondja fel, amit mond). Szövegmorajába közhelyek, szólamok főzetnek. Ideológiagyártás folyik, demagógiás világmagyarázat logikai bakugrásokkal, ahol végül összemosódik kereszténység és kommunizmus, mely gondolati rendszerek közt lényegében egy csekély különbség marad csupán: Isten létének vagy nemlétének hitvallása. A naiv optimizmus, kényszeres magyarázat-adási vágy morbid konklúzióhoz vezet: Az emberek szabadon választanak. És hogy a bőntıl Isten félése, vagy a szocialista erkölcs tartja vissza ıket, végsı soron mindegy: nem lesz harc többé. Eljön a béke országa. A főtı, a Hair, A parancs utcai szólamai, újság-optimizmusa kísért, s a szabadság rég nem Freedom többé. 50 �Jegyzetek 1 2 3 HAJNÓCZY Péter: A főtı. M. A halál kilovagolt Perzsiából. Jézus menyasszonya. Hátrahagyott írások. Összeáll. és gond. Mátis Lívia. Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982. A Partizánok és a hozzá kapcsolódó jegyzetek, kommentárok és tanulmányok a Tiszatáj 2010/12-es számában jelentek meg. Utalok itt Szekeres Szabolcs munkatársunk A szenvedés díszletei címet viselı regénytervvel kapcsolatos, a közeljövıben nyilvánosságra kerülı kutatásaira. 51 �H OVÁNYI M ÁRTON Mővészi árulás Hajnóczy Péter Árulás címő novellájának vezérmotívumáról Induljunk ki a cím kétféle olvasási lehetıségébıl: a hazugság és igazság fogalma között elhelyezkedı árulás az egyik iránya a jelentéskeresésnek; a pénzbeli ellenszolgáltatás fejében történı árulás mint hétköznapi cselekvés pedig a másik kiindulási lehetıség. Amint látni fogjuk, ez a két szempont a novella végén érintkezik, de addig is sorvezetıi lehetnek értelmezésünknek. Másként szólva, ahogy Hajnóczy életmővében számos példával találkozhatunk a karakterisztikus címadás jelenségére, itt sem csupán egy elbeszélés cselekményének magvas leírásaként, sokkal inkább interpretációs kulcsként funkcionál a cím.1 A kérdés tehát az, mi minden nevezhetı árulásnak a szövegben. Az Árulás története valószínőleg az 1960 és 1965 közötti Budapesten, annak is pesti belvárosában játszódik; egyik fontos ismertetıjegye az elsı bekezdésben megjelenı ruházkodási kitérı: „Csíkos ing volt rajta és durvaszövetü trapéznadrág…” A farmer használata a szocializmusban közismerten a lázadásnak volt a jelképe, amely a Nyugatra irányuló vágyak, késıbb a ’68-as események szimbólumaként vonult be a köztudatba. Ennyiben megjelenik a Hajnóczy által kedvelt rendszerkritikai momentum is, akárcsak az életmő egyik párhuzamosnak tekinthetı szövegében, a Meghalt a trikómban, ahol a trapéznadrág helyett a T-shirt szerepeltetése értékelhetı az öngyilkosságba menekülı szabadságeszmény által kimondott sajátos rendszerkritikaként.2 A rendszer bírálata a rezsim oldaláról árulásnak tekinthetı, ahogy a megújuló rendszerkritikának is valahol az igazságtalanság, ezen keresztül pedig az egyén elárulása képezi az alapját. Az árulás a lázadás gesztusában már itt megkezdıdik, majd ugyanebben a szakaszban találkozhatunk a kifejezés másik lehetséges jelentésével: Rui szembesül vele, hogy nincs pénze. A pénz hiánya és a hazugság általi pénzszerzés kényszere ettıl kezdve vetül a szöveg egészére. Itt azonban megtorpan a hıs: „És ha valóban visszafordulna? - Tétovázott.” Lényeges a visszafordulás gesztusa, amely egy gyónást is tematizáló alkotásban önkéntelenül felidézi a keresztény megtérést, a metanoiát, amely eredetileg éppen 180 fokos fordulatot jelent. Ezen a ponton tehát kiélesedik a döntéshelyzet, amely felmutatja a fiún elhatalmasodó kognitív disszonancia lélektani jelenségét: az én eltávolodik a saját magáról elképzelt ideáltól. Ha továbbmegy, saját énképét kell elárulnia; ha visszafordul, a Levendulával való kapcsolatát teszi kockára. Azt a kapcsolatot, amelyrıl mindent elmond a harmadik bekezdés elsı mondata: „Levendula kilépett a kapun, a kézfogás helyett megemelte a jobb kezét.” Rui az aláfölérendeltség ellenére példaképként tekint (vö. ruházkodási szokások) a valószínőleg idısebb fiúra. Jóllehet a partnerséget elutasítja Levendula non-verbális kommunikációja, a jobb kéz megemelése a gyóntató pap feloldozáskor használatos liturgikus mozdulatát is megidézi, ami lényeges utalásként azonosíthatja a bőnre sarkalló Levendula és a kizsákmányolásra szánt, feloldozásra képes pap személyét, felvetve ezzel a bőn és bőntelenség állapotának egyidejő jelenlétét egy személyen 52 �belül. Levendula elsı érdemi közlése pedig, az árulás szó másik jelentéskörében mozogva, anyagi helyzetükre vonatkozik: pénzt kell szerezni. Amikor a következı „árulás” színhelyéül az Egyetem téri templomot választják a fiúk, a szöveg megidézi A híd címő Hajnóczy-novellát, annak is kiemelten a második bekezdését, melyet az Árulás fényében akár úgy is olvashatunk, mint egy más szempontból ugyanazt a szituációt feldolgozó történetet. Aki A hídban kisfiúként ministrál, és a szentségtörés bőnét az Árulás narratívájához hasonlóan gyermeki nézıpontból értelmezi (egyikben az eukarisztia, másikban a bőnbocsánat szentsége lesz a bőn tárgyává), és a templomi hazugságokkal, valamint a kommunizmus retorikájával összevetve súlytalannak értékeli cselekedetét, az Árulás szövegében serdülı képében tér vissza az Egyetemi templom falai közé. Az, ahogy Levendula a templom és azon belül a gyóntatószék felé vezetı úton Rui vívódásait tudatosan elfojtja – méghozzá arra hivatkozva, hogy Rui cserbenhagyná, ha nem cselekedne soron következıként a megbeszélt játékszabályok szerint –, utalás lehet a szerzı által nagyra tartott goldingi életmő és szerzıjének dedikált Ki a macska? novella szövegére. A romlatlan ifjúság eszméjével szemben megsemmisítı erıvel jelentkezik az Árulásbeli realitás: a rendszerben bírálható kegyetlenség az áldozatok gondolkodásában is ott lehet. A játék és a bőn közötti kapcsolatot nyomatékosítja Levendula szóhasználata: „De most nem fogod megjátszani magad. Most te jössz. Ha buksz, bukom én is.” Ezek után két, egymás mellett vezetett motívum-bontakozásra lehetünk figyelmesek: a szemekére és a beszédére. Rui mondatai és az általa elkövetett verbális árulás összefüggésben van a fütyülés mozdulatával, amellyel lehívta otthonából Levendulát, valamint a lelkiismeret, lélek, lélegzet(vétel), megnyilatkozás, bőnvallomás fogalomsor szemantikai és etimológiai kapcsolatának nyelvi megformáltságával a novellában. Ehhez a fiziológiai-szellemi kapcsolathoz tartozik az is, amikor a narrátor azt mondja az álgyónás legelején majdnem lebukó Rui árulkodó szavaira, hogy azok kicsúsztak a száján. Minden nyelvi megnyilatkozás materiálisan is belülrıl fakadó marad, tehát ıszinte Rui részérıl. Ez, Levendulával szemben, mégis Rui ártatlanságát igazolhatja, nem feledve a tényt, hogy a novella végén a fiú feljelenti társát is, ezzel megszegve a betyárbecsület íratlan törvényeit. Ahogy a lelkiismeret szavával szembeszegülı álvallomás kapcsolatban van a kimondás aktusának biológiai tényezıivel a lélegzet és a lélek motivikus és nyelvi összekapcsolása révén, úgy a szemek és a szemkontaktus motívuma is végrehajtja ezt a játékot. A gyóntatószékbe térdeplı Rui és a fiatal pap többször is elnéznek egymás mellett. A fiúban többek között az gerjeszt bizalmat a pap iránt, hogy az lesütött szemekkel várja. A vallomásában megakadó fiúra vetve tekintetét, a pap csak a szégyenkezı lecsukott szemhéját látja. Amikor azonban a pap befejezi hoszszabb monológját a kereszténység és a kommunizmus párhuzamairól, egyszercsak összevillan a szemük. A tekintetek találkoznak akkor is, amikor Rui elıadja voltaképpeni kérését és „szemtelenül” (sic!) néz a papra, aki visszanéz rá. Végül pedig megismétlıdik mindez a pénz átnyújtásakor is, amikor utolsó párbeszédüknél a fiú merev, bámuló tekintetébe hatol a pap pillantása. Ez a hármas szembenézés, amelyek közül az utolsó már az árulás árulása, tehát a váratlanul mégis bekövetkezı gyónás után történik meg, felidézi Péter apostol hármas tagadását és Jézus visszanézı tekintetét.3 Ezt erısíti, hogy a pap „szomorúan” néz Ruira az utolsó alkalommal. 53 �Azt a lehetıséget viszont, hogy péteri karakterként értékeljük Rui magatartását, egyetlen mondatnyi különbséggel felfüggeszti a narrátor, amikor a hatvan zsákmányolt forintból harmincat dug Rui zsebébe a cinkosa. Ez a júdási jutalom,4 amellett, hogy a tanulmány elején említett kétféle árulni értelmet egybekapcsolja, úgy tőnik, szimbolikusan a bőn megbocsáthatatlansága felé irányítja az értelmezést mindkét résztvevı viszonylatában, hisz Levendulánál is harminc forint marad. Az viszont, hogy Levendula a korábbi gyakorlathoz híven elfecsérli a pénzt, Rui pedig a rendırségen színt vall, megint lehetıvé teszi a kétféle magatartás megkülönböztetését. Rui „tisztességét” viszont a kihallgató rendırtiszt teszi nevetség tárgyává, ezzel egyrészt megerısíti az általa képviselt rend és az egyének közötti árulkodó távolságot, másrészt elbagatellizálja a lelkiismeret szavának mőködését a hısben és általa, közvetve, a társadalomban is. Innen visszatekintve tehát a rendır képviseli a szocialista éra árulását a felé az egyén felé, aki maga is árulásának elárulásával keresi fel. Akit Rui elárul, maga is áruló, sıt, Levendula bizonyos mértékben, passzivitása ellenére is, intenzívebben vesz részt az árulásban, mint társa. Nem szabad megfeledkezni a papról sem, aki ugyan megindítja a bőnbánatot a fiúban, azonban monológjában több helyen egyértelmővé válik, hogy a „béke országa” iránti vágya, valamint a kommunista ideológia és a kereszténység közötti bölcs kibékíthetıség propagálásával a hatvanas évek elejére már kiterjedtnek mondható békepapi mozgalom tagja, és mint ilyen, árulója az Egyháznak. Erre vonatkozóan a narrátor megjegyzése is értesít, aki a pap végsı következtetését közlı szabad függı beszédben így szól: „azt a merész elképzelést kockáztatta meg…”. Ennek kapcsán felfigyelhetünk arra, hogy maga a narrátori szólam is, amely ilyen megnyilatkozásokkal leplezi le saját hıseit, áruló bizonyos értelemben. Ha pedig mindezt a novella egészére és ezáltal magára a mővészetre értjük, azon kaphatjuk magunkat, hogy ez az ars poetica akár saját magára is vonatkoztathatja az igazság és esztétikum speciális, poétikai értelemben vett (el)árulását. Jegyzetek 1 2 3 4 54 A témában alaposabban eligazít Cserjés Katalin tanulmánya: CSERJÉS Katalin: A szakács, aki soha nem fızött. Hajnóczy „referencia nélküli” címeirıl. In: Uı (szerk.): Tudom. De tudom-e? A párbeszéd kiterjesztése – az újraolvasás lehetıségei. Szeged: Lectum (Hajnóczy-tanulmányok, 3), 2009. 159–176. A trikó az Árulás szövegében is megjelenik késıbb, Levendula ugyanis trikóban találkozik Ruival. Lk 22, 61. Mt 27, 3–9. �KUTATÓTERÜLET M ADÁCSY PIROSKA „Távol hazámtól… – csak használhassak” Nyéki Lajos és Madách* Nyéki Lajos 30 éves korától Párizsban élt, messze szülıföldjétıl. Ars poeticáját Madách és Széchenyi nyomán a „népet megtartó férfierıben”, a „kristályos fényő, konok értelemben” és a csüggedés nélküli küzdelemben fogalmazza meg. Költı, nyelvész, irodalomtörténész, 20. századi értelmiségi, aki vállalja hivatását, minden akadály ellenére: „Lenyesik szárnyamat, lábamon járok; levágják lábamat, kezemen járok; kezemet kiszakítják, hason fogok mászni, – csak használhassak!”1 Milyen ez a hivatás? Talán olyan, mint Hubay Miklósé, akivel együtt mutatja be Madách Tragédiáját a párizsi Magyar Intézetben.2 A szálak összefonódnak, ha Zolnai Bélára, Benedek Marcellre, Hankiss Jánosra és a többiekre gondolunk, mindannyian elkötelezetten hirdették a klasszikus magyar irodalom értékeit külföldön és fıleg Franciaországban. Hitték, hogy a Tragédia az egyetemes irodalom szerves része, és úgy gondolom, azoknak a küzdelméhez, akik sorsuk változásával hazátlanná váltak, a Tragédia gondolatai újabb és újabb üzenetet, életerıt adtak. Nyéki Madáchhoz való kötıdése sem véletlen, hiszen Balassagyarmaton született a Madách utca 4. szám alatt, 1926. május 22-én. Magyar-francia szakos tanári oklevéllel a zsebében 1956 végén emigrál Párizsba, ám ott mindent újra kell kezdenie. Franciaországi karrierje is bizonyítja végtelen szorgalmát és kitartását, évekig tanul ismét, hogy taníthasson. 1964-ben francia állampolgár, majd 1971-ben doktorál nyelvészetbıl. 1979-tıl tanít az INALCO-n, ahol docens lesz. Ezt követıen újabb tudományos fokozatot szerez (Paris 3, Sorbonne Nouvelle), melynek köszönhetıen 1990-re egyetemi professzorrá nevezik ki, magyar nyelvet és irodalmat tanít franciáknak. Ekkor már 64 éves. Elıször 1973-ban térhet vissza Magyarországra. 1992-ben elnyeri a Madách-díjat Balassagyarmaton, ahol díszpolgárrá avatják. Balassagyarmaton alapítványt is létrehoz, hogy segítse a Balassi Bálint Gimnázium francia nyelvő oktatását. A rendszerváltás után, bár 1994-ben nyugdíjba vonul, rendkívül aktív, budapesti, miskolci és párizsi konferenciákon tart elıadásokat a francia Finnugor Társaság nevében. Az újabb évezredben sem fárad el, még 2001-ben is ír a Tragédiáról. 55 �Publikációinak száma meghaladja a száznegyvenet. Már 1954-ben publikál a Palócföldben Madáchról, akitıl soha nem tud elszakadni, de az újabb hazai közlésekre csak a ’80-as évektıl kerülhet sor. Rendkívül sokoldalú volt, a magyar és francia nyelv tudós kutatója, „nyelv és ritmus, nyelv és zene összefüggésének ritka szakértıje”, írja róla Szathmári István3. De aki elolvassa irodalmi, nyelvészeti vonatkozású, valamint Madáchról szóló írásait, Sauvageot-hoz tudja hasonlítani, mindent összefüggéseiben láttat: történelmi és filozófiai, mővészeti, társadalmi, szociológiai háttérrel. Ilyen komparatista ı, aki el tud szakadni kora divatos irányzataitól, mint költı és stiliszta is egyéni utat követ. Valahol lírai poétaként indult, de életútja a lélektani mélységek tragikus-ironikus felismeréséhez vezeti el. Kezdı tanárként Balassagyarmaton tanít a gimnáziumban magyar és francia nyelvet, irodalmat. Hogyan sodródik ’56 végén messze földre, Párizsba? Emlékezı vallomásokban szól errıl 2002-ben4. Személyiségének sajátos karakterét szólásmondása árulja el: „vagyok olyan francia, mint egy született francia”, hiszen szabadon választotta Franciaországot „második hazájául”5. Bölcs humorral, szórakoztatóan mesél azokról az itthoni ’50-es évekrıl, a szociáldemokraták naiv várakozásairól, majd elfojtott szenvedéllyel a szovjet dúlásról, az újabb aljas hazugságokról, és a francia kommunisták elfogultságáról. Felmerül a kérdés benne: vajon kinek volt nehezebb? Aki elment, vagy aki itthon maradt? S vajon hol van otthon? A válasz nem egyértelmő, mert „az emberi élet polifonikus, nem egymást követı hangok láncolata, hanem egymással küzdı, egymásra épülı dallamok bonyolult halmaza”.6 Mennyi ellentmondás alakítja életünket, a konfliktusok elıl nem lehet kitérni. „Sehonnan sem indulunk és sehova se érkezünk”, írja.7 De benne vagyunk a fısodorban, sorsunk elıl nem menekülhetünk, traumák, megrázkódtatások alakítják jellemünket, melybıl valamiféle bőntudat érzése tér vissza legtöbbször Nyéki emlékezéseiben8. De valójában Madáchról szólva árul el sokat. Mint a már említett Hubay Miklós, végzetesen kötıdik a Tragédia eszmeiségéhez. Mint említettem, elsı cikke 1954-ben jelenik meg Madáchról a Palócföldben9, majd még egy A civilizátorról, 1956 elején10. Madách-tanulmányai idıben még két hullámhoz köthetık, ezek a ’60-as majd az ezredforduló körüli évekre datálhatók. A szárnypróbálgató írások felidézik számunkra az ’50-es éveket, a mindent meghatározó marxista ideológiát. Egy középiskolai tanár, akinek éltetı ereje az irodalom, bemutatja Madáchot, tanító szándékkal, népszerősítı céllal, hiszen alig szabad beszélni róla. Életpályájának ismertetésével kezdi, adatai igazak, természetesen a kommunista cenzúrának megfelelı finomítással. De három nagy mővének, A civilizátornak, Az ember tragédiájának és a Mózesnek kiemelésével elárulta magát: ı sem megalkuvó, Madáchhoz hasonlóan. A civilizátor 1956-os tömör elemzése tökéletesen tükrözi mindezt, változnak az idık, „valami készül Hunniában”, lehet már szólni egy olyan Madách-mőrıl, mely kegyetlen gúnnyal támadja az osztrák önkényuralmat. Az alkotás zsarnok-ellenes mondanivalójára az 1940-es években is felfigyeltek, amikor a Szegedi Fiatalok Mővészeti Kollégiuma Hont Ferenc rendezésében elıadta. Egyértelmő, hogy A civilizátor „tüskéi” akár a sztálinizmus embertelen rendszerét is szurkálják. Egy klasszikus mő üzenetei a befogadó újraértelmezésében idıt, helyet átlépve jelennek meg, 1956 forrongó válságát idézik: „Madách világosan érzékelteti szatírájában a gyarmati 56 �elnyomás és a kozmopolitizmus összefonódását […] Az elnyomó hatalomnak fontos érdeke, hogy alattvalói minél szőkebb látókörrel rendelkezzenek, ne lássák a nagy összefüggéseket”11. Falanszteri ember-nyomorítás, az ember öntudatlan csavarrá való degradálása, a hivatalnok-sereg élısdi mohósága, a bürokratizmus túlkapásai, a nemzetiségek egymás ellen fordítása, a passzív rezisztencia hasonlósága jellemzı a Bach-korszak zsarnoki elnyomására, de vizionálja számunkra a Rákosi-rendszert is. Nyéki summája – Madách nyomán – így hangzik: belefásultunk a néma ellenállásba, a nemzet harci egységére van szükség az osztrák–szovjet elnyomás ellen.12 Nyéki lázadása eközben egyértelmő, az 1956-os forradalom leverése után elhagyja az országot, mert nem tudott volna újra „beállni a sorba”, nem akart a szerepjátszásra, hazugságokra kényszerülni a diákok elıtt. Az új francia hazában az új élet teremtésének nagy ára volt, hosszú küzdelem kezdıdött. Ám a remény nem fogyott el. A ’60-as évek Madách-tanulmányaiban mélyebb, filozofikusabb szemléletet érzünk, kitartó életerıt, vitakedvet. Szabad országban, szabadon írhat most a Tragédiáról, a párizsi Irodalmi Újságban. Mivel vádolta a kommunista irodalomkritika a Tragédiát?13 Három fı pontban – 1. Madách minden fajta társadalmi cselekvés hiábavalóságát hirdeti; 2. Kiélezi az egyén és a tömeg ellentétét; 3. A falanszter a szocializmust parodizálja – azaz Madách pesszimista mővet írt, mert nem hisz az emberiség kommunista boldogulásában. Mindezt kapásból meg lehet cáfolni, csak újra kell olvasni a mővet. Igaz, a mő kiábrándulások sorozata, de egy-egy bukás újabb reménységet ad, elıremutat a Tragédiában, és a küzdelemre, nem pedig a beletörıdésre biztat. Mert mi az, ami az emberi létet kilátástalanná teheti? A dogmákba való beletörıdés, a fanatizmus. „Az elmélet és megvalósulás ellentétének bolygatása a pártideológia számára kellemetlen”14, ezt az összhangot egyedül a nyílt terror tudja megteremteni a kommunista Szovjetunióban és a gyarmati függésben élı szocialista országokban. A Tragédia tömegellenes arisztokratizmusát sem tudják idézetekkel bizonyítani Lukácsék15, legfeljebb belemagyarázással: „a nép – akár Athénban, akár Párizsban –, bárki által megnyerhetı csürhe…!?”16 Madách valóban bírálja a tömeget, de nyomorukért és befolyásolhatóságukért a hatalmasokat teszi felelıssé. Az „oszd meg és uralkodj rajta” elvét régóta gyakorolják a zsarnokok, s a szolgaság csak a nyomor leküzdésével szőnhet meg. Madách túlhaladja a klasszikus liberalizmus elveit (mint Vörösmarty, ki is ábrándul belıle), és kritizálja a 19. századi kapitalizmus túlkapásait. Nem kérdés, hogy a demokratikus gondolkodást, az öncélú, individualista magatartás helyett a közösségért élı embert képviseli Ádám, és csak ez a magatartás mentheti meg az emberiséget. Hogy a mővet évekre betiltották, nem véletlen. Ennek oka a félelem Madách igazzá vált vízióitól, mert Madách eszméi egyre aktuálisabbak. Mit üzen nekünk a költı? – teszi föl a kérdést Nyéki Lajos a Madách – mai szemmel – 1963-ban megjelent tanulmányában17. Nyéki itt modern komparatistaként intertextuális elemzésekre utal (Madách és Joyce; Madách és Sartre, vagy még inkább Camus), illetve Madách rendkívüli és mindig idıszerő eszméire. Talán a legégetıbb összefüggéseket emeli ki, mely az ember fogalmának planétáris kitágulása és az emberi nem fenyegetı végpusztulásán érzett szorongás, aggodalom. Bolygók és naprendszerek között a Föld keletkezésétıl a Föld pusztulásáig követi az „egyedi, de mégis egyetemes örök ember legállandóbb tulajdonságát, a végnélküli megújulást”18. Drámai mindez és nem drámaellenes, ahogyan Lukács György kijelentette. Szerkezete sem feldarabolt, inkább filmszerő, a Sorbonne professzora, 57 �Baldensperger szerint is. Nyéki tudja, Ádámban sőrősödik minden konfliktus, történelmi, társadalmi és morális. De leglényegesebb tulajdonsága a lázadás, „a mő épp azt tanítja, hogy a valóságban – nagyobb távlatokba helyezkedve – nincs katarzis, nincs megnyugvás csak konfliktusok egymást követı szakadatlan láncolata létezik”19. És itt álljunk meg egy pillanatra, a befogadó, Nyéki Lajos tipikus huszadik századi végtelen küzdelmére gondolva. Nem kétséges, hogyan élte át, akkori és mai szemmel az elmélet és a gyakorlat, az ideológia és a valóság közötti felfoghatatlan ellentmondásokat. Konklúziója – Ádám, korunk hıse. Madách hozzánk szól összezsugorodó világunkban, az öngyilkosságra készülı emberiség a szakadék szélén áll. A párizsi Irodalmi Újságban megjelenı írások sokszor reflektáló, polemizáló fordulatokat közölnek. Nyéki gyakran vitatkozik Lukács Györggyel vagy Farkas Gyulával, vagy éppen egy különleges összehasonlító elemzéssel – Fáy Attila tollából (Madách – Joyce, via Ady)20. Egyre elmélyültebben, esztétikai és filozófiai szempontból elemzi a Tragédiát, amely nem viseli el a dogmatikus megközelítést. Itt minden csupa ellentmondás, kétértelmőség, mint maga a lét, emberi mivoltunk abszurditása. Közelebb vagyunk Ady „hiszek hitetlenül Istenben” feljajdulásához, mint a hagyományos dualista szemlélethez. A dualizmus csak látszat, csak arra szolgál, hogy lehetıvé tegye egymással ellentmondásos értelmezések keletkezését. A ’80-as, ’90-es évek visszatérése Madáchhoz összefoglaló jellegő, már francia nyelven is születik. A Palócföldben ’56 után, majd 32 év múlva szól újra Madáchról, közvetlenül a rendszerváltás elıtt, a falanszterjelenet forrásairól21. A tanulmánynak van még egy személyes vonatkozása: az elsı Madách-cikke a Palócföld elsı évfolyamának elsı számában látott napvilágot, 1954 decemberében. Madách fımővének varázsa, Nyéki polemizáló kedve azonban semmit sem változott. Cikkében Baranyi Imrét és Dobossy Lászlót idézi, akik nem biztosak abban, hogy Madách közvetlenül ismerte az utópista szocialistákat.22 Nyéki Lajos azonban bizonyosan tudja, hogy Madách olvasta Viktor Considerant Destinée sociale (Társadalmi sors) címő mővét, mert a negyvenes évek végén a balassagyarmati Palóc Múzeumban maga is kézbe vehette Szontágh Pál könyvtárából az 1844-es kiadást, az U alakra épült nagyszerő falanszter-rajzzal. Szontágh Pál pedig a legjobb barátja volt Madáchnak, és valószínőleg megvitatták a könyv tartalmát is. És nem lelkesedhettek érte. Ugyanis Considerant a szocialista Fourier eszméit visszhangozza: elítéli a szabad versenyt, a centralizmust, a parlamenti rendszert, az általános választójogot, és meglehetısen fanatikusan gondolkodik az emberiségrıl, szerinte a direkt hatalom kell a népnek. Tökéletesebb társadalmi rendszerrıl álmodik, és eszménye a falanszter, amelyet rövid idıre meg is alapít Amerikában, a Vörös Folyó partján. A „rend-Tornya” irányít mindent és figyel mindenkit (építészet és társadalmi rendszerek kapcsolata)23. Madách falanszter-jelenete a Tragédiában azonban egyértelmően nem a szocializmus megcsúfolását jelenti, mint ahogyan nagyon sokan ezzel vádolták, hanem a realista és nem utópista módon gondolkodó Madách egyik kivételes „extrapolációs” képességét, hiszen az emberiség fejlıdésében a történelem folyamán minden elferdül vagy eltorzul, „minden keletkezés szükségszerő végsı következménye a pusztulás.”24 Hogy mennyire igaza van, azt a nem is olyan régi vagy mostani falanszterek széthullása is igazolja, mert az eszköz-eszmék, ha túlélik korukat, ırületté és béklyóvá válnak. 58 �Nyéki Lajos a Madách írói alkotásmódját formáló faktorok közül nemcsak az eszmei-ideológiait elemzi, hanem a mővészetit is. Ehhez kapcsolódóan emeli ki Réti Zoltán akvarelljeit, amelyek Madách Mózesérıl25 szimbolista erıvel idézik fel a bibliai kis drámákat. Réti grafikáiban életre kelnek a személyes kapcsolatok, nemzeti identitás, honvágy, szerelem, átok, harc. Zenei szerkesztése is van a képeknek, az idilli jelenetektıl a ritmikus tánc vonaglásáig, mindez ugyanígy fellelhetı az eredeti irodalmi szövegben. A ’90-es és ezredfordulós évek komplexebb mőveket jelentenek. Elemzéseinek központjában a dezilluzionista, mégis reményt sugalló Madách áll, Babits „magyar jelleme”, aki számára a társadalom mozgató-csavarja a „kegyelet”, amely egyszerre jelent tiszteletet, irgalmasságot és együttérzést embertársaink iránt. Így tudja elutasítani a XX. és XXI. századi kapitalizmust és szocializmust, pesszimizmus és optimizmus között vívódva. Ugyanakkor biztos abban, hogy a madáchi kételkedés visz elıre26, bár nem tudja, hová… Nyéki Lajos talán legszebb, a magyar irodalmat sajátos aspektusokban bemutató kötete, Des sabbataires à Barbe-Bleue27 1997-ben jelent meg, összefoglaló Madách-tanulmánnyal. Ezt a dedikált kötetet jó barátjától, Bernard Le Calloc’h professzortól kaptam ajándékba, Le Calloc’h Nyékihez szóló köszönı levelével együtt. Idézem néhány sorát, mely újabb vallomás számunkra M. Le Calloc’h magyarsághoz28 való kötıdésérıl: „Valóban, sokat megtudtam a magyar irodalomról […] szinte szédült a fejem az újdonságok gazdagságától. Különös érdeklıdéssel olvastam elemzéseit és reflexióit Madách Tragédiájáról, errıl az egyedülálló mőrıl, mely örök hírnevet szerzett a magyar drámairodalomnak. Magyarországra érkezésem után ez volt az elsı bemutató, amelyet 1948-ban láttam a Nemzeti Színházban. Major Tamás csodálatosan játszotta Lucifer szerepét! Ebben az idıben még nem ismertem eléggé nyelvüket […] De ez nem zavart! Mégis úgy találtam, hogy nagyon szép elıadás volt, és arra bátorított, hogy még gyorsabban legyızzem a magyar nyelv akadályait […]” (Paris, le 21 novembre 1997). Madách nyelve tehát, mint Adyé Sauvageot-t, megérintette az európai befogadót, közel hozta hozzánk. Ennek bizonyítéka még egy közös publikáció az Études FinnoOugriennes 1998-as évfolyamában: Pillantás a magyar irodalom két nagy alakjára címmel, ahol Nyéki Madáchot mutatja be, Le Calloc’h pedig Szabó Zoltánt.29 Ez az elkötelezettség vezérli Nyéki Lajos írói ars poeticáját: franciák, ismerjétek meg és értsétek meg a magyar irodalmat! Kötetét magyarságtudata és európaisága, az egyetemes kultúra iránti elkötelezettsége fogja össze. Kulcsszavai: nyitottság, tolerancia, szabadságszeretet, humor. A szombatosoktól a kortárs szerzıkig elemzi a mőveket, újszerő stilisztikai és filozófiai megközelítéssel, különös tekintettel Adyra, Kosztolányira és fıleg Madáchra, akire a központi fejezet koncentrál30. A befogadó életének 50 évében olvasta, újraolvasta és elemezte a Tragédiát, fiatal, lelkes franciák, diákok számára. Személyes kötıdése Madáchhoz Balassagyarmatról indul, ahol a Madách Társaság összejövetelein is részt vett (Szabó Lırinc, Illyés Gyula, Cs. Szabó László, Németh Antal elıadásait hallgatva). Indítás és kiteljesedés. A tanulmány a Tragédia kulturális hátterének különbözı, összetett aspektusait próbálja feltárni: 1. történelmi 2. családi, szociológiai, földrajzi 3. politikai 4. tisztán kulturális – tehát mővelıdési és mővészeti 5. irodalmi 6. ideológiai-filozófiai, teológiai, tudományos. Mindezeket a meghatározó körülményeket számunkra ismert, de a franciák számára ismeretlen tényekkel magyarázza: történelmi pesszimizmus, felvidéki arisztokrata 59 �származás, a centralisták szerepe, az Athenaeumban Tocqueville és a francia szocialisták megjelenése, Hegel vagy Buffon teóriáinak ismerete, az Akadémia létrejötte, Liszt, Erkel, Munkácsy, Zichy Mihály mővei, alkotásai, Pest-Buda fejlıdése. Az irodalmi környezet hatásai is fontosak: filozofikus költemények: Vörösmarty, Petıfi, Shelley, Byron, Andersen, Goethe, aki csak egy a sok közül, Nyéki szerint. A legmélyebb és legérdekesebb megközelítés a filozofikus. Madách filozófiai nézetei, mint tudjuk, összetettek, Nyéki szerint a 18–19. század ellentmondásos eszméibıl táplálkoznak. Felvilágosodott és deista, egyetemesen dogmaellenes, dualista, nem kétséges, hogy a hegeli dialektika adja a dinamikus szintéziseket; meggyızıdéses liberális, de már elvesztette illúzióit; materialista, de megértette: a gazdasági szempontok majd uralkodni fognak az emberi lelkeken. S itt már nemcsak a kapitalizmus ellentmondásaiból való kiábrándulásról van szó, hanem a jövı veszélyeinek profetikus jóslatairól, a szocialista rendszerek elfajulásáról. A falanszterben bemutatott elkorcsosulások (kozmopolitizmus, redukcionizmus, ökológiai veszély, a gép uralma, technokrácia) ma is fenyegetnek, sıt bıvültek: a globalizáció mindent eláraszt, embertelenné, bőnözıvé silányít.31 A technika tönkreteszi a természetet, a légköri viszonyok megváltoznak, s a föld el fog pusztulni. Nyéki konklúziója Madách nyomán: „A világ dolgai csak ismétlıdnek tudjuk, érezzük, nem tudunk egyet elvetni úgy, hogy kissé mindegyiktıl meg ne undorodjunk!”32 De türelmesen kutatnunk kell az új lehetıségeket az illúziótlanság alapjáról is. Mert nem jobb-e kételkedve, gondolkodva, lázadóan küszködve mindig újrakezdeni, mint bárgyún sodortatni a végzet szeszélyének engedve. Nyéki Hubay szavait idézi, Madách üzeneteként: „Minden aktualizálás nélkül mondhatjuk: Ádám és Lucifer őrutasok lettek… úgy érezzük, mintha nekünk írta volna ezt a mővet Madách Imre. Útmutatásul a mi szorongató álmainkhoz. Mintha azon az 1864-beli októberi napon, a halálos ágyán, a kéziratra még ráírta volna: Száz év múlva felbontandó!”33 Nyéki Lajos is üzen nekünk Párizsi vallomásainak utolsó lapjain az író felelısségérıl, Madáchcsal, Hubayval azonosulva. Mert „minden leírt szó, akarvaakaratlanul tanúbizonyság, modellek alkalmazása, többé-kevésbé bonyolult és eredeti kombinációja olyan témáknak, amelyek programját az idık kezdetétıl hordozzuk.”34 És az író nem tud beszélni az olvasó nélkül, nem ismeri a jövıt, de hisz, mert hinnie kell a jövıbeli kommunikációban. A mő, mint Madách mőve, nem létezik befogadó nélkül, a befogadás-értelmezés folyamata végtelen, mint a történelem evolúciója, nincs „itt a vége, fuss el véle…” „A végsı csend elérhetetlen fikció.”35 * Köszönetet mondok Nyéki-Kırösi Máriának, Nyéki Lajos özvegyének és Bernard Le Calloc’h-nak a rendelkezésemre bocsátott dokumentumokért. Jegyzetek 1 2 60 NYÉKI Lajos: Széchenyi. In: Elválasztás (versek). Katolikus Szemle, Róma, 1963. 63–67. Nyéki említi ezt a közös munkát Hubay Miklóssal, fıleg stilisztikai szempontból, például azon a helyen, ahol a Tragédia egyik kulcsszaváról, a „kegyelet”-rıl ír. Ld.: Lajos NYÉKI: Regards sur deux grandes figures de la littérature hongroise. 1. Imre Madách. Études Finno-Ougriennes, tome 30. 1998. (14. fejezet) 172. �3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 SZATHMÁRI István: Végsı búcsú Nyéki Lajostól. In: Magyar Nyelvır, 2009/1. 118–119. NYÉKI Lajos: Párizsi vallomások. Salgótarján: BBMKKI (Palócföld Könyvek), 2002. NYÉKI, i. m. 10. NYÉKI, i. m. 25. NYÉKI, i. m. 30. NYÉKI, i. m. 32–29. NYÉKI Lajos: Madách Imre. In: Palócföld, 1954/1. 10–14. NYÉKI Lajos: Madách „Civilizátora”. In: Palócföld, 1956/1. 25–27. NYÉKI, i. m. 27. NYÉKI Lajos: Madách „Civilizátora”. In: Palócföld, 1956/1. 27. NYÉKI Lajos: Madách Imre és akiknek nem kell. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1960/4. 15. NYÉKI Lajos: Madách Imre és akiknek nem kell. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1960/4. 15. Lukács György Madáchról szóló írásaira utal: LUKÁCS György: A magyar drámáról (1909); LUKÁCS György: „Madách Tragédiája” (1955). NYÉKI Lajos: Madách Imre és akiknek nem kell. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1960/4. 15. NYÉKI Lajos: Madách – mai szemmel. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1963/2. 15. NYÉKI Lajos: Madách – mai szemmel. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1963/2. 15. NYÉKI Lajos: Madách – mai szemmel. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1963/2. 15. NYÉKI Lajos: A Tragédia „dualizmusa”. In: Irodalmi Újság, Magyar Mőhely, Párizs. 1967/7. 15. NYÉKI Lajos: Madách és Victor Considerant. In: Palócföld, 1988/1. 81–86. BARANYI Imre: A fiatal Madách gondolatisága. Bp.: Akadémiai Kiadó (Irodalomtörténeti füzetek), 1963/42. 1. DOBOSSY László: Adalék Az ember tragédiája falanszterjelenetének magyarázatához. In: Irodalomtörténet, 1958/1. 149–151. NYÉKI Lajos: Madách és Victor Considerant. In: Palócföld, 1988/1. 83. NYÉKI Lajos: Madách és Victor Considerant. In: Palócföld, 1988/1. 86. NYÉKI Lajos: Réti Zoltán akvarelljei Madách Mózesérıl. In: Palócföld, 1990/5. 56–57. Lajos NYÉKI: La littérature hongroise. In: Histoire littéraire de l’Europe médiane. L’Harmattan, 1998. 121–124. Lajos NYÉKI: Des sabbataires à Barbe-Bleue, divers aspects de la littérature hongroise. Paris: Langues Mondes, 1997. Lásd: MADÁCSY Piroska: Magyarság-kép változások. In: Uı: A Tragédia üzenete a franciáknak… Szeged: Madách Irodalmi Társaság, 2008. 172–188. Lajos NYÉKI – Bernard Le CALLOC’H: Regards sur deux grandes figures de la littérature hongroise. Études Finno-Ougriennes, tome 30. 1988. 167–182. Lajos NYÉKI – Bernard Le CALLOC’H: Regards sur deux grandes figures de la littérature hongroise. Études Finno-Ougriennes, tome 30. 60–93. Vö.: NYÉKI Lajos: A Tragédia – Párizsból nézve. Palócföld, 2001/1. 7–14. Vö.: NYÉKI Lajos: A Tragédia – Párizsból nézve. Palócföld, 2001/1. 13. HUBAY Miklós: A dráma sorsa. Bp.: Szépirodalmi, 1983. NYÉKI Lajos: Párizsi vallomások. 76. NYÉKI Lajos: Párizsi vallomások. 76. Lásd még errıl: Nyéki Lajos: Reflexiók Párizsból a magyar értelmiség hivatásáról. In: Az (magyar) értelmiség hivatása. Írta és szerkesztette: ifj. FASANG Árpád. Bp.: Mundus Kiadó, 1997. 319–324. 61 �P APP D ÉNES Az örvény törvényei Oravecz Imre: 1972. szeptember „A szavak elıtt. Mielıtt bárki bármit mondana.” (Jack While a Havanna c. filmben) „Kezdetben volt a tett.” (Goethe: Faust) Azt a megtartó erıt, mely ölni is képes, sokféleképpen nevezik. Megvalósult, formát öltött alakjai életünk szerves (és szervetlen) részét képezik, némelyek szimbólumokká lettek, mások érthetetlenné váltak, majd feledésbe merültek. Megint mások meg sem születtek, így léteznek. Oravecz Imre kötete a szerelem borostyánköve. Lágy fényő ısi üveg, a halhatatlanság fenyıgyantája, benne az idegenség skorpiója, félelmetes, bár rég halott, és még inkább félelmetes, mert ami megölte, valójában halhatatlanná tette. Szemlélhetı, de mozdulatlan és érinthetetlen. Az 1972. szeptember cím merıben történeti lenne, ha pusztán arra lenne hivatott, hogy idıkoordináta legyen, dátum, amely kijelöl egy eseményt. A helyzet paradox. A veszítés-veszejtés az egyetlen viszony, melynek fényében a többi dolog érzékelhetı itt, legyen szó idırıl, emlékezésrıl, a Másikról, vagy akár az Énrıl. Innen nézve a cím idıtlenséget von maga után, akár egy sírfelirat, ahol a szerelem az öröklétbe van temetve. Az emlékezés megidézést jelent, az idıhármas (múlt, jelen, jövı) tehetetlenséget, távolságot, a történet így elkerülhetetlen, bár majdhogynem lényegtelen. A kötet 1988-ban jelent meg elıször, majd 1993-ban egy második, három szöveggel szegényebb, egy elıszóval gazdagabb kiadás látott napvilágot (az elsı kilencvenöt, a második kilencvenhárom prózaverset tartalmaz). Ebben az elıszóban Oravecz felfedi a könyv keletkezésének körülményeit, némiképp maga is csodálkozva ír errıl. Megtudjuk, hogy a szövegekben feszülı viszonyrendszer több férfiból és nıbıl, emlékbıl és imaginációból formálja meg a tulajdonképpeni szereplıket. Más helyen ezt találjuk: „Az lendített nagyot rajtam, és terelt, talán emberi értelemben is helyes irányba, hogy magamtól rájöttem még valamire. Arra, hogy az átlagosan huszonötsoros, látszólag csak puszta megnevezésre törekvı, egymástól csupán vesszıvel elkülönített, egyetlen egységet képezı és magától adódó formában valósággal a vak tyúk módjára olyan eszközre leltem, amely szinte végtelen távlatokat fedett fel elıttem. Olyan szerkezeti rugalmasságra és nyelvi nyitottságra, amely minden rendő és rangú kifejezıelemet képes befogadni. És csak akkor támadt fel ismét az író bennem, akit maga alá temetett az érzelmi hegyomlás. És akkor vettem a fejembe, hogy tudatosan véghez viszem, amibe kínomba fogtam”1. 62 �Ezt a kínt a mottó, egy Szabó Lırinctıl származó idézet („…valami tegnap, mely mintha ma lenne…”) segít betájolni. Elsı ránézésre kiküszöbölhetetlen reminiszcenciával állunk szemben, visszaemlékezéssel, megemlékezéssel, emlékeztetéssel, önkéntelen múltidézéssel. A dolog persze fordítva áll, a múlt kísért, az ember szorong, küzd és felejt a jelen emlékezetében. A múlt tehát remittendaként van jelen, mint visszaküldendı dolog, de mit kezdjünk azzal, ami volt, de már nincsen? A kérdés nem új. Kierkegaard írja, „csakis akkor tekinthetjük a múltbelit szükségszerőnek, ha elfeledkezünk arról, hogy keletkezett; de talán az efféle feledékenység is szükségszerő volna?”2 Az ember képzelıereje nagyobb, mint megvalósításra való képessége, ezt az idı jelzi leginkább, emiatt az ember dühös és megpróbálja az idıt megcáfolni vagy legyızni. De az idıvel pusztán egyet lehet tenni, megvalósítani. Elveszíteni a megvalósított idıt nem más, mint kiőzetve lenni a Paradicsomból, kihullani az idillbıl, elszakadni a pillanattól, hanyatt esni az aranykor küszöbén, életbe zuhanni a tiszta létbıl, másképpen – válságban lenni. Szigeti Csaba észrevétele, miszerint az 1972. szeptember az emlékezés kötete, melynek legmélyebb jellemzıje „a szöveg neurózisa és a szituáció neurózisa”3, adhat némi támpontot és részben szükségtelen alibit arra vonatkozólag, hogy mindezt lételméleti síkon a keletkezés körülményeihez kapcsoljuk, hogy eljussunk az ismeretlenbıl az ismertig, a formáig. Oravecznél olvasható: „Sosem vezettem naplót és a jövıben is tartózkodni fogok tıle. Irtózom mindenfajta kényszertıl, még attól is, amelynek önként vetem alá magam. Ez mégis úgy kezdıdött, mint holmi, asztalfióknak szánt vallomás, naplóként. Nem sokkal azután, hogy végleg kicsúszott a lábam alól a talaj. És legalább olyan spontán, ösztönös is volt, akár egy artikulálatlan üvöltés vagy egy jajkiáltás.”4 Fontos megemlíteni, hogy Oravecz lejegyzései az 1972. szeptemberrıl némiképp részei lettek a kötetnek, csak így lehet egyáltalán naplószerőségrıl beszélni, ezek híján pusztán egy fuldokló lélek lélegzethez jutásáról lehet szó a szövegekben. Ugyanis a szerkezet már a tudatosítás (realizálás) állapotát tükrözi, ami nem jelent mást, minthogy az alkotónak sikerült valamiféle párbeszédet felvennie egy olyan jelenséggel, mely elıtt addig értetlenül állt. Felvetıdik a kérdés, hogy az 1972. szeptember esetében hol találjuk a kezdetet, azt, ami volt, de már nincs, amely az emlékezés elıtt volt, és az emlékezésben megalkotható, de tulajdonképpen nincs? Jan Assmann szerint (miközben Maurice Halbwachs szociológus gondolatait értelmezi) a tökéletes magányban felnövekvı egyén nem rendelkezne emlékezıképességgel, mert az emlékezet kommunikációban él és marad fönn; ha ez utóbbi megszakad, illetve ha a kommunikációban közvetített valóság vonatkoztatási keretei változást szenvednek vagy akár elenyésznek, a következmény: felejtés5. Ezt a gondolati vonalat követve könnyen elkövethetnénk azt a hibát, hogy megragadunk az emlékezés-felejtés fogalmi keretei között. Oravecz Imre kötete azonban túlmutat ezen. Nem olyan módon, hogy megpróbálja helyreállítani vagy újraalkotni azt, ami már nincs, annak érdekében, hogy valami legyen, hanem egyszerően számot vet azzal, ami van, elkülönítve attól, ami volt, de nincs. Annak érdekében, hogy ami van, az legyen, és ami volt, de nincs, az ne legyen. Mert hiányt eltüntetni többféleképpen lehet. Vagy sehogy sem. Inkább vegyük szemügyre ezt a bizonyos kommunikációt, és az általa közvetített valóság vonatkoztatási kereteit, mert lehet-e a papírra vetés szándéka a kommunikáció, vagy annak imitálása? Ebben az esetben átértékelıdik az olvasó jelentısége (az író mint elsı olvasó!), még akkor is, ha a mondatok 63 �felelıtlenek, netán direkt módon félrevezetıek. A kommunikáció az úgynevezett tömegtársadalom egyik terméke, mely híres és valamelyest büszke személytelen voltára, ahol az információk cseréje zajlik kódolt üzenetek formájában, ahol szerencsés esetben az üzenetekben benne foglaltatik dekódolásuk kulcsa is. Elég megnéznünk egy irattárcát, elénk tárul egy ember életének általa talán nem tökéletesen ismert, de tudvalevıleg nyilvántartott világa – személyi igazolvány, lakcímkártya, adószám, TAJ-szám, folyószámlaszám, könyvtárjegy stb., hivatalosan elismert létezésének bizonyítékai. Ezen kívül számon van tartva, mint bejelentett dolgozó, mint bejelentett férj, családapa, autótulajdonos, ugyanakkor jelen van, mint hitelképes vásárló, szenvedélyes szeretı, és mint az az ember, aki XY temetésén égbekiáltóan harsány módon elröhögte magát. Egy ember, de hány élet? Vagy: egy élet, de hány ember? Az efféle szétaprózódással járó elidegenedés megjelenik az emberi kapcsolatokban, ám Karácsony András szerint a személytelen kapcsolatok bıvülése nem devalválja, hanem éppenséggel felértékeli a személyességet6. Úgy is mondhatnánk, hogy az intimitás hiánycikké válik az egyéb alapokon nyugvó viszonyok kínálatában, hiszen „a kommunikáció a személytelenséget teremti meg. És ebben a személytelenségben rendelkezésre állnak az eszközök az intimitás megteremtésére. Igaz, a személytelenségtıl a személyességhez vezetı út csak egyéni lehet, nem a társadalom ügye. S ebben is – talán extrém módon, de – az individuum védelme jelenik meg.”7 Világos, hogy itt nem csupán a rejtızés kikényszerítésérıl van szó, arról, hogy az ember kénytelen magát egyre nagyobb fallal körülvenni, páncélját egyre keményebb ötvözetre cserélni, mert ez az automatizált szerepjátszás a bizalmatlanság oly fokán megy végbe, ahol már szinte nincs is kapcsolat a szerep és a szereplı között, hanem éppen arról, hogy ez majdhogynem fölösleges védelmi mechanizmus, hiszen a szerepek sokféleségében az ember tulajdonképpen felismerhetetlenné válik. Heller Ágnes szerint „megnıtt az emberek közötti távolság. Sosem teljes személyiségünkkel állunk mások elıtt, hanem csak azzal a képességünkkel, hogy hogyan tudjuk eljátszani ezt vagy azt a »szerepet«. Még csak el sem kell rejtenünk önmagunkat a szégyen elkerülése érdekében, hiszen életünk egyébként is rejtve marad. »Szerepeinket« viseljük kívül, s elnyőtt inkognitónkat belül.”8 Tehát beszélhetünk-e koralkatról vagy kortünetrıl, amikor az 1972. szeptember ezt az önmagunktól való elidegenedést intim szférákban láttatja? Hihetünk-e a családi életben, de elsısorban a szerelemben, amikor csakis saját szerepeinek kudarcairól ad hírt, hiszen a kudarc itt az egyedüli, mely szerep voltukat leleplezi? I. Oravecz Egy napló története címő írásában egy misztikus-plasztikus határvidékrıl próbál szólani, ez pedig nem más, mint az 1972. szeptember kötet keletkezéstörténete; az alkotás folyamatáról, az alkotó lelki terérıl, egyéb körülményeirıl tudhatunk meg részleteket. Mindezek fájdalomról, tehetetlenségrıl, elvesztésrıl, elveszettségrıl, kudarcról, kétségbeesésrıl számolnak be, továbbá a lejegyzésrıl. Majd egy második periódus következik, a nyomok felkutatása: a cetliké, leveleké, fényképeké, emlékeké, képzelt és valós személyeké, majd ezek rendezése olyan szövegekben, melyek szinte önként hullnak ki az olvasó kezébıl egy olyan világba, amely volt, de már nincsen. Mert alapvetıen történet sincs, hétköznapi helyzetek szilánkjaival, töredezett szituáció-foszlányok katalógusával állunk szemben, ahol az egymásba 64 �főzés, az egyként olvasás lehetısége nem jöhet létre egy bizonyos megnevezetlenség miatt, mely magában foglalja a személyek, helyek, idık névtelenségét, és amely nem feltétlenül a tapintatos emlékezet automatizált és anonim szolidaritását jelenti. Utalásokban léteznek csupán mind a személyek, mind a helyek, mind az idık, ha ilyesféle utalások fellelhetık egyáltalán. A történések pedig pusztán utólagos felsorolásban élnek, ahogy ez Radnóti Sándor észrevételébıl egyértelmően kiderül: „Szerelem és szerelemféltés, aszimmetrikus viszonyok, futó kalandok, pénzért vett szerelem, potencia és impotencia, önkielégítés és kielégítetlen képzelgés, alkalmak, melyekben mindig más és más az ember, szerelmes és szerelmetlen ölelések, szakítások, visszatérések, levelek, emlékezések, búcsúk, rajtakapás, »kétségbeesett győlölködések és szégyenletes verekedések«, perlekedés, idegösszeomlás, öngyilkossági kísérlet, gyızelem és vereség, a kettı felcserélıdése, kapcsolatok képzelt folytatásai, az elsı erotikus élmény, egy-egy vigasztalan sors megsejtése egy-egy kóbor szeretkezésben, és így tovább.”9 A történet tehát leválik a szövegekrıl, többek között emiatt lehet lírainak mondani ıket, ám milyen fogódzónk lehetne a csupacsupa hullásban, elhullásban, kihullásban, ebben a magatehetetlen zuhanásban, megfoghatatlan múlásban? A kötet elsı szövegének címe Kezdetben volt. Pontosabban címrıl, címekrıl nem lehet beszélni, inkább kiemelt mondatkezdetekrıl. Kissé hatásvadásznak is tőnhet ez a nyitás, ha asszociációs mankóként értelmezzük János Evangéliumának „Kezdetben vala az Ige” sorára, vagy a mottóként választott, Goethe Faustjából való idézetre („Kezdetben volt a tett”), mindkettı más fénybe helyezıdik azonban, ha folytatjuk a szöveget, tehát „Kezdetben volt a te” (7.).10 A Te kiemelése szerzıi hangsúly. Ennek fontossága szinte mérhetetlen – a Te, a Másik, a Tökéletesen Idegen, tehát minden, ami nem Én, ontológiai alapvetés. „A létezés állapota az elidegenedés állapota. Az ember elidegenedett létének alapjától, a többi létezıtıl és önmagától. […] Az elidegenedés fogalmának kimeríthetetlen mélysége abban van, hogy az ember lényegileg ahhoz tartozik hozzá, amitıl elidegenedett.”11 A létezés forrpontja pedig a szenvedély, azaz a szerelem, a hit, vagy a mőalkotás. Innen nézve az 1972. szeptember a szerelem önfelszámolásának lírai dokumentuma, és nem csupán „a megszenteletlen szexus és szerelem könyve”, és „a jelentés nélküli férfiszexualitásnak a hatalmas fenomenológiája”, mindemellett persze „megrendítı könyv, bátor könyv, segítı könyv”12. Nevezhetjük életszenvedélynek is azt, melynek hamujában vagyunk kénytelenek turkálni, hogy a valamikori lángolás erejét lemérhessük a pusztítás nyomainak mértékével. Amikor Szigeti Csaba a szerelmi semmi fantomját említi13, számunkra jelentékeny kifejezést alkot, amit Földényi F. László szavaival hozhatunk, reményeink szerint nem kellemetlen, hanem éppenséggel egy egészséges fogalmi szimbiózist ígérı, kiemelt fontosságú helyzetbe: „Szókratész vagy Dante szenvedélye éppoly eksztatikus, mint Trisztáné; de amíg az egyik esetben az önmagából való kilépés (eksz-tázis) az istenibe való belépést jelenti, addig a másik esetben nincs hová belépni. De mert mégis ki kell lépni (ellenkezı esetben ugyanis nem beszélhetnénk szerelemrıl), ezért ez nem egy magasabb rendőnek tapasztalt létezésben való magára találást jelent, hanem önmagából való kifordulást, elveszettséget, a megsemmisüléstıl (a kilépés után rá váró »semmitıl«) való megérintettséget.”14 A szorongás mint a lélek neurózisa van jelen a pszichológiában, Heideggernél inkább egy olyan metafizikai leshely, ahonnan végre lencsevégre kaphatjuk 65 �a Semmit: „Nem tudjuk megmondani, mitıl otthontalan valakinek. Valaki egészében érzi így magát. Minden dolog, mi magunk is, közömbösségbe süllyedünk. De nem abban az értelemben, hogy a dolgok egyszerően eltőnnének, hanem abban, ahogyan elmozdulásukban mint olyanban felénk fordulnak. Az egészében vett létezınek ez az elmozdulása, ami a szorongásban körénk győrőzik, nyomaszt bennünket. Nincs többé támaszunk. Ami marad, és ami ránk tör – midın a létezı elsiklik – az ez a »nincs«.”15 Ez a látszólagos tünetfelsorolás egy nagyon finoman pozícionált határvonalat képez a Semmi és a Valami (még tovább – Bármi, Akármi) között, ahol az irány a távolodásban képzıdik meg. A szerelem, idı, tér, a Másik, az Én, és maga az emlékezés is kísérıjelenségekké válnak, és voltaképpen csak elfedik azt a kényes helyet, ahonnan Oravecz szavait leginkább indítaná, alighanem egy elfeledettnek hitt hiábavalóság visszhangján: „és ez az állandó bizonytalanság, amely életem része immár, és amelynek kötelén, kezemben nyugtatók rúdjával, a semmi felett egyensúlyozok.” (45.) Az artikuláció formakényszer. Martin Buber egyenesen a mővészet örök eredetét látja abban, hogy az ember szemben találja magát egy formával, és az ıáltala mővé akar lenni. Még azt is megkockáztatja, hogy a forma nem az ember lelkének szüleménye, hanem jelenés, amely lelkével találkozik, és szólítja annak hatóerejét.16 A formára találás így már eleve egyfajta lemondás a végtelen lehetıségekrıl, a megvalósítás a megtalált alakra, alakzatra szorítkozhat csupán, melyre az alkotó egész lényével feszül, hogy ilyen módon a legintenzívebb kölcsönhatásban izzásnak induljon: „A mély érzések, akárcsak a mőalkotások, mindig többet jelentenek, mint amit tudatosan mondanak. A lélek tartós vonzódása vagy viszolygása belejátszik az ember szokásaiba, a gondolataiba, és olyan következményekkel jár, melyekrıl a léleknek nincs is tudomása. A nagy érzelmeknek saját, fenséges vagy nyomorúságos világuk van. Kizárólagos, különös hangulatú univerzum, melyben a szenvedély világít. A féltékenységnek, a nagyravágyásnak, az önzésnek és a nagylelkőségnek is megvan a maga külön világa. Külön világa, vagyis külön metafizikája és szellemi attitődje. Ami igaz a már specializálódott érzésekre, még inkább igaz azokra a meghatározhatatlan érzelmekre, melyek éppoly elmosódottak és »határozottak«, éppoly ködösek és »kézzelfoghatók«, mint amit a szépség vagy az abszurd kelt az emberben.”17 Albert Camus sorai szintén az alkotás és szenvedély egyterő akusztikájáról szólnak, de nem a kénytelen összezártság, önmagába fordulás, szupernóva-robbanás hatására, hanem inkább olyan egybecsengések hangján, melynek íve az eget és a földet hivatott kapcsolatba hozni, ahol az (el)szenvedést élhetıvé teszi valamiféle átjárhatóság, nyitottság, az (el)emelés emberfölöttinek látszó, de nagyon is emberi gesztusa. II. A kötet elemzıi egyetértenek abban, hogy az 1972. szeptember esetében többszörösen is formai határhelyzettel állunk szemben. Elsıként a tipográfia szúrhat szemet, a prózavers külleme. Továbbá minden egyes szöveg egyetlen, többszörösen összetett mondat, kiemelten erıs retorikával, jellegzetes nyelv- és gondolatritmussal, egymást néhol fedésbe hozó ciklikussággal, melyek mind az epika, mind a líra jegyeit magukon viselik. Semmiképp nem az a kérdés kínálkozik, hogy vajon verses könyvet vagy prózagyőjteményt tartunk-e kezünkben (Schein Gábor szerint sok 66 �esetben a különbségtétel prózaszöveg és versszöveg között egyébként is lehetetlen18), sokkal inkább az a kérdés, hogy miért e kettısség. Szigeti Csaba meglátása, vagyis hogy „a szövegek formája maga is részt vesz az emlékezés mechanizmusában”19, jó kiindulópont lehet ahhoz, hogy e formát funkciójában szemlélhessük, szimbolikus hatásában érjük tetten. A formai többarcúság ugyanis jelen esetben nem a kifejezésmódok eszköztárát növeli, hogy virtuóz módon színesebbé tegye a szövegvilágot, hanem inkább olyan tragikus arctalanságot jelent, amely elnyel mindent, ami megérinti, és magával rántja oda, ahol „már nem érdemes beszélni, már mindent megbeszéltünk, még azt is, amirıl nem lehet beszélni, ami a szavakon túl van és helyettünk is beszél.” (10.) Ide kívánkozik Radnóti Sándor vélekedése: „Az alapforma a periódus, a körmondat, a ritmizált egységbe főzött többszörösen összetett mondat, melynek mind nyelvi, mind gondolati formája az elsı hangütéstıl kezdve a végponthoz törekszik, s ezt el is éri a mondat végén. Önmagába zárul tehát, nem határtalan.”20 Önmagába zárul (önmagába zuhan!) minden egyes szöveg, és ezek füzére képezi meg a kötetet úgy, hogy a láncszemek sorozata végül összeér, csak azért, hogy szintén önmagába záruljon. Elég rápillantanunk a már említett elsı, és a könyv utolsó szövegére. Az elsı szöveg ellentétezésen alapul, ez osztja két részre. Az akkor és a most oppozíciójában történı felsorolás, felsorakoztatás érzelmi elıjelek feszültségévé válik, ahol pozitív hangsúlyt kap a régmúlt, és negatívat a jelenközelibb idıállapot. „Kezdetben volt a te, volt az ott, volt az akkor”, „volt a hit, volt a remény, volt a szeretet, volt a jövı, aztán a tebıl ı, az ottból itt, az akkorból most”, „a hitbıl kétkedés, a reménybıl kétségbeesés, a szeretetbıl győlölet, a jövıbıl múlt lett, és kezdıdött elölrıl az egész.” (7.) A szavak antinomikus párjukkal cserélıdnek föl, hogy aztán zárásként fölvillanjon az örök visszatérés gondolata, de mint az ismétlıdı kudarc egyik záró gesztusa. Az utolsó szöveg leginkább mintha ebbıl a körforgásból, az újrakezdések sorozatából szeretne kilépni, valamiféle kétségbeesetten önzı módon kisajátított, egyszemélyes nirvánába: „Már csak azt kívánom, ami jön még, a lassú elszakadást, a szörnyő befejezést, a teljes vereséget, a személyeset, a rám mértet, az enyémet […]”, „és nem lesz többé se múlt, se jelen, se gyönyör, se kín, és te sem leszel, mert nem akarom, hogy légy, csak jövı lesz, szép és könyörtelen.” (127.) És a kígyó a farkába harap, mert „a jövıbıl múlt lett, és kezdıdött elölrıl az egész.” (7.) Alfa és Omega egy, csak belépni lehet, kilépni nem. Memória és mechanika „[…] az foglalkoztat, ami a neveken, évszámokon, helyeken vagy az érzések adásvételén túl van, ami a múltból megmaradt, és a jelenben is érvényes, de akárhogy erıltetem az emlékezetem, a vak kényszeren kívül más nem jut eszembe” (37.), olvasható a mőben. Ahogy az emlékezı saját emlékezetében bolyong, kicsit olyan, mintha magát akarná feledtetni a bolyongásban, és a bolyongás célja nem annak felkutatása lenne, ami benne feledésre ítéltetett: „Eleinte könnyő volt a múltból elıvarázsolni téged, nem kellett hozzá más, csak felidézni egy szeretkezést […]”, „[…] máris megelevenedtél”, „[…] aztán egyre keservesebb lett ez a mővelet, egyre kevésbé célravezetı, elszakadtak egymástól a részletek, nem álltak össze többé, az idı kilúgozta belılük a személyes jelleget, eltőntél belılük, nyomod veszett […]”, 67 �„[…] míg végül odáig fajult a dolog, hogy minden fogódzó semmivé lett, minden hozzád vezetı út járhatatlan, teljesen elvonttá váltál, mint egy beteges gondolat vagy rögeszme, amelybıl már elegem van, de amelytıl szabadulni nem tudok.” (34–35.) Elégikussá szelídített hangnem és rezignált emlékezéskényszer, kísértı emlékárnyak az élve temetett érzelmek kriptájában, amely a kötet egészét jellemzi (kivételt csupán néhány szöveg képez a könyv vége felé). Az emlékek tárgyszerősége megfoghatatlanná válik, az élmények élményszerősége az újbóli átélések sorozatában pedig személytelenné. Csak valamiféle görcsös ragaszkodásról kapunk képet, ahol nem teljesen világos, hogy a ragaszkodás mire irányul: az elvesztett személy(ek)re, a megismételhetetlen élményekre, a felidézhetı emlékekre, netán a kedvünk szerint fellapozható emlékezetre? Biczó Gábor a modern személyiség emlékezéshez és felejtéshez való viszonya kapcsán következıkre jutott: „a rendelkezésére álló összes eszközzel harcol a felejtés ellen, mindenre emlékezni akar, hisz meggyızıdött, hogy a múlt ismerete (birtoklása) a jelen sikeres stratégiáinak feltétele. A modernitás számára a felejteni-tudás a kiszolgáltatottság önkényének újrateremtése, és a gyengeség metaforája, ami ellen küzdeni kell.” És: „A felejtés jellemzı tulajdonsága, hogy az erıs és fontos összefüggéseket kevésbé erodálja, váruk tartóssága az emberi szellem támpillére és garanciája. Természete szerint a felejtés elıször a leglényegtelenebb információkat támadja meg, és fokozatosan halad elıre az emlékekben, felszámolva végül magát az emlékezetet. A modernitáson eluralkodó kétségbeesésnek, a felejtés feltartóztathatatlanságának tudatosodása biztosít táptalajt, és ez a lélektani háttere a minden áron való emlékezés programjának.”21 Az 1972. szeptember azonban nem akar magának múltat, életét ki akarja vonni onnan, sikertelenül. És nem akar emlékezetet, mely hozzá elvezet, magára akarja hagyni azt, szintén sikertelenül. Az ezen munkálkodó igyekezet ebbéli kétségbeesésében éppenséggel aktiválja valamelyest az emlékezetet, és elıkotorja, amit még elı lehet kotorni – az már más dolog, hogy a múlt hol egyenesen szemétdombnak hat, ahol azt a bizonyos, rég elvesztett fél krajcárt sem találni, vagy pedig az aranykor egyre távolodó mosolya késztet ugyanitt búcsúkönnyeket ejteni („mert tudtam, bármit mondok, a búcsút nevezem néven, melynek jöttét sem nem siettettem, sem nem késleltettem, de melynek jegyében állt minden” (24.); „már semmit se akarok, nem tudom, miért jöttem ide, miért vagyok itt és meddig maradok” (22.); „és ezek vagyunk mi, akik itt szerettük, de késıbb elfeledtük egymást, és mindabból, amit egykor ebben a fertıtlenítıszagú menedékben egymás iránt éreztünk, ma csak egy helyszín részleteire emlékszünk, melyek megıriztek valamit belılünk helyettünk” (96.)). Üres helyek, emlékfoszlányoktól visszhangos, egylégterő terek, melyek látványa az immáron üresnek vélt emberben rezgéseket kelt, mely hórihorgas érzet alakjában megborzongva életre kel, de körültekintve pusztán csak saját halálára ismer. A szövegek inkább az emlékezet teljes felszámolásának kudarcairól szóló dokumentumok, mint a felejtés malmainak lassú ırlése felett érzett szomorúság hangjai. Így persze nagyobb hangsúlyt kap az a profanizált confessio-jelleg, mely kihőlt verejtékként gyöngyözik az oldalakon, hogy lemossa az önirónia utolsó lehetıségét is: „A versbeszéd fokozhatatlan közvetlensége, áttételek nélküli, direkt jelentésessége tehát a költıietlen líratípus újabb egyedi változatát hozta létre, melynek magával ragadó katartikus ereje az elbeszélés, az elemzés racionális »tárgyilagos« 68 �pontosságának, kimért modorának és az elfojtott hatalmas szenvedélyeknek termékeny feszültségében rejlik.”22 Keresztury Tibor felismerése nem szorul különösebb magyarázatra, viszont az a zsolozsmázó, néhol mantra-szerő, de mindenképpen erısen fegyelmezett hang, melyen a szövegek szólnak, arra enged következtetni, hogy e roppant koncentrált figyelem az elmondás folyamatának révületében megidézett és felszabadított múlt örvényében az egyetlen oltalom, mert a beszédmód mindezek centrumában egyetlen pont felé törekszik, a mozdulatlanságra irányul. Elszenvedett látszat Az imént említett határozott beszédhelyzet uralkodik a kötetben, az írásmód háttérben marad, de mivelhogy mégiscsak írással van dolgunk, rá kell ébrednünk, hogy a beszéd szituációja nem más, mint egy körültekintı alapossággal megteremtett illúzió. A szöveg mindig most hangzik el, azon törekvések ellenére, melyek megpróbálják már elhangzottnak értékelni utólagosságát – itt kell megjegyeznünk, hogy ebben a folyamatos elkésettségben megképzıdı narrátori hang az egyetlen vezetınk a felszakított sebek panoptikumában: „Látszólag közlés, látszólag beszéd valakihez, valójában magánbeszéd (soliloqia) és belsı – mondjuk így: Énen belüli – vita, neurotikus jellegő magánbeszéd mindaz, ami itt olvasható. Kevésbé emelkedett szóval neurotikus jellegő magánmotyogás valaki(k)hez, aki nincs itt, de akit ideképzelek: van ebben valami végtelenül kényelmes, amellett, hogy nyomasztó is […]”23 A kötet szimbolikus értelemben vett egyetlen túlélıje a beszélı hangja, mely a lelki enyészetrıl beszámol, ez pedig csak azért lehetséges, mert rajta keresztül nyilatkozik meg minden más. Elıször is az az őr és hiány, amelyben eltőnnek, elmerülnek a helyek, idık, a személyek nevei, akik immár megszólíthatatlanok, és amelyben tovatőnik a személyesség is, a személyhatárok összemosódása által, ugyanakkor a beszélı személyével együtt, hogy feloldódjon egy olyan személytelen univerzumban, ahol az elkülönülı részletek, panelszerő szituációvázak, behelyettesíthetı tulajdonságok között kóborolva találja meg az ily módon lemeztelenített Hang a személytelenségében kiszolgáltatott, fiktív Hallgatót, aki alakot öltve nem más, mint az aktuális Olvasó. A kapcsolat, ím, létrejött, és az Olvasó felsóhajt, mintha elvesztett volna valamit: „hát, nem különös, még mindig nem hagynak nyugodni a részletek, tovább élnek bennem, tılem szinte függetlenül, és kényszerítenek, hogy foglalkozzam velük, kínoznak, gyötörnek a hogyanok és mikéntek, még most is, mikor a részletek összegén, az egészen már túl vagyok.” (67.) „Az irodalom nem az önmagát mind jobban megközelítı nyelv, amely végül fellángolva kinyilvánítja magát, hanem az önmagától mindjobban eltávolodó nyelv; és ha ebben az »önmagán-kívül« kerülésben felfedi saját létét, e világosság inkább eltávolodást, mintsem önmagához való visszahajlást mutat, inkább szétszóródást, mintsem a jelek önmaguk felé fordulását. Az irodalom alanya és tárgya (aki az irodalmat beszéli és amirıl az irodalom beszél) nem annyira a maga pozitivitásában vett nyelv lenne, mint inkább az üresség, amelyben saját terére talál, amikor kimondja magát a »beszélek« mezítelenségében.”24 Michel Foucault szavait idéztük, hogy nyomába eredjünk egy különös eltőnésnek. Ez pedig jelen esetben nem az identitásvesztés lila ködbe burkolózó kozmikus balesete, hanem az önfelszámolás hidegvérő liturgiája. Azt már tudjuk, hogy a szövegek nyelve egyszerőségre törekszik, hétköznapi szófordulatokat használ, kissé nosztalgikusan ugyan, mert e szavak 69 �használata leginkább az emlékezést segítik, tehát csak emlékeztetnek önmagukra, arra, hogy valaha megneveztek valamit, ami volt, de már nincsen. Ismét az idı problematikájával állunk szemben, a felelevenítés ideje, a felidézett történések ideje összemosódik, a magánbeszédek személyi hangsúlyai pedig egyik helyrıl a másikra siklanak, és igencsak plasztikusnak tőnnek a fókuszálandó kép elıterében: „Más idıben élek, nem az enyémben, nem a tiédben, hanem egy harmadik személyében” (83.); „Azokról a nıkrıl szeretnék most beszélni neked, akik voltak az életemben, arról a sok terıl, akibıl egy szép napon mind ı lett, és akinek mind egy szép napon tebıl ıvé lettem” (37.). Itt személyközi távolításra látunk példát, létezik azonban idıleges fixáció is: „mert te most már te vagy nekem, nem én és nem más” (36.). És közelítés: „nem eszköze, hanem célja lettél szenvedélyemnek, amely a sok alkun át utat tört magának, és végre eljutott hozzád, és úgy változtatott ıbıl tevé téged, hogy te vagy már nekem minden nı, aki volt, és minden nı végleg elhagy, ha te elhagysz.” (37.) Az Én, Te, İ viszonyrendszer labilissá válik, és nemcsak a köztes idık függvényében, olybá tőnik, mintha egy mindenkori-pillanatnyi kötıdési kvóciens latba vethetı mértékegységeirıl lenne szó, de a helyzet az, hogy nincs mivel és nincs kihez mérni, hiszen az Én is cserélhetı része ennek a bizarr játéknak, a rezignált Hang pedig a fiktív egyes szám negyedik személy páholyát élvezi. A mérték az Olvasóra nehezedik, és a mérleg nyelve eltörik: „Még a filozófiánál is jóval tágasabb az a tradíció, amely azt hirdette, hogy a gondolat elgondolása a legmélyebb bensıség irányába vezet. A beszéd beszélése az irodalmon keresztül, de talán más utakon is ama kívülség felé irányul, amelyben eltőnik a beszélı alany.”25 III. Az 1972. szeptember beszél. Nıkhöz intézi szavait, akik egy némiképp infernális Teben olvadnak össze, amelybıl elıbb İ lesz („azontúl egészen egyedül leszek, szőkös körülmények közt élek, mindenki megfeledkezik rólam, többnyire hideget eszem, sőrőn elcsöppen az orrom, elhanyagolom magam”; „csend és béke vesz körül, a múlt számomra többé nem létezik, üres vagyok, akár a kibelezett dió, és derős, mint egy csecsemı” (73.)). Ez a kötet megálmodott bája, elhazudott romantikája. Hiszen a párkapcsolatok bukásán keresztül nyílik rálátásunk az egyedüllét kudarcára, az abszolút csıdre, és nem valamiféle aranyos és megváltó gügyeségre. A versbeszéd itt-ott majdhogynem hipnotizál, mindenesetre sok helyen pszichologizál (ezért lehet Szigeti Csabánál egyenesen neurotikus). Ilyen esetekben mindig felmerül az írásterápia lehetısége: a szöveg vallomásos burka beszélıjét közvetlenül a gyóntatószékbe helyezi, és máris kész a penitencia purgatóriuma. De ez így hamis. Az átvilágítás megtörténik, de következmények nélkül, mert következtetések vannak ugyan, ám ezek pusztán nyelvi-logikai összegzések, néhol csavarok, sıt mutatványok, annak érdekében, hogy az emlékezés kísértetétıl, szálait ily módon összepödörve, egyetlen nyisszantással megszabadulhassunk. Ez persze megint csak nonszensz. A megvalósulatlanság negálja. Csak azért van létjogosultsága, mondjuk most így, az alanyi gyötrıdésnek, magánvall(om)ásnak, gyógyíthatatlan öntépelıdésnek, mert mindezek alanya és tárgya maga is megvalósulatlan, azaz nem más, mint a meg nem valósult ember. Az életszituációk fájdalmas sablonokká degradálódnak, ahol az érzelmi egyenletek és egyenlıtlenségek levezetésében egyre inkább 70 �kiszorul a számításból, vagy inkább szorult helyzetbe kerül egy paraméter, mely végtelen és tört, de nem számjegy, hanem egészen egyszerően – a személyiség. A darabjaira hullott ember maga alá temeti a szerelmet is, hasztalanul. Az e fölött érzett szégyen hozza létre azt a vákuumot, mely végül behódol egy pusztán visszhangos megnyilatkozásnak. A mágikus aktus tehát elmarad, mert minden marad úgy, ahogy volt, de már nincsen, „ez a volt kötete a nincs kötete helyett, a múlt kötete a semmi kötete helyett”26, és tulajdonképpen nincs (hang)emelés, csak (hang)súlyozás: „valahogy olyan az egész, mintha Istennel beszélgetnék, a beszélgetés azért túlzás, mert Isten egyelıre nem válaszol nekem” (74.). Ugyanakkor mintha befészkelné magát a szövegekbe valami szokatlan irónia, mely leginkább az elbeszélés prózaiságából fakad. Különösen akkor segít hozzá az értelmezéshez ennek felfedése, ha az iróniának nem hagyományos megfogalmazására gondolunk, hanem egy, a relevanciaelmélet által elénk tárt meghatározásra, mely a használat és az említés megkülönböztetésén alapul, ahol a használat a nyelvi kifejezések általános alkalmazására, az említés pedig a szavak önreferenciális jellegére utal.27 Utóbbiak írásban legtöbbször megkülönböztetı jelzést is kapnak, például idézıjelben kell értenünk a tipográfiai megkülönböztetés miatt („olyan szavak hangsora alakult át többször elektromos jellé a bennünket összekötı drótban, mint munka, határidı, óradíj, méltóság, értelem, rejtett, tudtam, hogy ez a súlyos dolgokról való könnyed csevegés csak kihívás részedrıl” (105.); „olyan, mintha te már nem te volnál, mintha másvalaki, egy idegen, mintha egy hivatásos, aki leszólít az utcán vagy unottan vár a szalonban, mintha már anynyira nem volna közöm hozzád, hogy most már akár elıttem is, a szemem láttára, a közös lakásban, a hitvesi ágyban” (120.); „mert miként nem volt tudatos cselekedet, úgy ösztönös sem, csak cselekedet volt, elemezhetı, végsı soron azonban elemezhetetlen” (38.)). Az említés visszhangja az, mely iróniát kelthet, a viszonyulás és reagálás az elhangzottakra, tehát nemcsak az a szövegkörnyezet, ahol a használatban egyáltalán felmerül akár egyetlen szó említése is. Természetesen nem minden tipográfiailag kiemelt szó tartozik ebbe a kategóriába, de Oravecz gyakran él ezzel a megoldással, nyomatékosítja a kimondottat, vagy utal valami ki nem mondottra. Ironikus „alulfogalmazásra” is találhatunk példát: „Miután vele úgy találtalak” (38.); „és ott álltál a szobában az ágy elıtt, az elıtt az ágy elıtt, kendızetlenül és tagadhatatlanul ott voltál tehát” (41.). Máshol idéz, vagy idegen nyelvő kifejezéssel távolít el: „Úgy látszik, jót tesz neked a szenvedés, mondtad egyszer, szenvedéseim kezdetén, mikor még látni véltem végét a szenvedésnek, melyet okoztál” (53.) „egészen addig, hogy még aznap éjjel nálad az ágyban egy önkéntelen, perverz I wish you fucked me all nighttal tudtomra adtad, mennyire kellek neked” (97.) „és azt mondtam magamban, így van ez jól, így van ez jól.” (33.) Megkockáztathatjuk, hogy a versek Én-je voltaképp nem számol a Másikkal, miközben folyamatosan vele érvel. Nem teljesül a radikális egyszerősítés, beszél ugyan az én, te, ı metamorfózisairól, hol apokaliptikus hangnemben, hol csodálkozva szemlélve az átváltozás káprázatait, de az idegenség aspektusai egymást fel nem ismerı módon vannak jelen a könyvben. Ezért tőnhet úgy, hogy a szerelem pusztán magyarázó körülmény, még konkrétabban, egy tökéletesen bekalkulált kifogásrendszer köpönyege, az önáltatás és önsajnálat némiképp tudatosan hizlalt hályoga, az ıszintétlenségbe belerokkanó férfi koponyaroppantó koronája. Amikor 71 �Keresztury Tibor arról ír, hogy „a versvilág valódi tétje a költı önmagával s nem a nıkkel, a nıkért folytatott küzdelmében zajlik”28, akkor tulajdonképpen konklúzióként teszi meg azt, mely a vele való foglalkozásban (nem feltétlenül szoros értelmezésben, de semmiképp sem szemellenzıs elemzésben) kiindulási pont kellene, hogy legyen. Hiszen a szövegek már-már infernális örvényszerőségei nagyon is hasonló hatásmechanizmussal bírnak, forgószél kapja föl így a leveleket és a szemetet. Oravecz szövegeiben a Te elveszíti személyességét, folyton változó alakjaival, és szinte behelyettesíthetı alanyaival, mely így kiüresedve, áthatolhatatlan vákuumot képez az Én körül, aki ebben a burokban önmagát emészteni kényszerül. Enyhe túlzással minden férfi lesz, ami Én, és minden nı, ami Te. A szerelmet elszenvedı Én a világtalan szenvedély örvényében önmaga elveszítésén fáradozik, saját határait próbálgatja, szeretne kívül kerülni önmagán, mely részben sikerül, néhol szeretne Te lenni, mely vállalkozás vállaltan meddınek tartott, de újra és újra eleven kísérlet: „Az ember, ha megpróbálja »összeszedni« magát, önkéntelenül is valamilyen középpontba vetett hit mozgatja; ám az összeszedettségnek egy fokán kiderül, hogy ilyesmi nem létezik: minél jobban összesőrősödik a létezés, annál kevésbé igazítja el az embert, s egy ponton túl már csak a lehetetlennek való kiszolgáltatottságából fakadó feszültségeket érzékeli, amelyek sebeket ejtı, pusztító villámok formájában újra meg újra kisülnek, visszazökkentve ıt a szétesett korábbi, egy idıre megint természetesnek hazudott állapotába.”29 A háborgó lélek kavargó emlékei között szédeleg, saját tengelyét megtartani képtelen – a kavargás elragadtatásában egyébiránt sokszor kéjeleg. A szerelem tényszerő (bőntényszerő?) és kényszerő (önkényszerő?) folyamatábrákká bomlik, monomániás képzelgések sorát szüli. Azonban az alibi-jelleget nem tudja levetni magáról, mert a problémák, melyek megoldását, ha már nem is a Másiktól várja, de a szerelemhez köti; mindez roppant egyszerően a visszájára fordul, mert késıbb ugyanezen problémák sorozatáért, ha már nem is a Másikat okolja, de gócpontjául a szerelmet teszi. Így pedig nem a magára maradás kap tragikus mellékzöngét, hanem az önmagába visszatérni képtelen ember veszíti el drámai jellegét éppen a tehetetlen (majdhogynem passzív!) szenvedés kiszolgáltatottsága által. Földényi F. László írja, hogy „a szerelem pillanata nemcsak a magára találásnak, hanem a kifosztottság kezdetének a pillanata is. Miközben a szerelmes egy idegen tekintetben látja összesőrősödni mindazt a vágyat, vonzalmat, amelyet addig a sajátjának vélt, de amelyet sohasem tudott megnyugtatóan elrendezni önmagában, azt tapasztalja, hogy kívül került önmagán. Rátalált végre saját középpontjára, amelytıl azonban rohamosan távolodik is.”30 Ez a távolodás (idıbeli, térbeli, egzisztenciális, hitbéli), mint már láttuk, könyvünk szerves képzıereje, mely szerkezetre, formára egyaránt hatással van, pontosabban egyik a másiknak tükre. Ezért lehet az, hogy éppen az Én és Te viszonylatában olyan zavar lesz nyilvánvalóvá, ahol rendre téves azonosítások sorozatával találkozunk, az Én fölismerése és elkülönítése a Másikban sikertelen, ahogyan a Másik jelenlétének tisztázása is az Énben, mindezek kísérlete hiábavaló ugrándozássá válik egyik tévképzetbıl a másikba, melyek mindegyikén úgy csüng, mint az utolsó, még vágyott élethez tartózó szálon, mert valójában bármelyik (és szinte bármi!) elég ahhoz, hogy az élethez való kötıdés illúziója megmaradjon, a lényeg a függés, sıt, a „függedelem”. A megtartás akarása erısen zsaroló magatartást kap 72 �így, mely az elfajzott szeretet egyik leghitványabb szörnyetegét hívja életre. Hiszen, „amit szerelemnek nevezünk, a legtöbb esetben pszichológiai zőrzavarok levezetése. Vagy szociológiai bankrott. A közösségben nem tud elhelyezkedni és bosszúból valakibe beleszeret. Sok esetben nem egyéb, mint kísérlet a valódi szerelem elkerülésére. Elkent és bukott és csıdbe került egzisztenciák végsı menedéke.”31 Mindent elengedni „A rend valószínőtlen állapot.” (Helmut Vogel: Kompakt fizika) Az 1972. szeptember esetében a következıket találjuk – a szöveg a próza és a líra határán áll; egy-egy önmagába záruló mondat spirális láncolata képzi meg a kötetet, mely lánc a végén szintén önmagába zárul; az írás a monologikus beszéd szituációját ölti magára; ritmusa zsongító monotónián alapszik; alapvetése az Én és Te viszonylatából indul, ahol a Te személyes jellege az idegenségbe vonul vissza, az Én szenvedélye követi oda, míg végül önmagától is elidegenedik; a versvilág választott színtere az idı medre, mely a feledésbe torkollik. Mindemellett az embernek az az érzése támad, hogy itt folyamatosan az életet temetik. Aztán az, hogy itt valaki az életre hivatkozva magát temeti. Mészöly Miklós szerint író csak akkor adhatja szavát a szenvedéshez, ha nincs más kiút. Úgy véli, ha valaki a szenvedésre igent mond, és nem hangsúlyozza ki ennek skizofrén jellegét, kioltja magában a lázadás és belátás egyidejő feszültségét, ami az átlagemberi közérzetben egyébként is alszik.32 Az 1972. szeptember szövegeinek utolsó darabjai megpróbálnak még egy lépést tenni az élet felé, az egyetlent az Én halálának túlhaladhatósága érdekében – „elültek bennem a viharok, már csak elkerülhetetlen, ismétlıdı, napi teendıkre gondolok, azoknak adom át magam, azok értelmét hámozgatom, és tiszta vagyok, mint a téli reggel, nyugodt és gondtalan, szinte szabad.” (Süt a nap) Méla megváltás-íz kerül a kötet végére, egy furcsa happy end, talán mert öncáfolat nélkül nincs hiteles önigazolás; a vállalás és áthárítás felelıssége immár egy új tekintetben nyugszik. Újra. „Úgy volna jó, hogy ahol az író megáll, egyúttal döntı útmutatás is legyen: itt az elkerülhetı, ott az elkerülhetetlen rossz. És ehhez kell a pozitív kívülállás. Szintézis csak a koporsóban van. Nem közömbös tehát, hogy van-e, s milyen minıségő a független ellensúly, a koporsón innen.”33 Az 1972. szeptember örvénye beszippant, mélybe ránt, minél inkább szabadulnánk, annál erısebben, hogy aztán végképp kimerülve, az eszméletvesztés határán felszínre dobjon bennünket ugyanazon a helyen, markunkban saját borostyánkövünkkel, benne saját félelmeinkkel, hogy mindig emlékezzünk a helyre, ahol a legfıbb törvény – mindent elengedni. Jegyzetek 1 2 3 4 ORAVECZ Imre: Egy napló története. In: Uİ: Kedves John: levelek Kaliforniába. Bp.: Helikon, 1995. 24. Sören KIERKEGAARD: Filozófiai morzsák. Bp.: Göncöl, 1997. 103. SZIGETI Csaba: Memória és melankólia. Tiszatáj, 1988/11. 96. ORAVECZ Imre: Egy napló története. 22. 73 �5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 74 Jan ASSMAN: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Bp.: Atlantisz, 1999. 36-37. KARÁCSONY András: Személyes és személytelen. Gond, 2. 27. KARÁCSONY: im. 28. HELLER Ágnes: A szégyen hatalma. Bp.: Osiris – Gond, 1997. 176. RADNÓTI Sándor: Körmondatok a szexusról és szerelemrıl. Kortárs, 1988/7. 140. A kötet szövegeit a késıbbiekben az alábbi kiadás alapján, a törzsszövegben az oldalszámot jelölve idézem: ORAVECZ Imre, 1972. szeptember. Bp.: Magvetı, 1988. Paul TILLICH: Rendszeres teológia. Bp.: Osiris, 2000. 272. RADNÓTI, im. 139., 145. SZIGETI, im. 98. FÖLDÉNYI F. László: Az elveszett egyensúly. A szerelemrıl. In: Uİ: A tágra nyílt szem. Pécs: Jelenkor, 1995. 13. Martin HEIDEGGER: Mi a metafizika? In: Uİ: Útjelzık. Bp.: Osiris, 2003. 112. Vö.: Martin BUBER: Én és te. Bp.: Európa Könyvkiadó, 1999. 13. Albert CAMUS: A pestis, Sziszüphosz mítosza. Bp.: Európa Könyvkiadó, 2001. 289. SCHEIN Gábor: A ritmikai szegmentáltság mint a vers kompozíciós elve. Alföld, 1994/12. 41. SZIGETI, im. 97. RADNÓTI, im. 144. BICZÓ Gábor: Az emlékezés és a felejtés. Gond, 7. 50. KERESZTURY Tibor: Távlatok és állomások In: Uİ: Kételyek kora. Bp.: Magvetı, 2002. 320. SZIGETI, im. 95. Michel FOUCAULT: A kívülség gondolata. In: Uİ: Nyelv a végtelenhez. Debrecen, Latin Betők, 2000. 100. FOUCAULT, im. 101. SZIGETI, im. 98. Deirdre WILSON, Dan SPERBER: A verbális iróniáról. Helikon, 2006/4. 355. KERESZTURY, im. 322. FÖLDÉNYI F. László, im. 17. FÖLDÉNYI F. László, im. 17. HAMVAS Béla: Karnevál I. Bp.: Medio, 1999. 478. MÉSZÖLY Miklós: Író és felelısség. In: Uİ: A tágasság iskolája. Bp.: Szépirodalmi, 1977. 209. MÉSZÖLY Miklós, im. 210. �TALÁLKOZÁSI PONTOK B ARÁTHI O TTÓ Korok, kételyek, kihívások Beszélgetés dr. Zsély Andrással* Az élet már csak ilyen: 25 évvel ezelıtt, hivatásom okán én akadtam az akkori újságíró tollára, most – amikor az elmúlt két évtized nógrádi történéseit firtatom – dr. Zsély András, mint Salgótarján egykori polgármestere (is) az érdeklıdésem fókuszába került, hogy életét és közelmúltunk helyi történéseit az „ember és környezete” viszonyrendszerében áttekintsük. – Hol, mikor, milyen családban születtél? – A közeli Mihálygergén, 1951. szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján, munkáscsaládban láttam meg a napvilágot. A családnevem – édesapám után – Zsély falu nevébıl származik, ami a mai Szlovákia területén található. Mikszáth is említi életrajzi kötetében: Horpácson lévı kúriájából gyakran járt Zsélybe fürdızni. Amikor elıször ellátogattam névadó falumba, már nem találtam meg az egykor gyógyvizérıl nevezetes fürdıt. Édesapám a bányában dolgozott, édesanyám otthon gondoskodott rólunk, gyerekekrıl. Eléggé szegényesen, szőkösen, beosztósan éltünk. Amikor jött a szövetkezetek erıszakos szervezése az ’50-es évek közepén, és a meglévı kis földünket be kellett vinni a közösbe, édesanyám is elment dolgozni. Így nekem is be kellett segítenem a házimunkába, amit szívesen megtettem. – Mit kaptál útravalónak a szüleidtıl, s „az elindító közösségtıl”? – Sok mindent kaptam, a szüleimtıl leginkább szeretetet. Amit egyrészt viszonoztam, másrészt éreztem – mert belém plántálták – az emberek iránt. A munka szeretetét is korán megkaptam, minthogy dolgos szüleim és környékben szorgoskodó emberek példáján keresztül láttam a földeken végzett kétkezi munka teremtı erejét, és megtapasztalhattam a mindennapi tevékenység gyümölcseit. Ma is kitörölhetetlen emlék és érték számomra az elindító közösség tisztasága, az az ıszinte közeg, amelyben éltünk. Az emberek a dolgokat nevén nevezték, igazat mondtak. Mára mintha elfelejtették volna, hogy az ıszinteség – a becsület és a tisztesség, ami szintén szülıi örökségem – érték. – Hogyan viszonyultál az iskolához? Mire emlékszel leginkább ebbıl a korból? – Jó tanuló voltam, szerettem iskolába járni. Miként a testvéreim is: bátyám, két nıvérem, és öcsém. Szép, nagy família voltunk; a család érték volt. Az iskola alsó tagozatának osztatlan osztályában, ahol csak nyolc gyerek volt, mindent egy tanár tanított, aki nemcsak elmondta a tudnivalókat, de szeretettel foglalkozott velünk. Nem csak tanított, de nevelt is. Én leginkább a humán tárgyakat kedveltem. Szerettem * Dr. Zsély András közéleti és irodalmi tevékenységét 2011. január 22-én Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Pro Urbe emlékéremmel ismerte el. 75 �írni, olvasni, gyakran szavaltam az iskolai rendezvényeken. Volt egy kis noteszem, és abba beleírtam ezt-azt, ami történt velem. Jeles tanulóként – a nyolcadik osztály befejezése után – természetes volt, hogy továbbtanulok, ami azonban váratlanul izgalmasan alakult. Salgótarjánban 1966 ıszén nyitotta meg kapuit a Bolyai János Gimnázium. Gondoltuk: új iskola, jó iskola. Hamar kiderült, hogy számomra nem. Ugyanis az orosz nyelvvel – amit nem tanítottak Mihálygergén – nem tudtam megbirkózni. Kezdı oroszos osztály csak a Madách Gimnáziumban indult, így hát átiratkoztam oda. Akkor Herold Laci bácsi volt az igazgató, kitőnı ember. Az elsı osztályfınököm Danyi Gábor volt, ıt Szabó Istvánné követte, aki késıbb éppen a Bolyai igazgatója lett. A kedvenc tantárgyam a magyar nyelv és irodalom volt, de kedveltem a történelmet is. Ekkoriban már naplót és verseket is írtam. Összetartó közösség voltunk. Annyira, hogy idén megünnepeltük a negyvenedik érettségi évfordulónkat. – A faluból városba kerültél. Jelentett ez változást? – Tanítási napokon bejártam Mihálygergérıl Salgótarjánba, vagyis harminc percet buszoztam. A „bejárói lét” sajátos életformát jelentett, amelyben barátságok szövıdtek, kialakult az együvé tartozás érzése és az egymás iránt is érzett felelısség. Falun élve nagyobb megélhetési gondja nem volt a családunknak. Itt az emberek többnyire kétlaki életet éltek: az asszonyok a tsz-ben dolgoztak, vagy bejártak Tarján valamelyik gyárába, a férfiak szinte kivétel nélkül a városi nagyüzemekben keresték a kenyeret. Aztán otthon két mőszak között mővelték a földjüket, konyhakertjüket. A „munkanélküli” ismeretlen fogalom volt. Salgótarjánba „csöppenésem” egy újfajta életérzéssel ajándékozott meg. Emlékszem, micsoda élmény volt a mai Cafe Frei kávéház helyén mőködı könyvtár olvasójává válni. Tarján akkoriban egy jó kedélyő, élhetı kisváros volt. Megvolt benne minden, ami a jó közérzetemhez kellett: a könyvtáron kívül ott volt a múzeum, a levéltár, a mozi. Emlékszem, még a piac – a maga színes forgatagával – is élmény volt számunkra. Miként a szépfekvéső, gondozott SKSE stadion, ahol a SBTC NB. I-es csapata is bajnoki rangadókat játszott. Jövet-menet betérhettünk Fekete Laci kocsmájába, ami akkor egy nyugodt „közösségi helynek” számított. Kellemes kisvendéglı volt még a Kulacs (a Rákóczi út és a mostani Arany János út sarkán), jó konyhájával, ízes ételeivel, habos sörével, piros-fehér kockás abroszaival az asztalokon. – Jó tanuló voltál a gimnáziumban is? – Igen. Az volt bennem, nem mehetek haza úgy, hogy egy senki, semmi vagyok az iskolában. Igyekeztem és mindig ott voltam a jobbak között. Emlékszem, 1969-ben volt egy országos szellemi vetélkedı történelembıl, ahol én harmadik osztályosként bekerültem az iskola 5 fıs csapatába. Simon Zsuzsa volt a csapatkapitány, aki késıbb megbízott könyvtárigazgató lett és volt egy ideig. Végül országos döntıig jutottunk, amit a TV is közvetített, és meg is nyertük. A tanáraimtól függetlenül szerettem a magyart és a történelmet. Persze minden tanáromtól kaptam valami pluszt. Danyi Gábor után Belsıné vette át az osztályt, Leblancné a helytörténetbe avatott be bennünket, Kelemen Erzsike a tanulmányi versenyekre készített fel. 1970-ben érettségiztem: a matek négyes kivételével magyarból, történelembıl és németbıl is jelest kaptam. – Továbbtanultál, de miért pont a jogi pályán? – Úgy jelentkeztem az ELTE jogi karára, hogy nem tudtam pontosan, mit csinál egy jogász. Csak arra gondoltam, érdekes lehet az „Állam- és Jogtudományi Egyetem”, 76 �ízlelgettem az iskola nevét. Elıfelvételivel fel is vettek. Ez egy év katonasággal járt, amit Kalocsán töltöttem, és rosszul viseltem. Végül is egyetemistaként kollégista lettem: a budaırsi diákotthon sokemeletes épületében laktam, más egyetemi és fıiskolai hallgatók társaságában, ahol jól elvoltam, de nem éreztem otthon magam. Talán furcsa, amit mondok: az egyetem többet adhatott volna, mint amit kaptam vagy elfogadtam tıle. Megtanultam, megtudtam, mi is az a jogtudomány, de nem igazán elégített ki. Gyorsan elszaladtak az évek, a jogi doktori címet 1976 áprilisában szereztem meg. – Mire emlékszel vissza legszívesebben az egyetemi évekbıl? – Sok mindenre. Elsıként az újságíró iskola jut eszembe. A kisiskolás koromban elkezdett írogatást egyetemistaként is folytattam. Ez vezetett a Magyar Nemzet két éves tehetségkutató újságíró stúdiójába, amit nagy kihívásnak tekintettem. Hetente, kéthetente került sor a foglalkozásokra. Az ezeken való részvétel nem kis erıfeszítést igényelt, viszont rengeteg élményt is jelentett. Például a Pulitzer-emlékdíjas Ruffy Péter volt a konzulensem, aki a lap belpolitikai rovatát vezette. Jól emlékszem Bartha Andrásra és Szepesi Györgyre. Kollégáim közül ismert újságíró lett Malonyay Péter a Magyar Nemzet sportrovatánál, Javorniczki István és Rangos Katalin pedig az egyetemen volt évfolyamtársam. Utóbbiak bátor kiállásukkal, erıs egyéniségükkel az oknyomozó újságírás úttörıi voltak a Kádár-korszakban, amikor kérdezni is alig lehetett. – Hol helyezkedtél el, mit csináltál az egyetem után? – Úgy volt, hogy az újságíró leszek, de az akkori (nem magyar nemzetiségő) párom olyan helyen dolgozott, amit egy újságíró közelebbrıl nem ismerhetett. Így 1976 tavaszán egy budapesti szolgáltató vállalatnál jogi elıadóként helyezkedtem el. Ez a cég a fıváros építıiparában dolgozók munkásszállásait üzemeltette, ennek jogi ügyeit képviseltem. Kiss Elemérné – egy késıbbi államtitkár felesége – volt a fınököm. Sajnos magánéleti problémáim adódtak, és egy idı után a budapesti létet – nem volt saját lakásom, albérletben laktam – anyagilag sem bírtam. 1978 ıszén hazajöttem Salgótarjánba. Itt a Nógrád Megyei Közúti Igazgatóságnál – ahol Fáklya Károly volt az igazgató, Szakos Pál a fımérnök – vállaltam jogi elıadó státuszt, és igazán tetszett az egész megyére kiterjedı munkaköröm. – Mégis hamarosan váltottál. – Igen. Pesten és a „közútnál” is maradhattam volna, de mozdultam. Egyrészt volt bennem valami kétely: nem biztos, hogy nekem ezt kell csinálnom. Másrészt kerestem a kihívásokat, amelyek motiváltak. Mindig vonzott az új, a megismerés lehetısége. Ez az új munkahely a SKÜ jogsegélyszolgálata volt, ami a szakszervezethez tartozott, és elsı jogász munkatársa dr. Michna István volt, aki már nincs köztünk. A patinás acélgyár – ahol akkor, még 3–3,5 ezer ember dolgozott – nagy iskola volt nekem, önálló munkavégzést biztosított számomra. – De itt se maradtál… – Mert itt sem találtam meg magamat – sıt, talán a mai napig sem! Ma is hiszem, ennek így kellett történnie. Az acélgyárban egyszer csak eszembe jutott, ha már kitanultam az újságírást, mégiscsak azt kellene fıállásban csinálnom. Elıtte már írogattam a gyári lapba, a Tarjáni Acélba, ahol Pádár Bandi volt a szerkesztı. Egyszer összefutottam Gotyár Gyulával, a Nógrád címő megyei napilap fıszerkesztıjével, aki hívott magához, én meg mentem. Ez 1984 ıszén volt, Vinczéné Gizike volt 77 �a fıszerkesztı-helyettes. Bobál Gyula már nyugdíjban volt, de bejárt. Aktívan dolgozott még Somogyvári Laci bácsi, ott volt Rozgonyi Pista, Zilahy Tomi, Kelemen Gabi, Molnár Pali. 1989 tavaszán M. Szabó Gyula megalapította a Poli-Press Kft-t, mentem vele, mert megéreztem a kihívást. Megcsináltuk a Tarjáni Tükör címő független közéleti lapot, ahol közel egy évig szerkesztıségvezetı voltam. Aztán egy rövid ideig dolgoztam Ádám Tamás Polgár címő lapjánál, a miskolciakkal pedig a Heti Hírnököt írtuk, szerkesztettük. – Aztán ott hagytad az újságírást is, mert jött az újabb kihívás… – Figyeltem az eseményeket újságírói szemmel, minden elkötelezettség nélkül. Nem voltam párttag, nem léptem be egyik munkahelyemen sem az MSZMP-be. 1989-ben radikális változások szelét éreztük. Egyszer Mészáros Zsolti (kollégám volt a Tarjáni Tükörnél) jó barátja, Tóth Csaba beszélt a FIDESZ-rıl (késıbb ı lett a fiatal demokraták helyi irodavezetıje). Emlékszem, a FIDESZ-nek és az SZDSZ-nek (ahol Gusztos Pista, Kaszás Erika volt a legaktívabb) együtt volt az irodájuk a Kistarján úton. Megindult a szervezkedés. Zsoltiék jöttek hozzám is a Besztercére. Jól van, mondtam, csináljunk valami értelmeset. 1990 ıszén, az önkormányzati választások elıtt FIDESZ támogatással jelöltek a Beszterce lakótelep képviselıjének, majd beválasztottak a testületbe. Már a kezdetektıl nem tudtam elfogadni, hogy helyben a FIDESZ, az SZDSZ és az MDF nem lépett szövetségre. Elképzelni sem tudtam, honnan a nyomás, hogy az SZDSZ-nek az MSZMP-vel (nem is az MSZP-vel!) kell koalícióra lépnie. Az MSZMP-sek merıben más nézeteket képviseltek. Ma már tudom, „csak” a hatalomért folyt a harc, nem a demokratikus változásokért. Ez a furcsa koalíció kihatott a város jövıjére is. Becsültem dr. Várkonyi Józsi bácsit, hogy nem lépett koalícióra az MSZMP-vel. A sors iróniája, hogy a képviselıtestület alakuló ülésen levezetı elnökké választottak. – 1991 karácsonyára – ahogy a megyei lap írta – „polgármestert hozott a Jézuska”. Minek köszönhetted a megválasztásodat, hogyan élted ezt meg? – Már 1990-tıl sokat vitatkoztunk, ki lenne a legalkalmasabb Salgótarján polgármesterének. Az elsı önkormányzati választáson az SZDSZ-es Tolmácsi Ferenc kapta meg a bizalmat. Alig telt el egy év és újra elıjött ez az ominózus kérdés. Abban a konstellációban – Tolmácsi lemondása után – már nem ért váratlanul a jelölésem (Detre Jenı és Ercsényi Ferenc mellett), és a megválasztásom sem. Hogy minek köszönhettem? Azt gondolom – ha lehet így fogalmazni –, a képviselıként tanúsított konstruktív ellenzéki magatartásomnak, ıszinte kiállásomnak. Ami a koalíció megalapításakor és a közgyőlés egyéves mőködése alatt történt, az számomra nem volt elfogadható, soha nem is hagytam szó nélkül. – Miképpen jött létre az SZDSZ-MSZMP koalíció? – 1989-ben és még 1990 elején nem volt semmi jele ennek a felállásnak, ami példa nélküli volt talán az országban is. Salgótarjánt korábban Kis-Moszkvaként emlegették, s ez ekkor mintegy megerısítést nyert. Az pedig már a testület megalakulásakor látszott, valami nem úgy mőködik, ahogy kéne. Késıbb valamicskét javult a helyzet, nem feltétlenül a színrelépésemnek, inkább az új SZDSZ-MDF-FIDESZ koalíciónak köszönhetıen. A két alpolgármester – az MDF részérıl Detre Jenı, az SZDSZ-bıl Ercsényi Ferenc – igyekezett segíteni a munkámat, ugyanakkor gyakran nekem kellett ellátni köztük a békebíró szerepét. Az MSZMP-frakció egyes tagjai, így például a korábbi alpolgármester, Cserháti József, valamint Szigetvári János és 78 �dr. Kovács József más nézetet képviseltek, míg az MDF-es frakcióvezetı, Eötvös Mihály szinte szenvedett. – A testületi birkózás mellett hogyan mőködött a polgármesteri hivatal? – A kihívásnak nem tudtam ellenállni, ezért vállaltam a polgármesterséget, de nagy várakozásaim és reményeim nem voltak. Abban biztos voltam, a meglévı szakapparátusra kell támaszkodni. A politika esetenként közbeszólt, de a „testületi birkózás” nem bénította meg, legfeljebb „csak” nehezítette a munkámat. Éreztem, a hivatalra, a szakemberekre lehet számítani a politikával szemben. Ami alatt azt értem, hogy el tudtam fogadtatni a testülettel, amit a szakemberek kidolgoztak, jogszabályokkal alátámasztottak. A szakszerőség segítette a politika belátását, az apparátus pedig a jegyzı, dr. Oravecz Péter irányítása mellett, a törvényesség szem elıtt tartásával ellátta a feladatát. Megnehezítette dolgunkat az átalakulással járó új jogszabályok tömkelege, a sok új hatáskör, az önkormányzati vagyon és kezelése, és így tovább. Ezekkel nehezen birkóztunk. – Milyen anyagi helyzetben volt az önkormányzat, mit örököltél? – 1992 elején a települési önkormányzatok 80%-a nagyon rossz anyagi helyzetben – néhány a csıd közelében – volt. Megkapták az új feladatokat, és hozzá – jó esetben – a kötelezıen ellátandókra (oktatás, egészségügy stb.) a normatívákat, amelyek már akkor sem bizonyultak elégségesnek a teljes körő és nívós feladatellátáshoz. Jó, ha a normális intézményi mőködés költségeit fedezték. Ráadásul az önkormányzatok nagyon különbözı anyagi-vagyoni háttérrel, eltérı költségvetési kondíciókkal rendelkeztek. Ezért sem gondolhattam nagy változtatásokra. Azt láttam, hogy sok zavar van az önkormányzat mőködésének mechanizmusában. Ezt akartam mérsékelni. Rendet szerettem volna teremteni, elıször is, és elsısorban a fennmaradás érdekében. Ezért a normál mőködıképesség biztosítását tőztem ki célként. Akkoriban már néhány önkormányzat feloszlott, konkrétan emlékszem a Szolnok megyei Tiszaderzsre. Ettıl a skandalumtól akartam megkímélni Salgótarjánt, ami végül is sikerült. – Hogyan? Milyen intézkedések révén és árán? – Egyrészt a kiadások csökkentésével, az intézmények ésszerőbb és olcsóbb mőködtetésével – ami nem volt népszerő, már akkor sem. Másrészt a bevételek növelésével – például önkormányzati ingatlanok értékesítésével, szabad földterületek eladásával. Volt több elképzelésem a város jövıjét illetıen is. Az egyik, hogy a települést széltében lehetne és kellene fejleszteni, például a Karancs utca irányába. Akkor vetıdött fel a sétálóutca létesítése is. Egyikhez sem kaptam elég támogatást, persze pénz sem lett volna azonnal. Leginkább a bizalom és az elképzelések megvalósíthatóságába vetett hit hiányzott. Valaki mindig bizonytalankodott. Magam is vívódtam, tele voltam szkepszissel, volt jó néhány álmatlan éjszakám… Nem tudtuk például megnyerni a helyi vállalkozókat se, akikre nagy szükség lett volna a gazdaság stabilizálásánál és a mobilizálásához. Magam is többször tárgyaltam velük – egy megbeszélést egyenes adásban a televízió is közvetített –, de nem tudtunk dőlıre jutni, együttmőködést kialakítani. Ez nagy szívfájdalmam volt. – Nem sikerült tıkeerıs vállalkozókat sem ide csábítani, ellentétben más városokkal. – A multik és más befektetık nem igazán a keleti és az északi végeken akartak megtelepedni. Jó, megjelentek, aztán sokszor tárgyalás nélkül el is mentek. Aki komolyan érdeklıdött, olyan feltételeket fogalmazott meg és igényeket támasztott, 79 �amellyel a város nem rendelkezett. Nagy hátrány volt (miként ma is ) a város földrajzilag kedvezıtlen fekvése, elérhetısége, a vasút, a közút állapota. Ezért soha nem voltunk keresett hely. Még azért is csatázni kellett, hogy legyen egy új benzinkút itt, a városban: területet kellett adni, jelentıs kedvezményeket biztosítani. – Nem volt munkahelyteremtı beruházás, nem létesült ipari park. – Akkoriban még a nagyüzemeink közül néhány (például a SKÜ) a fennmaradásáért küzdött, akadt, amelyik (egyebek közt az Öblösüveggyár) munkahelymegtartó beruházást tervezett, páran pedig még a fejlesztésekben is bíztak (mint az SVT és a Síküveggyár). Az akkori vállalatvezetık egyike sem kívánt idegen befektetıi konkurenciát, az ipari park pedig szóba sem került. Én egyébként ma sem vagyok híve az ipari parknak. Ugyanis a vállalkozóik egyik napról a másikra felszámolhatják a céget, hátramarad a kihasználatlan infrastruktúra, amely után az önkormányzat fizetheti a közmődíjakat, mint ahogy az a közelmúltban Rétságon és másutt is megtörtént. Az sajnálatra méltóbb, hogy az elhagyott nagyvállalati épületek, üzemcsarnokok kihasználatlanul állnak. A Síküveggyár területe már maga egy kész ipari park. – Egyben tartani, helyi vállalkozók kezébe adni sem sikerült a nagyüzemeinket. – Arra, hogy vállalataink keleti piaca bezárul, gyártmányaik leértékelıdnek, a kereslet irántuk minimalizálódik, hogy néhány kivétellel mindegyik gyár veszteséges lesz, hogy a vállalati modell is csıdöt mond – szőkebb környezetünkben senki nem számított. Olyan gyors és radikális változások következtek be, ami a helyi gazdaságot pillanatok alatt szétzilálta. Ezt leginkább a munkanélküliség felfutása mutatta. Az önkormányzat nem tudott tevılegesen beavatkozni a folyamatokba; sem hatásköre, sem eszköze nem volt hozzá. Hiába próbáltunk jó kapcsolatot kialakítani a vállalatvezetıkkel, a konkrét tárgyalások sehová sem vezettek. Ellene hatott az a kormányzati politika, amely az önkormányzatokat a helyi adók emelésében, újabbak kivetésében tette érdekeltté. Ami jól mőködı, nyereséges vállatok esetében érthetı lett volna. És akkor is más lett volna a helyzet, ha Salgótarjánban több tucat kis- és középkategóriás vállalat mőködik, különbözı jövedelmezıségi pozícióban, de itt mindössze néhány – sok ezres létszámmal, mesterségesen felduzzasztott – rosszul mőködı szocialista nagyüzem volt. Ezeket már egyben sem lehetett tartani. – Következménye a magas munkanélküliség volt. Ezt hogyan élted meg? – Nagyon nehezen, miként a növekvı elvándorlást is. Viszont megértettem mindkettıt, hiszen a város népességmegtartó képessége a minimálisra csökkent. Ugyanakkor nagy bajnak is tartottam, hogy a fiatal, tehetséges szakemberek elmennek, hiszen ık lehettek volna letéteményesei a gazdasági stabilizációnak is. A siránkozást viszont nem tudtam elfogadni. Miért mennek el a fiatalok – kérdezték? Miért, miért? És a te gyereked hol van? – kérdeztem vissza. Hát, Angliában – így a válasz. Nos, akkor mit kérsz te számon rajtunk? Ide vezetett a politikai széthúzás, az ellenségeskedés. Országos szinten és ebben a városban is. Nem értettem, miért nem lehetett egy nagykoalíciót létrehozni, együtt keresni a megoldást. Könnyebb lett volna a befektetıket is idehozni és megtartani. De látták, ebben a városban a pártok vezetıi egymással sem beszélnek, egymást sem értik meg, nemhogy egyet akarnának. Ez a sajtón keresztül is bekerült a köztudatba, elterjedt az egész országban. – Mit sikerült elérned, megvalósítanod ebben az áldatlan helyzetben? – Tudni kell, hogy a FIDESZ frakciója volt a legkisebb, 3 fıs. Nagyobb volt az MSZMP, az SZDSZ és az MDF is. A két utóbbi itt helyben – ahogy a nagypolitikában 80 �– nem is nagyon tárgyalt egymással. A kormányzati politika gerjesztette a helyi ellenségeskedést is. Én polgármesterként próbáltam összehozni a feleket, mérsékelni az ellentéteket, elérni az együttmőködést. Kezdeményeztem, kértem, érveltem. Gyakran nem is hiába. Több területen, politikai, gazdálkodási és üzemeltetési témában, a lakosság ellátásába, energiaszolgáltatással (víz, villany, távfőtés stb.) kapcsolatosan, szervezeti és szervezési kérdésben sikerült közös nevezıre hozni az eredetileg nagyon különbözı álláspontokat, nézeteket. Elfogadta a testület az intézményi integrációra – a racionálisabb és hatékonyabb mőködtetésre, egyes szolgáltató vállaltok létesítésére, vezetıinek kinevezésére –, vagy éppen a város címerére és zászlójára vonatkozó elıterjesztéseket és határozati javaslatokat. – Három évig voltál polgármester. Hogyan értékeled saját teljesítményed? – Lényeges, hogy megıriztük a város mőködı- és a közgyőlés döntésképességét azáltal, hogy megteremtettük a párbeszédet és a szükséges konszenzust egyrészt a pártfrakciókkal, másrészt a szakmával, a hivatal munkatársaival, az ágazatok és intézmények vezetıivel. Fontos volt, hogy sikerült megértetni, más politikai konstelláció, társadalmi-gazdasági helyzet van, a diktátumok kora lejárt, az alakuló jogállamiság keretei között kell a helyi intézményeket is mőködtetni, szemléletváltásra van szükség. Nem léphetünk vissza, elıre kell tekintenünk és mennünk. Ezt fel tudtuk mutatni. Az viszont nehezemre esett, hogy amikor valamelyik országos rendezvényünkre eljött egy államtitkár vagy más magas beosztású vezetı, magyarázkodnunk kellett. Ugyanis rossz volt a város beállítottsága. Mindig el kellett mondani, hogy Salgótarján nem az a város, amit hallottak és gondolnak róla. Itt nem kis-moszkvai vörös ördögök élnek, itt is ugyanolyan emberek laknak, küzdenek, vívódnak, mint máshol. A kialakult fals képet a korábbinál humánusabb, közvetlenebb, a polgári értékeket középpontba állító kommunikációs stratégiával is igyekeztünk megváltoztatni. Ezt nem vertük nagydobra, határozatot sem hoztunk róla. Munkánk szerves részévé, verbális kommunikációnk alkotóelemévé tettük. – Mi bántotta a lelked leginkább, mi fájt, hogy nem sikerült megvalósítani? – Az nagyon rosszul esett, hogy mindenért, ami lefelé megy, ami egy kicsit is rosszabb a korábbinál, azért a polgármester a hibás. Sok támadás ért alaptalanul, amit vissza kellett utasítani, amivel meg kellett küzdeni. Ez megviselt, szkepszissel töltött el, lelki vívódást jelentett. A jogos kritikát elfogadtam, a tanulságokat igyekeztem levonni. Azt tartottam, ami az embereknek fontos a városban, azért tenni kell valamit. Emlékszem, jöttek, hogy nem tudjátok megtartani az SBTC-t sem? Adtunk megfelelı támogatást a síküveggyári csapatnak is, benn tartottuk az NB. II-ben. Most pedig az SBTC is az NB. III-ban van. Amit nem sikerült megcsinálni, az mind nagyon fájt. Szerettem volna, ha a város terjeszkedik, nemcsak észak–déli irányban, hanem kelet–nyugati irányban is. Próbáltuk a nyugati városrészt fejleszteni, ott telkeket vásárolni. Sikerült is valamit elérnünk: megcsináltattuk a Kálvária lépcsısorát, a könyvtár elıtt vezetı utat a benzinkútig és így tovább, de jelentısebb fejlesztésre nem volt pénz. Egy másik elképzelésem az volt, hogy az acélgyári kolónialakásokat helyreállítjuk, lakhatóvá tesszük, mint a múltunk egy darabját, egységet képezı városrészét kultúrtörténeti emlékként megırizzük. – Az említett viták az érdemi munka rovására is mentek? – Nézd, akkor ez volt az érdemi munka: a tárgyalás, a megbeszélés, a meggyızés és a lehetıség szerinti konszenzus keresése és kialakítása. Nem vagdalkozással, 81 �hangoskodással, de jogszabályokkal és érvekkel. Jellemzı erre, emlékszem, egyszer kocsival hazamentem Mihálygergére, és amikor a házunk elıtt kiszálltam, néhányan odajöttek. Egyszer csak kivált közülük egy régi ismerıs, Jani bácsi, az öreg bányász – a fiával együtt jártam általános iskolába –, aki figyelmeztetın felemelte az ujját és azt mondta: „Bandikám, csak finoman irányítsd Tarjánt!” Teljesen igaza volt, nem lehetett odacsapni, elıreszaladni sem. – Leköszönésed után mi történt? Mit csinálsz most, és milyen terveid vannak? – 1995. januárjában beléptem az ügyvédi kamarába, és azóta is ügyvédként dolgozom. Ami bizonyos mértékig a szabadságot is jelenti. A szakmát addig csinálom, amíg az erım és egészségem engedi. Mint említettem, rendszeresen írogattam, 2005-ben a válogatott verseim Varga Imre polgármesternek köszönhetıen – két mihálygergei hölgy írásainak társaságában – meg is jelentek egy kis kötetben. A szakmám mellett talán – szellemi frissességem megırzése miatt is – folytatni fogom az írogatást. Idınként találkozom és beszélgetek borlovag társaimmal és más barátaimmal, részt veszek egy-egy kulturális rendezvényen, például a Szerdatársaság programjain. Hamarosan hatvan éves leszek, nagy terveim már nem lehetnek. A családommal Salgótarjánban lakom és élek, itt töltöm idım nagyobb részét. Mivel azonban szüleim a mihálygergei temetıben nyugszanak, gyakran megyek oda is. A szülıhelyem és a temetı – furcsa paradoxon-pár – a békességet jelenti a lelkemben. 82 �AMI MARAD K ATONA Á GOTA Bevezetés a kortárs irodalomba Aranysityak. Friss gyerekversek Lackfi János, aki maga is többkötetes gyerekversszerzı, negyven költıt kért fel arra, hogy ,,csapják a fejükbe aranysityaknak a napot”, ennek eredménye ez a kötet. Neki köszönhetıek a verseket megelızı szellemes írások, ,,szösszenetek”, melyek játékosan mutatják be a költıket és az általuk létrehozott szövegvilágot. Ez olykor jócskán eltér a hétköznapitól: a hajszárító mágikus eszközzé válik, a tulipánt etetni lehet, a leckeírást pedig megakadályozza egy sárkány. Az eligazodásban – gyereknek és felnıttnek egyaránt – segítenek a bevezetı mondatok, kapcsolatot keresve a versek között és felkínálva néhány értelmezési lehetıséget. Tóth Krisztina furcsa állatai a szerzı már megjelent köteteibıl szöktek át ide, Varró Dániel Maszat-dalai sokak számára lehetnek ismerısek, Erdıs Virágéi egy bábelıadáshoz íródtak. A gyerekverskötettel rendelkezı szerzık mellett a mőfajban ismeretlen nevekkel találkozhatunk, csakúgy, mint az egészen fiatal költıgeneráció képviselıivel (Ijjas Tamás, Mátay Kata). Molnár Jacqueline kollázs-portréi mindnyájukat mesélıvé változtatják, így a szerzık nem csak névként, hanem a versek elıvarázsolóiként is jelen vannak. Ebbıl is látszik, hogy az Aranysityak szerkesztési elve eltér az utóbbi években megjelent kortárs gyerekirodalmi válogatások sorába illik: az egy szerzı−több vers modellt követi, a tematikus vagy életkori sajátosságok szerinti csoportosítás helyett. Az elmúlt évtizedekben kiadott, gyerekeknek szánt versgyőjtemények inkább az utóbbi két szerkesztési mód szerint épültek fel: a több generáció óvodás és kisiskolás éveit végigkísérı Cini-cini muzsika, Varázstrombita és Nefelejcs után fıleg a 2000-es években jelentek meg gyerekversgyőjtemények, melyek a népszerővé vált elıdök mintáját követték. Az ilyen kötetekben fıként a gyerekköltészet klasszikusai szerepelnek. Elvétve találkozhat bennük az olvasó kortárs alkotással, ellentétben az utóbbi 5-6 évben megjelent antológiákkal, mint például a Friss tinta! (Pagony – Csimota, 2005), a Formák a tubusból (Csimota, 2004) vagy a Kerge ABC (Magvetı – Csimota, 2008). Ezek mai költık mőveit győjtik össze, köztük az Aranysityak egy-egy alkotójával (pl. Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Mesterházi Mónika). A Friss tintához hasonlóan a gyerekversek mindenféle válfaja képviselteti magát a kötetben, a nyelvjátékra épülıkön keresztül a prózaversekig. A modern élethez kötıdı problémák többnyire a svéd típusú gyerekversekben 83 �tematizálódnak. Ilyen versekkel jelentkezik többek között Filip Tamás, Kadlót Nikolett, László Noémi, Miklya Zsolt és Murányi Zita. A költık figyelmét nem kerülik el a leghétköznapibb gondok és örömök sem, mint a kinıtt cipı, a repülıtıl való félelem és a nagyi szalmadoboza. László Noémi humorosan jeleníti meg a rossz gyerek és az ordibáló szülı viszonyát: ,,Ha mosógép volnék / vagy zenetorony, / biztos azonnal / kihívná hozzám a szerelıt”. Számos vers szól a nagyszülık elvesztésérıl, a szétesı családokról, a tragikumot azonban nélkülözik, és a kötetben összességében a pozitív élettapasztalatokról esik több szó, ,,Mert hogy gyerekeknek csupa mókáról, kacagásról illik regélni”, ahogy Lackfi János írja. Ezzel szemben a szerzık egyenrangúként kezelik a gyerekolvasót, nem szépítenek és nem stilizálnak. Egy aranysityakkal a fejünkön úgyis megszelídülnek az irracionális félelmek és a valós traumák, vagy ha nem, Máté Angival szólva, segítséget kapunk a félelemhez. A mai gyerekirodalom visszatérı motívumai a technikai eszközök és a nagyvárosi élet: Filip Tamás gyerekhıse például arról panaszkodik, hogy halkan kell néznie a Minimaxot, hogy ,,meg ne hallják a tőzdelt zülık”. Garaczi László versének megszólalója a számítógépet ,,zirgeti-zörgeti”, megszerelni viszont nem tudja – akárcsak a legtöbb felnıtt. Békés Márta budai kerületek nevét foglalja versbe, a leggyakrabban visszatérı fıvárosi helyszín azonban, a forgalmas utcák után a Duna-part. Finy Petra Dunna-parttá nevezi át, a Dunát felavatják, majd ellopják – úgy tőnik, csak Weöres Sándor Zimzizim-kötetében folyhatott a helyén. A kötet szerzıi többféleképpen idézik meg a magyar vershagyományt. Kiss Judit Ágnes a ritmika által, Békés 84 Márta szintén, az Izzik a galagonya ritmusára írt A bús tanító panaszaival, mely a cím által Kosztolányira is utal. Kiss Ottó születésnapi verset ír József Attila mintájára, Vörös István pedig a ,,De szeretnék gazdag lenni…” kezdető (a Kedves Jocó! címet viselı) verset fordítja át az ellentétére. A rájátszások sorának ezzel koránt sincs vége: Pion István egy szövegen belül idézi fel a Halotti beszédet, a Nemzeti dalt és néhány gyerekmondókát, mindezt pedig rappelve teszi. Varró Dániel a magyar népköltészeti hagyományban gyökerezı verses találós kérdéseket egészíti ki néhány új darabbal. A mesevers, vagy versmese Hárs Anna kedvelt verstípusa. Hagyományosnak számít a természeti képeket felhasználó és az állatokat antropomorfizáló gyerekvers. Az elıbbire alig van példa, kivételt képez Mátay Kata, Szabó T. Anna és Petıcz András egy-két verse. Az állatfigurák továbbra is népszerőek a gyerekirodalomban. Babiczky Tibor Csicsibú nevő macskája és Ijjas Tamás Titok nevő kutyája után Farkas Beáta a bogyómászó poloskát, Zorkóczy-Kovács Katalin pedig a penészgombát avatja háziállattá. Acsai Roland jávorszarvasokról és bálnákról mesél, Tóth Krisztina ezúttal a blattyogó dzseládáról és a dühöngı dugongról. A kötet anyaga gondos válogatásról tanúskodik, bekerült viszont – feltehetıleg szándékosan – egy-egy felnıtt vers. Ál-gyerekversnek tőnik például Kiss Gabriella Hagyományos hisztije: ,,Le kéne cserélni […] / sok üres üveget kajára, dohányra […]”, egészen addig, amíg rá nem jövünk, hogy egy gyerekes felnıtt hisztizik a versben. Más költık gyerekversein is átüt a ,,felnıtt” versekben alkalmazott lírai beszédmód, ez azonban kifejezetten termékeny lehet, mint Ijjas Tamás és Finy Petra esetében. �Az ajánlás szerint nem kizárólag a gyerekek jelentik a kötet célközönségét. A felnıttek számára egyaránt szórakoztató lehet, és talán közelebb hozhatja a kortárs költészetet az olvasókhoz. Egy színvonalasan illusztrált, jó verseket tartalmazó könyv méltán válik az olvasásra nevelés hatásos eszközévé – feltehetıleg ez a pedagógiai szándék állhat a váloga- tás mögött. Nem elég azonban a jó vers, kell hozzá a jó olvasó. Ahogy Tandori mondja: ,,A vers, tudjátok, lekerekedés!” A lekerekítés az olvasó dolga. Reméljük, ezeknek a verseknek sok jó olvasója lesz, bármelyik korosztályból. (Csodaceruza, Budapest, 2010) K OÓS I STVÁN Vallomás és útkeresés Magyari Andrea: Sztori Magyari Andrea elsı, változó színvonalú szövegeket tartalmazó verseskötetét egy vallomásos alapszólam és egy attól távolodó, a kifejezés poétikai lehetıségeit kutató útkeresı magatartás kettıssége jellemzi. A vallomásosság alapvetıen jellemzı a kötetre, és egy, a szakítás utáni szituációból beszélı lírai én társtalanságának, elhagyatottságának megjelenítésével függ össze. Az alanyi beszédmód nagyjából két tematikus vonulatot foglal magában. Az egyik ezek közül az emlékek felidézése, mint például a (két szakítás), a (három párizs) vagy (a fénykép) címő versben. Ezek az emlékezı szövegek azonban kevéssé érdekesek, mivel nemigen reflektálnak magának az emlékezés folyamatának pszichikaikognitív jellemzıire, illetve az emlékek nyelviségére sem. A vallomás másik tematikus területe az érzelmek közvetlen megjelenítése ((vénlány), (fantomfáj- dalom), (madame i), (elhagyott menyasszony), (naplók) (tatjána megijed)). Ezekben a versekben azonban túlságosan áttetszıek és egyértelmőek az érzelmek, a versekben megfogalmazott magány és kiábrándultság túlságosan erıteljesen igyekszik rákényszeríteni magát az olvasóra. Mindezek miatt úgy tőnik, a szövegek nem annyira nyelvi megformáltságukkal vagy gondolatiságukkal, hanem inkább a bennük megjelenített lírai én iránti együttérzés felkeltésével próbálják megnyerni az olvasót, így viszont inkább terápiás írásoknak tőnnek, mintsem poétikai szervezıdéseknek. A költemények inkább prózai, mint versszövegek, kevéssé szerkesztettek, és kissé terjengısek is. A kötet picit bulváríző, címe is ezt a benyomást erısíti, hiszen nem annyira a történetmesélés stratégiáira, az élettörténetnek a történeti sémákkal vagy nyelviséggel való kapcsolatára, esetleg 85 �az idıbeliség problematikusságára való reflexió mőködteti a szövegeket, hanem inkább a személyes érzelmek, emlékek kibeszélésének igénye. Szerencsésebbek az olyan próbálkozások, ahol az érzelmek és emlékek felidézése valamilyen jellegzetes motívumhoz kapcsolódik, mint például (a dió)ban, de itt sem sikerül igazán kidolgozni, valamilyen összetettebb kontextusba helyezni a képet. Itt említendı meg, hogy találkozhatunk néhány olyan szövegrésszel is a kötetben, amelyeknek mintha nem sikerült volna önálló verssé érniük, az egyik ilyen az (arckép), a másik a (képzavar), amely az ismert frazeológiai egységek kifordításával próbálkozik, de ezek az átírások inkább csak Galla Miklós komikus társulatának egy gyengébb gegjére emlékeztetnek. Akadnak viszont olyan darabok is a kötetben, amelyek a szerzınek a nyelvi anyag iránti érzékenységérıl, képalkotó tehetségérıl tanúskodnak. Elsıként érdemes kiemelni azokat a szintén vallomásos költeményeket, amelyeket a versbeszéd nem tolakodó, de nagyon szépen kidolgozott metaforizáltsága jellemez. A (tatjána felmér) képei visszafogottságuk mellett is nagyon szemléletesek és invenciózusak, ami elegáns, takarékosan megfogalmazott, de nagyon élvezetes versbeszédet eredményez: „az akadályok / felmérve, minden rést eltömök majd, ahol még / bezúdulhat a megbánás késıbb […]”, „szemben, a tőzfalon fel/ pattogzó, mérhetetlen idı viszont, ez, ami nem múlik.” Ugyanilyen szuggesztív képekkel találkozhatunk (a tied. az enyém.) címő szövegben is: „kimaródott / az arcod helye a retinámon”, „nem a rakosgatás fáj, nem is / az összevegyülni képtelen emlékek szilánkossága, hogy / szorosságukban sem tudják lecsiszolni egymást,” „egyik hold sem a hold többé”. Ezek a képek viszonylag egyszerőek és könnyen érthetıek, de nagyon érzékle- 86 tesek, jó lenne több ilyen szöveget olvasni a kötetben. Rendkívül markáns az a versbeszéd, amellyel az (egy szerelem nyomai) második, (nagyítás) címő egységében találkozhatunk, amelynek korlátozott perspektívája a mindennapi tárgyakat groteszk, szinte már ijesztı versbeli jelenléttel ajándékozza meg: „a karcolás, amit egy szırszál hagy a borotva élén”, „egy fogkefe másként meghajló sörtesora, egy megszáradt / törölközı, mi is még, mondjuk, egy bizonyos reggelen a kulcs- / forgás a zárban”. Hasonlóan materiális képek fordulnak elı ugyanennek a szövegnek az elsı részében is: „persze jobban látszódna úgy, ha eleve / valami porszerő felület borítana be mindent, / ahová még elérhetünk a másikban”. A kiemelt szövegszegmensekben érdekes textuális feszültséget eredményez a szerelem pszichikus emléknyomainak a materiális lenyomatszerőséggel való egybeíródása. Ugyancsak ígéretesnek tőnik az az irányvonal, ahol a szerzı szürrealisztikus képalkotással próbálkozik, amelyhez az érzelmi zaklatottság és a szcenika nyugtalan, gyors változása társul, ilyen például (a hurok): „mintha madzagról rángatnák a vészjósló, / narancsszín napgolyót”, „a megnyugtatónak szánt cigaretta nyakam köré tekeredı / füstje”. Szintén ebbe a vonulatba tartozik (a házban): „vasárnap van, amikor mindenki / az ebéd felé görnyed, apám emléke megszorult / kiáltás”. Érdekes (a nyelvtan) elsı szakasza, a (könyörgı mód), ahol egy nyelvtani kifejezés íródik át az érzelem nyelvébe. Magyari Andrea kötete a nagyszámú vallomásos szöveg mellett érdekes kísérleteket, poétikai lehetıségeket tartalmaz, amik csírái lehetnek egy önálló költıi hangnak, és amiket a költını a jövıben remélhetıleg elmélyít, kidolgoz majd. (Parnasszus Könyvek, Budapest, 2010) �N AGY C SILLA Pszichopóker Philip K. Dick: A Titán játékosai A Titán játékosai (eredetileg: The Game-Players of Titan) címő Dick-regény 1963-ban jelent meg elıször, magyarul 2010-ben, Pék Zoltán fordításában adta közre az Agave Kiadó. A regény számos, a szerzıre hangsúlyozottan jellemzı tematikus és stiláris elemet alkalmaz. A cselekmény egy poszt-apokaliptikus (azaz a világunkat sújtó, pusztító háború utáni), poszthumán miliıt idéz (az emberi funkciókat, perszonális kapcsolatokat fokozatosan leváltó gépek szerepeltetése, valamint az emberi mentális szükségletek kiüresedését bemutató állapot révén). Fontos dramaturgiai funkció jut a hallucinogén, pszichotikus drogoknak, a mesterséges intelligenciának, a paranoiának, valamint a pszicho-képességek különbözı formáinak, továbbá, Dick egyéb, a hatvanas években született regényeihez (például a Dr. Vérdíjhoz) hasonlóan itt is olyan világ konstruálódik, amelyben a korszakra, de mindenekelıtt az USA-ra jellemzı korabeli társadalmi, politikai és civilizációs félelmek, a hidegháborús közérzet is tükrözıdik. A sivár és inkoherens világ, amely elénk tárul, két faj, a terraiak (az emberek) és a titániak (a vugok) közötti háború eredményeként jött létre. Egyik legmeghatározóbb jellemzıje az emberek létszámának fokozatos, drasztikus csökkenése: a regényben „komcsi kínaiakként” emlegetett embercsoport ugyanis egy olyan biofegyvert alkalmazott ebben a galaktikus háborúban, amelynek hatására az amerikai népesség nagy része sterilizálódott. Városok, megyék, sıt teljes államok néptelenedtek el, a gazdátlan területek pedig néhány vagyonos terrai (az ún. „Birtokosok”) tulajdonába kerültek, akik mindannyian a „Blöff” nevő, a Monopoly és a póker szabályait vegyítı, valós földrajzi egységeket érintı területfoglaló játékot játszanak. A Blöffnek azonban a vagyon újraelosztásán, és az üres hétköznapok mozgalmasabbá tételén túl van egy harmadik funkciója is, ez pedig a véletlenszerő párok kialakítása, sorsolás révén. Aki veszít a játékban, és nincs az adott fordulóban „mázlija” sem (azaz nem nemzett utódot), az nemcsak egy területtıl kénytelen megválni, hanem a feleségétıl/férjétıl is, és cserébe új társat kap: a szerencsejáték ily módon egyfajta kísérletként is felfogható, amely a gyermekáldás esélyének növelésérıl szól. A regény fıhıse Pete Garden, aki maga is Birtokos: a cselekmény kezdetén épp elveszíti Berkeley-t, azt a területet, ahol az otthona is volt, és ezzel együtt feleségét, Freyát is. A következı éjszakát tudatmódosító szerek hatása alatt tölti, és másnap csak részben, a különbözı, ún. Rushmore-effektusok (a tárgyakba kódolt mesterséges memóriák, a használójukkal párbeszédet folytató, viselkedésmódokat, döntéseket is 87 �kontrolláló programok) segítségével tudja rekonstruálni az eseményeket. Berkeley-t a Blöff egyik legsikeresebb játékosa, Mr. Luckman szerzi meg, aki mellesleg a legmázlisabb (azaz legtöbb utóddal rendelkezı) Birtokos is, ám hamarosan megölik: az elsıszámú gyanúsított Garden lesz, valamint Blöffcsapata, az Aranyos Kék Rókák. Garden paranoiája a történet fontos eleme: a fıszereplı a pszichotikus szerek hatása alatt, valamint a különbözı pszichokinetikus, „prekog” (azaz prekognitív mentális képességekkel rendelkezı), telepatikus szereplık befolyása miatt minden tapasztalatot, emléket megkérdıjelez, és többnyire az olvasó számára sem rögzíthetı, hogy a regényben mi valós történés, és mi nem. Léptennyomon szimulákrumok, duplikátumok, mentális kivetülések és behatolások bukkannak fel (annak ellenére, hogy a Blöffbıl kizárják a PSZI-képességőeket): a fordulatos, szövevényes, de sajnos olykor meglehetısen nehezen követhetı cselekmény végül egy galaktikus összeesküvés-elméletbe torkollik. Garden fokozatosan kideríti, hogy valójában minden váratlan esemény egy nagyformátumú terv része. A vugok újabb megsemmisítı háborúra készülnek a terraiak ellen, sıt tulajdonképpen a háború már elkezdıdött: a Blöff játékszabályait a vugok írják, vagyis a Birtokosok és Birtoktalanok világát (amelynek részét képezik a sterilizáltság, a gyilkosságok, a különbözı, pszicho-képességek szintjén zajló játszmák) is ık határozzák meg. A vugok éppen ezért azokra a Dick-regényekben 88 feltőnı entitásokra emlékeztetnek, amelyek isteni attribútumokkal rendelkeznek, ám itt sem abszolút tudással és korlátlan cselekvı hatalommal rendelkezı transzcendens lényekrıl van szó, hanem sokkal inkább „tervezıkrıl”, akik az emberi lények létmódjának kereteit szervezik, mentális képességeik révén. Vagyis a Blöff egyszerre két játékot jelent, kettıs értelmezésben szerepel: egyrészt az emberek hétköznapjait kitöltı, a társadalmat szervezı rendszer, másrészt a vugok szempontjából egy ellenırzésért felelıs struktúra, amely szabályzata révén önmagából veti ki a titániak számára veszélyes játékosokat. Ez válik nyilvánvalóvá a végkifejletben, amikor Garden egyetlen esélye a Terra megmentésére a vugokkal való Blöff-játék lesz, és amelynek ellentmondását (ti. hogy a „gondolatolvasó” vugokkal szemben kell a játékosoknak pókerarcot felvenni és blöffölni) az emberi valóságérzékelés mesterséges átalakításával (azaz drogokkal) oldja fel. A játszmát a terraiak nyerik, de Dicknél nincs felhıtlen happy end, a záró jelenetet itt persze nem lenne szerencsés felfedni. A regény nem okoz csalódást azoknak, akik a szerzı jól ismert nyelvét és cselekményvezetését keresik ebben a kötetben, így a recenzens sem elégedetlen, mindössze konstatálja, hogy A Titán játékosainál számos feszesebb, koherensebb Philip K. Dickregény létezik. Semmiképp sem „royal flush”, de azért „full house” még lehet. (Agave, Budapest, 2010) �V INCZE D ÁNIEL Megkésett recenzió B. Szabó János: A Tatárjárás. A mongol hódítás és Magyarország Kivételes és egyben felelısségteljes szerepkör is a recenzenseké. A rájuk ruházott feladat lehetıségek széles tárházát kínálja számukra, szavaik ereje azonban már korántsem anynyira hangsúlyos akkor, ha véleményük csak késve érkezik meg közönségükhöz. Egy könyvelemzés értéke ugyanis nem csupán tartalmától, hanem aktualitásától is függ. Ez utóbbi tényezı esetünkben már rég idejemúlttá válhatott volna, ha négy esztendı múltán, a bemutatásra váró munka újabb kiadása váratlanul alkalmat nem teremt arra, hogy eleget tegyünk egy jó ideje esedékes kötelességünknek. Elemzésünk apropója tehát ez esetben adott, de feltehetı a kérdés, hogy vajon egy annyira sokszor és sokak által tárgyalt téma esetén, mint a tatárjárás, fennáll-e ez az aktualitás? Mi az oka annak, hogy egy olyan mővet készülünk most röviden bemutatni, amely a nemrégiben megjelent monumentális összefoglaló, a Nemzet és emlékezet címre hallgató sorozat azonos tematikájú kötete mellett, ha másban nem is, de méretét tekintve mindenképpen eltörpül a könyvespolcon? A történetírásban bevett gyakorlat, hogy általában háromféle okkal szokás magyarázatot adni egy ismert témakör elıvételére, „leporolására”: az új források felbukkanása, a meglévık radikális újraértelmezése, illetve mint logikai részhalmaz, az idırılidıre visszatérı, tudományos ismeretter- jesztés szándéka szolgálhat apropójául egy ilyen gesztusnak. Jelen esetben az elsıként említett összetevı, azaz az új források feltárása, sajnos már régóta csak nagyon kevés eredménnyel örvendeztet meg minket. Bár az egyes történelmi események, folyamatok megítélésére a soha véget nem érı változás jellemzı, ám ezek sebessége korszakonként és témánként változó, a róluk kialakított kép pedig, minél messzebb megyünk az idıben, annál nehezebben formálható. Mindennek legfıbb oka a források viszonylagos feltártsága és feldolgozottsága, valamint aránylag csekély mennyisége. A történészek körében máig sem alakult ki egységes álláspont abban a tekintetben, hogy mi a jobb: ha túl sok írott kútfıvel rendelkezünk, vagy ha csak kevés ismeretanyag maradt fönn, és a meglévıeket kell új módon értelmezni? Míg egyes mikrotémák szakirodalma csak könyvtári méretekben mérhetı, addig más területeken viszont tekintélyes térbeli és idıbeli kutatómunkára van ahhoz szükség, hogy akár korszakokkal vagy nagy horderejő eseményekkel kapcsolatosan is a legalapvetıbb információk birtokába juthassunk. A középkori magyar történelem szinte majd minden pontjára igaz az utóbbi megállapítás, de kiváltképp a tatárjárás esetében, ahol számtalan külföldi kútfı alkalmazására nyílik lehetıség a támadók széles területeket érintı tevékenysége 89 �nyomán. A keleti hódítók tetteinek leírásához, máig vitatott motivációjú cselekedeteik mozgatórugóinak feltárásához viszont nem elég a külhoni források magyar vonatkozású részeit megvizsgálni, a napjainkban a történetírás számos helyén domináló „hungarocentrikus” szemléletmód szerint csak arra figyelni, hogy mi történt a Magyar Királyság területén, mivel számos esetben egy közeli esemény megértéséhez a távolban kell keresni a választ. Ezért is emelném ki B. Szabó János munkáját, aki a magyarországi történéseket széles történelmi kontextusban tárgyalja, egy határokon, sıt kontinenseken átnyúló folyamat részeként mutatva be azokat. Ez a módszer viszont nemcsak arra alkalmas, hogy nagypolitikai szinten engedjen bepillantást a színfalak mögé, hanem arra is, hogy távoli példák vizsgálatával új megvilágításba helyezze a magyarországi harcok számos, ezidáig nem kellıképpen feltárt vagy már rég megfejtettnek hitt történését is. A szerzı által alkalmazott tág perspektíva mellett nem csupán a szokásos eseménytörténeti összefoglalóval találkozhat az olvasó, hanem több alapvetı, elsıre talán egyértelmőnek látszó fogalom és történelmi szerepkör tisztázására is sor kerül. Vajon mi a különbség a tatárok és a mongolok között? Mi olyat mondhat számunkra egy korabeli térkép, amit a történelemkönyvek valamely oknál fogva nem hangsúlyoznak ki kellıképpen? Erre, és még számtalan további kérdésre is választ kaphatunk B. Szabó János munkájának oldalain. Bár a mő terjedelme és nyelvezete egyaránt a népszerősítı munkákhoz áll közelebb, a szerzı ennek keretein belül nem csupán az „eddig ismert” tények átadását tőzte ki céljául, hanem egyben újragondolta korábbi történetírásunk berögzıdött reflexeit is. Ahol szükséges, 90 vitába száll, cáfol, kételkedik, érvel és önálló elképzelésekkel áll elı. Mindezt úgy, hogy közben nagyon ügyel arra, hogy ne veszítse el az egyensúlyt azon a szők peremen, amely a tudományos és az ismeretterjesztı munkák között húzódik. Írásán keresztül elénk tárul az, hogy a forrásokat vizsgáló történész személyes meggyızıdésén esetenként több múlhat, mint azt eddig hihettük volna. Ez a kijelentés viszont most nem elsısorban B. Szabó Jánosra, hanem a tatárjárással foglalkozó elıdeire is vonatkozik, akiknek számos állításával száll vitába. Anélkül, hogy ítéletet mondanánk az egymással viaskodó régebbi és újabb nézetek felett, annyi bizonyossággal megállapítható, hogy a IV. Béla-kori Magyarországnak a tatárokkal szemben tanúsított tettei alapos felülvizsgálatra szorulnak. A szerzı érvelése olyan, régóta „bebetonozott” álláspontokat helyez a fókuszba, mint a muhi csata lefolyásának, az ország védekezıképességének, vagy a tatárjárás pusztításának a megítélése. Több, napjainkig elfogadott koncepciót nem csupán pellengérre állít, hanem új, hasonlóan megalapozott álláspontokat is felvonultat velük szemben. A könyv a korabeli magyar politikát és hadvezetést szisztematikusan elítélı, már-már az önostorozás kategóriájába tartozó történetírással száll szembe olyan érvekkel, amelyek a könyvet megkerülhetetlenné teszik a téma iránt érdeklıdık számára. B. Szabó János újszerő megközelítései, olvasmányos, lényegre törı és lebilincselı írásmódja pedig remek alapul szolgál mindezek hatékony tálalásához. Hogy tézisei hosszú távon tudományos berkekben is elterjednek-e, beépülnek-e, nem tudhatjuk. Az viszont bizonyosra vehetı, hogy munkája nem marad visszhang nélkül, sem szakmai, sem olvasói körökben. (Corvina, Budapest, 2010) �H ANDÓ PÉTER Látlelet Európa közepérıl Isabel Fonseca: Állva temessetek el! – A cigányok útja A magyarországi szakirodalmon belül áttörést jelentett az 1982-es megjelenése idején Michael Sinclair Stewart Daltestvérek címő kötete, amely egy gyöngyösi oláhcigány család mindennapjaiba történı részvételen keresztül teremtett alapos és hiteles – Clifford Geertz kifejezésével élve – „sőrő leírást” a cigány kultúráról, szokásrendrıl, a többségi társadalmon belül kialakított együttélési stratégiáikról. Az itt képviselt nézıpont kutatói körökben történı meghonosodását, s a hasonló szemlélető nyugati szakirodalom lefordítását nagyban segítette az 1990-es évek elején több hazai egyetemen beinduló antropológiai képzés, mégis másfél évtizednek kellett eltelnie az angliai kiadást követıen, hogy Elekes Dóra fordításában hozzáférhetıvé váljon Isabel Fonseca – amerikai származású, Londonban élı (újabban regényírással is foglalkozó) újságíró – kelet-közép-európai állapotokat ismertetı, elemzı kötete, az Állva temessetek el! – A cigányok útja. Nem tudjuk, nem tudhatjuk, ha az 1991–93 között végzett terepmunka, kutatás, oknyomozás a maga idejében magyarul is napvilágot lát, milyen hatással van a hazai közéletre, eredményez-e szemléletváltást, csak feltételezhetjük, hogy a mostaninál is kevesebb figyelmet szentelünk rá, hiszen a többség–kisebbség viszony akkoriban még kevésbé „sarkosan” volt jelen a diskur- zusokban, még elıtte voltunk néhány nyílt etnikai és etnicizált konfliktusnak, származási alapon történı bőnbakképzésnek, melyre számos – környezı államokbeli – példát szolgáltat Fonseca. Egymáshoz viszonylag lazán kapcsolódó fejezetekre tagolt könyvében elsıként a lengyelországi Papusza (Bronisława Wajs) dalmővész és költı kálváriáját tárja elénk. Ez a „könnyes-bús történet” (Bencsik Gábor) lehetıséget biztosít arra, hogy a szerzı a cigány dalokra vonatkozó állításokkal éljen – „alapja a nosztalgia”, melyhez „különös súlyt ad […] a fatalizmus” (12.), valamint a történelmen kívüliség –, illetve, hogy megmutassa az integráció ellen ható tényezıket, a cigányhazugság identitásvédı szerepét. Papusza 1949-es irodalmi felfedezését követıen, akarata ellenére a szocialista propaganda eszközévé, dalaival hivatkozási alappá vált az erıszakos letelepítések során. A cigányok hamarosan „törvényszékük” elé idézték, s a gádzsókkal való összejátszása miatt „örök idıkre kizárták a közösségbıl. Ezek után Papusza egy sziléziai elmegyógyintézetben töltött nyolc hónapot, a rákövetkezı harmincnégy évben pedig magányosan, elszigetelten élt, egészen 1987-ben bekövetkezett haláláig” (18.). A kutatáson alapuló egyéni sorstragédia elemzését követıen a Dukáéknál Albániában címő fejezet a Tirana melletti Kinostudio cigánytelep egyik nagycsaládjánál a szerzı által eltöltött hónapok 91 �tapasztalatát beszéli el. Megállapítja, hogy „cigánynak lenni elsısorban életforma” (34.), vagyis, ha meg akarjuk érteni a cigány kultúrát, meg kell értenünk azokat az íratlan törvényeket, amelyek az egyes közösségek életmódját szabályozzák („ha az ember nem érti a másik viselkedését, a mondanivalóját sem fogja érteni” (105.)). Ehhez a legjobb út az együttélésen, a résztvevéses megfigyelésen keresztül vezet. Fonseca egy Marcel nevő, terepen dolgozó szakember segítségével kerül be Duka családjába, s kapcsolódik be annak mindennapjaiba. A telep kapcsán beszél az elszigeteltségrıl, a távolságtartásról, a négy különbözı státuszú törzsre osztott cigány társadalomról, a munkamegosztás rendszerérıl, a nık gyerekeik számától függı státuszáról, egy olyan világról, ahol a kötıdések családi vagy törzsi és sohasem nemzeti jellegőek, ahol „az egyedüllétet természetellenes, szégyenteljes állapotnak tekintik” (43.). Rámutat olyan archaikus intézményekre – vendégszeretet, kollektív felelısség –, amelyek a XX. század végére Európa társadalmaiból többnyire eltőntek. Igyekszik leásni az öngondoskodást biztosító „válaszok” gyökeréig, mi, miért és hogyan, milyen kapcsolati hálón belül mőködteti a Kinostudio közösségét. A nık és a munka viszonyán keresztül a családon belüli szerepekre, látszólagos és valóságos hatalmi helyzetekre világít rá: „a semmittevés […] privilégiuma gyermeki státuszba sorolja a férfiakat” (68.). Megvilágítja a nık közötti hierarchia alapját, a tisztaságra, testre vonatkozó elıírásokat, rituálékat, az ezekhez társuló hiedelmeket, babonákat: „Jeta ráköpött a seprőre. Miért tette? – kérdeztem. Hát azért, mert alatta söpört. Ha nem köpött volna rá, folytatta, látva, hogy még mindig nem értem, a gyerekeid egész 92 életükben kopaszok maradtak volna” (80.). Ebben a világban a „gádzsók és a cigányok, a nık és a férfiak közötti érintkezés csakis szabályozottan, szigorú korlátok között mehet végbe, és mindig a nık feladata ügyelni rá, hogy a szabályokat betartsák” (83.). Fonseca e fejezetben részletes és elmélyült leírással szolgál a Kinostudio cigánytelep kulturális sajátosságairól. A továbbiakban azonban elsısorban a prekoncepcióval élı oknyomozó újságírói szemlélete kerül elıtérbe. Összefoglalja a cigányok indiai eredetére vonatkozó elméleteket, s elköveti ugyanazt a hibát, amit Stewart szerint maga is elkövetett a Daltestvérekben: örök jelenben élı, történelem nélküli népnek titulálja a cigányokat. Feleleveníti azt az egykori Magyarországhoz tartozó Hont vármegyei, XVIII. század végi esetet, ahol egy egész cigány közösséget vádoltak meg emberevéssel, s a kínvallatások során tett beismerések következtében „[t]izenöt férfit felakasztottak, hatot kerékbe törtek, kettıt felnégyeltek, tizennyolc nıt pedig lefejeztek, mire II. József elrendelte nyomozás fényt derített rá, hogy a kannibálok feltételezett áldozatai köszönik szépen, jól vannak” (147.). Döbbenetes leírásokkal szolgál a keletközép-európai viszonyokról, a cigányokkal szembeni elıítéletekrıl, s ezek következményeirıl: cigány nık kórházi szülés közbeni sterilizálásáról KeletSzlovákiában, a hagyományok felszámolásán keresztüli erıszakos integrációs törekvésekrıl, gettósításokról, az erdélyi Hadrévén 1993-ban cigányok ellen elkövetett bosszúról, telepfelégetésrıl, romániai cigánymenekültek kálváriájáról… Ezeket az önmagukban megrázó történeteket mindig néprajzi elemek, történeti kutatáson alapuló leírások szövik át, egészítik ki, azaz Fonseca megpróbálja az egyes eseteket �valamilyen konstellációban vizsgálni, s ezáltal a tudomány számára is értékessé tenni. Az Állva temessetek el! egyedülálló beszámoló az 1990-es évek Kelet-Közép-Európa társadalmi viszonyairól, s ebben a tekintetben alapmő (ezért érthetetlen, miért kellett másfél évtizednek eltelnie a lefordításáig). Mindenféleképpen pártolandó, s a mindennapi együttélési gyakorlatban alkalmazásra méltó az a fonsecai eltökéltség, ami a cigányokkal kapcsolatos társadalmi elıítéletesség ellen próbál hathatós érveket felsorakoztatni a cigány kultúra mélyrétegeinek feltárásával, az, ahogyan a sztereotípiákból táplálkozó „tettekkel” szembesít, ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a szerzı számos esetben olyan, a többségi társadalomra vonatkozó kijelentéssel él (például: „észre kellett vennie, mennyire különbözik sápadt, görnyedt hátú, sárga fogú és sárga bajszú szlovák honfitársaitól” (142.)), amely alig különb annál, mint ami ellen éppen harcol. Sajnos ezzel a saját céljai ellen hat, a kisebbség–többség távolságot növeli e tagadhatatlanul megrázó élményben részesítı könyv. (Európa, Budapest, 2010) K ISS B ARNA P ÁL Játék a pénz körül Új Színház: Molière: A fösvény Egy közel három és fél évszázados komédiát csak akkor érdemes színre vinni, ha eleven. Molière A fösvényének Illyés Gyula – már a maga idejében is túlságosan mesterkélt –fordításából színpadi karikatúrát könnyebb rajzolni, mint valóságot idézı párbeszédet. Hogy az Új Színház 2007-ben Bognár Róbert korszerőbb és dialógusaiban pörgıbb szövegével élt, ezzel megteremtette a sikeres elıadás alapját. Ezt tette „ütısebbé” az orosz Szergej Maszlobojscsikov által tervezett, manézst stilizáló díszlet, valamint a szintén nevéhez köthetı – a hazai színját- száshoz viszonyítva – radikális felfogású rendezés, amely leginkább a dinamikus térhasználattal, hangsúlyos testbeszéddel, jellemkomikumra építéssel írható le. A konzekvens színészi teljesítmények szintén nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy majdnem minden avíttól megszabadult darabot láthattunk. (Egy alapvetıen új szemléletmódot tükrözı elıadás esetén talán a minden szereplıje számára happy enddel végzıdı fináléhoz illett volna merészebben hozzányúlni, mint a rövid, függöny elıtt zajló toldással, mintegy a Liliomfibeli Schwartz megérkezését 93 �felidézı jelenettel azt sejtetni, hogy Harpagont rászedték.) A szélsıségekre fogékony személyiségek eredményes megformálásában gyakorlott Eperjes Károly fekete gúnyás fösvényalakításával ezúttal a mániája megszállottságában élı ember képét festi meg, karikírozza ki. Viseletével mintegy ellenpontozza a többiek krémszínő, 1600-as éveket idézı ruházatát, sétapálcájával már a „tıkemotivált” polgári világ felé mutat. Pénzét gyarapítani, kamatoztatni akarja – minden áron. Szerencsejátékos, „szerencsés kező”– Almási Sándor alakította – fiát, Cléante-t is erre ösztönözné, akivel konfliktusuk forrása egyfelıl a pénz (fia is részesülni akarna javaiból), másfelıl ugyanazt a nıt – a Kovács Lotti megszemélyesítette Mariane-t – akarják elvenni. Eperjes mintha a késı középkori Hieronymus Bosch figuráit keltené életre, játszik az arcával, testtartásával, mozgásával, teljes lényével érzékelteti, hogy éppen egy hatalmat birtoklót, a pénzt sóvárgót, a pénzét rejtegetıt vagy a „bokorból kiugratót” testesíti meg. Ahol azonban a 60 éves, fekete szemüveges férjjelöltet alakítja, elveszti a mértéket, s a játék bohóckodásba csúszik át. Alakoskodó figurája leginkább a rövidre szabott monológjainál követel a nézıjétıl megértést, itt sejtünk meg a legtöbbet a mániákus ember egyéni drámájából. Harpagonnal közel azonos súlyú az elsı felvonás záróképében megjelenı, lecsúszott egzisztenciájú Frosine házasságközvetítı, akit Bánsági Ildikó jelenít meg. A korosodó intrikus nı tevékenységét is a pénz mozgatja. Amikor látja, 94 hogy a Mariane kerítéséért járó ellenszolgáltatás elmarad, a fiatalok pártjára áll, s Harpagon fösvénységéért cselvetést ígér (aminek megvalósulását a függöny elıtti toldás igazolja is). Harpagon lánya, Élise – Nemes Wanda – és személyi titkára, Valère – Vass György – szerelmét, melyrıl a darab erotikával főtött nyitóképében, a padlót jelentı fenyıfaforgácsban forgás közben, kacér játékkal és pajkossággal tudósítanak, szintén megakasztani látszik az apai terv. Hogy ez ne így legyen, Valère kétszínőségével elnyeri a fösvény szülı bizalmát, s ezzel a parancs ellen szegülı Élise „meggyızéséhez” jogot kap. Karakterformálásuk tiszta és sallangmentes, szerelmük beteljesülése viszont kudarcra ítélt. Csak az Élise kérıjeként érkezı, s Mariane és Valère halottnak hitt atyjának bizonyuló Anselme – Nagy Zoltán – megjelenésével következik be a kedvezı fordulat. Kiemelendı még a Cléante inasát, La Flèche-t alakító Galkó Balázs Harpagon titkát kifürkészı játéka, valamint a jelmeztervezı Balla Ildikó kontrasztteremtésre alkalmas viseletet biztosító munkája. Az elıadás erénye, hogy miközben megırizte a klasszikus darab jellemeit, karaktereit, képes volt az újrafordítással, a díszlet és a rendezés által felszínre hozni olyan jelentést is, amely mindeddig szunnyadt Molière mővében: egy alakoskodó világban nem csak a harpagoni boldogság viszonylagos. Rendezte: Szergej Maszlobojscsikov (JAMKK, Salgótarján, 2011) �IN MEMORIAM HANN FERENC (1944–2010) F ÖLDI PÉTER „Aranjuezben kél a Nap” Még minden fekete volt, amikor leért a partra. A másik kettı már jó ideje ott ült a kıfalon, a lábukat a tétován vonagló víz fölé lógatva. Az újonnan jött nem szólt, csak szöszmötölve nyögött vagy kettıt. Hosszú, oldalra fésült ısz haját válla mögé igazítva, nyitott oldaltáskájából világoskék, apró mintás szalvétába burkolt szendvicset vett elı – még Piroska csomagolta – odakínálta nekik, aztán bontatlanul tette vissza. A horizont már derengett. Az üveg koccant a betonon. Elıször azok ketten ittak, majd ı is. (Jólesett.) A másik hosszú hajú, aki középen hordta a választékát (amolyan hippi Krisztusként) letette a hóna alól a Gulliverkötetet. Zoli, a harmadik csak vigyorgott, az üveget nézte, majd újra ittak. – Vártunk – mondta ekkor már Tamás. – Morgannal, meg legutóbb Bözsével is üzentem. Közben már teljesen kivilágosodott, a Nap ott egyensúlyozott a horizont peremén. – Na gyerünk – dörmögte Feri, inkább csak úgy magának, és lábait kicsit nehézkesen ráigazította a vízen himbálódzó tükörcserepekre. Zoli még húzott egyet az üvegbıl, jó ujjnyit hagyva az alján, és látszólag véletlenül a támfalon hagyta, felejtette. (Örül majd neki valaki, ha erre jár.) Aztán csak úgy sietség nélkül elindultak mind a hárman. A Fényúton. Aranjuezben kél a Nap. 95 �Szerzıink: BAGI ANITA (1988, Hódmezıvásárhely) magyar szakos egyetemi hallgató, a Hajnóczy-mőhely tagja • BARÁTHI OTTÓ (1944, Hatvan) újságíró, közgazdász • BARCSAI LÁSZLÓ (1988, Miskolc) költı • CSERJÉS KATALIN (1954, Budapest) egyetemi oktató, a Hajnóczy-mőhely vezetıje • FÖLDI PÉTER (1949, Somoskıújfalu) festımővész • GYÖRGY NORBERT (1972, Losonc) író • HAJNÓCZY PÉTER (1942, Budapest – 1981, Balatonfüred) író • HANDÓ PÉTER (1961, Salgótarján) író, antropológus • HOVÁNYI MÁRTON (1986, Budapest) irodalomtörténész, teológus hallgató • KÁLMÁN GÁBOR (1982, Érsekújvár) író, költı, szerkesztı • KARAFFA GYULA (1964, Nyíregyháza) író, költı • KATONA ÁGOTA (1989, Balassagyarmat): költı, kritikus • KISS BARNA PÁL (1981, Salgótarján) kritikus • KOÓS ISTVÁN (1975, Miskolc) irodalomtörténész, kritikus, képregényrajzoló • MADÁCSY PIROSKA (1942, Szeged) irodalomtörténész • NAGY CSILLA (1981, Balassagyarmat) irodalomtörténész, kritikus • NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár) költı, kritikus • NOVÁK VALENTIN (1969, Budapest) író • PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, költı, zenész • PETİCZ ANDRÁS (1959, Budapest) író, költı, szerkesztı • SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író • SZILI JÓZSEF (1929, Budapest) irodalomtörténész, mőfordító • TÓTH KINGA (1983, Sárvár) költı • UGHY SZABINA (1985, Ajka) költı • VINCZE DÁNIEL (1984, Salgótarján) történész • ZSIBÓI GERGELY (1974, Kolozsvár) író, költı • BAKOS FERENC (1958, Tét) festı, grafikus, tanár. Szécsényben él (1979). Tagja a Magyar Alkotómővészek Országos Egyesületének (1995). Tanulmányait a budapesti Képzımővészeti Szakközépiskolában, a Kirakatrendezı és Dekoratır Iskolában, valamint az egri Eszterházy Károly Tanárképzı Fıiskolán végezte. Számos elismerése mellett 2007-ben Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyőlése Madách-díjban részesítette. Csoportos kiállításokon 1988-tól szerepel munkáival. Jelentısebb egyéni kiállításainak helyszínei: Balassagyarmat (1993, 2010), Budapest (1997, 1998, 2000), Dunaújváros (2002), Endrefalva (1996), Fülek (1995), Gyır (2003), Hatvan (2003), Jászárokszállás (2003), Piove di Sacco (1993, Olaszország), Salgótarján (1994, 2004), Szeged (1992, 1999), Székesfehérvár (1999, 2001), Szécsény (1992, 2009). 96 � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ec01f845fbe10abef29d199f9440e266.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2011 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palocfold – 2011/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2011 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/e2e9ab6d439757e4b5c747e3759902e3.pdf 9ed14056adca4be461074d286f7b40c9 PDF Text Text Palócföld Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat LVI. évfolyam* 2010/6. Lászlóffy Csaba Turczi István verse Nyerges Gábor Ádám prózája ��Tartalom „kávéházi szeg leten ..." 3 4 11 12 13 Székely Ákos Tépésvonal Próbálkozás; Világ-vázai; Absztrakt; Kényszerűen Cogito úr bólint, tehát vagyok; Kígyószisz és kontyvirág Lazúr Terápia November 9.; Kis pogányos ritmus; Január; Első hó; Komjáthy Jenő emlékére néhány szó a tökéletlen ismétlésről; mint táj az ember kézmozdulatát page 21 22 Szávairatok Angyalfülzsír 27 Sziránó és az első-utolsó cseppek Fél nap Nézők SOS; Daru 32 36 41 44 „Semmi mozdulat most" / Mikszáth-ábrázolások és rögzítések 46 Suhai Pál Tandori Dezső Turczi István Papp Dénes Lászlóffy Csaba Nyilas Atilla Katona Ágota 19 Próza és vidéke Nyerges Gábor Ádám Burns Katalin Berka Attila Grozdits Károly H. Kutatóterület Debreceni Boglárka Találkozási pontok Sulyok László „Borzalmak kortanúja" / avagy Jecsmenik Andor „gumi­ botcsinálta munkásköltő" hányódásai az úgynevezett élet tengerén 62 Perem/vidék / Rónafalu a startvonalon... 74 Illusztrált védelem / Gressai Ferdinánd: Csupasz oltalom „Egy mítosz relikviái" / Polgár Anikó: Régésznő körömcipőben Az út fel és le / Németh Péter Mikola: VisszaSejtesít Sors a sorok között / Kabdebó Lóránt: Titkok egy élet/műben Értékeink / Nógrád, a varázslatos világ - könyvsorozat Képívek / Kovács Bodor Sándor filmjei az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztiválról Mobil-tükör / Gárdonyi Géza Színház: Csörgess meg! 82 Kép-tér Handó Péter Ami marad Halmi Nikolett Nagy Csilla Miklóssy Endre Mizser Attila Baráthi Ottó Gelencsér Gábor Kiss Barna Pál 84 86 89 91 93 95 �Jelen számunk borítója Kovács Bodor Sándor 501 nyom című fotója felhasználásával készült. A borító belső oldalain Farkas-Kontra Máté Cím nélkül I. (elől) és Kovács Bodor Sándor Reflex 2. (hátul) című munkái láthatók. A belső illusztrációkat a Rónart Művészeti Egyesület tárlatának anyagából válogattuk, amely 2010 szeptem­ ber 10-én nyílt a salgótarjáni Café Freiben (Bakos Ferenc: 31., 61.; Bakos Tamara: 45.; Gábor Balázs: 3., 83.; Farkas-Kontra Máté: 10.; Gelencsér János: 40.; Kai Pataki: 12.; Kovács Bodor Sándor: 18., 81., 96.; kusnyár eveline: 35., 90.; Tar Róbert: 73., 85.). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztők: Handó Péter (handop@gmail.com) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Támogatóink: Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/521-557; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �KÁVÉHÁZI SZEGLETEN... SUH AI PÁL Tépésvonal Tőzsér Árpád versére Kettétépett, vakult fényképeden egy félig kész ház még egész családdal bár „objektív", a beállítás rád vall: vallathatod a múltad szüntelen. A vallatódat. Készségesebb útmutatód e megsárgult papírlap optikája, míg felelget a földbe dőltek szája, mint minden Mózes és a halhatatlanok. A leghitelesebb instancia azonban kétségkívül e papírkép misztikus ránca, tépésvonala, érvényesebb tanúság, mint a kép maga: a forradás: mit szétszakított elme és lét, e sebnek kell majd összevarrnia. 3 �T andori D ezső Próbálkozás Mi sok mackómmal Mi sok mackómmal. Kedvenc fotómmal. Mi lesz sok mindenemmel. Mi sok cókmókkal. Papír halommal. Ha majd halálom jön el. Mi lesz mindennel. Érzem ezennel. Akármi öngyilkos ez. Hány évem van még. Visszagondolnék. Mennyi volt, amennyi lesz? Tíz éve végsőt. Repültem. Később. Már vonatra sem ülök. Hegyre mi jártam. Úgy hamarjában. Ültömben is eldőlök. És ha ez túlzás. Nincs több utazás. Legföljebb városomban. Nincs látogatás. Se orvos, se más. Halnék is így, suttyomban. 4 �A bolondgomba A bolondgomba. Bolondgombolja. Erdő kedves kabátját. Ehető gomba. Étre gombolja. Piacon kofa tárát. Gomba-tár: láda. Piac kabátja: Rajtam. Még meg is lobog. Csobban pohárba. Akad pogácsa. Zsír-illatú lángosok. Távolabb köd. Domb. Vonat hídra ront. Nézem a piac-részről. Megfeledkezem. Róla nincs jegyem. Semmim sincs az egészről. Csupán emlékem. Hirtelenségem. Mint döntése madárnak. A magamfélék. Össz-vissz szerény nép. Piacukon így járnak. De én gombolgatásnak: sose-lássam dombját: Mit sem adok határnak. Állok híd alatt Állok híd alatt. Rajta a vonat. Halad távol domb felé. A távol dombot. Csak reményt mondok. Közelről soha többé. 5 �Közel is messze. Vonatból, küzdve. Átmenettel, piszkával. Híd alatt itt jobb. És ha több piszkot. Fed s ível át magával. Többé sehova! Ne lássak dombra. Hazatérésem során. Elég a messzi. Domb. Híd, közelnyi. A közel sem jól hat rám. Valami mégis. Kell. Így az ég is, Bár csak földnek távola. Ülök újsággal. Iszom pohárral. Másutt se máshogy volna. Bolondgomb sapka Bolondgomb sapka. Égbe gombolva. Járván bolondpiacra. Egyre, mert egyre. Semmije-szerre. Megint bevásárlok ma. Ködnek dombjára, Haza útjára, Megint sosem járok ma. Nem szedek gombát. Nem teszem pontját. Akármi bolondjának. Pont-verset írok. Hódolni bírok. Szívből még: Georges Seurat-nak. Jattolok másfél. Száz évet, ím, él. Örvendezek grandjának. 6 �Georges Seurat: Grande Jatte Szigete. Hanyatt. Vetődöm boldogságnak. Árnyékra, éppen. S ha árnyékszéken. Begombolom kabátnak. Pontját bolondgombának. Még mit mondhatnék Még mit mondhatnék. Mit próbálhatnék. És kinek. És így minek. Most meghallgatják? Ha nem olvasták. Hol megírtam. Versemet. Versemben. Mindben. Ott van e minden. Mi persze csak semmiség Mégis tudható. Vagy olvasható. Nem késtek le róla még. De mit gyötörjem. Magam. Mely ízben? Mint ízetlen akarás. Az volnék már csak. Kik elodáztak. Mindjük csak kíváncsi-más. És ezzel vége. Folytatás késze. Amit megélhetek még. Nem vár emberre. Menteni mentse. Ami menthetetlenség. 7 �Világ-vázai Nem kell készülni Nem kell készülni. Nem fog évülni. Idő. Világ vázája. Hogy töltenéd be. Mindig lesz késze. Tér. Készség foglalása. Két világ-váza. Homokórája. Mindenki szigetének. Minden porának. Nyitottabb. Zártabb. Ne higgy eredetének. Mint a világé. Mind világ-vázé. Több. Kevesebb. Mi lenne. Nem nyitottsága. Nem is zártsága. De máss sevé... Félreütbe. Nem volt értelme. Ugyse. Javítva. Ütve. „De más se végtelenje/' Máris semmije volna. Idő. Tér. Világ-váza. Absztrakt fogadás Épp megkedveltem Épp megkedveltem. S nyomban elvesztem. Magammal nem tarthatom. Lemondok róla. Tévedtem volna? Ígérte. Szórakozom. 8 �De szót ragoznom. Váza világom. Tér lenne. Idő lenne. Absztrakt fogadás. A vissza túlzás. Minek is hiedelme. Csak a ló neve. Csak az esélye. Mögötte senki ember. A zsoké. Adat. Múlt. Így mit várjak. Csak számok. Lónevekkel. Jónak éreztem. Meg is kedveltem. Most elejtettem. Ezt nem. Lemondok róla. Többé alig lesz. Útja Tévedtem. Jó lett volna. Kényszerűen Gyakran mint álom Gyakran mint álom. „Minek csinálom." A költészet hasztalan. S a próza. Dráma. Esszé. Határa. Hasztalan. Csak haszna van. Felel rendjének. Meg. Egyéb érdek. Például a rend. Sora. Vagy éppen példa. Rossz. Pont karéja. Két egyenes közt magam. S más. Képtelenség. Felhagyni mernék. Ha megvolna, hogy mivel. Nem hiszek benne. 9 �Játszó szerencse. Maga módjához, ha kell. Ám hogy adódott. Tudjak más módot? Vagy érjem be ennyivel. Gyakran mint álom. Minek csinálom. MERT HÍJÁT NEM TALÁLOM! 10 �T u r c z i Is t v á n Cogito úr bólint, tehát vagyok [Remake: Zbigniew Herbert] Most, hogy magunkra maradtunk, végre beszélhetünk egymással mint férfi a férfival. Tudom, kifakadásom nem kíván római jellemet. Hajlamos vagyok elveszni a részletekben, és fel van jegyezve néhány más baklövésem is. Így aztán egyenlőtlen a küzdelem, bár drámai epizódokban bővelkedik. Például a saját halál esete, melynek dátuma ízlésem szerint biztosan nem vonul be a történelembe. Olyannak képzelem, ahogy búcsúzáskor elmozdul a táj. Közeledik a távol, távolodik a közelség. Vonatra szállsz, és igeidőt váltanak a sínek. Amióta a tárgyak oly sötéten, gyűlölködve kerülnek, többet gondolok rá. Eldönthetetlen, álom-diktátum ez, vagy éber nézet, amely mögött valaki más már lesben áll. Rég eladtam könnyeim, kerteket sem ápolgatok fejemben, és most nem könnyű felcserélni a tápláló kínt új reményre. Majd kinézek egy jó száraz helyet, és elásom utolsónak szánt szavaimat. Kígyószisz és kontyvirág [Remake: Jaroslav Seifert] Kérdezitek: mit tudnak még a nők. Mindent, nyilvánvalóan. Övék a Mennyek országa. Ez egy késő esti tévévetélkedő, csak felnőtteknek. Ók írják, játsszák, rendezik, és nekünk is jut pár használható szerep. Minden egyes adás kész aromaterápia. Költőien: mint kancsót párával a víz, lényüket titkuk betölti. Értik, amit mi másként értünk. Szemükben homokóra. Türelmesen nézik, ahogy a vágy újraönti arcunk. Szítják a bőr alatt megérintett tüzet. Alkut kötnek, ruhát és testet váltanak, azután ismertetik jogainkat. Mosolyukban kígyószisz kékje keveredik a foltos kontyvirág mérgező zöldjével. Csak azt ne hagyjátok bebeszélni magatoknak, hogy nem ezt akartátok? De ha történetesen menekülnétek, velem együtt nem tudjátok miért, hova. Meglehet, igazatok van, szeretkezés után az a rövid csönd a halálhoz hasonlít. 11 �P a pp D én es Lazúr A mogyorófa mesét terem, a gyerekek zsebükbe rejtik, kabátjuk steppelt orkán. Mókus itt nem él meg, minden kuka csordultig tele, közepén egy-egy szív kalimpál. A lépcsőn két mécses ég, szanaszét üres üvegek, megint meghaltak semmiért. Milyen hónapot írunk, uram, kérdezi valaki a trafiknál, és arca elé teszi a kezét. 12 �L á sz l ó ffy C sa ba Terápia Z. monológja „Ne érts félre, ez nem szavalókórus" (K. I.) Valami volt, ami nincs, vagy csak akart volna lenni - mérgező maszlag; a seb begyógyult. Vagy talán a heg megfoghatatlan, csak a képzelet szüleménye (sérülések nyomát zsigerek őrzik, vagy iróniád). Előbb bősz hangnemben nekihevül a lélek; majd mind több magány belül mindenképp magatehetetlenül végzed. Rutinkitöltött kukaűr; nyitott könyv életem és életed, mindegy, a konvenciót követed vagy megfutsz és az erkélyről veted le magad: egyszer csak odajutsz végleg. Mit számít még... csalóka fénynek(?) árnyéknak(?) mutatnak a tények. Gyónástöredék a jövő fantomképe előtt Újság- és szoborroncsok (robbanás nélkül is elfog olykor a szorongás), a köveken is több ez mint kopás; amit összeroncsolnak, nem repülhet föl már soha, emlékezet-magasba; ennyi a művészet esélye - ülnek öreges pózzal, söriszapban s bűzben, utókor szégyenéről mit sem sejtve -, kefirrel, sajttal táplált nemzedék. Ha a párbeszéd már elfelejtetve („ejtve"), 13 �ettől még nem dől össze a világ. Ki mondja meg, mitől... Egyenes? ferde? ki s mire ordítja: vivát. Zsánerkép Kitakart. Kocsonyás. Zihál. Körbeállják; langyos hétvége, se, rendőr, se részvét. Nyomozás félálomban Egy hajszálon függött; az utolsón. A többi elhullt vagy rendre kitépte őket, unalmában, idegességében; megkopott tar koponyája mintha már a steril űrben lengedezett volna a legutolsó esélyt latolgató gondolataival. Mítosz lesz ebből is majd - sűrű, bozontos üstökében a gének évezredes napkeleti üzenete! A hajhagymák kifogyhatatlan, életerőt sugárzó tápláléka hová lett vajon? És valamennyi, a zsigereiben gyökerező lelkierő - a növekedésé, a szívósságé, a hajlékonyságé, a vízszintestől felajzott sebesség, a függőlegessel fénymagasságig törő vágy, amely annyi évtizeden át segítségére volt, hogy leküzdhesse állati félelmét. Megtört, erőtlen, fehér haj­ szálait, ha összeseperi még valaki - a romlás roppant végzetéről elterelve a figyelmet -, hadd vesződjön velük a kóros lelkiismeret, a tétovázás s tehetetlenség szőrszál­ hasogató vádjával takarózó idő. 14 �Eltávolodás a hangtól Egy régi magnetofonszalag margójára Iszonyatos hang; érdes, kénes, kóros színezetű. A képzeletet is megkaparó, igaz, de képtelen vagy cinkosságot vállalni vele. Nem könnyed, valcerező hang (habár szekrénybe zárt vinnyogásra, vakkantásra sem lenne hozzád méltó). Ziháló, becsapva önmagát is. A falka vicsorgását kihívó - vacogtató, rekedt krákogás, mint súlyos avarhalmok alól. Mi bujkál benne? Botrány, erőszak, feltűnnivágyás(!) - számít-e, hogy ingerli a zsarut? Nem valamilyen történés vagy a történéshez fűződő körülmények fölidézése bontakozott ki a nyúlós, torokból tekeredő férfihangból, Így kiönteni az epédet? - ronda sebeket vágva a csendbe, az ürességet felhorzsolva, durván lesújtva rá. Az értelemre figyelni(?), kész katasztrófa ha egy pillantás erejéig bár leállna; de így?! (Mint ahogyan lehetetlenség érintetlenné vagy tisztára vissza­ változtatni a teleírt papírlapot.) Elég a trükkből. Hisz semmi titokzatosság - nevetséges, vagy egyenesen el­ kedvetlenítő csak kérges indulatok. Zaklatottságában is inkább hebegés, a kudarc árnyéka (ha idejében fölismerte volna az eltávolodás legkisebb esélyét - ha nem is a cáfolatét, de az elhalkulásét). Mint mikor megpiszkálják a fiatalságodat. Bujaság, túlfűtöttség dagasztotta - mégis: amint most hallgatod (semmiképpen sem a készülék recsegése zavar), kételkedni kezdesz az ifjúság magabiztosságában, képzelt hódítóerejében. Bárminek 15 �volt is a visszhangja - hasztalan utánozta a víz sebes folyását, az ági magasságot, ahelyett, hogy fellángolt volna a nyomában valami - minden fényforrást megölt. A szellem meggyalázása lehet tán ehhez hasonló. * Szertartást várt, s a borzalomtól kiborult. Az övé lett volna az a vacogta tó, rekedt krákogás? Emberi hang volt-e egyáltalán? (Az örvénybe belenézni - hát még elveszni benne!) Ennyi vak vérmesség után egy kicsi zöldre vágyott. Éjnekindulásom „mindenféle cafrangokkal (C c c c!) Fölcicomáztalak." (György Mátyás: Hottentotta nóta) (Prelűd) Hogy eltipor a zagyvaság, mocsok? éreztem, hajsörényem hogy lobog (!) s nem képzeltem, hogy védtelen vagyok. Szép szédület és szomjúságtudat lejárhatod a lábad; össze csak a lebírhatatlannal mérd magad. (Fúga) Fal, kerítés, sorompók, kontinensek! Valamikor szökni akart konok elszántsággal - ma már csak vánszorog a lélek: nincs kiért, ki ellen mentsed. Kalmár-kezekbe képzelt sültgalamb. Arcod már áttetsző; hervadt tüzek visszfénye, korma, vagy valami megfoghatatlanabb (mintha már alant). 16 �A lexikon segédeszköz? Totem? Sírhatnék, nevethetnék, de lefekszem, s „bűntelen!" esem át az álom-teszten. (Voltál, leszel még? - Örökké. Sosem.) Ólomsírás; pörgő kis örömök. Meg-megszakadó lélegzet. Iszony. Pőre ikon. Porzó bazsalikom; sodródó seregélyrajjal zörög rím és avar. Buldog, hová rohantál? Még fölkelek: forog a Föld s az agy; szellőzködő szirmok zománc alatt, édenében az ész börtöndalt skandál! Mikor az ölelés egy idő óta már csak virtuálisan izgat, mint üres szekrényt levendula-illat. (Hiába téped magad tusakodva.) Ami enyém volt: sehol semmi kincsem? -feszül az elme; gyógyítná a hit, ám a halandzsa keresztre feszít. Hulla leszek, de kiűzetés nincsen. (Rekviem-fantázia) Emlők, emlékek, meztelen-esendők. Az út végén: ha rothadt is, gyümölcs vár - látja szemét behunyva a bölcs -: egy pohár víz, s a kéz hozza a kendőt, hogy szorosan felkösse államat. Terápia a felajzott Z.-nek Lakható-e a fináncok háza? A hivatalos bürokrácia folyosói kivilágítva is sokáig sötétben tartanak. Szemből mindig csak a közöny, hátulról viszont meg­ nyugtatóan a dac, a dühkitörés ellenállásra felvértezett serege. A fegyelem paraméterei persze sok esetben megtévesztenek. 17 �Lamentoso Jót, rosszat befogadsz; az agy (szerves génanyag érti csak) kínját vési a kőbe. Hajtsd le bűnök előtt fejed; mit művelhet az életed(!) elképzelni előre nem tudhatja Dzsuang Dszi sem lepkés álmaiban (s te sem). Tán elűzni a kételyt, s megbékülni - mi más a tét! -, ne kísértsen a dac, ne tépd hálóját a szeszélynek. Vallás? Génüzenet? - kevés minden. Szállj önmagadba és tűnj el, test a halomban! Csapdát lát, aki üldözött, megtorpanva kövek között, élőt mímel a holtban. Egy perc s elfog a szédület (vakhithűek a győztesek) álom súlya szemedben; jöjj empátia(?), fóbia(?), hagyd lebegve tűnődni a fáradtangolna-csendben. 18 �N y il a s A t il l a November 9. Kertész Imrének Nem lehet olyan napon születni, hogy ne született volna aznap egy diktátor. Ne aznap tört volna hatalomra. Ne lenne kristály az éjszaka. Kis pogányos ritmus A hálózsák, mint a forró kád az édes, az anya, az öl, a föld, a forró kád, mint az édes öl az anya, a háló, a föld, a zsák, az édes öl, mint az anyaföld a háló, a forró, a zsák, a kád, az anyaföld, mint a hálózsák a forró, az édes, a kád, az öl. Január Bármilyen rövid volt is a körmöm, még mindig le tudtam rágni belőle. 19 �Első hó Állványoztak, aztán sógorom ujjongott, hogy megeredt a hó. Nagy hiányokra, hidegekre készül Európa. Csomagol. Rózsaszín gyertyás vasárnapon ránk tekintett apró szemekkel. Lányom földerült a ház előtt: de hát ez nem is hungarocell! Reggelre fehér foltok a domb maradék füvén. Móci ragyog. „Elmesélem az óvodában, hogy nálunk az éjjel havazott." Komjáthy Jenő emlékére 20 föld VÍZ lég tűz tűz föd visz föd lég tűz ég visz víz föld tűz ég �K atona Á gota néhány szó a tökéletlen ismétlésről elhitted, hogy lehet két nap ugyanaz, és a fáknak az ágak irányát, a parkban, ahol a szemetet évekig gyűjtöttük, külön a boros, és külön a kólás üvegeket, gondosan elrejtve az évszakonként cserélődő bokrok alatt. a hely ugyanaz marad, mondod, mint az ég és a találkozások, este, mikor te nagy városból, én egy kicsi világból jövök, fekete-fehér-fekete képen ismételni érintkezési pontjaink. mint táj az ember kézmozdulatát elkezd telek keresni. először a szembe jövő arcokban. az öleléseket úgyis levetkőzöm. már a tekinteteket is. a tiéddel ugyanezt tenném. csak a vonásokat őrzöm, táj az ember kézmozdulatát. vajon melyik dísznövény leveleit téped le egyenként, lehajolni értük túl nagy fáradság, meghagyod őket zöld avarnak. legközelebb a szótárból tépsz ki zavaró szócikkekkel teli oldalakat, majd a leveleket a postaládád alá kezded el gyűjteni, büszkén állsz a szétszórtság felett, ezt a vonást jegyzem meg belőled, hátha sikerül egyszer felváltanod egy kevésbé romlottal. 21 �S zékely Á kos page ugató melleid ugató melleid ugató melleid mmm m mmmelleid akusztikája beléd vetem magam arra kérünk benneteket hogy a folyosón és a termekben csen desebben járkáljatok halkan beszélgessetek játékaitokkal a helyhez illő módon viselkedjetek vetem magam alá D elvetélem magam elé rádvetem magam ó melleid ó melleid tömb lemez híd huzal cső csempe szalag sok szebb kézimunka szebbnél szebb szalag csempe cső híd 1 kutyuskám gyerünk a patikába néha kétszer is át kell majd szállnotok Palikám, hol van a jegyünk? ez itt már a zenekari árok ez itt már a jéghegy csúcsa ügyesek vagyunk vízügyesek ezután már csak vízórát hordunk - amint elfut a szinva patak látom előre: biccenni hajad meg rezzenni lágy emlőidet Ím újra látom: hogy fakad a kerek fehér köveken fogaidon a tündér 22 �;;;;;;; ; ; ; ;; ; ; ;;; szellős és üres terek;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ;;felice kopogása a falon rúlról kafkának ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;; ; ville m int az ásványvíz buborékjai feltörnek eml ékezet em; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; m élyéről az én szellős és üres kopogásom nagyanyám ..........................................................................................••' i n tus, ,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, ;;;;;;;; gyümölcsízek illata nagyanyám kopogása a falon túlról ;;;;;;;;;;;;;;;;késsel vágható hajnali ;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;;k ö d a dombok fölött az én hármas kopogásom Good evening 23 �MA CSÜTÖRTÖK VAN csütörtökön nem szoktam fe lakasztan i m agam nem dugom le az ujjam at a torkom on csütörtökön a petőfi irodalmi múzeum ba m egyek m egyek a rónai anzix fesztiválra h o l a j e g yü n k p a li? re p ü ls z v e lü k a pegazusodon? szép nagy képek vannak itt fe lakasztva most írók és költők lógnak a falon m indenki itt van aki szám ít valóságos család e g y k e lly fa m ily c s ü tö r tö k ö n m e g n y itó le h e t e n n i in n i (a lu d n i s z e r e t k e z n i) a z é r t jö t t ü n k hogy m egzabáljuk a r é g i m e stere k m űveit m egzabáló legújabb m e stere k m űvelt EHETŐ M Ű VÉSZETETI díszvacsora az utolsó vacsora m enüjével bom ba a já n la to k bőség és gyom orbaj k irg is ztá n b ó lextra n aran cs k a u k á zu s i k e fir fényes káosz - műanyag flakonok a gecsem áné kertben meggyőzően csillogó hullák fe ltá m ad n a k egy hentesüzlet kirakatában 24 egy drogéria �ma csötörtök van a reggeli órákban nagyjából el Is dől hogy m ilyen lesz az aznapi nap a zé rt jö ttü n k hogy szerepeljünk egy h entesüzlet é s egy drogéria kirakatáb an nyakunkon a k erti szezon talajvíz a la tt a város m int egy szivárvány az égen a Csele, p a t a k i t t van m indenki a ki szám ít igazán nem panasz kodhat unk kővel tö ltik föl az öregeket (csokoládé-betűkkel)dekonstrukció: m aga az evés a m indennapi betevő fa la t (a ki n em ír nem dolgozik az ne is egyék) (ír n e m z e tis é g ű ) Ehető m ű v é s zete t!!! aki nem fé r a saját bőrébe Itt a helyére kerül a k it e Ivesz íte ne n e k he ly é re kerü ll aki képes lelépni saját léptékéről itt a helyére �26 �Száva iratok S z á v a i A t t il a Angyalfülzsír November közepe. Vác. Ősz. Az ősz, az egy zenei évszak. Most nem azt mondom, hogy zenélnek a - mittudomén - fák, zizegnek a levelek, recsegve gyalogolsz az avarban, a recsegés, ugye, már egy fél ritmus, tört ritmusok halmaza. Nem. Mondhatnám is. Nem el­ veszve ebben, de azért lehet, lehetne ritmust találni, keresni az avarrecsegésben, vagy minek hívják, serregésben. Hívjuk így. Rendszert a rendszertelenségben. Meg hát, ami nekünk rendszertelenség, az lehet, valójában mégiscsak rendszer. Saját törvények szerint. Sétafikálsz az ismeretlen törvényeken, tört ritmusokon, pedig te csak a nőddel akarsz sétálni egyet, közös élmények, meg a többi. Avarizálni. Le kellene kottázni az őszt, megkomponálni a legpontosabb módon, zenei őszt, hangokkal, mindennemű sallang, trend, és félrebeszélés nélkül. Hogy meghallga­ tod a - mondjuk - vonaton, tésztagyúrás közben, szeretkezés után, lefüleled, és egyből vágod, hogy na, ez az ősz. Itt van az ősz, itt van újra, kinyílott az ólaknak ajtaja, szaglászunk, szivárog kifelé tekintetünk, ki a deszkák rései közt. *** Volt korábban egy írásfolyam, két kitalált karaktert küldtem fel faluról városra, apját, és annak szeretett leányát, hogy izé, adják magukat, nézelődjenek, beszél­ gessenek, meg amit lehet egy egyszerűbb környezetből kvalifikáltabb körülmények közé került (csavarodott, beesett, íródott, felkallódott) alakoknak. Késztetést érzek. Hogy tehát előveszem újra a két figurát, egyrészt, hogy megnézzem, mi történt velük, drágáimmal, amióta nem néztem feléjük, másfelől, hogy kicsit betegyem őket az őszbe, ősziesíteni az életüket. Kétszer se mondom, beléjük bújni, mint könnyű nátha egy békávéellenőrbe, vagy akárkibe, cirkuszi állatidomárba, kon­ zervgyári portásba. Vera és Tivadar (így hívják hőseinket), ha akarják, ha nem (akarni fogják), meg lesznek figyelve. Literatúr pipsó. Újra belenézek hétköznapja­ ikba, mi az ábra, talán zenei közeg is lesz majd, ősz, meg zene, mondtuk már ezt itt. Vannak ilyen szavak, kifejezések, hogy kimondod, de újra kimondanád, mert szép. Aviatika. Mert ez olyan könnyed, légies. Feldobod és ottmarad. De maradjunk az évszaknál. Ősz. Zene. Avar. 27 �* ** Zene. *** Zene. ** * Zenezene. *** Élsz egy zenésszel. Napközben többször hangol, mondjuk így, hangoskodik, hango­ lódik. Ráhangolódik a világra, belövi a fisz mollokat, meg amik vannak még, félrete­ szi lelkében a szinkópákat. Összebújik a húrokkal, mint részeg fickó a drótkerítéssel. Sutba a tört ritmusokkal, de nem elfelejteni, hogy a tört ritmus is zene, ha botlós is. Belenézni a tükörbe, és elmosolyodni azon, hogy a világot a botlások is viszik előre, néha komolyan venni ezt a megállapítást. Zenészként készülni a folyópartra, könnyed őszi séta, mint egy rövid zongoradarab, papparam, szeretni a félhangokat, a nem steril akkordokat, a büdösebb skálákat. Figyelni a világ ritmusát. Kiülni egy padra és füllel leszedni a világot, lenyúlni. Plagizált plasztikplanéta. Nem írni túl nagy hülyeségeket. ** * Képzeld csak el. Ha valaki egy zenésszel él, aki, mondjuk így, naponta többször ak­ tív, akár egy őszi vízforraló, az ne csodálkozzék, ha zenévé válik. Mint ahogy egy orvosnövendék is előbb-utóbb elmutogatja szeretett párjának a főbb belső szerveit, mi hol van, szív (maroknyi húskazán), máj, tüdő, vastag- és vékonybél, fejbiccentő izom, musculus sternocleidomastoideus (vannak latin szavak, amiket érthetetlen módon, különös pontossággal jegyzek meg). Melyik műtét hogyan kezdődik. Vannak olyanok, akik meg takarítani szeretnek. Szeretkezés után, hogy mit, ho­ gyan takarítana ki a lakásban, meg, de frankó felmosónyelet láttam az egyik áruház katalógusában. És akkor felidézni a felmosónyél érdekesebb, praktikusabb részlete­ it. Nem kinevetni ilyenkor. *** De maradjunk egy pillanatra a zenésznél. Aki mondjuk, legyen ez egy ilyen karak­ ter, hogy ha a testére, vagy szeretett párjának testére gondol, beszél róla, akkor mint ritmusgépről beszél. Szívritmus, satöbbi, májritmus, tüdő, le, föl, közös ritmu­ sok, ki, be, ki, be. Lehetne egy olyan zenészről beszélni, akinek a dolgok általában kiesnek a kezéből. Vannak ilyen napjai. Ősszel különösen. Talál valami meghatót az őszben, nem is kell keresni, magától jönnek a dolgok. Mint a felhők, az őszi kö­ vér, nedves felhők. Telt bendőjű, égi mosogatószivacsok, amikkel elmosogatták a nyár színes edényeit az angyalok. A leégett tepsiket, kormos nyársvasakat. Megta­ lálja ezeket, elmélázik a mi derék zenészünk, és már potyogtat is. 28 �Hogy tehát megfog valamit, kislábas, téelosztó, akármi, aztán kiesik a kezéből. De nem idegeskedni ezért, hanem hallgatni a ritmust, ahogy pattognak a háztartás kellékei a konyhakövön. Van, hogy nem pattannak. Leesnek, és több részletben végzik. Mint egy brazil sorozat. Hogy sok apró részből akarod összetenni az egészet. Az ördög a részletekben lakozik, és nem fizeti a rezsit, közös költséget. Az igazat megvallva, bele­ szarik az egészbe. Nem agyai ilyen részleteken. Dilemtegnap. Dilemma. Dilemholnap. *** Rosszalkodik a zenész, kiidegei, kötözködik veled, fikázza ruhád, elveid, viccből szembeköpi tükörképed az előszoba tükörben, hogy ezt élőben úgyse merné, de most, csak most az egyszer, légyszi, kacag utána, letörli kamillás papírzsebkendővel. Nézed az ívelt, lusta törlőmozdulatokat, közben dúdol valami bárgyú, ordenáré popslágert. Rád vigyorog azzal a zenész tekintetével. Utálod. Kívánod. Hogy legszívesebben bezárnád egy hétre, valami üres szobába, egy üres hegedűvel, húrok és vonó nélkül. Remélve, hogy két nap múlva már a körmeivel fogja kaparni a fát, nem fogja bírni. Fosni fog az idegtől. Hasmenni. De te csavarsz rajta még egyet: fényképeket teszel ki a falra, komplett zenekarról, egyebekről. Néhány átélt tekintetről, amik egy testesebb dúr lefogása közben rakódnak a zené­ szek arcára. Egy képet valami brácsás lányról, aki becsukott szemmel húzogatja a vonóját, combjai között a hangszer, búgnak a dúrok, tudod, hogy nyirkos, párás a lány hónalja a zene élvezetétől. És újra rácsukod a magányát a zenészre. Ezt gondo­ lod. Hogy ki nem állhatod, de egy percig sem bírod nélküle, hogy leköpnéd, de aztán le is csókolnád róla. * ** Van az ismert önszórakoztatás, magánbuli, nem mindenki vallja be: belső zongorá­ zás, vagy még: belső sakkparti, önmagaddal. Ne szaladjunk előre. Ha már itten tartunk, ilyen is van, hogy belső kocogás. A kezdők és lelkes amatőrök csak eljátszanak bizonyos alapgondolatokkal, fel­ idéznek érzelmeket, ilyesmi. Néha elmondják, bizonyos esetekben leírják, még bizonyosabb esetekben az irományokat nyilvánosságra hozzák, további bizonyos esetekben a nyilvánosságra hozott irományokat könyv formájában kiadják bizo­ nyos könyvkiadók. De a vérprofik, azok belsőzongoráznak, belsősakkoznak. Mat­ tot adni Chopinnek, de megejteni a szívet, hogy na, oké, bocsi, hamarosan kará­ csony, ne legyünk ilyen szigorúak, ha sportszerűtlenek is. Csendesen mosolyogni a csendesen, mosolyogva közeledő fehér köpenyes nénikre és bácsikra. Csendesen mosolyogni, mint egy csésze forró mézes tea. Tudni a titkot, de nem mondani el senkinek. Magunknak se. ** * November közepe. Vác. Duna-part. Mostanában így kezdődnek a dolgok itt. Egy folyónál könnyebben beszél az ember olyanokról, hogy kezdet, vég, talán mert a folyó alapvető termé­ szete az idő, kezdődni, aztán befejeződni, hogy a befejezésből újabb kezdet szüles­ sék, és így tovább, pörögni körbe, szépen, mint a búgócsiga. Elgondolkozni azon, 29 �mi végre is vagy, kinek, minek, mi a célja veled. Nem bosszankodni azon, ha ilyen­ kor néha úgy érzed magad, mint pörgő búgócsiga a vasúti sínen. Vidáman topo­ rogni saját tengelyed körül. *** Fémes íz a szádban reggelente, marék rozsdás vaspor. Csak ősszel érzed ezt. Van­ nak titkok az univerzumban, amik megfejtésre várnak - ez is az. *** Duna-part. Mostanában így kezdődnek a dolgok itt. Talán nem hiába. Nem hiába, hogy kimész a sétányra, mint önmagát sétáltató, általában szobatiszta kutya, vagy milyen állat. Ember. Csóválja a farkát, vagy a farka csóválja őt, régi poén, akkor is rossz volt. Nem rosszabb, mint egy pohár langyos fokhagymás tej. Tehát finom, ha idegen is, tehát jól esik, ha ráz is a hideg közben. Szóval, sétáltatják magukat, sétál­ tatják a családot, privát idilljüket a városi népek. Szép lányok mennek, szép lányok, akik csúnyán beszélnek. Olyanokat mondanak, hogy szar, meg hogy mit buziskodnak valakik, valakikkel. Nem hallgatni meg a mondatot végig, de figyelni. Sétányolni, mint egy jólnevelt kiskutya, megjelölni, amit meg kell, amit meg lehet. Nem nyugtalankodni azon, ha önmagad lábszárára is kerül pár csepp. *** íróskodni, az olyan, mint a városi kóborkutya, felfigyelni minden ajtócsapódásra, dudálásra, megszagolni minden lámpavasat, eldobott vasalót, idegen kutyákat. Megjelölni, ami megjelölhető. *** Kicsi jóidő, máris megtelik a folyópart emberekkel, mintha legalábbis tapsra, kame­ rára, rendőrzenekarra jönnének. A zene mostanában rendre visszatér így vasárna­ ponként. Hogy van-e zene a vasárnapokban. Vasárnapnyi, vagy nem vasárnapnyi, ez itt a kérdés. Vasárnapoljunk hát, ha nem is lesz minden akkord tiszta (mint az angyalok füle). Angyalfülzsír. Megnevezni azt, ami nincs. Ha van is. *** Hallgatni a gyerekek őszi örömét. Mosolyogni, mint egy aranysárga falevél. Röhögni. Feltartani arcod a langyos napfénybe, és beleröhögni a világba. Kimondani valamit, amiből lejön, hogy neked most jó. Néha elhinni ezt. És írni valamiket. Mint aki jól érzi magát. Nem pontos. Pontosabban, írni valamiket, mint aki érzi magát. Megpróbálni jókat írni. Érvényeseket. Hogy mikor majd jön a nagy kalauz, a főrevizor, büszkén mutatni a jegyet, de legalábbis nyugodt szívvel, hogy érvényes az utazásod, ha néha ki is nevetted egynémely utastársadat, kibeszélted, esetleg kihasználtad. Meglested. Némely kalauznak olyan a tekintete, mint aki mindent tud. Rád néz, és meg­ mondja, mit csináltál reggel, kivel, hányszor, hogyan. Megmondja a rántottát, a gyógyfüves teát, illetve nem mondja ezeket ki, csak a szemével. Te néha visszanézel 30 �a revizorra, azzal a tekintettel, amiben olyanok vannak, hogy a revizornak is van­ nak revizorai, ellenőrnek ellenőrei, világnak világa, satöbbinek satöbbije. *** A csendes őszi izgalom, hogy van benned valami, ami beérett, hamarosan formát ölt, lehetőleg gömbölyű formát, kerek lesz a világ, kapuba rúgott, majd ottfelejtett focilabda. Amíg ott van, addig tart a gólöröm. Kiülni valahová, egy folyópartra, ne mondd ki hangosan, önmagad folyópartjára, aztán a többi jön magától, mint egy elszabadult tehervonat. Nem megijedni, kicsit meglepődni. Meglepődés nélkül nem megy. Rácsodálkozni. Elámulni, hogy jé. Ez mozgatja az irodalmat. Ettől ug­ rásra kész. Ugrásra kész tehervonat. *** Két hét maradt a feladatra: a legutóbbi kötet óta írt ilyen-olyanságok rendszerezése, összeválogatása, mit lehet kitenni az ablakba. November vége a határidő, össze­ húzni a takarmányt az udvaron, megmenteni, amit lehet, az utókornak, ha magasz­ tos is ez így. Mit lehet kitenni az ablakba. Hogy ha megy valaki az utcán, azon az utcán, ne érezze magát kellemetlenül, ha odanéz. Portádra. Az ablakban kisvödör, benne virág, a vödör mellett satöbbi, játéktelefon, csúzli, egy kopott regény. 31 �Próza és vidéke N yerg es G ábo r Á dám Sziránó és az első-utolsó cseppek A mai osztályfőnöki a legrosszabb. A Viviennek persze eddig is voltak szörnyű dolgai, na de ez, ez valami kegyetlen. Pedig az osztályfőnökik amúgy is mindig a terrorról szóltak. Már mikor bejött, látszott rajta, hogy mindjárt szétveti a düh, ezt sosem tudta és nem is akarta leplezni. Sőt, nem is csak egyszerűen a düh, hanem valami mélyebbről jövő, vad, haragvó, bosszúálló fortyogás, valami olyan sérelem táplálta nyers indulat, aminek eredői bizonyára nem ezek a szerencsétlen gyerekek (ők), hanem valami sokkal komolyabb és hátborzongatóbb dolog kellett, hogy le­ gyen. Hogy a Vivien mitől lett olyan, amilyen, jobb volt nem is tudni. Nem mintha nem lehetett volna összerakni az egyértelmű és köztudott részletekből, mégis, egy­ szerűbb volt az értetlent adni. Azaz, az értetlent se, mivel attól csak még agresszí­ vabb lett. A Vivien ugyanis a bűnbánó típust szerette. Azt, aki az ő bölcs és erköl­ csileg kérlelhetetlen revelatív szemfölnyitása által egész testében megremeg eddigi bűnös voltának, szégyenteljességének és egész mocskosságának felismerésétől, és, bár tudja, hogy nincs bocsánat, egyetlen, utolsó reményével esdekel mégis a Vivien és persze a teljes közösség előtt, gaz tettei elfelejtéséért. Ha történetesen nem osz­ tályfőnöknek születik, a sztálini Szovjetunió legsötétebb korszakaiban, mondjuk üzemvezetőként, bizonyára nagy karriert futott volna be. Most is csak ügy süvített utána a szappan- és olcsó dezodorszagú levegő, amint beviharzott a terembe, fekete nadrágkosztümében, smink nélkül, a szándékos és az igénytelen között félúton hagyott szénaboglya frizurájával. A szája széle finoman meg-megrándult. Vigyázállni nála nem, hogy nem kellett, elvégre is dúlt a libera­ lizmus, hanem egyenesen annyira dúlt, hogy nem is volt szabad. Aki erről eleinte mégis képes volt megfeledkezni, olyan vehemens filippikákban részesült a Vivien részéről, mint például szitaagyú bamba szerencsétlenség, aki még mindig képes ragaszkodni a primitív beidegződéseihez, tudniillik, hogy még mostanra sem bírta megjegyezni, hogy Vivien néninél nincs vigyázz. A gyerekek nagy szerencséjére a régi rendszer, tehát más tanárok regnálásának e csökött, dohszagú, zsarnoki és múlt századi utolsó emlékének, az óra eleji vigyázállás primitív beidegződésének lezser elhagyása azért viszonylag gyorsan beidegződött. A legtöbbek szerint a Vivien olyan volt, mint egy cápa. Méghozzá egy olyan cá­ pa, aki éhségének mértéke alapján válogatja meg aznapi áldozatait. Mikor nagyon csillapíthatatlan volt, elővette valamelyik butább, lassabb felfogású diákját, egy könnyű célpontot. Egyetlen félmondatával tönkre tudott tenni bárkit, ritka volt, hogy az osztály minden tagja sírás nélkül hagyhatta volna el a termet a lelki fröcscsök végén. Mikor valami ínyencségre vágyott, jobb tanulókat vett elő. Népszerűb­ beket. Strébereket és seggnyalókat. Legfőbb kegyeltjeit pedig ünnepélyes alkalmak­ ra tartogatta. A kegyeltek és éppen kitaszítottak névsora és összetétele pedig szinte 32 �havonta (rosszabb periódusok esetén hetente) változott. Az ember pár hét után sosem tudhatta, hol a helye a népszerűségi listán. Mikor épp váltás volt, tehát valaki letaszíttatott, avagy felemeltetett a pixisbe, legalább pár nap nyugta volt mindenkinek, változásokkor ugyanis fény derült szinte a teljes status quo-ra. A legijesztőbb talán akkor volt, amikor nem evett. Mármint nem vadászott. Szadizmusával együtt járó, ám annál sokkal enyhébb, látens mazochista hajlama néha megkívánta, hogy éhen maradjon. Hogy gyűljön a düh. Ma koplalunk, holnap picit nassolunk. Mikor például Nagy Dániel került sorra (először és egyedüli alkalommal), akiről aztán már csak létezésének jóformán tudományosan is bizonyíthatatlan, kétes volta miatt sem gondolta volna az égvilágon senki, hogy a többiekéhez hasonló nyilvá­ nos megalázásban lehet része, egy hétig koplalt előtte. Persze az sem kizárható, hogy az ürügy kiötléséhez amúgy is szükséges lett volna néhány nap. Nagy Dániel ugyanis érinthetetlen volt. Életében nem kapott talán ötös alánál rosszabb jegyet, soha nem vett részt semmi rosszban, még jóban is csak az egészséges, családilag beléplántált (nyárs)polgári keretek közt, tehát csak módjával. Egy-egy versenyt megnyert. A második, harmadik helyeknek őszinte csodálkozására szinte jobban örültek otthon. Nem jó feltűnősködni, kisfiam, egészségtelen dolog különcködni. Az ő vesztét például egy biccentés okozta. Egyszerű, önkéntelen izommozdulat. A diákönkormányzat ugyanis, ahol Nagy Dániel, legalábbis nyilvános meghurcol­ tatásáig jóformán osztálytársai tudta nélkül képviselte az érdeket, dögunalmas volt. Egy-egy ülés kétésfél-három órán át is eltartott. Mindez havonta. Dániel azonban állta a sarat. Egyszer azonban Böbe néni órai viselkedésével kapcsolatban érkezett építő jellegű tanulói észrevételnek álcázott névtelen feljelentés). Böbe néni föld­ rajzóráit ugyanis, ezek szerint, gyakran nem lehet érteni, mivel óra közben eszi meg az uzsonnáját. Így vetődött fel a kérdés a minden tanulói észrevételre termé­ szetesen munkakörileg nyitott Laci bácsi (igazgatóhelyettes) részéről, hogy van-e még máshol is hasonló tapasztalat. Egy-két bátortalan kéz, bár remegve ugyan, de felemelkedett, bízván (mondanunk kell egyáltalán, hogy persze hiába) a névtelen­ ség és diszkréció védelmében. Ekkor bólintott Nagy Dániel is, aki, valljuk be, már nem is igazán tudta, hogy hol van, nem hogy mire bólint éppen. Laci bácsi nem kérdezett többet, felírta a tanulók nevét (Természetesen csak nekem lesz, az adminiszt­ ráció végett, hiszen tudjátok, ami itt elhangzik, köztünk marad.), majd leült beszélgetni néhány osztályfőnökkel. A Vivien, mikor megkérdezték, előfordul-e, hogy valamelyik tanár az osztályá­ ban óra alatt étkezik, rögtön magára vette a gyanúsítást. Nagy Dániel kitartott az egész osztályfőnökire. Holott máskor amolyan népbíróságszerűen többen is sorra kerültek, aznap, ünnepélyes alkalom lévén, csak ő volt terítéken. Valahol ügy a harmincötödik perc környékén a Vivien éppen azt kérdezte hosszas üvöltés után, ismét fenyegetően sziszegő suttogásra váltva a vádlottól, hogy mégis miket hazudozott még össze róla a diákönkormányzatban, hogy például ő, Vivien, óriási, sült pulykacombokkal hadonászva tartja az óráit? A groteszk ötleten normális körül­ mények közt nevettek volna a főbb seggnyalók és egyéb stréberek, sőt, félelemből talán a többiek közül is páran, most mégse lehetett pisszenést se hallani. Nagy Dániel két vérvörös füle mellé már a jobb és bal orca is csatlakozott, vörösen lángolt az egész feje, a hozzá közelebb ülők magukban (naná, mernék is csak nyíltan) azért aggód­ tak, hogy mi van, ha itt, helyben rosszul lesz ez az amúgy is nyöszöge, tüdőbajos 33 �külsejű gyerek, aki már nem bír felnézni, szipogni pedig a mélyen belénevelt pol­ gári jómodor okán nem mer, így hangtalan bömböl befelé, egész testében rázkódik, a taknya és a könnyei közös kis tócsában érnek össze a pádon. Mikor Timi zseb­ kendőt csúsztat a pad szélére, a Vivien újult erővel csattan fel (egyben erőt is merít a további vallatáshoz), Ó, nagyszerű, sajnáljátok csak őt, hát persze, igazatok is van, elvégre is őt alázták meg nyilvánosan, az ő szakmai tekintélyét ásták alá az egész iskola előtt, róla terjesztettek sunyi hazugságokat de de én Nagy Dániel hangja máskülönben is ismeretlenül csengett a legtöbbeknek, hi­ szen még az órákon sem nagyon szólalt meg, a helyes válasz bemondása ugyanis, hacsak nem szólítják fel az embert, felesleges kérkedés, ami méltatlan hozzá az édesanyja szerint, most azonban, ha úgy tetszik, még ismeretlenebbül szólt. Nagy Dániel hörgött. Halkan és finom, visszafogott polgári eleganciával, mégis, remegő, dadogó, könnyáztatta hangja reszelős torkán, csontszáraz szájpadlásán meg-megbicsaklott és felismerhetetlen tónusba váltott. Halálraítéltek utolsó mondatairól, hasz­ talan kegyelemkéréseiről számolnak be hasonlóan a visszaemlékezések. én nem akartam, nyögte ki végül. A Viviennek, Sziránó legalábbis ezt gondolta, ahányszor visszaemlékezett erre a napra, ez lehetett életében a legközelibb tapasztalata ahhoz, hogy milyen lehet egy orgazmus. Elvégre is itt van ez a tökéletesnél is tökéletesebben nevelt, színjeles, nem­ csak szinte, hanem effektíve ténylegesen is láthatatlan, papírgyenge kisgyerek, aki egyetlen évet sem úszhat meg csonttörés nélkül, tehát lényegében egy beiskolázott, tizenkét éves Fabergé tojásként képzelhető el, magyarán szólva olyan védelem alatt áll, amilyenről még a kis Harry Potter is csak legszebb álmaiban fantáziái és erre ő, Vivien (A Vivien!) feltöri ezt a hártyavékony, mégis a platinánál is erősebb burkot, kiveszi belőle ezt a koraszülött magzatnál is esetlenebb és védtelenebb lényt, majd még azt is eléri, hogy megpróbáljon ellenállni, mintha a kis koraszülött most diónyi öklét emelné picivel feljebb, ütni próbálván, ő pedig erre most az ég és föld minden gyűlöletével csaphat le. A Vivien kivárt picit, érezte, hogy valami különleges érzés ez, érezte összeszoruló torkában és azokat a sült pulykacombokat bizony igencsak hiányoló, korgó, üres gyomrában, érezte hideg, száraz, összeszorított kezeiben, ültében megfeszült vádlijában, már-már görcsbeálló, kifeszített lábujjaiban. Ez a minden frigidek legfrigidebbike nő életében először és talán utoljára nedvesedett. Sziránó ebből - ekkor még - mit sem értve, ezen a ponton elégelte meg a dolgot. Bár Nagy Dánielt szívből gyűlölte, mivel - bár ezzel szinte egyedül volt - átlátott rajta, tapasztalat és emberismeret híján, inkább csak zsigerből, és míg mások gya­ korlatilag észre sem vették a fiút, ő a megszállottja lett, kutatta és megvetette isme­ retlen arisztokratizmusának nyitját, oly hevesen irigyelt lányos törékenységét, ájtatos nézését, a csajok részéről élvezett feltétlen bizalmát és anyáskodó, gondoskodó szeretetét, felismerte benne az ősi, nagy ellenséget, a csendes, partotmosó sunyi lassúvizet, és bármily toronymagas fölényben érezte is magát vele szemben, egy­ szersmind rettegett is tőle. És mégis, ezen a ponton úgy érezte, betelt a pohár, ez volt az utolsó csepp. Betelt, egyrészt a Vivien viselkedésével, aki immáron lassan második éve teszi rémálommá minden egyes napjukat, és betelt, ezzel a szégyente­ len és ocsmány procedúrával is. Elérkezett az utolsó csepp. 34 �Felemelte a kezét. Nem várta meg, hogy felszólítsák. Vivien néni, ez... Nyelt egyet. Ez így tűrhetetlen. Ez az egész, amit itt művelni tetszik. Most és már ötödik eleje óta. Ez a, itt kivárt egy picit, meghallván saját elvékonyodott hangját, terror, amit itt ránk tetszett szabadítani, ez az állandó lélektani hadviselés. Mi is emberek vagyunk. Ha csak hatodikos emberek, akkor is emberek. Ez pedig egy iskola. És a Vivien néninek pedig fizetést tetszik kapni ezért, amit a mi szüléink adójából fizetnek. És a Vivien néni ezért a fizetésért köteles, igen, bátorodott neki, egyszersmind a hangja is kezdett kevésbé remegni, megismétlem, kötelesnek tetszik lenni velünk, mint emberekkel bánni, méltósággal és tisztelettel, a tisztelet ugyanis nemcsak egyirányú. Úgyhogy amenynyiben nem tetszik befejezni ezt a terrorizálást, aminek itt minket alá tetszik vetni, attól tartok, beszélnem kell Sárika igazgató nénivel. És akkor már nem csak nekem lenne mit mondanom Vivien néniről. És el tetszik hihetni, hogy ott bizony már nem csak holmi puly­ kacombokról lesz szó. Egyetlen cseppet érzett ekkor az alsónadrágjába távozni, nem többet, mindössze egyet, és büszkén észlelte, hogy a veséje még ilyen helyzetben sem adja fel a szolgá­ latot, egyetlen egy csepp után összezár és nem hagyja megszégyenülni. Büszke, dicső örömét mindössze csak az árnyékolta be valamelyest, hogy nem akart hinni a szemének és fülének, amiért az imént a keze mindössze csak pár centit emelkedett fel a padról, mikor a Vivien - orgazmusközeli pillanatában, az utolsó, nagy verbális roham előtt - merőn és csontighatoló, borotvaéles tekintettel utoljára végigmérte Nagy Dánielt, nagyjából még két centivel följebb emelkedett, majd - agya és akarata minden eltökélt, világos utasítása ellenére - visszahanyatlott a tolltartója mellé. A száján, bár határozottan érezte, ahogy ajkai a fenti szavakat formálják, egy hang sem jött ki. A Vivien pedig folytatta, onnan, sőt, még magasabb lóról, mint ahogy abba­ hagyta, Nagy Dániel veséje pedig nem bizonyult olyan strapabírónak, mint Sziránóé. Apropó, vese, innen, egyedül innen tudta Sziránó kicsöngetés után, hogy nem csupán képzelődött: az a csepp valóban ott száradt az alsónadrágján. 35 �B u r n s K a t a l in Fél nap A gyorsétterem épületétől száz méterre elfogyott az út a kocsi alól. Kerekek dagasz­ totta saras emelkedő vezetett a faluig. A váltás közeledtét csak Zümi vette észre, de nem szólt; szorongva kapaszkodott a táskájába a hátsó ülésen. Akik pedig elől a beszélge­ tésükbe feledkeztek, a saras útszakasz hirtelen bekövetkeztekor egyszerre elhallgattak. A leutazást megelőző napon Edit, a csigahajú fotóslány felkereste a főszerkesztői irodát. Ő vitte a spirituális vonalat a lapnál, belefásult. A főszerkesztő általában csak mosolygott a lány kitörési kísérletein, az első néhány percben nem is figyelt igazán a szavaira. Aztán ahogy Edit a történetet bontogatta, valami különös mélység nyílt meg előtte, amely még a fiatalkori kíváncsiságnál is erősebben rántotta magához. - Mégis, ki a forrás? - kérdezte hamisan csengő kétkedéssel a csigahajút. Olyan képet vágott hozzá, mintha rosszízű falatot forgatna a szájában. - Egy ismerősöm. Azt mondta, siessünk, mert könnyen lehet, hogy valaki más teszi rá a kezét a témára. Ezen a ponton jelent meg a szobában Zümi, aki a rá jellemző módon, minden szó nélkül lépett a főszerkesztői asztalhoz. Nagy, kerek szemüvege mögött megadó bá­ rányarc rejtőzött; jámbor külsejének köszönhette, hogy az újságírók szívesen vitték magukkal a helyszínekre. Egy kinyomtatott cikket tett a főszerkesztő elé: írás a het­ venes évekből, fénykép a vegyesboltról és az ösvényről, amely onnan felfelé vezet. - „Kanuksa"? - olvasta ki a filccel kiemelt szót a főszerkesztő. - Kanuksa. A helyiek így mondják. Ő a mi emberünk. A szó etimológiája kérdéses. - Gondoltam. Csodálom, hogy ez megjelenhetett annak idején. - Így van. Nagy volt a csönd. De most, ha jók vagyunk, lehet belőle valami! A fotóslány hangja ellágyult. Napok óta a hír hatása alatt élt; képernyővédője egy kertkaput ábrázolt, melynek nyílásában tömörültek, szinte tódultak kifelé a tenyérnyi rózsafejek. - Leutazás, riport, fotók. Visszaút. Mindennel együtt: fél nap - törte meg a csen­ det Edit. - Rendben. Hárman megyünk! - döntött a főszerkesztő, és elővette a térképet. A sűrű lomboktól a falu még mindig nem látszott. Elől a főszerkesztő és a csigahajú fotóslány kíváncsian figyelte az utat, beszélgetésük végére értek. Sokadszorra fog­ lalták össze azt, amit a faluról és a kanuksáról tudtak, de a beszámoló minden alka­ lommal összébb zsugorodott, akár az agyonmosott ruha. Ennek ellenére, minél többféleképpen csoportosították az ismereteiket, annál jobban nőtt bennük az izga­ lom: (1) A kis észak-magyarországi falu, melynek infrastruktúrája nem mondható fejlettnek, féltve őrzi saját vallását, és annak vezetőjét, aki egyben szálka a helyi katolikusság szemében. (2) A vallási vezető neve kanuksa. (3) A kanuksa mindent tud. (4) A kanuksa örök idők óta létezik, halhatatlan. (5) A kanuksát senki sem láthatja, ezért aki hozzá fordul, azt egy vászonzsákba varrva viszik elé. (6) A kanuksa nem beszél, hatóerejét nem nyelvi eszközökkel érvényesíti. 36 �Zümi, akit örök időktől fogva bárányarcúnak tartottak, elragadtatva hallgatta az őrült tényhalmazt. Csak megszokásból szorongott csendben, a másik kettő háta mögött. Az autó lassanként kapaszkodott föl a saras emelkedőn; az erdőből fokoza­ tosan bukkant elő a falu, és feljebb a vegyesbolt is, akár az archív képen, csak most már egy kólás reklám is díszítette a falát. A bolt előtt, az autóból kiszállva máris egy el nem hanyagolható részletre lettek figyelmesek. Mindegyikük karján egy-egy viszkető vörös folt jelent meg. Pár pilla­ natig bosszankodva vizsgálgatta mindegyik a magáét. A fotóslányé mélyre ható, kemény csomó volt, melynek sűrű közepét könnyen ki lehetett tapintani. A főszer­ kesztőé hólyagosra sikerült, és az azt körülvevő bőrtől színben is, állagban is feltű­ nően elkülönült. Zümié csak olyan volt, mint egy pörsenés, mintha egy sietősen elhaladó üstökösről készítettek volna hőfényképet. Ezeket fújdosták, nedvesítgették, aztán a vegyesbolt felé vették útjukat. A boltos segítőkészen támaszkodott a pultra. Ám amikor megtudta, miről van szó, magához rántotta a mobilját, és kijött az áruk közé. - Igen, igen. Néhány hete többen érdeklődnek. Kettesével-hármasával. De gépet még nem hoztak... - bökött riadtan a fényképezőre. - Mert azt nem lehet ám... - Tudjuk, hogy a kanuksa nem fotózható - biztosította tájékozottságáról a fotós­ lány. - Ellenben Önt, ha lehetne... A boltvezető felcsörögte a kanuksa ügyintézőjét. Ő kísérgeti a vendégeket, ő vá­ laszol az esetleges kérdésekre, és ő tolja be tálcán az ételt a kanuksának, naponta két alkalommal. Szintén ő szokott takarítani a fogadószobában, mialatt a kanuksa saját fülkéjében húzza meg magát. Néhány kép készült a boltvezetőről és magáról az épületről. Zümi keresztbetett lábszárakkal ücsörgött az árnyékban, és sebesen járatta körbe a szemeit. Fotózás közben sohasem találta a helyét. A betonon átdagadt egy fa gyökere, azt a dudort babrálgatta végig. Nemsokára megérkezett az intéző, hogy felajánlja szolgálatait. Leplezetlen kí­ váncsisággal, jól megnézte mindhármukat. - Majd én elkalauzolom a kedves vendégeket. Fent azonban a beszéd tilos. Ezért kérem, ha kérdésük van, itt tegyék fel. - Minket igazából egy ismerős irányított ide. Szinte semmit nem tudunk a kanuksáról. Elmondaná a dolog lényegét, kérem? - A kanuksa számunkra maga a válasz - kezdett jól betanult monológjába az in­ téző. - Aki felmegy hozzá, az vagy megoldást nyer, vagy a kérdéseit egyszerűen elfelejti. Így van ez évszázadok óta. - De végül is ki a kanuksa? És ha meghal, ki örökli a tisztjét? - A kanuksa, hölgyem, halhatatlan és megismerhetetlen. Ugyanaz volt kétszáz éve, mint most. Ezt, merem remélni, Önök is tapasztalni fogják. - Hogy lehet, hogy halhatatlan? - Képzeljék el, hogy valaki megöregszik, aztán a környezetében lakók elkezdenek kihalni mellőle. Sorban túléli őket. És a generációk úgy emlékeznek rá, hogy „az az Öreg". És a többi öreg is meghal, így senki sem kérdezi többé, mikor született. Sor­ ban mindenkit túlél, mert nincs már, aki emlékezzen, milyen öreg valójában, és már rég meg kellett volna halnia. Így él tovább. Ilyen a kanuksa. - Miért nem lehet beszélni a közelében? 37 �- Soha nem beszélünk a közelében. Senki sem kérdezi, miért. Így teszünk hosszú idők óta. A kanuksa nem olyan, mint a többi bölcs... Egyébként még soha, senki nem kérdezett ennyit, mint maguk. Az intéző a bolt nyitott ajtaja mögé nyúlt, és a sarokból leakasztotta a kulcscso­ mót. A főszerkesztő akkor látta meg az árnyékba boruló falakra kiragasztott újság­ cikkeket. Napilapokból, kifakult színű, apróbetűs magazinokból kinyirbált hírek, kivehetetlen szavak, az átütő nedvességtől elmosódott betűk, a képeken alig sejlő zászlók, mereven pózoló alakok a vegyesbolt időtlen beton-dolmenje mellett. Az intéző jelentőségteljesen megcsörgette a kulcsokat, majd megindult, nyomában a három látogatóval, a fölfelé vezető úton. Gondozott ösvényen haladtak, bár időnként ki kellett kerülniük egy-egy terebé­ lyes fát, amely úgy döntött, az ösvény közepére nő. Igaz, néha inkább úgy tetszett, az ösvényt kialakító emberek akartak minduntalan nekimenni egy-egy fának. Zümi leszegett fejjel, kitartó tempóban haladt a többiek mögött. A fotóslány buzgón kat­ tintgatott, a főszerkesztő meg azt találgatta, vajon megkezdődött-e már a hallgatási tilalom. Az ösvény tetején feltűnt egy viskó, mellette a reterát. A kanuksáé. - Itt várjanak - formálta a szavakat hangtalanul az intéző, majd az egyszerű, fe­ hérre meszelt ajtóhoz lépett, és az alsó, befelé billenthető nyílászárón benyúlt. Ki­ húzta a tálcát, rajta az üres tányérral, a piszkos evőeszközökkel, pohárral, gombóc­ ba gyűrt szalvétával. Aztán a reterát mögül előhúzott három óriási vászonzsákot. Széthajtotta őket olyanformán, hogy azok hárman bele tudjanak lépni. Az utolsó látvány, amellyel szembesültek: az intéző néhány gesztussal szemléltette, hogy ugyan a zsákot lazán ölti össze, kukucskálásnak helye nincs. Úgy tolta be őket a viskóba, mintha csak egy-egy zsák búza volnának. A zsákok, talán az intéző titokzatos akaratának, talán a fizika törvényeinek enged­ ve, a következőképpen rendeződtek: kettő egymásnak támaszkodott, vagyis az egyik részben a másik alá szorult, a harmadik pedig a földetérés pillanatában elgurult a többitől. Ez volt Zümié. Kezét reflexszerűen a szemüvegéhez kapta, aztán térdeplő pózban nyugodott meg a padlón. Valami lihegésre emlékeztető, furcsa neszt észlelt maga mellett, amitől a szíve még gyorsabban dobogott; aztán ahogy a nesz elhalt, igyekezett hangos szívdobogását is a tőle telhető leghamarabb lelassítani. A főszerkesztő testhelyzete kevésbé volt szerencsés. Összehúzott térdei a feje fö­ lé kerültek, ám a lábai között jól látta a zsák összevarrt száját, melyen keresztül lyukakon folyt be a fény. Edit, a csigahajú fotóslány feje a halom tetejére került. A főszerkesztő erőteljesen az oldalának nyomódott, de ő, mivel nem volt biztos ab­ ban, hogy a dolgokat nem tudatosan rendezték-e el így a kanuksa fogadótermében, mozdulni sem mert. Az oldala ekkor még nem görcsölt. Az ajtó becsukódása után megsúlyosbodott a csönd. Percekig tartó zajnélküliség telepedett rájuk, ők mégsem unatkoztak. Mintha a hallás érzékszerve nyomtalanul felszámolható volna, a zajok létezésével együtt. Percről percre fogadták be azt, ami következett, annak a biztos tudatában, hogy a megtapasztalás folyamatáról és an­ nak határozott és észrevehető lezárásáról rajtuk kívülállók gondoskodnak. És akkor, egész közelről, apró neszecskére lettek figyelmesek. Egy emberként rezzentek meg rá. Olyan volt, mintha valaki hirtelen szólásra nyitná összetapadt ajkait, épp csak a hang késne kijönni rajtuk. Ám ez olyan közelségből jött, hogy mind azon csodálkoztak, hogy nem hallhatták eddig az ott-lévő lélegzését. A fotóslány 38 �a várakozás pillanatait természetellenesen hosszúnak érzékelte, most pedig kissé be­ csapva érezte magát. Mintha percekig, testközelből megfigyelés alatt tartották vol­ na őt, a gyanútlant; mintha teste elnagyolt körvonalainak és hellyel-közzel egyenle­ tes lélegzésének tanulmányozása elég volna legbelsőbb titkainak leleplezéséhez. A három zsák görcsszerű megmozdulását akár rémületnek is fel lehetett fogni, amelyet az ismeretlen negyedik közvetlen közelsége váltott ki belőlük. Pedig a zsákoktól majdnem egy méterre helyezkedett el a sötétbarna bőrű kislány, aki me­ zítláb, sarkán ülve járatta ráérősen a szemét a három látogatón. Alig-alig mozdult, ám még a szeme járása is megfontoltságról, hozzáértésről árulkodott. Akkor a kanuksa összecsücsörítette a száját, és fújni kezdte a levegőt, míg az el nem fogyott. Aztán megint levegőt vett, és olyanformán lélegezte ki, hogy azt a maga módján zenének is érzékelhette, aki hallotta. A főszerkesztő felfelé nézett, a zsák szájára. Jól érezte magát a melegben. „Bárcsak még sokáig itt lehetnék!" - gondolta, és behunyta a szemét, úgy hallgatta a kanuksa zenéjét. Szinte kívülről látta, hogy úgy mosolyog, mint egy apró gyer­ mek. A külső zajok, a másik két zsák moccanásával járó neszek is meglepően tisztán jutottak el hozzá, a zsák falán keresztül. Évek óta először nem bánta, hogy hatni akarnak az érzékeire, a benyomásait annyira sem szűrte meg, mint az öltések a zsák­ ba áradó fényt. Súlytalannak érezte magát; kedve támadt befordulni, aludni szépen. A fotóslány nem látott rá a zsák szájára. Oldala már fájt, és furcsa gondolatok nyomasztották. Lehet, hogy aludt, lehet, hogy valaki tudatosan irányította a képze­ letét: egy elsötétített szobában járt, kábán keresgélve az ajtókilincset, míg végül össze nem rogyott a fülledt térben. És akkor az egyik zsák megmozdult. Ujjak jelentek meg, majd szétfeszítették a lazán összeöltött zsákszájat. Pár pillanat múlva Zümi feje lett látható; szinte azon­ nal rátapadt a kislány szemére, aki minden meglepődöttség nélkül tekintett vissza rá. A plafonhoz közeli kis, kerek nyíláson beragyogott a napfény. Zümi megigézve merült el a kislány egykedvű, mégis tekintélyt sugárzó pillantásában. Aztán mo­ solyra húzta a száját, melyet a kanuksa viszonzott. Zümi a látványtól eltelve viszszabújt a zsákba, összehúzta feje fölött a varrást. A kanuksa zenéje elhalt. Megvárta, amíg lélegzése visszaáll normális ütemére. Száraz kezébe csengőt vett, és eszelősen rázni kezdte. A zsákok hirtelen megvonaglottak, a két egymásra támaszkodó pedig szétvált; a szélső, amelyben Zümi vára­ kozott, kissé távolabb is gurult. A kanuksa összepréselte a torkát, és levélzörgéshez hasonló, nem evilági hangot hallatott. A kinti napfényben, a kunyhó előtt tértek magukhoz, ahol az intéző gyakorlott ujjai sorra szétfejtették a zsákokon a varrást. Mindhárman csak igen nehezen, többszöri próbálkozásra tudtak előbújni, mivel izmaik görcsbe álltak, és a zsák levedlése is időbe telt. A főszerkesztő, aki pár perces mély álomból ébredt, kíváncsian pillantott körbe a kanuksa udvarán. A könnyű lebegés, amelyet a zsákban tapasztalt, nem bontotta le benne az évtizedek alatt felgyűlt szkepticizmust, inkább csak ezernyi apró lyukkal kezdte ki, mint egy termeszvárat. Némán ereszkedtek le az erdei úton a kalyibától a vegyesboltig. Ugyanilyen né­ mán helyeztek el egy-egy bankjegyet a kanuksa költségeire fenntartott adományosládában, mielőtt még utoljára megköszönték az intéző fáradozásait. 39 �Egymásra se néztek egészen addig, amíg néhány kilométerre, a gyorsétteremnél le nem parkolták az autót. - Micsoda egy aszott öregemberhangja volt! - próbált beszélgetést kezdemé­ nyezni a fotóslány. Talán észre sem vette, hogy képtelen abbahagyni a döbbent fejcsóválást. Mostanára eldöntötte, hogy szakít a spirituális vonallal. Zümi egy rejtélyes mosollyal válaszolt, amely még sokáig nem tűnt el az arcáról. A főszerkesztő pedig csak ennyit volt képes hozzátenni: - Hihetetlen. Hihetetlen! - és ujjait elvakart csípésére tapasztotta. 40 �B e r k a A t t il a Nézők - Izgulok, mint egy gyerek. Mint harminc évvel ezelőtt - lépett ki Báró Ádám a földszinti saroklakásból, hogy elszívjon egy cigarettát a kávéja mellé. Hogy mi történt harminc évvel ezelőtt, természetesen elmesélte már számtalan­ szor, de soha nem bánták, szerették hallgatni, szerették a hangját, a szép, tiszta és értelmes beszédét. Sokat tudott mesélni, mélységesen és zamatosan, ha belelendült, és mindig belelendült. - Akkor fiatal voltam és szép - nevetett fel Báró Ádám, akit egyébként báró úrnak vagy báró bácsinak szólítottak, és boldogok voltak, hogy a házukban, a közvetlen szomszédságukban egy igazi báró lakik, még ha csak annyit is tudtak a rangokról, a báróságról, amennyit a tévévetélkedőkben vagy a filmekben láttak-hallottak, sőt, még némi büszkeséggel is eltöltötte őket, ha belegondoltak, és néha azért belegondoltak. - Számítottam rá, hogy rettentően nehéz lesz, de a sírást azért szeretném megúszni - kacsintott Báró Ádám, mielőtt visszament a lakásába. Már hajnalban felkeltek, s fog között elmormolt köszönésekkel ünnepélyesen megtöltötték a gangot. A halálos beteg Margitka néni is kibotorkált valahogy, fúj­ tatva és szédelegve csoszogott a rozsdafehér vaskorlátig, mindkét kezével meg­ markolta, öreg botja, persze, nagyot koppanva esett a kőre, ám amikor a szomszéd Lacika ugrott volna érte, Margitka néni csak legyintett a könyökével, s erőtlen han­ gon azt mondta, nincs jelentősége, Gáborka, köszönöm, hagyja csak, majd felveszszük, majd. A szomszéd Lacika megállt, elmosolyodott, bólintott, és visszadőlt a korlátnak. Azóta viszont szinte meg se mozdultak, szót se szóltak, csak Báró Ádámra koncentráltak, hallgatták a nyitott ajtaján kiszűrődő zajokat, próbálták kitalálni, éppen mit csinálhat, amikor pedig az udvarra lépett, csak őt figyelték, és végtelen nyugalom járta át őket, hogy láthatják és hallhatják. Királynőtlen hangya­ boly, magukra hagyott gyermekek voltak nélküle, legalábbis a magasból vagy a távolból, a felhők mögül vagy a ködön tűiről ennek vagy annak láthatta volna őket, aki arra száll vagy jár. A nap egyre szélesebben sütött, az élet odakint, a falakon túl az átlagosnál keve­ sebb zajjal működött. Háromnapos ünnep, úgynevezett hosszú hétvége péntekje volt, és ettől kicsit felszabadultabb lett a város. Kevesebb volt a dudálás, az anyá­ zás, többen vettek villamosjegyet, kényelmesebben teltek meg a metrók. A szeren­ csésebbek és ügyesebbek amúgy már csütörtökön nekivágtak az autópályáknak, repülőre, hajóra, vonatra vagy távolsági buszra szálltak. Akik maradtak, azok pró­ bálják utolérni magukat a házimunkában, a ház körüli munkában, esetleg nagybevásárolnak, összevont családi ünneplésre készülnek. Báró Ádám is ünnepi hangulatban volt. Annyira váratlanul történt az egész, nem számított, de hát hogyan is számíthatott volna rá, hogy ő, aki, mondhatni, teljes életet élt egyedül, egyszer csak vágyódni kezd valaki, pontosabban egyvalaki után, hogy úgy érzi, nem tud nélküle élni, hogy mindaz, amit eddig az életének hitt, előjátéka volt csupán ennek az új világnak. Megbolondult, bizonyosan megőrült, 41 �morogta az első találkozásuk másnapján a tükörképének borotválkozás közben, és azóta vadalmaként vigyorgott, ha Évára gondolt, márpedig folyamatosan rá gondolt. Akadt is jó néhány kellemetlen, vagy legalábbis furcsa helyzet, amikor magyaráz­ kodni volt kénytelen, ám, természetesen, ahelyett, hogy tisztázta volna a félreértést, mind jobban belebonyolódott, és nem egyszer szinte menekülnie kellett a boltból, a postáról, de még egy fiatal kollégája temetéséről is, szerencsére a következő napon lehetősége nyílt helyükre tenni a dolgokat. Csak akkor nem vigyorgott, amikor a házra és a lakóira gondolt. Szerette őket, az évtizedek során összenőtt a házzal, és megrendítette, hogy oda kell hagynia mindent az új életéért. Ő lakott itt a legrégeb­ ben, a többiekkel ellentétben még pénzért, sőt, hitelre vette szerény legénylakását, igaz, eszébe se jutott éreztetni, hogy emiatt valamiféle különbség lenne közöttük. - Soha nem gondoltam volna, hogy én innen valaha is elköltözöm - lépett ki ismét Báró Ádám az udvarra, kezében egy tisztességesen ropogósra sült csirkecombbal. Az idő továbbra is állt, csak egy kis meleg szél fújt, szertezavarta az olcsó ciga­ retták füstjét, fiatalossá frissítette az arcbőröket, zörgette, zenéltette az elnyűtt blúzujjakat, a kopott inggallérokat. A dohányosok, akárha jelre, újabb cigarettára gyújtottak, a nemdohányzók kivették kezüket a szakadt nadrágzsebből, hogy egész karjukat keresztbe fonhassák a mellkasukon. Senki se volt részeg, se rosszkedvű, csak ünnepélyes. - Azért, persze, hogy ne legyen egyszerű az élet, egy-két papírt el kell még in­ téznem - mondta Báró Ádám két falat közt -, de annyi baj legyen, ki fogom bírni. Vakon bíztak benne. Amit ő nem tud elintézni, azt nem lehet, amit ő nem tud megszervezni, azt nem lehet, mondogatták egymásnak, amikor megint valami kis jó történt a házzal, velük. Mert Báró Ádám nemcsak a takarítást, a kapucsengő azonnali javítását, a ház előtti járda hólapátolását és a szelektív hulladékgyűjtést intézte, szervezte, vezényelte. Hanem, ha arra volt szükség, bárki életébe szívesen besegített. Szerelt, vett, eladott, békéltetett, megvédett, úgy tekintettek rá, akár a szerető apára, és egy kicsit Báró Ádám is akképp viszonyult hozzájuk, mint egy nagy család feje, felelős vezetője. Soha nem fogadott el tőlük se pénzt, se ajándékot, se semmit. Ők itt egy család, segítenek egymásnak, mert mindannyiuknak az a jó, ha mindannyian jól érzik magukat, ha a ház, a házuk felszabadultan, vidáman lüktet, lélegzik. És ha majd neki lesz szüksége segítségre, akkor jönnek ők, de, per­ sze, Báró Ádámnak soha nem volt szüksége segítségre. - Van egy-két ez-az, amit nem viszek magammal, leteszem őket az ajtó mellé, vigyék, használják - mutatott maga mögé Báró Ádám. - A kacatot, szemetet a ku­ kák mellé pakolom egy dobozba, majd ne felejtsék intézni. Ahogy visszalépett, csak bambultak utána szomorú szemekkel, a dohányosok, akárha jelre, újabb cigarettára gyújtottak, a nemdohányzók kezüket a zsebükbe mélyesztették, támasztották a rozzant korlátot, Margitka néni a kövön fekvő botjára pillantott, kezdett kissé fáradni, a szomszéd Lacika a hajába túrt. Néma csend ho­ nolt továbbra is, háborítatlan, tökéletes csend, egyetlen úgy hagyott öreg tévé sem üvöltött, egyetlen ócska rádió se recsegett. Báró Ádámot a munkahelyén is szerették. Ha a kismotor- és gépgyár nem szűnik meg, ő valószínűleg most is ott dolgozik, csakhogy megszűnt, vagyis átalakult, egy volt munkatársa pedig rábeszélte, menjen át hozzájuk biztonsági őrnek. Elég jó pénz és semmi különös, katona, ugye, volt, a cég alkalmazottja lesz, és ők közvetítik 42 �ki, vannak, persze, kellemetlenebb helyek és munkák, de aki jól dolgozik és megbíz­ ható, szépen lépegethet felfelé a ranglétrán, és egyre jobb és jobb helyekre kerülhet, sőt, ha a megrendelő nagyon elégedett, akkor folyamatos a szerződés, tehát számol­ hat a megszokott munkával, a körülményekkel, a körülötte dolgozókkal, a kialakult napi rutinnal, a közlekedéssel, a környékkel, és így is lett, a kisméretű budai irodaház­ ban egyetlen cég sem bérelte régebben az irodáját, mint amióta Báró Ádám a recepciót működtette. Nem volt kérdés, hogy az irodaház részévé vált, sőt, hogy ő maga a ház. Tulajdonképpen szépek így együtt, gondolta Báró Ádám, amikor földszinti sa­ roklakásából újfent az udvarra lépett, hogy délutáni kávéját némi füst társaságában igya meg. Álltak némán, méltóságteljesen, őt nézték mereven, tekintetük üresnek tűnt, már-már céltalannak, de szépek voltak. - Hej, a mindenit! - kiáltott fel nevetve Báró Ádám, és kissé előrehajolt, hátha megtapsolják. Miért is ne? Ők ott a közönség, csupa állójegyes néző, ő pedig a sülylyesztett színpadon monodrámázó színész - kötelességük tisztességgel eljátszani a maguk szerepét. Eszébe jutott Éva. Jó felfogású, erős lelkű nő, akit bár megviselt szeretett férjének, két gyermeke apjának halála, de nem tört meg. Tiszta és egyér­ telmű benne az élet parancsa, az, hogy ameddig csak élhet, élnie kell, hiszen a két gyereknek bármikor szüksége lehet az anyai szeretetre, támogatásra, a biztonságérzetet nyújtó otthonra. Ez az otthon ráadásul jó környéken van, a ház karbantar­ tott, korrekt épület, a lakás benne ízlésesen berendezett, fényes, meleg. Persze, nem számítana, ha köztük a vonzalom nem lenne oly erős már az első pillanattól, mint a mágnes, ha nem tudnának fejbúbig lubickolni a harmóniában, ha képesek volnának egymás nélkül élni. - Ez még mindig nagyon finom - kortyolgatta átszellemülten Báró Ádám az úgy­ nevezett magyar kávéját, ami a saját fejlesztése volt, egy kis ágyas diópálinka a kávé­ ban, hasonlóan az írhez, ír és magyar két jóbarát, ugye, férfias és tökéletes ízvilág. Csak Báró Ádám tudta, hogy hosszú évekkel ezelőtt lebontásra ítélték a házat, hogy minden aprócska javítás, festés csak átmeneti, mondhatni, időhúzó jellegű tett volt. Hogy rég nem tőlük, sőt, nem tőle függ, mikor költöztetik ki őket, mert az elöregedett házat lerombolják, mert kell a hely valami másnak, valami újnak, mert nem tudnak mit kezdeni egy efféle régi, rossz épülettel. Ő maga is ügy élt, lakott itt, hogy bármikor jöhet a hivatalos, pecsétes levél, aztán pedig az öltönyösök a mun­ kásokkal. - Hiányozni fognak nekem, nagyon - mondta Báró Ádám, állt, próbált mind­ egyikük szemébe nézni, aztán visszament a lakásba, és elkezdte kihordani a dobo­ zokat és a zsákokat, bepakolni őket a kicsi kocsijába, a tizenötéves, drága tragacsá­ ba, lekapcsolta a villanyt, elzárta a gázt, bezárta az ajtót, és érezte, ahogy meghal az üres lakás. - Ha erre járok, benézek. Vigyázzanak magukra! - intett, bólintott és mosolygott Báró Ádám, és elindult kifelé, utoljára, végleg. A ház lakói álltak, senki sem szólt semmit, talán csak Margitka néni mosolyodott el kényszeresen, csak nézték meredten, ahogy becsukódik a kapu, a szemük se rebbent, ahogy a falak a repedések mentén elváltak a gangtól és kártyavárként leomlottak. Báró Ádám tizenötéves, drága tragacsának távolodó sziluettje talán kivehető lett volna a hatalmas porfelhőben, ám ők csak álltak, támasztották a rozsdafehér vaskorlátot, és a naplementét nézték. 43 �G r o z d it s K á r o ly H . SOS Még az avasító álgyász gyanúja esetén is vigyázni kell a mindig-rakoncátlan test­ nedvekkel, síráskor ne bugyogjon elő az émelyítően álságos hömpölygést imitáló vér, mert nincs az a rafinált vegyszeres varázslat, amivel még egyszer eltüntethetők az önmagukkal dicsekvő nyomok, vagy másba pumpálható az így kialvó értékvesztett élet, nincs az a túlra vezető furfangos furat, mely megértően felvehetné és csendesen, ízlésesen elvezethetné azt, ami többet ér még annál a fóbiákkal elrontott galambéletnél is, amit a tenger elvégtelenedésétől másnapos kétéltű ember kioltott, mikor rálőtt a Noé által semmibe küldött madárra, ...mert ma, a visszavonhatatlannak tűnő fogyatkozás napján, amikor angyalszarvak puhulnak, ördögszárnyak fakulnak, még nem készülhetünk fel arra, hogy minden kedves illat végleg vissza­ szívódik, a virág, ártatlanságában, embert szagol-tép-tapos, a fény, mint egy régi reklámban, cirokseprűvel és porszívóval takarítható mocsokként gyűlik a szétvert szoba sarkaiba, ahonnan hiába próbálod reszketegen, reménykedve kibogozni a pókhálóba feszített éjszakából az egyetlen éltető morzsát... ...pedig az utolsó csepp, amivel leöblíthetnéd, már megállíthatatlanul gördül fel­ felé, és nem lehetsz ott, hogy felidd. Hogy' feledd? Daru Fene se érti, miként képes egy pálinkától bűzlő gépkezelő tévedés nélkül kiszúrni a tömegben megbúvó csendes szerelmeseket, hogy aztán a rideg, fertőzésekkel ter­ helt kampót bal lapockájuk alá döfve, a kíváncsiskodókra vért fröcskölve, kiemelje, és a Gyűjtőbe helyezze őket, hová üresszívűek nem juthatnak, a foszladozók nem vágyhatnak, az elapadók pedig nem mernek vágyni, ...csak az ismeretlennek re­ mélt megbízó tudja, mi célból halmozódik egyetlen helyen a szépség és a gyönyör furcsa összetételű maradéka, amit nem is olyan régen még nyilvános megszégyení­ tések közepette pusztítottak a kellemes modorúnak mondható, festőien tar fejű, öltönyös keretlegények, kik egyszer csak beültek szolgálati autóikba, és kioldott biztonsági övvel, részegen elhajtottak valahová az Isten Gerincferdüléses Háta mögé, ahonnan, ha van Isten, nem jönnek vissza, ...egyesek azt mondják, hogy az utolsó kanyarokban kiégett lányokat és szűzies asszonyokat ragadtak magukkal, hogy „ott" is legyen kit kényeztetésre kényszeríteni, mások azt suttogják, hogy, a rítusokkal szembeni örök érzéketlenségük ellenére, rituális öngyilkosságot követ­ tek el, néhányan pedig jobban félnek, mint valaha, s akár a Lélekkufárok terén is maguk alá vizelnek ijedtükben, ha rájuk vetül egy angyalárnyék, mert őszintén 44 �nem-hisznek abban, hogy a rossz elmúlhat, sőt, a Gyűjtő belsejét is óriási darálónak képzelik, s igyekeznek úgy sétálni, hogy a falloszként meredő kémények bodorodó füstjéből szagmintát nyerve okot találjanak a halálra, amin túl valami újjászületés­ mentes, rózsaillatúan gyermeki, mégis bővérűén erotikus kéjvilágot bátorkodnak sejteni, anyatejzuhatagokkal, és mindig síkos, mosollyal hívogató testnyílásokkal, mikben bármikor lehet mártózni, és szabad lankadatlan meredezni, amint arról egy születésétől fogva fogatlan vénasszony, az utolsó nyugállományú örömosztó dalol, valahol a lerombolt kerület egyik épen maradt imaházának húgyos kapualjában, ahol már leánykora rekkenő nyarán elapadt a falikútból csordogáló vörösbor, és a dögszagú falragaszok szövege magától változik giccses, szerelmes verssé, minden holdvilágos éjjelen, mióta megtörtént az elképzelhetetlen... 45 �Kutatóterület D ebrecen i Bo glá rka „Semmi mozdulat most" Mikszáth-ábrázolások és rögzítések Az arcmás megörökítésére már az ókortól kezdve igény mutatkozott. Az emberek számára fontos, hogy a kiemelkedő jelentőségű vagy az érzelmileg közelálló szemé­ lyekhez arcot tudjanak társítani, ezáltal felidézhessék emlékezetükben, még akkor is, ha távol van, vagy ha már nem él. A 19. századi Magyarországon, ahol a képzőművé­ szet és a fényképezés különböző irányzatai később bontakoztak ki, mint a nyugat-eu­ rópai országok többségében, a portré különös jelentőséggel bírt, a történelmi festészet mellett a legkedveltebb műfajnak számított. Az írókat, költőket, szellemi nagyságokat gyakran ábrázolták szobrászok, festők és grafikusok, később pedig a fényképészek is műtermükbe csalogatták a hírességeket. A nemzeti identitás megformálásához már a jubileumi év előtt hozzákezdtek. „Az I. világháború kitöréséig emléket állítottak min­ den nagy költőnek, írónak, korán elhunyt politikusnak, történelmi hősöknek a távoli múltból, legendás alakoknak, elvont fogalmaknak, nagy évfordulók ünneplésének."1 A századfordulón, az imázs-teremtő erőfeszítések következtében átalakult a magyar művészeti élet, a fényképészek részéről pedig elindult a küzdelem, hogy az új médiu­ mot, a fotográfiát, művészetként ismertessék el. Ebben az időszakban elvárássá és belső igénnyé vált a jól értesültség az élet minden területén, az újság-előfizetők próbál­ tak tájékozottnak mutatkozni a színházi, a politikai, a társasági és a sportélet eseménye­ it illetően, művészeti kérdésekhez szóltak hozzá. A hetilapok, a szerkesztők által kö­ zölt képekkel - így a portréfelvételekkel együtt - a beavatottság érzését közvetítették. Eleinte az alkotók az azonosság, a hasonlatosság kritériumainak igyekeztek megfelel­ ni, legfőbb eredménynek ugyanis a felismerhetőség, a beazonosíthatóság bizonyult, ami azért volt fontos, mert ki akarták elégíteni az információra éhes közönség kíváncsi­ ságát. Később egyre nagyobb kereslet mutatkozott a személyes kontaktus alapján készí­ tett jellemábrázoló, a személyiség titkait sejtető, érzelmeket tükröző portrék iránt, de a fotó leginkább még csak a magánélet szférájában jelent meg. Az első, illusztrált ma­ gyar nyelvű képes lapok kezdetben divatképeket közöltek, történelmi rajzokat, köz­ ismert személyiségek arcképeit, csak ritkán jelentettek meg életképeket, riportrajzokat. Az 1840-es évektől a dagerrotípiák, majd az eredeti fényképek alapján megrajzolt met­ szetek és litográfiák „színesítették" az újságokat. Az 1854-ben alapított Vasárnapi Újság szöveg közé tördelt illusztrációkat szerepeltetett, elsősorban gazdag képanyaga tette népszerűvé. 1883-ban közölt először sokszorosított fénykép-illusztrációt, de előtte is sok fotográfust foglalkoztatott, hogy elkészítsék a metszetekhez szükséges felvétele­ ket. Emellett a századfordulón több más, képes sajtótermék is feltűnt, Mikszáth életé­ ben ilyen volt például az Új Idők (1894) és a Tolnai Világlapja (1901),2 átalakult a Képes Újság (1830) is, de szinte valamennyi lapnak ugyanaz a fotósgárda dolgozott.3 46 �Mikszáth, az anekdotázó „nagy palóc", íróként, újságíróként, politikusként egy­ aránt nagy népszerűségnek örvendett, irodalmi társaságok és a Magyar Tudomá­ nyos Akadémia (levelező) tagja volt, Illyefalván, Fogarason mint képviselőt ünne­ pelték. Gyakran szerepelt a sajtóban, nemcsak tárcáit, novelláit és regényeit közöl­ ték szívesen, hanem arcképeit is, A Hét, a Képes Folyóirat, a Koszorú, az Ország-Világ, a Vasárnapi Újság és az Új Idők lapjain. A legtöbb, róla készült felvétel a Vasárnapi Újságban és az Új Időkben jelent meg, a sajtóorgánumok azonban nemcsak portréfo­ tóit, hanem egyéb műalkotások (szobrok, grafikák, festmények, karikatúrák) rep­ rodukcióit is hozták. A Képes Folyóirat több, az író közéleti tevékenységével kapcso­ latos ábrázolást közölt, az Új Idők és a Vasárnapi Újság szívesen foglalkozott a ma­ gánéletével is. A konzervatívabb megjelenésű A Hét maradt a reprezentatív portré­ felvételeknél, Mikszáthot nem mutatta be magánemberként az olvasóknak. Renge­ teg közlés jelent meg a tiszteletére rendezett szegedi és budapesti, Vigadóbeli jubi­ leumi ünnepségek idején, majd temetéséről, halála után pedig az életút fontosabb állomásairól vonultattak fel jellemző képeket, egyéb illusztratív felvételek (szülői ház, népviseletbe öltözött palóc legények és menyecskék, horpácsi kúria, az író halotti maszkja, kezének gipsz-másolata stb.) kíséretében. Mikszáth nem fotózott, nem rajzolt, nem szobrászkodott, nem festett, de jó kap­ csolatban állt több fényképésszel, szobrásszal, karikaturistával, képzőművésszel. Többek között Benczúr Gyulával, aki két képet is festett róla, és Jókai Rózával, Feszty Árpád feleségével, akivel már hosszú évekkel a Jókai-életrajz megírása előtt megismerkedett, hiszen állandó látogatója volt a Bajza utcai Jókai-Feszty ház szalon­ jának.4 Paczka Ferenc, Pollák Zsigmond, Mayler Ede, Jankó János, Garay Ákos, Faragó József, Glatz Oszkár, Záhonyi Nagy Mihály, Komáromi-Katz Endre, Karel Klič személyesen ismerte, ábrázolta őt. A hagyatéki anyagból több olyan művészeti alkotás is előkerült, melyet ajándékba kapott képzőművészektől, esetleg művei illusztrációiként jelentek meg,5 ezek jelenleg Horpácson, az emlékházban találhatók. Mikszáthról nagyon sokat, mégis nagyon keveset árulnak el a róla készült felvé­ telek. Megtudhatjuk például, hogy mellőzte a túlkapásokat, nem fotóztatta magát díszmagyarban, széles karimájú kalapban vagy háziköntösben a kor divatja szerint, a fényképek ugyanakkor nem tudják visszaadni azt az elevenséget, ami kortársai és családtagjai elbeszélései alapján jellemezte őt. A róla készült, fellelhető fényképek száma azonban kevés. Levelezése alapján kiderül, hogy néhány, számára fontos személynek küldött arcképe például elveszett. Elképzelhető, hogy ezek a fotográfi­ ák megsemmisültek, erre következtethetünk például Mikszáth Gyula6 az író 75. születésnapjára adott nyilatkozatából. „Nagyon szerettem Kálmánt én is [...] Ál­ landó levelezésben is állottunk egymással. Hozzám írt levelei, sajnos, elkallódtak az évek során... Tudja, mi olyan flegmatikus család vagyunk, hogy a szeretetet nem külsőségekben és nem relikviákban, hanem a szívünkben őrizzük."7 Mikszáth Kálmánné ügyelt arra, hogy a férje levelezése megmaradjon, megjelen­ hessen. Benczúr Gyulánénak, akivel meghitt, baráti levelezést folytatott, és aki férjé­ vel együtt segítségére volt tervei megvalósításakor, így írt, miután eldöntötte, hogy a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozza férje hagyatékát: „Semmi egyéb nem vezérel, engemet, a levelek kiadására, mint az, hogy szeretném magam Őt (a megboldogultat) úgy a világ elé állítani, mint amilyen volt. Ő maga írja a Jókai életrajzába, hogy Jókainál az a nagy hiba, hogy nem voltak intim levelei, amelyekből 47 �meg lehetne az egyéniségét állapítani, ezekre szükség lett volna, de nem voltak. Itt nála vannak, csak jól kell felhasználni, de azt csak én tudom."8 Mikszáthné tehát őrizgette a leveleket, a fényképeket, melyek segítenek közelebb férkőzni az író egyéniségéhez, megismerni a környezetét, ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy megsemmisített vagy megmásított néhány dokumentumot annak érdekében, hogy az általa elképzelt Mikszáth-képet közvetítse az utókornak.9 Mikszáth Kálmán dédunokája, Mikszáth-Cseney Kálmán10 a hagyaték egy ré­ szének pusztulását annak tulajdonítja, hogy 1950-ben a Belügyminisztérium embe­ rei minden mozdítható tárgyat elhurcoltak a horpácsi kúriából, és már a szállításnál megsérült, megsemmisült az anyagok egy része. Elmondásai alapján az 1960-as évek végén találtak rá a hagyatékra a BM pincéjében, rettenetes állapotban, akkor adták át a Magyar Tudományos Akadémiának az anyagot, hogy tovább gazdagítsa az ottani Mikszáth-gyűjteményt. Méreiné Juhász Margit, az író levelezésének rendszerezője cáfolja ezt az állítást: „A Mikszáth-emlékek a második világháborúig maradtak az emlékszobában. Ekkor az anyagot légi veszély miatt összecsomagol­ ták, és biztos helyen tárolták."11 Az MTAK könyvtárosai szintén tagadják, hogy a BM-ből bármi is az Akadémiára került volna, az Akadémiai Könyvtár dokumentá­ ciós anyagában ugyanis az szerepel, hogy a PM, azaz a Pénzügyminisztérium sze­ nespincéjéből vettek át relikviákat 1950-ben, melyeket ifj. Mikszáth Kálmán adótar­ tozásai fejében foglaltak le. Az átvett anyagokról nem készült leltár. Elképzelhető továbbá, hogy készült néhány, az idők során elkallódott felvétel az író külföldi útjain, a fürdőhelyeken töltött időszakok alatt, Balatonfüreden, Marillavölgyben, Gleichenbergben, Gyopároson, Karlsbadban, Mehádiában, Rohicson vagy Zsélyen, esetleg politikai útjain is. Néhány elkallódott fotó korábbi létezésére utal Mikszáth Mauks Ilonához írt le­ vele,12 melyben arról számol be, hogy Mikszáth Miklósnénak (Blumlacher Júliának) küldött egy felvételt Szilácsra, egy tréfás németséggel megfogalmazott levél kíséreté­ ben: „Kedves Júlia! Itt küldöm fényképemet. Persze nem jól vagyok eltalálva, mivel akkor szép volt a frizurám. Erről a képről tehát nem ismersz majd fel. De ebben a levélben lefényképezem beszédmodorom, és az nagyobb »emlék« lesz számodra, mint az én külsőm látványa. »A stílus maga az ember« - mondja egy ostoba francia költő... mint ahogyan az én német stílusom én magam vagyok."13 A levél további részeiből kiderül, hogy aznap Mauks Ilonának is küldött magáról egy fotót, ami szintén eltűnt. „Egy éves írói jubileumának tiszteletére itt küldöm ajándékba az arcképemet. A csizmákat azért vágtam le, mert az én Sándor barátom egyenesen a budai hegyekről jött magát levétetni sáros csizmával, midőn én távozó félben vol­ tam Pestről - s ő egész életében meg nem bocsátaná, ha »dámák« előtt sáros csiz­ mával mutatnám be. Arcképem csizmás részét majd elküldöm neki Pestre: miután ez éppen hatalmas anyag lesz egy jó »élcre« - melyről majd élőszóval valamikor."14 A csizma korábban is karakteresen megjelent, mint jellemző Mikszáth-kiegészítő. Özvegye a Visszaemlékezésekben15 így ír megismerkedésük pillanatáról: „A fiatalemberen, szép két beszélő szemén kívül, nem volt semmi különös megfigyelni való; kék, fehér pettyes nyakkendője mindenhez hasonlított, csak csokorhoz nem, különös színű sárga kabátján négy vagy öt zseb is volt, mind darabka papirosokkal megtöltve, és csizmája volt. Az öregurak ugyan többnyire csizmában jártak, atyám is magyar ruhát viselt, de a fiatalembereknél ezt kevésnél láttuk, úgy bizony ez 48 �nekünk sehogy sem tetszett."16 Mauks Kornélia a következőket említi az első talál­ kozással kapcsolatban: „Lehetetlen, sárga színű a kabátja [...] no, és csizma volt a lábán [...] és folyton a szivarjával babrált [...] bizony kár - mondta a nővérem hogy olyan szép fekete szemei vannak."17 Fiatal korában tehát a csizma valószínű­ leg elmaradhatatlan részét képezte Mikszáth öltözetének, diákkori, Selmecbányán készült képén is látható, később azonban felváltotta a gombos cipő, a fűzős félcipő. Az utóbb idézett levélrészlet azonban arra is felhívja a figyelmet, és más forrásokat alapul véve is erre lehet következtetni, hogy Mikszáth, ügy tűnik, kedvelte a sárga színt. Tersánszky Mihályhoz írt levelében a következő olvasható: „Esküszöm a sárga nyakkendőmre - hogy soha se kurizálok senkinek, sohasem teszek vizitet senkinél."18 Később, második jegyessége alatt azt firtatja, nem hagyta-e Mohorán a sárga mellényét. „Ugyan írja meg, kérem, nem hagytam én ott maguknál egy sárga mellényt? Mert az egész olyan egyszínű ruha megvan, csak a lajbi hiányzik, pedig arra emlékszem, hogy Mohorán volt rajtam egyszer."19 Feltűnő, hogy az 1880 előtti időkből csak két Mikszáthról készült felvételt ismerünk, egyet vőlegény korából, 1873-ból, egyet pedig diákkorából, 1866-ból. Ennek magyará­ zata lehet, a fent említetteken kívül, hogy Mikszáth ifjúkorában, mint ahogy később sem, nem adott sokat a külsőségekre. Házasságkötését megelőzően nem volt tehetős, nem szerette a hivalkodó, magamutogató embereket, ennek ellenére mindig figyelt a tisztességes megjelenésre. Később, ahogyan egyre rosszabb helyzetbe került, elárve­ rezték mindenét, a ruháit is, hosszú ideig nem készült róla felvétel. A tarthatatlan állapot akkor szűnt meg, amikor Enyedi (Eisenstädter) Lukács és Gelléri Mór meghí­ vására 1878-ban elhagyta Budapestet és elszegődött a Szegedi Napló hoz. Ez év június 11-én így írt Rudnyánszky Gyulának:20 „Ruhám elszakadt rongy, csizmám hasonla­ tosképpen - Úgy állok itt, hogy lehetetlen pirulás nélkül az utcára lépnem."21 Bába Sándor érzékletesen festi le, hogy milyen körülmények között érkezett Mikszáth Szegedre. „Bizony vékony helyzetben került ide a »Szegedi Naplóhoz« a nagy palóc. Mikor megérkezett, fölvezettem a redakcióba és rendelkezésére bocsátottam a háló­ szobát ággyal, pamlaggal és két szekrénnyel. Aztán előzékenyen ajánlkoztam, hogy behozatom a málháit és kértem a föladó vevényt. Belenyúlt a zsebébe és utolérhetet­ len flegmával tett ki az asztalra egy kis csomagot, melyben két inggallér volt. Íme mondá - a kufferem."72 Mikszáth a Szegedi Napló vezető publicistájaként vált ismertté és elismertté, de ebben az időszakban sem készültek róla portrék, egyedül Vágó Pál „Szeged szebb lesz mint volt" Szegedi nagy árvíz (1899-1902) című festményén jelenik meg, az uralkodó kíséretének csoportjától hátrább, apró, alig felismerhető alakban. 1880 végén költözött vissza Budapestre, egyre nagyobb népszerűségnek örven­ dett, anyagi helyzete rendeződött. Onnantól kezdve, mint neves alkotót, gyakran fotózták. Ruházatára ekkoriban jellemző, hogy szerette az egyszerű öltönyt és a csokornyakkendőt, a fotókat nézegetve, ügy tűnik, főként az egyszínű, pöttyös vagy kör-mintás csokornyakkendőket kedvelte, az állógalléros ingeket. Zakója alatt általában mellényt viselt, zsebórával, amit óralánccal mellénye egyik gomblyuká­ hoz rögzített. Kisfia halála után erre az óraláncra került Jánoska miniatűr fényképe és egy krajcár, amit gyermeke adott neki halálos ágyán, hogy viselje gondját ked­ venc állatkáinak, a lónak, a báránynak és a nyúlnak.23 Mikszáth nem szeretett fényképezkedni, az 1880-as évtől azonban egyre gyak­ rabban örökítették meg arcvonásait. Ehhez, a népszerűségen túl, az is hozzájárult, 49 �hogy a fényképezés a 19. század végén egyre szélesebb körben elterjedt eljárássá vált. A könnyű kis gépek megjelenése után a közönség megszerette a merev, kimódolt, agyonretusált műtermi fotográfiáktól eltérő, az embert természetes közegében mutató, nem mindig előnyös pillanatképeket, a fotókészítés már nem csak a fény­ képészek privilégiuma volt. A neves író kinézetére egyre többen lettek kíváncsiak. A saját ábrázatomról című írása, mely a Kisfaludy Társaság új tagjaként mutatta be, és amelyben a fotózáshoz való viszonyáról ad számot, a Koszorú 1882. áprilisi számában jelent meg, egyik legsikerültebb fotójával együtt.24 Mikszáth így írt ekkor: „Hát én, mondom, már leszámoltam külsőmre nézve a világgal s dacára annak, hogy egészen semleges személy vagyok önmagam előtt, mégis bizonyos hiuság vett rajtam erőt, midőn a Koszorú szerkesztője kijelentette, hogy lefestet az újságába, mivelhogy az már ősi szokás, író embernek át kell esni rajta, körözik az arcképét országszerte, hogy min­ den ember megösmerje majd elevenen és ne adjon neki kölcsönt, akármilyen álru­ hát vagy nevet venne is föl." Ebben a humoros, ironikus cikkben mesél a műtermi munkát megelőző procedúráról (alkotófolyamatról) is, amin keresztülment.25 Elbe­ széli, hogy első útja a borbélyhoz vezetett, hosszasan részletezi, mi történt vele a borbély székében. Elképzelhető, hogy az izgalmas leírás hatására címkézték fel a Mikszáth Kálmán borotválása című olajfestményt (Magyar Nemzeti Múzeum, isme­ retlen festő munkája), ami bizonyosan egy 18. század végi alkotás, és nem őt ábrá­ zolja. Mikszáth műve önironikus is, természetesen túlzó, abban viszont igaza van a szerzőnek, hogy a fényképet gondosan megkonstruált alkotásként jellemzi. Felve­ tődik a kérdés, hogy a kidolgozott, percekig készülő, merevséget tükröző fotó igaz képet közöl-e a bemutatott személyről. Fábri Anna találó megjegyzése szerint „a humoros elbeszélői megjegyzések arról számolnak be, hogy hogyan lesz a leendő híresség fényképészeti munkatárggyá, s végül hogyan áll elő új (képi?) énje: a nagy emberré."26 Mikszáth itt említi azt is, hogy néha tévedésből más személy neve kerül egy-egy kép alá. Érthetővé válik tehát, hogy az Új Idők 1904. július 24-i száma (X. évf. 30. sz.) miként közölhette Mikszáth Kálmán és Podmaniczky Frigyes báró pá­ ros képmását, holott a fehér kalapban szereplő személy, testalkatát, arcvonásait és mozgását tekintve, bizonyíthatóan nem Mikszáth. Mikszáth nehezen tűrte, ha fényképezik, megmintázzák, valószínűleg nem tuda­ tosan, de mindent megtett annak érdekében, hogy bosszantsa művésztársait. A fotográfus Ellinger Ede27 az író egyik tárcájában kifakad: „Önnel nem lehet boldo­ gulni, Uram! Ha nem viseli jól magát, nem állok jót a képért." Ennek ellenére Ellinger készítette róla a legtöbb portréfotót, többek között az egyetlen profilképet, ami Az Újság szerkesztőségi tagjának igazolványképeként is funkcionált. Nemcsak Ellinger, de Alpo Sailo, a fiatal finn szobrász - aki nemzeti múzeumuk számára, a magyar-finn kapcsolatokat építve kívánta megmintázni a nagy magyar írót - is panaszkodott Mikszáthra.28 Egy mellszobor története című írásában részletezi,29 hogy milyen nehezen tudta elkészíteni portréját. „A kitűnő író nyilván abban a véleményben volt, hogy amit ő megtehet, az éntőlem is kitelik. Ő leül íróasztala mellé, vagy kényelmesen elterül a pamlagon, vagy föl s alá sétál szobájában és ezalatt egyre-másra születnek meg a legváltozatosabb, de mindig élethű alakjai. Hiába erősítgettem, hogy én így nem tudok alkotni. Ha szoborban kívánja magát látni, akkor le kell telepednie velem szemben, s nyugton maradnia bizonyos ideig. De 50 �lehetetlen volt Mikszáthot erről meggyőznöm s makacsul vonakodott »ülni«. Járt föl és le, vagy éppenséggel eltűnt szemem elől, hogy a szomszéd szobában fiait keresse föl. Szóval éppen csak a helyén nem akart maradni, mikor mintáznom kel­ lett volna." Itt említi Alpo Sailo, hogy végül megelégelte a várakozást, és elkérte Mikszáth egyik fotóját, hogy az alapján készítse el a büsztöt.30 Nemcsak a szobrász, de Mikszáth is lejegyezte modellsége történetét, felkérésre levelet írt Nagy Miklós szerkesztőnek:31 „Kedves Barátom! Azt kívánod tőlem, hogy írjam le lapodnak, milyen érzései vannak az olyan embernek, aki mint modell ül saját szobrához. Azt látom ebből, hogy ezt te valami különös élvezetnek tartod. Legalább is úgy kérde­ zed, mint ahogy kérdeznéd, mit érez egy ember, akinek például a lábát vakarják. Hát erre én azt felelem neked, hogy minden attól függ, vajon viszket-e a lába az illetőnek? Mert ha viszket, akkor mennyei kéj, de ha nem viszket, akkor csak al­ kalmatlan csiklandozás. Hát az én lábam nem viszket."32 A levélből kiderül az is, hogy az írót fárasztotta az „ülés". Így folytatta: „A délutáni órák voltak kitűzve, háromtól ötig. De ez csakhamar lehetetlen időnek bizonyult, mert amint leültem, azonnal letapadtak a szemeim. Majmuna álomtündér suhogó szoknyája szélével megérintett. Ez az egyetlen asszony még, aki varázserővel bír fölöttem. Sailo Alpo azonban nem akart egy alvó írót. Arra kért, tegyem át az üléseket délelőtt tizenegy­ re. Nem ért semmit. Délelőtt is legott elaludtam, mihelyt elibe kellett ülnöm s egy pontra szegeznem a szememet. A művész kétségbe volt esve, de én legalább gaz­ dagabb lettem egy tapasztalattal: »Ha álmatlanság gyötör, állj be modellnek.« Egy szó, mint száz: nagy viszontagságok között vittük annyira, hogy a szürke, idomtalan alak lassankint engedelmeskedni kezdett a fiatal mester ujjai alatt, s napról-napra jobban fölvette az én alakomat. És hát most már megvan, és abban is megfelel a szobrokhoz kötött követelményeknek, hogy nem igen hasonlít hozzám." A Mikszáth számára egyáltalán nem felvillanyozó modell-munkáról és az elkészült műalkotásról fotódokumentáció született, ahogyan a Holló Barnabás33 műtermében történő szobrászi munka folyamatáról is. Kallós Oszkár, az Új Idők fotósa örökítette meg a művészt és modelljét, a képek közül egy meg is jelent a folyóiratban.34 Mikszáthot nem csupán nagyobb volumenű események kapcsán, hétköznapi tevé­ kenységek vagy munka közben is szívesen megörökítették. Jellemzőek azok az ábrá­ zolások, amik mint képviselőt mutatják be, a Sándor utcai Képviselőház előtt, vagy fogarasi választói körében. A Képviselőház előtt készült utcai felvételeken arcvonásai nem látszanak, körvonalai elmosódottak, a kisméretű, rossz minőségű képek amatőr felvételek, ismeretlen fényképész alkotásai. Mikszáth, úgy tűnik, tisztában volt azzal, hogy fotózzák, mosolyog, zsebre tett kézzel áll, merev testtartással, tulajdonképpen saját magát „állítja be". Viselkedése az egyik csoportképen tűnik csak természetes­ nek, azon, amelyiken elvegyül a tömegben. A Fogarason készült képek változatosak, különböző élethelyzetekben mutatják az írót: az indóház előtt áll választóival, foga­ ton ül, sétál az erdélyi kisváros kies utcáin, egy lovon ülő székely fiút néz a városi parkban Fogaras előkelőségeivel, lakomázik. Ezek a felvételek kivétel nélkül beállí­ tottak, a Vasárnapi Újság számára készültek, Balogh Rudolf objektívjén keresztül. A Mikszáthot családja, vagy barátai körében bemutató felvételek első ránézésre szintén beállított képeknek tűnnek. Tudvalevő, hogy az író nagyon szerette család­ tagjait, mégsem látunk meghittséget a képeken, sosem juttatja kifejezésre érzéseit. Hiába érződik a családtagok között meglévő harmónia, nincs közöttük testi kontaktus, 51 �nincsenek gyengéd mozdulatok, érzelmekkel telített pillantások, lágy gesztusok. Mindez összefügg azzal, hogy Mikszáth a közönséggel szemben távolságtartó, befelé él. Nem feszeng a képeken, csak nem adja át magát teljesen. Ez a fajta „hi­ degség" nem író-mivoltához köthető, jelleméhez tartozik, ahhoz, hogy ő mindig „néző", kívülálló marad. Ugyanakkor nem tudhatjuk, hogy abból, amit magából mutat, mennyi a saját elképzelés, és mi volt a fotós elvárása, egy fényképésznek ugyanis mindig van valamiféle koncepciója, elképzelése a jelenetről, az általa meg­ örökíteni kívánt témáról, esetleg konkrét feladattal, általában valamelyik sajtóorgá­ num megbízásából érkezik. Írásai alapján azt hihetnénk, hogy Mikszáth sok min­ dent kiad magából, de ez nincs így, mindig nagyon megformálja, amit megír, amit elénk tár, ő az egyik legzárkózottabb szerző, annak ellenére, hogy sokszor közvet­ len hangnemben szól olvasóihoz, túloz, ironizál.35 Az eltávolító ábrázolás ugyan­ akkor a korszak jellemzője is, azok a képek, melyek nagyközönség számára készül­ nek, hivatalosak, még nem jelenik meg rajtuk a bohém, néha fürdőző, néha síelő (pl. Radnóti-fotók) híresség. A szellemi élet nagyságai így mindig elérhetetlennek, megközelíthetetlennek tűnnek Mikszáth korában. Egyedül Mikszáth természetes közegének részleteit láthatjuk a maguk valójában, például a Reviczky-téri lakásá­ nak nappaliját, dolgozószobáját, ebédlőjét. A „boldog ember" szerette az egyszerűsé­ get, konzervatív, vidékies miliőben élt, nem világfiként. Lakásának otthonosságáról az Új Idők névtelen riportere számol be, többek között: „A Reviczky-tér 1. számú házában, az első emeleten laknak Mikszáth Kálmánék. Aki első ízben megy oda, meglepetten, és talán némi édes meghatottsággal pillant körül. No lám, hát ilyen lakás is találkozik még Pesten? A vidéki kis fiskálisok ma már »fővárosi milieuben« élnek, a nagy író azonban, kinek dicsősége régóta kinőtt az ország határai közül, egy darab igazi vidékkel vette körül magát fővárosi szállásán. Nem is tudnám hamarjá­ ban megmondani, hogy mi teszi kimondottan vidékivé ezt a szép és kényelmes ott­ hont. Alkalmasint csak a levegője, mely teli van a házigazda erős, bölcs és konzerva­ tív, igénytelenségében is szemkápráztatóan színes, fatalizmusában is igen öntudatos egyéniségével. Ez az egyéniség itt mindent betölt és a maga képére formál, nemcsak az embereket, hanem a tárgyakat is. A pesti szobaleány, aki Mikszáthékhoz szegő­ dik, nagy hamar tisztes és kedves gyarmati leányzó benyomását teszi, a régi kredenc pedig, amit tegnap vettek az antikvárnál, holnap már úgy fest, mintha a nagyapjától örökölte volna a költő."36 Érdekes Mikszáthnak a tárgyakhoz való viszonya. Bizonyos eszközöket, bútorokat, amikhez korábban ragaszkodott, valamilyen negatív élmény hatására látni sem akart többé, ilyen például az a kredenc, melyben édesanyja tárolta számára a legfinomabb falatokat, amíg élt,37 más tárgyakhoz azonban, melyekhez kellemes élményei fűződtek, élete végéig ragaszkodott, ilyenek voltak a pipái, és néhány bútordarab, és a legkedvesebb a vörös fotel, amelyben délutánonként üldö­ gélt, dohányzott és elmélkedett. A csöndes elmélkedések közben formálódtak alakjai, ilyenkor születtek művei. A vörös fotel néhány fényképfelvételen is szerepel. Mikszáthné többször tesz említést az ülőalkalmatosságról, először, amikor a Mikszáthtal való második találkozására emlékszik vissza. „Beleült egy vörös fotelbe, olyan otthonosan, mintha gyermekkora óta abban üldögélt volna."38 Később, a második jegyesség idején, az egyik mohorai látogatás kapcsán írja: „Általában nagyon boldog­ nak látszott. A veranda elé ültetett piros muskátlik nézésével alig tudott betelni. Hát még mikor a vendégszobába bevezettem, és ott egy ajtó mögött megpillantotta régi 52 �várát, a vörös fotelt, kezeit összecsapta, és felkiáltott: - Bizony Isten!... A régi fo­ tel!... És milyen épségben, mintha azóta senki sem tilt volna benne. Én némán intet­ tem, hogy valóban úgy van. Azért volt félretéve, hogy senki ne jusson hozzá. Ekkor ő odatolta a többi székek közé, és jókedvűen elhelyezkedett benne. Helyén vagyok mondta."39 Számára fontos volt, hogy személyes használati tárgyai valóban szemé­ lyesek legyenek, ugyanúgy ragaszkodott az emlékeihez és az emlékeket folyamato­ san felszínen tartó relikviákhoz, mint műveinek kedves szereplőihez.40 Mikszáthot persze nemcsak a nappalijában fotózták, hanem lakása másik fontos helyiségében, a dolgozószobájában is, amint jegyzetel, vagy egyszerűen csak író­ asztala mellett ül. Jellemző ábrázolás volt a 19. század végén, a 20. század elején, hogy az írók, a képviselők, tollal a kezükben ültek dolgozószobájuk domináns bútordarabja mellett, a festőket pedig hasonló megfontolásból műtermükben ábrá­ zolták, munka közben.41 Ezeket a képeket nézve szembeötlő, hogy a megjelenített alakok mennyire természetellenesen viselkednek egy valójában természetes közeg­ ben. A „háttér" tökéletesen elrendezett, sokszor oda nem illő dísztárgyakat, szob­ rokat, gyertyatartókat, vázákat zsúfolnak az asztalra. Az ominózus Mikszáth-asztal jellegzetes motívuma a korra jellemző, rojtos-ernyős lámpa, érdekessége, hogy bár külsőre nagyon hasonlít a jelzett időszakban elterjedt gázlámpákhoz, mégsem ha­ gyományos konstrukció, elektromos árammal működő.42 Amikor Mikszáth az író­ asztalánál ül, teljesen hihető, hogy valóban dolgozik, ebben az esetben nem érzé­ kelhető semmiféle távolságtartás, íróként eggyé válik szerepével. Fábri Anna így jellemzi: „Az idős Mikszáth azon kevesek közé tartozik, aki (legalábbis egy felvéte­ len) megmutatta magát munka közben: papírlapok kusza halmazával beborított asztala fölé hajolva ír, olyan természetességgel, mintha senki más nem lenne rajta kívül a dolgozószobában."43 Felesége regéinek hatására elterjedt a köztudatban, hogy írás közben nem volt szüksége olyan nagy nyugalomra, mint az elmélkedés pillanataiban, valamint, hogy kézirataival hanyagul bánt. Néhány felvétel valóban azt mutatja, hogy íróasztalán rendetlenül hevernek a kéziratok, a levelek, az újsá­ gok és a könyvek, papírdobozok, ebből azonban nem lehet messzemenő következ­ tetéseket levonni, főként, hogy ezek mind a munkájához szükséges tárgyak, eszkö­ zök. A visszaemlékezéseket megfelelő forráskritikával kell kezelni, az emlékezet szelektív, az emlékezetkonstrukciók pedig úgy jönnek létre, hogy az emlékező személy a jelenéhez alakítja a múltját, a jövő tükrében, horizontja tehát folyamato­ san változik.44 Mikszáthnál a pihenés, az elmélkedés jelképe a fél- vagy egész alakos portrékon, a csoport-, vagy a családi képek nagy részén a kezében tartott pipa vagy szivar, a határozottabb elkülönülés attribútuma, amely nemcsak a dohányos ember elszeparálódását jelzi, hanem a szemlélődés ihletett perceit is megjeleníti. Mikszáth do­ hányzás közben csöndesen reflektált a világra, olyankor formálódtak a művei. A sétapálca pedig az aktív kikapcsolódás szimbóluma, amire nem sok időt szakított az író, hiszen nem kedvelte az intenzív testmozgást, ő maga sem tagadta ezt.45 Kü­ lönleges, a használati eszközöktől eltérő tárgyakkal együtt Mikszáth csak egyszer jelenik meg, amikor 1895-ben fiaival, Kálmánnal és Alberttel fotózta Ellinger Ede. A képen a fiúk fordítva ülnek hintalovaikon, A lublói ember hőséhez, a kísértetként lóháton közlekedő Kaszperekhez hasonlóan.46 Ez volt az író első hagyományos, jellegtelen felvételektől eltérő ábrázolása. 53 �A kor divattendenciáinak is köszönhető valószínűleg, hogy Mikszáth kedvelte a kalapot, ez a kiegészítő az utcai felvételek jellemző tartozéka, a hosszú télikabáttal együtt. A télikabát egyébként is fontos szerepet töltött be az író életében, a fáma szerint a Tisztelt Házból közvetített tárcáin kívül ennek a ruhadarabnak köszönhet­ te képviselőségét. Mikszáth Kálmánné visszaemlékezik az első napra, amit férje a Képviselőházban töltött: „Reggel azután fél tízkor beállított Antalik Károly, és ko­ csin elvitte az uramat, miután engem megbiztatott azzal, hogy két óra után bizto­ san itthon lesznek. De bizony lett három óra is, és az én uram még mindig nem jött haza. Nagy nyugtalanság fogott el, és az udvari szoba ablakához álltam, ahonnan a kapualját lestem. Egyszer csak úgy három óra után meglátom az uramat, amint a kapu alatt beszalad felgyűrt gallérral - télikabát nélkül. [...] - No, nekem volt ugyan miért odamennem - mondta haragtól szikrázó szemekkel -, ellopták a télikabátomat."47 Ezen a történeten aztán sokszor tréfálkoztak a Tisztelt Ház folyosó­ ján, anekdoták keringtek Mikszáth Kálmán kabátjáról, úgyhogy Tisza Kálmán egy­ szer nevetve mondta Beöthy Algernonnak - más elbeszélések szerint egyenesen Mikszáthnak -, hogy érti, hogy fogast szeretne a kabátjának a Házban, legyen türe­ lemmel és meglesz.48 Mikszáth nem akart másokhoz hasonlítani, nem volt képzelt ideálja, vállalta egyéniségét, annak ellenére, hogy időnként alávetette magát a fényképészek akara­ tának. Kedvenc fotósról nem beszélt, ami bizonyos, hogy Ellinger Ede, korának egyik legnevesebb portréfotósa, valamint Jelfy Gyula, a Vasárnapi Újság fotóriportere sokszor megörökítette őt. Hiába figurázza ki A saját ábrázatomról című írásában a kikényszerített beállításokat, mozdulatokat, a műtermi környezetben megkövetelt természetellenes viselkedést, Mikszáth fotográfiához való viszonya ambivalensnek mondható. Alapvetően az egyszerűséget kedvelte, a természetesség híve volt, ugyanakkor elismerte a beállított fénykép fontosságát, a népszerűség növelése érdekében, melyről a szerkesztők és a fényképészek győzték meg. Ellingerről így nyilatkozott: „Az még csak a kegyetlen ember! Semmit sem talált rendben, sem a bajuszomat, sem a nyakkendőmet, sem a hajamat. Megnézett oldalt, szembe, féloldalt, minden­ féle pozitúrában, hogy mi módon mutatnék többet. Végre is kitört belőle az elége­ detlenség. -Csináljon hát, kérem, valamivel irodalmibb arcot. - Irodalmibb arcot! Hol vegyem én az irodalmi arcot, pláne ilyen hirtelen? Odaszorította a fejemet, mintha csizmasarok volna, egy rézsarkantyúba, elém szögezte a camera obscurát, azután elhelyezte a kezeimet, hogy, mint mondá, bizo­ nyos kerekdedsége legyen a képnek. -C sak ne olyan feszesen kérem. Természetesség... minél több természetesség!" Legközvetlenebb arcát Mikszáth a Horpácson készült felvételeken mutatja. Míg az 1880-as évekre az image-teremtő, beállított képek, főként a portréfotók voltak jellemzők, az 1900-as évek környékén a képviselői, néha az írói attitűd lett a hang­ súlyosabb. Élete utolsó évtizedében viszont, főként 1905 után, egyre többször en­ gedte magát olyannak láttatni, amilyen. A horpácsi birtokot, Szontágh Pál kúriáját 1904-ben vásárolta meg Szontágh Antaltól. 1905-ben már ott töltötte családjával a nyarat. Jelfy Gyula még abban az évben meglátogatta, hogy felvételeket készítsen 54 �a birtokon.49 Az eredeti fotók java része elveszett, valószínűleg elkallódtak valame­ lyik folyóirat szerkesztőségében. Ezeken a képeken Mikszáthot magánemberként látjuk, kedvenc padján üldögél a kúria előtt,50 családjával pihenget a teraszon. Jelfy Gyula horpácsi ténykedéséről Mikszáth A skvarka51 című tárcában számolt be.52 „Negyednapra egy kocsi gurult be az udvaromra s egy elegáns úriember szállt ki belőle. - Én Jelfy vagyok. A kutyák végett jöttem. - Csak nem akarja őket megvenni? - Dehogy - mosolygott, s egy kis fekete ládát vett le a kocsiról. Megösmertem, hogy ez camera obscura és rögtön eszembe jutott, a »Vasárnapi Ujság« egyik fényképészét hívják Jelfynek. - Dehogy, dehogy - ismétlé -, eljöttem a »Vasárnapi Ujság« megbízásából le­ fényképezni a szegény kutyákat, meg a képviselő úr otthonát. A házat, a kertet és természetesen a kutyákat, mint amelyeket leginkább ösmer a közönség. Egy ideig szabadkoztam, hogy így, úgy nem érdemli azt meg Horpács és nem is lehet voltaképpen Horpácsot levenni, de végre is, hisz olyan messziről jött, nem akadályozhattam meg, átengedtem a nyilvánosságnak. [...] Én költött dolgokat akartam innen írni, mesélni a lovaimról, a földjeimről, a fáimról, de a camera obscura beszippantja és odacsapja az olvasó szeme elé a mez­ telen valóságot. Horpács hát elveszett mint mesebánya rám nézve, hanem a kutyák jól jártak a fényképész közbejöttével, mert a halál helyett a halhatatlanság lett osztályrészük, örökös kegyelmet kaptak tőlem." Mikszáth A skvarkában leírja, hogy alkalmatlannak találja ezt a fajta eljárást a természet megörökítésére, hiányolja az élet elevenségét, a személyességet. Az 1910-es Jelfy-felvételekről semmit nem mesél. Közvetlenebb hangvételű, személyes haszná­ latra szánt felvételek ezek, nem a nagyközönség számára készültek, hanem magán­ célra, és csak az író halála után váltak hozzáférhetővé: Mikszáth Szontágh Pál ku­ tyáival játszik, kedvenc kanapéján nyúlik el, mintha nem is a fényképezőgép objektívje lenne a másik oldalon, hanem délutáni magányában pihengetne, egyedül.53 Mikszáth testképe az évek során sokat változott. A fiatal korában vékony férfi élete utolsó két évtizedében folyamatosan nyerte el testesnek mondható alakját. Mivel a köztudatban leginkább az író élete végén készült fotók terjedtek el, nagy­ darab emberként azonosítják, pedig sokáig megtartotta ifjúkori vékonyságát, kez­ detekben ugyanis a folyamatos nélkülözés gyomorbántalmak kialakulását eredmé­ nyezte nála, gégebaja is elhatalmasodott. Miután másodszor is feleségül vette Mauks Ilonát, egészségi állapota sokat javult, gyomorbaja kezdett rendbe jönni, tes­ tesebb lett, de fia, Jánoska halála után ismét lefogyott, az 1890-es évek elejéről egy vékony, szikár ember néz szembe velünk. Később aztán ismét meghízott, szerette a finom ételeket, a mákos kukoricát, a túrós rétest, a csuszát, a palóclevest, a rántott bárányt.54 Arcáról Feszty Róza így ír: „Hogy Jókai, Munkácsy elbájolok voltak - érthető. De ő, ha a formát, vonásait nézzük, direkte csúnya volt. Elég rendes, erőteljes alakján olyan fej, ami inkább hasonlított Tritonhoz, mint Apolló- vagy Jupiterhez. Nagy golyóbis szemek, hihetetlen mozgékony, vastag szemöldök, tülök orr, s a világ 55 �leggörbébb, legfurcsább szája. De ezek felett a rekvizitumok fölött gazdája úgy uralkodott beszéd közben, úgy kezelte őket, mint Hubay vagy Koncz a hegedűjét. Ha víg dolgokat mesélt, egy-két-három tokája nőtt, s ha komolyra fordult a dolog, sovány, beesett, hosszú lett az arca. Szája s bajusza csodálatos, titokteljes kanyaru­ latokkal segítették a szavakat; alsó ajkának egy-egy elgörbülése úgy hatott, mint ételen a legpikánsabb fűszer. A szemeiben jóság, megfigyelés, emberismeret, filozó­ fia, gúny, humor, tragikum csillant fel váltakozva. [...] Szinte szürke, egyhangú lett a legszebb férfiarc is e mellett a kedves, ezer kis manóból összerakott fej mellett."55 Fesztyné előadói képességében látta Mikszáth fő vonzerejét, azt a fajta átlényegülést azonban, amit megjeleníthet a mozgókép, az állókép értelemszerűn nem képes visszaadni. A „semmi mozdulat most" kifejezés tehát, amit a hosszú exponá­ lási idővel kapcsolatban alkalmazott a szerző, ebben az esetben is igaz. A fotók nem tudják visszaadni Mikszáth elevenségét, az azonban kiderül az ábrázolásokból is, hogy az író életének fontos részét képezték a kávéházi, éttermi trakták, kártya par­ tik, beszélgetések. Már fiatal korában, Balassagyarmaton is a Balassa Kávéházban múlatta az időt az esküdtekkel, Szegeden pedig az agglegények szabados életét élte. Amikor Pestre került, a Korona-asztaltársaság56 tagja lett, a Tisztelt Házban való működése során is a bevett gyakorlattal élt. A társasági összejöveteleken gyűj­ tötte témáit, mesélte készülő műveit, hogy beszélgetőpartnerei reakcióin mérje le azok hatásosságát. Ferraris Artúr meg is örökítette a kártyaasztalnál, a híres Tarokk­ parti című olajfestményén, melyen eredetileg nem szerepelt, s a Szabadelvű Pártkör nevezetes kártyaasztalának játékosait és (rendszeres) kibiceit ábrázolja.57 A kártya Mikszáth számára nemcsak szórakozás volt, vagy a baráti összejövetel része, az emberi jellemeket is tanulmányozta a játék során. A festett figurák és az élők című írása bizonyítja ezt. Az utolsó róla készült felvételek között a jubileumi képek jelennek meg markán­ san, ezeken a fogarasi hangulat köszön vissza. Mikszáth ünnepeltként áll rajongói között, vagy díszbeszédet mond. Szegeden dedikál, ez az egyetlen ilyen jellegű képe, amit ismerünk.58 Kiss Ottó felvételén, a jubileumi hangulatnak köszönhetően, ismét a komoly írót látjuk, kezében szivar, és öltözete, mely kezdetekben a kevés­ pénzű latinereké - lazán megkötött csokornyakkendő, keménygallér, makulátlanul eligazított öltöny -, itt a tisztességben megöregedett polgároké: keskeny selyem nyakkendő, kényelmes öltöny, mellény.59 A jubileumi évben az író beteg volt. A Vigadó-beli ünnepségen készült felvételekről azonban ez nem derül ki, hiszen tá­ voli, apró alakként látjuk őt, nem testközelből, mint felesége: „én nézem, keresem az uramat, és látok egy kis töpörödött, öreg, reszkető emberkét a Kálmán ruháiba öltözve, aki alig áll a lábán."60 Mégis, Mikszáth az utolsó pillanatig igenelte az éle­ tet. Ünnepi beszédében a következőket mondta: „Szeretnék mindenkinek valami szépet mondani [...] és azt hiszem, el fogom találni. El fogom találni azt, amire mindnyájan dolgoztak egy esztendő óta, amit célul tűztek ki, amit látni akartak, azt ti., hogy most már végső köszönetemet kifejezve mondjam: méltóztassék haza­ oszolni azzal a tudattal, hogy láttak ma végre egy boldog embert."61 Ez a boldogság árad felénk, amikor az ábrázolásokat szemügyre véve megpillantjuk Mikszáth tekintetében „az életet". Ilyenek hát azok a figurák, akik egyszerre festettek és élők. 56 �Jegyzetek 1 Beke László - GÁBOR Eszter - Prakfalvi Endre - SISA József - Szabó Júlia: Magyar művészet 1800-tól napjainkig. Bp.: Egyetemi Könyvtár-Corvina, 2002, 194. 2 A Színházi Élet később, 1912-től, az Érdekes Újság pedig 1913-tól jelent meg. 3 Ifjabb Klösz György, Mártonffy Gyula, Kossak József, Goszleth István, Balogh Ru­ dolf, Révész és Bíró, Kallós Oszkár, Müllner János, Jelfy Gyula, Békei Ödön, Escher Károly. Közülük néhányan Mikszáthot is fényképezték. 4 A szalonról és Mikszáth látogatásairól Fesztyné is beszámol emlékirataiban. Feszty Árpádné: Akik elmentek. Bp.: 1923, 46-47. 5 A Mikszáth-hagyatékban: Körösfői Kriesch Aladár: Felvidéki paraszt, Margittay Tiha­ mér: Szűcs Pali szerencséje, A bágyi csoda, valamint illusztrációk A tót atyafiak, A jó pa­ rasztok Légrády Kiadásához, A Képviselőház Tisztikara az 1881/4. országgyűlés utolsó szakaszában (metszet), Rajzoka Vármegyéből, Balassagyarmat látképe, Túry Gyula: Vár­ megyei csendélet, Vágó Pál: Árvízkép, Faragó József politikai színes karikatúrái, Ferraris Arthur: Tarokkparti, Záhonyi Nagy Mihály Mikszáth-portréja, Erdőssy Béla: Behava­ zott hajók, Stróbl Alajos: Mikszáth kezeinek gipszmása, Szinyei Merse Pál: Virágzó alma­ fák, Fesztyné Jókai Róza: Mikszáth-portré, Fonty J. Róbert: íróasztalánál. 6 Mikszáth Kálmán öccse. 7 Magyarország, 1935. május 24.,5. 8 1914. január 1., Horpács. 9 Méreiné írja a Mikszáth-levelezéssel kapcsolatban, a kritikai kiadásban: „A levelek csak részben keltezettek. Nagy részük boríték nélkül maradt fenn, más részük borí­ tékban került ugyan elő, de ezek a borítékok nem eredetiek. Mauks Ilona az írótól kapott leveleket címezetlen borítékba helyezve rejtegette, s az eredeti borítékok nagy részét már a kézbesítés után megsemmisítette. [...] Szólnunk kell még a másolatban (Mauks Ilona és Kornélia másolatában) fennmaradt levelek hitelességéről. Alkal­ munk van több olyan másolat összehasonlítására, amelynek eredetijét is megtaláltuk. Ezek a másolatok általában megegyeznek az eredeti levelekkel. [...] Egyetlen sajnála­ tos körülmény miatt nem teljesen azonosak a levelek másolatai az eredetiekkel: Mikszáthné az eredeti levelekben előforduló neveket nem írja ki. Helyettük kezdőbe­ tűket (ez a jobbik eset) vagy csak X. Y.-t használt. [...] Kevésbé mondhatjuk betűhív­ nek azokat a leveleket, amelyeket Mikszáthné Visszaemlékezéseiben közread. [...] egy levélből hármat formált [...] Más összehasonlító levelekben Mikszáthné nagyon óvatosan, de kétségkívül simít szövegrészeken. Gyakran elhagy erősebb kifejezése­ ket, kényesebb részleteket." Bisztray Gyula - Király István - Rejtő István (szerk.): Mikszáth Kálmán összes művei. 1-86. kötet. Bp.: Akadémiai Kiadó, 1960-2007, 24. kötet, 239-240. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy a fényképfelvételek esetében is sor került némi cenzúrázásra. 10 A horpácsiak köreiben is elterjedt a legenda, és egyes kutatók is egyetértenek Mik­ száth dédunokájával. 11 Méreiné Juhász Margit: Mikszáth Kálmán szellemi és tárgyi hagyatéka a Magyar Tudo­ mányos Akadémián és tájmúzeumainkban. Bp.: MTA Könyvtára, 1963,15. 12 Szklabonya, 1872. július 17., elveszett, közölte Mauks Kornélia: Mikszáth Kálmánról. Bp.: Olcsó Könyvtár 2019-2025. sz., 1921, 3-10. Az MTAK Kézirattárában található egy másik, keltezetlen levél is, amely Mauks Ilonához íródott, Méreiné Juhász Margit szerint 1872-ből származik. A levélhez tar­ tozó borítékban eredetileg négy, az akkor éppen Budapesten - később Bécsben - te­ vékenykedő, cseh származású fényképész, karikaturista és illusztrátor Karel Klič által 57 �készített - három Mikszáthot és egy virágcsokrot - ábrázoló árnyképnek kellett len­ nie, mint kiderül Mikszáth soraiból, ezek közül azonban csak két portré maradt fenn. 13 Az eredeti levél szövege: „Lieber Juliette! Hier schikke dir meine photographie. Ich bin freilich nicht gut getroffen, weil meine frizura war dann schöne. Du erkansz mich von diesen bild nicht. Aber in diese briefe photographire ich meine rede, und das wird sein gröszere »Andenk« für dich, als meine fizionomie. »Das stil ist selbst der mentsch« - sagt eine dumme francözische Dichter [...] also meine deutsche stil bin »ich«. Da hast »mich«." 14 Jelenleg egyik fotó hollétéről sem tudunk. 15 Mikszáth Kálmánné visszaemlékezései. Előszó, irodalomjegyzék Praznovszky Mihály, sajtó alá rendezte és az utószót írta Tabák András. Horpács: Mikszáth Kiadó [2002]. 16 Fiatalkori kinézetére utaló másik feljegyzést is találunk a Visszaemlékezésekben: „Mi csak elbámultunk. Hát ez lenne az az ember, aki női társaságban mukkanni sem mer? És milyen jól nézett ki fekete kabátjában!" 17 Mauks Kornélia: Képek Mikszáth Kálmán életéből. Bp.: Lampel R.T., 1918, 7. 18 Szklabonya, 1870. tavasz elején, OSZK Kézirattára, Jelz. 1936/20. A levél eredetileg keltezetlen, Méreiné Juhász Margit datálta. „Mivel ez a levél a Milka ügy végső kihangzása, és a teljes vereség bevallása, következésképp a húsvét előtti böjtidő további folyamán, március elején kelhetett." Bisztray Gyula - Király István - Rejtő István (szerk.): Mikszáth Kálmán összes művei. 1-86. kötet. Bp.: Akadé­ miai Kiadó, 1960-2007, 24. kötet, 246. 19 Mauks Ilonához, Budapest, 1882. július 23. Nem ismert, másolata Mikszáthnétól az MTA Kézirattárában. Jelz. Ms. 38/rr. 8. M. h. 20 Rudnyánszky a Rózsa és Neje Kiadóval állt üzleti kapcsolatban, sokat segített Mikszáthnak, a Budapesti Napilap szerkesztőségéből ismerték egymást. 21 El nem küldött levél, MTA Kézirattára, jelzet: Ms. 39/bb. N. 1952/483. M. h. 22 A „tót atyafiak" kiadója. A Hét, 1891. január 25. 2. évf. 4. sz., 53. 23 Jánoska 1890-ben hunyt el. Az óralánc jelenleg a Palóc Múzeum gyűjteményében található, Balassagyarmaton. Megjelent a Pesti Hírlap 1882. 89. számában. 24 A saját ábrázatomról című írás megjelent a Pesti Hírlap 1882. 89. számában is. 25 Ebben a műben azt is írja Mikszáth: „A minap egy német lap hozta az arcképemet egy másik íróéval együtt." A cikkben említett fotó adatairól, hollétéről sem tudunk. 26 Debreceni Boglárka (szerk.): Semmi mozdulat most. Mikszáth Kálmán összes fényképe, válogatott ábrázolások. Bp.: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2010. 8. 27 Ellinger Ede készítette Mikszáth egyetlen, ránk maradt profilképét. A profilkép már az ókortól kezdve markánsan megjelenik az uralkodók, később a hírességek azonosí­ tójaként, először a római császárok verették pénzérmekre, később nemesek és művé­ szek is szívesen festtettek magukról profilképet. Mikszáth esetében, eltérően Karin­ thy vagy Ady ilyen jellegű fotóitól, egyáltalán nem jellemző ez a fajta megjelenés. 28 A 19. század második felétől az 1910-es évig tartó időszakot szokták a finn művészet aranykorának nevezni. A finn művészek Európába utaztak, hogy inspirációt merít­ senek, a jelzett időszak náluk is a nemzeti identitás megteremtése, keresése idősza­ kának tekinthető, jellemzője, hogy a különböző művészeti ágak között gyümölcsöző kapcsolat állt fenn. Az alkotók közül Albert Edelfelt (1854-1905), Pekka Halonen (1865-1933), Juho Rissanen (1873-1950), Akseli Gallen-Kallela (1865-1931) teljesítmé­ nye emelkedett ki leginkább. Az 1900-as évek finn szobrászatára is a nemzeti romantika után következő realiz­ mus gyakorolt nagy hatást. Ennek az időszaknak a leghíresebb szobrászai közül Ville 58 �Vallgren (1855-1940) Párizsban, Yrjö Liipola (1881-1971) és Alpo Sailo (1877-1955) pedig Magyarországon töltött hosszú időt. 29 Vasárnapi Ujság, 1902. augusztus 3. 49. évf. 31. sz., 502. 30 Nem lehet tudni, pontosan melyik felvételt említi Alpo Sailo, az elkészült mellszobor alapján arra következtethetünk, hogy valószínűleg arról az 1902-ben készült fotóról lehet szó, amin az író családjával együtt jelenik meg Reviczky téri (ma Mikszáth Kálmán tér) otthonában. 31 Nagy Miklósról, a Vasárnapi Ujság szerkesztőjéről írja RÉv a y Mór János: Írók, könyvek kiadók. Egy magyar könyvkiadó emlékiratai (Bp.: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt, 1920, 187.) című munkája II. kötetének Mikszáthról szóló fejezetében: „Csak egy em­ ber volt, akinek soha nem tudott ellenállni [Mikszáth], aki mindig tudott tőle kézira­ tot kapni, aki előre merte hirdetni, hogy karácsonykor hoz Mikszáth-elbeszélést: ez Nagy Miklós, a »Vasárnapi Ujság« szerkesztője volt, aki csodálatraméltó kitartással napokig, hetekig tudott Mikszáth nyomában járni, órákig várt rá a szerkesztőségben, vele vacsoráit, elkísérte haza és ha látta, hogy alkotó kedvében van, képes volt éjsza­ ka is ott maradni és bevárni, amíg megírja a számára való elbeszélést." 32 Budapest, 1902. augusztus 3. Megjelent a Vasárnapi Ujság, 1902. augusztus 3. 49. évf. 31. számában, 501-502. 33 Holló Barnabás a millenniumi időszak történelmi szobrászatának jeles alakja volt, számos vidéki emlékszobrot, életképet, állat- és portrészobrot készített. Művészetére jellemző a realisztikus ábrázolásmód, ami a kor sajátja is egyben. 34 Új Idők, 1910. január 23. 16. évf. 4. sz., 83. 35 Ezt szemlélteti az is, hogy miután Mikszáth másodszor is feleségül vette Mauks Ilo­ nát, még a saját kiadója, Révai Mór is csak véletlenül tudta meg, hogy családot alapí­ tott, évekkel a kötés után - ezt Révai meg is írja az Írók, könyvek, kiadók című művében. 36 Mikszáth Kálmán otthon. In: Új Idők, 1910. január 23. 16. évf. 4. sz., 228. 37 Visszaemlékezések. 111. 38 Visszaemlékezések. 28. 39 Visszaemlékezések. 172-173. 40 Ilyen volt továbbá az óralánca vagy az édesanyja teáskészlete. Amikor Mauks Ilona és Mikszáth Kálmán újra összeházasodtak, Mikszáthné keresett egy hangulatos kis la­ kást a Régiposta utcában, ahová otthonról küldette fel stafírungja maradékát, oda­ szállíttatta Mikszáth legénylakásából a bútorait is. Férje eleinte tiltakozott a saját ott­ hon ellen, maradt volna Budán, a Fiume Szállóban, annak ellenére, hogy az otthon mindig is kiemelt fontosságú volt a számára, kivéve magányos éveit. „Itt szépen meg volt terítve az asztal, rajta csészék, pirított zsemlyeszeletek és a Kálmán édesanyjától maradott kis rózsás »Alt-Wien« kávéskészlet. Kálmán tekintete rátévedt, arcát egy­ szerre nagy haloványság borította, és reszkető kézzel nyúlt a kávésibrik után, levette a fedőjét, s nézegette. - Ilonka - mondta -, nem tudom, varázslat alatt állok-e, de egé­ szen úgy érzem, mintha ez a kávéskészlet az édesanyámé lenne. Hatéves koromban leejtettem, eltört a fedele, egy drótostót aztán sárga rézdróttal összedrótozta, nézze". Visszaemlékezések. 194. 41 Néhány példa: Székely Bertalan műtermében. Képes Folyóirat, 20. évfolyam 8. füzet, 488.; Justh Gyula a Képviselőház elnöki szobájában. Képes Folyóirat, 19. évf. 11. sz., 749. 42 A Mikszáth-családnak telefonja is volt, ami abban az időszakban szintén ritkaságnak számított. 43 Semmi mozdulat most. 14. 44 Az Új Idők közölt egy Mauks Ilonával készült interjúrészletet a jubileum évében, ez a nyilatkozat érzékletesen rávilágít a fent említettekre. (Később ifj. Mikszáth Kálmán és 59 �Mauks Kornélia is megcáfolta az interjúban elhangzottakat, emlékirataiban.) „Hogyan dolgozik az uram? Nem bánja, ha nincs is körülötte föltétien csend. Fiatalabb korában az ebédlőasztalán szeretett írni, az asztal ilyenkor csak félig volt megterítve és a gyermekek cikáztak és lármáztak körülötte. Most már van külön dolgozószobája és ő az íróasztalán dolgozik, pipaszó mellett, de időközönként ki-kijön beszélgetni a szom­ szédszobába, még ha vendégek is vannak nálam. Nem szereti, ha a dolgozószobájában takarítanak. »Ne dúljanak, kérem!« mondja, ha valaki portörlővel forgolódik körülöt­ te. Én valósággal lelkiismereti furdalásokat érzek, valahányszor takaríttatni akarok, mintha merényletet terveznék ellene. A kéziratival sok baj van. Elkeveri a kész lapo­ kat és megesett már, hogy egy-egy ívet idegen írások közé tett és hónapok múlva va­ lahonnan külföldről küldték vissza. Mi annyira vigyázunk, hogy íróasztalát este ne­ héz szövetekkel borítjuk le, nehogy egy darabka papír is elvesszen, de azért már fél­ bemaradt egy elbeszélése egy elveszett lap miatt, melyet később a kabátja zsebében találtunk meg." Mikszáth Kálmán otthon. In: Új Idők, 1910. január 23. 16. évf. 4. sz., 229. 45 A feleségem - beszéli Mikszáth - észrevette, hogy nagyon ellustulok, még mozog­ ni is lusta vagyok, nemhogy járni. Sőt annyira ellustultam, hogy - mindenkire rádisputáltam volna a magam renyheségét. Ha ott jártunk néha a falusi tuszkulánumomban, és jött a kocsis, hogy jelentse, befogja a lovakat és elhajt valahova, mindig tartóztattam: maradjon csak, ne menjen, ne bántsa a szegény lovakat, hadd pihenje­ nek azok is, ki tudja, ha rajtam áll, talán a Csipkerózsika kisasszony alvó tündérpalo­ tájává változtatom ott a házat, és alvóvá teszek benne mindenkit. Pihenjenek. Pihen­ jen a ház, és a benne lakók, meg a cselédek, meg az istálló népsége, az állatok, és pi­ henjen a föld is, hátha előzőleg ugyis tulságosan megdolgoztatták". Mikszáth Kál­ mánnal készült interjú. In: ADORJÁN Andor: Krónika. A jubiláns Mikszáth Kálmánnál. A Hét, 1909. deczember 25. 20. évf. 52/1033. sz., 855. 46 A felvétel Jön a Kaszperek aláírással jelent meg a VU 1893. május 7. (40. évf. 19. sz.) 315. oldalán, az író Honnan vettem Kaszpereket? című írásával egy oldalon. Mikszáth a következő lapon Kaszperek és a nevelő (Levél a Vasárnapi Ujság szerkesztőjéhez) című írá­ sával zárta le A lublói ember című nagyobb elbeszélésének folytatásos közlését. A mű 1896-ban jelent meg könyv alakban, Kísértet Lublón címmel. 47 Visszaemlékezések. 196. 48 Visszaemlékezések. 198-199. 49 Ezekből a képekből később - például halála évfordulóján - is szívesen reprodukáltak, többek között az Új Időkben is. 50 Mikszáthnak két lócája volt, mindkettő megtekinthető a horpácsi Mikszáth-emlékházban. 51 Skvarka=töpörtyű/tepertő. Mikszáth szerint a horpácsi birtok olyan pici, mint egy tepertő. 52 A fotóriport és az írás a Vasárnapi Ujság 1905. október 1-i (52. évf. 40.) számában je­ lent meg. 53 Az ikonográfia anyagában található amatőr felvételek is főként Horpácson készültek, az 1900-as évek második felében, itt a fotósok ismeretlenek, valószínűleg a család ba­ rátai közül kerültek ki. 54 Ennek ellenére étkezőasztalnál csak ritkán látható, két ilyen jellegű felvételt ismerünk. 55 Akik elmentek... 46-47. 56 A fiatal művészek egyik kedvelt találkozóhelye a Korona Kávéház volt, ide járt Amb­ rus Zoltán, Bartók Lajos, Farnady József, Gozsdu Elek, Greguss Imre, Inczédy László, Komócsy József, Koroda Pál, Margitay Dezső, Mednyánszky László báró, Méray-Horváth Károly, Mészöly Géza, Pállik Béla, Reviczky Gyula, Roskovits Ignác, Rudnyánszky 60 �Gyula, Szana Tamás, Tóth Béla, Tölgyessy Arthur, Vágó Pál, Zala György, Zimay László és Révai Mór is, aki följegyezte a neveket. 57 A festmény Jókai egyik legismertebb ábrázolása, eredetileg írói jubileumára szánták, de nem készült el időben. Első változata Erdélyi Mór fényképész fennmaradt, beállí­ tott műtermi fotója alapján jött létre, melyen Mikszáth még nem szerepelt, Jókai a kártyázok összeszokott gárdájával, Gajári Ödönnel, Sváb Károllyal, Nedeczky Ist­ vánnal, Beöthy Algernonnal és Tisza Kálmánnal jelent meg. Az olajvázlatra aztán fölkerült még néhány neves személyiség: Podmaniczky Frigyes, Csernátony Lajos és Pulszky Károly, a "nagy palóc" azonban csak a végleges változaton szerepel. A ko­ rábbi variációkon valószínűleg azért nem jelent meg, mert abban az időben, amikor a festmény készült, még nem tartozott Jókai Mór tarokktársaságához. 58 Mikszáth még arcképeit sem dedikálta. 59 Eredeti pozitív nagyítás sajnos nem maradt ránk, korabeli sajtóközlések (például A Hét 21. évfolyam 12/1045. szám, 1910. március 20. hátlap), valamint a PIM Művészeti Tárának gyűjteményében található üvegnegatív alapján azonosítható. 60 Visszaemlékezések. 284. 61 Visszaemlékezések. 290. 61 �Találkozási pontok S ulyok L ászló „Borzalmak kortanúja" avagy Jecsmenik Andor „gumibotcsinálta munkásköltő" hányódásai az úgynevezett élet tengerén Különös ember. Ég és föld, tűz és víz együtt, egyszerre. Közösségi meghatározottságú, meg nem alkuvó, igazságszerető és igazság-kikényszerítő, érzékeny, versíró munkásember. A Nógrád megyei '56-osok közül senki sem töltött annyi időt bör­ tönben, mint ő: több mint 14 évet. Jecsmenik Andor olyan, mint az üvegpálca, ak­ kor sem hajlik, ha kényszerítik... inkább eltörik. Hogyan tekintenek erre a hajlíthatatlan emberre a többiek? Szeretik, szánják, féltik, megvetik? Az biztos, néhányan kétségbe vonják még politikai múltját is, s azt terjesztik róla, amit a forradalom után a kommunisták: valójában közönséges bűncselekmények miatt büntették olyan súlyosan. Tény, hogy többször került összeütközésbe az aktuális törvénnyel, túlbuzgó képviselőivel, már 1956 előtt is, de leginkább a felfogása és kiállása, a másként gondolkodása miatt. De rég is volt, amikor először beszélgettünk: 1989 augusztusában. Olvasta egyik újságcik­ kemet a Nógrád című megyei napilapban, egy 1956-os visszaemlékezést, és jelentkezett. Azóta számtalanszor átbeszélgettük a történetét, s beszélgetéseink nyomán több interjú és portré keletkezett. Ez az írás mozaikok sorozata egy kiadásra szánt, nagyobb terjedelmű visszaemlékezésből; nem magyaráz, nem részletez, s az alapvető tudást feltételezi. Az első pofon Jecsmenik Andor élete úgy indult, mint bármelyik salgótarjáni munkásgyereké, folytatása azonban különös, nem mindennapi. Sorsa korán, kamaszkorában fordulatot vett. - Salgótarján külterületén, egy nagyon kicsi, zsúfolt, piszkos bányatelepen, Forgáchon születtem 1926. augusztus 8-án. Egy faklozetra két család járt, körülbelül 8-12 személy. A klozet mellett, a kis udvarunkban volt disznó- és nyúlól, trágyadomb, szóval bűz és mocsok. A bányász a lakása mellé kapott egy kis földecskét, azt mű­ velte magának. A bányászkereset nem volt elegendő ahhoz, hogy öt-hat, esetleg nyolc gyereket eltartson. Mi is heten voltunk testvérek, de csak négyen nőttünk fel, a két bátyám, én és a húgom. Látva magam körül nagyon sok ember példáját, nem érdekelt az iskola. Azt mondtam, napszámosnak jó leszek így is... Édesanyám 12 éves koromban kivetette a mandulámat, ezután már mehettem dolgozni. Sokan álltunk sorban munkára várva az üveggyárnál. Azt hazudtuk, mikor néha-néha bevittek bennünket, hogy 14 évesek elvagyunk. Filléreket kerestünk, sok verítékkel. Mindez nagyon jó volt arra, hogy felismertessék velünk, munkából kell élni, és hogy másképp nem lehet megélni csak tisztességes munkából... 62 �14 éves koromtól munkakönyvvel dolgoztam, az üveggyárban, a tűzhelygyárban segédmunkásként, végül elmentem a bányához, a zagyvai rakodóra csillepucoló gyereknek. A szénosztályozóról átkerültem Somlyó-bányatelepre, a gócpontba. Sok férfi oda volt a háborúban, helyettük is dolgoznunk kellett. Sokat túlóráztunk, és sajnos előfordult, hogy nem akarták kifizetni. Ezért aztán mi sem akartunk túlórázni. A bőrömön meg mások elbeszéléséből ismertem az élet nyomorúságát, kezdtem hőbörgőssé válni. Ami azt jelentette, hogy az illetékeseknek megválaszolgattam, így nem lehet dolgozni. Egyszer emiatt, már a német megszállás után, kizavartak a bá­ nyából. Próbáltam a történteket a főmérnöknek megmagyarázni, de rám kiáltott: Ne pofázz, kölyök, ki vagy helyezve a gócpontra, büntetésből egy évre. Kint, a ferozolóban, ijedtemben, csak lestem a Szent Borbála-képre. Bepörgettem magam. Vissza­ mentem az irodába, és beszóltam a főmérnöknek: Én nem megyek oda vissza, ele­ get dolgoztam már semmiért, fatalpú bakancsban... A gócpont egyébként büntető­ hely volt, gyűjtőhely. Rossz körülmények között kellett dolgozni, és nem lehetett keresni... Szóval megtagadtam a munkát, ezért aztán internálási papírt írtak elle­ nem... Otthon elmondtam a fateromnak. Láttam rajta, hogy egy kicsit büszke rám; ő valamikor szakszervezeti munkásvezető volt, sok sztrájknak a szervezője... De ez külön téma lenne... hogy milyen piszkos munka folyt a régi rendszerben is: elárul­ ták a munkásságot... Hát, gyerek, nem tudom, mi lesz ennek a vége, mondta, de jó nem lesz... Másnap felvettem a díszlevente egyenruhát, és bementem panasztételre a bánya gazdasági udvarába. Az egyik irodában székelt a hadüzemi parancsnok, Nádasdi ezredes. Sorba kellett állni. Jött egy zászlóssal kihallgatásra: kérelem, pa­ nasz. Elmondtam neki. Jól van, fiam, rendbe lesz téve a panaszod, vedd fel a mun­ kát! Szó nélkül hazamentem. Majd egy hét múlva elmentem hozzá megint, és akkor kifakadt: Te piszkos kommunista, te fekély vagy a társadalom testén, melyet ne­ künk, arra hivatottaknak kötelességünk kimetszeni; zászlós úr, előzetesbe vele! A rendőrségi fogdában egyedül sírdogáltam. Egyszer csak csengetést hallottam, elhallgatok, semmi, megint sírdogálok. Újra csengettek. Megkérdeztem, ki az. Ne sírjál, gyerek, nem vagy egyedül. Kicsoda maga, bácsika? Gólián Béla vagyok, mondta... Ismert illegális kommunista volt... Átraktak nemsokára egy másik cellá­ ba. A mocsokban volt egy vödör, küblinek nevezhető, meg egy kancsó víz a másik sarokban. Pár óra múlva betettek hozzám három fiatalembert, később kihallgattak. Megdöbbenésemre Kocsis és Huszák rendőrnyomozó őrmesterek telefonon felhív­ ták Nádasdi ezredest, és szóvá tették nála, miért küldött hozzájuk kommunista vádakkal egy taknyos, síró gyereket, akiről a nyomozás során kiderült, lényegében jogosan tagadta meg a munkát. Kocsis még a feljelentőimet is behívatta: szembesí­ tett bennünket; elismerték, hogy igazam van. Lebarmolta őket is. Végül már csak nekem mondta: Gyerek, szabadulni fogsz, de ezeket ne mondd el senkinek, a főbá­ nyamester uraknak főleg ne, mert a tekintélyre szükségük van. Forgáchi lakásügyek - Édesapám 1946 januárjában halt meg, 56 éves korában. Agyvérzéssel került kór­ házba. Nem volt élelmiszer, gyógyszer. Nézzék, mondta a kezelőorvos, nem tu­ dunk neki enni adni, nem tud nyelni, különben is ide mindenki hozza az élelmet, ebédet, vacsorát, ki mit tud. Édesapámat a kórház hazaadta. A konyhában halt meg a heverőn, a lakás egyetlen fűtött helyiségében, jó pár hét múlva végelgyengülésben. 63 �A munkásegységben való gondolkodásomat, józan forradalmiságomat tőle örököltem. A nyugdíjintézet nem működött, édesanyám nem kapott nyugdíjat utána. Bátyáim már nősek voltak, a húgom még nem tudott dolgozni, én dolgoztam tanulóként. Filléreket kerestem. Az egész gyár hozzáfogott lopni. Azért is, mert a kommunisták állandóan azt szajkózták: Tiéd a gyár, magadnak dolgozol. Meg annál is inkább, mert rádöbbentünk, hogy inflációs pénzért gyártjuk a különböző méretű hús-, dió- és mákdarálókat meg egyéb tárgyakat, amelyeket ráadásul raktárra tettek, hogy majd ha bejön az új pénz, a forint, akkor piacra dobják. Lopott a párttitkár, lopatott az igaz­ gató, egyszerre lopott az egész délutáni műszak. Benne volt a főportás is. A mostani gépipari technikum helyére, a bokrok közé kihordtuk a szajrét. Már segéd voltam, szakmám volt. Egy szerencsétlen alak miatt aztán fejre álltunk, '46 októberében... Ezután mentem el a bányához. Le voltam égve, szénfal mellett dolgoztam egy vagy két évet. Ha kellett, 31 napot is végigdolgoztam egy hónapban. Csakhogy anyagilag felpofozzam magam. Majd valaki közbenjárására felvettek Pálfalvára, a központi javítóműhelybe, a bányagépgyár elődjébe esztergályosnak. Amikor 1950-ben gépgyárrá alakították át, egészen megváltozott a légkör. A helyzetem egy idő után tarthatatlanná vált, mert nem jegyeztem békekölcsönt, sőt sztrájkot szerveztem. Minket ugyanis valamelyik ökör könnyű testi munkásnak kiáltott ki. Minket, akik 30-40 kilogrammos csillekerekeket emelgettünk fel az esztergapadra daru hiányá­ ban. Vagy egy-két napig leálltam. Egyetlen ember követett a sztrájkomban, mint megtudtam '56-ban a személyzeti anyagból. Kőrösi János, egykori páncélos tizedes, aki négy szovjet harckocsit lőtt ki a háborúban. Persze közben mindenki cirkuszolt, mondta, hogy igazam van. Télen, '50-ben kiutalásra kaptam, Forgách alsó telepén egy nyugdíjas, így hívtuk, kis putrit. Nehezen rendbe hoztam. Én blokkoltam be a falát rabichálóval, rezsóval melegítve a falat, kiszárítottam, lefestettem. Az egyik szerv kiutalta nekem, a másik - mert akkor is volt ilyen - rám küldte a rendőrséget. Kilakoltattak. Elmentem Félegyházi János igazgatóhoz, adjon nekem segítséget. Miért járt a szád, gyerek? fogadott. - Nem tudok rajtad segíteni. Ekkor önkényesen leszámoltam, és elmentem a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi központi javítóműhelyébe. Egy kis kóceráj volt a szénosztályozó tövében. Felvettek, mert a pálfalvai esztergályosoknak jó híre volt. Káldi főművezető vett fel. Hallottam, Andorkám, milyen a múltja, nem érdekes, inkább előny előttünk; a lényeg: dolgozni kell. Aztán egyszer, amikor a betegszabadságról visszamentem, azt mondja a sze­ mélyzetis: Jecsi, ide figyeljen, Pálfalván van egy bányagépmesteri tanfolyam; sajnos vannak olyan emberek, párttagok, akik iszogatnak a szünetben, a tanár dumájára meg csak bólogatnak, mert be vannak piálva; ezeket mi kirugdossuk, elküldjük magát. Így lettem én egy hónapos késéssel a pálfalvai bányagépmesteri egyéves, bentlakásos tanfolyam hallgatója. A bányagéptan oktatója, Magyarfi Károly gépészmérnök hamarosan maga mellé vett a trösztbe. Gépészeti előadó voltam a beruhá­ zási osztályon. Szinte el sem hinném... Úgy vitt ki az üzemekhez, úgy mutatott be, mint a helyettesét, pedig nem voltam párttag. Lassan belejöttem a dologba. Karcsi bácsi ezt elismerte, s azt tanácsolta, járjak technikumba!... Nem volt nehéz megfo­ gadnom a tanácsát. 1957 nyarán érettségiztem volna a gépipari technikumban... Közben elromlott a családi életem... '48 karácsonyán nősültem... Gyerekem lett volna, de elcsináltuk, mert anyagilag annyira rohadtul álltunk... Hogy a családi 64 �életemet megmentsem, beadtam egy lakáskérelmet Forgách-telepre. Úgy okoskod­ tam: én leadok egy majdnem összkomfortos lakást Nagybátonyban, hogy közel legyen a munkahelyem, a technikum, hogy mindenütt egész emberként állhassak helyt, és Salgótarjánban kapok egy egyszerűbb másikat. A döntés lassan ment, elhúzódott. Közben Mede Laci is igénylőként lépett fel. Irodai tekergő volt valahol a bányánál, futballista, ügyes, alkalmazkodó ember. Mit ad Isten, egyszerre akartunk beköltözni, mindkettőnk kérelmét elfogadták. Megérkezett Mede Laci is a bútorokkal, a pártrokonságával, kijött Novák József, a járási pártbizottság első titkára is. Intelli­ gens arcú férfi, odaszólt nekem: Jecsmenik, mit akar maga itt, mikor nincs kiutalása? Én naiv marha meg odanyomtam a kezébe: Itt van, nézze! Elvette tőlem, és eltette: No, ugye, mondtam, hogy nincsen. Elküldtem akkor a jó mocskos, kurva anyjába. Előtte vagy két héttel voltam kórházban vírusos fertőzéssel, legyengültem, ki vol­ tam idegileg. Lehordtam minden gazembernek. Tudja, ki vagyok én? - kérdezte. Nem tudom; egy piszkos gazember vagy, feleltem. A járási párt első titkára va­ gyok. A párt utolsó titkára vagy, kiabáltam. Mindent mondtam én, éppen csak nem kommunistáztam le... Ezt most, a rendszerváltáskor olvastam a jegyzőkönyvben... Felém fordult a bátyám: Öcsém, te itt el vagy ásva, gyerünk vissza Nagybátonyba! '56 forró nyara - 1956 júniusában a gépipari technikum harmadik osztályát végeztem el. Jött a nyár. A műhelyben szólt egy fiatalember, hogy délután gyűlés lesz. Nem érdekel. Gyere el, mert meleg dolgokról lesz szó! Miről? Bizonyos nálunk történt visszaélésekről. Eszem­ be jutott, volt nálunk egy KISZ-bankett. Rengeteg tombolát eladtunk, de a párttitkárhelyettes, egy volt ÁVH-s, egy gyilkos meg a cigány KISZ-titkár sorsoláskor a kalap­ ba csak három jegyet tett be: a sajátjaikat. A pitiáner kis nyereményeket így ők nyer­ ték. Bakos Robi, a falusi párttitkár fia, jó piás gyerek, megjátszotta a részeget, elhitték neki, és elkezdte mondogatni, húzzatok még, csak úgy találomra, hátha én nyernék. De hogy azok vonakodtak, „véletlenül" kirúgta a kalapot a kezükből, elrepült, és a tömeg akkor látta meg, hogy nincs benne semmi. Straub Gyuri bácsi volt az üzemi párttitkár, Amerikából kiüldözött kommunista, azt mondta, ez pártügy, ne szivárogjon ki sem­ mi. Persze a gyerekek elpanaszolták nekem, mert mindig szóltam az érdekeikért. Most is felpiszkáltak, hogy a gyűlésen hozzam fel újra a történteket. Ezt óvatosan meg is tettem. A szélsőbalosok nekem tapadtak, lereakciósoztak. Az illetőt, aki így vádolt, jól ismertem, az öccse nyilas volt. Maga is piás ember, mondtam, az első díjat, az üveg pálinkát állítólag közösen itták meg. Micsoda? Igen, magára céloztam... Azért beszéltem névtelenül és „állítólag", azaz feltételesen, mert volt akkor két hónap felfüggesztett börtönbüntetésem a mocskos Novák miatt, és hát könnyen mehetek a sittre... No, a lényeg, hogy kitört a botrány. Aztán eltelt vagy két hét, szóltak a gyere­ kek, hogy egy csomó teherautó érkezett. A melósnak luxus volt akkor az autó... még a teherautó is. A pártbizottságról jöttek. Szoó Béla arcára emlékszem. Behívattak a pártirodára. Valaki bemutatkozott: a megye első titkára vagyok. Ültünk az irodában vagy hatan-heten. Helyből én egyedül, a többi vendég, meg a helyi párttitkár helyettese, Jano Bandi, aki benne volt a tombolabuliban. Elém tettek egy jegyzőkönyvet, és meg­ kérdezték: Mi hiányzik a jegyzőkönyvből, Jecsmenik? Megdöbbentem, nem tudtam, hogy minden pitiáner gyűlésről megy feljegyzés a pártbizottsághoz, hogy ellenőriz­ nek. Visszakérdeztem: Ilyen szokás van, hogy mindent beküldenek „oda"? Az első 65 �titkár elvörösödött. De különben is, mondtam, itt van Jano Bandi, ő is ott volt, mond­ ja meg ő, hisz ott van nála a lopott töltőtoll. Az első titkár elkérte tőle, s műszak végé­ ig politizáltunk, vagy öt-hat órán keresztül. Békésen váltunk el egymástól. De az első titkárt még megkérdeztem: Ha nem '56 nyarát írnánk, akkor is így úsznám meg a dol­ got? Maga akkora nagy fasz, Jecsmenik, hogy ki se lehet mondani. Ez volt a válasza. Szóval, így politizáltam én. Mert érdekelt az élet. A rádióban felfigyeltem egy műsorra. Szombat este háromnegyed hatkor kezdő­ dött, Poroló címmel. A nagy budapesti bérházak udvarán van poroló, amelyen a házi­ asszonyok a szőnyeget porolják, és közben pletykálkodnak. Jött a fodrásznő az igaz­ gató feleségét dauerolni. A férjem tutyi-mutyi funkciós, más villában lakik, mi meg itt vagyunk a tömegnyomorban, a prolik között, mesélte az asszony. Megdöbbenve hallgattam: ez már kemény, éles dolog... Nem sokkal előtte meglepetéscikket lehetett olvasni a nagylengyeli olajmezőkről. Arról szólt, hogy Rákosi lement az igazgatóhoz, és előadta, mennyivel kell többet termelni. Az igazgató visszautasította, nem lehet, mert a fúrótorony elavult, és ha erőltetik a dolgot, akkor zavart okozhat az olajfinomítóban. Ezért börtönbe zárták. Most pedig csináltak egy riportot ezzel a szerencsétlen ember­ rel. Hallgattam a rádiót, s kérdezik: Ki volt az a személy, aki miatt börtönbe került? Rákosi Mátyás, a párt főtitkára. Megdöbbentem ezen a válaszon, mi folyik ebben az országban, miközben én tanulok. Odabent a munkahelyen beszélgettünk, hát ilyen még nem volt! A rádió szidja a karrierista, cinikus kommunistákat, párttitkár, igazga­ tó nem számít... Eltelt egy hónap, a Poroló műsor átalakult zsugázó társasággá, s a tagjai politikáról beszélgettek. Majd jött október 6-a, Rajkék temetése. Azt mondja valami fő kommunista: Elvtársak, nem lesz többé Rajk-ügy, erre a párt a biztosíték. A forradalom sűrűjében - Elérkezett október 23-a. Már éreztük, valami lóg a levegőben... A technikumban tanultunk. Bejött Borsos, az igazgató: Maradjanak nyugodtan, tudjuk, mikor megy a vonat, addig bekapcsolom a rádiót... A tábla fölött volt a hangszóró... Gerő fog beszélni, most jött haza Jugoszláviából... Másnap reggel öt órakor otthon, Nagybátonyban bekapcsoltam a rádiót: zene, lövöldözés. Szaladtam be a műhely­ be, mi van, gyerekek. Nem tudjuk mi sem, majd hallgatjuk a rádiót, aztán kiderül. Elkezdtünk politizálni... Forradalom?... Szabadságharc?... Október 27-én délelőtt a csarnokban az szb-titkár felállt a hegesztőasztalra, és be­ jelentette, kormányutasításra meg kell választani a munkástanácsot, az üzemőrség­ gel együtt. Közönyösen hallgattunk. Megszoktuk már, mi szokott itt történni ilyen­ kor. Aztán lelkesedtünk egy kicsit, majd elcsendesedtünk. Volt elég ok arra, hogy hallgasson az ember. Igen ám, csakhogy megláttam Jano Bandit, jegyzetelt valamit, kezében a lopott töltőtollal. A kutyaszentségit, hát ennek a megye első titkára viszszaadta?! Elkezdtem kiabálni: Jano, milyen toll van magánál? Kitört a botrány, és délután már mi kezdtük a szervezkedést. Más volt ez, mint amilyen Lengyelor­ szágban vagy a gorbacsovi Szovjetunióban volt. Ott jöttek a hangadók, és ők kezd­ tek foglalkozni a tennivalókkal. Nálunk alulról kezdeményezve történt minden, ahogy az emberek gondolták, akarták... Elmentünk valamelyik nagybátonyi kultúrházba, ahol Szabó Ervin, vállalatunk anyagosa vezette le a gyűlést. Én legazembereztem Benczés igazgatóéket, de nem kommunistáztam. Azt kérdeztem a hallgató, gyáva emberektől, ezektől a szemetektől 66 �féltek, ezek senkik. Tudom, nem voltam normális a felháborodástól, mert rengeteg gazemberséget tudtam róluk, mint volt trösztös. Jött közben egy hír: Tarjánban több embert letartóztattak, nekünk, az 5-ös bizottságnak be kell menni kiszabadíta­ ni őket. Bementünk, Szabó Ervin, én meg még néhányan. Tarjánba megérkezve megtudtuk, hogy a szobrot, a szovjet hősi emlékművet ledöntötték, és a kisállomás melletti főtéren gyűlt össze a tömeg. A könyvterjesztő vállalatnak volt ott egy hangszórós kocsija, Szabó Ervin beszállt, és üdvözölte a tarjáni forradalmat, a tarjáni népet, és kérte, jöjjenek velünk, ébresszük fel az alvó Nagybátonyt és kör­ nyékét. Én is beszéltem valamit, Bozsik Valéria leírja a nem sokkal később megje­ lent könyvében, az a javamra szól. Valahogy így: Salgótarján dolgozói, vigyázzatok a forradalom tisztaságára; vigyázzatok, anarchia ne legyen; vigyázzatok arra, hogy az ÁVH, az ügyészség birtokában lévő papírok, amelyek alapján rehabilitálni lehet az ártatlanul elítélt embereket, ne tűnjenek el! Majd lefoglaltunk néhány vidéki buszt, megkértünk néhány embert, hogy szán­ janak fel, és elmentünk Nagybátonyba. Én késéssel indultam, mert a sofőr nem volt hajlandó vezetni, és az autóközlekedési vállalattól szereztem egy másik autót. Öszszesen négy kocsi ment le. Az egyik a hangszórós, benne ült Szabó Ervin. A kiste­ renyei elágazásnál észrevettem, hogy egy rendőrautó jön utánunk. Mi Maconkán keresztül mentünk a bányavárosba, a többiek, akik előbb indultak el, Csengerházának mentek. Kányás előtt van egy magas domb, ott rá is lőttek a Szabóék autójára. Ők akkor mindjárt elmentek a faluba, mert hallották, van valami zűr. Mi is utá­ nuk... Előző este Szabót megválasztották a szolgáltató vállalatnál a munkástanács elnökének, engem meg a helyettesének, a hátunk mögött, anélkül, hogy ott lettünk volna... Nem volt ez ritka eset a forradalomban... Az emberek leverték a csillago­ kat, tudtuk meg. Jól van, gyerünk vissza a bányavárosba. Útközben a rendőrségnél ránk lőttek. Könnyebb sebesülés is történt az autóbuszokban. Megálltunk, és elin­ dultunk néhányan az épület felé. Udvari égővel ki volt világítva, kiabáltunk az épület mellett fekvőknek: Mi az űristent csinálnak maguk, meg vannak őrülve?! Ők meg vissza: Miért lőttünk rá az épületre? Lőtt az öregisten, hát a kocsiban se fegy­ ver, se üres hüvely, semmi, hogy az istenben lövöldöznénk mi... A fegyveresek munkásőrfélék voltak, a helybeli párt állította őket oda a rendőrség védelmére. Másnap bementünk Szabóval a rendőrségre, s mit ad isten, le akarnak tartóztatni bennünket. De tömeg verődött össze, és elengedtek. A rendőrség és a szolgáltató vállalat egymás mellett volt. Bementünk a műhelybe. Ott már forrongott a nép. Felmentem a vasszerkezetekre, leszedtem a piros-fehér-zöld zászlót, befogtam a satuba, és kértem bicskát, hogy lefejtsem a rávarrt címert. Úgy hívtam: kirgiz címer. Senki sem adott kést, ezért fűrészlapból eszközt csináltam, és azzal kezdtem el. Ekkor a tömeg egy része a kivágott címert be akarta taposni az olajos iszapba. Leál­ lítottam. Eddig befogtad a pofád, most pedig átesel a ló másik oldalára?! Ez idegen címer, semmi keresnivalója a magyar zászlón, de nem bántott senkit; beviszem a pártirodára, küldjék el oda, ahová való, Kirgíziába. Belátták az igazamat. Bent a pártirodán aztán kértem, hogy vegyék le a vörös zászlót a homlokzatról, ne várják meg, amíg a tömeg maga teszi meg. A párttitkár levette. Az '57-es tárgyaláson pe­ dig elismerte, hogy se a címer, se a zászló nem volt beletaposva a sárba. Szabó Ervin szebben, műveltebben beszélt, mint én. Én káromkodtam. Apját a németek, nagybátyját, az anyja testvérét a nyilasok nyírták ki. Ervinnel megbeszéltük, 67 �hogyan osztjuk szét egymás között a munkát, egy politikai és egy gazdasági részre, a politikait pedig még két részre: politikaira és fegyveresre. Láttam a zűrzavart, fel­ fogtam, hogy a dolgokat másképp kéne csinálni. Szóltam a főmérnöknek: Fenyvesi munkatárs, hány ember kell magának az üzem zökkenőmentes üzemeléséhez; és mondja meg, kiket választ, párttag vagy nem párttag, minket nem érdekel, csak jellemileg, szellemileg odavaló legyen. Szóltam Kovács Jóska főkönyvelőnek, hogy ugyanezt tegye meg adminisztratív vonalon. Benczésnek azt mondtam: Béla bácsi, magára nincs szükség, elmegy villanyszerelőnek, vagy aminek akar. És felmondtam még egy csomó embernek. Benczés felmondását senki nem írta alá, csak én meg egy ismeretlen. Villanyszerelő is lett aztán Béla bácsi... Később, '63-ban találkoztam vele, letegezett: Hogy vagy, Andorkám? Csodálkoztam. Hát engem te nem bántottál, mondta; leváltottál, aztán amikor levertünk benneteket, visszamentem igazgatónak. Én álltam a fegyveres, Ervin a politikai részleg élén. Nem határolódott el olyan élesen ez a két rész, hisz néha ő is belebeszélt a fegyveres részbe, én meg a politika­ iba... Hogy honnan volt fegyverünk?... Hát... mint említettem, meg kellett alakítani az üzemőrséget, annak volt fegyvere a rendőrségtől, így mi tőlük és a rendőrségtől kaptuk a fegyvereket. Október 28-án, vasárnap ment a nagy követelmény-fogalmazás. Ez általában egy nagy tanácskozás keretei között zajlott, nem mondhatom azt, hogy munkástanács­ ülés volt. Nem szóltam bele, csak ha úgy éreztem, hogy nagyon muszáj, mert hirte­ len mindenki követelt. Folyt a kiútkeresés, mit kéne csinálni. Beszóltam például, hogy az Atya úristen is ülhetne a kormányban, ő sem tudná teljesíteni a követelése­ ket; minden józan és értelmes követelést támogatunk, ami ebben az országban elhangzik; meg hogy egyet mindenképpen követeljetek, ez mindennek a kulcsa: a szovjet csapatok menjenek ki az országból. Nekünk kellett lépni, mert a helyi veze­ tők kitaláltak mindenféle bizottságot, aztán meg nem csináltak semmit, húzták az időt. Se nem dolgozunk, se nem politizálunk, gondoltam, ez így szar, ez nulla. Igaza van, mondták, fogalmazzunk meg egy táviratot Pestre. Belevetettem, hogy a rádió folyamatosan közölje, mikor melyik egység indult el, hogyan vonul ki az országból, nehogy csak átcsoportosítás legyen. A táviratot el kellett vinni a bánya­ városba, a kispostára. Egy ember mert velem jönni. Ezzel természetesen beloptam magamat a helyi kommunista vezetők szívébe: ez lehet az előzménye annak a ha­ zugságnak, hogy én partizángóré vagyok... Hogy hogyan alakulhatott ki ez a mí­ tosz körülöttem, csak kapisgálom... Tudniillik én ellenőr is voltam, motoron jártam az üzemeket, az emberekkel dolgoztam, szociális ügyekben pofáztam az érdekük­ ben a szénosztályozón, a központi javítóműhelyben, a kötélpályán meg a kisvasúton. Ezekkel az üzemegységekkel össze volt kötve a szolgáltató, tehát akaratlanul központnak számítottunk. Látták, hogyan gondolkodom, miként beszélek. Én azért is vállaltam a fegyveres vezetést, mert amíg én nem kommunistázom, amíg józanul beszélek, addig másnak sincs joga másképp beszélni. Ezzel hatottam az emberekre. Nekünk elsősorban az erkölcs és az egység a fegyverünk, hangoztattam. Mert az a néhány géppisztoly, puska, ami nekünk van, az oroszokkal szemben nulla, a Mrázikékkal szemben meg túl sok. Mellettünk volt a tömeg, mögöttünk a szovjet had­ sereg. Ha mi olyat csinálunk, akkor ránk indulnak az oroszok, és semmik vagyunk... Szóval így lettem én fegyveres parancsnoka Nagybátonynak és környékének... 68 �Végül elvittek a párt megyebizottságára, felvittek az emeletre, Hajdúnak az irodá­ jába. Csak arra figyeltem fel, hogy mondják: Jecsmenik Andor partizán kommandant. Hű, a szentségit, hát rólam van szó! Ez halálos fenyegetés, bajban vagyok, ki leszek nyírva. Felugrottam: Nye pravda; tolmács van? Igen. Darázs István. Az durák, bolond, mondtam. Darázs nyomta a szöveget, vigyázzban, nagy szolgalelkűen az orosznak. Hogy Darázst ledurákoztam, kirángattak az irodából, mint egy kutyát, levittek az emeletről, betuszkoltak egy szobába. Másnap bejött hozzám egy személy, és tájékoztatott, hogy elvisznek Nagybátonyba, fel a Büdöskúthoz, ahol a nemzet­ őrségünk sátrai vannak, a tábort föl kell számolni. A pártbizottság udvarába benyom­ tak egy páncélautót, közben harckocsikat dübörögtettek, hogy ne halljam a kiabálá­ sukat. Felszállítottak a ruhák közé, feljött két katona is. Elindultunk. A csengerházi emelkedőnél nagy kanyar van, mikor Szentkút meg Bátony felé kanyarodunk. Fél­ rehúztam a függönyt, mert a két sorkatona aludt. Kudá pasol, tovaris kommandant, kérdeztem. Nyet, joppoje maty, és visszalökött a tiszt. Később, amikor megálltunk, és újra kinéztem, hallottam, hogy az orosz tiszt kérdezgeti: Gödöllő? Gödöllő? Nem, Aszód, hangzott a választ. Végül egy nagy épület előtt álltunk meg, ki volt rá írva: Gödöllői Agrártudományi Egyetem. Odajött hozzám egy orosz katona: Magyar vagyok, kárpátaljai, én leszek a tolmácsod. Felkísért az emeletre egy alezredeshez. Felolvasott nekem egy levelet. "Gyönyörű" írás, állítólag Darázs írta... hogy három­ ezer katonám van, és összeköttetésem Maiéter Pállal - akkor azt sem tudtam, ki az -, az összekötőnket Répás Pálnak hívják... ő műszaki főhadnagy volt. Ez hazugság, reagáltam. Ellenőrizzék le, ez tiszta blődli. Az íráson minden új bekezdést aláírattak velem. Kérdezem Zolitól, a tolmácstól, hol íratják alá velem a halálos ítéletet, miért kell nekem aláírni ennyi helyen, még a tolmácsnak is, aki fordította. Az öreg ales erre jól megfelelt: ki kell tölteni minden helyet, nehogy valami mocskos kéz beírjon oda még valamit; azért fogadtam Beregszászról egy magyarul tudó bányászgyere­ ket, mert tudom, hogy ő azt fogja fordítani, amit maga mond; vannak itt ugyanis elegáns GPU-ruhás tolmácsok, akik átvernek engem a maga rovására, és nekem le kell írni mindent, amit mond, mert különben én is ráfizetek; érti, amit mondok?... No, így kaptam én orosz papírt, amit aztán december 6-án fel tudtam mutatni Ladvánszkynak. Ezen a napon Nagybátonyba lehívtuk az oroszokat, nem a nagy­ bátonyi gépüzemi munkástanács, hanem a megyei, mert akkor már Szorospatakon működött. Mrázikék ugyanis november 13-án a megyei munkástanácsot kikerget­ ték a salgótarjáni megyetanács épületéből, s az előbb az acélgyárba menekült, on­ nan pedig Nagybátonyba, majd Szorospatakra. Akkor a helyzet urai az oroszok voltak, akikkel pedig mi tárgyalhattunk, a Mrázikék, a Batkiék, azok csak eszközök voltak. Lényegében két dolgot szerettünk volna megbeszélni két nappal a későbbi pufajkás sortűz előtt. Követeltük a párt, illetve a karhatalom megtisztítását a komp­ romittált, méltatlan személyektől, mert szerintünk - s ez a másik fő téma - a rend, a gazdaság és a közbiztonság így helyreállhatott volna. A karhatalom ugyanis tele volt korábbi ÁVH-s csibészekkel, akik mindenáron lőni akartak. A tárgyalásból én nem sokra emlékszem, alig voltam bent pár percig... Harckocsik nem voltak jelen. Gondolom, ha lettek volna, a pufajkások már 6-án megcsinálták volna a provokációt, és ott, Nagybátonyban. 69 �1956. december 8. - A Nagy-Budapesti Munkástanács országos értekezletén kérdezte a titkár, hol vannak a salgótarjáni küldöttek, mert ez meg ez történt odahaza, nálunk: a pufaj­ kások belelőttek a tömegbe. Megszűnt a tanácskozás. Egy dunántúli személy azt javasolta, hogy ne menjünk haza, mert minden balhét ránk vernek. Akkor odaszólt hozzám Steigerwald: Gyere, átmegyünk az Ajtósi Dürer sorra az oroszokhoz, és megkérdezzük, mi a helyzet. Én most jöttem onnan, három hete, én oda nem me­ gyek, eredj te! Elment egyedül, majd mikor visszajött, elmesélte, mi történt Tarjánban. Nézd, öregem, válaszoltam erre, akkor én nem megyek haza, disszidálok. De miért? - csodálkozott, és értetlenkedtek a többiek is. Nem kommunistáztál, nem verekedtél, nem csináltál semmit; sérelmed volt '56 előttről, de rendesen beszéltél, gyere haza! Hazacsaltak... S mint az ökör, hazajöttem... Hazafelé folyton mondogat­ tam Telek bácsinak, a sofőrnek, hogy haladjon vagy száz méterre az előttünk levő acélgyári kocsi mögött, mert félek, és ha baj van, akkor esetleg elslisszolok. De hiába mondtam, az öreg belement az előző kocsinak a fenekébe, a pufajkások meg ott álltak Pálfalván, a nagy temetőnél. Körülfogtak, benéztek az autóba: Honnan jönnek? Pestről. Feltűnt Búza őrnagy, a gépipari technikum első osztályába együtt jártunk: Jecsmeniket kivéve, mindenki mehet, adta ki a parancsot. Valaki felismert, amikor bevilágítottak a kocsiba. Engem kiemeltek, odaállítottak az árok szélére, tegyem szét a kezem, lábam. Azt hittem, agyon akarnak lőni. Megmotoztak. Búza őrnagy elvette tőlem a személyigazolványomat: Erre neked nem lesz soha szükséged. A kihallgatásokon rafinált módszerekkel faggattak. A nyomozó kérdezgetett, mit csinált ekkor meg ekkor, s a dátumokban ide-oda ugrált. Később újra kérdez­ gettek... Ez hazugság, és lökte a szöveget... Ez így ment párszor... Házi mielőtt kirohant volna, ugyancsak kiabált rám. Kihúzta az asztalfiókot, és azzal fenyege­ tett, hogy belógatja a pöcsömet, közben a csizmájával visszarúgta a fiókot, és azt mondta: Úgy, hogy leszakad a pöcsöd; bezárom az ujjadat az ajtónyílásba, fogsz te vallani! Aztán káromkodva levitetett a pincébe. Éjfél után lépések zaját hallottuk: dongott a folyosó alja, majd csend lett. Aztán megszólalt egy hang, megismertem Házi hangját. Hogy hívnak? Hadady Rudolf. Házi valakitől megkérdezte, mi a foglalkozása. Bányász. No, basszon le neki egy bányászosat! Elkezdték pofozni Hadadyt. Majd - húzták-, vonszolták-e, nem tu­ dom, de csoszogást is hallottunk - elvitték a folyosó belső része felé. Nemsokára Házi megint kérdezett, ezúttal udvariasabban: Hogy hívják magát? Hargitay La­ jos... Rövidesen áthelyeztek az utca felőli fogdába. Pár nap múlva betettek hozzám egy elegáns ruhájú fiatalembert, mondta a magáét. Nem álltam vele szóba, attól tartottam, provokátor, elég keményen beszélt a srác. Később elvitték, és visszahoz­ ták melós ruhában. Leült, elkezdett sírdogálni. Mi van veled? Akkor kezdtem hinni neki. Ferencz István vagyok, rám akarják fogni, miattam volt 8-a. Elkezdtünk be­ szélgetni. Elmondta, hogy nemrég Hugyagon kivégeztek két személyt... Te, Hargitay nekem a tanárom volt! És itt verték össze Hadadyt is... Börtönévek -Sokféle munkát végeztem a börtönben. Egy időben dolgoztam például házimunkásként: sepertem, kaját osztottam, repetát is. Úgy viselkedtem, hogy minden rabtársam mellettem állt. Így éreztem legalábbis. És így figyeltem fel egyszer egy kiabálásra: x. y. 70 �vagyok, most visznek az utolsó utamra; el ne felejtsetek, bosszuljátok meg a halálo­ mat!... Fiatalember volt... Előfordult, hogy beinjekciózták az elítéltet. Jött az egészségügyis a fecskendővel... Szóval úgy ment a bitófa alá a szerencsétlen, mint a birka... A fegyőrök nagy urak voltak. Egy időben teljesen rájuk volt bízva, mit csinálnak a zárkájukkal. Így aztán nekik szóltunk: Felügyelő űr, hadd menjünk már át egy másik zárkába, itt elfogyott a beszédtémánk, itt már azt is tudjuk, hogy kinek a nagymamája szereti megfésülve a mákos tésztát. Megbeszéltük, ki kivel akar öszszemenni, s a smasszerok ily módon csináltak dohányzó, nemdohányzó meg hor­ koló zárkát. Négyszer kettő meg háromszor kettő méteres zárkák voltak. Hármannégyen voltunk egyben, de megesett, hogy heten is. Ha ki akartunk menni, a fegyőrnek kellett szólni, és ő leengedett az orvoshoz, a nevelőtiszthez... Előfordult, hogy a smasszerok megvertek embereket... Engem egyszer azért vertek meg, mert az a piszkos, szemét törzsőrmester nem gondoskodott az élelmiszerünkről, amikor Bedával vittek a Lénárdék tárgyalására, Balassagyarmatra, és szóvá tettem... Tele voltunk spiclivel. Aki nem bírta az itteni életet, egy idő után beállt... Engem, mint visszaesőt, 1963 áprilisában, a nagy amnesztia idején nem engedtek el. Szerintük én '55-ben a lakásügynél megsértettem a járási pártbizottság első tit­ kárát. Pedig ő sértett meg engem. Kiborultam, éhségsztrájkba kezdtem... A máso­ dik éhségsztrájkom augusztus közepe táján lehetett: a főépület ugyanis kiürült. Csak az egyik csillagban voltunk, de sokan... Engem hülyének könyveltek el: aki éhségsztrájkol... Amikor a Gyűjtőben lehelyeztek a házi műhelybe Zádori főtörzs­ őrmesterhez, kérdezgetett: Mi volt maga civilben? Esztergályos. Jól van, Jecsmenik, nekem van itt esztergályosom, de magát ügy adták le nekem, hogy golyós, most viszont látom, maga nem hülye. A rabok szabadulásakor előfordultak érdekességek. Talán harminc emberrel is meg­ esett, hogy kivitték a kapuig, onnan meg visszahozták. Mert a bizottságok „össze­ vesztek", az egyik így, a másik úgy értelmezte a szabadulás feltételeit. Megtörtént, hogy valakit egy hét után hoztak vissza a falujából, mert a haragosa közbelépett. No, Jecsmenik, jött 1963. augusztus 18-án a körletparancsnok, több fegyőr társasá­ gában, elvisszük magát egy helyre, maga szabadul. Szabadulok? Nem akartam elhin­ ni. Nagyon le voltam züllve, sápadt, sovány az éhségsztrájkoktól, kiborulva idegileg. A ruhásvezető őrnagy érdeklődött, honnan jön ez az ember? A fegyelmi osztályról. Ami­ kor rájöttem, hogy tényleg szabadulok, ráborultam az asztalra, és zokogtam. Úgy sír­ tam, mint a szaros kölyök. Fél kábulatban felvettem az összegyűrt ruhát, mert a gyar­ mati börtönben mocsokban, piszokban tartottak, a cipőm felkancsalodva. Egy Hado­ va nevű, két méter magas verőlegény, körletparancsnok egyébként, odébb vezetett, és kezembe számolta a pénzt: No, Jecsmenik, elballaghat. A portásfülkénél megálltam. Rám szólt: Mi van, miért nem megy már? Gyorsan menjen, míg vissza nem viszik! (Jecsmenik Andort a méltánytalanságok és megalázások, a börtönévek késztették versírás­ ra, szenvedései érlelték. A minőség megítélése legyen az olvasó joga. Három verséből idé­ zünk, korántsem a legsikerültebbekből, de szándékunk szerint talán ezek a legjellemzőbbek, írásunkhoz a leginkább illeszkedők. S még egy megjegyzés: terjedelmi okokból nem a szoká­ sos versformában jegyeztük le a sorokat. Gumibotcsinálta munkásköltőnek a 2003 tavaszán magánkiadásban megjelent verses­ kötete előszavának végén nevezi magát. A közölt versek ebből, A szabadság gondolata című könyvből valók. 71 �A váci börtönben 1958 őszén született a Sátán szolgái című tizenegy versszakos költe­ ménye: „Mit csináltatok... ti, aljas emberek?! / Életemet tönkre miért tettétek? / Az eszetek sötétebb, vagy a lelketek? / Bárhogyan is van, ez lesz a vesztetek. // Megöltetek!!! Ördög leszek!!! / Rettegjetek rongy emberek! / Hegyes villám lángba mártom, / S azután belétek vágom, // S úgy forgatlak a parázson, / Gúnyzene lesz kacagásom, / Ha kínotokat már megírnom, / A parazsat még felizzítom, // S egy boszorkányra reá bízom, / Míg távol leszek... A parázs izzon, / Amíg én a földön járok, / S aljas lelkekre vadászok. // Feljövök e bűnös földre, / S elbújok jó rejtekhelyre, / a gonosz, sötét lelketekbe, / Bűnt oltva a véretekbe. // Hogy biztos legyen a sikerem, / Az eszeteket megkeverem [...] // A szemetekbe kiülök, / S a markomba röhögök [...]" Ne álmodj, nép! című versét teljes terjedelemben közöljük. Jecsmenik Andor ezért került három év feltételes szabadság után, 1966-ban, a forradalom és szabadságharc tizedik évfor­ dulóján vissza a börtönbe, s ült végül 14 év, egy hónap és 22 napot. Izgatásért kapott két évet, úgy gondolja, nem a bírótól, hanem a pártbizottságtól: „Ledöntött útjelző vagyok. / Sötét kor főútja szélén. / Lassan enyészve korhadok. / S fény dereng nyíltáblám végén. // Gyönge fényecske az éjben, / Béhúnyt szemű népnek jelez,/ Holtak közt gázoltok vérben, / Hóhérok s szolgák útja ez. // Akarj! Merj! Emberré lenni! / Teremts magadnak szép jelent! / Ily úton terelve menni,/ Bőrödön érzed, mit jelent. // Múltban is jövőt ígértek, / Éppen úgy, mint ma is teszik. / Horthy-urak bűnben éltek, / S a bűnűzést ma átveszik. // Kifosztottak hazát, népet, / Orgazda lett Nyugat s Kelet, / Bérenc, ki épp trónra lépett, / Hulla­ lépcsőkön lépkedett. // Minden zsarnok rémuralom / Összeomlik. Ezer a jel. / Árulóknak nincs irgalom. / Bűneikért felelni kell. // Mért tűr egy nép, kit fojt a gond? / Hiába ont vad átkokat, / Diktátor önként le nem mond. / Mért hajszolsz hát ábrándokat?/ Sültgalambváró felfogás?! / Zsákutca, kiút egy vezet: / Nyitott szem, ész, összefogás, / Melyben nemzet fog kezet. //Ne álmodj, nép, jobbat várva?! / Más népek harcoltak érte, / Jólét s a fény útját járva, / Büszkén hirdetik, megérte. Sanyargótarján, 1966. 08. 08." Verséhez az alábbi gondolatokat csatolta: „(A negyvenedik születésnapomon követtem el e vers hat versszakát. Az öröklakás örökös javítgatása közben, a múlttal s a jelennel foglalkozva, a remélt jövőt jósolva. A diktatúrák öszszeomlását. Három versszakot már a megyei rendőr-főkapitányság /ma már emberi tartózkodásra alkalmatlannak minősített/ fogdájában fogalmaztam hozzá, más ver­ sekkel együtt. Csak a dátummal igazoltam, hogy nem október 23-ára írtam a verset, s nem akartam terjeszteni, hanem a múltamból fakadóan, a 40. szülinapomon in­ kább a Szálasi-, mint a Horthy- és a jelenkorra gondolva fogalmaztam.)" Rogyj le már! című, huszonöt négysoros strófából álló versét a kőbányai Gyűjtőfogház­ ban jegyezte le 1968-ban, s a végére írta: „a csehszlovák forradalom véres leverése után keseregtem össze sokak nevében": „Vörös internáci isten, / Nemzetközi jog rád nincsen?! / Baljóslatom vált valóra, / Sorsunk most nem fordul jóra. // Bánt minket, de meg nem riaszt, / Mi nyugattól várunk vigaszt, / S ha üzletből feláldozott,/ Legyen ő százszor átkozott! // S a perc, melyben megszülettünk, / Vörös terror-eszköz lettünk, / Azok vagyunk, túszok, barmok, / Kikkel ijesztgetsz, mint zsarnok. // [...] // Moszkvában dühszikra pat­ tan, / Villámként mirajtunk csattan. / Elrettentő példa lettünk, / Géppallosként állsz felettünk. // Szép neved: »új mechanizmus<<, / Több ész! Jobb út! Humanizmus?! / 72 �Terved mért csak ö-ö-téves?! / S mért csak velünk vagy erélyes?! // [...] // Kreml­ ben magyarként gazsulálsz, / Itthon oroszként dirigálsz. / Kettős állampolgárságod / Nagyobb, vagy az aljasságod?! // Rongybáb az, ki így él s érez. / Az sem igaz, amit kérdez. / Hazudsz, hatalmad egységes,/ Néptől származón törvényes. // [...] / Jelszavatok egy volt, van s lesz:/ Ruszki! Ruszki! »Űber alesz!« //[...] / Nem lesz határ, sovinizmus. / Egység lesz és kommunizmus. // E végcél felé haladunk / Lenin útján [...] // Ki így üzen öt földrésznek, / Híján van a józan észnek. / Tán épp e hiány sarkallja, / Hogy a földet birtokolja. // Hitler-mintájú zsarnokok, / Megbuktok, mint akarnokok. / A világot támadjátok, / S végül az támad majd rátok. // [...] // Kopott fokú bitólépcső, / Rogyj le már! Bár soknak késő. / Nincs még eszköz, mely használtabb, / Tanú rá két negyedszázad. // Rabélet, hosszú rémálom. / Megélem még az ébredést? / Fogadom, hogy mind kiállom / A még rám váró szenvedést. // Mint borzalmak kortanúja [...]") A jelen És bármennyire is furcsa, Jecsmenik Andor még ma is vívja harcát, a rendszerváltás óta. Először látványosan, sokak tetszésére, mások megbotránkozására, jó ideje azonban már csak a legszűkebb környezetében vagy önmagában, a gondolataiban és érzéseiben küszködik. A fejlett nyugati demokráciák magyarországi másolása ugyanis nem a beharangozottnak, a vártnak megfelelően sikeredett. A régi kommunista emlékművek - a salgótarjáni szovjet hősi emlékmű és a Kemerovo-lakótelepi pitypangos szobor - megrongálásáért többször is előállí­ tották a rendőrök, de ezúttal mind a kétszer szabadon engedték. Megpróbálkozott a politiká­ val, indult önkormányzati és országgyűlési képviselő-jelöltként, de ennek a világnak nem rá, másféle emberekre van szüksége. Ott lakik, ahol csaknem mindig is: Forgách-telepen. Bányakolóniai lakása körül, 84 éves kora ellenére, folyamatosan tesz-vesz, dolgozik. Mint magyarázza, azért, hogy ne gondolkozzon a mai világ dolgain, mert akkor elkeseredik. - Azt kérdezi, végigcsinálnám-e még egyszer ezt a „pofázást"?... Esetleg óvato­ sabban?... Nézze, a tröszti párttitkár megmondta annak idején: Andor, azt hiszi, nekem tetszik ez a politika? És infarktus vitte el. Én viszont ki is mondtam, amit gondoltam. Voltak előttem példák. Azt hiszem, mindkét szülőmre hasonlítok... Most azonban már biztosan hallgatnék... Mert nem volt értelme. Lényegében tönk­ retettem az életemet, és a helyzeten semmit sem változtattam... Én ráfizettem, az biztos... Meg még sokan mások... De a gerincemet soha nem hagynám betörni! 73 �K é p -tér H andó P éter Perem/vidék Rónafalu a startvonalon... 2010. szeptember 14-én ültem le Kovács Bodor Sándor dokumentumfilmessel az idén először megrendezett Rónai Anzix, Európa Legkisebb Művészeti Fesztiválja (2010. július 19-25.) nevet viselő avantgárd művészeti összejövetelről beszélgetni.. Néhány mondat után már szinte megjelent előttem az a világ, amelyet a Medves-fennsík délkeleti peremére épült Rónafalura álmodott. - Európa legkisebb művészeti fesztiváljaként határoztátok meg önmagatokat. Mit foglal magában ez az önmeghatározás? - Szerintem ez egy poén. Nagy Pál [Salgótarjánból 1956-ban Párizsba emigrált avantgárd költő, író, a párizsi Magyar Műhely szerkesztője] találta ki. Eljött Rónafalu­ ba, meglátta a házfalunkra festett vetítővásznat, és azt mondta, ide lehetne szer­ vezni egy fesztivált, mert az avantgárd művészek, előadók, performerek gyakran használnak színpadot és vásznat. Vagyis egy dolog már adott, a többit meg ki kell találni. Ezen először jót mulattunk, aztán, valamikor egy évvel ezelőtt, kijelentette: ő erre háromszázezer forintot föltesz, hogy ebből lássunk vendégül embereket. És az lenne a szlogen, hogy a világ legkisebb fesztiválja, mert ha valami a legkisebb, arra jobban odafigyelnek. Európát én javasoltam, talán azt jobban elhiszik az embe­ rek, közelebb áll hozzájuk. Az Anzix később jött. Tudjuk, hogy képeslapot jelent. A sokszínűséget próbáltuk kifejezni vele. - A radikális művészeti műfajok? Mert ez is szerepelt az önmeghatározásotokban. - Ez szintén Nagy Páltól származik. Vagyis az, hogy határozottan válasszuk el magunkat a Rónai Művésztelepről, a hagyományos műfajokat felejtsük el, és csak azzal foglalkozzunk, hogy a legradikálisabb kifejezőeszközöket használó fiatal művészek jelenjenek meg ezen a szimpóziumon. Mert ezt is mondtuk, hogy a kez­ deményezésünk majd egyszer fesztivál lesz, ha sokan akarják. Mi is akarjuk, meg mások is. Most még csak egy kis magocska volt. És a fiatalok mellett legyenek ott idősebb tanítómesterek, mint például ő maga. Ő egyébként abszolút szerényen és visszahúzódva volt jelen. Összesen egy videoszövegét vetítettük. Múltjáról vagy az avantgárdban betöltött munkásságáról csak akkor beszélt, ha valaki kérdezte. Hogy kiálljon és előadjon, ez ellen határozottan tiltakozott. A fiatalok valamit ha­ lottak már a francia avantgárdról, meg a '60-as, '70-es évek radikális művészetére jellemző mozgalmakról, úgyhogy volt kapcsolódási pontjuk. De ez természetes, hogy ők most éppen meg akarják váltani a világot, és így leginkább csak önmaguk­ ra kell figyelniük. - Te és a családod adtátok hozzá az otthont, biztosítottátok a helyszínt, de rajtatok kívül is még néhányan bekapcsolódtak az események szervezésébe. Hogyan jött össze az első alkalom? 74 �- Egy éven keresztül beszélgettünk, leveleztünk, jöttek az ötletek. Csiszolgattuk, hogy mi lenne az az irány, ami inspiráló, meg eredeti is, ugyanakkor megkérdője­ lezhetetlen a rangja. Nagy Pál hívta a barátait. így került Rónafaluba Catherine Nyéki nemzetközi hírű audiovizuális művész [a Balassagyarmatról 1956-ban Párizsba emigrált Nyéki Lajos irodalomtörténész, költő lánya], aki először mutatkozott be Ma­ gyarországon, Székely Ákos költő, vizuális művész, Kecskeméti Kálmán festő- és fotóművész, aki fiatal rajzfilmesek avantgárd diplomamunkáit vetítette. Ehhez csatlakoztak a gyerekeink, valamint Máté fiunk barátja, Csiszár Mátyás, illetve a Karlsruhei Egyetem fotó, videó, illetve esztétika szakán tanuló német barátaik: Kilian Kretschmer, Benedikt Dichgans és Olivier Krätschmer. Brunda Gusztáv és felesége, Szikszai Márta, Nagy Pál salgótarjáni barátai segítettek az előkészítésben és a lebonyolításban, mert őket is izgatja a radikális művészeti műfajok mai állása. Philippe Brame fotóművészt, Varga Mátyás pannonhalmi szerzetes legjobb francia barátját már régen csalogattuk, most eljött. Nagy Pállal napokon keresztül beszél­ gettek, kiderült, rengeteg közös élményanyaguk van. Kicsi a világ, a művészvilág meg még kisebb. A francia művészvilág is. Lucien Hervé, magyar származású, világhírű francia fotóművészt mind a ketten jól ismerték. Sőt, Philippe Brame az egyik katalógusához előszót is írt. Vagy a Szép Szó szerkesztőjét, Fejtő Ferencet. Egyébként Philippe Brame fotóriporterként került először Magyarországra '90-ben. A szocio- és egyéb társadalmi fotói a hagyományba ágyazottak, ugyanakkor a kí­ sérletező fotóival abszolút új nyelvet hoz a képi világba. Remek humorérzéke van, meg egy tipikus francia: laza, könnyed, kedves, azonnal meg lehet vele barátkoz­ ni... Nincsenek benne ilyen komplexusok, mint bennünk. - Csak az ismeretségi körötökre építettetek? - Így van. Egy „nulladik" évnél az a legegyszerűbb, hogyha az ismerőseidre épí­ tesz. Amikor jó művész barátaid vannak, akkor miért hívnál idegeneket? Ez annyira kézenfekvő. Nyilván, jövőre, ha lesz folytatás, akkor másokat is meg kell hívnunk. - Feltételezem, hogy léteztek előzetes célok. Mik voltak ezek? Melyek valósultak meg kö­ zülük és mi az, amit újra kell gondolnotok a következő fesztiválig? - Amikor még nem volt a német karlsruhei vonal, Nagy Pál azt mondta, hogy hívjunk jó radikális avantgárd művészeket, azok mutatkozzanak be, mutassák be a munkásságukat vagy annak egy szeletét, vagy mint Catherine Nyéki, akár egy teljes keresztmetszetet is, és ezután erről, valamint a mai radikális művészeti irány­ zatokról vitatkozzunk, beszélgessünk. Ő a legfontosabb hangsúlyt erre helyezte. Arról viszont nem volt szó, hogy valaki ott művet alkosson. Ennyi lett volna, hogy minden este bemutatkozik valaki, finom vörösborok mellett ezt jól megvitatjuk, és ennek kapcsán nyilván más művészeti tárgyú dolog is szóba kerül. De amikor a német vonal bejött, akkor viszont rögtön azt mondtuk, hogyha jönnek ezek a fiúk, akkor csináljanak valamit. Mert velük a társaság nagyobbik része angolul remekül tud majd beszélgetni a művészetekről, a célkitűzéseikről, az életpályájukról, hogy hogyan tervezi ezt egy mai fiatal művész Németországban, de igazából mégis azt szeretnénk, ha ők valamit ott, a helyszínen alkotnának, hogy föl tudjuk mutatni: ez Rónafalun készült, ez egy Rónafaluhoz köthető produkció. - A „rónartos" fotóid közül is egyik-másik a Rónai Anzix ideje alatt született? - Abszolút. - Székely Ákos vetített verse is ott született? 75 �- Kész anyagként hozta. Két és fél napra jött. Azt nem kérhettük tőle, hogy ott ír­ jon egy jó sort, mert az nem mindig jön össze. A performansz viszont új volt, oda találta ki, és ilyen szempontból megismételhetetlen. - Több ilyen mű volt, amit kész anyagként hoztak és ott került először bemutatásra? - Több nem volt. Catherine Nyéki az életműve keresztmetszetét mutatta be, minden fontos alkotását levetítette. Ők a férjével három és fél napra érkeztek. Somos­ kőben szálltak meg. Reggel jöttek, este mentek, mert nincs elég szálláshely Rónafalun. Tehát ilyen szempontból is bölcső, méghozzá olyan, amely azonnal ki lett nőve. Hely­ ben egyetlen vendégház van, ami kibérelhető, de ilyenkor kéne három vagy négy, és akkor a dolog megoldott. Reméljük, hogy hamarosan így lesz, s Rónafalu a művé­ szeti táborok irányába mozdul el. Egyelőre egy alvó városrész, se kocsma, se bolt. - A kocsma az utolsó intézménye egy falunak, ami bezár. - Így van. Itt is ez történt. Ezért is mondom, Rónafalura több művésztelep illetve műhely, valamint szállást adó ház és udvar kéne. És nyilván nemcsak egy-két hé­ tig, hanem az év nagyobb részében működhetnének. Aki oda eljön, az inspirációt biztosan kap. De ez nem az én érdemem, vagy másé, ez a hely szelleme. Az érdemed esetleg annyi, hogy a környezet adottságait jól használod, teszel hozzá valamit. - Egy héten keresztül tartott a tábor. Csak néhányan voltatok, akik folyamatosan, az első naptól az utolsóig jelen voltak? - A német és magyar fiatalok, Nagy Pál és Philippe Brame végig ott voltak. Pali barátai egymást váltották. Volt aki előbb jött, volt aki később, de kitöltötték a hetet. - Minek tekintettétek inkább, műhelynek vagy tábornak? - Műhely volt mindenképp, mert a fiatalok reggeltől estig dolgoztak. Mi, amenynyire tudtuk, segítettük őket. Az esti vetítések, bemutatkozások, beszélgetések a hasznukra kellett, hogy váljon. A fiatalok között nagyon intenzív dialógusok ala­ kultak ki a művészetről, szívesen elmesélték a koncepcióikat, mit gondolnak erről, mások műveiről, a sajátjukról, honnan jönnek és hová tartanak. Abszolút nyitottak voltak. Ez a legfontosabb. Eleve nem is megy el ilyen helyre egy zárkózott művész. Ezek a fiúk azért jöttek, hogy ismerkedjenek, találkozzanak, új helyeken új inspirá­ ciókat szerezzenek... Szerintem ez működött, mert még most is küldik a műveiket, amiket ott kezdtek el, és azóta befejeztek Karlsruheban. - Terveztek a Rónai Anzixból is valamilyen tárlatot rendezni vagy kiadványt megjelen­ tetni? - Az intermediális alkotásoknál a kellékek meg az egyidejűség nagyon fontos, hiszen az, hogy egy mű műként megjelenjen, ehhez az interaktivitás el- és megke­ rülhetetlen. Dokumentálni lehet és kell, de az nem mű, az csak egy dokumentáció. Persze kellene kiadvány, csak hát ahhoz hiányzik minimum háromszázezer forint, vagy több. Hogy aztán lesz-e ennek olyan formája, amit másoknak oda tudunk adni, ez a jövő zenéje. De jó lenne. A német fiúk nehezményezték, hogy az a pro­ dukció, amit a rónai kultúrházban összeraktak, Karlsruheban egy hónapig lenne látogatható, ha kiállítanák. Itt egy fél délután állt, aztán el kellett bontani. Javasol­ ták, hogy legközelebb előre elküldik a műveiket, az installációikat, állítsuk fel olyan helyen, ahol mindenki megnézheti, használhatja, kapcsolatba léphet vele. Legyen két vagy három hétig ott, és ezután eljönnek, készítenek új dolgokat, és hozzáteszik a már kiállítottakhoz. Utána lehet látni megint két-három hétig azt a produkciót, amit már itt alkottak, mert ez az értelme ennek a munkának, amiket ők csinálnak. 76 �- Egy hétig szinte folyamatostul csak műhelymunka folyt egy zárt közösségen belül, aho­ vá külső személy nem igazán léphetett be. Vagy lehet, hogy beléphetett, de nem tudtak róla az emberek. Nem gondolkodtatok azon, hogy nem csak egy nyílt napot kellene csinálni, ahol a mű és a befogadója találkozhat? - Rónán is lehetne, ha lenne megfelelő hely. Salgótarjánban viszont mégiscsak több ember láthatná. A német fiúk amikor vége lett a művésztelepnek, még három napig Pesten bolyongtak. De azt mondták, hogyha lenne kiállításuk, szívesen ott lennének és produkálnák azt, amit produkálni kell egy intermediális közegben. Mivel ez nem volt biztosítható, tulajdonképpen egy igen értékes dolog nagyon rövid ideig volt látható, látogatható, épp csak lehetett vele találkozni. - A kultúrház július végi elviselhetetlen hőmérséklete miatt kevesebb valósult meg a be­ mutatókból, mint amit elterveztetek. Vagy a vetítésekhez sötétséget, vagy a számos érdeklő­ dő számára nélkülözhetetlen levegőt nem lehetett biztosítani. - Így van. No de ezt tudjuk be annak, hogy először volt... Nem gondoltuk igazá­ ból végig, hogy az itt született produkcióknak mi lesz a sorsa. Mert ez nem olyan, mint a Rónart, vagy egyéb hagyományos művésztelep, hogy a képek elkészülnek, aztán vándorolhatnak, ha helyeket találunk. A második Rónart anyaga még ki van állítva Rónafalun. A harmadik egyelőre Salgótarjánban látható, de remélhetőleg vándorol majd Nógrád megye városaiba tovább. De itt egészen másról van szó. Ha úgy tetszik, tanulópénzt is fizettünk, pont emiatt... Nem sértődtek meg, csak telje­ sen jogosan mondták, hogy ennyit dolgoztak valamivel, és egy óráig lehetett látni? Bocs, ez tényleg nagyon durva. A történteknek rengeteg tanulsága van. - Lesz folytatása? - Fogalmam sincs. Hogyha ezt mások is úgy látják, ahogy én, akkor kinőheti magát. Mert nem akarunk mi egy fesztivál gazdái lenni a feleségemmel, Mártival. Dolgozunk benne, csináljuk, de komolyabb erőknek is meg kell mozdulni ahhoz, hogy ez nagyközönség előtt, nemzetközi hírű művészek, produkciók, bemutatók bevonásával folytatódhasson. - Mi hiányzik hozzá? Intézményi háttér? Pénz? - Hát, minden. Leginkább a pénz. Ami nem hiányzik, hála a jóistennek, a barátok. Nagy Pálra gondolok elsősorban, meg Philippe Brame-ra, Varga Mátyásra, a német fiatalokra. Jó nevű művészeket könnyű ide hívni, hogyha megfelelő módon tudjuk őket fogadni: van szállásuk, étkezés, kirándulás, utazás; csak dolgozniuk kell, vagy csak föllépniük, bemutatkozniuk. Másrészt nélkülözhetetlen egy intézményi háttér, a propaganda. Az idei pénzünkből csak enni- és innivalóra futotta. - Kellene egy civil háttér? - Így van. A Rónart egyesület ilyen, de más célt is magába foglal. - Intermedialitás, avantgárd, vizuális költészet, performansz, nemzetköziség, filozófia és esztétika mint kulcsfogalmak említhetők a Rónai Anzixhez kapcsolódóan, mert hogy általá­ ban ezeknek a vizuális művészeteknek megvan a maguk filozófiája is. Melyekkel lehetne még kiegészíteni? - Az én kulcsszavaim között a legfontosabb az inspiráció. Számomra a jó mű, a jó művészet inspirál. Az alkotó embert is inspirálja. - Egy másik művet hív elő? - Abszolút így van. Egy közös műhelymunkának ez a legfontosabb kritériuma. Ha ez nincs, akkor nem is volt érdemes összehozni, nagyon-nagyon pici lesz a ha­ tásfok. Ha viszont azok a munkák, amiket elhoznak, megmutatnak, produkálnak, 77 �az inspirál, akkor mindent elért, amit elérhet ez a hely. Attól többet egy alkotó em­ ber nem kaphat a másiktól, mint hogy inspirálja őt. Nagy Pál számomra ilyen kulcsfigura. Az ő művészete hihetetlenül inspiráló. És ez Rónán is hatott. Tehát a többiek is efelé mozdultak, ha nem is tudatosan. Mert ezt úgyse lehet szabályozni, befolyásolni. Vagy-vagy. Vagyis vagy inspiratív helyzetben vagyok, vagy szenve­ dek, kínlódok. A másik, ami ehhez hozzátartozik, az a nyitottság. Az a művész, aki nem nyitott, nem fogékony mások munkáira, más művészeti ágak produkcióira, rosszul érezné magát Rónafalun. Erre is volt példa. Az egyik német fiú zseniális intermediális produkciót mutatott be egy németországi fellépéséről, és akkor a háttérben valaki azt mondta: ez agyalás. Hát, őrá nem hatott inspirálóan. Nem vagyunk egyformák. És akkor még egy fontos dolgot említenék. Ez a két különbö­ ző korosztály markáns együttállása. Itt az ifjúságra helyezném a hangsúlyt. A fiata­ lok már a jelenlétükkel is inspirálóan hatnak mindenkire. Mindenkire, aki nyitott. Ez egy teljesen normális dolog. Az élet biológiailag is így van kódolva: ahol ifjúság van, ott élet van, meg az élet folytatása lesz. Ahol fiatalok dolgoznak, az minden­ képpen a jövőről szól, és ez az idősebbeknek rendkívül izgalmas. - Akkor létrejött valamiféle híd a két generáció között? - Igen. És itt kapcsolódnék Pannonhalmához. A művészeti fesztiváljukon a klasszikus és a kortárs zene között húznak, vagy rajzolnak ívet Varga Mátyásék. Ez itt Rónán a radikális avantgárd, intermediális művészetek vonalán képeződött le a generációk között. Mátyás többször járt már nálunk. Ez is egy aktuális látogatása volt. Igyekszünk olyankor hívni, amikor valami történik. Bár szeret egyedül sétálni a fennsíkon. De olyan is volt, amikor fölolvasta készülő kötetét, a Hallásgyakorlatokat. Próbatesztet végzett rajtunk. Most arra kértem, mutassa be a Tenger című számát a Pannonhalmi Szemlének... És ő is kapcsolatokat épített. Találkozott Catherine Nyé­ kivel. Volt, amikor egy egész délelőttöt Kiliannal beszélgetett, akinek a leglátvá­ nyosabb intermediális produkciói vannak. - Eredmények? - Kicsit messzebbről kezdem. Szokták tőlünk kérdezgetni: miért tesszük mi ezt az egészet? Kicsit durvábban: mi a hasznunk? Keresünk ezzel? És amikor mondjuk, hogy nem, inkább költünk rá, akkor azt mondják: elment a ti eszetek. Ilyen sommá­ san. Mártival ezt úgy fogalmaztuk meg: leginkább a szellemi kalandért. Amit nem nagyon lehet pénzért kapni. Elmehetsz színházba meg olvashatsz nagyon jó magas irodalmat, az is egyfajta szellemi kaland, de ez, amikor emberekkel, az ő szellemi­ ségükkel kalandozhatsz egy bizonyos helyen, egy bizonyos időben és térben, az nagyon nagy kihívás, felemelő dolog, és komoly töltekezést jelent. Utána sokáig jól elvagyunk és nincs hiányérzetünk. - Amikor befogadó vagy, kapsz egy művészeti csomagot könyvben vagy színházi produk­ cióban, ezzel szemben a kommunikáció során a pozíciód folyamatosan változik. - Ilyen szempontból az eredmények minden várakozást fölülmúltak, mert hihe­ tetlenül jókat tudtunk beszélgetni. Márti született kommunikátor, angolul beszél, és rendkívül kíváncsi. Lubickolt ebben a világban. Hát ezért csináljuk. Nagy Pál írta azóta, hogy sokat gondol az Anzixra, és egyre mélyebbek a jóérzései, egyre mé­ lyebbről jönnek. Neki is meghatározó élmény volt. Ezek a mi eredményeink, ha szabad így mondanom. - Nehezen tudom elképzelni, hogy nem gondolkodtatok a folytatáson. 78 �- Egyelőre még csak körvonalazódik a jövő. - Szeretnétek, ha bővülne az alkotók, résztvevők köre? - Műfajilag mindenképp. Abszolút nyitni szeretnénk, hiszen áll még az utolsó két pajta, amit jó lenne megmenteni Rónafalun, a kertünkhöz közel. De nem a mi­ énk, hanem a szomszédoké. Több mint százéves épületek. Még az alapjuk nagyon stabil, meg a falaik is, de a palatetőjük egytizede már el van veszve, beázik... Egy pajtaszínházhoz hihetetlen jó tereik vannak, ahol performansz, táncszínház, vagy bármi megvalósulhatna. Meg kiállítótérként, közösségi helyként is funkcionálhat­ na, ha meg tudnánk menteni. Ez egy jövőbeni terv, cél. Ha tíz-tizenöt év múlva a legszebb álmaink valóra válnak, akkor ez így lesz Rónafalun, mert erre van pre­ desztinálva, szerintem. Lépnénk mi a zene és a színházak felé, de ehhez nemcsak a pajta kell, hanem az, hogy több embert lehessen elhelyezni, ne kelljen autóval in­ gázni, mert ez mindig megöli egy kicsit a közösségi együttlétet. - Idén harmadik alkalommal rendeztétek meg a Rónartot. Előzménye-e ez a Rónai Anzixnak? Van-e olyan ottani tapasztalat, amit ezúttal hasznosítani tudtatok? - A szervezés szempontjából az a pici rutin, ami a két Rónart tábornál összejött, azt remekül tudtuk hasznosítani az Anzixnál. És kellett is, mert egy hét volt a két tábor között. Tehát hogyha ott nagyon ránk omlik a ház, akkor bedől a 3. Rónart is. Flottul kellett mindennek működni logisztikailag, hogy aki vendégként jön, az ne érezze, hogy valami nem klappol, mert az „megöli" az alkotó embert. A hely, a mi családunk mindenképp kötődik mind a két rendezvényhez. Ez elkerülhetetlen, csak mivel műfajilag mindkettő nagyon más, ezért azt gondoljuk, elválasztva kell hagyni, miközben átjárás simán lehetséges természetesen. Kell egy Nógrád megyei művésztelep. Egészen addig kell, amíg új embereket tudunk hívni. Fiatal, Nógrád megyei kötődésű, születésű, itt élő művészeket, művészjelölteket. Addig van létjo­ gosultsága. A legfontosabb itt is az idősebbek és fiatalok együttléte. Ezt tulajdon­ képpen a Rónart találta ki, anno. Az Anzixon véletlenül jött össze. - Bakos Ferenc, a Rónart művészeti vezetője ezt ki is fejtette a salgótarjáni Café Freiben, a 3. Rónart kiállításának megnyitóján. Úgy fogalmazott: azért hoztátok létre, hogy a fiata­ loknak segítsetek. - Meg tanuljunk tőlük, inspiráljanak minket. Azért találkozok nagyon szívesen művészekkel, mert inspirálnak. Ha nem így lenne, nem keresném a társaságukat, nem hívnám őket, elkerülném, bezárkóznék. Ez már Cereden is működött. Cered megkerülhetetlen számunkra. Bakos Ferenc tizenöt évig, én csak három és félszer voltam. Onnan váltunk ki. Ott Sánta László volt a nagymester. Azt vettük észre, ha fiatalok jöttek, az mindig feldobta a tábort, ha idősek, vagy a középgeneráció, akkor lagymatag volt az egész. A fiatalok előtt az élet, a művészi pálya. Kell attól na­ gyobb ambicionálás egy fiatal számára, mint amikor meghívják egy telepre? Azért hívják meg, hogy művészként dolgozzon ott. Művésztelepre huszonévesen kell járni. Ezt még Mátraalmáson tanultam. Hat évig volt ott nemzetközi művésztelep, és alkalmakként egy hónapig tartott. Hegedűs Morgannak, Tomka Istvánnak, a harminc év alattiaknak sokkal többet jelentett, mint az idősebbeknek. - Szeretnétek a mátraalmási táborhoz felnőni? - Igen, persze. De az egy hónap, már nagyon hosszú együttlét, és sok hátránya is van. Mátraalmás még inkább varázshegy, és jobban el van zárva a világtól, mint Rónafalu, csak nincs pereme. Rónafalu ennyiben egyedülálló. Sétálsz egy nagy 79 �síkságon, aztán a pereméhez érsz. Nem hegyhez érsz, hanem peremhez, ahonnan varázslatos tájak tárulnak eléd. Hát ez egy fantasztikus dolog. Mi nyolc-tíz napot szoktunk dolgozni a Rónarton. Tavaly ötven képet állítottunk ki. Ezúttal harmincöt kép készült, s abból huszonöt van kirakva. Nyolc-tíz ember össze tud annyi képet hozni, hogy egy korrekt kiállítás legyen belőle. Mert fontos a kiállítás, hiszen „csak másban moshatod meg arcodat". Jó ha egymásnak azt mondjuk: ez nagyon szép, meg ez is - de azért mégis csak az az igazság pillanata, amikor kirakod a képeket, aztán ha megnézik, valamit gondolnak róluk. Hogy mit mondanak, az kevésbé érdekes. Hogy mit gondolnak, az annál inkább. Hat-e rájuk, és hogyan hat. Van-e valamilyen hozadéka az ő számára, ez a fontos. - Nem szerencsés, hogyha túl sok műfaj van egyszerre jelen? - Ha túl sok ember van, és különböző műfajból, akkor klikkesednek. Csinálják a magukét, és nem beszélnek egymással, egy kicsit bezárkóznak. Tizenkét-tizennégy fő kell. Kevesebbnél nincsenek összeszikrázások, kisülések, amelyek révén valami új gondolat születik. Tehát elhangzik egy olyan dolog, amit soha előtte senki nem mondott. Legalábbis abban a közegben... - É s a közeg szülte azt a gondolatot. - Így van. Ez a legnagyobb dolog, ilyen szempontból... Na, amikor megjöttek a Rónart művészei, akkor persze óhatatlanul meséltünk nekik az Anzixról, és mutogat­ tuk a produkciókat. Ráadásul nagyon friss volt az élmény. S attól, ahogy elmeséltük, a fiatalok szárnyakat kaptak, iszonyúan elkezdte őket doppingolni. Nemcsak nap­ közben festettek, rajzoltak, hanem éjszaka is. Vacsora után mentek vissza dolgozni. - Pusztán az elmeséltek hatására? - Látták rajtunk a lelkesedést... - Mennyire tudtak ezek a rendezvények vagy összejövetelek médiahírré válni? - Amennyire Csongrády Béla például megírja a Nógrádban. Ha mondjuk ő se ír­ na róla, akkor totálisan elveszne a dolognak ez a része. Sajnos a Tarjáni Városlakó sincs már, ahol az ilyen jellegű történéseket alaposabban ki lehetett bontani. Egyelőre esélyünk sincs arra, hogy katalógusunk legyen, nem készült film, és így tovább. Ez szegénységi bizonyítvány. És mivel értékes produkciókról van szó, ezért tulajdon­ képpen nem futják ki a saját útjukat, eltűnnek a semmibe. A hollywoodi filmek büdzséjének huszonöt százaléka reklámra és promócióra van félretéve. El se indul­ nak anélkül. Magyarországon egy plakátra is alig futja. Csinálnak egy százmillió forintos filmet, és nem jönnek ki a költségvetésből. Nem hogy promócióra nem jut, de még a színészeket sem tudják kifizetni. Na most, ha ez így van egy százmilliós filmnél, akkor mi a száz meg a kétszázezer forintos büdzsénkkel mit akarunk? Jó, hogy mindenki evett meg volt hol aludnia. Volt egy kritikusom, aki a Hegedűs Morgan-portréfilmem láttán azt mondta: ez olyan fantasztikus történet és ember, hogy nem lett volna szabad amatőr VHS-re leforgatni, ez professzionális technikát érdemelt volna. Magyarán szólva, inkább ne legyen róla semmilyen nyom, mint hogy egy primitív videokamerával készített felvétel őrizze Morgan személyiségét. Egyfelől tehát azt lehet mondani: ha nincs semmilyen hír, hullám, utórezgés, akkor ne csináljátok, gyerekek, akkor ez egy babazsúr. Másfelől viszont mégis csak csi­ nálni kell, aztán hátha, egyszer, mégis, lesz annyi pénz, hogy ezek produkciók legalább egy katalógusban megjelennek, eljutnak másokhoz, többeket megérinte­ nek, és így tovább. 80 �- Rónafalu lakossága mennyire befogadója az efféle másságnak, mint amit a Rónai Anzix vagy a Rónart képvisel? Mit jelent a település életében a jelenlétetek? - 2001-ben vettük a házat, aztán eleinte keveset, majd mindig többet-többet vol­ tunk ott. Tavaly volt először, hogy félévet kint laktunk, meg az idén. Előtte csak a nyarakból egy keveset, mert nem volt összkomfort, bonyolult volt az élet. Rónafalu egy tipikus magyar kistelepülés. Az emberek befelé fordultak kényszerűségből. Ahol a kocsmát is bezárják, az egyetlen fórumot, ahol meg lehet beszélni egy foci­ meccset vagy bármit, ott ez törvényszerűen bekövetkezik. Egyébként a Rónafaluért Baráti Társaság nagyon sokat tesz azért, hogy ez megváltozzon. Az idei Anzixon két fiatal művész minden nap levelet vitt mindenkinek a faluban. Ez volt a " vers­ posta ". A harmadik napon már kint álltak a kapuban és várták őket, „jön az Anyám tyúkja". [A versben valamelyik kulcsszó ki lett cserélve. Például az anyám tyúkja az anyám életére - következetesen végig átírva a költeményben.] Ez egy nagy esemény volt a falu­ siak számára. Kijöttek: végre valaki kíváncsi rám, megtisztel azzal, hogy hoz egy levelet. Egy német fiú, aki beszél magyarul... - A pannonhalmi kapcsolatotok hogy alakult ki? - Rékasi János művészettörténész-kiállításszervező 2002-ben felhívott telefonon, hogy Oláh Jolán képeit elvitte Pannonhalmára, a diákok nagyon szeretik, jó lenne, ha megnézhetnék azt a filmet, amit én készítettem, s ugyan küldjek már egy kazet­ tát. Postáztam és Varga Mátyás írt egy képeslapot, hogy megnézték, a gyerekek szerették, sokat beszélgettek róla, nagyon köszönik. Én persze ezen kapva-kaptam, írtam egy választ, hogy van még néhány hasonló filmem. A Cigánydomb, Fekete madarak, Balogh Balázs András portré... Ha valamelyik érdekli őket, nagyon szívesen elküldöm. Persze, azt reméltem, hogy meghív, mert valamikor a hetvenes években jártam előszór és utoljára Pannonhalmán. Aztán Mátyás írta, hogy a Cigánydomb érdekelné őket, de az eredeti helyszínen akarják megnézni. Szóval jön az egész osztályával Tarjánba. Akkor még tanítottam a Seagullban, ott tudtam levetíteni a filmet. Óriási vita támadt utána. Egyébként azok, akik négy évet jártak Pannon­ halmára, Varga Mátyás osztályába, azok egy külön kasztot alkotnak. Nagyon jól sikerült ez az este, és Mátyás mondta, hogy biztos fogunk még találkozni. Rendben, gondoltam, de most már jó lenne Pannonhalmán. Aztán azon a nyáron forgattam a Őrvidék című filmet Burgenlandban, a burgenlandi magyarokról. Hazafelé be kel­ lett menni Pannonhalmára, mert a bencés szerzetes Galambos atya, aki negyven évig Alsóőr és Felsőőr papja volt, már a monostorban élt. Az interjú után a diákét­ kezdében ebédeltünk, és természetesen összetalálkoztunk Varga Mátyással. Ott volt az egész osztálya is, akik részt vettek Philippe Brame és Sophie-Marie Bouts szín­ házi és fotós kurzusán. Ekkor került szóba először, hogy kellene egy dokumentum­ filmet készítenem a bencés szerzetesek életéről. Októberben el is kezdődött a forga­ tás. Azóta további hét filmet forgattam az apátságban. Hát így. Szóval Oláh Jolán­ nak is köszönhető. 81 �A mi marad H a l m i N ik o l e t t Illusztrált védelem Gressai Ferdinánd: Csupasz oltalom A Csupasz oltalom Gressai Ferdinánd első verseskötete, amely, mint ilyen, elsősorban annak vizsgálatára hívja fel a kritikust, hogy az összegyűj­ tött versek egyedi hangvéte­ lét, nyelvi leleményét, a kép­ alkotás és a tematika közhe­ lyes vagy autentikus alkalma­ zását firtassa. Gressai eseté­ ben különösen meghatározó lehet az első (kritikusi) olvasatok tapasztalata, hiszen a szerző folyóiratokban, elektro­ nikus portálokon nem mérette meg írásait, ez esetben a kötet nemcsak öszszegzése egy kezdeti teljesítménynek, hanem maga jelenti az első impulzust az olvasó számára, amely alapján képet alkot Gressai költészetéről. A hét ciklusba rendezett, számozott költemények tematikus fókuszában olyan (talán nem kifejezetten egyedi, ám oly­ kor nagyon is pontos sorokban megfo­ galmazott) problémák, jelenségek áll­ nak, mint a magány, az én definiálásá­ nak és pozicionálásának kérdései, a másokhoz (társakhoz, családtagokhoz, és általában a körülményekhez) való viszony, és ehhez kapcsolódva a meta­ fizikai és egzisztenciális létkérdések is teret nyernek. A kötetszerkezet, vagyis az, hogy a cím nélküli versek elsősor­ ban nem autonóm szegmensként, ha­ nem egy konstrukció részeként tűnnek fel, lehetővé teszi a narratív olvasatot: 82 e szerint a Csupasz oltalom felfogható az identitás-keresés történeteként. Az első oldala­ kon jól érzékelhetően vetődik fel ez a kérdés: „Ebben a szobában egy ember lakik. / Rajta kívül az egész helyiség üres. / Mégis itt él egyedül." (5.) A versek különböző szitu­ ációkat, ezzel együtt szerepe­ ket formálnak, a témák sokfélesége mellett azonban a beszédmód, az egyes szövegek retorikai és poétikai szerkeze­ te (a „hang" szerveződése) nagyon is egy irányba mutat, a versek egyazon én megszólalásaiként értelmezhetőek, aki a felnőtt férfi szerepébe bújik („Hétvégente a feleségemmel szórakozunk", 5.), vagy a betegség okozta metamorfó­ zison elmélkedik („Veszélyes, mivel semmilyen hatással / nincs az emberi testre", 29.), esetleg élet és halál dilem­ máit sorakoztatja fel („Teremtettünk. Ő a méhében van. / Őket nézem, amíg még együtt vannak", 75.). Ahogy a fent idézett sorok is mutat­ ják, Gressai Ferdinánd (szerep)versei a „legnagyobb" témákat állítják a közép­ pontba, amelyekről sokan, sokfélekép­ pen szóltak már. Bár több izgalmas kép­ zettársítás, leleményes megfogalmazás szerepel a kötetben, sajnos gyakran nem meggyőző a téma kifejtése. Úgy is mondhatnám, a versek időnként nem lépnek túl egy-egy jelenség, dilemma �regisztrálásán, nyelvileg és poétikailag nem képesek autentikusan színre vinni a problémát. Ilyen például az idő (el­ múlás, öregség, fejlődés motívumával összefonódó) témája, amely időnként jól ismert toposzok alkalmazásával fo­ galmazódik meg (pl. gólya, évszakmetaforika), és bár olykor ezek szerepelte­ tése ötletesnek mondható, mégis úgy érezzük, a versek beszélője kívülálló­ ként próbál szólni mindarról, ami (a szituációkból adódóan) szubjektív él­ ményként van (lenne) jelen. Persze a távolságtartó beszédmód is lehetne poé­ tikai stratégia, ám véleményem szerint a sematikusabb megoldások esetében nem erről, hanem sokkal inkább a ta­ pasztalat átsajátításának hiányáról van szó, pl.: „Egész nap játszom furcsa, / improvizált játékaimat. // Nem, nin­ csenek is napok. / Csak a tér (ez a hely) / és az idő / (ez az érzékelhetetlen, / rendszertelenül hullámzó / megfogha­ tatlanság)." (120.) Ezzel együtt azonban Gressai Ferdinánd kötete számos ponton maradandó élménnyel szolgál az olvasónak, s eh­ hez nem kis mértékben járul hozzá a kötet vizuális megformáltsága. A gyűj­ temény már első pillantásra egyedinek látszik: a hét ciklusba rendezett, számo­ zott versek mellett illusztrációk szere­ pelnek (szintén Gressai munkái, ahogy a borítón szereplő grafika is), amelyek túlmutatnak saját illusztratív funkcióju­ kon: nemcsak érzékenyen kísérik mind­ azt, ami a versekből kibomlik, hanem (a kötetet átlapozva ezt érzékeljük) a képek olyan koherens világot konstruálnak, olyan komplex, egyedi látásmódról, kifejezésmódról adnak számot, amely szokatlan egy fiatal alkotónál, különö­ sen akkor, ha a képi kommunikáció nem elsődleges célja a műnek, ahogy a Csupasz oltalom esetében sem az. Gressai képelemei a mesefigurák ironizálásától a karikatúra-jellegű kompozíciók alkal­ mazásán át, egészen a képregény narra­ tív technikájának átsajátításáig, többféle megoldást felvonultatnak, a versek hiá­ nyosságait ellenpontozva érett vizuális kompetenciát jeleznek. Rendkívül iz­ galmas például az, ahogy bizonyos raj­ zokon (a háttér elemeként, felületet be­ töltő mintázatként) a kézírás megjelenik, és jelentésszervező funkcióval bír, Gres­ sai ugyanis (ellentétben például Tandori feliratos rajzaival) nem a szójelentés­ sel járul hozzá a képértelmezéshez, hanem az írás a maga olvashatatlansá­ gával, halandzsa-jellegével médiumként van jelen (pl. 19., 36., 67.). Ugyancsak változatos interpretációknak ad teret az a módszer, ahogy a figura tív formák egy képen belül asszociációs sort alkot­ nak, a formák sokszorozódása, újrarajzolódása révén (pl. 83., 74., 68.). Mindent egybevetve: Gressai Ferdinándról az első kötet tükrében elmond­ ható, hogy tehetséges, mind a költői, mind pedig a grafikus kifejezésmód tekintetében. A gyűjteményes könyv viszont pillanatnyilag arról ad számot, hogy a tapasztalat, a saját élmény átadá­ sa jelenleg autentikusabban valósul meg a képalkotás szintjén. A nyelv még várat magára, egy következő kötet remélhe­ tőleg helyre billenti az egyensúlyt. (Magvető, Budapest, 2010) 83 �N agy C silla „Egy mítosz relikviái" Polgár Anikó: Régésznő körömcipőben Polgár Anikó második verses­ kötete, a Régésznő körömcipő­ ben a nőiségről való beszéd új alternatíváját kínálja: a versek a mindennapok női története­ it (így például: szülés, nőgyó­ gyászati vizsgálat, vetélés, há­ zasság) a mítoszok, kulturális emlékhelyek narratív közegébe illesztve beszélik el. Az antik tradíció és a kortárs tapasztalat egymásra vetülése szervezi a kötetet, a kettő összeolvasása teszi lehetővé a női identitás, és általában a megismerés és elbeszélhetőség lehető­ ségeinek újragondolását. A versekben elhelyezett klasszikus és középkori utalások, idézetek, allúziók nagymér­ tékben kitágítják az értelmezési hori­ zontot, mintegy sajátos fókuszban lát­ tatják a felidézett kultúrát: Polgár Ani­ kó hatalmas műveltséganyagot mozgat, azonban olyan versnyelvet alkalmaz, amely észrevétlenül sűríti magába a kulturális emlékezet szegmenseit és a nőiség tapasztalatának kódjait. A kötet verseit két csoportba, ciklus­ ba osztják azok a tipográfiailag is elkü­ lönülő szövegek, amelyek a középkori misztikus, Szent Hildegárd alakját idé­ zik fel. A kötetnyitó Szent Hildegárd szülőszoba-látogatáson című vers a ke­ resztény toposznak, Jézus születésének variációja, Hildegárd a „legragyogóbb anyát" üdvözli, akinek fia az emberiség egészét sújtó eredendő bűn és halál helyett a megváltást, az életet hozza el: „Fiad kenőcs a halál tátongó sebén, / melyet a megkínzott lelkekbe Éva ujja 84 vájt." A vers egyúttal olvasási stratégiát is kínál: a szülés-szü­ letés motívuma a nyelv, a kife­ jezés felől értelmeződik, az anya jajgatása, a gyerek felsírá­ sa, „életpróbája", a fiziológiai működések rendje a szöveg­ szerveződés és a retorikai szabályszerűségek allegóriája lesz: „[...] a fájdalom ellen hat az esztétikum"; „A folyékony hang (ahogy Hildegárdnál felbúg és zúg a vér) a szétfolyó / szöveg bizonyossága és elkerülhetetlen öröme." Hasonló módon irányítja a szövegsze­ rűségre, az elbeszélhetőségre a figyelmet a kötetzáró Szent Hildegárd a Hotel Verji­ nában, itt ugyanis Hildegárd a környeze­ tében tapasztalt jelenségeket a nyelv rendszerének törvényszerűségei alapján igyekszik azonosítani, magyarázni: „A bogarak ellepik a szobát. Számolom / őket és osztályozom: egy ismeretlen nyelv végtelen kombinatorikája. A nyüzsgés okozza / tán a rettegést: a mondatok végén egyszer csak / meg­ mozdul a pont, lezárhatatlanok, akár / a padlón hagyott táskák cipzárjai." Ilyen értelemben a Hildegárd-versek között található, antik mítoszokat és mitológiai helyszíneket tematizáló szö­ vegek a női történet elbeszélésére irá­ nyuló kísérletként is felfoghatók. Az eljárás, a módszer mindkét ciklus eseté­ ben azonos: a vers főszereplője mitoló­ giai személy, akinek már a neve is kontextualizálja a szöveget, és egyúttal rögzíti az archetípust, amelyről szó van. A mitológiai rétegre rakódik az a női �szerep, amelyet az antik hősnők, isten­ nők felvállalnak, így bukkanhat fel a kötetben Aphrodité, Athéné és Héra ismét Parisz előtt, ezúttal azonban a nőgyógyászati vizsgálatra várnak: „Héra már beletörődött. Aphrodité még élvezte is. / Csak Athénét öntötte el a pír. / Pa­ risz, mint egy orvos, kesztyűs kézzel / kotort az asszonyokban." (Parisz rendelő­ jében) A Niobéről és gyermekeiről szóló versben pedig a test fiziológiai működé­ sének leírása mintegy előrevetíti a míto­ szokból ismert történet végkifejletét, a gyermekek halálát és Niobé kővé válását: „Felébredhetnének végre - a mellem kőkemény [...] dermedt minden tagom, / csak a szemem bírom megmozdítani, az ablak üvegén két bájos gyermekarc, / az egyik száj vörös, mintha vér feste­ né, / a nyál a másik bágyadt ajkán las­ san szétfolyik." (Niobé ikreket szoptat) A versek jóval túlmutatnak az antik történetek interpretációján: érvényesen szólnak a traumáról, a testről, a test és lélek viszonyáról, és a test változásából, destruálásából adódó identitás-válság­ ról. A narratív keret voltaképp épp arra szolgál, hogy a tapasztalatot közvetett­ sége révén elbeszélhetővé, kimondhatóvá tegye. A második ciklusban ez az eltávolítás fordított módon történik. A versek egy régésznő mitológiai emlék­ helyekre tett utazásait tematizálják, a kulturális emlékezet objektumai (épüle­ tek, szobrok, tárgyak) jelentenek (korlá­ tozott) kapcsolódási pontot a hozzájuk kötődő történet és az őket szemlélő régésznő saját története között. Jó példa erre a Róma. Ara Pacis Augustae című vers, amely kölcsönviszonyba helyezi a szemlélődő régésznőt a domborműn látható termékenység-istennővel, anya­ figurával: „Tegnap szült, s ma már itt sétál / körömcipőben az Ara Pacis mel­ lett. Naponta megáll itt, munkába me­ net. / Mozdulhat-e márványlábaival, / két gyermekkel az ölében? / A régész­ nő belelát a kőbe, / de nem lát rajta át." A vers a személyes történet kontextualizásán túl szól a műalkotás befogadá­ sáról is (nem véletlen, hogy az említett dombormű szerepel a kötet borítóján), hasonlóan a Náfpliohoz, amely a görög város címben ígért bemutatása helyett a megismerés korlátozottságáról szól: „Mást mond minden / idegenvezető, az épületek // felcserélhetők, a török für­ dő / és a görög mozi, a jobb // és a bal (a betű arab, / a szó török), s a Korán­ idézet / / a kútra vésve névhalmaz / csak egy másik olvasatban." A Régésznő körömcipőben rendkívül komplex tapasztalatot nyújt az identi­ tás, a testiség, a befogadás, a megismerés kérdéséről. A változatos poétikai megformáltságú verseket egymásutánisá­ gukban olvasva azonban minduntalan a nőiség attribútumaihoz, tapasztalatai­ hoz térünk vissza. Polgár Anikó köteté­ nek a legnagyobb erénye éppen az, hogy ilyen összetett módon képes meg­ jeleníteni és megformálni ezt a témát, felsorakoztatni egy tulajdonképpeni mítosz relikviáit. (Kalligram, Pozsony, 2009) 85 �M ik l ó s s y E n d r e AZ ÚT FEL ÉS LE Németh Péter Mikola: VisszaSejtesít A vers élmény-kifejezésének és a próza értelmi magyaráza­ tának az összefüggése Dante óta számos költőt ösztökélt, Németh Péter Mikola is ezek sorába tartozik. Így áll össze ez a könyv is versekből, érteke­ zésekből, performanszok doku­ mentálásából. Az információelmélet sze­ rint az új információ bevitelé­ nek az energia-szükséglete a meglévő információnak a törléséhez kell. Ezért aztán „végtelen memóriakapacitás'' esetén, tehát „üres" memóriába az új információ megszerzése nem igényel energiát. Magyarázat lehet ez arra, hogy az új­ szülött, meg a kisgyerek a maga óriási, és még alig feltöltött memória-kapa­ citásával miért képes oly gyors és har­ monikus ismeretszerzésre, mint amilyet a szerző mutat be annak a diófának a képében, amire olyannyira rácsodálko­ zott csecsemő korában, és aminek az emléke még ma is a létezés teljességét idézi fel a számára. (A diófa hajlékában) Viszont a „kamaszlázadás" indulati összetevője is ez az energia-felhasználási kényszer: a világról megszerzett isme­ rethalmaz addigi naiv nyilvánvalósága összetörik. Az információkat úgy tűnik, hogy jórészt törölni kell. Az ehhez szükséges erőfeszítés dührohamban és nihilista világtagadásban robban ki. Ez persze csak egy „virtuális" és nem „va­ lóságos világ" megteremtésére elegen­ dő, ennyiben a költészet egyik ősforrása 86 is, például a kamaszkori ver­ selés lélektani alapja. Az ismerethalmaz összekuszálódása és a rendteremtés­ nek ezzel kapcsolatos belső szükséglete hívja elő a Teremtő elleni lázadást. Mikola ebben az összefüggésben támaszko­ dik a „szürrealizmus atyjá­ nak" tekintett Lautréamont blaszfémiájára. Ha ugyanis igaz az, hogy az ember Isten képmására teremtetett, akkor lehet-e ebből vissza­ felé következtetni? „Csuklik, krákog, büfög, mint aki öklendezni készül. Azután rogyadozva feltérdepel, ám ahogy lépni próbál, elveszíti egyensúlyát, és hanyatt vágó­ dik a földön. Ez a részeg, ez a rongyos­ mocskos bűzös alak a Teremtő." (A hetedik nap vége) Az ember csak azt találhatja meg a világban, amit ő maga rejtett belé, mondja Nietzsche. Ha ezt a képmást rejtjük belé, akkor ezzé fogjuk formálni is. Ez a sátánizmus programja. Meg kell viszont jegyeznem, a mögöttünk ha­ gyott 20. század poklát mégsem ezek a sátánizálók rendezték be. Az ő művük ugyanis minden romboló tendenciája mellett csupán képzetes, eszközök nél­ kül való. A világ valóságos megrontása nem a költészetnek a tudatalatti szabad képzettársításaiból, hanem a tudat jó­ zan megfontolásaiból történik - igaz, hogy ezeknek a magjában egy-egy rög­ eszme áll. Vagyis egy valóságos ellen­ teremtés, aminek tömören az a lényege, �hogy ami ésszerűen nem indokolható, az ne is létezzék, mivel csupán zavart jelent a világ működésében. Mindaz, amit én nem értek, vagy nem helyeslek, pusztuljon el. De hát már maga Kant kimutatta azt, hogy a létezést bizonyítani, vagyis elvont eszmére visszavezetni nem lehet. Az efféle eszme tehát végső következ­ ményeiben az egész teremtett világot elpusztítaná. Könnyű megértenünk belőle a „Kommunizmus fekete köny­ vét" és azt a több mint százmilliónyi halottat, amiről statisztikai pontosság­ gal számol be nekünk. (Ezzel szemben a „szadizmus" név­ adója, Marquis de Sade, minden józan­ ságnak és tisztességnek a legvadabb eszmei ellenfele, a „fekete irodalom" leghírhedtebb képviselője egy ideig népbiztos volt a jakobinus terror idejé­ ben. Ám hamarosan leváltották, mert hiányzott belőle a gyilkolási hajlam, amit az akkori osztályharcok idejében elengedhetetlennek tartottak egy rá­ termett népbiztostól.) Mikola Lautréamont-parafrázisának a végén a Teremtő azon tűnődik, ki lehet ez a por és bor sáros iszapjában hentergő alak, akibe ő egykor életet lehelt, s akiben most aligha ismeri fel az önmaga képére teremtett kozmikus lényt. Aztán elindul a földön fekvő felé, hogy felsegítse. Itt Nietzsche mondatára kell vissza­ utalnom, amit tovább gondolva nem is az a fontos, hogy milyen ez a világ, hanem az, hogy milyen legyen. Ez a kérdés, vagyis a létezés és az értékelés megkülönböztethetetlensége a közép­ ponti gondolata annak, amit a 20. szá­ zad magyar filozófiájának mondhatunk. Karácsony Sándor a mélylélektan fel­ ismeréséből kiindulva azt mondja, hogy az ember két részből áll: abból, amiről azt mondhatjuk, hogy „Én" és abból, amiről azt, hogy „nem-Én". A tudatos rész természetesen az Énhez tartozik. A nem-Énnel kapcsolatban viszont nem az a feladat, amit a pszichoanalízis mond, hogy át kell világítani, azaz raci­ onalizálni a magam számára, hanem az, hogy át kell alakítani Te-vé. Amit pusz­ tán megértettem saját magamból, az még csak önmagamra vonatkozik, va­ gyis éppen a lényeget, az ember társaslény-voltát kerüli ki. „A saját áttekinthető belső viszonya­ inkat otthagyni és a 'T e homályába' lépni viszont kockázatos" - mondja Mikola (Dialóg: Vigília-idézet) - ugyanis nincs garancia a fogadásra. Voltakép­ pen „szent együgyűnek" kell lenni hozzá, feltétlen bizalommal mások, a külvilág iránt. Olyanná, mint ennek az embertípusnak a legnagyobbja, Assisi Szent Ferenc, aki császároktól kezdve az emberevő farkasokig mindenkihez egyforma bizalommal tudott közeledni. És nem is csalatkozott meg soha. Az ő példájából persze az is jól látható, mi­ képpen volt ez lehetséges: mindenkit meg tudott szólítani a Világ Közép­ pontjában, azaz a Teremtő szívében, mivelhogy a saját Énjét kiküszöbölte. A virtualitás, azaz a nem-igaz való­ ság ellenben éppenséggel a privát Én mániájából nő ki. Maga a „privatus" szó is azt jelenti, hogy „megfosztott", azaz eszement. A kiagyalt világalakító rendszerek filozófusai éppúgy tanúsít­ ják ezt, mint a maguk a fékevesztett diktátorok. (Vagy sajnos még közelebb­ ről, elmúlt másfél évszázadunk magyar katasztrófa-politikusai, a maguk láto­ másaival, amelyek tökéletesen elfedték előlük a valóságot.) Mert mi is a valóság, és hogyan érhető el? Hérakleitosz azt tanítja, hogy az ébe­ rek világa közös, de az álomban min­ denki a saját világába lép. Ami feltétle­ nül közös az ébren lévőkben, az a létező 87 �világ érzékelése. De nem objektumként, ahogy tévesen hirdeti a naturalizmus, hanem olyasvalamiként, amihez szemé­ lyes közünk van. Ezt nevezte Pilinszky János „hiperrealizmusnak". Mikola performanszaiban ekképpen játszik nagy szerepet a mysterium carnale, a test misztériuma, mint érzékelésünknek az első számú olyan tárgya, amihez egyút­ tal nyilvánvalóan személyes közünk is van. Ami viszont a problémát, a mű­ vész előtti kihívást is magában hordoz­ za - hiszen a „test" a másik ember szá­ mára objektum, olyasvalami, ami a lényegénél fogva nélkülözi a kapcsolatot (Schaár Erzsébet idézetek c. performansz). (Schaár Erzsébet emlékezetes kiállítása, illetőleg a Pilinszkyvel közösen készí­ tett könyvük tökéletesen mutatja ezt.) Helyzetünket, a nyugati kultúra álta­ lános válságát, ami ráadásul éppen akkor következett be, midőn meghódí­ totta az egész világot, manapság egyre gyakrabban határozzák meg úgy, mint a platonizmus világkorszakának a vé­ gét. Vagyis hogy a világot immár nem elvont eszmékből kell felépíteni, mert azok úgysem találkoznak egymással, az „álom" részei csupán, vagy mondhatjuk úgy: rögeszmék. Ezek a meg nem való­ sított, hiszen meg sem valósítható esz­ mék a világot - Hamvas Bélával szól­ ván - fojtogatják. A valósághoz csak a megvalósítás segíthet, a mi a magyar nyelvünk evidenciája szerint. Ezt a legegyszerűbb dolgokon kell kezdeni. A legújabb évtizedek művészete a kö­ zösség széthullásának a kísérő jelensége­ ként szembe került a polgári művészet­ nek és műfajoknak a lassú szétporladásával, vagyis a halhatatlannak vélt Nagy Művészet kiüresedésével. Próbálkozá­ sai ezért a rögtönzésre, vagyis a pillanat értelmezésre irányulnak. Mikola művé­ szi programjában erről szól a „visszasejtesítés" („Mi benned mennyei..."). 88 A „sejt" az elemi szimbóluma annak a meglévő egységnek, ami még nem differenciálódott, de ebben az elemi formájában is tartalmazza a Kozmoszt, a világösszefüggés egészét. Ebből az eredendő egységből „kozmikus lény" a dialógusban születik, hiszen a magán­ mániákból csak ez vezethet el az éberek „közös világába". A közösség megteremtése a „sejt" elemi egységeiből, ez a Mikola által szer­ vezett performanszok és ekszpanzió-rendezvények célja. A formájuk pedig a rítus. A rítus szertartása az emberi kö­ zösséget megjelenítő-összetartó kultusz­ nak a nélkülözhetetlen velejárója, a kö­ zösséget magába foglaló világrendnek a megidézése (szimbóluma). Az egyetemes széthullás legújabb korszakában ezért fordul feléje egyre nagyobb érdeklődés, mint a jövő-alakításnak a lehetősége felé. Kérdés persze, hogy megszentelt ha­ gyomány nélkül lehetséges-e közösség? (In illo tempore) Illetőleg, mit kezdjünk a korunkra csüggesztően megszaporo­ dott hagyományok sokféleségével? Eléggé nyilvánvaló, hogy embernek ez lehetetlen. Segíthet azonban a kegye­ lem - az egyesítő Lélek kiáradása (Mysterium carnale - Pünkösd - Aszód, 2007. c. performansz). Az ember nem egyszerűen „test". A teremtése is úgy történik, hogy isten belé leheli az „élő lelket". A mi földhöz ragadt nyelvün­ kön ez azt jelenti, hogy megtanulunk beszélni, azaz kapcsolatot teremteni egymással, és éppen, ezáltal válhatunk emberré. Ez Pünkösd csodája, (Időntúlivá nőtt pillanatok) midőn a tanítványok egyszer csak elkezdtek „nyelveket be­ szélni", azaz megkapták a képességet, hogy létre hozhassák különböző embe­ rek között a megértést. (Napkút-Magyar Műhely-Cédrus, Budapest, 2008) �M iz s e r A t t i l a Sors a sorok között Kabdebó Lóránt: Titkok egyélet/m bn ű Irodalmi, filológiai és egyben emberi kaland Kabdebó Ló­ ránt Titkok egy élet/műben című kötete. Az elegáns megjelené­ sű könyv a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelyének kiadványa, az itt megjelenő Szabó Lőrinc Füzetek tizenegye­ dik darabja. Ebben a sorozat­ ban Kabdebó Lóránt irányítá­ sával a műhely kutatói számos rendkí­ vüli, a Szabó Lőrinc-életművel kapcso­ latos eredményt publikáltak, amelyek sokszor karakteresen átrendezték a köl­ tőről kialakult képet, olvasóban, iroda­ lomtörténészben egyaránt. Az új kötet viszont, talán minden várakozásunkat fölülmúlja: Kabdebó Lóránt egy olyan poétikai és életrajzi vonatkozásokkal is bíró, nem mindennapi eseménysort mutat meg, jár körbe, vizsgál egyszerre több, egymással ellentétes nézőpontból, amelynek fényében Szabó Lőrinc „köl­ tői" és „emberi" eszménye is árnyaltab­ ban mutatkozik, mutatkozhat meg. A vizsgálat tárgya a Káprázat című versciklus, amelynek darabjai 1953 és 1956 között keletkeztek. A „rejtélyes szonetteknek" (így definiálja a korpu­ szokat a bevezetés) sem keletkezésük, sem az utóéletük nem mindennapi. A pályát lezáró „kiadatlan versciklus" a hagyatékban gyorsírásos változatban maradt fenn, a különleges anyagot Kabdebó Lóránt először 1975-ben, a Szavakkal nő a gyász című kötetben kö­ zölte, ám ez a mozzanat nem lezárta, hanem éppenséggel elindította a ciklus filológiai, biográfiai vonatko­ zásaira irányuló kutatást. Az 1975-ös megjelenést követően a ciklus sajtópolémiák tárgya lett, majd több szövegváltozat került elő, ezzel együtt a kelet­ kezéstörténet határozottabb körvonalazására is lehetőség nyílt, amelynek egyik utolsó állomása az új, 2010-es kötet. Ebben a teljes szövegváltozat szerepel, a versek a feltételezhető „tervezett" sorrendben követik egymást, az értel­ mező tanulmány pedig a hozzá kapcso­ lódó költészettörténeti, biográfiai és filológiai tények feltárását, bemutatását hajtja végre. Megmutatja a versek kon­ textusát, az életműbe való beágyazott­ ságát, és rendkívül izgalmasan szálazza szét a „pályát záró ciklus filológiai (fő­ ként életrajzi), illetőleg poétikai indítta­ tásának ellentmondásait." (3.) Kabdebó Lóránt olvasata a Káprázatciklusról azért bravúros, mert elemzése­ iben egyszerre több narratív szálat tart kézben, göngyölít fel. Elsősorban persze azt a kérdést teszi fel, hogy hol a helye (poétikai szempontból) ennek a ciklus­ nak a Szabó Lőrinc-életműben, és meg­ lehetősen potens, érvényes módon pozícionálja azt például A huszonhatodik év, a Valami szép verseinek viszonylatá­ ban. Mindeközben a recepció áttekintése is megtörténik, az olvasó beavatottnak érzi magát, hiszen a szöveg rejtett törté­ nete, kvázi „élete" tárul fel számára. De tágabb, világirodalmi kontextus is te­ remtődik, Kabdebó Lóránt meggyőzően 89 �bizonyítja, hogy „egyszerre vezet az út [Szabó Lőrinc] költészete értelmezése­ kor a hasonlatot megformáló elégikusság felé, az Ezra Pound-, illetőleg T. S. Eliot-féle metafizikum irányába [...], és ugyanakkor a hasonlatot kizáró léte­ zésmód leírásához, a Gottfried Benn által felvállalt alkotó mód megvalósításához, a heideggeri értelemben felfogható eg­ zisztencia megjelenítéséhez". (41.) A poétikai és filológiai megfontolá­ sok folyamatosan ellentételeződnek a biográfiai adatokkal, Kabdebó mindun­ talan kitekint a költő személyes történe­ tére, és érzékenyen mutat rá az össze­ függésekre élet és mű között. Pontos értékelést kapunk a Káprázat ciklusról, és ugyancsak plasztikus kép alakul ki a szerzőjéről, az alkotói és a magánemberi attitűd szempontjából is. Szabó Lőrinc műveinek keletkezéséről és személyes kapcsolatairól (nagyrészt a szerző kuta­ tásainak köszönhetően) rendkívül sokat tudunk. Ebben a kötetben számos mo­ mentumra fény derül, de Kabdebó Ló­ ránt sorai között további titkok bújnak meg, a versolvasás során „egy szellemi magasfeszültségű férfi-nő kapcsolat képe bontakozik ki." (18.) Kabdebó felmutat egy szerelmi szálat is, betekintést enged a költő magánéletének talán legrejtet­ tebb szegmensébe. Olvasatában vilá­ gosság válik, hogy a szenvedélyes, poétikailag komplex gyűjtemény üzenet is, melynek címzettje, ihletője (a Szabó 90 Lőrinc szövegeket lejegyző, Kabdebó által „íródeáknak" nevezett személy) nem ismert, és akinek kilétét az új kötet sem fedi fel: „sem előadásban, sem jelen közleményben ki nem mondom a ne­ vet, meg nem nevezem a költő élete végén tündöklő, vívódásaiba belekeve­ redő kedvest." (19.) A kétségkívül iz­ galmas, különleges viszony, amely a két ember között kialakult, árnyalataiban mutatkozik meg, rajzolódik meg Kabdebónál, kiteljesítve azt a képet, amely a poétikai és filológiai gondolatmenet során alakul bennünk. Rejtélyről, rejtélyekről van szó a Sza­ bó Lőrinc Füzetek tizenegyedik darabjá­ ban, és Kabdebó olyan kutató, aki nem a megoldás, a végleges feloldás örömét keresi, hanem a titkok felfejtésének folyamatát, az enigmatikus út bejárásá­ nak és feltárásának a katarzisát osztja meg olvasójával. Szabó Lőrincről írja, hogy „mint minden költő - egy életmű­ vön keresztül leplez és leleplez egyszer­ re." (44.) Az irodalomtörténész most tükrözi az alkotó stratégiáját: bizonyos információkat elleplez, de csak azért, hogy az elhallgatás által tisztábban, átláthatóbban mutatkozzon meg a Káp­ rázat ciklus, poétikai mivoltában, üze­ netként és biografikus tényként egy­ aránt. (Miskolci Egyetem BTK Szabó Lőrinc Kutatóhelye, Miskolc, 2010) �B a r á th i O ttó Értékeink Nógrád, avarázslatos világ - könyvsorozat A Nógrád megyében élők iden­ titásának erősítését, valamint az e tájegység népszerűsítését szolgáló Nógrád, a varázslatos világ című könyvsorozat két újabb darabját ismertetem az alábbiakban. Shah Gabriella művészettörténész Csohány Kálmán című kötetében a pásztói származású képzőművész alakját eleveníti meg. A szerző az első oldalakon Csohány Kál­ mán (1925-1980) életútjának és szakmai karrierjének főbb állomásait vázolja fel, a közbevetetett korszakjellemzők, a művészeti irányzatok kánonjainak rö­ vid magyarázatai és az önéletírás­ idézetek miatt - nyilván szándékoltan nem kronológiai rendben. Az ezt követő három fejezetre tagolt korpusz első, érthetően legterjedelmesebb, A szülőföld Csohány Kálmán művészetében című ré­ szében tételesen foglalkozik egy-egy jelentősebb alkotás bemutatásával, jellemzésével. „Csohány pásztói vonat­ kozású műveiben az érzelmi élmények magukba sűrítik a genius locinak, a hely szellemének igézetét" (6.) - írja, majd az egyes alkotások bemutatásán keresztül igazolja is azt. A második fejezetcímmel - Csohány Kálmán kerámiái - látszólag nem hagy kétséget annak tartalma felől, ám a szerző itt mesél Csohány Kálmán Gaál István filmren­ dezővel való barátságáról, kitüntetései­ ről, és itt kap helyet művészetének öszszefoglaló értékelése is: „Csohány min­ denütt otthon volt ebben az országban. Kálmán bácsi volt az iskolá­ ban, Csohi a barátoknak és a szakmának. Volt témája a majo­ likagyárban és a piacon. [...] Számos kiállítása volt idehaza és külföldön. [...] Csohány művei lendületükkel, mély tar­ talmi mondanivalójukkal örök igazság megfogalmazói. Cso­ hány Kálmánról azt mondják, nyugodt és derűs ember volt, különle­ ges tehetsége a kapcsolattartásra. Szám­ talan barátja, ismerőse volt mindenfelé. De a rajzai nem ezt a mindennapokban látható arcát mutatják, sokkal inkább töprengő, a létezés nagy kérdéseibe belefeledkező, a magányba visszahúzó­ dó embert." (22.) A kötet harmadik fejezetében A pász­ tói képzőművészeti gyűjtemény kap nyúl­ farknyi méltatást. Ami a könyv olvasása során világos­ sá válik: Csohány Kálmán az 1960-as évek grafikus nemzedékének egyik meg­ határozó egyénisége volt. Rézkarcain, tusrajzain és litográfiáin a népi szimbo­ lika érzelemgazdag, balladai tömörségű egyéni hangvétellel jelenik meg. Ma­ gyar- és világirodalmi remekművek illusztrálásában is számottevőt alkotott. Festett síkkerámia-terveit „vendégmun­ kásként" égette ki, minthogy „évenként két-három hónapot dolgozott Hódme­ zővásárhelyen" (17.). Gazdag életművének egy részét szülő­ helyén őrzik. 2001. december 14-én nyi­ tották meg Pásztón a Csohány Kálmán Galériát, amely a művész alkotásainak 91 �állandó kiállítását - és számos más nagy magyar művész alkotását - tartalmazza. Kötete zárásaképp Shah Gabriella Supka Magdolna művészettörténészt idézi: „Pásztó birtokában olyan kincs van, amely alapján egy egész műtörténeti korszakot föl lehetne tárni, s amelyet még Budapest sem tudna produkálni" (23.). A jeles személyiség megállapítása szép, identitást erősítő gondolat is. Sulyok László újságíró, lapszerkesztő, író Hollókő legendái címmel jegyzi a Nóg­ rád, a varázslatos világ könyvsorozat tizen­ egyedik kötetét. Az utóbbi években első­ sorban helytörténeti kutatásairól, a rend­ szerváltásig regnáló kommunista rezsim embertelen diktatúrájának és természeté­ nek, benne különösen az 1956-os forra­ dalom- és szabadságharc kegyetlen meg­ torlásának okai és következményei feltá­ rásáról ismert szerző ezúttal békésebb vizekre evez. Kis kötetében a - Nógrád megye határain túl is ismert - világörökséget, Hollókő települést körüllengő - vélhetően valós és feltehetően valót­ lan - történetek révén, a valaha élt hí­ res-hírhedt emberekről szóló mesékkel, fennmaradt és szájhagyomány útján ter­ jedő, már-már feledésbe merült, jobbára lappangó legendák felidézésével gaz­ dagítja a vidékkel kapcsolatos tudást. Hollókő nevének eredetéről fantáziál­ hatunk, amennyiben az összetett szót két elemére bontva vizsgáljuk. Sulyok László is ezt teszi, amikor a szóösszetétel három lehetséges jelentését szolgáltatja. Majd a valóságra támaszkodva, a fennmaradt írásos emlékek alapján ismerteti Holló­ kő várának és falujának történetét. „»Castrum Hollokew«-ről egy 1313-ban kelt oklevélben lehet olvasni először. A név egyéb változatai: Hollokw, Holloukw, Holloku. [Mindegyik névváltozat a] várat és az oltalmába húzódott falut jelöli. [Miként] a várról, úgy a faluról is meg­ lehetősen későn keletkezett iratok ma­ 92 radtak ránk. Waralia, azaz Váralja tele­ pülést csak egy 1343-ban írt dokumen­ tum említ. A vártól nyugatra esett, az Előtyi-dűlőbe, vagy más néven a Gyer­ tyánosba. Ez a régi falu" (6-7.) - olvas­ hatjuk a szerző kutatómunkája nyomán született sorokat. Ezt követően Sulyok László Csák Má­ té látogatásáról, elrejtett kincsekről, az aranykecskéről, a „tarisznyavárról", Kapitán György kapitányságáról, a törökvi­ lági történetek között a hollőkői cselről, az egykori „kellmég-ízű" borról, a híres betyár, Sisa Pista ma is élő szelleméről mesél. A könyvecske utolsó két oldalán ismét valós történetek idéződnek fel. Elbeszéli a papír kétpengősön szereplő Fábián Lajosné esetét, majd a falu életé­ ben az 1960-as évektől bekövetkezett jelentősebb változásokat sommázza. „Az ámbitusos utcasor bekerült az országos műemléki jegyzékbe, s 1961 és 1968 kö­ zött egységes műemléki tanulmányterv készült Mendele Ferenc vezetésével. Az elképzelésekről Román András 1972ben tájékoztatta a világot egy UNESCOkonferencián. A falu belterülete, legelő­ je és a várhegy 1977-ben tájvédelmi körzet lett. Az ófalu 65 - 1909 és 1911 között épült - lakóházát nyilvánították védetté, s 1987-ben az UNESCO ezt vette fel a világörökség-listára. A házak egy részében ma is laknak, más részük új funkciókat kapott, jellegük megtartá­ sa mellett. A varázslatos világ, Nógrád megye egy szelete itt a látnivaló" (18.). Sulyok László e kis kötetben a hely­ színi anyaggyűjtés módszerét alkalmaz­ za, az élő beszéd természetes nyelvi esz­ közével él. Élet- és élményszerűen adja vissza a Hollókő hőskorából származó legendákat. A gyűjtött, átörökített és életre keltett történetek így válhatnak Hollókő és Nógrád régi-új mondakincseivé. (Új Műhely, Salgótarján, 2009) �G elen c sér G á bo r Képívek Kovács Bodor Sándor filmjei az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztiválról Kovács Bodor Sándorról ma már elmondható, hogy szű­ kebb pátriája, Salgótarján mel­ lett erős szálakkal kötődik Pannonhalmához, a Bencés Főapátsághoz is. Különös je­ lentősége van ennek az egyéb­ ként nem mindennapos mű­ vészi kalandozásnak, mivel filmesként tiszteletreméltó el­ kötelezettséggel vesz részt lakóhely­ ének és környékének kulturális életé­ ben: dokumentumfilmekben mutatja be társadalmi és természeti világát, alkotó­ táborokat szervez. Mostanára viszont talán sokadmagával, így e sorok szerző­ jével együtt elmondhatja, hogy Pan­ nonhalma a második otthonává vált. Ő készítette a monostor múltját és jelenét bemutató dokumentumfilmet („Bárki vagy, aki a mennyei hazába igyekszel...". Másfél évezredes életforma Pannonhalma monostorában), amelynek rövidített vál­ tozatát a látogatás első lépéseként az Apátságot felkereső valamennyi turista megtekintheti (s ennek következtében talán egyetlen magyar dokumentumfilmes sem büszkélkedhet akkora néző­ számmal, mint ő). S ő forgatja immár öt éve az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztiválról szóló filmeket, amelyek most egyetlen lemezen, az egyes évek eseményeit bemutató ismer­ tetésekkel együtt a VII. fesztiválon lát­ tak napvilágot. (Az első alkalom, ahogy ezt a fesztiváligazgató, Varga Mátyás a kiadványban megfogalmazza, „próba- év" volt, „sok tapasztalattal", s ekkor még film sem készült.) Kellő óvatossággal egysze­ rűen csak filmeknek nevezem ezeket a részenként körülbelül negyedórás összeállításokat. Műfaji meghatározásuk ugyan­ is igen nehéz - miközben műfaji meghatározhatatlansá­ guk a legfőbb sajátosságuk. Nem dokumentumfilmek, nem ismeretterjesztő- vagy természetfilmek, nem riportfilmek - még talán a ma már ide­ genül csengő, régebben használatos kultúrfilm fogalma volna a legmegfele­ lőbb meghatározás -, hanem mindezek együtt, amelyből egy sajátos forma születik, megint csak közelítő leírással: jegyzet, napló, visszaemlékezés. Vagy még inkább a fesztivál nevéhez és szel­ leméhez híven (Arcus Temporum: idő­ ívek) „íveknek" tekinthetjük ezeket a filmeket; „képíveknek", az egyes feszti­ válok különböző eseményeit, illetve az egyes fesztiválokat a mozgókép nyel­ vén összekötő kompozícióknak. A for­ ma tehát, rendkívül tudatosan és nagy alázattal, a „tárgy", azaz a fesztivál tartalma mellett annak szellemiségét is képes megjeleníteni a maga művészi eszközeivel, amikor különböző (doku­ mentum)f ilmes műfajokat fűz egymás­ ba, s hoz létre belőlük új, sajátos minő­ séget. A Pannonhalmi Művészeti Fesztivál múlt és jelen között teremt kapcsolatot egy-egy klasszikus és kortárs zeneszerző 93 �bemutatásával. Ezt az „időívet" erősítik a fesztivál további mozzanatai a külön­ böző művészeti ágak (a zene mellett tánc, színház, képzőművészet, film) egy­ más mellé rendelésével, tágabb érte­ lemben pedig profán és szakrális, külső és belső összekapcsolásával, amelynek ihletője és befogadója a magaslatra épült, ugyanakkor nyitott, befogadó szellemiségű bencés monostor. Kovács Bodor Sándor tehát ezt a vi­ szonyt, mozgást, ívet rajzolja elénk a háromnapos fesztiválokat összefoglaló kisfilmjeiben. Mindezt szerencsére kellő nagyvonalúsággal teheti: tárgyszerűen kevéssé szükséges informatívnak lennie (ezt a kiadvány füzete pótolja), így jóval nagyobb súly kerülhet a fesztivál fent körülírt szellemiségének megidézésére. Az öt filmben felismerhetők bizonyos visszatérő motívumok, illetve ezek. szabad variációi, a legfontosabb azon­ ban az egységes stílus és látásmód, amely mögött az egyszemélyes filmes (rendező, író, operatőr, vágó, hangmér­ nök) portréja is kirajzolódik. A filmek fő szervezőelve és egyúttal leginformatívabb eleme az adott feszti­ vál kortárs zeneszerzőjével készített rövid interjú. Sofia Gubaidulina, Salvatore Sciarrino, Valentin Silvestrov, Bent Sørensen és Giya Kancheli tehát ha­ gyományos riporthelyzetben is megje­ lenik, szavaik azonban már elsősorban nem magukról vagy művészetükről szólnak, jóval inkább a fesztiválhoz, a közönséghez és a helyhez kapcsolódó élményeikről. Az egyes filmek külön­ böző pontjain elhelyezett riportok köré szerveződnek a fesztivál egyéb, immár a közreműködők és a művek megneve­ zése nélkül felvillanó eseményei: izgal­ mas részletek a próbákról, koncert- és 94 színházi pillanatok, a képzőművészeti alkotások és filmek bemutatása. Az egyes művészeti ágak és művek közötti átkötésekben kap helyet a fesztivál at­ moszférájának a felidézése, amely több mint egyszerű passzázs. A műélvezet mellett ugyanis - s ezt mint visszatérő vendég tanúsíthatom - rendkívül fon­ tos eleme az Arcus Temporumnak az együttlét, a közösségi élmény megélése. Az évek során az ismeretlenek is isme­ rősökké válnak, s ma már egyfajta nagy családként köszöntik egymást a vendé­ gek. Nos, az egyes eseményeket össze­ kötő passzázsok pillanatképei, egy-egy portré a közönség soraiból, a figyelem feszültebb vagy a várokozás oldottabb pillanatai hűen mutatják meg a feszti­ válnak ezt a nem elhanyagolható arcu­ latát, természetét is. S mindezen túl ott van még a filmek visszatérő markáns szerzői megoldása, a monostor, illetve a pannonhalmi táj ihlette képek sorozata. Ezeken a legtöbbször állókép-karak­ terű, gyakran utólagosan manipulált felvételeken közvetlenül mutatkozhat meg a képalkotó művész látásmódja, ahogy egy-egy, akár apró részletből, térelemből, kockakőből, épületsarokból, ablakból vagy éppen tágas totálból alkot önmagában is érvényes kompozí­ ciót. Az egyes eseményeket elválasztó és összekötő, néha színesből fekete­ fehérbe váltó vagy szűrővel átfestett „tételhatárok" bizonyára a fotósként is ismert filmrendező legkedvesebb, leg­ szabadabb pillanatai, amelyek ugyan­ akkor pontosan illeszkednek a fesztivál „íveihez": e „képívek" segítségével te­ szik láthatóvá tér és idő láthatatlan kapcsolatait. (Pannonhalma, 2010) �Kiss B a r n a P á l Mobil-tükör Gárdonyi Géza Színház: Csörgess meg! Máté Gábor rendező már nem első alkalommal „húzott egy merészet", előre megírt szöveg­ könyv nélkül, a társadalom egy hangsúlyos jelenségére össz­ pontosítva, színészei improvi­ zációs képességére építve kom­ ponált egy fergeteges produk­ ciót, amely egyszerre szóra­ koztat és szembesít, felszaba­ dultan nevettet és mélyen elgondolkod­ tat - ezúttal a mobiltelefon használata köré szervezett, egymáshoz lazán kapcso­ lódó etűdökkel. Az első felvonásban nap­ jaink kommunikációs eszközének hétköz­ napi és egyéni használatából teremthető és teremtődő helyzetkomikum dominált. Az orvosi rendelőben zajló nyitójelenet a „mobilozást" az angol abszurd kulcs­ csapata, a Monty Python szellemében tárja fel. Látleletet szolgáltat arról, egy közösségi térben, szeméremérzet nélkül, mi mindent vagyunk képesek kibeszélni, hogyan tud a környezet személytelen és kényszerű hallgatójává válni egy másik ember magánéletének, intim szférája problémájának. A liftben rekedés szitu­ ációjára épít a Görög László, Fenyő Iván és Ötvös András által megformált jele­ net, melyben a mobiltelefon, mint lelep­ lező, mint az egyén inkognitóját feltáró realizálódik, teremt egyszerre drámai és komikummal átitatott helyzetet. A második felvonás jelenetei az egyé­ ni viselkedések felől a mobilhasználat társadalmi hozadékaira irányítják a fi­ gyelmet. Többek közt bepillantást enged egy „mobiltorony" felállításával kapcso­ latosan összehívott lakógyűlésbe, ahol felelevenednek azok a sztenderd szö­ vegek, amelyek - hasonló ese­ tekben - az engedélyezés ellen és mellett szóltak és szólnak; mindehhez a mai Magyaror­ szág néhány tipikus karakte­ rét (sportoló, üzletkötő, „izom­ agyú", közömbös, megvásárol­ ható stb.) társítva. Ez történik akkor is, amikor a pultnál várakozó Bozó Andrea és az asztalnál ülő Mészáros Máté a telefonos csevegésük során a szexualitás körül bonyolódó trendi beszédet figurázza ki. A telefont használó, de működését nem értő ember kiszolgáltatottságát, átverhetőségét viszi színre hackerként Ötvös András, nagydumás menedzserként Fenyő Iván és hiszékeny, a legképtele­ nebb telefonfunkciókért is fizetni képes nőként Fekete Györgyi. Azt gondolom, az egri Gárdonyi Gé­ za Színház Csörgess meg! című „mobilrevüjével" 2010. november 22-én és 23-án a salgótarjáni József Attila Művelődési Központban minimum egy dologban maximális teljesítményt nyújtott: két felvonásban tükröt tartott a közönsége elé. Olyan tükröt, amelyben mindenki felfedezhette a saját arcmását, azt, amerre formálódik a világ a technikai változások által. Az már a helyi intéz­ ményt dicséri, hogy a darab közönségtalálkozóval is kiegészült, az előadást követően a kulisszatitkok feltárulhattak az érdeklődők tekintete előtt, kibeszélhetővé vált a mű születése és hatása. Lehet ennél teljesebb egy színházi est? Rendező: Máté Gábor JAMKK, Salgótarján 95 �BaRÁTHI OTTÓ (1944, Hatvan): író, újságíró, közgazdász. Salgótarjánban él. Legutóbbi köte­ tei: A Kálvária kálváriája (2008); 50 év a Palócfóld életéből (2008). BERKA Attila (1976, Budapest): Író. A Spanyolnátha szerkesztője. Legutóbbi kötete: Lada Béla nem hal meg (2009). BURNS KATALIN (1976, Budapest): Író, zenész. A H ajna együttes vezetője. Kötete: Szőttesek regé­ nye (2009). D ebreceni Boglárka (1981, Salgótarján): Író, költő, kulturális antropológus. Budapesten él. Kötete: Bébikommandó (2010). GELENCSÉR G ábor (1961, Budapest): Filmeszté­ ta, egyetemi oktató, szerkesztő. Balázs Béladíjas. Legutóbbi kötete: Káoszkeringő (2006). G rozdits Károly H. (1973, Kőszeg): Újságíró, író. Budapesten és Révfülöpön él. Kötete: Kincs (2004). Halmi N ikolett (1984): Író, kritikus. Nógrád megyében él. H and Ó PÉTER (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). KATONA Á gota (1989, Balassagyarmat): Költő. Jelenleg az ELTE-BTK hallgatója. K IS S B A R N A P Á L (1981, S a lg ó ta r já n ): K r it ik u s . LÁSZLÓFFY C s a b a (1939, Torda): Író, költő, drámaíró, esszéista. Többek közt József Attiladíjjal (2005) ismerték el munkásságát. Kolozs­ váron él. Legutóbbi kötetei: A waterlooi ganajtúró bogár (2009); A nevető ló mint rejtély (2009). MIKLÓSSY ENDRE (1942, Bercel): Író, esztéta, építészmérnök, egyetemi oktató. Legutóbbi kötete: A másik ember keresése (2009). M IZSER A ttila (1975, Losonc): Költő, író, szer­ kesztő. Legutóbbi kötete: Köz (2008). N a g y CSILLA (1981, Balassagyarmat): Irodalom­ történész, kritikus. Kötete: Magánterület (2008). N yerges G á b o r Á d á m (1989, Budapest): Költő. Az ELTE-BTK magyar szakos hallgatója, az Apokrif folyóirat főszerkesztője. Kötete: Helyi érzéstelenítés (2010). N Y IL A S A tilla (1965, Budapest): Költő. Legutób­ bi kötete: Az Egynek álmai. Álmoskönyv (2008). Papp DÉNES (1980, Miskolc): Író, költő, zenész. SUHAI PÁL (1945, Bezenye): Költő, tanár, tan­ könyvíró. Legutóbbi kötete: Külön körön (2010). SULYOKLászló (1944, Nagybátony): Író, újság­ író. Salgótarjánban él. Legutóbbi kötete: Hollókő legendái (2009). S z á v a i A ttila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: Optikai tuning (2009). SZÉKELY ÁKOS (1945, Nagysimony): Grafovizuá- lis költő, író, kritikus, irodalomtörténész, iroda­ lomszervező, szerkesztő, műfordító. Legutóbbi kötete: Metabolikus háttér (2000). Tandori Dezső (1938, Budapest): Költő, író, műfordító, a magyar irodalom megújulásának egyik legeredetibb képviselője. Többek közt Kassák- (1974), József Attila- (1978), Áprily Lajos- (1986), Déry Tibor- (1986), Kossuth(1998) és Goethe-díjjal, Artisjus Irodalmi Nagydíjjal (2009) ismerték el munkásságát. Legutóbbi kötetei: Csodakedd, rémszerda (2010); Úgy nincs, ahogy van (2010). TURCZI István (1957, Tata): író, költő, műfordító, a Parnasszus folyóirat alapító főszerkesztője. Jó­ zsef Attila- (2006) és Babérkoszorú-díjas (2010). Legutóbbi kötete: Minden ablak nyitva (2009). Minden olvasójának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kíván a Palócföld folyóirat szerkesztősége! 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1ba55ad14b9ff24f8de0ea60d7965970.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/9d9327e18fed9768d12008e8e316188f.pdf 3e5afa64edeb1c77464cf530b50c0e4d PDF Text Text Mikszáth - pályázat ��Tartalom „kávéházi szeg leten ..." Petőcz András Zsávolya Zoltán Málik Roland Payer Imre Györe Gabriella Az ismeretlen városban Zsirondi valőrök / avagy Fejbukósisak a hón alatt Harc Ecuadorral; Pogány szerelem; Vér; Hazatérés Keleti capriccio; Öregedő Alkesz kocsmadala Kislánydalok / (részletek) 3 5 7 13 14 Szávairatok Kamuvaker, kukoricaleves, kalapács 15 Hideg Nyúlvár Saját perzsa / Vörös és fekete város 20 26 33 Erotika Mikszáth szövegeiben A palóc körzet A kategorikus esztétikai imperatívusz / Egy „állhata­ tos" költő, Tőzsér Árpád 75. születésnapjára Metafizikus közérzet / Közelítések Tőzsér Árpád költé­ szetéhez A regényolvasó - Pál József hatvan éves / (Laczkó Pál harminckettő, Kiscseri Mihály tizenegy) 35 47 Próza és vidéke Kálmán Gábor Cegléd József Kázmér Sopotnik Zoltán Kutatóterület Tahin Szabolcs Ficsor Benedek Németh Zoltán Bedecs László Kőrössi P. József 55 57 63 Találkozási pontok Nagy Csilla Városi kurzus / Beszélgetés Gyenes Gábor grafikusillusztrátorral 67 Mireille és Lautrec egy műteremben / Maurice Guibert Toulouse-Lautrec a műtermében című fotográfiája 69 Kép-tér Cserjés Katalin Ami marad Nyerges Gábor Ádám Csehy Zoltán Bereti Gábor Gyimesi László Szekeres Szabolcs Baráthi Ottó Handó Péter A világ, és ahogy rendben van / Kukorelly Endre: Mennyit hibázok, te úristen Ösztönén és énhatár / Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára De miért hallgat? / Zemlényi Attila: Apacsok „vöröset bont / metszi a lángnyelveket"/ Ádám Tamás: Apám pornója . . Ahol a mesék világa... / Horváth Viktor: Török tükör Történelem - hagyomány - rögzítés/ A Nógrád, a va­ rázslatos világ című könyvsorozat 7-9. füzetéről Új stratégiák mentén / Cigányokról - másképpen 75 TI 80 83 86 88 91 �Jelen számunk borítója Gyenes Gábor Urbanic XI. című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Urbanic XII. (elől) és a Urbanic XIV. (hátul) című munkái láthatók. A belső illusztrációkat grafikái - Urbanic XIII. (4); Eggs I. (6); Urbanic I. (12); Urbanic II. (14); Eggs V. (19); Akt 7. (25); Geom 2. (32); Urbanic III. (34); Eggs II. (62); Eggs VII. (66); Eggs VI. (94); Geom 1., 3., 4. (95) - közül válogattuk. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztők: Handó Péter (handop@gmail.com) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Támogatóink: Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3200 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva JAM KK Salg ó tarján Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/521-557; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzőnk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �KÁVÉHÁZI SZEGLETEN... P ető c z A n d rá s Az ismeretlen városban Ismeretlen városba tértem. Idegen utcákon járok, ismeretlen házak közt botorkálok, mint aki messziről. És jártam már lent a mélyben, hajamra fekete föld tapadt, sokfélét megéltem. Fekete f öld a földre, le, a hajamból. Fekete föld hullik a hajamból, itt, az ismeretlen utcán, ahogy gyalog. Itt, ahogy gyalog, lépked a város, az utca felemás mégis, üres, miként a feladatra éhes fenyőfa-koporsó. Fekete föld, a hajamból. Le. A járda. Mint aki mélyről jött elő, és tudja, van neki mélység a mélyben: mozdul a mozdulatlan. Így adom meg magam a csöndnek. Hullik a hajamból a föld: földdarabok görögnek — Íme, az ismeretlen város! Sötétség búvik a mélyből. Fekete csönd búvik elő, árad a sötétség erre, sunyítva kiárad minden. Patkányok, férgek és kicsi kis pondrók, sötéten, sápadtan: öl, aki ölhet. Árad a sötétség, sűrű. 3 �Árad a sötétség, sűrű a csönd, ami árad a mélyből, a sötétben fekete lények. Fekete áradás minden, jön föl a csatorna mélyből, jönnek a járda-peremét-elérve-maszkok. Tétova halál-katona szalutál. Egy kisfiú szenved ki mostan. Látom, hogy arcára rámerevedik a rémület. M iféle város ez, ahol járok?, kérdezem. Fogak csikorognak. Mint utolsó remények kapaszkodnak a holtakba fáradt denevérek. M iféle város ez, itt, a sötétben? Fekete föld a földre, hullik a hajamból, a fenyőfa-koporsó feladatra éhes: hullik a hajamból a föld. Sötétből sötétség árad, itt a házfalaknak is pusztulás szaga van, ahogy a fekete ködben valamire várnak. Lassanként tűnök el a sötétség-áradás-özönben. 4 �Z sá v o ly a Z o ltá n Zsirondi valőrök avagy Fejbukósisak a hón alatt Falhoz lapulva slisszolunk, bicegünk: kocsizunk el mintegy - mirólunk kétszázharminc éve készülő film fényes szalagjait hagyjuk hátra a levegőben, vagyis már - "Emelés!" - a levegő­ égben. S nem kocka köztünk, ám négyszög fafej, ki nem érti: felhőredőzet xeroxol minket tovább. Oly magasságig fel, ameddig csak lehet? Körülbelül. Ja, öregéből addig (áttételeknek hő során keresztül), fénylifteződve, el már egész' a Semmiig..., ahonnan lelátás még van, de ahova nem csupán emberszem, még némber sem hatol; hol hát végtelenítve lubickolhat így egy Nagy Marat. Nincs dolgunk véle, mi más raj vagyunk. Bukásán fél szemünk mindössze, míg a másika páros csillámdiónknak rozzant figyelem, mely visszaréved fatornyos, zöld pátriánk, e tengermosta földcsillám dűnéire, ha lennének, ugye - Dél/Dél-Nyugat nedveske holdkaréjai. » Felkerültünk Párizsba! Feladatunk eztán csupán ennyi: rágni, csupálni, vágni lefele csalánzó lábaink, mik konfúzusan odakötnek, ó!, minket még a vad röghöz. Süket éjjeken akár könnyű is lehetne ez: "Láb láb után válik le! Valahány..." Ám polipfejünk: királyi. - "Csend!" Cuppanunk a plafonra. Tapadókorong, miegyéb segít meg ebben. Majd akkor örül a meszelés, midőn elhagyjuk. Fent és lebegve is ezért - s még jó soká... A megmaradt csápjainkkal időzavart okozva, holmi összeesküvést. Valahol sub rosa-s ventillátorként kavarunk, azt jól tudom. 5 �E póz ejt majd le minket. Innét lesz oly hőn muszáj elkocsiznunk, le, hasirányba, pinceszobák vak és rideg padlatához, a mélyre, a bús, patkányrágta hajnalok redőzetébe fúródva. Aligha sejtve mást már, mint ami szembejön oktalan, monoton mintázat: vörös és fekete. (Előbb az űr nyakunk lukán, utóbb alvadó vérháló terül.) * És nem megy máshogy! A másként: reménytelen. Tárgyalni épp lehetne, ám minek? Van azért még időnk, úgy véve... S egyszeriben meglátva filmünk, és bizony: e lő r e - jaj, de nem épp deprimáló! Magam résziről fgyen szólok a Doppelgängeremhöz: "Ejnye, kis kíváncsi! Nézd, eme precíz, éles-nagy technikai vívmány síkhideg..." De Trouffeau-ig mégsem futunk előre; a szél bármilyen korbács a habokon, melyekbe hazamenekülve belelé­ pünk. Nekünk ugyanis azzal kezdődött el valaha elhivatottságunknak ideje, mi nála a befejezés. Ezer csapás..., vagy tízezer, majd sok-sok millió — "És még mindig nem madáré?!" - "Ne is akarj ilyet!" Brissout-nak hívnak; hasonlítok még úgy önmagamra, ám, oly rég teszem, fantáziátlansággal, hogy, lám, ugyanaz is leszek lassan s lényegében; e tény pedig szürke biztonság, nem több. Még jó: alig is kevesebb. (Számszakilag kell meglennünk, hulláknak, a többi merő képzelgéstest; ember, omló homokóra-felső: hamuföveny). 6 �M á l ik R o l a n d Harc Ecuadorral Melyben igencsak panaszolja, hogy kedvese egy évre Quito városába költözött Ecuador, Ecuador, dolgozol, dolgozol rajtam. Ecuador, Ecuador, dolgozom, dolgozom magamon. Nem ismersz, Ecuador, nem ismerlek, Ecuador, s belémjössz, Ecuador, s belédmegyek, Ecuador, én. Harcban állunk, s én még majszoltam sárga banánjaid! Ma minden betűd elpártol, elpártol, hát vádollak én is. De tényleg, ki az ördög alapított téged, hogy eljössz Krisztus után kétezerhétben, kicsavarod a szivem, s szalmát raksz helyében? Már csupa törek, öreg! Lépten-nyomon dolgaidba botlom; hallom spanyoljaid az utcán, a rádióban, a tele- és egyéb vízióban, álmom vizébe folyik a kecsua indiánok éneke, gringónak hívnak lökdöső meszticek, s véremre pályáznak galapagosi szörnyeid. Ha erősödöm, csak erősebb leszel, ha nagyobb leszek, fölém nősz, ha elhúzok, egyenlítesz, Ecuador. Mit egyenlítesz? 7 �Háromezer méter magas hegyeidre csalsz, hogy mint egy pánikrohamban kapjak csak levegőt, a mélybe nyomsz ismerem Óceán-Középi Hátságod, mint a tenyerem, úgy járok, mintha néma vízalatt, veled nem alszom el, veled nem ébredek, csak a Pichincha mondja, hogy kacsintsál, gyere föl rám, szemléld fentről az életed! - Ez szép, de mi van odalenn? - Ő Quito. -Q uito? - Az átalakító. S egy szép napon arra ébredek egy kétségbe vonható utazás után, hogy Quitot nézem, és szemembe mondja kedvesem, mi van, ha nem szeret? akkor fogd a kezem, lássuk, milyen a te híres tengered?, Egy féltékeny hullám megkapott, felkapott, s a partig elköpött, radíroztam fejjel egy hosszú métered. Egy évre elvitted, hogy csapna be Venezuela, s intene be neked Chavez, rohanna le a sötét Kolumbia, hogy magadtól kérdezd, mi ez? Ahogy nekem kell ekképp a vánszorgó napok hidegében. Egy évre elvitted, elmosod személye szépét, elnyomod a hangját, megvonod illatát, ízét a számban, cserzed a bőrét idegenné, magadévá teszed, úr vagy, Ecuador!, hát van neked szíved? 8 �Úr vagy, s vesztettél már régen. Mert van szíved, s a szívedben egy város, és a városban van egy szív, ami megtart engem a részeg magasban, és a szecska mélyben. Pogány szerelem Zsuzsitának Hetvenhatos vagyok, Hetvenhatos évjárat. Ezzel az útravalóval Vánszorogtam el kétezerhétig. Nyár volt, felolvastam, nemboldog voltam, Épp eltűnőben az életből vagy egy kocsmába - már nem emlékszem - , mikor a sötétben Nekimentem egy fogaskeréknek. Nagyon fájt. Arrébb tűzkör, tánc. Ő is tánc. Szemei dél-amerikai lagúnákat idéztek bennem, Előre, hogy összevillant mit sem sejtő tekintetünk, Az övé lagúna-, az enyém trógerkék, egy fiú és egy lány, Egy istentelen és egy pogány, egy tévelygő és egy kereső, Harmincegy év és huszonhat esztendő, egy álmodó s egy Tiszta álom, egy crybaby és egy babyblue, egy alvajáró és egy éber, Egy futók közt megálló, egy figyelmes utazó - s míg a kihunyó tűz Parazsánál beszélgettünk, ótestamentumi életemben észrevétlenül megjelent az Újszövetség. Mindez próza. Szerelmem ő, barátom, húgom. Mosolyában több a költészet, Mint minden versemben, A hangja ajándék, Két válla napkelte és holdlemente, A tarkója bizalom-szirt, Tekintete partról nyári tenger, A feneke kamaszkorom álma, 9 �Melle szép dombokon vadmeggy, Lelkes lélek, két mondattal kétvállra szegez Savanyú filoszokat, A lénye vidám szeretet - Hisz. Nem a kaporszakállúban, A rigorózus öregben, A tilalomfa-állítóban, hanem valami Áramló, aranyszín jóságban - mégis Az ördögöt hamarabb megkeresztelik, Mint ezt a lányt, világi csaj, Amazon és vamp, Táska tegezéből laptopot kap elő, Wifis helyen kávézik, csetel, tán épp velem Ujjai boszorkányos gyorsasággal játszanak A szívem billentyűin. Weboldalként nyitott meg előttem Egy másik világot, amiben itt egyedül Élni érdemes. Természetes légzéssel hozott vissza. A szerelem égboltján, mint erős szivárvány, Tündököl egy új szövetség. Vér Nem tudom, mi van. Már nem ugrik be, mit műveltem eddig. Az Isten háta mögül érkezem, hosszú álomból a beteg metrószélben. Csendes vagyok, hűvös és egyszerű. Hajamat a halálig felnyírattam. Valahogy ősz lett — fakul a nyári barnaság, az irdatlan égboltot irgalmatlan házak szelik darabokra, 10 �és arcomon újra felüti fejét a századeleji sápadtság. Megmosolyogtató, hogy csekélységem számára is alig észrevehetően, teszem magam, játszom az örvénynek, ami elsodorva régi életem, egy ideje megállt: veszedelemben nem forgat, őrülettel nem fenyeget, csak morajlik körülöttem, mint egy templomi ének. Minden örvény közepében ott a csönd, a béke, most ideértem, idegen városba, egy valószínű múltból egy lehetetlen jelenbe, és nemkülönben vicces tudni, ez is elmúlik majd, mint elmúlt annyi minden. » Tök nyolc, hol vagyok: Miskolcon, Budapesten, Erdőbényén vagy Ecuadorban, mert virít a metszés az életemben, hogy csavargó lettem, s akár be is csavarodhatnék, ha nem érezném, nem látnám napnál világosabban azt a néptelen partot, ahová hosszú ténfergés után megérkezem, ahol ott leszek egyszer, amikor odaérek. 11 �Hazatérés Kitagadó édesapámnak Egy tücsök, figyelj: kezdheted a zenét! Átvágok a szürkülő füvön, a végén elfordulva állsz, gonosztól elvert, megöregedett, bolond apám. Vársz egy régi udvaron, amit mindenki elhagyott. 12 �Pa yer Im re Keleti capriccio Világkert - síkos holdfényben Allah arca merül át. Külön mozdul kebel, csípő, rubinodnak mámora, áloé illata lengi, s kerted kéjben merül át Majd Káma isten delej-imája hangzik - dzsungelben oltár: a hasad és a kebled - , gyorsuló ringás a hevesebb szorítás. A rukh rikolt fel, mikor a csúcsra érünk! •• Öregedő Alkesz kocsmadala Nem érdekel diadal, nyugalomra vágyom. A foghíjas házfalak között létem már rom. Áramszünet az öröm, még csak nem is álom. Hol hibáztam el a célt? Soha nem találom. (Tornyos kapun áttörök! Tomboló verőfény. Tünde poron taposok. Zúgjon, véres örvény délidői zsivaja véres szemfehérjén. Harci mének robaja Bástyáknak lépcsőjén.) Bóbiskolok, motyogok, ülök kocsmaszéken. Söröskorsóhatalom a Ikonyodó kézben. Szerteoldódol te is velem felerészben. Bambán bámul a tükör - ahogy belenéztem. 13 �G y ö r e G a b r ie l l a Kislánydalok (részletek) Annyit tettem, hogy megnéztem, merre az élet, s hova megyek én. Akkor láttam, hogy nem könnyű, mindig előtör valami zavar. Csurran-cseppen, árad máskor, félelem úszik fel az ereken. Bár megkímélnélek téged, hogyha lehetne, no de ide nézz: lassan küzdvén tudtam meg, hogy tűnik a félsz és odaül a mersz! Így hát, kedves kislány-énem, hidd el, az élet csuda meleg ing. Tél végén majd szép tavasz ébred, olvad a jégcsap, csepereg a víz. ****** Repülni volna jó a fürdőköpeny szárnyán, s a rózsaszín lufi lehetne léghajó! Az udvari budi riasztó farkas-árnyán csak jutni túl - - - - - - - - - - 14 �SZÁVAIRATOK S z á v a i A t t il a Kamuvaker, kukoricaleves, kalapács Íme, az ember. Esetünkben szobrász, az izéje, nem szakmája, nem ebből él, kell mellékes is, ez a mellékes a szobrászat. Mondjuk mégis szobrásznak, mert ha olyan helyen vagyunk a szobrásszal, ahová a szobrászkodása vitt el minket, kiállításon, mondjuk, sajátján, vagy valakién, akkor azt mondja ott, hogy jó napot kívánok, ez és ez vagyok, szobrász. És belülről boldog, mint egy szikla, amit mindjárt elkezdenek megszobrászolni. Hiába, vannak percei a világnak, mikor minden tökéletesnek tűnik, virul a lélek, ez a selyembe bugyolált ágyúdörgés. Miközben nem is ebből él, mégis leszobrászozza magát. Mindegy. A többi ilyen is ezt mondja, szobrász. Faragott tíz szobrot, és szobrász. Nem ám a valóság, hogy villanyszerelő, kéményseprő, bróker, vécékefeügynök. Ezzel az erővel mondhatnám magamra, hogy szakács, mert min­ den nap főzök, de nem mondom. Nézzük meg, hosszú vállig érő művészsörényét, amiben most éppen sült csirkeszag, kávé, savanyúcukor illata keveredik, ebéd után van, hátradőlőben, jó kedvben, bőségben, asztalon újság, macskában macskakonzerv, rádióban nótaszó. Műhelyében az egész világ, ha akarja. Néha akarja. Mindig. Íme az ember, de mondtuk már ezt Városszéli szobrász, kinek stílusa egy kritikusa szerint, egészen városszéli, úgy ül műhelyében, mint aki boldog. Éppen végzett leg­ újabb alkotásával, (előtte persze ebédjével) felütött egy üveg száraz vörösbort, és, mint aki jól végezte dolgát, akiben kétpofára röhögnek az angyalok, rágyújtott egy cigaret­ tára. Mindössze egyetlen szálra, mert véleménye szerint egynél több szál cigaretta mél­ tatlan egy sokat foglalkoztatott szobrászhoz. Mert nem azért kapta a tehetségét, hogy szétköhögje azt a világba. Nem azért a hüvelykujját, hogy egy öngyújtón koptassa el. A harmadik üveg bor után annyiban változik ez, hogy egy szobrász csak páratlan szá­ mú cigarettát szívhat el. Mert a páratlan, az olyan, mint az aszimmetria, a kilenc, az mégsem nyolc, szebben is néz ki, ha krétával felírja a műhely falára: 9. A következő pohár bor után a páros számú cigaretták következnek, mert ugye párosan szép az élet, pláne, párosodva, mint a bálnák. Onnan jöttek a bálnák, hogy volt eset, mikor bálnát szeretett volna faragni a szobrász, egy cigarettázó bálnát. De mivel az ötletet a kocsmában elmesélve jelentős verést kapott az egyik alkoholista környezetvédőtől, hát feladta a reményt, hogy valaha is bálnázni fog. Akkor döntött az emberek mellett. Az emberiség szolgálata mellett. Hogy kiül valahová, ahonnét látni az embere­ ket, a sok hülyeséget, amiket csinálnak. Aztán összefaragja, fúrja, leszobrozza a látottakat. Élettelenből az élőt. Ezen is elfilózótt már. Hogy mennyire ki van találva a szobrászat. Van a hideg kő, vagy akármi, vas, fa, traktorgumi, van, tehát az alap­ anyag. Csak ki kell faragni belőle a témát. Felfogni, hogy mekkora dolog a szobrá­ szat. Hogy az egyszerűt, adott esetben egy, tegyük fel, követ, bonyolulttá teszünk. Eszmét teszünk bele. Üzenetet. Szeretlek. Hülye vagy. Ilyesmit. Szép. Legtöbbször azért ezt. Hogy szép. Hogy valami szép. Ha csúnya is. 15 �Eleinte a ház körül talált kövekből faragott, hozott anyagból dolgozott, hazai pá­ lyán nem rúgódsz annyira tökön, meg a többi előny. Aztán az első sikereket köve­ tően messzebbre is elment. Minden értelemben. De erről majd mindjárt. A tágas műhely valaha garázsként szolgált, sőt, funkcionált. A bútorok hamar ki­ cserélődtek, pláne a szerszámok: egy kő megformálásához (vagy, ahogy a szobrász szokta mondani a negyedik pohár száraz vörösbor után: a kő meghágásához) nem villáskulcs kell, nem vízpumpafogó. Ide véső kell, kalapácsok, különféle stílusban, méretben, fogásban, súlyban, színben, satöbbiben. Kész kis gyűjteményt halmozott fel idővel. Bármije volt az évben, névnap, születésnap, karácsony, hülye férfiak napja (ezt az asszony találta ki neki), általában valami szerszámot kapott. Ilyenkor mindig zavarba jött a meglepetéstől. Zavarban lenni, mint szobrász a kőbányában. Stadionnyi kurva közé ültetett kamasz fiú. Nem túl jó példa. Az illetlenség határai. Leendő szobrainak alapanyagát mostanában a közeli kőbányában választja ki. Szerinte a legoptimálisabb időjárás ehhez a művelethez, sőt, folyamathoz, szertar­ táshoz a nyúlós, maszatos késő őszi idő, mikor a köd vékony ragadós hártyát hord fel a sziklákra. A nedves kőbányát rendszerint ünneplőben közelíti meg, öltöny, nyakkendő, frissen bokszolt fekete cipő, mert menni kell. Messziről látni, ahogy a ködben méterről-méterre élesedik imbolyogva közeledő alakja. Kiskocsin maga után húzva a folyamathoz szükséges kellékeket: két üveg dunántúli bor, kem­ pingszék, munkavédelmi kesztyű, egyszemélyes sörsátor, kempingasztal. A szer­ tartás első részében a környező sziklák színét vizsgálja meg a szobrász. Nem mind­ egy ugyanis, mekkorát, és hogyan esik rajtuk a fény. Kell, legyen bizonyos síkosság a szikla színében, ha száraz is az anyag, vallja a szobrász. Hallgatni kell az esőt is. Milyen módon verődik le az anyagról. Van olyan kő, a szobrász szerint, amelyikről úgy vágódik le egy könnyű tavaszi zápor, mint Ifa-hűtőrácsról a részeg biciklis, semmi kecsesség, semmi tartás, semmi ív a mozdulatban. Ha megvan a leendő alapanyag, akkor a lehető legközelebb viszi a helyhez a tá­ bort. Ebben a pillanatban dől el a jövő, ebben a pillanatban a mibőllesszacserebogár szobrászati tétele. A nem túl távoli vasúti töltés melletti épületből rendszerint mély sóhaj száll, hallható. A bakter sóhaja ez, mert látja az ablakból az esőben, öltönyben cuppogó szobrászt, amint teli tenyérrel ütlegeli a sziklát: megtalálta a legmegfele­ lőbb alapanyagot a következő műhöz. Megtaláltatott a következő néhány hét prog­ ramja, az anyag, amely elszív majd minden energiát, kreativitást, baszdühöt, fejezd be, minden szeretetet. Ebben a sziklában fog beteljesülni egy álom, legyünk bátran közhelyesek, egy álom valósággá fog válni. A szobrász utálja ezt a szót, hogy köz­ hely, okádhatnékja van ettől, mikor kimondja a rádiós bemondó: közhely. Elkap­ csol inkább valami kereskedelmire, ott nem mondják ki, ott legalább csak simán közvetítik. Nem kell mindig beszélni. Ez is hitvallása, arcpoétikája a szobrásznak. Hogy tehát vannak dolgok, amiket nem tud szavakkal kifejezni, inkább leüti a felesleget a kőről, és ott van az, amire nem tud szavakat. Szókat. A szobrásznak felesége van. Volt idő, házasságuk első szakaszában, mikor a szobrász naponta rágta fülét szeretett feleségének, mert gyereket szeretett volna az asszonytól. Kis lurkót, aki eljátszhatna a műhelyben a vésőkkel, kalapácsokkal, amíg apa dolgozik, formál, fantáziái. Csinálja a port. Az asszony persze józanabbul állt a világ dolgaihoz. Kérdezte minden ilyen alkalommal, hogy ugyan miből tudná eltartani a gyerekét. A kőportól nem lehet meghízni, a gyereknek kalória kell, 16 �jó nevelés, kicsi glória a lelkére, pontosabban, megvédeni az eredetit, őrizni, játszani sokat, de láttatni vele a hétköznapokat is, mit ne mondjon, odaadni neki az értékren­ det az esti vajas kenyérrel, ünnepkor párizsival, esetleg szőlőcukorral, ha nagy a jólét. Egy reggel pompás ötlete támadt a szobrásznak. Felült ágyában, nagyot nyögtek a rugók, majd azt mondta feleségének, főzz egy kávét, kisvirág, meg van a megme­ nekülésünk, vagyis hát, anyagi alternatívánk. Aztán elmondta a részleteket, miközben itta a sűrű, nehéz italt, keserű volt a reggeli köd is a ház körül, keserű, mint a vaspor. Arankám, kezdte csehovi mozdulattal, csavarulással a hangjában a szobrász. Fel­ vesszük magnetofonra a faragást, érted? A következő szobornál kijössz velem mikrofonozni, Aranka, te leszel az én fülem, a mindenség füle. Megrögzíted a magneto­ fonnal a kopácsolást, lemikrofonozod az utolsó decibelig. Aztán eladjuk búcsúkor, ráfényképezzük a kazetta tokjára a szobrot, a szalagon meg ott van a hang, ahogy készült. Néhány óra hallgatás után kész a kulturális élmény. Audiovizuál, Aranka, ez a jövőnk. Nem csak nézni kell, meg fogdosni, hallani is kell. Füllel összefogdosni. Háttérbe megtorzítva a déli hírek, kicsi kutyaugatás, traktorbőgetés, kell a hite­ les háttér, egy huzatos disznóól büdöse, ha lehetne ugye szagokat közvetíteni. Fel­ nyögni néha, belelihegni a felvételbe. Mert a művészet nem mindig jókedv és ma­ jomkacagás, kellenek a verejtékcseppek is, a kétely, hogy az vagyok-e, aki, ami. Üres konzerves doboz, vagy díszhal valakinek az óriási akváriumában. Díszpinty. A szobrász, az egy elméleti emberfajta, aki a gyakorlatiasság segítségével fejezi ki önmagát, kevés, ha tudod, mi a szerelem, el tudod képzelni márványból, de meg is kell tudni fogni a vésőt, belekopácsolni az anyagba, hogy szeretlek, Aranka, sze­ retlek, mint egy új munkavédelmi cipőt. Mert fontos a biztonságérzet, nem csak, hogy bekötöd az övet, ha busszal is utazol a szomszéd faluba, nem ám csak a munkáskesztyűs rántottasütés, búvárruhás kirán­ dulás, tartva a kullancsok által terjesztett kóroktól. Nem. Egy művésznek, ha szob­ rász is, maga a művészete adja a biztonságot. Tegyük fel, ideggel ér haza, felhúzták a faluban, és nem ám nyugtatótea, ne is mondjam, hét kisfröccs, vagy valami egyéb antistressz italok, ne képzeld. Kimegy a műhelybe és faragni kezd az istenadta. Tehát, mivel a szobrászat, az elméleti élet is, hát a mi szobrászunk (történetünk tárgya) nem átallott olykor filozófiai magasságokba létrázni. Mindenki önmaga létrája, hallotta már ezt így valahol. Egyszer el is magyarázta ezt a kocsmában a csaposnak. Hogy mi a legnagyobb öröm neki az életben. Van, ugye, a kő, kavics, hogy nevezzük, egy marokba fogható sziklagyerek, izé, legyen akkor mégis kő (kavics). Tehát egy fix halmazállapot. És egyszer csak belebaszod, mondta, bocs, belehajítod a folyóba a követ. A fix találko­ zik a nem fixszel. Aztán nézni a hullámokat, melyek ezzel a filozófiai aktussal keltődtek. Nézni és elgondolkodni az élet mélységén. Aztán kinyilatkoztatni. Átmenni ezzel a szomszédba, vasárnap, a híradó után. És elmondani. Elmondani, hogy va­ laki, vagy valami súgni szokott a szobrásznak. Hogy mit merre a kővel. Mintha súgnának. Mint minden művésznek, ahogyan súgnak valahonnét, nem érti pontosan, hogy mit, át kell magán szűrnie, át a képességein, mely hol árok­ bokor, hol pedig csúszós-fagyott vaníliapuding, átszűrni és megfogalmazni. Ha kell, vésővel, kézzel, lábbal, foggal, körömmel. Egy időben jártak a feleségével étterembe, mert egyfelől utált az asszony moso­ gatni, másfelől meg, kell, hogy járjanak emberek közé. Még a végén annyira leszokik 17 �a szobrász az emberekről, hogy csak a sziklákkal fog beszélgetni. Utóbbinak már amúgy is mutatkoztak jelei. Minden reggel, mielőtt elkezdte volna a kopácsolást, még elbeszélgetett a nyers alapanyaggal, hogy hogyan érzi magát, milyen éjszakája volt, satöbbi, mit szól az ingatlanárak változásaihoz, a hordónkénti kőolajakhoz. Mielőtt elindultak az étterembe, mindig mondta neki a felesége, hogy mosson alaposan kezet. A szobrász büszke volt a száraz, palás tenyérbőrre, amely simogatáskor, mint a kettes smirgli, húzta a bőrt az asszony arcbőrén, satöbbijén. Ha unat­ koztak vasárnap délután, túl a hagymalevesen, lapos húson, tejszínes káposztán, gyakran szokták mintegy programként nézegetni a szobrász durung tenyerét. A két leendő kenyéradó férfikezet, mely vaskos, durva tapintású, mint mikor megsi­ mogatsz egy kútgyűrűt. Betonkerítést. Elemezni szokták, ha van idő, havonta egy­ szer áthívják a szomszéd tenyérjóst, megetetik, megitatják, mondjon szépeket, az­ tán összeborulnak, egymáshoz, összedőlnek, mint két ázott szénabála. Úgy hallgat­ ják a nagyzolást, kamuvakert, szított jövőt, félrekalapált sorsot. Pengével vágják az életvonalat, bokáig, sose halunk meg. A tenyérjós ilyenkor napokig bűnbánó arcot vág. Azt is meggyónja, amit nem követett el. Ha elkövetett egyáltalán valamit. Volt egy időben tehát az éttermezés. Éttermezés, mint terápiás program. Mert ha otthon volt az ebédelés, gyakran ugrott fel a szobrász két kanál kukoricaleves kö­ zött, mert eszébe jutott valami apró részlet a készülő szobron, néhány kellő erejű és irányú ütés a vésőre. Aztán rohanás ki a műhelybe, nehogy elfelejtse. Az asszony közben azon töprengett (két kanál kukoricaleves között), hogy nem jó így ez. Faragatlanság ez. Hogy nem erre gondolt konkrétan, mikor kimondta azt az igent. Ezért jött ez az éttermezés, befizették a heti menüt, aztán kalap, kabát, frottír zokni, szemceruza, irány az étterem. Kiválasztani a jövő heti másodikat vasárnap délután, kiülni a tornácra, ha van ilyen, és kiválogatni azt, ami kiválogatható. Morgolódni kicsit a leveseken. De azért berakni a retikülbe pár erőspaprikát, ételízesítőt, hogy ha kell, rá lehessen segíteni a menüre. Nyitott szemmel járni. A szobrász, az olyan szerkezet, hogy szeret nyitott szemmel járni. Ebből fakadóan az étteremben is úgy szeret ülni, hogy ne háttal legyen a térnek, hanem szembe, előtte minden, ami nézhető, a többi asztal, a pult, fent a sarokban a lehalkított tévé a néma időjóssal. Hogy tehát arccal előre legyen a világnak. Homlokkal neki a perifériá­ nak, lefejelni a panorámát, ne bonyolítsd, néha széllel szemben csinálni dolgokat. Az első két alkalommal még hagyományos tányérban szolgálták fel a menüt, de aztán a feleség határozott kérésére áttért a személyzet a kislábasban történő felszolgálásra. A szobrász nem bírt higgadtan enni a kerámiatányérból, mert csak mint műtárgyra, mint alapanyagra, szoborra, alkotásra tudott nézni a mélytányérra. Ahelyett, hogy kanalazta volna szépen a tésztákat, elemezni kezdte a tányér érdekesebb részleteit. Miután jóllaktak, két slampos böffentés között rendre megbeszélték, hogy merre mennek haza. Sétafika, nagylevegő, letüdőzni a jóllakottságot. Aztán otthon, ki merre lát, asszony a tévé elé, szeretett ura a műhelybe. Az első vésőütés, tehát a véső és a kalapács első összecsend ülése előtt mindig felnéz a műhely falára: egy sárguló papírlapon van egy szövegrészlet valami könyvből. Jól ki van nagyítva, hogy meszsziről is lehessen látni, netán ittasan is. A szövegrészlet két emberi tekintet össze­ csend üléséről szól, összenézésről, mikor különös erők törnek fel mindkét félben. „Igen, az ilyen pillanatok miatt is szép az emberi lét. Mikor összecsendül két te­ kintet. Sokszor gondolok arra, hogy az ilyesmit az állatok megélik-e. Aztán mindig 18 �arra jutok, hogy igen. Talán a napi gyakorlatban hasonlót élnek meg. Mondjuk az őzek, mikor a felkelő napra néznek hajnalban. Összecsendülnek a természettel, amiből lettek, ahová lesznek." A szöveg filctollal van a papírra írva, hanyag betű­ vezetéssel, de jól olvashatóan. A lényeges szavakat a szobrász bekarikázta. 19 �P róza és v i d é k e K á lm á n G á bo r* Hideg Havran nem hitte volna, hogy egyszer úgy fogja ölelni az ellenségét, ahogy még nőt sem soha. Amikor magához tért, azt hitte, parázson fekszik. A teste ösztönösen mozdult volna, lökte volna magát el a földtől, de moccanni sem bírt. Lángolt mindene, ruhá­ ja alatt bőrének minden centije, csontjáig hatolt a forróság, át a kabátján, csizmáján, ušánkája fülvédőin keresztül átszivárgott a nyakáig, befolyt a kabátja, inge alá. Az arca valósággal szikrázott, emiatt is tért magához. Hosszú percekig próbálta össze­ szedni az erejét, zúgott a feje, mély, zsigeri fáradtságot érzett, mint gyerekkorában a forró téglával bélelt ágyban a dunyha alatt, a pléhkályha doboló hangját is hallot­ ta, a parazsak tompa paffogását. Aludni kéne, győzködte magát. Mindegy mi lesz a vége, csak aludni. Próbálta összeszedni a gondolatait, visszaemlékezni arra, hogy mi történt, hogy milyen nap és milyen napszak lehet, hol van és hogyan került oda. Kutatott az emlékeiben, hogy a végére járjon, mi történt vele, és főleg, hogy miért történt, de bárhogy igyekezett, csak a dunyhára tudott gondolni, meg a pléhkályhára a ropogó farönkökkel, a szoba túlsó oldalán szuszogó szüleire, a vacak faház gerendáinak reccsenéseire, a falakban percegő lassú éjszakai életre. Arra, hogy csak aludni kell, sokáig és mélyen. Hogy csak néha kell felrezzeni, ha vakkant odakint a küszöbön alvó kuvasz egyet és pár ijedt szárnycsapás jön a ketrecek felől válaszként A fal túl­ oldalán meg az egyik kacsa ad ki egy apró méltatlankodó hápogást, amire egy másik válaszol, majd újabb kettő, halk hápogáshullám fut végig a rajon, majd halkulni kezd, még egy későn eszmélő hápogás jut a végére és újra csend, és megint csak a tűz ropog, lomhán, álmosítóan lobban a kályhaajtón kiszűrődő fények játéka a házfalon. Arra gondolt, milyen nagy béke van. A béke szóra nyilallt belé a fájdalom. Maró fájdalom volt, mintha jeges tóba sza­ kadt volna bele meztelenül, üvölteni sem volt kedve. Kinyitotta a szemét. Nem látott parazsat. Reménykedett, hogy csak álmodott, hogy ott fekszik a dunyha alatt. De a szájánál ekkor megérezte a leheletétől olvadt hólé ízét, bőrén a hideg marását. A hóban feküdt, arccal a földnek. Aludni kellene, hatalmasodott el rajta az érzés megint. Mindegy, mi lesz a vége. Aztán eszébe jutott az erdő és Abafi. És erről a háború. Nem is az én háborúm gondolta, amiről eszébe jutott, hogy került a hegyekbe. Amikor a nemec1 tisztek to­ boroztak, Havran nem volt hajlandó megmozdulni. Ne moja vojna2 - felelte vállvonogatva. Fegyvert fogtak rá, ez is eszébe jutott. A nemec tekintetét is látta, amikor a fegyver elsült a kezében, tudta ő is, hogy véletlen volt, ember ilyen meglepődöttséget • A szerző a Palócfóld 2010-es Mikszáth-pályázatán I. díjban részesült. 20 �nem tud eljátszani. Persze eszébe jutott az is, amit ekkor megfogadott. Zdohněs3 ezt hajtogatta magában a nemec tisztet méregetve a földön fekve, sebesült karját szorongatva. Felemelte a fejét és körbenézett, de nem látott semmit a koromsötét éjszakában, csak a semmibe vesző fehér havat, meg a kiálló fatörzsek tövét. Egészen könnyű fuvallat ütötte meg az arcát, mégis minden erejére szükség volt, hogy ne üvöltsön a fájdalomtól. Nem tudta, mióta fekhet a hóban. Talán csak pár perce. Talán órák óta, talán egy napja. Sosem volt még ilyen hideg a tél. Hónapok óta nem mozdult ki az erdőből, Černizemtől alig tíz kilométerre bujkáltak páran egy barlangban a hegyen. Nyolcantízen lehettek együtt. Szerencsések voltak, mert a barlangnak szűk volt a bejárata, sűrű fenyőcsoport takarta. A barlang földjén szétterítették a parazsat, nyirkos fát raktak rá, hogy ne legyen nagy lángja. A hideg még így is elviselhetetlen volt, állig ruhákban, nagykabátokban, pokrócba csavarva feküdtek egy halomban. Mráznak vékony kabátja volt és pokróc sem jutott neki, így Havran megosztotta vele a saját­ ját. Esténként összebújtak, az arcuk összeért, leheletük melegítette a másikat. Olyan szorosan feküdtek egymás mellett, hogy csak a kábult fáradság miatt nem ébredtek fel a másik fogvacogására. Mráz és Havran kilógtak a csapatból, Jasná Horkaiak voltak. Volt velük egy aszta­ los Černizemből, négy pásztor a hegyekből és egy furcsa, vékonydongájú férfi, Slavo­ mír, valami tanárféle, jóval messzebbről, a hegyek közötti városból, akit már egy éve halálra ítéltek a nemecek, mint felkelőt, azóta üldözték. Éjszaka gyakran zokogott, persze próbálta köhögésnek álcázni a feltörő fulladozó hangokat. Hónapok óta élt a hegyen, csontsovány volt és olyan szürkén fénylett az arca, mint a friss vakolat. Havrannak eszébe jutott, miért fekszik itt a hóban. A bordáiban is lüktetni kez­ dett a fájdalom. Abafi malmára gondolt, az utolsó reményére, hogy ne fagyjon meg az erdőben. Abafit mindenki gyűlölte a környéken, de ő volt az egyetlen, akinél biztonságban meg lehetett húzódni. A vén malom óriási hodály volt, rettentő pad­ lástérrel, és hatalmas pincével. Abafi meg bújtatott mindenkit, nemeceket, vörösö­ ket, partizánokat is a tél idején. Így akarta túlélni a háborút. Mesélték, hogy volt, amikor egyszerre éjszakázott nála négy sebesült nemec, három vörös és két felkelő, nem is tudtak egymásról. A dohos padláson, a nyirkos pince földalatti járataiban feküdtek. Reggel meg mentek bombázni, lőni egymást, nem is tudták, hogy az, akire napközben lőnek, éjszaka alig húsz méterre tőlük fekszik valahol. Abafi túl fogja élni a háborút, bármi is lesz, ezt mindenki tudta. Amikor az ütközet után Havran menekülőre fogta a dolgot, megcsúszott a havas sziklákon, talán öt-tíz métert is zuhanhatott. Ha nem fogták volna fel az esését a sziklák alatti fenyőfák, túl sem éli. Magatehetetlenül zuhant, talán el is aludt esés közben, mert napok óta bárhol képes volt elaludni. Két puskaropogás között akár. Nem is emlékezett, mikor aludt utoljára, lehetett talán hónapokkal ezelőtt is. A barlangban is inkább csak megpihenni tudtak. A beszűrődő fegyverropogás, a félelem ébren tartotta őket, néha-néha elaludtak, de azonnal felriadtak és a fegyve­ reikért nyúltak, amikor neszezést hallottak a bejárat felől. Ilyenkor mind behúzód­ tak a barlang hátuljába, a puskák csövét a bejárat felé tartották, és visszafojtott, halálos csendben várták az érkezőt. 21 �Len ja som4 - csak akkor nyugodtak meg, amikor a saját nyelvükön szólalt meg az érkező. Slavomír ilyenkor felköhögött, hosszan, fulladozva, arcát beletemette a pokrócába. Havran megpróbált felülni, a bordáiba hasított a fájdalom. Megtapogatta, nem érzett nedvességet. Szájához emelte a kezét és megnyalta, sós ízt sem érzett. Leg­ alább nem vérzek - nyugtázta. Próbálta felidézni az emlékeit, hogy hol lehet, hány kilométert gyalogolhatott a hóban, milyen messze lehet Abafitól. A barlang leg­ alább félnapi járóföld, mert órákon át a nyomukban voltak a nemecek, szorították őket lefelé a hegyről, ki az erdőből, ahol már könnyű prédát jelentettek volna a géppuskásoknak. Úgy sejtette, nem messze lehet Jasná Horkától, talán közelebb is, mint Abafihoz, akinek a malma úgy öt kilométerre a falutól, a patak sodrásának legmeredekebb részén feküdt, mert kellett a víznyomás az őrléshez. Ujo Fero erdészlakjára gondolt még, talán Fero is befogadná, bár nem volt túl barátságos ember. Legtöbbször mélyen aludt a pálinkától, vad kuvasz kutyái sza­ badon ténferegtek a ház körül. És ha Ujo Fero felébredt, általában nem volt jó han­ gulatában, a sörétes puska meg mindig a keze ügyében volt, vagy egy balta leg­ alábbis, Havran nem tudta eldönteni melyiktől fél jobban. De Ujo Ferot ismerve, inkább a baltától. Fero különös helyzetben volt. Az ócska erdészház védett, sziklás katlanban feküdt, lehetetlen volt megközelíteni, mire bárki a házáig jutott volna, sörétet kap a mellkasába. Ugyanakkor járt a szóbeszéd, hogy egyszer egy nemec teherautóval futott össze Fero, akik nem akartak kitérni a szekere útjából. A nemec tiszt leugrott a kocsiról, kibiztosította a samopalját5 és odasétált a bakhoz, Fero lába mellé. Mire bárki észbe kaphatott volna, Fero csizmája lendült, reccsent a tiszt orra, hangosan, ropogva, majd Fero baltája fordult kettőt és bezakatolt a ponyvás teher­ autó szélvédőjén. A két fiatal katona még az üvegszilánkokat söprögette az arcáról, amikor Fero kirángatta őket, az egyiket odacsapta az útmelletti sziklafalhoz, hogy a sisakja kongva, ropogva szállt le a fejéről, a másikat meg egyszerűen felkapta és hozzávágta a teherautó hátuljából előugró másik három nemechez, hogy egymás után borultak fel, fegyvereik kiestek a kezükből. Ha Ujo Fero részeg volt és dühös, nem láttak nála fürgébbet, márpedig Ujo Fero mindig részeg és mindig dühös volt, a végtelen, megvető közöny az arcán csak két dühroham közötti átmeneti időszaknak számított. Persze ez csak szóbeszéd volt, mesélték tíz nemeccel, meg hárommal is, de úgy járta, hogy a katonák annyira szégyellték az esetet, hogy jobbnak látták nem beszámolni róla senkinek. Így aztán Ujo Feronak nyugta volt, a hegyi kalyibáról meg nem is nagyon tudtak a nemecek. Havran minden egyes méterért hálát adott. Combközépig merült a hóban min­ den lépésnél. Szerencsére havazni kezdett, sűrű, hatalmas pelyhekben, így a nyo­ mok miatt sem kellett aggódnia. Legalább egy óra hosszat küzdött, mire a sűrű erdőből kilépett az éjszakában vakító hótengerre és meglátta az Abafi malmát sze­ gélyező fenyőfákat. Az nyílt titok volt, hogy Abafi malmába egy rejtett alagút vezetett, melynek bejá­ rata a patakmedernél állt. Itt futottak a malom Őrlőit meghajtó csövek, végükön kétembernyi malomköveket forgatott a megduzzasztott patakvíz. Az alagút vége a malom pincéjébe futott, ahol hangos súrlódással, zakatolással dolgoztak a fogaske­ rekek, recsegtek az őrlőszerkezetet tartó fapillérek a mély pincetér felett. 22 �Mesélték a háború után, hogy nemrég még tágasabb volt a pince, de Abafi lezár­ ta az egyik járatot, beöntötte az ajtónyílást betonnal. Sokak szerint fegyvereket, meg a pénzét temette ide, de Ujo Fero váltig állította, hogy a tizennyolc éves felesége holtestét tüntette el a betontömbben. Persze Abafi meg azon nyavalygott a kocsmá­ ban, hogy a ribanc megszökött egy vörössel, meg hogy kúratta magát a kis piča ojebaná6 mindenkivel, aki szembejött, Abafi hiába verte agyba-főbe, hiába zárta el, a kis cigánylány csak kiszökdösött felváltva baszni bosszúból a nemecekkel meg a vörösökkel is. Mondogatták, hogy Ferónak is volt köze a cigány lányhoz, nem is kevés, hogy Abafinak meg vannak számlálva a napjai, Ujo Fero meg fogja ölni. A cigánylány eltűnése után pár hétig Abafi nem is mozdult ki a malomból, kutyáit sem zárta el és mindig a keze ügyében volt a puska, ami persze fityinget sem ért Fero baltája ellen, de legalább megnyugtatta. Úgyis jobban bízott a nemecek vé­ delmében, mert bár Fero sosem félt szembenézni még magával az atyaúristennel sem, nem volt szokása elébe sem menni a bajnak. A malomkerék nem működött, fagyott volt a víz, a kerék küllőin is felkúsztak a jégcsapok, betemette a hó. Havran már vonszolni is alig bírta magát, csizmája meg­ telt hólével, ruhája is nyirkos volt a hóportól. Lerogyott a patak partján, érezte, hogy újra elveszti az eszméletét. Arra ébredt, hogy harangokat hall, aztán rájött, hogy csak a hópihék zizegnek a fülében a sűrű téli csendben, arcát, kabátját teljesen betemette a hó. Megint az alvásra gondolt, hogy mindegy mi lesz a vége, csak aludhasson. Per­ cekig tartott, mire sikerült felülnie. A malomkerék tengelye alatt feküdt. Puskájára támaszkodva vonszolta magát a tengely végéhez, félretolta a mogyoróbokrok ágait. Az alagút nedvesen kongott, ahogy Havran bedőlt a durva, köves padlóra. Abban már biztos volt, hogy a malom pincéjéig nem fog elérni, lassan, méterenként meg-, pihenve vonszolta magát befelé, pár méter után feladta, úgy számolta, hogy nem messze lehet az alagút végétől. Elfeküdt a vaksötétben. Vérszagot érzett. Az arcához nyúlt, talán a mogyoróbokor ágai sértették fel, vagy a hidegben eleredt az orra vére. Megnyalta az ujjait, nem érzett vért. Végigtapogat­ ta magát, előbb a jobb, majd bal lábát, majd a karjait, végül a mellkasát, közben folyamatosan emelgette az ujjait a szájához, de nem érzett vért, csak nedvességet, olvadt havat. Újra elaludt. Talán percek, talán egy óra is eltelhetett, amikor magához tért és beléhasított, hogy nincs egyedül. Hogy nem a saját vére szagát érzi. Visszafojtotta a lélegzetét, és amilyen halkan csak tudta, magához húzta a pus­ káját, tompán roppant a zárdugattyú, ahogy felhúzta. Fémes, élesen kattanó hang válaszolt, majd szapora zihálás támadt alig másfél méterre tőle. Havran egyetlen másodperc alatt magához tért, szívverése felgyorsult, valósze­ rűtlenül sebesen lüktetett a vér a halántékában, a karjában, ujjhegyeiben. Érezte, hogy elereszti a kábult félálom, érzékei felgyorsultak, kristálytisztán emlékezni kezdett mindenre, a malomhoz vezető három órás út minden pillanatára, az elmúlt hónapokra, a barlangra, az egész istenverte, átkozott háborúra, törött bordáira, a néhány órával ezelőtti zuhanásra, még arra a pár tizedmásodpercre is, amikor zu­ hanás közben elájult, vagy elaludt. Elillant minden fáradtsága, friss és éber lett, talán mint soha életében. 23 �Nem kellett megszólalnia, nem kellett gyufáért sem nyúlnia. A fémes kattanást, a németek gépfegyvereinek hangját felismerte volna álmában is. Egy nemec feküdt mellette, alig egy kéznyújtásnyira. Szaporán kapkodta a leve­ gőt, kesztyűje nyirkosan súrlódott a gépfegyver fémtestén, össze-összekoccant kincstári egyenkabátja gombjaival. Havran a vaksötétben is látta a felé meredő fegyver csövének fémes villanásait. Ő is tartotta az ócska puskát, persze biztos volt benne, hogy nem sülne el, napok óta ázott a hóban, a jég belefagyhatott a csőbe, talán fel is robbanna a kezében. Hosszú percekig feküdtek így egymás mellett, a sötétben a másikra szegezve fegyverüket. Havran abban reménykedett, hogy a vérző, sebesült nemec már nem bírja sokáig. Aztán a nemec légzése lassulni kezdett. Bőrkesztyűje nyikorogva engedett a gép­ fegyver fogásán. Havran hallotta, ahogy a fegyver csöve halkan koppanva belefek­ szik az alagút kavicsos földjébe. Ö is elengedte a puskát, szívverése lassulni kez­ dett, elernyedtek a karjai. Újabb hosszú percek telhettek el így, mire Havran érezni kezdte a maró hideget megint az arcán, átázott ruháin keresztül a bőrén. Nem tudta leküzdeni a reszketést, egész teste rázkódott, zörgött az ócska puska is a kezében. Szomszédja fogai is vacogni kezdtek, reszketve vette a levegőt, gépfegyvere teljesen kifordult a kezei közül. Az alagutat átjárta a tél. Havran még sosem érzett ilyen hideget. Amikor a nemec megmozdult, Havran is megemelte magát. Lassan, mint egy kisiskolás szerelmes, félve emelte meg a felsőtestét. A nemec is közelebb húzódott. Először az ujjaik értek össze, Havran majdnem felszisszent, ahogy lefagyott kezébe markolt a nemec bőrkesztyűje, és mintha csak az anyja keze lenne, markolt vissza Ő is. Aztán a lábaik fonódtak össze. Havran még nőt sem szorított soha így magához. Arcuk összeért, leheletük összekeveredve melegítette az arcukat, ahogy vacogva, reszketve szorosan átölelték egymást. A hideg ekkorra már elviselhetetlenné vált, Havran újra elvesztette az eszméletét. Fényre ébredt. Abafi malmának alagútjába beszivárgott a nap, a mennyezetről lecsüngő jégcsapokon csillogott. Zúgott a feje, nem érezte a lábait, ropogott a dér a hajában, ahogy felemelte a fejét. Tőle pár méternyire egy félbetört malomkövön ült a nemec, kezében a gépfegyver, melynek csöve Abafira mutatott. Lábán kötés, a felhasított egyenruha alól kivillant egy átvérzett szövetdarab. Vastag kabátja állig begombolva, tiszti rangjelzés a vállán. Lába mellett az alagút falának támasztva Havran fegyvere. Ugyanaz a tiszt volt, aki alig egy évvel korábban be akarta sorozni, és közben vé­ letlenül, vagy szándékosan vállon lőtte. Sokat öregedett azóta, borostás és sebhe­ lyes volt az arca, szeme beesett, feketén fénylett vizenyősen püffedt, ráncos szem­ héja. De Havran húsz év múltán is felismerte volna. A tiszt egy darabig nézte őt, majd felállt, megemelte a lábát, bakancsával rátapo­ sott Havran falnak támasztott ócska puskájára, ami reccsenve tört ketté, majd bice­ gő mozdulatokkal kisétált az alagútból. Hetekkel később Havranék tűzharcba keveredtek ismét. Szerencséje volt, nem fagyott el a lába. Három napig egyhuzamban aludt a búvóhelyükön, félrebeszélt, felszökött a láza, reszketett mindene. Már egyik társa sem hitt benne, hogy felépül. 24 �Mégis úgy lett. A negyedik napon már nekivágott a hegyeknek. Híre ment, hogy végső támadásra készülnek, hogy nemsokára talán vége a háborúnak, jönnek a vörösök. A partizánok egyre szervezettebben harcoltak, bár már mindenki a vég­ kimerülés szélén járt. Amikor a nemecek menekülőre fogták, Havran az első sorban rohant utánuk. Tekintete cikázott a fák között, kereste a nemec tisztet. Nem törődött semmi más­ sal. Az arcába robbantak a szálkák, ahogy a fejétől alig egy méterre csapódott egy fatörzsbe egy célt tévesztett puskagolyó, vérzett több helyen is, átesett egy halott katonán, a lábszárán felhasította a nadrágot és a bőrt egy szikladarab estében. Fel­ kelt, nem érzett fájdalmat. Már nem is gondolt a háborúra. A domboldal körülötte zsúfolásig volt katonákkal, lövések, süvítő lövedékek zajától, haldokló sebesültek nyögdécselésétől volt hangos az erdő. Amikor megállt és körbenézett, majdnem elsírta magát. A véres havon testek hevertek mindenfelé, eldobott puskák, elha­ gyott holmik, menekülők és üldözők cikáztak a fák között, nemecek és sajátjai kiabá­ lásai, fejvesztett parancsai kavarogtak a fülében, tőle alig tíz méterre pedig főbe lőtte magát egy alig húszéves nemec katona, vére ráfröccsent a rá puskát fogó par­ tizán arcára, aki csak állt, szeme fehérje hisztérikusan fénylett, a teste reszketett, sokkot kaphatott. Ekkor vette észre a nemec tisztet. Hátát egy fának támasztotta, kezében ernyed­ ten lógott a puska csöve a földre. Zihált, több helyen vérzett, szemét Havranra szegezte. Havran a vállához emelte a puskát, és gondolkodás nélkül lőtt. A kimerültség miatt már nem bírta felfogni a puskatus ütését a vállán, lerogyott a földre, hátradőlt a havon, aludni kellene, gondolta, mindegy mi lesz a vége, csak aludni, és a hideg hóba dőlve elvesztette az eszméletét. Jegyzetek 1 Nemec - szlovák kifejezés, jelentése: német. Eredeti jelentése: néma. 2 Nem az én háborúm. 3 Megdöglesz. 4 Csak én vagyok. 5 Szlovák nyelvű kifejezés, jelentése: gépfegyver. 6 Durva, szlovák nyelvű szitkozódás. 25 �C eg léd Jó zsef K á zm ér Nyúlvár A nyálkás ősz késő délutánjában araszoltak észak felé. Trenyó az autócsorda egyegy fehérgallérosának hibátlan nyakkendőbogán tűnődött. Ennyi haszonteremtő óra után, hazafelé haladtukban, mért nem lazítanak a csomón? Feszesnek, kitartó­ nak és visszafogottnak tűntek, mint akik önmaguktól is sajnálják a szabadságot. Zizzenetlen belső közönyét alig érintette Koteszka hisztérikus önsajnálkozása. - Ezt megszívtam, baszkikám, de rendesen! - Az elaggott kombi kormányát csapkodta, fészkelődött, mintha apró szögeken ülne. - Kinek a seggevége lehet ez a Pálinkás doktor? Persze, hogy doktor! Na és? Attól még ugyanolyan büdöset sza­ rik! Ő is tudja, én is tudom, hogy nincs igaza! Csak az lehet, hogy nyitva hagyta az ablakot és a fa szarrá ázott, vagy a kondája a medencéjében szexeit, és a túlfűtött légtér párája a parkettán csapódott le! Látszik a fán a víz nyoma, mintha a felületet egy tepsi vízbe mártották volna! Másként nem püffed meg így! Érted, Kisautó? - és ritmustalanul markolászta a kormányt. - Van képe hozzá, hogy a garancia-vállalás keretében, költségemre újra rakassa a szobát! Száz rugót vesztettem! A te béred, az én bérem, a benzin, a meló, a csiszpapí r, a lakk, meg az egész hét! Trenyó nem tudta eldönteni, hogy sajnálja-e Kokszit. Furcsállta, hogy Pálinkás úr, sok évvel fiatalabb felesége és nyolcévesforma lá­ nyuk most is ugyanúgy és ugyanott ültek, mint nyáron, amikor eredetileg parket­ táztak. Ikonosztáz egy kék bőrkanapén, a nagyon jólét tárgyi kellékei közepén. Onnan bámulták a 40"-os LCD televíziót, ami egy kecses lábú, több polcos üveg­ asztalkáról kábította őket. Az oltár fölött és körben - triptichon-szerűen - kék bőr­ borítású, aranyozott feliratokkal ellátott mágnesszalag-tokok sorakoztak. (Egy újgazdag kriptarekesze, változtatható zárókővel - gondolta Trenyó.) Pálinkás úr fizimiskája változatlanul vaddisznószerű volt. Rideg ábrázattal vette tudomásul a szerszámhordozókat, akik a kézfogás mellőzésével cipelték szerszámaikat a nappa­ liból nyíló, bizonytalan rendeltetésű helyiségbe. Koteszka tartózkodó ábrázattal csukta be az ajtót - így szabadabbnak érezték magukat. A mennyezet alatti sarok­ ban állítható konzol, mögötte ernyedten lógó antennakábel, mellette két, több pon­ ton záródó nagytáblájú ablak. - Na innen! - bökött Koteszka a nyílászárókra. Vagy onnan! - mutatott a másik ajtóra, mely mögött egy csarnokméretű, műanyag­ tetős uszoda volt. A szőke, kőarcú háziasszony nyitott rájuk. - Kérem, csak az emeleti fürdőszobát használják! Köszönöm - és el. - Mért nem jelented fel? - lendített Trenyó hazafelé, mert egy kicsit mégis sajnálta. - Kisautó, Kisautó! - méltatlankodott - Harminc éve vagyok a szakmában! Isme­ rem a játékszabályokat! Egy: nem kért számlát, mert nem tudott mit kezdeni az ÁFÁ-val! Kettő: bizonyítanom kéne, hogy a falnál lévő utolsó fák alján a számok, amiket felírtál, azt én a szakma szabályai szerint fűrészeltem le! Három: vállalkozó vagyok; se idegem, se időm, se pénzem nincs bíróságra járni! Négy: láttad, hogy* * A szerző a Palócföld 2010-es Mikszáth-pályázatán III. díjban részesült. 26 �ennek a vaddisznónak milyen hereáztatója van? Ez egy hosszúnadrágos pali! Mit tudhatom, milyen kapcsolatai vannak? - És most? - Most, Kisautó? Most csöndesen szájra vesszük a hosszú cicit és szívunk, baszkikám, szívunk! Egy rongyom rámegy. Az tuti! Trenyó álkérdéseit másnapra halasztva, visszahüppedt a nap végére; hogy vége van és fizetség is lesz, mert Kokszi naponta fizetett. Építőipari sorstársait, a csóró­ kat, szigorú vagy negédes nepperek válogatták össze és szállították Pestre. Pillanatok alatt felmérték a munkabírás és az italfogyasztás együtthatóját, aztán kezeltek. Rögzí­ tett heti bér, amit péntek délután a kereskedő vagy az alvállalkozó adott át. Közeli lakhatás vagy autó híján közvetlen - fekete vagy lepapirozott - munka vállalására esélyük sem volt, annál inkább e szabad sávban cirkáló hiénáknak: al-alvállalkozóknak, feihajtóknak, emberkereskedőknek. Hétkúton egyetlen csórót sem ismert, aki ne került volna már a hintába. A játék péntek délután a liftezéssel indul. Áll a fekete nyáj egy konténer ajtaja előtt, ugratják egymást, bagóznak, közben gyomruk tar­ talma föl-le jár. „Lesz lóvé? Nem lesz?" Többnyire lett. Ám egyszer mindig eljött a pillanat, amikor csak kicsivel karcsúbb a lé. Indok, hárítás ezerszám. Aztán a követke­ ző héten is vékonyabb, meg az azt követő héten is, és a csóró azon kapja magát, hogy most már azért sem vonulhat el, mert bennmaradt a pénze. Gazdát nem válthat, mert akkor minden ugrik. A holnapi kaja meg a szezonban bennragadt 10-20 napja is. Trenyóék jó órával az abbahagyott melódia után értek Hétkútra. A Gödörben rendezték a napi fizetséget és fogadták be egy másik melóhely történéseit. A Gödör egy kocsma, miként minden térdeplő falu krimója egy gödör. Ennek ellenére tá­ masz- és viszonyítási pont, elhaltaknak egészen a túlvilági lét első fejezetéig. „Arról a székről halt ki a Józsi, úgyhogy vigyázz...!" Majd a Józsik is elfelejtődtek. A Gödör vendégkörét először a kora reggel szippantja magába. A pecsétesek félhattól valamit „bedobnak a kalap alá", aztán szétspriccelnek a három számjegyű aszfaltcsík oldala mentén. Mindenki a maga placcára, mint a főközlekedési utaknál a kurvák. Stricijükre várnak, akik rendre meg is érkeznek. Régebben még a „családszeme-fénye" Wartburgokkal és Ladákkal, aztán a lerohasztott szövetkezetek el­ nyűtt Barkasaival, Zsukjaival. A doboztérben télen dideregve, nyáron verítéklucskos előmosásban gubbasztanak. A pontatlanul záródó ajtók résein, a málló karosszéria sörétlyukain át a rosszul porlasztott benzin halál-füstgáza terjeng. Tökölés nélkül beugranak, derítenek eg y „Halit!", tatyót igazítanak, és sunyítva húzzák magukra egy normális világba vetett hit álarcát. Az autók két „bassza meg, de kur­ va köd van" közt felhörögnek s az aprófalvak maradék életakarása zihálva türemkedik a szélesebb utak felé. E morzsa-túlélőpontok a hajszálerek ipszilon-csatlakozásai után megsokasodva, hernyószerűen együtt-vonagló mentoszloppá egyesül­ nek. A perisztaltika egységesíti őket. A sztrádákhoz érve mind feljebb és beljebb kerülnek Legfelső-Magyarországhoz, ahol a hajnali lomha vérkeringés felpezsdül, már-már torlódik. A harci szekereken érkező bérhódítók készek az ütközetre! Előre szegezett pikákkal támadnak Budapestre, hogy lomha testét egész nap böködve, birizgálva, duzzasszon valamit felülmúlhatatlanná. Lándzsáikat sunyítva fándlira, kőműveskanálra és simítóra cserélik, hogy terül­ jön az anyag, és magasodjon a fal. A feladat nyilvánvaló, de a kék konténerből az éppen-Gazda folyamatosan pontosít. „Ne macskázz! Ne szarakodj! Ne tökölj! Ne 27 �szöszögj!" A falak, pedig szarakodás nélkül magasodnak, a betonacél tökölődés nélkül egybetaknyolódik, a padlólapok meg szöszögésmentesen nyújtózkodnak a küszöbök irányéba. Közben zacsis kaja otthonról vagy CBA-ABC, oly mindegy, de „félszemed a gémen legyen! Ha a toronydaru öt óra ötvenet mutat, akkor takarodó! Ellenőrök jöttek! Vésd az agyadba!" Az est dagadó holdja idején fordul a tölcsér. A Gödör talppontjához szippantja a sáros zsoldosokat, ami Pajuska örömére feléled és a bizonytalan zárásig méhkas­ szerű meleget duruzsol. A plafon aljáról a nikotinsárgára módosult „negyedik rend zsarnoksága" néz le a játékgépre, ahol egy menet 20 forint, több menet egy har­ madkézből vásárolt tajgai csodaautó. Az italpulton karcos talpú reklámpoharak okozta diszkrét barázdák mélyéből keserűség, felejtés és gyávaság párolog. Csorran a kannás szutyok, híg sör és a körte ízű pálinka. A rokkant párbeszédek hullámai közt kétkezi vállalkozók, színtévesztő szobafes­ tők, fanyüvők, lejtőn vidorkodó korai nyugdíjasok, közmunkások, gazdátlan szabad nyomorultak, lumpenek és szegődött sittnyikek áldoznak a Főgazdának. Többségük öltözete a kiradírozott Magyar Néphadseregből kisöpört terepszínű gúnya: repedt, csámpás surci, foszló ujjú miksi, elzsírosodott szimattatyó, lepukkant antant-szíj. A zenegépből nyál csorog, a kopott mázú padlólapokon redőmentes bakellók cuppannak: „Kék a szeme, arca csupa derű...". A támaszkodó vagy túlmozgásos em­ berek, Atlasz módján, vállukkal tartják fenn a habarodó-gomolygó füstpaplant. - Mi van? - Hát mi van? - Na, mi van hát? - Jól vagy? - Majd elmúlik. - Te nor­ mális vagy? - Mert én nem! - Reggel a szokott időben, a szokott helyen! - búcsúzik Koteszka. Trenyó a Gödör katakombájából Hétfa tágabb búvárharangjába lép, és a Templom úttal párhuzamos utcán otthona felé ballag. A novemberi szúrós nyirok ragacsos gömböcskékkel tapad a tereptárgyakra. Fenn csillagtalan, mélység nélküli égbolt. Lejjebb, a házak vitatható elrendezése feletti kábelrengetegben hideg magány serceg. A foghíjas utcai lámpák bágyadt fényében néhány huzathiányos kémény nyűglődik. Testükből álmatag, imbolygó füstpamacsok kavarognak elő és oldódnak láthatat­ lanná. Ha egy-egy erőteljesebb csík az ég felé tör, a párás levegő láthatatlan hü­ velykujjával visszanyomja őket, vissza; a kéményvégek kátrányos reménytelensé­ gébe. Járatából átnéz a templomtorony reflektorokkal körbeültetett felkiáltójelére, ami fényszeméttel várja a Titokzatost. Az üdvösség-reklám foszlósszirmú, sárga krizantémre emlékezteti. Ő is elfordítja tekintetét, és földes zsákutcájába kanyaro­ dik, melyet tizenöt éve egyedül mélyít. A háza előtti utolsó villanypózna harkályra vár. Tetején az elszabadult alumínium-biliből porló fény szitál. Haragvó szelek idején az ovális vödör kong, kolontyol, csendül, mintha az alullévőnek üzenné földi útja végét. A vaskapu nevű rozsdakollekció csuklópántjait drót-bandázsok helyettesítik. Trenyó ismeri a „hol döntsem, merre nyomjam?"-nyitás rejtelmét, mégis nehezen boldogul. Bentről még harcol vele, aztán magára hagyja. A cimbálásnak annyi eredménye lett, hogy a „postaládának" csúfolt levélvesztőből egy hosszúkás boríték csusszan ki. Olyan, amilyet csak hivatalok hivatalosságai használnak. Zsebre gyűri. A motozásra a telek végi rozzant Nyúlvárból Holló sündörög elő. Ha megaláztatá­ sai dacára lombos farkát főárbocként tartaná, képességesen alakíthatná a „Harapós kutya" szerepkörét. Így csak inaló-lapuló részese az életnek, amiben birtokvédelmi 28 �tudatát is odahagyta. „Erre aztán a szaráson meg az evésen kívül tényleg nem lehet mást rábízni" - gondol valami ilyesmit Trenyó, és a bejárati ajtóval vacakol. A he­ lyiség valamikor gang volt, még régebben veranda. A válás előtt elejét-végét lerekesztették, a középső rész elindult az előszobává válás útján, de aztán ez is abba­ maradt. Egykori felesége és gyermekei tudomásul vették az ő „emberi és férji meg­ szűnését". Már nincs dolga a világgal, miképpen annak sincs szánalma iránta. Az uzsorások és a kölcsönfelvevők is beelőztek. Közöttük szunnyadó aknamező, kötésig érő láp. „Behajtani tilos és életveszélyes!" Amíg Holló hűlt helyét a spór mellett vakon is megtalálja - forgolódik, szusszan és összeomlik - , addig Trenyó egy befőttesüvegre ragasztott kocsisgyertyával vilá­ gosságot teremt. Az osztott ablakszemes majdnem-előszobában egy túlnyílt rózsa­ bimbóra emlékeztető tuskón parkettadarabokat hasogat. A száraz, bontott akácfa­ parketta lángnyelvei dühödten rontanak a hideg vasnak. Szobája bútorzata a budai lomtalanításoktól gazdagodott; hála Koteszka jóindulatának. A spór után éppen beférő tölgyfából készült ágy volt a legszebb. A kelleténél kicsivel rövidebb volt, de Trenyó már megszokta az összehúzódzkodást. Asztala panelból kilökött, színeit pozdorja-lap volt, amit kényszerűségből megkurtított. A kémény egy kis meleget lop, ettől a lángok dühödten zuhogni kezdenek. Trenyó a spór ajtaján szűkíti a pillét, és asztalához ül. A tegnapi műanyagpalackból bort önt a vastag falú üvegpohárba, ami egykor cukrozott mézet produkált. Szer­ tartásosan lámpást igazít, és kézbe veszi a levelet. „Kik azok a bátor félkegyelműek, akik még megkockáztatnak egy levelet onnan - ide?" A sárga levélpapírra nyomtatott írást a „Tisztelt Telektulajdonos" nem érti. Va­ lamilyen „magyarországi geodéziai vonatkozású vetületi síkkoordináta-rendszer felülvizsgálatához" kérik a segítségét, melyet azon mód meg is köszönnek, „...a meglévő háromszögelési hálózatot összekapcsoljuk a csatlakozó területtel, majd a közös hálózatot együttesen kiegyenlítve helyezzük el az új alapfelületen." A levelet elengedi. Kezével arcát simítja; belülről hallja a kétnapos borosta öblös sercegését. („Borotválkozzál, Trenyó! Ilyen szőrösen hogy a picsába vigyelek a pesti újgazdagok kamerás házaiba? Még a tegnapi kommunistákból átalakult magamisták is elhány­ ják magukat, ha így látnak!") Ültéből rálát a hosszában kettétört tükörre. Maszatosporos önképén füle körül bodorodó kócos haja fodrászért kiált. „Egyre trenyósabb vagyok, de most már mindegy." „Az UTM-vetület létrehozására a nemzetközi kapcsolatok, és az Európához való csatlakozás jegyében kerül sor." Önt a mézespohárba és elképzeli a csatlakozást. Kicsiny játékvonat csilingelő csattanása valami behemót mozdonyhoz. A Gödörben ezen az Európán azok is röhögtek, akiknek sikerült az élet. A mindenkori simulékonyak mundéros hada, akik negyvenöt évesen kiemelt összegű nyugdijukkal, „Halál a májra!" kiáltással vedeltek, mert „nekem ez a hobbim". Kicsit hátrébb a leszázalékoltak „még műkö­ dik" típusú üzemi overalljukban - friss kosszal. A vasárnapi mise előtt és után az alanyiak csendes-cinikus kórusa. 1990-ben, az omlásveszélyben lévők a helységnév­ tábla elé újabbat ácsoltak. „Üdvözöljük községünkben!" (Szemérmetlenebbek világ­ nyelveken is odaírták.) Később az iparszerűen gyártott oszlopok falutérkép-tartónak is beváltak: ahol az iskola-posta-önkormányzat-templom négyszögének három bástyája már 7-es erősségű rengést kapott. Érzékenyék - hogy a porózus remény szét ne ázzon - tetőcskékkel óvták a tartalmat, melybe újsütetű helytörténészek 29 �vitatható hitelű címereit föstötték. Az „únijóba" jutván e szélfogók alá még beszuszakolták büszkeségük tartalomjegyzékét is: „Európai falu". E felirat azonban túl­ ságosan kicsinek tűnt ahhoz, hogy eltakarja a pusztulás szeméthegyeit, a kietlenség salétromvirágait. „Egy korábbi háromszögelési-hálózat térkép-argumentumai alapján az Ön tulaj­ donát képező telek határa mentén van/volt egy ű.n. háromszögelési pont. Tevé­ kenységünk megkönnyítése érdekében kérjük, nyilatkozzon e talppont létezéséről! Ez egy földbeásott, a földfelszíntől mintegy húsz centiméterre kiálló betonhasáb, melynek felületén egy »X« formájú, ék alakban mélyített jel látható! Válaszát az új geodéziai geometria megalkotásához való hozzájárulásként értékeljük, melyet a mellékelt boríték segítségével díjmentesen érvényesíthet. Köszönettel: dr. Pálinkás Artúr, a Magyar Topográfiai Egyesület címzetes" ez meg azja. A vakolás párát egy pillanat alatt felissza a múlt. A hereáztatótói visszafelé az oszlopig, rajta a jellel. Muszáj-hozsannák, vízzel együtt nyelt hazugságok, sandaságok, a megfelelés félmosolyai és komolyságféleségek buborékai pattantak szét. Munkahelye, felesége, gyerekei, Pótapósa, és 1989 tavasza, amikor Hétkúton volt még 2-3 ember, aki nem átallott munkanapokon is nyakkendőt hordani, mosolyog­ ni és előre köszönni „azembereknek". Azon a tavaszon, melyre a D nap jött + a nyúlvár, amit Meganyúlvárnak nevezett. Hetvenen túli Pótapósa és Pestimama rajtaütésszerűen, havonta végeztek átka­ roló hadműveletet az utódok irányába, melynek titkos célja az volt, hogy a toldalék Iegyőzettessék. Papa mindent tudott, amiről gyakran biztosították, hogy nem rá tartozik. Ezt ünnepi'oldottságban úgy fejezte ki: „én olyan okos vagyok, hogy már szagról felismerem a fingot!" Erre mondta a mindenre felkészült Pestimama, hogy „Nana!, Papa!" Házi kiszerelésben így működött a puha diktatúra. Az örömszer­ zésre kikristályosodott Pótapós, pótunokáinak a pesti póttermészetből hozott két „echte" ajándékot, amik minden remény ellenére: különnemű nyulacskák voltak. Trenyó ismét bekönyvelte: az emberi sorsokat igenis mások írják (a Jóisten vagy a Rosszisten), és van egy monstre könyv, ahová illetéktelen kezek belefirkálgatnak, nem beszélve a tintáról, ami maszatolódhat is. Az 1989. évi „munkásosztály ünnepe" az örökül kapott nyulak bámulásával telt, amik az etetés és a „vidéki jó levegő" hatására: nyulászkodtak. Zsémbes fatuskón ült, vele szemben egy faláda, benne két nyúl. Hétkút iskolaudvaráról füléig eresz­ kedett egy pondró szárnypróbálgatása; a lakodalmas zene. Mögéje képzelte a félig főtt virsli nyirkos szagát és a híg sörhab hangtalan pukkanását. Egy csodavárást próbált közvetíteni a nyulak felé, ami abban teljesedett ki, hogy a nyúl-helyzet változatlan maradjon. Ne növekedjenek, ne üzekedjenek - ennél fogva szaporulat se legyen. Ha mégis, az később, sőt a mindenkori időn kívül valósuljon meg, mert képtelen volt szembenézni e vég rettenetével. A bal kézzel történő fülfogással, a jobb tenyér tarkóra mért ütésével, a hurok közvetítette felfüggesztéssel. Boka fölötti körbevágás, ipszilon metszés és bundahúzás. Nyaknál keresztmetszés, mert valami miatt a nyulak feje nem jó. Rossz. Délután (amikor tetőzött a hakni, és „fővárosi művészek adnak elő feledhetetlen egyveleget a méltán világhírű magyar operett gyöngyszemeiből"), már egykedvűen meredt a mozgó bolyra. Tudomásul vette, hogy csoda nincs és nem is lesz soha. A csoda ott kezdődne - gondolta - , ha képes lenne a feladathoz felnőni, ha akkor érezné az érzés hiányát, amikor ölni kell. Most 30 �még nem lehet, mert a gyerekekben közeli az emlék, később pedig, a mészárszék zsíros-meleg gőzölgő undora miatt. Újabb gyorsítóért ment és érezte: ebből jól nem jöhet ki. Ácsolásra a D napot jelölte ki, 1989. június 16-át, pénteket. Reggel VEF 404-es vi­ lágvevőjével a telek végébe ment, a Nyúlvár helyére. Míg a rádió a Hazát az újra­ temetésre hangolta, ő kerítést bontott és gazt irtott. Közben azon morfondírozott, hogy a doboz jóvoltából most egy igazi zendülést - netán fáradalmat - élhet át, hisz nem létezik, hogy ezek ne lőnének, mert ezek olyanok. Tényleg olyanok. Aznap a Műcsarnok első emeletén 22 monitorral figyelték a teret, körben szépszámú mester­ lövészhad leste a dicsőség omlását. Rívó asszony jajdult: „Ha vér fog folyni, az Isten verje meg magukat!" És előző nap a Pestimama sem kenyeret, hanem élesztőt vásárolt. ( - Ezekben az újratemetésekben sztárok vagyunk! - hallotta később ezer­ szer Koteszkától. - Szerintem nincs a világon még egy nemzet, ahol ennyi embert temettek újra!) Kiásta Pálinkás úr ikszes oszlopát és félrehajította. Mért, fűrészelt és szögeit. Közben Darvas Iván sorolta az akasztottakat. Szépen, sorban, monoton hangon, kattanásosan, mint a nyulaknál a fülfogás, tarkóütés, hurok... Trenyó egy oszlopgödör aljába hányt, aztán a lucsokba állította a Nyúlvár függőleges pilonját, szöges végével lefelé. Önt a mézespohárba, és a rongyos fotel deszka-szivacsán a Mamára gondol, aki az elővigyázatosság élesztőjét pogácsába építette, mert nem lőttek és fáradalom se lett, miként a régit emlegette. Lett helyette Nyúlvár, szaporulat, de a táp ára égbeszökött, az átvevő is bezárt, a szövetkezés is megszűnt, és hirtelen minden mocca­ nás gazdaságtalan önsorsrontássá vált. A Majorban nemrég még sakktáblaszerű rend uralkodott, évszak múltán leszakadt kapuszárnyak közt lépett be. Depók, magtárak, hangárok, ólak uralták a teret, közöttük futók, gyalogok, bástyák sarok­ pontjai, néha-néha lovasok, és havonta egyszer a király is lejött. Picit fujtatott, mert „nagyevő volt és cigarettás". A népiesség kedvéért elmondta, hogy „basszátok meg, ezt nem úgy, és oda kell csinálni", amitől aztán A Major egy darabja át-átcsinálódott. Lett még egy közgyűlés, ahol új elnököt választottak, mozgékony fia­ talt. Elmondta, hogy a hektáronkénti 65 mázsa gabona, tulajdonképpen csak 42, de az összeadott 42-ők végeredményükben stimmelnek. (Csak a föld nyúlt meg!) Nyak­ kendő nélkül búcsúztatta a másodjára és végleg nyugállományba vonuló párttit­ kárt, a hazatelepülő növénytermesztőt, és többször utalt valami mínusz 26 millió kintlévőségre. Ami akár be is jöhet. Senki sem lett a „Szövetkezet Kiváló Dolgozó­ ja" és jutalmakat sem osztottak. A vadásztársaság vadjai is elhúzódtak, így pori sem volt. Csak visszafogott, egyszerű, hétköznapi, stb. A Majorban terjedő farkasvakság körül az arcok kifényesedtek, a földön léptennyomon a tegnapi szokások foszló páncéljai hevertek. A kígyó érzése vedléskor. Viszketés, feszelgés, vonagló délibábos várakozás az új bőrre, a megint rugalmasra. A téres sakktáblán ritkultak a bábuk, de a tisztáldozatokat nem követte lendületes ellentámadás. A játéktér határai elmosódtak, a kerítések is elfeküdtek. Értéktele­ nedtek és tünedeztek a nagygépek. A Pipás álnevű ipari melléküzemág sírdekoráció-készítő részlege - mint a „többlábú magyar agrárium bikacsöke" - egy éjszaka alatt felszívódott. A Pest gyomrában szorgos hiányt termelő építőipari mellék szaná­ lás utáni hasznát - két lyukas malteros furikot, méreten aluli vécécsészét, 1968 min­ tájú mosdókagylót - egy üres magtárba tették. Aztán lábra keltek a lábas jószágok 31 �is. A festéket régen látott és nyitva felejtett istállóajtók még nyikorogtak egy kicsit, majd a nedvességtől elnehezedve belevésődtek az otthagyott szarba. Ami az első hét év utolsó ínséges telén talált gazdára. Csak Trenyó nem talált gazdára. Munkátlanul üldögélt Pajuskánál vagy túltengő szaporulata mellett, melyet egy darabig jótékonyan takart a vállalkozásvállalkozásvállalkozás nevű vízesésszerű ömlés, amit a tudatipar feltámadásként kötött az agyakba. A kellékeket is kiosztották; töviskoszorú és fakereszt. Kijelölték a feltá­ madás kálváriás útját, a stációkat szegélyéhez illesztették: szabadság, magánosítás, piacgazdaság, bankkonszolidáció, NATO, Európa és a többi önkívület. Rugalmatlan foteljében ülve a levelet akkurátusan széttépte és mosolygott. Ugyanúgy, mint mikor a Nyúlvár ketreceit kinyitotta, és a kerítés alját felhúzta; hadd szaladjanak a talpasok. Felesége jött feléje. - Már megint részeg vagy? Mit vigyorogsz? - Nem vigyorgok, és nem vagyok részeg. Csak másodmagammal viccelődöm. - Ezt már nélkülünk! - Talán, ha mondott volna még valamit, gondolja Trenyó, de nem mondott. Csak elköltöztek. Nevetése attól kezdve visszafogott mosolyra fordult, amire az emberek azt mondták, hogy bárgyú lett az arca. Az MNK, Pajuska és kiürült otthona háromszögében téblábolt, a postást várta, és néha autókba hív­ ták. Mikor kiderült, hogy a postásnak errefelé már nincs címe, és a vezetékeket is levágták - hogy legalább alapfeszültség ne legyen - , azóta tudja, hogy a világgal egyirányú tegező viszonyba került. Mi több, pár szezon óta az autók belseje meleg! Kotort egy lábast, a főzőkolbászra vizet öntött és az egészet a spórra tolta. 32 �SOPOTNIK Z o l t á n Saját perzsa Vörös és fekete város És akkor azon a gyenge hétfőn becsapódott valami. Annyi port még nem látott senki a kolónián. Ráadásul vöröses színe volt. A sámán tudta, hogy a por véres, de megtartotta magának, csak a szemöldökét húzta fel az átlagosnál jobban. A kutyája meglátta és rögtön vonyított, beterítette a hangja az egész környéket, pont úgy, mint a por. Az emberek lesöpörték magukról az idegen anyagot, és a vonyítást is. Némelyikük körme beleakadt a pulóverbe és kihúzott egy szálat, akár a történe­ lemből, gondolta a sámán. Akkor szólalt meg a műszakváltást jelző kürt a gyárban. Megindult a vert sereg kifelé, odabiccentett a kapunál a portásnak, aki szúrós szemmel vissza, ki volt nagyobb bajban, nem derült ki soha, ki ért többet, mint ember, ahhoz kétség nem férhetett. Szomorú blokkolás, mármint nem az idegrend­ szer blokkolt le, vagyis az van, hogy nagyon is az. Meg az imént már említett törté­ nelem, a Nagy Történet, amelyet később majd eltemetnek, majd még később rájön­ nek, hogy azt nem lehet. Ott kering az emberek vérében, azért nem. Ott rezeg min­ den kihullott vagy kiütött fogban, és ami egyszer már rezgeti, a végtelenségig re­ zegni fog. Azt a történetet nem érdekli a sok filozófus, meg a rengeteg szabálytalan elmeutazó, egyszerűen létezik. A portásnak az volt a mániája, hogy lopják a poha­ rakat: képzeletben belelátott a munkás táskákba, és odarakta a zsákmányt. Nap­ közben terveket készített, hogy fogja lebuktatni a tolvajokat, szólt a rádióból a töpörtyűszagú szocialista politika, ő meg taktikát dolgozott ki, modellezett, el is ne­ vezték Napóleonnak érte. Hadvezér kutyaólban. Napóleon ott lakott abban a gyári kalitkában, senki nem látta, mikor megy haza, mikor jön ki onnan, tehát biztosra vették, hogy ott lakik. Még az udvarra se ment ki soha, az igazgató titkárnője ho­ zott neki, ami kellett, a boltból és még Lajos bácsi, a sváb fodrász is „házhoz" járt, ha néha le kellett vágni a haját. Aztán a nagy becsapódás. Poros járdák vezettek a kocsmához, ahová mindig betértek a gyár lakói műszak után átlépni a másik világ­ ba, valóságba. Ez a por véres, szólalt meg Erik, az alanyi költő - egyébként segéd­ raktáros volt - a hatodik rizling nagyfröccs után, de nem figyeltek rá túlzottan. Már megint verset ír, mormogta a kocsmáros és elé rakott még egy fröccsöt, de pálinkát is töltött hozzá. Igyál komám, abból kevesebb bajod lehet. Igazából senki nem látta a becsapódást, senki nem látta, hogy például leesett volna valami az űrből, vagy fölrobbant volna egy dugi pálinkafőző, esetleg a nagy Lenin-szobor vágta volna hanyatt magát. Semmi. Csak a hatását érezték, azt a hülye port, a csattanás után, meg a szelet, ami kíméletlenül kavarta az egész városban. Mentális becsapódás, állapította meg a sámán. Valami olyasmi, ami megtörténhetett volna, de nem tör­ tént, amit sokan elképzeltek, hogy például Ufók vagy mit tudom én, és a közös tudat később mégis odavetítette. Olyan, mint a szeretet, gondolta tovább, de meg­ ijedt, már magát sem értette igazán, valaki kibeszélt belőle, és azt azért már mégse, na. A filozófia nem neki való, ő csak amolyan ösztönös tudós, és nem könyvmoly. 33 �Arra jött rá hirtelen, hogy az ember nem különálló izé, hogy mindenkit összekap­ csol a megmagyarázhatatlan, mindenki egy rojt, mondjuk a perzsaszőnyegen, ami repül, és mosolyog és varázs is, ha kell. Ült szegény a külön asztalnál (amióta meg­ szégyenült, nem állt vele szóba senki), vakargatta a kutyája fülét, és nagyot kortyolt az eléje tett (dobott) málnaszörpből. Eriknek igaza van, szólalt meg később hango­ san, mégis szelíden, akár a túlélő papok, hangja megállította a kocsmát, visszavitte a jelenbe: harminc megmerevedett ember bámult ki a zsírfoltos ablakon. Harmin­ cán kerestek racionális magyarázatot a kavargó vöröses-véres porra, míg a legré­ szegebb üvegfúvó, a folyton tikkelő Miska bá, ki nem mondta a varázsszavakat: biztos a kommunisták! Ebbe bele lehetett kapaszkodni, meg lehetett tőle nyugodni, ki lehetett tapétázni vele a Piccolo presszó büdös belsejét. Morgás, szörcsögés, he­ lyeslő hangok, reszkető korsók koccanása, ja, ja, a komcsik tüsszentettek egy na­ gyot, egyenesen Moszkvából, kontrázott rá a barna pulóveres (női pulóver, de ez nem zavarta) Nándi, vagy egyenesen Lenin, lehetett még hallani a sarokból, és a hangos nevetés megoldotta a kérdést. Egyenes Lenin, dörmögte a kocsmáros, na, azt nem lehet elképzelni. Újabb röhögés pár szájból, majd felejtés, gyorsan, ferdén. A sámán dühös lett, de csak belülről, nem akart megint nevetség tárgya lenni, per­ sze az irónia jó, firkantotta föl egy söralátétre, de most nem racionális. A helyi saj­ tóban két nap múlva megírták, hogy fölrobbant valami bánya a közelben, és attól volt az egész, de akkor már nem hitt benne senki. Egyrészt mert már abban az idő­ ben is meghalt az, aki elhitte, amit az újságok írtak (és ezzel pont az átlagemberek voltak tisztában) másrészt, mert csak, és ez elég. A csak egy erős belső szó. A men­ tális becsapódás is egy ilyen csak. Az apám jött rá a véres por titkára aztán, és alko­ holista lett, elvesztette a tartását, meg a maradék eszét. Érzékeny volt az igazságra. 34 �Kutatôterület T a h in S z a b o l c s * Erotika Mikszáth szövegeiben A Debreceni Csokonai Kör e sorokkal köszöntötte negyvenéves írói jubileuma al­ kalmából Mikszáth Kálmánt: „Meg is vagyunk győződve, hogy a magyar iroda­ lomtörténet, amint Jókait a nagy mesemondónak dicsőíti, úgy fogja Mikszáth Kál­ mán nevéhez illeszteni a magyar társalgás, a magyar előadás nagy mestere címét".1 A levél Mikszáth munkásságát az irodalmi és nem-irodalmi beszédmódok találko­ zási pontjában helyezi el. Azzal, hogy szövegeit a magyar irodalom(történet) része­ ként említi, az irodalom terébe illeszti Mikszáthot, ugyanakkor felruházza a szerzőt „a magyar társalgás mestere" címmel is. Ez utóbbival az irodalmon kívüli területre vezeti tekintetünket, hiszen amellett, hogy a kortárs viselkedési kézikönyvek a társalkodás gyakorlatát a szavak használatának művészeteként2 határozták meg, e kézikönyvekből kiolvasható az az igyekezet is, hogy a társalkodás tevékenységét megkülönböztessék az írói-irodalmi tevékenységtől.3 Az első olvasatra marginális­ nak tűnő köszöntőlevél abba a rejtett kulturális folyamatba avat be minket, melyet az újhistorista Greenblatt a kultúra egyes területei közti áthelyeződésnek nevezett.4 Tanulmányomban annak az olvasási módnak a megvalósítására teszek kísérletet, melyre Greenblatt A társadalmi energia áramlása című tanulmányában buzdít minket. Egy, a Mikszáth-szövegekkel szomszédos nem irodalmi jellegű társadalmi gyakor­ latnak - közelebbről a társalgás-társalkodás gyakorlatának - nyomait kívánom fel­ tárni Mikszáth regényművészetében. Az érdekelt tehát, hogy a társalgás-társalkodás kulturális gyakorlata hogyan helyeződött át Mikszáth regényírásába, és ott hogyan öltött esztétikai alakzatot.5 Úgy vélem, hogy a szerző művei mélyen magukon viselik e szóbeli kultúra nyomait, s prózájának néhány poétikai megoldását - így az erotika és a testiség ábrázolásának poétikai megoldásait is - megérthetjük e kontextus felől. A szóbeli kultúra megjelölés alatt nem az írásbeliség előtti kultúrát értem, miként azt a folklórkutatók teszik.6 Sokkal inkább a 19. század hazai kultúréletében jelen lévő, és az írástudók habitusát meghatározó társalkodó életvitelről van szó. Ezen életvitel­ ről maga Mikszáth is nagy elragadtatással írt: „Minden élvezetek között legnagyobb a társalgás, értem a szellemes társalgást. Tág mező, a végtelenségig érhet benne a gyönyör. A kincsek csillogása, mik az emberi szellemben vannak elrejtve, vakító fényű, mely arcul vágja a képzeletet, megkápráztatja a butaságot, és megfinomítja a lelket; napfény ez, melynek sugarai megaranyoznak [...], nem arannyá változtat­ nak mindent".7 De a társalkodó életvitel nyomait megtaláljuk Mikszáth alkotói elképzelései között is. A Noszty fiúhoz kapcsolt Utóhangban igen markánsan fedi fel magát a fenti attitűd, amikor Mikszáth olyan műfajként írja le a regényt, mely­ nek szövege társaságban, társalgás alkalmával hangzik el: „Úgy képzelem a dolgot. * A szerző a Palócfóld 2010-es Mikszáth-pályázatán II. díjban részesült. 35 �mint rendszerint szokott történni társaságokban, hogy szó van valamiről, mire egyik is, másik is előhoz egy esetet vagy egy példát, mely bizonyít, vagy megvilá­ gít. Nos, mondjuk, a »kicsikart« házasságok némely fajtája van szőnyegen s a dis­ puta folyamán az én igazam mellett felhoznám a Noszty fiú esetét Tóth Marival."8 Az volt a feltevésem, hogy a Mikszáth-prózában ható társalkodási szabályok a 19. században széles körben forgatott illemtanok nyelvi anyagából megismerhetők, így igyekeztem szövegközi kapcsolatokat feltárni e nyelvi anyag és a Mikszáthéletmű között. Arra jutottam, hogy egyes szövegek narrátorai helyenként ugyan­ azon szabályoknak engedelmeskednek, mint amely szabályokat egy illemtudó társalgónak kellett szem előtt tartania. I. Az illemtudó elbeszélő Mikszáth befogadástörténetében esetenként szó esik szövegeinek erotikájáról. Egy, a huszadik századi magyar regényekkel foglakozó kismonográfia például több alka­ lommal említi meg a szerzőt. A monográfia főként az irodalmi modernitás kontrasztanyagaként használja Mikszáth regényírását: prózáját olyan korszakhatáron túl helye­ zi el, amely irodalmunkat élesen kettévágja modem, 20. századi és modem előtti, 19. századi regényírásra. A szerzőpáros az irodalomtörténeti időt így kettéosztó ese­ ményt Móricz 1911-ben megjelent regényeihez köti. Szerintük irodalmunk a Sárarany, Az isten háta mögött című szövegek megjelenésével szakított a szexualitás körüli hall­ gatással, míg a Móriczhoz képest korábban alkotó szerzők - közöttük Eötvös József, Jókai Mór, Kemény Zsigmond és Mikszáth Kálmán - műveiben „csak az elvont jellegű szerelem kerülhetett szóba, amely ugyan nagy és sorsdöntő szenvedélyként jelent meg, de minden testiségtől mentes volt".9 E korszakolás a Mikszáth-szövegek erotikájának feltárásához aligha járulhatott hozzá, hiszen olyan előzetesen kijelölt látószögön belül mozgott, melyen kívül esett a szerző regényírása. Nyilvánvaló, hogy az irodalomtörténeti idő ilyesfajta kezelése óhatatlanul meghatározta a monográfia érvelését, s egyfajta érdektelenséget teremtett a 19. századi regények erotikája iránt. A Mikszáthot közelebbi hermeneutikai távból olvasó szerzők azonban jóval na­ gyobb fogékonyságot mutattak e téma iránt.10 Csáth Géza 1910-ben megjelent kriti­ kájában bőségesen olvashatunk Mikszáth erotikájáról. Csáth szerint Mikszáth ero­ tikája „férfias, parasztosan egyszerű és egészséges", majd ezzel kapcsolatosan olda­ lakon tartó, hosszas fejtegetésekbe kezd.11 Nem sokkal később, 1927-ben jelent meg Zsigmond Ferenc rövid monográfiája is, melynek nagy része, mintegy negyede e témával foglakozik. Zsigmond a Mikszáth-próza „legtitokszerűbb sikerének" tartja azt a művészi ábrázolásmódot, amely a szerelmi vonatkozású részekben bukkan fel. „Mikszáthnál a szerelem témakörében sokhelyt valósággal tombol az érzékiség, de [...] a művészetéről kialakult összbenyomásunk éppen a leheletszerű finomság­ ban, harmatos gyöngédségben könyveli el az esztétikai hatás főtényezőjét".12 Más­ hol Mikszáth „előadóművészeiének diszkrét bájáról ír", s arról az elbeszélői tech­ nikáról, mellyel a narrátor „az olvasóban érzéki képzeteket ébreszt, nagy rafiné­ riával megöltözteti, vetkőzteti, becézgeti a bemutatott lányt, megfigyeli, s beszívja még az illatát is; mindezt igazán bámulatos módon, mert ezt leheletfinom eszkö­ zökkel és ízlésünk legcsekélyebb sérelme nélkül teszi".13 36 �Zsigmond Ferenc igen finom érzékkel írt arról a narrátori szerepről, mellyel Mikszáth az elbeszélőit felruházta, mihelyst regényeiben a női test ábrázolására került sor. Amellett, hogy Zsigmond írása ezen ábrázolástechnikával foglakozik, a monográfia fent idézett megállapításai más lényeges információval is ellátnak min­ ket. A szöveg ugyanis utal az elbeszélői diszkrécióra adott olvasói válaszokra is, vagyis megtudhatjuk, hogy a szerző diszkrét ábrázolási technikája milyen reakció­ kat váltott ki a monográfiával egyidejű olvasókban. Erre vonatkozik az a megjegy­ zés - és itt a szerző többes számban, vélhetően egy értelmezői közösség nevében beszél - , mely szerint a mikszáthi erotika befogadáskor az olvasó ízlése még „a legcsekélyebb sérelmet" sem szenvedi el. Az elbeszélő tehát - Zsigmond olvasatá­ ban „bámulatos módon" - soha nem lépi át a kortárs olvasó jó ízlésének határvona­ lát, mindannak ellenére, hogy akkoriban a testiség regénybeli ábrázolása kényes terület lehetett. Olyannyira, hogy egyes kritikusok már-már önmérsékletre intették Mikszáthot: „ej az a boka, (...], már megint azok a bokák. Mindenesetre óvatosabb lehetne e tekintetben az olyan író, akit az elsők között szoktak emlegetni, s akinek könyvét a Legjobb Könyvek bemutatójául küldik előre, amely könyvgyűjtemény­ ből - dicsekvőleg mondogatják - az erkölcstelen tartalmúak ki vannak zárva. Ez az új irály Mikszáthnál".14 A továbbiakban azzal kívánok foglakozni, hogy e kényes téma miként jelent meg Mikszáth regényírásában. A női test reprezentációját ugyanis a társalgási illem szabályait tárgyaló kézikönyvek sem hagyták érintetlenül. A társalgási normák szigorúan kicövekelték e téma elbeszélhetőségének határait: a női test szóba hozása a társalgási illem szabályaiba ütközött, mely sértette a hallgatóság ízlését. 1 . „([..] aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt." (Szent Péter esernyője) Egy 1845-ben megjelent viselkedési kézikönyv így inti illemre olvasóit: „Semmi kétfélét jelentő tettet, erkölcstelen szót, s mérséktelen tekintetet magának senki meg nem engedjen".15 A művelt társalkodónak tehát nem csupán az általa használt sza­ vak gondos megválogatására, de arra is ügyelnie kell, hogy pillantása se sértse az illendőség szabályait. A női testre vetődő „mérséktelen" tekintet tiltó parancsának érvényesülését a Szent Péter esernyőjének egyik jelenete tematizálja. A jelenetben Veronka a Mravucsán-ház félreeső szobájába vonul vissza egy hosszúra nyúlt, de annál kellemesebb és kedélyesebb vacsora után. A szobában vetkőzni kezd, majd arra lesz figyelmes, hogy nincs egyedül: „[...] rémülve veszi észre, hogy két apró veres szem van rámeredve. Egy kis iromba cica jött ki az ágy alól, az nézte, de úgy nézte, oly nagyon nézte, kíváncsian, érdeklődéssel, mintha egy macskává elátkozott királyfi lenne. Veronka ijedten kapott a széteresztett mellényéhez, hirtelen lehajolt s a másik kezével felrántotta újra a lecsúszott szoknyát (melyből már éppen ki akart volna lép­ ni), miközben majd csengő, majd parancsoló hangon korholta, riasztotta a macskát. 37 �- Mars, cica! Sicc, csúnya cica! Ne nézz ide cica! A bakfis szégyenkezett levetkőzni a macska előtt Újra felöltözött egész rendesen s próbálta a macskát kikergetni, de az elbújt a bú­ torok mögé, felugrott a szekrények tetejére, hiába volt a kergetődzés vele, nem lehetett a szobából kitudni. Mravucsánné figyelmes lett a zörejre, átszólt a szom­ széd szobából: - Mi baja kisasszonykám? - Nem tudom kikergetni a macskát, Mravucsán néni. - Semmi az, szívecském, ha bent marad is; jó ártatlan állat. - De mikor lát. Eloltotta most a gyertyavilágot, sötétben akart vetkőzni, de a fránya macska megint kijött a szoba közepére és szemei még jobban villogtak a homályban. - No, megállj, kíváncsi cudar, mindjárt kifogok én rajtad! Barikádot csinált a székekből s e barikád mögött, mintha várában lenne, amelybe nem lehet belátni, az ágy szélére ülve, keresztbe rakta a lábacskáit, mindenekelőtt kifűzvén a cipellőit Kip, kop, koppant az egyik topán, amint lehúzta és a padlóra ejtette, kip, kop, a másik is koppant. No bizony, imponált is a macskának a székes vár! Tip, top, egyet ugrott kinyúj­ tózott testtel és ott volt a slingelt abrosszal beterített mosdóasztalkán; tip, top, még egyet ugrott és ott volt a Veronka ágyán; a vánkos közepén. Hanem iszen nem jó közel jönni. Veronka se volt rest, egy ügyes mozdulattal elfogta. Itt vagy most már, macska koma! Hamar csak, hol van egy kendő? Majd adok én neked nézelődni, mikor a lányok vetkőznek. Tudod-e, hogy az nem illik cicuska! Talált egy vastag gyapotkendőt, bekötötte vele a macska fejét, két rét a szeme tá­ ján: <most lásson maga, ha tud>, s így kezdte újra a vetközőzést".16 Rögtön az epizód elején Mikszáth egy hasonlatot alkalmaz, amellyel férfiúi te­ kintetté alakítja a macska tekintetét: „[...] úgy nézte, mintha egy elátkozott királyfi lenne". Az, hogy a macskának szexusa van, egy csapásra új irányba tereli a szövegolvasást, hiszen a kíváncsi szempár már korántsem mondható olyan ártatlannak, mint azt első olvasatra gondolnánk. Innentől kezdve az epizód helyszínéül szolgáló hálószoba Veronka és a testére vetődő maszkulin tekintet közti játékos küzdelem színterévé alakul át. A macska meredt bámészkodása egy idő után a fiatal lányból heves reakciókat vált ki, és maga Veronka értékeli úgy a helyzetet, hogy a macska megsértette az illendőség szabályait: „Tudod-e, hogy az nem illik, cicuska?" - kiált rá Veronka a macskára. A szobában zajló játékos küzdelemnek végül az lesz a tétje, hogy a ruháit darabonként leoldó fiatal lány a macska illetlen tekintetét elhárítsa, és illetlen magatartását megtorolja. Előbb próbálja kikergetni a szobából, majd eloltja a gyertyafényt, s miután a bútorokból épített barikád sem hoz eredményt, Veronka úgy szabadul meg a zavaró tekintettől, hogy kendővel köti be a macska szemét. A macska tekintetének elfedésével a szobában zajló jelenet is rögtön véget ér, s Ve­ ronka a fikció keretein kívül folytatja tovább esti „vetköződését". A történet további folyásából a macska, az elbeszélő, és mi, az olvasók is ki vagyunk zárva. Nem érdektelen mozzanat azonban, hogy a macska ezután is bennmarad a szobá­ ban, és csak attól van elzárva, hogy a továbbiakban figyelemmel kísérje a történteket. Ez a fajta tehetetlen vakság, amelybe Veronka belekényszeríti a macskát, nemcsak a macska helyzetére jellemző. Úgy vélem, hogy a rövidke jelenet kicsinyítő tükörként 38 �működik, amely leképezi az elbeszélő helyzetét is. Ahogy Veronka egy idő után nem tűri maga mellett a macskát, az elbeszélőnek is el kell hagynia a fikció terét, mégpedig azért, mert ha a szobában zajló jelenetről tovább tudósítana, az illendő­ ség határait lépné át. Néhány sorral alább az elbeszélő rögtön az alábbi kommen­ tárral látja el a szobában lezajlott eseményeket: „Míg ilyen bohókás apróságok foglalták el a fehérnépeket, [ ...] addig Wibra György gondolatokba merülve virrasztott. Levetkőzött, lefeküdt de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az meg­ botránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak kimondhatatlan a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalma­ sint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt".17 A narrátori exkurzus arról tanúskodik, hogy Mikszáth regényírásában az illen­ dőség követelménye az elbeszélő kompetenciáit behatárolja. A narrátor amolyan „poétikai szabályozóba" ütközik, melynek korlátozó erejét a narratívaképzés során figyelembe kell vennie, még akkor is, ha a női test ritka poétikus látványt nyújthat szemlélője számára.18 2. „Attól tartok, urak, hogy Mujkó király csak felül csinálja a királyságot, s az asztal alatt el­ lenben plebejus módra nyomkodja a menyecs­ ke lábát. Nézd, hogy irul-pirul az asszonyka". (A szelistyei asszonyok) A számos kiadást megélt viselkedési kézikönyv, A pesti művelt társalgó külön feje­ zetben tárgyalja, hogy társalgás során mely beszédtárgyakat szükséges kerülni: „Ami a társalgás tárgyait illeti, annál nehezebb azokat határozottan kijelölni, minél inkább bizonyos, hogy minden tárgy alkalmas rá, s hogy egyet sem kell kizárni, kivéve azt, mely az erkölcsi érzetet sérti".19 A már idézett Greenblattet is foglalkoz­ tatták ilyesfajta kérdések, amikor az erotika reprezentációjának megoldásait vizs­ gálta Shakespeare drámáiban. Az erotikus témák színre vitele Greenblatt szerint a Shakespeare-kori színházban elképzelhetetlen volt, így a színpadon e gyakorlatnak igen kis mozzanatát lehetett bemutatni: csupán annak felszínét, a verbális túlfűtött­ séget. Greenblatt szinekdochés/metonimikus elsajátításnak nevezte el ezt az ábrá­ zolási technikát, utalva arra, hogy e tropikus folyamatokon keresztül töltődött fel a shakespeare-i színház kulturális energiával.20 Magam is egy, a retorikából kölcsönzött trópussal kívánom leírni azt az ábrázolá­ si technikát, mellyel Mikszáth regényeibe lopta a szexualitást. A klasszikus retoriká­ ban ismeretes emphasis fogalmát egyfelől azért választottam, mert alkalmazásával 39 �megragadható volt az a jellegzetes elbeszélői helyzet, melybe a szexualitás ábrázo­ lása során Mikszáth elbeszélői belekényszerültek, másfelől azért, mert e fogalom­ mal játékba hozható az elbeszélői illendőség problematikája. A Kis magyar retorika tömör meghatározása szerint „az emphasist általában akkor alkalmazzák, ha meg­ határozott dolgok kimondását a körülmények nem teszik lehetővé; ha nyíltan szól­ ni veszélyes, ha nem illik, vagy ha ezzel nagyobb hatást, tetszetősebb formát aka­ runk elérni". Ehhez a kézikönyv még hozzáfűzi: a tropus természetéhez hozzátar­ tozik, hogy az elhallgatott közlendőt a kontextusból lehet kikövetkeztetni.21 Az alább hozott példákban a regények elbeszélői minden esetben elkerülik a női test és a szexualitás nyílt ábrázolását, azt csupán elrejtve teszik a reprezentáció tárgyává. A szerző, hogy az illendőség normáinak eleget tegyen, megosztja a fikció terét: az elbeszélt történet előterében illetlen események nem zajlanak, a háttérben viszont gondosan elrejtve - megnyílik a lehetőség az erotikus témák ábrázolására. Az ott történteket az olvasó interpretációs munkájának kell felszínre hoznia, ahogy azt az emphasis alakzatába kódolt befogadói magatartás megkívánja. A Különös házasságban22 olvasható egy szövegrész, melyet a társalgási illem sza­ bályai több szinten szőnek át. A jelenet a Báró Dőry és családja címet viselő második fejezetben található, amelyben Dőry István, a házigazda, vacsora közben a társaság szórakoztatására hosszas elbeszélésekbe kezd. Az asztalnál a két diák mellett helyet foglal az eladósorban álló Dőry kisasszony, és a falu papja is. Dőry kezdetben („a leves alatt") hadi kalandjairól mesél, majd („a hús és a főzelék alatt") áttér a pikánsabb szerelmi történetekre: „A legkülönbözőbb színű hölgyecskék, fehérek, feketék s kreolok bukkantak ki emlékezetéből [...]" - fűzi hozzá az elbeszélő. A társalgási illendőség szerint azonban az ilyesfajta történetek elbeszélésének nincs helye, mivel az a hallgatóság „erkölcsi érzetét sérti". Főként hölgyek társaságában nincs, hiszen az illemtanok regulái szerint a hölgytársaság az átlagosnál is nagyobb figyelmet és illemtudást követel meg a társalkodótól.23 E követelményt szem előtt tartva Dőry a pikáns részeknél lányát rögtön átküldi a szomszéd szobába, sőt „ha valami vasko­ sabb hely következik", a papot is felállítja az ebédlőasztal mellől. Az epizód nem sokkal később, ugyanezen mintázattal megismétlődik a regényben. Dőry ismét a szerelmi kalandjairól kezd mesélni: „Huszárhadnagy koromban is gyakran kezd­ tem a konyhában a Náninál, hogy aztán bejussak a szalonba a Malvi... Mariska, eredj a másik szobába." Mire Mariska úgy eltűnik, hogy csak a „szoknyája suhogá­ sát lehet hallani", majd a pap is követi őt, „valódi erkölcsi undorral az arcán" távo­ zik a kisasszony után. E jelenetek alkalmával, mi magunk, a szöveg olvasói sem ismerjük meg közelebbről Dőry szerelmi kalandjait. Lényegében nekünk, olvasók­ nak a szerelmi kalandokról éppen annyi információnk lesz, mint a szomszéd szo­ bába átküldött szereplőknek. A regény narrátora azon túl, hogy említést tesz e pikáns történetek Dőry általi elbeszéléséről, további részletekbe nem bocsátkozik. Úgy tűnik, mintha az elbeszélő - akárcsak a Dőry-lányt és a papot - az olvasót is meg kívánná kímélni a sikamlós témáktól, és a társasági illem szabályainak megfe­ lelően, képletesen szólva, minket is átküldene a szomszéd szobába. Ha engedelmes olvasók vagyunk, és a narrátor utasításának megfelelően követ­ jük a fikció előteréből száműzött szereplőket, akkor nemcsak az előtérben zajló eseményekre figyelünk, hanem arra is, hogy időközben mi történhet a szomszéd szobában. A háttérben folyó eseményekre egyébként a cinikus modorú Medve 40 �doktor kiszólása is felhívja a figyelmet: „Jobb volna bizony, barátja a tiszták elvá­ lasztásának a férgesektől, ha te tennéd oda a füledet a kulcslyukra!" Medve hiába mondja e szavakat a ház urának, Dőry továbbra is folytatja a sikamlós történetek elbeszélését. Végül, míg az ebédlőben maradt szereplők a társalgás nagy hevében magukról megfeledkezve újabb és újabb történetekbe fognak bele, a szomszéd szobában még hevesebb dolgok esnek meg. Az „erkölcsi undorral" távozó pap mindezek alatt megejti a házigazda leányát, Dőry kisasszonyt, amivel a makulátla­ nok szobája a testi szerelem és a szexualitás színterévé válik. A fikció terében és idejében egymással párhuzamban futó két történet közül aztán az ajtón túl történ­ tek kapnak jelentősebb szerepet. Ez az elrejtett történet határozza majd meg a re­ gény további folyásának irányát, s a regény szereplőit ennek - az elbeszélés idejé­ ben egyébként igen csekély terjedelmű - félrecsúszásnak a megoldása mozgatja ilyen vagy olyan irányba. A háttéresemények ismeretében nyilvánvalóan a regényt záró sorok is újabb jelentéssel gazdagodnak. Az „Urrak a papok! Urrak a papok!" mondatok egyenesen az ajtón túl történtek felé mutatnak vissza. A szexualitás ilyesfajta reprezentálása nem összeférhetetlen az elbeszélői illemtudással, hiszen a hátsó szoba pikáns történései explicit formában nem jelennek meg a szövegben, az ott lezajló eseményeket csupán az olvasó következteti ki a kontextusból. Az emphasis alakzatának szövegszervező ereje máshol is tetten érhető. Az Egy éj az Aranybogárban című elbeszélés fikciós terét szintén az emphasis alakzata szervezi meg, lehetőséget adva az olvasónak, hogy az előtér és háttér játékát élvezve össze­ rakja a történetet egészét.24 Maga a történet 1849 telén játszódik, amikor az Arany­ bogárhoz címzett fogadóba két titokzatos utazó érkezik. Később kiderül, hogy a vendégek álruhában érkeznek a helyszínre. A szabadságharc eseményei kényszerí­ tik őket arra, hogy kilétüket gondosan elrejtsék. Az első vendég, akiről az olvasó sokáig azt gondolja, hogy hölgy, valójában egy inkognitóban utazó huszárhadnagy, míg a második vendégről az derül ki, hogy egy idős úriembernek öltözött osztrák kisasszony. Az elbeszélő kezdetben megtéveszt minket, s az olvasó csak később jön rá, hogy az álruhák valójában kit takarnak. Mikor még sejtésünk sincs arról, hogy az álasszonyság ruháiban egy magyar huszárhadnagy érkezett a fogadóba, az Aranybogár szobalánya, Zsuzska többször is megfordul az emeleti Nr. 2-ben, aho­ vá a hadnagyot szállásolták el. Ilyenkor az elbeszélő kizárólag arról tudósít minket, hogy mi történik a földszinti társalgóban, s látószöge nem fogja át a fenti szobában történteket. Úgy tűnik tehát, hogy a narrátor a lenti mulatság leírásával van inkább elfoglalva, s cseppet sem érdekli, hogy mi történik odafent. Inkább a Zsuzska után sóvárgó Matykó, a vendéglő sánta szolgája kíséri figyelemmel a szobalány tényke­ dését. Amíg Zsuzska bent tartózkodik az álasszonyságnál, Matykó számára „hoszszú, kínos percek telnek el, míg végre lassú, óvatos nyikorgással kinyílik a Nr. 2., és a Zsuzsi szoknyája megfehéríté a homályt egy darabkán. Matykó szívéről nagy kő esett le. Tehát az asszonyságnál volt bent". Az elbeszélő eközben - az illendőség normáinak eleget téve - ártatlan ábrázattal jegyzi meg az eseményekről, hogy „No, ugyan soká volt odabent, (ti. Zsuzska) De hát persze, ha két fehérszemély találko­ zik, mindig akad beszélnivalójuk". Majd, mikor Matykó azzal dicsekszik el Zsuzskának, hogy az álasszonyságtól egytallérost kapott, Zsuzska nevetve azt válaszolja, hogy neki az jutott, „amiben rendesen a férfi vendégek" részesítik, majd újra eltűnik a Nr. 2. ajtaja mögött. Klacskáné, a szakács, pedig így kommentálja 41 �Zsuzsi el-eltűnését: „A Zsuzsi szerencsés helyzetben van az istentől. Ott éli világát az emeleten, ahol mészárosok, kereskedők, érdemes fiatalemberek fordulnak meg. Oda van állítva felhúzott puskával - mert szép az ábrázatja, a termete - egy vadas­ kertbe. Ejthet magának kis vadat, nagy vadat, ha ügyeskedik". Jóllehet az olvasó kezdetben nem jön rá, hogy a fenti szobában valójában egy férfi van, ezt az elbeszé­ lés a későbbikben leleplezi. A novella második része már a Nr. 2-ben folytatódik, ahol az álasszonyság és a férfiruhában érkező Crothens hercegnő párbeszéde során a szereplők szexusa tisztázódik. Innen visszanézve válik világossá, hogy - egyéb­ ként a narrátor szerint is - csinos termetű Zsuzska nem a herbatea miatt látogatta a Nr. 2-t, hanem olyan élmények után járt, melyekben rendszerint a férfi vendégek szokták őt, mint nőt részesíteni, vagyis: a háttérben megbúvó szoba e szövegben is a testiség reprezentációjának terévé válik. II. Az illetlen olvasó „Aki már eddig is nem vette volna észre, hogy én az illetlenségre oktatom a vendégeket, annak itt még egyszer megmagyarázom, hogy előkelő csak az lehet, aki illetlen, mert az illetlenség a »sikk«." (Mi a sikk?) A Különös házasságban szerepeltetett pap és a Dőry lány, illetve az Aranybogár szoba­ lánya és a huszárhadnagy közt lezajló háttérepizódok legalább olyan fontos rétegei a történetnek, mint az előtérben lejátszódó események. Kérdés azonban, hogy mi­ lyen olvasói attitűd szükséges ahhoz, hogy láthatóvá váljanak a szöveg ezen eroti­ kus rétegei? Vajon az illemtudó elbeszélő ugyanilyen illemtudó olvasót keres-e maga mellé, vagy éppen az olvasói kilengések tehetik érdekessé a Mikszátholvasást? Nos, azt kell mondanunk, hogy a gondosan elrejtett férfi-nő kalandok csak akkor válnak láthatóvá, ha olyan olvasók vagyunk, kiket olvasás közben Roland Barthes-tal szólva - „a ruhadarabok közül kivillanó bőr csábít", és legin­ kább a szövegbeli „előtűnés-eltűnés színjátéka" hoz lázba.25 Az Aranybogárban van egy szereplő, aki a fikció részeként maga is egyik olvasója a történetnek. Ót például - ha nem is illendőségből, inkább tapasztalatlansága miatt - nem csábítják el a szövegtest kivillanó részei, és érzéketlen marad a háttéresemé­ nyek iránt: „Hosszú, kínos percek teltek, míg végre lassú, óvatos nyikorgással ki­ nyílt a Nr. 2., és a Zsuzsi szoknyája megfehéríté a homályt egy darabkán. Matykó szívéről nagy kő esett le. Tehát az asszonyságnál volt bent". Matykó, a sánta szoba­ inas sokáig értetlenül szemléli Zsuzska kalandjait, és csak az elbeszélés végén jön rá, hogy a történet másik színhelyén, a Nr. 2-ben valójában mi történhetett az álaszszonyság és a szobalány között: Matykó „az ökleit szorongatta a zsebeiben, hanem az mindegy volt, [...]" - olvashatjuk a szöveg zárlatában. Találkozhatunk persze a történetben ennél dörzsöltebb olvasókkal is. Az Ő olvasatuk gyanakvóbb, mint Matykóé, és ez az olvasat inkább alkalmas arra, hogy feltárja a háttérben zajló ese­ ményeket. Amikor Zsuzska már sokadszor tűnik el a Nr. 2. ajtaja mögött, Erzsa, a másik szobalány „hamiskásan hunyorít" a szakács felé, és így kommentálja 42 �az eseményeket: „Benne van már a gebulya." A gebulya szerelmi bájital a tótoknál, teszi hozzá az elbeszélő lábjegyzetben, irányt mutatva egy lehetséges olvasatnak. Ugyanilyen irányú olvasatot képvisel Medve doktor is a Különös házasságban. Az asztaltársaságban egyedül ő sejti, hogy a pap és a Dőry-lány között mi történhet a szomszéd szobában. Úgy tűnik tehát, hogy Mikszáth mindkét szövegbe beleszőtte azt az olvasási stratégiát, amelyet nekünk is folytatnunk kell ahhoz, hogy tekintetünket a háttér­ események felé fordítsuk.26 Umberto Eco az ilyesfajta, az elbeszélő instrukcióinak engedelmeskedő olvasót nevezte mintaolvasónak. Eco olyan eszményi típusolvasót képzelt el, akinek az együttműködésére a szöveg nem csupán számít, de igyekszik is megteremteni azt.27 Ha mi is követjük a szövegekbe kódolt olvasási irányt, olyan mintaolvasóvá válunk, aki óhatatlanul átlépi az illendőség határait, és szembe ke­ rül az elbeszélő illemtudásával. Mikszáth azonban éppen ilyen olvasói magatartás­ ra buzdítja befogadóit a Mi a sikk? című szövegében. A „mérséktelen tekintet" tiltó szabályával való ellenszegülésre így hívja fel olvasóit: „Fiatal vendég, hozzád pedig vagyon titokban egy diszkrét tanácsom. Vigy ma­ gaddal a pakktáskádban egy fúrót is, mert nem tudhatod, mi minden érdekeset láthatsz a másik szobában, ha lyukat fúrsz magadnak az oldalajtón keresztül. A reggelinél aztán természetesen érvényesítsd a tapasztalataidat. Mikor a fiatal asszonyka azt kérdezi: -H o g y aludt ön? Mond el úgy odavetőleg. - Jól köszönöm. Csak egyszer ébresztett fel valami recsegés a szomszéd szobá­ ban".28 Vagy: „Tévesszék el önök gyakran a szobájukat, mert egy-egy rövid és szende pillantás is sokszor csak azért rövid és szende, hogy annál édesebb legyen."29 A két szövegrészt az a tekintet fűzi egybe, amely célzottan a női testre irányul, így nem mondható sem ártatlannak, sem illendőnek. A Mikszáth-szövegek által megteremtett mintaolvasó, ha elég szemfüles, a fikciós tér teremtett résein áthatoló tekintetével a női test „édes" látványában részesülhet. Az a kicsinyítő tükör tehát, melyben a macska elfedett tekintetét pillanthattuk meg, és amely az elbeszélői illemtudást képezte le, az efféle olvasói magatartással darabjaira hullik. Az Arany­ bogár és a Különös házasság szövege tehát nem csupán újratermeli az illendőség normáit, de egyben, az olvasás szintjén, mindkét szöveg lehetőséget nyújt az illen­ dőség szubverziójára is. III. Reprezentációk sűrűjében T. Szabó Levente egy nemrégiben megjelent munkájában arról írt, hogy Mikszáth egyes szövegeiben elutasítja a nőiség expresszív reprezentációját. A tanulmány szerzője e megállapításhoz azt is hozzáteszi, hogy a női test megmutatása Mikszáthnál a modernség képzetével kapcsolódott össze, így a modernséget elutasító 43 �szerzőt egyfajta távolságtartás jellemezte e témát illetően.30 A Szent Péter esernyőjében olvasható Veronka-jelenet és a Mikszáth-szövegekbe kódolt olvasói magatartás azon­ ban egyaránt arra ösztönöz, hogy újragondoljuk - legalábbis a női test regénybeli reprezentációi kapcsán - Mikszáth és a modernség viszonyát. Úgy vélem, s ebben vitatkoznék T. Szabó Leventével, hogy e téren Mikszáth inkább előkészítette a mo­ dernséget ahelyett, hogy elhatárolódna volna tőle. A Veronka éjszakai „vetkőződését" követő narrátori kommentár szerint „a nő levetkőzésében poézis van", ami alig­ ha jelentheti, hogy Mikszáth regényvilágát elutasítónak kellene tekintenünk e téren. Sőt, a fentebb idézett szöveghelyen az elbeszélői kommentár éppen annak akadá­ lyaival van elfoglalva, hogy teljességgel végigkísérjük a Veronka szobájában történ­ teket, és végül megpillantsuk a ruháitól megszabadult női testet. Úgy vélem, hogy e szövegrész a női test körüli hallgatás provokációjaként olvasható: az elbeszélő azzal, hogy kommentárjával a téma ábrázolhatatlanságára hívja fel a figyelmet, az olvasó tekintetét a regény által elbeszélhetetlen területre, a női testre irányítja. Mikszáth regényei olyan kulturális határhelyzetben születtek, ahol a nőiség áb­ rázolása körüli hallgatás korlátai oldódni kezdtek, de eközben a téma magán hor­ dozta a kimondhatatlanság tiltó parancsát is. E kulturális környezet részletesebb leírása meghaladja a tanulmány kereteit, de két szélső pontot mégis kiemelnék e kontextusból. E pontok jól érzékeltetik a korszakra jellemző egyidejű egyidejűtlenségeket. A korábban említett T. Szabó-szöveg hívja fel a figyelmet egy korabeli vitára, mely a Budapesti Szemlét szerkesztő Gyulai Pál és Jászai Mari színésznő kö­ zött robbant ki, amikor a lap egy névtelen kritikusa kemény bírálatot írt Jászai Elektra-alakításáról.31 Az 1890. december 30. napján bemutatott előadás kapcsán ezt olvashatták a kortársak Jászairól: „Nem veszi-e észre még azt sem, mennyire viszszataszító és illemsértő mez nélkül hagyni vállát és hónalját, hogy karjának folyto­ nos magasra emelésekor oly részeket tárjon a néző elé, melyeket a természet épen nem szánt közszemlére. Nem, nem, ezek láttára Kazinczy nem sikoltana fel örömé­ ben." A nőiség megjelenítése kapcsán tehát a legkisebb határsértés is heves ellenér­ zéseket válthatott ki a kortárs olvasókban. Ezzel párhuzamosan a nyolcvanas évek­ től kezdve egyre több olyan sikamlós lap jelent meg Budapesten, amely nyíltan reprezentálta a nemiséget. Az 1919-ben már sokadik évfolyamát megélő Faun című lapban megjelent erotikus kézrajzhoz fűzött rövid párbeszédben ez olvasható: Mondd kedves kis Faun, miért fordítod el oly szégyenlősen az arcodat? - Na, hallja Nagysád, ha sem maga, sem az olvasók, akik magát nézik, nem szégyellik magukat, legalább én képviseljem a szemérmet." A rajzon a női figura derekát körülölelő szoknya teljes egészében fedetlenül hagyja a combokat és a felsőtestet, míg a neki háttal álló figura szemérmesen süti le a szemeit.32 A kép nyíltan reprezen­ tálja azokat a női testtájékokat, melyek ábrázolását oly hevesen támadta az Elektraelőadásra írt kritika. Csupán a fedetlen testnek hátat fordító faun engedelmeskedik a „mérséktelen tekintet" tiltó parancsának, az erotikus kép szemlélője azonban zavartalanul nézi a női testet, anélkül, hogy az illetlenség érzete felmerülne benne. A századfordulón tehát egymás mellett alakuló, egymással versengő reprezentá­ ciók jöttek létre az erotika tárgyában. Úgy vélem, hogy az elbeszélői illemtudás, valamint a szövegekbe kódolt olvasói magatartás finom összjátékának poétikai konstrukciója Mikszáth részéről egyfajta óvatos állásfoglalást jelentett e reprezentá­ ciók tülekedésében. 44 �Je g y z e te k 1 A Debreceni Csokonai Kör MK-nak. In: Bisztrai Gyula - Király István (szerk.): Mikszáth Kálmán Összes Művei. 24-26. kötet. Bp.: Akadémiai. A további hivatkozások során: MKÖM, kötet száma, oldalszám. 2 „A társalgás művészete nemcsak beszédből, de hallgatásból áll." In: FÁBRI: Egy nagy­ világi hölgy. 178. „A beszélgetés és hallgatás művészetét bizonyos mértékben min­ denkinek el kell sajátítania, aki társas életet él. [...] A társalgás bár könnyű és egysze­ rű dolognak látszik, valójában művészet." In: FÁBRI: Új Idők. 179. „A társalgás művé­ szete sajnos kevesek jutott osztályrészül." In: FÁBRI: Csánk. 179. A társas érintkezés szabályairól nagyszerű áttekintést nyújt a 18-19. századi illemtanok anyagából szer­ kesztett szöveggyűjtemény. A felkészülésem során többnyire e szöveggyűjteményt használtam: F ábri Anna (szerk.): A művelt és udvarias ember. A társas viselkedés szabá­ lyai a magyar nyelvű életvezetési és illemtankönyvekben (1778-1935). Szöveggyűjtemény. Bp.: Mágus, 2001. A hivatkozások során: Fábri, szemelvény szerzője, oldalszám. 3 Az illemtanok a két beszédmód elhatárolására oppozíciós retorikát alkalmaztak. A pesti művelt társalgó címen megjelenő viselkedési kézikönyv általános szabályként a következőkre inti olvasóit „Ha a társalgásból élvezetet akarunk meríteni, fő szabály minden követelményt félretenni; ama szabály, mely minden írót kötelez, hogy egy mondatot se alkalmazzon, mely nem rejt magában gondolatot, nem bír vonatkozás­ sal a társalgásra nézve". In: A pesti művelt társalgó, Nélkülözhetetlen kézikönyv mindazok számára, kik a társadalmi éleiben szerepelni akarnak, s a társaságokban magukat megkedvel­ teim akarják. Szerzé: egy pesti arszlán. Bp.: Magvető, 1986., 39. Egy másik kézikönyv pedig a véleménynyilvánítás tárgyában a következő tanácsot adja: „Ne akarjad meg­ győződésedet mindenáron rákényszeríteni a másik félre. [...] A gorombaság, a kel­ lemetlen szókimondás lehet irodalmi irányzat, de sohasem társadalmi érintkezési forma." In: FÁBRI, PÁLMAI, 185. 4 Stephen G reenblatt: A társadalmi energia áramlása. In: Bókay et alt. (szerk.): A poszt­ modern irodalomtudomány kialakulása. A posztstrukturalizmustól a posztkolonialitásig. Szö­ veggyűjtemény. Bp.: Osiris, 2002., 454. 3 G reenblatt: 453. 6 A közelmúltban Folklór és irodalom címmel megjelent kötet Szegedy-Maszák Mihály által írt tanulmánya például az írásbeliséget megelőző időkben kialakult archaikus ősformák jelenlétét mutatja ki az angolszász irodalom szövegeiben, főként a modern prózában. Vö.: Szájhagyomány és irodalom. Kapcsolat vagy ellentét? In: S zemerkényi Ág­ nes (szerk.): Folklór és irodalom. Bp.: Akadémiai, 2005. 7 Szerelem a lábakkal kifejezve. In: MKÖM, 56,152. 8 A Noszty fiú esete Tóth Marival. In: MKÖM, 21,232. 9 Kemenes G éfin László - Jolanta J astrzĘbska: Erotika a huszadik századi magyar regény­ ben. 1911-1947. Bp.: Kortárs Kiadó, 1998., 27-28. 10 Hogy ezen olvasási szempontot a későbbiekben miért nem alkalmazták a Mikszáthéletműre, az azzal is magyarázható, hogy a Mikszáthot követő Móricznál, Tersánszkynál, Németh Lászlónál megjelenő „nyíltabb" erotika és szexualitás már olyan értelmezői tapasztalatot adott az olvasóknak, melyből kiindulva a Mikszáthszövegek erotikája „elsikkadt". 11 CSÁTH Géza: Jegyzetek Mikszálhról és új regényéről. In: Uö : Rejtelmek labirintusában. Bp.: Magvető, 1995., 129-135. 12 Z sigmond Ferenc: Mikszáth Kálmán. Bp.: Pallas, 1927., 15. 13 Zsigmond Ferenc: Mikszáth írói egyénisége, mint kortörténeti dokumentum. In: MKÖM, 12,345. 45 �14 B artha József: Újabb regényeink. (Katholikus Szemle) In: MKÖM, 8 , 298-299. 15 A fent idézett szöveget lásd: Fábri, W enzel, 188. MKÖM, 7,149. 17 Szent Péter esernyője. MKÖM, 7,150. 18 Schöpflin is felfigyelt az e szövegrészben lappangó erotikára, bár ő egészen más horizontról tekintett a jelenetre. Éppen azt olvasta ki a szövegrészből, hogy az elbe­ szélő a Veronka-jelenetben „leplezetlenül" szól a női testről. „A Szent Péter esernyőjében egy jelenet, amikor a fiatal lány levetkőzik a sötétben, és kikergeti a macskát, mert szégyellj magát tőle - feledhetetlen bájjal van teli. [...] Ej, hol jár az esze az írónak, mikor ezt mind olyan kedvtelve, olyan leplezetlen írja le? (...) Ahol minden jóravaló férfié." In: SCHÖPFLIN Aladár: Mikszáth Kálmán. Válogatott tanulmányok. Bp.: Szépiro­ dalmi, é.n. 240. 19 A pesti művelt társalgó. 40. 20 S. G reenblatt: 456. 21 S zabó G. Zoltán - SZÖRÉNYI László: Kis magyar retorika. Bevezetés az irodalmi retorikába. Bp.: Tankönyvkiadó, 1988., 198-199. 22 MKÖM, 13-14. kötet. 23 „Még a csupa férfiakból álló társaságokban se tagadd meg a szemérmetességet, az erkölcsi tisztaságot és a trágár szókért való bosszonkodást." Vö.: F ábri, Knigge, 188. 24 E játékra az a sajátos jelenetezési technika ad lehetőséget, amelyre már Takáts József is felhívta a figyelmet. Szerinte Mikszáth narrátorai sokszor a fikció más helyeiről tu­ dósítanak minket, annak ellenére, hogy az izgalmas események ezzel egyidejűleg máshol esnek meg. T akáTS József: Mikszáth-szövegek relativizmusa. In: Holmi, 1997/7, 1586-1587. Szintén erre a technikára hívja fel a figyelmet Hajdú Péter, egyben hozzá­ teszi, hogy ez a technika „fokozott aktivitást vár az olvasótól." H ajdú Péter: Mikszáth parlamenti ka rcolatai. In: Literatura, 2007/1, 40. Az én olvasatomban ez a jelenetezési technika szorosan összefügg azzal a jelenséggel, amit elbeszélői illemtudásnak ne­ veztem. 25 Roland Barthes: A szöveg öröme. Bp.: Osiris, 1998., 79. 26 Takáts József például az egyetemi szemináriumokon szerzett tapasztalatai alapján arról számolt be, hogy a bölcsészhallgatók nagyobb része nem folytatott ilyesfajta ol­ vasási stratégiát. Vö.: Mikszáth-szövegek relativizmusa. In: Holmi, 1997/7,1586. 27 Umberto ECO: Hat séta a fikció erdejében. Bp.: Európa Könyvkiadó, 1995.,16. 28 Mi a sikk? Eredeti ostobaságok képekkel. In: Cikkek és karcolatok, MKÖM, 62. 29 Uo. 30 T.-S zabó Levente: Mikszáth, a kételkedő modem. Történelmi és társadalmi reprezentációk Mikszáth Kálmán prózapoétikájában. Bp.: L'Hartmann, 2007., 291-294. 31 T. S zabó Levente: im. 293. 32 In: CSÁSZTVAY Tünde (szerk.): Éjjeli lepkevadászat. Bordélyvilág a történeti Magyarorszá­ gon. Bp.: Osiris, 2009.11. A könyv szövegidézetei, szemelvényei, képanyaga nagysze­ rű áttekintés nyújtanak a századfordulón születő erotikus tárgyú kulturális termé­ kekről és az azzal kapcsolatos diskurzusokról. 46 �F ic s o r B e n e d e k A palóc körzet Mikszáth Kálmán irodalomtörténeti jelentőségét bizonyíthatja a megváltozott ér­ tésmódok hatására megélénkült tudományos kutatás heterogén jellege, műveinek aktualitását pedig akár egy olyan összeolvasás kísérletének sikere is, amelyben a szövegek viselkedését a megjelenések közti távolság egzotikuma mellett a textuális mozgások különös hasonlóságai határozzák meg. Közhely, hogy a látásmódok változása miatt a korábban elfeledett, vagy nem sokra tartott művek úgy telítődnek új jelentéssel, hogy a vizsgálatok tárgya (és sok esetben iránya) nem, legfeljebb a módszertan változik. Vagyis, ma ugyanazt a stílusjegyet kiragadva beszélhetünk bizonyos esztétikai minőségről, amit száz éve még alkotói hibának véltek. Ennek következtében az összevetés az alkalmazott szövegeken túl szükségszerűen az adott korok olvasásmódjairól és azok változásáról is tudósít, amelyek azonban elválaszthatatlanok a befogadás folyamatos jelentésképzésétől. Nem hagyhatjuk tehát figyelmen kívül, hogy a vizsgálódás homlokterébe kerülő párhuzamok szoro­ san kötődnek olyan kulturális struktúrákhoz, amelyek mellőzésével az értelmezés túlontúl kisajátítaná a szövegeket, és többet mondana saját premisszáiról, mint a textuális folyamatokról. Mikszáth műveinek újraolvasása az irodalomtudományi munkák tanúsága sze­ rint sok esetben a korszakhatárok kijelölésének gyakorlatát bizonyos szépirodalmi tendenciákhoz kötötte. Pontosabban, a korszakolást egy, a tudományos diskurzu­ sokról részben leváló tradíció megteremtésének szándéka motiválta, amely meg­ előzte, és ily módon preformálta az irodalomtudomány beszédmódját. A sokat emlegetett példa Esterházy Péter hagyományteremtő gesztusa, amelyre csak jelen­ tős késéssel reagált a megidézett szerzőket - Ottlik, Csáth, Kosztolányi, Mikszáth, Mándy - újra felfedező szakma.1 Ez a magánkánon így egyszerre befolyásolta a tudományos és irodalmi törekvéseket, megnyitva az utat Mikszáth szövegeinek olyan értelmezései előtt, amelyek a kategorizáció alkalmával nem feledkezhettek meg a történő irodalmi tendenciákról, hiszen részben vagy egészben éppen alakí­ tották azt. Emiatt a modern értelmezéshorizontjáról az anekdotikusságnak köszön­ hetően korábban kicsúszott író egy jórészt ismeretlen hagyományba íródott bele, aminek következtében manapság könnyen kacérkodhatunk a gondolattal, hogy kortárs szerzők prózáival összevetve szót ejtünk a posztmodern Mikszáthról. írásomban A jó palócok novellaciklusát kívánom összeolvasni Bodor Ádám Sinist­ ra körzetével, nem tévesztve szem elől az eddig számos alkalommal vizsgált párhu­ zamok műfajelméleti problémáit, vagyis, hogy míg ez utóbbit minden széttartás ellenére alapvetően a regények „tökéletessége" felől olvasták, előbbit a ciklusok fragmentumai értelmezik. Sokan sokféle helyzetben nyúltak már Bodor Ádám szö­ vegéhez, ha Mikszáth kisprózája került terítékre. A rendkívül magas szintű recep­ ció elsősorban a novellák kapcsolódási pontjainak műfaji aspektusaira koncentrált. Hajdú Péter kiváló és kimerítő könyvében2 egy egész fejezetet szentelt a szövegko­ hézió vizsgálatának. Elsősorban angolszász műfajelméleti munkákra támaszkodva 47 �definiálja a saját tanulmányaiban alkalmazhatnak tartott műfaji kategóriákat amelyek kijelölését jellemzően a befogadó kompetenciájába utalja: „legyen az elbe­ szélésciklus önálló elbeszélések olyan halmaza, amelyet az olvasó mint valamilyen tartalmi szempont alapján össze tartozókat a maga számára kiválasztott"3. A közvé­ lekedés alapján a ciklust a folytonosság és a megszakítottság aszimmetrikus játéka teremti meg. A szövegeket az azonosság és változás körforgása (de)s tabilizálja, olvasási lehetőségeik ez alapján az egységességet pontosan meghatározható kritériu­ mokhoz rendelik. Ezek közül a szereplők meghatározott ritmusú és lehetőleg ki­ számítható felbukkanása, a tér- és időkezelés következetessége, és az ebből rögtön következő lineáris (de mindenképpen könnyedén megfejthető) elbeszélésmód a legfontosabbak talán, vagyis minden, ami a befogadásban megteremtett, ám az előze­ tes irodalmi tájékozottság által meghatározott igényeket kielégíti. Ugyanakkor a novellák - amint azt Szilágyi Zsófia megjegyzi - mindig kontextustól függően nye­ rik el jelentésüket, függetlenül az olvasó intenciójától: „voltaképpen mindig olvasói döntés eredménye az, milyen szövegeket olvasunk össze, miközben egy-egy novel­ la szinte kizárólag valamiféle egység részeként jelenhet meg"4. Vagyis a befogadói önkény egyetlen biztos pontja a műfaji megjelenésből következő „létezési mód", a novellák és elbeszélések „szinte kizárólag" valamilyen egység részeiként érvénye­ sülő textualitása. Ezt a megállapítást visszautalva Hajdú Péter tanulmánykötetének következtetéseire, viszonylagos biztonsággal kijelenthető, hogy a rész és egész viszonyának recepcióesztétikai megközelítését igen kevés választja el a műfajelmélet (gyakorlati) módszereitől. Amennyiben tehát a „ciklusszerűség" egyben a befoga­ dás egy lehetséges módja sőt (olvasási mód), akkor az „elbeszélésciklusok olvasá­ sának legnagyobb nehézsége és legizgalmasabb kihívása, hogy az egyes, önállóan is értelmezhető szövegeket egymással is kapcsolatba kell vagy lehet hozni"5. Kétirányú mozgást állapíthatunk meg. A novellák egyfelől saját töredék jellegü­ ket megőrizve elbizonytalanítják a befogadó egység-érzetét, másfelől azonban a fragmentum egyetlen lehetséges megjelenési formáját, az egészlegességet (ponto­ sabban annak illúzióját) artikulálják. Ezek a mozgások nyomot hagynak a szöve­ gen, és jelen pillanatban éppen e nyomok felderítése a célom. Hogy elkerüljek min­ den esetleges félreértést, nem áll szándékomban Mikszáth Kálmánt posztmodem alkotóvá avatni. Még kevésbé szeretnék oly mértékben szembeszegülni a tudomá­ nyos diskurzusokkal, hogy egyértelmű állásfoglalásommal Bodor Ádámot akár a későmodem, akár a posztmodern horizontba illesszem. Mindössze egy olyan szö­ vegmozgásra kívánom felhívni a figyelmet, mely mindkét korábban említett mű esetében jelentősen befolyásolhatja az olvasás minőségét. Mikszáth számára az a két novelláskötet hozta meg az igazi elismerést és sikert, amelyeket a pályakezdés kiindulópontjaként szokás definiálni, noha A tót atyafiak 1881-es kiadását megelőző évtizedben az író sorra jelentette meg műveit, feltűnést azonban csupán újságcikkeivel, tudósításaival keltett. Jellemző, hogy a sikerköny­ vek előtt kiadott művekről még a kortársi kritika is megfeledkezett. Bár, ahogy azt többek közt Eisemann György monográfiájából tudható, maga Mikszáth „sem igyekezett felhívni a figyelmet a tévedésre, mintegy a sikeres művektől vállalva a pályakezdést"6. S ugyan a népszerűséget sosem szerencsés esztétikai kategóriákkal rokonítani, talán mégsem véletlen, hogy ezt a két kötetet mind a kritika, mind a nagyközönség rajongással vegyes elismeréssel fogadta. 48 �Már az első kötet szövegei összefüggésének lehetőségeit is többen felvetették, de A tót atyafiak négy novellája (vagy hosszabb elbeszélése) inkább csak a motívum- és metaforaszerkezetek egyezései miatt kerülhetett olyan közelségbe, hogy az az egymás mellé rendeltségen túli kapcsolatot is implikált. Az egy évvel később meg­ jelent A jó palócok rövidebb írásai esetében azonban szinte keresnünk sem kell azokat az érintkezési pontokat, amelyek mentén egy egységes és a nagyepikai formát fel­ idéző szövegvariációhoz juthatunk. A novellák olyan közösséget teremtenek, ahol a szukcesszivitás nem pusztán az alkotói önkény eredménye (mert vitathatatlanul az is közrejátszik), de az egymásra következő és egymást újra és újra felülíró epizó­ dok legvalószínűbb megjelenési formája is. Mert igaz ugyan, hogy különválasztva, egyesével is meghatározható a szövegek jelentésképző funkciója, ám ha figyelembe vesszük, hogy a lehetséges értelmezések milyen mértékben módosulnak a novellák ciklusszerű befogadásában, akkor indokoltnak tűnik az azonosságra koncentráló olvasásmód. Nem hanyagolhatjuk el ugyanakkor a korábban említett szövegmozgá­ sok ellentétes irányú erőhatásait, hiszen az egészlegesség illúziójának felkeltéséhez a töredékességbe vetett hitre van szükség, arra a bizonytalansági tényezőre, amely rácáfol minden egység hibátlanságára. Máskülönben nem ciklusról, hanem regényről beszélnénk. Bár ahogy azt Bezeczky Gábornál olvashatjuk7, ez az egyértelmű elkülö­ nítés, ha komolyan vesszük a ciklusszerűséget, nehezen alkalmazható. Ám mivel a tanulmány végkövetkeztetése, miszerint még a hagyományos regény is felfogható „az elbeszélésciklus sajátos eseteként'", túlságosan is kiszélesíti a diskurzust, játék­ ba léptetve a regény ilyen szerény keretek között aligha uralható műfaji fogalmát, így e helyütt a ciklust csupán mint a különálló novellák, és nem mint a nagyepikai forma alternatíváját szerepeltetem. Annál is inkább, mert a Sinistra körzettel való összevetés legfőbb szempontjai a szöveg-egység töréseire, hibáira koncentrálnak. Sokan sokféleképpen elemezték már A jó palócokat, az utóbbi időben az értelme­ zések homlokterébe jellemzően az eddig többször idézett műfajelméleti problémák kerültek, illetve a műfajiság irodalomtörténeti vonatkozásai, amelyek szükségsze­ rűen (a modernség kispróza-technikáin keresztül) kortárs párhuzamokhoz vezet­ tek. Bodor Ádám nagy sikerű kötetének bőséges, magas színvonalú recepciójából sem maradhatott ki természetesen a műfaji tradíció kérdése. Tekintve, hogy a „ma­ gyar irodalomban a novellaciklus és a regény határterületére helyezhető alkotások­ nak komoly hagyománya van, s az is aligha vitatható, hogy a Sinistra nemcsak folytatja, de újra is írja ezt a paradigmát"8, a mű narratológiai és prózapoétikai elemzéseire árnyként vetültek a műfaji anomáliák. Volt, aki elbeszélői kudarcként, önellentmondásként határozta meg a folytonosság és változás játékát, mások a motívumszerkezet kohéziós erejét taglalták, megint mások - és talán ők álltak elő valóban meggyőző érvekkel - a ciklikusságot bizonyos olvasásmóddal kompatibi­ lis narratív technikának tekintették. Véleményem szerint azok a hibák és törések, amelyeket a tanulmányok és kritikák jelentős része csupán strukturális probléma­ ként definiált, mondván, hogy megkérdőjelezik a konzisztens elbeszélésmódot, ebben az esetben - paradox módon - az egységet, vagyis, a töredékek egymáshoz tartozását implikálják. És ezen a pontot érhet össze Bodor és Mikszáth „novellisz­ tikája", hiszen a Sinistrához hasonlóan A jó palócok lehetséges olvasásmódjait is az egészlegesség és a széttöredezettség permanens játékát megalapozó hibák határoz­ zák meg. 49 �A jó palócok elbeszélőjének következetlenségeivel, illetve pozíciójának bizonyta­ lanságával számos kiváló tanulmány foglalkozott már. Ezek közül Vadai István és a már korábban is idézett Hajdú Péter írásait említem. Előbbi a kötet kompozíciójá­ nak alapos és lényeglátó elemzését végzi el9, Hajdú pedig olyan összefüggésekre és ellentmondásokra hívja fel a figyelmet10, amelyek fölött talán még a legprecízebb olvasó is elsiklott volna. Észrevételeik segítségével a novellaciklus tizenöt novellá­ jának vonzásait és taszításait lényegesen szélesebb keretbe helyezve vizsgálhatjuk, hiszen a szereplők felbukkanása sorrendjének, az időrend lehetséges variációinak, valamint a - mind közül talán legfontosabb - térszerkezet esetlegességeinek birto­ kában árnyalható a ciklusszerű olvasásmód definíciója. Így nem kell megeléged­ nünk a tökéletesség és a következetlenség között oszcilláló narrációval, hanem a hibák természetét vizsgálva feltárhatjuk azok különös működését. Vadai István az időrend, a helyszín és a szereplők közösségének (palócok) összefüggéseit elemezve arra a megállapításra jut, hogy Mikszáth „nem szőtte olyan szoros rendbe a szála­ kat, hogy regénnyé szerveződjön a szöveg mintha „tudatosan törekedett vol­ na arra, hogy ezek a novellák laza rendben maradjanak." Vagyis hiába a közösség textuális kohéziója, a palócok széttartó történetei nem elégítik ki a befogadók vá­ gyait, az egységes kompozíció helyett különálló szövegekre bomlik a kötet, amely szövegek azonban egyértelmű kapcsolódási pontokat tartalmaznak. Emiatt még­ sem lehet elvetni az egység fogalmát, mert bár a novellák nem felelnek meg a szi­ gorú kritériumoknak, nem hanyagolhatók el azok a narrátori megjegyzések, ame­ lyek mentén Vadai István írását követve valamiféle szándékossághoz, kompozicio­ nális elvhez juthatunk. Két hangsúlyos példát kiemelve: Filcsik István feltűnései a kötetben nem jelölnek ki lineáris narratívát. Az a pogány Filcsik főszereplőjeként megtagadja halálos beteg leányát, és valamiképp az egész világot, a bundáját kivé­ ve, amihez képest „még a muszka császáré is csak vattás lajbi". Ám a majornoki hegyszakadéknál, „ott, ahol mint mondják, a Gélyiné lelke nyargal megriadt lova­ kon", egy rongyos koldusasszonyra akad, ölében csecsemővel. Filcsik válláról le­ csúszik híres bundája, ő mégsem bánja, „sohasem volt még ilyen nehéz az a bun­ da", otthagyja az alvó asszonynak. „Azóta nincs meg a bundája. De azért mindig csak úgy emlegeti, mintha megvolna. Fogad rá, henceg vele." Az Isten csizmadiá­ jának csúfolt mester lusta, mogorva ember, gúnyneve is arra utal, hogy senki sem dolgoztat vele az Úristenen kívül, de mivel Filcsik „istentelen rossz keresztény", valószínűleg még ő sem. Titkos jótéteményéről a narrátoron és az olvasón kívül senkinek nincs tudomása. Ezt megelőzően azonban Filcsik A kis csizmák című novellában minden attribú­ tuma nélkül jelenik meg, egyet leszámítva: „Fölteszem a bundámat egy ócska lajbi ellen, hogy jó lesz." Az istentelen, lusta Filcsik egyszerű epizodistaként egy önma­ gában jelentéssel alig bíró fogadást ajánl. Bundájáról ebben a kontextusban vajmi kevés derülhet ki, funkciója kimerül gazdája (történetének) díszítésében. Később, A gózoni Szűz Máriában, Filcsik egész háznépét magával viszi a gózoni őszi búcsúra. Bunda nélkül érkezik ugyan, megőrzi azonban istentelenségét, megjelenését a nar­ rátor nem is hagyja kommentár nélkül: „bizony visszájárul fordul már a világ!" Mi történik hát Filcsik Istvánnal? Amennyiben főszereplőként hivatkozunk rá, és szükségszerűen elfogadjuk Az a pogány Filcsik állításait, akkor egy mogorva, rideg ember képét alakíthatjuk ki, aki nagy valószínűséggel saját leányát annak halálos 50 �ágyán tagadja meg, akit elkerülnek az emberek, aki tudomást sem vesz a feleségé­ ről, és így tovább. Ehhez képest a másik két novella szelektál, Filcsik megtartja néhány vonását, másokat - ugyanolyan hangsúlyos sajátságokat - viszont elveszít, elbizonytalanítva a befogadót, amely minden bizonnyal stabil identitású figuraként kívánja pozícionálni a kötet több helyén is felbukkanó szereplőket. Mi lehet az igazság? Ha Filcsik lánya valóban halálos beteg volt, akkor a gózoni búcsúra jó eséllyel nem kísérhette el apját, ha közben meggyógyult és kibékültek, akkor vi­ szont Filcsik istentelensége válik indokolatlanná - amint erre Hajdú Péter is rámu­ tat tanulmányában. Ugyanígy a bunda története: ha lekerült a válláról és otthagyta a koldusoknak, miként fogadhat rá - csupán a novellák sorrendjét figyelembe véve - korábban? Másfelől viszont, amikor a narrátor főszereplőként jellemzi, kiderül, hogy Filcsik jobbára csak kérkedett azzal a bundával, így tehát A kis csizmákban fogadhatott a nem létező ruhadarabjára is. Ám ez mégsem magyaráz meg mindent, mert „a gózoniak nagy jól emlékeznek" a bundára, „kivált az öregebbek". És ez lehet a titok nyitja - látszólag legalábbis. Ha ugyanis a lineáris narrációt zárójelbe téve az elbeszélés időszerkezetét ciklikusnak fogjuk is fel, valamiféle előrehaladást és elmúlást még akkor is feltételezhetünk, és ezt támasztja alá a szöveg néhány indexe is, mint például az öregek emlékezetére történő utalás. Ez alapján felvázol­ hatjuk Filcsik történetének lehetséges menetét, amely elszakad valamelyest a novel­ lák „időtlenségétől", de megőrzi azok sajátos kauzalitását: Filcsik István rossz ke­ resztény, akit a gózoni búcsúba mégis elkísér később a bundája miatt hanyagolt családja, és ez idő tájt talán még dolgoztatnak is vele néhányan, hiába istentelen, ám azt követően, hogy lányát megtagadja, és szeretett bundájától is megválik, vég­ leg elfordul tőle a világ. Amint látható, az értelmezés - kategorizáció, időrend, koherencia - nem roncsolja a novella struktúráját, mégsem válik biztos viszonyítási ponttá. A felépített történetváz ugyanis a narráció irányából indokolatlannak tűnik, a nyomok, amelyek egy megállapítható linearitás meglétét sejtetik, talán csupán az elbeszélő trükkjei. Hiszen honnan tudhatnánk, hogy csak egy Filcsik István létezik a szövegek imaginárius terében? A felkínált kapaszkodók nem biztosítják a befo­ gadót a stabil identitás felől, nem mehetünk biztosra a bundával és a háznéppel, hiszen az egyéb kommentárok éppen hogy destabilizálják a figurát. Szemfényvesz­ tésnek tűnik az egy és oszthatatlan Filcsik István, de ahhoz sincs kellő informáci­ ónk, hogy az ellenkezőjét állítsuk. A pogány Filcsikhez mérhetők Vér Klára (később Gélyi Jánosné) megjelenései is. Annál is inkább, hiszen a két figura az egyik novellában keresztezi egymás útját. Amikor Filcsik a lányától hazafelé menet a majomoki hegyszakadékhoz ér, a narrá­ tor megemlékezik Gélyi Jánosnéról, aki valószínűleg azon a helyen lelte halálát. Ez a találkozás a korábban idézettekhez hasonlóan megkérdőjelezi a kronológiát. Vér Klára A bágyi csoda című -- épp a Filcsik történetére következő - novellában lesz Gélyi János szeretője. A nő erkölcséről egy szinte szociografikus trécselésen keresz­ tül tudósít a narrátor (amelyben nem mellesleg felbukkan egy másik írás főszerep­ lője, a megcsalt, örök özvegy, Tímár Zsófi is), és ezzel a gesztussal előrevetíti a nő sorsát. Arról azonban ekkor még hallgat, hogy az aktuális szerető később férjjé, biztos ponttá válik, amelyet a csalárd asszony újból meghaladni kíván. A Szegény Gélyi János lovai a megcsalásról és annak következményeiről szól, a férfi a majomoki szakadékba vezeti négylovas fogatát, elpusztítva a „vékony erkölcsű" feleségét, így 51 �találkozhat Filcsik István hazafelé tartva Gélyiné leikével. Csakhogy Vér Klára máskor, más formában már megjelent közös szövegtérben a pogány Filcsikkel, méghozzá a gózoni őszi búcsún (A gózoni Szűz Mária). Még élőben, de már rossz hírét mint textuális jegyet magán hordozva: „hogy nem szégyell emberek közé jönni a gyalázatos!" Ez a novella ugyan épp a két Vér Klára-szöveg között van, ám jócskán a Filcsiket főhősként szerepeltető írás után. Vagyis újra felmerül a kompo­ zíció kronológiájának problémája. Mert Gélyiné történetei bezsúfolhatók ugyan a novellák közti ismeretlen epizódokba, de a sokszor egymással ellenkező elbeszélői szólamok újra és újra megkérdőjelezik a saját állításaik alapján felvázolható krono­ lógiát. Vadai István ezen a ponton az írások megszületését veti össze a kötet vég­ eredményével, megvizsgálva a szövegváltozatok kompozíciós következményeit. Ez a fölöttébb izgalmas megoldás talán túlságosan is bevonja a szerzőt a befogadás uralhatatlan játékába, de vitathatatlanul érdekes kibogarászni, miként módosultak a korábban megírt novellák a kötetbe kerülve. Vadai konklúziója, hogy „Mikszáth szándékosan zavarja össze az időrendet, szándékosan olyan eseményre hivatkozik, amiről az olvasó majd csak később értesülhet"11, azonban könnyen elterelheti a figyelmet a szövegek azon sajátosságáról, hogy végső formájukat minden esetben a befogadásban, egy bizonyos olvasásmód alapján megélt élményben nyerik el, ami során a végső forma csupán egy pillanatnyi állapot kifejezésére szolgál, és sosem jelent lezárható narratívát. Filcsik István és Vér Klára felbukkanásainak rendszerte­ lensége ugyanis nem elsősorban a gondatlan elbeszélői magatartásról árulkodik, nem valamiféle hibát hibára halmozó narráció termékei. Szerepük - véleményem szerint - a szöveg megnyitása a befogadó felé. Hibáik, amelyek voltaképpen a bi­ zonytalanság és valamiféle sosem tisztázott bizonyosság közé helyezik a szereplő­ ket, különös szövegmozgásokra hívják fel a figyelmet, olyan törések nyomait ele­ venítik fel, amelyek a novellák lehetséges megoldásait szinte mindenestül az olvasó hatáskörébe utalják. A szövegek egymásra utaltsága a ciklusszerű olvasásmódon keresztül befolyásolja a szereplők strukturáltságát. Nem kell elfogadnunk, hogy Filcsikből csak egy létezik, mert a szöveg nem állítja egyértelműen, nem kell krono­ lógiát feltételeznünk, holott a novellák elhelyezése esetenként még ezt is megen­ gedné. Olvashatjuk sorozatként az írásokat, hogy az egymást követő információkat összevetve alakítsuk ki az időrendet, jelöljük ki a szöveg terét, és vázoljuk fel a figurákat, de ezt csak azért tehetjük meg ilyen szabadon, mert van rá lehetőségünk, hogy másként cselekedjünk. A hibák hiánnyá alakulnak, olyan résekké, amelyek teret biztosítanak a befogadónak ahhoz, hogy felkínált lehetőségek közül kiválassza a neki megfelelőt. A Sinistra körzet recepciója alighanem a legújabb kori magyar irodalom egyik legmélyebb és sokszínűbb kritikai diskurzusával gazdagította az irodalomtudo­ mányt. A kötet a tanulmányok, esszék, recenziók hosszú sorát elnézve kimeríthetetlennek tűnik. Mintha a „regényfejezetek" összefüggései által felvázolt történet hiányosságai újabb és újabb magyarázatokba kényszerítenék a befogadókat. És mintha ezek a magyarázatok minden esetben éppen csak, de eltévesztenék azt a titkos, mélyen megbúvó lényeget, amely a narrációt motiválja, és amely - tekintettel a szöveg iróniájára - talán csak a felszín mögött sejtett mélység illúziója. Minden­ esetre, az a szinte feltétlen elfogadás, amely a kritikai recepciót jellemezte, egészen különleges művet feltételez: főművet, (kiismerhetetlen) remekművet, a magyar 52 �novella radikális megújítását, értelmezési lehetőségek sokaságát felkínáló, egy kor­ szak olvasás- és értésmódját átalakító regényszerű fejezeteket. Zártsága, a körzetek­ re osztott létezési módok nyomorúságos narratívái olyan szabadságot biztosítanak az értelmező olvasó számára, hogy az könnyedén elveszhet a lezárt világ emberte­ len tereiben. És ezek a terek, ez a tanácstalan kóborlás teremt kapcsolatot Bodor Ádám szövege és A jó palócok között. E helyütt a recepció hatalmas korpuszából csupán két hangsúlyos elemre kon­ centrálnék, amelyek eredményesen reflektálhatnak az imént vázolt ciklusszerűség­ re, és azon keresztül Mikszáth szövegeinek tér- és közösségképző technikáira. Bengi László tanulmányában felhívja a figyelmet a Sinistra körzet individuumszem­ léletének sajátosságaira12. A különös nevek és animalizálódott testek mögé rejtett szubjektumok identitása rögzíthetetlen a szövegben, a többszörösen összetett és egymással fölcserélhető személyiségek mozgása teremt figurákat, vagyis a folya­ matosan mozgásban lévő identikus viszonyokra kell hagyatkoznia a befogadónak, ha bármiféle állandóságra igyekszik rálelni. A fejezetek közti elmozdulások olyan ismétlődéseket eredményeznek, amelyek csak utalnak a változást elősegítő azonos­ ságra, de minden stabil jelölőt elbizonytalanítanak. Andrej Bodor elbeszélői pozíció­ ja is alig megragadható, mint ahogy ezt többen szóvá is tették, a regényszerű olva­ sásmód gyengeségeire utalva. Így hiába bukkan fel újra és újra, akár belső narrá­ torként, akár egyszerű szereplőként - aki azért így is komoly befolyással bír a narrációra - , jelenléte semmilyen viszonyítás ponthoz nem köthető. Egyetlen biztos pont a hiány, az alakulásban lévő prózai világok közti rés, amely a differenciában képes felmutatni az állandóságot. De ez az állandóság - éppen mert a narráció törései artikulálják - nem tarthatja fenn az egységesség látszatát, a fejezetek szuk­ cessziója nem feltételez linearitást, az identikus viszonyok rendezetlensége, a hatá­ rok átjárhatósága megkérdőjelezik az előrehaladást, és egy ciklikus időszerkezetet implikálnak. A szukcesszió transzformációvá válik, az egymásra következés a permanens módosítással, újraírással teremt folyamatosságot, a részek önmagukba visszatérve sejtetik az egészet. Pozsvai Gyöngyi monográfiája13 az egyes fejezetek sorrendjének, és a szövegek eredeti változatainak mint különálló novelláknak a kérdését Vadai István korábban idézett tanulmányához hasonlóan tematizálja. A szelekció és a sorrend A jó palóco­ kéra emlékeztető kompozíciós elvek mentén alakította ki a Sinistra körzet végső formáját. Kiestek felesleges referenciaként számon tartott dátumok, feltűntek sze­ replők, amelyek korábban egyszer sem fordultak elő a szövegben, a „regényt" azonban átszövi jelenlétük (Géza Kökény), egymáshoz igazodtak a fiktív terek. Ez a folyamat Bodor esetében magas fokú önkorlátozást jelent, ami a szövegekre vetítve olyan tömör epikai imaginációt feltételez, ahol sokszor a hiány, a ki nem mondott szavak, az elhallgatott részletek utalnak valamiféle eredeti jelentésre. Mert a nyo­ mok csupán törlésekhez vezetnek, amik akár állíthatnak is valamit - például, hogy Géza Kökény gyújtotta fel a veterán erdőkerülők kunyhóját, vagy hogy a vörös kakasként emlegetett idegen valójában kém volt - , de ugyanúgy hivatkozhatnak az ellenkezőjére is. A narráció felkínálja a nyomozás lehetőségét, a befogadó az adekvát olvasásmód kiválasztásával aktiválja valamelyik narratívái és aszerint halad a szövegben. A Sinistra körzetben - ennek alapján - a korlátozás, az egyre jobban leszűkített textus miatt járhatunk szabadon. Ebből következően - a befogadást 53 �újraalkotási folyamatként definiálva - az olvasás szabadságában termelődnek újra az alkotásmód korlátozásai, vagyis ez a szabadság határolja körül a körzetet, meg­ teremtve a bezártság egységét. Mikszáth novellaciklusának textuális mozgását a Sinistra körzet felől olvasva, ezek után akár úgy is értelmezhetjük, mint az elbizonytalanítás játékába rejtett közösségteremtő erő artikulációját. Mintha a törlések nyomait felmutató, ravasz elbeszélő a hiányok segítségével hozna létre közösséget. Vagyis éppen ellenkező irányú mozgásra bírná a befogadót: amíg Bodor szövegében a körzetek zártsága engedi szabadon az értelmezést és teremt egységet, addig Mikszáthnál a szabad­ ság, a szerte futó szálak, a feltétlen affirmáció eredményez valamiféle korlátozást. Méghozzá a szövegek közösségét érintő korlátozást. Véleményem szerint ugyanis éppen a felborított időrend, a bizonytalan státuszú szereplők, az elbeszélő által önkényesen bejárt tér összefüggései, és azok hiánya, a szubverzív narráció biztosít­ ja az etnográfiát és geopolitikát megelőző textuális azonosságot. A törések és az azok nyomán keletkező űr hozza létre a jó palócokat. Vagyis a hibák nem hátráltat­ ják az olvasót az egység megteremtésében, éppen ellenkezőleg, a folyamatosan elbizonytalanító narrátori attitűd zárja körbe a palócok imaginárius tereit a befoga­ dásban. Mikszáth műveinek elevensége vitathatatlan. Az újraolvasás a heterogén közeg­ ben egymással sok esetben versenyre kelő értelmezések során amellett, hogy kanonizációs aktusnak bizonyul, számos olyan jellegzetességre hívja fel az olvasók figyelmét, amik nem csupán az aktuális szöveget, de a változásban, folyamatos alakulásban lévő történő irodalmat is meghatározzák. Egy összevetésen keresztül pedig az azonosságok és változások játékát követhetjük nyomon, amely - szeren­ csés esetben - egészen új értelemképző funkciókra mutathat rá. Jegyzetek 1 Erről bővebben: SZILÁGYI Zsófia: „éreztetése kissé é r z é k i ".In: Uö : A féllábú ólomkatona. Pozsony: Kalligram, 2005., 138-139. 2 H ajdú Péter: Csak egyet de kétszer. Budapest - Szeged: Gondolat - Pompeji, 2005. 3 Uo. 138. 4 S zilágyi Zsófia: i. m. 142. 5 H ajdú Péter i. m. 154. 6 Eisemann György: Mikszáth Kálmán. Bp.: Korona, 1998., 11. 7 Bezeczky Gábor: Az elbeszélés poétikája. In: Literatura, 2003/2. 8 S zilágyi Zsófia: Műfajok és világok határán. In: S cheibner Tamás - V aderna Gábor (szerk.): Tapasztalatcsere. Bp.: L'Harmattan, 2005., 266. 9 V adai István: A majornoki hegyszakadék. In: Tiszatáj, 1997/január. 10 H ajdú Péter: A jó palócok mozdíthatatlan világképe. In: Palócfóld, 2004/1-2. 11 V adai István i. m. 12 Bengi László: A szövegszegmentumok iterációja, mint az epikai világ megalkotása. In: S cheibNER Tamás - V aderna Gábor (szerk.): Tapasztalatcsere. Bp.: L’Harmattan, 2005., 114-131. 13 Pozsvai Györgyi: Bodor Ádám. Pozsony: Kalligram, 1998. 54 �N ém eth Z oltán A kategorikus esztétikai imperatívusz Egy „állhatatos" költő, Tőzsér Árpád 75. születésnapjára Az írói alkotópályák rendkívül eltérő utakat járhatnak be, de kívülről, teoretikusan szemlélve két végpont különböztethető meg. Az út egyik végpontján az az alkotói magatartás áll, amelyik az ún. saját hangra rátalálva annak megszólalásmódjait bővíti, mélyíti, s viszi tovább a további pályaszakaszokra. Az ide tartozó életművek szövegei általában egyetlen nyelven szólalnak meg, egyetlen, általában markáns nyelvjáték birtokosai. Az alkotópályák episztemológiai szempontból másik végén azonban ebből a látószögből egy olyan pályakép rajzolódik ki, amely folyton korri­ gálja önmagát, nyelveket és nézőpontokat váltogat, éles korszakokra bontható, s ezek általában feszültségben, vitában állnak egymással. Tőzsér Árpád költészete kétségkívül ez utóbbi változattal hozható összefüggésbe. Olyan életművet hozott létre az elmúlt évtizedekben, amely önmagában felér egy kisebbfajta irodalomtörténettel. Az 1945 utáni magyar líra szinte összes megszólalásformája nyomon követhető költészetében. Tőzsér költészete hangsúlyozottan kortár­ si, hiszen egy olyan pozíciót jelölt ki önmaga számára, amelyből logikusan követ­ kezik a folytonos önkorrekció, a kortárs irodalommal való folytonos szembesítés és szembesülés igénye. Ha van a Tőzsér által képviselt „pozsonyi páholyának valamifé­ le jelentése, akkor ez lenne az egyik. Úgy lenni jelen a kortárs irodalom folyamatai­ ban, hogy egyúttal kívülről lehessen rálátni a legprogresszívebb, legtovább mutató jelenségekre, s azokat beépíteni a saját költészet aktuális változásfolyamataiba. Így jut el a hatvanas évek népies költészetétől a Juhász Ferenc-i, Nagy László-i népies szürrealizmushoz, a népies szürrealizmustól a Nemes Nagy Ágnes-féle tárgyias lírához, a tárgyias lírától a neoavantgarde képalkotásig, a neoavantgardetól a kései modern karakterű bölcseleti líráig, a bölcseleti lírától az abszurd és má­ gikus realista gyökerű közép-európai gondolathoz, a közép-európai abszurdtól a posztmodern intertextuális líra felfogáshoz. Nemcsak a hatvanas évekre jellemző tehát az, amit Tőzsér Jalousionisták című versében olvashatunk, hanem általában véve az egész írói pályára érvényes: „Ha én azokra a bizonyos „hatvanas évekre" gondolok, nagy, kopaszodó, szögletes homlokot látok, a féltékenység zöld szeme vizslatja alóla Prága, Varsó és Párizs költői iskoláit." Féltékenység helyett azonban inkább egy rendkívül tudatos írói létformára lát­ hatunk rá, egy olyan létezésmódra, amely a 20. századi lét legtöbb hátrányát előnynyé próbálja változtatni. Milyen hátrányokra gondolhatunk? Egyrészt, nagy kon­ textusként, a közép-európai társadalmi rendszerek egymást kizáró ideológiai narratíváira. A parlamenti demokráciával rendelkező masaryki első Csehszlovák Köztársaság, a király nélküli Magyar Királyság, a kollektív bűnösség elvét valló 55 �beneši Csehszlovákia, a szovjet típusú diktatúrát bevezető Csehszlovákia, a dubčeki prágai tavasz Csehszlovákiája, a husáki normalizáció Csehszlovákiája, a bársonyos forradalom utáni haveli Csehszlovákia, a mečiari Szlovákia, majd az Európai Unió részévé váló Szlovákia olyan ideológiai panelek mentén építették fel magukat, amelyek gyakorta teljes mértékben ellentmondtak a megelőző ideológiai konstrukciónak. A világ kereteinek állandó kétségbevonása, az egymást kizáró ideológiai világok váltakozása nyomán szinte lehetetlenné vált bármiféle naiv hit. Ilyen tapasztalatok birtokában minden magára adó értelmiségi számára megkérdő­ jeleződtek a korszak kizárólagosságot hirdető ideológiái. Ugyanez a tapasztalat, a legtöbbször kimondatlanul maradt gyanú mint értel­ mezési keret jelen volt az irodalmi életben is, az ideológiailag támogatott és meg­ tűrt szépirodalom kettősében. Annak a gyanúja, hogy az államilag támogatott iro­ dalom nem azonos az értékes szépirodalommal. Az esztétikai tapasztalat folyama­ tos sérülése hozta létre azt a kint is, bent is pozíciót, amely az 1989 előtti humán értelmiségi számára a néhány lehetséges pozíció közül talán a leginkább volt járható saját integrációjának megőrzése szempontjából. A pozsonyi páholy fogalmába a kívülállásnak ez a felfogása is beleíródik, annál is inkább, mert a páholy egy párhu­ zamos, elkülönülni képes valóság szabadságának ígéretével szembesít. Az ideológiai és esztétikai konstrukciók mellett a kisebbségi irodalom rezervá­ tumának viszonyai sem kedveztek annak a - 20. század második felében alkotó kisebbségi írónak a számára, aki legszívesebben jelzőtlen íróként szeretett volna jelen lenni az irodalomban. A szlovákiai magyar irodalom viszonyai, amelynek a dilettantizmus mindig is szerves részét képezte, különösen fontossá tették egy olyan elkülönülő pozíció, páholy kialakítását, amely a felülemelkedést, a kívülállást manifesztálja. Csak innét védhető meg az a szellemi függetlenség, amely nagyfor­ mátumú irodalmat hozhat létre. A kívülálló csupán szövegeivel kommunikál kör­ nyezetével, a kisebbségi kontextussal, hiszen úgy általában az egész világiroda­ lommal kerül párbeszédhelyzetbe. Ezekből a kontextusokból érthető meg talán Tőzsér költészetének a bevezetőben említett sajátos - Lator László szóhasználatát idézve - „állhatatlansága", amely más szempontból viszont, az előbb kifejtett kontextusok értelmében sajátos „állhatatos­ ság" is, az értéknek, az esztétikai értelemben vett kategorikus imperatívusznak elkötelezett alkotó állhatatossága. Tőzsér számára ez az esztétikai értelemben vett kategorikus imperatívusz olyan univerzális maxima, esztétikai törvény, amely fölötte áll ideológiáknak és politikai rendszereknek, kis és nagy kontextusoknak, amely felülírja a nyelvhasználatból és identitásból adódó különbségeket. Ez az előjogoktól és koroktól változatlan esztétikai törvény az, amely Tőzsér alkotásaiban indíttatásként, késztetésként tetten érhető. Isten léte így esztétikai jelentést nyer költészetében, s az irodalmi érték a korokon és stílusokon átívelő esztétikai tör­ vényként funkcionál. Az esztétikai imperatívusznak ez a versről versre vonuló lélekvándorlása Tőzsér Árpád költészetének fundamentuma, kiindulópontja. Ha az olvasó nem találja meg saját magában mint olvasóban ezt az elvet, nélküle a nyelv és az értelmes jelentés önmaga sírjába hull és kiszolgáltatottá válik. Mert a tőzséri költészet felhívó jellege innét érthető meg: az igényesség állhatatosságának ún. aranyszabálya felől, a kate­ gorikus esztétikai imperatívusznak alávetett tudat méltósága felől. 56 �B edecs L ászló Metafizikus közérzet Közelítések Tőzsér Árpád költészetéhez Bármely költészetet elsősorban az tesz jelentőssé, hogy tud valami olyasfélét nyúj­ tani, amit semmilyen másik sem. Egy hangulat, egy téma, a hangzásvilág, a be­ szédmód, egy játékos vagy épp egy komoly gesztus - mind olyan speciális jel lehet, amitől az adott versvilág felismerhetővé és egyedivé válik. Tőzsér Árpád első köte­ te 1963-ban, tehát lassan ötven éve jelent meg, nehéz tehát olyan fogalmakat talál­ nunk, mely az öt évtizeden átnyúló, fordulatos pálya minden egyes szakaszával releváns lenne, olyanokat azonban fogunk találni, melyek az utolsó húsz-huszönöt év verseit különösebb megszorítás nélkül jellemzik. De ez épp elég nekünk, hiszen ha jelentőségről és egyediségről beszélünk, akkor az életmű erre az időszakára eső műveivel kell foglalkoznunk - a korábbiak ebből a szempontból bizony legföljebb előkészületként vehetők figyelembe. De aggodalomra semmi ok: az életmű belső szerkezete többszörösen is átmenti az első évtizedek értékeit a legfrissebb művekbe is, hiszen - és ezzel máris az egyik specialitásnál vagyunk - Tőzsér kifogyhatatlan türelemmel és lendülettel írja át, szerkeszti újra, vagy egyszerűen csak közli újabb köteteiben, a más és más jelentéseket kínáló új kontextusokban ara érdemes verseit. Azokat a verseket, melyeket a gazdag és hivalkodó műveltséganyaggal, az ugyan­ csak sűrűn szőtt intertextuális hálóval, a filozofikus kérdésfelvetésekkel, a mitikus látásmóddal, a közép-európaiság árnyalt tematizálásával, ugyanakkor a klasszikus líraiság és a hagyományos versformák kerülésével, kísérletező kedvvel és köztes, bizonytalan állapotok keresésével szokott a kritika jellemezni. Alább megpróbálom ezeket a fogalmakat, vagy legalább ezek némelyikét körüljárni. Kezdjük talán a műveltséganyag versbeli szerepének problémájánál. Először is meg kell határoznunk, miféle műveltségrétegekről van itt szó, merthogy ma már kultúrán és műveltségen is egészen más struktúrájú és pozíciójú tudást értünk, mint húsz, vagy negyven és különösen, mint száz éve. Ez azért is hangsúlyozom, mert Tőzsér ebben a tekintetben kifejezetten konzervatív: számára a műveltség elsősorban a görög és római mitológiát, illetve a bibliai történetek ismeretét jelenti, és csak másodsorban a (kortárs) világirodalomét, zenei, képzőművészeti, filmes vonatkozások pedig alig-alig vannak a verseiben, ezeken belül pedig a nem ko­ molyzenei, vagy a huszadik századi populáris kultúrára vonatkozók észrevehetet­ lenek. Tőzsér egy régi polgári kánont követ, a művei nem is engednék meg, hogy, mondjuk, a sport- vagy a politikatörténet műveltséganyagát tekintse egy-egy ma­ gánjellegű, belső probléma megfogalmazásakor kiindulópontnak. Nem, tőle Orphe­ uszról és az aszfodéloszokról, Finnegan-ről és a lévitákról, Iuvenalisról és Faustusról hallunk, azaz a versek olvasásához nem árt tisztában lenni az itt felso­ rolt nevek, és a hozzájuk hasonlók jelentésével és forrásával. Azt viszont nyilván Tőzsér is tudja, hiszen nem egy versében jelzi aggodalmát a könyvkultúra vissza­ szorulása miatt, hogy ezeket az utalásait egyre kevesebben értik, és még azok 57 �a kevesek sem biztos, hogy pontosan értik, amit érteniük kell. Azt is tudja tehát, hogy ez a beszédmód sok-sok olvasótól eleve elzárja a költeményeit, hiszen az utalások falat húznak az azokat felismerni, illetve dekódolni nem tudó olvasók és a szöveg közé. Profánul fogalmazva: ha valaki nem olvas, vagy csak kevés verset olvas, és épp Tőzsér egyik vagy másik mitológiai témákra hangolt, úgynevezett nagy szavakat használó szövegébe fut bele, megeshet, hogy hosszú időre elriad az „érthetetlen", „belterjes", „elitista" és „magamutogató", és épp ezért számára bizo­ nyára „unalmas" költészettől. Könnyű erre azt mondani, hogy úgy kell neki, de a dolog azért nem ennyire egyszínű. Mindezzel együtt mégis meg kell védenünk ezt a verselési gyakorlatot, mert na­ gyon is logikusan következik a már elmondottakból, azaz voltaképp e költészet kiindulási pontjai, alaptételei követelik meg, hogy a szövegek épp olyanok legye­ nek, amilyenek. Tőzsér számára ugyanis megkerülhetetlen az a fájdalmas kérdés, hogy egyáltalán mi szükség van a költészetre, illetve miben is áll a költészet, mi­ lyen viszonya van a versnek a nyelvhez és a léthez, mit csinál voltaképp egy költő, és mi az, amit akár egyetlen vers is hozzá tud tenni - hadd használjak most itt én nagy szavakat - a teremtéshez. A válasza pedig épp a műveltségre, azon belül is az évezredes, természetesen szövegeken keresztül átöröklődött tudás védelmében áll. Merthogy erre a tudásra épp azért van szükség, mondja, és mutatja is saját példá­ ján, hogy önmagunkat definiálni tudjuk, hogy saját élményeinket és tapasztalatain­ kat valahogy le tudjuk írni, el tudjuk helyezni, azaz hogy ezeket valamiképp képe­ sek legyünk értelmezni. Nála tehát a műveltséganyag nem önmagért van, pláne nem magamutogatásból vagy elitizmusból, hanem, ha úgy tetszik, szükségszerű­ ségből: az emberiség, legalábbis az európai emberek közös gyökerét jelentő történe­ tek az élmények kimondásának feltételei, nélkülük nincs megfogalmazható tapasz­ talat sem. A múlt tehát minden esetben a jelent értelmezi, úgy, hogy a jelen integ­ rálja a múltat, legalábbis a múltnak azt a részletét, mely dialógusba állítható az éppen történővel. Nagyon érdekes, amit maga Tőzsér Árpád mond ehhez is kapcsolódva: „Az írás mint művészet valószínűleg nem is más, mint korokra visszanyúló emlékezet, vir­ tuóz mnemotechnika plusz erős akarat." (Szent Antal... 177.) - azaz a szövegemlé­ kezet teszi lehetővé az írást, korábbi szövegek formálódnak át az újonnan születő szövegekben, de a szövegek emlékezete nem más, mint maga a műveltség. Művelt ember az, aki sok szöveget ismer (az más kérdés, hogy szövegen csak az irodalmi kánon részeit értjük, vagy mondjuk a dalszövegeket is). A Szent Antal disznaja című napló (2008) egy másik bejegyzésében mindez ezzel egészül ki: „általában csak arról támad eredeti gondolatom, amit olvasok. Amit élek, arról nagyon ritkán." (62.). Vagyis Tőzsér elveti az eredetiség illúzióját, és az intertextualitást a szöveg létmódjának állítja be, saját művét az irodalom egészétől függő, csak más művek kontextusában értelmezhető és értelmes szövegekként látja, hiszen részben, vagy talán teljesen azokból épült. Ez nagyon is modem, sőt posztmodern gondolat, és egyébként, néhol önironikusan, magukban a versekben is visszaköszön: „minden csöcsös vers után megfordult, / minden stílus alá benyúlt, / amit tudott, mindent lenyúlt" (Mittel Ármin) Bonyolítja a helyzetet, hogy Tőzsér, mint már említettem is, saját magát is rend­ szeresen idézi. Mégpedig úgy, hogy régi, gyakran nem is csak egyszer megjelent 58 �szövegeit veszi elő, és azokat kisebb-nagyobb módosítások után újraközli. Hosszan lehetne sorolni az egyes versek transzformáció-történetét, itt most csak néhány érdekesebbet emelek ki: a Finnegan halála című 2001-es verseskötetbe az előző, Leviticus címűből négy verset vett át, köztük a Leviticust, melynek azonban alcíme változott: „anakronisztikus triolettek" helyett „apokrif" lett. A Glossza című vers Sebastianus címmel és ugyancsak új alcímmel szerepel, ahogy az Euphorbos monológ­ ja is új alcímet kapott: itt a „miután Augustus neki is megkegyelmezett" helyett a „Mitogramma Pierre Corneille Cinnájához" olvasható. A Szlovéniai Mindenszentek­ ből pedig J. J. Triesztjében lett. A Mittelszolipszizmus című válogatáskötetben (1995) a Jalousionisták volt az egyetlen olyan vers, mely kötetben korábban nem jelent meg, de aztán később ez is útra kelt, és viszontláthattuk a Leviticus és a Tanulmányok költőportrékhoz című verseskönyvekben is. De legyen arra is egy példa, hogyan lesz Tőzsérnél néhány régi versből egy teljesen új: a Mittelszolipszizmus című szöveg hat része az Adalékok című kötetben megjelent három versből állt össze: az Egy felkoncolt születésnap nézőterén cíművel indul, melyben a strófák sorrendje az eredetihez ké­ pest felcserélődik, majd a Körök következik, végül pedig az egyesítés előtt Bejárat Mittel úr emlékeibe címen létező verset olvashatjuk. Sokat gondolkozhatnánk azon, vajon a korábbi versek ezzel a művelettel törlődtek-e - vagy ezentúl itt is, ott is léteznek, más-más funkcióban, azaz, mondjuk, egy Összes versek kötetben kétszer is szerepelhetnek majd. A szöveghatárok instabilitásának híveként nagyon is üdvözlöm ezt a módszert, kifejezetten izgalmasnak látom, ahogy Tőzsér újra és újra demonstrálja, hogy egyet­ len szöveg sincs soha készen, mindig és minden átalakítható, áthelyezhető, új jelen­ tésekkel tölthető fel, és ami ugyancsak lényeges: minden szöveg a szerző „birtoká­ ban" marad a közlés után is. Azt bármikor visszaveheti és felülírhatja, és sok eset­ ben él is ezzel a jogával - végső soron az olvasóknak kedvezve ezzel. Ha pedig a hagyomány választást tárgyalva azt mondtuk, Tőzsér konzervatív ízlésű alkotó, itt, a szöveg megszületéséről és létmódjáról beszélve nagyon is nyitott és kísérletező kedvűnek kell őt látnunk. Mert nemcsak a szövegek határai nyitottak, hanem a korszakhatárok is: a későmodem és a posztmodem poétikák közötti választás nem éles, lehet, sőt, mint látjuk, sokszor kifejezetten előnyös a kettő közötti egyensúlyo­ zás, a köztes állapot vállalása. Az eredetiség ugyanis nem feltétlenül az új formák­ tól függ, hanem akár a régi és új megfelelő arányú összegyúrásán, vagy épp a régi­ ből épített új pillanatnyi megcsillanásán múlik. így születhet meg egy saját szabályai szerint működő, alkalmanként a szabad verset egészen a prózáig feszítő, versben is esszéigényű költészet, melyben a figye­ lem egyre inkább a végső kérdések felé terelődik, és még a játékokban is egyre komorabb színeket fest. A gyász- és halálversek, illetve a kórházi versek mélyén megint nagy szavak jönnek! - az élet értelmére vonatkozó kérdések bújnak meg, minden fájdalmukkal, nyugtalanságukkal vagy épp reményvesztettségükkel. Hi­ szen a transzcendencia jelenik meg a leghétköznapibb cselekedetekben is, Tőzsér pedig mindenhol lényeges és árulkodó részleteket sejt és keres. Néhol szándékosan enged az irracionálisnak látszó, a biztonságot ígérő logikai renddel vitatkozó kö­ vetkeztetéseknek, mert a titkok, a lét titkai talán épp egy nehezen megfejthető illo­ gikus rendbe szerveződnek (ha ezt nem helyesebb inkább rendetlenségnek nevez­ ni). A versbeli beszélő környezete így egy hatalmas rejtvénnyé alakul át, mindenről 59 �filozófiai kérdésekre lehet asszociálni, minden a személyes érzékelés részévé válik, azaz mindenhol megjelenik a metafizika. A Nő, dupla Axel előtt című versben pél­ dául egy műkorcsolyázó mozdulataiból, az ugrásra való felkészülésből asszociál Tőzsér a létkérdésekkel való szembenézésre mint a sötétbe való ugrásra, a Csatavirág címűben pedig egy életre kelő virágszál lesz a létezés örök változásának és harcá­ nak szép költői képe. A homokóra nyaka mint léttér pedig már e költészet több pontján is feltűnő, nagyon is jellemző és pontos képpé vált ebben a mélyen gondo­ lati, de természetesen nem annyira az eredeti filozófiai meglátásokkal ható versvi­ lágban. Azért „természetesen", mert a vers nyilván nem filozófiai műfaj, ezért nem is alkalmas új tételek megfogalmazása. Sokkal inkább a meglévők, köztük az eset­ leg közhelyesen hangzók újraformálása, vagy személyre szabása lehet a célja. E költészet egy másik arcát mutatják a kísérletező, avantgárd ihletettségű szöve­ gek, melyekkel például a Történetek Mittel úrról című kötetben találkozhatunk. A formabontó prózaversek és a néhány képvers egészen bátrak és izgalmasak törede­ zettségükben, szigetszerűségükben, ketté- vagy háromfelé szakadtságukban. Ki­ emelkedik közülük a Tépések, mely szétszabdalt, szabálytalan darabokra tépett szövegek képében jelenik meg. Egy félig kész ház „kettétépett megfakult fényképe" a kiindulópont, melytől távolodva, éles váltásokkal, meglepő ugrásokkal jutunk el ez esetben az irodalmi hagyománytól messze eső területekre is. Például El Greco apokaliptikus Toledójáig, Szondi Lipót Sorsanalíziséig, vagy Bergman Csendjéig. A többértelműség, sőt a szövegvers identifikációja, a linearitás felszámolása, a köz­ pontozás elhagyásával a grammatikai biztonság megszüntetése, illetve a művészeti ágak közötti bizonytalan párbeszéd szabadjára engedése jellemzi ezt a különös verset, melyben még a beszéd alapegységei, a szavak is eltörhetnek. A káosz mö­ gött ugyanakkor mindig ott az alkotó, aki nem véletlenszerűen rendezte el a törme­ lékeket, hanem nagyon is ügyelve az egyes részletek formájára és helyére. Tőzsér mindenesetre ezzel a kísérleti szöveggel mutatott valamit a vizualitás lehetőségei­ ről, de még ebben is elrejtett nagyon erős, idézhető és elgondolkodtató állításokat például a bűnről, a bűntudatról, a halálról és a múltról. Megint egy másik szempont: ritkán tesz jót egy műnek, ha ráragad valamilyen jelző, és aztán az önálló életre kel. Tőzsér verseire a „mittelség" jelzője ragadt rá, de ez olyan távolinak, megcsináltnak és modorosnak hat ma már a kritikákban, hogy nem csodálható, ha Tőzsér maga is tiltakozik ellene, ha szeretne szabadulni tőle. Sok-sok kritikában felbukkan ez a fogalom, sokszor csak automatikusan, közhelye­ sen. De nagyobb baj, ha szűkítő értelemben használják, azaz egy olyan skatulyába zárják vele ezt a költészetet, melynek a kereteit ugyan ő maga teremtette meg, de amelynél aztán sokkal távolabbra, sokkal nagyobb terek bejátszására tört. Termé­ szetesen a kelet-európaiságról van szó, azon belül is a kelet-európai kisebbségi létről, annak minden politikai felhangjával együtt. A versek azonban ennél általá­ nosabb, a személyes sorsot és gondolkodásmódot még ennél is mélyebben megha­ tározó, de ami fontosabb: nem ennyire helyhez és időhöz kötött problémákkal dol­ goznak. Épp öt éve nyilatkozta Tőzsér a következőket: „Mikor a Mittel-verseket kezdtem írni, valamikor a hetvenes évek végén s a nyolcvanas évek elején, Mittel Ármin »mitteiségét« a legtöbb kritikusom csak Közép-Európára és a kisebbségi létre vonatkoztatta, holott bizony ez már akkor is sokkal többet jelentett. Jelentette a Mittel-verseim esszé-epika-líra közötti átmenetiségét és az európai-közép-európai 60 �olvasmányaim intertextuális egymásra vonatkoztatottságát, ha úgy tetszik: a »köztesség poetikáját« is." (Népszabadság, 2005. szept. 8.) Tehát a bizonytalanság, a nyugtalanság, a köztesség, azaz a sehová sem tartozás élménye szólal itt meg, melyben természetesen a másik oldalon ott van az az otthonosság is, melyet a kul­ túra, azon belül is az irodalom közvetít ugyanazon beszélő relé. Afelé a valóban egyedi versbeli figura felé, aki tehát a hátrányát előnnyé tudja formálni: saját sze­ mélye is egy találkozópont lesz, a különböző kultúrák nyitott, beszélgetésre hívó találkozóhelye. Végül hadd beszéljek kicsit hosszabban a Tőzsér-költészet összegző művéről és csúcspontjáról a 2006-os Faustus Prágában című drámai költeményről. Itt voltaképp egy identitásdrámáról van szó, melynek központi alakja az a Szenci Molnár Albert, akinek bécsi katedrát ajánlanak fel, de feltételül szabják, hogy református hitéről katolikusra térjen át. Molnár a döntési helyzet feszültsége miatt epilepsziás roha­ mot kap, eszméletét veszti, és ezalatt látja álmát, a Lucifer által elszámoltatásra Prágába rendelt Faustról. Ébredés után meghozza döntését: inkább vidéken marad, de hitét nem adja fel. A müvet záró monológ az önmagunkkal szembeni tisztesség­ hez szóló óda, melybe beleszövődik az önazonosságot szavatoló kulturális örökség tiszteletének igénye is. Ez a döntési helyzet mint életszituáció azonban egyáltalán nem középkori specialitás. Tőzsér darabjába könnyű belelátni a diktatúrák ezreket megnyomorító logikáját, vagy épp a többségi állam néhol csak Finoman jelzett elvá­ rásait a másságát őrizni igyekvő polgáraival szemben. Molnárnak csak a hitét kel­ lene megváltoztatnia, és kinyílnának előtte az egyetemek kapui - és ez a csak itt valóban nem idézőjeles, hiszen a korban az erre vonatkozó erőszak egyáltalán nem volt ritka, ahogy az engedelmesség sem - ahogy a darab másik fontos és nagyfor­ mátumú szereplője, Campanus, az író, meg is hozza a hatalom által elvárt döntést. Megrendítő az a pont a műben, ahol Tőzsér élesen fogalmazza meg azt a voltaképp kegyetlen kérdést, hogy lett volna, ha Szenci Molnár nem magyar-latin, hanem cseh-latin szótárt szerkeszt, ha nem magyarra, hanem cseh nyelvre fordítja a zsoltá­ rokat. Vajon nem lett volna ugyanolyan teljes az élete, nem lett volna ugyanolyan nagy a történelmi szerepe? Azaz: vajon az ő személyiségéhez feltétlenül hozzátar­ tozik protestáns hite és magyar nyelve? És miért ne változtathatná meg mindezt, ha élete ettől biztosan jobbra fordul? Egy mai, haszonelvű logika szerint ezek a kérdések valóban komoly fejtörést okozhatnak, ám a tőzséri világban hosszú ideje a moralitás az, ami az egyéni cselek­ véseket meghatározza. Ezért a drámában megjelenő identitáskérdés sem pusztán önismereti vagy a történelmi determinizmusra ráutalt probléma, hanem morális, a felelősséget és a hűséget is tematizáló feszültségpont. A darab azonban - a versek­ kel szemben - arra is lehetőséget ad, hogy a szerző ezt a problematikát több néző­ pontból világítsa meg, a dialógusokban érveket és kontraérveket sorakoztasson fel. A Faustus Prágában műfaja szerint drámai költemény - ugyanúgy, mint a Goethe-féle Faust vagy Az ember tragédiája - , azaz valahol a dráma és a líra között elhe­ lyezkedő szöveg. Ennek megfelelően a cselekményszövés, és a drámai akció volta­ képp háttérben marad, a mű nyelvi megformáltságára esik a nagyobb hangsúly. De ez nem is csoda: Tőzsér elsősorban költő, aki a drámai keretek adta szereplehetősé­ gekkel élve beszélteti a történelmi és a kulturális múltból a saját szövegébe behívott figurákat - és ebben a legjobb. Sajátos egyveleget, egy fiktív nyelvet alkot, melyben 61 �az archaizáló, latinos magyarsággal megszólaló Shakespeare-kortársak a maga természetességével használják a bibliai metaforikát, de közben egy-egy modern, kifejezetten huszadik századi kép pezsdíti meg a szöveget. Azt a szöveget, mely a fenti kérdések mellett a Tőzsér-életműnek az önmeghatározás sziszifuszi feladatát célul kitűző vonulatába is beleilleszthető. Hiszen nem nehéz a könyvben megjelenő konfliktust a kisebbségi sorsban élő értelmiségi (gyakran kívülről gerjesztett) belső konfliktusának látni. A hazából szülőföld, az anyanyelvből kísértéseknek kitett nyelv lett: csak Mefisztó tudja mindig a könnyebb, sikerre vezető utat. Tőzsér Árpád költészete, költészetének legsajátabb arca ebben a műben különös sűrűségben jelenik meg, de persze nem tolja félre a korábbi verseket sem, az ezután megszületőknek viszont új utakat nyit. Ez a valóban elkötelezett, önmagához hű, de a hangsúlyait szinte kötetről kötetre áthelyező költészet biztonsággal nevezhet­ jük klasszikusnak, azaz a megszerkesztett, önmagában kérdésessé nem váló, ámde a metafizikai kérdésekre választ kínálónak. De egyben jeleznünk kell reflektáltságát, nyitottságát, megújulásra való igényét. A versek utalásaiból, idézeteiből, alcím­ szerű célzásaiból jól látható, hogy Tőzsér pontosan tudja, mely költészeti beszéd­ módok a leginkább párbeszédképesek napjainkban, miféle divatok alakítják a vers­ ízlését, mi az, ami menő, és mi az, ami ciki - épp ezért különösen feltűnő, hogy ő mégis valami mást, és érdekes módon nem is feltétlenül a trendekkel ellentétes dolgot szeretne csinálni. Célja alighanem az, hogy átvigye, átmentse, azaz megtartsa a költészet hagyományos, önidentikus kérdéseit egy szándéka szerint posztmodern státusú líraszemléletbe, vagyis az azt kérdésessé tévő ítéleteket nem megkerülve beszéljen továbbra is életről, halálról, erotikáról és Istenről. Közös öröm, hogy ez ilyen magas szinten sikerül neki. 62 �K ő r ö ssi P. J ó z se f A regényolvasó - Pál József hatvan éves (Laczkó Pál harminckettő, Kiscseri Mihály tizenegy) Amikor megismertelek, csaknem minden tudtál, annál is többet, mint amit tudni illett egy valamire való irodalmárnak (hogy értelmiségiről ne beszéljek) a határon belül és kívül teremtett (aktuális) irodalomról. Amiről nem tudtál, az nagy valószínű­ séggel nem volt, nem volt aktuális, és csak később (körünkben) vált azzá, vagy nem kellett tudni róla. Azt, ami később lett aktuális, titokzatos mosollyal kísérve, meglepe­ tésnek szántad (titkoltad). Társaságodban (sokszor azon kívül) ma is gyanakvással keresem: vajon mi az, amiről tudnom kellene, és nem tudok, és tudom, hogy tudod. (Csaknem) mindent tudtál abból, ami tudható volt, és, ami nem - klasszikusaid­ ról. Soroljam Balassitól Csokonain át, József Attiláig (a nevét se merem leírni), Rad­ nótiig? Mikszáth nevét sem merem leírni, a zsoltárokon át Móriczig, Kosztolányin át Grendel Lajosig. Hol marad Farkas, Szilágyi (ezúttal István)? Az akkori Temesitől, a mindenkori Esterházyig (nagy ellentét!). Ismerted (nem csak azt), amit annak neveztünk, és a hátterét (nem csak azt, amiről tudtunk). Azt kellett gondol­ nom - félve - hogy az egyetemes magyar irodalom története járkál érdekes fejed­ ben. Hát nem érdekes?! Jókedvűen menetelve anekdotáztál az irodalomban, és anekdotázva meneteltél már akkor is (belőle kifelé). De mértékkel: már akkor tudva, hogy centizni kell; az anekdota akkor vehető komolyan, ha kevesebb hangzik el belőle, mint amennyit hallani szeretne az ember. Közben kianekdotáztad magad, miből is? Hát ugyanab­ ból, valamelyik irodalomból. De az egyikben, az egyben, ami a sajátod és a barátai­ dé, abban bennmaradtál! És, ha ez nem is minden, bőven elég, és nem kevés. Meg nem hatódtál (ritkán, mégis), de hatottál, és hatsz, látod: neked írom. Régről hozott klasszikus történeteiddel - hogy ott maradjunk, az aktuálisnál - rendbetetted (te nem akarod tudni, pedig mondtam nemrég, hogy számítanak rád; le­ gyen nehéz!), szóval klasszikus szórenddel rendet raktál mindennapjaink klasszikus történetei között. Írókat bontottál le, (képző)művészeket, zenészeket építettél fel, amiről beszéltél, már akkor mind a ma (2010) életműve volt, mintha tudtad volna. Szilágyi Domokos, Nagy Pál, Domonkos István (Kormányeltörésben), Lászlóffy Ala­ dár, Csiki. Soroljam még, meddig? Rangsoroljam befogadó szellemi barátaidat? Ezerkilencszáznyolcvannégy vagy nyolcvanöt. Egyszer csak elhallgattál, és hallgatsz, hol elhallgatsz ma is. A regényolvasó elhallga­ tott hiába üzente neki a szalmakomisszár, ne álmodj, ő mégis álmodott és elhallgatott. Keresünk a régi helyeken, tudod te, hol. Nem vagy ott (se). Hogy aztán elő gyere egy pontosan szép mondattal, amely már nem történet, de pontos mondat a törté­ netről. Hogy aztán eltűnj, eltűnhess megint. 63 �A tudatlan ember, mint én is voltam akkoriban (és maradtam hozzád képest máig), a tudatlan ember, amikor Pál Jóska megállíthatatlanul és gátlástalanul jött (jön) a (könyv)címekkel, nevekkel, pontos dátumokkal, szóval a tudatlan ember, még ma is azt hiszi: akkor, amikor vicceltél (huszonöt évvel ezelőtt, meg tegnap) csak vic­ celtél. Holnap meg azt: meghúz, hülyéskedik, éppen megvezetni készül. Hiszen tudós - kimondom! - , ha ember is. Voltak évek, amikor nem kerültük egymást, de elkerültük, és szóba nem állhattunk egymással. Pedig tudjuk (tudom), egymást tudóként szerettünk egymásért (akkor is), csak nem akarták, hogy tudjunk róla, nem engedtük, hogy tudhassunk róla, politika. Tudomásom szerint egyetlen prózakönyvedet - Szalmakomisszár a címe - Laczkó Pál írta, 1981-ben jelent meg, Földi Péter illusztrációival. Találó, Panelrés című ver­ seskönyvedet Kiscseri Mihály jegyzi, lektorálta Zalán Tibor, Dukay Nagy Ádám szerkesztette, illusztrálta - 36 év után megint - (nem ugyanaz a) Földi Péter. Je­ gyeztél jónehány (nem csak helyben) jelentősét Pál József néven is. Közben bementéi a Parlamantbe. Ne gondolkodj ezen, nem ez az életműved. Az te magad vagy, holott lehettél volna mások életműve is. És lehetsz még mások életműve. Ha írtak rólad, műveidről, emlegették - és megemlegetik - műveltséganyagod „ne­ mes építőelemeit", „nyelvi képességeidet". Szóval féltek és hála istennek félhetnek is tőled: műveltséged, tudásod, s ahogy hivalkodás nélkül, alázattal élni tudsz ezek­ kel - (viselkedésed ebben a ködben) tarol szűk, és egyre szűkebb környezetedben. Ma aztán tuti, kedves konzervatív, hagyományt stílusosan (nem feltétel nélkül) tisztelő barátom, hogy többet várnak tőled. Ha már elárultad, add is ki magad, Regényolvasó. Hát lehet, hogy ez a baj. Félünk a tudásodtól, hát lebegünk (közted és közted), így aztán egyedül maradsz, nincs kivel megmérkőznöd. Maradtál volna műveletlen, félművelt, születtél volna ostobának, győztes lehetnél. De! A meccseket te hívod, hogy aztán majd - mint ütközet nélküli győztes - mosolyogva mellénk állj, például a Kis-Zagyva parton, például mellette egy hídon, egy kocsmában, és egy másikban is. Aztán a kávéházban, az étteremben szerda este. Sohasem, képviselőként sohasem Budapesten. Megkérdezhetném, ha lenne kitől, hol vannak Laczkó Pál újabb prózái, Pál Jóska (hurcolt) csomagjainak melyik rekeszében. Titkon, csak bízhatunk benne, ő, Pál Jóska még tudja, hol is keresse. S egyszer csak előállsz kötettervvel, készkötettel, kérem. Nem mintha a Szalmakomisszárt nem kellene sürgősen újra közzétenni! A Könyvedet jó huszonöt éve olvastam, most, születésnapra készülődve, kerülő úton, baráti segítséggel jutottam hozzá; avatott könyvtárak is egy-egy példányt őriznek belőle, ha; a szörny - szörnyű! (Tegye meg valaki, hogy Salgótarjáni Pál József (rejtőzködésed új neve!) születés­ napjának megünneplése után digitalizálva hozzáférhetővé teszi ezt a kicsiny, de 64 �annál értékesebb életművet a neten, múltunk, jövőnk és korunk őrült kísérletének világvásznán. Csak azért nem így fogalmaztam: „kicsiny, de annál lényegesen érté­ kesebb életművét" - mert súlyát vehettem volna el az életműnek, amely - egykönyvnyi?, kettő?, három? - és/tehát nem kicsiny). Addig is, amíg azt megtalálom, el kell mondanom neked, Jóskám, hogy mindenki meghallhassa. Azok közé az íróim (művészeim) közzé sorollak, meggyőződésem, hogy közéjük tartozol, akiket inkább tesz boldoggá a gyűjtés, a tudás halmozásá­ nak, a tudás begyűjtésének, a készülődésnek az élménye, mint az írás (gyakorlása). Nem mintha elfárasztana a készülődés, téged éppenhogy nem a készülődés élmé­ nye visel meg, hanem az tart meg. Az tart meg. Annyira, hogy nekiengeded ezt a szörnyet, a készülődés szörnyét - ketrecben egeret a macskának - az üres papírok­ nak (te írod). És ülsz fölötte (ketrec még, vagy már nem, mindegy), néha felülkere­ kedsz, legyőzöd a macskát. Felfalja az élmény a készülhető művet. Az élményször­ nyet a készülő mű szörnye, önző mód, élvezkedsz (bűnösen). Megbocsájtható a megbocsájthatatlan? Születésnapon? Kívánom, magunknak, hogy legyőzhesd a macskát. Hatvan évesen váltsak filozófiát? Megpróbálni, miután már próbálkoztál vele, mindig lehet. Olva­ som válaszod: „[...] a soraimat olvasók közül bárkiben felmerülhet a kérdés, hogy ismerve a tit­ kokat, miért nem látok neki magam is egy regény megírásának. A kérdés naiv [...j Ugyanis a regényíró lehetőségei mindig korlátozottabbak, mint a regény olvasóéi." (1973, huszonhárom éves, a kötetben megjelenés idején 1981-ben, harmincegy.) Mégis! A Regényolvasó fiatal hőse mindent elkövet azért, hogy olvashasson, az olvasás háborítatlan feltételeit szülei hagyatékénak (ház, kert, gazdaság) eladásából teremti meg. A végkimerülésig olvas. Beleőrül az olvasásba, még nem beteg, és nem tudja, hogy az lesz. A keretnovella hőse arra ébred, hogy fehérköpenyes ápolók veszik körül, és olthatatlan olvasási vágy tőr rá. Túl a történeten, a napokban (2010!) újraolvasva a novellafűzért, (őszinte) döbbe­ nettel fogadtam be nyelvi korszerűségét, a szerkezet feszültségét, a tudatosság poklát. Nagy szavak! (Nem baráti) tisztelettel adózom hőse intellektuális, és hét­ köznapi gyötrelmei előtt. És kérdem: miért csak ennyi?! A tudás pokla, ha ott van minden mondatában, miért - miért! - csak ennyi? Miért ennyi sok? Ezért: „Minden erényt rajtam kérsz számon, csupán azért, mert ismerni vélem - képzelegsz - az emberi gyarlóságot. Sokat, persze, nem tévedsz, bár ezzel 65 �a hévvel - ha terelnéd - akár dicsekedhetnél is velem. Athén szerte. Vagy engem vagy téged (mindkettőnket: ez a valószínűbb) a megkergültek közé sorolnának.(Tán anélkül is.) Maradjon hát minden így. Szórd mihaszna szavaid. Szórd. Vagyok. Vagy. Ennyi elég." (Szókratész nyugodt. Kiscseri Mihály: Panelrés) Jóskám! Egy mindenkori egyetemi kurzus, ha nem is az Egyetem (közel van hozzá mégis) hallgat téged, és, ne legyen benne semmi túlzás, tanul, mindig csak tanul tőled. Ezt is, (sajnos) azt is, büszkén, méltósággal emezt és amazt is. Tudod te, nem csak te (tudod), miról álmodozom, amikor születésnapod alkalmából (holnap lesz, ma még csak október harmadika) rád gondolok. Hát persze, hogy arról, hogy egészségedre olvashassunk! Isten éltessen, ha még van (vagy már megint), biztosan éltet! 66 �T a l á l k o z á s i p o n t o k N agy C silla Városi kurzus Beszélgetés Gyenes Gábor grafikus-illusztrátorral Urbanic, azaz „városiasság": ez a címe Gyenes Gábor legújabb, számítógépes és klasszikus grafikával készült sorozatának, amely nemcsak technikáját, hanem témáját tekintve is jel­ lemzi alkotóját. A Pozsony-Kassa vonalon ingázó grafikus-illusztrátor a klasszikus megol­ dásokat és a computer nyújtotta lehetőségeket izgalmasan ötvözi, nemcsak az említett soro­ zatban, hanem könyvillusztrációiban, vizuális terveiben is. - Miért épp a város? - A képzőművészeti főiskolán nemrég védtem meg a bachelor szintet nagymé­ retű mélynyomású grafikákat készítettem: tulajdonképpen minden, amit savval és manuális eszközökkel el lehet követni a fémen, az el lett követve a munkaanyago­ mon. Általában mindenki maga hozza a témát, és így azzal tud foglalkozni az em­ ber, ami tényleg érdekli. Nekem az utóbbi időben ilyen volt az urbanizáció: abból indultam ki, hogy városban lakom, és tulajdonképpen eddig mindig is városban laktam. Tudod, sajátos dolog, amikor az ember buszon utazik, vagy a tömegben mászkál ide-oda, van egy ilyen érzés, hogy egy vagy a sok közül. Ez az abszolút egyedüllét: amikor a sok ember között elveszel, és a sok új arc ül veled szemben, homogén valami lesz számodra az emberi tömeg. És ebből az érzésből generálód­ nak (számomra) a képek. Kassa, a szülővárosom és Pozsony is meghatározó, de kicsit másképp. Érdekes, hogy amikor felköltöztem Pozsonyba, nem tűnt különbö­ zőnek a két város, viszont amióta hosszabb ideje ott élek, Kassa valahogy „össze­ zsugorodott". Úgy értem, változott az érzés, amit kivált a hely. Struktúrában pedig abszolút különbözik a kettő, már amennyire különbözhet egy országon belüli két város. Az egyik centrális valami: Kassának főutcája van, és ahhoz képest nyílnak a mellékutcák, a közepén van a katedrális, a színház. Pozsony pedig sokkal organikusabb, kusza utcák nyílnak egymásba, és semmi sem derékszögű. Az arányok is mások: az ottani koronázási templom, bár méreteit tekintve hatalmas, mégis úgy hat, mint egy vidéki templom, ami fel van nagyítva. - Építész szakon már szereztél egy Bc-fokozatot, amikor jelentkeztél a képzőművészetire. A város témáján kívül, hogyan kapcsolódik (kapcsolódik?) egymáshoz a két terület a munká­ idban? - Igen, de ezt is „az elejétől" kezdtem, most vagyok ötödéves, jövőre diplomá­ zom képgrafika szakon. Úgy érzem, mint embert változtatott meg az építészet. Eleve az, hogy nem 19, hanem 22 évesen, elvileg érettebben kerültem egy olyan helyre, ahol az ember könnyen el tud veszni, mert liberális közeg, szükséges egyfajta önállóság. Emellett, az építészet megtanított arra, hogy mindent koncepció szerint építsek fel, a tudatosságot jelentette, ami nem formailag jelenik meg (nem vonzódom 67 �különösebben a geometriához vagy a térbeliséghez), de azt érzem, hogy minden, amit csinálok, átgondolt, koncepciózus (koncepcionális). - A számítógépes grafika, amivel az Urbanic-sorozat is készült, eleve tudatosságot, ter­ vezhetőséget feltételez. - Részben igen, a számítógép például arra is nagyon jó, legalábbis számomra, hogy előkészítsek egy koncepciót: nyilván sokkal könnyebb így kipróbálni egy színváltoztatást, mint átfesteni a képet. A számítógépet egyébként - nagy-nagy klisét fogok mondani - jól kell használni, és ennyi. Olyan eszköz, mint bármely másik, lehetővé teszi a sokszorosítást, csak épp végtelen mennyiségben. Ez persze ellenérzést is kivált, de gondoljunk arra, hogy a litográfia megjelenése is hasonló indulatokat váltott ki. Nincs nagy különbség: a klasszikus grafika is lényegében sokszorosítható, síkbeli, képzőművészeti alkotás. Általában arról van szó, hogy egy hordozót készítünk el, egy lemezt, fémből, műanyagból, fából, tehát olyan anyag­ ból, amelynek meg van munkálva a felülete, és erre hengerelünk festéket, majd kinyomtatjuk, vagy bedörgöljük, és a felületét lecsiszoljuk, és letöröljük a festéket. Ilyenek a linómetszet, fametszet, rézkarc, rézmetszet, litográfia - én leginkább a maratásokat (tehát a mélynyomásokat) szeretem, de jó, ha ezekbe a technológiákba az ember valami újat be tud hozni. És a számítógépes grafika gyakran együtt jele­ nik meg ezekkel a technikákkal, megkérdőjelezi és továbbgondolja a létjogosultsá­ gukat. Érdekes persze a műalkotás kérdése: a képzőművészet felé van egy sajátos elvárásunk, látni akarjuk az alkotó kézjegyét. Érdekes, hogy az illusztrációnál nem várjuk el, annak az eredeti megjelenése épp a sokszorosított könyv. - Tavaly jelent meg Szászi Zoltánnal közös köteted, a Kamasz, de korábban is készítettél már illusztrációkat. Nem jelent túl nagy kötöttséget alkalmazkodni a szöveghez? - Összesen öt kötetet illusztráltam, a Mátyás király-mesékből álló gyűjtemény a Pozsonyi Illusztrációs Biennálén 2007-ben díjazott is lett. Szeretek illusztrációkat rajzolni, bár a képzőművészek többsége nem szívesen reagál valamire: ellentétben a filmmel és a színházzal, ahol valamiféle participáció van, itt az ember kitalálja a programját, és azzal meg van oldva. Az illusztráció pedig pont olyan, hogy a kép­ nek a nyelv segítségével kell kommunikálnia, a grafikusnak pedig az alkotóval egyeztetnie. Számomra izgalmas, hogy a szöveg mindig másféle vizuális megoldást kíván, kihívás megtalálni a legmegfelelőbbet. A Szászi Zoltánnal közös kötetet, a Kamaszt (ahol ő a verseket, én pedig a rajzokat készítettem) élveztem a legjobban: lényegében magamból kellett kihoznom valamit, emlékekből összerakni, hogy tíz évvel ezelőtt, amikor annyi idős voltam, mint a könyv főszereplője, hogyan láttam a világot. Ennek eredménye a rajzokból, fotókból, akvarellekből számítógépes kol­ lázzsal szerveződő képi világ, amelyet a könyv felmutat. - Mit tervezel a közeljövőben? Újabb városok? - A 32. Győri Szimpózium nyerteseként júniusban kiállításom nyílik Győrben, egész nyáron látogatható lesz. A Rovás alkotócsoporttal pedig elnyertük a „Kassa kulturális főváros 2013"-projektben való együttműködés jogát, és már megvan a centrumunk: a kassai Löffler-villa lesz a helyszín, ahol a performanszoktól a kon­ certeken át a tárlatokig sok mindent megvalósítunk majd. Ahogy mondod, aztán újabb városok jönnek. 68 �K é p - t é r C s e r jé s K a t a l in Mireille és Lautrec egy műteremben Maurice Guibert T o u lo u s e -L a u tr e c a m ű te r m é b e n című fotográfiája1 Végre írhatok e fényképről. Felhagyva rövid időre kötelező penzumaimmal, hozzá­ láthatok e talált tárggyal való foglalatoskodáshoz, mert számomra objet trouvé Guibert fotója. Azóta látom, hogy nem az én felfedezésem, Hans-Michael Koetzle teljes nyolc oldalt szentel elemző bemutatásának Fotóikonok című könyvében2, kár. Elvette tőlem a képet. Nem veheti el, mert én másként gondolkodom e képről, s más érde­ kel e képben, mint őt. E képekben, mert nem egyetlen kép van itt, hanem mindjárt hét, netán nyolc... Minden porcikája érdekel e képnek, rétegzettsége a legremekebb elemzőt is magához vonzhatná, én csak jegyzetelni szeretném, befejezetlenül hagyva. Valóságos tűzijáték: hová nézzek az átfogó, izgatott első tekintet után? A nőt nézzem, aki mezítelen, és nem is olyan szép. Miért lenne szép attól valaki, hogy fiatal és meztelen? Vagy attól, hogy prostituált? Nem is olyan fiatal, viszont teljesen meztelen, hacsak a félrefordított, hajtól takart láthatatlan arc s a kezében lévő lán­ dzsa nem öltöztet. Vagy nézzem Lautrecet, a kedves kis bohócot: jó érzéstől áthatva nézelődik zsebre dugott kézzel, s mind neki, mind Mireille-nek annyira természe­ tes, ami itt történik, hogy nekünk is azzá válik. Lautrec is lehetne meztelen. Az meghökkentőbb lenne. Vagy oly erős a kép természetessége, hogy ha ő maga jól érezné magát pucéran, hát mi se firtatnánk3? A nő az egyik oldalon, kedvünkre szokatlan és megszokott, ismeretlen és isme­ rős egyszerre, úgy provokál, hogy prűd kell legyen, akit ez provokál, olyan finom és pikánsan intelligens az egész. Az arisztokratikus regiszterből4. A másik oldalon a másik jóleső momentum: egy tükör mint megtámasztott, hátratolt mellékalakzat, félig megdöntve. És lehet, hogy nem is tükör. Hanem festmény, szépruhás, félre­ forduló, a képből kifelé tartó nőt ábrázol, de homályosan látszik ez a nő, a kép üve­ gezve van, és ebben az üvegben tükröződik valami: egy szék; egy szék árnyéka. Egy szék támlájának árnyéka... Egy szék és három szék5. A tükör-üveg kerete olyasfélén csillog, mint a Las Meninas6 hátsó falán a képek közé zárkózó tükör a király s ki­ rályné kettős portréjával: ott világít így a belső szegőléc, mutatva, hogy amit látsz: tükör, és nem bekeretezett festmény. Tobzódom a képekben, van itt épp elég! Toulouse-Lautrec elődje és tisztelt példája Edgar Degas volt, műtermet is abban a házban bérelt a Montmartre-on, ahol ő lakott. Hódolata Degas iránt meglehetősen egyoldalú volt: a mizantróp Degas-tól legfeljebb néhány kegyes megjegyzésre fu­ totta. Degas, a fotó módjára vagy éppen a fotózás hatására, illetve a japán leleménytől megbűvölten - ki mondhatja ezt meg most már, ki kérdezhet Degas-tól - levágja 69 �képeinek széleit, kivágásai esetlegesek, nézőpontjai dimenzióváltók és szokatlanok. Véletlenszerűnek, dekomponáltnak tűnik, ami a festményre kerül. Ugyanez törté­ nik Lautrec képein is, és ezt látjuk Guibert fotóján: legalább három kép széle le van vágva, a fó kép az állványon pedig annyira föl van tolva, hogy szinte fojtogat a térhiány. A nagy kép széles keretben, a keret felső széle levágva, holott alul a csil­ logó padló tág és betöltetlen, üres, motívum nélküli sávban látszódik. Betöltetlen? Motívum nélküli sáv? A kép, a szöveg, a festmény, a fotó minden pontja arkhimédeszi pont. Miért ne lenne az, még ha nem tudatos rendezőelv alakí­ totta is ki ilyenre? így látjuk immár, végérvényesen. Dekomponáltság, a véletlenül elkattintott fénykép üdesége Mireille természetes mozdulatán, Lautrec arcvonása­ in. Másfelől viszont nagyon is sok, nagyon is zsúfolt és fontos a képek ottléte és nagy száma. Engedi, sőt szorgalmazza, hogy gondolkodjam róla... Miért ne lehetne ott egy lándzsa is, történetesen épp Mireille kezében?7 Jó volna tudni, ki Mireille, aki most, lándzsával a kezében, nagyon úgy fest, hogy épp önmagát nézi a föláll­ ványozott nagy képen.8 És ki Lautrec, aki Koetzle információi szerint a sok közül egyik testi hibáját rejtendő mutatkozik mindig, belső térben is, kalapban. Magam kedvesnek, szeretetre- és kíváncsiságra méltónak találom, nem rútnak. Afféle cso­ dabogár, utánozhatatlan tehetségű jóbarát, kinek társasága mindig megtisztelő: lándzsával, Mireille-lel, a valóságban s a fotón egyaránt. Hol van egyáltalán, s van-e a képi világnak határa? Amit látunk: lezártnak szánt, de Iezárhatatlan s eleve nyitottként befejezett képek. Képstrukturálási problémák a „klasszikus" és „modern" festményeken, a fotón. Látszólagos pongyolaság mögé rejtett virtuozitás a struktúra-alkotásban; titkos mélyszerkezet és kitakarva hagyott „gojzervarrás" (Mészöly Miklós kifejezése). Keretezettség, ismétlődés, átölelő, spi­ rális és da capo al fin e szerkezetek a Lautrec-kép világában, s az Ő nyomán, nyomá­ ban, hozzá híven, szeretetteljes, baráti kongenialitásban készült guibert-i fotón. Kimetszés, kiemelés, elszigetelés mint narratív formák. Ismétlésalakzatok, kérde­ zésalakzatok, nyitottságok. Mindettől oly vonzó, olyan mai, üde, nem fáradó, könynyűkezű mélység mindaz, ami Lautreckel kapcsolatos. Ezen felül: a szerző metalepsziséről („alászálló határátlépésről") beszélhetünk, Genette nyomán vonatkoztatva e „trópusból lett" figurát a képzőművészetre. A szerző, íme, választott fotónkon is „beavatkozik saját fikciójába". Fikció-e a Guibert-kép elénk tárta világ; konstruált, megszervezett pillanat, vagy spontán társulás - szükséges-e faggatnunk? Velázquez híres, már említett Las Meninasán is (legalább) két helyzetértelmezést azonosítanak a művészettörténészek: a kis in­ fánsnő és csapata modellt áll a vászon előtt figyelő festőnek, vagy a kis infánsnő és csapata épp most torpant meg udvarias meghökkenéssel a modellt álló királyi szü­ lők előtt. Melyik értelmezés fedi a valóságot? Mindkettő mellé érvek sora állítható. E bizonytalanságok által megvalósul a néző bevonása társként az értelmező aktus­ ba: metakommunikáció, transzgresszió, cinkosul hívás, „ki-beszélés" a képszöveg­ b ől További metalepszisek is érzékelhetőek a képvilág szintjei között: a festmény, a fotó szinteződő építmény, amelyben alagutak, átjárók, függőhidak biztosítják (vagy épp nehezítik) a közlekedést, önmegjelenítés: a szerző belép saját alkotásába; a fikción belül diegézis és metadiegézis képződik (engedtessék meg, hogy segítségül hívjam az irodalomelmélet e helyt is operatív kategóriáit!). Az életre kelő kép/a kép történetté válása a funkciót, netán személyt váltó narrátor (a mindentudó festő) 70 �közreműködésével. Egy metaleptikus, interaktív szerző/alkotó-fogalom jön így létre, s el kell fogadnom, hogy a festő/fotográfus, fokalizátor, kép-hős és szereplő, illetve kép-olvasó kérdéskörei (azaz a leosztott szerepek) módosulnak. A kép kerete, de maga a néző világa, melyből kipillant, s a képre tekint: az ablak metaforája. Beágyazott és külső elem egyszerre, egyfajta mise en abyme (kicsinyítő tükör; rezümé), Dällenbach nyomán, „amikor egy elliptikus narratíva kitöröl egy központi jelenetet, s a mise en abyme helyreállítja azt"9. E fotó képekkel van teli, mikro-világok, festmények tükörcserepein bomlik ki a látvány. Mi lehet a központi jelenet10, melyet az elliptikus narratíva kitöröl? Hans-Michael Koetzle írása, melyet kiválóan használhatunk képleírásunk hátte­ reként, elbűvöl, elragad tényeivel11. Megtudjuk például, hogy Lautrec buzdítói és barátai közt ott volt Émile Bemard és Aristide Bruant, bár én úgy vélem, a két sze­ mélyiség szerepe egymástól egészen elkülönböződő lehetett Lautrec életében. És azt sem hiszem el egészen, hogy Van Gogh is „fontos buzdítója" volt. Ugyanitt tu­ dom meg, hogy Lautrec 1886-ban a Montmartre-on bérelt műtermet a rue Tourlaque 7. alatt, ami tkp. a rue Coulaincourt 27., ami ma ugyanezen út 21., s Koetzlénél megszámláltatnak festményei, akvarelljei és grafikái is, sőt rajzai száma is megállapíttatik 5084-ben. Olvasóim ámulhatnak mástól (de biztos forrásból) szerzett tájékozottságomon s anekdotakincsemen, és forrásom, Koetzle maga is ironizál mindezen, így nincs semmi baj, mert nem én gúnyolódom felőle, hanem ő látja görbe tükörben önmagát. De hol marad a képből Lautrec; megidézhető-e öszszetett emberségében? Aligha. Legjobb, ha elfogulatlanul nézzük tovább Guibert pompásra szabott fotóját! Így elfogadjuk az ikonikus stádiumban12 való létet a preikonografikus, ikonografikus és ikonologikus helyett. Nézz, és láss! 1893-ban Lautrec megrendelést kapott a Rue d'Amboise-i nyilvánosháztól, hogy dekorálná annak egyik szalonját. A művésznek az a pimasz ötlete támadt, hogy a prostituáltakat ábrázoló XVIII. Lajos kori arcképmedalionokkal díszítse a falakat. És ekkor említi a legenda ama Mireille-t (vezetékneve eltűnt, talán még saját életé­ ben, nemcsak idő által elhomályosodván), aki annyira hálás lett volna a festőnek a megörökítéséért, hogy virágot vitt néki műtermébe. Talán épp az imént tette vázá­ ba a csokrot, s emelte fel helyette a festő-kellékek közül a lándzsát, miután (esetleg a merész fantáziájú fotós kérésére) ledobta kokott-gönceit, hogy a tisztább, egyértelműbb meztelenségre cserélje. A fénykép hátterében a festmény, melyet mindkét szereplő oly figyelmesen vizsgálgat, A Rue des Moulins szalonja. 1894-ben készült13, s ez a fotó keletkezési idejét is jegyzi. Netán Mireille is e ház lakója (nem az előbbié); netán őt magát látjuk láb- s farnézetben, féloldalról, merész és korántsem előnyös beállításban a képen? Ez itt egy fakóvörös nő ugyan, divatos hajviselettel, de miért ne lehetne ő a fotón szemlélődő barna Mireille: egy kokott nézi otthonosan kokott-önmagát a kokottok otthonos szállásán. Miért volna ez pikáns? Még Mireille mezítelen képe sem a test­ ről szól, s e szalon is fáradt, megtaposott félvilág, kívánság vágy nélkül. Az élet egyik lehetősége; a másik a Lautrecé, a harmadik a miénk, s melyik a legvonzóbb, legkalandosabb, vagy éppen legfakóbb? Indifferens minden Lautrec képein, akár az Eros vanné címűn: nem az erotika, a csábítás, s nem a csillogó bűn dominál. A kortársak azt hihették, Lautrec különös, befejezetlennek tűnő képei klasszikus előd nélkül valók, holott festőnk csodálta például a kora-reneszánsz mesterek közül 71 �Piero della Francescát és Domenico Venezianót, akik kiváló profilképeket festettek. A most vizsgált képünkön e hagyományhoz nyúl vissza Lautrec Mireille (?) profilportréjában. Matthias Arnold egy tanulmányában14 még Rembrandt-előképet is feltételez, de Vittore Carpaccio egy 1500 táján festett bordély-festményét (Kurtizánok állatokkal, Museo Correr, Velence) biztosan. S további festmények azonosíthatók, további adatokkal, ha ismét Koetzléhez fordulok: „A fotó bal oldalán Georges-Henri Manuel (ma Zürichben a Bührle gyűjteményben) 1891-re dátumozott egészalakos portréjának a széle látható. Kissé odébb jobbra, a ruhátlan nő lábai által félig elta­ karva, egy vázlat látható, a címe Monsieur, Madame és a kutyus. A Harisnyát húzó nő című, ma a Musée d'Orsay birtokában található, bordélyjelenetet ábrázoló, 1894-ben készült kép a földre állított munkák középpontja. Végül jobbra, utolsó az azonosít­ ható képek közül, az Alfred la Guigne 1891-ben készült, s ma a washingtoni National Gallery of Art tulajdonában van." Így jóformán végignéztük (kifejletlen) ekphrasziszban a fotográfiát. Jöhet - jö­ hetne - az értelmezés, s ezt szeretném elkerülni; kényelmességből szívesebben hagynám nyitva az utakat, lezáratlanul a horizontot, ahogy ma szeretik mondani. Felkínálnék azonban, mondjuk, négy útvonalat a további gondolkodáshoz, kinekkinek kedve szerint. A műelemzés játék, de a legnemesebbek közül való: 1. Egy meglopott pillanat, impresszió a műteremben: a barát és fotós mint voyeur bennfentesként van jelen, s láthat mindent, részese mindannak, ami történik. Kétes, mi lesz a következő pillanat: Mireille csacsin szakértő szavai, vagy eldobja a tréfá­ ból felvett lándzsát, s szitkozódni kezd, amiért a felállványozott nagyképen nem elég vonzónak ábrázolja őt cimborája, a művész. 2. A fotón látható festmények egymást értelmezik: rendetlenségük, hanyag odavetettségük látszat, valójában értő és beavatott kép-olvasóra vár, ki az alig látható, félig elvágott képeket is felismeri, s tudja e képek történetét, alakjait képes azonosítani, s így rakja ki majd puzzle-ként az értelmezés lapjait, kártyáit, pasziánszát - kinek melyik metafora tetszik legjobban. Ezután kezdődhet a gadameri kép(össze)olvasás. 3. A keretek sora s az általuk generált eleven metalepszisek művészetelméleti alap­ képpé, meta-képpé teszik fotónkat: önidézetek, külső átvételek hálója fogja a jelentést a képek közti párbeszédbe. És Mireille is átlépi ama határokat, szabadon jár-kél egyik képből a másikba, végül meztelenül bár, de élőként is jelen van Lautrec oldalán (nem az oldalán, épp szemben vele: mást néz, mást lát, mint a művész); csak a képből nem tud szemünk láttára kilépni, Guibert lencséjének foglya marad mindörökké. 4. Hagyjuk utolsónak végül azt az olvasat-kezdeményt, mely a kép nyilvánvaló­ an legfelejthetetlenebb, legsajátabb eleme: Mireille nyugodt, természetes, magától értetődő mezítelensége, plusz az értelmezhetetlen lándzsa. Legyenek ezek a kép arkhimédészi pontjai, s e kettősbe kapaszkodva gondolkodjunk el polgárpukkasztásról, a prűd polgárnak szánt fricskáról. Olvassunk árnyalt kortörténetet, hogy meg tudjuk ítélni, változott-e a világ Manet kép-botránya, a Reggeli a szabadban óta, ahol a két felöltözött férfi közt (a párizsi társaság számára jólismert arcok: Manet fivére, Eugéne és Ferdinand Leenhoff, utóbb a festő sógora) ugyancsak ismert arc Victorine Meurend keresett modellé (1862 és 1874 közt Manet foglalkoztatja), aki higgadt derűvel üldögél a tisztáson állig begombolt férfitársai közt. És változott-e a világ Baudelaire akciója óta, mikor az ötfrankos Marie-t kalauzolta a vágyott, so­ sem látott Louvre-ba, s ott az ismert kokott égő arccal csapta kezét szeme elé, látva 72 �az antik osztály meztelen szoborhölgyeit: „Ez illetlen! Ez szeméremsértő!" Már a századfordulót írjuk, de lehet, Mireille-t fenti összefüggésekben hagyja meztelenül Lautrec, mert a szemléletre kitett képek modelljei korántsem ruhátlanok, így hát a lepellel épp hogy takart modell festmény-típusának aligha tarthatjuk Guibert fény­ képét... Mireille mezítelensége és értelmezésre szoruló, bizarr lándzsája lázadó tett volna így, szerény szó-emelés a viselkedési szabadság mellett, a megítéltetés ellen. Sosem fogjuk megismerni a helyes választ, még akkor sem, ha szöveges kommen­ tár találtatnék valahol e fotóhoz. A műalkotás keletkezése után leválik alkotójáról és kontextusáról, s élni kezd mindannyiunk gyönyörűségére, kezébe törékeny lán­ dzsát ragadva... Je g y z e te k 1 Utólagos jegyzetek Toulouse-Lautrec litográfiáinak szegedi kiállítása ürügyén. A REÖK Palota tárlatán szereplő litográfiákat huszonöt évvel Toulouse-Lautrec halála után adták ki Párizsban, az életművet gondozó Albi Museum jóváhagyásával. 2 Hans-Michael Koetzle: Fotóikonok 1. Képek és történetük 1827-1926. Ford.: Kézdy Beat­ rix. Köln-Budapest: Taschen-Vince Kiadó, 2003., 98-107. 2 Koetzlénél olvashatjuk, hogy Guibert, a hű kísérő egy ízben levette barátját Ádámkosztümös fürdőzés közben... 4 Szigeti Csabától veszem a kifejezést egy kiváló Hajnóczy-tanulmányából, melyet A kopt nőkhöz fűzött: „Ha Jolies hármas megközelítésében gondolkodunk, amely kü­ lönválaszt forme simple-t, forme simple actualisée-t és forme savante-t, akkor Hajnó­ czy szövege tudós forma a javából. J...J A. Jolies egy helyütt utal az egyszerű és a tu­ dós formák közötti viszonyra: »A Tudós forma sajátos törvényei révén lerombolja azt az Egyszerű formát, amelyből megszületett.« Azt mondhatjuk tehát, hogy az iroda­ lom arisztokratikus regiszteréből vett művek esetében az egyszerű forma mint műfaj eltüntetett, szétrombolt karaktere, jó esetben a szétrombolás folyamata vizsgálható csak, ekkor azonban bizonytalan területekre tévedünk." S zigeti Csaba: Hajnóczy Péter találós kérdése: Hol léteznek a kopt nők? In: Bernáth Árpád és C súri Károly (szerk.): Az egyszerű formák szemiotikája. (Studia Poetica 7.) Szeged: Szegedi Egyetem-Germán Fi­ lológiai Intézet, 1985., 119-127. 5 Joseph K osuth híres munkájára gondolok: Egy és három szék. 1965. 6 Diego VELAZQUEZ: Las Meninas (Az udvarhölgyek). 1656, olaj, 318x276, Madrid, Prado. 7 Koetzle ír is erről, s feltételezése újabb képhez vezet. William Adolphe Bouguereau 1879-ben készült Venus és Amor című képét parodizálná Lautrec, mikor lándzsát en­ ged fogni Mireille-nek, ki nem Vénusz, ellenben prostituált. 8 Danilo Kiš könyve kívánkozik ide: Enciklopedija mrtvih (novellák; magyarul: Holtak enciklopédiája, 1983) vagy sokkal régebbről V illon Nagy Testamentuma (1461-62). Mindkettőben a névtelen, számolhatatlan és megjegyezhetetlen kisember van jelen a történelem s a hétköznapok sodrában, majd a fikcionált világú (az Enciklopédia), illet­ ve való-világú műben (a Testamentum), melyek mégis feljegyzik, rögzítik, megörökí­ tik ezt az áradatot. Mireille is egy ilyen festői, illetve fotós rögzítésnek köszönheti halhatatlanságát, vezetéknév nélkül, fegyverrel a kézben. 9 Lucien DAllenbach: Intertextus és autotextus. Ford. Bónus Tibor. In: Intertextualitás /-//. Bp.: Helikon, 1996., 51-67. 10 Dällenbach idézi Flaubert-t a műalkotás középpontjáról s a valóság középpont­ nélkülisége kapcsán: „Minden műalkotásnak, írta Flaubert, rendelkeznie kell egy 73 �ponttal, csúcsponttal, piramist kell alkotnia, vagy pedig fénynek kell esnie a gömb egy pontjára. Márpedig az életben ebből semmi sincs. A Művészet azonban nem azonos a Természettel!" DÄLLENBACH: i.m. 60. 11 Megint a Las Meninashoz térünk, s Foucault tanulmányához e rejtelmes műről. A „szavak" és a „dolgok" különbségeiről értekezve a szerző a tények (itt: tulajdonnevek) csapdájáról ír: „E tulajdonnevek (ti. a festmény szereplőinek nevei, Cs. K.), úgy tűnik, hasznos támpontul szolgálnak, kiküszöbölve a kétértelmű megnevezéseket; minden­ esetre megmondják, mit néz a festő és vele együtt a kép szereplőinek többsége. Ám a nyelv viszonya a festményhez végtelen viszony. Nem mintha a beszéd tökéletlen lenne, és valami hiány volna benne a láthatóhoz képest, amelyet hasztalan igyekszik pótolni. A nyelv és a festmény egyszerűen nem redukálható egymásra: hiába mond­ juk, amit látunk, amit látunk, az soha sincs abban, amit mondunk, és hiába mutatjuk képekkel, metaforákkal, hasonlatokkal, amit mondunk, a helyet, ahol e szóképek megcsillannak, nem a szem bontakoztatja ki, hanem a szintaxis egymásutánja hatá­ rozza meg." Michel Fo u c a u l t : A z udvarhölgyek. In: Uö : A szavak és a dolgok. A társada­ lomtudományok archeológiája. Ford.: Romhányi Török Gábor. Bp.: Osiris, 2000., 27. 12 Thomka Beáta magyarázza a Max Imdahltól eredő fogalmat (ikonikus képértelem), ajánlva azt a narratív olvasatot igénylő ábrázolások esetében: „[...] az ikonikus kép­ értelem a kép szemlélete, reflexió magára a kép szemléletiségére, a képek által létrehozott értelemösszefüggés." T homka Beáta: Beszél egy hang. Elbeszélők, poétikák. Bp.: Kijárat, 2001., 83. Vö. Max Imdahl.: lkonika. Ford.: Hegyessy Mária. In: Bacsó Béla (szerk.): Kép, fenomén, valóság. Bp.: 1997., 254-273. 13 Olaj, vászon, 111,5x132,5 cm, Musée Toulouse-Lautrec, Albi. 14 Matthias A rnold: Henri de Toulouse-Lautrec 1864-1901. Az élet színháza. Ford.: Bor Ambrus. Köln-Budapest: Taschen-Vince Kiadó, 1993. Maurice Guibert: Toulouse-Lautrec a műtermében 74 �A M I MARAD N yerg es G ábor á d á m A világ, és ahogy rendben van Kukorelly Endre: M en n yit h ibázok, te úristen Tételezzünk fel Kukorelly Endre részéről (legalábbis e kötet erejéig mindenképp) annyi hajlandóságot az alanyi költészetre (vagy annak illúzió­ jára), hogy kimondhassuk: a lírai én mintha egész jól érezné magát. Más részről pedig nem görcsöl. Mármint nem akar mindenáron nagyot mondani, még szépet se feltétlenül. Helyenként mintha még mondani se akarná, csak hát most mégis mit tegyen, jobb híján ír egy verset. Ha pedig az alanyi(as)ságnál mara­ dunk, az elbeszélőt (elverselőt, elviccelőt, stb.) akár még boldognak is nevezhetnénk. No nem éppen kicsattanóan, harsányan vidámnak, de azért nincs is gond. Kukorelly költészetének e mostani szakasza ehhez mérten különösen könnyed is, bár hangsúlyozottan nem könnyű vagy épp könnyelmű. A dolgok viszont legalábbis (a versek többségének tanúbizonysága szerint), úgy tűnik, rendben vannak vele, és úgy általában a világgal is. A kötet pedig így már pusztán a hangvéte­ lével is roppant egyedivé válik kortárs líránk kétesen kavargó egyvelegében, ahol többnyire minden megszólalónak piszok rossz kedve van. (Vagy ha nem, igyekszik legalább olyannak látszani.) Kukorelly E/l-e így másként is játszik a versben, mint a legtöbben teszik. A posztmodern (vagy bármi másként is hívjuk a kordivatot) mostan­ ság szinte megköveteli a köl­ tőktől a nyelvi leleményt (vagy annak tüntető és indo­ kolt hiányát, az elhatárolódást), ami így gyakran erőltetett és öncélú lesz. Kukorellynél azonban ez az egész játékosság dolog magától jön, természe­ tesnek hat (már majdnem leírtam, hogy a személyiségé­ ből fakad), a kötet flott és elegáns. Azon a pár szöveghelyen pedig, ahol feladja vállalt komolytalanságát, sem lóg ki a lóláb, vagy kerül a szólamba fals hang, ellenkezőleg, még jobban (engedtessék meg e ponton a divatos szleng haszná­ lata) átjön a mondandó. Mégis, hogy egészen pontosan mi le­ het az amúgy megnyerő hamis(kás)sággal, szándékoltan átlátszó (ál-? naná, hisz, ez a lényeg!) szerénységgel és öniróniával elnevezett kötet alapvető beszédszituációja, nehéz megmondani. A lírai beszélőnek (színleg) nincs égbe­ kiáltóan fontos mondandója, sőt, ahogy már fent is utaltunk rá, nem is tűnik túl szószátyár alaknak. Az olvasóban pedig fel is merülhet, hogy ha ennyire esetle­ ges a beszédhelyzet, mi mindent nem mondhat el a költő. Az már csak hab a tortán, hogy szinte látni, ahogy hamiskás félmosollyal egyben jelzi is (persze csak a sorok közt, gesztusaival), hogy annyira azért őt magát sem érdekli, 75 �amit mond, az elmondottak hogyanja pedig végképp nem. Legalábbis így tesz, látványosan, rossz ripacsként játssza túl a könnyedséget, látszólag véletlenül felfedve a szövegek mögött munkáló nem kis költői tevékenységet. Mielőtt azonban azt hinné az olvasó, hogy e könyvben pusztán (!) Kukorelly költői sármja, verseinek bravúros könynyedsége (könnyed bravúrossága, stb.) és, hogy úgy mondjam, szellemes jópofasága dolgozik, szeretném jelezni, hogy korántsem ezek miatt kiváló olvasmány ez a versgyűjtemény. Holott már ön­ magában ezek az erények együttvéve is kincset érnek, ez még - mondhatnám semmi. Legalábbis ahhoz képest, hogy Kukorelly ügyesen és ravaszul pozício­ nált költői imágója mögül helyenként milyen komplex gondolati és filozófiai tartalmakat bír (a felszínesség üdvös álcájával leplezve) megverselni, legyen szó akár a leginkább Orbán Ottóra em­ lékeztető gesztussal, kesernyés, maró gúnnyal írt kiváló (irod) ciklusról, megrázóan szép emlékversről (1956), költő­ versekről (Szabadság, Petőfi Sándor effektív haszna), a (kert) ciklus harmonikus, keserédes idilljeiről, vagy olyan, egy­ szerűen szép gondolati-érzelmi konst­ rukciókról, mint a Szétrendezés vagy a Sírás című versek. A meglehetősen ravaszul kiötlött kö­ tet lapjain Kukorelly, a már említett, úgy teszek, mintha úgy tennék<selben (ha egyáltalán jól sejtjük, hogy erről van szó), olyan kérlelhetetlenül ragaszkodik a beszédmód hétköznapiságának és a kommunikációs kontextus (versírás) eh­ hez képest már hamisnak, mesterkélt­ nek ható gesztusának állandó egymásra játszatásához, hogy még olyankor sem hajlandó feladni az esetek többségében rendkívül sokszínű és változatos játé­ kot, ahol már nem segíti, hanem inkább gyengíti a versszöveget. 76 És bár a verseskötet legvégén olyan kiváló művek mentik meg a mundér becsületét, mint a könyv talán legszebb verse, a Nyugodt Szív („A nejlonzacskóit maga / köré pakolja szorosan. / Emberszag. Az ember szaga. / Látod, ez egy ember, szaga van."), vagy a Na hát ilyen állítólag az élet (,fiiszom a szívemen / a szívgödör felett"), illetve az utolsó előtti Dal („A Dunához. Van három / bányató, // é s szom­ batonként van foci. / Erről majd szépen / le kell mondani"), azért akad kevésbé mű­ ködő vers is. A szövegek ugyanis érdekes módon, mintha minél távolabb kerülnének a klasszikusan költőinek tekinthető eljárá­ soktól, minél kevésbé igyekeznének versszerű versek lenni, annál jobbra sike­ rednének. Kukorelly legújabb kötetének ugyanis elsősorban intellektuális erejé­ ben, az egyes versek (bármily démonikus is manapság a következő szó) jelen­ tésében rejlik legfőbb esztétikai potenci­ álja. Ahol inkább a forma uralja a szö­ vegeket és töredékessé, s furcsamód ezúttal több helyett inkább kevesebb értelművé redukálja a versek jelentéstartományát, a végeredmény is kevésbé meggyőző lesz (ld.: TündérVölgy). Így fordulhat elő, hogy akad, ahol szétesik a mű, vagy legalábbis nekem úgy tűnik, mintha nem állna össze a kiváló formaérzékkel egymás mellé helyezett sok elemből a valami. Aminek a versekben a kifejtetlenség (és még ha paradoxon is: a terjedelem tekintetében egyúttal megjelenő túlfejtettség) és a költői elhagyás miatt inkább jelentésle­ hetőségeket és értelmezési dimenziókat kéne megnyitnia az olvasók számára, mintha épp bevágná ezeket az orruk előtt (jó? Ott. 2000 leütés; Mozogatás; Lélek; Naplóvers stb.). És bár az ilyen részek sajnálatos és szerencsétlen mó­ don a kötet utolsó harmada-negyede felé megszaporodnak, még így is csak �elenyésző töredékét adják a teljes könyv­ nek, az olvasásélményen érdemben nem rontanak. Merthogy a Mennyit hibázok, te úristen esetében nem pusztán szofisz­ tikáit fogalmazási fordulat olvasásél­ ményt emlegetni: ez a kötet valóban élményként, üdítő, kellemes, szórakoz­ tató, mégsem felszínes olvasmányként játszik a befogadóval, újra- és újra(meg újra)olvasásokra késztetve őt, hamiskás kacsintásokkal végtelenszá­ mú idézőjelbe téve minden egyes sza­ vát, amíg az utolsó oldalra érve minden alkalommal odáig nem jutunk, hogy ez a világ, bármily szar is, végső soron azért egészen rendben van. És ami azt illeti, legalábbis, amíg születnek olyan kötetek, amelyek ezt az illúziót hitele­ sen fenn is tudják tartani, ez még talán igaz is. (Kalligram, Pozsony, 2010) C seh y Z oltán Ösztönén és énhatár Birtalan Balázs: M ű virágok a szim bolizm u s oltárára Lenne önmaga Sancho Panzája? Kérdezhetnénk is akár Bir­ talan Balázs Lovagregény című verse alapján csak úgy bele Ön­ magunk vagy az olvasó donquijotizmusába. A Művirágok a szimbolizmus oltárára című kötet egyik központi tárgya ugyanis a kilátástalanság fel­ dolgozhatósága, társtalansága. És az ehhez társuló humor vagy humor­ nak ható nekikeseredés, a kibicsaklott szójáték immár visszavonhatatlan megkeseredése a mondatba való belépése­ kor. Már a nyitóvers, az Egy karrier meg nem születése is erről a bizarr helyzetről vall: a vers önmaga végére szeretne pontot tenni, de a központozás hiánya ellehetetleníti ezt a klasszikus gesztust. Ez az önmagába minduntalan visszatérő küzdelem valóságos szélmalomharccá válik az én határain belül. A léttér azonban generált valóság, önmagunktól független terep, melyet a „gép­ idő" ural, a „kvázi-végtelen" szimulációja. A virtuális vilá­ got egy „lágy mozdulat" irá­ nyítja ugyan, mely a teremtés­ mozdulat gesztusát idézheti fel az olvasó számára (Gépidő), ám a „megfájduló" gondolat léttere belép az emberébe is s a testetlen létezők virtuális terébe áramlik - Birtalannál nagyjából a képzelettel telítődő emberi szellem terepe ilyen. Az én helye ebben a térben fokozottan bizonytalan: e verskötet egyik nagy témája a Két pszichobagatell című versben megjelenő én-elkülönülés. Az ösztönén mint az életösztön letéte­ ményese, a biológiai tudás hordozója a túlélés zálogaként funkcionál: a kötet retorikai anyaga is leképezi ezt a techni­ kát, amikor a szójátékok vagy nyelvi anomáliák, irodalmi intertextusok aszszociatív sarjadásaként jön létre a vers 77 �teste. A világ és az én határainak konf­ liktusát megjelenítő második (patetikus) bagatell pontosan a létre sem jövő én határait félti: e bagatell retorikai megvalósulása a folytonos határátlépé­ sek regiszterkeverő beszédmódjában ölt testet a kötet nyelvi terében (pl. „ha igen mire vársz / borulj már térdre bazmeg" - veti oda a Kívül a rácson című vers végén, melynek mottója Isten létének egy paradox bizonyítékával biztosítja a transzcendensbe hajló felütést). A bagatell (nem pusztán weöresi kombinációs értelemben) a kötet egyik szinte műfajjá generálódó megnyilvá­ nulási formája, a haiku (tiszta formában lásd a Szezonvégi leltár című verset), az epigramma és olykor a limerick techni­ káinak elegyítésével jön létre. A kötetrím művirágai is legalább kettős értel­ mezésre adnak lehetőséget: részint a giccs, az utánzat, a bagatell minőségeit idézik meg, részint arra a kavafiszi gondolatra vezethető vissza, mely ép­ pen a hagyományos utánzáselméletek­ kel szemben a természeti szép agresszió­ jának ellenében a mesterséges vagy akár mesterkélt szépség emberi karak­ terét hivatott erősíteni. A Furcsán szökken a pentameter-sor elő című egysoros („Tóth Gyula vízveze­ ték-szerelő és bádogos.") Weöres-parafrázis („Tóth Gyula bádogos és vízveze­ ték-szerelő.") lényegében a stilizáltsággal való leszámolás egyik legsikerültebb bizonyítéka: finom inverziója a metrum halálához vezet, mely helyreállítható ugyan, de akkor már kilépünk Birtalan világából és Weöres stilizált esztéticizmusának hangzásfetisizmusába kerü­ lünk át. A metrum problémája a Három haiku záró sorában is megjelenik: „Sem­ mi sem töké", mondja a verssor, így, fragmentáltan, beletörve a kötelező öt szótagba. A metrum és a metrikusság szabályossága és a nyelv betörhetetlen- 78 sége Birtalan költészetében szimbolikus gesztusként kerül felmutatásra. Ez a technika a hagyományhoz való vi­ szonyt is eredendően befolyásolja: A költő című versben ez pregnánsan je­ lentkezik. Itt Poe leghíresebb költemé­ nye lesz a formai keret, melybe a híres madár nehéz szimbolikájából kivetkőz­ ve piszkít bele. A tollászkodó artisztikum ereje is megtörik, a helyére valami­ féle ritmusos narráció lép, mely legin­ kább a verses fabula sajátja. A kötet egyik legnagyobb vállalkozása az Em­ lékkoszorú című szonettkoszorú, mely­ nek hangneme jelentős mértékben elüt a kötetegész struktúrájától: nyelve kon­ zervatív, és furcsa módon a leginkább Faludy György panteisztikus, nosztal­ gikus-csevegő szonettjeit idézi meg, még a narráció szempontjából a legszívszorítóbban őszintének konstruált helyeken is. A Másik margóra című szerelmes vers már a címe miatt is figyelmet érdemel: a margó a peremlétezésre utal, és egyút­ tal a lapszéli szövegegzisztenciára, miközben parodisztikus éllel idézi meg a magyar irodalom egyik nagy betelje­ sületlen szerelmi sztoriját: „Nem pro­ dukálok nagy félrecsúszásokat / (hisz nyakkendőm nincsen: pólón hülyén mutat)". Birtalan verseinek egy rétege hatványozottan a rejtegetésről, a mar­ ginális létezésről szól, jobban mondva sejtet a legtöbbet, és ez szövegeinek egyik legfőbb ereje és intenzitásuk felfeslődésének gátja is egyben. A címadó versben pl. így í r „(Itt még hiányzik egy sor.) / Jaj, azok a kék szemek! / Kék szemek!" Épp a hiányzó sor válik a legizgalmasabbá: vajon elhallgatásról van szó, vagy a megfogalmazhatatlanságról mint nyelvi kudarcról? Birtalan kötetében tematikusán erőtel­ jes a hit és az ego koherenciájának vizs­ gálata is, s épp ez a vonatkozás csempé­ szi a legtöbb lendületet a szövegekbe: �e versek az exegézis privát formáit jelenítik meg, az önmagunk számára értelmezett létrezdülések világát. Az Exegézis, repedt poharakra című ciklus számos naiv megszólalása épp azáltal emelkedik költői erejűvé, hogy a nyelvi kíméletlenség és keresetlenség kellős közepére odacsempészi a transzcen­ denciát: „Betartanak nekem a paran­ csok, / hogy kvittek legyünk, én is betartom őket, / s ha pont pénteken pécézem ki a nőket / paráznamód, hát összeteszem a mancsot" (Hit-elrontás). Ez a rögtönzött rigmus képes örvénnyé tágulni, és egy „tételbe" („Nincs oly szép tan, mit agyon ne csapna a giccs"), majd epigrammacsattanóba torkollni. Az igazság kizárólagosításának kérdése a hitbéli bizonyosság kizárólagosságá­ val szembesítve teremt feszültséget az Én mondom című versben. A Kókler év­ szakok kisciklus erőteljesen kérdőre vonja a hagyomány integritását: A Hó takard el kezdetű szöveg evidens allúzi­ ói bagatellizálják a Petőfi-vers külsősé­ geit, a tragikumot pedig trivializálva folyatják át a komikumba. A Dance macabre szójátékai a nyelvi változást nyomon követő értelmezhetőség fe­ szültségterében válik működőképessé, s leginkább Tandorit idézi. A magán­ hangzók illanása és átalakulása, a más­ salhangzók kiszolgáltatottsága hatvá­ nyozott filozofikumot rejt, miközben a szöveg elsősorban egy zeneiségében érzékelhető folyamat mentén szervező­ dik. A Táncrend kusza idézetkollázsa szintén valamiféle szövegpusztulást, valamiféle szövegkeveredést, foszlá­ nyosságot közvetít, miközben a memó­ ria a szervezett nyelviségre vonatkozó asszociatív tudását figurázza ki. Az emlékezés elsősorban zenei, és csak másodsorban értelmi természetű, su­ gallja a szöveg. Kétségtelen, hogy épp e Birtalan-szöveggel kapcsolatban me­ rülhet fel a legtöbb probléma is: ez a szójátékon, a populáris regiszterre tett folytonos utalásokon alapuló költészet­ típus napjainkban kimerülni, elerőtlenedni látszik, amennyiben nem tud túllépni a technikai kifogástalanság magától értetődő elvárásain. A Sík tran­ zit sorozat darabjaiban ez a tendencia tovább érvényesül, ám meg is törik: „Másfél mázsája húgyban-szarban / ázik, de füstöl, mintha Etna. / 1 perc 15 másodperc - / és elcsikkült a cigaretta." (Életképech). A z In fin e című latin nyelvű vers, vagy jobban mondva a meditáció vagy imádság archaikus műfaját idéző szöveg központi jelentőségű, mivel liturgikus fordulatai kikezdhetetlenek maradnak, itt nem érvényesül a bomlás, a fragmentáltság lehetősége, hiszen a latin immár lezárt nyelvnek látszik, stabil valóságok hordozója, kapaszkodó a bizonyossághoz. Sajnos, a kötetben sajnálatos zavarok is akadnak, pl.: „Csupasz mellednek tőrt szegezve / kötőszók, névmások menetelnek", s egyes versek túl könynyen kiszolgáltatják magukat a szójá­ tékok csábításának (ilyen pl. a remek Anakreón-intertextussal dolgozó Koroló vagy a rímorgiás Falvédő). (Katalizátor, Budapest, 2009) 79 �B ereti G ábor De miért hallgat? Zemlényi Attila: A pacsok Jó könyvről érdemes vissz­ hangot vető gondolattal kez­ deni: Zemlényi Attila költé­ szete olyan költészet, amely hallgat önmagáról. A recen­ zens feladata az ily talánnyal szemben pedig éppen az, hogy túl a szimpla könyvismerteté­ sen, a jelenség burkát feltörje. Miközben recenzens látja, hogy az észrevételében rejlő ellentmondás feloldása egy nagyobb lélegzetű mun­ kát igényelne, érzi azt is, hogy a kötet poézisében rejlő lehetőség érdekében érdemes megérzésének töredékes kifej­ tését is vállalni. Hogy Zemlényi Attila Apacsok című karcsú verskötetének első pillantásra szembetűnő éthoszát a benne rejlő po­ tenciális éthosszal egybevethessük, ah­ hoz mindenekelőtt a Zemlényi-féle líra helyét kell megtalálnunk irodalomtörté­ netünk rendjében. Ehhez Babits Mihályt hívjuk segítségül. „Az egész magyar irodalom történetén két irány vonul vé­ gig: az egyik a nemzeti vonások konzer­ vatív megőrzésére és kifejezésére törekvő, minden nyugati hatástól dacosan elzár­ kózó; a másik ezt az elzárkózást megvető és gúnyoló, európai minták szerint for­ radalmian újító. S miként a nemzeti karakter megőrzése az egész irodalom feladata, az európai érdekre való törekvés pedig az egyes alkotásoké: akként való­ ban az irodalmi közvélemény óvta ren­ desen a nemzeti irány zászlaját, míg az egyesek, a zseniális kiválók törekedtek az európai szellem irányában újítani." 80 Ha a Babits által közel száz éve papírra vetett sorokat, melyek egy még korábban kialakult irodalmi magatar­ tásra utalnak, frissítenénk, ak­ kor az európai minta kifeje­ zést a ma szokásos posztmo­ dernre cserélnénk. S mindjárt jelenkori vitáink és szemben­ állásaink katlanában találnánk magunkat. Ám ha az irodalmi jelensé­ geket nem csupán ezzel a valójában esztétikán túli, ornamentális szemlélet­ tel kívánjuk megítélni, akkor e manap­ ság is szinte a kánon erejével ható szemlélettől el kell távolodnunk. Hi­ szen az újító törekvést is a tehetség, hogy ne mondjuk, a zsenialitás hitelesí­ ti, mint ahogy a hagyományőrző irály igyekezete is hiábavaló, ha különösebb esztétikai relevancia nélkül szolgál vélt, vagy valós nemzetpolitikai célokat. Mert akkor ugyebár, az esztétikum világa felől tekintve rájuk, mindkettőről ugyan­ az mondható. A költészetet tehát a saját belső tere­ in, az önmaga közegében zajló törté­ nésként analizálhatjuk érvényesen. Az elemzésnek ez a módja, a nemzeti és a posztmodem ellentéte helyett az eszté­ tikum alapfunkciójában, az emancipá­ ciót szolgáló megismerésben gyökere­ zik. Az egyéb közvetítettségek helyett ekkor az igaz és a hamis esztétikai mi­ nőséget involváló heurisztikus tételezettsége kerül előtérbe. Hogy láthassuk, miként válik a tekhné megismerésérté­ kű eseménnyé. �Bár a babitsi felosztás, a nemzeti és a világi (világirodalmi) védjegyek segít­ ségével karakterizálja az irodalmi jelen­ séget - azoknak különböző történelmi, hagyománybeli, alkotói és alkotásbeli feltételei, adottságai alapján tulajdonít­ va eltérő tartalmakat - , ez a polarizáló szemlélet ugyanakkor mégsem kerülhe­ tő meg, mert, ha részleteiben átalakult módokon is, de máig elevenen befolyá­ solja irodalmi tájékozódásunkat és ér­ telmezéseinket. Így, ha egy kortárs alkotó törekvéseit stílusjegyei, vers­ technikai szokásai stb. alapján tárjuk fel, óhatatlan, hogy egyúttal valamelyik pólus vonzáskörébe ne utalnánk. Ebből az aspektusból tekintve a kötet vers­ anyagára látható, hogy Zemlényi a líraiságot alig vállalva, a műfaj eszköz­ tárából csak néhányat alkalmazva írja verseit. Jobbára csupán a szöveglükte­ tés ritmikájával, vagy a ritmust szolgáló rímekkel él, avagy ezek kombinációjára törekedve szerkeszti szövegeit. Több­ nyire lineáris rendet tartva formáz élet­ képeket, melyekkel a maga módján követve a trendet, hívja életre a poszt­ modem ennedik, Zemlényi-féle válto­ zatát. Utóbb pedig, s szövegei erről is tudósítanak, a párbeszéd verstechnikai eszközével is előszeretettel színezi lírá­ ját, melynek gyakori alkalmazása mára költészete egyik karakterjegyévé vált. Mindezzel együtt, ha a stiláris szuvere­ nitást szolgáló nyelvi eredetiségre nem törekedne, költészetét akár líraiatlannak is érezhetnénk. E karakterizáló fényekben az Apacsok versanyaga, a fentebb idézett babitsi irodalomtörténeti rendszerben a poszt­ modern pólust gazdagítva definiálja önmagát. Az önmegvalósítás szándékossága a két ciklusra osztott kötet - A fekete barát szindróma; Az ágy és a fa l között - versei­ nek allúziós rendjében is tetten érhető. Az első ciklus tizenhárom verse közül talán ha kettő utalásoktól, hivatkozá­ soktól mentes. (A második ciklus ebből a szempontból kiegyensúlyozottabb.) S ha a hivatkozásoknak a költői oeuvre-t a választott pólushoz kötő funkcióira is figyelünk, akkor azok koncepcióhordo­ zó hatása is beszédessé válik. Csupán a személynevekre figyelve idézzünk az első ciklus verseinek utalásaiból: Kurt és Courtney, Sid és Nancy, szegény Britney, Jackson, Pollock, Vincent, szűz Kölcsey meg Emily Dickinson, kis Madness, szegény Zsuzsi, Susánka, Kelemen, Annabell Lee, Fatia Negra, Hendrix, Joplin, Elvis és a Viszkis, Dzsoni, Árnika (A frontember), mint Eastwood a Nincs bocsáttat elején, Will Ohlert az elátkozott, Rocker és Roller (Öreg Halál), „Mikor építkezem, évekig csak King bátyóból ettem" (A fekete barát-szindróma), Bruce Lee, Neo, Pai Mei, Dsuang Dszi, Paul Newman, Armstrong, Victoria Lucas, Disney stb. A világ tartalmi teljességét annak társadalmi vonatkozásaitól elkülönítő posztmodern ábrázolási metódus, mi­ közben eltávolodik az ábrázolást a nemzeti tematikára fókuszáló beideg­ ződéstől, aközben - mintegy előzmé­ nyére reflektálva - nem a megismerés teljességét kínáló lehetőség felé, hanem a közösségiségtől elidegenedő, azt egy divathatásokkal felváltó virtualitás, egy ignorait közösségiség mindent indivi­ dualizáló ábrázolásmódja felé fordul. Ezért a posztmodern ábrázolásmódnak ez a magyar lírában mára kanonizálódott, önmaga megismerői funkcióját korlátozó metódusa, a világ mélységeit feltáró képességének kiaknázása he­ lyett, tárgyának csupán felületábrázo­ lásra alkalmas gyakorlatára kárhoztatja magát. Ugyanakkor e paradigmatikus körön belül maradandó teljesítmények­ kel büszkélkedhet. 81 �Zemlényi kötetéből például a (Szabó Lőrincet idéző) Luca Óriás lett című opus emelkedik ezek közé. A vers az első osztályos gyermekét az első tanítá­ si napra kísérő apa érzelmi állapotát örökíti meg. „Elég napos délelőtt volt és tényleg balra van, / de az eszem nem súgott semmit. / »Légy kedves mi­ mindenkivel, Kicsim!« / - akadoztam, akár egy öreg bakelit" - kezdi a meg­ próbáltatások sorát, amiket a helyzet feszültségéhez méltó képekkel fejez ki: „zsíros-vérkarikás képek fortyogtak, / pukkantak szét fejemben", vagy „Apró csontmarkok szorították a torkom", miközben „»Csak ü-ügyesen, csibém!« - hadartam rekedten." Majd a kétségek újabb sorával „a rozsdás vasdárdák előtt," mamuthasával ott trónol az isko­ la, „Ez a jégszívű, fasiszta iglu, / ahol nyolcadikos nénik és bácsik is vannak, / már többen biztosan szeretkeztek", fokozódik fájdalmassá az apai aggoda­ lom. „»Sze-szeretlek, kicsim!« / - gu­ rult utána a zúzottkövön az elhasznált varázsige, / miközben elengedte a ke­ zem és elment" - zárul a vers első etapja. A második részben feltárulnak a krízishelyzettől - „Ekkor fordultam szembe először az ősszel." - az érzelmi viharzás okának felismeréséig vezető út stációi: „Me-menthetetlenül belekeve­ redtem valamibe", a hebegős írásmód­ dal is jelezve az elmúlás élményének immár önmagára vonatkoztatott friss­ fájdalmas voltát. Egy nagy ívű, érzékle­ tes képsorral fejezve ki a gyermekét iskolába kísérő szülő találkozását a kivédhetetlen öregedés első jelével: „kéz formájú levelek tapadtak arcomra, / monolit tölgytörzsek mélyesztették tüdőmbe / ágas-bogas gyökerüket, hang és fény / sebtében változott körü­ löttem, / mint abban a régi Peter Gabriel-klipben, / ahol a sztár a fűben fekszik, / másodpercek alatt évszakok 82 oltják ki egymást, / évek, élet, pezsgő és burjánzó halál." Majd az utolsó so­ rokban az élet végül is halállal végződő útjának egy majdani, újabb állomására utaló előérzet: „Sárgánál már tudtam, mi emelt rám kezet. / Rábírhat majd egy ifjú szerelme, / hogy eldobod érte az én nevemet." Ez a Petőfire hajazó utalás, a maga eltérő értelmezésével, a vers frappáns, érzelmeket összefoglaló végszava. Ha az ábrázolás babitsi nemzeti és világirodalmi szintjeit egy, a megisme­ résre nyitott, szintetizáló - talán zsenia­ litást is igénylő - harmadikban foglal­ juk össze, akkor költőinktől, ha minden egyes alkotásuk esetében zsenialitást nem is, de a teljességre törekvés jegyé­ ben a nemzeti és az individuális beállí­ tódások korlátait meghaladni igyekvő gesztusokat talán mégis elvárhatunk. Kötetében, melynek harminc verse kö­ zül tizenöt az előző, Rodeó című kiad­ ványban is olvasható, Zemlényi ösztönö­ sen bár, de tesz néhány lépést efelé. Erre utal pl. A Martinász utca című opus. A verset erőteljes kép nyitja: „Ezek az utcák ott kezdődnek, / ahol elfogy a foltos aszfalt, / agyaggal kevert zúzottkő húsuk / rosszul tetovált Gólem teste." Zemlényi Miskolcon él, ahol még ma is van Martinász utca, sorai az elmúlt tizenöt-húsz év valóságára, a több tíz­ ezer embert foglalkoztató kohászat meg­ szűnése utáni állapotokra nyitnak abla­ kot: „Miféle mítosz ez? - kérdezzük, / de a szürke szemű kölykök, / akik errefelé ténferegnek / és körmükre ég a parázs, csak nevetnek. / Nem - mond­ ják - , nincs mítosz, / csak - mondják - , hej a kurva anyját, / nincs itt más, csak a Martinász utca." „csak a gyárpárduc", „csak a viskók", „csak a szuterén", „ahol anyánk mos, / és ők vannak meg az övéik." Majd később, „Itt élnek az enyéim", olvassuk, s gondolhatnánk is �jóhiszeműen, ha Zemlényi szerint ez a táj („ahol forrósodnak a napok, / és a kerítés tetejére híg betonba / üvegcse­ repeket" öntöttek, mert különben a kölykök, „ha nem vigyázol, / a szemed is kilopják.") nem csupán az alcímben jelzett rémkoppantó apánk, Stephen King fantáziájában létező táj volna. Pe­ dig bizony a mieink nem King fantáziá­ jában, de közöttünk, hús vér valóságuk­ ban élnek itt, s ahogy Zemlényi érzé­ keny, allegorikus soraival ezt érzéklete­ sen kifejezi, „a Martinász utcában hall­ gatják a rádiót", s „a döglött gyárpárduc fejéből / drótok vezetnek" ki, s „a tévé­ antennák / közé sárkányok szállnak". Versében a szituációnak ez a modernitás erős, de sohasem erőltetett kép­ technikái elemeivel kirajzolt lírai relief­ je, megalkotottságában méltán dicséri alkotója erőteljes nyelviségre, önálló poétikai entitásra utaló tehetségét. Ám az óra ketyeg. Vagy King s a posztmodern líra, mely továbbra is hallgat önmagáról, vagy a metaforikus, az allegorikus, egyszóval a lírába kon­ vertált poétikai valóság. A kérdésre pedig, hogy a teljesség felé vivő kapta­ tóra, vagy valami más útra tér, Zemlényinek előbb-utóbb választ kell adnia. (Szoba Kiadó, Miskolc, 2008) G y im e s i L á s z l ó „ vöröset bont / metszi a lángnyelveket" Ádám Tamás: A p á m p o r n ó ja Mit szenvedsz verssel, min­ denféle történetekkel - írj por­ nót! Azt legalább olvassák, s a konyhádra is hoz valamit hányszor hallhatta Ádám Ta­ más (hallottuk sokan) a váll­ veregető biztatást. Talán vélet­ lenül csúszott ki a száján: majd megírom az apám por­ nóját... S most itt van. Persze vers ez is, verseskönyv, nem is akármilyen, s a pornóhoz a címén kívül kevés köze van. Ez a szerző ötö­ dik verseskönyve, mely a rendezünk majd vérbő partikat című válogatást kö­ veti, közben persze írt publicisztikát, riportokat, kismonográfiát, számtalan kötet szerkesztője, sok antológia szerep­ lője volt. De Ádám Tamás elsősorban költő, mégpedig par exellence (értsd akár így: a legnagyobb mértékben) költő. Az Apám pornója a Napkút kiadó 2010-ben megjelent kiad­ ványa. A remek borítót Szondi Bence készítette B. Reszler Gá­ bor festményének felhaszná­ lásával. Kilenc ciklusba osztva 85 vers szorong a 108 szövegoldalon, a ciklusok elé került, mintegy felütésként (vagy az előző kötet címére válaszul?) egy költemény: A pisztáciával mi lesz? Látszólag nem programadó vers, nem fogadkozik, nem ígér: kérdez. Az alap­ kérdések sejtetése (az élet, halál, szere­ lem sorsproblémái) között a hétköznapi 83 �kis örömök kutatása követel jogot ma­ gának. És ez bizony program, nem is akármilyen költői vállalás. És elöljáró­ ban le kell szögeznünk, hogy ennek a vállalásnak a kötet egésze mindvégig hol konkrétabban, hol elvontabban eleget is tesz. Az első ciklus tizennégy verset sorol a Parfümös kutyák cím alá. Valamennyi­ ükre jellemző a valóság pontos beméré­ se, és valamennyi - különböző szürreá­ lis mozdulatokkal - fölé is lendül ezek­ nek a többnyire szánandó valóságdara­ boknak. A költészet ősi eszközei (Zsolozsma) éppúgy segítik ebben, mint a szövegirodalomból hozott már-már tüntető tárgyilagosság (Koldusok cilin­ derben), de a fő költői eszköze a hagyo­ mányos magyar lírából jól ismert azono­ sulás és képviselet kettősségének követ­ kezetes érvényesítése (Ez csak hamu, Fánk ragyog). A második ciklus az Aluljárók címet viseli, hét verset rendelt alá a szerkesz­ tői szándék. Érvényesítvén a szó sokér­ telműségét, találkozunk itt a valódi aluljárók, híd alatti terek félvilágával, a mélytudat bugyraival, a gyermekkor elsüllyedt mezőivel, s a társadalmi alul­ iét képekbe dermedt szörnyűségeivel. Ezeket a verseket a költő által felfede­ zett egység tartja össze, a világ-egész ideológiák, esztétikák feletti egysége. Ez a felismerés szintén meghatározó eleme lesz a későbbi verseknek (Holttes­ tes csónak). Az Indigó a vízben cím alatt csak öt vers olvasható, s ezek mind az elrontott csodák versei. A rajtunk múló kicsiny varázslatok élménybeszámolói helyett (egy világ-nagy szanatórium életképeibe tömörítve) hiányérzetekkel szembesülünk. Ebben a sajátos kórház-helyzetben az élet, a halál, a szerelem önértéke válik kérdésessé. Ezzel azonban az abszolút pontok válnának viszonylagossá, érzi ezt 84 a költő is, s már-már abszurdig hajtott groteszk megoldásokba kapaszkodva próbál kikeveredni a csapdából (Próba). A negyedik fejezet költeményei (Hangulatfestés) talán e szörnyű szana­ tórium, a felismert csapda felszámolása érdekében születtek. Hét költemény, a valódi vagy vélt társak felidézésével, a szövetséges-szerzés illúziójával meg­ verve, megáldva. A pálya- és művész­ társak konkrét megszólítása segítségé­ vel módot teremt magának a szerző, hogy bemutassa, mit és mennyit tett a magáévá a trendi irányzatok hozadékából, ezek közül kettőt érdemes kiemel­ ni, a Kukorelly Endrének címzett Arra elég, illetve a Tőzsér Árpádnak ajánlott Csüngve-takarnak címűt, mindkettő tech­ nikai bravúr, anélkül, hogy bármelyik a kötet egészét tekintve idegenné válna. A következő verscsokor (A galamble­ ves fontosságáról) tizenegy költeményből áll. A leplezetlen hétköznapi „kis örö­ mök" versei ezek, az illúziók szétfoszlása utáni lét, az értelmes, vagy legalábbis annak szánt túlélés görbe tükörben megmutatott képei. A világnagy szana­ tóriumból (gyógyultan?) elbocsátott ember sajátos humorával szembesül a talán a bentinél is abszurdabb külvilág­ gal. Ahogy a jó galambleves segíti a lábadozót, úgy segíti ez a humor az olvasót az eligazodásban. A hatodik ciklus (Megtartó vízen) a leghosszabb része a kötetnek, tizenhét verset tartalmaz. Ha korábban a hamis illúziók meghaladásán munkálkodott a költő, ezekben egy új, ám föld-közelibb illúziót teremt. A meglelt szerelem, még­ pedig az érett férfi szerelme teremt új viszonylatokat, új értelmet a lírai világegyetemnek. A test és a lélek önfeledt kitárulkozása, halálos játéka jellemzi ezeket a költeményeket, az egymásra utaltság szép rabsága teremt kettős szabadságot. �A hetedik részben (Bőrünk a fogason) tucatnyi mini-szatírát olvashatunk, az irónia, önirónia, a szarkazmus kis re­ mekeit. Korábban megismerhettük a költő humorérzékét, most megtudhat­ juk, milyen az, ha igazából szabadjára engedi. A valóság elemeiből újraépített ellen-világ egyszerre elrettentő és ne­ vetséges, de gondolatébresztő is. Nem az a kérdés, ki engedi le a tengert, s az hova folyik (Lefolyó) - hanem az, hogy hová s mivé lesznek hajdan volt hiteink, reményeink, elszánásaink (Autodafé). Mai énünk, ha vöröset bont, csak borról gondoskodik, s nem gerjeszti, hanem metszi a lángnyelveket. Nyilvánvalóvá válik a valódi cselekvés hiánya, de a költőt - egyelőre - az irónia megvédi attól, hogy hebehurgya módon eleve vesztett csatákba induljon. De mindvé­ gig sugallja, hogy a csaták ideje eljön. Az utolsó előtti rész ismét rövidebb, csak hat művet rendel az Apám pornója cím alá. Hat férfiasan visszafogott val­ lomást, tele persze a megígért pornóval: a munka és a szerelem mozdulatainak egymásra vetítésével. Vallomásokat mondtam, de ez a szó pontatlan: az elő­ dök iránti szeretetet, ragaszkodást nem csak bevallja, hanem személyisége ré­ szeként mutatja be a költő, így a valósá­ gos búcsú szavaiból megtartó jövő épül. A záró ciklus {Föld szakad számba) öt verse visszatér az alapértékekhez, az élet és halál misztériuma azonban az immár ismerős szereplők segítségével személyessé válik, az általánosság ketre­ céből bőrünk börtönébe költözik. A záró vers (De profundis) a költő saját sorsára szűkíti az élet értelmének örök kérdé­ sét, s természetesen nem tehet mást: ránk (vagy Istenre) hagyja a választ. A kötet átlapozása után ki kell emel­ nem a legjelentősebb esztétikai, poétikai sajátosságokat. Először is a költő szakmai felkészültségét. Úgy használja a humán műveltség felhalmozott kincsestárát, hogy mindig a megfelelő darabot emeli sze­ münk elé, sohasem többet, sohasem mást. Emellett kitűnően bánik a formával, nem virtuózként, szómágusként, ha­ nem a mesterember magabiztosságával. A tömörítés a líra egyik nagy buktatója úgy kell a legkevesebb szóval a legtöb­ bet elmondani, hogy ne kelljen kulcso­ kat adni az értelmezéshez. Ugyanakkor az egyszerű, érthető szöveg mögött ott kell lennie a belső végtelennek. Ádám Tamás plasztikus, soktartalmú nyelvet alakított ki, minden sorához asszociáci­ ók sorát kapcsolhatja a befogadó. Elöljáróban érintettem a szerző ren­ dezünk majd vérbő partikat című kötetét. Mire hív meg ez az új könyv, mit ígér, mit előlegez? Ha jól értem, mindenki­ nek más felelete lesz erre a kérdésre. Engem a költő feltétlen tisztelői körébe hívott meg, nekem a világ kikerekítését ígéri, számomra azt az időt előlegezi meg, amikor ha vöröset bontunk, nem csak a borra gondolunk, s a lángnyel­ veket azért sem metsszük el. (Napkút, Budapest, 2010) 85 �S zek eres S zabolcs Ahol a mesék világa... Horváth Viktor: T örök tükör Vajon hány olvasó van, aki szeret belefeledkezni egy ára­ dó mesélőkedvvel megírt tör­ ténelmi regénybe, és szeret ráérősen haladni a szöveg­ ben? Jelen sorok írója nem merne jóslatokba bocsátkozni a mennyiséget illetően. Min­ denesetre Horváth Viktor Török tükör című regénye megfelel a fenti kívánalmaknak. A szö­ veg nem hibátlan, néhol kicsúsznak az író kezéből a történet szálai, de mindent összevetve egy ígéretes kísérletnek lehetünk tanúi. A Jelenkor Kiadó által gondozott könyv belső borítóin térképeket talá­ lunk. Elől a XVI. századi Oszmán Biro­ dalmat és az akkori Európát láthatjuk, hátul a törökök által megszállt Pécs városa tárul elénk. A kartográfia nemcsak a tájékozó­ dást könnyíti meg a regénytérben, ha­ nem mintegy felkészíti és bevezeti az olvasót a regény világába. A Török tükör olvasása ugyanis a térképek böngészé­ séhez hasonló élmény. A szemünkkel is nehezen követhető, kuszán kanyargó útvonalak, a folyók és a hegységek fekete-fehér kavalkádjának szemlélése mögött mindig ott a remény, hogy egy­ szer csak megtaláljuk a keresett helyet. Mindeközben sokszor megfeledkezünk a célról, hiszen élvezetet jelent már maga a kutatás is. A regény főhőse ísza, a nagy termé­ szetű, nőfaló török kamasz, aki a XVI. századi, három részre szakadt Magyar­ 86 országon él. Szülei elvesztése után nevelőapja, a magas ran­ gú Dervis bég veszi magához, Szeged és Fehérvár után Pé­ csett telepednek le, ahol ísza kalandok sorozatán megy ke­ resztül. A csodás elemekkel bő­ ségesen átszőtt történetben fon­ tos szerephez jut két medál, amelyeket egy (látszólag) egy­ mástól messzire szakadt testvérpár visel. ísza öregemberként ül le, hogy pa­ pírra vesse visszaemlékezéseit. Ami az elmesélt dolgok valóságtartalmát, tör­ ténelmi hitelét illeti: minden bizonyta­ lan, hiszen eldönthetetlen, mi az, amit a narrátor-főszereplő gyermekként hal­ lott, és mit meséltek neki a környezeté­ ben lévő felnőttek, például Szejfi, ísza eunuch nevelője. Arról nem is beszélve, hogy sok mindennek utána olvashatott, hiszen a történet és a megírása között több évtized telt el. így aztán a felidé­ zett történelmi események viszonyla­ gosságára esik a hangsúly. A szerző két stiláris, narratív eszköz­ zel él szívesen. Az egyik a szólások és a mondások alkalmazása, amelyekkel a magyarok, a törökök, a rácok, a gyere­ kek, a felnőttek egyaránt szívesen él­ nek, ezzel kap a szöveg kissé népmeséi jelleget. A veszélye a dolognak az, ha túl gyakori használatuk didaktikussá teszi az egyes fejezeteket; erre is talá­ lunk példát a regényben. A másik esz­ köz a Koránból származó idézetek fel­ vonultatása, amelyek a sajátságos mu­ zulmán látásmódot erősítik. �Az író különösen a filmszerű leírá­ sokban remekel. „Ilyen dicsőségben, fényben, zenével, puskadurrogással, tollbokrétásan, aranysújtásosan, vörös, kék, fehér, sárga, zöld zászlók és lán­ dzsaerdő alatt özönlöttek a csapatok, fölöttük ívelt a régi római vízvezeték, amelytől eláll az ember lélegzete, afö­ lött kéklett Isten szilárd égboltja." (21.) Az olyan, a magyar nemzet sorsát befo­ lyásoló történelmi események, mint ami­ lyenek a mohácsi vész, vagy az ország három részre szakadása voltak, alulné­ zetből, egy gyermek szemszögéből ábrá­ zolódnak. Ez a mikrohistóriai perspek­ tíva Hamvai Kornél színművéhez, a Hóhérok havához és Rakovszky Zsuzsa A hullócsillag éve című regényéhez teszi hasonlatossá a Török tükröt, az előbbi a francia forradalmat egy hóhér szem­ szögéből láttatja, az utóbbi pedig egy kislány tudatán átszűrve meséli el a Rá kosi-korszakot, és az 1956-os forra­ dalmat. Az ezeregyéjszaka meséinek szereplői­ hez hasonlóan a Török tükör figurái is akkor vannak igazán elemükben, ha anekdotáznak. A legendák, a mítoszok és a mesék szövevénye, mint a térképet az utak, úgy hálózzák be a cselekményt. Külön tanulmányt érdemelne az, aho­ gyan Az ezeregyéjszaka meséi közül a 952., Ibráhím és Dzsamíla története transzformálódik a különböző szöveg­ szinteken. Az olvasás során egyre nehezebb el­ dönteni, mi az, ami valójában megtör­ tént, és mi az, amit mesélnek Íszának. A könyv végére érve elbizonytalanodunk, hogy hol vannak a határok, ha vannak egyáltalán egy regényben, képzelet és valóság között. Horváth Viktor szövege valójában az olvasásról, a befogadás aktusáról szól. Íszának, aki egyébként ki nem állhatja a könyveket, értelmeznie kell(ene) a mesé­ ket, hogy közelebb juthasson a kincsek­ hez, az igazi szerelemhez, az élet teljes­ ségéhez, amelyek az elbeszélések sze­ replői számára oly gyakran elérhetők. A beavatás gesztusa, a felnőtté válás fontos a regény világban: Ísza lefekszik ugyan a dajkájával, ütközetekben vesz részt, sőt embert is öl, de nem válik felnőtté, csak a könyv legvégén, és akkor sem a legendák segítségével, ami nem csoda, hiszen nem tanul meg igazán elfo­ gulatlanul olvasni, illetve mesét hallgatni. Többször előfordul, hogy a betéttör­ ténetek nem kiegészítik, nem ellenpon­ tozzák egymást, egyszerűen csak van­ nak, valódi funkció nélkül. Ezek a ré­ szek feleslegesen terhelik meg a narra­ tív szerkezetet, ettől néhol túlírt a re­ gény. A fentieknek köszönhető az is, hogy az elbeszélés szintjei közötti átjá­ rás első olvasásra nem könnyű, elég sokszor kényszerül visszalapozni a befogadó, ha a szerteágazó cselekményt követni kívánja. A Török tükör színpompás, történelmi díszletek között játszódó kaland- és fejlődésregény. A szerző szeret mesélni, és mindezt megkérdőjelezhetetlen te­ hetséggel, intenzitással teszi. Tartsunk vele, mert megéri. (Jelenkor, Pécs, 2009) 87 �B aráth i O ttó Történelem - hagyomány - rögzítés A N ógrád , a varázslatos világ című könyvsorozat 7-9. füzetéről „Esztétikus füzetek láttak nap­ világot a Nógrád Megyei önkormányzat kiadásában [...]" írtam a Palócföld 2009/3. szá­ mának ugyanezen rovatában, a Nógrád, a varázslatos világ könyvsorozat első hat darab­ járól szóló recenzióm bevezető mondatában. Amit most meg­ ismételhetek, minthogy a so­ rozat folytatásaként a közelmúltban újabb kötetek kerültek ki a nyomdából, amelyek a történelmi Nógrád neveze­ tességeit, notabilitásait, tárgyi emlékeit és értékeit hitelesen és tömören mutat­ ják be, nem titkoltan a nógrádi identitás erősítésének jegyében, az igényes isme­ retterjesztés szándékával. A könyvsorozat hetedik darabja Bódi Zsuzsanna történész, főlevéltáros Tria­ non és Nógrád című munkája. A szerző Juhász Gyula Trianon című verséből származó idézettel emlékeztet az ese­ ményre, melynek egyik sora akár mot­ tóként is szolgálhat: „És nem lehet fe­ ledni, nem, soha..." . A bevezető Tria­ non diktátumának drámáját, területé­ nek és népességének fájdalmas veszte­ ségeit számszerűsíti. Ugyanezt teszi Nógrád megye esetében is. A kettévá­ gott Nógrád területének több mint negyven százalékát vesztette el ekkor, népességéből 95 ezer ember került a jelenlegi határain kívülre. Ezt követően Bódi Zsuzsanna a Nóg­ rád új határainak kijelölése érdekében folytatott, helyszíni szemlékkel és heves vitákkal tarkított, elhúzódó tárgyaláso­ 88 kat vázolja, majd a súlyos és ellentmondásos gazdasági kö­ vetkezményeket mutatja be, így például hivatkozik a ke­ reskedelem és az ipar veszte­ ségeire. „Az új határ mind­ azonáltal továbbra is szétvá­ lasztotta a korábbi gazdasági vonzáskörzeteket. Losonc elcsatolásával megszűnt a ke­ reskedelem az ottani textil- és fémipari vállalkozásokkal, a Málnapatak és Szinóbánya környéki üveggyárakkal és agyagipari üzemekkel, a füleki gyár­ ral." A szerző - tárgyilagosságáról is tanúbizonyságot téve - szól arról is, hogy a békediktátum révén Salgótarján, az akkori nagyközség, az országhatár közelébe kerülésével felértékelődött. Ahogy a korabeli újság írta: „természet adta körülményeinél fogva rendkívül fontos tényezőjévé vált megcsonkított országunknak". Bódi Zsuzsanna a továbbiakban kitér a súlyos szociális körülmények bemuta­ tására is. E részben többek között így ír: „Salgótarjánban Erdélyi Társaság alapí­ tását tervezték a menekültek megsegíté­ sére, de a segélyalapot a város közgyűlése anyagi okok miatt megszüntette. A sze­ rencsésebbeknek sikerült elhelyezkedniük a vármegyei vagy városi adminisztráció­ ba, de a köztisztviselők fizetése már korántsem ért annyit, mint a háború előtt [...] 1923-ban az államrendőrség, az állampénztár és a városi hivatalok alkalmazottainak majdnem fele mene­ kült volt [...]" A kötet utolsó fejezetében �a szerző a nemzet fájdalmának közéleti megnyilvánulásait, a kisebb-nagyobb közösségekben felhalmozódó emóciókat és végbemenő lelki folyamatokat mu­ tatja be. Ezek bizonyítására idéz egy nógrádi sajtóban megjelent verset is. Utal arra, hogy a legkülönbözőbb tár­ sadalmi és civil szervezetek is felemel­ ték szavukat a békekötés ellen, s felidé­ zi az 1919. január 29-ei balassagyarmati csehkiverés emlékére megtartott impo­ záns ünnepségeket. Bódi Zsuzsanna a mind nagyobb számban rendelkezésre álló hiteles - a kötet végén felsorolt - szakirodalomból jól válogatva, tényszerűségre törekedve mutatja be a békediktátum Nógrádtérségi következményeit, érzékeltetve azt is, hogy „A trianoni békediktátum következménye így hát nemcsak terüle­ ti, ember- és gazdasági veszteségeket hozott, hanem lelki sérüléseket is. Ezek jól megjelentek a korabeli irodalmi művekben is." A kötetet egykorú irre­ denta képeslapok illusztrálják. Szécsény a középkorban címet viseli a sorozat nyolcadik kötete, amely Galcsik Zsolt levéltáros átfogó mikrotörténeti, -társadalmi viszonyokat feltáró munká­ ja. A jól strukturált helytörténeti tanul­ mány Szécsény 13. századi kezdeteitől az 1600-as évek végéig tekinti át - levél­ tári dokumentumok, fennmaradt írásos emlékek alapján - a település és szűkebb-tágabb környezete múltját, különös figyelemmel annak egyházi rend- és hadtörténeti vonatkozásaira. A kötet a Kezdetektől a város alapításá­ ig című fejezete Szécsény első, hitelt érdemlő okleveles említésétől (1229-től) tárgyalja annak történetét, kiemelve a 13. században és a 14. század elején bekövetkezett fejlődésének főbb állomá­ sait. „Szécsényi Tamás birtokközpontja, Szécsény a kedvező földrajzi fekvésé­ nek köszönhetően gazdaságilag jelentős fejlődést ért el. Országos vásárai voltak, 1327-ben már malmát is említik." Ká­ roly Róbert 1334-ben Buda városához hasonló jogokkal ruházza fel a települést amit egy év múlva kiváltságlevéllel is megerősít. A kötet második, A ferences kolostor alapítása és működése a török táma­ dásokig című fejezete korszakos jelentősé­ gű eseménysorozatot tárgyal, minthogy az akkori felfogás szerint a kolostoralapí­ tás a városfejlesztés és a várossá válás nélkülözhetetlen része. A következő feje­ zet (Városi fejlődés az első török megszállás kezdetéig) Szécsény dicső, prosperáló kor­ szakába vezeti az olvasót, hiszen egy 1405-ben kelt oklevél már „civitasnak", azaz városnak nyilvánítja, s az ezzel járó kiváltságos jogokkal ruházza fel. A kötet további részeiben megismer­ kedhetünk a település sorstragédiájával, a török megszállással, amikor is 1552 júliusában Ali basa ellenállás nélkül fog­ lalja el a várost. Ezt követően a két török uralom (és a német katonák 1600-as évek eleji garázdálkodásának) vérzivataros idő­ szaka elevenedik meg, melyből 1683-ban már teljesen lepusztultan szabadul fel. A szerző bemutatja az újratelepítés 1690 után kezdődő korszakát. Ekkor épült fel a ma is funkcionáló templom és kolostor, amely 1705-ben már falai között fogad­ hatta II. Rákóczi Ferencet, akit itt válasz­ tottak meg vezérlő fejedelemmé. A kötet végén szereplő A középkori Szécsényhez kötődő jeles írók és költők című összeállí­ tás értékes arcképcsarnoka a korabeli Szécsény és Nógrád notabilitásainak. Galcsik Zsolt értő és gondos történészi és levéltárosi munkájának köszönhetően Szécsényt sajátos arculatú mezőváros­ ként ismerhetjük meg, amely ranggal méltán büszkélkedhetett évszázadokon keresztül. K. Peák Ildikó művészettörténész A Palócföld fába álmodója (id. Szabó István) címmel, az ország határam túl is jól 89 �ismert Kossuth-díjas nógrádi képző­ művésznek állít méltó emléket a könyvsorozat kilencedik darabjaként megjelent művében. „Élt közöttünk, Nógrád megyében egy olyan alkotó, akinek munkássága semmilyen »izmus­ s a l sem rokonítható, őszinte, modern irányzatok helyett inkább a kétkezi munkás, a parasztember racionalitásán alapuló művei egyetlen XX. századi irányzatba sem sorolhatók be" - így jellemzi „főszereplőjét" a bevezető so­ rokban. A továbbiakban K. Peák Ildikó felvázolja a művész életútjának főbb állomásait és elemzi munkásságának számos darabját. Megtudjuk a kis kötetből, hogy Sza­ bó István uradalmi kerékgyártó fiaként 1903. augusztus 29-én született a Nóg­ rád megyei Cered községben. Nem csoda, hogy munkásságának legkedve­ sebb alapanyaga - kitanulta édesapja szakmáját és dolgozott is mellette - a fa lett és maradt élete végéig. „A legfonto­ sabb szakmai fogásokat és ismereteket az alkotómunka során szerzett gyakor­ lati tapasztalatok mellett - a Budapesten és Párizsban tanult Bóna Kovács Károly szobrászművész mellett dolgozva sajá­ tította el." Munkássága csúcsára azon­ ban elsősorban a szívós munka, az egyéni invenció útján, az akarat diada­ laként jutott el. „Bár az alkotó nevét elsősorban a bányásztörténeti sorozat tette ismertté, életművének számában és minőségében legalább ennyire jelen­ tős egységét alkotják a nép életét megje­ lenítő plasztikái." 1955-ben a művész a megyei műemlékbizottság határozata alapján Benczúr Gyula festő egykori kastélyában tervezett művésztelep kialakítása, majd vezetése céljából is Benczúrral vára költözött. A művész te­ 90 lep nemcsak létrejött, de hamarosan számos ismert művész műhelyévé és a művészet iránt érdeklődők sokaságá­ nak zarándokhelyévé is vált. Id. Szabó István itt végleg otthonra talált, mun­ kássága kiteljesedett. E korszakáról írja: „Az 1970-es évek végétől - alaposan meghazudtolva az őt kizárólagosan »kommunista m űvészként számon tartó kritikusokat - id. Szabó István új témához nyúlt, a Stáció egyes jeleneteit faragja meg, illetve önálló korpuszokat készített ebben az időszakban. Talán a közelgő halál gondolata érintette meg az idős művészt", aki végül 1992-ben, alkotás közben hunyt el. K. Peák Ildikó plasztikus és korrekt módon hozza emberközelbe az egysze­ rű, de rendkívül karakteres művészt. Szakértelemmel mutatja be munkássá­ gát, az alkotásai mögött meghúzódó ember személyiségét. Az olvasmányosan megírt kötet erénye, hogy miközben a művész pályáján kalauzol végig, rendresorra szobrokról, portrékról, plasztikák­ ról ír, kompozíciókról, domborművek­ ről, bányászat-történeti sorozatról érte­ kezik, s ezzel tiszteleg id. Szabó István előtt - késztetve főhajtásra az olvasót is. A sorozat köteteit - a fentebb részben említett kiegészítőkön túl - a legtöbb esetben szakszerű láb- és/vagy végjegy­ zetek, felhasznált irodalom és egyéb információk egészítik ki, illusztrációk és fekete-fehér fotók „színesítik". A könyvsorozat folytatódik, a további kis köte­ tek tervei a döntéshozók asztalán, vagy nyomdai előkészítés alatt állnak. Bódi Zsuzsanna: Trianon és Nógrád Galcsik Zsolt: Szécsény a középkorban K. Peák Ildikó: A Palócföld fába álmodója (Új Műhely, Salgótarján, 2009) �H a n d ó P éter Új stratégiák mentén C igán yokról - m ásképpen Nógrád megye számára egyéb szempontok figyelmen kívül hagyása mellett is legalább két okból fontos a Boreczky Ágnes által szer­ kesztett Cigányokról - máskép­ pen című tanulmánykötet, amely címében új megközelí­ tési módot sejtet, alcímében Tanulmányok az emlékezetről, a családi szocializációról és a gyerekek kogni­ tív fejlődéséről - pontosan kijelöli az elemzések terét, három metodológiai mezejét. Egyfelől a legutolsó statisztikai felmérés alapján országosan Nógrád megyén belül legmagasabb a cigány etnikum aránya, vagyis minden cigány­ ságot érintő kérdés itt kiemelt fontos­ sággal kell, hogy bírjon, másfelől a kötet több tanulmánya is közvetlen vagy közvetett módon hivatkozik a 2005 óta az ELTE Interkulturális Pszi­ chológiai és Pedagógiai Központ által irányított, három településen végzett kutatására, melynek egyik helyszíne Szécsény kistérség, illetve Magyargéc. Mindezen túl, a szerkesztővel közösen jegyzett Előszó társszerzője, és a kötet­ nyitó Közösség és emlékezet című, antro­ pológiai ihletettségű tanulmány írója, Romano Rácz Sándor szintén a cserháti Magyargéc szülöttje. Kézenfekvő tehát, hogy beszéljünk róla. Az Előszóban megfogalmazott cél hogy „finomítsák" „a cigányokról szóló diskurzust", pontosítsák azt a képet és eloszlassák azt a hiedelmet, amelyből a többségi társadalom cigányokkal kap­ csolatos előítéletessége táplál­ kozik - örvendetes, hiszen a sztereotipizálás fölerősödésé­ nek korszakát éljük. Miképpen Neményi Mária Láng Juditnak adott interjújában (Ördögi kö­ rök) kifejti, az előítéletesség „nem tud lényegi kárt okozni, ha nincs olyan helyzetben, hogy ezt megtehesse. Vagyis, ha nincs intézményes és strukturális háttér, ami fönntartja, táplálja és meg­ engedi, akkor tulajdonképpen-az előíté­ letesség csak egy pszichológiai jelenség, [...] nincs közvetlen hatása. Akkor van baj [...], ha az előítéletességnek struktu­ rális támasza is van." Az ez irányú kutatások eredményeiből tudjuk, az előítéletesség évtizedek óta éppen a felsőoktatásban részt vevő hallgatók, azaz a „leendő" értelmiségiek, döntés­ hozók körében legerőteljesebb. Ezért minden, szakmai megalapozottsággal bíró, stigmatizáció enyhítését szolgáló mű fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni. A könyv három fejezete két-két mű­ vet foglal magában. A Közösség, múlt és emlékezet című első írása, a fent említett Romano Rácz Sándor-tanulmány kü­ lönbséget tesz a történelmi, azaz írás­ ban rögzített, időpontokhoz kötött, és az archaikus, vagyis személyes tapasz­ talaton alapuló kollektív, kommuniká­ ciók során fenntartott emlékezet között. Míg az előbbi tényei az idő előrehala­ dásával növekednek, az utóbbi viszony­ lag állandó elemszámmal rendelkezik. 91 �hiszen „[m]inden ilyen emlékezési tér három nemzedéket foglal magában" (18.), így az elemek egy része nemzedé­ kenként cserélődik. Az eszerint műkö­ dő kultúrában a „rituális cselekvések időben, helyben és megvalósítás mód­ jában történő pontos ismétlése garantál­ ja a folytonosságot, a csoportidentitás megszilárdulását" (21.), másfelől a sok­ színűséget. „Ha a folytonosságot bizto­ sító elemek közül egy is megsérül, a folytonosság megszakad, a kultúra összeomlik, leépül, vagy szerencsés esetben átalakul" (21-22.). Csányi Vil­ mos nyomán a csoportképzés öt jelleg­ zetességével számol: „1. közös eszmék, 2. közös akciók, 3. közös konstrukció, 4. hűség, 5. transzformáció" (29.). Majd egy gyakorlati példán keresztül bemu­ tatja szülőfaluja és a szomszéd közsé­ gek roma közösségeinek kapcsolatrendszerét, amely mind a foglalkozást, mind a házasságkötést szabályozta az elfogadások és az elutasítások gyakor­ lattá tételével. Véleménye szerint a XX. századi „asszimilációs nyomás egyik meghatározó következménye a csoporthatárok leépülése volt, s ez termé­ szetes módon hozta magával a tabuk és a rituális cselekvések elmaradását" (38.); „lényegében ezzel zárult le a ha­ gyományos közösségi struktúra felszá­ molódása" (40.), ugyanakkor az integ­ ráció nem következett be, a rendszerváltást követően a többségi társadalom „roma kultúrához kapcsolódó szabadvegyértékei" (37.) megszűntek. Mind­ ezen folyamatok következményeként „új típusú, [a korábbiaknál] súlyosabb konfliktusokra kell számítanunk" (37.). Szintén a fejezet részét képezi Hor­ váth Kata „Az életed kell nekem!" - A jóslás mint élettörténeti elbeszélés című írása, amely egy dialógus létrejöttének és működésének, fejlődésének ábrázo­ lásán keresztül igyekszik bemutatni, 92 miképpen változik az egyes résztvevők pozíciója az együttlétek során, hogyan szövődik a személyes tapasztalat a jóslás mechanizmusába, s teszi azt reá­ lissá. A szerző és a jós között kialakuló bizalmi viszony „bizalom- és gyanak­ vás-történetek" során jön létre. Ezt hivatott ábrázolni az értelmezés és a kutatási napló szövegének váltakoztatása, e kettős narráció. A Családi szocializáció kérdéskörét vizsgálja a második rész két tanulmá­ nya, amelyből az elsőt a kötet szerkesz­ tője, Boreczky Ágnes jegyzi Cigány családok a feltorlódó időkben címmel. Be­ vezetőjében kijelöli a cigány identitás realizálódásának terét, a női-férfi sze­ repek fontosságát, a házasság-család alapintézménye és viszonyrendszere társadalmon belüli helymeghatározó funkcióját. Hangsúlyozza, hogy a ci­ gány „közösség szemében a gyerek avatja a férfit és a nőt családdá" (80.), ezért kiemelkedően fontos a család és a szocializáció komparatív vizsgálata. A roma identifikáció alapvető elemeinek kijelölését követően az ebből adódó kapcsolatrendszeri sajátosságokat veszi számba, ráirányítva a figyelmet arra, hogy körükben is leépülőben vannak a rokoni kötelékek. Majd a gyermek csa­ ládon és cigányközösségen belüli meg­ különböztetett helyének hangsúlyozása után megpróbálja elméleti megfontolá­ sok és eredmények mentén meghatá­ rozni a cigány specifikumot, amelyre „(mjinden vonatkozásban számtalan variáció és képlet létezik" (89.). Kiemelt szerepet tulajdonít a „történeti-társadal­ mi tér tágításának", ami „nagyszámú utód vagy házasság révén (valósítható meg], illetve úgy, hogy a földrajzi moz­ gással, valamint a kulturális tőke fel­ halmozásával a család által bejárt/bejárható helyek és pályák száma szaporo­ dik, és a mindezek által is reprezentált �szimbolikus tér nő" (89.). Ennek bizo­ nyítása érdekében élettörténet-konstruk­ ciókat idéz. Ugyanakkor a hagyomá­ nyos endogám családszerkezeteknél lassú változást figyel meg, megállapítja, hogy „a társadalmi tér iskoláztatás révén történő növelése korántsem tipikus" (108.), a család-rokonság kötelékéből való kilépést tilalmak övezik, szakmaválasztáskor az újonnan felnövő gene­ rációk „a hetvenes évek vidéki boldo­ gulási stratégiáit követik" (131.). Vizs­ gálja az ünnepeket, a hagyományátörökítést, az identitásképzést. Arra a vég­ következtetésre jut, hogy a „roma csalá­ dok átalakulásának alapfolyamatai nagy időeltolódásokkal ugyan, de lényegében nem különböznek a nem roma családok­ ban végbemenő változásoktól" (139.). Károlyi Júlia ...hanem az életnek... cí­ mű írásában az északkelet-magyaror­ szági Horenykán végzett terepkutatása tapasztalatait foglalja össze, és az ebből levonható következtetéseket ismerteti. Tanulmánya erénye, hogy nem a több­ ségi társadalom intézményei - és azok elvárásai - , valamint normái, hanem egy konkrét család mindennapjai és kapcsolathálója felől próbálja megérteni a cigány gyerekek családi szocializáció­ ját. Esetleírásai plasztikusan ábrázolják a felnőtt életre való felkészítés roma specifikumait. Az antropológiai szakirodalommal egybehangzó véleménye szerint a kötetlen életrend a gyors hely­ zetfelismerést és döntéshozási képessé­ get szolgálja, amely előítéletektől terhelt környezetben nélkülözhetetlen a sikeres gazdasági tevékenységhez. Nem a fel­ halmozott anyagi javak, hanem „a ro­ konsági csoport és a helyi közösség szolidaritása jelenti az egzisztenciális biztonság igazi alapját" (177.). A gyerekek kognitív fejlődése című harmadik részben Nahalka István A roma gyermekek kognitív fejlődése című tanulmányában arra a kérdésre keresi a választ, hogy „van-e bármilyen sajátos abban, ahogyan a roma gyermekek kognitív fejlődése zajlik?" (187.). Mivel úgy látja, az értelmezési keret hatással van a kutatási adatra, és a cigányokra vonatkoztatottan az esélyegyenlőtlenség és a hátrányos helyzet kulcsfontosságú fogalmak, ezek nevelésszociológiai átgondolását végzi el. Vélekedése sze­ rint az iskola „az új generációt mintegy »belenöveszti« az egyenlőtlenségeknek azokba a rendszereibe, amelyek a szü­ lők korosztályát is jellemezték" (189.). Nem ért egyet azzal az általánosnak tekinthető nézettel, hogy a gyermekek otthonról hozzák magukkal a hátrányos helyzetüket. „A hátrányos helyzet akkor jön létre, amikor az iskola előnyben részesít bizonyos értékeket, normákat, viselkedésmódokat, magatartásokat, tu­ dásokat, attitűdöket, ismereteket, ké­ pességeket és készségeket." (192.) A hátrányos helyzetet maga az iskola hozza létre. Szintén fontos tényezőként vizsgálja a szegregációt, mint „a hatal­ mi viszonyokba kódolt folyamatnak az eredményiét)" (198.), amely megnehezíti a roma tehetségek kiemelkedését. Egy döntően kvalitatív eszközökkel történő kutatás eredményeinek ismertetésén ke­ resztül bizonyítja, hogy „a roma gyer­ mekek természettel kapcsolatos elkép­ zelései, tanulási folyamataikat meghatá­ rozó tudásrendszerei nem különböznek lényegesen a nem roma gyermekek hasonló tudásrendszereitől" (201.). Na­ halka budapesti, magyargéci (Nórgád) és ópályü (Szabolcs-Szatmár) iskolások körében végzett vizsgálatok eredmé­ nyeit vetette össze. Írásában ismerteti az egyes kérdéseket, az azokra adott válaszok lokális és „faji" eloszlását, valamint egyes esetekben a korcsopor­ tos eltéréseket is. Az elemzések során arra a következtetésre jut, „[m]intha a 93 �roma tanulók jobban vonzódnának a gyakorlatiasabb kérdésekhez közelebb álló, azok megválaszolását jobban segí­ tő háttértudás konstrukciójához" (226.). A kötet utolsó, Lukács István Tanulási stratégiák és stílusok című tanulmányá­ ban úgy véli, ma, Magyarországon a roma gyerekek iskolai kudarcaival kapcsolatosan a szakirodalomban két domináns nézet uralkodik. Az egyik a szociális peremcsoporthoz tartozásból, a másik az előítéletekből vezeti le a sikertelenséget. Ezektől a rendszerszin­ tű megközelítésektől elszakadva „arra tesz kísérletet, hogy az iskolai eredmé­ nyesség és a tanulók tanulási stratégiái, tanulási stílusai között keressen össze­ függéseket" (245.). Ennek vizsgálatához budapesti, budaörsi és magyargéci min­ tát választ. A feladatlapok eredményeit összeveti, majd összefüggést keres a szülők iskolai végzettsége és munkájá­ nak jellege, valamint a tanulók tanulási stratégiájának - amelynél meghatározó 94 a kultúrából adódó elsajátítási folyama­ tok különbsége - eredményessége között. Bizonyos tevékenységek esetén szigni­ fikánsan magasabb teljesítményt muta­ tott ki a cigány tanulókra vonatkozóan. Végül arra a következtetésre jut, „hogy veszélyes kritikátlanul átvenni azokat a megállapításokat, amelyek a cigány tanulók szókincsét és teljesítőképesség­ ét eleve gyengébbnek tekintik, mint nem cigány társaikét" (266.). A tanulmánykötet olvasójaként azt gondolom, üdvözlendő az a felfogás, amely a fent sorra vett írások jellemzője: az, ahogyan a gyűlöletbeszéddel szemben a „másik" megértésére és elfogadására, elfogadtatására buzdít. A címében is megmutatkozó - a magyar társadalomkutatói gyakorlattól eltérő, de arra fo­ lyamatosan reflektáló - szemlélete miatt nélkülözhetetlen irodalom a pedagógu­ sok és a cigány kultúrát kutatók számára. (Gondolat, Budapest, 2009) �„Gyűjtsük össze és őrizzük emlékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő ." (Ipolyi Arnold) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A „Hétszáz éves Baglyaskő vára - Salgótarján" rendezvénysorozat keretében az emlékbizottság és a Palóc Parnasszus - élő, irodalmi újság - szerkesztősége támogatásával „ V e lü n k é lő tö rté n e le m " címmel pályázatot hirdet. Baglyaskő várát 1310-ben említették először oklevélben. A kettős bazaltkúp és a Kacsics nemzetség által köréje épített vár, feltehetően útellenőrző erősségként és hatalmi szimbólumként, fontos szerepet töltött be a XIII. és a XIV. század fordulóján. A 700 éves kerek évforduló alkalmat ad arra, hogy jobban megismerjük Salgótarján és kör­ nyékének történelmét. Művészi eszközökkel is felidézzük a Kacsics birtokhoz tartozó várak - Baglyaskő, Fülek, Somoskő, Zagyvafő, Hollókő, Sztrahora, Salgó, Szécsény emlékét, a régmúlt időket. (További információ a www.baglyasalja.hu weboldalon.) A pályázatra rövid irodalmi műfajú alkotásokkal - dal, vers, elbeszélés, mese, stb. lehet nevezni. Maximális terjedelem 15 flekk (1 flekk 1350 karakter). A pályamunkákat 3 példányban, jeligével ellátva (feloldását zárt borítékban) 2010. december 31-ig lehet benyújtani a Palóc Parnasszus Szerkesztőségének címére (3100. Salgótarján, Fő tér 5.). A borítékra kérjük ráírni: Pályázat 700. A pályázatot szakmai zsűri bírálja el. I. II. III. A pályázat díjai: 30 000 Ft + értékes egyedi emléktárgy 25 000 Ft + értékes egyedi emléktárgy 20 000 Ft + értékes egyedi emléktárgy Eredményhirdetésre 2011. januárjában, a Magyar Kultúra Napja salgótarjáni ünnepségén kerül sor. Hétszáz éves Évforduló Emlékbizottsága Palóc Parnasszus Szerkesztősége A pályázat médiapartnere a Palócföld folyóirat. 95 �Szerzőin] B aráthi O ttó (1944, Hatvan): Író, újságíró, közgazdász. Salgótarjánban él. Legutóbbi köte­ tei: A Kálvária kálváriája (2008); 50 év a Palócföld életéből (2008). B edecS LÁSZLÓ (1974, Budapest): Irodalomtör­ ténész, kritikus. Legutóbbi kötete: Nyelvek a végtelenhez (2009). BERETI G ábor (1948, M iskolc): Költó, író. Leg­ utóbbi kötete: A szabadság szenvedélye (2009). CEGLÉD J ózsef KÁZMÉR (1954, Bácsalmás): Író, kritikus. Nagyorosziban él. Legutóbbi kötete: Kívül a birtokon (2007). CSEHY ZOLTÁN (1973, Pozsony): Költő, műfordí­ tó, irodalom történész, kritikus, szerkesztő. József Attila-díjas (2009). Legutóbbi kötete: Homokvihar (2010). CSERJÉS Katalin (1954, Budapest): A Szegedi Tudom ányegyetem oktatója. Kutatási területe: a félmúlt és napjaink rövidprózája, kép-szöveg viszonylatok, kortárs képzőművészet. Leg­ utóbbi kötete: „a lebegő orgonagyökér" (2010). F1CSOR B en ed e k (1983, Budapest): Író, kritikus, irodalomtörténész. Diósdon él. G yimesi L ászló (1948, Keszthely): író, költő, kritikus. Az aquincumi költőverseny többszörös győztese, két alkalommal Nagy Lajos-díjjal tün­ tették ki, idén Óbuda Kultúrájáért díjat k ap o tt Legutóbbi kötete: Az elegáns bozótharcos (2010). GYŐRE G abriella (1974 Budapest) költő, író, szerkesztő. 2009-ben M óricz Zsigmond irodal­ mi ösztöndíjas. Verseit a Pannonhalmi Szemle, az Élet és Irodalom, a M űút, a Kalligram, a Csillag­ szálló és a Bárka közölte, novellái a Csillagszálló­ ban és A vörös postakocsiban olvashatók. H a n d Ó P éter (1961, Salgótarján): Költő, író, antropológus. Sóshartyánban él. Legutóbbi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). KÁLMÁN GÁBOR (1982, Érsekújvár): Író, költő, szerkesztő. Budapesten él. KÓROSSI P. JÓZSEF (1953, Nagyvárad): Költő, novellista, publicista, könyvkiadó. Legutóbbi kötete: Nem ezt találtam - Történetek az emberbar­ langból (2003). MÁLIK ROLAND (1976, M iskolc): Költő, író. Kötete: Ördög (2006). N agy C silla (1981, Balassagyarmat): Irodalom­ történész, kritikus. Kötete: Magánterület (2008). NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár): Költő, kritikus. A Bél M átyás Egyetem tanára. Leg­ utóbbi kötete: Penge (2009). N yerges G ábor á d á m (1989, Budapest): Költő. Az ELTE-BTK m agyar szakos hallgatója, az A pokrif folyóirat főszerkesztője. Kötete: Helyi érzéstelenítés (2010). P ayer I mre (1961, Budapest): Költő, irodalom­ tudós, tanár. Legutóbbi kötetei: A feh ér cápa éneke - The Great White Shark's Song - válogatott versek angolul és magyarul (2009); Pattanni, hullni (2009). PETŐCZ ANDRÁS (1959, Budapest): Író, költő, szerkesztő. Többek közt József Attila- (1996), Márai Sándor-díjas (2008), a Magyar Köztársasá­ gi Érdemrend Lovagkeresztje (2010) kitüntetettje. Legutóbbi kötete: Dimenzinoista művészet (2010). SOPOTNIK ZOLTÁN (1974, Salgótarján): Költő, író. Tatabányán é l Legutóbbi kötete: Futóalbum (2009). S závai Attila (1978, Vác): Író. Rétságon él. Legutóbbi kötete: O ptikai tuning (2009). S zekeres S zabolcs (1972, Budapest): Kritikus. Irodalmi és színházi témájú publikációi az Árgus, a Criticai Lapok, a Kritika, a Színház, és a Tiszaláj hasábjain, valam int a www.zartkor.hu és a www.spanyolnatha.hu oldalakon olvashatók. T ahin SZABOLCS (1975, Keszthely): Irodalomtör­ ténész. Zalaegerszegen él. ZSÁVOLYA ZOLTÁN (1968, Csorna): Költő, író. Budapesten él, a Pázm ány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudom ányi Karának oktató­ ja, a Szépirodalmi Figyelő szerkesztője. József Attila-díjas (2009). Legutóbbi kötetei: Noszthy Fuji. Színdarab M ikszáth Kálmán támogatásával (2008); Esszé - próza - költészet. írások Fábián László műveiről (szerk.. Varga Virággal, 2008). G yenes GÁBOR (1984, Kassa): grafikus, illusztrátor. A Szlovák Műszaki Egyetem (Pozsony) műépítész szakán szerzett Bc-fokozatot, 2006-tól a pozsonyi Képzőmű­ vészeti Főiskola képgrafikus hallgatója. A Rovás Polgári Társulás - ROVART Galéria alkotó közösségének a tagja. Munkái számos önálló és csoportos kiállításon szerepeltek, többek között Pozsonyban, Kassán, Budapesten és Miskolcon. 2007-ben a Pozso­ nyi Illusztrációs Biennálén első díjat kapott a M átyás királysága (Lilium Aurum, 2007) című mesekönyvhöz készített munkáiért. 2010-ben elnyerte a Győri Szimpózium díját. 96 ���Ara: négyszáz forint Előfizetők részére 300 Ft Valamit tartanod kell... � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2be8dfaa62659a5b9451374d193607b6.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/235401d1934e1494b7dbf2837d624219.pdf 640508239897f131b4d69d6e8427b450 PDF Text Text ��Tartalom „kávéházi sz eg lete n ..." k.kabai lóránt egy b-terv / (véletlenszámok td-nek; részlet); abszo­ lút némaság; egy szó nyolc alibije; td-sztélé 3 5 Tandori Dezső (képvers) Szávairatok Fortuna Privata 10 Csobánka Zsuzsa Muskátli; Nyílászárók; carissimae; Zeitgesist Lázár Bence András A kakaspörkölt; A vízen kullogó 15 22 Próza és vidéke „ezek a kedves k is portékák" Garaczi László Remixát Parti Nagy Lajos A lóditizmus természete / (Gavallérok-cédulák) 28 35 N. Tóth Anikó Gavallérok? 44 Kutatóterület Tarjányi Eszter Mire „haraxanak mirges burgerek"? / Nyelvi és kulturális viszonyrendszerek Mikszáth A fekete város című regényében Bazsányi Sándor Nádas - Barthes - Foucault 53 61 Németh Zoltán Palimpszeszt és bricolage / Kovács András Ferenc: Jack Cole daloskönyve 68 Déva vári Lancelot / Hetvenöt éves lenne Gerelyes Endre 74 Csongrády Béla Találkozási pontok Handó Péter A táj vándora / Beszélgetés Gelencsér János festő­ művésszel 86 Egy örök-új értékrend valóságának visszakeresése / Hárs Ernő: Életed nélkül 90 Ami marad Kabdebó Lóránt �Jelen számunk borítója Gelencsér János Tiltott éden című alkotása felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Szent hegy (elől) és a Szakrális táj (hátul) című mun­ kái láthatók. A belső illusztrációkat festményei - Rapszódia (14); Tájban álmodó (34); Vándor (43); Létrás (60); Ősföld (73); A hegy szelleme (89); Út a hegyre (95) - és grafikái - Szomorúság (85); Szívdobogás (85); Alvajáró (85) - közül válogattuk. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Szerkesztők: Handó Péter (handop@gmail.com) A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése irodalmi, művészeti, közéleti folyóirata. Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Támogatóink: Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Nemzeti Kulturális Alap Nemzeti Kulturális Alap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva Médiapartnerünk: Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 270; Telefon: 32/521-557; Fax: 32/521-555; Internet: www.bbmk.hu; e-mail: palocfold@gmail.com • Terjeszti a Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet; előfizethető, illetve a Palócföld Könyvek sorozatban megje­ lent kötetek megrendelhetőek ugyanitt • Budapesten megvásárolható az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Nógrád megyében a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Ba­ lassagyarmat, Rákóczi út 61.), az Inmedio üzletében (3100 Salgótarján, Erzsébet tér 5.), vala­ mint a szlovákiai Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) • 2010-ben megje­ lenik 6 alkalommal • Egy szám ára 400,- Ft; előfizetési díj egy évre 1 500,- Ft, amely a postaköltséget nem tartalmazza • Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza • ISSN 0555-8867 • INDEX 25925 �„KÁVÉHÁZI SZEGLETEN..." K.KABAI LÓRÁNT egy b-terv (véletlenszámok td-nek; részlet) 16408 18629 73115 57491 81899 81953 35101 16703 04153 05520 47498 23167 53381 91962 87637 49323 79401 04739 99016 45021 21438 13092 71060 33132 83035 97662 88824 12544 30405 16631 96773 38935 83946 35006 20206 64202 23792 85900 42599 14349 14422 98275 78985 82674 15059 32388 05300 66523 45799 52390 22164 44133 22716 16815 24369 00697 31624 78919 03931 76384 19474 33309 17403 23632 57047 53363 27889 74211 44167 47914 63445 64486 02584 17361 64758 37680 62825 74426 09066 42238 22278 00903 12426 43972 20795 87025 10119 95452 14267 89917 92648 20979 15665 45454 04508 52872 09552 64535 abszolút ném aság „néma a.-ság, a. helyett, de néma b.-ség mi helyett." (tandori dezső) 3 �egy szó nyolc alib ije hold against aloof back by down off over together td-sztélé BÁLJ UKELSŐOLVA S À S R AMEGMONDANI 4 �T a n d o r i D ezső (képvers) ��7 �8 �9 �SZÁVAIRATOK S z á v a i A t t il a Fortuna Privata Évekig csak amolyan háttér volt a zene az életemben. Nem voltam aktív. Pedig a családi legenda szerint zenére születtem. Umpappa-umpappa, mondjuk. Keringőre születni, ez lenne itt irodalmilag kényelmes, mert akkor lehetne folytatni azzal, hogy az élet is körbe-körbe (karikába), satöbbi, valamit a lüktetésről, körbe, mint egy elszabadult traktor, ha menet közben magára hagyják. Csinálj, amit akarsz. Zenére születtem. Hogy milyenre, azt sose mondta senki. Nem is értem. Vagy nem merték, vagy már senki nem emlékszik. Akkor meg minek hozzák fel. Min­ denesetre az első benyomásaim között, amiket az emberi lét okán tapasztaltam, nem nagyon vannak hangok. Hideg, az igen, meg sok fény, sok hideg fény. (A sok fény, az mennyi?) Zenére nem emlékszem. Egyszer ezt elmondtam a gimiben is, valami osztályfőnöki volt, vagy mi, mondja el mindenki valamelyik gyerekkori élményét. Elmondtam ezt, hogy állítólag én zenére születtem, csak senki nem em­ lékszik arra, milyenre. Sándor szerint, aki az osztály vagánya volt, ilyen fejjel csakis hevimetálra lehet születni, vagy valami alternatív zenei förmedvényre. Nyúvévre. Aztán, ahogy teltek az évek, úgy közeledtem a zenéhez. Ahogy egyre inkább kezd­ tem befelé zárni a világgal szemben, úgy kezdtem nyitni (befelé, illetve belül, de kifelé, mindegy, nem egyszerű, a lényeg, hogy úgy zársz, hogy nyitsz) a zenével szemben. Odáig fejlesztettem a zenei befelé nyitást, hogy egyre gyakrabban, ha rossz a kedvem, vagy ha éppen túl jó, akkor nem szavakat gondolok, nem mondom magamban, hogy ejj, de jó nekem, vagy ejj, de szar, hanem mindezt inkább valami belső zenében fogalmazom meg, dallamban. Amit csak én hallok, befelé dúdolom, csak magamnak. Befelé dúdolok, mint a telihold. Próbálkoztam zeneszerzéssel is, de eltelt az az idő, miután be kellett lássam: külön műfaj a szerzés. Én csak költeni tudom a zenét, fogyasztani a hangokat, fogyasztani, mint a habpatront. Nyúvév korszakomban határozott benyomásom volt, hogy mikor lementem a kocsmába, hogy határozottan benyomjak, ott nyomban elterveztem: milyen tárgyakon milyen hangokat lehet előállítani ahhoz, hogy egy, mondjuk szociológiai problémát, axió­ mát a legtökéletesebben visszaadjam olyan hangokkal, azokkal a tárgyakkal, amik ott vannak benne a szociológiai problémába, axiómába. Bementem a kihívásba. Cigányság lakásproblémája? Ehhez lapáttal kell ütni a vályogház oldalát (alap­ ritmus), csörömpölni a kopott fazekakkal, suhogtatni a ruhaszárítókötél leszakadt végét, csapkodni a vill anyóraszekrényt, villáskulccsal kocogtatni a tuningolt vil­ lanyórát. Hogy ne pörögjön annyira. Hergelni a kutyát egy zacskó romlott csirkenyakkal. Na, és itt vagyunk a következő lényegesnél. Évekig agyaltam azon, hogy hogyan lehetne a szagokat hangokkal kifejezni. Egy zacskó romlott csirkenyakat például. Vagy egy lábas egyhetes pacalt, ha felöntöd tejjel és kiteszed délutánra a napra. Micsoda szinkópákat lehetne fejleszteni. Csak aztán elmaradt a fejlesztés, 10 �mert jött egy nő az életembe. Illetve az életem ment körbe-körbe, ahogy szokott, aztán egyszer csak az egyik körben ott állt ez a nő, én meg elgázoltam az életemmel. Ez a nő mondta, hogy inkább zenekarban kellene zenélni, mint magamban. Jobban is állna nekem egy zenekar, mint a tejes pacal. Elhihetem, mondta, és csinált egy lábos ilyen tejes pacalt, hogy lássam, mire gondol (mire gondoltam). De mivel tél volt, nem volt ereje a napnak, hát bent a konyhában melegítettük meg. Zuhogott a sparhelt, fortyogott a matéria az edényben, alulról a gázzal melegítettük, felülről hajszá­ rítóval. Közben ez a nő a fakanál nyelével (a fakanálnak a feje is a nyele, önmaga folyamatos nyele, de mindegy) rendszertelen, tört ritmusokat vert le a konyhaszek­ rényen. Hogy ezt akarom-e. Ez-e a célom az életemmel. Nem inkább az, hogy ellenni szépen, mint egy pár elefántfóka. Lassú, de masszív házasság, egyebek. Nem elha­ darni az olyan verbális súlyokat, mint szeretlek, izé, bírlak, vagy, mennyapicsábamá'. Felvételkor, tehát belépéskor, mikor felvettek a szimfonikus zenekarba, ebbe a népes, hangos családba, kérdezte a karmester, hogy van-e olyan műtárgy, amit minden nap áhítattal tudok nézni. Kikötés volt, hogy a hangszert, azt nem lehet mondani. Mert, noha szépnek szép, de nem műtárgy, amíg legalábbis használatban van. Majd, ha véget ér a napi összefogdosás, akkor lehet majd műtárgyiasulnia. A Föld is csak onnéttól lesz műtárgy, mondta erre a karmester, amíg alább nem hagy az emberiség egész napos mancsozása, összefogdosni szeretett bolygónkat, letaperolni magmáig, reggeltől estig, kihasználni, nem is lovallja bele magát. Azzal folytatta, hogy nem kell otthoni példákat mondani, tudja Ő, hogy egy hege­ dűsnél nincs kolbászból a kerítés, marcipánból a budideszka. De, szóval, hogy mit nézek, művészileg, ha nézhetnékem van, mit néznék szívesen? Koviubi. Azt mond­ tam neki, koviubi. Egy ötliteres üvegnyi kovászolt uborka. Ez nekem a műtárgy. Hogy ezért nyár a nyár, nekem ez a nyár, a langyos, erjedő, zavaros lé, az ázott kenyérdarabkák súlytalan, felszabadult lebegései. A négy precíz, sebészi bemetszés­ sel megdolgozott uborkatestek vigyorgásai. Mondhatnám: minden uborka egy négy­ rét vigyorgás, önmaga öröme, mint minden teremtett lény. Nem akartam tovább­ vinni ezt a vonalat. Hogy csavarod, csavarod a befőttesüveg kupakját, de nem enged, befeszül, mint a vasúti váltó, hogy csak később érzed az engedést, mikor rámész aztán késsel, a kupakra, ácskapoccsal, a szerszám feszülése, mikor erőt gyakorolsz, és közben a basszdühhöz hasonló érzés jár át. Mert tudod, hogy mi a vége, hogy mindjárt felszabadul a befőttesüvegbe zárt légkör, mindjárt tiéd lehet a koviubi, kövér gyerekangyalok mindennapi uzsonnája. Add meg nekünk ma. Mondtam ezt a karmesternek, de aztán sokáig hallgatott, csak nézett rám, bólogatott, hunyorgott, mutató- és hüvelykujjával az orra és a felső ajka közötti részt babrálta, mint a kottaírók, mikor arra gondolnak, hogy ejj, de jó az a kétvonalas cé ott a papíron. A karmester szerint határozott az egyéniségem, ami elengedhetetlen a művészi életben, de határozottan kémé, hogy ne nagyon feltűnősködjek a színpadon. De valahogy mindig kialakul a feltűnés, mint mikor főpróbán megcsörren a telefonom, vagy elkalandozok, viszketni kezd a bal térdem, akármim, és belehúzok egy kis hamisságot. Nem durván, persze, van rutinom, csak vájtfülűek hallják. Meg, hát, a profik, azok úgy rontják el a zeneművet, hogy az nem lesz hamis. A szünetben, vagy a végén, ha megkérdezik, hogy mi volt az a bakugrás ott, hát megmondod nekik. Hogy magadban továbbgondoltad azt a futamot, jobb így, jobb, mint az eredeti, ha bunkó is vagy ezzel, és nem vallod be, hogy felbüfögted a kovászos 11 �uborkát, amit kezdés előtt dobtál még be. Öreganyád mondta, hogy a koviubi, az egy bölcs étel, gazdagítja a szellemet, nem ám, mint a párizsi, amitől csak leépülsz. A koviubi az tradíció, hagyomány, sőt, gasztronóm népművészet, falatnyi folklór. Felmerülhet benned, kedves olvasó, ha tegezhetlek, szevasz, az a kérdés, hogy miért pont hegedű. Ezt először anyáméktól kérdeztem, mielőtt beírattak volna. Anyámék szerint a hegedüléstől megszépül a jellem. Később az egyik tanárom, egy gyengébb pillanatában szintén megkérdezte ezt, miért pont a hegedű. Anyámék akarták, válaszoltam közönnyel. Aztán meg beleszerettem. Beleszerettem egy he­ gedűbe. Nem, ez nem pontos így, szóval, hogy megszoktam, mint ló a kötőféket. Nem tudok most jobb példát. Az életben mindig vannak jobb példák. Töröd nyár végén a kukoricát, csípi a friss, apró, vágott sebeket-a sós izzadtság a lábszáradon. Izzadsz, mint egy ló, hom­ lokból spriccelsz, és közben arra gondolsz, azt dimenzionálod, hogy ülsz egy fotel­ ban a hűvös belvárosi lakásban, se kukorica, se kert, se izzadás, csak csinálod a kulturális tevékenységet, semmi fizikai sík, csupán a szellemi attrakció, hogy kócos a hajad a sok gondolkozástól. És úgy nyitni meg este az üveg bort, hogy de jól kigondolkoztad, kialkottad magam, odatetted magam szépen, ott voltál a szellemi szeren. Így gondolod el, mert modern ember vagy, ott lenni a szeren, mint a dro­ gos, nem is, mint egy légtornász, hülye példák, de belátni, hogy mindkettő légből kapott ötlet, sőt, példa. A levegő meg nem kis dolog. Ha nincs levegő, nincs zene. Nincs, mi rezdüljön, tajtékozzon, lobogjon. Meggyújtani a levegőt egy frappáns, de merész, egy hirtelen, de kiszámítható futammal, sőt, skálával, ami aztán egy betonkemény harmóniában ér véget, oda torkollik, ott akad el, teljesedik ki, élvez el. Hogy kitartod, mintha csak erre készültél volna egész életedben, odateszed magad, eggyé válsz az utolsó harmóniával, az autentikus zárlat teljesen átjárja minden sejted, egész lényed. Hogy bármit teszel, csak egyféleképpen alakulhat az utolsó másodperc, minden változhat, de a vége fix, lezsírozták az angyalok. Mint a szex, hogy bármit csinálsz az ágyban, tudod, hogy mi lesz a vége. Tudod, hogy visítozni fogsz az örömtől, belülről visítasz majd, akár a gyorsuló metró. Koncert előtt mindig cikáznak a gondolataim, mint egy szatyor szétengedett de­ nevér. Nem az előadandó darabon gondolkodok, az benne van a vérben, zsigerekben, ha négy kezem lenne, főzés, vagy favágás közben is akármikor lejátszanám a repertoárt, oda-vissza. Hanem, talán a fokozott koncentráció okán gondolok más­ képpen a világra. Van, mikor idegesítő ez a szellemi cikázás. Mert akkor a talán fontosabb, hétköznapibb, tehát a gyakorlatiasabb dolgok a háttérbe szorulnak. Ilyen most is például, hogy minden kolléganőm és kollégám szép, fekete ruhákban jött, én persze fehér ingben, otthon hagytam a zakót. Világítok a sarokban, mint egy töklámpa. Vagy, mint a koviubi, mikor egyszer az ötliteres üveg mögé raktam egy bekapcsolt olvasólámpát, hogy ha éjjel esetleg felébrednék, láthassam a folyamato­ kat, amik lezajlanak a koviubi születésekor. Volt, hogy órákig néztem az erkélyen a dohányzóasztalra kitett befőttesüveget, ami zajlott abban, az nem semmi. Rendszerint a zenekar szélén ülök, nem is ám, hogy mindenki engem bámuljon a nézőtéren. Ha unalmas a darab, túlzott a rutin, olyanokkal szórakoztatom magam, hogy új szavakat találok ki. Így jött például a nézőtérből, némi cserével az: énzőtér. Mert hát miről is szól az egész. Hogy az egyén jól érezze magát. Önzőség ez? Mi nem az. A saját érdek. Beül a sok szürkeegér a nézőtérbe, jó, nem szürkeegér, mert 12 �némelyik nő olyan ruhát rak magára, mint valami kanári, amit még pofán is öntöt­ tek egy vödör összekevert vízfestékkel. Beül és vágja a pofákat. Hogy de jó neki. Én meg, ahogy húzgálom neki a vonót, huzigálom a jókedvét, gyakran inkább a vil­ lanyszámlára gondolok, vagy, hogy égve hagytam-e a villanyt az előszobában, elmostam-e a kislábast a lecsó után. Múltkor azon agyaltam, hogy ha én néző len­ nék, nem csak arra gondolnék, hogy de jó kis muzsikát csinálnak ezek ott elöl. Hanem, hogy nézni a zenészt, a frissen sminkelt, lelkes csellistalányokat, az al­ koholista klarinétost, meg a többit, és elképzelni, hogy melyiknek milyen napja volt a koncert előtt, mit evett, mikor, mekkorát és hogyan szeretkezett, hányszor rázza ki a kisszőnyeget, meddig mosogatja a fazekat, milyen tévézési szokásai vannak, hogyan nyomkodja a távkapcsolót. Érdekes tapasztalat: minél inkább merül az elem a távirányítóban, annál erőszakosabban nyomkodjuk a gombokat rajta. íme az ember. Lássátok, feleim. Az istenadtát. Ha küzd ellenséggel. Gondoltam már arra, hogy kellene valami koncepció az életembe. Mert így, hát, kissé konfekció. Konfekciószerű. Mint egy öltöny, amit leakasztottak az angyalok, hogy nesze, vedd fel, itt ez a ruha, itt vannak a szokásaid, reflexeid, ösztöneid, hordjad szépen őket, találj nekik ritmust, ha úgy alakul, keress harmóniát! Mert ha néha vannak is szinkópák, vannak is disszonáns hangok, az élet alapvetően szép, ha nem is habostorta, mézzel felöntött, kislábasnyi malter. Hogy tehát, noha úgy tűnhet (olybá) néha, hogy a Jóisten a világcsinálás közben kicsit másfelé is figyel, más világra. Hogy azért ott vannak a szinkópák, disszonáns hangok, hogy tekersz a bringával és a sors, tehát a nagy sorscsináló betol az első küllők közé egy darab fél colos vascsövet, hogy na, ezt tessék szépen megoldani, feldolgozni. Aztán csak a rúgkapálás van, a légkalimpa. Ráncigálod saját végtagjaidat, ráncigálod belülről a lelked, ezt az ázott futószőnyeget, kapaszkodsz minden kiszakadt rojtba. Ilyen kiszakadt rojt nekem a zene. Hogy értsed. Egy fixnek tűnő pont, ha libeg is a szél­ ben, ha fújódik is, ha rángatják is a körülmények. Ne haragudj. A zenészek olyanok, mondjuk, magamból kiindulva, hogy sose haragudnak meg. Komolyan legalábbis nem. Ez is alkati kérdés. Hogy forr a víz a vasárnapi levestészta alatt, kedvenc Chopin-darabod szól a rádióban, cikkan a lélek, majd bemondják a lottó­ számokat, bemondják, hogy négyesed van. Hogy érzed magad körül Fortuna ölmele­ gét, nem is részletezve, pinamelegét. Fortuna Privata. Dobnád el a fedőt, de bejön az asszony a konyhába, hogy miért nem a lépcsőházban vetted le a cipőd, minek takarít ő. És mondod neki a négyest, az abban rejlő lehetőségeket, de az csak cipőzik, cipőzik, nem ám felfogni a pillanatnyi anyagi biztonságot. Nem haragudni meg rá ezért. Kellő időben, könnyű fröccsel hígítani a vérmérsékletet. Örömödben szódával kergetni meg az asszonyt a konyhaasztal körül, megfuttatni, mint egy pohár könnyű, nyári bort. Van egy zenei darab, amiben nem sokat kell játszanom, sikálni a hegedűmet. Van egy zajosabb rész, ott van egy kis szerepem a többi hegedűssel, húzunk egy olyan tömegű hangorkánt, ami elvileg valami vihart szimbolizál. Jól megírta a szerző, ki van használva a hangversenyterem minden lehetősége, ami a viharzást illeti. Lobognak a falon az árnyékok, hunyorognak a szobrok a falakon kialakított ablakmélyedésekben. Egyszer próbáltam ki, hogy milyen, ha kicsit befröccsözve jövök koncertezni. A sűrű, apró böffentéseket a koncert előtt elfogyasztott szódabi­ karbónára fogtam, hogy leült bennem a lógulyás, befészkelte magát. Várom a kifészkelést. Ahogy alul kinyerít belőlem a lógulyás. Hőőőőő! 13 �Így, hogy a színpadon oldalt vagyok ültetve, megtanultam, hogy hogyan tudok úgy fészkelődni, ülni át egyik seggemről a másikra, hogy lehetőleg senki ne vegye észre ezt. Vagy éppen a csukott szájjal ásítást. Ezt se volt kis munka kitalálni. Né­ zed a karmestert, ahogy lobogtatja a lelkét, rázza a fejét, a hosszú haját, nézed, és befelé ásítasz közben. Megfeszülnek a nyaki izmok, ennyit látni csak. De ki nem feszül meg, ha lát egy saját lelkét lobogtató, túlzott mozdulatokkal kalimpáló em­ bert, ha karmester is? Sokat mondtam már, de nem tudok elmenni valami mellett. Hogy tehát, a leg­ több emberen meglátszik, hogy mivel foglalkozik. Hogy meglátszik rajtam a hegedülés, a komolyzenei hétköznapok. Beköltöztem ebbe a mostani albérletbe, ebbe a dohos, koszos, olcsó, de otthonos lyukba, futok össze a közös képviselővel, az meg mondja nekem, hogy művészúr. Honnan tudja, kérdeztem. Csak magára kell nézni, válaszolta. Hogy ránéz a zoknira, az egyikre, a másik, az másmilyen mintájú, és leveszi egyből, hogy na, ez valami művész. Mert szerinte, a művészet, az kicsit a szellemi aszimmetria is. Balra nézel, jobbra gondolsz. Mondod a csajodnak (felesé­ gednek), hogy szereted, de közben magadra érted, hogy de jó most neked, mert szeretsz valakit. Hogy a másik az általad szeretődik, ami neked köszönhető, a te jófejűségednek. Vagy, hogy csinálod a koviubit, de nem konkrétan az alkotásra gondolsz, a koviubi, mint intézmény, megalkotására, hanem már előre korgatod magad belülről, hogy de jól be fogsz zabálni. Csinálni a koviubit, és közben keringőt hallgatni a bécsiektől, magnón, vagy rádión, mondjuk. Keringőre születni, ez lenne itt irodalmilag kényelmes, mert akkor lehetne folytat­ ni azzal, hogy az élet is körbe-körbe (karikába), satöbbi, valamit a lüktetésről, körbe, mint egy elszabadult traktor, ha menet közben magára hagyják. Csinálj, amit akarsz. 14 �P róza és v id ék e C so bá n k a Z su z sa M uskátli Aztán megettem a két puhuló sárgabarackot, vágtam egy szelet sárgadinnyét is. Az jár napok óta a fejemben, amit nekem mondott, hogy van, akit rövid ideig szeret az ember, és hogy az nagyjából bárki lehet. Kis ideig szeretni bárkit lehet, majdnem mindenkit, így mondta. És van az, akit hosszan, egy életen át. Azt óvja, védi, és meg akarja osztani vele a fontos dolgokat és a hétköznapiakat is. Muterkát haza­ vinni csak csúsztatott zseb lehet. Gondosan hajtott boríték, ahogy költözni fog, már bizsereg bennem valami, holott annyi mindennel vagyok tele, hogy tökéletesen üres vagyok miatta. Balatonon főleg a fákra figyeltem, ők kezdtek kiüríteni, néztem a nyírfákat, tökéletes női bőrfelület a törzsük. Megosztani a fontosakat és a hétköz­ napiakat is. Utána majd egy napon véget ér az élet, addig viszont óvja és védi, mert van, akit hosszan szeret, a többiről meg minek beszélne, se nem fontos, se nem hétköznapi. Azok az idők csak telni tudnak, rövidek és alanytalanok. Meg kellene írni azt is, amit a szerelemről tanulok, ahogy visszahúzódik, mint a teknős a páncélba, és elpihen kicsit, onnan leskelődik. Leírhatatlan az orr dőlésszöge, és nem azért, mintha elszámoltam volna magam. Vissza-visszaböffen a barack és a dinnye íze, két lámpa ég a lakásban, az egyik alatt az orr alszik, a másik mögöttem világít, gyűrt papír. Este lemostam a szemfestéket, megint óvatlan voltam, belekerült a szemembe, sokáig zárva kellett tartani, és még úgy is szúrta, csípte a festék. Pedig fontosat láttam: láttam döntéseket és láttam azt is, hogy nincs ígéret és nincs szá­ monkérés, minden, ami vagyok, most születik meg, abban a bolond tudatban, hogy van, mióta a világ világ. Nézem az arcot, ahogy alszik, nézem a sebhelyeket, most így döntöttem. Nagymama érezhetett így, ahogy meggyújtotta azt a szivart, hogy Nagypapát láthassa kicsit. Vajon melyik az, amit nem felejtek majd el mindebből? Kopog a billentyűzet, Mamára gondolok, rossz gyereke vagyok talán. Napok óta ott kellene lennem, ágy szélén ülni, fogni a kezét, de képtelen vagyok, mindebből csak a megkönnyebbülés és a bűntudat marad. Megyek a piacra, nézem a málnát, Mama kedvence, de talán csak Nagyapa miatt. És akkor arról beszélek, látod, ma végre érzem, hogy micsoda öröm a várakozás, hogyha majd az isten teremt, ha megengedjük magunknak, és teremtünk, én azt olyan nagyon tudom várni. A kisjézus kutyafasza, József nem tud semmit, és Mária sem, semmit, olyan ez inkább, mint a keresztfa, térdre kényszerít majd, tudom, de nincs az az isten, hogy segítsenek. A telken három fa van, most persze nem emlékszem, azt tudom, van, amelyik halott, és csak a borostyán tartja, látod, kiszívja belőle, és mégis élteti, és van a másik kettő, akik közül az egyik mintha páros lenne, erős szélben úgy dülöngél. A terasz­ ról leskelődök, tudod, olyan furcsán el tudok itt csendesedni, mintha gyerekko­ romban, orgonabokor mögé bújva hallgatnám Nagymamát, ahogy Már megint ez a büdös szivar, ez fog a sírba vinni. A tonett háttal, Nagypapa mellkasa a támlának, 15 �én meg azon gondolkozom, vajon milyen ember az, aki rendetlenül ül a széken, és a fejével himbálózik, milyen ember, akinek a szívét húzza le a föld, és azt kell tá­ masztani, de nem görnyed, kiássa bottal a földön heverő újságból a híreket, leg­ alábbis mindenki ezt hiszi a családban, de én tudom, mert az orgona nem hazudik, Nagypapa egy sort se olvasott, Nagypapa Nagymamát leste a székről, ahogy dühö­ sen elcsattog, mert Ezt látja a gyerek, és ez fog a sírba vinni, és Nagymama már rég sehol, de Nagypapa csak mered, tartja a támla a szívét, a háta görnyed, de mintha az arca is, ahogy nézi a port, az egyre apróbb szemeket, amik csillognak, Nagyma­ ma úgy kavarta föl. Évtizedekkel korábban sem állt föl, amikor a kocsmába lélekszakadva szaladt utána Fülöp bácsi, és kajabált, János bátyám, hagyja már abba, mindjárt szül a fele­ séged, mire ő meg se rezzent, Nem látod, partyba vagyok? Majd amikor elnyerte a kocsmáros összes apróját, visszafordította a széket, mert rendnek kell lenni, lehörpintette a fröccsöt, megtörülte a jobb kézfejével a bajuszát, így képzelem, akkoriban bajusza is volt, és kikacsintott az orgonabokorra, mielőtt Nagymamához, a házba lépett. Ugyanúgy mered a csatakos asszonyra és a gyerekre, ugyanúgy csillogott a por Nagymama homlokán és apám lilaszutykos testén, ahogy amikor az orgona mögül láttam, az apró szemeit. Fülöp bácsi azt mondta, tartom, a jegenyék alól kiszólt Tata is, hogy Van egy hú­ szam, mire Tata: Fedák Sári, ez már végképp sehogy sem illett az öregek fingóversenyébe, mire a bácsi Taliga kerék, mire Tata azt mondta, nem játszik, mert síkos a pálya. Amikor Fülöp bácsi kiment a műhelybe, délben a tiszta forgács közül bújt ki, mint rendesen, legalábbis a felesége így képzelte egészen addig, míg át nem jött hozzánk a kezét tördelve, hogy Hiába kiabáltam, hordod be magad a konyhá­ ba, csak nem jön ebédelni, és a Fülöp bácsi felesége onnan sejtette, hogy baj van, Baj van, állt ott, és a kezét tördelte, Nagypapa meg átballagott, lassú volt, mint Nagy­ mama után a csillogó porszemek sosem, engem nem engedtek az eszterga alá, a kék kötény alá belesnem sem volt szabad többet, Nagypapa csak annyit mondott, Ő is elment. A teraszon szárad a muskátli, egy hete lecsipkedtem a borsszáraz szirmokat, és Nagypapa jutott eszembe, hogy késő nyáron a körtét késsel szeletelte, és hogy Mama miatta szereti a málnát, pedig Nagypapa a tonettszéken ült, és potyogott a könnye, akkor életemben először megijedtem tőle, hogy már sosem látom Nagypa­ pát, ahogy Mamát sem, ha holnap elémegyek a kórházba, lehet bármilyen korai az indulás és gyors a vonat, a gyerekekre vajon csak kővé dermedve tudnak-e vála­ szolni a szülők, és a nagyszülők le tudják-e róni ezeket a bűnöket, és láttam megint Nagypapát a tonetten, a muskátli előtt, De miért sírsz, Tata, kérdezem, mert most meg kell kérdezni, vagy különben az életbe se leszek többet gyerek, De a muskátli büdös, nem, Tata, kérdezem, mert most meg kell kérdezni, vagy különben az életbe se sose, és erre csak annyit mond, artikulál, Figyelj, potyog a könnye, partyba va­ gyok, lenyeli, Minden virág gyönyörű, érted, minden virág az. 16 �N yílászárók Muterkám, nem értenéd ezt az ajtódolgot. Maria csak annyit írt, Ne legyen ajtó, valóban elég hosszú kell legyen az élet, ha kell beszélhessünk is. Mert igazából ennyin múlt, jöttem az ügynökmúlttal, mintha először, pedig mindig hízelgett a megkettőzött élet. Nem volt benne lelemény, a rokonok közt, később hiába mente­ getőztem, volt besúgó, és bár nincs rá bizonyíték, de ávós is. Nagyapa szeretőkre osztotta az életét, Dédapa mások életét boncolgatta. Tökélyre fejlesztette, hogyan kell megtörni a hallgatásba burkolózókat, és abban is a legjobb volt, hogy Déd­ nagymama gyanúját sakkban tartsa. Persze a Dédi nem volt hülye, de ha elé állt volna, számon kérve a többnapos borostát és az idegen parfőmszagokat, belátta, Nagyapám sose tanulta volna el a többsávos életet, egy mederben vájkált volna, talán boldogabban és mélyebben, mint Nagymama mellett tette, de addigra már elhitette magával, hogy az élet ilyen, férfiember lévén törvény, hogy Nagymama mellől mindig elvágyjon. Arra gondolni sem mert, hogy talán az élete elhibázott döntések sorozata, vagy ami még rosszabb, képtelen dönteni, és képtelen bevallani magának azt is, hogy Nagymama mellett van, aki jobb emberré válhatna, tehát boldogtalanná tette őt is. És, Muterka, ezzel takarózott Apám minden félrekúrás után cigarettázva, és te azt mondtad, ilyen az élet, végül csak megtöri a hallgatásba burkolózókat, a gyává­ kat és a férgeket is, és hálát adtál az istennek, hogy fiad született, hogy több gyere­ ked nem fogant se Apámtól, se mástól. Az oldalági, korábban, illetve később szüle­ tettekkel Apádat bünteti az élet, számon kéri, most ő tanulja meg hallgatni a nőket, és tanulja meg azt is, milyen, amikor már rég máshol lenne, másik nőben, de olyan szabad már sohasem lesz, mert mindig lesz két nő, akiben elkezdődött, majd véget ért az élet, mert minden mozdulatukkal arra figyelmeztetik, hogy van valahol egy férfi, vagy ami még rosszabb, vannak férfiak, akikre Apám férfiként büszke lenne, apaként viszont kettéroppantaná a gerincét. Karin hisztijei és Anna némasága, szemében azzal a dühítő elvágyódással, nem volt új neked, Muterkám, felnőtt fejjel látom, az életnek van fintora, mert Apámat megkettőzte, úgy törte meg. Apám következő felesége, a lányok anyja, szülés előtt és után még hónapokig undorodott mindentől, aminek köze van a testhez, amikor kivágták belőle Karint, ő sírt fel hamarabb, Anna a császár után rendes úton érke­ zett, de addigra Apám már újra hozzád járt minden hétfő délután és este, aztán lezuhanyozott a régi ház régi fürdőjében, szappan nélkül, gyanúba ne keveredjen. Csak olyankor láttam meztelennek, lemosta magáról Muterka koszát, itt már hiába érvelt volna azzal, negyven felé a férfiember magától is szaglik reggelente. Ilyenkor változtak meg az öltözködési szokásai, korábban mindig először a nadrágba bújt, és utána gombolta be az inget, hétfőnként szokott át arra, hogy az alsónemű után rögtön az ingért nyúljon, és kezdje akkurátusan begombolni, mintha az életben semmi fontos és végérvényes nem lenne néhány finoman gyűrt férfiingnél, amit Muterkám nagy gonddal vasalt ki évekkel ezelőtt vasárnap esténként, míg a Hír­ adót nézte, s míg Apám Karin anyjánál húzta fel a nadrágján a zipzárt. 17 �carissim ae Legalább tíz fokot hűlt a levegő, mióta hajnalban kipattant az ágyból, hogy bezárja az ablakot, teraszajtót, legalább tíz fok, ami kiszippantotta a lakásból a függönyt, az meg hirtelen férfi lett, hívták, és ő ment utána. Van itt lendület és tudás, olvasta, Kell még szikárság és fókusz, ami kínból és sebből szivárog, Rilke, amikor Rodinnél tölt időt titkárként, sértettség, Stokholm-szindróma, azt írta, szükségem lesz rá, aztán hova jutottunk, gondolta Maria. Már dühös sem vagyok. Szofka tudta az elejétől, a feleségek, ha érzékenyek és okosak, férfiember nem képes hazudni nekik, talán nem is akar, mint a megváltásra, úgy vár arra, hogy kiderüljön a titkos élete, ami, ha nem vigyáz, kettéroppantja. Megbocsáthatatlannak tűnik, hogy a legszebb napok ellenére burjánzik benne egy mocskos élet is, amit nem lehet nem élni, ahol hazudni lehet büntetlenül, mert Ha kell, a fák koronájáig lehozom neked, Marla, a csillagot is, csak lejjebb ne kérd, a középvonal alá ne kérd, ahol határokat építek, amikor még minden olyan esetleges, és nem dőlt el, hogy merre kellene mennem, tartsd magad ahhoz. Azon túl van a feleségem és a gyerekeim. Vagy inkább gyáva vagyok még elköteleződni, kimondani, hogy nem erre az életre vágytam, mert én pilótának születtem, a szárnyak minden nőnél előbbre valóak. És akkor jön a visszatérő álom, összecsengenek a férfiak szavai, Abban a buliban szörnyek üldöznek, a végén kijutok, de mindig ott a sztráda, a HÉV-megálló, se­ honnan sehová sem induló járatok, mit kezd az ember azzal, hogy jön ez a nő, akit ez a másik Mariának hív, és valóban annyi neve van, ahány arca, és sok férfi hitte róla, hogy mindet ismeri, birtokolhatja, és Maria, nevezzük most így, szintén azt hitte, ismerik és birtokolhatják. Nincs férfi befogni ezt a ködöt, én legalábbis képte­ len voltam, Muterkám, az álom végén nekem Maria megjelent, Maria kézen fogott, és azt mondta, Menjünk, ennyi volt, azóta Marlát már másként nevezik, és Marla minden éjjel azt álmodja, mennek, nincs konkrét cél, csak egyre biztosabb lépések, és tudom, Muterka, néha arra gondolok, isten hatalmas, hogy jött ez a fiú, és azt álmodta, Maria kézen fogja, és azt mondja, Menjünk. Hogy isten tudja, mocskos vagyok, és csak hazugságra tökéletes teremtmény, tehát van megváltás és megbo­ csátás, mert hagyta, hogy hagyjam, észrevegye őt. Szofka átkai persze megfogantak. Büntetlenül nem lehet félrekúmi, még ha van olyan, hogy az élet rendje ez, a fájdalom fájdalmat szül, a kín kínokat, Martin csak a fókuszról és a szikárságról beszélt, Hát tudd, Szofka, én fókuszáltam és szikár is voltam. Amikor a legboldogabb leszel, Szofka ezt írta, legyek akkor a legboldogtala­ nabb, és így lett, talán van megváltás, és mégsem roppan ketté az ember, mert a nők olyanok, hogy megbocsátanak, jó lenne tudni, mettől meddig gyávaság a szeretet, jó lenne bízni, hogy minden döntés valamire elég kell legyen, majd az évek visszaigazol­ ják. Vagy nem, de akkor megtart, hogy mégis van olyan, hogy szeretet, hogy annyi kimondott bénult szó mögött van érzés és van élet, hogy amikor a vége van, és az a vézna öreg test bejön a szobába, óvatosan betakar, mellém ül, és csak néz, órákig csak néz, hogy úgy engedjen el, hiszen kimondott már mindent, ami kimondható ezen a szinten, és ott nem lesznek bűnök, mert feloldozták őket az együtt töltött évek, nem lesznek hazugságok, mert minden hazugság igaz lesz, valaki felé tolmácsolt igen, amit egy másik nemnek értett, torz mosollyal az arcán. De az nem érdekli az istent. 18 �A hazug férfiak szívtelenek, nő tőlük tanul a legtöbbet. Van valami kegyetlen a szemében, de ne félj, mint én, anno, majd te is kipörögsz belőle, nyugtattak a barátnők, én meg tiltakoztam, hogy ilyen úgysem lesz, hogy a szeretet bennem mindenáron fájni akar, mert mást nem engedek meg magamnak. Rilke tizenegy évig volt Rodinnél, az még kiutazásokkal is sok. Egy kerthelységet képzelek, ahol összekacsintanak, ha nyári ruhás nőket sodor feléjük a körút, ha szépek is és mosolyognak azok a nők. Utána könnyű zakót terítenek a vállaikra, könnyű zakóban könnyű séta, minek beszélni közben. Mióta tudok rólad, szeretem, hogy hosszú az élet, írta Maria, Azért ütlek, hogy ne félj, válaszolta Martin, Közben rettegek, hogy megszeretlek majd, de ezek női sorok, férfiember olyat ír, hogy Kevés a gondolat bennem, a moz­ gásról tudok a legtöbbet, mert mozogni szeretek, te figyelni, azt tudsz, mit láttál? Muterkám, bár sosem mondtad, szerintem tudtál róla. Apja vére és a tiéd, és az apja hazug volt, hát hazug lesz akkor az egy szem fia is, a lányok széttartók és bizalmatla­ nok, pedig csak annyi kellett volna, hogy Karint rendesen megbasszák. Gyanús vagy, fiam, menj el inkább a gyerekekért, Gyanús vagy, Muterkám, hogy most kéred számon rajtam, aki vagyok. Maria és Szofka segít majd, úgyis az a lényeg, hogy a végén meg­ váltanak, Krisztus kutyafasza a kereszten, az én két asszonyom okos és érzékeny is. Az egyik faja közt a legokosabb, a másik a legérzékenyebb. Beteg a vérük, fiam, ezt így nem lehet, de most már mindegy, Muterkám, Maria boldog, Szofka pedig szeret, tehát megbocsát még ha időbe is telik. A végén én leszek a győztes úgyis, alig negyvenéves. Egy óriási varjú szállt a kinti telefonzsinórra, alkarnyi izmos testtel csimpaszkodik, a feje és a szárnyai feketék, a teste szürke. Úgy látom, tanakodik, már ha tudnak ilyet, a macskáimból a párkányon csak az izmaik látszanak. Most megbillent, csak nem zuhan le, talán varjú, már ha vannak ilyen arányban fekete- és szürke testű állatok. Ha kitárnám az ablakot, az ösztön győzne, és halottak lennének mindketten. A macska ugrana, és miközben roppan a madár, az ő nyakát a beton szegi. Nemrég szitált, a hidegfront maradt, legalább tíz fokkal hidegebb van kint, nem szellőztetek, megmenekülnek az állatok is. Ki fog nevetni. Megkívántam. Ha nem tartanék attól, hogy képtelen lennék a megfelelő pillanatban magára vágni az ajtót, vagy be sem engedni, hogy most már menjen, én szabad vagyok, azt mondanám, jöjjön, legyen a szeretőm. Mit kezdjek azzal, hogy tudom, maga olyan ember, akire rá lehet vágni, akit lehet nem beengedni. Meg előbb szedelődzködik. Mert ez fogott meg hallo­ másból is, és mert én sem az a nő vagyok, aki dühöng, ha retteg. Szeretőnek is túl sok leszek elég hamar. Megkívántam. Úgy, ahogy nem is lehet embert, valótlan és hazug tehát minden sorom, sziesztajáték, amíg a varjú eldönti, merre tovább. Tényleg csak betűk ezek. Hideg, ha a betű hideg lehet, és forró, ahogy, ha van, tolul a farkába a vér, mint nekem percek óta a keresztbe vetett lábaim közé. Kimegyek a folyosóra elszívni egy cigit. A madár messze, a macskák is összekuporodtak. Hány nő, hány férfi szükséges és elégséges feltétel az élethez? Mindig viszolyogtam attól, ha a férfiak lejancsikázzák a farkukat. De a magáét leszopnám, hogy megtébolyuljon belé. Látod, Muterkám, ennyi kellett. Megszólítás és önkény, Gyengém a nyelvi eroti­ ka, írta Martin, és olvasta Maria, Muterkám, csak hallgass tovább, A kifogástalan és termékeny trágárság, melynek hatására már-már irányítható bábbá válok, és élve­ zem, És fiam, báb lettél, farkad által irányítható. Mert megszűnt benne minden önreflexió, egészítette ki Maria, És egy pillanatra elfelejtette, hogy mennyire retteg mindentől és mindenkitől, aki körülveszi. 19 �Magát láttam akkor egész este, ahogy mellém ült, éreztem hajammal a csuklóját. Vajon teremtődhetnek-e receptorok a szálakban, hogy felfogjanak, érzékeljenek, vagy csak a hőt vették át, én mindenesetre kéjjel dőltem hátra többször is. Közben a kezét figyeltem, a másikat, meg az orrát, hogy milyen szép az íve, mint a férfiak­ nak, akiket az életemben majd mind szeretek, látja ez is rólam szól, azok a férfior­ rok, amik mellett egyszerű képlet leszek, nőként ülök, hallgatok. Ott kellett volna elnémulni, hogy ne kelljen semmit megbocsátani, kiszállni az autó­ ból, a kulcsot zárba tenni, nem gondolni vissza, nem találni ki újabb neveket magamra, mennyi arcot visel el egy ember, mennyi mosoly rejti el a kínokat, és ki az, aki előtt nem lehet titkolózni, hazudni, mert ismeri a tekintetem, és ismer engem is. És akkor nem kellett volna a kertbe kirohanni, onnan tárcsázni, aztán sírmi, mert úgy emlékez­ tem, azt kell, aztán meglepődni, mert úgy emlékszem, ez régen ment, régen görnyed­ tem, ha fájt, most viszont kérdeztem, hallgattam, aztán elindultam a piac felé, vettem szüvát, őszibarackot és tojást, a dinnyét jobb kézben tartottam magasan, szelet volt, a lé csurogni kezdett, Rakd szatyorba, mondta a húgom, én meg arra gondoltam, Minek, hadd csurogjon végig a karomon az édes, cukros lé, utána úgyis lezuhanyozom, lemo­ som ezt a mocskot, amit magamba szívtam, átszappanozom a hónaljam és a könyö­ kig édes részt. Talán az fájt a legjobban, hogy valaki újnak meg kell bocsátanom ma­ gamban megint, és nincs neve, hogy a szeretet gyávaság is, és a nők olyanok, hogy megbocsátanak, mert meg akarnak bocsátani, és hiába üvöltöttem, hogy legutóbb meg­ fogadtam, csak még egy ilyen, és nem lát engem többet, Szofka, te tudtad, hogy ez nem ilyen egyszerű, sőt, semmi köze ehhez, köze nincs a dühhöz, a fájdalom valami másfajú állat, amiben életösztön diktál, hogy menj, vegyél gyümölcsöt és tojást, menj, aztán szappanozd át a testedet. Menj, a test nem fétis, csak szaru és bőr, ráadásul amit kitapintasz, fogdosol, simítasz, hét év múlva elfelejted mind. Mert mégis van olyan, hogy szeretet, hogy annyi kimondott bénult szó mögött van érzés és van élet, hogy amikor a vége van, és az a vézna öreg test bejön a szobába, óvatosan betakar, mellém ül, és csak néz, órákig csak néz, hogy úgy engedjen el, hiszen kimondott már mindent, ami kimondható ezen a szinten, és ott nem lesznek bűnök, mert feloldozták Őket az együtt töltött évek, nem lesznek hazugságok, mert minden hazugság igaz lesz, én leszek és ő lesz, az öreg test felé tolmácsolt igen, hogy óvja, védje, istennek tetsző. Zeitgesist Betakar, és így leszek a legmagányosabb. Kint szél zúg, a fák susognak, kibeszélnek minket is, Nézd, ők a boldogok, nagy hibájuk, hogy embernek születtek, mondják. Betakarja, és így lesz a legmagányosabb, elfelejti az emberi beszédet, ráharap a nyel­ vére, először csak nedvesség, aztán egyre erősebb íz kering, ahogy eloszlik a szájában a vér. Nézd, milyen magányosak, a fák susognak, a szél a barátunk, ne félj, valaki ezt dobolja oldalról. Hazudik. A test kimerült, messziről hordja a lelket, idegenséget hord felém, most megint valamire emlékeznem kell, test a testre, az összes kikapart névre, fiúk és lányok, de talán még mind nemtelenek, kiforratlan, kapkodó testek, ne félj, aludj, kialudhatók ők is, mondom magamnak, hisz ő nem beszél. 20 �Megyünk a sötétbe. A lépések biztosak, pedig elöl semmit sem látni, távoli lám­ patestek a Keszeg utca végén, valamire jók lesznek még. Nem érek hozzá, csak lépek, hideg van, én kardigánba burkolózom, jobbal a bal karom dörzsölöm hiába. Látom az arcát, szűkek a szemei, alig tíz perce ébredtünk fel a parton, most az üres lakásban, naponta váltott terekben érzem otthon magam. Vele, mellette, aztán a hiányában, a belakott panziószobában, a gyerekkori ágyában, ahol nem gondolok arra, én hanyadik vagyok, inkább az jut eszembe, ilyenek az utolsók álmai, akik egyben a győztesek is. Mert nem lesz ebben az ágyban több női test, csak az én csípőm horpasztja majd a huzatot. Nézem a félig kipakolt könyvespolcot, a bal sarkában videokazetták hevernek egymáson, az ágyneműt már én húztam, és más­ nap majd én varrom fel a leszakadt gombokat is. Alszik, ahogy aludt a test a vendégágyon, belakott terek, a feleslegesen elcipelt hálózsákból kiszól valaki újra, Már megint hiába, mert az otthon nem itt terem, nem a betakart testek árasztják a meleget, hanem a csöndek. Az úton egyre mele­ gebb van, ahogy gyalogolunk, tisztul az égbolt, vagy csak a szemem veri vissza a fényt. A parton nincs se pléd, se paplan, nem fázom, majd persze arra ébredünk. Fekszem, és fekszik, felettünk a lámpatestek körül cikáznak a szentjánosbogarak, de mire belátom, ezek azok, már elhittem, ilyen, ha rászakad az emberre az ég. És megindulnak az égitestek, felborulnak a tanult egyensúlyok, megszűnik a tömeg, az idő és a tér, a test csak egy emlék, az lesz, mikor a vendégágyban a kezem a farkára teszi, azok lesznek az ütemek. Kitakart testek, egyik a másikon mozog, a szemem lehunyva, koncentrál a szív, a többi, fogalmam sincs, merre van, látom a vízparton a szentjánosbogarakat, látom magunkat, ahogy leszakadt az ég, nincs semmi, ami ne lenne kívül, és nincs semmi, ami nem belülről jönne, Látod, megint badarságokat beszélek, a kitakart testem és az ég egyre súlyosabb, a jobb kezem létezik, azzal nyúlok magam alá, rásegít, mutatja, merre rejtsem a karom, a középső ujj nedveset tapint, a víz, a víz lehet ilyen, talán mégis úsztunk az éjjeli Balatonban, talán mégsem szakadt le az ég, csak álmodtam. Lassú, mintha a partnak ütközne a víz, lassú, pedig bennem ring, a fülembe suttog, hallom, hogy beszél, a csillagok szentjánosbogarak voltak, és van sötét, amiben biztosan járok, erre gondolok, el kellene mondani neki is, hiába tudom az eszemmel, hogy ez is megoszthatatlan, utána úgyis elmondom, amikor a ház csendes, a szomszéd szobákban régi kávé illata terjeng, nézem a régi könyveket, szakadt gerincüket valami lélek tartja csak. Kiszólnak a lelkek, a gerincről ne szólj többet, figyeld a saját hátadat. A mozdula­ tai ismerősek, lassan eltanulja tőled, és eltanulod te is a hanglejtését, aludni kellene, kint már motoznak a tücskök, összedörzsölik apró lábaikat. A lakás mögöttem tiszta, portalan és rendezett, újrarendeztem a ruhákat is, lesúroltam a csempét, ki a kádat, a porcelán hűvös fehére, gondoltam, megnyugtat majd, ha te nem vagy itt. Aztán másképp lett sok minden, a hajam továbbra is hullik, a DVD-t még nem vettem ki, tiszta szoba, akár én is lehetnék, amibe hazaérkezel. Várni mozgás, a víz és a mosószer feloldja a köröm lakkjait, várni nem beszéd és kitakart combok, mintha reggel lenne, és egyszerre mozdulna a térben kettő, hogy egy legyen, egymás felé, mert akkor mégis van gravitáció és súlyok is, amik könnyebbek lesznek, az ember végül megbocsáthatja magának, és mindezt újra elfelejtheti, hogy ott újra csönd legyen és sötét, zuhanjon le az összes égbolt valamennyi csillaggal, amikről kiderül, nem bogarak, nem motoznak, a hasa a hátamon, csak én láttam rovarnak, a rándu­ lások van, hogy összeérnek, kimotozza belőlem valami magát, hogy most elcsende­ sedhessen megint. 21 �Lá zá r B en ce A n drás A kakaspörkölt Egy emberélet alatt mondjuk legalább négyszer, legalább négyszer eljön az a pilla­ nat, vagy éppen óra, a szerencsétlenebbeknél nap vagy hét, amikor azt érzi az em­ ber, hogy innentől más lesz, innentől legalább annyira, hogy más íze lesz a jól meg­ szokott vasárnapi ebédnek. De általában ez nem a vasárnapi ebédről szól és a nyugodtabbak ezt úgy mondják, ilyen az élet, akik meg reménykedni is szeretnek, azok meg rávágják, hogy ez a sors, vagy éppen az Úristen, a lényegen aztán nem változ­ tat semmit, innentől aztán tényleg minden egészen más lesz. A nyolcvanas évek végén, aztán egy ország életében is eljött legalább egy száza­ don belül a negyedik*, de ki tudja, talán számolni sem lehetett már, az viszont biztos, hogy ez komoly volt, legalább annyira, ahogy a sors, vagy az Úristen. Három férfi mondott beszédet, egy fiatal, kettő idősebb, de mindhármuk szakállas, mindhármuk annyira, hogy hihető legyen az egész, és ne csak ők higgyék el, hogy itt most eljött a pillanat, hogy innentől más lesz, innentől legalább annyira, ahogy a vasárnapi ebéd. Ezen a tavaszon, amikor a három szakállas a hősöknek a terén megcsinálta a ne­ gyediket, kicsit délebbre történt valami ehhez hasonló. István, aki két falu között ingázott már vagy legalább három éve, mint körzeti orvos, és barátja, Imre, aki inkább a pénzzel foglalkozott többet, úgy döntöttek ezen a tavaszi szerdán, hogy megünneplik, hogy Istvánnak fia született, az első, és csinálnak egy kakaspörköltet. Reggel kimentek a piacra, és annál az öregasszonynál vették meg az egész ka­ kast, akinek az egész piacon a legjobban tört a háta. - Mihez kell a jószág, ha szabad megkérdeznem? - kérdezte az öregasszony, akinek tényleg annyira tört a háta, mint a pódiumhoz vezető lépcsőnek, amin a három szakállas a hősöknek a terén elindult beszédet mondani. - Pörköltet csinálunk belőle, pár napja született a fiam, tudja, ünnepiünk, tudja, innentől majd minden más lesz - válaszolta István azzal a gyermeteg mosollyal az arcán, ami igazán nem erőltetett, hiszen annyira volt ő öreg, mint a három szakállas közül a legfiatalabb. - Hát akkor gratulálok, ünnepeljenek, nagy munka lesz, minden jót kívánok mondta az öregasszony, és a rádiójához sietett, hogy meghallgassa az aznapit. Beszerezve kakast, zöldséget, István és jó barátja, nem mellesleg munkatársa, ugyanis volt egy közös üzletük, ami nem kis mennyiségben hozta a pénzt a házhoz, elindultak elkészíteni a kakast, amit nem kis hadjárat útján szereztek be. Miután felértek a lakásba, megkezdték a készülődést. Előszedtek bárd méretű késeket, nejlonszatyrot, újságpapírt, gumikesztyűt. István a gyermeteg mosollyal az arcán, ami aztán igazán nem volt erőltetett, úgy döntött, hogy ő lesz majd a hóhér. Persze, minden rendben is lett volna ezzel, ha a szerencsétlen kakas, aki szintén érezte aznap, hogy innentől aztán tényleg más lesz, nem szökött volna ki István kezéből, és nem kezdett volna el ugrálni, és csapkodni a lakásban, teleszórva tollal a finom orosz gyártmányú kárpitot. A küzdelemnek végül Imre vetett véget, ráve­ tette magát a kakasra és egy könyörtelen, hideg mozdulattal belehasított egy olyan 22 �bárdméretű késsel a tarkójába és áttörte a csigolyák védőfalát. A fekete színű vér meg úgy folyt végig a konyhaasztalon és az orosz kárpiton, mint a három szakállas lábánál a folyó, amit Dunának hívnak. Ezután már csak a nagyja volt hátra. Kopasztás. Talán a kakasvásárlásnak az egyetlen hátulütője. Persze, aki olyan jó magyarosat akar, és ugye István és barátja, Imre ilyet akartak, azok megsegítik a folyamatot egy üveg barackkal, vagy körté­ vel, legalább. Így történt ezen a tavaszi délelőttön is, amikor a három szakállás eldöntötte, hogy ők aztán elhiszik, hogy innentől minden más lesz, legalább annyi­ ra, ahogy a vasárnapi ebéd. Amikor aztán a nap átfordult a másik oldalára, amikor István és Imre éppen a közepénél jártak, megmozdult a telefon és csörgött, mintha tényleg fontos volna. -H alló, itt... - Szia, István, itt a könyvelőtök, Ilona - mondta a nő a vonal másik végén, akinek a hangja egészen olyan volt, mintha átment volna a gégéjén egy konzervdoboz széle. - Szia, Ilona, mondjad - mondta István a gyermeteg mosollyal az arcán, ami in­ kább görbült a pálinkától, mint attól, hogy ő maximum annyira, mint a legfiatalabb szakállas a hősöknek a terén. - Igazából nem telefontéma, jó lenne még ma találkozni, valami nem stimmel a könyveléssel - mondta a nő. - Figyelj csak, majd rád csörgök kicsit később, de szerintem holnap reggel jó lesz nekem - mondta István. - Rendben, akkor holnap, szia - tette le a telefont a nő. Ez a telefonos kitérő még annyira sem állította meg Istvánékat, hogy a gramofonból szóló ugyemijóbarátokvagyunkat valaki lekapcsolja. Aztán, amikor már úgy nézett ki a konyhaasztal, mint a tavaszi lomtalanítás után a sugárutak szélei, a lakás ajtaján István felesége, Hajnalka lépett be, kezében az ünnepelttel, a csak pár napos Dáviddal. Letette az ünnepeltet, szembe a konyhaasztallal, aki úgy örült a hangulatnak, meg az ugyemijóbarátokvagyunknak, hogy a nevetését, még az a bárdméretű kés látványa sem tudta megállítani. Hajnalka meg beállt segíteni a két hősnek, akik áttörték a csigolyák alkotta védőfalat és már a kopasztás végénél jártak. Pontosab­ ban kért ő is egy féldecit. Aztán eltelt a délután is, a nap már a végét járta, úgy kúszott végig a horizonton, mint az a szegény kakas, amikor a fekete vér úgy folyt a nyakából, mint a három szakállas lábánál a folyó, amit Dunának hívnak. A kakaspörkölt főzése meg valahol a harmadik üveg kibontása közben abbamaradt. A félbevágott testből ott csöpögött a vér egy tálba, amit még István és Imre együtt vettek úgy jó pár éve, amikor el­ kezdték építeni a vállalkozásukat. Az ünnepelt meg szemben a konyhával a bölcsőjé­ ben várta, hogy a pörköltnek a szaga elérjen az orráig, mint az első, ami ételből jön. A legvégére, amikor már a három szakállas is befejezte a hősöknek a terén, és a pódiumhoz vezető lépcsőn lesiettek egyeztetni, Istvánék nekiláttak elkészíteni azt a fránya kakast, amit attól a szegény öregasszonytól vettek még reggel, akinek az egész piacon a legjobban tört a háta. Az este végére, elfogyott a harmadik is, a kakaspörkölt meg ott gőzölgött a fa­ zékban, amitől az ünnepelt rögtön felébredt és legalább akkora nevetésbe fakadt ki, mint amikor megérkezett. István, Imre és Hajnalka emelték poharukat, aztán meg kiéhezve nekiláttak a kemény munkával elkészített ételnek. 23 �Másnapra aztán csak a toll, a vér meg a szag maradt az egészből, az égből meg úgy zuhogott az eső mindent elmosva, mintha valami tényleg véget ért volna, és innentől tényleg minden más lesz. A lakás ajtaján aztán kopogott valaki. István nagy nehezen a gyermeteg mosolylyal az arcán kikelt az ágyából, ajtóhoz sietett, majd kinyitotta. -S z ia , Ilona. - Szia, István - mondta a nő, akinek a hangja tényleg olyan volt, mintha végig mentek volna egy konzervdoboz szélével a gégéjén. - Gyere csak be - mondta István, törölgetve szemét, amit aztán az éjszaka után volt miért. Leültek az asztalhoz, és a nő egyből a közepébe vágott. - Figyelj, tudom, hogy nem jó ilyet hallani, de az a gyanúm, hogy Imre téged legalább fél éve átver. -E z t, hogy érted? - kérdezte István. - Úgy, hogy nem kis pénz hiányzik a bevételből, és mivel te nem tetted el, így csak Imre lehetett - sopánkodott a nő. - Rákérdezek majd - mondta István, és a gyermeteg mosolya az arcán egyre in­ kább eltűnni látszott. Miután kikísérte Ilonát, a telefonhoz kapott és tárcsázta Imre számát. - Igen? - Szia, én vagyok az. - Szia. -Találkoznunk kell. - Most? - Még ma, szia - tette le dühösen a telefont. - Rendben. Aztán ahogy a telefonkagyló elhagyta a tenyerét egészen más íze lett mindennek. Egy emberélet alatt mondjuk legalább négyszer, legalább négyszer eljön az a pil­ lanat, vagy éppen óra, a szerencsétlenebbeknél nap vagy hét, amikor az ember azt érzi, hogy innentől más lesz, innentől minimum annyira, hogy más íze lesz a jól megszokott vasárnapi ebédnek. De általában ez nem a vasárnapi ebédről szól és a nyugodtabbak ezt úgy mondják, ilyen az élet, akik meg reménykedni is szeretnek, azok meg rá vágják, hogy ez a sors, vagy éppen az Úristen, a lényegen aztán nem változtat semmit, innentől aztán tényleg minden egészen más lesz. Ez volt az egyik István életében, ez volt az egyik olyan pillanat, amikor azt érezte, hogy innentől aztán tényleg minden más lesz. A fülében meg egyre csak az ugyemijóbarátokvagyunk szólt, a háttérben az ünnepelt sírása, aki szintén érezte ezt, a rádióban meg egy ország, pontosabban a három férfi ismétlése, egy fiatal, kettő idő­ sebb, de mindhármuk szakállas, mindhármuk annyira, hogy hihető legyen az egész, és ne csak ők higgyék el, hogy itt most eljött a pillanat, hogy innentől más lesz. Az égből meg úgy hullottak a tavaszi könnyek, mint a kakas nyakából a fekete vér, ami tönkretette az orosz kárpitot. * Megjegyzés: 1989. március 15-én több tízezres tüntetés volt Budapesten, a Hősök terén. Beszédet mondott Kis János, Orbán Viktor és Tamás Gáspár Miklós. Ez volt a ma­ gyar rendszerváltás első nagyobb megmozdulása. 24 �A vízen kullogó Van ez a falu pár kilométerre a román határtól, az egyik oldalról megy a rohadt szőrös talpúzás, a másikról meg a fasisztázás és így megy ez ezerkilencszázhúsz óta. Lehet, hogy előtte is divat volt, de akkor nem érdekelt senkit, azóta annál in­ kább, mert nehogy már ezek a jöttmentek, akik ellopták a jó magyar földet, meg mert nehogy már ezek a senkiháziak, akiknek még a zsidóval is csak a bajuk van. Szóval van ez a falu, ahol úgy jó tíz évet élt az én nagyapám. Akinek az apja egy szegény székely gyerek volt, akinek úgy kellett befejeznie az orvosit egy Németor­ szágból bevándorolt családnak a támogatásával a háború után, a napfény városá­ ban, mert a kolozsvárit akkor már át kellett tenni, szóval úgy kellett befejeznie, hogy végül ebbe a szegény székely gyerekbe szeretett bele ennek a Németországból bevándorolt családnak a legfiatalabb hölgytagja, aki nevezetesen nagyapám anyja lett. Végül meg úgy kerültek ebbe az istenháta mögötti faluba, ami pár kilométerre van csak a román határtól, ahol az egyik oldalról megy a szőrös talpúzás, a másik­ ról meg a rohadt fasisztázás, hogy ezt a szegény székely gyereket, aki nagyapám­ nak volt az apja, tizenhatban elfogták és elvitték Szibériába, ahonnan úgy kellett elszöknie, mintha minden mindegy volna. Előtte meg elkezdte az egyetemet Ko­ lozsváron, utána meg úgy kellett ennek a német családnak a támogatásából befe­ jeznie a napfény városában, hogy végül egybe keltek. A szakvizsga után meg ebben a világvégénél is távolabb fekvő faluban kapott állást, ami pár kilométerre van csak az istenhátamögöttől, ahova talán még a turista is csak azért jön, hogy megnézze, hogy hol is van az az óperenciántúl. Tehát így éltek a harmincas évektől a háború végéig ebben a világvégi faluban, ameddig az apját el nem vitte az orosz levegő, ami beleférkőzött a tüdejébe, és átfúrta a szöveteket, mint valami rovar az érett zöld almát. Nagyapám meg nem volt több tíznél, amikor kitört a háború, de ez negyvennégyig egészen úgy látszott, hogy nem is érdekel igazán senkit, legfeljebb csak meglepődtek, hogy a szomszé­ dok, akik itt laknak pár kilométerre, és pár éve még büszkén ütötték a mellük, hogy ti bezzeg fasiszták, hirtelen azok lettek, hirtelen ezek a jöttmentek, akik elvitték a jó magyar földet, beálltak a nácik közé. Legfeljebb a falu központjában álló Aranyfa kocsma cigányai kezdtek el félni, hogy innentől más vár majd rájuk, ezt meg azt hallottak, meg hogy többen mond­ ták is, hogy ők tényleg félhetnek, meg amúgy is jobb lesz, ha jönnek ezek a tankok, mert van belőlük elég és csak elszívják a jó magyar levegőt. De úgy istenigazából őket se rázta meg, hogy a szomszédok hirtelen nácik lettek, és hogy ezek a nácik nem szeretik a maguk fajtákat, inkább kikérték az aznap estit, és tovább ittak. Nagyapámék se igazán foglalkoztak vele, hogy itt, az isten háta mögött, ahova még a kutya se, nem hogy a náci tankok betegyék a lábukat, bármilyen indulat megrendítse a nyugalmat. Az mindenesetre igaz, hogy negyvennégyben legalább annyira, hogy egy zsidó házaspárt bújtattak a pincében. Nagyapám meg mindig kijárt a folyóhoz, ami inkább emlékeztetett egy széles pocsolyára, csak néha úszott benne egy döglött ló is, aminek olyan szaga volt, mint a legrosszabb káposzta főzelékeknek, de őt ez tízévesen maximum annyira, hogy addig, amíg elúszott ez az állat, rápattintotta az orrára a teregetéshez használt 25 �facsipeszt, maximum őt is, mint a legtöbb helybelit ennyire zavarta ez az állatbűz. De legalább ott lehetett pihenni, meg ott volt nyugalom. A házuk meg ott állt a templom és az Aranyfa kocsma mellett, már csak azért is, mert ha valakinek baja esik, akkor gyorsan, még időben, nehogy a falu lakosainak költeniük kelljen bármilyen gyászmenetre, vagy halotti torra, még időben meg­ mentsék az illetőt. Ez főleg péntek-, szombat esténként okozott gondot a családi házban. A konyhaasztalra kikerült a fehér lepedő, a tányérok mellé meg a különböző cérnák, csipe­ szek, szikék, egyéb rettegett eszközök. Ebben az egész pakolásban meg segítségükre volt egy, a szomszédfaluból jött, nő, egy bizonyos Teréz, akit mindenki csak Teréz néninek hívott, bár annyira volt ő néni, mint nagyapám iskolatársai. Teréz néni egyszerű cselédlány volt, aki még időben talált férfit, aki mellett iga­ zán nőnek érezhette magát, a férje meg a Bátori Jóska, egy asztalos cigány ember volt. Akinek azon kívül, hogy szerette a pálinkát, meg a vörösbort semmi bűne nem volt. Igaz, egyszer volt a rendőrségen is, de akkor is csak, mint szemtanú. Az öccsét késelték meg még a negyvenes évek legelején, amikor sehogy sem juthatott el ebbe a világvégi faluba a fasizmus, de a környékbeliek mind azt mondták, hogy etnikai. Szóval ez a Bátori Jóska szerette a pálinkát meg a vörösbort, meg szeretett hajna­ lig mulatni az Aranyfa kocsmában hétvégenként, ami ott állt a templomtól kétsaroknyira. Teréz néni meg megkapta férjül, aki mellett talán igazán nőnek is érezhet­ te magát. Talán sikerült. Mindenesetre annyi biztos, hogy szült egy lányt, akit utá­ na legalább annyira szeretett, mint nagyapámat meg a bátyját. Mert, hogy ő volt a pótnagymama, persze nagyapámat ez a nagymama dolog odáig érdekelte, hogy mit főz ma a Teréz néni. Teréz néni a legjobban talán a vízen kőtt tésztát tudta csinálni, gyerek nyelven csak szimplán vízen kullogót. Ez amolyan édesség féle, ami onnan kapta a nevét, hogy a nagymama vízben dagasztja, és úgy úszik a vízen, mint az a döglött ló, ami miatt még a facsipeszt is rá kell pattintani az orrvégére, mert elviselhetetlen az állatbűz. Ezt az édességet nagyapám talán még a Piroska nevű padtársánál is jobban sze­ rette, és azért ez nagy szó, mert nem volt ám ő olyan szokásos tíz éves, ő az a sze­ relmes tíz éves volt, aki megtalálta élete szerelmét ilyen fiatalon, és ez a valaki pont a hentes cigányék legkisebb lánya volt. Ebben a faluban, ami pár kilométerre van csak a román határtól, ahol folyik ez a folyó, ami inkább emlékeztet egy szélesebb pocsolyára, csak néha feltűnik benne egy döglött ló is, aminek olyan szaga van, mint a legrosszabb káposztafőzelékek­ nek és ez is csak nagyapámat zavarja, mert, ha kiviszi ezt a Piroskát, neki is csipeszt kell tűznie az orrára. Szóval igazából ebben a faluban nem érdekelt senkit, hogy pár kilométerre most ezek a szőrös talpúak valami keresztet tűztek a kabátjukra, és hogy elkezdték nem szeretni az ott élő cigányokat. Negyvennégyben viszont történt valami, ami meg inkább érdekelte az ott lakó­ kat, mint a szomszédok, akiknek most ez a faji dolog lett egy időre a hóbortjuk. Bátori Jóska, aki elvégezte a legújabb mesterművét, amit éppen nagyapáméknak készített hálából, hogy munkát adnak az ő feleségének, becipelte a házba ezt az 26 �újabb mesterművet, és elment meginni a magáét. Mert azon kívül, hogy szerette a pálinkát, meg a vörösbort, semmi bűne nem volt. Ezen a kora őszi estén Bátori Jóska itta a magáét az Aranyfában, ami ott állt a templomtól két sarokra, majd megérkeztek a falu szélén élő cigányok, akik inkább szerették elvenni a másét, mint megdolgozni érte. Bátori Jóska még pár héttel azelőtt, hogy elvégezte volna az újabb mesterművét, amit az én nagyapáméknak készített, elment meginni a magáét. Majd összeveszett ezekkel a faluszéliekkel, szó szót váltott, majd az Aranyfa előtt, ami kétsaroknyira van a templomtól, Bátori Jóska és a faluszéliek egyike összeverekedett. A csatát végül Bátori nyerte, viszont a faluszéliek egyike, aki megint csak magának kereste a bajt, három késszúrás áldozata lett. Ez nagyapám apján kívül, és a faluszélieken kívül senkit nem érdekelt, mert ezekkel a faluszéliekkel csak a baj volt. A Bátori meg ott ült pár héttel később, itta a magáét, majd kirángatták az Aranyfából, és kétujjnyi szögekkel lukakat vertek a hasába egy félbevágott csónakon keresztül és beledobták abba a széles pocsolyába, ami ott folyt keresztül a falun. Reggelre a Bátori meg ott úszott a félbevágott csónakon, és ez sem érdekelt vol­ na senkit, ha nagyapám nem arra viszi aznap délelőtt az ő Piroskáját, akinek hozott a Teréz néni féle vízen kullogóból egy adagra valót, és eltervezték, hogy kifeksze­ nek a fűbe és beszélgetnek egy jót, mert ott nyugalom van és nem zavarja őket senki. Nagyapám meg hozta magával a két csipeszt, amit úgy szedett le a kötélről, hogy be kellett vinnie a leakasztott ingeket a konyhába, az anyja meg hiába kiabált utána, mert ugye egy szerelmes tíz évessel nem lehet mit kezdeni. De amikor ott ültek a parton, csak azt látták, hogy Bátori Jóska, aki tegnap még az új mesterművét cipelte a konyhába, ott úszik a folyó felszínén, ami inkább ha­ sonlított egy szélesebb pocsolyára, csak néha egy döglött ló is feltűnt benne. Aznap délelőtt viszont ez a döglött ló Bátori Jóska volt, aki ott úszott a folyó felszínén, mint a Teréz néni készítette vízen kullogó. De ezt nem tudta elűzni a teregető kötélről leakasztott csipesz sem, nagyapám úgy szaladt egészen hazáig, mintha egy farkaskutya üldözte volna. Mert féltette az ő Teréz nénijét, aki csinálta neki a vízen kullogót, amit még az ő Piroskájánál is jobban szeretett, féltette, hogy nehogy utána haljon az ő férjének, mert ki teszi ezek után őt nővé, ha nem a Bátori Jóska. Negyvennégyben viszont történt valami, ami egyáltalán nem érdekelte a falu la­ kóit, maximum a nagyapáméknál bújtatott zsidó házaspárt. Mégpedig az történt, hogy a szomszédoknak új hóbortjuk támadt, leszedték azt a hülye keresztet a kabátjukról és egy csillagot tűztek rá. Nagyapám meg mind­ eközben szaladt az ő Teréz nénijéhez, hogy nehogy az ő férje után haljon, aki iga­ zán nővé tette Őt. Futott, mint akit farkaskutya üldöz, mert félt attól, hogy a Teréz néni majd elvágja a torkát, és akkor majd ki fogja neki készíteni a vízen kullogót, amit az ő Piroskájánál is jobban szeretett. A falu lakói meg azt látták, hogy az őszi sárgaságban az orosz tankok megállnak ennek a falunak a határánál, ami pár kilométerre van az istenhátamögöttől, ahova talán még a turista is csak azért jön, hogy megnézze, hogy hol is van ez az óperenciántúl. Az orosz tankok meg úgy mentek Budapestig az őszi sárgaságban mintha minden mindegy volna. 27 �«EZEK A KE DVE S KIS P OR T É K Á K " G a ra c zi L á sz ló Rem ixát A haverjai hívták Video Joe-nak, ha cukkolni akarták mert Vida Józsi vékony, szemüveges legény volt, és bár gesztenyeszín szeme tetszett a lányoknak, a Joe név úgy állt rajta, mint Trabanton a téli gumi, lötyögött, nem is szerette. Magának való gyerek volt, de ha megivott néhány pohár vébékát a Fekete Lyukban, és jó cimbo­ rák vették körül, akik szintén emelgették a poharat, megeredt a nyelve. Egyszer a Fiatal Művészek Klubjában üldögélt, és egy lányt talált maga mellett. Hát te ki vagy? Én a Zsuzsi. Hú, micsoda lány volt az! Video Joe, nevezzük így, mert a név ráragadt, és végül is megszokta, és egyben emlékezzünk meg egy barátról, aki már a mennyország­ ban pipázgat, tőle hallottunk először Video Joe-ról, megérdemli, hogy leírjuk a nevét, Cserne Lacinak hívták, míg e sártekét taposta, szóval Video Joe megneszült, mert szép lány volt a Zsuzsi, friss, ropogós, új hullámos, de a többivel ellentétben a szája mosolyra nyílt, nem arra a keserű fintorra, ami akkoriban szokás volt. Beszél­ gettek, iddogáltak, jó kis bringa ez, gondolta magában Joe. Nem először fordult elő, hogy a vágy éjjeli lánykák karjába lökte, de mikor hajnalban egy Mikszáth Kálmán téri lakás cselédszobájában ölelték egymást, úgy érezte, ez most más, valami zen­ gett és zúgott fölöttük, és a nászt nem részeg alvás, zákányos ébredés, sunyi mene­ külés követte, csodálkozva nézték egymást, mintha hirtelen kijózanodtak volna, és szenvedésnek tűnt fel, hogy egyszer ezt be kell fejezni, el kell válni, a nappal hideg fényénél kell megnézni, mi volt és mi lehet. Az elválás a vártnál hamarabb bekö­ vetkezett, mert a rögtönzött buli házigazdája, egy híres színész nagytermészetű öccse, aki logopédiát tanult a gyépén, bekopogott, a kilincset rázta, nyissák ki, mennie kell. Az író, aki megszakítja beszédét, kitérőket iktat be, szót csépel, előtérbe tolak­ szik, osztja az észt kéretlenül: tolvaj, ki meglopja melléje szegődő útitársát, úgy­ hogy száz szónak is egy a vége, az éjszaka emléke nem múlt el nyomtalanul. Telefon­ számot nem cseréltek, randevút nem beszéltek meg, de mikor Joe pár nappal később a Ráday-klub füsttől és alkoholgőztől sűrű és sötét légterében, a tömegben, zajban is érzékelte, hogy immár megint nincs egyedül. Hamarosan meg is látta Zsuzsit a pult mellett, egy lánnyal beszélgetett, konkrétan a Somával, még fiatal delnő korá­ ból, de már akkor is dermesztő méretű dekoltázzsal fölszerelkezve. Megszűnt a zaj, elnémult a zene (Sexepil: Arab fiúk, német lányok), Joe szíve, ahogy mondani szokás, a torkában dobogott, de nem ment oda, kiélvezte a várás kínját és gyönyörét, ilyen perverz csávó volt ez a Video Joe. Hanem amikor elkezdődött a Sexepil című szám, és mindenki hujjogva középre ugrált, odapenderült, átölelte Zsuzsi darázsderekát, magával vonta a táncolók közé, hogy csak úgy libbent a lány viganója. 28 �Másnap délben Joe Thököly úti szuterénjében ébredtek, és Zsuzsi szemébe nézve megint csak azt a jó és meleg dolgot érezte a mellkasában. Zsuzsi Szegedre járt egyetemre, de ez nem lehet akadály, a távolság, hogy is van, a kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja, minden azon múlik, Zsuzsi hogy áll a kérdéshez, és bizo­ nyos jelek arra utaltak, jól áll, mert bár vissza kellett utaznia Szegedre, és elárulta, hogy jövő hétvégén nem is tud Pestre jönni, ám fölvetette, hogy ha Joe-nak volna kedve őt meglátogatni, szívesen látná kollégiumi szobájában, annál is inkább, mert a szobatársa nem lesz otthon, valamint CPG-koncert lesz a Rottens-klubban, és másnap még akár Zsuzsi szüleihez is elmehetnek Kishalomra. A CPG-ről annyit kell tudni, na de erről talán majd máskor, ne hagyjuk magukra a szerelmeseket, merthogy az események vad vágtába kezdtek: Joe pénteken vonatra szállt, és ahogy meglátta Zsuzsit a szegedi állomás peronján, a félelem, hogy csak a szesz ködében kapaszkodtak egymásba, és most majd két idegen fogja józanul és hide­ gen bámulni egymást, kiderül a turpisság, kipukkad a lufi, szóval ezek a végtére is jogos félelmek egy pillanat alatt szertefoszlottak, ahogy átölelték egymást, aztán Zsuzsi azt mondta, örülök neked, megfogta Joe kezét, és elvitte a koleszba. A péntek a bulizás jegyében telt, CPG-koncert, Erdős Péter, kurva anyád, kocsmák, majd újra a kolesz, ahol hétvégenként nonstop tivornya zajlott, ők is csak reggel kerültek ágyba. Másnap elbuszoztak Kishalomra, de ez a kirándulás már nem sike­ rült olyan jól, Zsuzsi szüleinek nem tetszett Joe a tüskehajával, a gyűrött zakója hajtókájára tűzött jelvényekkel, a combtőig felhasadt nadrágjával - éjjel valami kerítésen is átmásztak - , valamint azt is furcsállták, hogy félóránként kivonult a konyhakertbe füvet szívni, amiről nem tudták ugyan, hogy fű, de dohányozni oda­ bent is lehetett volna.. Joe általában véve és távolról csodálta a falvak rusztikus világát, de közelről idegenkedett az ólak szagától, és az olyan veszélyes eszközök­ től, mint gereblye és rotációs kapa. A helyiek ízes beszéde is felzaklatta, arra emlé­ keztette, mikor kiskorában vidékre utaztak, és anyja beszéde útközben fokozatosan népiesre váltott. Nem lett nagyobb botrány, túlszívta magát, bambán heherészett, az utolsó busszal visszaindultak Szegedre, és Zsuzsi tudta, hogy Kishalomra egy ideig nem fognak jönni. A JATE-klubban Joe többé-kevésbé kijózanodott, viszont ragaszkodott hozzá, hogy félmeztelenül táncol a Passengerre, emiatt összetűzésbe került a kidobókkal, de Zsuzsinak sikerült elrángatnia onnan. Következő hétvégén Iméli Zsuzsi utazott Pestre (hogy miért hívjuk Iméli Zsu­ zsinak, később fog kiderülni), megint minden jó volt, és két szeretkezés közti szü­ netben Joe, maga számára is váratlanul, megkérte Zsuzsi kezét. Nem tervezte el a dolgot, feküdtek az ágyban, spanglit szívtak, a gyöngyösi cuccot a kenderáztató mellől, mert a holland elfogyott, és akkor véletlenül kicsúszott a száján. Eredetileg valami szépet akart mondani, de irtózott az érzelmességtől, minden érzelmességet érzelgősségnek tartott, az érzelmeket nem lehet kifejezni, az érzelmeket érezni kell, ahogy kifejezed, érzelgősség lesz, hazugság és nyál, az érzelmek taglalása helyett mintegy gyakorlatias ötletként vetette föl, hogy Zsuzsinak nem volna-e kedve hoz­ zámenni feleségül. Be vagy szíva, vélte Zsuzsi, de nem mondott se nemet, se igent, és ezentúl, mintegy tréfából, jegyespárnak tekintették magukat. Eltelt egy kis idő, és Joe, megint csak kicsit betépve, azzal állt elő, hogy váltsák valóra a tervet, háza­ sodjanak össze, és Zsuzsi most már napnál világosabban látta, hogy komolyak a szándékai. Az esküvőre csak a két tanút hívták el, Hajnal Bandit és Somát, az énekes 29 �dizőzt, Zsuzsin piros, kivágott selyemruha volt, és ahogy kimondták az igent, még ott, a házasságkötő teremben rápöffentettek, mintegy megszentelve a rítust, szólt a nászinduló és ők boldogan távoztak. Zsuzsi arról, hogy férjhez ment, egyelőre nem szólt a családjának, jobbnak látta, ha fokozatosan avatja be őket, először talán a húgát, aztán az anyját, és így tovább. Ekkor kezdtek a dolgok rosszra fordulni. Először is kiderült, hogy Zsuzsi allergiás a Thököly úti szuterén levegőjére - a falak alul végig salétromosan fel voltak ázva - , és a vizsgaidőszak is beköszöntött, így hát lement Szegedre azzal, hogy Joe, akiről igazából nem is tudta, miből él, versei jelentek meg újságokban, ezzel bőven megelégedett, szóval hogy addig Joe szerez új albérletet, és megpróbál anyagilag egyenesbe jönni. Kicsit fájt, hogy Joe rögtön az első hétvégén nem látogatta meg, pedig Kretens koncert volt a JATEklubban, de Joe telefonban megnyugtatta, hogy intézi az ügyeket, lakást keres, és közben összehaverkodott a Felszabon meg a Wichmann sörözőben néhány fiatal íróval, lapalapításban törik a fejüket, nagyon fontos, hogy minden percet Pesten töltsön. Iméli Zsuzsi egészségi állapota nem javult, állandó hőemelkedés, álmatlan­ ság, a bőrén viszkető, vörös foltok jöttek ki, és a vizsgáit nyár végére halasztotta. Meg akarta látogatni Pesten Video Joe-t, de a fiú lebeszélte, a lánynak pihennie, tanulnia kell, neki pedig annyi a dolga, inkább majd ő látogatja meg a lányt Szege­ den, de erre a látogatásra csak hetekkel később került sor, akkor sem Szegeden, hanem Kishalmon, Zsuzsi szüleinél. A látogatás, akárcsak az első, nem sikerült jól, mindketten idegennek, nyúzottnak találták a másikat, Zsuzsi apja pedig nyíltan felelősségre vonta Joe-t, hogy micsoda dolog egy ifjú férjtől - addigra már kiderült, hogy házasok - , hogy magára hagyja beteg feleségét, hetekig feléje sem néz, mire Joe azt válaszolta, ne szóljon bele, majd Ők ketten elintézik. Búcsúzóul azt mondta Zsuzsinak, kifesti az új albérletet az Ó utcában, és már jöhet is, azzal elment, és soha többé nem jelentkezett, nem is telefonált. Zsuzsi júliusban valamivel jobban érezte magát, felutazott Pestre, közös ismerő­ söktől, például Somától próbált Joe felöl érdeklődni, de Joe-t senki nem látta az utóbbi időben, nem tudták, merre jár, mit csinál, hol lakik, az Ó utcai lakásról még csak nem is hallottak. Zsuzsi hazautazott, és írt egy levelet a régi albérletük címére, majd mikor a levél címzett ismeretlen jelzéssel visszaérkezett, ugyanezt a levelet elküldte Video Joe szüleinek, akiknek a címét a telefonkönyvből nézte ki. Ekkor gyors egymásutánban két levél is jött Joe-tól, az elsőben rövid mentegetőzés után, amiben valami vidéki felolvasókörútra hivatkozott és a sok szerkesztői munkára, azzal hitegette, hogy közeleg az uborkaszezon, és augusztusban már sokkal több figyelmet tud fordítani ifjú hitvesére. A pár nap múlva érkező, második levelet Zsuzsi tízszer is elolvasta, de képtelen volt felfogni az értelmét, nem hitte, hogy ez megtörténhet, próbálta elképzelni, hogy valami vicc, hogy Joe csúnyán beállva írta azokat a mondatokat. Pedig a levél egyértelműen fogalmazott: ne haragudjon, nem kéri, hogy Zsuzsi megértse őt, vagy megbocsásson neki, mert amit tesz, megbocsát­ hatatlan, de az a helyzet, hogy mást szeret, és jobban tiszteli Zsuzsit annál, hogy hazudjon, ezért döntött úgy, hogy jobb, ha mindent bevall, és kéri, hogy váljanak el. Az első, békéltető tárgyalásra Joe az ügyvédjét küldte el, és a másodikon, ahol kimondták a válást, Zsuzsi szintén csak ezzel a festett hajú ügyvédnővel találko­ zott. Megértette, hogy Joe nem akarja látni, és többé nem jött Pestre, akármilyen jó 30 �koncert volt a Fekete Lyukban, sőt Szegedre sem sokat járt be, annál is inkább, mert Szegedet ellepték a skinheadek abban az időben, még a diszkók és egyetemi klubok is tele voltak velük. Mikor egy év múlva levelezőn sikerült lediplomáznia, ott, a falujában, Kishalmon kapott állást az általános iskolában, ahol a húga is dolgozott napközis tanárnőként. Teltek az évek, új iskolaigazgatót neveztek ki, megszűnt a téesz, és a tanácselnök Ferit ezentúl polgármester Ferinek hívták. Zsuzsi Video Joe­ ról nem hallott semmit, nem tudta, él-e, hal-e, magányát munkába fojtotta, még hozzá oly sikeresen, hogy pár év múlva igazgatóhelyettessé nevezték ki, és már ebben a minőségében egy uniós pályázaton számítástechnikai berendezéseket nyert az iskolának, köztük egy 386-os számítógépet. A technika-tanár segítségével meg­ tanulta, hogy kell használni, később készített egy mail-boxot, aminek az lett a címe, hogy imélizsuzsi@freemail.hu, ezért hívjuk őt Iméli Zsuzsinak, és ide érkeztek Video Joe levelei sok év hallgatás után. Röviden össze kell foglalnunk, mi történt ezalatt Video Joe-val, először is nem vett ki semmiféle lakást az Ó utcában, mert akkor már a Hajnal Bandi nevű barátjá­ nál lakott a Lázár utcában, és bár tényleg összeismerkedett fiatal művészekkel, de ezek az ismeretségek nem pályakezdésről, közös művészi tervekről, műhelymun­ káról, lapalapításról, hanem több napig, sőt hetekig tartó közös züllésről szóltak. Hajnal Bandi eredeti figura volt, pincékből összeszedett, kiszáradt és lelapított macskatetemeket tűzött a lakása falaira művészi installáció gyanánt, kedves mon­ dása szerint nem véletlen, hogy Jefferson kenderből készült papírra írta a Független­ ségi Nyilatkozatot, a Ricsi nevű haverjukat pedig úgy hívta, hogy Oroszlánszagú Richárd. Hajnal Bandi nem csak a szellemességekben és a piálásban, füvezésben, de a szipuzásban, mákteázásban, sőt a Berlinben élő haverok által levélbélyeg alatt elküldött LSD-bélyegek fogyasztásában és élvezetében, vagyis a lecsózásban, mely neologizmus állítólag magának Szentjóby Tamásnak köszönhető, szóval Hajnal Bandi ezekben a huncutságokban is élen járt, lehetett tőle tanulni. Video Joe közel­ ről tanulmányozhatta egy késő-szocialista - ezt, hogy késő, akkor még nem lehetett tudni - pia- és droghuszár mindennapos életét és küzdelmeit. Pár hét után abban a helyzetben találta magát, hogy fölkelés után első útja a virágboltba vezetett, ponto­ sabban virágboltokba, mert sok helyre már be se engedték, úgy hogy csak külvárosi kertészetekben tudta beszerezni a szárított gubókat, amiből a reggeli mákteájukat főzték. Napjaik mákteával kezdődtek, füvezéssel folytatódtak, piázással teltek, jó esetben lecsózással, esetleg speeddel érték el a csúcspontot, és általában teljes ön­ tudatvesztéssel végződtek. Józan pillanataiban Joe-nak hiányzott Zsuzsi, és szégyellte magát, de erre a szégyenre kitűnő szer volt az ópiát. Lehetetlennek tűnt, hogy azt az édes lányt beavassa ebbe az életbe, ezért úgy döntött, lezárja a múltat, és mivel más magyarázatot nem talált, a legkézenfekvőbb hazugság, egy új szere­ lem koholt története mellett döntött. Holott nem szeretett akkor ő már senkit és semmit, talán csak Hajnal Bandit meg a többi mákvirágot, valamint a teafőzőjét, pipáját, mákvágó pengéit, égető kanalát. Egy kiválasztott szekta tagjának érezte magát, megvetéssel gondolt a gyáva, kispolgári, pórázon rángatott, hamis életekre, a házasság intézményére, és mintha már nem is ő lett volna, aki a Mikszáth Kálmán téri cselédszobában olyan szenvedélyesen ölelte a lányt, mindez zavaros emlékké vált, abból az időből, mielőtt kilépett volna az isteni fénybe, a mámor és a rettegés birodalmába. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, és Hajnal Bandi is erre ösztökélte, 31 �a dílerkedésbe is beletanult, ebből fizette a festett hajú válóperes ügyvédnőt, akivel Zsuzsinak be kellett érnie helyette a bíróságon. A május abban az évben is utazgatással telt, a déli határtól haladtak fölfelé, ahogy sávokban száradtak le a földek, amik néha végeláthatatlan mezők, néha csak kis konyhakerti vetemények voltak a faluszéli házak mellett, de még ide is megérte bemászni, ha nem volt kutya, megmetszették a friss gubókat, vártak félórát, és filmes tégelyekbe vagy orvosságos fiolákba gyűjtötték a mákzsírt. Kocsonyás álla­ potban hamar megromlott, mielőbb ki kellett égetni, a por elállt, később is használ­ hatták volna, mert általában rögtön beküldték, azon ritka alkalmaktól eltekintve, mikor sikerült olyan mennyiséget szüretelni, hogy eladásra is gondolhattak, de ez vidéken nehézkes és veszélyes is volt, előfordult, hogy szennyezett volt az anyag, például permetezték vagy trágyázták a földet, és gond lehetett volna belőle, ha baleset történik, nekik már voltak tapasztalataik, tudták, mit kell tenni mérgezéses tüneteknél, de ezek a friss és naiv, ám annál mohóbb vidéki droggerek tudatlannak és az önpusztítás vágyában teljesen zabolátlannak tűntek. Négyen értek a csehszlovák határhoz, a lány Kiskunhalason csapódott hozzájuk, nyöszörgött, kórházba akart menni, de a három fiú, Hajnal Bandi vezetésével, nem törődött vele. Az elvonás fenyegető réme bizonyos megfontolásokat egyszerűen elsodort, az irreális remény, hogy még zöld mákföldet találhatnak, elfeledtette velük a határőröktől való félelmet. Az időjárás sem ismeri a határ fogalmát, nem torpan meg a felhő vagy a szél Sturovónál, Röszkénél vagy Hegyeshalomnál, a gólya és a fecske sem lassít le, ha meg­ pillantja odalent a csíkosra gereblyézett homoksávot és az őrbódékat, a dongó sem zümmög más hangon, mikor átmegy tót akácvirágot szippantani. Ebből a szem­ pontból inkább érezték magukat a természet, mint a társadalom gyermekének, fi­ gyelmen kívül hagyták a tiltó táblákat, és még szerencséjük is volt, találtak egy utolsó, hosszúkás mákföldet egy erdősáv árnyékában. Volt teje a gubóknak, azon melegé­ ben nyalogatták, majd később egy lelakatolt csőszkunyhó mellett lőtték be az első adagot. Pókhálós arc, beszappanozott talpak, az ujjakról jég csöpög, előttük vérvö­ rös, lánghabos tenger. A lány is magához tért, pupillája összeszűkült, hangja elmé­ lyült, szar ez a mák, mondta, adjuk el, vegyünk hernyót. Nem hercsizünk, mondta Hajnal Bandi, a mák tiszta, isteni esszencia, a természet ajándéka, nem laboratóri­ umi fos, de a lány mindenképp haza akart menni. Holnap leszedjük a maradékot, válaszolta Hajnal Bandi, aztán tovább, fel, északnak. Elnémultak, alkonyodott, a zümmögő, kék legyek fölöttük hol egyhelyben libegtek, hol összevissza cikáztak. Hajnalban határőrök jöttek a csőszkunyhóhoz, egy madár rikoltozni kezdett, Ricsi, Joe és a lány az út felé rohant, Hajnal Bandi viszont, ahogy előző nap mondta, fel, északnak, a fészer mögött végtelen búzamező hullámzott a felkelő nap fényében, a fák közül kilépett egy katona, valamit kiabált, aztán fölemelte a fegyverét, és lőtt. Video Joe itt, a határnál ért el egy végső határt, mélypontot, ahonnan kétséges volt a visszatalálás. A börtönt úgy úszhatta meg, ha kórházba megy, és pár hét múlva egy jugoszláviai drogelvonó telepen találta magát, ahol szigorú napi fegye­ lemben, másfél éven át követ tört hasonló korú sorstársaival. Egyszer azt mondta neki a pap, aki a tábort vezette: a fájdalom igazságszérum, mikor beszélt, a homloka három mély ráncba szaladt. Iméli Zsuzsa, a kishalmi Petőfi Általános Iskola igazgatóhelyettese a kilencvenes években látott a tévében egy irodalmi műsort, Úr Ír volt a címe, és egy nagyszerű 32 �ember vezette, aki szintén nincs már köztünk, ő is megérdemli, hogy a nevét ideír­ jam: Békés Pálnak hívták, és akkor Zsuzsi arra gondolt, hogy talán elő kellene fi­ zetnie irodalmi lapokra, de a magával szemben táplált gyanakvás szellemétől ve­ zetve az ötletet arra a titkos óhajra származtatta vissza, hogy talán hírt akar hallani egykori férjéről, ezért inkább úgy döntött, nem fizet elő semmilyen újságra, legyen a múlt örökre eltemetve. Aztán egy szép napon levelet kapott Budapestről, és a feladó helyén ez állt: Vida József. Most az a mondat jön, hogy reszkető kézzel bontotta fel a levelet és elsőre nem tudta elolvasni, ami közhely ugyan, de ez történt. Joe azt írta, hogy sok évvel azelőtt azért szakított vele, azért vált el tőle, mert nem akarta őt méltatlan és nyo­ masztó körülmények közé kényszeríteni, amibe ő csak és kizárólag saját hibájából került, de már akkor elhatározta, hogy ha egyszer lesz ereje és szerencséje, hogy talpra álljon, hibáját jóvá fogja tenni. Ez a nap elérkezett, újjászületett, és most sike­ res embernek mondhatja magát, akire, sokak szerint, fényes jövő vár, könyvei jelen­ tek meg, díjakat kapott itthon és külföldön, darabjait játsszák a színházakban, for­ gatókönyvet ír, fordít, elárasztják felkérésekkel, az olvasók várják az új publikációit. Tudja, hogy valószínűleg elkésett, a sors túl sokáig halogatta, hogy ezekkel a so­ rokkal Zsuzsi elé lépjen, semmit nem hallott róla az elmúlt években, nem tudja, van-e férje, családja, gyerekei, de ha véletlenül nem ment férjhez, nem is tervez házasságot, nincs barátja, akkor ezennel újból megkéri a kezét, mivel azt gondolja, hogy Zsuzsi megosztotta vele a nehéz napokat, ezért megérdemli, hogy most ő ossza meg vele jobb napjait, ha pedig már férjhez ment, ő csak örül annak is, reméli, hogy boldogan él, és nem fogja ez a levél megbántani. Zsuzsit soha nem érzett nyugalom szállta meg, nem Joe-nak bocsátott meg, azt már rég megtette, de végre megbocsáthatott önmagának. Beütötte Joe nevét a kere­ sőbe, és kiderült, hogy minden igaz, amit Joe írt, és pár nap múlva válaszolt neki, hogy köszöni a levelet, de hogy elfogadja a felé nyújtott kezet, ennek semmi értel­ me, szomorú maskara lenne a vidéki kis tanítónő a híres író mellett, azon kívül ennyi év nagy idő egy nő életében, főleg ha munkás életet él. Egy dolog fáj csak neki, hogy Joe rosszul ismeri őt, feltételezi, hogy férjhez ment, ő neki mondott igent, és ez alól semmilyen törvény nem menti fel. Szeretné még egyszer látni, mindig is vágyott erre, kérni azonban nem fogja, mert fél, hogy rossz érzéseket szülne a viszontlátás, jobb, ha távolból gondolnak egymásra, a múltra, de ha Joe mégis úgy véli, hogy érdemes tartaniuk a kapcsolatot, és Joe-nak is megfelel a for­ ma, emailezzenek, egyszerűbb, gyorsabb, és megadta Joe-nak az emailcímét. Attól kezdve rendszeresen mailt váltottak, beszámoltak életük folyásáról, a napi kis eseményekről, Joe elküldte Zsuzsinak a könyveit digitális formában, mesélt a külföldi útjairól, Zsuzsi pedig a falu hétköznapjairól, a családjáról, és azt is elmondta, hogy az apja közben meghalt autóbalesetben. Zsuzsi kimásolt és magánál hordott egy idézetet Joe-tól: Az élet könyv, melyet túl gyorsan futsz át, nyomában szétfoszló képek és érzelemcsíkok maradnak, míg végül emlékezeted egy üres nevet őröl csupán. Joe egy év múlva újból fölvetette, hogy találkozzanak, Zsuzsi még mindig húzódozott, fél, hogy Joe csalódik benne, már nem az a csitri, de Joe megnyugtatta, hogy nem az elmúlt szerelmüket keresi, ő vele akarja leélni az életét, és nem hinné, hogy ettől bármi elriaszthatná. Végül létrejött a találkozó Zsuzsiék kishalmi házá­ ban, Joe már nem járt ki az ólak mögé füvet szívni, bár azért a borospoharat, talán 33 �hogy a szorongását oldja, sűrűn emelgette. Az esküvőt októberben tartották, ott a faluban, a szűkebb családot hívták meg, ebéd után bepakoltak Joe Ford Escortjába, felköltöztek Budapestre, és aztán Zsuzsi szabályosan, másfél évenként három lányt szült Joe-nak. Itt ér véget, pontosabban itt tart Video Joe esete Iméli Zsuzsival, Zsuzsi jelenleg magyart tanít a Berzsenyi Gimnáziumban (a fiam nála érettségizett idén), Joe-t pedig sikeres irodalmi és műfordítói karrier után egy új és feltörekvő kis politikai párt színeiben országgyűlési képviselőnek választották. A kampány időszakában és a Parlament megalakulásakor Joe számos interjút adott, legutóbb épp a Népsza­ badságnak, nem nagyon figyelt oda, honnan jön a kicsit dadogó, szimpatikus fia­ talember, mind ugyanazt kérdezték, és ezekre a kérdésekre jól kidolgozott válaszai voltak, bár arra azért törekedett, hogy ne mindig ugyanazt mondja, nem csak az olvasók iránti udvariasságból, de hogy ő maga ne unatkozzon. Az újságíró a szok­ ványkérdések után, az interjú vége felé arra volt kíváncsi, melyek Joe eddigi gaz­ dag pályájának, életének legkülönlegesebb, legszebb, legerősebb pillanatai, és Joe azonnal a Mikszáth Kálmán téri cselédszobára gondolt, ahol először ölelte Zsuzsit, de közben tudta, mi a megfelelő válasz, hogy a gyermekei születése után természe­ tesen a képviselői beiktatása volt ilyen erős pillanat, amikor esküt tett a Parlament­ ben, hogy minden tudásával és erejével a köztársaságért fog dolgozni, de miközben válaszolt, méghozzá kifogástalan, nyomdakész mondatokban, egy kép tolakodott a szeme elé: Hajnal Bandi áll a hullámzó mező közepén a fölkelő nap fényében, arcá­ ról lehull a téboly maszkja, és szemén még ott tükröződik a világ, ami mostantól nélküle lesz. 34 �P a rti N agy L ajo s A lóditizm us term észete (Gavallérok-cédulák) „Istenem, ennyi fényes név" Az augusztus végi Budapestre ha félfenékkel is, de ráült az október. Nyirkos, szürkésbarna nadrág, nem sok jót ígér, igaz, azt sem ígéri, hogy marad, saperlott, mo­ rogja, hát hiszen korai még, elrág egy fűszálat, szétköpködi. Meghívatja magát egy 114 éve megesett felvidéki esküvőre. Mondanom sem kell, hogy arra, amelyre fő­ szereplőm, a násznagyként fungáló hírlapíró fiatal kollegájával épp október máso­ dikán indul el, s mely esküvő témája, apropója s kerete tárgyamnak (apropóm­ nak?), a Gavallérok című Mikszáth-kisregénynek. Ha képzelem, úgy képzelem, hogy még a sötétben, a színi homályban szólal meg a kicsit nehézkes, de élénk tekintetű író, mondván: kéne egy ügyes griff, s azzal meg is volna minden. Aztán, kis csönd után, hozzáteszi, „vóna a fenét, de azért kéne." S azzal kibotorkál, köhécsel. Vagy bebotorkál. A szivarszag, mint egy hűséges, kellet­ len szolga imbolyog a nyomában. Tudja, mi a griff, amice? Fogás. Újságírói fogás. Trükk. Szemfényvesztés, ha tetszik. Az, amitől az irodalom más, mint a valóság. A grifftől más, kérdi ez a szerkesztőségi szolga, immár odakintről. Úgy van, feleli az író, olyanformán. Ha a nyelv az anyag, a griff a szerszám. Megragadni nem lehet általában, csak konkrétan és valamivel, na ez a griff, és újra elölről. * Ha a griffnek hangja van, az hörghurut-hang. Rémisztően vijjog, gruázik és jafatol, felcsap és átbukik, szörcsög és sipít. Egy szerves fűrészlap alakváltó kacaja. Hacsak nem némán, olajozottan ragad meg a roppant karmaival, mint a végzet, hogy felra­ gadjon a sasroszlánok birodalmába. Nem magyar szó, a német greifen (fog, kap, megragad) igéből lett a magyar népmesék rettegett madarának nevévé. » Terveztem egy Gavallérok-átiratot, nem tudhatom milyen volt volna, hiszen nem lett meg, nem lett belőle szöveg. Kis, praktikus túlzással a megvalósult mű mutatja meg, hogy jó ötlet volt-e létrehozni. Minden más csak valószínűség, spekuláció. Persze a valószínűséget meg kell tudni becsülni, spekuláció nélkül nincs előrelátás. Nem lehet minden úton végigmenni, hiába csábít a kaland, hiába vár valami várat­ lan a végén. Valami elgondolhatatlan. Megszámlálhatatlan út és kaland van, s ke­ vés a láb, az idő. A legnagyobb griff a választás képessége. Mikszáth griffje, hogy ennenmagával, mint násznaggyal mesélteti el ezt a - nem is történetet, inkább groteszk eseményt. Jobb fogást színpadon se tudnék. 35 �* A tervezet az túlzás, csupán följegyeztem, de leginkább elképzeltem ezt-azt. Példá­ ul az én hírlapírómat, ahogy lompos csalogányként repked az ég volier-jében. A színpadéban. Legalábbis a szűnhetetlen, ariatikus köhögése. Ökörnyál, hogy blaszfém legyek. Aztán leszáll. Egyedül van a redakcióbéli asztalánál, az említett szer­ kesztőségi szolga tesz-vesz, tollászkodik, fölnyúl a polcok legtetejére, majd be a poros szekrények alá, végül egy tejeskávéért kihussan az ablakon. Az író szabad­ kozni kezd: önök tán színházban vannak, de ez itt aligha lesz színház. Negyven négylovas hintót én csak a szavammal tudok idevarázsolni, s a varázslás se én vagyok, nem, hanem az önök tisztelt képzelete. Képzeljék hát. * A hírlapírót, - lévén nyájasság és híresség - gyakran hívják násznagynak, így hívja meg kollegája, Csapiczky Endre is. A hírlapíró „természetesen" maga Mikszáth Esterházy-kockás zakó, jobb-rosszabb szivar, a joviális, korpulens arcból kiszikrázó éles, keserű szemek - , a történet idején 49 éves, Csapiczky huszonöt, tán harminc. Magázódnak. A fiú az úgynevezett pakfon arisztokrácia tagja, „pompásan tudja eltakarni a szegénységet (ez a sárosi svihák dolga), de pompásan tudja elő is tárni (ez pedig a bohém dolga)" „Hát van-e aztán egy kis pénzmag?" érdeklődik az idő­ sebb, s Csapiczky tiltakozása világossá teszi, hogy főleg a pénz miatt akar nősülni, naná, sőt egyáltalán nem bánja, hogy ekkora selymának, egy pénz miatti nősülőnek tartják, holott. Holott épp a pénz az, ami nincs. Úgy van, hogy nincs, lehet lebegtet­ ni a vanást a nincs határán, ami még a réteshúzásnál is nagyobb mutatvány. * Már ez az elképzelt, redakcióbéli első jelenet is velejéig, angyalian cinikus, ilyennek kell lennie. Semmi sem az, ami, s ehhez minden résztvevő ragaszkodik, mindegyi­ kük identitásának ez az alapja, naná, hisz ebben nőtt fel, ebben van otthon, ezeket a szabályokat, az elasztikumi mezők szabályait ismeri. Ez a hazája. Ez az interaktív lóditizmus. A gavallérok egy mélységesen magyar regény. Iróniája elementáris. Tévedés azt hinni, hogy mivel a beszélő nem veszi ki magát az esendők közül, mivel lazán és elegánsan ráhagyja a konzekvenciákat az olvasóra, hogy azzal fel­ menti hőseit. Nem, nincs felmentés, nincs elfogadás, hanem megértés van, törekvés a megértésre. Könyörtelen megértés van, ahogy Mészöly Miklós mondja a szeretetről. Ülünk a körhintán mindannyian, ki többet lát a forgásból, ki kevesebbet, kit jobban zavar, kit kevésbé. De egyetérteni? Tetszik-nem tetszik, nekem is hazám ez az ország, dacára, hogy honfitársaim egyre növekvő halmazával (alakulatával) egy légtérben sem akarok tartózkodni. Nem halad meg és nem ítél el? Épp ez, a nyájas, mosolygós beszéd, ez a megsemmisítő ítélet, ha már mindenáron szószéknek és bíróságnak akarják az okos utókorok tekinteni az irodalmat. * Az anekdota nem vicc? Tényleg nem? Tényleg. Nem. * A mondott évben - ezt szakszerűtlenül, de bátran vegyük 1896-nak, hisz a Gavallé­ rok 1897-ben jelent meg folytatásokban a Pesti Hírlapban - , a Millennium neveze­ tes évében a természet olyan konfúzus volt, hogy augusztusban tartotta a nyarat és 36 �az őszt októberben. Izzó verőfényben vonatoznak tehát hőseink, a nap nevető mo­ solyával beragyogja a szelíd hegyeket, melyek, ahogy Mikszáth megjegyzi, amúgy szoktatóba ugranak eléjük, apródjaiként a messze kéklő óriásoknak. „Nevető mo­ soly", hömpölygető, kedélyes redundancia - hogy volna fogható gyors kis képekbe a lassúság? Pedig alighanem száz apró képpé kéne kimerevíteni a nagy tablót, száz képpé, mint Ödön von Horvath teszi a Kazimir és Karoline-val. A gavallérok kiált a színpad után, ahogy mondani szokták, de színdarabot immár nem tudnék írni belőle. Nem kell... Hangjáték igen, film igen, de színdarab aligha. Színházi este, talán. De hát nem az a színdarab, amit egy színházi estén előadnak? * Merő véletlen, de a mondott évben, 1986-ban kerül színre először Csehov Sirálya, és mindjárt meg is bukik. Nem tudom, tán Ambrus Zoltán volt az első, aki Mik­ száth és Csehov közt párhuzamot vont, mondván mindketten egyszerre szeretik és gyűlölik hőseiket. Régóta gondolom, hogy nem lenne haszontalan Csehov felől olvasni Mikszáthot. Hogy Csehov modernebb, urbánusabb jelenség? Az, mert száz év alatt azzá játszották. Polgárivá, légiessé, ikonikussá. Mikszáthot pedig belepozicionálták, beleklasszicizálták ebbe a terméketlen, dzsentrimagyaros, népi skatulyá­ ba, s minthogy egy darab olvasatai, vagyis az előadások attraktívabbak, mint egy regény olvasatai, a Csehov játszás jelenvalóvá/kortalaná tette a szerzőt, míg Mik­ száth súlyosan, nehézkesen ül a saját levében mindmostanáig. Pedig vannak közös jegyek bőven. Az említett hassliebeség, szeretvegyűlölség, aztán a cinizmusai pa­ lástolt érzelmesség, az irónia, mint szemlélet és páncél, a történet nélküli történe­ tek, elhallgatottság, sötét indulatok a felszín alatt, nevetségesség, kisszerűség és reménytelenség, ami egyik ágon tragédiába a másikon reménytelen kedélyességbe - a következő darabba - torkollik. Akármilyen igazságtalan, Csehovot kezdettől modem írónak, Mikszáthot pedig régies, göcögő népi bácsinak olvasták, ha olvas­ ták. Képzeljük el, milyen lenne mai fordításban Mikszáth Kálmán? * Csattog a csalogány, mint a bronchitis. A levegő is utolérhetetlenül tiszta, mint minden e vármegyében. Hőseim vasúttal mennek Eperjesig. Színek, szagok, recse­ gések, a nagyvendéglő.. Ide a ráérős vacsorához érdemes lenne valami dialógust telepíteni, némi előzetest a sárosiakról. Hogy mit jelent sárosinak lenni. Másnap aztán gyors reggeli, hisz indulni kell Lazsányba, nagy záporeső volt arra és a vici­ nális út tele van kátyúval. Itt, a vendéglőben öltözzön ünneplőbe vagy ott is lesz hely, kérdi a vőfély. Hogyne lenne, ötven s valahány szoba van a menyasszonyom öregeinél, hangzik a válasz, az udvaron pedig ott kapál, ott hányja-veti magát a négy tüzes paripa. Mindegy, hogy konkrétan kié, mert egyre megy, egy Csapiczky mégse viheti két lóval a menyasszonyát. Ugyanis, ha van, aki nem tudná: a Csapiczkyak négylovas familia. Magyarország isten kalapján a bokréta. * Mintha műholdról, legalábbis léghajóról: megy a sárosi elit a lakodalomba. Mint valami kevély, filmes enumeráció: „Jobbról is, balról is, a völgyekben, a fehéren kígyózó dűlőutakon, melyek mint az erek kapcsolódnak be az országúiba, köze­ lebb, távolabb úri fogatok barnállottak. Némelyik olyan távol, hogy szinte egy las­ san mászó szarvasbogárnak látszott; a közelebbieken színes napernyők mutatták, 37 �hogy úri hölgyek ülnek rajtok". A paradicsomi terepasztalon üveges határ, phateon, landau, bricska, tilbury, sandlaufer, s ahány ősi jármű a több ezredév alatt csak megtermett e rögáztatta vértalajon. * Panoptikum. Élőviasz. Így is kéne eljátszani, bizonyos testrészek, figurák olykor megmozdulnak, de az egész áll. A hírlapíró zötykölődik a nyalka kis magyar ko­ csin, s a vőlegény (ne felejtsük: valódi Csapiczky) kommentál, mintha egy címer­ tárban, - avagy színházi jelmeztárban, ahogy akkor mondták, fundusban - kalau­ zolná el a járatlan idegent. Az én olvasatomban: Csapiczky ironizál, totális irónia, ebben végig összestimmel a hírlapíró násznaggyal, én tudom, hogy te blöffölsz, te tudod, hogy én tudom, s ebbe még a megbántódás iróniája is belefér. * Kézfogás-instrukció egy színésznek: malackfarkszerű görbületben nyújtani oda a legújabb dzsentriszokás szerint. Két malacfarok ezeréves, mélymagyar parolája a sárosi kátyúk fölött. * A sárosi elit komplett Árpád-ház. A Pruszkayak egyenesen de genere Tass. Be tud­ ják bizonyítani, mondja rezzenetlen arccal a vőlegény. Azt már nem, feleli az egyik Pruszkay nevetve, de ti se tudnátok zeugnisokkal bizonyítani, hogy nem onnan származunk. Egy ilyen „zeugnis" csak hab a tortán. A de genere Tasság zeugnisa. * Mi mind származunk és származni jó, minél messzebbről, annál jobb. Aki szárma­ zik, az valaki, valakinek pedig muszáj lenni. Necessze est, amice. És nem mindenki valaki, uraim, mert a mob az nem valaki, hanem mob. A zsidó se valaki, annak csak pénze van, de származni, ha fejre áll, se származik. Szlimóczkyné családja, például, a Kund nemzetségből való, címerük egy hétfelé osztott pajzs, a hét vezérségre való emlékeztetés. Domoróczy, ki tüzes pejen érkezik (anyja, azt mondják, Blackston volt, a Metternich herceg híres kancája), egyenesen Töhötöm vezér ivadéka. * Ez már sok egy kicsit, morogja a hírlapíró. Úgy látszik, az Árpáddal bejött többi nemesek mind magtalanok maradtak és csak a vezérek nejei szültek fiakat. Úgy látszik, feleli Csapiczky, aztán szemrehányón folytatja: „Ön jó ember, egy hangyát sajnál agyonütni, tudom, de ha egy szent hagyományt eltaposhat egy rossz ötlet kedvéért, hát megteszi." * A nyárias októberben a kocsik összevárják egymást, megállnak. Ez az első nagyje­ lenet, operai színpad és díszletek, nagyzenekar, fenyőfakórus, negyven hintó pi­ hen, százhatvan lóra terítenek pokrócot a kocsisok. Itt kártyáznak, mi több, párunpárt játszanak - de mint a Rothschildok, a bankók sorozatszámát kell eltalálni, hogy páros szám, avagy nem, s úgy veszítenek, mintha bankóval volna tömve ott­ hon a vánkos. Amott a malacok szerelmét utánozzák nagy beleérzéssel, arrébb fácánt lőnek éppen, s mindenhol konyakoznak, hozzá egy forintos havanna szivaro­ kat színak, s lekezelően füstszivarnak hívják őket. Szép széles tabló, nem is kellenek 38 �összefüggő dialógusok, csak töredékek, villanások. Az anyag, ahogy zsizseg az önfényben, a beltérj melegében. * Bogozy Miklós „bácsi" címerállatnak való nemesúr, lelke minden társaságnak, örök csörgőcsuli, egy utánozó-fenomén. Fölségesen adja a távoli kutyaugatást s általá­ ban más állatokat is. Hanem amikor a malacok szerelmét előadja, minden ember oldalnyilallást kap a nevetéstől. Ezt, úgy képzelem, inkább szépen, takarékosan elmeséli az egyszál hírlapíró. Iszik, rágyújt, tűnődik. Előadni, hogy valaki előadja a malacok szerelmét, ez esetben több, mint eljátszani. * Aki nem tudná, a „sárosi őrszem" egy szolga két villogó szeme, ki arra vigyáz a park szélén, „hogy befordul-e a jegenyefák periferiájába vendég, amely esetben bekiáltja a kastély népének „Chlapci do liberiji!", vagyis libériába, gyerekek, s egy szempillanat alatt finoman kiborotvált komornyikká változik az öreg béres, ki még az imént trágyát hordott, s fehér szakácskában és sapkában habot ver az ambituson mint kukta a mindenes, aki előbb még fát vágott." * Az öreg Csapiczky házánál meg kell pihenni. Szerény uzsonnának álcázott hatal­ mas trakta, allürök és valódi terülj asztalkám, forró vendégszeretet és hideglelős kedélyeskedés, Az ifjú Csapiczky elholt anyja egy valódi Motesiczky lány. Az öreg szétnéz, hogy ugye mindenki tudja, mit jelent valódi Motesiczky-lánynak lenni. Mindenki tudja, naná. Egyedül a hírlapíró bizonytalan, de neki elnézik, nem egy nagy pedigré, de benne van az arcképe az újságokban. Mert származni jó, de híres­ nek lenni még jobb. * Mindenkinek megvan a maga mutatványa. Ami Bogozynál a malacok szerelme, az öreg Csapiczkynál hosszú, harsogó monológ az újságírásról, a sajtóról és egyálta­ lán. Lényegében arról, hogy tudja ő, amit tud, neki a seggében is feje van, hogy egy másik klasszikust idézzek. Ez alapvonás. Mindenkinél mindig mindent jobban tudni, s ebben körömszakadtig meg nem rendülni. S körbejár a konyakosüveg, leginkább a címke miatt. Amit isznak másodlagos, úgyis egy helyre megy, de az üveg, a cédulka legyen ezer éves. Magunk között vagyunk, tudjuk, az ezer mennyi. Az akadékoskodó idegent elmarjuk. Haladás haza. » Az öreg Csapiczky birtokán már minden gavallérság felvonul, a személyzet - most éppen Jean, estére Janó - papagájruházata, strimflik, spencerek, huszárruhák, pandúijelmezek, mutatván, hogy a házigazda szereti „a múltakat". Isszák a borokat, melyekből természetesen egy hordóval van a világon, az is odalent a pincében. S a rafináltnál rafináltabb, királyi ételek, melyekhez jól illik az öreg kommentárja: „oh, ez csak afféle »doma robiensis«, vagyis »otthon csinált«". „Szegények vagyunk, így élünk közönségesen, és végre is azt eszik az ember, amije van. Nem szeretem a flancot. Úgyis azt fogják ránk, szegény sárosiakra, hogy nagyzolunk. Az ember rá se mer már gyújtani egy jóravaló szivarra." 39 �* Ahogy nézegetem az aláhúzásokat, hajdani összenyilazásaimat, olykor, például most, azt érzem, mégis ki kellett volna jelenetezni (legalább), s elkezdeni a párbe­ szédekkel játszani, ki tudja, miből mi lesz a végén. S tán a töredékes, de már dramatikus anyagot rá lehetett volna bízni a rendezőre, ha kedve van, kezdjen vele, amit akar. Úgy látszik, nem volt elég erős bennem a késztetés. Húsz éve játszik » fontos szerepet az életemben a színház, de ennyi idő alatt se lettem drámaíróvá. Addig isznak, amíg be nem áll az úgynevezett amabilis konfúzió, azaz mindenki Mondatban gondolkodom, nem jelenetben, nem konfliktusban. Dikcióban, nem beszél egyszerre, s nem lehet őket felállítani, holott ez még nem az esküvő, még át akcióban. kell kocsizni Lazsányba. A kétségbeesett vőlegény hiába kiabál, a kutya se hallgat rá, ezért cselhez folyamodik. A Matykó inas kék dolmánya hátára felírja krétával, hogy „Menjünk uraim, mert kikapok", s megparancsolja Matykónak, háttal menjen körbe a vendégek között. Jó jelenet, imbolyog a kék szolga-hát az úri népek orra előtt, egyedül a Pruszkay Stefi kéri ki magának, hogy neki egy szolga ne fordítson hátat. Stefi tajtrészeg, nem csoda, hogy egyre felháborodottabb, vért akar, segéde­ ket, alig tudják Tas vezér unokáját lecsillapítani. Mikszáth elemében van, a helyzet kibomlott, egyenletesen, simán jön a toliból a nyájas vitriol, nincs abszurd ötlet, melyre ne lenne vevő az olvasó. » Menyasszony elé pocsolyába mentét teríteni - Sárosban nincs enélkül esküvő. Men­ tém et sanquinem. Az egész kisregény egy begyakorolt, hagyománnyá, vérré vált színjátékról, valóságos sárosi passióról szól. Lehet-e, érdemes-e egy elmesélt színjá­ tékból színházat csinálni? * 40 �amicenko?". De Koltay, nyilván Töhötöm-ivadék, netán Huba, csak legyint, hogy hagyjátok, unom az effélét, majd adtok, ha kell, ha lesz, mondjuk egy kis ferbli, ilyesmi. És itt, kb. a szöveg közepén, mielőtt a hírlapíró a maga gyanúját a Matykó féle jelmez (elfelejtették lekefélni) újbóli felbukkantán megfogalmazná, szóval a Koltay Miska eseténél a leghülyébb olvasó is pontosan tudja, hányadán állunk a derék sárosiakkal. Tán a színjáték léptéke, illetve az összjáték és az összeszokottság mértéke nem világos. * A menyasszony épp felöltözik, épp bemutatják a lelkes közönségnek, épp indulná­ nak, mikor - megejtő vígjátéki csavar - valamelyik szolga behoz egy nagy dobozt, s az örömanya felkiált, milyen pech, hogy csak most érkeztek meg Párizsból a ruhák. Tegnapelőtt kellett volna jönniük, de nem jöttek, hát mit tehettünk, összeütöttünk magunk valami kis ruhafélét, s már épp bontaná föl „a kisztnit", mikor az örömapa rárivall, hogy már egy órája vár a pap, s most már mindegy, ruha, ruha, a Péter inas vigye a párizsi dobozt a méltóságos asszony szobájába, ne legyen itt minden lom láb alatt. * A komótos elbeszélő itt gyorsít fel először, s a lakodalom eseményeiről alig tudunk meg valamit is. Illetve mindenki mindent tud, lehet kicsit sietni. Még isznakesznek, üldögélnek, születési évszám szerint isszák egyik évjáratot másik után Lazsányi pincéjéből, melynek természetesen nincs párja Sárosban, s ha ott nincs, hát nincs a kerek világon, de fontos momentum már csak egy történik, mikor a két örömapa átadja az ötven- illetve hatvanezer forintról szóló kötelezvényt a könnye­ kig meghatódott fiatal párnak. Nagy jelenet, igazi jutalomjáték két öreg színésznek, aztán a pár elutazik, a tánc megkezdődik, de mondani már nincs mit. » „Csak a platinát lehet még jobban nyújtani, mint egy lakodalom leírását", írja Mik­ száth és igaza van. De ezt már, úgy képzelem, megint a redakcióbán mondja a hír­ lapíró, a panoptikum kihalványodik, homályos, másnapos, sovány hajnal van, a kakas-szó alig verekszi át magát a történelmi füstön. Lószerszámok tompa hangja, patkódobogás, nyikorgás, hangos ásítozás, s a hírlapíró kérdése: hát mivel az én gazdám már messze jár a Katicával, ki visz be engem Eperjesre?: Többen kínálkoz­ nak, a malacos Bogozy fogatára esik a választás. » Ahogy a regény, úgy a nem létező darab vége is egy csöndes, lucidus jelenet. Úgy képzelem, szorosan egymás mellett ül a Hírlapíró és Bogozy, ülnek a redakcióasztalon, homályosak, füstből, káprázatból való alakok, szellemek, formációk, hajlítványok, szivaremlékek gomolyognak körülöttük hidegen, kiszellőzhetetlenül. * H: B: H: B: H: Ejnye, te Bogozy, hisz te nem mégy Eperjesig. Dehogynem. Bent kell lennem kilenckorra a hivatalban. Hát te hivatalnok vagy? Sajnos. A törvényszéknél. Te vagy a törvényszéki elnök? 41 �B: Ugyan, Bruderkám, iktató vagyok a telekkönyvnél. H: Ne bolondozz! A telekkönyvi iktatók nem járnak négy lovon. B: Festve van, bruder. Festve van és csak a lámpáknál látszik. Majd meglátod a virradatnál, hogy miképp olvadnak le a négyesek mögöttünk. Én különben már a szomszéd faluban kezdek vedleni. Az inas és a két ló Vándokon maradja. Még a János gúnyája se az övé. Itt semmi sem úgy van, amint látod. H: És a te ruhád? B: Az is kölcsön van kérve. Majd meglátod, mire a sóvári kocsmához érünk, hat­ hét kocsi ha marad, azon szorongja mindenki összegyömöszölve, mint az arató tótok. H: Szorongja? B: Másnaposan nem mindig jól beszélek magyar. Jó is lesz a Kohn törkölypálin­ kája. H: Semmi konyak? Semmi Prunelle Naltet? B: Bastrancia! Hogy fizetné meg azt a sárosi ember?! A Babaj cigány majd el­ játssza a Gotterhalte, mint a legszomorúbb magyar nótát, erre az összes maradék ló piruettelni kezd, mert kiszuperált honvédlovak az istenadták. H: Hát aztán ezek az urak hova mennek? Hiszen ezek mind a falukról jöttek tegnap. B: Eperjesre. Azok is eperjesi hivatalnokok mind. H: A Pruszkayak is? B: Azok a kataszternél vannak. H: Lehetetlen! És Domoróczy? B: Ő írnok a megyénél. H: H át Keviczky? Br Ellenőr az adóhivatalnál. H: Szűnj meg, öreg, őrültté teszel. Azok az ekvipázsok... az a pompa, a fény, a ragyogás, a havanna-szivarok... nem akarom elhinni, hogy minden csak... B: Füst és pára. A négyesek ki voltak kölcsönözve. Innen a szerszám, onnan az első két ló, amonnan a hátulsó két ló, egy negyedik helyről a tilbury vagy a sandlaufer. H: De hisz ez valóságos csalás! B: Paperlapap! Ugyan kit csalnának meg? Hiszen mindenki tudja a másikról, hogy nincs négy lova. Mindössze a formákat tartják meg velem együtt... a szép ősi formákat. Mi rosszat lelhetsz ebben? H: Csak nem akarod azt mondani, hogy az őrnagy ötvenezer forintja... B: Nos igen, az is csak egy forma. A kötelezvény nem ér öt garast. Az őrnagy­ nak egyebe sincs e kerek földön, csak egy kis nyugdíja. H: No, ez szép egy história. De az öreg Csapiczky kötelezvényével csak nem úgy van? B: Oh jaj, még úgyabban! Csapiczkynak a gigájáig ér az adóssága. H: De így lefőzni szegény új házasokat... B: Az új házasok igen jól tudták, hogy azok a kötelezvények nem érnek egy hají­ tófát sem, de nekik is tetszett, őket is gyönyörködtette a forma előkelősége. H: És a vendégek?. B: No, azok is mind tudták. 42 �H: És mégis ujjongtak, lelkesedtek. B: Naná. Mert mi, sárosiak, nem érjük rá a szegénységünkre gondolni, ahelyett örökké abból tartunk főpróbákat, hogyan csinálnánk, ha gazdagok lennénk. És ha sikerül az előadás, örülünk neki, tapsolunk magunknak, s ha látjuk, hogy valóság­ nak tartja az idegen, tudjuk abból, hogy hiba nélkül játszottunk. H: Megállj csak, eszerint a Párizsból jött kisztniben... nem a Chatelot ruhái vol­ tak... B: Ugyan! Nincs is ott Chatelot nevű szabó. Egy jó ötletke az egész. H: És a smaragdékszer, amit az én kollégám... B: Fogadok, hogy a te kollegád bizalmasan megkért, hogy egy kis csomagot vi­ gyél be a Kubinyi Sámuel igazgató úrhoz az eperjesi takarékba. H: Mit tagadjam, megkért. B: No, brát moj slatki, abban van a smaragd ékszer. Ki volt adva lizingocsku, de ma ismét kiadja a Kubinyi úr, Lásztován férjhez megy egy Vinkóczy kisasszony... H: Egy valódi Vinkóczy... B: Naná, De genere Huba. De végre is, ez itt szokás minálunk, és a szokások tiszteletre méltók, édes bruderkám. Ami pedig a dolog érdemét illeti, hát ha nem is egyiké, másiké, vagy azé, akinél látod, de okvetlenül valakié; a fény, a pompa, a ragyogás, az elevenség, a finomság, fesztelenség, és kedélyesség, az úri allűrök, a lovak, az ezüstnemű, a griffek, a tónus nemessége a mienk mindnyájunké. Csak szét van osztva, és ha azt bizonyos alkalmakkor mesterségesen egy rakásra hord­ juk, kinek mi köze hozzá? Igaz-e vagy nem? * Igaz-e vagy nem, kérdem halkan, csak az ajkammal. Ha hangosabban beszélek, rám tör a hörghurutos, hetek óta kínzó köhögés, egymásra rakódó autó-klimás és kertiéjszakás megfázások hozadéka. Jórészt ezért is késtem el ilyen rondán ezekkel a jegyzetekkel a Palócföldnek, szándékom szerint arról, hogy mért foglalkoztat tulajdonképpen kamaszkorom óta - a Gavallérok, ez a legtündéribben gonosz Mikszáth-kisregény, s mért gondoltam tavaly, hogy valamiféle színpadi átiratot, mikszáthiádát készítek belőle-körüle-róla, s mért volt ez inspiráló, de hamvába halandó gondolat. Szép hamv, szép halandás, némely aláhúzások, glosszák, némely tanul­ ság, s ami a fő: mikszátozni jó. Nincs adaptáció, nem is kell, ezeket a műhely­ cédulákat viszont már megígértem. Pótgombok egy átszabatlan kabáthoz. 43 �N. T óth A n ikó Gavallérok? Kálmán bá' után szabadon Csütörtökön este éppen túlóráim végén jártam, amikor felhívott Bajmóczy Kitty, akivel az előző munkahelyemen egy irodában ültünk, és elég jól megvoltunk, bár a munkaidőn túl nemigen kerestük egymás társaságát. Vagyis három éve találkoztunk utoljára. Azt kérdezte, van-e programom szombatra, mármint az éppen soron követ­ kezőre, mert ha nincs, szívesen ajánl egyet, pontosabban felkér, legyek az esküvői tanúja, vidéki lakodalom, a legújabb szokások szerint egy romantikus kastélyban. Mielőtt szóhoz jutottam volna, közölte azt is, azért gondolt éppen rám, mert én va­ gyok a legrugalmasabb ember, akit valaha ismert, ez a kiváló tulajdonságom pedig páratlan kollegialitással egészül ki, ebből kifolyólag bizonyára nem utasítom vissza a felkérést, amivel nagyon megkönnyítem a dolgát. Semmi jövő idő, feltételes mód, behízelgő hang. Ezek után persze egyrészt meg kellett felelnem a felsorolt nagyszerű tulajdonságoknak, melyekkel most szembesültem először, másrészt szombatra valóban nem volt programom, harmadrészt szorult belém némi kalandvágy is, így hát igent mondtam. Kitty kitűnően tudja kordában tartani érzelmeit, éppen ezért most sem volt a kelleténél hálásabb. Azonnal el is köszönt, mindenféle részletkérdés tisztázása nélkül. Nem volt hiányérzetem, hiszen holtfáradt voltam. Csak másnap reggel kezdtem gondolkodni rajta, és teljesen valószerűtlennek tűnt az egész meg­ hívás, mintha csupán a kimerültség űzött volna velem furcsa tréfát álmomban. Az­ tán kaptam Kittytől egy sms-t, hogy szombaton tízkor felvesz a lakásom előtt, csak jelezzem, hol lakom. Egész délután próbáltam hívni, hogy megtudjak néhány szer­ vezési infót, de nem volt elérhető. Kénytelen voltam sms-ben elküldeni a címem. Mindenesetre szombaton húsz perces késéssel és éles fékcsikorgással valóban megállt a társasházunk előtt. Kitárta az ajtót, és kivigyorgott a kocsiból; a fogsoráról könnyen azonosíthattam, hiszen menyasszonyi sminkje jóvoltából aligha ismertem volna meg, ráadásul amikor utoljára láttam, hollófekete haja egészen rövid volt, most pedig mézszínű tincseit ravasz kontyba tűzte valami mesterfodrász. Ruhám fellógattam a hátsó ülés kapaszkodójára, bepattantam a kocsiba, aztán húztunk is. Hamarosan megálltunk egy szolárium előtt, no nem azért, hogy Kitty még utol­ sót állítson a bőrszínén, hanem mert át kellett vennie valamit egy barátnőjétől. Bő negyedóra is eltelt, mire bosszús arccal kirontott. Nyomában tipegett a kissé hervatag barátnő. Mindketten beszálltak, a mami sopánkodott és sápítozott, hogy telje­ sen kiment a fejéből, és ne haragudjon rá Kitty, tudja, milyen kellemetlen a dolog. Kitty, az önuralom királynője pedig addig csitítgatta, nyugtatgatta, amíg egy zöld­ övezeti villa előtt, mely csaknem olyan omlatag volt, mint a tulajdonosa, meg nem álltunk. Mindketten eltűntek a rozsdás kovácsoltvas kapu mögött, majd nemsokára jött Kitty futólépésben, valószínűleg azért, hogy a nyanyát minél gyorsabban leráz­ hassa. Egy kék dobozkát ejtett az ölembe, hogy tegyem biztonságos helyre. 44 �Ezek után irány a reptér. Szerencsére sikerült egész gyorsan és a megfelelő bejá­ rathoz viszonylag közel parkolni. Kitty szólt, hogy menjek én is, ne dekkoljak a kocsiban egyedül. Alig bírtam lépést tartani vele. Neki persze könnyű volt edzőci­ pőben, laza nadrágban cikázni a kocsik között. Az emberek pedig rendre forogtak utána, sehogy sem állt össze a fejükben az extravagáns alkalmi frizura meg a spor­ tos szerelés. Az információs pultnál eligazították, intett, hogy várjam meg. Néhány perc múlva már jött is, három apró csomagocskát lóbált a kezében, a nagy rohanás­ ban sikerült megtudnom: a menyasszonyi ruháit. Előző este érkeztek Hongkong­ ból, netes rendelésre. Igazi last minute-beszerzés volt, és azért mindjárt három darab, hogy az egyik biztosan passzoljon az aktuális hangulatához, amit előre ne­ héz kiszámítani. Nekem gyanús volt a csomagok mérete, amit szóvá is tettem, szö­ get ütve Kitty fejébe. Ekkora nagyságú dobozban egy egész aratoalett? Bontsuk már ki, nehogy valami félreértés legyen, aztán ott állunk majd a tett színhelyén, alkalomhoz illő ruha nélkül. Kitty feltépte a védőfóliát, a csomagból pedig palackba zárt szellem módjára kipattant a csipkés-habos-uszályos ruha; fölöttünk lebegett, körülfolyt, ketten alig bírtuk elkapni, nehogy végigsöpörje a parkoló porát. Vá­ kuumos, állapította meg Kitty tárgyilagosan, túl nagy meglepetést nem tanúsítva. Hosszú percekig tartott, amíg begyömöszöltük a ruhakölteményt a hátsó ülésre. A másik két csomag ellenőrzését jobbnak láttuk későbbre halasztani. Már rákanyarodtuk az autópályára, amikor Kitty bosszúsan megbokszolta a kormányt: basszus, a cipőt meg elfelejtettem! Elég sokat kellett menni a legközeleb­ bi letérőig; a távot a sebesség növelésével igyekezett rövidíteni. Ráadásul a belvá­ rosba mentünk vissza, a kedvenc cipőszalonjába. Zárás előtt tíz perccel érkeztünk. Kitty végigszáguldott a polcok között, leemelt vagy öt pár cipőt, villámgyorsan felpróbálta valamennyit, ellenőrző lépések a tükör előtt, majd kettőt betett a kosa­ rába, a többit találomra vissza a polcra, még véletlenül sem az eredeti helyükre. Milyen méretet hordasz, kérdezte. Végigpásztázta a harminchetes alkalmikat, majd egyet bepottyantott a másik kettő mellé. A pénztárban nem méltatlankodtak az utolsó percek miatt; ekkora összegnél még szép... Ezután egy - számomra - lidérces száguldás következett, hiszen késésben voltunk. Kitty megismételte a reptéri cikázást, de most kocsival; dühös dudálásra bájosan integetett, csókot dobott, vagy válaszul kellemes harangjátékot szólaltatott meg. Egy sebességkorlátozásnál bemérték, de miután lestoppolták, percek alatt kivágta magát bűbájos mosolyával, az esküvőre hivatkozva és a hivatkozást csipkés uszállyal hitelesítve meglágyította a zsaruk kőkemény szívét, még a bírságot is jelképesre faragták. Vezetés közben szinte állandóan telefonált, de nemcsak az esküvőt szervezte, hanem munkaügyeit is intézte. Kiderült, hogy az egyik legolvasottabb női magazin főszerkesztője, ezt a pozíciót rekord idő alatt belépése után négy hónappal - szerezte meg, egyrészt annak köszönhetően, hogy készített pár kitűnő interjút, amit nagyon jól fogadtak az olvasók, másrészt átrendezte a szerkesztőséget, hiszen van egy belsőépítész szakvizsgája, plusz feng shui, amiért a kollégái nem győzték dicsérni, így a laptulaj gyors elhatározással nyugdíjba küldte az elődjét. A telefonálások kurta szüneteiben távirati stílusban más infókat is szereztem. A vőlegényről annyit, hogy Csapiczky Andynek hívják, idestova öt éve ismerik egy­ mást, a fiú számítógépes szakember, hogy pontosan mit csinál, azt sose lehet tudni, 45 �de könnyedén beférkőzik adatbankokba és infós rendszerekbe a minisztériumi hiva­ taloktól a kórházakon át a pénzintézetekig, mert alapvetően kíváncsi természetű em­ ber. Állandóan változtatja a munkahelyét cégileg és földrajzilag is, többet van külföl­ dön, mint itthon, ami azért jó, mert kevesebb az alkalom a veszekedésre. Házasságra sokáig nem gondoltak, de jó két hete váratlanul megkérte a kezét, mert eszébe jutott egy fogadalma, amit az anyjának tett, miszerint harminchárom éves koráig megnősül. Ezt az életkort pedig a hónap végén tölti be, tehát gyorsan kellett cselekedni. Iga­ zából Kittynek is kapóra jött a dolog, mert ahányszor hazatelefonált vagy -látoga­ tott, folyton azt kérdezgették a szülei és a türelmetlen rokonság, nem talált-e még megfelelő vőlegényt, meg mikor jelenti már be, hogy férjhez megy, hiszen csakhamar eljár felette az idő. Az az idő, ami egyébként vidéken általában állni látszik, ám úgy tűnik, bizonyos témák mentén mégis halad. Vagyis eljár. A várva várt hír hallatán a kezdeti öröm gyorsan elillant, helyébe tolult az aggályoskodás, hogy nem túl hirtelen történik-e minden, alaposan megfontolták-e a döntést, valóban Andy-e az igazi, és főleg hogyan lehet két hét alatt megszervezni a hétországraszóló lakodalmat, hiszen egy Bajmóczy-Iány menyegzőjét másképp el se tudták volna képzelni. Kitty azonban gyorsan megnyugtatta a felborzolt kedélyeket; rendezvényszervezési tapasztalata is volt bőven, tehát mindent magára vállalt, a helyszín lefoglalásától a menü össze­ állításán, a meghívókártyák szétküldésén át a vőfély biztosításáig. A násznépnek beleértve a vőlegényt is - annyi dolga volt csupán, hogy a kitűzött időpontban és az adott helyszínen megjelenjen. Andy kénytelen volt azért három órát mégiscsak áldozni az előkészületekre, ami a jegygyűrű és az ünnepi öltözék beszerzésére volt mindössze elég. A legtöbb gondot a ruha jelentette. Kitty el vonszol ta egy exkluzív esküvői szalonba, ahol a bőséges választék ellenére sem találtak Andy kedvére valót, pontosabban minden nevetségesen lógott rajta. Kitty szerint egyrészt azért, mert annyi időt tölt a számítógép előtt, hogy már teljesen elszokott a normális test­ tartástól, másrészt heves ellenérzést táplál az öltönyök, szmokingok, frakkok iránt, mert szerinte korlátozzák a szabadságában. Kittynek végül elfogyott a türelme. Találomra becsomagoltatott egyet a legalább húsz felpróbált öltöny közül, Andy kezébe nyomta, s miután finoman odasziszegte neki, hogy reméli, nem felejt el átöltözni az esküvő napján, kiviharzott a szalonból, az eladók általános derülésére. Kitty útközben legalább háromszor beszélt a főnökével is, egy új rovat indításáról meg valami tükörről, sőt egy akadékoskodó olvasói levélről is szó esett. Kitty semmi­ től nem jött zavarba, sem a megoldandó feladatoktól, sem a szorító határidőktől, de a bókoktól, a félreérthetetlen célzásoktól sem, és attól sem, hogy mindennek fültanú­ ja voltam, mivel ki volt hangosítva a telefonja. A házasságkötés hírét egyébként alighanem csak a laptulaj fogadta fanyalogva, hiszen úgy tapasztalta, a szinglik sokkal jobban bírják a terhelést, mint a családosok. Félig-meddig tréfásan ki is kötöt­ te, hogy Kitty legalább öt évig nem szülhet gyereket, mert addig feltétlenül szükség van a teljes bedobásra. Kitty persze jót derült ezen, és azt mondta, minimum hármasikrekkel kezdi, mert mesterséges megtermékenyítés van kilátásban, ha a munkahelyek ennyire igénybe veszik őt is, élete leendő párját is. A főnök sajnálattal közölte még, hogy egy váratlan esemény miatt mégsem tud leutazni az esküvőre. Volt egy angol nyelvű interjú-egyeztetés is egy számomra ismeretlen, ám Kitty szerint rendkívül népszerű szappanopera-színésszel, pontosabban a menedzserével. A színész haknikörúton lesz nálunk, igaz, csak tavasszal. Kitty szó szerint az ujja 46 �köré csavarta a pasit még telefonon keresztül is, hiszen nagyon kellemes a hangja, és egész árnyaltan szellemeskedett is. Nem csoda, hiszen egy évet töltött London­ ban, ahol egy szórakoztatóregény-író gyerekeire vigyázott, akik szintén nagyon szórakoztatóak voltak. Csak aztán Amerikába költöztek, s oda Kittyt nem vitték magukkal, pedig szerintem egy szóra ment volna. A változatos telefonok kicsit oldották a száguldás okozta görcsöt a gyomromban. De jött egy kellemetlenebb hívás is: Andy elég zaklatottan közölte, hogy egy leágazás­ nál hátulról beléje szaladt egy kocsi, neki szerencsére nem lett semmi baja, a kocsin kisebb horpadás, amitől még működőképes, bár kevésbé esztétikus, a másik autó eleje viszont teljesen összetört, éppen a rendőröket várják. Kitty előrángatott egy térképet, pillanatok alatt betájolta, melyik a legrövidebb út a baleset színhelyére, aztán gyors irányváltással és őrült sebességgel csakhamar meg is érkeztünk, még a zsarukat is megelőztük. Egy elegáns magas srác és egy farmeres-pólós pasi beszélge­ tett egy kezét tördelő kövér emberrel, aki mellett egy kendős nénike pityergett. Kitty nagy megrökönyödésemre szájon csókolta a farmeres-pólóst, majd bemutatta mint vőlegényét, holott én a másikat néztem Andynek. Az elegáns magasról az derült ki, hogy Andy barátja, a vezetéknevét sajnos nem jegyeztem meg, valamilyen Kristóf, ezenkívül ő a másik násznagy. Gyors stratégiai egyeztetés után Kristóf maradt, Andy beült hozzánk az anyósülésre, én bepréselődtem hátra, az uszály mellé, kanyar­ ban alá, aztán húztunk is. Öltönyöd? - kérdezte úgy ötven kilométerrel később Kitty, rosszat sejtve. Andy már emelte is a telefont, hogy Kristóf próbálja a legrövidebbre fogni az adminisztrálást, mert a vőlegényi szerelésnek időben meg kell érkeznie. Közben befutottunk Kitty szüleihez. Házuk kissé divatjamúlt, de jókora energiaráfodítással és mindenféle praktikával igyekeznek fenntartani a korszerű ház látsza­ tát, amitől persze bizarrul eklektikus az egész. Kitty mamája a padlizsánszín koktél­ ruha és a tűsarkak dacára szinte röpült a kapu felé, de amikor közelebb ért, gyorsan lehervadt a mosoly az arcáról. Szemüveg nélkül ugyanis akkor azonosította a jegye­ sek öltözékét, és rögtön hisztizni kezdett. Kitty egy darabig türelmesen magyarázta, hogy a hosszú úton a ruha teljesen összegyűrődött volna, uszályban amúgy is ne­ héz sofőrködni, meg aztán tankolni is kellett. A mamát semmilyen érv nem győzte meg. Kitty nem sokat törődött vele, megpuszilta az ugyancsak elénk siető apukáját, könnyedén megigazította félrecsúszott nyakkendőjét, megitatott mindannyiunkkal egy tonikot, aztán indulást vezényelt. És a vőfély? - jutott a mama eszébe egy újabb hisztiinspiráció, hogy hát mi lesz a lánybúcsúztatóval, meg miért kell minden régi jó szokást csak úgy a sutba hajítani, különben is el fogunk késni, a násznép nem fog odatalálni, egy lakodalmat nem lehet telefonon meg interneten szervezni ésatöbbi, ésatöbbi. Apuka hamar megelégelte a cirkuszt, szelíden betuszkolta anyukát a kocsijukba, aztán végre indulhattunk, bár csak a falu végéig mentünk, ahol újra ki kellett szállni. A legszélső házban találtunk egy sopánkodó nagymamát és egy felbőszült nagypapát. Minden erőfeszítés ellenére sem indult ugyanis a lagzihoz méltón kiglancolt Ford Landau. Kitty papájától megtudtam, hogy a 76-os járgány mindig is féltve őrzött, sőt becézgetett vasárnapi autó volt, évente háromszor ha kihozta a nagypapa a garázsból, télen soha. Templomba vitte rajta nagymamit, de csak nagy ünnepeken. Kitty anyukája igazából még le sem csillapodott, azonos intenzitással folytathatta a toporzékolást. Ez a hobbija, súgta Kitty, aztán néhány percre szó szerint eltűnt a Landauban, még egy hajtincs sem látszott belőle. Majd 47 �miután diadalmasan előmászott, helyet mutatott nagypapájának a kormány mö­ gött. Az öregúr kénytelen-kelletlen beült, startolt, a Landau nagyot ugrott, mint egy megvadult ló. Szerencsére a kerítés távolabb volt, mert egy újabb baleset már igazán felborította volna a programot. A biztonsági kapcsoló volt az ok - ragyogott Kitty a sikerélménytől Nagyapuska megmutatta nekem kislány koromban, azzal, hogy sen­ kinek el ne áruljam, mert akkor biztosan nem fogják elrabolni ezt a gyönyörű ko­ csit. Az utóbbi időben valahogy feledékeny lett - bólogatott a nagymama, miközben gondosan ellenőrizte az összes zárat a házon, demonstrálva, hogy neki még tökéle­ tesen működik az emlékezete. Nagyapó pedig kikurjantott a kocsiablakon, hogy ideje menni. Kitty az órájára nézett, és egy halványpiros folt kúszott fel a nyakán. Ment vagy száznegyvennel, de időnként levette a gázpedálról a lábát; belátta, hogy a felmenőket nem lehet tovább hergelni, meg attól is tartott, hogy eltévednek. Az utolsó tíz kilométer elég útvesztős volt. A viszonylag frissen és ízlésesen felújított kastélyt a várakozásnak megfelelően park vette körül, de érkezéskor még nem láttuk, mekkora. Csak miután áthajtot­ tunk a kocsibejárón, akkor tárult elénk az októberi színekben pompázó faóriások, különleges formájúra nyírt bokrok, tarka virágágyak látványa. Hosszas gyönyör­ ködésre persze nem volt idő, hiszen a vendégek érkezéséig jó negyven perc maradt csupán. Különben is rögtön ott termett egy szmokingos úriember, aki irányította a parkolást, aztán Kittyt felkísérte a lakosztályába. Andyvel ketten vittük utána a szanaszét libegő uszályos ruhát, mint valami megkésett és csapzott koszorúslányok. Kitty már a fürdőben volt, mire felértünk, a vidáman csobogó víz alól kiabált, hogy bontsuk ki a másik két ruhát is, amiket természetesen a kocsiban felejtettünk. Andy ajánlkozott, hogy majd ő felhozza, de valahogy sokára jött. Persze nekem eszembe juthatott volna felvilágosítani a csomagok méretéről. Hát én felhoztam mindent, amit találtam, de ezek között egy fia menyasszonyi ruha sincs - szabadkozott, mi­ kor végre felért. Kitty ezúttal elnézően vihorászott, aztán az egyik csomagocskát a kezembe nyomta, a másikat ő pattintotta fel, Andy pedig kisfiúsan ámult-bámult a bűvészmutatványon, amikor Kitty-méretre nőttek az apró packe-ek. Mindjárt há­ rom? Nem túlzás ez? - tűnődött félhangosan és elfogódottan a vőlegény. Kitty sorra felvette mind a hármat. Az egyiknek a dekoltázsát tartotta kicsinek, a másik derékban kissé lötyögött rajta, valószínűleg tévedésből a nagyobb méretet jelölte be, úgyhogy - véleményünket ki sem kérve - maradt az uszályosnál. Andy érdek­ lődve méregette, miközben rendszeresen telefonált különböző nyelveken, de egy kukkot sem értettünk az egészből, mert persze számítógépes szaknyelven társalgóit. Kitty végül ráripakodott, hogy elég a munkaügyekből, ideje öltözni, biztosan meg fog küzdeni a számára szokatlan öltözékkel. Szerencsére Kristóf is megérkezett a nyomott kocsival, amit gyorsan elrejtett egy bokor mögött. Persze Kittynek is meg kellett birkóznia a maga uszályos ruhájával, mert egy csomó rafinált kapocs meg gombolás volt rajta. Elővette a cipősdobozokat is, az egyiket nekem adta, mert szerinte az enyém még tavalyi dizájn, a ruhámhoz sem passzol igazából, ráadásul egy násznagy nem engedheti meg a szinte lapos sarkat. Miután kinyitottam a dobozt, rögtön hevesen tiltakoztam, hogy húszcentis sarkakon szédülni fogok, tériszony meg egyebek, de hajthatatlan volt. Föl-alá járkálva próbáltam edzeni a lakosztály­ ban, egyensúlyoztam, mint egy kötéltáncos. Kitty végül elérkezettnek látta az időt, pontosabban megfelelő mértékűnek találta a késést, amit egy menyasszony igazán 48 �megengedhet magának, sőt el is várnak tőle, amikor egy utolsó ellenőrző pillantást vetve a tükörbe, rádöbbent, hogy se fülbevaló, se nyakék, se karperec nincs rajta. Az ékszerek az omlatag barátnő kék dobozkájából kerültek elő, nagyon különlege­ sek voltak, bizonyára igen értékesek is, de erről már nem volt időnk beszélgetni. A násznép a földszinti zöld szalonban gyülekezett, ami a teraszra nyílt. A legtöb­ ben feszengtek, nem tudták, fogyaszthatnak-e az asztalokon található italokból, pogácsából, meg hát a kastély egyfajta múzeumi fílinget árasztott, ami állandó dilemmát okozott: szabad-e leülni a vörös kárpittal borított kanapékra, a magas, faragott támlájú székekre, holott az idősebbek eléggé elfáradtak a hosszú utazástól. Mire leértünk, a hivatásos vőfély már igyekezett csoportokba rendezni a vendé­ geket, Kittyt és Andyt középre állította, a szüleiket melléjük, majd következtek a közeli rokonok; a kissé szabálytalan félkör szélére szorultak a távolabbi rokonok, a jó ismerősök. Andy mamája koszorúslány-rózsaszín ruhában, tollbóbitás kalapkában érkezett, hóna alatt egy selyemkutyát, könyékig érő kesztyűs kezében egy csipkés zsebkendőt szorongatott. Mellette egy százkilencvenes, kisportolt, a mamánál vagy tíz évvel fiatalabb férfi vajszínű öltönyben, mélybordó ingben, karnyi vastagságú aranylánccal a nyakán, csuklóján, utóbb a tánc lendületében kiderült, a bokáján is: Andy nevelőapja. Pontosabban nem is nevelőapja, hiszen Andy már önálló kereset­ tel rendelkező felnőtt volt, amikor a mama összeköltözött ezzel a jelenlegi - soka­ dik - élettársával, aki egy jólmenő építkezési vállalat vezérigazgatója. A mama mindig adott arra, hogy férje korai halála után csak tehetős férfiakkal szűrje össze a levet, ügyelve, hogy házasságig ne fajuljon a kapcsolat, mert ha egy jobb party volt kilátásban, habozás nélkül halálosan összeveszett az aktuális partnerrel. Az aranyláncos vezérigazgató már vagy öt éve aktuális, nemigen sikerült menőbbet találni azokban a körökben, ahol a mama tollbóbitás vagy egyéb kalapjaiban megfordult. A vőfély rákezdte rigmusait, de szerencsére jó érzékkel választotta meg a szöveg hosszúságát, nem kellett belefáradni. A menyasszonybúcsúztató csak egy kicsit volt csöpögős, szó szerint, mert Kitty anyukája hevesen felzokogott, úgyhogy inkább bánatanya benyomását keltette, semmint örömanyáét. Egy aggastyán hangosan meg is jegyezte: nem szeretnék anya lenni, és te? - fordult a mellette álló, ugyan­ csak élemedett korú rokonhoz. Ezt a vágyat és kérdést a későbbiekben a nagybácsi minden egyes vendégnek felvetette, korra és nemre való tekintet nélkül. Én egy kicsit zavarba is jöttem, de aztán szerencsére nem várt választ, a problémát pedig nem fejtette ki igazából. A vőlegénybúcsúztatót az örömanya hóna alatt szorongatott selyemkutya végigcsaholta, hogy egy kukkot sem értettünk az egészből. Kitty szerint a kutyus a mama ünnepi parfümjét nem bírta elviselni, mert úgy érezte, átverték. Volt még egy rövid tószt a pezsgő előtt, de jóformán csak kortynyi ital volt a po­ harakban. Aztán jött az esküvő a kastély kápolnájában. A fotós, Kitty magazinos kollégája szorgalmasan dolgozott, de gyakran akadályozták a megfelelő fókusz beállításában a legalább olyan serény amatőr rokonok. Az esküvő nem tartott soká­ ig, Kitty másfél órás telefonbeszélgetésben győzte meg a papot a rövid szertartás előnyeiről. Egy külföldön is elismert hárfaművész adta a zenei aláfestést, akiről Kitty nemrég készített háromoldalas portrét. Amikor a házassági jegyzőkönyv aláírására került sor, az egyik tűsarkam szerencsétlenül beleakadt a kőpadló alat­ tomos résébe. Nem jöttem zavarba, kiléptem mindkét topánkából, még meg is könnyebbültem, így legalább nem kellett attól tartanom, hogy majd a lépcsőn 49 �elvágódok. Harisnyás lábbal mentem az oltár elé. A szokatlan szemérmetlenséget kevesen vették észre, de azért a fotósnak erre is volt szeme, és persze több felvétel­ lel is megörökítette cipőtlen lábam a szent térben. Kitty nehezen fogta vissza a kun­ cogást, kapott is a mamájától néhány rosszalló pillantást. Esküvő után a teraszon lehetett gratulálni, egész virágkereskedésnyi csokor gyűlt össze, amit csinos pincérlányok rendezgettek kristályvázákba. Aztán felvo­ nultunk az emeleti tükörterembe, ahol hat- és nyolcszemélyes asztalok voltak paza­ rul megterítve. Engem, mint násznagyot, az ülésrend az ifjú pár asztalához irányí­ tott, Andy nevelőapja és Kristóf közé. Andy mamája egyfolytában locsogott, nem győzött betelni a terítékkel, a dekorációval, a gyümölcstálakkal, az ételek ízével, bár minden dicséret mellé tálalt valami fanyar megjegyzést is kár, hogy... kezdettel, és hol Andytől, hol az aranyláncos atlétától várt megerősítést. Kittyhez az estebéd alatt egyetlenegyszer sem szólt. Jó, hogy a jövőben ritkán fognak találkozni. A háromfogásos vacsora után a vőfély a süteményes pulthoz terelte a vendégsere­ get, ám túl sok időt nem hagyott a töltekezésre, hanem felszólította a násznépet, hogy át lehet adni az ajándékokat Jöttek is kígyózó sorokban a rokonok, ki hatalmas díszdobozokat vonszolt, ki színes táskákat cipelt, ki diszkrét borítékot csúsztatott a menyasszony vagy a vőlegény markába, újabb jókívánságokkal toldva meg a tárgyi adományokat. Mikor a vendégek elfogytak, a vőfély mindenkit a teraszra küldött, amiért többen lázadoztak, hogy minek ez a sok mászkálás ide-oda. Azért kellett kimenni, mert a menyasszony csak az udvaron vehette át nászajándékát, ami nem volt más, mint egy virágdísszel felcicomázott sötétkék Wolkswagen Phaeton, amit a násznép hatalmas ovációval fogadott. Ezután került sor - hasonló tapsvihar kísére­ tében - a vőlegény szüleinek nászajándékára, ami egy aranyozott szélű ánégyes borí­ tékba rejtett lakásvásárlási szerződés volt, Csapiczky Andy nevére kiállítva. A taps ezúttal sem maradt el. Úgy láttam, a menyasszony is, a vőlegény is inkább meglepő­ dött, semmint meghatódott. Aztán kénytelenek voltak beszállni az autóba, ami az uszály miatt nem is volt olyan egyszerű, és tettek egy próbautat, ami olyan hosszúra nyúlt, hogy a vendégek azt hitték, az ifjú pár talán máris nászútra utazott. Így kissé csalódottan visszaszállingóztak a tükörterembe. Nagyjából egy óra múlva azonban Kittyék megjöttek, feltűnően vidámak voltak, és akkor végre elkezdődött a tánc is. Nagyon szeretek táncolni, de hogy valóban élvezhessem, titokban kicseréltem a Kittytől kapott cipőcsodát az én kényelmesebb sarkú cipellőmre. Násznagyi ran­ gomnak megfelelően minden fontosabb személy kötelességének tartotta, hogy táncba vigyen, így hát igazán nem panaszkodhatom, gyorsan és jól telt az este. A késő esti vacsoránál kisebb riadalom támadt: eltűnt a Ford Landau-s nagypa­ pa. Utoljára a teraszon látták pipázni, ezért a násznép apraja-nagyja szétszéledt a parkban, mert a nagymama biztosra vette, hogy eltévedt, hiszen szikra tájékozódá­ si képessége sincs. Csakhogy már teljesen leszállt az éj, a sétányok pedig csak a kastély közelében voltak megvilágítva. A nagyapa után nyomozók egy idő után kénytelenek voltak hangosan szólongatni egymást, hogy bele ne vesszenek a sötét­ ségbe, így csatakiáltásoktól lett visszhangos a park. Hosszas bolyongás után ugyan eredménytelenül, de szerencsésen visszatalált mindenki a teraszra, a séta pedig olyannyira jót tett mindenkinek, hogy intenzív evészetbe-ivászatba fogtak. Csak a nagymama üldögélt kétségbeesett szalmaözvegyként azsúrozott zsebkendőjét morzsolgatva egy biedermeier karosszékben. 50 �Kitty nem bírta sokáig a látványt, úgyhogy maga próbált a nagypapa nyomára bukkanni. Egy helyes koszorúslány csatlakozott hozzá, aki segített az uszály cipelésében. Mi, többiek maradtunk a tükörteremben. Két tánc szünetében kisebb csopor­ tosulás támadt az egyik asztalnál, majd egyre többen gyülekeztek oda, úgyhogy közelebb mentem. Bizonyos Kálmán bácsi sztorizott olyan szenvedélyesen, hogy nem lehetett otthagyni. Vidám családi történeteket mesélt, melyeknek általában a landaus nagypapa volt a főszereplője, akit Kálmán bácsi legtöbbször csak svihákként emlegetett. Az ügyes csattanóval végződő történeteken mindenki jót derült. Anekdotagyűjteményébe bizonyára felvette a legfrissebb sztorit is, amivel majd a legközelebbi lagziban vagy családi összejövetelen szórakoztathatja közönségét. Éjféltájban ugyanis előkerült a kis koszorúslány, és elmesélte, hogy Kittyvel bejár­ ták a kastély minden zegzugát, a pincében kezdték, a földszinten folytatták, majd az első emeleti vendégszárnyon sétáltak az egymásba nyíló és furcsa mód nyitott szobákban, mígnem egy baldachinos ágyban rátaláltak a békésen hortyogó nagy­ papára. Valószínűleg felfedező útra indult, bizonyára ő is meglepődött azon, hogy a régi bútorokkal berendezett szobákat nem zárják, kíváncsian ment, mendegélt, aztán lehet, hogy eltévedt, de minden bizonnyal elpilledt a hosszas járkálásban, ezért nem tudta megállni, hogy ki ne próbáljon egy díszes grófi ágyat, amilyenben még sosem aludt. Kittyéknek nem volt szívük felébreszteni őt, ezért tovább néze­ lődtek. Három szobával arrébb Kitty meglátott egy különleges faragású szekrényt, a nagyapa példáján felbuzdulva és múzeumi viselkedési szokásait feladva köze­ lebb lépett, és amint megsimogatta az egyik bonyolult virágdíszt, a szekrényajtó oldalra tolódott, át lehetett rajta jutni egy másik helyiségbe, amelyben nem volt más, mint egy úszómedence. A kis koszorúslány hatévesforma volt, a vendégek nem nagyon hittek neki, de ő váltig állította, hogy aki nem hiszi, járjon utána, így hát sokan felkerekedtek, hogy meggyőződjenek a furcsa hír hitelességéről. A kis koszorúslány korát meghazudtoló határozottsággal közlekedett, a legrövidebb úton odatalált a titkos szekrényajtóhoz, és átvezette a túloldalra a kíváncsiskodókat, élükön Kálmán bácsival, aki minden­ hol első szemtanú akart lenni, hogy minél megbízhatóbb tényeket és izgalmas ese­ ményeket építhessen anekdotáiba. A látvány lenyűgöző volt: szecessziós mintázatú falak és járólap, a különleges kék medencében pedig ott úszkált Kitty! Vidáman buborékolt és integetett, hogy tartsunk vele. Amilyen lehetetlennek tűnt az ötlet, olyan gyorsan megvalósult, a medence jobb oldalán ugyanis volt egy tucat faragott spanyolfal, mögöttük pedig múlt század eleji különböző méretű női és férfi úszódresszek függtek vállfákon. Úgyhogy a vízimádó és vállalkozó kedvű vendégek, és volt belőlük bőven, hamaro­ san - nagy kacagások közepette - bizarr fürdőruhára vetkőztek, majd felvonultak a medence szélén, és egyenként beleereszkedtek az elképesztő színű vízbe. A karneváli pillanatokat Kálmán bácsi és a fotós aprólékosan rögzítette. Nekem is jutott egy lila virágmintás úszódressz, kicsi fodrokkal, Kristóf szerint, aki kötelességének tartotta, hogy násznagy kollégájától ne tágítson, izgalmasabb, mint a mostani fürdőruhadivat. Víziszonya miatt a medencébe nem követett, csak sétálgatott föl-alá, és ritmusra ingatta a testrészeit, ugyanis kellemes, halk zene is szólt. A fürdőzés nem tartott túl sokáig, az emberek hamarosan észbekaptak, hogy nem wellness-hétvégét abszol­ válnak éppen, hanem lakodalomban vannak, ezért sorra eltűntek a zuhanyozóban, 51 �majd visszarángatták alkalmi ruhájukat. A sminkek ugyan leáztak, a frizurák azon­ ban a kiváló minőségű lakkoknak köszönhetően teljesen jó állapotban maradtak. Segítettem Kittynek felcipelni a lakosztályba az uszályost, mert úgy döntött, ide­ je átöltöznie az újasszonyruhába. Ettől persze újabb anyai botránkozáshullámot lehetett várni, hiszen megint a szokások meggyalázása forgott fenn színben és idő­ rendben is, meg hát a fürdést is meg kellett valahogy magyarázni. A hiszti azonban kivételesen elmaradt, valószínűleg apai közbenjárásra. A fürdőzők pedig felfrissül­ ve vetették bele magukat a mulatásba, és a menyasszonytánc alkalmával mélyebbre nyúltak a pénztárcájukba. A menyasszonytánc után az ifjú pár visszavonult a lakosztályba. Épp a folyosón szellőzködtem, és amint elsuhantak mellettem, hallottam Kittyt, kuncogva odasúg­ ta Andynek: nem szeretnék anya lenni. Más említésre méltó dolog az éjszaka folyamán már nem történt. Négy óra tájban Kitty a legközelebbi rokonoknak megmutatta a hálószobákat, a többiek meg szállingózni kezdtek hazafelé. Andy is indult Kristóffal, reggel bizo­ nyára sürgős intéznivalója volt. Kitty egy darabig nem volt a láthatáron. Mire kiürült a tükörterem, Kitty is előkerült. Lehordozkodtunk a kocsiba, aztán indultunk. Kitty egy cseppet sem látszott fáradtnak. Köd volt, lassan haladtunk, ami­ nek nagyon örültem, de azért igyekeztem szóval tartani, nehogy elbóbiskoljon a vo­ lán mögött. Reflektáltam az eseményekre, mert úgy gondoltam, jólesik Kittynek, ha megdicsérem a helyszínt, a szervezést, a rokonszenves vőlegényt. Szóvá tettem, hogy igazán maradhattak volna másnapig, és miért külön utaznak haza. Kiderült, hogy vasárnap délben Andy féléves ghánai megbízatásra repül, olyan előnyös kereseti feltételek között, amit nem utasíthatott vissza. A nászút tehát egyelőre elmarad. Majd a várható bevételből szerveznek egy nagyszabásút - igyekeztem vigasztalni az ifjú asszonyt, bár egyáltalán nem látszott boldogtalannak. Tovább próbálkoztam a szülőkkel: micsoda gavallérok a nászajándékozásban. Kitty olyat kacagott, mintha jó viccet meséltem volna. Aztán elmondta, hogy apukája a Tilbury használtautó-keres­ kedésnek nem tulajdonosa, mint ahogy azt a nászéknak adagolta, hanem csak eladó­ ja, illetve időnként éjjeliőre. A használt Phaeton részleteit már vagy két éve fizeti, és eredeti szándéka valóban az volt, hogy a lányának adja, de hajnalban félrevonta, és nagy körülményesen előadta, hogy nem bánná, ha Kitty átmenetileg, vagy ha nem gond, akár végleg lemondana róla, mert ő olyannyira beleszeretett abba a kocsiba, hogy belebetegedne, ha meg kéne válnia tőle. Kittynek amúgy is van szolgálati Audija, úgyhogy talán nem fog megharagudni ezért a kérésért. És mielőtt még Andy nevelőapjának gavallérságára tereltem volna a szót, azt is leleplezte: csak egy álszerződést kaptak, pontosabban egy elég komoly feltételhez szabott szerződést. A lakás ugyanis Andy anyukájának szomszédságában épül majd fel, és természetesen abban az esetben kapja meg Andy, ha odaköltözik. Ami kisebbfajta zsarolásként is elkönyvelhető, ismerve Andy változatos életmódját. Az pedig szintén kizárt, hogy Kitty ott éljen egyhangú vidéki életet tollbóbitás, selyemkutyás anyósa mellett. Az igazi gavallér én voltam - jelentette ki Kitty. Ugyanis ő állta a teljes számlát. Az összeget nem árulta el, csak annyit mondott, hogy a fürdőzésért extra szolgálta­ tásként felárat kértek, mely jóval megtoldotta az egyébként sem csekély kiadást. Aztán beletaposott a gázba, mivel fölszállt a köd. Természetesen rekordidő alatt hazaértünk. 52 �K u t a t ô t e r ü let T a rjá n yi E szter M ire „haraxanak m irges bu rgerek"? Nyelvi és kulturális viszonyrendszerek Mikszáth A fe k e te város című regényében* Mikszáth Kálmán utolsó nagy regénye különleges helyzetű az életműben. Egyrészt összefoglalja a korábbi regények és novellák fő motívumait, hangosságait, s így az írói pálya összegzésének is vélhető, ugyanakkor a végzet, a tragikum, a szerepját­ szás olyan hangsúllyal jelenik meg, amely mégiscsak kiemeli a korábbi Mikszáthszövegek sorából. Csűrös Miklós mutatta be a korábbi művek hangvételétől eltávo­ lodó modalitását, amikor egy „életérzés enciklopédiája"-ként vizsgálta és a „bi­ zonytalanság", a „kétely" és az „eldönthetetlenség" szólamait vette észre A fekete városban.1 Nemcsak a Csűrös Miklós által észrevett és meggyőzően kimutatott vonások teszik azonban különlegessé, hanem a kulturális minták, az etnográfiai találkozások megjelenítése is olyan sajátos narratíva keretébe ágyazódik, amely lehetővé teszi e relativitásnak a kultúraelméletek és a nyelvi narráció vonzatában történő vizsgálatát. Benedict Anderson nacionalizmuselmélete,2 amely a képzeletet teszi meg a kö­ zösségi identitásteremtés központi mozzanatává, kedvező lehetőséget nyújtott nemcsak arra, hogy az irodalmi szövegek ideológiai meghatározottságát vizsgáló korábbi nézetek elháríthatóak legyenek, hanem arra is, hogy a műközpontú iroda­ lomértés által átjárhatatlanként érzékelt határ, vagyis az elképzelt, a fiktív narratíva és az ideológiai, politikai beszédmód közötti űr áthidalhatóvá váljon, hogy viszo­ nyukat immár más alapokra állítva újra lehessen gondolni. Anderson nézete szerint a nacionalizmus nem ideológiai, hanem antropológiai sajátosságokra épülő nézet, a fiktivitáson - vagy, ahogy fogalmazza az „elképzelésen" - alapuló identitáslehető­ ség. Meglátásának következményeként észrevehetővé válik, hogy a fiktív elbeszé­ lés és a politikai ideológia közötti hagyomány megfordítható. Ez pedig nem jelent mást, minthogy az ideológiát és megnyilvánulásait mimetikusan leképező narratíva feltételezése helyébe az imaginatív, azaz fiktív narratíva által teremtett nemzetfogalomnak és társadalomképnek a felfogása léptethető.3 Nemcsak az iro­ dalmi szöveg identitásteremtő szerepének a felismerése következik ebből a gondo­ latmenetből, hanem a nemzetfogalom irodalmi, nyelvi közegben létrejövő vizsgála­ tának a lehetősége is, amelynek következtében láthatóvá válik, hogy Mikszáth Kálmán 1910-ben könyv formájában megjelenő regénye a nemzeti narratívát kom­ munikatív kulturális térré alakítja át, mondhatni modernizálja, s ezért A fekete város * Elhangzott az Interkulturális kommunikáció Mikszáth Kálmán műveiben című nemzetközi konferencián, Besztercebányán. 53 �a nemzetfogalomnak és kultúraértelmezésnek a XX. század végi, XXI. század eleji változásaival már-már a reflexió szintjén is számot vető szövegének tekinthető. A regény maga is szerepjátszónak tekinthető annyiban, hogy első látszatra kü­ lönböző nemzetiségek, eltérő társadalmi rendek közötti konfliktusként olvastatná magát, mégis valójában a szöveg mindenféle ilyennemű leegyszerűsítéssel szem­ ben erős ellenállást mutat. A szász Lőcse és a Görgey alispán által vezetett magyar vármegye vetélkedése ugyanis csak látszólagos konfliktusforrás. A cselekmény szövése folyamatosan figyelmeztet erre, hiszen már az elején megtudjuk, hogy Görgeyék ősapja német származású, aki behozta magával a szászokat. A Görgey család genealógiája tehát nem a magyar származás vonalán vezethető vissza, és a másik oldal sem a németes öntudat kinyilvánításával jellemezhető. A lőcsei tanácsnak Kramler bíró holtteste mellett németül folytatott tanácskozásában a szász-magyar konfliktusnak gyökere­ sen ellentmondó, a nemzeti identitást ironizáló párbeszéd alakul ki. Amikor Bibera felszólal - megvédeni igyekezve Kripélyi azon javaslatát, hogy Gosznovitzer bünte­ tését a kupa bor megfizetésére változtassák, ami egyben a tanácskozás bor melletti folytatásának szándékát is jelezte - beszédében és a hozzá fűzött megjegyzésben a szász város vezetőségének magyar öntudata nyilvánul meg: „Bánatában iszik a magyar, s mi is csak magyarok volnánk, vagy mi... [...] (Ámbátor bizony egyikük se tudott magyarul, még a magyar nevű Pálfalvi sem, csak az egy Hulik János törte a nyelvet egy kicsit.) [...] - Hiszen persze magyarok vagyunk - felelte Mostel. - Az onnan is látszik, hogy meg akarjuk egymást enni. Hát ezért a magyar virtusáért is megérdemli Gosznovitzer uram, hogy fizesse meg a két aranyt. Dixi."4 Ugyanez a helyzet jelentkezik Blom Miklósnak és Fabriciusnak Koppen báróval folytatott beszélgetésében, vagyis a három szász fiatalember egymás között folytatott diskur­ zusában. Amikor Koppen báró nem érti azt, hogy miért jelenthet dicsőséget és karrierlehetőséget Farbricius számára az, hogy Görgey György a párbajban levá­ gott egy darabot a füléből, Blom Miklós a következőképpen torkolja le: „Persze, hogy nem érted, és soha meg nem értheted, mert német ember vagy, s könnyebb az óceán vizét átfesteni, mint ezt neked megérthetővé tenni." A kulturális idegenség, az értékrendek megmagyarázhatatlan különbsége tehát nem nemzetek közötti, hanem inkább térségi színezetet nyer (Koppen Drezdából jött meglátogatni az uno­ katestvérét). Nemcsak a közös nyelv és rokonság által is feltételezhető kulturális közeg, a szász nemzeti identitás válik bizonytalanná azonban a szász patríciusok egymás közti beszélgetésében, hanem a társadalmi hovatartozás is, hiszen a két fiatal lőcsei polgár, Biom és Fabricius még a párbaj előtt a magyar nemes becsületét és előjogainak jelentőségét védte meg Blom unokatestvérének, Koppen Konrádnak a lekicsinylő megjegyzéseivel szemben.s A nemzeti és társadalmi identitás relativitásának egyik kulcsszereplője a latin nevű, szlovák anyanyelvű, lengyel területen6 élő szász polgár, a török basaként háremében pihenő Quendel, aki magyar nemessé válik a regény történetében. Fi­ gurája különösen kiemelkedik a regényből, hiszen a szereplők közül egyedül az ő beszédmódja mutatja a magyar nyelv normáitól eltérő nyelvhasználatot. Ő az, aki leginkább képviseli a nemzetekhez, nyelvekhez és kultúrákhoz kötő sajátosságok szerepjátékszerű viszonylagosságát, le- és felcserélhetőségét. Szláv, német, latin kifejezésekkel, grammatikai, nyelvhelyességi hibákkal tarkított magyar beszéde 54 �a regény tragikus, vészjósló modalitását ellensúlyozó humorforrás, például amikor Fabriciust 'parasztszerű'-nek nevezi 'népszerű' helyett.7 A többi szereplő - legyen a megszólaló nyelve magyar, német, szlovák, latin vagy lengyel - a regény lapjain egyaránt magyarul beszél. A narrátor persze jelzi, hogy a magyar szavak mögé milyen más nyelvet gondoljon a befogadó, sőt imitálja is az idegen nyelvre jellemző stílusfordulatokat, azaz jelzi a nyelvváltással jelentkező stílusváltást is. Például, amikor a két Bibók Görgeyhez járul igazságtételre az öregebb „latinul kezdte ecse­ telni, hogy életének békésen evező csónakját, mely immár a végső kikötőhelyhez közeleg, milyen csapás és veszedelem érte váratlanul. Megérkezett a fiam nyögte fájdalmas hangon - , a fiam, akit holtnak hittem, s akinek a feleségét, amint azt tudja is a tekintetes alispán úr, isten és emberek előtt a hazai törvények szerint hites házastársamul vettem s vele fiakat nemzettem a hazának és a dicsőséges ne­ mességnek. [ . . . ] - Hm, ez bizony baj - morogta az alispán - , de minthogy az ifiaszszonyról is van szó, mért nem beszél kegyelmed magyarul? És mindenekelőtt azt mondja meg, miért jöttek ezzel hozzám? - Azért jöttünk, rogo humillime, hogy tessék köztünk rendet csinálni - rebegte az aggastyán magyarul, kezeit könyörgés­ re téve össze. [...J Mert így egy percig se élhetünk egy fedél alatt - folytatá Vince úr, hófehéren, lenge haját hátrasimítva s a magyar szöveggel kiesve egyszersmind a kifejezések előkelőségéből a népiesbe - , azt se tudván, hogy melyik malac ki ökre."8 Visszatérve Quendelre, kulcsszereplőnek tekinthető azért is, mert egyedül az ő beszédmódját egyéníti a regény, éppen az övét, aki mindenféle nemzeti, kulturális, rendi megosztáson leginkább felülemelkedik, és aki a regény végén pityeregve szembesíti a lőcsei tanácsot keresztényietlen tettével, a nemzetek és nyelvek feletti morál kívánalmával, valamint ő világosítja fel Fabriciust arról, hogy szerelme apját ölette meg. Ezzel a regény lezárását a sárkány támadása miatt feketébe öltözött város meseiséget idéző jelképéből nem mesei lezárásúvá alakította, hiszen nyilván­ valóvá tette azt, hogy a szerelmesek immár nem találhatnak egymásra, hogy a 'boldogan éltek, mint meg nem haltak' mesei közhelye nem fejezheti be történetet, vagyis Görgey megölése nem hozható párhuzamba a sárkány megölésével. A jó és rossz, az ismerős és a fenyegetően idegenszerű szereplőkre polarizált mesei világ mindenfajta lehetősége szűnik meg ezzel, jelezve, hogy a regény világa nem ilyen könnyen átlátható polarizált szerkezetben és értékrend alapján épült fel. A történeti regény imitálása is az egyik fő szólam, de A fekete város történetisége nem közelíthető meg a műfaj korábbi példái segítségével, mivel itt már szinte reflektálttá válik a különböző korok közötti átjárhatóság és kijátszott lesz a történeti idő. A regény ebben is becsapja az olvasóját, olyan, mintha hasonlítana a nagy nemzeti narratívát létesítő, a nemzeti múltat emlékezetessé tevő, az identitást erősí­ tő történeti regényeinkhez, azonban éppen nem a nemzeti narratíva vonalán halad előre. A századfordulón még aktuális Görgey Artúr személyéhez fűződő indulatok bemutatásának ígérkezik a szöveg, mégsem olvasható ki belőle a Görgey-kérdésnek semminemű múltba vetített allegóriája. A történeti idő sem a történeti regé­ nyek forráskövető hitelességével rendelkezik. Tudjuk, hogy Görgey alispán és Lő­ cse konfliktusának alaptörténete kb. száz-százötven évvel korábbi,’ mint a regény ideje. A narrátor, sőt a magyarázó lábjegyzetek írója egyaránt hivatkozik valódi forrásokra (pl. Görgey István: A Görgey nemzetség története, Demkó Kálmán: A felsőmagyarországi városok életéről a XVl-XVll. századokban, Bp., 1890.) és nem létező 55 �könyvekre (La Cattori útleírására és Porubszky krónikájára). Mindezen vonások már a történeti regény múfajmintáinak a XX. század végi fogásaira emlékeztetnek és akár a metafiktív regénnyé10 történő átalakításnak is tekinthetőek. A fekete város a históriai „valóság" és a fiktív világ közötti átjárást már a XX. század végi áltörténeti regényekhez hasonlóan, jóval magától értetődőbben fogja fel, hiszen a fiktív és a nem fiktív közötti különbség megszűnt megnyugtató módon szétválaszthatóvá lenni. Ahogy az utóbbi harminc évtizedben átalakult történelemszemléletre jellem­ ző, úgy Mikszáth regénye is mintha a múlt narratív konstruáltságának a nézetét mutatná, illetve alkalmazná az elbeszélt világának megteremtésekor. A regény szövege a hitelesítő, forrásközlő lábjegyzeteivel, népszokások ismerte­ tésével történeti, etnográfiai, nyelvészeti értekezésjelleget is igyekszik imitálni. Amikor a „Dócziné ládája" mondást egy lábjegyzet érthetővé tenni igyekszik, szin­ te már parodisztikusan, tautologikusan utánozza a népi kifejezés magyarázatának narrációját (ami alatt „azt érti a nép, hogy valami hanyagul veszendőbe, minden elővigyázat nélkül csak úgy oda van csapva, mint a Csáky szalmája"). A regény egyaránt ismerteti a német város szokásait, amikor a keresztelési és a lakodalmi ünnepségeket taglalja, ugyanúgy a magyar vármegye viselkedési mintáit is bemu­ tatja, amikor például a görgői udvarlási hagyományról ír. A magyar és a német szokások párhuzamba állíthatóak. Hol megegyeznek, mint például amikor hivata­ los vezető helyébe a legidősebb lép, Lőcsén Kramler helyébe Mos tel, Görgőn Gör­ gey Pál helyébe Luzsénszky Péter, aki némi öniróniával ezt az általa magyarnak nevezett szokást rögtön szembesíti a török véleménnyel. Hol viszont eltérnek, pél­ dául, amikor a magyar és a szász párbaj közötti különbséget mutatja be a történet­ mondó, vagy amikor a lőcsei jogi szabályozást szembesíti a vármegyei jogrendszer­ rel. A szász és magyar kulturális közeg bemutatása azonban nem az idegenszerű­ séget, nem a talányosságot, hanem az ismerősséget, az oda-vissza átjárhatóságot, a kölcsönös érthetőséget, a fordíthatóságot mutatja, amelyet a narrátori értékrend- és nézőpontváltások is mutatnak. A kulturális relativitás leginkább a nyelvváltások bemutatásában jelenik meg. A regény szövege ugyanis magyarul mutatja be a szereplők beszédében bekövetkező nyelvváltásokat, például amikor Quendel engedélyt kér arra, hogy tótul mondja el Görgey Gyuri elfogatásának a történetét, mivel, ahogy mondja, „magyarul hosszú nekem". A történet tehát a magyar szövegben szlovákul mondatik el, a magyar nyelvre történő visszaváltást a szöveg nem jelöli, ezért lehet furcsa, hogy Quendel ugyanolyan idegenszerűen beszél anyanyelvén, mint ahogy magyarul. A nyelvi relativitás regénybeli megjelenítésére további példák is hozhatóak. Bibók a német verses mesét mondó leányát lengyelül szólítja meg, megkérdve, miért nem magyarul mesél. A verses mese egy versszaka németül szerepel, de az utána következő fordítása rögtön talányossá teszi a nyelvi különbségtételt. A to­ ronyőr magyar nyelven visszaadott „tót szöveget" fúj trombitáján a görgői bás­ tyán.11 A német nyelvű Lőcsén, Kramler bíró temetésén a „kuruc uralom iránti tekintetből magyarul" elmondott szöveget érzékenyen fogadják a szász polgárok „Kivált az asszonyok voltak elragadtatva az énekszótól, egyes helyeken az egész közönség elérzékenyült és könnybe lábadt." A szöveg ezzel ellentmondásba kerül önmagával, hiszen korábban megtudtuk, hogy a lőcseiek közül csak néhányan, kivételképpen tudtak magyarul. Ez a következetlenség azonban szintén a kulturális 56 �és nyelvi átjárhatóság kifejezésének tekinthető. A különböző nyelvek tehát nem különülnek el egymástól, hanem a regény magyar nyelvű szövegében homogenizá­ lódnak, úgy, hogy megtartják az eredetüket, hiszen tudható, hogy éppen milyen nyelven folyik a szereplők között a társalgás. Benedict Anderson a nyomtatás széleskörű elterjedésében találta meg a nemzeti identitás kialakulásának alapját. Ez teszi lehetővé a szóbeliség szűkösebb terén túlmutató imaginatív identitásteremtést, amely már nem személyközi viszonyokat, hanem egy absztraktabb képzeleti lehetőséget feltételez. A fekete város nyomtatott történeti forrásokra hivatkozásával, kéziratos levelek (Görgeyé, II. Rákóczi Ferencé stb.) közlésével a nyelvi kommunikációnak ezt a kettőségét is hangsúlyozza. Szinte játékteret nyit a nyelvi megnyilvánulás két lehetőségének a terében. Az osgyáni pestis fejleményeiről sajátos, szóbeli csatorna útján kapnak híreket (az orvos kiabál­ ja a hallástávolságban levőnek, aki tovább kiabálja, sajátos hírközlő láncot alkotva). A szóbeliséget meghaladó ismeretforrás a regény világán belül a szász városra jellemző. A Zipser Willkührnek, a lőcsei törvényeket és kiváltságokat tartalmazó könyvnek a felolvasása jó példája lehet az írott és olvasott szövegek közötti, és egyben a német- és magyarnyelvűség közötti átlépés lehetőségének a bemutatásá­ ra. A Zipser Wilkührröl a szövegben nem derül ki, hogy kéziratos vagy nyomtatott könyvről van-e szó, könyv volta mégis megadja a szász öntudat lehetőségét, azzal, hogy önálló jogok és kiváltságok gyűjteményeként az elkülönült nemzeti identitást jelképezi. A regény idéz az ónémet szövegből, amelyet aztán Fabricius fordít „konyhanémetre". A fordítás azonban nem a beígértnek megfelelően németről németre történik, hanem Fabricius szövege már magyarul jelenik meg a regény lapjain.12 Ezzel a nyelvváltással lényegében a nemzeti identitás váltásának a lehető­ ségét, a nemzeti különbözőség viszonylagosságát jeleníti meg a szöveg. A dolgozatom címében idézett mondat ennek az írott-szóbeli kultúra közötti vi­ szonynak a regény szövegére történő rávetítéséről, különös önreflexiójáról tanús­ kodik. Quendel Görgey alispánnak címzett mondata („Az enyim leányom is ott van (t. i. Lőcsén), de én semmise nem vagyok, engemet csak utálják, és az is semmi, a tekintetes úr ellenben ellenség, akire haraxanak mirges burgerek."13) az élőszóbeli esetleges nyelvhasználatot a nyomtatott szöveg sajátosságával képes bemutatni egy olyan betű, az x segítségével, amely nemzetek feletti, latin eredetű. A regény ezzel önmaga írott szöveg voltára, és vele egy újabb típusú identitásalapítás lehetőségére hívja fel a Figyelmet. Mikszáth utolsó regénye tehát a nemzetfogalomnak egy sajátos változatát mu­ tatja. Ha igaz Homi K. Bhabha észrevétele, miszerint a nemzet témája olyan sajátos diskurzust hoz létre, amelyre a totalizációnak,14 a térbeliesítésnek és a tradicionalizmusnak,15 a kulturális különbségek hangsúlyozásának16 a sztereotípiái a jellem­ zőek, akkor Mikszáth regénye sajátos ötvözete a hagyománynak és a hagyomány­ törésnek. A XVIII. század előtt létező lehetőségek, a területi-alattvalói, nyelvi-kultu­ rális, rendi-korporatív nemzetfogalmak17 közül mindegyik felvillan, de egyik sem válik a regény lapjain valódi nemzeti narratívát létesítő erejűvé. A fekete város a történeti regény XIX. századi eredetű és a XX. században is életképesen működő hazai hagyományával ellentétesen nem identitásteremtő és erősítő nemzeti narratívát teremt, hanem olyan nemzetek és nyelvek feletti, a kulturális törésponto­ kat relativizáló elbeszéléskomplexumot épít ki, amelyben a magyar, német, szlovák, 57 �török, sőt a latin kultúra és nyelv a térségre jellemző viszonylagosságban képes egységet alkotni. Megtartják a különbözőségüket, ez azonban nem idegenségként jelenik meg, mert a nyelvi megformálásban, a regény magyar nyelvében képesek kulturálisan homogenizálódni. A regény magyar nyelve, amely jelzi az egyes sze­ replők nem magyar beszédét, olyan fiktív nyelvközösségi18 kultúrát tudott imitálni, amely úgy egységes, hogy tagjaitól nem követeli meg a magyar nyelvre áttérést, a beolvadást, hiszen megtarthatják a nyelvi és kulturális egyéniségüket. A nemzet­ központú kultúrafogalom helyett Mikszáth regénye kommunikációs térként értett kultúrafogalmat jelenít meg, amely mindig „»hibrid keverék«, és sohasem olyan multikulturalitást jelent, amelyben összkeverékként megszűnnek a különbségek. (...] Ha sikerül megszabadulni attól a képzettől, hogy a kultúra leszűkíthető nem­ zetállami vagy úgynevezett etnikai meghatározottságokra, akkor ellentétes diskur­ zusok, hálózatos összefüggések és határokon átnyúló folyamatok sokasága válik láthatóvá. Ezek pedig legalább annyira tartósan befolyásolják az egyének és a tár­ sadalmi csoportok tudatát, mint a művileg alkalmazott nemzeti vagy nemzetpoliti­ kai meghatározások."19 A fekete város ezt a hibriditást képes a nyelvi megformálás segítségével egységes, összefüggő kultúrává és regénynyelvvé szintetizálni. A re­ gényben a különböző etnikumok elsősorban nyelvi megnyilvánulásként szembesítődnek, amely különleges narrációs technikával társul. Mivel a regény magyarul képes imitálni a különböző nyelveken megszólalók beszédét, maga a narráció nyelve olyan kommunikációs kulturális térré lényegül át, amely közösségképző erővel rendelkezik. A száz éve könyv formájában megjelent regénynek ez a kultú­ rafelfogása korszerű, és gyökeresen eltér a nemzeti narratíva hagyományától, mi­ közben a cselekményvezetése a felszínen beleilleszkedik ebbe az ellenpontozásra és értékbizonyosságra épülő tradícióba. Jegyzetek 1 CSŰRÖS Miklós: Mikszáth korszerűsége és A fekete város. In: Uö: „Lesz idő, hogy visszatérhet". Jegyzetek Arany János és a századforduló korszerűségéről. Bp.: Kráter Műhely Egyesület, 1994.62. 2 Benedict A nderson : Elképzelt közösségek. Gondolatok a nacionalizmus eredetéről és elterje­ déséről. Ford. Sonkoly Gábor. Bp.: L'Harmattan-Atelier, 2006. 3 Vö: Az elképzelt nemzet tehát olyan idea, amely a „társadalom anyagi tapasztalatá­ nak a része, nemzeti intézményeket támaszt alá, [...] olyannyira valós tapasztalato­ kat, mint a migráció és a háború". Mark CURRI E: Elbeszélés, politika, történelem. Ford. Kiss Gábor Zoltán. In: N. Kovács Tímea (szerk. és vál.): Narrativák 3. A kultúra narratívái. Bp.: Kijárat, 1999.35. 4 M ikszAth Kálmán: A fekete város /., S. a. r.: Király István. Bp.: Akadémiai, 1961.101-102. 5 Talán el se jön - vigyorgott a báró. - Ki van zárva - pattant fel Fabricius. - Görgey nemesember. - Ej, majd mit mondok! - nyafogta a báró, egy megvető kézlegyintéssel. - Nem mindenki lovag, akinek sarkantyúja van. A kakasnak is van sarkantyúja, mégse lo­ vag. A nemeslevél még nem teszi a gentlemant. - No, a magyar nemesről mindent el lehet mondani kedves kuzin - magyarázta Blom -, de hogy a párbajnál meg ne jelenjen, olyasvalami még nem történt, amióta ez az isten van. 58 �(Biom nagy előszeretettel használta a túlzó kifejezéseket.) - Szűk látkör, tisztelt uraim, szűk látkör. A béka bástyafalnak nézi a keresztbe tett sétapálcát is. Mik ezek a magyar nemesek? Hát járnak ezek társaságba? Olvasnak ezek könyveket? Kifinomítja a lelkűket a művészet, a zene? Parasztok ők csak, akik­ nek a ládafiókjában kutyabőrük van. Lompos, piszkos kúriájukban dőzsölnek, basáskodnak egypár nyomorult jobbágy fölött. Mindent felesznek, amit az állam adhat, és ők semmit se adnak az államnak. S kivált e Szepes megyei nemesek, a sovány zab­ földeikkel. Csodálkozom, hogy olyan nagyra nézitek őket! És ha még volnának va­ lamirevaló privilégiumaik. - Van annyi, mint nektek a kis országotokban, melyet egy bolha átugrik kétszerre. De már erre dühbe gurult Koppen Konrád. - Hogy van-e annyi? - szólt hevesen. - A Koppeneknek például az a kiváltságuk van, hogy az asszonyaik leülhetnek, ha a fejedelemasszony leült és ülve maradhat­ nak, ha a fejedelem állva szólítja meg őket. - Képzelem, mennyire meghíznak ettől a Koppen bárónők. Hát aztán? - Nos, hát ott kezdem, hogy egy szepesi nemes be se juthat a fejedelemhez. - Micsoda? - vágott közbe nekipirulva Fabricius. - Nagyon téved, tisztelt báró úr. A szepesi nemesekből már kettő lett Magyarország királya: Zápolya János és Thököly Imre. A báró elkényszeredetten mosolygott. - Mondhatom, szép polgárok, hogy így beszélnek, mikor a bírájukat egy efféle vad nemes lelövi. - Az más. Azt meg fogjuk bosszulni." (Mikszáth Kálmán: A fekete város II., i. m. 112-113.) 6 Béla városa a Luxemburgi Zsigmond által II. Jagelló Ulászló lengyel királynak zálogba adott tizenhárom szepesi város közé tartozott, amely csak a regényidő után, 1772-ben került vissza Magyarországhoz. 7 M ikszáth Kálmán: A fekete város II., i. m. 212. 8 M ikszáth Kálmán: A fekete város /., i. m. 153. 9 Vö. M ikszáth: A fekete város /., i. m. 248. 10 Vö. HITES Sándor: A történelem és a metafikció az angolszász regényirodalom közelmúltjá­ ban. Forrás, 2002. 6. 94. 11 M ikszáth Kálmán: A fekete város /., i. m. 203. 13 „Mauks uram [...] felolvasta a hatvanadik cikkelyt: - Ab unszer Lewthe einer wunth wurde von eynem Edlingen ader von seyner holden in eyner Stadt ader Margkte ader dorffe szo soll er sein sach suchenn mitt eynem Rechten in des eygens hatterth do es ym geschehen ist... [...] Fabricius kony­ hanémetséggel ismételte az ószász nyelvjárásban írt paragrafust. - Ha embereink valamelyike megsebesíttetnék nemes úrtól vagy jobbágyától vá­ rosban, mezővárosban vagy falun, keresse jogos igazságát azon határ uránál, ahol vele a baj történt. Így szól a Zipser Willkühr." (Mikszáth Kálmán: A fekete város II, i. m. 227.) 13 M ikszáth Kálmán: A fekete város II., i. m. 32. (regényben ez nem egyedi eset, Quendel a görgői vármegyegyűlésen is azt mondja: „Itt fexik a kutya", Uo., I., 184.) 14 Homi K. B habha : DisszemiNáció. A modem nemzet ideje, története és határai. Ford. Sári László. In: Narratívák 3. A kultúra narratívái, 96. (A mondatom feltételes módja jelezni kívánja az egyetértést Mark Currie értékelésével, miszerint „a Bhabhazagyva olyan nyelv, amely lépten-nyomon kinyilvánítja a dekonstrukcióból, marxizmusból és a pszichoanalízisből eredő ihletét", valamint, hogy túl nagy intellektuális zajt csap a gyenge politikai argumentáció kifejezéseként." - CURRIE, i. m. 38.). 59 �15 B habha , i. m. 96. és 99. 16 Bhabha, i. m. 109. skk. 17 Vö. Szűcs JENŐ: Történeti „eredet"-kérdések és nemzeti tudat. In: Uö : A magyar nemzeti tudat kialakulása, Bp.: Balassi-JATE-Osiris, 1997.337. 18 A kifejezést S. Varga Páltól kölcsönöztem, hogy láthatóvá legyen az általa az 18301840-es évekre meggyőzően bemutatott kanonizációs stratégia és A fekete város eljá­ rása közötti különbség (S. V arga Pál: A nemzeti költészet csarnokai. A nemzeti irodalom fogalmi rendszerei a 19. század magyar irodalomtörténeti gondolkodásban. Bp.: Balassi, 2005.62-63.) 19 Moritz Csáky: A kommunikációs térként értett kultúra. Közép-Európa példája. Irodalomtör­ ténet, 2010/1.20. 60 �B a zsán yi S ándor Nádas - Barthes - Foucault* Milyen nyelven beszélhetünk a testről, a szexualitásról és a szerelemről? Vajon egyazon szótár és grammatika segítségével közelíthetünk a három témához, vagy ellenkezőleg, mindegyiknek megvan a maga külön bejáratú nyelvjátéka?... Az ilyen típusú - általános, tétova és céltalan - kérdések, ha nem is tűnnek túl használhatónak, kérdés voltukban, önnön mivoltukban, mégiscsak azt tanúsítják, hogy fontos dolgok (mint például a fent nevezett három) esetében bizony nem könnyű továbblépni a tagoló és elemző értelem, vagy legalább az értelmes és kö­ vethető nyelvhasználat szintjére. Márpedig Nádas Péter - nem is egyszer - éppen erre vállalkozik az esszéiben; minek során óhatatlanul szembesül a hasonló nehéz­ ségekkel másként birkózó vállalkozásokkal. Az 1991-es szerelem-esszében például egy ízben hangsúlyosan egymás mellé ke­ rülnek A szexualitás története és a Beszédtöredékek a szerelemről című, nagyon külön­ böző hangvételű és felfogású művek szerzői: Michel Foucault és Roland Barthes. Ami eléggé meglepő. Hiszen míg Foucault félbemaradt (három teljes kötetet, vala­ mint számos tanulmányt és jegyzetet felölelő) történeti kutatásaiban a hatalom, a tudás és az igazság akarásának tárgyaként beszél a szexualitásról (és olykor a sze­ relemről), végső soron tehát a mindenkori elnyomó hatalmi diskurzus, azaz be­ széd- és intézményrendszer kifinomult logikájáról; addig Barthes inkább a szerelem nem-hatalmi alaphelyzetét, a szerelmi (testi-lelki) kommunikáció eleve adott ne­ hézségeinek ('Szeretsz?' - 'Szeretlek/ - 'Hogy érted?' - 'Mit hogy értek?' - 'Ne nyúlkálj!' - 'Miért, te nem akarod?' - 'Hogy érted?' - Mit hogy értek?'...) úgymond nyelvkritikai következményeit, változatos - többnyire szépirodalmi (igényű) - formá­ it járja körül. Nézzük tehát, mit ír Nádas röviden Barthes-ról: „Roland Barthes egyenesen azt állítja, hogy a szerelemre vonatkozó tépelődést, belső beszédet és társalgást a témával érintkező nyelvek mára teljességgel „pácban" hagyták, leértékel­ ték, nevetség tárgyává tették, vagy éppen ignorálják (...) és a legvégletesebb, senkitől és semmitől nem védelmezett magányba űzve, önnön erejére hagyták." (ÉFSz, 141.) Majd hosszabban Foucault-ról: „Michel Foucault hasonló eredményre jut, ami­ kor a maga inkább szociológiai, mint nyelvfilozófiai szempontrendszere szerint azt mondja, hogy háromféle, egymástól élesen elkülöníthető és egymásba nem áthalló nyelven beszélünk a szerelemről. Az obszcenitás nyelvén, a klinikum nyelvén, és a szimbólumok nyelvén. Az első nyelv kizárólag a szerelmi egyesülés technikájával és mechanikájával foglalkozik, s így egyetlen tárgya a genitália. A második nyelv a betegség és az egészség, a normalitás és az abnormalitás szempontjából értékeli a szerelmi tevékenységet... (...) A harmadik nyelv viszont olyan archaikus, kultikus tartalmakra és rituálékra utal, amelyeknek ugyanakkor nincsen gyakorlata az élet­ vezetésben, s így a szerelemről folytatott diskurzusban ellenőrizhetetlen marad." (ÉFSz, 141-142. - másodlagos kiemelés: B. S.) * Az írás egy Nádas Péter prózájával foglalkozó hosszabb munka egyik alfejezete. 61 �Első megközelítésre - a két francia szerző gondolatainak közös metszetében még akár úgy is vélhetnénk, hogy a „szimbólumok nyelvének" kitüntetett változa­ ta, a szépirodalom volna az a hely, ahová a test, a szexualitás és a szerelem kényes témái visszahúzódhatnának az obszcenitás és a klinikum hatalomelvű diskur­ zusaiból. Noha a Nádas-esszé saját rendszerében a (testi) szerelem legsajátabb kö­ zege nem a szimbolikus nyelv volna, amely csak „utal", hanem az utalás voltakép­ peni tárgya, „a mágikus, a titkos, az éjszakai nyelv", amely viszont óhatatlanul konfliktusba kerül mindazzal a profán kommunikációs körülménnyel, amitől meg éppen a szimbolikus beszéd próbál megszabadulni: „Mert maga a szerelmi cselek­ mény kizárólag mágikus nyelven ért, míg a benne részt vevő személyek kizárólag szociális nyelven tanultak meg egymással beszélni. Ennek az állításnak a próbáját mindenki könnyedén elvégezheti, ha szeretkezés után megpróbálja megbeszélni szerelmesével, hogy mi történt kettőjük között. Nem fog rá szavakat találni, hiszen ami történt, nem volt más, mint színtiszta rituálé." (ÉFSz, 142.) A „színtiszta rituálé" mágikus nyelvszerűsége lesz egyébként a drámaíró Nádas színpadi elképzeléseinek gyökere. Hogy miként fogalmazható át a titkos mágikus beszéd nyilvános szimbolikus beszéddé. Ami persze nemcsak a drámák, hanem a regények, egyszóval a teljes életmű legdöntőbb kérdése is. Az átfogó kérdés alkal­ mi megválaszolásának reményében, tehát a szerelmi (mágikus) beszédről szóló érvényes (szimbolikus) beszéd megtalálásának reményében, az esszéíró Nádas egy helyütt érzékelhető kedvvel hivatkozik Barthes „egyik fontos címszavára": „...le bruissement de la langue. Zsongító nyelvem arra teszi a másikat süketté, amit meg szeretnék értetni vele. Ha pedig mégis úgy esik, hogy megtörjük a bölcs hallgatást és beszélni kezdünk a szerelemről, akkor ezeknek a nyögésekkel, méla csöndekkel, dadogással, sóhajokkal és zokogással kísért beszélgetéseknek a helyszíne inkább egy sötét utca szeglete avagy a szoba, ahol az első és az utolsó mondat között bealkonyult" (ÉFSz, 45-46.) A mágikus (test)nyelvi rituálé szimbolikus lehetőségeit firtató Barthes szerint a tulajdonképpeni szerelmi beszéd valamiféle jócskán és változatosan rendhagyó diskurzus, a szó eredeti értelmében „dis-cursus", azaz „ide-oda futkosás" vagy „lótás-futás", amely nagyon „nem dialektikus"; minek értelmében: „Ha a szerelem­ ről akarunk írni, a nyelv zűrzavarával szembesülünk..." (B arth es 1 9 9 7 ,1 5 ,1 9 ,1 2 3 .) Ahogyan például Roman Jakobson beszél a szépirodalomról mint a hétköznapi nyelvvel szemben elkövetett, szervezett erőszaktételről; vagy ahogyan Julia Kris­ teva értekezik a szimbolikus és az avantgárd költészet jelentésbomlasztó nyelvi forradalmáról. De gondolhatnánk az Auschwitz-tapasztalat Kertész Imre-féle nyelvfosztottságának nyílegyenes következményére, a Sorstalanság provokatív iróniájára is. Hiszen az irodalom elsősorban éppen erre való: a társadalmi térben vagy a tör­ ténelmi tudatban elfojtott vagy elfinomkodott, vagyis a felismerhetetlenségig eltor­ zított témák újszerű(en fenomenális), következésképpen botrányos, mégpedig nyelviségében botrányos s így félreérthető szóba hozatalára. (A nyelvi-szemléleti megszokásainkat, előítéleteinket és elvárásainkat provokáló botrány félreértése többek között abból a még alapvetőbb félreértésből is adódhat, hogy időnként bi­ zony nem irodalomként olvassuk az irodalmat; hogy egy az egyben, mintegy fel­ szólításként értjük mindazt, amiről ott szó van; hogy mindenáron azt a valakit teljhatalmú szerzőt - keressük, akinél a szó van; hogy nem látjuk, hogy a szó - van.) 62 �És míg az Emlékiratok könyvének botrányos voltát az obszcenitás és a klinikum nyelveinek mívesen ellentmondó stílus hosszú mondatokban burjánzó, egyfajta szimbolikus szépsége garantálja, addig a Párhuzamos történetek éppenhogy e szim­ bolikus minőség rovására, semleges helyi értékeken használja az obszcenitás és a klinikum nyelveit. 2005-ös regényében Nádas immár egyenrangú nyelvi eszközkészleteknek tekinti - az adott szöveghelyzettől függően - a klinikum, az obszcenitás és a költői szimbólumok szótárait. Más szóval, míg a korábbi regény poétikus nyelve magába fogadja az obszcenitás és klinikum területeire száműzött témákat, addig a későbbi mű éppenhogy az obszcenitás és klinikum nyelveit ereszti rá az eleve ké­ nyesnek számító témákra. Nádas tehát két fokozatban szabadítja fel a testet, a szexua­ litást és a szerelmet: először az ábrázolás, másodszor a nyelvhasználat síkján. A két egymásra következő gesztust, különösen az utóbbit, persze nem mindenki, nem minden olvasó képes (vagy hajlandó) elfogadni: az 1986-os regény egyértelműen szerethető, a 2005-ös mű viszont nehezen szerethető meg - többek között erről is árulkodik befogadástörténetük látványos különbözősége. Ahogyan a „test költé­ szetét" megszólaltató korábbi regény nyitófejezetének elhíresült fordulatát tovább­ forgató Radnóti Sándor írja: „Szabálytalanságom szépségei - ez az Emlékiratok első fejezetének a címe. Ha egy aforizmában akarom összefoglalni a különbséget, akkor azt mondhatom, hogy a szabálytalanság szépségével szemben a Párhuzamos történetek testfelfogásában nem létezik szabálytalanság - de szépség sem." (R a d n ó t i 2007,218.) Sőt, mintha a Párhuzamos történetek rideg és részvétlen látásmódja, a test- és sze­ xualitás-ábrázolások metszően stilizálatlan hangfekvése egyenesen ellehetetleníte­ né az Emlékiratok könyvének egyik meghatározó témáját, a szerelmet, amelyet pedig 1991-es esszéjében a Foucault-val vitatkozó Nádas egyértelműen a szexualitás elé rangsorol: „Foucault elemzései nyomán azt lehetne mondani, hogy amilyen mér­ tékben fölemelkedik a szexualitás fogalma a közgondolkodás horizontján, olyan mértékben süllyed alá a szerelem fogalma. (...) Ha a szerelem helyett szexualitást mondunk, akkor kapcsolat helyett testet, húst, gyönyört. Ha kapcsolatról beszé­ lünk, akkor két emberéről, ha testről, húsról vagy gyönyörről, akkor ez lehet egy emberé, kettőé vagy éppen mindenkié." (ÉFSz, 118.) A nemek szerinti szexuális „viszonosság" mechanikája helyett Nádas az alkatok szerinti szerelmi „kölcsönösség" eszméjét ajánlja; mely eszmét ugyanakkor vásárra is viszi a regényeiben, főként a Párhuzamos történetekben. De már az Emlékiratok könyvében is olykor beleláthattunk „valós érzetünk működésének sematikus elvé­ be", az „ösztönök majdhogy rideg mechanikájába" (EK, 325.) - noha még mindig a „szabálytalanság szépségei" által kijelölt kereteken belül. Ráadásul az 1986-os regény szépségelvű világában kimutatható valamiféle fokozatiság, amely által egyre inkább elfogadhatónak tűnnek a testiség hagyományosan elfojtott dimenziói: a tizenkilen­ cedik századvégi német történet elbeszélő hőse, Thomas Thoenissen „alig zaboláz­ ható hajlamokkal" büszkélkedik, amelyeket ő még egyelőre - a klinikum nyelvén „betegségnek, sajátos átoknak, bűnös elferdülésnek" nevez, mivel környezete is annak tartja, és „titkos öröme éjszakáiba" (és persze még titkosabb irodalmi ka­ landjaiba) száműzi; az 1950-es évek Magyarországán játszódó történetszál kamasz szereplője viszont - kerülve a klinikai-kriminalisztikai ízű megközelítést - csupán erősen jellemhibásnak, azaz „durvának, közönségesnek, sötétnek és alattomosnak" látja magát, miközben környezete előtt ő is képmutató szerepeket játszik; míg végül 63 �az 1970-es évek felnőtt elbeszélője - olvasói előtt legalábbis - nyíltan vállalja „sza­ bálytalansága szépségeit". (EK, 25,37,19.) Többek között éppen a „szabálytalansá­ gok" nyelvi megjelenítésének emancipatorikus-narratív íve szavatolja az Emlékira­ tok könyvének összetett elbeszélői szerkezetét. És mintha éppen ez a dinamika tűnne el a későbbi regényből, ahol már nincs semmiféle testre vagy szexualitásra vonat­ kozó norma és szabály (még felszámolódóban sem), s így „szabálytalanság" sem. Itt már nincs helye semmiféle modernista pátosznak vagy heroizmusnak, semmifé­ le libertinus öntudatnak vagy mardosó bűntudatnak. Megint csak Radnóti szavai­ val: „A Párhuzamos történetek elvágja ezeket a szálakat. Az erotika nemcsak kozmi­ kus és metafizikus hagyományaitól szabadul meg, hanem a pőre nemiség formájá­ ban elveszíti az olyan - meglehet - humanista vezérfogalmakkal is a kapcsolatát, mint a szerelem, a barátság, a szeretet és a szolidaritás." (R ad n ó ti 2007,224.) Egyszóval éppen a Foucault-féle látásmóddal szemben korábban védett értékek kerülnek a klinikai hidegség vagy obszcén semlegesség nyelvébe burkolódzó elbe­ szélői tudaton és - következésképpen - a regény terén kívülre (ami persze nem jelenti azt, hogy Nádas számára ne volnának továbbra is fontosak mindezek az értékek): az alkat, a „kölcsönösség" és a szerelem. „Nem a neme szerint beszélek az [ember] alkatáról, hanem az alkata szerint be­ szélek a neméről" - írja Nádas 1991-ben. (ÉFSz, 149.) A 2005-ös regény viszont mintha éppenhogy nem az alkata szerint beszélne az ember neméről, hanem a neme felől közelítene az alkatához, az alkata testi vonatkozásaihoz. A Párhuzamos történetek kizárólagosnak tűnő témája: a nemiség övezetében megnyilvánuló alka­ tok változatosan mechanikus (vagy mechanikusan változatos) testi meghatározott­ sága. Tulajdonképpen Nádas mindkét regényben ugyanazokat a kártyákat keveri és osztja, persze különböző szabályok szerint. Alkat és nem, „kölcsönösség" és „viszonosság", szerelem és szexualitás - olyan fogalmi párok, amelyek egyik oldala sem választható le a másikról, legfeljebb olykor az egyik teljességgel eltakarja a másikat, vagy fordítva. Így például a Párhuzamos történetek provokatív iróniával kitakarja azt, amitől a szerelem-esszé korábban elhatárolódott: a szexualitás bestiálisabb formáit; valamint távolságtartó iróniával eltakarja azt, amit amaz bemutatott: az erotika szerelemtartományait. Minek következtében Nádas szépirodalmi síkon, ironikusan biztonságos körülmények között szembesíthet minket - anélkül, hogy bármit is helyeselne (vagy elítélne) - Foucault szabadságelvű szexualitás-felfogá­ sának akár legvégső következményeivel; mondjuk azzal a gondolattal, hogy a tes­ ten elkövetett erőszakos cselekedetek körében „elvben nincs különbség aközött, hogy az ember az öklét dugja a másik ember arcába vagy a péniszét annak nemi szervébe". (Foucault-t idézi M iller 2000, 391.) Vagy hogy - „elvben" még tovább lazítva a társadalmi-kulturális kötöttségeket és normákat - mit hová dugunk vagy szúrunk, és milyen mélyen; hogy mit honnan választunk le, és milyen vérveszte­ séggel...1 Az „elvben" tételezett lehetőségeket persze nem kell feltétlenül megvaló­ sítanunk a napi gyakorlatban. Többek között éppen erre találták ki a szépirodai­ mat, az írás és olvasás gyakorlatát: hogy ne a hétköznapokban, ne a társadalmi térben szembesüljünk ön- vagy közveszélyes módon mindazzal, amivel ugyanak­ kor - ember („sárkányfog-vetemény") voltunk okán - lustaság és hiba volna nem szembesülni. Elkövetni viszont óriási bűn. A bestiális testi cselekedetekről szóló szöveg (írásának vagy olvasásának) közvetett öröme nem csúszhat össze a szövegben 64 �ábrázoltak elkövetésének közvetlen vágyával, pláne nem a vágy torz beteljesítésé­ nek vad gyönyörével - miként a Sade-olvasás örömeiről és veszélyeiről értekező Barthes írja: „...nem arról van szó, hogy végrehajtjuk a könyvben ábrázoltakat, nem leszünk szadisták, orgiasztikusok Sade-dal (...); arról van szó, hogy [olvasóként újra] elbeszéljük a szöveget, nem pedig cselekedjük a szöveget, meghagyva számá­ ra egy idézet távolságát, egy meglepő szó, valamely nyelvi igazság lendületes betö­ résének lehetőségét." (B arth es 2001,12.) A Párhuzamos történetek „nyelvi igazsága" olykor éppenséggel a testek közötti (nem szerelmi, hanem) szexuális kapcsolatok olyasféle „viszonossági" rendszerét ábrázolja, mint amilyet a szerelem-esszében megbírált Alkibiadész vélt érvényes­ nek Szókratész és saját maga között, miszerint ifjú teste szépségéért az idősödő filozófus hosszú évek során kiérlelt bölcsességét kémé cserébe. Ráadásul a 2005-ös regényben immár nem testi szépség és lelki bőség távlatos csereüzletéről, hanem a pőre testkapcsolatok zárt mechanikájáról van szó. Amennyiben a (szép) test és (szép) lélek Alkibiadész-féle kettőssége helyett csak egyvalamiről, az egyugyan­ azon elvek alapján működő (szép vagy nem szép, egyre megy) testek változatossá­ gában is egyhangú cserebomlásáról kapunk szenvtelen jelentéseket. (Most átmene­ tileg eltekintenék attól a szövegszerű ténytől, hogy a testérintkezések során nem csupán testek, hanem testek által képviselt alkatok, továbbá alkatok által képviselt mentalitások és kultúrák is találkoznak.) Mely jelentések viszont működésmódjuk­ ban kísértetiesen emlékeztethetnek a már említett Sorstalanság iróniájára: a Nádas­ mű értéksemleges és hideg látásmódja hasonlóképpen provokál, mint a Kertész­ regény elbeszélőjének csikorgóan művi naivitása. Valami kell, hogy legyen a pro­ vokatív testábrázolás hátterében. De hogy mi, azt nem tudhatjuk biztosan. Mert csakis azt tudhatjuk biztosan, hogy nem tudhatjuk biztosan. Csakis ennyiben te­ kinthetjük - de ennyiben mindenképpen - ironikusnak Nádas prózáját. Hogy hiába erőlködünk, nem és nem tudunk mögéje kerülni a szövegnek. Ha tetszik, a Párhuzamos történetek éppen Alkibiadész cserealapú szerelem- és testfelfogását fokozza mindaddig, amíg a test mellől végleg el nem tűnik a (szelle­ mi távlatú) szerelem; és ami marad, az a vegytiszta szexualitás, mégpedig az obsz­ cenitás és a klinikum nyelvein kifejezve. Úgy is mondhatjuk, hogy Nádas saját regényírói gyakorlatában komolyan vette a jelentés- és értékvesztés Barthes-féle krízisét - „...az írás nem kompenzál, nem szublimál semmit..." (B a r t h e s 1997,124.) - , és levonta annak Foucault-féle következtetéseit, vagyis a bölcs Szókratész szere­ lemfelfogása helyett egy lehetséges (és a tényleges történeti figura dicstelen politi­ kai pályafutásának jobban megfelelő) Alkibiadész másképpen bölcs, pragmatikus tanítására szavazott, miszerint „ámítás, ha a szexualitást sújtó tilalmat (...) alapvető és rendszeralkotó elemnek akarjuk feltüntetni" (FOUCAULT 1996, 17.), és nem annak látjuk, ami: a hatalom és a tudás akarásának. Az abszolút igazságvonatkozásaitól megfosztott test kiszolgáltatottá válik a mindenkori hatalmi igazságtételezésnek, illetve - a hatásra következő ellenhatás értelmében - a mindenkori hatalmi elnyo­ másnak ellenálló gyönyörvágynak. (A testi meghatározottság hatalmi és gyönyör­ elvű változatai jelennek meg egyébként a 2005-ös regény két fontos motívumában: a náci örökléstani kutatás ideológiájában egyfelől, valamint a margitszigeti homo­ szexuális rituálékban másfelől.) És így nemcsak hogy a szókratészi tanítást megcá­ foló értéke lesz a szép testnek, de a szabadpiaci testértékesítés lehetséges módjai is 65 �jócskán felsokszorozódnak. A hatalomfüggő - alávetett vagy ellenszegülő - szexuális viselkedésformák intézményesült vagy zabolátlan formáit nem korlátozhatja, nem kötheti meg semmi, legkevésbé a szerelem. Legalábbis mintha részben erről (is) volna szó a Párhuzamos történetekben. Mely mű viszont, bármily felforgató módon is nyúl hagyományos témákhoz - Barthes egyik fordulatát alkalmilag kisajátítva - , mégsem valamiféle „csalhatatlan jelekből álló rendszer", amelynek segítségével valaki körmönfontan (hálószövő pók módjára) a maga igazát bizonyítaná.2 És mivel „a jelek nem bizonyítékok, hiszen bárki használhat hamis vagy kétértelmű jeleket", bátran levonható a végső következtetés: „Paradox módon éppen ez vezet vissza a nyelv mindenhatóságához: mivel a nyelvnek nincs semmilyen biztosítéka, magát a nyelvet kezelem egyedüli és végső bizonyíték gyanánt: nem hiszek többé az [előzetes feltételezéseken, ideologikus elvárásokon nyugvó] értelmezésben." (B arth es 1997,258.) Innen nézvést a Nádas-regénynek - mint a „nyelv mindenhatóságát" színre vivő jelrendszernek - nincs semmiféle bizonyítékértéke; nincs jól tagolt vagy kihüve­ lyezhető mondandója, nyílt igazsága vagy leleplezhető ideológiája; noha tagadha­ tatlanul szó van benne valamiről, valami szokatlanul provokatívról. Ebben az érte­ lemben Radnóti alapos és megvilágító elemzésének alábbi záróformulája a mű „világnézetéről" teljességgel feleslegesnek tűnik: „Igent mondok a regény világára, amely e hagyomány [az európai humanizmus] hatalmas provokációjaként, ellenpróbá­ jaként gyarapítja a létről való tudásunkat. De - az esztétikai ítélettől függetlenül, s mégsem elhallgatható módon - nemet mondok világnézetére." (R adn óti 2007,262.) A mű belülről megtapasztalt „világának" és kívülről megállapított „világnéze­ tének" egyidejű tételezése: olyan kettős tudatú (a klasszikus 'tartalom - forma' sémára emlékeztető) olvasásmódról árulkodik, amely igencsak kockára teszi a valódi olvasás és értelmezés lehetőségét (és önfeledt örömét). Az, hogy valamely műalkotás világa nézhető (olvasható), még nem jelenti azt, hogy volna „világnéze­ te", vagy hogy különösebb fontosságot kellene tulajdonítani annak, hogy van (ha van).3 Legalábbis az igazán jelentős művek esetében nem ez a lényeg: hogy van-e vagy nincs „világnézetük". Más a helyzet a kevésbé jelentős műalkotásokkal. Ha egy műnek nem is annyira „világa", mint inkább „világnézete" van, akkor tényleg kilóg a lóláb; akkor tényleg nem tudunk a mű „világán" belülre kerülni; akkor tényleg nem tudjuk ideiglenesen zárójelbe tenni a mi saját valóságos világunkra vonatkozó „világnézetünket"; akkor tényleg csak a mű és az olvasó „világnézetei­ nek" egymásra simulásáról vagy vitájáról (egyfajta ideológiakritikáról) lehet szó. Érzésem szerint Nádas regényénél nem ez a helyzet. Már csak azért sem, mivel a test Foucault-féle felszabadításának szépirodalmi változataiban, most éppen a korábban történetesen Foucault-val vitatkozó Nádas írásmódjában, olyan ironikus töltésű energiák szabadulhatnak fel, amelyek már nem tarthatók kordában, nem tervezhetők és irányíthatók, nem határolhatók és megragadhatók, pláne nem valamely „világnézet" jegyében, legyen az önmagában bármily felforgató jellegű is. A Nádas-próza - és különösen a Párhuzamos történetek - frontálisan szembesít minket a testiség, a szexualitás és a szerelem legkülönbö­ zőbb formáit egybemarkoló Erósz „világnézet" nélküli megtapasztalásával; e ta­ pasztalat leküzdhetetlen idegenségével. Színre viszi azt. 66 �Jegyzetek 1 De - a határvonás elvi lehetetlenségének bizonyos gyakorlati következményei kap­ csán - nézzük a szabadságelvű Nádas egyik szarkasztikus leírását a szexuális tárgyú szabadsággyakorlás éppen aktuális formáiról: „Legfeljebb arról lehet szó, hogy az emancipációs mozgalmakból a vártnál vagy a reméltnél jóval nagyobb mennyiségű probléma következik. Olyan gondok, melyeket sem az emberi jogok univerzális elvének érvényesítésével, sem a felvilágosítás esz­ közeivel nem lehet megoldani. Pedig minden olyan szépen ment. Úgy látszott, hogy a nagy, intézményes egyházaknak, a fehérbőrűeknek, a hordában élő rasszista hí­ meknek és a harcos hetero törzsfőnököknek egyszer s mindenkorra leáldozott. E fan­ tasztikus korban a notórius heterók érzékenyebbjeit az öntudatosabb nők még arra is rászorították, hogy tegyenek már különbséget a csikló és a hüvely között. Mert nem úgy van ám, hogy bele, és akkor adj neki. E fantasztikus évtizedben a feketék a jogai­ kon túl fölismerték a saját szépségüket. Gomba módra megszaporodtak, duzzadtak a kis egyházak és a szekták. Megalapították önálló egyleteiket és újságaikat a szadis­ ták, a mazochisták, az onanisták, s külön csoportot alkottak azok a radikális leszbi­ kusok, akik élesen elutasítottak mindenféle férfiakkal való közösködést, mivel a pe­ netráció puszta lehetőségét azonosították a politikai elnyomással. Megint külön cso­ portot alkottak azok a mérsékeltek, akik meleg férfiakkal csináltattak maguknak utó­ dokat, de ugyanígy külön csoportokba tömörültek, más bárokba jártak, másféle ru­ hákat viseltek, sőt a bajuszukat és a hajukat is másként vágatták azok a férfiak, akik az orális, az anális, az urinális vagy éppen a fekális örömöket részesítették előnyben avagy bőrben, lakkban űzték, aktívan, passzívan." (A szabadság tréningjei, in: TC, 453.) 2 Vö.: „JELEK: A szerelmeseknek nem áll rendelkezésére semmiféle csalhatatlan jelek­ ből álló rendszer, amelynek segítségével szerelmét bizonyíthatná, vagy kifürkészhet­ né, hogy a Másik szereti-e őt." (Barthes 1997,257.) 3 Valami ilyesmiről beszél a „világnézetekből" kiábrándult egykori Lukács-tanítvány Vajda Mihály is, amikor Radnóti fent idézett meglátásával vitatkozik: „De ha egy jó regénynek egyáltalán van világnézete (mert a rossz regénynek van: a rossz regény az író világnézetének szócsöve), akkor nem tudom, miként lehetne azt leválasztani ma­ gáról a regényről." (Vajda 2009,89.) Hivatkozott irodalom Nádas Péter művei ÉFSz - Az égi és a földi szerelemről, Budapest, 1991. EK - Emlékiratok könyve, Budapest, 1986. PT - Párhuzamos történetek, Pécs, 2005. TC - Talált cetli, Pécs, 2000. Egyéb idézett szövegek Barthes, Roland: Beszédtöredékek a szerelemről (ford. Albert Sándor), Budapest, 1997. Barthes: Sade, Fourier, Loyola (ford. Ádám Péter, Romhányi Török Gábor), Budapest, 2001. Foucault, Michel: A szexualitás története I. A tudás akarása (ford. Ádám Péter), Budapest, 1996. Foucault: A szexualitás története II. A gyönyörök gyakorlása (ford. Albert Sándor, Szántó István, Somlyó Bálint), Budapest, 1999. M iller, James: Michel Foucault szenvedélyei (ford. Csengei Ildikó), Vulgo, 2000,3-5. Radnóti Sándor: Az egy és a sok, in: Rácz, 2007. RÁCZ I. Péter (szerk.): Testre szabott élet. Nádas Péter Saját halál és Párhuzamos történetek című műveiről, Budapest, 2007. V ajda Mihály: Szókratészi huzatban, Pozsony, 2009. 67 �N ém eth Z oltán Palim pszeszt és bricolage Kovács András Ferenc: Ja ck C ole d aloskön yve Kovács András Ferenc Jack Cole daloskönyve című verseskötete először 1996-ban jelent meg, s éppen ezért a 2010-es második kiadás (Magvető) tudatosítja és egyút­ tal nyomatékosítja is azt a hermeneutikai távolságot amely e két évszám között feszül. Mert mondhatjuk, hogy ezt a kötetet a kilencvenes évek kontextusában olvashatjuk csupán, de éppilyen meggyőződéssel védhető egy olyan olvasat, amely hangsúlyozottan kortársiként tekint a kötet verseire. A kiadás által létrejött időbeli távolság nyomán mindenképp kényszerítve érzi magát az olvasó, hogy az utóla­ gosság perspektívája felől vegye szemügyre egyrészt Kovács András Ferenc költé­ szetének módosulásait, másrészt a kortárs magyar irodalom hangsúlyainak áttevődéseit az elmúlt másfél évtizedben. A Jack Cole daloskönyvének egyik legizgalmasabb vetülete a benne megszólaló hang helyének összetettsége. A borítón szerzői pozícióba emelt név Kovács András Ferenc, amelyet egy másik név keresztez: a Jack Cole név, amely viszont a cím ré­ szeként jelenik meg. A kötet egyes verseinek címei a fordításkötetek egy lehetséges változatát variálják, amennyiben a magyar címek alatt következetesen közli azok angol megfelelőit is (Sziú éjszakák, navahó nappalok - Sioux nights, navajo days, Üdvöz­ let Oregonból - Greetings from Oregon stb.), kivéve, amikor a magyar és angol címvál­ tozat megegyezik (El Paso, Delta Queen, Cynthia Kiss stb.). A nevek és a címek játéka ezáltal eldönthetetlenségi relációba kényszeríti a fordító és a szerző, illetve az eredeti szöveg és a fordított szöveg hagyományos státuszát. Az általánosan elfogadott kiadói gyakorlat szerint a fordító neve általában a könyv belsejé­ ben szerényen meghúzódva található, előzékenyen adva át a helyet az eredeti szöveg szerzőjének, vagyis a leggyakrabban kanonikus szerzői névnek. Ennek a konvenciónak csupán néhány fordításkötet szegül szembe, például az utóbbi időben Csehy Zoltán Hárman az ágyban (2000) című valódi műfordításkötete szerepeltette borítón kiemelve, hagyományosan szerzői pozícióban a fordító nevét, szokatlan és tudatos gesztussal. Vagyis a Kovács András Ferenc név a Jack Cole daloskönyve című kötetben egyszerre játszik el a fordítói és a szerzői név helyének kétségbe vonásával és megerősítésével. Hasonló eldönthetetlenségi relációkat léptet mozgásba a kötet a maszk lehetősé­ geinek poétikai játékba hozásával is. Kovács András Ferenc Jack Cole-ja ugyanis nem az imitáció értelmében játszik el a maszkkal, mint például Weöres Sándor Psyché című alkotása vagy Baka István Sztyepan Pehotnij testamentuma című kötetében, hiszen olyan utalásokat rejt kötetébe, amelyből egyértelmű lehet: ilyen nyelviséggel bíró amerikai költő sosem létezhetett. Az árulkodó jelek sorába tartozik a Cynthia Kiss című vers, amely az angol és a magyar nyelv véletlen egybeesésével játszik el: „Cynthia Cynthia csókolj Csókolj Cynthia Kiss 68 �Víg szerelembe ficánkolj Míg vad árba tovavisz." Az Ó, Trenszi', Trenszi, Trenszi! című Erdély-vers, pontosabban annak utalásrend­ szere: „Ó Trenszi Trenszi Trenszi Csak Trenszilvéniába Vágyom ki én hiába Sosem volnék lerobbant Idegbeteg mogorva Haláli kriptabálban Élnék boldog horrorba Jótét szörnyek között hol Sok vérfagyasztó hapsi Hős bőregér bolondoz Ó harsány tipsitapsi Ó Trenszi Trenszi Trenszi Az volna ám a heppi Balsoj Big Hekula Éljen sokáig éljen Továris Dracula" A versek után közölt, John Coleman elkárhozása (1996) című önéletrajzi próza is meg­ lehetősen átlátszóan játszik el a Kalmantchechy, Kohlmanxechy, Kálmanxehy, Kalmantxehy nevekkel, hogy végre rátaláljon a Kálmáncsehy Jósef alakra, az erdélyi származás genealógiájára, illetve a Kovács András Ferenc-opuszból jól ismert Lázary névre. Csupán egy magyar nézőpontból magyar közeg számára írt szöveg­ ben íródhatnak le olyan típusú mondatok ugyanis, mint az előbb említett önéletraj­ zi mű 18. bejegyzése, miszerint: „A harmadik, akiről megemlékezem, valamikép­ pen az elébbiekhez volt nagyon hasonlatos, a harmadik ugyanis pátriárka, dinasz­ tia-alapító és apai ükapám volt, a harmadik ugyanis (csak úgy mellesleg) csalá­ dunkban az egyetlen magyar volt." (108.) Vagyis Kovács András Ferenc éppúgy szimulációként használja fel a maszkot, mint Esterházy Péter Csokonai Lilit, Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánt, Hizsnyai Zoltán Tsúszó Sándort, Sántha Attila Székely Ártit. Ezekben az esetekben nem a maszk hitelessége az egész eljárás tétje, mint az imitációtechnika esetében, hanem sokkal inkább egy lehetséges nyelvi tér poétikai megjelenítése a maszkhoz kapcsol­ ható identitás által. Kovács András Ferenc verseskötete ebben az esetben is kettős játékot folytat, hiszen több ponton a szimuláció ellenében ható erőket léptet életbe. Ilyen gesztus például a versírás körülményeinek akkurátus feljegyzése, amely sajá­ tos archaikus réteggel gazdagítja a szöveget, hiszen ez az eljárás főként a 19. száza­ di lírára volt jellemző. Mint arra Mészáros Márton utal, a „fiktív fordítás tehát épp­ úgy képes felidézni a (fiktív) »forrásszöveg« (feltételezett) kontextusát, mint a for­ dítás, mindemellett azonban (éppen a forrásszöveg hiányából következően) a cél­ szöveg kulturális-nyelvi kontextusát sokkal dominánsabban tartja játékban."1 69 �A vers megírási körülményeit illető, a versek alatt közölt „Forth Smith (Arkan­ sas), 1989. március 22-én" típusú megjegyzések egy jellegzetesen amerikai kontex­ tust igyekeznek a versek köré felrajzolni. Ez a nyomatékosító eljárás azonban egyúttal kétségessé is válik abban a tekintetben, hogy egy 20. század végi költő esetében már inkább parodisztikus konnotációkkal jár az alkotói körülményeknek ez a precíz feltüntetése. Jellemző módon a magyar irodalmi közvélekedés is legin­ kább Petőfihez köti ezt a fajta akkurátus, a költő életrajzi tényeinek és a megírás körülményeinek fontosságot tulajdonító, a zseniesztétikával és váteszköltészettel összefüggésbe hozható eljárást. Jól látható, miért volt fontos Kovács András Ferenc számára ennek a lehetőségnek a kiaknázása. Ahhoz, hogy Jack Cole amerikaisága nyilvánvalóvá váljék, az „Amerikáról »amerikaiságról« élő közhelyek (képi) ábrá­ zolása"2 és a versbe írt amerikai személy- (Reagan, Bush, Clinton, Cynthia Saun­ ders, Gloria Whitney, Thoreau, Whitman stb.) és városnevek (Salt Lake City, Santa Monica, Chicago, San Francisco stb.), „amerikanizmusok" (görl, cent, heppiend, song stb.) mellett ez az archaikus paratextus is szükségesnek látszott. Jack Cole szövegeinek latinságával, franciaságával is ambivalens, összetett játék zajlik a kötet több versében. Silló Jenő a ballada, a rondó és a zadzsal műfaját emeli ki, amelyekben a különféle „szólamok egymással és a hagyománnyal való dia(/poli-)logizál(tat)ásának"3 lehetünk tanúi. A műfajok szintjén ez a dialógus az előbb említett első két műfaj, a középkori provanszál, okszitán trubadúrköltészet felhasználása felől érhető tetten. A kötet verseinek többsége ide sorolható, még az olyan amerikás hangulatú versek is, mint a Texas blues, a Jack Cole szerelmes éneke, a Gyerünk Denverbe, Daisy!, a Concordi hó, a Cynthia Kiss vagy a Rézbőrű nap, La Jolla stb. Tematikus szempontból pedig a köteten végighúzódó franciás szellem megje­ lenéséhez köthető néhány vers, ide a Büszke Navarra királya és a Bedekker-ballada sorolható. Ezt a franciás vonulatot - megint csak árulkodó jelzésként - életrajzi tényekkel is igyekszik alátámasztani a szerző. Eszerint Jack Cole bár amerikai költő, „Tanulmányait viszont a Santa Monica-i Francia Kollégiumban végezte; majd a némileg nyugtalanabb egyetemi esztendők következtek: az University os California San Franciscóban, a Berkeley, aztán gyors egymásutánban Denver, Nashville és legvégül New Yorkban a Columbia Egyetem. (Ezt követően két esztendeig a párizsi Sorbonne ösztöndíjasa volt.) Jól megtanult franciául, olaszul, spanyolul, s tán egy kevéssé okszitánul, németül, még portugálul is." (128.) Ez az életrajzi túlkompenzálás abból a felfogásból nyer lehetőséget, amely a szövegtényeket, a fikciót minduntalan referenciális-életrajzi adatolással kívánja alátámasztani a hihetőség érdekében. A franciás forma és az amerikai reáliák harcaként is értelmezhető a kötet és a kö­ tet legtöbb verse, amely helyzetet a magyar nyelv teljesítőképessége bonyolítja meg. A fentebb említett áruló jeleket ugyanis kölcsönösen összezavarja a Jack Cole daloskönyve verseiben működtetett magyar nyelv; hiszen a fordításkötetként való megjelenítés az olvasás során minduntalan felveti az angol eredetire irányuló kér­ dést, akár olvasási stratégiaként is. Vagyis az olyan sorok olvastán, mint a „Hírős falu nálunkfelé Fort Worth", „Konzervnyitó nélkül pléhboy / ne keljen utakra soha.", „Ó krézi krézi krézi / Szemed Denvert idézi", „Lelkem nincs heppiend", „Nincs borvíz nem nő bölcs fenyő", „Wadnyugat wégwidéke", „Bumfordi bú bökös" típusúak, felvetődik, vajon hogyan hangozhattak „eredeti" angol nyelven. Erre maga a kötet is ajánlatot tesz, amennyiben a címekből sejthetjük az átalakítás 70 �mértékét és irányait. Az Ó, Trenszi, Trenszi, Trenszi! cím angol eredetije tehát esze­ rint az Oh Transy, Transy, Transy!, a Miszter Mikulás pedig a Mr. Santa Claus magyar fordítása. Mindez a Parti Nagy Lajos-féle posztmodem fordítói paradigmával hoz­ ható összefüggésbe, a „Hát akkor fakjú, bazmeg" és az „Egy csóró szürke kis picsa akarsz maradni? Egy nasszing?" típusú megoldásokkal. Nem véletlenül nevezi önmagát Kovács András Ferenc átköltónek, s nem véletlenül teszi fel a kérdést epilógjában: „Aki átkölt, az már áttört, átvágott minden álmon, államon, tartomá­ nyon. Át van tehát, túl van tehát: valami után van, vagy legalábbis valaminek a határvidékén. Nem tudom. Nem tudom, mi a különbség az át-költés és a mű­ fordítás között? Talán arról lehet szó, hogy a tények mégis eltakarják, megülik, mintegy befedik a költészetet, amely a maga módján (akárha játékkockákkal babrá­ ló gyerek) romba dönti, összezavarja, megkeveri, majd más formában újabb rendbe rakja az elrongált és már jócskán kopottas kis tényeket. De nem tudom. Nem tu­ dom, hogy az imént Istenről, a szétguruló kockákról, a játék jogáról avagy éppen a költészet szabadságáról szóltam-e?" (127.) Meglepő módon rímel ez az elgondolás Tompa Andrea Parti Nagy Lajos drámafordításairól írott soraira, ahol szintén a kocka motívuma jelenik meg, hiszen olyan nyelvi Rubik-kockához hasonlítja a Parti Nagy-féle drámafordítást, amelyben „Lenne egy archaikus oldal, egy patetikus, egy trágár, egy idegen szavas, egy mai szlenges és egy idézetes (elvileg megvan a hat, de tudnék még párat). Csakhogy szemben a Rubik-kockával, ahol egyszínű oldalak összeállítására törekszik az em­ ber, a Parti Nagy-kockánál arra kellene törekedni, hogy minden oldalon minden színből legyen."4 S maga Parti Nagy Lajos is - Kovács András Ferenchez hasonlóan - szembenézett a Kari úrhoz írott előszavában fordítás és átírás kérdésével: „Van­ nak nyelvi műtárgyak, amik eredeti közegükből egy másikba ültetve hatásuk, leg­ alábbis aurájuk nagy részét elveszítik. Ezen legfeljebb az átirat, eme homályos és szabad(os) művelet segít: nem »fordítok«, hanem elképzelem, miként szólna az illető szöveg, ha itt, a »célközegben« született volna meg. Persze rögtön felmerül a kérdés, hogy ez, az »elképzelt« mű, nem egy másik műalkotás-e? De igen, minden fordítás másik mű, ad absurdum minden előadás, minden olvasat és minden alka­ lom másik mű, stb. - nem folytatom, legyen elég, hogy szerintem a Herr Karl a fordíthatatlan művek közé tartozik, noha ami itt olvasható, az fordítás. Csak annyit átirnokoskodtam rajta, amennyit muszáj volt, bár a totális átirat, sőt adaptáció na­ gyon is adná magát [...J"s A fentebb felvázolt nyelvi és identitásbeli helyzet összetettségére jó példa a kötet Büszke Navarra királya - The Proud o f King o f Navarra című verse. A cím alatt a kö­ vetkező megjegyzés olvasható: „Ezt az ófrancia balladát / Baton Rouge-ból küldte egy barátom: / a wisconsini Eau Claire-ben / kezdtem fordítgatni Portland felé / utaztomban, 1989 augusztusában." A magyar nyelven műfordítást imitáló Kovács András Ferenc amerikai maszkjának, az angol nyelvű Jack Cole-nak egy ismeretlen szerzőjű, ófrancia nyelvű balladából fordított szövegéről van szó, amely Navarra királyának szerelmi kalandját meséli el. A nyelvek és identitások között át- és elcsúszások tudatos stíluseklektikája egyrészt a bricolage, másrészt a palimpszeszt poétikai felhasználásából adódik. A különböző nyelvi elemek, nyelvi „kacatok" felhasználá­ sa, szövegbe építése nyomán eltérő korok, eszmények, nyelvhasználati módok és esztétikai elvek kopírozódnak egymásra, s ennek eredményeként olyan érzékeny 71 �szövegek jönnek létre, amelyek a távoli kultúrákkal és irodalmakkal polivalens dialógusban állnak. Megfelelő megnevezésnek látszik erre a szövegformálásra az ún. palimpszeszt technika is, amely szintén jellegzetes posztmodem eljárás. Az egymásra épített különféle szövegek ebben az esetben a váratlan párbeszédviszony következtében fejtenek ki hatást az olvasóra. A szövegek alól „előkapart" más és más szövegek és identitások megjelenése az irodalmi alkotás „eredetiségét" úgy törli el, hogy az irodalmat a „minden szöveg intertextus" képzetével szembesíti. Ha ezek után a Jack Cole daloskönyve című kötetet a kortárs magyar irodalom kon­ textusában kívánjuk elhelyezni, jól látható, hogy az ún. második posztmodem straté­ giájához, az Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos, Kukorelly Endre, Varró Dániel által képviselt szövegalkotáshoz sorolható. Az irodalmi nyelv határainak parodisztikus fellazítása, a nyelvi játék, a hangsúlyozott intertextuális jelentésképzés, a maszk identitásának szimulációja, a bonyolult idézéstechnika, beszédhelyzet és identitás­ játék sorolják ebbe a csoportba Kovács András Ferenc költészetét. Másfél évtized távolságából talán jobban látható, milyen utak felé nyitott, és mely kortárs irodalmi események felé maradt zárt ez a költészet. Ezek közül néhány egészen nyilvánvaló, utalhatunk itt Kovács András Ferenc és Parti Nagy Lajos szövegalkotási eljárásai­ nak egymást erősítő-értelmező vonásaira, vagy arra, hogyan reagált a posztmodem magyar álneves-maszkos líra a Kovács András Ferenc-költészet kihívásaira. Ez utóbbi esetében különösen Csehy Zoltán műfordítói és költői teljesítménye emelhető ki. Már volt szó a Hárman az ágyban fordításkötet atipikusnak nevezhető szerző- és műfordító-koncepciójáról, de ezen túl említhetők a formai fegyelem és kötöttség felhasználásának jellegzetességei Csehy versesköteteiben, illetve a Hecatele­ gium című kötetben megbillentett szerzőfunkció. Ez utóbbi esetében a Jack Cole dalos­ könyvéhez hasonló, de azzal némely ponton ellentétes megoldásra láthatunk rá. Csehy kötete ugyanis úgy játszik el az álnévvel és a maszkkal, hogy közben a Csehy Zol­ tán név szerepel a szerzői név helyén. Padficus Maximus felemlegetése viszont elbizonytalanítja az olvasót, s arra gyanakodhat, a Hecatelegium versei fordítások, s Csehy Zoltán szerepe a műfordító-átíróé. Vagyis ebben az esetben a Jack Cole dalos­ könyve és a Hecatelegium egymással éppen ellentétes szerzői játékot jelenítenek meg. A recepció számára kevéssé dokumentált részei a Jack Cole daloskönyvének a limerickszerű versek, mint az El Paso, a Chattanooga vagy a Valdosta című alkotások. Ez a forma és hangvétel Varró Dániel és Havasi Attila nyomán azóta a kortárs ma­ gyar irodalom emlékezetes alkotásaiban manifesztálódtak. A limerick és a non­ szensz révén tehát Kovács András Ferenc kötete a kortárs magyar irodalom egy gazdag lírai szövegkorpuszának hagyománysorában, annak egyik előzményeként értelmezhető, s mint ilyen, rámutat arra is, hogy a Varró Dániel, Havasi Attila, Vaskó Péter nevéhez köthető alkotások hogyan kötődnek rá a második posztmo­ dem nyelvjátékos-parodisztikus előzményeire, Kovács András Ferenc és Parti Nagy Lajos költészetére. Vagyis a Jack Cole daloskönyve nyitott az utóbbi évtized egyik jelentős, nonszensz lírai vonulatára is. Zárt viszont a Jack Cole daloskönyve a Lövétei Lázár László és Borbély Szilárd költé­ szetében végbement változásokra. Mindkét költő esetében legutóbbi versesköteteik olyan nyelvet mozgósítanak, amelyek az alárendeltnek adnak hangot. Ez a poétika nem a nyelvjáték, hanem a háttérbe szorított szubjektum kiszolgáltatottságának, egzisztenciális tragédiájának, a marginális nézőpontok megjelenítésében érdekelt. 72 �Lövétei Lázár László halálversei a Két szék között című kötetben, illetve Borbély Szilárd Halotti pompa és A Testhez című kötetei az említett jellegzetességek miatt a posztmodern szövegalkotás másfajta stratégiájához köthetők, mint a Jack Cole daloskönyvének versei. Kovács András Ferenc költészetében az identitás álarc, maszk, álnév, nyelvjáték, intertextus, míg Borbély Szilárdnál az identitás az elnyomott, az alárendelt, a háttérbe szorított, egzisztenciájában fenyegetett létező felől értelmeződik. Rendkívül izgalmas az előbb felvetett kérdéseknek a vizsgálata Kovács András Ferenc költészetén belül is, azaz hogy mennyiben módosultak a Jack Cole dalosköny­ ve óta e költészet belső paraméterei, s hogyan kapcsolódik a kötet az azóta eltelt időszak verseihez. Ilyen kapcsolódási pont lehet a limerick továbbírása a Porcus Hermeticum - száztizenegy limerik (2004) című kötetben, az identitás- és nyelvjáték összekapcsolódása az Überallesbadeni dalnokversenyekben (2005) vagy éppen a Hó szakad egy szonettben címet viselő „Homage to J. C." a Sötét tus, néma tinta (2009) kö­ tetben. Csak utalásszerűén emelhető ki a Hazatérés Hellászból című 2006-os verses­ kötet, amelyben a Jack Cole daloskönyvének legtöbb kérdése felbukkan, radikalizálódik: a fiktív fordítás a valóságossal, az átírás a fordítással, maszk a szerzői és fordí­ tói identitással konfrontálódik. A Jack Cole daloskönyvének újrakiadása nyomán tehát nem véletlenül támad az az érzésünk, hogy olyan lírai teljesítménnyel szembesülhetünk, amely a kor társ ma­ gyar lírára vonatkozó kérdésfelvetéseivel még ma is megkerülhetetlen hatást gya­ korol napjaink magyar irodalmára. Jegyzetek 1 MÉSZÁROS Márton: Nem is vagy igazi amerikai! Kovács András Ferenc: Jack Cole dalos­ könyve. Egyfiktív fordítás olvasási lehetőségei. Prae, 2002/1-2.209. 2 Uo. 210. 3 Silló Jenő: Toldott-foldott ballada. Kovács András Ferenc Jack Cole dalaiból című versének pre- és architextusairól. Forrás, 1997/4. 42. 4 T ompa Andrea: Hol karnebál van, ott karnebál van. Színház, 2005/8.32. 5 Parti N agy Lajos: Qualtinger-cédulák. In: Carl M erz - Helmut Q ualttnger : Kari úr. Bp.: Kortina Kiadó, 2005.8. 73 �C so n g r á d y B éla Déva vári Lancelot Hetvenöt éves lenne Gerelyes Endre* A szolgálatos mentősök aligha tudták, hogy az a keménykötésű, akár még fiatalnak is mondható férfi - akit 1973. március 31-én, a budapesti Nyugati pályaudvarról fejsérüléssel kórházba szállítottak - Gábor Andor-díjas író volt. Az orvosi stáb, amelyik operálta, s amelynek a kezei között meghalt április 6-án, talán már megsej­ tett valamit a hivatalos papírokból. Kislánya még a második életévét sem töltötte be, így szűkebb családjából is csak felesége volt annak tudatában, hogy többet vesz­ tett, mint férjet, mint a hozzá eltéphetetlen szálakkal kötődő társat. A tragikus té­ nyen, a korai és végzetszerű végkifejleten mit sem változtat az a felvetés, amelyet Onagy Zoltán tíz évvel ezelőtt, a Tekintet című folyóiratban - egy normafai kerthe­ lyiségben hallottak alapján - tett közzé. Ennek lényege, hogy talán Gerelyes nem is a fentebb leírt módon távozott az élők sorából.1 Azonban, akik olvasták, ismerték az Élet és Irodalomban megjelent Kilenc perc című novellát és az abból készült filmet, a Kövek között, a Töprengés az éjszakáról és a Ki vagy te? - Ábel! című kötetek embercentrikus elbeszéléseit, szenvedélyes, indulatos publicisztikáit, a társadalom mélyére ásó szociográfiai írásait, azok tudták, hogy a szerencsétlen balesettel és a végzetes műhibával a tehetség titulust régen túlnőtt íróember, egy formátumos személyiség, egy modernkori garabonciás veszett oda, egy igen rangosnak ígérkező életmű maradt - ha nem is torzóban, de - megszakadva, befejezetlenül. Még akkor is, ha abba Juhász Mária irodalomtörténész szavai szerint „egy egész emberi élet drámaiságát tudta belezsúfolni, meglehet, félig-meddig tudatán és akaratán kí­ vül."2 Mindig hetykén, a bizonyosság derűjével közölte (író)barátaival, hogy túléli őket. Halála előtt néhány hónappal, 1972 decemberében az Új Írásban azonban már árnyaltabban fogalmazott: „Átestem egy igen súlyos betegségen, aztán megművel­ tem egy darabka földet, felépítettem egy kis házat, gyerekünk született, egyszóval úgy érzem, ha egy atomnyival is mássá, szebbé tettem a világot, mint ahogy talál­ tam. A kétségbeesésről, a küzdelemről, és a győzelem szépségéről szeretnék írni, történetesen a saját nevemben. Az hiszem, »illetékes« vagyok."3 Az irodalmi elit tisztában volt a Gerelyes távozása okozta veszteség nagyság­ rendjével, ami a nekrológokból is kitetszett. E helyütt az írótárs Ördögh Szilvesztert - aki a Napjaink hasábjain búcsúzott Gerelyes Endrétől - idézzük: „Mindig is a Sár­ kányt kerested-kutattad, hogy legyőzhesd. A Gonoszt, ami elszomorítja boldogság­ ígéretű életünket. S te is tudod, hányszor dermesztette görcsbe a szenvedés, az akarás tollat fogó kezed, hányszor zuhantál vissza Sziszifusz köveként Golgotád­ ról. S lám, verítéked patinát vert szikla-gondjainkra, hogy tétován merengjünk láttodon: mit is alkottál? [...J Példabeszédet írtál okulásunkra. Mesét élesztettél * Az írás a 2008-as Nagy Iván Honismereti Pályázat díjnyertes tanulmányának átdolgo­ zott, szerkesztett változata. 74 �valóságosra a mesék ellen. Lancelot-vá lettél, hogy megmutasd, s hogy elrejtsd magad [...] Műved él. Kísérti azt, aki tiszta szándékkal fogadja [...]"4 Ez a remény vigasztalta a Gerelyest útjára bocsájtó szülőföldet, a nógrádiakat is, akiket eladdig is (bizonyára) jobban kísértettek írásai és (szinte) fenntartások nél­ kül, mindenki másnál megértőbben közelítettek ellentmondásos - kamaszos és férfias, hetyke és tétova, zárkózott és kitárulkozó, magabiztos, határozott és örökö­ sen morfondírozó, zsörtölődő - egyéniségéhez, a nem kis mértékben nekik, róluk is szóló munkáihoz. Pontosabb, igazabb persze úgy fogalmazni, hogy azok mérték fel nyomban a hiányát, akik ismerték személyesen, akikkel beszélgetett, akiknek test­ közelből fejtette ki véleményét, akikkel vitázott, szópárbajozott, akiket okos érvek­ kel meggyőzni igyekezett, akik előadásokon hallgatták gondolatgazdag, élvezetes eszmefuttatásait, s mindenekelőtt, akik olvasójaként kerültek közel hozzá. A Palócföldben Kojnok Nándor - a megyei könyvtár igazgatója, a lap szerkesztőbizottságá­ nak tagja, Gerelyes közeli barátainak egyike - ekképp fogalmazott emlékező sorai­ ban: „Bandi a mesék győzelemre született harmadik, legkisebb fia volt. Valóságunk körülményei között romantikus, szenvedélyes forradalmár [...JA világ és az ember kapcsolata, szövetsége vagy ellentéte érdekelte [...] Szüntelen indulata - nem az önfegyelem hiánya - olyan természeti erejű volt, mint a tengereket állandó moz­ gásban tartó szelek száguldása, mint a folyók tengerbe vágyó gravitációs ösztöne [...] Most a szomorúság és a bánat kerít körül mindannyiunkat. Visszatekintünk megismételhetetlen, tovább nem folytatható életére, emlékét őrizzük, ismételten kézbe vesszük, olvassuk örökségét [...] Harmincnyolc éves korában halt meg, nem győzte le világunk ellenfeleit, de küzdelmünk terein velünk maradt."5 Tényleg velünk maradt? - tehető fel a kérdés azóta szinte folyamatosan. S miféle küzdelmeket vívunk immár nemcsak új évszázadot, de ezredet is írva, társadalmi, politikai rendszert is váltva? Válogatott írásai halálát követően két kötetben (szüle­ tésének negyvenedik évfordulóján a Tigris, az ötvenediken a Kilenc perc) jelentek meg, az utóbbihoz Simonffy András fogalmazott előszót, amelyben az „őstehetség" orosz Suksinhoz és a - Spiró György szavaival - „mélységesen etikus" lengyel Borowskihoz hasonlította Gerelyes Endrét, aki „esztétikai kategóriává kívánta tenni az őszinteséget [...J A huszadik századi magyar irodalomban pedig talán csak Tersánszky Józsi Jenő tudta megvalósítani a kiugró tehetség és a deviánsnak neve­ zett magatartás (értsd önálló személyiség, karakter) egységét, szenvedett is érte eleget [...] Gerelyes bevallott, pontosabban általa sohasem tagadott (és elérhetőnek hitt) magaslatai: Karinthy Frigyes, Ernest Hemingway és Mihail Solohov [...) Ka­ rinthy intellektusa (ezzel együtt humora), Hemingway embertelenség-ellenessége (szűkebben antifasizmusa) és az a gyávasága, hogy bátor mert lenni ebben a szá­ zadban, Solohov csak Móricz Zsigmondéhoz hasonlítható mély humanizmusa, amellyel nem hisz az eredendő gonoszságban, s szinte krisztusi megváltást is ha­ nyagolva hisz az ember eredendő jóságában."6 De ki és milyen értékrend alapján igazodik el manapság az (ál)piacszempontú kulturális dekonjunktúra dzsungelében, ki ismeri Suksint és Borowskit, ki olvas Tersánszkyt és Gerelyest? Önvizsgálatot végezve, magunktól, a Salgótarjánban, Zagyvapálfalván élőktől - akiket a Hatvanban született Gerelyes, mint boldogult ifjúkora „tettestársait", földijeinek tartott, nyíltan és önérzetesen vállalván, hogy ő maga is a „darabos munkásemberek", a mély érzésű, kevés szavú bányászok közül 75 �való, közös a sorsa az innen értelmiségivé vált kortársaival - szintén kérdezhetjük ugyanezt: tényleg velünk maradt? Hivatalos állásfoglalás soha, sehol nem született arról, hogy induljon összehangolt mozgalom, átfogó irodalmi kultusz Gerelyes Endre írói örökségének továbbéltetése, megismertetése érdekében. Az persze nem is lett volna, (nem is lenne) hiteles, ha bürokratikus döntésekhez kellett volna (kel­ lene) igazítani az emlékezők, a szellemi hagyatékőrzők lépteit, s mindenképpen felmerülne, hogy legalább itt, az otthonának tartott szegletében a világnak, mara­ dandóvá, élővé lettek-e munkásságának egyetemes értékei, jól sáfárkodtunk-e (sá­ fárkodunk-e) esztétikai és etikai hagyatékával, elégséges-e ami az elmúlt harmincöt év során - főként szakmai és baráti indíttatásból, több-kevesebb állami, társadalmi támogatással, civil ügybuzgalommal - Gerelyesért, de a mi javunkra, a mi érde­ künkben történt, hogy önmagunkhoz hűen birkózzunk meg a bennünk is lakozó káinizmussal, hogy győzelemre jusson az eredendő Jó, az élhető élet általa (is) megszállottan keresett modellje... E nézőpontból vizsgálva igencsak „hendikeppel indult" a kultuszteremtés fo­ lyamata. Néhány év kiesett, amikor a vele való közös gondolkodás elkezdődhetett volna. 1981-ben - nem tudni pontosan, hogy miért akkor, talán Gerelyes halálának közelgő tizedik évfordulója jegyében - a salgótarjáni Balassi könyvtár megjelente­ tett egy szerény küllemű, de forrásműként fontos, a legszükségesebb adatokat tar­ talmazó válogatott bibliográfiát Kojnok Nándor összeállításában. A mindössze tizennyolc oldalas füzet első fejezetében Juhász Sarolta közli Gerelyes életrajzi ada­ tait, majd az író művei következnek, az önálló kötetek és azok visszhangja, az anto­ lógiákban, illetve a folyóiratokban, hírlapokban megjelent írásai (szépirodalom, szociográfia, publicisztika - írókról, könyvekről, művészetről kifejtett vélemények - viták, válaszok, interjúk) sorrendben. „Gerelyes Endréről most kiadott bibliográ­ fiánk az e téren elkezdett munkánkról ad első jelzést. Ma még nem volt ugyan lehe­ tőségünk a teljes irodalom feltárására, mégis úgy gondoljuk, hogy kiadványunk hasznos lehet azok számára, akik az író életével, munkásságával kívánnak megis­ merkedni"7 - írta az utószóban, megköszönve Gerelyes Endréné segítségét is. A bibliográfia amiapján Czinke Ferenc ez alkalomra készült grafikája kapott helyet. Érdekes egybeesés, hogy ugyanabban az esztendőben jelent meg az akkor Végh Miklós által főszerkesztett Palócföldben - egyszersmind különlenyomatban - Gere­ lyes egy 1963-ban kelt írása, a Tizenhárom stáció. A Petőfi Irodalmi Múzeum által 1980-ban átvett hagyatékból előkerült mű közléséért a szerkesztőség Juhász Sarol­ tának mondott köszönetét s egyszersmind előszószerű kommentárt is fűzött az íráshoz, megállapítván, hogy „[a] nyolc esztendeje elhunyt Gerelyes Endre tizen­ nyolc évvel ezelőtt született filmnovelláját korántsem valamiféle - számontartandóan kerek - évforduló alkalmából, de éppen nem is véletlenszerűen adjuk közre folyóiratunkban. Hiszen hát sorsát, munkásságát életében mindvégig örömmelféltéssel figyeltük, s tartottuk számon olvasóiként, földijeiként, barátaiként egy­ aránt [...] Most itt megjelenő írása is bizonyítja, hogy a legnagyobb figyelmet az új társadalmat építő-alakító ember sorsának, gondolat- és érzelemvilágának elemző feltárására, példákat felvonultató ábrázolására fordította [...j Az emlék őrzését, az élet és életmű ápoló számontartását természetes kötelességnek tekintjük, mert úgy érezzük, szellemi életünk gyarapítása, a hagyományozott értékek átszármazó meg­ becsülése hiányos lenne az ő munkásságának, rólunk és nekünk szóló üzenetének 76 �ismertetése, terjesztése nélkül."8 A Palócföld arról is tudósított, hogy 1981. október 30-án az Irodalmi estek elnevezésű sorozat első eseményeként Gerelyes Endrére emlékeztek a salgótarjáni múzeumban. Az író alakját Baranyi Ferenc, a pályatárs költő, barát idézte fel, alkotói munkásságát Farkas László kritikus méltatta. Meré­ nyi Judit és Sándor Zoltán előadásában elhangoztak Csanády János és Baranyi Ferenc Gerelyesről, illetve hozzá írt versei, s bemutatták a Kilenc perc című rövidjá­ tékfilmet, amelynek nemcsak írója, abszolút főszereplője is Gerelyes volt. A tárlók­ ban elhelyezték a család és a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum által kölcsönadott Gerelyes-dokumentumokat, a résztvevők pedig kézhez kapták a fentebb említett bibliográfiát. Az esten Farkas László által elmondottak 1982-ben meg is jelentek a Palócföld hasábjain: „Hadd kezdjem egy szemrehányással. Ilyen szemrehányás nem ritkán éri a rest irodalmi utókort: miért kell ébreszteni egy nagy tehetségű, érvé­ nyes műveket teremtett író emlékét? Van ugyan egy szűk emlékőrző tábora, írótár­ sai, akik számon tartják, néhány száz hívő olvasója, ha újra megjelenik egy-egy könyve, tisztes recenziókat olvashatunk róla, de meggyőződéssel mondom: nincs benne a maga rangján az irodalmi köztudatban."9 Ugyancsak a Palócföld - Salgótar­ ján Város Tanácsával közösen - hirdette meg először 1982-ben a Gerelyes Endre nevét viselő irodalmi pályázatot két - tanulmány, szociográfia, esszé, irodalmi riport illetve szépirodalom - kategóriában.10 A pályázat eredményességéről azon­ ban a lap 1983/1984-es számaiban semmilyen információt nem találni. Mindehhez képest az 1985-ös esztendő, Gerelyes születésének ötvenedik évfor­ dulója cezúrát jelentett az alakja köré formálódó kultusz történetében. Mint a Magyar Nemzet beszámolt róla, születésnapján, augusztus 15-én koszorúzási ünnepség volt Budapesten, a Farkasréti temetőben. A kolumbáriumnál Baranyi Ferenc idézte fel a pályatárs alakját - hangsúlyozván, hogy Gerelyest mindenekelőtt a „küzdés maga" érdekelte „a szó legmadáchibb értelmében" - és felolvasta az erre az alkalomra írt Ring című versét. A nyughelynél - a családtagok mellett - lerótták kegyeletüket a Művelődési Minisztérium, a Magyar Írók Szövetsége, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Nógrád Megyei Tanács és a Palócföld szerkesztőségének képviselői is.11 Más országos lapokban is sorra jelentek meg személyével, munkásságával kapcsolatos írások. Az Élet és Irodalomban egy teljes kolumnát kapott Pintér Tamás Fényes menetek Gerelyessel című személyes hangvételű visszaemlékezése, amelyben többek között a következő­ ket írta: „Akkoriban valahogy mindenre jutott idő [ ...j A munka és az odaadó lazítás egészen jól összeillett [...] Megszállottan írtunk, mert szentül hittük, hogy ezt kell csinálnunk, és minél előbb el akartuk fogadtatni magunkat [...] A dacos irodalom­ csináláshoz magától értetődően hozzátartoztak a kávéházi táborozások, a szárnyaló, kemény házimurik s a közönségesen író-olvasó találkozóknak nevezett helyi és vidéki kiruccanások [...] Gerelyes mindig mintha a ringben lett volna: szüntelenül készen állt a védekezésre és a támadásra. Akkor is, ha barátok között volt, akkor is, ha írt, ha olvasott, ha a maltert keverte vagy a téglát hordta a sződligeti telken. Ez volt a lételeme. A konok ragaszkodás az elvekhez. A hit, a férfias tartás, a keménység. Min­ den helyzetben s bármilyen szerepben hű akart lenni önmagához [...]"12 A Népsza­ badságban Szabadság és törvény címmel Pándi Pál írt cikket róla, egyebek közt azt állapítván meg, hogy „Gerelyes mindig ébren tartott függetlenségvágya egyre érettebb emberi és művészi igénnyé teljesedett [...J az életben és a művészetben is megsejtett valamit abból, hogy az önmagát célként tételező szabadság puszta kötetlenséggé, 77 �netán silány anarchizmussá jelentéktelenedik. Az igazi szabadság és a jó vállalás, az emberi elkötelezettség nem kizárják, hanem feltételezik egymást/'13 Ugyancsak megemlékezett Gerelyes Endre születésének ötvenedik évfordulójá­ ról a Hevesi Szemle is: Moldvay Győző hangsúlyozta, hogy „Gerelyes Endre az igaz­ ságnak, a tisztaságnak, a kétkezi emberek iránti elkötelezettségének, a népközösség ügyének volt gyakorta vérző bajnoka még olyan szituációkban is, amikor tetteibe, írásaiba mást próbáltak magyarázni."14 Továbbá megemlítette, hogy a hatvani Ady Endre Könyvtárban irodalmi estet rendeztek az író emlékére. A Hevesi Szemle tisz­ telgése Gerelyes egyik, a hagyatékból az özvegy által előkerült a Történet Wilhelm Horovitzról, aki négy óráig férfi volt című írásával zárul. Mi sem természetesebb, hogy az akkor már Baranyi Ferenc főszerkesztette Palócföld is igyekezett méltóképp emlékezni Gerelyes Endrére. A szellemi örökségét méltató összeállításhoz a főszerkesztő írt bevezetőt: „Most érzem csak igazán, hogy milyen óriási dolog volt a barátjának lenni [...] Nem igen lépett utánunk senki erre a göröngyös útra. Törvényszerűen kellett ennek így alakulnia? Én nem hiszem. Talán azért fordultak így a dolgok, mert lassított robbanás történt a világban. Talán, mert valami elpattant a hitekben. Talán, mert valami nincs sehol. Legyen most Gerelyes Bandié a fél Palócföld, aztán nyugodjék békében. Azazhogy frászt nyugod­ jék! Még mit nem? Úgysem tudna. Műveivel nyugtalanítson és ingereljen tisztább­ ra, cselekvőbbre bennünket. Ránk fér. És elkél még. Mert a lelkünk mélyén nem mondhatunk le arról, hogy valahol azért mégiscsak van valami [...] A felrobbant földgolyón is rajta van. A dirib-darabjain. És újra gömbbé válni ösztökél."15 Konczek József Üdvözlet címmel írt verset, Árkus József újságíró személyes emléke­ ket fogalmazott meg szerkesztői gyakorlatából, Melocco Miklós szobrászművész pedig többek között az alábbiakat vetette papírra gondolat- és érzelemgazdag eszszéjében: „Nagyon szerettem! Vele tanultam meg, hogy a barátságnak is legendás­ nak kell lennie, egyenrangúnak a szerelemmel. Ha indultunk ködös útjainkon, tudtuk, hogy legenda indul. Zavartan és hangosan indultunk a mellékutcákban hősi halált halni. Nyomasztó szellemi örökségünk miatt nem tudtuk, hol a főút, pedig azt kerestük. Aranyszájú Szent János volt, erőszakos, diadalmas szónok. Valahogy mindig igaza maradt J...]"16 Laczkó Pál Gerelyes pályáját kötetről-kötetre elemezte, Simonffy András pedig folytatta az előző számban elkezdett, Így hinni... című portréját. Thiery Árpád író, a Kortárs főszerkesztő-helyettese itt tette közzé a Palócföld által meghirdetett országos Gerelyes-novellapályázat díjkiosztó ünnepsé­ gén, 1985. június 3-án, Salgótarjánban elmondott beszédét. Bár a zsűri az első díjat nem adta ki, revelációszerű írással nem találkozott, a négyszáz kézirat szerzői „hű­ ek voltak ahhoz az írói szellemhez, amit Gerelyes Endre képviselt a magyar iroda­ lomban. Sajátos, egyéni képviselet volt ez, amit mindig áthatott a valóság iránti finom érzékenység, a valóság feltárásának őszinte, s elkötelezett igénye [...] A kéz­ iratok ismeretében, azok általános megítélése alapján úgy vélhetjük, hogy a Gere­ lyes Endre emlékére kiírt novellapályázat gazdái, a pályázatot kiíró intézmények jó ügy, jó cél érdekében teremtették meg az anyagi feltételeket, s ha látványos, kiugró teljesítmény nem is született, a dijakat nyugodt lelkiismerettel ítéltük oda."17 „Gerelyes Endréről tavasz óta a tömegtájékoztatásban és a nyilvános fórumokon egyre többet lehet hallani. [...] Aki nem ismeri Gerelyes Endre művészetét, hajla­ mossá válhat mértékvesztésnek tekinteni az eseményeket. Aki viszont tudatában 78 �van az író esztétikai, művészeti értékeivel, példaerejű eszmei és politikai elkötele­ zettségével, gerincességével, az magától értetődő természetességgel vesz tudomásul mindent, legföljebb azon gondolkodik el, amiért ez a kegyeletes elismerés késleke­ dett"18 - írta a Nógrád 1985 szeptemberében. Ugyancsak a napilap közölte két hó­ nappal később, hogy az ötvenedik évfordulóra emlékezve Salgótarján-Zagyvapálfalván a Petőfalvi Lajos Általános Iskolában [Ma Arany János iskola: Cs. B.] megko­ szorúzták Gerelyes Endre portréját, amelyet Orosz István festőművész, az iskola rajztanára ebből az alkalomból adományozott az intézménynek.19 A fél évszázados évforduló hívta életre az emlékkönyv gondolatát is. A Palócföld Könyvek sorozat Lancelot nélkül című, Baranyi Ferenc, Kojnok Nándor és Laczkó Pál által szerkesztett kötete 1986-ban látott napvilágot. A fedélgrafikát Czinke Ferenc tervezte. A bibliográfiát és mintegy húsz esszét, tanulmányt, visszaemlékezést döntő többségében ismert irodalomtörténészek, rangos kritikusok, pályatársak, alkotók, művészek írták, méltatva Gerelyes írói és emberi értékeit. Erki Edit szerint „Íírásait mint esztétikai produktumot fedezte fel és minősítette a kritika, amely a hatvanas évek elején általánosan úgy kezelte Gerelyest, mint az 1956 után jelentkező prózaíró nemzedék egyik legtehetségesebb, legígéretesebb személyiségét."20 E helyütt is meg­ jelent Melocco Miklós fentebb már idézett esszéje. Veszprémi Miklós a következőket írta Gerelyesről: „A tanúk sajnos évről-évre fogyatkoznak. Elment B. Nagy László, elment Szabó István, anélkül, hogy elmondta volna róla, amit tudott, miben rejlett rendkívüli tehetségessége, miért volt annyira magávalragadó, személyes varázsa miképpen hatott egész nemzedékére. Az írásai azonban ittmaradtak. Nem tudom persze, az utánunk jövők is azt olvassák-e ki belőlük, amit a magunkfajta, immár józanabb ösvényeken poroszkálók [...]"21 Szakonyi Károly a következőket jegyezte az emlékkönyvbe: „Nem szenvedhette a langyos szót, dühbe sodorta a partner közönye, cinizmusa, ö minden kérdést kiélezett. Mindenkit színvallásra késztetett."22 Laczkó Pál a kritikák tükrében tekintette át az író pályáját, jelen sorok szerzője pedig arra vállalkozott, hogy áttekintse: milyen szülőföldkép rajzolódott ki Gerelyes tolla nyo­ mán. Miután családja a '30-as évek végén költözött Zagyvapálfalvára, ő már nógrá­ diként nyitott szemet és eszmélt a világra. Ebből azonban még nem következett, hogy szeresse is gyermek- és ifjúkora helyszínét. Ö azonban szerette: „Számomra Nóg­ rád nem csak egy megye az országban, lakói nemcsak honfitársaim. Ott nőttem fel, onnan indultam, oda járok haza - vacsorázni, megnyugodni, hazai levegőt szívni. Azt hiszem, ismerem őket és ezt a furcsán-szép vidéket is [...] Ezt a környezetet érzem annak a katapultnak, amely kihajított a világba, és irányt szabott nekem."23 Saját szavait olvasva - eredetiben és most visszamenőleg is - miért vonnánk kétség­ be, hogy ő igenis felnevelő dajkájának tartotta Nógrádot. S az ebbéli viszonyból, a mély érzelmekből nemcsak emberként, értelmiségiként - tanárként, főiskolai adjunk­ tusként - tudott töltekezni, de íróként is építkez(het)ett. A szülőföldhöz való viszo­ nyáról, a műveiben megjelent „hazai" motívumokról kifejtett megállapításokkal mintegy ellentétben születtek meg Onagy Zoltán gondolatai: „Nem nevezhető sze­ rencsésnek, ha egyszer »elhagyta a várost«, [...] haláláig magával cipelt egy darabot a gyermekkorból, megakadályozva ezzel, hogy az íráshoz szükséges felejtés és a felejtéshez kötelezően szükséges egészséges cinizmus kifejlődhessen benne."24 Ugyancsak 1986-ban az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó jelentette meg a Tavaszi fu ­ tás című kis kötetet, amely Gerelyes és későbbi felesége, múzsája, szellemi partnere, 79 �alkotótársa, Schiattner Edit legendás, hatalmas lángolásokkal és nem kis megpró­ báltatásokkal teli szerelmét a kettőjük 1953 és 1961 közötti levelezése alapján örökíti meg Baranyai Ferenc válogatásában, elő- és utószavával. A levelek, levéltöredékek elsősorban az általános tanulságok, gondolati értékek, érzelmi motivációk miatt érdemesek a figyelemre, de - tekintve, hogy Edit is salgótarjániból lett fővárosivá több vonatkozásban orientációs forrásnak is tekinthetők. Gerelyes Endre nevével 1987 februárjától forrott össze Salgótarján zagyvapálfalvai városrészében a korábbi ifjúsági művelődési ház: ekkor nevezték el bensőséges hangulatú, szép ünnepség keretében az intézményt róla, aki innen néhány száz méternyire, az úgynevezett „vasúti nagyházban" gyerekeskedett. A Nógrád másna­ pi címlapcikke szerint az avatóbeszédet Kojnok Nándor mondta. A névadással egyidőben leplezték le Melocco Miklós Gerelyes-portréját is. Ezzel kapcsolatban a következőképpen vélekedett Kojnok Nándor: „meggyőződéssel mondhatom, szo­ bornak lenni nem akarhatott, jól tudva, az nem emberi, hanem más világ már, csak emlék tárgya csupán. Ugyanakkor jelképes, hogy Gerelyes szobrát e ház falaiba építették, hiszen mindenkinek a Déva várát építők legendás-balladás erőfeszítéseit, illetve a munkát, az alkotást maradandóvá lényegítő és éppen áldozatával örökéle­ tűvé vált Kőműves Kelement juttatja eszébe."25 Az emlékműsorban - amelyet Sza­ bó Emőné szerkesztett - Baranyi Ferenc, Csernák János színművész, Kovács P. József és Merényi Judit előadóművész működött közre. A közönség soraiban ott voltak jó néhányan Gerelyes Endre pálfalvai barátai, ismerősei közül is, s részt vett az ünnepségen az író özvegye és leánya, a „kis" Edit is. A névadási gesztust követően úgymond kultikus szempontból ismét eléggé „üres" évek következtek, nem teljesen függetlenül a rendszerváltástól sem. Szollágh Zsolt 1990 októberében, a Polgár című helyi lapban meglehetősen kritikusan fogalmazott az 1985/86-os emlékkönyvről és ellentmondásos véleményt formált meg magáról az íróról is: „az emlékkönyv nem ismertette meg az olvasóval Gere­ lyes Endrét. Forgácsok közt csoszog, aki innen kívánná elhelyezni őt kora prózájá­ ban [...] Gerelyes »író lehetett volna, ha túléli azt a kort, amelyben az egyenmaszk vigyora, fintora erény. Író, ha egy évtizeddel később születik, de az áldozatok titka az, hogy korábban születnek koruknál.« Csak ez maradt ki a nála bőven lazábbak visszaemlékezéseiből. Ez az egyetlen."26 Más igénnyel és megközelítéssel fogalmazta terjedelmes tanulmányát Bozó Gyu­ la a Palócföld 1991/2-es számának Személyes történelem című rovatában. (Sajnálatos, hogy a 2000-es Új magyar irodalmi lexikon Bíró Gyulaként jegyzi a szerzőt.) A helytörténész tanárember, az író iskolatársa a tarjáni Madách gimnáziumban, majd az Eötvös egyetemen, emlékeinek számba vételével sokat tett az árnyaltabb Gerelyeskép megformálásáért. Értelemszerűen empatikusnak bizonyult közös élményeik felidézésében, de ő sem hallgatta el, hogy „Gerelyesnek minden megjelent írása komoly vitákat váltott ki annak idején [...] többen támadták, súlyosan elmarasztal­ ták, nem tekintették »igazi« írónak, Hemingway-epigont, »húnyó csillagot«, divatot láttak csak benne. Nehéznek tartották stílusát, jelrendszerét, képalkotásait, monda­ nivalóját sem megérteni, sem érzékelni nem akarták. Nem »vették« üzenetét, és az átlagolvasó szintjét kérték rajta számon." Ugyanakkor „mások a magyar próza valóságos megújítójának tartották, olyan ritka tehetségnek, akinek gyümölcsöző munkássága majd csak ezek után fog igazából kibontakozni, s csak a későbbi időszak 80 �hozza meg számára az igazi elismerést [...] Vajon hol az igazság? Ki dönthet ebben teljes biztonsággal?"27 Apró, de nem lényegtelen epizód, hogy az akkor Új Nógrádnak nevezett megyei napilap 1992 januárjában Salgótarján várossá válásának 70. évfordulója alkalmából közzétett egész oldalas összeállításában egy cikk Gerelyes Endre szellemi hagyatékát is megidézi, sőt, közöl egy részletet egy, a hatvanas évek végén már lanyhuló bányászkodás megszűnésének jeleit, várható következményeit elemző írásából is, felvállalva és sugallva az író szerepét Salgótarján hét évtizedes városi múltjában.28 A Könyvtári Levelezó/lapok hasábjain 1994 tavaszán Bódi Györgyné salgótarjáni könyvtáros tollából jelent meg cikk, amely rögzítette a Budapesten, a Petőfi Iro­ dalmi Múzeumban rendezett Gerelyes-emlékünnepségen történteket. A megjelen­ teket Havas Judit köszöntötte és Szakonyi Károly író mondta el Gerelyessel kapcso­ latos gondolatait.29 1995-ben a születés 60. évfordulója Nógrádban - nem tudni miért? - nem nagyon mozgatta meg az irodalmi, művészeti közéletet. Augusztus 15-e - a születésnap környékén nem jelent meg cikk a megyei lapban, s a Palócföld aktuális évfolyama sem foglalkozott Gerelyessel. Napvilágot látott viszont méltatás a Népszabadságban, éppen a születésnapon, Varga Lajos Márton tollából. A szerző szerint utoljára talán Móricz Zsigmondnak sikerült a Hét krajcárral az, ami Gerelyesnek a Kilenc perccel: egyetlen novellával országos hírre szert tenni s azonnal legendásodni. Ugyanakkor „úgy ment el 38 éves korában, hogy adósa maradt a tehetségének. Nem egyedül az akkortájt indulók közül, akik nem vették észre a csapdákat, vagy ha látták is, hiába látták. Belehaltak, elhallgattak. Gerelyes Endrére emlékezve őket se felejtsük. Mert nemcsak rajtuk múlt, hogy ide jutottak"30. A megyei napilapban szeptemberben Onagy Zoltán egy sajátos műfajú és stílusú írásban idézte meg a hatvan éve született, huszonkét éve halott írót, egy olyan virtuális szituációban, amikor az égi világból visszalátogathatott a földre s tudakolódzott jövője iránt: Megmaradok, öcsém, megmaradok? - odahajol. - Nem tudom - mondom neki. És tényleg nem tudom, lesz-e maradása ebben az országban az etikai kérdéseknek. Mekkora tér marad, ha már ma sincs, a morál számára. És ha a gyermekek vacsorájáról van szó, felmerül­ het-e a moralitás, mint alaptétel. Gerelyes belelát a fejembe. Rám formed: - Na! Mondd ki! - Ha így maradnak a dolgok, nem maradsz meg. Szükségtelen flanc, fölös dísz a jellem, az etika, a tisztaság és a többi ügyed. A világ sokat változott, bátya"31. S ha a 60. évforduló csendesnek volt mondható, annál jelentősebbnek bizonyult 2000-ben Gerelyes Endre születésének 65. évfordulója. A Zagyvapálfalváért Baráti Kör ugyanis megszervezte, hogy a Batsányi u. 32. sz. alatti vasutasház - ahol Gerelyes gyermek- és ifjúkorának egy részét töltötte - falára 2000. augusztus 15-én emléktábla kerüljön. A Nógrád Megyei Hírlap augusztus 12-i számában közölt az eseményről úgy­ nevezett „beharangozót", majd pontban a születésnapon, augusztus 15-én A teljesebb Gerelyes-portréért címmel Bozó Gyula fejtette ki gondolatait. A lap augusztus 16-i tudósításának élére az Isten hozott, Lancelot! cím került. Az emléktáblával „ugyanis ismét tett egy lépést a fiatalon elhunyt kitűnő író, hogy hazataláljon" - szögezte le az újságcikk. Az ünnepség résztvevőit a baráti kör nevében Ercsényi Ferenc elnök kö­ szöntötte, majd sorrendben Horváth István történész, Czinke Ferenc grafikusművész, Szabó Zoltán, a helyi Arany János iskola igazgatóhelyettese, a baráti kör alelnöke és Kovács Anna, a Nógrádi Történeti Múzeum irodalomtörténésze mondott beszédet. 81 �A Nógrád Megyei Hírlap Szent István-napi ünnepi számában visszatért a Gerelyes-évfordulóra és egy teljes oldalt szentelt emlékének. Az összeállítás szemezge­ tett korábbi - a fentiekben már említett - Gerelyesről és Gerelyestől megjelent írá­ sokból és szerkesztett változatban közölte Horváth István valamint Czinke Ferenc emléktábla-avató beszédét. Horváth István azt hangsúlyozta, hogy „a táblaavatás kultúrtörténetileg is mérföldkő. Gerelyes Endre életműve lehetőséget ad arra, hogy a mólóban lévő évszázad '60-as éveinek folyamataira, eseményeire emlékezzünk [-..J A feladatok elvégzéséhez erőt meríthetünk Gerelyes Endre munkásságából, kortársai törekvéseiből."32 Ugyancsak a 65. születésnap apropóján, 2000. szeptember 20-án nevezték el a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban 1999 februárjában szerveződött irodalmi kávé­ házat Gerelyes Endréről az író özvegyének és leányának részvételével. Segítségük­ kel egy fotókiállítás is kapcsolódott a programhoz. Mint a Nógrád Megyei Hírlap tudósítása megörökíti, az ünnepség keretében a könyvtár főbejáratánál felavattatott a Bagi András szobrász által készített emlékfal is, amelyre néhány Baranyi-verssor és Kojnok Nándor odaillő, figyelmező gondolatsora került: „[...] Nem kisajátítani akarjuk - ez lenne legméltatlanabb hozzá - , hanem hogy valóságos, végleges ott­ honra találjon itt, s mindig érdeklődő és értő, közös és közösségi figyelem segítse maradandóan élővé válni emlékét, hagyatékát." Az avatás utáni ankéton - amelyet Pál József, a Palócföld főszerkesztője vezetett - kifejtette véleményét Baranyi Ferenc, Herold László nyugalmazott gimnáziumigazgató, Gerelyes egykori tanára, Kovács Anna, Ercsényi Ferenc és felszólalt Gerelyes Endréné is. Az özvegy fontosnak tar­ totta kihangsúlyozni, hogy a Kilenc perc „berobbanásában sem misztikum, sem politika nem játszott szerepet [...J", Gerelyes minden kérdést kizárólag erkölcsi alapon közelített meg.33 (Sajnos e rendezvény keretében felavatott emlékfal már nincs a helyén, 2010 tavaszán - kényszerű átrendezés révén - Gerelyes - Orosz István által 1985-ben festett - képe is máshová, kevéssé észrevehető helyre került, az író nevét viselő kávéház pedig már jó ideje, 2003 elején beszüntette tevékenységét.) Újabb, emlékbeszéddel, kulturális műsorral keretezett koszorúzási ünnepséget tartottak viszont az író 70. születésnapja tiszteletére a pálfalvai emléktáblánál 2005. augusztus 15-én, majd a tanév beköszöntével az Arany János Általános Iskola tanu­ lói is megemlékeztek az íróról. Salgótarján Völgyvárosi Híradó című kiadványa is foglalkozott az íróval. Ezután egy nagyobb szabású irodalmi emlékest következett 2005. november 24-én, a Palóc Parnasszus című salgótarjáni pódiumújság szervezé­ sében. A fentebb emlegetett közművelődési intézményt, a Gerelyes Endre IfjúságiMűvelődési Házat egy évtizede beolvasztották az Arany János Általános Iskolába, és azóta főként oktatási célokat szolgál. A pódiumújság szerkesztősége mégsem tudta, mégsem akarta máshová szervezni, mint oda, Pálfalvára, az egykori „Gerelyesbe" a T. Pataki László által rendezett Lancelot nélkül Lancelottal című programját. A díszvendég Baranyi Ferenc volt, aki ezúttal is elmondta, hogy miért hiányzik nagyon Gerelyes: „őszintesége, megalkuvást még apróságokban sem ismerő maga­ tartása, humanista életszemlélete egész biztos segítene, fogódzót jelentene az eliga­ zodásban jelen korunk bonyolult viszonyrendszerében is. Határozottsága, kiállása persze sokak számára okozna »nemszeretem perceket« is."34 Szintén a 70. születés­ nap hívta életre a Palócföld 2005-ös jubileumi összeállítását, amelyet a főszerkesztő Praznovszky Mihály a következőképpen „vezetett be": „Gerelyes Endrére kell 82 �emlékeznünk. Keli? Kicsit kényszerítő kijelentés ez, de talán igaz is. Hiszen olyan gyors az olvasó irodalmi emlékezetvesztése, hogy olykor határozottan kell megszó­ lalni: élt közöttünk egy nógrádi prózaíró, aki most lenne hetvenéves. És mindörökre fiatal marad, hiszen harmincnyolc éves korában halt meg. Így aztán soha nem tudjuk meg, mire készült még, mit várhattunk-kaphattunk volna tóle. Marad az irodalomtörténeti értékelés, amely eddig is igazolta, hogy nem felejtődik el a 20. század végi magyar irodalmi kánonból. Hogy hol véglegesítődik a helye, az már a jövő kérdése."5 Magában az emlékező fejezetben egyébként Ördögh Szilveszter, Szakonyi Károly, Konczek József írásai láttak napvilágot, és Praznovszky Mihályé, aki 1995-ben ve­ tette papírra e helyütt közzétett írását. Bár személyesen soha nem találkozott Gerelyes­ sel, mégis közelinek érzi magához: „ismertem Gerelyes Endrét, mert abban a tájban éltem, amely körülvette, s amelynek tájélményén túl meghatározó volt mindket­ tőnk személyiségére az az irodalmi kapcsolatrendszer is, amelyet ez a táj őrzött. De a táj, a maga romantikus jelenségeivel, a gyermek- és ifjúkor minden feszültsége ellenére magába fogadta Gerelyes Endrét. Ha Zagyvapálfalván cimboráival felka­ paszkodott a Dió-hegyre, megérintette az időnek és térnek ez a végtelen ölelkezése, harmóniája [...]"36 Az emlékező blokk zárásaként Gerelyes is megszólalt, méghozzá néhány Editnek írott levél formájában, amelyet a főszerkesztő a már említett Tavaszi futás című kis kötetből válogatott. Minden sorából sütött a ragaszkodás szerelméhez: „én akárhogy adtam a bankot, akárhány lányt öleltem és akárhányszor táncoltam festett kis ringyókkal, mindig Érted jajgattam, és otthon az ágyban miattad harapdáltam a párnát, simogattam a sötétséget. Tőled kértem bocsánatot minden szenynyes csókért, és üvöltöttem Érted! De soha, egy percre sem tagadtalak meg [...l"37 Gerelyes Endréné 2000. október 10-én kelt (jelen dolgozat szerzőjének címzett) magánlevelében alapvető elégedettségét fejezte ki a salgótarjáni történésekkel kapcso­ latosan, hozzátéve a következőket: „érzem, hogy sokan szeretnének tisztább, erkölcsö­ sebb légkörben, közegben élni, és ezt még ma is megtalálni vélik Bandiban [...) Csak egy kicsit vissza kellene csempészni a tisztességes életformát és a jó irodalmat [...] Új könyvben nem is reménykedem, bár talán egy vékony novelláskötet a rövid, de iz­ galmas novellákból (Káin, Al Bohake n stb.) összejöhet még." Az özvegy néhány javas­ latot is tett Gerelyes életművének további népszerűsítésére. Felvetette például több középiskolai pályázat ötletét: az egyik Gerelyes jellemrajzát vizsgálná valamelyik műve alapján, a másik címe az lehetne, hogy Győztes vagy vesztes volt-e Lancelot? Gerelyes Endréné érdemesnek tartotta egy, a férje nevével fémjelzett, de a pályázó saját élmé­ nyén alapuló sportnovella-pályázat kiírását is. Ugyancsak javasolta továbbá egy est megszervezését, amelyiknek Gerelyesen kívül Baranyi Ferenc lehetne a főszereplője. Felettébb elszomorító az is, hogy a lángőrzők közül többen - Gerelyes Endrénén kívül mások mellett Simonffy András, Arkus József, Kojnok Nándor, Czinke Fe­ renc, Horváth István - Kharón ladikján eveznek már, együtt Gerelyessel. Ez még nagyobb felelősséget ruház az itt maradottakra, akik nem adhatják, nem adják fel küldetésüket. Már csak azért sem, mert akarva-akaratlanul homályosul az emléke­ zet, s Nógrádon kívül alig kísérik nyomon Gerelyes munkásságát, alig éltetik örök­ ségét. Mint már többször is említést nyert, a Tekintet című lap 2000-ben, a 65. szüle­ tésnapon még közölt egy terjedelmes - vitatható és vitatandó - írást Onagy Zoltán tollából, de 2005-ben a kerekebb évfordulón - tudomásunk szerint - már ilyképpen se nagyon gondolt rá senki, pedig lassan immár irodalomtörténeti távlatokba (is) 83 �kerül életpályája és mint a hatvanas években indult írógeneráció - Simonffy And­ rással szólva - „legtehetségesebb" tagjának, Gerelyesnek is szüksége van az akkori körülményeket, a bekövetkezett változásokat és a mai ismereteket egyaránt figye­ lembe vevő körültekintő, alapos, a nézetek ütközését is feltételező tisztességes szándékú elemzésre, az objektív minősítésre. Fehér hollónak számít az az est, amelyet e célból a Litera és a Nyitott Műhely az Előhívás-sorozatban, a közelmúltban - 2010. márdus 17-én - szervezett. A beszélge­ tés során Bán Zoltán András, Jánossy Lajos, Németh Gábor és Reményi József Ta­ más fejtette ki véleményét a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1985-ben, azaz huszonöt évvel ezelőtt megjelent Kilenc perc cím ű kötetről, amely tartalmazza Gerelyes írói pályájának legjobb műveit, köztük az Isten veled, Lancelot! címmel elhíresült kisre­ gényt is. Bár a vitázók eltérő nézőpontokból, élményvilágból közelítették az író munkásságának jellemzőit, így például szociografikus érzékenységét, a művei kiváltotta visszhangokat, abban egyetérteni látszottak, hogy képtelen helyzet volt, amihez képest Gerelyes korában irodalmat kellett csinálni. Éppen ezért komoly elismerésként értelmezhetők Németh Gábor szavai, amelyek szerint „ez az ember valóságos volt" s fájdalmas nem tudni, miként alakult volna prózája.36 Éppen azért, mert az Előhívás a ritka esetek közé tartozik, Nógrádra vár a „fel­ adat", hogy ne hagyja egyik innen „katapultált" íróját feledésbe merülni. Ez ügyben kedvező jelként értelmezhető, hogy a Zagyvapálfalváért Baráti Kör szervezésében évente augusztus 15-éhez, Gerelyes születésnapjához közeli napon megemlékezést tartanak a Batsányi utca 32. szám alatti háznál. Elhangzik egy beszéd, ilyen-olyan műsorszám, és megkoszorúzzák a 2000-ben elhelyezett, felavatott emléktáblát. Az ünnepséget a helyi Pálfalvai Újság általában beharangozza és vissza-visszatér a történtekre is. Ezt teszi a megyei napilap is. Az úgynevezett civil szféra aktivizáló­ dása biztató jelenség a „van is, meg nincs is" Gerelyes-kultusz jövője szempontjá­ ból. Időnként fel-felbukkan tehát, emlékezésre kényszerít „Gerelyes-Lancelot", aztán megint eltűnik a szem elől az életmű, s megtorpan, megbicsaklik az igazán még meg sem erősödött kultusz maga is. Az ügy jó szándékú pártfogóival valami olyasmi történik, mint egykoron a magas Déva vára építőivel... Vajon Gerelyes mit szólna ahhoz, tetszene-e neki, ami itt, az ő nevéhez kapcso­ lódóan történik? Emlékének tudatos, bizonyos elemeiben kultikus jegyeket mutató őrzése ellen elvből határozottan tiltakozna, de az bizonyára jólesne neki, hogy (még!) nem felejtették el. Osztaná Mikszáth Kálmán véleményét, amely szerint „az anya, a szülőföld egy nyájas mosolya többet ér egy világ hódolatánál." Jegyzetek 1 O nagy Zoltán: A szorító alatt. Tekintet, 2000/4-5., 26. 2 J uhász Mária: A küzdő ember elmagányosodása. In: B aranyi Ferenc - K ojnok Nándor Laczkó Pál (szerk.): Lancelot nélkül - Emlékkönyv Gerelyes Endréről. Salgótarján: Nóg­ rád Megyei Tanács, 1986., 22. 3 Gerelyes Endre válasza a Min dolgoznak a magyar írók? körkérdésre. Új Írás, 1972/12., 124. 4 ÖRDÖGH Szilveszter. Olvasás közben - Rekviem Gerelyes Endréért. Napjaink, 1973/11., 10. 5 Kojnok Nándor. Gerelyes Endre (1935-1973). Palócföld, 1973/2., 17. 6 S imonffy András: így hinni. In: G erelyes Endre: Kilenc perc. Bp.: Szépirodalmi Kiadó, 1985. 7-8. 84 �7 Kojnok Nándor (szerk.): Gerelyes Endre (1935-1973) bibliográfia. Salgótarján: Balassi Bálint Megyei Könyvtár, 1981. 8 J uhász Sarolta: Előszó Gerelyes Endre Tizenhárom stáció című írásához. Palócföld, 1981 /6., 14. 9 Farkas Endre: Gerelyes Endréről. Palócföld, 1982/1., 20. 10 Gerelyes Endre irodalmi pályázat. Palócföld, 1982/2. 11 Baranyi Ferenc: Emlékezés Gerelyes Endrére. Magyar Nemzet, 1985. augusztus 16., 7. 12 P intér Tamás: Fényes menetek Gerelyessel. Élet és Irodalom, 1985. augusztus 9., 14. 13 PÁNDI Pál: Szabadság és törvény. Gerelyes Endréről. Népszabadság, 1985. szeptember 7., 13. 14 M oldvay Győző: Szerette az igazságot. Hevesi Szemle, 1985/6., 25. 15 Baranyi Ferenc: Valamiért, ami nincs sehol. Palócföld, 1985/4., 2. 16 M elocco Miklós: Gerelyes emlékére. Uo., 6. 17 T hiery Árpád: A Gerelyes Endre novellapályázat értékelése. Uo., 30. 18 S ulyok László: Gerelyes-emlékkiállítás az irodalmi múzeumban. Nógrád, 1985. szeptember 21., 4. 19 20 21 22 23 Gerelyes Endrére emlékeztek. Nógrád, 1985. november 23., 12. Erki Edit: Gerelyes Endre és a hatvanas évek irodalma. In: Lancelot nélkül. 1986., 41. V eszprémi Miklós: Egy mondat metamorfózisa. Uo., 199. SZAKONYI Károly: Ringben. Uo., 202. C songrády Béla: A szülőföld képe Gerelyes Endre műveiben. Uo., 95. 24 O nagy Zoltán: im., 38. 25 Névadó ünnepség a déli városrészben. Nógrád, 1987. február 24., 1. 26 S zolláGH Zsolt: Salgótarjáni antik szobor. Polgár, 1990. október 4., 25-26. 27 Bozó Gyula: Epizódok Gerelyes Endre életéből. Palócföld, 1991 /2., 205. 28 Csongrády Béla: Egy „fogadott" prókátor öröksége, illetve G erelyes Endre: „Kenyeretlen Tarján?". Új Nógrád, 1992. január 27.4. 29 BÓDI Györgyné: Emlékezés Gerelyes Endrére. Könyvtári Levelező/lapok, 1994/5., 27. 30 V arga Lajos Márton: Nemcsak rajtuk múlott. Hatvanéves volna Gerelyes Endre. Népsza­ badság, 1995. augusztus 15., 15. 31 Onagy Zoltán: Nap 2. - Gerelyessel évforduló után. Nógrád Megyei Hírlap, 1995.09.23., 6. 32 Horváth István: Mának szóló szavak az író emléke előtt. Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus 19., 11. 33 „Semmiféle játszmának nem volt eszköze". Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember 23., 5. 34 CSONGRÁDY Béla: Kilenc gongütés Gerelyes Endre tiszteletére. Nógrád Megyei Hírek, 2005. december 3., 4. 35 Praznovszky Mihály: Használati utasítás. Palócföld, 2005/4. 36 Praznovszky Mihály: Az író és a táj. Uo., 514. 37 G erelyes Endre: Levelek Editnek. Uo., 520. 38 T amás Zsuzsa: Isten hozott, Lancelot! Gerelyes Endre: Kilenc perc az Előhívásban. Litera, 2010. március 20. = http://www.litera.hu/hirek/isten-hozott-lancelot. 85 �T a l á l k o z á s i p o n t o k H a n dó P éter A táj vándora Beszélgetés Gelencsér János festőművésszel Salgótarján vásártéri sakktáblája mellett találkoztam az idén 50. életévét betöltő Gelencsér János festőművész-népzenésszel, hogy onnan a közeli műterme csendes félhomályába vonul­ junk, néhány „képkockát " lepergessünk abból a világból, amelyben él és alkot. - Onnan kellene elindulnunk, hogy nem a nógrádi tájegység szülötte vagy. Pécsett láttad meg a napvilágot. - Pécsett születtem, de onnan harminc kilométerre, Mecseknádasdon, egy igazi sváb faluban nőttem fel. Ott még a mai napig is jelentős számban svábok élnek, és ápolják a hagyományaikat, a kultúrájukat. A második világháborút követően na­ gyon sok embert kitelepítettek. Húszkilós csomaggal kellett elmenniük. Közülük sokan visszaszöktek és a saját házukat visszavásárolták. - Érintette ez a családod is? - Nem, mert az én apukám szülei kilencen voltak testvérek. Zalában nőttek fel, szegény magyar családban. Kitelepített svábok helyére költöztek, s emiatt sokáig nehezen fogadta be őket a falu. Ebből következően az apámban mindig volt egy megfelelési kényszer. Az anyukám viszont ott élt. Vagyis van bennem sváb vér. - A családodban volt zenész vagy festő? - A rokonságban akadt olyan, aki rajzolgatott, vagy festett. Azonban senki sem jutott el addig, hogy azt mondja, na, most én ezzel foglalkozom és föláldozok mindent - A képzőművészet vagy a zene vonzott előbb? - A rajzolás. Gyerekkoromtól. Mikor megdicsért valaki, az lelkesített. Később jöttek a rajzszakkörök Pécsett. Lantos Ferencnél nagy örömmel, igyekezettel és jó szándé­ kokkal. És Halász Károlynál. A Pécsi Műhely emblematikus személyiségei ők. - Leginkább melyik irányzathoz tartozónak tekinted magad? - Nyilvánvalóan hatottak rám a legkülönfélébb irányzatok, de nem szeretném a munkáim bárhová is besorolni. Azt gondolom, hogy a képcsinálás, a festészet vagy a rajz, az egy olyan eszköz, amellyel az embert fogalmazod meg. Az érzelmét, a tapasztalását Az ember emlékezik. Nyilván az ősein keresztül is, hiszen tőlük nem csak a sejtjeit kapja, a lelkületét is, amit hordoz, kiegészít a tapasztalatával. Ez előhív­ ható, mint egy fénykép, hogyha az ember erre készteti magát. - Egyfelől fontos az ős, másfelől fontos az, aki tanít, akitől a szakma ismeretét, szeretetét kapod. Lantos Ferenc és Halász Károly mit adtak neked? Képi látásmódot? - Rendszerben tudtak gondolkodni és ezt kitűnően fogalmazták meg, adták elő. - Általuk te is rendszerben gondolkozol? - Nem. Sokkal több mindent bízok a véletlenekre. Szeretem azt, ha nem tudom előre, hogy mi lesz a képből. Van egy váz, ami mentén elindulok, de menet közben 86 �ez rengeteget alakul. Nem tudom a végét. Addig csinálom, amíg azonossá válik azzal a belső képpel, amit én fontosnak, kerek egésznek tartok. Közben a legkülön­ bözőbb hatások - a szín, a forma, a kép meséje - érnek. Elvisznek más irányba. - A képeiddel mesélni akarsz? - A kép meséje fontos. A lelkünkben a képek egészen furcsa kavargása zajlik. A festmény utalás arra a helyzetre vagy arra az állapotra, amit megtapasztaltam. Ezt a tapasztalást igyekszem képpé tenni. - A korábbi festményeiden az egyes térbeli formák markánsabban elkülönültek, több színnel dolgoztál, most viszont sokkal homogénebb felületet festesz. Másfelől többé-kevésbé ugyanazt viszed tovább. Erre az útra a mestereid tereltek vagy tőlükfüggetlenül leltél rá? - Régebben - amit a tevékenységem kamaszkorának tekintek - tubusszíneket használtam, pár éve azonban lazúrozom a színeket. Volt olyan időszak, amikor a mesterek - úgy mond - keze nyomát hordozták magukon a képeim, de jó volt ebből kilépni. Az embernek egyedül kell maradni. Egyedül kell járnia az útját. Nyilván, ők adtak egy impulzust. Ez nagyon fontos volt, de az embernek meg kell találnia a saját hangját, a saját otthonát a művészetben. Hiszen ez ettől jó, ettől működik. - A tubusszínekkel szemben most a természet, a föld színeivel dolgozol. A zölddel, a bar­ nával, a sárgával... - Mert ez sokkal izgalmasabb. Olyan érzékeny felületeket lehet belőlük létre­ hozni, amilyeneket a tubusszínekből nem. A lazúrozással sok minden elfedhető. Ami megmarad, az hangsúlyosabbá válik. Lassúbb az érése a képnek. Készítése során sokkal jobban el lehet mélyedni, meditálni... Közben hangos irodalmat hall­ gatok. Ez is nagyon jó eszköz arra, hogy az ember ne foglalkozzon az ablakon kí­ vülről érkező zajokkal. Nem lehet felajzott idegekkel és állandó vibrálással képet csinálni. Ahhoz le kell higgadni. - Esetedben a festés meditációs gyakorlat is? - Mindenképpen az. Csak az ember sokszor nem érzi ezt. A lelkünk egészen gazdag világ, egy hatalmas táj, amiben lehet utazni befelé. Az elmélyedés lehetőség arra a bizonyos filmelőhívásra, ami benne van az emberben. Például az öregapám csak annyit elmesélt, hogy járt a háborúban, részt vett a harcokban. Mert sok ször­ nyűséget látott, nem szeretett róla beszélni. Én nem voltam ott, de - egészen biztos - valahogy ez is bennem van. És épp így az, amit a régebbi ősök láttak vagy tapasz­ taltak. Ha ezt összeadod, akkor ez már lelkiségben isteni. - A „tubusszínes korszakodban" a keretet elkészültét követően kapta meg a kép, most vi­ szont szinte mindegyik képednél festesz a képen belül is egy keretet, vagy a keret faanyagát is belefested a képbe. - Ez attól van, hogy pár évvel ezelőtt találtam egy faragott, 1910-es készítésű kelengyés ládát. Hihetetlenül gazdag a motívumkincse. Az idő vasfoga megrágta ugyan, de van egyfajta szépsége. Megtetszettek a faragásai, az építkezése, a rend­ szere, a szimbólumai. Arra gondoltam, ha ezt a képbe valamilyen módon át tudom ültetni, akkor ez ad egy izgalmas lezárást a képnek. Ez az egész tevékenység egy lehetőség arra, hogy keress és megtalálj magadból valamit. - A ládán megjelenő szimbólumok jelentéssel bírnak. Ezekből a jelentésekből össze lehet rakni egy történetet. Te is szimbólumokkal dolgozol? - Igen. A csillagok, a Hold, a Nap, a fa, az épület, akkor ez a lent és fönt, melynek révén megfordulhat a táj... Van ebben egyfajta meseszerűség is. A mese mindig 87 �nagyon izgalmas, mert valahol örök, mert az ember történetét a legszemléleteseb­ ben mondja el. Ugyanakkor hordoz magában valamiről valamilyen példázatot. - Akkor te mesélsz, el akarsz mondani egy történetet? - Mesélek. De valami olyanról, amit én is csak sejtek. És pont ebben van a dolog izgalmassága. Utazik az ember ezeken a tájakon, önmagába befelé. Lencseként működik, önmaga számára is megmutat valamit. Felszínre hoz. Viszont nem tu­ dok elszámolni ezekkel a motívumokkal. Számomra nem konkrét jelentéssel bírók. A teremtésnek valami furcsa üzenete van. - Az eget alkotó elemek egyfajta állandóságot tükröznek. Ehhez képest a környezeti ele­ mek - a fa vagy az épület - változóak. Jelentésük is? - Az épület hajlék, amibe behúzódsz. Falai között töltőd az életed nagy részét. Ugyanakkor bezártság is. Ki akarsz onnan szabadulni. És mi fogad odakint? Fogad a táj, amit választottál magadnak lakhelyül. Napi szinten újra és újra bejárod azt a kis területet, amit kijelöltél magadnak, és utána megint visszamész a házba. Az ember ezeket az utakat járja, holott ezen túl is van horizont. Vagyis a horizontodon túl is vannak dolgok, mégsem tudsz kilépni a rendszeredből. Ezt a rendszert döb­ benetesen izgalmas kívülről látni. - Kívülről próbálod megfesteni ezt a rendszert? Mégiscsak rendszert festesz? - A saját lelkületem rendszerét. De ha megfigyelted, ezeken a tájakon a figurák mindig úton vannak, mindig elég nagy lépésekkel keresnek valamit. Ez a kereső én magam vagyok. - És mit keresel? - Saját magamat. A választ arra, mért vagyok az, aki vagyok, hogyan tudok kap­ csolatot teremteni valami felsőbbel, hogyan tudok ráhangolódni arra a valamire, ami nagyon örök és nagyon régi. Erre való eszköz - szerintem - a festészet. Nekem az kell, hogy olyan legyen a kép, mint valami sűrítmény, olyan, amiből lehet táp­ lálkozni, impulzust, energiát kapni. Hogy ezt észre vedd, ahhoz szem kell. Hamvas Béla írt az úgynevezett meditációs objektumokról, amihez a kultúrember vissza tud térni, mint forráshoz. - Ebből levonhatom azt a következtetést, hogy meditációs objektumokat próbálsz festeni? - Végül is, igen. Sok kép van. Mindent dokumentálni akar az ember, de minden tárgyat nem lehet megtartani, nem lehet minden egyszerre fontos. Ezért izgalmas olyat csinálni, ami fontos lehet, amihez vissza lehet térni, olyat létrehozni, ami a képi nyelvén - a színek, a formák nyelvén - beszélni tud. - Viszonylag ugyanazokból az elemekből építed fe l a festményeidet. Ezek milyen funkcio­ nális szereppel bírnak? - A gyerek is mindig visszatér egy-egy motívumhoz. Örömmel tér vissza. Én is így vagyok vele. Érzésem szerint ezek működnek. Tudom használni őket, és öröm­ mel használom őket, ezért újra és újra megjelennek a képen, de konkretizálásukat nem merném megkockáztatni. Zsúfoltság és történés van rajta, a kép felülete meg érdes, hiszen foltozott régi zsákokra dolgozom. Azt szeretném, ha az, amit csiná­ lok, az valahol a lelket megérintse. Súgjon, sugalmazzon. De ne legyen közhelysze­ rű. Az ember a lélek tájain engedi ki- és felszabadulni a dolgokat. - Akkor lelki tájat festesz? Munkáidon a táj és a település viszonya jelenik meg elsősor­ ban. Az ember mindig csak epizódszereplőként - a nagy felülethez képest kis méretben - van jelen. Nem az embert akarod megfesteni, hanem a világot? 88 �- Az ember kis szereplő ebben a világban. Nem főszereplő. Nem a kép teljes egészét foglalja el... - Addig, amíg a festményeid túlnyomó többségénél a természeti és az épített táj, a külvi­ lág jelenik meg, grafikáidon mindig az ember. Miért van ez? - A grafika valahogy sokkal simábban működik, amikor embert rajzolok. Látok valakit, valakiket az utcán, ahogy egy helyzetben viselkedtek így vagy úgy, amint lelepleződik karakterterük. Tragikomikusak ezek a figurák. - Ezeket a lelepleződéseket próbálod a test torzításával megmutatni? - Igen, ezzel sok minden megfogalmazható. Az embernek bizonyos helyzetben sokkal nagyobb a feje a méregtől, mint amekkora. Hevesebben dobog a szíve. Úgy érzi, nem tud lépni. Olyan helyzetben van, amikor belülről látva megváltozik a testalkata a felgyülemlett indulat vagy az érzelmi hatások következményeként. Nálam ennek rögzítő eszköze a rajz, a festés. Tehát kell az impulzus, az élmény. Hosszú évek alatt az ember ráhangolódik erre. - Mikor sikerült rátalálnod a saját „nyelvedre"? - Úgy 2004-2005-ben. Előtte a keresés időszaka volt. Nem szívesen nézem a ko­ rábbi képeket. Zavarnak a mesterségbeli balfogások, az elfestések vagy elrajzolások... Akkoriban gyorsan dolgoztam. Nem szabad, erre jöttem rá az elmúlt öt-hat évben. Lassan, megfontoltan kell dolgozni. El kell távolodnom a képtől, hogy bizo­ nyos részleteket pontosabbá tehessek. Első lendületből az ember gyakran hiszi azt, sokat markolt. Aztán ahogy újra és újra szembesülsz a képpel, érzi, sok törlendő van benne, ami nem oda tartozik. De amikor megszületik, akkor nincs megállás. Ha megvan a főváz a színekben, a formában, utána lelassítok, mert a kidolgozás, a megfogalmazás így lesz igényesebb, mívesebb. 89 �A M I MARAD K a bd ebó L ó rá n t Egy örök-új értékrend valóságának visszakeresése Hárs Ernő: É leted n élkü l Nomen est omen: a 90 éves Hárs Ernő az Orpheusz Kiadó­ nál jelentette meg feleségét ünneplő és sirató verseit, ben­ ne legújabb költészetünk fi­ gyelemre méltó alkotását, a Rekviem szólóhangra című, húsz részes emlékező-elbeszélő köl­ teményét. És ha belegondolok a kötet témájának és a kiadó nevének kapcsolatára, egyben Rilke Orpheus Eurudiké Hermes cím ű versére is visszagondolok. Hiszen annak fordítás­ történetébe éppen Hárs Ernő szólt bele valaha, ó mutatta meg Szabó Lőrincnek Rab Zsuzsa magyar változatát, ezzel fel­ keltve A huszonhatodik év szonettjeit épp akkoriban záró költő érdeklődését a vers és csinos fordítója iránt. Szabó Lőrinc egyik legszebb, nem megrendelésre készített műfordítását kiváltva ezzel. Versalkotásával Hárs Ernő is belép a Rilke-formálta túlvilágra tekintés távla­ tába, versébe fogva a nyitóképben a létezést keresztező egyedi lét időbelisé­ gének filozófiát meghaladó, csak a poé­ tikával megragadható metafizikumát: Tudom, nem hozhat vissza téged Se könny, se sóhaj, se ima, Nincs többé emberlábbal járható út Közöttünk, se göröngyös, se sima. Ha vállalnám is az akármi hosszút, Mely a nemlétbe torkolhatta léted, Nem érném utol a növő időben A percet, amely elrabolt előlem. 90 A történések ideje és a létezés végtelen autentikussága olyan poétikai megoldással választja el a költőt témájától, amely éppen a poézis segítsé­ gével megteremthető újrakapcsolódás csalfa-hitető esélyét vezeti fel. Költő legyen a tal­ pán, aki ennek - a Rilke és Szabó Lőrinc hátrahagyta, és talán Heidegger megsejtette - kapcso­ lódásnak, teljességre vágyódásnak a kihívását elfogadja. Lehet a Költő Agyának ebbe a rejtekútjaiba behatolni? Orpheusz után Odüsszeusszal tartani hazaútra, de amely Ithakának már csak emlékét mutathatja fel, egy másfajta utazást vállalva: az eszmények időtlen­ ségébe belefagyva-rögzülve, az utazás dantei változatát felvállalva - az ideák rendjében megrögzítődni, a realitásra abból a távlatból visszatekintve. Be­ fagyva az ideák világába, mégis a való­ ság életteli emlékezetét éltetőn magába sűríteni. Dichter = sűrítő. Hárs Ernő költőként mégis festőt választ, útjára példázatteremtőt. Meggondoltató me­ részség a kötet fedlapján Böcklin 1880-as Toteninsel (A holtak szigeté) című festmé­ nyét felmutatni. A képpé fagyott Odüsszeusz-hajót. A halált emberi méltósággal fogadó poétikai kaland legmagasabb példája­ ként. A modem festészet legtalányo­ sabb, legrejtélyesebb darabjainak egyikét �Látomásával az angol preraffaelitákra és a mi Nakonxipánt idéző festőnk, Gulácsy Lajos műveire nyitva kilátást. Így együtt - napjaink legdivatosabb mesterei, a feltámadt szecesszió sejtel­ meinek és alakzatainak felidéződése okán nyújthatnak kezet gyászában a költőnek. Nem gyászát erősítvén, de az életrejtély poétikai átgondolására biz­ tatva. Nem segítve, inkább intve: meg­ oldhatatlan kalandra vállalkozol. De emberi méltóságod megkívánja, hogy e kihívással újra-meg újra, szavanként, soronként, strófánként, fejezetenként történeteitekben szembenézz. Nem múltat idézve, de a jelenidőt kitöltve. Az élet jelenidejét megteremtve. Hárs Ernő verseivel mindezekhez kapcso­ lódva, egy régi hagyományú verselés­ hez kötődik ugyan vissza, mégis, úgy érzem, telibe találta a korszerűséget. Idézzem a ciklus második versszakát, mely a költészetünk egyik legszebb versszaka számomra: Az öröklét végtelen tükrű tenger, csak egy-két korallzátonya lehet, hol megveti lábát a földi ember s leéli azt a kérész-életet, mely annak, ki rá belépőjegyet nyer, attól lesz szép, hogy visszahozhatatlan, s melyben kicsinyben éppoly öntudat van, Mint ami mozgat égitesteket. Bár benne a Gottfried Benn által kár­ hoztatott hasonlító szerkezet: „mint". Csakhogy ha figyelmesen olvasom: ez nem hasonlítás, hanem mellérendelés. Két különnemű dolog együtt érzékelé­ se. Egymás mellé rendelése. A Teremtés által megadott emberi méltóság legran­ gosabb tudatosítása. Hitvalló befogadá­ sa a modem kor fizikusai által óhajtva sejtett létezési formának. Mely túllép a mechanikus világkép Istent pótolni akaró rendezkedésén. Lehetséges, hogy ez a nagy-nagy, beláthatatlan világ­ mindenség csakis ezért a kicsiny sem­ miségért, amit úgy tudatosítunk, mint emberi történelem, minden csakis ezért lenne? Miért ne? Ha Isten így akarja! És ha egy költő így tudja láttatni. Pedig Hárs Ernő a sokszorosan kor­ szerűtlen költő álorcájában okozza a legkirívóbb meglepetéseket. Korszerűt­ len? Egyre meggyőzőbben hangsúlyo­ zom: látszólag! Emlékszem, Kisklára (azaz Gáborjáni Szabó Klára, Szabó Lőrinc leánya) mu­ tatta be nekem barátnőjének, Sándor Juditnak - minden idők egyik legjobb magyar operaénekesének - férjét. Költő, mondta, bár foglalkozását tekintve diplomata: ENSZ-tisztviselő. Én akkor a Napjaink versrovatát szerkesztettem. Válogattam versei között. A terézvárosi búcsút élénk színekkel megjelenítő versén akadt meg szemem. Akkor még Miskolcon éltem, mit sem érzékeltem arról, milyen áthallásokra adhat alkal­ mat egy terézvárosi őszi hangulatú pillanatkép. Színes, mozgalmas zsáner­ képként kezeltem: mintha Arany János leírásainak utánamondója lenne Lévay József szintjén. Csak most visszatekint­ ve látom: az októberi forradalom egyik legsikerültebb emlékversét közölhettem lapunkban. Aztán: nemzeti adósságtörlesztésnek tekintettem, amint a nyugdíjas diplo­ mata lefordítja egymás után Tasso A megszabadított Jeruzsálem és Camöes A lusiadák című eposzait. De hol van már az eposzok kora, jegyzem meg kézbe véve áldozatos fordításait. És egyszerre csak megjelenik körülöttem irodal­ munkban a poszt modernnel szövetke­ zett eposzvariációk armadája. Juhász Ferenc kései felszabadulásának reme­ kei: nem azok a hosszúversek, amiket ő maga époszoknak nevezett, hanem a valódi eposzi küzdelemmel teljes, vá­ lasztóakarattal terhes nagy kompozíciók, 91 �A halottak királya, a Halott feketerigó és A Fekete Saskirály. És az újabbak, Szabó Magda Creusais alcímű, prózában hul­ lámzó verses regényétől, A pillanattól, az emberi méltóságot kiharcoló „kifor­ dított" Aeneistől kezdve Térey Jánosnak az önmagát átváltoztató ember képét meggondoló Paulusáig é s Tandori De­ zső A feltételes megálló kötet verébtörté­ neteiben mára feltáruló, önmagát elve­ szítő és újrafeltaláló emberi normaren­ dig, valamint Pálfi Ágnes Szép volt, fiúk! című (még csak kéziratban olvasható) életmódfelmutató művéig az eposz, mint a megújuló magyar költészet rep­ rezentatív műfaja jelenik meg - talán legélőbb mai műformánkként. És most ebbe a sorba kapcsolódik be maga az eposzfordító saját költészetével, leg­ újabb költői remeklésével, a rekviembe épített életregényével. A hetvenes években a töredék-verset méltattam, mint az őszinteség reprezen­ tatív kényszerű megszólalási módoza­ tát. A lefokozottság bevállalásával szemben aztán hirtelen egyfajta újabb teljességre törekvés felé tekintett költő­ ink igénye. A sok oldalról megvizsgált, összerakható és a történelmi folyama­ tosságba visszakívánkozó élet hagyo­ mányfolytató alkotásmódja hívta segít­ ségül az eposzi jellegű formáltságot. Sokaknál a byroni-anyegini beszélgetős forma és az apollinairei-cendrarsi-kassáki eseményelbeszélő eszmélkedés evangéliumokra ütő jelentkezése - mely látensen a magyar irodalomban mindig is életben maradt - által is meggazda­ gítva. Imigyen a legváratlanabb helyről, a legkorszerűtlenebbként feltűnő for­ mák jelenhetnek meg legaktuálisabb beszédmód hordozóiként. Ráadásul Hárs Ernő rekviemje be­ szédmodorának kiválasztásával még az eposzon belül is a leghátrányosabb példa követésére vállalkozott. Nem­ 92 hogy feledi a hősi változatot, kerüli annak parafrázisát, de még a Byron-féle közönségével beszélgetős formát is kikerüli. Marx és Lukács György gú­ nyolódik Goethe remekén, a Hermann és Dorottyán, hogy kilátszik belőle a filisztercopf, - nyárspolgári idillnek minő­ sítve eszményítő verses elbeszélését. De hát mi minden inspirálhat egészen más végeredményt. Az effajta goethei ihle­ tés élteti az egész másként kifejlő Keller-féle Zöld Henriket (persze a má­ sodik változatát, és ha magyarul olvas­ sa valaki, nehogy az öreg Ignotus elke­ nő szövegét vegye kézbe, forduljon teljes bizalommal Jánosy István filozó­ fiailag is pontos, szórakoztató fordítá­ sához), és erről a nevelődésiként is feltűnő, ridegen idilli regényről árado­ zik Szabó Lőrinc a Tücsökzene készítése idején. Biedermeier idill, rideg derű és Tücsökzene!? Hárs Ernő rekviemjét kéz­ be véve is készen áll a számra: bieder­ meier idill? De hát A feltételes megálló létfontosságú közlendőjének megérté­ séhez is évtizedek kellettek nekem. És ha már így csokorba kötöttem a múltat a jelennel, kimondhatom, hogy Hárs Ernő rekviemje nemcsak stílustör­ téneti - hogy úgy mondjam: - szenzáci­ ót jelenthet. Sokkal inkább a közösségi eszmények újraéledésének ünnepi pil­ lanatát képviselheti. A költészetté vált polgárerény poétikai diadalát. (És ha így olvasom, visszatekintve még a Tücsök­ zenének is új távlatot adhat?) Az emberi kapcsolatok - a szerelem, a család, a barátság, az összetartozás érzésének - felújulását. A hivatás felmagasztosulását. Minden polgárinak tartható érték újraértékelését elvégzi ebben a sirató verssorozatában. Meg­ idézi egy sok évtizedes házasság idők viszontagságait kiálló próbáját. Felidézi a család (gyermek, unokák) beépülését a közös életbe. Megidézi a barátság, �árulás, csalódás, kitartó összetartozás példázatait. Mindazt, amit oly sokszor filisztercopfként gúnyoltak. Gúnyoltam volt magam is ifjúságomban. Bár én már akkor is sirattam a generációs egymásra épülés emberi méltóságot megtartó erejének akkori pusztulását. Weöres és Kodály Öregek című ijesztő látomására hivatkozva. Hárs Ernő utóbb elkészült versének hősnőjét magam is ennek a példázatos életmodellnek szellemében búcsúztat­ tam egy helyen, majdhogynem Hárs Ernő versének fogalmazásával. Leírtam maradandó emlékezetét: gyászolja a magyar állami Operaház, a zenepeda­ gógia, a magyar kulturális élet. Méltán, mert a legnagyobbak közé tartozott évtizedeken keresztül. Gyászolhatják olvasói is, mert kulturált cikkeket is írt, könyveket, emlékeit, eszményeit ő ma­ ga is megörökítette. Majd mindezt én is kiegészítettem, az embert akartam fel­ idézni, aki a magyar kultúra egyik ve­ zető személyiségeként is példás család­ anya volt, a keresztény szellemű család egyik példa életét rendezte el önmaga körül. És mindezeken túl képes volt időt szakítani, hogy Szabó Lőrincnek, a költőnek színésznő leányát egy életen keresztül barátságával egyensúlyban tartsa. Sőt Kisklára halála után édesany­ ját, a költő özvegyét, Nagyklárát is utolsó percéiig istápolta. Sándor Judit is elmondhatta, amit férje hangoztatott Dobos Marianne interjúkötetében: „Éle­ tem majd" minden pillanatában a Gondviselés különös kegyét érezhettem érvényesülni. A rossz is jóvá változott." Könnyű volt ezt a képet felrajzolni, hiszen megrajzolta emlékezésében férje még életében, az idézett interjúban. Mondatról-mondatra átérezhettem Sán­ dor Judit és Hárs Ernő egy életen át alakított és alkalmazott életeszményé­ nek minden mozzanatát. Így azután, ugyanazon igény mun­ kált nekrológírói elképzelésemben, mint ami férjének ezt követően készülő versében. Hiszen egy ország igényli ezeket az eszményeket újra. Ahhoz, hogy új életre támadhasson fel hazánk, ezeket az eszményeket vissza kell ve­ zetni az életbe. Fel kellett figyelnem nekem is mindazokra, akiknek életében ez az igény pusztító eszményű évtize­ deken át továbbélt, tetszhalálában is továbbmunkált. Erőt sugározhatott, példázatot alakított egy soha fel nem adott jövőkép számára. Hárs Ernő sem tesz mást most, mint hogy kilencven évesen költő módjára elkezdett emlékezni nemrég elhunyt feleségére, az együtt megélt évtizedek (majd évszázad!) eseményeire, közösen vállalt eszményeikre. Mondta és mond­ ta strófáit, beszélgetve halott hitvesével, és velünk, célzott olvasóival. Észre sem véve, hogy ezt a mezőt ma, most, itt megvalósíthatóként tervezik körénk. Lesz ebből valami? Bár lenne! A költő: saját múltjába nézve értékként álmodta előre, az utódok számára megélt életük tanúságát és tanulságait. Müyen kapcsolatformák fonódnak bele ebbe a költeménybe, a házaspár költő által visszaképzelt életet felidéző emlékezésébe? Példázatok. Szinte nem­ zetmentő bibliai és nemzetvesztő törté­ nelmi jellegű történetek. Mintha Cara­ vaggio Juditja elevenedne meg, amint a hősi magaelszánású leány arcát felidézi. Majd pedig ellenében mintha Jókai emberi sorsokkal felelőtlenül játszadozó kormányzó hatalma fonódna életükbe, Lodovico Gritti, az áruló barát szemé­ lyében. Hol jót, hol rosszat hozva rájuk. Mindenképp a bizonytalanságot jelké­ pezve. Hárs Ernő szavával: karmikus sorsot. Szembesítésül azokat a jellemképeket idézem csak, akiknek portréját magam 93 �is ismerni vélem. A nagy költő leányát ismertem, utolsó versmondó útjára is elkísértem Balassagyarmatra; a Madách Színházban pedig Tennessee Williams A tetovált rózsa című darabjának általa megformált boszorkányát, végső fellép­ tekor magam is borzadva csodáltam. De jellemképét csakis a költő elbeszélé­ séből ismerhettem meg. Dosztojevszkiji család - mondta szavakkal, jellemezve a leány helyzetét, és milyen maradandó portrét mutat fel a strófákban a család nyugalmába ékelődő jelenség leírásakor. Kisklára volt a szabály és a mérték, Élektra, ki apjáért bosszút áll, szeretett mindent, ami nagy, mi érték, s mi a rontó idővel szembeszáll. Szeretetében és gyűlöletében egyként nem ismert önmérsékletet, ezért lett halott már az életében, kit a világ magából kivetett. Nem bírta ki erős egyéniségét lassan már senki, mi is nehezen, szakmája, a színház is, noha élt még, már eltemette végérvényesen. Pedig ezer kincs volt útravalója, verset nem mondott senki nála szebben, ki tudja, mi lehetett volna, hogyha a jelleme nem oly rendíthetetlen. Most fenn van már az égi csarnokokban, és üdvözülten onnan integet, hogy mint itt lenn, a mennyei lapokban is közöltet majd tőlem verseket. És megidézi a gyémánt jellem ellen­ tétét, a gyémántot vágásra-pusztításra használó másikfajta embert. A folyon­ dárt. Egy-két strófa, és a barátság és árulás esetét oly igen huszadik századi módban tudja bemutatni István barátja sorsára célozva. Istvánt kevésbé egy tömbből faragták, vegyesen volt érc benne és salak, 94 jó angyala hiába vívta harcát, a démon többször erősebb maradt. Karmikus volt szerepe életünkben, mely tőle sok szép ösztönzést kapott, s ő lett számunkra végül is a hűtlen barátok közt a legalávalóbb. Mestere volt a kapcsolatszövésnek, Kisklárát s Boglárt ő adta nekünk, s ő közvetítette a bölcs igéket, miket Rudolf Steinertől ismerünk. Ám ô volt, ki a pokol kapujára engedte kifüggeszteni nevem, míg láthatatlan tintájába mártva tollát, halált fogalmazott nekem. Mégsincs szívemben miatta harag már, s azt kérem, néki te is megbocsáss, hisz egy felsőbb ítélethozatalnál egészen más már a megfontolás! Eszköz vagyunk mind az Isten kezében, ő tudja csupán, nekünk mi a jó; nem lett volna belőlem soha költő, ha egy barátunk nem lesz áruló. Az áruló barátnak a házaspár életét kísérő átkos-áldásos jelenlétét Hárs Ernő életrajzi elbeszéléséből ismerhet­ jük: elbeszélte azt már a maga történeti­ ségében Dobos Marianne Akkor is kará­ csony volt trilógiájában, a Karmikus kap­ csolatok című fejezetben. A harmadik baráti családot és Boglár vonzását csak a mostani versből ismer­ hetem. Itt olvasom: az embert segítő családok közötti kapcsolat a poklok feletti kéznyújtás értékes idilljét miként képes megvalósítani. Hárs Ernő rekviemje, bárha tanköl­ teménnyé is átlényegülhet, mégis megmarad egy alanyi költő személyes ügyének. Költői alkata: a megfigyelés remekléseit, a leírás pontos jeleneteit tudja felidézni. Jelenetekben gondolko­ zik, nem fogalmakban. Emlékezetének mechanizmusát ma­ gam is megismerhettem. Egész napos �Szabó Lőrinc-ünnepség volt Balassa­ gyarmaton. A Palóc ligetben avattuk Borsos Miklósnak - azóta a városra szégyent hozva ellopott - mellszobrát. 1977. március 30-án az országban első­ ként itt állították fel a költő emlékmű­ vét. A költő születésnapját megelőző napon. Délután a megyeháza díszter­ mében műsor, majd előadás. A hosszú program megpróbáltatásai után min­ denki mielőbb haza szeretne érni. Kilé­ pünk este a kapun: hó borította az ut­ cát, a kocsit legalább tíz centis hó fedi. Letisztítjuk. Beülünk. Indulnék, hirtelen tengelye körül megforog az autó. Ez azt jelenti, lépésben mehetünk csak a sötét, kanyargós úton. Lód autójával rutino­ san kivág, hazaérve feleségemet biztat­ ja: reggel előtt ne is várjon haza minket. Útközben egy síkos emelkedőn Varga Irénke és gyakorlott autós mérnök férje próbálja újraindítani kocsiját, kerekeik alá rongyokat illesztve. Kiabálnak, inte­ getnek: meg ne álljunk, majd csak el­ vergődnek. Szerencsére Hárs Ernő volt az útitársam. Nekik a Bánki-tónál va­ lami telkük volt, így szinte bekötött szemmel ismerte a szerpentin fordula­ tait. Memóriájában megbízhattam. Csak a kuplung-fék hóban oly nehéz egyen­ súlyával kellett törődnöm. Vác után kiegyenesedett az út, a hó is eltűnt: gondoltam, gyorsíthatok. Akkor meg a lefagyott út kényszerít óvatosságra. De hogy még éjfél előtt hazaértünk, az Hárs Ernő realitásérzékű memóriájá­ nak, utóbb megnyugtató elbeszélő­ képességének volt köszönhető. Erre az utazásunkra emlékezve olvasom most rekviemjét. A tárgyszerű pontossággal felépített jeleneteket, amelyek alkotása mértékadó értékformálását biztosítják. Ezek a jelenetek képesek alájátszani alkalmanként el-eleresztett, hosszú, fogalmakat képviselő szavainak, ame­ lyeket a gyakorlott költő rím és ritmus­ kezelésével tud folyékonnyá simogatni. A jelenetek építőkövei az emlékezés­ nek. De mint a dantei utazásnál, Hárs Ernő emlékezete által megformált rea­ lizmus lényegéről is elmondható: a legnagyobb feladatot vállalja, az ítélet tapasztalatával együtt felmutatni a világ Isten által teremtett rendjét, érzé­ kelhetővé tenni azt a képet, hogy mi­ lyenné lehet az ember, Isten képmása az élet küzdelmei során és után. A kö­ zépkor realista filozófiai módszerének újjáélése ez: amely az ember végső lényegét mutatja fel, ahogyan használta jó és rossz közötti választási képességét, ahogyan befejezetté teszi saját magát. Bemutatja - mondjam így - feltámadás­ kori képmását, létezésének az egyetlen igazán hiteles ábrázatát, amiként belekövül az örökkévalóságba. A rekviemben a lakásában, minden­ napi tárgyaik között matató költő és A holtak szigetén ideává kövült asszony egymásba játszó „beszélgetése" egy örök-új (mert ma is érvényes) értékrend valóságának felmutatását éli meg, a felidézett jelenetek pontos „megbeszé­ lésével". (Orpheusz, Budapest, 2010) 95 �B azsAnyi S ándor (1969, Miskolc): Irodalomkritikus. A PPKE-BTK Esztétika Tan­ székén oktat. Legutóbbi kötete: „Fehéret, feketét, tarkát..." Változatok az iróniára (2009). C sob Anka Z suzsa (1983, Miskolc): Költő, író. Budapesten él. Legutóbbi kötete: Bog (2009). C songrády Béla (1941, Hatvan): Újság­ író, író, közíró, a Nógrád Megyei Hírlap nyugalmazott főszerkesztője. Salgótarjánban él. Legutóbbi kötete: Vigaszágon (2004). G araczi L ászló (1956, Budapest): Író. Többek közt Füst Milán- (1991), Déry Tibor- (1994), József Attila- (2001), Szép Ernő- (2001), Márai- (2002) és Csemus Ákos-díjas (2009). 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjé­ vel ismerték el munkásságát. Legutóbbi kötetei: Arc és hátraarc (2010). L ázár B ence A ndrás (1989, Szeged): Költő, író. Faludy-díjas (2009). Kötete: A teraszról nézni végig (2010). N. Tóth Anikó (1967, Zselíz): Író, iroda­ lomtörténész, egyetemi oktató. Ipolyságon él. Legutóbbi kötete: Tükörkönyv (2008). N émeth Z oltán (1970, Érsekújvár): Költő, kritikus. A Bél Mátyás Egyetem tanára. Legutóbbi kötete: Penge (2009). Parti N agy Lajos (1953, Szekszárd): költő, drámaíró, író, szerkesztő, kritikus. Többek közt József Attila- (1992), Kossuth- (2007) és Prima Primissima díjjal (2007), a Ma­ gyar Köztársasági Érdemrend tisztike­ resztjével ismerték el munkásságát. Leg­ utóbbi kötete: Se dobok, se trombiták (2008); A pecsenyehattyú és más mesék (2008). S závai A ttila (1978, Vác): Író. Rétságon H andó P éter (1961, Salgótarján): Költő, író, él. Legutóbbi kötete: Optikai tuning (2009). antropológus. Sóshartyánban él. Legutób­ bi kötete: Alvó konfliktusok mezején (2008). T andorj Dezső (1938, Budapest): Költő, (1977, Miskolc): Költő, író, vizuális művész, a Műút folyóirat irodalmi szerkesztője. Legutóbbi kötete: klór (2010). K.KABAl LÓRÁNT Kabd ebó Ló rán t (1936, Budapest): Iroda­ lomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, Szabó Lőrinc monográfusa, a Miskolci Egyetem Szabó Lőrinc Kutatóhelyének vezetője. Többek közt Szabó Lőrinc- (1989) és Herman Ottó-díjas (1998), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével (1998) ismerték el munkásságát. Legutób­ bi kötete: Titkok egy élet/műben (2010). író, műfordító, a magyar irodalom meg­ újulásának egyik legeredetibb képviselője. Többek közt Kassák- (1974), József Attila(1978), Áprily Lajos- (1986), Déry Tibor(1986), Kossuth- (1998) és Goethe-díjjal, Artisjus Irodalmi Nagydíjjal (2009) ismer­ ték el munkásságát. Legutóbbi kötetei: Csodakedd, rémszerda (2010); Úgy nincs, ahogy van (2010). T arjányi Eszter (1962, Budapest): Iroda­ lomtörténész. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. Legutóbbi kötete: A szellem örvényében (2002). G elen csér J á n o s (I960, Pécs): Festő, grafikus, népzenész. Képzőművé­ szeti ismeretekre és gyakorlatra a Lantos Ferenc és Halász Károly által szervezett Paksi Vizuális Telep alkotóközösségén belül tett szert. Salgótarjánban él. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (1994), a Magyar Grafikusművészek Országos Egyesületének (2002) és a salgótarjáni Ba­ lassi Bálint Asztaltársaságnak. Legutóbbi önálló kiállítása: Euron Galéria (Buda­ pest, 2009). 96 ���„ É s e l is k ö v e t t e m m i n d e n t , h o g y a fe jle m é n y e k e t m o s t m á r film s z e r ű g y o r s a s á g g a l p e r g e s s e m to v á b b ..". M é s z ö ly M ik ló s � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/c405d56883c30c1f9b17a0ab9dc39205.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2010 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2010/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2010 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika