7 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/5a92b074c4b197d806499d2222df718f.pdf 5fda3b2f0677f2e77cb122bde91f2a87 PDF Text Text ��TARTALOM “kávéházi szegleten...” Sopotnik Zoltán Szili József Rainer Maria Rilke Kántor Zsolt Nagypál István Balogh Ádám Gordon Henry Salgó Blues Juhász Tibor Próza és vidéke Szávai Attila Bogyó Noémi Kutatóterület Németh Zoltán Wirágh András Ujlaky István Kép-tér Nagy Csilla Találkozási pontok Kadlót Nikolett Ami marad Szendi Nóra Barna Péter Handó Péter Tar Sándor/film/arc/hiányjel/bálna Jelenés a hegyen / Te már semmit sem / „Teljesen nyugodt és boldog vagyok” / Egyszeregy Az angyalok (Fordította: Szili József) Kuratórium / A konstrukció Egyenetlen domborzat Őrségváltás A folyó népe – Az elveszett óra / Dodem álomdal (Fordította: Gyukics Gábor) 3 5 10 12 14 15 16 Nyolcas rutin 22 Angyalok és robotok Kalitka a toronyban (regényrészlet) 24 28 „Ez senkinek nem teccett.” (Az alárendeltség tapasztalata a közép-európai posztmodern álneves regényekben) 37 Kittlertől, Kittlerről – Kittler után (A Partitúra, a Prae és a Tiszatáj tematikus számairól) 47 A bolygó hollandi avagy a holland tengeri hatalom a XVII. században 54 „A narratíva maga a festés aktusa” (Beszélgetés Kaliczka Patríciával) 72 „Életem alapélménye az állandó kívülállás” (Beszélgetés Sopotnik Zoltánnal) 75 „Innen te nem mész el” (Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene) Színész és néző (Turi Tímea: A dolgok, amikről nem beszélünk) A szocializmus melegágyából (Végel László: Bűnhődés) 83 89 93 �A lapszámot Kaliczka Patrícia munkáival és azok részleteivel illusztráltuk. A borítón a Szerencsejáték Zrt. (olaj, képeslap, 10,5x14,9cm, 2012), a Totem (olaj, vászon, 55x65cm, 2011) és a Diána (olaj, vászon, 240x205cm, 2014-2015) szerepel. A festmények megtekinthetőek a művész honlapján. (http://patriciakaliczka.com/index.html) Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Képszerkesztő: Földi Gergely (foldi.gergely@upcmail.hu) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.) 2015-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” SOPOTNIK ZOLTÁN Tar Sándor/film/arc/hiányjel/bálna Akár Tarr Béla filmjében, mikor hatalmas bálnát húznak végig egy elfejtett városrészen, úgy húzza maga után valami láthatatlan erő azt az embert, érdekes, érdekes, hogy nagyon lassan, szinte észrevétlen lépésekkel vonszolja, mégis roncsolódik az arc, a bőr felülete, akár egy papírcsomagolás hámlik le, apró kövek vájnak utat később a húson is, épülnek belé, huss, vér, huss, szakadj rá az anyaföldre, lehet, hogy sátáni erő, lehet, hogy már az ördögön is túl matat ereje, az utca lakói, mind a házaik előtt, úgy figyelik, ahogy vonszolódik egyikük, az utca egyik társa, szemükkel keresik a démoni kocsit, vagy lovat, ami húzza a szerencsétlent, de nem látnak semmit, biztosan lúdvérc, vagy a gyerekkori rémkép Rézfaszú Bagoly, keresztet próbálnak vetni, mint általában, most is elhibázzák, a hit ereje sose volt erőssége egyiküknek se, a második próbálkozásnál robban a kerítés a hátuk mögött, nem mozdulsz, nem mozdulsz ember, akaratod akár a vér, szakad rá az anyaföldre, foszlik szét, hordják emlékké a bogarak, nem hiszik el, hogy mit néznek végig, hogy minden hirtelen fekete-fehér, még mindig a kötelet keresik, egy disznóvágás hangjai kimerevednek a reggelben, ez már nem is a gonosz, sokkal nagyobb és másfelől közelít, még mindig a lúdvércet keresik, az ember pedig üvöltene, sikoltozna, könyörögne, ha lenne hangja hozzá, de csak a tátogás marad, amit egy idő után nem ismer fel senki a massza alól, talán mégis a Rézfaszú Bagoly, mire 3 �“kávéházi szegleten...” a látomás, vagy mi a hétszentség, az utca feléig ér, a látványtól tíz ember hányja el magát, lefolyik a gyomortartalom munkásruhán, fűzöld szvetteren, kifakult, pecsétes otthonkán, még a törzsüket sem tudják meghajlítani, nemhogy megfordulni és úgy okádni, ki vannak állítva, akár terepasztalon az ólomkatonák, vesztes csata, persze, hogy vesztes ütközet, végig kint, a kimerítő hideg szélben, a belső szerveket romboló félelemben, az élő gyászban, míg az, ami az emberből megmaradt, felemelkedik és a templom tetejére csapódik, sosem merik leszedni onnan, sosem mernek imádkozni onnantól, elfelejteni pedig meg sem próbálják, csupán a falu levegője változik, nyári forróságban is enyhe tél marad, egyre elviselhetetlenebb. Az országban pedig, mint a kóros pattanások, elszabadul a fanyar indulat. 4 �“kávéházi szegleten...” SZILI JÓZSEF Jelenés a hegyen Béki Istvánnak Máté szerint Jézus felvitte magával Pétert Jakabot Jánost egy magas hegyre elváltozott előttük arca ragyogott ruhája fénylett majd megjelent Mózes és Illés Péter megszólalt Uram jó nekünk itt lennünk építek három sátrat egyet Neked egyet Mózesnek egyet Illésnek Márk és Lukács szerint Péter nem tudta mit beszél annyira megrémültek Az Írásban mindez hirtelen támad nincs előttje utánja vagy csak előttje van és utánja és a kettő között van ami szinte nincs Jánosnál például szó sincs az esetről csak a másik három tudta ezt a gyönyörűséget amit talán nem is lehet kitalálni csupa fény csupa tündöklés és a legbensőbb ragyogás ki se látszhat Márknál Lukácsnál tudatzavar és rémület de az egyszeri ige mindenkori 5 �“kávéházi szegleten...” jó nekünk itt lennünk nekünk itt lenni jó jó mert lenni jó itt és most lenni jó lenni másképp is lehet az nemlét is lehet lenni csak itt és most jó 6 �“kávéházi szegleten...” Te már semmit sem Te már semmit sem tilthatsz meg nekem ennyivel vagyok túl az életen létem szellemlét félig negyedig egy nem ittenivel elegyedik ahogy szavadat nyűvöm tilolom kifoszlik belőle a tilalom csend lesz szellemlét vagyis semmiség valami visszhang még innen ma még de az időben már egy más helyen készül ellenni némán szertelen nemlétezéssel s akkor ez a múlt éppúgy nem lesz mint ami sose volt 7 �“kávéházi szegleten...” „Teljesen nyugodt és boldog vagyok” („...drága nő, ha hozzám vagy közel, Nem játszi kedved, gazdag bájaid, Nem lelked büszke röpte bájol el. De az a szellem, mely körüllebeg, S egy ily világot szent egységbe hoz, S mit éjfél, nyári nap, mit zene szűl, Egyszerre mindaz általárjadoz.” Madách Imre: Válaszul) Miként ha most nyugalmad boldogságod szivárvány ívén áradna felém árjadozna ekként Madách szavával ő tudta így a vágy összetevőit kétnem-tragédiánk be- s kitevőit árnyalni árnynélküli árnyalással tengve túltengve zengve árjadozva szivárványul az égre küldeni 8 �“kávéházi szegleten...” Egyszeregy Rád nincsenek szavak varázsszó kellene nekem vagy aki vagy gondom egyetlene mert annyi itt a vad s ki-ki kikezdene veled hát védd magad ne legyen akárki s ne játssz boldogtalant ha nem tudod kivárni az igazit egyetlened kit annak hiheted addig lehetsz vagány annyi jöhet ahány mert ez világmagány páratlan vagy az Egy s ha van benned hiánytudat csak ez az egy hogy te vagy az az egy s hogy egyszer egy az egy 9 �“kávéházi szegleten...” RAINER MARIA RILKE Az angyalok Mindnyája nyelve nyűgös, szeplőtlen lelke fény, s egy vágy (akárha bűnös) elleng álmuk színén. Egyforma mind s úgy némul Isten kertjén akár a sok-sok intervallum hatalmán s dallamán. Ha szárnyukat borzolják, az kavar légi örvényt: mintha Isten tömpe szobrászujjai lapoznák a Kezdet sötét könyvét. Fordította: Szili József 10 �“kávéházi szegleten...” 11 �“kávéházi szegleten...” KÁNTOR ZSOLT Kuratórium A homokszemek között fölbukkannak a hangyatojások. Felborzolja a levegőt a szél, összegyűri a hullámzást, beleír a pórusokba. A föld bőrébe hatol. Mint a PLÜSS szőrzet és a hipermangán szemcsék. Találkoznak. Egy kis ciklon pörög a hegy szájában, egy levegőből kinőtt öböl, mintha az ékszerek közé dugott karkötő lenne, apró gyémántokkal. A tűnődés bebalzsamozza a lelket! Ugyan, a hiúság zománca lepereg „A hatalom hallgat, a múmia néma.” Hallani fentről a besebesedő felhők közül. A pók bőbeszédű reggel, egy tündérhajszállal csalogatja fel hálójába a legyet. Kis ólomkatona dől el a márványmintázatú pódiumon, a csend felbomlik. A lárvákból kikelnek a mentségek és a hírek. S a fundamentumok recsegve-ropogva jajveszékelnek. A homokóra megáll, egy képernyőre merednek a kuratórium szemei. Most veszik észre, hogy ők maguk üldögélnek a forgatókönyv lapjai között. 12 �“kávéházi szegleten...” A konstrukció Nem a szülei életét akarja megismételni. Majd amikor mégis belépne a múlt, visszájára fordítja a kapcsolatot. A különbözés felölti az időt, mint egy súlyos télikabátot. Hazudhatná magának azt is, hogy tradíció-dúsítás. Ez a vonakodás persze pont a létrehozás által támad. Mert az írás egy másik jelrendszerre utal, ami a leíráskor nincs jelen. És a lappangó jelenlét felnő benne. Kinövi a helyét a reflektálás. Szétnyomja a kereteket az ellenkezés ösztöne. Az idejéből kiforgatott tér viszont beszívja magába. Ahol a legnagyobb komolyságok is sületlenségeknek tűnnek. A redőzet vonalai közé szórt púder enyhíti a fájdalmat. Majd a legbiztosabb szisztémák is szertefoszlanak. Semmivé lesznek a beszédek (a tekinteted valóban lemeztelenít). A kudarcnak viszont van lendítőereje. Öntudatlan, hálószerű kesergést telepítesz. Ráfonódik a szobára, a nyakadra. Ezért leszel ráncos egy kicsit. A megoldást a probléma megint megeszi. 13 �“kávéházi szegleten...” NAGYPÁL ISTVÁN Egyenetlen domborzat Paweł Althamer: Daniel, műanyagszobor Koji Kamoji: Terrain, installáció azt mondtad a koporsó mellett állsz a testem olyan akár az olvadt műanyag keresztek lógnak a beleim között mintha köveket dobnának a tengerbe szemtelenül nézlek miközben újra és újra a kezemet fogod már mindenki elhallgatott de te ott állsz és sírsz mintha minden fa fekete színű lenne rajtam fehér öltöny és mosolygok most elhalkulsz már csöndben állsz soha nem lehetek már vízesés olyan vagyok neked akár egy gyerek folyton-folyvást hozzád beszélek minden este elvékonyuló holdsarló az égen 14 �“kávéházi szegleten...” BALOGH ÁDÁM Őrségváltás Aludj nyugodtan, én ébren vagyok, simogatta meg a homlokomat, majd visszafeküdt a kihúzható kanapéra, melyet azért hoztak be a szobámba nagybátyámmal, hogy egész éjjel velem lehessen, mert féltem a sötétben. Az olvasólámpa fényében láttam, milyen szenvedéllyel olvas, és sokszor nem is volt szükség nyugtató érintésre, már az olvasás neszeinek monoton ritmusa álomba ringatott. Amikor hirtelen kihagyott a lapozás, az ágyamról fürkésztem, emelkedik-e a mellkasa. Éppen keltem volna ki az ágyamból, hogy megnézzem, mi történt vele, amikor hirtelen felhortyant, és olyan gyorsan kezdett lapozni, mintha tényleg elolvasta volna azokat az oldalakat, melyeket végigaludt. Becsuktam a szemem, mintha nem észleltem volna semmit abból, hogy az őrszem ébersége kihagyott a tűz mellett. Ezután úgy teltek az éjszakák, hogy alvást színleltem. Próbáltam ébren várni, hogy végre elhallgasson a lapozás, és nézhessem apámat, milyen békésen alszik. Egyszer sikerült odaosonnom hozzá. Kivettem a kezéből a könyvet. Egyikünk sem lélegzett abban a fél percben, és amikor éreztem, hogy sikerrel jártam, kifújtam a levegőt, mire felhortyant. Megsimítottam a homlokát, ahogyan ő szokta az enyémet. Befeküdtem mellé, és én lapoztam tovább, mintha el sem aludt volna. 15 �“kávéházi szegleten...” GORDON HENRY A folyó népe – Az elveszett óra Amikor a folyó népe voltunk időnként másképpen beszéltél másképpen, mert a vének befolyása alatt voltunk-, a kezek északi dialektusa jön létre sokszor ismételt történeteikben. Amikor a folyó népe voltunk a nap villám sújtotta fákból csinált ÁBC-t nekünk miközben a kerti fatuskón ülve sodortad a dohányt amit mi ültettünk a megemelt ágyásokba a villanyoszlopnál. Amikor a folyó népe voltunk a sintértől hozott kutya rákos lett és ahhoz a földhöz közel temettük el ahol a fiatal villám asszony golflabdákat ütögetett egy boton himbálódzó szakadt ing felé ahol minden labda eltűnt. Amikor a folyó népe voltunk gyógyteát csináltunk Zahquodnak és böjtöltünk és izzadtunk hajnalonként négy napon át Eagleheart tanításait követve. Zahquod néhány hónapig itta a teát és ősszel halt meg. 16 �“kávéházi szegleten...” Amikor a folyó népe voltunk köveket tettünk a postaládába hogy elriasszuk a hétvégi huligánokat attól hogy megrugdossák amíg mi alszunk minden csütörtökön beautóztunk a városba, ahova Anungoonce táncórára járt. Sok srác járt utána egyet felvettünk. A kocsiban a fiút gyakran szorosan magához vonta meggyőződve arról, hogy a srác megkapta az adagját mielőtt beájult volna a vércukor hiánytól. Amikor a folyó népe voltunk még volt nagy levelű rebarbara, vad pulykák kapirgáltak a homályban a kocsifeljárónál néhány nagyra nőtt tyúk a ház előtt a benzinkutas elnézést kért amikor látta hogy a pwagunnal beszélsz pénteken kora reggel aki elmondta, hogy Zahqoud interleukon 2-vel kezdi a kezelést. Amikor a folyó népe voltunk Townes zenéjét hallgattuk a nyári hetek minden napján ’to live is to fly’ mondta ’both low and high’ énekelte rekedtes Oklahama hangon neked Smoke jutott róla eszedbe azon a héten, amikor a lovát bámultad és az unokája, Anungoonce megeresztett egy szívből jövő kacagást a legelőt körülvevő szögesdrót kerítésen kívül, miközben futott a Seguili nevű ló. Amikor a folyó népe voltunk egy télen öt nap telt el áram nélkül, hullott faágakhoz támaszkodva szartunk az udvaron teleraktuk a kályhát, a földön aludtunk és kocsival mentünk zuhanyozni a kanadai tavakhoz. 17 �“kávéházi szegleten...” Amikor a folyó népe voltunk éneklés ébresztett egy éjjelen kiszaladtál és kérted a csillagokat és a teremtőt hogy emlékeztessenek a szavakra emlékeztessenek a szavakra Giizhay manidoo szánj meg Giizhay manidoo hozz gyógyulást. Amikor a folyó népe voltunk Geeshik Eway Abaat nem akart tudomást venni rólad bár te többször kérted, hogy engedje szerelmed utat találjon hozzá, hogy elmondhasd neki mit tudsz a hulló csillagról és a születéséről cirkáló fehér darvak alatt Hogy együtt nevethessetek rajta amikor három évesen sírva jött ki Rose nagyival az izzasztóból. Amikor a folyó népe voltunk látogatóik jöttek idegeneket hoztak, az idegenek barátokat hogy hozzunk fát és követ a névadáshoz izzasztók és szomjazók tánca énekek és az a sok ajándék, amit Eagleheart megosztott veled amikor kint éltél nyugaton. Amikor a folyó népe voltunk őzek szaladgáltak felénk reggelente egy reggel hosszú sorokban jöttek egyikük sebesülten három lábon bicegett. Negyedik lábát nyílvessző sértette meg, miközben te az ablak belső oldalán reggelit készítettél a lányoknak, akik Nawgwayawp miatt jöttek és itt aludtak a tánc után. Amikor a folyó népe voltunk nem volt írásra idő, túl sokan haltak meg, túl sok 18 �“kávéházi szegleten...” gyermek született, túl sok ünnepet kellett rendezni, túl sok fát kellett vágni, túl sokat telefonáltunk, túl sok utat tettünk meg White Earth és Turtle Mountain felé túl sok üzemanyagot égettünk túl sok névre volt igény, mi ismertük őket ők nem tudták kik vagyunk túl sok találkozás, túl sok csalódás, túl sok fáradt beszéd, túl jutottunk az aludni tér és a fenn marad különbözősége között. Amikor a folyó népe voltunk Crow tudta, amit ma te is tudsz hogy egy kő nem jó hely egy órának amit mi időnek hívunk nem mérhető elveszett vagy emlékező szavakkal, nem lehet leteperni a földre, vagy megáldva hátrahagyni, elfelejteni vagy kissé a fény rokona lenni aki úgy tér haza, mint ahogy a fényes tiszta nap eltünik a reggel és az este között. 19 �“kávéházi szegleten...” Dodem álomdal Öregember elvezetem ezüst kenudat a víz közepéig ahol a búvármadár hímje hátán hordozza gyermekeit. Ha csendben vagyok hívásként érkezem egy másik vízpartról hogy közelebb kerüljek és láthassam azokat a fantasztikus szemeket amelyek azt nézik hogyan sodródom magányosan Fordította: Gyukics Gábor 20 �“kávéházi szegleten...” 21 �Salgó Blues Nyolcas rutin JUHÁSZ TIBOR Aznap hajnalban nem szaglásztak az utcában a kóbor kutyák. Talán visszahúzódtak a nyugati városrészt szegélyező erdőségbe, ahová kölyökkorukban hungarocellel bélelt kartondobozokban rakták ki őket. Az elevenebb, mozgékonyabb kölykök nem ettek a melléjük rakott patkányméreggel és kutyatáppal töltött konzervből, hanem esetlenül a gazdáik után iramodtak, majd egy kis erdőbeli ténfergés után valahogy leértek az épületek közé, ahol a város illat- és hangorgiája elterelte figyelmüket az elveszettségükről. Csak a félős, szeretnivaló kiskutyák maradtak a dobozban, viszont ezek már soha nem hagyhatták el a kartont. Megértettem őket. Ismertem már azt az éhséget, amit a hirtelen kétségbeesés meg a félelem szül. Ezzel magyaráztam magamnak a rohamaimat, amik akkor törtek rám, mikor napokig odáztam jelentkezésemet egy-egy álláshirdetésre, és mikor felhívtam végre a szórólapról a telefonszámot, egy unottan sajnálkozó női hang közölte, hogy ha egy nappal hamarabb tárcsázok, már ma kezdhettem volna. Ilyenkor mindent felfaltam, amit a lakásban találtam, beleértve az avas szalonnát és a ki tudja mikori lekvárokat is. Nem figyeltem, hogy mi kerül a kezembe. A konténerek körül nem motozott senki. A betontalpakon álló rozsdás vasszemetesek környéke is kihalt volt, egyetlen eb sem hevert szokott helyén, a városszéli ikerházak lábszáránál elnyúlva. Egy négylábút véltem csak felfedezni, de az sem biztos, hogy az volt, messze, az utca elején rohant valami, de a hajnali köd bizonytalanná mosta az ottani körvonalakat. Mindig volt a zsebemben pár száraz zsömle, amit ezeknek a csontos jószágoknak hoztam, hogy amíg nem ér ide az egyébként állandóan késő vállalkozó, legyen mivel elütnöm az időt. A hideglelős hajnalok során már egészen hozzám szoktak ezek a kivert állatok, rendre ott tébláboltak a kapum előtt, 22 �Salgó Blues megnyalták a kezeimet, lefeküdtek a betonra és hasukat a libabőrös ég felé fordítva megadóan vinnyogni kezdtek. De most teljesen halott volt az utca. A vállalkozó sem akart megérkezni, de még nem estem pánikba, hiszen ennyi késéssel szinte minden reggel számolni kellett. A vállalkozó nagydarab, kopaszodó ember volt. Az a fajta férfi, aki tisztában van a múló idővel, de hiúsága egyszerűen nem tűri el, hogy más is észrevegye rajta az éveket. Ezért deres haját megnövesztette és ráfésülte a fejtetőjén növekvő bőrre. Munka közben is megállt fésülködni, még mi hordtuk a téglákat vagy kevertük a betont. Nevetni nem mert rajta senki, mert nem hivatalosan dolgoztunk nála, vagyis minden további nélkül elküldhetett bármikor. Állandóan késett, és sűrűn előfordult az is, hogy egyszerűen nem jött. Más dolga akadt, vagy nem tudott időben felkelni, fogalmam sincs, ilyenkor csak azt vettem észre, hogy kivilágosodott. Természetesen az ilyen napokra nem fizetett, ezért a hónap utolsó péntekjén megkapott bérem szinte sosem érte el a minimálbért. Lábamnál, mint egy halott eb, feküdt a táskám, gyomrában az egész napi víz- és élelemszükségletemmel. A házakban sorra kapcsolódtak fel a lámpák, egy nyitott ablakon át egy ébresztőóra rikoltozása hallatszott. A köd lassan felszállt, és most már megbizonyosodhattam afelől, hogy az utca kátyús szalagján csak tűzcsapok és oszlopok helyezkednek el, amik mögött, bár egyik-másik kutya tényleg nagyon sovány volt, nem lehetett elrejtőzni. Nemsokára kivettem egy zsömlét a zsebemből, és addig nyomorgattam a kezeimmel, még az egészből morzsa nem lett. Aztán kivettem egy másikat, majd még egyet, és így tovább, egészen addig, mígnem már az utolsót marcangolták az ujjaim. Odaköszöntek nekem a főállású alkoholisták, akiket már hajtott a napi rutin, és útban voltak törzshelyük, a Nyolcas felé. Az a kocsma onnan kapta a nevét, hogy nyolc órakor nyitott. A vállalkozó három órát késett. Felszedegettem a járdáról morzsákat, és miközben elindultam visszafelé a házba, reggelihez láttam. 23 �Próza és vidéke Angyalok és robotok SZÁVAI ATTILA Sűrű, nehéz kánikula. A strand előtt szoborcsoport, az angyalok is csak hunyorogva bírják a hőséget. Kopott kisbusz fékez a strand épülete előtt, parkolóhelyet keres a sofőr. Az utastérben három generáció, nagymama, nagypapa, anyuka, apuka, tinilány, kisfiú. Apuka ül a volán mögött, hosszas keresgélés után talál csak megfelelő parkolóhelyet. Kikászálódnak az egykor jobb napokat látott járműből. A tinilány vetkőzni kezd, a póló alól bikini kandikál, anyja erélyesen rászól, még ne, majd bent. A kisfiú vízipisztoly arzenált nyalábol fel a csomagtartóból, rakományát féltve, ölelve téblábol a kocsi mellett, azt gondolja, ő egy robot. A (gép)gyerek a nagyszüleit nézi hunyorogva, amióta nagyapja elmesélte neki, hogy a nagy háborúban egy akna majdnem levitte a fejét, és azóta egy jókora fémdarabbal van pótolva a koponyája, meggyőződése, hogy a nagypapa is egy robot. Egyszer rajtakapta az öreget, amint az a műhelyben épp a nyelvével ellenőrizte, hogy van-e áram a kilencvoltos elemben, és persze azonnal arra gondolt, hogy így tölti fel magát a nagypaparobot. A nagymama, gondolja most a kisfiú, biztos nem robot, mert isteni rétest süt, olyat meg ugye gépek nem szoktak. A fürdőhely környékén a város jellegzetes alapzajából kitüremkedik a strandoló embertömeg morajlása. Az autóból pakoló nagyszülők felélénkülnek. A nagymama régi nyaralásokra gondol párás nosztalgiával. Ezt látva a nagypapa ismét megerősíti magában az évtizedek óta nevelt és hizlalt rögeszmét, miszerint a nosztalgia a gyenge jellemű emberek menekülési útvonala. Megvető krákogással veszi el nagymama kezéből a hűtőtáskát, majd kedvenc kisrádiója felől érdeklődik. Nagyapa csak akkor nyugodt, ha a háttérben folyamatosan szól a rádió. 24 �Próza és vidéke Apuka igyekszik nem megbámulni a strand bejárata felé igyekvő formás fiatal lányokat, igyekezete meglehetősen látványos, pont ez teszi feltűnővé, a nem arra nézés erőltetése. A mozdulatlanság ecetes izzadtságszaga. Nem arra nézni, ahová az egészséges harmincas férfiak néznének. Nem bebambulni a fiatal dekoltázsok langyos, illatos kanyonjaiba. Felesége észreveszi az elfojtott máshová nézéseket. Közelebb lép, gyengéden megpuszilja férje jobb vállát. A tini lány látja ezt, és ismét elcsodálkozik azon, hogy ott annak a két embernek köszönheti az életét, annak, hogy azok tizenöt évvel ezelőtt nemzették őt egy ágyon, lihegve, vicces mozdulatok közt. Nagypapa különböző tárgyakat helyez fürdőnadrágja derékgumija és teste közé, telefon, patkópénztárca, szemüvegtok. Felhangosítja a kisrádiót, mely nyakában himbálódzik egy madzagon, épp híreket mondanak, a szövegben ott tart a hírolvasó: munkanélküli ráta. Anyuka rászól a kisfiúra, ne szaladj, elesel, ne nézz a napba, mert megvakulsz. A kisfiú ufókat keres az égen, annyira belefeledkezik a felfelé bámulásba, hogy nekigyalogol a kocsi orrának. Nagyapa felröhög, te kis tengerészgyalogos, minek neked annyi fegyver. Apuka nevetve mondja anyukának: a strand az ördög lábvize. Anyuka felkacag, majd csípőjével pajtáskodón taszít egyet a férjén. A tini lány megy leghátul, éppen apja és nagyapja fenekét nézi felváltva, aztán nagymama fenekét, nem tudja elképzelni, hogy nagyszülei valamikor aktív szexuális életet éltek, arra nem is mer gondolni, hogy talán még most is csinálnak ilyesmit. Strandbelépőt vásárolnak, közben fürgén toporognak, a forró beton átsüt a papucstalpakon. Mivel elaludta a nyakát, a pénztáros törzsből fordul feléjük, nem nyakból. Van benne valami gépies. A kisfiú meggyőződése, hogy azért, mert valójában egy humanoid robot. Belépnek a strand területére, elfogódottan vigyorognak. Nincsenek hozzászokva, hogy ennyi ember van egy helyen, apuka megállítja, csendre inti családját, hallgassátok, mondja. Embermorajlás. Elindulnak. Az embertömeget látva a kisfiú eszébe jut egy nemrég olvasott összeesküvés-elmélet, miszerint száz emberből egy nagy valószínűséggel földönkívüli. Körbe néz, hány lehet itt. Apuka a csendről magyarázza anyukának: mikor odakint a parton csend van, az ám a nagy dolog, csend, mint a kihűlt bablevesben. Anyuka büszkén a férfiba karol, tudja, hogy azért mond ilyeneket, mert néhány gyerekkori lelki sérülést akar így kompenzálni. Lányuk egészen el van ámulva a sok formás fiúfenék láttán, izgalmát csak azzal tudja elfojtani, hogy főtt kukoricát kér. Először találjunk megfelelő helyet, inti le édesanyja. A tini lány elhallgat: egy sarokba dobott selyembugyi hallgatása. A strand légterét vastagon tölti be az embermorajlás, olykor, mint egy tűzijáték rakétája ugrik ki a monoton zajból néhány harsány gyerekkacagás, hogy a frottírpuha levegőben az ég felé röppenjen. Nagypapa kijelöli a megfelelő helyet, ahová leheverhetnek. A kisfiúnak 25 �Próza és vidéke nagyon tetszik, ahogy az idős férfi nagy szakértelemmel magyarázza a kiválasztott hely előnyösebb részleteit, pont ugyanígy akar majd öregkorára ő is magyarázni (gép)gyerekeinek, (gép)unokáinak, az árnyékos pázsitot, a szemetes közelségét, a kisgyerekes, kiskutyás családok éppen megfelelő távolságát. A kisrádióban ott tart a bemondó: plenáris ülés. Apuka és anyuka leterítik a pokrócokat, gondosan elsimítják a gyűrődéseket, vetkőzni kezdenek, leveszik pólóikat. Nagymama lopva megnézi anyuka hasát, ilyen korában neki nem volt ekkora. Nagypapa kipakol a fürdőnadrágjából, az onnan előkerült tárgyakat gondosan elrendezi a pokróc szélén. A szemüvegtokot valamiért megszagolja. A gyerekek a tinilány határozott ellenkezése dacára közös pokrócot kapnak. A műanyagfegyverek a hűtőtáskák mellé kerülnek. Nagypapa leveszi a papucsát, mint egy nagy kukac, odakúszik a nagymama mellé. A kisfiú a levetett papucsokat nézi, nagypapa lába jelentős izzadásra képes, így most a strand porával keveredett bőséges izzadás szürkés habként jelenik meg a papucs belsejében. Strandszaft, gondolja a kisfiú. A nagymama keresztrejtvényt kezd fejteni, apuka termoszt vesz elő, kávét tölt először anyuka, majd a nagymama műanyag poharába, a felnőtt férfiak nem kávéznak. Anyuka csak akkor képes megfelelően érzékelni az emberhadat, ha lelkileg eltávolodik a helyzettől. Arra gondol, ott gyalogol a medencék szélén a milliónyi strandgomba és ezernyi tartós szőrtelenítés. Ellenőrzi, berakta-e a vízálló sebtapaszokat. A gyerekek apjukkal a medencéhez gyalogolnak. A férfi néhány fröcskölő mozdulattal bevizezi magát. A gyerekek behúzott hassal lépnek a vízbe. A lány felteszi búvárszemüvegét, hogy a víz alá merülve figyelhesse meg a közelben fürdőző férfiak úszónadrágjait. Apuka a közelükben fuldokló katicabogarakat kezdi el kiszedni a vízből, a bogarakat a szalmakalapjának peremére teszi. Nagymama felnéz a rejtvényfejtésből, épp apukára néz, aki a katicákat menti és arra gondol, fia egy angyal, a katicák mentőangyala. A hangosbeszélőn egy kisfiú nevét mondják be, aki anyukáját keresi, apuka nem érti, hogy lehet olyan neve egy gyereknek: Kázmér. Szerinte a Kázmérok általában vízóra-leolvasók, kéményseprők, kollégiumi gondnokok, vagy éppen nyugalmazott katonaorvosok. De semmiképp nem gyerekek. A kisfiú a víz alá merül, aztán fel, újra le, aztán vissza. Érdekesnek találja, hogy a víz alatti tömött, süket csendet a strandzaj követi. Mire újra feljön, még hallja a névmaradékot, zmért keresi édesanyja az úszómesteri asztalnál. Örül, hogy szüleitől a Boldizsár nevet kapta. Anyuka a nagymama segítségére siet egy függőleges négybetűs erejéig. De az abból induló vízszintes négybetűsben már bizonytalan (talán leander a megfejtés). A tinilány még nem tudja, hogy éjjel férfi fürdőnadrágokkal fog álmodni, ahogy vérszomjas péniszek kúsznak elő azokból. A kisfiú meglepetten bámul egy férfit a szomszédban, aki néhány gyakorlott mozdulattal lecsatolja műlábát, majd a művégtagot játékosan a kisfiú felé lengeti, integet vele. Lesápad a gyerek, 26 �Próza és vidéke a robotika első törvénye jut eszébe, suttogva mondja maga elé: A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. Kétszer elismétli, miközben a nagypapához igyekszik, merev háttal lépdel, félelmében nem meri lóbálni a karjait, maga mellé szorítja azokat. Közben arra gondol értetlenkedve, amit nagyanyja szokott mondani. Nagymama szerint mindenkinek van egy őrangyala, aki mindig mellette van. A kisfiú nem érti, hogy ha valakinek őrangyala van, annak hogy hiányozhat a lába. Vattacukor ragadós illatát hozza a szél. Nagymama behunyja szemét, majd mélyen beleszagol az édes, émelygős illatfelhőbe, biztos benne, hogy a mennyországnak is hasonló szaga lehet. 27 �Próza és vidéke Kalitka a toronyban (regényrészlet) BOGYÓ NOÉMI 1988 A terem közepén deszkából összeeszkábált dobogó állt, olyan színpadféle, rajta asztal, két szék. Az asztalon lámpa, fénye glóriát rajzolt a megsárgult fényképen látható alak feje köré. A falon ott függött Gustáv Husák szinte életnagyságú képe, mellette a Csehszlovák Szocialista Köztársaság címere. A csendbe belereccsent a színpad deszkája, amikor a csíkos pizsamás alakot kilökték rá. Abban a pillanatban kigyúltak a reflektorok, s elvakították a riadt férfit. Arcizmai görcsbe rándultak, szeme elé kapta a kezét. A hangszórókból halkan, mintha a föld gyomrából törne elő, csendült a dal: „Hegyen-völgyön, hegyen völgyön zakatol a vonat.” Egymásba kapaszkodó, vonatot alkotó fiatalok kígyóztak be a színpadra, s körbetekeregték a pizsamás alakot: „én az összes srácok közül téged választalak.” Bekerítették, szembeálltak vele, s egyre hangosabban énekeltek: „Egy a jelszónk, tartós béke, állj közénk és harcolj érte.” A férfi fülére tapasztotta a kezét és tagadóan rázta a fejét. A fiatalok vonatot alkotva újra összekapaszkodtak, s halkuló ütemben kivonultak: „Hegyen-völgyön, hegyen-völgyön zakatol a vonat, én az összes srácok közül téged választalak.” Ezután dobpergés kíséretében felfegyverzett katonák meneteltek be. Harsant a jól ismert győzedelmi ének: „Fel vörösök, proletárok, fegyverünk fent tündököl… győz majd a harcos ököl.” A katonák körbeállták az ismeretlent, akinek sápadt volt az arca, beesettek a szemei, s friss púp éktelenkedett a homlokán, majd rászegezték puskáikat, s egyszerre sütötték el. A férfi rongybabaként csuklott össze. A fények kialudtak, az 28 �Próza és vidéke asztali lámpa továbbra is glóriát rajzolt a fényképalak feje köré. Váratlanul felzúgott a sziréna, majd csend lett, csak a szúk sercegését lehetett hallani az ósdi deszkákban. Mikor felébredtem, teljes sötétség borult rám. Kezemmel körbetapogatóztam, de csak a hideg köveket érintettem. Nem tudtam, mennyi időt töltöttem révületben, azt sem, hol vagyok. A hideg csontjaimba hasított. Fáztam a fényt, a meleget. Abszolút bizonytalanságba burkolt a feketeség. Óvatosan felálltam, két kezem pajzsként tartottam, úgy botorkáltam. Sorozatosan falnak ütköztem. Először nem is gondoltam semmi rosszra, csak csetlettem-botlottam, vacogtak a fogaim és az orrom alatt szitkozódtam. Kis idő múlva azonban az a benyomásom támadt, hogy a sötétség végtelen, s én valami előre elrendelt sorsot beteljesítve az idők végeztéig keresni fogom a kiutat egy olyan élethelyzetből, ami nem is létezik. Ösztöneim riadót fújtak, s bensőmben szűkölni kezdett a félelem. Ha el kellett hinnem, hogy Helena kapitalista kém, s a moziban tűsarkával titkos morzejeleket adott le, így továbbítva információkat kémtársainak, miért ne hittem volna el, hogy ez után a kafkai per után letaszítottak a pokolba, s most a bugyrában tévelygek. Számolni kezdtem a lépteimet, mint kiskoromban a bárányokat elalvás előtt, amikor még a mondat csak szavakból állt, s fogalmam sem volt arról, hogy ez csak részben igaz. A szavaknak akkor még sajátos jelentésük volt, a fogalomhoz egyedi kép társult, az általam megismert világ képei. A labda zöld volt, mint a szőnyeg az ebédlőben, csíkos, mint a cserebogár, öklömnyi, mint a narancs. Fokozatosan elvonatkoztatva kezdtem a labda hangképzettel jelölni azokat a tárgyakat, színre, nagyságra és anyagra való tekintet nélkül, melyeknek megegyező funkciójuk volt. A nyelv által való elnyomásom abban a szakaszában azonban már jelzőkkel tűzdeltem meg az alanyt és a tárgyat, hogy különbséget tudjak tenni az enyém, a tiéd, a szeretett, a megvetett, az utált stb. között. Az egyén univerzumának a beszűkülése akkor kezdődik, amikor a nyelvben élő szabálybürokraták megdöntik a szabadgondolkodás egyeduralmát. A szavak, melyek valamikor az általam szeretett, közeli világ dolgait jelölték, fokozatosan elveszették az eredeti jelentésüket, s ezzel egyedi hangulatukat is, s beleolvadtak a közmegegyezésen alapuló nyelvrendszerbe. Ez után már nem azon gondolkodtam, hogy mit lehet ezzel vagy azzal a szóval kifejezni, hanem hogy mit kell. S bolyongásom során kezdtem egyetérteni Barthes-tal, hogy a nyelv sem nem reakciós, sem nem haladó, egyszerűen fasiszta, mert a fasizmus nem azt jelenti, hogy megakadályoznak valaminek a mondásában, hanem hogy mondásra kényszerítenek. Ezeregy, ezerkettő, ezerhárom…. A nyelv alárendeli az individualista törekvéseket a kollektív megértésnek. Az egyedi jelentések beleolvadnak a kollektív tudatba, ami létrehozza az abszolút diktátort: a nyelvet. Ezertíz, ezertizenegy, ezertizenkettő. A sötétség ritkulni kezdett, s a hangok újra megszólaltak: 29 �Próza és vidéke – Mi ez a kis fadoboz? – érdeklődött Mon Csi. – Kávédarálóra emlékeztet, pici, fém, kecskelábakon álló kávédarálóra – jegyezte meg Arisztotelcsi. – Tudatlanok… – legyintett lekincsinlően Daruegge. – Camera obscura? – Valamicske ész azért pislákol Önben sinore Delcsi Porta. – Kikérem magamnak, ez sértés. – Mennyiben sértés egy tényszerű megjegyzés? A szobába a falon levő parányi nyíláson keresztül szűrődött be a fény, rebbenő árnyakat rajzolva a falra. Adam közelebb lépett, hogy tisztábban lássa a fejjel lefelé kivetített emberi figurákat. Különböző korok öltözetét viselték, s ismeretlen, mégis érthető nyelven veszekedtek. – Mindig tudtam, hogy a camera obscura az összes talány kulcsa – jelentette ki magabiztosan Kempler – univerzális találmány, ami hozzásegít minket a visszatéréshez. – Már csak a varázsszavak tudósa kerestetik – gúnyolódott Plantón. – A fiú a mi emberünk. Ő a kiválasztott. – Hogy tud egy ilyen zöldfülű megváltani minket? – Megérik rá... – tett cinikus megjegyzést Plantón. – Inkább kitüntetést érdemelnénk, hogy feltaláltuk a valóság kétdimenziós képét, nem büntetést – siránkozott Mon Csi. – Megbontottuk a rendet. – A rendet? – Az Ő rendjét. – Prométheusz tüzet lopott, mi feltaláltuk az eszközt új világok teremtéséhez. Az ember így a téridőből síkokat tud absztrahálni, s ezt vissza tudja vetíteni a téridőbe. Új valóságot tud teremteni megváltoztatva a kép elemei között az ok-okozati összefüggést. – Játékot adtunk a kezükbe, hát játszanak. És? – Ez már közel sem játék. A fekete dobozunk lett a mágia színpada, s a benne született képek segítségével változtatja meg az emberiség a világról alkotott fogalmakat, velük a jövőképét, s a célegyenesben magát a jövőt is. – Ki gondolta volna, hogy a gyertyakísérletem eredményeként évszázadok múlva létrejön a fénykép, a film, s magával hozza a mozi, tv, videó, számítógép imádatát. – Aranyborjút faragtunk az emberfiának, ezért a kárhozat… Isten nem ver bottal. – Ez nem tragédia, csak dráma… és különben is, Isten meghalt. – Daguercsi úr, ilyen istenkáromlást – mennydörgött Kempler. – Maga csak ne sápítozzon, ne hányja a keresztet, maga meg a magához hasonlóak simán lepaktáltak az ördöggel. 30 �Próza és vidéke – Új vallás alapjait tettük le. – Ez briliáns: új vallás alapjait tettük le, új korszak felé nyitottunk ablakot – hangzott gúnyosan. – Nem túloz egy kicsit, uram? – Nem túloz – jegyezte meg Daguercsi – a camera obscura felfedezésével megváltoztattuk az emberi civilizáció fejlődését. A legeslegújabb korban minden a fekete dobozban születik, még az átlagember gondolata is. – Arisztotelcsi, Ön megint generalizál. Mit tudhatunk mi a világról bezárva ebben a fekete dobozban? – Még mindig nem érti, Brunelcsi úr? – Mi vagyunk a varázslók, mi vagyunk a világ történése, hangja, színe, illata. Mi fogadjuk be a világ képeit, s mi döntjük el, mit vetítünk ki belőlük, hogyan, mikor és miért. A festő által festett kép még teret engedett az egyedi értelmezésnek, de mi már olyan képeket hozunk létre a fekete dobozunkban, amelyeknek megkérdőjelezhetetlen a jelképrendszere. A mi tér-idő-szabályaink szerint rendeződnek a kapcsolatrendszerek, még az ok-okozatik is. Mi alakítjuk a közvéleményt, mi határozzuk meg, hogy a többség mit gondol, minek örül, miről álmodik. – Ez csak az ön illúziója. – Nem. Ez nem illúzió, ez az igazság. – Istenkomplexus. – Istenkáromlás. – A kép oltáránál. – Isten ravatalánál. – Már unom ezt a színdarabot. A vadászjelenet érdekesebb volt. – Megszakíthatnánk egy pillanatra a próbát? Ki szeretném fújni az orromat. – Jelenet vége. 15 perc szünet. Kérem a kedves színésztársakat, hogy pontban fél kettőkor legyenek újra a színpadon, hogy folytathassuk a próbát. A fények kialudtak, síri csönd lett. Egy ismeretlen 21 éves férfi hevert mozdulatlanul a priccsen. A cellában vaksötét volt, csak a kémlelőnyílás rosszul záró jobb sarkában levő parányi lyukon szűrődött be a fény, imbolygó árnyakat vetve a málladozó vakolatú falra. 1989 Megnyitották a tárlatunkat. Ragyogó sikere volt. Szakmai berkekben azt rebesgették, hogy Zajac zseni. Nagyon hízelgő volt, de én továbbra is 31 �Próza és vidéke bizonytalan maradtam a tehetségemet illetően. Mindig bennem volt a félsz, hogy művészileg értéktelen, giccses művek kerülnek ki a kezem alól, s az utókor majd dilettánsként könyvel el. Kempler csak zsörtölődött ilyenkor: „Kár érte, ne töröld.” Delcsi Porta is csak a fejét csóválta: „Ha így jön belőled, akkor így van rendjén.” Nem is mertem volna felvállalni az utóbbi időszakom mázolmányait, ha újdonsült barátaim nem bátorítanak. Egy Brunelcsi véleményére azért adni szoktak. Úgy látszik érdemes volt nem törölni mindent, amit bizarrnak, rútnak gondoltam, vagy amikkel kapcsolatosan az volt az érzésem, hogy a szaktekintélyek elfajzottnak tartanának. Néha sajnáltam, hogy egy Leonardo nem préselődött be a Zenitembe, egy Leonardo azért egy Leonardo, bár Brunelcsi se egy senki. Sajnos nem csak a szakmai körök figyeltek fel rám, hanem egyéni Mefisztómnak, Blažeknek is az eszébe jutottam. A suli előtt várakozott rám, gondterheltnek látszott. Áramütésként áradt szét bennem a félsz. Az ágyékomban éreztem mindig a legintenzívebben minden ijedtséget, sokkot, pánikot. Van, aki a torkában érzi, van, aki a gyomrában, én dermesztő kéjként az ágyékomban. Némán követtem a sarki kiskocsmába. Két sört rendelt. Elcsodálkoztam. Szolgálatban sosem ivott. Arca fakóbb volt, mint egérszürke ballonkabátja. Mohón, habzsolva ivott. Sokáig meg sem szólalt, csak némán meredt a semmibe. – Zajac, maga piszokul tehetséges – jegyezte meg váratlanul. – Kár lenne, ha szőröstül, művészetestül eltűnne a süllyesztőben. Nem nagyon tudtam erre mit válaszolni. Amolyan fenyegetés lett volna, de annyira mélabús, hogy minden erejét elvesztette már a szavak artikulálásakor. – Maga Zajac nem csak piszokul tehetséges, de szabotőr is – folytatta elégikus monológját Blažek. – Dehogy – próbáltam tiltakozni, de egy legyintéssel belém fojtotta a szót. – Szabotőr. Ráadásul rafinált szabotőr, aki az ártatlanság leplébe burkolódzik. De valójában nem csak nem elvhű, nem csak gyáva, nem. Velejéig dörzsölt abban, ahogy félrevezetett, ahogy halként beetetett semmitmondó maszlagokkal, gyerekes állelkesedéssel, füle-farka nincs hebrencs jelentésekkel. Tegnap vettem a fáradtságot és minden jelentését végigolvastam, s kinyílt a szemem. A legmegdöbbentőbb az, hogy nem is tudok magára haragudni. Három napja megnéztem a tárlatát. Maga őstehetség, amennyire én ezt meg tudom ítélni. Az ilyeneket meg kellene kímélni a politikától. Magának tollat nem is lenne szabad a kezébe fognia, csak ecsetet, mert minden perc, amit nem festésre fordít, egy remekmű kürete lehet. – Köszönöm – préseltem ki magamból ijedten. Újabb legyintés, melyet járulékos szóözön követett: – Ma éjszaka sokat gondolkoztam a kommunizmus kilátásain. Sajnos 32 �Próza és vidéke ezt a játszmát elvesztettük. Hiába építettük újjá romjaiból az országot, hiába adtunk kenyeret, munkát, hiába nyitottuk meg a tudás kapuját, hiába tettünk meg mindent milliók jólétéért. Ez mind nem volt elég. A nép többet kér. A kisujjad adod, a karod kell, a karod adod, egy harapással falnak föl. Ennyire tellett. Forradalom van készülőben Zajac, s a forradalom megeszi a gyerekeit. Maga is köztük lesz – állt fel komor ábrázattal. Búcsú nélkül tűnt el nyomtalanul és végérvényesen az életemből. A Šafárik téren elhaladva Adam nyüzsgésre lett figyelmes. Tüntetés. Diákok kézen fogva jelszavakat skandáltak az Iskolaügyi Minisztérium előtt. Dialógust kértek a vezetés és a diákság között az iskolaügyi problémák megoldására. Adam riadtan nézte a lelkes arcokat. A történelem kerekei csikorogva fordultak egyet, hogy új valóság felé irányítsák a mindennapokat. 2000 Csigalassúsággal telt az idő. Idegesen járkáltam fel-le a házban, majd kimentem a műterembe, melyet Sofi rendezett be nekem. Homályosan rémlik, mintha be akart volna vonni a tervezésbe, de abban az időben kevés józan percem volt, s csak a tudorkáimmal voltam hajlandó szóba elegyedni. A 12 év alatt szimbiotikus kapcsolatba kerültem velük, s lelki alteregóimmá váltak. A projekttel sajnos nem nagyon haladok, mármint a megváltásukkal. Egy részeges megváltó, jó vicc! De türelmesek, s hálásak minden erőfeszítésért. Teljes titokban kezelem az ügyüket. Különben sem ajánlatos beszélni róluk, mert biztos zárt osztályra kerülnék. Egyszer véletlenül részegségemben elszóltam magam Sofi előtt, s mindjárt tudtam, hogy rosszul tettem. Az alkoholra hivatkoztam másnap, s többet nem beszéltem róluk. Az olajfesték illata kicsit megnyugtatott. Automatikusan nyúltam a keretek mögé. Alkoholista vagyok. Az üveg hideg érintése gúzsba rántja a gigámat. Lecsavartam a tetejét, s megcsapott a vodka denaturált illata. Mit szeretek én ezen ennyire? A szétáradó zsibbadást, a hatékony szellemirtást? A múlt dzsinnjeinek már pár korty is takarodót fúj, meg persze a lelkiismeretemet is elringatja. Ha részeg vagyok, nincs lelkiismeret-furdalásom. Könnyű vagyok és laza, mint Berni, csak ő ráadásul még hulla is volt. Egy voodoo hulla. Én egy részeges festő vagyok. Sokszor szeretnék hulla lenni, de gyáva vagyok. Párszor megpróbáltam magam fölaggatni a fára, de sajnos a széket sosem mertem kirúgni magam alól. Csak kifogás tán, hogy vallási neveltetésem miatt nem vagyok képes az öngyilkosságra. Valami olyat kellene kitalálni, ami 33 �Próza és vidéke Isten előtt is balesetnek tűnne. Isten mindentudó. Őt mégsem rázhatnám át. Nekem tán az is elég lenne, ha Sofit át tudnám rázni. De őt sem lehet. Ő az én személyi Istennőm. Valakinek személyi trénere van, nekem személyi Istennőm. Tévedhetetlen. Csupa szem. Csupa fül. Csupa ész. Egy éve, amikor ilyen csupa micsoda szürrealista képet festettem róla – agy, fül és szem lógott még a mellbimbójáról is, nagyon kiborult. Akkor megbántam, hogy az „Én Sofim” címet adtam neki. Elég lett volna, ha csak Angelikának nevezem. Bár lehet, hogy az Angelika is szeget ütött volna a fejébe. Mégiscsak visszateszem az üveget. Megígértem. A szesz kísértése egyre jobban próbára tette reggeli elhatározásomat. A kecses átlátszó nyak csábítón kellette magát, Sofi meg valahol valami értekezleten próbál öltönyös kockafejeket manipulálni. Biztos jól megy neki, különben nem fizetnének érte egy vagyont. Üzleti ebéd, egy pohár bort biztos meg kell majd innom. Nem vezethetek. Na, jó, de ki hozza haza a kocsit, meg minden. Busszal megyek, Zdenek meg majd hazahoz. Ezt jól kifundálta. Minek kellett ide az isten háta mögé falura kiköltözni? Ha legalább hegyek lennének és fenyvesek. De csak ez az istenverte síkság, ezzel a furcsa éggel, ami úgy nehezedik rám, mint a koporsó teteje. Persze Sofinak mindenre volt válasza. Kint leszel a friss levegőn, saját műtermed lesz, jobb gondolatokra találsz. Ha arra gondolt, hogy kevesebbet fogok inni, hát tévedett. Amikor a porta elkészült, ez az ultramodern üveg – betontömb, teljesen a padlón voltam. Annyira kikészültem, hogy Sofi kétségbeesésében el akarta adni a kész házat. Az alkoholelvonón tudatosítottam, annyira önző nem lehetek, hogy minden álmát elvegyem. Csak azok a csoportterápiás beszélgetések ne lettek volna. Egy rakás reményvesztett, lecsúszott figura. Teljesen kiakadtam a kilátástalan emberi sorsoktól, de derekasan végigcsináltam. Az elvonó után már nem sokáig bírtam alkohol nélkül. 13 napot és 18 órát. Nem mintha fizikailag nem tudtam volna tovább húzni. A lelkemmel volt baj. Bent valahogy nagyon kiüresedtem. Néha olyan érzésem volt, mintha egy óriási betonharang alól, belülről figyeltem volna kifelé, aztán a másik pillanatban kívülállóként néztem önmagamra, mint egy idegenre. A mindennapjaimat is inkább csak úgy éltem meg, mint egy filmet, melyet egy láthatatlan kéz non-stop kivetít a mozivászonra. Visszatérő kényszerképzetem volt, hogy az életem nem is az enyém, csak úgy elfolyik mellettem koszos folyóként, feketefehér színtelen világ dimenzióit szelve ketté. Az egyik parton voltam én, a jobbik énemmel, a másik parton én a démonaimmal. Kettészakadtam, a jó és a rossz egymással szemben állt a folyó két partján, hidegen farkasszemet néztek, s végkép értelmetlenné tették a mindennapjaimat. S nem volt remény, sem esély egyesíteni őket. Mármint józanul, pia nélkül. Ezért aztán újra kezdtem. Kicsit rezerváltabban. Festettem néhány kommersz képet is, amit Sofi befolyásos ügyfelei vettek meg. További rendelések is voltak, de mind nyálas típusú. Szinte hallom a nyávogó selyeminges pasast: Sofi, szólj 34 �Próza és vidéke a férjednek, hogy piros a falam és barna a bőr ülőgarnitúrám, az asszony meg az expresszionizmust szereti, szóval színben és stílusban passzoljon. Én meg erre nagyon begurultam, hogy ha Zajac képet akar a falára, s azt akarja, hogy passzoljon a mindennapjaihoz, fesse át a falait, vegyen új ülőgarnitúrát és cserélje le a nejét. Sofi csak rántott egyet a vállán. Régen is felkérésre festettek a művészek, nem? Leonardónak szerinted fizettek volna a Mona Lisáért, ha pl. kubistán festi meg? Hála az égnek Sofi egyáltalán nem konyít a művészethez. Festészetből liba az Istennőm. Most nagyon gonosz vagyok, de kezdek bepipulni, hogy miatta gubbasztok itt halálra szikkadva, mint egy túzok. Ehhez speciel jól értek. 10 év alatt annyit gubbasztottam így begubózva – szimbolikus értelemben – mint fél Szlovákia egész életében. Ez csak tipp. Ilyen adatokat, gondolom, nem dolgoz fel a statisztikai hivatal. Jó is lenne. Mai kérdőívünk első kérdése: Mit ért azon, hogy úgy gubbaszt, mint egy túzok? Ezzel mindjárt kiszelektálnák azokat, akik nem gubbasztanak, mert akik nem ismerik a túzokot, azok nem is gubbaszthatnak úgy, mint a túzok. Persze most csak azért gondolok ilyen hülyeségekre, hogy ne kelljen arra gondolnom: félek. Egyre jobban. Annyira félek, hogy már a rádiót sem hallgatom. TV-t már pár éve egyáltalán nem nézek. Mióta Langos kierőszakolta az Ústav pamati národa nevezetű intézményt, ahol mindenki tetszés szerint lapozhat az akták között, azóta egy perc nyugtom sincs. Igaz, ma főleg a politikusokra összpontosítanak, de ki tudja. Inkább nem keresem a felhajtást. Azért maradtam otthon a seggemen, bár kimehettem volna New Yorkba, s lehet egy kis szerencsével második Andy Warhol lehettem volna. De én 10 éve be vagyok rezelve. Struccpolitika. Tudom, hogy ezzel semmit nem oldok meg, mégis akkor érzem a legjobban magam, ha zárt ajtók mögött tengetem az életem. Olyannyira jól csinálom, hogy már szinte mindenki elfeledkezett rólam. Még azok is, akik szerettek és hittek bennem. Egyedül Sofi nem adja fel. Pedig ha tudná… minden reggelem vezeklés. Az a fránya vekker minden reggel azt berregi: áruló, áruló. Hiába mondja Delcsi Porta: Az árulás a kiválasztottság egyik formája. Rémálmaimban Sofi rájön arra, hogy elárultam. Pupillája úgy kitágul a csodálkozástól, hogy belefulladok. Van olyan álmom is, amikor a pupillája beszippant, mint valami fekete lyuk. Szőröstül-fényestül tűnök el. Ha józan vagyok, tudom, hogy Sofi szeret, és nem csal meg. Tudom. Nem tudom honnan, de biztos vagyok benne. Az alkohol azonban gyanakvóvá és féltékennyé tesz. Mi lenne velem Sofi nélkül? Magamban sokszor igazságtalanul szapulom, őt hibáztatom a sorsomért. Pedig ő csak eszköz – a vezeklés eszköze. Mi vagyok én akkor őneki? Személyi pokla. De akkor miért marad velem? Intelligens, gyönyörű, sikeres és gazdag. Biztos rengeteg intelligens, csinos, sikeres és gazdag férfi kelleti magát neki. Néha az az érzésem, hogy ő is vezekel. Neki meg speciel én vagyok a vezeklés eszköze. A részeges disznó. Nem, Sofi ezt sosem mondaná. Egyre nehezebben viselem el ezt az alkoholmentes 35 �Próza és vidéke napot. A tegnapi fasírtból még maradt valami. Ideje lenne ebédelni. Egyedül a főzés érdekel mostanában. Ha abszolút nincs kedvem, akkor csak ilyen mindennapi dolgokat kotyvasztok, mint fasírt, bolonyai spagetti, sztrapacska. Ha jobb lábbal kelek, akkor igazi ínyencségeket kreálok. Szeretem az ízeket és szeretek kísérletezni velük. A fűszerek a mániám. Egész garmadával vásárolok belőlük. Annyira szeretem az illatukat és a zamatukat, hogy még kertészkedem is miatta. Bár eredetileg a dilidoki miatt kezdtem el a földet túrni. Az idő ma teljesen megállt. Sófia is lehetett volna könyörületes, s kihagyhatott volna ebből a költözködési hercehurcából… 36 �Kutatóterület NÉMETH ZOLTÁN „Ez senkinek nem teccett.”1 Az alárendeltség tapasztalata a közép-európai posztmodern álneves regényekben A posztmodern szövegformálás egyik jellegzetes eljárása az elbizonytalanítás effektusainak a lehető legteljesebb körű alkalmazása. Az egyetemessé tett elbizonytalanítás jelenségeiként értelmezhető a posztmodern szövegek kapcsán emlegetett intertextualitás, a metafikció, a mise en abyme technika, a nyitott, lezáratlan szövegvég, a parodisztikusironikus beszédmód, a nyelvjáték, a nagy elbeszélések iránti bizalmatlanság, az elit és populáris megszólalásformák közötti határok feloldása, valamint az álneves szövegbe kódolt misztifikáció jelensége is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a posztmodern irodalom pusztán felelőtlen szövegjáték lenne, s hogy a posztmodern irodalom ne értelmezné a kor társadalmi jelenségeit. A posztmodern misztifikáció sokkal inkább egy-egy probléma mediális feltételezettségére utal, arra, hogy minden olvasó végzetesen kiszolgáltatott a jelentést hordozó médiumnak. A posztmodern misztifikáció éppen ezért a befogadás nem-természetességére is utal, az értelmezés összetettségének tapasztalatát jeleníti meg, s a naiv olvasás leleplezésében érdekelt. Tanulmányom azt próbálja bizonyítani, hogy egyes közép-európai irodalmakban, jelen esetben a cseh, szlovák és magyar irodalomban ezen túl a társadalmi egyenlőtlenségek leleplezése sem áll távol a misztifikáció posztmodern alkotásaitól. A végsőkig vitt intertextualitás „őrülete” tökéletesen elbizonytalanít a szöveg státuszát illetően: meddig terjed a saját, és hol kezdődik az idegen? 37 �Kutatóterület A magyar irodalomban Kovács András Ferenc Hazatérés Hellászból (2006) című, Kavafisz-átiratok alcímet viselő verseskötete, amelynek egyik fele Kavafisz-fordításként, másik fele Kavafisz nyomán írt KAF-versekként értelmezhető, teljesen megbillenti a szerzőség és az eredetiség romantika óta fenntartott hagyományos státuszát. Csehy Zoltán Hárman az ágyban (2000) című fordításkötetének borítójára, szerzői pozícióba saját nevét emeli, miközben a könyv, amint azt alcíme is jelzi, görög és latin erotikus versek fordítását tartalmazza. Ráadásul két évvel korábbi, Csehy Zoltán alagyái, danái, elegy-belegy iramatai (1998) című saját kötete Catullusi című versének egyes sorait, strófáit szó szerint újra belehelyezi a fordításkötetbe – immár fordításként. A posztmodern magyar költő, Parti Nagy Lajos némely drámafordításába az eredetiben nem található hexametereket ír, orosz drámába humoros Vörösmarty- és Petőfi-idézeteket – más esetben viszont egy egész felvonást hagy el, miközben az elbizonytalanított szerzői pozíciók a következő címvariánsokban jelennek meg: „Parti Nagy Lajos: Molière: Tartuffe”, illetve „Moliére: Tartuffe, írta Parti Nagy Lajos”.2 Esterházy Péter egy papírlapra kézzel lemásolta Ottlik Géza Iskola a határon (1959) című regényét, majd Bevezetés a szépirodalomba (1986) című kötetébe helyezi, a 11. oldalra. Ugyanő ugyanebben a kötetben saját műveként közli Danilo Kiš Mily dicső a hazáért meghalni című elbeszélését, Bojtár Endre fordításában. Felvetődik a kérdés, vajon ki a szöveg szerzője? A metafikció az alkotás és értelmezés határait bizonytalanítja el, a mű részévé avatva a műről szóló értekezéseket, értelmezéseket.3 John Fowles A francia hadnagy szeretője (1969) című regényének 13. fejezetében saját regényéről értekezik a kívülálló szemével, és könyve valóságillúziójának megtörését emlegetve. Ottlik Géza Iskola a határon (1959) című regényét pedig egyenesen az elbeszélés nehézségeit emlegetve indítja, majd pedig Bébé szólama egyvégtében az értelmezőé: Medve Gábor kéziratának értelmezőjéé és kritikus olvasójáé, aki sok esetben kétségbe vonja az idézett napló állításait, eltörölve mindenféle eredeti igazság lehetőségét. Ők ketten olyan nyitott, lezáratlan szövegstruktúrát hoztak létre említett regényeikben, amelyekkel teljesen elbizonytalanítják olvasójukat. Ottlik regénye két kéziratot állít egymás mellé: mindkettő ugyanazon eseménysort beszéli el – de a legtöbb esetben tökéletesen ellentmondva egymásnak. Vajon kinek van igaza? Mi történt valójában? Sosem tudjuk meg. Fowles háromféleképpen fejezi be szerelmi történetét: Charles a 44. fejezetben Ernestinát veszi feleségül, aki végül is hét gyereket szült neki; a 60. fejezetben megtalálja szerelmét, Sarah-t, aki – mint Charles számára kiderül – időközben kislányuknak adott életet; a 61. fejezetben viszont véglegesen szakít Sarah-val, és talán sosem tudja meg, hogy van egy közös gyermekük… A parodisztikus-ironikus megszólalásmódok olyan kettős kódot működ- 38 �Kutatóterület tetnek, amelyek vírusként forgatják fel a szövegek rögzíthető és azonosítható pozícióit – mint például Parti Nagy Lajos „hazám, hazám, te min- / de nem” idézetjátéka a Szívlapát című versből. Az elit és populáris nyelvhasználatok és műfajok egymásra kopírozása, egymásban működése kapcsán megint csak Parti Nagy Lajosra utalhatunk, A test angyala (1990) című kisregényre, amely a ponyvaregény, a lányregény kódjait a poétikává változtatott hibás nyelvhasználat által helyezi át más nyelvi szintre, miközben a regény szövege a nyelvi, műfaji és hierarchikus viszonyok eldönthetetlenségi relációiból profitál. Az egyetemessé tett bizonytalanság egyik legtökéletesebb, szinte gyomron aluli ütése a szerzői névvel folytatott játék. A kortárs cseh költő, Ivan Wernisch életműve több szintű misztifikációt valósít meg: az egykori Csehszlovák Rádió költői összeállításaiban a külföldi költők versei közé sajátját is becsempészte (a létező francia Jan Cocteau neve alatt éppúgy jelentek meg versei, mint a kitalált Hans Gruber vagy egyéb fiktív óegyiptomi, kínai, perzsa, illetve afrikai költők neve alatt). Van példa az ezzel ellentétes eljárásra is: a Frc. Překlady a překrady (1991) című fordításkötetben saját neve alatt adott ki fordításokat (erre a cím is utal). Férfi álneve az Alois Rouček, gynonymként a Lucie Tejkalovát használja, de készített önmagával interjút is Marsel Drevo néven, ill. Václav Rozehnal (1904-1959) néven mint halott költőnek is megjelent már verseskötete 2000-ben.4 A cseh irodalomban az 1989 utáni időszak mennyiségi jellegű ugrást jelentett az álnevek területén. Nem volt ritka az sem, hogy egyes írók-költők több álnevet is használtak párhuzamosan, mások különféle számsorokat, szám és betűkombinációkat alkottak meg. Például Jan Hýsek álnevei Harry Crasst, Miroslav Kromiš, Stradomír Hromnišský, Mistr Miš, Martin Maniš; Lubomír Drožď álnevei Blumfeld 2001, H&H, Čaroděj Oz, Autor, V.I.P., Homeless@Hungry. A 063423350 szám mögött Kateřina Malenovská rejtőzködött, Radan Běhoun álneve az ½ OC volt, Pavel Hlušička álneve a Mnoháček Zgublačenko, a közismert Xindla X álnév pedig Ondřej Ládek énekest, zenészt, szövegírót, dramaturgot és prózaírót rejti. Pavel Hájek 1996-ban egy egész fiktív költői irányzatot hozott létre: a cauvizmust orosz avantgárd izmusként mutatta be, az 1917-1934 közötti időszakból, s manifesztuma mellett költői portrékat és a fiktív alkotók (Nyikolaj Ippolitovics Ljubimov, Sztermin Grigorij Viszenyjevics, Nadyezsda Pavlovna Kirszkija…) verseit is tartalmazta.5 A 1989 utáni szlovák irodalmat – mint azt Jaroslav Šrank megjegyzi – az autostilizáció, misztifikáció, az illúzió, a kamuflázs, az utánzat, a játékosság retorikai megoldásai árasztották el.6 Peter Macsovszky Petra Malúchovája, Michal Habaj Anna Sneginája, Daniela Kapitáňová Samko Táleja, ill. Maxim E. Matkin nyomán a nemi misztifikáció jelenségei, gynomymek és andronymek árasztották el a szlovák irodalmat. A Generator X Peter 39 �Kutatóterület Macsovszky, Michal Habaj, Andrej Hablák és Peter Šulej projektje volt, amely a szerzői identitás szimulációjaként, kollektív álnévként funkcionált. Az ún. text generation alkotóihoz köthető tehát főként ez a jelenség, leginkább a szlovákul és magyarul is publikáló Peter Macsovszkyhoz, aki álnevek tucatját hozta létre önmaga számára.7 Ennek a generációnak a számára a szubverzív posztmodern misztifikáció, a virtuális szerzői entitások, a relativáló-többértelmű szövegalkotói eljárások, az intertextualitás és a rekontextualizálás a leállíthatatlan szemiózis elemeivé váltak. A kortárs magyar irodalomban szintén álnevek tucatjaival szembesülhetünk Weöres Sándor Psychéje (1972) nyomán, főként az 1980-as évek végétől. Esterházy Péter Csokonai Lilije (1984), Hizsnyai Zoltán Tsúszó Sándora (1988), Parti Nagy Lajos Sárbogárdi Jolánja (1990) után álnevek borították el a magyar irodalmat. Többek között Lázáry René Sándor, Alekszej Asztrov, Jack Cole, Caius Licinius Calvus, Kavafisz, Hadd-el-Kaf, Fu An-kung, Kálmáncsehy József, Marullo Pazzi, Sir Andrew Blacksmith (Kovács András Ferenc álnevei), Nat Roid, Underlord T., Hc. G. S. Solenard (Tandori Dezső), Virágos Mihály, Dumpf Endre (Parti Nagy Lajos), József Attila (Balla Zsófia, Bodor Béla, Ferencz Győző, Gergely Ágnes, Imre Flóra, Kántor Péter, Orbán Ottó, Parti Nagy Lajos), Sztyepan Pehotnij (Baka István), Szív Ernő, Eric Moussambani (Darvasi László), Samuel Borkopf (Talamon Alfonz), Fábián Nóra (Árvay Alica (szül. Korber)), Székely Árti (Sántha Attila), Troppauer Hümér (Parti Nagy Lajos, Orbán János Dénes), Karácsonyi Petra (Bozsik Péter), Pacificus Maximus (Csehy Zoltán), Kanetti Norbert, Poletti Lénárd (Szilasi László), Gabriely György (Németh Gábor), Martossy Borbála (Hizsnyai Zoltán), Vaszilij Bogdanov (Bogdán László), Hollósy Adél (Dunajcsik Mátyás), Hattyú Nándor (Gerevich András), Poszt Péter (Mizser Attila), Király Odett (Fekete Richárd), Aaron Blumm (ifj. Virág Gábor), Velemi Névtelen (Győrei Zsolt), Emma Ovary (Szilágyi-Nagy Ildikó), Petrence Sándor (Nyerges Gábor Ádám), Spiegelmann Laura (Kabai Lóránt), Aletta Vid, Honti Névtelen, Jake Smiles, Centauri, Rosmer János, Barna Dávid nevét említhetjük. Nem véletlen, hogy a posztmodern irodalom egyik jellegzetes eljárása a szerzői név elbizonytalanítása, az álnevek, maszkok használata. Ez többszörösen is képes erős hatást gyakorolni az olvasóra: 1. A szöveggel való első találkozásunk a néven keresztül, a névvel történik – éppen ezért a névbe íródó minden elbizonytalanító effektus kiterjeszti magát az egész szövegre, és egyúttal felveti a kínzó kérdést, vajon a név része-e a szövegnek avagy sem. 2. A névvel folytatott játék és misztifikáció az identitást illetően is elbizonytalanít – ennek legprofánabb eljárása az, amikor a férfi szerző női név alatt publikál. A nemiséggel eljátszó szöveg alapvető módon képes elbizonytalanítani az olvasót a mű státuszát illetően (hiszen a női név alatt közölt szöveg leggyakrabban önéletrajzi karakterű, így a címbe emelt 40 �Kutatóterület nevet automatikusan a narrátorral azonosítja az olvasó). Egy másik, szintén rendkívül erős név- és nyelvjáték az, amikor egy korlátozott képességű, alsóbb nyelvi regiszteren publikáló szerző jelenik meg az álnév által. Szintén jelentős eljárás az időben-térben távoli szerző megidézése a néven keresztül. 3. Az álnév a posztmodern irodalom esetében leggyakrabban egy jellegzetes nyelvjátékra utal, egy jellegzetes nyelvjáték jelölője lesz. Az álnév nem öncélú, hanem önmagába foglalja azt a nyelvi regisztert, kontextust, amely létrehozta – éppen ezért a név értelmezése alapvető jelentőségű lehet, hiszen az azt létrehozó nyelvjátékkal értelmező viszonyban állhat. 4. Az álnév kapcsolatba hozható a posztmodern irodalom sokat emlegetett areferencialitásával is. Hiszen mi oldja el leginkább a fikcióban a valóságos viszonyoktól a szöveget, mint az a név, amelynek nincs jelöltje. Mi lehet üresebb annál az üres jelnél, ami az álnév, és amely mögött, mint tudjuk, nincs valódi személy – pontosabban csak egy másik névvel helyettesíthető van, amely mögött már van valódi személy. A posztmodern szövegek areferencialitása azonban maga is misztifikáció eredménye, amely sok esetben vádként hangzik el. A valóság azonban az, hogy a világirodalom leginkább areferenciális szövegeit nem a posztmodernek írták, hanem az avantgárd, neoavantgárd szerzők. Vajon lehetne-e areferenciálisabb szöveget írni, mint az avantgárdok értelmen túli nyelvéből létrejövő mű, például a hlebnyikovi zaum a Zangeziben, a Kassákféle „latabagomár / ó talatta / latabagomár és finfi”, a Hans Arp-féle „A folyamok bakokként ugornak sátraikba.”, maga a dadaizmus, a lettrizmus, az ún. infinitezimális írás (önkényesen megrajzolt jelsorok), illetve az ún. afóniák. A posztmodern areferencialitása nem az értelem és a valóság eltűnéséhez köthető, hanem annak a tapasztalatnak a felismeréséhez, hogy minden valóság csak a nyelven keresztül válik felfoghatóvá, megérthetővé és közölhetővé, vagyis nyelv szükséges ahhoz, hogy egyáltalán valamit lássunk az ún. valóságból – amely ilyeténképpen nincs is, hiszen csak a nyelv közvetít bármiféle valóságot. Viszont a posztmodern alkotások kapcsán egyáltalán nem állítható az, hogy ne reagálnának az ún. valóságra, világra, társadalmi kontextusra, bármit jelentsen is az. A sokak által első magyar posztmodern regényként emlegetett Esterházy Péter-féle Termelésiregény (1979) a diktatúra maró bírálata – a nyelven keresztül. Nádas Péter Emlékiratok könyve (1986) című regénye az elsők között mer szembenézni az 1956-os magyar forradalom zsigeri, testi élményével. Sőt: még a valóságos identitást az álnéven keresztül elrejteni kívánó ún. álneves regények némelyike is olyan szövegként jelenik meg, amely a nyelvjátékot nem ironikus-parodisztikus nyelven közvetíti, hanem az alárendeltnek adott nyelv által. Ez az általam antropológiainak nevezett posztmodern szövegjáték tudatában van annak a posztmodern 41 �Kutatóterület tapasztalatnak, hogy minden valóság kizárólag a nyelven keresztül percepiálható, éppen ezért az alárendeltnek adott nyelv azt jelenti, hogy – szemben a második posztmodern nyelvhasználat parodisztikus síkjával – traumatikus nyelvet kísérleteznek ki.8 Ahogy Toni Morrison fogalmaz: „A zsarnoki nyelv nemcsak képviseli az erőszakot, hanem ő az erőszak maga; nemcsak jelképezi a tudás korlátait, hanem maga is korlátoz. Akár ködösítő álpolitikai zsargon, akár a lélektelen média álnyelve; akár az akadémia gőgös és megcsontosodott vagy a tudomány árupiacra kacsingató stílusa; akár az etikátlan törvény gátlástalan kifejezésmódja vagy a kisebbségek elidegenítését célzó nyelvezet, mely a rasszista agressziót irodalmi álca mögé rejti – el kell vetni, kiselejtezni, megváltoztatni, leleplezni.”9 Az antropológiai posztmodernbe tartozó szövegek egyrészt leleplezik a nyelven keresztül ezt a zsarnoki erőszakot, másrészt olyan nyelvet hoznak létre, amely az alárendelt nyelveként funkcionálhat. Ez a nyelv a némát szólaltatja meg, a némának ad hangot és nyelvet. A kimondhatatlan az alárendelt nézőpontjából tekintve a traumatikusnak és a sokkolónak ad hangot, a befogadó felől nézve pedig az empatikusnak és a toleráns magatartásnak. De, ahogy Toni Morrison figyelmeztet: „A nyelv sohasem fogja tudni tetten érni a rabszolgaság, a népirtás, a háború tényét. És nem is helyes, ha ilyen fennhéjázó posztra pályázik. Ereje, öröme abban fejeződjék ki, hogy a megragadhatatlan felé törekszik.”10 Meglepő lehet talán, hogy az álnév által is a befogadói elbizonytalanításra törekvő posztmodern szövegek egy része „az alárendeltnek adott nyelv” stratégiáján keresztül mennyire politikai stratégiákat követ az ún. középeurópai társadalmi valóság szépirodalmi értelmezésekor. Lan Pham Thi Bílej kůň, žlutej drak – Fehér ló, sárga sárkány (2009) című regényét sokáig egy csehországi vietnami szerző regényeként ünnepelte a szakma és a közvélemény, rangos irodalmi díjat is kapott, amelyet a fiatal, tizenkilenc éves szerzőnő videóüzenetben köszönt meg. A mű utótörténetének későbbi fejleményei szinte egy krimi narrációját követik, az „eltulajdonított” fotó, a folyamatosan adagolt, megrendezett leleplezés, az építkezési területen felvett videóüzenet stb. elemeivel gazdagodva.11 A regény több szinten játszik el a cseh-vietnami kettős identitással: a narrátor sem csehnek, sem vietnaminak nem érzi magát, mégis mindkettő; a regény fejezetei egy vietnami mítosz részleteivel indulnak; a regény cseh szövegébe a szereplők vietnami nyelve ékelődik, amelyet gyakran nem fordít a narrátor; az egyes szereplők hibás cseh nyelve a vietnami beszélők nyelvhasználatát közvetíti; a cselekmény több jelenetébe beleíródik a cseh társadalom rasszizmusa. Már a regény első fejezetében skinheadek akarják megverni, ill. verik meg a főhőst és unokatestvérét; a főhős nagybácsijának üzletét felgyújtják, porig ég; a főszereplő szüleinek vendéglőjét ünnepélyesen megnyitó cseh polgármester toleranciáról és európaiságról szóló szónoklata után arról 42 �Kutatóterület beszél a vendégekkel, hogy minden vietnámit haza kéne küldeni, mert fekete áruval kereskednek, elveszik a csehek elől a munkát; a főhős a polgármester sofőrjében felismeri az egyik skinhead támadót.12 Míg a cseh regény a migráns irodalom egyik első kelet-közép-európai változatának is tekinthető, s a sajátos vietnami-cseh nyelvhasználat és nézőpont színre vitele által teljesíti be az alárendeltnek adott hang stratégiáját, leleplezve a többségi társadalom intoleranciáját, addig Daniela Kapitáňová álnéven, Samko Tále néven írt regénye egy vegyes lakosságú, főként magyarok lakta dél-szlovákiai kisváros, Komárom (Komárno) multietnikus viszonyait értelmezi regényében. Samko Tále Kniha o cintoríne – Könyv a temetőről (2000) című regényének írója és egyúttal narrátora a fikció szerint egy komáromi-komárnói infantilis-mentálisan sérült szlovák férfi, aki negyvennégy évesen is kb. egy nyolc-tíz éves gyerek értelmi és nyelvi szintjén áll. Visszapillantó tükörrel felszerelt tolókocsival járja a várost, de egy alkoholista csatornalakó jóslata nyomán, miszerint regényt fog írni a temetőről, belekezd regényébe. A mű nyelve alsó regiszterekből építkező, töredezett, ismétlésekből, önismétlésekből felépülő nyelv, egy alacsony kompetenciájú beszélő nyelve, amelyből töredékesen egy kisváros anekdotái, illetve belőlük e kisváros tragédiái és a narrátor élettörténete rajzolódik ki. A narrátor nem birtokolja a nyelvet, pusztán ismétli a „felnőttek” nyelvét és gondolatait, amely a komáromi szlovákság xenofóbiájára, sovinizmusára és rasszizmusára éppúgy önkritikusan utal, mint a narrátor, Samko Tále debilitásában is veszélyes és kártékony magatartására. A regényből kirajzolódó szereplőről kiderül, a Günter Grass-féle Bádogdob Oskar Matzerathjához hasonlatos „örök gyermek”, William Faulkner A hang és tébolyának Benjyjéhez hasonlatosan értelmi fogyatékos, és a szovjet hős gyermek, Pavlik Morozov alakjához hasonlatosan már gyerekkorától besúgó a szocialista Csehszlovákiában, szüleit, testvéreit is beáruló kis szörnyeteg, akinek a cselekedeteihez sötét események tapadnak.13 A regény úgy reprezentálja az alárendelt nyelvet, hogy egyrészt a társadalomban marginális pozíciót elfoglaló, mentálisan sérült „író” szinte tudatfolyamszerű önéletrajzának ad helyet, másrészt pedig hogy a többségi (szlovák) társadalom egy részének xenofób véleményét egy olyan szereplő szájába adja, aki mentális pozíciójából adódóan kevéssé ügyel a politikailag korrekt véleménynyilvánításra, s így voltaképpen a társadalom szócsöveként funkcionál. Daniela Kapitáňová regénye emellett dekonstruálja azt a hagyományos bináris oppozíciót, amely egész napjainkig követhető a szlovák irodalomban (pl. Ladislav Ballek Ipolyság-regényeiben), jelesül az ártatlan, naiv, szelíd észak és a bűnös, züllött, kevert dél oppozícióját. Hiszen a főszereplő narrátor, Samko Tále apai ágon színtiszta szlovák gyökerekkel rendelkezik (Detva a szlovák irodalomban szinte kultikus helyet foglal el), míg fokozatosan derül ki, hogy anyai ágon viszont magyar, sőt roma felmenőkkel 43 �Kutatóterület is rendelkezik. A „magyarokat a világon senki sem szereti, mert magyarok, a szlovákokat mindenki szereti, mert szlovákok”14 típusú kijelentések fokozatosan egy hétköznapi kisfasiszta torzult gondolkodásmódját leplezik le, s rajta keresztül a tágabb környezetet, szülőket, nagyszülőket, tanárokat, barátokat, akik gondolatait vég nélkül szajkózza önéletrajzi „regényében” a narrátor. A szlovák regény nyelvi rétegének fontos komponensei ebből a szempontból a nevek, amelyek sok esetben a magyar helyesírást követik (Csonka Eszter, Alfonz Névéry, Szervusz Dávid, Angelika Édesová stb.), máskor magyar kifejezéseket rejtenek (Omama, Otata). A regény nyelve így válik több szempontból is az „alárendeltek” nyelvévé: frázisai, közhelyei révén egy retardált vallomásává, idegen nyelvi-kulturális rétegei és utalásai révén az alárendelt másik kultúra reprezentációjává. A magyar irodalomban hasonló karakterű álneves regényként értelmezhetjük Kabai Lóránt Spiegelmann Laura álnéven írt regényét, amely azonban nem a migráns és multikulturális alárendeltség felől alkotja meg a marginális nyelvét, hanem a szexizmus kontextusában, szintén egy létező szociokulturális környezetben, Kelet-Közép-Európában. Spiegelmann Laura Édeskevés (2008) című regényének beszélője az alárendelt nő, aki szexuális tárgyként van jelen egy patriarchális társadalomban. Olyan nyelvet próbál kreálni önmaga számára, amely lehetővé teszi a méltó életet, de csak deprimált, depressziós nyelv marad számára, illetve a test nyelve, a női test kiszolgáltatottságának lenyomataként. A regény fontos vonulata, hogy a férfifantázia szexista birodalmát negatív módon, egy nő obszcén nyelvén (és nem mellékesen szenvedéstörténetén) keresztül mutatja be, egy specifikus erotikus-trágár-obszcén női nyelvet próbál megalkotni az alárendelt nyelveként.15 Mindhárom regény az álnév elbizonytalanító effektusainak ellenében, illetve azon keresztül is felidézi és értelmezi a kelet-közép-európai társadalmak xenofóbiáját, szexizmusát és nacionalizmusát, még akkor is, ha az álnév révén pusztán lebeg az az identitás, amely elméletileg az önéletrajzi kód által hitelesíthetné a történeteket. Az álnév posztmodern misztifikációja ezekben a regényekben sajátos traumanyelvnek ad helyet, vagyis az alárendeltek nyelvét és így a kimondhatatlant helyezi elénk. A posztmodern szövegformálás, az elbizonytalanító effektusok, intertextusok, fragmentált narrációs technikák, viszonylagosító nyelvi eljárások technikai apparátusának felhasználása éppen ezért nem akadálya, hanem lehetősége egy olyan stratégiának, amely egy jól körülhatárolható térség alárendeltségi viszonyait képes reprezentálni. Az önéletrajzi aspektus, a traumanyelv, illetve a másság retorikai megoldásai olyan posztmodern szövegformálási eljárásokban öltenek testet, amelyek „az alárendeltnek adott nyelv” stratégiája felől értelmezik újra a posztmodern irodalom lehetőségeit. 44 �Kutatóterület Jegyzetek Hizsnyai Tóth Ildikó fordítása. Daniela KAPITÁŇOVÁ: Samko Tále könyve a temetőről (Samko TÁLE: Kniha o cintoríne), http://www.magyarulbabelben.net/works/ sk/Kapit%C3%A1%C5%88ov%C3%A1,_Daniela-1956/Samko_T%C3%A1le%3A_ Kniha_o_cintor%C3%ADne/hu/1472-Samko_T%C3%A1le_k%C3%B6nyve_a_ temet%C5%91r%C5%91l 2 PARTI NAGY Lajos, Molière: Tartuffe, Színház, Drámamelléklet, 2006, adattar. vmmi.org/dramak/361/361.pdf, SZÁNTÓ Judit, L. ZS.-re várva, Molière: Tartuffe. Írta Parti Nagy Lajos, Színház, http://www.szinhaz.net/index.php?option=com_content &view=article&id=20551&catid=1:archivum&Itemid=7, HALÁSZ Glória: Tartüff. Parti Nagy Lajos: Moliére: Tartuffe, 2006, http://www.prae.hu/index.php?route=article%2 Farticle&aid=284 3 Vö. HITES Sándor: A történelem és a metafikció az angolszász regényirodalom közelmúltjában, Forrás, 2002/6, http://www.forrasfolyoirat.hu/0206/hites.html 4 Lubomír MACHALA: Mystifikace a pseudonymy v české literatuře po roce 1989 (s přihlédnutím k historickému kontextu). In: Bohemica Olomucensia 1 – Symposiana. Katedra bohemistiky Filozofické fakulty Univerzity Palackého v Olomouci, Olomouc, 2011, 188–197. 5 Uo. 189-191. 6 Jaroslav ŠRANK: Pseudonym a mystifikácia v súčasnej slovenskej literatúre. In uő: Nesamozrejmá poézia. Literárne informačné centrum, Bratislava, 2009, 145–228. 7 Macsovszky publicisztikai írásaiban Marek Lukáč, Andrej Okomín és Attila Tárnoki néven jelenik meg, ezoterikus szövegeit Mantello, Andrej Černický, Tomáš Dubloň és Hassan Simonoff neve alatt jelenteti meg, és Petra Malúchová mellett olyan fiktív identitásokat teremtett még, mint a magyar íróként megjelenő Péter Iványit, a buddhista szerzetes Rimpočhe Sarmungot, Jozef Varnusz és Magistra Aglaja ezoterikus írókat, egy Mrakozrec nevű sámánt, aki a Tátrában él, David Leder zenészt, Michal Garaj képzőművészt, illetve Tono Tehlár prózaírót. (ŠRANK, i. m. 169170.) 8 1. A korai posztmodern szövegek kapcsán olyan értelmezési kiszögelléspontok jelölhetők ki, mint az írás folyamataira tett önreflexió, a metafikció, az irónia többértelműsítő használata, az egzisztenciális kérdések felvetése, a szerzőség elrejtése, a maszkokkal és az identitással folytatott játék/küzdelem, a „nagy elbeszélések vége”-koncepció, valamint a realista írásmódnak és a szubjektivitásnak a krízise, illetve újraírása. A korai posztmodern olyan beszédmódot működtet, amelyben azonban bizonyos mértékig megőrződtek a kései modern megszólalásmódok is. Egyik oldalon a szépirodalmi diskurzus emelkedett hangvétele, dignitása, a metafizikai problémák iránti érzékenység, a műalkotás klasszikus szépségének és megformáltságának az igénye, a másik oldalon az ironikus, esetleg parodisztikus hang, az intertextuális utalásokkal, stílusimitációkkal és szerzői hangokkal folytatott játék és maszkszerűség jelenik meg. A korai posztmodernbe tartozó alkotások számára éppen ezért rendkívül fontos a múlt, illetve a történelem tapasztalata, amellyel tudatosan lépnek párbeszédbe, akár úgy is, hogy a múltra jellemző megszólalásformákat beépítik saját szövegeikbe. 2. A második vagy areferenciális posztmodernben válik hangsúlyossá, sőt gyakran radikálissá az önmagát író, öntükröző szöveg poétikája, amely kizárja a 1 45 �Kutatóterület valóság és a realizmus kategóriáit érdeklődési köréből. A költészetre a deretorizálás, depoetizálás, töredékesség, versszerűtlenség, az antimimetizmus és a rontott nyelv poétikája jellemző. Mind a lírában, mind a prózában rendkívül fontos jelentőségre tesz szert a tudatos intertextualitás, a palimpszesztszerűség, az önreflexivitás és a metafikció, illetve az újraírás mint szimuláció. A második posztmodern érdeklődésének középpontjában a nyelv és a szöveg áll, jellegzetes vonása a pastiche, a parodisztikus szövegformálás, a nyelvi poénok és a legtágabb értelemben vett radikális stíluseklektika. 3. A harmadik vagy antropológiai posztmodern az irodalomelmélet „kulturális fordulat”-ához köthető egyrészt, másrészt a hatalom kérdésköre izgatja, a „másik”, illetve a másság természete, a marginális nézőpontok megjelenítése, felszínre hozása, a politikai természetű kérdésfelvetések, a mainstream-ellenes attitűd. A harmadik posztmodern élesen hatalomellenes, gyakran nyíltan politikaiként viselkedik, a patriarchális, totalizáló, asszimilációs, homogenizáló és globalizáló tendenciák ellen emel szót a sokszínűség és az eltérő tradíciók megőrzése céljából. Az alárendeltnek, a kisebbséginek adott hang és nyelv által az elnyomott, háttérbe szorított szubjektum került be érdeklődési körébe. Mindez az identitás kérdéseinek hangsúlyos felvetésével, illetve a világba nyúló szöveg politikai attitűdjével és az autobiográfiai műfajok felértékelődésével járt együtt. A posztmodern háromféle stratégiájáról bővebben: NÉMETH Zoltán, A posztmodern magyar irodalom hármas stratégiája, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2012. 9 Toni MORRISON: Mese a nyelvről, http://www.moksha.hu/muvhaz/toni-morrisonnagyonkek/ 10 Uo. 11 A sztoriban szerepel a valódi író, Jan Cempírek, barátja, David Jan Žák, valamint egy csehországi vietnámi diáklány, The Thi Hong Nhung, sőt – tudtán kívül – Adam Robert Young ausztráliai fotós, pontosabban vietnámi barátnője, későbbi felesége, Le Ngoc Dung. A misztifikáció csehországi fázisait foglalja össze a http:// cs.wikipedia.org/wiki/Jan_Cempírek oldal, míg a távol-keleti szálhoz ajánlott a következő blogbejegyzés: https://adamrobertyoung.wordpress.com/2014/03/16/ my-wifes-photos-misused-in-a-czech-hoax/. 12 LAN Pham Thi, Bílej kůň, žlutej drak, Knižní klub, Praha, 2009. 13 Dušan TARAGEL, Ako vzniká hit: Kniha o cintoríne, SME, 2012, http://kultura.sme. sk/c/6434439/ako-vznika-hit-kniha-o-cintorine.html 14 Samko TÁLE, Kniha o cintoríne, Koloman Kertész Bagala, L. C. A. Publishers Group, Levice, 2005, 48. 15 SPIEGELMANN Laura, Édeskevés, Magvető, Budapest, 2008. 46 �Kutatóterület WIRÁGH ANDRÁS Kittlertől, Kittlerről – Kittler után A Partitúra, a Prae és a Tiszatáj tematikus számairól* A Partitúra folyóirat tavalyi blokkját követően idén a – megújult szerkesztőgárdával frissülő – Prae is különálló lapszámot szentelt a 2011-ben elhunyt tudósnak, míg a Tiszatáj idei áprilisi száma, illetve a folyóirat online oldala egy médiumarcheológiai tanulmánysorozatnak adott helyet. Sajnos Kittler lefordított szövegei tekintetében még mindig meglehetősen alulreprezentált Magyarországon, igaz, munkái (és ezek elhíresült kijelentései) bő tíz éve markáns hivatkozási alapot jelentenek a hazai kultúratudományos diskurzusokban. Bár a fordításban teljes egészében csak közel fél évszázad után (tavaly) megjelent derridai opusz, a Grammatológia nem sok jót ígér annak az idegen nyelveken nem (vagy nem elégségesen) olvasónak, aki a 80-as évek közepén megjelent főművek, az Aufschreibesysteme 1800/1900 vagy a Grammophon Film Typewriter magyar fordításaira várakozik, a fentebbi tematikus válogatások nem csupán tüneti kezelésként orvosolják a fájó deficitet. Kittler „feljegyzőrendszereibe”, ezzel a német archeológus munkamódszerébe átfogóbb módon már a Történelem, kultúra, medialitás című 2003-as kötet két tanulmánya (Mesterházy Balázsé, illetve Lőrincz Csongoré) is betekintést nyújtott. Ezek, illetve az azóta megjelent, részben Kittler szellemét is megidéző tanulmányok, elemzések és értekezések segítségével tulajdonképpen nyomvonalakban rekonstruálható az a sajátos módszer, * A szövegben használt rövidítések: HUG2=Prae, 2013/3, Hans-Ulrich Gumbrechtkülönszám, 2. rész, Par=Partitúra, 2014/1, Prae=2014/4, TT=Tiszatáj, 2015/4. 47 �Kutatóterület amelynek episztemológiai „igazsága” a foucault-i diskurzusanalízis, a technikatörténet, illetve az irodalom materiális-mediális „komponenseire” koncentráló, kitüntetetten nem-hermeneutikai jellegű figyelem csomópontjai köré rendezhető. A 21. századi hazai Kittler-recepció ugyanakkor legalább ennyire sokat köszönhet a pályatársnak, Hans-Ulrich Gumbrechtnek is, aki az elmúlt években többször tartott előadásokat és szemináriumokat Budapesten, ezzel óhatatlanul életben tartva és népszerűsítve Kittler munkásságát is saját, folyamatosan bővülő életműve mellett. Ilyen értelemben tehát a fent említett vállalkozások visszavezethetők Gumbrecht A jelenlét előállítása című munkájának 2010-es magyar fordításához is, amelyben a Stanford Egyetem professzora kitér az 1980-as években tartott, a nem-hermenutikai anyagiságok kérdéskörei köré szervezett jugoszláviai konferenciákra, illetve ezek résztvevőire, köztük Kittlerre is. A Prae 2013-as kétkötetes Gumbrechtkülönszámának első része egy, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban 2005ben megjelent írással indul (Új szószerintiség), amelyben Gumbrecht röviden utal Kittlerre, míg a második részben egy 2013-as, Kittler esszéit tartalmazó kötet utószavának fordítását olvashatjuk, amelyben Gumbrecht a két éve halott kolléga „műveinek egyedülállóságáról” értekezik (A médiatörténet mint az igazság megtörténése). A rendkívül ökonomikus szövegben Kittlerről mint mitográfusról esik szó, ugyanakkor Gumbrecht felvázolja az általa három fő epizódra osztható „életmű” sajátosságait, végül Kittlert a heideggeri program továbbírójaként állítja elénk. A Partitúra 2014/1-es számában olvasható szövegek (amelyek – a bevezető írás nyomán – inkább nevezhetők gondolatkísérleteknek, mintsem tanulmányoknak) főképp az első két szakaszra koncentrálnak, a Gumbrecht által „hellenofíliának” nevezett „intellektuális és egzisztenciális utolsó fejezet” (HUG2, 62-63) csak érintőlegesen jelenik meg a több inspiratív elmefutamot tartalmazó blokkban. Ezen belül a legtöbben (sorrendben: Eva Horn, Kelemen Pál, Martina Süess, Mezei Gábor) az Aufschreibesysteme 1800/1900 című munkával, illetve ennek részegységeivel foglalkoznak. Értelemszerűen nem szorul bővebb magyarázatra, hogy az 1985-ben megjelent szöveg a mai napig jelentékenyen szóra bírható, meghatározó és eminens írásmű, de éppen ezért egésze nehezen fogható fel egy nézőpontban. Míg Eva Horn öt pontban próbálja meghatározni a kittleri „olvasásmód” jellegzetességeit, addig Kelemen Pál – más szövegek bevonásával – arra keresi a választ, mire következhetett az 1800-as lejegyzőrendszer, illetve milyen módon hozható kapcsolatba a pre-1800-as szisztéma, a tudósköztársaság a könyvben tárgyalt paradigmákkal. Már ebben a szövegben szóba kerül a Kittler könyvét felvezető epizód, a fausti írásjelenet, amelynek helyszíne, a könyvtár, Süess és Mezei írásaiban is központi térként funkcionál. Előbbi írása tulajdonképpen azokat a tanulságokat gyűjti össze, amelyekkel az írásjelenet szolgál a médiaelméleti irányultságot applikálni kívánó irodalomtudomány számára. 48 �Kutatóterület Eszerint a „médiatörténeti irodalomtudomány” (Par, 24) nem veti bele magát a szövegek által felkínált szoftverbe, hanem inkább ezek feltörését kísérli meg, miközben nem elsősorban technikatörténeti, hanem diszkurzív „keretek” között vizsgálódik. A harmadik megjegyzés a korábbiakkal ellentétben egyáltalán nem hangzik – legalábbis a szövegekkel való foglalatoskodás hagyományosabb formáival szemben – utópisztikusan: ugyanis a szövegkommentár viszony újraértelmezésére törő igyekezet az ezredfordulós újfilológia egyik kitüntetett témája, amelyről a magyar olvasó például a 2011-es Metafilológia 1. című kötetből is tájékozódhat. Mezei Gábor pedig amellett érvel, hogy az 1800-as lejegyzőrendszert „installáló” írásjelenetben Faust áthúzásai tulajdonképpen a hermeneutikai értelemben vett fordítás elvét is zárójelbe tehetik: „minden fordításjelenet szükségképpen magába foglalja az írás legalapvetőbb, gyakorlati működéseit”. (Par, 32) Tóth-Czifra Júlia és Vásári Melinda írásaiban Kittler egy-egy reflexiója (nevezetesen egy 2009-es előadás felvezetője, illetve a külön tanulmányban vizsgált jel-zaj viszony) Gumbrecht kapcsolódó téziseivel kerül összhangba. Ez az első esetben Heidelberg és a filológia kapcsolata, a másodikban pedig a hangoltság (Stimmung). Természetesen mindkét gondolatfutam érinti a technikai fejlődés, a digitalizáció által újradefiniálandó filológiára vagy filológiai tevékenységre nehezedő kihívásokat. Tóth-Czifra végső soron azzal a belátással zárja gondolatait, hogy az „újfajta” technikai kompetenciákat igénylő filológusnak (feltehetően) a történetiség fogalmával kapcsolatban is az eddigiektől eltérő álláspontra kell helyezkednie. Vásári írása nyomán pedig arról gondolkodhat el az olvasó, hogy – a gumbrechti jelenlétkultúra és ennek „lejegyezhetőségi” paraméterei nyomán – közelíthető-e egyáltalán a szöveg olvasása nyomán megfogalmazódó/íródó hangulatleírás a „hagyományos” interpretációs sémákhoz, vagy két összeegyeztethetetlen (esetleg: abszolút párbeszédképtelen) dekódolási tevékenységről van-e szó. A kulcskérdést, nevezetesen, hogy milyen opciók állnak rendelkezésre a kittleri médiaarcheológiának a kultúratudományok hálózatos rendszerébe való bekapcsolásához, három írás próbálja körüljárni, igaz, túlzás lenne csupán ebben a témában keresni Arndt Niebisch, Sebastien Vehlken és Smid Róbert szövegeinek tanulságait. Niebisch a médiatudományok hadászati meghatározottságát alapul véve jut arra a következtetésre, hogy a jelenkori irodalomtudósoknak (az olvasástechnikai szakembereknek) Kittler nyomán hackerré kell válniuk, hogy felírhassák a szövegek előállításáért felelős kontrollinstanciákat, a lejegyzőrendszereket, illetve naplózhassák ezek változásait. Vehlken talán ennél is tovább megy, amikor azt állítja, az after Kittler horizontján hiba (lenne) nekifogni, ahogy ő fogalmaz, a „kittleri életmű teljes dekonstrukciójának”. (Par, 38) Ehelyett az életmű tanulságait kell beépíteni a rokon tudományterületek eredményeit újrahasznosító digitalitás episztéméjébe, ugyanakkor Vehlken – Foucault nyomán – felteszi a 49 �Kutatóterület következő kérdést is: „hányadán is állunk saját episzteménk leírhatóságának lehetőségével?”. (Par, 40) Smid Róbert ennél jóval „megengedőbb” szinten viszonyul Kittler lehetséges médiatörténetéhez. Megtévesztő lehet, hogy a magyarul is hozzáférhető Optikai médiumok egy jól követhető, jobbára lineáris narratívához rendel hozzá bizonyos eseményeket – mindez nem jellemzi a lejegyzőrendszereket leíró munkákat. Smid szerint a történetiséget részint retorikai fogások álcázzák, részint a történelmet „felhasító” (Par, 45) mediális események elrendezése teszi zárójelbe, miközben a lejegyzés a narratívák és kronológiák kettős kötéseit applikálva szimultaneitásokra képes rámutatni. A több helyen is játékosan önreflexív szöveg az egész Kittler-blokk szimbolikus aktusaként megannyi kérdéssel zárul. Noha Kittler kitörölhetetlenül bevésődött a kultúratudományos diskurzusokba, kérdéses, mennyiben, és milyen formában válik részévé (partíciójává) a diskurzust fenntartó hardvernek. Talán valóban hiba lenne – Kittler javára – eltekintetni a hasonló jellegű kutatások hazánkban jószerivel ismeretlen eredményeitől, a magyar irodalomtörténeti narratívák részegységeinek szorosabb vizsgálata, ezek kötelező újraolvasása semmiben nem láthatja kárát a médiaarcheológiai perspektíva határozottabb bevonásának, még ha ez első körben csak az életmű felszínén megragadható teóriák segítségével is valósul meg. A Prae Kittler-különszáma remek válogatást nyúlt ehhez a tudós szerteágazó életművéből, felvezetésként az utolsó, Die Weltnek adott 2011-es interjúval. A nyolc, első ízben lefordított szöveg között megtalálhatjuk az Aufschreibesysteme 1800/1900 utólag publikált előszavát, illetve a Grammophon Film Typewriter eredeti bevezetését, a korábbi szöveg előtanulmányként is olvasható írást (Szerzőség és szerelem), valamint az elhíresült Nincs szoftvert is – a válogatás tulajdonképpen csak az életmű utolsó, hellenofil korszakát nem érinti. A Kittlerről szóló legkorábbi írás, David E. Wellberynek a Lejegyzőrendszerek angol fordításához írott előszava méltán nevezhető a recepció klasszikus szövegének. A jelenleg Chicagóban tanító germanista Kittlert a poszthermenutika horizontján helyezi el, részletesen bemutatva a könyv Derridához, Foucault-hoz és Lacanhoz visszavezethető elemeit. Wellberry olyan írásként tekint a Lejegyzőrendszerekre, amely egyszerre bír sajátos univerzalitásigénnyel, ugyanakkor hű marad elsődleges kontextusához vagy kontextusaihoz. Bár a merítési bázis a második fejezetben (1900) már szélesebb, lévén a technikatörténet „egyetemesebb” narratívát kíván, mint az 1800-as lejegyzőrendszer központi tudományterülete, a (német) pedagógia vagy pedagógiatörténet, Kittler játékos önkényességéből adódóan nehezen lehetne akadálymentesen átkonvertálni a felvázolt narratívát a többi nagy kultúra közegébe. A sűrű bevezető remekül eligazít az életmű egyik legfontosabb darabjában. Sybille Krämer 2004-es szövege a technikailag manipulálható időtapasztalat fényében kommentálja Kittlert, 50 �Kutatóterület az érvelés pedig annyiban „provokálja” Wellberry írásait (igaz, a két szöveg megjelenése között 14 év telt el), hogy irritáló gesztusként mutatja fel a testiség mellőzését, pontosabban „a test mint médium kizárását” (Prae, 164), amelyet a korábbi szöveg (még) poszthermeneutikai előfeltételként jegyez. Krämer szövege kommentárokkal zárul, és sokatmondó, hogy az utolsó kérdésére adott választ a következő kérdéssel zárja: „Vajon Kittler írásaiból egy digitalizált egzisztencializmus szól hozzánk?” (Prae, 182) Niels Werber rövidebb szövege a Partitúra-blokk első írásához hasonlóan „központi téziseket” (Prae, 159) próbál kijelölni az életműben. Ezek, mármint a „lehetővé tétel”, a „leszűkítés”, a „historizálás”, a „»két kultúra« megszüntetése”, valamint a „poszthermeneutika” akár a Kittlerről szóló írások elolvasása után hátramaradt emlékezetnyomok megerősítéseiként is funkcionálhatnak, hiszen az olvasó tulajdonképpen az összes feltüntetett jellegzetességről olvashatott az eddigiekben. Míg a Gépi tanulás című szöveg, amelyben Geoffrey Winthrop-Young (a Gramophone Film Typewriter egyik fordítója), illetve Eva Horn próbálják körülírni a „Kittlereffektust” (Prae, 147), addig Nemes Z. Márió zárótanulmánya két külföldi tematikus folyóiratszám tanulságainak összegzésével jegyzi le a – Parikkától származó cím alapján – „nem eléggé belevaló” (never been hard enough) kittleri médiaelmélet poszt-állapotát. Ezen belül is azokat az irányokat, amelyek a Tiszatáj 2015/4-es számának médiumarcheológiai blokkjában (Médiumok magánélete: A hardver mikroeseményeiről) is képviseltetik magukat. A Smid Róbert szerkesztésében megvalósuló válogatás egy része a folyóiratban olvasható, míg a bevezető teljes szövege, illetve Wolfgang Ernst és Claus Pias egy-egy írása a folyóirat online felületén érhető el. Smid írását érdemes teljes terjedelemben elolvasni, hiszen a folyóirat lerövidített szövegéből hiányoznak a válogatás szerzői – hazánkban jószerivel ismeretlen – előfeltevéseinek hálózatos rendszerébe vezető iránymutatások, így a hosszabb változat segítheti elő az olyan újszerű fogalmakkal való ismerkedést, mint a mélyidő (deep time, Zielinski) vagy az imaginárius médium (imaginary media, Parikka). Ráadásul a blokk szerkesztője pontosan meghatározza, miben is tér el (markánsan) a médiumarcheológia a foucault-i „alapoktól” – ez a differenciálás tekinthető a precíz felvezető szöveg vezérszólamának, lévén erős megszorításokkal (már) Foucault életműve is rendelkezik azzal a redukciós potenciállal, amelyet Nemes Z. teljes joggal emleget a „poszt-kittleri perspektíva” (Prae, 214) emergenciájának fő akadályaként. A Tiszatáj különböző felületein megjelenő szövegekből egyértelművé válik, hogy a médiumarcheológia csak közvetett viszonyban áll az irodalommal, de még a szövegek klasszikus tárolójával, a könyvvel is. Bár Zielinski „programadó” szövege Foucault vagy Kittler archeológiáira emlékeztet, amennyiben a szerző egy egyetemes történeti narratívához képest marginális események jelentőségét firtatja, illetve fűzi össze, addig 51 �Kutatóterület Wolfgang Ernst szövege egy radikálisabb értelemben vett paradigmaváltás szükségszerűségét feltételezi, ha nem is explicit módon. A zavarba ejtően sűrű szöveg tulajdonképpen a heideggeri időfogalmat próbálja kimozdítani, mondván a digitalitásban „olyan időfogalommal kell számolnunk, amely a valóságunkat régóta vezérli, de a hagyományos időfogalmak aligha tudták lefedni” (TT, 71, saját kiemelés). Az írás egyfajta előtanulmányaként szolgál a Tiszatáj online felületén megjelenő szöveg, amelyben Ernst a „kísérlet mint esemény” három paradigmatikus fázisát (Püthagorasz, Hertz, Turing) tárgyalja a mediális időbeliséggel összefüggésben. Claus Pias hasonlóan tömör, de talán anekdotikus kitérőkben gazdagabb írásai közül a folyóiratos szöveg a szintetikus történelem fogalmát próbálja körvonalazni, míg az online szöveg a hacker (és történetének) bemutatására tesz kísérletet. Előbbiben a szerző a különböző háborús szimulációkat veszi számba, majd arra a következtetésre jut, hogy a „színfalak mögött zajló”, valós események lehetőségeit kiszámoló-bejósoló „programok” egy olyan jellegű történelmi episztémé felé vezetnek, amely „nem irodalom, amely egy másik helyet képzel el, hanem egy számítási folyamat, melynek kombinatorikájából minden lehetséges hely fakad”. (TT, 88) Végül, Hertz és Parikka Zombi médiumok című szövege az áthuzalozás (leegyszerűsítve: az elsődleges funkciójukban használhatatlan, de részben újrahasznosítható eszközök megszerelése, összekötése, újrakonfigurálása stb.) és az elavulás „újkori” fogalmaiból mutatnak rá egy „többsíkú időbeliségre”, amely a már „»archeológiai« fázisba” került leselejtezett árucikkek új kontextusa irányoz elő. (TT, 102) Nem kétséges, a Tiszatáj a magukat az after Kittler pozíciójába helyező szövegekből nyújt izgalmas válogatást. Ezzel magyarázható, hogy több szöveg is extra türelmet kíván olvasójától, hiszen az irodalmiirodalomtörténeti allúziók helyét itt természettudományos és informatikai (alap)fogalmak veszik át: Ernsték arra törekednek, hogy a digitalitás merőben újszerű írásfogalmából kiindulva értelmezzenek újra alapvető fogalmakat, ezzel új „tartalmakkal” töltve meg azokat a helyeket, amelyeket korábban (még Kittlernél is) jobbára szépirodalmi szövegek, vagy legalábbis ezekhez közel eső írások töltöttek meg. Ez a gyakorlat közvetlenül levezethető a számítógép médiumának jelenkori primátusából, amely közös virtuális térbe konfigurálja a különböző médiumokat, illetve összevonja ezek hatásmechanizmusát és tapasztalatát is. A médiumarcheológia oldaláról védhető álláspont (az irodalomtudósok elvárt informatikai tájékozottsága, hackerré válása stb.) talán a filológia területén nyert először ösztönzésre: a digitális filológia nem egyszerűen számítógépen végzett filológiai tevékenységet jelent, hanem az idők során felhalmozott tudás virtuális archívumokba történő átmentésének, és ezen archívumok felügyeletének és gondozásának feladatát is. Noha a közeljövőben talán nem várható az ezredforduló körül tapasztalt- 52 �Kutatóterület hoz hasonló („váratlan”) „paradigmaváltás” a honi irodalomtudományban, már ami az after Kittler által propagált „munkamódszereket” és „olvasásmódokat” illeti, a tudomány, szűkebb értelemben véve a tudásképzés „láthatatlan” szektoraiban, az egyetemi óravázlatokban és szakdolgozatokban feltehetően egyre markánsabb hangsúlyt kap a jelenkori írás- és olvasásmódok tapasztalata is. Megválaszolhatatlan kérdés, hogy milyen irányba téríti el az irodalomtudományos diskurzust a régóta érlelt olvasásmódok és a poszt-posztmodern gyakorlat közötti feszültség, de valószínű, hogy az információs forradalom szimbolikus „élménye”, a számítógépes alfabétizmus egyre kikerülhetetlenebb zsigeri tapasztalata, a könyvet nélkülöző olvasás, illetve a tollat és írógépet „megkerülő” olvasás új előfeltevéseket és új esztétikákat követel meg. A fentiekben bemutatott összeállítások szűkebb értelemben az információs forradalmat szorosan és bravúrosan naplózó Kittler munkásságába engednek széles betekintést, tágabb értelemben viszont végigkísérik az olvasót a digitalitás állomásain is a korai 80-as évektől kezdve egészen a jelenkorig. 53 �Kutatóterület UJLAKY ISTVÁN A bolygó hollandi avagy a holland tengeri hatalom a XVII. században1 Egy holland kapitány, Hendrik van der Decken valamikor a XVII. században útnak indult Indiába, hogy vagyont szerezzen. A Jóreménység fokánál viharba került. A vihar megszaggatta a vitorlákat és összetörte az árbocokat. A mindenre elszánt kapitány azonban a legénység zúgolódása ellenére tovább haladt. Maga a sátán jelent meg neki, arra bíztatva, hogy szegüljön szembe Isten akaratával, és kormányozza tovább a hajót a vihar közepébe. A holland megfogadta az ördög tanácsát. Ezzel magára haragította az Urat, aki azzal büntette, hogy mindörökké hajózzon a tengereken. No persze, az is lehet, a kapitány csupán káromkodott egyet, mondván, akkor is tovább megy, ha ítéletnapig kell hajóznia. Nos, a Teremtő szaván fogta. Egyesek úgy gondolják, nem is van der Decken, hanem Straaten kapitány a kísértethajó feje, aki hajójával nagypénteken futott ki az amszterdami kikötőből, és indulása előtt elmulasztott templomba menni. Egy biztos, a bolygó hollandi mindörökké járja a tengereket, és bajt hozhat arra is, aki megpillantja. A kapitánynak, legalábbis egyesek úgy gondolják, az ördöggel kell kockáznia. Nem csoda hát, ha a Jóreménység foka tájékán, akit a hajó haladásakor nélkülözni lehetett, lement a hajófenékbe, s aludt egyet, elkerülendő a nem kívánt látványt. A bolygó hollandival amúgy személyesen V. György király is találkozott, igaz, még trónra kerülése előtt, kadétként, és a Horn-foknál. Akik elhaladtak a rettenetes hajó mellett, hol ősz hajú, szenvedő legénységet és eszelős tekintetű, vörös szemű kapitányt véltek látni rajta, hol csupán hátborzongató kacajt hallottak. Talán a legérdekesebb eset egy óceánjáróé, melynek utasai állítják, kis híján összeütköztek egy régi roncshajóval, melyen 54 �Kutatóterület száz évvel azelőtt divatos ruhákba öltözött emberek hadonásztak késekkel, szekercékkel. Mi tagadás, a hajósok babonás népség volt a XVII. században, a hollandok pedig többet hajóztak ekkor, mint bármelyik nép azelőtt a történelemben.2 Németalföld, mint közismert, nem Németország alföldje, (azt Germánalföldnek hívják) hanem nagyjából a mai Hollandia, Belgium és ÉszakFranciaország területe. A Német-római Császársághoz tartozott, ehhez a háromszáz önálló kis- és nagyobb államból álló konglomerátumhoz. De maga Németalföld sem egységes, városok és kis tartományok halmaza. 1581ben Németalföld kettészakad, északi része (a Spanyolország elleni hosszú és szívós függetlenségi háború közepette) kinyilvánítja függetlenségét, míg a déli spanyol uralom alatt marad. Az így megszületett Egyesült Tartományok nem nyelvi és nem is vallási határvonal mentén vált le, és valamivel kisebb volt a mai Hollandiánál. A spanyol világbirodalom elleni függetlenségi háború 1609-ben holland győzelemmel zárult, a nemzetközi jogi elismerést az 1648-as vesztfáliai béke hozta el. John Evelyn angol utazó a XVII. század közepén ezt írta Amszterdamról: megcsodáltam „a megszámlálhatatlan hajókat és csónakokat, amik megállás nélkül nyüzsögnek a város előtt, amely bizonyosan a legforgalmasabb város, amit halandó emberek laknak a Földön, és egyben az a város, amely teljes mértékben a kereskedelemnek él.”3 Descartes „a lehető dolgok kincses ládájának” nevezi a várost, s hozzá teszi „Hol van még a Földön egy olyan hely, ahol minden elképzelhető árucikket és különlegességet oly könnyen megkaphatnánk, mint ebben a városban?”4 A magyar Teleki Pál báró pedig a század végén így lelkendezik anyjához írt levelében: „annak a boldog városnak sok nevezetesebb helyeit jártuk el, melyben nem csak az szem gyönyörködhet, sőt az elme is tanulhatott”. Amszterdam nem véletlenül váltotta ki a kortársak csodálatát: a XVII. században a világgazdaság központja volt. Amióta az árutermelés és kereskedelem elért egy bizonyos szintet, mindig akadt egy vagy több város, amely az adott korra értelmezett világgazdaság gyújtópontjának szerepét töltötte be. Az első ilyen centrum talán a föníciai Tűrosz lehetett. Hellász klasszikus korában Athén, később Karthago és Rhodosz töltötte be a gyújtópont szerepét. A Római Birodalomban az időszámításunk kezdete körül Róma város és Alexandria osztozott a világgazdasági központ szerepkörén. Az ókor végén és a kora középkorban – ha egyáltalán – Constantinopolis (Bizánc), majd a középkor utolsó évszázadaiban Velence, Genova és Brügge töltötte be a gyújtópont funkcióját. Míg a XV. század közepén Velence úgyszólván egyeduralkodó, a XVI. században, főleg annak első felében Antwerpené a nemzetközi gazdasági központ szerepe. Antwerpentől vette át Amszterdam – de miért és hogyan? Antwerpen gazdaságát megviselte a németalföldi függetlenségi 55 �Kutatóterület háború. A „spanyol őrjöngést” (a város kirablását, hatezer lakos legyilkolását, negyven tonna aranynak megfelelő anyagi kárt) önmagában sem lehetett volna könnyen kiheverni. De újabb csapások jöttek: a hollandok blokád alá vették a várost, lezárva a Shelde torkolatát. Az antwerpeni tőke egy része a háború miatt vagy épp vallási okból Amszterdamba költözött, magával vitte tőkéjét és üzleti kapcsolatait. Antwerpen amúgy is kevesebb lehetőséget kínálhatott. Nem volt országa, sem saját kereskedelmi flottája, és elsősorban luxuscikkekkel kereskedett. Amszterdam már a középkor végétől hatalmas kereskedelmi hajóparkkal rendelkezett, a parton tetemes raktárkapacitással, és kereskedelmi tevékenységében a tömegfogyasztási cikkeké a vezető szerep. Saját országát pedig megteremtette – a spanyoloktól kivívott függetlenséggel. Antwerpen inkább afféle átmenő vagy passzív kereskedelmet folytatott, mint az érett középkorban Brügge – Amszterdam szerepe összetettebb ennél. Rácz megfogalmazásával: a korábbi gyújtópontokkal (Genovával, Velencével, Antwerpennel) ellentétben a gazdasági hatalom teljes eszköztárával rendelkezett: hajózással. kereskedelemmel, iparral, hitelélettel, és persze katonai teljesítményre is képes saját országgal. (Hollandia Amszterdam külvárosa – fogalmazta meg karakteresen Pirenne.) A már említett raktárak, az 1602-ben létrejött tőzsde, (az értéktőzsde mellett / gabona / árubörze is létezett) új pénzügyi technikák, mint a váltó és a leszámítolás, és nagy tömegben rendelkezésre álló nemesfém támasztotta alá ill. egészítette ki a fentieket. A város felvirágzásában Antwerpen már említett kiesése mellett Itália és a Hanza hanyatlása, és az Angliával ill. Londonnal szemben a század folyamán még őrzött lépéselőny is szerepet játszott. Amszterdam a XVII. század elején harmincezer, a közepén százötvenezer, a végén kétszázezer lakosú. Ugyanakkor, a vezető szerep fokozatos elveszítése nyomán, kétszáz évig nem nő tovább, ami jelzi a XVII. századi csúcspontot. Csak 1900 után emelkedik kétszázezer fölé a népesség. Az Ijcsatorna jó természetes kikötőt kínált, de a kikötőig vezető út nem veszélytelen. Az erőteljes árapály elszállította a város szemetét, szennyvizét. A XVII. században az emberek még nem hollandoknak, hanem amszterdamiaknak vagy épp leidenieknek tartották magukat. Nem csak azért, mert a modern nacionalizmus megszületése előtt vagyunk még, hanem mert az Egyesült Tartományokra, más egykorú országokhoz képest is, hangsúlyosan jellemző a városokra ill. tartományokra tagoltság. Geert Mak szerint „az arrogáns Amszterdam és az ország többi része” szembesíthető, „a város egyszerre irigyelt, tisztelt, csodált és gyűlölt”5. A tenger felől érkezőt mólók, hajók, daruk, malmok, raktárak, árusok, mázsaház, sorompóharang, kotrómalom – és egyáltalán, a korabeli világban másutt alig ismert forgalom fogadta. A század folyamán Amszterdam az európai gabonakereskedelem központja – ez a legfontosabb. De centrumává lett a város egyéb tömegcikkek 56 �Kutatóterület kereskedelmének is, mint a hal, vas, vászon, só, kátrány, kender, fa. És egyéb, nem egyszer luxuscikkekének, mint a dél-amerikai kakaó, az északamerikai dohány, a spanyol acél- és bőráru, a török szőnyeg, perzsa selyem, orosz cobolyprém, a brazil smaragd, és kínai porcelán, keleti fűszerek, kávé és tea. A már említett tőzsde és a század elején alapított bankok mellett tengeri kereskedelmi biztosító társaság, jól kiépített postahálózat segítette a kereskedelem szereplőit. (Négy nagy postahivatala volt – antwerpeni, hamburgi, kölni, belföldi – Hága és Rotterdam felé éjszakai szolgálat is működött. A posta drága, de a hír fontos, a gyorsaság és információ a sikeres tőzsdei spekuláció alapja.) A balti kereskedőkkel szerződést kötő holland kalmárok háromnegyede amszterdami, de fontos a város kapcsolata a Földközi-tenger térségével és a Távol-Kelettel is. Jellemző a távolsági nagykereskedő réteg jelentőségére, hogy a városvezetés tagjai közül 1600 és 1625 között 41 tagból 31 érdekelt a kereskedelemben. A gazdasági és politikai hatalom összefonódott – ez az összenövés csak a század utolsó negyedére mérséklődött. Igaz, Holland és Zeeland tartományban a nemesség és főpapság szerepe sosem volt igazán nagy. Ötven év alatt húszszorosára nőtt azoknak a száma, akik legalább százezer forint vagyonnal rendelkeztek. A század utolsó negyedében homokküszöb keletkezett a kikötő előtt. A problémát 1691-től emelőrendszer kifejlesztésével oldották meg. A self és a zátonyok hosszabb távon rontották a versenyképességet: hétszáz tonnásnál nagyobb hajót nem lehetett használni, míg az angolok 1700 körül ezerkétezer tonnás hajók gyártását kezdték el. Bár a város ipara nem fogható kereskedelmi és pénzügyi jelentőségéhez, érdemes megemlíteni a cukor- és a nyomdaipart, a könyvnyomtatást. 1650 körül százötven, 1700 körül kétszázötven cég foglalkozott a városban könyvekkel (a nyomda, kiadó és kereskedés nem különült el). A legtöbb európai országgal egybevetve a holland városi élet igen fejlett, és ez nem csak a városlakók magas arányában, a városok számában és méretében mutatkozott meg. Tudatos várostervezés, szilárd burkolatú utak, az utcák világítása, emeletes házak, csatornák és fasorok, saját és bérelhető hintók, a biztonságot szolgáló éjjeli őrjáratok, tűzoltóság – a kontinens más tájain egy vagy két évszázaddal később jelentek meg. A holland városok meglepően tiszták – de büdösek; a szennyvízelvezetés még megoldatlan.6 A holland kikötők között finom munkamegosztás figyelhető meg. Rotterdam angol és francia kapcsolatokra, Zeeland az atlanti, Hoorn és Enkhuizen a keleti kereskedelemre szakosodott. Doordrecht a folyami kereskedés központja. Amszterdam mellett a kis Oostzaan városból indulnak hajók elsősorban a balti térség felé. Érdekes, hogy Delft városának nincs tengeri kikötője, mégis volt itt irodája a Holland Kelet-indiai Társaságnak. Igaz, folyami kikötője Delftnek is van. Érdemes a szállodák számára vetni egy pillantást. Hága (a rendi gyűlés székhelye – noha közjogilag nem város, csak 57 �Kutatóterület falu!) kilenc, Rotterdam hat, Amszterdam kb. száz szállodával rendelkezett.7 Amszterdam után a második legforgalmasabb kikötő Deventer. Tagja a Hanza szövetségnek, akárcsak Kempen vagy Zwolle. Leiden igazi sikertörténet. Népességére és gazdaságára is a gyors növekedés jellemző, textilipara jelentős, egyeteme nemzetközi hírű és növelni tudja hallgatói számát. Könyvkiadása és nyomdaipara holland és francia nyelven Galileitől Corneill-ig ad ki jelentős kortársakat. Itt jelent meg egy 35 könyvből álló ország-sorozat is, benne Magyarország-kötettel. „Nem hajóink külső formája adja Hollandiának a tengeri elsőbbséget, hanem az a képesség, mellyel hajóinkat sikeresen és aránylag kevés személyzettel eredményesen kormányozzuk, továbbá tengerészeink szerény életmódja és a velük született tisztaság. Ilyen tulajdonságok birtokában hajóink más nemzetekhez viszonyítva hosszú élettartamot érnek el” – írja a XVIII. századi holland tengerészeti szakíró, Nicolaus Witsen.8 Mit tudunk a holland hajóépítésről? Mennyiségi szempontból hatalmasnak kellett lennie, hiszen ellátta utánpótlással a világ legnagyobb kereskedelmi flottáját, valamint a halász- és hadiflottát, és emellett exportra is termelt. (Érdemes megjegyezni, ama bizonyos Santa Maria is holland gyártmány, eredetileg holland kereskedelmi forgalom számára épült.9) Amszterdam környéki kisvárosok a hajóépítés egy-egy fázisára szakosodtak, mint pl. kötélkészítés, horgonykovácsok, hajóácsok műhelyei.10 A hajógyártásban németalföldi versenyelőny, hogy rendelkeztek a szükséges anyagok (hajófa, árboc, kátrány, szurok) kereskedelmével vagy épp kereskedelmi monopóliumával.11 A legfőbb hajóépítő Zaanstrek – nem város, hanem kistérség – amely ezer embernek adott munkát. Kialakulásában szerepet játszott az erős, egyirányú szél, ami sok és nagy szélmalom megbízható működését tette lehetővé. Ha csökkent a konjunktúra, azonnal munkásokat bocsátottak el. A holland hajóépítés ismerte a szabványosítást. Igazodnia kellett a speciális holland körülményekhez: a homokosodásra hajlamos selfen csak kis merülésű hajók lehettek biztonságosak. A holland hajóépítés talán legfőbb fejlesztése a XVII. században a fleute (furulyahajó).12 Sekély vizekben is manőverezni képes, negyven méter hosszú, 500-600 tonna teherbíró képességű kereskedelmi jármű. Viszonylag gyors és mozgékony, legfőbb előnye azonban gazdasági versenyképessége. Harmadannyi legénység elegendő hozzá, mint más népek hasonló méretű hajóihoz. Emellett sajátos szerkezete – a vízvonalon szélesebb, de felfelé keskenyedik – miatt kevesebb kikötői illetéket kellett fizetnie, ami a hajók méretéhez igazodott. Megépítése is olcsóbb, feleannyiba kerül, mint más népek hajóié. A hajóépítés olcsóságában nem csak a hajótípus játszott szerepet, hanem a nagy széria és a technikai fölény is. A fleute egyik változata a bálnavadász hajó. A bálnavadászat kezdetén még a baszkoké a fölény, de hamar beérték és elhagyták őket a hollandok (és angolok). Ez a hajó keményfából épült, hogy kiállja a bálna esetleges 58 �Kutatóterület támadását és a jégtáblákhoz való ütközéseket. 1697-ben a Spitzbergáknál több mint százhúsz holland bálnavadász fleute horgonyzott: több, mint a többi országoké együttvéve. Jan Snoep, a holland haditengerészet egyik lelkésze felháborodottan írt a tengerészekről, akik „kizárólag Bacchust és Vénuszt tisztelik”, verekedősek, korlátoltak, istentelenek.13 A legtöbb matróz írástudatlan, buta volt, sokan még a tengerész mesterséghez sem értettek igazán. A tengerész nem ismeri az udvariasságot, nyers és egyszerű, ugyanakkor a holland társadalom legbabonásabb rétege. 1680 körül kb. ötvenezer ember dolgozott a holland hajókon. A tengerészek 40 százaléka külföldi: angolok, skótok, franciák, németek. A hajókon gyakran és roppant kemény büntetéseket alkalmaztak. Lázadásért vagy gyávaságért akasztás járt.14 Ha valaki kést rántott társára, ha lopott, ha fegyverét nem tartotta rendben, ha naplemente után dohányzott – a hajótűz veszélyét előidézve – büntetése a háromszori-négyszeri alámerítés. Ennél súlyosabb büntetés, amikor az elítéltet megkötözve áthúzták a hajótest alatt. Jó esélye volt arra, hogy belehaljon, ha nem bírta levegő nélkül, vagy ha a hajófenékre ragadt kagylók halálra sebezték. Aki élve került elő a víz alól, még az is belepusztulhatott a sebek elfertőződésébe. Vérontás büntetése alatt azt értették, hogy az elítéltet saját késével, kezén keresztül az árbocra rögzítették. Ha képes kiszabadítani magát, túlélhette. Korbácsolás akár káromkodásért vagy késésért is járt. Ha mindehhez – a magas halálozási arányhoz és a kegyetlen büntetésekhez – hozzászámítjuk a nem túl magas béreket és az alacsony presztízst, megállapítható, hogy a tengerész mesterség (a textiliparral és a zsoldos katonasággal együtt) afféle proletárszakma, a legszegényebbek osztályrésze. A hajók személyzetét bátran tekinthetjük szubproletariátusnak vagy akár underclassnak is, hiszen helyzetük rosszabb a céhek és manufaktúrák munkásaiénál. A kapitányok testülete 1628-ban alakult ki. A közönséges matrózokkal ellentétben a kapitányok egy része fel tudott emelkedni a polgárságba. Egy tengerparttal nem rendelkező XXI. századi ország polgára elképzelni sem tudja a halászat újkori jelentőségét, pláne az északi vizeken. Pedig a foglalkoztatásban, a táplálkozásban, sőt (mai kategóriával élve) a GDPben is hatalmas a szerepe. „Holland-Zeeland tengeri hatalma a heringen nyugszik” – állapítja meg Pierre Chaunu.15 A halászat fontosságának megnövekedésében az éghajlat hidegebbé válása, a „kis jégkorszak” is szerepet játszott, amennyiben a heringrajok délebbre húzódtak. Jól mutatja az ágazat fontosságát, hogy a Cromwell-féle hajózási törvény – melyet a közvetítő kereskedelmi érdekekkel szoktunk összekapcsolni – terjedelmének kétharmadában a halászattal foglalkozott. Évszázadunk „a hering évszázada” is. A késő középkortól a hal nagy részét már a nyílt tengeren kezdték feldolgozni. A kora újkorra végbement az ágazat szakosodása. A part menti halászat kis halakra (pl. nyelvhal) és a napi piaci igények kielégítésére, az 59 �Kutatóterület izlandi vizekig hatoló flottilla a tőkehalra, a Dogger-pad és az angol, skót partok halászai heringre szakosodtak.16 A brit partoknál folyó halászatot hadihajók védték. A holland halászok a Balti-tengeren is feltűntek. Dániától bérbe vették az angolnahalászat jogát Koppenhágától délre (Amager-sziget). A XVII. század első fele a csúcspont Hollandia számára: ekkor a halászatból tőke képződött, melyet a legsikeresebb vállalkozók a kereskedelembe fektettek. A század közepén még oly jelentős, exportra termelő, fél Európát ellátó ágazat a század második felében visszaesett. Ebben az angol, dán, francia, porosz protekcionista intézkedések mellett a háborúk is szerepet játszottak. Folyományaként a hajóépítés is csökkent. A heringhalászat a XVII. századra a legjobban szabályozott gazdasági tevékenységek egyike.17 Erre hivatott a Nagy Halásztársaság Felügyelő Testülete. A heringhalászatra egyes városok monopóliumot szereztek. A földrajzi munkamegosztás jele, hogy Enkhuizen halászkikötő, Rotterdam a heringkereskedelem központja, míg Zaamdam az angolnáé. Az északi bálnavadászat a XVII. századtól öltött nagyobb méreteket. Az első résztvevők hamburgi németek és persze hollandok. Rajtuk kívül spanyolok, franciák, angolok, dánok is megjelentek az Atlanti-óceánon. A bálnaolaj a világítás anyagaként terjedt el. Az első bálnavadász-hajót Amszterdamban építették 1612-ben. Az ágazat beruházás-igényes: az átlagosnál erősebb hajókat, fegyvereket, felszerelést kíván, és profi legénységet. A holland bálnavadászok az Északi Társaságban szövetkeztek. Központjaik Delft és Enkhuizen. A Spitzbergákon és a Jan Mayen szigeten a társaság szezonális holland feldolgozó telepet hozott létre; ez azonban nem bizonyult nyereségesnek. A megoldás a hajókon való feldolgozás lesz. Erre az ágazatra is jellemző az angol-holland vetélkedés. Barents felfedező útjai után a hollandok nem keresték tovább az Északkeleti átjárót, de meglátogatták a térséget bálna- és fókavadászat, prémkereskedelem céljából. A hajótörés veszélye az újkorban is jelentős, a bálnavadászatban talán inkább, mint kereskedőhajók esetén. 1657-ben – meglehet, nem átlagos év – ötven bálnavadász-hajó tűnt el. Első látásra nem magától értetődő, de a holland mezőgazdaság is kapcsolatban állt a tengerrel. Közvetlenül és közvetve is. Az ókorban, Kr.e. 700 körül egy különleges tengeri vihar áttört a természetes gátakon, parti dűnéken, és elárasztotta a mai Holland-mélyföldet.18 Ezt a sekély tengerrészt (selfet) egy évezred alatt, fokozatosan foglalta vissza az ember. A tengertől elvett, bekerített, majd kiszárított terület a polder. A poldereket persze gátakkal kellett védeni, a gátakon átcsapó vagy átszivárgó vizeket pedig visszajuttatni a tengerbe. Minden part menti település feladata a gát egy-egy szakaszának védelme. A gátak együttesére egy központi tanács és a gátgróf felügyelt. A gátak nem drága építőanyagokból épültek, hanem moszattal kevert homokból, melyet befüvesítettek, és ahol kellett, gerendákkal 60 �Kutatóterület erősítettek. A lecsapolások, polderesítések csúcspontja a XVII. század első harmada. A tenger rovására történő terjeszkedés fő oka demográfiai: több élelmet adó legelő, rét, szántó, kert kell. De volt spekulációs szempont is, a befektetési lehetőségeket kereső tőke szívesen vállalkozott rá.19 A tengertől elhódított polderek mellett tavak, mocsarak rovására is növelték a földeket. Holland tartományban 1630 körül egyszerre húsz mocsár lecsapolásán dolgoztak, és a tartomány legtöbb tavát is felszámolták. „Nem paraszti, hanem kapitalista és állami vállalkozás” – írja a polderek és lecsapolások rendszeréről Pierre Chaunu.20 A self elleni „hódító háború” olykor kényszerű védekezésbe csapott át, mint 1651-ben, amikor egy extrém dagály miatt az egész parti lakosság a gátakon dolgozott. Miközben a polderesítés közvetlenül, a termékszerkezet átalakítása közvetve függ össze a tengergazdasággal. Hollandia is, miképp a sűrűn lakott, fejlett és kicsi országok, akarva-akaratlan belekényszerült a termelési szerkezet módosításába. A növekvő népességet a hazai gabonatermelés nem tudta ellátni, ezért importra szorult. Viszont a tengerről érkező behozatal olcsóbb, versenyképesebb, mint a hazai termelés, ami további csökkenést eredményez. A gabona helyét sokfelé intenzívebb kultúrák váltották fel: kertészet, ipari növények, állattenyésztés. Ez a változás azonban magában hordta az éhínség kockázatát, ha elmaradtak a lengyel, német eredetű gabonaszállítmányok. A búza és rozs termésátlaga sokkal magasabb, mint Lengyelországban és Spanyolországban (háromszoros!), vagy mint Angliában és Franciaországban (kétszeres).21 Itt alkalmaztak először cséplőgépet, 1636-ban. Az ipari növények: kender, len, dohány, komló, buzér, csülleng. Utóbbiak festékanyagot adó növények, melyeket a textilipar használt. A festéknövények esetében megfigyelhető a kereskedelmi tőke behatolása a mezőgazdaságba. A gazdák nem rendelkeztek elég tőkével szárítók építésére. A kereskedők egyben, olykor lábon, felvásárolták a termést, és saját szárítóikban készítették elő az ipari feldolgozásra. Mindez a földművelés, feldolgozóipar és kereskedelem összehangolásának és összefonódásának szép korai példája.22 Különösen a gabonaárak csökkenése esetén nőtt a jelentőségük, pl. Zeelandon. Hollandia vált Európa legnagyobb dohánytermelőjévé. Az állattenyésztésben is megfigyelhető a céltudatos árutermelés. Lovat francia kivitelre is tartottak. A Dániából, német területről behozott szarvasmarhát a kövér holland legelőkön felhizlalva exportálták. Sajt és zöldség is kivitelre került. A kertészet két fő ágazata a zöldség és virág (a gyümölcstermelés számára az éghajlat ma is túl hűvös, a kis jégkorszak idején még inkább az). Teleki Pál megemlíti egyik levelében, milyen feltűnően drága a dinnye és barack Hollandiában.23 A kertészet nem csak gazdasági ágazat, de hobby, úri passzió is: egy előkelő amszterdami hölgy üvegházban ananászt termeszt; a kávé és banán üvegházi nevelése egyáltalán nem ritka. A parasztság általában konzervatív, nehezen változtat. 61 �Kutatóterület Ehhez képest feltűnő a holland mezőgazdaság innovativitása: újdonság a vetésforgó, a szántóföldi takarmánytermelés, a tejgazdaság. Az ugar megszűnésével a területhasznosítás intenzívebb, a megnövekvő takarmánymennyiség lehetővé teszi az állomány téli áttelelését. Jellemző a gazdálkodás intenzitására, hogy a trágya is kereskedelmi cikké válik. Van Linschoten naplójából kitűnik: a holland hajós egyszerre kereskedő, felfedező, katona, rabló és kalóz. Madagaszkáron megállva a hollandok a kereskedelemnél előnyösebbnek érezték az emberrablást: a foglyokat váltságdíjért (szarvasmarhákért) cserébe engedték szabadon. (Igaz, ugyancsak Linschoten írásából az is kitűnik: az egykorú portugálok vagy a jávai szultán alattvalói semmivel sem jobbak). A kalózkodás nem csak az ókorban és középkorban, de az újkorban is a kereskedelem és a tengeri hadviselés csendestársa. Tengeri rabló és kalóz nem azonos fogalmak. Előbbi köztörvényes bűnöző, mert bárkit megtámad és kirabol, akinek hajóját elébe hozza a sors. Utóbbi viszont csak országának ellenségeit fosztogatja. A holland jog – akárcsak az angol vagy a francia – legálisnak tekintette kalózainak spanyolellenes tevékenységét. A privatér (kalóz) olyan személy vagy csoport, aki(k) engedélyt, kalózlevelet kapott uralkodójától.24 Ezért, ha elfogták, nem bűnözőként, hanem hadifogolyként kellett bánni vele – miközben a tengeri rablót elfogása esetén bárhol a világon felakasztották. Jó példa az előbbire Klaas Compaan holland kalózkapitány, aki élete során 358 hajót fosztott ki. Miután visszavonult, „ágyban, párnák közt” halt meg. A spanyolok a németalföldi szabadságharc „tengeri koldusait” is kalózoknak tekintették. Valójában ez inkább népi mozgalom, irreguláris hadiflotta, afféle „tengeri gerillamozgalom” volt. Habár a határ persze nem éles. Orániai Vilmos hiába próbálta kézben tartani, politikailag mérsékeltebbé, katonailag regulárissá tenni, a tengeri koldusok mozgalma megőrizte népi jellegét. Érdekes – hívja fel a figyelmet, Bibó István elemzését felhasználva, Sashalmi Endre – Orániai Vilmos németalföldi birtokos nemesként spanyol alattvaló, de Oránia uraként szuverén, a spanyol királlyal egyenrangú volt, s ha igazoló iratokkal látta el, a tengeri koldusokat Oránia hadiflottájának tekinthette. Holland tengeri rablókkal leginkább a nyugati Mediterráneumban, a berber part menti városokkal együttműködő hajósok között találkozhatunk. Néhány fennmaradt kihallgatási jegyzőkönyvből egy érdekes történet bontakozik ki: holland kalózok elfogták a Providence és a Little Barkley nevű angol hajókat. A fogságba ejtett angol legénység azonban egy kedvező pillanatban fellázadt, és visszafoglalta a hajókat.25 1599-ben hetvenkét (!) hajóból álló holland privatér (kalóz) flotta támadta meg a Kanári-szigeteket. A Közép-Amerikában kifejezetten spanyolellenes tevékenységre szakosodó, egymással együttműködő holland, angol és francia kalózokat bukanéroknak is nevezték. Számos spanyol kikötőt és hajót raboltak ki. A legsikeresebb 62 �Kutatóterület holland kalóz alighanem Piet Heyn. 1627-ben, mintegy főpróba gyanánt, kifosztotta Bahiát, és 27 cukorral megrakott portugál hajót fogott el.26 A következő évben Kuba partjainál foglyul ejtette és Hollandiába irányította a teljes spanyol ezüstflottát (kétszáz év alatt ez az egyetlen ilyen eset).27 Heller szerint a zsákmány 66 font arany, 127 000 font ezüst, 689 ágyú, négyezer ember, harmincegy hajó. Egy másik számítás (Konstam) szerint a spanyol ezüstflotta mai átszámítással 6,9 milliárd (!) USA dollár értékű volt. Nem csoda, ha ez az akció hozzájárult Spanyolország hanyatlásához és Hollandia gazdasági felemelkedéséhez. Az akció után a Holland Nyugat-indiai Társaság ötven százalékos osztalékot fizetett részvényeseinek, kifizette összes adósságát, és a zsákmány tíz százalékát átadta a hágai helytartónak. Maga Piet Heyn admirális, a bravúros rajtaütés végrehajtója, a zsákmánynak csak töredékét kapta. A Holland Nyugat-indiai Társaság egyik leveléből kitűnik, a kereskedelmi társaság kapcsolatban állt a Biskayai nevű hírhedt kalózzal is. Nem csoda, ha Pálvölgyi Endre úgy vélekedik, hogy „lényegében állami pártfogás alatt működő kalóz-részvénytársaságról”28 beszélhetünk. Kalózkodás, hadművelet és földrajzi felfedező út sajátos kombinációja volt a Spilbergen-expedíció (1614-1617).29 Joris van Spilbergen parancsnoksága alatt hat, ágyúkkal is felszerelt kereskedelmi hajó, fedélzetükön ezerkétszáz katonával, lényegében Föld körüli útra indult. A fő cél az Acapulco–Manila–Japán–Kína útvonalon (ekkor már úgyszólván menetrendszerűen) közlekedő spanyol hajók kirablása – miközben ekkor formális fegyverszünet van az Egyesült Tartományok és a Spanyol birodalom között. Voltaképp ez az expedíció hódította meg a Molukkákat (Maluku-szigeteket vagy fűszer-szigeteket). Érdekes, hogy egy, a Holland Kelet-indiai Társaság engedélye nélkül kereskedő holland hajót is elfogtak, szállítmányát elkobozták. Az első kínai porcelánok holland kalózkodás révén kerültek az Egyesült Tartományokba. A kínaiak vöröshajúaknak nevezték és gyűlölték a hollandokat. Nem sokat mérlegeltek: mivel valóban tevékenykedtek a kínai partoknál holland kalózok, minden hollandot annak tartottak. Gyűlöletük nem ok nélküli: a holland kalózok gyakran raboltak ki kínai tengerparti városokat vagy hajókat, gátlástalanságuk, kegyetlenségük nagyon is indokolt félelmet és ellenszenvet szült. A Kína és Japán közötti kereskedelmet – mivel a két ország közvetlenül nem kereskedett egymással, de egymás áruira szükségük volt – portugál hajók bonyolították le. Mint szinte mindenütt, a portugálokat itt is kiszorították és a helyükbe léptek a hollandok. Ezután a kalózkodás okafogyottá vált, szerepe csökkent. A hollandok nem voltak erkölcsi fölényben a korábbi, spanyol és portugál gyarmatosítókkal szemben. Azért ne essünk át a ló túloldalára: a hollandok rosszabbak sem voltak, mint bárki más ebben az évszázadban. Ők maguk is gyakran váltak tengeri rablók vagy kalózok áldozatává. Dunkerque városban – a holland partoktól nem messze – Spanyolország kalózközpontot szervezett. 63 �Kutatóterület Vagy hatvan évig az egész város kalózkodásból élt. Évente átlagosan kétszáz holland hajót fogtak el. Sokszor halászokat, halászkikötőket raboltak ki. Ezért kísérték egy idő után a holland halászflottát hadihajók. A csúcspont (vagy, holland szemmel, mélypont) az 1625-ös esztendő, amikor 305 holland hajót süllyesztettek vagy fogtak el. (A dunkerque-i „kalózváros” fejlesztése a fregatt hajótípus, ami aztán bekerült a tengeri hatalmak reguláris flottáiba is). Aztán 1646-ban egy holland-francia közös vállalkozás felszámolta a dunkerque-i kalóztámaszpontot. A város Franciaországhoz került, de az Egyesült Tartományok is megkönnyebbülhetett. Holland (és angol) kereskedelmi hajók gyakran kényszerültek „védelmi pénzt” fizetni berber kalózoknak. Igaz, válaszképp angol és holland hadiflották sorozatosan csapást mértek a berber kalózállamokra, mint amilyen Tunisz, Orán, Algír. Negyvenévi tajvani holland jelenlét után kínai kalózok foglalták el a szigetet, elpusztítva a holland kereskedelmi kolóniákat. Amiképp a nagypolitikában változott az angol-holland viszony (az évtizedekig tartó együttműködést három nagy háború, majd ismét együttműködés követte, mint láthattuk) ennek függvényében alakult a kalózok kapcsolata is. 1659-ben egy dán kapitány parancsnoksága alatt tevékenykedő angol kalózhajó elfogta a Jonge Bentoce nevű holland naszádot, és a zátonyra futott hajó rabszolgaszállítmányát elragadták – mindez Adriaen Blaes hajókapitány kihallgatási jegyzőkönyvéből tudható.30 És ezzel egy újabb problémához érkeztünk el. A Római Birodalom időszámításunk kezdete körül mennyiség és arányok alapján valószínűleg a csúcspontot jelentette a rabszolgatartásban – a rabszolgák a fejlettebb területeken az összlakosság felét is elérhették. Már az ókor utolsó évszázadaiban, majd a korai középkorban a rabszolgatartás hanyatlását, ugyanakkor a rabszolgák jogi és tényleges helyzetének javulását figyelhetjük meg. Nyugat-Európában valószínűleg kb. 1000 körül tűnt el a rabszolgatartás, egyes feltételezések szerint azért, mert a megszerveződő cseh, lengyel, magyar királyságok elzárták a Nyugatot keleti rabszolga-utánpótlásától. Olyan felfogás is akad, hogy a rabszolgaság megszüntetésében döntő szerepe volt egy találmány, tudniillik a vízikerék elterjedésének: egy vízimalom 20-25 rabszolga munkáját váltotta ki. Miközben az arab, török és orosz világban egy szerény méretű rabszolgatartás mindig is fennmaradt, Nyugat-, majd Közép-Európában az érett középkorban a rabszolgatartás évszázadokra eltűnt. Az Ibériaifélszigeten volt a legrövidebb ez az időszak, mert a mórok kiűzésével keletkező munkaerőhiányt – pl. Dél-Portugáliában – rabszolgákkal pótolták. Európában azonban az újkori rabszolgatartás soha és sehol sem nagyarányú. Más a helyzet a gyarmatokon, mindenekelőtt Amerikában. Közép- és Dél-Amerikába már a XVI. század első harmadában érkeztek afrikai rabszolgaszállítmányok. Észak-Amerikába az első „rabszolgaárut” holland hajó hozza: húsz feketét 1619-ben. Az újkori rabszolgatartást és 64 �Kutatóterület az abban játszott holland szerepet elsősorban Daniel Mannix31 és Bitterli könyvei alapján mutatjuk be. Hogyan lesz egy fekete Amerikában élő európai ültetvényesek rabszolgája az újkorban? Egyesek köztörvényes bűnözők voltak, akiket büntetésből rabszolgának adtak el (mivel ez a büntetésfajta jó pénzt hozott az afrikai királyoknak, az európai kereskedők támasztotta kereslet ugrásszerűen megnövelte ennek a büntetésnek az alkalmazását). Akadtak, akiket az éhínség tett rabszolgává: az éhező család eladta egyik tagját vagy az önmagát. Módszeres iparággá vált az embervadászat, melyben feketék és fehérek is részt vettek. Eleve is voltak rabszolgák – az európaiak megjelenése előtt – Afrikában, akik közül sokakat most jó pénzért európai felvásárlóknak adtak el. Egyesek hadifogolyként váltak rabszolgává. Akadt példa arra, hogy afrikai törzsfők és királyok saját alattvalóikat adták el. Ennek a kegyetlen, embertelen és aljas pénzszerzési módnak a felelősei és haszonélvezői, illetve áldozatai között egyaránt voltak fehérek és feketék. Ami az előbbi csoportot illeti: amerikai fehér ültetvényesek, európai kereskedők, köztük nem egyszer Európában lakó, rabszolgákkal sohasem találkozó részvényesek, továbbá afrikai rabszolgavadászok és kereskedők, fekete törzsfők és királyok említhetők. A kárvallottak persze elsősorban a fekete rabszolgák, vagy azok, akik a rabszolgavadász akciókban meghaltak, a rabszolgasors elől tömeges jelenség! – öngyilkosok lettek. Ám a rabszolgaszállító hajók fehér matrózai között a halandóság alig kisebb, mint a fekete rabszolgák között: a trópusi betegségek, a skorbut mellett olykor harci cselekmények, kalózok, lázadások szedik áldozataikat. Ezek a fehér tengerészek csekély bért kaptak és sokat kockáztattak: nem ők a rabszolgatartás nyertesei.32 Sok európai elvileg, „tudományos” vagy „vallási” alapon igazolta a rabszolgaságot, beleértve a rabszolgák „vadászatát”, kereskedelmét és ültetvényeken való alkalmazását. Hugo Grotius Szabad tenger című művében a tengerek szabad használata, a gazdasági élet szabadsága mellett szállt síkra, de a gyarmatosítást és rabszolgaságot is igazolni igyekezett. Katolikus és protestáns egyházak (köztük pápák is!) szintén igazolták a rabszolga-kereskedelmet.33 Udemans holland prédikátor szerint a rabszolgaság nem ellenkezik a kereszténységgel és felettébb hasznos. Holland (és angol) tengerészek átvették a késő középkori, portugál eredetű gondolatot, miszerint az afrikai feketék Káin leszármazottai, vagy – egy másik verzió szerint – Hám utódai Noé nemzetségéből.34 Amszterdamban kiadott munkájában Isaac de la Peyrere francia kálvinista kétségbe vonta az emberiség egységes voltát: bibliai spekulációk alapján úgy vélte, a színes bőrűeket isten az állatokkal együtt teremtette, azok sosem éltek az Édenkertben, utódaik ezért pogányok. Micsoda paradoxon: az Egyesült Tartományok alkotmánya tiltotta a rabszolgaságot (persze az európai Hollandiában) de a holland gyarmatokon létezett ez a jelenség, Holland- 65 �Kutatóterület Indiában (Indonéziában) inkább kivételként, Suriname-ban szabályként. A suriname-i cukornádültetvények rabszolga-munkaerővel dolgoztak. (A maroon a fellázadt, szökött rabszolgák neve Suriname-ban: az ország belsejébe költöztek, szegény, de szabad életet élhettek. Leszármazottaik ma is viselik a maroon nevet, mint etnikai megjelölést.) A XVII. század második felében Amszterdam a rabszolga-kereskedelem üzleti központja a világban. Ami a tényleges kereskedelmet illeti, Elmina és Axim Afrikában, Curacao Közép-Amerikában, Új-Amszterdam ÉszakAmerikában szintén rabszolga-kereskedelmi központ, és mindegyik holland birtok. Az afrikaiak és európaiak között folyó rabszolga-kereskedelem tartós gazdasági és katonai egyensúlyon alapult, állapítja meg Bitterli.35 A tengeren európai, a szárazföldön afrikai katonai fölény érvényesült, a kereskedelemben mindkét fél érdekelt volt, kialakult a tárgyalások, alkuk szertartásos folyamata. (Nem lehet eléggé hangsúlyozni: a rabszolgakereskedelem a bennszülött királyok és katonáik, kereskedőik nélkül nem működött volna.) A new york-i Wall Street onnan kapta nevét, hogy ez a fal választotta el a holland rabszolgatartókat és indián rabszolgáikat: a rabszolgák szabad rokonait kívül tartva.36 Williem Bosman holland rabszolgakereskedő ügynök szerint „senki sem jött ide, aki megélhetett volna Hollandiában is” – a kereskedelem résztvevői deklasszált elemek, gyakran bűnözők.37 A rabszolga-kereskedelem és rabszolgatartás kegyetlenségének akár szimbóluma is lehetne, hogy a rabszolgák mellkasára, akárcsak a szarvasmarhák hátára, bélyeget ütöttek. Egyebek mellett erről számolt be a spanyol Joan Gaillardo Ferrara rabszolga-kereskedő, akinek hajóját holland kalózok elfogták, rabszolgáit elragadták.38 A – szó szerint – megbélyegzést angolok és franciák is alkalmazták. (Előfordult ez az ókorban is, ám inkább kivételként, mint szabályként: Karthagoban és Szicíliában.) A Holland Nyugat-indiai Társaság Afrikában 30 fontért vásárolta, Amerikában 300-500 fontért adta el a rabszolgák darabját. Ez az árrés akkor is busás meggazdagodást ígért, ha a rabszolgák fele út közben meghalt, egy-egy hajó pedig sohasem érkezett meg a célkikötőbe. Volt olyan tízéves időszak (1613-1623), amikor tizenötezer afrikai rabszolga érkezett holland hajókon Brazíliába. Captain és Jones becslése szerint a teljes transzatlanti rabszolga-kereskedelem öt százalékát bonyolították le hollandok.39 A rabszolgatartást a holland gyarmatokon jóval az általunk vizsgált korszak után, 1863-ban törölték el. Végül is mi volt hát a XVII. századi Hollandia sikertörténetének magyarázata? A magunk részéről, más kutatókhoz képest, hajlamosak vagyunk nagyobbnak, fontosabbnak tekinteni a földrajzi adottságok jelentőségét. Lehetnek persze olyan pozitív adottságok is, amelyek csak pillanatnyilag kedvezőek, de hosszabb távon nem ösztönöznek eredeti, innovatív fejlődésre – mint a termékeny, jó talaj vagy az ásványkincsek 66 �Kutatóterület – ám Hollandiában ezekről szó sincs. Viszont a tagolt tengerpart, az atlanti nyitottság, a sokszínű gazdasági és kulturális mintázat (vagyis a természeti adottságokkal is összefüggő mozaikszerűség) határozottan és tartósan előnyös vonás, akárcsak a tanulmány elején említett földrajzi helyzet: a három nagy etnikai-gazdasági tömb (brit, német, francia) közötti középponti fekvés. A földrajzi adottságok persze korábban és később is megvoltak, nem magyarázzák hát a XVII. századi virágkort – vethetnénk közbe. Valóban, mindez csak szükséges, de nem elégséges magyarázat. Mindamellett említsük meg: a fríz kereskedelem már a kora középkorban, a holland hajózás az érett középkor utolsó két évszázadában is jelentős, az elmúlt száz évben pedig Európa legforgalmasabb tengeri kikötője Rotterdam: a földrajzi hatások, lám, tartósak. Ami a siker időzítését illeti, abban a szakirodalom alapján ismertetett tényezők (Spanyolország, Velence és a Hanza már túljutott tetőpontján, Anglia még nem érte el lehetőségeinek csúcspontját) mellett talán továbbiakkal is számolni kell. A friss függetlenség is a sikertörténet egyik motorja. Közvetlenül azért, mert nem kell többé Spanyolországnak fizetni azt a hatalmas adóterhet, mely hétszerese volt az Amerikából beözönlő ezüst értékének.40 Közvetve pedig azért, mert a függetlenné válás segítette az önmegvalósítást, az újítást és kezdeményezést, és elindította az egységes nemzeti piac kiformálódását (ez utóbbi azonban korszakunk végéig nem fejeződött be). A „hosszú történelmi időben” azt is látnunk kell, a világgazdaság gyújtópontjának helye három évezreden át délről észak, vagy pontosabban délkeletről északnyugat felé haladt – épp a XVII. században érintve Hollandiát. Nem hangsúlyozható eléggé a „minőségi bevándorlás” szerepe: vállalkozók, értelmiségiek, szakmunkások tömeges érkezése. És, bár nem számszerűsíthető, döntő a (persze nagyon is viszonylagos) szabadság és tolerancia légköre. A XVII. századi Európa az abszolút monarchiák kora. A spanyol, portugál, francia, (a század közepéig) az angol, a porosz, a botladozó Habsburg, és – abszolutizmust despotizmussal vegyítve – az orosz és török berendezkedés is a nagyon erőteljesen központosító állam megteremtésére törekszik. Hol nincs abszolutizmus? Hollandia, Svájc, Lengyelország, (és a század közepétől) Anglia. Első ránézésre látszik: nem szükségszerű az abszolút monarchia fölénye. Pozitív szerepe ott lehet, ahol segíti, támogatja a polgárosodást és modernizációt, és/vagy az utolérésnek, a felismert gazdasági lemaradás behozásának eszköze. Az is valószínű, hogy a nagy területű és nagy népességű országokban másképp nem képzelhető el a rendi-hűbéri világból való kiemelkedés. Ám a kis Hollandiában nem voltak ilyen kényszerek. Ha pedig nincsenek, a helyi önkormányzatok rendszere, a szabad városok, kistérségek hálózata, a helyi szinten olcsón és jól működő önkormányzatok, úgy tűnik, versenyelőnyt biztosítanak, mert inkább képesek az emberekben rejlő tehetség, újító képesség és szorgalom kibontakoztatására. Az Egyesült 67 �Kutatóterület Tartományok mozaikszerűsége, ami legalább annyira történeti-kulturális, mint amennyire természeti adottságok következménye, szorosan összefügg ezzel a helyi önkormányzati hagyománnyal, és a gazdasági sikerességgel. (Az is valószínű azonban, hogy ami egy adott korban (itt épp a XVII. században) előny, később a visszájára fordulhat. A „kis léptékek”, a szétforgácsolt sokféleség lehet szellemi és kereskedelmi, de nem lehet katonai előny. A francia abszolutizmus megerősödése és a brit tengeri imperializmus a XVIII. századtól, majd a XIX. század utolsó harmadától a német birodalom, a maguk gazdasági és demográfiai tömegével fölénybe kerültek a kis Hollandiával szemben – legalábbis a katonai-politikai szférában. Ami a jólétet és szabadságot illeti, Hollandia ma is párba állítható bármelyik szomszédjával.) Egyes országok ill. népek fejlődése ismétlődő megszakítottság: forradalmak és ellenforradalmak, államcsínyek és polgárháborúk. A francia, spanyol, magyar, lengyel történelem fájdalmas megszakítottságok és újrakezdések sora. Ehhez képest a holland (akár csak az angol, a skandináv) történelem a folytonosságon alapszik. A szerves, folytonos, spontán fejlődés pedig, amelyik nem legyőzni akarja a múltat, hanem beépíteni az újba, úgy látszik, szintén előny, a holland sikertörténet egyik záloga. A „spontán” fogalomnak is jelentősége van: a holland fejlődés nem elméletek, nagy tervek megvalósításán alapszik, ezért rendkívül gyakorlatias, életszerű, sikeres. Hollandiát a tenger, pontosabban a tenger által nyújtott lehetőségek kihasználása tette naggyá – az Egyesült Tartományok a tengeri hatalom, tengergazdaság, a „kikötő típusú állam” klasszikus esete, talán legszebb koraújkori példája. Hollandia egyúttal a kikötő típusú állam eddigi csúcspontja is: kiterjedt csaknem az egész Földre, és a Világkereskedelem többségét – egy ideig talán az abszolút többségét – fogta át. Talán az eddigiekből belátható: a „hollandi” a XVII. században valóban „bolygó”: soha korábban a történelemben nem szálltak hajóra ennyien. És a „bolygó” tényleg „hollandi”: a korabeli kereskedelmi hajózásban hatalmas fölényt élveztek a hollandok, miközben hadi-, halász-, bálnavadász-, kalózés földrajzi felfedező hajóik is járták a Világtengert. Jegyzetek Az alábbi szöveg egy nagyobb tanulmányból válogatott-szerkesztett részlet. LOON, 193., valamint hu.wikipedia.org/wiki/Bolygó_Hollandi 3 BROOK, 103. 4 idézi BROOK, 18. 5 MAK, 96. 6 WITTMAN, 214-216. 7 CHAUNU, 193. 1 2 68 VAN �Kutatóterület idézi VAN LOON, 69. LOON, 124. 10 NORWICH, 189. 11 RÁCZ, 78. 12 A holland hajóépítés és hajótípusok bemutatásakor teljes egészében Štefan GULAŠ és Dušan LEŠČINSKÍJ A vitorlás hajók története című munkára építünk 13 idézi BITTERLI, 26. 14 A büntetésekhez: VAN LOON, 135-136. 15 CHAUNU, 446. 16 RÁCZ, 77. 17 ZUMTHOR, 318-319. 18 VÉGH 19 ZUMTHOR, 326-327. 20 CHAUNU, 188. 21 CHAUNU, 207. 22 Prak, 91. 23 FONT, 125. 24 A kalózkodás kérdéséhez: Angus KONSTAM: A kalózkodás igaz története. 25 PÁLVÖLGYI, 180-188. 26 LAWS, Bill: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet (Benne A cukornád c. fejezet) 27 KONSTAM, 46. 28 PÁLVÖLGYI, 160. 29 PÁLVÖLGYI, 112. 30 PÁLVÖLGYI, 200-204. 31 MANNIX – COWLEY 32 Végig MANNIX gondolatmenetét követtük, u.a. 33 PÁLVÖLGYI, 193. 34 BITTERLI, 440-441. 35 BITTERLI, 128. 36 MANNIX, 72. 37 MANNIX, 44. 38 PÁLVÖLGYI, 207. 39 Idézi MANNIX – COWLEY, 101. 40 KATONA, 150. 8 9 VAN Bibliográfia BAIROCH, Paul (1990) A hagyományos társadalmak urbanizációja (17-18. század). Világtörténet, 1990. ősz-tél BIBÓ István (1986) Az európai társadalomfejlődés értelme (Válogatott tanulmányok 3. kötet). Magvető Könyvkiadó Budapest BITTERLI, Urs (1982) „Vadak” és „civilizáltak” Az európai és tengerentúli érintkezés szellem- és kultúrtörténete. Gondolat Kiadó, Budapest BOGUCKA, Maria (1988) Amszterdam és a Baltikum a 17. század első felében. 69 �Kutatóterület Világtörténet, 1988. ősz BORUS György (2007) Az angol-holland forradalom háttere 1660-1690. Akadémiai Kiadó, Budapest BRAUDEL, Fernand (1985) Anyagi kultúra, gazdaság és kapitalizmus a XV-XVIII. században. Gondolat Kiadó, Budapest BROOK, Timothy (2009) Vermeer kalapja. Európa Könyvkiadó, Budapest CHALINE, Eric (2014) Ötven állat, amely megváltoztatta a történelmet. Kossuth Kiadó, Budapest CHAUNU, Pierre (2001) A klasszikus Európa. Osiris Kiadó, Budapest ECO, Umberto (2013) Legendás földek és helyek története. Európa Könyvkiadó, Budapest EMERSLEBEN, Otto (1985) Az arany országai. Kossuth Könyvkiadó, Budapest G. ETÉNYI Nóra (2002) Államelmélet, politika és pamfletek a 17. században. Aetas 17. évfolyam, 1. szám FONT Zsuzsa (1989) összeáll. és jegyz. Teleki Pál külföldi tanulmányútja. Levelek, számadások, iratok (1695-1700) Szegedi Oktatási Munkaközösség, Szeged GULAŠ, Štefan – LEŠČINSKIJ, Dušan (1984) A vitorlás hajók története. Madách Kiadó, Budapest–Bratislava HUIZINGA, Johan (2001) Hollandia kultúrája a tizenhetedik században. Osiris Kiadó, Budapest JARDINE, Lis (2013) Hódító holland kertkultúra. BBC History, III. évfolyam 5. du JORDAIN, Michlel Mollat (1996) Európa és a tenger. Atlantisz Kiadó, Budapest KATONA András (2008) Kora újkori egyetemes történelem (XV-XVIII. század). Tankönyvkiadó, Budapest KISS Sándor (2009) Kereskedők, hittérítők Nyugatról. História, XXI. évfolyam, 7. szám KONSTAM, Augus (2011) A kalózkodás igaz története. Alexandra Könyvesház kiadója, Pécs LAWS, Bill (2012) Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet. Kossuth Kiadó, Budapest LOON, H.W. van (1941) A hajózás története. Stílus Könyvkiadó, Budapest MAK, Geert (2001) Amszterdam. Egy város életrajza. Corvina Kiadó, Budapest MANNIX, Daniel, Malcolm COWLEY közreműködésével (1980) Fekete elefántcsont. Kossuth Könyvkiadó, Budapest MARGÓCSY Dániel (2014) Mindennek mértéke a pénz. Az utazás ára és a ritkaságok fogadtatása a kora újkori Európában. 2000, 2014. február MISKOLCZY Ambrus (2014) Filozófiáról és fasizmusról. 2000, 2014. november NÉMETH István (1988) Italozási szokások a 17. századi Hollandiában. História, X. évfolyam, 5-6. szám NORICH, John Julius (2009) Hetven történelmi város. Atheneum Kiadó, Budapest. Benne SHAMA, Simon: Amszterdam PÁLVÖLGYI Endre (1961) összeállította, előszó és jegyz. Németalföldi tengerjárók. Gondolat Kiadó, Budapest PIRENNE, Henri (1983) A középkori gazdaság és társadalom története. Gondolat Kiadó, Budapest PRAK, Maarten (2004) Hollandia aranykora. A köztársaság találmánya. Osiris Kiadó, Budapest 70 �Kutatóterület RÁCZ Lajos (2000) Az európai gazdaság-világtól a világgazdaságig: az európai gazdaság térszerkezetének átalakulása. Juhász Gyula Főiskola Kiadó, Szeged SASHALMI Endre (2006) A nyugat-európai államfejlődés vázlata. Pannonica Kiadó, Budapest SCHILLING, Heinz (2003) Az európai hatalmi rendszer 1660 körül – a kora újkori felekezeti fundamentalizmus és annak felekezeti meghaladása. Társadalmi Szemle, XVL. évfolyam, 3-4. szám SZOMMER Gábor (2012) Holland navigációs tudás Japánról, 1608-1641. Világtörténet, 2012. 4. szám SZOMMER Gábor (1998) John Saris utazása Japánba (1611-1614). Világtörténet, 1998. ősz-tél WITTMAN Tibor (1965) Németalföld aranykora. Gondolat Kiadó, Budapest ZUMTHOR, Paul (1985) Hollandia hétköznapjai Rembrandt korában. Gondolat Kiadó, Budapest acelmonstrum.host22.com/four.html hu.wikipwdia.org/wiki/Bolygó_Hollandi 71 �Kép-tér „A narratíva maga a festés aktusa” Beszélgetés Kaliczka Patríciával NAGY CSILLA – Nógrád megyéből, Romhányból származol, jelenleg Budapesten élsz, alkotsz. Mennyire kötődsz a helyekhez, mennyiben meghatározóak számodra ezek a régiók? – Önmagában sem Romhányt, sem Budapestet, sokkal inkább e kettő közti állandó „dimenzióátlépést” mondanám meghatározónak. Városban élve különleges dolog vidékinek lenni, fordítva ugyanígy. Két teljesen más valóságnak a részét képezni... Kicsit ahhoz hasonló ez nekem, mintha két országban élnék egyszerre. A folyamatos úton levés iránti kényszerem miatt már-már elengedhetetlennek is érzem a két valóság közti ingázást. Sehol sem lenni 100%-al… Annak a tudata – akár Romhányban, akár Budapesten vagyok –, hogy mindig ott van a másik hely, ahova tovább lehet menni, kivételes szabadságérzetet ad. A szabadság megtapasztalásának jelentőségét – fizikai és szellemi szinten egyaránt – soha nem lehet eléggé hangsúlyozni, nemcsak az én, hanem minden ember esetében. – Generációd egyik elismert művésze vagy, Magyarországon kívül több európai nagyváros tárlatain is szerepeltek a képeid. Számos díjat elnyertél, legutóbb 2014-ben Derkovits alkotói ösztöndíjban részesültél. Hogyan emlékszel a pályakezdésedre? Milyen nehézségek/lehetőség mentén alakult a pályád? – A képzőművészeti festő szaka legalább annyira volt véletlen, mint tudatos döntés eredménye. Azért adtam be oda a felvételit, mert úgy éreztem, a művészé az az életpálya, ami a legnagyobb szabadságot adja az embernek. Azért festő szak, mert nem tudtam sosem igazán jól rajzolni, és a felkészítő 72 �Kép-tér tanárom azt mondta, hogy ez a tudás a grafikára semmiképp, ellenben a festőre talán elég lesz. Elég volt. Az első év végére végtelen bizonyossággal és elszántsággal ruháztam fel magam, legalábbis ami a festészetet illeti. Az egyetem hat éve alatt Gaál József volt a mesterem. Az ő támogatása mellett Kis-Tóth Ferenc képzőművésszel és Mányoki Endre irodalmárral vált barátivá a tanár-diák kapcsolat, mindhármuk támogatása felbecsülhetetlen ajándékot jelentett/jelent. Ugyanígy a családom biztatása és támogatása is... Szerencsére nem találtak semmi kivetnivalót a művészlétben, még úgy sem, hogy a saját lányukról volt szó. Az egyetem utáni első két évben kapott díjak anyagi vonzata révén pedig lehetségessé vált, hogy elég legyen részmunkaidős állást vállalnom; illetve hogy visszaforgassam a tőkét, és pályázzak egy londoni művészeti vásárra, aminek köszönhetően úgy tűnik, több reményteljes kapcsolat veheti kezdetét a jövőben. Szóval lehetőség, az volt is, van is, lesz is bőven. A nehézségeket egész egyszerűen doppingszerként érzékelem, ha túl nehezek, akkor pedig nem koncentrálok nehéz mivoltukra, hanem teszem a dolgom természetesen. – Mi vagy ki az, ami inspirál, mit jelent nálad az alkotófolyamat? – Jelenleg az inspirál leginkább, ha jó képeket nézek. Múzeum falán, albumban, más festők, barátok műtermében. Utóbbiak azért is kedvesek, mert velük lehet beszélgetni, vitatkozni a festészetről. Megvitatjuk egymás munkáit, tanácsot adunk egymásnak – egy jó közösségben, amilyen a mostani műtermem is, gyümölcsözően tud működni az ilyesmi. Az alkotófolyamatnak van aktív és passzív része – aktív, amikor kenem a festéket, passzív minden egyéb tevékenység. Mosogatás közben, amikor nem tudok elaludni, reggel a buszon, minden percben ott lebeg a tudat falán, aztán néha előlép a függöny mögül, aztán vissza. De bizton állíthatom, hogy ez minden alkotótevékenységet folyatató emberrel így van, nem vagyok különleges ebből a szempontból (sem). – A képeid számomra tartalmilag nagyon sűrűek, mintha egy-egy történet szüzséi lennének. Hogyan jönnek létre a kompozíciók? – A kompozíciók több hónapnyi, akár évnyi érlelés eredményei. Sosem tervezem meg előre a látvány egészét, ellenben kiindulási pontként mindig van egy motívum, ami köré folyamatosan építem a képet. A festés folyamata során számtalan „hibát” halmozok fel, mivel sosem érzem elég jónak a technikai kivitelezést. Megszállottam hajszolom ’A’ festői minőséget, és hasonlítom magam példaképeimhez: Velázquezhez, Goyához, Tizianohoz és Manet-hoz. Mivel e minőséget rendszerint nem sikerül elérni, folyton átfestem az aktuális kompozíciót. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy fehérre kenem a vásznat, hanem bizonyos részeket eltörlök, másokat meghagyok vagy továbbfestek. Minden „hiba” lényegében katalizátorként lendíti tovább a munkát. A narratíva maga a festés aktusa, egy folyamatos párbeszéd a 73 �Kép-tér képpel. A motívumok nagy hányada önmagában a személyes életemre reflektál, együttállásuk során már sok esetben valami teljesen más történetet kezd kibontani. Befejezettnek egy kompozíciót sem tekintek, legfeljebb abbahagyom a festést, ha úgy érzem, hogy egy hangulat/érzés/gondolat azzá a bizonyos „aha”-élménnyé sűrűsödött össze. – Min dolgozol most? Milyen terveid vannak? – Jelenleg túl vagyok egy páratlanul zseniális élesdi művésztelepen, nem akarván kizökkenni a munkából, a mindennapokat a műteremben töltöm. Rengeteg befejezetlen képem van, most ezeken dolgozom. Fontos dolog, hogy az ember minden nap fessen, még ha csak egy kicsit is. A festészetben nincs szabadnap, meg nyári szünet, az ember vagy csinálja, vagy nem, de ha csinálja, akkor folyamatosan ezen jár az agya. Máshogy nem megy. A jövőt illetően: szeptember közepén Nyugat-Magyarországra utazom, meghívtak egy hathetes nemzetközi rezidenciaprogramra. Kapok műtermet és szállást, cserébe nem lesz más dolgom, mint festeni… Aminél jelenleg nem vágyom többre. 74 �Találkozási pontok „Életem alapélménye az állandó kívülállás” Beszélgetés Sopotnik Zoltánnal KADLÓT NIKOLETT – Mesélj a kezdetekről, hogy talált meg téged az irodalom Salgótarjánban? – Már általános iskolában is megvolt a vonzódás, azt hiszem. Az osztályfőnököm – aki a magyart és az oroszt tanította – vette észre először az irodalmi vénám. Később amikor kamaszodtam, alapítottunk egy punk zenekart Infarktus néven, én voltam a bandában az egyedüli, aki nem játszott semmilyen hangszeren, ezért én lettem az énekes, s elkezdtem dalszövegeket írni. Előtte már írtam pár verset, de azok csak kezdeti szárnypróbálgatások voltak; olyan fáradt, Utassy-epigon voltam. Egész jól ment a dolog, játszottunk Salgótarjánban és Pásztón, sokszor 200 ember előtt is. Egy idő után viszont úgy éreztem, hogy nekem ez a zenei keret szűkös, s kicsit elvontabb zenét akartam csinálni. Utána kezdtem el komolyabban foglalkozni a versírással. Elmentem a Balassi Bálint Asztaltársasághoz, de nagyon fura volt az egész légkör. Egy művészfilmben érzetem magam, mikor a kör tagjai megtapsoltak valakit, akinek sikerült országos lapban publikálnia. A hátam mögött azért meg is kaptam, hogy ne foglalkozzam költészettel, mert nagyon rossz, amit csinálok. Később jöttem csak rá, mennyire igazuk volt. Akkor találtam meg a költői nyelvemet, amikor ide, Tatabányára költöztünk. Akkor történt meg az a váltás, ami kimozdított, nem tudom megfogalmazni pontosan, de köze van a metafizikához, az biztos. Az irodalmi szocializációm újságokon, folyóiratokon keresztül történt, és nem feszes egyetemi kereteken belül. Ez ugye a 90-es évek eleje, a posztmodern közepe, akkor már népszerű volt Kukorelly Endre, Garaczi László, Térey János. Mondhatom, hogy ezekből a 75 �Találkozási pontok lapokból tanultam meg verset írni. – Más Salgótarjánból induló pályatársakat ismertél akkor? – Dukay Nagy Ádámot ismertem valamelyest, s amikor én még nagyon rossz verseket írtam, akkor ő már nagyon jó verseket publikált. Neki is volt zenekara egyébként, egyszer fel is léptek előttünk. A nevükre nem emlékszem, csak Ádám mély, dörmögő hangja maradt meg bennem nagyon. Joy Division ihlette zenét játszottak, ha jól emlékszem. Ha már a zenekaroknál tartunk, meg kell említenem, hogy a Kabai Lórival is alapítottunk egy rövid életű zenekart, ez volt a Bi-Tang Clan. Aztán ez az ötlet is abbamaradt, csak a becenév ragadt rajtunk, azóta is bitangnak hívjuk egymást. – S hol van akkor most a zene az életedben? – A zene ma is mindennapos része az életemnek, de megmaradtam a zenehallgatásnál. Köszönhetően fuvolista lányomnak is: zenei mindenevő lettem. Mindig is szerettem felfedezni új zenéket, előadókat. Kifejezetten azt keresem a zenében, ami egyedi, kísérletező. Írás közben is mindig az épp aktuális kedvenceim szólnak, most például egy izraeli jazzbőgős, Avishai Cohen zenéjét hallgatom gyakran, az a muzsika tud elvinni az írás szélére. Annak idején kicsit behatároltabb volt a zenei látóköröm, igazi Depeche Mode-os voltam. Régen nem nagyon hallgattam jazzt, de amióta a lányom elkezdett ezzel foglalkozni, én is nyitottam ebbe az irányba. Tulajdonképpen oda-vissza hatunk egymásra zenei téren, aminek nagyon örülök. Jóleső érzés volt, amikor elmondta, hogy rengeteg zenét én mutattam meg neki, s ez formálta az ő ízlését is. Ez fordítva is működik: amikor fújja a jazz sztenderdeket vagy modernebb darabokat, sokszor megyek utána gondolatban írás közben. Az is előfordult már, hogy közösen léptünk fel egy felolvasóesten. Remélem, lesz is még ilyen. A fuvola izgalmas hangszer, zenei kísérletek abszolút alapja lehet. – A lányod nyitott a te verseidre? Olvasta, olvassa őket? – Szokott olvasni tőlem, de egyelőre teljesen beszippantotta a zene. A könyveimet ismeri, de még komolyabban nem beszélgettünk róluk. Tudom, hogy az írásaim nem könnyű olvasmányok: kitartás kell hozzájuk, utána kell menni minden részletnek, felfejteni a sok kódot, s kevés a kapaszkodó. Előbb-utóbb jönni fog majd a kérdéseivel, abban biztos vagyok. Még nem jött el az ideje, és nem erőltetem a dolgot. – Hogyan emlékszel vissza az irodalmi életbe való bejelentkezésedre? 2005-2006 körül csatlakoztál például a Telep csoporthoz is. Mit adott neked ez a csoportosulás, s mit vittél magaddal a 2009-ben lezárt projektből? – Abszolút hatott rám; friss, új utakat kereső alkotói közeg volt. Pollágh Péter ismerkedett meg velük, amikor Budapestre költözött, ő ajánlotta figyelmembe a csoportot. Majd engem is beválasztottak maguk közé, de 76 �Találkozási pontok arra emlékszem, hogy eleinte nem sokat találkoztam velük, csak írtam egykét anyagot. Később, amikor jöttek a fellépések, a csoport belépett valahogy az irodalmi vérkeringésbe, s utána már nagyon könnyen önjáró lett az egész. Voltak rendszeresen felolvasások, majd lett egy önálló Kalligram-lapszám is, ami azért kiverte bizonyos körökben a biztosítékot. A Sárkányfű után mi lettünk a következő népszerű líracsoport, sőt, a kritika elkezdte pedzegetni, hogy megszületett a Telepes-versnyelv, azt mondták, mi vagyunk az új érzékenyek; ez szép, nem? – Tényleg volt egy ilyen versnyelv? – Igen, volt és van, azt hiszem, sikerült beleköpnünk az irodalomtörténet levesébe. Igazából a nyelvkritikai hozzáállás volt közös, és ebből eredően nem az explicit nyelvjátékok, mint a Sárkányfüvesek esetében, hanem egy rafináltabb, a nyelvben jobban elrejtett változat. Egészen más hagyományokat mozgattunk. Volt egy határozott esztétikai alapállás, amely mindannyiunkra jellemző volt, és amiből nem engedett senki. – A fiatalokkal való foglalkozás, a tehetséggondozás érdekes módon valahogy mindig fontos része volt az életednek. Folyamatosan résztvevője vagy különböző alkotótáboroknak előadóként, szemináriumvezetőként, nem beszélve például a JAK-füzetek sorozatszerkesztéséről Orcsik Rolanddal. Mesélnél ezekről kicsit bővebben? – Ezek nagy felelősséggel járó helyzetek, főleg nekem nehéz feladat, aki ugye, a dadogásom miatt kétszer is megküzdök a nyelvvel. Emlékszem például egy olyan táborra, ahol második nap úgy éreztem, jobb, ha hazamegyek, mert nem működik, amit csinálok. Sokat gondolkodom azon is, vajon tisztességes-e nekem ott állni és beszélni ezekről a fiataloknak, vajon én vagyok-e leginkább alkalmas erre? Egyébként főként mediátorkén működöm: én csak irányítom, terelgetem őket, kreatív írásfeladatokat oldunk meg, együtt fejlődünk – ez igazi közhely, de itt döbbentem rá, mennyire igaz. Mindig azzal kezdem, hogy elmondom: ha valaki azt mondja nekik, tudja, hogyan kell verset, prózát írni, azonnal álljanak fel és meneküljenek. Különösen idegesít a költészet szakmaként való felfogása, az ilyen „először szonettet kell írnod, abban és még egy csomó más formában bizonyítanod, után írhatsz azt, amit akarsz” felfogás. – S te, ahogy magad aposztrofáltad: megmondó ember vagy. Itt is így működsz? – Fontosnak tartom a visszajelzéseket, de a mikéntje talán még fontosabb. A fiatalokból áradó lendületet és hévet tudni kell kezelni, főleg, ha egymást kritizálják vagy bántóan mondanak véleményt a másikról. Ezt például muszáj finomítani. Én is igyekszem kíméletesen fogalmazni: régebben egy kocsmaasztal mellett ülve mondjuk megmondtam, hogy mit gondolok, de itt ezt nem lehet csinálni. Ez nem játék, ez elég komoly dolog. Dicsérni nagyon szeretek, megmondom, ha valami tetszik, és kérek az illetőtől szöveget. 77 �Találkozási pontok – Neked kik mondták először, hogy jó az, amit csinálsz? Ki kért tőled először szöveget? – Természetesen a kedvesem az első szűrő, nagyon pontos meglátásai vannak, ha valami döccen vagy hamis, azonnal lecsap. Egyébként megfogtál, nem emlékszem, ki kért először szöveget tőlem. Talán egy 1998-as JAKtáborban, ami itt volt Tatán, akkor ismerkedtem meg egy pécsi sráccal egy KAF-szemináriumon, ők csinálták a Déli Felhő nevezetű lapot, amiben a Keresztesi Jóska is volt szerkesztő, meg Havasréti József is. Abba a lapba kértek tőlem verset például. Azt követően meg már küldözgettem mindenfelé. – Ezzel párhuzamosan jött csatlakozásod a Prae szerkesztőségéhez is. 2005-ben voltál már Kapolcson felolvasni a Prae színeiben. – Még annál korábban is egyébként, csak akkor még nem voltam szerkesztő. 2008-ban kérdezte meg Balogh Endre, hogy lenne-e kedvem a prózarovathoz, én meg elvállaltam. Egyébként most már nem a prózával foglalkozom majd, hanem átveszem a verset. A prózát Lapis Jóska fogja csinálni, én pedig átveszem a versrovatot az idei harmadik lapszámtól. Kellett már a friss levegő. – S mi a véleményed a kezeden átfolyó szövegekről, a kortárs magyar próza mai helyzetéről, a fiatal szerzőkről? – Nem áll olyan jól a mai fiatal magyar próza, mint a líra. Kevés a kiemelkedő fiatal prózaíró, de akiket mindenképpen fontosnak tartok megemlíteni: Szvoren Edina (bár ő is egyidős velem) vagy például egy erdélyi srác, Váradi Nagy Pál, akinek Urbia című könyvét ki is adtuk a JAKfüzetek sorozatban, de nem rezonált rá a kritika. Ott van még a szintén JAKfüzetes Bencsik Orsolya, vagy Potozky Laci, és Jódal Kálmán. – 2009-es a Saját perzsa című köteted, amelyre hatványozottan igaz a többféle olvasat lehetősége. Ott miért érezted szükségét, hogy a kötetben kétszer is megírd ugyanazt a szubjektív családregényt? Ráadásul 2013-ban színdarab is készült belőle, ahova átemelted ugyanezt, s kibővítetted a kereteket. – Ez is egy ilyen kísérletezés, játék volt. Régóta szerettem volna színdarabot írni. Először Gerner Csabiék rendeztek rendhagyó felolvasószínházat a Saját perzsából, később ők biztattak egy valódi színdarab elkészítésére. Nagyon érdekes volt először megélni ezt az egészet kívülről. Amikor Hudi Lászlóék megrendezték a darabot, s elmentem a bemutatóra: nagyon rázós ügy volt megtapasztalni, hogy mennyire terhelt az én történetem. Nem tudom, hogy egyébként is ennyire terhelt, mint amennyire én ezt így besötétítem, de az előadás után volt egy beszélgetés a színészhallgatókkal, akik előadták, ott mondta egy fiatal lány, hogy ő nem tudott belehelyezkedni a személyessége miatt. Ezen sokat gondolkodtam, véleményem szerint éppen emiatt van tétje, de ő nem tudott ezzel 78 �Találkozási pontok azonosulni. Kapott egy szöveget, ami szinte ráugrik az emberre, s egyszerűen nem boldogult vele. Maga az egész előadás egyébként nagyon jól sikerült, összetett és interaktív volt. Kísérleti színház volt ez is, más nem is lehetett volna belőle, hiszen az eredeti szöveg és a darab is kísérletező, műfajok közötti. Korántsem biztos, hogy egy kívülálló számára ez annyira élvezhető vagy nézhető. – Milyen volt a színdarab fogadtatása? – Nagyon jó kritikákat kaptam, színházi körökből is jelezték, hogy nagyon jó lett. Meglepett a visszajelzés, mert fogalmam sincs, hogyan kell színdarabot írni. Ezt most kipróbáltam és szeretnék is még írni ilyesmit, de ez teljesen más hozzáállást és gondolkodást kíván meg az embertől. Nagyon vonz a színház, szívesen dolgoznék ebben a közegben, mert nagyon izgalmasnak találom. Mindig megosztottam az embereket azzal, amit csinálok, azzal, ahogyan írok. Provokáló könyvvel léptem be az irodalomba is úgymond, Az őszinteség közepével, ami elkezdte piszkálni az irodalmi életet. A bejelentkezésemkor rám sült egy-két bélyeg, előítélet, amit én alkottam saját magamnak. Lehet, hogy már csak én képzelem, hogy léteznek, ki tudja. – Mikor voltál egyébként utoljára Salgótarjánban? Milyennek látod most a várost? – Két vagy három hónapja, akkor mentem két napra segíteni a fogadott családomnak. Sajnos egyre sötétebb a kép, amit látok. Egyre jobban elszigetelődik a város. Elszigetelik. Hagyták hosszú idő alatt fokozatosan leépülni a várost és a lakóit is – mentálisan is. Nagyon nyomasztó lehet ott élni. Hiába a fejlesztő kezdeményezések, sajnos nem mind marad életképes. A színháznak például nagyon örülök, tisztelem Gyuriska Jánosék elszántságát. Érdekes lenne például ott megrendezni a Saját perzsát. Ahogy ő is visszament ott csinálni valamit, ahol lakik: én is megnézném otthoni környezetben a saját történetemet. Sok hasonlóság van egyébként Tatabánya és Salgótarján között, sok részletben felfedezem ugyanazt. Nem messze innen, ahol most ülünk, terül el a Május 1. park. Van ott egy templom, amit nagyon szeretek. Ha arra járok, mindig megsimogatom a falát. Érdekes az a környék, mert ott van ez a nagyon szép park meg a templom, utána pedig gyárkémények és ipari terület. A templommal képződik egy ilyen válaszfal, de egyébként nincs semmi átmenet. Egyszer csak átlépsz az egyik világból a másikba. Ez a kontraszt Salgótarjánra is igaz. Ott is mész a városba, a közepén van két gyár is, de mellette elterülnek a hegyek, minden zöld. Arra mondjuk szívesen emlékszem vissza, milyen sajátos hálózata volt a városnak, amely leképezte a különböző szubkultúrák mozgását a központon belül. Mi a Városháza előtti tér padjain ültünk éjszakánként, vagy a Józsi előtt bandáztunk sokat. Az Ofotért sarkán álltak a kemények, 79 �Találkozási pontok mi, punkok meg a művelődési központ lépcsőjén ültünk. Szemben, a Kis Főtér szökőkútjánál tanyáztak a rockerek. Hátul, a Városháza előtti téren a Depeche Mode-osok helye volt. Nagyon szépen megvoltak akkor még ezek a klikkek, behatárolhatóan mozogtunk a városban. – Érdekes, hogy a helyek jelentőségéről mesélsz, mert egy veled készült interjúban valahol épp azt állítottad, hogy a származás vagy a lakhely tudatosítása semmit sem változtat egy életmű jelentőségén. Számomra mégis erősen úgy tűnik – a szövegeid és a beszélgetés kapcsán is –, hogy a helyek számodra igenis fontosak. Mintha úgy lennél a helyekkel, hogy belakod és értelmezed őket saját magad számára, s így kerülnek be a versekbe? – Érdekes, mert idáig azt gondoltam, hogy nem kötődöm helyekhez, de most, hogy felhívtad rá a figyelmemet, ez mégiscsak szerves része a működésemnek. Vegyük például a Csónakázó-tavat Tatabánya közepén: amikor a Futóalbumon dolgoztam, akkor konkrétan ott laktunk mellette, s oda jártam kocogni. S futás közben találtam ki a történeteket, először csak unaloműzés gyanánt. Egyrészt dolgozott bennem erősen a testvérem miatti trauma, illetve akkoriban tudtam meg, hogy ez a Sárberek nevű hely, ahol a tó is van, régen egy mocsár volt. Mindezek együtt elindítottak bennem egy saját kis mítoszt a helyről, a titkairól, arról az érzésről, hogy valaki mintha figyelne engem, talán egy angyal a tóból. Akkor megtaláltam ezt a kötetbeli figurát, s így állt össze tulajdonképpen a tó köré szerveződve a Futóalbum koncepciója. – S mi adta az indíttatást, hogy mesekönyvbe kezdj? Létezik esetleg egy igazi Fahéjas kert is? – Amikor az első történetet írtam, akkor csak annyit láttam magam előtt biztosan, hogy a főszereplő egy bikkfa alatt ül. Elképzelhető, hogy ebből a parkból is van belőle egy kicsi, ahol most beszélgetünk, mert nagyon szeretek itt üldögélni, de az inkább egy képzelet alkotta kert, egy nosztalgikus hely. Amikor azt írom, akkor nagyon erős nosztalgiát érzek. Most is, miközben a folytatásán dolgozom. Olyan ez, mintha a gyermeki énemet keresném. A mesemondás egyébként már régóta benne van a verseimben, de egyébként is régóta szerettem volna mesét írni. A Krokodil című kötetben már megjelenik a Lassú Báró ikonikus és titokzatos figuraként, akiről nem lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz. S az jutott eszembe később, hogy egy kicsit rehabilitálom ezt az alakot, mert nagyon szeretem a nevét és mindazt, amit ez hoz magával. Érdemesnek tartottam kifejteni mindezt. Elképzeltem őt egy ilyen békebeli, mégis szürreális világban, amiben minden megtörténhet. S akkor jöttek ezek a kis történetek. Éreztem, hogy most kell kipróbálnom magam ebben a műfajban. Aztán ment. Nagyon felszabadított. Nagyon örülök az illusztrátorral, Egri Mónikával való találkozásnak is. A munkáit nézve első pillantásra úgy éreztem, hogy ő meg tudná teremteni a 80 �Találkozási pontok Fahéjas kert hangulatát. Leültünk egy munkaebédre, s alaposan átbeszéltük a koncepciót, mert azt ő is érezte, hogy ez nem egy szokványos mesekönyv – utólag be is vallotta, hogy nagyon nehéz dolga volt. Sok mindent el kellett magyaráznom neki, hogy bele tudja magát élni ebbe a világba. Például egy Színsárkányt kitalálni igazán nagy felelősség. Nem beszélve a Lépeklényekről... De aztán nagyon ráérzett, csak rá kellett hangolódnia a dologra. Remélem, hogy a következő kötetet is ő illusztrálja. – Mesélnél a készülő második részről egy kicsit? – Pár fejezet kész van belőle, részletek már olvashatók az interneten is. Egyelőre lassan haladok vele, mert egyszerre párhuzamosan több ötlet megvalósításán is dolgozom. Számomra is kérdés egyébként, hogy tudok-e még írni mesét. Nagy gondban vagyok mostanában, mert sok emlékemmel kapcsolatban elbizonytalanodtam, hogy vajon tényleg megtörténtek-e, elhangoztak-e vagy csak én képzeltem? Ilyen mondjuk az, hogy a nagymamám azt mondta, hogy az én őseim üvegfúvók voltak. Mostanára nem tudom megítélni, hogy ezt tényleg mondta-e vagy pedig álmodtam? Ez befolyásolja a történetalkotásomat is: könnyen elképzelhető, hogy túlságosan belevittem bizonyos témákba a fantáziát és ezáltal az egészet elemeltem a valóságtól. Emiatt például az üvegfúvók is mitizálva vannak a Saját perzsában. Nagyon érdekes, ahogy változik, átalakul minden, ahogy felejt vagy kitalál dolgokat az ember. Sokszor már én sem tudom eldönteni, hogy például a családi legendáriumbeli dolgok megtörténtek-e a valóságban, vagy én írtam bele ezt-azt a képzeletemmel? – Ha ez egy újabb szorongásod, akkor a tőled megszokott módon ezt is fel kell oldani valahogy. Az előzőekhez hasonlóan ezek is majd szövegvagy versmagok lesznek? – Ezek a történetek mozgatnak egész életemben, ezeket a témákat járom újra és újra körül. Most is dolgozom egy regényen, aminek az előzménye a Saját perzsa prózarészlete, nagyjából abból építkezik, annak a magjait bontja tovább. A tervek szerint Palóc lesz a címe ennek a tárcaregénynek, amely rövid történeteket tartalmaz majd, s ezeket fogom összefűzni. Ebben benne van az összes eddigi témám újra, így az üvegfúvók is például, illetve nagyon sok ember az életemből, gyerekkori barátok például, ugyanazzal a névvel. Mivel érdekel, hogy mit is jelent a palóc identitástudat, meg hát ugye mi is palócok vagyunk, ezt szeretném a magam módján kibontani. De nem akarok utánanézni, hanem magamon szűrni át, amit megtudok. Megteremteni önmagam számára, hogy mit jelent palócnak lenni. Ugyanezt az üvegfúvókkal is megteszem. Ezen kívül dolgozom egy másik köteten is, amelynek Kolónia volt a munkacíme, most Kis Moszkva tűnik a véglegesnek. Abban is ott vannak az üvegfúvók, de a fő csapásvonalat az adja, hogy adott Nógrád megye, 81 �Találkozási pontok ez a város, ahol a bányászok laknak meg az üvegfúvók, meg van egy olyan népcsoport, akik sehova nem tartoznak, közteseknek neveztem el őket. Ők irányítják a várost, ahol nagy gondot okoz a munkanélküliség, az elszigeteltség. A város egyik felében vájatokon keresztül járnak be a gyárba dolgozni úgy, hogy nem kapnak érte fizetést, ott még Moszkvicsok járnak, amikor a másik részen meg már internet van. Verses regény lesz, ebből is megvan vagy 60 oldal. Itt is felsorakozik mindenki: az üvegfúvók, a városnak a mitológiája, a történelmi terheltség ugye, hogy kommunista város volt, innen is adott a név, mert Salgótarjánt sokáig Kis Moszkvának nevezték. Megint csak egy párhuzam, hogy Tatabányát is így hívták egy időben. – S most a helyeden vagy itt, Tatabányán? – Az igazsághoz hozzátartozik, hogy én itt sem találom a helyem, igazából valahogy sehol sem. Egész életemben egy állandó kívülállóként létezem, szemlélődöm. Nagyon ideköt minket Tatabányához sok dolog, de kétségtelenül nem találtam meg itt sem a számításaimat. Nem érzem magam tatabányainak, de salgótarjáninak sem. Sokat gondolkodom azon mostanában, hogy miért is jöttünk át az egyik szocreál bányászvárosból egy ugyanolyan iparvárosba? A mai napig nem tudom, hogy miért vonzódom én tudat alatt az olyan helyekhez, ahol igazából nincs semmilyen polgári lét, nincs hatalmas kulturális élet, nincs meg a város pezsgő aurája, inkább ez a munkás-bányász légkör. Azt a 48 négyzetmétert szeretem, amiben itt élünk. Meg is kaptam egyszer egy helyi felolvasás alkalmával, pedig már régóta itt laktunk, hogy én is betelepült vagyok. Érdekes volt megtapasztalni, mennyire működik akár országon belül is ez a migráció-kérdés. Hogy nem kell neked elutaznod, hogy ezeket megtapasztald. Elég csak 200 km-rel arrébb költöznöd. Ez rémisztő és érdekes egyszerre. Elgondolkodtató. 82 �Ami marad „Innen te nem mész el” Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene SZENDI NÓRA Kiss Tibor Noé második, Aludnod kellene című kötete tanúságtétel a végekről, a végen is túlról, ahová senki nem megy önként, és ahonnét nem tér vissza senki: nekünk, olvasóknak sem lesz könnyű. A kisregény az Inkognitóhoz hasonlóan, annak szuggesztív térélményt nyújtó elbeszéléstechnikáját továbbfejlesztve (sőt konkrét helyszíneket, motívumokat átemelve) a kiszolgáltatottság és a magány állóképek, mikrotörténések mozaikjaiból kibontakozó állapotrajza. Kiss hősei a semmi peremén, egy láthatatlan világban bolyongnak, amelyet hiába is keresnénk az atlaszon, mert nincs neve, és nincsenek földrajzi koordinátái, vakfolt, ahová az elbeszélő makróobjektívje nélkül bepillantást sem nyerhetnénk. Pedig itt van, életünk visszáján, egy nemlétbe süllyedt Magyarországon. A telep egy valaha volt állami gazdaság segélyeken és idénymunkákon tengődő dolgozóinak elprivatizált, lezüllesztett lakhelye, melyen egy szenvedélybetegeknek fenntartott, de inkább élők temetőjeként funkcionáló intézet ápoltjaival osztoznak. Hermetikusan elzárt világ ez, amit egyetlen vékony cérnaszál, egy árnyéktalan bekötőút fűz az élet színéhez, vagy legalábbis ahhoz a világhoz, ahol az emberek élni látszanak. A szöveg ugyanis a helyszín tágabb környezetével kapcsolatban sem hagy túl sok illúziót: a regényuniverzum két viszonyítási pontja, a telep szomszédságában lévő, belterjes falu és a tőle nagyjából húsz kilométerre fekvő, elszemélytelenedett, provinciális város éppoly sivár, mint a telep, csupán a léptékek változnak. A regény nem pusztán egy zárványként itt rekedt, haldokló létformáról, 83 �Ami marad hanem az egész vidékről fest nyomasztó és sötét képet. Míg az Inkognitóban a közösséggel kényszerűen szembekerülő, sarokba szorított egyén az abszolút középpont, ő is kalauzolja végig olvasóját a regény belső térré alakuló színhelyein, addig a több mint egy tucatnyi szereplőt mozgató Aludnod kellene hősei közül egyik sem emelkedik főalakká (legföljebb fejezetről fejezetre más kerül előtérbe, összesen heten), amint szavaik sincsenek, amelyekkel történetük elmondható volna: helyettük egy testetlen hanggá redukálódott elbeszélő tudósít az eseményekről, illetve enged bepillantást hősei múltjába. A szöveget egy nyolcadik hős, a telepről szökni készülő fiatal lány, Szandra rejtekútjai, nyomtalanul eltűnő nyomai hálózzák be, neki mégsem jut saját fejezet: története éppen akkor zárul le, amikor ténylegesen elkezdődhetne. Bár a telepen otthonosan mozgó, ember nem járta szegletekbe is bepillantást nyerő, kíméletlenül alapos narrátor a legapróbb (szinte a moccanatlanságot közelítő) mozzanatokra is rázoomol, ellipszisektől szabdalt, minimalizmusra törekvő nyelve szitaként pergeti át magán mindazon információkat, amelyek segítségével hézagmentesen összetapasztgathatnánk az eseményeket. Nem csupán elhallgat, ő maga sem tud mindenről, egymásnak akár ellentmondó állításokat is megfogalmaz attól függően, épp mely szereplője nyomába szegődik. Rejtett empátia ez, a hősök mellé és helyzetébe állás, többféle nézőpont és sors megmutatása, anélkül, hogy a sajnálkozás felszabadító, végső soron kényelmes érzését ébresztené bennünk. Tökéletes közvetíthetőség nincs, nemcsak köztünk és a telep, de a telep lakói között sem, akik, ha csak tehetik, elkerülik egymást, és az igazán lényeges dolgokról inkább hallgatnak. A közlésre való képtelenség, a kényszerű vagy választott némaság, a beszélgetések akadozása visszatérő motívumok, a hősök gyakran önmaguk számára sem tudják megfogalmazni érzéseiket, nyugtalanító kérdéseikre nincs, aki feleljen. Legmagányosabb pillanataikban a narrátor is szem elől téveszti őket, az ember nem járta éjszakába vakuz bele, de a teljes sötétséget legföljebb megörökíteni tudja, eloszlatni nem. A telep emlékek temetője, ahol rég mínuszban telik az idő, a telep lakói az utolsó utáni pillanatban vesztegelnek, már órát sem használ senki. Minek, hiszen nincs jövő, ami felé érdemes volna sietni, csak ciklikusság, az emberek „[c]igarettától cigarettáig, etetéstől etetésig, napkeltétől napnyugtáig” vegetálnak. (68.) Míg Krasznahorkai László Sátántangójának és Borbély Szilárd Nincstelenekjének hősei megváltásban reménykednek, várják a csodát, valamely tőlük független erőt, amely kiemeli őket végeláthatatlanul hömpölygő jelenükből, addig a teleplakók legföljebb az alkonyat után sóvárognak, amikor végre róni kezdhetik emlékeik mind járhatatlanabb ösvényeit. „A telepen mindenki álmatlanságtól szenvedett. Az emberek évek óta 84 �Ami marad virrasztottak, mindenki a maga halottját siratta. Ha pedig halottja nem volt, siratta az élőt, akit mindörökké elveszített.” (16.) A hatvanéves Gulyás Feri és Pongrácz Antal szüntelenül (ha nem is boldog, de élhetőbb) múltjuk relikviáiba ütköznek, a harmincas Szokola Bandi egy ágyban alszik a feleségére kísértetiesen hasonlító lányával, Szandrával, a vele egykorú Pék Lacinak és Tatár Pistának viszont már emlékei is alig maradtak, mindent felver a felejtés dudvája, homályos képek, az idősebbek idegenül ható történetei, feltehetetlen kérdések a halott vagy beszédképtelen szülőknek. Még náluk is kifosztottabbak az intézet lakói, egykori személyiségük ösztövér csontvázai: korábbi életükben használt nevük mintegy érvényét vesztette, legtöbbjüket az itt kapott (a személyiséget egyetlen vonásra redukáló) becenevén szólítják. „Az arcuk helyén foszladozó maszk. (…) Néhány felskiccelt vonal, vízszintesen a száj, függőlegesen az orr.” (108.) Közülük a lábával együtt gyökereit is elvesztő, saját halálát túlélő Féllábú az egyetlen, akinek múltját (a mulatós kedvű tangóharmonikást, Harangozó Palit) is megismerjük. Az elbeszélés előrehaladtával (nem véletlenül ő a zárófejezet központi alakja) egyre fontosabb, már-már rezonőri karakterré, az értékelő reflexiók (a szűkszavú narrátor helyetti) kimondójává válik. Ő fogalmazza meg azt is, hogy a teleplakók nem sokban különböznek az (általuk bolondnak, értéktelennek tartott) intézetiektől (akik viszont őket röhögik ki a hátuk mögött): „Lassan megőrülnek a telepen, de (…) nekik mégis itt jó. (…) Az intézetben volna a helyük. Éppen olyanok, mint az itteniek, akikre takarodó után rázárják az ajtót. Aztán már csak az erkélyről bámulhatnak az éjszakába.” (139.) Az egyetlen hős, aki nem lakik a telepen (bár mindinkább foglyának érzi magát), Szebeni Miska, az intézet ápolója, ám ő homoszexualitása miatt éppúgy kívül reked az életen, mint a teleplakók, rejtőzködése sem látszik máshonnan, mint a telepről. Még a telepet privatizáló Pongrácz Antal is csak látszatkiváltságokkal rendelkezik a többiekhez képest. Tőle függ ugyan kevéske munkalehetőségük, és a (naponta kétszer félórára – ha egyáltalán – kinyitó) bolt is az övé, de kisstílű hatalma fogságban is tartja, a telep elviselhetetlen szaga „[l]assan a bőrébe ivódott”, csupán láncszem a kölcsönös függőségek szövedékében. „Gyűlölte a hajnali ébredést, a moslék szagát, a primitív vicceket. Aztán ő lett az állami gazdaság elnöke.” (44.) Pongrácz, akár a többiek, mintha csak elszenvedte, s nem alakította volna saját sorsát, akár a megkopasztott táj a nap perzselését. Olyan idegen test, szálka, amelyet körbenőtt a hús, és képtelen kilökődni, holott „[m]ég annál is jobban gyűlölte a telepet, mint amennyire a telep lakói őt gyűlölték.” (44.) A telep mindent magába nyelő fekete lyuk, ahonnan semmi sem tűnik el, legföljebb eredeti funkciója változik meg, mint a ruhaszárítóként használt parabolaantennáé, esetleg takarásban marad, akár a fűben lapuló szemüveg, mely csak az éjjeli lámpa fényénél megcsillanva árulja el rejtekhelyét. A táj 85 �Ami marad arculatát használati tárgyak bomló tetemei és szellemépületek alakítják, amelyeket lassan maga alá gyűr a vegetatív lét burjánzása. A miliő aprólékos – gyakran állítmányok nélküli mellérendelésekben történő –, hol leltárszerű, máskor lírai ábrázolása bravúrosan teremt nyomasztó, mégis rabul ejtő atmoszférát. A telep autonóm törvényekkel rendelkező, megbonthatatlan, beteg organizmus, egymást emésztő és fenntartó kölcsönhatások szövedéke, melynek a tárgyi és szerves világ, a házi- és vadon élő állatok, a szüntelen, monoton zaj, a természeti jelenségek, a nap és a napszakok váltakozása éppúgy résztvevője (így a regénynek is hőse), mint az ember, aki gyakran alig-alig üt el a monokróm háttértől. A szöveg sokszor nem is húz éles határt emberi és emberen kívüli, sőt élő és élettelen között: a vézna figurák a fák közé mosódnak, az artikulálatlan ordítást a kiserdő, a szavakat a fullasztó levegő nyeli el, de többnyire meg sem szólal senki, a sorompó szélcsendben is nyikorog helyettük, éppoly egykedvűen, mint a dróttal felakasztott, tehetetlen tárgyként himbálózó emberi test. A szeretetlen szimbiózisban ugyanakkor az élővilág is az emberhez deformálódik, mintha lakói tükörképe volna, az emberek világára jellemző diszharmónia uralja: „[a] fák alatt rothadó, összetapadó levelek orkánért imádkoztak, hátha végre szétszakítja őket egymástól.” (140.) A telepen mindenki potenciális ellenség, sosem tudni, „hogy a másik mit forgat a fejében” (17.), a teleplakók az ablakokból lesik a többiek minden mozdulatát, és (több-kevesebb sikerrel) örökösen rejtőzködnek egymás elől. De nemcsak ők gyanakszanak társaikra, hanem a saját bőrükön tanuló állatok is rájuk és a többi állatra, még a fák mozdulatlansága is cselekvés, mintha készenlétben várakoznának a sötétben, a vihar pedig orozva ólálkodik a telep körül. A kötet első bekezdésében a megcsonkított táj sebei jelek, egy hanyatlástörténet íve rajzolódik ki belőlük, melyben ember és környezete szüntelenül egymás ellen fegyverkezik. A casus belli Pongrácz Antal tette, a bekötőutat szegélyező jegenyefák (a közösség részéről ellenzett, de tűrt) kivágatása, ami a hanyatlás kezdetének szimbólumává válik. A lakóitól elbitorolt terület gazdátlan senkiföldje lesz, amire nincs, aki gondot fordítson, a pusztításra és nemtörődömségre válaszul pedig a természet is hadat üzen az embernek, nyugtalanító, támadásra kész erőként terpeszkedik a romok közt, teret követel magának, akár a Szokola Bandi udvarán heverő mosógépből kihajtó bokor, vagy mint az orkán, amely mintha az egész telepet el akarná söpörni a föld színéről. A szöveg az ellenséges, de legalábbis kiismerhetetlen természet ábrázolásához közhelyszámba menő vándortémák felhasználásával, jelentéseik kibővítésével, akár kifordításával teremt saját, izgalmas és következetesen kidolgozott motívumrendszert. Ennek legszélsőségesebb példája az életre, az értelem világosságára utaló nap, amely a regény fonák világában a pusztítás szimbóluma, tájat és testet egyaránt elsivatagosít, 86 �Ami marad felhevíti a tárgyakat, sugarai felnyársalják az embert. A látás elvesztésének ugyancsak visszatérő motívumával szintén összefüggésbe hozható: felkeltével fokozatosan vesznek el a telepről a színek, fénye elvakít, szemkápráztató csillogással, csalfa délibábokként verődik vissza a szétdobált műanyagról. A néphagyományt is megidéző halálmadarak, a varjak antropomorf, gyakran az embernél is emberibb jellegükkel ütnek ki a regény élővilágából, ábrázolásukkor az elbeszélő nem egyszer váratlan megszemélyesítésekkel él: nyakkendőjüket igazgatják, frakkjukat porolják, kezüket összekulcsolva hajlongnak. A hősökkel ellentétben jól működő csapatba szerveződnek, cselekvésük mindig célirányos, örökösen sugdolóznak, tanakodnak, féltékenyen őrzik titkukat: egyedül a Féllábúval osztanák meg, aki maga is sokat tud a halálról, ám a varjak nyelvét hiába próbálja megfejteni. Az élet visszáján a halálmadarak a legélelmesebb lények, ravaszságuk és óvatosságuk miatt kipusztíthatatlanok. Egyetlen hős áll harmóniában a természettel, az álombéli szellemalakból fokozatosan hús-vér figurává ízesülő Szandra. Egyszerre titokzatos nő és szurtos, sebhelyes térdű, hangosan csámcsogó vad gyermek, emberfölötti és emberalatti lények keveréke. Bátor és elszánt, kizárólag a (hozzá hasonlóan szférák határán álló) varjaktól fél, de védtelen is, hiába akad vele dolga mindenkinek, a legmagányosabb figura. „A telepen csak fiúk voltak és iszákosok. Ő egyedül volt.” (136.) Tisztábban látja a telep viszonyrendszerét a többieknél, de lázas motyogásával, halandzsázásával, szakadozott, fátyolos beszédével mintha egy másik világ látnoki küldötte volna, aki képtelen átadni üzenetét. Minél több részletet tudunk meg róla, annál inkább tűnik az emberi világ helyett a telepi fauna, sőt flóra részének, aki mintha a természet nyugtalanító zabolázhatatlanságát jelentené a teleplakók számára. Az erdő, ahol háziállatoknak kél lába, de még az ember is eltéved fái útvesztőjében, Szandra számára otthonosabb az otthonánál: liánként fonódik a vékony törzsekre, összeolvad a fákkal, mintás ruhája tökéletes mimikri. Mintha szökése szükségszerű kudarcát is épp az okozná, hogy túlságosan egylényegű a teleppel. A regény előrehaladtával az elbeszélő információi mind hiányosabbak, a zárófejezet végére perspektívája szinte összeolvad a Féllábúéval: az utolsó képben tudása semmivel sem több, mint a brutálisan megcsonkított holttestre meredő hőséé. Az Aludnod kellene nem krimi, amelyben a jelenetek időbeli-logikai rendbe fűzésével megoldható a feladvány. Az elbeszélés éppen azért nem lineáris, és marad töredékes, mert a telep körbeforgó, önmagát felfaló látszatidejében feloldódnak az oksági kapcsolatok, az indítékok (ha vannak is) nem érhetőek vagy közvetíthetetlenek. A jövő már megtörténte előtt bekövetkezett, gyülekvő halálmadarak és delíriumos látomások képében türemkedik az elfolyó jelenbe. Éppen, mert mindenki 87 �Ami marad gyanús, hiába is keressük a tettest, mintha az maga volna a telep. „Innen te nem mész el” – mondja Gulyás Feri félbolond, gyámoltalan élettársának, Irénkének, figyelmeztetése azonban valamennyi hősnek szól: a potenciális tettesek egy kicsit mindannyian áldozatok is. (Magvető, Budapest, 2014) 88 �Ami marad Színész és néző Turi Tímea: A dolgok, amikről nem beszélünk BARNA PÉTER „Hadd legyek én fenn a színpadon, / és a néző is én, legyek százszor. / Legyek a taps. Aki tapsol, / a kritikus, aki mindig ott van, // és a vidéki lány, aki nincsen. / Udvarold körbe a kertemet, / az udvarlástól lesz csak a kertem, / legyél az, akitől félnem kell, // ha nincs tolvaj, nem is lesz kertem. / Legyél a kerítés, kedvesem, / hogy mégse tudjak kihajolni, / jaj, legyél a léc, hogy legyen rés / mindig csak nézni a kintet.” (Körbe a kert, 10.) Ez a néhány sor nemcsak programadás vagy ars poetica, de egyfajta mise en abyme-ként mutatja azt meg néhány sorban, hogy mit is fejtenek ki Turi Tímea A dolgok, amikről nem beszélünk című kötetének versei. „hadd legyek én fenn a színpadon, / és a néző is én” – hangzik a kulcsgondolat, mely az elbeszélő egyfajta megkettőződését idézi elő. Aktív és passzív, cselekvő és megfigyelő, megszólaló és hallgató szerepekről van szó egyszerre. Mindenre kiterjedő, mindent szemmel tartó, ugyanakkor visszahúzódva, a háttérből figyelő lírai szerep ez, mely tele van feszültséggel és ellentmondással. És bár az eseménydús élet beteljesítése az egyik legfőbb vágy és törekvés, a passzív oldal a külső körülmények és kényszer miatt sokkal jellemzőbb. És nemcsak ebben az egy versben, hanem a kötet legtöbb költeményében. „A világban akarok élni, és hogy én legyek a világ. / Hogy unterman legyek és főszereplő. Én! Én! / Hogy az akarás tegyen azzá, aki vagyok, / és hogy független legyek minden akarástól. / Hogy az én: ez a különbség legyen. / És én azt akarom, hogy ne legyen különbség. // Mindenki nézze, hogy elbújok. Szépen bújjak / el. Fúrjam a fejem régi hajlatokba, / Legyen teste már a múltnak, / mert akarom, hogy ne csak a kívánságtól legyen” (Zubolymatiné, 12.) 89 �Ami marad A kötet legfőbb témáját a lírai én saját életében betöltött szerepének megváltozása adja. Olyan pozícióba kerül, olyan életszakaszba érkezik, melyben nem ő lesz a főszereplő, melyben nem csak, vagy nem elsősorban az ő akarata érvényesül. A versekben uralkodó feszültséget éppen ez adja: az ambíciók és az azokkal szemben álló feladatok és elhatározások ellentéte. A lírai én úgy fedi fel múltjának részleteit, jelenének legfontosabb kérdéseit vagy éppen a jövő terveit, hogy közben végig fel-felvillantja az elhallgatás lehetőségét. Egyfajta megváltozott magatartásforma ez, melyet a külső körülmények és a társadalmi szerepváltozás idéz elő. Ennek elsődleges oka már a gender témakörhöz tartozik. A férfi és női szerepek szembe kerülnek egymással, a női oldal alárendeltebbnek bizonyul. Ezen kívül pedig a párkapcsolatok és a házasság sem a vágyott boldogság terepei, sokkal inkább jelentenek egyfajta nyomasztó determináltságot, gúzsba kötő állandóságot. A legtöbb esetben az árnyoldallal, a negatívumokkal és a nehézségekkel szembesülünk. „A férfi akkor sincs otthon, / amikor otthon van, csak test, / de a nő akkor is otthon / van, mikor úgy tűnik, nincsen. / És elmegy a nő, de visszatér este, / és elmegy este, visszajön reggel. / És elmegy a nő, százfele, messze, / de a férfi marad a kertben. / És a nő nézi, hogy messzire ment el, / és sóhajtva visszanéz egyszer: / ott látja magát a házban, az ágyban, / a szobában ott lát egy képet: / férfiak ülnek a kertben – / azt hiszik, gyűlölöm őket, / pedig csak azt mondom, / hogy édes szíveim, / drága kis szíveim, / ti nem tudjátok, hol éltek. (Férfiak ülnek a kertben, 76.) Az értékkategóriák nyilvánvalóak: a nők szerep- és áldozatvállalása jóval fajsúlyosabb és jelentősebb, mint a társuké. A Kék bárány című fejezet egyfajta fordulópontnak nevezhető. Mindaddig a költemények legfőképpen az én szerepvállalásáról és a múlt értelmezéséről szólnak. Ezt követően a látókör többosztatú lesz, és nagyobb szerepet kap a környezet is. A Történeteink nullfoka már a fordulópontok és a sorsfordító események értelmezésére, értékelésére is kitér. Olyan pillanatképeket, kiragadott résztörténeteket foglal magába, melyek egyfajta metonímiaként funkcionálva, kicsiben foglalják magukba a globális mondanivaló lényegét, részként, részletként sűrítik magukba az egészet. A beszélő szerepe azonban már inkább nosztalgikus, múltidéző színezetet ölt, a jelen sajátja a szemlélődés passzivitása marad. „A legszebb évek azok, amiket észre sem veszünk. / A legszebb évek vége pedig pont akkor jön el, / amikor visszanézünk”. (A legszebb évek, 54.) A kíméletlen tisztánlátást keserű őszinteség, és olykor nyomasztó letargia és pesszimizmus kíséri. Ez a hangulat nemcsak az egyes költeményekre vagy bizonyos fejezetekre jellemző, de már a kötet egyik leghangsúlyosabb részében, a fejezeteken kívüli nyitóversben is megjelenik. A Meridián egyszerre szól a megérkezés és megnyugvás reményéről, és az ennek ellenére bekövetkező, és mindezzel kontrasztban álló kudarc beismeréséről és elfogadásáról. „Istenem, hideg a 90 �Ami marad bizonyosság, / hogy a tétova mozdulatok végül beértek, / hogy beértünk mindannyian, / hogy egyszerre értünk, hogy most értünk be – / és most elbukunk” (Meridián, 5.) A fejezetcím is beszédes, a bárány egyfajta áldozati szerepet szimbolizál. A gender-vonal általánosságban titokzatosságba burkolózva merül ki. Ez jelölheti azt a társadalmi prüdériát, ami még mindig óvatosan nyúl az ilyen és ehhez hasonló kérdésekhez és jelenségekhez, ugyanakkor következhet abból is, hogy a beszélő maga sem képes a nyílt beszédre, a kommunikáció egyirányú és egyoldalú. Elsősorban beismerésről, őszinte szembefordulásról beszélhetünk. A női sorssal, annak ellentmondásaival és nehézségeivel foglalkozik a Nadrágszerep című költemény is: „olyan magasan vagy, hogy rájössz: a színpad igazából / kakasülő, és a nézőtér messze a színpad – / beázik, hullik és roppan / a vakolat és a keresztgerenda – / mindenki menekül – nem kell végigtátogd – / zuhan a mennyezet, romok, mintha díszlet, / és te egyedül maradsz / egy férfival – // fát hoz. Ott vagy, és ő ott van. / Félhomály. Por. Édes dohszag.” (Nadrágszerep, 72.) A versek zöme enigmatikus, a beszélő számtalan lényeges részletet kimondatlanul hagy („Nem a test tesz nővé. Nem a lélek / érzékenysége. Hanem az, hogy / minden nőnek van egy története, amit / nem mesél el.” Fehér elefánt, 18). A hallgatás és az elhallgatás persze legtöbbször beszédesebb, mint számtalan történet. Míg a társas viszonyban a nő az állandóságot, a stabilitást, a konstans jelenlétet és a felelősségvállalást jelöli, addig a férfi, bár nélkülözhetetlen, mégis kiszámíthatatlanabb, bizonytalanabb természetű. A nő életkihívása a számtalan feladat összeegyeztetésén túl az is, hogy megállja a helyét ezen az ingoványos talajon, együtt éljen azzal, amivel a legnehezebb: gyötrő kétségeivel. Válaszokat a legritkább esetben kap, a beletörődés legmagasabb szintje az az állapot, amikor már kérdései sincsenek. A kötet vége felé közeledve a versek hangulata egyre borongósabb és sötétebb, mondanivalója egyre pesszimistább lesz. Jó példa erre A magányállandó című vers. „A nők / akkor is otthon vannak, amikor távol. / Sosem esnek szerelembe otthon. / Anya és apa, ha ölelik egymást, / elnéznek egymás feje felett.” (Családi kűr, 80.) Hasonló hangulatban szól az Utólag belátni című záróvers is, mely a házasságok és családok sérülékenységéről ír. Arról, hogy a megnyugvás és a harmónia terepe hogyan változik át az állandó konfliktusok és feszültségek helyévé, és hogy két ember örök fogadalma miként lesz semmitmondó: „Házasok; de legalább van egy másik férfi, nő, / akivel együtt élnek, aki menedék a családi perpatvar elől, / hogy legyen egy új család, amiből a saját gyerek majd / kimenekül. Elhagyják a szülői házat, dédelgetnek, / és elhagyják őket újra. Nincsen szülői ház.” (Utólag belátni, 89.) Turi Tímea lírája kifejezetten személyes hangot üt meg A dolgok, amikről nem beszélünk című kötetben. Mindez bátor és tanulságos költeményeket 91 �Ami marad eredményez. Tanulságosakat, mert a személyességen túl társadalmi perspektívákat nyitnak, és olyan narratívákat mozgatnak meg, amelyekkel prózában többször találkozunk, amelyek lírában kevésbé megszokottak. A kötet épp ezért nemcsak a gender-narratíva szempontjából, hanem általános szempontok és értékkategóriák szerint értékelve is rendkívül érdekes és figyelemreméltó olvasmány. (Magvető, Budapest, 2014) 92 �Ami marad A szocializmus melegágyából Végel László: Bűnhődés HANDÓ PÉTER Nyugat–Kelet. Egykor és ma? Mit jelent egy közép-kelet-európai polgár számára az itt- és az ottlét? A „Balkán” felől? Egy jugoszláviai/szerbiai magyar számára? Kilépés. Visszalépés. Honnan és hová? S ebben a mozgástérben miképpen identifikáljuk magunk? Az idegenségérzésünknek hányféle bugyra van? Miközben ezeket járjuk, miért is bűnhődünk? Létezik kollektív bűnösség? Van egyáltalán bűnhődés nélküli élet? Szinte végtelenné tágítható azon kérdések köre, amely Végel László Bűnhődés című naplóregénye alapján felmerül abban az emberben, aki ízlelte a szocializmus 3 forint 20 filléres kenyerét, aki érzi, tudja, a „rendszerváltás” nem hozta el a remélt, ígért „megváltást”. Valami túl mélyen beivódott a zsigereinkbe. Valami, ami rezonál a történelemre. Vagy maga a történelem, mint annak forrása, előidézője. Végel László klasszikus hármas felosztású műve velejéig modern, mind abban, ahogyan az időrendiséggel bánik, mind pedig abban, ahogyan a történet értelmezésének és az önreflexiónak kiemelt szerepet biztosít a szövegfolyamban. A Nach Berlin… című, esszéisztikus hangvételű, önmegszólító szövegben egy berlini látogatás a szocialista örökséget idézi fel, a múlttal való leszámolást teszi szükségessé. Felmerül az a kérdés is, hogy a közép-kelet-európai ember a peremvidéki létből hozott kulturális beágyazódásai révén miért képtelen nyugatiként viselkedni és érezni, másrészt hogy Nyugat-Európa miért nem tud mit kezdeni az innen érkezők másságával. Végel szerint az utóbbihoz az is hozzájárul, hogy a „nyugati” ember saját közegén túli világáról szóló ismeretei felületesek, mert „néhány 93 �Ami marad botrányos politikai ügyet” (14.) kivéve nemigen tájékozott, a magatartása lekezelő és tudálékos. Mindebből következően a közép-kelet-európai „fattyúállapotban” van és – jó eséllyel – örökre abban is marad. Európán belül nem kerülhet sor be-, legfeljebb csak elfogadásra. És éppen az egymással szemben elkövetett dolgok, valamint a „győztes” nemzetállamok önimádata miatt. „Az egész európai jelen idő botrányos igazságtalanság, helyrehozhatatlan és értelmetlen bosszú. A láthatatlan európai falakat, melyek tövében időnként apró tüzek gyúlnak, nem döntötte le senki. Európa peremvidékén a falak láthatatlanok és ledönthetetlenek.” (17.) Hogy mitől is azok? Ezt bontja ki a második, a kötet címét is adó fejezet, a Bűnhődés. Ezúttal is főképp berlini utak, utazások elevenednek meg, s ezt szövik át jugoszláviai, szerbiai tapasztalatok, léthelyzetek, viszonyulások, kölcsönös előítéletek. Végel itt némi fanyar nosztalgiával idézi fel azt a közeget, amelyben íróvá, jugoszláviai magyar íróvá, s ennek következtében – a sok nemzetiségű állam széthullása nyomán – „hontalanná” vált. Gondolatmenetében kiemelt fontosságú a – főképp a második világháború következtében, annak folyományaként kialakult – német–jugoszláv viszony, az itt és ott élő emberek mentalitása, léttel kapcsolatos alapállása közötti különbség. Ennek érzékeltetéséhez, szemléltetéséhez több történetet is fölhasznál. Például egy alkoholistává vált partizán esetét, aki előtt ígéretes karrier állt a második világháborúban, a Tito vezette hadműveletek során, ám a rá bízott feladatot nem bírta teljesíteni, s ezzel a párt számára bukott emberré vált. Nem volt több vétke, mint hogy nem vigyázott eléggé a felügyeletére bízott német tisztre, aki fogolycsere tárgyát képezhette volna, ha nem veti magát a csapatmozgások közben egy szakadékba. A lecsúszott és megvetett veterán harcos évtizedeken át nem értette, miért lett öngyilkos a tiszt, hiszen kiváltságosként bántak vele, mindent biztosítottak számára, ami – mint hadifoglyot – megillette; ráadásul a fogolycsere nyomán hamarosan visszakerülhetett volna az övéihez. Föl nem foghatta, hogy „[e]gy úriember minden szituációban uralkodni képes önmagán is, a helyzetén is. Nem veri ki a balhét. […] Egy úriember sokkal többet ér, mint egy náci vagy egy kommunista. Saját sorsa felett – amíg tart, és addig tart, amíg ésszerűnek tartja – ő fog uralkodni.” (95.) A közép-kelet-európai viszont nem ura a sorsának. Konc, akit hazájában ide-oda vet a hatalom, az aktuálpolitika, idegen honban viszont „[o]lyan, mint a jól fizetett rabszolga: termeljen, adja ereje és tudása legjavát, de ne jártassa a száját!” (34.) Itt ezért, ott azért fattya ő a világnak. A végeli fanyar humor is ebben a részben mutatkozik meg leginkább. Miközben jókat derülhetünk a Szerbiából Németországba tartó busz utasai közötti, nemzetiségi konfliktusokból táplálkozó egyéni civódásokon, vagy épp az elmesélt történeteiken; közelebb juthatunk annak megértéséhez, mitől és miért vagyunk mások, úgy európaiak, hogy 94 �Ami marad mégsem azok, úgy részei, részesei egy államnak, hogy mégsem azok, úgy rendszerváltók, hogy mégsem azok. És éppen úgy szabadok: mentesek az előítéleteinktől, szabadok a döntéseinkben, a megnyilvánulásainkban… S ha ténylegesen szabadok, akkor hontalanok, se itt, se ott, miközben itt is, ott is, idegenül. A What is Yugoslavia? című záró résznél visszatér az esszéisztikus hang, melyben Végel László – a teacher felkérésére – arra a kérdésre keresi a választ, „miféle álom volt az a Jugoszlávia?, milyen lesz az erőszakos ébrenlét?” (153.), mert muszáj felébredni, muszáj szembesülni mindazzal, ami a nép tagjai, és a különböző népek között megesett, megesik. Előbb-utóbb be kell ismerni, „monumentális skizofréniában” szenvedünk: a volt kommunista és az új vadkapitalista egy és ugyanaz. Alakoskodott ott is, alakoskodik itt is. Mindig a lét, a jólét meg- és fenntartásáért. A tapasztalatok alapján látható, hogy „a szabadság némiképpen valamilyen romlottság is […]; a szabadság csak bűntudatot kínál fel, mert a minták nyomására elsiklunk a világom mellett” (160.), „nem vesszük tudomásul, hogy kórusban beszélünk, kórusban szenvelgünk, kórusban hallucinálunk és kórusban álmodozunk; vagyis botrányosan hasonlítunk egymásra, az acsarkodásban, a gyűlölködésben, az akarnokságban, a nyomorúságos tengődésben, a hazaszeretetben, a nemzeti szerepjátszásban” (163–164.)… Ez lenne hát az a helyzet, amelyhez a szocializmusban ágyaztunk meg? Amelyet nem ért Nyugat és nem ért Kelet? S amit esetleg mégis megértett belőle, azt a másiknak képtelen elmondani. A határok még elevenek. A nyelv számára is. (Noran Libro, Budapest, 2012) 95 �Szerzőinkről BALOGH ÁDÁM (1981, Szolnok) költő, író BARNA PÉTER (1988, Sárospatak) kritikus, szerkesztő, újságíró BOGYÓ NOÉMI (1970, Losonc) író GORDON HENRY (1955, Philadelphia) odzsibve költő, író GYUKICS GÁBOR (1958, Budapest) költő, író, műfordító HANDÓ PÉTER (1961, Salgótarján) író, költő, antropológus JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő KADLÓT NIKOLETT (1986, Salgótarján) költő, szerkesztő, újságíró KÁNTOR ZSOLT (1958, Debrecen) költő, író, szerkesztő NAGYPÁL ISTVÁN (1987, Budapest) költő, író NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár) költő, kritikus, irodalomtörténész RAINER MARIA RILKE (1875, Prága – 1926, Montreux) SOPOTNIK ZOLTÁN (1974, Salgótarján) költő, író, szerkesztő SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író SZENDI NÓRA (1988, Budapest) szerkesztő, kritikus, író SZILI JÓZSEF (1929, Budapest) költő, irodalomtörténész UJLAKY ISTVÁN (1958, Salgótarján) tanár, történész, publicista WIRÁGH ANDRÁS (1982, Hatvan) irodalomtörténész KALICZKA PATRÍCIA (1988, Balassagyarmat) festőművész TANULMÁNYOK 2011 Faculdade de Belas-Artes da Universidade de Lisboa, Lisszabon; 2007-2013 Magyar Képzőművészeti Egyetem, MA Festő, Budapest; 2012-2013 Magyar Képzőművészeti Egyetem, MA Képzőművész-tanár, Budapest VÁLOGATOTT CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK 2015 Works on Paper, Lucy Bell Gallery, Hastings, UK; A Csoport, Studio of Young Artist Association, Budapest; The Other Art Fair, Victoria House, London; Derkó2015, Kunsthalle, Budapest; 2014 A fehér árnyéka, Viltin Galéra, Budapest; derkó.pécsi, Műcsarnok, Budapest; Gyermekkorunk legunalmasabb nyara, Art IX-XI Galéria, Budapest; 2013 „Zónán túl” (Élesdi Művésztelep résztvevőinek kiállítása), Art IX-XI Galéria, Budapest; Esterházy-díjra jelöltek kiállítása, Szépművészeti Múzeum, Budapest; Magyar Festészet Napja, REÖK Palota, Szeged; Vásárhelyi Őszi Tárlat, Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely; Art Moments Fesztivál – Flash Art szezonnyitó Popup kiállítása, Akvárium Klub Galéria, Budapest; Négyszemközt (Debreczeni Imrével, Kiss Gábor Attilával, Várhelyi Csillával), Art IX-XI Galéria, Budapest; Best of Diploma kiállítás, Barcsay-terem, Budapest; EMPIRE P, ICA-D, Dunaújváros; Doublethink, AmaTáR kiállítótér, Budapest; MAMÜ Galéria – Új tagok bemutatkozó kiállítása, Budapest; 2012 Malomkörzés – Művészetmalom, Szentendre; 2011 Esterházy-díjra jelöltek kiállítása, Szépművészeti Múzeum, Budapest; The Seduction of Beautiful Art, Stephan Stumpf Gallery, München; FKSE – Új tagok bemutatkozó kiállítása, Stúdió Galéria, Budapest; Budapest Áramlat, Virág Judit Galéria, Budapest TAGSÁGOK Fiatal Képzőművészek Stúdiója (2010-); MAMÜ (2012-); Élesdi Művésztelep DÍJAK 2014 Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj, Egyesület (2013-) UniCredit Kisalkotói ösztöndíj; 2013 Esterházy Művészeti Díj sponsored by UNIQA; Gruber Béla díj; UniCredit alkotói ösztöndíj, 3. hely; 2010 IMDK-II.hely; Erasmus ösztöndíj; Ari S Kupsus S.C.S. díj MŰVÉSZTELEP, REZIDENCIÁK 2015 Krinzinger Galéria rezidenciaprogram – Petőmihályfalva; Firtosváralja; 2013-2015 Élesd 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1159db20734f36279b054a456862d631.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2015 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2015/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2015 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/2b59ce366af65aa5382fbf38be0de80d.pdf c9612c110c2e8ff6b7be160cb10fff97 PDF Text Text ��TARTALOM “kávéházi szegleten...” Ayhan Gökhan Válás / Apa üt / Kórházban vagyok / Kórterem / Ha nem növök fel / Táska Kornél pótszeme / Éhes vagyok A félelemgyermek Az estéktől szép / A fura vég / Az vagy, aki egy nő miatt / Exodus Sóvárgó nyári éjjel / Miért jár a vers a nőknek 13 18 Salgó Blues Juhász Tibor Jelenés 20 Próza és vidéke Győri László Baka L. Patrik A tettes / Paraván / A királyné koronája In Nomine (regényrészlet) 22 39 Polgár Anikó Áfra János Lázár Bence András Mezősi Miklós Kutatóterület Sándor Anna James Pethica Kép-tér Földi Péter Találkozási pontok Csongrády Béla Szászi Zoltán Ami marad Kabdebó Lóránt Pucher Bálint 3 9 11 A keleti palóc nyelvjárások egyik elfeledett kutatója: Komoróczy Miklós 49 Yeats, a folklór és az ír legenda (részletek) Fordította: Somogyi Kitti 56 Egy el nem hangzott kiállítás-megnyitó vázlata „...egy pohár életvize” (105 esztendeje hunyt el Mikszáth Kálmán) Végvári vitéznek nincsen könnyű dolga (Beszélgetés Dr. Agócs Attilával, Fülek polgármesterével) 69 73 77 Az emlékek elrendezése (Gondolatok Simon Attila Magyar idők a Felvidéken 1938–1945 című könyve kapcsán) 82 Gyöngyhímzés (Szabó Imola Julianna: Varratok – versprózák kilenc öltésben) 92 �A lapszám illusztrációs anyagát a Múlt és Jövő című kiállítás képei közül válogattuk. A borítón Hegedűs Morgan Születések, Hibó Tamás Gulliver és Jánossy Ferenc Karnevál című alkotása, a 68. oldalon Balázs János Baglyok, a 70. oldalon Somoskői Ödön Piacon, a 72. oldalon Oláh Jolán Tehénfejő című képe szerepel (a művek a Dornyay Béla Múzeum gyűjteményében találhatóak). A belső oldalakon a kiállításon bemutatott gyerekrajzokból közlünk válogatást, az alkotók névsora a 95. oldalon szerepel. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Képszerkesztő: Földi Gergely (foldi.gergely@upcmail.hu) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2015-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” AYHAN GÖKHAN Válás Mint a dió két héja, válnak a szüleim. Sír az egyik szemem. Szerintem a szeretet nem választható ketté. És egy dolog szerintem két emberen múlik. És ha az egyik szemem sír, akkor sír a másik is. 3 �“kávéházi szegleten...” Apa üt Apa üt, de nem igaz, hogy nem a földön megpattant labdámra a teniszpályán! Apa üt, de nem igaz, hogy nem a süteményem körül repdeső légyre! Apa üt, de nem igaz, hogy nem a sötétben a szobámban ijesztgető kísértetre! Azt mondják, én apára ütöttem, de nem igaz, mert apa ütött énrám. 4 �“kávéházi szegleten...” Kórházban vagyok Egy csepp, két csepp, három, meg tíz, infúzió, gyógyszer, csepereg a víz. 5 �“kávéházi szegleten...” Kórterem A kórtermünkben olyanok vagyunk, mint az öreg nénik és bácsik. Egyikünknek kihullott a haja, másikunknak hiányzik a fél lába, harmadikunk elment vadászni. Nekem csak egy ér pattant meg a fejemben, mint a damil, s a kiömlő vér kiszínezte a fejem egy részét, ez kívülről nem látszik, kívülről nem látszik semmi a szomorúságon, a kétségbeesésen, a hazaakarokmennin kívül. Akinek nincs haja, szerinte a hajszálai elmentek egy világkörüli útra, akinek nincs lába, szerinte a lábai elmentek egy tengerentúli útra, aki elment vadászni, ő már nem mond semmit. Szerintem az agyvérzés nem ment sehova, az agyvérzés az agyvérzésben van, mint a pók a pókhálóban, vagy a pók a pókhálón van, nem tudom. Sokszor olyan ráncos a homlokunk a szomorúságtól, a kétségbeeséstől, a hazaakarokmennitől mint öreg nénik és bácsik öregebb szatyrai. 6 �“kávéházi szegleten...” Ha nem növök fel Ha felnövök, semmi leszek, a játékaim tovább élnek, mint én, a játékaim megöregszenek, én nem, a játékaim rám emlékeztetnek majd, ha rám már nem emlékszik senki. Ha nem növök fel, ha nem növök, ha nem. Papírhajó a hideg kádvízben, süllyedek, dugó a forró kádvízben, sodródom, miért süllyedek-sodródom, ha már egyszer lettem, miért nem leszek többé, ha olyan jó volt eddig, eddig lennem? Ha nem növök fel, ha nem növök, ha nem. Fekete felhő jön értem, felvisz, fekete metró jön értem, levisz, nem tudom, mi történik velem, süllyedek, sodródom, felmegyek, lemegyek, sötét víz, hideg kádvíz, felhő, fekete, metró, játékom felnő, elmegyek. Ha nem növök fel, ha nem növök, ha nem. 7 �“kávéházi szegleten...” Táska Szerintem abban a táskában nincs semmi. Szerintem van. Mi van? Szerintem van benne egy halott ember. Szerintem ahhoz túl kicsi a táska. Szerintem levágták a fejét, utána gyömöszölték a táskába. Ha levágták a fejét, mindenképp levágták a karját is, mert túl vékony a táska, és a halott ember karja kiszélesítené. Szerintem kivágták a szívét, a máját és a szemét. A szemét hogy vágták volna ki, ha már rég levágták a fejét? Szerintem a szíve, a mája és a szeme van a táskában, azért lötyög úgy. Szerintem rég kidobták a szívét, a máját, a karját és a fejét a szemével együtt, és most viszik a táskát a tisztítóba, mert ki kell mosni belőle a vért. Fúj, szerintem te hülyeségeket beszélsz! 8 �“kávéházi szegleten...” POLGÁR ANIKÓ Kornél pótszeme Ez a joghurttető lesz a szemem, eddig ér, úgyhogy nagyon-nagyon lát! Ha szememet a bögrére teszem, a kakaóba bekukkanthatok: meglátom benne a fehér tejet, külön-külön még a szemcséket is. Ez nem tányér itt, a szemem! Vigyázz! Ne rakd rá azt a kiflidarabot! Ne morzsázz annyit, mert nem látok így! Az asztalon pihentetem szemem, de mindenféle hogyha belehull, nem győzöm nézni és pislogni is. Csinálok inkább másik pótszemet, átlátszót, hogy ti belém lássatok. Ne tűnjön föl, hogy itt van, senkinek, s ha kézbe véve körbehordozom, ne is tudjam, hogy itt van s nézeget, s ne őt lássam, csak azt, amit mutat. 9 �“kávéházi szegleten...” Éhes vagyok (Matrjoska-vers) Éhes vagyok: a gyomrom mély üreg. Egér leszek és elbújok bele. Kongó raktárban, szűk polcok között cincogva járok és nyálam nyelem. Egérgyomrom mint egy üres tojás: madár leszek, befészkelek bele. A héj vékony, de nem repesztem el: magamra zárom, összeforr megint. A házam billeg, juj, de élvezem, s megvéd, akár két összevarrt kalap. Sötét van itt, a csőröm tapogat; magocska egy sincs, kár kinyitni szám. Tátogni és csipogni nem fogok. Tojásburkom még most nem rágom el. Fiók leszek, hiába húzogatsz: ragasztó folyt ki bennem, jó adag. 10 �“kávéházi szegleten...” ÁFRA JÁNOS A félelemgyermek Egy fertőzött kisváros, itt lesz eltemetve. A feltámadás előtt így képzeled. Fekszik az egyik ajtó elé vetve, benne az áhítat megrepedt. Érzel rajta valami hangtalan tisztaságot, mert pont ilyen gyermekre vágytál. Régen vonzott volna, most megijedsz tőle, hisz bőre fénye a sötétségből fakad. Egy kegyetlen vírus emlékéből, ami után lehetetlen a megbocsájtás, mert nincs bűnös, akin veszteség szülte gyűlöleted bosszúval elégtétellé nemesíthetnéd. És érzed, ahogy a talált városban égett bőr szaga terjeng. Magyarázat a túlélőkön és a húsba vájt kések élén. Most hiányzik minden megszólítható, és mintha már a gyermek sem volna, de aztán többféle nyelv tör fel belőle. Az elmeneteltől maradni súlyosabb, te mégis vársz, s amikor egész teste megemelkedik, mint egy évezredek után újra talpra állított korinthoszi oszlop, a jelen térképe kezeid közül szétpereg, és a feléledéstől érzett boldogság, 11 �“kávéházi szegleten...” egy pillanatnyi megkönnyebbülés iszonyattá súlyosodik mellkasodban, vállaidat lassan lefelé nyomja, arcodat majdnem berepeszti, erős állkapcsod tágra nyitja, és mélyre kúszik beléd, le, a gyomor alá, mintha születésedtől ott fészkelne, csak éppen most érkezik haza fogai között a táplálékkal, szertehullajtva beléd tollait, és a türelmetlen örömtől végül széttárják szárnyaikat odabent sipítozó kölykei. Előre edzened kellett volna, mert nem könnyű kiűzni magadból, ha a félelem seregnyi gyermeke benned érzi magát otthon. 12 �“kávéházi szegleten...” LÁZÁR BENCE ANDRÁS Az estéktől szép Az estéktől szép minden. A sugárút, egy fénylő oszlop, és az összes mondat. Te meg az vagy, aki hiányok nélkül figyel, ahogy feltöltik lassú menetben az utcákat. Ez a végső pakolás. És nem tudod, hogy az a férfi, aki bevásárol, abban a közértben a legszélesebb sarkon, vajon kinek viszi a zsemlét, kinek a tejet, hogy talán anyja van, vagy apja, akit temetni kell. Nem tudod, ki az a férfi, akinek gyűrű van kezén és nincs mellette senki. Csak a részeg öregek hangos emlékeit hallod, ahogy hiányok nélkül figyelsz, ahogy lassú menetben feltöltik a céltalan mozgást, és nem tudod kit temettek még aznap délután. Mert ezektől az estéktől szép minden. A sugárút, egy fénylő oszlop, és az összes mondat. Te meg, az vagy aki vacsorát vesz egy gyorsbüfében, tévét kapcsol és híreket hallgat. 13 �“kávéházi szegleten...” A fura vég Nem vagy te más, csak fekete szedervirág, csak keserű szedertermés, és ha ez még nem elég te vagy a tűző napban feketén a jégverés. De a te melleid szúró szederszirmok, de a te combjaid éles szederágak, de a te combjaid közt szederporzó (hiába hát helye van a vágynak). Nem vagy te más, felgyújtanám, füstölnél a jégverésben, fekete füsttel fekete szederszirmok, fekete szederágak, fekete szederporzó égne és így múlna el a minden csak úgy félig kéz a kézben. Aztán elvinnélek innen, messze, otthagynálak hadd vesszen, ami eddig volt is, mert nem vagy te más, csak szúró szedervirág, csak szederporzó, csak fekete szederágak (hiába hát helye van a vágynak). Hiszen nincsen tavasz, nyár meg ősz se többet, hiszed nem hiszed most már nekünk csak a tél jöhet, és hát így a tél is, hogy múlna el mégis meg az élet, kellenél, de nem így félig készen, kellenél, de értsd meg egészben: a szirmok, a porzó meg az ágak (hiába hát helye van vágynak) a tüske, a termés és ha még nem elég: hiába hát te vagy itt a fura vég. 14 �“kávéházi szegleten...” Az vagy, aki egy nő miatt A fehér lepedőt a lombokon. Amikor vége van egy délutánnak és ott állsz, ott, ahol, az vagy, aki sírni kezd egy nő miatt. A fehér lepedőt a lombokon. Amikor vége van egy reggelnek és az vagy, az, aki hajnalban ébred, nem tudja melyik kereszteződés maradt a saját, és a nő, aki miatt az vagy, aki sírni kezd egy délután, ott fekszik a paplanban, mint jégkristály. A fehér lepedőt a lombokon, képzeld most az utolsó békének, amikor egy délután, vagy reggel egy nő miatt, aki jégkristály, és szobátok tiszta csend, saját kereszteződéseidet elfelejted. A fehér lepedő a lombokon, a túl hideg, amihez kevés az ölelés, és a szorítás túl kemény. A fehér lepedő a lombokon, ez lesz az utolsó béke, amikor az összes bűn kevés lesz, amikor ami megmaradt csak annyi, egy nővel, akit olvadni hagysz, mint jégkristályt, mint fehér lepedőt üres lombokon. 15 �“kávéházi szegleten...” Exodus íme hát se köd se sűrű zivatar fekete bőröd fénye ha most égne se vér se halott halak fekete bőröd felett-alatt se horog se szák születne tán egy messiás hisz íme hát se köd se sűrű zivatar és ha most égne és a fénye mint a tenger meg a mélye fekete hajad elterül és végre ez a földnek a fának a kőnek a háznak tengernek a folyóknak a halott halaknak a gyereknek öregnek életnek ha nevetnek halálnak ha elvesznek fekete bőröd ha most égne ez lenne a fénye 16 �“kávéházi szegleten...” hisz íme hát se köd se sűrű zivatar se horog se szák se halott kisbabák sem a vér sem szenvedve a születés csak a fénye csak a fényed van és a város a folyó felett-alatt nézd csak hogy úsznak most a halak körbe-körbe az élet csak így lesz egészen görbe meg a halál is hisz fekete fényed világít és nincs más se hely se haza ezért jöttél így jöttél hát maradj mert nincs se köd se se sűrű zivatar se horog se szák tán így születne tán így a közös a messiás 17 �“kávéházi szegleten...” MEZŐSI MIKLÓS Sóvárgó nyári éjjel a csillagokba rúgna fel szívem ahol te ülsz te lázas szerzetem miért e sorvadás hogy félelembe mar a szívem és nem én vagyok hamar e nyárestén most gondolok reád meg télen és tavasszal is de hát hiába messze voltál és egyszer közel a szív kályhája mindig jól tüzel igéző vagy gyors és lenyűgöző neked vagyok te szívem öklöző itt-ott kopott és szürke-ősz hajam nevetsz és néha azt hiszem szeretsz ha rád vetem magam puhán szavakkal mi lesz akkor ha kedvesen szalaggal körülkerítjük merre menjünk merre ne akárhová megyünk szeretnünk kellene 18 �“kávéházi szegleten...” Miért jár a vers a nőknek Nem tudom én azt mindig, hogy miket írjak a versbe, mely formát tegyek én, melyeket be a versszövegekbe. Mely formák olyanok, hogy a szép idomokra hajolnak? Szép idomokhoz a legszebb édes forma dukálna. Végül is én ugyanazt írom folyton remegéssel – azt, hogy mit s hogyan érzek irántuk a pillanat óta, hogy sugaras-puha lágy nevetést lőttek ki szivemre, és egyből közepébe találtak, rám mosolyogtak. Hogy mikor is volt ez kronológice és hogy esett meg – hát erről fogok én még versben szólani sokszor; nem tudom ezt ugyanis precizen – kiderítem a verssel. „Vers-folyton-remegés”: nem is oly szörnyű remegés az: reszket a metrum, a verslábak táncolnak ezüstön, vagy piha! rettenetes lobogással iramlanak-élnek. Nos, nem olyan szörnyű, igaz, imbolygásuk a ködben? Mint mikor énekesek vagy költők régi időkben istennőket idéztek vers-dalaikkal a földre himnikusan megigézve hatalmát isteni népnek úgy kell őket a dalba helyezni mer’ isteni kellem. Egyet kérek tőled előre: zavarba ne jöjjél. Mert hisz a nőnek a dolga, hogy ezt provokálja... Elmagyarázom pár sorban, mi az ábra e téren. Jár az alany-jog a nőnek, hogy neki verseket írjon férfi, magasra emelve a szépnevetésűt – erre van ő kitalálva: hiszen nemigen szülögethet, Nőnek a dolga tehát, hogy szülje a bébiket egyre. Másik – a férfi – mivel szülögetni aligha esélyes: tartozik írni ezért hozzájuk, a nőkhöz, a verset. Ezzel az élet hozza a verset a nőnek, alapból. 19 �Salgó Blues Jelenés JUHÁSZ TIBOR Torokkaparó szél járta a várost, mellbe vágta az utcák közepén ténfergő részegeket, és hunyorításra késztette a férjeik után kajtató, két kocsma között fújtató asszonyokat. A port a város széléről szedte, ahol a lakóházak között törmelékhegyekben álltak az örök működésre tervezett gyárak romjai. Hónapokon keresztül dolgoztak a gépek, a lakók fekete taknyot fújtak zsebkendőikbe, és szigszalaggal tartották helyükön a szüntelenül ugrándozó ablaktáblákat. Mígnem a gépek egy szemcsés ködbe burkolózó pénteken, egy olajos reccsenésben leálltak, vezérlőik megtörölték izzadságtól kicsípett homlokuk, és szégyennel vegyes büszkeséggel szemlélték meg a romokat, műveiket, melyeket hajdanán ükapáik alkottak meg. Ezen a napon tudatosult Kiss Jánosban is, hogy tulajdonképpen a jövőbeli lehetőségeit rombolta le. Mikor megkezdődtek a munkálatok, egy kerek éve munkanélküli volt már, és nagyjából akkorra kezdett elege lenni saját lábszagából is. Örömmel hívta fel a telefonszámot, amit egyik ivócimborája adott meg neki. Először csak a berendezési tárgyakat kellett szétvernie, bár nem értette, hogy miért nem lehet hazavinni semmit sem. Az utasítás egyértelmű volt, és éppen ezért mindenkitől elvárták, hogy betartsa. Hiába tetszett volna az asszonynak ez a szék, hiába vágyott mindig is ilyen tekintélyes méretű szarvasagancs fogasra bármelyikük, aki valamit hazavitt, nemcsak az állását veszítette el, de pénzbírságot is szabtak ki rá. Így hát sajnálkozva verte a többiekkel együtt az irodák tölgyasztalait, és a főnöki helyiségek mahagóni bútorait. Aztán a mellékfalakat ütötték ki az ablakokkal együtt, a mosdók csempéit szaggatták föl, és minden mást tönkretettek, amit a raktárakban, vagy a korábbi munkaterületeken találtak. A gépek is teljesítették feladatukat, nekimentek a falaknak, szétütötték a nagyobb törmelékeket, mintha ennek az egésznek az lett volna a célja, hogy módszeresen tüntessék el egy város múltját, jelenét és jövőjét. 20 �Salgó Blues Ezen a napon leszámolták Kiss János elé az utolsó fizetését, a munkavezető kezet fogott vele, és régi bányászszokáshoz híven jó szerencsét kívánt. János libasorban ballagott ki a főnöki irodaként üzemelő konténerből a nyelvüket rágó izzadt alakokkal. – Figyelj már, nem tudod, merre van itt kocsma, kérdezte tőle egy barna bőrű, köpcös férfi, mikor kiértek a csupaszra pusztított udvarra. János még sohasem látta őt. – Tudod, folytatta tovább combjait dörgölve, ég a zsebem. Kezet fogtak egymással és János a legközelebbi kocsmához vezető útvonalat kezdte magyarázni, ahol majd az immár munkanélkülivé vált szerencsétlenek dugdossák a pultos asszony melltartójába a jövő havi kajapénzüket. – Oda nézz – szakította félbe a férfi az utcanevekbe gabalyodott Jánost, és az évtizedekig gyárak által takart város felé mutatott. A szél belekapott a romhegyekbe, és aranyos barnává változtatva a levegőt úgy tekergett a hajdanán ezreknek megélhetést biztosító területek felett, mint egy igazi tornádó. – Én is itteni vagyok, hogyan lehet, hogy mi még sohasem találkoztunk? – Abban lakom – János megdöbbenve szegezte mutatóujját a gyászosan tekergő levegő mögötti épületekre. 21 �Próza és vidéke GYŐRI LÁSZLÓ A tettes Az a nap egyetlen súlyos, fojtogató emlékké olvad össze bennem. – Tolvaj van közöttünk! – mondta Laci bácsi. – Tolvaj! Hatvan esztendeje történt. Az általános iskola negyedik osztályában valakinek eltűnt néhány forintja. Bepanaszolta a tanító bácsinak, akit tudtommal mindnyájan nagyon szerettünk, s ez a kedves ember, aki azért kordában tartott bennünket, azonnal az osztályhoz fordult. – Tolvaj van közöttünk. Ki vette el Kati négy forintját? – Hogy kinek a pénze veszett el, ma már nem is tudom, fiú is, lány is lehetett, én azonban inkább lányra gyanakodom, bár lehet, hogy nincs igazam. Akkori fejemmel úgy gondolkodhattam, hogy a lányok az árulkodósak, és ha akkor így gondolkodtam, meg is kell őriznem akkori vélekedésemet. Ha most visszatévednék abba az időbe, most is ugyanúgy egy lányt vádolnék vele. Tehát minden valószínűség szerint az egyik lánynak tűnhetett el valamennyi aprója, nem sok, hiszen egy tízévesnek nem sok a zsebpénze. Ennek a kislánynak a neve Kökény Kati lehetett, noha ki kellene deríteni, hogy abból a negyven osztálytársból ki volt az az egyetlenegy. A tanító bácsi föltette a kérdést: – Ki vette el Kati négy forintját? Jelentkezzen! – Senki sem jelentkezett. – Még egyszer kérdezem: – Ki vette el Kati négy forintját? – A társaság hallgatott. Hallatlan dolog történt, én magam is egészen hallatlan dolognak tartottam. Megdöbbentem, és izgalom, borzongás futott végig rajtam. Hogy történhetett meg, és mi lesz a vége? Jelentkezik a tolvaj? Nem hittem, nem tudtam hinni, hogy közülünk bárki elcsente volna a pénzt, mégis megtörtént. Aki elvette a pénzt, tolvaj. Én addig még nem láttam egyetlen eleven tolvajt sem, most elém fog kerülni egy, és éppen azok közül, akikkel jó barátságban vagyok, akikkel nincs semmi bajom, sőt egyenesen szeretem őket, szeretek ebbe az iskolába, ebbe az osztályba járni, szeretem az órákat, szeretem a számtant, mert nagyon jó kiszámítani a szorzatokat, az eredmény pontosan az, aminek lennie kell, és az minden számtanórán boldoggá tesz. 22 �Próza és vidéke Milyen könnyen szorzom össze a számokat, írom őket egymás alá, mindig lépcsőzetesen, milyen könnyen adom össze őket a végén. Boldog vagyok tőle. Ha ma szorzok, ma is azokból az órákból élek: akkor tanultam meg szorozni, összeadni. Felszabadított, azt sugallta, hogy jó eszű vagyok, noha azt mindig másokra mondta a tanító bácsi: – Jó eszed van, fiam, mi lenne, ha tanulnál is? Azon a napon azonban más gondja volt, mintsem hogy így feddje meg, és így ösztönözze Torda Molnár Jóskát, meg kellett tisztítania az osztályt. Az osztály, az egész osztály becsületét kellett helyreállítania. A nagyszünet, azaz tíz után történt, hogy az óra elején nem ült le a szokásos módon, állva maradt, és bejelentette, hogy Kökény Katitól valaki elcsapta a pénzt. – Ki a tolvaj? Jelentkezzen! Az óra végéig várok – tette hozzá. A tanító bácsi, ma már tudom, fiatal volt, magas, nagydarab, szőkés, határozott férfi, aki – éreztem – imád tanítani. Külön érdeme volt a szememben, hogy férfi és nem nő, habár ez akkor nem tudatosodott bennem, már megszoktam, hogy mindig férfi tanít, elsőben is, másodikban is, a harmadikban is, és most a negyedikben is. Nem jegyeket adott, össze kellett varrnunk rajzlapokból egy kis füzetet, és abba ábrákat nyomott. Honnan szerezte, honnan nem, ki tudja, a kis bélyegzőket, minden tantárgyra mást és mást, sőt számtanból a szorzásra-osztásra is külön-külön bélyegzőt használt, az osztásra például egy kerek ábrát, amelyen két üres karika rajzolódott ki; ha valakinek egyest adott magatartásból, nem egyest írt be, egy kis fekete hegedűst nyomott a lapra, elhegedülte a nótáját. Az órák végén sorban álltunk, elé nyújtottuk a füzetet, és talán még az is boldog volt, aki fekete hegedűst kapott, mert nagyon szépen festettek azok az illusztrációk. Bizonyára az én nótámat is elhegedülte egyszer-egyszer, sőt remélem, hogy nem is egyszer-egyszer, hanem rengetegszer, az már csak hozzátartozik az ember önbecsüléséhez. Laci bácsi, ha valaki megérdemelte, nem sajnálta kiosztani a hegedűs embert, de sohasem kiabált, sohasem csapott ribilliót semmiért, nem csapkodta az asztalt, nem volt nádpálcája, noha akkor még a testi fenyítést elnézték, senki sem ütközött meg rajta. Később a felsőbb osztályokban meg-megtörtént, hogy körmöst osztogatott a tanár fejes vonalzóval, az összecsücsörített ujjak végére hatalmasat vágott, vagy kegyetlenül meghúzta a gyerek pajeszát, ő nem tett ilyesmit, mégis rend és tisztaság volt az osztályban. A kellemes hangulathoz talán az is hozzátartozott, hogy külön épületben volt az otthonunk, nem egy hatalmas méhkasban, s egy terjedelmes udvar tartozott hozzá, ahol a szünetekben kedvünkre szaladgálhattunk. Volt néhány kellemetlen mellékkörülmény: a WC az udvaron volt, viszont annak is megvolt a maga érdekessége, például, hogy a fiúk nyitott helyen pisiltek egy vályúba, s olykor-olykor egy-egy kíváncsi, kandi lány elfutott előtte, amit mi, fiúk, kaján örömmel vettünk észre; nem tudtuk ugyan viszonozni, de el-elsuttogtunk róla, hogy melyik lány az 23 �Próza és vidéke olyan, hogy talán kezdeni lehetne vele valamit, hogy mit, arra nem tudtunk volna válaszolni, mindenesetre nagyon érdekesnek, jelentős eseménynek tekintettük, ha egy-egy lány elfutott mögöttünk, jól megjegyeztük és számon tartottuk a jövendőre nézve. A lányokat természetesen nem árultuk be, az a fura, megmagyarázhatatlan futkosás a mi kis közös titkunk maradt. Nem szoktunk egymásra panaszkodni, nem is igen akadt panaszkodnivaló, egészséges, bátor tisztaságban éltünk, semmi sem mocskolta be a napokat. Odasimultunk egymáshoz és Laci bácsihoz. Annyira ismertük és kedveltük egymást, ahogy illett, ha ez a szó a helyén van ahhoz az állapothoz képest, amelyben éltünk. Ma már tudom, hogy igazából nem sokat tudtunk egymásról, csak annyit, amennyi kellett. Kinek mi az apja, anyja, van-e testvére vagy nincs, az már túlhaladta az érdeklődési körünket, eszünkbe sem jutott megkérdezni, hogy kinek mi van a családjával, hogy Laci bácsi hogy él, hogy hal, nem érdekelt bennünket. Nem azért, mert közönyösek voltunk, csak akkor még annyira a saját kis világunkban éltünk, hogy nem jutott eszünkbe feltörni a másokét. Laci bácsiról annyit tudtam, hogy biciklivel jár be az iskolába, a házunk előtt kerekezik el, a szomszéd utcában lakik, és van egy felesége. Amikor egyszer megláttam a háza előtt, amint kinyitja az ajtót, s betolja a biciklijét, egy időre csökkent a szememben: egy közönséges házban él ő is, mint mi, és nem fért a fejembe, hogy lehet mienkhez hasonló, egyszerű házban élnie. Nem tudom, hogy mit képzeltem volna méltónak hozzá, de valami mást, nem szomszéd utcát, nem házat, valami átszellemült helyet, a bicikli helyett is egy átlényegült eszközt vagy valami nemesebb részét a tárgyi világnak, amely már nem is tárgy, mindenen fölül van, azt a porcikáját a tágasságnak, amely elválaszt tőlünk, mert hiszen ő maga is el van különítve tőlünk. Föltétlen tekintély az iskolában, csöndes hatalom ugyan, mégis hatalom, amely fölöttünk áll, aki tud, aki irányít, akitől függ az életünk, csak egy része ugyan, az iskolai rész, ám akkor tíz hónapon át, szeptembertől júniusig életem lényege mégis csak az iskola volt, a könyvek, a füzetek, a feladatok, a kötelesség. Mekkora döbbenetet keltett bennem, amikor egy városon kívüli fürdőhelyen rendezett majális után bekopogott hozzánk – hozzánk! –, és ideadta a kint felejtett kabátot! El sem tudtam képzelni, hogy egyszer betoppan, és amikor közeledett a járdán, láttam, hogy ő, csakugyan ő, mégis olyan volt, mint a látomás. A hivatalnokoknak, egy idegen, nyomasztó, zsarnoki hatalom zsoldosainak a fölbukkanása volt ilyen jelenésszerű, akik a városi tanácstól végrehajtók képében állítottak be hozzánk, noha Laci bácsi hatalma egészen más természetű volt, de mégis csak felsőbbséget hordozott. És akkor, amikor az óra elején állva maradt és szokatlanul zordon hang tört ki belőle: – Tolvaj van közöttünk! –, azt éreztem, hogy a hatalom közeledik a padokhoz, talán a tanítói hatalom, talán a tolvaj hatalma ül ránk rettenetes súllyal, amelytől – úgy lehet –, már sohasem szabadulhatunk. 24 �Próza és vidéke Ha a tolvaj világossá teszi, hogy cselekedett, az a cselekedet már sohasem múlik el, örökre az osztályon ül, a mi fejünkön, azokon az ártatlan, riadt fejeken, amelyek addig egészen mással kötődtek a világhoz, a tudományok kis alakzataival, a tantárgyakkal, a számtannal, a helyesírással, de nem ezzel a hallatlan bűnnel. Addig még nem érintett meg bennünket a bűn, most belénk hasított, dermedt némaság töltötte be a termet egészen addig, amíg el nem kezdődött erőlködve, bukdácsolva az óra. A tábla számokkal telt meg, a számokat letörültük, újabb számokat írtunk rá, a tanító bácsi féloldalasan helyezkedett el a széken, hogy lássa, mi került rá. Feszélyezett, izgatott volt az osztály, mindenki visszafojtotta a lélegzetét. Nem szólt csengő, mert nálunk nem volt, Laci bácsi helyére küldte az utolsó embert, és elhallgatott, és akkor azt mondta: – Nos, ki volt a tettes? Senki sem nyújtotta föl a kezét. – Jó – mondta Laci bácsi. – Menjetek! Ki volt? Ki lehetett? Az udvaron nem nagyon beszéltünk róla, tanácstalanok voltunk, nem hittük, és nagyon is hittük, hogy valaki csakugyan ellopta Kati pénzét. Kati a város másik részében lakott, a régi szegények telepén, akiket még a háború előtt segített házhoz az állam, de már nemcsak szegények laktak benne, hanem olyanok is, mint Katiék, akinek az apja valami hivatalnok volt a tanácsházán, talán adóügyi előadó, talán éppen végrehajtó, szép, elegáns anyja a kristályüzletben volt pénztáros, egyszóval történetesen egy kicsit több részlet terjedt el róla, mint másokról. Két ágra volt fonva a haja, néha még piros szalag is lebegett rajta, finom, tiszta, mosolygós kislány volt, nem barátkozott sokakkal, de nem is húzódott félre, nem vettünk észre rajta semmi különlegességet, rendkívülit, érdekeset. Volt nála szebb lány is, okosabb is, csintalanabb is, de azért mi, fiúk, egy kicsit tartottunk tőle, nem barátkoztunk vele, mert túlságosan kényes volt a ruhájára, azzal rítt ki némileg a többiek közül. Most hirtelen kirítt mással is. Áldozat lett, az első és az utolsó áldozat, az egyetlen. Mélységesen felháborodhatott, és elégtételt akart szerezni. Talán az fájt neki, hogy éppen őt érte sérelem, aki soha nem ártott senkinek. Egy-egy tárgy sokszor elkallódott, egyegy ceruzát, egy-egy radírt, egy-egy tollat gyakran elvesztettünk, és föltehetőleg úgy tűntek el, hogy abban benne volt valakinek a keze, hát segítettünk rajta, elcsentünk mi is egy-egy apróságot, véletlenül hozzánk került a másé, ha észrevette, vállrándítva visszaadtuk, az enyém is elvették, nesze, ha annyira sajnálod tőlem, legyen a tiéd. A pénz azonban más, a pénz külön világ, egyedi, semmivel össze nem hasonlítható érték, a pénz nagy úr, a legnagyobb úr, otthonról tudjuk, ahol mindig a pénzt szokták emlegetni; a ceruzát nem emlegetik, a pénz mindennél több, mindenen fölül emelkedik, ha pénzt lopnak, kincset, becsületet lopnak, egyedülálló bűn, egyenesen aljasság, jóvátehetetlen gaztett, még akkor is, ha csak pár fillér az egész. És most pénz ragadt valakinek a kezéhez. Honnan? Mikor? A lányok hiába kérdezték Katit, nem tudott rá felelni. – Reggel még megvolt, 25 �Próza és vidéke füzetre kaptam, délután akartam elkölteni. Most mit mondok otthon? Azt mondják, rendetlen vagyok, hanyag, nem tudok semmire sem vigyázni, elvesztettem. De én nem vesztettem el, a kabátom zsebében volt, a jobb zsebemben, reggel odatettem, és azóta nem nyúltam hozzá. – Sírva is fakadt, a lányok nem merték tovább faggatni, ennél többet úgysem lehet kinyomozni. Érthetetlen. Valaki a szünetben visszaosont. – Senkinek se mondtad? – Nem – pityergett. – Nem. Csak azt nem értem – tette hozzá –, honnan tudták, hogy pénz van nálam, meg hogy éppen a jobb zsebemben. – Ugyan már – mondta neki Uzsoki Margit –, mindenkinél szokott lenni egy kis pénz, és mindenki a jobb zsebében tartja. Én se rakom soha a táskámba, elkeveredik, a jobb zsebembe dugom. Szerencsétlen vagy, annyi az egész. – Így faggatgatták szegény Katit, így keresgették a feleletet. A lányok, hiszen a lányok a lányokkal beszélik meg egymással a dolgaikat. Azért néhány fiú is csak odament hozzá. Torda Molnár Jóska, az egyik úgynevezett banda vezére most is intézkedni akart, már amennyire futotta tőle. – Biztos? – furakodott a lányok közé. – Mi biztos? – Hogy elhoztad a pénzt. Nem felejtetted otthon? Letetted az asztalra, ott maradt. – Kati erre rögtön sírni kezdett, elpirult, kivörösödött az arca a szégyentől vagy ki tudja, mitől. – Mit képzelsz te rólam? Tudom, hogy mit szoktam csinálni. Eltettem, eltettem, eltettem! Nálam volt, érted, nálam volt, a zsebemben! – Ha annyira tudod, a nagyszünet végén minek ellenőrizted, hogy a zsebedben van-e? Ha én biztos vagyok valamiben, nem járok utána. Egyszóval a hangulat egy kicsit Kati ellen kezdett fordulni, miatta tört össze az egész délelőtt. Úgy kezdjük nézegetni egymást, mintha mindnyájan tolvajok lennénk. Én sem vagyok tolvaj, Zoli se tolvaj, Kákonyi Erika se tolvaj, a lányok nem tolvajok, a fiúk nem tolvajok, egyik banda, a felvégi banda sem tolvaj, az alvégi sem, de valaki mégis az. Katira komor pillantások estek, egyre zaklatottabban keringtünk az udvaron, az óráknak azonban szigorúan el kellett telniük. Már nem is órák voltak, hanem a börtönök hosszú, sohase múló, rémületes ideje, ahonnan már aligha van szabadulás. Mindenkiben az a sejtelem erősödött, hogy ennek soha se lesz vége, a tolvajon akkora súly van, hogy nem tehet vallomást, nem födheti föl magát, már késő ahhoz, hogy fölnyújtsa a kezét, nem is lehetett olyan pillanat, amikor megtehette volna, gyötrődik, gyötrődik, facsarja a kín, de kiesett az időből, és nem tud hozzá visszatérni, nincs már kapu, hogy belépjen rajta, és a tágas udvaron megállítsa egyetlen pillanatra. Még jelet sem adhat, amely majd elvezet hozzá, az még rosszabb lenne; a jel azt mondaná, hogy én sokkal gyöngébb vagyok, mint te, elvesztetted a nyílt vallomás biztonságát, amely fölszabadítana, én, a jel már roskatag öregember vagyok, kiment belőlem minden erő, nem tudok rajtad segíteni. Elérkezett az utolsó óra, vége lett a délelőttnek, az egész napnak. Az osztály érezte, hogy még sincs vége, rakodni kezdtek ugyan, összehajtották 26 �Próza és vidéke a füzeteket, becsukták a tolltartót, a mozdulatok azonban furcsa módon lassúk, vontatottak voltak, és nem hiába. Laci bácsi ült, ült az asztalnál, behajtotta az osztálynaplót, de nem vette elő a bélyegzőpárnát, a kis pecséteket, hogy belenyomja őket a könyvecskébe kinek-kinek érdeme szerint, komoran hallgatott. Mindennel fölért, ahogy végül megkondult a hangja: – Szóval, ki vette el Kökény Katalin tulajdonát? – Egyszer sem jártak még bíróságon, miért is jártak volna, gyerekek, mégis tudták, olyan, mintha bíróságon volnának. Kati már nem Kati volt, hanem Kökény Katalin, a pénze már nem pénz, hanem tulajdon. – Vallomást kérek. – És még egyszer azt kiáltotta: – Vallomást! – Ráütött az asztalra. – Én nem fogok nektek a tisztességről prédikálni, röviden, egyszerűen csak annyit mondok, eddig szerettelek benneteket, bíztam bennetek, és eztán is – ekkor még egyszer az asztalra vágott – bízni akarok. Éppen ezért addig ki nem mentek innen, amíg a tolvaj nem jelentkezik bátran, becsületesen. Az a becsület, ha elkövettem valamit, magamba szállok, és helyrehozom a vétkemet. Innen addig haza nem mentek, amíg elő nem kerül a pénz. Megszeppentünk, de még mennyire hogy megszeppentünk! Hideg félelem járt a padok közt. Olyan szépen mondta: becsület, tisztesség, szeretet, bizalom. Fennkölt szavak, mint a himnuszból, úgy szólnak hozzánk, mintha felnőttek lennénk, érdemesek az ünnepélyes szavakra. Igen, egy kicsit úgy éreztük, felnőttek lettünk a magunk módján, most kinyílt előttünk a becsület, a tisztesség, a szeretet, a bizalom értelme, már nemcsak szavak egy könyvben, egy mesében, kiléptek belőle, életre keltek, olyan valóságosak, hogy meg lehetne érinteni őket. Magunkra vettük a felelősség súlyát, tisztességesek, becsületesek szerettünk volna lenni, igaz, a félelem árnyékában, de nem félelemből, nem rettegésből, hanem odaadóan, szívből, igazán. – Én most magatokra hagylak benneteket. Gondolkozzatok! Egy óra múlva visszajövök. Addig senki nem megy ki sehová! És Laci bácsi csakugyan elment. De csakugyan elment? Ma már képtelen vagyok világosan fölidézni, hogy mi történt vele, becsapta maga mögött az ajtót, vagy ezután is asztalnál ült, néha-néha pedig föl-alá járkált, kinézett az ablakon és egyet-egyet dobolt az üvegen? Így is, úgy is egyedül hagyott bennünket. Egymásra maradtunk. Nem úgy, mint amikor reggel az első óra előtt arra várunk, hogy nyíljon az ajtó, és belépjen Laci bácsi, mert az a várakozás nem is tetszett annak, egészen más, ha egy megszokott mozzanat természetesen, magától értetődő módon áll be, úgy, ahogy lennie kell. Zajong az osztály, mindenki mocorog, tesz-vesz, az egyik oldalba vágja a másikat, mire ő is kap egyet a bordájába, egy fiú meghúzza Kökény Kati varkocsát csak úgy, értelmetlenül, Zoli, Ancsa szerelmesek, visongja Erika, nem is igaz!, vág vissza Ancsa. Az a zsongás, a tolltartók csattogása, a fecsegés, pusmogás, a füzetek surrogása mind-mind egy szokványos rend része. Senkinek sem jut eszébe, hogy 27 �Próza és vidéke ilyenkor várakozik, csak telik-múlik az idő, észre se vesszük, hogy a tábla fölött a nagymutató mindjárt a nyolcasra ér. Már együtt vagyunk, de még nem vagyunk egyben, mindenkinek külön-külön bíbelődni-, beszélnivalója van, külön-külön cselekedettel, külön-külön közlendővel. Az tesz eggyé bennünket, hogy belép Laci bácsi, jelent a hetes, és elkezdődik az első óra, a nyugalmas délelőtt, amely déli egy óráig hajszálra olyan hosszú, amilyennek lennie kell. Az idő szépen van kiszabva, egyetlen rendetlen gyűrődés sem csúfítja el. A reggeli várakozás az idő természetes része, az a várakozás zavartalan összhang, kristálytiszta, szabad, békés pillanatokkal van tele. Ez a várakozás azonban szörnyűséges volt. Nem múlt az idő. Így még soha sem vártunk valamire, aminek be kell majd következnie. Kényszerű együttlét szorított össze bennünket. Nem gondoltuk, hogy megtörténhet velünk, de megtörtént. Minden megromlott. Rémülten, keserűen meredtünk magunk elé. Aztán a várakozás véget ért, lejárt a gyanúsítgatás, a bűnbánat, az ítélet ideje, Laci bácsi visszatért, a tettes pedig nem került elő. Hazaengedett bennünket, és soha többé nem hozta szóba a dolgot. Hatvan esztendeje történt, sok idő telt el azóta, hiába szeretném kideríteni, hogy ki volt a tettes. Oláh Endre, a szőke kisfiú? Gabnai Judit, a csintalan? Torda Molnár Jóska, Pálka, Csizmadia? Kákonyi Erika? Moravcsik, a legszegényebb fiú? Következtessek abból, hogy később kiből mi vált? Hogy Moravcsik a hajléktalan szállón végezte? Hogy Héja Feri Leningrádban tanult, a minisztérium osztályvezetője lett? Hogy Iványi Béla városi főépítész? Ki volt a tettes? Bárcsak én lettem volna! 28 �Próza és vidéke Paraván – Igyatok, szeretkezzetek a síromon! Koporsóba vagyok bugyolálva, rúgjátok le a takarót, gyűrjétek magatok alá az éjszakát, takarózzatok ki, szeretkezzetek! Mindenféle pózban, alul, felül, oldalt, cseréljetek helyet, úgy folytassátok, ontsatok nedvet a síromra, locsoljatok a síromra alkoholt, hadd szivárogjon le az átkozott deszkák eresztékein át! Le akarok megint részegedni! Nem az a baj, hogy meghaltam hatvanévesen, hanem az, hogy előtte már öt évig élőhalott voltam. A második agyvérzés elvitt, az első megbénított. Már nem emlékszem, hogy melyik oldalamra, azt hiszem, a balra, mert már nem tudtam írni, márpedig balkezes voltam; igen, a bal felem fagyott meg, olyanra változott, mint egy merev, hideg fahasáb, mintha baltával ketté akartak volna vágni, de csak félig sikerült, nem hullottam szét, nem estem kétfelé, néhány rost meg ín összetartott. Attól fogva nem akartam senkit sem látni, legszívesebben a férjem is elüldöztem volna a háztól. Nem ihattam többé, ez volt az igazi elvonókúra. Kell ennél hatékonyabb? Mert addig, ha tudná a világ, hogy hányszor jártam idegen városok kórházait, hogy kivonják belőlem azt a rengeteg alkoholt, amit magamba döntöttem! Mindig a legnagyobb titokban történt, különféle betegségek ürügyén, és mindig messze attól a kisvárostól, ahol éltünk. Egyszer még tüdőrákos is voltam, amit el is lehetett hinni, mert sokat cigarettáztam. Sikeres volt a műtét – híreszteltük –, és újra munkába álltam, de időnként vissza kellett mennem kontrollra, ami természetesen egy újabb elvonókúra volt, nyugodt lélekkel járkáltam oda-vissza a tüdőrák örvén, egyszer azonban annak is véget kellett érnie, annyi kontrollt már nem vett volna be a város. Akkor viszont veseelégtelenséget állapított meg az orvos, kezdődő, bár még gyógyítható elégtelenséget, sikerült is helyrehoznia, és amikor már végképp kifogytunk minden hazugságból, elvágódtam a konyhában, nyöszörögtem, a mentők jöttek értem, megütött a guta, ezzel véget is ért az életem. Ha jól emlékszem, egy konyakos üveget rántottam magammal, a férjem azonban időben észrevette, a fehérköpenyesek azonban elfintorították az arcukat, ömlött belőlem a konyakszag, de voltak olyan diszkrétek, hogy Zolinak nem 29 �Próza és vidéke tettek érte szemrehányást, a diagnózisba viszont kérlelhetetlenül belekerült, de nem azzal okolták az agyvérzést, egy érgörcs tette meg alaposan a magáét. Betegségről betegségre lépkedtem, miközben egyáltalán nem voltunk benne biztosak, hogy a szomszédok, a barátok, az ismerősök, a munkatársaim valóban elhiszik az újabb meg újabb mesét. Szerintem kezdettől fogva gyanakodtak rám, hogy iszom, mint egy kefekötő. Részeges állat vagyok. A szemükbe néztem, de a szemük nem árult el semmit, azzal áltattam magam, hogy jól óv a paraván, egyáltalán nem látnak a színfalak mögé. Akkoriban, azaz végestelen-végig, harminc éven át azzal emeltem föl esténként a poharat, hogy kettesben vagyok vele, nincs harmadik tanú, egy szempár, amely összehúzva, rosszallva figyel. De csak esténként! Nappal én voltam a megtestesült tisztesség, kedves, derék, jóravaló, szerény háziasszony, aki úgy szereti a férjét, hűséges, figyelmes, hogy az már igazán a párját ritkítja manapság. Zoli így, Zoli úgy, Zoli virágot hozott, Zolinak inget vásároltam, amely hét nyelven beszél, folyton az ő nevét emlegettem, ami azt a látszatot keltette, hogy egyáltalán nem látszat: imádom a férjem, egyre ő jár az eszemben, alig győzök a kedvére tenni, főzök rá, vasalok rá, szeretkezek rá éjszakánként, s nem havonként egyszer, nem hetenként egyszer, hetenként kétszer-háromszor is, de volt idő, amikor még fiatalok voltunk, hogy egyetlen este sem múlt el nélküle. Mértéktelenül szerettem mindent a világon, mértéktelenül szerettem a virágokat, az erkélyem dagadozott tőlük, a szobánkat virágokkal zsúfoltam tele, mértéktelenül ápoltam őket, úgy, hogy kirohadtak, mértéktelenül vasaltam, mértéktelenül vettem a Pierre Cardineket, a La Roche-okat, puha paplanokat, puha dunnákat vásároltam, parfümmel permeteztem őket, az enyém rózsaszínű volt, Zolié halványkék, elolvadtunk alattuk, ringtunk a franciaágyban. Lerúgtam a parfümös takarót. Reggelenként, akármennyire zúgott a fejem, akármennyire tompa voltam, gondosan lezuhanyoztam, hosszan, tetőtől talpig, eresztettem a vizet, a legjobb, a legfinomabb hőmérsékletre nehéz volt beállítani, sokat bíbelődtem vele, jó ideig tekergettem a csapot, behunytam a szemem, s minden porcikámra hosszan-hosszan, végtelenül locsolgattam a sugarat, hogy még a bőröm alá is bezuhogjon, a jobb mellemre, a bal mellemre, a lábam közé, amelyet különös figyelemmel lögybölgettem, és aztán válogatott, drága fürdőhabokkal kenegettem magamat végig, amíg habosra nem értek, hersegett a szőr, ezt a hangot el nem mulasztottam volna, és aztán újra meg újra végig jártam a rózsával a testem. A hab lehámlott rólam, sokáig álltam a tükör előtt, válogatott, drága krémeket használtam, arra sohasem sajnáltam a pénzt, inkább egy Garnier, egy Vichy, inkább egy francia, mint egy afféle magyar, mindenből a legjobbat, a legexkluzívabbat hajtottam föl. 30 �Próza és vidéke Kifestettem a szemem, halványan, diszkréten, csak rúzst nem használtam soha, azt valahogy természetellenesnek, szemérmetlennek tartottam, egy tisztességes nő, mint amilyen én is vagyok, ne kellesse másoknak a száját, egy kifestett száj (egy ajak!) olyan, mintha arra kérné a férfiakat, hogy essenek neki. Szép ruhákat viseltem, majdhogynem elegánsakat, vigyáztam arra, hogy annak is tűnjenek, meg nem is annak, az elegáns nyúljon át a szépbe, a szép nyúljon át az elegánsba, egy kicsit ilyen is, egy kicsit olyan is: egy hangversenyen elegánsnak hasson, egy kenyérboltban vagy a piacon viszont csak szépnek. Nehéz volt ilyen ruhákra találnom, én addig jártam az üzleteket, amíg a próbatükörben elő nem állt az az együttes, amelyre vágytam. A szekrényben nem tűrtem rongyokat, nagyanyám viseltes, sötét ruhákban járt, egy nyári délután befőttet rakott el, állt a folyosón, rakta a meggyet, vizbe mártott celofánt simított az üvegekre, ráfeszítette a gumigyűrűt, s jobb karján háromszög alakban lógott egy leszakadt, lefeslett ujjadarab, fehérlett alatta a bőre, én ha nem is viszolyogva, de szánakozva néztem, hogy ilyen ruhát visel, még ha tisztességes munka közben is, mert a meggybefőtt az maga a tisztesség, a szorgalom. Én meggyet is választékosan tettem el, takaros kötényben, tiszta ruhaujjal, az én ruhám sohasem volt elszakadva, az efféle meztelenséget sohasem tűrtem el. A lábam sohasem mutogattam, a miniszoknyák idején sem hordtam rövidet, csak térden fölül ért, pedig ha nem is a legszebb, de hibátlan, formás lábam volt, nyugodtan mutogathattam volna őket, akármelyik férfi megnézhette volna, de énutánam ne forduljon senki. Amilyen finoman öltözködtem, olyan finoman is bántak velem a tervezőirodában. Méltóságteljesen vonultam végig a szobán, hogy leüljek a rajzasztal mellé. A mérnökök, persze, mind idősebbek voltak nálam, de soha egyetlen szóval sem játszották előttem a férfit, mert tudták, hogy velem nem lehet kukoricázni, elég volt egyetlen pillantás az első napon, egyetlen testi gesztus, viselkedésem lényege rögtön kiderült, nem vagyok a kétértelmű szavakra kapható, bizonyos szavakat, olyanokat, amelyeket talán más nőstények eleresztettek a fülük mellett, előttem nem lehetett kiejteni. Hamar megtanulták, hogy én ugyan csak alul vagyok a ranglétrán, de nélkülem nincs tervrajz, én adok alakot a háznak, a gépészet álma az én ceruzámmal, az én tollammal ölt testet, a létra nélkülözhetetlen fokát alkotom. Igen, alkotom, nem a létra egy foka vagyok, a létra egy fokát alkotom. A mérnökök fehér köpenyt viseltek, három évenként új garnitúrát hoztak, s mindenkinek kiosztották. Mindig ünnepélyes alkalom volt, a mérnökök ünnepélyes arcot vágtak, amikor felöltötték a friss köpenyt. A gondnok odajött hozzám is, egy kéket tartott elém. Összehajtottam, s visszanyújtottam neki. Egy szót sem szóltam, csak elfordultam tőle. Másnap fehér köpenyben 31 �Próza és vidéke ültem az asztal elé. Addig eltűrtem a kéket, hiszen mint újdonatúj rajzoló, azt kellett viselnem, amit akkor adtak, amikor munkába álltam, most azonban elérkezett az az idő, amikor én magam választottam: kék köpenyes leszek, vagy fehér köpenyes, akár a mérnökök. Nem akartam közéjük, följebb tolakodni, sohasem voltam hiú, nem a büszkeség hordatta velem, csak egyenletes, hideg lélekkel akartam lélegezni, szabadon, úgy éreztem, a fehér köpeny szabadságot ad, amellyel annyi teret tudok megszerezni, ami éppen elég arra, hogy saját tudattal éljek, ahová más nem tud beférkőzni. Nem voltam sem gőgös, sem barátságtalan, szívesen szolgáltam őket, sohasem nyelveltem vissza, nem elégedetlenkedtem, sohasem panaszkodtam, időre elkészültem a rajzokkal, velük jártam ebédelni, mosolyogtam a pajzánságaikon, de nem nevetgéltem, hadd leljék benne szomorú örömüket, kialakult az én külön kis világom. Lehet, hogy egy kicsit furcsának tartottak, rosszat azonban még a hátam mögött sem szóltak rólam. A sírban minden eljut hozzám, mindent hallok, amit életemben rólam beszéltek, élénken emlékszem valamennyi kis részletre, ha ugyan emlékezetnek lehet mondani, ami itt, a túlvilágon, azaz a léten túl valami emlékezetféle. Odafönt emlékezetnek hívják, egyelőre én is annak hívom, itt azonban valami egyéb: örök jelenlévő, nem egyik mozzanatról a másikra következik, együtt, egy halmazban áll, mint a világűrben egy iszonyatosan messzi csillagkép. Egész, de részeiben is van, le van rögződve, egybe van szerkesztve, egyetlen szerkezetet alkot, esetleg – azt még nem tudom – örök, esetleg csak az örököshöz hasonlatos. Egyelőre még nincs rá evilági, emberi elmével fogalmazva, túlvilági szavam, sőt az is lehet, a szó errefelé elenyészik, használhatatlan emberi fogalom. Nyelvnek, magyarnak, franciának, angolnak errefelé híre sincs, egy egészen más jelrendszer van használatban. Egy külön jelrendszer, egy külön emlékezet idézi föl mint jelenvalót egész életemet. Hol eltávolodik tőlem, hol közelebb úszik hozzám egy-egy töredék. Ti emléknek hívjátok, itt még egyelőre névtelen előttem. Nagyanyám pedig végleg nem volt hiú, mire is lett volna abban a kis faluban, mikor a férje elesett az első világháborúban, méghozzá a legelején, sokat emlegette, hogy már az első ütközetben lelőtték, mint a kutyát, odalent az olasz fronton. Mire lett volna hiú, mivel páváskodott volna? Három gyereket nevelt, két fiút meg egy lányt, az én anyukámat, postamester volt, ha nem tesz el télire meggybefőttet, majdnem éhen halnak. Anyukám úgy mesélte, hogy disznót is vágtak. Gürcölt, anyukámat tanítóképzőbe adta, az is lett belőle, pedagógus. Apukámat abban a városban ismerte meg, ahol a képzőbe járt. Ő meg egyetemista volt, történelmet tanult, levéltáros lett belőle. Sokáig vártak a gyerekekkel, mire megszülettem, akkorra már volt egy kis lakásuk. Anyukám többre akarta vinni, mint a nagyanyám, a több pedig az volt egyebek között, hogy kemény munkával kispolgár lett belőle. 32 �Próza és vidéke Herendi porcelánok álltak a szekrényben, evőeszköz-készleteink voltak, damaszt szalvéta nélkül nem volt teríték soha, a vizespohár a tányértól mindig átlósan jobb felé állt, az is egy készletből, a sok sírásnak az lett a vége, hogy én is meg a húgom is megtanulta az étkezés etikettjét, ruhában milyen szín melyikhez illik, a nappaliban zongora áll, amely nem puszta dísz, a húgom billegtet rajta bizonyos kecses futamokat, én némi kísérletek múltán, el vagyok tiltva tőle, anyuka a szájától vonta el érte a kenyeret, én csak ütném-verném, nincs érzékem hozzá, apu nem jár kocsmába, mert ide többet be nem teszi a lábát, apu vasárnap délben iszik sört, amelyet a sarki kocsmából hoz át harmatos kancsóban, vasárnap délután cukrászdába sétálunk el, kényes mozdulatokkal fogyasztunk süteményt. Ültünk a holdfényben, ketten beszélgettünk. Telihold volt, az égen egyetlen felhő sem látszott. – Nem értem, avassatok már be, miről beszélgettek – mondta a harmadik. – Hát a holdról! – Nem értette, mit lehet a holdról beszélgetni a huszadik században. Mi ketten viszont nagyon is jól értettük egymást. Szerelmet vallottunk egymásnak, vagy illessük úgy, hogy érzelmet vallottunk egymásnak, az volt a titkos értelmű rózsa, hogy fölajánlkoztunk egymásnak, arra sóvárgunk mind a ketten, hogy csókolózzunk, hogy szeretkezzünk, de társasággal vagyunk, és titkolni kell, hogy valami egymáshoz húz bennünket, de nem történik, nem történhet semmi, nem vagyok az a fajta, aki kockára teszi a becsületét, én a férjemhez tartozom, én Zoli felesége vagyok, még ha megcsalom, akkor sem csalom meg soha, nem lépek túl az erkölcs, az illem kiszabott határain; beszélni azt lehet, hogy a hold milyen csalékony, hogy én is olyan vagyok, akár a hold. Nem is történt köztünk akkor semmi. Mintha a látszatot akartam volna megőrizni, még csak nem is ittam egy-két pohárnál többet, az úgynevezett látszat nálam sokkal komolyabb volt, mintsem hogy játsszam, komédiázzam vele. Akivel a holdról enyelegtünk, hát meg kell mondanom, igazából nagyon is nyíltan, a fiú (a férfi) akkor még nem tudta, hogy az én látszatom lényegi látszat – a látszat meg én összetartozik. Én valóban, komolyan látszani akarok, én úgy viselkedem, hogy bennem ugyan nincs semmi kivetnivaló. Akarnom sem kell, magától értetődik. Olyan vagyok, akár a piperepolcom: illatos, rendben tartott, válogatott lélek. Finom, puha, graciőz, halkan jár az ütőerem, akár az óra ketyegése. A fiú keserűen vette tudomásul, anélkül, hogy jelét adta volna: azok a napok nélkülem fognak elmúlni, a faházban hiába alszom egyedül, nem jöhet be hozzám. Azt hiszem, csalódott bennem, én viszont egyáltalán nem csalódtam benne: ekkor lopózott belém, hogy egyszer még eljön az a pillanat, amikor kárpótolhatom azért az elvesztegetett hétért. Főleg magamat. Még nem tudja, hogy belé szerettem, én azonban tudom, hogy szeretni fog. Én igazán, egyfolytában a férjemet, Zolit szeretem, de Zoli tudja, hogy én szeretek szeretni, sosem titkoltam előtte. Nőstény bika voltam, rengeteg férfit vettem magamra takarónak, de sohasem otthon, 33 �Próza és vidéke mindig idegen városokban és akkor húzd meg-ereszd meg, elájulnátok, ha tudnátok, mit csináltam, hogy beszéltem a paraván mögött. Láttam, hogy benéz a kulcslyukon, átvonultam a szobán meztelenül, és az a férfi is átvonult a szobán meztelenül, akivel helyette kísértettem magamat a szállodába, és egész éjszaka szeretkeztem vele. Csörgött a telefon, reggel, egyre csörgött, de én nem vettem föl, tudtam, hogy ő keres, neki ígértem tegnap este az éjszakámat, egy kissé azonban máshogy alakult, hiába várt a sarkon, én azzal a másikkal bújtam ágyba, tudtam, hogy ott áll a sarkon, de nem volt már erőm kivonni magam a társaságból, egyedül mégsem indulhattam el, gyorsan határoztam, vele még nem voltam soha. Tudta, hogy kivel voltam addig, összes barátja megismerte már az erkölcseimet, ha számolni kezdenék, talán negyvenig-ötvenig meg sem állnék. De egyszerre csak eggyel és mindig diszkréten egészen az első mozdulatig. Koszorút fontam magam köré, és azt hiszem, a koszorú egyetlen levele sem panaszkodhatott rám. A hajam ősz lett, sprőden ősz, elmúlt fölöttem az idő, már engem senki sem akar elkísérni. Aztán meghaltam, és így beszéltek rólam: – Tudjátok, hogy meghalt? Én igazán közelről ismertem – mondta, aki átvonult a kulcslyuk előtt meztelenül, miközben a másik a kulcslyukon keresztül nézte. – Én igazán nagyon közelről ismertem. – Azt hitte, közelről ismert, azt hitte, mert egy éjszaka vele voltam, akkor már ismer. A testemet igen, engem nem. A holdas fiú jobban ismert, még ma is szégyellem, hogy hagytam a sarkon várakozni, de hát nagyobb erők is vannak a világon. A holdas fiú hallgatta, milyen intimitást sejtet a másik, az átvonuló, és fanyarul hallgatott, érezte, nem lenne helyénvaló, ha ő is azt mondaná: – Én is közelről ismertem. – Mintegy az én védelmemre, erkölcsi magaslatul. Két életem volt, hazudtam, hazudoztam, úristen, mennyit lódítottam, kevertem a szavakat, a mondatokat, kifordítás-befordítás volt az egész életem, és nem vagyok benne biztos, hogy megérte. Mit nem írok! Dehogynem érte meg! Ha még egyszer szeretkezhetnék vele, vágtatva szeretkeznénk, ha ugyan vele, mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy többet jelentett másnál, én csak a testemmel voltam elfoglalva, az adta a lélek erejét. Utolsó mondatom: – Szeretkezzetek a síromon! 34 �Próza és vidéke A királyné koronája Hazafias kötelességteljesítésből behívtak egy napra, meg kellett jelennem a Katedrálisban. Kinyitottak előttem egy ajtót, leültettek a szobában egy asztal mellé. Az asztalon egy telefonkészülék állt, különben üres volt. Úgy látszik, telefonügyeletet kell tartanom egy álló napon át. A folyosó túloldalán magának a Mandrita Episcopusnak volt a dolgozószobája, amint befelé jövet észrevettem. Magamra hagytak. Sokáig nem történt semmi esemény, nem szólalt meg a készülék. Megéheztem, egy almát vettem elő. Amikor beleharaptam, eszembe jutott a Paradicsom, a tudás tiltott gyümölcsfája, különös véletlennek találtam, hogy a magyar katolikus egyház szívébe éppen almát viszek magammal, úgy éreztem, hogy bűnt követek el, amikor éppen almát rágcsálok a Katedrálisban, eszembe jutott, de egyáltalán nem zavart, elvégre mégsem a Paradicsomban vagyok, egyébiránt meg nem is katolikusnak kereszteltek. Egyszer csak megszólalt a telefon, fölvettem, de nem szólt bele senki. Hiába mondtam, hogy tessék, itt a Katedrális. Vagy háromszor elismételtem a nevem, végül elhallgatott a vonal. Ekkor azt hallottam, hogy kinyílik a Mandrita Episcopus dolgozószobájának az ajtaja, szólítanak. Csak úgy zengett a Katedrális. Gyorsan fölálltam késsel, almával a kezemben és elindultam a Mandrita Episcopus dolgozószobájába. Észrevettem kezemben a kést meg az almacsumát, így mégsem mehetek a Mandrita Episcopus elé, a kést leraktam a márványpadlóra a fal tövében, az almacsumával is csináltam valamit, de olyan kábán, olyan zavartan, hogy fogalmam sem volt, hogy csinálok-e vele bármit. Beléptem a Mandrita Episcopus dolgozószobájába, de hirtelen észbekaptam, hogy illetlenül kalap van a fejemen. Lekaptam, és akkor a tetejéről lerepült az az almacsuma, amit odatettem, mert a telefonos szobában nem találtam szemetes vödröt, viszont nem akartam a földre hajítani. A Mandrita Episcopus ugyan látta, hogy egy almacsuma repül a lába elé, de nem ütközött meg rajta, úgy tett, mintha nem történt volna semmi illetlen dolog. Se mosolyt, se megrökönyödést nem láttam átfutni az arcán. Barátságosra váltotta a vonásait, nem neheztelt sem az előbbi jelenet miatt, sem azért, hogy várnia kellett rám. – Hogy hívnak, fiam? – kérdezte, noha nem nyújtotta felém a kezét, amit én igazából nem is vártam tőle, már előre sejtettem, hogy nem fog velem kezet, így aztán nem kerültem abba 35 �Próza és vidéke a kínos helyzetbe, hogy én a magamét felé nyújtom, és már a levegőből kell pirulva, szégyenszemre visszahúznom. Fel voltam készülve a dolgok ilyen alakulására, azonban a felkészülés mégiscsak elvett tőlem némi erőt, valamennyire mégiscsak összpontosítanom kellett, és emiatt eltelt egy pillanat, mire felfogtam, hogy mit kérdez tőlem. Nagyon nyájas arcot öltött, elképzelni sem tudtam, hogy mivel érdemeltem ki én, a teljesen ismeretlen és ráadásul protestáns kisember, hogy a katolikus egyház tekintélyes feje állampolgári kötelességem teljesítése közben arra vetemedik (valami oknál fogva pontosan ez az átkozott szó jutott eszembe, bár azonnal tisztában voltam vele, hogy vetemedni csak rosszra, gonoszra lehet, jóra nem, holott a barátságos érdeklődésre egyáltalán nem volt szüksége, én csak egy ezután megjelölendő munkára véletlenül kiválasztott állampolgár voltam), maga a Mandrita Episcopus azzal tüntet ki, hogy még a nevemet is tudakolja. Kissé megkönnyebbültem, amikor kimondtam a nevem. És ki tudtam mondani: – Ohati László. – Tudod, hogy szlávból ered a keresztneved? Szép név, csak méltó is legyél Szent Lászlóhoz! – Tudom, atyám! – válaszoltam. Így mondtam: atyám, de hogy miért, sejtelmem sincs. Nem tudtam, hogy miként kellene szólítanom, viszont szükségét éreztem, hogy valamiképpen megszólítsam. Gondoltam abból nem lehet baj, azzal nem fogom megsérteni, ha atyámnak szólítom, a katolikusok talán így szólítanák. Egy Mandrita Episcopusnak bizonyára más megnevezés jár. Mindegy, nem tehetek róla, hogy ilyen meghökkentő helyzetbe sodortak. A Mandrita Episcopus láthatólag nem vette szívére, amitől én bátorságra kaptam. Még meg is toldottam a választ, láttam az arcán, hogy nyugodtan megtehetem: – A Lászlót kétszer vettük át a szlávból. A Vladiszlávból először László lett, Szent Lászlónak innen van a neve, aki mint tudjuk – vontam magamhoz elég illetlenül az Mandrita Episcopust, hogy tudniillik én is tudom és velem egyenrangúan ő is ugyanúgy tudja –, hogy Szent László 1077-től 1095-ig uralkodott, a Vladiszláv tehát erre az időre változott Lászlóra. A tizenegyedik században, viszonylag korán. – Ha már így benne vagyunk, kedves fiam, netalán még azt is tudod, hogy mikor avatták szentté? – Száz év múlva, 1192-ben – pergett a nyelvem, és már folytattam is: – Másodszor Ulászló lett belőle, és bizonyos, hogy a Wladislawból, a Vladiszláv lengyel változatából, mert Ulászló királyunk a lengyelségből, a Jagelló-házból érkezett hozzánk. A szó eleji dupla V-t a lengyel úgy ejti, hogy a magyar nagyjából U-nak hallja. – Nagyon érdekes, látod, ezt nem tudtam. De térjünk most már, László– Ulászló fiam, a lényegre, lássunk munkához. – Arca, amely addig csak érdeklődést mutatott, komolyra váltott át. – Hívattalak. Nem, nem téged, 36 �Próza és vidéke azzal nem akarlak ámítani, csak egy állampolgárt, és föltétlenül egy magyar állampolgárt, hogy igazat mondjon, csakis színtiszta igazat. Azt kell majd mondanod: – Esküszöm az élő Istenre, hogy az igazat mondom, a színtiszta igazat. Esküszöm az élő Istenre, hogy amit látok, az valóban az. Megdermedtem, abban a pillanatban nem hittem a fülemnek. Hogyhogy az élő Istenre esküszöm? Vallásos szertartásra bocsát engem, a protestánst, a katolikus egyházfő? Hogyhogy az igazat, a színtiszta igazat? Miféle igazat? És látatlanban, anélkül, hogy tudnám, igazra vagy hamisra kell úgy esküdnöm, hogy az igaz. Éreztem, hogy efféle töprengésre azonban nemigen van időm, nincs helye tűnődésnek, ellenvetésnek pedig végleg nincs, olyan hatalommal állok szemben, amelynek csak engedelmeskednem lehet. Hideg futott végig a hátamon, a Mandrita Episcopus határozottra változó hangja nem sok jót ígért, ha nem esküszöm az élő Istenre. Nem, lehetetlen vele Isten létéről vagy nemlétéről eszmét cserélni, az élő Isten azt jelenti a szájában, hogy Isten kétségkívül létezik, él, már hogyne lenne élő a Mandrita episcopusi ajakról. – De atyám, én nem vagyok katolikus – mondtam ki végre, amit már többször is ki akartam mondani. – Meg nős vagyok. – Sejtelmem sincs, hogy miért tettem hozzá, semmi értelme nem volt, csak úgy kicsúszott a számon. A Mandrita Episcopus azonban meg se rezzent, csak annyit mondott kurtán, furcsa módon elharapva a mondatot: – Egy az Isten. – Erre én, a kotnyeles, rögtön megnyugodtam, úgy látszik, együgyű fontoskodásnak vélte, én pedig most már tiszta lélekkel vártam a folytatást. És így folytatta: – Hogy megértsd! Itt van ez az asztal – jókora asztal volt –, és te az előbbiek értelmében a következőt vallod: az élő Istenre esküszöm, hogy az asztal, amit magam előtt látok: asztal. És így, ennek értelmében, eszerint fogsz esküdni majd. Emberek jelentek meg a szobában, de hogy hányan, azt nem mértem föl, de úgy véltem, hogy a Mandrita Epsicopus tizenkét igaz embert hívott maga elé. Behoztak egy szép vasalt ládát, fölnyitották. Egy aranykoronát vettek ki belőle. Nem Szent István koronája volt. Honnan, honnan nem, az rejtély maradt előttem, nem is értettem, honnan tudom, de szilárdan tudtam, hogy az a korona a királyné koronája. Elöl, oldalt, körben széles pántból állt, amely hátul aranyból sodort hajhálóba ment át, hogy tartsa a kontyot. Az asztalra helyezték, és a tizenkét igaz emberrel együtt én is esküre emeltem a kezem: – Esküszöm az élő Istenre, hogy amit magam előtt látok, a királyné koronája. Az igazat mondom, a színtiszta igazat. A tizenkét igaz ember hozzátette: – Isten engem úgy segéljen. – Egy pillanatra zavarba hoztak vele, a Mandrita Episcopus, úgy látszik, elfeledkezett róla, de bizonyára ez is az eskü szövegéhez tartozik, így aztán a beállott csöndben én is elmondtam utánuk, amit ugyan idétlennek, ám nagyon is helyénvalónak találtam: – Isten engem úgy segéljen! 37 �Próza és vidéke A Mandrita Episcopus ekkor már teljes ornátusban állt; észre se vettem a sürgölődésben, hogy mikor ölthette föl, de valóban felöltötte, és ezáltal méltóságba vonta az egész ceremóniát, és imára kulcsolt kézzel, lehajtott fejjel állt előttünk, a végén egy pillanatra még ebben a testtartásban láttam, és meg voltam róla győződve, hogy a szertartás egész idején ugyanebben a pozitúrában láthattam volna. Mert ahogy az átváltozásra sem lettem figyelmes, arra sem, hogy hol áll, mit cselekszik, amíg mi esküszünk. Hirtelen föleszmélt: – Vihetik! Nem tetszett a kurta utasítás, nem illett az ünnepélyes aktushoz; mintha a királyné felséges koronáját közönséges tárggyá alacsonyította volna, pedig én lassú folyamatban, attól fogva, hogy a bazilikába léptem, végigvezettek a kongó, komor folyosón, hogy az üres szobában darab ideig egy telefonkészülékkel szemben szorongtam, hogy a Mandrita Episcopus színe elé járultam, és azzal körvonalazódni kezdett, hogy mi vár rám, hogy eszerint tehát a Mandrita Episcopusnak kell bizonyos állampolgári kötelességet teljesítenem, hogy esküdnöm kell, s egyre emelkedettebb lelkiállapotba zsongatnak, s végül hogy az eskü tárgya nem afféle csekélység, hanem történelmi ereklye, a királyné koronája, és ettől a lassú folyamat szinte megrázkódtatásba, bűvöletbe húzott, és azt kell hallanom: – Vihetik! – Különös, hanyatt eséses érzet szállt belém. Megfogták a koronát, a magasba emelték, visszasüllyesztették a ládába, és kivonultak a dolgozószobából. Ezen az egész hazafias kötelességteljesítésen egyáltalán nem csodálkoztam, rendjén valónak találtam, hogy a tizenkét igaz emberen kívül nekem is esküt kellett tennem. A mi kisvárosunkban hamarosan híre terjedt, hogy a Mandrita Episcopusnál jártam, irigykedve hallották, bár voltak, akik nem hitték el, sőt még azt is kétségbe vonták, hogy van „királyné koronája”, akik viszont igaznak fogadták a hírt, azok közül sokan úgy mesélték, hogy maguk is látták, s úgy bizony, hátul aranyból való kontytartó fonadék van rajta, amin én csak mosolyogtam: mit tudtok ti, szegény, halandó emberek, jó, igaz, node a többi, az az aranypánt meg ahogy a Mandrita Episcopust tanítgattam, bele se fér a ti tökfejetekbe. Egyszóval nevezetes személlyé emelkedtem, és most várom, hogy legközelebb milyen eskütételre fognak felkérni, milyen álmot követelnek rajtam a rajongóim. 38 �Próza és vidéke In Nomine (regényrészlet) BAKA L. PATRIK 2005. december huszonhatodika Drága Istenem! Tisztán emlékszem az álmomra. Az álomra, amiben megszólítottál. A hangodat nem tudom hangnak nevezni, inkább hasonlítható zenéhez, igaz, nem írtak még olyan dallamos, lágy, békés szimfóniát. Emlékszem, hogy hófehér köntöst viseltem, amely mérföldekkel csüngött alá a felhőerkélyről, amin álltam. Leomlott, s egészen a világ fölé borult. Ha jól lenéztem, láttam, hogy a földig is elér… megfeketedve bár, de belevész a tenger hullámaiba. Felettem nem volt semmi, csak a fény. Ragyogó, melengető csillogás. Időnként szárnysuhogásra lettem figyelmes, azonban nem láttam a hangok forrását. Mintha galambok százai repültek volna el a fejem felett, hallhatóan és mégis láthatatlanul. Amint már mondtam, az erkély, amin álltam, egy felhő volt. Olyan mesékből ismert, habhoz hasonló bárányfelhő. Méterekre tőlem ott ragyogott a Fény. Lámpás volt az éjszakában, anyja és atyja mindennek, ami él. Szóltál hozzám. Azt mondtad, szeretsz. Emlékszem, ahogy suttogva kérdezted, én miért nem szeretem magam? Miért nem szeretem azt, amiből olyan kellemes adatott nekem? Az életről beszéltél, jól tudom. Arról, hogy mennyi lehetőséget dobtam félre. Hogy elmenekültem abba, amit gyűlölni tudtam az álmaimban, és zihálva riadtam fel miatta az éjszaka közepén. Azt kérdezted, hogy miért? Miért? Nem vártál választ, ezt is tudom. Talán nem is volt válasz. 39 �Próza és vidéke Esni kezdett. A fény megpihent kissé. Hidegen érintette meg a karomat az eső, a fölém tornyosuló felhők mégis messzire vonultak. Láttam fenn a magasban azt a rengeteg galambot… ragyogó, csapkodó szárnyat. Némelyik aranyban, ezüstben, másik patyolatfehérben játszott. Angyalok, Arkangyalok, Szeráfok és Kerubok voltak. Énekeltek és sírtak. Nem eső esett, az ő könnyük mosta tisztára az arcom. A lelkem pókhálós, szeméttel telerakódott alagútjain át özönlött a víz, s hordott ki onnét mindent, amit felhalmoztak az évek. Három angyal sírt leginkább. Az a három, akit már korábban is hallottam. A lány és a fiú őrangyala, akik megsegítették az én védnökömet. Bátorítón fogták közre őt, aki még náluk is jobban zokogott. Ahogy ránéztem, az arcában láttam az arcomat. Én voltam ő… Ő pedig én. Végül ismét megszólaltál. Azt mondtad, nem hiába volt eddig olyannyira gazos ez az ösvény. Az utakat sem a természet alkotta, hanem az emberiség tette könnyebbé önnön előrehaladását. Azt mondtad, minden eszközöm meglesz hozzá, hogy felépítsem a Mea Viát. Egyetlen büntetést mérsz csak rám. Mozdulatlanul vártam minden szavad. Éreztem a vállamon, amint enyhülni kezd a könnyár. Elcsendesedtek a szárnyak, és mintha a ragyogás is megtorpant volna a levegőben. Egy pillanatig csak a hangod volt képes mozdulni, s körötte semmi más. – Életednek súlya és büntetése az lesz, ami eddig ugyanannak könnyedsége és ajándéka volt. – És mi az, Atyám? A távol a semmibe veszett. Összemosódtak a színek, s minden kifakulni látszott. Ami nem fehér volt, az beleolvadt a tisztaságba. Minden szín eggyé vált, s ismét bebizonyították, hogy van rendíthetetlen egység. Olyan fehér. Hangokat hallottam, távolról. Közeledtek bár, de olyan otrombák voltak, hogy el akartam űzni őket. Nem akartam hallani mást, csak Téged. A hangodat, azt az áldott zenét. Mégsem voltam képes távol tartani az egyre csak közelítő világot, hiszen ott kopogtatott már a szemhéjam túloldalán. Be kellett engednem. Tudtam, ha nem én, hát Te tárod majd ki a kaput. Utoljára még Rád pillantottam. Vártam. Hallani akartam, hogy mi a büntetés. – Az Élet. Kinyitottam a szemem. A tudatomban ott visszhangzott még a szavad. Az ajándékod és ítéleted. A kórházi lámpák vakító világossága – ami szinte már égetett – nem tudott 40 �Próza és vidéke eltántorítani tőlem. Te velem voltál, én pedig Veled. Tudom, hisz ha valamit szilárdnak és biztosnak éreztem eddig az életemben, hát Te voltál az, akkor és ott. Az intenzív osztály ágyán fekve értettem meg csupán, mit vesztegettem el. Csak másodszorra tudtam magamévá tenni a döntésedet. Tisztaságot találtam benne. Utasítást az életre. Legutóbb választást kínáltak fel az angyalaid: én élni akartam. Akkor én választottam, s a lehetőséget is én játszottam el. Most ismét a Te kezedben voltam. Életem fonala ott foszladozott az ollód állkapcsában, mégsem tépted el, hanem újra összefontad a szanaszét futó szálakat. Most nem adtál választási lehetőséget. Te róttad rám a jövőt: az életet. Büszke akartál lenni rám, s bizony most én is azt akartam, hogy végre büszke légy! – Felébredt – mondta egy orvos a körötte sürgölődő nővéreknek. – Hallasz engem? – fordult immár felém. Megpróbáltam szóra nyitni a szám, de elég gyatra próbálkozás volt. Az ajkam megremegett, hang nem hagyta el a torkomat. – Ne akarj beszélni, még nem vagy hozzá elég erős. Csak bólints. Megtettem. – Helyes. Gondolom, tudni szeretnéd, hol vagy. Megint bólintottam, alig észrevehetően. – Az ipolysági kórház intenzívjén fekszel. Látta, ahogy a szemöldököm akarva-akaratlanul is megemelkedik, jelét adva az értetlenségnek. A válasza mindenesetre kitérő volt: – A lényeg, hogy most már biztonságban vagy. A szervezeted lassan kidobja magából a drogokat. Behunytam a szemem. Bevillant néhány vágatlan kép. Fények. Csókok. Tűk. Combok. Üvöltés. Elélvezés újra meg újra. Simulás. Szürkület. Feketeség. – Most pihenned kell. Ismét bólintottam. Egy könnycsepp gurult alá az arcomon. – Az állapotod stabil. Aludj. Utána mindent elmondunk, és te is mindent elmondasz. Láttam, ahogy nyugtatót adagolt az infúziómba. A kép újra eltorzult és összemosódott. Elaludtam. Cipők enyhén koppanó zajára ébredtem. Lágy szipogás csatlakozott hozzájuk. Hallgattam néhány másodpercig. Szinte megnyugtatott. Vártam valamire. Aztán megérintette az arcomat egy lágy, téli fuvallat. Fenyőfaillatot hozott. Kinyitottam a szemem. Apám az ablaknál állt és némán meredt kifelé. Anya az ágyam mellett ült, lágyan fogta a kezemet és halkan sírdogált. Néztem őket, és azon gondolkodtam, hogy vajon mi lesz a folytatás. Arra számítottam, hogy 41 �Próza és vidéke apám üvöltözni fog, lehord minden baromnak, anya pedig majd csitítgatni próbálja. Azt tartottam csak biztosnak, hogy felesleges várni a dologgal. Aminek meg kellett történnie, tudtam, úgyis megtörténik. Óvatosan megmozdítottam az ujjaimat, és megsimogattam anya tenyerét. Először csak némán bámult a kezemre, aztán az enyémbe nézett kisírt szemével. Könnyek patakzottak az arcán, de egyre szélesebben mosolygott. Kierőszakolt, ócska, színészi mosoly volt, mégis repeső boldogsággal borult a mellkasomra, és szorított, ahogy csak bírt, szívének minden szeretetével. Amíg anya ölelgetett, apámra néztem. Továbbra is ott állt az ablakban, és még mindig nem fordult szembe velem. Láttam, hogy az ő válla is remeg. – A… apa – próbáltam megszólítani, igaz, a hangok csak nehezen voltak felismerhetők. A férfi lehajtotta a fejét, aztán az ajtó felé indult. Megállt előtte, némán nézegette a kilincset, majd óvatosan körbefonta az ujjaival, lenyomta, és kisétált a szobából. Soha olyan mélyet nem sóhajtottam még. Miután az orvos megvizsgált, és latin szavak mögé bújva közölte, hogy a történtekhez viszonyítva elég jól vagyok, összefont kezekkel ült az ágyam melletti székre, és a szemembe nézett. Szemüvege épp eléggé lecsúszott az orrán ahhoz, hogy az üveg ne lágyíthassa szigorú tekintetét. – Tudod… hogy mi történt? – kérdezte. Ugyanaz a Szabó nevezetű doki volt, akinél felébredtem. – Igen… emlékszem néhány dologra. Hogy… házibuliba mentünk… valami ismerősünk házához. Aztán… – Emlékszel, mit csináltál? – vágott közbe az orvos, mintha nem is akarná hallani a történet egyes részeit. – Amit a többiek. Nem tudom elmondani, hogy miket szedtem be. – Az nem is számít. A drog lassan kitisztul belőled. Egyre éberebb leszel, és össze is kaparsz majd magadnak némi erőt. Bólintottam. – De van itt néhány komolyabb dolog is – a „mi lehet még komolyabb ennél?” fémjelzésű ábrázatomat látva folytatta: – A zsaruk ki akarnak hallgatni. Minden bizonnyal lecsukják a barátodat, aki a bulit rendezte, de te megúszhatod. Sőt, ha jól beszélsz, még áldozatként is kijöhetsz a dologból. Vadul visszhangzott a koponyámban a szó: áldozat. Olyan ismerős volt. – Nagyon beteg vagy, Levente – súgta lágyan Szabó. Nem akartam elhinni, hogy ez az orvos mindenkivel ilyen közvetlen hangnemet üt meg, hiszen ez az együtt érző viselkedés nem tartozott a munkakörébe, és járomcsontjának kemény szerkezetéhez sem illett. Éreztem, hogy baj van. 42 �Próza és vidéke – Mi a… bajom? A doki lehajtotta a fejét. – Tudnod kell, hogy időben észrevettük, szóval, ha megengedheti magának a pénztárcátok, hatásos kezeléseket kaphatsz, és… talán évtizedeket is… szerezhetsz magadnak. – Hogy… hogy mi a jó büdös franc van? Milyen évtizedekről beszél? Húszéves vagyok! – És beteg. Ha megkapod a megfelelő gyógyszereket, bátran beszélhetünk még húsz évről. – Mi bajom van, a picsába is? A doktor nyelt egyet. – AIDS-es vagy. Leporis nem túl hangosan, de annál határozottabban kopogott az ajtón, aztán benyitott, és megvárta, amíg Szabó doktor elhagyja a kórtermet. Ezt követve előkotorta spirálfüzetét, együtt a töltőtollával, majd leült a sarokban terpeszkedő, rozoga fotelbe, és felém fordult. – Azt reméltem, hogy csak jóval később fogunk újra találkozni. Nem válaszoltam. Ami azt illeti, felé se fordultam. Mindent megtettem azért, hogy kizárjam a külvilágot, mégsem sikerült. Mindenki rajtam csüngött, és a szamárságaimra volt kíváncsi. Csak én nem. Azokban a percekben értelmet nyert az álmom és a büntetésem is. Tudtam, hogy velem vagy. Éreztem a jelenléted a szobában éppúgy, mint az ablak vékonyka nyílásán beszűrődő téli levegőben. Mégsem voltam nyugodt. Féltem. Szabó doktor részletesen elmagyarázta a betegség lefolyását, igaz, egyik mondatára sem reagáltam. A suliban milliószor magyarázták, hogy milyen veszélyes is az AIDS, és hogy milyen könnyű elkapni, de akkor egyáltalán nem foglalkozott vele az ember. Most viszont bőven volt időm eltűnődni rajta, s be kell valljam, nem csak saját, elcseszett életemet féltettem, de főként azokét, akiket megfertőzhettem. Bele se mertem gondolni, milyen lesz majd eléjük állni, és azt mondani nekik, amit nekem mondott az orvos. Tény viszont, hogy neki mégiscsak könnyebb dolga volt, elvégre ő nem csábított el, nem csinált belőlem hülyét, és nem feküdt le velem kényérekedvére… Én viszont pont ezt csináltam. – Meg tudsz szólalni, vagy megint apucira várunk, hogy beszéljen helyetted? Ezzel sikerült kizökkentenie. – Mit… akar? – Na, vajon? Azt hiszem, van mit mesélned. – Buliztam, bedrogoztam… kimosták a gyomromat és a beleimet. Élek... – itt megborzongtam, és egy-két másodperc kihagyása után hozzátettem 43 �Próza és vidéke – még. – Ennyi? – Igen… azt hiszem, ennyi. – És mi van a halott lánnyal? Róla nem tudsz semmit? Tátott szájjal fordultam felé. Igazság szerint gőzöm nem volt róla, hogy miről beszél, de már csak az, hogy nekem mondta, és hogy egy halott lányról beszélt… már az teljesen kiborított. Azonnal bevillantak a karambol képei, ahol majdnem meghalt az a másik csaj. Róla annyit tudtam, hogy mégsem kellett amputálni a lábát, de egész életére tolószékbe került. Bevallom, azóta nem sokat agyaltam az ügyön. Nem akartam tudomást venni róla, most viszont újra felderengett minden. Kirázott a hideg. – Na, mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? – Maga hülyéskedik velem? – Hülyékkel felesleges – dörögte Leporis. – Egy halott húszévessel meg amúgy sem túl gusztusos viccelődni. Nyeltem egyet. – Lenne szíves elmondani, hogy miről van szó egyáltalán? Hogy mi közöm ehhez az egészhez? – Hát, reméltem, hogy ebben majd segítesz egy kicsit. Megállt bennem az ütő. – Ugye nem… nem engem gyanúsítanak? Leporis tartott egy kis hatásszünetet. Kiélvezte rettegésemnek minden egyes pillanatát. – Nem… Hacsak nem vállalod magadra, hogy te drogoztad halálra a csajt. – Még jó, hogy nem én… de… de mégis mi közöm ehhez? – Hát, csak annyi, hogy öten voltatok abban a szobában, ahová a mentőket riasztották. Mi később kerültünk oda, és bizonyos dolgokat már csak másodkézből tudtunk meg. Lényeg, hogy három srác eljátszadozott két csajjal. Mind be voltak lőve, köztük te is. Az egyik lány túladagolta magát, rohamot kapott, és meghalt. A többiek észre sem vették, hiszen ők sem voltak eszüknél. – Én erre… erre egyáltalán nem emlékszem. – Gondoltam, hogy ez lesz a válasz – dörgölte meg az orrát a rendőr. – Igaz, egy szikrányit azért reménykedtem, hogy tudsz majd mondani valamit... elvégre te döngetted meg a csajt. Némán meredtünk egymásra. A számban összegyűlt a nyál. Alig bírtam felfogni, amit mondott. – Hiú reményeim vannak? – Nem... – furcsa, mennyi energiára volt szükség már csak ahhoz is, hogy normális módon rakjam egymás mellé a szavakat – nem emlékszem 44 �Próza és vidéke semmire, csak arra, amit elmondtam. A fakabát előkotort egy képet, és elém nyomta. – Ismered egyáltalán? Felvettem. Mosolygós, élesen ívelt, vékony arc, vállig érő, hollófekete haj, kék szemek, vörösbe menő rúzs. Dögös csaj. – Nem. – Hmm… hát, nem vagy semmi. – Ezt miért mondja? – Nem ismered, de azért megdugod. Szép teljesítmény. Ekkor éreztem, hogy a fejembe fut a vér, és az arcom elvörösödik. – Maga baromságokat beszél! Előbb még azt ugatta, hogy öten voltunk. Miért épp rám akarja fogni… miért mondja, hogy velem volt? Akármelyik másik sráccal is lehetett. Azért szemelt ki magának, mert az apám múltkor beolvasott egy kicsit, és… – Azért, te ökör, mert ki akarlak húzni a szarból! Itt megütköztem. Visszahanyatlottam a párnámra. – Tudom, hogy beteg vagy. Túladagolta magát, te is majdnem feldobtad a talpad. Mit tehetnék? Semmit. Felesleges, hogy ott rohadj évekig a dutyiban… hogy ott kínlódd végig az utolsó éveidet. – Fogja be, a szentségit! Csend lett. Eszméletlenül szúrtak a szavai. A legrosszabb az, hogy tudtam, csak vigasztalni próbál, és tényleg jót akar nekem. Teljesen össze voltam törve. Éreztem, hogy vége. Ákos száma jutott az eszembe, s főként annak utolsó két sora: „Valami véget ért… Valami fáj…” Bassza meg, ez annyira elcsépelt. – Bocsánat– nyögtem. Leporis csak meredt rám, és elengedte a füle mellett a szavaimat, mégis azt éreztem, hogy elfogadta a kiegyezést. – Szóval semmire nem emlékszel – úgy tűnt, ezt írja a füzetébe is. – Mondja meg… honnan tudja, hogy én voltam a lánnyal! És… és ki volt az egyáltalán? – Varga Petrának hívták. Azt pedig, hogy te voltál vele, onnan tudom, hogy azonosították az ondót. Ismét némaság költözött a szobába. Leporison látszott, hogy úgy dönt, nem fecsérli tovább az idejét. Lassan összepakolt, és elindult az ajtó felé. – Kérem… Felém fordult. – Mi az? – Ettől a… ettől a Petrától kaptam el? Kinyitotta az ajtót. – Ő kapta volna el tőled, ha túléli ezt az egészet. Neki nem volt AIDS-e. Az ajtó becsukódott. 45 �Próza és vidéke Ott maradtam egyedül, a lelkemet marcangoló gyötrelemmel. Az elmúlt hét csupán mozaikkockákból állt. Álom. Ébredés. Vizsgálat. Álom. Pihenés. Álom. Szenvedés. Álom. Álom. Álom. Tegnap engedtek haza. Anya sürgött-forgott körülöttem, ami még aranyos is lett volna, ha nem kelti bennem azt az érzést, hogy talán már most a halálomra készül. Teljesen össze volt törve. A mondatait nem igazán nevezhettem összefüggőnek. Egy-kétszavas megnyilvánulásai voltak, s látszott az arcán, hogy a teste is csupán beprogramozott gépként cselekszik. Apa más volt. Egyszer se nézett felém. Ő is tudta, hogy mi bajom van. Már meg is rendelte a kezeléseket, orvosok tucatjaival telefonált, tudtam, hogy sokakat le is fizet, csak azért, hogy hamarább kerüljön rám a sor. Mindennek ellenére viszont teljesen kizárt a világából. Anya túlontúl lágy kedvességétől haldoklónak éreztem magam, apa hidegsége pedig már a kripta hangulatát is kölcsönözni tudta. A cigi élettelenül füstöl a kezemben. Az ablak nyitva, kint lágyan szállingózik a hó. A szomszéd ház ablakában életvidáman ragyog a karácsonyfa. Harangoznak. Este hét óra. A falhoz állított széken már ott pihen fekete, ünnepi öltözékem. Várom a következő harangszót. Misére készülök. Bevallom, magam sem tudom, mikor voltam utoljára templomban, s most sem azért megyek, mert ott keresnélek. Én már megtaláltalak. Csak azért vágyom oda, hogy az a sok hang, az a sok ima egybeolvadjon az enyémmel. Hogy remegve kérhessem áldásodat, kegyelmedet… segítségedet azoknak, akik miattam hal… akik miattam betegedtek meg. Az én sorsom a Tiéd. Nem kérek oltalmat. Csak annyit mondok: legyen meg a Te akaratod! A cigi már majdnem kialudt az ujjaim közt. Még egy slukk, még egy füstfelhő és kész. Elnyomtam. Ez volt az utolsó. A kórházban rám parancsoltak, hogy mihelyst hazaérek, értesítenem kell azokat, akikkel együtt voltam az elmúlt… hát ők sem tudták, hogy mennyi időt mondjanak, de a betegségem szintjét tekintve maximálisan egy évről lehetett szó, vagy inkább csak félről. Azt mondták, most sajnos figyelmen kívül kell hagynom az ünnepeket, ugyanis nem mindenkinek reagál egyformán az immunrendszere, szóval talán náluk már előrehaladottabb a kór. Azonnal el kell nekik is kezdeniük a kezeléseket. Először azt sem tudtam, hogyan fogjak hozzá. Össze kellett írnom, hogy kivel szexeltem az elmúlt bő fél évben, és értesítenem kellett őket arról, hogy… hogy halálra ítéltem őket. Ó, Jézus! A nevek csak sorakoztak a papíron, mintha libasorba állítottam volna őket. Minden napot át kellett fésülnöm. Az eredmény hét lett. Hét név. Hét 46 �Próza és vidéke ember. Hét fiatal lány. Időnként azt éreztem, hogy hánynom kell, és már indultam is a vécére, de általában átment a dolog. Levelet akartam írni nekik. Egy személytelen kis semmit… amiben közlöm a halálos ítéletüket?! Uhh! Ezt nem tehettem. Hosszas agyalás után végül felvillant bennem a megoldás, amivel elkerülhettem a személyes találkozást, és mégsem mentettem fel magam teljesen a súly alól. Telefonáltam. Először Anitát akartam hívni. Nem tudom, miért, talán mert vele voltam ebben a fél évben a legtöbbször. – Halló? Ki beszél? – Itt Lászlófi Levente, jó estét! – Levikém… ó, hát te vagy? Mindjárt hívom az Anitát. – Köszönöm. Pár másodpercnyi csend. A kagyló koccan a bútoron, aztán lágy suhogás, ahogy ismét felemelik. – Levi? – Szia, Anita! – Egek, hát tényleg te vagy az? Jól vagy? Minden rendben? Azt mondták, kórházban vagy. Mi rokonoknál voltunk a héten, azért nem tudtalak meglátogatni. Mondd… mondd, hogy jól vagy! Ezt mind egy szuszra hadarta el. Szinte hallottam, amint felsóhajt a kagyló a nagy megterheléstől. – Köszi, a helyzethez képest jól vagyok. – Ennek nagyon örülök. Jaj, Levi, olyan jó, hogy hívsz. Már nagyon várom… nagyon várom, hogy megint találkozzunk, tudoooood. Az utolsó szó elnyújtva, a hang utalása egyértelmű. – Igen… talán találkozunk még. – Talán? Ugye nem… ugye nem azért hívsz, hogy megint kidobj? Levi, én… – Anita, kérlek, hallgass meg! Fontos dolgot kell elmondanom neked. A lány meglepődött, de mindenesetre elhallgatott. Nem tudtam, hogyan kezdjek neki, aztán kinyögtem, ami először az eszembe jutott. Érdekes volt, hogy pont az orvos simulékony szavait használtam. – Nagyon beteg vagyok. – Ó, kicsim, majd én ápolgatlak, ne félj. – Anita, figyelj… az a helyzet, hogy te is elkaphattad. Megint csend. – Itt vagy? – Igen. Mi az, amit elkaphattam? Nyeltem egy nagyot. 47 �Próza és vidéke – AIDS-es vagyok. Csend. Hosszú, néma csend. A kagyló búg. Aztán felismerem a hangot: szipogás. – Anita… itt vagy még? – Itt… – a hangja elhalóban. – Ki kell… ki kell vizsgáltatnod magad. Tudod, mi… mi gumi nélkül is… szóval érted. Zokogott. – Anita… – Ne haragudj, Levi, de most mennem kell. Szia! – Anita, én… A vonal megszakadt. – Sajnálom. Én is letettem. Ő volt az első, akit felhívtam. A következő lány lecsapta a telefont. A rákövetkező üvöltözni kezdett velem, majd ő is levágta. A negyedik higgadt maradt, mintha rögtön elfogadta volna… vagy talán csak megfagytak a szájában a szavak. Még leírni is őrület ezeket. – Beky! Szia! – Mit akarsz? – Tudod, hogy ki vagyok? – Persze, aki a múltkor elküldött a picsába, mert meg akartam csókolni. Na, erre mit lehet mondani? Hogy folytasd? Hogy mondd meg? Így: „Aha, az vagyok, és az is, aki kinyírt, kicsikém!”? Elmondtam. Reakció: beleüvölt a kagylóba. Nem teszi le, csak félredobja. Hallom, ahogy ordít. Ajtónyitás. Az anyja rohan be, utána az apja. Kérdezgetik: – Drágám, mi történt? – Mi az, Rebeka? – Miért sírsz? – AIDS-es vagyok!!! Letettem. Le kellett tennem. Ismét harangoztak. 48 �Kutatóterület SÁNDOR ANNA A keleti palóc nyelvjárások egyik elfeledett kutatója: Komoróczy Miklós 1. Mindegyik tudománynak fontos feladata az elődök munkásságának ismerete, az adott tudomány történetének feltárása, ami nemcsak tudományos, hanem erkölcsi kihívás is. Mindez természetesen a dialektológiára, a nyelvjáráskutatásra is érvényes, hiszen egyrészt a kutatóknak szükségük van tudománytörténeti tájékozottságra, másrészt a kisebb-nagyobb közösségeknek is meg kellene ismerniük azokat a kutatásokat és kutatókat, akik az adott települések nyelvjárásával foglalkoztak. Erre napjainkban nemcsak a regionális nyomtatott és elektronikus sajtóban, hanem az örvendetesen megnőtt helytörténeti kiadványokban, valamint a települések honlapjain is számos lehetőség kínálkozik. A nyelvjárás ugyanis nem valamilyen értéktelen vadhajtása a nyelvnek, hanem olyan értékes változata, amely uniformizálódó és globalizálódó világunkban a kisközösségek és régiók legfontosabb identifikációs eszköze. Ráadásul ami iránt a tudomány már lassan kétszáz éve érdeklődik, az eleve nem lehet értéktelen. Az elmúlt kétszáz év dialektológiai termése azonban gyakran nemcsak az érintett települések laikus közössége előtt ismeretlen, hanem a kezdő szakmabeliek ismeretanyagából is hiányzik.1 A XIX. és XX. században az sem ritka jelenség, hogy egy-egy kutató a nyelvjárások gyűjtése és vizsgálata mellett más tudományterülettel vagy művészeti tevékenységgel is foglalkozott, s az utókor csupán ebbeli minőségükben említi őket, így nyelvjáráskutatói tevékenységük feledésbe merül(t). Ez történt Komoróczy Miklós Ede esetében is, ergo az alábbiakban a nyelvjáráskutatói tevékenységére irányítjuk a figyelmet. 2. Komoróczy Miklós Ede, a gömöri nyelvjárások egyik XX. század eleji kutatója, tanárként, újságíróként, szerkesztőként, néprajzkutatóként, színészként ugyan nem felejtődött el, hiszen a Gömörország című folyóirat egyik múlt évi számában terjedelmes tanulmányban méltatják Komoróczy életét és sokoldalú tevékenységét, de nyelvjáráskutatásaira csupán egy rövid utalás történik (l. Herczeg 2014: 43─46), de a műveit bemutató 49 �Kutatóterület válogatásban már szerepel néhány nyelvjárásgyűjtése (uő. 2014: 47─72). A többi vele foglalkozó írás is főként néprajzkutatóként említi (l. Szinnyei 1899: 871─8722; Kósa 1979: 70─73; Tököly 1999; Steinhausz 2011: 53─56). Ezekből az ismertetésekből legfeljebb még az derül ki, hogy Komoróczy munkái megjelentek a Magyar Nyelvőrben is. Ám arról már említés sem történik, hogy e nyelvészeti folyóiratban mivel foglalkozik a szerző. Szinnyei József ismert sorozata, a Magyar írók élete és munkái (1899: 871─872) viszonylag részletesen ismerteti Komoróczy Miklós Ede addigi, fordulatokban gazdag, kalandos életét és sokszínű munkásságát. A Szinnyei-féle életrajzból megtudhatjuk, hogy Komoróczy 1863-ban született Borsodtapolcsányban (ma: Dédestapolcsány, Borsod-AbaújZemplén megye). Középiskoláit Szinnyei szerint Rimaszombatban, Kassán, Lőcsén és Budapesten végezte, de Herczeg Tünde kutatásai folyamán nem talált bizonyítékot a lőcsei tanulmányok igazolására (Herczeg 2014: 43). Ezt követően a színészet vonzásában élt, először a népszínházhoz szerződött, majd 1883-ban beiratkozott az országos színészeti akadémiára. Néhány év után ugyan abbahagyta a színészetet, de színházi íróként továbbra is a színházak és a színjátszás vonzásában maradt, ugyanis számos színházi prológust és drámai költeményt írt. Így pl. a színészet abbahagyása után Nyitrán a megyénél nyert állást, s egyben a Nyitramegyei Közlöny3 segédszerkesztője lett, emellett 1886 októberében a nyitrai színházat is Komoróczy prológusával nyitották meg. 1889-ben egy rövid időre visszatért a színészethez, majd Miskolcon a pénzügyigazgatóságnál nyert állást. 1891-ben Budapestre költözött, ahol hírlapíróként és szerkesztőként is tevékenykedett.4 1893-ban hírlapíróként Görögországba utazott, s részt vett a Korinthoszi-csatorna átadásán. E bolyongások után 1894-ben a rozsnyói katolikus főgimnáziumban kapott ideiglenes tanári állást, s Andrássy Dénes gróf és neje támogatásával teljesült régi vágya: megszerezte a tanári oklevelet, s ezután az említett főgimnázium rendes tornatanárává nevezték ki (Szinnyei 1899: 871─872). A rozsnyói főgimnáziumban 1919-ig tevékenykedett, s Trianon után 1925-ben bekövetkezett haláláig Dorogon élt (Herczeg 2014: 45). A rozsnyói tanárkodás évei alatt nemcsak a Sajó-Vidék, majd a Rozsnyói Híradó szerkesztőjeként vált ismertté, hanem ekkor került szorosabb kapcsolatba e tájegység nyelvjárásával és néprajzával is, s gyűjtéseit ebben az időszakban továbbítja a Magyar Nyelvőrnek. 3. A Magyar Nyelvőrben Komoróczy Miklós neve először 1901-ben bukkan fel, s az itt megjelent Palóc históriák című munkáját a kor egyik ismert nyelvjáráskutatója, Balassa József nyelvészeti és néprajzi szempontból is nagyra értékeli (1901: 286)5. Komoróczy későbbi műveire is jellemző a Balassa által is említett néprajzi és nyelvjárási adatok együttes bemutatása, a kultúra és a nyelv egységben 50 �Kutatóterület való megjelenítése, s ez a szemlélet és módszer mind a nyelvjárási, mind pedig a néprajzi tárgyú munkáira jellemző. Erre példa Gömör-Kishont vármegye monográfiája, melyben ugyan a megye népét, hagyományait és szokásait mutatja be, de például a Családélet című alfejezetben a néprajzi sajátosságok mellett kitér a nyelvi udvariasság, mégpedig a családon belüli és kívüli megszólítások ismertetésére is: „A feleség a férjet uram, apjukom, emberem, emberkém, stb., a férj a feleséget feleség, asszony, galambom, lelkem, stb. néven szólítja. A férj a feleséget tegezi, a feleség a férjet rendes körülmények között soha. A gyermekek sem tegezik a szülőket. Általában pedig azt mondhatjuk a megszólításokról, hogy idősebbek a fiatalokat öcsém, húgom, szolgám, fiam, – a fiatalabbak pedig az idősebbeket apámuram, anyámasszony, néném, bátyám, stb. megszólítással illetik“ (Komoróczy é. n.: 164). A nyelvi tiszteletadás témája más írásában is foglalkoztatta a szerzőt (l. alább), s így e megfigyelései a mai modern nyelvtudomány különböző ágainak (szociolingvisztika, pragmatika, kognitív nyelvészet, kommunikációtan, etnolingvisztika stb.) is hasznos forrásként szolgálhatnak. 4. A Nyelvőr 1902. évi számaiban 8 rövidebb írás alatt jelenik meg Komoróczy Miklós neve (220; 222; 263; 344─345; 410; 462; 526), egy alkalommal pedig az egyik írására történik hivatkozás (404). E cikkek mindegyike a palóc nyelvjárásokkal, főként annak szókincsével kapcsolatos, s az alább ismertetett rovatokban szerepelnek. Szerzőnk a Válaszok a szerkesztőség kérdéseire rovatban főként a Gömör, Borsod és Nógrád megyei palócok tájszavaival kapcsolatos megfigyeléseit közli, pl. a halánték szó használata (220), a beér valakit ’utolér’ jelentésben való előfordulása (222), de szórendi kérdésfelvetésre is válaszol (410). A Nyelművelés rovata 1902-ben Komoróczytól a férjezett nők, az asszonyok palócföldi megszólításait ismerteti. Ebből az írásából az is kiderül, hogy ismereteit résztvevő megfigyelései alapján szerezte, s nemcsak a megszólítások nyelvi formáit, hanem azok udvariassági és használati szabályait is bemutatja (263)6. Komoróczy megszólításokkal kapcsolatos írására a Nyelvőr következő számában elismerőleg hivatkozik Rubinyi Mózes7, aki a szerzőt „a palóc nép és nyelv pontos ismerője“-ként említi (1902: 404). A Magyarázatok, helyreigazítások rovatban a mennyezetes ágy (1902: 344-345), a foglár (1902: 462) és a banda, méla, pajzán, gór szavaknak Gömörben és Borsodban való meglétét vagy hiányát ismerteti, előfordulásuk esetén jelentésüket mondatokban, illetőleg szószerkezetekben szemlélteti (1902: 526). 5. Az 1903-as évben a Magyar Nyelvőr négy rövidebb és két hosszabb Komoróczy-írást közöl. A rövidebb írások egyike a Magyarázatok, helyreigazítások rovatban egy alaktani nyelvjárási jelenséget, a barkóság által is használt -nott/-nól/-nyi családi helyhatározóragot mutatja be (1903: 51 �Kutatóterület 446). A többi három írása a Válaszok a szerkesztőség kérdéseire rovatokban olvasható. Ezekben egyrészt az éved, íved, ívik ‘a gyümölcs erjedésszerűen puhul meg‘ és a lejső és letelső stb. lexémák előfordulásáról számol be (1903: 513), másrészt a dúméh és dúvad szó barkóságbeli és borsodi jelentését adja meg (1903: 514), harmadrészt a kora tavasz és korai tavasz, valamint a késő ősz és kései ősz szószerkezetek eltérő jelentéseit magyarázza (1903: 517). A két hosszabb Komoróczy-írás a Népnyelvhagyományok rovatban jelent meg. Az egyik, a Népies kalendáriom és időjóslás, majdnem kétszáz különböző típusú állandósult szókapcsolat gyűjteménye, mely időjárással kapcsolatos megfigyeléseket, szokásokat és előrejelzéseket tartalmaz. E frazémák vezérszói általában vagy az időjárás meghatározó tényezői (eső: Hosszas eső, rövid haszon; nap: Naptú‘ virít, naptú‘ hervad minden), vagy állatok (fecske: Lenten (alacsonyan) száll a fecske: esőt érez) és természeti képződmények nevei (Bükk-hegység: Ha a Nagybikk (Bükk-hegység) pipázik, a kaszás is megázik). De különböző keresztnevekhez és névnapokhoz kötődő szokások, gazdálkodási tanácsok is szerepelnek e népnyelvi forrásban: Zsigmond (május 2.): Zsigmond napra (-kor) iborkát ültessetek, Péter-Pálra hogy dosztig ehessetek. Zsigmondnak örül Gazsi! (Mondják a tavaszt alig váró cigánynak.) (1903: 452-456). A másik gyűjtemény – Tájszók a barkóságból – több száz szókészleti egységet tartalmaz (1903: 520 – 526), melyek egy része a gyűjtés óta lezajlott gazdasági, társadalmi és politikai változások, valamint a falu hagyományos életmódjának felbomlása miatt az élő nyelvhasználatból kihalt. Pl. arcképes: fényképész (520), billincs: néhány szemből álló hibás szőlőfürt (520), csena: gyenge csikó (521), ilonka: apró szőlőféreg (522) stb. A Magyar Nyelvőrbeli megjelenésük tette lehetővé azt is, hogy közülük számos az Új Magyar Tájszótár korpuszában is megjelenjék (vö. ÚMTSz. 1/249; 482; 841; ÚMTSz. 2/1075), s lejegyzésükkel – „Verba volant, scripta manent“ – nyelvi és kulturális értékként megőrződjenek az utókor számára. 6. 1904-ben jelent meg Komoróczynak – Két különös nyelvjárásról címmel – a több szempontból is legjelentősebb tanulmánya (1904: 221 – 223). Bár dolgozata gerincét ez esetben is a tájszók teszik ki, de előző tanulmányaihoz képest néhány olyan hang- és alaktani jelenséget is bemutat, melyek Rozsnyóra és a környékbeli nyelvjárásokra jellemzőek. E jelenségek kialakulásában jelentős szerepet tulajdonít a német és a szlovák nyelvi kölcsönhatásnak, mely szerinte nemcsak a szókölcsönzésekben van jelen, hanem a hangtani sajátosságokban és a paralingvisztikai eszközökben is megnyilvánul.8 A német, szlovák és latin kölcsönszók használatával kapcsolatban Komoróczy utal azok társadalmi érvényességére is, amikor megjegyzi, hogy e tájszókat a vizsgált kistérségben társadalmi hovatartozástól függetlenül használják.9 52 �Kutatóterület Közismert tény, hogy a dialektológiai kutatásokban a szociolingvisztika számos fontos előzménye található meg (Kiss 2002: 13). Komoróczy nyelvjárásleírásának is növeli az értékét, hogy felbukkan benne a szociolingvisztikai előzmény, hiszen olyan témák felé nyit, mint például a nyelvek kölcsönhatásának következményei, a nyelvi és a társadalmi rétegzettség összefüggései, melyek a mai szociolingvisztikának is központi kérdései. E tanulmány további hozadéka, hogy foglalkozik a csucsomi nyelvjárással is, melyet nyelvszigetként említ.10 Csucsom nyelvjárását a mai szakirodalom is az északi nyelvhatáron fekvő nyelvjárásszigetként tartja számon, s besorolását illetően napjainkban is számos bizonytalanság övezi. Imre Samu osztályozása Csucsomot és Magyarbődöt két külön nyelvjárásszigetként határozza meg, mert az adott régión belül egyik környező nyelvjáráscsoporttal sem mutatnak teljes azonosságot (Imre l971: 370). Komoróczy tanulmánya tehát e tekintetben is előrelépést és nyitást jelent a korabeli dialektológiában. A nyelvjárás- és nyelvszigetek kutatása ugyanis a magyar dialektológiában más nyelvekhez képest viszonylag későn, csupán a XIX. és XX. század fordulóján indult el (Szabó 1990: 18), s így Komoróczy az elsők közé tartozik, akik e kérdéssel foglalkozni kezdtek.11 Az anyaggyűjtés módszereiről és egyéb tényezőiről ugyan egyik írásában sem tesz említést a szerző, de néhány megjegyzéséből arra lehet következtetni, hogy sokat tartózkodott a nép körében, s így bizonyára számos lehetősége nyílt mind az aktív kérdezésre, mindpedig a passzív résztvevő megfigyelés módszerének alkalmazására is.12 A nyelvjárási adatok lejegyzése fonematikus jellegű, írásban csak a köznyelvtől eltérő fonológiai jelenségeket rögzíti, vagyis nem jelöli a fonémák fonetikai variánsait, így a vizsgált nyelvjárási régióra jellemző illabiális a és labiális ā fonémaváltozatokat sem, sőt a zárt ë fonémát is csupán egyszer tünteti fel.13 A korabeli palóc nyelvjárásgyűjtésekben viszont már e hangok jelölése, ha nem is következetesen, de megjelenik (l. Mikó 1895: 47─48). Az 1904-et követő esztendőkben Komoróczynak már nem jelent meg egyéb, nyelvjárásokkal kapcsolatos munkája. A fentebb bemutatott, ma már forrásértékű írások hiányosságaik ellenére is értékesek, mert nyelvi és kulturális értékeket mentettek meg a feledésbe merüléstől. E kettős értékmentés ugyanis egy mederben halad, mert a regionális, főként falusi kultúrák hordozói a nyelvjárások, ezáltal a nyelvjárás és a népi kultúra szorosan együvé tartozik. Ennek következtében a változásokat is gyakran hasonlóképpen élik meg: vagy megmaradnak, vagy kiszorulnak a használatból. De lejegyzésükkel mindkét összetevő meg is menthető, s az adatrögzítés több tudományterületet is gazdagíthat. Ezt példázza Komoróczy Miklós életműve is. 53 �Kutatóterület Jegyzetek Szakdolgozatokban gyakran találkozhatunk azzal a kijelentéssel, hogy a vizsgált nyelvjárással még nem foglalkozott senki, holott gyakran százévesnél régebbi források és feldolgozások is kapcsolódnak az adott nyelvjáráshoz. 2 Szinnyei József még nem számolhatott be nyelvjárási tevékenységéről, mivel Komoróczy Miklós neve a Magyar Nyelvőr hasábjain, melyben nyelvjárási írásait megjelentette, először 1901-ben bukkant fel (l. alább). 3 A Nyitramegyei Közlöny 1880-tól 1904-ig Nyitrán megjelenő politikai regionális hetilap volt. Bangha Sándor József és Kállai Ármin nyitrai ügyvédek alapították. 4 Írásai a Nemzeti Hírlap, a Székesfővárosi Lapok, a Bolond Istók, a Gyermekvilág, Az én újságom, a Kisdednevelés, az Ország─Világ, a Pesti Napló, az Egyetértés, a Pester Lloyd lapokban jelentek meg. 5 „Komoróczy Miklós könyve a palóc népet mutatja be a maga életmódjában s a maga nyelvén. Palóc históriáiban a falusi élet jeleneteit írja le, mint pl. a szüretet, lakodalmat; majd falujának egy-egy érdekes alakját mutatja be. Könyvében az irodalmi nyelv a nyelvjárással váltakozik; s ebben nem is következetes, mert néha ő maga is átcsap a nép nyelvébe, másutt meg a nép gyermeke is cifra, cikornyás hangon beszél. Legsikerültebb a fias disznóról meg a hat malacról szóló történet. Komoróczy valósággal a palóc nyelvjárást akarja bemutatni s igyekszik a kiejtés sajátosságait is feltüntetni s tájszókkal is elég bőven tarkítja elbeszéléseit. Ez egy kissé nehezíti is az olvasást, mert a ritkább tájszókat meg kellett volna magyaráznia. Könyve így is nagyon érdekes kísérlet nyelvészeti és néprajzi szempontból“ (Balassa 1901: 286). 6 „Többször volt alkalmam hallani, mikor egy-egy nagyvárosi úriember ezt vagy amazt az asszonyt Boris asszonynak szólította, az ilyen rendreutasítást: Az én becsületes nevem Kaszás Istvánné. Tanúbizonyságot tehetnek állításaim mellett mindazok, akik a nép között oly sűrűen és oly figyelő lélekkel forogtak, mint jómagam, de tanúbizonyságot tehetnek népünk összes asszonyai és tisztességtudó emberei (ember: férfi)“ (Komoróczy 1902: 263). 7 Rubinyi Mózes még a budapesti egyetem hallgatójaként lett a csángó nyelvjárások kutatója, s az egyetem elvégzése után Németországban többek között Wundt vezetésével általános nyelvtudománnyal is foglalkozott (l. Szinnyei 1906: 1347). 8 „A rozsnyói, palócz árnyalatú, német- és tótszerű hangsúlyozással, a kettős mássalhangzónak teljes kizárásával folyó dialektus Rozsnyóra és a vidékén levő Krasznahorkaváraljára, Jólészre, Hosszúrétre, Rudnára és Nadabulára terjed ki, valamint erősebb tótossággal, némely sajátságaival Csetneken és Jolsván is — a hol az e helyett i-t mondanak — föltalálható“ (Komoróczy 1904: 221). 9 „A rozsnyói nyelvjárás halomszámra él idegenből (tótból, németből és latínból) vett k ü l ö n l e g e s t á j s z ó k k a l, a melyek az eredetiből teljesen kiforgatva, átalakítva, mint igazi különlegesség élnek minden magyar volta mellett is nemcsak a nép, de az értelmiség ajkán is“ (Komoróczy 1904: 222). 10 „A csucsomi nyelvjárás ö-ző nyelvsziget, s a nép, mely ezt a tájszólást beszéli, az ö-zést leszámítva teljesen a nyitramegyei Egerszeg község népére, az ott egészen tótoktól körülvett kis magyar szigetre emlékeztet. Általános jellege alapján a csucsomi beszéd palócz nyelvjárás, a melyen a rozsnyói íz is érezhető, de főjellemvonása, 1 54 �Kutatóterület hogy a szó utolsó mássalhangzója előtt álló ë hangot ö-nek mondja. Pl. szeretöm, megkövetöm, érdemös, leszök, szivös stb.“ (Komoróczy 1904: 223). 11 Ugyanebben az évben jelent meg a Magyar Nyelvőrben egy tizenkét oldalas feldolgozás egy másik, főként a mai Szlovákia területén beszélt nyelvjárásszigetről, melynek szerzője az egykori budapesti egyetemista, Szemkő Aladár (1904: 12–24). 12 a) „A beér valakit (e. h. utolér), betart valami hat hétbe kifejezéseket nem hallottam; nekinyúlnak a lovak ezt hallottam a gömörmegyei sajóvölgyi néptől“ (Komoróczy 1902: 222.). b) „Gór. Ezt a szót Borsodban, Gömörben csakis a töm és elgázol, gázol szó jelentésével egyértelműleg hallottam és ismerem“ (Komoróczy 1902: 526). 13 A csucsomi nyelvjárás „[...] a szó utolsó mássalhangzója előtt álló ë hangot ö-nek mondja“ (Komoróczy 1904: 223). Bibliográfia BALASSA JÓZSEF 1901. A nép nyelve az irodalomban. (GÁRDONYI GÉZA: A bor. Falusi történet három felvonásban. Budapest, 1901, Singer és Wolfner. — KOMORÓCZY MIKLÓS: Némely palóc históriák. Apró történetek. Rozsnyó, 1901.), Magyar Nyelvőr, 284–286. HERCZEG TÜNDE 2014. Komoróczy Miklós Ede (1863–1925). Gömörország, 43–46. HERCZEG TÜNDE 2014. Válogatás Komoróczy Miklós munkáiból. Gömörország, 47–72. IMRE SAMU 1971. A mai magyar nyelvjárások rendszere. Budapest, Akadémiai Kiadó. KISS JENŐ 2002. Dialektológia és nyelvtudomány: hagyomány és korszerűség. Magyar Nyelvjárások XL, 3–20. KOMORÓCZY MIKLÓS é. n. Családélet. Gömör-Kishont vármegye, l64. KOMORÓCZY MIKLÓS 1902. Nyelvművelés. Emma asszony. Magyar Nyelvőr, 263. KOMORÓCZY MIKLÓS 1904. Két különös nyelvjárásról. Magyar Nyelvőr, 221─223. KÓSA LÁSZLÓ 1979. Egy elfelejtett gömöri néprajzi író: Komoróczy Miklós. Irodalmi Szemle, 70─73 MIKÓ PÁL 1895. Tájszók. Palócvidékiek. Magyar Nyelvőr, 47–48. RUBINYI MÓZES 1902. Nyelvművelés. Utószó az Emma asszonyhoz. Magyar Nyelvőr, 404. STEINHAUSZ GYÖRGY 2011. Emlékezés Komoróczy Miklósra. Gömörország, 53─56. SZABÓ JÓZSEF 1990. Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek. Békéscsaba, Kecskemét, Szeged: Csongrád Megyei Levéltár. SZEMKŐ ALADÁR 1904. Egy abaujmegyei öző nyelvjárás. (Hangtani és alaktani vázlat). Magyar Nyelvőr, 12–24. SZINNYEI JÓZSEF 1899. Magyar írók élete és munkái. VI. kötet. Budapest: Hornyánszky Viktor Könyvkiadóhivatala, 871─872. SZINNYEI JÓZSEF 1906. Magyar írók élete és munkái. VI. kötet. Budapest: Hornyánszky Viktor Könyvkiadóhivatala, 871─872. TÖKÖLY GÁBOR 1999. Ki kicsoda Rozsnyón? Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet. 55 �Kutatóterület JAMES PETHICA Yeats, a folklór és az ír legenda (részletek) Előszó William Butler Yeats 1865-ben született Dublinban. A nyugat-írországi Sligoban, később pedig Londonban nevelkedett, illetve járt iskolába. Édesapja, a festő John Butler Yeats, fiát képzőművészeti pályára szánta, azonban az ifjú Yeats-ben már középiskolai évei alatt körvonalazódott, hogy költő szeretne lenni. A tizenkilencedik század végén magával ragadta az akkor kibontakozó Kelta Újjászületés (Celtic Revival) mozgalom, amely az angol irodalmi és kulturális hatásokkal szemben, a dekolonizáció szellemében indult útjára. A mozgalomban való részvételével hozzájárult az ír örökség feltárásához és megismertetéséhez, valamint a hagyományos ír kulturális értékek megőrzésében is fontos szerepet játszott. A misztikus és okkult témák és képek, melyek korai műveiben megjelennek, nagyban meghatározták életének és munkásságának alakulását. A huszadik századi modernizmus szintén hatással volt műveire, az ő modernizmusa azonban az ír hagyományokra is támaszkodott. Yeats kiemelkedő alakja volt az írországi színházi mozgalomnak: a századfordulón az Ír Irodalmi Újjászületés (Irish Literary Revival) egyik vezető alakjaként, mint alapító tag és igazgató tevékenykedett a dublini Abbey Színházban (Abbey Theatre) és részt vett az új ír színdarabok népszerűsítésében. Az ír nemzeti irodalmi és kulturális életben végzett munkájáért és kiemelkedő művészi eredményeiért 1923-ban Nobel-díjjal tűntették ki. Költői, drámai és prózai műfajokban hatalmas életművet hagyott hátra 1939-ben bekövetkezett halálakor. James Pethica írása, „Yeats, a folklór, és az ír legenda” (Yeats, folklore, and Irish legend) címmel jelent meg a The Cambridge Companion to W. B. Yeats című kötetben, 2006-ban. A tanulmány azért jelentős, mert végig követi Yeats pályáját a hagyományok és a folklorisztikus elemek iránti korai szenvedélyének kibontakozásától az ír nemzeti mozgalomban való részvételén át egészen művei modernségének kialakulásáig. A szerző tanulmányának magyarra fordításával célom az, hogy a magyar közönség egy színvonalas szövegen keresztül közelebb kerülhessen Yeats írásaihoz és azok nemzeti szempontból jelentős hátteréhez. Ugyanakkor így kívánok tisztelegni az író előtt születésének 150. évfordulója alkalmából. 56 �Kutatóterület A fordítási munkálatok során nagy segítségemre volt Dr. Bertha Csilla, a Magyar Yeats Társaság tiszteletbeli elnöke és Dr. Kurdi Mária, a Pécsi Tudományegyetem Anglisztika Intézetének egyetemi tanára. Ezúton is hálásan köszönöm nekik a rengeteg időt, energiát és segítséget, valamint hasznos instrukcióikat és szakmai útmutatásaikat, melyek nagyban előmozdították a cikk magyar nyelvű változatának létrejöttét. Továbbá köszönöm a szerző, James Pethica hozzájárulását a tanulmány magyar fordításának közléséhez. Ezen kívül köszönetet mondok a Cambridge University Pressnek azért, hogy James Pethica „Yeats, a folklór, és az ír legenda” című cikkének főbb részeit engedélyezte számomra magyar nyelven újraközölni. A cikk a Marjorie Howes és John Kelly által szerkesztett The Cambridge Companion to W. B. Yeats című kötetben, 2006-ban jelent meg először. (A fordító) Az író huszonegy éves korára már kialakult Yeats írásaiban két igen fontos kérdéskör. Ezek közül az, amely élete során keveset változott, a későviktoriánus kor tudományos racionalizmusának elutasítása volt a romantikus világlátás kedvéért. Tudatosságot jelez kánonja formálásában az a tény, hogy a „A boldog pásztor énekét” (The Happy Shepherd) a Válogatott versek (Collected Poems) című kötet elejére tette. A vers szerint a tudomány materialista megközelítése csupán a valóság „festett” és személytelen formáiról való tudást eredményezett, míg a képzelet birodalma – annak minden bizonytalansága ellenére – az önismeret legjobb lehetőségét kínálja, valamint vigaszt jelent a „beteg” és rohanó világ számára (VP 64-5, Yeats versei 9). A másik, az írót szintén állandóan foglalkoztató kérdés, amelyhez Yeats gyakran ambivalensen, illetve változó módon viszonyult, azt az igényt fejezte ki, hogy önmagát kimondottan ír íróként határozza meg, és az „írséget” sajátos kulturális identitásnak tekintse. Yeats érdeklődése az ír folklór és a hősi legendák iránt a fenti két, egymástól látszólag független gondolatkört intenzív és produktív módon kapcsolta össze, különösen életpályája első két évtizedében. A folklór és a legendavilág olyan anyagot kínált írásai számára, amely éles ellentétben állt a kortárs urbánus világ megmerevedett szokásaival és problémáival, ugyanakkor megkülönböztetetten írnek tekinthette és felhasználhatta a legfőbb ír nemzeti mítoszok megteremtésében. Mint titokzatos jelenségek, metaforikus, vagy allegorikus formában kifejezett ősi bölcsességek, továbbá hagyományos elbeszélő formák tárháza, a folklór okkult, filozófiai, és irodalmi szempontból is vonzó volt számára. A hősi legenda hasonlóképpen vonzotta érzelmileg és intellektuálisan egyaránt, mivel úgy hitte, hogy csakis 57 �Kutatóterület hősi cselekedet révén fejezhető ki teljesen az egyéniség, s teszi lehetővé a szenvedélyes hősköltészet megszületését, amilyet maga is írni vágyott (UPi 84). A Versek (Poems) (1895) megjelenéséig Yeats korai irodalmi eredményei nagymértékben folklorista munkáján alapultak. Az 1894-ig írt vagy szerkesztett tíz kötete közül három folklorisztikus mű: Az ír parasztság tündér- és népmeséi (Fairy and Folk Tales of the Irish Peasantry) (1888), Ír tündérmesék (Irish Fairy Tales) (1892), A kelta homály (The Celtic Twilight) (1893), illetve két másik mű, a Történetek Carleton-tól (Stories from Carleton) (1889) és a Hagyományos ír mesék (Representative Irish Tales) (1891). Az utóbbiak anyaga jelentős antropológiai és folklór vonatkozásokat tartalmaz. Az ifjú Yeats az 1880-as években „sokféle utat kipróbált”1 (VP 845) a spirituális valóságélmények kutatása során. Miközben a teozófia és ezoterikus buddhizmus iránti, korán kialakuló lelkesedésével, valamint az okkult iránt kibontakozó érdeklődésével ugyancsak felháborította racionalista gondolkodású apját, a költő hamar felismerte a folklór és a legenda, mint a képzelet forrásának értékeit, és mint a nemzeti identitás formálásának lehetséges alapját. Elsőként megjelent prózai műveiben, két 1886-ban Samuel Ferguson költészetéről írott cikkében bizakodva kijelenti, hogy „a nagy legendák… a nemzetek szülőanyjai” (UPi 104), és hogy az ír legendák „csodaszerként tudják nemzetünket gyógyítani”(UPi 82). Ez a felfogás a frissen megalakult Dublini Ifjú Írek Társasága (Dublin Young Ireland Society) iránti lelkesedését tükrözi, amely ír művek népszerűsítése és inspirálása révén törekedett az ír nemzeti érzések erősítésére. A társaság neve az 1840-es évek patrióta Ifjú Írország Mozgalmát (Young Ireland Movement) idézte meg. John O’Leary hatására – aki 1885-ben tért vissza Dublinba, miután a Féni (Fenian) Társaság vezető tagjaként a brit uralom elleni fegyveres ellenállás szítása miatt húsz évre száműzték, – Yeats egyre több ír irodalmi és történelmi művet kezdett olvasni. Később némi túlzással úgy emlékezett erre vissza, hogy az „[Ifjú Írek Társasága] vitáiból, az O’Learyvel folytatott társalgásból, és az ír könyvekből – melyeket kölcsön vagy örökbe adott nekem – jött minden, amibe belekezdtem azóta” (A 104). Az 1889-re kialakult meggyőződése, hogy az irodalmi tradíció nélkülözhetetlen a nemzeti tudat építésében, sokat idézett szólássá vált: „nincs nagy nemzet irodalom nélkül, és értékes irodalom nemzet nélkül” (LNI 12). Olvasmányai révén azonban hamarosan világossá vált Yeats számára, hogy Írországban nem volt meg az irodalmi hagyomány folytonossága. Az ország társadalmi és intellektuális életét egyrészt a gyarmati helyzet határozta meg, másrészt, ahogy Lady Gregory mondaná, a „két nagy földcsuszamlás” a tizenkilencedik századi történelemben: az éhínség, és egy elenyésző kisebbség kivételével2 az emberek többségének az ír nyelvről angolra való 58 �Kutatóterület áttérése. Ezen traumák következtében a nemzeti kultúra folytonossága jórészt elveszett, nem beszélve az irodalmi kultúra folytonosságáról. Azok az írások, amelyek a hagyomány megteremtését szolgálhatták, részben angol szövegek voltak, részben ír nyelvűek; angol irodalmi modelleket követtek, de merítettek ír modellekből is. Születtek művek olyan íróktól, akik elutasították a britekkel való politikai kapcsolatot és olyanoktól, akik támogatták azt. Voltak írások olyanoktól, akik a brit közönséget keresték, és olyanoktól, akik az íreket szólították meg. A következő évtizedben Yeats arra a nehéz munkára vállalkozott, hogy hagyományt teremtsen a gyarmatosított kultúra ilyen mértékben eltérő irodalmi produktumaiból. Körülbelül 1889től kezdve ismételten szorgalmazta, hogy az ír íróknak „ír témákhoz kellene fordulniuk” (LNI 31). Azonban a kérdés, hogy mit lehet autentikusan „írnek” definiálni egyre vitatottabbá vált, amint az ország irodalmi újjászületése lendületet kapott az 1890-es években. Yeats-szet kezdetben a töretlen, ősi hagyományok megtestesülésének tartott szóbeli kultúra vonzotta, mint olyan terület, amelyben alapvető nemzeti vonások tárulnak fel és mentes marad az irodalmi művekre jellemző nyelvi és politikai törésvonalaktól. Az ír parasztság tündér- és népmeséi bevezetőjében lelkesen hangoztatja, hogy az ír nyugati tengerparton élő kelták érintetlenek maradtak „a Korszellemtől”, és az ő világukban még mindig fellelhető népmesék kapcsolata nem szűnt meg a távoli ír múlttal, valamint a „látomásos” tudásanyaggal, amely mára „a városi emberek számára” elérhetetlen (P&I 3–5). Kijelentéseivel Yeats egyfajta intellektuális tradícióban helyezte el magát. A tizennyolcadik század végén az érzelmet az értelem felé helyező romantikus mozgalom részeként rendkívül népszerűvé vált az a gondolat, hogy a népmesék tele vannak olyan tapasztalatokkal és érzelmekkel, amelyek kifejezőbbek és autentikusabbak, mint a tanult emberek mesterkélt kultúrája és művészete. A német kritikus, Johann von Herder például azt bizonygatta, hogy „a nép kultúrája” (Kultur des Volkes) az emberiség világegyetemben elfoglalt helyének alapvető kérdéseivel foglalkozik, és ezáltal feltárja az emberi tapasztalat történelmen átívelő, legfontosabb igazságait. Az ilyenfajta nézetek hozzájárultak James Macpherson 1760-as években kiadott költeményeinek szenzációs népszerűségéhez, amelyek állítólagos szerzője Osszián, egy történelem előtti, meghatározatlan, távoli időben élő, gél harcos-költő lett volna. Macpherson „Ossziáni” versei, amelyek tulajdonképpen csupán adaptációi és imitációi voltak az író által Skóciában gyűjtött gél anyagoknak, több mint egy évtizedig népszerűségnek örvendtek és sok ismert romantikus szövegre hatottak még azután is, hogy kortársi eredetüket felfedték. Macpherson sikerét követően virágzott a népi kultúra romantikus népszerűsítése: folyamatosan jelentek meg tematikus gyűjtemények, mint például a Gyermek- és családi mesék (Kinder- und Hausmärchen) (1812- 59 �Kutatóterület 15), a Grimm testvérek által egybegyűjtött tündér- és népmesék. Yeats első önálló folklórgyűjteményei után, 1890-ben jelent meg Sir James Frazer széles körben népszerűvé vált művének, Az aranyágnak (The Golden Bough) az első kötete, amely az emberi hitvilág, a mitológiák, és a társadalmi intézmények komparatív antropológiai elemzését nyújtja. Ez a mű késő-viktoriánus magabiztossággal vetette fel, hogy a társadalom a primitív és mágikus hitektől a vallási szellemiség, végül a tudományos gondolkodás irányába fejlődik. Kezdetben Yeats erősen azonosult a folklór romantikus iskolájával; kiemelte összegyűjtött anyagainak képzeleti gazdagságát és a nép természeti tudásának erejét, mint a terméketlenség ellenszerét, melyet Frazer kifejlődött kultúraként határozott meg. A parasztság „tudományos” vagy komparatív elméletekkel való leírása, illetve a történetek antropológiai interpretációja helyett a Tündér- és népmesékben elsősorban irodalmi és a folklorisztikus légkör megteremtését tűzte ki célul. Ahogy 1890-ben fogalmazott: „a képzelet impulzusa – az élet eszenciája – az, amire oly nagy szükségünk van a népi kultúrából. A lakoma után hadd gyűjtse a Tudás a morzsákat kamrájába” (UPi 189). Egy bíráló kritikájára, miszerint a könyvben közölt írásai tudománytalanok, Yeats azzal felelt, hogy az a folklorista, aki „csupán tudományos”, elkerülhetetlenül „híján van a történetei hatásos elbeszéléséhez szükséges árnyalt beleérző képességnek”. „A tudomány embere” – tette hozzá – „gyakorta olyan személy, aki eladta a lelkét a szabályokért; s ezért amikor lejegyez egy népmesét, erőfeszítései ellenére nem marad abból más, csupán egy szánalmas, élettelen valami”(UPi 174). A gyűjtemény képzelőerőt inspiráló funkcióját azzal is jelzi, hogy a történetek közé azokhoz tartalmilag kapcsolódó verseket is betesz Yeats: Fergusontól, William Allingham-től, és James Clarence Mangan-tól (olyan íróktól, akiket Yeats akkoriban kulcsfontosságú elődeinek tartott a legendákat és folklórt beépítő írásaik miatt), továbbá az akkor élő íróktól, Ellen O’Leary-t, A. P. Graves-t, és Yeats-szet magát is beleértve, ezzel mintegy megjelenítve a történetek kreativitásra inspiráló értékét. Yeats azonban már ekkor felismerte a tisztán romantikus és irodalmi folklór előtérbe helyezésének lehetséges veszélyét. Ha a „tudományosság” vagy a teoretikus megközelítés feltehetően destruktív szkepticizmussal jár, és arra ösztönöz, hogy keretbe foglaljunk „minden mesét úgy, mintha a szatócs számlája volna: egy tételnyi tündérkirály, egy tételnyi királyné”, az irodalmiság hasonlóképpen kockázatos, mivel csupán az emberi képzelet kielégítésére szolgál. Yeats megjegyzi, hogy a tizenkilencedik század közepén az ír folklórgyűjtők sokszor csak azt hallották meg, amit akartak, vagy az anyagot úgy formálták, hogy politikai, irodalmi meggyőződésüket fejezze ki. Ezáltal hamis sztereotípiákat alkottak az ír parasztság életéről ahelyett, hogy megragadták volna „a kelták 60 �Kutatóterület legbensőbb lényegét” (P&I 7–8). Az a törekvés, hogy gyűjteményei irodalmiak, de egyben „autentikusak” legyenek, állandó problémát jelentett Yeats-nek. Különösen nagy kihívást jelentett számára, hogyan viszonyuljon az összegyűjtött tündérmesék okkult és természetfeletti tartalmaihoz. Miközben hinni akart a természetfeletti világban, felismerte, hogy közönségének nagy része azt gondolja, hogy a tündérekről és manókról szóló történetek írásával „csupán megpróbált egy keveset visszahozni a románcok egykori, gyönyörű világából ebbe a gépies századba” (P&I 58), és gyűjteményeit hóbortos műveknek tekinti. Éppen ezért folklórgyűjteményeinek bevezetőit nagy körültekintéssel fogalmazta, elhomályosítva saját tényleges nézeteit (melyeket nyíltabban fejezett ki kisebb újságcikkeiben, vagy amikor érdeklődő közönséget szólította meg) csak annyit írt, hogy „az ír parasztság még hisz a tündérekben” (P&I 58). Ezen stratégia ellenére sem csitult benne a kétség, hogy összegyűjtött történetei vajon a természetfelettibe vetett valós hitet nyújtják-e, és valós jelenségekre utalnak-e, vagy csupán a képzelet játékát fejezik ki. Még aggályosabb volt számára, hogy gyűjteményei csak Sligo egy adott területéről származtak, ahol jól ismerték őt, míg „néhány mérfölddel északra”, ahol „idegennek” számított, „nem talált semmit” (Myth 94). Ez a tény arra sarkallta, hogy átgondolja, pusztán csak azt mondták-e neki, amit – köztudottan – hallani akart. Szkepticizmusát gyűjteményei keletkezéseinek körülményeiről megpróbálta eloszlatni: úgy vélte, „kétségkívül jobb hinni sok esztelenségben és egy csekélynyi igazságban, mint a tagadás kedvéért megtagadni az igazságot is és az esztelenséget is” (CT 13). Egy bizonyos fokú óvatosság szinte mindig jelen volt a természetfeletti és okkult jelenségekről adott lelkes beszámolóiban. Yeats folklórral kapcsolatos munkásságát már A kelta homály megjelenése előtt kezdték beárnyékolni Douglas Hyde kétnyelvű kötetei, A tűzhely mellett (Beside the Fire) (1890) és A connacht-i szerelmes dalok (The Love Songs of Connacht) (1893). Hyde jól beszélt írül, továbbá bensőséges kapcsolata a vidéki emberekkel és alapos ismerete az ír népi költészetről éles ellentétben állt azzal, hogy Yeats nem tudott írül, ami az utóbbi író gyűjtői és irodalomtörténeti tevékenységének egyaránt korlátot szabott. Emellett Yeats egy olyan hiteles hangot fedezett fel Hyde munkájában, amilyet ő maga nehezen tudott elérni. Mi több, Hyde a Gél Liga (Gaelic League) alapítójaként, amely az ír nyelv újjászületése mellett elkötelezett szervezet volt, 1892-től kezdődően az ír kultúra szisztematikus „de-anglicizálását” szorgalmazta. Ez olyan programot jelentett, amely az „autentikus” írség körüli kortárs viták sorát generálta és megosztotta a résztvevőket. Jóllehet Hyde ideológiailag nem volt radikális és jó kapcsolatot ápolt Yeats-szel, a „de-anglicizálás” melletti kampánya szakadékot teremtett azok között, akik 61 �Kutatóterület erősen kritizálták az úgynevezett „Nyugati Britonizmust” (West Britonism) – ez az írség lefokozását jelentette az angol nyelv és szokások átvételével) – és az olyan nemzetvédők között, mint Yeats, akik úgy hitték, hogy a merev kulturális szeparatizmus a gyakorlatban lehetetlen, politikailag pedig meggondolatlan fejlemény volna. Yeats tovább dolgozott a nemzetépítés különböző formáinak támogatásán és azt remélte, hogy egyesítheti az ír nemzetvédőket egy közös ügy érdekében. Az 1897-es nyári „Kelta Színház” (Celtic Theatre) ügyében közölt felhívásában írja, hogy „minden ír ember támogatására [számít, hogy] olyasmi valósulhasson meg, amely a megosztó politikai kérdésektől független” és ígéri, hogy a „kelta és ír darabok”, amelyeket bemutatnak, „Írország legmélyebb gondolatait és érzelmeit viszik színpadra” (CLii 123–4). Az ilyen törekvéseket, melyek az ír identitás tágabb érvényű elképzelésén alapultak, azonban egyre inkább támadás érte. Yeats hamarosan érezte, hogy jobb lenne elhagyni a „kelta” szót, mert túlságosan meghatározatlan a jelentése. A Leader című lapnak írott levelében azt állította, hogy soha nem használta a „’kelta jegy’ és ’kelta reneszánsz’ kifejezéseket, vagy ha mégis, akkor csak másoktól vett idézetekben” (CLii 568). Az Ír Irodalmi Színházat (Irish Literary Theatre) (ahogyan sürgősen átnevezték) az angol nyelvű színdarabok, brit és európai dráma modellek alkalmazása, és egyben az ír nyelv újjáélesztésének akadályozása miatt kritizálták. Ezáltal Yeats sokévnyi munkája, hogy az ír irodalmat és az ír nacionalizmust az elfogult és szűklátókörű patriotizmustól mentesítse, hiábavalónak tűnt. Hogy az „Ír Írország” képviselőinek ellenségességét megtörje, egy 1899-es beszédében kijelentette, hogy ír tudás hiányában „ha tetszik, ha nem, könyveit angolul írja, és arra szorítkozik, hogy annyi ír gondolattal és érzelemmel töltse meg azokat, amennyivel csak tudja, mivel senki sem képes egyszerre két nyelven művelni az irodalmat egy élet során.” Amikor úgy tűnt, hogy Yeats romantikus és irodalmias folklórja menthetetlenül a kritikák kereszttüzébe került, éppen időben érkezett támogatás Lady Augusta Gregory (1852-1932) barátsága révén. A kelta homály olvasása inspirálta Lady Augustát folklórgyűjtésre, így felkereste Yeats-szet amikor az Gregory galway-i otthonának közelében tartózkodott 1896-ban. Hamar barátság alakult közöttük a Gregory által a régióban gyűjtött folklóranyagokkal teli számos jegyzetfüzet átlapozása során. Noha Lady Gregory-t is a nacionalizmus alapvetően romantikus eszméi motiválták, és osztozott Yeats nemzeti identitást építő törekvéseiben, Írország irodalmi, mondabeli, és folklór forrásaira támaszkodva – Gregory hangoztatott alapelve az volt, hogy „Írország méltóságát helyre kell állítani”3 – egyéni tehetségével újraélesztette Yeats lelkesedését a folklór iránt. Mint gyűjtő, Gregory igen jó képességekkel és személyes energiával rendelkezett. A lassan dolgozó Yeats 62 �Kutatóterület később csodálattal emlékezett vissza, hogy Lady Gregory „házról házra vitt népi történeteket gyűjteni” és micsoda sebességgel ”írt le, ha emlékezetem nem csal, kétszázezer szót” (A 298). Ennél is értékesebb tulajdonságai között szerepelt a precíz jegyzetelési szokás, hogy mikor, hol, és kitől gyűjtötte az anyagot, valamint képessége a galway-i nyelven hallottakat nagyrészt szó szerinti rögzíteni. Ez a helyi dialektus, melyre Yeats úgy tekintett, hogy „egy régi ízes beszéd, részben Tudor szókinccsel, s részben a még mindig gélül gondolkodó emberek formálta szintaxissal” (LE 207) adja az idiomatikus „kiltartani” beszéd alapját. Ennek használata hamarosan Lady Gregory színdarabjainak megkülönböztető jegyévé vált. Az írónő fonetikusan rögzített jegyzeteiből vett szó szerinti idézeteknek köszönhetően, Yeats művei nagyobb tudományos és nyelvészeti autentikusságra, továbbá antropológiai pontosságra tettek szert, ellenszéréül annak a tendenciának, hogy elvont gondolatok és irodalmi hatások kaptak bennük általában helyet. Így Yeats képesebbnek érezte magát arra, hogy versenyezzen a lenyűgöző tudományos „pontosság” és irodalmi erő kombinációjával, melyet annyira csodált Hyde műveiben. (UPi 188). Közös munkája Lady Gregory-val hat terjedelmes folklórról szóló cikket eredményezett, melyek 1897 és 1902 között jelentek meg. A kelta homály (1902) javított és bővített kiadásban jelent meg, melyben a galway-i gyűjtéseken alapuló új fejezetek terjedelemben nagyjából megegyeztek az első kiadásból megtartott sligo-i anyagokkal. A kelta homály új kiadásában Yeats továbbra is a folklór imaginárius értékét hangsúlyozta, azonban jól kivehető, hogy inkább összehasonlító antropológiai megközelítésben foglalkozik a keresztény és pogány hitvilág kapcsolatával, melyek együtt voltak jelen a parasztság életében. 1899 után Yeats energiái egyre inkább a színházi mozgalom felé irányultak, és ezen a téren is nyilvánvaló, hogy a népi kultúrára változó módon tekintett. Bár kezdetben megpróbált „népi” színdarabokat írni, érdeklődése és fogékonysága a szimbolista drámák iránt – melyekben az egyedi művészi erő a hétköznapi valóság fölé emelkedik – ismételten elterelték a vidéki ír emberek realista ábrázolásától. Douglas Hyde A kötél sodrása (Casadh an tSug´ ain (The Twisting of the Rope)) címmel 1900 nyarán Yeats szövegkönyve alapján készült műve, továbbá Yeats Cathleen ni Houlihan-je, amelyet Lady Gregory-val közösen írt 1901-ben, olyan színművek, melyek a paraszti realizmus népi hatást mutató történelmi környezetében játszódnak. Yeats figyelme elsődlegesen a látomásos költőre, mint központi szereplőre irányul, akinek veszedelmesen lenyűgöző nyelvezete felizgat és megoszt egy helyi közösséget. Az Ahol semmi sincsben (Where There is Nothing) (1902) ez a téma még prominensebben jelenik meg, de itt a látomásos költő, Paul Ruttledge és egy csavargókból 63 �Kutatóterület álló banda, akikre pillanatnyilag hatással van, teljesen eltérő kulturális háttérrel rendelkeznek. Yeats megfogalmazása a csavargók „rögös korabeli életét” (VPl 1295) illetően inkább saját képzelete igényének felel meg, mint a paraszti kultúrában megfigyelhető valóságának. 1903 után fokozatosan erősödött Yeats érzése, hogy a művészet funkciója hasonló a valláshoz, a művész szerepe pedig a magányos lázadóéhoz. Továbbra is kivételesnek tartotta a gazdag hagyományt képviselő vidéki emberek „ősi képzeletvilágát,” ám felismerte, hogy ez a hagyomány a modernitás és a burzsoá értékek előretörésével már jóformán eltűnt. Synge 1907-es A nyugati világ bajnoka (The Playboy of the Western World) című darabja elleni tiltakozások nyomán a „Költészet és hagyományban” (Poetry and Tradition) (1907) keserűen elutasítja a korabeli Írországot, ahol a „közvetlen haszonelvűség” győzedelmeskedett a magasabb eszmények felett. Azt is jelzi, hogy „a vidéki hagyományok” eltűnésével a továbbiakban a középkori udvarok elmélkedésre inspiráló értékeit példának tekintő életet választja, hogy a tradíciók iránti személyes igényét kielégítse (E&I 260). Ezt követően a folklór az ősi hagyományokban gyökerező értékei és speciálisan ír jellegzetességei miatt érdekelte. Két 1914-ben írt esszéjében például, melyeket Lady Gregory kétkötetes gyűjteményéhez – Látomások és hiedelmek Nyugat-Írországban (Visions and Beliefs in the West of Ireland) (1920) – írt, figyelme a terjedő „modern spiritualizmusra,” Swedenborg-ra, a médiumokra és az okkultra összpontosul inkább, mint az ír nép hitvilágának részleteire. A „Költészet és hagyomány” lapjain Yeats sajnálatát fejezte ki, hogy „Írország nagy pillanata” „az ideális Írország” megteremtésére, melyért ő maga dolgozott, „tovatűnt” (E&I 260). „A halász” (The Fisherman) (1916) című versében erről az elveszett lehetőségről tovább elmélkedik, és nyíltan bevallja, hogy az ír parasztok „bölcs és egyszerű emberekként” való korábbi eszményítése, amely arra inspirálta, hogy „saját népének írjon,” csupán „álom” volt. (VP 347–8). Habár a vers az önámító romantika elutasításával indul a keserű, ám szükségszerű realizmus felé fordulással – az önkritikára való törekvés gesztusaként, mely Yeats középső időszakának jellemzője –, végül a szöveg szembefordul a kezdeti tagadással. Megvetve a „valóságot,” Yeats kortársai helyett inkább az általa elképzelt vidéki embernek szándékozik írni, akinek magánya és mesterségében való elmélyedése párhuzamba állítható Yeats magányosan gyakorolt művészi hivatásával. „A halász” megírásával az ír parasztság és a folklór elvontan jelenik meg nála, amely már akkor kezdődött, amikor korábban a „paraszti beszédet” részesítette előnyben a korabeli kulturális szokásokkal szemben. Míg Yeats nagy álma a hősi ír modellek alkalmazása volt, amelyek 64 �Kutatóterület egy „gazdagabb és intenzívebb” ír irodalmat inspirálhattak volna, a kelta kéziratok fordítása és terjesztése tudományos erőfeszítést igényelt, de erre Yeats nem volt képes és nem is állt szándékában ilyesmire vállalkozni. Következésképp a legfontosabb ír legendák gyűjteményének megalkotására vonatkozó célja majdnem két évtizedre meghiúsul. Az 1880-as, 1890-es években Standish O’Grady Írország története: A hőskor (History of Ireland: The Heroic Period) című műve egy volt a kevés megjelent legenda-történeti könyv között, melyet elfogadott (bár ezt sem teljes meggyőződéssel). Eközben a „mind közül legjobb” forrás – az ulsteri mondakör történeteiből álló, A cooley-i marha portya (Ta´in Bo´ Cuailnge, angolul The Cattle Raid of Cooley) – „lefordítatlanul és kiadatlanul [hevert] a Királyi Ír Akadémia (Royal Irish Academy) polcain.” (LNI 33). Ahogyan azt 1890-es években megjelent versesköteteinek számos jegyzete is jelzi, a megfelelő kiadványok hiánya frusztrálta Yeats-szet. Rövid, glosszárium stílusú magyarázatai a mondabeli háttérről és az ír kifejezésekről a Kathleen grófnő és más legendák és versekben (The Countess Kathleen and Various Legends and Lyrics) (1892) és a Versekben (Poems) (1895) A szél a nád között (The Wind Among the Reeds) (1899) című kötetben már jóval hosszabbak lettek, egyedül a nyitó vershez („A sidhe-i lovasok” (The Hosting of the Sidhe)) több mint ezer szónyi prózai szöveget rögzített a kontextus magyarázataként és a tizenhatsoros vers legendás alakjainak beazonosítására. Lady Gregory fordításai az ulsteri mondakör legendáiból a Cuchulain, az ulsteri hősben (Cuchulain of Muirthemne) (1902), és a Féni mondakör legendáiból az Istenek és harcosokban (Gods and Fighting Men) (1904) Írország hőstörténeteit végre hiánytalanul elérhetővé tették Yeats számára. Az első oly erős hatással volt rá, mind témája, mind a „kiltartáni” stílus „emelkedettsége, egyszerűsége és lírai magaslatai” révén, hogy azt Yeats „az én időm Írországában kiadott legjobb könyv[nek]” (UPii 328) tartotta. 1903 és 1907 között Yeats fő munkája a Deirdre-ről („Írország Helenéjéről”) szóló színdarab volt. 1907-ben költői és drámai kánonját áttekintve megjegyezte, hogy „[m]ajdnem minden történet, amelyet felhasználtam, és az emberek akikről beszéltem” Lady Gregory két legendagyűjteményéből való. Hangoztatta, „[h]ogyha a verses drámát szerető jelenleg kis dublin-i közönségem növekszik, azt ennek a két könyvnek, a próza mesterműveinek köszönhetem, melyek a régi történeteket az írek számára mindenütt olyannyira ismerőssé teszik, mint amennyire Artúr király és lovagjainak története ismerős a mindenkori könyvolvasók számára” (VPl 1282–3). Lelkes elmélyülését az ír hősi legendákban 1907 körül azonban megingatta az a kiábrándulás, melyet, Synge A nyugati világ bajnokának (The Playboy of the Western World) negatív fogadtatása okozott benne. Az 1908-as év közepén írt „Szavak” (Words) kifejezi az Írországban erőre kapó 65 �Kutatóterület nyárspolgáriság miatt érzett haragját: mely szerinte „keserűen vak ország” (VP 256). A „Megbékélésben” (Reconciliation), melyet azon az őszön írt, miután Maud Gonne iránt újra lángra lobbant szerelme, eldönti, hogy megszabadul a hősi, „régi dolgokról” való írásmód „kard[jaitól], koron[áitól], sisak[jaitól],” a valóság iránti aktív elköteleződés érdekében (VP 257, Yeats versei 70). 1907 után az ír hősi legenda hatása egyre kevésbé jelent meg Yeats költészetében. Számos más, nem ír hősi inspirációforráshoz nyúlt, nevezetesen a klasszikus mitológiához, különösen ahogy az Írország korabeli fejlődése által okozott csalódása fokozódott a Nagy Britanniától való 1923-as elszakadást követően. „A halászhoz” hasonlóan „1913. szeptember” (September 1913) című művében keserűen kijelenti, hogy a „[r]omantikus Írföld halott, / O’Learyvel a sírba tért” (VP 289, Yeats versei 78). Az általa létrehozott mitológiák erejébe vetett hite erősödött, a régi ír hősi legendák megújító értékébe vetett hite viszont alábbhagyott. Az ulsteri ciklusra alapozó későbbi színdarabjaiban – A sólyom kútja (At the Hawk’s Well) (1917), Emer egyetlen féltékenysége (The Only Jealousy of Emer) (1919), és Cuchulain halála (The Death of Cuchulain) (1939) – az eposzi források olyannyira vegyültek saját önéletrajzi vonatkozásaival, hogy nehéz elválasztani Yeats nemzeti mítoszait önmaga mítoszaitól. Így jelezte, hogy a továbbiakban teljesen beolvasztotta alkotói tudatába az ír hősi témákat annak ellenére, hogy ezekben a színművekben elsősorban a japán nó játék hagyományaira épített drámai stílusának kialakításához. Állandó vonás ezekben a színdarabokban, például A csontok álmodásában (The Dreaming of the Bones) (1919), a nemzeti mélypont pillanatában egy hős megjelenése, akinek szenvedélyes ereje, vagy rendíthetetlen önfeláldozása képes megváltani kultúrája terméketlenségét vagy ideáljainak elvesztését. Ez a téma központi jelentőségűvé vált utolsó írásaiban. Utolsó műveiben Yeats azt állítja, hogy „ifjonti terve” végül megvalósult. Az 1916-os Húsvéti Felkelést (1916 Easter Rising), amely az ír függetlenség kiindulópontja, a Cuchulain legendák által inspirált hősiesség tette lehetővé (részben Yeats műveinek köszönhetően, melyek hozzájárultak annak népszerűsítéséhez). Ragaszkodott a nemrég elhunyt ír vezéralakok hősi és félig legendás szerepének elismeréséhez – közöttük voltak művésztársai, Lady Gregory és John Synge –, akik megalkották az újonnan függetlenné vált nemzet történelmét. A „Viszontlátás a Municipal Galleryban” (The Municipal Gallery Revisited) című versben ezeknek a vezéralakoknak, művészeknek a képeit hosszasan nézegetve, „[n]em ifjuság[a] holt Írország[át]” látja, hanem „[a] költők elképzelte szörnyű és vidám” országot (VP 601-02, Yeats versei 211). A „szürke” racionalizmus bénította modern Írország újjászületését 66 �Kutatóterület ezzel teljesnek mutatja be: Yeats „megszentelt” (VP 604) barátai az ír nemzeti hősiesség képét példázzák, melyet olyan költők képzelete közvetített és formált újra, mint maga Yeats. (Fordította: Somogyi Kitti) Jegyzetek Itt, és a továbbiakban ahol a fordító nevét külön nem jelölöm, az idézetet saját (S. K.) fordításomban közlöm. 2 Lady Augusta GREGORY, Poets and Dreamers, Gerrards Cross: Colin Smythe, 1974, 40. 3 Lady Augusta GREGORY, SeventyYears, Gerrards Cross: Colin Smythe, 1974, 307. 1 Rövidítések A Autobiographies. Ed. William H. O’Donnell and Douglas N. Archibald. New York: Scribner, 1999. The Collected Letters of W. B. Yeats: Volume Two, 1896-1900. Szerk. CLii Warwick Gould, John Kelly, Deirdre Toomey. London – New York: Oxford University Press, 1997. CT The Celtic Twilight. London: Lawrence and Bullen, 1893. E&I Essays and Introductions. London – New York: Macmillan, 1961. LE Later Essays. Szerk. William H. O’Donnell. New York: Scribner, 1994. Letters to the New Island. Ed. George Bornstein and Hugh Witemeyer. LNI London and New York: Macmillan, 1989. Myth Mythologies. London – New York: Macmillan, 1959. Prefaces and Introductions. Szerk. William H. O’Donnell. London – New P&I York: Macmillan 1989. Uncollected Prose by W. B. Yeats. Vol. I. Szerk. John P. Frayne. London: UPi Macmillan; New York: Columbia University Press, 1970. Uncollected Prose by W. B. Yeats. Vol. II. Szerk. John P. Frayne, Colton UPii Johnson. London: Macmillan, 1975; New York: Columbia University Press, 1976. The Variorum Edition of the Poems of W. B. Yeats. Szerk. Peter Allt, Russell VP K. Alspach. New York: Macmillan, 1957. VPl The Variorum Edition of the Plays of W. B. Yeats. Szerk. Russell K. Alspach. London – New York: Macmillan, 1966. 67 �Kutatóterület A szövegben előforduló Yeats-versek magyar fordításai YEATS, William Butler, „1913. szeptember.” Ford. Imreh András. William Butler Yeats versei. Szerk. Ferencz Győző. Budapest: Európa Könyvkiadó, 2000. 78-79. —. „A boldog pásztor éneke.” Ford. Rab Zsuzsa. 9-11. —. „Megbékélés.” Ford. Szabó T. Anna. 70-71. —. „Viszontlátás a Municipal Galleryban.” Ford. Jékely Zoltán. 211-213. 68 �Kép-tér Egy el nem mondott kiállításmegnyitó vázlata* FÖLDI PÉTER Csingiz Ajtmatov Évszázadnál hosszabb ez a nap című regényében ír az emlékezetét vesztett fiúról, akit anyagyilkossá tesz az, hogy megfosztották saját múltjától. Az értékőrző kötődések kitörlése a tudatból egy közösségre vonatkoztatva még rémisztőbb: emlékezetét vesztett család, emlékezetét vesztett város, emlékezetét vesztett nemzedék, nemzet… Ezzel szemben – és ezért fontos ez a kiállítás – most fordított a helyzet, ugyanis létezik Salgótarjánban, Nógrád megyében egy képzőművészeti nyelven írt szellemi örökség, amit nemhogy kitöröl, de láss csodát, magához ölel a jelenkor, annak is a legfiatalabb nemzedéke. A módszer végetlenül egyszerű: tizenkét művész (festő, grafikus) tizenhét képét lerajzoltatjuk gyerekekkel. A múzeum raktárainak értékei „becsatlakoznak” a salgótarjáni művészeti iskolák (a Hibó Tamás Alapfokú Művészeti Iskola és a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola) szellemi vérkeringésébe. A közösség (a város, a megye…) a gyerekek segítségével újra birtokba veheti ezt a szellemi üzenetet, lefordítva, átértelmezve, aktualizálva a gyermeki lélek tükrében, az eredeti mű viszonylatában. * A Múlt és Jövő című kiállítás 2015. áprilisában rendhagyó módon mutatta be a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum tizenhét képét: a neves művészek alkotásait két, a városhoz kapcsolódó művészeti iskola (a Hibó Tamás A. M. I. és a Váczi Gyula A. M. I.) tanulói saját szempontjaik, elképzeléseik, igényeik szerint különböző képzőművészeti technikákkal dolgozták fel, így a gyermekmunkák, tanulói munkák az eredeti műalkotások mellett szerepeltek a kiállításon. A válogatást K. Peák Ildikó, a Dornyay Béla Múzeum főmuzeológusa, és Földi Péter, Kossuth-díjas festőművész végezte. Földi Péter beszéde a kiállítás megnyitóján technikai okokból nem hangzott el, a szöveget itt közöljük. 69 �Kép-tér Hogy a maga kora értékelte-e az alkotókat, az változó, sokkal inkább történelem már, illetve egyéni sors, sokszor nagyon is drámai sors: Hibó, Szujó, Morgan… de Czinke, Iványi Ödön, Somoskői Ödön is túl korán távoztak. Tudomásunk még van róluk, de üzeneteik intelmeit értjük-e, éljük-e, értékeljük-e önfeláldozásukat? Erre jön néhány gyerek, sok gyerek, nagyon sok gyerek, és befogadja, magáévá teszi a képi üzeneteket. Minden olvasat (másolat), minden gyermek gazdagítja az értelmezést, mert hozzátesz önmagából is az eredeti műhöz, ami az inspirációt adta, teljesen szubjektívek ezek a reflexiók, és ettől megkérdőjelezhetetlenül hitelesek. Előítéletek nélküli rácsodálkozás, társadalmi, politikai félrevezetettségtől függetlenül ott tündököl a rajzokon a mű csodája, esztétikai, erkölcsi, társadalmi, értékközpontú üzenete, a „tükrök homályától” megvilágosodottan. Ezekkel a képekkel soha eddig ilyen mélyen, ennyi empátiával, átéléssel nem foglalkozott senki. Ez nem művészettörténeti mérlegelés, besorolás a stiláris rendszerekbe, hanem mámoros műélvezet, egyéni, összességében közösségi tanulságokkal. A Végjáték című sci-fi-ben a gyermeki stratégia legyőzi a konvenciót, egy felnőttek által manipulált fajpusztító háborúban. Itt most szó sincs háborúról, fajpusztításról, ha van manipuláció, az szellem-mentő, a teremtő szellem, az emberi teremtőerő (az eredeti alkotók által megélt) újraélése. A forma újrafogalmazásával élővé válik a tartalom, az értelmezett vizuális jelek fölerősítik az üzenetet, a spontán esetlegességek pedig lebontják a képi nyelv távolságtartó korlátait, egy mindenki által érthető nyelven – a gyermekrajz nyelvén – szólnak. A szülő, a nagyszülő érti a gyermekrajz 70 �Kép-tér nyelvét, ha már „beszélni” nem is tudja, és így „győznek” a gyerekek, mert megrázó, megrendítő erővel szembesítenek egy igencsak összetett történelmi korszak „szellemi napvilágával”, a súlyosan történeti, társadalmi üzenetek máig érvényes igazságával. Balázs János mélyen intellektuális, varázslatos világa szinte szárnyakat kap a gyermeki képzelet által. Bölcs Baglyainak tobzódó színessége, Őslényének misztikus sejtelmessége visszaigazolja megítélésének egyetemes értékeit, nemcsak megyei, de országos és európai párhuzamok mentén is. Természetközeli létfilozófiája világviszonylatban teszi megkerülhetetlenné festészetét. Hegedűs Morgan alkotása (Születések) az egyéni sors tragédiáját társadalmi drámává növesztve szembesít a létezés küzdelmeivel, és ehhez képest szelídíti a gyermek élhetővé a születés jövőt ígérő lehetőségét, a szín líraiságával. (Formaképzésének természetközelisége, léttörvényeket kutató kozmikus mámora erős szálakkal köti Balázs Jánoshoz.) Jánossy Karneválja az álruha mögé rejtett személyes lét, az érzés mélységével, a gesztus expressziójával. És amit a gyerek hangsúlyoz, leképez: az egymásra találás őszinte érintését nem fedi, fedheti el semmilyen álca. Oláh Jolán tekinteteinek fájdalma folytatódik a gyermekrajzok tekintetében, de már az ő együttérző fájdalmaikkal átitatva. (Ha Kovács Bodor Sándor újraforgatná kivételes empátiával készült portréfilmjét, amelyben percekig csak Jolán festett tekinteteivel szembesülhetünk, most felfűzhetné a sorozatra a gyermeki tekintetek stilizált, mégis megrázó üzenetét.) Farkas András Kucsmás parasztfeje a földműves sors pszichés belső tartalmát kutatja. A talán leggazdagabb gyermekrajz-sorozat móriczi léptékű, „szálkásan” romantikamentes jellemváltozatokkal támasztja mindezt alá. Iványi Ödön atmoszférikus természeti lírája a csikók viháncoló mozdulataiban olvasható vissza a gyermekrajzokon. Lóránt János madáchi léptékben fogalmazott gondolatisága korszakos mű. A feszített ívek szikár eszköztelenségét ellenpontozó marionett-ördög elevenségét érezzük figyelmeztetőnek a gyerekek munkáiban. Somoskői Ödön rusztikusan fölépített Piac-ritmusát a montázs – ami róla készült – tette monumentálissá (pannószerűvé), az alkotó egy meg nem valósult belső vágyát váltva valóra. Hibó Tamás fuldoklója (Tempó), és ahogyan a gyerekek az arc arányainak növelésével egyre koncentráltabban fókuszálnak a kifejezés tartalmára. Gulliverje a szellem gúzsba kötöttségét láttatja. „Holnap a szellem napvilágát roppantják rád a hétszer gyávák”, írja Utassy. Mennyire a korszellem egylényegűségét érezhetjük! Tudtuk? Tudjuk? Már megint tudjuk? A gyerekek által életre keltett dombormű drótkötelei húsbavágóan teszik tapinthatóvá a máig érvényes, érzékelhetően aktuális üzenetet. Szujó Zoltán a delíriumos látomás háta mögé bújtatott iszonyata: 71 �Kép-tér az Őspatkány József Attilát idéző látomás (akkor mindez csak így volt kimondható), és a gyerek mindezt kiszűri, kihangosítja. Czinke Ferenc politikamentes lírája rebbenő költőiséggel szól. Színvilágának gyerekek általi továbbgondolása festői távlatokat is nyit. A szerelem mámorában született új élet lehetőségét a salgói vár tövében Mustó János képe idézi, legyen ez most már a rajzoló gyerekek jövője. Ezt a kiállítást gyerekek csinálták, üzeneteik azonban nekünk, felnőtteknek szólnak, a kortársaknak, akik felületesen vagy meg nem értéssel fogadták akkor a képeket. És az utódoknak, akik még csak most szembesülnek a művek üzenetével. A gyerekek, amit egyszer lerajzoltak, nem felejtik, őket nem kell félteni, ők bizonyosan őrzik majd a képek emlékét. Kivételes az a szellemi erő, ami ebben a kiállításban koncentrálódik. Salgótarján, Nógrád megye megkérdőjelezhetetlen szellemi öröksége ez a képanyag, és így iránymutató kell hogy legyen. Köszönet az ötletadóknak, a pedagógusoknak, a múzeumnak, az „eredeti” és az „újraalkotóknak” – a gyerekeknek. Nézzék meg alaposan, vállalva a szembesülést, mert mértékadó. 72 �Találkozási pontok „...egy pohár életvize” 105 esztendeje hunyt el Mikszáth Kálmán CSONGRÁDY BÉLA „Lehet halottakról élőként beszélni. Sőt, véleményt mondani abban a hitben, hogy a halott író nem szól vissza a születése után százötven évvel. Pedig visszaszól. A könyveivel fölfegyverkezve visszacsap, mint Zrínyi az Új Zrínyiászban. Csak ő a szivarjával hadonászik, harag nélkül. Megbocsátóan, méltósággal…” Gyorsan rögzítendő: nincs tévedés, Csaplár Vilmos írása szintén a Palócföldben, de 1997-ben, azaz tizennyolc évvel ezelőtt látott napvilágot, Mikszáth Kálmán 150. születésnapja tiszteletére. Ugyanabban az emlékszámban, amelyben – sok jeles tollforgató is megszólalt versben és prózában egyaránt – Dukay Nagy Ádám azt fejtegette, hogy „mostanság mintha egyre többet beszélnénk arról, hogy egy kicsit talán jobban kellene figyelni, ápolni s főleg önmagunkhoz hozzá adni egykor élt nagyok emlékét, kulturális hagyatékát… Mikszáth közelebb áll hozzánk Nógrád megyeiekhez, merthát itt élünk. Csak hát fölmerül a kérdés: …megérdemeljük-e Mikszáthot? Talán igen, talán nem. Esetleg vannak, akik megérdemlik, de akadnak, akik nem? Mindegy – mondom nyers módon – az történt, hogy itt született, ennélfogva bizony sokkal jobban kellene figyelnünk munkásságára, művészetének hagyatékára…” A fenti gondolatok megfogalmazása idején mindössze négy évet tudhatott maga mögött a nógrádi „nagyok” egyikére odafigyelést céljának tekintő Mikszáth Kálmán Társaság, most pedig a névadó halálának 105. évfordulóján már huszonkettedik esztendejében jár. S a ’97-es Palócföld megjelenése óta eltelt szűk, a társaság ’93-as megalakulását követő bő két évtized elteltével nem lett kevésbé aktuális sem Csaplár Vilmos, sem Dukay Nagy Ádám alapvetése. Mikszáthról változatlanul élőként beszélhetünk, aki 73 �Találkozási pontok igenis visszaszól a maga módján, ha nem tetszik neki valami – és bizony erre jócskán van oka manapság is. S az sem teszi okafogyottá az utókorra háruló teendőket, hogy – legalábbis Nógrádban – igazán van, lehet mit számba venni az értékőrzés történései sorából, sőt növeli a felelősséget az elkezdett folyamatok továbbéltetésére. Mert az is visszaszólás Mikszáth részéről, ha szüntelen emlékezésre, emlékeztetésre késztet, és ezzel akarvaakaratlanul „jeles mondataira”, egy évszázad távlatából is rendre érvényes gondolataira, tanulságokkal teli életművére, szerethető egyéniségére irányítja a figyelmet. Elég csak a 2010-es esztendőre, Mikszáth Kálmán halálának 100. évfordulójára, Budapesten, a Fiumei úti temetőben található sírjánál rendezett koszorúzási ünnepségre, a Petőfi Irodalmi Múzeum épületében illetve udvarán májusban tartott programokra, vagy az őszi szklabonyai és horpácsi emlékünnepségre, irodalmi zarándoklatra gondolni. Abban az évben jelentette meg a Palócföld „Ezek a kedves kis portékák” – Rezonanciák Mikszáthra című prózaantológiáját is. Ugyancsak a Palócföldből tudható meg sok információ arra vonatkozóan, hogy a társaság mi módon tett eleget eddig vállalt feladatának. A 2013/4es számban „Irodalmunk az utolsó jó ruhadarab…” címmel jelen sorok írójának nyilatkozott Kovács Anna, a Mikszáth Kálmán Társaság 2008 óta „hivatalban lévő”, és a korábbi, immár örökös tiszteletbeli elnöke, Praznovszky Mihály. A cím Mikszáth Kálmán egyik 1908-ban papírra vetett írására, a Hadi készülődésekre utal. Abban olvashatók ugyanis a következő sorok: „Korántsem zárkózom el az elől, hogy az irodalomra féltékenyen kell őrködni. Hiszen már nincs is egyebünk, amivel a világ elé állhatnánk. Mint egykoron a mezítlábas Kecsvájó zulu király fején egy bokrétás cilinder jelezte a civilizációra való készséget és alkalmatosságot, úgy a mi szerény, de aránylag nem jelentéktelen irodalmunk ad némi előkelő zománcot a nemzetnek. Csak azzal a különbséggel, hogy Kecsvájónál a cilinder volt az első jó és civilizált ruhadarab, amit fölvett, itt meg irodalmunk az utolsó jó ruhadarab, amit még le nem vetettünk és ami még el nem rongyolódott.” A legátfogóbb módon azonban abból a kötetből olvasható ki a kultusz mibenléte, amelyik ugyancsak 2013-ban – a társaság létrejöttének már jelzett huszadik évfordulója alkalmából – jelent meg felettébb puritán, de találó Mikszáth társasága címmel. A könyv Köszöntő helyett című fejezetének bevezetőjében az azóta elhunyt Solymár József – a közelmúlt jeles mátraballai palóca, a Nádasy László rendezte Megöltek egy leányt című 1961-es tarjáni film forgatókönyvírója, a társaság „Mikszáth órájával” kitüntetett „nem tagja” – ekképpen fogalmazott: „…Mikszáth az én értékrendemben és életemben is különös helyet foglal el. Magyarán szólva egyike vagyok a generációkon át nem fogyatkozó Mikszáth epigonoknak. Mert jókaiul senki nem próbál írni, mikszáthul viszont majd minden újonc író megpróbálja. Vele kezdtek már Krúdytól Herczeg Ferencig nagyon sokan. Érthető, mert a 74 �Találkozási pontok kezdő író úgy véli, könnyű úgy írni, ahogyan ő tette. De aztán kiderül, hogy az ő mesélő kedve nélkül szürke marad az, aminek csillogni illene. …abban, hogy az idő múlásával mind jobban tudatosult kötődésem hozzá, szerepe volt a nevét viselő társaságnak. Nemcsak Horpácson vendégeskedhettem, de találkoztunk Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban is…” Praznovszky Mihály – nem mellesleg a kötet főszerkesztője – Mikszáth a nógrádi értékek térképén című tanulmányában előkelő helyre, mondhatni élre helyezi Szklabonya szülöttét, mert „...nem egykönyvű író, életműve gazdag választékot kínál életkor, olvasási igény és olvasási kultúra, műveltségi helyzet stb. szempontjából… E tájon Mikszáth etnokulturális értékeket hordoz: valóban rajta marad a palóc-tót titulus meghatározó szerepe, azaz ezt mondjuk: ezt a tájegységet ő emelte be a magyar irodalomba s azon keresztül a közgondolkodásba... Ezen a tájon a mikszáthi érték: életút, életmű, táji, történeti beágyazottság, kulturális karakter olyan komplexitással van jelen, hogy ennek identitás-hasznú állandósulását csak nagyon átgondolt, tudatos, tervszerű, hosszú távú s a táj értékrendjének egészét megszervező gondolkodással lehet. Ennek egyik, s talán meghatározó eszköze lehet a Mikszáth Kálmán Társaság!” Az alapítás története és dokumentumai című rövid fejezetet követően néhány Mikszáth-írás, illetve a Mikszáthról írták című összeállítás kapott helyet, majd ugyancsak néhány oldal erejéig a társaság örökös díszelnökének egyhangú szavazással, közfelkiáltással megválasztott Sütő Andrásról esik szó. Az erdélyi magyar irodalom egyik legrangosabb képviselője 1989 májusában Naplójegyzetek cím alatt vetette papírra az alábbiakat: „Éjjel Mikszáth társaságában. Akkor folyamodom hozzá újból és újból, hisz minden sorát ismerem, ha már minden más szöveg fárasztó a nagy fáradtságban. Mikszáth mindenkor leköt, tán koporsó mellett is vigasz az ember számára. Egyetlen bekezdése, bővített mondata is: egy pohár életvize.” A kötet legterjedelmesebb részét értelemszerűen a Társasági élet című fejezet képezi, amelynek minden sorából – bárki is, profi vagy amatőr szerző írta – egyrészt Mikszáth írásművészetének, szellemi örökségének mérhetetlen tisztelete, másrészt az az eltökélt küldetéstudat érződik, amely élteti a Mikszáth Kálmán Társaságot, és értelmes tartalommal tölti meg működését. A sok más témával (játék, gasztronómia, lexikon), színes írással is kiegészített kötet nélkülözhetetlen forrásműve már ma is – és a jövőben még inkább az lesz – a Mikszáthra figyelő emlékezetnek. Az idő azonban nem állt meg azzal (sem), hogy húszéves lett és Madáchdíjat kapott a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésétől a társaság, hiszen 2013 óta is számos kezdeményezés, akció jelezte az aktivitását. Minden év januárjában, az író születésnapján a balassagyarmati, pásztói, salgótarjáni emlékhelyeken, az író nevét viselő iskolaközösségekben rendeznek ünnepségeket. 2014 nyarán éppen a Mikszáth Kálmán Társaság 75 �Találkozási pontok szervezett Salgóbányán úgynevezett Madách-pikniket, így is emlékezvén a másik nógrádi írózseni, Madách Imre elhunytának 150. évfordulójára. A rendre színes programú októberi Kálmán-napoknak továbbra is Horpács a helyszíne… A közelmúltban, május 28-án volt Mikszáth Kálmán váratlan – alig néhány héttel írói pályafutása 40. jubileuma után bekövetkezett – halálának 105. évfordulója. Ebből az alkalomból a pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma a szklabonyai emlékházban múzeumpedagógiai foglalkoztatót alakított ki és adott át rendeltetésének. A szlovákiai Postabank Alapítvány által támogatott helyiség avatóünnepségén Praznovszky Mihály mondott beszédet, amelyben így fogalmazott: „Ünneplők vagyunk, mert valami új születik itt, Szklabonyán, és emlékezők, mert Mikszáthra emlékezünk, ki már százöt éve testi mivoltának hiányával búsítja az érte lelkesedőket, műveinek rajongóit. …a gúlákat (Madách szavaival szólván) lassan befedheti a homok, de ezt a házat soha nem fogja az idő. Nem, mert a magyar irodalom olyan személyisége élt e falak között, játszott az udvaron, gázolt a Kürtös patak vizében, ült a kovácsműhely kormos falai között, segített a csevicés korsót cipelni Gál Magdának, ment a gyarmati vásárba a szekérre vigyázni – nos, olyan személyiség, amilyenből több nemigen terem magyar földön… Mikszáthra emlékezünk és gondolunk a mindannyiunk mindennapos, szívet melengető olvasmányélményeire. S mikor ezt tesszük, ebben a kivételes pillanatban a jövőre is gondolunk. A fiatalokra, akik itt vannak, vagy tán még itt sincsenek, csak készülődnek. Mert most ők kapnak valami fontosat sokak jóvoltából… akik úgy gondolták, hogy az író csak addig él, amíg vannak-lesznek olvasói. És lesznek emlékeinek, emlékhelyeinek megtartói. Most mi vagyunk ezek, de kell, hogy legyenek tíz és száz esztendő múltán is… Az eredendő Mikszáth-élményt a mai ifjú olvasóknak is át kell élniük… Nem kell mindenkinek Mikszáthnak lenni, de jó Mikszáth-olvasó magyar ember mindenkiből lehet.” Természetesen a Mikszáth Kálmán Társaság sem feledkezett meg az évfordulóról, és a Nemzeti Sírkertben ünnepség keretében koszorúzta meg az író nyughelyét. 76 �Találkozási pontok Végvári vitéznek nincsen könnyű dolga Beszélgetés Dr. Agócs Attilával, Fülek polgármesterével SZÁSZI ZOLTÁN Fülek a Losonci járás, a történelmi Nógrád szlovákiai részének legnagyobb magyar többségű városa jelenleg. Dr. Agócs Attila polgármesterrel a tízezres lélekszámú, még mindig magyar többségű kisváros kulturális életéről, lehetőségekről, álmokról, gondokról, megoldandó problémákról, napi és hosszú távú feladatokról beszélgettünk. Mint a címben is olvasható, végvári vitéznek nincsen könnyű dolga, aludni se tud a gondoktól, mert minden nap, még a gondos figyelő, a jó gazda törődése mellett is lehet romlás látható a falakon, minden nap kieshet egy kő, meglazulhat egy tégla, képletesen vagy mondhatni akár valóságosan is. – Polgármester úr, milyen ma a kultúra állapota, helyzete, megítélése Füleken? – Azt hiszem, minden pátosz nélkül nyugodtan kezdhetem azzal, hogy Fülek a Palócföld szlovákiai részének egyik magyar kulturális végvára. Persze rögtön hozzá kell tennem azt is, hogy mára a tízezres városka lakossága nagyjából három egyforma részre oszlik: magyarokra, magyar ajkú romákra és szlovákokra. Jómagam évek óta hirdetem a közép-európai 77 �Találkozási pontok népek megbékélésének szükségességét, a Füleki Vármúzeum egykori igazgatójaként rendeztem a határ két oldalán elő magyar és szlovák gimnazisták számára egymás történelmi traumáinak kibeszélésére és megértésére fókuszáló pszichológiai tréninget, és vetítésekkel egybekötött kerekasztal-beszélgetéseket. Az egyik ilyen rendezvényünkön ismerkedett meg Surján László, az Európai Parlament akkori alelnöke és a Charta XXI Megbékélési Mozgalom alapítója, valamint Štefan Hríb, a Týždeň című szlovák hetilap főszerkesztője, akiknek a két nép egymással szembeni sérelmeire vonatkozó kölcsönös bocsánatkérése a szlovák és a magyar médiában is rezonált. – Tehát kisebbségiként fel kellene vállalni egy közvetítői szerepet? – Azt gondolom, hogy nekünk, kisebbségieknek aktív szerepet kell vállalnunk a szimbolikusan szemben álló népek közötti kommunikáció segítésében, a határon átnyúló – nem csak magyar–magyar – kapcsolatok javításában. Különösen fontosnak érzem mindezt azért, mert Füleken is azt tapasztalom, hogy a nemzeti közösségek inkább hajlamosak még egy ilyen kis városka lokális kulturális miliőjében is izolációra építő kultúrpolitikát folytatni, legfőképpen azért, mert a kulturális közélet szereplői nagy átfedésekkel a politikai közélet szereplői is egyben, tehát a múltbéli sérelmek rendszeres felidézése és a képzeletbeli etnikai határok kitűzésére alkalmas kulturális jelenségek hangsúlyozása aktuálisan hasznosítható politikai tőkeként tűnik fel előttük. – Fülek, mint város, mennyi és milyen kulturális intézményt tart fenn? – Fülek helyzete az intézményi struktúra és annak finanszírozása szempontjából is sajátos. A tisztán városi fenntartású – tehát minden rendszeres megyei és állami működési támogatás nélkül dolgozó – Füleki Vármúzeum és a Városi Művelődési Központ alkotja a rendszer gerincét. A Vármúzeum működteti a füleki várat és vár Bebek-tornyában berendezett állandó illetve időszaki kiállításokat, melyeknek évente már mintegy húszezer látogatója van. Az intézmény kötelékébe tartozik továbbá a Fő utcán található Városi Honismereti Múzeum, melynek várostörténeti állandó kiállítását tavaly nyitottuk meg, a Városi Könyvtár, mely három éve költözött a Vigadó épületének egykori színháztermébe és a vár alatt uniós forrásokból megépült Nógrádi Turisztikai Információs Központ, amely a Vármúzeum igazgatósága mellett a Novohrad – Nógrád Geopark irodájának és a Palóc Galériának is helyet ad. – Ez egy ekkora városhoz mérten egészen jó struktúrának mondható. Mennyi főállású szakember dolgozik a kulturális szférában? – A teljes intézménycsoport tíz főfoglalkozású alkalmazottal dolgozik, ami csak úgy képzelhető el, hogy szinte mindenki összetett munkafeladatokat lát el. A Városi Művelődési Központ az előző választási ciklusban költözött a Vigadóból a helyi zománcgyár egykori Üzemi Klubjába. 78 �Találkozási pontok Jelenleg négy alkalmazottal működik. Hónapok óta folyik a VMK és a város szabadidőközpontja összevonásának előkészítése, hiszen a város közepén álló hatalmas épület élettel való megtöltése, perszonális és költségvetési megerősítése Fülek jelenlegi anyagi kondíciója mellett másként nem képzelhető el. Összehasonlításként mondom, hogy Szlovákiában a közgyűjteményi és közművelődési feladatok ellátását járási szinten, régiónkban például Losoncon, a megye finanszírozza, mindez tehát Fülek esetében extra feladatok vállalását jelenti a városi költségvetés terhére. – Milyen a célközönsége ezeknek az intézményeknek és a profi alkalmazottak mellett számolhatnak-e aktív kultúrateremtőkkel? – Míg a Vármúzeum kínálata jellemzően szakmai alapokon nyugvó és rétegkulturális jellegű – a kiállításokhoz és könyvtári munkához kapcsolódó előadások, szemináriumok, konferenciák, filmvetítések, népzene, dzsessz, komolyzene –, a tömegkultúra – a jellemzően vígjátékokra fókuszáló és operettekre kihegyezett színházi kínálat, rock és könnyűzenei koncertek a várudvaron, városnapok – főként a VMK kulturális palettáján kap helyet. – Van arról pontos adat, milyen a populáris és a magas kultúra aránya a helyi kínálatban? – A populáris és a magas kultúra között nem egyszerű egy kisváros életében meghúzni a határt, főként, mert e fogalmak kispolgári és polgári értelmezése nagyban eltér egymástól. A kortárs művészet egyes ágai helyben szinte alig jelennek meg, hiszen a szűkre szabott demográfiai keret az egykori munkás városkában jellemzően nem termeli ki a szükséges közeget. A kínálat pár irodalmi estre és képzőművészeti kiállításra korlátozódik. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a mulatós zene nem mozgat meg nagyobb tömegeket nálunk (is). De a mindenkori közönségszámra vonatkozó aggodalmaink általában az értékesebb előadásokkal kapcsolatban is alaptalanok. Sokszor magam is csodálkozom, hogy honnan van a fülekiekben ennyi kultúra iránti lelkesedés a húsz százalék feletti munkanélküliségi arány nyomán széltében uralkodó frusztráltság ellenére is, mely nemegyszer cinizmusba csap át. Persze a törzsközönség az értelmiségieknek szánt kínálatrészben nálunk is egy elhivatott „kemény mag“ köré szerveződik, amely folyton zsörtölődik a szélesebb közönség és a fiatalság érdektelenségén. – Hogyan látja a füleki civilek szerepét a város kultúrájának életében? Vannak-e amatőr csoportok, aktív előadók, önálló művészek a városban? – A civil szervezetek – ahogy mi mondjuk „polgári társulások” – virágkora a kétezres évekre volt tehető, azóta viszont a civil közösségi élet részben a politikai megosztottságnak, részben a frontemberek kiégésének és az utánpótlás hiányának köszönhetően jelentősen leépült. Ennek ellenére a helyi magyar kultúratermelők között három kórus és három színjátszó csoport, két néptáncegyüttes, valamint egy történelmi hagyományőrző csoport és egy kézműves baráti kör működik a városban. Közülük a 79 �Találkozási pontok Zsákszínház és az Apropó Diákszínpad, valamint a Pro Kultúra Férfikar, a Melódia Női Kar, és a Rakonca Néptáncegyüttes is Dél-Szlovákia-szerte ismertek, és az országos magyar – sőt a Rakonca az országos szintű szlovák szakmai – megmérettetéseken is kiválóan szerepelnek. Helyi vezetőik – Mázik István, Szvorák Zsuzsa, Varga Norbert és Varga Lia – a szlovákiai magyarság megbecsült szakemberei. Ismertek amatőr képzőművészeink – Jacsmenyík József, Kovács Péter „Garp“ – és hivatásos alkotóink – Balázs Alfréd, Németh Géza és Koós Gábor, valamint íróink és költőink – Mizser Attila, György Norbert, Ardamica Zorán és Vankó Attila – akik azonban saját alkotói, publikációs és szerkesztői tevékenységükön túl helyben jellemzően kevésbé tudnak bekapcsolódni a kulturális életbe. A szlovák kulturális térfélről mindenképpen meg kell említenünk a gyetvai telepesek Jánošík elnevezésű hagyományőrző csoportját, valamint Fero Mráz és Jana Bialová képzőművészeket, akik a helyi művészeti alapiskola diákjaival a nagyvilág különböző pontjain szervezett megmérettetéseken öregbítették az elmúlt években a város hírnevét. – A szlovák-magyar államhatár közelsége szinte predesztinálja a helyi kulturális intézményeket a határokon átnyúló kapcsolatok építésére. Miként nyilvánul meg ez a tevékenység? – Mindkét említett kórusunkat salgótarjáni kötődésű karmesterek vezetik évtizedek óta. A Rakonca szoros kapcsolatot ápol a „határon túli“ néptáncegyüttesekkel, továbbá egyik alapítója és rendszeres társszervezője a salgótarjáni Palócföldi Táncháztalálkozónak. Sajnos a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál az elmúlt évek magyarországi politikai viharaiban és a nyomukban járó pénztelenségben mára elvesztette táptalaját, így a határ mindkét oldalán csak halványan pislákol az egykori „világraszóló“ határon átnyúló rendezvény lámpása. Fülek 2013-ban kapcsolódott be utoljára a rendezvénysorozatba. – Ez sajnos elszomorító tény. Mi lépett a Nógrádi Nemzetközi Folklór Fesztivál helyére? – Annál jobban sikerült a Medvesi Fotós Maraton tavalyi – összességében második, viszont első valóban határon átnyúló évfolyama, amelyhez Fülek is társult, ezzel is propagálva közös Novohrad–Nógrád Geoparkunk természeti kincseit és kulturális örökségét, valamint teret engedve a helyi tehetséges fiatal fotósainknak. Folytatva a sort, a füleki Motolla Kézműves Kör 2004 óta tagja a szécsényi székhelyű Palócföldi Népi Iparművészek Egyesületének, az elnökletemmel működő dél-szlovákiai Végvárklaszter pedig a Felsőmagyarországi Várak Egyesületével ápol szoros kapcsolatot. – Fülek önkormányzatként milyen forráslehetőségekkel számolhat a kultúra támogatásakor, fenntartásakor? Milyenek a pályázati és költségvetési források? – Városunk kulturális élete alapvetően önkormányzati finanszírozású. 80 �Találkozási pontok Míg a Vármúzeum – és részben a város – a szlovák kulturális minisztérium közgyűjteményi és műemléki pályázati kereteire rendszeresen sikerrel pályázik, a VMK a szlovák kormányhivatal kisebbségi kulturális támogatási programjából kap támogatást magyar vonatkozású rendezvényeire. Magyarországi forrásokat viszonylag elenyésző mértékben tudunk csak bevonni intézményeink működtetésébe – azokat az elmúlt években civiljeink tudták inkább lehívni, viszont a magyarországi könyvtártámogatási programból kapott könyvcsomagok nagy segítséget jelentenek a Városi Könyvtár elavult állományának megújításáért vívott küzdelmünk során. Végezetül el kell mondanom, hogy Füleknek hagyományosan nagy potenciálja van a határon átnyúló pályázatok lebonyolítását és a belőlük finanszírozott programok megvalósítását illetően úgy a közös történelmi múlt és az épített örökség megismerésére és megőrzésére, mint a térség természeti értékeinek feltérképezésére és mindezek idegenforgalmi hasznosítására vonatkozóan. Így a várhatóan 2015 és 2016 fordulóján beadásra kerülő nagy határon átívelő projektjeink újra a várfenntartásra, a magyar-szlovák multiperspektivikus múltértelmezésre és a geoparki helyszínek további fejlesztésére koncentrálnak majd. – Milyen rövid távú és hosszú távú tervekkel készülnek a város kulturális koncepciójának megvalósítására? – A város rövid távú tervei között szerepel a kétnyelvű városi újság – a Füleki Hírlap – Fiľakovské zvesti – már megkezdett teljes arculatváltása, a Városi Művelődési Központ újraindítása és a székhelyéül szolgáló Üzemi Klub komplex felújításának előkészítése, majd hosszú távon ennek megvalósítása. A nagy hagyományokkal rendelkező csoportjainknak a városi civil pályázati rendszerből kihasítva a VMK költségvetésén keresztül kívánunk fix éves támogatást biztosítani. A várral és a Vármúzeummal kapcsolatban szeretnénk kiépíteni a váralján egy parkolót, valamint befejezni a várhoz vezető Váralsó utca rekonstrukcióját. Idén nagy erőkkel folytatjuk az alsó vár régészeti feltárását, melynek során szeretnénk lokalizálni és megásni annak egykori legnagyobb bástyáját. Erre jövőre kötnénk rá a középső vár 1944-ben megkezdett feltárásának befejezésével és a feltárt falszakaszok konzerválásával, majd a későbbiekben a várrom turisztikai hasznosításához kötődő további fejlesztések megépítésével. Ami a kultúra terén is tapasztalható megosztottság felszámolását illeti, szeretnénk a lehető legnagyobb mértékben leválasztani a kultúrát a pártpolitikáról, és a nemzeti ünnepekhez kötődő elszigetelten megtartott megemlékezések mellett a városban élő etnikai közösségeket összekapcsoló nagyobb rendezvényeknek is hagyományt teremteni. 81 �Ami marad Az emlékek elrendezése Gondolatok Simon Attila Magyar idők a Felvidéken 1938-1945 című könyve kapcsán KABDEBÓ LÓRÁNT Voltam a bécsi Belvedere palotában. Két történelmi döntés színhelyén. De én már azok közé tartozom, akik elmondhatják: „veszítve szeretünk csak igazán, / döbbenten”. Az a nemzedék vagyok, amelyik közvetlen a második „nagy háború” utáni tájékozatlanságban a földrajzórán nem közigazgatási térképek alapján tanultunk, hanem csak hegy- és vízrajzi térképeket kézbe kapva. A Kárpátok barna színű láncolata, és a körbezárt medence zöld színe nem politikai államhatárokat szimbolizált, hanem csak ki tudja mióta létező természeti valóságot. Mindenképpen még ember előtti világot. A természetnek ez a földrajzi képe az emberi történelemmel mérve változtathatatlan tény. Ehhez képest határok? Közigazgatás? Tologatható, átalakítható. Apáink nemzedéke már elszenvedte a trianoni összeomlást – egy ilyen ember alkotta átrendeződést. A mi életünkben ezt már csak megismételték. Két barátom is, iskolatársaim – utóbb szintén bölcsészhallgatók velem együtt – gyermekkorukban Gyöngyösön, majd Miskolcon kassai menekültek voltak. Az egyiknek apja, későbbi szegedi professzor, legendás tankönyv írója, dékán, gyermekkoromban a látásomat mentette meg, mikor szomszédunk, egy szintén leendő egyetemi tanár és dékán fia kezéből elrepült edényke okozta sérülés – az antibiotikum kora előtt vagyunk! – következtében gennyes fertőzés támadta meg szememet. Ott ülök a vizsgáló 82 �Ami marad székben, szemem fölül vér, genny, fertőzés fröcsköl egy vesetálba. Biztos állást hagyott ott bizonytalanért pár évvel korábban, hogy aztán minden adandó visszamenekülési alkalmat elfogadjon, biztos tető alá vezetve családját. Megmozdult pár évre a magyar etnikumú politikai földrajz, hogy annál fájdalmasabb sebeket hagyjon bukásával maga után. Az első döntés, 1938 őszén, követve az Európán osztozó müncheni osztozkodást a Felvidék magyar lakta területeit adta vissza. Vitatható módon és vitatható formában. Jogot szolgáltatott, de igazságot nem tudott. Hat évre? Politikailag feltűnt nagyhatalmak döntésére bízva. Hatalmakéra, akiktől akkor már a világ jobbik része csak menteni akarta magát. Külügyminiszterek akaratától függően alakultak új politikai határvonalak. Akik közül az egyik, a háború végi meghasonlásban saját hatalmának kivégzettje lett, a másikat pedig a népek nürnbergi igazságszolgáltatása ítélte el, végezte ki. Minket, kisiskolásokat pedig kivezényeltek a moziba, nézzük végig megsemmisítésüket. Még ma is a hideg ráz az emlékezettől. Talán azóta nem szeretem a mozielőadásokat. Utólag visszatekintve azt érzem, jobb lenne, ha meg sem történt volna ilyen formában a bécsi döntés, ha nem következnek be „az első bécsi döntés és következményei”, miként azt Simon Attila könyvének alcíme jelzi. Mert akkor Magyarország nem köteleződött volna el kártékony és hál’ Istennek vesztes hatalmak mellett, és nem került volna a Csehszlovák Republika és a Magyar Királyság közötti rendszerkülönbözetek kihangsúlyozódására sor. Erre az összevetésre ugyanis már akkor került sor, amikor az egyik államalakulat sajnálatosan megszűnt létezni. Az a Csehszlovákia, amelyik közép-európai mérték lehetett korábban, éppen a területrendezéssel egyidőben megszűnt létezni. Akkor már körülöttünk mindenütt bekövetkezett a hasonló katasztrófa. A bécsi döntések egyidősek a zsidó törvények elkezdődésével, hamar követte őket a második nagy háború, kiegyenlítődésre már sem igény, sem lehetőség nem maradt. Mi meg valahogy a bűnös nép emlékezetét hordozzuk ekkortól magunkon. Pedig mi mindenesetre csak vesztettünk, még átmeneti látszólagos nyereségünkkel is. Utóbb ugyanis mindent visszavettek, és még egy világhatalmi diktatúra, a kommunizmus hatalmi körébe is besoroltak. Ideológiát is ránk kényszerítettek, nemcsak a Trianon óta hordozott nemzetvesztést. Ha volt politikus, aki ennek (és az ezt követő, Erdélyt érintő szintén felemás, második bécsi döntésnek) súlyosan ellentmondásos voltát átérezte, az Teleki Pál lehetett, az első döntést végigasszisztáló Imrédy bukása utáni miniszterelnök, aki megpróbálta volna kiegyenlíteni az anyaország és a visszacsatolt területek közötti különbözéseket. Légüres térbe került, nem volt mit kiegyensúlyozni. Végül is levonta a mindebből fakadó következtetéseket. Öngyilkosságában előképét látom a határainak pár év múlva bekövetkező visszarendeződését követő ország nemzeti öngyilkosságának. 83 �Ami marad Nem Teleki kiegyenlítő-összehangoló akarata győzött. Jaross Andor felvidéki politikája bizonyult „korszerűbbnek”, mely kiélezte a különbözéseket, majd a német megszállás után az egész ország belügyminisztereként, a tragikus meghasonlás levezényelőjeként, átkos emlékezetűként maradt az utódok tudatában. Végül is nem lehetett kiegyensúlyozni a republika és a királyság közötti sokrétegű társadalmi és gazdasági különbözéseket, légüres tér keletkezett körülöttünk már a kezdetektől: ahelyett, hogy reménykedni lehetett volna valamilyen összefésülődésben, kitört a világháború, Magyarország belekényszerült a részvételbe, és a vereség után minden megint a visszájára fordult. Ennek következtében a visszatért területek a két háború közötti békebeli republikával szembesültek, az etnikai rendeződéskor éppúgy, mint a győztes szövetségesek jóvoltából elkövetkező visszarendeződéskor. És nem annak teljes felbomlásával. Mert ami Magyarországon történt, az bekövetkezett a korábbi Csehszlovákia maradványrészeiben is, zsidó-kérdés, háború nemcsak itt, hazánkban fogadta pusztító hatásával a visszatért részeket, egész Európát hasonlóképpen végigpusztította. De akik idekerültek, és túlélték az eseményeket, tudatukban azt őrizték, hogy ez csakis a magyarországi léttel azonosítható. És ez a látszat figyelmen kívül hagyta, hogy sajnálatos módon a magyarországi határrevízió egybeesett az egész Közép-Európára kiterjeszkedő, a náci-szuggesztióra vezényelt „őrségváltások” időszakával. Magyarország a maga „Kállay-kettősével” megalázó módon, nem egyszer még előre is sietve (lásd Kőrösmezőt, majd a munkaszolgálatokat!), de talán a legtovább tartotta a térségben az emberek etnikai megsemmisítése ellenében a menekülések rejtekútjait. Korai megjelenési formákat is – sajnos! – kipróbálva, mégis legutoljára nálunk teljesedett be a népirtás, sőt azt is sikerült egyszer – hatalmi szóval! – meg is fordítani. Személyekben megnevezve a végzet végrehajtóit: az eredetileg angol orientációjú Imrédy érthetetlen pálfordulásával, a Felvidéken pedig Jaross meghatározó szereplésével, a hatalom egységes gyakorlásának megosztásával. Magánvéleményem: Horthy vesztét nem „diktatúrája” okozta, hanem éppen egyfajta, velük szembeforduló ütőképes diktatúra megszervezésének elmulasztása. Simon Attila nagyszerűen összegező könyvét olvasva rájövök, hogy mennyi mindent feltártak mára erről a korszakról a felvidéki történészek. Kiegyensúlyozottan, okos mérlegeléssel. Éppen ezért lehetett Simon Attila könyve mostanra eligazítóan összefoglaló és elgondolkodtató olvasmány. Pontos és alapos történészként jól ismeri a korszak eseményeit, vonatkozásait, veszélyeit. Írásmódja a két háború közötti magyar szociográfiai írók munkásságára, a Puszták népére és Szabó Zoltán, talán pedig Erdei Ferenc munkásságára emlékeztetően. Olvasmányos, elgondolkodtató. Mindegyik témáját egy-egy konkrétan megérthető, érzékelhető-átélhető jelenettel 84 �Ami marad vezeti be. Ugyanakkor a fejezetek kidolgozásában egy nagy tapasztalatú történész tárgyi pontosságra törekvő fogalmazása van jelen. Megbízhatok benne, tudom, minden megállapítása alapos kutatómunka eredménye. Saját, vagy hitelt érdemlő helyről származó kutatás összegezése. És mérlegelése. Kiindulása Márai korabeli tájékozódása. Én még mellé tenném a költő Szabó Lőrinc reagálását. Két korabeli versét idézem fel. Benne az öröm fellángolását, de ugyanakkor Európa-féltését is követhetem. Miként az a versek kései önkommentárjaiból kiderül. Ritka szerencsés szöveguniverzum -béli pillanatok szembesítése. Egy történelmi helyzet létrejöttének in statu nascendi bemutatása, majd veszteségei utáni számvetése. *** Szabó Lőrincnek két verse kapcsolódik a történész Simon Attila által tárgyalt korszakhoz. Az egyik a bécsi döntést váró és latolgató honpolgárok izgalmi állapotát mutatja be. A versnek ez a felvezetése elemzi azt a pszichológiai helyzetet, amely az országot magával ragadta. A várakozásról szól, amelyet kivédeni nem lehetett. Ekkor már el kellett fogadni minden jövőbeli következményével együtt a döntés formáját és tényét. A vers másik része a döntés utáni hangulat szintén megkerülhetetlen örömét éli át. Mindkettő olyan nyomással nehezedik az akkori kortársakra, ami alól nem lehetett volna kivonnia magát semmilyen belső erőnek. Ezért hiányolom a versek megidézését a könyvből, mert éppen a pszichológiai megpróbáltatást érzékeltető leírás marad így ki belőle. Az első döntés Minden házban ott ült, mint a napi gondok, minden szívben-agyban ott sajgott, szorongott, minden percet úgy betöltött már a roppant várakozás, mintha minden pillanatban fölcsaphatna a láng, az akna a mélyből s bomba rakna jövőt tűzből, vasból, vérből: hat héten át mérte napra-nap a végzet csikorgó mérlegén ujra ezt a népet, ég s föld között himbált a remény s a kétség, s mint apa szive a gyermek születését, úgy vártuk a jövőt, az élet parancsát. Most vagy soha! Tudtuk: fegyver vagy igazság! S mint az északi fény az éj nagy gyászában, felragyogott a hír… És utána: láttam, 85 �Ami marad utána: hallottam, utána: éreztem: a hazát éreztem zsiborgó testemben, azt az uj tizedrészt, mely, mint levágott tag, a zsongó sebekbe lassan visszaforradt: a hazát, ahogy még soha, a szent földet, erdőket, folyókat, amint visszajöttek, hegyek csontját, mezők meleg hús-ruháját, s mire a városok lélegzete átjárt, véremben vérükkel már úgy csókolóztam, ahogy a halállal fogok csak a porban, s kint az utcán minden tizedik emberre úgy bámultam, mint egy drága ujszülöttre, apára, fiúra, akit sose láttam, édes testvéremre, akit megtaláltam: hogy kilombosodott egyszerre a család! Megnőttünk az őszben, mint tavasszal a fák. Mit hoz még a tavasz, ha az ősz ily gazdag! …Félve, súgva mondom: hozzon igazabbat, hozzon jobb világot… Mint a síri Lázár, káprázik a lélek a feltámadásnál… Káprázik… De így is forrón süt felétek s mindazt várja, ami még jog és igéret! (1938) A költő utóbb, az ötvenes évek közepe táján a Vers és valóság önmagyarázatában egy lényeges mondattal zárja visszaemlékezését: „Történeti esemény, a müncheni (vagy bécsi?) döntés fölötti öröm. A társadalom (Budapest népe) minden szervezés nélkül estére felment a Szent György térre, ott a miniszterelnökség erkélyéről valaki, talán Imrédy, kihirdette az eredményt és beszédet mondott. Napokon át boldog lázban égett egész Magyarország. Nemcsak a részleges eredménynek, de annak is örültünk, hogy nem kerül sor fegyveres összecsapásra.” Az öröm nemcsak a döntés látszólagos eredményének, de egyfajta bizonytalanság, háborús konfliktus elodázásának is szólt. Hiszen egy háború mindig kétesélyes, még győzelem esetén is véres. És különben is Simon Attila könyve többször is hangsúlyozza a látványos-kiábrándító különbséget a jól felszerelt csehszlovák hadsereg és a biciklivel, primitív tankokkal érkező magyar katonák között. De erről már Churchill háborús emlékiratában is olvashattunk megjegyzést, amikor hibáztatja a müncheni egyezmény önfeladását az erős honvédelemmel rendelkező Csehszlovákia esetében (szemben a gyenge 86 �Ami marad harci erejű lengyelekért való kiállással). Ekként is magyarázható a vers legizgatóbb poétikai eseménye, amelynek során ezt a versben végül is kívülről szemlélt eseményt a költő legbelsőbb létélményével kapcsolja össze: „véremben vérükkel már úgy csókolóztam, / ahogy a halállal fogok csak a porban”. Külső esemény? A nemzet pszichikai leírása e két verssorban alakul át belső, poétikailag is felvállalt létténnyé. A háború félelmétől való felszabadulást a várt nyereség kilicitálásának áldozatos izgalmában érzékeli. Költői „házi feladat”? A visszavonhatatlan vállalás tudatosítása. Amikor Szabó Lőrinc – nagyon ritkán! – úgynevezett nemzeti témát vállal poézise számára, mindig a kétségbeesés és bizonytalanság szavát hallatja: a háború alatt az ostromra várva, a Vár romjait látva, a berni vereségben saját és a nemzet vesztes sorsát áterezve, majd pedig a Meglepetések hullámzó 1956-os ciklusát formálva. Hat év, írja a történész a bécsi döntés következményeit taglalva. És mit ír a költő 1945-ös Naplójában? „Írom itt ezt, azt… Reménytelen! Úgy szét vagyok zilálva, verve! Mióta már? Amióta öntudatom van. S az utolsó hat év rettenetes volt! Csak hat év? Dehogy! Óriási erőnek kell bennem lennie, hogy oly rengeteget dolgoztam. Érzékenységem teljes életképtelenségre ítélt. Megijedtem tőle! – ez a magyarázata annak, hogy mégis élek.” És hogy öntudatának bizonytalansága összeszövődött ezzel a hat évvel, a Napló ismétlődései utalnak rá: „Ha csak karácsony óta számolom az életveszélyt vagy a halálos izgalmak állandósulását, akkor is már vagy száztizenöt-százhúsz napja. Pedig hat éve tart! Egyszerre vagyok erős és roncs. Másképp már nem lennék.” „S én, már fél éve! Már hat éve! Nincs itt segítség.” És összefoglalva elismétli igazolási védőbeszédében is, felfedve a versei mélyén égő bizonytalanságokat: „Tapasztaltam hat éven át, régen és újabban is, a perzekúciók és boszorkányperek minden modern változatát, azt az eltévesztett intranzigenciát, amelyet semmiféle tapasztalt felső vezetés és igaz szellemiség nem tarthat fenn sohasem. »Ki látott engem?« – folyton ismétlődik az egyénien tragikus kérdés Ady óta. Ki az igazi X., az igazi Y., az igazi Szabó Lőrinc? A legjobb akaratú magyar értelmiség frontjának ismerői jól tudhatják, milyen taktikai és ideológiai kaleidoszkópban keveredtek a szellemi frontok. Lehet, hogy csakugyan becsaptak azok a kaján csillagok, de akkor becsaptak mindenkit, be igazakat és hamisakat…” És felfedi verseinek egész sorát, kételyeinek minden halmazát. Megtalálja bárki az Osiris Klasszikusok Vallomások kötetében. A másik vers egy látszólag Különbéke-jellegű életkép felidézése: egyszerre távolságtartás és élettörténet összekapcsolása. 87 �Ami marad Az Ipoly ünnepén Csak sírj, anyám, sírj! Egyszerü és igaz szived átdobog a fiadéba. Sírj és ne szégyeld, hogy itt talállak térdreborulva a rádiónál: én még nem tudtam sírni, de könnyeid látva elöntött a zokogó öröm: te voltál az igazi költő abban a nagyszerü pillanatban, mikor húsz évet visszapörölve oly sok balszerencse s annyi viszály után először mond most ujra boldog hálaimát ez a meggyötört nép. Csak sírj, sírj bátran! Ez nem a gyengeség sirása, ez már isteni fájdalom, a tisztulásé, gyógyulásé, – és milliók szive dobban össze velünk egy hitben, míg az Ipoly felől friss fénybe gyúl a százados ének. Ott, azon a tájon éltem első siheder éveimet, a szomszéd Kürtös patakban törtem a nádat és ha jött az árviz, deszkatutaj repült velem a tulsó part virágos rétje fölött a hegyek felé: most ép onnan int a teljesedő remény, onnan perzsel a Szózat, a Himnusz és mint trombitán, lobog a hangja csontomon és husomon keresztűl. Sírj csak, sírj bátran, édesanyám! Nagyon rád fér, hogy végre ne magadat sirasd, és mireánk, hogy ujra merjük hinni, csinálni a jobb világot. (1938) 88 �Ami marad Szabó Lőrinc soha nem volt „politikus” költő. Ebben a versben sem a közvetlen történelmi esemény rendítette meg, hanem a megfigyelt reakció egy őt magát is személyesen érintő történelmi eseményre. Kiváltva a poétikai alkalmat, amellyel az eseményekről elbeszélést készít. A személyes emberi megrázkódtatás válik poétikai alkalommá a költő számára: felméri a történelmi esemény lélektani hatását a személyes reakciókra. „Szégyelltem környezetem és részben a félrevezetett barátaim terrorizmusának a hatása alatt hazafias verset írni. De mikor a visszacsatolási rádióriport [idején] szobámba lépvén anyámat már a rádió előtt térdelni láttam, elszégyelltem és elsírtam magamat, és most már volt írnivalóm.” – emlékezik majd a Vers és valóságban. És még a vers keletkezése után évek múlva is erre a jelenetre játszik rá egyik anyák napjai rádióinterjúja zárómondataiban: „Tudom, mire kíváncsi. Arra, hogy hol térdelt anyuka a rádióközvetítéskor. Tessék, itt… A református asszony letérdelt a rádió előtt, amikor felhangzottak Ipolyságról az első magyar szavak. Erről az esetről írtam azt a sokat emlegetett költeményemet.” (1943. május 2.) A jelenet és a poézis közötti különbségre ez az utólagos interjúmegjegyzés mutat rá. Ha csak „feladat” lenne a vers, a megrendültség hiányozna belőle. De itt két mozzanat is felülírja a „csak” leírást, poétikai és emberi megrendülést revelálva. Református és térdet hajt: nem szokványos vallásos aktus, hanem éppen annak megtörése, felülírása. Másrészt Szabó Lőrinc, bárha Horatius költészetét életében mindig mértéknek tartotta, de maga részéről az ódai formát (jelen esetben az alkajoszi strófát) magára vállaló verselési módozatot kivételes alkalommal ölti csak magára. Ekkor nem verset ír, de költeményt teremt, amelybe a nemzet himnuszát is beleszövi: „A »százados ének« = a Himnusz.” Hasonló megoldással majd a Vereség után című vers esetében él, az 1954-es berni futballvereség után: a klasszikus formáltság a külső esemény és a belső felháborodás, megrendültség összeszövője. Ott is – barátait, első hallgatóit idézve írja: – „százados ének”. Kimondottan is Horatius nemzeti megrendülését alapul véve. És hogy az akkoriban sokat szavalt vers a költőben milyen poétikai alakulást indított el, arra emlékező magyarázata szintén rávilágít: megnyitotta benne a gyermekkor világát: „Mondhatnám azt is, hogy ebből a versből nőtt ki a Tücsökzene emlékvilága. A Kürtös-patak Balassagyarmat fölött ömlik az Ipolyba. A Katlan-gödörnél: ezekről is bőven szó esik a Tücsökben.” Pályája a szakmai közmegegyezés szerinti két nagy, világirodalmi rangú csúcsának egyikét éppen ebből a vers-jelenetből eredezteti (az első a Te meg a világ volt). Történész könyvéről írva költő verseit idézem. Miként lehet valamely bizonytalanságot is kiváltó történelmi reménykedés egyben egy költői pálya egészen másfelé elvezető újra nyílásának ihletője. Erre is példát találhattam e két vers végiggondolásakor. 89 �Ami marad Valójában Szabó Lőrinc esetében az események sohasem a politika felé vezetnek költészetében. Most is joggal írhatta le a Vers és valóságban: „Nagyon finoman visszatartott hazafias megnyilatkozásnak érzem a verset: semmi uszítás a csehek és a tótok ellen.” Miként a versek keletkezésének idejére emlékezve szlovák származású, cseh kultúrattasé barátjával való viszonyáról is ekként ír: „Amikor pedig a Felvidék visszacsatolása természetes ellentétet támasztott az érzelmeinkben, én megmondtam Strakának, hogy többé politikáról nem tudok vele őszintén beszélni, másképp pedig nem akarok. Ettől kezdve kizárólag kulturális és magánérintkezésünk volt, de intenzív és szeretetteljes.” A költő emlékezéseinek bizonysága: amikor a balassagyarmati valahai Templom (ma már Szabó Lőrinc) utca végénél a közben elterelt és kiszáradt folyómeder felett évtizedek óta csak ipari műemlékként őrzött hídra emléktáblát illesztettünk pár éve, azt szlovák és magyar szponzorok segítségével tehettük. *** Miután ide idéztem Szabó Lőrinc két örvendő, mégis a bizonytalanságba is beletekintő versének szellemét, térjek vissza Simon Attila keserű fejezetkezdő anekdotájához, amely már a visszarendeződés kísértetét idézi. „1944 szeptemberében Losonc országgyűlési képviselője, Giller János levélben fordult Balla Pálhoz, a kultuszminisztérium miniszteri osztályfőnökéhez, amelyben arra kérte, hogy akadályozza meg azokat a szándékokat, amelyek célja a losonci Állami Polgári Leányiskola szlovák tagozatának a megszüntetése. Jelen témánk szempontjából valójában a kérés indokolása érdekes, Giller ugyanis szó szerint a következőket írta: ’Sorsunk bizonytalan, de különösen Losonc sorsa bizonytalan. A szlovák polgári tagozat fenntartása jogcím lehet nekünk is adott esetben. Azt hiszem, nem kell erre bővebben kitérnem’.” Hadd zárjam írásomat egy ehhez hasonló anekdotához. A költő Baránszky László barátommal a múltnak szereplőiről beszélgetve szóba került a később oly különbözően megítélt kulturális vezető, Aczél György személye. Ekkor fiatal ellenálló. Jaross – akkor már belügyminiszter – asztaláról saját felesége el-ellopkodta az üres nyomtatványokat, ezeket aztán odaadta anyámnak, aki barátnője volt. Apám pedig Aczélnak, aki elvitte embereket menteni. Említi barátom. És háború után találkoztak apáddal? – kérdeztem rá reflexszerűen. Igen. De erről egy szót sem ejtettek. Kicsi ez a világ. Benne elhelyeződhet három különböző is. Jaross Andor, végül a nácikat kiszolgáló, deportálást elrendelő belügyminiszter, a kommunista ellenálló és a keresztény filozófusesztéta. Magyar idők? Sajnos: magyar idők is. Laci barátom az ellopta szót 90 �Ami marad használta. Akkor meglepődtem. Ma a történetekbe helyezve ez a kifejezés illik a legpontosabban. *** Nem a visszacsatolás tehetett arról, hogy a visszacsatoltaknak át kellett élniük mindezt. Európa egészének meg kellett élnie. Függetlenül, hogy épp akkor, hova voltak csatlakoztatva. Antwerpentől a Volokalamszki országútig, Oslótól Krétáig. Max Jakob Saint-Benoît-sur-Loire-jától, Radnóti Abdájától, a piaśnicai és a katyńi erdőkig, Varsótól Drezdáig. Prágában, Pozsonyban, Budapesten. És hát Kassán és Losoncon úgyszintén. Simon Attila könyve nagyszerű egyensúlyt teremt az olvasó tudatában. Hat év visszavonhatatlan történetét elhelyezi az akkori Európa nagypolitikájának egészében. Különös tekintettel a résztvevők és utódaik érzékenységére. Példázatos értékű olvasmánynak tartom. Örülök neki, hogy segít az emlékek elrendezésében. (Jaffa Kiadó, Budapest, 2014) 91 �Ami marad Gyöngyhímzés Szabó Imola Julianna: Varratok – versprózák kilenc öltésben PUCHER BÁLINT Szabó Imola Julianna munkásságában kiemelkedően nagy szerepe van a vizualitásnak. Évek óta láthatók a mém és képvers határán álló szöveges fotómontázsai, és a Varratoknak nemcsak a borítóján lehet képekkel találkozni, hanem több belső oldalán is, a szövegek pedig költői képek és vizuális leírások halmozásának tűnnek. Több szempontból is határon állnak, azonban a különböző kategóriák különbségét nem hangsúlyozzák, hanem eltüntetik, elmossák. Szinte lehetetlen a vizuális leírásokat és a költői képeket elkülöníteni, valamint azt eldönteni, hogy a líra vagy a próza műnemébe soroljuk az írásokat. A megszólalásmód prózára emlékeztet, azonban a leíró részek inkább lírai jellegűek, és nagyobb jelentőséget kapnak, mint általában a prózában. Ezen kívül nem a cselekmény határozza meg a szövegek szerkezetét, hanem a képzettársítások, és történetek helyett inkább állapotok íródnak le. A lírai én/elbeszélő része a mű világának, és a vallomásos irodalom kontra szerepjáték kettősségében ismét csak köztes pozíciót foglal el. Egyfelől az írásmód egységes, és a számos gyermeki nézőpontot imitáló szöveg is a felnőtt tudatosságával fogalmazza meg a gyerekkori élményeket. Másrészt tartalmaz a kötet néhány egyértelmű szerepversprózát, de stilisztikailag ezek sem különböznek az alanyi költészetként olvasható daraboktól. Az alanyiként olvasható versek viszont nem adódnak össze egységes történetté, valós személyiséggel mögöttük. A vallomásos irodalom felől túl fikciós, a szereplíra felől túl egységes. A Varratok versprózáinak lírai énje/elbeszélője stilisztikailag állandó, az identitása, 92 �Ami marad ha meghatározható, egy ciklus kivételével szinte mindig ugyanaz: (ha van utalás az egzisztenciális helyzetre, akkor szegény) nő vagy a kislánykori énje, aki így vagy úgy több családtagját elvesztette már. Így a Varratok nem a lírai énnel játszó, azt a szerzőtől például nemileg vagy a történelmi kor szempontjából eltávolító posztmodernhez, hanem a szerzőhöz közel álló, valósnak és egységesnek ható lírai énnel rendelkező, a posztmodernnél korábbi irodalomtörténeti korszakok felfogásához kapcsolható. A lírai én identitásának, egységének kérdése egyáltalán nem hangsúlyos a Varratokban, ahogy a posztmodern művek más jellegzetességei sem, és a szövegek a hagyományos értelemben vett szépség, líraiság, mélység iránti elkötelezettsége egyértelműen korábban kialakult stílusirányzatokat idéz meg. Azt a fajta megformáltságot, amit jobb híján klasszikusnak neveznek, és ami modern, sőt egyes posztmodern művekben is fennmaradt, főleg az utóbbiakban más esztétikai minőségekkel keveredve. A Varratokat így én a későmodern irodalom folytatójának tartom, a magyar irodalmon belül leginkább az újholdas költőkhöz köthető, Pilinszky, Nemes Nagy tárgyias, a lírai ént háttérbe, a nyelvi megformáltságot előtérbe állító lírájához. A kötet részletesebb „boncolását” megnehezíti és megkönnyíti, hogy Szabó Imola Julianna írásmódja erősen fraktálszerű: az egyes szövegek és a nagyobb egységek, a ciklusok és a könyv is inkább hasonló gondolatok, motívumok végtelenül folytatható variációinak hatnak, semmint célirányos, kezdettel és véggel rendelkező szerkezeteknek. Amit a céljukként meg lehet határozni, az lírai helyzetek és általában az elbeszélőtől különböző lírai karakterek leírása. Olyan hívószavak köthetők hozzájuk, mint a pillanatszerűség, az átmenetiség, a melankólia, a szegénység, a hiány, a veszteség. Jellemző a születéshez és a halálhoz közeli, és a felnőttkortól eltérő világlátású gyermek- és időskor feldolgozása. Úgy gondolom, hogy Szabó Imola Julianna néha groteszk módon, de alapvetően érzékenyen dolgozta fel a témákat, amiből az elégikus hangnem származik. A fogalmazásmód általában barokkos, leíró jellegű, és sokszor sajátos olvasási technikát kíván meg. Ugyanis alapvetően metaforikus, átvitt értelmű vagy legalábbis annak tűnő nyelvet használ, azonban ennek sok eleme dekódolhatatlan képzettársítás, aminek felesleges a konkrét értelmét keresni, önmagukban értelmezhetők. Illetve sokszor még ennek a megközelítésnek is ellenállnak. „Ma a csendnek dolgozom. Neki kell megfizetnem azokért a bűnökért, amiket te követtél el. Nem fagyok meg, az idő még beleheli a tenyerem. Ablak a testre. Ki kéne repülni, neki az éjszakának” (képhatár). El lehet gondolkodni ilyenkor azon, hogy hogyan lehet a csendnek megfizetni más bűnei miatt, vagy mi jelenti ebben a szövegkörnyezetben a testre néző ablakot, de végül nincs más választás (legalábbis nekem nem volt), mint az intellektuális fegyverletétel, és az irracionális gondolatfolyam élvezete. Ezen nem segít a fraktálszerűség, a hasonló jelentésű gondolatok halmozása, 93 �Ami marad ami olyan, mintha ugyanazokat a vonalakat rajzolná át valaki újra meg újra. A címadás kimondottan szabályszegő, kreatív, mert kisbetűvel kezdődnek a címek, amik időnként nem létező szóösszetételek (pl. a hajlékember vagy az egyhát, ami valószínűleg a hegyhát elferdítése), és néha még zárójelben is vannak, a tartalomjegyzékben pedig kuszán nyomtatottak. Viszont a szövegek szabályos szerkesztésűek, és a patetikus kijelentések úgy húzzák le a címek lebegését, mint a súlyok a léggömböt. Összességében a Varratok egyfajta kiút, menedék a banális valóságból egy tündérekkel és holdludakkal megszépítettbe, ahol a gyermekotthon magányos takarítónője szárnyakat képzel magának és tündérré válik. És nemcsak a valóságból, hanem a kortárs művészetnek abból a részéből is kiutat jelent, ami nem törekszik erre a fajta esztétikumra. Ugyan manapság a különböző művészeti irányzatok plurális egymás mellett élése tapasztalható, az az írásmód, amit a Varratok képvisel, meghaladottnak tűnik többek között Tandori, Orbán Ottó vagy Parti Nagy költészetéhez képest. Szabó Imola Julianna láthatóan nem időhöz és helyhez kötött, hanem általános problémák megfogalmazására törekedett. Nem gondolom, hogy ez idejétmúlt szándék lenne, de ezt a posztmodern irodalom eredményeivel és a jelenkor életmódjával, tapasztalataival számot vetve lenne érdemes képviselni. Például korszerűnek tartom a könyvből a szerepverseket idéző szövegeket, amik egyértelműen alternatív lírai ént vagy elbeszélőt hoznak létre, illetve a rövid, sűrítést és kihagyást alkalmazó műveket. Nyelvhasználat szempontjából pedig a reflexívebb, fogalmibb, kevésbé metaforikus és a köznyelvhez közelítő, kevésbé míves fogalmazásban látom a kiutat. Például ez a részlet a júliusból felmutatja Szabó Imola Julianna írásmódjának korszerű oldalát: „Anyusból majd szédelgő és össze nem ragasztható szótagok ömlenek, alakokról és a tévéről, az országról és a pénzről, ami fagyott szarként lapul a fiókban. De csak akkor lehet előkotorni, ha temetni kell. Anyus húsz éve gyűjt a belépőre a mennyek országába.” Itt most eszembe is jutnak az előbb említett költők saját öregségük groteszk voltát feldolgozó művei, A hülye test és egyebek. A kötet írásai az érzelmes és érzelgős, esztétikus és esztétizáló, a művészi és művészkedő kategóriák határán járnak. Ezek a határok természetesen nem mérhetők, mindenkinek az egyéni ízlésétől függenek. Számomra időnként a határ jó oldalán helyezkedtek el a versprózák, megható, szívbemarkoló pillanatokat leírva, máskor a rossz oldalon, szentimentálissá vagy túlzottan líraivá válva. A kötet sikere (ugyan kevés kritika íródott róla, de több díj esélyesei között ott volt) viszont azt mutatja, hogy nem mindenkinek vet fel ez olyan problémákat, mint nekem. Amennyiben a posztmodern szempontból hagyományosnak számító lírai nyelvhasználatban határozzuk meg a Varratok célját, akkor – a fülszöveg metaforáját továbbírva – egy egységes stílusú és színvonalú akvarell-sorozatot látunk. Vannak kiemelkedő darabok, 94 �Ami marad számomra ilyen a terhesség élményét egyszerűen és lényegre törően megfogalmazó kétszáznyolcvan nap, a reflexív, a fotó és a film médiumára utaló mélységélesség, vagy a nyomort tudatosan megszépítő egytündér, de ezek és a gyengék között sincs nagy minőségi különbség. Tehát Nemes Nagy Ágnes és általában a klasszikus szépség kedvelőit nem beszélném le a Varratokról. Másrészt Szabó Imola Julianna a fotómontázsaiban, ahol szintén különböző kategóriákat, valóságdarabokat mos össze, ki tudott alakítani egy olyan stílust, amit a reflektált, a kép valóságábrázolását megkérdőjelező jellege miatt korszerűnek gondolok. Ezért és a könyv kiemelkedő darabjai miatt remélem, hogy az irodalomban is meg fogja találni ennek a módját. (L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2014) 95 �Szerzőinkről ÁFRA JÁNOS (1987, Hajdúböszörmény) költő, szerkesztő AYHAN GÖKHAN (1986, Budapest) költő BAKA L. PATRIK (1991, Brünn) író CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) újságíró, közíró FÖLDI PÉTER (1949, Somoskőújfalu) festőművész GYŐRI LÁSZLÓ (1942, Orosháza) költő, író JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő KABDEBÓ LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, LÓRÁNT (1936, Budapest) irodalomtörténész Szeged) költő MEZŐSI MIKLÓS (1960, Budapest) irodalomtörténész, költő POLGÁR ANIKÓ (1975, Vágsellye) költő, műfordító, irodalomtörténész PUCHER BÁLINT (1989, Pécs) költő, kritikus SÁNDOR ANNA (1951, Alsócsitár) nyelvész SOMOGYI KITTI (1988, Szekszárd) irodalomtörténész SZÁSZI ZOLTÁN (1964, Tornalja) költő, író GYEREKRAJZOK BENCSIK VIKTÓRIA BERKI DZSENIFER BOGDÁN ÉVA BROWN ZITA MISI CSONTOS IMOLA FEKETE BÁLINT GAJDÁR ESZTER GAZSI RAUL HARMATH ZSÓFIA HORVÁTH JÁZMIN HORVÁTH MILÁN LAKATOS ANNAMÁRIA LANGSTADLER KIRI MAG VIKTÓRIA ILLÉS LETÍCIA MÁRTA MAXIMILIÁN PETRÓCZY DORINA PUPORKA ARABELLA RÁCZ RÉZMŰVES ZOLTÁN SAJÁT ESZTER SOMOGYI-HAY PETRA MILÁN STEFÁN ANNAMÁRIA TÓTH KINGA VARGA ADÉL VERBÓI REBEKA 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/fe8306597ca855223244fdeb9cd61d02.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2015 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2015/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2015 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/560bce6bebf766f8d7cac542a2b1482c.pdf de40246de26b05d111bdbce4cc2cefdb PDF Text Text ��TARTALOM “kávéházi szegleten...” Bödecs László Közmunka a körúton / Lapszélütés II. / El akartam kerülni Decemberi Akrosztikon m7 / m8 Négy ellen-beszélés Városom Üresség (Elégia a másnapért) hullámverés / részeg napok hordaléka / kényszer 3 8 9 13 17 19 22 Salgó Blues Juhász Tibor Váróterem 26 Próza és vidéke Berta Ádám Zsibói Béla Tóth András Miki nem finnyás (Regényrészlet) Ha a hó elolvad Életem Amerikában 28 38 43 A harmadik kontextus (Az Éjfél-antológia mint zárvány) 61 Alkot, változtat, épít, rombol (Hajas Katinka alkotásairól) 81 Szunyogh Pál Nagy Zsuka Kántor Zsolt Juhász Tibor Turczi István Oláh András Kutatóterület Wirágh András Kép-tér Földi Gergely Ami marad Balog Edit Otilia Szűcs Balázs Péter Csongrády Béla Nekrológ Handó Péter Daru mindenki – Daru én is vagyok (Grecsó Krisztián: Megyek utánad) Egy nap, amikor (Jász Attila: Szárnyas csiga. Átiratok) “Kedves tisztelt barátom!” (Madách Imre levelezése, szerk. Andor Csaba – Gréczi-Zsoldos Enikő) 90 Egy megkésett befogadásért Zsibói Béla 95 85 88 �A lapszámot Hajas Katinka alkotásairól készült fényképekkel illusztráltuk. A borítón a Vályogkunyhó és a Földkörök szerepel. A munkák megtekinthetőek a művész honlapján (http://hajaskatinka.wix.com/ hajaskatinka). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Képszerkesztő: Földi Gergely (foldi.gergely@upcmail.hu) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2015-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” BÖDECS LÁSZLÓ Közmunka a körúton Most a körúton enyhe az éjszaka, ma nem fagy meg egyetlen hajléktalan sem, kicsit azért fázni, de így is nevetsz. A keresztutcák élei nyomunkban körformává hajlanak, karod a karomba téved, andalgunk, mi két tejút-munkás, közben labirintussá járjuk a párhuzamos-egyenest. Szétosztjuk a mosolyokat, bedugjuk a rosszul záró ablakokon, szükségük lesz rá, az odabenn alvók most nem érthetik meg, otthon vannak, de az álmon túl mindannyian kirekesztettek. Csend van már az utcában, ahol egy kapualjban hugyozom, te addig a lomok közé nézel. Arról beszélünk, amiből mindenkinek kevés van, talán az egészet magunknak kellene félreraknunk, lehetnénk csak mi ketten gazdagok, az elszámoltatásnál már úgyis késő visszavenni, addigra belérokkanunk, akkor már ki is végezhetnek érte. Mindegy lesz a labirintussá vált utcákban, tudjuk majd, hogy megérte. 3 �“kávéházi szegleten...” Lapszélütés II. Szelek – Fanninak Hajad az ujjaim között egyre sötétebb lett, ahogy nézem, amint haladtak előre az évszakok. Biztosan történt mindez, mint az olyan dolgok általában, amelyekről nem beszélni jobb. Nem tudom, miért van ez így, pedig nem vagyok babonás annyira, hogy félnem kelljen, vallásos, sőt hitetlen sem. Azért van egy-két kerülendő, de kicselezhetetlen téma, amiknek, ha, mint a haj, ujjaim közé keverednek szálai, remegni, meg fázni kezdek, gondolva jobb-ha-hallgatásra, és nem bízom meg senkiben. * A soha nem használt udvar építési ideje valószínűleg a hetvenes évek. A luxuspanelek erkélyei kezdettől fogva a másik oldalra néznek. Itt az elmúlt negyven évben még nem ébresztett fel nagypapákat semmilyen kiscsoport zsivajgása. 4 �“kávéházi szegleten...” Itt senki sem tanult meg biciklizni, valaki talán vallott egyszer szerelmet, de semmiképp sem talált viszonzásra. * Talán csak egy álomban láttam, hogy létezik egy sziget, ahol nimfák élnek, ha nem is több, legalább egy, de az megér minden szenvedést, ezért aztán annyit utaztam a világban és gondolatban, hogy elfeledtem, valahol asszonyom és hazám van, palotám, sőt szolgáim, és ha minden igaz, ez nem kevés. * Megérkeztem végül, talán Ithakába. Elhallgattam küklopszot és kurvákat, hogy ne hozzak szégyent, ha lehet, a háztartásra, s a kis családra. Egy zárva tartott udvar vezet be a házba. Fiatalok múlatják nálunk odabenn az időt. Az udvaron keresztül egy öreg érkezik íjjal, azt hiszem, én vagyok, hasonló a szakálla. * A szigeten vagyunk. Tavasz van, és a fejed rajtatartod a vállamon. Könnyű vagy, mint a dolgok, 5 �“kávéházi szegleten...” amik biztosan megtörténnek, mint álmodni néha, és elengedni a tengert és a szőkéket. Fényár mossa el az éleket, évszázados fák lombkoronáit nézem. Biztossá könnyebbül nyomásod rajtam, míg végül aztán nem érzem. Tudom, hogy szólni fogok, onnan, hogy csak egyetlen dolog ilyen könnyű, remegés és hideg fut át a hátamon, odafönt szelek indulnak, átsöpörnek az ágakon. 6 �“kávéházi szegleten...” El akartam kerülni El akartam kerülni, de jött utánam. Ha én akartam, menekült. Amíg féltem tőle, nem hibáztam. Ha odaültem, le sem ült. 7 �“kávéházi szegleten...” SZUNYOGH PÁL Decemberi Akrosztikon Hólapátok krákognak a peronon Olvadásnak semmi jele behavaz az unalom Röpképtelen vers várlak csonkolt lábú padon Nyakatekert galambdög kukaravatalon Átutazók hűvös hullámain hányódsz Könnyű poggyász szigetemnél partot érsz Elmosódik a messzeség Eldorádótól távol Maszatos csók súlytalan bók elnagyolt ölelés Őrlángon a szerelem nyugtalan hunyorog Kortalan kandeláber keserű fénye satíroz Erőtlen esthajnali széltől árnyad selyme tüzet fog 8 �“kávéházi szegleten...” NAGY ZSUKA m7 mióta szeretlek te vagy az advent téged várlak privát betlehemben piros istállószívem, csecsemőtelen mióta szeretlek jönnek a szívre a cinegék szerelemmorzsa és puha szalonnavég mióta szeretlek áldott vagyok veled olyanokat mondok ki, amiket nem lehet letisztultak a szavak, nem hadarok, nem bicsaklok meg mióta szeretlek, veled együtt szobámba jött az Isten, megterített, narancsot bontott halat evett mióta szeretlek nem érdekel a tavalyi hó nem sétálok Lübeck utcáin hontalan ébren akarok lenni mindig veled mióta szeretlek adventi gyertyák égnek a lelkemben, bordáim csontszínű tartók ha szemeidben tükröződnek akkor vagyok otthon – mióta szeretlek, tudom te vagy a kegyelem megszabadultam magamtól, neked, a tested a testem, te vagyok én, nem üres az ágy szentestén 9 �“kávéházi szegleten...” mióta szeretlek érzem,nem tudlak nem érezni, nem menekülhetsz vigyázz ha üres is a jászol tele a szívem mint borospohár. - 10 �“kávéházi szegleten...” m8 mióta szeretlek robotpilóták mennek neki a földnek hajókban szíriai holttestek mióta szeretlek az emberek az utcára mennek hazába vesznek, világgá mennek, tekeregnek nem tudjuk (meg)váltani a világot, se be, mi végképp nem kinek sikerülhet, mióta szeretlek ez sem érdekel mióta szeretlek, nem akarlak ennyire szeretni kibontott konzerv a szívem, rakj rám celofánt, zsírpapírt mióta szeretlek, kifordultam magamból felbontott gyerekkor vagyok, takarj be mióta szeretlek érzem, nem menekültem még igazán és ennyire soha nem akartam maradni mióta szeretlek semmi balhé, béke és nyugi sablonok kerülnek elő a polcról, testpanelek pózzsetonok, csókpapírok, nyálragacsok, vágyfilcek mégis minden olyan más mióta szeretlek ülünk a stégen a kempingszéken és ujjal rajzolunk a vízre eszünk meg iszunk ezt meg azt, felköpünk az égre, szotyit a földre csak mi ketten vagyunk, kik azok a többiek elfeledtem a nevüket, én így vagyok hűtlen látod, mióta szeretlek, nem várok senkit se csak téged, csak, csak és téged csak – téged - 11 �“kávéházi szegleten...” mióta szeretlek zene se kell, se könyv, se dal, se film hogy lehetsz te minden, te sok közhely, de kimondott és sosem szó, film, dal, könyv, zene – mióta szeretlek, alig mióta – és már olyan rég mióta van hogy töröl ennyi mindent egy járat, egy szerelmi légierő én nem tudom, hogy vagy te és hogy vagyok én, de térdre kényszerítelek, hogy letérdelhessek én is eléd de hogy ki kicsoda, én azt nem tudom – mióta szeretlek robotpilóták mennek neki a földnek a hajókon, szíriai menekültek, párizsban újságírókat gyilkolnak békesség sosem lesz se itt, se ott, semmi hazában tekeregnek, a magyarok, menekültek senki nem menthet meg senkit sem és én csak szöknék a világ összes zugából érted – nagy hős vagyok, ha te vagy – és nem tudok úgy lenni már, hogy csak magam vagyok – mióta szeretlek ezeregy világot adott hogy vagy nekem hogy nem tudja kiváltani a világod senki sem - 12 �“kávéházi szegleten...” KÁNTOR ZSOLT Négy ellen-beszélés A szó bemegy a szobába Tea, tollhegy, kalamáris. Belemártottam a tollszárat a tintába és lecsöppentettem a hófehér itatósra egy pacát. Olyan alakja van, mint egy mackónak, aki téli álmát alussza. Hazafelé a közértben veszek teafüvet és gyümölcs-granulátumot. Micsoda illat-keverék! Szórok Neked a borítékba pár füvet a fémdobozból. Szagolgasd az erdei gyümölcsök illatatát! Ne felejts el babot csíráztatni és ecsetet vegyél, ahogy ígérted, spirálfüzetet meg én szerzek. Most földrajz óra van, amikor ezt írom, a tanár nem nagyon figyel. Este válaszolok. Reggel elmegyek melletted köszönés nélkül. Ez olyan lesz, mintha nem találkoznánk, közben egész nap egy tanteremben vagyunk. Jó játék lehet. 13 �“kávéházi szegleten...” A nagy versek szavatossági ideje A bab, az ecset már ki van készítve. A teafű kiborult a matek füzetre, szétszóródott az íróasztalon. A tollhegy kiszakította a borítékot. De nekem is van tintám, piros, zöld és fekete. A lila tinta kiszáradt, mert a húgom nyitva hagyta az üvegcsét. Jó dolog írni, ha nem kötelez rá tanár. A tűpárnáról jutott eszembe sok fontos dolog. Van egy ezüsttálka a kredencen és abban fekszik a tű-vánkos, ahogy nagyanyám mondja, mindenki belédöfi a tűket. Szerintem jólesik neki. Ez egy mazochista tűpárna. Megvarrtam a kesztyűd, beleképzeltem a kezedet és megfogtam. Meleg. Én is ilyen tűpárna vagyok a családban. Amikor a szöveg az olvasót kilöki magából. A szubsztancia: élő tükörként világol. A lényeg-esszencia méz. Ezer virágszirom hamva: egy csepp méz. Óriási töménység és megannyi bölcsesség. Ez egy vers akart lenni még reggel. Akkor elgondolkodtam azon, milyen szavatossági ideje lesz ennek az egész levelezgetésnek? 14 �“kávéházi szegleten...” Az intuíció nyomtatott méhlepénye Mit gondol a nyelv? Min gondolkodik a nyelv? Vajon most, per pillanat, mi lehet a véleménye a nyelvnek arról, amit csinál? A történelem végéről ő már tudja, hogy nincs? Még ha beszélünk is, akkor sincs akkora súlya a szavainknak, mintha leírnánk. Ez is csak féligazság. A fele elírás, szétgondolás. Apa meg anya megint veszekedtek. Apa megint el akart rohanni itthonról, azt mondta, hogy egyetlen sarukötőt sem, se fonalszálat nem visz el innen, de elmegy ebből az országból. Anya szerint Ábrahám mondta ezt a két szót, a sarukötőt meg a fonalszálat, amikor Szodoma királya hálálkodott neki és ő sem vitt el ezekből. Apa nyakkendőben és fehér ingben elment itthonról éjfélkor, de reggel már ott találtam az ágyban anya mellett. Vártam egy kicsit a fürdőszobában, hátha kijön valaki, hogy informáljon a cselekmény szellemi hátteréről. Mostam a fogam az új fogrémmel, ami három csíkból tevődik össze. Generáció, degeneráció és a regeneráció. Fej, tor és potroh. Mire ezek az eszembe jutottak, kijött anya és tájékozatott. „Apa intelligenciája megint fölzabálta az egzisztenciáját.” Halleluja! Majd mentem iskolába. Jöttek a becsomagolt kövek, a gallyak, ahogy roppannak a talpam alatt, a paneleket emelgető daru látványa, igen, eleinte megragadó, fecsegő valóság, azután szűnni nem akaró unalom. Minek keltem fel? Minek jöttem ki a szobámból ma? Maradnom kellett volna a paplan alatt. 15 �“kávéházi szegleten...” Csak szöveg a gondolkodás & Nem más a gondolkodás, mint szöveg? Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság. Írja a Példabeszédek könyve. Majd Platóntól egészen Jean-Luc Marionig, a nem-látást a látás túlcsordulásaként, szaturált látásként értelmezi Losoncz Márk, a Vakító gépezetek című könyvében. S ahogy a hatalom és a látás metaforája összefonódik (Diderot, Sartre, Deleuze írásaiban), az sokat mond a Magyarországon élni akaró individuumnak manapság. Végül, ahogy a vakság a szemiotikai gépezetek metaforájaként (a marxi „vakító áru”, a pénzfétis alakjában) megjelenik. Azt Darida Veronika nagyon szépen lefesti a gépezetek kritikájában. Ha a szívével lát az ember. Ha a nagy olvasmányok által megalkotódott (megátalkodott) hálón szűri át a híreket, nem marad más, mint egy romkocsma. Láttál már zárójeleket szeretkezni? Én igen. & ) Széttört zárójelekként úsztak egymás magzatvizében.( Ezt itt üresen kell hagyni. Először szövegel az ember. Beleszövi a szövegelésbe a fel-felbukkanó gondolatfoszlányokat. Majd rájön, hogy improvizál, miközben jó dolgokat talált ki. Pedig nem is tervezte, hogy gondolkodik. És mégis ment. Másként. 16 �“kávéházi szegleten...” JUHÁSZ TIBOR Városom 10, A srác egy babakocsiba szíjazott gázpalackot tolt. Az elkopott műanyag kerekek meg-megbukkantak az utca térkövein. A rendszertelenül elhelyezett csatornafedelek köré gyűlt tócsákban habzott a fény, a legtöbb szembejövő, kissé groteszkül a napsütésben, feje fölé tartotta esernyőjét. Mikor mellém ért, kért egy cigarettát, s meg sem várva válaszomat, továbbment. Néztem utána, míg az utcával nem kanyarodott, balra, amerre a putrik vannak, a szeméttelep meg az állatmenhely, ahonnan úgy menekülnek a kutyák, mintha üldöznék őket. Késő este titokban kaparják fel őket az útról, mindig látom, nem bírok aludni. 11, Lapos tetők ezredelt hossza. Mint egy levegős, mély szaxofonhang, a hold sokáig kitartott. Nem tudom, miért nem jártam ide gyakrabban. Talán a szél miatt, e nyolcemeletes tetején szinte állandóan fújt, a parazsat kikapta ujjaim közül, és lökdösött, mintha engem is akarna. Azt sem értettem soha, miért foglal le, amit már annyiszor láttam, ahogy az öngyulladó négyszögek hemzsegni kezdenek, és az épületek közötti medrek csordultig telnek decibellel. Addig maradtam, mígnem engem is ellepett, átvettem hullámait, és úgy léptem a szokásos reggeli hangzatok után a járdára, mint az a férfi, aki velem egyszerre lépett ki a szemközti kapu alól. 17 �“kávéházi szegleten...” 12, Az egymás mellett élés elsimított betondíszletei között kátyúk és közlekedési táblák hallgatása. A dekoráció miatt idetelepített tujákon megült az este párlata, lábaim alatt ragacsosan cuppogott az éjszaka. Most is tőled el, szerep nélkül és csalódva. Az elmaradozó iskolák, irodák, buszmegállók alakjai túlságosan is amatőrök és porosak voltak, mintha régen vagy tán soha nem is játszottak volna közöttük semmi emlékezetre méltót. Az emlékművek repedéseiben mocsokként gyűlt ki a huszonharmadik óra. Eszembe jutott, amit mondtál, hogy mivel mindent befed, nem hazudik. Közlekedési lámpák hármasa váltotta egymást, a fülembe ragadt nyüzsgéshez igazítva az üres utakat. 18 �“kávéházi szegleten...” TURCZI ISTVÁN Üresség (Elégia a másnapért) „Ki fénybe lép magányosabb magánál” (Borbély Szilárd) Az Énből mi lenne, ha nem sok-sok énből volna A sokból mi lenne, ha Egy volna a sok Sok egyből egy is sok Sok ismeretlenes egyetlen, egyenegy, a Leg Egyből sok lenne És azonnal nem én lenne És nem figyelne rám És sípolni kezdene, mint teafőző a gázrezsón Számolni kell a reggelekkel Most A mostban A gőzölgő mostban Konyhám közlekedő edényei közt Elmosatlan napok Odakapott tej Kávézacc Foltos terítő Kiflimaradék Felbontatlan gázszámlák Hivatalos értesítés Akár a teafilter, lóg belőlem az idő a gőzölgő mostban Három cukor Fél citrom Sütemény Azt rágcsálom Anyám sütötte Finom és ártatlan ízű Egy kisfiú van belesütve Aki én Aki én Aki én vagyok Hol az újság A sportoldalon kezdem Neymar Messi Az isteni Cé A magyar foci megint szép lesz Nem szokásom szabadulni szokásaimtól 19 �“kávéházi szegleten...” Az én reggelem nem más A ház Az utca A kert A kerítés A nyírfák A sok tömör fenyő Egy az én kertemben áll Átrendezem a fákat Több madár jusson a fenyőre Közben surrog, surrog a fény szövőszéke De a madarak ma némák Nem mondanak nemet Se igent Megtartják maguknak érvelésüket Az én reggelem nem más Eltévedt illat Vízzel birkózó láng Araszolás Fel az ágyból Fel a székből Fel a lépcsőn Araszolás Fel egészen a száj padlására Kicsit ragad a süti Elfelejtettem hűtőbe tenni Iszom rá teát Mindig teát iszom Ma sem főzünk kávét Ma sem Az én reggelem nem más A dombok fent Lent a kaktuszaim Kaktuszok nélkül nem élet az élet Fent és lent Lent és fent A látvány hűlt helyén Lent és fent között Ahol fű leng át a búcsúzásokon Ahol gondolatban mindig kicserélem az isten alakját A közöttben, ahol távolság néz nagy üres szemekkel, és a fény súlya angyalokban mérhető Ahol az árny rávésődik az árnyra És a világosság, mint finom por, szállingózik be az ablakon Az én reggelem Az én reggelem nem más, mint az iszonyú kezdete Várok Várás van Átfolyik rajtam az idő Szálanként szakadnak szét a színek A bent, a kint is lepkeárny Üres a pohár Nagy a csend 20 �“kávéházi szegleten...” A csend akár egy nagy, üres pohár Nem akarok nem akarni De hiába Nincs akarat a tagjaimban A jelenlét puszta váza, ami belőlem megmaradt Állok a kövön Magam is kő vagyok Kő kövön 21 �“kávéházi szegleten...” OLÁH ANDRÁS hullámverés e tangányi alkonyatban magamnak álmodlak: testemen ajkad puha rebbenése bennük a kora ősz minden illata – a zizzenő avar domború formák után kutat fölnyögnek a sűrű lombú fák ránk robbannak a csillagok s én tested parázna hullámverésébe fulladok 22 �“kávéházi szegleten...” részeg napok hordaléka hirtelen őszülni kezdett az ég a zuhogó esőben fejedre húzott gyékénytáskával menekültél kimondhatatlan nevű sikátorok szeszélyeit követve – míg egymásba nem folyt félszeg didergésünk ***. szempillám súrolta arcodat a válasz hálás dorombolás: hagyd most a fényt a hiénáknak hagyd a részeg álmokat hagyd hogy tied legyek a fulladásig… ***. a parkban csitrik fecsegtek kólát szürcsölve nézték a véneket ültünk egy padon a fényes ég alatt figyeltük az idő leszakított levelét s amint a szökőkút pereméhez ért elfordultak a szégyenlős tekintetek s csak én maradtam ott – kettesben veled 23 �“kávéházi szegleten...” kényszer (1. talán) …egyszer talán majd engem is felújítanak – fölállványoznak mint a renoválásra váró házakat (tenyeremben van egy rajz egy tikos ábra: egy semmivel sem indokolható túlélési szándék – pedig már rég nincs más irány csak a kényszer…) (2. kettősség) túl sok az ismeretlen az egyenlet mindkét oldalán – szerettem volna észrevétlenül belesimulni a csöndbe de ártatlanságomat féltve választottam inkább a színlelést s mikor ajtót nyitottál nekem hagytam kiosonni köztünk az őszinteséget (3. mintha) árnyékukat hullatják a fák a türelmetlen szél szétzilálja az ölelést – mintha kinőttük volna egymást – arcod hidege mögött fölsejlik az idegen eltűnök hát belőled mint homokórából a perc s holnap már magam számára sem leszek elérhető 24 �“kávéházi szegleten...” (4. virradat) a hold törött pengéje átszabta az éjszakát alantas vádak présében vergődtünk – ültünk mozdulatlanul arcunkon ugyanaz az eső folyt s a kupacokban tornyosuló házak fölött csukott szemmel siklott át a virradat (5. mandinerből) a burjánzó hazugságok közt homályos maradt a szándék – csak mikor elszólta magát a csönd döbbentem rá: itt már nincsen semmi s innen már nincs hová továbbmenni és tényleg kínos mindig csak mandinerből tudni meg az igazat… (6. veszteség) tulajdon árnyékunkban botladozunk… bőrömet súrolja egy dallam – hűvös mint a karthausi barátok barlangtemplomai – de élek még s ezt Isten kézjegyével hitelesítette… 25 �Salgó Blues Váróterem JUHÁSZ TIBOR Az állomás olyan volt, mint bármelyik másik. A kocsiállások előtti padok deszkái fel voltak tépve, csak a háttámlájuk volt épnek mondható, de azokat is megrongálták már, mindenfajta faragvány díszítette őket. Az oszlopokat televésték, összefirkálták, a szétköpködött földre hullott róluk a vakolat. Esté álldogált egy darabig, szórakozottan olvasgatta az oszlopok pajzán versrészleteit, majd tétován elindult a váróterem felé. Semmi kedve sem volt a salgótarjáni járat indulásáig ott állni. A váróterem ajtaja nyikorgott, mikor belépett. Bent ugyanolyan megtört emberek ültek, mint ő. Mindenkinek görbe volt a háta, mintha a térdükre akarnák ejteni a fejüket, csak nem elég hajlékonyak hozzá. Olyan álmosság ült rajtuk, mintha nem is ők, hanem a terem lenne álmos. A lámpák fény helyett fáradtságot ontottak mindenkire, de olyan fáradtságot, amely a falon elhelyezett hirdetéseken lévő mosolygós arcú nők éberségét is legyőzte. Esté helyet foglalt az egyetlen szabad széken, egy fekete bőrű, bajuszos férfi és egy horkoló, szakadt ruhájú alak között. Már nagyon szeretett volna otthon lenni. Egy állásinterjúra jött, de, mint kiderült, a cég pár napja bezárt. A megadott címen csak egy bemeszelt kirakatot talált, belülről, a kilincsről lógott a MEGSZŰNTÜNK tábla. A telefonszámot, amely hétvégén még bizonyosan élt, hiszen az időpontot is megbeszélte egy nővel, akárhányszor tárcsázta újra, nem akarták felvenni. Két órát álldogált az utcán, bár az első pillanattól kezdve tudta, hogy felültették. Nem egy ismerőse járt így. Aki a megyén kívülre kacsingatott, biztos lehetett abban, hogy átverik. Nógrádban legalább nem hazudtak. Ha azt mondták, hogy holnaptól nincs munkád, akkor másnap reggel már nem dolgoztál. Kisvártatva egy nő lépett be. Bőrkabátot viselt, sötétkék farmerrel és tűsarkúval. Szőke haja porhanyósan omlott a vállaira. Megállt a kávégép 26 �Salgó Blues mellett és lassan végigjáratta szemét a terem közösségén. Helyet keresett magának, de mivel nem talált, odament egy fiatal sráchoz és megkérte, hogy adja át a székét. Esté felismerte a hangját. Ezzel a nővel beszélt telefonon. Még mindig a fülében csengett a megígért hat számjegyű összeg. A fiú nem mozdult. Végignézett a nőn és elmosolyodott. De nemcsak ő viselkedett így. Az egész váróterem felélénkült. A nő combja és feneke ínycsiklandóan formás volt, az Esté mellett ülő fekete férfi üdítő kortyokban nyelte a nyálát. A bezárt kasszaablakok mellett egy négyfős, kopasz társaság ült. Eddig csendben voltak, de most izgatottan sugdolózni kezdtek. Sűrűn tekintgettek a nőre, majd lezserül megindultak feléje. Körbevették és a nemi életéről kezdték kérdezgetni. Estének tetszett a helyzet. A nő láthatóan egyre kényelmetlenebbül érezte magát, toporgott és menni szeretett volna, de a kopaszok nem engedték ki a körből. Segítségért kiabált, Estére nézett, de a férfi elfordította a fejét. Úgy kell neked, gondolta magában, ha megkérnének, még segítenék is nekik, bármire is készülnek veled. Mosolyogva nézte a földet, miközben ütéseket és sikoltozást hallott… A biztonsági őr ébresztette. — Ez nem szálloda kérem, záróra van, mondta, és meglökdöste Estét, mert az értetlenül bámult rá. Elnézést kért, felállt, és körbenézett a váróban. Egy festékes ruhájú alak ült vele szemben, ott, ahol álmában a nőt mustráló srác volt. Ezt a férfit is felrázta az őr. Nehéz fejjel indultak kifelé, mint két, szabadságra küldött börtöntakarító. — Nem tudja véletlenül, mikor megy az első tarjáni? Kérdezte Estétől a festékes ruhájú ismeretlen. 27 �Próza és vidéke Miki nem finnyás (Regényrészlet) BERTA ÁDÁM Egy pillanatra mindenki elhallgat, mintha kifogytak volna a témából. Ernő üres poharával játszik. – Istvánnak volt még egy gyermeke – mondja váratlanul. – Egy fiú. István első feleségével együtt halt meg, Erdélyben. István akkoriban sokat utazott. Kereskedett, volt, hogy hetekig járta a vidéket a család. Elcsapta őket a teherautó. Mikinek muszáj volt úgy tennie, mintha már tudna erről, pedig most hallotta először. Zsigeri önvédelem működött benne, ösztönösen érezte, muszáj álcáznia megdöbbenését. Nem történt semmi, szuggerálta magában. Ernő, aki mellesleg alig ismeri Istvánt, de ezt a szüleim nem tudhatják, tragikus régi epizódot mesél az üzlettársa múltjából. Ne lepődj meg, ismételgette magában. Aki odamegy Erdélybe kereskedni, annak ez benne van a pakliban. – Szörnyű – mondta Miki apja, Fülöp Mihály őszinte borzadállyal. Fontos szerepet játszott az életükben a szörnyülködés, sokat tévéző emberekként jól megszokták, hogy tehetetlenek, az üres, képmutató sajnálkozás viszont megnyugtató értékrendet közvetített. Így lépnek tovább anélkül, hogy elismernék, valójában ignorálják a borzalmat, amellyel szembesültek. Most is ez történt. Stílszerűen a tévé az asszociáció közbülső, kimondatlan láncszeme. – Szép szülinapja volt Kornélkának – mondta az anyja büszkén, illő csendet követően, miután megköszörülte a torkát. Az A38-on rendezett partiról eredetileg egy celebekkel foglalkozó bulvároldal, a juj.hu számolt be, interjúkat csinált a spicces vendégekkel. 28 �Próza és vidéke Ezeket az anyagokat kapta fel néhány utókérődző nyomtatott lap, aztán még később, egy uborkaszezoni napon az RTL Klub sztárhírei. Mikiről is kitettek egy fotót. Az anyja jelentőségteljesen, fontosságuk tudatában csócsálja a hozzá eljutó pletykamorzsákat. – De akkor még nem viselt ilyen lökött cuccokat. Felé intett. Az ezüst színű dzseki, a belőtt séró apjának és anyjának sok, Ernő viszont elismerőleg bólogat, neki tetszik az új dizájn. – És a szülinap óta hogy megy Kornél sora? – Elvan – hadonászott Ernő. – Ő is csinált egy céget. Előtte gyakornok volt a Borsnál, meg valami weboldalnál, de ott nem találta a helyét. Miki megfigyelte, hogy Ernő ezt az időszakot mindig kisebbíti. Ernő figyelme elkalandozik, megakad a szeme a falon lógó, Ilmakiurt ábrázoló nyomaton. – Az időjáráskő. – Miki apja szinte kenetteljesen felel a kimondatlan kérdésre. – Ilmakiur. Lassan kétszáz éve találtak rá Finnország északi részén. Eső előtt szürkésfekete, mint itt, a képen, jó időben pedig rengeteg kis fehér pötty ütközik ki rajta. Mutatós, ugye? Mikinek eszébe sem jut, milyen jó lenne, ha az apja olyasmiről áradozna, amit ő készített vagy ő ért el. Nincsenek ilyen komplexusai. Az apja arcára kiülő elégedettségről mégis ez jut eszébe: „atyai”. – Goethe-barométerem is van. Megnézi? Az apja kezdett belendülni. Ernő közelebb ment a falra akasztott, lámpásforma, gömbölyded fújt üveghez, amelyben folyadék lötyögött. – Ez meg viharüveg – folytatta az apja, és a komódon levő, fatalpú üveghengerre mutatott, amelyet egynegyedig fehér kristály töltött ki. – Fitzroy találta fel, aki együtt hajózott Darwinnal Tűzföldre, aztán meg ÚjZéland kormányzója lett. Érdekes, ez is nagyjából az Ilmakiur felfedezésével egy időben történt. – Elképesztő, mennyit tud ezekről a holmikról – álmélkodott Ernő. – Nagyon érdekes a meteorológia története. – Bizony, és én higanymozgású karriert futottam be Gyomaendrődön. – Apja a kezét dörzsölve sütötte el a szakállas poént. – Én és a fényes hőmérőim – vihorászott elégedetten. – Annyi fejes jött a boltomba, amennyit csak akar. Politikusok, színészek, még Antal Imre is. – A Szeszélyes évszakokat szinte mindig videóra vettük, és még mindig újra szoktuk nézni – vetette közbe az anyja. – Jókat mulatunk rajta. A feje mögött a háttérben bekeretezett Antal Imre fotó lógott a falon. – A barométerárus szinte pszichológus – folytatta Mihály átszellemülten, és lekapta a szemüvegét. Egy szarvasbőr kendővel kezdte tisztogatni. – Elég, ha bejön valaki a boltba, rögtön tudja róla, mi kell neki. Még ha homlokegyenest ellentétes dolgot mond is a pofa. 29 �Próza és vidéke Ernő ragyogó tekintettel, magasba szökkent szemöldökkel hallgatta a monológot. Eszébe sem jutott volna a nem is olyan öreg Fülöp szavába vágni. – Én aztán mindig tudtam, honnan fúj a szél – hunyorgott Miki apja. – Itt soha senki nem ment az Ofotértbe. Szó sincs róla. Mindenki hozzám jött. Még a pártbizottságra is kihívtak, hogy szereljek fel minden emeletre külön barométert. Miki és az anyja örömmel látják, milyen összhang támadt a két, egymástól annyira elütő férfi között. Pedig Miki az első percekben, amikor Ernő betoppant hozzájuk, önkéntelenül újraértékelte barátai édesapját. Baszott sokat iszik, hányavetin mozog. Szinte el sem fér a szűk szobában. Kis híján leveri a komódról a porcelántigrist, és belefejel az ablak közelében függő makraméba. Túl laza. Az apja fotelébe dobja le magát. Közben szülei és a szülői ház miatt is szégyenkezik. Amit annak idején csinosnak, különlegesnek látott bennük, most olcsónak, szedett-vedettnek tűnik. Apja igyekszik nem furcsállni, mennyit iszik Ernő, de folyton megfeledkezik arról, hogy újratöltse a poharát. Ernő egy idő után maga elé veszi a palackot, aztán az is kiürül, szórakozottan játszadozik az üres pohárral. – Maga nagyon elfoglalt – mondja az anyja csodálattól eltelten. Miki érzelmileg teljesen egy húron pendül vele, önzetlenül szereti, valóban segíteni akar, ha anyjának gondjai vannak. Most egyszeriben mégis azon kapja magát: lenézi szűklátókörűségét, és szégyenkezik alázatos, megalkuvó stílusa miatt. – Gitta pedig igazi romantikus, sebezhető szépség – kárál tovább az anyja. – Jól vigyáznak rá ott a székesfővárosban, ugye? Miki nem is tudja, hova nézzen. Annyi mindent el kellett baszniuk, hogy egyáltalán megszülessek, gondolja. Közben magát is megveti, hogy ilyen könnyen elpártolt a két öreg mellől. – Persze, vigyázunk. – Ernő láthatólag nem érti, honnan jön ez a gondolatmenet. – Manapság olyan könnyen megtörténik ez-az – teszi hozzá idiótán, és gépies, megerősítő mosolyt küld Miki anyja felé. – Majd a Karibtengeren is vigyázni fogunk, nehogy elvigyenek a kalózok, igaz, Miki? Bátorítóan visszavigyorgott Ernőre, és közben szélsebesen hasított az agya. Brúnó egy-két hete már leszervezte a fotózást az újabb kampányhoz, de ő még nem kerített rá sort, hogy szóljon szüleinek a dél-amerikai útról. – Hát igen… – röhincsélt zavarában. – Anya, apa! Képzeljétek, Brúnó kivisz egy fotózásra Kolumbiába! – csak egy kicsit bicsaklott meg a hangja, ahogy kimondta. Anyja és apja képén teljesen zavarodottság, aggodalom és hitetlenkedés látszott. – Mennyi időre mégy? – kérdezte Fülöp Mihály. 30 �Próza és vidéke – Kisfiam, az veszélyes hely… – lábadt könnybe anyja szeme. – Jaj, anyu, ezt ne… Kábé két hétre. Max. három – vetette oda apjának ál-lazán, mintha Tomicát majmolná. A szülők szótlanok, arcuk jobbára szürke. Hirtelen ötlettel Ernő Pestre invitálja őket. – Miért nem szállnak meg négy-öt napra Érden, Mikiéknél? Legalább látnák, hogyan él a gyerek. A szülei talán épp ettől tartottak, az utolsó pillanatban bejelentett tengerentúli út mindenesetre amúgy sem engedné, hogy érdemben latolgatni kezdjék a tervet. A megrökönyödés minden érzelmi kapacitást lefoglal. Ha képesek lennének félretenni, a hideg fejű analízis nyilván kimutatná, végtelenül ambivalensen viszonyulnak egy esetleges pesti látogatáshoz. Egyszerre vágytak fiuk közelségére, és rettentek vissza a veszélyektől, amelyet saját rosszallásuk következményei tartogathatnak. Annyi mindent megtudtak volna róla, hogy nem tudták, az évek során kiépült köntörfalazás és struccpolitika elbírná-e a sok konkrétumot. – Na jó, az ajánlat mindenesetre fennáll – zárta le a kérdést Ernő. Miki tudta, ezután erre már senki nem fog visszatérni. Szülei úgy érezték, biztos jó oka van rá, hogy eddig nem hívta meg őket az albérletébe. Kedvük talán lett volna a látogatáshoz, de eleve kizárták a lehetőségét. Arról pedig szó sem lehetett, hogy maguk kezdeményezzék a vizitet, hiszen attól tartottak, esetleg visszautasítaná az indítványt. Egyik pillanatban sajnálja szüleit, a másikban lesajnálja őket. És rendesen utálja magát az utóbbiért. – És ez a Brúnó kedves fickó? – kérdi az apja. – Nagyon is – feleli Ernő. – Dorinával együtt csinálja a reklámügynökséget, így aztán, amikor eljöttek a múltkor a privát kis színielőadásunkra – ehhez álszerényen hunyorog –, megismerkedtem Dorina apjával, Istvánnal. Most pedig már közös produkciós céget viszünk. Hát ilyen fiú ez a Brúnó – fejezi be ködösen. – Nem lehet könnyű Dorinának ilyen erélyes atya mellett. De azért, úgy hallom, őt sem kell félteni – bólogatott az anyja. Miki el sem tudta képzelni, mire gondolhat. Az egymásra halmozott közhelyek egymást sokféleképp kizáróan határolták körül az István, Dorina, Brúnó és Miki közti viszonylatokat. Az apjának fogalma sincs az egészről, Ernő megszokásból köntörfalaz, ő pedig abban az édesded tudatban lebeg, gondolta, hogy mindenkinél érzékletesebben tudná jellemezni, melyikük milyen is valójában, de éppen jellemeik és kapcsolatrendszerük összetettsége miatt riad vissza a beszédtől. Valójában nem is lebeg, hanem lebzsel. Sőt, tulajdonképp pöffeszkedik, hisz van abban valami lekezelő, hogy ami az ő fejében van, úgysem tartozik senkire. 31 �Próza és vidéke Pontosan egy nappal korábban a buszmegálló tábla tövét rugdosta a Határ útnál, a gombák mellett. Már vagy negyven perce várt, hideg volt, régen be is sötétedett. Ötre beszélték meg Tomicával, hogy felveszi kocsival Békéscsabára menet. Legalább huszonötször újraolvasta az sms-t, amit fél ötkor kapott. Most indulunk, a gombáknál látlak. Csá. A gombák a buszmegállók közti pavilonok voltak. Pontosan érkezett, és azóta az összes helyben fellelhető szórakozási lehetőséget kimerítette, vagyis evett egy hamburgert és ivott egy kisüveges kólát. Három különböző táblát tartó alumíniumoszlop tövét is rugdosta már, kezdett fázni. A hátizsákját rég letette, és törzshajlításokat végzett, mert kezdett beállni a dereka a hosszú ácsorgástól. Nem akarta Tomicát hívni, hiszen az sms világos beszéd volt, egyszer csak odaér a nyavalyás kocsi, amit egyébként épp Miki kért kölcsön Brúnótól, és akkor majd beül, és nekivágnak Gyomaendrőd felé. Attól, ha hívogatja, nem ér oda hamarabb Tomica, vezetés közben lehet, hogy fel sem tudja venni a telót. Aztán kicsit később csak felhívta Tomicát, és amikor a srác felvette, és kinyögte, mi a helyzet, már azt nem értette, hogyhogy nem szólt legalább Tomica. Miért úgy kell kiderülnie, hogy ő telefonált. Majd eldurrant a feje. Tomica eleve vinni akarta két spanját, Sadit és Bucsót, sőt, azt is sejtette, hogy Sadi csaja, Dorka is jönni akar, de így is lett volna hely Mikinek az ötszemélyes kocsiban. Amit, ne felejtsük el, éppen ő kért kölcsön. Csak Tomi könnyebben be tudott ugrani a kocsiért a Molnár utcába, mert Miki a Kopaszi-gáton volt, fotózáson. De olyan szerencsétlenül alakult a délután, hogy Bucsó előző hajnalban csajozott be, szó szerint az ölébe hullott a lány a buliban, elengedte magát, és hátradőlt, a srác pedig elkapta, és egészen meghatotta a bizalom jele, hogy a lányban talán fel sem merült, hogy nem fogja elkapni, lazán megkockáztatta a hanyattesést, bár a meghatottságot nem cool kimutatni, úgyhogy igyekezett magában tartani a dolgot. És most ráadásul a lányt az apja meg akarja ölni. Muszáj volt velük jönnie. Így viszont már nem fér be Miki, nem lehetne, hogy mégis vonattal jön? Ne hari – fejezte be kissé kapkodva Tomica. – És most hol vannak? – Már a pályán, mert gondolták, ha úgysem fér be, minek állítsanak oda, hogy még fájdítsák is a szívét. Tomica beszámolójából több kulcsmozzanat is kimaradt, ezekről Miki később sem értesült. Tomicának ugyanis lelkiismeret-furdalása volt, ezért előre elpróbálta a mentegetőzést, csak aztán mégis beparázott, és egy csomó mindent kifelejtett. Igaz, arra eleve nem gondolt, hogy az „erkölcscsősz” avagy „zord atya” és a „kutyaszorító” szófordulatokat is beiktassa a sztoriba, de arra kitért volna, mivel telt Bucsó éjszakája. „Fülledt pumpálás a régi Aiwa music center mögött”, közölte volna. „Tudom, hogy ez így nem teljesen 32 �Próza és vidéke frankó” – ismételgette volna bűnbánóan. Nem mondta volna, hogy „Bucsó szívének új szottya, kilenc órája felfedezett spirituális másik fele”, de azt igen, hogy „a csaj faterja nem szupportálta, ahogyan a görbe este a sajnos kulcsra nem zárható gyermekszobájában végkifejlett. Hihetetlen, milyen rég nem update-elhette a lánya erkölcsi profilját magában.” És akár így, akár úgy meséli az epizódot, Miki leszűrte volna, hogy nagy üvöltözés követhetette a szexet: „hol élsz te?”, ordibálhatta apa és lánya kvázi szinkronban, és miután a frivol részletek mindkettejüket kölcsönösen sokkolták, nyilván a nyúlcipő maradt az egyetlen kiút. Eleve nem szívesen ment haza Gyomaendrődre, de ha már egyszer összepakolt és elindult, ahhoz sem lett volna kedve, hogy kényszeredetten másnap reggelre halassza az utat. Rázárult a város ezekben a napokban. Brúnótól hányni tudott volna, unta Kornélt, Ágira próbált nem is gondolni, ha mégis bevillant neki, egy gusztustalan polip egyetlen csápjaként tekergőzött felé a lány. Önmagától szabadult volna legszívesebben, ha tehette volna, kibújik a bőréből. De nem tudott. A fakóra aszott nyárból visszagondolt a nyiladozó márciusra, amikor görcsök közepette vágott neki Kornél szülinapjának, hogy aztán a lehető legocsmányabbul, lelkiismeret-furdalással végezze. Hovatovább az A38-on rendezett parti is megszépült emlékezetében. Két hét, aztán itt hagyja az országot, ha csak egy rövid nyaralás erejéig is. Remélte, az majd tiszta lapot nyit, bár a visszajövetelre egyelőre gondolni se akart, legszívesebben csak odaútra kérte volna a jegyet. Ezt viszont most képtelenség tovább halogatni: haza kell utazni Gyomaendrődre. Anya születésnapja. Annyiszor ment már a busszal, most képtelen volt rávenni magát. Ahogy kifordul a Népligettől a Békéscsabára tartó, undorító szagú Ikarus, mintha visszafelé peregnének a kilométerek, csak az jár a fejében, rossz irányba tart, fölösleges elmenni, ha szíve szerint már úgyis megint Pestre igyekezne. Pech. Végül egy darabon gyalogolt a Keletiig, kis utcákon tekeregve, nem érdekelte, melyik vonatot éri el. Kiállta a sort a jegyért, aztán kedvetlenül beült egy koszlott, műbőr üléses kupéba. Lia járt a fejében. Elővette a telefonját. Hiányzol, noha... – kezdte az üzenetet, de ekkor nagyot rántott a sín, oldalvást lódult a szerelvény, és kiszánkázott kezéből a Samsung. Békéscsabán még a békát is le kellett nyelnie: a későn érkező vonathoz csatlakozó busz híján ismét Tomicára volt szorulva. Meg kellett kérnie, vigye ki szüleihez. A húszperces úton alig szóltak egymáshoz, kiürült a feje, a zötyögő vonaton begyűjtött több órányi gépies zsongás a kedvét jókedvtől és méregtől egyaránt elvette. Az estét valahogy kibekkelte otthon. Kulccsal jutott be, a szülei már lefeküdtek. Fürdött, evett, a szobájába ment, és a takaró alatt olvasott. Hamar 33 �Próza és vidéke kihullott a kezéből a könyv. Reggel ismerős hangok vették körbe a bérház, az egykori tanácsi lakásokból álló tömb körül. Errefelé a szomszédoknak hétköznap, a délelőtt vagy a délután közepén sem jelent gondot, hogy bő félórára megálljanak traccsolni közvetlenül Miki ablaka alatt. Nincs halaszthatatlan dolguk, ennyi belefér. Hagymaszag. Fülére szorítja a párnát. A függöny két szárnya közt csíkban besüt a nap, fedetlen tarkóját melegíti. Magára húzza a takarót. Kicsit sikerül újra elszenderednie, de egy óra múlva már nyomasztó hőség van. Összességében persze jobb a levegő, több a lomb, mint a főváros zajos, forgalmas belső kerületeiben, csakhogy maga Miki közel sem olyan szabad itt, mint Pesten, vagyis Érden. A szülei jelenlétéből, saját előtörténetéből fakadó szokásai miatt nemigen él az adott lehetőségekkel. Nem kerekedik fel az éjszaka közepén, ha sétálni és levegőzni szottyan kedve, nem jógázik, mert lusta a falhoz tolni a bútorokat, hogy legyen elég hely, betart egy sor szabályt, amiket nem lenne muszáj, s amelyek miatt kevésbé élvezetes itt lennie. Éjjel, ha mégis kimerészkedne, jobban látná a csillagokat, és igen, alig van forgalom. Egyszer az egyik – szintén fővárosba szakadt – barátja ugrált örömében ujjongva a legforgalmasabb úttest záróvonalán egy éjszaka, ezt skandálta: nincsenek kocsik. Valóban hosszú percekig, talán negyedóráig se jött arra semmi hajnal kettőkor. Hugyoznia kell. Visszatartja, de hiába, nincs mit tenni, ébredezik. A nagybátyja már átjött, felsőteste el is tűnt a Trabant alatt, segít megszerelni, Miki apja nem ért hozzá. Késői, nyolcéves kislánya a konyhában ül, macikávét iszik és rizsfelfújtat eszik. Végez, lecsusszan a székről. – Köszönöm, Ili néni – mosolyog Miki anyjára, aztán hozzá fordul. – Elviszlek valahova. Gyorsan arcot mos, magára rángatja a farmert, kivesz a hátizsákból egy tiszta pólót. Hanna kézen fogva húzza maga után, maflán követi. – Mégis hova megyünk? – Meglepetés. Nem először sétál be a csapdába. Megint elfelejtette, hogy Hannát a keresztanyja folyton keresztény rizsával bombázza, és a fogékony kislány lelkesen vetette rá magát a sok bibliai történetre, a fantasztikus világmagyarázatra. Egyszer már télen is megjárta, a misén arra a padra ültek, amelyik alatt fűtőtest volt. Rövid úton elaludt. Most is megadóan kullog Hanna után, még nem ébredt fel igazán, a kislány a rajzairól meg a barátnőiről locsog, néha énekelni kezd. A templomban jóleső hűvös van, eszébe jut, egyszer gyerekkorában Brassóba mentek a szüleivel, és a legnagyobb hőségben betévedtek egy templomba. Két csuhás ült odabent, nem tudta megállapítani, papok-e vagy szerzetesek, és zsongító hangon, felelgetve énekeltek egymásnak. Életének legéteribb meditációs élménye 34 �Próza és vidéke volt. Mintha a világűrt járta volna meg, egyszerre volt távol és húzódott lénye legmélyébe, feledte, ki ő, honnan jött és hol van, aztán váratlanul megdöbbentő élességgel tört rá közvetlen környezetének anyagszerűsége, a kopott pad, a hideg, fehérre meszelt kőfal, Isten házának nyirkos levegője. Ez most másmilyen volt Hanna oldalán, nem szívódott fel szokásos illúziótlansága, de a hűvösben itt is kellemesen lezsibbadt, elbambult. Megvárták a szertartás végét, aztán hazamentek. Már kész volt az ebéd. Utána kocsiba ültek, hogy el ne késsenek: Tomica az egyik sportmárka meghívására délután háromkor dedikál a Békéscsaba Plázában, rövid bemutatóval egybekötve. A helyszínre érve óriási zöld Fundango transzparens fogadta őket. Tudta, hogy Tomica kedve már elment a vidéki bemutatóktól. Amilyen lelkesen vadászott a szereplésekre eleinte, újabban annyira lelohadt a lendülete. Régebben élvezte a közönségtalálkozókat. Mostanra fáradékony, nyűgös lett. Megviselte, hogy nem téphet, és nem léphet le, amikor akar. Előfordult, hogy két-három fellépést is szerveztek neki ugyanarra a napra, többek között ezért rúgta ki az első menedzserét alig egy hónap után. Amióta Mangi idézte az ügyeit, kicsit lazább lett a menetrend, de tudta, Tomica ezzel előbb-utóbb teljesen le akar majd állni, ha folytatja is, nagyon másképp fogja csinálni. Nemsokára Floridába utazik, versenyre, fotózásokra. Utána majdnem biztos, hogy ki is költözik egy-két évre. Szülei megálltak a tömeg szélén, ő kicsit közelebb nyomul a színpadhoz. Meglátja Mangit, a lány is észreveszi, rögtön panaszkodni kezd. Mikiék a bemutató elejére érkeztek, a felkonferálást nem hallották. Mangi szerint botrányos volt a ceremóniamester, valami olyasmit mondott, ha nem is sikerült akkora ágyút megcsípni, mint előző évben az Animal Cannibalsszel, azért mindenkinek jó szórakozást kíván. – Ezt nem rakom zsebre – lázadozott Mangi. Fogalma sem volt, mit mondjon. – Sajnálom, hogy így elügyetlenkedte – rebegte valószínűtlenül. Tomicának sikere volt, de nem lehetett felmérni, mekkora. A bemutató végén hamar szétoszlott a tömeg, csak pár szégyenlősségében is magamutogató tizenéves ragadt ott, hátha szóba elegyedhet Tomicával. A közönség karaktere valamelyest megszabta a bemutató határait: csak az ismeretterjesztő jelleg lehetett célkitűzés, a technikai finomságokra senki nem figyelt fel. Tomica szokás szerint látványos elemekből rakta össze improvizációját, elvégre a szórakoztatás nem zárja ki a színvonalat, de túlzottan nem erőltette meg magát. Ha előadása szavalat lett volna, hemzsegtek volna benne a zsurnalisztikus fordulatok. Persze maga a pláza előtti tér is közös hely volt a lehető legtipikusabb értelemben: a szemlélők nem találhattak kivetnivalót a közhelyekben. Beugrott neki, egyszer mit mondott break világa iránt szinte teljesen 35 �Próza és vidéke közömbös Gitta: Tomica soha nem csinál semmi védjegyszerűt (ezt hozzáértés híján egyszerűen nem tudhatta), táncstílusa önismétlő, bornírt (ez végképp nem volt igaz, ilyen dinamikus, mozgásos műfaj esetében előadóművész legyen a talpán, aki egyáltalán képes érvényre juttatni bornírtságát). Tomica mégis szeretetreméltó volt, és kapcsolatot teremtett a közönséggel: nem tudta meghazudtolni magát. A program után mindannyian Gyomaendrődre mentek. Ernő csak röviden kérette magát – „De hát nem akarok a terhetekre lenni, édes öregem!” „Szó sincs róla!” –, aztán ő is beült a Trabantba, hogy eleget tegyen Fülöpék meghívásának. Ekkor került sor a beszélgetésre, amiből Miki számára kiderült: István annak idején közlekedési balesetben veszítette el első feleségét és Dorina bátyját. De nem egyből mentek Fülöpékhez, előtte az apja még megmutogatta Ernőnek Gyomaendrőd nevezetességeit, a Kner Múzeumot, aztán hazafelé menet az Endrődi Tájházat. Miután rájuk esteledett, és Ernő elköszönt, ő sem volt képes otthon maradni. Tudta, szülei számára a vendég viselkedésének tüzetes kiértékelésével, a beszélgetés részleteinek újbóli felelevenítésével válik teljessé a látogatás élménye, de most nem tudott volna részt venni ebben. Hamar a községi parkban, a vurstli körül gomolygó tömegben találta magát, vett egy sört, gyorsan felhajtotta, és szórakozottan nézegetni kezdte az embereket. – Látom a kéztartásáról, maga nagy vadász, lője meg a rózsaszín lufiszívet a szép hölgynek! – harsogta a háta mögül egy céllövöldés, és amikor odafordult, leizzadt. Csak a giccses, csillogó, szívet formázó luftballont akarta ironikusan megcsodálni, de a pirulva vihorászó Mangiba és a fél kézzel Mangi csípőjét-fenekét gyurmázó Ernőbe ütközött a tekintete. Bassza meg a jegesmedve, gondolta, és reflexből mélyebbre fúrta magát a tömegbe. Nem látták meg, de az efölötti megkönnyebbülés eltörpült a lesújtó, földindulásszerű sokkhoz képest. Ernő helyett szégyellte magát, Mangi helyett érezte kínosnak a családos ember közeledését. Egymáshoz idomuló testükről lerítt, nem ma jöttek össze, tutira viszonyuk van. Miki mellesleg ugyan rájött, már nem tartozik ide, senkihez, Gyomaendrőd díszlet, a statisztákkal együtt maga a múlt: a szülei ismerősei meg a volt osztálytársak szülei inkább felszínesek, mint szívélyesek vele, de nem tudott foglalkozni ezzel, akkora megrázkódtatást jelentett Mangi és Ernő lebukása. Február óta, amikor Gitta elfuserált öngyilkossági kísérletéhez asszisztált, nem érezte, hogy szimplán kimegy a talaj a lába alól. Gyermekkorának helyszíne magában is irreálissá vált, ehhez szinte stílszerűen társult az új univerzumát oldalba kapó földindulás. A szókimondás hiánya itt is, ott is mindent ellepett. Vakon ődöngött a tömegben, kedvenc gimis tanárába botlott bele, normál körülmények között nem tudta volna eldönteni, oda akarjon-e menni hozzá, órákig lelkizett volna mindkét opció következményein. Túl 36 �Próza és vidéke sokáig halogatta volna a döntést, hogy végül aztán ne kerüljön rá sor, és utána hetekig bánkódhasson mulasztásán, tiszteletlenségén. Most simán csak elsodródott a verejtékes homlokú, kezében sörrel botorkáló fazon mellől. Futólag eszébe jutott az apokalipszis, amit a tanár részegségében a szerenád utáni éjszakán vizionált, de igazán ezt sem kerítette befolyása alá, csak fogalmi szinten lett tanúja az emléknek. – Ne menjetek el. Nem lesz holnap – ingatta fejét a tanár koravén fókuszvesztéssel, az ájulás határán, alig tíz évvel idősebben náluk, megtörten a rá nehezedő, hamisítatlan kisvárosi szellemiségtől. Találkozott egy régi, kedves haverjával, akivel Pestre költözése óta megszakadt a kapcsolat. Barátságos pózt erőltetett még mindig alig engedelmeskedő arcára. Erik szalmakalapot viselt, de csak ruházata és tekintete volt a régi. Gyerekeit terelgette. Melléjük szegődött, de aztán rájött, nem a kicsik kötik le a srácot. Eriknek egész egyszerűen nem volt mondanivalója, se kíváncsiság, se lelkesedés nem érződött rajta, kicsit olyan volt, mint Miki szobája a szülei lakásában. Gyermekkorának fontos bútordarabjai mostanra hiányoznak, fokozatosan lecserélődtek. Annak idején utálta őket, most rájön, mégis ragaszkodik az emlékeihez. Ormótlan ágy, teveszőr matrac, az ágyneműs fiókok jellegzetes húzókái: maguk a fülek már nem fityegtek ott, de az oldalsó, hasábforma rézcsonkokba Miki mindig bebaszta a lábát, volt, hogy vérzett is. Mindenki a vurstliban volt, a főutca kihaltan kongott. Kicsit odébb, egy padnál suhancok bandáztak. Hirtelen valami nyers, elvadult hangulatot sejtett meg rajtuk. Az eszével tudta, hogy mindennek csak a külső szemlélő nézőpontjából van meg a romantikája, egy pillanatra mégis az alternatív életút hatása alá kerül. Megint eszébe jut egy régi haver, ismerte Erik is. Ez a srác tizenöt évesen egyedül maradt a családi otthonban. Apja régen lelépett, anyja öngyilkos lett. Egy csapásra lett gyerekből felnőtt a régi emlékekkel telezsúfolt, mégis üres lakásban, szülők híján ő dönthetett mindenről, ennek részegítő távlatával és nyomasztó tétmentességével együtt. Babaszobát épített magának tinédzserkellékekből, aztán kinőtte, de beleragadt. Maga előtt látja Ernőt a Kner Múzeum előtt, alig pár órája, amikor még gyanú fölött állt. Milyen távolinak tűnik most mindez. Lassan bandukol hazafelé, reméli, a szülei már lefeküdtek. Úgy érzi, megkeményedett, mint valami ezüst foglalat, benne zavaros fényű, zöld kő a titok. Őrzi. Szüleinél már sötét van, a lakás csendes. Nem tud elaludni. 37 �Próza és vidéke Ha a hó elolvad* ZSIBÓI BÉLA – Az ismeretlen megholt az éjszaka – mondta hajnalra kelve az apja, s hogy anyja mindenféle jesszusmáriával nyomban utána kiszaladt, mindjárt gondolta, nagy dolog történhetett, s most, hogy még a közelébe sem engedték, pedig az este ő nyitott neki ajtót, sokkal titokzatosabbnak tűnt az egész. A kulcslyukon át csak a bentiek hajladozó hátára látott. Amint azonban a kóca körül tettek-vettek, mégiscsak elővillant közülük a fej. Ahol a szakáll folytonossága megszakadt, egy sárgán fityegő fog árulkodott arról, hogy a holt nyitva felejtette a száját, mintha csodálkoznék a történteken. Kicsit csodálatos is volt. Amikor a sötét beorozkodott a pajták közé, s csendben felpillogtak a házak gyér fényei, az apró hegyi ló gazdája köhögni kezdett, s nagy bocskorában megbotlott. Aztán szédülten felállt az útmenti poros fűből, széttörölte kiköhögött nyálát, és arra gondolt, hogy itt meg kellene állapodnia. Bekopogott, hátha felpártolnák a hosszú útból későn jövőket. Illedelmesen köszöntötte is az ajtórést, mert mintha szeme világát vesztette volna, senkit sem látott mögötte. Bizonytalan lábbal mégis átlépett a küszöbön, s akkor vette észre, hogy az ajtó megette azért csak áll valaki. Jószándékkal felé fordult. – Megkérdhetem édesanyámot – mondta a legényke onnan az ajtó mögül, de ezt a csöbrös nemcsak azért nem értette, mert nem az ő nyelvén szóltak, hanem mert zúgott a füle is, meg pillanatra úgy érezte, hogy valahol * Az írás eredetileg a szerző Elveszett egység című kötetében (Kriterion, Bukarest, 1974) jelent meg. 38 �Próza és vidéke elöl kiszaladt a melle, s a köhögés megint annyira hatalmába vette, hogy attól bependerült a szoba közepébe. Aztán került egy ágy, s a hegyi ember csendben nekifohászkodott a lefekvésnek. Keresetlenül kibonyolódott bocskorából, s elnyúlt a zizegő szalmán. A lámpát kivitték, s akkor azzal próbálkozott, hogy elindítsa szemét körülnézni a sötétben. Szerszámokat tartottak itt, s a szomszédban a lova volt. Megont zúgni kezdett a halántéka tája, s ettől lehunyta égő szeme héját. Közben talán megpróbált örvendezni azon, hogy a köhögés kissé elpártolt tőle, és hallgatózni akart. Úgy tűnt a felsepert földön kaparászva elszáradt lábú kísértetek járnak, pedig csak valami késő bogár indulhatott éjszakai útjára. Valahol az erdőn pedig lombokból font kerekű szekér suhant át összegyűjteni az utolsó élő leveleket, míg a szőlőtőkék érlelő álmot alszanak. Aztán amint elért ide, besurrant az ajtó alatt, hogy hűvösen körülkocsizza a csöbrös izzadt homlokát. A csöbrös pedig előszólította fenyőből ácsolt fekhelye alól az átalvetőjét, és nagy kínnal belekotort. Úgy tett, mintha ez lett volna élete utolsó cselekedete. Matatni kezdett csöbörtös ujjaival a szerszámok között. Végigtapogatta a keskeny dongagyalut. Ez most olyan volt, mint a nyolc hónapig próbálgatott hosszú félálmokban a felmerülő sárga hegyaljai szántók, az otthoni, fajzott fenyők, amint vastag törzsükkel jóindulatúan bólogatnak annak, aki menni szándékozik tőlük, hogy kenyérrel térjen vissza, míg keresztül a völgyön, átal a hegyen csendesen fartat a bozontos hegyi ló, s lóbálónak rajta a csöbrök, zörögnek a fakanalak. És integetnek az egyenes szálú bükkök is, amelyekbe bele kell álmodni az ősz zamatát vigyázó fegyelmezett dongák köreit, amikor meghal a szőlő, s a kádak mélyére temetik, hogy más, egészen új életet kezdhessen. A gyalu után a kihűlt vésőt vette tenyerébe, mellette kendőbe gubancolva szerényen lapult kóborlással szerzett minden vagyona. De ehhez most nem nyúlt… Talán maga sem tudta teljes bizonyossággal, hogy miért óvatoskodott bele átalvetőjébe, meglehet, eredendően mégiscsak a kendőért indulhatott keze, de a hűs véső most hasznosabbnak bizonyult forró markában. Közben egy tenyérnyi megint kiszakadt mellkasából, s a résen át vastag sugárban valami fájdalom ömlött széjjel, amitől köhögni kellett, görcsösen, erőlködve, szünet nélkül. Éjszaka lett, mire csendben ismerkedni kezdett a halállal, hogy hajnalra őszintén, komolyan lehunyja szemét. Úgy maradt, ahogy elérte a halál. Egyik kezében a vésővel, amelyről mindenki úgy gondolkozott, hogy ez lehetett neki a legkedvesebb, ha már ilyen végórában is hozzá folyamodott. Más egyebet nem is igen tudtak felőle. Aki frissen fekszik a halálban, ahhoz pedig látogatók jönnek, de többnyire ezeknek sem igen volt mit mondani róla. – Hát most aztán a temetés – néztek egymásra az emberek, míg az asszonyok azon igyekeztek, hogy összekulcsolják a halott kezét. A vas 39 �Próza és vidéke szerszámot ott szorongatta a markában, hanem a két kezének semmiképp sem akaródzott ájtatosan összefonódni a mellén. Mit volt mit tenni, fonállal összegúzsolták. Mire aztán végeztek véle, az emberek előkerítették a sánta asztalost, hogy most már vegyen mértéket róla, s készítené el utolsó ünneplőjét ennek az embernek. A sánta asztalos egy pillanatig pillogott barna szemével, hogy ezt ingyen kívánnák el tőle, de rögtön elrestelkedett a fizetség gondolatától, s most már semmiképp sem fogadott volna el pénzt érte. Ha már így esett a baj, hát mindenki baja lett a halott, s az erszényeknek meg kellett nyiladozniok, mert a ló ára s a kendő szerény tartalma jócskán pótlásra szorult. – A temetésire valót sem kereste ki? – furcsállták egyesek, de a szükséges pénz azért csak összeállt, s ettől a perctől már lehetett beszélni a kántorral is. A kántor, mert istenes dolgokban többnyire ő vezérkedett, még mindég húzogatta egy kicsit a vállát, hogy ő olyan éneket ugyan nem tud, amilyent ott fenn a hegyekben énekelnek, ha valaki megtér az övéihez, de a tisztelendő biztosan meg tudja úgy cerberálni, hogy a hite azért mégse szenvedjen csorbát. A tisztelendő is vonakodott egy ideig a vállán, de a végtisztesség mégiscsak végtisztesség, s másnapra tűzték ki a temetés időpontját. Délután még néhány csöbrös átballagott a falun, s megnézték a holtat, bólogattak, mintha ismernék, majd csendben továbbálltak. Ugyanoda vezették lovukat, ahova ez az ember már nem érkezett. Egy utat jártak, egy helyre értek, nélküle. Hazafele. A halott meg maradt, s szelíden várta, hogy elparentálják. Másnap délelőtt tisztességes segédlettel befeküdt a koporsóba, hogy előkészüljön utolsó útjára. Talán mégis sejtette, hogy az utolsó úgysem ez lesz, mert nagy nyugalommal tűrte, hogy az asztalos körbebicegje, amit olyan igyekezettel is tett, mint akinek tengernyi végeznivalójára nem elég hosszú a nap. Álmában ugyanis fűrészként fák görcseinek labirintusában bolyongott. A görcsök meg úgy sikongtak körötte, akár a haldoklók, és ebben a lármában mindenáron asztalt akart kanyarítani közülük. Asztalt, amelyen dolgozni lehet, de ahányszor csak nekilátott, mindannyiszor hiábavalósággá lett igyekezete, mert végül valamennyi csak koporsóvá sikeredett. Koporsóvá, amelyben meghal a munka, és mindent elölről lehet kezdeni, hogy örömöt érezzen a fűrész. Az asztalos azonban csodálatos álmát a világ kincséért sem mesélte volna senkinek, hiszen érthető, beleborzong az ember, ha csak rá is gondol. Tanácsosabbnak látszott hát odaadóan serénykednie a valóságos koporsó körül, s megtámasztania forgáccsal a halott fejét. Hogy aztán ezzel is elkészült, kettőt köhögött, azt mondta az eperfa alatt hűsölő legénykének, hogy ez meg is vagyon, majd végigcsápolta az udvart, sietett ebédelni, hogy idejében érkezzen a temetésre. A legényke erre felállt a hűvösből, és bár alig múlt négy éve, mikor 40 �Próza és vidéke először ismerkedett a betűkkel, cseppet sem lepődött meg azon, hogy ilyen komolyan szóltak hozzá, hisz az asztaloshoz régi és igen jó barátság fűzte. Nem mindennapi dolog az, ha valaki a zizegő forgácsból úgy tudja összerendezni a hulladékot, hogy egészen csodálatos alakok kerekednek elő, amelyeket két őszinte köhentés után a sánta asztalos mindég azzal honorál, hogy akkor már ez is megvagyon. Most a legényke úgy gondolta, hogy ez már tényleg igen alaposan megvagyon, és elhatározta, hogy a temetésen barátja mellett fog lépdelni, közvetlenül a koporsó mögött. Aztán a heverésző falusi délután borérlelő csendjében, míg a bolthajtásos tornácokra bekukkantanak a vöröslő szőlőlevelek, megindult a koporsó. Egyik oldalára sem írtak semmilyen nevet, mert nem tudtak mit írni annak a koporsójára, aki csak úgy beállít egy házhoz, ahol jóindulattal felpártolják, és meghal. Így aztán az sem volt csoda, ha serény igyekezetében a jóindulatú asztalos hímes virágokat fakasztott a koporsó oldalán, amitől meglehetősen csinos jószággá lett az amúgy szomorú alkotmány. A tisztelendő már éppen belemártózott volna az imádságba, amikor valahonnan egy apró ló serénykedett végig a poros főutcán, és útját éppen a temető felé vette. Ettől a tisztelendő fehér ingében olyanná lett, akár a zajtalanul növő fák télen, ha reccsenve csonttá keményednek. Egyesek szerint a salláriumáért, mások viszont arra esküdöztek, hogy elmaradt példabeszéde miatt csökkent meg a kedve, amelyet az eltévedt bárányról akart mondani. A lovas pedig megérkezett, és nyomban egy kis kavarodás is támadt ettől. A legényke feltekintett az asztalosra, hogy látná már, az mint vélekedik. Úgy tűnt, a sánta asztalos kicsit ugyan bánkódott közös halottjukért, de egyébként rendjénvalónak tartotta az esetet. És a lóra szíjazott koporsón is látszott, szívesen billeg, amint a nagy sovány ember vezeti, hazafelé. Talán ezért történt úgy, hogy a legényke, ha eszébe jutott, vagy éppen vele álmodott, mindig félelem nélkül gondolt arra a szakállas halottra. Akkortájt azonban már az emberek inkább törődtek a téli tüzelővel, mint gyerekek álmával, hát az egészről szinte úgy elfeledkeztek, mint minden télen a fák arról, hogy valaha zöld ruhában jártak, s helyette hagyják magukra telepedni a felejtés vastag hideg bundáját. És valóban, nagy fehér havak lepték el a hegyek fáit, s takarták el az utakat. Aki a hegyen volt, ott szorult, aki a völgyben, ottrekedt. Mindenki ott, ahol érte a hó, s közben próbált valamivel foglalatoskodni, de a legtöbben azért mégiscsak a nyárra gondoltak. Aztán ahogy a hó fölindult a völgyből a hegyre, úgy indultak meg az utak is a hegyről a völgybe. S akkor az asztaloshoz egy jókora sovány ember állított be. Nagy volt, vékony és fekete. Az asztalos magához vette a mérőlécet, hogy ha fát hozott, tudjon miként alkudni véle. Az udvaron 41 �Próza és vidéke meg ott állt a nagy sovány ember, ölében egy csöbör tele kanalakkal. És miközben nyújtja,, a szeme két ünnep, és mond is valamit. Az asztalos ettől a rövidebb lábán felejtette magát, s mire ámulatából észbe kapott, hogy ezt az embert ismeri, a csöbrös már betette maga mögött a kaput. Indult vissza a hegyekbe, ahova eltemetni vitte azt az ismeretlen holtat. A legényke, aki délutánonként ott foglalatoskodott a karcsún mocorgó friss forgácsnyelvek között, megszámlálta a faragott kanalakat, és miután hétszázat talált belőlük, nagy egyetértésben azon kezdett tanakodni sánta barátjával, hogy most már kiket is illetne meg egy-egy darab ezekből. Az asztalos is ebben törte magát, mert ültében serényen harangozott rövidebb lábával. Zavarában tette, hisz sokan voltak, túl sokan is rá, nem jutott volna mindnek belőle. Aztán egyszerre csak, mint bozótban a napfény, új felismerés kezdett bujkálni benne, s ettől arcán a szürke borosták megcsillantak: nem lesz egyetlen gazdátlan kanál sem legalább – fordított a gondolat sorján, s ennek módfelett megörült. A legényke is így értette, mert hogy maguknak tartanák valamennyit, az nem lenne rendjénvaló, aztán mintha csak a mester szakállában bujkáló fény párját keresné, a nyitott ablak felé fordult. A műhelypadlóra onnan szabályos nap-tócsa csurrant, olyan, hogy még egy keveset hunyorgott is tőle, és úgy vélte, hogy ez nem is olyan nagyon csodálatos, hiszen már vagy húsz napja is van, hogy elolvadt a hó. 42 �Próza és vidéke Életem Amerikában TÓTH ANDRÁS – Nemsokára csatlakozik hozzánk ennek az étteremnek a tulajdonosa, aki jó barátom. Elég régóta ismerem őt – nézett a szemembe a velem szemben ülő, elegáns kinézetű, szemüveges, barna hajú fiatalember. – Várom, hogy megismerjem őt, Tom. Már több mint egy éve élek itt, Seattle-ben, és úgy néz ki, hogy bejött nekem itt az élet. Van melóm, bulizhatok a hétvégeken, csajom is volt már, szóval jól érzem itt magam – válaszoltam, miközben egy pincér érkezett, aki az asztalra tett egy húsokkal és köretekkel teli nagy tálat. – Az Amerika-tál, amit rendeltünk, már elkészült – így a vállig érő, vörös hajú hölgytársam, miközben a maga üres tányérjára tett egy sült kolbászt, egy rántott húst és egy kis rizst a nagy tányérról. – Jó tesz néha egy kis kikapcsolódás, igaz, Betty drágám? – csókolta meg a nőt Tom, majd ő is elvett magának egy roston sült marhahúst szalmaburgonyával és zöldségekkel. – Végre kész van az én Beverly Hills-pizzám is – így én, amikor a pincér visszatért egy paradicsomszósz alapú pizzával, amin volt szalámi, pirított szalonna, kaviár, paradicsom, gomba, csípős zöldpaprika és sajt. Miközben étkeztünk, egy velem egyforma magasságú, hosszú, fekete hajú, fehér ruhákba öltözött, igencsak szemrevaló nő csatlakozott a társaságunkhoz. – Szia, Julia! Már nagyon vártunk! – köszönt Tom a jövevénynek. – Sziasztok! – köszönt vissza a nő, majd felém fordult. – Téged még nem ismerlek! Én Julia Clément vagyok, ennek az étteremnek a tulajdonosa. – Az én nevem Vajda Róbert! Magyarországról jöttem el, és Tomnak vagyok az unokatestvére – mutatkoztam be. Miután hárman, étkezők jóllaktunk, fizettünk, majd az étteremtulajdo- 43 �Próza és vidéke nossal együtt indultunk gyalogosan a város egy másik pontja felé. Sétánk közben a számomra ismeretlen hölggyel beszélgettem, elmondtam neki, hogy ki vagyok, honnan jöttem, mivel foglalkozom. – Hol vetted ezt a felsőt? – nézte Julia a duplaujjú felsőmet, melynek az elején egy kínai írás díszelgett. – A Marathón nevű ruhásüzletben, ami abban a plázában van, ahol dolgozom. Jó nagy bolt, mindenféle ruha kapható ott – válaszoltam. – Az a bolt is az én tulajdonom. – Van a közelében egy olyan üzlet is, ahol kerékpárokat, kondi gépeket és mindenféle sporteszközt árulnak. – Az is az enyém! Végül egy szórakozóhelyre érkeztünk, ahol az emeleten foglaltunk helyet, iszogattunk és beszélgettünk. Az idő előrehaladtával besötétedett, egyre több ember érkezett a helyiségbe, és a buli is elkezdődött. Éjfél körül volt már az idő, amikor egy hosszú, sötétbarna hajú, magas, fiatal hölgy ment föl a bejárat melletti emelvényre, aki a keverőpultját beüzemelte, s onnantól ő szolgáltatta a zenét. – Ő Andrea, ennek a diszkónak a dj-je és egyben a tulajdonosa – indult el velem Julia a tánctér felé. Az általam nemrég megismert hölgy slágert kért a női dj-től, majd táncolni kezdtünk rá. Ahogy mulatoztunk, odajött hozzám és Juliához egy nálam valamivel idősebb, erősen piás állapotban lévő férfi. – Máris új pasival kavarsz?! – fogta meg a részeg a partnerem karját. – Ő nem a párom, különben meg mi közöd hozzá, hogy kivel kavarok, Pete! – szólt vissza az idegennek Julia. – Te még mindig az enyém vagy! – mérgesedett el a Pete-nek szólított barom. – Hagyd békén a nőt! – fogtam meg a velünk kötekedő karját. A férfi pofon vágott, én pedig elestem. Ahogy a földön feküdtem, ismét rám akart rontani, de Tom hátulról lefogta őt, s ekképp szólt rá: – Valami gond van? – Ez a kis idióta le akarja nyúlni a csajomat! – válaszolta az, aki leterített. – Hagy békén az unokatestvéremet, különben baj lesz! Amikor felálltam, Tomot meglökte a piás állat. Ezután két kidobó küllemű fazon jött hozzánk, és az egyikőjük mindannyinkhoz beszélt: – A főnökasszony küldött minket ide. Mi történik? – Ez itt a csajommal táncol! – mutatott rám Pete. – Nem vagyok már a csajod! Szakítottunk, tedd magad túl rajtam! – emelte fel a hangját Julia. – Nem ismerem őt, ő kezdett el kötekedni, esküszöm! – mondtam a rám néző biztonságiaknak. – Így történt az eset! – állt ki mellettem Betty. 44 �Próza és vidéke – Én is úgy láttam, hogy te kezdtél el kötözködni velük. Nálunk nagyon könnyen kihúzhatod a gyufát! Most pedig menj el, ne rontsd itt nekünk a levegőt! – nézett az egyik kidobó a kötekedőre. – Mit bánom én! Azt hiszitek, hogy nincs máshol buli ebben a városban? – indult a férfi tántorogva a bejárat felé, de még egyszer, utoljára rám nézett. – Veled még nem végeztem! Az incidens után zavartalanul folytathattuk a bulizást, miközben iszogattunk is. Én és Julia egyszer csak az épületen kívülre mentünk, és rágyújtottunk egy-egy szál cigarettára. – Ha volna hozzá kedved, találkozhatunk bármikor – mondta nekem hölgytársam, miközben kifújta a füstöt. – Szívesen találkoznék veled, benne vagyok – értettem egyet. Miután elszívtuk a cigarettánkat, telefonszámot cseréltünk és visszamentünk az épületbe, hogy folytassuk a táncot. Már elkezdett pirkadni, amikor abbamaradt a zene és véget ért a buli. Ekkor mindenki elindult hazafelé, az épületből kiérve pedig én és a társaim is taxit rendeltünk. Mikor a járművek megérkeztek, elköszöntünk egymástól és hazamentünk. A következő hét egyik napján éppen leltárt készítettem a munkahelyemen, egy raktárban a porszívókról és mikrohullámú sütőkről, amikor odajött hozzám a fekete hajú, ferdeszemű főnököm. – Ennek a márkának utána tudnál nézni? – nyújtott felém egy papírt. – Igen, Hakuhó, máris! – vettem el a cetlit, majd indultam a laptopok felé, s amikor megláttam a kívánt márka dobozát, felettesemre néztem. – Pont ez az utolsó darab! – Akkor majd rendelünk újabbakat, köszönöm! A termékkel együtt elindultam a raktár bejárata felé, s amikor odaértem, egy eladó srácnak nyújtottam át. Hamarosan véget ért a munkaidőm, én pedig átöltöztem, és a raktárból kiérve átmentem a mindenféle elektronikai dolgokat árusító bolton, majd a pláza más boltjai előtt felhívtam Juliát, és sikerült megbeszélni vele egy randevút a hétvégére. Amikor elérkezett a szombat délután, megebédeltem, az otthoniból jobb ruhába öltöztem, és a ház nappalijában beszélgettem a kopasz, bajuszos nagybátyámmal. – Izgulsz a randevú miatt, Robi? – kérdezte a bácsikám. – Inkább kíváncsi vagyok! Ez a második alkalom, hogy találkozom Juliával, amióta a fiad, Tom bemutatott neki – néztem a szemébe. Beszélgetésünk közben autóduda hallatszott odakintről, és én így szóltam, miközben felálltam a fotelból: – Ez a taxis lesz! Nem tudom, meddig tart a randi, de estére biztos, hogy itthon leszek. – Érezd jól magadat, ameddig csak akarod! A bejárati ajtón kilépve elhaladtam a ház elején kiálló két garázs mellett, 45 �Próza és vidéke majd hátrafordultam, és egy pillantást vetettem a nagy, barna színű, piros tetős épületre. Ezután a taxiba ültem, egy papírt nyújtottam át a sofőrnek és így szóltam: – Erre a címre szeretnék eljutni! – Rendben van! – olvasta el a férfi azt, ami a papírra volt írva, s elindultunk. Utazásom közben néztem mindent, ami körülvett minket. Miután végigmentünk Seattle déli, fákkal teli, kertes házas övezetén, a város kikötője és a zsúfolt, felhőkarcolós belváros között haladtunk. Egy háztömbökből álló övezet után ismét fás, kertes házas utcák következtek. Végül megérkeztünk a város északi részére, majd kiszálltam és kifizettem a fuvart. Alaposan szemügyre vettem a helyet, ahová érkeztem: egy nagy, fehér színű, világoskék tetős ház állt előttem. Becsöngettem, majd Julia nyitott nekem ajtót. – Szia, Robi! – mosolygott rám. – Szia, Julia, már vártam ezt a találkozót. – Látom, az én boltomban vásárolt ruhád van rajtad! – vette észre a kínai írás által díszített duplaujjúmat. – Te is nagyon jól nézel ki! – mondtam puszilkodás közben, elsősorban a hölgy elegáns, piros felsőjére és fehér miniszoknyájára célozva. Az emeletre mentünk, ahol egy nagy, tágas, drága bútorokkal berendezett nappaliba tértünk be. – Foglalj helyet, és egyél, igyál, amit csak szeretnél! – mutatott vendéglátóm az asztalon lévő üdítőkre és nassolnivalókra. – Köszönöm! – helyeztem magam kényelembe, majd kérdést tettem föl. – Nem egyedül laksz ebben a házban, ugye? – Nem, a bátyámmal lakom itt, de ő most éppen Kanadában van – ült le mellém a nő. A későbbiekben hosszasan beszélgettünk, miközben nagyon sok mindent megtudtunk egymásról. – Valamennyire ismerem a nagybátyádat, Robi! – mondta egyszer csak a vendéglátóm. – Rendes tőle, hogy lakhatok nála, de egyszer azért szeretnék találni egy lakást – kortyoltam a kólámba, ami kifogyott. – Töltsél még bátran! – mutatott Julia a Coca Colás flakonra. – Köszönöm! – szolgáltam ki magam, majd tovább beszéltem. – Skypeon tartom a kapcsolatot az odahaza, Magyarországon élő szüleimmel. Egyébként egy húgom is van, aki velük lakik. Közben átmentünk a nő hálószobájába, ahol közösen megnéztük az e-mailjait, melyek között volt néhány olyan is, amit egy Peter nevű férfitól kapott. – Ez ugye az a Peter, aki kötözködött velünk a diszkóban? – néztem, 46 �Próza és vidéke ahogy a hölgy megnyitotta az egyik levelet. – Igen, az, és igazán leszállhatna már rólam! – mérgesedett el Julia, miközben olvasta az egyik levelet. – Ne válaszolj neki, akkor talán békén hagy! – Nem is fogok, majdcsak túlteszi magát rajtam. Most pedig szívjunk el egy cigit! Az épületen kívül, a bejárati ajtó melletti asztalnál foglaltunk helyet, és rágyújtottunk egy-egy szál cigarettára. Miután elszívtuk, ismét a nappaliba mentünk és tovább folytattuk a beszélgetést. Egyszer csak hosszasan és némán néztük egymás arcába, majd megcsókoltuk egymást. – Tetszel nekem, amióta megláttalak – simította meg az arcomat Julia. – Te is énnekem, az első pillanattól, ahogy találkoztunk. Folytattuk a csókolózást, majd át is öleltük egymást, és úgy csókolóztunk tovább. Végül abbahagytuk, és már a beszélgetéssel töltöttük az időt. Már elkezdett sötétedni odakint, amikor elérkezettnek láttam az időt a hazaindulásra. Elköszöntem újdonsült barátnőmtől, és felhívtam a taxist, aki hamarosan megérkezett és hazavitt engem. A következő héten új laptopok és DVD-lejátszók érkeztek az üzlet raktárába, melyet az egyik kollégámmal együtt pakoltam a megfelelő helyre. Miután végeztünk, odajött hozzánk a főnökasszony, s egy cetlit felénk nyújtva kérdezett mindkettőnket: – Van még termék ebből a márkából, fiúk? – Igen, Hakuhó! Pont most érkeztek ilyenek – így a munkatársam, miközben mindketten olvastuk, ami a papírra volt írva. – Jól mondod! Majd én kiviszem a vevőnek! – kaptam fel egy DVDlejátszós dobozt, majd indultam a kijárat felé. Amikor már a bolt területére értem, a vásárló személyében Julia volt barátját, Petert ismertem föl. – Nézd már! Te itt dolgozol? – kérdezte tőlem döbbenten és mérgesen. – Ismered őt? – nézett rám a főnököm. – Dehogyis! Csak találkoztam vele egyszer, véletlen, hogy pont most torpant be ide – válaszom közben forgott a tekintetem mindenki felé. – Kavartál a barátnőmmel, de mondtam én, hogy mi ketten még nem végeztünk! – Pete fenyegetően felemelte egyik kezét. – Hagyd már őt békén, hogyha már nem téged szeret, engem pedig hagyj tovább dolgozni – adtam át a dobozt az eladónak. – Hanem kit!? – kérdezte Pete, majd miután nem válaszoltam, csak még mérgesebb lett. – Te összejöttél a Juliával, igaz? – Van valami problémád a beosztottammal? – állt közém és Pete közé Hakuhó. – Lenyúlta a barátnőmet, de különben mit avatkozol a dolgomba, te kínai!? – mutatott rám a vásárló. 47 �Próza és vidéke – Mongol vagyok, ha érdekel! Hagyd békén a beosztottaimat, különben velem is meggyűlik a bajod! – tartotta vissza főnököm a vevőt. – Esküszöm, hogy nem úgy történt az eset, ahogy mondta! Ő és a volt barátnője már túl voltak a szakításon, amikor én megismertem azt a nőt – néztem a felettesemre. – Megölöm ezt a kis majmot! – rontott rám Pete. A vevőnek sikerült letepernie engem, de szerencsére két biztonsági őr is csatlakozott a társaságunkhoz, és lefogták őt. Végül a bolt öltönyös vezetője is odalépett hozzánk, s ekképp szólt Peterhez: – Megkérem önt, hogy hagyja el a bolt területét! Hogyha kárt okoz a boltnak, vagy valamelyik beosztottamnak, abból önnek is problémája lehet. – Elmegyek én magamtól is, nem kell a lejátszó! – mérgesedett el Julia ex-barátja, s azzal ki is ment az üzletből. Az incidens után mindenki visszament a maga munkaterületére, én pedig visszavittem a DVD-lejátszót a többi közé. – Valami probléma volt odakint? – kérdezte tőlem a raktárban hagyott munkatársam. – Nem történt semmi érdekes, csak kötekedett valaki, de leráztuk. Amikor ismét eljött a hétvége, a nagybátyámmal együtt szombaton reggel indultam Seattle gyárakkal és telephelyekkel teli iparterületére. Egyszer csak befordultunk egy udvarra, én pedig az autó ablakán át néztem az egymás mellett parkoló világoskék kamionokat, melyekhez NORTHWEST feliratú pótkocsik tartoztak. – Ismét a céged telephelyén, Charlie! – üdvözölte bácsikámat egy fekete bőrű biztonsági őr, miközben mindketten kiszálltunk a gépjárműből. – Szia, Jay! Nem sokáig leszek itt, csak a bográcskészletért jöttem – így nagybátyám. Miután mindhárman elszívtunk egy-egy szál cigarettát, az épületen belülre mentünk egy raktárba. Rövid keresgélés után megtaláltam azt, amiért odamentünk, majd beraktuk a kocsi csomagtartójába, és elindultunk. – Hadd menjen ki ő először! – így Charlie bátyám, miközben együtt néztük, a telephelyet elhagyó kamiont. Rövid autózás után hazaérkeztünk, majd hozzá is láttunk a bográcsozáshoz. – Már nagyon kíváncsi vagyok a barátnődre! – mondta nekem a bácsikám felesége, miközben közösen aprítottunk mindent, ami a bográcsgulyásba való. – Ő ismer titeket, Eliz! – kavartam meg a készülő ebédünket. – Nagyjából mi is tudjuk, hogy kicsoda ő, elvégre a fiunk egyik barátja – nézett a nagybátyám az asztalnál ülő Tomra. – Jól megvagytok, Robi? – nézett rám az unokatestvérem. 48 �Próza és vidéke – Még nem tart régóta a kapcsolatunk, viszont köszönöm, hogy bemutattál neki. Szerintem mi ketten nagyon jól megleszünk – válaszoltam. – Mindketten örülünk, hogy ilyennek látod a kapcsolatotok jövőjét – mosolygott rám a Tom mellett ülő Betty. Nem sokkal később csörgött a telefonom, Julia hívott, hogy már megérkezett a ház elé. Én az épület mellett elhaladva előrementem, ahol egy nagy, piros Cherokee márkájú autó volánja mögül szállt ki a barátnőm, majd együtt tértünk vissza a rokonaimhoz. Nem sokkal dél után kész lett az étel, megebédeltünk, majd tovább folytatódhatott a délutáni beszélgetés. – Már több mint két évtizede élünk ebben a városban – kortyolt a sörébe Charlie, majd cigarettára gyújtott. – Emlékszem rá, hogy átlagos kamionsofőr voltam, amikor családostul emigráltam. Itt Amerikában viszont megcsináltam a szerencsémet. – Még belőled is lehet itt valami, Robi! – mosolygott rám a barátnőm, majd megcsókoltuk egymást. – Én már nem is nagyon emlékszem Magyarországra, mert még kisgyermek voltam, amikor eljöttünk onnan és még a nevünket is angolosítottuk – nézett mindkettőnkre Tom. – De a vezetéknevetek, a Boros megmaradt magyarnak – ittam bele a sörömbe. – Így igaz! És a letelepedésünk óta itt élek én is a városban, csak nem ezen a részén – felelte unokatestvérem. – Én viszont amerikainak születtem, így csak annyit tudok a szülőhazátokról, amennyit Tom mesélt róla nekem – így Betty, majd megcsókolta a kedvesét. Amikor már közeledett az este, közösen összepakoltunk mindent. A vendégek elköszöntek és hazamentek. Én, a bácsikám és a felesége pihenéssel és televíziózással töltöttük a nap esti részét. Egy későbbi alkalommal Juliánál töltöttem az éjszakát. A reggeli ébredés után megreggeliztünk, a hölgy Cherokee autójába ültünk, és miután kiértünk Seattleből, egy hídon folytattuk utunkat. Végül egy újabb településre értünk, barátnőm pedig így szólt: – Megérkeztünk Medinába, én ezen a településen nőttem föl. – Szép zöld környék, tetszik, hogy tele van fákkal – néztem ki az autó ablakán. Megálltunk egy alacsony, de széles; nagy, rendezett udvarral körülvett épület előtt, és amikor kiszálltunk a járműből, egy korosodó házaspár fogadott minket. – Vajda Róbert vagyok, Julia barátja! – mutatkoztam be mindkettőjüknek. – Én az apja vagyok, Jean! – fogott velem kezet a magas, ősz hajú férfi, majd a hölgytársára mutatott. – Ő pedig a feleségem, Mary! 49 �Próza és vidéke Bemutatkozás után én, a párom és a szülei a tőlünk pár lépésnyire lévő asztalokhoz és székekhez mentünk, s az utóbbiak egyikéből felállt egy magas, fekete hajú, copfos, nálam valamivel idősebb fiatalember. – Szóval te vagy Julia udvarlója! Már kíváncsi voltam rád, én a bátyja vagyok, a nevem Jerome – mondta, miközben kezet fogtunk egymással. Én és a kedvesem helyet foglaltunk, s folytatódhatott az ismerkedés. Sok mindent megtudtunk egymásról, miközben vendéglátóim háta mögött, kövekből épült grillezőben készült az ebédünk. – Hozzád és a nagybátyádhoz hasonlóan én is emigráns vagyok, Robi. Egészen fiatalember voltam, amikor Amerikába jöttem Franciaország Lyon nevű városából, és családot alapítottam – mondta nekem Jean, miközben sült húsokkal teli tálat tett az asztalra. – Vegyél te először, te vagy a vendég! – mosolygott a szemembe Julia. – Az országnak azt a részét nem ismerem. Én csak egy rövid ideig dolgoztam Párizsban – néztem az ősz hajúra, miközben húst és zöldséget tettem a tálamra. – Az Amerikába érkezésed előtt nem is voltál Európán kívül? – kérdezte Jerome, miközben ő is elkezdett falatozni. – Nem, de Európán belül évekig éltem Nagy-Britanniában és több más országba is eljutottam – feleltem. – A húgodnak van párja, már csak te vagy egyedülálló a családban – ült le, és elkezdett enni a párom apja. – Csak néhány hete szakítottam a barátnőmmel, azóta egyedülálló vagyok. Idő kérdése, és úgy is lesz még barátnőm – Jerome hol énrám, hol az apjára nézett. A következő hétvégén, én és Julia ismét bulizni indultunk Seattle belvárosába, és betértünk arra a helyre, ahol először táncoltunk együtt. Amikor besötétedett, és elég sok ember érkezett a szórakozóhelyre, el is kezdődött a buli. Mi ketten is felálltunk táncolni, és egyszer csak odajött hozzánk a párom korábbi barátja. – Már megint ezzel a nyikhajjal kavarsz, ugye!? – kérdezte a férfi a hölgyet. – Nem is nyikhaj! Különben is sokkal jobban törődik velem, mint te, akinek mindig is a haverok és a piálás volt az elsődleges! – így Julia. – Még mindig szeretlek, Julia! Gyere vissza hozzám, meg tudok változni! – kezdett el siránkozni az ex-barát. – Hányszor ígérted már nekem, hogy megváltozol? Most is ittas vagy, Pete! – nézett a férfira a kedvesem, majd felém fordult. – Ne törődj vele Robi, folytassuk nyugodtan a bulizást. – Máshoz nem fogsz tartozni! Igazából te még mindig az enyém vagy! – Szállj le rólunk, Pete! Látod te is, hogy Julia már nem téged szeret, hanem engem – kapcsolódtam be kettejük beszélgetésébe. 50 �Próza és vidéke – Téged ki kérdezett! – lökött fel engem a férfi. – Nehogy verekedni kezdj itt, Pete! – fogta meg az ittas állat karját a barátnőm. – Te az én csajom vagy, ez a kis majom pedig lenyúlt téged tőlem! – nézett Juliára Pete, miközben én felálltam. – Valami gond van? – érkezett meg a diszkó női tulajdonosa. – A páromat visszaszerzem, és ebben senki nem fog megakadályozni, Andrea! – nézett a hölgyre a kötekedő. – Hagyd el ezt a helyet, mert ki foglak tiltani a diszkómból! – mérgesedett el a nő. – Ne tedd tönkre a kapcsolatunkat, keress magadnak más barátnőt! – emelte föl a hangját Julia. – Nem viccelek, tényleg nem jöhetsz ide többet, hogyha most balhézni fogsz! – mondta Andrea. – Nem baj, találok más helyet ebben a városban – tántorgott Julia volt barátja, majd elindult kifelé. – Köszönöm! – mondtam a tulajdonosnak. Az incidens után Andrea beüzemelte a keverőgépét és dj-ként ő szolgáltatta a zenét. Én és Julia csakúgy, mint a többi vendég, zavartalanul folytattuk a táncot, egészen pirkadatig, amikor ugyanis véget ért a buli, és mindenki hazaindult. Én és a kedvesem is elindultunk kézen fogva a bejárat felé, de amikor az ajtóhoz értünk, így szólt Julia: – Hogyha nem siettek haza, itt a közelben tudok egy helyet, ami soha nem zár be. Oda még be tudtok ülni – jött le a bejárat melletti emelvényről Andrea. – Én tudom, hogy melyik az a hely – nézett rám a barátnőm, majd a dj felé fordult. – Egyébként köszönjük mindketten, hogy az este kiálltál mellettünk. – Szóra sem érdemes, én bármit megteszek a vendégeimért! – mosolygott ránk a tulajdonos. – Még nem vagyok nagyon álmos, ha te sem vagy fáradt, elmehetünk oda – mondtam, mert kíváncsi lettem arra a helyre. Én és a kedvesem kéz a kézben sétáltunk a kora reggeli órákban, mígnem elértünk egy helyre, ahol az ablakon keresztül láttuk, hogy odabent emberek beszélgettek. Mindketten betértünk oda, üdítőt kértünk, majd leültünk az egyik asztalhoz. Váratlanul ért minket az, hogy beszélgetésünk és iszogatásunk közben Pete csatlakozott a társaságunkhoz. – Na, mi a helyzet fiatalok? – kérdezte a férfi kettőnktől. – Teljesen józan vagy már, mi van veled? – nézett végig a barátnőm az előző barátján. – Innen is ki fognak dobni, ha megismétled azt, amit éjszaka a diszkóban – szóltam rá én is a most valahogy normálisabbnak tűnő fiatalemberre. 51 �Próza és vidéke – Hagyd békén őket, édes! Most már velem foglalkozzál, olyan jól el voltunk itt egész este – csatlakozott Petehez egy fiatal hölgy. – Csak azt akarom tőletek, hogy már nem kell félnetek tőlem. Azt hiszem, hogy találtam magamnak más hölgyet – nézett mindkettőnkre Julia exbarátja majd a maga hölgytársával együtt ott hagyott minket. – Csakhogy megszabadulunk tőle! – néztem a barátnőmre. – Már ideje volt, hogy leszálljon rólunk! – értett velem egyet a hölgy. Nemsokára mindketten elfogyasztottuk az üdítőket, amiket magunknak kértünk. Ezután kimentünk a helyiség elé és taxit rendeltünk. Amíg vártuk őket, mindketten elszívtunk egy-egy szál cigarettát. A gépjárművek hamarosan megérkeztek, mi pedig elköszöntünk egymástól és hazamentünk. A következő hét szombatjának a reggelén pulóverben és melegítőben vártam a kedvesemet egy kerékpárra támaszkodva. A hölgy, aki ugyancsak úgy volt öltözve, mint én, nemsokára megérkezett a maga biciklijével, és egy csókkal üdvözöltük egymást. – Indulhatunk, Robi? – mosolygott rám a nő. – Útra készen állok! – ültem fel a járgányomra. Sokáig tartó tekerés után kiértünk Seattle-ből, és egy hídon folytatódott az utunk. A legszélén haladtunk, hogy ne zavarjuk a mellettünk elhaladó autókat. – Ilyen kiránduláson még nem vettem részt, Julia. Amíg Angliában éltem és azon belül is Londonban, a munka mellett nem igazán volt rá lehetőségem – mondtam a mellettem haladó barátnőmnek. – Most ilyenben is lehet részed! Én világéletemben szerettem kerékpározni és az erdőt is imádom – nézett rám a hölgy. – Gyermekkoromban, odahaza én is erdős helyen nőttem föl, így sokat jártam a természetet, és azokban az időkben bringázni is imádtam. A híd elhagyása után egy erdős helyre értünk. Miközben takaros házak között, fákkal teli utcákon haladtunk, egyszer csak megszólalt a kedvesem: – Most Mercer Islandon vagyunk! Ez nemcsak egy település, hanem egy sziget is. Mintegy másfél óra hosszáig tartó kerékpározás után álltunk meg egy nagy tisztás mellett. Leszálltunk a járgányainkról, és azokat tolva mentünk a tisztásra, ahol rengeteg ember tartózkodott. – Úgy látom, hogy itt valami rendezvény van – néztem körbe, miközben haladtam a barátnőm mellett. – Szia, Christina! – köszönt a barátnőm egy csinos, szőke hölgynek, aki egy németjuhász kutyát sétáltatott. – Szia, te is eljöttél ide Seattle-ből? – kérdezte a szőkeség a kedvesemet. – Christina, te még nem ismered a barátomat, Róbertet! – mutatott rám a párom, miközben a másik nőhöz beszélt. 52 �Próza és vidéke – Vajda Róbert vagyok, Magyarországról – nyújtottam a kezem a hölgynek. – Én Christina Berger vagyok, az anyám norvég, az apám német, de én már itt, Amerikában születtem – fogott velem kezet a szőkeség. – Én pedig Ronald vagyok, Christina barátja! – csatlakozott társaságunkhoz egy izmos, legépelt hajú törpe, aki a mellkasáig sem ért a szőkeségnek. – Vajda Róbert a nevem! – fogtam kezet Ronalddal, miközben leplezni igyekeztem, hogy meglepett a kis termetével. – Mindjárt kezdődik a kutyabemutató, drágám – simította meg legkisebb társunk a barátnőjét. – Drukkolunk neked, te vagy a legjobb! – veregette vállon Julia a szőkeséget. Christina olyan emberekhez csatlakozott, akik mind valamilyen kutyát kísértek. Hárman többiek viszont a tömegbe álltunk, és onnan néztük negyedik társunkat, miközben egy zsűritag ismertette a versenyző kutyafajtákat és gazdáik nevét. Ez után Christina és a többi kutyás ember elindult, hogy kísérje mindenki a maga állatát, egy nagy kört megtéve a tisztás szabadon hagyott részén. Mindegyik jószág szépen, nyugodtan, látszólag szót fogadva haladt a gazdája mellett. A bemutató végeztével az eredményhirdetés következett. – A kutyabemutató első helyezettje Christina Berger és kutyája, Apache! – hallatszott a zsűri kutyákat és gazdikat ismertető tagjának a hangja. – Nagy voltál Christina, tudtam, hogy te fogsz győzni! – ölelte át Julia a nyertesünket. – Őszintén szólva Apache az anyukámék kutyája, de sokat készültünk erre a versenyre – simogatta meg a győztes a jószága fejét. – Kit érdekel, akkor is te nyerted meg a versenyt! – karolta át Ronald a szőkeséget. – Hadd gratuláljak a győzelmedhez – jött hozzánk egy női zsűritag, majd aranyérmet és oklevelet nyújtott át Christinának. Nem vártuk meg az eredményhirdetés végét, hanem négyesben elindultunk a sziget fákkal teli, lakott része felé. Én és a párom nem ültünk fel a kerékpárjainkra, hanem azokat tolva haladtunk és beszélgettünk a kéz a kézben sétáló, másik pár tagjaival. – Nem is mondtad, jól boldogulsz, mióta itt dolgozol, Mercer Islandon? – kérdezte Julia a kutyát sétáltató másik nőt. – Egész jól érzem magam a vegyesboltban, most pultos vagyok. Amikor a te ruhaüzletedben voltam eladó, az sem volt rossz ugyan, de a nagyváros, meg a sok ember nem annyira az én világom. Különben is itt lakom a szigeten, így helyben is vagyok. – Mióta vagy együtt Ronalddal? – Nyár elején ünnepeltük a második évfordulónkat. Tavasz óta pedig 53 �Próza és vidéke már együtt is lakunk, külön a szüleinktől. Egyszer csak eljött az elbúcsúzás ideje, majd én és a barátnőm felültünk a kerékpárunkra, és elindultunk hazafelé. Miután visszaértünk Seattle-be, egy ideig együtt haladtunk, de aztán elköszöntünk egymástól, és különkülön tekertünk hazáig. A következő hét egyik napján egy mikrohullámú sütőt vittem ki a raktárból, és átadtam az egyik eladónak. Utána néztem, ahogy a fiatal hölgy egy négytagú család elé viszi a terméket, majd megállt mellettem a főnöknőm: – Várod már a következő hetet? – kérdezte a szemembe nézve. – Igaz, hogy ismét elkezdődött az ősz, de szerintem olyan helyen leszek, ahol még ilyenkor is nagyon jó idő van. – Most éppen itt is meleg van, és süt a nap odakint. – A jövő héten ne várjatok, Hakuhó, mert végig távol leszek. Már nagyon vártam, hogy elérkezzen a hétvége. Péntek este én és Julia együtt aludtunk a hölgy házában, szombaton, miután felébredtünk, bőröndjeinkkel és csomagjainkkal együtt vártuk a ház előtt kedvesem bátyját. A fiatalember hamarosan megérkezett egy nagy, fekete Hammer márkájú autóval. Mindketten bepakoltunk a jármű csomagtartójába, majd elindultunk. – Ilyen utazásban volt már részed, Robi? – kérdezte tőlem Jerome, miután már jócskán a városon kívül jártunk. – A szülőhazámmal szomszédos országokban: Szlovákiában, Ausztriában és Horvátországban volt úgy, hogy elég hosszú ideig kellett kocsikáznom. Amikor megérkeztem Amerikába, nem repülőgép, hanem egy kamion hozott Seattle-be. Az még hosszabb volt, mint az, ami most vár ránk – néztem a körülöttünk elhaladó autókat és az utat szegélyező fákat. – Én így, autóval jártam meg az USA-t, Kanadát és Mexikó egyes részeit. Megtehetném, hogy inkább repülőgépre üljek, de arra valahogyan sajnálom a pénzt. Igaz, hogy kocsival sokkal tovább tart az út, de így lehet csak igazán gyönyörködni a tájakban – mondta kedvesem bátyja, miközben rám sem nézett, csak vezetett. A délutáni órákban megálltunk egy benzinkútnál. Barátnőm testvére teletankolta a járművet, majd bejelentkeztünk a mellette lévő motelba. – Most Oregon állam közepén vagyunk. Nagyon messze van még az úti célunk, úgyhogy itt kipihenhetjük az utazás fáradalmait – mondta Jerome, amikor holmiijainkat lepakoltuk az egyik szobába. – Egész jó kis hely, nekem tetszik – nézett Julia hol énrám, hol a bátyjára. Miután ettünk is, pihenéssel töltöttük a nap hátralévő részét. Másnap reggel visszaültünk a Hammerbe, és folytatódott az utazás. Már este volt, amikor az egész napos autózás után elhaladtunk egy Los Angeles 54 �Próza és vidéke feliratú tábla mellett. Ezután egy ideig haladtunk még a városban, mígnem megálltunk egy apartman előtt. – Végre már, hogy megérkeztünk! – könnyebbültem meg, miután kiszálltam az autóból. – Én egyszer voltam már ebben a városban, most te is megismerheted – csatlakozott hozzám Julia, majd megcsókoltuk egymást. Amikor Jerome is elhagyta a gépjárművet, a csomagjainkkal együtt elfoglaltuk a szobáinkat, s mivel nagyon elfáradtunk az egész napos út után, lefeküdtünk. Másnap kellemesen langyos, napos délelőttre ébredtünk. Én és a kedvesem már felöltözködtünk, de még pihentünk, amikor benyitott hozzánk Jerome. – Santa Monicának nagyon jó partja van. Van kedvetek fürödni az óceánban? – kérdezte a fiatalember mindkettőnktől. – Nekem lenne! – válaszoltam, majd hol őrá, hol a testvérére nézve folytattam. – Még soha nem láttam az óceánt. A konyhában mindhárman reggelit készítettünk magunknak, megreggelizés után pedig autóba ültünk, és úgy mentünk a tengerpart felé. – Ahol lakunk, onnan messze van még az óceán, mert elég nagy Los Angeles – mosolygott rám Julia. – Santa Monicába éppen most érünk be. Ez egy külön város, amit körülvesz Los Angeles – mutatott a sofőr Jerome egy táblára. Amikor megérkeztünk a homokos partra, fürdőruháinkat átvettük egy bódéban, majd hárman együtt lassan bandukoltunk a part felé, végül megmártóztunk a vízben. Az idő előrehaladtával egyre több ember érkezett, akik mind letelepedtek a parton, s hozzánk hasonlóan ők is fürödtek, vagy pancsikáltak. – Gyertek, ússzunk egy kicsit! – kezdett gyorsúszásba Julia. – Én benne vagyok! Te mit szólsz hozzá? – néztem a hölgy bátyjára és kezdtem úszni. Hárman együtt gyorsúszásban távolodtunk a parttól, ám egyszer csak fáradni kezdtünk, és mellúszással folytattuk. – Ne menjünk nagyon messze a parttól, még valami baj történik! – beszélt kedvesem testvére mindkettőnknek. – Az igen! Látjátok, hogy milyen messzire eljöttünk? – fordultam hátra, amikor megálltunk. – Már rendesen parányinak látszanak az emberek! – így a barátnőm, majd lefröcskölt minket, fiúkat. Mind a ketten viszonoztuk a fröcskölést, majd egymásra vizet lökve lubickoltunk és nevetgéltünk egy kicsit. Végül jobbnak láttuk, ha nem maradunk tovább, és visszaúsztunk a többi fürdőző közé. Kimentünk a vízből, és a fürdőruháink megszáradása után felöltöztünk, majd leültünk 55 �Próza és vidéke iszogatni a part egyik sörözőjének a kinti, pálmalevelekkel fedett részén. – Fiúk, nekem ki kell mennem a mellékhelyiségre, mindjárt visszajövök! – állt föl Julia, és magunkra hagyott minket. – Nézd már! Az ott Paulina Horstmann! A Horstmann’s nevű charter légitársaság elnökének a lánya – lettem figyelmes a szomszéd asztalnál ülő, testhez simuló, vállakat és lapockát szabadon hagyó sárga felsőt és testhez simuló, nagyon rövid, fekete farmert viselő, hosszú, barna hajú, valamilyen italt kortyolgató, igencsak szemrevaló nőre. – Hallottam a hölgyről és a Horstmann’s társaságról! A repülőgépeik egész Észak-Amerikában közlekednek, de Európában és Ázsiában is leszállnak néhány helyen – mondta a társam. Én és Jerome egymás felé fordultunk, úgy téve, mintha nem vettük volna észre. A hölgy azonban odajött hozzánk és kérdést tett föl kettőnknek: – Jól érzitek magatokat, fiúk? – Köszönjük, egész jól megvagyunk! – válaszolta kedvesem bátyja. – Helyiek vagytok, vagy turisták? – így a kissé mámoros állapotban lévő hölgy. – Seattleből jöttünk! – válaszoltam. – Az nagyon messze van innen! – kiáltott fel új társunk. Időközben visszajött Julia, majd ő és Paulina leültek, és négyesben folytattuk a beszélgetést. Egyszer csak hárman, seattle-iek, elérkezettnek láttuk az időt arra, hogy elköszönjünk negyedik társunktól, és visszamenjünk az apartmanba. – Ezen a vidéken nagyon sok jó hely van. Nekem most éppen nincs párom, így szívesen megmutatnám neked – mosolygott rám Paulina. – Nekem viszont van barátnőm, és vissza kell mennem vele az apartmanba! – indultam el a társaimat követve. – Mondd azt neki, hogy dolgod van, közbe meg kirándulsz velem egy jót! – indult utánam és fogta meg a kezem a helybéli. – Hé! Mondta, hogy van neki barátnője, nem? – jött oda hozzánk erélyesen Jerome. – Téged kérdezett valaki? Majd ő megmondja, hogy mit szeretne! – legyintett Paulina. – Kisasszony, kérem! Amint hallhatta, a fiatalember foglalt – csatlakozott társaságunkhoz egy inas külsejű, alacsony, filigrán férfi. – Különben sem vagyok az eseted és én jól érzem magam a párommal – indultam tovább kéz a kézben a kedvesemmel, igyekezve lerázni a rám szemet vető nőt. Hazamentünk és pihenéssel töltöttük a nap hátralévő részét. A következő napon viszont egy másfajta program várt ránk. Egy hegyen felfelé haladtunk a Hammerrel, amikor elővettem a fényképezőgépemet. – Ott van a HOLLYWOOD felirat! Annyiszor láttam már a tv-ben és 56 �Próza és vidéke képeken, de élőben még sohasem – így én, miközben fényképet készítettem a hatalmas betűkről. Egyszer csak leparkoltunk egy szürke Hammer mellett. Kiszállásunk után pedig felmentünk a hegytetőre, ahol már alattunk volt a filmgyártás fellegvárát jelző felirat. Ott újabb fényképeket készítettünk egymásról. – Milyen csodálatos kilátás nyílik innen egész Los Angelesre – mondtam a társaimnak, miközben készítettem egy fotót a kilátásról. Ahogy oldalra fordultam, tőlünk pár méterre egy magas, rövid, barna hajú hölgy és egy még magasabb, számomra ismerős fiatalember állt. A társaim szintén felismerték a férfit, de végül én szólítottam meg: – Te Elias Pekkanen vagy, ugye? – Ismertek ti engem? – nézett ránk. – Én láttam egy sci-fi és fantasy keveréket, amiben szerepeltél – válaszolta Julia. – Most még csak ismerkedem a színészettel, még nem volt olyan film, amiben főszerepet kaptam – így Pekkanen. – Én egy második világháborús filmet láttam, amiben egy orosz katona voltál. Az nagyon tetszett és abban nagyon jó voltál – mondtam én. – Köszönöm! Az a második filmem, és abban már fontosabb szerepem is volt – válaszolt Elias. – Nocsak, Sarah Miller a te barátnőd? – nézett Julia Pekkanen hölgytársára. – Szóval hallottál már rólam! – így a színésszel tartó hölgy. – Ismerem a Miller’s Company nevű szoftverfejlesztő céget, tudom, hogy az elnökének vagy a lánya – mondta a kedvesem. – Egyébként az én barátnőm Sarah, és együtt is lakunk Beverly Hillsben – válaszolt a kedvese helyett Pekkanen. – Fotózkodhatnánk veletek? Elvégre nem mindennap lát hírességet az ember – kérdezte Jerome a helyieket. – Természetesen, semmi akadálya! – értett egyet Elias. Néhány fénykép elkészítése után autogramot is kaptunk a színésztől, majd vele és kedvesével együtt indultunk le a hegytetőről, s autóba ültünk. – Ezek szerint Eliasé a szürke Hammer – mondtam az előttünk haladó járműre, amikor már a magunk kocsijában ülve tartottunk vissza, a város irányába. A következő napon Santa Monicába mentünk, hogy fürödhessünk az óceánban. Este, sötétedés után már Los Angeles belvárosa felé vettük az irányt. Egyszer csak megálltunk egy épület előtt, amelyet kívülről mexikói stílusú, indiánokat ábrázoló domborművek díszítettek. – Az Aztec! – olvastam el a bejárat fölötti feliratot. – Menjünk be! – javasolta Julia, majd mindhárman tettük, amit mondott. 57 �Próza és vidéke Az épületen belül már javában tartott a buli, amikor jegyet váltottunk és bebocsáttatást nyertünk. Egy nagy, tágas helyiségbe tértünk, amelynek négy falát a kintiekhez hasonló indián domborművek díszítették. Miután keresztülmentünk a termen, kisebb helyiség fogadott minket, más jellegű zenékkel. – Nézzünk még szét! A house zene, ami itt megy, nem igazán az én műfajom – mondta nekem és a páromnak Jerome. – Én sem szeretem igazán! – értettem egyet. Egy emelettel feljebb egy valamivel nagyobb, de a legelső, nagy helyiségnél kisebb terem fogadott minket sombreros mexikóiak és indián piramisok ábráival a falain. – Ez már mindjárt hangulatosabb hely! – mondtam a társaimnak, miután a pulthoz mentünk és italt kértünk magunknak A zene ritmusára elkezdtem rázni a testemet, majd egy hang hallatszott mellőlem: – Itt csak latin-amerikai zenéket játszanak! – Nahát! Tiveletek találkoztunk tegnap a Hollywood feliratnál – ismertem föl Elias Pekkanent és Sarah Millert. – Ma pedig itt találkozunk, ez micsoda véletlen! – nézett Jerome a fiatal színészre. Mind a hárman szóba elegyedtünk a fiatalemberrel, elmondtuk neki, hogy kik vagyunk, és mi járatban vagyunk Los Angelesben. – Hozzád hasonlóan én sem itt, Amerikában születtem – mutatott Pekkanen rám, majd egyszerre mindhármunkhoz beszélt. – Néhány évvel ezelőtt hagytam el a szülőhazámat, Finnországot, ahol kézilabdázó voltam. – Az interneten olvastam rólad, hogy nagyon jó játékos voltál – mondta Julia Eliasnak. – Úgy látom, hogy itt cigarettázni is lehet! – nézett kedvesem bátyja oldalra, egy tőlünk pár méterre lévő terasz felé. – Kimegyünk rágyújtani, velünk tartotok? – kérdezte tőlem és a beszélgetőpartnereinktől Julia. – Most inkább itt maradok, de ti menjetek nyugodtan – csókoltam meg a hölgyet. Ahogy egyedül maradtam a helyiekkel, egy hosszú, barna hajú, ugyancsak ismerős hölgy is csatlakozott a társaságunkhoz, aki egyből engem szólított meg: – Emlékszel még rám, szépfiú? – Paulina Horstmann! Mondtam neked, hogy van barátnőm! – néztem a nő szemébe. – Te bejössz nekem, nincs kedved velem táncolni? – kérdezte. – Hagyd őt békén, Paulina, mondta, hogy foglalt! – szólt a színész az új hölgytársunkra. 58 �Próza és vidéke – Téged senki sem kérdezett, Elias! – így Horstmann kisasszony. Elindultam a terasz felé, hogy csatlakozzak a saját társaimhoz, de Paulina utánam jött, és könnyen utolért. – Boldoggá tehetlek! Tőlem megkaphatsz bármit, amit csak akarsz! – próbált átölelni a nő, de én nem hagytam magam. – Valami gond van? – csatlakozott Jerome a társaságunkhoz. – Hagyj minket békén! – lökte el Paulina a kedvesem bátyját. – Nehogy azt hidd, hogy kavarok vele, Julia! Én próbáltam lerázni őt, de ő csak azért is hajt rám – néztem a közben visszatérő kedvesemre. – Én mindig megszerzem, amit akarok! – nézett mindenkire Horstmann kisasszony. – De az én páromat nem fogod elhódítani tőlem! Azt hiszed, mindent megtehetsz, mert milliárdosoktól származol? – mérgesedett el Julia. – Gyere és rendezzük le a vitát odakint! – lökte meg a rám hajtó hölgy a páromat. – Velem ne akarj verekedni, kisanyám, mert csúnyán megjárhatod! – tartotta ökölbe a kezeit a barátnőm. – Gyere csak ki! Ha igazi nő vagy, akkor harcolni fogsz a párodért! – így vetélytársa. A két nő elindult a terasz felé, én pedig Jerome felé fordulva, aggódva beszéltem: – Menjünk ki hozzájuk, még valami bajt csinálnak! Ketten férfiak is elindultunk kifelé, és a teraszon, a csillagos ég alatt értük utol a hölgyeket. Én láttam, amint Paulina megütötte a kedvesemet, így készültem megakadályozni a verekedést, de Sarah Miller közbelépett, és ráförmedt a pofont adó hölgyre: – Ezek nem ide valósiak, hanem Seattle-ből jöttek, mért nem hagyod őket békén!? – Ez az én ügyem, te csak ne avatkozzál bele! – így Paulina. Egyszer csak Elias Pekkanen és egy másik férfi is a teraszra jött, utóbbi pedig így szólt rá Paulinára: – Elias elmondta nekem, hogy mi van itt készülőben! Most azonnal hagyd el az Aztecet, mert nem engedlek ide többet! Ne rontsd nekem a szórakozóhelyem jó hírét! – Jól van, na! Téged bírlak Mike, már itt sem vagyok! – indult kifelé Paulina, de még egyszer, utoljára hátrafordult és mindannyinkhoz beszélt. – Azt hiszitek, hogy nem találok magamnak mást? Az incidens után reggelig folytattuk a bulizást, de végül visszamentünk az apartmanba. Hamarosan elérkezett los angelesi nyaralásunk utolsó napja is, és visszamentünk Seattle-be. Már jobban benne voltunk az őszben, amikor az Andrea nevű női dj szórakozóhelyének földszinti helyiségében ültem, és beszélgettem Juliával. 59 �Próza és vidéke Hosszas csókolózás után a hölgy egyszer csak így szólt: – Egész jó kis kalandjaink voltak már közösen, Robi! – Én nagyon jól érzem magam veled, Julia, és szerintem sokat komolyodott a kapcsolatunk, mióta együtt vagyunk – így én, majd felemeltem a poharamat, amiben ital is volt. – Igyunk hát az egészségünkre! – És arra, hogy sokáig tartson még a kapcsolatunk! – ismételte meg kedvesem is a tettemet, majd koccintottunk. Miután megittuk az italunkat, megcsókoltuk egymást, majd kéz a kézben sétáltunk a hűvös és szeles, de azért még elviselhető délutánban. 60 �Kutatóterület WIRÁGH ANDRÁS A harmadik kontextus Az Éjfél-antológia mint zárvány1 „ez a háború irodalmi szempontból is kontraszelekciós, tehetségirtó folyamat volt”2 „az igazi művészet mindig, minden korban modern művészet volt és modern művészet lesz”3 „a mozi az ő [a háború] legigazabb kísérője, segítő társa, a pillanatonként változó képek sora, amely a gép két percenése között, mint maga az élet, előre ki nem számíthatóan, gyorsan, fontolgatásra nem hagyva időt, hozza a pillanattal születő új szenzációt”4 Az 1917-ben, Bálint Aladár szerkesztésében megjelent, „misztikus novellákat” tartalmazó Éjfél jobbára már publikált szövegeknek jelölt ki egy új keretet. A Kosztolányi-előszó után szereplő tizenhat szöveg mindegyike – legalábbis időlegesen – elvesztette elsődleges (sőt, némely esetben másodlagos) kontextusát, de a korabeli recepció arról tanúskodik, hogy a gyűjteményes kötet nem tudta sikeresen elfogadtatni stratégiáját: egy-két külön-külön kiemelt szövegtől eltekintve az antológia a – „magasirodalmi” horizontról nézve – egyre vészjóslóbb, mert újabb és újabb szövegeket kitermelő, sőt, klónozó századelős tömegirodalom rémkultuszának regiszterébe sorolódott be.5 Ezzel ellentétben kijelenthető, hogy több szövegnek igenis jót tett, hogy a mai magyar szuperkánon neves szerzőinek szövegei mellett kaphatott helyet. Az Éjfél, mint szövegháló így nyitva áll egy olyan vizsgálat előtt, amely egyszerre koncentrálhat a szövegek elsődleges kontextusának, az ebben felbukkanó kapcsolópontok feltérképezésére, illetve arra a recepciótörténeti szakaszra, amelyre már csak rákövetkezett 61 �Kutatóterület az Éjfélben való megjelenés. Nem beszélve azokról a szövegekről, amelyek tulajdonképpen dokumentumként nyitnak teret a hozzájuk kapcsolódó szerző személyiség (mára a többiekéhez képest jelentéktelenebbé vált) recepciójára, illetve a fantasztikum poétikájának századfordulós irányaira. 1. Számok, adatok, szempontok Az Éjfél szövegeiből csupán Szini Gyula Daimonionjának nem sikerült korábbi megjelenésére rátalálni.6 A tizenhat szövegből tíz az antológia megjelenése előtt (illetve ezzel körülbelül egy időben) folyóiratban is olvasható volt, ezekből négy szövegnek kötetben való megjelenése is dokumentálható, míg két szöveg csak az Éjfél után jelent meg kötetben. A maradék négyből a Merlin a kosárban (Laczkó), a Menyhért fogadalmai (Bálint), a Távozás a halott városból (Ujhelyi) nem jelent meg kötetben, míg a Csak álom (Nagy) csupán folyóiratban jelent meg. A másik tábor (Balázs) és a Leándervirág (Cholnoky L.) az Éjfélben jelent meg először, és három szövegről tudjuk, hogy korábban kötetben biztosan megjelentek. A folyóiratos megjelenések kétharmada a Nyugathoz köthető. A tíz, az Éjfélbe szöveget adó kötetről összesen 55 recenziót regisztrál a Magyar irodalomtörténet bibliográfiája, ebből tizenhárom darab – részben az 1917 után megjelent kötetek, részben a kései recenziók miatt – az Éjfél megjelenése utáni, a legkésőbbi írás 1944-es [!].7 Meglepő módon Kaffka Margit Szent Ildefonso bálja című kötetéről nem született recenzió, a legtöbb írás (13) pedig Révész Béla A nagy börtön című kötetéről olvasható. A recenziók huszonhét különböző periodikában jelentek meg, a legtöbb a Nyugatban (9), A Hétben (6), a Népszavában (5), illetve a Vasárnapi Újságban (4). A köteteket összesen negyvenegyen recenzálták,8 a legtöbb recenzió, négy-négy darab Kosztolányitól, illetve Schöpfintől származik. A kötetbe szöveget adó szerzők közül öten recenzálták egymás köteteit (Karinthy, Kosztolányi, Laczkó, Szilágyi, Szini), ezek az írások az összes szöveg közel egyötödét teszik ki (55-ből 10). A „hagyományos” publikálási útvonalat (folyóirat-kötet-Éjfél) az Ő (Kabos), a Szent Ildefonso bálja, a Hrussz Krisztina csodálatos látogatása (Kosztolányi), illetve A varázsló halála (Csáth) járta be. A Novella az emberi húsról és csontról (Babits), a Halott Valdemár lelke (Turcsányi) pedig a folyóiratos megjelenés, illetve az Éjfél után, 1920-ban, illetve 1921-ben jelent meg kötetben. Az előbbi narratíva érvényesülhetett annál a három szövegnél, amelynek nem ismeretes folyóiratos megjelenése, de kötetben az Éjfél előtt megjelent.9 Speciális esetnek tekinthető a Csak álom,10 illetve 62 �Kutatóterület az Éjfélben „debütáló” Balázs- és Cholnoky László-szövegek. A másik tábor ugyanis az egyetlen nyíltan háborús tematikájú szöveg, a Leándervirág pedig kiemelt szerepet foglal el az életműben.11 Lehetséges, hogy a Daimonion ugyancsak első közlés, és mivel a szerző egyetlen kötetébe sem vette fel, útja a Cholnoky-szövegéhez hasonlítható. Laczkó, Bálint és Ujhelyi fent említett írásainak is az Éjfél szabott keretet, lévén kötetes megjelenésük nem rekonstruálható.12 Az Éjfél kontextusának időbeli kereteit tekintve – szoros értelemben – egy szűk félévszázados periódussal számolhatunk. A kötet legkorábbi szövege vélhetően az Ő (Kabos), amely folyóiratban és kötetben 1903-ban jelent meg, szemben a kötetben csak 1921-ben felbukkanó Halott Valdemár lelkével. Míg Karinthy kötetéről még 1944-ben is jelent meg recenzió. Ehhez hasonló érdekes momentum, hogy Révész Béla kötetéről megjelenése után 13 évvel, 1920-ban is közölt írást a Népszava, amely egyébként már az elsők között közölt írást az zajos fogadtatású kötetről. Kötetekről szóló recenziókról lévén szó, külön megfigyelési szempontot jelent az Éjfélbe bekerülő szövegekre vonatkozó kiemelt reflexió. Hiszen – nem számítva a szerzők, szerkesztők, és kiadói szakemberek közötti szoros hálózatból fakadó ismereteket – ezek a megjegyzések nyújthatnak kiindulópontot annak rekonstruálására, hogy az antológia szerkesztőinek miért pont erre a szövegre esett a választásuk a kötetben található szövegek, illetve az addigi szerzői szövegkorpusz más komponensei helyett. A további értelmezések sorrendiségét az Éjfél kötetkompozíciójához igazítom. 2. Recenzált szövegterek A Novella az emberi húsról és csontról 1913-ban jelent meg a Nyugatban, majd az 1920-as Karácsonyi Madonna című kötet nyolcadik darabjaként kapott helyet. A történet főszereplője, Lovagh röntgenszemekkel képes átlátni az emberi testen, de az egész szöveg működése az anyag „mögötti” anyagtalanságot megjelenítő poétikát hozza játékba: ez figyelhető meg a cselekmény leírásakor beidézett Baudelaire-fordítás textualitásában, de a főszereplő nevében is. A szöveg egyike az Éjfél azon darabjainak, amely a technika kísértetiességét tematizálja, és ilyen tekintetben egyedi szövege az 1920-as kötetnek is. Miközben A gólyakalifa, illetve Babits későbbi művei a fantasztikum különféle válfajaihoz való odafordulást sűrűn tanúsítják. Az 1931-es A torony árnyékáról írott Schöpflin-recenzió13 az egész kötetet a fantasztikum „mentén” olvassa, és ebben szoros kapcsolatot lát a szerző prózája és költészete között is.14 A korabeli recenzió közül Szinié és Laczkóé 63 �Kutatóterület is ennek az együttállásnak a prekoncepciójából közelít a kötet olvasásához, bár utóbbi a Babits-írást az őselemként tételezett vallás transzkripciójaként felelteti meg. A Magyar Múzsa recenzense szerint részben ez menti meg a kötetet attól, hogy a „hagyományokat meggyalázó, a forma művészetét kicsibe vevő, múltat megvető, vallásos áhítatot kigúnyoló” modernség újabb termékévé silányuljon.15 Bár Kuncz Aladár Nyugatban megjelent írása nem tartalmaz ehhez hasonló kirohanást, az itt olvasható vélemény annyiban összecseng Császár konzervatív véleményével, hogy a Karácsonyi Madonna legjobb szövegeiben az ismert, régi események „pszichológiai elmélyítése”, illetve „új életre keltése” történik meg. Kuncz ezért a témáját a jelenkorból vételező Novellát a nem jól sikerült szövegek közé sorolja, bár írása zárlata éppen ebből a szövegből építkezik: „Lehet, hogy Babits zárva marad a mindennapiság elől, de a fogékony és megértő lélek előtt leveti titokzatosságának fátylait, mint egyik novellájának táncosnője a zene hatása alatt s a művészi élvezetnek felejthetetlen gyönyörűségeit nyújtja.”16 Kabos Ede az Érdekes Újság Dekameronja című tízkötetes vállalkozás szerkesztőjeként tulajdonképpen a korabeli irodalmi kánon megrögzítésére tett kísérletet. Bár központi alakja volt a századfordulós irodalomnak, sőt többen mesterként tekintettek rá, neve mára teljesen kikopott a köztudatból, munkáit az 1920-as évek óta nem jelentették meg. Az Éjfél legidősebb szerzőjeként (52 éves volt az antológia megjelenésekor) egy 1903-as kötetből származó szövegét válogatták be. Az Akácvirágról írott recenziók semmi különlegeset nem említenek meg a kötetről, amelyet az ismert (és már könnyen kiismerhető) életmű darabjaként értelmeznek. A legkésőbbi, Budapesti Naplóban olvasható írás Kabost a „modern író szociális igazságait” meglelő szerzőként említi.17 Ez a kijelentés vezethet el a róla korábban (1911) értekező Kosztolányi véleményéhez, aki „perspektíva-feltárónak”, a „magyar modern irodalom fegyverkovácsának” nevezi, illetve Pogány József megállapításához, amely Kabost „a magyar kispolgárság életkrónikásának” nevezi, felidézve korai Elzüllöttek című kötetét (1885), amelyet a magyar naturalizmus – Bródy Nyomora (1883) utáni – csúcsteljesítményének bélyegez.18 Az Akácvirágok szövegei nem bővelkednek a fantasztikuscsodás elemekben, az Ő az egyetlen kivétel, amelyet az egyik recenzió a „korál” műfajába sorol be, és „a maga nemében felette érdekes, színben gazdag, dikcióban pompás bizsunak” nevez.19 Laczkó Géza Merlin a kosárban című elbeszélése a Nyugatban jelent meg 1912-ben, kötetes újrakiadása nem ismeretes. A Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában 1981-ben megjelent Innen és túlban is ezt az évszámot tüntették fel a szerkesztők.20 Laczkónak már 1910-ben megjelent egy fantasztikus története William Blackbirth lelke címen, amelyet Tóth Árpád az Éjfélről és a Kísértethistóriákról írott recenziójában a fantasztikus irodalom terén A gólyakalifa mellé helyezett.21 A szerzőtől nem álltak távol 64 �Kutatóterület a határátlépések, Holdbéli Dávid csodálatos tapasztalatai a Földön című scifijét például az említett sorozat egyik 1972-es kiadványában lehetett először olvasni. A Merlin a kosárban a mai kategóriák szerint a történelmi fantasy kategóriájába sorolható, amely a kezdetektől elfogadott természetfölötti, a tiszta különös egyik mintaműfaja.22 Révész Béla Néma énekek című elbeszélése az 1907-ben megjelent A nagy börtön kezdő szövege volt. A korabeli „slágerkötetről” rengeteg írás született, a Népszava még a kötet második kiadásáról (1920) is külön megemlékezett. A recenzensek egyszerre látták a kötetben a „jövő irodalmát”,23 amely a reális élmények „kivetítésében és megjelenítésében”24 megtartja azok „káprázatát”, de érthető társadalomrajzot is ad. Egyes írások nyomán tulajdonképpen a szocialista realizmus előfutáraként említhető a szöveg,25 de van olyan vélemény is, amely szerint a „szociális irány” mögött romantika, szimbolizmus és naturalizmus együttállása figyelhető meg.26 A kötet szövegeinek fantasztikuma elsősorban az egyes benyomások élményszerűségére adott reflexiókban ragadható meg: a falusi lány városra való rácsodálkozása, a szereplők álomszerű emlékezetfolyama, vagy az éjszakába forduló nappal leírása során nyilvánul meg az a „fantomszerűség” vagy „misztikum”, amellyel a legtöbb szöveg az új tapasztalatok (vagy akár az élet) eredendően fantasztikus jellegét próbálja kidomborítani. Ilyen tekintetben a Néma énekek feltétel nélkül teljesíti a Kísértethistóriák Balázs Bélától származó előszavában megfogalmazott „válogatási” előfeltételt, a természetesből egyenesen következő természetfelettit.27 Ellenben a szöveg, mint egy, a figuratív lendületét (szimbolizáció, vö. élet=börtön) alapvetően megfigyelésekre alapozó szövegegyüttes „fantasztikus” kezdődarabja (a „narratív én” álom-mivoltában férkőzik be az alvók tudatába) érzékelhetően más elbírálás alá (is) es(het)ett: Wildner „kaotikus, lázas álomként” olvassa. Feltételezhető, hogy a Néma énekek nem egyszerűen a kötet első szövege, hanem az olvasási szituációt kialakító „vezérszöveg”. Bár a kötetben olvasható sorstörténetek közül például a Bork lelke erősen emlékeztet a Néma énekek „szimbolista” hangulatára (itt a címszereplő írót megíratlan dalai üldözik fantomként), a bevezető szöveg egyedi státussal bír. Éjfélben való szerepeltetése így ambivalens: „témájából” adódóan könnyűszerrel integrálható a többi „álomlátás” közé, de elsődleges kontextusa (amely azt demonstrálja, hogy a mindennapi élet „misztériumai” hogyan váltakozhatnak egy referenciális, és egy figuratív narráció „szorításában”), azaz erős beágyazottsága felfüggesztődik. A Szent Ildefonso bálja és egyéb történetekről (1914) nem ismeretes recenzió. A kortárs fantasztikus irodalom terjesztésében (Ewers, Meyrink) kulcsszerepet betöltő Tevan Kiadónál megjelent füzet hat elbeszélést tartalmazott. Bár a kötetben látványos modern tendenciák is felfedezhetők (a Jeanette szerelmeinek „betű-világban” élő főhőse, illetve annak „papíros 65 �Kutatóterület szerelmei”, illetve a Lefekvés előtt narrációja, amelyben a beszélgetés folyamát az ezt kihallgató emberek belső beszédének folyama tördeli), a címadó szöveget leszámítva a fantasztikum nem nyilvánul meg. A Szent Ildefonso bálja „hagyományos” keretek között jeleníti meg a csodás eseményeket. A történet Toledóban az inkvizíció idején játszódik, Ildefonso napján, amikor az egyedülálló hölgyek párválasztását – szerencsés esetben – isteni erők segíthetik elő. A városban megjelenő idegen, de la Cruz lovag elcsábítja a főhősnőt, de mivel ő maga jézusi attribútumokkal bír, az eljegyzés ígéretét csak a nő zárdába kerülésének aktusa teljesítheti. Kabos Ede Ő című szövege mellett talán Kaffkáé teljesíti egy vallási értelemben vett miszticizmus feltételeit, ráadásul az említett szöveghez hasonlóan itt is a nyelvi jelölő – ott az Ő, itt pedig a Manuel de la Cruz (=kereszt) – „vezérelheti” az olvasatot, amely így már előrejelzi a természetfeletti „földi” (nyelvi) inkarnációjának lehetőségét. Bálint Aladár a kötet szerkesztőjeként egy szöveggel, a Menyhért fogalmaival is szerepel a válogatásban, a szöveg 1911-ben jelent meg a Nyugatban. Bálint Aladár leggyakrabban kritikákkal jelentkezett a folyóirat hasábjain, a halálakor megjelent írások is elsősorban kritikusként emlékeztek meg rá. Halála 40. évfordulóján Dévényi Iván a korszak „legjelentősebb képzőművészeti, zenei és irodalmi kritikusaként”28 tekint rá, sőt, emlékeztet az Éjfélre is,29 amelynek Bálint Aladár szerkesztője volt. Az 1964-es írás a századforduló „rekanonizációja” kapcsán Ambrussal, Cholnoky Lászlóval, Szinivel és Szilágyi Gézával emlegeti egy sorban. A Menyhért fogalmai is a szimbolikus-szecessziós („lírai”) prózával mutat szoros rokonságot, de a főszereplők nevei (Illés, Ábel, Énok) a bibliai hagyományt is aktivizálják az olvasás során. Ujhelyi Nándor írói karrierje izgalmas kettősséget mutat: a „magasirodalmi” műfajok mellett színpadi szerzőként és forgatókönyvíróként is ismertté vált, de hírnevét mégis elsősorban pornográf kiadványainak köszönheti.30 Külföldön hunyt el 1933-ban, miután irodalmi botrányai (illetve az ezt követő pereskedés) elől elhagyta az országot.31 Kaczér Vilmos a következő mondattal zárja rövid nekrológját: „miért lett belőle pornografus, doctor obsceni, bohózatíró, százezer pengős bankbetét tulajdonosa? Már Ferenczi Sándor sincs, hogy a lélektani rejtélyt megoldaná.”32 A Nyugatban többnyire a Figyelő rovatban publikáló szerző Éjfélben megjelenő történetében egy élettelen városból elmenekülő férfi rátalál az egyetlen élő emberre, egy nőre. A csodás történet mediológiai értelemben egy fénykép pillanatfelvételének tapasztalatát (ez jelképezi a címbe foglalt halált) játszatja össze az álom dinamikájával – a szöveg felütése alapján az események álomként való értelmezése ugyanis nem teljesen megalapozatlan. A szöveg tulajdonképpen a tudományos-fantasztikus irodalom egyik fő témáját, az apokalipszis utáni újraépítést, az „új ember” toposzát cselekményesíti. 66 �Kutatóterület Karinthy Frigyes egyike azoknak a szerzőknek, akik a századforduló táján igencsak érzékenyen reagáltak a technikai váltás(ok)ra (már 1909ben tanulmányt írt a moziról A mozgófénykép metafizikája címen), majd – Babitshoz vagy Laczkóhoz hasonlóan – a tudományos-fantasztikum műfajában is jelentékeny sikereket értek el. Az Éjfélben szereplő Északi szél már az első mondatában elbizonytalanítja az „evilági” referenciákba kapaszkodó olvasót („Régen, mikor a földön éltem, álmodtam ezt.”),33 ezt a tapasztalatot pedig a különféle időterek összejátszásának élménye fokozza fel. A szöveg látszólag egy allegorikus olvasatot tesz lehetővé, amely nyomán a történetben felbukkanó „norvég idegen” egy természeti jelenség, a szél antropomorf formájaként válik értelmezhetővé, de a felütésben jelzett álomszerűség – Nagy Zoltán vagy Ujhelyi szövegeihez hasonlóan – eleve a fikció fikciója felé billentheti az olvasót. A kötet „fantasztikus” jellegéről sokat elmond, hogy Brisits Frigyes Életben megjelenő kritikája minden vádpontban „bűnösnek találja” a kötetet: zavarosnak, ködösnek, súlytalannak, és öncélúnak tekinti a szövegeket, amelyekben a máshol pozitívnak értékelt stíluskeveredés is leértékelődik.34 Míg mások Poe és Wells nevét emlegetik a szövegek kapcsán, hangsúlyozva a kötet erőteljes fantasztikumát.35 Szini Daimonionját egy 1975-ös tanulmány a 20. század második évtizedének hasonmás-tematikájú szövegei közt emlegeti.36 Kötetben való megjelenése nem ismert, fő „tanulságául” pedig az első magyar gothic novel megjegyzése idézhető: „A legkísértetiesebb a világon az, hogy nincs kísértet”.37 Hiszen a Daimonion „fantasztikumát” csupán az eredményezi, hogy a saját rossz démonjára várakozó Rospigliosi önmaga negatív tulajdonságait egy hús-vér hasonmásban objektivizálja, akivel leszámolni kényszerül. A történet zárlata azonban az allegorézis felé tereli a cselekményt, hiszen a férfi tulajdonképpen arra várt, hogy az általa elüldözött lány árva gyermeke felbukkanjon, és ráhagyhassa vagyona felét. Mivel a gyermek apja Rospigliosi, a hasonmással való leszámolás tulajdonképpen a bűntudat eloszlatásában ragadható meg: a képzeletbeli Rossz útmutatása nyomán kétes eszközökkel szerzett vagyon egyik fele a szerzetesrendhez kerül (megvásárolt bűnbocsánat formájában), míg másik felével gyermekét próbálja kárpótolni. A kiengesztelés aktusával – morális értelemben – a Jó (vagy jobbik Én) győzedelmeskedik. A Daimonion fantasztikus jellegű szöveg, noha Szinitől nem áll távol a fantasztikum: 1927-es Homo doktor kísérlete című regényének műfaji megjelölése „fantasztikus regény”, de Tóth Árpád recenziójából arra lehet következtetni, hogy novelláinak német fordításában is a fantasztikum dominált.38 Az Éjfél után négy évvel, 1921-ben megjelenő A koronelli dóm nem került kereskedelmi forgalomba. Az illusztris, Gara Arnold rézkarcaival díszített, alacsony példányszámban sokszorosított kötet darabjait Turcsányi 67 �Kutatóterület Elek ismerősei között osztogatta szét. A lírai és prózai szövegeket vegyesen tartalmazó gyűjtemény kedvező fogadtatásban részesült: Miklós Jenő, Kosztolányi, és Schöpflin is elsősorban az erős líraiságra reflektáltak.39 Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy a kötet négy prózai szövegének mindegyike (A koronelli dóm, Halott Valdemár lelke, A rém, Gazdátlan énekek háza) közel áll a fantasztikumhoz, illetve a rémtörténet műfajához. Míg az első két szöveg szecessziós prózaversként is olvasható, addig A rém és Gazdátlan énekek háza leginkább Hoffmann és Poe szövegeit idézi föl.40 A „megbúvó, rejtőző költőnek”41 ezen kívül csak 1927-ben jelent meg kötete (A távolodó). Az Éjfélbe bekerült szöveg a kívülről szemlélt saját halál élményét rögzíti meg, tónusában Kabos Ede és Révész szövegeihez mérhető. Szilágyi Géza a dekadencia és a „pszichoanalitikus irodalom” előfutáraként része a szuperkánon marginális részének. Az Éjfél „ismeretlenebb” szerzői közül ő az egyetlen, aki a közelmúltban bekerült az Elsüllyedt szerzők című válogatásba.42 A Fantasztikus szerelmek kedvező kritikában részesült, de a szövegek egyértelműen a „költői kezdés” momentumára építették fel argumentációikat. Prózáját pedig verseinek tapasztalati horizontján át olvasták. Az Éjjel a fogadóbant viszont „a fantasztikus novella legkitűnőbb mestereire emlékeztető” szövegként (is) jegyezték. Bár Szilágyinál a dekadencia hypertextuális logikája válik recepciótörténeti közhellyé, az erőteljes lélektaniságra való rámutatással némely írás látszólag újfajta olvasásmódokat is érvényesít: „Problémája mindig valami bizarr lelki válság”,43 miközben a narrátor „médiumként jegyzi le a történéseket”.44 Miközben A stiliszta című történetben szereplő szó („szó-mozaik-térkép”) is arra utal, hogy a szerző reflektálni tudott a modern szóképzésben részt vevő betű medialitására. Bár a kötet Egy házikabát naplójából című szövege a (gogoli) groteszkhez hasonlatos, az elbizonytalanító fantasztikum csak az Éjfélben is olvasható történetben jelenik meg látványosan. A szöveg egy gótikus irodalmi toposzt az ún. madwoman in the attic (= őrült nő a padláson) témáját45 cselekményesíti: a főszereplő kényszerből egy baljóslatú fogadóban száll meg, ahol éjjeli álmában egy titokzatos nővel találkozik. A fantasztikum (illetve a megmagyarázott természetfeletti, a különös) pozícióját ebben az esetben a másodlagos megmunkálás (a kalandra való írásos visszaemlékezésnek) nyomai gyengítik meg, hiszen a narrátor folyamatosan reflektál – utólag nevetségesnek beállított – félelmeire, amelyet a rablótanyának hitt fogadó táplált benne.46 Cholnoky László Leándervirág című szövege csak az Éjfélben jelent meg.47 Bár a szerzői életműről megjelent legteljesebb összefoglalás szerint a hagyatékban maradt szöveg szoros kapcsolatban áll a publikált Himfy dalaival (és így a Kísértetek című 1926-os regénnyel), a rokonság ténye nem egyértelmű.48 Igaz, hogy mindkét szöveg Balaton-parti üdülőhelyen 68 �Kutatóterület játszódik, és egy-egy titokzatos figura tűnik fel bennük (Encarte ill. Von Fladintzburg Alasztor), de a melankólia szimbóluma, a virág éppen úgy hiányzik a Himfy dalaiból, mint a Himfyhez köthető olvasmányélmény neuralgikus tapasztalata a Leándervirágból. Továbbá az Éjfélbe bekerült szövegben ténylegesen megtörténik a találkozó a valóság és a fantasztikum között (az önmagát utólag halottnak nevező figura feltűnésével, története végighallgatásával), míg a Himfy dalaiban megjelenő alakról nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy túlvilági „jelenés”. A Leándervirág főszereplője, Encarte közel kerül ahhoz, hogy megtudja, miért kerül melankolikus állapotba a leánder virágának illatától, mivel találkozik egy régi (utált) ismerősével, aki birtokában van egy történetnek (saját élettörténetének), amely választ adhatna a kérdésekre. A mesei motívumokat (kinyíló fapálca) tartalmazó történetben szerepe van a név szemiotikájának (encartar = kártyát emelni, törvény elé idézni) is, de valódi kuriózuma abban rejlik, hogy az Éjfélen kívül máshol nem jelent meg. A Kalandok és figurák egyik legérdekesebb szöveghelyében a narrátor a „fekve dalolást” a következőképpen jellemzi: „Olyankor nem mi daloljuk a nótát; a nóta dalol bennünket olyankor és fel van húzva az élet minden horgonya”.49 A kései Babits fontos megállapítását (Mint forró csontok a máglyán…) előrejelző kijelentést ugyanakkor nem követik, illetve nem árnyalják olyan megoldások, amelyek különös elbírálásban részesíthetnék az 1918-ban megjelent kötetet. A korabeli recenziók feltűnő jegye, hogy nem tudtak elvonatkoztatni Lukács Györgynek a rendkívül termékeny Balázs Bélát „felmentő” kötetéről (Balázs Béla és akiknek nem kell, 1918), sőt, meglepő módon együtt tárgyalták a két könyvet. Az írások a Kalandok és figurák lélektaniságát domborítják ki, de többnyire félmegoldásként értékelik a vállalkozást (vö. „lélekfelszín-analízis”).50 Igaz, az egyik írás kiemeli, hogy az „irodalmi fejlődés lehetőségei” a „lelki élet” felől érkezhetnek, nem a „naturalizmus zárt határai felől”.51 A kötet alcíme szerint novellákat tartalmaz, de a címbe foglalt szétválasztás is arra utal, hogy a kötetkompozíció egységei és ciklusai a „cselekmény” és a „lélekrajz” lehetséges dinamikáját, a kétféle narratív megközelítés átjárhatóságának lehetőségeit próbálják feltérképezni. A másik tábor című szöveg a „kalandok” legutolsó darabja, lehetséges, hogy a szöveg az Éjfél szerkesztését nem sokkal megelőzően keletkezett. A háborúra egyedüliként reflektáló (a háborúban játszódó) történet a „misztikus novellák” azon csoportjába tartozik, amelyek látszólag felszámolják a kapcsolatot a fantasztikum 19. századi („klasszikusromantikus”) formáival. Kosztolányi 1911-es Bolondok című kötetéből erős líraiságot, „furcsa miszticizmust” hallanak ki a recenziók, de az impresszionizmus fantáziában „szeszélyesedő” momentumainak vízióját is megidézik. Szabolcsi Lajos szerint Kosztolányi „már nem láthat kísértetet és nem jellemezheti éjféli 69 �Kutatóterület víziókkal hőseit”.52 A megállapítás mintha azzal a Cholnoky Viktorhoz köthető romantikus-esztétizáló prózapoétikával próbálna párbeszédet létesíteni, amely az Éjfélbe beválogatott szövegben, a Hrussz Krisztina látogatásában olvasónak tett kiszólásként is értelmezhető.53 Szabolcsi szövege így folytatódik: „A technika ördöngös korában él; nála tehát a telefon, a léggömb és az automobil öltenek földöntúli mértéket”.54 A kötetkezdő Tizenhárom gonosz kislány egy mozifilm leirata, A csúf lány a fotográfiába exponált örökkévalóságról szól, de a Hímek egyik intermediális gondolatsora is a technikai imaginárius(ok) „nyelviesedéséről”, nyelvbe foglalható („átírható”) tapasztalatáról tanúskodik.55 A fantasztikum jelentékeny témája/műfaja Kosztolányinak, amely részben egy impresszionista vagy impresszionista jellegű látásmód szüleménye; szereplői „egzaltált emberek álomszerű ködben”.56 Karinthy megfigyelése szerint a kötet azt a váltást reprezentálja, amely során a befelé fordulás helyett a „szétnézés” segítségével lehet eljutni a „formák s a fikció birodalmáig”, a modernség terepére.57 Csáth Géza kötetéről egyöntetűen pozitív írások jelentek meg. „Nemcsak az észnek írunk, hanem az összes érzékeknek (…) újabban ez az írásművészet iránya” – Kanizsai Ferenc meglátásában ráadásul az irodalmi képek „kinematográfjáról” beszülhetünk, amelyek „nem síkban, hanem teljes kiterjedésben” mozognak.58 Ellenben A varázsló kertjéről a Vasárnapi Újság recenzense csupán bizakodó kritikát írt, de ő is elismeri a groteszk és a fantasztikum „minőségeinek” erős jelenlétét a debütáló kötetben.59 A 21 szöveget tartalmazó kötet utolsó darabja A varázsló halála, amely zárlatként tulajdonképpen kivezeti az olvasót a címbéli kertből. Csáth Géza filmszerű fantasztikumát egyfelől az élmény impresszionista poétikája, másrészt a rémirodalmi klisék táplálják. Miközben a szövegek jól láthatóan egy hagyományhoz képest prezentálják önmagukat: Poe, Hoffmann vagy Andersen említése ugyanakkor a három szerző szövegeinek olvasástapasztalatát is magában foglalja (leghatékonyabban az Andersenolvasásról is szóló A vörös Eszti). A recenziókból ítélve a modern írásművészetet színre vivő Csáth-kötet sajátos jellege a hagyományos mesei funkciókkal való leszámolásban,60 az érzések „cselekményesítésében”, illetve a már említett dinamikus képmozgásban rejlik (a Tavaszi ouverture című szöveg például a zene, pontosabban az egyes hangszerek által játszott szólamok olvashatóságát teremti meg).61 Nagy Zoltán „újrakanonizálása” az 1960-as években történt meg. Összes munkái két kötetben jelentek meg, a prózai válogatáshoz (elbeszélések, drámák, tanulmányok és cikkek) Vargha Kálmán írt előszót. A szerző novellái kezdetben a Nyugat, majd más lapok hasábjain jelentek meg, az Éjfélt záró Csak álom 1911-ben vált olvashatóvá. A középkori közegben játszódó történet csattanója nem a fantasztikus álom felébredéssel való megszakadása, hanem az álomban szöveggé nyomatékosított „Csak álom” 70 �Kutatóterület felirat helyett az össze-vissza futkosó „furcsa vonalak” látványa. A kötet kései méltatója „sejtelmes, misztikus” novellisztikaként kezeli a szövegeket, amelyek a „szimbolista lírához” hasonló horizonton mozognak.62 Az Éjfél összes szerzője publikált a Nyugatban, sőt többen a szerkesztői stáb tagjaiként is befolyásolták a folyóirat működését. A kötet ugyanakkor nem csupán a „nyugatos” kontextusból merített: a zárszóban nem véletlenül mondanak köszönetet a szerkesztők Tevan Andornak, Ranschburg Viktornak és Dick Manónak, hiszen négy szöveg (Kaffka, Karinthy, Szilágyi, Kosztolányi) utánközléséhez kiadói hozzájárulást kellett kérni. A szerkesztői stáb látszólag gazdag szövegkorpuszból meríthetett, de a fantasztikus irodalom századelős állapotát elnézve a szövegek összeválogatásának során nehézségek is felmerülhettek. Hiszen a fantasztikum jelentős részben a kispróza területén „jelentkezett”, a korábbi állapothoz hasonlóan nem formálódott jelentős „hagyománnyá”. Ráadásul – mivel „aktív” szerzőket válogattak be – nem számolhattak két közelmúltban elhunyt szerző szövegeivel. Az 1912-ben elhunyt Cholnoky Viktor, illetve az 1915-ben elhunyt Lovik Károly egyaránt fontos alakjai a fantasztikus prózának: előbbi számtalan kísértettörténete mellett kiemelendő A kísértet című elméleti munka, míg utóbbi szerzőtől például a páratlan Hoffmann-intertextus, a Nathanael. (Feltűnő lehet ugyanakkor Török Gyula – pl. Ikrek (1917) –, illetve Krúdy Gyula szövegeinek hiánya.) 3. Éjfél – fantasztikum – modernség A háború (traumatikus) tapasztalata közvetlenül csak az antológia egyetlen darabjának, Balázs Béla A másik tábor című szövegének olvasási horizontján kap teret. A háborús kaland viszont – ellenben például a szerző Az eprafak madár című korábbi elbeszélésével – nem tartalmaz sajátos kulturális mintázatokat: a szótlan katonák közé visszatérő halottak története olyan értelemben tekinthető univerzális narratívának, hogy a fantasztikus csavar (a nézőpontok duplikációja) szabadon átfordítható más közegekbe és cselekményegységekbe. A „kettős világszemlélet” sémája Henry James The Turn of the Screw című, 1898-ban megjelent szövegére vezethető vissza, amelyben a kétértelműséget különböző textuális kódok is tovább fokozzák. Míg az Éjfél és a Kísértethistóriák fantasztikum-szemléletére a két antológia felvezetői is rálátást nyújtanak, a kötetekről (illetve a szövegeket adó kötetekről) született recenziók a természetfelettit más perspektívában láttatják. Az így felnyíló diszkurzív térben a fantasztikum egyrészt a különféle izmusok, illetve a modernség vagy modern prózapoétika viszonylatában, az 71 �Kutatóterület allegorikus szövegolvasás függvényében, illetve az olvasás tapasztalatának intertextuális „elrendezésének” segítségével definiálódik. Kosztolányi és Balázs Béla szövegei is a váratlanság eseményszerűségét próbálják kireflektálni a fantasztikum poétikájából, amely művelet egybecseng a „meseszerűség” reneszánszával. Schöpflin egy 1917-es írásban63 számol be arról, hogy az emberek kezében leggyakrabban Jókai regényeit látja, míg az ezzel szembeni póluson – „sivár, erőlködő, unalmas” „fércműként” – Meyrink A gólem című szövegét helyezi el. Balázs Béla bevezetőjében elvitatja a kapcsolatot háború és rémirodalom között, míg Schöpflin szerint „keressük a szabadulást, a feledkezést, csak részegítő legyen a mese, hogy amíg olvassuk, elvesszen tudatunkból ez az elviselhetetlen, képtelen és emberi voltunkra megalázó dolog, amit háborús világnak neveznek”. Miközben a líra terén a korabeli publicisztika a háborús költő rátalálásán (a fogalom alkalomra igazításán) fáradozik, a próza terén igencsak gyakran kerül szóba a századelős rémirodalom. Wallesz Jenő szerint például „a háború rémregénnyé formálódik mindenkinek a tolla alatt, aki ma hozzája ér”.64 Azonban a német expresszionista próza magyarra is lefordított „kanonikus” szövegei65 szinte közvetlenül a tömegirodalom regiszterébe kerültek át, nem bírtak olyan művészeti „értékkel”, mint amilyet a recepció az Éjfélben olvasható novellák esetében érvényesített – ha nem is általános érvénnyel. A leggyakrabban ismételt jelző a líraiság, illetve egy másfajta látásmód érzékeltetése. A „realisztikus fantázia”66 ebben a konstellációban békésen megfér a romantikusan ferdén-látott, pontokban észlelt („impresszionista”) látás képzetével, hiszen a technikai fejlődés ezen pontján az észlelő én már önmaga képi (fénykép), auditív (grammofon), és dinamikus (mozi) imagináriusával is dialógusba léphet, illetve a Másik technikai reprezentációi segítségével határozhatja meg önmagát. Amennyiben tehát az adott szöveg az imagináriusok „létéért” felelős közegeket viszi színre, ennyiben adózik a modernség fantasztikumának, nem beszélve azokról az esetekről, amikor a szövegek maguk próbálják szimulálni ezeket a közegeket. A háború okozta sokk helyett tehát ezekkel az Éjfél szövegei inkább a határátlépésekkel kapcsolatban „közvetítenek” traumatikus tapasztalatot. Igaz, a fantasztikum éppen a trauma hatásmechanizmusával kapcsolatban hat elbizonytalanítóan. Az Éjfél szövegeinek fő témája a természetfelettivel való „találkozás”. Laczkó, Révész és Szini szövegeiből hiányzik ez az aktus (lévén az eleve mesés-fantasztikus környezet, az alvó emberek tudataiba való bepillantás, illetve a fantasztikum hiánya nem teszik ezt lehetővé). Bálint, Ujhelyi és Turcsányi szövegeiben egy fantasztikus környezetben történik meg a találkozó, illetve a találkozásra való reflexió marad el (Bálintnál a három „próféta” csak a változást észleli, annak okát nem, Ujhelyinél a két ember találkozása egy időtlen idő terében történik meg, 72 �Kutatóterület Turcsányinál pedig Valdemár lelke búcsút int a testtől). Amennyiben Szini „paradigmatikus” szövegéhez, A mese „alkonyához”67 fordulunk (ahol a mese – erősen leegyszerűsítve – a cselekmény szinonimája), megállapítható, hogy az Éjfél „mesés” valóságában a természetfölöttivel való találkozás eseménye válik elsődlegessé, ez a mozzanat ragadható meg a kiadvány alcímében: misztikus. Isteni és emberi „hagyományos” találkozását az Ő és a Szent Ildefonso bálja tematizálja. Külön csoportba sorolhatók Babits, Karinthy, Szilágyi és Nagy Zoltán szövegei. Babitsnál egy új (technikailag „megtámogatott”, vö. röntgensugár) látásmód teremt fantasztikus hangulatot, Karinthynál a beazonosíthatatlan, mert „régen a földön élő” narrátor egy természeti jelenség antropomorf formájával lép kapcsolatba, míg Szilágyinál egy kísértetszerű jelenés, Nagy Zoltánnál pedig az álom „külső” értelmezhetetlensége gerjeszt bizonytalanságot. A maradék négy szövegben (Leándervirág, A másik tábor, Hrussz Krisztina látogatása, A varázsló halála) a túlvilág olvad össze az empirikusan észlelhető környezettel: a narrátorok halottakkal kommunikálnak, igaz, ezek nem számítanak traumatikus élménynek.68 A váratlan eseményszerűségének látszólagos „otthonossága”, mivel ellentmond a fantasztikum és a kísértettörténetek múlt századi hagyományának, némileg sarkítva modern tendenciának tekinthető. (Ezért bizonyult remek választásnak Kosztolányi korábban már megjelent, XIII című szövegének előszóként való beillesztése, hiszen az olvasási stratégia így éppen ebbe az irányba tereli az olvasót, vö., „a csodák világa […] érthető mindnyájunk számára”.)69 Az Éjfél, mint reprezentatívnemzedéki antológia azonban nem, vagy nem csupán a mese-fabula szintjén teszi olvashatóvá a fantasztikum különböző képleteit, hanem a nyelvi megformáltság, a szüzsé, illetve – Szini nyomán – a stílus szintjén is. A recepció (a kötetbe szövegeket adó könyveké, illetve a két antológiáé) ezt két szempontból próbálják nyomatékosítani. Egyrészt, előtérbe helyezve az „izmusok” első hullámát, a századelő prózáját realizmus, naturalizmus, szimbolizmus, impresszionizmus összjátékaként értelmezik, másrészt élesen elkülönböztetik ezt a dinamikát az „izmusok” másik hullámától, főleg az expresszionizmustól. Ugyanis az expresszionista (osztrák-német) próza a korabeli recepció számára egyszerre bír az üres, igénytelen, művészietlen, de explicit, durva, esetleg pornográf szöveg „ígéretével”. A líraiság (mint gyakori kulcsszó) összeegyeztethetetlen a borzalommal, így a kor olyan ismert szerzői, mint Ewers, Meyrink, vagy Strobl csak ponyvaként, a tömegirodalom termékeként válnak a közbeszéd tárgyává, igaz, valóban a közbeszéd tárgyává válnak. Az Éjfél (és a Kísértethistóriák) utáni magyar fantasztikum más képet mutat, de nem beszélhetünk ennek váratlan „megerősödéséről”. A korábbiakhoz képest elmozdulást jelent az expresszionista és szürrealista próza térnyerése (Déry, Szabó Dezső, Szentkuthy, Tamási, de fenntartásokkal 73 �Kutatóterület Babits, Szerb Antal), illetve a piac transzgresszív dinamikája is. Hiszen Ujhelyi, Szilágyi vagy Szini a „ponyva” felé fordulnak, Ujhelyi és Karinthy pedig filmforgatókönyveket írnak, de a két világháború közötti fantasztikum valódi „kincsei” feltehetően a feltáratlan ponyva / lektűr szövegtestben rejlenek.70 Ilyen szempontból különleges jelentéssel bírnak például Babits reflexiói az általa kedvelt detektívregényekről, illetve a recepció lélektanisággal, lélekrajzzal foglalkozó passzusai, hiszen a műfajok elkerülhetetlen egybemosódása, illetve a Belsőre való szoros koncentráció a kánon egyetemességébe és stabilitásába vetett hitet rengette meg. Ugyanakkor 1918 után a mozgókép elsöprő sikere is azt vetítette előre, hogy az „álomgyár” kiragadja a betű közegéből a fantasztikumból fakadó gyönyört. Még a Nagy Háború előtt vetette papírra Szabó Dezső a következőket: a mozi „újraéleszti a mesét, a fantasztikus lehetetlenségeket s így az ősember nagy vigasztalásait teszi újra lehetővé”.71 Majd, (de még) a fontos médiatörténeti váltást jelentő hangosfilm megjelenése előtt Acél Pál már a „tömegesített kultúra” és a „kollektív mozgás mechanizmusának” irányát jelöli ki az „élő géptechnika” korában, illetve a mozifilm ismeretében.72 A két rémtörténet-antológia (bármennyire is védekeztek volna ezek szerkesztői a műfaji megjelölés ellen) úgy próbált átmenteni egy hagyományt egy teljesen megjósolhatatlan jövőbe, hogy elszigetelte magát az új impulzusoktól. Ennek köszönhetően pedig óhatatlanul zárvánnyá vált. Bár Kosztolányi az emberi élet „más síkba átbillenésével”, az óra mutatóinak „túlvilági számlapra ugrásával”, sőt, tizenhárom óraütéssel73 vezeti fel a szövegcsokrot, az minduntalan egy éjféli téridőben, kezdet és vég láthatatlan metszéspontján vesztegel. Jegyzetek A tanulmány elkészülése alatt az Emberi Erőforrások Minisztériuma által finanszírozott Móricz Zsigmond ösztöndíjban részesültem. 2 SZÁSZ Zoltán, A háború utáni irodalom szelleme. Helyzetkép a háború utáni szellemi életből, Nyugat, 1927/21. 3 WALLESZ Jenő, Háborús irodalom, Az Újság, 1915. január 28., 3-4. 4 KÁRPÁTI Aurél, Háborús könyvek, Budapesti Szemle, 1915. 164., 287. 5 Mindehhez bővebben ld. WIRÁGH András, Egy előszó, és ami mögötte van (Éjfél. Magyar írók misztikus novellái, 1917), megjelenés előtt. 6 A szöveg ezen a címen sem novelláskötetében, sem repertóriummal rendelkező ismertebb periodikában nem jelent meg. 7 Három recenzióval nem foglalkozom. A két, Pester Lloydban (német nyelven) megjelent szöveggel, illetve Szilágyi Gézanak az Újságban megjelent szövegével. Utóbbit nem találtam az OSZK archívumában, a megadott napon megjelenő Az Újságban Szilágyi Bíró Lajos Huszonegy novella című kötetéről írt recenziót. 8 A recenziók közül a Kabos Ede kötetéről a Budapesti Naplóban, illetve a Magyar 1 74 �Kutatóterület Géniuszban megjelent írások rejtjelesek, illetve anonimek. 9 Igaz, Karinthytól az Északi szél 1926-ban megjelent folyóiratban. 10 Nagy Zoltánnak összesen kilenc szépprózai szövege jelent meg, vö., NAGY Zoltán, A nevető ember legendája, szerk.: VÉGH György, Magvető, Budapest, 1967, 536. 11 Bár a szöveg Himfy dalai című változata megjelent Cholnoky Bertalan éjszakája című 1918-as kötetében, nem meggyőzőek számomra a két szöveget szorosan összevonó érvek (vö., NEMESKÉRI Erika, Cholnoky László, Akadémiai, Budapest, 1989, 80.), ezért úgy tekintem, hogy a Leándervirág egyetlen megjelenési helye a tárgyalt antológia. 12 Laczkó szövege 1912-es datálással szerepel az antológiákban, Ujhelyi szövegéhez ld. KELECSÉNYI László, Egy erotikus emigráns, Holmi, 2002/8, 1026-1037. 13 SCHÖPFLIN Aladár, Babits Mihály, a novellaíró, Nyugat, 1931/15. 14 A vélekedés nem nevezhető egyedülállónak: Karinthy A gólyakalifa újabb kiadásáról írott recenziójában a regényt a szerző költészete foglalataként értelmezi. (Vö., KARINTHY Frigyes, Széljegyzetek a „Gólyakalifa” olvasása közben, Nyugat, 1924/7.) 15 Vö., CSÁSZÁR, Régi gyöngyök új foglalatban, Magyar Múzsa, 1920. I. 183. 16 KUNCZ Aladár, Babits Mihály: Karácsonyi Madonna, Nyugat, 1920/11-12, 638. 17 [g –a], Akácvirágok, Budapesti Napló, 1903. április 22. (110.), 3. 18 Vö., KOSZTOLÁNYI Dezső, Kabos Ede. In: UŐ., Írók, festők, tudósok, Szépirodalmi, Budapest, 1958, 264-267., POGÁNY József, Kabos Ede. In: UŐ., Harcok emberei. Irodalom és politika, Népszava, Budapest, 1911, 60-71. (A Kosztolányi-szöveg eredetileg 1911-ben jelent meg.) 19 [g –a], Akácvirágok, 3. 20 A sorozat kortárs sci-fi szerzők szövegei mellett Karinthy-, Jókai-, de Borgesszövegeket is kiadott, nem beszélve a Frankensteinről. 21 TÓTH Árpád, Kísértethistóriák, misztikus elbeszélések, Nyugat, 1918/2. 22 Vö., Tzvetan TODOROV, Bevezetés a fantasztikus irodalomba, ford.: GELLÉRI Gábor, Napvilág, Budapest, 2002, 43-48. 23 Egész pontosan a „jövőbeli irodalom munkásait”. (Vö., LONDESZ Elek, Beszélgetés három új könyvről, Pesti Napló, 1907. december 4. (287.), 2.) 24 WILDNER Ödön, Néma énekek, Huszadik Század, 1908. I., 92. 25 GARAMI Ernő, Néma énekek, Szocializmus, 1907-1908, I., 26-28., ill. BARABÁS Gyula, Néma énekek, Népszava, 1920. augusztus 27., 8. 26 WILDNER, Néma énekek, 93. 27 „Fontosabb azonban, hogy a természetfeletti (vagy természetkívüli) dolgok megjelenése a jó kísértethistóriákban logikusan és »természetesen« következik abból az éleslátásból melyről imént szó volt [ti. az „őszinte, valóban átélt és művészettel elmondott” történetek kapcsán] és ezért azt, visszavilágítva, plasztikusabbá, érzékibbé, titokzatos érthetetlenségét érthetőbbé teszi. (BALÁZS Béla, [Előszó]. In: Kísértethistóriák, ford.: UŐ., Kner Izidor, Gyoma, 1917, 7.) Mivel az Éjfélt felvezető Kosztolányi-szöveg már hónapokkal a kötet megjelenése előtt olvasható volt, tulajdonképpen a novellákhoz hasonlóan beválogatott szövegnek tekinthető. Éppen ezért Balázs Béla bevezetője tekinthető a kötetek szerkesztési-olvasási stratégiáját tartalmazó „autentikus” szövegnek. 28 DÉVÉNYI Iván, Bálint Aladár emlékezete, Vigilia, 1964/4, 183. 75 �Kutatóterület 29 Az Éjfélről Elek Artúr írása is külön megemlékezik: „Ő szerkesztette a gyomai Kner-kiadásban megjelent „Éjfél” című könyvet, amely első kísérlete volt a fantasztikus tárgyú magyar novella antológiába gyűjtésének.” (ELEK Artúr, Bálint Aladár, Nyugat, 1924/8-9.) 30 A szerzőről eddig megjelent legrészletesebb portréhoz ld. KELECSÉNYI László, Egy erotikus emigráns. (Vö., a 8. lábjegyzettel!) 31 Vö., [név nélkül], Ujhelyi Nándor, Pesti Napló, 1933. július 29., 6. 32 KACZÉR Vilmos, Ujhelyi Nándor, A Toll, 1933. 69., 140. 33 KARINTHY Frigyes, Északi szél. In: Éjfél, i.m., 102. 34 BRISITS Frigyes, Két hajó, 1915. 17., 411. 35 „mindvégig a fantasztikum világában járunk” (MEGYER József, Két hajó, Magyar Kultúra, 1944. I. 177.), ill. „fantasztikuma nem »túlkövetelő«”, de „egyben le is fegyverezi a kétkedés minden élét azzal, hogy elképzelését a maga egészében szubjektívvá teszi” (BÁLINT Lajos, Két hajó, A Hét, 1915. február 21. 8., 95.) 36 Vö., KEMÉNY Gábor, Alakmások és önarcképek Krúdy prózájában, Filológiai Közlöny, 1975/4, 434-443. 37 SZERB Antal, A Pendragon legenda, Magvető, Budapest, 2000, I/51. 38 A Die gelbe Kalesche 1914-ben jelent meg németül. Különösen érdekes a recenzió következő mondata: „Németországban erősen divatosak mostanság a borzongató históriák, s a német műveltség keleti öbleibe, a budapesti könyvesboltok kirakataiba is gyakran vetődnek el e furcsa germán ízlés rikító papírhullámai. Szini kis novelláskönyve ebbe az áradatba kerül: a Sárga batár különös, finom borzongásokat keltő szimbólum-utasa az Evers Halott zsidó-jának a társaságába, aki egy ócska konflisban döcög, s tényleges hulla-volta összes rettentő jeleivel kelt undorrá émelyedő hatást.” (Vö., TÓTH Árpád, Szini Gyula: Die gelbe Kalesche, Nyugat, 1914. 12.) 39 MIKLÓS Jenő, A koronelli dóm, Magyarság, 1921. augusztus 14., 8., KOSZTOLÁNYI Dezső, A koronelli dóm, Nyugat, 1921/8, 639., SCHÖPFLIN Aladár, A koronelli dóm, Vasárnapi Újság, 1921. 18., 216. 40 Karátson Endre 1971-es könyvében Turcsányit Poe követői közé sorolja. (Vö., André KARÁTSON, Edgar Allan Poe et le groupe des écrivains du Nyugat en Hongrie, Presses Universitaires de France, Paris, 1971, 164-165.) 41 BÓKA László, Válogatott tanulmányok, Magvető, Budapest, 1966, 1076-1077. 42 A Magyar Narancs jelenleg 39 részes sorozatának Szilágyi Gézáról szóló részét Havasréti József írta. (HAVASRÉTI József, A dekadencia írója, Magyar Narancs, 2007. 01. 11., http://magyarnarancs.hu/konyv/elsullyedt_szerzok_vi_a_dekadencia_iroja_ szilagyi_geza_1875-1958-66588) 43 ZOLNAI Béla, Fantasztikus szerelmek, A Hét, 1916. november 26. (48.), 690. 44 SCHÖPFLIN Aladár [?], Fantasztikus szerelmek, Vasárnapi Újság, 1917. 5., 85. 45 Sandra Gilbert és Susan Gubar 1979-es könyve (The Madwoman in the Attic: The Woman Writer and the Nineteenth-Century Literary Imagination, Yale UO, 1979) a feminista irodalomkritika egyik fontos szövege. A toposz ős-eredetije a Jane Eyre, amelyben a férj a megbolondult feleségét a tetőtérbe zárja. 46 A szöveg elemzéséhez ld. Gyula RIGÓ, Until Departed by Death?. In: Narrative Construction of Identity in Female Writing, eds. Zsófia BÁRCZI – Gabriella PETRES CSIZMADIA, Eötvös University Press, Budapest, 2013, 59-63. 47 Az autográf szöveg az OSZK Fondjegyzékében lelhető fel (192/192/15). 76 �Kutatóterület 48 Vö., NEMESKÉRI Erika, Cholnoky László, 80. Először Lovass Gyula jegyezte fel a szerző páratlan önplágiumait, jelen esetben a Himfy dalai egyes passzusainak a Kísértetekben való megjelenését. Ezt vette kész ténynek Galsai Pongrác, az első gyűjteményes Cholnoky László-szövegkiadás szerkesztője is. (Vö., LOVASS Gyula, Cholnoky László. In: Ködlovagok. Írói arcképek, szerk. Thurzó Gábor, Szent István Társulat, Budapest, 203-215., CHOLNOKY László, Prikk mennyei útja, Magvető, Budapest, 1958, 402.) 49 BALÁZS Béla, Kalandok és figurák, Kner Izidor, Gyoma, 1918, 80. 50 BOROSS F. László, Kalandok és figurák, Ma, III/7., 87. 51 Uo. 52 SZABOLCSI Lajos, Bolondok, A Hét, 1911. december 10. (50.), 815. 53 „Ne gondolj Cholnoky Viktor novelláira, melyekben visszajárnak a szellemek. Én nem vagyok se szellem, se kísértet.” (KOSZTOLÁNYI Dezső: Hrussz Krisztina látogatása. In: Éjfél, szerk.: BÁLINT Aladár, Kner, Gyoma, 1917, 181.) 54 SZABOLCSI, i.m., 815. (saját kiemelés) 55 „A szavakat felfogták az idegek villamos sodronyai, továbbították a központba s látni lehetett, mikor érnek az öntudatába, mert akkor a szemei felszikráztak, jelt adtak a beszélőnek s folyt tovább a fülledt, mesterséges, rendkívüli élet.” (KOSZTOLÁNYI, Hímek. In: UŐ., Bolondok, Athenaeum, Budapest, 1911, 95.) 56 BALLA Ignác, Bolondok, Új idők, 1912. január 7., 47. 57 Vö., KARINTHY Frigyes, Kosztolányi Dezső: Bolondok, Nyugat, 1911/23. 58 KANIZSAI Ferenc, Csáth könyvéről, Bácskai Hírlap, 1908. május 24., 8-9. 59 [név nélkül], A varázsló kertje, Vasárnapi Újság, 1908. 20., 408. 60 Vö., POGÁNY József [p.], A varázsló kertje, Népszava, 1908. máj. 31., 4., HEGEDŰS Gyula: A varázsló kertje, 1909/4., 227-228. (Utóbbi helyen: „minden új érzés megtalálja a maga régi történetét”.) 61 A Kosztolányi- és a Csáth-szöveg kapcsolatához ld. Gyula RIGÓ, Until Departed by Death?, 58-59. 62 KARDOS Pál, A nevető ember legendája, Alföld, 1967/5, 85-87. 63 SCHÖPFLIN Aladár, Mesék visszatérése, Pesti Napló, 1917. január 28., 12-13. 64 WALLESZ Jenő, Háborús irodalom, 4. 65 Meyrinktől A gólem (1916), Ewerstől A borzalmak könyve (1915) és az Alraune (1917) jelent meg az antológiák előtt, de pl. a Cudar gyönyörök című antológiában (1917) egy-egy Poe- és Villiers de l’Isle Adam szöveg mellett jelent meg tőlük írás. Ezenkívül Soykától A kártya ura (1915), Perutztól és Franktól pedig A mangófa csodája (1917) említhető meg, az 1917 utáni időszakból pedig A hatalmasok (Soyka, 1918), A rossz apáca és A bresciai örömtanya (Strobl, 1918, ill. 1919), A pók (Ewers, 1918), a Walpurgis éj (Meyrink, 1918), illetve a Kubin által illusztrált Hasis (Schmitz, 1918). Ewerst már korán méltatja Bíró Lajos a Nyugatban (1908/9, „A borzongás”). Meyrinkről Idegen portrék című könyvében hosszabban írt Kázmér Ernő (1917). Tóth Árpádhoz hasonlóan azonban Juhász Gyula sem volt jó véleménnyel róluk: az Alkohol és irodalom és A könyvek és én című írásaiban Ewerst „sörszagú okoskodással vádolja”, Meyrinkkel egyetemben „kísérletezőnek” nevezi. A szerzők jobbára az expresszionizmus irányzatába sorolhatók, többjük kapcsolatba került a filmmel is, Ewers írta például A prágai diák (Wegener, 1913) forgatókönyvét. A szerzőkhöz l. Ingeborg VETTER, Mesterséges emberek, ford.: WEINBRENNER Rudolf, SF Tájékoztató 25., 1980, 56-67. (A szerző A „fekete romantika” öröksége a német dekadens 77 �Kutatóterület irodalomban c. disszertációjának hetedik fejezete, a munka egészében Das Erbe der „schwarzen Romantik” in der deutschen Decadence: Studien zur „Horrorgeschichte” um 1900 címen jelent meg 2004-ben az Erster Deutscher Fantasy Club kiadásában.) Az itt olvasható információk a megjelenés előtt álló szövegem (Egy előszó, és ami mögötte van) egyik lábjegyzetéből származnak. 66 KARINTHY Frigyes, Bolondok, Világ, 1911. november 26., 17. 67 SZINI Gyula, A mese „alkonya”, Nyugat, 1908/1. 68 Kontrasztként érdemes megjegyezni, hogy a Balázs Béla-féle Kísértethistóriák szövegeiben az idegennel való találkozás közvetlenebb formában hozza felszínre az Unheimlich félelmetes tapasztalatát. Igaz, ezekben a többnyire 19. századi – saját kontextusukban jobbára kanonikus – szövegekben a fantasztikum „feloldásának” vagy „feloldódásának” lehetőségei is sokrétűbbek. Bulwernél (A kísértetek háza) okkult machinációknak köszönhetők – az így elfogadott – jelenések, Goethénél (Az énekesnő barátja) egy fantasztikus hang sokkolja hallgatóságát, Poe Ligeia című szövegében egy „megbízhatatlan” narrátor számol be halott szerelme transzformációjáról. Pu Szung-ling történetében (A bíró) az Éjfél szövegeihez hasonlóan nem hat váratlanul Tsu és az alvilági bíró rendszeres találkozója, Mordtmann-nál (A „Carnatic”) egy szellemhajó rémíti meg a hajósokat, Buber legendájában (Baalschem ítélete) pedig egy holtából feltámadó nő számol be álmáról. Mérimée XI. Károly látogatása című novellájában a királynak a jövőt vetítik előre a jelenések, Gogolnál (Wij, a szellem fejedelme) Choma Brut, egy filozófus egy vámpír áldozata lesz, míg a Strindberg-önéletrajz részlete (Az üldözött) a szűnni nem akaró látomásokról szól, amelyet a narrátor szerint korábbi bűneiért kell elviselnie. A kísértetek háza 1857-ben jelent meg, Balázs Béla önkényesen megkurtította a szöveget. Az énekesnő barátja egy hét szöveget tartalmazó, 1795ben megjelent kötetben volt olvasható (Balázs Béla alcímként megnevezi a kötetet: Német kivándorlók társalgásai). A Ligeia az 1840-es Groteszkek és arabeszkekbe is bekerült, vélhetően két évvel korábban íródott. A bíró meséjét tartalmazó Liao-csaj furcsa történetei szerzője halála után, 1766-ban jelent meg először. A XI. Károly látogatása 1830 körül keletkezett, a Wij az 1835-ös Mirgorodban látott napvilágot. Bulwer-Lytton az 1830-as évektől fejtette ki hatását a magyar irodalomban, az első teljes fordítás 1841-ből származik (Vajda Péter: Éj és korány, rövidebb szövegeinek fordításai már az 1830-as évek folyóirataiban megjelentek). Míg a „Goethe-kultusz” kialakulása a 18-19. század fordulójára vezethető vissza, Poe csak halála után vált ismertté, igazi kultuszát a Nyugat teremtette meg a századelőn. Mérimée és Gogol már ismert szerzőknek számítottak a 19. század utolsó harmadában Magyarországon, Strindbergtől a 20. század elején több drámát lefordítottak. Ugyanakkor Pu Szungling, Mordtmann és Buber „felfedezése” Balázs Bélához köthető: Bubert és Pu Szunglinget vélhetően az elsők között fordít (előbbitől az 1920-as években jelennek meg szövegek, utóbbi szövegeinek gyűjteményes kiadásáig 1959-ig kell várni), míg a teljességgel ismeretlen Mordtmann tulajdonképpen egyetlen – több külföldi antológiában felbukkanó – szövegét ő fordítja le először. 69 KOSZTOLÁNYI Dezső, [Előszó]. In: Éjfél, 7. 70 A szürrealista regényhez ld. a Hungarológiai Közlemények 1981. évi 48. számának közleményeit. 71 SZABÓ Dezső, Moziban. In: Kulturális közegek. Médiumok a 20. század első felében Magyarországon, szerk. BEDNANICS Gábor és BÓNUS Tibor, Ráció, Budapest, 78 �Kutatóterület 2005, 382. (Eredetileg: Nyugat, 1912, II, 976.) 72 ACÉL Pál, Kollektív mozgás (Kino-mechanika). In: Kulturális közegek, 343-345. (Eredetileg: Ma, 1919. március 21., 64.) 73 KOSZTOLÁNYI Dezső, [Előszó]. In: Éjfél, 7. 79 �Kép-tér 80 �Kép-tér Alkot, változtat, épít, rombol Hajas Katinka alkotásairól FÖLDI GERGELY Talán minden azon múlik, hogy milyen világban élünk. Egyik kedvenc történetemben, mikor hasadék támadt a világ szövétnekén, a résen át kezdett elszivárogni a varázs. Énekmondók elfeledték az ősi dalokat, újak nem születtek, sárkányok némultak el, pedig az ő nyelvük az, melyen az első hangos szó életre kelt. Elfeledte a világ a dolgok igazi nevét, ezzel együtt a tudatlanság homályába merült igazi valójuk is. Ma nem ilyen a világ. Vannak új alkotók sokan. Közülük keveset ismerünk, így nehéz lenne általánosítani, de van közülük néhány, aki meri vállalni, hogy beleönti saját varázserejét a világ szövetén nyílt hasadékba, hátha elég ahhoz, hogy bezárja azt, vagy legalább egy kicsit szűkebbé tegye. Hajas Katinka megteszi ezt. Salgótarjánból indulva egyetemes jelek, szimbólumok, természeti jelenségek, természetes folyamatok, vagy azok analógiája mentén teremt, alkot, rombol, figyelmeztet. Alapvető arányok, alapformák, melyek hol magukban állnak, hol egymásba olvadnak. Léteznek, jelen vannak, de létezésük nem örök, nincsenek kiszakítva az idő folyamából, elmúlásuk hozzákapcsolja őket a valósághoz. Ez az alapvető tulajdonság, az elmúlás biztos tudata, ami miatt a tárgyak nem egyszerűen antropomorfak, hanem majdnem élők. A hasonlóság még szembetűnőbb, ha végiggondoljuk, hogy törődéssel ezeknek a műalkotásoknak az élettartalma is nő. Persze minden műalkotás így van ezzel, de Katinka szobraira ez fokozottan igaz, hisz bizonyos 81 �Kép-tér 82 �Kép-tér esetekben pont az emberi beavatkozás, vagy annak hiánya az, ami kiteljesíti az alkotó gondolatmenetét. A Koptatómalmok (ld. 80., 82. oldal) hasas része emberi erő hatására porlik el, egészen addig, míg a két íves malomkő egységes koronggá nem csiszolódik. A folyamat közben termelődött por is része, velejárója a műalkotásnak, hisz az egyensúlyi állapotban az önmagát előrlő, őrlődő malomkerékpár egy új külső kört hoz létre, kvázi saját magából. Kíváncsi vagyok, lesz-e elég bátorsága valaha is a múzeumlátogatóknak, hogy eljuttassák a harmonikus állapotig? Saját erő nélkül a két egymásnak nyomódó felület csak bennük bízhat. Maguktól nem képesek változni, nem kapunk válaszokat azokra az érdekes apróságokra, hogy mi történik az anyag mélyén megbújó zárványok találkozásakor. Akkor is elérik-e a korongok az elképzelt idilli állapotot, vagy egy kis egyenetlenség az anyagban, és az egymásnak feszülő erők kizökkentik a folyamatot? Viszont, ha beindulnak a nézők, és lelkesedésük átbillenti az egyensúlyt, akkor a saját magát felfaló, magából újat alkotó, a saját magán túlmagasodó alkotás is érdekes lehet. Az összecsiszolódás eredménye: egy „új” anyag (por), ami jóval puhább az eredetinél, formázható is, ugyanakkor jóval sérülékenyebb, meg az eredeti forma változása. Ki tudja, lehet, lesz olyan is, aki nem akarja majd megforgatni a malmokat. A Földkörök (ld. 84. oldal) hasonlítanak a hagyományos műalkotásokhoz, amennyiben a műértő nem nyúl a kiállított darabhoz. A döngölt földből készült szobornál az időjárás teszi meg azt, amit a Koptatómalmoknál az ember, lebontja a műalkotást, feltárva ezzel egyre mélyebb rétegeit. Az eső, szél, hideg hatására porladó Földkörök új és új szimbólumokat mutatnak fel, ahogyan egyre kisebbek és kisebbek lesznek. Ezek a szimbólumok az emberi élet főbb eseményeivel, illetve az évkörrel kapcsolatos jelképek. A halál, az utolsó motívum megjelenése magának a szobornak a pusztulását is jelenti. Furcsa nézni a pusztulást. Várni a véget, tétlenül. Papám biztosan nem hagyta volna. Esténként, vagy nagy esők után kiment volna, hogy tapasszon rajta egy kicsit, még akkor is, ha tudja, hogy ez a koncepció, ennek kell történnie. Alkot, változtat, épít, rombol. Aktív művész, gondolkodik, elgondolkodtat minket. Salgótarjánból, egy kicsit Salgótarjánról is. 83 �Kép-tér 84 �Ami marad Daru mindenki – Daru én is vagyok Grecsó Krisztián: Megyed utánad BALOG EDIT OTILIA A korábbi szerkesztő, Grecsó Krisztián népszerűségének szimbóluma lehet a Nők Lapja 2014-es évfolyamának 29. heti számában publikált, vele készített interjú, melynek egyik apropója a 85. könyvhétre megjelent Megyek utánad című kötete. A regény markánsan jelen van a(z on- és offline) médiában, tudatos marketingről árulkodó helyeken tűnik föl a buszmegállóban álló apró alakot ábrázoló borító, melynek eredményeként a korábbi olvasók mellett újak is megismerhetik, megkedvelhetik a művet és a szerzőt. Ahogyan az író fogalmaz: „Ebben a könyvben onnan akartam elrugaszkodni, hogy leírható-e egy ember élete a kapcsolatain keresztül […]” (Matkovich Ilona: „Akkor eljöttem a semmibe”. Grecsó Krisztián, író. Magyar Narancs, 2014/19., http://magyarnarancs.hu/konyv/akkor-eljottema-semmibe-89952). A párkapcsolatot, szerelmet középpontba állító szöveg fő témája nem maga a szerelem érzése, hanem az énkép és a lélek szerelmek hatására bekövetkező változása. A regény főszereplője Daru, az ő személyiségének érése, felnőtté válása van a középpontban. Ahogyan a falu zárt világának tere egyre szélesebbé válik a kisvárosban, majd a nagyobb egyetemi város után a fővárosban, a személyiség tere is egyre tágabb és ezzel egy időben nyitottabb és összetettebb lesz. A szöveg jól szőtt szövetként funkcionál: a tradicionális keretes szerkezet mellett a divatos patchwork technika jelenik meg; nem ábrázolható a bemutatott összes kapcsolat a maga teljességében, a szálak Daru lelkében érnek össze. Sára és Lili alakjának, valamint az általános iskola helyszínének ismételt feltűnése az utolsó fejezetben véleményem szerint az egyik legkiemelkedőbb rész. Ahogyan a Krisztus az olajfák hegyén festmény eltávolítása – mely értelmezhető a Grétával kötött házasság szimbólumaként 85 �Ami marad – nyomot hagy a falon, ugyanúgy hagynak nyomot Daru személyiségén, énképén a szerelmek. „Mert a saját múltja csak részben az övé, a másik részben azoké, akik szerették” (274.) – olvashatjuk. A nyom a lányok, nők lelkén is jelen van, ám egyik lány belső gondolat- és érzelemvilága sem lesz része az elbeszélésnek. Nem kapnak külön narrátori hangot, azaz a lányok karakterét Darun keresztül ismerjük meg. Darut saját perspektívájából látjuk, egy személyben narrátor és szereplő, aki külső nézőpontból írja le önmagát. „Daru én vagyok” – jegyzi meg több alkalommal (15., 58., 123., 184., 198., 199., 204.). Grecsó Krisztián szövegvilágának horizontja túlmutat Daru történetein. A Megyek utánad intertextuális kapcsolatba lép a Mellettem elférsz című regénnyel, ahol Juszti mama és Domos tata karakterei mellett az előbb említett olajfestmény is fontos elem. Valóban, „a könyv úgy épül fel, hogy minden fejezet alapvetően egy részproblémára koncentrál […]” („Mindenkinek van saját Viharsarka”, Könyves Magazin, 2014. június, 35.). Lili alakjához a gyermekszerelem kötődik, mely a teljes ártatlanságból a kamaszkori ráismeréseken keresztül („Ebben a pillanatban értette meg. Hogy mi van. Lili nő. Mások annak látják.” [22.]) az első megrázó csalódásig („Hogy ez tényleg szerelem volt.” [58.]) tart. Eszter neve az általános iskolából már elballagott Daruhoz kapcsolódik, akivel emlékezetes nyarat töltenek a középiskola megkezdése előtt. A strandolás leírása Eszter különlegességét, érettségét hangsúlyozza; hirtelen, tragikus (és értelmetlen) halála hosszú időre némává teszi Darut, akinek a lány elvesztésével és hiányával egyszerre kell megküzdenie. Petra Daru (egyik) főiskolai szerelme. Ebben a kapcsolatban a konfliktus sokkal inkább Petra szülei és Daru között van, mint Daru és Petra között, Eszter hiánya és Petra ragaszkodása egyaránt erősebb Daru szerelménél. Itt – ahogyan Jánossy Lajos írja – a szöveg „kevésbé ábrázol, főleg informál”. (Jánossy Lajos: Vissza vonat, http://www.litera.hu/hirek/ visz-a-vonat) A szerelmi motívumok sorából nem maradhat ki a megcsalás toposza, Daru szeretői szerepkörbeli ábrázolása. A már menyasszony Sára karakteréhez a felnőtté válással, az egyetemi előkészítővel, az át nem élt katonasággal együtt egyfajta kapunyitásai pánik kapcsolható. A pszichológiai problémákkal küzdő Adél epizódszerepet kap csupán Daru sorsában. Daru társa, felesége az a Gréta lesz, akivel már a gimnáziumban megismerkedik, ám amikor kapcsolatuk szorosabbá válna, a lány szüleivel elhagyja a kisvárost, majd néhány év múlva egy talán mesébe is illő véletlen folytán újra találkoznak, hogy néhány év elteltével – egy osztálytalálkozó alkalmával – tizenhárom évig tartó házasságukat megelőző kapcsolatuk kezdődhessen el. A válóper leírása a gyerekszerelemhez hasonlóan a legjobban kidolgozott részletek között van. Julival a jövő még dobozokban áll („Csak a bedobozolt jövő van ott.” [293.]), ő a jelen szerelme, akivel még előttük áll egymás alapos megismerése. 86 �Ami marad Daru lelki folyamatainak ábrázolása egyszerre megható és hiteles. Nem lehet nem figyelni a regény önéletrajzi vonatkozásaira. Grecsó Krisztián nem titkoltan merít önnön tapasztalataiból, mellyel a fikció és a valóság tereit hozza játékba. A szöveg egészét fátyolos költőiség lengi be, teszi emlékezetesen líraivá. Különösen maradandóak a gyakran alkalmazott a hasonlatok: „Daru csak állt, letörten, magányosan, mint egy kiselejtezett vaskályha a ház előtt.” (10.) „Állt ott, mint egy lefittyedt karú, szenvedésében elhanyagolt Krisztus.” (104.) „Daru elfelejtett dacoskodni, megroppan, lebeg a lelkén a gyanú, mint vízen a zsírfolt.” (284.) Az emlékezés gyakorta irányíthatatlan mechanizmusát és esetleges voltát remekül érzékeltetik a múlt és jelen közötti síkváltások. Erre példa az egyetemi házibuli eseményeinek és Adél tettének felidézése (210-227.), a válóper alatti visszaemlékezése (240-246.), vagy a Sárával való találkozás leírása (278-284.). A szöveg (valódi) hatását az utolsó mondat elolvasása után nyeri el, amikor az olvasó matatni kezd – ha korábban nem tette meg – saját emlékezetében. Az elmúlt szerelmek felidézésével korábbi önmagunkkal szembesülve, önnön korábbi emlékeinket vehetjük számba. Az ember életének története kétségkívül szerelmei története is, a szerző által feltett kérdésre a válaszunk igen, életünk jellemezhető, elmondható kapcsolataink által. Ezért mondhatom és mondhatja minden olvasó: Daru én (is) vagyok. Nekünk is igazolnunk kell(ene) az eltelt időt, jobban, mint az egymás tyúkjait megvásároló néniknek. (90.) (Magvető, Bp., 2014) 87 �Ami marad Egy nap, amikor Jász Attila: Szárnyas csiga. Átiratok SZŰCS BALÁZS PÉTER A Szárnyas csiga című kötetének fülszövegében Jász Attila így jellemzi önmagát: „Jász Attila (1966-?) Ismeretlen vidéki költő. Neve és más nevek alatt számos műve megtalálható nyomtatott és online formában. Ez a kötet összefoglalja és átírja mindazt, amit eddig csinált, és csinálni fog.” Van valamiféle talányos többértelműség, sejtelmesség ebben az önmeghatározásban. A szerzői nevekkel kapcsolatban érdemes lehet megjegyezni, hogy a kötet fotóit Csendes Toll készítette (Jász Attila egyik alteregója). S ha már a neveknél tartunk, meg kell említeni, hogy a kötet tartalomjegyzékében a verscímek után egy-egy ajánlást találhatunk, s az sem véletlen talán, hogy a könyv utolsó versének címe: „Névtelenül. Myth&Post”. Aki valamennyire is ismeri Jász Attila munkásságát, nem fog különösebben meglepődni azon, hogy a szerző tizenhatodik kötete az „Átiratok” alcímet hordozza. Jász Attilától ugyanis egyáltalán nem idegen az újraírás eljárása. A Szárnyas csiga című kötet – melyet a teljes életmű ismerete nélkül is biztosan érdemes lehet elolvasni – egyebek mellett az alkotás és az élet összefüggéseit vizsgálja, s lényeges szerepet kapnak benne a vizualitás kérdései. A remekül felépített kötetnek egy második alcíme is van: „Myth&Co”. A „Szárnyas csiga. Myth&Prae” című verssel kezdődő, s a már említett „Névtelenül. Myth&Post” című költeménnyel záródó könyv öt nagyobb egységből áll, a fejezetek címei pedig kivétel nélkül az antik mitológiai hagyományt idézik meg: „(i.) Átiratok. Narc&Psych”, „(ii.) Átiratok. Orph&Eur”, „(iii.) Átiratok. Daid&Ikar”, „(iv.) Átiratok. Herm&Co”, „(v.) Átiratok. Apol&Marsy”. A borongós és baljós hangulatú kötet írásait olvasva úgy érezhetjük, mintha egy egyszerre nyugtalanító és nyugodt, „jég alatti” világba kerültünk volna. „Egy nap, amikor rájövök, jég alatt élek, és hogy / kísértetiesen 88 �Ami marad hasonlít ez a világ ahhoz a másikhoz, / amit álmomban szoktam látni, a fenti világ, talán / valaha oda tartoztam, ez a visszatérő álom gyötör / újra meg újra, képeket látok színesben, hangokat / hallok, szagokat érzek, de tudom, hogy csak álom / az egész, felébredek, kiderül, nincs másik világ, / csak ez a jég alatti szürke, hideg és néma, ahol / nap mint nap bolyongok és álmodok tovább.” (jég alatti szürke. Narc&Psych, 14.) „Egy nap, amikor” – így kezdődik a kötet legtöbb verse. A Szárnyas csiga olvasásához nem árt, ha van egy nap, amikor elég nyitottság és erő van bennünk, olvasókban, ehhez a mélyen meditatív és mélyen őszinte költészethez, egy nap, amikor semmi nem számít, csak az, ami igazán lényeges. „Egy nap, amikor a sötét órák mély árkot ásnak / a szívem alatt, olyan mélyet, hogy többet ki se / tudok jönni, ott vergődöm, nem veszi észre senki, / így nyugodtan sajnálhatom magam, senki se tudja, / egy kötélként belógatott simogatás vagy egy másik- / nak biztosan támasztható rozoga létra abban a pil- / lanatban megmenthetne, vagy akár örökre is.” (sötét órák. Orph&Eur, 25.) Személyesség és távolságtartás, mitológiai motívumok és közvetlen tapasztalatok együttese alkotja meg a kötet sajátos világát. „teleírt lapokról óvatosan húzkodni ki a szavakat, / begyújtani velük, hiába tudod, hogy minden / időben elengedett szó ima, finomítgatsz még, / végül megkönnyebbülsz, elönt a melegség.” (időben elengedett. Narc&Psych, 8.) A Szárnyas csiga számvetés, szomorú és szép kötet, erőteljes és magával ragadó könyv – a szerző költői életművének kétségtelenül jelentős darabja. (Új Forrás Könyvek 53., Tata, 2014) 89 �Ami marad „Kedves tisztelt barátom!” Madách Imre levelezése, szerk. Andor Csaba – Gréczi-Zsoldos Enikő CSONGRÁDY BÉLA Köztudott – sajnálatos módon nem eléggé széles körben –, hogy 2014ben volt Madách Imre halálának 150. évfordulója. Emlékévvé ugyan nem nyilváníttatott a tavalyi esztendő, de sor került számos, Az ember tragédiája szerzőjéhez méltó rendezvényre, eseményre, kivált Nógrád megyében, ahol a másfél évszázados jubileumi program kiegészült az 1964-ben zászlót bontott legújabb kori Madách-kultusz ötvenedik évfordulójáról való megemlékezés-sorozattal is. A maradandó értékek sorát – mint a kiemelkedő jelentőségű évfordulók esetében gyakran előfordul – új könyvek is gyarapították. Ezúttal is így történt, amennyiben megjelent a „Madách Imre levelezése” című, jelen elemzésünk tárgyát képező kötet. A vaskos, csaknem hatszáz oldalas, kétszázhetvenhat levelet és a hozzájuk tartozó adatokat, magyarázatokat tartalmazó kiadvány Andor Csaba és GrécziZsoldos Enikő szerkesztői gondozásában látott napvilágot. Az utókort mindig szokta volt érdekelni a jeles emberek, alkotók – művészek, tudósok stb. levelezése, egyrészt mert segít az életrajzi adatok kiegészítésében, esetleg pontosításában, másrészt hozzájárul az illető személyiségének még alaposabb megismeréséhez, érdekes, netán kényes kérdések felszínre hozatalához, tisztázásához. Madách Imre levelei – mind mennyiségben, mind pedig magán- illetve közéleti, irodalomtörténeti jelentőségű tartalmukat tekintve – alapos okot szolgáltattak már korábban is a tanulmányozásra, összegyűjtésre és publikálásra. Ahhoz képest – mint a szerkesztők bevezető írásából kiderül – a szórványos és rendszertelen 90 �Ami marad közléseket követően csak évtizedek elmúltával, 1942-ben történt két kísérlet a teljes levelezés közzétételére. Staud Géza időrendben, összekötő szövegekkel ellátva és a korabeli helyesírás szerint jelentette meg Madách Imre összes levelei. I-II. címmel, Halász Gábor pedig címzettenként illetve levélírónként, összekötő szövegek helyett szűkszavú jegyzetekkel és betűhíven hozta nyilvánosságra a Tragédia-költő leveleit Madách Imre összes művei II. cím alatt. A két kiadvány levélszövegei több mint kilencven százalékban megegyeztek, ugyanakkor voltak olyan korábban már publikált levelek, amelyek mindkettőből kimaradtak. Halász Gábor filológai igényű munkájában a levelezéstől különválasztva közölte az úgynevezett „hivatalos iratok”-at, amelyek között levelek és nem levelek egyaránt találhatóak voltak. Ugyanakkor – mint ugyancsak a bevezetőből tudható – Madách Imre esetében kifejezetten problematikus a hivatalos és nem hivatalos levelek szétválasztása, hiszen előfordult például, hogy Szontagh Pál barátjának szóló, teljesen magánjellegű levélre is azt írta: „hivatalból”. Lónyay Menyhért politikus, publicista hagyatékában talált írások Győrffy Miklós Madách kiadatlan levelei címmel 1959-ben láttak napvilágot. A cím azonban nem volt pontos, mert egyrészt a kötet nemcsak leveleket közölt, hanem például műbírálatot is, másrészt korábban már megjelent Lónyay-leveleket is tartalmazott. Leblancné Kelemen Mária a Madáchdokumentumok második kötetében – Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből, Salgótarján, 1992) a hivatalos levelek mellett esetlegesen és szórványosan nem hivatalos levelek is előfordulnak. Korábban a hatvanas években több tanulmány is foglalkozott Madách ismeretlen leveleivel – a legfontosabb Kerényi Ferencé volt az Irodalomtudományi Közleményekben 1968-ban. Érdekes, hogy éppen ez a lap titulált ismeretlennek 1963-ban egy olyan levelet, amely a hasábjain évtizedekkel korábban, 1930-ban már megjelent. A nyolcvanaskilencvenes években több, korábban valóban ismeretlen Madách-levél is előkerült, amely eleddig publikálatlan maradt. Madách levelezése azonban nemcsak kiegészült új levelekkel, de olyan esetek is adódtak, hogy korábban közzétett írásokat el kellett hagyni. Ilyen volt például egy azonos nevű unokaöccstől származó üzenet… Jelen kötetben kiindulópontnak a szerkesztők Andor Csaba – Leblancné Kelemen Mária Madách Imre kéziratai és levelezése című, az Argumentum Kiadónál 1991-ben megjelent katalógust – a „KAT”-ot – tartották, de az új ismeretek birtokában ahhoz képest is elhagytak néhány tételt. Akadt megkerült és hiányzó levél, és vannak olyan levelek is, amelyekről vannak ugyan információk, de nem bizonyultak elég megbízhatóaknak ahhoz, hogy akárcsak jelzésszerűen is megörökítődjenek. A kötet olvasásakor, tartalmának értékelésénél feltétlenül figyelembe veendők azok az eligazításul szolgáló magyarázatok is, amelyeket a 91 �Ami marad szerkesztők Madách Imre kézírásával kapcsolatban közzétettek a bevezető oldalakon. Abból indultak ki, hogy mára a számítástechnika révén alaposan megváltoztak a tipográfiai lehetőségek Győrffy Miklós fentebb idézett 1959es opusához – amely említésre méltó kísérletnek számított az ortográfiai sajátosságok visszaadásában – képest is. Egyik oldalon lehetővé vált a kézírás minden jellegzetességének hiánytalan visszaadása képszerűen, ugyanakkor egyre inkább lehetetlennek bizonyult a nyomdatechnika által korábban már alkalmazott eszközök használata a számítógépes szövegekben és főképp az adatbázisokban. A szövegszerkesztők túlnyomó többsége ugyanis nem boldogul a föléhúzásokkal. Bár bizonyos karaktereket sikerült beilleszteni kész betűkészletből, a levelekben azonban vannak olyan sajátos írásbeli jegyek is, mint éppen a föléhúzott betűk, amelyeket egyedileg kellett elkészíteni. A tizenhárom pontban megfogalmazott további elvek alapján a kötetben kétféle „s” betűt – a normált és a hosszút – és többféle „z”-t is megkülönböztettek. Madách sajátos ligatúrát (összevont betűt) használt a „nota bene” rövidítésére és volt az írásában olyan a díszítő elem is, amelyet a számítástechnikai „kukac” jel és az M betű kombinációjával lehetett szemléltetni. Különbséget kellett tenni a különböző hosszúságú gondolatjelek között is. A német nyelvű szövegrészek Madáchnál helyenként a hagyományos, gót betűs kézírást követték, másutt viszont nem. Ugyancsak váltakozva élt a be- illetve kikezdésekkel. Az utóbbiakat általában csak közvetlenül a címzés után alkalmazta. A szokásos zárójeleken kívül találkozni más megoldásokkal is. Például az osztás jeleként használt formulával vagy olyan esetekkel, amikor a törött vonalat kettőspont követi a zárójel elején illetve előzi meg a zárójel végén. Az idézet jelét Madách elég következetesen éppen fordítva használta, mint ahogyan magyar nyelvű szövegek esetében ma használatos. Ezért a kötetben is az eredetei szövegnek megfelelően a kezdő idézőjel a szó előtt fölül, a záró pedig a szó utolsó betűje után alulra került. A lap alji jegyzeteket a szövegben általában kereszttel (x) vagy + jellel látta el a szerző. A kötet igazodott a levélszövegben előforduló jelöléshez. A régi nyomdatechnikában az „ö” betűn a két pontot olykor egy jóval kisebb méretű „e” helyettesítette. E megoldás is szerepel a kötetben, mint ahogyan találkozni a levelekben – különösen a személynevekben – olyan régies írásmódú „y” betűvel, amely fölé vagy két pont, vagy két vessző került. Nyolc pontban lehetett összefoglalni azokat az eseteket, amelyek során a kötet nem reprodukálja a kézírás jellegzetességeit. Nem jelöli például az áthúzás módszerét, amelyet Madách használt a megkettőzött „t” betű kapcsán. Ugyancsak nem él az úgynevezett őrszavak gyakorlatával, amely azt jelentette, hogy egyegy oldal első szavát – esetleg annak csak első szótagját – a folyamatos olvasást megkönnyítendő az előző oldalon a lap alján megjelenítették. Madách általában két vesszőt használt elválasztójelként, amelyet sokszor 92 �Ami marad – de nem túl következetesen – a következő sor elején megismételt. A szerkesztők ettől is eltekintettek, mint ahogyan nem erőltették a címzés külsőségeinek visszaadását sem. Az aláírásokban sem törekedtek a teljes hűségre, mivel a vizuális jellegzetességekhez való ragaszkodás elméletileg problematikus és erősen vitatható megoldásokhoz vezetett volna. Az „ö” és „ü” betűknél néha Madách is egy vonallal helyettesítette a két pontot, a kötetben azonban nincs ilyen formula. Szintén nem vétetett figyelembe, hogy Madách kézírásában a mai „w” betűnek a két egymás mellé írt „vv” a jele. Ezt ugyanis kettőzött mássalhangzóként is lehetne értelmezni. Újabban szokás a betűhív közléseknél az aláhúzás megőrzése. A levélszövegekben találni egyszeres, kétszeres sőt háromszoros aláhúzást is. A számítógépes szövegszerkesztő programmal azonban csupán az egyszeri és kétszeri aláhúzás volt előidézhető. Ezért az eredeti szövegben lévő háromsornyi aláhúzást hullámvonal helyettesíti. A szerkesztés során előfordultak úgynevezett olvasati bizonytalanságok is, azaz bizonyos betűk ortográfiai hasonlósága miatt képtelenség volt eldönteni, hogy milyen betűről van szó. Ilyenkor a napjainkban elterjedtebb szóalakra esett a választás. A Fráter Erzsébet leveleiben használt „már/mán” közül a kötetben az előbbi maradt meg. A magánhangzók hosszúságának, az egybe- vagy különírt szavak kérdésében sem volt könnyű dönteni, merthogy jócskán találhatók a levelekben határesetek. A rövidítések értelmezését követően már a konkrét levelek sorjáznak a 27. oldaltól a 385-ig időrendben, évenkénti bontásban. Meglepő módon az első dátum 1828. november 5., amikor Madách Imre még hatéves sem volt, de franciául már levelet írt, és hosszú, boldog életet kívánt Alsósztregováról apjának, id. Madách Imrének. Ugyanabban az évben az „édes mamának”, Majthényi Annának is fogalmazott meg francia nyelvű sorokat Károly és Pál fivérével közös aláírással. Az évek előrehaladtával természetesen sokasodtak a levelek s a legtöbbnek – negyvenötnek – Majthényi Anna volt a címzettje vagy a feladója. Tizenöt éves volt Madách, amikor először – 1838. március 31-én – Alsósztregováról levelet írt Lónyay Menyhértnek. Örömét fejezte ki, hogy három hét múlva Pesten újra találkozhat barátjával. Összesen harmincnyolc levél kötődik kettőjükhöz, míg Szontagh Pál esetében ez szám harminchét. A következő esztendőkben is – noha a legtöbb levélváltás a családtagokkal történt: a feleség, Fráter Erzsébet huszonnégy esetben volt érintett – számos jeles nógrádi és megyén kívüli személyiséggel – köztük Bérczy Károllyal, Dessewffy Ottóval, Eötvös Józseffel, Nagy Ivánnal, Rákóczy Jánossal, Szász Károllyal, Veres Pálnéval – levelezett Madách Imre. A számára (is) legfontosabbak egyike kétségkívül Arany János volt, aki jelentős szerepet játszott Az ember tragédiája végső változatának megszületésében. Nem véletlenül szólította Madách oly gyakran „Kedves tisztelt barátom”-nak a nagy tekintélyű költőt. A legutolsó, a 276. levél 1864. 93 �Ami marad szeptember 8-án – Madách Imre halála előtt szűk egy hónappal – kelt: ezt egy ismeretlen valakinek írta s gazdatisztje gimnazista fia, Philipp Károly egri tanulása érdekében igyekezett eljárni, bizonyítván, hogy betegen is képes volt mások gondjait magára venni… Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy az Andor Csaba – Gréczi-Zsoldos Enikő szerkesztőpáros a Madách Könyvtár Új folyamának 87., a Bene Kálmán szerkesztette Madách Imre művei sorozat VI. köteteként egy újabb fontos – irodalomtörténeti adalékként, hivatkozási alapként szolgáló – művel járult hozzá az eleddig is rendkívül gazdag Madách-irodalomhoz. (Dornyay Béla Múzeum – Madách Irodalmi Társaság, Salgótarján – Szeged, 2014) 94 �Nekrológ Egy megkésett befogadásért Zsibói Béla (Kolozsvár, 1942. aug. 25. – Salgótarján, 2015. ápr. 2.) 1987-et írtunk. Kora ősz volt. Esett, ha nem is különösebben. Egy erdélyi család érkezett a kisterenyei nevelőotthon területére. Itt kaptak szállást, új otthont, hazát. Ekkor futott be utánuk a bútoruk, és a kipakolásnál elkélt a segítség. Ráadásul egy magyar író jött el onnan. Ki ne élt volna a lehetőséggel, hogy találkozzon vele? Vártam a pillanatot, amikor a munka végeztével a konyhaasztal köré leülhettünk a bajuszt, és álcsúcsán rövid szakállat viselő, szikár és nyílt tekintetű székellyel, Zsibói Bélával. Volt közöttünk olyan, aki jól informáltként faggatta, nekem csak innom kellett a Ceauşescu-rendszerről mondott szavait, miközben nikotintól sárgálló ujjai között lábatlan cigaretta parázslott – egyik a másik után. Önmaga felől leginkább csak hallgatott. Aligha voltak akkoriban már illúziói. Kolozsvárt nem önszántából hagyta el. Az egyetemet követően újságíróként indult pályája – irodalmári elhivatottsággal. A második Forrás-nemzedékhez tartozóan jelentkezett az Elveszett egység című novelláskötetével 1974-ben, melynek különös atmoszférája társadalmi jelenségekre érzékeny emberre vallott. És egyenes beszédűre. Ez a tulajdonsága tette elviselhetetlenné a fölöttesei és a pártideológia szolgálói számára. Hamarosan elvesztette állását és mindenhonnan kitiltották. Az 1980-as évek második felében családostul Kisterenyére költözött, s az ottani nevelőotthonban kezdett el dolgozni. Szinte azonnal igyekszik bekapcsolódni a helyi irodalmi életbe. A Balassi Bálint Asztaltársaság első kiadványában, 1988-ban már egy regényrészlettel van jelen, s a rendszerváltással a Palócföld folyóirat főszerkesztő-helyettesévé nevezik ki. Úgy tűnik, az új otthona kegyesebb hozzá, ám a második szabad választást követően a lap megszüntetéséről keringeni kezd a hír. Az akkori politikai játszmák és megtorlások következtében Zsibói Bélának méltatlanul fölmondanak. Ezt követően a kisterenyei gimnáziumban vállal tanári állást nyugdíjazásáig, s az irodalmi közéletből teljesen kivonul. 2008-ban Nógrád Megye Közgyűlése irodalmi és közművelődési tevékenységéért Madáchdíjban részesíti az ekkor már romló egészségi állapotban lévő írót. Hosszú, türelemmel viselt betegségéből 2015 Nagycsütörtökén (április 2.) tér vissza a lelke teremtőjéhez. És mi csak késve döbbenünk rá, egy nagy író itt élt, járt közöttünk. Handó Péter, 2015. április 19. 95 �Szerzőinkről BALOG EDIT OTILIA (1985, Berettyóújfalu) irodalomtörténész, tanár BERTA ÁDÁM (1974, Szeged) író, műfordító BÖDECS LÁSZLÓ (1988, Szombathely) CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) író, újságíró HANDÓ PÉTER költő (1961, Salgótarján) költő, író JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő KÁNTOR ZSOLT (1958, Debrecen) költő, író, szerkesztő NAGY ZSUKA (1977, Nyíregyháza) költő OLÁH ANDRÁS (1959, Hajdúnánás) költő, író SZŰCS BALÁZS PÉTER (1976, Budapest) kritikus, szerkesztő SZUNYOGH PÁL (1963, Balassagyarmat) költő TÓTH ANDRÁS (1986, Salgótarján) író TURCZI ISTVÁN (1957, Tata) író, költő, műfordító, szerkesztő WIRÁGH ANDRÁS (1982, Hatvan) irodalomtörténész ZSIBÓI BÉLA (1942, Kolozsvár – 2015, Salgótarján) író HAJAS KATINKA (1985, Salgótarján) szobrász Tanulmányok 2000 – 2004 Bolyai János Gimnázium, Salgótarján; 2005 – 2012 Magyar Képzőművészeti Egyetem, szobrász szak Mesterei Molnár Péter, Karmó Zoltán, Kő Pál, Gálhidy Péter Díjak, ösztöndíjak 2007 Finta-díj; 2008 Erasmus-ösztöndíj; 2008 A Mecénás napi árverésen projekttámogatás; 2009 Ludwig-ösztöndíj; 2009 Magyar Képzőművészeti Egyetem kutatási támogatása; 2011-től az Amadeus műteremházban dolgozik; 2014 Derkovits-ösztöndíj; 2015 Derkovits-ösztöndíj Köztéri munkák 2010 Cseréppad, Pécs, Északi Várfalsétány; 2013 Földkörök, Mooste, Észtország Kiállítások 2006 Reflexió, csoportos kiállítás, Parthenon-fríz terem, Budapest; 2007 Kő Pál és tanítványai, Grand Hotel Galéria, Budapest; 2007 Kő Pál és tanítványai, Művészetek Háza, Eger; 2007 II. pARTicum Szabadtéri Szoborkiállítás Szolnok; 2010 A hét műtárgya, Kálvária, Epreskert; 2011 Milano 2009 fotókiállítás, Kálvária, Epreskert; 2011 Commerzbank galéria, Budapest; 2012 Best of diploma kiállítás, Budapest, Magyar Képzőművészeti Egyetem; 2012 AmaTÁR, csoportos kiállítás; 2013 Kikelet, csoportos kiállítás, Balassi Intézet, Budapest; 2013 JAK-Solitude, Budapest, Roham bár; 2014 Kolo, Ringulus, Budapest, AmaTÁR; 2014 Derkó.Pécsi 2014, Műcsarnok, Budapest; 2014 Önálló kiállítás, Parthenon-fríz terem; 2015 I. Országos Kisplasztikai Quadriennale, Janus Pannonius Múzeum, Pécs; 2015 DERKO 2015, Műcsarnok, Budapest 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/e7e753e3c2d8f15532fd345cd579469e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2015 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2015/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2015 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/6e502157afce5df7b8d8cd08684e21ee.pdf 5a2db43ddd4f3273ec3d3bf34d750689 PDF Text Text ��TARTALOM “kávéházi szegleten...” Aczél Géza Pucher Bálint Szunyogh Pál Hartay Csaba Kerber Balázs Filó Mariann Nyilas Atilla Szili József Lededje Y’breq (szino)líra Szinkronhangok – metaforák, egy lehetséges sorrendben A tél négy pillanata A házak kikötők / Fényt vegyenek Via Irnerio fehér / ahol nincsenek A Dunánál („Az ékesszólásról” tíz tétele) Idegen / Adagio cantabile / Vacsoraidő / Sárkány / Áll a baba áll Közelkép (SF-monológ) (H. Nagy Péter gyűjtése) 3 6 13 14 16 18 20 24 30 “S mást tevél-e te?” / Madách bónusz Szászi Zoltán Csak mi lényeged? 32 Salgó Blues Juhász Tibor Végérvény 34 Próza és vidéke Egressy Zoltán Szendi Nóra Szávai Attila Lila csík, fehér csík (Regényrészlet) 36 A cukrászdíler (Részlet a Zárványok című regényből) 41 Mászókás lány 47 Kutatóterület Bedecs László Horváth Kornélia Találkozási pontok Nagy Csilla Kép-tér Kadlót Nikolett Ami marad Barna Péter Debreceni Boglárka Szigeti Jenő Petrőczi Éva A konyha ablakán (Aczél Géza gasztro-versei) 50 Géczi János költészetéről és a Jutunk, de mire, édes úr? című verséről 64 „Kinek-kinek más és más...” (Beszélgetés Földi Gergellyel) 77 Élet tükörfordításban (Varga Zsolt festményeihez) 82 A szomszéd fűje sem zöldebb (Szávai Attila: Hetedik emelet) 84 Milliódolláros szemét (Andy Mulligan: Trash) 88 A továbbgondolt Tragédia (Handó Péter: Szín-tézisek) 91 Úrilányok és úriasszonyok Erdélyben – a 17. században 93 (Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző) �A lapszámot Varga Zsolt alkotásaival és azok részleteivel illusztráltuk. A borító az Épület (2014), a Tócsa (2012) és a Jackpot (2013) felhasználásával készült. A 78. és a 81. oldalon Földi Gergely festményei szerepelnek. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Képszerkesztő: Földi Gergely (foldi.gergely@upcmail.hu) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2015-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” ACZÉL GÉZA (szino)líra torzószótár álca tudom hogy eleinte az asszociáció még sántít mégis onnan kezdeném amikor gyermekkorában kipirult arccal a kis ártatlan számháborút játszik durva madzaggal a keskeny homlokára kötve ákombákommal felpingált számokat és aztán hol lebukik hol esztelenül elrohan ha a bokorban ellenséget lát majd elmereng ha felajzott hangon kiolvassák négy számjegyét mi a hasznosabb lekötni fejéről gondosan konstruált fegyverét vagy küzdelme izgalmában csalni s megremegő hangon kiáltani be a tévest másokon pedig majd felháborodva kérni számon amikor ők is újra játsszák majd az egészet ki tudja milyen lelki tortúrával de már kezd szövődni a játékban egy álarc s beépül a jellembe kezdetben valamiféle szolid álca mely megfelelő helyzetben később a legdurvább módon leigázza gyanútlan játékos környezetét a háttér persze ekkorra már régen elenyész az ártatlan futkosásokból már kinőtt a zsarnok ki többé sosem fog fényre lépni lévén füllentésekbe kövült akarnok s kis csalások lépcsőin magát szinte morálisan feltornászta hisz elkerülte a vesztesek örök átka amíg tovább számháborúznak mások mellénézve e torz világot 3 �“kávéházi szegleten...” álcáz a katonaságot felnőtt fejjel mindig is utáltam szinte hihetetlen hogy kamasz koromban zajosan pergő partizánfilmekben borsózott a hátam hol sosem voltak döntetlenek ám egyre bőszebben hömpölyögtek elő a hurrá-tengerek miközben vég nélkül ropogtak a fegyverek melyek halálos robajában itt mindig csak hősök kerengtek túloldalt pedig állatok így aztán a győztünk szerűn végül kibomló dallamot a gyerek elégedetten zárta magába kis lelkében nem képződött a harc semmilyen hiánya akár az először megírt versnek az apró érzelmek furcsa élményei naivan itt is beteljesedtek mint egy jól sikerült iskolás futballcsata aztán korosodva egyre feltűnőbbé lett a szenvedések áradata a széttépett testek horror látványa s a hátország nyomora meghamisított történelemírásoknak undorító sora békében a sok ostoba parancsnok melyek közül csak egyre nem haragszom mert míg egy felesleges gyakorlaton mások napokig sárban csúsztak-másztak odaszólt maga álcáz így aztán napokig hevertem a zöld homályban amikor győztes csapatunk tovább haladott nyomeltakarítóként egy ággal fütyülve sepergettem a megkínzott erdei utakon 4 �“kávéházi szegleten...” áld léteznek túl magas fogalmak amelyekhez az ember élete során szinte sosem ér fel átszellemült hittan túlzott hazafiaskodás beteges szeretet feleselhetnek legfeljebb sok visszafogott erénnyel melyekben az érzések apró tömbjei mögött diszkréten megbújik a kétely hátha nincs is hiteles teremtő ki ezredévek mítoszába már alaposan belefáradt s egyre halkuló jelekkel int valamiket a bűnben porladozó új világnak míg tízparancsolata aztán menthetetlenül recseg-ropog lassan cinikus iróniája avítt közhelyként gyomosodik az erkölcsi romokon mivel a nyár gátlástalanul lop tiszteletlen hataloméhes és parázna s noha az intelmeket rutinból időnként legyártja nincs mögötte valódi égi kontroll miként a bősz hazafi is jócskán mellédorombol amikor a kokárdás mellét veri mialatt személyes gyarlóságait hempergeti alant talán csak a szeretet bonyolultabb képzeteinél némul meg a lant és próbálná a dalnok persze ekkor is önironikus akarnok lassan szétszálazni az önzést és az összetartozás misztériumába terelt létet melyet ugyan egyszer szét fog zúzni az enyészet de meg is áld amíg érzed ahogy bűvösen lehatárol az idegen külvilágtól 5 �“kávéházi szegleten...” PUCHER BÁLINT Szinkronhangok – metaforák, egy lehetséges sorrendben Virtuális valóságok A Nap egyre észrevehetetlenebb. A homály folyton növekszik. Az élőlények egyre bizarrabbak. A mozgás folyton nehézkesebb. A nyomás pedig egyre csak nő. Vegytiszta helyzet: a siker csak az enyém, viszont a kudarcért se hibáztathatok mást. Már megszokottan egyensúlyozok végig a kötélen, viszont a több száz pupilla úgy hat rám, mint az alkohol. És nem az esés a legrosszabb, hanem a szégyen, amiben nem osztozhatok senkivel. 6 �“kávéházi szegleten...” Naplóbejegyzés 2012. 12. 6. Állítólag nincs sok vissza az apokalipszisig, mindenesetre itt, a sivatag rádióobszervatóriumai között nem sok jelét látni. Se szabad szemmel, se a rádióhullámhosszokon. Csak azt találjuk a világűrben, amit ezelőtt is: élő, széteső vagy elhalt csillagok rendszertelen sugárzását, ritkán pulzárok ritmikus hullámait. A Grateful Dead egyik tagja zenét is komponált a neutroncsillagok ütemére. S más bolygók lakóinak morzekopogásai, jelentéssel bíró jelek a galaktikus zajban még nem jutottak ide. 7 �“kávéházi szegleten...” Abszolút nulla fok Most már vagy húszadszorra látom a nagy falat, nem is akkora szám. Persze lehet, hogy a Földön állva mást mondanék, innen nézve elvegyül a völgyek és folyók között. Valter papának biztos tetszene ez, folyton a csillagászati albumokat bújta és még csak repülőn se ült. Az ott egy hurrikánnak látszik, azt hiszem Indiánál. Mindegy, jó párszor láttam már ilyesmiket. Egy idő után mindenkin kiütközik a bezártság. A német nő tegnap elkezdett feldúltan magyarázni a lányáról. Hogy fogyatékos, de nem miatta lett ilyen. Aztán kapott egy nyugtatót és ágyba dugtuk. Nekem a negyedik hónapban jött ki ez, majdnem kimásztam űrruha nélkül az állomásról, annyira nem bírtam. Aztán én is kezelést kaptam, és maradtam. Néha hallom a híreket otthonról, és ilyenkor általában örülök, hogy itt nem tesznek semmit olyan dolgok, mint például az árfolyamok ingadozása. És egyéb se változtat a helyzeten. Folyton csak a földrészek térkép-nézete, az ismerős hangok, a megszokott súlytalanság és a biztonsági zóna, amit nem lehet az állomáson kívül elhagyni. Azon túl pedig a bolygó, amit csak a monitorokon láthatunk közelről, se íze, se bűze, csak amit belé tudunk látni, a vákuumon át. 8 �“kávéházi szegleten...” A tudós epilógja Vége a mai vizsgálatoknak. Most már azt is tudom, hogy mekkora esélyem van agyvérzésre, így tisztában vagyok a kilátásokkal a legveszélyesebb testi és szellemi anomáliákra. A jelek szerint jó körülmények és mozgás mellett megélem az átlagéletkort, aktív leszek a nyugdíjig, valószínűleg egészséges gyerekeket nemzek. És ha elkerülnek a nagyobb traumák, egészséges az érzelmi környezet, nem fogok túllépni a normalitás határain. Tudom, hogy mit kellene a mai nap során tennem, hogyan kellene beosztani az időt, és azt is, mit tanácsos elkerülni. Hogy mi dob és dühít fel. Ha tovább folytatom a vizsgálatokat, már úgy fogom látni magam, mint a tudósok egy klónozott állatot. Csak a külvilág marad láthatatlan, akár az élőlények lehetséges nyomai a Marson, a felszín alatt. 9 �“kávéházi szegleten...” Címtelen Vágtatnék veled tovább az éjben, az álmok foltos indián lován… már megin’ ezt a szart játsszák, nem igaz, hány éves már ez a nyáladzás. Annak idején is már ez ment, amikor elkezdtem Süminél kamionozni. Akkor még jónak számított a fizum, mindig megvettem a legokosabb telefonokat, nem úgy, mint most. Még úgy három óra a telepig. Valami igazán történhetne száznyolcvan perc alatt, mondjuk egy jó kis suna áll a lerobbant kocsijával az út mentén, megállok neki, aztán úgy megy minden, mint a 18+ filmekben szokott. Vagy beszáll egy olyan zakkant stoppos, mint akit a múltkor az autópálya közepén szedtem fel. Előadta az elméletét a fogyasztói kultúráról, ahogyan elnyel a gépezet, aztán kihasznál és eldob, amikor már nem vagy hasznos neki. Meg ahogyan rabláncon tart a politika, meg a média és a háttérben a titkos társaságok, akik mozgatják a szálakat. Nem nagyon hittem neki, de úgy látszott, hogy elégedett a Krisnavölgyi életével. Az azért jó érzés lehet. Most fel az autópályára, egyelőre senki a leállósávon. Mindenesetre még van úgy százhetvenhét percem, a levegő jól esik és biztatóan mutat a végtelenbe a sztráda. 10 �“kávéházi szegleten...” ∞ Tegnap elugrottam néhány párhuzamos világegyetembe és megkerestem magamat. Az elsőben éppen előléptettek egy cég marketingosztályán, a belvárosban egyedül lakom egy bérlakásban és mindenki elől titkolva transzvesztita klubokba járok. A következőben még mindig bölcsész vagyok, tüntetni járok bármely közszereplő bárkit sértő megszólalása miatt, egy kortárs skandináv film és egy ÉS-cikk között profi pornófilmeket nézek. Legutóbbi kezdeményezésemet egy pszichológia szakos csaj azzal utasította vissza, hogy még nem dolgozta fel az apakomplexusát. Egy másik világban rakományokat fuvarozok az országban, a pénzzel nem számolok el szabályosan, néha fellépek gitárosként a garázs-rock együttesemmel, sok akkordot nem tudok, de a közönségnek így is tetszik. A negyedikben nő vagyok, a két diplomámmal megyek egy újabb állásinterjúra, ahol a pocakos igazgató megint a magánéletemről faggat. Az ötödikben egy bulvármédium stábjában dolgozom, a felfuttatott énekeseket hajszoljuk a trendi klubokban, aztán kiröhögjük őket, a csajom meg folyton azzal nyaggat, hogy mikor megyünk már el Krakkóba. Et cetera. 11 �“kávéházi szegleten...” A materialista Jónás a fennsíki csillagvizsgálóban Innen szétnézve megváltozik a nézőpont, hiszen csak egy vagyunk a százmilliárdnyi bolygó közül. Talán a milliónyi közül is csak egy, amelyiken élet fejlődött ki, bár az is lehet, hogy az egyetlen. Minden bizonnyal semmi sem kötelezi a molekulákat arra, hogy élőlényeket építsenek fel. Kifejlődhetne és széteshetne a kozmosz anélkül, hogy valaki is képes lenne megfigyelni és megérteni. Tudom, hogy egy balszerencsés régióban élsz és a magánéleted kiábrándulások sorozata. De mégiscsak része vagy az öntudatos létezésnek, és nem vagy se fogyatékos, se ostoba. Még mindig van kilátásod arra, hogy nyugodtan élhess, elégedetten a körülményeiddel. Akár hálás is lehetnél azért, mert keresztülmentél azokon a tortúrákon, amelyek elfogadóvá és ábrándozóvá tettek. Még ha nem is fogsz meggazdagodni ezekből a vonásokból. És már nem olyan sokáig fogod úgy tekerni a biciklidet, mint most. 12 �“kávéházi szegleten...” SZUNYOGH PÁL A tél négy pillanata 1. Ördögszekér küllőit kiveri a dér December-bodnár kopácsol naphosszat. Hegyek hónaljában hajnalig Halmazállapotot vált a patak. 2. Közelebb húzódnak a latrok Jézushoz Savanyú szél püföli a Golgotát. Csörrenő szarkák zsémbes hada Sorsot vető zsidó katonák. 3. Közelebb topognak egymáshoz a fák Fellöknek egy csapdát – az acél lecsap. Éhkoppon maradt cinege énekét Keresztre feszíti a fagy. 4. Közelebb bújnak egymáshoz a sorok A rím angyalhajjal kantározott szilaj mén. Hófehér lankáid között nyargalász Csak szemed fekete, akár hóember szemében a szén. 13 �“kávéházi szegleten...” HARTAY CSABA A házak kikötők Dobókockák. Hatpontos ablakokkal. Bennük megy le a nap. Üvegeik pirosak. Csorog róluk a napszakok bádogfénye. Odabent a bezártság visszanyelt kiáltása. Lámpát gyújtanak. Mintha egy barlangban. Az egyetlen láng, és a felderengő arc. A homlok. A falak homlokok. Magas idő. Lámpát gyújtanak, a pincében elejtik a kalapácsot. Hangok, öblös vízcsobogás. Elvezetés. A zárak nem nyílnak. A nyílások elzárnak. Kibírhatatlan várakozás. Csengettek. Hátha vendég érkezik. Most már egyfolytában. Folytonosan csengetnek. Kong a távoli harang. Kialszik a hő, megmelegszik a hűtött emlék. Szekrényből bukik ki a ruhabála. Szétomlik. Ingek, kalapok és zoknigurigák. Eldugott, lejárt pénz. Az utca, mint egy rég kiszáradt folyó medre. Már hajnalodik, de még égnek a gyertyák odabent. Ezek a házak kikötők. Épp most hal meg valaki. Már nem csörög a lánc. Megszakad. Gyász köttet. 14 �“kávéházi szegleten...” Fényt vegyenek A felszínre ért bányász lámpája kerékpárkormányon leng. Szőnyegeket gurítanak a naposok. A párkányon kihűlt kakaó. A táblák nyalókák. Fémes ízük, mint a véré. Villognak. Kontyos néni könyököl ki az ablakból. Várja a fiát. Nem jönnek autók. Mozdulatlan sün a csend mondatzáró pontja. Összegömbölyödik a távolság, mint tűpárna, úgy tapintható. Szúr a szíve a hazatérő részegnek. Kulcsát keresi zsebeiben. A kapu, mint egy végleg befejezett ásítás. Nincs beengedés. Ezzel a stádiumon túli napszakkal már nem lehet vitázni. Víz alá süllyedt, működő oxigénpalack, ami még éltetett, amikor. Az utca lábmagasságában pincék nyirkos ablakcsíkjai. Ott, a mélyben, ami már nem merül tovább, kiemeli a reggel. Fényt vegyenek. Feltámadó, házak kártyalapjai közt lézengő szelet. A kerékpáros leereszkedik, az utcavég szakad zsinórját markolva. Az első ébredő felül odabent. Állatok moccannak. Tilos tartani őket. Tarthatatlan. A fuvarozó nézi a néma zongorát. Délig el kell vinnie. 15 �“kávéházi szegleten...” KERBER BALÁZS Via Irnerio A Via Irnerión a fák, mint magas zöldben tűzlabdák a nyáron, a házak kis szigetek, sárga kőből épült rengeteg, és integetnek a piros buszmegállók. Rajtuk fehér felirat, a megálló neve, egy nézés íve, ahogy szemem elszalad a fényes erővel. És ahogy páran átérnek a zebrán, mint fa lombján a fény, öltözetük pörög; levéltölcsér az úton. Sétálok a járdán; sugarak dereka az épületek közt, egy fa tetején átvillan az öblös mély, amit csak szekrényekben látok. Ruhák pora, bő az ég, mintha fejem nyomná. Sétálok valaminek a végén, de hogy minek, nem tudom, csak a hőség remeg, a levegő, a kövek. 16 �“kávéházi szegleten...” A séta lehetne könnyű vég, de hová lesz a sokfelé terpeszkedő délután? Annyi irány, hogy jobbra, balra nézek, eltűnőben vagyok én és a sietségem is, kapkodva szívom a levegőt, aranylanak a házak a lassú morzsolódásban. Hintaőrület; szilárdan áll szemben két ház, köztük halad az allé, a felcsapó emlékezet pedig a karoké, lábaké a buszmegállóban. Vagy attól remeg a gyomrom, hogy a levelek minden fényében egy-egy emlékem hordom, melyek úgy taposnak egymáson, ahogy rezeg a levegő? Nyitott a zöld, és végig az úton nyitott a sugarak szája; amit most kérdek vagy tátogok, az ég azt formázza. 17 �“kávéházi szegleten...” FILÓ MARIANN fehér körénk feszített fehérség az elnémulás. megrepeszti az ujjlenyomatokat, a leheletet az ablaküvegen, amelyen keresztül régebben meglestelek. tudom, nem vetted észre, pedig reggelre mindig telerajzoltam a párkányodat a frusztrációmmal. elsápad köztünk a viszony. most is csak bólogatsz, ütemesen, mint kiszáradt napraforgófejek az országút mellett, és arra vársz, hogy jóvátegyem a te hibáidat is. ilyenkor hiszem, nekünk már az egyeneseink is különböznek – hiába makacskodnék, mind másfelé futnak, széttartanak ezekbe a galambősz anyagokba. túl üres körülöttünk a levegő, és nem tudom már, melyik szemszög a csalóka, hogy félrevezethessem magunkat. 18 �“kávéházi szegleten...” ahol nincsenek csak elkezdeni tudom az éjszakát más fejezi be helyettem idegen szögben ülök magam mögött egésznek látszanak a csillagok két kezébe fektetné a holdat univerzum bolygók és rendszerek feketék a szemcsék ahol nincsenek atomok egy gondolat cérnája az agyvelő mentén mint a soha-nem - - percei a zavarnak ehhez a lélekcsend az egyenes amely valaki miközben innen s mintha az a tusarcú nélkül akár elhullott kevés megszakad 19 �“kávéházi szegleten...” NYILAS ATILLA A Dunánál* („Az ékesszólásról” tíz tétele) I. Egy ízben már eltökélni véltem magam, hogy öngyilkos leszek, mégpedig leugrom az egyik hídról. Előtte megnéztem a „Háry” daljátékot, s amikor nemzeti büszkén hazafelé utazván az Erzsébet hídon, a buszról a Dunát nézve felötlött, csak derültem rajta. II. A tükör jég Szabadság hídon lapátolni nemigen volt mit, fölsóztuk gyorsan, s egy ideig még ott szorongtunk a pillér szélvédett oldalán, ritka autóktól türelmesen kerülgetve. 20 �“kávéházi szegleten...” III. Az „Üvegtörők” hatására egy ideig vagy háromnegyed órával hamarabb indulva a Fehérvári és a Bartók Béla úton, a Gellért rakparton és át az Erzsébet hídon gyalog jártam iskolába. IV. Jó volt annál az osztálytársaméknál átvideózott házibuli hajnalán a beáramló friss folyószagban a Gellért-hegy és sirályvijjogás hátterével hallgatni a „Jó szelet kívánok”-at. V. Érettségiztető magyartanárom Bem rakparti házánál a szerenádon lefeküdtem a járdára hanyatt, karom széttárva, s a többiek körberaktak égő gyertyával. 21 �“kávéházi szegleten...” VI. Leülni vele a kimódolt Duna-parton, kitérve arra, ahol semmi dolgunk, úgy téve, mintha lenne időnk erre, s mi ott a lépcsőn a helyünkön volnánk: utáltam, mint a hideglelős parkokat. VII. A szentendrei fövenyen, hanyatt egy vörös hajú lány ölébe hajtottam fejem. Még aznap egymáséi lettünk, és maradtunk azután sokáig, bár sosem voltunk azok igazán. VIII. Ahogy leereszkedtem „Miskolc Rózsadombjáról” a Mikes Kelemen utcán, és hogy elérjek a Pártszékházba, át kellett kelnem a „Felszabadítók útján” (tulajdonképpen a Szemerén), olyan volt, mintha a Dunán, mintha Pestre. 22 �“kávéházi szegleten...” IX. A Rácz-kertben vagy környékén jöttem rá vagy állapítottam meg újra, hogy a szabad víz közelsége akkor is fontos és jó, ha se nem látjuk, se nem halljuk onnan. X. Amit nem tettél meg, örökre kísért: csónakot bérelni a Római-parton, a lakodalomból elszöktetve új asszonyod lecsorogni Szentimrevárosig, s a Gellért szállóban tölteni a titkos nászéjszakát. * A szerző a kézirat elkészítése idején NKA alkotói ösztöndíjban részesült. 23 �“kávéházi szegleten...” SZILI JÓZSEF Idegen (Nyilas Atillának) Talán ez volt a délutáni álom vagy estébe hajlott a délután gyerek voltam s vendégségbe mentem egy társamhoz de bután és sután még hogy én foglalkozzam vele idegen volt minden s nagy félelem magamtól hogy csak ennyi vagyok s hogy ez a jelen végtelen felnőtteskedett az apja ennyit értett az az álmomban én voltam gyerek vigyázzak tudtam nehogy bármit tőlük magammal vigyek mikor elmegyek de hova nem volt múltam sem jövőm sem s akibe ébredtem annak pedig ismeretlen volt ez az álmodott lét s furcsa hogy ezzel most ismerkedik 24 �“kávéházi szegleten...” Adagio cantabile Tudom hogy meghalok ha egyszer jól megy az adagio cantabile s akadt idő mikor sokat kihagytam s látszik beszámítódott még mindig vagyok a játékom még mindig éktelen kellene hozzá még egy évtized pedig igyekszem vicces ez amúgy ha most ítélnek életfogytanig hamar elfogyna az a kis idő bár az a kvártély hát nem is tudom még nem próbáltam pedig néha már azt hittem hogy ezt sem fogom megúszni és úgy jövök ki ahogy Eörsi Pista már vidáman mikor a parlamenti könyvtár olvasójában összejöttünk véletlen volt s már nem véletlen ez sem majd legközelebb a Rákóczi út teljes hosszában a Keletiig mesélte az egy vesszős jelzőrendszert a fordításban ott tartott s remélem nem csak értetlen kérdéseim voltak lehet-e ezt így utólag remélni s remény-e a visszamenőleges 25 �“kávéházi szegleten...” Vacsoraidő Kígyóktól félek tehetetlenül húz és taszít az öröklött iszony akár egy szörnyű szakadék előtt a Grand Canyonhoz úgy kiállni hogy ne lehessen a vonzerőt kiállni az e fajtának a sikló is kígyó s a gyík se gyík parányi krokodil kígyófélszemből nincs ami kigyógyít pedig kamránkban a befőtt között spirituszban egy évekig elállt igaz csak sikló volt az istenadta A méltóságos napszállat alatt a part mentén egy késő nyárszaki homokzátonyra tolom a hajót magam alkotta vitorlásomat büszkeségem haló porában is s észreveszem hogy burványlik a víz azt hittem ezt a szót is én csináltam mígnem a tasi udvarlás után a Kis-Dunán horgásztól hallom a tört propellerrel zötyögő hajón nem hittem hogy előttem létezett szókincsem amúgy megvolt nélkülem temérdek szó és milyen régiek milyen szaporák s még fejlődnek is a „zene” szónak többes száma lett s kétségen kívül kihalt már a „két” ha boltban mondom csak hetet jelent agg számból úgy hallják hogy „h” a „k” visszatérve a hiúságomat 26 �“kávéházi szegleten...” így legyezgető elkalandozásból észreveszem mint mondtam hogy a víz burványlik a hajó két oldalán s halad a menedékes part felé a vízburványlás vele az ok is két sikló siklik a sík víztükör finoman emelkedő felszíne alatt haladva csak alig sikolva odébb a náddal benőtt part felé fokozatosan egymást közelítve köztük aztán előttük egy csapat ezüstös hal szökik előbb a vízben majd vergődve a nádtorzsak között mintha tudnák de mit ér a tudás a siklók szájukban keresztbe kapva a kicsiknek viszik a nádba be csodás volt ez a kerítő fogás csodás ösztönű családgondozás csodálatos halászat micsoda agyműködés és együttműködés a halaknak meg micsoda halál A koraesti szúnyoghaddal küzdve a padon mi is vacsorázni kezdtünk 27 �“kávéházi szegleten...” Sárkány A mások torka szakadtából ordítok torkaim vannak barátom torkaim hétfejű sárkány lettem égetni fog a vérem 28 �“kávéházi szegleten...” Áll a baba áll Az ebédlőasztal túlsó felén a kép alatt a régi heverőn Anett Barna és Mirella kiről látszik hogy valamilyen terve van maga alá vonja a lábait nem mászni készül nincs is annyi hely az apja karjába csimpaszkodik nem az ölébe készül vár amíg az izmaiban megfogalmazódik ami a legősibben emberi a felegyenesedés kényszere a súlytöbblet alatt a lábikó még visszaroggyan csak ennyire telt de nem nyughat tagjaiban nyomot hagyott a gond s nyomul mint gondolat hogy fel megint s a tudás hogy hogyan még egy kísérlet s mint a gyertyaszál a baba áll a kis Mirella áll 29 �“kávéházi szegleten...” LEDEDJE Y’BREQ Közelkép – SF-monológ – Vajon melyik lehet az avatár igazi énje? Az érzelmi debil technokrata géptolmács? Vagy a fekete humorú, tenyérbemászó tapló? A kultúrabeli hajók mind ilyen infantilisak? Mi a legokosabb, amit tehetünk? Egy magamfajta bioentitásnak nem célszerű ott tartózkodni, ahol plazmasugarak röpködnek és kőkemény technológiai hadviselés folyik. Egyelőre biztonságban vagyok, de a helyzet egyik percről a másikra megváltozhat. Lehetséges, hogy a következő pillanatban egy mentőkabinban találom magam, úton a legközelebbi lakatlan bolygó felé, vagy egy szál zseléruhában sodródok odakint az űrben. Ha lenne idegmíderem, elmenthetnék a státuszomat. Különben tudtad, hogy vannak olyanok, akik kimondottan azt szeretik enni, ami az avatárokból kijön? Ne csókoljalak meg elöl-hátul? Nem csíped a kis kék fickókat, mi? Mit jelent az, hogy eldurvul a helyzet? 30 �“kávéházi szegleten...” Az apokaliptikus látványtól elakad a lélegzetem, a világ, amelyben felnőttem, és amelyet úgy ismertem, mint a tenyeremet, fölemészti a lángorkán. Perzselő szél söpör végig a tájon, fekete koromfelhőket görgetve sebesen maga előtt. A forróság az arcomba lehel, mégis reszketek. A fejetlen test meginog és tompa puffanással eldől, a földön még rángatózik egy darabig, aztán már csak a vér pumpál csendesen a nyaki csonkból. Felkavarodik a gyomrom, majd’ elhányom magam. Szenvedni akartok, félni és rettegni? Mennyire megbízható ez a szimuláció? A pokolellenes oldal támogatására kötünk szövetséget, igaz? És ki fogja elvinni a balhét? Ki tudná megmondani, pláne ennyi idő távlatából? (H. Nagy Péter gyűjtése) 31 �“S mást tevél-e te?” Madách bónusz SZÁSZI ZOLTÁN Csak mi lényeged? nem adhattál mást csak mi lényeged tudom botor férfiként máig nem értem mitől volt csábos illatod mosolyod mit dobtál felém a bálon szívembe zárni könnyedén miért tudtam majd megint az a tánc oltárán Tersziphorének az áldozás annak bűvös csábítása elvitt tőlem bálba csábultál három gyermek anyja ki feledted temettél már te kisdedet te ippi érkeserűi és bélmezői Fráter Erzsébet ki születtél 1827. július 20-én Csécsén Fráter József és sarudi Batik Lucia első gyermekeként béke hát béke legyen köztünk 18 éves voltál nászéjszakádon ó édes gyenge hamvas tiszta nőm ölelésünk áldásba s búra fordult a szülés két évvel a forradalom előtt Aladár Jolán Borbála így hárman ők s míg Kossuth titkárának bujtatása miatt börtönben én te cédaságra adtad magad úrnő botrányt botrányra hozva Losoncra bálba mentél nélkülem s már megint a tánc az ördög hívó szava Lucifer maga volt táncmestered ugye hát elmentél akkor 32 �Madách bónusz “S mást tevél-e te?” szavam s írásom adtam 840 forintokat neked évente megadom ne légy nyomorban s Jolánt is nevelheted de te léha kinek gyíkokból fonják nyakékét ki hóhérral kerengve carmagnolét a forradalom keringőjét máig járod fejemben míg Danton feje iszamos deszkáról gurul te elhagytad az emberséget s engem varjúfekete szomorúságra ítéltél örök asszony ki mézből méregből gyúrva lettél kinek teste forróság ernyedt indulat kéj vágy s keser hát átkozzalak én ki mindvégig szeretett te áldatlan asszony ki Váradon Margittán Cséhteleken Tótin Terebesen Élesden henteregtél kocsmákban árokban kapuk alatt isten miért kellett tudnom rólad miért maradtam mindvégig tiéd s te ki írtad ezt „a’ minden napi kosztomat a’ fogadóban fizetni nem vagyok képes” míg én betűimet a Nagy Mű-be róttam oroszlánbarlangom sötét sarkában megbarnult pipák közt én szégyelltem magam némber szívem se bírta már a rút világnak gonosz ütemét előtted bő tíz évvel kibújtam a világ öleléséből mégis megajándékoztalak az örökkévalóval hogy Éva vagy kinek ölében világ születik újjá ha én holt vagyok is s mondja tollam szerint az Úr bízva bízzak te kevercs te mégsem adhattál mást csak volt s mi igaz lényeged most már a béke a béke legyen hát köztünk Lucifer te idd ki hát most fenékig saját mérgedet 33 �Salgó Blues Végérvény JUHÁSZ TIBOR Még hárman ültek a szobában, kettő, nem bírván tartani a lépést, már lefordult a székről. Olyan békésen hortyogtak az asztal lábai körül, ahogyan csak a fiatal alkoholisták tudnak. Zoltán irigyelte őket. Nem szerette az italt, másnap mindig fájt a gyomra és a feje, de muszáj volt bírnia, ha nem akarta, hogy cikizzék őt a többiek. Velük ellentétben ő nem élvezte a részegséget. Amikor ivott, levertté, csöndessé vált, belassult körülötte minden, és bár a poharak után egyre fáradtabb lett, nem bírt elaludni. Márk és Ben viszont jól szórakoztak. Miután összefirkálták a két hortyogó arcát és cigarettahamut szórtak a nyakukba, kitöltötték az újabb kört. – Úgy hallottuk, elköltöztök, fordultak Zoltán felé, miután mindhárman az asztalra csapták a poharat. – Igen, válaszolta a fiú. De nem hinném, hogy lesz belőle valami. Apám nem akar elmenni, anyám szerint itt kellene befejeznem az iskolát. Szóval olyan, mintha inkább maradnának. – És te? Te mennél, kiáltotta hangosan Ben, akit mindig harsánnyá tett az alkohol, és ilyen állapotban nagyobb szó volt neki a barátság, mint amekkorát fel bírt fogni. Zoltán nem tudta, mit feleljen. Az igazat megvallva még nem is gondolkozott ezen. Itt nőtt fel, ide kötötte minden. A Gorkijról az Acélgyári út végére járni minden hétköznap eléggé nagy távolság volt ahhoz, hogy eleget lásson. Barátnőjét is itt ismerte meg, ahogyan az apja az anyját. Szülei dolgoztak már a város minden szegletében, tisztán tartották a munkásruháikat és az erkélyt, hiszen tudták, hogy a külsőségek képviselik egy család becsületét. Bár ebédnél és vacsoránál alig beszélgettek, soha egy hangos szó nem hangzott el közöttük. Zoltán élvezte ezt a porhanyós idillt. – Te mennél, kiáltotta újra Ben. Valójában Zoltánnak is elég lett volna az, ami a szüleinek. Neki bőven megfelelt az a lakás, amelyikben született és 34 �Salgó Blues élt. Sokszor gondolkozott azon, hogy mivel fog majd foglalkozni, ha felnő. Apja munkáját kedvére valónak találta, mégis olyan érzése lett tőle, mintha egész életében ugyanazt kellene csinálnia. De a munkavédelmi bakancsot a legférfiasabb viseletként képzelte el, és boldog lett attól, hogy az anyja egész délutánját a konyhában tölti. Semmi kivetnivalót nem talált abban az életben, ami rá várt. Ben keze ökölbe szorult. Márk látta, hogy mire készül és hátrébb húzódott. Neki is elege volt már Zoltán szűkszavúságából. – Csak kíváncsi vagyok, felelte csendesen a fiú, és félénken társai szemébe nézett. Egy darabig bámultak egymásra, aztán Ben lassan, drámaian megfeszítve a testét, lefordult a székről. 35 �Próza és vidéke Lila csík, fehér csík (Regényrészlet) EGRESSY ZOLTÁN Nagy idők kis tanúi vagyunk, hajtogatja a nagybátyám élete utolsó éveiben, ekkor már nem farag talpba karácsonyfát, baráti körökbe jár, veszprémi gimnázium, énekkar, régi társaival együtt emlékezik volt dolgokra, elkezdi felmondani élete történetét egy ócska, rossz minőségű magnóra, különösebben nem érdekli a rokonokat, akiket értesít nagyszabású vállalkozásáról. Talán lesz majd, aki meghallgatja, amikor a végére ér, már amennyiben nyílik rá mód, sajnos nagyon halk a felvétel, annyira, hogy visszaellenőrzéskor ő maga sem érti jól, bosszankodik, amiért nincs jó diktafonja, miért nem veszek neki, nem vagyok elég kíváncsi, ugyanaz játszódik le, mint sötét istennő nagyanyám esetében, ő szóban kezd bele nemegyszer utolsó tiszta éveiben egészen elképesztő huszadik századi történetekbe, egyik-másik hallatán megértem, miért ad biztonságérzetet neki, ha ő irányít másokat, nem fordítva, de alapvetően csúnyán tolom el a dolgot magamtól, majd, majd, gondolom, egyszer majd elmondatok vele mindent, amit megélt, amin túl van, rögzíteni fogom, amit megtudok, addig halogatom, míg késő lesz, mire észbe kapok, már nincs kivel beszélgetnem. Nem világos, a nagybátyám végül meddig jut el, a kazetta nincs meg, a nagy idők is elvesznek, a kis tanúk is, egy-két szavajárása marad meg az emlékezetekben, pillanat, mondja sokszor, most mondom, ez a másik, többnyire indokolatlanul használja a szókapcsolatot, a most egyáltalán nem érthető, mintha indulat volna benne, mintha sokadszor erősítene meg 36 �Próza és vidéke valamit, pedig nincs mit cáfolnia, türelmesen hallgatják, mégis így vezet be egy-egy sztorit, ez is meddig marad meg, ez az emlék róla, csak amíg él, aki hallotta, ó, idő szála, hangaszálak, nézem, ahogy egy kispesti templomban leperegnek a hamvai, furcsa temetés, először látok ilyet, ebéd követi a közelben, nem vagyunk sokan, anyám tartja magát, amennyire tudja, választ valamit, talán ezúttal is májat, de nagy étvágya nincs. Nézem őt, ahogy ül szemben velem, az asztal másik túloldalán, szelíden fogadja most is, amit rámérnek, hullnak ki az emberek az életéből, alig maradtak már, eszembe jut, ahogy orvoshoz visz tizenhárom évesen, a biztonságérzet, ahogy mellette elfelejtek izgulni. Takács Zsoltitól jövök haza, néha átmegyek hozzá délután, zenét hallgatunk és a foxijával játszunk, ő az aktuális haverom, arról győzköd, hogy a sztereó azt jelenti, ugyanaz szól két hangfalból, ellentmondok, dehogy ugyanaz, épp az a lényeg, hogy más, az előszobájukban faasztal áll, odakapok a vita hevében, becsusszan a körmöm alá egy hosszú, vastag szálka. Nem áll ki a vége, nem fáj, de tudom, ott nem maradhat, azt is tudom, hogy magától nem fog kijönni, próbálom feszegetni a körmömet, nyúlnék alá, nem megy, pánikba esem, tartok az orvosi beavatkozásoktól, márpedig, úgy tűnik, szükség lesz rá, gyorsan elbúcsúzom, hagyom a sztereó-témát, igazam van, de nem tudok másra koncentrálni, csak a magam bajára, hazarohanok, lefekszem az ágyamra, végiggondolom, mi jöhet most, aztán kimegyek, muszáj szólnom, anyám öltözik, indulunk az ügyeletre. Nagy bajom nem lehet, nem tépik le a körmömet, nem lesz műtét, minden elrendeződik majd, áthömpölyög belém anyám alapnyugalma, nem kellemes, amit csinál az orvos, még káromkodom is egyet félhangosan, van egy kis felfeszítés, de ki lehet bírni, anyám végig mellettem áll, rá figyelek, nem a beavatkozásra, csak ez ne múljon el soha, ez a mi páros létezésünk. A temetés magyarázhatja valamelyest, mégis különös, melyik a másik emlék, ami eszembe jut a kis tor alatt, valamivel későbbi esemény, kórházból érkezik haza, látogatóban volt az édesanyjánál, nem kulccsal jön, csönget, ezt nem értem, megyek ajtót nyitni, révetegen áll, először az állapotától rémülök meg, aztán attól, amit mond, elment az anyukája, senki halálát nem nevezi máskor ezzel a szóval, elment, csak ennyit mond, ott van benn, amikor megtörténik, nem számít rá, nem mondja senki, hogy ennyire gyors lesz a lefolyás, ül az ágy mellett, látja az utolsó sóhajokat, a legutolsót is, valahogy hazabotorkál, de a kulcsot már nincs ereje elővenni, átölelem, nyilván ügyetlenül, apám is kiér az előszobába, azt tanácsolja, igyon valamit gyorsan, konyak van kéznél, eddig tudom ezt a kora estét, innen törlődik, a szobámba menekülök, a biztonságos posztereim alá. Mert amikor nekem kéne mellette lenni, nem sikerül mindig jól, a tengerhez se viszem el később, pedig hogy szeretné látni, amikor végre elhatározom magam, már nem tud hosszabb útra indulni, egyéb kékségeket 37 �Próza és vidéke is szeret, nem csak a tengert, ékszereket például, elég néznie, nem akarja birtokolni, és nem az értéke számít, csak a szín, a szép kék, álldogál sokáig egy-egy kirakat előtt, észreveszem, mit figyel, megkapja a medált karácsonyra, hordja, büszke rá, jól megy a kék szeméhez, gyerek lesz, ahogy gyönyörködik benne a tükör előtt, nézem az örömét, nem kell sok neki, boldog. A karácsonytól is, úgy, ahogy van, bár soha nincs hó, mint gyerekkorában Veszprémben, viszont vannak unokák, akármilyen nagyok, azt játsszuk, hogy kicsik, mi is azok vagyunk, felnőtt gyerekek, csukva az ajtó, egyedül ő van benn a szobában, elindítja a zenét, meggyújtja a csillagszórókat, csenget, jövünk be, nézi az arcokat, az első dal végén azt suttogja, boldog karácsonyt. Ismerősöm ismerősének ismerőse pszichológus, azt kéri ismerősöm ismerősétől, írja le valamilyen képpel, milyen a viszonya a testvérével. Ő azt feleli, amikor együtt fürödtek kiskorukban, a kádban a testvére ült a dugón. Nálunk a húgomnak jut a dugós oldal, egyszer megetetem csokipapírral, gondolkodás nélkül fogyasztja el, hisz nekem, ha azt mondom, finom, nem kételkedik, az óvodában sír, amíg nem lát, csak akkor marad csendben, amikor odaviszik a kémlelőnyíláshoz, és észrevesz engem, ahogy a nagycsoportban játszom Kormány Gáborral, emlékszik nevekre és eseményekre, ő mesél nekem az én óvodás élményeimről, arról, hogy ott utáltam meg a spenótot, Irénke óvónéniről, aki folyton hegedül, a jelemről, kanna, nem rémlik ez se, most én hiszek neki, emlékszik, ahogy anyám ráhímezi a locsolókannát a zsákomra, a dolgok előbb-utóbb ismétlődni kezdenek, ha nem is pontosan úgy, ahogy eredetileg történtek, a tárgyak, momentumok, motívumok kicsit más formában jönnek vissza, apró metamorfózisokkal, a húgom egyik lánya pszichológiai teszt során virágnak ábrázolja a családtagjait, kivéve magát, ő a nap, és kivéve a húgomat, ő kanna, öntözi a virágokat. Anyámat másolom a tengerrel, a kékkel, apámat sörrel és Columbóval, Törőcsiket Ronaldinhóval helyettesítem egy időben, valami gyerekkort, valami hűséget üldöz az ember, szereplők változhatnak, beidegződések nehezen, ha kiürül a világ, keresünk valamit, ami majdnem az. Meg kellene néznem azt a dömsödi cukrászdát, ahol olyasmi vizes fagyi kapható, amit szerettem, volt osztálytársnőm mesél róla, azt állítja, régi típusú, az lesz az, azt szeretem én, ő a ciprusi házigazdám, gazdag programot állít össze az ott töltött egy hetemre, beszél ő is ismétlődésekről, főleg gesztusok szintjén, ő erre érzékeny, észreveszem apám mozdulatait magamon, ahogy elkezdek enni például, bár igazándiból anyu van bennem, de sok apró színesítő részlet apué, mondja, nem tudom ellenőrizni, de biztos így van, kérdezi, mit írok, említem Törőcsik nevét, bólogat, persze hogy tudja, ki. Minden este kidobok egy pólót, szakadtak, lyukasak, kinyúltak, azokat 38 �Próza és vidéke viszem magammal az útjaimra, amik nem kellenek már, csak úgy nem válok meg tőlük, kell egy utolsó viselés, ennyivel tartozom nekik, aztán mehetnek a szemétbe, így kevesebb csomagot kell hazacipelnem, nemcsak romantikus megoldás, praktikus is. A negyedik nap reggelén azt az ajándékba kapott, sportolásra használt pólót választom, amely Törőcsiket ábrázolja, alatta felirat, legenda, isszuk a reggeli kávét, a lány észreveszi, mi van rajtam, elsápad, leteszi a csészéjét, megkérdezi, ezt is ki akarom-e dobni este, persze, mutatom a foszladozást, a szakadásokat, megfogja a karomat, azt nem lehet, mondja, megvarrom inkább, igaza van, szégyenletes tettre készülök, árulásra, hogy is dobhatnám ki, miközben róla írok, végül nem varrja meg, nem szükséges, megőrzöm így, legalább amíg elkészülök a hátralévő fejezetekkel, talán tovább is, ma van karácsony, és itt a póló, köszönöm a ciprusi angyalságot. A pólón levő kép megvan az albumomban is, nem szimpatikus rajta különösebben, csupa védekezés az arc, van rajta némi sértettség, zárt tekintet, szűk száj, nem tudni, mi járhat a lekattintott fejben. Színész barátom, a szimulátoros pilóta természetesen szintén rendelkezik a fotóval, ő is beragasztotta, telefonon beszélünk, miután elolvassa a részt, amelyet elküldök neki, mégiscsak szerepel benne, egyetlen megjegyzése van, szerinte igenis bölcs ember Törő, nehogy félreérthető legyen, amikor azt írom, nem jellemző rá a bölcselkedés. Megnyugtatom, ez csak annyit jelent, hogy nem okoskodik feleslegesen, ja, úgy más, az igaz, azt én nem tudom persze, mennyire bölcs, de aki így focizik, annak intelligensnek kell lennie, ennyit mondok, az, válaszolja, és elmeséli egy beszélgetés történetét, abban a vendéglőben folytatták le, amelyben találkoztunk az albumegyeztetés során. Orvos barátjával üldögél, nézik az égen szálló gépeket, mindketten repülőrajongók, csicseregnek a madarak, még nem kell szinkronba indulnia, a sebész túl van az ügyeleten, arra sétál Törőcsik, ismerik már egymást a barátommal, ezért bemegy, diskurálni kezdenek. Műveltnek és szellemesnek bizonyul, kíváncsi, nyitott mindenre, higgyem el, mondja a színész, fantasztikus az a délelőtt, az orvos később kétszer operálja majd a futballista kezét, az egyik még gipszben lesz, amikor eltöri a másikat is, a kórházban esik le az ágyról, az már a vég kezdete, már tudhatod, az ősz halott. Miért nem hagyják játszani, miért fekszik mindig a földön, háborgok gyerekként, miért mindig a csatárok angyalarcúak, na jó, nem mind, Suarez nem, tudom, hogy Törőcsik nem hülye, nem buta, hogy ne fogná fel, miért csinálják ezt vele, azért, mert jó, ezt a két dolgot együtt adja neki az élet, őstehetséget kap, de ezzel kíméletlen bánásmód jár, kezdjen vele, amit akar, amit tud, elgyengíti az embert a felismert gonoszság, okos, ezért megy el a kedve, ez így összeáll, eszembe jut a Real Madrid elleni két kupameccs 39 �Próza és vidéke az 1982-83-as idényből, mindkétszer megsérül már az első félórában, nyilván nem véletlenül, tőle félnek, róla beszélnek a spanyol öltözőben, rá készülnek, őt kell kivonni valahogy a játékból, az egyetlen világsztárt, Angel az 1. percben akkorát rúgott Törőcsikbe, hogy a csattanástól borsózni kezdett a kapu mögött ülők háta, én meg ilyen kis buta vagyok, az merül fel bennem, miért nem hagyják játszani, a bölcselkedésről még annyit, hogy az őszintétlenség volna a részéről, márpedig nem az, ezért szeretik azok, akik nem tudják megmagyarázni, miért rokonszenves nekik, és ennek nem mond ellent az a néhány nyilatkozat, amelyet tesz vagy tetetnek vele, amelyekben esetleg csúsztatva magyaráz meg valamit, sőt, talán azokba betegszik bele, az rendeltet vele még egy korsót, meg még egyet, nem olyan igazából, csak hát valamilyen szinten muszáj megfelelni. Jól szituált mérnökcsaládból származik, nem proli közegből, mint a régebbi nagyok, nem kell sehonnan kitörnie, nem ez az egyetlen esélye, ő csak tehetséges, és akkor ideértünk megint, mi van, amikor ezt felismeri, ha tudja, lehetne Pelé vagy Maradona, attól még nem lesz az, valaki megkérdezi tőle, mit szeretne? Jónás a halban, lila csíkos papi öltözetben, és megint a hit, annak vaksága, az önbizalom, annak hiánya, önelhagyás – mik helyett állnak ezek néplélekben és személyes szinten? Pótol valamit, vagy van saját helye? Egykedvűen sétál az Eötvös Loránd utcában – ma már Papnövelde –, követem a kitépett, kockás lappal, nem karácsony jön, nyár jön, anyám másik kedvenc időszaka, tenger nincs, de Balcsi van, bár nem északi part, mint gyerekkorában, hanem déli, a torokkaparás kapcsán a minap kiderül, hogy vashiányom van, nem Vasas, az a nagyapám területe lenne, mit jelent ez, sok spenótot kéne ennem, meg májat, csak hogy másoljalak, pillanat, most mondom, ezt neked mondom, e földön többé sose látlak, de lesz majd egy eltéveszthetetlen találkozás az elmentekkel, veled is, addig hordalak magamban, visellek, és várlak téged, tudhatod. 40 �Próza és vidéke A cukrászdíler (Részlet a Zárványok című regényből) SZENDI NÓRA Nyár, vasárnap, fehér műanyag asztalok, kockás viaszosvászon, nehéz olajszag. Jókedvtől és szénhidrátpörsenésektől rügyezek, ide pattanok, oda pattanok, ambróziától ittasult fejjel segédkezem, tányérokat osztok, kavarom a tejfölt, sajtreszelés, egyéb nyájaskodások. Az első szerelem: nem illékony, szaftos. A szülinapos mogorván méricskéli a tortát. – Nem lehetne meghallani egyszeh, amit kéhek? – nyávogja nyűgösen. – Mit kértél, Vladiszívem, ez a kedvenced, hagymát is sütöttem belé! – dalolja édesanyja szerelmetes énekesmadárként. Vladimir apja csákókat hajtogat a papírtányérokból, körbegurul, és tréfásan mindenkinek a fejébe nyom egyet. – Ez nem tohta. – Vladimir arca idegesen rándul. Szigorúan véve tényleg nem torta, hanem lángos. Természetesen lángos. Nagyék boldog, vak dióuniverzumában a lángos az ómega s az alfa. – Ez a sok só – panaszolja Vladimir –, majd megnézhetitek a magas véhnyomásomat! – Legközelebb csokisat kapsz! – csitítja az anyja. – No, látod, ez eszünkbe se jutott, csokisat! – tódítja az apja. – Utálom a csokis lángost – közli Vladimir, bosszús pillantást vetve az előtte heverő szeletre, aztán méla undorral a szájába töm egy jókora falatot. – Azért ízlik! – ragyog diadalmasan az anyja. 41 �Próza és vidéke – Ja – csámcsog kelletlenül Vladimir –, kiváló. – Nagyon finom! – harsogom túl őszinte lelkesedéssel. Vlad irányából egy alattomos kollaboránsnak kijáró, lesújtó szemvillanás, a szülőkéből egy ropogós repeta, bár még a tányéromon heverővel sem küzdöttem meg. Takarékosan kell csepegtetni a dicséretet, nem végiglottyintani az asztalon, mert minden elismerő szót egy újabb lángossal honorálnak, és, akár a vidéki rokonoknál a pálinkatukma, egyszerűen ez is leszerelhetetlen. – Ne hagyd magad – sziszegi Vladimir –, bele akahnak hizlalni a családba! A családban mindenki kövér, a bátyja alig bírja betuszkolni magát a taxiba, ülepe alatt megereszkedik az alváz, csak Vladimir tartja a frontot úgy ahogy. Nehéz egy lángosalapú háztartásban, ahol minden más csak járulékos elem, sajttal, tejföllel, hagymával, pláne felvágottal spórolni kell. Vladimir folyton ezen méltatlankodik, aztán mégis szúrós szemmel figyeli, ha lekanyarintok egy nagyobb darab kolozsvárit, és magában rágcsálom el jóízűen. Hívogat a család párnázott öle. Nem bekebelezés, én is akarom. Legpárnázottabb korszakomat élem. Szerelemszallonákat növesztek. Élvezem a kedélyes prolilétet, nekem desszert, Vladimirnak csikar tőle a hasa. Már ezzel a szokatlan névvel kilóg belőle, valami ruszki őstől örökölte tatárszemével és anyegini spleenjével egyetemben. Az étolajat viszont az anyatejjel szívta magába, sőt, már korábban, születésekor, hangzik a családi legenda, magzatvíz helyett magzatolaj távozott, az táplálta ilyen szép, ropogós sárgára a méh kemencéjében. Édesanyja legvadabb álmaiban nyilván egy lángost hozott világra, de így is majdnem sikerült neki, szerintem ez már a génmanipuláció határát súrolja, Vladimir fénylő bőrével, konyharuhaként is használható, zsíros barkójával, sárga szemével, zömök, darabos alkatával a szülők lángosszenvedélyének manifesztációja, rémálmaiban tócsnivá dagasztják. Utál nosztalgiázni a gyerekkorán, mit kell olyasmit az ember orra alá dörgölni, amiről nem tehet, túlesett rajta, spongyát rá. Ha őt kérdezik. De nem kérdezik, hanem fújják, ez a szülinapozás rituáléjának része, akár a minimum egy anyai elpityeredés. Fotók is vannak, bár ezúttal nem kerülnek elő, megsárgult fotók a kis Vladiról etetőszékben, könyékig lángosban dagonyázva, vicces kép, ahogy a bátyjával ketten esznek kétfelől egy óriási sajtos-tejfölös lángost, a család a büfé, vagyis a házuk előtt feszít, a tízéves Vladi dacos képén már ott bújkál az ellenállás. Itt minden megsárgult, a büfé felfutásával és a kisebbik poronty növekedésével szépen, egyenletesen napsárgára pirult a bodegaforma viskó, megszívták magukat a falak, csontig a tárgyak, kert végében aranyeső hulldogál, aranyeső a szép kis házra, aranyeső a jó anyára, jaj, szól a rádió. Hagyom, hogy engem is átitasson a sárgaság, ősz tincsemet is befestem, 42 �Próza és vidéke így jobban passzolok a miliőhöz. Később odaadom Vladinak a gyümölcsöket, ahhoz nem sűrűn jut. Egyébként is szeretem együtt látni a gyümölcsökkel, sok harapnivaló, lédús, élettől gömbölyödő forma, legszívesebben Vénusz-pozitúrába fektetném, és körberaknám velük, de inkább meg se pendítem, hippi baromságnak minősítené. Vörhenyesen megcsillanó, borostás állán csurog le a golden alma leve: megfesteném Arcimboldo-stílusban is, fickó vegyes gyümölcsből, ha egészalakos, akkor persze ágyéktájon banánnal és aszaltbarackkal, de citrom is kerülhetne a képre, arra meg sokszor az arckifejezése hasonlít. – Azéht kijáhna valami tisztességes édesség is a szülinaposnak – jegyzi meg fogát piszkálva –, benevezünk egy McPityura? A Fogarasi romantikus, erdei ösvény, még az autók is szerelemtől bódultan andalognak. Vladimirnek talán nem, neki ez olyan magától értetődő, mint a szobája egyik fala. Mindig azt mondja, hülyeség helyekhez kötődni. Az csak egy hely, lecserélhető díszlet. Le is cserélné, le az egész álomkóros ugarországot, mégsem teszi. Remélem (úgy veszem, mintha), miattam. Először el sem akartam hinni ezt az egész McPityu-históriát, biztos valami zuglói mítosz. Erőss „Nutellás” István, a Vidám Gofri bodegák tulajdonosa viseli ezt a bece- vagy talán inkább gúnynevet, ami a használatban ragadt át boltjára, illetve diligofriként is emlegetett, híres-hírhedt portékájára. Pityu cukrásznak tanult, de a rendszerváltozás szele némi kokaint fuvallt az orrába, amint egy kicsit talán mindenkiébe. Munkahelyei sorra váltak meg tőle, amiért notóriusan cuccot kevert a porcukorhoz, holott a furfangos Pityu valószínűleg ekkor végezte az előtanulmányokat későbbi sikerprojektjéhez. Maga is szórni kezdett, ami persze veszélyesebb, de jövedelmezőbb hivatás, ráadásul cukrász és díler korántsem áll olyan távol egymástól, végtére mindkettő a kellemes önpusztításban segédkezik a hálás fogyasztóknak. Amint egy kicsit megszedte magát, Pityu illegális cukrászdát nyitott a garázsában: volt ott minden, a ketaminos krémestől kezdve a legendás Tuningtekercsen, Dobóstortán és szedatív sacheren át a GHB-s limonádék és falatnyi spacecake-ek széles választékáig, olyan orgiákat rendeztek az Igény ABC olvadásnak indult sportszeleteihez és tavalyról maradt jégkrémeihez szokott telepi dzsánkik, hogy a bukás szinte borítékolható volt. Nutellás le is húzott miatta pár évet: a börtönből már nonfig motívumok, sárkányok vagy kínai írásjelek helyett mignonokkal, muffinokkal és rigójancsikkal televarrva lépett elő. Rejtély, honnan termett szinte rögtön alaptőkéje, nyilván jó helyre menekítette a pénzét, mindenesetre szabadulása után azonnal serény munkához látott a garázsajtó mögött. Cukrász és díler dolgozott benne vállvetve, meg is lett az eredménye: az islerin, egy édeskés ízű, porállagú, roppant addiktív anyag, amely kizárólag tortabevonóval felfőzve fejti ki 43 �Próza és vidéke hatását. Önmagában nem tűnik egyébnek, mint ártatlan édesítőszernek, kiválóan szállítható és tárolható. Nevét onnan kapta, hogy miután Nutellás ráébredt felfedezése jelentőségére, megalapította az Islerdreams Kft.-t, és általános iskolai büféknek kezdte nagy mennyiségben árusítani csokoládéba mártott islereit. A hatások nem tűntek fel senkinek, az islerre mozduló gyerekek nyugodtabban viselkedtek a szokásosnál, vagyis legalább egy jegyet javítottak magatartásból; legföljebb a büfések lepődtek meg, hogy napról napra vadabb gyerekhorda rohamozza meg üvegkalitkájukat, s ha elfogy az isler – miközben egy halom kakaóscsiga és műpizza hervad el a szeretetlenségben –, egymás kezéből marcangolják ki az utolsó darabokat. Nutellásnak annyira bejött az islerbiznisz, hogy végképp felhagyott a terítéssel, és megnyithatta takarosan ízléstelen bodegáját az Örsön. Felismerte, hogy frissen és forrón szervírozva az islerin sokkal intenzívebb hatású, így kevesebb is kell belőle. Csokoládéöntetes gofrit kezdett árulni, sírig tartó elkötelezettségét megpecsételendő még egy „go free!” feliratot is hímeztetett böhöm mellkasára. Többnyire mélyen kivágott, csokifoltos asszonyverőt visel, hogy jól látsszon. Rátapintott, hogy a felnőttekben még a gyerekeknél is nagyobb üzlet rejlik: bár receptje titkát a mai napig sárkányként őrzi, azt valahonnan lehet tudni, legalábbis Nagyék elég jólértesültek Pityu viselt dolgaival kapcsolatban, hogy a tizennégy éven felülieknek magasabb dózisú keverék dukál. Mondom, először kétkedtem a sztoriban, persze, majd beállok egy csokis gofritól, de tapasztalataim magukért beszélnek, hacsaknem a szerelem buherálja meg az agyam, és ütne a mentes is. Mikor egyet eszel, az kicsit olyan, mint a xanax, nem kólint fejbe mindenféle flesseltetésekkel, csak békésen érdektelenné tesz. Mikor megeszel kettőt-hármat (többet úgysem bírsz, iszonyú laktató), azért az már rendesen megszellőzteti az agyad, süpped és hullámzik a talaj, bazsalyogsz, mint aki kéjgázt szívott, ha pedig még rá is iszol, hát azt csak harcedzettebbeknek ajánlanám. Az átlagfogyasztó többnyire megáll egynél, Nutellás lángosméretű gofrijai vastagok, és szöttyösek a tömény csokimasszától. Szóval nem kell islerintúladagolásban vonagló vendégeket vizionálni, a jól informált bennszülötteket leszámítva jámbor, tudatlan polgárok falatoznak a bodega előtt, csak a kellemes érzés marad meg bennük, hogy milyen hangulatos volt ez a délután, érdekes, még a gyerekek is nyugodtabban viselkedtek. Egyetlen botrány csúszott be az évek során, bár az akár végzetesen is alakulhatott volna. Vladimirék jól emlékeznek az esetre, mikor az egyik islerintől szétszedált konyhás egy kicsit elszámolta magát, és olyan mennyiségű port zuttyantott a kondérba, hogy egy tucat vendég kergült meg szűk negyedóra leforgása alatt, mint valami össznépi anyarozsmérgezés a középkorban, többen áttáncoltak a Fóliás sörözőbe, és megszállták a 44 �Próza és vidéke zenegépet, néhány gyereket pedig elnyelt a káosz, később (rejtélyes módon) az IKEA játszóházában találták meg őket, a színes golyók közt kacarásztak kábán. Kitört az ÁNTSZ-vész, jobb nem feszegetni, miféle kapcsolatai lehetnek Pityunak (az alkalmazottait futtatja, suttogják, és egyéb sötét üzelmekben is bennfelejtette a mancsát), hogy el tudta meszelni a dolgot. Nutellás neve szitokszó Nagyéknál. Egy utcában laknak a gofribáróval, aki mostanra úgy megtollasodott, hogy habcsókos tetejű, hivalkodó palotát húzatott régi szedett-vedett tákolmánya helyére, a kiglancolt udvaron kertitörpék helyett kertitorták, képviselőfánkból feltörő szökőkút, egy giccsparádé az egész, a tetejébe pedig nyitott egy újabb bódét a Fogarasinál, még ülőhelyek is vannak, ugyanaz a förmedvény vigyorgó gofrifigurás dizájn, mégis kényelmesebb és hangulatosabb, mint az örsi talponálló. Ide szoktunk járni Vladimirrel, de csak titokban, ne fájdítsuk a szülők szívét. Pont rálátni a Gvadányi utcai adóhivatal rusnya vörös tömbjére, de a szerelem mindent megszépít, nekem most az APEH rózsába borult Vénusz-szentélynek tűnik, alatta pajkos táncot lejtenek a Rákos-patak nimfái. Egyébként maga Vladimir is rühelli Nutellást, a lekezelően bizalmaskodó mi-van-tökikémezéseit, mégis tiszteli benne a nagy ellenfelet, családja tökéletes ellenpólusát. Márhogy nem becsületesség tekintetében, persze abban is, de Vladimirt jobban izgatja a siker. – Tehmékfejlesztés – gesztikulál ideges, finomkodó mozdulatokkal, amelyektől kellemesen elzsibbad a gyomrom –, ezt ugatom anyáméknak! Épp a vadiúj, karamellás gofrit kóstolgatjuk, de kapható már epres és vaníliás kiadásban is. – Nem kell mindent agyonvariálni! – védem a lángost. – Ez olyan, mint a túrórudi vagy a sör, minek belőle ötvenféle ízesített változat, meg mangóspassiógyümölcsös limited edition? Te is utálod a csokis lángost! – Mahketing – jelenti ki ellentmondást nem tűrőn Vladimir. – Bhandépítés. Jó, hát az náluk kimerül annyiban, hogy a bátyja taxija oldalán díszeleg a büfé címe, és ha ez esetleg elkerülné az utas figyelmét, a Guci rásegít némi nyájasan erőszakos duruzsolással, hogy na, nem éhes véletlenül, van itt a közelben egy egészen kiváló lángosos, felárat sem számít a kitérőért, taxióra lecsap, falatozzon, ráérünk. Míg Vlad gimnáziumba járt, nyaranta befogták szendvicsembernek, ne csavarogjon hiába. Nyakában az idomtalan, sárga kartonlapokkal szakasztott olyan lehetett, mint egy önmagát reklámozó lángos, akár az a – mélyebben belegondolva elég morbid – plakát az ötvenes évekből, amelyen egy szakácssipkás ponty kínálja „egyél halat, a legjobb falat!” felkiáltással panírozott társait. Vladimir szégyellte is magát, viszolygott az egésztől, tűrte, hogy ráakasszák a hirdetést, aztán a Rákos patak egy félreesőbb szakaszára bujdosott nagyratörő álmokat szövögetni és dekkelni. 45 �Próza és vidéke Mindig mondom neki, hogy a szülei legalább tisztességesek. – Tisztességes lúzehek. Hangyák. De boldog hangyák. Ugarszindróma, szokta mondani Vladimir, és öklendezik hozzá az unalomtól. Kicsit sajnálom a szüleit. Mondjuk őt is. Öntözgetnem kell, önerőből talán nem képes kiültetni magát. Ha marad, felkopaszodik, nyurgul tovább az alacsony ég felé, ritkás leveleivel valamicske sovány fényért ágaskodik, és már alig lát le a tövénél burjánzó dudvákhoz, muharokhoz. Helyettem, gondtalan helyett szenved. Magamhoz venném, na de ez az, ehhez még túl fiatalok vagyunk. 46 �Próza és vidéke Mászókás lány SZÁVAI ATTILA A játszótér a mániája, minden játszótér, állítólag a szobájában is játszóterek, mászókák vannak kiplakátozva. Ennek a lánynak van egy hintája is a szobájában, fel van fogatva a plafonra, onnét lóg le, aztán beleül, befészkel, és indulhat a föl-le, előre-hátra, rúgni lábbal az iramot, nyitott lélekkel repülni, mint a vadlibák. A lány, mint megtudtam, a városi lapba egy igen részletes cikket írt arról, hogy a játszótereket miért pont a gyerekek, a kóborcicák, és kóbor ebek szeretik a legjobban a világ ismert és ismeretlen fajai közül. Külön bekezdés volt még, hogy talán az angyalok is, de nincs elég bizonyíték, az meg kevés, hogy csak ő, a lány hall néha szárnysuhogásokat, távoli pislákoló glóriatüzeket, ha éjjel kettőkor kihajol az ablakon. Apa sokat mondta kiskoromban, amikor unta már a játszóteret, a hinták nyikorgó lendüléseit, hogy Vera, tessünk most már szépen páros lábbal hazamenni, elég a friss levegőből, könyvet is kell szagolni, suhogtatni a lapokat, szellemileg fejlődni. Hogy tehát, néha magadban is tessék kalandozni. Apa szerint ez majdnem olyan, mint egy vadnyugat. Itt is (mármint benned, a belső kalandozásban) is fel-felnyerít egy-egy állat a háttérben, a lószagú naplemente narancsában. Van tehát egy másik ilyen szomszédunk is. Egy hozzám hasonló belső kalandozós lány. Néha, mikor egyedül játszik odalent a szeles játszótéren (mikor az utolsó fűcsomó alá is beszagol az őszi szél), szinte látom, hogy belülről világít. Mert annyira elégedett, mert annyira tetszik neki a szél, a nedves homokozó hűvöse, a lepattogzott festék foltjai a rideg vasjátékokon. A parkbéli varjak monoton októberi kántálása. 47 �Próza és vidéke Nemrég kicserélték a játékokat. Uniósakat hoztak. Elvitték a régi játszóteret a méhtelepre, a régi játszások emlékeit, a sok kis langyos gyerektenyér koptatta vascsövet, amit rendre lehugyoztak a telepi kutyák. A minap vittem le a szemetet, és az egyik lépcsőházfordulóban összefutottam ezzel a lánnyal. Ő is épp a szemetesüket vitte le. A lépcsőfordulóban azt magyarázta, szereti ő maga levinni, mert jó nézni a kukák mozdulatait, ahogy, mint minden unalmas, monoton munkát végző teremtmény, lassú, elnyújtott mozdulattal ásít, miközben végzi, amihez ért, amire való, amire megteremtették. Én meg csak néztem. Pont ilyennek képzeltem a mászókás lányt, hogy ilyeneket mond. Biztos a sok hintázás teszi ezt. Hintapalánta. Összefutottam később, télen is ezzel a lánnyal, akkor arról diskurált, hogy nagyon sajnálja, a hóból alig kilátszó mászókákat, biztos fáznak szegények, csak állnak, magányosan, ahogy a gyerektelen mászókák szoktak. Szerinte kevés üresebb hely van a világon, mint egy október eleji, vasárnap esti játszótér. Később meghívott magához, beülhettem a szobai hintájába, arra kért, hunyjam be a szemem, majd meglökött, nagyon finom mozdulattal megadta a kezdőlökést. Különleges volt a mozdulat, illetve nem is a mozdulat, hanem a szándék, ami megelőzte a mozdulatot. Csillagok születnek ilyen finom és bölcs szándékra, jutott akkor eszembe. Kinyitottam szemem. A lány bölcsen, derűsen mosolygott. Aztán teát hozott és folytatta a monológját. A lány egyik hóbortja volt, hogy üres játszótereket fényképezett. Készültek felvételek itt erről a házunk előtti játszótérről is, készültek fotók a szomszéd kerület több ilyen helyéről, később már a vidéki városi rokonok is küldtek neki ímélben, képeslapon, dvd-n felvételeket, más, idegen játszóterekről. A legtávolabbi egy amerikai, nyugati parti nagyváros egy játszóterét ábrázolta. A lány gyakran elgondolta a képeket, dvd-ket nézvén, hogy hol, milyen módon játszana, kikkel, és miket. Hogy melyik mászókán lenne legszívesebben elsőre szerelmes (esetleg másodikra). Hogy melyik játék alkalmas arra leginkább: közelebb kerülni a kiszemelt fiúhoz. Hogy melyik mászókáról szebb a kilátás, ha éppen nyáresti naplementét van kedve bámulni a gyerekszemnek. De persze azt is, hogy melyikről lehetne legjobban lelökni a biztonsági őr Sehonnayt, ha megint megbámulná a lány formás fenekét a liftben. Jól látta nemrég az öreg bámulását, mert tükröződik belülről a liftajtó. Van egy szokás a mászókás lányéknál: ha családtag érkezik valahonnan, az lentről felcsönget, majd rendszerint a fent, otthon lévők ledobják a kulcsot, hogy bejöhessen a lépcsőházba. Nemrég esett meg, hogy odahaza csak a mászókás lány, senki más, jött a postás, ajánlottat hozott, levél kikeres, csengő megnyom, arcot barátságosba vág, jó kedélyűre, de feszesre. Felcsöngetett tehát a postás, miközben a lány éppen a mászókás képeken 48 �Próza és vidéke álmodozott, amiből kicsengették, megijedt, rohant, kidobta a kulcscsomót az ablakon. Megszokásból. A postás nem győzte egyrészt meglepődéssel, másfelől pedig türelemmel keresni a hó alatt (42 centi mély) a kulcscsomót. Káromkodott is magában rendesen. Aztán a lány bűnbánó, angyali mosolya hamar megenyhítette. Levelet hozott egy országos játszótéri eszközöket gyártó cégtől. Pont neki, a mászókás lánynak jött, csodálkozott is. Gondolkodott sokat, talán valamelyik szomszéd szólhatott, sokan ismerik a hóbortját. Szüleinek nem szólt a levélről. A cég egy, a frissen tervezett és legyártott mászókákat a gyakorlatban kipróbáló hozzáértőt keresett. Aztán nem hallottam többet a lányról. Azért nem, mert, miután elolvasta a levelet, este még lement ide a játszótérre, csak úgy, örömből, hogy mennyire jól megy a lánynak a világ. Éjszaka találták meg, megcsúszott, majd leesett a jeges mászókáról és nyakát szegte. 49 �Kutatóterület BEDECS LÁSZLÓ A konyha ablakában Aczél Géza gasztro-versei Aczél Géza 2003-as (ablak)(szakács) című kötete az életmű máig tartó új fejezetének nyitánya, az új poétikai út felfedezésének dokumentuma1. Ebben a kötetben talált rá Aczél Géza arra a beszédmódra, versformára és kérdésfelvetésre, mely aztán az élettörténeten többször is végigfutó kötetek alapját biztosítja. Itt jelent meg először a panellakásába, annak is a konyhájába visszahúzódó, vagy inkább visszaszoruló, öregedésére ráeszmélő, önmagát egyre magányosabbnak érző, kicsit életunt, kicsit depressziós, szakmájából is kiábrándult, kedvetlen vershős. Az az idősödő férfi tehát, aki már nem vár sokat az élettől, ezért búcsúzik, gyászol és összegez: megpróbálja élete értékes, megőrzésre érdemes, továbbadásra méltó eseményeit összegyűjteni és elmesélni, de közben életének fontos szereplőiről megemlékezni. Az emlékezés igényét a testvér halála váltja ki – az ő elvesztésének traumája lapul az (ablak)(szakács) receptverseinek hátterében, majd válik láthatóvá a kötet utolsó versében. Ez az utolsó vers egy csapásra átértelmezi az egyébként sem vidám vagy könnyű, de mégis nyitott és látszólag a főzés öröméről szóló verseket. Pontosan úgy, ahogy egyébként a kötet több versének utolsó sora változtatja meg az adott szöveg hangsúlyait, ahogy egy-egy szöveg befejezése viszi el az értelmezést a konyhai technikák felől az életvezetés technikái felé. A versek a kilencvenes évek közepétől kezdek szaporodni, és rögtön, az első publikációk majd a rádiós felvételt követően népszerűvé váltak – sokkal népszerűbbé, mint korábban bármelyik Aczél Géza-vers vagy kötet. Pedig nem voltak ezek a szövegek teljesen újak, pláne nem voltak idegenek az 50 �Kutatóterület életmű korábbi darabjaitól, a költői eszköztár korábban is készen állt egy jelentős, a kortárs magyar költészet más teljesítményeit is párbeszédre hívó kötet megalkotására, de egy jó, a készülő kötetet szorosan összetartó, nem túl absztrakt, nem túl távoli, nem annyira a társadalmi-politikai kérdésekre reflektáló, hanem inkább a személyes problémákat előtérbe helyező ötlet mindaddig hiányzott. Aczél Géza ötlete az volt, hogy a főzés és az étkezés népszerű és sokak által ismert metódusát úgy próbálja metaforizálni, hogy azért a szövegek első szintjén a verseket pusztán gasztronómiai érdeklődésből, vagy az ötlet frissessége és a versek lágy humora miatt olvasók is otthon érezhessék magukat a kötet világában, de közben a személyes sors töréseit a klasszikus lírahagyománytól valamelyes eltérő módon megmutató réteg is felfejthető legyen. A főzés és főleg az étkezés nem új téma a magyar irodalomban sem – elsőként Krúdy és, főként a film miatt, Szindbád alakja jut e kérdés kapcsán a legtöbbek eszébe. De Móricz úri murijainak nagy evései, Hamvas borfilozófiája, Mikszáth reggeli-leírásai, Esterházy ínyenckedései, vagy Berda különcködő versei szintén ebbe a hagyományba illeszthetők. Közülük mégis Krúdy hőseinek éttermi történeteit érdemes felidézni, mert Aczél kötetének hangulatai azokhoz képest jól megragadhatók. Szindbád filmbeli alakja igen sok félrevezető közhellyel terhelte a Krúdy-prózáról való diskurzust is, de a recepció az utóbbi időben rendre hangsúlyozza, hogy a Krúdy-próza az étkezést nem az önfeledt öröm vagy a kedélyes társalgás helyzeteként ábrázolja, hanem az emlékezés és az önmagunkra ismerés lehetőségeként.2 És ahogy a Krúdy-életműben az éttermek világa a ’20-as évek második felétől válik önálló és meghatározó helyszínné, méghozzá azzal párhuzamosan, hogy a szerelem és a nő központi szerepe kikopik az írásaiból, a hősei közül is azok fordulnak a gasztronómiai élvezetek felé, akik megcsömörlöttek vagy ráuntak a szív és a test nőkhöz kapcsolódó élvezetire, és egyre inkább érzik az öregedés visszafordíthatatlan jeleit, a halál közeledését, vagyis akik az elmúlás gondolatától megérintve élnek. Igaz ugyan, hogy a halál gondolatának reflektáltsága, az ezzel kapcsolatos szorongások megértésnek mélysége szövegenként és szereplőnként nagyon hullámzó, de a halálértelmezés szinte soha nem nyer esszéisztikus, fogalmi, meditatív színezetet, nem találunk nagy gondolatfutamokat, az elmúlás motívumának állandó jelenléte, a rendelés és az evés rituálisan ismétlődő cselekménysorában, illetve az egyes ételekhez fűzött kommentárokban nagyon tudatos írói tervet és reflektált motívumhasználatot feltételez. Aczél Géza kötetének hőse abban biztosan hasonlít a Krúdy-szövegvilág hőseire, hogy maga is az öregedést, a barátok és a családtagok elvesztését, a halál közelségének jeleit emlegeti leggyakrabban az ételek minősítése és receptjeik költői leírása közben. Hasonlít abban is, hogy életének a konyhaművészet marad az egyetlen és utolsó menedéke, az utolsó öröme 51 �Kutatóterület és utolsó élvezete. A kiválasztott étel alkalmat ad neki is a haláltudat és az életuntság helyett az életkedv újbóli, legalább időleges megtapasztalására, miközben a főzés az alkotás élményét, a fantázia művészi működésének és létesítő erejét átélését, a kísérletesés izgalmát, de mindeközben az emlékezés lehetőségét kínálja. A főzés és az ínyencek figyelmével és hozzáértésével elfogyasztott ételek egy pillanatra felvillantják az élet sokízűségének, pontosabban sokszínűségének tényét, ami a mulandóság sokkal erősebben jelenlévő perspektívájából nézve az unalomra és egyhangúra adható egyedüli válaszként, a változatosság és az ünnepélyesség kizárólagos esélyeként, vagy még inkább: ennek az esélynek az illúziójaként rajzolódik ki. Jelentős különbség azonban, hogy míg Krúdy hősei vendéglőkbe járnak, addig Aczél kötetének erősen önéletrajzi figurája egy panelház kis konyhájába szorulva főzi és fogyasztja kedvenc ételeit, Krúdynál egy szakács főz és a pincér szolgál fel, Aczélnál pedig magának főz és legtöbbször egyedül eszik a szövegbeli figura. Ugyancsak fontos, mit esznek: gyakran gondolják Krúdyt igazi gourmet-nek, de a sok-sok regénybeli evés-ivás ellenére a töltött káposztán, a húslevesen, a pörköltön és a főtt marhahúson kívül más étel alig-alig tűnik fel az asztalokon, igaz, ezekhez minden esetben a helyes elkészítés módjára figyelmeztető megjegyzések, a nyersanyag minőségét érintő gyanakvó kérdések, a származási helyet és a beszerzés idejét érintő tapogatózások, majd az egyes fogások részletező leírásai kapcsolódnak. Aczél könyvében egyszerű vagy egyszerűnek tűnő ételekről olvashatunk, hétköznapi, ismert és bárki számára elérhető, viszonylag olcsó alapanyagokból készülő, de időigényes, pontosságot és hozzáértést igénylő ételekről. Az alapanyagok beszerzése, azok minősége, az apró részletek fontossága nála is megjelenik, de nem a Krúdynál néha már-már sznobériának tűnő, voltaképp csak a rítus részeként kötelező módon, hanem a szakértő figyelmével, és a bizalmatlan ember óvatosságával. Az is fontos hasonlóság, hogy az ételek illata és látványa rendre emlékképeket idéz fel, régi kapcsolatokat, közös ebédeket vagy vacsorákat, vagy épp a szülői ház hangulatát, az anya főztjének utánozhatatlan és felejthetetlen zamatait. A legfontosabb különbség viszont épp a haláltudat jelenlétével kapcsolatos. Krúdy életműve, akárcsak Kosztolányié, a legmélyebb szinten csakis az elmúlásról szól, arról, hogy a szövegekben beszélő alak, sőt a szerző maga is meg fog halni – és ez még igaz Aczél Géza verseire is. De Krúdynál mindez nem a szubjektív önreflexió szintjén mozog, inkább a közös tapasztalat, a közös sors felismerése domborodik ki belőle. A halálnak nála nem az egyedisége fontos, hanem az a puszta tény, hogy mindenki meg fog halni – Krúdy számára mintha további unalmas is lenne, felesleges beszéd, fecsegés, hiszen ezen a tényen úgysem lehet változtatni, a halállal kapcsolatos feladványnak úgysincs megoldása. A halál tény, de 52 �Kutatóterület unalmas tény. Ezzel szemben Aczél versei a saját személyes sors csendes tragédiáját láttatják ebben a tényben, olyan tragédiaként, amihez egyedi történeteken keresztül jut el: a szülők, főként az anya hiányának fájó, minden rá emlékeztető íz keserűvé válásának élményén keresztül, illetve ebben a kötetben hangsúlyosan a testvér halálának szó szerint testközelből átélt, azonnal a szembenézésre és a gyász adekvát formáinak keresésére ösztönző sokkjából továbblépve. Ráadásul Aczél, ha csak jelzésekkel, félsorokkal is, de reflektáltabban, tudatosabban, árnyaltabban beszél a halálról, bátrabban és nyíltabban szembenéz az élet végességének következményeivel, mint Krúdy. Azzal pedig, hogy a kötet utolsó étkezése a testvér temetése utáni halotti tor, az első pedig az alább tárgyalt (ablak)halál című vers, a főzés és ez evés korábban megénekelt örömét is érvénytelenné teszi, az ezek által nyújtott utolsó menedéket is felégeti. Az evés visszahullik a létfenntartás szintjére, és az élet jelképe lesz: amíg eszünk, amíg tudunk enni, addig élünk. De ezt megelőzően gondosan felépíti és berendezi azt a biztonságosnak tűnő kis várat, ahol, áthatóan, otthonosan érzi magát. Tele van ez a visszavonulás keserűséggel, csalódásokkal: az egykor tudományos pályára készülő figura most a főzőtudományban mélyed el és próbál annak részterületén professzori szintre jutni, a művészi babérokra törő költő most a konyhaművészet szépségeiben igyekszik elmélyedni, a szív melegségére vágyó férfi pedig a konyha melegébe lép vissza. A címadó versben meg is mutatja a „boldogult filoszidők” és a „csülökszerelem” közötti rövidre zárt utat, és ezt az utat be nem teljesült álmok, csalódások, hamis „lapockadöngetések”, szürke hétköznapok és néha „heves ölelések” szegélyeztek. Egy odakozmált, a „szívmagány”-ba jutó élet kontúrjait látjuk, aminek utolsó öröme lenne a főzés. De ez nem valami alkalmi szakácskodást, hanem a gondos felkészülés és sok gyakorlás utáni, magas szintű tudást igénylő hobbit jelent. Persze van ebben is irónia, hiszen miközben a szöveg már a gasztronómiai Oscart is kiosztja a beszélőnek, a cím maga nagyon is lefokozó. Az (ablak)szakács – a kötetcím mindkét tagot, a verscím csak az első tagot teszi zárójelbe – kifejezés a ’kocadohányos’, a ’fotelszurkoló’, a ’konyhanyelv’ vagy épp a kötetben többször is használt ’zugköltő’ kifejezéseket juttathatja eszünkbe, és ezek mintájára a címben szereplő összetétel is valami olyasmit jelenthet, hogy nem igazi szakácsról van szó, csak egy műkedvelőről, aki érdeklődik, igyekszik, de hát nincs és nem is lesz soha azon a szinten, ahol az igazi szakácsok vannak. Feltűnő és az egyébként nem különösebben rejtett életrajzi olvasatot erősíti az a tény, hogy a versben megjelenő „csülökszerelem”-nek kézzelfogható eredménye az a szakácskönyv, melynek első változata épp az első receptversek születésének idején, a kilencvenes évek közepén íródott. Az eredetileg Csülökcsemegék címen megjelent könyv3 bővített kiadása 53 �Kutatóterület 2000-ben, Csülökkönyv címmel egy másik kiadónál is megjelent4, de ennél érdekesebb, hogy mindkét könyv ott szerepel az (ablak)(szakács) kötet fülén is, a szerző egyéb műfajú könyveinek felsorolásában. Még érdekesebb, hogy az első szakácskönyv előszavának „Vett két kiló csülköt” kezdetű részlete szinte szó szerint került be a címadó vers közepének tíz sorába – igaz, rímesen, valóban versszerűen. De jól mutatja ez a gesztus, hogy a főzés mint alkotás, és a vers mint alkotás, mint a kísérletezés terepe, mint a tanulás, a gyűjtés és a finomítás terepe, igen közel kerülhet egymáshoz egy valóban kreatív ember környezetében. Tudjuk, utolsó éveiben Pilinszky János már nem verset írt, hanem soha el nem készült regényén dolgozott, és lelkesen főzött, ahogy Petri György azon levele is fennmaradt, amit halála hónapjában írt a Magyar Konyha szerkesztőségébe Kossuth-díjas költőként és már csak másoknak főző, amatőr szakácsként bemutatva magát. De abban az időszakban, mikor ez a kötete született, Aczél Géza pályájában is benne volt az elhallgatás lehetősége: akkori utolsó kötete, A térség kritikája 1994es, ’97-ben még volt ugyan egy vékony válogatott kötet néhány új verssel (ez az A. G. Úr X-ben), de elmaradó berobbanás, a fenyegető másodrangúság, az összeállni nem akaró költői nyelv egy ilyen, az elnémulást előrevetítő folytatást is feltételezett. Ezzel párhuzamosan jött tehát a főzés és jött a szakácskönyv, aztán pedig a főzéssel kapcsolatos versek, melyekből majd csak 2003-ban lett kötet, és lett, még egyszer hangsúlyozom, az életmű új korszakának nyitánya. A gasztronómiai tapasztalatok és a tudás verssé transzformálása, pontosabban versbeli felhasználása, mint láttuk, nem egyedi eset. De az eleve érdekessé teszi Aczél Géza kötetét, hogy a kísérlet központjába épp a csülköt teszi, ezt az előítéletektől terhelt, esztétikailag egyáltalán nem vonzó, zsíros, egészségtelennek tartott, nehéz és nehezen elkészíthető húst, mely csak nagyon ritkán szerepel az elegánsabb éttermek menüjében, vagy ha igen, valahol a pacallal egy lapon. Ez már önmagában izgalmas költői feladat: a taszítót, sőt esetleg a visszataszítót (lásd még: marhafarok) vonzóvá, széppé, kívánatossá formálni, és közben egy olyan, esztétikailag értékes szöveget hozni létre, melyben a látvány és az ízlelés esztétikai öröme, az olvasás öröme és az evés testi öröme egybe ér. Olyan verset írni, melyben az evés kényszerének biológiai törvénye kicseleződik, vagy magasabb szintre jut, ami valamiképp bemutatja az ízek felfedezésének izgalmas kalandját, a közös étkezések jellemeket formáló, egymás megismerését szolgáló aktusát, az egy-egy ételhez kötődő, és általában a nemzeti konyhához kapcsolódó történelmi konvenciókat, tehát a tradíció parancsait. De megmutatják a versek a kísérletező kedv előtt megnyíló végtelent is, a mindebben megbújó művészi lehetőséget, az ételkülönlegességek, sőt az ételköltemények elkészítésének vágyát. Vagy rövidebben: az evéshez fűződő elfogult, de rendkívül gazdag viszonyt. Hiszen nem is lehet kérdés: az ételek 54 �Kutatóterület társadalmilag és kulturálisan meghatározott, igaz, kódolt jelentésekkel bíró objektumok, és ugyanez érvényes az elkészítés és az elfogyasztás módjára, helyére, idejére is.5 A kötet tartalomjegyzéke ily módon az étlap szerepét is betölti: a táplálkozási szokásokról, a legszívesebben és leggyakrabban fogyasztott ételekről a beszélő ízléséről, szociológiai helyzetéről, anyagi lehetőségeiről, hagyománytiszteletéről, kísérletező kedvéről, egyszóval jelleméről is árulkodik. A kötet két részre oszlik, de ezzel együtt is ritka egységes, átgondolt, összetartó könyv ez, ráadásul a két ciklus szorosan összetartozik. Az elsőben a konyhaablakból kitekintő beszélő szemlélődését, reflexióit olvashatjuk a kinti világról, az ott látott züllésről, elértéktelenedésről, szegénységről, kiszolgáltatottságról, sérülékenységről. A második részben pedig maguk az egy-egy étel nevét címként viselő receptversek találhatók. De ahogy az első részben szó van a főzésről, például a már emlegetett címadó versben a csülök elkészítésével kapcsolatos sorok olvashatók, ugyanúgy van bőven társadalomkritika és egyszerű morgolódás a második ciklus szövegeiben is. Ritka, hogy egy kötet versei ennyire helyhez, ráadásul ennyire konkrét helyhez kötődjenek. Aczél a debreceni panellakás „beállós” konyhájából beszélteti versbeli alakmását, és azt is tudjuk, hogy ez a konyha, legalábbis a főzőrész, tényleg nagyon kicsi, éppen elfér benne a szakács, de mellette már senki más. Viszont legalább van rajta egy nagy ablak, ahonnan a várakozás közben vagy csak passzióból el lehet nézegetni a kinti világot, és ahonnan be lehet hordani a lakásba az így szerzett tapasztalatokat. A „behordani” kifejezést nem véletlenül használom, hiszen a kötet első versei nagyon pontosan leírják, miféle szerepe van a nap ritmusában az ablakpárkányra könyöklésnek, hogyan indítja el ez a napot, vagy hogyan irányítja aztán a gondolatokat. Nem csupán impressziókról van szó, hanem elgondolkodtató, néha megrázó, néha az értékeket és az életmódot felülvizsgálni követelő látványról. Az első versben egy elgázolt macska szétlapított, önmagából kifordult testét látjuk az aszfalton, mintha mi is ablakból néznénk a forgalmat, a reggeli várost. A kötetben a főzésről van a legtöbb szó, de rögtön az első vers képei elveszik tehát az étvágyat, a cuppogó, „kifordult belek”, a „vértócsás szervek”, a „lucskos szövetek” egy naturalista festmény indulatával kerülnek elénk, és aztán nem késik az allegória sem, hiszen a macska rettenetes halála a halál rettenetének általánosabb jelentéseit hordozza, pusztulása az elkerülhetetlen pusztulásra emlékeztet: „mindegy mi pusztul saját véged ezekbe átsugárzik”, vagy nyersebben: „megdöglesz te is”. Ez az élmény lesz aztán behordva a lakásba és lesz része a napnak, sőt talán a további életnek is – „szőttem tovább mit az utca témaként hozzám feladott” –, lesz az egész kötet alaphangja és alapélménye, hogy aztán, mint már említettem, a receptek kitérői után, a kötet végén a testvér halálának 55 �Kutatóterület mérhetetlenül nagyobb retteneteként térjen vissza. Az első ciklus további öt verse ezt a kiindulópontot erősíti és árnyalja. Az (ablak)koldus a szolidaritás és az érzékenység mentén teszi fel azt az igen alapvető, bár akár demagógnak is tekinthető kérdést, hogy ehet-e bárki is jó étvággyal, ha tudja, hogy már a közvetlen közelében is sokan éheznek – távolabb pedig emberek ezrei halnak éhen. Mit tudna egyetlen ember tenni milliók éhezésért, jobb lenne-e nekik, ha én sem ennék rendesen – ezek a kérdések vinnék a demagógia felé ezt a problémát, de Aczél versében valami másról van szó. Nem milliókról, hanem egyetlen konkrét emberről, egy koldusról, akit az ablakomból látok, egy olyan éhezőről, akit evés közben a konyhám ablakából látok. Ebben az esetben sokkal nehezebb megnyugtatni a lelkiismeretet, sokkal nehezebb azt mondani, hogy nem az én dolgom, nem rám tartozik, és különben sem tudnék segíteni ezen az emberen. A vers ezt az etikai dilemmát körültekintően és óvatosan járja körül, és nagyon emberi választ ad rá. Elutasítja még a „laikus szociológia” megközelítését is, tehát mindenféle okoskodást okokról, megoldási lehetőségekről, egyéni és társadalmi felelősségről, nemet mond a „savanyú könyvtárszobákból” jövő tanácsokra és kioktatásra, és nem mint egy másik, tőle különböző emberre néz, amikor a koldusról beszél, hanem egy közülünk lévő, velünk partneri viszonyban lévő emberre, valakire a szomszédból, valaki olyanra, aki akár mi magunk is lehetnénk. Nagyon emberi és nagyon érzékeny ez a pillantás, és különösen érzékeny a találkozásra adott válasz. Ez a válasz pedig nem más, mint a szűnni nem akaró szorongás, a megfoghatatlan és nehezen magyarázható szégyenérzet és undor, a tengernyi mélységből jövő, „átláthatatlan szomorúság” és persze az az érzés, hogy ezután soha többé nem lehet majd megterített asztal mellett, netán díszgyertyák fényében jóízűen enni, mert, hogy a képzavarnak tűnő, de egyáltalán nem akként létező versbeli képpel éljek: e látvány íze örökre a szájban marad, a „szutykos kis alak is mohó szádba áll”. Egy nagy cselről van tehát szó, hiszen az ételekről szóló versek kontextusát úgy teremti meg a kötet, hogy azok valójában egyáltalán ne szólhassanak az étkezés öröméről, hanem mindig a pusztulásra, a nélkülözésre, a fájdalmakra és a halálra mutassanak – hogy tehát a látszólag az étkezésről szóló versek ne az ételekről szóljanak. Hanem, például, az „arasznyivá törpült élet”-ről ((ablak)csönd), arról, hogy „sánta az egész ország, mindenütt sánta emberek” ((ablak)sánta), vagy arról, hogy az emberek ma is épp úgy utálják egymást, mint régen ((ablak)szakács) és mindennek a következményeiről, a rossz közérzetről, a magányról és az elmúlás keltette szorongásokról. Nagyon finom összekötése a halál és a főzés kapcsolatának a (ablak)halál „odakent macská”-jának és az (ablak)szakács „odakent tojásás”-nak rímeltetése, ahol a többszörösen elgázolt macska és az elrontott, odaégetett rántotta képe találkozik, mintha a szakács, akár egy isten, életet és halált adhatna: 56 �Kutatóterület az elrontott étellel halált, a sikerülttel életet. De közben a főzés a versírás helyére tör, ami azt jelenti, hogy a versírás is teremtés, a vers is képes nemet mondani a halálra és puszta létével is az élet időleges győzelmét hirdetni. Az (ablak)szakácsban pedig konkrétan el is hangzik, hogy a csülök, „ez a kecstelen matéria” már önmagában is líra, hiszen az olcsóság, a szerénység és a méltóság találkozásának bizonyítéka (vehetjük ezt ars poeticának is!), a majd a vers végén az, hogy a speciális csülökreceptek és a konkrét, jó társaságban elfogyasztott, jó roséval „leöblített” csülökvacsora után foglalkozzanak az irodalommal a gúnyosan csak „lelkesek”-nek nevezettek, a könyvtárak unalmába és levegőtlenségébe húzódó, legszebb perceikben is nyelvfilozófiai és hermeneutikai problémákon rágódó kollégák. Az irodalommal mint szakmával kapcsolatos irónia, a felhígulás és a sekélyesedés hangsúlyozása, a posztmodern divatokat illető gúny, az irodalom intézményeiből történt kiábrándultság, az ambíciók elvesztésének hangsúlyozása ebben a kötetben is visszatérő, de a későbbi kötetben még inkább felerősödő elem, elég csak a (szakma)alkony kötetcímre gondolnunk. Sőt, a „főzőtudományom a boldogul filoszidőkbe nyúlik vissza” nyitósor az (ablak)szakács című versből egyenesen párhuzamba, egymás mellé állítja az irodalom- és a főzőtudományt, mintha mindegy is lenne, melyikben mélyül el az ember. Ennek majd akkor lesz újra jelentősége, mikor a későbbi életrajzi kötetekben a bölcsészkarrier, a kutatás és az egyetemi állás feladásának fontos pillanata értelmeződik afféle útelágazásként, olyan döntő életrajzi elemként, ami aztán a teljes azt követő életet meghatározta. Látjuk majd, hogy a beszélő ezt jó és szerencsés történésnek értelmezi, törvényszerűnek is, de mégis mindig ott marad a kérdés, mi lett volna, ha a másik utat választja? Egyáltalán: valóban választhatta-e volna azt is? Vajon juthatott volna magasabbra is, messzebbre is? Mit jelent az életben a magasság, a messzeség? Mit nyert volna azzal az úttal? És mit vesztett volna vele? De már ebben a versben is ott az utalás a „rettenetes adathalmaz”-ra, a „birkatürelmű kutatás”-ra, az „agyas esszék”-re, amivel pontosan jelzi a tudományos karrierrel kapcsolatos véleményét és kételyét, amit csak fokoz az értelmező szótárból idézett, a „Vett két kiló csülköt.” példamondat, mely azonnal leleplezi a tudomány és az élet áthidalhatatlan távolságát, hiszen a csülök nem darabolható, azt nem kilóra, hanem darabra árulják a hentesek. De a lényeg most is az, hogy a főzés tudománya és művészete az irodalom és a versírás helyét tölti ki, habár mindez versben és verseskötetben, tehát minden szavával az irodalom intézményeihez kötötten mondódik el, megint csak csavarosan. Ez teremti meg a második ciklus kereteit, melyet a címében egy-egy ételnevet tudó versek sora tölt ki. Ide tartozik amatőrség és profizmus távlatainak gyakori emlegetése is. Gyakran előkerül, mit és hogyan csinál egy hozzáértő, tanult, felkészült, az alapanyagokat és az elkészítés technikáit jól ismerő szakács, mik azok az 57 �Kutatóterület apróságok, amik megkülönböztetik őt a laikustól. A dolog érdekessége, hogy a beszélő önmagát hol ide, hol oda sorolja, és mint láttuk, már az „ablakszakács” szokatlan összetétele is inkább az alkalmi, műkedvelő főzögető felé viszik a jelentést, de ezt talán csak a kötelező szerénység és a Aczélra mindig jellemző önirónia mondatja, mert a versekben megjelenő gasztronómiai tudatosság és alaposság egy a saját szakácskönyvét valóban mélyen ismerő, annak minden részletéért megdolgozott figurát állít elénk (pl: „az összegyúrt masszát / profiként csapkodta konyhájában a tenyerén” – csipetke). De mint a kötet minden más pontján is, fel kell hogy tegyük a kérdést, miként metaforizálható a főzés aktusa, jelent-e önmagán túl is valamit, átfordítható-e ez az élet más területeire. Ismeretes Tandori Dezső 1973-as, második kötetnének ciklusa, Az amatőrség elvesztése, amely a nyelvi tudatosságot, a kor alapvető, wittgensteiniánus ihletettségű nyelvfilozófiai tételeinek belátását és a vers fogalmának szinte végtelen kiterjesztését mutatta a költői érettség kritériumának. Az emberi érettség kritériuma pedig épp egyetlenségünk, azaz életünk egyetlenségének felismerése és az ehhez történő igazodás lenne, magyarán a halál elkerülhetetlenségének belátása és az ez irányba fordított gondolkodás- és életmód választása. Tandori költészete és éppen ez a kötete milyen fontos vonatkozási pontja ennek a neoavatgárd indíttatású, de ugyancsak egzisztencialista elkötelezettségű költészetnek. A pályatárs neve egyébként sok Aczél-kötetben, így ebben is felbukkan, igaz, torzított formában, amikor „tándori okos verebei”-ről olvashatunk ((ablak)csönd). Miként értsük tehát ezek után például a lecsó című szövegben olvasott sorokat: „a paprika érettsége nem is fontos” és: „a profi az érés előtti stációkhoz csipetnyi kristálycukrot billent”? Lehet a lecsófőzést a versíráshoz, vagy legalább a lecsóról szóló vers megírásához hasonlítani? Ezek szerint az egyik alapanyag (de miféle alapanyagok kellenek a vershez?) éretlensége nem okozhat problémát, hiszen ahogy a főzés közben megérik a paprika, úgy érik meg írás közben az elsőre talán nyersnek tűnő téma vagy szókincs vagy forma. Ha pedig még mindig nem elég ízletes, amit főztünk vagy írtunk, ott a lehetőség egy csipetnyi cukrot rászórni vagy beleírni, és máris mindenkinek tetszeni fog a végeredmény. És van-e cukormáz a lecsó című versen? Van bizony, az anya utolsó sorokban felidéződő alakjától és a szövegben is megjelenő könnycseppektől nekünk magunknak is könnybe lábad a szemünk – Aczél Géza pedig pontosan tudja, hogy a kétezres évek fordulóján, amikor az irodalmi közbeszéd épp Kovács András Ferenc és Parti Nagy Lajos játékos költészeteiről szólt, amikor az intertextualitás, a szócsavarás, a formaművészet mindennél előbbre valónak látszott, egy efféle könnyben úszó, elérzékenyülő verszárlat több volt mint gyanús. Ezért rejtette a sorok közé ezt az önreflexív gesztust, és ezzel ironikusan vissza is vonta rögtön a túlzottan ellágyuló sorokat. 58 �Kutatóterület Ugyanebben a versben jelenik meg az „ízlés mániája” szókapcsolat is, mint olyasmi, amit felnőttként kell megszerezi, sőt mint aminek a megléte voltaképp a felnőttség feltétele. Ez rögtön eszünkbe juttatja Aczél második kötetét, A mánia terjeszkedését és annak címadó versét, ahol a ’mánia’ a költészet felszámolásának és befejezhetőségének, elkerülhetetlen végének gondolata volt, amit a „még ezt megírom aztán legyen vége”-féle dac uralt. Itt inkább a minőséggel kapcsolatos dühről, az igénytelenség elleni lázadásról van szó, ami végső soron önmagunk tiszteletét, illetve az ételek tiszteletét jelenti. Nem véletlen, hogy a disznóról, mint „sertéstestvérem”ről beszél az egyik versben (gulyásleves), máshol pedig, sokszor, az alapanyagok kiválasztásának kiemelt fontosságáról. De az ízlés része az előítélet-mentesség is, az tehát, hogy nem hagyjuk, hogy mások döntsenek helyettünk alapvetően fontos kérdésekben – hiszen, miként a körömpörköltben olvassuk, saját prekoncepcióink legyőzése épp azért fontos, mert eközben felismerhetjük, hogy másoknak viszont velünk szemben vannak előítéleteik. Ha pedig ezt felismerjük, tehetünk azért, hogy ezeket cáfoljuk vagy épp erősítsük – mikor mi a célunk. A kötetben csupa ilyen előítéletektől terhelt ételről van szó, melyek hétköznapinak, olcsónak és elkészítésükben is egyszerűnek tűnnek, hogy aztán kiderüljön, el lehet ugyan ezek az ételeket rutinból, gyorsan és egyszerűen is készíteni, de jobb időt és figyelmet szentelni rájuk, mert akkor valóban ízletes, méltóságteljes ételek lehetnek belőlük. Megint csak eszünkbe juthat, hogy egy panellakás bántóan szűk konyhájában készülnek ezek az ételek, egy olyan helyen, ahol az ablakból megszomorított, lelkileg sérült, elszegényedett és megkeseredett emberekre látni. A versek beszélője egyáltalán nem próbálja kivonni magát ebből a közegből, inkább odatartozását hangsúlyozza. Hiszen oda is tartozik: köztük él, hasonló módon él, és élete ugyanolyan törésekkel teli, keserű, szomorú és magányos, pénztelen, mint a szomszédjaié. Miért épp az ételeivel tűnne ki közülük? A versek struktúrája, partitúrája, felépítése nagyon hasonló. A jellemzően negyven-ötven soros szövegek első nyolc-tíz sorában valamilyen külső, az ételekhez nem vagy csak nagyon lazán kötődő probléma körvonalai tűnnek fel, aztán jön a voltaképpeni recept irodalmiasított, sok kikacsintással teli leírása, majd a vers gyors, egy-két soros lezárása, ahol valami nagyon személyeset, sokszor tabunak számító, megdöbbentő erejű közlést vagy inkább kifakadást olvashatunk. Ezek a kifakadások épp váratlanságuk, hirtelenségük, az ételek feletti, ezekhez képest locsogásnak tűnő beszéddel szembeni erejük miatt tudnak hatni – de úgy hatnak, mintha valóban csak ezért az utolsó egy-két sorért íródott volna a teljes vers. Ez egy jól kitalált, jól működő versstruktúra, melyet kiválóan kiszolgálnak a hosszú sorokba tördelt hosszú, megemelt mondtatok, a szabad vers tere, a központozás hiányának bizonytalanságot keltő, átgondoltan használt technikái és az esetlegesnek, 59 �Kutatóterület sőt néhol ügyetlennek ható, de éppenséggel az Aczél-költészet második korszakának védjegyévé vált, kötetről-kötetre finomodó rímtechnika. Lecsó, főtt krumpli, csipetke, túrós csusza, rakott krumpli, kocsonya, aprólékleves, gulyásleves – csupa hétköznapi étel. Említettem az imént, hogy a panelekben élő, tehát a középosztály alsó rétegéhez tartozó és a náluk szegényebb magyar emberek millióinak étlapjáról ismerősek ezek, de a versekből az is hamar kiderül, hogy valami másról, mélyebbről és távolabbról jövő okról is szó van a választásukban. Méghozzá arról, hogy ezek az ételek a gyerekkor ízeit hozzák elő. Hiszen nem is voltak még lakótelepek, amikor ezekkel a versekkel is meggyászolt anya már főzte és az akkor még nagyon boldog gyerekeinek kínálta őket. A már emlegetett lecsó mutatja legtisztábban és legszebben ezt a kapcsolatot: a felvezető tíz sorban egy emigrációban élő írót idézve arról ír, az elmaradhatatlan ironikus hanghordozással és megjegyzésekkel kipárnázva, hogy bárhol is járhat az ember a világban, kóstolhat bármilyen különlegességet, azért a hazai lecsó illatától mindig könny szökik a szemébe. Ezután jönnek a receptek: lecsó van száz-, sőt ezerféle, lehet rakni hozzá ezt is, azt is, de jön az utolsó két sor lírája: „csak hogy ezekben már nem páráll az a világjáró könnycsepp / nincs benne tűzhelyre hajolva elbarnult fakanállal az anyánk”. Ez a befejezés tehát részben igazat ad a vers bevezető soraiban kis távolságtartással (pl: „írogatta”) idézett szerzőnek, azt mondja, hogy igen, a lecsó lehet az egyik olyan étel, amely bárhol és bármikor felidézi a régmúltat, vagy a távollévőnek a hazát, de közben azt is mondja, hogy, úgyszólván, odahaza van a haza, tehát hogy nem általában lehet felidézni az otthont, hanem a szülői ház emléke jelenti azt, sőt talán a hazát is. Amikor a lecsó vagy bármelyik másik „magyaros” ízre vágyunk, voltaképp az anyánk főztjére, vagyis voltaképp az anyánkra vágyunk, és az a bizonyos könnycsepp is érte, az ő hiánya miatt hull. Érdemes azt is megfigyelni, hogy az egyszerű kis jelző, az „elbarnult” milyen sokat ad hozzá ehhez a képhez. Benne van az anya évtizedes munkájának nyoma, a gondoskodása, a hagyomány, a régiség és persze az az íz is, amit csak az elbarnult, töredező, esetleg már ittott szétmálló fakanalakat a szájba véve (az éppen főzött ételt megkóstolva) lehet érezni. Egy ilyen jelző képes az egész verset átértelmezni, kiszínezni, drámaivá formálni és egyáltalán: a verset verssé tenni. Majd a (szakma)alkonyban láthatjuk újra az édesanya megfáradt, „riadtan szép őszülő fejét”6, olvashatjuk a kisfiúsan gyengéd sorokat, de itt, ebben a kötetben is feltűnik még egyszer az anya alakja, mégpedig a rendkívül fontos, záró, vadas című versben, amikor is egy nyulat hoz haza és abból főz az eleinte idegenkedő gyerekeknek ebédet. Itt a kulcsmondat: „csak a tűzhely közelében ér valamit az a bizonyos szent család” – ami a főzés és a közös étkezések összetartó erejére, illetve újra az anya gondoskodásának fontosságára mutat rá. Kiemelkedik az említetteken túl a tőtike című vers azon motívuma, ami azt 60 �Kutatóterület mondja, hogy ebben az ételben is ott a gyerekkori élmény, az anya keze – és ez valami olyan láthatatlan adalék, olyan mással helyettesíthetetlen fűszer, amit nem lehet az étlapon jelezni. Olvassuk: aki nem érti, mit jelent számomra ez az emlék, az nem fogja azt sem érteni, miért olyan fontos és ízletes számomra ez az étel, mit jelent, milyen édes emlékeket hoz elő, miért szeretem. De ahol az anya alakja közvetlenül nem is idéződik fel, ott is egyértelmű, hogy az egyes ételek a nosztalgia, a gyász és ezzel együtt a magány oldásának apropói. A nosztalgia szükségét táplálja, hogy a beszélő saját magát kifejezetten vénre stilizálja, habár a verseibe az önéletrajzi hivatkozásokat oly szívesen beleíró szerző ekkor még alig múlt ötvenéves. Az „ötvenes még istenes” – ahogy a már emlegetett Tandori Dezső írta7, Aczél költészetében viszont ez a kor már a mindenen túl levés, a mindenről lemaradtság érzésével párosul. Mintha ötvenen túl már csak a „lopakodó öregség” maradna, se szakmai sikerek, se családi örömök, se szerelem, se barátok nem lennének és nem lehetnének. Mintha ez a kor már nem tartogatna kihívásokat és lehetőségeket, mintha már csak a beletörődés, az elfogadás és a halálra való készülődés maradna. Említettük már, hogy a kötetet az első és az utolsó vers halál-tematikája fogja keretbe, a báty halálának híre zárja a könyvet, miközben a szülők hiányának fájdalma is állandóan jelenlévő érzés. A mindebből kinövő magány-képet fokozza az épp a kötet közepére került túros csusza mellbevágó utolsó két sora: „a párás falakkal zárt téridőben / föl sem sejlik hogy szakácsunknak lassan nincsen már barátja”. A vers azt nem mondja meg, hová lettek a régi barátok, meghaltak-e, vagy csak másfelé sodorta őket az élet, netán viták, vagy az elfogyó beszédtémák miatt hűltek ki a kapcsolatok – és bár nem lenne mindegy, mi miért történt, itt mégis fontosabb a tény: a kötetben megismert alak végtelenül egyedül van, vagy legalábbis egyedül érzi magát. A lapsánka című szöveg fontos momentuma az „öregedvén már minden kis ponton végiggondolva az ifjúságom” sor, hiszen ebben benne van a következő tíz év Aczél-költészetének motivációja, ebből a gondolatból, tehát a főzés közbeni ráérős gondolatból lesznek a későbbi könyvek, melyek a fiatalság és a későbbi évek tényleg minden apró és lényeges pontját körüljárják majd. Azért, hogy megértsék, mi és miért történt akkor, és hogy megpróbáljanak egy egységes, egymásból következő részekből épülő történetet alakítani az élettörténetből – és azért, hogy belássák, se az egyik, se a másik cél nem elérhető: se megértés, s egységes narratíva nem lesz, mert nem lehet. Ebben a versben, mely tehát egy szlovák étel elkészítéséhez ad tanácsokat, épp egy ilyen, az identitás lényegét érintő kérdést találunk: „tót vagyok vagy kicsit román?”, sőt mellette ott van a „szlávos melankólia” felemlegetése is. Ebben a szövegben tehát kézzelfoghatóbb a főzés és az ételek világának többletjelentése, könnyebben érthető a felszín és 61 �Kutatóterület a mély közti kapcsolat. Itt az első szinten mintha arról lenne szó, hogy a gasztronómiai rendszer is olyan, mint például a nemzeti nyelv: az idegen sajáttá válik, a furcsa megszokottá, az egyedi általánossá. Ahogy a nemzeti konyha fejlődése során az idegen elemek, alapanyagok, fűszerek és módszerek beolvadnak a tradícióba, és sajátos kombinációt hoznak létre a régebbi elemekkel, ahogy ezzel a hol hosszabb, hol egészen rövid ideig tartó processzussal a nemzeti kultúra asszimilálja, integrálja az idegen ízeket, ugyanúgy fejlődik és gazdagodik a nemzeti nyelv szókészlete is: jönnek az új, idegen szavak, de ezek idővel részei lesznek a saját nyelvnek, és aztán már nem is érződik rajtuk az idegenség. De a szöveg arról is beszél, hogy a magyarság maga is efféle gazdagodás eredménye, az egyes emberek is hordozzák az évezredek alatt a vérbe került idegenből sajáttá lett ízeket is, de úgy, hogy meg nem mondható, kiben mennyi a szlovák, a román, a szláv vagy épp a török vonás. A vers értékrendjében a konyha és a nyelv mintájára a nép és maga az egyén is csak gazdagodik az efféle találkozásoknak köszönhetően. A kötetet lezáró vadas című vers szerepéről már ejtettem néhány szót, de érdemes a szöveget kicsit közelebbről is megvizsgálni, hiszen valóban az egész kötetet átértelmező versről van szó. A szövegben a báty utolsó napjai, halála és a temetés utáni tor napja idéződik fel, de az idősíkok összecsúsznak, pontosan leképezve a gyász mentális állapotát. Egy közeli hozzátartozó haldoklása, halála, a temetés megszervezése és maga a temetés olyan nehéz időszak, annyi stressz és fájdalom gyűjtőhelye, hogy ilyenkor mindenki kizökken a normális időérzékelésből, egy kicsit kívül kerül a megszokott életén, de belül az élet súlyosabb, mélyebb, lényegibb körein. A testvér halála ebben a versben éppen ilyen felkavaró esemény. Felidéződik egy közös, nagy gyerekkori élmény, és erre emlékezve főzi a kötet szakácsként megismert hőse azt a bizonyos vadast. De ebben a szituációban nincs helye a főzés örömének, nem lehet a technikai fogásokkal dicsekedni, nem lehet dicséretekre számítani, és nem ér semmit még a királyian megterített asztal sem. A korábbi szövegek gyakori motívuma volt az étellé érő nyersanyagok első kellemes illata, amire összefut a szájban a nyál, előtör az éhség, türelmetlenné válik a szakács – de ebben a helyzetben ez a fajta megkívánás sem szerepelhet, és hiába a tökéletes, napokon át nagy gonddal készített étel, senkinek sincs a temetés után kedve enni. Épp erre az utolsó mozzanatra értem, hogy ezzel Aczél Géza visszavonja a kötet minden efféle öröm-beszámolóját, zárójelbe teszi a főzések élményét – hiszen egy annál sokkal súlyosabb és állandóbbnak ígérkező tapasztalatot él át. Ez óriási veszteséget jelent ebben a költői világban, hiszen láttuk: se rokonok, se barátok, se szakmai kapcsolatok nincsenek már a vershős körül, egy nő ugyan néhány hasonlatban feltűnik (pl.: a szalonnabőr „kreolosodik mint asszonyom a műtepsiben” – frankfurti leves), de a konyha és maga a 62 �Kutatóterület főzés jelentette eddig az egyetlen és utolsó menedéket, és ezzel a traumával ez látszik elveszni. Szép, hogy azt írja, szégyenérzet kapcsolódik a főzéshez, hiszen a gyász legfeketébb napjaiban talán nem is illenék elég erősnek lenni a főzéshez, pedig akár lehetne ez is a gyászmunka része. Ugyancsak szép, és az már a gyász maga, hogy elmagyarázza, miért épp ezt az ételt készíti erre a napra, és aztán ahogy képletesen a halott lábához helyez a gyerekkor egyik legfontosabb ízét felidőző ételből egy tányérral. Olyan ez, mint egy ételáldozat, mint valami nagyon ősi, nagyon mélyről jövő, nagyon tiszta búcsú – búcsú a bátytól, a verstől, a kötettől és a főzéstől is. Nem kérdés, hogy az étel és a vers, a főzés és a versírás megint egymásra montírozódik: a vers, sőt a kötet is a búcsú és a gyász terepe, egy nagy és szép emlékműve a konkrét személynek és a testvéri szeretetnek is. Ráadásul afféle feleselés is a halállal: a tor maga az élet győzelmét jelenti, azt, hogy megy tovább a halál ellenére is, hogy mindig van, aki tovább él, és amíg enni tud, addig élni is fog. Jegyzetek 1 2 24. ACZÉL Géza: (ablak)(szakács), Bp., Palatinus, 2003. Vö. pl.: GINTLI Tibor: Egy anagramma nyomában, Szépirodalmi Figyelő, 2012/1., ACZÉL Géza: Csülökcsemegék, Bp., Petit Real, 1996. ACZÉL Géza: Csülökkönyv, Bp., Lucullus, 2000. 5 Vö.: BENYOVSZKY Krisztián: Irodalmi étlapok, Alföld, 2007/9, 107. 6 ACZÉL Géza: (szakma)alkony, Pécs, Jelenkor, 2005, 41. 7 Pl.: TANDORI Dezső: Ötvenes évek, Tiszatáj, 2007/3, 64. 3 4 63 �Kutatóterület HORVÁTH KORNÉLIA Géczi János költészetéről és a Jutunk, de mire, édes úr? című verséről A szó tekintetén fölfedezhető, hogy milyen. Kék- és zöldszemű egyszerre. (Géczi János: B)1 A mottóban a tárgyalt szerzőtől idézett versrészlet – két versmondat ‒, úgy tűnik, jól jellemzi Géczi János költészetének talán legalapvetőbb sajátosságát, amelyet első megfogalmazásban a „kettősség” nagyon is általános jelzője mentén értelmezhetünk. Ez a „kettősség” elsődlegesen a kétféle művészi tevékenység, a képzőművészeti és a költői aktivitás együttes meglétében és összefonódásában ragadható meg, mely kétféle tevékenység mind a mai napig – hiszen nem lezárt életműről van szó – együttesen jellemzi Géczi János „kép- és szövegtermését”. Mindebben az avantgárd hagyomány erőteljes továbbélését konstatálhatjuk, mint azt a szakirodalom nem egy alkalommal megállapítja.2 Mint ismert, Géczi képeiből, plakátjaiból, kollázsaiból és „képverseiből” számos kiállítást rendeztek Képversek címmel: például 1984-ben Zalaszentmihályon, 1986-ban a Debreceni (akkor Kossuth Lajos) Tudományegyetemen, mely Zalán Tiborral és Török Lászlóval közös kiállítás volt, vagy 1997-ben Kolozsvárott.3 De hasonlóképpen szó és kép, szöveg és vizualitás határmezsgyéjén mozog szinte minden képzőművészeti alkotása, s erről olyan kiállítás-címek is világosan szólnak, mint a Tér/ Kép/Vers (1982-ben Hatvanban és ’83-ban Békéscsabán), kép-vers/vers- 64 �Kutatóterület kép (Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban 1987-ben) vagy SZÓ/KÉP (Tatabányán a Kernstock-teremben, 1991-ben). Nem véletlen ezért az sem, hogy az első többszerzős tanulmánykötet Géczi műveiről Szöveg-Tér-Kép címmel jelent meg 2001-ben (H. Nagy Péter szerkesztésében).4 S tudjuk, a szerző számos olyan kötetet is megjelentetett, amelyek valójában nem (szép)irodalmi könyvekként, hanem sokkal inkább egyfajta avantgárd képzőművészeti albumként funkcionálnak. Ilyen a feltehetőleg a ’80-as években a Vár Ucca Tizenhét könyvek sorozatában napvilágot látott Képversek című kiadvány,5 melynek képei a betűt elsődlegesen a kép alkotórészeként működtetik, illetve a betű formájának megváltoztatásával és torzításával annak vizuális potenciálját használják ki és állítják előtérbe. Hasonló mondható el a concrete című, a párizsi Magyar Műhely által támogatott 1991-es kötetről, amelynek művészi szervezőelveként a betűk plakát- és már-már fényképalkotó erejét ismerhetjük föl.6 Ugyanez jellemzi az egyik legfrissebb Géczi-féle képzőművészeti kiadványt, a lengyel nyelvű Rozłupane plakaty-t, immár azonban nem fekete-fehér, hanem színes kivitelben.7 S végül e tekintetben igen sajátos műfajú könyvnek tekinthető a 2002-es carmen figuratum, mely egy geometriai típusú képversekből és plakátokból építkező Géczi-kiállítás képanyagán, valamint a művész kiállításainak jegyzékén túl hét szaktanulmányt is közöl a kollázsról, a képversről és annak középkori hagyományairól.8 Ebből következően, s szinte evidens módon Géczi költői munkásságában is jelentős szerepet nyer a „képvers” mint olyan. S ez nemcsak a kezdetekről mondható el, hanem mind a mai napig érvényesen állítható. Így például az 1986-os Elemek, amely a szerző munkásságát az 1978-tól ’86-ig tartó időszak keretében összegzi, a képvers mindenfajta lehetőségét ki látszik használni a változatos szövegtördelés, a sortörések, a különböző méretű tipográfiai jelek Szilágyi Domokos verstechnikáira emlékeztető szövegbe építésétől a matematikai jelölések és geometriai ábrák alkalmazásán keresztül a „klasszikus”, a betűkből képet formáló Apollinaire-féle képversig.9 Külön érdekesség a kötet tartalomjegyzéke, mely maga is a vizualitás elve mentén épül föl, s verscímeket csak ritkábban közöl: ezeket rendszerint sorszámok vagy a (Képvers) vagy (Képversek) megjelölés, esetenként pedig a szintén a sorozatosságot kiemelő „első próba, második próba, harmadik próba” stb. megnevezések helyettesítik.10 De hivatkozhatunk itt a 2004-es összefoglaló, azaz gyűjteményes jellegű HOSSZÚ KÉP|VERSEK című kötetre (a címet a könyvborító sajátos tipográfiája miatt nem is lehet egy irodalomtudományi tanulmányban „filológiailag pontosan” visszaadni).11 E költészeti kiadványok mind a képvers folytonos „jelenlétéről” tanúskodnak az alkotói ouvre-ben, s megkérdőjelezik egy potenciális kronológiai alakulástörténet ‒ amely például a képverstől a „klasszikus” vagy „hagyományos” versig, vagy éppen az avantgárd hagyománytól a késő-, illetve a posztmodern líranyelvig és 65 �Kutatóterület látásmódig ívelne ‒ felállíthatóságának esélyeit. Sz. Molnár Szilvia, Géczi első, s ez idáig egyetlen monográfusa így nyilatkozik a szerző alkotásmódjáról, s az abban megnyilvánuló művészetszemléletéről: „A Géczi-művek szövegvilága szerteszét burjánzik, szöveg- és képfragmentumok vándorolnak ide-oda köteteken belül, de kötetek között is: átjárnak versből prózába, prózából képversbe, képversből versbe stb. Műfajtiszta alkotásokról Géczi János műveinek esetében csak ritkán beszélhetünk, könyveinek határai egyben az alkotások határait is jelzik.”12 Az életműnek ez a „túlburjánzása” szöveg és szöveg, kép és vers között valóban megerősíthető. S érzékelhető ez a jelenség az egyes költői (verses) – mert, mint tudjuk, Géczi számos prózakötetet is publikált – alkotásokban is. S bizonyos érvénnyel kijelenthető, hogy az áradó, s ebből következően néhol kissé terjengősnek tűnő megszólalásmód több helyütt jellemzi a „kép-szövegkorpuszt”, s néhol az egyes verses lírai darabokat is. Ugyanakkor mintha mégis érezhető lenne egy elmozdulás az avantgárd képi hagyománytól egy másfajta líranyelv irányába. A Léghajó és nehezéke című 1983-as kötet13 például előszeretettel él matematikai jelekkel a versszövegekben – Karinthy Babits Danaidák című verséről írt paródiáját juttatva eszünkbe ‒, míg az 1993-as Mágnesmezőkben14 ezt már csak a kötetnyitó vers címe „őrzi”. Különösen érdekes e szempontból az 1988-as gyónás című kötet,15 amely szerkezetében szétválasztja a hagyományos formájú verseket a betűkből összeállított képekként funkcionáló szövegektől, két fejezetre bontva a kiadványt: az első rész világos módon az írásra s a szövegre utaló „Fekete szegélyű fehér /1982-83/ címet, míg a második a képiség vonatkozásában autopoétikus és önértelmező, a szerző által idézőjelek közé tett „A titkos értelmű rózsa” címet kapta. A „szó tekintete”16 Géczi-féle, mottónkban idézett „formulája” azt sugallja az elemzőnek, hogy Géczinél a szó sokkal inkább tekintet, mint hang, inkább látvány, vizualitás, „betűjáték” vagy képvers, mint vers, például a Kosztolányiféle értelemben vett vershez képest: Vö.: „A vers néma. Adj neki hangot. A vers a könyvben halott. Keltsd életre. Mi a szavalás? A vers föltámasztása papírsírjából.”17 A vizualitás és a „vizuális” behatolása a versekbe Géczi köteteiben nem egyszer a számozás mentén, számozott versszakok vagy versek révén jut érvényre: így például a Látkép a valóságról egy gepárddal című 1989-es kötetben, a [fonalvers, figurával] 1993-as, forgalomba nem került könyvecskében, a ’93-as Magánkönyvben, a 21rovinjban, s persze más gyűjteményes kötetekben, például a Tandori által válogatott Versekben.18 A Visszavont tekintet című 2002-es válogatáskötet19 pedig szintén bőséggel tartalmaz számozott verseket (s Apollinaire-szerű képverseket is), köztük a 21rovinj szövegeit is. Másfelől ezen utóbb említett kötetek között is érzékelhető egy markáns különbség, egyfajta változás a vizuális eljárások alkalmazásának és 66 �Kutatóterület funkcióinak tekintetében. A Látkép… még számos korábbi fogással, részint a fotó, részint a plakát eszközével, részint pedig az aláhúzós-bekeretezős technika megoldásával is él, míg a négy évvel későbbi [fonalvers, figurával]ban a változatos tipográfiai megoldások és a képek is határozottan a versszöveg „szolgálatának” ‒ illusztrációjának, kiegészítésének, értelmezésének ‒ feladatát látják el. Csaknem ugyanez állítható a Tandori által válogatott Versekről, ahol a szinte már esetlegesen megjelenő, s inkább tipográfiai, mint képi elemek a ‒ Madárház fotóciklus kivételével ‒ kifejezetten a versszövegek illusztrációját szolgálják. S végül a ’90-es évek közepétől kezdenek napvilágot látni, a 2000-es évek folyamán pedig egyenesen sokasodni a vizualitás eszközét hagyományos módon, mindössze a borító vagy a cikluscímoldal szerkesztésében, esetleg egy-egy képi illusztrációban érvényre juttató, „tradicionális” értelemben vett verseskönyvek, mint a már említett Magánkönyv, a válogatott verseket tartalmazó 2004-es Részkarc, az új verseket közlő 2005-ös Az egyetlen tőr balladája, a 2011-ben megjelent Jutunk-e, s mire, édes úr?, a 2012es Ősz vagy Júlia, valamint a ’83 és 2013 között írott versekből válogató, kétszáz oldalt is meghaladó terjedelmű Kiegészítések egy Vörösmartysorhoz című kötet.20 Tipográfiai és formai tekintetben e kiadványok mindegyike „klasszikus” verseskötetnek mondható, még ha szinte kizárólag a szabadvers formájával dolgozik is (kivéve az Ősz vagy Júliát, amely a távol-keleti költészetben nagyon is kötött, a hazai irodalmi‒közéleti recepcióban azonban, éppen viszonylagos újszerűsége vagy szokatlansága okán szabadabb versalakzatként érzékelt és befogadott waka és haiku műfajformáját alkalmazza kizárólag). Ebből is látható, hogy a műfaji és irodalmi hagyomány rendkívül fontos Géczi munkásságában. S ez az avantgárd indíttatást és törekvéseket is sajátos fényben világíthatja meg, hiszen versformai és „műfaji” szempontból evidens, hogy Géczi számára a szabadvers a kitüntetett és talán az „autentikusnak” minősíthető verses-lírai megszólalási forma. Egyáltalán, a vers mint olyan különös, sőt elsődleges fontosságot képvisel Géczi költészetében (ezt talán a Reményi József Tamás szerkesztette Kiegészítések egy Vörösmartyverssorhoz című 2003-as kötet példázza a legjobban).21 S hozzátehető, hogy Géczinél mindig a vers, s nem annyira a nyelv mint olyan kerül elő. Ez pedig nyilvánvalóan egy sajátos, s talán megkockáztathatom: identitáskereső versfelfogásról, verskonceptusról árulkodik. E vonatkozásban talán nem haszontalan magának az alkotónak a kérdéssel, azaz a vershez való viszonyával kapcsolatban tett önértelmező megállapításait is megfontolnunk. A visszavont tekintet kötet Utóhangját a szerző az alábbi határozott megnyilatkozással zárja: „Kétségtelen: létezésem egyetlen formája ‒ a versírás.”22 Kérdés persze, miként artikulálja a vers fogalmát a szerzői önreflexió, s e tekintetben nagyon is árulkodóak a 67 �Kutatóterület megfellebbezhetetlenül hangzó záró kijelentést megelőző szavak,23 amelyek a középkori nominalizus-realizmus vitára utalva a szó mint olyan jelenségét a név (a szó mint önértékű név, nomen) és jelentés kettősére választják szét. Lényeges azonban, hogy e rövid okfejtésben Géczi nem a XX. századi nyelvészet, nyelvelmélet és szemiotika fogalmaival (pl. hangkép és fogalom, jelölő és jelölt, hangalak-belső forma-jelentés stb.) él, hanem a középkori filozófia terminusaihoz folyamodik, azaz nem nyelv(tudomány)i aspektusból közelíti meg a szó fogalmát. Másfelől az előzetes önkommentár második részében az érzékelés, a tapasztalat, valamint a szó, a nyelv közötti radikális elválasztottság gondolata szólal meg, s azzal együtt a szónak mint sajátos „köpönyegnek”, retorikai vagy grammatikai, nem pedig szemantikai vagy egzisztenciális formának az értelmezése kap hangot. Egy ilyen ars poetica felől nézve pedig ismét csak kevéssé „csodálható” szó és kép, verbális és vizuális figuráció azonos státuszú érzékelése és alkalmazása a művészi formanyelvben. A szabadvers mint műfajforma meglátásom szerint Géczi formavilágában éppen a ’vers mint szabad forma’, mint minden ideológiától mentesen értett ’liberális forma’ – mely gyakorta áthajlik a képbe - értelmében működik, éppen a képpel és a vizualitással való összekötöttségében. S első pillantásra talán úgy tűnik, a Géczi-féle szabadvers például egy tinyanovi versnyelvi értelmezés felől kevéssé vagy egyáltalán nem interpretálható. Azonban úgy gondolom, igenis van itt keresnivalója egy hangsúlyozottan versnyelvi megközelítésnek, ha máshol nem, akkor éppen a kiválasztott Jutunk-e, s mire, édes úr? kötet kapcsán. A Jutunk-e, s mire, édes úr? című 2011-es kötet, ha nem is szakít teljességgel az avantgárd hagyománnyal (miközben a „képvers” bármely formában történő megvalósításáról egyértelműen lemond), mindenképpen visszatérni látszik a vers mint verbális-nyelvi „produktum”, s ezzel együtt a vers mint nyelvi-ritmikus (és nem képi-vizuális) forma felfogásához. Ez a verseskönyv továbbá jóval nagyobb „teret” ad a magyar, versnyelvilíraformai értelemben vett költészeti tradíciónak, mint a szerző korábbi kötetei. E két szempontból először is érdemes rövid vizsgálat alá vennünk a verseskötet ciklusainak címeit. Az első cikluscím a Kilép és elsiet, mely poétikusságát nem utolsósorban a tökéletes jambusi megszólaltatástól nyeri, s amely az emelkedő, egész verslábra „záruló” és ezáltal a versmondat értelmét mintegy nyitva hagyó (értelmileg: „hová?”) konstrukciójában egy jóval inkább későmodern, mint avantgárd megszólalásmódot produkál. A November Brüsszelben erőteljes visszhangba lép Oravecz 1972. szeptember című kötetével, s e kapcsolódást a Géczi-versek szerelmi tematikája és a ciklus narratívateremtő „igénye” (az intentio operis jegyében) is megerősíti. A Még egy rózsa és még egy csalogány cikluscím egyfelől evidens meta- és 68 �Kutatóterület autopoétikus gesztusként értelmezhető (l. a Géczi-életműben minden szinten – biológia, képzőművészet, kultúrtörténet, saját költészet stb.) és permanensen jelenlévő rózsa-tematikát, másfelől, a bennfoglalt versektől is megerősítve, az Ezeregyéjszaka, a Dekameron és Shakespeare Rómeó és Júliájának világát idézi meg. A negyedik cikluscím, A beszéd széle hangzósságában és anagrammatikus mivoltában (beszéd-széle) egyfelől a versnyelvi szonoritásra, másfelől ismét egy intertextuális kapcsolatra (Mikszáth Szent Péter esernyője című regényének A bábaszéki intelligencia című 4. fejezetére is utal, mely így kezdődik: „Nem akarom szélesen elbeszélni…” (miután persze a narrátor „szélesen elbeszéli” a történteket). Az ötödik cím (Omlik a feledés a délutánra) pedig fölöttébb poétikus és lírai, hangulatában Radnótit és József Attilát, a kezdetben ellentétes, mégis időarányosan dallamos (egy daktilust egy anapesztussal összekapcsoló) ritmust az emelkedő anapesztussal immár lejtésirányban is harmonizáló határozott jambussal vezeti át költői harmóniába. A verseskönyvről további részleteiben e helyt csak röviden tudok szólni. Összességében annyit, hogy a kötet azzal, hogy mintegy „visszatérni” látszik a „klasszikus” versformákhoz és megszólalásmódokhoz (beszédműfajokhoz), egyben a magyar költészet számos jelentős alkotójának megszólalását is előhívja: nem egy esetben József Attilát, de a kötet végének verseiben egyértelműen Pilinszkyt (akinek költészetétől az avantgárd, nem kell hangsúlyozni, meglehetősen idegen). E vonatkozásban a Talpkő, a The end és a Végső utca című kötetzáró versekre hivatkozom. S különösen izgalmas a kötet címadó verse a maga szigorúan kötött, s szoros rímeket igénylő formájával. (A Géczinél váratlanul szoros és tradicionális forma talán azzal is összefüggésbe léptethető, hogy e vers keletkezése mögött határozott egzisztenciális-biográfiai krízis rejlik.) A vers tizenkét hatsoros szakaszból épül fel, melyek mindegyike ugyanazzal a sor-mondattal kezdődik („Jutunk-e, s mire, édes úr”) ‒ amely egyszersmind megegyezik a verseskötet címével ‒, s ugyanazzal a versmondattal zárul („mire jutottunk, édes úr?”). Ez az egyszerre anaforikus és refrénes versstruktúra, mely egyben keretes szerkezetet (a retorika nyelvén reddíciót) is alkot, a XIX. század verseit – egyebek között a Himnuszt és a Szózatot - idézi fel. S azért is, mert míg a kezdősorok a tizenkét versszakon keresztül változatlan formában ismétlődnek, addig a zárósorok ‒ ismét csak a Himnusz és a Szózat „keretéhez” hasonlóan ‒ két esetben módosult alakban térnek vissza: a 3. versszakban „a szín, mire jutottunk, édes úr?”, a 7. szakaszban pedig „s mire jutottunk, édes úr?” variációval szembesülhet a befogadó. S persze itt a verselemző rögtön felteheti, s fel is kell tennie, a kérdést: mit jelezhetnek ezek a minimálisnak tűnő formai változtatások a refrénsorokban? 69 �Kutatóterület Könnyebb a válasz a második, s kisebb módosulást illetően: a versszakok végén ugyanazon formában ismétlődő kérdő mondatot itt mindössze egy kapcsolatos kötőszó, az s módosítja morfológiailag. Ez az s azonban a verscímre, s a változatlan alakban visszatérő versszakkezdő első sorokra („Jutunk-e, s mire, édes úr”) való utalásként értelmezhető, vagyis még inkább megerősíti a szakaszkezdő anaforikus és a versszakzáró epiforikus sorok szoros egymásrautaltságát, és természetszerűleg magát a kérdést, amely a versszöveg tárgya: jutunk-e valamire, elérhető-e a megoldás? A kérdés a szöveg szerint egy „úr”-tól válik függővé és esetleg megválaszolhatóvá, ami önmagában is korábbi, monarchikus történelmi-irodalmi korokat idéz fel az olvasói emlékezetben, elsősorban ismét a XIX. századot, annak irodalmából pedig e vonatkozásban elsődlegesen Madách-ot. (Az „úr” vagy „Domine” témája más szövegekben is visszatér a kötetben, leghangsúlyosabb módon A hárserdőn túl című nyitóvers zárlatában.)24 Az epiforikus refrénsorok első eltérése a költemény második versszakában kétszeresen is izgalmas: egyfelől, mert itt a zárósorban egy új, tartalmas szó, egy főnév is megjelenik (a szín, vö.: „a szín, mire jutunk, édes úr?”), másfelől s ezzel összefüggésben itt felborul az összes refrénsorban szigorúan betartott ritmikai-szintaktikai egyensúly, vagyis az utolsó sor ebben az egyetlen szakaszban nem egyetlen mondatból, hanem egy előző alárendelt tagmondat alanyából és egy új, önálló mondatból épül föl. Itt az enjambement markáns megnyilvánulásával találkozunk: „arcunkról ha leszorul / a szín, mire jutunk, édes úr?” Az enjambement itt is megmutatja poétikai, azaz értelemképző arculatát, amennyiben az új sorba átkerülő szín szót emeli ki, s értelmileg ‒ éppen a ritmikai szakadás révén ‒ egyszersmind el is választja annak eredeti szövegbeli-mondattani kontextusától. Egyszerűen szólva az enjambement poétikai eljárása révén a szín itt már nem pusztán az arc színét, a természetes arcpírt jelenti, hanem aktivizálja a szóban rejlő ’színjáték, színjátszás; becsapás, szemfényvesztés’ potenciális jelentéseket is, s a „mire jutunk?” kérdését ennek tükrében szegezi szembe az olvasóval. Az itt tárgyalt enjambement ‒ a verstani fogalom bevett magyarítása, a „soráthajlás”, aligha szerencsés, mert éppen a jelenség lényegét takarja el: az enjambement-nál ugyanis éppen nem a sor, hanem a mondat vagy a mondatszerkezeti egység „hajlik át” a verssoron, vagyis a ritmikai határon ‒ azért is emelkedik ki a szöveg folytonosságából, mert annak ritmikai struktúrája rendkívül feszes, s e tekintetben inkább a XIX. századnál régebbi magyar versszövegeket evokálja. S nemcsak a nyilvánvaló ütemhangsúlyos ritmusra gondolok itt, hanem arra a szoros rímszerkezetre is, amely az egész költemény tizenkét versszakán keresztül mindössze két rímet engedélyez: a kezdő- és zárósorok refrénrímeit (A, A), s a közbülső négy sor minden versszakban változatlan fonetikájú négyes rímsorát (b, b, b, 70 �Kutatóterület b). Belátható, hogy ez a rímstruktúra feszességében és szigorúságában még a középkori villoni balladaforma azon szoros előírását is meghaladja, amely három rímet enged variálni három nyolc- és egy négysoros versszakban (a kettős balladában, ami még Villonnál sem túl gyakori, kétszer ekkora versszakterjedelemben). Géczi költeménye tehát a tizenkét hatsoros strófa négy közbülső sorában ugyanazt a hangsort váltakoztatja a következőképpen: 1. vszk.: felborul – ráborul – azon túl – elborul, 2. vszk.: beszorul – kiszorul – elszorul – megszorul, 3. vszk.: rászorul – szaporul – (aljas) szorul – leszorul, 4. vszk.: párosul – izmosul – pirosul – megkárosul, 5. vszk.: alkonyul – lekonyul – elaljasul – pártosul, 6. vszk.: vékonyul – bizonyul – tornyosul – korcsosul, 7. vszk.: porul – porul – szerteborul – porul, 8. vszk.: elszigorul – benyúl – kiborul – beszorul, 9. vszk.: benyomul – lenyomul – nyomul – kinyomul, 10. vszk.: borul – beborul – kiborul – szétborul, 11.: vszk. hasznosul – tanul – hasznosul – hasznosul, 12. vszk.: eltolul – feltolul – betolul – tollul. A rímszavak vizsgálata során tehát megállapíthatjuk, hogy leggyakoribbak az igei rímek, s azon belül is feltűnő sűrűséggel ismétlődik a borul és a szorul ige, különféle igekötős változatokban. Kérdés lehet azonban, a XXI. században mit kezdhetünk ezzel a döntően azonos szófajiságra épülő ragrímes konstrukcióval. Nyilvánvalónak tűnik itt a szerzői intencionáltság, Eco nyomán az intentio auctoris működése a toldalékrímes, az azonos igékkel, illetve igetövekkel operáló konstrukcióban (pontosabban, s ismét Ecóval szólva, az intentio auctoris-ra ez esetben is az intentio operis-ből, jelen szöveg rímes-ritmikaikompozicionális megszerkesztettségéből következtethetünk).25 Amint mások mellett Lotman is felhívta rá a figyelmet, a középkori verselésben, s különösen a rímelésben éppen nem a diverzitás, nem az eredetiség, nem az újszerűség volt a fontos, hanem az ismétlés. Ám az ismétlés itt sem puszta formaként működött, hanem világszemléleti alapja volt: a középkori ember analógiákban és azonos törvényszerűségekben érzékelte a világot, s ezen analogikus szemléletet mutatják a középkori versek toldalékrímei (magyar vonatkozásban elegendő itt Tinódi Lantos Sebestyén „vala”rímeire gondolnunk). Úgy tűnik, Géczi János e kötetcímadó költeménye éppen a magyar vers ezen archaikus, középkori nyelvi-ritmikai és szemléleti arculatát idézi fel ezzel a mai korban szokatlanul „tautologikus” (Lotman), ám mégis virtuóz rímstruktúrával.26 S hozzátehetjük, az inverzió, amelynek eljárásával a versszöveg igen gyakran él, s szinte minden alkalommal a ha feltételes módosító- és kötőszó pozícióját ingatja meg vele (pl. „a testünk ha felborul”, „és a félhold ha azon túl”, „szánkra tenyér ha rászorul”, „és az idő ha pirosul”, „és a szívig ha lenyomul”, „létünk ha tőlünk eltolul” stb.), a XX. (l. pl. József Attilától a Rejtelmek kezdését: „Rejtelmek ha zengenek”) és a XIX. századi magyar líra ezen szöveghelyei mellett Zrínyi költészetét is idézi, különösen a Befed ez a kék ég… kezdetű és című epigrammáját, amelynek 71 �Kutatóterület minden sora a szórendcsere szintaktikai és szemantikai tekintetben is sűrítő fogásával él („Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó, / Órám tisztességes, csak légyen utolsó, / Akár farkas, akár emésszen meg holló, / Mindenütt felyül ég, s a föld lészen alsó.”). S végül újfent a magyar irodalom XIX. század előtti időszakát evokálja a határozott névelő alakjának archaizáló használata („az lepel ha ránk borul”). A Géczi-versből általunk fentebb kiemelt két rímszó (borul, szorul) szemantikája önmagában is „kijelöli” a vers hangulatát és diszkurzív témáját mint megtorpanást, megtorpasztást („szorulás”) és mint a lét alapjának elvesztését („borulás”). A többi rímszó nagyobb részben (pl. megkárosul, lekonyul, elaljasul, elszigorul, vékonyul, korcsosul stb.) megerősíti ezt a szemantikát. Másfelől bizonyos rímek mintegy a másik „oldal”, a megszólított „édes úr” tevékenységét is jellemzik, így például a kilencedik versszak négyes rímét teljességében meghatározó nyomul és az utolsó szakaszt három rímszó erejéig tematizáló tolul a maga igekötős változataival. Az utolsó előtti versszak háromszori hasznosul és egyszeri tanul rímszava mintha felülírná az előző rímekből kiolvasható kontrasztív „harci” folyamatot, azonban a versszak szövegének konstrukciója, mely az ember részként, szappanként és prédaként való hasznosulásáról, s az erre való tanulásról beszél, az önmagukban pozitív jelentéstöltetű szavakat travesztálják és teljes mértékben ironizálják. Vagyis látható, hogy miközben a versszöveg számos úton ‒ téma, beszédmód, az egyetlen kérdésre épülő szintaktikai versstruktúra, szóhasználat, szórend, rímszerkezet, rímhasználat stb. ‒ megidézi részben a XIX. századi, különösen pedig a reformkori költészet, s részben az ennél archaikusabb magyar líra megszólalásmódját és versépítési elveit-módjait is, ugyanakkor nem mond le a heterogén diszkurzus és rímszemantika (persze már Aranynál is rendkívüli virtuozitással és jelentéspotenciállal működő) modern lehetőségeiről. Erre pedig a legszebb példát az –ul-ra végződő 48 (!) rímből a legutolsó, a tollul szolgáltatja. A vers utolsó előtti, „Isten ha amúgy sincs tollul” sora önmagában szinte értelmezhetetlen, hiszen itt új költői szóalkotással találjuk szemben magunkat. A kevéssé referencializálható hapax legomenon eredményeképpen a versben artikulált és a reformkori költészetre való evidens utalásként kirajzolódó sorskérdés az írás és a költői alkotás lehetőségének témájaként nyer újabb költői megfogalmazást. Külön szépsége az eljárásnak, hogy az írás témájának és a költészet szerepének jelentősége, sőt elsődlegessége a XIX. századi magyar költészetre nagyon is jellemző poétikai eljárásként ismerős. Ám, eltekintve a nyelvújításban alkotott, ám sokak úzusa által megerősített lexémáktól, a XIX. századi magyar költészetben ritkán tapasztalható az önálló és egyszeri szóalkotás költői gesztusa.27 Géczi János versében a toll lexéma váratlan határozószóként történő használata (vö. ’tollként’), vagy 72 �Kutatóterület egy merészebb grammatikai megközelítésben esetleg újszerű igésítése) a versben megfogalmazott feladat lehetséges megoldását („Jutunk-e, s mire…?”) az írás, a költői alkotás körébe utalja, miközben azt is világossá teszi, hogy „Isten” és a folyamatosan megszólított „édes úr” funkcióikban elválnak egymástól, azaz semmiképpen sem azonosíthatóak ‒ nemcsak egy esetlegesen feltételezhető referencia, hanem a fikció szintjén sem. Függelék Jutunk-e, s mire, édes úr, a testünk ha felborul, ha az égbolt is ráborul, és a félhold ha azon túl úgy gurul, hogy elborul, mire jutottunk, édes úr? Jutunk-e, s mire, édes úr, ha a nyelvünk beszorul, és a szavunk ha kiszorul, és ha a napunk elszorul, és hurok ha megszorul, mire jutottunk, édes úr? Jutunk-e, s mire, édes úr, szánkra tenyér ha rászorul, és nehéz kő ha szaporul, és belénk mi aljas szorul, arcunkról ha leszorul mire jutottunk, édes úr? Jutunk-e, s mire, édes úr, ha magunkkal párosul, és ha belénk izmosul, és az idő ha pirosul, a létünk megkárosul, mire jutottunk, édes úr? Jutunk-e, s mire, édes úr, ránk cipőtalp alkonyul, és ha fülünk lekonyul, és szavunk ha elaljasul, és lelkünk, ha pártosul, mire jutottunk, édes úr? Jutunk-e, s mire, édes úr, 73 �Kutatóterület ha az idő vékonyul, s ha a hit nem bizonyul, és ha fölénk csak tornyosul, és ha tovább korcsosul, mire jutottunk, édes úr? Jutunk-e, s mire, édes úr, ha napunk, mint perc borul, és mint tönkre, ha por porul, tönkben a tönk szerteborul, méregnek kimérnek porul, mire jutottunk, édes úr? Jutunk-e, s mire, édes úr, szemünk ha elszigorul, és ha a penge is benyúl, és szemszínünk ha kiborul, a látvány ha beszorul, mire jutottunk, édes úr? Jutunk-e, s mire, édes úr, ha az önkény benyomul, és a szívig ha lenyomul, és ha a szívből vér nyomul sárral elegy s kinyomul, mire jutottunk, édes úr? Jutunk-e, s mire, édes úr, az lepel ha ránk borul, és szemünk ha beborul, és ha a borunk kiborul, és hogy testünk szétborul, mire jutottunk, édes úr? Jutunk-e, s mire, édes úr, minden részünk hasznosul, ha szappanként lenni tanul, válik prédává s hasznosul, mint a szappan, hasznosul. mire jutottunk, édes úr? Jutunk-e, s mire, édes úr, létünk ha tőled eltolul, és a gyomrunk, ha feltolul, és ha a pokol betolul, Isten ha amúgy sincs tollul, mire jutottunk, édes úr? 74 �Kutatóterület Jegyzetek GÉCZI János: Jutunk-e, s mire, édes úr? Bp., Palatinus, 2011, 35. Vö. Sz. MOLNÁR Szilvia: Narancsgép. Géczi János (vizuális) költészete és az avantgárd hagyomány, Bp., Ráció, 2004, ISBN 963 86525 2 7, valamint H. NAGY Péter: „a szürreál érkezett a barokk városába”. Géczi János: Versek; Szövegmindenség. Géczi János: Képversek. In: Szöveg-Tér-Kép. Írások Géczi János műveiről, szerk. H. NAGY Péter, Budapest, Orpheusz, 2001, 96-99., illetve 61-66. 3 Ld. Sz. MOLNÁR Szilvia: i. m., 142-145. 4 Szöveg-Tér-Kép. Írások Géczi János műveiről, i. m. 5 GÉCZI János: Képversek, Veszprém, Vár Ucca Tizenhét, é. n. (A kötet 300 számozott példányban jelent meg.) A filológiailag pontos hivatkozást, ha nem is teszi lehetetlenné, de legalábbis megnehezíti, hogy a szépirodalmi vagy irodalomtudományi könyvektől eltérően a kötet külső borítója csupán a szerző vezetéknevét és a kiadót tünteti fel, a kiadvány címét nem. A kötetcím ‒ akár a szerző keresztneve ‒ csak a belső borítón olvasható. 6 GÉCZI János: concrete, Párizs‒Bécs‒Budapest, Magyar Műhely, 1991. E kiadvány kapcsán, annak művészi és tematikai irányultságáról a szerző nemrégiben így nyilatkozott: „A Magyar Műhely ekkor vállalt fel először teljes mellszélességgel. Tematikusan válogatott, roncsolt, a képpel és szöveggel eljegyzett felületek sorakoznak egymás után. Természeti és technikai eljárásokkal létrejött kollázsok, dekollázsok és hasítások. A korábban pihenés gyanánt gyűjtött és átalakított, a természet és az ember roncsoló tevékenységét dokumentáló fragmentumok, amelyek attól, hogy érzékeled és kiemeled lelőhelyükről, képesek esztétikai tartalom megjelenítésére. A hulladék, a szemét, a kosz átalakul, s az emberre vall.” Egy teremtés története. ONAGY Zoltán beszélgetései Géczi Jánossal, Budapest, Gondolat, 2014, 112-113. 7 János GÉCZI: Rozłupane plakaty, Veszprém, Vár Ucca Műhely Könyvek 35., 2014. 8 GÉCZI János: carmen figuratum, Magyar Műhely Kiadó ‒ Laczkó Dezső Múzeum, h. n., 2002. 9 GÉCZI János: Elemek, Budapest, Szépirodalmi, 1986. A kötet Első könyve, mely az 1978-79 között született verseket öleli fel, a Vadnarancsok címet viseli, mintegy előreutalva az 1990-ben megjelent, s azóta is sokat méltatott azonos című, tematikájában kevéssé, műfajformájában és részint megszólalásmódjában azonban a versektől ugyancsak eltérő szociológiai-szociográfiai habitusú regényszerű Gécziprózára. Vö. GÉCZI János: Vadnarancsok I-II, Budapest, Szépirodalmi, 1990. 10 GÉCZI János: Elemek , i. m., 167-171. 11 GÉCZI János: Hosszú/Kép/Versek, Budapest, Gondolat, 2014. 12 Sz. MOLNÁR Szilvia: i. m., 11. 13 GÉCZI János: Léghajó és nehezéke, Budapest, Magvető, 1983. 14 GÉCZI János: Mágnesmezők (bosszú-versek), Békéscsaba, Tevan, 1993. 15 GÉCZI János: gyónás, Budapest, Magvető, 1988. 16 A kétféle színű szem témája a Jutunk-e, s mire, édes úr? című kötetben máshol is visszatér, például Az egy kékszeműt szerető barnaszeműhöz című költeményben, amely a számos intertextuális ‒ elsősorban József Attila-i, másodlagosan Juhász Gyula-i ‒ utalás mellett a szöveg végén a kétféle szín témáját ismét a szó 1 2 75 �Kutatóterület természetével kapcsolja össze: „úgy mosolygott befelé az arca, / mint akiben szőkék és kék szeműek / a szavak.” Vö. GÉCZI János: Jutunk-e, s mire, édes úr?, 85-86. 17 KOSZTOLÁNYI Dezső: Ábécé a hangról és a szavalásról, In: UŐ: Nyelv és lélek, Budapest, Osiris, 1999, 438. 18 GÉCZI János: Látkép a valóságról egy gepárddal, Budapest, Szépirodalmi, 1989; [fonalvers, figurával], Veszprém, Vár Ucca Tizenhét, é. n.; GÉCZI János: magánkönyv, Budapest, Széphalom Könyvműhely, 1993; GÉCZI János: 21rovinj, Pécs, Jelenkor, 1994; GÉCZI János: Versek, vál. TANDORI Dezső, Budapest, Orpheusz Könyvek, é. n. 19 GÉCZI János: A visszavont tekintet, Budapest, Kortárs, 2002. 20 GÉCZI János: Részkarc, Budapest, Kortárs Könyvkiadó, 2004; GÉCZI János: Az egyetlen tőr balladája, Szeged, Tiszatáj, 2005; GÉCZI János: Jutunk-e, s mire, édes úr?, Budapest, Palatinus, 2011; GÉCZI János: Ősz vagy Júlia, Budapest, Napkút, 2012; GÉCZI János: Kiegészítések egy Vörösmarty-sorhoz, verseskönyv 1983-2013, szerk. REMÉNYI József Tamás, Budapest, Gondolat, 2013. 21 GÉCZI János: Kiegészítések egy Vörösmarty-sorhoz, verseskönyv 1983-2013, i. m. 22 GÉCZI János: Utóhang, In: UŐ: A visszavont tekintet, i.m., 116. 23 „Szavakhoz ragaszkodom-e vagy a szavak tartalmához? Minden függetlenségi háború ellenére mindkettő foglya vagyok. Ha a rózsa meghal, meghal-e a rózsa neve? A rózsa felnevelheti-e a rózsát? Másrészt: a legtöbb tapasztalatomra nincs szavam. Ugyanazt meg lehet élni és írni másként ‒ mert vagy nem ugyanaz, vagy mert nem lehetett pontosan élni, írni. Ami a dolgokból kilátszik, ami bennük megragadható, az ami szó-természetű, az pedig ‒ a retorikája, a grammatikája vagy bármi köpönyege ‒ nem érdekes: pontosan nem az az érdekes benne, amelyben a saját természete mutatkozik meg.” GÉCZI János: u.o. 24 „ […] De hová menjek én, / Domine?” A hárserdőn túl. In: GÉCZI János: Jutunk-e, s mire, édes úr?, i. m., 9. Hozzátehető: természetesen a vers ajánlása (Szilágyi István dékánnak) egy referencializáló, a dantei híres XIII. levél értelmében a négy olvasási mód ‒ a szó szerinti, az allegorikus, a morális és az anagogikus ‒ közül az elsőt, a szó szerintit érvényesítő értelmezés a szöveget a szerző konkrét, 2010-11-es egzisztenciális-biográfiai helyzete felől is magyarázhatja. Ám az is világos, hogy egy effajta „magyarázat” nagyon is keveset árul el magáról a szövegről, s mint láttuk, már a dantei, a XIV. század elejéről származó négyszintű interpretációs igényt is csak igen részlegesen elégíti ki. 25 Vö. ECO, Umberto: I limiti dell’interpretazione, Milano, Bompiani, 1990, 32-33. 26 LOTMAN, Jurij: Szöveg ‒ Modell ‒ Típus, Budapest, Gondolat, 129-140. 27 Persze, itt ismét csak Arany Jánosra lehetne hivatkozni mint „ellenpéldára”. Elegendő A walesi bárdok híres metatézisére, a „hogy nézni is tereh” sorára és zárószavára utalnunk. 76 �Találkozási pontok „Kinek-kinek más és más…” Beszélgetés Földi Gergellyel NAGY CSILLA Földi Gergely festőművész, 2015-től a Palócföld szerkesztőségének tagja, képszerkesztőként. A terveiről, a különböző vizuális műfajokhoz való viszonyáról beszélgettünk. – Fiatal és elismert művész vagy, többek között Derkovits-ösztöndíjban is részesültél. Azonban Salgótarjánban maradtál, jelenleg is itt élsz és alkotsz. Mit jelent számodra ez a vidék? – Nem volt kérdés, hogy hol maradok főiskola után. Az az igazság, hogy fel sem merült bennem, hogy máshol is élhetnék, mint Salgótarjánban, illetve akkoriban valójában Somoskőújfalu volt az otthonom. Biztonságot adott a megszokott környezet, a kötődések az emberekhez, családhoz, barátokhoz. Akkor ez tűnt a legkönnyebbnek. Persze mint sok más esetben, ebben is kiderült, hogy a legkönnyebbnek sok hátulütője van. Más, fogékonyabb közegben másfelé fejlődtem volna, vagy esetleg mertem volna vállalni a főállású képzőművészetet. Fiatalabb koromban, mint pályakezdő, hévvel teli képzőművész az egész emberiségért akartam vállalni a felelősséget. Valami egyetemes jót kerestem, amit adhatok. Ebben az életérzésben nem volt különösebb jelentősége annak, hogy hol lakom. A világot bárhonnan „meg lehet váltani”. Ahogy „idősödtem”, értek olyan tapasztalások, melyek kétségessé tették, hogy képességeim elegek-e arra, amit vállalni akartam. Érdeklődésem mindinkább a közvetlen környezetem felé fordult, és itt kezdett érdekessé válni, hogy 77 �Találkozási pontok Salgótarjánban élek. Ráadásul nemcsak én, hanem családom, gyermekeim is. Céljaim konkrétabb formát öltöttek, az individuális művészet mellett megjelent valami, ami alapjaiban nem más, mint a „világmegváltás”, csak mindez most már helyhez (Salgótarján), személyekhez (család) kötött. 78 �Találkozási pontok – A hétköznapokban egyszerre többféleképpen, több területen is foglalkozol képzőművészettel, nemcsak alkotó, hanem tanár is vagy. Miben különböznek a feladatkörök? – Végül is az egyik segíti a másikat, a másik elveszi az időt az egyiktől, és viszont. Alapjában véve azt gondolom, hogy a művészet egy olyan viszonyulás a világhoz, amire jellemző a nyitottság, hogy észrevegyük a dolgokat, ugyanakkor a felelősség is, hogy ha észrevettük, akkor tegyünk is valamit. Ehhez elengedhetetlen egy hit abban, hogy képesek vagyunk minderre. Ha mindez művészet, akkor rengeteg ember művész. Csak mások az eszközeik. Ha ezt a művészetet tanítjuk a gyerekeknek, és elérjük, hogy egy icipicit higgyék is, amit tanítunk, akkor jobb lesz a világ. Ilyen egyszerű. Persze nem így működik. Rengeteg erőfeszítés, energia megy veszendőbe, nemcsak a tanároké, hanem a gyerekeké is. Mégis az iskolákba megyek tanulni kitartást, hitet. Kollégáktól, gyerekektől, hitet abban, hogy van értelme ceruzát venni egyáltalán a kézbe (máskülönben nem érteném meg, hogy miért rajzol x.y., aki halmozottan hátrányos helyzetű, szinte mindenből megbukik, a család anyagi helyzete rossz, a családon belüli kapcsolatok sem olyanok… és sorolhatnám még); kitartást, hogy a sok kudarc mellett, annak ellenére is újra, megint csinálni kell a dolgom. Persze járok én az iskolába ordítani is, meg megalázni magamat, meg veszekedni is… Letagadhatnám, de ez így teljes. – Személy szerint kik azok a művészek, mik azok az irányzatok, amikkel rokonszenvezel? – A művészek reagálnak a világra, az irányzatok szerintem a társadalom változására keresnek egy egységes választ. Mindig voltak kiemelkedő tagjai egy-egy kornak, törekvésnek. Ők nem biztos, hogy szebbet, jobbat alkottak, mint a többiek, mégis az ő nevük volt a meghatározó. A kor, korszak, vagy társadalmi helyzet felmerülő kérdéseire ők adtak olyan válaszokat, melyek érvényesek, akár érvényesek lehetnek napjainkban, vagy bármikor. Lehet, hogy ez nem egy fizikai képlet állandósága, konkrétsága, lehet, hogy csak egy leheletnyi lila az árnyékok közt, vagy egy eltévedt vad ecsetvonás, amiről nem tudta még az alkotó sem, hogy mikor került oda, és még a miértet is csak halványan érzi, de hiteles. Nehéz ezt eldönteni. Kinek-kinek más és más. Nekem Van Gogh, Rembrandt, Matisse, Emil Nolde, Giacometti, Basquiat, Nagy István, Mednyánszky, Csontváry hiteles. Nem korokhoz, irányzatokhoz köthető az érdeklődésem, rokonszenvem, hanem ahhoz az alkotói hozzáálláshoz, amit az előbbiekben leírtam. – A 2015/1-es számtól kezdődően vagy a Palócföld munkatársa. Mennyire ért váratlanul a felkérés? – Amikor gyerekkoromban beleolvastam a Palócföldbe, sohasem értettem. El is döntöttem magamban, hogy ez – mivel apa meg anya olvassa, meg hát én sem értem – nagyon jó dolog lehet, olyannyira jó, 79 �Találkozási pontok hogy fel sem érem ésszel. Mivel gyerekkori beidegződéseink elég erősek, sokáig meg sem próbáltam másképp viszonyulni a laphoz. Ezek után eléggé furcsa, hogy tavaly volt lehetőségem két alkalommal is írni a Palócföldbe (gyerekkori énem nem értene engem). Nem is értem igazán, hogy hogyan kerülhettem én ide. Habár a tavalyi két kiállítás, amiről írtam, határozottan érdekelt (sokkal jobban, mint jómagam most), ráadásul A 60 éves Palócföld borítóiból készült kiállítás olyan lökés volt számomra, hogy igyekeztem folytatni, vagy valami hasonlót csinálni tanítványaim bevonásával. Mindez még mindig nem teszi indokolttá számomra a felkérést, úgyhogy egyszerű válaszom a kérdésre: nagyon váratlanul ért. – A lap vizuális megjelenését mostantól részint te fogod meghatározni, te választod ki a képanyagot, ami szerepel az egyes lapszámokban, a borítón. Milyen terveid vannak? – Visszatérve a Palócföld 60 kiállításra, annak idején a megnyitó szövegéből az a rész kimaradt, hogy a folyóirat hatalmas munkát vállalt, végzett azzal is, hogy több korszakról adott olyan metszetet, amihez hasonlóról nekem nincs tudomásom. Nem biztos, hogy teljes a kép, de nagyon sok alkotóval találkoztam. Ritkán, vagy egyáltalán nem éreztem, hogy a szerkesztők személyes érintettsége lenne az ok, amiért bekerültek a munkák. Értéket képvisel képzőművészeti szempontból is. Jó lenne, ha sikerülne folytatni ezt a hagyományt. Az a művészetfelfogás, amiben a művész felelősséggel fordul a világ felé, számomra fontos. Feltehetőleg ebben a szellemiségben alkotó művészeket igyekszem majd felkérni a szereplésre. Ez nem jelent mindig kritikai felhangot, politikait pedig végképp nem. Nehéz lesz, hiszen biztosan vannak, akik mellőzve érzik magukat e téren, és vannak fiatalok is, akiknek szükségük van a megmutatkozásra. A helyi kötődés nem lehet mindig szempont, igyekszem az adott lapszámhoz leginkább illő alkotót választani. Érdekes feladat. Nem egyszerű. – A mostani számban Varga Zsolt alkotásai szerepelnek, Kadlót Nikolett versével együtt. Mit jelentenek számodra a munkái? – Varga Zsolt munkáiról rögtön egy Hibó Tamás-grafika jutott eszembe. Tudom, hogy nem szerencsés dolog maga az összehasonlítás – az alkotók nem szeretik annyira –, de épp ennek a folyóiratnak a lapjain láttam először azt a grafikát. Valószínűleg a formavilág az, ami hasonlíthat, hisz a Hibógrafikán jelen van az ember, sőt nemcsak jelen van, hanem lázadóként, esetleg győztesként jelenik meg az ábrázoláson. Érdekes a két különböző alkotói attitűd, hiszen Varga Zsolt munkáin leginkább a hiány tűnik fel. Az élő dolgok, az emberek hiánya. Még a számomra mozgás érzetét keltő járművek is üresen száguldanak, cammognak egy utópisztikus, kiüresedett világban. Ugyanakkor egy kicsit rémisztő is ez az egész, hisz ez az utópia tele van olyan tárgyakkal, épületekkel, ami nagyon is kötődik a valósághoz, 80 �Találkozási pontok leginkább napjaink, és környezetünk valóságához. Ez számomra még indokoltabbá teszi a kérdést, miért is ez a hiány? Hogyan jutott el a világ bő harminc év alatt eddig a kiüresedésig. Feltehetően létezik ilyen tendencia, még ha a párhuzam egy kicsit erőltetett is. Varga Zsolt munkái nekem a valóság és a képzelet határán mozognak. Mikor képzeletem elragadna a „Sosehol” világába, mindig van egy részlet, ami annyira valós, hogy rögtön visszarángat a szilárd talajra. Eltűnik a föld alatti világ, és tükröződés lesz belőle. A valóság egy darabja, annak ellenére, hogy megvalósítása nagyvonalú, formaképzése egyszerűsített. Embertelen pőre valóság. 81 �Kép-tér KADLÓT NIKOLETT Élet tükörfordításban Varga Zsolt festményeihez Először minden egyben volt: gazdasági helyzet, beruházás, szimmetria, ergonómia, költözés. Aztán valahogy semmi sem lett jó. Kopott lassan a szín, a színvonal, a mindennapok. Végül sivár lett az egész, lelketlen, ami hiányzott belőle: nem lett meg. Éveken át növekvő hasadékokon át hallani lehetett, ahogy sóhajtozik a ház, üressége fájdalmát nyögték az elemek. Mostanára itt már senki sem lakik. Nem jár a busz, magányosan kéklik a végállomáson, nyitva az ajtaja. Útra kelt mindenki, felpakolva oszlopot, téglát, erkélyt és napozótetőt. Elindultak a liftek, lendületesen haladtak a lépcsők, ablakok fénylettek, ahogy maguk mögött hagyták a telepet. Néhány terasz és alapzat vesztegel még sziklaszilárdan, szinte lebetonozva a félelemtől, de kis idő múltán ők is megértik majd, hogy menni kell. Most épp a vonalak, az ajtók, derékszögek menetelnek rendezetlenül, de ott messze valahogy egésszé látszanak összeállni. Csak néhány szín maradt itt: áznak a pocsolyában elanyátlanodva, várva arra, hogy valaki ismét ecsetet ragadjon, s újrakomponálja a tájat, a képet. Ott lent, a vízben még buzog egy kis élet takaréklángon, s fényreklámok küldenek elhaló jeleket ismétlődve, ahogy világítótornyokból az SOS-t szokás. 82 �Kép-tér 83 �Ami marad A szomszéd fűje sem zöldebb Szávai Attila: Hetedik emelet BARNA PÉTER Szávai Attila Hetedik emelet című novelláskötetének központjában foglalkozások állnak. Olyan szakmák, melyek egész életeket határoznak meg, vonnak hatásuk alá. Melyek összeforrnak azokkal, akik mesélnek róluk. A novellák ilyen történetmesélések, melyekben a beszélő és az elbeszélt nem létezik egymás nélkül, előbbi legtöbbször rabja utóbbinak. Az énelbeszélésekben maximum néhány szereplő kap helyet, a központi témát pedig a főszereplő monoton, szinte megszakíthatatlan monológja adja. Hogy miről? Szakmájához fűzött gondolatairól, filozófiai elmélkedésekről, költői kérdésekről vagy éppen értelmetlen és összefüggéstelen történetekről. Az alapszituáció egy-egy áldialógus, melyben a másik fél meg sem szólal, maximum gesztusokat tesz. Így a befogadó képzete az, hogy a narrátor hozzá beszél, neki mesél és őt vonja be életébe. Ez a szerep rendhagyóvá teszi az olvasási élményt, együttérzést, személyes kötődést válthat ki. Kicsit azt érezzük, hogy egy pszichoterápia kellős közepébe csöppentünk, ahol bár legfőbb szerepünk a hallgatás és a meghallgatás, valamilyen szempontból mégis részesei vagyunk a gyógyulásnak, az állapot javulásának. Az persze már nem derül ki, hogy ezek az állapotok valóban javulnak-e, sőt, az elbeszélők nem is személyes tragédiáikba vonnak be minket, csupán úgy beszélnek magukról, hogy közben kitérnek életük meghatározó történéseire, gondolataira, cselekedeteire, vagy szimplán megtudhatjuk, hogy mi teszi őket boldoggá, idegessé vagy szomorúvá. Nem csak hallgatók, hanem meghallgatók is vagyunk tehát, vagy inkább 84 �Ami marad a terápia-szituációval ellentétben hallgatózók, akik – a címre utalva – egy másik szférából, helyről vagy egyszerűen csak egy másik perspektívából figyelik mindazt, ami másokkal történik. A körülöttünk lévő világ így áll össze egy rendkívül színes és sokféle egésszé. Szilánkokból, teljesen különálló darabokból, töredékekből. Mi csak próbáljuk figyelni a körülöttünk lévő embereket, tanulni hibáikból, megfogadni tanácsaikat, vagy éppen elutasítani bármiféle közeledésüket. A könyv erőssége, hogy a legtöbb ilyen alternatívát és hozzáállást felsorakoztatja, így egyrészt ki-ki megvizsgálhatja magát, hogy melyik a leginkább rá jellemző, másrészt elhatározhatja, hogy melyiket teszi magáévá. Ennélfogva valamilyen szempontból mi is figyeltek, megfigyeltek vagyunk. A narráció élőbeszédszerű, legtöbbször humoros. Vagy legalábbis annak szánt, az összhatás és a megvalósítás ugyanis sajnos korántsem tökéletes. A legtöbb vicc nem ül eléggé, a karakterek zöme és témája sablonos, és a történetek maguk nem adnak annyit, amennyit várnánk tőlük. A szövegek rendkívül rövidek, de nincsenek olyan jól sűrítve, hogy így is hatásosak legyenek. Így csak töredékek maradnak, megvillantott, de kidolgozatlan gondolatokkal, témákkal, cselekménnyel, számos irreleváns kitérővel. És bár lehetne éppen ez az erősségük, a felületes karakterformálás, a kiszámítható dramaturgia és a valódi történések hiánya útjába áll mindennek. A novellák kivétel nélkül érdekesen indulnak, előre haladva azonban elvész a varázs és elvész az ötlet is, az olvasó tudja, de legalábbis sejti, mi fog vagy éppen mi nem fog történni. A meglepetés, a váratlan, a szokatlan és az újszerű hiányában pedig a katarzis is elmarad. A kötet nagyon rövid, mégis könnyen belefáradhatunk, főleg akkor, ha nem adjuk meg neki újra és újra a bizalmat. Ha nem reméljük, hogy a következő darabtól kapunk valami mást. Az összképet két elbeszélés, az első és az utolsó javítja. A kötet legértékesebb szövegei ezek. Előbbi egy meglehetősen különc zenészről szól, aki semmi mást nem csinál, csak élményeiről, érzéseiről, meglátásairól, magáról az életéről beszél. Gondolatai élvezetesek és szórakoztatóak: „A néző az más. Elsősorban persze fülel, aztán csak a látvány: nézni a zenészt, a frissen sminkelt, lelkes csellistalányokat. Az alkoholista klarinétost, meg a többit, és elképzelni, hogy melyiknek milyen napja volt a koncert előtt, mit evett, mikor, mekkorát és hogyan szeretkezett, hányszor rázza ki a kisszőnyeget, meddig mosogat a vasárnapi ebéd után, milyen tévézési szokásai vannak, hogyan nyomkodja a távkapcsolót. Érdekes tapasztalat: minél inkább merül az elem a távirányítóban, annál erőszakosabban nyomkodjuk a gombokat rajta.” (10.) Szávai Attila a Hetedik emelet legelején megüti azt a szintet, amit a kötet viszonylatában nézve nehéz túllépni. Első szereplőjének monológját olvasni valódi élmény. Élvezetes a nyelvezet, érdekes a téma és megfelelő sodrása van a szövegnek. Csakúgy, ahogyan az utolsó elbeszélésnek, a Másképp énekelsz címűnek. Szerelmi vallomás ez, de 85 �Ami marad nem a megszokott típusú. Élettöredékekből áll össze, kedvelt szokásokból, szeretett gesztusokból és két ember együttélésének nem a legtipikusabb, de a kapcsolat minőségéről sok mindent eláruló helyzeteiről. „Fürdőszoba. Te táncolsz a kádban, én a lehajtott fedelű vécén ülök, unott tekintetem csak álca. Azt kérded, mit vegyél fel éjszakára, melyik pizsamát, azt mondom, a vaníliapuding színűt. Három váltás pizsamád van, ezeket váltogatod naponta, mert amúgy túl unalmas volna. Teliholdkor nem veszel pizsamát, mondod bizalmasan. […] Én közben megszámolom a csempét a padlón, mert untat, ha valaki úgy beszél a Holdról, mint egy férfiról. Meglepődve gondolok arra, hogy féltékeny vagyok egy égitestre. Most egy kádnyi forró vízben ülsz, arcodon a két szem alatt két feketés patak csurog ajkaid felé, amit hamarosan csókolni fogok.” (116.) A szöveg rendhagyó felvetésekben sem szűkölködik: „Szerinted bizonyos értelemben a rács mögött heverésző oroszlán szabadabb, mint mi emberek, akik a rácson kívül vagyunk, ilyen értelemben, húzol még közelebb, az a bizonyos rács, nem is az oroszlán körül van, hanem körülöttünk és az állatok így kaptak egy kis szabadságszigetet maguknak, ami leválasztja őket az ember örökös rabságától, félelmeitől, hisztériáitól, állandó, mániákus félreértéseitől.” (114-115.) „A legtöbb emberen meglátszik, hogy mivel foglalkozik.” (11.) – olvashatjuk a Fortuna Privataban a tételmondatnak bizonyuló kijelentést. A Hetedik emelet ugyanis legfőképpen erre vállalkozik. Megmutatni azt, hogy mi az alapja ennek a tételnek. Hogy milyen ismertetőjegyeket tulajdoníthatunk specifikusan egy-egy szakmához tartozónak. Hogy mi jellemző a parfümkészítőre, a csillagászra, a virágárusra, a hangászra, a kompvezetőre, az osztályfőnökre, a buszsofőrre, a vőfélyre. Hogy szakmájuk hogyan lesz úrrá életük minden egyes részletén, mindennapi elfoglaltságuk hogyan lesz földi létük egyetlen célja és értelme. A jelenség persze kétarcú, és ezekben az esetekben sem mindig derül ki világosan, hogy a fanatizmus és a megszállottság előzmény vagy következmény-e. A novellák közösek az elbeszélés módját és témáját illetően, és abban, hogy szereplőik kivétel nélkül valami többet és valami mást keresnek, mint ami életük jelen szakaszában rendelkezésükre áll. Megszállottan kutatják az élet szimbólumait, és állandó munkát jelent számukra ezek értelmezése, jelentésük megfejtése. Környezetük azonban nem tolerálja ezt, és általános értetlenséggel fordul feléjük. Jó példa erre A híd című szöveg, és beszélője vallomása: „Hogy miért lettem éppen hídmester? Így alakult, erre kanyarodott az életfolyás, miután elváltam az asszonytól. Előtte hidakat fényképeztem, hobbiból. A negyvenedik album után mondta a feleségem, hogy elég a hidaidból, a rozsdás szegecsfejekből, ússzál ki az életemből. Pedig próbáltam először filozofikusra magyarázni a dolgot, hogy mit jelent a híd, összekötni, kapcsolni, átvezetni, áthidalni, satöbbizni, de nem, átívelni, pláne nem, szakadékok és folyók felett, mondom, hogy nem, összekötni 86 �Ami marad partokat, embereket, sorsokat, elég legyen, ne gyűrd magad, életeket, dögölj meg. Azt mondta nagy hanggal a konyhában, miközben keverte a toroskáposztát, hogy az élet nem csak hidakból áll (pedig dehogyisnem), nem csak folyókból, pláne lassan úszó uszályokból. Nem kell mindent átvitt értelemben érteni, ezzel zárta mindig.” (59.) A karakterek lelkének és gondolatainak megértéséhez szakmájukon keresztül vezet az út. Csak akkor vehetjük észre és fejthetjük fel a menekülést és a problémák sorozatát a monológok esetében, ha a személyes történetek mögé tekintünk. Az olvasás kutatómunka is egyben, így lesz a novelláskötet egyszerre interjúgyűjtemény, lélekrajz, társadalmi folyamatokat és problémákat feszegető mű is. A szereplők ugyanis nemcsak a papíron, hanem a hétköznapokban is velünk vannak. Szomszédok, ismerősök, rég nem látott osztálytársak, korábbi szerelmek ők, vagy éppen az eladó a sarki boltból, a minden reggel időben érkező buszsofőr. (JAK+Prae.hu, Budapest, 2013) 87 �Ami marad Milliódolláros szemét Andy Mulligan: Trash DEBRECENI BOGLÁRKA A londoni származású Andy Mulligan sokáig színházigazgatóként dolgozott, valamivel több, mint tíz évvel ezelőtt kezdett el angolt és drámapedagógiát tanítani nehéz sorsú gyermekeknek. Járt Indiában, Vietnámban, Brazíliában és a Fülöp-szigeteken, jelenleg Manilában él. Legutóbb megjelent könyvének témáját ez utóbbi helyszínen merítette, amikor társaival meglátogattak egy szeméttelepet. Az egész nap hulladékot válogató emberek láttán rádöbbent, hogy az ott élőknek esélyük sincs arra, hogy jobb, vagy más életet éljenek. Rengetegen tengődnek ilyen körülmények között a világ nagyvárosaiban, annyian, hogy egy ideje már missziós iskolákat létesítenek ezeken a helyeken, ám hiába, a fiatalok általában hamar megszakítják tanulmányaikat, hogy előteremtsék családjuk számára az életben maradáshoz szükséges feltételeket. A látogatás után Mulligan azon kezdett el gondolkozni, hogy lehet-e olyan dolgot találni a szemétben, ami megváltoztathatja a „megváltozhatatlant”. A Trash fiktív helyszínen játszódik, Behalában. Főszereplői, Raphael, Gardo és Jun-Jun, a Patkány, egy harmadik világbeli nagyváros hulladéklerakóján küszködnek, és egy napon ráakadnak valamire, ami elindítja a változást. A rejtélyes kis bőrtáskában egy pénztárca, benne 1100 pesó, egy kulcs és egy térkép lapul. A fiúk megérzik, hogy nagy fogás lenne, ha megtalálnák a kulcshoz passzoló zárat, amiben megerősíti őket, hogy még aznap este megjelenik a szemétvárosban a rendőrség és a nyomozó komoly összeget ígér annak, akinek sikerül a táskát előkerítenie. Innentől kezdve veszélyessé válik eltitkolni, milyen zsákmányra tettek szert, mégis, 88 �Ami marad hiába félnek a hatalom embereitől, egyre jobban megerősödik bennük az elhatározás, hogy megfejtsék a talányt. Kincskeresés közben egy számukra ismeretlen közegben kell boldogulniuk, olyan helyekre jutnak el, ahová korábban sohasem, a központi pályaudvarra, a Colva büntetés-végrehajtási intézetbe, az alelnök rezidenciájára, a Navarro temetőbe. Raphael még a rendőrök „vendégszeretetét” is „élvezheti”. A három jó barát olyan tudásra tesz szert, amilyenre az iskolákban nem lehet, ami örökre megváltoztatja a szemléletüket. Megtanulják, milyen következményekkel jár, ha valaki szembeszáll a rendszerrel és felismerik, minek köszönhető, hogy a társadalom tagjai közül sokan nyomorúságos körülmények között vegetálnak. Az olvasók, míg a szerző által ifjúsági thrillerként meghatározott mű élvezetében elmerülnek, hiteles képet kapnak a bádogházak lakóiról, a szemétszedők veszélyes munkájáról, egy korrupt ország korrupt intézményrendszeréről, a börtönben sínylődők kilátástalan helyzetéről, a pályaudvarokon meghúzódó árvák és koldusok reménytelen sorsáról, a vallatószobák kegyetlenségéről, a gazdagok fényűző életmódjáról. Felsejlik előttük az is, hogy a missziós iskoláknak milyen nehézségekkel kell megküzdeniük, az önkéntes munkát vállaló érzékeny, segítőkész tanárok hogyan válhatnak a körülmények áldozataivá. Andy Mulligan kiváló témát talált. Elbeszélési technikája kifejezetten érdekes, a múltba vetíti az eseményeket és azzal, hogy fejezetenként másmás személyek emlékeznek vissza a történtekre, rendkívül izgalmassá teszi a nyomozást. A mesélésben részt vesz Raphael, Gardo, Patkány, valamint nevelőik, Julliard atya, az iskolaigazgató és Olivia Weston tanárnő, egy szobalány, egy öreg politikai fogoly és egy sírkőfaragó. Mindannyian különböző részleteit tárják fel az ügynek, mást érzékelnek, mást tudnak az esetről, az események menetének alakulásáról. Emellett a szerző újságcikkeket (álhíreket) is közöl. Mindent egybevetve az olvasók is részeseivé válnak a nyomozásnak, mozaikkockánként rakhatják össze a történetet. Több külföldi és magyar blogger megfogalmazta kritikaként, hogy az elbeszélői hangok nem különülnek el igazán egymástól, a leírások túlságosan egyszerűek, nem segítenek a karakterizálásban, nem gazdagítják a mű előadásmódját. Mulligan szövege valóban egyszerű, ez talán annak köszönhető, hogy gyermekeknek és fiatal felnőtteknek (egyaránt) ajánlja a kötetet. Nehéz megteremteni azt a nyelvi közeget, ami érthetővé, élvezhetővé tesz egy történetet minden korosztály számára, és felmerül a kérdés: érdemes-e ilyesmit olvastatni gyermekekkel. A sztori vélhetőleg jobban leköti a kamaszok figyelmét, akik valószínűleg képesek lennének követni az elbeszélői stílus változásait. Ennek ellenére a könyv teljes mértékben élvezhető, témáját tekintve pedig egyedülállónak mondható, olyan élethelyzetekkel, sorsokkal ismerteti meg a „nyugati társadalmak” fiataljait, melyekkel feltételezhetőleg még soha nem találkoztak közvetlen 89 �Ami marad közelről. Nem véletlen, hogy a Billy Elliot, Az órák (The Hours), A felolvasó (The Reader), valamint a Rém hangosan és irtó közel (Extremely Loud & Incredibly Close) rendezője Stephen Daldry filmet készített belőle, melyet 2014-ben mutattak be, és a scriptet a Bridget Jones- és a Mr. Bean-filmek forgatókönyvírója, Richard Curtis írta. (Ford. Cseicsner Otília, Athenaeum, Bp., 2012) 90 �Ami marad A továbbgondolt Tragédia Handó Péter: Szín-tézisek. Tragédiamonológok Madách Imre szellemében SZIGETI JENŐ A falansztertől az eszkimó szín felé ballagó világunkban, amikor közbeszéd tárgya lett a környezetrombolás, a népirtás, a mesterségesen előállított emberirtó betegségek témája, egyre félénkebben kérdezzük: vajon merre tart „szép, új világunk”. Talán mégis igaza van Madách pesszimizmusának? Vajon átéljük-e azokat a morális dilemmákat, amelyekről a sztregovai remete álmodott? Egy kísérleti írást helyezett asztalunkra Handó Péter, amelyben ott kezdődnek a nagy monológok, ahol a madáchi részek befejeződnek. Bennük az egzisztenciaváltás dilemmái fogalmazódnak meg. Ezért ez a rövid könyvecske ugyan drámai játék, de életre-halálra, mert létünk nagy kérdéseit feszegeti. Valahol ott kezdődik minden, mint a tragédiában: milyen is az Isten? Lehet, hogy Lucifernek van igaza? Madách és Handó istene jóságos kényúr, a Biblia Istene pedig az áldozatos szereteté. Isten dicsősége szeretet nélkül mindent beborító veszélyes folyondár, de a szeretettel találkozva célba érkezés, egység a végtelennel. Ezt kérdőjelezi meg Lucifer, a tagadás szellemének Istennel dacoló bajnoka. Ettől függ, hogy hogyan oldjuk fel az édenkerti bűneset megmagyarázhatatlannak tűnő történetét. A hit megingása, válsága a gondviseléshit elveszítésével kezdődik. Mert nem az az igazi kérdés, hogy van-e Ő, a Teremtő, hanem az, hogy én hol vagyok, amikor Ő keres engem. Vajon fel tudja-e oldani ezt az egzisztenciális kérdést Lucifer, aki az önerő mámorával kábítja Ádámot. Az emberrel akarja 91 �Ami marad felépíttetni az égig érő létrát. Vajon sikerül-e? Mi, mai Ádámok a végtelen lehetőségek világában vakok és bénák lettünk. Jövőbe néző szemünk elhomályosult, terveinket megkérdőjelezik a hektikusan változó mindennapok. Már tetteinkben sem hiszünk és ez a teremtés igazi tagadása. A világ formálása globalizált világunk zűrzavarában ellehetetlenült és csak illúzióink maradtak a szépről meg a jóról. A férfi munkájának, az asszony szeretetvágyának reménykedve és kétségbeesve elmondott monológjai ezek a meditációk, amelyek csak önkritikusan olvasva hasznos olvasmányok. Felfedezni a világot és csalódni benne, s önmagunkban, ez az utunk, ez a luciferi út. De ez mindennapjaink dilemmáinak kulcsa. Megéljük a rabszolgaság és a szabadság zsákutcáit, az önzés megvalósított álmainak csődjét. Még a lovag-erény is elvérzik a templomok és dogmák jól őrzött labirintusában. Az individuum szabadsága nem ad boldogságot a köznek, hisz az ember menthetetlenül közösségbe tartozó lény. De a mindenkit egyformává préselő kollektív akarat is embert nyomorít, ahol még Michelangelónak is széklábat kell faragnia, örömtelenül. A kollektív közös boldogság jelszavával indított forradalom is az önzés és az erőszak rémuralmává válik. Handó Péter monológjaiban mai életünk zsákutcáit éljük meg, mai világunk valóságát. Mert a tizenkilencedik században megálmodott madáchi tragédia sem a Biblia parafrázisa volt, hanem a gondolkodó, érző ember küzdelme a léttel, és ezt a küzdelmet soha nem lehet abbahagyni. A konfliktusok feloldása nincs a hatalmunkban. Akkor hát merre? Handó Péter nem térképet, vagy valami pontos útleírást, irányjelző táblát állít elénk. Csak elgondolkozni tanít, szembenézni önmagunkkal, ami mai életünk jelszavakkal, ígéretekkel és kisebb-nagyobb hazugságokkal terhelt világában létfeltételünk. Még azt hiszed, hogy te, mint a demosz egy tagja, szabadon döntesz, de döntésedet az irányított információk labirintusa manipulálja. Handó Péter azért fogott tollat, mert mint írástudó ember tudja azt, hogy ha már sokszor az orrunknál fogva vezet a világ, akkor legalább gondolkozzunk egy kicsit az eszünkkel, meg a szívünkkel úgy, mint szabad döntésre teremtett erkölcsi lények. És ez nem kevés, talán a legtöbb, amit tenni tudunk. Ezért hát jó olvasást kívánok azoknak, akik nemcsak a szemünkkel néznek, hanem a szívükkel is látnak. (Káva Téka [Napút füzetek 83.], Napkút, Bp., 2014) 92 �Ami marad Úrilányok és úriasszonyok Erdélyben – a 17. század elején Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző PETRŐCZI ÉVA Nem kell jósnőnek (vagy boszorkánynak) lenni ahhoz, hogy megjósoljuk: az Úrilányok Erdélyben (2010) című regényével méltán nagy sikerrel debütáló Ugron Zsolna három évvel később, 2013 adventjén-karácsonyán sem raktárak-nyűge egéreledelt termelt – hanem kapós szellemi ínyencfalatot. Megalkotta ugyanis, történelmi tényeket és fikciót remek arányérzékkel vegyítve, Erdélyi menyegző című históriáját, a viharos életű Báthory Annáról, a szépséges és csélcsap Gábor fejedelem, a tündérkirályfi, az erdélyi hölgyek és szolgálólányok agyonszeretgetett princepse nem kevésbé szép testvérhúgáról. Pontosabban: ez a Kolozsvárott született, kiskamasz kora óta Budapesten élő, manapság pedig Magyarország és Erdély, közelebbről Zabola között ingázó, végzettsége szerint jogász, majd főhivatású tévés, újabban pedig a gasztroturizmusban is jeleskedő úrhölgy meg merte tenni azt, amit nagyhírű elődei, Móricz Zsigmond és Makkai Sándor nem. Könyve elején fakóhajú, pattanásos bőrű, zörgő csontú kamaszlány képében vezeti elénk később „világszép Báthory Anna”-ként emlegetett, híres-hírhedett főhősét. Akit – a regény asszonytörténelmi nézőpontjának szellemében – egy tehetséges kínai vajákos nő, Lin praktikái szépítenek meg, ő varázsolja kóchaját sok-sok gyógynövénnyel aranyvörös koronává, csúnyácska, foltos ábrázatát patyolat szépségű orcává. Ugron Zsolna műve egyébként sokkal érzékibb, mint a korábbi, férfias szó-tajtékokat vető Báthory Annaregények. Érzékiségen itt természetesen nem csupán a Báthory családdal kapcsolatos sorokban (Erzsébetet, a csejtei várúrnőt is beleértve!) jócskán izzó szexualitásra, de a kora újkori Erdély kifinomult öltözékeire, 93 �Ami marad ékszereire, étkeire és növényekből főzött illatszereire is gondolnunk kell! Ám ugyanakkor, bármilyen illúzióromboló, mégsem elhanyagolható mikrotörténelmi elemként, a korszak orrfacsaró anti-higiéniájára is. Egy olyan, mocsokban és bűzben tobzódó időszakra, amikor egy rézkád, egy szerény fürdőkamra a paráznaság netovábbjának, a boszorkányság előszobájának számított. A regény egyik mesteri csúcsjelenetében Anna fürdőháza félhomályában, lenge leplekben pancsolva bolondítja magába későbbi második férjét, Jósika Zsigmondot, egyetlen fia, Gábor apját: „A test vonala kirajzolódott, de több maradt takarva, mint felfedve. Ekkor lépett be Lin, aki egy fedeles ezüstkancsóval a kezében átsétált a szobán, a kancsóból a sarokban álló nő fejére illatos olajat öntött… Jósika eközben csak az udvarmesternőt látta, aki úgy dolgozott, háttal neki, hogy mögüle a csupasz testnek mindig csak egy-egy darabja villant ki egy pillanatra. Ha arrébb lépett volna Jósika Zsigmond, láthatott volna többet is, mást is, de kezdte élvezni a neki rendezett színjátékot, és nyugodtan szemlélődött – lát ő majd később többet is.” A köszvényes, mindig-álmos, megrögzött konyhavizitáló és a házasság elhálásra már alig képes Bánffy Dénes után Annának a Jósikával kötött frigy megváltás lehetne – de nem az. Móricz Tündérkert-jében Bethlen Gábor, Makkai Sándor Ördögszekér című regényében saját bátyja, Báthory Gábor volt Anna sóvárgó szerelmének tárgya. Most, sorsának 21. századi, s ráadásul egy „erdéli asszony kezé”-től (szabadon Balassi után!) és elméjétől származó ábrázolásában egy harmadik férfiú lép a szerelmi színtérre: Esterházy Miklós, a későbbi nádor, egy itt még se- neve, setekintélye fiatalember. Az történelmi tény, hogy Báthory Anna egyetlen fia a későbbi Esterházy-udvarban nevelkedett. Életének utolsó szakaszában, a kegyelemkenyéren töltött lengyelországi menekülés után pedig ugyancsak ő, a császár után a legfőbb méltóság és második felesége, Nyáry Krisztina adott menedéket a boszorkányperek sorával sújtott és minden vagyonából kiforgatott, bátyja halála után valóban ördögszekérként, útszéli gyomként sodródó Annának. Hogy azután ennek a titokzatos „love story”-nak van-e valami történeti alapja, azt még az az olvasó sem tudhatja biztosan, aki történetesen a tizenhetedik század kutatója. A „civil”, a „laikus” olvasók, az átlagos női olvasók pedig még kevésbé. De voltaképpen ez nem is lényeges: az Esterházy-közjáték – igazi írói bravúrként – nem is igazán szerelmi történet, hanem kiváló lélektani érzékkel kiválasztott katalizátor, amely nyilvánvalóvá teszi: a pompa, a méltóság, a felületes sikerek-hódítások ellenére minden korok úgyszólván minden asszonyembere hordoz néhány gyógyíthatatlan sebet. Ugyanígy nem egy korszakhoz kötődő tanúság az is, hogy a tényleges, a pincebörtönnel és kínzásokkal járó, vagy a „csak” vádakat, mocskolódást termő boszorkányüldözés minden asszonynak kijár, ha szellemi képességeit nem képes a látszat-butaság jótékony leplébe burkolni. Különösen, ha – mint Anna esetében – ez az elmeél, ez a féktelen 94 �Ami marad életvágy nem egy közrendű, nem egy szegény, hanem egy gyönyörű és gazdag nőé. Akkor valóban rázúdulnak a gonosz erők, ráfogják azt is, amit (például a gyermekgyilkosságot!) nem követett el, s villámgyorsan megfosztják földi javaitól, ha már életét nem tudták első nekifutásra megkaparintani. Ugron Zsolna könyve életregény ugyan, de egyszersmind sokkal több is annál: egy jellegzetesen huszonegyedik századi és vállaltan női hangsúlyokkal megfogalmazott „Metamorphosis Transylvaniae”, amelyből természetesen nem hiányozhatnak a „pápista” és az „eretnek” huzakodások, a reformáció és az ellenreformáció erőinek küzdelmei sem. Az Úrilányok Erdélyben ehhez az Ugron-könyvhöz viszonyítva minden gazdagságával és szövevényességével együtt is csak szerény ugróiskola, (Ugroniskola!) de teljes szívvel kívánjuk a Szerzőnek, hogy ennek ellenére minél többen (még valamelyest szakirodalom-forgatást is vállalva!) vessék bele magukat a kora újkori erdélyi történelem, a jeles és a köznapok színes forgatagába. (Libri, Bp., 2013) 95 �Szerzőinkről ACZÉL GÉZA (1947, Ajak) költő, műfordító BARNA PÉTER (1988, Sárospatak) kritikus, szerkesztő, újságíró BEDECS LÁSZLÓ (1974, Budapest) irodalomtörténész, kritikus DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő EGRESSY ZOLTÁN (1967, Budapest) író, költő, műfordító FILÓ MARIANN (1995, Gyula) költő HARTAY CSABA (1977, Gyula) költő H. NAGY PÉTER (1967, Budapest) irodalomtörténész HORVÁTH KORNÉLIA (1971, Budapest) irodalomtörténész, egyetemi tanár JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő KADLÓT NIKOLETT (1986, Salgótarján) költő, szerkesztő, újságíró KERBER BALÁZS (1990, Budapest) költő NYILAS ATILLA (1965, Budapest) költő PETRŐCZI ÉVA (1951, Pécs) költő, irodalomtörténész, műfordító PUCHER BÁLINT (1989, Pécs) költő, kritikus SZÁSZI ZOLTÁN (1964, Tornalja) költő, író SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író SZENDI NÓRA (1988, Budapest) író, kritikus, szerkesztő SZIGETI JENŐ (1936, Budapest) teológus SZILI JÓZSEF (1929, Budapest) költő, irodalomtörténész SZUNYOGH PÁL (1963, Balassagyarmat) költő VARGA ZSOLT (1986, Berettyóújfalu) festőművész ISKOLÁK 2004 – 2010 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, festő szak; mesterek: Radák Eszter, Udvardy Emese, Maurer Dóra, Chilf Mária; 2000 – 2004 Ferenczy Zsolt festőművész műterme, Püspökladány DÍJAK, ÖSZTÖNDÍJAK 2014 K&h Műtárgyvásárlási program; 2011 Semmelweis Kiadó Tondó-pályázat; 2010 Pannon Color-díj; 2007, 2009 Amadeus Kisalkotói Ösztöndíj; 2008 Eon Pályázat különdíj KIÁLLÍTÁSOK 2014 Street view, Labor Galéria; 2013 11. Kunszt, Otthon, édes otthon, Miskolci Galéria; 2013 Budapest Jam, Stúdió Galéria; 2013 Artplacc, Tihany; 2013 Vidám kiállítás, Budapest, Bartók Béla út 10-12.; 2013 Display, Budapest, B29 Galéria / Szatyor bár; 2013 Building snitt # geometrikus terek, Budapest, 400 Bár; 2012 Artmarket, Budapest; 2012 Artplacc, Tihany; 2012 Három szoba, Mono Galéria; 2010 Best of Diploma, Budapest; 2009 Tetszés szerint, balatonboglári kápolnák; 2008 Urban experience, Holdudvar Galéria HONLAP www.artsite.hu; http://www.saatchiart.com/ZsoltVarga 96 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/c57e2e0f7c656c477aa0f38c5caba33e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2015 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2015/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2015 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a7421c688d0ce0a6008caab9175c48cd.pdf ef16ccde0cd17f5b766d606dc82d6f9b PDF Text Text �TARTALOM “kávéházi szegleten...” Ádám Tamás Üzenőfal / A vízöntő éve / Az lesz fontos / Naptej nélküli állomás / Tintahal és habroló Nagypál István Tőzegáfonya Vasi Ferenc Zoltán Kafka naplójából Stermeczky Zsolt Gábor the sweetest thing / házasság után Horváth Előd Benjámin Deepthroat Balogh Gergő Kicsit biedermeier Tatár Sándor Parád: fürdő Próza és vidéke Grendel Lajos Papp Dénes 3 8 9 10 12 13 14 Jaspers és Heidegger Hazatérés 18 23 “S mást tevél-e te?” / Madách 150 Kiss Judit Ágnes Éva belső monológja Szávai Attila Vér és levendula 26 28 Kutatóterület / A Nagy Háború 100 Wirágh András A háború az írás foglalatában (Balázs Béla: Lélek a háborúban) 44 Kutatóterület Tanos Márton Találkozási pontok N. Tóth Anikó Törvény – szöveg – olvasás (A Tóra és a Biblia értelmezése Mészöly Miklós Saulusában) 53 Zsilett-katarzis (Beszélgetés Németh Zoltánnal) 64 Találkozási pontok / Palócföld 60 Szászi Zoltán “Csempésztük az irodalmat – palócföldről a Palócföldbe Ardamica Ferenc a 60 éves Palócföldről 76 Kép-tér / Madách 150 Debreceni Boglárka Ami marad Pucher Bálint Barna Péter Csongrády Béla Évforduló Tarnóczi László Madách-kultuszretro (A Petőfi Irodalmi Múzeum Madách Retro – A Tragédia színei 1964/2014 című kiállításáról) 79 Tabukiállítás (Németh Zoltán: Kunstkamera) 83 “Magyarországon kívül tanultam meg igazán, hogy magyar vagyok” – Nemes Nagy Ágnes útinaplója 87 Tiszta tükör jó helyen 90 (Varga Mária: Válság és hagyomány) Aki festőkészletét adta Balázs Jánosnak 94 �A lapszámot Kovács Bodor Sándor alkotásaival és azok részleteivel illusztráltuk. A borító a Merre visz?, (2013) a Caen kikötője (2014) és a Reggeli minimál (2014) című fényképek felhasználásával készült. A 8. oldalon látható fotó Nagypál István versének illusztrációja, a 82. oldalon a PIM Madách Retro kiállításának enteriőrje szerepel (mindkét kép forrása az internet). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2014-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” ÁDÁM TAMÁS Üzenőfal Rendezem a csontokat az üzenőfalon. Leltározok, horpad a térdkalács. Naprakész a hiány, mustra csak, vetkezem. Ritkán találkozunk, sohasem. Az üzenőfalon csontokat rendezek. Elvitted a szögeket, mással is megesett. Tört csendrendelet, parafában jajduló kés lehetetett. Maradt tán a csontokon pár ujjlenyomat, temethetetlen bűnjelek. Fogsorod gipszmintázata puha még, alig rögzíthető tél, karcos bakelitlemez. Rendezem a csontokat az üzenőfalon. Néhány mezőt felégetek. Hajlik a gombostű. Ritkán találkozunk, sohasem. 3 �“kávéházi szegleten...” A vízöntő éve Már a gyermek is töpreng, gyengül a mérsékletesség, a víznek sincs fodra. Libikóka nélkül billegve, egy átmeneti korban. Emlékeink között nem találjuk a Paradicsomot, halott repülőtér terpeszkedik, sorvad. Meghúzzuk a tízparancsolatot. Élhetetlen helyeket sorsolunk a lottózóban, és orvlövészetre szakosodunk. Vízöntő idején beljebb toljuk a peremkerületeket. Már a gyermek is töpreng, gyengül a mérsékletesség, a víznek sincs fodra. Libikóka nélkül billegve, egy átmeneti korban. 4 �“kávéházi szegleten...” Az lesz fontos Szükségszerűek a fejünk fölötti, áramot hozó rácsok, amelyek könyörtelenül befogják a meggondolatlanul röpködő kopasz nyakú gatyás galambokat. Beszorult fejükből könyörögve néz a szem. Mi is nézünk. Dodzsemek sorakoznak a rajtvonalon, hangos lövésekre várnak. Beragad a nyár, működnek az ösztönök, kimentek már divatból holmi tompa patronok, vért lökő kötszerek. Süvítenek célirányos, éles lőszerek, és az lesz fontos, mi kezdetben alig volt lényeges; hogy a halálkanyarban dőlni kell. Kezdődhet az áramszedők szikráinak leltározása. Rákospalota, 2010. január 28. 5 �“kávéházi szegleten...” Naptej nélküli állomás Várom harminc éve halott apámat, láthatatlan vagyok. Hátrahőkölnek archaikus tehervonatok. A síneken halpikkelyek szilánkjai. Tékozló világ. Mindig lefele visznek a felüljáró lépcsői. Tejfehér pokol pihenőkkel. Rozsdás korlátokba kapaszkodom. Ledobható vagyok. Nincs reggel, este, és nincs nappal. Hiába bogozod kontyfésűvel a fehér varázsszőnyeg rojtjait. Áttetsző angyalok vétkeznek az árva padon, szárnyuk ég. Pusztulnak, hagyom. Elmozdult tükörkép szemben. Festhetetlen jövő. Feltételes megálló veszteseknek. Itt nem árulnak naptejet, túlélő készletet, érzelmeket. 6 �“kávéházi szegleten...” Tintahal és habroló Vérnarancs gördül az égre, megmarad. Kimerevített éhes száj feledi az ízeket. Új időkben új vacsora: tintahal és habroló. Kék vérrel írt édesen hamis történelem, kihasználatlan helyzetek. Alkonyt zabáló gladiátorok csörtéi a végeken. Mozgáskultúrába épített horgászverseny, jó fogás: tintahal és habroló. Tengerben puhuló séfek, visszaforduló anyahajók. Torkon akadt szálkák, felszolgálók sortüze. Holnapra hab, együtt alig kompatibilis. A tinta a tollból észrevétlen kiszökik. 7 �“kávéházi szegleten...” NAGYPÁL ISTVÁN Tőzegáfonya Windeby fiú Egy bokor alatt találtak rá, akár egy meddő tőzegáfonyára. A fiatal nőies testét mintha bronzba mártotta volna a föld. Szemére csúszott hajpántja takarja el, hogy megbámulja a halál. Haját nem pusztán a tőzegvágó miatt vesztette el: leborotválták. Ha fiú volt, ugyanaz várhatott rá, mint a házasságtörő lányokra? A tőzeg behálózza az alultáplált testét. Tekintete földtől lefele néz. Windeby beteggé, Tacitus meg— szégyenítetté tette: a németek pedig névtelenné. Inkább maradt volna meddő tőzegáfonya. 8 �“kávéházi szegleten...” VASI FERENC ZOLTÁN Kafka naplójából És lőn az élet mássá. Új elvet rendel hozzánk. Bűnünk az életünk lett. Fájdalmaink egészségesek. Az írást öncéllá kell tennünk, hogy mindent elfeledjünk, Mindent: Bűnünk! Életünk! 9 �“kávéházi szegleten...” STERMECZKY ZSOLT GÁBOR the sweetest thing egyszer azt mondtam neked, szeretek zavarba hozni másokat. az olyan édes dolog, össze lehet rajta nevetni. onnantól mindig ezt tartottam szem előtt, ha találkoztunk. pár héttel később már azt magyaráztam, hogy téged választalak, nem azt a másikat. aznap nem akartál zavarba jönni, így én kerültem. a romkocsmában, ahol ültünk, egy U2 válogatáslemez pörgött. visszatérő emlék: kínos mosolyokat váltva bólogatunk a legbugyutább dal ritmusára. veled együtt fogom elveszíteni a legédesebb dolgot. 10 �“kávéházi szegleten...” házasság után Pista Amerikában van. azt mondtam anyunak, hogy utánamegyek. mondhattam. Pista nem írt vagy fél éve, anyu meg helyettem gondol rá. mert én megőszülök, ha várok, anyunak meg már mindegy, csak a családot egyben lássa. nem hitte el, hogy elmegyek. mert én még soha nem szöktem el otthonról. van ez a másik férfi. titokban összeházasodtunk. ő tudja, vele vagyok, ha gyakorlaton van, tanul, alszik. és vele vagyok szombaton, amikor kimegyek Vácra. soha nem szöktem el otthonról. 11 �“kávéházi szegleten...” HORVÁTH ELŐD BENJÁMIN Deepthroat nekem az égvilágon nem fáj semmi és nem én vagyok az akire vártál amit te játszol azt én már ismerem csak nem beszélek róla de ha kell majd lenyomom a torkodon és tudom hogy szeretni fogod a telet is a szúrós jeget a robbanást a testben az égben mint egy meghurcolt vásznon a táj vihar utáni csendben visszasimul hozzám megindul az ősz a fű a fák és vasárnapra megint virágzás már megint kiöltöztél nekem újvilág ahogy fájsz kacsintasz ahogy ellöksz visszanézel és már megint reggel este szerelmes disszonanciáim feszülő húr ideg harisnya út meg a szokásos lejtmotívumok fel és alá a lélek sötétebb oldalán amikor beléd lát a kulcslyukon át az apád aki simogatott és felpofozott ahogy a tűz a víz előrenyomul hátrál pusztít és épít meghasonul helyreáll és a torokban a szív ahogy beáll a hanghalál és visszaöklendezi a gépfegyverek ropogását a lemetszett eleganciát a vérfarkasok bőrén a rózsakarcolást 12 �“kávéházi szegleten...” BALOGH GERGŐ Kicsit biedermeier Nem jut eszembe, így nem figyelmeztetlek, csak nézem, ahogy vállaid körül a hab öntörlésre készül. Egy aranycsapos szoba minden előkelőségével süllyed el a levendulaillatú hajnal, hajadba akad a fény hullám- és részecsketermészete, a tragédiák múlhatatlansága. Félek, hogy kővé meredve emelem fel kezeink a vízből, mikor értük nyúlok hiába, csendes őrülettel tépni el a felszín vékony hártyáját. Beletömődsz a közelmúltba, a víz utat keresve kerülget, örvénnyé lehámlott bőrdarabokként állunk azonosként egy szennyvíztelep klóros gőzében, elviszi nyomunk a lefolyó meredek csöndje. Ott összekoccanó molekulák visszhangzanak, múlt héten ejtettem be melléd a kötetet, azóta olvashatatlan. 13 �“kávéházi szegleten...” TATÁR SÁNDOR Parád: fürdő 〈 … by Paramount Pictures〉 Aki retteg a szabadságtól Nem fog rajtad: Ne parázz!(?) Nincs mit tenni – Ne’, póráz! A visszatartó tényező Ha ’z AIDS-től nem parázna, az lenne biz: kikapós! És még a libidót is!... Hány szépasszony fara vár, eltakarj’ a paraván. Már a spájzban van…! Csontkosara miért oly szűk vadul verő szivednek, hogy találgatnod kell, mi retteg még a kamrában is lidérces éjeken? Parasztkolbászba töltött félelem(?) 14 �“kávéházi szegleten...” Én aztán nem félelemből iszok! Csak legyünk túl, ajvé, hamar a kortyon! (Addig a víz kiver, úgy rette…) Csak mer’ fenemód kapar a torkom! Intelem & élelmiszerküldemény Ne bóklásszál arra, hol a földből nő a parabola! ∗ Aggódik, mit kap a postán? Parenyicát, paranyoskám!! Hiába fegyverkez’ A szorongás olyan, mint a haragos ’sten nyila: nem véd meg tőle tapinta’, se tőr, sem PARAszolvencia. Rossz döntés Míg más köpköd, harákol, te nem látsz a parától. Még rosszabb döntés Míg más élvez, harácsol, balga félszeg, parázol. 15 �“kávéházi szegleten...” Halmazatilag Van tebenned para tíz is − rosszabb, mint a paralízis! (Mellékvágány: zöldségek Maj(d)részeges Majré, légszomj – arra iszom! S lé lesz…, de nem paradicsom-. Spenotórius rettegő Semmit (s senkitől) se félek, csak a para(j)főzeléket.) Sorsfogságban Érzi: sorsa zagyva minta (csak bürök, nem palacsinta) jól el lett ez cseszerintve – régi, erős paradigma. A’ parafáról A parafa parát terem – ez okból nem barát nekem. Pezsgősdugó is lehetne termése, félszét levetve; padló vagy hangszigetelő, ha elhinné: hite erő, de ily álmok – Kalap, kabát, s „Csá!”; nem ontja, csak a parát: fogvacogást, izzadságot, hideglelést; izgalmárok 16 �“kávéházi szegleten...” kedvenc napi betevőjét, rettegésben legelőrébb tart, ki ezt a fát dézsmálja – farkast sejt, jaj, nem néz hátra. A fa elégedett lehet, senkit el még nem engedett üres kézzel, kalimpálni; hozama félelem, páni. Terem parát egész évben (tán ezt érti egészségen) − parájával nem fukarkod’; „csak az elején cudar koszt…” Nem kell kick-box, cukahara; a szüret’lő csupa para. A parafa parát terem, és a rinya galád elem! Intelem Nagy bakot lősz, nem parányit, hogyha a para irányít. Minden tudákosság fölösleges Minek is taglalja vita? A szorongás parazita! 17 �Próza és vidéke Jaspers és Heidegger GRENDEL LAJOS Nem hitte, hogy megéri ezt a napot, holott húsz évig másra sem tudott gondolni, mint erre a napra, amikor végre eljön az igazság órája, és lelepleződnek az álszentek, a kimérák és az ártatlan gonoszok, melyek, úgy látszik, mégiscsak kiszívták a vérét az utolsó cseppig, mert ekkor csak legyintett: túl későn van már. A holtakat úgysem lehet föltámasztani, az egykor még oly naiv és egyenes gerincű fiatalok pedig öregek lettek és gonoszok. Az időt nem lehet becsapni. 1968 tavaszán és nyarán azt hitték, hogy övék a világ. P. (nevezzük csak P-nek, úgysem változtat rajta senki sem és semmi sem, maradjon csak P.) friss diplomás volt, építészmérnök akart lenni, de fizika-kémián végzett, ő pedig valamivel idősebb volt, filozófiát végzett, és ott maradt a tanszéken mint tanársegéd. Nagyon jóban voltak, mondhatni barátok, bármilyen furcsán hangzik ez az egész a történtek után. „Húsz év után újra láttam, lefogyott, de a gőgjét nem vesztette el, pedig most már bukott ember volt – persze nagy nyugdíjjal, ahogy az lenni szokott a bársonyos (és nem véres) forradalmak után.” Megismert, de nem köszönt. Valahogy meg is értette: furcsa lett volna, ha köszön, mert, sajnos, nem lehetett a húsz évet megbocsátani, mert a húsz év nagy idő, és „én a pokolba kívántam őt”. Viszont 1968-ban majdnem barátok voltak, ha létezik olyan, mint barátság. Nem tudja. Sokat gondolkodott rajta az elmúlt években. Hogy voltaképpen a barátsággal csupán az „én”-t terjeszti ki, az ugyanolyan gesztus, mint az adomány vagy másfajta jótékonykodás, minden tőle 18 �Próza és vidéke függ és rajta múlik – magyarán: itt ugyanúgy ő az alfa és omega. Ha nem barátkozik, nem marad semmi, ha meg barátkozik, éppúgy nem marad semmi, mert a barátság kettejük dolga, és a másik éppúgy fölmondhatja, ahogy, például, ő is. Szóval összevissza járt az eszébe a barátság és a nembarátság gondolata, valószínűleg annak köszönhetően, hogy a barátságot annak idején komolyan vette, mint a hősiességet, vagy az életet és a halált. 1968 nyarán a Magas-Tátrában voltak P.-vel és egy-két cimborával, mert másképp nem tudja nevezni őket, mint cimborának. A barátságot P.-re tartogatta, és az az idő múlásával a cimboraságot kinőtte, mint a serdülő gyerek a ruháját és a cipőjét. Július végén az oroszok majdnem bejöttek, a Kriván mellett ücsörögtek, a tábortűz mintegy méter magasan égett s megvilágította P. arcát. Olyan sárgás-vöröses volt az arca, mint amikor a kínai dühbe gurul, és felelőtlen kijelentéseket tesz. – Én a puszta öklömmel megyek az orosz tankoknak – mondta, de nem volt plágium benne, inkább valami nagy elkeseredés. Ő hitt neki. És talán P. is komolyan gondolta, abban a pillanatban egészen komolyan, mint amikor a kínai dühbe gurul, aztán repkednek a fazekak és korsók és serpenyők. „Dehát változnak a dolgok, mert a dolgok természete a változás, és ezt még nem tudtam, hogy az örök igazság csak a mennyben létezik.” Másfél év telt el azóta. P. nem lett kövérebb, se soványabb, a haja sem lett göndörebb. Az úgynevezett négyek bandája vizsgáztatta őket állampolgári hűségből. Ez a négyek bandája nem azonos a kínaiak négyek bandájával, az csak jóval későbbi fejlemény, de a négyek bandájának nevezték az egyetemek rémségét, mivel négyen voltak, és ha az illető nem tagadta meg az egy évvel ezelőtti dubceki reformokat, búcsút mondhatott az egyetemi oktatásnak. Nos, ez a P. volt az egyike a négyek bandájának. Hogy száznyolcvan fokos fordulatot hajtott végre, az nem volt kétséges. A kihallgatásunkat megelőző este együtt voltak a La Palomában – ez egy éjszaka is nyitva tartó vendéglő a belvárosban, ott szoktak bableves mellett összeesküdni az állam friss ellenségei, akik ezelőtt három-négy évvel a csúcson voltak, és lakosztályt béreltek a Devinben és a Carltonban. A La Paloma jól jelezte a süllyedésüket – aztán már csak a negyedosztályú ivók maradtak a számukra. P., egy kicsit már ittasan, azt mondta: – Életed nagy lehetősége van itt. Ha elszalasztod, nem lesz még egy. Tudta, hogy mire gondol, és eleve kirázta a hideg tőle. – Én csak megmaradok filozófiatanárnak. Arra is szükség van. P., ha úgy tetszik, jóindulatú volt. Nemet intett a fejével, de úgy, hogy majd kiszakadt a nyaka a nembe. – Tévedsz. Hogyha most nem bánod meg „bűneidet”, soha többé nem leszel tanár. Ilyen időket élünk. Úgy ki leszel rúgva, hogy a lábad sem éri a földet... És az oroszok... Hát ők itt maradnak örökre. – Majd még hozzátette: – Új helyzet van. Teljesen új. És ez nagyon sokáig fog tartani. 19 �Próza és vidéke Júdás jól beszélt, mert magában ezentúl Júdásnak nevezte, mondhatni, nem a percnek beszélt, hanem a sötét örökkévalóságnak, igen, mondhatni a sötétségnek, mert valahogy éjjel is volt szeme, mint a macskáknak, és kitapintotta, egyébként nagyon tehetségesen, hogy őneki, a csaknem harminc éves fiatalembernek, hová kell állnia, ha meg akarja élni a boldog öregkort. Ráadásul ő még jól le is járatta magát. Másnap, az úgynevezett kihallgatáson, nekiment, mint majom az anyja valagának, holott tudhatta volna, hogy itt már eldőlt a játszma tegnap este. Azt mondta: – Nekimegyek az orosz tankoknak. Még hatvannyolcban. Nem emlékszel rá? Ezt te mondtad. P. piros lett, mint a kalocsai paprika, és hogy-hogy nem, egész vékony lett a hangja, mint egy gyereké. – Sosem mondtam ilyet – rikácsolta. – Valakivel összetévesztesz. – Hát persze – mondta ő. – Olyan idők voltak, amikor sok mindenki másképpen beszélt. A három további tagnak – nem jut eszébe a nevük – megmerevedett az arca, tudták jól, hogy miről beszél. Látásból ismerte valamennyit. Szolid pofák voltak, nem ártottak volna senkinek, még a hatvannyolcról is úgy gondolkodtak, mint a legtöbb ember. Csakhogy megváltozott a helyzet, és ő, meg néhány társa, nem akarták tudomásul venni. Nem, nem akartak ők többet, csak egy kicsi önkritikát. Szóval kirúgták az egyetemről, most már fel is út, meg le is út – minden út a pokolba vezet, ha nem vigyázunk magunkra. Szerencséje volt, az egyetemi könyvtárban helyezkedett el, mint afféle segédkönyvtáros, és az is maradt hosszú ideig. Nem dagadt a pénztárcája a bankóktól, de agglegény volt, a kevés fizetésből is megélt. Heideggert és Jasperset olvasta. Ők már újra tilosak voltak. Ezeket csak a nagymenőknek lehetett kikölcsönözni, de a nagymenők inkább Marxot és Lenint olvastak – ha egyáltalán olvastak. Szóval a Jasperset és a Heideggert belepte volna a por, ha ő nem olvassa el tizedszer is áhítattal. Mert különben semmi különös nem történt a városban. Eltelt húsz év, tovább nagyobbodott a város, új híd épült, fölépült Európa legcsúnyább és leghatalmasabb lakótelepe – szóval a város gazdagodott, de az emberek ugyanolyanok maradtak, mint száz vagy kétszáz évvel ezelőtt. Sokat gondolkozott azon, hogy az egzisztencia a cselekvéssel azonos, de nem azonos az Abszolútummal, viszont rá van utalva. S hogy az egzisztencia fogalmilag nem ismerhető meg, csupán átélhető vagy megvilágítható. Meg hogy a nyelvében egzisztál az ember, a nyelv üzenet a létről és az emberről. És vajon Isten létezik-e? Jó kérdések, el lehet szórakozni velük halálig. Hosszú időn át próbálta megfejteni a titkát P.-nek, mert a párttagkönyvcsere csak egy szédítő karrier kezdete volt. Hogyhogy nem leplezték le? Talán mindnyájan olyanok voltak? Persze tudta ő jól, hogy a karrier megmarad, a többi meg elszáll. Persze hogy mindnyájan olyanok voltak. Ez nem is 20 �Próza és vidéke olyan nyakatekert igazság. Tulajdonképpen ő volt az igazán nyakatekert, mert a büszkeség nem vitte rá az önkritikára. És, tulajdonképpen, hosszan is tartott ez a húsz év. Mikor a kommunizmus összeomlott, és P.-nek mennie kellett, no nem annyira, ahogy megérdemelte volna, egyszer, a vasútállomáson találkoztak. „Én Pestre utaztam, ő a Magas-Tátrába – de most már egyedül. Arra gondoltam, hogy előbb-utóbb mindenki egyedül marad a saját emlékeivel, bármennyire is kellemetlenek azok. Ő hosszan és kissé csodálkozva rám nézett, mint aki nem tudja, hogy ma van-e vagy csak a tegnap kísértései szabadultak el. Én is ránéztem. Körülbelül két méter választott el egymástól. Most itt az alkalom... Most megpofozhatom annak a húsz évnek minden terhével...” De hát túl késő volt, és azt a húsz évet nem hozza senki sem vissza. És odébbállt. Először a rendszerváltás után szabadnak érezte volna magát, de ez a szabadság nem volt olyan, amelyre számított. Nem is volt szabadság. Illetve volt is, de csupán egy pillanatra. Mert elszállt, mint a füst. Egy pillanat alatt elszállt. Talán mert túl későn érkezett, talán mert a lemondás erősebb fészket rakott beléje, mint azt gondolta volna. Talán mert, az igazat megvallva, semmi sem változott? Jöttek az egyetemisták már decemberben, és fölajánlották a filozófia tanszéken a filozófiatörténeti állást, de ezt ő visszautasította. Azt mondta: – Ha egyszer belépek az egyetem kapuján, örökre fogva tartanak az előadások. Én pedig, most már, szabad ember leszek. A diákok úgy néztek rá, mint egy hibbantra. Nem mondták, de a hallgatás is elárul valamit. Talán többet, mint a beszéd. Végül is az egyetemi könyvtárban kapott ismét állást, de sokkal előkelőbbet, mint hajdanán. „Szabadon kutathattam, nem volt előírva semmilyen szabály.” Életfogytiglan tartott, legalábbis azt mondták. Délután ment be, és este hét és nyolc között megvacsorázott. Utána visszament a könyvtárba, beült az első emeleti szobájába, és nem gyújtotta meg a villanyt. Várt, hogy jöjjenek. Nagy szoba volt, tele könyvekkel és mappákkal – 17. és 18. századi mappák voltak, kissé elsárgultak, de vitathatatlanul jó minőségűek. A szobájába beáramlott a fény, mivel a neon éppen az ablakába világított, és a könyvtárból is elolvashatta a nagy, latin betűs címeket. Mennyi cím? És ha az ember utánajár, ugyan minek? Először az árnyékok jöttek, hogy ne ismerjék fel őket, bár erre nagyon csekély volt az esély, mert németek voltak. De hát jobb félni, mint megijedni. A szobájában épp annyira világos volt, hogy megkülönböztesse kettőjüket. Az egyik magas, bajszos volt, mint a svábföldi földművelő, a másik egy kicsit pszichológus, egy kicsit filozófus. „A németeknek sosem volt humorérzékük – ez is látszott rajtuk, én pedig már jó ideje elveszítettem minden humorérzékemet.” A nyelv a lét hangja, ezt megjegyezte magának. Megelőzi az embert s a történelmi változásokban önálló életet folytat. 21 �Próza és vidéke Vajon ő is? Még megjön a humorérzékem..., gondolta vidáman. A magas bólintott, a másik pedig Istenben hitt, de nem fogadott el semmiféle vallási közösséget sem. Vagy rosszul mondja? – Ma megint csak sakkozni fogunk? – kérdezte a magasabbiktól. Ő bólintott. – És már megint vereséget szenvedek? – sóhajtotta. Ő fölhúzta a szemöldökét. – Hát lássuk, miből élünk – mondta csöndesen. Vagy csakis ő hallotta? De éjfélre azért minden alkalommal hazaért. Azért, hogy újra megismétlődjön a nagy találkozás, melyről senki, de senki nem tudott. 22 �Próza és vidéke Hazatérés PAPP DÉNES Amikor Drótos Sanyinak nem sikerült megkapaszkodnia a városban, úgy döntött, egy ideig visszaköltözik szüleihez vidékre. Egy csótányokkal bélelt albérletben lakott az egyik lakótelepen. Egyik este összecsomagolt, kiment a vasútállomásra, és váltott egy jegyet kelet felé. Az utolsó járatok egyikére szállt föl azon a hétvégén, egy teljesen üres vagonban foglalt helyet. Műbőr, farost lemez és alumínium vette körbe. Egy sor negyvenes izzó világított. Még mindig jobb, mint a neon, gondolta Sanyi. Az első megállónál négy fiatal szállt föl, két lány és két fiú, velük együtt utazott még az a két üveg pezsgő is, amelyet a fiúk végig ott tartottak kezükben, vagy valamelyikük szájánál. A lányok viháncoltak és letelepedtek a Sanyi mögötti bokszban, a fiúk követték őket. Trécseltek és nevetgéltek, Sanyi pedig örült és bosszankodott, irigykedve és gyűlölködve, de némán tanúskodott mások boldog pillanatai mellett, cinikusan és megvető módon nem csinált semmit, azon kívül, hogy az ablakra szögezte tekintetét. Kint alapvetően hideg téli éjszaka volt, konkrétan egy fekete négyzetet lehetett látni, de néha nem is oly távoli települések fényei bukkantak föl a semmiből, melyek első látásra rendszerint egy-egy kaotikus csillagkép benyomását keltették. Hirtelen sötét lett az egész vagonban, Sanyi mögött felsikítottak a lányok. A síneket kísérő töltésen láthatóvá vált a többi vasúti kocsi fénye és néhány ember árnyéka. A fiatalok izgatottan kuncogva átvonultak egy még működő világítású szerelvénybe. Sanyi örült, hogy újra egyedül marad, 23 �Próza és vidéke ráadásul tök sötétben. Történetesen pont ezek a körülmények passzoltak hangulatához. De nem tartott sokáig az idill. Három árny caflatott végig az üléssorok között. Már majdnem elvonultak, amikor az utolsó megfordult, mintha varázspálcával érintették volna meg a vállát. Sanyi nem látta a férfi szemét, de már biztosan tudta, hogy észrevették. Egy halk fütty, és már ott is volt mind a három. Egyik Sanyival szemben leült, a másik kettő, mint két szikla, elállták a boksz kijáratát az ablakkal szemben. Add már ide a telefonod, haver, anyámat akarom felhívni, hallotta a hangot szemből Sanyi. De okos legyél, hallod? Sajnálom anyádat, de nincsen telefonom, mondta Sanyi. No majd meglátjuk, mondta a szószóló, aztán felállt és egészen közel hajolt Sanyihoz, az orruk majdnem összeért, kezét a tarkójára szorította. Legyél okos, sziszegte, add ide azt a rohadt telefont! Akár hiszed, akár nem, nekem nincsen telefonom, mondta Sanyi, majd ő is fölállt, a két hústorony nem moccant, az egyik a folyosókat figyelte, a nagyobbik, akinek kopasz fején éppen visszaverődött egy néptelen állomás sárgás fénye, az eseményeket figyelte. Most ne mocorogj, szólt a notórius telefonáló, és szakszerű mozdulatokkal motozni kezdte Sanyit, aki úgy állt ott, mint egy felhúzott rugó. Amikor a bokájához ért, nagy volt a kísértés, hogy térdét föllendítve, karjait ellentétes irányba mozgatva fejbe rúgja a nem kívánt taperolót. De nem kellett sokáig számolgatni az erőviszonyokat ahhoz, hogy mégis mozdulatlan maradjon, de ez a mozdulatlanság most megalázó volt, kínos és szégyennel teli. Hova tetted, fiú, mormolta a kutakodó. Aztán fölegyenesedett és Sanyi táskáiban kezdett turkálni egyre hevesebben, az egyikből kirázta tartalmát, nagyrészt régi kazetták hullottak az ülésre és a padlóra, az angolszász progresszív zenétől a német újhullámon át egészen Bartókig. Hagyd abba, emelte föl a hangját Sanyi, semmi értelme, mondtam már, hogy nincsen semmiféle telefonom! Akkor adj pénzt, pénzed csak van, mondta emez, és mintha valami villant volna a kezében. Annyi pénzem van, ami egy buszjegyre elég, nem fogom odaadni, mondta Sanyi. Elég ebből, szólalt meg a kopasz, menjünk. A telefonmániás kinézett az ablakon, aztán még egyszer Sanyi arcába tolta a képét, hogy újra elmondhassa, okos legyél, megértetted? Aztán kipördült a bokszból, társával már elindultak az ajtók felé, hogyha megáll a vonat, leszálljanak. A kopasz Sanyi mellett maradt. Nem ismerem őket igazán, mondta, csak hozzájuk csapódtam ma estére. Nem akarok balhét, felfüggesztettben vagyok. A nagyszájúnak adhatok egy pofot, ha gondolod. Elvitték az egyik táskámat, mondta Sanyi. A szemem láttára. 24 �Próza és vidéke Mi volt benne? Egy cipő, és néhány törülköző. Akkor hagyd a francba, nem éri meg. A büdös mindenségit, mondta Sanyi. Te meg mit adott itt a jó fiút? Azzal összepakolta szétszórt holmiját, amelyeket jobban gyűlölt, mint valaha. Maradt egy hátizsákja, egy utazótáskája, és egy furcsa szerkezet, talán családi kempingeken használhatták régen, egy orosz csodamasina, amely rádió, magnó és tévé volt egyben. Te is itt szállsz le, kérdezte a kopasz. Segítek vinni a csomagjaidat. Sanyi értetlenül bámult az egykori ütlegektől hepehupás monstrum arcába. Nem kell, mondta. De, mondta amaz. Azzal megfogta az orosz szerkentyűt. Ez meg micsoda, kérdezte. Életemben nem láttam ehhez foghatót. Miközben leszálltak a vonatról, Sanyi még látta a táskáját messziről, a cipőre gondolt, azt szerette, Botond volt a márkaneve. Hogy mi, kérdezte, mert közben nem figyelt a kopaszra, aki idegesítően kedves és beszédes lett. Azt kérdeztem, mikor megy a buszod tovább? Addig leülhetnénk a váróban. Hogy mi, kérdezte újból Sanyi. Miért akarsz te leülni velem a váróban? Hogy ne legyen balhé, érted. Ezek ketten még itt vannak az állomáson. A váróban mindenki a szenes kályha köré csoportosult. Egy vénember éppen összepisálta magát részegen, senki sem figyelt rá. Néhány cigányasszony batyukkal, gyerekkel, hazatérő melósok sörökkel. Mennyiért adod ezt az izét, kérdezte a kopasz, miután leültek. Nem eladó, mondta Sanyi, miközben arra gondolt, hogy mennyire fárasztó az élet. Tudom, miért vagy velem, szólt. Azért vagy itt, hogy nehogy kedvem támadjon szólni itt valakinek a vonaton történtekről. Én csak nem akarok balhét. Te pedig majd szépen hazamész, és elfelejted ezt az egészet. Amikor felszállt a buszra, a gyári munkások már telelehelték az ablaküveget. A kopasz ragaszkodott hozzá, hogy segítsen feladni a csomagokat. Miután elindult a járat, hosszan integetett még az egyre távolodó megálló gyér fényű lámpája alól. Sanyi arra gondolt, hogy ezt már végképp nem kellett volna. 25 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 KISS JUDIT ÁGNES Éva belső monológja A mélység itt nem az én lábaimnál tátong, Ádám! Ne hidd, hogy nem tudom, most mire készülsz, vagy azt, hogy miért. Te persze azt hiszed, hogy nem emlékszem arra, mit tettél, s főleg mit velem. És jobb is volna elfelejteni. Mert voltam kurvád, hűtlen feleséged, kényszerű bálvány, gyűlölt bestia, de valójában kiűztél magadból, ahogy kettőnket Édenből az Isten. Én úgy akartam magamévá tenni az eszméidet, mint ahogy te engem, olyan mohó vággyal. Bár nem volt könnyű veled lobogni, veled lelkesedni, mert téged a kísértő csak kísért, de én magamban hordtam Lucifert, egyszerre lenni szellem és anyag, és kételkedni legmélyebb hitemben. Mindaz, miben bíztál, csak egy marék por, nem tartott meg. Most itt állsz összetörve, készen arra, hogy hazudhass nekem azért, hogy gyengének ne lássalak. 26 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” Most persze azt hiszed, nem értek semmit, vagy ostoba vagyok meghalni is. Nem tőlem elszakadva kellett volna végigálmodnod ezt a rémes álmot! Ha csak egyszer is rám hallgattál volna, más képek tűntek volna benne fel. Mert mikor bennem megdobbant az élet, megmutatta mindenről, mennyit ér. Tudomány? Forradalmak? Légypiszok. Csak az számít, ami Édenben is. A fák. A víz. A föld. Az állatok. Az illatok egy bokron, mely virágzik, A létezés, csak úgy, csak céltalan, Az ölelés, mi teremteni képes. Hiába próbálnám elmondani, nem értenéd. Te nem érzed, milyen csak ülni csöndben, s érezni, amint egy lény fejlődik csontról csontra bennem. 27 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 Vér és levendula SZÁVAI ATTILA Mielőtt megszületett, szülei megtettek mindent, hogy megpróbálják visszahozni a régi harmóniát. Édesapja, Ádám magas színvonalú képzettségének (vezető informatikus volt egy nemzetközi multicégnél), jó állásának köszönhetően kiváló körülmények között éltek. Édesanyja, Éva háztartásbeliként várta, hogy megszülessen ő, az első gyermekük, és teljes állású anyaként gondoskodjon az újszülöttről, a családról. A közös spirituális fejlődés útját választották. Életüket átjárták az ezoterikus tanok, a mindennapi jóga, a reggeli és esti meditáció, az egészséges táplálkozás, a tudatosság. A tudatlanságból, mely a társadalom nagy részének sajátja – amit Ádám néha, gyengébb pillanataiban csak nehezen tudott igazán higgadtan elfogadni –, minden eszközzel próbáltak feltörni. Nem kis tehetséggel. Ádám szent meggyőződése volt, hogy minél több valódi emberi értéket kell tulajdonolni. Azt hitték, azt remélték, szabadon élnek… * Kertvárosi övezet, autóval rövid idő alatt elérhető a belváros, de éppen kellő a távolság a csendesebb élethez – fiatal párok ideális városrésze. Az otthonos másfélszobás lakás kis méretei ellenére mégis tágasnak tűnik, világos, a nagyszoba egybenyitva a konyhával. A háttérből, a belváros felől épphogy érzékelhetően városi forgalom tompa zaja szüremlik. A fiatalos lakás falait közepes méretű, bekeretezett fotók díszítik, korábbi nyaralások, kirándulások helyszínei: Athén, Egyiptom, Róma, Prága, Párizs. Egyikük lelkes fotós lehet. A képeken hol boldogan mosolyognak, hol pedig a tájat 28 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” fürkészik komoly tekintettel. A fiatal pár frissen vásárolt lapraszerelt bútorral ügyködik a nappali közepén, Éva az összeszerelési útmutatót tanulmányozza. Ádám a bútor kicsomagolásával bajlódik, valamit mormog közben, nem érteni pontosan. Macska figyeli kettőjüket olyan fejtartással, mint aki éppen nagyobb összefüggésekben gondolkodik. A macska a férfi ötlete volt, mert mióta úgy alakult a világ, hogy saját kis lakásuk lehet, szüksége volt egy állatra, amely a függetlenség, az öntörvényűség leképezése az állatvilágban. Éva, mióta gyermeket vár, másként néz a macskára, Ádám egyelőre nem tud arról: hamarosan apa lesz. A háttérben kereskedelmi rádió szól. Nem lehetne eltekerni a rádiót, kérdi a férfi, hányok a kereskedelmi rádióktól, tudod te is. Hogyne tudnám, válaszolja a nő, miközben feláll, és a készülékhez indul, az anyám állította erre az állomásra, mikor pucolta az ablakokat. Sokkal világosabb lett a lakás, folytatja Éva, ha már egy betondzsungelben kell élnünk, legalább a természetes fény és a növények emlékeztessenek a természetre. Arra – sóhajt, álmodozik –, mikor az ember még saját testének mintegy meghosszabbításaként élte meg a természetet, a világot. Egységben azzal, drágám, hajol le kacéran a férfihoz, hosszú haja annak tarkóját csiklandozza. Most ez a kis lakás az otthonunk, feleli Ádám, nem az erdők és mezők, itt vagyunk ketten, szabadon, lesz majd családunk, dolgozhatunk. Szépen berendezhetjük az életünk, sokat utazhatunk, a világ csak arra vár, hogy felfedezzük. És felfedezzük benne önmagunkat. Teljességben élhetünk, ábrándozik Ádám is. A férfi felsóhajt. Az anyagi biztonságunknak köszönhetően szabadok vagyunk végre, mondja. Olyan álmokat valósíthatunk meg, amilyeneket csak akarunk, ami nekünk a legjobb. Itt az új, közös életünk, csak a mi döntéseink számítanak. A lakás a mi életünk leképezése is, ha odafigyelünk, mit hová helyezünk a szobákban, melyik szobát mire használjuk, teljesebb lehet az életünk. Ez nagyon szépen hangzik, Ádám, de… lép el két lépést Éva, majd kezeit összefonja maga előtt, van benne valami sértődöttség. Ádám, beszélnünk kellene a maszek munkáidról. Ne kezdd már megint, drágám, a maszek munkáimnak köszönhetően élünk ilyen színvonalon. Tudom, Ádám, de engem eléggé aggaszt, hogy a szakértelmedet számítógépes, mondjuk ki, bűncselekményekben és ipari kémkedésben éled ki, mondja szigorú hidegséggel Éva. Ez is ugyanolyan bűn, mint amiket az utcán követnek el. Annyi a különbség, hogy te ezt egy számítógép előtt, drága ingben, szép cipőben teszed. Éva, ne kezdd már megint, emeli meg hangját Ádám. Veszekedünk, veszekedünk, dugja be fejét a résnyire felejtett bejárati ajtón L úr, a házmester, ki nem maszekol manapság, ugye, kell is a kis mellékes, nemde, kedves Ádám úr? Fogja be a száját, és csukja be az ajtót, mordul Ádám, majd az ajtóhoz lép, hogy becsukja. Nem hallottam semmit, 29 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 gyermekem, húzódik sunyin vissza a házmester, pláne nem ipari kémkedést, azt aztán pláne nem. Van valami ördögi L úrban. * Így telnek a hetek, hónapok, Ádám és Éva csendesen él, a házmester gyanakszik, mint minden házmester, ha jómódú fiatal lakói vannak. Éva gömbölyödik, Ádám egyre fessebb (konditerembe jár újabban), L úr egyre púposabb. Két hónap múlva, mikor Éváék éppen Chopint hallgatnának jógázás utáni lazításként, valami, pontosabban valaki megzavarja őket. * A szomszédból hangos ütvefúrógép bőgése hallatszik. A házmester újabban folyton valami felújítást végez. Durva, de érdekes ember. Van valami különös humora. Épít, aztán újra bont. Sokszor, újra, és megint. Gyakran Ádámot kéri meg, adjon tanácsot, azt általában meg is fogadja, de néhány nap múlva rendre lebontja, visszabontja az ötletet. Nemrég napokig gondolkodott azon, mivel dobhatná fel a kibontott beépített szekrény helyét, kérdésére Ádám tetszetős kis polcot tervezett könyveknek, tárgyaknak, növényeknek. A polcot közösen elkészítették, majd a képviselő egy vasárnap délelőtt darabjaira szedte és elajándékozta a földszinti családnak, kiknek évek óta gondot okozott a fatüzelésű nagyszobai kályhába való téli fűtőanyag beszerzése. A visszabontások után órákig eltölti a mély elégedettség, ilyenkor szonetteket ír kedvenc házi hollójához. A nagyméretű kopott, barokkos kalickában gubbasztó állat közönnyel tűri ezt a figyelmességet, ahogy a felújításokat és a bontásokat is. Az éktelen zúgás hirtelen abbamarad, jól hallani, ahogy határozottan leteszik a padlóra a gépet. Ajtónyikorgás, lépcsőházi gyaloglás hangja, majd dörömbölés a bejárati ajtón. Ádám és Éva az ajtót nézik, a háttérben Chopin szól lágyan (Op.28 No. 15.: Desz-dúr „Esőcsepp” prelűd), levendulaillatú füstölő érződik lágyan. Nyílik az ajtó, kopogás, csengetés nem előzi meg a belépést. Munkaruhás, tömzsi alak lép be, maga elé tartott partvisnyéllel: L úr az. Éva mosolyogva, tréfásan felemeli mindkét kezét, mint akire fegyvert fognak. Jó helyen jár L úr, mondja, közben befelé invitálja, erre a lakásra is ráfér a takarítás. Az öreg kézmozdulattal elvágja a lelkes Éva további mondatait, jelezve, hogy semmi vicces nincs a helyzetben. Nem lehet tudni, mikor tréfál, mikor véresen komoly az öreg. L úr, szólítja meg kacsintva Ádám a köpcös öreget, úgy tartja azt a fanyelet, mint aki azzal született, szinte tehetség van abban, ahogy tartja, remélem lapátot is hozott. Tehetség, morogja az öreg, mit tudnak maguk a tehetségről. Mit gondolnak, miért laknak éppen itt, éppen ebben a lakásban, hhja, tehetség, 30 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” zúgolódik az öreg. Igenis, tehetség, száll harcba Ádám, másfélszobás tehermentes lakás, jól fizető állás, szép tervek az életre, jól élünk, tiszta célokkal, sokat sportolunk, banki befektetéseink is csak a nyugalomra adnak okot. Éva közelebb lép Ádámhoz, büszke a férfira. L úr szeme megakad Éván, és arra gondol: egy nőt az tesz igazán széppé, ha büszke lehet a párjára. L úrnak van valami hobbija, kérdi Éva, próbál nyitni a házmester felé, biztos van valami, mosolyog kedvesen, amiben igazán tehetséges. L úr a partvisnyélre támaszkodik, majd Ádámra néz, kissé lekezelően. Maga szerint, fiam, mert tulajdona van, attól jobb ember, kérdezi. Mondok magának valamit. Az öreg testsúlyát a bal lábáról a jobbra helyezi át, úgy folytatja. A tulajdonhoz való merev kötődés a félelem jele. Ádám, maga valójában retteg abban a szép világban, amiben él. Ne ugrasson már, na ne röhögtessen, fordul ki a beszélgetésből Ádám, a nappaliba indul. A szoba közepén megáll, karjait széttárva mutat körbe. Egy álom megvalósulását láthatja, tisztelt L úr. Nézzen csak körbe. Nézzen körbe, és gondoljon arra, hogy a városban mennyi lehet az olyan fiatal pár, akinek saját, tehermentes lakása, autója van. Nekünk ez volt a célunk, és lám, megvalósítottuk, szabadon, a saját szabad akaratunkból. Szabad akarat, nevet fel L úr. Mit tud maga, fiam, a szabad akaratról. Az öreg a fejét vakarja, majd rövid gondolkodás után mélyen Ádám szemébe néz, úgy folytatja: szabad maga valójában Ádám? Azt mondom, nézzen körül maga is, nézzen körül, és lássa meg a valóságot. Szabadság-e az, kérdem, hogy az életét át- és átjárja az ezernyi társadalmi norma, a milliónyi törvény és morális elvárás? Hogy írott és íratlan szabályok írják elő, mit, hogyan cselekedjen, mi a követendő, mi a helyes. Nem beszélve arról, hogy ha nem tartja be a játékszabályokat, büntetésre számíthat. Nem valamiféle kényszer-e, ami a normák érvényesülését biztosítja? Valójában nem rabszolgaként él-e, Ádám? Többek közt éppen a tulajdonlás rabszolgájaként? Ez itt a viszonylagosság világa, a polaritás birodalma, a hidegé és melegé, a fent és lent, a fekete és fehér, a jó és rossz birodalma. Ádám, és ne feledje, honnan jött, honnan jöttek Évával. Nagyot sóhajt a házmester. Tehetség, teszi fel a kérdést az öreg a laminált padlóra nézve, inkább csak magának, halkan. Aztán, mintha csak a padló mintáiból olvasná ki, folytatja: Igen, van a tehetség, mint lehetőség. Ha ezt valaki, nem félreértelmezve, felismeri önmagában, jön a melós rész, fiam, karbantartani azt, áldozatokkal ápolni, kifejezni vele valami köznapiságon felülit. Rájönni, hogy az áldozatok, tehát a köznapi létezésből kiragadott idők valójában eszközök és lehetőségek, kapuk… L úr újra Ádám szemébe néz. Igen, és van az ősi igény, jó embernek lenni ezen eszközökkel, vagy ezek által, mondja határozottan. De a legnehezebb: mindeközben embernek maradni… egy beszabályozott embernek. Milyen élet az ilyen, Éva, mondja meg, kérem. A nőhöz lép, letérdel előtte, óvatosan a nő méhének irányába 31 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 indítja remegő kezét, de mielőtt még hozzáérne, visszarántja, mintha megégette volna. Nem bűn-e ilyen világra szülni gyermeket, suttogja. Rabszolgát szülni, mondja végül. Néhány másodpercig némán nézik egymást, majd L úr feláll, leporolja térdét, ő töri meg a csendet. Kérhetek önöktől egy műanyag vödröt a takarításhoz? * Több mint harminc év telt el. Ádám, hogy fenntartsa anyagi jólétüket, számítástechnikai tudását kamatoztatva újra és újra a bűn útjára lép. Ipari kémkedés, adatlopás, hackerkedés miatt több ízben kerül hosszabbrövidebb időre börtönbe. Fiát, Tamást szinte alig látja. Éva egyedül neveli fel a gyermeket, drága iskolákba járatja, végül orvos lesz a fiúból. Profi szakember, de mégis csak egy ember, aki keresi önmagát. * Tamás a nappaliban áll és emlékezik. Közben az ablakon át az utcát seprő nőt nézi, ahogy az monoton ritmusban, rituálészerűen tisztítja az utcarészt. A 30 éves orvos szereti nézni az éjjeli várost. Nemrég költözött a szerény és gusztusosan, jó ízléssel berendezett lakásba, hamar megszokta azt. A falakon képek szüleiről, Éváról és Ádámról, valamint néhány távoli város fotója: Athén, Egyiptom, Róma, Prága, Párizs. A lakásban az előző lakók szokásainak, és maguknak az embereknek a múltbeli illatát lassan felváltotta, kitöltötte a saját életének, szokásainak illata. És a szinte családi hagyományként használt levendulaillatú füstölő. Ádám és Éva büszkék sikeres fiukra, noha kicsit szégyellik, hogy nem tudtak mintaként megfelelő családmodellt mutatni a fiatal férfinak. Így Tamás azt se láthatta, hogyan működik belülről egy normális emberi kapcsolat. Ebből fakad, hogy ő sem tudott kialakítani hosszabb távon komoly kapcsolatokat. Volt több gyors lefolyású fellángolása különböző lányok iránt, de rendszerint minden kapcsolata a hétköznapok rutinszerűségébe, azok szürke áradásába fulladt. A vitahelyzetekkel nem tudott mit kezdeni, a konfliktusokat nem tudta feloldani, egyáltalán: nem tudott mit kezdeni egy sértődött nővel. A sors ráadásul volt olyan kegyes hozzá, hogy legtöbbször igen sértődékeny nőkkel ajándékozta meg. Kapcsolatai rendszerint néhány hétig égtek a kellő hőfokon, aztán a hétköznapi hatalmi viták szintjére süllyedtek. Főzőműsort nézzenek vagy természetfilmet. Két- vagy háromrétegű vécépapírt használjanak. Puding vagy palacsinta. Chopin vagy Beethoven (általában Chopin, mert ebben Tamás nem nagyon engedett). A közös élet hosszútávon egyik esetben sem ment Tamásnak. Gyengébb 32 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” pillanataiban kicsit a szüleire is fogta ezt. Amolyan kényelmetlen, hozott anyagnak gondolta, amit fel kellene dolgozni. De sajnálta rá az időt és a pénzt is, hogy szakemberhez járjon, aki helyre tenné benne a gyerekkor ilyen láthatatlan (de jól érezhető) problémáit. Nem beszélve arról, hogy a büszkeség miatt sem fordult segítségért, nehogy már a fiatal orvos szorulna éppen segítségre. Kapcsolatai elején rendszerint azzal ütötte el a témát, hogy nem volt könnyű gyerekkora, ezzel részéről kész is, tovább terelte a beszélgetést. A további kíváncsiskodás, amellett, hogy őt magát idegesítette, a fiatal nők szemében érdekessé, titokzatossá tette, akik ilyenkor általában valami érzelmes sztorit sejtettek a háttérben egy szegény, megbántott és magára hagyott kisfiúról, akit elhagytak a szülei. A valóság persze egészen más. Édesapja, Ádám börtönbe került, több részletben ezidáig mintegy tizenkét évet töltött már rácsok közt. Tamás gyerekkori életében természetes velejáró volt, hogy apja börtönben ül. Mikor Évával havonta kétszer elmentek beszélőre, nem a megtört embert látta apjában, hanem az embert, akin beteljesedett a sorsa. Olyannyira, hogy miután többször szabadult, az apja gyakorlatilag (tudat alatt) mindent elkövetett, hogy újra a rácsok közé kerülhessen pár hónapra. A kétheti beszélgetéseken ilyenkor úgy mondta fiának, hogy látod, megint itt vagyok, mint aki nem egészen tehet róla, és végül is biztonságban érzi magát a rácsok között. Érthető módon Tamás a kezdődő kapcsolataiban sose emlegette apját, aki többet van börtönben, mint otthon. Pedig alapjában véve apás természetű gyerek, tudat alatt mintaként tekintett mindenre, amit az apja adott, mutatott, viselkedésével tanított neki. Sőt, voltak korszakok gyerekkorában, mikor kicsit büszke is volt arra, hogy apja börtönviselt. Ez a tény a tizenéves srácot egyféle bűverővel ruházta fel kortársai körében, főleg konfliktushelyzetekben. De a lányoknak nem lehetett ezzel imponálni. Kifejezetten kevés lány tudta csak a titkot. Egyikük volt Zsófi, de mivel a lány pontos elemzése Tamás apjáról, annak lelki sérüléseiről csak felbosszantotta a fiút, ez is csak ürügy volt, hogy elhagyhassa a fiatal bölcsészlányt. Tamás mélyen, legbelül mindig is úgy gondolt apjára, Ádámra, mint mágikus, misztikus személyre, aki noha elkövet olykor apró hibákat, feltöri egy bank vagy egy konkurens cég számítógépes rendszerét, lopott bankkártyákról emel le pénzeket, de alapjában véve félisteni magasságokban lebeg. Apa, akire fel lehet nézni. Tamás valahol egészen mélyen magában azt képzelte apjáról, hogy olyan ember, aki magasan a társadalmi szabályok és egyezségek felett lebeg, és olyan félisteni tettei vannak például, mint ő maga, azaz Tamás létrehozása. De a fiatal orvos azt sem zárja ki, hogy apja titokban olyan dolgokon töri a félisteni fejét, amik meghatározóak az emberiség fejlődésével kapcsolatban, új politikai nézeten, esetleg új valláson. És ezért végül is nem lehet haragudni rá, ha békét, nyugalmat akar, 33 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 és olykor félrevonul pár hónapra, vagy pár évre egy csendesebb helyre. Tamás most az éjjeli várost nézi és emlékezik. A kezdetektől, az első egyetemi évtől szerette szakmáját, szerette, ahogy kiderült számára, miként működik az emberi szervezet. Egy betegségben szakmai kihívást érzett, amit le kell győzni, és nem feltétlenül azt, hogy a betegség egy emberhez tartozik, akit meg kell gyógyítani. Ez néhány év alatt megszállottá tette. Igazi profivá a szakmában. Nemsokára egyre több irigye akadt. És persze egyre több pártolója, segítője, és egyre inkább előtűntek a jövőből azok a lépcsőfokok, melyek a karrierben történő felfelé haladást jelentették. Ez persze imponált a fiatal nőknek is. Főleg, hogy Tamás sportos külsejű harmincas volt. Valahányszor új szerelembe esett, Tamás elvarázsolódott, valósággal megbabonázta a mámor. Rabjává vált a szerelem eufóriájának. Ilyenkor azt érezte, nemcsak az éppen aktuális nővel él szerelemben, harmóniában, örömben, de az egész univerzummal. Ezeket így, mint univerzum, harmónia, szüleitől hallotta gyakran, főleg Évától. Ezekben a hetekben, a szerelem heteiben Tamást mintha beoltották volna valami különleges doppingszerrel, munkájában túlszárnyalt mindenkit, hatványozódott segítőkészsége, kedélye, szellemessége, jósága. Ha kiment a folyópartra, szinte saját testeként érezte a lassan hömpölygő tömeget, szerette a folyót, nemcsak szépérzékével, hanem szerelemmel érezte. De nem csak a víztömeget. Egészen pontosan érezte a vidék, a város domborzatát, a táj tömegét, a gravitációt, ami évezredek óta ugyanabban a mederben hat a folyóra. Szerelemmel érezte a város monoton zaját. Szerelmes volt az idő fátyla mögött rejlő időtlenségbe. Szerelmes volt abba, hogy szerelmes. De persze ez az állapot nem tartott örökké. Amint elmúlt ez az eufória, amint a hétköznapok szintjére silányult az aktuális kapcsolata, mihamarabb szabadulni akart a szerencsétlen áldozattól. Úgy érezte, van valami óriási űr, egy gigantikus hiány az életében, amit csak a szerelem tölthet be, annak is a legélénkebb, legintenzívebb, legforróbb változata. Éppen ezért elhatározta: mindent tudni akar a szerelemről. Tudni akarta, hogyan zajlik le a szervezetben, mi váltja ki, egészen pontosan, az utolsó részletig meg akarta ismerni a szerelmet, mint tudós a választ a világ egy nagy rejtélyére. Ám ehhez egyedül kellett maradnia a kérdéseivel. Mert van az az elmélete, hogy az igazi kérdéseket akkor halljuk meg, ha csendben maradunk. És ebbe nem fér bele, ha valaki állandóan körülötte van, vagy ha nem, akkor bármikor feljöhet hozzá, telefonálhat, ráírhat a neten. Nem tudta, nem akarta tovább húzni a dolgot. Elhatározta, kideríti, mi babonázza meg az embereket, mikor szerelmesek. Kézzelfoghatóvá akarta tenni, és annak minden pozitív tapasztalatát az emberiség szolgálatába állítani. Az elhatározást napról napra nevelte fel magában, napról napra megszállottja lett a kérdésnek, az űrnek, ami a kérdés mögött tátongott. Mi is a szerelem? Mint egy örvény, aminek nem tudott, de végeredményben nem is akart ellenállni. 34 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” Zsófival nem a megszokott módon szakított. Egy reggel felment hozzá a lány, hogy megnézze, hogy van Tamás. Az ilyen megnézések sok esetben heves szeretkezésekben végződtek. Ám az utolsó ilyen alkalommal, mikor a szokásos tréfás morzejeleket ütögette a lány a bejárati ajtón, valahogy más volt minden. Tamás nem engedte be az addig jókedvű Zsófit. Résnyire nyitotta csak az ajtót, mint aki fél valamitől, a láncos belső riglit sem akasztotta ki. A vékony lánc úgy hintázott előre-hátra az egymásra meredő alakok közt, mint aki nem tudja eldönteni, kinek szurkoljon, Tamásnak, vagy Zsófinak. A fiatal lány először idétlen tréfának vélte a résnyire tárt ajtót. Mosolya csak akkor konyult le, mikor észrevette, hogy Tamás nem viccel. Jól ismerte ahhoz a fiatal orvost, hogy vegye a félreérthetetlen jeleit a mosolytalan, rideg tartózkodásnak, a hideg közönynek, amivel ajtót nyitott neki Tamás. Zsófi kicsit megijedt ettől a kifejezéstelen arctól, nem látta még ilyennek valamikori szerelmét. Nem akarom, hogy ide gyere. Soha többet, mondta hangsúlytalanul Tamás. Nem akarom, hogy hívj, és ne is írj. Egyelőre nem akarom, hogy a jövőben közünk legyen egymáshoz. Ha kell, majd jelentkezem. Nem értelek, eddig semmi bajod nem volt, értetlenkedett Zsófi. Semmi bajom, lobbant fel Tamás. Az a bajom, tudod, hogy már nem szeretjük egymást úgy, mint az elején. Mikor ezer fokon égtünk. Az a bajom, hogy nem tudom, hova tűnik a szerelem. Akárkivel jövök össze, mindig ugyanaz a vége. Hogy elmúlik. Egyik percben még lobog, aztán vége. És megint, megint és megint, hogy csak könyörgök és kínlódok az üres estében. Könyörgök Istennek, Ördögnek, hogy fedjék fel a titkot, amit évezredek óta keres az emberiség. De itt vagyok neked, szólt békítőleg a lány, itt vagyok, mint ember, mint barát. A barátságunk sokkal mélyebb, mint akárkivel, közeledett Zsófi. Barátság?! Nem… a szerelem sokkal nagyobb érzelmi élmény. Ezt kellene valahogy megfejteni. Aztán élni benne, mindörökké, mondta megigézve a fiatal orvos. Tomi, jól vagy? Mi van veled? Tamás nekidőlt fél vállal az ajtófélfának, mielőtt nyugodt hangon folytatta. Mint aki elhatározott valamit, amiből sose fog engedni. Nem akarok barátokat, Zsófi. Valahogy azt érzem, hogy a legemberibb, legigazabb kapcsolat két ember között, az csak a szerelem lehet. Csak túl illékony ez az élmény. Egyelőre. Jó hideg ez a lépcsőház, próbálkozott a lány, de Tamás nem vett róla tudomást, átlátott ezen a megjegyzésen. Én is ilyesmit érzek mostanában, folytatta a férfi, hogy kihűlök az időből. Miközben mi más lehet az igazi emberi cél, igazi emberi sors és végzet: megélni a színtiszta szerelmet, minden teljességével. És, tudod, azt érzem, minél távolabb vagyok a szerelem élményétől, annál távolabb vagyok saját magamtól. Kell valami helye legyen az emberi testben, ahol elkezdődik a 35 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 folyamat. Ahonnan indul. Gondolom, a szívben, szólt közbe Zsófi, miközben kézdörzsölve toporgott az ajtóban. Igen, ez a legvalószínűbb, persze, de azon belül hol? Meg kellene keresni azt a helyet, ahol elkezdődik az emberi lét ünnepe. És ha tudnánk, hol játszódik le konkrétan, a szív melyik területén, talán valahogy mesterséges módon stimulálni lehetne a szív adott részét, ami újra kiválthatná, mi több, folyamatos élménnyé tehetné a szerelem érzését. Tamás egyre inkább belelendült a témába. Gondolj bele, egy életen át szerelmesnek lenni egy másik emberbe, magadba, aztán a világba, az egész mindenségbe. Nem lenne több harag és háború. Megszűnnének a pszichikai harcok. És miután a Földet is szerelemmel laknánk, nem vétenénk többet az ökoszisztéma ellen sem. Mindig is idealista voltál, felelte Zsófi, miközben összefonta karjait maga előtt. Hát, ezért se voltunk sokáig együtt, mondta lemondással hangjában Tamás. Nem ezért nem voltunk, de nem lenne jobb, ha bent folytatnánk? Nem szeretném. Tudod, elkezdtem dolgozni ezen a szerelemügyön, kicsit szét van a lakás. Mit kezdtél dolgozni, erőszakoskodott a lány. Az eddigi arasznyi rést Tamás védekezően összehúzta néhány centisre, úgy mondta, hogy ha kell, majd jelentkezik, azzal becsukta az ajtót, a lépcsőn lefelé gyalogló karcsú alak után kettőt kattant a zár. Zsófi másnap visszajött pár holmijáért, persze hamar veszekedés lett a vége, mikor a szerelemtéma újra feljött… És ha tudod, ha majd megtudod, hogy mi a szerelem, meg hogy honnan indul? He? Akkor mi lesz, lökte mellkason a férfit dühödten Zsófi. Akkor végre beteljesedik a végzetem, a sorskönyvem, ha így tetszik. Végre kiteljesedik minden álmom, válaszolta egyet hátralépve Tamás. Hogy börtönbe kerülj. Ez az álmod, fejezte be ingerülten a lány, majd elhallgattak. Néhány pillanat csend után szólalt meg ismét Zsófi. A sorskönyved. Tamás, a te sorskönyved szerintem nem csak ebből áll, hogy szolgálod a környezeted, vagy ha úgy tetszik, az emberiséget. Sokat gondolkodtam a szüleiden, Tamás. És van valami. Mi van a szüleimmel, milyen börtön, kérdezte értetlenkedve, kíváncsian a férfi. Hát hogy, tudod, mindannyian egy gyerekkorban készült sorskönyvet élünk. Mi magunk írtuk, ha így tetszik, az első néhány évünkben. És ebben az egyik alapvető összetevő a szülői programozás. Hogy mit tartsunk szépnek, mit jónak, mitől, hogyan és mennyire kell féljünk, mire hogyan reagáljunk, mit hogyan érjünk el, hogyan manipulálhatjuk a másik embert saját érdekeink szerint. Mindezt szüleinktől tanuljuk. Na, most kíváncsivá tettél, fonta össze mellkasa előtt karjait Tamás. Sose bírtam, mikor okosabb, tisztább, egyszerűbb módon láttad a dolgokat, pláne, hogy ezeket ki is fejtetted. Sose tetszett ez, és haragudtam is rád ezért, mondta Tamás. Szerintem, szólt a lány, ez is a szülői programozásod része. Hogy ha valaki bizonyos dolgokban több nálad, akkor rá haragszol. 36 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” Miközben valójában nem rá haragszol, hanem az adott személyhez, vagy helyzethez kapcsolódó érzéseidre. Szerinted. Miért vagy ebben annyira biztos, kérdezte fölényeskedve a férfi. Ismerlek. Jobban, mint te saját magad, így Zsófi. Egyik részről, édesanyádtól azt kaptad, hogy szolgáld az embereket, ezért lettél orvos, és ezért töröd a fejed gyerekkorod óta olyan találmányokon, újításokon, amik előbbre vihetik az embereket, a fejlődésüket. A másik, amit hordasz magadban, apai részről viszont az, hogy az se baj, ha vétesz bizonyos szabályok ellen, ha ezek éppen útjukban állnak nagyra törő vágyaidnak. Ez a te apai programod, bizonygatta a lány. Zsófi, tudod te is, számos példa van a történelemben, hogy át kellett lépni bizonyos határokat, korlátokat, ha úgy tetszik, hogy közelebb kerüljünk mérföldköveknek számító tudományos, orvosi, vagy éppen vallási igazságokhoz. De hagyjuk ezt. Nem is értem, miért beszélünk erről. Menj el, kérlek. Csak segíteni akartam, így Zsófi. Tudom, felelte Tamás, miközben elindult a bejárati ajtó felé, hogy kikísérje a lányt. Te mindenkin segíteni akarsz, mintha veled minden rendben lenne, lépték át a küszöböt. Igen, ez meg az én, ha úgy tetszik: sorskönyvem, vágott vissza gúnyolódva Zsófi. Felhívsz majd, kérdezte a lépcsőházban visszafordulva a lány. Ha kell, mindenképpen, bólintott Tamás. Még hallani lehetett, ahogy a lány könnyed léptekkel megindul a földszint felé, a lassan halkuló léptek zaja egy ideig még ott visszahangzott Tamás fejében, aztán úgy döntött (mint mindig, mikor nehezen viselte a jelen pillanatot), feltesz egy Chopin-lemezt és füstölőt gyújt. Ez az aktus, a finom, zongorán előadott etűdök és a levendulaillatú füstölő mintegy terápiás gyakorlattá alakult az évek során. Szüleitől tanulta ezt: Évától és Ádámtól. Mint minden, életében meghatározó hatással bíró művészeti élmény, Chopin zenéje is véletlenszerűen lépett életébe. Már persze ha vannak véletlenek. Nem akarta ezt soha végiggondolni, mert mindjárt Zsófi jutott eszébe, aki sokszor és sokat beszélt neki a véletlenek szabályszerűségeiről, a véletlenek mögötti üzenetekről, a módszerekről, miként lehet ezeket értelmezni, egyáltalán észrevenni és integrálni saját életünkbe. Tamás földhözragadtabb volt ennél. Valami filmben hallotta először a lengyel zeneszerző valamely könnyen megjegyezhető, fülbemászó dallamát. A letisztultság, az egyszerűség, a könnyedség és a zenei zsenialitás hamar elvarázsolta. Évek óta, ha behunyt szemmel Chopint hallgatott, az emberi vérre gondolt, ami mást is szállít, nem csak azokat a biológiailag fontos és kevésbé fontos anyagokat, amiket a szakkönyvek írnak. Hanem magát az emberi szenvedélyt is, az örömöt, a szeretetet, az indulatot, az irigységet, a bánatot. A félelmet. Mikor Chopint hallgatta, Tamás mindezeket az érzelmeket egyszerre tapasztalta, egyszerre élte át. Ezekben a pillanatokban érezte leginkább, legteljesebben, hogy ember. 37 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 Tamásnak most eszébe jut, miközben az ablaknál áll és az éjjeli utcát fürkészi, hogy a komolyzenéhez fűződő szenvedélyét nem sokan értették a környezetében, nem sokan értékelték. Akik igen, azok általában egészen közeli, bizalmi kapcsolatban álltak Tamással. Közülük is két személy volt igazán lelki partner a komolyzenében: Balázs, a gyerekkori barát, aki időközben nyomozóként kezdett dolgozni, és Gábor, aki egyetemi osztálytársa volt Tamásnak, csak később valamiért a boncnoki munkában talált kihívást. Tamáshoz hasonlóan Gábor is egyedül élt, két alkalmi barátnő között. Vele egyszerűbb volt szervezkedni, csak egy telefonhívás, és aznap, vagy másnap este rendszerint már egy bárpult mellett ültek, hogy megbeszéljék a közelmúltban történteket, munka, barátnők, zene. Így történt ez azon a szerdán is. Tamás napközben felhívta Gábort, hogy lenne-e kedve este meginni valamit a Szürke Angyalban. Gábor este kilencet javasolt, mivel másnap szabadságon volt. Ez kapóra jött, mivel Tamásnak is szabad volt a péntekje, belefért egy hosszabb éjszakázás. A hasonló esti programok azt jelentették általában, hogy 11-ig megbeszélték a komolyabb dolgokat, aztán teletömték a zenegépet a saját kedvenc dalaikkal, és a bárban található egyetemista lányok kedvenc dalaival, hogy hajnal egyig táncoljanak és igyanak velük. Az egyetemista lányoknak imponált, hogy két doktorral bulizhatnak, főleg, hogy a két fiatal orvos fizetett mindent, ételt, italt, zenegépet, a pizza-futárt, a taxit. Az ilyen esték után hajnalban Tamás csak ritkán aludt egyedül, csak akkor, ha egyedül akart aludni. Mindig akadt egy kissé spicces lány, akit hazavitt. Ám azon az estén nem érdekelték a lányok. Gábornak fel is tűnt, hogy Tamás egyik pohár vörösbort issza a másik után. Mi ez a tempó, mester, kérdezte tréfásan Gábor. Megint Zsófi? Zavartnak tűnsz, hajolt közelebb hunyorogva. Tamás körbenézett. Nem, nyugi, szólt újra. De van valami. Beszélnünk kellene, húzta közelebb a széket Tamás, majd mélyen a boncnok szemébe nézett. Szóval, mikor feldolgoztok egy holttestet, van valami leltár utána? Van valami nyoma annak, hogy melyik szerveket szedted ki, melyikeket nem? És mi történik, ha valami kikerül? Mi lesz a sorsa, kérdezte Tamás. Muszáj dolgoznunk ma este, kérdezte, miközben letette poharát a fiatal boncnok. Ez most más, ezt most komoly. Mi szükséges ahhoz, hogy kihozz valami szervet, és ne maradjon nyoma, hogy kevesebb az elhunyt, mondjuk egy szívvel, kérdezte komoly tekintettel Tamás. Hát, öcsém, rendesen be vagy zizzenve, milyen hülyeségen töröd a fejed, értetlenkedett Gábor. Tamás nem kerülgette tovább a témát, nagy levegőt vett. Kellene egy szív, nyögte ki végül, egy emberi szív. Hülye, hárított a boncnok. De tényleg, komolyan kellene egy szív, erősködött Tamás, majd belekortyolt a pohár félszáraz vörösborba. Mit kezdenél te egy emberi szívvel? Egy, nevezzük így, kísérlethez kellene. Egy tudományos kísérlethez, így Tamás. De nem 38 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” mondhatok többet erről. Ha nem segítesz, elfogadom, keresek mást. Ha mégis, akkor nagyon bizalmasan kell kezelned ezt a beszélgetést. Senkinek nem mondhatsz róla semmit. Igazából csak rád számítok, nem bíznék meg másban, de a te döntésed. Tudod, szenvedett Gábor, hogy nem hagynám cserben azt, akit gyerekkorom óta ismerek. Haver, tök kínos, de most mit csináljak? Jó, oké, kurva élet, oké, belemegyek. Szerzek neked egy emberi szívet. Hívlak, ha van valami. Szevasz, hagyta ott végül az asztalnál a gondolataiba merült Tamást, aki, miután megitta a bort, kabátot húzott, majd hazasétált. Gábor másnap reggel hívta telefonon. Itt van, mondta izgatottan, itt van nálam a dolog. A közeli bevásárlóközpont parkolójában beszélték meg a találkozót. Mikor halt meg, kérdezte a kocsiban Gábort. Tegnap este, felelte a boncnok. Tamás átvette a csomagot, majd hazaindult. A kisszobában rendezett be egy sarkot, asztalt, speciális sebészszerszámokkal, ahol a vizsgálatot végezheti. Feltett egy Chopin-lemezt, kellemes, nem túlzott hangerőre állította a lejátszót, majd megnyomta a lejátszás gombot. Óvatosan kicsomagolta a szívet, majd hozzálátott. Nézzük hát, gondolta, hol lehet a szerelem helye. Az átlagos férfiszív 31 dekás volt, hosszúsága 148 mm, haránt átmérője 112 mm, körfogata a pitvar-kamrai határon 257 mm. Gondosan feljegyezte az adatokat. Tudta, hogy a szív felépítését tekintve tulajdonképpen egy izmos falú, összetett üregrendszerű tömlő, mely három részből, rétegből áll. Szikét vett elő. Elsőként, óvatos mozdulatokkal a savós hártyát, az epicardiumot vágta át. Ez alatt zsírszövetet talált. Tovább metszett az éles pengével. A zsír alatt a középső réteget, a szívizomzatot pillantotta meg. Lassú kézmozdulattal széthajtotta az eddig látottakat, hogy hozzáférjen a mélyebb rétegekhez. A szív legbelső üregeit fedő réteghez, a szívbelhártyához jutott a következő vágásokkal. Kettévágta a szívet. Nem talált semmit. Igazából nem is nagyon tudta, hogy pontosan mit is keressen, hogyan tudná felismerni azt a helyet a szívben, ahol a szerelem lakik. Miután befejezte az első próbálkozást, a szétdarabolt húst lehúzta a vécén. Leült a fotelbe, töprengett, hogyan kellene tovább haladni. Napok óta nem fürdött, érezte saját sós-savanyú szagát. Azt gondolta, frissen meghalt ember szíve kell a továbblépéshez, hátha amit keres, az ott van még egy ideig a halál beállta után, és csak aztán tűnik el. Nehéz döntést hozott. Ekkor csengettek, Tamás felállt, leállította a CD-lejátszót, kiment a szobából, becsukta maga mögött az ajtót. Levette kötényét, megtörölte kezét, fújt magára némi parfümöt, így nyitott ajtót. A felső szomszéd állt az ajtó előtt, egy huszonéves egyetemista lány. Egy tankönyvet szeretett volna kölcsönkérni. Tamás mosolygott, mikor meglátta a lányt. A lány kissé bátortalanul visszamosolygott, majd némi zavarral hangjában kérdezte, hogy ha esetleg Tamásnak meglenne az Anatómia-élettan tankönyv, akkor kölcsönkérné pár napra. Éppen megvan az említett kötet, mondta a férfi, 39 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 majd lakásába invitálta a lányt, hellyel, teával kínálta, majd kettőre zárta a bejárati ajtót. Jól látható módon különült el a két pitvar és a két kamra. Tamás tudta, hogy a pitvarok felelnek a szívbe bejövő vénákból érkező vér fogadásáért, majd annak továbbításáért a kamrák felé. A kettévágott szívet belemártotta néhányszor egy odakészített tál vízbe, hogy jobban láthassa a szerv belső szerkezetét. A vízben lassan hígultak fel a vércseppek, majd rózsaszín felhőkként lebegtek tovább. Apránként megnézett minden részt, minden zegzugot a felbontott szívben, de nem talált semmit. Kezdett dühös lenni. A lány testét kiemelte a kádból, egy zsákba tette, majd elvitte a közeli folyó árterébe és elásta. Közben jutott eszébe, hogy teázás közben arról beszélt a lány: nincs éppen senkije, egészen pontosan úgy fogalmazott, hogy üres a szíve. Ezért nem talált hát semmit. Hazafelé betért egy bárba, hogy megigyon valamit. Néhány asztallal arrébb egy fiatal pár beszélgetett, néha összehajoltak és csókolóztak. Tamás rendelt még egy italt magának és a fiatal párnak is. Mikor a pincér kivitte a szerelmesek új poharait, és megmutatta, kinek köszönhetik az ingyen kört, a fiú magukhoz hívta Tamást, hogy üljön oda hozzájuk, beszélgessenek. A lány kedvesen mosolygott és biztatólag bólogatott. Hamar oda sodródtak a társalgásban, hogy Tamás orvos. Ez lenyűgözte őket, sose láttak még kocsmában orvost. Miután megitták az újabb kört, a csapos a zárórát jelezvén látványosan pakolni kezdett, lekapcsolta a zenét, néhány széket ülőfelületre fordítva felrakott a szomszéd asztalra. Tamás és a fiatal pár szedelőzködött, elköszöntek a csapostól. Kifelé menet a férfi felajánlotta, hogy ha van kedvük még beszélgetni, egy darabon elkísérheti őket. Először a lány szívét vette kezébe. A pitvarok és a kamrák erős izomzatát a szív rostos váza választja el. A két pitvart a köztük lévő sövény, ami megtalálható a kamrák közt is. Alaposan szemügyre vette ezeket a részeket, de semmi. Tovább haladt. Az említett sövény a kamrák között erősebb, masszívabb, míg a pitvarok között finomabb szerkezetű, ezeket is alaposan megvizsgálta. A fiú szervével folytatta. Különös alapossággal vizsgálta a vitorlás szívbillentyűket, amik azért vannak, hogy megakadályozzák a vér visszafelé áramlását. Semmi eredmény. Üresség. Erre az ürességre gondol most Tamás. Az ablak előtt áll, kezében teával, az éjjeli utcát nézi. Odakint eleredt az eső. Vár valamire. De már nem kell sokáig várnia. Az utcáról szirénázás hallatszik, fékcsikorgások. A környező házfalakon és ablakokon kéken villódzó fények járnak őrült táncot. A lépcsőházból egyre hangosodó robajlást hallani, ahogy a tucatnyi rendőr felrobog az emeleteken. Az egyenruhások a Tamás lakása előtti utolsó lépcsőfordulóban megállnak, lihegve készenlétbe helyezkednek, közben halkan, de tisztán hallani a nappaliban lévő hifitoronyból szóló könnyed, törékeny zongoradallamokat. Néhány pillanat múlva betörik az 40 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” ajtót. Az öreg nyílászáró lustán bedől a lakásba, az egész nappalit beborító porfelhőt verve fel. Tamást a por pislogásra és hunyorításra kényszeríti, de nem mozdul az ablak elől, merev, mint egy szobor. Tenyerével lefedi a csésze száját, megóvva a nemes italt a portól. Merevségében nem ijedtség van, sokkal inkább valami rideg elszántság. Egy egyenruhás alak jelenik meg az ajtóban két kézzel maga elé tartott kézifegyverrel, pontos körvonalait nem látni. Fel a kezekkel, ordítja a fegyveres nyomozó. Nincs a kezemben semmi, feleli higgadtan Tamás, majd félig az ablak felé fordulva szájához emeli a teáscsészét, csak egy csésze tea, mondja halkan. Nem gondolja, hogy egy békésen teázó ember veszélyes lehet. Elég legyen már ebből az őrültségből, Tamás! Hárman meghaltak, mennyit akar még? Mennyi ártatlan ember halálát, üvölti a rendőr. Tamás úgy iszik teájába, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy éjjel valakire rátöri egy csapat rendőr a bejárati ajtót. Nyugodt mozdulatokkal kever néhányat a gőzölgő italon, majd higgadt hangon szól. Ők a tudomány oltárán lettek áldozatok. Minden tudományos kísérletnek vannak veszteségei. Nyomozó úr, én nem gondolom ekkora tragédiának. Nézzük távolabbról, kérem. Felmerült egy fontos kérdés az univerzumban, és én megpróbáltam rá megadni a választ. A kérdés történetesen az volt, mi is a szerelem? Továbbá, hogy hol alakul ki pontosan az emberi szervezetben. Egyelőre olybá tűnik, rossz helyen kerestem a választ a kérdésre. De ez önmagában már egy részválasz, nem gondolja? Tudja mit mondott Edison, a szénszálas villanykörte feltalálója, mikor megkérdezték tőle, hogy mit szól a több száz kudarccal végződő kísérletéhez? Azt felelte, hogy ez több száz módja annak, hogyan nem lehet villanykörtét készíteni. Elég legyen, ordít az egyenruhás. Maga nem kíváncsi rá, nyomozó úr? Nem szeretné tudni, mi miért zajlik le bennünk, mikor szerelmesek vagyunk? Mitől a lebegés, az eufória? Miért van, hogy az egész világgal egységben érezzük magunkat ilyenkor? Hogy még ellenségeinket is szeretjük, mikor szerelmesek vagyunk?! A rendőr türelme fogyni látszik. Én a szerelmet nem tudni szeretem, hanem tapasztalni, de elég legyen már, hasra, a hétszentségit! Tamás elindul felé, van valami fenyegető a közeledésében, egyáltalán, van valami fenyegető a higgadtságában. Ahogy mereven a nyomozó szemébe néz. Szóval van önnek egy szerelmes felesége. Ez jó, nagyon jó, suttogja kéjesen Tamás. Minden a kapcsolatokon múlik, nyomozó úr, folytatja, a szerelem is. Kapcsolat valami feljebbvalóval. A másik fél és a saját magasabb rendű énünkkel való kapcsolat – karjait tenyérrel felfelé széttárja, mintegy áldó mozdulattal, fejét felemeli a mennyezet felé –, ami végeredményben az egész világegyetemmel való kapcsolat. Kapcsolatba lépni lényegi énünk minőségével. Mondok magának valamit. Végeredményben minden egy. Maga is, én is egy vagyunk. Isten egy napon úgy határozott, megtapasztalja 41 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 önmagát, mert nem elég tudni valamit, tudni, mi a szerelem, hanem meg is kell élni azt. Azt gondolja, kegyetlen gyilkos vagyok. Lehet, hogy így van. Én meg úgy gondolom, hogy tapasztalati szinten, ha tudni akarjuk, mi a szerelem, tudnunk kell azt is, mi a nem szerelem. Hogy mi az, ami kevesebb annál, vagy hogy mi az ellenkezője. A rendőr türelme rohamosan fogy. Hagyja abba ezt a zagyvaságot! Nem mondom még egyszer!!! Kiválasztottak vagyunk, nyomozó úr. Maga is, én is. Ahogy a szerelemben is. Adott személyek, adott feltételek mellett élhetik csak meg az igaz, mindent elsöprő szerelmet. Én választottam magát, ahogy maga engem. Nem most, nem az utóbbi napokban, hetekben, hónapokban vagy években. Nem. Hanem már születésünk előtt. Akkor döntöttük el, hol, mikor, milyen családba születünk, milyen körülmények között. Hagyja már ezt az ostobaságot! Magának az elmegyógyintézetben a helye, lép hátra egy fél lépést a rendőr. Tamás arca mosolyba fordul. Mint aki tudja, hogy megmozgat valamit ezekkel a szavakkal a másik fél lelkében, fél lépést közelít. Életünk legfőbb szereplőit, nyomozó úr, minden hozzájuk kapcsolható eseményt, fordulatot, jó és rossz történést előre eldöntöttünk. Még a Földre történő leszületésünk előtt. Mert éppen ezt kell most megtapasztalnunk. Nekem ezt a pozíciót, magának pedig azt. Kér egy teát? A nyomozó még hangosabban üvölt. Három másodpercet kap, hogy hasra feküdjön, ha nem, lelövöm! Elmondjam, szól az orvos, mit éreztem a gyilkosságok előtti pillanatokban? Elmondom, maga értelmes ember. Úgy éreztem, mint egy ragadozó, mielőtt támad: ráhangolódtam az áldozatra. A gyilkosság tettét megelőző pillanatban a gyilkos mélységesen beleszeret az áldozatába. Ezt éreztem én is, fejezi be Tamás. Utoljára figyelmeztetem! Háromig számolok, kiáltja izzadt homlokkal a rendőr. Miért nem lő le korábban, mielőtt háromig ér, mondja Tamás, közben lassan térdre ereszkedik. Tudja, nyomozó úr, a jó bűntény olyan, hogy a nyomozó és a gyilkos folyamatosan egymás mellett járnak, párhuzamosan, de sose találkoznak. Mindig megvan a feszültség és távolság, ami eltartja kettőjüket, de mégis összeköti a két félt. Mint a vonatsíneket a talpfák. Minél tovább fenntartható ez a feszültség, annál igazibb a nyomozás. Kezeket fel! Egy felesleges mozdulat és lövök! Hasra, ha mondom, a kurva életbe! Tamás feje mögött lassan összekulcsolja kezeit, így folytatja. A szerelem is hasonló, mint egy nyomozati szakasz: egymásra vannak utalva a felek, nyomozó és gyilkos, ez egy nagyon szoros, csaknem intim kapcsolat. A kettőből külön önmagában egyik emberi minőség sem érvényesülhet, nem lehet az, ami. Egy nyomozónak kell egy gyilkos, aki után nyomozhat. Ahogy az igazi gyilkost sem csak maga a gyilkosság hozza izgalomba, hanem hogy nyomozhatnak utána. Látom, kedveli Chopint, szuggerál Tamás. Nem mondtam ilyet, szól remegő hangon a rendőr. Persze hogy nem, szavakkal nem. De, amióta belépett az ajtón, azóta érdekli a hifiből szóló zongoradallam. A testével közli az érzéseit. A rendőr zavarba jön. 42 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” Kapcsolja ki azt az átkozott hifit végre! Kapcsolja ki maga, közelebb van hozzá, mint én, mondja higgadtan Tamás. A nyomozó egy pillanatra a hifire néz, kirántja a falból a vezetéket, a zene abbamarad. Visszafordulva látja, hogy Tamás egy kést markol, egy körülbelül 8-9 cm pengehosszúságú kést, amit valószínűleg az ingujjában rejthetett el, onnan húzta elő, mikor feje mögött összekulcsolta kezeit. Ám megnyugvással veszi tudomásul, hogy Tamás saját maga ellen akarja fordítani a vágóeszközt, nem pedig ellene. Állj! Mit csinál?! A nyomozó a térdelő alak felé ugrik, de már késő. Tamás egy határozott mozdulattal mellkason szúrja magát, szívtájékon. Látható, hogy nagy erő kell neki ahhoz, hogy a vágóeszköz átszakítsa a mellkas csontos területét, a penge csak lassan, látható ellenállással hatol a mélyebb területekre. Látva a kést, ahogy kiáll a testéből, Tamás még lassan felemeli a fejét, a rendőrre néz, elmosolyodik, aztán tehetetlenül oldalra dől. A nyomozó riasztja a mentőket, miközben a lakást elözönlik a golyóálló mellényt viselő kommandósok. A másnapi bulvársajtó címlapon hozza a történteket, „Leszúrta magát a sorozatgyilkos!” és hasonló címekkel. Címlapon ugyan, de jóval kisebb felületen, mint az egyik éppen aktuális celeb cipővásárlási szokásait feldolgozó cikk ajánlója. A reggeli tévés beszélgetős műsorok szerkesztői e-maileket írnak kollégáiknak, szervezzenek meg egy találkozót a nyomozóval, másnap, vagy harmadnap reggel fél 8 és háromnegyed 9 között jó lesz egy témának a többi közé. A lakást a nyomozás idejére lezárták. Napokkal később is érezni még a levendula-füstölő illatát. A helyszínelő szakemberek meg is jegyzik, hogy nem normális ez: napokig érezni a levendulaillatot. Mintha a falak ontanák. Míg egyikük hosszan nézi a nappali falának központi helyére akasztott két bekeretezett fotót (rajta Tamás szülei: Éva és Ádám), a másik visszadugja a hifitorony kihúzott kábelét a konnektorba, a félbe maradt Chopin-dallam onnan folytatódik, ahol korábban abbamaradt. Miközben tovább dolgoznak a helyszínelők, megbeszélik, hogy egyikük feleségének éppen ez az egyik kedvenc darabja a lengyel komponistától. Ezt hallgatták anno, mikor még szerelmesek voltak. Szerelmesek..?! – viccel a másik helyszínelő, majd összeröhögnek. Valamelyest lehalkítják a hifit, ami közben a következő felvételt kezdi játszani (Nocturne Op 9 No. 2.), majd a lakás különböző, távolabbi helyein folytatják munkájukat. 43 �Kutatóterület A Hagy Háború 100 WIRÁGH ANDRÁS A háború az írás foglalatában Balázs Béla: Lélek a háborúban1 „Da ist keine Zeit, seinen Werther tränenden Auges zu lesen.” (Ernst Jünger: Der Kampf als inneres Erlebnis) „Azon az éjjel Lángolt Homonna és Verseg, Azon az éjjel Olvastam és írtam egy Kosztolányi-verset.” (Gyóni Géza: Azon az éjjel – Karinthy-paródia) Balázs Béla önkéntesként jelentkezett hadiszolgálatra 1914-ben. A frontról küldött rövid levele (Kedves Ignotus!) egyik első szövege volt a Nyugat Tábori posta című rovatának, amelyben Menj és szenvedj te is és Csendes, esti dialógus a hercegnővel című írásai is megjelentek. Ez utóbbiak voltak az 1916-os Lélek a háborúban első szövegei.2 Bár önéletrajzi jellege vitathatatlan (alcíme a következő: Balázs Béla honvédtizedes naplója), a könyv inkább háborús, háborúval kapcsolatos szövegek gyűjteménye – nem egykönnyen sorolható be a hagyományos műfaji keretek közé. Míg paratextusai (alcím, kiadói előszó, dedikáció, mottók) annak illúzióját teremtik meg, hogy a szövegek autobiográfiai stratégiák mentén olvashatók vagy olvasandók, az egységességet minduntalan megtörő szövegegységek tapasztalata egy olyan, a referenciaadásnak ellenszegülő élménybeszámoló élményét hívja elő, amely egyszerre ki is mutat a személyesen megélt majd megrögzített háborús kalandok 44 �A Nagy Háború 100 Kutatóterület elsődleges kontextusából. A Tépett noteszlapok apró naplóbejegyzésekből, a kötet címadó ciklusa pedig kilenc rövid szövegből áll össze, míg a hercegnővel folytatott újabb beszélgetést (Megint a hercegnőnél) Az Eprafak madár című hosszabb elbeszélés követi. Az olvasatok során egy fura kettősség kerül felszínre: a „haditudósító” jelleghez igazodó jelentéstulajdonító-magyarázó attitűd folyamatos átfedésbe kerül azon élmények megrögzítésének kényszerével, amelyekhez vagy nem rendelhető, vagy nem az ismert módozatok segítségével rendelhető jelentés. „Nincs más esemény, mint ami a lélekben történik. (…) a lélekben történik az élet és nekem az enyém az egyetlen biztos dokumentum.” – írja egy helyen Balázs Béla. (92.) Az így immateriális jegyekkel rendelkező dokumentum transzkripciójának feladata ugyanis nem egyeztethető össze a puszta „látnivalók” utólagos megszövegezésével, a „belső” élményekről szóló beszámolóhoz viszont nincsen kéznél lévő nyelv. Ezzel párhuzamosan pedig a hagyományos közlési formák is átlényegülnek. Mindez annak a háborúnak a traumatikus tapasztalatához köthető, amely után már végérvényesen egy modern („technikai”) episztémé keretei közé helyeződtek át a világmegértést elősegítő lejegyzések módozatai. 1. A Menj és szenvedj te is a hadikórházban lábadozó elbeszélő háborús traumáinak mozzanatait összegzi: a kizökkent idő érzése („nem vastagodik az idő fala”), a csillapíthatatlan fegyverropogás zaja, ezzel a hang „matériává sűrűsödése” és „fallá feszülése” vizuális síkon „absztrakt” tájképek vízióival egészül ki. A fejezetet záró képben a betegápoló apácák sorfala vonallá alakul, majd egy „végtelen fehér síkságba torkol”, amelyben fekete foltok vannak. Az emlékezet anyagiasító mechanizmusát, ezzel az emlékképek parttalan folyamát csak a nyelvi ismétlés szakíthatja meg időlegesen: az elbeszélőnek folyamatosan tudatosítania kell magában, hogy „Budapesten vagyok”. A Tépett noteszlapokban olvasható rövid feljegyzések az élmény lejegyezhetetlenségének érzését keltik. Az elsőként tapasztalható benyomások újszerűségét a taktilitás domináns jelenléte okozza, amely az akusztikus-vizuális ingerekkel szemben sajátos hangulati jellemzőkkel bír, igaz, utóbbiakkal kapcsolatban is tartogat új élményeket a háború. A különbség jól látható a háborúról való első értesülés, illetve a (már) borzongató háborúérzet közötti tudósításból. Az elbeszélő az újságból értesül a háborúról, majd rögtön „mázsás képeket gördít maga elé”, viszont a képzelőerő működésének nincs jelenlét-aspektusa: „nem megy be a bőrömön”. A háború „megértése” helyett annak megérzése csakis 45 �Kutatóterület A Hagy Háború 100 közvetlen benyomáson alapulhat, amelyet sem a képzelet működése, sem a hírek olvasása nem teljesíthet be. A következő stádiumban a felbolydult városban tesz sétát, amely a nyelv figuratív transzformációjára készteti: a „lüktető” tempo allegro, valamint az emberek „zajló áramlása” a referenciális sík kizökkentésével a megszólalás közegében újszerű és értelmezhetetlen élményjelleget villant fel. A város „nyugtalan, forró, ismeretlen” hangot ad, de a hang „érintését” követő felismerő értelmezéssel az elbeszélő a végső stádium küszöbére ér. A háború első íze című „noteszlapban” olvashatunk a háború érintéséről, amelyet tulajdonképpen egy régi ismerőssel való újratalálkozás, illetve a vele váltott csók testesít meg. Ugyanakkor ez a korábbi „untauglich Balázs Béla” és az egyes szám első személyű beszélő újraegyesülésének momentuma is: „ha asszonyt csókolok, őt érzem, ha férfit csókolom, magamat”. Tehát a visszaható névmás grammatikai kódja (a cselekvő alany és a jelölő denotátum egyezése) itt a saját test megérintésének aktusában összpontosul. A noteszlapok „impresszionista”, pontszerű prózapoétikája, amely a pillanatnyi benyomásoknak és hangulatoknak nyit teret a hosszabb, összerendezett narratívákkal szemben, ezt követően az észlelés elemi jegyeinek felszámolódásáról, transzformációjáról tudósít. Az idő felszámolódása és „sorrend nélküli” órákból álló napokká oszlása, illetve az Én beolvadása mellett az észlelés összekavarodását az állandó mediális áttételekben lehet megfigyelni, amelyek hangulati aspektussal bírnak. A hang „láthatóvá lesz” és „bőrön érezhetővé” válik, a távolság is elsősorban akusztikai úton befogadható anyaggá alakul. Az akusztikai ingerek emellett a szinkronicitás tulajdonságával is bírnak, a dolgok nem takarják el egymást. Azaz a háromdimenziós tér egy olyan felületté alakul, ahol az optika törvényszerűségei csökevényesen működnek, és amely akusztikai kódokkal értelmezhető: a hadsereg énekóceánként, a géppuskaropogás kacajként különíthető ki az „akusztikai káoszból”. A hasonló érzéki tapasztalatok közül is kiemelhető a telefonban hallott háttérzaj, amely minden (optikai) víziónál reálisabb közvetítő. A narrátor „eleven és teljes hallucinációról” beszél, amelynek hiánya (a süketség) a vaksággal járó hiánynál is erősebben hat, hiszen ezzel a jelenlét affektusa csökken.3 A taktilitás, a hangulat és a jelenlét nem-hermenutikai „iskoláját” megalakító Gumbrecht4 előtt már Walter J. Ong is foglalkozott az általa másodlagos szóbeliségnek nevezett jelenséggel, melyhez erős részvételt és közösségi érzést társít, kiegészítve a jelen pillanatra való koncentráció és az önreflexió mozzanataival.5 Médiatörténetileg nézve a telefon 1876-os lassú megjelenésétől a hangosfilm 1929-től számítható villámgyors elterjedéséig számítható a technikai oralitáskultúra hőskorszaka, amelyben a rádiónak és a telefonnak köszönhetően a térbeli távolságokat áthidalva sikerült a korábbinál gyorsabb, és a hang médiumának köszönhetően a távírónál 46 �A Nagy Háború 100 Kutatóterület sokkal „életszerűbb” kommunikációt kialakítani. A hangzás és a tapintás látással szembeni fölényével kapcsolatban a Lélek a háborúban című hosszabb szöveggel felvezetett, összesen kilenc darabból álló egység két darabjára érdemes kicsit bővebben kitérni. Az egyik a természet hangját tematizáló A győzhetetlen erdő, a másik pedig hallás „maximalizált anyagiságát” bemutató A kéz. Előbbi darab egy erős optikai hasonlattal indul, miközben a kép két tagja, az erdő és a háború metaforikusan össze is fonódik („a fák egész nagy hadserege”): eszerint az erdő úgy „sütött át” „az ütközet minden kínján, szenvedésén, mint a felkelő nap piszkos ablaküvegen”. A szöveg ezután egyre nyomatékosabban transzformálja auditív horizontra a vizuális ingereket, azt tételezve, hogy a természet hangja minden külső zajt átlényegít. Az elbeszélő ráadásul a társa által emlegetett szépséget, amelyet ő a látvány elvont tapasztalatként azonosít, rögtön a taktilitás mozzanatával felelteti meg: „Utánam jött a szépség. Meghatott rémülettel láttam meg először, mintha asszonyom jelent volna meg hirtelen a lövészárokban halálos órán és vállamra tette volna a kezét (a kiemelések tőlem – V. A.)”. (113.) A két férfit ekkor lepi meg a géppuskatűz, de miközben látják maguk körül a rombolást, a természetnek a „csönd mélységes mélységévé” konvertált elemei minduntalan védettséget sugároznak számukra, amelyek legvégül összeadódva a „csendes szépség” „örök győzelmes palotájaként” íródnak be a szövegbe. A kéz szintén egy váratlan támadás története, amelyet viszont a látási körülmények teljes megszűnése következtében csakis a hallás és a tapintás útján „közvetíthet” a narrátor, aki társát csupán „a láthatatlanként”, illetve „hangként” jelöli meg. A kommunikációról sorra lefoszlanak performatív jellemzői, például az odafordulás, vagy az olyan önreferens, metanyelvi vizuális kódok, amelyek ideális esetben a kommunikáció sikerét vagy sikertelenségét jeleznék vissza az aktuális Másiknak. (Másrészről ez a fajta kommunikációs szituáció a levél, a távíró vagy a telefon – egy-egy komponens mediális sajátosságaira épülő – kontextusát idézik föl, igaz, ott a siker/sikertelenség a technikai hálózat – kiszámíthatatlan, mert totálisan uralhatatlan – állapotának függvénye is.) A kommunikáció sajátos jelenlétét végül az érintés eredményezi, igaz, ennek éppen ez a leírhatatlan jelenlét a „jelentése”. Az elbeszélő csupán az értelmezés kereteit képes megrajzolni, de a kézfogás „értelme” feloldódik annak tényleges aktusában: „Nem parasztember keze volt, inkább talán iparosé. Minden tapintó idegem szomjasan tapadt rá erre a kézre, hogy érezze, ízlelje mivoltát, hogy megtanulja formáját, megértse, emlékezzen rá. Sok szem nézett már az én szemembe, de soha még nézés olyan mélyen a lelkembe nem ereszkedett, mint akkor az a tapintás.” (125-126.) Ebből következik, hogy a tapintás emlékezete nem nyelviesíthető például a megérintett felület leírásával, míg az Ong elképzelése alapján az érzetek skálájának másik oldalán álló 47 �Kutatóterület A Hagy Háború 100 látás tapasztalata könnyedén átfordítható nyelvi kódokba.6 A háború liminális közegében (Turner) a „valódi” tapasztalatot az érzékelés hasonló, zsigeri élményei eredményezik. Kuncz Aladár Fekete kolostorában a hajnali fény érintésére történő felébredés „vezeti vissza” az élethez a beszélőt, előrevetítve a hőn vágyott szabadulást az internálásból, míg a Kittler által kulcsszerzőként kezelt Ernst Jünger7 beszámolói (pl. a beszédes című Der Kampf als inneres Erlebnis) a (vizuális) irodalmi „kódok” szenzorális „cseréjéről” számolnak be. 2. Technikai vívmányok tekintetében már az amerikai polgárháború is komoly arzenált vonultatott fel a telekommunikációs eszközöktől kezdve a megfigyelési feladatokat ellátó léggömbökön át a (még kifogásolhatóan működő) tengeralattjáróig, de az 1861-től 1865-ig tartó küzdelemben került „bevetésre” a fénykép, és az addigra tekintélyes hosszúságú vasúthálózat is először tett szert komoly stratégiai szerepre. Az erősen gépiesített háborúval kapcsolatos vélemények érthető módon hamarosan beszivárogtak az irodalomba is. Jókai már 1872-ben ezt írja A Honban: „A hősiesség most már csak ,anyag’ a hadviselésben, a hadászati anyag lett az ,erő’. Borzasztó fordulat. A gép tökéletességéé a győzelem, nem az ember szelleméé.”8 Majd A jövő század regényében ezt olvashatjuk: „A poézis egészen eltűnt már a harcból. Nincsenek többé hősköltemények. Nagy tömegeké a csata eldöntése; a személyes vitézség semmi többé; ki a csatában elesik, nem is látta az ellenséget, nem hogy hősi módon küzdött volna vele, s aki győztes maradt, csak másnap tudta meg a napi bulletinből, hogyan jutott hozzá. Az éposz hősei most a gépek.”9 De nem pusztán az emberi szellem devalválódott, hanem a korábbi lejegyzőrendszerek is átalakultak: a különféle avantgárd „írási” technikák, mint a képvers vagy az automatikus írás az irodalom olvashatóságának szenzorikus kódjait termelték ki, és ezzel új olvasási stratégiákat is előirányoztak. A „romantikus” test-test elleni küzdelem fokozatos visszaszorulásával a küzdelem megrögzítési formái veszik át a testi jelenlét paramétereit – látványosan a líra területén, amely a nyelv anyagszerű és önreferenciális működésének, a „nyelvi anyag” újrahasznosításának elsődleges terepévé vált az avantgárd modernséget követően. Schöpflin Aladár Irodalom című írásában10 ezzel összefüggésben jól érzékeli, hogy a romantikus költőmítosz szertefoszlott. Mindezt egy zenei hasonlattal érzékelteti: a romantikus költők harsonájával szemben a modern költő olyan lanton játszik, amely „ezerszeres finomsággal tudja az emberi lélek rezgéseit visszaadni, e hangos szóval harci jelszókat kiáltozni nem tud”. A kor német költői is kénytelenek a régi formákhoz visszanyúlni, 48 �A Nagy Háború 100 Kutatóterület hogy verseikhez a „harc riadó hangját” kölcsönözzék. Persze Schöpflin a visszacsatolásból eredő deficittel is tisztában van, lévén a háború még nem tart olyan régóta, hogy ennek irodalmi „feldolgozása” megvalósuljon. Vélhetően a romantika akadálytalan átöröklődésének illúziójából következik, hogy a háborús ábrázolások (átvitt és szoros értelemben is) a korábbi korok horizontján mozognak.11 Egy későbbi írásában12 megismétli a „visszanyúlás” poétikájáról alkotott véleményét, de konkrétan meg is nevezi az okot, ami miatt nem fejlődhet ki újszerű háborús hangvétel. Nevezetesen „ami ezekből a versekből szól, az nem a népek hangja, hanem a hivatalos katonai és politikai tényezőké, nem emberi hang, hanem háborús proklamációk és sajtó-hadiszállási közlemények papiros-hangja”. Ady Endre háborús költészetéről szólva13 tulajdonképpen egy olyan jellegű (abszolút kultúraspecifikus) poétikát lát egyedülállónak, amely a harctéri sémáktól, a csatazajtól és dinamikus leírásoktól távol nem egyes momentumokra, hanem magára a háborúra koncentrál. Miközben a nyelv grammatikai síkján (és a rím performatív síkján is) képes megjeleníteni a háború zaját: „a végig egyforma főmondatokkal, melyeknek mindig a végén van az állítmány, csodálatos tökéletességgel tudja kifejezni a háború rettentő lármájának ijesztő egyhangúságát s az összes egyforma rímek közül az egyetlen nem-pontos rím: ölnek, mint a fölrobbanó akna dörrenése rebbenti fel a háborúi képzetek legszörnyűbbikét” – írja a Krónikás ének 1918-ból című versről. Miközben Balázs Béla a par excellence költészetként nevezi meg a háborút, hiszen „hasonlata az életnek” és „szimbolizálja az élet totalitását”, de mivel sem a hasonlat, sem a szimbólum nem korrelál a valósággal, szükségszerűen nem tekinthető az „élet valóságának”, hanem annak csak egyfajta párhuzamos alternatívájaként. (133.) Még két említésre méltó jegy közül az egyik: Balázs Béla „háborús naplójában” A Mannlicher című fejezet tanúskodik egy újfajta „technikai” tapasztalatról, amely a puska érintését a vak ember „kedvesének arca, teste” érintésével felelteti meg. Ugyanakkor McLuhan ismert tézisét „visszaigazolva” a fegyver az ököl meghosszabbításaként, a test technikai kiterjesztéseként tételeződik. A szövegben „eleven lénynek”, „útitársnak” is nevezett puska „elnevezését” tekintve azonban (már) összeegyeztethetetlen a régebbi korok nevesített fegyvereivel: az egyediséget hangsúlyozó nyelvi jelölőket a numerikus példányszám cseréli le: „31913 a Mannlicherem száma”. Egy másik részletből ehhez kapcsolódóan az világlik ki, hogy a „hím ősanyag” „sötét masszájának” (50.) nevezett, egy óriási testben megrögzített hadsereg képe is képletté formálható: „Egy eddig megfejthetetlen óriás algebrai feladat fekszik itt megoldva előttem, hason. Akik soha egymással nem szoroztak és nem osztottak, most közös nevezőre vannak hozva. Közös csukaszürke nevezőre.” (70.) A Lélek a háborúban utolsó szövege, az Eprafak madár című elbeszélés 49 �Kutatóterület A Hagy Háború 100 mindezeken túl az első világháború egyedi kulturális specifikumát, a Monarchia multikulturalitásából fakadó nyelvi problémákat is tematizálja. Nyíri Kristóf nyomán tört kommunikációnak14 lehet nevezni az információs hálózat azon állapotát, ahol az egymás mellett létező nyelvek kölcsönös lefordíthatóságának esélye drasztikusan lecsökken, agrammatikus káoszba taszítva a kommunikációt. A Monarchia közös hadseregében fellépő nyelvi félreértések15 egyike Balázs Béla szövegében az ’eprafak’ jelölő, amely az „eb ura fakó” mondás Ratzenauer százados értelmezésében: „ha ők azt mondják, hogy Eprafak, akkor csinálhatsz, amit akarsz”. (142.) Bár a Kunznak „átkeresztelt” Kun Szabó zászlós, miközben feloldja cseh bajtársa előtt az agrammatikus alakot, azt állítja, hogy a kapitány érti azt – igaza van, hiszen a német tiszt tulajdonképpen rájön, hogy a kijelentést a parancs megtagadása követi, azaz ellenkezést „jelent”. A szöveg olvasatának egyedisége abban áll, hogy definiálnia kell a különösen hangzó nyelvi alakzatot, majd ezt a jelentést a címadó tárgy ismeretében kell applikálnia. Míg az első lépésnek nincsenek különösebb akadályai, a második lépés váratlan nehézségekbe ütközik. Nem egyértelmű ugyanis, miért kapta a szerbektől zsákmányolt kakukkos óra azt a nevet, amelyben így az ’Eprafak’ jelölő is új kontextusra tett szert. Lehetséges, hogy a Ratzenauer számára annyira kedves, fétisként kezelt tárgy, amelynek díszítése (de illata is!) hazájára emlékezteti, tulajdonképpen a félreértett kifejezéssel jelölt sztereotípia (a kockázatos önfejűség) egyfajta semlegesítése, lévén az óra a paranccsal ellentétes ad hoc akció „gyümölcse”, így tulajdonképpen a magyaros virtus esetleges pozitívumait is jelölheti (váratlan haszonnal jár). Mindezt megerősíti az, hogy a váratlan támadás során az óra hátramarad, majd miután megszólal, Ratzenauer akarata ellenére („eprafak” módra) visszaküldi érte embereit, majd maga is utánamegy. A tört kommunikáció így tulajdonképpen új kommunikációs egységeket is kitermelhet: az „eredeti” jelentés permanens eltévesztése nem feltétlenül eredményezi a kommunikáció csődjét, sőt, új kontaktokat hozhat létre a hálózatban. A százados számára az ’Eprafak’ ambivalens jelentéstartalmában éppen úgy helyet kap a meg-nem-értett vakmerőség, mint a titkos csodálat, amely az óra szimbolikus-mágikus valójában az örökre távolban hagyott szülőföldre, a lassú felejtésre ítélt kulturális identitásra való emlékezés lehetőségét, illetve az emlékezés sajátos hangulatának újra-átélését teszi lehetővé. 3. A kötetről 1916-ban nyolc recenzió jelent meg a következő periodikákban: A Hét (Borona), A Tett (Koszorú Ferenc), Az Újság (e. a.), Élet (Margitay Ernő), Népszava (Pogány József), Nyugat (Tóth Árpád), Szegedi Krónika (Móra 50 �A Nagy Háború 100 Kutatóterület Ferenc), Világ (Bölöni György).16 Az írások kiemelik a díszes kiadást, illetve az Eprafak madár című záró történetet, de nem feledkeznek meg beszámolni a szerző háborúval kapcsolatos vívódásairól sem. A műfaj és a hangnem tekintetében viszont meglehetősen eltérő véleményeket olvashatunk. Bár Borona és Margitay visszafogottságot véltek felfedezni a feljegyzésekben, úgy tűnik, hogy az előirányzott olvasási stratégia általánosságban sikeres volt. A műfaji megnevezéseknél a lélektani-vallomásos aspektus primátusa figyelhető meg: „napló”, „eszmenapló”, „logikai haditudósítás” (Tóth), „lélektani dokumentum” (Pogány), „önvallomás” (Bölöni). Miközben A Tett recenzense – illeszkedve a Kassák-féle folyóirat későbbi betiltásához vezető antimilitarista hanghoz – a kötet dicsérete mellett erőteljesen kritizálja a háború esztétikáját, amely szerinte a hercegnővel folytatott második dialógusban jelenik meg. Szó sincs azonban arról, hogy Balázs Béla olyan formában dicsőítené a háborút, mint mondjuk az olasz futuristák. A Lélek a háborúban alapján bár az „élet totalitásának” szimbólumaként értelmezhető a háború, éppen a szimbólum paralel természete miatt nem tekinthető az élet „valóságának” vagy „kiegészítő folytatásának”. (134) A Nyugatban megjelent későbbi, 1919-es esztétikai fejtegetés17 nyomán inkább az élet és a háború „rejtett, misztikus rokonságáról” lehet beszélni, amelyek figuratív úton tárhatók fel. A probléma átvezet az 1917-es Kísértethistóriák című novellaválogatás bevezetőjéhez, amelyben „természetes” és „természetfeletti” kölcsönösségéről, szinkronicitásáról esik szó, valamint a szerző A másik tábor című, az Éjfélben (a fenti kötet magyar szerzők szövegeit tartalmazó párjában) megjelent szövegéhez, amely az egyetlen olyan novella a válogatásban, amely háborús közegben játszódik. Bár távol áll a háború esztétikájának megfogalmazásától, a Lélek a háborúban arra reflektál, hogy a háború az egyik legmegfelelőbb „anyag” az élet titkainak feltárásához, mivel addig ismeretlen, és erőteljesen transzgresszív tapasztalatokkal táplálhatja a lelki dokumentumokat. Jegyzetek A tanulmány elkészülése alatt az Emberi Erőforrások Minisztériuma által finanszírozott Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíjban részesültem. 2 BALÁZS Béla, Lélek a háborúban. Balázs Béla honvédtizedes naplója, Gyoma, Kner Izidor Kiadása, 1916. (A könyvből származó hosszabb idézetek oldalszámait a főszövegben jelzem.) 3 Az akusztikai ingerek optikai ingerek feletti primátusa gyakran megjelenik azokban a szövegekben, amelyek a korabeli telefonos kisasszonyokról szólnak, például Krúdy A pesti telefonosnők című 1917-es szövege vagy a Jobb lábbal megbotlani, mint nyelvvel című Szindbád-történet (1925). A megjelenéshez társíthatatlan, „láthatatlan” elbűvölő hang ugyanis gyakorta fokozza fel a képzelőerőt, 1 51 �Kutatóterület A Hagy Háború 100 amely persze csalókának bizonyul. Juhász Gyula Telefon című versében (1920) a háttérzaj a tenger morajlásához hasonlatos, amely részben abból fakadhat, hogy a „gépzaj” csak a hasonló romantikus-szentimentális regiszter kellékeinek segítségével transzponálható. Krúdy 1932-ben egy új „skálát” hiányol: „A bömbölések, rikoltások, szörnyhangok többé nem írhatók kótára, mint a régi világ szenvedélyes kitörései. Egy Shakespeare-nek kellene jönni, aki az élethangok mai skáláját megírja a telefon tűzilármájától kezdve az automobil éjféli bőgéséig.” (Magyar Hírlap, 1932/90.) 4 Vö., Hans Ulrich GUMBRECHT, A jelenlét előállítása. Amit a jelentés nem közvetít, ford.: PALKÓ Gábor, Ráció Kiadó – Historia Litteraria, 2010, főleg 77-108. Nemrég a Prae folyóirat szentelt illusztris duplaszámot Gumbrecht munkásságának (H.U.G. 1-2.), ebben a kultúratudós fő fogalmait többek között Tóth-Czifra Júlia (Paradise Regain’d?) és Vásári Melinda (Latencia, hangulat és atmoszféra) tárgyalják. (Prae, 2013/2 és 2013/3.) 5 Walter J. ONG, Orality and Literacy. The Technologizing of the Word, Routledge, London – New York, 1990, 136. 6 Walter J. ONG, „Látom, amit mondasz” – az értelem értékanalógiái. In: Szóbeliség és írásbeliség. A kommunikációs technológiák története Homérosztól Heideggerig, szerk. NYÍRI Kristóf és SZÉCSI Gábor, Áron Kiadó, Budapest, 143-165. 7 Vö., Friedrich A. KITTLER, Gramophone, Film, Typewriter, transl.: Geoffrey WINTHROPYOUNG and Michael WUTZ, Stanford UP, 1999, 129-132. 8 JÓKAI Mór, A jövő század regénye (Jókai Mór összes művei, Regények 18.), s.a.r.: D. ZÖLDHELYI Zsuzsa, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981, 888. 9 Uo., 345-346. 10 SCHÖPFLIN Aladár, Irodalom, Nyugat, 1914/24. 11 „Olcsó képes kiadványok olcsó rajzolói még ma is teátrálisnak, operaszerűleg szépnek rajzolják a háborút. Pompás, zuhatagos lovasrohamokat festenek, kardjukat magasba emelő, lelkesedéstől mámoros arcú vitézeket, eszeveszetten futó ellenséget - szuronytámadásokat, melyekben kicsinosított arcú katonáink úgy kergetik a bozontos, elhanyagolt külsejű ellenséges sereget, mint ahogy egykor a régi Népszínház hazafias darabjaiban magyaroknak öltözött statiszták kergették a töröknek öltözött statisztákat.” (SCHÖPFLIN Aladár, A háború lelke, Nyugat, 1915/6.) 12 SCHÖPFLIN Aladár, Magyarországi német háborús költészet, Nyugat, 1918/10. 13 SCHÖPFLIN Aladár, A halottak élén. Ady Endre háborús költészetéhez, Nyugat, 1918/24. 14 Vö., NYÍRI Kristóf, A hagyomány filozófiája, MTA Könyvtár Lukács Archívuma – T-Twins Kiadó, Budapest, 1994, 64-83. 15 A multikulturális közeg Tömörkénynél megjelenő nyelvi változataihoz l. HAJDÚ Péter, Egy baka és egy alkirály. A Monarchia balkáni katonai misszióinak visszhangja magyar íróknál, 2000, 2006/3. 16 A Szegedi Krónika bibliográfiában megadott számából nem volt hozzáférhető példány az OSZK Mikrofilmtárában. Nem műfaja miatt, de hatástörténetileg említhető itt Karinthy Balázs Béla-paródiája (Hercegnő, én ott voltam benne…) is, amelyben a Lélek a háborúban hercegnőjéhez írott, túlesztétizált modorú naplórészletek olvashatók, karikírozva azt is, hogy a paródiában beszélő figura számára a világháború csak 18 napi frontszolgálatot jelentett. 17 BALÁZS Béla, A hasonlat metafizikája, Nyugat, 1919/6. 52 �Kutatóterület TANOS MÁRTON Törvény – szöveg – olvasás A Tóra és a Biblia értelmezése Mészöly Miklós Saulusában1 Roland Barthes Az olvasásról című esszéjében2 arról ír, hogy nincs saját, kiforrott olvasáselmélete, sőt bizonytalan a tekintetben, hogy „szükség van-e egyáltalán az olvasás elméletére.”3 Paradox módon mégis megkísérel egy közelítő meghatározást alkotni: „definíció” tulajdonképpen nem zárja le olyan módon az olvasás fogalmát, ahogyan elvárható lenne, mégis pontosan ez által konstruálódik meg egy olyan látásmód, amely az olvasást a valóságban történő tájékozódásként teszi értelmezhetővé. Igaz, hogy Barthes azzal, hogy a fogalom határait a végtelenig kitolja, egyszersmind dekonstruálja is a fogalmat (hiszen megállapítja, hogy végső soron semmi sem olvasható, mert minden újraolvasható). Ha az olvasás fogalmának ettől a radikális kisarkításától eltekintünk (melynek igazságához egyébként nem férhet kétség), akkor egy nagyon is használható elméletet kapunk. A definíciós kísérletet megelőzi egy olyan megjegyzés, amely szintén fontos meglátásokat tartalmaz, s egyszersmind elő is készíti az olvasás általános meghatározását: „nem tudom, nem széttartó folyamatok, visszavezethetetlen hatások plurális mezője-e az olvasás a legalapvetőbb szinten is”4 – osztja meg olvasóival kétségeit Barthes. A szerző e gondolatot fűzi tovább, melyet én definícióként kívánok használni. „Az olvasás területén a tárgyak nem adnak szempontot: az olvasni ige, amely első pillantásra sokkal erősebben tárgyas, mint a beszélni ige, ezerféle tárggyal egészülhet ki, telítődhet vagy jöhet mozgásba: olvashatok szövegeket, képeket, városokat, arcokat, gesztusokat, jeleneteket stb. A tárgyak olyan változatosak, hogy egyetlen 53 �Kutatóterület tartalmi, vagy akár formai kategóriában sem foglalhatjuk össze őket. Csak egy intencionális egységet találok: az olvasott tárgyat az olvasás intenciója alapozza meg”.5 Az olvasás ezek szerint egy olyan beállítódás, hozzáállás (bármilyen tetszőleges tárgyhoz), melyet immanensen a megértés igénye táplál. Érdekes, hogy Barthes rekonstruálható gondolkodásában (vagyis abban a rendszerben, mely írásai összeolvasásában érhető tetten), az olvasás és a szöveg fogalma nem tűnik szervesen összefüggőnek. Arra következtethetünk, hogy Barthes vagy nem tartotta kompatibilisnek (a szerző értelmében vett, nagybetűs) Szöveg és az olvasás fogalmait, vagy pedig csupán arról van szó, hogy a kettő kapcsolatának összefüggése nem problémamentes, de magyarázható: a barthes-i Szöveg bizonyos tulajdonságaiban rokonítható azzal a fogalommal, amelyet „világként” gondolunk el. „A Szöveg plurális. Ez nem azt jelenti, hogy több jelentése van, inkább azt, – fogalmaz Barthes – hogy megvalósítja a jelentés pluralitását, egy redukálhatatlan pluralitást.”6 A Szöveg tehát az olvasás során létrehozható végtelen jelentéspotenciálnak kifejeződése; ily módon egyszersmind az olvasás lehetősége, apropójaként határozható meg. Ezt látszik megerősíteni a következő gondolat is: „A szöveg metaforája a Háló: a Szöveg kiterjedését valamilyen kombinatorika, rendszertan […] szabályozza.”7 Azaz a Szöveg struktúrával rendelkezik, mely lehetővé teszi az olvasást. Természetesen a világ/valóság és a Szöveg fogalmai közé nem lehet egyenlőségjelet tenni, de a kettő között sejthető egyfajta metonimikus viszony. A Saulus vonatkozásában több olyan vizsgálati szempont is adódik, melyeket célszerűnek tűnik összefogni az olvasás metaforájának segítségével. Az olvasás tétje mindig a megértés, vagyis egy narratív konstrukció, egy magyarázó értelmi keret megalkotása. E narratív konstrukció sokféle támponton alapulhat. Rátérve a regényre, véleményem szerint a vallást is egy ilyen narratívaszervező támpontnak lehet tekinteni (a főhős szempontjából legalábbis mindenképp). Saul egzisztenciális válságát, melyet eddig más szempontból tárgyaltam, az olvasás metaforája új megvilágításba képes helyezni. E válság úgy is fölfogható, hogy a hős a korábban automatikusan elfogadott narratívaalkotási módozat érvényességében kezd el kételkedni. A zsidóság kontextusában ez a világértelmezési módozat azért is ölthet plasztikus alakot, mert életvitelüket egy ontológiai jelentőségű vallási szöveg, a Törvény szabályrendszerére építik. A szakrális szövegek általános sajátsága, hogy a mintaszerű befogadói hozzáállás szerint szilárd (azaz temporalitás fölött álló) értelmet lehet tulajdonítani nekik. A gyakorlatban ez általában úgy valósul meg, hogy a szöveg alapvető létmódjából fakadó többjelentésűséget az olvasás/ értelmezés során igyekeznek egy koherenciát adó keretben tartani, megakadályozandó az olyan mértékű jelentésszóródást, amely miatt már 54 �Kutatóterület a szöveg szakrális ideája (tulajdonképp közösségi megítélése, kanonikus pozíciója) sérülne. E befogadói hozzáállás gyakorlatilag arra az intencióra épül, hogy a szakrális szöveg alkalmas legyen olyan jelentést hordozni, amely időben viszonylag változatlan, és amely irányt szab a világ működésének megértésében. A Saulus kapcsán számos szekunder szöveg felhívja a figyelmet például a Biblia szövegének megelőző szerepére. Azt is tudjuk azonban, hogy Mészöly szándékosan igyekezett elkerülni a túlzott történeti referencializálhatóságot, hogy regénye ne csúszhasson bele a történelmi regény kategóriájába. (Ennek ellenére természetesen volt olyan értelmező, aki történelmi regényként olvasta a Saulust; ezt is meg lehet persze indokolni afelől, hogy a történelmi regény típuskritériumai igen változékonyak, határai csupán nagy vonalakban és némileg önkényesen rajzolhatók föl.) A Biblia mint pretextus tehát semmiképpen nem hagyható figyelmen kívül, a regényhez való viszonya azonban nem teljesen tisztázott. Továbbra is a recepcióra vár tehát annak vizsgálata, hogy a Saulus milyen módon olvassa a Szentírás szövegét, illetve hogy mennyiben támasztja alá, vagy mennyiben áll ellen a Biblia felől közelítő olvasási stratégiának. Mészölyt erősen foglalkoztatta az egy-, illetve többjelentésűség kérdése a Szentírással kapcsolatban. Biblia – bibliák című esszéje kifejezetten ezt a kérdéskört bontja ki; pontosabban Mészöly saját meggyőződését ismerteti a szöveggel kapcsolatban. A nyilvánvaló intenzív és személyes érintettség átsugárzik a sorokon: A Biblia „Világos egy-és-többértelműsége tartós nyugtalansággá változott bennem. Lelkesült nyugtalansággá, hogy a valóság lényege csak az egyértelműség szükségszerű többértelműségében fogalmazódhat meg; és fordítva.”8 A mészölyi világfelfogás, a valóság működésének plurális szemlélete a szerző bevallása szerint a Bibliával való kamaszkori találkozás hatására alakult ki. Mészöly később így folytatja: A Biblia „Lehetőség, és nem lezártság… Röviden: a Bibliát bizonyos gondolható és továbbgondolható, európaiságomban is adott »lehetőségek« tárházának tudtam elfogadni; s a saját kultúrkörömtől független, végső töprengések alapösztönzőjének.”9 Ez a pluralitás abban is megnyilvánul, hogy Mészöly nem csupán egyetlen szövegről beszél, hanem – a címben már tulajdonképpen deklarált módon – többes számba helyezi a tulajdonnevet: „Felteszem, hogy a Biblia – bibliák – éppen nem természettudományos jellegüknél fogva: alkati nyitottságuk többértelműségében hordozzák az esélyt, hogy valami totális kiegészítettségre utaljanak a mindenkori, igazolható struktúrák és kiegészítések mögött.”10 Mészöly tehát annak ellenére, hogy a Bibliát mint szövege(ke)t nem tartja egyetlen jelentésre redukálhatónak, mégis egyfajta holisztikus egységként tekint rá(juk). Ez a szövegegyüttes szükségképpen kizárólag a szingularitás és pluralitás dialektikájában létezhet: leképezi a valóság működését. Összegzésként Mészöly még megjegyzi: „Amit a bibliák 55 �Kutatóterület képviselnek, a teremtő kétely és bizalmatlanság provokáló önkihívásai is. S mint ilyenek, szüntelen »önkilépésben« vannak. Mindig lehetőségben és soha lezártságban.”11 A „teremtő kétely” szintén fontos hívószó lehet a mészölyi poétika kapcsán. A fenti szövegrészletek nyomán megállapítható ugyanis, hogy Mészöly ezt a szemléletmódot követte eszményként saját művei megalkotásakor; a Biblia mint olvasmányélmény és mint alapszöveg, illetve annak barthes-i értelemben vett olvashatósága orientálta a mészölyi életmű alapvető kérdésirányait. Saulnak a valláshoz való problematikus viszonya is azon az – el nem hangzó, de a háttérben mégis működő – kérdésen alapszik, hogy létezhet-e bármilyen szöveg (jelen esetben a Tóra), melynek csupán egyetlen, abszolút jelentése van. Ez persze nem jelenik meg explicit módon a regényben, Saul gondolkodásának hátterében ezt mégis az egyik alapvető mozgatórugóként ismerhetjük fel. Mint az Abjatárral való beszélgetéséből kitűnik, Saul hite az egyjelentésű szöveg evidenciájában gyökerezett, mely azonban a Tóra értelméről való gondolkodás folyamán önmagát számolta föl. A Törvény szövegének értelmezése jelentős hatással van Saul élete szövegének értelmezésére, hiszen korábbi identitásának alapja a Törvényhez való szigorú, fanatikus ragaszkodás volt; a vallási szöveghez való viszonyában identifikálja saját magát és a világot. Ez kitűnik abból is, hogy a Törvény hiátusainak kutatása ugyanúgy a nyomozás, az igazságkeresés és a tettenérés igényéhez kapcsolhatók hozzá Saul gondolkodásában. A tettenérés eseménye Saul elképzelésében tehát nem csupán a bűn (elkövetéssel egyidejű) fölfedezéséhez kötődik: ez egy sokkal reflexívebb viszony, a főszereplő személyiségének mélyebb rétegében gyökerezik. A tettenérés ugyanúgy irányul saját szubjektuma felé, ahogyan a külvilág dolgai felé. Ez világosan kiderül abból a szövegrészből, amelyben Saul arról vall, hogy a munka során számára miért olyan fontos a testi fáradtság érzése: „Kísérőim kérték, hogy üljek én is szamárhátra, de nem tudtam rászánni magamat – valahogy szükségem van rá, hogy érezzem a testi fáradást. Ha nem érzem, attól félek, hogy elhagyott az Úr.”12 (11.) Nem véletlen, hogy a tettenérés kényszerét később a Törvény szövegével szemben is érvényesíteni kívánja. Míg beszélgetésük nagy része alatt Abjatár tökéletesen kivonja saját szubjektumát a vizsgálatból, addig Saul képviseli az ellenpólust. Abjatár folyamatosan hárítja Saul azon igyekezetét, hogy szubjektumként, nem pedig a Törvény szenvtelen interpretátoraként nyilvánuljon meg: „– De te magad mit gondolsz, Rabbi? – Az most kevéssé fontos. A Törvényről próbálok gondolkodni.” (54.) Egy másik szöveghelyen is a válasz elől való ravasz kitérés módszerét alkalmazza Abjatár: „– Te mit hiszel, Rabbi? 56 �Kutatóterület – Hogy mit gondolok? – Az nem ugyanaz. – Nem. Csak egyik se nagyon fontos Jójada szempontjából.” (56.) Ezzel a hozzáállással szemben Saul (lévén, hogy Jójada révén személyesen érintett a dologban) egészen más álláspontot képvisel, amikor tudattalanul is szétfeszíti a Törvény felfogásának dogmatikus kereteit: „– Szerintem vétkezett. Csak nem követte el. – Finom megkülönböztetés – válaszolta [Abjatár – T. M.], s kinézett az ablakon.” (54.) E megnyilvánulás magában foglalja Saulnak azt a meggyőződését, hogy a tetteknek nem abszolút értékük van (ahogyan a Tóra ítél), hanem összefüggéseikben, szituációs beágyazottságukban nyerik el valódi értelmüket. E fölfogás inkább rugalmasságot vár el a Törvénytől, mint életidegen merevséget. De a Saul képviselte álláspont nem csupán a cselekvő szubjektív voltát, hanem a megítélő személyes preferenciáit is figyelembe veszi: „– Ha megbocsátunk, azzal még nem sértjük meg a Törvényt – mondtam bátortalanul. – Szeretni akarom Jójadát.” (56.) Ezzel Abjatár élesen szembehelyezkedik, hangsúlyozva, hogy sem a cselekvő személy körülményei és érzelmei, sem az ítélkező személy véleménye nem merülhet fel szempontként a Törvény értelmének abszolút voltával szemben. Míg Saul gondolkodási rendszerében a bűnös és a bűntelen szélső minőségei között átmenet tapasztalható, addig az Abjatár képviselte felfogás egy bináris rendszert tükröz, melyben a bűnösség és a bűntelenség kategóriái végérvényesen különválnak. Amikor Saul hiányként definiálja a Törvény kapcsán ezt a szempontot, akkor Abjatár nem a meggyőzéshez, hanem az elnyomás, a hatalom fegyveréhez folyamodik, hiszen egy vallatási fogást alkalmaz: „– De hiszen akkor nem tehetünk semmit! Ez a szó hiányzik a Törvényből! – Szóval kerested – mondta Rabbi Abjatár, s hirtelen rám nézett. Én meg ráismertem: ez A. módszere.” (57.) A csapdahelyzet, melybe Saul a beszélgetés végén gyanútlanul belesétál, rádöbbenti a főhőst, hogy eltávolodott a Törvény konzervatív értelmezési útjától. Ez ráadásul egy olyan tapasztalat keretében történik meg, amelyben tulajdonképpen saját eszközeit fordítják ellene – hiszen Saul nyomozásai során maga is gyakorta élt a zavarba ejtő teológiai kérdések fegyverével; elég, ha csupán a menyegzői jelenetre gondolunk. Barthes az olvasásról alkotott koncepciójában több freudi és lacani kategóriát is fölhasznál, közöttük az elfojtást is. Az olvasás elfojtásai 57 �Kutatóterület véleménye szerint olyan interiorizált kényszerek, „amelyek az olvasást feladattá teszik, amelyek következtében magát az olvasást is egy törvény szabja meg”. „Honnan jön ez a törvény? Különféle helyekről, amelyek mindegyike valamilyen értékben, valamilyen ideológiában alapozódik meg.”13 Barthes itt különböző kánonok, elvárásrendek szerinti kötelezően elolvasandó szövegeket említ. Véleményem szerint azonban – Barthes gondolatát kitágítva – e kényszer nem csupán bizonyos szövegkorpuszokra terjedhet ki, hanem az olvasás módjára, irányára is, amint azt a regényben is tapasztaljuk: nem elég ismerni a Tórát mint kanonikus szöveget, hanem értelmezni is úgy kell, ahogyan a központi egyházi hatalom megszabja azt. Ezért árulkodó Abjatár vallatási fogása, mellyel aztán meglehetősen kínos helyzetbe hozza Sault. Egy későbbi szöveghely azonban tovább árnyalja Abjatár gondolkodásmódját, egyszersmind a nyomolvasás jelentőségére hívja fel a figyelmet.14 Saul, mikor egykori társa, Jehu ügyében kezd magánnyomozásba, ismét a Törvény helyes értelmezésének (értelmezhetőségének) problémájába ütközik. Abjatárral azt a kérdést vitatják meg, hogy Jehu lepratelepre való elhurcolása és az őrség épületének kiürítése mennyiben minősül a Törvény szempontjából túlkapásnak. (A szöveg folyamatosan fenntartja az olvasó azon gyanúját, hogy Jehu eltávolítása elhamarkodott volt.) Abjatár gondolatai elbeszélt monológként íródnak bele Saul narrátori szövegébe, így a szöveghely nem Saul, hanem Abjatár nyelvét és gondolkodását tükrözi.15 A regény ezen pontja struktúráját, stílusát tekintve már az esszé műfajának határát súrolja; akár önálló esszébetétnek is tekinthetjük, melynek filozófiai magja ráadásul pontosan Saul bizonytalanságának lényegére tapint rá. Ahogy az elbeszélő fogalmaz: „még jól emlékszem [Abjatárnak – T. M.] a pontoskodó, fárasztó érvelésére; de akkor még a szokásoson is túltett. Olyan körültekintően szólt hozzá az ügyhöz, hogy sikerült újra bizonytalanságot teremtenie bennem.” (96.) Az elbeszélő azonban elhallgatja azt a fontos mozzanatot, hogy a Tórával vagy az üggyel kapcsolatban. Abjatár gondolatmenetének kiinduló- és végpontja egyaránt a túlkapás fogalma; egyszerre apropója és konklúziója is a Törvényről való eszmefuttatás kibontásának. A logikai lánc kiinduló szeme, hogy a Törvénnyel szembeni bizalmatlanság ugyanúgy túlkapásnak számít, mint az azzal való nyílt szembefordulás. Míg a bizalmatlanság Abjatár szemében kétértelmű (tehát rossz), addig a nyílt lázadás egyértelmű, akár maga a szöveg; utóbbi tehát egy tisztább, definiálhatóbb fogalom. E megállapítás azért fontos, mert Abjatár a túlbuzgóságot ekvivalensnek tekinti a bizalmatlansággal: Saul az eszmefuttatás e pontján válik személyesen érintetté annak végkimenetelét illetően, hiszen ő is gyakran esik a túlbuzgóság bűnébe. Abjatár véleménye szerint az ilyen ember „Buzgón leplezi le a bűnt, s nem veszi észre, hogy közben cáfolja is a Törvény szellemét.” (96.) A gondolatmenet szigorú 58 �Kutatóterület következetessége e ponton kezd elcsúszni, mely annak konklúziójára is kihat; Abjatár egy hasonlaton keresztül próbálja szemléltetni, hogy a túlzott bizalom és az ugyanilyen fokú bizalmatlanság túlkapásnak számít: a vak gazda túlkapást követ el, ha hitetlent kínál a páskabárány húsából. A hasonlatot ezután Abjatár metaforizálja: a szövegtest metaforája a vak gazda lesz, a jelentésé pedig a húsvéti bárány. A rabbi a metafora két elemének kapcsolatával igyekszik reprezentálni a szöveg és a jelentés viszonyát: „a Törvény is olyan, mint a vak gazda: övé a szent bárány, de ettől még nem válik maga is báránnyá?” (97.) E ponton törik meg tehát az a szövegfilozófia, amely az eszmefuttatás elején még abszolút érvényűnek tűnt. („A Törvény viszont a megtestesült egyértelműség.” (96.)) Abjatár gondolkodásában a bibliai hermeneutika megkülönböztetésének csírájára ismerhetünk; a gondolatmenet végén ugyanis a szöveget elválasztja a jelentéstől, valamint a jelentést is kétfelé bontja, egy szó szerinti és egy átvitt értelmű tartományra. Ennek során relativizálja a túlkapás jelentőségét: „Lehetséges, hogy túlkapás nem is érinti azt, ami a Törvény mögött van, a bárányt? S csak azt hangsúlyozza, hogy mi érthető a törvényből?” (97.) Ez már nyilvánvaló eltávolodás attól a kitételtől, hogy a szent szöveg jelentése immanens, önmagát magyarázó lenne. Az érthetőség visszavonása természetesen felborítja a logikai lánc azon állítását is, mely szerint a túlkapás egyértelműen rossz lenne. A rabbi végül arra jut, hogy a szöveg megértése csupán részleges lehet (alátámasztva ezzel Saul kételyeit is): „Az egyetlen, amit megérthetünk, hogy a bárányt meg kell ölni. Bűn és vétség, ha elmulasztjuk megölni. A Törvény követeli” (97.) Ez tehát a szöveg szó szerinti értelme, mely viszont teljesen negligálja a fölmerülő miértekre való válaszadást, a magyarázás gesztusát. Ahová ezután eljut, az már a majdnem egyértelmű eretnekség, hiszen a vallási szöveget a túlkapás fogalmával azonosítja: „A Törvény az egyetlen igazi túlkapás, aminek nincs szüksége se fölmentésre, se feloldásra, mivel hozzá képest minden mulasztás?” (97.) Végül tehát az eszmefuttatás minden fontosabb fogalmát totálisan dekonstruálja, ami azonban a fogalmak közti viszonyokat teszi teljesen értelmezhetetlenné (hiszen egy rendszer elemeit azok egymáshoz fűződő viszonya pozícionálja a rendszerben). Abjatár gondolatmenetének ravaszsága azonban abban áll, hogy az egyre radikálisabb tartalmakat hordozó gondolatokat mindig kérdő mondatként formálja meg, azt sugallva ezzel, hogy saját állításait egyszerre vissza is vonja, hogy mondandójának akár az ellenkezője is igaz lehet. Adott tehát egy olyan szövegfogalom, melynek csak a felszíni, szó szerinti jelentése válik hozzáférhetővé a használója számára. Abjatár konklúziója értelmében a Tóra gyakorlatilag csupán olvasható, de nem megérthető. A mögöttes, vagy – a bibliai hermeneutika kifejezésével – az allegorikus tartalom (mely Abjatárnál a „lényegként” tűnik fel) lényegileg különül el a szó szerinti olvasattól, melynek megértése nem visz közelebb a mögöttes 59 �Kutatóterület tartalom megértéséhez. Mivel a Törvény lényege nem adott, nem explicit, így a tetteket is csupán a szó szerinti értelem szempontjából lehet megítélni (mely tehát egyáltalán nem azonos a mögöttes értelem szempontjaival). Az esszébetétként beékelt gondolatmenet tehát Saul kételyeit is tükrözi. Ez elbeszéléstechnikai szempontból azért érdekes, mert Abjatár gondolatai mégiscsak Saul elbeszélői közegében artikulálódnak, nem pedig idézett monológként, mely direktebben köthetné az eszmefuttatást Abjatár személyéhez. (Egyúttal nem hagyható figyelmen kívül a szövegrészletnek a szerző korábban idézett bibliai esszéjével való tartalmi összecsengése sem). A korábban már felmerült annak lehetősége, miszerint a regény és a Biblia viszonya ugyancsak az olvasás metaforáján keresztül volna értelmezhető; kérdés tehát, hogy maga a regény hogyan „olvassa” a Szentírást. Több szöveghely esetében filológiailag nyilvánvaló, hogy Mészöly forrásként használta a Károli által készített fordítást, amint azt Thomka Beáta A kívülvaló ember című tanulmánya is feltárta. A szerző megfogalmazásában: „a Biblia mint nyelv, beszédmód, intertextus, műfajmodell, szerkezeti minta képezi a megközelítés kiindulópontját.”16 A Saulus tehát biblikus-intertextuális kapcsolatokkal gazdagon átszőtt szöveg. Ha megfigyeljük ezeket a helyeket, megállapíthatjuk, hogy az idézetek általában nem szó szerint szerepelnek, Mészöly legtöbbször változtat valamit rajtuk; vagy elvesz, vagy éppen hozzátesz valamit a szövegtöredékekhez. Egy másik értelmezési lehetőség szerint Mészöly poétikai megfontolásból módosít az eredeti szöveghelyeken, ez esetben azt érdemes megvizsgálni, hogy milyen változtatásokat eszközöl az idézeteken. Thomka a Műhelynaplók kísérőtanulmányában megjegyzi, hogy a szerző jegyzeteiből nyilvánvaló, hogy a bőséges idézethasználattal megelőzte korát. Az idézetek során ráadásul nem filológiai kifogástalanság, hanem az idézet újraíró elsajátítása volt az elsődleges cél. Mint fogalmaz, Mészölynek „Nem volt célja a pontos idézés, hanem a szerzői, alkotói átvétel, amit a jelenkori szövegközi viszonyok maximális szabadságát feltételező korai és merész megnyilvánulásának tekinthetünk.”17 A regény rögtön egy módosított Károli-idézettel indít: „»Nem tudjátok-e, hogy a pályán a versenyzők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki viszont részt vesz a versenyben, fegyelmezi is magát mindenben. Pedig ők csak hervadó koszorút akarnak elnyerni, mi ellenben hervadhatatlant. Én tehát úgy futok, hogy célba jussak; amikor viaskodom, öklömmel nem a levegőt csapdosom. Megsanyargatom testemet, nehogy magam lemaradjak, amíg másokat buzdítok. « A Tarzuszi” (5.) 60 �Kutatóterület Evidens módon merül föl a kérdés, hogy Mészöly miért változtat az idézeteken. Mint korábban utaltam rá, világosan rekonstruálható egy olyan szerzői szándék, mely szerint a cél hangsúlyozottan nem egy történelmi regény elkészítése volt. Magyarázatként szolgálhat tehát, hogy a pontos idézési eljárás és a szabatos forrásmegjelölés sokkal inkább a történelmi regény irányába tolta volna el a szöveg arculatát (olvasási lehetőségét), hiszen a cím és a mottó mindig valamilyen prekoncepciót generál a befogadóban (tekintetbe véve azt is, hogy maga a Károli-Biblia is fölfogható történelmi dokumentumként, nem csupán vallási vagy irodalmi szövegként). Mivel az idézet forrásaként „a Tarzuszi”, azaz Szent Pál szerepel, így a szövegrészlet a regény világán belül úgy tételeződik, mint a már megtért Pál példázata; egyszersmind egy eltávolító gesztusként is működésbe lép, mely felfüggeszti a szöveg referenciális vonatkozásait. Egy másik helyen az intertextus majdnem jelöletlenül simul bele a regény szövegébe. Saul unokaöccse, Benája meggyógyításakor Illés próféta szavait használja (Károli Gáspár tolmácsolását alapul véve): „»Uram, térítsd vissza e gyermek életét!«” (45.) Az idézés természetesen ezúttal sem pontos fogalom, mert Mészöly itt sem nem változatlanul illeszti be Károli szövegét, elhagy belőle. A Károli-idézetekkel való eljárásmód jellemezheti a szerző viszonyát az ismert történelmi tényanyaghoz is: a művészi szándékhoz igazítja hozzá a bibliai történetet, nem pedig fordítva. Ebből is világosan látszik, hogy nem kritérium számára a történeti hűség. A regényben több szereplő és történetfragmentum is van, amelyekről a Bibliának nincs tudomása, csupán a szerzői fantázia fikciós termékei. Az olvasás-metaforát továbbgörgetve, egyúttal Barthes-ra visszautalva: az önmegértés kísérlete is teljes joggal tekinthető (ön)olvasásnak, hiszen Saul mint elbeszélő a saját maga által produkált szövegen keresztül igyekszik megérteni a korábbi, elbeszélt önmagát. Az nyilvánvaló, hogy Saul korábbi (cselekvő) énje egyáltalán nem transzparens a narráló én számára, így a megértés (az önmegértés) problémája szükségszerűen végig ott lappang a regény szövege mögött. Vannak azonban pillanatok, amikor az elbeszélő egy-egy plasztikusan eltalált trópussal képes lényegi észrevételeket tenni korábbi énjére vonatkozólag (ahogyan a terek értelmezésekor is ez a szándék vezeti). A már tárgyalt szurdik szöveghelyén olvasható a következő részlet is: „De ezt utólag mondom, akkor nem így éreztem, s még gondolni se gondoltam semmire. Leültem a nyíladékkal szemben, és nézni kezdtem az egyik szál füvet, ahogy a kőmorzsalékos földből kibújt – s valahogy keserű lett bennem az ártatlanságom.” (13.) A „keserű ártatlanság” metaforájának kibontása során kiderül, hogy tulajdonképpen önmagát dekonstruáló alakzat, hiszen az ártatlanság nem lehet önreflexív állapot. Søren Kierkegaard szerint „Az 61 �Kutatóterület ártatlanság állapotában béke és nyugalom honol; de ugyanakkor még valami más is, de az nem békétlenég vagy harc; hiszen itt semmi sincs, amivel harcolni lehet. De mi a hatása e semminek? Szorongást szül.”18 A regénybeli idézet megfogalmazása természetesen már a reflektáló én nyelvét és belátását tükrözi, mint az a részlet első mondatából kiderül, de nyilvánvaló, hogy a szereplő Saulhoz azért köthető a kierkegaardi szorongás, mert már elvesztette a stabil hit állapotát. Kierkegaard úgy folytatja, hogy a szorongás „teljesen különbözik a félelemtől és más hasonló fogalmaktól […], a szorongás a szabadságnak mint a lehetőség számára való lehetőségnek a valósága.”19 Mint korábban kifejtettem, Saul szempontjából a megnyilatkozás kulcsfogalma, az új, ismeretlen látószög megjelenése jelentheti az elbizonytalanodás okát. Az olvasás fogalmának holdudvarában mintegy kísértetként mindig ott lappang a félreolvasás fogalma is. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy Saul mint elbeszélő rontott logikájú gondolatalakzatot használ, hogy kifejezze a múltbeli szubjektum belső egzisztenciális állapotát. Szignifikáns példa erre a pásztorokkal való szándékos konfliktuskeresés szöveghelyének zárlata, melyben Saul így fogalmaz: „Mégis úgy éreztem, hogy győztem, annyira egyedül maradtam.” (26.) Mészöly gyakran alkalmazza az ilyen típusú mondatokat a szövegegységek lezárásaként vagy kezdeteként, melyek ilyen módon kiemelődnek a környezetükből. A győzelem Saul számára tehát itt az egyedülléttel áll összefüggésben. utólagos reflexióként értékelhetjük az „éreztem” igét, amely inkább homályosságot, mint bizonyosságot sugall, hiszen Saul nem tudatában volt a győzelmének. Saul félreolvassa a pásztorok reakcióját, hiszen ők nem azért hagyták faképnél, mert alulmaradtak volna az intellektuális párbajban, hanem azért, mert érezték Saul zavarodottságát. E gondolatmenet mintájára az előbbi „keserű ártatlanság” szintagma is ugyanúgy tekinthető a rontott logika megnyilvánulásának, ha elfogadjuk, hogy ellentmondást tartalmaz. Azonban az elbeszélő Saul ennek ellenére néha meglepően éles rálátásról tesz tanúbizonyságot: „Sokszor gondolok rá, hogy talán a holt-tengeri kudarcom se volt véletlen. Korábban kezdődött. És egyáltalán nem úgy, hogy szemrehányást tehetnék magamnak.” (43.) Ez a megállapítás szintén retrospektív jelleggel bír, így megfogalmazása kizárólag az elmondás jelenéből lehetséges. Ami érdekessé teszi, hogy azon kevés szöveghelyek egyike, ahol az elbeszélői szándék nyíltan kimondásra kerül: a személyes múlt széthullott, zavaros eseményeit egy olvasható, magyarázható, fölöttes (tehát teleologikus) narratíva kereteiben kísérli meg elhelyezni. Azzal azonban már csupán a befogadó szembesül, hogy ez a törekvés lehetetlen. 62 �Kutatóterület Jegyzetek A tanulmány egy hosszabb, Mészöly Miklós Saulus című regényéről szóló dolgozat része. 2 Roland BARTHES, Az olvasásról, in UŐ, A szöveg öröme; Irodalomelméleti írások, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 56-66. 3 Uo., 56. 4 Uo. 5 Uo., 57. 6 Roland BARTHES, A műtől a szöveg felé, in UŐ, A szöveg öröme, Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 70. 7 Uo., 71. 8 MÉSZÖLY Miklós, Biblia – bibliák, in UŐ, A pille magánya, Jelenkor Kiadó, Pécs, 2006, 103. (Kiemelés tőlem – T. M.) 9 Uo., 104. 10 Uo., 105. 11 Uo., 106. 12 Az oldalszámok a regény második kiadására vonatkoznak: MÉSZÖLY Miklós, Saulus, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1968. 13 BARTHES, Az olvasásról, i. m., 59. 14 A tárgyalt szöveghely az általam használt kiadásban a 96. oldalon kezdődik. 15 Dorrit Cohn elbeszélés-tipológiája alapján: Dorrit COHN, Áttetsző tudatok, in Az irodalom elméletei II., szerk. THOMKA Beáta, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1996, 97. 16 THOMKA Beáta, A kívülvaló ember; Mészöly Miklós: Saulus, in A magyar irodalom történetei; 1920-tól napjainkig, szerk. SZEGEDY-MASZÁK Mihály, VERES András, Gondolat Kiadó, Budapest, 2007. 17 MÉSZÖLY Miklós, Műhelynaplók, gond., s. a. r., jegyz. THOMKA Beáta és NAGY Boglárka, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2007, 902. 18 Søren KIERKEGAARD, A szorongás fogalma, Göncöl Kiadó, 1993, 51. 19 Uo., 52. 1 63 �Találkozási pontok Zsilett-katarzis Beszélgetés Németh Zoltánnal N. TÓTH ANIKÓ – A kapus öröme a tizenegyesnél 1999-es megjelenése óta eltelt termékeny 15 évben 18 önálló kötetet publikáltál. Jelentős irodalomkritikai és irodalomtudományi munkák szerzőjét tisztelhetjük benned. A 18 könyv között öt verseskötet is van. S mivel több alkalommal hangsúlyoztad, hogy elsősorban költőnek tartod magad, jelen beszélgetés témája a „szent poézis” lesz (erre a fennkölt kifejezésre még később visszatérünk). Miért éppen a lírát választottad szépirodalmi tevékenységed területéül? – Nem volt tudatos választás, sőt biztos vagyok benne, hogy ez nem választás kérdése. Tizenöt éves koromban rádöbbentem, hogy jön belőlem a vers, s ez ellen nem lehet semmit sem tenni. Az irodalomtudomány iránti érdeklődés voltaképpen abból fakadt, hogy egyre mélyebben meg akartam tudni, mi az irodalom, mi a vers, mi a líra, és a mai napig úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy jó verset tudjunk írni, rendelkeznünk kell olyan fogalmi nyelvvel, amelyen gondolkodni tudunk a költészetről. Ezért nemcsak verseket olvastam, hanem elméleti szövegeket és irodalomtörténeteket is, így akartam közelebb kerülni a „Mi a vers, mi a költészet ma?” kérdéséhez, illetve ahhoz, ami én vagyok ezen a területen belül. – Van a versírásnak valamilyen feltétele, kell-e hozzá különleges szellemilelki-érzelmi kondíció, játszanak-e szerepet nálad olyan dolgok, mint ihlet, inspiráció, állapot, van-e pl. múzsacsók? – Tizenéves koromban olyan volt a versírás, mint egy pollúció, egy lázas állapot, majdhogynem elájultam tőle. De nemcsak a versírástól, hanem 64 �Találkozási pontok az olvasástól is. Gimnazista koromban került a kezembe Vladimír Holan Éjszaka Hamlettel c. kötete, amelynek minden verse olyan volt, mint egy orgazmus. Az ember ezt a fiatalkori késztetését aztán valahogy elveszíti, még ha nem is teljesen végleg. Írás közben hasonló érzésem van, mint amikor az ember beszáll egy száguldó vonatba, vagy amikor A csillagok háborújában átváltanak fénysebességre. Ezt később az ember már elő tudja hívni magában, bár gyakran teljesen véletlenszerű. – Fontosak a megírás körülményei? Hosszasan készülődsz, vagy hirtelen felindulásból követsz el egy-egy verset? Elvonulsz egy dolgozószobába, vagy bárhol képes vagy verset írni? – Az a legjobb állapot, amikor az ember végletesen idegennek érzi magát, a magány vagy éppen a szenvedés. A létezés üres helyei. A házból kivert kutya télen. Vagy az utazás. Vannak állapotok, amikor jobban előkerülnek ezek a helyzetek. A semmiből előjön néhány vers, rövid időn belül láthatóvá válik az, ami összefűzi őket, és akkor már tudatosan készülök, hogy ezt a vonulatot továbbvigyem, kötetté dolgozzam, szétírjam, akkor már erre dolgozik az agy. – Valaki arra esküszik, hogy verset csak kézzel lehet írni. Te milyen technikai eszköztárral dolgozol? – Eleinte még a tanulmányaimat is kézzel írtam, de aztán a 90-es évek második felétől jött a számítógép, és tanulmányírásban teljesen átálltam. Verset elég sokáig kézzel írtam, a papírfecni a mai napig maradt, de most már például telefonba is írok verset, az mindig kéznél van, amikor éppen eszembe jut egy ötlet. – Ez aztán hatással van a terjedelemre is? – Hm, lehet, hogy mostanában azért írtam rövidebb verseket, mert nagy részüket telefonba írtam…? – Bármilyen műnemben vagy műfajban az a legfontosabb, hogy egyedi, csak rád jellemző, semmivel sem összehasonlítható nyelvet, hangot találj meg, s ez mindig valamihez képest artikulálódik. Te milyen minták mentén vagy éppen ellenében alakítottad ki a versnyelved? – Mindenképpen úgy szerettem volna írni, ahogy még soha senki. Amikor komolyabban nekikezd az ember költészettel foglalkozni, egy kezdő író ízlését, lehetőségeit rendkívül meghatározza az, hogy milyen könyveket olvas. Éppen ezért mindent el kell olvasni, mert ha nem olvasunk, akkor számunkra a vers csupán annyi lesz, amennyit véletlenül megismertünk belőle, róla. Gyerekkoromban nekünk olyan könyvek voltak otthon a polcunkon, mint Thomas Dylan összegyűjtött versei, vagy a 20. századi német költészetet Brechttől Heissenbüttelen át Enzensbergig felvonultató A mai német líra c. kötet. Óriási hatást gyakorolt rám ez a nagyon sokféle, kísérletező költészetet bemutató antológia, 16-18 éves koromban 8-10 füzetnyi verset írtam ezeknek a német verseknek a stílusában. Természetesen ezeket 65 �Találkozási pontok a szövegeket nem küldtem el sehová. Ki kell tehát alakítani egy nyelvet, s ehhez több út is vezethet. Lehet az irodalomelmélet útja, ahonnét egy másik nézőpontból láthatunk rá a versre. Csehy Zoltán lírája talán másféle utat járt be, hiszen ő műfordításokon keresztül sajátította el azt a nyelvet, amely aztán később megjelenik a saját költészetében, pontosabban a kettő interakcióban áll egymással. De mondható, hogy szinte vérévé vált az antik irodalom, a klasszikus forma, illetve versnyelv. Többféle út van tehát. Úgy próbáltam írni, hogy ne legyen előzménye az írásnak, miközben tudható, hogy ez mennyire nem lehetséges. Nekifeszülni a lehetetlennek. Másrészt pedig talán Hrabalnál vagy Bondynál olvastam egy megjegyzést a jó vers kapcsán: az olyan, mint amikor kifújjuk az orrunkat, és amikor levesszük a zsebkendőt, döbbenten látjuk, hogy csurom vér, mert egy zsilettpenge volt a zsebkendőben. Az a jó vers, amitől úgy érezzük, bele kell halni. Számomra ebben a pillanatban ezt jelenti a versírás: egy szikét készíteni, amely elvágja az ember nyakát. Vagy ha nem is, de legalább átstrukturálja az agyát. – Az első versesköteted, A szem folyékony teste (mely az AB-ART Kiadónál jelent meg 2000-ben) recepciója fel is hívja a figyelmet a nyelvi radikalizmusra; egybecsúsztatsz egy csomó szót pl. tartalomhatalomalkonytájlépegető… A másik figyelemfelkeltő dolog pedig a tematika, nálad ez hangsúlyozottan a test, vagyis a test szöveggé tétele. Seggünk odaforrott a fejünkhöz – ilyen mondatok is olvashatók a kötetben. Te akkor éppen általános iskolában tanítottál. Ajánlottad volna-e a tanítványaidnak a verseidet? Milyen hatást váltottak ki ezek a szövegek a befogadókban? – Én ezt teljesen kettéválasztom. Az, hogy miből élek meg, hogy éppen szénlapátoló vagyok-e vagy tanítok, ahhoz képest, hogy mit írok, teljesen más identitás, más én. Senki sem tudott róla, hogy verseket írok, nem reklámoztam magam. – A szakma hogyan fogadta a debütálásod? – Tipikusan első kötet volt, nagyon sokféle verstípus jelent meg benne, annak minden esetlegességével. Szabó Lőrinc az első kötetét, amit a barátainak ajándékozott, évekkel később megpróbálta visszalopkodni a könyvespolcokról. Nem mondom, hogy én is ezt tenném. Azt hiszem, Peer Krisztián beszélt az ún. kötetdühről, lehet, hogy ez dolgozott bennem, lehet, hogy a kései tapasztalatlanság. Viszonylag későn jelentettem meg verseskötetet, hiszen a 90-es évek elején sokan már 18-19 évesen kötettel jelentkeztek. – Egy harmincéves költő már középkorúnak számít… – Igen, a szocializmus idején mesterségesen visszatartották vagy elhúzták a pályakezdést, gondoljunk Kukorelly Endre vagy Parti Nagy Lajos indulására, akik kultúrpolitikai okokból csak harmincon túl jutottak kötethez. A 90-es években azonban már mindent ki lehetett adni. Az első verseimet, de ezt már többször elmeséltem, voltaképpen ellopták tőlem: 66 �Találkozási pontok az akkor már régóta publikáló, prózaíró Mórocz Mária a kollégiumban kiemelte a táskámból a füzeteimet, titokban legépelt a verseimből 10-12 oldalt, bevitte az akkori Irodalmi Szemlébe, és csak akkor döbbentem meg, amikor behívott Grendel Lajos és Hizsnyai Zoltán, hogy beszélni akarnak velem, mert néhány szövegem meg fog jelenni a következő számban, amely már nyomdában volt. A hiúságomat persze legyezgette egy kicsit a dolog, de akkoriban nem akartam bekerülni az irodalmi életbe, sőt tudatosan ellenszegültem a publikálásnak. – A második kötet, A perverzió méltósága 2002-ben a Kalligramnál jött ki. Ennek már a borítója is provokatív. Bedecs László írta a versgyűjteményről, hogy ez egy olyan laboratóriumi kísérlet, amely a tiltott nyelvet, a nyelvi tabukat próbálja megtörni, nyomdafestéket nehezen tűrő szavakat legitimál. Egyetértesz ezzel a megfigyeléssel? – Mindenképpen a határokon való túlhaladás volt a cél, bár nem úgy születik a vers, hogy kitűzök egy célt, fölírom vázlatba, hogy ezt kell megírnom, aztán pedig kidolgozom. Azt szerettem volna, hogy elemi erejű megdöbbentés legyen a testet érintő tabuk lebontása, a testnek egy másfajta megjelenítése. De nemcsak a testről van itt szó egyébként, hanem annak a végletes relativizálásáról, hogy milyen kultúrában élünk, ahogy a testeket ez a kultúra egymás mellé rendezi, hogy legalább a fikció erejéig más típusú elrendezések alakuljanak. Rám de Sade márki volt nagy hatással. A 80-as évek végétől adták ki magyarul és csehül, elég sok mindent megvásároltam a művei közül. Nála szembesültem a testgép fogalmával: 8-10-15 test részvételével olyan csoportosulások jönnek létre az aktusok folyamán, amelyek túlmutatnak önmagukon. Egy magyar de Sade-líra létrehozása volt a célom, igen. Másrészt mindennek volt egy biológiai alapozottsága, ami azt jelentette, hogy meg akartam keresni az emberi testben, az emberi gondolkodásban mindazt, ami állati, a gének mélyére hatolni, az evolúció mentén visszakeresni a testalakzatokat. Vannak biológusok, mint Desmond Morris, akik az emberről mint csupasz majomról értekeznek, értelmes poétikai vállalkozás tehát visszakeresni a génjeinkben azokat a területeket, amelyek valamiféleképpen az állati tartománnyal érintkeznek. Harmadrészt pedig szerettem volna, hogy valami egészen új, radikális testkoncepció jöjjön létre a kötet által. – Erőteljesen jelen van a szexualitás. – Persze, poétikai szempontból nem érdekelt a szexualitás nélküli test. De nem a freudi elfojtás-dolog működött, meg hogy gyógyítani kéne a testet, hanem éppen ellenkezőleg: számomra azt jelentette a testről való gondolkodás, hogy a testet tudatosan le kell betegíteni, különböző implantátumokkal ellátni. Vagy még inkább: annyira felszabadítani, legalábbis a szöveg erejéig, amelyre a jelen korban még nincs lehetőségünk. Testünk materiálisan túlságosan is meghatározott jelenség még mindig. 67 �Találkozási pontok – A következő, 2005-ös kötet A haláljáték leküzdhetetlen vágya címet viseli. Ebben a beteg test emelődik ki a maga esendőségével, kiszolgáltatottságával. Lehet ez valamiféle traumafeldolgozásnak a következménye? – Ekkoriban Parti Nagy Lajoson keresztül foglalkoztam a posztmodern irodalommal, a fejemben már ott volt a posztmodern hármas stratégiájának elmélete, amely szerint a harmadik, antropológiai posztmodernben a trauma, illetve az önéletrajz kerül előtérbe. Erőteljesen hatottak rám a francia szerzőpáros, Dominique Viart és Bruno Vercier gondolatai a kortárs francia irodalomról: önéletrajzi elemekkel átszőtt könyvben gondolkodtam tehát. A másik pedig a betegség-téma. Az egészséges test sok mindenre nem jó, mármint a lírában, valamiféleképpen betegségekkel kell ellátni, akár tudatosan, hogy a beteg test olyan tartományokba vigyen bennünket, amelyekre álmunkban sem gondoltunk volna. Volt egy gondolatom: betegséget kell beépíteni a testbe. Nem tudom, létezik-e olyasmi, hogy valaki az egzisztenciáját úgy tartja fenn, hogy mivel a betegsége rendkívül különleges, kézről kézre adják az orvosok, és a legmenőbb amerikai, kínai és japán orvostudományi egyetemeken és kórházakban fordul meg, vizsgálják, elemzik. Imádnám, ha nekem ilyen betegségem lenne… – Az előbb a tabukról beszéltünk; én azt gondolom, hogy a betegség is bizonyosfajta tabu, nehezen beszélnek róla az emberek. – Az ember szégyelli is a betegségét. – Vagy nem tudja megnevezni, nem tudja körülírni azokat az állapotokat, fájdalmakat. Lehet az ok egyfajta szemérem, vagy közrejátszhat a babona: ha beszélek róla, visszahívom… – Olyan terekbe kerülsz, olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba több napra is, akikkel a betegség nélkül sosem. Ilyen egy kórház – például a véres vizelet szaga szinte beleivódik az ember sejtjeibe, amit nehezen felejt aztán. Az ember önmagát is belehajszolja bizonyos élményekbe, kalandokba. Kórház, szanatórium – el kellett mennem ezekre a helyekre. – Az előbb beszéltél az emberben az állati megragadásának kihívásairól; a következő kötet, az Állati nyelvek, állati versek alapja is az állatság. Gyerekkönyvnek álcázza magát, Fero Lipták sajátos illusztrációi különleges könyvtárggyá teszik. Alapvetően mégsem gyerekkönyvnek olvasom. Itt is a nyelv a téma. Az állatnevekben elrejtett szavak kibontása és továbbgondolása, kijátszása, a velük való babrálás a tét. Hogyan születtek ezek a versek? – Nem gyerekverskötetnek született. Amerikai mintára szerettem volna, ha a hátsó borítójára felkerülnek olyan bombasztikus kijelentések, mondjuk Csehy Zoltántól, hogy ez a könyv a lírai idiotizmus egyik fontos példája. Ő azonban szerkesztőként ezt szemérmesen kihúzta. Egyszer a József Attila Kör pécsi felolvasásán vettem részt, amikor Böhm Gábor A perverzió méltósága kötet verseit hallgatva odaszólt a mellette ülőnek: Ez beteg. 68 �Találkozási pontok Hát ezt is szívesen feltüntettem volna, vagy Balázs Eszter Anna reakcióját idiótameséim kapcsán: Zoli, te nem vagy normális. A könyvben lett volna egy olyan szólam, amely végül Csehy Zoltán szerkesztői ajánlása nyomán kimaradt: Szajkó versei, Vörösbegy versei, Zebra versei, vagyis különféle nyelvek antológiaszerű összeállítása. – Az állatok mint maszkok? – Igen, az állatok mint költők. De igaza volt Zolinak. Ezzel a szerkesztői döntéssel kvázi gyerekverskötetté stilizálódott a könyv, ha leszámítjuk az egy-két erotikus vagy obszcén utalgatást, s ezzel a húzással sokat nyertem. Lovász Andrea például teljesen gyerekverskötetként könyvelte el, amely nem 8-10 éves gyerekeknek, hanem 13-14 éveseknek szól. Nekem ez meglepő volt, mert valóban nem gyerekeknek szántam. A megírás körülményei persze „gyerekesek”: egyszer beteg volt a fiam, én maradtam vele otthon, s hogy szórakoztassam, elővettem egy gyerekkori marhaságot. A szülőfalumban volt egy vicces-szivatós szokás: bégető bárányoknak tettük fel a kérdést, hogy beveszitek magatok közé ezt és ezt, és a birkák rögtön válaszoltak is: beee, beee. Aztán gyártottam néhány hasonló darabot Marci megnevettetésére, innét indult a kötet. – Amikor a gyerek tanulja a nyelvet, akkor másképp működik a logikája, rácsodálkozik egy-egy kifejezésre, és a konvencionális jelentésektől eltérő dolgokra asszociál, félrehall, és ezekből a félrehallásokból születnek nagyon vicces dolgok – egy ilyen vonulat is van a kötetben. Mégse gondolom, hogy ezek gyerekversek. – Lírai idiotizmus akart lenni tényleg. – Az állatosdi aztán folytatódott az olyan típusú, kötetben eddig meg nem jelent versekben, mint A házasságszédelgő. – Igen, de tervben van a kötet is. Született már kb. ezer sor. – Ezekben mire játszol rá? – Nőstény állatok férje vagyok. Például egy kifejlett barnamedvenőstény férjeként élni rendkívül izgalmas tapasztalat, vagy nem tudom, próbált-e már valaki bálnával csókolózni, hát az fenomenális! Vagy a hátán bejárni a Csendes-óceánt, szigetekkel, korallzátonyokkal együtt. Talán a Rimbaud-féle A részeg hajó inspirált, talán a Rege a vén tengerészről, Coleridge-től. De az egész koncepció Carol Ann Duffy A világ felesége c. könyvének köszönhető. Érdekes szerzőről van szó, hiszen Duffy az első nő, az első skót és egyúttal az első nyíltan LGBT-személy (leszbikus, gay, biszexuális és transzgender), aki „koszorús költő”, azaz poet laureate lett a brit királyi udvarnál. Amikor David Beckham ínszalagszakadást szenvedett, hozzá is írt verset. Az említett könyvben a világirodalom jelentős alakjainak, pontosabban feleségeinek ad hangot, többek között Quasimodo vagy Héphaisztosz feleségét szólaltatja meg. Rendkívül jó a magyar fordítás is. Innét jött tehát az eredeti ötlet. Most éppen egy vakondpatkány férjeként próbálok létezni, 30 méterrel a föld 69 �Találkozási pontok alatt, ahol a föld eltömíti a számat, s mellettem csupasz kis testek mozognak. Ezeknél a hihetetlen föld alatti lényeknél, bár emlősök, csak egyetlen nőstény szeretkezik és szaporodik (a kiválasztott férfiakkal), hasonlóan a méhtársadalomhoz. Ez a szupernőstény rákényszeríti a többi nőt a vizelete elfogyasztására, akik ettől terméketlenné válnak. Micsoda élet lenne, ha az emberi társadalom is így épülne fel! A vakondpatkány-ideológia egyébként megjelenik A perverzió méltóságában is mint prózai szöveg. – Időrendben haladva a soron következő, 2011-es Boldogságtelep, vetélőgépben kötetnek van egy alcíme: Csáth szeretője. Csáth neve elég sokat forog a kortárs magyar irodalomban. Nem lerágott csont? Miért fordultál pont Csáthhoz? – Szerintem egyedül a végeredmény számít, semmi más. Rendben, igaz, Szerbhorváth György egy ízben megjegyezte, az a szerencsém, hogy nem vajdasági vagyok, mert ott mindenki csáthozik. De ha nem lenne az alcím, alighanem senki sem gondolná, hogy ezek a szövegek Csáthtal bármilyen összefüggésben vannak. – Segítesz az olvasónak? – Inkább félrevezetem, tudatosan. Említettem már a de Sade márki-féle inspirációt, hogyan megírni versszövegben: számomra Csáth a magyar de Sade, és most főként a naplóíróra gondolok. Versben próbáltam egy lehetséges csáthi világot megjeleníteni, Csáth alakját egy nőbe importálva, egy férfiakat fogyasztó, férfiakat kirúgó és megalázó, dominaként megjelenő nőbe. Persze ez csak egy rétege a könyvnek, amelyben a kiszolgáltatott férfi hangja talán még erőteljesebb. – Ebben a kötetben, mely továbbviszi a korábban kikísérletezett poétikai megoldásokat, megjelenik egy új téma: az érzelem, egészen pontosan a szerelem. Ráfogható, hogy a szerelmi líra újragondolása a kötet? – Igen, egy újfajta szerelmi líra létrehozása volt a cél, annak körüljárása, lehet-e még érvényesen beszélni erről a témáról. Szerelmi verskötet akart lenni Balassi Júlia-verseinek, Csokonai Lilla-ciklusának, a Himfy-verseknek, Szabó Lőrinc versciklusainak, Oravecz Imre 1972. szeptember c. kötetének „mintájára”. Az érzelmesség persze csak a skála egyik része, hiszen vannak benne teljesen száraz szövegek is. A kortárs francia lírát próbáltam feltérképezni, amelyben jelen van egy neoszentimentalista irányzat is. A kortárs magyar költészetben a legtöbben nagyon óvatosan állnak ehhez a kérdéshez. A 90-es évek ironikus-parodisztikus lírafelfogása után (amit ugyan nagyra becsülök, de mégis távol áll tőlem) volt egy szembeszegülés bennem, hogy a líra nemcsak könnyed játék, hanem testbe és húsba vágó élmény. Próbáltam nem félni, nem megijedni a férfi-nő kapcsolatba beleíródó szentimentális jelentésektől, sőt tudatosan belevinni a kötetbe. A másik szándék pedig: szerettem volna olyan verseket írni, amelyek katarzist váltanak ki. Nem mondom, hogy a parodisztikus-ironikus lírában nincs 70 �Találkozási pontok ilyen lehetőség, de ott más típusú katarzisról beszélhetünk. Én valamiféle zsilett-katarzist szerettem volna, halálba vivő verseket, a halálélmény megfogalmazása hajtott. – A kötet versei felidézték bennem a Szabó Lőrinc-i szerelemfelfogást, a Boldogságtelep a nem lehet egymásban maradéktalanul feloldódni-élmény újrafogalmazása is lenne? – Van benne egy Szabó Lőrinc-versátirat is. Talán irodalomtörténeti rejtély, titok, sőt tabu, de ez a vers azért is különleges, mert Szabó Lőrinc állítólag Kozmutza Flórához írta, pontosabban Illyés Gyulánéhoz, a köztük lévő eltitkolt kapcsolat ihletésében. Megfogott a szöveg ritmusa, és megdöbbentem, amikor később valaki elmesélte, talán Nagy Csilla vagy Mizser Attila, milyen tabu fűződik hozzá. Szíven ütött, tényleg. Emlékszem, Besztercebányán írtam, kollégiumban, egy hózivataros téli éjszakán, Kabdebó Lóránt egy könyvéből másolva-átírva, felemelő élmény volt már akkor is. – Ebben a kötetben formai váltás is történt: megjelent a narratív hosszúvers. – Nem teljesen előzménytelenül, hiszen már a Koromevés is ilyen az első kötetből. Az utóbbi időben valóban izgat a novellavers, illetve a narratív, epikus versnek a lehetősége, az állatiférj-típusú szövegek is ebbe a műfajba tartoznak. Ezekben az Állati férj-szövegekben azt a koncepciót követem, hogy egy versen belül minden érzelmi skálát be kell járni, a humorostól egész a végzetesen tragikusig. Mert az meglehetősen vicces, hogy egy bálnának akkora mellei vannak, mint a Szent Péter-bazilika kupolája, és az állati férj azt simogatja kéjesen – de a vers végén ez a bálnalány már nem bírja elviselni a japán bálnavadászhajók látványát, és egyenesen nekimegy egy ilyen hajónak, közben megszigonyozzák, hosszú ideig vergődik, amíg meghal, szóval borzasztó. A cél: végigzongorázni az egész érzelmi skálát tehát, többsarkú verset létrehozni. A Boldogságtelep ezzel ellentétben egyetlen szélsőségre van felhúzva, magát a nyelvi határt célozza, tragikusdepressziós traumanyelv, egyáltalán semmilyen iróniát sem akartam. A kötet első verse felkérésre született: Bulgáriában került sor egy Re-verse: Kosztolányi 125 című megemlékezésre, konferenciára, és ennek alkalmából, A bolgár kalauz témájára íródott, Bedecs László közvetítésével. Hosszúvers lett, amelynek vannak narratív részei – egy kalauzlány elcsábítja Kosztolányit –, és mozaikszerűen beépítve vannak lírai hangoltságú, önreflexiós részei is. Elküldtem egy-két ismerősömnek, hogy a bolgár fordítás előtt kikérjem véleményüket. Csak mint érdekességet jegyzem meg, hogy a prózaíró Gazdag József az összes önreflexiós lírai versszakot kihúzta, kihagyta volna – megtartva a sztorit, a narratív részeket. De hát egy prózaírótól mi mást várhattam volna… – Ha már a kalauznőnél tartunk, beszéljünk egy kicsit a női perspektíváról, 71 �Találkozási pontok ami fontosnak tűnik az életműveden belül, az irodalomtudósi munkáidban is rendre odafigyelsz a női hangokra, ebben a kötetben pedig szintén jelen van. – Hát persze, mert hiszen az, hogy az ember férfinak születik, az élet leegyszerűsítése a biológia által. Milyen szörnyű, hogy nem tudjuk, hogy egy nő hogyan gondolkodik, hogyan érez. Maga a nemiség nem csak általában izgalmas kérdés. Jelenleg egy vágyorientált társadalomban élünk. Nekem a mai napig nagy élmény, amikor a nemiségnek egy olyan területével ismerkedtem meg, amelyről nem volt tudomásom. Hiszen a tapasztalatainknak vagyunk végzetesen kiszolgáltatva: 18 éves koromban szerelmes lett belém egy homoszexuális ismerősöm, tőlem kb. hat-hét évvel idősebb férfi. Egy ideig azt hittem, csak barátok vagyunk, moziba mentünk, söröztünk. Gondolj bele, ki voltam én: egy 18 éves vidéki fiú a szocializmusban, teljesen naiv és tapasztalatlan, nem olyan, mint egy mai 18 éves. Egyszer aztán, moziból jövet, rátette a kezét a tarkómra, és a hüvelykujjával simogatni kezdte a nyakamat. Megdöbbentem, hogy akkor most mi van? Nem értettem. Olyan volt ez az egész, félelmetes, mint amikor a kígyó ránéz az egérre, és az megmerevedik. Kísérteties volt, lehullott a függöny. Aztán lassan, rekedt, kimért hangon valahogy kinyögtem: légy szíves, vedd le a kezed a nyakamról. Igen, meg kell élni a dolgokat, nem elég, hogy elolvasod őket. Valójában a könyveimben is ilyen helyzeteket próbálok létrehozni. Szövegeket, amelyeket olvasva hirtelen kísértetiessé válik az élet, és megdöbben, szinte megmerevedik az ember, hogy ilyen is van a létezésben és a szexusban, hogy nemiségünknek olyan területei is vannak, amelyeket elfüggönyöz az én, eltávolít, kikapar – pedig részei identitásunknak. Ha ez az élményem nem lett volna, akkor ezt az érzést sosem tapasztalom meg. – A női szempontúság trendi dolog is egy ideje. – Igen, már Kármán József is kétszáz éve a Fanni hagyományaiban… – Én az időben hozzánk közelebbi irodalomra gondoltam, Weöres Psychéjétől kezdődően, mondjuk. Épp A bolgár kalauz című versedben van az a sokak által idézett sor: „csak a női test képes versenyezni a nyelvvel”. Hogy is van ez? – De hiszen olyan tökéletes tud lenni a női test egy férfi számára! A nyelv viszont… Eszembe jut Barthes hírhedt kijelentése: a nyelv fasiszta. Igen, valóban: nyelv olyan, mint egy sűrű, apró láncszemekből álló bilincs, amit ráraknak az emberre, belefűzik a puha testbe, agyba, nyelvbe, és már nem tud máshogy gondolkodni és fogalmazni. Évszázadok, évezredek alatt kialakítottak elődeink egy börtönt, amit úgy nevezünk, hogy a magyar nyelv. Ebben a börtönben a rácsok reszelésével és a falak vésésével próbálsz kialakítani egy területet magadnak. Próbálsz kitörni. Voltaképpen az összes könyv egy-egy kitörési kísérlet. Másrészt előjön a csábításnak és a vágynak 72 �Találkozási pontok a kérdése. Ahogy a nyelv is csábító, szirén-ének, becsalogat a börtönébe, a női test is csábító, hiszen a tökéletességet idézi fel a férfi számára. Azt persze nem tudhatom, egy nő számára mit idéz fel a női test. – A te nyelvi univerzumodban sok a nyers, kemény, zsilettpenge kifejezés, sokszor lehet olyan érzése az olvasónak, hogy szinte taszítják a szövegek. Ezek a nyelvi formák felforgatják, ha nem is a gyomrot, de az embernek a lelkét vagy a világhoz meg az önmagához való viszonyát. Téged is felforgatnak, miközben írod ezeket a szövegeket? – Amikor írom, és amikor megélem. – A versírás előtti, a pre-vers állapotban? – Persze, meg kell élni valahogy. – Keletkezik egy csomó izgalmas szólelemény a nyelvi laborban, mint élvezőautomata, iszonytartály, ezek hirtelen jönnek? – Igen, ezek az utazás következményei, mondjuk így. – Leginkább szabadversben nyilatkozol meg. Olvasni sem szereted a kötött szövegeket? – Egy József Attilát nem lehet nem szeretni olvasni, ott abszolút rendben van. Egyrészt nem is vagyok olyan nagy formai zseni, mint a már említett Csehy Zoltán, képtelen lennék zárt, kialakított formákban dolgozni, másrészt meg elgondolkodtató a következő tapasztalat: Parti Nagy Lajos egyszer azt mondta, hogy Nyugat-Európában már 20-30 éve senki sem ír kötött verset. Amikor az ő kötött versét lefordították franciára vagy németre, akkor a befogadók számára vicces volt, sanzon- vagy popdalszerű. – Anakronisztikus tehát? – Igen, ezért is mondta ő, akit annyi bírálat ér a szabad fordításai miatt, hogy szerinte a kötött szövegét franciára vagy németre nem rímes formában kellene fordítani, mert azt a nyugati versolvasó archaikusnak érzi. A magyar irodalom ennyire nem építette le a kötött formákat, mert más típusú nyelv, de látjuk, hogy az utóbbi időben a prózavers egyre erőteljesebben tör elő, hódít meg területeket. Egyébként nincsenek averzióim a kötött formákkal szemben, sőt csodálom azokat, akik rímben, időmértékben alkotnak. Egyszerűen a tehetségemnek a korlátja, hogy nem alkalmazom a kötött formákat. – Végül beszéljünk új verses kéziratodról, mely kiadás előtt áll. Ez az új folyam ismét más formát kap, témájában is változik. A címe Kunstkamera. Milyen élményből merítettél? – A Boldogságtelep, vetélőgépben c. kötet túl érzelmes, olyan szavakból áll össze, hogy ha kicsit megnyomja az ember, kicsordul a vér belőlük. Ezután olyan nyelvet akartam létrehozni, amely minden érzelmen túl van. Túl minden emberin, ha szabad így fogalmaznom (Nietzsche nyomán). Nagyon száraz, szálkás nyelv ez, mint amikor a sportolók versenyre készülve szálkásítják az izmaikat. 73 �Találkozási pontok – Pilinszky jutott eszembe, a redukció, a lecsupaszítás, az elhallgatás, a nyelvi sivatag. – Pályáztam anno a kötettervvel, azt próbáltam meglebegtetni, hogy egy posztmodernizált Pilinszky-versnyelv létrehozása a cél, de hát ez biztos hülyeség. Volt bennem egy ilyen szándék, a teljes sivatag, az érzelmeken túli nyelv kikísérletezése, amit az Apokrif beszélője dadog tovább. – Az Apokrif motívumai, a kerti szék, asztal is előjönnek. – Lehet. Ezt a versnyelvet kerestem. – Magzatnyelv, Versek a semmiből – ilyen főcímeken jelentettél meg közülük különböző folyóiratokban és internetes felületeken darabokat. – Olyan is volt, hogy Nincs, aki meghallja. Már vagy fél éve írtam ezeket a szövegeket, amikor volt szerencsém eljutni Szentpétervárra, ahol a filológiai kar szomszédságában megnéztem a Kunstkamera nevet viselő múzeumot. Ez a világ első épülete, amely kifejezetten múzeumnak épült, nem valamelyik palotában rendezték a kiállításokat. Nagy Péter cár alapította, méghozzá úgy, hogy a Néva partján sétálva egyszer észrevett két nagyon furcsán összecsavarodott fát, vagyis fatorzót. Akkor jutott eszébe, hogy létrehozza ezt a múzeumot, amelynek később a Kunstkamera nevet adta, s amelyben torz embriókat állítottak ki, nyitott koponyával született magzatokat, kétfejű, pikkelyes bőrű, kettévált gerincű, nyitott bélrendszerű embertorzókat. A 17. század második felében, a 18. század első harmadában élt Frederik Ruysch holland orvos, botanikus, szobrász, aki forradalmasította a preparáció módszereit, és rengeteg magzattestet tartósított, köztük ezeket az elvetélt, néhány hónapos csecsemőket is. Egy csillagászati összegért, amit senki sem tudott volna kifizetni, Nagy Péter cár felvásárolta egész gyűjteményét, s ezek vannak kiállítva a Kunstkamera középpontjában. Úgy gondoltam akkor, ez az élmény majd egy másik könyvet generál, de valahogy átszivárgott ebbe a koncepcióba, ez a végletes kiszolgáltatottság a gének játékának. Ez a bezártság nagy hatást tett rám. Műalkotásként közszemlére vannak téve a testükkel együtt több mint kétszáz éve ezek a preparátumok, ott lebegnek bezárva az üvegekben, s ez az élmény vitt afelé, hogy az ebből származtatott, preparált, szenvedésen túli száraz nyelv katalógusszerűen az emberi szenvedést is számba vegye. Ezek az elmondhatatlan, sírnivaló történetek. Szíriában egy kislány, akinek meghalt az édesanyja, az aszfaltra rajzolt egy anyaképet, és befeküdt a közepére. Egy kislánynak megölték a szüleit, s ő az anyja holtteste alatt órákon át feküdt, így élte túl. Az afrikai kislányok, akiknek kivágják a csiklójukat. Egy testvérpár, néhány évesek, meghalt az anyjuk, és napokon át éltek a holttesttel a lakásban, macskatápon, nem tudtak kijutni. Hajléktalanok, nyomorékok, koldusok. A tatai tavon nyílvesszővel a nyakában úszkáló vadkacsa. Egy sánta kutya. A Kunstkamera versei nagyon rövid, három-négy-hatsoros szövegek, terjedelmükben hasonlóak a befőttesüvegekben lebegő preparátumokhoz, 74 �Találkozási pontok és külön világokat akarnak megjeleníteni, mint ez az átlőtt nyakú kacsa vagy a szíriai kislány. A sokkoló, a traumatikus, az elmondhatatlan – ezt akartam külön világokként egymás mellé sorakoztatni. – Négy egyjegyű szám kombinációival választod el az egyes versszövegeket egymástól, amiben nem találtam logikát. – És nem is sorrendben követik egymást. A felcserélhetőség és a katalogizálás jelentéseire épül ez a megoldás. Mivel minden cím túlzottan azonosít és rámutat, ezt is el akartam kerülni. – Én az elvonatkoztatást is láttam, a szám mint elvonatkoztató és elválasztó elem. Az ajánlás pedig éppen Frederik Ruyschnak szól. Mottónak meg Berzsenyi-verssorokat választottál, elég megdöbbentő volt, hogy a klasszicizmus magyar óriásától idézel: „A szent költészet néma hattyú…” – ígértem, hogy visszatérek rá. – „S hallgat örökre hideg vizekben…” – A hattyú toposz nagyon elgondolkodtatott, hiszen az antikvitástól Mallarmén, Rilkén keresztül egészen Nemes Nagy Ágnesig is eljuttat, megnyitva, számomra legalábbis, az olvasást, az értelmezési lehetőségeket. A paratextusban szereplő Berzsenyi és Ruysch egyébként kortársak voltak. – Lehet, hogy túl erős párhuzam, de mint ahogy ezek a magzatok ott lebegnek a preparátum hideg vizében évszázadok óta, tulajdonképpen ilyen a költészet is, néma hattyú, torz figura, amelyben mégis önmagunkra ismerünk, önmagunk olyan tartományaira, amelyek a fantáziánkban megjelennek, de nem tudjuk megélni őket. Ez az irodalom is, ezek a fantazmagóriák is: a nem valóságosan megélt valóságok sorozata. Valamiféleképpen a fikciónak a metaforája is, illetve annak a katartikus szenvedéstörténetnek, amely az irodalom és az élet sajátja. Ipolyszakállos, 2014. augusztus 17. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága nyári táborában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata. 75 �Találkozási pontok Palócföld 60 „Csempésztük az irodalmat – palócföldről a Palócföldbe” Ardamica Ferenc a 60 éves Palócföldről SZÁSZI ZOLTÁN Ardamica Ferenc, mielőtt bármit is kérdeznék tőle, azzal kezdi, ne felejtsem el átadni jókívánságait az idén 60. évfolyamába lépő Palócföld folyóiratnak. A losonci író a Palócföldet Nógrádra és a nagyvilágra nyitó, értékes és időtálló alkotásokat bemutató lapnak tartja. „Kívánok a Palócföldnek biztos anyagi hátteret, jó tollú írókat, szerzőket és bátor szerkesztőket! Persze ehhez még sok-sok évtizedes megjelenést! Na meg olvasókat is!” – mondta Ardamica Ferenc. – Mikor kerültél kapcsolatba a Palócfölddel, mint író? – Amikor itthon már végleg szilenciumra ítéltek, és elkezdődött a politikai meghurcoltatásom, ellehetetlenítésem, amikor úgy 1970 vége felé az 1968-as tevékenységem miatt a husáki rendszer elkezdett zaklatni, akkor egyedüli megjelenési lehetőséget a salgótarjáni Palócföld nyújtott. Akkoriban – részint kényszerből persze – kezdtem átjárni Magyarországra, keresni a lehetőségeket. Korábban itthon már voltak sikereim, de utána, az átigazolások után már letiltottak, sehol, semmilyen írásom nem jelenhetett meg, talán egyszer próbálkozott az Új Szó egyik szerkesztője, a Kövesdi Karcsi, de egy megjelent írásom miatt majdnem utcára tették. A családot el kellett tartani, munkát kerestem, mert korábbi helyemről is mennem kellett. Majd bérszámfejtő voltam a városi vállalatnál, de egyszer olyasmit akartak a nyakamba varrni, amit, mint menesztett párttag, mint egykori ’68as már nem tudtam volna kivédeni, börtönben végeztem volna, így inkább 76 �Palócföld 60 Találkozási pontok elmentem onnan. Négy hónap munkanélküliség után, távoli rokonom segítségével jutottam be a füleki zománcgyárba. Ott kezdetben minőségi ellenőrként dolgoztam, majd leszóltak az elvtársak, hogy rendszerellenes ember nem lehet minőségi ellenőr. Így lettem zománcozó munkás. Közben ott mozogtak a fejemben a novellák. Utaztam a munkahelyemre, és közben mindig ott dolgoztak az ötletek a fejemben. Vasárnapi irodalom volt akkor a mi irodalmunk, hiszen mindenkinek dolgoznia kellett, ha írással akart foglalkozni, akkor kénytelen volt a szabad idejében ezt csinálni. – Hogy jutottak át a határon az írásaid? – Volt egy-két fura esetem is. Alaposan viszont akkor lepődtek meg az elvtársak, amikor a postán küldött, persze általuk lefoglalt, elkobzott írásaim mégiscsak megjelentek a Palócföldben. Tudtam, hogy a postán úgyis lefogják, így más módon küldtem át az írásokat. Nevelőapám szalonna mellett, vonaton csempészte ki a határon túlra. Ezekben az időkben, eleitől fogva támogatott engem és mindenben segített Kassai Végh Miklós, és persze, el ne feledjem, drága néhai Pál Jóska is mindig kiállt mellettem, nekik igazán rengeteget köszönhetek. Miklóssal azt is megbeszéltük, hogy szóltak fentről, hogy én éppen tiltólistán vagyok, de ezt nem hivatalosan tették, hanem ilyen mindenféle fehér abrosz melletti beszélgetéseken jelezték neki, azt elvárva, hogy ne hozza le az írásaimat. Amikor ezt megtudtam, kicsit aggódva megkérdeztem, hogy most akkor mi lesz? Erre Miklós azt mondta, nyugi, most kicsit várunk, aztán meg majd lehozzuk. És le is hozta! – Mit jelentett, jelent neked ez a kiállás? – Ha nincs a Palócföld, ha ők, mármint Kassai Végh Miklós, Pál Jóska meg Baranyi Ferenc nem lettek volna, én biztosan abbahagytam volna az írást, de ők mindig biztattak, segítettek, megjelenési lehetőséget biztosítottak. Ők hoztak vissza a pályára, aminek én alaposan a szélére kerültem. Baranyinak mindig tetszettek az írásaim, azt mondta, ha olyan szerzők vannak a lapban, mint én, akkor érdemes kiadni a lapot. Jó, most akkor dicsértem magam, de ezt mondta! Baranyival egy életre szóló barátság köt össze máig is. Na, ez az ő biztatása, véleménye nekem rettentően sokat jelentett azok után, hogy az egyik határátkeléskor történt vegzálásomkor egy véletlenül a zsebemben maradt novella miatt, amit persze elkoboztak, még ráadásul az útlevelem is bevonták. Micsoda véletlen, egyébként az akkor, a határon elkobzott novellát pont nem a Palócföldbe szántam. Szóval, igen, a Palócföld nekem az élet volt akkoriban. Annak ellenére, hogy nem volt útlevelem, mégis kijutottak az írásaim a Palócföldbe. Futárszolgálat és irodalomcsempészet, palócföldről, Palócföldbe. – A mostani, a fennállásának 60. évfordulóját ünneplő Palócföld mit jelentett, mit jelent neked? – Elsősorban azért jó, hogy van a lap, mert így a régió írói egy szélesebb körben tudnak megnyilvánulni. Most azt látom, jól, rugalmasan szerkesztik, 77 �Találkozási pontok Palócföld 60 színvonalas. Én örök hálával tartozom a Palócföldnek, nekem évtizedekig az irodalomhoz kötő köldökzsinórom volt. A hálámat sajnos nem tudom írással leróni. De olvasni rendszeresen olvasom a lapot, és mindig örülök, hogy ha kezembe foghatom. ’70-től ’90-ig egyedül a Palócföld közölte az írásaimat, ők mertek kiállni értem. Annak idején, a Madách-pályázatokon, amit a lap hirdetett meg, szintén rendszeresen részt vettem, sokszor végeztem az élbolyban, ami nagy büszkeség. Húsz évig nekem a Palócföld jelentette az élő irodalmi létemet. A szerkesztők tanácsai, iránymutatása tartott a pályán, mindenképpen segítette ez a munka az írói fejlődésemet. Ott, a Palócföldben mindig barátságosan fogadtak a szerkesztőségben, itthon, el se hinnéd, sokszor volt olyan, hogy még csak hellyel sem kínáltak pozsonyi szerkesztőségekben. Nem szeretek erre emlékezni, rossz emlékek ezek. – Foglalkozat még az írás? – Vannak ötletek, mozognak novellamorzsák a fejemben, de most éppen szélcsendben vagyok, gondjaim, bajaim, egészségügyi problémáim miatt nem tudok igazán nekifogni. Én mindig kora reggel délelőtt írtam, most ez az idő mással telik, délutánra meg elfáradok, és mintha mostanra nagyon elfáradtam volna, övön aluli ütések értek. Sok gond után korábban mindig talpra álltam, tudtam tovább dolgozni, most ez nem megy. Az erő, az energia elszállt, megöregedtem, 73 éves leszek, és nem sok jó volt az életemben. – Mivel foglalkozol mostanság? – Mostanság még fél szemmel olvasok. A dolgozószobámban, ami kissé elárvult, ahol a porlepte írógépem is áll, ott vannak a könyveim, még az egyik oldalnak (padlótól mennyezetig könyv hátán könyv – a szerk. megjegyzése) mintegy kétharmada hátra van. Újságíró koromban nem volt időm olvasni, de gyűjtöttem a könyveket, most akkor végre elolvashatom, vagy esetleg újraolvashatom őket. Sajnos nincs pénzem arra, hogy manapság a fiatal szerzők könyveit megvegyem, de ami eljut hozzám, a rendszeresen járó Irodalmi Szemlével, azt mind elolvasom. Mit is csinálok még? Hm? Ja, persze, tudod, a könyveket szeretik a molyok! Na, én most azokra vadászom! Már fogtam is hármat! 78 �Madách 150 Kép-tér Madách-kultuszretro A Petőfi Irodalmi Múzeum Madách Retro – A Tragédia színei 1964/2014 című kiállításáról DEBRECENI BOGLÁRKA A Petőfi Irodalmi Múzeum Madách Imre halálának 150. évfordulóján nem egy hagyományos, a szerző életútját és munkásságát szemléltető kiállítással várja a látogatókat. Amint a cím is mutatja (Madách Retro) a közelmúlt, pontosabban egy 50 évvel korábbi esemény, Az ember tragédiáját bemutató 1964-es tárlat került a kurátorok, Kovács Ida muzeológus, a PIM művészeti tárának vezetője és Sidó Anna, az intézmény fiatal művészettörténésze érdeklődésének fókuszába. E. Csorba Csilla főigazgató megnyitóbeszédében elmondta, hogy a Madách-kultusz szempontjából kiemelten fontos dátumnak számít a szerző halálának centenáriuma, hiszen a Nógrád megyében található csesztvei Madách-kúria és a szlovákiai alsósztregovai kastély is ekkor kapott múzeumi funkciót. Mivel mindkét intézményt a közelmúltban újították fel – Csesztvén ezenfelül Kovács Ida készített nagyszabású, az egész életművet bemutató kiállítást Kemény Gyula látványtervezővel, a múzeum másik munkatársával –, nem tartották célszerűnek, hogy intézményükben is hagyományos kiállítást rendezzenek. Az 1964-es év azonban más szempontból is kiemelkedő fontossággal bírt. A kádári konszolidáció időszakában egyre több Tragédia-kiadás látott napvilágot, s bár az ideológusok, akik a három T jegyében kontroll alatt tartották a kultúrát, ezen belül az irodalmat és a képzőművészetet is, kétségeket tápláltak afelől, hogy milyen üzeneteket közvetíthet a magyar 79 �Kép-tér Madách 150 társadalom számára a mű, engedélyezték annak színrevitelét, Major Tamás rendezésében,1 illetve támogatták az illusztrációs kiállítás ötletét is. A ’60-as évek a magyar grafika fénykorának tekinthető, nemcsak azért, mert a művészek új technikákat, sokszorosított grafikai eljárásokat honosítottak meg hazánkban, hanem azért is, mert olyan kiváló mesterek tevékenykedtek ebben az időszakban, mint az iskolateremtő Kondor Béla, emellett felvirágzott a könyvillusztrálás művészete, a közönség pedig egyre nagyobb figyelmet szentelt eme (legkevésbé monumentális, ezáltal legkevésbé ellenőrzött) művészeti ágnak. A PIM 1964-es pályázatára mintegy 15 művész kapott felkérést, hogy a korszak szellemiségéhez igazodva interpretálja a Tragédiát. Ebben a gesztusban természetesen benne foglaltatott az elvárás, hogy a Párt értelmezési metodikája szerint tárják fel a jelentésrétegeket. A felkért művészek két szabadon választott és egy a kiírók által megjelölt színhez készítettek illusztrációkat. A projektben nem mindenki kívánt részt venni, hárman elzárkóztak a feladat elől, annak ellenére, hogy megélhetésüket segítette volna egy múzeumi vásárlás, ami minden ehhez hasonló esetben bekövetkezett. Szász Endre, Gacs Gábor és Csernus Tibor így nem válaszolt a felhívásra, igaz, Csernus akkor már elutazott Párizsba, ahonnan később sem tért vissza, disszidált. Bálint Endre (az 1964ben bemutatott darab látványtervezője), Feledy Gyula, Gy. Molnár István, Hincz Gyula, Kondor Béla, Lukovszky László, Martyn Ferenc, Pásztor Gábor, Raszler Károly, Szántó Piroska, Tóth Imre és Würtz Ádám azonban elvállalta a megbízást. Felettébb érdekes, hogy Kass János, aki már korábban is nívós illusztrációkat készített a műhöz, nem szerepelt a meghívott művészek névsorában. A másik kérdés, ami nem csak bennem, hanem Wehner Tibor művészettörténészben is felmerült2, az, hogy mennyire lehet véletlen, vagy egyáltalán nem véletlen, hogy bár elkészült 49 grafikai lap, a színek közül kimaradt az V. (Athén), holott még az ideológiai szempontból leginkább vitatott, mondhatni „legkényesebb” Falansztert, és a szabadságeszmény legfőbb hirdetőjét, a párizsi színt is illusztrálták. A létrejött alkotások között láthatunk akvarelleket, ceruza- és tusrajzokat, kollázsokat, montázsokat, litográfiákat, rézkarcokat és vegyes technikával készült munkákat is, melyek nagyfokú mesterségbeli felkészültségről tanúskodnak. Kevés a felszínes, patetikus hangvételű ábrázolás, stílusbravúr, ám annál több a Tragédia jellemző motívumait, a szárnyalást és a zuhanást, ezzel párhuzamosan az emberi létezés fontos kérdéseit, a felemelkedés és az elbukás dilemmáját tükröző kompozíció. Az értelmezés tehát túlmutatott az „elváráson”, a képzőművészek nem szorítkoztak a kötelező penzumok teljesítésére, hanem állást foglaltak, már amennyire a szabott keretek között lehetségesnek bizonyult. A Tragédia mondanivalója minden korszakban, így a szocialista érában is aktuálisnak számított, a művészek és a befogadók számára sem volt 80 �Madách 150 Kép-tér érdektelen, a ’64-es sorozat mégsem vált széles körben ismertté. Az idei kiállítás fő célja azonban nem e hiány pótlása, nem a mintegy fél évszázaddal ezelőtt készült képek köztudatba való emelése, esztétikai elemzése, művészi kvalitásának boncolgatása. Ez a tárlat a recepció- és kultúrtörténet része, a modern intermediális, a szövegek és képek viszonyát feltáró kutatások fontos állomása lehet. Révész Emese művészettörténész rámutatott arra,3 hogy „a tisztelgő ünneplés tárgya maga a kultusz”, az intézmény pedig a kilencvenes évek végén fellendülő irodalmi kultuszkutatás központja volt. A rendezők a második terem fali installációjával is hangsúlyozzák, hogy a grafikák egyben kortörténeti dokumentumok, a régi kartontároló szekrény fiókjai és a kartoncédulák jelképezik a múzeumi szemlélet és gyakorlat változásait. „A múzeum, mint tudományos, művészeti színtér, maga alakítja a diszciplína, így esetünkben az irodalmi muzeológia elméletét és gyakorlatát, s különböző pozitív fordulatokat és tévedéseket is tartalmazva az archívum, s benne a gyűjtemények jellegét, arculatát” – hangzott el E. Csorba Csilla megnyitóbeszédében. A múzeumi gyakorlat változását szemléltetik többek között az interaktivitásra felhívó érintőképes monitorok is. A „montázsoló” program segítségével a kiállított munkák egyes elemeiből lehet új képeket varázsolni, a „képregény-készítő” játékosan idézi fel a Tragédia főbb jeleneteit, a harmadik program pedig fotókat (a ’64-es előadás fotóit), illetve rövid összefoglalókat társít a színekhez. Az első teremben bemutatott újságcikkek, fényképek, a Madách életútját összefoglaló diafilm és diavetítés, az MTV archívumából kölcsönzött tévéfelvétel, a régi Kékes TV, illetve az állványán elhelyezett Film, Színház, Muzsika magazin ’64-es számai, a színmű korabeli kiadásai, valamint a Képzőművészeti Kiadó – Magyar Nemzeti Galéria – Ludwig Múzeum közös kiadásában 1991-ben megjelent Hatvanas évek. Új törekvések a magyar képzőművészetben című kiállítás katalógusa próbálja felidézni azt a kultúrpolitikai közeget, ahol a műalkotások és az „új” interpretációk megszülettek. Major Tamás a vele készített interjúban elmondja, hogy a Tragédiát Lucifer és Ádám intellektuális párharca teszi izgalmassá, az, hogy Lucifer valódi ellenfélre akadt, aki nem csak tanul tőle, hanem meg is kérdőjelezi tetteit, és Ádám elbukhat ugyan, de az „eszme” mindig győzni fog, ami bizonyos értelemben merész kijelentésnek is tekinthető. A kiállítást összességében nagyon előremutatónak tartom, mégis azt gondolom, hogy csak egy szűk réteghez szól, a fiatalabb korosztálytól, a hagyományos megközelítésmódokat kedvelő látogatóktól valószínűleg távol áll, mert számukra nehezen megfogható az az eszmeiség, amit a kurátorok közvetítenek. Talán az sem változtatna ezen a tényen, ha tágabb recepció-, hatás- és művészettörténeti kontextusba ágyaznák a hatvanas évek tendenciáinak, kultúrpolitikájának bemutatását. Többen hiányolják a kortárs nézőpontot is, ennek hiánya azonban indokolható azzal, hogy a 81 �Kép-tér Madách 150 győri Rómer Flóris Múzeum „Vagyok – bolond szó. Voltál és leszesz. / Örök levés s enyészet minden élet.” jeligével illusztrációs pályázatot hirdetett professzionális képzőművészeknek és a művészeti felsőoktatás hallgatóinak, a pályázatra beérkezett művek pedig október végétől láthatóak voltak intézményükben. (PIM, 2014. június 18.– december 5.) Jegyzetek Az ember tragédiáját a Nemzeti Színházban mutatták be, Budapesten. Wehner Tibor megnyitóbeszéde 150:50 – Az évforduló évfordulója. Madách Retro címmel a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület online magazinja oldalán jelent meg, 2014. 07. 16-án. http://www.magyarmuzeumok.hu/ kiallitas/1924_15050__az_evfordulo_evforduloja. 3 Révész Emese: A Madách-ügy, ÉS, LVIII. évfolyam, 36. szám, 2014. szept. 5. 1 2 82 �Ami marad Tabukiállítás Németh Zoltán: Kunstkamera PUCHER BÁLINT A Kunstkamera rövid, tömör, néhol egy mondatra csiszolt szövegeinek családfáján a magyar irodalomban olyan felmenőket lehet találni, mint a modernizmus előtti korszakok epigramma-költészete, amelyben a lírai én véleménynyilvánítása még hangsúlyos volt (Vörösmarty, Petőfi: Felhők). Majd a korai modern költőknél az esztétizmus felfogása a rím- és hangzásjátékokat hozta előtérbe és a véleménykifejtés háttérbe szorult, átadva a helyet a benyomások, érzések, helyzetek rögzítésének (Babits: Messze... messze..., Kosztolányi: Negyven pillanatkép, de Radnóti egyes verssorozatait is ide sorolom, például a Razglednicákat). A későmodern költészet ezen formájában a lírai én jelentéktelenné válását, néhol teljes meghatározhatatlanságát lehet látni. Valamint a csilingelő rímek és ritmus hiányát, dísztelenséget, filozofikus gondolatokat és a költői megszólalás határainak keresését (Pilinszky, Weöres: Egysoros versek). Ezenkívül nagyobb intertextualitást, valamint utalást a nyelvre és az írásra, öntükrözést, de ezt igazán a posztmodern irodalom állította középpontba. Itt elsősorban Tandorit kell megemlíteni, főleg az Egy talált tárgy megtisztítása című, szélsőségesen rövid és hosszú verseket egyaránt tartalmazó kötetét, amelynek egyes darabjai semmi másról nem szólnak, mint a nyelv működéséről. Manapság Németh mellett többek között Simon Márton, Hartay Csaba publikált hasonló, rövid versekből összeállított sorozatokat. Az ő Szemhunyásaik és Polaroidjaik folytatják Tandori és más posztmodern szerzők lestilizált, alulretorizált stílusát. Viszont kevésbé szabályszegők, és a sorozatok egyes darabjai öntükrözők, de magát a nyelvműködést és -játékot 83 �Ami marad nem állítják centrumba. Németh és Simon kötetében szembeszökő az az esztétikai elv, amit teoretikusan Gilles Deleuze fogalmazott meg, és amit Kovács András Bálint a posztmodern művészet egyik alapelveként írt le. Ez a nyitott szerialitás, ami Deleuze filozófiai felfogásából következik, azt jelenti, hogy „egy műalkotás több, egymással nem szükségszerűen kapcsolatban levő formálóelv sorozata, amely sorozat ezért nem alkot szerves műegészt vagy totalitást”, hanem „végtelen katalógust”, és ez az alapja annak az eklektikának, amit egyes posztmodern művekben lehet tapasztalni. Valamint a neten böngészés közben, amikor az oldalak, zenék, videók befogadásának nincs kijelölt iránya, a linkeken való ugrálás felszámolja a nyomtatott írásbeliség vagy a rádió, televízió linearitását, kezdettel és véggel rendelkező szerkezetek helyett az információk egy hálózatot alkotnak. A Kunstkamera és a Polaroidok ugyan nyomtatott formában, de kísértetiesen hasonló módszerrel hoznak létre hálózatszerű szerkezetet: mindkét könyv szövegei számokkal vannak felcímkézve, amik véletlenszerűen követik egymást. Németh odáig ment a sorozatszerűségben, hogy a töredékes hatást keltő, 5.5.6.5.-os szöveget kétszer szerepeltette: „Amelynek kitépte nyelvét, / és nyersen elfogyasztotta, / azét.” (23., 31. oldal) A Kunstkamera szövegei a költői megszólalást gyakorlatilag egy-egy lírai vagy jelentőséggel bíró esemény, helyzet leírására korlátozzák. A költészet elemi részecskéinek hatnak, amiket szinte már csak nyelvtani szempontból lehet tovább bontani, a jelentés szempontjából egy egységet alkotnak. A lírai én néhol leírható egy-egy tulajdonság szempontjából, de általában nem, és úgy érzem, hogy ebben a versnyelvben elveszti a jelentőségét a megszólaló személyisége. Ugyan a látvány leírásának nagy szerepe van, de csak kismértékben jellemző a szóképek használata, a szavaknak általában nem szükséges az átvitt értelmét keresni. Úgy gondolom, hogy általánosan jellemző napjaink haladó művészetére a nyugati kultúrában tabusított, eltitkolt, elhallgatott jelenségek, köztük kiemelten a testiség, a szexualitás, a kendőzetlen indulatok és vágyak ábrázolásához való vonzódás. A Kunstkamera sajátosan illeszkedik ebbe a trendbe, fő témáiként a testiség, a testbe zártság tapasztalata, a nemiség, valamint a test időbeli határai, a születés és a halál írható le. Ezeket variálják a szövegek, elsősorban a morbid, brutális, abszurd, filozofikus oldalukat felmutatva. Kegyetlenséget, a brutális vagy tragikus jelenségekhez tárgyilagos viszonyulást, a moralizálás hiányát lehet tapasztalni, és olyan, néha sokkolóan szélsőséges helyzeteket, amik különböző kategóriák határát feszegetik. Mint az élő és élettelen vagy halott, emberi és nem emberi határát, a kategóriák átmenetét: „Géparc / könnyben úszva.” (113.), a test, az individuum és a külvilág, valamint az érzékelés a határait: „Darabonként préselődött át / a test a kerítés résein, / de a másik oldalon / már egyetlen énjére sem / emlékezett.” (110.) Illetve az élet teremtésének és megszűnésének összefonódását: „A tíz éve elszabadult 84 �Ami marad kísértethajón / félőrült kannibál patkányok százai, / szülnek és egymást falják, / hogy életben maradjanak.” (128.) Ennek a groteszk leírásai Nádas Péter Saját halálának konklúzióira emlékeztetnek: „Anyám megszülte a testet, én megszülöm a halálomat.” Ezeken kívül szembeszökő témát jelent az öntükrözés, magáról az írásról, a nyelvről, a fogalmi gondolkodásról, és annak korlátozottságáról szóló írás: „Jelentés: / szavak szúrnak halálra / más szavakat.” (43.) A Kunstkamera egy része beteljesíti a szerző által vállalt célt, hogy a valódi, preparált embriókat tartalmazó Kunstkamera múzeumához hasonlóan vegye sorba a traumákat, nyissa fel a testet, tegye közszemlére a nemiséget. A szövegek másik része a radikálisan rövid formát nem ennyire tematikusan használja, ezektől eltérő témájú pillanatokat, még annak is nehezen nevezhető gondolatokat, meghökkentő, abszurd egymás mellé rendeléseket lehet olvasni: „Kulcsok, / amelyeket csak / újabb kulcsok nyitnak.” (42.) Az átlagos kötetekkel szemben nehezebb ennek az értékelése, hiszen az egy-két-hárommondatos szövegeket nem lehet azzal a mércével mérni, amivel a verseskötetek többségét. Nem lehet különböző szempontokat felállítani, hogy mondjuk mennyire eredeti a témafelvetés, hogy szűkszavúak vagy túláradók-e a versek, gyakorlatilag csak arra lehet választ adni, hogy az egyes gondolatfelvetések vagy szituációk a szövegekben tetszettek-e, érdekesek-e. Ezekre pedig még annyira se lehet objektív, univerzális válaszokat adni, mint a korábbiakra, ez teljesen az egyéni ízlés függvénye. Számomra széles skálán mozognak, az értelmezhetetlenektől a maguk módján nagyon költői írásokig, nagyrészt minimum érdekes élményt jelentve. Amit visszatérően problémának éreztem, hogy egyes szövegek irodalomtudományi elméletek megfogalmazásának tűnnek. Főleg a tükörjellegű szövegeknél tapasztaltam gyakran, hogy a teoretikusként is jelentős szerző mintha a saját maga vagy mások által megfogalmazott gondolatokra írna metaforákat. Például a következő vers tekinthető a posztmodernizmusban megkérdőjelezett eredetiség illusztrációjának: „A hal vízbe írt regénye, / a madár levegőbe húzott betűi, / idézetek.” (56.) Teljesen elhibázottnak ezeket sem gondolom, de azt igen, hogy a teoretikus áthallások csökkentik a költőiséget. Ha kortárs viszonyítási pontot keresünk, akkor Simon Márton jegyzettömbszerű Polaroidokjához képest erősebben érződik a koncepció a Kunstkamerában. Ugyan az utóbbi is tartalmaz jegyzetszerű, egy átlagos vers kibontatlan ötletének vagy az írás melléktermékének ható szövegeket, de több vers érvényesít hasonló szemléletmódot. Ami leszámol a hagyományos értelemben vett és napjaink költészetét is meghatározó lírai írásmóddal, ami, látszólag legalábbis, egyéni tapasztalatok, gondolatok megfogalmazására használja azt, és a kulturális és erkölcsi normák figyelmen kívül hagyásával keresi az emberi létezés és viselkedés határait. Filmművészetben a közelmúlt egyik legrejtélyesebb 85 �Ami marad filmje, a Tejút tekinthető a párjának, ami szintén szélsőségesen minimalista stílusban, a játékfilm és a videoinstalláció határán, többek közt szintén a viselkedési normák határait feszegette. És ahogy a Tejút is csak akkor élvezhető, ha valaki félreteszi azokat az elvárásokat, amiket egy átlagos, akár művészi igénnyel készült filmhez lehet fűzni, úgy a Kunstkamera klasszikus szépségeszmét tagadó esztétikuma is akkor tárul fel, ha valaki nem a hagyományos értelemben szép, költői, jól megírt verseket vár a kötettől. (Kalligram, Pozsony, 2014) 86 �Ami marad „Magyarországon kívül tanultam meg igazán, hogy magyar vagyok” – Nemes Nagy Ágnes útinaplója BARNA PÉTER Nemes Nagy Ágnes Lengyel Balázs kíséretében rengeteget utazott élete folyamán különböző írói ösztöndíjaknak, programoknak köszönhetően. Útjairól naplóbejegyzéseket készített, melyek, ha töredékesen és néhol felületesen is, de összefoglalják az utak lényegét és főbb történéseit. A különböző hosszúságú szövegeket eddig csak folyóiratokban vagy a szerző más köteteinek kísérőszövegeiként olvashattuk. Most a Helikon kiadó egy kötetbe rendezve, Magyarul és világul címmel, szerkesztői magyarázó lábjegyzetekkel és fényképválogatással adta ki az írásokat, Nemes Nagy és Lengyel Balázs erdélyi, bécsi, zürichi, angliai, brüsszeli, amerikai, jeruzsálemi és párizsi útjainak elbeszéléseit. A szövegek sokkal inkább adminisztratív, mintsem szépirodalmi jelleggel íródtak, így elenyésző az elmélkedések, hosszabb gondolatmenetek száma. Nemes nagy írásai a magyar irodalmi hagyományokat tekintve nem nevezhetők tipikus irodalmi útirajzoknak, abban a tekintetben, hogy fő céljuk nem az idegenségtapasztalat deklarálása vagy leépítése, szándékuk nem az utazó érzékelésének részletes megfogalmazása, értelmezése és elbeszélése. Ebből következően nem kapcsolódnak Kosztolányi, Márai vagy Szabó Lőrinc útirajzaihoz. Bár az idegenség feldolgozásának tapasztalatai több helyen is megegyeznek, mindennek interpretációja és megfogalmazása eltérő az említett szerzőkétől, elsősorban a hangsúlyozást tekintve. A narráció ebből következően nem a másik körülírására, meghatározására vagy értékelésére koncentrál, sokkal inkább befelé fordul és a saját pozíció 87 �Ami marad viszonylatában mutatja meg a másik oldalt. Az elbeszélés során Nemes Nagy kevésbé pszichologizál vagy foglalkozik az utazás adta fő lélektani vagy érzékelésbeli tapasztalatokkal, az én-ből kiindulva mutatja meg az idegent és nem fordítva, ezzel együtt sem időzik sokat egy-egy jeleneten, az első impressziók feljegyzésére, a találkozások főbb tapasztalataira és az események gyors leírására törekedett. Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének megegyezések, vagy rokonítható tapasztalatok a műfaj hagyományaihoz vagy az utazás aktusának általános jellemzőihez képest. A bejegyzésekben fel-felütik a fejüket olyan toposzok, melyek tipikusan az útirajz-irodalom, vagy tágabb értelemben véve az utazás lélektanának sajátjai. Gyakran visszatérő elem egy-egy ország nemzetkarakterológiai értékelése, de a saját nemzeti identitás és az arra való ráismerés is gyakori a szövegekben. A könyv egyik legérdekesebb részénél például az amerikai út lezárásaként Utóiratot is ír, melyben arról értekezik, hogy mit jelent magyarnak, mit jelent európainak lenni a nagyvilágban: „Amerikában tanultam meg, hogy európai vagyok. Ahogy Magyarországon kívül tanultam meg igazán, hogy magyar vagyok. Az európai, az mind hasonlít egymáshoz. Milyen az európai? Az európai egyszerre eszik késsel és villával. Nem vágja fel előre az ételt, és teszi félre a kést, hogy azután csak villával folytassa. […] Az európai cigarettázik. Az európai vatelines télikabátot hord. Mindössze öt óra séta után már a fáradtság jeleit mutatja. Ez alól csak a hegymászók kivételek. Az európai nagyképű. […] Az európai maníros. Hiányzik belőle az igaz természetesség, szívélyesség, magától értetődő bizalom, a nyílt, vidám szembenézés a világgal.” (314.) A következő részlet egy tipikusnak mondható utazói tapasztalatot jelenít meg. Az idegenbe tévedt az elveszettség érzésének minél hatékonyabb csökkentése érdekében otthoni emlékekbe, érzésekbe kapaszkodik azért, hogy az új környezetét is minél barátságosabbnak és ismerősebbnek lássa, egyben hamarabb otthonosabbá tegye: „Hazafelé jövet egy pillanatra átélem, hogy Amerikában vagyok. A táj nagyon hasonlít az Alföldre, valamivel dombosabb, erdősebb. De az a sok, hatalmas kukoricaföld, azok a távoli tanyaházak akár Kiskunfélegyháza körül is lehetnének. A házak formája viszont más. Hirtelen beúszik az autó ablakán egy kis domb, rajta egyemeletes, sötétvörös faház a prérin. Egy másodpercnyi 19. század, egy másodpercnyi préri. Ez valóban préri volt, May Károly-féle indiánok járták, köztük a nagyfőnök: Sólyomszem. Azt a vörös faházat Sólyomszem is láthatta volna.” – így jelenik meg az ismerős az idegenben, a biztos a bizonytalanban (182.). A következő részlet is beszélő: „Ez a May Flower, ez az Iowa City mégiscsak fárasztóbb, nyugtalanítóbb és unalmasabb Szigliget. Úgy értem: izgató mivoltában unalmas.” (197.) Más helyen Nemes Nagy többször is meglepődve veszi tudomásul hazai vagy gyermekkori emlékeinek hirtelen 88 �Ami marad és meglepő felbukkanását: „Nagyon jólesett ez a farm. Az állatok. Itt főképp állatokkal szeretek beszélni, csak tudnak magyarul. Különös, hogy itt, Iowában találkoztam a gyerekkorommal.” (207.) A tömörség ellenére mindvégig jelen van az az életszemlélet, melankólia és nosztalgia, amit a költő-író nevéhez köthetünk, és amit szépirodalmi munkássága során már megismerhettünk.1 Életrajzi különlegességekben, érdekességekben, kortörténeti adalékokban nincs hiány. A leírás legfőbb célja ugyanakkor nem a környezet, a látványosságok, a helyi érdekességek vagy az ismeretlen emberek bemutatása, leírása.2 A környezet sokkal inkább másodlagos, ha nagyobb hangsúlyt kap, akkor is csak azért, mert valamilyen jelentős befolyással van a főszereplő hangulatára, érzéseire. A legfőbb hangsúly tehát magán a beszélőn van, ha csak futólag is, de az ő érzései, fizikai vagy lelki állapota kerül középpontba. Minden más csak ennek függvényében jelenik meg. Mindent összevetve elmondható, hogy Nemes Nagy szövegei naplóbejegyzésekként funkcionálva egyfajta vallomásként hatnak, melyből kiderül, hogy a szerző hogy viselkedik akkor, amikor úgy érzi, elveszett az ismeretlen közegben, amikor honvágya van, távol hazájától üresnek érzi magát vagy éppen csak nehezen tudja áthidalni azokat a kulturális, társadalmi különbségeket, amik az ilyen utak során adódnak. A szövegek segítségével, ha csak felületesen is, de tanúi lehetünk egy érzékeny lélek reakcióinak. A szerző gondolatai, észrevételei és következtetései rengeteg érdekességet és élvezetet nyújtanak. Az olvasás végeztével azt érezzük, hogy személyes betekintést nyerhettünk egyik legjelentősebb szerzőnk életébe, aki ennek köszönhetően közelebb került hozzánk. Mi mást, mi többet is várhatnánk egy naplótól? (Nemes Nagy Ágnes: Magyarul és világul, Helikon, Budapest, 2014) Jegyzetek A következőképpen ír a bécsi pályaudvaron megesett kalandjukról, mely során segítettek egy magyar fiún, akinek ellopták a bőröndjeit: „Íme, itt láthatók a megaláztatás előnyei. A kisfiú szerencsétlensége mellett mit számít a miénk? De ez ősi tapasztalatom, még 44-ből meg az ostromból. Hogyan lehet megszabadulni például a félelemtől? Úgy, hogy az ember sürgősen gondoskodni kezd másokról, tisztában van vele, hogy másokat kell megmentenie. Nincs jobb gyógyszer ennél. Még a legvadabb bombázásban is segít. Ha nem akarsz félni, félts másokat.” (110.) 2 A brüsszeli írások kilógnak a sorból, ezek sokkal inkább novellaszerűek több betéttörténettel, elmélkedéssel és részletesebben kifejtett érdekességgel. 1 89 �Ami marad Tiszta tükör jó helyen Varga Mária: Válság és hagyomány CSONGRÁDY BÉLA Álkérdésnek látszik, de valós dilemmának is nevezhető: lehet-e, pontosabban szólva, hogyan kell, recenziót írni egy olyan kötetről, amelynek a szerzője három különböző műfajban – tanulmány, kritika, interjú – nem kevesebb mint huszonegy írást tett közzé. Persze mint mindig, ez esetben is adódik megoldás: meg kell találni azt a vezérfonalat, amely eggyé fűzi a dolgozatokat. Az első és legfontosabb közös nevező a tollforgató maga, az a személy, aki papírra vetette gondolatait. A terényi születésű tanár, újságíró dr. Varga Mária Balassagyarmaton él és az elmúlt években helyi középiskolákban tanított magyar nyelvet és irodalmat, valamint angolt, de a helyi társadalomba másként is „beágyazta” magát. Nevezetesen azzal, hogy a Balassagyarmatért Baráti Kör honlapján 2006 és 2013 között számos helyi személyiséggel készített interjút, majd a beszélgetéseket szerkesztőtársával, Nagy Lászlóval együtt kötetté rendezte. A könyv Portrék Balassagyarmaton innen és túl címmel jelent meg az elmúlt esztendőben. (A kiadványról a Palócföld 2013/5-ös számában tett közzé recenziót.) Varga Máriának azonban maradt ideje, energiája arra is, hogy figyelmet fordítson a lakóhelyén, szülőmegyéjén kívüli szellemi életre, s publikációival jelen legyen az országos kulturális vérkeringésben is. Lehet, hogy ezt az orientációt nem fogalmazta meg célként még önmaga számára sem, de a rendszeresnek nevezhető megjelenés, a témaválasztás mindenesetre ezt sugallja. Hiszen a Válság és hagyomány című jelen kötetében olvasható 90 �Ami marad dolgozatok döntő többsége eredetileg a Kortárs hasábjain jelent meg 2005 és 2013 között, de egy interjúja lassan már negyed évszázaddal ezelőtt, 1990-ben készült és a Hitel lapjain látott napvilágot, kettő pedig a Magyar Nemzet 2002-es évfolyamában. A szerző érzékenységét, látásmódjának sajátosságait végül is bizonyító erővel tükrözik vissza azok a kérdéskörök, amelyeket körüljárt, amelyekről gondolkodott, azok a kötetek, amelyeket elemzett, s nem utolsósorban azok a személyek, akikkel beszélgetett. Az írások széleskörű tájékozottságról, sok ismeretről, mély tartalomról, a szív és a lélek szerepéről, az igényes megformálásról tanúskodnak, s e jellemzőket nem cáfolják, inkább erősítik Aczél Petra előszavának szokatlannak tetsző, de lényegre koncentráló, találó megállapításai. Nevezetesen, hogy „holttérkezelő”-nek nevezi Varga Máriát, könyvét pedig „amolyan kulturális holttérfigyelő”-nek. „Jó helyre elhelyezett tiszta tükör, amelyből élesebb képet kapunk az útról, a viszonyokról és a »kísérőkről«.” Ez a kötet „nem arról szól, hogy mi áll előttünk, és nem is arról, mit hagytunk magunk mögött. Arról szól, amit éppen most felejtenénk el: válságról, hagyományról, irodalomról és értelmiségi gondolkodásról… Három műfajból tart tükröt nemzet, erkölcs, irodalom és nyelv elé… Nem fed fel, nem leplez le semmit, nem tár fel titkokat, hanem oda mutat, ahol eddig talán semmit nem vettünk észre. Meggyőző műveltséggel, olvasmányos stílussal a holttérbe világít. Vajon lemondhatunk-e arról, hogy alaposan megnézzük, amit így végre megláthatunk?” A kérdés költői, a válasz adott: Varga Mária könyvét olvasni kell. S hogy konkrétan miért, arra az alábbiakban következzék néhány példa. A Tanulmányok fejezetcím alatt három írás szerepel, ebből az első meríti ki egyértelműen az említett országos, sőt nemzetközi horizontú megközelítésmódot, amennyiben A regény mint a lét egyedül érvényes értelmezése című opus a párhuzamokat keresi három különböző indíttatású és világlátású teoretikus – Hamvas Béla, Lukács György és az orosz irodalomtudós, filozófus, Dosztojevszkij-szakértő, Mihail Bahtyin (18951975) – regényelméletében. A kronológiailag második dolgozat a Bátor népnek van hazája nem irodalmi témájú, de minden művészetre hatással lévő bátorságot mint etikai kategóriát elemzi, abból az apropóból illetve aspektusból, hogy 2005-ben a Magyar Országgyűlés Balassagyarmatnak ítélte a „Civitas fortissima”, azaz a „Legbátrabb város” címet, 2006-ben pedig a Magyar Örökség-díjat is megkapta a település azért a hősi magatartásért, amelyet lakosai 1919 januárjában a „csehkiverésként” számon tartott honmentő akció során tanúsítottak. A Mikszáth-tanulmánynak a „nagy palóc” révén eleve van nógrádi beágyazottsága, de az írás nem erről szól. Azt a „máig nem szűnő polémiát” eleveníti fel, amely arra tesz kísérletet, hogy „miképpen lehetne Mikszáth munkásságát besorolni a változó stílusirányok, művészi világképek, „paradigmák” egyikébe-másikába.” Varga Mária 91 �Ami marad jó néhány magyar szaktekintélyre – és egy-két külföldire is – hivatkozva alakítja saját véleményét, amelyet írása címében – Mikszáth Kálmán, a bölcs realista – meg is előlegez. Ezzel – akár szó szerint is – szinkronban állnak következtetései: „Mikszáth – bölcs emberre jellemző módon – az arany középutat célozta meg minden téren. Ezen azt értjük, hogy az ellentétes minőségek között félúton (európai szemlélettel élve), illetve egy minőség szélső pólusaitól egyenlő távolságra (keleti módon szemlélve) helyezkedett el… Kiegyensúlyozott gondolkodásra, látásmódra törekszik. Éppen emiatt sorolják időnként ellentétes irányzatokhoz, vagy tekintenek rá éppen ellentétek kiegyenlítőjeként… A dolgok, jelenségek viszonyrendszerben való bemutatása Mikszáthnak is egyik legjellemzőbb írói módszere… Ő, az író nem von le konzekvenciát, nem mond ítéletet, csupán ábrázol.” A Kritikák című fejezet kilenc írást tartalmaz s három kötetre – felettébb érdekes módon, nyilván valami sajátos vonzalom, netán személyes kapcsolat folyományaként –, Jámborné Balog Tünde, a festőnek indult, az utóbbi években szépíróként is aktív makói tanárember könyveire, két novellagyűjteményre és egy gasztronómiai kötetre reflektál. Ferdinándy György könyve, a Magányos gerle című tematikus novellafüzér, lírai önéletrajz révén Varga Mária egy olyan alkotóra hívja fel a figyelmet, aki „folyton a saját életét írja.” A francia és Puerto Rico-i emigrációból a rendszerváltáskor hazatért írót igencsak foglalkoztatja az a kérdés, hogy „miért nem tud ő igazi regényt írni?”, illetve hogy „miért nem terem a magyar irodalom igazi nagyregényt?” „Nem nyelvünkkel és nem gondolkodásmódunkkal van bajunk. A baj a valósággal van, amibe beleszülettünk itt, a művelt világ közepén. A valóság tényei azok, amelyek érthetetlenek, tehát érdektelenek” („tudniillik a Nyugat számára” – teszi hozzá Varga Mária.). Ugyancsak emigráns – Londonban élt – és visszajött író volt a 2008-ban elhunyt Czigány Lóránt. Az Irodalom kényszerzubbonyban című kötetét Varga Mária ugyancsak nem véletlenül választhatta elemzés tárgyául, merthogy az egy másik magyar jelenséget, a politikához való ellentmondásos, esetenként abszurd viszonyt állítja reflektorfénybe. Nem szívderítő ugyan, de igaz a végkövetkeztetése: „Czigány Lóránt könyve sokféle tanulságot hordoz – ki-ki élményei, tapasztalatai szerint vonja majd le. A bemutatott jelenségek ugyan valószínűleg soha nem fognak ugyanúgy lejátszódni, de amíg nem tudatosan és éber módon élünk, addig ostoba érdekkörök újra meg újra »államosítják«, »globalizálják«, kimossák az agyunkat azért, hogy kiszolgáltatott állapotban – »tudati kényszerzubbonyban« – tartsanak.” Faludi Ádám Országúti firkáló című kötetének elemzése – amellett, hogy kiemeli a szerző érdemeit az úgynevezett „ellenkultúra” nosztalgikus, ironikus felhangokkal teli megjelenítése kapcsán – egyszersmind azt is példázza: Varga Mária kimondja, vállalja az egyértelműen bíráló véleményét is, amikor erőltetettséget, öncélúságot tapasztal az írásokban. A nagy 92 �Ami marad formátumú, eredeti gondolkodású és sokáig háttérbe szorított, elhallgatott író, bölcselő Hamvas Béla neve – anélkül, hogy munkássága, bármelyik műve direkten, önálló témaként szerepelne a kötetben – gyakran feltűnik a Válság és hagyomány lapjain, így a kritikák között is. Annál is inkább, mert amikor Kemény Katalin Hét fátyol című, 2009-ben megjelent kötetéről a Kortárs 2011/1-es számában szó esett, megkerülhetetlen volt annak a megállapítása, hogy a 2004-ben elhunyt szerző – noha önálló alkotó volt – Hamvas Béla feleségeként, szellemi hagyatékának egykori gondozójaként is ismertté vált. Olyannyira, hogy „mint Gulyás Pál, a család egyik barátja frappánsan megjegyezte, Katalint sem elválasztani nem lehet Hamvastól, sem összetéveszteni vele.” Az Interjúk fejezet is „velük” kezdődik: Varga Mária 1990-ben kérdezte az özvegyet, hogy vajon a „későn jött Kossuth-díj”-hoz illetve az akkoriban bekövetkezett társadalmi változásokhoz mit szólt volna a halála után több mint húsz évvel posztumusz kitüntetésben részesült, s ezáltal rehabilitált Hamvas Béla. Thiel Katalin művészettörténész – a következő interjúalany – ugyancsak Hamvas Béla ürügyén került a megkérdezettek közé. A további hét beszélgetés minden főszereplője – Bolberitz Pál katolikus pap, filozófus, Mezei Balázs vallásteoretikus, Bókay Antal irodalomtörténész, Molnár Tamás filozófus, politológus, Szegedy-Maszák Mihály irodalomtudós, Finta József építész és Pléh Csaba pszichológus – kiemelkedő képviselője a magyar tudományos, szellemi életnek. Sokat lehet abból okulni, ahogyan és amiről Varga Mária kérdezte őket, és értelemszerűen még többet azokból a megszívlelendő gondolatokból, amelyeket ezek az eminens emberek válaszként megfogalmaztak. Finta József egy fontos mondata azért kerül ide, mert terveivel évtizedekkel ezelőtt a nógrádi megyeszékhely, Salgótarján városközpontját is formálta: „…a technika csupán szolgálat, lehetőség ahhoz, hogy az általunk megkövetelt, kívánt élettereket létrehozza” – mondta a Kossuth-díjas, akadémikus építész. Varga Mária könyvének felelős kiadója a balassagyarmati gyökerű Matúz Gábor újságíró, a 2007-ben szülővárosában létrehozott média intézet igazgatója – többek között A legbátrabb város című dokumentum-játékfilm rendezője, forgatókönyvírója, producere – a Civitas Fortissima Múzeum alapítója volt, a megjelenést a Jobbágy Károly Alapítvány és az Ipoly-parti város önkormányzata támogatta. (Közép-európai Média Intézet, Balassagyarmat, 2014) 93 �Évforduló Aki festőkészletét adta Balázs Jánosnak TARNÓCZI LÁSZLÓ Decemberben hatvanötödik születésnapját ünnepli a salgótarjáni Botos Zoltán. A festőművész látásmódját gyermekkorának helyszíne, a belváros Cigánydombjának különös világa határozta meg. S ha csupán annyit tett volna egész életében, hogy a saját festőkészletét adja a ma már európai hírű filozófus, költő-festőművésznek, a „cigánydombi József Attilaként” emlegetett Balázs Jánosnak, s ráveszi, hogy újra ecsetet fogjon a kezébe, Botos Zoltán már azzal is kiérdemelné, hogy a neve majd fönnmaradjon az utókornak. Csakhogy a halk szavú ember maga is alkotó, akinek a képeit keresik, s akiről tisztelettel beszélnek a nógrádi művésztársai. Amikor tizenhat évvel ezelőtt Botos Zoltán Salgótarján peremkerületébe, Zagyvapálfalvára költözött, első dolgai közt volt, hogy a helyi közösségnek is megmutassa: ide sem jött üres kézzel. Festményeit akkor az Arany János Iskolában láthatták, s épp e cikk szerzőjének adatott meg, hogy a tárlatot a nagyközönség figyelmébe ajánlja. Zoltán festőművészi pályája akkor már fölfelé ívelt. Huszonöt éve ugyanis gyermekkori jó barátja, a salgótarjáni származású szobrász, Szabó Tamás saját költségén elvitte őt a mártélyi művésztelepre, ahol szinte szárnyakat kapott. Mert ugyan Botos Zoltán rajzait, akvarellfestményeit már iskolás korában beválogatták országos kiállításokra, mégsem bízott eléggé önmagában. Ezen a művésztelepen azonban barátokra lelt és sok-sok visszaigazolást kapott. Ráadásul festőként is megérintette a táj, s impresszionista hatású olajképeket kezdett festeni, amelyek aztán sokfelé eljutottak, amerikai és németországi gyűjtő is vett 94 �Évforduló közülük – a legfrissebb alkotásait pedig a Dornyay Béla Múzeum Városi Galériájában láthattuk az őszön. Botos Zoltán decemberben 65 éves. Salgótarjáni születésű, gyermekkorának tükörcserepei a Pécskő utcában, a Cigánydombon szóródtak szét. Édesapja szobafestő-mázoló volt, édesanyja pedig a piacon használtcikk-kereskedéssel foglalkozott. A szülők mind a hét gyereküknek szakmát adtak a kezébe – mondja büszkén Zoltán. Magyarázatként pedig hozzáteszi, hogy ezt akkoriban nem minden család mondhatta el magáról. Zoltán jól tanult, így ő a képkeretező szakmája megszerzése előtt még sikeres érettségi vizsgát is tett a régi Madách Imre Gimnáziumban, aztán a „Stész”ben csoportvezetőként dolgozó bátyja mellett helyezkedett el. Feleségével, Líviával két leánygyermeket és egy fiút neveltek fel. Mindhármuknak szakmája van, a leányok itthon élnek, Zoltán szakácsként Angliában vállalt munkát, csaposként jelenleg is ott dolgozik. Jövőre ünnepeljük Balázs János születésének 110. évfordulóját. Az alsókubinyi származású, kisgyerekként a tarjáni Cigánydombra került későbbi költő, filozófus és festőművész iskolát alig járt, elhajított újságlapokból, a Botos Zoltán édesapjától kapott könyvekből és magányból tanulta mindazt, amit tudott. Balázs János első verseinek kéziratai, miként korai, szuggesztív festményei sajnos örökre eltűntek: a papírral be-begyújtottak, s a putrijában, ahol élt, a festmények akkor mentek tönkre, amikor egy sárömléskor beszakadt a ház fala, s a konyhaként, hálóként is használt egyetlen szobába beömlött a víz. Minden odaveszett. Akkor azt mondta, soha nem fog már festeni. Balázs János kevés embert engedett közel magához, inkább csak a gyerekeket, akik csodálták különös világát, és álmélkodtak virtuóz hegedűjátékán. Gyerekként Szabó Tamás és Botos Zoltán is sokszor megfordult nála. Zoltán így jól emlékezett a szoba falán a 10-20 filléres rajzlapokra készült képekre. Biztatta „János bácsit”, fessen újra. Szabódott az öreg, ugyanakkor csodálkozott is, hogy a gimnazista diákok még emlékeztek az alkotásaira. Zoltán mindenesetre nála hagyta a festőkészletét. Másnapra aztán megszületett a ma is meglévő első Balázs János-kép, és sorra a többi, amelyek a világot járják, s amelyeket már hamisítanak is. Botos Zoltán a sokoldalú művésszel annak haláláig szoros barátságot ápolt. S hogy atyai barátjáról az emlékei ne vesszenek el, le is írta azokat. Brunda Gusztáv segítségével pedig egy pályázati támogatást is elnyert a kiadáshoz. Beszélgetéseim Balázs Jánossal címen így hamarosan napvilágot láthat Botos Zoltán könyve, melynek kéziratát ismerve azt már most jó szívvel ajánlhatom az olvasóknak Palócföldön és szerte a nagyvilágban. 95 �Szerzőinkről ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő BALOGH GERGŐ (1991, Budapest) költő BARNA PÉTER (1988, Sárospatak) kritikus, szerkesztő, újságíró CSONGRÁDY BÉLA (1941, Hatvan) író, újságíró DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő GRENDEL LAJOS (1948, Léva) író HORVÁTH ELŐD BENJAMIN (1988, Marosvásárhely) költő, író KISS JUDIT ÁGNES (1973, Budapest) költő, író N. TÓTH ANIKÓ (1967, Zselíz) író, irodalomtörténész NAGYPÁL ISTVÁN (1987, Budapest) költő, író PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, költő, zenész PUCHER BÁLINT (1989, Pécs) költő, kritikus STERMECZKY ZSOLT GÁBOR (1992, Budapest) költő, kritikus SZÁSZI ZOLTÁN (1964, Tornalja) író, költő SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író TANOS MÁRTON (1986, Budapest) irodalomtörténész TARNÓCZI LÁSZLÓ (1963, Miskolc) TATÁR SÁNDOR (1962, Budapest) költő, műfordító VASI FERENC újságíró ZOLTÁN (1966, Tata) költő WIRÁGH ANDRÁS (1982, Hatvan) irodalomtörténész KOVÁCS BODOR SÁNDOR (1955. jan. 26., Vác) dokumentumfilmes, fotográfus 1988–1990: videófilm-szerkesztő képzés, vezetőtanára Buglya Sándor 2005-től a Pannonhalmi Arcus 1994–2002: a Soros Alapítvány ösztöndíjasa Temporum Művészeti Fesztivál dokumentumfilmese 2007-től a Rónai Művésztelep (Rónart), 2010-ben a Rónai Anzix (Európa legkisebb intermédia fesztiválja) szervezője LEGFONTOSABB ÖNÁLLÓ FOTÓKIÁLLÍTÁSOK: Jelenetek egy el nem készült filmből (Balassagyarmat, 1995); Egy hely...Jeruzsálem (Salgótarján, 2001); „Bárki vagy...” (Szeged, 2005); Cigánygyerekek (Salgótarján, 2005), Retrospektív (Salgótarján, 2011); külföldi tárlatok (Párizs, 2002; Antwerpen, Eupen, 2004) LEGFONTOSABB DÍJAK: Városi Televíziók Országos Fesztiválja, 1994 (II. díj); 43. Országos Független Filmszemle, 1996 („Az év portréfilmese”. Független producerek díja); Izrael képekben, 2008 (Portré kategória I. díj, Élet kategória II. díj, Közönség díj, I. díj); Új Magyarország, 2009 (II. díj); Duna-legendárium – A litera.hu pályázata, 2011 (I. díj), André Kertész Fotópályázat, 2012 (I. díj) 96 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6324a7ade611100141215045008aa10f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2014 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2014/6. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2014 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/28bc249d6e60fdddd0cd686be8202a45.pdf f441ecdadb6b722c84f2f528fd63c090 PDF Text Text �TARTALOM “kávéházi szegleten...” Filip Tamás Fecske Csaba Bíró József Nyilas Atilla Fellinger Károly Eric Gansworth Próza és vidéke Nyerges Gábor Ádám Bene Zoltán A képzelet látogatói / Veszteg maradni 3 Csak egyszer / Magadra hagylak / Síró tehén 5 Újraegyesít / Mögöttes más 8 Egynyári jegyzetek (2010) 10 Finálé / Mert 14 Misszió / Vers a gerendákhoz nagybátyám házában, lakatlan mostanában (Gyukics Gábor fordításai) 16 Kamaszok Limbus 20 23 “S mást tevél-e te?” / Madách 150 Csehy Zoltán Kétszer oda, kétszer vissza (Variációk Madách Egy őrült naplója című versének motívumaira) 29 Szécsi Noémi Bízva bízzál 35 Nagy Pál 80 Handó Péter Kovács Bodor Sándor Egy képvers margójára „mély vízbe ugrik” 42 45 Kutatóterület / Nagy Pál 80 Szirmai Anna Konkretizmus és vizualitás (A Magyar Műhely köréhez tartozó kísérleti tendenciák) 53 1956/2014 Sulyok László Kép-tér Nagy Csilla Ami marad Szekeres Szabolcs Baráthi Ottó Geczkóék golgotája 64 Struktúra és organizmus (Beszélgetés Gyenes Gáborral) 87 Nicsak, ki beszél? (Nyerges Gábor Ádám: Sziránó) Mese, misztikum, vízió, valóság (25 éves a Balassi Bálint Asztaltársaság) 89 93 �A lapszámot Gyenes Gábor alkotásaival és azok részleteivel illusztráltuk. A borító az Urbanic IX. felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Családi album című lightbox és az Árnyak című térgrafika sémája látható. A képek megtekinthetőek a művész honlapján (http://gyenesgabor.webnode.cz/) Az 52. és 63. oldalon Kovács Bodor Sándor fotói szerepelnek. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2014-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” FILIP TAMÁS A képzelet látogatói Vezeklők érkeznek a tüzes ekével felszántott sivatagba, megtelik velük a luxusszálloda, mindegyik elfoglalja a szobáját. Tébolyult ablakok mögött bőröndjükből előveszik ugyanazt a ruhát, másnap egyformán kell kinézniük, pedig egymáshoz nincs közük. Hajnalban indulnak megnézni a lávába dermedt lábnyomokat. Addig egy kortyot se isznak, nem vesznek ételt magukhoz, és nem alszanak. Arcukat mintha sok g torzítaná el, szerveik egymásba préselődnek, befelé folynak könnyeik, már most is, nemcsak amikor le kell hajolniuk, hogy megcsókolják egyetlen szerelmük kietlen talajba maródott sebeit. 3 �“kávéházi szegleten...” Veszteg maradni Hajtogasd össze az esőt, és hozz diólevél teát gyulladt szememre, te mihaszna szolga, nem látod, hogy napok óta rozsdás a tekintetem? És hozz forró lábvizet is, fázom, aztán ülj le, diktálni fogok egy levelet. Nem érdekel, hogy érted-e, nem is kell, hogy értsd, csak írd, amit mondok, de ne akarj visszakérdezni, mert nem fogok emlékezni arra, amit egy pillanattal előbb kimondtam. 4 �“kávéházi szegleten...” FECSKE CSABA Csak egyszer kora őszi gondtalan léptek a Szinva-hídon át mikor még szerettelek bár ehhez a hídnak pataknak semmi köze nem ezért és nem is ennek ellenére mégis ha fölvillan előttem a kép a nyár és az ősz találkozása a Szinva fölött dübögve mesélni kezd a híd pedig már kifogytál belőlem nincs rád örömem hiába mennénk át azon a hídon mert csak egyszer egyetlen egyszer lehet ugyanúgy 5 �“kávéházi szegleten...” Magadra hagylak amit kerestem nem találtam a jóból mindig mások kapnak feledni vágyom hogy mire vágytam maradjon meg ami volt annak sok fáradt év fuldokol a mában évek évek mind cserbenhagytak velem már nem lehet mostohábban te önző elég vagy magadnak érzéseiden kiüt a rozsda minden egyes szavad vakablak egy életbe kerülnél hát sokba nem éri meg magadra hagylak 6 �“kávéházi szegleten...” Síró tehén műtét után lesoványodott lötyögött rajta a bőre szeme sarkában megcsillant a víz az indiszkrét fényben arca megnyúlt mint Greco alakjaié ijesztő előképeként majdani ábrázatomnak nem törődött magával erőszakkal vitték kórházba de a most született kisborjú sorsa nagyon is érdekelte töviről hegyire kifaggatta asszonyát az ellés lefolyásáról a Kedves állapotáról gyerekkorunkban volt egy ilyen nevű tehenünk zsemleszínű jól tejelő jámbor jószág amikor szüleink eladták az istálló küszöbén ülve bőgtünk utána most ez a későbbi Kedves bőg talán gazdája után 7 �“kávéházi szegleten...” BÍRÓ JÓZSEF Újraegyesít ( – Nagy Pálnak – ) letéttel másolnak viharláz korvisszhangzós egészben tovaszól akadályt ikertúsz vagyis teremőrcsúcsa lent bont hajnalkút nyugdíjból helyette ütemmel súgólék röghálózata körömholdját 8 �“kávéházi szegleten...” Mögöttes más ( – ef. Zámbó Istvánnak – ) formatan hazugul hajtogatáspárás sejtéssel értesít burán gyorstalálat kísérlet százannyi lehetőség gyúl mérethuzatból szövetegyenesedés zeneráfestőt halas terel lélektestig legnagyobb bálmámor hanyatlása nyergelő föltétes ráissza horpadás 9 �“kávéházi szegleten...” NYILAS ATILLA Egynyári jegyzetek (2010) 2 Hát eljött a nap: annyi év után megint szüleim falujában nyaralok. Nevezzük annak, bár egyikük sem oda született, természetesen nem birtokolták, s a telek, ahova költöztek, úgymond le, miután apám is nyugdíjba ment, tulajdonképpen nem is benne volt, korábban talán még közigazgatási értelemben sem. (Különben most is megvan, mármint a család tulajdonában, de már nem szoktuk azt mondani rá, hogy a telek.) És nyaraltam-e én ott egyáltalán valaha is?… 3 …A vécé a tornácra szellőzik. Ha nyitva van a kis ablak. A falu nyitja ki, és ő csukja be is. A falu tévét néz. Majd éppen focimeccset. Világbajnoki döntőt Afrikából. Mint otthon a lakótelepen. Bent van a kábel. Tyúkólak és pornócsatornák. Tévéből ugató kutya. 5 Két nyelvbotlás egy családi rendelésen belül „Ásványmentes víz” — „egy borsó Korsodi”. 10 �“kávéházi szegleten...” 7 „Nem tudni, mitől, nem tudni, miért, forog, forog a nagy kerék, aztán egyszer csak megáll.” Ha prózán belül verset idézek, az vers vagy próza? 8 A Kosztolányi-féle fürdés kicsiben, de nagyon úgy. 9 A márkaváltásról Két különböző márkájú cigarettát hoztam magammal a nyaralásra: a körülbelül tíz éve szívottból s a Kapitányéból. Megmegkínált belőle az idők során, néhányszor el is fogadtam, és egyre jobban ízlett, míg végül legutóbb már elkívántam tőle. Most egy darabig vegyesen veszem, eleinte alig valamivel, aztán lépcsőzetesen egyre többet az új kedvencből, végül egészen arra térek át. Ám közben az árát azon „lélektani határ” fölé emelik, hogy a Kapitány meg egyik napról a másikra lecseréli, vélhetőleg egy harmadik fix fajtájúra — legalábbis amíg vissza nem süllyed ama határérték alá az ő korábbijának ára. (Azt pedig asszonya fedezi majd föl egy ízben, amikor őt kéri meg, hogy vegyen neki valamelyikből egy csomaggal.) Így eshetik, hogy — miután hazatértünk, de még az említett ár(vissza)süllyedés előtt — egyik szokásos ivónkban összetalálkozván én kínálom meg a Kapitányt a saját cigijével. 10 Nem ismétlődik a csoda. Pont ez az, hogy az. 11 �“kávéházi szegleten...” Nem, nem, csoda. 11 Befújtam magam Offal. Ha ez márkanév. Ha nem, hát szimbólum. A kézfejemre és a tarkómra is szórtam. Alkonyattájt kiülök a teraszra, — és működik. A szúnyogok számára „láthatatlan” vagyok, kivéve arcomat. Amiből érdemes lenne visszavenni. Ökölbe szorítom a kezem, és a szemüveglencse fedezékéből lesem, ahogy a pofámba repülnek. 12 „Kész. Valamikor be kell fejezni, és ez a valamikor, ez most van.” (Határidős munkát vittem a nyaralásba, én barom. Míg el nem küldtem, csak igen korlátozottan éltem társadalmi életet. A családtól is többször félrevonultam, vagy ő tőlem. Határnapokkal zsonglőrködtem: hol ezen toltam, hol azon. Két labdát még viszonylag könnyű a levegőben tartani; hathoz-héthez, gondolom, már komoly gyakorlat vagy igazi rátermettség, esetleg nagy szerencse kell. Nekem nem is sikerült. Potyogtak le sorba. De egyet, számomra a legkedvesebbet, még elkaptam. Ahhoz is kellett ám ügyesség! Elégedetten zakatolt a szívem. Hanem akkor rám szólt a porondmester, hogy most már dobjam le azt is. Mert így akarja valaki a publikumból, aki bohócnak nézett. Valamikor ezt is be kell fejezni. És ez a valamikor, úgy látszik, most van.) 13 Pusza akar — A virágosat akarom! — Jó, de ezt úgy kell mondani, hogy szeretném. — A virágosat… de én azt akarom mondani, hogy akarom! 14 „De szép fiatal vagy. 12 �“kávéházi szegleten...” De csúnya nő leszel.” (De Nyilas Atilla ne beszéljen főleg ilyen árnyalatlanul.) 15 Méghogy a hegycsúcsok beszélgetnek! Mármint a korábban élt és a később élő nagyság mondanak valamit és válaszolnak is, kifejezetten egymásnak. Mindenki vagy olyanhoz dadog, akiről egyáltalán tudomása van, vagy vaktában. A régi meg csak meredezik ott a nagy marha némaságban. Miután benyalt, akinek benyalt, és riszált, ahogyan riszált. Vagy kontemporálisan értetted, tanár úr? Szinkron vonulatokra is kiterjed a félreértések láncolata. 16 Egy kezdő hermeneuta naplójából Méghogy a kortárs kritika lenne a legjobb fogódzó egy mű megértéséhez! Nem szép dolog lenézni a süketnémákat, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül ők a legjobb tolmácsok. 17 Mindennek van határa, ha igaz. De ez még nem az. 13 �“kávéházi szegleten...” FELLINGER KÁROLY Finálé Nem ért semmit az előadás, vagyis Senki sem verte össze a tenyerét, úgyhogy eltapsolták a jegyek árát, csupán a sánta ruhatáros bácsi alakított nagyot, lyukas fekete cilinderében matatva meglelte az elgurult centet a talajcsempén, János úgy érezte egy reménytelen házasságból menekül a kijárat felé, aztán fellélegzett Juli, kint már megintcsak egy irányba haladtak, János hátrafele, Juli előre. 14 �“kávéházi szegleten...” Mert Juli álmában megjelent öt éve halott nővére, azon zsörtölődött, hogy miért cserélte le a folyosó zöld szőnyegét, amit tőle kapott a neve napjára, elég lett volna, ha kiporolja, aztán meg miért kellett befonni a haját, talán tetszeni akar valakinek, hisz még öltözködni sem tud rendesen, meg aztán elhízott is, lusta vadállat, bezzeg az ő kék pulóvere, minthogyha rá öntötték volna, nem pedig Julira, neki ma legalább két számmal nagyobb kell, így most Juli fáradtan, mint aki mély, lázas álomból ébred, tudja, ez az a kék pulóver, amit kinézett magának a pozsonyi boltban, amiből csupán egy van és ami szűknek bizonyult, ám ha tudta volna, hogy a nővérére passzol, megvette volna szülinapi ajándéknak, merő meglepetésből, ahogyan a jó testvérekhez illik, vagy halálának évfordulójára, s akkor még e verset se kellett volna hirtelenjében úgy összecsapnia. 15 �“kávéházi szegleten...” ERIC GANSWORTH Misszió 1. Új Mexikóban vagyunk Új Mexikóban vagyunk egy dombon Új Mexikóban vagyunk egy apró templomban a dombon A szentély sötét A szentély sötét a fa korhadt A szentély sötét, orrunk megtelik történelemmel És valamivel többel, mint a korhadó fa szaga. A padló támasztékai hosszúak A padló támasztékai hat láb hosszúak A padló támasztékai alig hosszabbak hat lábnál Széles lécek közöttük Három lábnyi széles lécek közöttük A három lábnyi széles lécek közöttük két könyöknyi szélesek nem kell matematikusnak lenni, hogy emberi feltételek mellett megértsük ezen dimenziókat Papok egymás mellett Papok sorban egymás mellett Papok sorban együtt a lécek alatt, ott ahol mint mondják valamiféle áldás száll azokra akik egymás mellett állnak a törékeny deszkák fölöttük együtt végre kifejezhetik reményeiket és félelmeiket 16 �“kávéházi szegleten...” 2. A barátaim hívők A barátaim tapasztaltak ennek eredményeképpen hittel telítettek A barátaim átélték a halál közelségét ennek eredményeképpen részben múlandó hittel telítettek. Hisznek istenben Hisznek istenben, mert ad Végül bevallják, hogy hisznek istenben, mert elvesz dolgokat amiket néha vissszad. A tudomány mentette meg őket A tudomány mentette meg őket, attól hogy a mennyekbe kerüljenek A tudomány mentette meg őket, attól hogy a mennyekbe kerüljenek de hitük istenben tolta ki érkezésük idejét. Azt hiszik titkokat őrzök Azt hiszik olyan titkokat őrzök, amelyek megmentik őket Azt hiszik olyan titkokat őrzök, amelyek megváltoztatják a helyzetet de nem mentem meg őket a csalódástól, élvezem tévedésem a földön, ahol árnyékunk lábunk alatt vérként megállíthatatlanul pocsolyába gyűlik 3. Meglátogatunk mindent a délnyugaton Meglátogatunk minden templomot a délnyugaton Meglátogatunk minden régi templomot a délnyugaton, ahol megismertetik velem a hit történelmét egy számomra szokatlan környezetben, remélve, hogy ez tettre csábít, feltüzeli a füstölgő cédrust, vagy felfedi teknősbéka-csörgőmet az utolsó pillanatban, így kerülve el a szerencsétlenséget, ám hogy mégis mit remélnek tőlem továbbra is homályban marad. Mindnél felsorakoznak és leróják Minden missziónál felsorakoznak és leróják tiszteletüket annak az ötletnek amit majd megjutalmaznak a halasztás végén, bár a halasztás így is kedvükre van csak úgy, mint a diák hitel visszafizetésének elhalasztása. Minden missziónál felsorakoznak és leróják tiszteletüket. 17 �“kávéházi szegleten...” A Chimayo Misszió földje reményt ad nekik és ők a következő tesztig cipelik magukkal apró üvegcsékben, ha a kemo nem hatásos van más kísérleti gyógyszer egy dombbal odébb, egy dombbal odébb. A Chimayo Misszió földje reményt ad nekik a következő tesztig Chimayo reményt ad 4. Azt akarom nekik mondani, hogy élvezzük az életet ott, hol éppen tartunk és ne foglalkozzunk avval amit mások mondanak, hogy talán egy dombbal odébb, mert nekem ez a hitem. Azt akarom nekik mondani, hogy ne keresgessék a szomszédos dombot Azt akarom, hogy ne Nem képesek hinni, amiben mi hiszünk, hogy a legjobbat hozzuk ki itteni életünkből, hogy nincs megegygezés, nem keressünk jobbat egy dombbal odébb ennyi az egész, ránk kérdeznek, amikor eljött a vég, így találunk vissza az égbe, amikor eljön az idő, próbálom megértetni velük, újra és újra, látva csalódottságukat bennem szemtől-szembe, tudom azt gondolják betartok nekik, mert nem egyforma vér folyik az ereinkben. Nem hiszik el, hogy megtesszük utunkat, amikor eljön az idő Nem hiszik el 5. Ez is azon helyek egyik, ahol az emberek mástól várják a csodát, pedig csak más reményt és más félelmet találnak. Ez egy más remény és más félelem. 6. Ez egy misszió 18 �“kávéházi szegleten...” Vers a gerendákhoz nagybátyám házában, lakatlan mostanában Mielőtt meghalt, megjegyezted a nagybátyám játszotta rozsdás dalokat a szálkás húrokon mélyen, mámorosan leásva ujjaival imádkozva kitartva még egy utolsó „Jambalaya” kórust hogy még egyszer igaz szívvel mondhassuk viszlát Joe azt állította, hogy ezen a gitáron együtt jammelt Hank Williams-szel*, pillantást vetni a bluesra abban a fehér fiúban, gönceit vigyorogva ledobva, megbocsátja cowboy kalapját, van idő felszívni a varázst, visszalopni Robert Johnsonnak** és mindenkinek akinek az ujja vérzik attól a vastag indigó létől és összeönteni az ősi indián füsttel vörösen siklani a bluesba, bíbor felhőket virágozni zsíros hangjáratokon át ahol évtizednyi sör verejték édesítette a sötétebb hangokat. Most is bluest kell játszanunk bár a közbeeső években elfelejtettük az akkordokat amelyek haza vezettek volna, ha netán emlékezetedben lejátszol néhányat, átlőnéd azt a párat? Gyukics Gábor fordításai * Hiram King “Hank” Williams (1923 – 1953) amerikai country zenész ikon ** Robert Leroy Johnson (1911 – 1938) a legnevesebb amerikai Delta Blues gitáros 19 �Próza és vidéke Kamaszok NYERGES GÁBOR ÁDÁM Leültél az asztalhoz és megállt a percmutató a karórámon. Mindketten feldíszítettük magunkat, neked ez barackszín nyári ruhácska volt, nekem fekete póló és farmer. Úgy öltöztél, mint valami csitri, mégsem állt nevetségesen. Szép maradtál, én kis pocakot eresztettem, de az utóbbi időkben még fogytam is. Semmit sem tudtunk egymásról már mióta, holott pár perc alatt behoztuk a lemaradt éveket. Azt hittem, úgy lesz majd, mint az iskolásoknál a sorakozóban, kapaszkodva egymás kezébe, mint akik félnek, hogy elszakadhatnak egymástól, de a kezednek mintha végig az enyémben lett volna a helye. Épp jókor találtam rád, mikor van még erekcióm, s neked nincs már menzeszed. Smárolunk, mint a titkolózó kölkök, állsz velem szemben, itt voltunk, úgy hiszem, mindig is. Kerülgettük idáig az aszfaltra kent székletet, száradó hányást, galambtetemeket, a madarak úgy énekelnek, mint akik nem látnak lefelé. Ritmusba rendeződik a légzésem, a pulzusom, neked kevésbé fáj a hátad. Nem tudom, honnan jöttél, merre laksz, élnek-e még a szüleid, ez-e a legszebb ruhád, reggeliztél-e, mielőtt leültünk kávézni. Olyan kevés idő jut szeretni, mégis végtelen, ami hátra van. Kuncogunk magunkon, mit művelünk itt, azt sem tudom, voltál-e házas valaha. Nyelvem a szádban, egymagasak vagyunk, nem kell pipiskedned, tapasztalatból dolgozunk, nem cuppogunk hangosan. Mégis más, nosztalgiázunk valami sosemvolt időről. Megyünk valamelyikünkhöz, még nem döntöttük el, hova. Nem hittem, hogy eljössz hozzám, belépsz az életembe és majd marasztalni kívánlak. Nem kell, hogy marasztaljalak, itt vagy, nem öregedett 20 �Próza és vidéke a hangod, szépek a melleid. Megigazítod a válladon a ruhád, mint egy erkölcsös nő. Szépek a fogaid. Nem kérdezed, mennyi az idő. Csacsogunk, nem is mohón, kevés olyan szavunk van, aminek most is van értelme. Szeretsz, kérdezem, szeretlek, mondom, szeretsz és megkérdezed, szeretlek-e, szeretsz, kérdezek vissza, csókollak, igazgatom a kezed combomon nyugtatott tenyeremben. Szöktetjük egymást a világból, eszmélek, mint aki álmodik, vagy sosem volt ébren, lényegtelen. Csúnyák vagyunk persze, mindketten, tudjuk jól, szeretem a ráncaid, épp végigcsókolok egyet az arcodon, fogyogató pocakom simogatod, mintha magadhoz érnél elalvás előtt, megigazítasz egy gyűrődést a ruhámon, mintha csak takaró lenne egy régi nyári éjszakán. Elsírnád magad, sosem hitted volna, hogy lehetsz még boldog, de a mosolyod visszasüt az eltelt évekre is, hét ágra süt a nap, de nem nagyon izzadunk. Felvonulunk egymással, parádézunk, mintha halászok lennénk hazafelé a zsákmánnyal, mutatjuk a világnak, mit fogtunk, dicsekszünk nagyobb gombóc fagylaltunkkal, új kabátunkkal, márkás autóval, felmutatjuk egymást az életnek. Szeretsz, kérdezem, szeretsz, válaszolod, szeretsz, mondom és nevetünk, mint a tökkelütöttek. Suttogunk, mint a dróton ülő kismadarak, picik vagyunk és törékenyek, szinte felkínálkozunk a pusztulásra és ez feneketlenül mulattat, nem nevetés ez, hanem olyasfajta dorombolás, mintha titokban csokit is loptunk volna. Loptál csokit valaha, kérdezem, egészen úgy, mint hogy szeretsz-e, szeretsz, mondod, meg hogy nem loptál soha és cinkosan, kacagó szemekkel nézel, mint egy erkölcsös nő, aki még tényleg nem lopott csokit. Ülünk a metrón, zötykölődünk, nem igazán tudjuk, végül melyik irányba szálltunk föl, hozzád-e, vagy hozzám, gyerekek vagyunk, egészen aprók és buták, a szerelvény valamelyik nagyszülő, vagy távoli rokon térde lehet, úgy nézünk, mint akik kérnek csokit meg fagylaltot, de akkor is feltalálják magukat, ha nem kapnak. Simogatnak az ujjaid, pedig mozdulatlan a kezünk, talán a rázkódás teszi. Tovább csókolózunk, magabiztos profik módjára, forgolódnunk se nagyon kell, az arcunk épp összeér, nem nyúlkálunk, de kicsit azért kószál a kezünk, nevetsz, hogy mire vetemedünk, itt, mindenki szeme láttára, hétvégén, délelőtt vagy koradélután a metrón, mint egy erkölcsös nő, akinek csokit lopott infantilis udvarlója. Tudunk egymásról mindent, megtaláltuk egymást, még a kezed sem kéne fognom, hogy érezzem, csak jólesik, hogy összenőtt ez a közös testrész, ez a puha kis tenyér, meg az enyém, a kicsit gyengébb, de nagyobb másik. Tudsz rólam mindent, amint rám néztél, amint megállt a karórám, ismertél, jobban, mint régen, azaz, csak most ismersz, mióta örökkévalóság van, mióta a világ egy asztalból, összeszart utcából, halott galambból, csicsergésből, aluljáróból, metróból és valamelyikünk lakásából áll csak, csukott szemmel is eligazodsz fogyatkozó testemen, mint a sajátodét, tudod a teljes anatómiámat, mindent elárultam neked a puszta létezésemmel. 21 �Próza és vidéke Ülünk a metrón, végighúzom a mutatóujjamat az orrod ívén, incselkedünk, kérkedünk magunkkal az értetlen kamaszok előtt, fenségesen lakozik lelkünkben a magány megszokhatatlan hiánya. Tudsz rólam mindent, azt is, hogy szívem alatt mindenórás daganat dobog és hogy a világon minden hátralévő kis darab idő a mienk. Szemérmetlenül, szinte buján összenevetve nézünk egymásra, képzelem, hogy festhetünk. Boldogok vagyunk. 22 �Próza és vidéke Limbus BENE ZOLTÁN Még mindig fáj a vállam, különösen reggelente. A seb ugyan már teljesen begyógyult, a forradás sem vöröslik annyira, mint korábban, mindazonáltal most is meglehetősen rút. Mintha egy vaskos, ráncos hernyót varrtak volna a bőrömre durva, elnagyolt öltésekkel. Különös, hogy a báróné, önfeledt pillanataiban, mennyire szereti csókolgatni ezt a visszataszító heget – habár semmivel sem szokatlanabb, mint a kapcsolatunk önmagában. Pirkadatkor sajgó vállal ébredek, nyűgösen kászálódom ki az ágyból. Félhomály uralkodik kívül-belül. A szobám sarkába botorkálok, pisálok a pléhvödörbe, majd a háromlábú mosdólavór hűs vizét locsolom magamra. Lassacskán enyhül a gyötrelmem. A lepattogzott, rossz tükörben vizsgálom a fizimiskám. A báróné szerint érzéki szám mindkét sarkából a járomcsontom irányába húzódó vonalakat szemlélem – mintha éles késsel húzták volna mindkettőt –, aztán a szemem környékének sötétebb tónusát, a homlokom árkait, a halántékom lapályát, a borostámba vegyülő őszes szálakat veszem sorra. Tenyerembe vizet merítek, belémártom az arcom. Miközben mosakszom, fokozatosan elfelejtkezem a sebesülésemről. Törölközéskor már egészen másfelé járnak a gondolataim, magam sem tudom, merre. Világosodni kezd, rendíthetetlenül. Célja van a folyamatnak, ez kétségtelen: véget vetni az átmenet idejének, eltiporni az éjszaka és a nappal közti keskeny, bizonytalan sávot. Míg folyamatosan növekszik a fény a világban, fölöltözöm. Átmenetileg. Célom pusztán az átmenet a pucérságból a takartság állapotába. Megszokásból, rögzült rutinnak engedve. Reggelit a cselédlány hoz, mint rendesen. Nem valamelyik csinos, hanem a zavaros tekintetű, szétroncsolt orrú. Szó nélkül teszi a tálcát a küszöbre, bekopogtat, elmegy. Nem tudja, hogy rég figyelem az ablakból, ahogy jön keresztül a réten, s körülötte nyílnak a pitypangok. A kastélyt nem látom innen, mégis tudom, hogy ott van, ahol. Efféle bizonyosságokkal van teli az 23 �Próza és vidéke életem. Lehajolok a bejárati ajtóba alul, nem sokkal a küszöb fölött vágott kicsike nyíláshoz, amelyen éppen befér az étel. Félrehajtom a görbölőket, amik a rést fedő vaslemezt tartják, félrecsúsztatom a botcsinálta nyílászárót, beemelem a tálcát, visszahelyezem, majd újból rögzítem a vaslemezt. Elköltöm a früstököt. Közben azon mélázom, ha majd nem hasogat semmim ébredéskor, ha már legalább egy hétig fájdalom nélkül élek, megkísérlem átpréselni magam ezen az ételbeadó lyukon. Tudván tudom, hogy kudarcra ítélt vállalkozás, mégis ezen jár az eszem, méregetem szememmel az ajtót és a vassal takart rést, naivan ábrándozom. Ezen a hasítékon keresztül látogat meg olykor a macska. Finom kaparászással jelzi érkezését, én izgatottan eresztem be. Dorombol és bökdös a fejével, nagy, sárgásbarna szemeivel szelíden, barátságosan, egyúttal kíváncsian, s néha pimaszul méricskél, időnként laposakat pislant. Szalonnabőrt, kolbászvéget tartogatok neki, ám őkelme mindig kéreti magát egy kis ideig, mielőtt megenné a finom falatokat. Utána összegömbölyödik az ágyon, s íziben elszunnyad. Nem veszi rossz néven, ha hozzá bújok és simogatom selymes bundáját, cserébe gyöngéden dagasztja a karomat hegyes karmaival. Egy órát alhat így, utána visszatér a világba. Mindig délelőtt látogat meg, máskor sohasem. Reggeli után, ha nem jön a macska, olvasok. Francia regényeket hord ide a báróné, szerelem és vágy és odaadás és csalfaság és rútság és szépség csordul a lapjairól az agyamba. Jól esik minden, szerelmesek, szépség, rondaság, sóvárgás, csalárdság, hűség, elandalít a regényes regénység. Olykor el is szenderedem. Ha álmot látok, a szüleim házába lépek. A szegényes, ütött-kopott bútorokkal berendezett kurtanemesi kúria hámló vakolatú szobáiban bolyongok, amelyekben fölnőttem, keresem az anyám és az apám, a nővéreim és a húgaim. Sosem találok senkit. Máskor a csatatereken száguldok, a lőporfüst marja a szemem és a torkom, a zaj bántja a fülem. Előfordul, hogy kápolna hűvösébe lépek, lépteim visszahangzanak az üresnek tetsző térben, kong körülöttem az űr. Mihelyt az oltár elé érek, térdre omlok és összetett kézzel imádkozom a Megfeszítetthez, ajkaim fürgén mozognak, szavak formálódnak szájam sötét odvában, de nem értem, mifélék. Idegen nyelven szólítom az Istent, aki nyilván dühös rám emiatt, fénylő orcáját elfordítja rólam, tőlem, s az ólomüvegablakon keresztül a fák koronáját szemléli egykedvűen. Dél felé újra lüktetni kezd a vállam. Ez visszatérít az álom mezeiről vagy a románcok bódító világából a kunyhóm és kínjaim realitásába. Rendszerint ekkor érkezik a báróné, kulcsával zörög a zárban, fojtottan szól valamit a háta mögé, mielőtt belép. Tudom, hogy a társalkodónőjéhez beszél, aki a kezében flintával áll a kalyiba előtt, némán, moccanatlan. A báróné betoppan, nem szól hozzám, rám se néz, sietve vetkezik. Szája keskeny vonal csupán. Én kihasználom az időt, megragadom a sarokban álló 24 �Próza és vidéke vödröt, amibe a szükségemet végzem, kirakom az ajtón, egy másodpercig farkasszemet nézek az ott strázsáló puskás asszonnyal, aztán gyorsan visszalépek. A külvilágból megint alig láttam valamit, s ez dühít. Az ajtó bezárul mögöttem. A báróné addigra csaknem meztelen. A tekintetével utasít, mit tegyek. Mialatt szeretkezünk, véletlenül az ablakra téved kósza, vergődő pillantásom. A társalkodónő arcát látom a keretben, s füle mellett a puska csövét meredezni az égre. Tárgyilagosan, személytelenül figyeli, ahogyan a gazdája kuporog rajtam, ősi ritmus szerint mozgatja a csípőjét, hosszú haja csatakosan omlik a hátára. Olyan rideg és kifejezéstelen a tekintete, akár a hulláké az elhagyott csatatereken. Lehunyom a szemem, s mikor újra kinyitom, az ablakban nincs senki, csak az ég kék és a fű zöld derengése vibrál az üveg síkján. A báróné teste megfeszül, majd elernyed, s én megkönnyebbülök, hogy a mai napra végeztem a legterhesebb (és egyetlen) kötelességemmel. Szoborként, élettelen heverek, míg az asszony le nem kászálódik rólam végre-valahára. Fölém hajol, keblei csüngnek, a hasa azonban feszes. Hosszan fürkész. Én merev arccal, némán tűröm a vizslatást. Talán percek telnek el, mígnem a báróné hirtelen mozdul, s kapkodva bújik a ruháiba. Kisvártatva nyílik az ajtó, a vödör csörömpölve begurul, a báróné távozik, és a kijárat kíméletlenül rám zárul újra. Nem öltözöm föl, nem teszek semmit. A vállam megint fáj, a fejem nehéz. Akár csata után, az árokparton. A lovak elszáguldanak mellettem, árnyékuk átsuhan a testemen, a dzsidás kapitány oroszul ordít. Azt hiszem, oroszul. Mellettem daliás férfiú teteme, hatalmas, vérző, lüktető seb tátong a mellkasa közepén. Pontosan akkora vágás, amekkorát a szuronyom üt az eleven húsba. Miután elcsendesedik a mező, fölkönyöklök, fürkészem a halott merevvé dermedt ábrázatát. Tudni akarom, kit öltem meg, ki ez a hivalkodó aranysujtásokkal telitűzdelt, császári egyenruhás férfi. Hiába kutatok a zubbonyában, nem találok semmit. Végül az ujjáról húzom le a címeres gyűrűt, mint valami aljas hullarabló. Egy madár száll a párkányra, billegeti a farktollait, jobbra-balra döntögeti apró fejét. Parányi teste elférne a markomban. Szívesebben zárnám oda, mint a báróné elomló kebleit, ám tisztában vagyok a vágyakozás képtelenségével. Nem tehetem ki a lábam ebből a kunyhóból, ahol a legnagyobb titokban tartózkodom. Jó volna könyörületből lenni itt, bujkálni a megtorlás elől, mint oly sokan közülünk. Valójában azonban ez a viskó nem rejtekhelyem, nem menedékem, de maga a rám szabott és kiérdemelt büntetés. Egy halálért, amit okoztam. Nincs menekvés, nincs apelláta. Ebben a pillanatban ugyan egyértelműen büntetésnek érzem, máskor mégis közömbös vagyok a helyzetem iránt. Mi több: akadnak időszeletek, amikor szeretek itt. A macska látogatásai, például. Vagy a szürkület utáni órák. Mécsest nem kapok, nem is kívánok, így a priccsemen gubbasztva nyugodtan követhetem, ahogyan körém telepszik az este, akár pásztorok a tábortűz köré, majd leereszkedik az éjjel. Denevérek cikkanását hallom, bagoly huhog, tücskök cirpelnek, 25 �Próza és vidéke néha kabócák muzsikálnak éktelenül. Motozások és zajok töltik csordultig a levegőt, s jóllehet képtelen volnék megmagyarázni, miért indítanak meg, egészen meghatódom. Abban a hangulatban imádkozni is kedvem támad. Legtöbbször csapongó monológba torkollik fölfakadó fohászom. Vágyakozom ugyan a monológ dialógussá bővülése után, csakhogy az Isten süket a szavaimra. Mégsem szomorodom el. Ahogyan a szerelemhez is elegendő egyetlen ember, mert nem csak a viszonzott, beteljesedett vonzalom nemes és igaz érzés, úgy az Istent is elég szólítani, s nem törvényszerű, hogy válasz híján kétségbe essünk és elhagyatottnak érezzük magunkat. Aki keres, talál. Ha nem érti, mit és mikor, ha nem ismeri föl a fölismerendőt, az nem jelent semmit. Odakinn hirtelen elborul, néhány csöpp eső kopog a tetőn. Hunyt szemmel, elernyedve fekszem hanyatt, elképzelem, ahogy az arcomba hull. Lehetséges, hasít belém, hogy soha többé nem ázom el a feketére váltó égbolt alatt, nem menekülök a zivatar elől eresz, fedél alá, nem futok muskátlival ékesített tornácra, hogy el ne ázzak. Összeszorul a torkom ettől a gondolattól. Ahogyan nyomom az ágyat, megjelenik előttem a gyűrű, amit a meggyilkolt ember ujjáról lehúztam. A gyűrű, aminek révén megtudtam, ki volt az áldozatom, ki hozta a táborunkra az oroszokat. Az a szétvert orrú cselédlány árulta el néhány nappal ezelőtt, egy óvatlan hajnalon, miközben az ágyneműmet cserélte. Az ajtón kívül ott álldogált, felhúzott puskával a kezében, a társalkodónő, s még valaki, akivel beszélgetett. Bizonyosan egy szolgáló lehetett. A hangok beszűrődtek odúmba, bár értelmet nem nyertek, a torz arcú lány meg én csak mint duruzsolást észleltük a kinti dialógust. A cselédlány sokat mesélt nekem aznap, holott sem előtte, sem utána nem szólt egy szót se, soha. Nem tudom, mi lelhette, talán a társalkodónő figyelmét nem érezte magán, talán közlékenysége része a sorsomnak. Bár nem hiszem, hogy bárki is beleírta volna a sorsomat valamiféle könyvbe, amiképpen azt sem gondolom, hogy bárkiét belevésték volna bárhová, bármibe. Saját sorsunkat seregnyi tényező alakítja ugyan, ám leginkább, legerősebben mégiscsak mi magunk tartjuk a kezünkben. Ha nem is bírhatunk korlátlan lehetőségekkel és nem törhetünk akadálytalanul a céljaink felé, azért, hitem szerint, végső soron a magunk urai vagyunk. Életünk legfontosabb kérdéseire mi felelünk, a válaszok rajtunk múlnak. Úgy is mondhatom, alapvetően magunk döntünk, vagy (mindenesetre) megtehetjük, hogy döntésre jutunk. És ha nem tesszük? Nos, az is döntés. Lemondani a döntésről – ez egy választás. Az egyetlen lehetőség mellett dönteni – ugyancsak az. Akárhogy is, a lány beszélt az oroszokról, akik puskatussal vágtak az arcába, mielőtt megerőszakolták. Ennek csaknem egy éve, de még mindig szivárog belőle a vér. Nem az arcából, hanem ott, lenn. Azt állította, azért 26 �Próza és vidéke mondja el mindezt nekem, mert úgy hallotta, én öltem oroszt a háborúban, amit a szabadságért vívtunk. Bevallottam neki, nem tudom, valóban megtettem-e. Sajnálom, ha csalódást okozok, azonban be kell látnia, hogy nem tudhatom, kilőtt golyóbisaim találtak-e elevent, vagy sem. Egyesegyedül egy gyilkosságban vagyok bizonyos: a mellém zuhanó test élete szárad a lelkemen, azé az emberé, akinek lehúztam az ujjáról egy gyűrűt. A báró úr volt az, súgta akkor a fülembe a lány, a báró úr maga, senki más, egykori ura és parancsolója ennek a birtoknak és neki meg a többi háznépnek, és férje az asszonynak, aki fogva tart ebben a kulipintyóban. A férje helyett tart engem, lehelte a lány egészen közel hajolva hozzám. Úgy véli, ha én elvettem tőle a férfit, akivel kedvét tölthette, kötelességem pótolni nagy veszteségét. Kizárólag ezért élek, csakis ezért nem kerültem Kufsteinbe vagy bitóra, ezért nem menetelek büntetőszázadban. Amikor a lány végzett a munkájával és a beszéddel, s én magamra maradtam, azon tűnődtem, jó, vagy rossz, hogy a báróné a kosztért és kvártélyért, életben tartásomért nem vár el tőlem sem hálát, sem haragot, csak egyfajta tetterőt, egyebet semmit. Nem tudom. Számára ez, meglehet, puszta üzlet, ahogyan a férjének is üzlet volt a császár. A báró befektetett a császárságba, s híven kitartott a befektetése mellett. Már nem vagyok biztos abban, hogy ezért minden körülmények között árulónak kell-e tekintenem, vagy éppen ellenkezőleg: hűségesnek? Netalán csupán egy józan, megfontolt férfiúnak. Igaz, a halála ellene mond a megfontoltságnak. Csakhogy ez nem érv. A halál nem érv. Ráadásul ez a halál történetesen én vagyok, aki itt fekszem ebben a házikóban egy priccsen, számkivetve, egy picike madárka hűlt helyét bámulom az ablakban, vállsebem bizsereg, s néhány perccel ezelőtt még az áldozatom özvegyével szeretkeztem. Illetve, helyesebb, ha azt mondom: ő tette velem. Csöndes, gyámoltalan, ártalmatlan halál vagyok. Egyenesen szánalmas, ez nyilvánvaló. Kufsteinben vagy a büntetőszázadban nem kerülne nő, gondoltam ekkor pirulva, de nem támadt bennem sem igazi szégyen, sem keserűség. Azon sem szomorkodom, hogy amikor véresen, lázasan erre a tájékra vetődtem, éppen annak ajánlottam a zsákmányolt gyűrűt az életemért cserébe, aki előtt a leginkább titkolnom kellett volna, hogy a birtokomba került. S különösen azt, miként. Már egy percig se bánkódom, hogy seblázamban mindent kifecsegtem. Inkább örülök, hogy tisztába jöttem a helyzetemmel. Immáron pótlék vagyok. És túsz. Egy halott ember pótléka, egy özvegyasszony túsza. S végső soron önmagamé. Ez a sorsom és talán a végzetem, melyről első pillantásra úgy tűnhet, nem én irányítom, ellenben a látszat ezúttal is félrevezető. Szabad akaratomból vagyok itt, noha nem lehetnék máshol. Szabad akaratomból kísérlem majd meg a szökést is, s ha netán sikerrel járok, szabad akaratomból térek vissza a fogságba. Ha ebben a pillanatban egy jólelkű tündér tűnne elém, s kívánhatnék tőle bármit, talán kísértésbe esnék, 27 �Próza és vidéke s pillanatnyi gyöngeségből másik börtönért folyamodnék, legyen az akár Kufstein, akár valamelyik városi tömlöc. Ám amint kimondani készülnék ezen egyetlen kívánságom, nyomban meg is bánnám elhamarkodottságomat. Csak attól, hogy elkerülök innét, máris honvágy támadna bennem, s visszakívánkoznék. Ezért elharapnám a mondatot, hevesen ráznám a fejemet, és sietve visszautasítanám a lehetőséget, örökre búcsút intve a tündérnek. Mert nekem itt a helyem, ahol pótolnom kell azt, amit pótolni hivatott vagyok, lehetek. Ahol hasznomat látják és békén hagynak, ahol macskák keresnek föl és madarak köszönnek rám magányomban. Ezt választom én, ezt az életet. Talán vezeklek, bár efelől nem vagyok meggyőződve, hiszen azt sem tudom, mi lenne az oka pontosan és cáfolhatatlanul önkínzó bűnbánatomnak. Folyton változó, alakuló, fogyatkozó és növekedő, múltés jövőbeli tév- és kényszerképzeteimen sosem kerekedhetek fölül, ezzel tisztában vagyok, de legalább nem áhítozom botorságokra. Már csak magam vagyok – magamnak, kizárólag magamért kell felelnem. Minden egyébnek vége van, s ez a vég sokáig kitart. S most nézem, ahogy az ablakpárkányra újra leereszkedik a kismadár. Micsoda meglepetés volna, ha a macska is eljönne ebben a szokatlan időpontban! A macska azonban nem jön. Nem én irányítom, ahogyan az esőt sem és a napszakokat sem. Szabadságom nem terjedhet a macskáig, esőig, napszakokig. Szabadságomban áll ezt a tényt elfogadni, vagy beleőrülni abba, hogy életet vehetek el és (szerencsés vagy szerencsétlen esetben) életet adhatok, ám egy macska bármikor kivonja magát a fennhatóságom alól. Lehunyom a szemem. Az eső neszezése nemsokára elandalít, s a frissen ázott mező illatára ébredek majd napnyugtakor, mikor a vacsorámat hozzák. Falatozás közben békésen figyelni fogom, miként huny ki a fény a világból, hogyan ébrednek öntudatra a denevérek és a baglyok szárnyának suhogását mi módon issza magába a bőröm. Zárt szemhéjaim mögött azt képzelem majd, hogy egy szellős tornácon üldögélek. Az épület, amihez az ámbitus csatlakozik, vadregényesen romos, akár egy ókori villa Itáliában, a verandára vezető, zöld mohával benőtt grádicsok szelíd, nádassal tarkított mocsárból emelkednek ki. A láp irdatlan felszínéből itt-ott hatalmas tölgyek törnek a kiszikkadt, cserepesre repedezett pusztaságot idéző égbolt felé, ágaik közt ragadozó madarak fészkelnek, leveleik megannyi, mélyzölden csillogó hátú szarvasbogár, kérgükön csúszómászók hadai masíroznak föl s alá. Én csak nézelődöm és mélyeket lélegzem, beleszédülve ebbe a különös látványba, amelyről tudom, hogy látomás, mégsem hiszem, hogy bárhol a világmindenségben létezhet ennél valóságosabb valóság. 28 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” CSEHY ZOLTÁN Kétszer oda, kétszer vissza Variációk Madách Egy őrült naplója című versének motívumaira* I. Hitvány erőmű az ember. Gabčíkovo–Nagymaros. Az értelem Zsilipjén nincs mit átemelni, s ha van, Túl sok. A hídról a hatalmas kőkoporsókba Látni, mintha Pluto anusában keresne Aranyat a nap. Egy gyilkosság tökéletes helyszíne lehetne. Az elsodort vad kétségbeesve kapaszkodik fel A síkos falon, minduntalan visszahull – Pörög a sodrásban, mintha egy versben váratlanul Beindulna az o-betűk mosógépszája. De mit mosna tisztára? A pofázást, a szöveg mögötti századot? A gondolat origóját? Az állat nem bírja sokáig, Fel fogja adni. Testét az erőmű falának csapja A víz. Az ember falának a benne evickélő Állatot. És az ember, kint is, bent is Kéjelegve nézi. * A dőlt betűs részek Madách verséből származó idézetek. 29 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 II. A világ egy nagy patkányfogó. Gondolatcsapdákkal telik. Úgy burkol be a sötét, Mint szappant a szappantartófödém. A tisztaság felelőse. Lefordul Talpáról a test, és fogy, fogyatkozik, Mint geometriaóra végére a kréta. Oda fog aszni a szögre, mely Még egy ideig sebezve tartja életben. Mert konstruálsz te is, Ki csapdát, ki patkányt, És elhelyezed különféle korokba, Mitológiákba, szövegekbe, Hátha majd kattan, ott tart, kivéreztet, Hátha majd belemegy, vergődik, megrohad. III. A lány bűvös növény. Jönnek, jönnek a kacsok. A gyökér meg a földbe rajzol. Szépen körberajzolja a patkányok vackát. Még puhít is rajta. Patkánynemzedékek Köszörülik majd itt a fogaikat. De a lányok fölfelé nőnek, Nem úgy, mint a kártyalapfigurák. És akkor tényleg szépek, még a novemberi Esőben is. A szívük ilyenkor szabadságra vágyik. De hol van A növények szíve? (És a szabadsága?) Lassan hizlalják meg, Aztán egy szép napon kiröpül, mint egy Áprily-versből a pirók. 30 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” III. Ember! Te nagyszerű méregfa! Tragikus vagy komikus görög lettél? A méreg, ahogy átfut a szöveg vénáin, Büdösebb, mint a hajléktalan húgy. „Én is ilyen szép kisgyerek voltam”, Aztán ágaim nőttek, és csak lombosodtam, És egyre több karom lett, és mindegyik végén Kinyújtott marok. Cinikusok, hedonisták, sztoikusok Mérge a tiszta vérben, mely Nem létezik. Előbb csak pihen, mint olajfolt A vízen, sodródik az árral, aztán nőni kezd, átnő A bőrön, és belenő a vakvilágba: ekkor már fa, A tudás, a nemiség, a hús fája. Fokozatosan veszi birtokba és Teszi magáévá a nagyszerű semmit. II. Az angyalt oltárképen a művész Csak a gyomor tájáig festi le. Láttam én már vizelő angyalt is. Ahogy Mantovában a nyakunkba zúdítja: Mire leér, nyirka sincs. A szépség permete. Egy oltárkép azért más: ott a test Csak megszokás, fontosabb az inger. Hogy röntgenképe legyen A sok léleknek, mely nézi, És harmonizáljon lehetőleg minddel. 31 �“S mást tevél-e te?” I. Jól ismerlek, hizelgő macskafaj. Persze, szőr, köröm és hét élet. Zsírpárnába tömött széplélek. Egy oda-vissza elolvasott jaj. I. Nem gyilkolnak férfias nyíltsággal, Gombostűkkel döfködnek agyon. És te, tűpárna-Sebestyénje A sokszoros meggyilkoltságnak, Hiába vágyod az érzékiség napi fejadagját. Hiába ragyogsz mennyei fénnyel, Akár egy pornószínész A szatén ágyterítőn. Nincs már Szentség, és nincs angyali aurája. Nem izgat senkit meztelenséged szadizmusa. Hiába szakad meg, rongyosodik Az eksztázis testedre ránövő ruhája. Nézz föl az égre, Fülelj, te kollektív tűpárna. A csellista halott, a cselló még muzsikál. II. A megcsalt szív becsében nem veszít. De nem ám! Ha meg mégis, ki veszi észre? Kinek jó, hogy észrevegye, Mikor fordul át épp megcsalásba az, Ami egy szem kockacukorban is elfér, Az édesség esszenciája? Mézeskalács szív közepén a tükör, Nézd meg magad a szívemben. Fogat is moshatsz. 32 Madách 150 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” Rúzst vehetsz elő. Ha meghalsz, kérd, hogy ezt tartsák a szád elé. III. A Nagy Kopernik csillagrendszere Kozmikus álmok Antal-perselye. A rendszerek megrendszerezése által Lebegsz oda, ahol minden sejt rád vall. A nagy űrtengeren bolygó zátony, Majd hajótörés – egy pornószájton. És még sincsen béke, konstans bartókiáda: Halkan duruzsol a szférák harmóniája. III. Míg a sóhaj felér, esővé lesz. És egyre gyakoribbak az esőzések. A sóhajok útja merre esik? És gyakoribb-e, mint ha nem? A puszta közepéről a pelikán Képes felszállni a mennybe. Húsa gyerekei gyomrában emésztődik. Szárnya felfogja az esőt. II. Mint a malomkő, hogyha búza nincs rajt, Mint elveszett kard, hogyha nem vívhat bajt. Azt álmodtam, hogy Németh Amadé Villon című 33 �“S mást tevél-e te?” Operáját kell vezényelnem, és nincs meg a pálcám. Aztán egy bögyös nőre üvöltözöm, aki Hatalmas tubájával fészkelődik: „Magán innen látom, Hogy nem készült! Húzzon haza, a kottát se hozta el. Itt nem lehet dolgozni.” Ó, malomkő, ó, búza, Ó kard, ó bajvívás, Ó pálca, ó tuba: Itt nem lehet dolgozni. I. Két vezérrugója van csupán Az ősznek. A nyelv, ahogy beszélni lehet róla, És az illat, melyről beszélni kell. Lassíts az iramon, ne fényezd úgy magad, Idegen orrokig ne tülekedj, cefre. Ó, a magányos vackor szerelmi öngyilkossága! Ó, a töppedt szőlőszemek gruppenszexe! Alkohollá párlatolt nyelvek halála! Rászorulsz évszak, néhány reflexre, Míg befészkelsz a verssorok sarkába. Teremts széleket, mámoros közeget, S e Felvilágosodott kornak közepet. 34 Madách 150 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” Bízva bízzál SZÉCSI NOÉMI Újabb szürke, hánytató reggel. Pedig ahogy kinyitotta szemét, még percekig súlytalannak érezte a testét és a feje is kellemesen üres volt. Ilyenkor negyedóránként, tízpercenként lopakodott rá az ólomsúly, egyre inkább meggörbült a gerince, előreestek a vállai. De még csak nyolc óra múlt, egyelőre csak motoszkált a gyomrában az émelygés, ahogyan a konyhapultra gondosan odakészített péksüteményeket szemlélte. Az egyik croissant-t mutatóujjával bökte meg. Finom roppanás kíséretében gazdag, vajas illat szabadult fel a szinte még meleg kifliből – az édes ízt utálta reggelire. A múlt hónapban nyílt francia pékség egyelőre még a kisváros szenzációja maradt. Az asztalon friss kávé, narancslé, de a gondoskodást is meg lehet unni. Az első cigi előtt amúgy sem tudott lenyelni egy falatot sem. Kilépett a verandára, hogy rágyújthasson. Némely reggeleken szinte diadalmas látvány volt a veranda oszlopait beborító vadszőlőn túl burjánzó virágoskert, de a borult, fehér égből érkező fény nem vonta dicsfénybe a szeptemberi rothadást. Egy hónap, és ami nem virágzott el, az elfagy. Nézegette a szerteszét gyűlő avart, majd néhány szippantás után elindult az újságért. Pedig már nem is ott olvasta a híreket, a tárcákhoz pedig türelme sem volt, de nem engedte az előfizetést lemondani, annyira a reggelhez tartozott az L-alakú verandán a fogyatkozó cigarettával végighaladni, leszaladni a repedezett kőlépcsőn, végig az egyenetlen betonlapokon a kapubejáróig, 35 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 majd, mielőtt ráfordítja a zárat és a kulcsot a villanyóra szekrényébe teszi, ráérősen kinézni az utcára. Ez utóbbit máris megbánta. A szemben lévő ház elé autóval beálló napszemüveges, pólóján rikító feliratot viselő férfi intett, és felé tartott. – Pajti, szevasz. Mi van veled. Rég láttalak. Laci, a szomszéd gyerek. Harminc éve, ínséges nyarakon vele lehetett játszani. Ha már beleőrült a scifik és kalandregények olvasásába, Lacihoz legalább tudott szólni, nem kellett az egész nyarat szótlanul tölteni. – Itthon vagytok a családdal? – kérdezte a finoman tokásodó, torzuló arcú férfi. – Asszony, gyerekek? – Még alszanak – felelte rövid megfontolás után. Mi köze hozzá. – Én korán keltem. Apámékat viszem a természetgyógyászhoz. Édesanyád? – A korához képest jól van – felelte, ahogy még álmos fejjel lassan rátalált a beszélgetés elvárt fordulataira. Ő is szeretett volna kérdezni valamit. – Te hol is dolgozol? – Tudod. – Laci a pólón lévő logóra mutatott. – Multi, de emberségesek. Előléptetés, jó fizu. Te meg? – Azt folytatom, ami apámtól rám maradt. Nézz oda – kapaszkodott bele abba, hogy szemben mozgás mutatkozott. – Anyukád már nyitja a kaput. A választási szórólapot négybe hasította, mielőtt az anyja megtalálja, és mondatokat talál belőle idézni. A napilap éppen olyan szemfájdítóan érdektelen volt, mint mindig. Külpolitikával alig foglalkoztak, a leleplezések őt mindig untatták, a véleményrovat első bekezdéséből az írás teljes tartalmát sejtette. A kultúrához lapozott, de ahogy szokta, a recenziónak csak az utolsó bekezdését olvasta el: „A nyelvi csemegének is beillő kötet, csavaros fordulatainak hála, az év irodalmi hozamának legkiemelkedőbb darabja, értékét az is növeli, hogy bravúrosan használja a Küstlerroman kulturális kódjait. A szerző egy stílusbravúrral erősítette meg pozícióját a kortárs magyar kánonban.” Az utolsó szó ebben a szövegkörnyezetben mindig úgy hatott rá, mint valami gyomros. Becsukta, majd összetekerte a lapot, és leütött vele egy fáradtan ődöngő őszi legyet. Az újságot ott is hagyta a szőlőstál mellett, a kecskelábas verandaasztalon. Hűlő kávét öntött a bögrébe, tányérra tette az alig kívánt reggelit, mert nem lett volna türelme a fényesen tiszta konyha fehér falait bámulva enni. Mostanra a torkában dobogott a szíve. Minden reggel szinte remegett a keze, amikor beírta a postafiókhoz tartozó jelszót. Néha a beidegződés hatalma miatt az előzőt írta be, és akkor a rendszer még másodpercekig késleltette a szembesülést. Olyankor meg kellett állnia, hogy rázogassa kicsit a kezét, mert a feszültségtől be szokott görcsölni. 36 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” – …mert a véleménye, nagyon fontos számomra a véleménye – ezt mondta ő, májusban az író-olvasó találkozó után. – Persze, természetesen – felelte az ötvenes, éles tekintetű férfi, de fél szemmel a vonatok indulási tábláját figyelte. Hatra tették a programot, hogy a vendég még kényelmesen elérje a fél kilences intercity-t. – Ha kell, ki is nyomtatom, fárasztó monitorról olvasni. – Persze. Tessék csak. Úgy jobban szeretem – felelte a férfi, de akkor már az intercity szignálja bimbamozott és elnyomta mindkettőjük búcsúszavait. Manner, a fővárosi író estjére a szokottnál nagyobb közönség jött el, pár diák is, nemcsak nyugdíjasok. Az író nagy kedvvel beszélt magáról, a végén bizalma jeléül felolvasott a most készülő regényből, erről aztán a megyei lap is írt, első sorban ült a fogát piszkáló tudósító. A küldetéses könyvtárosnak sikerült iderángatni. Az igazat megvallva az írót ő választotta, és csak azért hívta meg, hogy rásózhassa a kéziratot. Ez persze túlzás, hiszen akarta azt is, hogy csak neki meséljen anekdotákat a kollégái viselt dolgairól, vagy hallhassa, miként olvassa fel a saját hangján azokat a műgonddal kimunkált, mindig jó mondatokat, de leginkább a maga érdekében kívánt hozzá kissé közelebb kerülni. Amíg tőlük függ az estéjük kimenetele, még a legnagyobb irodalmi celebritások is megtűrik maguk mellett a rendezvény szervezőjét, ha csak egy vidéki író is. Figyelnek a szavára, tisztelettel kezelik. Aztán beszállnak vagy felszállnak, és többé már az e-mailekre sem válaszolnak. Nem tudta, hogyan lehet ezt a véletlenségből rávetülő figyelmet kisajátítani, meghosszabbítani. Hogyan mondja el neki, hogy amin az utóbbi években dolgozott, az egészen sajátszerű, és ezért mindeddig egyedülálló a magyar irodalomban? Hiszen már attól is nevetnie kellett, ha mindezt magában mondta ki. Nem mondta el neki. Alázatosan megkérte, hogy „nézzen bele” a kéziratba. Visszatekintve, mintha nem is csinált volna az utóbbi években semmit. Utólag középszerű, visszhangtalan folyóiratközlések, obskúrus magánkiadóknál megjelent füzetecskék, a teljes jelentéktelenség évtizede, bár egy időben, még a gyerekek születését megelőzően ha a „fiatal magyar irodalomról” beszéltek, úgy érezte, hogy azok vagyunk mi. De az a csapat már az árok szélén hagyta őt, aki minden írást egy olyan mély kútba dobott be, hogy hiába fülelt, nem hallott a becsapódásból semmit. Nincs feneke, nincs benne víz, ő süket? Még akkor is ezen őrlődött, amikor a nagyteljesítményű céges nyomtató másodpercenként köpte a mű lapjait. Nem merte ajánlva feladni, nehogy az író miatta kényszerüljön a postára fáradni, kár valakit egy hosszú kézirat olvasása előtt ilyesmivel hergelni. Az elsőbbségi is megteszi, és valóban, két nap múlva biztató neszt vélt a kút mélyéről hallani: 37 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 Köszönöm. A kézirat már az éjjeliszekrényemen van. Üdv. Manner Egy napig töprengett, majd többszöri törlés és átírás után a következőket írta: Ó, milyen megtisztelő. Az ön éjjeliszekrénye a legjobb hely, ahol egy kézirat csak lehet. És még ömlengett egy kicsit. Éppen csak azt nem írta oda, hogy bárcsak én is ott lehetnék. Azt remélte, kap egy kurta választ, sőt, titokban úgy képzelte el, hogy egy napon belül jönnek a legfelsőbb szférákat megnyitó lelkes szavak, de ezután már nem érkezett semmi. Csak június elején egy kétmondatos üzenet. Ne haragudjon, nyakamon a könyvhét, a legújabb kötetem miatt rám szakadó tennivalók. Nyáron fogok a kéziratával foglalkozni. Ez a válasz egyébként hónapokra megnyugtatta volna, ha pár nap múlva nem fut össze Gellerrel. Egyébként is megkeseredett benne a könyvhét élménye, amióta nem csupán az új termés olvasójaként, hősei rajongójaként akart benne részt venni. Szombaton a Vörösmarty téren messziről meglátta Mannert, ahogy aláír a napernyős műanyag asztala előtt szép kis sorban kanyargóknak, de rövid vívódás után letett róla, hogy saját létezésére emlékeztesse. Ne gondolja azt, hogy nyaggatja. Hiszen nem felejtette el a kéziratot, és ha ő most még oda is lépne hozzá egy dedikálandó kötettel, ez a múltkori éjjeliszekrényes levéllel együtt az elviselhetetlenségig fokozná saját megalázkodásának érzését. Az egyetemre jártak együtt, Geller be is fejezte, a fővárosban maradt. A nagy, kedélyes haverság a távolsággal felszívódott, csak az utóbbi időkben vette fel újra a kapcsolatot, mert észrevette, hogy a napilapba Geller írja a magyar szerzőkről a recenziókat. Egész segítőkésznek mutatkozott. Látatlanban megmondta a kéziratról, hogy ilyen műfajt, ilyen terjedelmet a folyóiratok nem fognak közölni. – Manner mellett szedtem a tálból a minap egy nagy könyvheti íróetetésen, és utánad kérdezősködött. – Geller mosolygott. A mondattól kicsit otthonosabban érezte magát a budapesti romkocsmában, ahol Geller nem csak a pincéreket, de a közönséget is személyesen ismerte. Tartott még a buli a Vörösmarty téren, ő akart eljönni. Akikkel régen együtt kezdett, műanyag pohárba töltött borral a kezükben 38 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” csapkodták egymás vállát, játszották az irodalmi nagymenőt, az ő köszönését nem fogadta senki. Ugyan miért tennék, ők is csak emberek. – Beszéltünk rólad egy pár mondatot. A kéziratodról. Mi is itt a sztori? – Ja, hiszen te nem olvastad… Geller egy szóval sem mondta, hogy tényleg nem, de feszít a vágy, ugye, holnap átdobod, hanem megkérdezte újra: – Szóval miről szól? – Az élet értelméről. Nevettek egy kicsit, ő lehúzta a korsó alján maradt sört, és csak ezután szólalt meg Geller megint: – Manner azt mondta, hogy beleolvasott, de attól fél, hogy a cselekmény az epigonizmus alakzatait hozza játékba. Kérdezte, hogy mit tudok rólad, milyen súlyú figura vagy. Érdemes-e továbbolvasni. – És te mit mondtál? – Mit mondtam volna, bazmeg. Szerinted? Ezen is nevetni kellett, de ezúttal már utálattal nézte a körülöttük fesztelenül zsivajgókat. Ettől kezdve fájt jobban a válasz elmaradása. Amúgy sem tudott másra gondolni. Pedig ma sem jött Mannertől semmi. A spamek mappáját is ellenőrizte, de csak diszkógömböt meg péniszhosszabbítást kínáltak, de ami neki kellett, írói elismerést, még átverés formájában sem. – Epigonisztikus alakzatok – A fejében Manner azon az éneklő, kioktató hangon mondta ezt, mint azokon az irodalmi esteken, ahol nemcsak a közönség szédült meg az író csillogó, pallérozott elméjének villanásaitól, hanem a saját hatásától ő maga is. – Szervetlen elbeszélői sémák erőszakos mozgatása – folytatta a fejében élő Manner fölényes pillogásokkal. Rögeszmeként elszabadult, pedig a maga valóságában nem adott okot bizalmatlanságra. Bár ötödik hónapja nem válaszol. De ma egészen biztosan fog írni. Azzal kínozta magát tovább, hogy belépett ebankszámlájába, az utalásokra kattintott, és az „állandó partnerként” elmentett számlaszámot hívta elő. A közlemény rovatba sietősen begépelte, hogy „Látod, húsom, már elseje előtt elküldöm, hogy másodikán a telefonba ne visítsál azért, mert a te gyerekeidnek a tartásdíját nem fizeti az apjuk.” Annyira belefeledkezett az indulatba, hogy összerezzent, amikor telefonja csörgése friss posta érkezését jelezte. A szívverése hirtelen felgyorsult. Félbehagyta a tranzakciót, mert az agyában elpattant volna egy ér, ha nem nézheti meg, ki írt. De csak a legutóbbi könyvét még évekkel ezelőtt megjelentető kiadó kérte, hogy minél hamarabb vigye el a maradék köteteket, mert csődöt jelentettek, és a bérelt raktárt késedelem nélkül ki kell üríteni. Újra belépett a bank oldalára, de most gyorsan kitörölte a közleményt, és csak utána erősítette meg az utalást. Aztán visszatért a cég könyvelésének 39 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 ellenőrzéséhez. Az ajtót hallotta csapódni. A veranda felől nyíló, külön bejáratú szobák utoljára huszonöt éve okoztak örömet. Aztán megszokás, végül gyötrelem lett abból, hogy még mindig, megint újra a szülői házban él. Az anyja jött valami ürüggyel, nyíltan nem merte asztalhoz parancsolni. Félt, hogy a fia már megint felcsattan. De csak délután fél kettőig tudott ettől félni. – Mi ez a szag? – Milyen szag? – nézett fel a monitor bámulásából mímelt értetlenséggel. – Közelebb vagy már a negyvenhez, mint a harminchoz. Kisfiam… Ezért ne gyere be a szobámba, ne paskold a párnát, ne nyiss ablakot, ne tégy szemrehányást, akarta mondani, de ehhez energia kellett volna, harci vágy, és ilyesmit nem érzett. Szinte soha. – Amikor a postáról jöttem haza, akkor állt ki a ház elől a szomszéd Laci. Tőled hallja, hogy itt vannak az unokáim. Bólogattam, mert nem akartalak meghazudtolni – mondta vádló hangon, és a fia tekintetét kereste. – Ugye nem hiszed azt, hogy itt vannak? Ettől – mondta a levegőbe szimatolva és ment ablakot nyitni. Valódi aggodalom vagy mesterkélt önsajnálat van a tekintetében? Szeretett volna hangosan nevetni. Tavaly nyáron egy hétre Londonba utazott, magában úgy emlegette: tanulmányútra. Indulás előtt két-három nappal az anyja a legkedvesebb hangján szólt hozzá vacsora alatt, azt kérdezte, nem gondolta-e meg magát, biztosan egyedül akar-e menni. Mert az utolsó pillanatban is lehet foglalni repülőjegyet, és ne aggódjon, nem akar még abban a szállodában sem lakni. Ám az utazás mit sem ér, ha nem lehet az élményeket megosztani. Mit akarsz tőlem, hogy az anyámmal nyaraljak, az tenné fel az i-re a pontot, ezt a mondatot aznap többször is elmantrázta magában, de aztán mégis képtelen volt kimondani. De igent sem mondott rá, így az anyja nem merte tovább erőltetni. Hét nap múlva meg azt volt nehéz kimondani, hogy valóságos katasztrófa, halálközeli élmény volt Londonban egyedül bolyongani. A nap talán ha egyszer sütött, akkor is éppen a British Museumban töltötte a délelőttöt, az ég éppen ilyen fehér volt, mint ma, már amikor éppen nem esett az eső. Megállt a keresett épületek előtt, és magában tekerte mindazt, ami eszébe jutott. Akiket én leírtam, nem ilyenek, kapkodta a tekintetét az utcán, de éppen úgy akartam, próbálta magát nyugtatni. Egyedül a szállodában, egyedül a kisvendéglők teraszán, egyedül a pubokban, egyedül a képtárakban. És sokba is került, pedig a kozmikus magányt olcsóbban is meg lehetett volna tapasztalni. De nyáron mégsem ez volt a legrosszabb. Hanem amikor Geller kitalálta, 40 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” hogy itt akar éjszakázni. Augusztus 20-a után telefonált, hogy alhat-e valahol egy félreeső sarokban, a hálózsákjában. Hogyne, ez egy hatszobás ház, amelyben két ember lakik, zugnál többre is lehet számítani. A szomszéd település írótáborában tartott előadást a legújabb magyar irodalomról, és a közönség kérdései után még cicázott kicsit az irodalmi groupie-kkal, de egyik faházban sem tudtak neki helyet szorítani. Azt megelőzően is poharazgatott már, amikor este tizenegykor elhozta kocsival a táborból, és utána persze elkezdtek együtt is inni a verandán a kecskelábas asztal mellett. Feltámasztotta lógó fejét, úgy kezdte mondani: – Olvastam a kéziratot… – Na. – …és van egy rossz meg egy jó hírem. Melyiket mondjam előbb? – A rosszat. – Nem tetszett. A jó hír pedig: imádtam! – mondta összeakadó szemekkel. – Amikor éppen nem a cikit karcolja, akkor zseniális, baszki. Te, én kritikusként ismerem annyira a kortárs magyar irodalmat, hogy azt mondjam: te egy önálló világgal rendelkező szuverén alkotó vagy. – Az is valami – mondta, és ettől már ő is tempósabban tudott inni. Dögölj meg, gondolta utána akárhányszor az incidens az eszébe jutott, mit tudod te, dogmatikus fasz, hogy ez mi. A verandán állva kinyújtóztatta a délután felé egyre merevülő tagjait. Az ellobbant gyufát a virágágyásba dobta. A levegőben a közelgő eső szagát lehetett érezni, és benne sóvárgás ébredt a megnyugtató kopogás után, szeretett úgy dolgozni, hogy odakinn esik. A fejét a hideg kőoszlopnak nyomta, mintha csak azt a sebet hűtené, ami az életét széteszi. A létét egyszerű belátni, mégsem lehet tőle megszabadulni. Az anyja a konyhaajtóban állt karba tett kézzel, háta mögül fasírtszag áradt. – Emici, meglátod, kilyukad a gyomrod, ha ebéd helyett csak a cigit tudod szívni. A zsebében csöngetett egyet a mobiltelefon, mint olyankor, amikor a postaládába új levél érkezik. 41 �Nagy Pál 80 Egy képvers margójára* HANDÓ PÉTER Nagy Pál 80. születésnapjára Szülőcsatornájába mi indítja el a verset? Többnyire egy ötlet, amelyet a pillanat ihletett és percek, órák, napok, hetek vajúdása készített elő. Aztán – könnyű vagy nehéz szülésként – valamikor kész a mű. A 2014-es év elején, Nógrád megye irodalmi vonatkozásait tartalmazó adatbázisomban böngészve, immáron többedszer jutottam arra a felismerésre: az 1934. augusztus 23-án született Nagy Pál költővel, íróval, műfordítóval, tipográfussal, a párizsi Magyar Műhely alapító szerkesztőjével nemcsak egy helyen láttuk meg a napvilágot, de egyazon hónapban – ha más-más csillagjegy alatt – is. Részben ennek hatására döntöttem úgy, hogy földijeként verssel köszöntöm a mestert 80. születésnapja alkalmából. Onnan, ahonnan származott, ahonnan elindult irodalmi pályája íve. Számomra kézenfekvő volt, hogy abban a lírai térben próbálom ezt megvalósítani, ahol anyanyelve megtartására, ápolására, továbbgondolására alkalmas teremtő közeget talált, otthont lelt. Ebből következően tipográfiai megoldáson tűnődtem azonnal. Arcvonásai szöveggel történő megrajzolásán. De hogyan hajtsam ezt végre? 42 �Nagy Pál 80 Az világos volt, hogy a CorelDRAW szerkesztői felületét használom, és az is, kell hozzá egy olyan fénykép, amelynek felületére építkezhetek. Elsőként saját – Salgótarjánban és Rónafalun készített – felvételeimben gondolkodtam. Ám egyik sem tekinthető önreprezentálást szolgáló beállított képnek. Elkapott pillanatok: a Kiskulacs vendéglőben, Kovács Bodor Sándor portáján… Mégis akad közöttük néhány jellemmegragadó portréfotó is. Ám elegendő-e ez ahhoz, hogy az erre az alapra fölvitt szavak nyomán a köszöntött vonásait majdan bárki fölismerje a képversemben? És nem csak azért, mert az én színes felvételeim meglehetősen távol állnak a betűk által papíron ejthető sötét hegek vizuális összhatásától, és nem is azért, mert nem forognak közkézen valamilyen elektronikus platformon. Átültethetem őket fekete-fehérbe, s már adott is a megfelelő kontraszt, de ez a beazonosíthatóságon alig-alig segítene. Elkezdtem tehát a világhálón keresni, és végül egy ott talált, meglehetősen kis felbontású kép mellett döntöttem, ami ugyan a kellő nagyításnál erősen mátrixossá vált, s így némiképp nehezítette a dolgom, de használhatónak bizonyult. Úgy tartják, a tekintet a lélek tükre. Ez az, amibe először belenézünk. Mit tükrözhet akkor a versben? Annak a földnek a szellemét, ahol a mag megfogant, és azét, ahol végül gyökeret vert. Akad-e rá más és pontosabb szavunk, mint a földrajzi helyek neve? Tudtam, innen kell kiindulnom. A jobb szem szűkre szabott vonalát Salgótarján, a balt csakis Párizs rajzolhatja meg, mintegy jelezve, innen oda, s onnan ide figyel – jelentse bármelyiket is az innen-onnan, ide-oda. A szemek közé ékelődő orr egyszerre elválasztó elem és egy olyan arcrész, amely fizikai valójával hasítja a leget, beleszimatol, belehatol, belemélyed a világba. Ehhez olyan kifejezést kellett találnom, ami valahogyan képes ezt a kettősséget tükrözni, s alkalmas arra, hogy a szemöldökök röppenő madarának szárnyíve belőle épüljön tovább. Ez volt a Bonc, mint szerzetes és mint részekre bontó. Ebből léptettem két irányba, – némi többletjelentést remélve – további három részre (két kifejezésre és egy kötőelemre) tagolva a konkrét cselekvés eredményére és az ezt gyakorló szakmára vonatkozó kiterjesztést. Az így jelzett és végrehajtott analízis tehát a múlt felé irányul, mindig azt tárja fel, még ha részekre bontva is. A feldolgozás művelete során szinte természetes, hogy „szavak türemkednek elő” a látható és a láthatatlan tartományban öltve alakot. Világos, hogy tisztán egyiket 43 �Nagy Pál 80 sem lehet kifejezni, ezért a száj zárt vonalát utánzó sorral ezt kívántam szemléletessé tenni, és némiképp azt is, az író ember számára nem a beszéd az elsődleges, bármennyire is szavakból építkezik. Vagyis természetesen ott az áll gödrét helyettesítő dacos szembeszegülés, a „de kell”. Ami az alkotó ember azon igyekezetében nyilvánul meg, amellyel az egyetemes titkot és a titkolandót feltárja és láthatóvá teszi „az érzékelhető dolgok tartományában” és/vagy azon is túl, hogy ezáltal eljusson valahová, fölmutasson valamit, ami esendő és törékeny léténél értékesebb. De vajon az-e? A kérdés folyton fölmerül, még ha megválaszolhatatlan is. Egyszerű megoldásnak tűnt a fül kérdőjellel történő helyettesítése. A forma szinte kínálta ezt a megoldást. Ugyanakkor a fül, mint olyan szerv, amely a világ hangjait faggatja a szüntelen fülelésével, a kérdésfelvetés eredendő forrásainak egyike. Helye van itt a „hogyan” és a „miért” észrevételének. Némiképp ehhez kapcsolódik a szemüveg szára és kerete, valamint ahhoz is, amit körbevesz, üvegével fölnagyít vagy lekicsinyít. A szemüveg hídrésze ezúttal határ is. Egyszerre átjáró a két közeg között és olyan elválasztó elem, amely egymástól független, érintetlen területeket hoz létre. Vagyis Párizsra nem hat Salgótarján, Salgótarjánra Párizs, Nagy Pál számára mégis van átjárás, eleven a híd. De Salgótarjánban salgótarjáni, Párizsban párizsi jelenvalóléttel. A haj vékony szálai készültek el utoljára. Itt a megszólítás szempontjából semleges középső résszel és az áll alatti egyes szám első személyű megnyilvánulással szemben szinte egyes szám harmadik személyűek a sorok. Azt az elszánt embert próbálják leírni, aki Istentől vagy bensőjéből vezérelve halad a maga útján immáron 80 éve, s az irodalom terepén, az irodalom ügye mellett töretlenül teszi, amit tennie kell, amit – szent meggyőződéssel – a saját feladatának tart. (2014. július 29.) * Handó Péter képverse, amelynek műhelynaplóját itt közöljük, a Magyar Műhely 169. számában olvasható. 44 �Nagy Pál 80 „mély vízbe ugrik” KOVÁCS BODOR SÁNDOR Nagy Pál 1934. augusztus 23-án született Salgótarjánban, 1953-ban érettségizett a Madách Gimnáziumban. 1956-ban Az Egri Főiskola Forradalmi Diákbizottságának elnöke, 1961-től a párizsi Magyar Diákszövetség vezetője. 1962-től a Párizsban megjelenő Magyar Műhely alapító-szerkesztője. Szintén alapító-szerkesztője a francia nyelvű d’atelier című folyóiratnak és a p’art című video-folyóiratnak. A hatvanas évek második felében, hogy megmentsék az anyagilag ellehetetlenülő Műhelyt, szerkesztőtársával, Papp Tiborral együtt kitanulják a nyomdászmesterséget, és egészen 1989ig saját kezűleg készítik a folyóiratot, illetve más kiadványokat. Számos könyv és tanulmány szerzője, a francia (neo)avantgárd ismert, a magyar (neo)avantgárd kiemelkedő egyénisége. József Attila-díjas író, műfordító, tipográfus. 1997-ben Salgótarjánban, 2001-ben pedig Párizsban készült róla portréfilm. Ez az írás a franciaországi forgatás emlékeiből szemezget, az idézetek a filmből valók. Sosem gondoltam, hogy ezt valaha meg fogom írni. Úgy éreztem, mindez benne van a filmünkben. (Monológium I-III., Nagy Pál-portré) A képek mögött, a hangok mögött, a hangulataiban. És egyébként is, kit érdekelnek a „forgácsok”? Aztán egy levegővétellel elolvastam Pali Emilienne-től búcsúzó könyvét. (Nagy Pál: Emilienne könyve, Kortárs Könyvkiadó, Bp., 2014) 45 �Nagy Pál 80 Húsz éve találkoztam először vele. Húsz év a korkülönbség köztünk. Ő most nyolcvan. Ha valahol megjelenik, kis idő múlva a szabadság levegője lengi át a teret. 2001. augusztus 27-én, reggel indulunk Salgótarjánból Párizsba, Pali Renault Cliojával. Keveset tudok még róla, bár 1997-ben elkészült a portréfilm itthoni része. Délután érkezünk Bécsbe, Bujdosó Alpárékhoz. De előtte még megnézünk egy El Greco-kiállítást a városban. Frissen restaurált festmények, olyan, mintha a képeket aznap hozták volna el a mester műterméből. Lehámoztak róluk négy évszázadot. Érezni az olaj illatát. Lenyűgöző. Alpáréknál meleg fogadtatás, remek kortárs művek a falakon, az egész lakásban. Kinn vacsorázunk, a sövénnyel elválasztott szomszéd kertben gyerekek fogócskáznak az úszómedencében. Ez majd behallatszik a filmbe is. Hosszú interjú Alpárral Paliról és a Műhelyről. (Aztán a végső változatban már csak egyetlen gondolat marad bent...) „Nagyon sokan voltunk ’56-ban, és egyre kevesebben vagyunk mára azok közül, akik megmaradtak ’56 szellemében. És még kevesebben vannak azok, akik ezt megpróbálták elméleti síkon megfogalmazni. Pali azon kevesek közé tartozik, aki irodalmi eszközökkel ennek a mélyére ment később. Ő mindent, társadalmi és politikai dolgot, irodalmat az erkölcs végéről tud felgöngyölíteni.” Másnap reggel tovább Franciaországba. A német autópályán háromórás dugó, tűző forróság, a kocsiban 50 fok Celsius, légkondi nincs. Éjfél körül érkezünk Chervey-be. Pali egykori felesége, Emilienne és barátja, Philippe aggódva fogadnak, délutánra vártak. (Mobiltelefonja még egyikünknek sincs.) Sült májat és Banyulst kapunk. Reggel korán ébredek, a ház mellett egy kis folyó, a L’Arce vize fésüli a zölden lebegő hínárokat. Valamikor vízimalom volt az épület, jóleső időtlenség veszi körül. Gondozott sövények és kert, tűzrakó hely, nyugágyak a víz partján. Hallom, ahogy reggeli készítés közben a konyhában Emilienne mesél Palinak. Beleéli magát a történetbe, mulatságos hangutánzó. Az udvaron forgatok, a videoszalag megőrzi a beszélgetés foszlányait. Ahányszor elhaladok az ajtó előtt, Nouba, a Shi-cu kutya mindig megugat. Reggeli után felvesszük az első interjút, Pali alaposan felkészült, fontos dolgokat mond, rögtön tudom, hogy ez a filmben is erős jelenet lesz. „Úgy vagyok az élettel, hogy abban kötelezően és elkerülhetetlenül van nyereség és veszteség, a szó szellemi, anyagi, fizikai és erkölcsi értelmében. 46 �Nagy Pál 80 Ha ezek nagyjából egyensúlyban vannak, azt nevezem harmóniának vagy boldogságnak. [...] Sokszor rákérdeznek: hol érzed magad otthon, hol vagy otthon, melyik a te hazád? Erre azt szoktam válaszolni, hogy az én hazám Európa, európai vagyok, és ha tovább szűkítem a kört, azt mondhatom, hogy Magyarország és Franciaország, mert mindkét országot hazámnak tekintem. Mindig arra törekedtem, hogy valamiféle szintézist hozzak létre. [...] Az maszlag, legenda, hogy valaki elfelejti az anyanyelvét. Aki szereti és beszéli anyanyelvét, az sohasem felejti el. Nem kopik meg az anyanyelv, nem esik le az ékezet, ugyanakkor az a kétnyelvűség, amelyben én és társaim leledzünk, egy fantasztikus gazdagságot jelent. Azt, hogy ismertem e két kultúrát, életem egyik nagy szerencséjének tartom. [...] Műveim jelentős részét itt írtam, ezért fontos nekem Chervey.” Mennyei, dicsérem Emilienne ebédjét, omlós flekkent készített a tiszteletünkre, hozzá cserépedényben sütött krumplit, a kertben érett paradicsomokból kevert salátát. Délután még sétálok egyet a faluban, megnézem a temetőt. Visszafelé két fiatal lánnyal találkozom, hangos bonjour-ral köszönnek, miután elhaladok mellettük, hátulról lefényképezem őket a középkori templommal. (Több fekete-fehér fotót nem is készítek az út során, az egész napos forgatások után nincs erőm.) Délután 3-kor indulunk Párizsba, jó 200 km áll előttünk, az autópályán gyér forgalom, Pali repeszt, a franciák még üdülnek, mondja, csak a jövő héten kezdődik az iskola. Amikor felbukkan az első Párizst jelző tábla, már vadul kamerázok a szélvédőn keresztül. (Ezekkel a képsorokkal kezdődik a film.) Életemben először járok Párizsban, 46 éves vagyok, és 26 éve szerelmes ebbe a városba. Néhány korabeli film (Nouvelle Vauge) és képeslap elég volt a bűnbeeséshez. A városban kora esti csúcs, meglep a sok színes bőrű férfi és nő, akik bevásárló szatyrokkal igyekeznek hazafelé. Mivel ők az alacsonyabb jövedelemmel járó munkahelyeken dolgoznak, nem marad pénzük üdülésre, magyarázza Pali. Megérkezünk Montrouge-ba, Párizs külvárosába. Tízemeletes panelház, de finom anyagokkal burkolva, nem látszik a betonváz. Sötétedik. Pali dolgozószobájában a falakat könyvek borítják, az egész lakás berendezése puritán. („Még egy cserép virágom sincs, hogy azzal se kelljen törődnöm, és csak a munkámra koncentrálhassak.”) Átnézi a postáját, a határidős felkéréseket rögtön átvezeti naptárjába. Könnyű vacsora, néhány pohár vörösborral. Megbeszéljük a forgatás menetét, nagyjából két hetünk van. Külön szobában alszunk, Pali bekapcsolja a tévét, a francia válogatott barátságos mérkőzésen 3-2-re kikap. Van még idő kijavítani a hibákat, vigasztalja a kommentátor a nézőket, csak egy év múlva lesz a világbajnokság. (Hát, nem sikerült... 2002. május 31-én ismét Párizsban sétálok, immár feleségemmel, Mártival. Előző este mutattuk be Palival az elkészült portréfilmet a Magyar Intézetben, és megnyílt a fotókiállításom. A 47 �Nagy Pál 80 Notre-Dame mellett hatalmas kivetítőn közvetítik a Franciaország–Szenegál világbajnoki mérkőzést. A címvédő óriási meglepetésre 1-0-ra kikap az afrikai csapattól. Egy fekete fiú ujjongva szalad el mellettünk, hangosan kiabálja az eredményt. A korábbi világbajnok úgy esik ki csoportjából, hogy még gólt sem sikerül szereznie a három selejtező mérkőzésen.) Másnap reggel metróval megyünk a Saint-Germain-des-Prés-re. A Deux Magots kávéház terasza előtt kezdjük a forgatást. Vezeték nélküli mikrofont tűzök Palira, és elindulunk a téren, a járdán, az utcákon. Én háttal megyek, tolatok. (Apám délben tolat, írtam 5. osztályos orosz dolgozatomban, pedig köze nem volt a mozdonyvezetéshez. Nos, én fejlődtem, íme, már egész nap tolatok.) Pali követ és mesél. Bízom a franciákban, és tényleg nem ütköznek belém, óvatosan kerülgetnek, pedig olykor még az autók közé is lesodródunk a keskeny járdákról, de senki sem dudál ránk. (Bezzeg, amikor tíz nap múlva Hegyeshalomnál a határt éppen csak átlépve egy magyar autós ledudálja francia rendszámú kocsinkat a belső sávból, Pali keserű szájízzel megszólal: Na, megérkeztünk...) Néhányan megbámulják, keresik benne a híres embert, kicsit olyan, mintha magában beszélne, de ő hősiesen mondja, mutogat, gesztikulál. Megállunk a Bulvard Saint-Michelle egyik pontján, itt láttam meg először Emilienne-t, emlékezik. „1957 tavaszán épp erre sétáltunk Boda Attila barátommal, amikor két csinos lányra lettünk figyelmesek. Természetesen azonnal kikezdtünk velük, ők jókat nevettek rajtunk, főleg ahogy akkor beszéltünk franciául, mert alig tudtunk valamit. Emilienne, a kisebbik lány, rendkívül csinos volt. Itt született Párizs kellős közepén, innen 200 méterre van a Beaux Art, a Képzőművészeti Főiskola, és ő mindig művészekkel barátkozott, festőkkel, szobrászokkal, színészekkel. Táncolni jártak, ebben a negyedben vannak azok a híres pincehelyiségek, ahol előadások voltak, gyakran világhírű jazz-zenészek játszottak és táncolni lehetett. Mivel Emilienne rendkívül jól táncolt, az egyik ilyen pinceklubban előtáncos volt a barátaival, barátnőivel. Pillanatok alatt hihetetlen hangulatot teremtettek. Nos, ez később némi nehézséget okozott, mert én viszont abszolúte nem tudtam táncolni.” Aztán újabb és újabb helyszínek, tolulnak az emlékek visszafelé, mint ahogy én hátrálok a kamerámmal. Délben hazamegyünk, Pali félkészen vásárolt élelmiszerekből öt perc alatt feltálalja az ebédet, nem hiszek a szememnek. Kávé után negyedóra szieszta, akkor kezd el hatni a koffein, tanít. Délután vissza Párizsba, tovább keressük egy fiatalember életének egykori tereit. „Ott látod az Odeon Színházat. 1968 májusában rendeztek itt egy magyar irodalmi estet, néhány kortárs költő részvételével. Nos, miközben 48 �Nagy Pál 80 a színpadon Pilinszky János elhaló, mártír hangon olvasta fel verseit, kint az utcán forradalom volt. Füstbombák orrfacsaró bűze tódult befelé a színházterembe, ordibálást, rendőrcsizmák csattogását hallottuk az utcáról. Ez olyan furcsa kontrasztot képzett, hogy magamban óhatatlanul azt kérdeztem: Mi van? Melyik az igazi?” A következő nap kora reggel felülünk a TGV-re, három óra alatt Marseille-ben vagyunk. Ez a vonat maga is időutazás a jövőbe. Kétszintes, a kerekek nem csattognak (nem a „Zsuzsi vonat”), a felső szinten ülve mintha ég és föld között lebegnénk, óránként 320 km-es sebességgel. Szép fekete lány a szomszéd ülésen fehér fiúval ölelkezik. Bekerül a filmbe. Jellegzetes, fűszeres, semmivel össze nem téveszthető ételszag csapja meg az orromat a milliós nagyvárosban, ahogy kilépünk a pályaudvarról. Forróság szeptember első napjaiban. Lesétálunk a kikötőhöz, a járdán megszokott életképek, fiúk izmoznak, kislányok ugróköteleznek, előttük az élet. Hajóval átkelünk Frioul szigetére. Közben kikötünk If váránál, még mindig sok turista kíváncsi Edmond Dantés börtöncellájára. Maga a vár valóban úgy néz ki, mintha Dumas regényéből tárulna elénk. A szigeten elsétálunk Pali legkedvesebb tengeröbléhez. Néhányan napoznak, megpróbálunk fürödni, de nagyon hideg a tenger. Látom magam, ahogy állok térdig a vízben, kínai alsóban, talpam alatt hideg kavicsok. Fejünk fölött 200 méterrel légifolyosó, percenként érkeznek a leszálló gépek, közel a repülőtér. „Egyrészt vonz a nap, a természet, ugyanakkor vonz az itt megjelenő ősi kultúra is. Nem véletlen, véleményem szerint, hogy az emberi civilizáció egyik bölcsője ez a mediterrán tengerpart. Itt érzem magam valóban elememben. Úgy érzem mindig, hogy hazajöttem, itthon vagyok. Akarva-akaratlanul, tudatosan vagy ösztönösen, a tenger motívuma, a dél motívuma nagyon sok művemben megjelenik.” Este vissza Párizsba, a kalauz mintha maga Jacques Tati lenne, azaz Monsieur Hulot. Miközben matat a jegyekkel, finom poénokkal szórakoztatja közönségét. Gesztusai, mimikája egy le nem forgatott Tati-filmből is jöhetnének. Másnap esőre ébredünk. Itt az ősz, mondja Pali, ilyen időben nem lehet dolgozni. Én elmetrózok a Pére-Lachaise temetőbe, megkeresem Apollinaire, Chopin, Proust, Mélies sírját és persze Jim Morrisonét. A bejárattól külön útbaigazító táblák jelzik, hogy hol fekszik a Doors énekese. (Pont úgy, mint a Louvre-ban Mona Lisához.) És tényleg, szeptember első hétfőjének délelőttjén, szemerkélő esőben, 8-10 ember áll a sír körül. Megvárom, míg egyedül hagynak. A temető melletti virágos boltban vettem térképet, így könnyedén megtalálom a többieket is. Lenyűgöző hely, készítek néhány 49 �Nagy Pál 80 snittet. Mire hazaérek, Pali megír egy cikket, ha jól emlékszem a kolozsvári Korunknak, a tíz legszebb (legjobb, legfontosabb?) magyar versről. Kassáké az első (A ló meghal, a madarak kirepülnek), Pilinszky Apokrifje hátul kezd, aztán feljön a második helyre. A következő nap elmegyünk a Magyar Intézetbe, (Institut Hongrois de Paris) az igazgató fogad minket. Megbeszéljük, hogy egy év múlva ott mutatjuk be a Paliról készült portréfilmet, francia nyelven. Én ugyanakkor lehetőséget kapok egy fotókiállítás megrendezésére is. Palival az egy éve készült jeruzsálemi anyagom mellett érvelünk (Egy hely: Jeruzsálem), az igazgató inkább magyarországi képeket szeretne, de végül enged. Nyilván fél a Párizsban élő arabok reakciójától, mondja Pali, amikor kilépünk az épületből a rue Bonaparte-ra. Mindketten feldobott állapotban vagyunk, egyenesen az Egyetemi Városba (Cité Universitaire) megyünk. Hamar kiderül, hogy az 1956-os forradalmat követően ifjúságának legszebb éveit töltötte ezen a helyen. „A Maison des Provinces de France-ban van egy nagy hálóterem, lenn az alagsorban. 1956 decemberében ott kezdtem a pályafutásomat. Aztán néhány nap múlva már kaptunk egy kétágyas szobát Boda Attila festőművész barátommal. 1958 nyarán – mivel már régi rezidensnek, régi lakónak számítottam – kaptam egy egyágyas szobát a tetőtérben. Rendkívül boldog diákélet volt, de alig pár hónapig laktam ebben az egyágyas szobában, mert amikor Emilienne-nel összeházasodtunk, kiköltöztünk egy másik egyetemi városba, Antony-ba, ahol külön kis lakásokat építettek a házas egyetemistáknak. [...]” „A Cité Universitaire-t én nagyszerű intézménynek tartom. Ez tulajdonképpen egy nagy parkváros, ahol 40-45 nációnak van saját kollégiuma. Mindenki a saját kollégiumában lakik, de napközben keveredik az étteremben, az uszodában, a könyvtárban, a színházteremben, kerti ünnepélyeken és találkozókon. Sajnos magyar pavilon nincs. Úgy látszik, ezt egyetlen magyar kormány sem tartotta fontosnak, hogy ide egy magyar kollégiumot építsen. Mi 1958-ban megpróbáltuk. Amikor én lettem a párizsi Magyar Diákszövetség elnöke, szervezni kezdtük egy magyar pavilon építését. Igyekeztünk támogatókat keresni, hangversenyeket rendeztünk, a bevételeket erre szántuk, de ehhez óriási összeg kellett volna, ez soha nem jött össze. Holott Párizs városa ingyen adott volna itt egy telket a magyar kollégium részére!” Egy fiatalember kislabdákkal bűvészkedik a kertben, sokáig nézzük. Amíg hármat dobál, tudjuk követni a mozdulatsort, és ügyessége elvarázsol bennünket. Aztán négy, majd öt labdát vesz elő, és miközben elismerjük, 50 �Nagy Pál 80 hogy technikailag nyilván jóval nehezebb a mutatvány, valójában már nem tudjuk követni, nem tudunk azonosulni vele, így oda a varázslat. (Jól nyomon követhető ez a jelenség másutt is, például a rockzenében. Amikor a hetvenes évek közepén az együttesek szólógitárosai azon kezdtek el vetekedni egymással, hogy melyikük tud gyorsabb, technikásabb és virtuózabb, végtelennek tűnő szólókkal kiállni, biztosak lehettünk a műfaj hanyatlásában. Aztán jött a punk.) „A Magyar Műhelynek a hatvanas évek elejétől a hetvenes évek elejéig tartó időszakában a legjobb magyar írók és költők közöltek a folyóiratban. Kassák Lajos, Füst Milán, Weöres Sándor, Szentkuthy Miklós, Jékely Zoltán, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Tandori Dezső, Orbán Ottó és még sokan mások. [...] Megismerkedtünk a modern francia irodalommal és művészettel. Itt jöttünk rá, hogy a magyar modernizmusnak óriási hagyományai vannak, és hogy nem a Nyugat volt az egyetlen, s talán nem is a Nyugat volt a legfontosabb magyar folyóirat. Kassák folyóiratai, de különösen a Ma nemzetközi szempontból fontosabbak voltak, mert határozottabban és természetesebben kapcsolódtak a nyugati modernista mozgalmakhoz. Ha most elmész a Pompidou Központba, ott láthatod Kassák folyóiratának valamennyi példányát kiállítva.” Jól haladtunk a forgatással, így a nyolcadik napon odaálltam Pali elé. Palikám, mi lenne, ha az eredetileg tervezett időpont helyett három nappal korábban utaznánk haza? Itt hagynád a szerelmedet, kérdezte tréfásan komolykodó hangon, Párizsra utalva. Párizs megvár, remélem, de az egykori Syrius együttes utolsó koncertjéről nem szeretnék lemaradni, válaszoltam. Pali kedvenc helyén, a Luxemburg kertben töltjük az utolsó délutánt. A gyerekek aznap is vitorlás hajókat versenyeztettek a tóban, komoly férfiak rendületlenül dobálták acélgolyóikat, finom illatú nők napfürdőztek a padokon és szépek voltak, mint mindig. „Ez a lüktető nagyváros rengeteg meglepetést tartogat, nem lehet elaludni, mindig dolgozni kell, versenyben kell maradni az embernek. Azt szoktam mondani, hogy ez egy akkora trágyadomb, hogy ha egy magot leejtenek, és az még csíraképes, biztosan ki fog hajtani. Ha tehát valaki tehetséges és valami kis szorgalom is van benne, akkor biztos, hogy viszi valamire. Párizs egyik titka az, hogy mindent befogad, és nemcsak befogad, de bátorít is, és szinte elvárja az itt élőktől, hogy produkáljanak valamit, mutassák meg, mit tudnak. [...] Hogy egy szép ívet fusson be az ember pályája, itt lehetséges. Amit létrehozott, azt lehet, hogy pillanatnyilag még nem értik, nem fogadják el az emberek. De ha értékes és gondolatilag jól megalapozott, jól kivitelezett alkotásról van szó, akkor be fogják fogadni. 51 �Nagy Pál 80 [...] Amíg bírom erővel, nem hagyom el Párizst. Majd az idő eldönti, hogy öregkoromban hol fogok élni. De egyelőre még nem foglalkozom ezzel a kérdéssel, mert nagyon remélem, hogy jó tíz, tizenöt, húsz évem van, hiszen még csak 67 éves vagyok! (Párizs, 2001)” Szakadó esőben indulunk haza, az autópályán a kamionok kerekei által felvert vízfüggöny percenként beteríti szélvédőnket, amikor nagy nehezen megelőzzük őket. Estére egy bajor kisváros fogadójában szállunk meg, a férfiak literes korsóból isszák a sört. De másnap, szeptember 7-én ott vagyunk a Margit-szigeten, a Syrius utolsó koncertjén, és mindketten először látjuk élőben a magyar progresszív zene legendás képviselőit, akik, nem mellesleg, a világ négy égtájáról érkeztek haza, erre az alkalomra. (https:// www.youtube.com/watch?v=pU5-JOfVTKg) Egy kontinens legjobbjai, írták róluk a korabeli angol és amerikai szaklapok. Az eredetileg öttagú zenekarból 2014-re már csak ketten maradtak. Ketten még élnek. Még élünk. Még élsz. (Rónafalu, 2014. augusztus 14.) Kovács Bodor Sándor és Nagy Pál 52 �Nagy Pál 80 Kutatóterület SZIRMAI ANNA Konkretizmus és vizualitás A Magyar Műhely köréhez tartozó kísérleti tendenciák Az 1963-ban Párizsban megalapított Magyar Műhely szerkesztői kezdettől fogva sajátos „kettős determináció”1 jegyében dolgoztak: nyugateurópai kulturális és társadalmi közegből fordultak – közvetítőként – a magyar irodalomhoz, hogy azt a nyugati közönségnek bemutassák, egyúttal a nyugat-európai irodalmi termésből szemezgettek a hazai értelmiség (egy szűk köre) számára. Fontosnak tartották az elmélet és a gyakorlat egymásra hatásának elősegítését, párbeszéd megindítását a kultúra és a művészetek területén, amelynek alapfeltétele az új irányok iránti nyitottság. A korszakban még Nyugat-Európában is példaértékűnek számított az önmagát létrehozó és fenntartó2, független kulturális közösség, amelyet a műhely-tagok kereső foglalkozásuk mellett, saját erőből építettek fel. Olyan kulturális vákuumban dolgoztak, ahol a magaskultúra és a kísérleti tendenciák egyaránt új jelentésréteggel tudtak gazdagodni. Az avantgárd szellemiség volt az a hívószó, amelynek segítségével utat találtak a nyugateurópai irodalom hasonló tendenciái felé, ez szolgált a magyarországi irodalom értékelésének alapjául3. Bohár András alapos elemzésében4 kiemeli, a Magyar Műhely esztétikai hitvallása eltérő hagyományok tükrében értelmezhető. Egyrészről erőteljesen jelen van a folyóirat szellemiségében a hagyományos avantgárd mozgalmak iránti elkötelezettség, amely a hatvanas évek közepétől programadóvá válik5. Kassák Lajos kultikus alakja a Magyar Műhely szellemiségének kezdetektől meghatározója6, az első különszámot7 is neki szentelték 1964-ben, amely elsősorban irodalmi munkásságának újító vonulatait 53 �Kutatóterület Nagy Pál 80 hangsúlyozza. Kassák jelentős, bár alulértékelt kultúraszervezői, szellemiművészi közösségteremtő erejét is átvették, saját közegükben alkalmazták a műhelyesek8. Az avantgárd törekvésekkel párhuzamosan a háttérbe szorult műfajok, az irodalom társművészeti vonatkozásainak támogatása, valamint a műalkotások kritikai alapokon nyugvó bírálata is előtérbe kerül9. Magyar Műhely találkozók – irodalom és képzőművészet A Magyar Műhely és a körülötte kialakuló értelmiségi kör már az első, 1972-ben a franciaországi Marly-le-Roi-ban megtartott, eredetileg csak munkatársi összejövetelnek szánt találkozón létrehozta a „Magyar Műhely munkaközösséget”, magyar írók, költők, irodalomtörténészek, kritikusok és természetesen a szerkesztők részvételével10. A találkozók 1972-től évről évre, olykor kétévente rendszeresen követték egymást változó helyszíneken, a Párizs melletti Marly-le-Roiban, a Bécshez közeli Hadersdorfban, majd később Keszthelyen, Szombathelyen és Kalocsán 1995-ig11. A hangsúlyosan jelen lévő nyelvészeti és művészetelméleti érdeklődés mellett a műalkotások gyakorlati műértelmezési problémáival is foglalkoztak a műhelytalálkozók. A kezdetektől minden találkozónak egyik legfontosabb eleme volt a jelenlévő írók, költők, képzőművészek és zenészek legújabb munkáinak bemutatása és megvitatása. Az első találkozó témája (Korszerűség – kortárs irodalom) a későbbieknek éppúgy visszatérő eleme, és az 1972es szemléletváltásra is utal, ekkortól hangsúlyozottan a történeti avantgárd művészet és irodalom jelenségeinek bemutatása lett a Műhely vezérelve12. Ahogy a találkozók szorosan összefonódtak a Magyar Műhely folyóirat működésével, a szerkesztők személyének változása is nyomot hagyott az összejöveteleken. Az 56-57. számtól (az 1970-as évek közepétől) a hármas szerkesztőgárda (Nagy Pál, Bujdosó Alpár és Papp Tibor) vezette a lapot egészen 1989-ig. A triász mindhárom tagja emigrációban dolgozott (Nagy és Papp Párizsban, Bujdosó Bécsben), számukra hozzáférhető nyugati13 technikai médiumok inspiráló hatása a folyóirat arculatán is érzékelhető. A korabeli hazai irodalomban még idegenül ható vizuális és tipográfiai kísérletek, az intermediális műfajok egyaránt bekerültek a Műhely érdeklődési körébe14. A képzőművészet a kezdetektől jelen van a Műhely tevékenységében, a folyóirat tematikus rovatát 1963-tól Pátkai Ervin vezeti15. A Magyar Műhely képzőművészeti elkötelezettsége a találkozókon is tetten érhető: minden évben rendeztek egy kamarakiállítást, ahol az alkotóknak (eredeti foglalkozásuktól függetlenül – tehát íróknak, költőknek, 54 �Nagy Pál 80 Kutatóterület irodalomtörténészeknek is) lehetősége volt kiállítani saját vizuális munkáikat16, ezekről esetleges vitát is folytathattak a résztvevők. Az egyéni alkotások mellett az adott találkozó témájához kapcsolódó közös műveket is kiállították. Három nagyobb kiállítás is létrejött a műhelytagok munkáiból, 1989-ben a Szombathelyi Képtár, 1991-ben pedig a helyi Művelődési Ház adott otthont a tárlatoknak, majd 1995-ben a keszthelyi Balaton Múzeumban rendezték meg a Vizuális költészet 1985-1995. című bemutatót17. A művészetelmélet területen is jelentős munkák láttak napvilágot a Magyar Műhely berkeiben. Beke László és Hegyi Lóránd tanulmányai a kortárs művészet nagy alakjainak avantgárd kötődéseiről, valamint az új művészetfogalom értelmezésének igényével született tanulmányok18 egyaránt erősítették a lap és a szellemi műhely képzőművészeti elhivatottságát. A művészeti irányvonal fokozatos előtérbe kerülése egy kiállítótér létrehozásában csúcsosodott ki19. A Magyar Műhely Galéria20 2004-ben nyitotta meg kapuit a pesti belvárosban. Ekkor indult a folyóirat galéria-rovata, ahol rendszeresen közlik az aktuális kiállítás megnyitószövegét, kapcsolódó anyagokkal, képekkel. A galéria profilja a kortárs művészet (poszt)avantgárdból táplálkozó vonulatai közül leginkább a vizuális kísérletező tendenciákra koncentrál21. A fiatal, útkereső művészek mellett a már beérkezett „nagy öregek” is képviseltetik magukat a kiállítók között22. Az intermedialitás avantgárd hagyományai Az avantgárd kísérletezési hajlam kassáki vonulata mellett annak egy másik jelentős ágát is előtérbe helyezték a műhelytagok: a szövegirodalom felélesztésének lehetőségeivel elsősorban Nagy Pál, Papp Tibor és Bujdosó Alpár foglalkozott. Ezen irányok alapjaként a Joyce különszámban23 is megjelent Finnegans Wake elemzéseket tekinthetjük. Ide köthető néhány összehasonlító irodalomtudományi fejtegetés is, valamint a Szentkuthykultusz is ebben gyökerezik. A Magyar Műhely a hetvenes évek elején fordult a vizuális költészet felé, két „antológia számot24” szenteltek a képi elemeket egyre hangsúlyosabban használó szövegeknek. E számokban a műhelytagok munkái kaptak helyet, Nagy Pál, Papp Tibor és Tolnai Ottó alkotásaival ismerkedhettek az olvasók, majd a következő, tematikában idevágó kiadvány 1974-ben25 már szélesebb merítéssel szolgált: Bujdosó Alpár, Hann Ferenc, Nagy Pál és Papp Tibor verseit közölte26. Ezenkívül a későbbi számokban találkozhatunk még Tandori Dezső képverseivel, s a szerkesztői és nyomdászi feladatok mellett – és azoktól inspirálódva – a vizuális költészetbe is belekóstoló Bujdosó, Nagy és 55 �Kutatóterület Nagy Pál 80 Papp plakátverseivel is27. A nyolcvanas évektől fokozatosan egyre nagyobb teret kapnak a vizuális költészeti kísérletek, több mint hatvan magyar szerző jelentkezett képverssel28, ami nyugat-európai mércével nézve is jelentős vonulatot sejtet. A Magyar Műhely egyre inkább szimbolikus jelentőséget kap, a más folyóiratoktól markánsan eltérő, szokatlanul változatos stílusok, műfajok bemutatásában29. Petőcz András átfogó tanulmányban30 tekinti át a kísérleti költészeti – főként a vizuális tendenciák és az avantgárd mai recepciója közötti kapcsolódási pontok rendszerét. A szerző belülről látja a formálódó új műfajokat és fogadtatásuk alakulását. A Magyar Műhely köreiben gyakran használt kifejezés, a „látható költészet” meghatározásakor hangsúlyozza a más műfajoktól szemléletben, technikában és műformában jelentkező megkülönböztető eltéréseket. Definíciója szerint látható költészeti műnek nevezhető minden olyan alkotás, amely „sűrített formában, a látvány segítségével valamilyen szövegszerű üzenetet közvetít31”. A szerző a korabeli32 magyar terminológiát hiányosnak érzi, enélkül azonban a jelenségek fogalmi meghatározása, a műfaji határterületeken születő kísérletek értelmezése nehézkes. Jelentős kérdést vet fel ezzel kapcsolatban: avantgárd műnek tekinthető-e minden látható nyelvi alkotás? Összetett és messzire vezető problémáról van szó, Petőcz azonban egyértelműen nemmel válaszol33. Attől függően, milyen értelemben vizsgáljuk az avantgárd jelenséget, érthetünk rajta irodalomelméleti kategóriát, forradalmi újító szándékot, vagy „magatartásformát” (Papp Tibor). Petőcz elmélete szerint nincs olyan meghatározott fogalmi rendszer, amelynek keretei között egyértelműen értelmezhető lenne az avantgárd jelenség, ebben hasonlít a kísérleti költészeti vonulatokra is, ezek szintén nehezen behatárolható műfajkategóriákban mozognak. Végül arra a következtetésre jut, hogy ebben a műfaji sokszínűségben inkább a fejlődési csomópontok és a közös elemek alapján állítható fel egyfajta értékelési, értelmezési módszer. A szerkesztők vizuális költészeti munkássága A mai avantgárd nagy alakjai, a Magyar Műhely „ős-szerkesztőiként” számon tartott Nagy Pál, Papp Tibor és Bujdosó Alpár hetvenes évekbeli munkásságában érezhető a legmarkánsabb elmozdulás a vizualitás irányába. Petőcz András megfogalmazása szerint alkotó tevékenységükre a „vizuális szövegirodalom”34 nevű irányzat tette a legnagyobb hatást. Ezt a formanyelvet ők alakították ki, majd az évek során sokféle médiumra, könyvre, diavetítőre, számítógépre, videóra alkalmazták35. Sajátosan szintetizáló költészeti 56 �Nagy Pál 80 Kutatóterület módszerről van szó, amelynek segítségével különböző műfajokat lehet kombinálni és összeforrasztani az egyediségük elvesztése nélkül. Mintha totális költészetről beszélnénk, a „vizuális szövegirodalom” csomópontként gyűjti magába a performansz-művészet és a képvers hagyományait. Kiemelkedő tulajdonsága, hogy szövegcentrikus, szemben más, a szöveg redukciójára, vagy egyenesen megszüntetésére tett törekvésekkel – a Műhely-tagok által kifejlesztett módszer ezen indítványokat is hasznosítja, de „a szöveget újból kiteljesíti”36, akár idegen nyelvi elemekkel, szójátékokkal, töredékességében a szöveg mégis egységet alkot. A konkrét és vizuális költészet jelenlétére visszatérve vizsgáljuk meg, milyen fő vonulatok érvényesültek a Magyar Műhelyben. Kékesi Zoltán Nagy Pál munkáinak elemzésekor37 kiemeli, törekvéseik több szempontból egyenesen ellentétesek a konkretizmussal. Nagy Pál, Papp Tibor vagy Bujdosó Alpár munkái között nem is találunk kifejezetten konkrétnak nevezhető művet, bár természetesen hatott rájuk ez az irányzat is. Petőcz András ezzel szemben megjegyzi, Nagy Pált elsősorban a lettrizmus inspirálta38. Fontos ez a különbség, hiszen a konkrét költészet eszközkészlete és értelmezési tartománya, bár hasonlónak hat, mégis részleteiben eltér a lettrizmus és a vizuális költészet megoldásairól. Alapvető különbségként Kékesi a befogadói magatartásról való gondolkodást jelöli meg: Nagy Pál a befogadás lényegi mozzanatának tartja az „olvasás időbeliségét”, vagyis az olvasás folyamatát tekinti az irodalmi (így a vizuális költészeti) alkotások befogadási módjának39. Ezzel szemben a konkrét költészet befogadással kapcsolatos felfogásának alapvető módja a néző „bevonása” a műbe, az alkotási folyamatnak a befogadó is részesévé válik. A konkrét költészetet maga az alkotó sem érzi otthonos közegének, Nagy álláspontja nem egyezik meg a konkretizmus „metafora-ellenességével”, kétkedéssel fogadta a felvetést, hogy ily módon elérhető a tiszta költészet. Meglátása szerint az elképzelés kudarcra van ítélve, hiszen a nyelv alapvetően metaforikus természetű, annak lényegi elemét nem lehet tőle elválasztani40. Kékesi Zoltán kritikai meglátása41 szerint a Műhely vonzáskörében született, a vizualitás kifejezőerejét hirdető munkákra jellemző egyfajta idejétmúlt innovációs kényszer, Papp és Nagy olyan költészeti és műértelmezési kérdéseket vetnek fel, amelyek az ötvenes években NyugatEurópában a konkrét irányzatok térnyerésével kerültek elő. Ennek a megkésett újításnak a hátterében érthető módon az ebben az időszakban elszigetelten fejlődő magyar irodalmi tendenciák sajátosságai, valamint a késleltetett recepció állnak. Érdemes még említést tenni a nyolcvanas években megjelenő mozgó képversek jelenségről. A statikus, valamilyen anyagra (papír, vászon) rögzített képversekkel szemben a kinetikus vagy mozgó képverseket irodalmi performanszként adták elő a műhelytalálkozók és egyéb események 57 �Kutatóterület Nagy Pál 80 alkalmával, változó helyszíneken (Párizs, Bécs, Budapest Szombathely)42. Eleinte Nagy Pál, Bujdosó Alpár, Papp Tibor és Székely Ákos hozott létre irodalmi performanszelőadásokat43, majd a későbbi években már többek közt Szombathy Bálint, Sőrés Zsolt és L. Simon László is belekóstolt az új műfajba. Ez a költői forma44 lehetőséget ad a műfajhatárok közötti szabad átjárásra, az alkotó egyesíti a beszélt, a látható és a performatikus nyelvet, így komplex művészi élményt nyújt. Eszközkészlete az emberi hang és gesztusok használatán túl külső technikai eszközöket is magába foglalhat (diavetítő, fényforrás, vetítendő felületek). Vitatható a kérdés, hogy az irodalmi performanszként aposztrofált műfaj milyen szempontok szerint sorolható az irodalom körébe45. Nagy Pál munkássága sokrétű, műfajhatárokon átnyúló alkotásokat foglal magába. Az Egy magánhangzó anatómiája46 című videómunkája a képi (betűk, képkivágások, ábrák, látomások) és fonikus elemek (szavak, hangok) vegyítéséből kialakuló alkotás érzékelhetően a műfajok közötti határátlépésekkel operál. Egészen más jellegű egy másik izgalmas videómunkája, az Autodafé47 1995-ból. A videón Bruno Montels francia író átszellemült arca látható nagyközeliben, ahogy a háttérben felhangzó Nagy Pál magyar mondatait próbálja újra elmondani. Kékesi Zoltán elemzése48 szerint a videó erőteljesen performansz-jellegű, színpadias vallatásjelenetet idéz, miközben a szöveg, avagy a beszéd örömét jeleníti meg. Bujdosó Alpár vizuális költészeti munkáiban is a szöveg kerül a középpontba. Egy interjúban49 maga is hangsúlyozza, hogy művészként az irodalom területén alkot, nem tekinti önmagát képzőművésznek, annak ellenére, hogy munkáinak jelentős része inkább a vizuális művészetek területén érvényes jelrendszert használ. A néző egyszerre észleli a műben ötvöződő két műfajt, így a két médium kölcsönhatása útján közvetíti mondanivalóját. Bujdosó munkáinak visszatérő eleme ez a kettősség, a két pólus közötti dialóguspozíciók erősítése, az átfedések, kölcsönhatások elősegítése. Egy korai műve, az Irreverzibilia Zeneon egyediségét a modern szövegirodalom önreflexivitása50 és a Bujdosóra jellemző nyelvi leleményesség adja. Az 1993-as Vetített irodalom51 című műve elméleti ihletésből született, de konkrét munkákat is tartalmaz, elsősorban az intermediális poétikai problémákat járja körül, a műfaji kapcsolódások esélyét tágabb kultúr-és művészetfilozófiai kontextusba helyezi52. A Vetített irodalom írásvetítővel és diavetítővel létrehozott irodalmi szövegperformaszok lenyomatait közli, a nehezen dokumentálható műfajjal kapcsolatos tanulmányok, eszmefuttatások kíséretében. Bujdosó Alpár munkáinak többsége az írás történeti kultuszára reflektál vizuális eszközökkel. E könyvben reprodukált „szövegtárgyaihoz” saját értelmező magyarázatát fűzte. A szövegirodalom hagyományait újszerűen továbbgondolva olyan maszkokat készít, amelyek az emberi kultúra ős-szövegeire utalnak. E 58 �Nagy Pál 80 Kutatóterület munkákban a talált tárgy, a szöveg-tárgy és a tudományos kutatás53 eredményei egyedülálló „vizuális jelenségekké” forrnak össze. Ebben a kötetben találkozhatunk a Magyar Műhely körébe tartozó szerkesztők, szerzők54 elemzéseivel is, például Nagy Pálnak a „képszöveg” jelenségével foglalkozó tanulmányával55. A Bujdosó Alpár munkáiban is megjelenő képnyelvet olyan komplex struktúrának tekinti, amely egyesíti magában a „kép” kifejezéshez és a „nyelv” kifejezéshez tartozó jelentésrétegeket. Nagy magyarázata szerint egy kép agyi felfogásának sebessége annyival gyorsabb az olvasás folyamatánál, hogy a képek befogadása inkább a mozgóképhez, videóhoz hasonlítható. Ebből kiindulva a képszövegek „értése”, „felfogása” videószöveg formájában válik értelmezhetővé. A képnyelvben való gondolkodás új fejezetet nyit a vizuális úton történő információközlés történetében. Egyedi struktúrájának köszönhetően a képnyelvben „egyszerre van jelen a meghatározatlan érzelmi kép és az ismert nyelvi, grafikai elemek”56 – amely Nagy Pál értelmezésében egyértelműen a multimediális, elsősorban számítógépes művészethez köti a műfajt. Szombathy Bálint álláspontja57 szerint a három alkotó-szerkesztő (Nagy, Bujdosó és Papp) évtizedeken át zajló együttműködése tudatosan felépített közös műként is értelmezhető. Az 1984-85-ben megjelent köteteik58 mind a műhely megelőző korszakának átfogó értékelésének igényével jöttek létre, ilyen formán – Szombathy olvasatában – egymás kontextusaiként egy komplex műalkotás különböző oldalaiként és vizsgálhatók. Gépköltészet – számítógépes művészet a Magyar Műhelyben A technológiai médiumok fejlődésével és a sokszorosíthatóság egyszerűsödésével fokozatosan beszivárgott az irodalom és a művészet világába e technikák kézenfekvő használata. A nyomdaiparban jártas Műhely-szerkesztők fokozatosan bevezették az újításokat a lap mindennapi működésébe, tipográfiai arculatként és tartalmi megújulásként59. A tartalomban a nyolcvanas évektől egyre hangsúlyosabbá válik a számítógépes költészet jelenléte. Az első számítógépes szöveggenerátor60 programjához írt tanulmány már felvet bizonyos kérdéseket azzal kapcsolatban, hogy a számítógép létre tud-e hozni kreatív és minőségi művészeti produktumot? A szöveggeneráló programok alapja általában egy valós nyelv szavait tartalmazó szótár, amelyből a program véletlenszerűen (előre betáplált szabályrendszernek megfelelő) kombinációkat hoz létre61. Papp Tibor egy egész kötetet szentelt az irodalom számítógépes 59 �Kutatóterület Nagy Pál 80 lehetőségeinek, amelyben a módszer legfőbb előnyeként a kifejezésmódok gazdagságát jelöli meg62. A számítógépes költészet a három lehetséges út (akusztikus, írásos, mozgóképi) mindegyikén tudja közvetíteni az irodalmi művet. Papp találmánya, a Disztichon Alpha63 olyan egyedülálló versgép, amely 16 milliárd disztichont tárol a memóriájában virtuálisan (ez 6 millió verseskötetet töltene meg), így az olvasó soha nem találkozhat kétszer ugyanazzal a generált verssel. A disztichonok a szerző által kiválasztott és betáplált szókészletből a magyar nyelvtan szabályait követve állnak össze. Az egyedülálló szerkezet létrehozása az élet minden területét masinákkal benépesítő, dehumanizálódás elleni ironikus gesztusként is értékelhető. Más szempontból viszont olyan, a maga nemében úttörő találmányról van szó, amely a költői alkotómunka új dimenzióit nyitotta meg a művészek előtt. Bárkiből költő válhat egy-két disztichon erejéig. * A párizsi Magyar Műhely alapítása óta eltelt 52 évben64 számos változáson ment keresztül a lap és a körülötte kialakult alkotókör. Az áttekintésből is kiderül, hogy a Magyar Műhely folyóiratként, kiállítótérként és kulturális közvetítő térként egyaránt aktív ma is. A „jelenben-létezés méltósága” – parafrázisként Petőcz András könyvének címéből65 – az a függetlenítő erő, amellyel a kortárs művészet képes a körülöttük lévő világ összetettségét műalkotássá szublimálni, ahogy azt a Magyar Műhely is teszi. Jegyzetek BOHÁR András: M. M. Aktuális avantgárd, Hermeneutikai elemzések. Budapest: Ráció, 2002. 21. 2 Nagy Pál említést tesz egy szövegében a Magyar Műhely anyagi nehézségeivel kapcsolatos „tévhitekről”: az a hír járta, hogy az igényes kivitelű lapot a Szabad Európa támogatja, de olyan hírek is felröppentek, hogy a külföldi kiadást Budapestről finanszírozzák. E hírek azonban minden valóságalapot nélkülöztek, egyedül amerikai alapítványok vásároltak néhány példányt, de ez az támogatás is hamar elapadt. Forrás: Nagy Pál interjúja Nagy Pállal, a közeljövőben Magyarországon is megjelenő Magyar Műhely egyik szerkesztőjével, In NAGY Pál: A virágnak – agyara van, Tanulmányok az avantgárdról. Budapest: Orpheusz Kiadó, 2005. 328. 3 BOHÁR, i.m., 25. 4 BOHÁR, i.m., 52. 5 BOHÁR, i.m., 52. 6 G. KOMORÓCZY Emőke: Kassák aktualitása – szellemének továbbélése az ezred1 60 �Nagy Pál 80 Kutatóterület végi (új)avantgárdban. Napút, 2010/3. 75-84. 1971-ben a műhelytagok (Kassák özvegyével karöltve) hagyományteremtő szándékkal megalapították a Kassákdíjat, amelyet a kassáki szellemiséghez mérhető alkotóknak osztanak ki. Forrás: Bujdosó Alpár, Avantgárd (és) irodalomelmélet, A Magyar Műhely párizsi, bécsi és magyarországi találkozásainak elméleti hozadéka, MM, 113-114. szám. 2000/2-3. 98. 7 Kassák-különszám, MM, 13. szám, 1965. december. 8 BOHÁR, i.m., 66. 9 A hatvanas évektől vált intenzívvé az együttműködés a magyar irodalomi élet haladó alkotóival, Mészöly Miklós, Somlyó György, Mándy Iván, Örkény István és Tamkó Sirató Károly is írt a Magyar Műhelybe, annak ellenére, hogy a hazai kulturális közegben nem vették jó néven az efféle publikációkat. 10 KELEMEN Erzsébet: A párizsi Magyar Műhely címlapja, Zempléni Múzsa, 9. évf., 4. sz., 2009. tél, 11. 11 BUJDOSÓ, i.m., 7. 12 SZ. MOLNÁR Szilvia: Az első Magyar Műhely-találkozó Marly-le-Roi-ban, 1972: A poézis új formái és médiumai, online hozzáférhető: http://villanyspenot. hu/?p=szoveg&n=12342. 13 KELEMEN Erzsébet, A párizsi Magyar Műhely címlapja, Zempléni Múzsa, 9. évf. 4. sz. (2009. tél) 13. 14 SZ. MOLNÁR, i. m. 15 A szerzők között megtaláljuk Ditró Ákost, Kuthy Sándort, Márkus Annát, Kabók Mátyást és Kilár Istvánt. Forrás: NAGY Pál: Journal in-time: él(e)tem 1-3., Budapest: Kortárs Kiadó, 2002., 2. kötet, 123. 16 BUJDOSÓ, i.m., 97. 17 BUJDOSÓ, i.m., 97. 18 Például a Magyar Műhelyben jelent meg először Beke László kritikája Szentjóby Tamás és Jovánovics György művészetéről; ezenkívül megemlítendő még Beke László Az alkotó interpretációtól az interpretáció tagadásáig című tanulmánya, amelyben a műalkotás és a befogadás közötti szakadék természetét vizsgálja. BEKE László: Az alkotó interpretációtól az interpretáció tagadásáig, Magyar Műhely, 49. (1976), 52–59.; forrás: BOHÁR, i.m., 101. 19 SZOMBATHY Bálint, Nincs művészet adatok nélkül. In Betűk kockajátéka – A párizsi magyar műhely öt évtizede, kiáll. kat, szerk: SULYOK Bernadett – SÍPOS László, Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012. 20 Magyar Műhely Galéria, 1072 Budapest, Akácfa u. 20. www.magyarmuhely.hu. 21 SZOMBATHY, i.m., 13. 22 A Magyar Műhely Galériában eddig kiállított művészek listája megtekinthető: www.magyarmuhely.hu/kiallitok. 23 Finnegans Wake különszám, MM, 1973, 9. évf., 41-42. sz. 24 MM, 1971. 38 és 39. szám. 25 MM, 1974, 43-44. szám. 26 NAGY Pál: A vizuális költészetről, In NAGY Pál: A virágnak – agyara van, Tanulmányok az avantgárdról, 300. 27 MM, 1981. 62-63. szám, plakátvers-melléklet. 28 Pl.: Lipcsey Emőke, Bíró József, Bali Brigitta, Pethő-Tóth Károly, Molnár Katalin, Székely Ákos, Petőcz András, Endrődi Szabó Ernő, Géczi János, Szkárosi Endre, stb. 61 �Kutatóterület Nagy Pál 80 Forrás: BOHÁR, i.m., 106.; NAGY, A vizuális költészetről, 301. 29 BOHÁR, i.m., 106. 30 PETŐCZ András: Műalkotás: látható nyelven – Bujdosó Alpár, Nagy Pál és Papp Tibor könyveiről. In UŐ: A jelben-létezés méltósága, Írások 1982-1990. Budapest: Colosseum Kiadó, 1990. 29. 31 PETŐCZ, i.m., 30. 32 A szöveg eredetileg 1987-ben, az Alföld 3. számában jelent meg. 33 PETŐCZ, i.m., 30. 34 PETŐCZ, i.m., 30. 35 PETŐCZ, i.m., 30. 36 PETŐCZ, i.m., 31. 37 KÉKESI, Zoltán: Médiumok keveredése, Nagy Pál munkáiról (Aktuális avantgárd sorozat 4.) Budapest: Ráció 2003. 62. 38 PETŐCZ, i.m., 33. 39 KÉKESI, i.m., 62. 40 KÉKESI, i.m., 63. 41 KÉKESI, i.m., 61. 42 PAPP Tibor: Kassák hatása a mai magyar irodalomra, In UŐ: Avantgárd szemmel – költészetről, irodalomról. Budapest, Magyar Műhely, 2004. 147.o 43 PAPP, i.m., 147. 44 BUJDOSÓ, i.m., 74. 45 Efféle, hasonlóan kérdéses műfajok kategorizációs problémáira keresi a választ Nagy Pál az irodalom új műfajait tárgyaló könyvében. NAGY Pál: Az irodalom új műfajai. 46 Egy magánhangzó anatómiája (videó-gramma). 1989. (8’27”) 47 MONTELS, Bruno: Autodafé I. Nagy Pál közreműködésével. A szöveget a szerzők mondják. kamera: Laurence Borrel, 1995 (8’34”) 48 KÉKESI, i.m., 108. 49 PETŐCZ András: A pergamentekercstől a videóig – Interjú Bujdosó Alpárral In UŐ: A jelben-létezés méltósága, 52. 50 BOHÁR, i.m., 194. 51 BUJDOSÓ Alpár: Vetített irodalom, Budapest-Bécs-Párizs: Magyar Műhely, 1993. 52 BOHÁR, i.m., 195. 53 A tilmuni halotti maszkok sumér kori emlékeket feltáró ásatásokból kerültek elő. A maszkokon a magas rangú személyek (uralkodók, főpapok) szellemi tevékenységének lenyomatait vésték – írták – a koponyát beborító maszkra. Ez a sajátos jelenség inspirálta Bujdosó Alpár maszkjait is. 54 Nagy Pál, Papp Tibor, Székely Ákos. 55 NAGY Pál: Képszövegek. In UŐ: Vetített irodalom. Budapest-Bécs-Párizs: Magyar Műhely, 1993. 21. 56 NAGY, i.m., 24. 57 SZOMBATHY Bálint: A konkrét költészet útjai. Kaposvár: Képírás Művészeti Alapítvány, 2005. 58 BUJDOSÓ, Alpár: Irreverzibila Zeneon. Párizs: Magyar Műhely, 1985. NAGY, Pál: Journal in-time, 1974-1984. Párizs: Magyar Műhely, 1984. PAPP Tibor: Vendégszövegek 2., 3., Párizs: Magyar Műhely, 1984. 62 �Nagy Pál 80 Kutatóterület 59 Az egyedi tipográfiai kialakítású lapszámokat a 102. számtól Papp Tibor tervezi. 60 TUBÁK Csaba: Szöveggenerálás, számítógépes játék és segédeszköz íróembereknek. MM, 1979, 62-63.szám. 61 BUJDOSÓ, i.m., 79. PAPP Tibor: Múzsával vagy múzsa nélkül? (Irodalom számítógépen), Budapest: Balassi Kiadó, 1992. 75. 62 PAPP, i.m., 46. 63 PAPP Tibor: Disztichon Alfa, Párizs-Bécs-Budapest: Magyar Műhely, 1994. 64 A Műhely fennállásának 50. évfordulója alkalmából 2012. májusában a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum rendezett a folyóirat történetét illusztráló kiállítással (Betűk kockajátéka) egybekötött konferenciát a Magyar Műhely évtizedei címmel. A konferencián és a kiállítás megnyitón a lap alapító szerkesztői is részt vettek. Konferencia: http://www.pim.hu/object.40a430a1-401e-4770-abcd-c0100e502335. ivy. Kiállítás: http://www.pim.hu/object.84da6098-cfcd-432a-b588-260990cf7caa. ivy. 65 PETŐCZ, A jelben létezés méltósága. Az 1982-1990 közötti írásokat összegyűjtő kötet címe a benne szereplő A jelben létezés méltósága (Sebeők Jánosról) című írásból származik. 63 �1956/2014 Geczkóék golgotája SULYOK LÁSZLÓ Az ifjú pár kissé megilletődve, de bizakodva tekint a fényképezőgép lencséjébe. Szokványos esküvői felvétel a ’40-es évek végéről. A vőlegény arca ragyog, keskeny ajka visszafogott mosolyt rejteget, büszkén feszít a párja mellett. A menyasszony arckifejezése határozottan komoly. Mintha előre megsejtene valamit a jövőből, valami retteneteset és helyrehozhatatlant. Bár lehet, hogy ezt csak utólag belemagyarázzuk. Mert a képen mégiscsak idilli az együttlét; olyan, amilyennek ilyenkor illik. Hisz szerelem volt az, ami összefonta és egybefűzte a fiatalokat, bármit gondol vagy mond is róla az emlékezet. Geczkó István gépkocsivezető lobbanékony, hirtelen természetű ember volt, aki kérdőre vonta és rendre utasította a terménybegyűjtőt is. Ezért aztán számára nem adatott kegyelem. A három kisgyermek édesapját 1957. május 6-án, az ítélet kihirdetése után azonnal kivégezték, kocsikísérőjével s egyben sógorával, Alapi Lászlóval együtt. A „pásztói hídrobbantók” őrizetbe vételének napját mintha időzítették volna: a rendőrség április 23-án, az akkori húsvéthétfőt követő kedden vette őrizetbe mindegyiküket. A környékbeli néphagyomány szerint ezen a napon locsolkodnak a lányok, más szóval: ugyanolyan fesztelen, vidám nap, mint az előző. Így indult a hídrobbantók számára is, délutánra azonban számukra a nap rémálommá változott: a rendőrök a nyomukba értek, és az öt férfi este már nem is a megszokott fekhelyén, sőt nem is ágyban és párnák közt hajtotta álomra a fejét. Ha egyáltalán tudtak aludni azon az éjszakán; ha egyáltalán hagyták őket aludni… 64 �1956/2014 Geczkó István és társai perének vádiratát forgatjuk. Belelapozva máris benne vagyunk a pásztói vasúti hídrobbantás történetének a sűrűjében. „I. Geczkó István polgári egyén… II. Alapi László polgári egyén… III. Kelemen Károly p. e… IV. Kiss Antal p. e… V. Tóth Miklós p. e… terhelteket az 1956. évi 28. sz. tvr. 4. § /2/ bekezdése alapján, a BHŐ. 33. pont /1/ bekezdésében felvett robbanóanyaggal való visszaélés bűntette, továbbá Kelemen Károlyt és Tóth Miklóst még a BHŐ. 34. pont /1/ bekezdésébe felvett fegyver- és lőszerrejtegetés bűntette miatt a Katonai Bíróság mint rögtönítélő bíróság elé állítom a következő tényállás alapján: Terheltek 1956. december 5-én 22 h körül a mátraszőlősi mészkőbányából tehergépkocsival Pásztóra szállítottak kb. 40 kg paxit robbanóanyagot és a robbantáshoz szükséges 370 db gyutacsot és nagyobb mennyiségű gyújtózsinórt. A robbanóanyagot lényegében rablás útján szerezték meg. A helyszínen Tóth Miklós fegyverrel jelent meg. A robbanóanyagot Geczkó István terhelt pásztói lakásának pincéjében, a gyújtózsinórt és a gyutacsokat pedig Tóth Miklós lakásán rejtették el. Erről minden terheltnek tudomása volt. A robbanóanyagot a gyújtózsinórral és a gyutacsokkal együtt azért szerezték meg, mert az volt a céljuk, hogy felrobbantják a Pásztó és Szurdokpüspöki állomások közötti vasúti hidat. A híd felrobbantásával az volt a céljuk, hogy megbénítsák a személy- és teherforgalmat, hogy ezzel akadályozzák a rendes termelőmunkára való áttérést. A vasúti híd felrobbantásáról, illetve annak tervéről valamennyi terhelt tudomással bírt. A vasúti hidat – előzetes megbeszélés alapján – Geczkó István és Kiss Antal 1956. december 8-án este 23 óra körül robbantotta fel a robbanóanyag egy részével. Ennek következtében a híd megrongálódott; a személyforgalom csak átszállással volt biztosítható, míg a teherforgalom két napon át teljesen szünetelt. A robbantással a hídban okozott kár kb. 7.000 Ft. A híd felrobbantását Geczkó és Kiss közölték a terheltekkel. A megmaradt robbanóanyagot 1956. december 9-e után továbbra is Geczkó István pásztói lakásában a pincében rejtegették, a robbantáshoz szükséges gyutacsot és gyújtózsinórt pedig Tóth Miklós lakásán rejtette el. Erről még december 11-e után is valamennyi terheltnek tudomása volt. (E dátum azért fontos, mert a 1956: 28. számú elnöki tanácsi törvényerejű rendelet ezen a napon vezette be a rögtönítélő bíráskodást az engedély nélküli fegyvertartás, s az ezzel elkövetett gyilkosság, rablás, fosztogatás stb. bűntetteire. A rögtönítélő bíráskodást 1957. november 13-án szüntették meg. – S. L.) Fentieken kívül Kelemen Károly Tóth Miklóssal 1956 végén Pásztó község határában 1 db céllövőpuskát elrejtettek a szőlőben. A puskát Kelemen 1957. április közepén a szőlőből magához vette, és a lakásán elrejtette. A puska zárdugattyúját és 150 db, a puskához való lőszert Tóth Miklós rejtette el a lakásán. 65 �1956/2014 A rendőrség 1956. április 23-án Geczkó István és Tóth Miklós lakásán házkutatást tartott. Geczkó lakásán többek között a következő tárgyakat találták elő. Geczkó lakásán: 1 db faládában, 5 csomagban összesen 25 kg paxit robbanóanyagot, Tóth Miklós lakásán: 266 db bányagyutacsot, 30 m gyújtózsinórt, 165 db kispuskalőszert, 1 db géppisztolytöltényt, 1 db céllövőpuska-zárdugattyút. Ugyanezen a napon találta meg a rendőrség Kelemen Károly lakásának végében egy kályhacsőben elrejtve a céllövőpuskát, amelyhez a zárdugattyút Tóth Miklós rejtegette a lakásán. Terheltek bűnösségüket beismerik, és ezt a bűnjelként lefoglalt tárgyi bizonyítékok is bizonyítják. A bíróság elé állítom: Terheltként: … (És a katonai ügyész felsorolja az öt nevet. – S. L.) Tanúként: 1/ Csohány István p. e-t, 2/ Koczka Pál, 3/ Ozsvárt Barna r. ny. szds-t, 4/ Nagy Béla r. ny. hdgy-ot, 5/ Szabó József p. e-t, 6/ Bodó Ferenc p. e-t, 7/ Sándor József p. e. pályamestert. Csat: naplózott iratok + bűnjelek.” Az aláírás: Zámbó Gyula alezredes, a katonai ügyészség vezetője. A Budapesti Katonai Ügyészség 1957. május 3-án kelt vádiratát csaknem teljes terjedelmében és szó szerint idéztük. Mindössze a túlságosan feltűnő nyelvhelyességi és helyesírási hibákat javítottuk ki. A házassági anyakönyvi kivonat adatai szerint Geczkó István Pásztó községben, 1926. szeptember 4-én született, Geczkó József és Juhász Erzsébet gyermekeként; Zeke Erzsébet ugyancsak Pásztón látta meg a napvilágot, 1930. március 19-én, szüleit Zeke Istvánnak és Illés Erzsébetnek hívták; házasságot 1949. június 18-án kötöttek. De a törvény és az egyház szentesítette kapcsolatban igazán még meg sem melegedhettek, mert az ifjú férjet jó két hét múlva behívták katonának. Tényleges honvédelmi szolgálatát 1951. október 30-áig teljesítette Budapesten, a Tüzér úti katonai iskola kötelékében. Leszerelése után is gépkocsivezető maradt, az AKÖV salgótarjáni vállalatánál helyezkedett el. Teherautót vezetett. A fiatalok 1956-ban kezdhették el közös fészkük építését. Akkorra jutottak idáig. Amikor jeges árvíz sújtotta az országot, és a politikában is valamiféle erjedés kezdődött, ami hónapról hónapra erősödött. A fiataloknak különben már nagy szükségük volt az önálló családi házra, hiszen egymás után jöttek a gyerekek, ők pedig hol albérletben, hol a férfi szüleinek a lakásában szorongtak. Aki csak hadra fogható volt a családban, mindenki segített. A közös munka, a három apró gyermek akkoriban jól összeboronálta az egyébként egymástól több – és nem elhanyagolható – szempontból is különböző Zeke és Geczkó családot. Félig készült el a ház, míg élt a férj, a megálmodója és a megterveztetője. Tehát a mostani házban ő soha nem lakott. Mai állapota az asszonyt dicséri. Itt beszélgetünk. Egy, a kor ízlése szerint épült kockaház ez, mely a maga idejében korszerűnek 66 �1956/2014 számított. Van verandája, ahonnan egy hosszú folyosó nyílik befelé, abból pedig a helyiségek, a konyha az éléskamrával, a két szoba, illetve a fürdőszoba a vízöblítéses vécével. Nagy, kényelmes ház, megfelelő volna egy sokgyermekes család számára is. Egy embernek azonban sok, jórészt haszontalan építmény. A gyerekek régen kirepültek. Pásztó, Kossuth út 63. Elhasználódott, megkopott bútorok között ülünk Geczkó István özvegyével. (A Geczkó nevet nagyon sokan rövid o-val ejtik, amiből arra következtethetünk, hogy a név szláv eredetű. Következetesen Geczkonak ejti az egykori feleség is.) Tél uralkodik most a Mátra alján, de nagy zimankóról nem beszélhetünk. S ezen már meg sem ütközünk a klímaváltozás korában, tudjuk, hogy a való világban összecsúsznak az évszakok. Az özvegy spórol a gázzal, a házból csak két helyiséget fűt. A hosszú folyosó végén, a kisebb szobában, ahol nappalait és éjszakáit tölti, 20 Celsius-fok az állandó hőmérséklet. A hőmérőt folyamatosan ellenőrzi, és ha szükségét érzi, akkor csavar egyet a konvektor gombjain, lefelé vagy felfelé, ahogyan a hőérzete kívánja. Tragikus sorsú férjéről, valamint az apa nélkül maradt család évtizedeiről lassan szaporodnak közöttünk a mondatok. A nyolcvanhárom éves özvegy már nem olyan beszédes és vidám, mint egykoron volt. Szaggatottan, nagy szünetekkel beszél. Elszállt fölötte az idő, no meg el is vették a kedvét a csevegéstől, igencsak korán és alaposan, még a megtorlások elején. Pedig igazán cserfes, életre való teremtés volt, mondják az ismerősei, amit maga sem tagad. Az évtizedek óta ízületeivel bajlódó asszony nélkülözhetetlen támaszait, a két járóbotot félreteszi, becsúsztatja a szekrény és a fal találkozási pontjának szűk résébe. Most nincs rájuk szüksége. Az ágy fölötti falfelületet a hagyományos ízlés szerint készült és felszögelt családi fényképek foglalják el. A csipkével terített asztalon vallásos kegytárgyak, ajándékok. Búcsújáró helyeken szoktunk vásárolni ehhez hasonló apróságokat, például a közeli Mátraverebély–Szentkúton, amely pár éve nemzeti kegyhely. Az emlékképek mellett korabeli okmányok és újságcikkek állnak a rendelkezésünkre. Ezekkel együtt lesz a történet kerek és egész. – Férje rendkívüli tetteket hajtott végre 1956 decemberének elején, amint arról a katonai ügyész vádiratában olvashattunk, és határozottan politikai indíttatásból. Mit tudott az említett cselekményekről? – Semmit nem tudtam… A világon semmit… Én nem jártam sehova. Anyu beteg volt, megvolt már a három gyerek… Közülük kettőt, a két nagyobbat reggelről bevittem az óvodába, csak ennyit mentem ki… Rájuk mostam, főztem, takarítottam. Az embernek járni kellett, mint a motollának… Arról sem tudtam, hogy kint jártak a szőlősi mészkőbányában, meg hogy mi van a pincében… 67 �1956/2014 – Hihetetlennek hangzik, amit mond. – Nézze, én még azt sem tudtam, hogy a faluban a szobrot ledöntötték… Tudja, mikor… a forradalom alatt… A szovjet emlékművet… Pedig közel laktunk hozzá… Most is abban a házban lakom… Csak láttam a tömeget az úton: hömpölygött. Honnan jön ez a rengeteg ember? – kérdeztem. Hát most döntötték le a szobrot, mondta valaki. Jaj, gondoltam, de jó, hogy az uramék nem voltak ott. Semmi más nem hiányozna nekünk… És látja, ő meg ezt csinálta?... – Hazafias tettnek szánták a cselekedetüket – bár ez nincs benne a vádiratban. A Kövicses-patak vasúti hídjának a felrobbantásával akarták megakadályozni a salgótarjáni sortűz után összefogdosott forradalmároknak a Szovjetunióba történő elhurcolását, amint azt Tóth Miklós és Kelemen Károly is elmondta nekem. – Ezt gondolták? Elhiszem. De látja, mi lett a vége… – A rendőrök a pincében megtalálták a robbanóanyagot. Kik végezték a házkutatást? – Nem tudom, nem voltam itthon… Az anyósoméknál a kisgyereket szoptattam, hét hónapos volt. Úgy jött értem Kocsis Laci, egy Senki Bangyi… Nagy ember lett belőle. Amilyen koldus volt, olyan nagy embernek tette magát… Sanyinkkal járt iskolába… Egyszer eljött hozzánk, édesanyám utána figyelmeztette is a bátyámat: Fiam, ha még egyszer vendéget hozol, te sem kapsz enni; vagyunk mi elegen. Nem is jött többet, nem engedte anyu… Nekem sem volt barátnőm, csak az utcabeliek. Velük játszottam, meg mászkáltunk ide-oda. Ők jártak hozzánk, a portánkra, a lányok. Mert nálunk legények voltak… De térjek vissza a kérdéséhez, igaz-e?... No, amikor már én is odaértem az épülő házhoz, lementem a pincébe. Akkor már ott volt az Ozsvárt rendőr… Tarjánban lakik…(Kelemen Károly, a harmadrendű vádlott említette egy salgótarjáni, piaci beszélgetésünk alkalmával, mert jövedelmét kiegészítendő piacozott, hogy Ozsvárt Barna, amikor ez az eset szóba került, mindig a mellét verte, hangoztatva, hogy ő nyomozta ki ezt a „piszkos” ügyet. A család egyébként annyira félt ettől a témától még 2000 nyarán is, hogy Kelemen Károly korábbi beleegyezését megmásítva – hogy magnós beszélgetést készítünk –, nem engedett be a portájára, bezárkózott. Csengetni nem lehetett, ezért zörögtem, és a ház előtt várakoztam, hátha kinyitják a kaput. De senki és semmi nem mozdult. Már majdnem ráuntam a várakozásra, amikor megérkezett – mint később kiderült harmadik, egyben utolsó gyermeke, egy bűbájos fiatalasszony a férjével –, és a hátukon bejutottam. De csak az udvarra. Tovább nem. Kelemen Károlyné ugyanis kijött a házból, és beljebb nem engedett. Mondhattam bármit. Ne ártsa bele magát maga se! – figyelmeztetett végül, és visszament oda, ahonnan jött. Közben a férje még csak nem is mutatkozott. Ez az eset újra csak azt a korábbi keserű felismerésemet erősítette meg, hogy az 68 �1956/2014 állampolgárok lelki megnyomorításában is mestermunkát végeztek mind a Rákosi-, mind a Kádár-rendszer állambiztonsági, rendészeti szervei. Kelemen Károly csak jóval később, 2010. február közepén tudta elszánni magát a nyilvános megszólalásra. Pásztón Bottyán Zoltán nyugalmazott gimnáziumi igazgató, a Magyarok Világszövetsége Nógrád megyei elnöke szervezte azt a visszaemlékezés-sorozatot, amelyben 1956 helyi szemtanúi elevenítették fel élményeiket és tapasztalataikat egy videokamera előtt. A város polgármesterének, Sisák Imrének sikerült meggyőznie az idős embert, aki magára vállalta azt is, hogy személygépkocsijával háztól házig hozza és viszi.) Meg ott volt Harsányi… Lejött volna Maris néni is, az anyósom testvére, de nem tudott lemászni. Az ura viszont, Feri bácsi, lejött… Akkor az Ozsvárt is azt kérdezte tőlem, amit maga: Tényleg nem gondolta, hogy mi van odalent?… Nem gondoltam, feleltem neki… Honnan gondoltam volna? Miért?... Aznap voltam ugyan lent ácskapcsokért, mert folyt az építkezés, de nem vettem észre semmi különöset. Illetve csak az tűnt fel, hogy a zár nem úgy áll, mármint a lakat, mint ahogy mi lezártuk Pityuval. Említettem is az uramnak, de ő csak annyit felelt, ugyan már, képzelődsz, azt hiszed, mindenki olyan tolvaj, mint mi. – Ozsvárt Barna rendőr nyomozó százados neve szerepel a peranyagban, őt ismerjük. De a Harsányi nevezetű férfit nem… Ki volt ez az ember? – Mindjárt megmondom, várjon csak!… Akkor tudtam meg róla többet, amikor már dolgoztam, a ktsz-nél… Ott kérdezte tőlem Nagy Pista, az egyik főnök, ki magának ez a Harsányi… Hát ki lenne?! Az unokatestvéremnek a veje… Azt mondja erre a főnök: az mindent mondott nekünk a maga uráról, csak jót nem… No de már megint eltértem… – Nem tért el, én kérdeztem… Folytassa, kérem! – Szóval hallottam azt is így-úgy, fél füllel, hogy a Tóth Miklós állandóan azt hajtogatta, csak a felesége meg ne tudja, csak a felesége meg ne tudja, mert akkor végünk lesz… Tudja, ki a Tóth Miklós?... Az egyik elítélt… De hogy mit ne tudjak meg, mitől lesz végük nekik, ha én megtudom, arra nem gondoltam… Ez a beszéd engem nem érdekelt, nem tulajdonítottam neki fontosságot… A hídrobbantásról is csak akkor értesültem, mint mondtam, amikor este eljöttek a rendőrök a robbanóanyagért… Először fönt keresték az anyósoméknál, a Hősök útján, a krumplis gödörben, de ott nem találták. Azután jöttek le hozzánk… Pityut is innen vitték el… Csak a félkabátját vette magára, abban ment el… Mindezt már különösebb érzelem nélkül, tárgyilagos egyszerűséggel idézi fel. Hát igen, az idő, az ötven esztendőnél is nagyobb idő, amely eltelt azóta! Csak akkor válik gúnyossá, olykor ellenségessé a hangja, amikor olyan személy kerül a történetbe, akit hibáztat, éppen ezért megvet, sorsának szerencsétlen alakulásáért. ─ Látom, hogy őszintén beszél, és megértem… De azért… nem hagy 69 �1956/2014 nyugton a gondolat… valaki… a tágabb családban… csak tudhatott valamit a robbanóanyagokról meg a hídrobbantásról. Mit gondol erről? – Mit gondolok, mit gondolok? Mintha érdekes lenne… Nem változtat az már semmin… Mit válaszoljak erre?... Mit, no?... Az anyja tudhatott valamit. – Éspedig? – Hogy honnan gondolom?... Onnan, hogy amikor Pityuért jöttek a rendőrök, az anyósom nagyon megijedt, és mindjárt azt kiáltotta: Jaj, a robbanóanyag!... Milyen robbanóanyag? – kérdeztem is tőle, mert én nem értettem… Jaj, ott van lent a pincében, mondta, gyere gyorsan, elvisszük! Nem megyek én, feleltem… Mert a kisgyerek még kicsi volt. Szoptattam, ugye, mikor elmentek a rendőrök… De mi lesz a gyerekekkel? – kérdezte erre. Ha valami bajuk lesz, ő felakasztja magát… Akkor se megyek, makacsoltam meg magam. Ha eddig megtartotta magában ezt a dolgot, gondoltam, tartsa meg továbbra is… – És mintha igazolást várna tőlem, vagy tudj’ Isten mit, hogy helyesen cselekedett, egy mondattal kommentálja az esetet: – Amelyik kutya ugat, az nem harap. – Hát igen, így tartja a magyar ember… De nyilván azon maga is elgondolkodott, hogy a férje miért tette azt, amit tett? A rendőrségi és a bírósági iratokban azt olvashatjuk, hogy Geczkó István úgy gondolta – természetesen a társaival együtt –, hogy most már neki is tennie kell valamit a letartóztatott forradalmárokért és szabadságharcosokért. Nos, miért tehette azt, amit tett? – Mit tudom én… Nem tudom, ha agyonütnek sem. Csak ismételgetni tudom magam: az uram semmit nem mesélt nekem. Asszony voltam, anya voltam, ott volt a három gyerek. Adott ez elég munkát meg gondot nekem. – Majd valami okból, váratlanul, gondolatot vált: – De ha ivott, akkor vége volt az uramnak… Nem úgy Kiss Antinak, aki vele volt a robbantáskor. Az józan ember volt. Motoron járt, egy pohár bort nem fogadott el. Szurdokpüspökiből nősült, most újra Apcon él, odavalósi… Egyedül ő él már csak, ahogy én tudom… Ja, meg Kelemen Karcsi. Az itt lakik nem messze tőlünk, pár száz méterre, a vasúti átjáró felé. Onnan nincs messze a Kövicses patak hídja, amit felrobbantottak… – Mit szeretett inni a férje? – A bort szerette… A pálinkát nem. A sört sem itta… De az nem is nagyon volt akkor… Előfordult, hogy későn jött haza, és akkor reggel annyira kellett neki mondani, Pityu, keljél már, keljél már, menned kell, menned kell… Ha ivott, mindenki jó volt neki, csak én nem… A bátyámék nem is szerették… Durva volt, amikor ivott… Ilyen volt a természete. – Mégis beleszeretett. Szült neki két kislányt és egy kisfiút. Mit kedvelt meg rajta? – Volt valami szelíd mosoly az arcán – feleli kicsit tétován, kicsit bizonytalanul. – Azt szerettem meg… Nézze meg, itt a fényképe… Látja?... 70 �1956/2014 Nagyon tudott csicseregni… Amikor fogságból hazajött, már nagyon szépen tudott beszélni. Nem parasztosan, mint mi. – Fogságból jött haza? – Abból bizony… De az én uram azt is elfelejtette nekem elmondani… Csak később tudtam meg, a rendszerváltáskor. És akkor ketten igazolták is ezt az időszakot. – Mutatja a jegyzőkönyvet, amely még a pásztói városi tanács hatósági osztályának a hivatalos helyiségében 1990. március 9-én született. Lőrik László és Juhász János nyilatkozattevők anyagi, erkölcsi és büntetőjogi felelősségük tudatában kijelentették, hogy Geczkó István, Hősök útja 27. szám alatti lakossal együtt voltak hadifogságban, 1944. november 1-jétől 1946. október 4-ig az angliai Kirkanban. – Így nyugdíj-kiegészítést kaptam. – Nagyon fiatal volt akkor még a férje, katona nem lehetett. Levente volt? – Biztosan… Kivitték őket ’44-ben. Ennyi… Slussz… A bátyám is oda volt… Akit a bánya leütött… Tudja, 1959-ben… Nagybátonyban… Az újság is megírta. Halálos baleset. – Majd váratlanul témát vált megint: – Tudja, hogy ismertem meg az uramat? – Nem tudom… – Nagyon tetszett a barátnőmnek… Mert voltak ők valahol szüretelni egyszer, együtt, egy helyen… Mondja aztán itthon a barátnőm, hogy ő még ilyen szép szavú emberrel nem beszélt. Várjál, mondom, majd megfogom neked… Hát olyan voltam, mint a tűz. Ahhoz voltam hozzászokva… – Nyilván azért, mert a testvérbátyjai kényeztették. – Ááá… nem volt az szokásban akkor… De nem is nagyon volt mivel kényeztetni. Szegények voltunk… Meg akkor másképpen gondolkodtunk… Elment például az öregebb bátyám Pestre, hogy szakmát tanul, de nem tanult, hanem dolgozott. Nem a családnak… saját zsebre. Emlékszem, szegény édesapa mondta is, nem tudom, mit csinál az a gyerek, sokba van; gyorsan elfogy neki az a kenyér, ami nekünk itthon négyünknek elég… Hát persze, hogy gyorsan elfogyott. Később tudtam meg, hogy ott voltak vele Pesten az unokatestvérei: Klári, Jani, Annus… Most ebből gondolhatja, ha ők négyen leültek az asztalhoz, akkor meddig tartott az a kenyér… – Hát nem sokáig, az biztos… De térjünk vissza a férjéhez! Hogyan „fogta meg”? – Egyszer az utcán sétáltunk, és fésűt kértem tőle… A hajam föl volt csavarva, hát hogy kellett volna abba fésű! Minek. De ő nem kapcsolt… Meg az unokatestvéreivel is rendszeresen beszélgettem. Arcról mindenkit ismertem… Meg valamikor libát is őriztünk együtt vele, Pityuval… A földre csak akkor mehettem dolgozni, amikor betöltöttem a tizennegyedik évemet. Akkor voltunk napszámban, ő is, meg én is, a Zeke Csucsinál… Meg cukorrépát ültettünk… Én csak itthon, Pásztón jártam napszámba, de őt leküldték a szülei az Alföldre is. A pénzért… Amikor már komolyan járt 71 �1956/2014 hozzám, leküldték két hétre, hogy majd elfelejt engem… Nem felejtett el… A nagynénim abban az utcában lakott, ahol ők, elmentem a nénikémékhez segíteni, lekvárt főzni. Találkoztam Pityuval. Ne félj semmit, jövök én haza, nem az lesz itt, amit ők akarnak, mondta nekem. – Miért akarták a férje szülei, hogy elfelejtse magát? – Mert azt akarták, hogy a Zsíros Bözsit vegye el… De hogyha nem kellett neki… – Logikus. Na, de a fejlemények nem rontották meg a barátnőjével való barátságukat? Arra gondolok, hogy végül mégsem neki fogta meg a szép szavú embert? – A barátnőm nem haragudott érte, hogy engem választott… No, szerbusztok, megyek, mondta mindig, amikor találkoztunk, mert látta, hogy mi Pityuval már nevetünk egymásra… Pityu rajtam ragadt… Nem lehetett tőle megszabadulni… Huszonhárom hónapig udvarolt nekem… Szép lagzit szeretett volna. El is ment pénzt keresni, Szőllősi Pista bácsiékhoz meg sokfelé. Mégsem csináltak neki lagzit a szülei… a család… Emiatt aztán otthon kiütötte a csapot a hordóból, mérgében, és azt mondta, no, nesze, most már igyál, igyál bort, ha nem lesz lagzi… ─ Ez a csalódott, elkeseredett ember tipikusnak tekinthető reakciója. Fájt neki, ami történt. Ennek ellenére, mások elbeszéléséből tudom, nagyon szerette a szüleit és a két lánytestvérét. Úgy, mint a régiek. Abban az időben sokkal összetartóbbak voltak a családok, az emberek. Az iratokból emlékszem arra, hogy a család védelmében bonyolódott összetűzésbe a helyi tanácshivatal ügyintézőjével, az adóösszeíró, illetve adóbeszedő hivatalnokkal is… – Elmondom én magának… Tudja, hogy volt az?… Az uram éjszakás volt, és bedöglött a kocsija. Hazaugrott, és ott találta a két fiatal végrehajtót a portán; erre nekik ment, mit keresnek ott… Le akarják seperni a padlást?!... Mert a családját tényleg nagyon szerette. (A történet felidézésekor megszólja nála fiatalabb sógornőjét; magakellető volt mindig, tartja róla. S hogy igazát még inkább alátámassza, újabb történetet mesél el a rokon fiatalasszony kacérságáról. Ki tudja, mi igaz ebből, mi nem. Mennyi a valós alapja, mennyi a képzelgés benne? Csak azt tudjuk, hogy a két família között először akkor vált feszültté a viszony, amikor a tehetősebb Geczkó fiú udvarolni kezdett a szegény lánynak, és nem a számára kiszemelt jobb módú lányt vette feleségül, ahogy azt mindig is elvárták a hagyományos paraszti családban. Második alkalommal pedig a két asszony már hosszú évekig állt haragban egymással, beszélő viszonyban sem voltak. Ekkor a gyűlölködés kirobbantója egy elmulasztott esküvői meghívás volt, folyamatos táplálója pedig a pletyka, a kölcsönös vádaskodás. Geczkó István gyermekei – akiknek a kacérsággal vádolt sógornő a keresztanyjuk – szerencsére kimaradtak ebből az áldatlan szóháborúból, az idegölő lélektani 72 �1956/2014 hadviselésből. Csak 2001 tavaszán fordult a kocka, és az immáron idős asszonyok békét kötöttek. Mégiscsak így van ez rendjén; miért adnának kárörömre okot továbbra is az ellenségeiknek? Mindeközben az özvegy máig nem igazán elnéző az apósával és az anyósával szemben. Az „öreget” úgy festi le, mint valamiféle pásztói Turi Danit, akit Móricz Zsigmond Sárarany című regényéből ismerhetünk. Anyósát pedig úgy állítja be, mintha falazott volna a lányának bizonyos alkalmakkor. Persze nem azért írom le mindezeket, hogy újabb viszályokat szítsak. Véletlenül sem szeretném. Csak érzékeltetni kívántam, milyen az élet, milyen a sors, milyenné válhat egy szoros kötelék, ha abba a politika is beavatkozik. – Egyébként interjút készítettem a sógornővel, született Geczkó Erzsébettel is, aki az adóügyes történetben egyetlen hivatalnokról tett említést. Elmesélte, hogy a bátyja alaposan elagyabugyálta a basáskodó beszolgáltatási végrehajtót. Ezért a tettéért öt hónap börtönbüntetést kapott, amelyet le is töltött.) – A Geczkó család végül belenyugodott a házasságukba. Hol laktak az esküvő után? – Itt is, meg ott is… a szülőknél, meg albérletben. Laktunk olyan földes szobában, hogy feljött benne a vakondok… Az albérletünk ott volt a polgári iskolával szemben. Oda rossz emlékek fűznek. Egy piszkos boszorkány lakott mellettünk… Egyszer nyitotta az ajtót, de nem jött be senki… Biztosan megint részeg, gondoltam magamban… Félt az ember, ugye, nem mertem semmit csinálni… Katika, te vagy? – szóltam ki. Csend. Gyere be, mondom, van itt minden, gatyamadzag, nyújtófa, élve nem mégy ki innen. De nem jött be, hál’ istennek… Mert megmondta a Brezdán Jóska… Az volt a Katika testvérének a fia, ott lakott ő is. Mi az első, ő a hátsó szobában, a konyhát meg közösen használtuk, ott főztem… Csak be ne tudjon menni magához, mert akkor magának vége lesz… És képzelje, egyszer anya jött hozzánk, a Katika meg bejött vele a szobába. A sarokban ott a tyúk, elültetve huszonegy tojáson. De a tojásokból végül nem kelt ki csak egyetlenegy, a többi megzápult. Nagyon elfogott akkor a keserűség és a düh. No, Katika, szitkozódtam, ha megbasztad a húszat, baszd meg a huszonegyediket is!… Boszorkány volt, az biztos. – Ne mondjon ilyet! Hisz már Könyves Kálmán királyunk megmondta, kilencszáz évvel ezelőtt, hogy boszorkányok nincsenek… – Pedig ez a Katika boszorkány volt, úgy higgye el! Romlást hozott ránk… Bekapcsoltuk a táskarádiót, csakhogy ne halljuk, de ő mondta a magáét, hogy majd lesz itt még sírás is… A férjemet biztos, hogy megrontotta… Meg bizony… Azért csinált ilyet. – A pásztói vasúti hídrobbantók perének másik kivégzett vádlottja, Alapi László, aki férjének volt a kocsikísérője, egyben a sógora. Rá hogyan emlékszik vissza? – Ő volt a legnagyobb hülye – feleli kapásból, a leghatározottabban, 73 �1956/2014 olyan természetes egyszerűséggel, mintha azt mondaná: kétszer kettő négy. – Mert tényleg ő vitte be mindegyiket a bajba. – Eszerint helytálló a törvényszék azon állítása, hogy Alapi László volt a hídrobbantók szellemi vezére, a cselekmény eleve kigondolója? – Hát… ki más lett volna… Nekünk nem volt csak egy kis táskarádiónk, nekik meg rendes rádiójuk volt… Édesapa meg hogy meghalt, nekünk még rádiót sem volt szabad hallgatni… Szegény anyu, emlékszem rá, nagyon nekitapadt Lacinak, amikor beszélni kezdett az urammal, hogy így a forradalom, meg úgy a forradalom, hogy szabad Magyarország kell, hogy a ruszkik menjenek haza. Ide figyeljél, mondta anyu, mit dumálsz te itt, nem szégyelled magadat, nem elég, hogy megjártátok a… az izét… kint voltatok az orosz fronton? – Ebben a statáriális perben öt embert ültettek a vádlottak padjára; barátok voltak? – Dehogy voltak barátok. Csak ismerősök. Munkából ismerték egymást. Mi akkor a Hősök utcában laktunk, azok meg a másik utcában, viszonylag közel egymáshoz. Kivéve a Kiss Antit. Ő apci volt, és sofőr, mint az uram, ugyanott is dolgozott. Az uram meg az Alapi Laci voltak rokonok, ahogy már beszéltük: ők sógorok voltak. – Hogyan derült fény a cselekedetükre? Elárulta valaki őket? – Én úgy tudom, hogy Pityut felismerte a szőlősi ember a Tüzépen. Mert forradás volt az arcán neki, a szája mellett, itt, ezen az oldalon – és ujjaival megtapogatja a jobb orcáját. – Még gyerekkorában szerezte. Mert nagyon eleven gyerek volt… Úgy tudom, hogy tolták ki a színből az igás kocsit, ő meg ott lábatlankodott, és szétvágta neki valami az arcát. Össze kellett varrni… És a Koczka, az egyik éjjeliőr a kőbányában, erről ismerte fel. – Milyen képet őriz utolsóként a férjéről az emlékezetében? – Soha nem felejtem el, építkeztünk, és húsvét vasárnapján hoztak téglát Terenyéről. Azt mondta, hogy csak menjetek le anyuhoz, mármint az én anyámhoz, majd ha végeztünk, elmegyek érted, és a teherautóval hazahozlak benneteket. No, hazajöttek, de aztán ő lefeküdt és elaludt a fáradtságtól. Az édesanyja költötte fel: hogy ha megígérted neki, akkor menj is el érte. Úgyhogy eljött értünk… Másnap meg, a locsolkodás napján, fogalmam sincs, igazából miért mondhatta, odafordult hozzám nagy kedvesen: Édes anyám, miért vettelek el téged, nem is tudom. Olyan sovány voltál, hogy azt hittem, ha hozzád érek, el is törsz; most legalább már van mit fogni rajtad… 68 kilo voltam akkor már, a szülések után, amikor meg férjhez mentem, 53 kilot nyomtam. Az ítélet bírói indoklásban szerepel mindaz, amit a vádlottak a rendőrségi kihallgatásaikon elmondottak és beismertek. Geczkó István jegyzőkönyvét 1957. április 25-én vették fel Salgótarjánban; ebben vallotta: 74 �1956/2014 „Szegényparaszti családból származom, apámnak 6 kh. földje van, amit saját maga művel meg… apámnak a föld megművelésében segítettem. 1949-ig voltam a szüleimnél, ebben az évben megnősültem… 1951-ben leszereltem… Salgótarjánban a 33. sz. AKÖV-höz mentem dolgozni, ahol mint gépkocsivezetőt alkalmaztak. 1953-ban hatóság elleni erőszak miatt 5 hónapra be voltam zárva, majd 1954 tavaszán, szabadulásom után több helyen dolgoztam, majd 1955. februárban visszamentem dolgozni a 33. sz. AKÖV-höz, ahol őrizetbe vételem napjáig, 1957. április 24-ig dolgoztam. (Rendőrségi elfogása és a házkutatás egy nappal korábban, április 23-án történt.) Tudomásom szerint engem azért vettek őrizetbe, mert a mátraszőlősi mészkőbányából robbanóanyagot loptunk, és ezzel, illetve ennek egy részével felrobbantottuk a pásztói vasúti hidat. Az 1956os októberi események során állandóan dolgoztam… a Tejipari Vállalatnak fuvaroztam… 1956. december hónapban, a napra nem emlékszem… a környező falvakból a tejet összeszedtük, és bementünk Pásztóra… a tejet a feldolgozó előtt leraktuk Alapi László kocsikísérővel, ezután elmentünk Alapi Lászlóhoz, vagy a szüleihez, pontosan nem emlékszem, hogy kinél voltunk bort inni… a Bableves csárdában már fogyasztottunk pálinkát, 3-4 féldecit fejenként… az úton hazafelé jövet Alapi azt mondotta nekem, hogy ne lessük mi sem a napot, feltétlenül menjünk el a mátraszőlősi kőbányába robbanóanyagért. Majd elmondotta, hogy lassan minden elmúlik, és mi nem csinálunk semmit sem… meg van beszélve a többiekkel is, akkor megkérdeztem, hogy kikkel, mire Alapi azt mondotta… Kiss Antal ugyancsak gépkocsivezetővel, tejet szállít, és Tóth Miklós és Kelemen Károly személyekkel… A híd felrobbantását is előre megbeszéltük mind az öten, akik mentünk a robbanóanyag megszerzésére… azon vitatkoztunk, hogy hova tegyük el. Majd abban állapodtunk meg, hogy az én házhelyemen van az új épület, melynek a pincéjében a forgács és a lim-lom közé rejtettük. 1956. december 8-án, amikor Salgótarjánban volt felvonulás, Alapi fenn volt… visszajöttek Pásztóra, én benn voltam a tejüzemnél… akkor elmondotta Alapi, hogy most már mi is megkezdhetjük a híd felrobbantását… Alapi elment haza… találkoztam Kiss Antal nevezetű személlyel, akinek elmondottam, hogy gyere, fel fogjuk robbantani a vasúti hidat… Kiss azt mondotta,… jó, menjünk… elmentünk Tóth Miklósékhoz, mivel a robbantáshoz szükséges felszerelések nála voltak… Tóth azt mondotta, hogy ő most nem jöhet, mert névnapot tartottak… menjünk mi ketten, én és Kiss… a nála lévő gyújtózsinórt ideadta nekem, és én Kissel elindultunk… elmentünk a szurdokpüspöki útra, ahol a zsinórt kipróbáltuk… Megjegyezni kívánom, hogy a gyújtózsinór kipróbálásának színhelyéhez az utat gépkocsival tettük meg. A házhelyemhez már gyalogosan mentünk… odaértünk a házhelyemhez, Kiss kint maradt, én pedig bementem a pincébe, ahonnan a robbanóanyagot kihoztam… a robbantáshoz 2 csomag robbanóanyagot vittem ki, ami a ládában elhelyezett 75 �1956/2014 robbanóanyagon kívül volt, kb. 3-4 kg lehetett… elindultunk a vasúti hídhoz, ami a pásztói nagyállomáshoz kb. 1 kilométerre van… szétnéztünk, hogy nem látja-e valaki, meggyőződtünk arról, hogy nincs senki a közelünkben, akkor beraktuk Kissel a robbanóanyagot a híd facölöpözete alá, előtte én, majd amikor nekem nem sikerült meggyújtani, Kiss Antal kezdte gyújtani a zsinórokat, amit azután Kissnek sikerült is meggyújtani… a híd felrobbantására… az időre nem emlékszem… éjfél előtt volt 1-2 órával… a többi 25 kg robbanóanyagot a házhelyemen épülő épület pincéjében rejtegettük, illetve rejtegetem továbbra is. A kihallgatást megszakítom.” – írta ennél a pontnál a jegyzőkönyv felvevője, Szücs József rendőrnyomozó hadnagy. Nem kitalált történetek ezek, mint sok ’56-os peranyagban, hanem valóságosak. Legfeljebb a cselekvések indítékai sugalmazottak vagy veréssel kikényszerítettek. Tény, hogy a robbanóanyagot ellopták, de nem azért lopták el, hogy a vasúti hidat felrobbantsák. Az esetlegesen történt. Végső soron azért, mert 1956. december 8-án az történt Salgótarjánban, ami. Ha nincs gyilkos sortűz, nincs robbantás. Akkor a robbanóanyagokkal legfeljebb csak puffogtatnak valahol. Mert a kádári szovjet rendszer megerősödött, nincs értelme szembeszállni vele. De a vádlottak – és mások – szerencsétlenségére a sortűz megtörtént: helyi pufajkások lőttek helyi lakosokra, nógrádiak a nógrádiakra, és lőttek a szovjet katonák. Kétszáz körüli halott és sebesült az eredménye. Ez a szörnyűség indította tettre a pásztóikat. A helyzet őket is váratlanul érte, éppen ezért vettek csak ketten részt a robbantásban; amihez igazából nem is értettek. De számukra ez a tett kínálkozott. Meg akarták akadályozni, hogy a szovjetek – és akkoriban ez nem egyszerű szóbeszéd volt, ahogyan a részlegesen megújult kommunista hatalom elhitetni akarta akkor és még nagyon sokáig az állampolgárokkal, hanem kőkemény valóság – a sortűz után letartóztatott munkástanácsi vezetőket vagy másokat vasúton elszállítsanak a Szovjetunióba. Mint ahogyan ezt megtették azt 1956. november 4-e, a szovjet támadás után az ország más területein. Az éjszakába nyúló cselekedetet tehát a pillanatnyi felindulás, illetve az ebből eredő hirtelen elhatározás szülte. Geczkó István pedig – tudjuk – gyors elhatározású és hirtelen cselekvésű ember volt. Igaz, hogy ő csak hallott a tragédiáról, Kiss Antal azonban személyesen átélte. Ahogyan akkori kocsikísérője, Alapi László is. Ötük közül egyébként még Tóth Miklós volt jelen, aki rövid ideig látta is Alapiék tejüzemi teherautóját, majd a sortűz után aktívan bekapcsolódott a sebesültek mentésébe, egészen addig, amíg el nem borzadt a látottaktól. A perbe fogottak szellemi vezetőjének tartott Alapi László azért maradt ki a robbantásból, mert a felesége nem engedte el hazulról, míg Tóth Miklós és Kelemen Károly házánál családi összejövetelt tartottak. E körülmények is 76 �1956/2014 ellentmondanak annak, hogy előre megtervezett, tudatos cselekvésről volt szó. A Budapesti Katonai Bíróságra 1957. május 4-én, szombaton érkezett meg az ügyészi vádirat, és még aznap elkezdődött a tárgyalás. Vasárnap pihenőnap, s hétfőn délelőtt folytatódott a per. Gyors ítélethirdetés, majd ugyanaz a rögtönítélő bíróság kegyelmi tanáccsá átalakulva visszavonult, és egyik pillanatról a másikra, két esetben felülbírálta saját döntését. Az első három vádlott büntetését jogerősnek és végrehajthatónak nyilvánította, ezért őket már fel sem terjesztették kegyelemre, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsához. „A Népköztársaság nevében! A Budapesti Katonai Bíróság mint rögtönítélő bíróság Budapesten, 1957. május 4-én és 6-án megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: Az 1957. április hó 23-tól előzetes letartóztatásban lévő I. r. Geczkó István p. e., aki : 1926. IX. 4-én Pásztón született, anyja: Juhász Erzsébet, apja: József, nős: Zeke Erzsébet, 3 gyermeke van, 6 elemi iskolai végzettségű, gépkocsivezető, magyar állampolgár, büntetett előéletű, pásztói lakos. II. r. Alapi László p. e., aki: 1920. december 10-én Pásztón született, anyja: Durucz Erzsébet, apja: István, nős: Alapi Ilonával, 2 gyermeke van, 6 elemi iskolai végzettségű, magyar állampolgár, büntetlen előéletű, pásztói lakos. III. r. Kelemen Károly p. e., aki: 1930. december 15-én Pásztón született, anyja: Endrész Ilona, apja: Pál, nős: Szlodányi Máriával, 4 gyermeke van (A valóságban feleennyi, tehát két gyermeke volt, a legkisebb, a harmadik csak a börtönbüntetésének a letöltése után született. És vannak más fontos elírások is az idézett dokumentumban. Elírták például Kiss Antal születési helyét és Tóth Miklós édesanyjának a nevét is.), 7 elemi iskolai végzettségű, mozdonyvezető, magyar állampolgár, büntetlen előéletű, pásztói lakos. IV. r. Kiss Antal p. e., aki: 1928. február 1-jén Apcogon (helyesen: Apcon) született, anyja: Pete Julianna, apja: Antal, nős, 1 gyermeke van, 6 elemi iskolai végzettségű, felesége neve: Sebők Mária, gépkocsivezető, magyar állampolgár, büntetlen előéletű, szurdokpüspöki lakos. V. r. Tóth Miklós p. e., aki: 1930. szeptember 29-én Pásztón született, apja: János, anyja: Vénusz (helyesen: Benus) Julianna, nős: Zeke Annával, 1 gyermeke van, 7 elemi iskolai végzettségű, gépkocsivezető, magyar állampolgár, büntetlen előéletű, pásztói lakos vádlottakat bűnösnek mondja ki. I. r. Geczkó István p. e. vádlottat a BHŐ 33. p. /1/ bek. felvett és az 1956: 28 tvr. által rögtönbíráskodás alá utalt robbanóanyaggal való visszaélés bűntettében, és ezért a kiegészített 1956: 28 tvr. 1 §-a, valamint a 6/1956/ XII.11./ számú kormányrendelet 10 § /1/ bek. alapján halál büntetésre, II. r. Alapi László p. e. vádlottat… rögtönbíráskodás alá utalt robbanóanyaggal való visszaélés bűntettében, és ezért… halál büntetésre, III. r. Kelemen 77 �1956/2014 Károly p. e. vádlottat… robbanóanyaggal való visszaélés és lőszer- és fegyverrejtegetés bűntettében, és ezért őt… 15 /tizenöt/ év börtönbüntetésre mint főbüntetésre, 10 /tíz/ évre egyes állampolgári jogoktól való eltiltásra, lefokozásra mint mellékbüntetésre, IV. r. Kiss Antal p. e. vádlottat… robbanóanyaggal való visszaélés bűntettében, és ezért… halálbüntetésre, V. r. Tóth Miklós p. e. vádlottat… robbanóanyaggal való visszaélés és lőszer- és fegyverrejtegetés bűntettében, és ezért… halálra ítéli.” A tanács elnöke Kiss István Gábor hadbíró százados, jegyzőkönyvvezető Velez Gyuláné, a két katonai ülnök: Farkas Benő őrnagy és Kiszel Sándor őrnagy. Kiss István Gábor egyébként a megtorlás időszakában 26 személyt ítélt el a forradalom idején elkövetett cselekményekért, és nyolc halálos ítéletet hozott, összesen 102 év börtönbüntetést és két életfogytiglanit osztott ki. A ma már újra város Pásztó lakóinak körében nagy port kavart statáriális tárgyalás körülményeiről kérdezem özv. Geczkó Istvánnét. – Hol folytatták le férje és társai ügyében a bírósági tárgyalást? – Budapesten, a Gyorskocsi utcában… Két rendőr állt az uram mellett, ezek vigyáztak rá. Fegyőrök lehettek, ahogy én gondolom… Én egy falatot nem tudtam enni, éhen jöttem haza. Anyósom hiába biztatgatott, egyél már, egyél, mert ha nem eszel, hátba verlek; meg akarsz halni?... Az anyósom meg csak evett, evett meg evett… Én meg csak néztem, néztem és néztem. Úristen, hogy megy be neki az a sok falat! – A férjével tudott beszélni a tárgyalás idején? – Nem… Nem volt ott szabad ilyet csinálni. Csak láthattuk őket… De csak az első tárgyalási napon… Szombaton… Össze volt törve, testileg-lelkileg. Megverték őket, biztos… Nagyon, de nagyon megverték őket… Rítt ő is, mint egy gyerek… A második tárgyalási napon már nem engedtek a közelükbe. Akkor volt az ítélet. – A családból kik mentek el a tárgyalásra? – Én voltam ott, az anyósom és a férjem testvére, Julcsa… Ő is mindig ott van Tarjánban, a piacon, mint a Bözsi, a másik testvére… Édestestvérek, ugye, Julcsa az idősebb… Két lány, de nem beszélnek. Bözsi, ajj, szószátyár… Az uram volt köztük a legidősebb… Végig ríttam a tárgyaláson. Akkor már tudtam… Mikor bejöttek a tárgyalóterembe, ahogy hozták őket… olyan volt már, mint a halott. Úgy be volt sárgulva, mint most én… Én mindig ilyen sárga voltam. Soha nem voltam szép piros… – Elbúcsúzhatott a férjétől? – Hova gondol?! Nem lehetett ott szó semmilyen búcsúzásról… Pityu a tárgyaláson csak annyit mondott: majd keresek annyit, hogy a gyerekeknek kenyér legyen! Szóval ő még reménykedett… De mondom, amikor elvitték otthonról, utána én már nem tudtam vele beszélni soha. 78 �1956/2014 – Hogyan fogadták a kegyetlen ítéletet? – Gondolhatja… Odajött hozzánk a Kelemen Karcsi ügyvédje, azt mondja az anyjának: asszonyom, tegye össze a kezét, adjon hálát az Istennek, hogy a fia csak tizenöt évet kapott. És a többi mennyit kapott? – kérdeztük izgatottan. Halálos ítéletet, felelte kurtán, és elszaladt… Karcsi kapta a legenyhébb ítéletet. A papírokon négy gyerek szerepel a neve mellett, nem tudom, miért. Ennyit vallott be? Vagy ezt hazudta?... De csak két gyereke volt. Még az is lehet, hogy a négy gyerek miatt nem kapott halálos ítéletet… Az én uramnak Szilágyi István volt a kirendelt ügyvédje, az ítélethirdetés előtt azt mondta nekünk, hogy megtesz mindent, amit ember megtehet az uramért, mert neki is van három gyereke. De annyit még hozzátett: itt pénzzel sem lehet életet nyerni. – A sógornője szerint azért kellett ilyen súlyos ítéletet hozni, hogy „Nógrád megye megrendüljön tőle”. Geczkó Erzsébet úgy emlékszik, hogy akkoriban Pásztón aláírásokat is gyűjtöttek, példás büntetést követelve. Maga tudott az aláírásgyűjtésről? – Arra, hogy aláírásokat gyűjtöttek, én nem emlékszem. Viszont a pártgyűléseken beszéltek róla, azt biztosan tudom… Krizsanyikné volt itt az atyaisten, országgyűlési képviselő, azt mondta: elrettentő ítéletet kell hozni… Aztán ő is megbolondult… Az akkori nagy kommunisták már mind meghaltak; nemrégiben a Kovács Pista is. Csirke Patyo él még közülük, az áfészes… Hát az elrettentő ítélet megszületett!… De rettenetes volt az egész tárgyalás… Hétfőn délelőtt kimondták az ítéletet. Ezután a fegyőrök megkapták a hónuk alatt őket, az uramot meg az Alapi Lacit, és már vitték is kifelé mind a kettőt… Vitték őket akasztani. (Geczkó István halálbüntetésének kötél általi végrehajtásáról a Budapesti Országos Börtön udvarán készült jegyzőkönyvből idézünk. Kiss István Gábor, a tanács elnöke „a 11 óra 35 perckor elővezetett Geczkó István p. e. elítéltet személyi adataira vonatkozólag kikérdezi… közli az elítélttel a jogerős ítéletet, és azt, hogy a kegyelmi kérelmét a bíróság elutasította, majd 11 óra 37 perckor átadja elítéltet az ítélet-végrehajtóknak, akik az orvosok jelenlétében az ítéletet végrehajtják.” Az orvosok, dr. Fáber Viktor és dr. Szabó Ernő „1957. május 6-án 11 óra 48 perckor jelentik a halál beálltát. Tanács elnöke megállapítja, hogy az ítéletet a törvényes keretek között végrehajtották.” Jelen volt még a katonai ügyész, Kelemen Géza százados és a jegyzőkönyvvezető Smigura Sándor százados. A bíró Alapi Lászlót 11 óra 40 perckor adta át az ítéletvégrehajtónak.) – Mit tudtak, hova temették el a két kivégzettet? – Azt a hatóságok nem mondták meg. Titokban kellett megtudnunk. Az anyósom testvérével mi még azon a héten, pénteken felmentünk Pestre. Anyám próbált visszatartani, ne menj, lányom, ki tudja, melyik árokparton van… A börtönnel szembeni nagy temetőben meg akartuk keresni őket. Ott 79 �1956/2014 járkáltunk feketében, és megszólított bennünket egy ember: kit keresnek? Mondom, hétfőn volt két kivégzés. Akkor kövessenek, mondta a férfi, de óvatosan, olyan távolságban, hogy együtt ne vegyenek észre bennünket… Mindig volt jóindulatú ember… Meg van, meg lesz is… A 235-ös parcellában, az 5. sorban feküdtek. (Alapi Sándorné Geczkó Erzsébet a 275-ös parcellára emlékszik.) Az unokatestvérem kovács volt, csinált nekik egy vaskeresztet. A szocialista jelzővel kicicomázott igazságszolgáltatás – a proletár osztálybíróság – példát statuált a „pásztói hídrobbantók” esetében is: az okozott kárhoz képest feltűnően aránytalan ítéletet hozott. Amit adott esetben az magyaráz, hogy a salgótarjáni sortűz után nem sokkal statáriumot hirdettek, aminek következtében nagy lendülettel beindult a konszolidálódni vágyó, bolsevik megtorló gépezet. A bírósági tárgyalást követően az érintett családok számára megtiltották az egymással való érintkezést: tagjaik attól kezdve nem találkozhattak, nem beszélgethettek. Ők pedig beletörődtek a sorsukba, elfogadták és be is tartották a rájuk erőltetett játékszabályokat. Sokáig. És ha véletlenül kereszteződött az útjuk, legjobb esetben is csak köszöntek egymásnak. De kurtán-furcsán, orruk alatt dörmögve, vagy csak biccentve, mintha nem is sorstársak, hanem ellenfelek volnának. Bűntudatot ébresztettek bennük, és a tüzét szorgalmasan táplálták. Kívülről. Az úgynevezett győzteseknek ez a megkülönböztetett, ám korántsem jóindulatú figyelme rányomta bélyegét egész viselkedésükre. Többek között azzal a nem kívánatos következménnyel is járt, hogy némelyik szereplő emlékképei nem egyszerűen csak megkoptak, hanem össze is koszolódtak. Világosan fogalmazva: gyanakvóak, mi több, ellenségesekké váltak egymással szemben. Az egyik szerencsétlen a másikban kereste a hibát, és fordítva. Ezzel a magatartásukkal pedig olyanná váltak, mint amilyennek a hatalom akarta látni és láttatni őket. Az apa szerencsétlensége után a megfogyatkozott családra sötét éjszaka borult. Évike, a legidősebb, akkor hat-, Klárika négyéves, a legkisebb, Pityu hét hónapos. Nincs már apjuk, nincs fizetés. – Be kellett fejezni a házat, hogy kényelmesen lakhassunk – meséli az özvegy. – Mert ott állt a félig felhúzott ház, csupaszon. Egyelőre csak a falak álltak: a középső meg körben a négy külső fal. Pénzünk nem volt. Honnan is lett volna?... Anyám adott, hogy vegyek stukatúrt. A káli vonalról tudtam hozatni valahonnan… Munkát kerestem, de nem vettek fel sehova. Anyunál húztuk meg magunkat. Egy évig olyan voltam, mint aki nem normális. Emlékszem, mentem az utcán, és köszöntek nekem, de én nem köszöntem, nem tudtam, ki, mi köszön. Csak utána kezdtem el gondolkodni rajta, még azt hiszik, bolond vagyok… (Geczkó István szüleinek mindennapjairól a legfiatalabb testvér, Geczkó Erzsébet beszélt: Anyám 49 éves volt akkor. Örökké bús 80 �1956/2014 asszony maradt. Leütött fejjel járt, senkire nem tudott nézni. Egy évig nem ment ki az utcára se. Semmi nem érdekelte. Csak azt kiabálta folyton: Pista! Fiam! Pista! Fiam! Majdnem belezavarodott. Éjszakának idején állandóan ment volna, hogy megöli magát. Velem lakott, amíg teljesen észhez nem jött… Apu meg teljesen elsorvadt a teher alatt. Ráadásul megfázott a hideg téesz-istállóban, tüdőgyulladást kapott. Amikor kórházba vittük, azt kérdezte az orvos: Tessék mondani, mi történt a családban, olyan nagy fájdalom, ami miatt a Geczkó bácsi egész belső része sír.) Az volt az isteni szerencsém, hogy lekötöttem magamat. Nagyon szeretek kézimunkázni: kötni, horgolni, hímezni. Megpróbáltam a gobelint is, de azt anyu nem engedte a szemem miatt. Vigyázz rá, megvakulsz! – figyelmeztetett mindig. A gobelin nagyon megerőltető a szemnek… Egy nap megkötöttem egy kesztyűt, hat forintért. És kötöttem, horgoltam a gyerekeknek is… Végül ’58 októberében el tudtam menni dolgozni, a kőművesek mellé. Akkoriban nagy lakásépítések voltak a környéken… A fiam akkor került el az anyósomékhoz, a lányok meg anyuhoz… Közben az elkészült két szobát kiadtam munkásoknak. Így jutottam pluszpénzhez. Mind a házra ment. Háromszor vettem fel kölcsönt az OTP-től. Az elsőt még együtt a férjemmel… (Az 1957. október 2-án kelt hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv szerint a kölcsön fennálló összege 14. 080 forint volt. Ekkor a házat az özvegy a három gyerekre íratta, magának a haszonélvezeti jogot tartotta meg.) Később, amikor a vasúthoz kerültem, megszüntettem az albérletet, és átalakítottam a helyiségeket. Elhangzott mondataiban tömörít, évek hosszú sorát, főleg keserveket és szenvedéseket foglal össze. – Hogy néztek magára az emberek: szánakoztak, vagy gyűlölték? – Mondtam, hogy sokáig nem voltam teljesen magamnál, és úgy gondolom, hogy ezért sokan sajnáltak. De a nagy kommunistákra nem ez volt a jellemző… És volt belőlük bőven… Úgy néztek rám, mint aki ölt… Mint akinek élni sem szabadna… Elmesélek egypár történetet, hogy értse az embereket… ’56 után az ország kapta a csomagokat Nyugatról, Csehszlovákiából, és azokat a kommunisták kapták meg, ők osztották szét. Krizsanyikné egyszer felhívatott az irodába… Tudja, ki az a Krizsanyikné?... Aki elrettentő ítéletet kért a bíróságtól. Hát ő volt itt az Atyaisten! Párttitkár, országgyűlési képviselő… Kitett egy pár bakancsot elém az asztalra. No, Ilka néni, mondtam, ezt tegye el magának; magának van ura, aki bírja hordani; az én fiam még nagyon kicsi… – Ne haragudjon a közbevetésemért: Krizsanyiknéban talán felébredt a lelkiismeret, azért szólt magának… – Nem ébredt ott fel egyikben sem… Azokban, akik a férjem meg a többiek halálát kívánták… Azok nem akartak segíteni a családnak. Nem is mentem feléjük… Akkor se, amikor nem kaptam egy huncut vasat se, meg most se. Pedig most már nagyon kérdezgetik a leszármazottaik, hogy mit 81 �1956/2014 kaptam a férjem után, mennyi a nyugdíjam, de nem mondom meg nekik. Annyi, amennyi. Semmi közük hozzá… Nagyon kíváncsiak. – Ha nem volt lelkifurdalásuk, akkor miért próbálta a bakanccsal lekenyerezni magát Krizsanyikné? – Hogy jó asszonynak lássuk… Hogy ő nem tehet semmiről… De megverte őt az Isten: megbolondult… Az urának meg akasztófa sem kellett, kitaposta a belit egy állat, a téeszben. Egy bika, vagy mit tudom én, mi… Tudja, milyen emberek voltak ezek? A háború alatt kint dolgoztak Németországban, házat vettek. Akkor Hitler volt az apjuk. Nyáron, az urával, összekerestek egy ház árát… No, mikor fent voltam az irodán, a Krizsanyiknénál, vagonszámra láttam a perzsaszőnyeget meg mindent… Itt volt nálam valamikor, már a rendszerváltás után Pintér Nándor, a tanár, a gimnáziumból. Azt mondta, ők is kaptak belőle, de már elkopott. Megmondta azt is, hogy a gyerekek x-szel voltak jelölve a naplóban, nem szabad volt nekik jó jegyet adni… A ktsz-nél kérdezte tőlem Antal Árpi, mennyit keres, asszonyom. 776 forintot, mondtam. Hát abból, ha lekopik a két keze, akkor sem tudja eltartani a három gyereket. Én meg ránéztem, és azt mondtam: majd ha lekopik, szólok… Tudja, miért tette ezt a megjegyzést? Mert ő tele volt pénzzel. Nagy kommunista ember volt, vezető, és azt hitte, pénzzel mindent elér… Nem hagytam magam. Visszapofáztam mindenütt… Mondták, hogy elvenne legényember is. Mire én: be vagyok-e biztosítva, hogy nem jön aztán egy csapat gyerek? Mert nekem már van három. Nem megyek én férjhez… És úgy igaz, legényember is elvett volna, üzent is értem, de nem kellett. Olyan erőt éreztem magamban, hogy fellöktem volna… – Először nem akarták felvenni dolgozni, ahogy elmondta, aztán meg sokfelé dolgozott. Hogy van ez? – Hát ez az! Pedig én minden munkát megcsináltam. Még önkéntes véradó is voltam. Itt van róla az igazolás… – Az emléklapot 1965. december 14-én töltötték ki, miután Geczkó Istvánné kalauz, MÁV-alkalmazott 240 köbcenti vért adott térítés nélkül, „szocialista és embertársai iránti kötelességérzésből”. A kis igazolványféle alatt egy másik emléklap 1973-74-ből, az szb-titkár és a propagandista aláírásával: „A szakszervezeti politikai tömegoktatásban való eredményes részvételéért.” Hogyan is kommentálhatná mindezt a történetíró? Csak egyféleképpen, aztán mindenki azt gondol még hozzá, amit óhajt: a proletárdiktatúrának szüksége volt még az „ellenforradalmár” özvegyére is, másképpen: igyekezett mindenkit bedarálni. – És mégis, rövid idő alatt elküldtek mindenhonnan… Mert nem voltam megbízható. Másra nem tudok gondolni. Persze ezt soha, sehol nem mondták ki… Mindig mást mondtak… ’59 nyarán még a kombájnra is rátettek, az állami gazdaságban. A következő évben ott is hagytam őket… No, ekkor véletlenül magam mentem el a munkahelyről. – Gondolom, a gyerekei is megszenvedték édesapjuk 1956-os 82 �1956/2014 cselekedetét. – Bizony nélkülöztek, csúfolták őket az iskolában. Persze nem mindenki, de egy-két gyerek… Évikét, a legidősebbet megverte a Kulcsár fiú, de a tanító néni gyorsan lerendezte: Nem szégyelled magad, az is olyan gyerek, mint te!... Nézze, akik csúfolkodtak, azoknak már mind vége. Olyanok voltak… Mind szarok lettek, nem emberek… Az én gyerekeim meg azért csak tanultak… Nem azért mondom, de én is igyekeztem. Elmentem gyors- és gépíró iskolába, nagyon könnyen ment. A férjem aztán hazajött, katona volt, azt kérdezte, milyen iskolát végzel, hát azt hiszed, vele éled majd az életet!... Hogy miért kellett neki ilyet mondani?!... Éva lányom érettségizett, bár én szakmát szerettem volna adni neki. De hiába hajtogattam, az érettségivel kitörölheted a feneked… Klárika ápolónői iskolát végzett. Pityu nyomdász. Békéscsabán tanult a nyomdaipari szakközépiskolában. Technikus nem lehetett belőle, ez neki már nem volt megengedett. Visszakerült Pásztóra, feleségül vett egy elvált asszonyt; pásztói lány… Pityu kiskorában szerencsétlenül járt: diftéria elleni oltáskor romlott szérumot kapott… később egy orvos ezt elárulta… és a bal lába rövidebb és vékonyabb lett… (A keresztmama sógornő, Geczkó Erzsébet és az idősebb nővér, Éva úgy emlékszik, vélhetően pontatlanul, hogy a kisfiú gyermekparalízisbe esett, és járáshibája e súlyos betegség következménye.) Van már hat unokám. – A rendszerváltást követő változások természetesen hatással voltak a maga családjára is. Mindannyiunk számára nagy fontosságú esemény volt Nagy Imre miniszterelnök és mártírtársainak az újratemetése a Műcsarnok lépcsőjéről, 1989. június 16-án. Még élt Kádár János, a kivégzések egyik megrendelője. Ott hangzott el a nyilvánosság előtt először, a Hősök terén, a kivégzett forradalmárok és szabadságharcosok névsora. Alapi Lászlóval kezdték a sort, az ábécé rendje szerint, s következett a férje neve is. Milyen érzés volt hallani? – Hm… milyen érzés volt? – úgy tűnik, nem számított erre a kérdésre. – De én nem voltam ott. Mozgáskorlátozott vagyok. Csak a tévében néztem… Milyen volt?... Jó is, meg rossz is… Egyszerre. Azt gondoltam: végre!… De milyen szörnyű is volt addig!... Mennyiszer bántottak, megaláztak… Ok nélkül… Mindnyájunkat… A kivégzett felesége… A kivégzett gyerekei… – Az állam hogy kárpótolta a tengernyi szenvedésért? – Egyösszegű kárpótlást és nyugdíj-kiegészítést kaptam… Ötszázezer forintot. A három gyerek is… Klárikának adtam belőle 180 ezer forintot, hogy fejezze be a házát. Százezret szétosztottam az akkori négy unoka között. Kétszázezerből bevezettettük a házamba, ebbe, ahol vagyunk, a gázt. Aztán csináltattam egy kis síremléket… A gyerekek között nem tettem – és nem is teszek – különbséget. Ebből nem volt gond soha… Igaz, Pityu, kisebb korában, gyakran a szememre hányta: nekem nem vesz semmit, mindent a lányoknak… Mondtam neki: fiam, ha te is olyan idős leszel, mint ők, te is 83 �1956/2014 megkapod a magadét. Meg is kapta. Mikor Békéscsabán élt, már akkor volt négy öltönye… Én mindent… mindent a gyerekeimnek adtam oda… Tudja, elmentünk Parádra, a jósasszonyhoz, az anyósom javasolta. Azt mondta neki a tudósasszony: azt kéri a fia, hogy támogassa őket, apja legyen a gyerekeknek. Támogatom, támogatom, felelte… Hát, maradjunk ennyiben… Nekem meg azt mondta, menjek férjhez. Ott volt az anyósom testvére is, azt mondta, hát persze, hogy férjhez megy, hogyne menne, még fiatalasszony, így nem élheti az életét… De én nem… Ennek így kellett történnie… Megint hivatalos iratokat böngészgetünk. Az egyik 1990. január 24-én kelt dr. Varga Béla hadbíró főhadnagy aláírásával: „A Budapesti Katonai Bíróság… özv. Geczkó Istvánné kérelmére az 1989. évi XXXVI. törvény 6. §-ának (1) bekezdése alapján igazolja… – s itt a kivégzés adatai következnek. – Ezt az elítélést… semmisnek kell tekinteni. A börtönbüntetésből kitöltött fogva tartás ideje 14 nap.” (Ez a törvény mondta ki az 1956-os politikai elítéltek, a forradalmárok és szabadságharcosok teljes körű rehabilitációját, s 1989. november 1-jén lépett hatályba. Már az első szabadon választott Országgyűlés fogalmazta meg, ez az 1990. évi XXVIII. törvény, az 1956-os forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségét. A szabadon választott új kormány első intézkedései között született meg a nyugdíjrendezésről szóló rendelet. Az 1992. évi XXXII. törvény kárpótlásban részesítette azokat, akiket 1939. március 11-e és 1989. október 23-a között politikai okból, jogtalanul fosztottak meg életüktől vagy szabadságuktól.) A Kárpótlási Hivatal 1991. június 20-án adott ki hatósági bizonyítványt, amely így kezdődik: „Az Országgyűlés határozatainak szellemében a Magyar Köztársaság Kormánya is megköveti Önt és hozzátartozóit a személyes szabadságot korlátozó, jogtalan sérelmeket okozó intézkedések miatt.” Ugyanez a hatóság, immáron Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal néven 1993. október 1-jei dátummal küldte határozatát, dr. Sepsey Tamás elnök aláírásával az egyösszegű kárpótlás megítéléséről. Ebből számunkra ezúttal a következő mondat érdekes: „Geczkó Istvánt… a Budapesti Katonai Bíróság B.III.2157/1957. számú ítéletével politikai okból, jogtalanul halálra ítélte, és az ítéletet végrehajtották.” (Ez a mondat azért is fontos, mert még ma is vannak, akik továbbra is a lejárt pártállami verziót szajkózzák, és a hídrobbantókat egyszerű köztörvényes bűnözőkként emlegetik. És akadnak közöttük, akik a fenyegetőzéstől sem riadnak vissza. A pásztói városi vezetés először 2009. december 8-án emlékezett meg az öt helybéli forradalmár tetteiről a Kövicses-patak fölött átívelő vasúti hídnál; megkoszorúzták a helyet. Ekkor fordult elő, hogy valaki telefonon többeket felhívott, és riogatott, oda ne merjenek menni, mert az ötök köztörvényes bűnözők, erről cikk fog megjelenni a holnapi Népszabadságban. Amiből persze nem lett semmi. A fenyegetőzés viszont érezteti hatását azóta is, rontva a közhangulatot.) 84 �1956/2014 – A jelenlegi pásztói városvezetés hogyan viszonyul a családjához, személy szerint önhöz? – Teljes megértéssel… és emberséggel. Amióta Sisák Imre a polgármester, ezt különösen érezzük. Különböző rendezvényekre hívnak, kocsival visznek, hoznak. Meghívtak a Pofosz Nógrád Megyei Szervezetének salgótarjáni taggyűlésére is, és kitüntetést, virágcsokrot adtak, beszéltek a férjemről, ő és a társai cselekedetéről. A városvezetéstől kaptam egy szép aranygyűrűt, címerrel ellátva. Csakhogy nekem óriási, mert nem vettek mintát az ujjamról. Azt mondják, 68 ezer forintot ér. A forradalom ötvenedik évfordulójára meg pénzjutalmat adtak Sisákék: 150 ezer forintot. Csak köszönni tudom… És dicsérni őket. – Mostanában egyébként hogyan telnek a napjai? Kérdezhetném úgy is: mi okoz örömet, és mi okoz bánatot? – Mit mondhatnék erre, megvagyok csendesen… Magamnak megfőzök… Szomszédolni nem szeretek; soha nem szerettem… Csak nem bírok dolgozni, az idegesít… Már jó ideje nem tudok kötni, horgolni. Összehúzza a görcs a kezemet… Pedig nemrég kért Betti, az unokám, a Klárika lánya, hogy horgoljak neki is valami szépet. Kint van Angliában, megmutatná az ismerőseinek, de nem tudok… Betti angoltanárnő, dolgozik és tanul, fejleszti a nyelvtudását… Az anyja szokott hozzám lejárni, pedikűrözni a lábamat, épp tegnap volt itt… Tudja, baj van a lábammal… Régtől… Most sem cipő van a lábamon… – és megmutatja. – Magas szárú csizma, hogy a lábat összetartsa… Két nap nem vettem fel, de már nagyon húzta a görcs a lábamat, itt a lábam szárát. Mondta is Klárika, aki ápolónő, nem lesz ez így jó, anyu. Úgyhogy felvettem a csizmát… Korán el kellett mennem nyugdíjba. Negyvenkilenc évesen. A vasúttól, ahol a leghosszabb ideig dolgoztam… Meg szerettem is… Trombózis. Sokáig gumiharisnyában dolgoztam. Nadrágban voltam, nem látta senki, mi van a lábamon… Először nem százalékoltak le; gumírozott harisnyában mentem az orvosi bizottsághoz; Klárika helytelenítette is… Másodszor felvettem a fiam harisnyáját, nagyon furcsán néztem ki benne. Kilencre hívtak, de ott voltam előbb; a nyolc órára berendelt beteg még meg sem érkezett, úgyhogy elsőnek hívtak be. Nagyon rendes doktornő volt akkor, és leszázalékoltak… Hát látja, alig tudok menni. A nagyobbik lányom, Évike kísér szinte mindenhova… Húz a görcs, megyek össze. De nem panaszkodom… Örülök a családomnak. Sidi Lászlóné Geczkó Éva sok-sok évvel édesanyja megszólalása előtt, még 2000 nyarán idézte fel édesapja emlékét e sorok írójának: „Olyan nagy csapás ért bennünket, amikor aput kivégezték, hogy el se lehet mondani… Csak arra emlékszem, hogy anyu sírt meg sírt, meg hogy nincs apu, nincs apu… Hatéves voltam… A gyerek nem tudja felfogni, mi miért van… Geczkó nagymama azután már le sem tette a fekete gyászt. Olyan jó gyerek volt, de 85 �1956/2014 olyan jó, úgy szerettük, mondogatta mindig… Anyu szerint is jó ember volt… Ha apu meglátta egy lyukas cipőben, mindjárt kedveskedett neki, anyukám, vegyél egy újat magadnak, és adta érte a pénzt… Mi, a gyerekek, a család nem tudtuk aput elfelejteni… Amikor rosszak voltunk, vagyis… hát amikor anyunak nem tetszett a viselkedésünk…mindig azt mondta, apátok ezt nem engedné meg… Hogy aztán úgy lett volna-e, ki tudja.” Alapi Sándorné Geczkó Erzsébet, a kivégzett testvérhúga első beszélgetésünk után egy évvel később, amikor már kibékült a sógorasszonyával, és amikor ismét 1956 történéseiről váltottunk szót, így summázta testvérbátyja tragikus történetét: – Ebbe aztán tönkrementünk mindannyian. Geczkó István és Alapi László földi maradványait a rákoskeresztúri köztemetőből a rendszerváltás után, 1992-ben hozatták haza a családtagok. Azóta a pásztói Szentlélek temetőben nyugszanak, mindketten édesanyjuk sírjában, közel egymáshoz. Úgy, ahogy a való életben is voltak. 86 �Kép-tér Struktúra és organizmus Beszélgetés Gyenes Gáborral NAGY CSILLA Gyenes Gábor grafikái jellemzően struktúra és organizmus viszonyára, az identitás és az azt ellensúlyozó kontextusok dinamikus kölcsönhatására rezonálnak. Urbanic című sorozata (2008-2010) után, amely a nagyváros szervezettségét és az egyéni elidegenedés tapasztalatát vitte színre, a Hangyák (2012), a Tömeg (2012) és a Disznók (2010) című sorozatokon dolgozott, jelenleg térgrafikával kísérletezik. – Úgy tűnik, az új projektek rendhagyó fókuszból kérdeznek rá korábbi témáidra, az identitás, az egyediség és az integritás problémájára. – Lényegében mindhárom sorozat kapcsolódik az Urbanic világához. A Hangyák és a Tömeg egymással ellentétes logikai műveleteket végeznek, abban az értelemben, hogy mindkét esetben az egyén és a tömeg közötti különbség, az egyik fogalomból a másikba való átjárás vizuális lehetőségeit vizsgáltam. A hangyák olyan teremtmények, amiket nem lehet külön, egyediségükben értelmezni, a hangyaboly organizmusként működik, amelynek részesei (és részei) a hangyák, funkciók és feladataik rögzítve vannak, és ettől eltérni nem lehet. Az egyes hangyák tehát gépiesen, monofunkciós egységekként működnek, egy-egy feladatot látnak el a boly fenntartása érdekében. Azonban ha portrét készítek róluk, akkor individualizálom őket. A Tömeg esetében az emberi csoportok mint organizmus és forma jelennek meg, anélkül, hogy az egyes ember egyediségében, tulajdonságaival vagy szándékaival jelen lenne. A tömegdemonstráció vizualitásából kiindulva jött létre a sorozat: a tömeg itt látvány, amely csak az utcák által meghatározott formája révén azonosítható, ez az, ami folytatta az Urbanic gondolatiságát. Az volt lényegében a koncepció, hogy aminek nincs egyénisége, mint egy hangya, annak a vizualitás eszközeivel teremtek valamilyen önazonosságot; az emberek esetében pedig, ahol az egyéniség aktuális megjelenése valahol 87 �Kép-tér félúton van az individualitás és a tömeg fogalma között, a tömeg irányába mozdítom el a képletet. Van még egy rövidebb ciklus, a Disznók, ez humorosironikus képekből áll: a disznó testrészeiből (az orrból, a lábacskákból) raktam össze a kompozíciót, voltaképp ezekből is tömegeket készítettem – nyilván ez a sorozat kicsit orwelli tartalmat is hordoz. Újabban a térgrafikák és objektek foglalkoztatnak, az érdekel, hogyan lehet „kimenni” a térbe a grafikával. – A Családi album című lightbox (amelynek sémája a borító belső oldalán szerepel) már ezt az érdeklődést jelzi. – Ezt úgy kell elképzelni, hogy van fából egy doboz, amelybe bele lehet nézni, a dobozban pedig egymás után 4-5 üveglap van, amelyekre rá vannak ragasztva a fóliára nyomtatott grafikák. Ha meg vannak világítva az üveglapok, akkor lényegében át lehet látni az egyik grafikán a másikat. A Családi album esetében az egyes üvegek a családom egyes generációit mutatják, a szülők, a nagyszülők, majd a dédszülők egymást követően, egyre homályosabban látszanak, és áttűnnek egymáson. Abból indultam ki, hogy az emlékezetben nem él minden élmény, minden családtag egyformán élénken, az emlékek eltérőek. Például arról a nagymamámról vannak a legtisztább emlékeim, aki 2004-ben halt meg, ő nagyobb és élesebb alakként jelenik meg, az egyik nagyapámat viszont nem is ismertem, ő csak árnyként van meg. Ha a néző betekint a dobozba, az ő arcképe is visszatükröződik, és így bizonyos értelemben az én családom részévé válik, hiszen előhívja az emlékeket. A másik hasonló objekt a Teremtés (ld. 92. oldal), ez a somorjai művésztelepen készült, az ottani református templomban volt kiállítva. Ebben az esetben a szakrális tér volt az, amire reagálni szerettem volna: az utóbbi időben sok biológiai tárgyú művet olvasok, többek között az élet tudományos alapjairól, és ebben a munkában az élet keletkezésére vonatkozó szakrális és tudományos koncepciót igyekeztem összekapcsolni. Az egyes, egymás mögött elhelyezkedő üvegeken a szakrális, illetve a tudományos értelmezésre utaló képek jelennek meg. – Az Árnyak című térgrafika (amely szintén a borító belső oldalán látható) az emberi test rendhagyó ábrázolása, vonalak, átfedések segítségével. A test maga viszont nincs jelen. – Egyfajta negatív szobrot szerettem volna létrehozni. Három pontból megvilágítottam magam, és megkértem valakit, hogy rajzolja körbe az árnyékomat. A szoba sarka, a padló és a falak érintkezése kiadja az x, y, z koordinátákat, vagyis a térbeli viszonylatot, és az objektum voltaképp azokat a vonalak mutatja, ahol a test által vetett árnyék megjelenik, illetve ahol az egyes síkok érintkeznek. A kép valójában a testet nem, csak a hiányát, a lenyomatát mutatja meg, voltaképp mozgásba hozza az agyat, hiszen a nézőnek el kell képzelni, létre kell hozni a testet a látvány, a rá utaló térbeli viszonyok alapján. 88 �Ami marad Nicsak, ki beszél? Nyerges Gábor Ádám: Sziránó SZEKERES SZABOLCS Nincs abban semmi meglepő, hogy a legtöbbünkben olyannyira élénkek az emlékek a kisgyermekkorral kapcsolatosan, hiszen a legfontosabb szocializációs és nevelési terepnek számító általános iskola olyan, akár a könnyen terjedő ragályos betegség, előbb vagy utóbb mindenkinek túl kell esnie rajta. Valóban nehezen felejthetők az érzelmileg frusztrált, szexuálisan elhanyagolt, az egész világra ellenségesen tekintő tanárok, a csemetéik valódi képességeit még csak hírből sem ismerő (pedagógus) szülők, a kezdő lépések a másik nem kegyeinek elnyeréséhez vezető úton, a délutáni összecsapások a focipályán, az életre-halálra menő golyózások az órák közötti szünetekben, és még annyi minden, hogy megemlíteni is képtelenség lenne. Az már egy másik kérdés, hogy ki hogyan viszonyul az átélt eseményekhez, amelyek annak idején olyannyira fontosnak látszottak. Azonban amint deresedik a halánték, vagy éppen hullik a haj, inkább csak a szépre emlékezünk, vagy ha nem, akkor valamiképpen a legtöbb kalandnak mégiscsak a humoros oldala ködlik fel a tudatunkban. Nyerges Gábor Ádám Sziránó címmel írt első prózai próbálkozása sem kivétel a fentiek alól, hiszen humorral és iróniával tekint vissza az általános iskolás évekre. A regénnyel kapcsolatos első reflexió a meglepetésé, mert mind a 89 �Ami marad fülszöveg, mind Darvasi Ferenc a hátoldalon olvasható ajánlója kisregényként definiálja a Fiatal Írók Szövetsége gondozásában megjelent kötetet. Jelen sorok írója nem érti, hogy miért kell erőltetni a műfaji meghatározást, ráadásul egy 233 oldalas, igen sok szereplőt mozgató szöveg ugyan mitől lenne kisregény. De nem ez a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy egy kétségtelenül ígéretes írói pálya kezdetének lehetünk tanúi, még akkor is, ha a Sziránó nem mentes a hibáktól. Nyerges Gábor Ádám regényében nehezen meghatározható, és éppen ettől izgalmas, sőt elgondolkodtató a narrátor és a főszereplő kapcsolata. A dőlt betűvel szedett, jóval rövidebb részek a főszereplő Sziránó reflexiói, emléktöredékei és megjegyzései, míg a szöveg sokkal nagyobb részét kitevő normál betűvel szedettek a narrátor által írt kiegészítések és továbbírások. Az elbeszélő és főszereplő valószínűleg egy osztályba, vagy legalábbis egy évfolyamra járhatott, de most már nincsenek közeli kapcsolatban, nem találkoznak oly sokszor, hiszen a narrátor többször utal arra, hogy vajon Sziránó mit szólna az általa írottakhoz. Legalábbis sokáig, egészen az utolsó fejezetig ezt hiheti a gyanútlan olvasó. Itt ellenben az olvassuk, hogy Sziránó egy kézirattal jelentkezett az elbeszélőnél, amelyben konzekvensen ugyanúgy hívja a főszereplőt, akárcsak a narrátor. Szóval, akkor kinek a regényét is olvassuk, és kivel történnek meg a kalandok? Olvasó legyen a talpán, aki el tudja dönteni. A végig lebegtetett eldöntetlenség, majd a zárlatban a végső elbizonytalanítás kifejezetten jót tesz a regénynek. Akárhogy is hívják valójában a főszereplőt, a regény hajszálpontosan ábrázolja egy általános iskolás osztály képlékeny, roppant gyors ütemben változó hatalmi viszonyait. A klónrobotok bukott királya című fejezetben nagyszerűen rajzolódik ki a folyamat, amelynek során a feltétlen egyeduralomra törő Tomtomból az osztály piszkálódásainak céltáblája és balekja válik. Hasonlóan nagyszerű az a jelenet, amelyben Sziránó eljátszik a gondolattal, hogy most az egyszer, úgy isten igazából megmondja a magáét a komplexusokkal terhelt, elviselhetetlen osztályfőnöknőnek, „a” Viviennek, de aztán valahogy, mert mindig ez történik az ilyen elszigetelt, bár teljesen jogos lázadásokkal, letesz róla. Nyerges látszólag jelentéktelen szituációkat olyannyira izgalmasan, részletezően tud megírni, hogy azok fontossá válnak a regény egésze szempontjából is. Erre példa a szépen felépített A flörtelmi gúzs című fejezet, amelynek az erdei iskolában játszódó jelenetei megbocsátó humorral és roppant hatásosan tudósítanak Dóri, Timi és Sziránó gyorsan múló szerelmi háromszögéről. A Sziránó feszültségét a monstre mondatok, és az a tény adja, hogy a címszereplő egy általános iskolás kisfiú. A szöveg megalkotottsága, igényessége kétségtelenül tehetséges prózaírót mutat, ám a kacskaringós, több soros mondatok és az azokban feltűnően sokat használt zárójelek 90 �Ami marad nem könnyítik meg a dolgunkat. Nemegyszer többször neki kell futnunk a bekezdéseknek, az egymásnak sokszorosan alárendelt mondatok nem használnak a szöveg humorának és a nyelvi játékoknak sem. Különösen a regény első felében nem működik úgy az irónia, ahogy kellene. A hosszú mondat sebészkés gyanánt hasít a körkörös szerkezetű, állóképszerű elbeszélésbe, például Krasznahorkai László prózájában. Ám Nyerges Gábor Ádám körülményes, zárójelekkel nehezített mondatai néhol blokkolják a humort, mivel mire nagy nehezen a végére érünk az egységeknek, már szétesik, darabjaira hullik a befogadó figyelme. Így a humor helyett többször erőltetetten tautologikus szöveggel szembesülünk, amely így inkább vicceskedő, semmint vicces, és homályos, ahelyett hogy hatásos, a poénokkal jobban gazdálkodó mondatokkal operálna. Íme, egy gyöngyszem: „Ugyanis, mivel »az iskola különleges figyelmet fordít a spórolásra és a gyermekek közösségi szellemének kialakítására«, aki nem használt fel valamit teljesen, vagy egyszerűen csak maradt neki, a közösségi szellem érdekében önként kötelezően bele kellett, hogy tegye a tartalékdobozba, ahonnan az előbb nyilvánosan, alaposan megszégyenített (ez az eljárás úgy látszik, osztályfőnök-független szokás volt Sziránó iskolájában) »nemtörődöm, feledékeny, iskolai kötelezettségeikre elégtelen mértékű figyelmet, tanórára hiányos felszereléssel érkező, ebből következően nagy valószínűséggel felkészületlen, órai feladatuk hiánytalan teljesítésével, illetve az ehhez szükséges, elégséges mennyiségű gyakorlással otthon nem foglalkozó, az osztály munkáját ezáltal súlyosan hátráltató« hétévesek válogathattak, bár a sor végére maradók legtöbbször csak pár gyűrött kockás lapot, egy-két életlen ollót és törött vonalzót találtak.” (45.) Vélhetően többet nyerne a szöveg azzal, ha a hosszú mondatok kiszámítottsága helyett a cselekményre figyelne az író. A hosszú mondatok általában a történet vagy történetek elmondhatósága, a nyelvi kifejezőerő intenzitásának növelése szempontjából fontosak. Egy alapvetően kisiskolások között játszódó történetben, amely csak ritkán lendül túl a kamaszkor apró-cseprő ügyein, így nem hatol ontológiai mélységekbe, ahogy például az Iskola a határon tette, a világon semmi elmondhatatlan nincsen. A Wittgenstein alapján definiálható Thomas Bernhard-i kétely a nyelvben, az elmondhatatlan elmesélése nem működik a narratív szerkezetben, ami még nem lenne gond, de mindennek még csak a paródiáját sem érzékelni, amely már nagyobb probléma a humorosnak szánt regényben. A regény második fele jóval letisztultabb, egyszerűbb nyelvi eszközöket működtet. A legformátumosabb szöveghelyeken az elbeszélő a kisiskoláskor bonyodalmait jóval meghaladva a lét meghatározására, és magyarázatára törekszik: 91 �Ami marad „A halálnak mindenképpen csendesnek kell lennie. Fő értelme, hogy megszakítja, mit megszakítja, észrevétlenül lekeveri ezt az állandó, idegesítő, elviselhetetlen belső narrációt. Ezt, hogy folyton-folyvást, kötelező jellegű beszédkényszerrel le kell követni mindent. Hogy nincs egy perc nyugalom.” (209.) A narrátor „Karinthy Frigyes első számú földi helytartójaként” határozza meg Sziránót. Ezzel igen igazságtalan összefüggésbe helyezi magát a regény, hiszen innentől kezdve az olvasó tudattalanul is mindent a nagy elődhöz mér, és bizony, ahogyan azt előre sejteni lehetett, nem a legjobban kerül ki Nyerges az összehasonlításból. Egyrészt a nyugatos elődre nem igazán jellemzőek a nyakatekerten hosszú mondatok, másrészt Karinthynak találóbb, elevenebb a humora. A könyvborítón egy valamikori farsang elmosódott szereplői láthatók. A fénykép negatívján a beöltözött gyerekek között hosszabb szemlélődés után piros orrú bohócot, szakállás muzsikot, és tévékészüléknek öltözött nebulót is felismerhetünk. Valahogy így vagyunk a gyermekkorral: hiába élénkek az emlékek az egészet tekintve, egyre több részlet hullik ki az emlékezet rostáján. Nyerges Gábor Ádám kétségtelenül jó érzékkel választott témát a prózai bemutatkozáshoz, hiszen a jelenkori magyar irodalom nem hemzseg a gyermekkort górcső alá helyező, frappáns humorú regényektől. Ám a gyakorlati megvalósítás kissé hullámzóra sikerült, mert a hosszú mondatos forma és a tartalom nem mindig harmonizál egymással. (Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2013) 92 �Ami marad Mese, misztikum, vízió, valóság 25 éves a Balassi Bálint Asztaltársaság BARÁTHI OTTÓ A fenti esztétikus, elegáns és karcsú kis kötetet minimum ötször áttanulmányoztam, tízszer is beleolvastam, és ha huszonötször venném kézbe, akkor is találnék benne újat és meglepőt. Más tűnne fel egy-egy írásműben, mást látnék az egyes alkotásokban. Ez a heterogén irodalmiművészeti műhely-reprezentáció mindig új arcát mutatja – nekem. Amit én most gondolok róla, azt szívesen megosztom olvasóimmal, noha nem vagyok autentikus szakember. Ráadásul sok szerzőt személyesen ismerek – elfogult is lehetek. Szerencsé(m)re vannak a füzetnek fix fogódzói, ilyenek a kötethez köthető számok (adatok, dátumok), amelyekre a Beköszöntő is utal a Szerk. (ez esetben Gelencsér János, Handó Péter, Kupcsulik Ágnes, Orbán György, utóbbi egyben a kötet felelős kiadója is) jóvoltából. Például, hogy huszonöt évvel ezelőtt jelent meg a társaság első kiadványa, míg ez a mostani az Asztaltársasági füzetek immár 12. évfolyamának jubileumi száma, amelynek június 12-én volt a bemutatója. Utóbbiról Csongrády Béla írt hiteles – újabb számokkal „színezett” – tudósítást a megyei napilap július 12-ei (!) számában. Írásában jelzi „[…] a tartalomjegyzék szerint véletlenszerűen huszonöt szerző írása, képzőművészeti alkotása kapott helyet.” Véletlenszerűen? Ha így van, az maga a misztérium, ellenkező esetben „csak” szerkesztői szándék lehet. A kötet szerzői nógrádi kötődésűek, szerkezete beszédes, hogyne, hiszen „Struktúra nélkül a világ összeomlik, de a szín, maga az élet?” – 93 �Ami marad így Jean Branchet, a neves francia közgazdász-képzőművész. A kötetben kiegyensúlyozottnak tűnik a költők (és verseik), az írók (és prózai műveik), valamint a képzőművészek (és alkotásaik) száma, arányosnak tetszik megoszlása. Ketten – Kupcsulik Ágnes és Zsibói Gergely – versben és prózában is jeleskednek. Előbbinek Ghostbook című, a facebookot felidéző írása, utóbbinak a Tavasz van című, Pál Jóska emlékének szentelt verse fogott meg. A bordó borítójú kötet belívének fekete-fehér nyomdai kivitele nem halványítja tartalmának „színességét”, amely struktúrájából, változatos műfaji repertoárjából (is) következik. S ha már két kitűnő szerzőt és művet kiemeltem, bemutatok másokat is – szűk keretek között, önkényesen válogatva. Frideczky Katalinnak a facebookon gratuláltam az Arcod című esszéjéhez miközben a Szavak című monológja is megragadott. S mit válaszolt (a köszönetén kívül)? Ezt írta: „Örülök, hogy a palócok között otthon érezhetem magam”. Rövid reflexiója felér felemelésünkkel. Maruzs Éva Emberek és idegenek című kötetének első részletét (majd a többit) abban az online folyóiratban olvastam, amelyben az én egyik írásom is helyet kapott. Most sci-fijével nyert meg magának. Egykor anyám adta kezembe Nyírő József A madéfalvi veszedelem című regényét, most én ajánlom az Újabb adatok a madéfalvi veszedelemről című Maruzs-mutációt a víziókra vágyóknak. Ez egy valós sci-fi – miközben rémes realitás is lehetne. A fiatal Filó Mariann rejtély nekem, e kötetben a húsvét című, „alig négysorosával” együtt, idézem: „elvetélt deixis a mondatban / és / szemölcs az Isten fejbőrén; ecce homo.” Ez lenne a ma embere, kérdezek vissza, és szkepszisem szilárdul. A sokoldalú Boros Ágnes fantáziáját most a Monológ egy languszta életéből című írásában kamatoztatja – stílusa szimpatikus nekem. Nagy öröm számomra, hogy a tanulmány műfaja sem maradt ki a kötetből. Gréczi-Zsoldos Enikő a Nyelv és kultúra című kitűnő dolgozatában közérthetően definiál, a bonyolult viszonyrendszer(ek)ről olyan természetesen értekezik, amit tanítani lehetne, kész szerencse, hogy tanárként teszi is! „A nyelv szimbólum, szimbóluma egy népnek, egy nemzetnek, egy kulturális közösségnek”, írja. Identitástudatot erősítő tanulmánya valódi érték. Magam is vallom, mesék nélkül az élet színtelen, az ember elesettebb is lenne. Pregnánsan példázza ezt Gáspár Imre Veréb és manó, Harencsár László A Meséről című munkája. Handó Péter leginkább az Alvó konfliktusok mezején című kötetével lopta be magát a szívembe. Szociografikus művében a valóság struktúráiba hatol(t) mélyen, itt a Mélykalandban szárnyaló fantáziája révén kerül – paradox módon – tudat alatti rétegekbe. „A Mélykaland számomra egy kísérlet. Próbálok különböző típusú szövegeket és idősíkokat egymásra játszani [...] Másfelől a lélekvándorlást sem tartom elvetendőnek…” – írja egy helyütt „részletek” jelzésű fejtegetéseiről. Víziói meglepőek, misztikusak. 94 �Ami marad Jeles képzőművészeink és alkotásaik a kötet koherens komponensei. Utóbbiak egy része illik-illeszkedik a szövegvilághoz, vizualizálja a textust, más részét mások gondolják tovább. Az előbbire a legjobb példa Birkás Babett Babona 2., illetve Babona 1. alkotása, amely kvázi keretbe foglalja és szimbolizálja a kötet virtuális világát. Gelencsér János Arcok a piacról I-III című portréja viszont hat költőt késztetett láncvers (renga) írására, ami 5-7-5 és 7-7 szótagos szakaszok váltakozásával szintén három hangulatos ciklusból áll. (Az Arcok a piacról I-III. láncvers [73., 75., 77.] kimaradt a Tartalomból (?), mely utóbbiban Maruzs Éva írásának címében a „mádéfalvi” jelző helyesen „madéfalvi” lenne.) Antal József négy alkotása közül Vigyázója úgy őrzi dimbes-dombos tájhazánkat, hogy azt soha többé senki ne rabolhassa ki. E kötet írásműveinek és alkotásainak jó része is igazolja a lélek titokzatos természetét, a létezés elementáris erőinek, az ember immanens érzéseinek létét és őszinte megjeleníthetőségét, esetenként a mese, a misztikum, a vízió és a valóság határeset – alkalmanként adekvát – voltát. A kiadvány méltó megmutatkozása a társaság szellemi műhelyének, egyben egyfajta reprezentánsa szűkebb pátriánk mai valós irodalmi-művészeti értékeinek. (Balassi Bálint Asztaltársaság, Salgótarján, 2014) 95 �Szerzőinkről BARÁTHI OTTÓ (1944, Hatvan) újságíró, közgazdász BENE ZOLTÁN (1973, Kecskemét) író BÍRÓ JÓZSEF (1951, Budapest) költő, performer CSEHY ZOLTÁN (1973, Pozsony) költő, műfordító FECSKE CSABA (1948, Szögliget) költő FELLINGER KÁROLY (1963, Pozsony) költő FILIP TAMÁS (1960, Budapest) költő GANSWORTH, ERIC onondaga költő, író, drámaíró, képzőművész GYUKICS GÁBOR (1958, Budapest) költő, műfordító HANDÓ PÉTER (1961, Salgótarján) költő, író, antropológus KOVÁCS BODOR SÁNDOR (1955, Vác) dokumentumfilmes, fotográfus NYERGES GÁBOR ÁDÁM (1989, Budapest) író, költő NYILAS ATILLA (1965, Budapest) költő SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) író, újságíró SZÉCSI NOÉMI (1976, Szentes) író SZEKERES SZABOLCS (1972, Budapest) kritikus SZIRMAI ANNA (1988, Budapest) irodalomtörténész GYENES GÁBOR (1984, Kassa) képgrafikus, illusztrátor, a Besztercebányai Művészeti Akadémia doktorandusza ISKOLÁK 2002–2007 műépítész, Szlovák Műszaki Egyetem, Pozsony 2006–2012 képgrafikus, Képzőművészeti Akadémia, Pozsony, mestere Vojtech Kolenčík EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK 2010 – Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet, Pozsony 2011 – Váczi Galéria, Győr 2012 – Sokkpont Ferdics Bélával, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely 2013 – Ján Koniarek Galéria – zsinagóga, Nagyszombat CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK 2011 Arteden, Trieszt 2012 Kassai négyes, Városi Galéria, Pápa 2012 KOMP, Mosonmagyaróvár 2012 KOMP, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely 2012 Graphic mode, Vizuális Művészetek Szlovák Uniója, Pozsony 2012 Graphic mode, Városi Galéria, Nyitra 2013 Győri Grafikai Biennálé 2014 Miskolci grafikai Triennálé DÍJAK 2008 Első helyezés: “Mátyás királysága”, Illusztrációs Biennálé, Dunaszerdahely 2010 Győri Nemzetközi Művésztelep díja 96 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d89b89b5091174947777fd32d98903f0.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2014 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2014/5. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2014 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/64021460cb88541a225c717c755f1311.pdf fb1981106b857e0d7cee8abdba05d741 PDF Text Text �TARTALOM “kávéházi szegleten...” Ayhan Gökhan Németh Zoltán Molnár Lajos Papp Sándor Borda Réka Tinkó Máté Avice Benner Cho Próza és vidéke Vécsei Rita Andrea Sienna. Asszonyok szövik 3 Kunstkamera 4 Tengelyeden őrzöd a csendet / Hogyan csomagolod bőröndbe magad? 6 Világoskamra / Sötétkamra 8 A cső 10 Életvezetők 11 Konzulváros (SF-monológ) H. Nagy Péter gyűjtése 12 Rosina hangja rögtön ébredés után Próza és vidéke / A Nagy Háború 100 Paládi Zsolt A Tűz és a Halál arca 13 15 “S mást tevél-e te?” / Madách 150 Tandori Dezső Az ember trilógiája / Vonaljegy, körjegy, bérlet (Kis toldalék) 30 Háy János A főműves 39 Tőzsér Árpád Szólj, jó barátom: ismered-e Hegelt? (Kusza jegyzetek Madách Imre „Hegel-komplexusáról”) 49 Kutatóterület Herczeg Ákos Szentgyörgyi Csaba A hagyomány „hangszere”. Műfaji emlékezet, idézés, retorika (Ady Endre: Sípja régi babonának) 64 Mikszáth narratív lábjegyzetei 75 Találkozási pontok A táj otthonos használata (Beszélgetés ef. Zámbó Istvánnal) Ami marad Petrőczi Éva Pucher Bálint Családmesék – NEM borogatás közben (Háy János: Napra jutni) Tükörablak (Kötter Tamás: Rablóhalak) 85 88 91 �A lapszámot ef. Zámbó István alkotásaival és azok részleteivel illusztráltuk. A borító a Lejtős táj szívet bekebelező szennyeződéssel (2009), a Zenés oltár (2001) és az Ikon az esőben kalapáccsal (2008) című festmények felhasználásával készült. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2014-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” AYHAN GÖKHAN Sienna. Asszonyok szövik Amíg idejössz, addig tartalak magamnál. A szorongás lehunyt szemű alagútján, s az elfojtott, kövér félelem súlya alatt megroppan, mint a kéz, az életem. Jönnek az ösztönök, s félreértjük egymást. A langyos-lelkű isten nem kegyelmez,-- az istenek. Mintha egy asztmás faluban élnék, ahol fulladnak a parasztok, s én lennék a szív, a tüdő, a gerincoszlop. Fülsértő asszonyok. Párkák szövik a fojtást. Nem éred meg harmincharmadik éved, mit mondjak neked, akit a test meggyaláz, porig éget a lélek. Aki többet tud a testemben élő összes néma szenvedésről, s a gyalázat arcai magukra ismernek, magukra ismerik a szenvedésed. Férfitestek, mint a lefolyó, kavarognak benned. 3 �“kávéházi szegleten...” NÉMETH ZOLTÁN Kunstkamera 4.8.3.6. Az apámat húztam az arcomra haldoklás közben. 6.4.1.4. Puha betűk, vérrel telt tésztaként másznak szét. 4.4.1.1. Kifordított, lenyúzott bőrével körülölel ez a nap is. 5.7.9.1. Csak a szájukkal érzékelik a világot, az izzó, folyékony acélt. 7.2.5.2. Hófehér gyík nyeli a havat: fokozatosan veszíti el láthatatlanságát. 4 �“kávéházi szegleten...” 6.2.2.3. Annak a széknek kilenc lába volt. 3.9.5.5. A bomlásnak indult anya mellett kuporogva a 2 és 4 éves kislány hetekig macskaeledelen élt. 8.2.3.5. Nyulak kihullott szőrrel táncolnak. 5 �“kávéházi szegleten...” MOLNÁR LAJOS Tengelyeden őrzöd a csendet Mint a búgócsiga, tengelyeden őrzöd a forgó csendet, nyálát húzod magad után vagy tolod, így mondod tollba. Papír mutatja a tükörképed. Az üveget majd ezüstfoncsorral vonod be 1271-ben a velencei Muráno-ban, mert akkor üvegműves leszel. Állsz a tükör előtt, táncolnak a molekulák, és azokban az atommagok, mint a rumbatök, rázzák a kvarkokat. Az atommag és az elektronok között a semmi: légnemű és kék, elmerülsz benne. Kapaszkodnál a szavakban, valami Igében, de azok elhalványulnak, mint a fémtükrök. Egy régi tükör vakfoltjában látod két szó között az árnyékodat. Hallgatod a csöndet, és újra felhúzód a búgócsigát. 6 �“kávéházi szegleten...” Hogyan csomagolod bőröndbe magad? Az orrodat csak szaglásra használtad, és bőröd pórusain át vetted a levegőt. Nem nyúztak meg, csak a legyek örömére kerítésen szárad a bőröd. A helyén nem maradt más, csak nyílás. Azon oly régóta átjár a levegő, hogy már tegeződtök, szinte hozzád tartozik. A tükörben nem látod magad, mert az is te vagy. Nem vérzel, csak pipacsok nyílnak benned, jó föld vagy, belülről hallod a diófa lombjának susogását. Ha fölszáll rólad egy gép, az kondenzcsíkot húz a szemedben. Te vagy az egyetlen, az egy. Ha majd vízre szállsz, hogyan csomagolod bőröndbe magad? 7 �“kávéházi szegleten...” PAPP SÁNDOR Világoskamra Mert bízva fókuszál. Oda. Ahol fénytöréseid ismerős ingerei égetik a retinát. Lelked fölszakadó sóhajai simogatják a dobhártyát. Súrlódási együtthatóidból születik meg az ölelés intimitása. Nyelved szenteltvize oldozza fel a kifosztott receptorokat. A bőrödre kicsapódó pára tölti el a szaglóhám sejtjeit. Az otthon illatát hívod elő. 8 �“kávéházi szegleten...” Sötétkamra Mert bízva már nem fókuszál. Oda már nem. Ahol fénytöréseid ismerős ingerei már nem égetik a retinát. Lelked fölszakadó sóhajai már nem simogatják a dobhártyát. Súrlódási együtthatóidból már nem születik meg az ölelés intimitása. Nyelved szenteltvize már nem oldozza fel a kifosztott receptorokat. A bőrödre kicsapódó pára már nem tölti el a szaglóhám sejtjeit. Az otthon illatát már nem hívod elő. 9 �“kávéházi szegleten...” BORDA RÉKA a cső a metró féreg a város belében, földiszalámi, mi, az ember fogak közt roppanó porc a közepén. ennek is más címet kellett volna adni, megjegyezni hozzá sok okosságot, ahogy a megállóban okít túlfeszített vigyorral a reklám. Belgiumnak több mint egy éve nincs kormánya, így is működik, láthatjátok, mint az a trécsparti, amit lassan húsz éve folytatok a világgal. utazás a csőben, szovjet darab, emberkonyak-szag hullámzik a székek felett, megszokás vagy tűrés kérdése az egész. elnézést, leszállnék, leszállás, számkeresés, útjelzőtáblák, mindjárt-megszületés, feltámadás a metró-koporsóból, mozgólépcsőn ki a világosba, figyeled türelmesen a posztereket, aztán ordítasz, ahogy a fénybe érsz. egy piszkos kéz pénzért emelkedik. kilépsz, elszalad veled a villamos. tizenkilenc éves az ember, ma mintha negyven lenne adóval, meg idegcsomóval a nyakán. nő a gondolat, ahogy a kislány melle, a lapos bimbóra néz és beszél hozzá. csusszan gerincén a szalámi tovább, itt napi rutin a földbe kerülés. kérem, vigyázzanak, az ajtók záródnak, Életalapítás körút következik. lesz még kormánya Belgiumnak 10 �“kávéházi szegleten...” TINKÓ MÁTÉ Életvezetők (Legszebb mosolyok) A járás újratanulásában, eltérő fázisaiban a rehabilitációnak nem a megfeszülő izmok, tartások, pózok variációja jelentette kihívásként: a legnagyobb talányt. * Mert az erő csak, mint szabad versenyen félelmesen szép futamindulók egyetlen társa, kapkodott a fő után, ami őt minél jobb eredményre hajtani termett, de a tétben minden, de tényleg minden fölösleg elveszni látszott. * Az uszoda jégverem hangulatában, bepárásodó üveg mögött aztán sokáig csak a gyógytornász, fekete bogárszem lányka bársonyos hangja mutatott feltételesen helyes, tulajdonképp azonos irányt: és annak pótolhatatlan volta. * Kapálóztam, fújtattam, ne menjek megint koponyám betörésével a falnak. Elhívtam randevúzni, gyertyát is tartottam volna hozzá remegve kézben. * De elégnek bizonyult, hogy a mára kiszabott penzumot sírás, bömbölés, önsajnálat nélkül teljesítettem végre. * A medence melletti kisbüfé aznap késő estig nyitva tartott. A terítőre bor került, viccek, megtörténtek a legszebb mosolyok. Külön-külön ágyakon, de Istennek hála: mélyebb álomban nyugovóra tértünk. 11 �“kávéházi szegleten...” AVICE BENNER CHO Konzulváros (SF-monológ) A város vonaglik. Az épületek már napok óta boldogtalanok. Néha felágaskodnak és gőzt prüszkölnek a levegőbe. Így szabadulnak meg saját tenyésztésű biotuningolt parazitáiktól, melyeket az idegenek bútorként használnak. A legbetegebbek verejtékeznek és véreznek. Az emberi zóna peremén mindezt a kövezeten állva is érezni lehet. A mozgó épületek alatt remeg a talaj. Az ablaktáblák rezgéséből kiolvasható Arieka bioritmusa, mennyire hiányzik már nekik a drog. A perisztaltikus mozgás azonban működik visszafelé is, és ezzel együtt a függés is továbbterjed a városon túl. Ez a világ a halálán van. Törésvonalak, renegátok, gerillakonzulok, nyughatatlan csonkoltak, nyelvhiány. Vonzó borzadály. De igazság szerint még azt is leszarom, ha nem pontosan így van. Nem a múltra gondolok, hanem a jelenre. A kimenet mindig közös elmének tűnik. A Konzulvárost és a leszerződött tanyákat összekötő bélrendszeren keresztül már nem érkezik élelem. És a tartalék generátorok sem működhetnek örökké. És akkor, amikor az utcáinkon már a szögek sem hasonlítanak eredeti állapotukra, eszembe jut. Hogy milyen érzés volt benépesíteni a házak mögött megbúvó várost a gyermeki képzelet összes képtelenségével. Ebből aztán villámgyorsan bomlik ki minden más. Majd elkezdhetnek hasonlatként használni. Ismertek. Én vagyok a lány, akinek fájt a sötétben, és megette, amit adtak neki. 12 H. Nagy Péter gyűjtése �Próza és vidéke Rosina hangja rögtön ébredés után VÉCSEI RITA ANDREA Még épp ott voltam abban a kis, francia kollégiumban, ha kinézel az ablakon, folyót látsz füzekkel. Hajlik bele szépen, áznak a levelek, oldódik a zöldszag a vízbe. Mindenki a partra vágyott, szólt is egy belga lány, hogy nem lehetne véletlenül kint tartani egy-két előadást. Nem lehet, szigorúak a szabályok, legyen elég a nyitott ablak, a vízillatot érzed, itt úgyis az a lényeg. Art and Medicine, első nap, árnyékos terem. Mintha belül lennél, benne valamiben, félhomály, ügyesen koptatott minden, a falakon vasrózsaszín képek. Steril előtérből, csupa fehér és krómacél, onnan lépsz be. Öreg ládákon ültünk körben. Igazi, szögelt faládákon darabokra tépett műtősnadrágok, hogy megvédjék a ruhát, olykor fölhasadnak a lécek. Voltak még szabad helyek, oda jönni fognak, hagyjuk meg nekik, ne pakoljuk rá a cuccainkat. A fekete pólós férfit, aki akkor érkezett, amikor nem figyeltem, eltakarta egy cigányruhás nő, csupa szín és hullám, folyton igazított valamit magán. Nem láttam tőle a férfi arcát, de a hangja ismerősnek tűnt, amikor azt mondta, nálam az egész Alfred Kubinból indul ki. Nem tudom, mit mondott tovább. A hangja ismerősnek tűnt. A hangja, a hangja olyan ismerős. Alfred Kubin. Kubin. Kubin. Ne felejtsd a hideg, angol tengerpartokat, erről beszélgettünk legutóbb vele, aki most Kubinnal jött elő. Jöhetett, hiába, nem tudtam, kiről beszél, nem ismertem a híres, halottas rajzait. Akkor, pár éve, üzletet kötöttem volna az ördöggel, bármire sikerült volna engem rábeszélnie egyetlen hűvös, esős, Brighton környéki napért ezzel az okos, szép férfival. Megvolt az ördögnek mindene, nem akart tőlem semmit. Aztán kifogyhatott, mert csak eszébe 13 �Próza és vidéke jutottam, mégse úgy van az, hogy minden teljesül, minek pont az angolok, elüldögélni francia parton is lehet, és ide lökte elém, okos, szép, vigyed. Az üvegtüdő a te kedvenced volt, az enyém az üvegbelek Annie Catrell üvegszobrai közül. Az a baj vele, hogy könnyen odalesz, egy kis koccanás, és szétrobban, ízzé-porrá zúzódik a tüdő, hörpölöd föl a szilánkokat. Beléd tenném, kicserélném a valódit üvegre, és nézném, amint kering benne, cserélődik a levegő. A szót, hogy odalett, túl sokat használtad, könnyen hagytad veszni a dolgokat, még el se vesztek, máris elsirattad. Volt egy újság, azt hoztam magammal otthonról, indulás előtt találtam meg, odébb tettem néhány könyvet, a kupac aljáról került elő. Valamikor a második lehetett, L-alakban volt egy fakult rész a borítón, Suture Self, elöl egy plüsspina. Rádobtam, amikor feljöttél a szobámba, az aznapi följegyzéseket, mert szégyelltem, a kifakulást főleg. Megittunk egy pezsgőt, amikor abban egyeztünk meg, egyszer készüljön a mi táncunkról is röntgenkép. Behajtottam rajtad a reggelit, még anno ígérted, omlettet, mi mást, adott volt minden egy jó omletthez, nyár, terasz, kiszolgálás. Bougies La Française, a híres lekvár, kérdeztem a srácot, mosolygott rám, kék szembe hulló barna haj, érdekesek ezek az áttetsző bőrű pincérfiúk, hát hogyne hozna málnalekvárt. A sajtot odasúgtam volna, ha nem figyelsz, hogy azt is tegyen bele, rejtse jó mélyre, nehogy észrevedd. A porcukorszórásban biztos voltam, annak lenni kell, mintha más nem számított volna az egész reggelben, omlett és porcukor. Rossinire ébredni ugyanis valamit jelent, valamit, amiben biztos vagy. Tudod mit, te csak dúdoljad szépen, Io sono docile, son rispettosa Sono obbediente, dolce, amorosa, hátha jól a lelkedbe mászik, holnap úgyis elmész innen. Nem volt komoly, veszekedésnek se mondanám, vita meg pláne nem, a határainkról beszéltünk, miközben kísértelek a vonathoz, én még maradtam néhány napot. Hol húzódnak, mi van jobbról, balról, mi van lent és fent a vonalhoz képest. Hogy vagy képes ennyire pontosan meghatározni. És mi van, ha elszúrod, ha lecsatolsz négyzetkilométereket, vagy hozzám adod, ugyanúgy rosszul jársz. Hegyek közé ugrasz, és völgybe esel, tó nincs. Nincs lehetőség, hogy átússz, visszaússz meg átússz, ezt mi már nem játszhatjuk el. Mész az utcán, rettentőeket lépsz, mindig így mész, mennek elöl a hosszú lábaid, szorítod a csuklómat, fáj. Ha tudnád, hogy fáj, megőrülnél, de nem mondom el. Még utoljára, az ablakból kiszólsz, keressem meg Kubint feltétlen, előtte sétáljak a fűzfák alatt, szívjam magamba a zöldszagot, itt úgyis az a lényeg, és ha visszaértem, föl a szobába, jusson eszembe,”El salto a la muerte”, 1901. 14 �A Nagy Háború 100 Próza és vidéke A Tűz és a Halál arca PALÁDI ZSOLT „A harcosok azt mondják, nem a halál a legrosszabb, hanem a hozzá vezető út. Az örök küzdelem azonos az örök szenvedéssel. A véget nem érő háború kísérői: a hideg, a kín, a halálfélelem, felőrlik a lelket. A halál megtörténik egy perc alatt, de a rettegés évekig szorongathat. S a legkegyetlenebb, ami emberrel történhet, ha csonkán, vérezve és kimerülten kell tovább harcolnia.” Az asztalon már várt a levél, anyám a közepére helyezte, hogy lássam, amikor megjövök. Miután felbontottam a levelet, kisírt szemmel bukkant fel a konyhában. Olyan tekintetet vetett a papírra, mintha egy halálos ítéletet kimondó végzés lenne. Azt hiszem, nem is tévedett sokat. Hát, megérkezett – sóhajtott egy nagyot. Meg – mondtam. A behívó parancs nem ért váratlanul, hiszen a háború már harmadik éve dühöngött Keleten és Nyugaton egyaránt. Nyugaton az állóháború befejezhetetlennek tűnt, és ha az újságok propaganda szólamai helyett a hazatérő német katonák beszámolóira hagyatkoztunk, akkor érzékelhettük, hogy a front bemerevedett. Nem a német katonák kitartásán és hősiességén múlott a siker, hanem azon, hogy a franciáknak és az angoloknak rendkívül sok volt a tartalékuk. Emberben, hadianyagban és élelemben egyaránt, ezért aztán az áttörés minduntalan megakadt. Az orosz frontról ellentmondásos híreket hallottunk, annyit tudtunk, hogy három véres év után az elcsigázott és sokszor rosszul felszerelt, hiányosan ellátott oroszoknak sincs nagy kedvük harcolni. De katonák bőven álltak rendelkezésükre, a hatalmas ázsiai területek ontották az utánpótlást. Ennek ellenére, ha kereszttűzbe került az ember és az élete forgott kockán, mindenki úgy küzdött, mint az oroszlán. Hiába lett egy életre elege az orosz muzsiknak a cári politikából, a harcvonalban senki sem kérte ki a véleményét, és ha a szuronyrohamban szembe találta magát vele a magyar katona, az orosz ugyanúgy védekezett, mintha fanatizálva volna. 15 �Próza és vidéke A Nagy Háború 100 Elkeseredetten és elszántan. Nem voltak illúzióim: a túlélésre csekély esélyeim vannak. Ha meg tudom ragadni ezt az esélyt, hát megragadom. Bár a szecesssziós melankólia és az adys pesszimizmus engem is megkísértett, a halál nem vonzott. Fiatal voltam, meg akartam ismerni a szerelmet, meg akartam ismerni egy női test melegét, már csak Imola miatt is. Imola volt az én szépséges ideálom. Nem sok reményt tápláltam iránta, akadtak már nálam talpraesettebb kérői. A háború miatt azonban minden a feje tetejére állt, és sokszor csak annyi kellett, hogy éppen te maradj életben, és a legszebb lányok is feléd kacsintottak. Egészségtől kicsattanó, jóképű, szép szál legények maradtak ott a fronton, mások viszont, akiknek egyetlen erényük az volt, hogy megúszták a frontszolgálatot, kedvükre válogathattak a szép lányok között. Imola nem lakott messze tőlünk, ötpercnyi sétával a házuk előtt állhattam, az iskolában azonban csak távolról csodáltam. Néha megszólítottam, de odaáig nem merészkedtem, hogy elkísérjem, vagy közös találkát beszéljek meg vele. Távoli csodálójaként tisztelt engem, amelyből jó néhányat számon tartott, s akikkel különösképpen nem kellett törődni, csak úgy dongták őt körül, mint illatos rózsát a méhek. S éppen annyit is törődött velünk, mint az a tökéletes virág. De Imolával nem lehetett betelni. Arca olyan harmonikus nyugalmat sugárzott, hogy ha ránéztél, rád is átragadt a nemes derű. Klasszikus nőies szépség volt, amilyeneket Rafaello is festett. Az egyik ajka néhány milliméterrel előrébb állt, mint a másik. Emiatt nem volt nevezhető tökéletes szépségnek. Aranyló búza haja, hidegkék szeme és egyenes vonalú orra olyan összhangot képezett, hogy az ember órákig belefeledkezhetett gyönyörű arcának látványába. Másnak ígérkezett el, egy korombéli fiú hódította meg, és már az ő gyűrűs mennyasszonya volt. Békeidőben nem is lett volna kérdéses, hogy hozzámegy. A háború azonban megkérdőjelezett mindent, a jövő teljesen bizonytalanná vált. Hamarosan meg is tudtuk, hogy mennyire. A vonat elindult és a csapat elfoglalta a helyét, mellettünk suhant el a galíciai táj, Oroszország felé tartottunk. Gondolataimba merülve igyekeztem arra koncentrálni, mit tanulhatok a háborúból. Ha őszinte vagyok magammal szemben, mindig is egy kicsit koraérettnek éreztem magam. Nem kedveltem kortársaim ugrató, bizalmaskodó hangnemét, és szerettem visszavonulni a társaságtól. A rövid gyakorlat után már ássuk is magunknak a gödröt a földbe és várjuk a szuronyos rémet, az orosz katonát. Vajon a saját halotti gödrünket ássuk most? Tudjuk, az ellenség közeledik, egy hatalmas ország rengeteg népe, amelynek ereje felülmúlja a miénket. De mint mondják: „a magyar katona a legjobb katona a világon”. Az újságok azt harsogják: „mit nekünk a muszka, bakáink elszántsága és harckészsége feltartóztatja az ázsiai 16 �A Nagy Háború 100 Próza és vidéke tengert”. Mi nem érezzük ekkora hősnek magunkat. A túlélés körül forog minden gondolatunk. Semmi más nem számít, azok a fogalmak, amiket eddig tiszteltünk, mint a haza, a szerelem vagy a hivatás, mind olyan távoliak… Semmi hasznát sem vesszük most azoknak az ismereteknek, amiket az iskolában vertek belénk, nem vesszük hasznát sem a latin decilinációknak, sem Tacitusnak, sem a Thalésznak. Egy doboz babkonzervre többet gondolunk, mint a sokat emlegetett szellemi táplálékra. Tudtuk, itt a halált gyakrabban osztják, mint a jutalmakat, és lélekben mindannyiunknak fel kell készülnünk rá. Lassan vigaszt találtam abban a gondolatban, hogy a mogorvaság, a lemondás, a melankólia és a halálközelség környezete jobban vonz, mint a harsány viccelődés. Itt alkalmam lesz megfigyelni a halál különböző formáit. Ha azt játszom, hogy megfigyelem, hányféleképp képes lecsapni a halál, talán elterelem a figyelmem arról, túlélem-e ezt a napot, vagy sem. Lelkesedés? Hol van már az! Én már akkor rosszat sejtettem, amikor jól öltözött, kicsattanó egészségű fiatalemberek vonultak fel a napfényes utcán, a háborút ünnepelve. Mennyi naiv fiatal! Azt hiszik, a fronton majd hőssé válnak? Hogy alkalmuk lesz véghezvinni valami nagyszerű dolgot? Egy hét sem telik el a lövészárokban, és rá fognak jönni, mennyi köze van a magasztos érzésekhez az állóháborúnak. Számodra már akkor véget ér civilizáció, és már akkor leszámolsz az emberhez méltó körülményekkel, amikor elhelyezkedsz a lövészárokban. Ha szakadatlanul zuhog az eső, még csak magunk fölé húzunk egy rossz ponyvát, de mindez nem véd meg az átható nedvességtől, az eső feláztatja a talajt és a sárban tapicskolunk. Beásva, mint a vakondokok, úgy kandikálunk kifelé, de vigyáznunk kell, nehogy észrevegyék a sisakunk tetejét. Mindannyiunkat figyelmeztettek, pipára vagy cigarettára gyújtani a legveszélyesebb cselekedet lenne. Azonnal leszednének a túlsó oldalról. Pedig a cigarettának meglenne az az áldásos hatása, hogy elnyomja az éhséget. Frontvonalban ez nem kis előny. Egyszerre csak egyfelé kell figyelni, a korgó gyomor nem köti le az energiánkat. Hisz az ellátmányunk sem épp a leglaktatóbb. Répafőzelék, daraleves, puliszka, no, ezzel töltsd meg a gyomrod! Jó lenne rágyújtani, amikor csak a kedvünk tartja, ez oldaná a bennünk lévő feszültséget is. Ami fronton történik, az minden képzeletünket felülmúlja. Nem számítottunk arra, hogy a modern haditechnika ennyit fejlődött. Hiszen békeidőkben csak nagyapáink beszámolóira hagyatkozhattunk. Ők pedig legfeljebb csak a 48-as forradalomban vettek részt, ahol ahhoz képest, amit mi tapasztaltunk, még lovagias harcok, szemtől szembeni csaták során ütköztek meg az ellenséggel. De a géppuska, a lövegágyú, a mérges gáz alattomos ereje számukra még ismeretlen volt, és mi sem számoltunk ekkora veszteségekkel és brutalitással. 17 �Próza és vidéke A Nagy Háború 100 Az első bevetés során már megismerjük, mi vár ránk. Ahogy megszólalnak az ágyúk, mintha az ég nyílt volna meg… A tüzérség iszonyú erővel zúdul az ellenségre. A levegő megrázkódik, és mintha megrendült volna a föld alattunk, mindenütt tüzes nyílások keletkeznek rajta. A torkolattüzek, a robbanó gránátok szinte nappallá varázsolják az éjszakát. Ágyúk és tarackok dörgése, repeszgránátok sikítása szabdalja fel a levegőt, döng a föld, megremeg minden inunk szála, idegeink felmondják a szolgálatot. Dobhártyánk állandó támadásnak van kitéve a hangzavartól. Rohamra indulunk. Most már az oroszok is válaszolnak. Az orosz gránátok egymás után vágódnak be közénk, szétfröccsen a tűz és repeszdarabok szóródnak szerte, szemünk sarkából még látjuk, amint emberi testeket robbantanak szét. Némelyeket egyenesen kettévág a gránát, másoknak a végtagját tépi le. Egy embernek mindkét lábfejét letépi, és a csonkokon fut tovább. Egy másik nekirohan egy spanyollovasnak és a tüskés drótok leszakítják a kézfejét. Aki a drótakadályokban megakad, azt kíméletlenül legéppuskázzák. Mindegy, csak előre, nincs más választásunk. Így is, úgy is a véletlenen múlik, hogy életben maradunk vagy sem, a vakszerencse dönt a sorsunkról. Ha hátrafordulunk, a hátunkba kapunk egy gránátot vagy egy lövést. A géppuska is felüvölt, még több véres cafattá lőtt hullát hagyva a terepen. Néhány egészen siheder legény hanyatt vágja magát, és sírva gömbölyödik össze a földön. Senki sem törődik velük, majd végez velük az ágyútűz. Most már előttünk is zárótűz, mögöttünk is zárótűz, be vagyunk kerítve, el kell érnünk az ellenség vonalát, minden áron. Kegyetlenül csépel közben minket az ágyú és a géppuskasorozat, de végül mégis odaérünk. Nem hittük volna, hogy ez a pillanat is elérkezik. A századnak legalább a fele ottmaradt, nem vagyunk számbeli fölényben, de nincs más hátra, mint nekiugrani az ellenség nyakának és csépelni, ütni, vágni, lehetőleg másodpercek alatt. Kiszemelem a géppuskást, s hogy ne legyen több alkalma sorozattal leszedni minket, nekirontok. Megpróbál védekezni hosszú pengéjű késével, de gondolkodás nélkül, egy lendülettel a mellébe állítom a szuronyomat. Amilyen hirtelen csak lehet, kirántom belőle a szuronyt és a géppuskás társát is leszúrom. A többi magyar is vad kézitusában méri össze az erejét az oroszokkal. Most aztán ölni, ölni és ölni! Szúrd és vágd, ahol éred! Már nem vagyunk emberek, állati módon viselkedünk, úgy, ahogy az ösztöneink diktálják. Ordítás, jajgatás, halálhörgés… Minél gyorsabban ölni, nehogy alkalmuk legyen visszalőni, visszaszúrni, és ez a végül hatékonynak bizonyul. Az oroszok árkában egyetlen élő sem marad. Száz métert haladtunk előre a galíciai mezőn. De a visszavágás nem késik soká. Az ellenség feltöltötte a sorait és igyekszik pótolni a veszteségeket. A tüzérségük nem szenvedett csorbát, és ezt mi is hamarosan megérezzük. Három nap és három éjjel egyfolytában lőnek. Egy perc nyugtunk nincs, 18 �A Nagy Háború 100 Próza és vidéke a kimerültségtől kóvályogva tántorgunk a lövészárkainkban. Egyetlen kívánságunk van: aludni, pihenni. Akad, akinek sikerül néhány percre, hátát a lövészárok falának döntve elbóbiskolnia. De amikor az árok szélén csapódik be az ágyútűz, lehetetlen nyugodtan aludni. A harmadik nap éjjel aztán megtapasztalhatjuk, milyen az ellenséges roham. Rakéták szállnak a magasba, géppuska kattog, srapnelek szóródnak szerteszét, az egész állandó kavargásban nem értjük egymás szavát, megszakadt az összeköttetés a vezetéssel. Az oroszok áradatként öntenek el minket, újra és újra rohamoznak. A becsapódások egyre közelednek, elképesztő veszteségeink vannak. A füsttől és a ködtől alig lehet látni az ellenséget, először vaktában lövöldözünk. Két bajtársam folyamatosan kaszálja az ellenséget a géppuskával, de ez mégsem elég ahhoz, hogy megállítsa őket. Végül óriási veszteségek árán, de elérik az arcvonalainkat. Amíg lőszerünk van, addig lövünk, majd elkeseredett tusa kezdődik. Ami zajlik, inkább tűnik kocsmai verekedésnek, mint katonai akciónak. Amíg lőszerünk van, addig lövünk. Később már szuronyokkal és ásóval hadakozunk. Gyalogsági ásóval vágom ketté egy bevetődő orosz fejét. Zsákként hullik le mellém. A folyamatos öldöklésben végre arra eszmélünk, hogy a következő hullámban már nem érkezik senki. A támadásuk elakadt. A következő napok viszonylagos nyugalomban telnek. Néhány tartalékos század érkezik az olasz frontról. Soraikban földijeimre akadok, és egy fontos ismerősre, Imola vőlegényére, Csizmadia Zoltánra. Kedélyesen elbeszélgetünk, mintha csak otthon volnánk. Fényképet is mutat Imoláról. Nagyot dobban a szívem, amikor meglátom a gyönyörű lányt. Ám egy borongós februári napon a vezérkar jónak látja, ha megbolygatja az oroszok látszólagos nyugalmát. Előtte napokig esett az eső, és úgy gondolták, ez talán megviseli a védekező csapatokat. Hogy minket is megviselt a cudar időjárás, az kevésbé érdekelte őket, elvégre „a magyar katonának nincs párja, mint az acél, olyan stramm”. Így hát támadnunk kell. A döntő pillanatban, mielőtt megindulunk, mindannyiunkban felsejlik egy pillanatra, talán itt van a vég. De nincs időnk gondolkodni, a tisztek minél gyorsabb, meglepetésszerű és elsöprő rohamra ösztönöznek minket. A nagy hajrával megindult támadás gyors ütemben hömpölyög előre. Kattog a gépfegyver, csattognak a puskák, tüzérségi tűzzel kísérve. Csizmadia mellett futok. Kellemetlen kötelesség – villan agyamba hirtelen, mikor az oroszok kilövik mellőlem a bajtársamat. A lövedék hátulról érte, és még szemem sarkából láttam, ahogyan egy másodpercig vigyázállásba merevedik, majd egyenes tartással a sárba vágódik. Akkor már tudtam, hogy vége, aki így dől el, az nem kel föl többé. Jó tizedmagammal vágtatok vissza a lövészárokba. A megmenekültek riadt tekintetével vágódunk le a kemény földre. Ennyien 19 �Próza és vidéke A Nagy Háború 100 maradtunk meg a századból. Ezen a napon kiválasztottnak érezhettem magam. A hosszan tartó eső feláztatta az amúgy is porhanyós talajt, a halottak szinte belefúródtak a földbe, eggyé váltak vele, mellettük a szemerkélő eső karikákat rajzolt a kis tócsákba. Elviselhetetlen volt az a gondolat, hogy egy belső, földalatti erő egyszerűen beszippantja a halottainkat és sebesültjeinket, márpedig ez volt az érzésem. És nemcsak nekem, mindannyian fiatalok voltunk, egyszerű sorból származtunk, az ilyen emberek körében néha az elszabadult képzelet sugallja a tetteket. Hogy is gondolkodhattunk volna másképp, mikor az állandó kartácstűz és a röppenő szilánkok kavargása pokolbéli táncra emlékeztetett! Az ágyúk egyhangú moraja a megmegdörrenő eget is túlzengte, s ha néha egy villám csördült a viharban, a parasztfiúk még a lövészárok biztonságában is összerezzentek. Innen véletlenül sem bújt ki senki, ha már egyszer eljutott – akár csúszva is – idáig. Hősködni nem volt érdemes. Egyszer – kísérletképpen – meglengettünk egy katonakabátot az oroszok előtt. Egy perc alatt szitává lyuggatták a srapnelek. Kellemetlen kötelesség – csusszan át a felismerés végleg agyam tudatos tartományába. Nem bújhatok el a gondolataim elől. Régóta ismerem Csizmadiát. Egy városban laktunk, ugyanabban az utcában. Együtt töltöttük gyermekkorunkat, tagjaként a Szilfa utca kölyökbandájának. Később is gyakran találkoztunk nagyobb társaságban, vasárnaponként, külvárosi mulatókban. Nem voltunk barátok, már csak Imola miatt sem, hiszen én korábban illetlenül nagy szemeket meresztettem friss mennyasszonyára, aki mellől a háborúba ment. Annak idején nekem is tetszett a lány, de félreálltam. Sohasem váltam hőssé, még itt, a háborúban sem. De most talán ütött az igazság órája – fordul meg a fejemben. S rögtön jött a másik gondolat: ezt nem szabad. Megcsóváltam a fejem. De végül mégis odacsörtetek a hadnagyhoz. – Hadnagy úr – lihegem – hadd menjek ki az árokból. A bajtársamat sebesülés érte. – Megőrült, Bíró – próbál erélyt mutatni a tiszt az éktelen zaj közepette. – Maga kiképzés óta ilyen értelmetlen. Meg kell várni, amíg lecsillapodnak. Utána pedig minden percben várhatjuk a rohamot. Nagyjából erre számítottam a korlátolt hadnagytól. Hiszen ha meg tudná érteni az emberi érzelmeket, nem lenne hivatásos katona. Nem mintha érdekelt volna a véleménye, de – én mindenesetre szóltam. Ha már csinálok valamit, úgy csinálom, hogy a dolog tökéletesen rendben legyen. Egy ugrással kint termek a lövészárkon kívül, s mire észbe kapna az orosz, már újra vízszintes helyzetbe kerülök. Inkább csúszok, mint mászok előre, araszolgatva haladok a nehéz sárban. Senki sem követ, csak egy – inkább kötelességszerű – üvöltést és egy hosszabb káromkodást hallok a 20 �A Nagy Háború 100 Próza és vidéke hátam mögött. Mondtam már, hogy nem voltam hős, így nagyon nehéz feladatnak látok, amikor a bajtársam testéhez – vagy talán már teteméhez – érek. Egy kissé ki kell emelkednem, hogy használjam a szememet – holott a szemhéjamra is vastagon rátapadt a sár, akárcsak az arcomra – hogy felmérjem a helyzetemet. A hátamra veszem a sebesült Csizmadiát, amivel kockáztattam, hogy felemelt kezemet eltalálják. Megdöbbenésemre, mihelyt világossá vált odaát, hogy mit akarok, elhallgattak a fegyverek. Egy orosz tiszt bizonyára távcsövén követte a fejleményeket. Mégiscsak van emberség az oroszokban is. Hogyne lenne, hisz ott ugyanolyan emberek harcolnak, mint itt! Elértem a célomat, nem érhet szemrehányás. A bajtársam testét sikerült megmentenem, méltó temetést fog kapni. Más kérdés, hogy ha megúszom a háborút, és elnyerem Imola kegyeit, akkor is örökre üldözni fog a lelkiismeret, hogy egy másik ember halála árán váltottam meg a boldogságot. A csata azonban tovább zajlik, nem bajlódhatok azzal, hogy kiderítsem, életben maradt-e Csizmadia vagy sem. Ahogy a rajvonalhoz érek, újra felugat egy géppuska. Nincs megállás, a harcban nincs szünet. Egész nap kemény harcot vívunk az oroszokkal. De végül az előörsüket visszaszorítjuk a majorból és elfoglaljuk a falu előtti kis gazdaságot. A jobbszárnyunk a tüzérségi tűzben és az állandó karabélyesőben is eléri az első apró, szegényes viskókat. Végre kiverjük az oroszokat állásaikból! Megnyílt az út a közeli kisközség, Volodka felé! Az oroszok futnak előlünk, a helységet már korábban elhagyták a lakosai, felmálházva állatokkal és élelemmel. Mikor a kopár és kihalt városba érünk, a lakosok már elmenekültek, csak néhány csontig aszott kóbor kutya szegődik mellénk, aztán azok is szűkölve odébb állnak. A tüzérségi tűz mély nyomokat hagyott az épületeken. A pusztulás és az enyészet szaga terjeng, amerre járunk. Benézünk néhány házba, a szegénység nyilvánvaló jeleit tapasztaljuk, a viskókban ócska bútorok, állatok nyomai, kemencepadkára terített bőr. Ezen tegnap még aludhattak. Míg házról házra vizsgálódunk, tűz alá vesznek minket. Nem volt időnk fedezéket keresni, néhányan otthagyták a fogukat, de én még be tudok futni egy fal mögé. Oszlopról oszlopra, mélyedésről mélyedésre haladok előre, lopakodva közelítem meg a tűzfészket, egyre közelebb merészkedve a veszedelmes szervezkedés tanyájához. Néhányan velem tartanak. Jelezzük egymásnak, amennyire csak a csetepatéban tudjuk, hogy megkerüljük őket. Így is történik, a hátukba kerülünk, és kiugorva a fedezékből, egyszerre vesszük célba az embereket, mielőtt fel tudnának ocsúdni. Egy időben sütjük el a puskáinkat, mikor meglátjuk őket a zsákok mögé húzódva. Nincsenek sokan, mind a négyet leszedjük. Feltűnik nekünk két futó katona, akik társaik halála után megpróbálnak 21 �Próza és vidéke A Nagy Háború 100 elmenekülni. Egy omladozó épület felé közelítenek. Átugranak a ház belsejében támadt hatalmas lyukon, mint egy sáncon. Lövünk rájuk. Fedezékbe vonulnak és viszonozzák a tüzet. Eltalálnak egy magyar katonát. Kiugranak az omladék mögül és tovább rohannak. Az egyik bajtársunk gránátot hajít utánuk, és sikerrel jár. Odarohanunk a robbanás helyére, az egyik már halott, a másik üvöltve fogja a véres lábát, pontosabban a lába helyét. Combtőből leszakadt a lába. A hadnagyunk irgalomból pisztollyal végez vele. A hátrahagyott partizánok tevékenységének még nincs vége. Fedezékből egy kamasz fiú tüzel ránk egy kézipuskával. „Leküzdjük az akadályt.” A következő háznál egy hároméves gyereket szorongató anya bújik meg. A gyerek sír. Tisztjeink ordítoznak. Keresik a rejtőzködő gerillát. Gerilla nincs, csak egy kistermetű kutya ront ránk a válaszfal mögül. Az egyik tiszt lábába kapaszkodik, mire ő a bajonettjéhez nyúl és egy mozdulattal lemetszi az eb fejét a törzséről. A koponya a földre esik. A gyerek elhallgat. A falu szélén végre egy barátságos családra akadunk. Ők valószínűleg a legszegényebb muzsikok közül kerültek ki, akiket még jobban megviselt a háború, a szülők tőlünk könyörögnek egy kis kenyeret. Kislányuk is barátságosan mosolyog. Könyörögve fordulnak felénk. Élénk gesztusaik elárulják, éhesek és szomjasak. Az ellátmányból előkerül az ásványvíz és némi csokoládé. „A nép” hálálkodik. A kislány felbátorodik és odamegy az egyik katonához. Az leereszti a fegyverét és elemózsia után kutat a zsákjában. Hirtelen puska hangja hasítja fel a csöndet. A szívélyes katona már véresen fekszik a földön. Ordítozás, hatalmas hangzavar, végül az egyik katonánk egy nagyhatású aknával semmisíti meg az ellenséget. A család összekapaszkodik, együtt sírnak, biztosak benne, hogy most végzünk velük. De nem tesszük, nem ők tehetnek róla, hogy orvlövészek rejtőztek a közelben. Már az egész falut átfésüljük, csak a templom van hátra. Nem feltételezzük, hogy pont a templomban rejtőzik el valaki, de jobb az óvatosság. Ketten hatolnak be az épületbe, a fal mellett kúszva kémlelnek körül. Úgy látszik, fellélegezhetünk, a gerillák valószínűleg elmenekültek. A biztonság kedvéért azonban tovább vizsgálódnak mindig új fedezéket keresve. És igazunk van! Az oltár védelmében, a kereszt mögött egy fegyveres férfi rejtőzik, és pisztolyából lövést ad le az egyik katonára, de célt téveszt. A katona egy modern, hasonló célokra kifejlesztett aknavetővel szétlövi az oltárt, mögötte a gerilla holtan rogyik össze. A keresztről a megfeszített és agyonkínzott, csontig lesoványodott alak, a Megváltó Krisztus is lehullik a porba. Mennyi gerilla rejtőzött ebben az átkozott kis porfészekben! Megdolgoztatott minket a muszka. A városka elfoglalása után a minket követő felcserektől megtudom, 22 �A Nagy Háború 100 Próza és vidéke már nem segíthettek Csizmadián, tüdőlövést kapott és negyedórán belül meghalt. „Jobb is volt úgy szegénynek” – mondja az egészségügyis. Az oroszok újabb támpont mögé húzódnak, a falun túl egy hosszú dombhát kínálkozik nekik védműként. Felfejlődünk a harchoz. Az ágyúk végigsöpörnek a támpontukon, majd gyors rajtot véve nekirohanunk az orosznak. Az orosz állás ontani kezdi a tüzet, gránátok zuhognak közénk és osztják a gyors halált, golyók fütyülnek el mellettünk. Irtózatos tűzben haladunk előre, ahogy lehet. Néhány bátrabb, szökellve, a többség kúszva, egyre közelebb és közelebb kerülünk a védvonalukhoz. Átkaroló művelettel lassan bekerítjük őket. A rohamszázad oldalt rést üt az arcvonalukban, és az ellenséges géppuskafészkeket kifüstölve tör előre. A magaslatnál azonban megtorpan a támadás. Az oroszok most nagyon pontosan lőnek és egyenletes zárótűz alatt tartják a töltés előtti terepet, lehetetlennek látszik az áthatolás. Még egy utolsó nekirugaszkodás! Látom, Illényi felemelkedik a földről, és bátran nekivág az utolsó ötszáz méternek. A honvédek követik a példáját. Jobbra-balra halottak feküdnek, néha egymáson is, keresztül-kasul. Szaladunk, hogy minél előbb kikerüljünk ebből a borzalomból. Kéz- és lábnélküli emberek fetrengenek a vérben, van olyan, akinek leszakadt az arca, másnak pedig a lába vagy a keze hiányzott, egy katonának pedig a feje teljesen összeégett. Oldalra szaladok, ahol valami árkot láttam. Beleugrok a mélyedésbe és lihegve az árok oldalának dőlök. Nem is néztem körül. Fegyverem már nincs, az ugrás közben elhajítottam, nehogy a szuronyom belém döfődjön. Most egy kicsit fellélegezhetek, de felpillantva láthatom, hogy nem vagyok egyedül. Egy orosz baka szegzi rám a fegyverét. Lassan, megadóan felteszem a kezem és olyan könyörgő tekintettel nézek rá, ahogy csak tőlem telik. Nem lő azonnal, és reménykedni kezdek, hogy talán megkegyelmez nekem. Bár a helyzet igen éles, nem tudtam, a helyében mit tettem volna. Alighanem a tőrömet használtam volna, ha testközelbe kerültünk volna. Az is eszembe jutott, hogy a kézitusa során mi sem ejtünk foglyokat. Ennek az orosznak semmi oka megkímélni engem. Ádáz ellenségek vagyunk. Mégis időt nyertem azáltal, hogy nem intézett el rögtön. Ezt kihasználva mozgósítom szegényes orosz szókincsemet, ami az itt töltött néhány hónap alatt ragadt rám a helyiektől és megszólítom. – Állj meg, bajtárs! Ne csináld! Néhány kezdetleges orosz mondat elbizonytalanítja. Tovább kísérletezem. – Tudsz franciául? – kérdezem váratlanul. Valami derengett bennem, hogy tanulják az iskolában. Reménykedtem benne, hogy azok közé tartozik, akik megfelelő neveltetést kaptak. 23 �Próza és vidéke A Nagy Háború 100 – Igen – bólint bizonytalanul. – Hadd magyarázzam meg – kezdem óvatosan. – Otthon családom van, hazavárnak, anyámnak én vagyok az egyetlen fia, belehalna a bánatba, ha halálhíremet kapná. Ha lelősz, egy katonával kevesebb lesz odaát, de akkor is kevesebb lesz, ha foglyul ejtesz. Megadom magam, és esküszöm, hogy nem fogok harcolni a hadseregetek ellen. Azt csinálom, amit mondasz, csak adj át a tieideknek. – Az nehéz lesz – mondja még mindig bizonytalanul. – Azt sem tudom, merre vannak a csapataink. – Jól összekeveredett minden – válaszolom. Ez jó jel, hogy társalogni kezdünk. – De hamarosan helyreállnak a vonalak. Ha kiderül, hogy ez a földsáv a magyaroké, akkor te leszel a foglyom, én megvédelek, ígérem. Ha pedig még ti vagytok itt, semmit sem veszítesz, ha átadsz a tisztjeidnek. – Nem bánom – bólint az orosz. Megkönnyebbülten sóhajtok. – Várjuk meg, míg elcsitul a vész. Aztán majd meglátjuk, mit tegyünk. – Jól döntöttél, bajtárs – erősítem meg. Nem eresztem le a kezem. – Meg tudjuk beszélni a dolgokat, ha akarjuk. Nekem személy szerint semmi bajom veled. Sőt, az orosz néppel sincs semmi bajom. Idehoztak engem is, mint téged. Nem szükséges, hogy megöljük egymást, legalábbis addig nem, amíg nem kényszerítenek erre. – Valóban nem. Bár nem vagyok biztos abban, hogy te is így döntöttél volna a helyemben. Jobbnak látom, ha megkerülöm a kérdést. – Úgy látom, elcsitult a csatazaj. Vajon visszavonultak a mieink? – Kockázatos lenne ellenőrizni. Hamarosan beáll a sötétség. Meglátjuk, mire virradunk – szól az orosz. Nem kecsegtet valami sok jóval az a lehetőség, hogy egy ellenséges katonával kell töltenem az éjszakát. De ha már így alakult, meg kell bíznunk egymásban. Talán megismerhetnénk egymást. Váratlanul ő kezdeményez. – Most már leeresztheted a kezed. Nem tarthatod fenn egész este. Egyelőre itt tartom magam mellett a puskát, a térdemnél. Remélem, nem fogsz semmi ostobaságot csinálni. – Abban biztos lehetsz. Nem vagyok hőstípus. Az éjszaka viszonylagos nyugalomban telik, egyikünk sem mer elaludni, a zsebemben találtam egy kis kenyeret, azt megosztom az orosszal. Így mindketten csillapíthatjuk az éhségünket. Reggel még tart a tűzszünet. A lövészgödör ugyan meglehetős biztonságot nyújt, mégis félve dugom ki a fejemet, hiszen bármely oldal mesterlövészei felfigyelhetnek rám. De ez a feladat természetesen rám hárul mint fogolyra. Az oroszok vagy egy kilométert haladtak előre. Feltartott kézzel jövök ki 24 �A Nagy Háború 100 Próza és vidéke a gödörből. Most már az ellenség foglya vagyok. Így legalább biztonságban érezhetem magam. A következő napokban megismerem Boriszt, azt a katonát, aki elfogott. Megmutatja a felesége és a kisfia fényképét. Mivel az előrenyomulás megakad, alkalmunk nyílik beszélgetni. Mindig nem lehet öldökölni. – Ami azt illeti, jó lenne már hazajutni – mondom. – Nem látom értelmét ennek az esztelen pusztításnak. Már harmadik éve gyürkőzünk egymással és semmire sem jutunk. Jobb lenne, ha a nagyhatalmak békét kötnének egymással és megegyeznének a saját érdekeik szerint. – De mindegyiknek más az érdeke és egyik sem enged a hatalmából. Ilyen a kapitalista országok természete. Ha véget ér a háború, előbbutóbb kezdődik egy újabb, mert akik a népet kormányozzák, nem tudnak a mohóságuknak parancsolni. Csak ha egy új világrend születik, akkor lehet majd kiküszöbölni a háborút. – Milyen új világrendre gondolsz? Én nem tudok elképzelni olyan új világrendet, ahol ki lehetne békíteni a németet és franciát. – Ebben a rendszerben nem is lehet. Csak akkor, ha eltűnnek a nemzetek közötti különbségek. – És azt meg hogy képzeled? Hogyan tűnhetnének el, mások a szokásaik, más a kultúrájuk, nem is beszélve, mennyire mások a politikusaik érdekei. – Éppen erről van szó. Az új világrendben eltűnnek a különbségek. Nem lesz különbség a nemzetek között, mert minden ember azonos szinten fog élni, és ugyanolyan lesz az élete. Persze megmaradnak bizonyos szokások, de az egyik országban ugyanolyan lesz a rend, mint a másikban. Nem lesz értelme németről vagy franciáról beszélni, mert mindenki egyenlő lesz, minden országban. Mindegy lesz, melyik országban élsz, mert az uralkodó osztály is ugyanaz lesz mindenhol, vagyis a munkásosztály. Ez lesz akkor, ha világszerte győz a kommunista forradalom, ami elkerülhetetlen. – Hallottam már Marxnak erről az elméletéről, de meglep, hogy te ennek a híve vagy. Iskolázott ember vagy, és valószínűnek tartom, hogy nem a legszegényebb családból származol. – Valóban, apám hivatalnok volt, anyám pedig tanítónő. De az osztályok közötti különbségek Oroszországban olyan nagyok, hogy ha csak az ember nem vak és érzéketlen, szemet szúr neki, hogy élnek a szegények. Meg aztán a változás a módosabbak érdeke is, hisz a tömegek előbb-utóbb úgyis fellázadnak. Akkor pedig már inkább mi álljunk a forradalom élére, és úgy alakul minden, ahogy szeretnénk. A cári elnyomás nem tarthatja magát sokáig, az orosz nép nagyon elégedetlen. De én olyan világot szeretnék, ami igazságos. – Lehet egy olyan világot kiépíteni, ami teljesen igazságos? Vagy csak úgy lehetne, ha mindenki egyforma lenne? De lehet-e mindenki egyforma? – A kommunizmus alatt mindenki a szükségletei szerint vehet a javakból, 25 �Próza és vidéke A Nagy Háború 100 és azon felül nem is fog venni. Csak annyit vesz a kenyérből, amennyivel csillapítja éhségét és csak úgy ruházkodik, mint a többiek, cicomák nélkül, hiszen belátja, hogy egyik ember sem különb a másiknál. Nem lesz luxus és nem lesz fényűzés, senkinek. Mindenki megmarad a szerény keretek között és megelégszik azzal, amit a kommunizmus adhat. – Már megbocsáss, de ez elég naiv elképzelés. Hogyan lehetne lebeszélni az embereket az igényeikről? Én például szeretem a jó színházat, de a jó színészeket meg is kell fizetni. És szeretek puha fotelben olvasgatni. És klasszikus zenét hallgatni fonográfról. Igénytelen környezetben nem lehet élvezni a szépirodalmat. Ahogy egy kis szükséglakásban sem érvényesül a zene, ahhoz tér kell. Én nem tudnék lemondani a polgári életmódról, a porcelán edényekről és tálakról, a fehér abroszról, a szép bútorokról, tárgyakról. Imádom a szecessziót. Te nem? – Nem! Polgári csökevény, az egész díszítettség, a divat, a jó öltözködés, felesleges, egy hanyatló osztály kapaszkodása és önzése! Az új rendben mindent a praktikumnak kell megszabnia! Ez a túlfinomult polgárság halomra lövi egymást a háborúban és a helyüket majd az erős munkásember foglalja el, akinek már eddig is meg kellett volna határoznia a történelem menetét. – A műveltség is fölösleges, polgári csökevény netán? Hogy válnak majd ki az egyforma emberek közül a Goethék, a Schillerek és a Mozartok? – Mire mentél Mozarttal és Goethevel, amikor ebben a sárban dagonyáztál, mire mentél velük, amikor vérben áztattad a szuronyodat, hogy egyáltalán életben maradj? És mire mentél velük a menetgyakorlatok alatt? Kaptál külön adagot a tábori konyhán, mert fel tudtál idézni egy Schiller verset? Beláttam, nincs értelme vitatkozni. A polgári kultúra a szemünk láttára omlott össze a háborúban. Én mégis sajnáltam ezt a kultúrát, és ha jönne valami új, mert nyilván valaminek jönnie kell, ami megszünteti a nemzetek áldatlan vetélkedését, ami újabb háborúkhoz vezet, akkor olyannak kellene jönnie, ami a polgári műveltségből és az életformából megőriz valamit. Ami megőrzi a jót, megőrzi azt, amit már megszoktunk. A napfényes körúti sétákra, Duna-parti promenádra, a kerti fák alatti olvasgatásokra és színházi előadásokra gondoltam, és azon töprengtem, miért és hogyan mehetett tönkre mindez, amikor mindenki elégedett volt vele? Sőt, sokaknak annyira unalmasnak tűnt a béke, hogy örültek a háborúnak, boldogan sóhajtoztak: végre történik valami izgalmas. Miután többet beszélgettem Borisszal, másképp kezdtem látni a világot. Igazat adtam neki abban, hogy a hatalmi elitek, ahogy ő nevezte, a burzsoázia önzése vezetett a világháborúhoz. Hiszen a kisember, a tanító, a cipész, a fűszeres aligha akart ölre menni egy másik nemzet fiával egy darabka földért. Ahogy a fiát sem akarta harcba küldeni emiatt. Kinek állt érdekében mindez? Talán azoknak, akik gyarmatokat akartak szerezni Afrikában, vagy akik féltették a gyarmataikat az új, feltörekvő 26 �A Nagy Háború 100 Próza és vidéke országoktól. A fegyverkereskedőknek és gyártóknak, az acéliparosoknak és az élelmiszerforgalmazóknak, akik minden szemetet meg tudtak etetni a katonákkal. Ők tovább gazdagodtak, mi pedig minden nap kockára tettük az életünket. Azt is hallottam, hogy a világvárossá nőtt Budapestet olyan szegény emberek építették fel, akik gyakran húszasával zsúfolódtak össze egy szobában. Az újságokban is írtak a tömegszállásokról és az egészségtelen pincelakásokról, és azt is írták, hogy ezeknek a munkásoknak a gyermekei alultápláltak. Mi porcelán étkészletetekből ettük a gőzölgő húslevest, és mindig kétfogásos ebédet ettünk, de nem csak számos munkásembernek, hanem a napszámosoknak, a töredéktelkes parasztoknak és a földnélküli zselléreknek sem jutott hús az asztalára, legfeljebb krumpli, vöröshagyma vagy puliszka. Igazságosak ezek az ellentétek? Nem! Nem szabadna ekkora különbségeknek lenniük az emberi sorsok között. Borisz azt is elmesélte, milyen őrültségeket hajthatott végre Raszputyin, a cári család védence, és hány embert küld a cári elnyomó rendszer a zord éghajlatú Szibériába, hogy aztán ott haljanak meg, csupán azért, mert igazságot akartak a szegények számára is. Borisz váltig hangoztatta, ez nem maradhat így, s magamban igazat kellett adnom neki. A háború előtt még eszelős felforgatónak, zavaros elméjű terroristának gondoltam volna, de azóta annyi szörnyűséget láttam, hogy beláttam, ez a világ megérett a változásra. Csak a módszereit nem helyeseltem, hiszen úgy láttam, nem tudja másképp elképzelni a változást, csak a polgári kultúra szétverésével, amiben én is éltem. Fel kellett volna áldoznunk mindent, a tágas, jól bútorozott lakásunkat, a szép könyvtárunkat, hisz szerinte „az egyenlőség követelményei nem tűrik a burzsoá életmódot”. Ez az, ami aggodalommal töltött el, s bár barátom felajánlotta, hogy a hadifogságban csatlakozzam az illegális kommunistákhoz, halogattam a döntést. Nem akartam megbántani őt, de valami bizonytalan, rossz érzésem volt a nézeteivel kapcsolatban. Más vágyam sem volt, mint hazajutni az én kispolgári környezetembe. Ideológiailag nem voltam elég érett a kommunizmusra, és hiába győzködött az orosz bajtárs, nem álltam kötélnek. Végül belátta, és letett a beszervezésemről. Csaknem egy év telt el orosz fogságban, amikor Oroszországban kitört a forradalom. Az orosz hadsereg megbolydult, először már csak a passzív védekezésre rendezkedtek be a magyar csapatokkal szemben, majd már tisztjeik parancsait is vonakodva teljesítették. Néhányan átszöktek a mieinkhez. Azt suttogták mindenütt, közel van már a béke. Ennek nagyon örültem, épp ideje volt. Ha az orosz megköti a békét a monarchiával, minket is hazaengednek végre. Az ellátás még a fronton tapasztaltaknál is gyengébb volt, állandóan éhesek voltunk, ha Borisz nem látott volna el egy kis „mellékessel”, annyira legyengültem volna, hogy biztos elvitt volna valamilyen betegség, ahogy számos társammal is történt. 1917 telén a kemény orosz tél miatt is sokat szenvedtünk. A katonák a századparancsnoki 27 �Próza és vidéke A Nagy Háború 100 fedezék kályhájának kéményét ölelték át, hogy tagjaikat felmelegítsék. A betegség és a fagy minden nap tucatjával szedte áldozatait, és én elkeseredve szemléltem megfagyott bajtársaim csontvázait. A tárgyalások azonban tavaszig elhúzódtak, a nyár folyamán pedig az olasz fronton nagyon kedvezőtlenül alakultak a harcok. Féltem attól, hogy ősszel behívnak a seregbe, a hátországban azonban már nem működött olyan gördülékenyen az adminisztráció, mint korábban. Otthon is nélkülöztünk, meg kellett becsülnünk minden falat kenyeret. Sikerült tiszteletemet tennem Imoláéknál is. A családot nagyon megviselte a háború, tönkrement az üzletük. Imolát kissé legyengült állapotban találtam, régi fénye megkopott, de még így is gyönyörűnek találtam. Elmondtam neki, hogyan gondoskodtam a vőlegényéről, hogy ne kerüljön az ellenség kezére, egy jeltelen tömegsírba. – A Volodka melletti mezőn fekszik, Volhíniában. Fejfát is állítottam neki, még mindig ott van. Ha vége lesz enne az egésznek, felkereshetjük a sírját. – Persze, - szipogta Imola – de mondd, mikor lesz vége, Péter? Már négy éve folyik az öldöklés, miközben a hátországban minden szelet kenyérért meg kell küzdeni. Nincs tej, nincs vaj, nincs hús, vagy ha van, megfizethetetlen áron. – Imola, én szívesen segítek, háborús veteránként vannak bizonyos előnyeim. Szerezhetek élelmet. – Ugyan, tudom, hogy a ti családotok is nélkülözik – legyintett a szép lány. – Talán a háború végén jobb lesz. Mindenki azt várja már, hogy vége legyen ennek a szörnyűségnek. – Van, aki azt állítja, ha vége lesz is, újrakezdődik, mert a nemzetek közötti vetélkedés nem állítható meg. Anglia, Franciaország, Németország és a Monarcia, mind vetélkednek a nagyobb hatalomért, a hegemóniáért. Amíg nem tűnnek el a nemzetek közötti ellentétek és nem kezdünk el mind, németek, franciák, oroszok, magyarok és a többiek közösen gondolkodni, addig nem lesz béke. Hisz mindannyian európaiak vagyunk, azonosak az európai gyökereink, azonos a kultúránk, Hellász és Róma, miért ne egyeztethetnénk az érdekeinket egy közös tanácsban? S akkor soha többé nem lenne háború! – Péter, kitől halottad ezeket a felforgató nézeteket? A monarchiát megtámadták, védekeznünk kellett! Elfelejted, hogy a trónörökössel szerbek végeztek? A franciák, angolok és oroszok soha nem egyeznek velünk, legszívesebben feldarabolnák Magyarországot is! Ha valamiben bízhatunk, az csak az erős hadseregünk, a magyar katona kitartása, bátorsága és harc… – itt a hangja kissé megrekedt, majd köhögésbe fulladt. Újabban mindig köhögni kezdett, mikor valami felizgatta. – Ne izgasd fel magad, ked…, Imola – nyugtatgattam, és megfogtam a kezét – Nem akartam olyanokat mondani neked, amivel felzaklathatlak. 28 �A Nagy Háború 100 Próza és vidéke Az a fontos, hogy majd minden rendbe fog jönni. A béke már nem késhet soká, így vagy úgy, de el fog dőlni a háború. Voltam a fronton, tudom, hogy a katonák kimerültek, hajszoltak, alig lehet őket újabb rohamra vezényelni. A lövészárkok mellett elkezdtek barátkozni az ellenséggel, a kisember nem akar már a másik kisemberre lőni. A front felbomlott, mindenütt forradalmi helyzet alakult ki. Hamarosan lezárják a háborút. Így vagy úgy. – Bár igazad lenne – sóhajtott fel a lány. – Nem tudjuk már fenntartani magunk sem ebben az állandó válságban. – Én mindig melletted fogok állni, Imola – suttogtam neki, még mindig a kezét fogva. A gyönyörű lány félénken bólintott. Az ősz folyamán még néhányszor meglátogattam őt, egyre fogyott és fogyott, amúgy is karcsú alakja még nyúlánkabbá vált. Feltámadt egy veszedelmes kór is, ami már a fővárosban vetette ránk halálos árnyékát. Anyám nem engedte, hogy idegen házakhoz járjak, otthon próbált megóvni a fertőzéstől. S csakugyan jobban tette mindenki, ha nem szállt omnibuszra és nem keveredett a tömeggel. Novemberben Németország térdre kényszerült, és a monarchia sem folytathatta tovább a harcot. Nem tudtuk, mi vár ránk. Az ellenség iszonyatos bosszúra készült. Karácsony előtt megkaptam Imola halálhírét. A spanyolnátha vitte el. Sohasem volt még ilyen szomorú karácsonyom. Az iskolatársaim, a barátaim mind odavesztek, de a legérzékenyebb veszteség Imola volt, akivel úgy érzem, egy igazi szerelem bontakozhatott volna ki. A háború véget ért, én életben maradtam, de nem maradt senkim, akit szerethettem volna. 29 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 TANDORI DEZSŐ 30 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” 31 �“S mást tevél-e te?” 32 Madách 150 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” 33 �“S mást tevél-e te?” 34 Madách 150 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” 35 �“S mást tevél-e te?” 36 Madách 150 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” 37 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 Vonaljegy, körjegy, bérlet (Kis toldalék) Nem tragédia. Az ember a pont a pín. Pont ott. De a pí nem pontosítható. Akkor az ember hol? És min? És ki „hol”? Az ember a teljes kör a pontot nem tűrő pí jegyében? 38 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” HÁY JÁNOS A főműves (Madách Imre) Csak két évvel fiatalabb Petőfinél, de Petőfi már halott, ő még mindig nem érkezett meg az irodalomba. Holott már gyerekkorában kacérkodott a költészettel, testvéreivel házi folyóiratot indít, majd Pestre kerülve egészen fiatalon jelenik meg első verseskötete (Lantvirágok, 1840), persze semmi feltűnés. A Lónyay Etelkához fűződő szerelmet megéneklő dagályos, érzelgős versek mintha nem is vennének tudomást arról az irodalmi közegről, ami a korra jellemző volt. („Jöttem, édes ajkaidnak / Szent imáját csókolám le, / Mint virágidnak harmatját / Forró napnak lángszerelme.” – hogy csak egy példa álljon itt.) Ráadásul a kötet az anyukának van ajánlva, s ez nem csak költészeti szempontból tekinthető nehéz antrénak. A több nyelven is jól beszélő szerző a külhoni sikerköltőket majmolja, a biedermeier negédességet, a romantikus hevületet, aminek megjelenítését megkönnyíti számára az érzelgősségre való alapvető fogékonysága. Van egy korán elveszített apa (tizenegy éves, mikor meghal), és van egy erős anya, s persze van egy nagyon beteges, gyenge fizikai alkat. Köszvény, tüdőbaj, szívbaj, három is van neki, amiből egy is sok. Ilyen adottsággal inkább hőse tud lenni valaki egy romantikus költeménynek, mint szerzője, de ő szerző akar lenni. A betegeskedések ellenére minden tanulmány terén kiváló. Filozófiát, aztán jogot tanul, a legjobbakkal barátkozik (Lónyay Menyhért, Andrássy Gyula, hogy csak az ismerteket említsem), a legkorszerűbb eszmékkel ismerkedik, ebben segítségére van az Athenaeum folyóirat, amiről nyugodtan állíthatjuk, ritmusban volt a világgal, ilyen is volt (bár elég ritkán) a magyar kultúra történetében. Olyan eszmékkel találkozik már egészen fiatalon, amelyekben a nemzeti érzés és az általános emberi gondolat még kéz a 39 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 kézben halad. Haza és haladás, hogy megidézzük Kölcsey Ferencet, nem kioltja, hanem erősíti egymást. Madách hisz a felvilágosodás lendületében, és eredményeiben, hisz a világ megváltoztathatóságában, a technikai és tudományos fejlődésben, hisz a nemzeti érzés progresszív erejében. Olyan kor ez, ahol a magyar gondolkodás még nem szakad le a világról, amikor a leghíresebb könyveket megjelenésük pillanatában olvassa a gondolkodó elit, hisz nincsenek nyelvi korlátok. Olyan világ ez, amikor az ország szerkezete, szervezettsége még mindig a középkorban toporog, de a legjobb erők, a közgondolkodást meghatározó figurák a legjobb országok mintáit akarják követni, s nem sajnálnak időt pazarolni a dolgok jobbá tételére. Madách nyakig benne a reformkor mozgásában, mindent tud és mindent megfigyel. Tanulmányai végeztével, mint megyei hivatalnok, próbál tenni, változtatni. A közéleti és a bölcseleti gondolkodása a topon van, ám az irodalom terén menthetetlenül műkedvelő. Elég csak belenézni a versekbe, a nyelvi megformáltság olyan ügyetlen, hogy elpirul az olvasó, hogy nem, ez nem a Tragédia szerzőjétől való. A költői eszköztár szerény, a rímek ügyetlenek, a ritmus kínosan erőltetett. („A halálnak érintett meg szárnya, / S ím hogy megcsókollak homlokon, / Óh, nem érzed-e miként szellemkéz / Köztünk halvány, síri leplet von?”) S erre jönnek rá a drámák, mert valahogy ez a dráma már kora ifjúságában beakadt neki, már diákként lelkes látogatója a Pesti Magyar Színháznak. A drámák, amelyek a hazafiság és a korszerűnek számító ideológiák bombasztjaival nehezülnek meg. Nemzeti lózungok nagyon göcsörtös nyelven előadva (a Commodustól, 1839, a Csák végnapjaiig, 1842). A Madách-kutatók is finoman úgy beszélnek ezekről a művekről, hogy a sorozatból ez egy jobban sikerült darab, vagy a versekben ez egy sikerültebb strófa, a színdarabban egy ügyesebb monológ, de valójában ők is azt gondolják, hogy ember nem olvasna ebből egy büdös sort sem, ha nem a Tragédia költője írta volna. S ahogyan senki, ők sem értik, hogy lehet ennyire gyenge az alapozás. Olyan, mintha egy vidéki libalegelőn felkészített focistát bedobnának a világbajnokságra, s az ott seperc és gólkirály lesz. Madách rendületlen, a darabjait küldözgeti, persze nem akárhová, a Kisfaludy Társaság kiírásaira, rendre kudarcot vall. Csak dörömböl az irodalom kapuján, de senki nem nyit ajtót, elhajtják, hogy már záróra van. Senkiben, aki találkozik ezekkel a művekkel, nem rögződik, hogy van ott ez az Imre, aki majd egyszer jó lesz. Olyannak gondolják, aki soha nem lesz jó. Kudarc kudarc hátán. A Lantvirágok és a Tragédia között, mintegy húsz évig szépirodalmi művet nem is publikál. Az önértékelésében sértett, s amúgy is beteges író ráadásul még egy esztelen házasságba is belehajtja magát (1845). De minek, kérdezhetnénk, ahogyan a barátok is kérdezték azidőtájt. Egy lázálom, hogy Fráter Erzsébetet, akit a társaság nagynénjével együtt Szodomának becéz (a fiatal és az idősebb Szodoma), akiről még a barátja, 40 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” Szontágh Pál is azt mondja, hogy feleségnek nem való, hogy ezt a kikapós, mindenkivel flörtölő nőt Madách a romantika által favorizált szabad nőideál megtestesítőjének látja, s a környezete óvása ellenére feleségül veszi. A rossz hírű nő, bár feltehetőleg már ekkor sem hajtja a szerelem, örül ennek a házasságnak, hisz időlegesen tisztára mossák a nevét, pluszban biztosítva lett a megélhetése. A szerelem első évei évődések közepette, de boldogoknak voltak mondhatók. Szerzőnket, gyanítom, a nő szexuális vadsága, mint erről a versekben számos helyen megemlékezik, csitította meg. („Nem maradt szivünkre rejtve fullánk, / Mely érzést öl, s mérget gyűjtve vár, / Mindenik kínos perc száz gyönyörtelt / Órával van kárpótolva már” – Borúra derű) Ám Szodoma, az Szodoma, legfeljebb Gomora, szóval minden időleges elnyugvás ellenére Madách valójában magára szabadította a poklot. Mikor börtönbe kerül, a szabadságharc után bújtatta Kossuth titkárát. Valaki ugye feldobta, mert a magyarok mindig magyarok, vagy az ember mindig ember, s ha ártani tud, hát miért ne. Az alatt az év alatt, míg végül is Madách tisztázódik a vádak alól, az épp várandós asszony szeretőket tart, s az urának korántsem szerelmes leveleket küld, hanem követelőző sorokat, hogy szerezzen pénzt, mert éhkoppon vannak. A követelőzésnek volt némi alapja, lévén a gyanúsított vagyonát is lefoglalták a hatóságok. Mire Madách hazaér, a feleség már másban gondolkodik, bár azt hiszi, a háttérben fenntarthatja a biztonságot adó házasságot, s nem utolsó sorban a gyerekeihez való közelséget. Madách nyel egyet, s abban bízik, majdcsak lecsengenek a rossz dolgok, s egymáshoz kopnak, mint annyian a házasságokban. Ám a híres losonci farsangi bál után, amikor Fráter Erzsébet mindenki előtt manifesztálja az aktuális szeretőjét, Madách a válás mellett dönt. A megcsalattatás, a csalódás, a válás megviseli őt is, s persze Fráter Erzsébetet is, bár neki kicsit későn esik le a tantusz. A sorsa megrendítő, a válás után apja birtokára kerül, kapaszkodna vissza a házasságba, de Madách hajthatatlan, aztán persze nem bírja a vidék szorítását, az impulzushiányt, sehol egy jó parti. Nagyváradra megy, ahol végül fiatalon, alkoholtól és éjszakázásoktól megtépázva magára maradottan hal meg. Madách a válás következtében újra a mama fennhatósága alá kerül, az idős néni visszaköltözik Sztregován a főkastélyba, amit korábban átadott az ifjú párnak, s intézi a birtok ügyeit, rendezi a két ottmaradt, majd az anyától visszakerült harmadik gyerek nevelését. Anya és fia viszonya akár freudi szempontból is érdemes a vizsgálatra, hisz erősebb a kelleténél. Gyenge fiú, erős anya. Mintha Madách egész életében megmaradt volna a gyerek szerepében, az óvó-védő anya gondnoksága alatt. Ugyanakkor nem kevés előny is származott ebből a helyzetből: az anya tehermentesített, s szerzőnknek maradt az alkotómunka s némiképp a közélet. Minden energiával rááll a szellemi építkezésre, s az irodalom kapuján való további dörömbölésre. 41 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 A házassági, s persze minden szerelmi történet, szinte adatszerűen letapogatható a versekben. Nem egy bármilyen élethelyzetbe beleélős költőről van szó, aki képes úgy bordalt írni, hogy korántsem borfogyasztó, mint Petőfi tette. Madách olyan közel engedi a verseket a saját élettörténethez, amilyen közel csak majd száz évvel később tették a magyar költők, legfőképp József Attila, vagy még később a kortárs magyar költészet költőnői a kétezres évek elején, s persze azóta is. Ám látható, hogy hiába ez az intimitás, a költőnek nincs olyan eszköztára, amivel ezt a történetben nem érintett olvasó számára is érzékletessé tudná tenni, s nincs olyan lélekismerete, ami a vele történteket a privát érzelmi érintettségeken túl el tudná mélyíteni. Így a versek maradnak mind szerelemismeretileg, mind poétikailag egy érzelmes ember magánéleti ömlengései, telis-tele verselési és nyelvi ügyetlenségekkel (elég csak kicsit megkapargatni a fentebbi idézetet). Felvethető a felkészületlenség kérdése szerzőnknél, méghozzá nem csupán a versírás technikája, hanem az önismeret terén is. A műalkotás két alapra épül, mondja ezt már Arisztotelész, a technére, a bizonyos korlátok között megtanulható gyakorlati részre, és az ihletettségre vagy invencióra, aminek mibenlétéről csak hablatyolni lehet, de tudni, hogy tulajdonképpen micsoda, senki nem tudja. E kettő jó működtetéséhez szükséges még valami, amit nevezzünk az egyszerűség kedvéért önismeretnek. A világ az alkotón keresztülfolyatva mutatkozik meg. Ha nem ismeri valaki ezt a személyiséget, nem tudja az ujját rajta tartani a készülő művön. Az önmagunk folyamatos és állandó vizsgálata elengedhetetlen, ha autentikus művet akarunk létrehozni. Amilyenek vagyunk, olyan a mű, s ha nem tudjuk, milyenek vagyunk, a mű alakulásában nem tudunk tevőlegesen részt venni. Madách ezzel a gonddal küzd: nem érzékeli az érzelgősségre való hajlamát, s ezért képtelen kordában tartani a verssorokat. Holott igazán erő akkor jelenik meg a műben, amikor az önismeret odáig jut, hogy az alkotó képes a személyisége minden árnyalatával bánni, egyik sem igázza le a másikat, s egyik sem tombol a szövegben parttalanul. Más irányból pedig nem érzékeli, milyen minőségű a poétikai készsége, s ezért próbál a képességét felülmúló verselést imitálni. Ám az imitáció csak felerősíti az ügyetlenségeket. A nyelvet nem lehet úgy betörni a formába, mint a vadlovakat, vagy talán azokat sem, s inkább az a helyes értelmezése a hasonlatnak, hogy úgy kell betörni a nyelvet a formába, mint a vadlovakat, hogy mikor a vásárló jön, már azt lássa, ez a ló, akár a kezes bárány. Madách lova még mindig tajtékzik, erővel van a ritmusban tartva és erővel van irányba fordítva, s az olvasó csak ezt az izzatag erőlködést látja, akár a lírai költeményekről van szó, akár a drámákról. S ezen nem változtat Petőfi költészetének megismerése sem. Külön érdekessége Madách működésének, világra való figyelmének, hogy míg Eugen Sue regényeivel vagy az aktuálisan divatos történelmi 42 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” munkákkal szinte a megjelenésükkor találkozik, a reformkor, s a világot akkor leginkább izgató eszmék rögvest elérik, Petőfivel és az akkori költészet mára már kanonizált nagy teljesítményeivel relatíve megkésve fut össze, vagy legalábbis megkésve figyel fel rájuk. Néha olyan érzete van az embernek, hogy az irodalom intézményrendszerét, a Kisfaludy Társaság működését jobban ismeri, mint az intézmények mögött létező tényleges irodalmat. Ezért lehetséges, hogy ez a költészet, ami egyidőben születik Arany vagy Petőfi verseivel, később, mint Vörösmarty nagy művei, mégis olyan, mintha technikájában, világfigyelemben és nyelviségében is visszalépne, méghozzá a nyelvújítás előttre. Mintha inkább Csokonai ügyetlen kortársáról lenne szó, mintsem a reformkor szülöttjéről. Persze vannak elszigetelt alkotók, akik a saját konyhában, mindentől függetlenül keverik ki az irodalmi főzetet (mint amilyen például Emily Dickinson volt, aki amúgy majdhogynem kortársa volt szerzőnknek, 1830-ban született, s tulajdonképpen haláláig senki nem tudta, micsoda kincsek kerülnek ki a keze alól). De ez esetben nem elzárkózásról van szó, hanem rossz irányú figyelemről. Létezik olyan figyelem, ami teljesen rosszul hat az irodalmi teljesítményre, s a művön belüli erők elgyengülnek, adott esetben eszmeiségek és ideológiák irányába ferdülnek, mint Vörösmartynál a hazafias költészet, amit a környezet erőltet rá ilyen mértékben. S létezik a figyelem behatárolása, a nem veszem észre, s ha észreveszem, rossznak tartom, hogy a körülöttem lévő alkotók miképpen látják, fogják meg a világot. Maga az alkotó is részt vehet tevőlegesen a korlátozásban, hiszen a hiúság arra késztet, hogy a környezetet leradírozzuk, mármint a köröttünk lévő kimagasló teljesítményeket, hogy saját nagyságunk jobban látszódjon. Ugyanakkor vannak a sikeres művek vagy sikeres saját művek, amelyek tónusához való ragaszkodás nem hoz mást, mint önzárlatot, korábbi formák és poétikák tét nélküli ismétlését. Nem merek elmozdulni a már bevált recepttől, holott már nem hordoz az alkotó számára igazi kihívást. Bármekkora tehetség rajta veszthet a figyelem szabadságának korlátozásán, s leginkább rajtaveszthet a még kiérleletlen alkotó. Madách Tragédián kívüli műveiről egységesen elmondható, hogy híján van az alkotói önismeretnek és művészi figyelemnek, érzelmi túlfűtöttség van bennük, hol a pátosz, hol a szerelmi hevültség, hol mindkettő együtt puffasztja a mondatokat, sorokat, s időnként az okoskodás, az eszmékben mint rendszerekben való örökös kutakodás jellemzi. Az irodalomtörténész, aki egyszer beleveti magát ezek olvasásába, legfeljebb annyi eredményre jut, hogy felfedez egy-egy szakaszt, ami megelőlegezi a nagy művet. Legalábbis azt hisszük, megelőzi, holott a Tragédia derült égből villámcsapás. Nem következik a Nápolyi Endréből, vagy a Csák végnapjaiból semmi. Mindkettő a nemzeti elragadtatottság terméke. Az utóbbi talán azért érdekesebb, mert egy reformkori történelmi divatnak ad hangot. Az idő tájt 43 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 ugyanis Csák Máté, a hírhedt kiskirály történelmi szerepét illett pozitívan értékelni. Bármilyen falsul is hat ez ma, de ő volt az idegen elnyomás ellen küzdő hős szimbóluma. Szóval volt idő, amikor nem feltétlenül Dózsa György volt a nemzeti hős, hanem egy olyan figura került a haladás zászlajára, aki egyértelműen gátlója volt a nemzeti fejlődésnek. (Mondja ezek után valaki, hogy a történelem elbeszélése nem narrációs kérdés.) A Tragédia alapjai nincsenek lerakva szerzőnk korábbi munkáiban, nem olyan, hogy kőre kő, épül a vár, s annak majd lesz egy lenyűgöző tornya. Tulajdonképpen dilettáns vakmerőség, hogy Madách képes elhinni, hogy lehet az emberiség történetét egy művön keresztül koherensen végigkísérni úgy, hogy sorsszerű és ne történelmi példázat legyen a főhős története. Mikor megkérdezi a baráti körét, hogy el tudják-e képzelni, mindenki nemet mond. Hiszen tényleg lehetetlenségnek tűnik. Mert melyek azok a jelenetek, kik azok a történelmi figurák, akik autentikusan képviselik az egészet? Mennyiben hozza az a történelem a tényleges történelmet? S egyáltalán, mi az, hogy tényleges történelem? Hol vannak ebben a más világok, kultúrák másfajta történelmi folyamatait megélő emberek? Pedig ha valamiben nincs általánosan emberi, akkor megkérdőjeleződik az értékevidencia. De Madáchot ez az egész nem érdekelte. Bár minden vonatkozásban készült az írói szerepre, ebben a döntésben hályogkovács volt. Belevágott, de nem a pupillába. Derült égből villámcsapás, amikor egy bő év alatt (1859 februárja és 1860 márciusa között) összeáll a mű. Hogyan is lehetséges, hogy azok az eszközök, amelyek az eddigi szövegekben a hiányosságaikat mutatták fel, itt erőként jelennek meg. A korábbi művekben a líraiság nem emelkedik ki az érzelgősség latyakjából. Olyan személyességet szeretett volna elérni, amihez kevés volt, vagy alig volt eszköztára. A Madáchnál megjelenő művészi probléma, alapkérdés: a privát én leuralja-e az alkotót vagy nem? Madách eddig két alapérzet között vergődött: érzelgősség és pátosz (nemzeti és szerelmi) az egyik oldalon, a másikon a gondolatiság, ami elevenség nélkül didaxisba csúszik. A Tragédia azért válhatott óriásivá, mert e kettő a mű különleges nagyívű szerkezete miatt, s a benne mégiscsak megjelenő egyéni és általános emberi sorsoknak köszönhetően, e kettő (és nem az alkotó) önerőből egyensúlyba hozta egymást. A külső kényszerek, hogy így fogalmazzak, ezt az elvárást kiköveteltek az alkotótól, s az alkotó ennek eleget tudott tenni. Igaz, nem tagadhatjuk el, van egy fontos plusz is, méghozzá a mű megformáltsága terén: Arany szerkesztői kontrollja. Alig jelenik meg a dráma, rögvest felüti fejét az a vélekedés, hogy a művet valójában Aranynak köszönhetjük, akinek szerzőnk ellenőrzésre elküldte. Ez a vélemény a két háború között tovább erősödött, s nem kisebb alkotók, mint Babits például egyértelműen Arany érdemének tartja a mű életben maradását. Van ebben 44 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” igazság, a dolog mégsem ennyire fekete-fehér, igen-nem. Arany, mikor megkapta a szöveget, az első oldal után félredobta, annyira ügyefogyottnak találta a rímelést és a ritmust, majd baráti unszolásra olvasta végig, s látta meg a tényleges tartalmakat. Hozzá kell tenni, nem teketóriázott szerzőnknek megírni, hogy „Az ember tragédiája egy Dante vagy Goethe technikájával remekmű volna. Így is az, de a felületes olvasó fennakad az apró rögökön.” És a kritika mellé felajánlja a korrigálást. A korrekció mértékét korábban sokkal nagyobbnak, mélyrehatóbbnak gondolták, mint volt valójában. A kriminalisztikai írásszakértői vizsgálat, merthogy idáig jutott a vita, hogy a bűnüldözés szakértői is beszálltak, megmutatta a pontos arányokat. Eszerint Arany 5718-szor javított ugyan a kéziraton, ám korrigálásainak mintegy háromnegyede csak helyesírási vagy nyelvkorszerűsítő jellegű (hadd helyett hagyd, silledsz helyett süllyedsz, vezérel helyett vezet, elbúv helyett elbú és sorolhatnánk). De a maradék nagy része is elsősorban nyomdai utasítás, és csupán mintegy 3 százaléka tartalmi. De elszakadva a számoktól, tény, hogy Arany keze nélkül ez a szöveg elviselhetetlen lenne, bármi is a mondanivalója. Hogy csak néhány finomításra utaljak: rögvest az indításban a népszerű sorok, „A gép forog, az alkotó pihen. / Év-milliókig eljár tengelyén” – Aranytól valók, hisz az eredetiben az volt, hogy „S úgy összevág minden, hogy azt hiszem / Év-milliókig szépen elforog”. Vagy a „Vezess, vezess, új célra Lucifer”, úgy hangzott az eredetiben, hogy „Vezess, vezess, Lucifer új helyemre”. Számtalan a ritmikai, ebből adódóan szórendi változtatás és rím-ajánlat, s meg kell jegyezni, a mű java mégis az eredeti kézirat szerint maradt, s hogy nem minden javítási ajánlat jobb, mint az eredeti. Mert miért is volna jobb a neked silány szám, a Madách által írt neked hitvány számnál? Ugyancsak hozzájárult a mű sikeréhez Szász Károly első elemzése, ami az első kiadásra vonatkozóan született. Szász Károly, a kor profi Shakespeare-fordítója, további változtatásokat javasolt, amit Madách szinte szolgalelkűen végrehajt. Sokan vádolták is ezért, hogy túlontúl beadja a derekát, holott itt egy igazi írói erény mutatkozik meg, a korrigálásra való képesség. Hogy valaki rendelkezik egy belső belátással, s nem áldozza be a szöveget a hiúságnak, hogy azt, amit én írtam, gránitba lehet vésni, hihetetlen önfegyelem, és önismeret. Madách engedi, hogy a külső segítség ott támassza meg, ahol neki hiányosságai vannak. Senki nem tudja átírni más művét, a végső ellenőr mindig az alkotó. Ha az alkotó belső ízlése botladozik, segíteni tud a külső impulzus, már ha belátja a segítség helyes voltát, s itt ez történt. Azt hiszem, profi alkotó soha nem mert volna ekkora vállalkozásba belefogni, a naiv felfedezők vakmerősége kellett hozzá. Azzal azonban, hogy belefogott, létrejött az a keretrendszer, ami a szerző belső lélekrészeit összesimította, s ezután jött, hogy képes volt mindebben a korrekcióra. A Tragédia amúgy nem fordulópont az életműben. A Madách számára 45 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 javasolt és a szerző által elfogadott javítások nem emelkedtek készségszintre. A Tragédiát követő, s egyben utolsó mű, a Mózes hemzseg a korábbi hibáktól. A túlbeszéltség és a drámai feszültség hiánya csak egy, de a nyelvi és poétikai gyengeségek ugyancsak feltűnőek, s kicsit megmosolyogtatják az olvasót. Mert nem lehet komolyan venni olyan mondatokat, hogy „Hálám művedhez mérendem” vagy „Vajh még boldog leende” vagy „teszesz rendkívülit” vagy „Szegény ifjú, s még sajnosabb anya”. Bár ez utóbbiban nyelvileg azért van fantázia, de persze nem leleményességből alkalmazza ezt a fordulatot szerzőnk. A Mózest olvasni alig lehet, olyan, mint egy verses dráma paródiája. Nem csoda, hogy minden bemutatója megbukott, s csupán átiratai képesek ideig-óráig a színpadon maradni. Madách ezzel is nekiindul a megmérettetésnek, de a neves alkotókból álló bírálóbizottság, köztük a korábbi mentor, Arany, azzal utasítják el, hogy ez inkább eposz, mint dráma, ezért nem is értékelik az adott vetélkedésben. Elegáns elutasítás ez, hogy a döntéshozók elkerüljék a Tragédia szerzőjének sárba taposását. A Tragédia magányos csúcs, s fordulatot legfeljebb Madách életében hozott. Felveszik a Kisfaludy Társaságba, egyszer az életben meg is tapsolják, mikor Arany bevezeti. Bár tagadhatatlan, a taps jobban szólt Aranynak, helyesebben annak, hogy Arany már megint milyen nagy dolgot vitt véghez, előkapart a porból egy kincset. De ezt követően Madách mégis ismert alkotóvá lesz. Azt hihetnénk, innen már csak diadalút, de nem, a Tragédiát korántsem fogadja osztatlan elismerés. Sokan húzogatják a szájukat, hol a kompozíció túlzott gigantikusságát bírálják, hol egyszerűen egy fausztiádának tartják, rögvest lerántva művet és alkotót a nagy német mester utánzóinak mocsarába. Bár miért is kéne elhazudni, hogy a megkísértés kerettörténetét Madách tényleg Goethétől veszi. A legfőbb kritika azonban a mű pesszimizmusára vonatkozik, hogy a történelmi eszmék mind pellengérre kerülnek, s tulajdonképpen elbuknak az emberi akaraton. Madách ügyetlenül, de védekezik a vádak ellen, holott ez egy tény, a jelenetekben tényszerűen mindenütt minden eszme és akarat befertőződik, s a mű zárómondata, a küzdj és bízva bízzál, ekképp kissé ironikusnak hat, mint egy gúnyos végszó az emberi létről. Ha akarod, hát tessék, ez a sorsod, de ahogyan az egyéni létedben megtapasztalod a semmivé válást, úgy az emberiség nagy folyamatai is semmivé lesznek. Madách magyarázkodik, szinte becsületbeli ügynek tekinti, hogy kikaparja a művet az antropológiai pesszimizmus vádjai alól, holott a Tragédiát tervezve maga is így ír Szontágh Pálnak: „Ádám a teremtés óta folyvást csak más alakban jelent meg, de alapjában ugyanazon gyarló féreg maradt a még gyarlóbb Éva oldalán.” Hogy miért van az, hogy azóta is néző és olvasó feszült figyelemmel kíséri a szöveget, hogy egy pillanatra sem érezzük, hogy vádiratot kapunk létünk totális értelmetlenségéről, az nem a jelenetek vagy a mű konkrét és elég 46 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” egyértelmű jelentései miatt van. A befogadó mindvégig, ahogy a szöveget kíséri, olyan mértékben igénybe van véve gondolatilag, hogy az élményt a gondolatok végiggondolása, értelmezése és újraértelmezése adja. Ahogyan bandukolunk színről színre, újra és újra nekiindulunk a szerzővel és a főhőssel együtt, hogy felülírjuk a jelenetek konkrét jelentését, a felvetett korértelmezés soha nem marad a mű értelmezési szintjén, a belső vita tovább folyik bennünk, hiszen mi vagyunk az aktuális Ádámok. Ezt a belső vitát elősegíti a keret, hogy a színre vivő valójában Lucifer. „Kívánhatjuk-e Lucifertől, hogy ne pesszimista színben mutassa neme jövőjét Ádámnak, midőn célja: kétségbeejteni – írja Arany a fentebbi témában. A Tragédia hatásmechanizmusa ekként épp abban áll, hogy hiába mutatom ki szövegszinten, hogy lesújtó vélemény jelenik meg emberről, eszmékről, korokról, történelmi mozgásról, az ember ebben elfoglalt helyéről, a befogadói fejben ez soha nem fixálódik, hanem gondolatilag mozgásban marad. Épp ezért nem mondhatjuk didaktikusnak a szöveget. A mi fejünkben soha semmi nem válik tézisszerűvé. Tulajdonképpen a színrevitel is ezen bukik el vagy nem, hogy a szövegben lévő kényes egyensúlyt meg tudja-e őrizni, egyedi marad-e az egyedi a tipikus és általános elvek, eszmék ajánlata mellett. Könnyen lehet az emberből emberkét vagy Embert legyártani. Az értelmezésnek ez az útja éppúgy lehetséges, mint a patikamérlegen kiadagolt egyensúly. A Tragédia mindenesetre soha nem megy ki a divatból, köszönhető ez ezer dolognak, az alkotó valahai jó állapotának, a külső segítségnek, de leginkább annak, hogy olyan, a mai napig aktuális gondolatok vannak benne, amelyek feszegetése soha nem válik divatjamúlttá. Rólunk van szó, bökheti meg az aktuális néző vagy olvasó a szomszédját! Mindig felpattan benne egy újabb zár, bárhányszor olvasom. Csak egy személyes megjegyzés, a mostani olvasatkor egészen más szöveghelyek voltak érdekesek számomra, mint amelyeket korábban aláhúztam. Talán ez a remekművek alapja, a tovább és tovább nyíló értelmezési horizont. A történelemfelfogás ugyan Hegel mára kicsit avult és sematikus rendszerére épül, de minden mögé oda van lökve a kételkedés. A Madách-féle történelemfilozófiának nem a rendszer, hanem a kételkedés az alapja. Olyan kérdéseket feszeget, amely kérdések a mai napig, sőt a huszadik és huszonegyedik században még aktuálisabban vetődtek fel. Bizonyos értelemben olyan ez a gondolkodás, illetve a művel való közös gondolkodás, mintha valami tükör lenne bennünk, amire rá vannak írva a történelem eseményei, s Madách arra vetíti rá a saját jeleneteit. Az egymásra vetítés amúgy is mintha alapja lenne a szerkezetnek. Lucifer levetíti a történelmet, s ez tükröződik Ádámban, s Ádám tükre Éva tükrében kap más jelentést, s az egész tükörjáték végül a mi képzeteinket hozza be a játéktérbe. Mindez persze csak azért jöhet újra és újra létre, mert a szövegben érintett gondolatok megőrizték aktualitásukat. Az egyén 47 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 szerepe a történelem alakításában, a felelősség kérdése, s persze a tömegek milyensége és nagyon is problematikus volta itt szerepel először a magyar kulturális térben. A pénz, a hatalom kérdései, ne feledjük, itt még Nietzsche előtt vagyunk, s ehhez jön a különböző férfi és női szerepek feltérképezése, a magánélet legkülönbözőbb aspektusának megjelenítése. Korkritikája (törpe idő) megelőzi a nagy kritikusokat, Nietzschét vagy Spenglert. S mindehhez jön még, hogy ma már senki nem tudja a Tragédiát úgy olvasni, nézni, hogy ne zengenének a fejében alapmondatok, kinek mi, az enyém például az „János, nekem szükségem volna pénzre”. Furcsa útja van a Tragédiának a magyar gondolkodásban. Olyan érzése van az embernek, mintha egyszerre jött volna létre a jelenetek konkrétsága és a jelenetek mitikus vagy szimbolikus tere. Senki nem pörgeti le az egyiptomi színt, de valahogy tudjuk, hogy ott van az egy mindenkiért, mindenki egyért (holott persze nem is így van a pontos idézet), hogy akár a verbalitástól elszakadva is létezik egy képe a színeknek, s ez a kép vetődik rá a történelemhez való viszonyunkra. Mintha egyszerre lenne a Tragédia egy mélyen átgondolt történelembemutatás, emberbemutatás, s annak az egésznek a logója vagy szlogenje. Már nem a Tragédiáról beszélünk, ha felhozzuk, hanem azokról a gondolatokról, amit a Tragédia színeinek logója inspirál. Egy olyan mű, ami létezik valós megformáltságában és létezik szájhagyomány útján is. Történelemfilozófia, eleven élettörténet és egy történelmi szappanopera. Azt hiszem a Lúdas Matyi, a János vitéz és a Toldi mellett az egyetlen magyar mű, ami mítoszként be tudott épülni a gondolkodásunkba. Ám a másikoktól eltérően itt nem egy hős kalandjairól van szó, s annak legendás cselekedeteiről, hanem az emberről, Ádámról, aki ugyan elviszi, mint központi karakter, a hátán a sztorit, tehát a Tragédia nem bomlik különböző Ádámok történeteire (mindez Éváról már nem mondható), egy Ádám van, de ez az Ádám nem csupán az emberi történet, de az emberi történelem bajnoka is. Mindenki Ádám, s persze Éva is, mindenki vergődik azóta is, ez a mű sem oldott meg semmit, mondhatnánk lesújtóan, de hát kell vagy lehet bármit is megoldani? Forgunk a tengelyünkön, míg foroghatunk, különböző megoldásokkal kísérletezünk, s közben tesszük, amit tennünk kell, amíg tennünk lehet. 48 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” TŐZSÉR ÁRPÁD Szólj, jó barátom: ismered-e Hegelt? Kusza jegyzetek Madách Imre „Hegel-komplexusáról” 1. Szoliter Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeménye 153 évvel az első megjelenése után is a magyar irodalom nagy szoliterje, a szó mindkét jelentésében: drágakő és különálló, magános remekmű. Feltétlen esztétikai érték, de a magyar irodalomban sem előde, sem utóda. Máig különböző „rejtélyek” lengik be (vö.: András László: A Madách-rejtély), de az igazi rejtély talán éppen ez a „szolitersége”. Miért annyira oldhatatlan drágakő Madách remekműve a magyar irodalom vegyületében? Köztudott, hogy Arany, mikor először beleolvasott a műbe, közönséges Faust-utánzatnak vélte, s az elemzők többsége máig a Faustot tartja a Tragédia archetípusának, holott egyezés csak egyetlen vonásukban mutatható ki egyértelműen: mindkettő drámai költemény, azaz az emberi lét nagy kérdéseivel foglalkozó, párbeszédes formájú költői, bölcseleti mű. (Lásd még: lírai dráma, emberiségdráma, világköltemény stb. Számomra a „világköltemény“ megnevezés tűnik a legpontosabb és leggazdagabb jelentésűnek.) A két jeles világköltemény különbségei viszont első látásra bárki számára világosabbak lehetnek, mint az egyezéseik: Faust feltörekvő, világhódító polgár, aki vereségeiből is okul, s halála előtt a „boldogság sejtelme ragadja el”: a boldog jövő látomásában üdvözül; Ádámnak a világtörténelem minden 49 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 felvonása és eszméje csalódás, s az utolsó színben, az Úr előtt, a megbékélés pillanantában is gyötrődik: a Föld végének „rettentő látomása gyötri”. De: Madách finitizmusa a szellem, az értelem emberének a finitizmusa. Miltiadész, Sergiolus, Catullus, Tankréd, Kepler, Danton, a falanszter szolgálatába fogott Platon, Michelangelo – konkrét történelmi személyek és személyiségek: nagy szellemek. A Faust szereplői viszont névtelenek (ha csak magát Faustot vagy mondjuk Helénát nem vesszük „történelmi” személyiségnek), s ha nevük van, akkor is inkább gyakorlati életminőségek megtestesítői (mint az öregség nemtői: a Baj, a Teher, a Szükség, a Gond), jelezve, hogy Goethét az ember itt (a Faust bölcseleti jellege ellenére is) elsősorban egzisztenciaként érdekelte, míg Madáchot éppen a történelem során egymásnak feszülő eszmék, az egymást és a társadalmat alakító gondolatok, bölcseletek foglalkoztatták. A Tragédia drámaiságát biztosító indulatok, szenvedélyek mintegy a „jövőre emlékező” költő lelkében dúlnak, s nem a megidézett, kicsit vértelen történelmi figurákban. Közhely, hogy Madách a 19. század egyetemes filozófiai irodalmának egyik legjobb magyar ismerője, közmondásos a gazdag könyvtára, de nehéz őt elképzelni katedrán, amint a bölcselet alapfogalmait: a lét, az anyag, az eszme, az idő, a tér kifejezéseket elemzi, amelyeket pedig annyit használ műveiben, s a Tragédiában különösen. Madách nem filozófus, hanem költő. Ül a könyvtárában, Fourier-t, Rousseau-t, Hegelt és más bölcselőket olvas, s amit magáénak érez belőlük, gátlás nélkül belemagyarítja az éppen készülő Tragédiájába, s ott az teljesen saját szövegként kezd viselkedni. Madách keze alat kizöldülnek az átvett szürke teóriák, a költő érzelmeivel, indulataival, mérhetetlen egyéni és egyetemes emberi fájdalmaival, szkepszisével töltődnek föl, s ami a legcsodálatosabb: a magyar irodalomban elsőként (s a huszadik század egy-két nagy versét leszámítva, talán utolsóként is) sikerül működésbe hoznia egy olyan valóban dialektikus (ne féljünk ettől az elkoptatott, lejáratott, de megkerülhetetlen szótól!) versnyelvet, amelyen egyszerre lehet kimondani a két- és többféle igazságokat, amelyben az ellentétek úgy állnak egymás mellett, hogy nem kioltják, hanem teremtik egymást. „Vagyok” – bolond szó. Voltál és leszesz. Örök levés s enyészet minden élet – replikázik Lucifer mindjárt a harmadik színben a magát „különváltnak és egésznek” mondó Ádám szavaira, s a Tragédia nyelvének hajtó ereje mindvégig ez a „voltál és leszesz”, a múlt jövőbe csapása, az ellentétek átmenete és átélése, és sohasem a megnyugvás, sohasem a jelen. A filozófiákat tekintve persze ez a fortyogó ellentétezés Hegel leleménye, de költészetet csinálni belőle még a legnagyobbak közül is csak kevésnek 50 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” sikerült, a legtöbben (igen, még Goethe is) beleragadtak a „vagyok”, a jelen illanó igazába. Elismételhetjük hát az irodalomtörténetek állítását: Madách Tragédiája csak a világirodalom és az egyetemes filozófiatörténet kontextusában értelmezhető, csakhogy ezzel a mű „szoliterségének” még távolról sem adtuk magyarázatát. De talán nem járunk messzire az igazságtól, ha különállóságának a nyitját éppen a fentebbi „ellentétező”, az ellentéteket nem egyszer feloldás nélkül egymás mellett hagyó, az állításait minden pillanatban visszavonni, meghaladni, semmissé tenni kész, képlékeny nyelvben látjuk. Ezt a nyelvet nem lehet utánozni, mert ennek a nyelvnek nem jelentése, hanem „használata” (Wittgenstein) van, s mint a végtagokat a testről, a Tragédia nyelvi-képi formuláit, fordulatait, szerkezeteit nem lehet levágni azokról az emberi, társadalmi-történelmi, értelmi és érzelmi helyzetekről, amelyek a műben „használták”, alakították őket. 2. Do rityi mi zakúz Ennek a nyelvnek sajátja, hogy szóljon bár akár halálosan komoly dolgokról, kijelentéseit, ítéleteit nem veszi véglegeseknek, „igazságai” inkább kísérletiek és kontemplatívak, mintsem dogmatikusak, beszélője mintha már akkor, 1859-ben nagyon is tisztában volna vele, hogy a „kijelentés a valóság képe”, s nem maga a valóság (Wittgenstein). S talán ebből a tényből következik, hogy a komédiák s a huszadik századi leszármazottaik, a különböző abszurjátékok olajozottabban, könnyebben térnek át erre az ellentétező, bizonyos értelemben már „előnyelvkritikai” nyelvre, mint az ún. komoly műfajok. S talán épp ez a két műforma között lehetséges nyelvi korridor indíthatta Kerényi Ferencet (és másokat) arra a gondolatra, hogy „…Madách 20. századi méltó utóda” Örkény István, és a Tragédia mai méltó párja a Pisti a vérzivatarban c. Örkény-dráma (Kerényi Ferenc: Madách és Örkény. MTA Irodalomtudományi Intézet, 2007.). Szerintem az Örkény-darab csak úgy vethető össze a Tragédiával, mint a Tragédia szatirikus testvérdarabja, A civilizátor. Mind a három mű tárgya a változó történelem s a történelemben nem változó vagy alig változó ember, s mindhárom nyelvére érvényes, amit fentebb az ellentétező, nyelvkritikai módszerekről mondtam, a Tragédia mégis nyilvánvalóan más anyagú alkotás, mint a másik kettő. Később még lesz szó a megkülönböztető jegyeiről, itt csak annyit jegyeznék meg, hogy a drámai költemény nagyszabású vízióit, világképét talán leginkább a világi transzcendencia kifejezéssel jellemezhetném. Egyszerűbben (s a Tragédia Luciferjének szállóigévé lett paradoxonára utalva): A civilizátor és a Pisti a vérzivatarban – komédiának 51 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 nézett történelem, Az ember tragédiája viszont tragédiának látott eszmeés létezéstörténet. S még másképebben: a két komédia aktuálpolitikai irányultságával bírál és mulattat, a Tragédia a folyton csalódó és kétkedő emberi értelem megrendítő s mégis felemelő tragédiájának élményét nyújtja. Az Örkény-dráma ezúttal nem tárgyunk, de A civilizátorról érdemes itt néhány dolgot elmondani, úgyis mint a Tragédia árnyékában kicsit elhanyagolt Madách-darabról, s úgyis mint a kornak a Tragédia által mellőzött tudatzónáira, társadalmi aktualitásaira legalább némi Madách-i fényt vető műről. Az „Arisztophanész modorában írt komédia” (ez a mű alcíme) az 1848/49-es forradalmat és szabadságharcot követő Bach-korszak paródiája, s amennyiben benne a magyar nemzetet képviselő István gazda meglehetősen passzív és bugyuta figura, egyben ironikus nemzeti önbírálat is (kicsit Arany János A nagyidai cigányokjára emlékeztetőn). Érdekes, hogy a mű 1859 első hónapjaiban, tehát csaknem egy időben íródott a Tragédiával. (Azt is mondhatnánk, a Tragédia munkálatainak szüneteiben született.) Ebből néhány irodalomtörténész azt a következtetést vonta le, hogy ez volna talán a tragédiából hiányzó „magyar szín” kompenzációja. Elképzelhető, bár Madách egyik feljegyzéséből nem egészen az derül ki, hogy a kompenzáció szükségének gondolata nagyon foglalkoztatta volna: „A hazafiság csak a magyarnál lehet költészet tárgya, hol létünkért küzdünk, semmi nagy költő azt nem használja”. S e feljegyzést közlő Szerb Antal még hozzáteszi: Madách „Legfőbb költői ideálja, Goethe az egész emberiség költője volt, és ő is az akart lenni”. És Szerbnek valószínűleg igaza van: Madách „az emberiségnek” írta a Tragédiát, s szándékosan kerülte benne a magyar történelemre és nemzeti keservekre való utalásokat. De a frissen elkészült darabot azért felolvasta (vagy legalábbis felolvastatta) egy szűkebb baráti-családi körben is (lás erről Bárdos József Gondolatok Az ember tragédiája születéséről c. munkáját), s miért ne olvashatta volna föl ugyanabban a körben A civilizátort is? Sőt: még az is feltehető, hogy e darabot a költő pontosan a szűkebb „baráti körnek“ s nem a nyilvánosság elé szánta, hisz nyílt Habsburg-ellenessége miatt a kiadását úgysem remélhette (Madách életében nem is jelent az meg, csak 1880ban). A mű szűk körben, mintegy „underground“ (mondanánk ma) terjesztésre szántsága mellett szól a meglepően vaskos szóhasználata is. Ezt ugyan az alcím némileg menti (emlékezzünk: a szerző itt „Arisztophanész modorában“ kíván beszélni), de azt kell mondanunk, hogy vulgaritásban költőnk messze túlmegy mesterén, s valóban nehezen elképzelhető, hogy trágár kifejezéseit az akkor még meglehetősen szemérmes magyar nagyközönség elé kívánta 52 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” volna terjeszteni. Lássunk e káromkodásokkal felérő, durva kifejezésekből néhányat! [Sajnos, az én 1958-as Civilizátor-kiadásomban az inkriminált kifejezések még ki vannak pontozva, így Bárdos József és Bene Kálmán A „nagy mű“ árnyékában (Szeged, 2012) c. kiadványának alapján idézem őket.] Az osztrák-német Stroom, a Civilizátor, aki a Bach-korszak idején papírokkal, rendeletekkel, azaz fokozott állami bürokráciával kívánja Magyarországot, a „vad keletet“ civilizálni, amuletteket oszt szét a magyar István gazda cselédei, a tót Janó, az oláh Mitrule, Mürzl, a német szolgálólány, az olasz Carlo s a rác Uros között. Mindegyikben papírra írt „okítás“ van, amely végül kiábrándítja a cselédeket a „civilizációból“. A legobszcénebb és legvadabb üzenet a román Mitrule amulettjében van (érthetően: Madách nővérét és sógorát 1849-ben, Erdélyben a román parasztok agyonverik), amely így hangzik: „Ah, úgy szeretlek, Hogy majd megbaszlak!“ Mürzl, a német lány is ilyen „szerelemi üzenetet” kap: „Ha jól akarsz szórakozni, Rád fekszem és felvidítlak”. A tót Janó intése a leghoszabb, s ezért ebből csak a záró két sort idézem, szlovák eredetiben is (szlovákul frappánsabb!), magyar fordításban is: „Teraz bugyes szlavni Rakuz, Do rityi mi zakúz.” (Most dicső osztrák leszel, Harapj a seggembe.) S a korona ezeken az épületes gorombaságokon az, amikor Stroom, a Civilizátor, (feltehetően Arisztophanész Lüszisztratéjén megokosodva) el akarja zárni a nőket a férfiaktól: „A kulcsok nálam lesznek őrizetben, S csak taksa mellett adjuk ki naponta” – mondja. S mikor István gazda ezért „honárulónak” nevezi, így replikázik: „Honáruló? miért, hogy a pinát Lakatra tettem? vajh mi különös.” 53 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 Nem kétséges, hogy a cselekmény összefüggésrendjében ezeknek a kifejezéseknek is lehet funkciójuk, de ha megfontoljuk, hogy azért az ilyenfajta trágárságokra még ma sem írná rá minden szerkesztő az imprimaturt, csak azt gondolhatjuk, hogy Madách a liberális utókornak, az ő korában viszont csak afféle „belső használatra” szánta darabját. 3. Mankóbankó A civilizátorban a komédia kötetlenebb formái, főleg a gátlástalan szabadszájúság lehetősége egyéb nyelvi-poetikai készségeket, erőket, indulatokat, alakzatokat is beindított a költőben. Bőségesen él például a Tragédia eszköztárából általában hiányzó szójátékokkal, szándékolt félrehallásokkal, szólástorzításokkal, lapszusokkal, ellentétekkel, s egyéb retorikai alakzatokkal. Az egyetlen színből s kb. ezer sorból álló darabnak mindjárt a nyitó jelenete humoros ellentétektől feszül, s akár a Tragédia kezdő jelenetének paródiájaként is értelmezhető. „István bácsi és cselédei mezei munkáról érkeznek”, mondja a szerzői utasítás, s a gazda az udvaron pontosan úgy jelenti be az aznapi munka bevégzését, mint a Tragédiában az Úr a „nagy mű” befejezését: Becsülettel bevégzők a napot. A baj miénk, az áldás Istené. De a magasztos jelenet és hang hirtelen ellentétébe fordul, a távolban megjelenik Stroom, az egykori kintornás, most „civilizátor”: „két kutya által vont taligán, roppant halom irományon ül”. Janó így kommentálja a furcsa figura megjelenését: Komédiás talán vagy köszörűs. Mitrule így részletezi, fejleszti tovább Janó „látomását”: Garabonciás az, ördögcimbora. Ha mint komédiás jövend közénk, Meglátjátok, hogy minket tesz bolonddá, Ha köszörűsként – még meg is beretvál. Ahány kifejezés, annyi találó kép, annyi ironikus alakzat. A garabonciás és ördögcimbora kakofémizmusokban rejlő ítéletet nem kell magyarázni, 54 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” de az ez után következő sorok paradoxonját és szólástorzítását (mint az elkövetkezőkben gyakran alkalmazott stíluseszközöket) nem árt közelebbről megtekintenünk. A komédiás kifejezés első fokon Stroom kintornás múltjára utal, de itt benne van a mulattató, sőt udvaribolond jelentés is, csak így érthető a harmadik sor hirtelen fordulata: a bolondnak képzelt komédiás minket tesz majd bolonddá, ha nem vigyázunk. A meg is beretvál kifejezésbe pedig úgy kerül bele a meglop, kifoszt tartalom, hogy (a hasonló jelentés alapján) a megkopaszt szólásra is utal, sőt – mintegy eltorzítva – azt idézi. S a szócsavarásban István gazda sem bizonyul gyengébbnek, mint az udvarába magát befészkelő Stroom. A civilizátor-vendég Hegel pozitív-negatív elméletét próbálja a gazdának elmagyarázni: Teszem ha az ember pozitív, Mi kívüle van negatív – nem ember. Érted-e? ISTVÁN Igen. – Ember vagyok. Te kívülem – nem ember vagy, gazember. S nem állom meg, hogy a darab szójátékaiból is ne idézzek ide néhányat. Mikor Stroom a bizonyos szakterületekre specializálódott szaktudósokat dícséri, István gazda így replikázik: Nem szaktudós, de tudósszag talán. Mikor pedig a Civilizátor az új pénzt, a bankót védi, István a régi pénzt s a csereárúforgalmat, de tulajdonképen a természeti életet véli egészségesebbnek: Mi az a bankó? vagy mankó talán, Olyannak támasz, aki járni nem tud. Madách komédiájáról (sokan máig Az ember komédiája címen emlegetik, azonosítva egy feltételezett ilyen című másik Madách-művel), illetve annak nyelvéről a fentebb elmondottakat összefoglalva elmondhatjuk, hogy ilyen vonatkozásban a darab radikálisan különbözik a Tragédiától, s ha némely nyelvi megoldása a Tragédia bizonyos mozzanataira utal, ez szinte csak azért történik, hogy a szerző (hangulatban, jelentésben) a visszájára fordítsa azt. 55 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 4. Anakronisztikus kitérő – Foucault felé Ismert Foucault szerző-definíciója. A jeles filozófus-történész a Mi a szerző? (1969) c. tanulmányában a szerző hagyományos definícióját Jeromosnak, a középkori egyházatyának a gondolatait reprodukálva ekképp fogalmazza meg: „…az egyetlen szerzőnek tulajdonított művek listájáról ki kell húzni azokat..., amelyekben az alapgondolat ellentmond a többi műben kifejtett doktrínáknak (ekkor a szerzőt mint a fogalmi és elméleti koherencia mezejét definiáljuk); törölnünk kell továbbá azokat, amelyek más stílusban íródtak, illetve olyan szavakat és fordulatokat tartalmaznak, amelyeket általában nem használ a szerző (ilyenkor a szerző valamiféle stilisztikai egyneműségről ismerszik meg)“. A civilizátor s Madách teljes életművének fogalmi és elméleti koherenciája, de akár stilisztikai egyneműsége is problematikus, s így a darabot akár más szerzőnek is tulajdoníthatnánk. De ahogy Foucault csak azért idézi Jeromos szerző-meghatározását, hogy később „revízió alá vegye az alkotószubjektum (azaz a szerző T. Á.) kiváltságait“, mi is csak azért hozakodtunk elő Foucault-val, hogy az ő szerző-felfogásával mentsük Madách szerzői „inkoherenciáit“. Foucault-t ugyanis miután tanulmányába Szent Jeromost beidézte, munkájának maradék másik felében más sem foglalkoztatja, mint az a kérdés, hogy a szerző mint olyan „Milyen pozíciót tölthet be, milyen funkciókat láthat el s milyen szabályoknak engedelmeskedik a különféle típusú diskurzusokban? Röviden, a szubjektumot (és helyettesítőit) meg kell fosztanunk kreatív, őseredeti szerepétől és a diskurzus változó, komplex függvényeként kell elemeznünk.“ S amennyiben Michel Foucault itt a diskurzus fogalma alatt valamilyen konkrét történeti, illetve szociokulturális tevékenységi mező sajátos kultúráját és nyelvét érti, ezzel tulajdonképen már 1969-ben meghirdeti az irodalomnak azt az egyetemes kultúratörténeti megközelítését (szemben a pusztán szövegközpontú megközelítéssel), amelyet nemzetközi fórumokon s kicsit más felvetésben (s nem Foucault nevéhez kötve) majd a kilencvenes években kezdenek vitatni és elfogadni a szakemberek, kulturális fordulatnak nevezve ezt az irodalomtudományos kutatásban beállt változást. (Lásd erről bővebben Takáts József A Kulcsár Szabó-iskola és a „kulturális fordulat“ c. tanulmányát.) Madách életműve a műfaji tagozódást és a stilisztikai egyneműséget, illetve az egyneműség hiányát tekintve nagy vonalakban négy részre, a művek négy csoportjára osztható: a lírai versek csoportjára (Madách szinte egész életében írt rövidebb, lírai hangolású kötött verseket is, amelyek az idő folyamán jelentősebb belső vagy külső változásokat nem mutattak, 56 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” ezért egy csoportba lehet őket sorolni); a kezdet drámakísérleteire; az érett drámák csoportjára (ide főleg a Tragédia, a Mózes és A civilizátor sorolható); s a különböző tanulmányok, értekezések együttesére. Nem kétséges, hogy ezekben a kategóriákban Madách nagyon is külöböző „pozíciókat tölt be“ és „különféle típusú diskurzusok szabályainak engedelmeskedik“, mint ahogy az is biztos, hogy a Tragédia rendkívüli erényei eltakarják a szerző egyéb műveinek értékeit, de számomra az sem lehet kétséges, hogy ha az életmű megítélésénél az egyetemes magyar kultúratörténetnek s a „textus és kontextus együttes vizsgálatának“ (a kifejezés Takáts József tanulmányából!) diskurzusából indulnánk ki, a Tragédia értékei mellett az élemű eddig még sok más, lappangó erényére is fény derülne. A teljes Madách-oeuvre Foucault-i (azaz diszkurzivitás-elvű) és egyetemes kultúratörténeti felmérésére itt, ezekben a kusza széljegyzetekben természetesen nem vállakozhattam, de egy-két bekezdés erejéig visszatérek még A civilizátor és a Tragédia néhány egyetemesebb összefüggésére, lehetséges kultúratörténeti értékelési szempontjára. 5. Még egy kitérő – Lukács és Whitehead felé Madáchot és Az ember tragédiáját úgy kíséri Lukács György baljós árnyéka és egykori elutasító véleménye, mint Ádámot Lucifer, a tagadás szelleme: mindenkinek meg kell küzdenie vele, aki a Madách-oeuvre-höz közelebb akar férkőzni. Lukács emlékezetes tanulmányának (Madách tragédiája, 1955) kulcsmondata (emlékeztetőül idézem) ekkép hangzik: „…az itt megnyilvánuló pesszimizmus kiegyenlíthetetlen ellentétét látjuk a befejező szavak (»Ember küzdj és bízva bízzál«) optimizmusával”. S néhány sorral lejjebb: „…az isten idézett végszavai csak egy vallásosan »észfeletti« happy endet teremtenek, de nem adnak választ a dráma menete által feltett kérdésekre”. Ez az egykor megdönthetetlennek tűnő ítélet természetesen több szempontból is támadható. Először is a „dráma menete által feltett kérdésekre” nem a „befejező szavak” vannak hivatva válaszolni, többnyire elvégzik ezt a feladatot az egyes színekre következő újabb színek, de nem a véglegesség igényével, hanem a történeti konkrétság egyszeri érvényével. (Az egyiptomi szín autokráciáját például az athéni szín demokráciája vitatja, a londoni szín liberalizmusát a falanszter-szín szocializmusa stb. Erről a problémakörről egyébként Moór Gyula mond eredeti dolgokat Az ember tragédiája jogbölcseleti megvilágításban c. munkájában.) Másodszor: Lukács az idézett mondatai állításait meg sem próbálja bizonyítani, sem összefüggésbe hozni 57 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 a corpusszal. Viszont szóhasználatával akaratlanul is a Tragédia-cselekmény egyik fontos s eddig még kevéssé vizsgált elemére: a természeti és emberi létezés folytonosságának bizonyos „észfelettiségére” tereli a figyelmet. Mert ha Ádám minden színben csalódik és a következő színben mégis újrakezdi a küzdelmet, akkor lennie kell valaminek, ami az eszmék harcát és veszését fölülírja, az életet megújítja, s ezt a valamit nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni, hogy „vallásosan »észfeletti« happy end”. S ha az „isten idézett végszavát”, az »Ember küzdj és bízva bízzál«-t ilyen kontextusban próbáljuk értelmezni, akkor azt is látnunk kell, hogy ez távolról sem szervetlenül odabiggyesztett „boldogan éltek, míg meg nem haltak” vég, hanem megszenvedett felismerése annak a létezéstitoknak, hogy az egyre elbukó eszméken és társadalmi rendeken túl is van valami, ami az életet tovább viszi. Kérdés, hogy mi az? Maradjunk továbbra is Lukácsnál. Abban igaza van a filozófusnak, hogy a „Tragédia-happy end”, ha vallásos végként értelmezzük, valóban nem következik a cselekmény teljességéből, „az ábrázolt világ és a belőle levont végkövetkeztetés világnézeti és művészi ellentéte” vallásos alapon nem oldható föl, sőt: a tételes vallásos hit jegyében az első három szín bibliai jeleneteit, „teista” képeit sem köthetjük simán a corpushoz. Ezek a jelenetek, motívumok csak akkor simulnak bele zavartalanul a műstruktúrába, ha szimbolikusan, s éppen a „létezéstitoknak”, a világmindenség-működés rejtélyének jelzéseként és jelképeként értelmezzük őket. A „titkot” (műformai-strukturális okokból) Ádám még nem fejtheti meg, csak „gyaníthatja” a nyitját, de helyesen köti azt az anyaföldhöz, a természethez, a kozmoszhoz, az anyaghoz, máskor a nőhöz, az anyához: Oh tárd ki, tárd ki, végtelen nagy ég, rejtélyes és szent könyvedet előttem; Törvényeidet ha már-már ellesém, Felejtem a kort és mindent körűlem. Te örökös vagy, míg az mind mulandó, Te felmagasztalsz, míg amaz lesújt – fohászkodik az éghez Kepler II. Rudolf „törpe korában”, s bízvást hihetjük, hogy maga Madách sem gondolkodott másként a mindenségről és saját koráról. De amikor Ádám a tizenharmadik színben a „végtelen nagy ég” közelébe, az űrbe kerül, azonnal jelentkezik benne a föld vonzerejének hiánya, megszólal benne a tagadás szelleme: De hajh, mi ez, lélegzetem szorúl, 58 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” Erőm elhágy, eszméletem zavart. Több volna mesénél Antaeus, Ki addig élt csak, míg a föld porával Érintkezett? S mondja mindezt akkor, miután a falanszter-színben a Tudós már elmagyarázta neki az ember és föld kapcsolatának problémáját: Midőn az ember földén megjelent, Jól beruházott éléskamra volt az -- - - - - - - - - -- - - - - -- - - - Négy ezredév után a föld kihűl, Növényeket nem szűl többé a föld, Ez a négy ezredév hát a mienk, Hogy a napot pótolni megtanuljuk… És sorakoztathatnám az idézeteket a végtelenségig, amelyekhez (a Tragédia zárlatának logikáját, s a mű csodálatos egyidejű zártságát és nyitottságát tanúsítva) olyan tizenklencedik, huszadik századi és mai tudományokat kapcsolhatnánk, mint az ökológia, az anyag mélyében folyó szakadatlan működés és a kozmikus alkotó energia (whiteheadi) elve, sőt a téridő-elmélet, és természetesen és mindenekelőtt az ellentmondás mint a „fejlődés” mozgató rúgója, s ezek mind azt bizonyítanák, hogy Madáchot a haladás elvén túl (Megy-é előre majdan fajzatom?) a világ szerkezete, kozmikus-anyagi harmóniája is mélységesen érdekelte, s ha a főmű „happy end“-jét ennek az érdeklődésnek az összefüggésében vizsgáljuk, akkor azt inkább egy panteista hit, mintsem egy személyes istent hívő vallás jelzésének kell tekintenünk. Erre a panteizmusra csak egyetlen konkrét példát idézek: A harmadik színben a Föld Lucifer által megidézett szelleme saját erejéről (azaz az anyag mindenhatóságáról) beszél. Lucifer replikázik: Mondd hát, hogyan fér büszke közeledbe Az ember, hogyha istenűl (értsd: istenéül, T. Á.) fogad? A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA Elrészletezve vízben, felegekben, Ligetben, mindenütt, hová benéz Erős vágyakkal és kebellel. (Egyébként figyeljük meg: a Föld, a Világmindenség működéséhez érdemben mindig a Föld szelleme szól hozzá, az Úr többnyire csak 59 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 szólamokban beszél.) Nem kerülhetik el továbbá a záró sorban figyelmünket a „mondottam“ és a „küzdj“ szavak, amelyek természetesen a tizenharmadik szín (imár szintén szállóigévé változott) két sorára utalnak vissza: A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga. Változtassunk picit a jeles szövegen: A cél halál, az élet működés, S a természet célja e működés maga. Ezt a két sort anno a panteista Whitehead is mondhatta volna. 6. A Nek-ember Hegel-komplexusa S végezetül valamit még A civilizátorról. Hegel neve a Tragédiában nem szerepel, de a mű szerkezete, amint az köztudott, többszörösen is a hegeli triáda szellemében alakul. A civilizátorban viszont a Hegel név háromszor is konkrétan leíródik (ékes cáfolatául az olyan nézeteknek, amelyek szerint Madách nem is biztos, hogy ismerte a filozófust és triáda-elméletét, s nincs kizárva, hogy „a költő maga érzett rá erre a szemléletre“). Előszőr akkor idéződik meg Hegel, mikor Stroom a „civilizációs terveit” ismerteti Istvánnal: STROOM Szólj, jó barátom: ismered-e Hegelt? ISTVÁN Nem én. STROOM Hogy érted hát meg tervemet. Csak azt a szubjektív- és objektívet, A pozitív- és negatívot tudnád. Teszem ha az ember a pozitív, Mi kívüle van negatív – nem ember. Érted-e? ISTVÁN Igen. – Ember vagyok. Te kívülem – nem ember vagy, gazember. Másodszor akkor kerül szóba Hegel neve, mikor Stroom és István a magyar nyelv úgymond „barbár” szerkezetéről vitatkoznak: 60 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” STROOM Hogy értené meg Hegelt az a nép, Mely így beszél: Embernek s nem Nek-ember, Hisz annak észjárása mind hibás. Előbb való a birtok, mint az ember. Ezért nem lesz lám semmi a magyarból. S végül a komédiában akkor íródik le harmadszor is Hegel neve, mikor Stroom Mürzl-t, a cselédlányt Hegel „negáció-elvével” akarja „kapacitálni”, azaz meghódítani: STROOM Pedig reményem abban pontosult, Hogy engem, aki Hegelt megtanultam, E barbár házban, a nem én-világból, Te, eszméim konkrét szubjektuma, Ki vágyam kézzelfoghatóvá tetted, Te egyedül fogsz engemet felfogni. Óh, hagyjad lelkem átolvadni benned, Ne tarts el egy merő negációval, S én véled az üdv minden mélyeit Kifürkészendem. Amint látjuk, a német filozófus nevét mindhárom alkalommal Stroom említi, mindig dilettáns módon, felületes tudásról tanúskodva, a hegeli tagadás-elvet általában rossz helyen alkalmazva, s így a gondolkodót akarva, nem akarva parodizálva, negatív megvilágításba állítva. Kérdés: mi volt a szerző célja a filozófusnak ezzel a negatív szerepeltetésével? Leszögezhetjük: a Tragédia Hegel-elvűségéből semmiképpen sem ez a szatirikus Hegel-kép következne. A kép magyarázatát keresve viszont csak találgathatunk. Pédául: Ha A civilizátort a Tragédia (szatirikus) párdarabjaként vizsgáljuk, feltűnhet, hogy míg az utóbbiban az ellentétekben való gondolkodás mindig a történelem mozgástörvényeinek a megvilágítását és megértését szolgálja, addig az előbbiben a hegeli dialektika emlegetése éppen hogy e mozgás értelmetlenné, zavarossá tételét célozza. A változtatás kísérlete itt is (akárcsak a Tragédiában) elbukik (s ilyen alapon valóban lehetne a darab akár a Tragédia plusz színe is), de itt a hegeli triáda semmi nagyszerűt nem csillant, csak nemzetiségi és nemzeti kisszerűségekről árulkodik. „Nagy hivatás van a német előtt” – mondja Stroom, „Már azt betölté, a sört 61 �“S mást tevél-e te?” Madách 150 feltalálta” – jön a reagálás azonnal Istvántól. Részben egyet kell értenem tehát azzal a közkeletű felfogással, amely szerint Madáchnak „a Civilizátor megírására csupán azért volt szüksége, hogy... kiírja magából a Bachrendszer miatti felháborodását, aminek így már nyoma sincs a Tragédiában“. (Zombor Ferenc: Madách Imre az Ember Tragédiája és a Civilizátor című műveinek összevetése jogbölcseleti szempontú megvilágításban.) S azért csak részben érthetek egyet ezzel a véleménnyel, mert én úgy látom, hogy itt nemcsak a „Bach-rendszer miatti felháborodás“ működik, hanem egy sok évszázada „keresztyén eszmeláncnak“ álcázott „germán“ gyarmatosítás elutasítása is (a kifejezések A civilizátorból!), s ebben az „eszmeláncban“ Hegel nem a tudatos szabadság filozófusa, hanem „Germán Akárki“, akinek „halandzsája“ és bürokrata papírjai a józan ész törvényeit és a magyar szokásjogokat veszélyeztetik. Vagy: A hegeli Világszellem önfejlődése a társadalom történetében is haladást tételez, de Madách az emberiség történetének számos fejezetében élte meg az eszmék csődjét, a haladás illuzorikusságát (miközben a történelem mozgásában felismerte Hegel dialektikáját), elmondja hát A civilizátorban is (a darab végén), Hegel haladás-tételeit szajkózó Stroom címére: Erdő nő a szép sima állon, Mint elhagyott kultúrán a gaz, S csak erről ismer rá az ember, Hogy a földön most más világ van. A gazság, szenvedés, szegénység Örökké megmarad a régi. Vagy: Képzeljük el: egy alkotó, át- meg átitatva a tagadás tagadásának filozófiájával, egyik művének írása közben (mintegy anyaga önmozgásának, a cselekmény belső törvényeinek következtében) kénytelen végig kitartani egyetlen gondolatrendszer, a művét összefogó egyetlen világszemlélet mellett. A mindennek ellentmondó reflexei késztetésének engedelmeskedve mit tehet: műve írásával párhuzamosan, szimultán ír egy másik művet is, amelyben legalább részben „tagadja” az alapmű jelentéseit, s így csíp egyet filozófusán is, akivel kapcsolatban időnként talán már olyanformán érez, hogy… törököt fogtam, de nem ereszt. Egyszerűbben fogalmazva: egy másik műben kiírja magából a Hegelkomplexusát. A diskurzusok körforgását – mondja Foucault a bevezetőmben idézett tanulmányában – „sokkal közvetlenebbül ismerhetjük meg a szerző-funkció játékaiból és átalakulásaiból, mint azokból a témákból és fogalmakból, 62 �Madách 150 “S mást tevél-e te?” amelyeket a szerző helyez bele saját művébe“. Azt nem tudhatjuk, hogy Madáchnak Hegel Civilizátor-beli kifigurázásával szubjektíve mi volt a célja, de az kézenfekvő, hogy a Hegelt illető „funkciójátékaiban” akár a magyar hegeliánusok késhegyre menő „diskurzusai” is benne vannak. 7. A szerző bokra S ha már kusza jegyzeteim végén megint a szerző „funkcióihoz” jutottam: Madáchnak valószínűleg esze ágában sem volt ilyesmiken töprengni, ő csak (a Tragédia-tervezés és –írás közben) néha megunta a Hegel-adorációt. Ami pedig a „szoliterségét” illeti: nehéz az olyan szerzőt követni, amelyik egy pillanatra sem bírja ki önmagával. Aki úgy írja egyik művét, hogy szimultán már írja a másikat: az előbbi „tagadását”, s aki tulajdonképpen talán nincs is, csak „bokra” van, mint 134 évvel később József Attila „nincsének”. 63 �Kutatóterület HERCZEG ÁKOS A hagyomány „hangszere” Műfaji emlékezet, idézés, retorika (Ady Endre: Sípja régi babonának)1 Az 1913 márciusában keletkezett, Ady kétségkívül legjobban sikerült kuruc-tematikájú verse meglehetősen transzparens módon mutatja fel a verscsoport azon alapvető ellentmondását, ami a nem is annyira burkolt közéleti megnyilatkozás és ugyanakkor az azonosíthatóságot aláásó poétikai történések között áll fenn. A többévnyi szünetet követő, cikluscímmé is emelt Sípja régi babonának ugyanis páratlanul sokrétű költői eljárásokkal áll ellen az aktualizáló jelentéstulajdonításnak, miközben számos kontextuális vonatkozása egyenesen szükségessé teszi az olvasás eme rögzítettségét. És itt a korabeli valóság szövegszerű nyomainak nem is olyan, kevéssé alátámasztható jelzéseire gondolunk, mint ami Király István egyik elemzésben felbukkan. A világgá menni készülő én és Ady 1913 körüli Maria-Grün-i szanatóriumi tartózkodásának összefűzése spekulatív természetű analógia2 csupán szemben például a ciklust bevezető ajánlással (Jászi Oszkárnak, akivel annyira egyformán s együtt szenvedjük és sírjuk a mai magyar siratnivalókat) vagy a csípős nyelven szóló Két kuruc beszélget (Tyukodi pajtásom…) című kezdővers Tiszát („Kártévő urat”) gúnyoló soraival. Az egymással szót váltó kurucok beszédhelyzete így egyenesen politikai állásfoglalásként, a vers(ek) pedig a Jászi Oszkár-féle polgári radikalizmus melletti elköteleződés gesztusa(i)ként tűnnek fel, látszólag valóban feloldva a kuruc-szerep mögé el-elbújó, a maszkjátékot az eddigiekben sikeresen működtető ént a nyílt önfelmutatás efféle költői megvalósulásában.3 Azonban, ahogy az alább következő elemzésben látni fogjuk, a hang felismerhetőségének ez az egyértelműsége is egy olyan játéknak bizonyul a megszólaló percepcionális stabilitását éppenséggel megkérdőjelező kötetcímmel (Ki látott engem?) a háttérben, amely a verscsoport alapszövegében mindenekelőtt a hallás 64 �Kutatóterület vonatkoztathatóságának elbizonytalanításával írja felül az egyirányú értelemképződést. Korábbi elemzések már kimutatták,4 Ady költeményének meglehetősen összetett beszédműveleteit egyszerre vezérli a szereplétesítésből adódó én-megkettőződés, a pragmatikai−retorikai szintek szétválása, melyet a paratextusok ugyancsak felsokszorozó értelmű szövegutasításai tovább bonyolítanak, valamint a szemantikai eldöntetlenségeket is generáló többszörös idézettség-effektus, ami a jelentés performatív létesülésének gazdag játékterét megnyitva a szöveghagyományozódás kikerülhetetlen tényezőjére irányítja rá a figyelmet. Már rögtön a verskezdő alanyi diszpozíció („Csak magamban sírom sorsod”)5 ambivalens viszonyt épít az alcím énként megszólaló bujdosó magyarjának − az imént említett összefüggés felől is beszédes − kognitív szituációjával („Már menőben bús világgá / Fáradt lábbal útrakészen”). A sírás a hagyomány néma/magányos idézésének diszkurzív pozíciójában ugyanis legalább annyira utalhat a távozás kényszere fölött érzett egyéni emócióra, mint az azt archiváló közösségi műfaji tradícióra, melynek az én az alcím jelezte szerep és az annak modálisan is megfelelő bujdosóének emlékezete révén (fel)idézőjévé is válik.6 Utóbbi esetben viszont az éneklés által hanghoz juttatott műfaji hagyomány (siralom) partitúrájaként is felfogható a lírai én önmagában hangzó szólama, ami csak látszólag él a néphez mint másikhoz való hozzáfordulás aposztrophikus gesztusával, lévén a megszólított grammatikailag jelzetten („vérem népe”) és szemantikai−motivikus (ti. vérségi kötelék), sőt prozódiai (vér−nép rímpár) okokból is csak az éntől elválaszthatatlanul létezhet. Vagyis hiába állítja a szöveg a nemzeti hovatartozás s rajta keresztül a hagyomány meghaladhatóságát, a nyelv performatív természete éppenséggel stabilizálja én és közösség elkülöníthetetlen természetét. A kihallgatott, magára a szövegre vonatkoztatható néma, de legalábbis mások által nem hallható sírás mint a búcsúének műfaji emlékezetének történő hangadás során az én néma, csakis olvasható beszédén keresztül valójában tehát a sorsként azonosítható hagyomány szólal(tatódik) meg. Vagyis az első versszakban a másik megszólítása nem véletlenül visszhangzik az énen belül s így tekinthető voltaképp önmegszólításnak: a magamban ennek a kikerülhetetlen meghatározottságnak a performatív jelölője is a versben, amennyiben közösség meghaladásának szituációja éppen a hozzátartozást stabilizáló bujdosóénekek emlékezetével jelenítődik meg, annak nyelvi kifejezéskészletét aktivizálja.7 A versbeszélő bizonytalan szituáltsága, ami tehát grammatikai okok (a sírás poliszémiája) mellett a műfajilag kódolt búcsúzás öröklött gesztusrendszere és a cselekvő lelkiállapotáról árulkodó elemek („sírom”, „bús világgá”) feszültsége folytán áll elő, a távozás látható ellentmondásos kényszerét tekintve („Fáradt lábbal útrakészen”) is megkérdőjelezi az egyértelmű jelentéstulajdonítást, mivel 65 �Kutatóterület az egyszerre viselheti a közvetlen vérségi kötelék belső determinációjának és egy irodalmi hagyomány örököseként a bujdosóénekek külső meghatározottságának nyomait. Az én kilétét alapvetően érintő megfontolások azonban további lényeges összefüggésekkel egészíthetők ki. A „kényszerű” eltávozás előtti pillanatot rögzítő jelenet nemcsak a szerep felvétele körüli bizonytalanság8 miatt nem futhat ki a beszélő azonosíthatóságára, hanem mert a megszólalás már említett többirányú „hallhatatlansága” (magamban) ellentmondani látszik az alcímben jelzett figura implicit retorikai én9 általi „kihallgathatóságának”, hiszen a „néma” éneklés aligha volna érzékelhető, ezáltal mintha a szerep bizonyos értelemben „felülkerekedne” az őt létesítő figurán. Így, mondhatni, elvi szinten sem eldönthető, milyen grammatikai−pragmatikai énnek is „ad hangot” az éneket „idéző” én. Innen nézve aligha véletlen, hogy a meglévő irodalmi hagyományt nem közvetlenül, hanem a konkrét cselekvés („énekli”) megnevezésével, közvetett módon idézi, vagyis ezen keresztül nem magát a hagyományt, hanem annak mintegy recitálását „hallgatja” az implicit én, ellentétben például a jelen verssel többszörös szövegközi kapcsolatban lévő Bujdosó kuruc rigmusával, felszámolva ezáltal többek közt pragmatikai és retorikai én temporális különbségét. Ebből a szempontból az is jelentéses lehet, hogy a kuruc helyett ezúttal az időindexét tekintve fenomenológiailag is bizonytalan magyar lesz a vers alanyának jelölője, függőben hagyva annak kérdését, hogy a bujdosással mintegy axiomatikus viszonyban álló kurucléttel azonosítódik-e a központi alak, vagy ellenkezőleg, maga a bujdosó kuruc figurája sem más, mint egy olyan régi babona, melytől az én éppen távolodni kénytelen. Hogy mennyire nem választható le az én beszédéről a hagyomány nyelvi meghatározottsága, azaz mutatkozik hiábavalónak a távozás intenciója, azt nemcsak a sorsban való fentebb jelzett osztozkodás kikerülhetetlen jellege igazolja. A vers bonyolult pragmatikai szituációjában ugyanis a versbeli én oly módon válik majd a második versszakban a „régi babona” összetétel révén egyfajta bizonytalan vonatkozású, múltból jövő hang meghallójává és egyben fordítójává, értelmezőjévé, hogy közben maga az alcímben foglalt figurán keresztül egy műfaji örökségnek állít emlékművet. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, amiről a beszélőnek elvileg nem lehet tudása: hogy a hagyomány meghallása a Sípja régi babonának paratextusa „előterében” voltaképp önidézetnek minősül, így a sípoló hangnak elképzelhető olyan „fordítása”, mely szerint az a bujdosó magyar énekével, vagyis magával a (retorikai én által kihallgatott, immár papírra vetett) verssel válna ekvivalenssé. Amennyiben tehát már a kezdetektől a cím felől olvasódik, s ekként a síp a vers önértelmező kódjaként viselkedik, a pragmatikai én öntudatlanul is a hagyomány által „artikulált” néma vagy 66 �Kutatóterület magányos szólama, úgy amellett, hogy ez a nemtudás pragmatikai és retorikai én különbségének, kettejük „tudása” közti különbség10 performatív jelzésének nyomaként ismerhető fel, az én ekkor tudtán kívül a régi babona nem intencionált hanghoz juttatójának szerepkörébe kerül, mondhatni, sípjává − hangszerévé − válik a hagyománynak. A „bujdosó magyar ének”ét kihallgató retorikai én felől látható be, hogy az én nemcsak a sípszó meghallásának későbbi pillanatában, de már mindig is hagyománytörténések médiumaként volt jelen a versben; amit hallunk tehát, az nem pusztán egy egyszeri énekszó, hanem rajta keresztül a bujdosóénekek kikerülhetetlen évszázados örökségének percipiálása válik lehetségessé. Ez azonban csak a költemény énjeinek „tudása” közti különbség, vagyis kettejük távolságának konstatálása révén ismerhető fel, hiszen csakis ez által történhet meg, hogy a címben jelzett „síp” a szövegbeli vásári szcenikáról leválasztható jelentéssel legyen felruházható. Ekkor ugyanis a régi babona sípja, azaz hangja/hangszere az énnel, a babona pedig magával a versszöveggel (a kihallgatott énekkel) azonosítható, így a szövegben jelzett sípszó meghallása nem más, mint a pragmatikai én saját énekének öntudatlan percipiálása.11 A címet szövegszerűen idéző, többszörös idézettséget felmutató sorokban12 („Nótát sípol a fülembe / Sípja régi babonának”) tehát az én tudtán kívül, de idézőjévé válik az éppen általa „hanghoz juttatott” vers paratextusának, így a költeményre magára érthető öntudatlan önreflexív utalás (önidézet) révén a versnek történő „hangadás” aktusa hangsúlyozódhat, melynek során a sípszót nótává transzformáló én egyszerre lesz akaratlanul is kihallgatója és alakítója a vers történéseinek. A versbeszélő ugyanakkor azáltal, hogy nemcsak percepcionálója, hanem rezonőre, fordítója is a babonának, szólamában ténylegesen megkülönböztethetetlen lesz az általa kibocsátott sípszó effektusától. Ez a mediátori szerep, amint a második versszakban explicitté válik, rögtön értelmezői funkcióval egészül ki, lévén a fülébe jutó babonát nótaként interpretálja a beszélő, ami valójában a címből már a felütésbe „behallatszódó”13 babona által preformált én auditív tapasztalatának nyomát viseli magán. Ezen a ponton azonban csak az olvasó számára lesz belátható, aki tehát érzékeli retorikai és pragmatikai én szétválásából adódó feszültséget, hogy ez a nóta az én saját „babonás” énekével válhat azonossá. A „sípja régi babonának” önidézet-jellegével éppoly észrevétlenül zavarja össze az én érzékelésének instanciáit, mint amennyire érzékelhetetlen az én számára önnön „kihallgatói” szerepének megbízhatatlansága. Ahogy az se válhat beláthatóvá a „bujdosó magyar” szólamában, hogy kezdettől fogva a bujdosóénekek hagyománya kondicionálja megszólalásának pragmatikáját, így az se véletlen, hogy reflektálatlan marad az énekelt vagy csupán hangszeres nótaként érzékelt sípszó és a saját ének modalitásának feltűnő hasonlósága/azonossága.14 Ugyanakkor nemcsak a versbeli alany 67 �Kutatóterület tudása mutatkozik korlátozottnak saját beszédcselekvését illetően, hanem az olvasóé is, hiszen számára sem válik eldönthetővé − talán éppen a két szólam lényegi ekvivalenciája folytán −, hogy a második versszak záró sorpárjában már az én által „lefordított” sípszó vagy a beszélő önálló szólama jut hanghoz,15 illetve, hogy az utóbbi esetén az én állításait mennyiben befolyásolja a monológba kívülről beszüremkedő „zörej”, azaz a sípszó. Ez már csak azért is kérdéses, mert − ahogy erről a későbbiekben még lesz szó − a költeményben nem állapítható meg kizárólagos érvénnyel a hanghatás forrása, nevezetesen hogy külső vagy belső hangról van szó. További érvekkel támaszthatja alá a nótaként meghallott babona és az alcím jelezte éneklés összemosódását a cím és a vers tizedik sora jelzett areferencialitása is. Mert noha a vásári jelenet16 tropológiája ezt látszólag előkészíti, amennyiben az én a vásári forgatagban egyszer csak meghall egy kontextuálisan nagyon is odaillő hangot, mégis az énen keresztül hanghoz jutó effektust azért is érdemes leválaszthatatlannak tartani az én szólamáról.17 Éppen azért, mert a „történelmi” hang rögtön artikulált, ráadásul az én az elválásról mondott korábbi gondolatait visszhangzó mondatokban szólal meg, ahol (a kettőspont révén mintegy idézettként érthető harmadik szakaszban különösen) elkülöníthetetlennek minősül a sípszó tartalma és a „fordító” interpretatív teljesítménye. Ez azért is lényeges összefüggés, mert a régi babona (mint egy közösség rendszerint nem reflektált, közmegegyezésen alapuló implicit tudása) maga sem írható le evidens módon külső hangként, sokkal inkább tekinthetünk rá egyfajta, kulturális hagyományozódás révén továbbélő, metaforikusan szólva „belső hallással” utánképezhető jelenségre. Nem véletlen talán, hogy a „Nótát sípol a fülembe” sor a Góg és Magóg fia kezdetű vershez hasonlóan a belső−külső hang „olvasásának” stabilizálhatatlan jellegére hívhatja fel a figyelmet, amennyiben a -ba, -be, -ban, -ben ragok használata körüli bizonytalanság (a „Fülembe még ősmagyar dal rivall” sorhoz hasonlóan) visszahathat a vers jelentéslétesítésére. Ekkor ugyanis − ráadásul a verskezdés, valamint a vers mondásával azonosítható nóta fentebb említett értelmezése felől több mint alátámasztható módon − a hagyomány meghallása („Nótát sípol a fülembe”) hangsúlyozottan az én terében válhat érzékelhetővé. Különös ellentmondás azonban, hogy a babonában megszólaló hagyomány „érzékelőjeként” és annak továbbörökítőjeként tételeződő beszélő mintha a közösségen kívülről érkezne a vers diszkurzív terébe, amennyiben a babona nemcsak az önazonosság, hanem egy attól távoli nézőpontból az idegenség jelölője is lehet.18 Ezt a paradoxont tovább fokozza a régi babona többértelműsége, hiszen a „régi” egyaránt lehet az időbeli távolság megerősítésének, valamint múlt és jelen kontinuitásának jelölője.19 A beszélő helyzete szempontjából ez már csak azért sem mellékes, mivel a babona egyszersmind egy adott közösséghez tartozás kifejezője, ami újfent ellentmondásba kerül a régi 68 �Kutatóterület babonát látszólag kívülről érzékelő − annak diskurzusától tehát mintegy elválasztott − versbeli figura alapszituációjával (ne feledjük: éppen elhagyni készül azt a közösséget, amelyhez mindamellett vérségi kötelék is kapcsolja). Az én szituáltságát a fentebb említett okokból kétféleképp, odatartozás és elválasztottság értelmében is meghatározó régi jelző továbbá nem hagyja érintetlenül a babona harmadik versszakban olvasható „fordítását”, így annak hitelességének kérdését sem. Nem tudni ugyanis, hogy a sípszó által hanghoz jutó babona, mely − újfent hangsúlyozva − vagy az én szólamával vagy valamilyen külső, „vásári” hanggal azonosítható, netán elfeledett tévhitként lepleződik le a versben, vagy ellenkezőleg, egy közösség tudásának, rajta keresztül voltaképp az én közösségi identitásának, a hozzá való tartozásnak megerősítéseként értelmeződik. Ezen ellentmondások sorát nem oldja fel, sőt ha lehet, tovább bonyolítja, hogy – az imént láthattuk − azáltal, hogy a sípszó és a beszélő szólama összemosódik, eldönthetetlen, hogy kinek a „szavait” is halljuk a harmadik strófában: a hagyományét vagy a lírai énét. Annyi azonban megkockáztatható, hogy a „bujdosó magyar” − a kettőspont révén külön kiemelt − rezonőri funkciójából (ti. mintegy hangszere a hagyománynak) még nem következik evidens módon a mondottak átsajátítottsága. Noha minden fordítás egyúttal már mindig is interpretáció, eldöntetlen marad a versben, hogy hol a közösségi diskurzus hangjának és az én szólamának a határa, éppen azért, mert előbbi észrevétlenül, az énekes tudta nélkül hangolja át utóbbi „dallamát” − méghozzá a költemény kezdetétől fogva. Ugyanis arra figyelhetünk föl, hogy a közösséghez tartozás kulturális determinációi már az első versszaktól kezdődően, a szóban forgó hanghatás tényleges szövegbeli megjelenése előtt, a cím felől már mindig is uralta a központi alak helyzetét, ami nem más, mint a sorsban való osztozkodás jelentette bujdosás kényszerű szituációja és annak tudását, illetve „fordítói kompetenciáját”, méghozzá anélkül, hogy a beszélőnek tudomása lenne minderről. Nem véletlen, hogy a már eleve interpretatív teljesítményen nyugvó nóta20 ismerősként, főként a 17−18. század népdalainak, kuruc-verseinek jellegzetes szófordulatával („édes népem”) hangzik föl. A mondottak alanyi pozíciója körüli dilemmát a harmadik szakasz néphez kapcsolódó, a korábbiaktól eltérő modalitása és a strófa jelzett grammatikai transzformációja sem oldja fel. Az „átkozott nép” összetétel ugyanis éppúgy minősülhet idézetnek, a „hagyomány hangjának”, mint az „édes népem” bensőséges retorikája, így voltaképp egyaránt tekinthetők el-sajátítottnak, vagyis nem az én „sajátjának” − ahogy Palkó Gábor írja: „a távolodás, kiszakadás, átok diszkurzusa is közösségi feltételezettségű”.21 A vers feloldhatatlan feszültségforrása (szemben például a retorikailag jóval kevésbé összetett Bujdosó kuruc rigmusával) kétségkívül az én említett megkettőződése, a pragmatikai viszonyok rögzíthetetlen időbelisége körül 69 �Kutatóterület keresendő; évszázados irodalmi hagyomány szövegemlékezete anélkül van megmozgatva Ady 1914-es költeményében, hogy azok temporális indexei rögzítettek volnának a versben valamely beszédhelyzethez, mintegy előírva kijelentéseinek érvényességét. A beszélő szituáltsága jelen versben nem pusztán a „kergettem a labanc hordát”-típusú deixisek elmaradása miatt nem leplezhető le könnyen, hanem mindenekelőtt azért, mert a (jelennel folytonos? már-már elfeledett?) múltból felhangzó sípszó olyan bizonytalan pragmatikai helyzetet teremt, melyben az én szólamának és a hagyomány hangjának elkülöníthetetlensége folytán a bujdosó kiléte, ekként értelmezői/ fordítói kompetenciája válik kérdésessé. Miközben az sem dönthető el, hogy általa pontosan miféle hagyomány, a múlt mely mozzanata szólal meg a vers harmadik strófájában, azaz milyen távlatból jelenből hallatszik réginek a szóban forgó „babona”. A Sípja régi babonának kitöltetlenül hagyott temporális vonatkozásai aligha függetlenek az egy néphez tartozás azon determinációitól, melyek a közös múlttal folytonos, abból levezetett jelen és jövőkép rögzítettsége okán22 nem teszik szükségessé, vagy ha úgy tetszik, lehetővé a beszédpozíció(k) időbeli meghatározását. Csakis „viselőjének” jövőbeli mozgásterét kijelölő vérségi összekötöttség, az azonos kulturális háttér magyarázhatja, hogy a versbeli alany egyként szólalhat meg a 18. század első évtizedeinek világából egészen napjainkig, anélkül, hogy a régi babona üzenete érthetetlenné válna. Továbbá, hogy a vers egyszerre hozhatja játékba a reformkori hazaszeretet Vörösmarty és Kölcsey óta nemzeti közkinccsé vált23 toposzait és Berzsenyi, valamint Kölcsey által örökölt nemzetkritika azon jelzéseit,24 melyek éppen Ady költészetében hagyományozódtak tovább a huszadik században. Így, továbbgondolva, annak kérdését is érintheti a régi babona, a sípszó és a beszélő bizonytalan relációja, hogy a közös sorsban való összekötöttség és meghaladni vágyás paradox helyzete mennyiben olvassa újra Ady korábbi műveinek egyes szöveghelyeit. Nevezetesen, hogy a harmadik strófa üzenetén („átkozott nép / Ne hagyja az úr veretlen”) keresztül mások mellett már a Nekünk Mohács kell című vers jellegzetes „önostorozó” gesztusa, annak alanyi pozíciója is babonának minősül, vagy ellenkezőleg, az 1914es költemény „sípszava”, ami tehát az én fordító tevékenysége által válik nonverbális hangsorból verbális információt hordozó jellé, éppen a korábbi állítások érvényességét erősíti meg. Hogy immár az egész magyarság imperatívuszává fejlődő bujdosás állapota ezúttal nem kapcsolódik hozzá egyértelműen a kuruc kor kontextusához, hiába hívja elő óhatatlanul ennek olvasatát a bujdosóénekek retorikája vagy akár a kuruc világ felidézett két „emblémája” (Kézsmárk hegye, Majtény síkja), különös hangsúlyt ad a vers eleji sorsközösségvállalásnak. Ekként ugyanis nemcsak a hovatartozását kinyilatkoztató beszélő válik részesévé a nemzeti tradíciónak, aki anélkül készülődik a 70 �Kutatóterület távozásra, hogy a magyarság és a bujdosás axiomatikus természetéhez reflektív módon viszonyulna, hanem a bujdosóénekek jellegzetes műfaji elemeinek, szófordulatainak megidézésével a bujdosó magyar énekének mindenkori kihallgatója is, aki mint egyúttal az alcímben jelzett ének értelmezője lesz nemcsak vérszerinti, hanem kulturális tekintetben tagja a nemzeti genealógiának. És az összetartozás hermeneutikai aspektusa adhat bizonyos értelemben magyarázatot a retorikai és pragmatikai én már szóba hozott percepcionális természetű „zavarára” is. Ezen olvasat szerint előbbi csakis a közös kulturális háttér előterében hallhatja, azaz sokkal inkább „értheti meg” a versbeli alany néma/magányos szólamát. Az utolsó strófa szemantikai feszültsége elsősorban kétségkívül a múltról való leválás gesztusaként is érthető határátlépés (megvalósult? tervezett? hiábavalóan vágyott?)25 alaphelyzete, illetőleg a hagyomány meghaladhatatlan performatív természete közti ellentmondásból ered.26 A beszélő hiába hangsúlyozza újfent a kiszakadás szándékát, hasztalan tesz tanúságtételt az aposztrophé beszédaktusán keresztül a közös tradíció lebonthatóságáról, egyén és közösség határainak szétválasztható minőségéről, hiszen éppen saját népe által legitimált cselekvéssorban, a bujdosásban jelölődik ki az örökség „viselőjének” jövőbeli mozgástere. Így a két – a beszélő kilététől függően − konkrét vagy szimbolikus kuruc kori helyszín „üzenete”, azaz a szövegkörnyezetből következően leginkább a távozó (vissza)hívása is leleplezni látszik a beszélő ellentmondást nem tűrő beszédmódját. Mondhatni, Kézsmárk és Majtény korlátozott szövegbeli rendelkezése a beszélő fölött a visszájára fordul: éppenhogy a hagyomány megtagadásaként érthető végleges elfordulás („Sohse nézek többet vissza”) gesztusa válik hiábavalóvá, amint az én szólamán történelmi-kulturális determinációk hagyják rajta nyomaikat.27 Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy rögtön módosul az üzenet értelme, amennyiben a térbeliséget leképező határ-fogalmat kiterjesztjük annak időbeli aspektusa felé. Nem ugyanazt a „hívószót” hallja ki ugyanis Thököly Imre szülővárosának és az 1711-es kuruc fegyverletétel helyszínének felidézéséből egy kortárs beszélő, mint annak 20. vagy akár 21. századi leszármazottja.28 A vers mindazonáltal ebben is a múlt meghaladhatatlan természetét, a nemzeti összetartozás időben nem lehatárolható jellegét mutatja föl. A Majtényhoz hasonló történelmi fordulópontok, mint amilyen például Mohács vagy éppen − ahogy Palkó Gábor is említi – Trianon, pontosan a „figuráció jövő felé nyitott folyamatának”29 versbeli jelenlétére figyelmeztet. Tovább fokozhatja a versszak jelentésbeli nyitottságát, hogy a beszédaktus modalitása alapján eldönthetetlen, ment-e át valamiféle változáson30 a sípszó meghallásának hatására az alany. Vagyis kérdéses, tekinthető-e immár intencionáltnak, mintegy a harmadik strófában elhangzottak következményének és kevésbé egyfajta antropológiai szükségszerűségnek a távozás, ami, ismételjük, 71 �Kutatóterület grammatikailag egyszerre olvasható jövőbeli, elképzelt cselekvésként és − mivel a strófa semmiféle jelzett kapcsolatban nincs a megelőző szakaszok szintaxisával, így azok beszédhelyzete nem befolyásolja feltétlenül a verszárlat pragmatikáját − érthető az én konkrét szituációjának a leírásaként.31 Az iménti elemzés talán világossá tehette, miért is tűnhet a Sípja régi babonának című költemény Ady kuruc-versei, de megkockáztatható, az egész életmű egyik kitüntetett pillanatának. Az általa megidézett kuruc világ ugyanis a lehető legtávolabb kerül attól, hogy azon keresztül a kurucság felvett maszkja egy, a közvélemény felől „jóváhagyott” attitűd puszta leképeződéseként váljon felismerhetővé.32 A forradalmiság közismert jelentése legfeljebb abban az értelemben jöhet szóba Ady verse esetén, hogy radikálisan szakít a fogalom evidensnek vélt szerzői-antropológiai olvasatával. Még ha az ún. „kuruc-versek” összessége nem is mentesülhet az aktualizáló jelentéstulajdonítástól – és így minden bizonnyal továbbra is kánonon kívül maradnak például a kései „párbeszédes” darabok −, a Sípja régi babonának valóban képes a (történelmi és költői) hagyományt olyan én-elrejtő álarccá formálni, amely mögül az én üzenete már nem az alkotóra való ráhagyatkozással, hanem sokszor egymásnak ellentmondó szövegutasítások olvasásával fejthető csak meg. Innen nézve látható be, a kuruc-tematika fontosságát nem is annyira „kuruc-romantika” meghaladása, azaz az öröklött szerep felvétele, majd fokozatos kiüresítése33 mutathatja fel, sokkal inkább az a poétikailag gazdagon kiaknázható tér, amit a vallomáslíra hagyományát felülíró maszköltés költői gyakorlata nyitott meg. Így még ha nem is a legfontosabb Ady-verseket hívta életre e tematika, a versben „bujdosásnak”, a szubjektum költői alakítottságának olyan játékát tette lehetővé, ami nem elhanyagolható tanulságokkal szolgálhat a modern magyar líra későbbi fejleményei számára is. Jegyzetek 1 A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program − Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 2 KIRÁLY István, A megkötöttség verse: Ady Endre: Sípja régi babonának = Irodalomtörténeti Közlemények 1973/2, 277−289. 3 A korabeli publicista Adyt jól ismerők különösen zavarban érezhették magukat, mikor például a hazaszeretet olyan kinyilatkoztatásában tér vissza a vers egyik központi eleme, a babona, ami a költemény vélelmezett üzenetének (a haza hátrahagyásának) épp az ellenkezőjét fogalmazza meg. „A babonátlanság nekem olyan kedves lapjában írván, tetszik nekem az, hogy kiválasszak egyet röstellt babonáim közül. Azt már kevesen hiszik el, hogy nem volnék kissé túlságosan is 72 �Kutatóterület magyar, s hogy hivatásnak érezném a magyarságpusztítást. Szóval, hát bizony én erősen magyar vagyok, persze e voltomat is kegyetlen kritikával kísérve.” ADY Endre, Vallomás a patriotizmusról = Ady Endre publicisztikai írásai, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1987, 837−839. 4 Az alábbi vizsgálódás számos ponton érintkezik a vers két legalaposabb argumentációjának meglátásaival. Vö. PALKÓ Gábor, Ősi dalok visszhangja = UŐ., A modernség alakzatai, JAK−Ulpius-ház, Bp., 2004, 49−96, H. NAGY Péter, Ady-kollázs, Kalligram, Pozsony, 2003, 66−90. 5 A magamban elem többértelműségére (ti. egyformán jelölheti az alany helyzetét − magányosságát − és válhat a sírás „hangzóságának” − némaságának” − jelölőjévé) már Király István is felfigyelt. KIRÁLY, i. m., 279. 6 Vö. PALKÓ, i. m., 82; H. NAGY, i. m., 77−78. Érdemes lehet továbbá megemlíteni, hogy a távozás − a későbbiekben még szóba hozandó − kérdéses intencionáltsága már csak azért sem jelölhető ki, mert a beszélő itt valójában a bujdosás tradicionálisan „előírt” mozdulatsorát végzi, ami voltaképp nem a nép hátrahagyását, a kapcsolat megtagadását, hanem az odatartozás megerősítését jelenti. 7 A jellegzetes műfaji tradíció kellékeit (pl. a búcsúzás fájdalmának kinyilatkoztatása, a sírás, a közösség megszólítása stb.) idéző kezdő strófa áthallásainak gazdag példatárát szolgáltatja H. Nagy Péter idézett művében (77.). 8 KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, A „szerepvers” poétikájáról = Tanulmányok Ady Endréről, szerk. KABDEBÓ Lóránt, KULCSÁR SZABÓ Ernő, KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, MENYHÉRT Anna, Anonymus Kiadó, Bp., 1999, 207−208, idézi H. NAGY, i. m., 81. 9 H. NAGY, i. m., 80. 10 PALKÓ, i. m., 82−85. 11 Ezt az olvasási lehetőséget a verskezdő sírás többértelmű, ám mindenképp mások számára érzékelhetetlen jellege teheti indokolttá. 12 Uo., 84. 13 H. NAGY, i. m., 82. 14 Következvén abból, hogy az ének „dallamát” meghatározó bujdosó magyar attribútuma elviekben csak az olvasó révén lesz a beszélő sajátja, a versben nincs jelzése annak, hogy az én reflektálna önmaga, saját cselekvését determináló kilétére. 15 Vö. PALKÓ, i. m., 85. 16 Persze a koldus-vásár elem jelezte szemantikai paradoxonra reflektálva is felfigyelhetünk a látvány metaforikus, fenoménként voltaképp utánképezhetetlen természetére. 17 Uo., 82. 18 Értelemszerűen a babona tévhitként való felfogása (vö. a Magyar értelmező kéziszótár szócikkét, Akadémiai Kiadó, Bp., 1975.) feltételez egy, a babona természetfeletti meghatározottságában hívő nézőponttól eltérő idegen perspektívát. 19 PALKÓ, i. m., 78−79. 20 Fontos megjegyezni, hogy a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a „nóta” elsődleges jelentését tekintve nem több egy népies dal dallamánál, s mint ilyen, nem annyira kihallgatható, ám sokkal inkább rekonstruálható, azaz felidézhető „verbális információsort” hordoz, ekként hangsúlyozottan a beszélő befogadó-megértő szerepére van utalva annak „fordítása”. Vö. továbbá: PALKÓ, i. m., 88. 21 Uo. 73 �Kutatóterület 22 Innen nézve nem meglepő, hogy a régi babona révén beszüremkedő múlt jövőbeli bizonyosság szövegszerű jelzéseivel kapcsolódik rögtön össze: „Sohse lesz jó, sohse látlak”. 23 Ám ahogy erre Palkó Gábor is utal, már akkor is egy Rimay Jánosig visszavezethető „kanonizált toposzrend” örökösének minősülő formában. Vö. PALKÓ, i. m., 89. 24 H. NAGY, i. m., 84−85. 25 Jól mutatja a vers egyedülállóan izgalmas, árnyalt szemiózist lehetővé tevő felépítettségét, hogy a beszélő lokalizálhatatlanságát rögtön a „határ-szél” bizonytalan térbelisége jelöli, nyitva hagyva, hogy már a határon túlról vagy még innen szól a beszélő. Mindez pedig a határátlépés elvi lehetőségének kérdését is felvetheti. 26 A közismert népdalt eredeti üzenete ellenében megidéző issza-vissza rímpárról Király István óta többek is említést tettek. Vö. KIRÁLY, i. m., 283.; PALKÓ, i. m., 92. 27 Az imént említett népdal szövegemlékezete mellett a kuruc költészet, de akár más Ady-versek (pl. a Bujdosó kuruc rigmusa) is megidéződhetnek. 28 Ady életében szintén privát tapasztalatként játszhatott szerepet, hogy nemrégiben, mostohafia, II. Rákóczi Ferencéhez hasonlóan 1906-ban szállították haza Késmárkra Thököly hamvait. A történelmi helyszínek kettős olvashatóságáról vö. PALKÓ, i. m., 90. 29 Uo., 91. 30 Látható, hogy a vers eleji „útrakész” alany közérzetéről számot adó utalások („bús világgá”, „fáradt lábbal”) nincsenek jelen a záró szakaszban, nyitva hagyva az én viszonyulásának kérdését önnön helyzetéhez. Az első versszak külső vagy belső kényszere itt mintha valamiféle dacos magatartással kapcsolódna össze, ám továbbra is anélkül, hogy mindez a „bujdosó magyar” létállapot vállalásának, hovatovább a saját identitás vállalásának reflexiójával járna együtt (szemben például a már emlegetett Bujdosó kuruc rigmusa című verssel: „De: így éltünk vitézmódra”). 31 Némileg ellentmondva Palkó Gábornak, aki csak az előbbi olvasat lehetőségét erősítette meg. UŐ., i. m., 92. 32 Alighanem az se véletlen, hogy éppen ez a darab él visszafogottabb, kevésbé egyértelműsítő ajánlással, melynek címzettje, a magyar avantgárd festészet képviselője (a híres Nyolcak tagja), Kernstok Károly is a művészvilág, nem pedig a politikai élet vonatkozásában ismert és hozható „rokonságba” Adyval. 33 TVERDOTA György, „Rákóczi, akárki, jöjjön valahára” = Iskolakultúra, 2006/7−8, 40. 74 �Kutatóterület SZENTGYÖRGYI CSABA Mikszáth narratív lábjegyzetei „A kos szarva belülről üres és meglehetős homályosság lehet benne.” (Kísértet Lublón) A következőkben Mikszáth Kálmán két művével, a Kísértet Lublón kisregényével és A hályog-kovács című novellájával foglalkozom, de nem a teljes szövegüket vizsgálom, csak a lábjegyzeteiket. A lábjegyzet mint szövegfajta a paratextusok csoportjába illeszthető, mint például a címek, alcímek (műveké, fejezeteké), elő- és utószavak, megjelenés utáni, könyvön kívüli utószavak, mottók és ajánlások. Köztudott, hogy ezek egyrészt a könyv főszövegéhez képest alárendeltek, másodlagos jelentőségűek, másrészt kiszolgáló funkciót látnak el, segítségükkel vehetjük a szöveget mint könyvet a kezünkbe, tehát a befogadást irányításának és befolyásolásának kellékei. Tehát értelmezhetők küszöbként, amelyen átlépve a fikció világába kerülhetünk.1 Bár a lábjegyzetek a szöveg részét alkotják, a befogadói érdeklődésnek inkább a perifériájára esnek. Ennek ellenére Mikszáth műveinek sajátosságait a lábjegyzetek segítségével szeretném bemutatni. A főszöveg lábjegyzetei vagy más formájú kommentárjai nagyrészt tipikusan diszkurzív szövegekre jellemzők, de előfordulhatnak szépirodalmi művek szövegeiben is. Gondolhatunk diákkönyvtári kiadványok, kritikai kiadások kiadói jegyzeteire, vagy auktoriális szöveg auktoriális jegyzeteire, mint Jókai regényei esetében, vagy Rousseau Új Heloise fiktív kiadói jegyzetére, vagy Stendhal Vörös és fekete jegyzeteire. E jegyzetek különböző szerepeket kaphatnak a fikcióban: Stendhal regényében az elbeszélő a szerzői kommentárok segítségével tarthat távolságot figuráinak megnyilatkozásaitól.2 Mikszáth műveiben sajátos „határátlépéseket” figyelhetünk meg. A metalepszis klasszikus retorikai fogalom, hasonló jelenséget takar, mint 75 �Kutatóterület a metafora, metonímia, illetve a szerző fikcióba való beleavatkozására is használták. Genette az utóbbi határátlépés jelenségére szűkíti le a fogalmat, hozzáértve az ellentétes irányú mozgást: a fikció lép be a valóságba.3 Például mikor a színpadi történés a játékon kívüli nézőket megszólalásra készteti, belépnek a darab világába. Határátlépés történik, mikor a gyerekek a bábszínház játékába bele akarnak szólni, vagy mikor Molière és társulata egy olyan rögtönzött darabot adott elő, amelyben Molière – kilépve szerepéből – rendezői utasításokkal látta el a másik színészt, majd – visszalépve a szerepbe – folytatta a játékát.4 Úgy gondolom, Mikszáthnál a határátlépés több fajtája figyelhető meg: a szabad függő beszéd által a tudati világok határainak átlépése, vagy különböző narratívák közti mozgás, illetve a fikció és valóság határának megsértése. Az alábbiakban annak bemutatására teszek kísérletet, hogyan viszonyulnak a szerzői jegyzetek a főszöveghez, illetve hogyan értelmezhetők a metalepszis jelensége felől. Mikszáth számos regényében találhatunk jegyzetállományt, az ötvenoldalnyi Kísértet Lublón szövegére a többihez képest sok, nyolc lábjegyzet jut. (A közel négyszer akkora terjedelmű Beszterce ostroma összesen csak két kommentárt tartalmaz.)5 Öt jegyzet forrásokat jelöl meg, tehát hitelesít, a másik három pedig klasszikus szövegmagyarázat: babonás vagy képies kifejezéseket ad vissza fogalmi nyelven. A regény szövege Eisemann értelmezésében „(ki)forgatható”, jellegzetes mikszáthi módon két olvasatnak is megnyílik6: egyrészt mint nyomozási történet (pénzhamisítók leleplezése), amely a műfajra jellemző kauzális összefüggéseken alapul, másrészt mint Kaszperek kísértettörténete, amelyet babonás-misztikus magyarázat jellemez.7 Más szóval a cselekményben két párhuzamos narratíva fedezhető fel.8 A narratíva a nyelvben létrejövő értelemvilágot jelöli, ami nem egy eszközjellegű nyelvfogalmat feltételez (a nyelv pusztán az objektív megismerés eszköze), hanem egy olyanét, amely a megismerés tevékenységére is visszahat. E kölcsönhatás eredménye, „... hogy az ember nem magát a világot ismeri meg, hanem azt tudja meg, mit jelent számára a külső inger...”9 A mikszáthi figurák cselekvéseit jól észrevehető értelemvilág(ok) motiválják, konfliktusaikban egy, vagy két különböző narratíva hatása figyelhető meg (ez esetben mint párhuzamos történetek zajlanak). Nagyon gyakori, mikor a cselekményt két ellentétes narratíva határozza meg. Az egyik egyfajta „múltbeli” narratíva: hagyományokon alapszik, valamilyen transzcendens, túlvilági hatalom tisztelete jellemzi, a természethez való viszonya harmonikus, átalakítására nem törekszik. A másik pedig „a kauzális logikán nyugvó tudásnak a hétköznapi élet irányítására igényt tartó” narratíva.10 Műveinek jellegzetességét tehát nem a cselekmény adja, hanem a szövegnek az az intenciója, amely a figurák cselekvéseiben 76 �Kutatóterület narratív sémák működését mutatja meg. Ennek megfelelően A Noszty fiú cselekményét pletykák, tévhitek, illetve ezek tevékeny felhasználása, félreértelmezése, és ezekkel való visszaélés, illetve legfőképp Tóth Mari elcsábítását leíró „forgatókönyvek” alakítják.11 A Gavallérok a megismerés folyamatát írja le a szerepet leleplező, álcázást felfedező narratív struktúra segítségével, amit két narráció összjátéka hoz létre: egy közösségen kívüli, egyfajta „etnográfiai” nézőpontú elbeszélés, illetve egy közösségen belüli narráció.12 A jó palócok novellaciklusában hagyományos, archaikus, az immanens világot a transzcendenciához viszonyító, szinte történelmen kívüli értelemvilág figyelhető meg. A Szent Péter esernyőjének cselekményében szintén két narratíva motivációja figyelhető meg: egyrészt A jó palócok archaizáló narratívájához hasonlító esernyő „legendája”, másrészt Wibra Gyuri öröksége utáni (végül is kudarcot valló) nyomozásának (kauzális összefüggésekre épülő) története.13 A Kísértet Lublón vizsgálatával azt kívánom megmutatni, hogy a fent említett két narratíva egymásra hatásában az általában nagy figyelemre nem méltatott lábjegyzetek igencsak tevékeny szerepet kapnak. A következőkben az öt forrásjegyzetből az első kettőt vizsgálom, amelyeket feltűnően rögtön az első oldalon találhatunk, céljuk, a regény cáfolhatatlan tényre alapozottságának hitelét megteremtsék. (A jegyzeteket a hozzá illő a főszöveggel együtt idézem.) Hihetetlen bár a történet, de feleljen érte Bél Mátyás* uram és a „Liber Actorum”**, melyet Vilsinszky Ferenc nótárius mester hagyott ránk ékes lengyel nyelvezetben. Ha őkegyelmeik bolondot írtak a könyveikbe, miért legyen az nekem hibám? (7-8. l., kiemelés tőlem) *Bél Mátyás 1723-ban megjelent Prodromusában van a Kaszpereklegenda egyik variációja megírva. **Vilsinszky Ferenc városi nótárius 1718-ban jegyezte fel a Kaszperekről szóló csodatörténetet, a hivatalos jegyzőkönyveket és kihallgatásokat is hozzá csatolva. A zagyva lengyel nyelven írott quart kódexet a lublói levéltárban őrzik. (7. l., kiemelések tőlem)14 Az auktoriális elbeszélő szerzői munkájáról számol be, első olvasatra azzal a céllal, hogy az olvasó a hihetetlennek tűnő kísértetregényt ne a szerző fikciójának nyilvánítsa, hanem valóságos történetnek. A két szerzői lábjegyzetben a források konkretizálása szintén a fenti szándékként értelmezhetők. De következő mondatában maga az elbeszélő cáfolja ezt az értelmezést, mert megengedi azt az olvasati lehetőséget, hogy a forrásszövegek mégsem tarthatók megbízhatónak („bolondot írtak a könyveikbe”), tehát valószínűleg csak téves narrációi a kísértettörténetnek. 77 �Kutatóterület Ezzel növekszik a regény fikciósságának valószínűsége is, tehát a forrásmegadás végül is mégse értelmezhető hitelesítésként. A két lábjegyzettel az elbeszélő – ahogy fentebb a főszövegnél láttuk – a kísértetregény fiktív voltát kívánja cáfolni, ezért forrásokra, (a konkretizálások révén) valóságra referáló szövegként kívánja bemutatni. Az első lábjegyzetből megtudjuk, több történetváltozat létezik, a Bél Mátyásféle szöveg a legendaváltozatoknak csak az egyikén alapul, tehát pusztán egyik narrációja az eseményeknek, ami fiktív voltát erősíti. Tehát az „igaz” történet csak egyik a történetváltozatok közül.15 A második kommentár megbízhatósága is csorbul, amire a figyelmet egy apró szövegeltérés hívja fel. A főszöveg a nótárius „ékes lengyel nyelvezetű” művét az elbeszélői jegyzet „zagyva lengyel nyelvűnek” minősíti, aminek a konkrét őrzési helyét is megadja (lublói levéltár). Bár a szövegeltérés csak egy minőségjelzőt érint, mégis jelentősége van: felhívja a figyelmet, ugyanazon szövegnek két eltérő olvasata van. Vagyis a szövegek abszolút érvényű értelmezésével nem lehet számolni, csak eltérő (ékes és zagyva nyelvű) olvasatokkal. Kérdés, hogy mi a célja ezeknek az ellentmondásos forráshivatkozásoknak. Miért kell egy fikcióról bebizonyítani, hogy nem fiktív? Ezt a kérdést feltehetjük a konkrét regénytől elvonatkoztatva is. Nem lehet elégséges az az értelmezés, amely a fikció valóságból származó elemeire úgy tekint, mint fikciósság elleni bizonyítékra. Hiszen a fikció alaptermészete, hogy a kombináció és szelekció révén valóság elemeiből épül fel. „A szövegben ábrázolt valóság nem a valóság ábrázolását szolgálja, hanem valami önmagán túlira mutat; az a feladata, hogy ezt a valamit fölfoghatóvá tegye.”16 Tehát a forráshivatkozások referenciája nem a realitás, hanem egy olyan narratív séma, amely az igazságot empirikusan igazolható, független tényekből törekszik levezetni. Ez a pozitivizmus ismeretelmélete. Az auktoriális elbeszélő forráshivatkozásai az egyetlen lehetséges, empirikus „történelmi igazságot” feltételező pozitivista történettudomány narratív sémáját imitálják. A pozitivista történettudomány a forrásokat az empirikus valóság objektív, tényszerű leírásának tekintette, vagyis jelentését abszolút érvényűnek gondolta. De itt a forráshivatkozás és az azt konkretizáló lábjegyzet épp azt mutatja, hogy abszolút érvényű értelmezéssel nem lehet számolni, csak eltérő olvasatokkal. A különböző olvasatok megléte az objektív értelmezésnek és ténynek érvényességét kérdőjelezik meg. Mikszáthtól alapvetően idegen a pozitivizmus ismeretelmélete, az egyetlen „történelmi igazság”, a valóság egyetlen lehetséges értelmezése, a tértől, időtől, vagy értelmezéstől független tény feltételezése. Narratív regényei, és a történelemírásról szóló Olvasás közben című karcolata az objektív megismerést nem tartja lehetségesnek, a megismerés számára magyarázatokat (narratívákat) jelentett.17 A regény hitelesítő forrásra hivatkozásai, azok jegyzetei ugyanezt mutatják: a narrációk 78 �Kutatóterület megtöbbszörözésére hívják fel a figyelmet, ezzel az abszolút igényű narratíva relativálódik. Tehát a regény első lapján található két forráshivatkozás a cáfolhatatlan tényre alapozottság hitelét építi fel és bontja le. Az alábbiakban a regény szövegmagyarázatait vizsgálom. Az első kettő a lublóiak és Pirityi Pannával, Bercsényi gróf boszorkányával történő beszélgetéséhez kapcsolódik, a képi, babonás kifejezések fogalmi kifejtését, magyarázatát adják vissza. – Tudtam, hogy eljöttök, mert a macska keresztül feküdött a küszöbömön. Hanem kerüljetek hát beljebb. – Egy kis beszélni valónk volna veled. – Tudom már, gyermekecskéim. Értesültem róla. A domború oldalára van a kenyeretek fordítva.* – Bizony – mondá Hertely uram. – Csak te vághatsz még ki, anyó! – Jó, jó, majd megbeszéljük ott, ahol a három virág összekerül**. Várjatok előbb egy kicsit.” * A néphit szerint szerencsétlenséget jelent. ** Az asztalnál. (A szőlővirág a bor, a búzavirág a lángos és a kendervirág az abrosz.) (42. l., kiemelés az eredetiben) A lublóiak a kísértetnek tartott Kaszperektől a boszorkány praktikáinak segítségével gondolnának megszabadulni, ezért kérnek tőle tanácsot. A regénynek ez a szála a kísértethistória narrációhoz tartozik. A fenti szövegrészt jól láthatóan egyfajta mitikus, archaikus, nem racionális okságot, babonákat elfogadó, a természetfeletti és természetes világ összhangját feltételező értelemvilág uralja, amihez illik a boszorkány archaikusan ható képies nyelve. A jegyzetek a boszorkány megszólalásait mintegy „lefordítják”. Az olvasó így ugyanazt a párbeszédet kétszer kapja meg: egyrészt a szereplők párbeszédén keresztül, másrészt a narrátori kommentárral kiegészített formában. Nézzük a jegyzeteket. Az első egy szólást, a másik pedig egy metonimikus alakzatot értelmez fogalmi nyelven. A „néphit szerint” megfogalmazás közvetlen rámutatás a szemben álló értelmezési rendszerre. A jegyzet narrációja hangsúlyozza, hogy értelmezése a boszorkány világképén kívül származik. A második jegyzet a metonímia magyarázatát (az asztalnál), majd denotátumát (a virágok jelentését) közli. A fogalmi jelentés megadása jelzi, hogy nem a mitikus-archaikus értelemvilágból származnak, hanem egy másik narrációból. A regény utolsó szövegmagyarázata hasonló szereppel bír. 79 �Kutatóterület „Az ősmesék búzamagvát, kölesét, kenyérmorzsáját felszedték, megették a madarak.... A Kaszperekné aranyait is megtalálják, felszedik de meg nem ehetik. Csak szórta, egyre szórta... Hej, csak kitartsanak! Fekete fellegek nyargaltak az égbolton keletről nyugatra. Olyan sötétség volt, mint a kos szarvában.* Nem lehetett már meglátni, hol mi van, se falut, se tornyot, se folyót, se vidéket, csak megszagolni.” *A kos szarva üres belülről és meglehetős homályosság lehet benne. (50. l.) A szövegrész cselekménye szerint a boszorkány tanácsára a lublóiak a város nyugalma érdekében szekéren elhurcolják a kísértet Kaszperek feleségét, aki, hogy férjének jelt adjon, az otthoni (hamis) aranypénzeket útközben a szekérből elhullajtja. A történet elbeszélése egyszerre utal a mesék világára, de ugyanakkor távolságot is tart tőle. Ennek oka, hogy a két narráció szála ezután fonódik össze egy történetté, ugyanis ezek az aranypénzek fogják nyomra vezetni a „kísértet” Kaszpereket, illetve a pénzhamisítók után nyomozó Strangot. A nő pénzszórása egy népmesei toposzt elevenít fel, de az elbeszélő megjegyzése rögtön el is távolítja a történetet a mesék világképétől: Kaszperekné aranya maradandó nyomot jelent, vagyis a történet mégse illik bele a mesébe. Majd a harmadik mondat - a tipikus népmesei igeismétlés révén - ismételten a népmesei világhoz köti az eseményt. A negyedik mondat kiszólásával az elbeszélő Kaszperekné nézőpontjából szólal meg. Az ember és természet között szoros kapcsolatot feltételező népmesei, archaikus világnak megfelelően itt a természet (sötétség, fekete felhők az égbolton) fenyegető külső körülményként jelenik meg, amit egy természethez közelinek érezhető tárgyi hasonlattal mutat be. A jegyzet fogalmi magyarázata hidat képez a népmesei, archaikus világ és a „racionalista” narratív séma között. Felmerül a kérdés, mi indokolja a magyarázatok lábjegyzetben való közlését? Miért a lábjegyzet narrációja adja a magyarázatokat, és miért nem a regény elbeszélőjének a szólama? A lábjegyzet önmagában távolságtartást fejez ki a regény elbeszélőjétől. Megállapítható, a szövegmagyarázatok feladata nemcsak értelmezés, hanem egy közvetítői feladatot teljesítő narratív sémának a felidézése. Ez az etnográfiai diskurzus: az alacsonyabb társadalmi státusú nép kultúrája és az attól már elidegenedett, társadalom felsőbb rétegének kultúrája között alkotott hidat. Az első jegyzet „a néphit szerint” megjegyzésével jelzi is etnográfiai eredetét. Az etnográfia A jó palócok megjelenésekor különösen virágzott, és mint láttuk, a Gavallérokban is megtalálható a lenyomata. Illetve ennek továbbgondolt változata, „... 80 �Kutatóterület az etnográfusi magatartás/beszédmód paródiája 1897-ben, az etnográfia első hazai aranykorában s amaz etnográfiai elbeszélő próza népszerűsége idejében lépett működésbe.”18 Megkockáztatható a megállapítás, hogy az etnográfiai narráció tudálékosságát parodizálja az utolsó szövegmagyarázat is: ugyan kinek kell magyarázni, hogy egy kos tülkében, vagy bármilyen üreges tülökben nincs fény? A lábjegyzetek tehát a narratívák felidézésében nagy szerepet kapnak, így a regény kettős narratológiai szerkezetét is megjelenítik, a narrációhatárokat átlépő olvasást teszik lehetővé, emiatt metaleptikus jelenségnek tarthatók. A hályog-kovács című novella szintén két olvasatnak megnyíló mű. A novellai hályogkovács története a tanulatlan tehetséget mintázza, akinek alkotókészségét a megszerzett tudás tönkreteszi, tehát egy tétel bizonyítását illusztráló példázatos történetet, egy exemplumot olvasunk.19 A szöveg értelmezhető egyrészt a szerző saját tanulatlanságának beismeréseként, másrészt fiktív szövegként, tehát novellaként. A hályog-kovács* Egy kis életkép Tisztelt uram! Ön azzal a kívánsággal küldi nekem Az elbeszélés elmélete című művét, hogy olvassam el, s írjak hozzá előszót. Az ön levele igen kedves és lekötelező, de én még sem tehetek annak eleget. Isten mentsen meg engem attól, hogy az ön könyvét valaha elolvassam. Ha rossz, azért nem, mert valami rosszat tanulnék belőle, ha pedig jó, — no, az volna még csak rám nézve a nagy veszedelem. Természetes, hogy én most önnek indokolással tartozom. (Nem tudom, nem lehetne-e használni előszónak is?) *Az itt közzétett levelet egy fiatal erdélyi tanárhoz írtam, ki ívekben küldte meg nekem esztétikai dolgozatát. M. K.20 A címhez illesztett kommentár egyfajta hitelesítésnek, postai információnak minősíthető, megadja a címzett személyt, a levélírás okát, és a feladót is konkretizálja, hiszen a lábjegyzet szerzői aláírása a novella diegetikus elbeszélőjét az életrajzi íróval azonosítja. Tehát a neve kétszer is szerepel: a novella szerzőjeként, másrészt pedig a jegyzet aláírójaként. De mi célt szolgál a jegyzet? Hiszen a szöveg a levélforma kellékeivel rendelkezik (megszólítás, elköszönés), tehát ezek a „postai információk” fölöslegesek, mint ahogy a szerző másodszori megadása is. Ha a jegyzetet referenciális utalásként vesszük, akkor amellett az olvasat 81 �Kutatóterület mellett döntünk, hogy a novella auktoriális elbeszélője az életrajzi szerzővel azonos (lásd aláírás), aki magára vonatkoztatja a kovács történetét (mint tanulatlan tehetségről szóló exemplumot). Így az olvasás lezárható azzal, hogy a novellában a szerző tanulatlanságát ismeri be. Tehát nem egy általánosan értelmezhető fiktív szöveget olvasunk, hanem egy bizonyos alkalomra reagáló magánlevelet. (Több értelmezés a novellát Mikszáth önkritikus vallomásaként értékelte.)21 Tehát a jegyzet látszólag információt közöl, de valójában megtöri az olvasó és szerző közti szerződést. Ugyanis a szöveg címmel, paratextussal rendelkezik, amely pedig performatív kijelentésként22 irodalmi műnek minősíti a szöveget (műfaji jellegzetességei miatt egy novellának), a jegyzet viszont magánlevélnek nyilvánítja (a jegyzet aláírásának feladata az, hogy ezt még hangsúlyosabbá tegye). A szerzői metalepszis példája ez: a szerző mint elbeszélő saját írói munkásságára reagál, vagyis a fikció határán mozog. Hasonló Montaigne esszéihez írott előszavához, ahol „...Montaigne a szerző, elbeszélő, beszélő és a könyv anyaga közötti azonosságról beszél.”23 Tehát ismételten egy nagyon érdekes, Eisemann értelmezésében „(ki)forgatható”24, kétféle olvasatnak is megnyíló szöveget tartunk a kezünkben, mint ezt a Kísértet Lublón esetében láttuk. Így egyfajta „könnyedebb” olvasmányként az irodalmi alkotás és a tudatosság segítő vagy gátló hatásának témáját tárgyalja, míg az elemző olvasással egy bonyolultabb szerkezetű, szinte diszkurzív jellegű, értekező szöveget fedezhetünk fel.25 Ezzel talán sikerült a jegyzet feladatának közelébe férkőzni: arra szolgál, hogy az értelmezést egy feltűnő gesztussal a levélként való olvasás felé terelje. De épp ez a feltűnő „elterelő hadművelet” hívja fel a figyelmet arra, hogy létezhet egy másik olvasat is. A szövegnek ez a forgathatósága (fiktív szöveg vagy konkrét levél) a bizonyíték, hogy a jegyzet nem a realitásra referál, hanem (jól álcázva) a fikcionalitásra. A novella jelentőségét többek közt az adja, hogy ars poeticaként olvasva az írói alkotással, a fikció kérdéseivel foglalkozik,26 Mikszáth több más írásához hasonlóan.27 A fentiekben annak bemutatására törekedtem, a két Mikszáth-mű szerzői jegyzeteinek funkciója meghaladja a tárgyi magyarázatokét, a főszöveg elhagyhatatlan „kisegítő” elemei, a fikció narratív szerkezetének alakításában szerepet kapnak, és általuk a metalepszis a fikció és a realitás illetve a narratívák közti sajátos megvalósulásait figyelhettük meg. A látszólag elhanyagolható lábjegyzetek rámutathattak arra, hogy Mikszáth műveinek kis részletei is nagy figyelmet érdemelnek. Jegyzetek GENETTE, Gerard: Paratexte: das Buch vom Beiwerk des Buches. Campus Verlag GmbH, Frankfurt/Main, 1989, 9-12. 1 82 �Kutatóterület GENETTE, 1989, 308, 318-319. GENETTE, Gerard: Metalepszis – Az alakzattól a fikcióig, Kalligram kiadó, 2006 Pozsony, 12, 23. 4 GENETTE, 2006, 44, 46. 5 Egy áttekintés a teljesség igénye nélkül. A négyszer akkora terjedelmű Szent Péter esernyőjében hét jegyzet található, illetve az Új Zrínyiászban és a Beszterce ostromában kettő-kettő, a Fekete város két kötetében huszonegy, A szelistyei asszonyok száz lapjára tizenhat jegyzet jut, míg a száznegyven oldalas A vén gazember szövegére egyetlen egy. Nem található jegyzet a Prakovszky a siket kovács, Gavallérok, A lohinai fű, Kozsibrovszky üzletet köt, Galamb a kalitkában, A kis prímás szövegeiben. 6 „...Mikszáth művei folyást aláásnak minden egyirányú értelmezési stratégiát, hogy annak az ellenkezőjét is lehetővé tegyék.” EISEMANN György: Mikszáth Kálmán. Korona Kiadó, Bp, 1998, 113-116. Egy szemléletes kifejezéssel élve „duplafedelű” a szöveg. Lásd: SZÉLES Klára: „Hat likra járt az esze” (Szólás, metafora, narratíva Mikszáthnál). Irodalomtörténet, 2000/ 2, 186. 7 Bár a regény nem bűnügyi történet, hiszen kudarcra ítélt az igazság kiderítése (hatalmi érdekek miatt), de felismerhető benne a műfajra jellemző pozitivista ismeretelmélet narratív modellje. S. VARGA Pál: Mikszáth „tudásregényei”. Tiszatáj, 2011/11, 69-70. 8 A Mikszáth szövegek narrativitását, a kettős narráció többféle megvalósulását Mikszáth több regényén vizsgálja, többek közt a Kísértet Lublón példáján S. VARGA, 2011, 69-70. 9 S. VARGA, 2011, 56. 10 A narratív sémákról általánosan mint az emberi megismerés nélkülözhetetlen kellékéről lásd: S. VARGA, 2011, 56- 61. Az idézet a 60. oldalon található. A regény narratív szerkezetéről: 69-70. A bahtyini polifónia fogalmát alkalmazza erre TAHIN Szabolcs: „Élőbeszédszerűség” Mikszáth prózájában. Tiszatáj, 2003/11, 53-71. 11 A narratív sémák regénybeli poétikai alkalmazásáról S. VARGA Pál: A narratív sémák szerepe A Noszty fiúban, = A Noszty fiú esete Tóth Marival - Tanulmányok, szerk MILIÁN Orsolya, Gondolat Kiadói Kör – Pompeji Alapítvány, 2008, 7-29. 12 HAJDU Péter, A megismerés lehetőségei Mikszáth novelláiban, Literatúra, 2006/4, 419. A regény narrációjának részletes elemzését lásd: TAKÁTS József, Mikszáthszövegek relativizmusa, Holmi, 1997/11, 1581-1590. 13 EISEMANN, 1998, 92-95, S. VARGA, 2011, 61-64. 14 MIKSZÁTH Kálmán, Kísértet Lublón, MKÖM, 5. kötet, szerk, BISZTRAY Gyula, KIRÁLY István, Akadémiai Kiadó, 1957. A további idézeteknél csak a kötetbeli lapszámot adom meg zárójelben. 15 Hasonló ebben a Sipsiricához, lásd, S. VARGA, 2008, 13. 16 ISER, Wolfgang, A fiktív és az imaginárius – Az irodalmi antropológia ösvényein, Osiris, Budapest, 2001, 35. 17 Mikszáthnak történetírásról, vagy általánosítva a valóság megközelítéséről szóló Olvasás közben című szövegében Dilthey pozitivizmusellenességét, a mai történelemfilozófiának előzményeit fedezi fel S. VARGA, 2008, 7-9, 12-15. 18 TAKÁTS József, 1997, 1582. 19 Kovács Endre – Voigt Vilmos: „exemplum” = Világirodalmi lexikon II. (Cam–E). Főszerk. Király István. Budapest, Akadémiai. 1972. 1320-1321. 2 3 83 �Kutatóterület 20 MIKSZÁTH Kálmán, A hályog-kovács = Mikszáth Kálmán művei, felelős szerkesztő, Szász Imre, 13. Bp, Magyar Helikon, 1969, 438. 21 „S bármennyire védte is írói önállását, őrizte is magatartásbeli fölényét, s akarta is hitetni „hályogkovácsos” alkotói ösztönszerűségét (A hályog-kovács) – a világirodalomban, különösen éppen a novella és az elbeszélés terén végbemenő nagy változások aligha hagyták érintetlenül, zavarodottság és csalódottság nélkül.” NÉMETH G. Béla: Az eszmélkedő, kései Mikszáth = NÉMETH G. Béla, Századutóról – századelőről, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1985, 104. 22 A cím nem ténymegállapítás, miszerint ennek a műnek ez a címe, hanem a szerző döntése, aki szerzőként elhatározza, hogy művének ezt a címet adja. GENETTE, 1989, 17-18. l. 23 THOMKA Beáta: Narrator versus auctor, = Narratívák 6. - Narratív beágyazás és reflexivitás, szerk: Bene Adrián, Jablonczay Tímea, Kijárat Kiadó Bp, 2007, 103-104. 24 EISEMANN, 1998, 115-116. 25 Mikszáth műveinek értekezésjellegéről: HAJDU Péter, A megismerés lehetősége Mikszáth novelláiban, Literatúra, 2006, 4. szám, 428-430, 437. 26 A novella ars poeticai olvasatáról: SZENTGYÖRGYI Csaba, Anekdota és viszonylagosság (Világlátások Mikszáth A hályog-kovács című novellájában) = Az interkulturális kommunikáció Mikszáth Kálmán műveiben, szerk, ALABÁN Ferenc, Hungarovox Kiadó Budapest, 2010. 51-61. 27 Csak néhány cím: Idegen bőrök, Olvasás közben, Miből teremnek a virágok? A „Tökéletes könyv”, – Párbaj kabátokkal, Szinyei Merse Pál (Levél Keszler Józsefhez), Skvarka, A saját ábrázatomról, Tisza Kálmán és az irodalom, Az én kritikusom. E szövegek tágabb értelemben az írással, a világ narratív vagy képi megragadásával foglalkoznak, szinte diszkurzív módon. Erről részletesen lesz szó készülő tanulmányomban. 84 �Találkozási pontok A táj otthonos használata Beszélgetés ef. Zámbó Istvánnal ef. Zámbó István 1950. január 3-án született Salgótarjánban. Autodidakta képzőművész, más műfajokban is kísérletező alkotó (szobrászat, grafika, zene, performance, film, multimédia). Magyarország egyik leghíresebb művészeti társaságának, a Vajda Lajos Stúdiónak, és a hazai alternatív rock zene kultikus zenekarának, az A. E. Bizottság Együttesnek is alapítója. ef. Zámbó Istvánnal művészetről, városokról, helyekről beszélgettünk. – Salgótarjánban születtél, de úgy tudom, csak nagyon rövid ideig éltél a családoddal Nógrádban. Hogyan emlékszel a városra? Van valamilyen kötődés? – Édesapám révén származom a térségből, Etesről, a nagyszüleimnek ott volt pékségük. Ezért születtem én Salgótarjánban. De valójában nem ismerem a várost, nagyon kevés időt töltöttem itt, semmiféle kora gyerekkori emlékem nincs. A szüleim Etesről nagyon korán Petőfibányára költöztek, onnan már vannak emlékeim, van például egy földrengés-élményem négyvagy ötéves koromból. Utána Hatvanba keveredtünk, ott már óvodás voltam, emlékszem a Zagyva-parti kalandozásokra. Aztán pedig Szentendre. A Salgótarjánnal kapcsolatos emlékeim mind felnőttkoromban keletkeztek. Rendszeresen részt vettem a tarjáni biennálékon, valamelyik alkalommal díjat is kaptam – ez országos hírű, sőt talán nemzetközi hírű rendezvény volt. Aztán volt egyéni kiállításom is. Van egy nagyon jó barátom, Buczkó György, aki szintén a környékről származik, ő a síküveggyárban dolgozott, vele láttam a várost, és megismertem a gyárat is. Illetve dr. Hann Ferenc művészettörténész barátom, aki pár éve meghalt, szintén salgótarjáni volt, vele beszélgettem többet, szentendrei kocsmákban, az emlékeiről, amik Salgótarjánhoz fűzték. Legutóbb pedig akkor jártam ott, amikor megnyílt a Városi Galéria csoportos kiállítása, ott nekem is van két munkám. Ilyen értelemben most is kötődöm a vidékhez. És ilyen szinten ismerem a várost. 85 �Találkozási pontok – Mennyire tudtad, tudod figyelemmel kísérni a régió művészeti életét? – Ismerek egy-két embert Salgótarjánban, Gedeon Hajnalkáék tizenvalahány éve csináltak nekem egy kiállítást az egyik gimnáziumban, ott találkoztam többekkel, fiatalokkal is. A diákok a számaink felhasználásával csináltak egy kis performanszt, nagyon megható volt, nagyon készültek, és velük tartom máig a kapcsolatot. Illetve ismerem a tarjáni fiatal művészek új alkotói csoportosulását, a START-ot, segítséget kértek tőlem egy szentendrei kiállítás szervezéséhez, ezen dolgozunk. Mátraderecskén pedig volt egy művésztelep idén nyáron, amelyet hagyományteremtés céljával csináltunk. Nem elsősorban én szerveztem: ennek az a sztorija, hogy ahogy öregedünk, egyre több osztálytalálkozó van, és Sziráki Péter osztálytársam (aki valamilyen szinten szintén kötődik ehhez a térséghez) megkeresett a gondolattal, hogy szeretne egy céget létrehozni, amely a fiatal művészeket segítené, egy karitatív jellegű vállalkozást. Ez létrejött, és az is lett a neve, hogy Caritart. Amiben tudok, segítek, tehát ilyen értelemben együtt csináljuk, de Péter a főszervező. Vásárolt egy ingatlant, létrejött egy alkotóház, ez adott otthont az első mátraderecskei művésztelepnek. Nagyon jól sikerült, tizennégy résztvevővel zajlott, tíz napon keresztül. A honlapon (www. caritart.hu) az egyesület meghirdeti a lehetőséget, tehát tulajdonképpen lehet jelentkezni, de a jelentkezők közül választanak, vagyis valójában meghívásos alapon működik. Nagyon szép környezetben van, messze a várostól. Mindenhonnan, például Egerből, Szegedről, Szentendréről is voltak résztvevők. Minden alkotó egy művet ott hagyott a művésztelepnek, tehát ilyen módon egy saját gyűjtemény is fejlődik, ami, gondolom, idővel ott, Mátraderecskén ki lesz állítva. Biztatóak a jelek, remélhetőleg ebből hagyomány lesz. – Változtak a fiatal művészek kitörési lehetőségei a ’70-’80-as évekhez képest? – Változtak. Sokkal nagyobb a választék, ha egy fiatal nyáron el akar menni egy művésztelepre, választhat. Sokkal több nyári alkotótábor működik, mint az én fiatalkoromban, akkor nem nagyon volt ilyen – pont ezért csináltunk például szabadiskolát is Szentendrén. Emiatt ma már olyan nagy különbség nincs a vidék és a főváros között sem. Vidéken általában művésztelepek vannak, és egy-egy művésztelep köré szerveződik egy művészeti központ. Miskolcon például működött egy grafikai műhely, ahol olyan eszközök voltak, amelyek miatt eleve érdemes volt oda elmenni. Salgótarjánban pedig a rajzbiennálé egyedülálló dolog, és nagy hagyományra tekint vissza. Az ilyen rendezvények, kezdeményezések nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy egy vidéki város is központ legyen. A főváros viszont főváros, nagyobb a kínálat, több ember van, könnyebb propagandát kifejteni egy-egy esemény kapcsán. De alapvetően nincsenek nagy különbségek. – Téged mennyiben határoz meg a tér, a táj, amiben alkotsz (tehát 86 �Találkozási pontok Szentendre)? – Nagyban meghatároz, az ember életminőségét befolyásolja, hogy hol él. Én szerencsés vagyok, mert nekem ezért a helyért semmit nem kellett csinálnom, a szüleimtől örököltem, én csak tovább fejlesztettem. A hely befolyásol, mert jó itt lenni, tehát eleve a közérzetem jó, nagyon sokat számít a környezet. Ezen a helyen feltöltődöm, itt szoktam festeni, látom a tájat, a várost, már megszoktam, de azért mindennap rácsodálkozom. Volt, hogy megfordult a fejemben, hogy máshol is lehetne élni, de hogy tartósan elmenni Szentendréről, arra sosem gondoltam. Itt nőttem fel, mindenkit ismerek, itt van az összes barátom. Az európai zenei turnéknak köszönhetően megismertem egy-két nagyvárosát a világnak, és volt viszonyítási alapom, rájöttem, hogy milyen jó kis hely ez a Szentendre, minden jó és rossz tulajdonságával együtt, azért mégiscsak jó. Közel van Budapesthez, ez óriási előny, ugyanakkor egy kisváros, amely télen faluvá vedlik, nyáron meg beindul a turizmus, pezseg. De ez se kellemetlen, pedig ilyenkor kirakatszerűen működik, a turisták városa valóban. Mi a Dunán nőttünk fel, úgyhogy én vízi életet is élek, ki szoktam menni sátorozni szembe, a szigetre, nyaranta eltöltök ott egy-két hetet. Úgyhogy ha üdülni megyek, akkor is helyben kapcsolódok ki. De hát szép helyek szinte mindenütt vannak, Salgótarján környékén különösen. Ahogy mentem erre a művésztelepre, csodálatos tájakon utaztam át. – Több művészeti ágban kiruccanásokat tettél, teszel. Hogyan viszonyul nálad egymáshoz a képzőművészet és a zene? – Ez egy univerzum valójában, de maga az alkotás két szálon „fut”. A zene és a képzőművészet egész más életformát jelent, viszont én igénylem mindkettőt. Szeretek zenélni, koncertezni, de amikor ebben kifáradok, akkor félretehetem, és akkor inkább a festészettel foglalkozom. Le szoktam rajzolni, ha valami ötletem van, és akkor előbb-utóbb megvalósítom. Amikor festek, mindig zenét hallgatok, tehát ez így összefügg bennem. Ha festek, van, amikor napokig egyedül vagyok. Amikor zenélünk, akkor viszont hirtelen sok emberrel találkozunk. – Milyen ötleteket szeretnél még megvalósítani? Tervek? – Tervek vannak, idő már nincs, muszáj szelektálni. Régebben nem volt időprobléma, most van. Mindig több képen dolgozom, 4-5 készül egyszerre. A zenekarommal szoktunk turnézni, most csináltunk egy lemezt. Ami nagyobb munka, és amin már 8-10 éve dolgozom, fejben legalábbis, egy életműkönyv létrehozása. Az utóbbi 4-5 évben ennek a fotóanyagát szerveztem: mára sikerült 7-800 nyomdai minőségű fotót készíteni azokról a művekről is, amik elkerültek tőlem. Ha ez a könyv összeáll, lesz egy bemutató, és ehhez egy kiállítás is, a munkákból egy válogatást be fogok mutatni – ez egy konkrét terv, amit szeretnék megcsinálni. (m.a., n.cs.) 87 �Ami marad Családmesék – NEM borogatás közben Háy János: Napra jutni PETRŐCZI ÉVA Háy János egy tavalyi interjújában így nyilatkozott – akkor még címet nem említve – az idei tavaszi Könyfesztiválra megjelent Napra jutniról: „[...] egy új novella-sorozat, ami párdarabja a Bogyósnak.” Vagyis, 2009es nagy sikerének, az ugyancsak gyerek- és kamaszkor-idéző, s ugyancsak önéletrajzi fogantatású A bogyósgyümölcskertész fiának, amely azóta már interneten is, hangoskönyvként is elterjedt. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a Bogyós… a Háy-életműben az egyetlen előzmény a Napra jutnihoz. Ha csak nagy sikerű drámái világában nézünk körül, máris eszünkbe juthat A Senák (2004), vagy egy évvel korábbról, 2003-ból A Herner Ferike faterja. Ez rendjén is van így, hiszen minden művészeti ág minden valamirevaló alkotójának megvan a maga, újra és újra, egy életen át dúdolt, dünnyögött, vagy éppen teli torokból elzengett végtelen dallama. Még wagneribb megfogalmazásban: a saját Leitmotiv/vándormotívumtára. Háy ezekkel példásan gazdálkodik, nagy nyelvi ökonómiával, önfegyelemmel, öniróniával, olykor (ritkábban) oldottabb humorral. A gyerekkort novellaszerű, laza fejezetekben, ha úgy tetszik, koncentrikus körökben láttatni, ez természetesen nem az ő költői leleménye, nagyszerű könyve értékéből azonban mindez semmit nem von le. Érdekes viszont, hogy az önéletrajzi regénynek ezt a formáját általában olyan írók választják, akik ugyanakkor lírikusok is. A számtalan párhuzamból most csak kettőt említünk: Radnóti kis remekét, az egyes szám első személyben írott, lágyabb hangolású Ikrek havát, s az 1957-ben elhunyt világhírű francia költő és 88 �Ami marad prózaíró, Valéry Larbaud magyarra is mesterien lefordított novellafüzérét, a Gyerekkort, amelyben a francia mester éppúgy harmadik személyben, tudatos tárgyilagossággal beszél önmagáról, mint Háy. Vámosmikola 1960-as szülötte, aki 1974-ben, középiskolai tanulmányai kezdetén került Budapestre, nem teremtett ugyan műveivel új „Palóciakultuszt”, a régió azonban mégis jelen van műveiben, a szülőfalutól Balassagyarmatig és Ipolyságig, amelynek határon túli feléről olykor „csehszlovák rokonok” érkeztek az író szüleinek portájára. Igaz ugyan, hogy írásom szkeptikusnak tűnő címében „Családmesék NEM borogatás közben”-nek neveztem ezeket a pengeéles, sokszor nem csak az írónak, de a Kádár-korszakban felnőtt bármely olvasónak égető fájdalmat és nem édes elandalodást kínáló történeteket. De vannak olyan, nem csupán testi, de lelki nyavalyáink, amelyek balzsammal, kötéssel, egyszóval szelíd gyógymódokkal nem kezelhetők. Háy egyértelműen sebészi alkatú író, ez azonban nem jelenti azt, hogy érzelmek és részvét nélküli. Saját könyvpéldányomban valósággal hemzsegnek a leginkább „ahá-élmény”-szerű, megcédulázott részletek, most azonban csak kettőt nézzünk meg közelebbről. Az első a szerzőnk téeszesítési drámájával már megelőlegezett, városi embernek általában nem sokat jelentő A Senák. E sorok írója ugyan Pécsett nőtt fel, de kislányként ismert egy varázslatos baranyai ikerfaluban, Cserdi-Helesfán egy egykori módos gazdát, aki a szó legorvosibb értelmében megőrült, amikor két gyönyörű lovát elvezették. Attól kezdve csöndes tébolyultként élt, egyetlen szót, egyetlen hangot nem mondott többé. A Háy-regényben/novellafüzérben „a gyerek” apja nem reagál ugyan ilyen végzetesen a veszteségre, de viselkedésének, lényének torzulásaiban, talán még korai halálában is szerepe van annak, hogy szelíd és engedelmes lovai – épp úgy, mint abban a korban egy országnyi ember – durva és hozzájuk nem értő vezető kezébe kerültek: „Mért pont a Senák kapta meg a lovainkat, kérdezte az asszony. Mert kocsis, mondta a férfi. Örökösen veri, azt mondják. Veri, kérdezte a férfi. Igen, mondta az asszony, ostorral meg ággal… Egyszer biciklivel ment a boltba, és ő is látta, hogy a Senák áll az útkereszteződésben, a patakhíd után a szekérrel, és üti a lovakat. Az én uram ezt soha nem csinálta, mondta az asszony a Senáknak, s hogy mennyire szelíd állatok voltak ezek a lovak, míg náluk voltak. A Senák meg hogy nem akarnak a téesz felé menni, mindig csak felétek, mondta az asszonynak, hogy mindig vissza akarnak menni a régi helyükre.” A regénybeli, megkeseredett-megkérgesedett, veszteségeit TVés autóvásárlással, fia érvényesüléséről szőtt, gyakran erőszakos terveivel kompenzáló apa mellett amúgy is a zárkózott és kevés szavú anya biztosítja az érzelmi hátteret. A maga realista konyhai világával együtt is lírai erejű az alábbi néhány sor: „Szeretett ott heverni abban a finom ételszagban, meg kinézni a könyvből, és látni, hogy az anya simogatja az asztalon a tésztát, 89 �Ami marad hogy a három kis labdából szép vékony lapok legyenek. Az anya főleg tésztát tudott ilyen finom mozdulatokkal simogatni, meg néha a malacokat, azokat szerette, mindig sírt vágáskor, a gyereket nem volt szokás. De a gyereknek a tésztalapogatás mégis olyan meleg érzés volt, mert tudta, hogy majd káposztával vagy túróval milyen finom lesz, és mégse babfőzelék…” Ugyanis a „gyerek” egyik ősellensége, a szadista, a kisfiú balkezességét körmösökkel-tenyeresekkel büntető tanítónő, vagy a gusztustalan krumplicsírátlanító robot mellett, utálatának harmadik tárgya a nyögvenyelős babcsúszpájz volt, az a kegyetlenül sűrű, torkát eltömő barna massza, amit alig bírt lenyelni. A Napra jutnit végezetül nem csak borogatás melletti olvasmányul nem ajánlom, de még egy átlagos este „bedtime-reading”-jeként, elringató olvasmányaként sem. Napra juttatni, vagyis éles fényben láttatni a hetvenes évek (elsősorban falusi) gyermeki és felnőtt világát ellenben mindenképpen segít. Az Európa Könyvkiadó Háy-sorozata e patinás könyvműhely egyik legszilárdabb pillére. (Európa, Budapest, 2014) 90 �Ami marad Tükörablak Kötter Tamás: Rablóhalak PUCHER BÁLINT „…jobb a némának, jobb a vaknak, – mert rettenetes ennyi vággyal szegénynek lenni s fiatalnak.” (Szabó Lőrinc: Szegénynek lenni s fiatalnak) Kötter Tamás első kisprózakötete szerkezet, szövegalakítás szempontjából olyan művekkel mutat rokonságot a kortárs mezőnyből, mint Tóth Krisztina Pixele (2011). Az elbeszélések sokszor csak egy-egy helyzetet mutatnak be, a hagyományos novellákra jellemző fordulat, csattanó se található meg mindig. Gyakori a nyitott befejezés, szerkezet szempontjából pedig az a megoldás, hogy egy nagy egész töredékeiként jelennek meg az írások, pókhálószerű, hajszálvékony összekötő szálakkal, gyakran ugyanazt a szituációt különböző nézőpontokból megvilágítva. Jellegzetesen posztmodern jegyeket lehet felismerni a Rablóhalakban, a „nagy elbeszélésekkel” szemben fragmentációt, szöveg- és médium közöttiséget, tükörszerű megoldásokat, a szerzői maszkkal folytatott játékot, egy kitüntetett elbeszélő helyett pluralizmust, a valóság elbizonytalanodását, a klasszikus szépségre és megformáltságra való törekvés helyett pedig lestilizáltságot és a köznyelv használatát. A Rablóhalak mindegyik elbeszélése egyes szám első személyű, így nem rendelkeznek a cselekményen kívül álló narrátorral, mindegyik része magának a cselekménynek és korlátozott tudása van róla. Ennek a technikának a legjobb megvalósulásai azok, amelyek a sokszor emlegetett 91 �Ami marad előd, Bret Easton Ellis A vonzás szabályai című regényéhez hasonlóan, több nézőpontból ábrázolnak egy helyzetet, például azzal, hogy egy szöveg egyik szereplője a másik szöveg narrátorává válik. Minden írás egy képregényszerű, több részből álló képpel és egy idézettel indít, amelyeknek a forrása bármi lehet, a Biblia, más írók művei, dalszövegek vagy egy társkereső oldal. Az írások általában in medias res módon, különösebb bevezetés nélkül kezdődnek, mintha bekapcsolódna véletlenül az olvasó egy beszélgetésbe vagy gondolatfolyamba, és gyakran hasonlóan lezáratlanul érnek véget, megszakadnak. A cselekményük általában egyszerű, nem rendelkeznek nagy érzelmi téttel, időnként megjelennek „nagyobb” elbeszélések lehetőségei, de ezek nem realizálódnak. Például a Prágában látszólag minden egy jellegzetes házasságtörés felé mutat, azonban a kiszemelt nő egyszerűen elfelejtkezik a férfiról, a férfi pedig jobb híján egy véletlenül megismert nővel fekszik le. A nyelvhasználat a spontán módon megfogalmazott gondolatokat imitálja, mintha a narrátorok különösebb reflexió nélkül fogalmaznák meg magukban az eseményeket, gondolatokat. Ennek a velejárója a Kötterrel kapcsolatban sokat emlegetett minimalizmus, ami a választékos nyelvhasználat hiányában, az egyszerű szerkezetű mondatokban, és a vizualitás háttérbe szorulásában, a nagyon rövid leírásokban és a szóképek hiányában jelenik meg. Az elbeszélések tematikáját tekintve igen jól körülhatárolhatók azok, amelyeket a Rablóhalak novellái variálnak. Alapvetően a magyar felső-középés felsőosztály életéről szólnak, és azokról a személyekről, akik így vagy úgy kapcsolatba kerülnek velük, akár csak egy egyéjszakás kaland alkalmával. Az ő hétköznapjaik, párkapcsolataik, utazásaik adják a könyv gerincét, ezeken belül pedig visszatérő motívumokat jelent az elidegenedettség, a hagyományos erkölcsi elvek és értékrend jelentéktelenné válása, az anyagi, testi élvezetek és a társadalmi presztízs hajszolása, az érdekvezérelt párkapcsolatok, valamint a nyertesek és a vesztesek ebben a rétegben. A kötet első novellája, A Mars, a Pixel első novellájához hasonlóan amolyan előszó, ami megfogalmazza a kötet programját. A Rablóhalak esetében ez beindítja egyrészt a maszkos szerzői játékot, másrészt a kötet szinte minden fő témáját felsorakoztatja. Eleinte egy önéletrajzinak tűnő szövegként olvastatja magát, amiben az elbeszélő visszaemlékszik a gyerekkorára, és azokra az illúziókra, amiket napjainkkal kapcsolatban tápláltak azidőtájt, a szuperfejlett technikáról és az emberiség utópikus „aranykoráról”. Majd, a közben egy ügyvédi iroda partnerévé vált narrátor ábrázolja egy napját, ami az utópiával kerül kontrasztba, és azt sugallja, hogy a hétköznapok váltak a maguk módján science-fictionné, a Marson élünk. A szerzőiség szempontjából kiemelendő, hogy A Mars első felét a megszólalásmód és az íróról nyilvánosságra került információk alapján akár még önéletrajzi jellegűnek is olvashatjuk, azonban a továbbiakban több tényező is ellentmond ennek. Egyrészt az elbeszélés második fele ezt nem 92 �Ami marad teszi valószínűvé, és olyan elbeszélésmód, motívumok jellemzik, amelyek a többi, vállaltan fikciós novellát is. Másrészt tudható, hogy a „Kötter Tamás” felvett írói név, ezért A Marsban Tamásnak szólított narrátort sem lehet a valódi szerzőnek tekinteni. Így az első novellát akár egy fiktív önéletrajznak is fel lehet fogni, ami azonban nem hitelesebb, nem igazibb a többi írásnál. Nincs igazi különbség az önéletrajzinak tűnő szöveg narrátora és a fiktívnek tűnők közt, ráadásul a későbbi novellákban többször szerepel egy Tamás nevű ügyvéd, ami játékosan helyezi be az író alteregóját a fikcióba. Ezek következményeképp pedig erősen mosódik el a fikció és a realitás, valamint a szerző és a narrátorok közti határ. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a valóság ábrázolása megszűnik, és bizonyos posztmodern művekhez hasonlóan átadná a helyét a nyelvjátéknak vagy az intertextualitásnak. A Kötter-novellák bizonyos értelemben realisták, még ha a narrátorok számára nem is mindig átlátható ez a világ. Az elbizonytalanodás nem a megismerés képtelenségéből, hanem a szereplők életmódjából fakad, és inkább negatívumként, nem játékra lehetőséget adó tapasztalatként jelenik meg. Valahogy úgy bizonytalanodik el a valóság, ahogy az Ikertornyok végén olyan épületekből integetnek egymásnak a szereplők, amelyeknek nem lehet átlátni az üvegén, azonban azok mögött jól leírható a realitás. A valóság ábrázolásának tekintetében az írások folyamatosan az erkölcs, az értékek hiányával szembesítenek, azonban olyan módon, hogy nem válnak morális példázatokká és didaktikussá. Erkölcsi, társadalmi problémákat felvető alkotásoknál a legkönnyebb azon a banánhéjon elcsúszni, hogy az értékítéletet, a kritikát nem sikerül beleszőni a mű szövetébe, és gyakorlatilag egy-egy gondolat vagy álláspont illusztrációjává válnak, általában fekete-fehér világképpel. Kötter vékony jégen járt ebben a kötetében, de áthaladt rajta. Felmutatta az üzleti és jogászvilágnak néha a tisztességes oldalát is, és néha kimondottan sztereotípiákat cáfolt. Erre példa a Minden gyanú felett, amiben a bankelnököt egyenes emberként ábrázolta, vagy az utolsó, a kötet címadó novellája, amiben egy humanistának, antikapitalistának tűnő modellről kiderül, hogy nagyon is számító és a saját üzleti érdekében kihasznál másokat. Kiemelnék még két olyan karaktert, akik a művészilletve tágabban a humánértelmiségieknek szóló kritikaként jelennek meg. Az egyik Ákos, a fotós a Prágából, akinek fontosabb a művészeténél a karriere, a státusza, valamint az, hogy az egyik tanítványával, egy hibátlan alakú modellel mutatkozhasson. A másik a jogvédő Balázs az Isten halottból, aki látszólag elkötelezett demokrata, antirasszista, zöld (környezetvédő és drogfogyasztó), minden, ami általában a humánértelmiségiekre jellemző, és végül semmivel se látszik jobbnak a novellában korábban szereplő ügyvédnél, hiszen mindketten szinte nemi erőszakot követnek el a női narrátoron. Az elbeszélőket tekintve pedig azokat a narrátorokat érdemes 93 �Ami marad kiemelni, akik valamiért mások, jobbak a novellákat kitöltő szereplők többségénél, és kisebb-nagyobb mértékben áldozatokká válnak. Mint a Hiábavalóság és szélkergetés előléptetésre váró ügyvédje, aki a feleségével együtt családalapításra akarja költeni a várt fizetésemelést, azonban nem jut feljebb, vagy a Rablóhalak követeléskezeléssel foglalkozó férfija, aki a korábbi szereplőkkel ellentétben nemcsak a testiség miatt jár egy fiatalabb lánnyal, hanem ténylegesen kötődik is hozzá, amivel visszaél az illető. Ezek a narrátorok képesek szimpátiát kiváltani az olvasóból, és így ezeknek a novelláknak van igazi tétje, ezek jelentik a kötet súlypontjait. Kiemelném még a novellák tükörszerű megoldásait. Ezek nemcsak az írónak a cselekmény világába való elhelyezését jelentik, hanem a művön belüli oda-visszautalásokat, valamint a mű témáira, önnön műviségére adott reflexiókat. A művön belüli utalások egy motívumhálónak hatnak, aminek bizonyos elemei megjelennek újra meg újra az írásokban, néha szellemes, néha viszont zavaró módon. Előbbire példa az, amikor az Elveszett városok főszereplője egy strandon két monokiniző lányt próbál felszedni, majd a következő novella követeléskezelője egy adósukról magánnyomozók által készített felvételen látja, hogy az illető két bikinis lánnyal táncol egy hajón az Adrián. Zavaróvá akkor válnak ezek, amikor egészen pontosan megismétlődnek motívumok, ráadásul több alkalommal is, ami redundanciának hat. Az egész mű tükreként, kiszólásként pedig olyan elemek hatnak, mint a Prága elbeszélőjéről készült fotók, aminek a fotós az Elidegenedés címet adja, vagy a záró novellából a Rablóhalak elnevezésű fotókiállítás. Ezt a korábbi novella fotósának a korábbi barátnője készíti ennek a narrátoráról, és még más üzletemberekről, vagy legalábbis annak tűnő modellekről. A leírás szerint igen sztereotip módon ábrázolják a fotók ezt a réteget, ráadásul a kiállításmegnyitón szereplő egyik alak a könyv egyik ajánlójára, Réz Andrásra üt: „…Anna egy magas, kopasz, fülbevalós férfinak, aki a nyakában ezüst láncon lógó agyart vagy fogat viselt, azt mondja, hogy a fotókkal a modellekről – így sajnos ezek szerint rólam is – sugárzó hatalommániát, pénzéhséget és brutalitást akarta ábrázolni.” Mintha a könyv görbe tükre lenne ez a kiállítás, azt sugallva, hogy a Rablóhalaknak sikerült elkerülni azokat a sztereotípiákat, buktatókat, amiket a fiktív, Rablóhalak kiállításnak nem. Ezek a tükörszerű megoldások nem meglepő módon többször összekapcsolódnak a szöveg- és médium közöttiség alakzataival. Erre az egyik legkreatívabb példa az, amikor az egyik novellában szereplő sorozatgyilkos a rendőrséghez írt levelében a szintén irodalmi elődnek számító Houellebecq könyvéből idéz, egy, a novella témájába vágó részt. Összesítve, nagyrészt teljesítette Kötter Tamás a novelláiban vállalt művészeti célokat. Pozitívumnak tartom, hogy elkerülte az elbeszélések világának fekete-fehérré válását, a szociális témákkal kapcsolatos toposzokat, illetve azt, hogy Ellis több regényéhez hasonlóan tabutémákra épüljenek 94 �Ami marad a novellák (a szexualitás bizarr formái, kábítószerek, gyilkosság, stb.). Ellis-szel szemben nem orgiákat és antiszociális üzletembereket ábrázolt, hanem a hétköznapok értékszegénységét. Hátránya, hogy reflektáltan, de igen erős és néha zavaró az irodalmi elődök hatása, amellett redundáns, a Rablóhalak és a kötet gyengébb írásai szinte összemosódnak. Valószínűleg szándékolt volt, mégis kihagyott ziccernek gondolom, hogy a különböző narrátorok nyelvhasználatában, stílusában alig van különbség. Mindezek ellenére tudatosan megírt, a jelenkor problémáit és tapasztalatait tükröző mű Kötter Tamás első kötete. Alkotói fejlődésének kulcsa lenne az elődök nyomainak lemosása, a sűrítés és a nagyobb téttel, súllyal rendelkező történetek, karakterek felé való tendálás, például azzal, hogy szimpátiát keltő szereplőket alkalmaz, akiknél van tétje az értékszegény létformával való találkozásnak. És műfaji sablonokkal is, kellő ízléssel valószínűleg jól vegyíthető ez a stílus. Figyelemreméltó könyv készült. (Kalligram, Pozsony, 2013) 95 �Szerzőinkről AYHAN GÖKHAN (1986, Budapest) költő BORDA RÉKA (1992, Szeged) költő HÁY JÁNOS (1960, Vámosmikola) költő, író HERCZEG ÁKOS (1983, Eger) kritikus, irodalomtörténész, szerkesztő H. NAGY PÉTER (1967, Budapest) irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő MOLNÁR LAJOS (1960, Szeghalom) költő NÉMETH ZOLTÁN (1970, Érsekújvár) költő, kritikus, irodalomtörténész PALÁDI ZSOLT (1968, Budapest) író, történész-levéltáros PAPP SÁNDOR (1986, Debrecen) költő PETRŐCZI ÉVA (1951, Pécs) költő, irodalomtörténész, műfordító PUCHER BÁLINT (1989, Pécs) költő, kritikus SZENTGYÖRGYI CSABA (1972, Budapest) irodalomtörténész TANDORI DEZSŐ (1938, Budapest) költő, író, műfordító TINKÓ MÁTÉ (1988, Békéscsaba) költő, szerkesztő TŐZSÉR ÁRPÁD (1935, Gömörpéterfala) költő, műfordító VÉCSEI RITA ANDREA (1968, Budapest) író, költő EF. ZÁMBÓ ISTVÁN (1950, Salgótarján) autodidakta képzőművész, más műfajokban is kísérletező alkotó (szobrászat, grafika, zene, performance, film, multimédia) A Vajda Lajos Stúdió és az A. E. Bizottság Együttes alapítója 1976 óta a Művészeti Alap és a Képzőművészek Szövetségének tagja FONTOSABB EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK 1978. Grand Palais, Párizs; 1984. Püski Könyvkiadó, New York; 1985. Galeria Mensch, Hamburg; 1987. Xántus János Múzeum, Győr; 1990. Konst Halle Södertelje, Upsala, Vasteros (Sveden); Istvan Király Múzeum, Székesfehérvár; 1992. Salgótarjáni Rajz Biennálé, Nógrádi Történeti Múzeum; 1996. Művésztelepi Galéria, Szentendre; 2000. Erdész Galéria, Szentendre; 2001. Galéria 1900, Budapest (3 Karma); 2003. Espace Cinko, Párizs DÍJAK 1990. Képző- és Iparművész Szövetség díja, V. Országos Rajzbiennálé, Salgótarján; 1990. XX. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Salgótarján Város Tanács díja; 1996. Magyar Alkotóművészek Egyesülete Képzőművészeti Tagozat díja, VIII. Országos Rajzbiennálé, Salgótarján; 1997. Művelődési és Közoktatási Minisztérium festészeti díja, Vigadó Galéria, Budapest, Fehér képek kiállításán; 2000. Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj 96 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/bc7044d15b16971464e33ab131199237.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2014 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2014/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2014 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/03207cf1820d386f9bc4f4396827fdc9.pdf dd87ec7e6005f2dedf6f9cec87fef6bf PDF Text Text �TARTALOM “kávéházi szegleten...” Juhász Tibor Filó Mariann Nagy Hajnal Csilla Győri László Halmi Tibor Balogh Péter Hanácsek Zsuzsanna Próza és vidéke Ujlaky István Oberczián Géza Tóth András Porkoláb Ádám Kassai út / Aztán újra elölről az isten is / harmat A bácsi, aki ű-t mond / Mennyország A könnyű roncs / Az Egy / Fűrészpor a kertben / Száradj és bízz! A részvétlen körzet / Pareidolia átlátszó méterek / hajnali bőröndök Alkonyati képek 10 14 17 19 A csend nélküli ország Réten, erdőn Az al-Kuvaiti akció Lélekegyenesek és gondolatmócsingok 20 28 36 48 Kutatóterület / Madách 150 Szili József Még egyszer a Madách-líra csúcsairól 3 6 8 53 Kutatóterület / A Nagy Háború 100 Kovács Krisztián Egy mozgalmas hónap Galíciában (A losonci k.u.k. 25. gyalogezred harcai a Nagy Háború első havában) 65 Kutatóterület Garadnai Erika A bölcsesség hangja (Zilahi János elfeledett irata a felső-magyarországi hitvitában) 76 Találkozási pontok / Palócföld 60 Nagy Csilla Nagyobb és kisebb körök (Beszélgetés Földi Péterrel A Palócföld 60 éve képekben című kiállításról) 84 Kép-tér / Palócföld 60 Földi Gergely 87 Ami marad Handó Péter Tóth Lilla Sors (A Palócföld 60 éve képekben) Művész a művészetért (Hann Ferenc: A Sajna de Mahorkai vacsora) Maszkok és rétegek (Ardamica Zorán: Bőre kétezer) 89 92 �A lapszámot Földi Péter festményeivel és azok részleteinek felhasználásával illusztráltuk. A borító a Hajléktalan, A kakukkfióka fészke holdárnyákban és a Földemlék – Harmadnapon című alkotások felhasználásával készült. A 3-5., 35., 52., 87. oldalon látható borítókat és részleteket A Palócföld 60 éve képekben című kiállítás (Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2014 június) anyagából válogattuk. A digitalizálás és a nyomdai előkészítés Kapás Tünde és Nagy Mónika munkája. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2014-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” JUHÁSZ TIBOR Kassai út A Kassai út lejtőjén gurul a nap. Utolsó percei naranccsá festik az ablakokat és az eső utáni kerítések cseppjeibe ragadva, erejüket sokszorozva hullnak alá. Láncra vert kutyák körül csörög, kocsifelhajtók kövei közül sarjad, tűzcsapokat fon körbe a sötét, egy kocogó asszony lopva körülnéz és kiejti kezéből használt zsebkendőjét. A sövények vonalai felbomlanak, egy mozgásérzékelős lámpa gyullad, majd műanyagszékeken és sörpadokon szunnyad el. Ilyenkor kezdenek gondolni szeretőjük pihés hasára a kertváros családiasságától fuldokló férfiak. Sovány feleségek kezdenek kutatni száraz szeretkezések alóli kibúvókat. Az ajtókat bezárják, pénztárcájukat biztos helyre teszik, tévé elé ülnek, nyelvüket rágják, s mintha fájna nekik, a nemzetközi történéseket szisszenésekkel dramatizálják. 3 �“kávéházi szegleten...” Az utcán kátyúk furcsa csendje. E furcsa csendnek színeket a közvilágítás ad, még érezni a nedves aszfalt illatát, ahogy az éj bársonyos testén áthat. Mintha helyén lenne minden és semmi sem lenne megbotránkoztató e hallgatásban, nyugodtan sorakoznak a házak a Kassai út felszínes mámorában. 4 �“kávéházi szegleten...” Aztán újra elölről A lakótelep szürkesége vigyázva a házak tövéhez lapul. Az utolsó járókelők elharapott szavakat, lépéseket hagynak maguk után, melyeket magába szív és neszekké alakít az épületek közé rongyként begyömöszölt éjszaka. Kapukódok csipognak, garázsok lakatra zárt sorai mögé dobódnak a megmaradt világos darabok, majd az ott lévő vastelep és autóbontó hulladékhegyei között vesznek el. Energiatakarékos szemeikkel hézagosan bambulnak a házak, elmosódott határú négyszögeket vetve a járdákra és a közterekre. Kihűlnek a térkövek közé taposott csikkek, a lakásokban tompa puffanással ejtik fejeiket antiallergén párnáikra a nemrég hazatértek. Egy üres félkör erejével szórja magát szét a hold. Karátjai hangtalanul csurognak ki a húszméterenként kirakott szemetesekből, végigfolynak az utcák megtervezett egymásutánján és kezdik az egészet elölről. 5 �“kávéházi szegleten...” FILÓ MARIANN az isten is ahogy a tárgyak körvonalai – ha sokáig nézed őket – ugyanúgy homályosul el előttem az Isten is – tudod hogy nem venném a nevét a számra – de még ő sem mondja el miért nem dőlök mágneses mezőbe ha az idő lassú-vörös bizonyosságba von s miért szűnik meg a zónában a Coriolis-erő ha egyszerre sóhajtanak fel a csontjaink – tudod hogy nem káromolnám az eget – de a fenébe is, ők nem tudják hogy a fogzománcon kopog a zavar körme és megdermed a gerincvelő és összeszorul a szinuszcsomó bennem amikor mind a margóra írják a nevemet mert akkor akkor elhomályosul belőlem az Isten is 6 �“kávéházi szegleten...” harmat és hát a hegyek is úgy születnek, ahogy hittem. töprengve, reszketve, mert nem tudják, lesz-e idejük fölébe nőni a tájnak, mielőtt meghalnak, mielőtt elfelejtik őket az évszakok. nem bízom a természetben, nem moccanok, amíg a vállamnál fogva hátra nem húzol, hogy megsúghasd, igaz, lassan bomlanak a másodpercek, de végül olyanok leszünk mi is, akár a hegyek, némák és idősek, kék dermedések az emlékezetben 7 �“kávéházi szegleten...” NAGY HAJNAL CSILLA A bácsi, aki ű-t mond A bácsi, aki ű-t mond, valójában nem beszél, csak megjelenik előtted az utcán, átúszik rajtad, mint a szembeszél, széthúzza és összecsücsöríti ajkait miközben újságot osztogatnak a pirosnál (tegnapit, mait és holnapit, hogy ne menekülhess) minden benne van – hangtalan ajkai ismétlődő, riadt mozgása megüli életed, hirtelen, mint a zabkása, vagy mint a lejárt szabadosságú rémálom a párnámon, ő a fogtündér, aki előre felejti el a kéthavi lakbér pótdíját, vagy a lány, aki a villamoson véletlenül húzza meg a hajam (gyönyörű kék festék volt a körmén) vagy ez a hadaró haderő, a nukleáris örvény, és hogy a bácsi, mivel nem beszél, nem kérdi meg, miért ő lett a vers címe, vers-e egyáltalán, csak szembejön veled mindegyik utcán, úgymond, és semmit nem csinál, csak ű-t mond. 8 �“kávéházi szegleten...” Mennyország Mindig új anyajegyek jelentek meg a testén. Én összehúztam őket, csillagképet formáltam belőlük, mit sem törődve a kórképpel. Egyre sűrűbben, üveggolyókként szaladtak szét a halovány bőrön, mígnem egészen elnyelték, ő pedig áttetsző lett, mint egy teleszkóp lencséje. 9 �“kávéházi szegleten...” GYŐRI LÁSZLÓ A könnyű roncs A tepertő milyen drága étek! Töpörtyű korában (ósdi a szó) nem volt ennyire nagybolti méregdrága e hajdani ennivaló. Ha kisült a saját zsírjában, azt adta lényegül, amiben kisült, a zsírt. A töpörtyű, ahogy forrt az üst, rajta evickélt. Az volt, ami sírt. Roncsként hánykolódott a tengeren, s hogy ne fúljon belé, végül kihalásztuk. Alul, az alján volt a lényeg, amiért zubogott a tenger. A zsírt bödönbe főzni, sütni tettük, a töpörtyűt kelletlen megettük. Ma az a könnyű roncs, a töpörtyű a drága, ami a tetején úszik. Az az előkelő fenső. Megvetlek, de megeszlek, tepertő. 10 �“kávéházi szegleten...” Az Egy Milyen soknak látom Egyeinket, az Egy is mennyire sokra megy! Szédülve nézem a rengeteg bravúrt, ahogy elibém keringnek! És általuk elhiszek már mindent, jót, rosszat egyaránt elhiszek, még azt is elhiszem, aminek az a vége, hogy neki se higgyek. Azután a mélyére tekintek. Fortyogó, gnosztikus mélybe vet, ahonnan már eltűnnek a rímek, a bravúr az egyszerűbe megy át, és erő és eszme keringtet, s viszi-viszi testem-lelkemet. 11 �“kávéházi szegleten...” Fűrészpor a kertben Fűrészeltünk, láncfűrésszel, a fűrészpor halomba gyűlt a fűben. A fahasábok előbb nagy viszályban álltak, egymásba fulladtak, ahogy hömpölyögtek, ahogy lezuhantak, amikor sebtében arrébb hajigáltuk őket. Néhány nappal később eltűnt a rendetlenség, a hasábok sárga végei az eresz alatt egymás mellé illeszkedtek sorban, helyükön újra kiderült a fű, csak a fűrészpor nyomta változatlanul. Nagyját, a dombot, vödrökbe húzva a komposzt ketrecébe öntöttem bele, kitört (még erőtlenül) a napfényre a fű, de még fűrészporral volt a gyökereknél egyenetlenül tele. A fűben fűrészpor, a fűrészporban fű, rendetlen folt a kertben, tisztátalan. Hogy sérti a szemem, közönnyel nézitek, testvérek vagytok, egymásban tűntök el. 12 �“kávéházi szegleten...” Száradj és bízz! Száradj és bízz! – mondom, miközben fölrakom a ruhát. Minél előbb, mert sürgetően szükségem volna rád. Illantsd a magad rejtekéből, ami még megmaradt, de amely máris kifelé tör, a buzgó titkokat. Bizakodom a tisztulásban, a végső most jön el, amikor fölraklak a házban, és a szál fölemel. A fregoli az a magasság, ahol száradni fogsz, az ablak nyitva, jár a passzát, és elillan a rossz. Kevés időnk van, igyekezzél, maholnap utazunk. Előbbre való mi a testnél? Szikkadj, te kis hazug! 13 �“kávéházi szegleten...” HALMI TIBOR A részvétlen körzet ab. sokadik anyánk lett ez a tágas messzeség, s mi jövünk haza éjjel, mint a bukottak. haverom, aki a sámánkultúrában találta meg a szökési pontot, azt mondja, ő még lefekvés előtt elszív az erkélyen egy jóéjt cigit. tudom, abban reménykedik: a szájában felhalmozódó füst annyira eltompítja, hogy egész egyszerűen nem lesz kedve gondolkodni. én mit csináljak addig is. vegyek elő egy Mándy kötetet. megérteni valamit egy olyan városból, amit azóta annyiszor kidobtak. nem érzem kívülállóként a város rám gyakorolt hatását fejlődésnek. és különben is, ahol az emberrel a világ legszebb női jönnek szembe az utcán és félrészegen bármire kaphatók, ott, a sokszor hivalkodó férfias eszme annyi csak, hogy egy félrevont, csendes lebujban akarja egyetlen korsó sörét meginni. közben a centrumokban idegen ajkú fűszer- és illatkaravánok. busz/buszmegálló, út a semmibe. otthon se várták őket jobban. telefonszámot cserél egy hosszú este után két néger srác, két szőke csajjal. direkt magyarul beszélnek egymás közt, nem titkoltan lerázni a horogra akadt feketéket. és a taxik színe is, new york-i sárga testvéreik színéhez közelít. igaz, otthon a panelből még: szürkén, ezüstösen, kéken és fehéren indultak el. de belül az utastérben, már megnyugtató törzsi dalok szólnak a magányról. végül is, valahol a Szabad Európa Rádió öröksége ez, gondolom, csak meggyőzőbb lenne, ha a reklámoknál nem 14 �“kávéházi szegleten...” lenne elvből hangosabb a rádió. bc. egyedül vagyok, és zsinórban már harmadik napja felejtek el zuhanyozni. komolyan, csak nevetni tudok ezen. kattogok, mint a hibás keresztények--- ca. de még az ártatlannak tűnő mellékutak leigázása is, ahol egész évben megmarad a sár, egy a házfaltól szökni képtelen, ám túlságosan kiugró erkély árnyéka miatt. tavalyról megmaradt hó, vagy letaposott, nedves falevelek komposztja ez az ingovány, ahol megjósolom: egy kisebb, megközelíthetetlen pesti társaság jár este. az utolsó nyom lesz az árváé, aki helyzetétől függően, titkon, bár valamiképp ráérzéssel megkérdőjelezi a csoport, mint fizikai test jóakaratát. (őt később, szkafander nélkül fogják megtalálni a többiek egy romkocsma női mosdójában. sose fogják megtudni, miért így döntött.) cc. egy befelé omló testben csak a lélek szívóerejét hallani. legfeljebb olyan hangos a városhoz képest, mint egy nagytakarítás. de ha például becsukom az ablakot, a szemközti szomszéd, aki ennyi erővel akár a barátom is lehetne, azt látja csak, hogy egy részeg pantomimművész hadakozik vasárnap reggel a porszívóval, mint ahogy egy kis növésű, vad elefánttal szokás. 15 �“kávéházi szegleten...” Pareidolia medvével álmodom ez persze nem jelent semmit csak azt hogy medvével álmodtam tegnap és most ma van a medve pedig sehol fekete nagy két lábra álló vasárnapok őrzik a medve emlékét mellkasán v alakú fehér csíkokkal valaki számít rám aznap mintegy a rohanást visszaadni nem tudó hasonlatot őrzöm a menetrendet mert túl sokat késik a vonat azóta is 16 �“kávéházi szegleten...” BALOGH PÉTER átlátszó méterek B. N. Barbinak és Áfra Jánosnak egy kullancsot fogtunk húgommal majd egy gyógyszeres dobozba tettem nem volt más az asztalon csak egy c-vitaminos 50 grammos kalitka nem hallottuk hogy kaparászott s nem is láttuk a testét sem Barbi félt megfogni a dobozt hiába mondtam neki nem fogja megcsípni vagy megharapni a bőrét a láthatatlanságtól félt az agyba fúrta magát átlátszó métereken át mert amit szemmel nem látunk az van itt semmi nem az aminek éppen látszik 17 �“kávéházi szegleten...” hajnali bőröndök Sz. Sárinak és S. Attilának úgy akartak lenni azt hiszem hogy elférjenek egy bőröndben az mindig tolható egy kátyús aszfalton vagy egy éjféli estébe hajnalig tartó néma összekötések három emberből kirohanó félrenézés másnap reggelig tart mert nekik padlóra karcolt szerelmeik vannak kiborult borospoharakat vésnek egy ajtó előtt állok nézem ahogy kipakolnak reggel üres a bordák közé szorult bőrönd 18 �“kávéházi szegleten...” HANÁCSEK ZSUZSANNA Alkonyati képek Tűz-kerék gördül éles hegygerincen. Bíbor küllőt feszít a kék. Szekérderék roskad arany kazal alatt, vendégoldal hullajt üstökös szálakat. Fénylik a tengely. Kiálló köveken biccen a súly. Táltos sörénye égi tajtékot ont; – szügyének égő hó-szakadása. Paták nyomán gyémánt hidege, ezüst csillag-patkó poroszkál. Szél-lovas feszül perzselő kengyelben, jégnek szorítja a zablát – villanó égen mennydörög. Vágtat a végtelen paripa szívemben. 19 �Próza és vidéke A csend nélküli ország UJLAKY ISTVÁN Két éve vetődött fel először, hogy eljövünk. De akkoriban a drogbárók olyannyira birtokba vették a várost, megvették kilóra a rendőrséget is, hogy a kormány bevetette a hadsereget. A katonák valóban rendet csináltak. Bosszúból a drogmaffia hol az egyik, hol a másik a városból kivezető autópályán állított keresztbe egy-egy kamiont, úgy, hogy két-három sávot eltorlaszoljon, persze csúcsforgalom idején. A kamion gépkocsivezetője elsétált, ám előbb még elhelyezett egy transzparenst a járművön: Ki a hadsereggel a városból! Tavaly nyáron meg drogbandák között folyt leszámolás, sok halottal és vétlen áldozatokkal is. Végre az idén mehettünk. Fiatal nőkkel, gyerekekkel így sem árt az óvatosság, ebben az országban a legtöbb az emberrablás a világon. A rendőrség gyakori szereplő, s meglehetősen határozott fellépésű. A rendőrautó elől zárt, hátul nyitott, a platón rögzített helyzetben géppisztolyos őr, a fegyver a kezében lövésre készen, s les. Nem kevésbé ijesztő a katonai járőr. Mindegyiknél géppisztoly, de nem a vállon, hanem kézben, kéz a ravaszon, lövésre kész állapot, mintha háborúban. Monterrey ötmilliós metropolisz, akkora, mint Berlin, Madrid vagy Szentpétervár. Elővárosokkal eléri a hétmilliót. Habár reneszánsz hangulatú kormányzói palotája, székesegyháza megtekintésre érdemes, nem idegenforgalmi, inkább ipari-szolgáltató városóriás. Itt működik LatinAmerika egyik legtekintélyesebb egyeteme. Az egyetem telkén épületek és parkok (előbbiek némelyike modern építészeti remek) valamint hallgatók és oktatók ezrei mellett – kacsák, pávák, kolibrik, őzek. Tájékoztató tábla: mit kell tenni, ha medve téved a campus területére. Ember és állat közelsége, 20 �Próza és vidéke találkozása gyakran meglepő egy európai számára. Elegáns lakóház flekkensütésre kialakított, tiszta, tip-top udvarán féltenyérnyi tarantula pók. Pelikán köröz, zuhanórepülésben lecsap, kiemeli a halat a tengervízből – négy méterrel odébb fürdőző család. Délen magam láttam a járdától egy méterre sütkérező hetven centis leguánt. Ha már állatok: néhány mexikói tóban él az egyetlen állat, amelyik képes tüdővel és kopoltyúval is lélegezni: az axolotl. Nem úgy, mint a béka, hogy „gyerekkorában” kopoltyúval, kifejlett állatként tüdővel. Hanem képes váltogatni a kettőt, a körülményeknek megfelelően. Monterrey folyójának medrében kavics és görgeteg, füvek és fák. Több focipályát, egy golfpályát is kialakítottak itt. Víz ugyanis nincs a folyóban. Olykor, ha egy hurrikán nagyon bő csapadékot hoz, a tágas folyómeder megtelik vízzel, olykor árvizet is hoz. A víz napokig, esetleg hetekig folyik, aztán a meder újra száraz, akár évekig. Van a városnak „igazi” folyója is, vízzel, de kicsi: szabályozott, kiépített rakpartjával, part menti sétányával kicsit Halászbástya-típusú szépség. A várost hegyek veszik körül, és a hegyeket körülfolyja a város. Ne szelíd Bakonyt, Bükköt tessék elképzelni. Meredek lejtők, csipkézett hegygerincek, sziklás csúcsok. Némelyik hegytömb falszerűen emelkedik környezete fölé. Mint a Kárpátok – csak magasabb. A Keleti-Sierra Madre összenőtt a várossal. Egyik hegyének három csúcsa nyeregben ülő gyermekre, vagy épp kackiás bajuszra emlékezteti a városlakókat – ez a hegy Monterrey szimbóluma. A város egyik népszerű kirándulóhelye, Chipinque, egy, a tenger szintje felett 1300 méter magasan fekvő zsebkendőnyi fennsík, tele játszótérrel. A fennsík fölé erdővel borított meredek hegyoldalak, az erdők fölé csupasz sziklák emelkednek. A környék állatairól kis táblák tájékoztatnak. A gyermekparadicsomban még: lepkék, madarak. Csak egy kilométerrel odébb: medve, puma. Egy városkörnyéki kopár, sziklás részen él egy kaktuszfaj, melynek nedve az LSD-hez nagyon hasonló hallucinogén anyag. Talán ezért is ellenőrzi katonaság a tájat. A kaktuszból az őslakók egykor levest főztek. Ha a térképre pillantunk, a földrajzi környezet óriásai – Kanada, Egyesült Államok, Brazília – mellett Mexikó nem is tűnik olyan nagynak. Pedig hatalmas ország. Területe hússzorosa, népessége tizenegyszerese Magyarországénak. Mexikó – kicsiben a világ. Van tágas tengerparti síksága és 5700 méteres hegycsúcsa, van itt őserdő és sivatag, termékeny kultúrtáj és működő vulkán, több tízezer falu és húszmilliós óriás metropolisz. Kreolok, meszticek és indiánok lakják. Fekete és mulatt alig akad, pedig az országhatártól északra és keletre milliószám élnek. Itt láttam életemben először zambó házaspárt.1 A fehérek megjelenése demográfiai csapást hozott Amerikának. A legtöbben az európaiak által behurcolt betegségekben pusztultak el. De az alkoholizmus, a háborúk – helyenként népirtás – a rabszolgaságba vagy 21 �Próza és vidéke menekülésre kényszerítés is megtette a magáét. A pusztulás azonban nem mindenütt volt egyforma mértékű. A karibi szigetvilágból úgyszólván eltűnt az őslakosság. Kanada, az Egyesült Államok vagy Argentína népességének csak 1-2 százaléka indián. Ezzel szemben Mexikóban – bár a gyarmatosítás után itt is felére olvadt az őslakosság – többségben maradt: ma 60 százalék mesztic, 30 százalék indián. Bőrszínnel, származással a hétköznapi emberi kapcsolatokban senki sem foglalkozik. Pedig, mondjuk kétszáz éve, még egyértelmű volt: fehérek a földbirtokosok, főpapok, magasabb tisztviselők, kreol és mesztic a jobbágy sorsú parasztság, az indiánok faluközösségekben élnek. Az ma is megfigyelhető, hogy az alacsony státusú munkahelyeken a sötét bőrűek dominálnak. Szerencsére fordítva nem igaz: a magas státusú pozíciókban a mesztic többség is megtalálható, a professzortól a miniszterig és nagyvállalkozóig. Vajon az indiánok is? Az utazónak csak benyomásai vannak… A reklámokban vagy plakátokon viszont rendre a kreolok szerepelnek. Az ország ezüst-, kőolaj- és földgázkészlete világgazdasági jelentőségű. Mellette sok más ásványkincs is megtalálható: réz, grafit, arany – könnyebb lenne talán azt felsorolni, ami nincs. Mexikó mégis kb. olyan fejlett, mint Magyarország. Hiába, a bányakincs-vagyon nem meghatározó: elég csupán az ásványkincsekben gazdag Oroszországra, vagy a mindebben nagyon szegény Svájcra gondolni. Az átlagértékek, mint mindenütt, itt is csalókák. A hazánkéhoz hasonló fejlettség a miénkénél nagyobb társadalmi és földrajzi különbségeket takar. Egyébként is: a társadalom felső és alsó dekádjának jövedelemkülönbsége Latin-Amerikában a legnagyobb. Monterrey történelmi múzeuma, ha nem is rendelkezik valami hatalmas gyűjteménnyel, kitűnően rendezett. A tágas és modern múzeumi tér közepén az ország térképe. Körülötte a legjellegzetesebb állatok és növények életnagyságú makettje. A legkülső koncentrikus körben s a legbőségesebb anyaggal a történeti gyűjtemény, a legősibb maja eszközöktől a léghajóig és gőzmozdonyig. Az egyik felületen: mit adott Mexikó (no persze nem a mai ország) a világnak? Kukoricát, tököt, babot, paradicsomot, paprikát, dohányt. A kevésbé ismertek: a chicle (mézgája a rágógumi alapanyaga), az agávé (a tequila alapanyaga és dísznövény) vagy a háziállatok közül a pulyka. Ekkora területen ilyen gazdagságot az emberiségnek csak a Közel-Kelet adott. A legtöbb utca, tér vagy intézmény Benito Garcia Juarez nevét őrzi, a legtöbb szobor őt ábrázolja az országban. Juarez indián politikus volt, az ország alelnöke majd elnöke. Országa kisajátította az egyházi nagybirtokot, felmondta külföldi hiteleit. Ez ürügyet szolgáltatott a gyarmatosító Franciaországnak arra, hogy expedíciós hadsereget tegyen partra. A Juarez vezette nemzeti ellenállás sikeresen helytállt, a polgárháborúján túljutó Egyesült Államok Mexikó mellett foglalt állást, a franciák távozni kényszerültek. 22 �Próza és vidéke Monterreyből délre, a Yucatán-félszigetre utaztunk, ahol Cancún városában foglaltunk szállást. Cancún a semmiből született. Mindössze 35 éve alapították. Ehhez képest repülőtere, több kis kikötője, autópályája és temérdek szálláshelye van. A háromszög alaprajzú szabályos városmag a bevásárlóközpontoké és a lakosságé. Szállásunk egy valószínűtlenül keskeny félszigeten (turzáson)2 található. A félsziget egyik felén autópálya, mellette már a tenger, sós mocsár. A másik felén szállodasor, szintén a tenger mellett, strandokkal. A sós mocsár komolyan veendő, ezt jelzi a „kajmánveszély!” – figyelmeztető tábla. A szállodasor is komolyan veendő. Több hotel van ebben a városkában, mint Budapesten, és talán több, mint Magyarországon. Képzeljünk el a budapesti Hotel Danubiushoz hasonló épületekből százat, egy Szentendre vagy Siófok nagyságú városban. Cancún ma a világ egyik legkeresettebb tengerpartja. Sok tengerpart van a világon, és kevés frekventált tengerparti fürdőhely. Mert nem elég a tenger: napfényes éghajlat kell, tiszta levegő és víz, profi infrastruktúra, és a víz mellett kirándulóhelyek is. Nos, Cancúnban mindez megtalálható. Mivel a maja birodalom évszázadokkal ezelőtt elbukott, talán hajlamosak volnánk a maját kihalt népként kezelni. Szó sincs róla. Ma hatmillió maja indián él Közép-Amerikában, öt ország területén, ott, ahol a kontinens szárazföldi híddá keskenyedik. Úti célunk Chichen Itza. Autóbuszunk a Yucatán-félszigeten halad. A tájat selvas3 borítja. Meglepően kevés a művelt terület. Mielőtt Chichen Itza, az egykori templomkörzet romjaihoz érkeznénk, megállunk egy „maja-TESCO-ban”: hatalmas fedett téren, ahol szuvenírt árulnak. Sok az áru és az eladó, sok a nézelődő, kevés a vásárló. A termékek és az árusítók is maják. A koponya nagy szerepet játszhatott és játszik e nép kultúrájában, mert sokfelé találkozunk vele. Koponya fából, kőből, fémből, kerámiából. Kicsi és nagy koponya, színes és egyszínű. Egyik iparművészeti színvonalú, másik népművészeti alkotásnak, a harmadik egyszerűen giccsnek, bóvlinak tetszik. A koponya, mint önálló dísz(?)tárgy mellett pólón, pipán és számos más tárgyon is ott a koponya-motívum. A maják évszázadok óta keresztények. Furcsa látvány: az egyik polcon koponyák, a másikon feszületek, és más keresztény témájú kisplasztikák. Egy kék mázas bögre- és táltípus meglepő hasonlóságot mutat a korondi kék tálhoz. A hímzett női ruha színvilága cigányosan élénk, motívumai hasonlók a kalocsaihoz. Előbb-utóbb lesz majd egy holdkóros, aki feltételezi a majamagyar rokonságot. (Bármit, csak finnugort ne!) A maják egy része ma az idegenforgalmat kiszolgáló kézművesiparból és kiskereskedelemből próbál megélni. Mások agávé termesztésével és tequila gyártásával kísérleteznek. Hiába, hogy ősi indián italról van szó, az egyik mexikói állam a nevet levédette – a többi mexikói állam elől is. Így új nevet kellett találni, és kell(ene) bevezetni a világpiacra. 23 �Próza és vidéke Chitzen Itza a legépebben fennmaradt maja piramis. (De nem a legnagyobb. A világ legnagyobb piramisa nem Egyiptomban, hanem Mexikóban van, Mexikóváros közelében, a Teotihuacan falunál lévő „Nap és Hold” nevű.) Ellentétben az egyiptomiakkal, a maják piramisai nem királyok temetkezőhelyei, hanem templomok. A chitzen itzai piramis az imponáló matematikai, csillagászati és mérnöki tudás és a naiv-együgyű vallás közös terméke. Évente kétszer, az őszi és tavaszi napforduló idején, napsütés esetén, délután négy órakor az építmény egyik oldala teljesen sötét, másik oldala ragyogóan fényes, élén pedig megjelenik egy kígyó sziluettje – a maják legfőbb istene a termékenységet biztosító kígyóisten. A templomkörzet másik részén „stadion” található. Itt évente egyszer rendeztek – a vallással szorosan összefonódó – labdarúgó-mérkőzést. Két hétfős csapat játszott egymás ellen – hatan-hatan a pályán, egy-egy játékos a pálya fölé magasodó peremen. A tenyér kivételével bárhogyan lehetett érinteni a gumilabdát. Gyakran csípővel „passzoltak”. Minden mérkőzés 1:0-ás eredménnyel ért véget. Ugyanis addig játszottak, míg gól nem született, ám akkor rögtön abba is hagyták. Egy kőgyűrűn kellett átlőni a labdát a gólhoz. A gólszerző, hitük szerint, a mennybe ment. No persze, ez Európában is megesik egy-egy labdarúgó mérkőzésen. Csakhogy itt ezt a szó szoros, vallási értelmében gondolták. A vesztes csapatot vallási szertartás közepette kivégezték. Egy másik maja sportágat hokiütőkkel és tűzgolyóval (égő labdával) játszottak. A templomkörzet nem szolgált tömegek lakóés munkahelyéül, csak néhány pap és tanítvány élt itt, a nép csak néha, vallási ünnepeken kereste fel a helyet. Egy jóslat miatt, még a spanyolok megérkezése előtt a templomkörzetet kiürítették. Fernand Braudel szerint „a kukorica civilizációja” biztosította a termelőknek (ellentétben a rizs vagy az európai gabonák civilizációival) a legtöbb szabad időt. Ezt a temérdek időt foglalták le a vallási célú építkezések. A maják ismerték az írást, számrendszert és naptárt. 18, egyenként 20 napos hónappal és szökőnapokkal számoltak. Civilizációjuk építészeti, művészeti és (talán) tudományos, irodalmi nagyszerűsége mellett, komoly korlátokkal is számolni kell. Nem ismerték a kereket, az állattenyésztést, a vasat. Egészében úgy tűnik, Kolumbusz érkezésekor a közép-amerikai indián birodalmak nagyjából Egyiptom Kr.e. III. évezredi színvonalán álltak. Akár több ezer éves fáziskésésről is beszélhetnénk, ha a maják vagy aztékok követő kultúrák lettek volna, s ha lenne a fejlődésnek „kötelező” ütemezése és útvonala. Ágh Attila „kis emberiségnek” nevezi azt a populációt, amelyik lényegében önállóan, külső hatások nélkül fejlődött. Nos, három kis emberiség ért el civilizációs színvonalat: Kína, a közép-amerikai indián birodalmak, és a „mi” kis emberiségünk, vagyis a Gibraltártól a Gangeszig ívelő térség Európával, Egyiptommal, a Közel-Kelettel és Indiával. A „mi” „euroindiai” kis emberiségünk volt a legnagyobb. 24 �Próza és vidéke Cortez zsákmányra éhes kalandorokból álló, százötven fős „hadserege” legyőzte az aztékok sokezres seregét, és megdöntötte az azték birodalmat. Erre mondja Oswald Spengler: a történelemben a törvényszerűnek csak kultúrkörön belül van értelme. Két kultúrkör találkozása az extrém véletlen terepe. A maják és az aztékok egyaránt kíméletlenek voltak legyőzött amerikai ellenfeleikkel szemben. Az indiánok és spanyolok harcát lehet hazájukat védők és hódítók, de nem lehet jók és rosszak küzdelmeként leírni. A spanyolok nem azért győztek, mert keresztényként erkölcsi fölényben lettek volna „a vadakkal” szemben, de nem is azért, mert könyörtelenebbek lettek volna náluk. Ellenségeikkel szemben egyként kíméletlen hatalmak összecsapásában a tűzfegyverek, a lovak, az acél döntött. Láttam maja kápolnát. A fehér, meszelt, talán téglából vagy vályogból épült kapuzat azt a benyomást keltette, a templom is ilyen lesz. Ehelyett, a kapuzat mögött tágas, cölöpökön álló felépítmény: farácsozat és zsúptető, mely mellmagasságig ereszkedik. Így megóvja a templomban ülőket a tűző naptól, de minden oldalról nyitott lévén, beengedi a szelet. Az oltár mögött álló kereszt egy természetes fa, melyet megfosztottak ágaitól és kérgétől. Voltam maja temetőben. Egyszemélyes, kicsi, színes sírok. A színhasználat egy temetőben valószínűtlenül élénk és tarka egy európai számára: narancsszín, fűzöld, lila, élénk kék, bordó. A színeknél is meglepőbbek a formák. Egyetlen sír sem csak kőlap és kereszt. Némelyiken Szűz Mária és a gyermek, másikon az elhunyt szobra. De a leggyakoribb: a síron egy templom makettje. Láttam autó és hajó alakú sírt, sőt olyat is, amelyen a kőlapot és a keresztet söröskupakokkal rakták ki. Hogy Xcaret mi is voltaképpen: település? Nemzeti Park? Állatkert? Kirándulóhely? Talán mind együtt. Egy természeti és egy épített különlegesség magyarázta a hely kiválasztását. A természeti: egy folyó, mely hol a felszín alatt, hol a felszínen, ilyenkor meredek falak között kanyarog, és vize sós. Különleges karsztjelenségről4 van szó: a tenger vize behatol a mészkőfelszín alá, majd a sós folyócska vize pár kilométerrel odébb visszajut a tengerbe. A turista biztonsági övvel végigúszhatja a folyót, közben ruháját átviszik a túlsó végállomásra. Az épített emlék: néhány maja rom. Ezekhez szabták a többit. Ha a meleg táj egy kis öntözővizet kap, a csenevész selvas helyébe buja vegetáció lép. Képzeljük el a budapesti Állat- és Növénykert pálmaházát száz hektáron. A turisták kedvéért tágas medencékben óriásteknősök, ráják, cápák, krokodilok. Akváriumház, lepkeház. Félig szabadon – nem ketrecben, csak biztonságos szélességű árokkal elválasztva – jaguár, puma, tapír, majmok. A sós folyó mellett Xcaret másik nagy szenzációja a több ezer néző befogadására alkalmas színház. Itt, a közönség többnyelvű mivoltát méltányolva, zenével, pantomimmal, tánccal mutatják be Mexikó történetét, illetve néhány mexikói állam zenéjét, táncát. Mujeres szigete húsz éve még embertől alig érintett kistáj volt. Ha jártak 25 �Próza és vidéke itt turisták, a hajó orrát ki kellett vonni a partra, hisz még a móló is hiányzott. Aztán berobbant az idegenforgalom, átalakította a szigetet. Mára Mujeres felét beépítették vagy leaszfaltozták. És a másik fele? Sós mocsár, selvas, apró kertek és parkok, sziklák, két sós tó, lagúna. Egy tengerpart – nem csak Mexikóban, bárhol a világon – lehet épülő lapospart, vagy pusztuló sziklás magaspart. Az első esetben a tenger építi: lerakja hordalékát, a finom homokot. Így keletkezik a föveny vagy plázs, melyet az ember előszeretettel használ strandként. Ha a tenger mellé „beszáll” a szél is: így jönnek létre parti dűnék, lagúnák, turzások. Ha magaspart: a tenger pusztítja. Hullámai naponta százezer csapással ostromolják, de a hullám ütésénél is nagyobb a mögötte fellépő vákuum romboló ereje. Nos, a kicsiny Mujeres szigetén mindkettő megtalálható. Igaz, a magaspart itt csak pár méter magas, de ez már elegendő ahhoz, hogy kialakuljon az kicsiben, ami Bretagne vagy Dalmácia esetén nagyban. Olyan ez a sziget, mint egy geográfiai múzeum. Ha rajtam állna, azonnal teljes és végleges építési tilalmat vezetnék be: meglehet, húsz év múlva a sziget természeti képéből már semmi sem marad. Igaza van annak a földrajzkönyvnek, amelyik azt írja: az idegenforgalom az a gazdasági ágazat, amelyik rombolja azokat a tényezőket, melyeknek létezését köszönheti. A szigeten golfautók és segéd-motorkerékpárok bérelhetők – a turisták ezzel közlekednek, ha nem épp taxival. A fiatal törpeváros olyan, mint egy nyolcszáz éves falu, ahol százötven éve idegenforgalomból élnek. Meg kell magyaráznom a cím kiválasztását. Ebben az országban gyakran tengerzúgás, süvítő szél, nagy autóforgalom zaja hallik, s hangos beszélgetés, nevetés. Rádió, tévé, mobiltelefonról kihangosított zene. Adományért éneklő magányos gitáros. Mexikói vejem, aki lányommal öt éve él egy német metropoliszban, még mindig meghökken az európai vasárnapok valószínűtlen csendjén. Mexikóban minden felirat spanyol. Naná, mondaná a kedves olvasó, ha egyszer spanyol nyelvterületen vagyunk. Nem erre gondoltam. Magyarország telis-tele angol, pszeudoangol vagy hunglisch cég-, termék- és egyesületnevekkel. Hát ez az, ami itt ismeretlen. Az idegenforgalmi helyek kétnyelvűek, de önmaguk számára nem ismernek anglo- vagy Amerika-mániát. Igaz, az amerikaellenesség általános. Nem csupán a világ egyetlen szuperhatalmának, a gazdag és fejlett országnak „kijáró”, irigy vagy kisebbségi érzéses ellenszenvről van szó. Ezt segíti a múlt is. A két ország a XIX. században háborúkat vívott egymással, ezeket az USA megnyerte, és a vesztestől területeket csatolt el. Kisebb-nagyobb megaláztatások később is, talán ma is érik az országot. Ugyanakkor az USA stratégiai partner, a legfőbb külkereskedelmi célpont. Innen érkezik a legtöbb turista és a legtöbb szellemi-kulturális hatás, divat, újdonság. Évtizede a nagy szomszéd mentette meg Mexikót a pénzügyi csődtől. 26 �Próza és vidéke Egy másik országban mindig érdekesek a kulturális különbségek. Monterrey-i házigazdánk egyetemi tanár. Elegáns és ízléses villája jól berendezett, tágas – de nincs benne szőnyeg vagy csillár. Nyilván nem pénzkérdés, helyi ízlés. Mexikó az egyetlen ország a világon, ahol a stoptábla felirata nem „stop” hanem „alto”. A közlekedési szabályok, hogy egyetemista koromban tanult filozófiai fogalommal éljek, csak tendenciaszerűen érvényesülnek. A zebra itt nem bizonyosság, csak kicsivel több esély. A mexikói is – akár a dán vagy a japán – mosolygós kultúra. Nemcsak érdekből, és nemcsak folytatás reményében, hanem a mindennapi érintkezés részeként, a rokonszenv-üzenet eszközeként mosolyog bárki bárkire. A mexikóiak nem ismerik a tiszteletet – mondja az országot jól ismerő magyar. Tudnak, persze, szeretni és gyűlölni, ismerik a barátságot és a szerelmet, de európai értelemben a tiszteletet nem. Gyermekes anyát barátnőmnek, idős férfit hé, fickó!-nak szólítanak. Persze, lehet, csak Európából nézve látszik így, és talán Tolsztojnak van igaza: „A tisztelet azon a kopár helyen áll, ahol a szeretetnek kellene lennie.” Milyennek látnak bennünket ők? Okosak, műveltek, túl komolyak, túl szertartásosak. Egy szóval, afféle okostojások, hozzánk, talpraesett, életvidám mexikóiakhoz képest. A „bennünket” nem magyarokat jelent – honnan is tudnák Mexikóban, milyen egy magyar? – hanem európaiakat. Mexikóban már létezik az egységes Európa. Jegyzetek A kreolok Latin-Amerikában született fehérek. A meszticek indián és fehér, a mulattok fekete és fehér felmenőkkel rendelkeznek. A zambók indián és fekete ősök leszármazottai. 2 A turzás a tenger által felépített lapos, keskeny, hosszú félsziget, voltaképp a vízszint fölé emelkedett homokpad. 3 A selvas néhol két, másutt 5-6 méter magas, bozótos jellegű, cserjékből és alacsony fákból álló, szinte áthatolhatatlanul sűrű, örökzöld vegetáció. 4 A mésztartalmú kőzetek (mészkő, dolomit, lösz) oldódásos folyamatait nevezzük karsztjelenségeknek: víznyelők, dolinák, búvópatakok, barlangok, cseppkövek, a nép által „ördögszántásnak” nevezett felszabdalt felszín – karrmező – keletkezik a karsztfolyamatok révén. 1 27 �Próza és vidéke Réten, erdőn OBERCZIÁN GÉZA KM emlékére A magas fű dúsan hullámzott a szélben, minden hulláma a zöld más árnyalatában játszott, ahogy ráesett a déli fény. A változó erősségű szélfuvallatok furcsa ritmusokat borzoltak a mezőre: néma tánc látványát keltették. Csönd volt körös-körül, szinte bedugult az ember füle ettől a nagy csendtől. Ritka ezen a vidéken ekkora összefüggő füves rész. A terület dombok által határolt, közepén egy patak kúszik keresztül. Két oldalán vékony csíkban nádas, nyárfasor, néhány fűz, azután ugar – régen volt, hogy utoljára felszántották, de még látszik a művelés nyoma. A természet kezdi visszavenni uralmát, jelenleg mellig érő gyom fedi a régi táblákat. Szarkaláb, galaj, disznóparéj, fekete üröm, parlagfű uralják a terepet, sűrű, áthatolhatatlan szövevényt alkotnak. Ha közelebbről nézi az ember, a földfelszínen apró ösvényeket, járatokat alakítottak ki a hely őslakosai, a nyulak, a rókák, a hörcsögök, a güzüegér. A rengeteg élet, amit felnevel a tábla, teret követel, erőtől duzzad, burjánzik, meghódít mindent, amit lehet. Az élet erőszakossága uralkodik a vidéken. A művelés felszalad a domboldalakra, szemben többéves lucernás látható, amit néha még kaszálnak, mellette jobbra kukoricatábla, ezt leginkább a vadaknak vetették a vadászok. A domb felső harmadát erdő fedi, zömében akácos. Értéktelen fa, gyomnak tekinthető ez is, leginkább az őshonos fák elől veszi el a helyet. Ellenben mindenütt megél, a nógrádi homokhátakon is képes megerősödni, ezért is telepítették ide jó száz évvel ezelőtt. Megfogja a homokot. Szúrós, bozótos, sűrű. Az erdőben a régi utakat benőtték a bokrok, már csak nyomokban látszanak, a nagyvadak viszont 28 �Próza és vidéke természetes folyosókként használják nappali és éjszakai túráikhoz egyaránt. A csapások találkozásánál leomlott kőkerítés, mögötte elburjánzott szőlő, mint egy dzsungel, és egy bedőlt ház. Hajdan présház lehetett. A padlóját felverte már a növényzet, a szőlő is beköltözött, az ablakon bólogat kifelé. A természet visszavette ezt is. Régóta nem járt itt ember. Az erdő szélén hatalmas dagonyázók nyomai, volt itt egy nagyobb vaddisznócsorda nem olyan rég. A fű hullámzásán kívül minden mozdulatlan, mégis az élet erejét hirdeti a táj, amerre csak ellátni. Az ember visszaengedte a természetet ide, nem küzd tovább, és a természet él a lehetőséggel: hódít. Mihály a fűben guggolt, mellette hátizsák hevert a fűben, kilógott belőle egy színes kötélvég. Karjaival átfogta a térdeit, úgy támaszkodott. Nézte a hullámokat, próbálta érezni a ritmust, ujjaival elkapni az ütemet, egy helyben táncolni. Hosszú fekete haja hasonló hullámokat vetett a fején. Nem volt már fiatal, de öreg sem, a negyvenes évei elején járhatott. Túracipő, túranadrág, farmerdzseki volt rajta, kicsit slamposan lógott rajta a ruha. Ahogy szemeit hunyorgatta a fényben, arcán néhány ránc képződött. Tekintete homályos volt, ahogy a fűre meredt, mint aki mást keres, mint amit lát. Úgy tűnt, teljesen leköti a szél játéka, csak a szeme árulkodott arról, hogy legbelül máshol jár. Egyszerre felállt, elővett egy szájharmonikát a dzsekije felső zsebéből, és hajladozva-bokázva játszani kezdett. A blues belerikoltott a csendbe, mintha ritmusa irányítaná a környezetet: a fű hullámzott, a színek váltakoztak, a csend megtört, Mihály zenélt, táncolt. Fújta, előbb halkan, majd ritmust váltott, gyorsított, hangosabban játszott, egyre hevesebb, egyre szaporább ütemeket követett, felsőtestével hajladozva kísérte, majd ugrándozott a pörgős zenére, forgott kifulladásig. Sokáig bírta, jó erőben volt, de végül lihegve meghajolt, mintha a szél és a fű tapsát várná, kapkodta a levegőt, és lehuppant, vissza a földre. A szemközti dombról, az erdő első fáinak takarásából mintha egy meleg, barna szempár követte volna Mihály előadását, majd egy billenő ág takarásába került, és eltűnt a lombok között. * Micsoda kilátás nyílik egy templom tornyáról, ha egyszer felmászik rá az ember! Körös-körül minden feltárul a tavaszi napsütésben, hiszen a torony mindig a legmagasabb kell, hogy legyen. Innen föntről nincsenek titkok, minden látszik. Ez egész misztikus élmény: az Isteni mindentudás csalfa elégedettsége. Amott a központban egy fiatal lány megy könyveivel hazafelé iskola után, közben hátra-hátratekinget egy fiúcsapatra, amiből is kimagaslik egy 29 �Próza és vidéke legényke délcegen. Úgy veszi az irányt, hogy a lány nyomában maradjon. Arrább, a cigánysoron két férfi huzakodik valamin, nem látni tisztán, mi az, de a mozgásuk hevességéből ítélve fontos lehet nekik. Egy nő egy ajtóból erősen gesztikulálva kiáltozott nekik. Kicsit odébb egy cigánylány a kezéből formált szemellenzőt, úgy nézett fel a templomtoronyra, mintha egyenesen Mihályt nézte volna. Mihály odaintett, de nem történt semmi. Aztán rájött, hogy a mozdulat nem látszhatott oda, hát széles gesztussal újra intett. A lány visszaintegetett, és mintha testével mosolygott is volna hozzá. Mihály kivett egy szöget az oldalán lévő bőr tasakból, és lassú, egyenletes mozdulatokkal beverte a bádogba, hogy megfogja a lécet. Micsoda jó élet! Templomtornyokat bádogozni, tetőt felújítani az ő különleges alpintechnikájával nagyon jó munka. Sosem hitte volna a Magas-Tátra szikláin vagy a Kaukázus ötezres csúcsai között mászva, hogy valaha ez lesz a kenyere. Most ő a vállalkozó, négyen is dolgoznak neki, jól megélnek. Hogy került ide Nógrádgárdonyból, maga sem tudta, hiszen még temploma sincs annak a falunak. – Szép-le-ány-volt – ezt az ütemet verte ki a kalapáccsal – szép-le-ányvolt. Aztán ütemet váltott: De-szép-le-ány, de-szép-le-ány. Mosolygott hozzá. A szállásuk a paplak mellett egy kis házban volt. Elég szűkösen voltak így öten, ezért Mihály a mosakodás után elhatározta, elsétál a cigánysor felé, hátha meglátja a leányt. Megfésülte erős, göndör hosszú haját és szakállát is, amit csak nagyon ritkán szokott, úgy indult el. A cigányok gyanakodva nézték a frissen mosdott fehér férfit, aki a húszas éveinek közepén járhatott, és nagyon peckesen lépkedett felfelé a köves utcán. Akik bent voltak is, kinéztek az ablakon vagy kijöttek a tornácokra, hogy lássák, mit akar. Mihály nézett jobbra-balra, hátha meglátja a lányt, de nem járt szerencsével. Amúgy sem tudta, hogy ennyi gyanakvó tekintet mellett hogyan tudna szót váltani vele. Végül egyszer csak szembe jött vele, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, csillogó szemmel, mosolyogva, akár ha randevúja lenne. – Maga a templomos ember, ugye? – szólította meg köszönés helyett. Mihály megállt, és nézte: csakugyan nagyon szép volt a lány. – Az – válaszolta Mihály. – Te meg a lány, aki integetett. Mihály vagyok – nyújtott kezet. – Ej, de letegeződtünk! – mondta a lány évődve. – Az én nevem Veronika – elfogadta a neki nyújtott kezet, nevetve megrázta, majd belekarolt Mihályba, és húzni kezdte. – Láttad már a naplementét a folyótól? – kérdezte, de már indult is. – Gyere, megmutatom, Mihály. Mihály hagyta magát. Kicsit zavarta az utcán álló és őket leplezetlenül bámuló cigányok tömege, de élvezte is a helyzetet, hogy a tűzrőlpattant 30 �Próza és vidéke lány ilyen lendülettel irányítja valahová. Nem szólt, amúgy is szófukar volt, csak ment a lánnyal, ahová az vezette. Jó volt elfogadni valaki más irányítását. Ő már tízéves kora óta irányította a maga és anyja sorsát, miután az apja elment. Anyja összetört, ő pedig gyorsan felnőtt. És elkezdte keresni a magányt. A hegyek kiváló közegnek bizonyultak erre, nem sokan zavarták egy-egy nehéz csúcson. Nem is volt kihez szólni, megszokta, hogy magával beszélje meg a dolgokat. Nemigen illett társaságba, és nem is járt oda. Kevés barátja volt, csakis olyanok, akik elfogadták, hogy akár egész napra elvan magában. A töltés oldalában leültek, Veronika még mindig belekarolt, úgy mesélt hosszan, jóízűen. Napsütés szólt a szájából, melegség, meghittség, bizakodás, lendület. Karcsú lány volt, magas, vékony, alakja, mint Botticelli Vénusza, de a haja fekete, mint nemzetének lányaié, arca ovális, bőre sima, kreol, szeme fény, mosolya tűz. Hangja dal. – Van egy monda nálunk, a mi családunkban, hogy minket a tavaszi déli szél hajt, az ad erőt, az súgja meg, mit tegyünk, mi a jó. Ritkán fúj ilyen szél, de akkor változás jön. Én még nem éreztem ezt eddig, de ma, amikor felnéztem rád, Mihály, ahogy lógtál azon a kötélen a torony oldalán, rájöttem, hogy délről fúj a szél, felőled fúj. Meleg, selymes, jóillatú szél volt az, Mihály, mintha te magad sóhajtottad volna! Akkor már tudtam, hogy veled leszek. Mihály hallgatta a naiv szóözönt, ismeretlen érzés volt számára ez a ragaszkodás. Fiatal még a lány, alig múlt gyermek, de annyi nőiség volt a tekintetében, hogy nem gondolkodott tovább. A naplementét nem látták, csak egymást ízlelték minden érzékükkel. A folyó hömpölygése, hullámzása adta a zenei alapot. Amíg a templomos munka tartott, minden este kimentek a folyópartra, és ott aludtak hajnalig. Akkor hazaosontak, hogy egész nap egymást fürkésszék a toronyból meg a cigánysorról. Amikor a munkának vége lett, nem volt kérdés, hogy együtt mennek el. Veronika jószerével megszökött otthonról, csak egy nagy tükröt vitt magával, semmi mást. Azt mondta, ez a tükör még a dédnagyanyjától maradt, és hogy nagyon különleges. A rámája diófa volt, nagy és erős. Szép darab volt, kétségtelenül. Mihály tartott ugyan a falujától – nem volt ott cigány egy se – hogy nemigen fognak örülni, ha cigányasszony jön a házhoz. Kicsi falu, nagy összetartás. Végül nem lett baj. Veronika mindenkit meggyőzött arról, hogy igazán szorgos, dolgos, ragaszkodó teremtés. Hamar berendezkedett. A tükröt felakasztotta egy szögre az előszobában, ezzel be is költözött. Sokszor álltak meg előtte ölelkezve, és nézték magukat benne. Szépek voltak, akár egy műtermi fotó, ami mindig szebb, mint a valóság. Mihály nehezen szokta meg, hogy nem egyedül van otthon, hogy Veronika akkor is beszél, ha csönd kéne, ilyenkor mordult egyet, mire a lány 31 �Próza és vidéke elhallgatott. Nehezen adta át magát a kapcsolatnak, de egyre mélyebben érezte, enélkül üres lenne az élete. Néha jólesett kimennie a kedvenc búvóhelyére, a rétre egyedül. Itt magas volt a fű, el lehetett tűnni benne, gyerekkora óta járt ide. Persze sokszor kivitte a lányt is, leültek a fűbe, nézték a dombokat, mezőket, búzatáblákat, kukoricát, repcét, és Mihály mesélt: – Él itt a Recsében egy öreg szarvasbika, amelyik már több mint száz éves, és csodás ereje van. Még beszélni is tud, azt mondják. Én már láttam. Amikor apám elment, még kicsi voltam. Kijöttem ide, elbújtam, itt is aludtam. Ő megállt előttem, én ránéztem, bele a nagy barna szemébe. Szép volt a tekintete, erőt sugárzó, magabiztosságot adó. Azt hiszem, azt mondta nekem szavak nélkül, hogy hallgassak a megérzéseimre. Olykor, ha kimentek oda, a rétre, Mihály zenélt a szájharmonikán, táncoltak önfeledten, Veronika énekelt, kontrázott, tele szájjal nevetett, ez volt a boldogság. Amikor megszületett Kismihály, a fiuk, Mihály nagyon büszke volt. Elment a kocsmába, amit egyébként nem szokott, és mindenkinek fizetett, aki csak ott volt. Hárman-négyen voltak a teremben, rexeztek, söröztek, Mihály nem ismerte egyiket sem. Másik faluból jöttek. Innen kezdve lassan megváltozott az életük, Veronika gondolataiban már nem Mihály volt a központ, hanem a gyerek. Mihály sokszor elutazott, hiszen a templomtornyok nem jöttek el Gárdonyba egy kis bádogért, ilyenkor napokig, néha hetekig is odavolt. Amikor hazaért, nem a régi meghittség fogadta, a gondok, problémák, hiányok felemlegetése volt a program. Ha véletlenül elmentek a tükör előtt, Mihálynak úgy tűnt, Veronika egyre halványabban látszik. Ritkábban keresték a gyöngédséget is egymásban. Mihály gyanakodott, nem tart-e Veronika szeretőt. Még mindig szép volt, kívánatos, de a melegség helyére kevélység surrant, tartása egyenesebb, hangja érdesebb, tekintete keményebb lett. Sokat veszekedtek, Veronika egyre többször emlegette a régi életét, Mihály pedig nem tudott együtt érezni vele, mert a munkájával is sok gondja akadt. Kevesebb megrendelése volt, az embereket is el kellett küldenie. Így alakult, hogy Mihály egy idő után megismerte a nógrádgárdonyi kocsma vendégeit, egyre több időt töltött velük, mint otthon. Aztán egyszer, amikor hazaért, üresen találta a házat. Május volt, meleg. A levegőtlen házban az asztalon cédula: délről fúj a szél, mennem kell. A gyermeket a szomszédasszony hozta át estefelé. Akkor Mihály elfelejtette a kocsmát, az alkalmi barátokat. Kismihállyal járták a Recsét, a dombokat, tanította mászni a sziklán, kötéltechnikára, biztonsági és csúszó csomót kötni, lesték a vadakat. Egyszer mintha magát az Öreget is látták volna. Megcsinálták a leckét, meséltek egymásnak, beszélgettek. Mihály ismét boldog volt a szűk kis világában. Amikor ritkán még elment dolgozni, Kismihályt bevitte a nagyanyjához a városba. 32 �Próza és vidéke Veronikáról egy idő után nem beszéltek, nem volt már része az életüknek. Kismihály néha álmodott vele, de emlékei megfakultak, mint képe a tükörben. Nem tudták, merre jár, nem is gondolkodtak rajta. Néha megálltak a nagy tükör előtt, mutogattak, grimaszoltak, nevettek egymáson, melyikük lett rondább. Egy ilyen alkalommal Mihálynak úgy tűnt, Kismihály halványabban látszik, mint máskor. Megtörölte a tükröt, megnézte magukat mégegyszer. Kezdett rájönni, miben áll a tükör különlegessége. Aki elmegy, elkezd elhalványulni. Ettől kezdve nem ment többet dolgozni, otthon maradt a fiával. Ő vitte iskolába, ment érte délután, együtt volt vele egész este. Ha a gyermek kiment játszani a barátaival, az ablakból leste minden mozdulatát. Esténként odaállította a tükör elé, és egyre inkább kétségbeesett, mert úgy látta, halványodik a gyerek képe. Lassan a mániájává vált a tükör, és a gyermek elfogyó látványa. Egy tavaszi hétköznapon iskola után Kismihály a leckét csinálta, Mihály főzni akart, de nem volt otthon valami. Kiszaladt a boltba, és mikor félóra múlva belépett a házba, furcsa ürességet érzett. Meglátta a cédulát az asztalon: elvittem Kismihályt, hogy megismerje a valódi családját és népét. Nem volt értelme utánuk menni. Ki tudja, a meleg déli szél merre fújja őket, hol telepednek le ideig-óráig, hogy aztán tovább sodródjanak a világban. Mihály lassan bement a lakásba, el a tükör előtt, és ahogy belepillantott, úgy látta, halványodik a képe. Sokat ivott ezek után, a házból alig mozdult ki, emberrel nem beszélt. Dolgozni nem járt már rég. A szarvassal beszélgetett néha, hangtalanul, legbelül. Évek teltek el így. Egy nap végleg eltűnt a tükörképe. * A szél nem csökkent, de a csönd megtört, egyre több hang jött át a némaságon, ahogy a déli meleg délutánba hajlott. Pacsirta szólt magasan a burjánzó gyom fölött, egyhelyben vitorlázott és zengte énekét a rét fölött. Távolabb, a tónál gólyák kelepeltek, nem látszottak, de jól hallatszott összeütött csőrük csattogása. A közelben tücskök ciripeltek, a bozótból neszezés hallatszott: talán gyík, vagy egér. Néhány fecske is beszállt a délutáni koncertbe, az erdő felől pedig ágak roppanását hozta a szél, megindultak a nappali vadak. Vaddisznók, dámok csörtettek a csapásokon. Az erdőszélen a szarka farkát billegtetve hintázott egy ágon. A távolban, a faluban egy kutya ugatott fenyegetőn, de mire hangja ideért, csak halk aláfestéssé vált a rét zenéjéhez. Mindehhez társult a növényzet buja illata; keveredett a földszag, az elhullott részek rothadása a friss hajtások üdeségével, a nyári virágok nektárjával, a patakpart iszapja a messziről érkező szagokkal. Teljes pompájában és erejében élt a vidék. 33 �Próza és vidéke Mihály, a tánc és zenélés után kifújta magát, felnézett a dombra, mintha valamit keresne. Pedig tudta, hogy ott van. Felállt, a zsák után nyúlt. Felvette a hátára, és nehéz, határozott léptekkel elindult. Átgázolt a gyomos ugaron, átkelt a patakon – alig volt benne víz, de így is nedves, sáros lett a cipője – átvágott a nádason, a fasoron, és nekivágott a domboldalnak. Egyenletesen ment, nem nézett fel, csak a lába alá. Elérte az erdő szélét, megállás nélkül csörtetett tovább. A szarka abbahagyta a himbálódzást, és eszeveszetten cserregni kezdett, valami nagy veszélyre figyelmeztetve az erdő lakóit. Madarak rebbentek fel, apró kis rágcsálók szaladtak el az útjából, egy rigó majdnem a lába alá került, ahogy Mihály egyre beljebb vette magát az erdőbe. Aztán a nagy motoszkálás egyszerre elcsendesült, furcsa nyugalom ülte meg a helyet. Mihály megállt, zavart tekintetével felnézett, és mintha az Öreggel állt volna szemben. Alig pár lépésnyire látta, úgy érezte, hogy elállja az utat előle, nehogy rossz irányba menjen. Fenségesnek tűnt teljes pompájában, őszes szőrével, hatalmas termete mellett szinte összement az erdő. Tekintete meleg, szomorú. – Köszönöm, hogy eljöttél – szólt Mihály. – Sokat beszélgettünk, hálás vagyok érte. Már jól vagyok. Kérlek, engedj most! Úgy látta, az Öreg megbillentette a fejét, mint aki csóválja. Mihály egy pillanatra lehunyta a szemét, és mire felnézett, az Öreg már nem volt sehol. Hangtalanul eltűnt, nyomot sem hagyott. Megnyílt az út. Majdnem a domb tetején van egy tisztás, szinte szabályos kör alakú, közepén egy hatalmas tölgyfa. Többszáz éves lehet, törzse vastag, három ember bírja csak átfogni. Koronája az égbe tör, hatalmas ágai körös-körül szinte beterítik az egész helyet. Gyönyörű fa, sok lakó otthona, mások pihenője, árnyéka, rejteke. Nem sokan járnak erre mégsem emberek, mert nincs itt semmi olyasmi, amiért ide kéne jönniük. Mihály viszont pont ide tartott. Lassú mozdulatokkal kivette a kötelet a zsákból: miért pont piros? – gondolta. Hozzáértő módon feltekerte, a fa alá állt, és a köteget jó erősen feldobta, pontosan úgy, hogy egy magasban lévő vízszintes ágon akadjon meg. A visszahulló kötélvéget egy alsó ághoz kötötte, és a másik szálon, ami szabadon lógott, felkapaszkodott a fára. Elhagyta a földet, nem nézett vissza, a kötélre összpontosított. Gyorsan, rutinosan hajtotta, kötötte, csomózta, míg kialakult a hurok, amire szüksége volt. Átvetette a nyakán, és zuhant. A föld fölött pár centivel állt meg, a kötél visszahúzta, vad lengésbe kezdett. Majd ez csillapodott, épp csak libegett kissé. Néhány magasabb fűszál elérte a cipője orrát, amin most kezdett száradni a sár. 34 �Próza és vidéke Palócföld 1992/6. A borítón Hibó Tamás munkája. 35 �Próza és vidéke Az al-Kuvaiti akció TÓTH ANDRÁS A katonai terepjáró megállt a magas kőfallal szemben. Sofőrje nézte maga előtt a lassan, komótosan nyíló kapukat. Amikor teljesen kitárultak, az autóvezető behajtott a mögöttük elterülő udvarra, melynek közepén egy ház állt néhány fegyveressel körülvéve. Az újonnan érkezett személy leállította a motort, s amikor kiszállt, egy idős, ősz szakállú, kippát viselő férfi állt vele szemben. – Béke legyen veled, Szulejmán! Mi szél hozott errefelé? – így az öreg, jobb tenyerét maga előtt tartva. – Veled is legyen béke, Mohamed! – a jövevény megismételte társa gesztusát, majd folytatta. – Vezetőnktől parancsot kaptam, hogy tekintsem meg a túszodat, és tudassam majd vele a helyzetét. – Kövess, kérlek! – mutatott az idősebbik egy ajtó felé. Mindketten bementek az épületbe, ahol egy üres teremben újabb néhány fegyveres őrizte a közepén lévő széken megkötözve ülő fogvatartottat. A házba lépők közül a fiatalabbik leült a mellette lévő üres székre, majd ekképp szólt a korosodó férfihoz: – Jó nagy bajban van most, al-Zahiri úr! Itt, ahol tele vagyunk hegyekkel, sok az olyan ember, aki tisztel minket, az olyan hely, ahol könnyű elrejtőzni. Hosszú ideig tartana, míg valaki rátalál önre. – Tartsanak fogva, ameddig akarnak, de higgyék el nekem, egyszer sor kerül rá, és akkor esélyük sem lesz igazi katonákkal szemben. Én nemcsak itt, a Közel-Keleten vagyok elismert, hanem a nyugati világban is, de ezt 36 �Próza és vidéke önök is tudják. Maguk abban is hiába reménykednek, hogy váltságdíjat fizetnek értem. Szulejmán elmosolyodott egy pillanatra, majd azután folytatta: – De hiszen maga is tudja, hogy minket nem a pénz érdekel. Azt szeretnénk, hogy Amerika vonuljon ki az országainkból, illetve azt, hogy a mi olajban gazdag országaink ne támogassák a politikáját. Egy közeli dombtetőn amerikai és arab katonák figyelték a helyet, ahol tartózkodtak. Távcsöveikkel alaposan kikémlelték az objektumot, majd autóikba ültek, és az előbbiek közül az egyik így szólt a másik jármű volánjánál ülőnek: – Oké, Eszlám parancsnok! Menjenek önök előre, ahogy megbeszéltük! – A helyszínen találkozunk, Gibson őrmester! – így a szakállas sofőr, majd elindult. A tisztet a saját emberei követték a dombról lefelé, majd az őrmester indult el a maga katonáival, hogy megkezdődjön a tervezett akció. Az épületen belül továbbra is folyt a beszélgetés. – Azt hiszik, hogy a módszereikkel bármit is elérnek, amit akarnak? Elrabolhatnak és megölhetnek akárhány embert, de ezt a háborút el fogják veszíteni – mondta al-Zahiri. – Vigyázzon a szájára! Ha megöljük magát, nekünk úgy is jó! – emelte föl pisztolyát a vele szemben ülő. – Azért mondom ezt, mert sok civil jön erre a földre, így mindig lesz kit elrabolni. – Egyelőre csak hagyjuk őt életben, Szulejmán! – szólt a hátuk mögül Mohamed. Egyszer csak lövések zajára lettek figyelmesek, melyek egyértelműen az udvarról jöttek. Szulejmán a zaj hatására felállt a székről. Az ajtót pillanatokon belül berúgták, és amerikai katonák léptek be, akikre mindenki tüzet nyitott a teremben. Közben a tető ablakán át a jövevények arab segítői is megérkeztek, s ők is bekapcsolódtak a tűzharcba. Az utóbb érkezettek egyike elvágta a túsz köteleit, majd egy amerikai férfihoz kísérte. – Vidd ki a házból, hadd legyen biztonságban! – kiáltott a harcos a lövések zaja közepette. A fiatalember kiszabadított társával együtt elindult az épületen kívülre. Az idős Mohamed ezt észrevéve Ak-47-esével feléjük közelített, de a katona, előkapva pisztolyát, szemből rálőtt, és hátulról is találatok érték, amitől azonnal meghalt. Szulejmán is nagy nehezen jutott ki a házból, majd autójába ült és elhajtott. A fegyveres harc után minden katona kiment az udvar betonfalain kívülre, ahol az amerikaiak elmondták egy figyelmesen jegyzetelő, fiatal arabnak, hogy mi történt odabent, majd elköszöntek társaiktól. – Hát! Köszönjük a segítségüket! – nyújtotta kezét Gibson az arab parancsnoknak. 37 �Próza és vidéke – Szóra sem érdemes, örömmel segítettünk. Hiszen tudják, hogy a terrorizmus nekünk is ellenségünk – mondta a tiszt kézfogás közben. Miután elengedték egymás kezét, mindketten az immáron szabad túszra néztek, majd így szólt az arab: – Al-Zahiri miatt ne aggódjanak, majd mi hazavisszük őt. A búcsú után mindenki ment a maga dolgára. Messze az akció helyszínétől, egy katonai támaszponton tartózkodva, a fiatal arab a következőket diktálta fiatal, szőke hölgytársának: – Az amerikai-szaúdi közös akcióval sikerült kiszabadítani a nyugaton is elismert szaúd-arábiai vállalkozót, Ali Szaid al-Zahirit. A támadásban több fegyveres is életét vesztette, köztük a vezérük, az egyiptomi születésű Mohamed Szaleh al-Rasid vallási vezető. – Oké, Ahmed! Te a tudósító voltál a helyszínen, és láttad, hogy mi történt. A megfogalmazás már menni fog – mosolygott a hölgy a fiatalemberre. – Még jó, hogy a nejem elkísért ide, Jemenbe, egy terrorizmusellenes akció sztorijának a kedvéért. Nekem a harctereken nagyon tudsz hiányozni, te és a sacramentói otthonunk. Miközben megcsókolták egymás száját, Gibson őrmester csatlakozott a társaságukhoz, s mikor mindketten ránéztek, a férfit szólította meg: – Ahmed! Most azonnal el kell menned Kuvaiti házához, és onnan tudósítanod a további fejleményekről – Rendben, máris indulok! – az arab a felettesére nézett, majd a feleségéhez fordult. – Most el kell mennem, Heather, de idő kérdése, és visszatérek. – Vigyázz magadra! Aggódom érted és szeretlek! A két férfi egy hammerbe ült, és indultak a megadott helyre. Tőlük messze, egy hadihajó tárgyalótermében több tiszt gyűlt össze, s figyelmesen nézték az előttük lévő képernyőt. – Szóval Mohamed Szaleh al-Rasidot kipipálhatjuk! – szólt a kapitányi egyenruhát viselő férfi, amikor az akcióban elhunyt idős ember arcképe volt látható. – Igen uram! – az elsőtiszt felettese szemébe nézett, majd a képernyő felé fordult, ahol egy, az előbbinél fiatalabb, szakállas férfi portréja jelent meg. – Abu Hasszán Abdullah al-Kuvaitinak az egyik alvezére volt a képen látható. Mint azt a név is mutatja, ez a férfi Kuvaitból származik, de már 1999 óta nem él a hazájában. Onnan Csecsenföldre ment, és harcolt az oroszok ellen. Ezután Afganisztánban, majd Irakban töltött be fontos vezetői szerepet, jelenleg pedig itt, Jemenben. A beszéd végeztével egy még fiatalabb, szakállas férfi fotója vált láthatóvá, s egy rövid hajú, szemüveges társuk beszélt, hol a képernyő, hol a többiek felé fordulva: – Az akció során viszont elmenekült a szaúd-arábiai származású Szulejmán 38 �Próza és vidéke bin Ibrahim al-Goszaibi, a hírvivő, az egyetlen ember, aki folyamatosan ingázik, információkat továbbítva a vezetők között. – Hogyha őt kiiktatnánk, az nagy csapás lenne a szervezetre nézve, mert megbénulna a kommunikációjuk – a kapitány karba tett kézzel nézett a képernyőre, majd a társaira. – És nem is biztos, hogy a nagyfőnök házában fog tartózkodni, amikor a tengerészgyalogság pont ott fog rajtaütni. – John, te valamikor vadászpilóta voltál! – nézett az első tiszt a szemüvegesre. – Igen, csak aztán Irakban, leszállás közben egy lázadó eltalálta a gépem. Nem haltam meg, de amputálni kellett az egész bal alkaromat. Mióta műkezem van helyette, nem vezethetek repülőgépet, de nagyon belejöttem a bombák irányításába. – Rendben van! Beszéljen a tengerészgyalogosokkal, hogy helyezzenek el egy nyomkövetőt Goszaibi autóján, hogy aztán ön bombát irányítson rá, az esetben, ha a szárazföldi erők nem tudnák likvidálni – mondta Johnnak a kapitány. Ahmed és Gibson már nagyon közel jártak egy hegyekkel körülvett városhoz, amikor megszólalt az őrmester telefonja: – Mondjad, John! Mi a helyzet? – vette föl Gibson a telefont. – El tudtok helyezni egy poloskát Goszaibi autóján? Hogyha úgy adódna, hogy ti nem tudjátok elintézni, nekem kell majd távirányított rakétával. – Hogyha a vezérnél tartózkodik, megoldjuk, majd szólok a srácoknak – az őrmester éppen egy fekete bőrű katona mellett állt meg. – Jackson őrmester! – szállt ki Ahmed az autóból. – Figyeljetek! Én rohanok vissza a támaszpontra, viszont ti el tudnátok helyezni egy nyomkövetőt Goszaibi autóján, persze ha ő is ott lesz a helyszínen? – nézett rájuk Gibson a volán mögül. – Igen! – így a néger, majd az arab felé fordult – Menjünk és nézzük meg a helyszínt. Gibson visszafordult, a másik két férfi pedig egy másik terepjáróba ült, és indultak a közeli város irányába. Amint lakott területre értek, hamarosan megálltak egy nagy házhoz közel, amelynek udvarát magas kőkerítés vette körül, szögesdróttal a tetején. – Ez Kuvaitinak a háza! – nézett ki Jackson az ablakból. – Vigyázz, jön valaki! –mondta Ahmed a társának, miután észrevett egy közeledő autót. Jackson az arab barátja szavaira hátratolatott pár métert, majd leparkolt két ház közé úgy, hogy ráláthassanak a jövevényekre. – Amíg tisztességes távolságban vagyunk, nem ártanak nekünk – figyelte a fekete a kapu előtt megálló terepjárót. A járműből egy terepszínű ruhát viselő, arcát piros kockás kendővel eltakaró fegyveres szállt ki elsőnek, őt egy fekete ruhás, símaszkos 39 �Próza és vidéke társa követte. Ketten együtt egy megkötözött, narancssárga pólót és farmernadrágot viselő férfit tessékeltek ki, akinek a feje fekete zsákkal volt eltakarva. Hármójukat követően a sofőrjük, Szulejmán csatlakozott a társaságukhoz, s négyen együtt indultak az éppen kinyíló kapuk irányába. – A hírvivő magának a vezérnek hoz egy túszt – állapította meg Ahmed, miután fényképet készített az érkező személyekről és a járművükről. Amikor a túszt bevitték a házba, lehúzták róla a zsákot. Körbenézett, s egy nappaliban találta magát, majd a vele szemben lévő fotelon ülő, fején piros-fehér kockás kendőt viselő férfira figyelt, azután csak suttogni tudott a döbbenettől: – Abu Hasszán Abdullah al-Kuvaiti! – Jól látja, Dennis Normann úr! Ő volnék személyesen! – mondta a ház ura, majd a fegyveresek felé fordult. – Szulejmán, hozd a kamerát! – Ne öljenek meg, kérem! – az újonnan hozott fogvatartott kétségbeesetten nézett az éppen felálló vezetőre. – Tudjátok a dolgotokat! – Kuvaiti a vele maradt két emberéhez szólt. A megszólított harcosok, ahol csak érték, ott ütötték Dennist. Amikor Szulejmán visszatért közéjük, főnökük intett nekik, hogy abbahagyhatják, s négyen nézték, ahogy a megvert férfi két térdre borul előttük. Ezután az őt elverők közül a terepszínű ruhás papírt nyomott a kezébe, majd melléállt, és a halántéka felé tartotta Ak-47-esét. Szulejmán a kamerával a kezében vele szemben állt. – Rajta! Olvassa fel, amit a papírra írtunk, és időnként nézzen a kamerába is – parancsolt rá a vezér túszára. A kőkerítésen kívül, tisztes távolságban parkoló autóban ülve Jackson őrmester hosszasan nézte az ellenség őrizetlenül hagyott terepjáróját, majd egyszer csak egy apró tárgyat vett elő, és átnyújtotta az egyik katonának. – El tudod helyezni ezt a poloskát Goszaibi kocsijának az alvázán? – kérdezte, amikor a fiatalember elvette a kütyüt. – Megpróbálom! A baka kiszállt a járműből, majd elindult a szóban forgó autó irányába. Sétája közben jobbra és balra is forgott a tekintete. A maga bajtársai közül látott párakat elrejtőzni a házak között, és szerencsére az ellenség soraiból sem bukkant fel senki, aki észrevétlenül a hátába kerülhetne. – Figyeljetek! Ha bárki jön ki a kerítés mögül, azonnal nyissatok tüzet! – adta társainak az utasítást telefonon a bajtársát figyelő Jackson. A katona, amikor Goszaibi autójához ért, még egyszer körbenézett, hogy tudja, nem leselkedik rá semmilyen veszély, majd szép lassan leguggolt, s kezdte végrehajtani a rá bízott műveletet. Egyik kezével óvatosan tapogatta a gépjármű alját, majd a poloskát is sikerült elhelyeznie. Dolga végeztével lassan indult vissza az őrmestere felé. – Állj csak meg ott, ahol vagy! – hangzott egy utasítás a háta mögül. 40 �Próza és vidéke Megfordult, és magát a terepjáró sofőrjét látta a túszt a házba kísérő két férfi társaságában. Goszaibi arab nyelven a társaira parancsolt, mire azok ketten elindultak ellenségük irányába. A fiatalember, hogy védje magát, elővette pisztolyát, s ekkor lövések hallatszottak a házak közül. Az amerikait elfogni akaró fegyveresek viszonozták a tüzet, a kerítés mögül pedig több társuk is csatlakozott hozzájuk, és ezzel újabb összecsapás kezdődött. Jackson is kiszállt az arab tudósító mellől és szintúgy bekapcsolódott a tűzharcba. Szulejmán a harc közben egyszer csak Ahmed felé fordult, s be is célozta őt Ak-47-esével. Jackson erre a lábai elé lőtt, amitől az hátrálni kezdett a járműve irányába. Al-Kuvaiti életben maradt fegyveresei időközben elkezdtek hátrálni, s lassan visszatértek a magas kőkerítés mögé. Ellenfeleik szintúgy abbahagyták a tűzharcot, és ismét a házak közé mentek. Szulejmán a terepjárójába ült és elhajtott vezére házától. Rövid időn belül kiért a városból a környező hegyek közé. Amikor már jó messzire elhajtott, leállította autóját és kiszállt belőle. Alaposan körbejárta a gépjárművet, jól benézett mindenhova. Ezután az alvázat is kitapogatta, de nem vett észre semmit, ami gyanús, vagy nem odaillő dolog lenne. Dolga végeztével figyelmes lett egy magányosan felé közeledő mikrobuszra, így fegyverét elővette, és az út közepére állva várt a járműre. – Álljunk meg, Nick! Szerintem ez mondani akar valamit! – fordult a busz belsejében egy nő a férfi sofőrhöz, amikor már nagyon közel voltak a férfihoz. – Fegyver van nála, Megan! Veszélyes is lehet – nézett rá a körszakállas fiatalember. – Egyedül van, szerintem inkább mondani akar valamit. – Rendben van, nem bánom, de hadd beszéljek vele én! – mondta a férfi, miután eleget tett társa kérésének. – Oké! Én addig megvárlak a buszban – bólogatott a hölgy. A férfi kiszállt az autóból, majd elindult a rájuk várakozó felé. – Híradósok és amerikaiak vagytok, ugyebár!? – kérdezte Goszaibi a jövevényt. – Igen, a televíziótól vagyunk. Mit tehetek önért? – Vezérünk azt üzeni, hogy nézzétek meg ezt a felvételt, továbbá azt is szeretné, ha megjelenne a híradásokban – mondta az arab, miután a kazettát átnyújtotta a tévés személynek. – Nem ajánljuk, hogy katonák előbb lássák, mint az átlag nyugati polgár. Nagyon könnyen egy ember életébe kerülhet. – Fenyegetni mer minket? – Ezt nem fenyegetésnek, hanem ígéretnek szántam. Tényleg függ most tőled egy emberélet. Úgyhogy itt bajok lesznek, ha nem teszed, amit mondok, vagy ha szólni mersz a hadseregnek. 41 �Próza és vidéke – Meg fogjuk tenni, amit kívánnak, csak ne bántsanak ártatlanokat – nézett a fiatalember a társa szemébe. Szulejmán elmosolyodott, és visszaült a gépjárművébe. A másik férfi is visszaült a kolléganője mellé, majd mind a két jármű tovább indult. Amikor a híradósok már messze jártak, egy magányosan járőröző amerikai hammer terepjárót pillantottak meg. A két gépkocsi közeledett egymás felé, mígnem megálltak egymással szemben, Nick pedig kiszállt a volánja mögül. – A jó öreg Samuel Gibson őrmester! Neked most nem Alaszkában kéne lenned? – fogadta a híradós tárt karokkal a hammerből kiszálló katonát. – Ebből is látszik, hogy régen találkoztunk! Mit keresel itt, a világ egyik legzűrösebb országában!? Van kedved velünk tartani a támaszpontunkra? Éppen visszafelé tartunk mi is. – Nem mehetünk veletek! Kaptunk egy felvételt, amit le kell közölnünk a híradóban, de nem mutathatunk meg nektek. Ha meglátnak minket együtt, lehet, hogy megölnek valakit, akit fogva tartanak valahol. – Nincs olyan messze a bázisunk! Ezért nekem hadd legyen olyan kérésem, hogy gyere velünk, és nézzük meg együtt azt a videót. Szegény fogvatartott biztos várja már, hogy kiszabadítsa valaki. Sokkal előrébb lehetünk, ha látjuk a felvételt. Nick szaván fogta régi ismerősét, és a katonai terepjárót követte a közeli, hegyekkel körülvett támaszpontra, ahol mindnyájan kiszálltak a járműveikből, és indultak az egyik sátor felé. A sátorban, ahol már lazításra került sor, Gibson levette a sisakját, majd leült, s híradós társai is kényelembe helyezték magukat. – Milyen volt Alaszka, Sam? – nézett Nick az őrmesterre. – Nem volt olyan kemény, mint a harcmezők. Egy isten háta mögötti bázison voltam, amiből van bőven azon a vidéken. Főleg gyakorlatozásból állt az egész. Nem bántam, mert Afganisztán, Irak és Líbia után vágytam már egy kis nyugalomra. – Hogyhogy visszatértél a harcmezőkre? – kérdezte Megan a katonát. – Csak a vadon vesz minket körül, nem történik semmi, mert nagyon kevés a lakott terület, és nagyon el vannak szórva, az év nagy része kőkemény tél. Erre is rá lehet unni, és különben én jobban szeretem, ha történnek körülöttem dolgok – Sam Nick felé fordult. – Most jut eszembe! Ideje megnézni a felvételt. Nick odaadta a kazettát az egyenruhás férfinak, majd mindhárman átmentek egy másik sátorba, ahol volt kistévé és videolejátszó alkalmatosság. Az őrmester beüzemelte a készüléket, majd több katona is csatlakozott a társaságukhoz, s velük együtt nézték a felvételt. – A nevem Dennis Normann. Vállalkozó vagyok az Egyesült Államokból. A családomnak és valamennyi honfitársamnak üzenem, hogy fogva tartanak, de életben vagyok – beszélt a felvételen a jól láthatóan megtört férfi. – 42 �Próza és vidéke Fogvatartóim továbbra is követelik, hogy Amerika és a Nyugat hagyják abba az arabokkal szembeni zsarnoki politikájukat, és ne támogassák Izraelt sem. Hogyha nem így tesznek, még több embert fognak elrabolni és kivégezni, köztük engem is. – Felhívom Ahmedet, hogy mi a helyzet a nagyfőnöknél – vette elő a mobilját Sam. Ahmed Jackson őrmesterrel és a terepjáróban ülő másik két katonával együtt továbbra is tisztes távolságból figyelte a terroristavezér házát. Az arab éppen jegyzetelt a noteszébe, amikor telefonja egyszer csak megszólalt. – Szia, Sam! Mondd, mi a helyzet? – szólt a tudósító a készülékbe. – Szia, Ahmed! Minden rendben van Kuvaiti házánál? – Goszaibi hozatott neki egy túszt valahonnan. Utána volt egy kis lövöldözés is, amiből a hírvivő elmenekült, de már visszajött. Egyébként minden a legnagyobb rendben van. – Tudnál személyleírást adni arról a túszról? – kérdezte Sam, miközben egy katonának jelzett, hogy játssza le újra a videofelvételt. – Narancssárga póló és farmernadrág volt rajta. Az arcát nem láttam, mert el volt takarva egy fekete zsákkal. – Köszönöm, Ahmed! Pár emberrel odamegyek hozzátok, addig ne engedjétek, hogy a túszt elvigyék onnan! – Rendben van, továbbra is figyeljük őket! Sam megszakítva a vonalat újra megnézte a felvételt, majd a két híradós felé fordulva kérdezte mindkettőjüket: – Ki adta nektek oda a kazettát? – A hírvivőjük, Szulejmán bin Ibrahim al-Goszaibi. – válaszolta Megan. – Pont, ahogy sejtettem! Dennis Normannt Kuvaiti házában tartják fogva – nézett az őrmester az összes társára, majd egy szemüveges hölgyet szólított meg. – Ann, Ahmednek a nejét vidd el a Coloradóra, ott nagyobb biztonságban lesz, mint itt! – utasítása után a híradósokhoz fordult. – Ti is hagyjátok el a támaszpontunkat, és térjetek vissza a szállásotokra! – Azért örülök, hogy találkoztunk, Sam! – nyújtotta a kezét Nick a rég látott ismerősének. – Én is örültem a szerencsének! Vigyázzatok magatokra! – a katona kezet fogott a híradóssal. Ann és a haditudósító felesége helikopterbe ültek és felszálltak. Eközben a híradósok is elhagyták a támaszpontot a mikrobuszukkal. Gibson pár katonával együtt szintén elhagyta a támaszpontot, és indult a bajtársai segítségére. Amikor megérkeztek, a város melletti dombon találkoztak barátaikkal és jemeni segítőikkel, s mind kiszálltak a hammerből. – Történt valami azóta, hogy beszéltünk telefonon? – kérdezte Sam Ahmedet. – Ugyanaz a helyzet, ami eddig volt! – nézett az arab az őrmesterre, majd 43 �Próza és vidéke a város felé. – Nem jött senki és el sem ment senki. – Heathert elvitettem a csatahajóra, ott csak nagyobb biztonságban lesz, mint a terepen. – Köszönöm! A helikopter időközben megérkezett a Coloradóra. A két nő leszállt a hajó fedélzetén, majd kiszálltak a repülő alkalmatosságukból. – Gibson elindult már a vezérhez? – közelített feléjük John. – Szerintem oda is ért már! – válaszolta Ann. – Oké! Valószínűleg értesíteni fog, hogy mi a helyzet. Ott van-e Goszaibi is, meg hasonlók. – Figyelj, John! Parancsot kaptam, hogy hozzam ide Heathert. Megtennéd, hogy vigyáznál rá? – Természetesen! – nézett a férfi előbb Annre, majd a másik nőre. – Kövess, kérlek! A hölgy szaván fogta a férfit, és vele együtt indult a hajó belsejébe. Hosszas séta után egy irányító központban találták magukat, ahol John helyet foglalt egy forgószékben. – Újságíró vagyok! Ahmed al-Gabzi haditudósító felesége! – kezdte meg Heather a beszélgetést. – Te fogod megírni ezt az egész Kuvaiti-akciót az újságokban. A srácok meséltek már nekem rólad. – Egész jó kis terem! Szóval innen irányítod a rakétákat. – Így van! Ez az én birodalmam. Ahmed kiszállt az autóból és két őrmestertársával együtt a városon belül, ellenségük házától tisztességes távolságban tanakodtak azon, hogyan szabadíthatnák ki a túszt, mielőtt még az akciót megkezdhetnék. – Ahmed, te úgy is arab vagy! Hogyha be tudnál épülni közéjük… – így Jackson. – Letesztelnék őt, hogy tényleg az-e, akinek mondja magát, és nem egy beépített ügynök. Ezen elbukna, még soha életében nem csinált ilyet. Csak annyi a dolga, hogy információt szolgáltasson az újságoknak – Sam nem várta meg, hogy társa befejezze a javaslatát. – Különben is, tudjátok mind a ketten, hogy libanoni bevándorlóktól származó keresztény arab vagyok. Lövésem sincs, hogy viselkedik egy hithű muzulmán, úgyhogy már emiatt is halott ötlet a tiéd, Jackson. Tanakodásuk közben a vezér házában Dennis Normann megkötözve ült a földön az egyik szobában. Egyszer csak felállt, és közel ment az ajtóhoz, fejét nekinyomva hallgatózott, hogy vajon miről beszélgetnek a fogva tartói. A férfi azonban semmit sem értett az arab beszélgetésből, mivel nem beszélte a nyelvet. – Ez az ember itt van a legjobb helyen. Amíg itt tartunk egy civil nyugatit, nem merik megtámadni ezt a házat – nézett al-Kuvaiti szemébe a terepszínű 44 �Próza és vidéke ruhát viselő, fiatal embere. – Szerinted tudják, hogy itt tartunk egy embert a házban? Jobb helyen lenne ő egy rejtekhelyen, amiről senki sem tudja, hogy hol van. A videót, amin beszél, leközlik a híradókban. Annyit tudnak majd róla a honfitársai, hogy életben van, de azt nem, hogy hol. Ha bekeményítenek, akkor pedig megöljük – nézett Szulejmán a fegyveresre. – Nem ostobaság az, amit Szulejmán mond! Úgy tudnák meg, hogy az én házamban van egy túsz, hogyha nyilvánosságra hozom. Egy titkos, nehezen megközelíthető helyen, ahol pár megbízott felügyelne rá, lehet, hogy senkinek nem jutna eszébe keresni. Ezért most elvisszük őt egy ilyen helyre, aztán majd meglátom, mi legyen vele – mondta a vezér mind a két társának, majd némi gondolkodás után folytatta. – Vigyétek el most egy eldugott helyre, és tartsátok is ott, legalább pár napig! Utána meglátom, hogy mi legyen. A fiatalember visszatekerte kendőjét az arcára, és Ak-47-esével a kezében indult a szomszéd szobába a túszért. Ezután a pólójánál fogva állítatta fel a kétségbeesett férfit, majd zsákot húzott a fejére, és átparancsolta a másik helyiségbe, ahol időközben megjelent a fegyveres társa is. – Induljatok, és nagyon vigyázzatok az amerikai jelenléttel! Nem lehet tudni, hogy mikor zavarnak meg minket újra – mondta al-Kuvaiti, miközben az emberei Dennisszel együtt indultak kifelé a házból. Odakint az amerikai katonák mind elfoglalták a helyüket, figyelemmel kísérve, hogy mi történik. Egyszer csak nyitódott a vezér házának ajtaja, s a hírvivő jelent meg, akit a két társa és a túsz követett. Egy közeli háztetőn tartózkodó mesterlövész ekképp szólt a telefonjába: – Látom Goszaibit két fegyveressel, és a túsz is velük van. – Egyelőre csak figyeld őket! Majd ha kiérnek az udvarból, akkor nyiss csak rájuk tüzet – mondta a vonal másik végén Samuel Gibson őrmester. Amikor Kuvaiti emberei kiértek az udvarból az utcára, a mesterlövész elsütötte fegyverét, majd találat érte a túszt kísérő, terepszínű ruhás férfit, aki azonnal meghalt. – Amerikaiak vannak itt! – Goszaibi a pisztolyát elővéve ordított az életben maradt társa felé, aki előre tartotta fegyverét. – Ne hagyd megszökni Dennis Normannt! – adta a következő utasítást, amikor a túsz elkezdett előre szaladni. Gibson és Jackson előjött az épületek közül, és tüzet nyitottak ellenfeleikre. Ahmed addig a vállánál fogva biztonságos helyre vezette az előbb kiszabaduló férfit. Amikor a hammerhez értek, a tudósító lehúzta társa arcáról a zsákot. – Ne bántsanak, kérem! Sajnálom és ígérem, hogy nem kísérlek meg újabb ostobaságot – üvöltötte Dennis kétségbeesetten. – Ne féljen! Mi segíteni szeretnénk magán! Látja? Amerikai egyenruhám 45 �Próza és vidéke van – nyugtatta Ahmed a férfit. – Induljunk vissza a támaszpontra, Jackson az embereivel már elintézi Kuvaitit – érkezett hozzájuk Gibson őrmester. Hárman együtt beültek a terepjáróba, s még két katona csatlakozott hozzájuk. Amikor elindultak, Ahmed eloldozta Dennis hátrakötözött kezeit. A fekete bőrű őrmester a társaival már a vezér házának udvarát ostromolta, amikor a hírvivő indult vissza a házba, de főnöke megállt előtte az ajtóban, s ekképp szólt hozzá: – Ha ezek lerohanják a házam, nem leszek itt biztonságban. Vigyél el innen, és közben, ha lehet, próbáljuk meg visszaszerezni azt a túszt! Al-Kuvaiti a hírvivővel és az életben maradt fegyveressel együtt indult kifelé az udvaron keresztül. A lövöldözések közepette nehezen jutottak csak ki, ahol egy újabb, símaszkos férfi csatlakozott hozzájuk, és négyen együtt indultak ki a városból. A közeli dombtetőn Gibson távcsövön keresztül figyelte a várost, és egyszer csak meglátott egy terepjárót közeledni feléjük. – A hírvivő lesz az, Sam? – állt meg mellette Ahmed. – Igen! És úgy látom, hogy maga a nagyfőnök is vele tart – vette el az őrmester szemei elől a távcsövet, majd társai felé fordult. – Menjünk tovább fiúk! – Indíthatod a rakétát, John! – szólt a telefonjába, amikor már a terepjáróban ültek és elindultak. A hajón tartózkodó John szaván fogta az őrmestert. A rakéta felemelkedett és nagy sebességgel tartott célpontja felé. Az azt irányító férfi a hajó belsejében szemeit a képernyőre meresztve koncentrált. – Innen fogod majd tudni, hogy merre tart a bombád? – mosolygott Heather, miközben a képernyő után műkezes társára nézett. – Igen! Kamera van ezeken a szerkezeteken, így az irányítójuk tudhatja, hogy merre járnak. Attól pedig nem kell félni, hogy célt tévesztenek, mert olykor van jeladó is elhelyezve a célpontokon. – Szegény Ahmed! Remélem, hogy nem hal meg majd valami összecsapásban. – Ne aggódj érte! Vigyázni fognak rá a fiúk odakint – John le sem vette szemét a képernyőről. Kuvaiti a három társával együtt csakhamar utolérte ellenfelüket és a kiszabadított túszt. Amikor egészen közel kerültek az üldözött járműhöz, a két fegyveres tüzet nyitott, s az amerikaiak viszonozták azt, így tűzharccal egybekötött autós üldözés kezdődött. – Úgy látom, ez a rohadék csak úgy nem akarja kiadni Dennist! – vett elő Ahmed egy pisztolyt, és elkezdett lőni az üldözőkre. – Mr. Normann! Nem szeretnénk, ha önnek baja esne! Bukjon le, kérem! – mondta egy katona a volt túsznak. 46 �Próza és vidéke A két autóban tartózkodó férfi észre sem vette, hogy egy rakéta tart feléjük nagy sebességgel, célba véve a hátulsó járművet. A levegőben szálló szerkezet hirtelen megkezdte ereszkedését, majd becsapódott Kuvaitiék autójába, amitől az felrobbant. – Meghalt! – suttogott Gibson, majd örömujjongásban kitörve szólt a társaihoz. – Vége van fiúk, kipipálhatjuk a fővezért és a hírvivőt! A terepjáró megállt, és valamennyien gratuláltak egymásnak. – Most már vége van, Mr. Normann, hazatérhet szerencsésen – mondta Ahmed Dennisnek. – Köszönöm! – suttogott a túsz könnyes szemmel a tudósítóra nézve, majd a többiekhez beszélt. – Köszönöm szépen a segítségüket! Maguk mind nagyszerű hősök, akik megmentették az életemet. – Kérem, Mr. Normann! Mi csak a munkánkat végeztük! – mosolygott az őrmester a hálálkodó férfira, majd ismét telefonálni kezdett. – Szia, Jackson! Meghalt al-Kuvaiti! Mi a helyzet a házánál? – Itt is vége van már az akciónak. Sikerült kinyírnunk azokat a szemeteket. – ragadta el a feketét a lelkesedés. – Hát ennek örülök! Egyben vagytok, az a lényeg! Hetekkel később odahaza Ahmed éppen az újságot olvasta a nappalijában, amikor Heather csatlakozott a társaságához. – Pont azt a cikkedet olvastam, amiben megírtad, hogy megölték Abu Hasszán Abdullah al-Kuvaitit – tette a férfi az újságot az asztalra. – Hát, mit mondjak!? Nem mostani már az újság! – ült le mellé a neje. – Nem, de szerintem ezt el fogom tenni emlékbe. Mégiscsak részt vettem ebben az akcióban. – És még sok akció lesz, ahol neked is jelen kell majd lenned. – Igen, de most már jöjjön valami kellemesebb téma! – Ahmed azzal bekapcsolta a televíziót, és azt nézték a délután hátralévő részében. 47 �Próza és vidéke Lélekegyenesek és gondolatmócsingok PORKOLÁB ÁDÁM Este van, esetleg reggel – mit számít? Az azonban biztos, hogy az utolsó ködfoltokkal terhelt csillámporszemcse is szertefoszlott már. Furcsán üresnek érzem magam… csak a döndülő ajtó meg a gusztustalan szavak… éppen negyedórája. A második emeleti panellakásban ezen a napon lélekegyenesek görbültek meg és gondolatainkat agyunk sötét sikátoraiban fosztogató gondolatmócsingok erőszakolták meg. Akkor sem! Kibírom úgyis… a mobilja amúgy is ki van kapcsolva. Már próbáltam. Nem újdonsült vendég nálam a magány. Legalább nekünk biztos alapokon épült fel a kapcsolatunk. És most újra itt van… Most mit csináljak? Csak még egy utolsó cigit, aztán jöhet a százfűlé. Én hülye állat! Most hogyan? Ej már, térj észhez! Jól gondold meg, mit csinálsz! Hiszen megszokható minden. Azok a vadállatok is, akik fogságba kerültek, egy idő után már vissza sem tudnának térni a vadonba, mert azonnal elpusztulnának. De ha ez így van, akkor lehet, hogy nekem nem is olyan rossz? Mit élveztem annyira Hagymaszájú Tóbiás mellett? Gondolkodom valamin. Mélyen elvonulok agyam legmélyebb, leglepcsesebb zugaiba. Csónakázok a szörnyűséges trágyalében. Ijesztő, ahogyan néha-néha meginog a ladikom. Lássuk csak. Az mondjuk tetszett, hogy megtanulta egy ötösért a telefonkönyvet egyetemista korában, mint Kazal László. Amikor fel kellett mondania, a hülye megakadt a Heckler névnél, és perceken keresztül azt hápogta, mint egy belőtt kacsa. Hát igen, mondjuk humora az volt. Emellett mesteri cselekkel tudta meghazudtolni magát. Most pedig – jóval a sírás, jóval az értelmesnek ható, önző érvek után – moshatom le egyedül a szempillaspirál és az alapozó harci maszkját az arcomról. Az afrikai törzsek sírva kapnának utánam. Nem! Vannak tabuszavak, amikre nem szabad gondolnom: szerelem, rózsa, érzelem, veszekedés, könny, féltékenység, gyűrű, gyerek. 48 �Próza és vidéke De kérem, én itt sem voltam! Csak suhantam a fejemben, mint Sandra Bullock abban az idétlen szépségkirálynős filmjében… igazából gondolatban eveztem közben. Attól még, hogy én itt voltam, bizonyos elemeim… még… Istenem, de szégyellem! Hát semmi újszerű nem jut eszembe egy ilyen helyzetben? Vajon gondolt-e már valaki a szaloncukorra közben? Most már tényleg az utolsó. A cigi is. De ezt a szar helyzetet sem hagyom újra megtörténni. De mégis, míg talpra állok, kell valami pótcselekvés. Csak így nem lehet, ennek biztosan megvan a módja. Legalább itthon történt, és én újra átvészeltem. – Győztél, cseszd meg! Most boldog vagy? Hiányzol és szarul érzem magam. Ezt akartad hallani? Csak … – hörgöm a hangpostára. A műanyag ketyere nem válaszol. Hát így hogy mondjam el neki, hogy újraolvastam tegnap? Illetve csak az egyik rövidke írását… Jobban belegondolva talán mégis: őt olvastam újra. Tudom, hogy most mosolyog, akárhol is van, mert tudja, hogy mit szoktam mondani neki viccelve. Ő rossz író, az egyik legnehezebben emészthető alkotó. Igazi amatőr, a szó nemesebbik értelmében. Nem is tagadom, nehezen viseltem, amikor olvastam azt a borzalmat. Eleinte próbáltam valami mellékzöngét felfedezni, a szavak mögé látni valami olyasmit, amely tudatosságra utal. Azt írja egyik sorában: „Újból csónakba szálltam, de felborít a gondolatörvény, a napi sokaság.” Én éreztem, ez jó: ízes gondolatritmus kezdődik, aztán egyaránt van benne metafora és szimbólum. De ez csak mesteri hegedűvonás egy olyan zongoradarabban, ahol nem írtak szólamot az ő hangszerére. De ő mégis csak írta és írta a sablonos, túlontúl komolykodó sztorijait olyan hangnemben, mintha egy kótyagos matróz próbálná összefoglalni a politológiai lexikont – közvetlenül felkelés után. De tudtam, mégis jól tette, hogy megpróbálta. Én is így csináltam volna. Tényleg, vajon miért hittük, hogy együtt kibeszélhetjük és megoldhatjuk a világ összes problémáját, ketten leírhatunk mindent? Mindketten annyira lelkesek voltunk egy órája! Mondjuk mindig így indult. Ha belekezdtünk valamibe, akkor gyújtópontig forrtunk: ő végül kitartóbb volt, mint én. Ő lépett először. Talán tisztelnem kellene őt érte. Ő okosabb volt, rájött, hogy nem szabad mindenáron másoknak bizonyítania. De akkor is, ilyen könnyen nem szabadulhat meg tőlem! Szürke minden, de tudom, hogy vannak színek körülöttem. Csak nem látok egyet sem. A sárga tapéta, amelyet együtt választottunk az őrület határán, citromillatú. De alatta a panelbeton szürke és porszagú: elnyeli előlem az ég tükörfoncsorját. Meg a gazdaságosan izzó, csillagoknak csúfolt szpotlámpákat. Meg a tüdőroppantó városi levegőt. Meg őt. Én meg itt vagyok, bedobozolva és csomóra kötve az Elhagyatottságnak. Most ecetízű bennem minden. Bensőm maró szaga az orromon párolog 49 �Próza és vidéke ki, egyenest a zsebkendőhalmazba. Mantrázom újra és újra: „Hiszek a sorsszerűségben; az igazi, mindent elsöprő szerelemben. Abban, hogy a szeretet mindent legyőz. Abban, hogy mindig lesz egy barát, aki felnyitja a szememet, ha butaságot csinálok. Abban, hogy a sokat sanyargatott árvák végül boldog feleségek lesznek. Abban, hogy a rút kiskacsából meseszép hattyú lesz és elhiszem azt is, hogy a szegény fiú elnyerheti a gazdag török basa lányának a kezét.” Darálom, mint nagyanyám a süteménytésztát gyermekkoromban. De nem hiszem, csak hinni akarom. Nehéz hinni a mesékben, ha nemrég három, éppen erre kószáló, lila tenyérnyom ugrott a hátad közepére. Meg a hasadra. Újból csónakba szálltam, a mocsárrá összeálló lelki kanálist szelem át a fejemben, de kiránt a gondolatörvényből a napi teendősokaság. És akkor, a föld poráig alázott és félájult valaki, aki voltam, egyszerre csak nővé vált. Ez mindig csak utána történt meg, közben sohasem. Olyan komor itt minden, főleg, mióta elment. Talán egy-két virág… Imádom a virágokat, ezek a dolog Isten szemet gyönyörködtető ajándékainak egyike. Ápolni, nevelni őket csaknem olyan, mint a gyereknevelés. Levágni egy virágot csak azért, hogy valakinek örömet okozzunk – bűn. Vajon mit szólna egy hasonló délceg dalia, ha csak azért, mert pompázatos és nekem imponál, egyszer csak kettészakítanám? Éppen ebből a meggondolásból minden egyes virágot, ami a kezem közül kerül ki, jó előre meggyászolok: hisz tudom, mi lesz a sorsuk. Vagy egy sötét sírban oszlanak el a testtel együtt, vagy egy csinos kis porcelánvázában rothadnak el. A végeredmény ugyanaz. Miért nem lehet őket csak úgy csodálni a természetes valójukban? Miért nem lehet csak elfogadni engem természetes valómban? De hiszen ez hülyeség: az emberek nem lehetnek virágok! Ha így lenne, csak egyszer szenvednének. Nálunk pont fordított a dolog. Az emberek nem a földből nőnek ki, ellenkezőleg. Éppen a földbe tartanak. Talán csak az a közös bennünk, hogy felemelkedve kapaszkodunk mi is az életbe, akár csak ők. Újabb gondolatfoszlány. Hol is hallottam már azelőtt az érzelmi zsarolásról? Még az egyetemen, egy angol darabban olvastam: „Tremero! Meglásd még, örök bölcsességre vall / ellenséged saját rosszhírét hintni reá és tenmagad nyűgjeibe / hempergetni őt.” Az emberi természet sajátja, hogy ha elégszer mondják, akkor egyszer úgy is elhiszi, hogy silány – és végül tényleg az is lesz. De vajon én elégszer hittem-e magam ócskának, hasztalannak, butának vagy féregnek ahhoz, hogy célt érjen a felém suhantott szólándzsa? És ha igen, akkor meddig falhatom fel magamat, mint az örkényi kígyó? Tényleg, mennyit emészthetek meg önmagamból? A bokámat? Az ökörtérdemet? És vajon pusztán az, hogy utálom magamat, elégséges-e ahhoz, hogy ide temessem magam a párnák közé? Végül is. Ez sem rosszabb fajta magány, 50 �Próza és vidéke mint… akkor meg miért ne? Hátha így végre mindenki kötelességének érzi majd, hogy lerója a végső tiszteletét. Elvégre „halottunk” fiatal volt, okos. Most persze már kedvesnek említi mindenki: elhunytunkról, oszladozó hústömegünkről, bűzölgő szövetcsomónkról, szerves hulladékkötegünkről vagy jót, vagy semmit. Megható, szép klisék, pedánsan feketébe öltözött tömeg, lágy sirató zeneszó. Ha itt és most történne meg mindez, a pap bizonyára gyorsan letudná a kötelező kört, aztán sietne is haza, hogy elcsípje a kedvenc focicsapata soron következő meccsét. Hát ennyi volt, együnk valamit. Köszönöm szépen mindenkinek, hogy pár perce történő agyhelyen-verésemen részt… Bíró úr, tiltakozom! Mégsem szeretnék még meghalni. Csak ha majd egy fancsali, fénytelen alak jelenik meg a sír előtt, akinek virágpalántákkal teli doboz van a kezében, és lesepri a sok giccses koszorút a sírról. Így akartam volna mindent… Egyébként idegesít ez a szürkeség, ez a kibírhatatlan egyhangosság! De hisz lehet talán még! Talán ha újból… És ha végre felvenné azt a telefont! Ha esetleg kaphatnék… az nagyon jó lenne. Talán ha többet… és mindezt úgy, hogy… Hogyan is? Hogy közben nem rendelem neki alá magam teljesen, nem beszélnék mindig a munkahelyi dolgokról, nem rettegnék attól, mi lesz, ha nem ugrok neki azonnal, meg ehhez hasonlók? Úgy még működhet. Máshogy nem. De mi van, ha mégis? Mert lehet, hogy csak most utoljára fordult ki önmagából. Igaz, hogy önző lett, de hisz a szerelmesek azok. Az önzőséget egy szerelmesnek nem róhatjuk fel – én miért tenném? Engem sem kellett félteni, mert őrülten féltékeny voltam rá. Ez az én nagy hibám, és korántsem biztos, hogy ő meg az a nő… De talán a fene nagy „hetedik érzékem” sugallata sarkallt a hisztikre. Úgyis megértené, ha elmagyarázhatnám neki, hogy mindent csak azért csináltam, mert féltettem őt. Úgy vigyáztam kettőnkre, mint a pingvin a szárnyaira vagy a hinta a benne himbálódzó gyerekekre. Mert beláthatja, hogy még mindig van közünk egymáshoz. Hogy néha még a hegeket is be lehet gyógyítani. Elvégre nem tagadhatja, hogy fiatalok vagyunk, egymást csiszoló kis kavicsok. Túl büszkék és lázadók ahhoz, hogy gyémántnak nevezzük magunkat, ámde legbelül tudjuk, hogy többek vagyunk, mint egy porba hullt, szürke, hideg, élettelen anyag. Tökéletes páros vagyunk még mindig. Ő tele van kérdésekkel, én pedig mindig kész vagyok válaszokkal felelni rájuk. Ő sebzett és én is, így hát egymást gyógyítgatjuk és tanítgatjuk. Titkon remélem, hogy néha gondol rám, mert hát ő alapvetően sziporkázó, éles elme, csak eddig hiányzott belőle a kalandvágy. Talán rosszkor találkoztunk, rossz helyen? Mindig ezt kérdezem magamban. Most hirtelen furcsa, éles fájdalom hasít felém, furán imbolyog minden. Egy csattanásszerű hang visítja fel a semmiföldje csendjét. Elviselhetetlenül 51 �Próza és vidéke vakító ez az erős sötétség. Már szinte cirókál, ahogyan a csuklómba mar. Mondtam, hogy megváltozott. Palócföld 1998/2. A borítón Lóránt János munkája. 52 �Madách 150 Kutatóterület SZILI JÓZSEF Még egyszer a Madách-líra csúcsairól Amikor Karinthy Frigyes Madách-tanulmányát széljegyzetelve a Tragédia iróniájáról írtam, megjegyeztem, hogy valamiképpen fel kell adnunk a Tragédia-dogmába vetett hitünket.1 De mi is az a Tragédia-dogma? Mit kell belátnunk? Azt, hogy a teremtéstörténeti és történelmi kavalkádformában sem elsődlegesen, sem másodlagosan, de még harmadlagosan sem egy ideológiai tételrendszer, egy mégoly lelkes vagy lelketlen világnézet lenyomata rejlik. Hangsúlyoznom kellett, hogy Karinthy képes egy egyszerű, majdnem egysíkú egészet tételezni, s jóformán egyedül csak az alapötletben, a sztoriban, vagy elegánsabban, a müthoszban látja a Madách-mű nagyságának alapját és teljét: „[…] a puszta mesében minden benne van – az Eszme nem kiegészítője vagy alapja, nem szülőanyja a mesének s a mese nem jelképe vagy példázata az eszmének. Eszme és történet, gondolat és jelkép egy és ugyanaz a Tragédiában – ha az alkotás legmagasabb fokának anyag és a forma tökéletes egységét vallom, ennél nagyszerűbb példát nem találhatnék.”2 Hogy ez a müthoszteremtés teljes egyként, egy Teremtő isteni erejének megnyilvánulásaként működik, arra a Tragédia egésze és úgyszólván minden sora tanúság. Az alkotás-teremtés persze eleve meg van duplázva: 1) a bibliai isteni teremtés makettja, 2) a Tragédia szöveg-, fantáziaés műalkotás-teljessége. Mindjárt a legelején (még Arany jóindulatú beleköltősködése ellenére is) kitárulkozik ez a teljes szöveg- és fantáziavilág, s ahol akad döccenésre némi lehetőség, a fősodor, a formának, a müthosz szövegszerű megnyilvánulásának nyelvi ereje ott is átlendíti a szöveget realizáló, fantáziáló tudatot, minden ponton érzékítve, tudatva, hogy a gondolat megéri a gondot és az önátadást. A Tragédia mindenképpen egy nyelvművész műve is (vagy ha úgy tetszik, Aranyostul kettőé), s aki Madách lírájának végtelen sorát átlapozza, joggal várja jelét, nyomát, ragyogását 53 �Kutatóterület Madách 150 ennek a művészetnek. Erre fel szegény Gyulai úgy bepánikolt, hogy azt hitte, az a dolga, hogy megvédje a maga nem közönséges közönségét attól, hogy Madách önkezével rongálja nimbuszát. Sokáig ki sem adta a Madách Aladár által hozzá jókor eljuttatott líra-kéziratot, s amikor kiadta, úgy megtizedelte, hogy évekig jöttek folyóiratban, könyvben a korrekciók. Gedő Simon 1910ben éppenséggel a Gyulai által kihagyott versekben fedez fel „prometheuszi vonást”: „Madách világfájdalmában van bizonyos dacos prometheuszi vonás. Ez különösen azokból a versekből tűnik ki, melyeket Gyulai Pál Madách műveinek kiadásából formai okokból kihagyott.”3 Formai okokból. Igaz, ez a „dacos prometheuszi vonás” néha csak egy távoli utalás képében van jelen. Ezek, akár a Tragédia előtti, akár a Tragédia utáni időkből valók, egyértelműen abban a teljességben jelennek meg, amely a világtörténelem-álmot és a tőle függetlenül lezajló/lezajlott történelmet egyetlen egységbe vonja, és beállítja egy olyan teremtés-teremtettség közegébe, amely tartalmaz egy nagyobb egészre utaló vallástöredéket, de amelyet egészében egy a tételes vallásokat meghaladó írói, alkotói (teremtői!) szemlélet működtet. Korábban ezeket a Tragédiához passzintható képeket magam is inkább csak a Tragédia-koncepció törmelékeiként fogtam fel. Karinthy nagy jelentőségű felfedezését felfedezve azonban kénytelen voltam elismerni, hogy ezek a képek annak a teljesebb, s Madách művészetében ki is teljesedett egységes müthosznak az elemei, amely a költőt a maga költői mindenségének önkörű vallásalapítójává tette. Ahogy korábbi utalásaim tehát csak a Tragédiát célozták meg (s ebben előttem mások is közreműködtek, sokan és annyira „közre”, hogy ez volt a Madáchlíra–kutatás legközösebb terrénuma), most arra célzok, hogy egy olyan fordulat, mint az Önvádnak ez a két sora, „Nem volnánk mint száműzött Ádám most / Kinek az Édent önkeze bezárá”, tételesen a költő teljes poétikai eszkhatológiájában gyökerezik. Néhány ilyen mozzanat a sokaságból: „Lábunk előtt a völgyben köd feküdt, / Ugy állottunk, mint vízözön fokán” [...] „Arcára néztem, és az angyalarc / Megbírja a bűnöst tisztítani” (Május 24-én); „Csak egyetlen tudat lengjen felettem, / Hogy lelked, hölgy, felém, felém eped, / Hogy nélkülem Istennek édenében / Is észrevennél egy üres helyet!” (Ömlengés); „Ha csillag volnék Isten trónja mellett” [...] „Ha éden kertének lennék virága” (Önmegtagadás); „Néhány futó perc birtokom csak, / Amily futók, oly boldogok – / Mert e percekben századoknak / Üdve s egész egy menny ragyog” (Borbálához II.). Persze a magyar romantika más mesterei is (és nemcsak a magyar romantikáé) kénytelenek a zsidó-keresztény mitológiából élni, gyakran csak 54 �Madách 150 Kutatóterület ad hoc jelleggel. Ez az ad hoc jelleg az, ami végül is lényegiként értelmezhető, ha Madách különleges müthoszát tartjuk szem előtt, pontosabban azt, hogy a Madách-líra képvilágának gyakran az ilyen utalások a legnagyszerűbb, legátfogóbb eseményei. Egy-egy emberi cselekedet vagy állapot világméretű (mindenségméretű!) arányát ilyen müthikus foglalatok elevenítik meg, s ezek többnyire nem egyszerűen egy kész, szabványos mitológia termékei. Az Elváláskor sem kevesebbet állít, mint azt, hogy a helyzet a száműzött angyalé „a menny ajtaján”. Tételeződött egy ajtóval benyitható menny is a verssor által, ami nem a szokvány hitvilágok fogalma. A legátfogóbb gondolatot ebben az eszmekörben a Hit és tudás fogalmazza meg, jelezve, hogy talán nincs is remény a két terület (a hit és a tudás) egységbe foglalására: „Megszakadt a mindenség gyűrűje, Melyben Isten, ember együtt éltek, S a nagy űrt tán át sem tudja szállni Isten gondja és emberremények.” Annak a költőnek, aki a vérző kereszt sötét mítoszában (a Fiú kereszthalálát követelő, eltűrő Atya) nem talált semmi feloldozást, a világrend válsága kezdettől fogva és mindvégig nagyobb teher, mint amilyent Petőfi végleg vigasztalan grandiózus élménye a bibliai történet egy végső kifejletére utalva kifejezett: „Akad-e majd, Ki ennyi bajt Higgyen, hogy ez történet? És e beszédet nem veszi Egy őrült, rémülésteli, Zavart ész meséjének?” A 2001-ben megjelent írásomban4 a Madách-lírával ismételten a nemzeti klasszicizmus „ízlését” állítottam szembe. Egyes képviselőinek az ízlését kellett volna emlegetnem, vagy legfőképp csak Gyulaiét, aki nyíltan színt vallott ebben a kérdésben, illetve máig is azokét, akik sem a modernség, sem a posztmodernség poétikai ízlésnormáiban nem részesek. Persze önhibájukon kívül, hiszen a Madách-ügyhöz méltó ízlés szintje korokon keresztül csak költészetünk és kritikánk legjavát jellemezhette. A másodvonal és az átlag „jótanáros” ízlés nem szükségképp részesült ebből, jószerint ma sem köztudott, hogy van ilyen. Abban a 2001-es írásomban nem is nagyon törekedtem magyarázatra vagy magyarázkodásra. Olyan helyzetben írtam egy Kabdebó Lóránt tiszteletére készülő könyvbe, hogy elegendőnek vélhettem, ha mintegy az ünnepelttel társalogva úgy írok, hogy ő értse, vagy az ő szűkebb köre. Ahhoz pedig nem kellett sok magyarázat. 55 �Kutatóterület Madách 150 Nem osztatlanul dicsértem Madách lírai darabjait, a válogatás nagyon is szűk, helyenként a költeményeknek csak egyes részleteit érintette. Maga a közelítés mégis mintha valami egészre vonatkoznék, mintha csak csúcsokról volna szó. Persze tudtam, ma is tudom, a Madách-líra egészét nem lehet „rehabilitálni”, némely versek eminenciája pedig normál helyzetben magától értetődő. Mégis, megjegyzem, a háttér, az alap valami egészé. Akármilyen rejtetten. Ez az egész pedig ugyanaz, mint amit Karinthy a Tragédiában felfedezett: a müthosz, az a Madách-féle speciális müthosz, amelynek jegyében Madách még vallásalapító hírébe is keríthető. Ez teologice kevéssé isteni, de istenméretekben, isteni mértékekkel emberi. Amikor a lírai darabokban ennek a müthosznak a képvilága uralkodik, mondanám: eluralg, a szélsőségek szétfeszítik az érzelmi tónus kereteit, ennek a nem létező, az emberisten, a költőteremtő nyilatkozat-töredékeit mennydörgik. Ezt más is így hallotta, ha nem is így mondja. Barta János 1931-ben pályája legelején Az ismeretlen Madáchról írva felfedezésként emelte ki e szerelmi líra magasságának egyetlen méltó mérőfokát, Petőfi egyik legremekebb költeményét: „Borkához a »Minek nevezzelek« dithyrambjára emlékeztető verseket ír.”5 Figyeljünk: többes számban: „verseket”. Bóka László egy emberöltővel később, a hatvanas évek derekán: „Ha korszakhatárokon vitázunk szakmai körben, ha a modern líra tematikus újdonságainak origóit keressük, ha Vajda vagy Kiss József, vagy Ady osztoznak egy újszerű szerelmi líra meghonosításán, én már rég Madáchot szavalgatom.”6 Sőtér István mindig a legértőbb hangsúllyal vette sorra Madách lírai darabjait. Világosan ír a korszakból kibúvó érdemeikről, valósággal egy olyan lírikusunkat érzékeli benne, akinek lennie kellett volna, de egészként végül is nem lehetett, csak töredékben. „Gondoljunk az Egy látogatás finom, novellisztikus részleteire, arra az anyegini helyzetre, mely az új boldogságát már meglelt régi szerető és a látogatására érkezett költő közt kialakult...” 7 Modernséget lát egy másik leíró költeményben, különösen annak „hangulatfakasztásában”: „Az Egy nyíri temetőn például a sívárság olyan poézisét idézi, aminővel sem Petőfinél, sem Aranynál nem találkozunk – van valami modern ennek az egyébként igénytelen versnek hangulatfakasztásában, s ez a modernség furcsán fér meg a kifejezés kissé avíttas módjával.” 8 „Modern” és ugyanakkor „igénytelen” vers és „avíttas kifejezés”, együtt, 56 �Madách 150 Kutatóterület noha „furcsán”. S talán épp a furcsaság ennek az együttesnek a lényege, ami nem fér meg Petőfi vagy Arany egyszerű, közemberi egyenességével. Merthogy, erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni, itt egy nagy úrral van dolgunk. S hozzá egy palócföldi Anyeginnel, aki csak hellyel-közzel tud a maga Puskinja lenni, de ha igen, akkor azt egy Sőtér észreveszi. S hogy ez a nagy úr a maga zsigeri élettapasztalata szerint inkább otthon van a gúlaépíttető, mint a gúlaépítők világában, de benne van a luciferi nihil is, s még lehet ez is madáchi (isteni, félisteni) önismeret: „Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy”. Ez az úr, mindenesetre, tud viselkedni. Anyegin módján is, ha kell, de semmi esetre sem válhat úgy nevetségessé, hogy azt higgye, leírhatja: „Egyik kezemben édes szendergőm Szelídeden hullámzó kebele, Másik kezemben imakönyvem a Szabadságháborúk története.” (Petőfi Sándor: Beszél a fákkal a bűs őszi szél) Madáchnál nem fordulhat elő, hogy ne tudná, egy ilyen helyzetben mi a természetes. Ez nagyúri helyzet, a kispolgári szerelmes, ha maga Petőfi is, élhet egy-egy olyan képpel, mint az, hogy „Egy égbe-rontott képzelet / Tündérleánya” (Minek nevezzelek?), a nagy úr Petőfi-nagyságrendben követel. S ha rájövünk (rá kell jönnünk), hogy az ő lírájának ez a felvidéke, a csúcsokat megjáró szakasza, akár osztozhatunk a Költő teremtő költőként való fellépésében. Mert a költőben általában ott kell lennie első és legfőbb kritikusának, mint a Teremtésben Lucifer szellemének, hogy nyesse és elvesse az esendőt. Így csinálhatunk a Szív és ész (Borkához) című 12 versszakos okoskodásból némi luciferkedéssel olyan 4 versszakos költeményt, amely után legalább kilenc ujját megnyalhatja a múzsa: „Frígyünket nem fűzte az okosság. A világ illemtörvénye sem, Önmagában mint erős istenség, Alkotá azt csak a szerelem. Aki engemet akar szeretni, Az szeresen őrülten, vadon, Vessen az meg minden oly sorompót, Mit elébe Isten, ember von. Aki engemet akar szeretni, Légyen angyal és ördög velem, Hír, jólét ne legyenek előtte Semmi, semmi, csak a szerelem. 57 �Madách 150 Kutatóterület S verve sorstól végig a világon Áldja a szerelmet boldogan! – Ily árért sem vásárolta drágán, Melyben a menny üdvössége van!” A Szív és ész (Borkához) című költemény 5., valamint 10-12. versszaka alkotja ezt az együttest, amelynek persze inkább való az eredeti cím helyett ez a cím: „Aki engemet akar szeretni”. S bizony, tetszik, nem tetszik, itt van a Semmiért egészen vér és jog szerint való előzménye. Még az „és én majd elvégzem magamban” hím-számvetése is benne van: „Ily árért sem vásárolta drágán...” Jegyezzük meg jól: a 19. századi magyar lírában egyedülálló Madách szerelmi költészetének bensőséges és a korabeli nyárspolgári illemnek fittyet hányó erotikája. A téli éj dicsérete hosszas bevezetéssel jut el a csúcsig, az ölelésig. Ez a mozzanatos kidolgozás, itt-ott túlrészletezés Madách lírájának jellemző, az anekdota-szerű előadás biztonságát nyújtó alapformája. Menedékesen, de így is szépen eljutunk, s érdeklődésünk teljes lehet a közbülső, szükséges részletek iránt is, odáig, hogy „Szorulj hozzám idább még, kedvesem”. A poétikai ürügy, „Hadd hallgatom szíved veréseit”, sem érdektelen. De ettől a ritmustól minden gyűrűzni, gömbölyödni, hullámozni kezd, holott ama kar csak „kerít”. Milyen pontos, milyen alapos. S ettől kezdve mozzanatról mozzanatra haladva forrósodik fel a leírás, és jut el a fortisszimóig, és ismét a madáchi müthosz legátfogóbb kereteiből kiemelt képpel a vers nem mindennapi zárlatig: „Te elszunnyadtál, én féléberen Még hallgatom lassú lélegzeted, Még élvezem, ha álmod gondtalan Leleplez egy-egy újabb kellemet. Kebled kéjhalmihoz hajtom fejem, S lélegzetem köztük felforralom, Hajfürtjeid behálózzák kezem, Gyöngén kibontom, s végigjártatom Szép termeted hullámalakjain, Minőket művész legszebb álma szűl. De nem, de nem – a legszebb álom is Nem vonzhat így, így által nem hevűl. S midőn tökélyük gazdag érzete Kéjmámorban ringatja lelkemet, Míg lassudan álom veszen körül Folytatva a felséges képeket; 58 �Madách 150 Kutatóterület Ha istenek egébe szállanék, Tán észre sem venném a változást. – De óh igen, csókod hiányzanék, S ezért az ég nem ád kárpótolást.” Figyeljünk csak a metszetekre, az egyes sorok mondat- és szólamhangsúlyainak elhelyezkedésére! A mimetikus enjambement-ra két versszak között („...végigjártatom // Szép termeted hullámalakjain”). A végén a concetto némelyek számára kissé bonyolultnak tetszhetik (mi is a szoros oka annak, hogy az istenek egében nincs jelen a kedvese, akinek ezt a szálldosást köszönheti?), de sikerül a müthosz visszafogása, az emberi szféra fölemelésével. Az ilyen, részleteikben megragadó költemények különösen erősen sejtetik, hogy Madách, a költő, nagy úr. Talán túlságosan is egy ültében alkotott, mint Aranytól aláhúzva a Tragédia istene, sem munka közben, sem utólag nem működött kellő szigorral valami állandó luciferi kritikai érzék. Talán ez kellett volna, hogy folytonosan a kimondásmegnevezés csúcsai közelében tarthassa a fogalmazást. A téli éj dicsérete még kívülről, mozdulatok, látványok felidézésével örökíti meg a szerelmi egyesülés teljességét. A Boldog óra hihetetlenül egyedül áll a tizenkilencedik századi magyar költészetben. S nemcsak témája, a téma hiánytalan és hibátlan poétikai kidolgozása miatt. A hanghordozás, a deklamáció minden változatában versenyképes az Előszó, az Emlékezés egy nyáréjszakára vagy a Káprázat orkesztrációjával. Nem kellene-e tanítanunk ezt a költeményt a középiskola felsőbb osztályaiban, hogy akinek érzéke van (s kinek miért ne lenne érzéke) az altesti működéseknek az emberitől elválaszthatatlan fennköltségéhez, az kötődjön máris annak e világirodalmi mértékkel mérve sem középszerű felmutatásához. „Megcsitult arcád küzdelme végre, S mint az ég vihar után, kigyúladt, Kebled reng csak, amint reng a tenger, Hogyha elfárad a szél dühében. Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra, Mint borostyán cserfa derekára, Esdve súgod: gyönge lettem állni, Óh te tarts fel, vagy veled bukom le. Ábrándos szemed félig lezárod, Félig szóra nyíló ajkaidnak Hangja elhal, mintha félne, a szó Felrettenti szűd költői álmát, S felforralt lélekzetté szürődik, Melynek édességét arcom érzi.” 59 �Kutatóterület Madách 150 Lám itt is a küllem kellemeivel illik kezdeni: „arcád”, „kebled”, a test dőlése, sugdosás, félig lehúnyt szem, félig nyílt ajkak. S utána az összefoglaló ténymegállapítás „Győzött hát a természet feletted”. És ami leglényegesebb, a metafizikai helyzet, az abszolút egység, egyesülés leszögezése. Ismerjük el, férfimód egyoldalú ez nyilatkozat: „Győzött hát a természet feletted, Megszüntél, nő, élni önmagadban, Szíved egy veréssel, egy reménnyel Szívemben dobog csak. - Keblemen túl nincs számodra élet. Hogyha mostan elszakítna a sors, Lelkedet is elvinném magammal S te halott maradnál. - - ” Ami ezt a kijelentéssort követi, az mintha ellent is mondana ennek a túlzottan egyoldalú, egyszemélyes létezés-tételnek. Ami következik, az mindkettőjükre egyaránt és megkülönböztetés nélkül vonatkozik: „Elborúl a mindenség körűlünk, Nincsen élet kívülünk e földön, Illem és hiú társas szabályok Kisszerű korlátai lehullnak, Nincsen vágy szivünkben, gondolat nincs, Mely ez édes percen túl repülne. S mint a lélek, mely kikél a testből, Egyesülve Isten szellemével Boldog, mert most lett csak még egésszé, Nem tépik szét többé szűk sorompók, Mik közt oly soká sírt: Lelkeink közt is lehullt a korlát, S boldogok, hogy ekként egyesülve Közelebb jutottak Istenükhöz; Mégcsak egy kis lépés, s összefolynak A világ lelkével. ‒” Nemcsak hogy „Lelkeink közt is lehullt a korlát”, amely egyértelműen jelzi a hím fölény vagy elsőbbség megszűnését is. A szeretők e fokon „a világ lelkével” folynak össze. A „világ lelke” és az „Istenség” Madách katekizmusában megkülönböztethetetlen azonosságot ölt. A legjobb átlagköltő azt hinné, hogy nincs tovább, ennél többet, ennél emelkedettebbet erről az aktusról nem lehet állítani. De most jön az az arisztotelészi „csavar”, a dráma váratlan, de szükségképpeni fordulata, megduplázva: 60 �Madách 150 Kutatóterület „Mért nem tesz most semmivé az Isten? Élvezénk egy percet édenéből, Mely mint csillag hullt alá a földre. Mért nem tesz most semmivé az Isten? Ilyen boldogság után nagyobbat Adni nincs úgyis elég hatalma.” Hát ennél nagyobbat mondani az Istenről, hogy „nincs úgyis elég hatalma”, elvileg sem lehet. A költő itt ki is léphetne a játékból, ránk bízhatná a többit. De ennek a költőnek még mindig van kellő, meglepő mondandója. Még egy utolsó, mindent megsemmisítő „csavar”: „Oh talán hogy ébredjünk fel újra, És körűlünk vesszen az igézet, Míg világunk költőitlen arccal Bámul újra ránk le! ‒” Ez a fantáziajáték a legnagyobbaké. Nem véletlen, hogy most tudja: nem kell a jó-rossz rímek cicomája. Megengedheti magának rövid sorok közbevetését, a versegész ilynemű tagolását: „Szívemben dobog csak”, „S te halott maradnál”, „Mik közt oly soká sírt”, „A világ lelkével”, „Bámul újra ránk le”. Még a szokvány „költői” természethasonlatokkal (vihar, tenger, szél, cserfa, borostyán) is takarékosan bánik, csak átfut rajtuk, nem ragad beléjük. (Csak azt a „szűt”, csak azt tudnánk feledni!) 2001-ben úgy láttam, „egybeolvashatom” Szabó Lőrinc Káprázatával. Ott képi szinten „tenger”, „part-tenger”, „egymás partján”, felhők: „azok is oly tengerszerüen / lüktetnek és hullámzanak, / egymáson átáramlanak”, „és ahogy a csókodba veszek, / a mindenséggel keveredek”, s végül: „óh, gyúló lánghalál!” [...] „s mi eltűnünk, mint a fény, / érzékeink káprázó tengerén”. Persze az ilyen „egybeolvasásnak” már csak a téma azonossága miatt is megvannak a maga határai. A Boldog óra alighanem az eszköztelenség remeke. A Válaszul viszont nagyon is kimunkált, pontos arányokkal, tükrözésekkel, egymásba épülő szövegelemekkel élő kis műremek. Megkockáztatnám, hogy valósággal cizellált az építkezése. Hangvétele persze olyan, mint Arany legkorábbról fennmaradt verséé („Virult reményim boldogabb korában / Távolban tőled is boldog valék, / A röpke képzetek tündérhonában / Még néha elragadva járdalék...”). Csakhogy ebben a Madách-versben, a többitől különbözve, a „szű” szó még véletlenül sem (véletlenül?) fordul elő, s a „járdal”-os költőies alak („általárjadoz”) szinte csak az utolsó szó jogán van jelen. Az első három versszak egységét, összefonódását világossá, áttekinthetővé teszi a „Jól mondtad óh, ha...” háromszoros megismétlése. Az első három versszakot azért érdemes részletesen elemezni, hogy észrevegyük, hány 61 �Kutatóterület Madách 150 ötlet hányféleképp fonódik össze úgy, hogy sehol sem kerül sor szó szerinti ismétlésre. Pedig a hangulati elemek majdnem szokatlan precizitással ismétlődnek. Ezt az is aláhúzza, hogy a versszakok végén mindenütt két egymással szimmetriába állított szó képez valami összefoglalásfélét: „vágyik és remeg”, „fájó kéj”, „örülve fél”. Tulajdonképpen változatok arra a bibliai kifejezésre, amely Arany Dante című költeményében így merül fel: „Rettegő örömnek elragadja kéje”. Ez a „rettegő öröm” búvik meg abban, hogy „vágyik és remeg”, abban, hogy „fájó kéj”, és ezt jelenti az, hogy „örülve fél”. Hihetetlenül cizellált jelenség ez Madáchnál, az ellentéte annak, amikor kemény (olykor reszelős) aforizmákat teremt és felsorakoztat. Az egész vers egy olyan kifejezés-alakzatot mímel, amilyen előfordul Milton Elveszett paradicsomának a III. énekében (Ádám dicsérete Éva szavaival), s amely Aranynál, Petőfinél, Gyulainál is igen változatos formákban jelenik meg, sőt Szent Ágoston Vallomásaiban is előfordul.9 „Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen Végigtekintünk bájos táj felett, Körűlünk zsong az élet műhelye, S napsugár tölt el minden téreket: Nem az egyes fa, bérc, mi megragad, De a szellem, felettek mely lebeg, S kicsinységünknek fájó érzete Beléolvadni vágyik és remeg. Jól mondtad óh, ha csendes éjfelen Végignézünk a milljó csillagon, S porszem-világunk és a végtelen Közt állva, sejtés bűvarázsa von: Nem az éj s csillag az, mi megragad, De a szellem, mely közte tévedez, S mint idegen s velünk mégis rokon, A mult lelkünknek fájó kéjt szerez. Jól mondtad óh, ha hallgatunk zenét, S hullámzó árján lelkünk a hajó, Majd játszi kedvben rózsás part előtt, Majd vad vihar s szirtek közt hánykodó: Nem az egyes hang az, mi megragad, De a szellem, mely mélyében beszél, S bár félig értjük meg csak hangjait, Ragad, ragad, s lelkünk örülve fél.” Világosan észlelhető, hogy az első három versszakban egyaránt előfordul valami tagadás („Nem az egyes fa, bérc, mi megragad, / De a szellem...”; „Nem az éj s csillag az, mi megragad, / De a szellem...”; „Nem az egyes hang 62 �Madách 150 Kutatóterület az, mi megragad, / De a szellem...”). A negyedik versszak teljes súlyával feszül neki ennek a három előzetes állításnak-tagadásnak. Az ott felvetett témák (bájos táj, az éjszaka képe, a zene) szó szerint nem ismétlődnek, helyettük a szeretett nő tulajdonságaira terelődik a figyelem, de az összegezés minden előzményt is magába ért, a nőt körüllebegő szellembe olvaszt. A költemény a témaösszegező stilisztikai-retorikai formula egyik legszebb, legösszetettebb példánya: „De azt nem mondtad, ím elmondom én, Hogy, drága nő, ha hozzám vagy közel, Nem játszi kedved, gazdag bájaid, Nem lelked büszke röpte bájol el. De az a szellem, mely körüllebeg, S egy ily világot szent egységbe hoz, S mit éjfél, nyári nap, mit zene szűl, Egyszerre mindaz általárjadoz.” Madách küzdelme a nyelvi formával életfogytiglani. Rímei között ritkaság az olyan, mint a Még egy szó hozzában (egymás közelében) a „tudtalak – puszta lak” és „szenvedek – szép szemek”: „Higgy könnyelműnek, rossznak higgy, ha kell, Hogy ily hamar feledni tudtalak, Hidd, hogy nem voltam hozzád érdemes, S keblem kirablott, hangos puszta lak! Így elválásod tőlem könnyű lesz, Míg hogyha tudnád, mily kínt szenvedek, Tudnád, hozzád mi érdemes vagyok, Tán megsiratnának e szép szemek.” Az a benyomásom, hogy a feltalált nagy tárgy ihleti leghatásosabban, leghatározottabban a nyelvi kifejezést, és ez a legihletettebb kritikusa a bőséggel áradó részleteknek. S amikor ez a kritika működik (sajna ritkán!, s talán mindinkább a kor előrehaladtával), adódik ez a néhány nagyszabású költemény. S ez ugyanaz a viszony, mint amely megszabja a Tragédia tárgya (a MÜTHOSZ) és nyelvi kifejés magasrendű együttállását. Tetszik, nem tetszik: Arany korrekciói nélkül is. Jegyzetek SZILI József, A Tragédia iróniája. Széljegyzetek Karinthy Madách-tanulmányához. Palócföld, 2008/3., 29-43. 1 63 �Kutatóterület Madách 150 2 A Karinthy-idézetek a Nyugat Madách születésének centenáriumi számából (1923/3) származnak. 3 GEDŐ Simon, Madách Imre mint lyrikus. Bp., 1910, Márkus Samu Könyvnyomdája, 7. 4 SZILI József, Madách-líra egybeolvasó. Kabdebó Lóránt köszöntése 65. születésnapja alkalmából, szerk. BESSENYEI József, FERENCZI László, KOVÁCS Viktor, PÁLFI Ágnes. Miskolc, 2001, Miskolci Egyetem BTK, Összehasonlító és Művészettörténeti Tanszék, 270-279. 5 BARTA János, Az ismeretlen Madách. Bp., 1931, Lőrincz Ernő Bizományoskönyvkiadó, 64. 6 BÓKA László, Madách időszerűsége. Válogatott tanulmányok. Bp., 1966, Magvető, 629-630. (Eredetileg: Magyar Tudomány, 1964/12., 737-742.) 7 SŐTÉR István, Félkör. Tanulmányok XIX. századról. Bp., 1979, Szépirodalmi, 171. 8 Uo., 173. 9 SZILI József, Ágoston-féle ördöglakat – Az augustinusi hit stílusbravúrja: prózába rejtett, többszörösen összetett önszerkesztő, önzáró szövegalakzat. Literatura, 2013/3., 211-229. 64 �Kutatóterület A Nagy Háború 100 KOVÁCS KRISZTIÁN Egy mozgalmas hónap Galíciában A losonci k.u.k. 25. gyalogezred harcai a Nagy Háború első havában Pontosan egy évszázada annak, hogy megkezdődött a Magyar Királyság romlását hozó első világégés, mely a magyar történelem egy rövid, ám annál több fejlődést hozó korszakát törte derékba. 1914. július 28án, a szerb hadüzenet napján – napra pontosan egy hónapra arra, hogy Szarajevóban Ferenc Ferdinándot Gavrilo Princip meggyilkolta – hivatalosan megkezdődött az a háború, mely emberek millióit emésztette fel a hosszú évek alatt, gyermekeket tett árvává, feleségeket özveggyé, férjeket rokkanttá, gazdaságokat romhalmazzá, államokat revizionistává, népeket szélsőséges nacionalistává. E napon kezdetét vette a 20. század őskatasztrófája, hogy előkészítse a talajt egy még véresebb háborúnak a század közepén, és hogy elhintse a népek között a gyűlölet magvait. A „pelikán városa”1 és a mozgósítás Nógrád vármegye hajdan volt híres városa izgalommal telve fogadta a király felhívását. Losonc város közönsége 1914. július 29-én este, Az Est című lap táviratából értesült arról, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia hadban állónak tekinti magát, Szerbiával. A hadüzenet híre futótűzként terjedt a városban, az emberek izgatottan tárgyalták a fejleményeket. Az 65 �Kutatóterület A Nagy Háború 100 FMKE kávéház előtt nagy tömeg gyűlt össze, a lakosság pedig éltette a királyt, a háborút és a hadsereget, majd nemzeti zászlókkal, énekelve járták az utcákat.2 A város élénksége és érdeklődése a háború iránt az elkövetkező napokban is hasonló szinten maradt. Az emberek körében augusztus elején sem volt más téma, mint a háború, és mindenki nagyon optimistán várta a fejleményeket. A szebb jövő reményének víziója még a háborúval járó anyagi gondok gondolatát is elnyomta (természetesen csak egy időre). A hatóságok is elkezdték a készülődést, fogadták a központi rendelkezéseket. A rendőrség elkezdte érvényesíteni az 1912. évi 63. törvénycikkben foglalt kivételes intézkedéseket.3 Férfiak és nők egyaránt kivették a részüket a háborúra való készülődésben. Sok nő jelentkezett önkéntes ápolónői tanfolyamra, a férfiak pedig megkezdték feltölteni a laktanyákat, ahol megismerve a parancsnokokat, és egyéb szervezési munkák elvégzése után, megkezdték a frontra való kivonulást. A háború oly lelkesítőleg hatott az emberekre, hogy a katonák elözönlötték a várost, várva az utazás pillanatát. A korabeli tudósító arról számolt be, hogy mindenhol katonát látni, akik nem foglalkoznak azzal, hogy északra vagy délre viszik őket, mert „nekik teljesen mindegy: szerbet vagy muszkát kell-e répává aprítaniok.” Losonc lakossága alapvetően szívélyesen bánt a katonákkal. Augusztus elejére, már egyre inkább érezhető volt az élelmiszerek drágulása, a kortársak úgy gondolták, amint a katonaság felvonulása véget ér, a közlekedés megindulásával megoldódnak a kereskedők szállítási nehézségei (mellyel indokolták az élelmiszerárak növelésének szükségességét).4 Az országos hangulathoz hasonlóan a losonci polgárok is lelkesedtek a háborúért: izgalommal várták a fejleményeket, hogy háziezredükről minél több írást olvashassanak – ez persze, figyelembe véve az erőteljes cenzúrát, nem mindig történt meg. Az áremelések a várost sem kerülték el. Az idő előrehaladtával egyre nőttek az élelmiszerárak, sok árucikk hiánytermékké vált, az uzsorások pedig az utolsó fillérig megpróbálták kizsigerelni az embereket. Ilyen háttérrel kezdte meg a 25. losonci gyalogezred a keleti frontra való felvonulást. 1914. július 25-én rendelte el az Osztrák-Magyar Monarchia a részleges mozgósítást, mely ekkor még csak a haderő 2/5-ét érintette, ez összesen nyolc hadtestet jelentett. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Oroszország Szerbia oldalán fog beavatkozni, július 31-én az AOK5 elrendelte az általános mozgósítást; a mozgósítás első napjának augusztus 4-ét jelölte meg, és kérte a külügyminisztériumtól, hogy az orosz hadüzenetet is ezen a napon adja át. Erre azért volt szükség, mivel július 25-én még azzal számoltak, hogy Oroszország nem fog beavatkozni, ezért a 2. hadsereget a Balkáni frontra kezdték el kiszállítani, visszafordításuk viszont nehézségekbe ütközött, elsősorban vasúttechnikai okok miatt. Ennek következtében augusztus 4. előtt nem volt megvalósítható a Galíciai frontra való felvonulás.6 66 �A Nagy Háború 100 Kutatóterület A 25. gyalogezred békelétszámának háborúsra való felduzzasztása már augusztus 1-én folyamatban volt. Az egész országról elmondható, hogy a bevonuló katonák nagy száma nehézkessé tette a kaszárnyákba való elhelyezésüket és élelmezésüket.7 A nehézségek ellenére augusztus 6-án megkezdődött a Monarchia csapatainak kiszállítása a keleti arcvonalra.8 A losonci ezred nem augusztus 6-án, hanem néhány nappal később, augusztus 10. és 13. között kezdte meg utazását kelet felé. Losoncról naponta több katonavonat indult el a frontra, melyeket zászlókkal és gallyakkal díszítettek fel, ezen kívül különféle rajzokkal és feliratokkal is ellátták a vagonokat (például Péter szerb király torz ábrázolásával). Az egyes állomásokon az emberek lelkesen üdvözölték a felvonuló bakákat. A 25. gyalogezred zászlóaljait külön vonatokban szállították ki. Amikor egy alakulat útnak indult, nagy tömeg kísérte az állomásra. Augusztus 13-án, amikor az ezred zászlóját vivő zászlóalj kezdte meg hosszú utazását, a város népe egy kis ünnepséget is tartott. A város nő- és leányegyleteinek 3-3 tagú küldöttsége ment a vonathoz, megkoszorúzva az ezred zászlóját. A koszorú egyik szalagja piros és sárga – melyek a város színei –, a másik nemzetiszínű volt. A szalagokon az alábbi felirat állt: „Vitéz háziezredünknek, a losonci honleányok”9. Augusztus közepére megtörtént az ezred frontra való kiszállítása. Tomaszowtól10 Magierowig (1914. augusztus 20. – szeptember 12.) A losonci császári és királyi 25. gyalogezred hadrendje frontra való kiszállításakor a következőképpen nézett ki: 4. osztrák-magyar hadsereg, kassai VI. hadtest, kassai 27. hadosztály, 53. dandár. Körülbelül egy hét kellett ahhoz, hogy a VI. hadtest minden alakulata kiérjen a frontra.11 A 4. hadseregnek Przemysl és Jaroszlav térsége között volt a felvonulási területe,12 ezen belül az 53. dandár 1914. augusztus 11-től 15-ig a Nienowice, Grabowice, Stubienko (itt volt a 27. hadosztály parancsnoksága), Baricz és Stubno13 vonalon helyezkedett el.14 Augusztus 20-án kapták meg az ezredek a menetparancsot. Felsőbb utasításra a VI. hadtest előnyomulási iránya észak-kelet, Niemiróv felé, mindezt két oszlopban kellett végrehajtania. A jobboldali oszlop előnyomulási iránya Stubno – Kalnikov – Svidnica vonal volt, míg a baloszlop Hruszowice – Chotiniec – Vielky – Oczy vonalon vonult.15 A 27. hadosztály is megkezdte 20-án hajnalban az előnyomulást Tomaszow felé, a menetelés augusztus 20-tól 25-ig tartott.16 A divízió általános előnyomulási iránya észak felé tartott (Werchrata – Lubycza Krolewska – Belzec – Przeorsk – ezek a helységek Lembergtől 60-70 km-re észak-nyugatra helyezkednek el egy tömbben). 67 �Kutatóterület A Nagy Háború 100 1. térkép A 27. hadosztálytól nyugatra a magyar királyi 39. honvédhadosztály vonult, tőle keletre pedig a császári és királyi 15. hadosztály.17 Augusztus 21-én reggel 4 óra 30 perckor folytatták az előző nap megkezdett ütközetmenetet, majd 22-én, azon okból kifolyólag, hogy az ezredvonatok nem tudták követni a rossz síneken a csapatokat, a hadtestparancsnokság pihenőt rendelt el. 23-án folytatódott a vonulás Brusnon át Monasztirba. A nehéz viszonyokat jelzi az, hogy augusztus 24-én ismételten pihenőt kellett elrendelni a parancsnokságnak a vonatok lemaradása miatt. Augusztus 25én zárult le a mozgósítások, ütközetmenetek és felvonulások időszaka.18 Még 25-én a hadsereg-parancsnokság közölte az alárendelt hadtestekkel, hogy 24-én négy orosz hadosztály elérte a Labunie – Komarow – Czartowice vonalat (Tomasowtól kb. 25 km-re északra). Ennek következtében a 27. hadosztály menetcélja Zurawce lett (Belzectől [1. térkép19], ahol a hadtestparancsnokság helyezkedett el, 8 km-re keletre légvonalban). Az ezredek délben indultak meg, egy oszlopban: Lubycza Krolewskán (Belzectől 7 km-re dél-keletre) át Zurawcére, az orosz határt éjszaka lépték át a csapatok. Vagyis először dél-kelet, majd onnan (Lubycza) észak-kelet felé tettek hadmozdulatot az ezredek.20 A hadosztály éjfél körül érte el Przeorskot (Zurawce és Tomaszow között elhelyezkedő kis falu) (2. térkép21). A hosszú menetelésben kifáradt csapatok a községben éjszakáztak, teljes készenlétben az ellenség közelsége miatt. Augusztus 26-án a hadosztály hajnalban fújatott riadót, csapatai három oszlopban kezdték meg a menetelést a Pawlówkánál (Przeorsktól kb. 10 km-re északkeletre) levő ellenség felé. Pár óra múlva kezdetét vette a 25. gyalogezred tűzkeresztsége. 68 �A Nagy Háború 100 Kutatóterület 2. térkép A 2. térkép mutatja az augusztus 26-i állapotot, a hadosztály három oszlopát. A főoszlop Sterz ezredes, az 54. dandár parancsnokának vezetésével, melynek elővédjét a 25-ösök három zászlóalja alkotta; a főcsapat a 85. gyalogezred három zászlóaljából és a 67-esek két zászlóaljából állt, vonulási irányuk: Kol. Podhorce. Bal oldalon helyezkedett el Urbarz tábornok (53. dandár parancsnoka) vezetésével a 34. gyalog-, és a 16. tábori ágyúsezred I. osztálya, ez a csoport Majdan Gorno felé vonult. A jobb oszlopot a 29. vadászzászlóalj alkotta. A feladat az volt, hogy a Pawlówkánál állásban levő orosz csapatokat tüzérségi támogatással Kol. Podhorce és Kol. Justynóvkán át megtámadja. Az ütegek délelőtt fél 10-kor kezdték meg a tüzelést.22 A 25. gyalogezred csapatai Podhorcétől keletre helyezkedtek el. 10 óra körül a községtől északra fekvő lejtőt gyalogsági és géppuskatűz alá vették az oroszok. Ezután a 25-ösök a 85-ösökkel karöltve rohamra indultak. Az ellenség ennek következtében az első állásaiból a második vonalba húzódott vissza. A magyarok rendezve soraikat megkezdték az üldözést. Ez alatt a 25. ezred mögött elhelyezkedő 67-esek a losonciak egy zászlóaljával előrenyomultak, és az északra fekvő erdőbe hatolt be, az oroszokat itt is visszahúzódásra késztetve. Délben a 25. és 85. gyalogezred arcvonala a Pawlówkától délre fekvő erdőszélen húzódott, ezt a vonalat az orosz katonák a főállásukból erőteljes gyalogsági-, tüzérségi- és géppuskatűzzel szórták meg. A magyar csapatok viszonozták a tüzet, ennek következtében egyórás tűzharc kezdődött el. Mindkét ezred (25., 85.) súlyos veszteségeket szenvedett, ennek ellenére egészen a Pawlówkától északra fekvő magaslat 69 �Kutatóterület A Nagy Háború 100 lábáig nyomultak, ahonnan kis csoportokban folytatták az előretörést. A nap végére sikerült elfoglalni a pawlówkai magaslatot. Este 6 órára a 85. ezred tartalék zászlóalja az ellenség maradványait végleg átkarolta, és Jozefowka (Pawlówkától 2 km-re északra) felé szorította. A 25. gyalogezred Pawlówkán gyülekezett, és ott is táborozott le.23 Az éj leple alatt az orosz alakulatok észak felé kezdték meg az elvonulást; a 27. hadosztály az ellenséget üldözve Werechanie – Rachanie irányába nyomult előre, és augusztus 30-ig ez a terület volt a hadosztály (és a losonci ezred) harci eseményeinek színtere (3.térkép).24 3. térkép Augusztus 27-én az előnyomulás két csoportban történt; a jobb oldalit Sterz ezredes vezette, a baloldali csoportot pedig Urbarz tábornok.25 Baloldalon csoportosultak a 25., 34. és 85. gyalogezredek; az első vonalban a 34-esek, mögöttük a 85-ösök, balra lépcsőzve pedig a 25-ösök helyezkedtek el.26 Az erők a Werechaniétől délre eső vadászlaknál csoportosultak és ezen keresztül folytatták az előretörést. Kora délután a hadosztályparancsnokság 70 �A Nagy Háború 100 Kutatóterület elrendelte az Urbarz csoport előnyomulását, ennek következtében azonban csak jelentéktelen területet sikerült elfoglalni, ezért délután hosszú pihenőt rendeltek el. A pihenő intézkedés kiadása után érkezett a hír, hogy a 27. hadosztály mellett harcoló 15. (miskolci) hadosztályt három oldalról támadták meg az oroszok, ezért segítséget kérnek. Az értesülést a 27. hadosztálynál nem vették komolyan, és nem is történt jelentős intézkedés az ügyben, hogy a segítségükre siessenek. Mindössze Sterz ezredes irányított egy zászlóaljat Jozefowkáról Wolka Pukarzówskára (Jozefowkától keletre, légvonalban 8 km), de harcban nem vettek részt. Augusztus 28-án reggel terjedt el a híre, hogy a 15. hadosztály vereséget szenvedett nem messze W. Pukarzówska mellett Pukarzownál. A 27. hadosztály Typin és Podhorce irányából várta a támadást, ennek következtében Pawlówkát és a tőle délre eső magaslatokat igyekeztek a csapatok elfoglalni.27 Tartottak ugyanis attól, hogy az orosz erők a keletkezett hézagot kihasználva a VI. hadtest harcvonalának háta mögé törnek, ami be is következett, mivel az ellenség a Podhorce – Typin – Hopkie vonalból (vagyis hátulról) megszállta a pawlówkai erdő déli szegélyén elterülő dombokat.28 Ekkor a losonci ezredet közvetlenül a hadosztályparancsnok irányította. Délre abbamaradtak a harcok, mindössze 1-1 ágyúdörgés hallatszott csak, így a csapatok ki tudták magukat pihenni.29 Felvetődhet a kérdés, hogy az orosz csapatok miért hagytak fel a támadással? Erre a magyarázat az, hogy az ellenség a hadszíntér szomszédos területén, Komarownál vereséget szenvedett, ezért a 27. hadosztállyal szemben álló erők inkább nem erőltették tovább a harcokat.30 Augusztus 29-én a hadosztály parancsot kapott arra, hogy a Zwiartow – Rachanie vonalon harcban álló csapatok segítségére siessen. Augusztus 30-án az ezredek Rachanietől észak-keletre helyezkedtek el; ezen a napon veszteséges és balsikerű harcok folytak a területen, a hadosztály regimentjei ronccsá lőve vonultak Rachanien át. A hadtestparancsnokság az állások tartását követelte. Az oroszok Pukarzowon át (ahol a 15. hadosztály vereséget szenvedett) nyomultak előre, ekkor az 53. dandár Pawlówkától északra helyezkedett el, komolyabb támadás pedig csak a Rachanienél álló 25. ezredet érte, azonban a regiment helytállva, visszavonulásra kényszerítette az orosz csapatokat. Augusztus 31-én felsőbb parancsra támadást rendeltek el: a VI. hadtestnek délről kellett megtámadnia a Komarownál levő ellenséget.31 Ezen a napon a 25. ezred II. és III. zászlóalja Jozefowkától délre helyezkedett el.32 Szeptember 1-én, a hadosztály arcvonalán nyugalom honolt a reggeli órákban. Délután kezdődött meg a vonulás, melynek következtében szeptember 6-ra elértek Magierow33 elé (Rava Ruskától délre, Rachanietől kb. 35 km-re), ahol az oroszok műszakilag megerősített állásokban várták a magyar bakákat. Itt került sor a következő jelentősebb összetűzésre.34 71 �Kutatóterület A Nagy Háború 100 4. térkép 1914. szeptember 6-án kezdődött el a magierowi csata, mely egészen szeptember 11-ig tartott.35 Szeptember 6-án a harcok kezdetével az orosz gyalogságra tüzérségi tüzet szórtak a magyar ágyúk, melyre az orosz tüzérség is válaszolt. A losonci ezred szempontjából kiemelendő a negyedik csatanap (szeptember 9.), amikor este 7 órakor az ellenség tüzérségi előkészítés után a hadosztály jobb szárnyára támadott, ahol a 25-ös regiment harcolt (karöltve a 17. vadászzászlóaljjal), és tüzérségi támogatással visszautasították az erőteljes orosz támadást. Szeptember 10-én a csata egész napon át zajlott, ekkor a 25. és 67. gyalogezred súlyos veszteségeket szenvedett el, a 25-ösök elveszítették két századparancsnokukat is: Nemák és Böck századosokat. Éjfélre elcsendesedett a csatatér.36 Dr. Cseh János, a 11. század parancsnoka a következőképpen emlékszik vissza erre a napra: „ebédidő körül a lövészárokba lettünk parancsolva. A tőlünk 200-300 lépésre elterülő erdő felől az ellenséges tüzérség erőteljesen tüzelt, közülünk azonban senki sem sérült meg, csak egy gyalogos katona karját fúrta át egy eltévedt gyalogsági golyó… Estefelé elrendelték a visszavonulást. Az éjszakai visszavonulás felejthetetlen látvány volt. Magierownál a harc teljes dühvel folyt. Az ágyúk mennydörgő csattogása, a géppuskák kattogása és a gyalogsági fedező tűz pattogása egy heves, borzasztó szépségű nyári záporra emlékeztetett…”37 Cseh százados visszaemlékezésében szeptember 10-re teszi a visszavonulást, 72 �A Nagy Háború 100 Kutatóterület azonban szeptember 11-e volt az utolsó csatanap, mikor a támadó oroszokat visszaverték, a sötétség beálltával pedig az egész vonalon feléledt a harc.38 A 25. ezred Magierowtól észak-keletre helyezkedett el, hátrább az I. és II. zászlóalj két-két százada, előretolva pedig az I. zászlóalj két százada, tőlük északabbra a III. zászlóalj.39 A délután folyamán érkezett a hadosztályhoz a visszavonulási paranccsal Bardolff ezredes; szeptember 12-én pedig megkezdték az ezredek a hátrálást.40 A magierowi összecsapás a második lembergi csata keretében zajlott le. Ennek következtében a lembergi fejlemények erőteljesen kihatottak a harcok ezen színterére is. Lembergnél szeptember 9-e után az osztrákmagyar csapatok kimerültek, ráadásul az orosz ellenállás is fokozódott, ennek következtében a támadás összeomlott; az 1. és 4. hadsereg, feladva arcvonalát, a San folyó mögé kezdte meg a visszavonulást. Az AOK szeptember 11-én valamennyi hadsereg számára kiadta az általános visszavonulási intézkedést, ezzel pedig a majdnem egy hónapig tartó galíciai csata az osztrák-magyar csapatok vereségével zárult.41 A Pesti Naplóban és a Losonci Újságban is megjelent egy cikk a Tomasow környéki harcokról, melyben két 25-ös katona hősies magatartásáról emlékeznek meg: „A losonci 25-ik gyalogezred Tomasownál a leghevesebb ágyútűzbe került. Nem állanak meg a felvonuló századok, de rohannak előre. Fichtl Hugó és Relics Milán századosok a hősiesség nemes példáit adják a legénységnek. Mindig elől járnak a tűzvonalban. Fichtl századost a lábán, Relics századost a vállán éri golyó, de ki nem állanak a sorból, bukdácsolva, tántorogva vezetik a rohamot. – Előre losonciak, míg bennünket láttok! És a losonciak mennek is. A két századost csak akkor viszik el az egészségügyi katonák, mikor mindketten újabb srapnel sebeket kapnak.”42 A harcokban megfáradt 25-ös bakák is megkezdték visszavonulásukat, nem sejtve azt, hogy majd négyévnyi megpróbáltatás áll még előttük. Jegyzetek Losonc város címerében található a pelikán. Felső Nógrád (FN), 1914. július 30., 4. „A hadüzenet hatása Losoncon”. 3 Ez a törvény rendelkezett a „háború esetére szóló kivételes intézkedésekről”. Forrás: 1000év.hu, http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7188 (letöltve: 2013.11.23). 4 Losonci Újság (LÚ), 1914. augusztus 6., 2. „A város képe és a háború”. 5 Armeeoberkommando= Hadsereg-főparancsnokság. 6 FARKAS Márton: Lemberg – Az Osztrák-Magyar Monarchia hadműveletei 1914 kora őszén Galíciában. Hadtörténelmi Közlemények, 1981/2., 173-174. 1 2 73 �Kutatóterület A Nagy Háború 100 7 Nógrádban többek közt Losonc másik háziezredének, a k.u.k. 16. (majd 27.) tábori ágyúsezredének akadtak ilyen gondjai. Minden bizonnyal a 25-ösök is küszködtek ezzel a problémával. Vö. LENKEY Lajos: Losonci tüzérek a világháborúban. Bp., 1937, A szerző kiadása. 8 FARKAS, i.m., 174. 9 FN, 1914. augusztus 20. „A katonák elutaztak”. 10 Tomaszów Lubelski 11 A cs. és kir.-i magyar 34. gyalogezred története 1734-1918. Bp., 1937, Pátria, 38. 12 FARKAS, i.m., 177. 13 A települések a San-folyó mentén találhatók, kb. 20 km-re Przemysltől. 14 PÁVAI Mátyás Sándor, vitéz: A Máramaros-Ugocsa megyei 85-ik gyalogezred története 1914-1918. Bp., 1941., A szerző kiadása, 21. 15 DE SGARDELLI, Caesar (szerk.): A Felvidék és Kárpátalja hadtörténete 1914-1918. Bp., 1940., Athenaeum, 217. 16 PÁVAI, i.m., 25. 17 DE SGARDELLI, i.m., 218. 18 PÁVAI, i.m., 26-28 19 Ld. LENKEY, i.m. 20 Még az orosz földre való bevonulás előtt Boroevics gyalogsági tábornok (VI. hadtest parancsnoka) megszemlélte a 27. hadosztály csapatait, és beszédében kiemelte, hogy a Felső-Magyarországból származó losonci 25., kassai 34. és eperjesi 67. ezredek dicső helyet foglalnak el a hadtörténelemben és kívánta nekik, hogy „viharverte s győzelemhez szokott lobogójukat új, friss babérokkal ékesíthessék”. 21 PÁVAI, i.m., 39. 22 DE SGARDELLI, i.m., 218. 23 PÁVAI, i.m., 40-50. Pawlówka elfoglalásáról még részletesebben beszámol: A világháború 1914-1918., II. kötet, 1930, 224-235. A Pawlówkáért folyó harc a komarowi csata bevezető harcainak egyike volt. 24 DE SGARDELLI, i.m., 218. 25 A világháború 1914-1918., II., 252. 26 PÁVAI, i.m., 57. 27 A világháború 1914-1918., II., 252-280. 28 A cs. és kir.-i magyar 34. gyalogezred története 1734-1918., 39. 29 A világháború 1914-1918., II., 281. 30 A cs. és kir.-i magyar 34. gyalogezred története 1734-1918., 42. 31 A világháború 1914-1918., III., 90.-92. 32 Hadtörténelmi Levéltár (HL), II. 475. k.u.k. IR.25. 1914. augusztus 31. térkép. 33 Ma: Maheriv (UKR). 34 Szeptember 2-án győzelemmel ért véget a komarowi csata, mely az osztrákmagyar haderő addigi legnagyobb győzelmesen megvívott összecsapása volt – amelyről ezen a helyen nincs módunk részletesen beszámolni, mivel a losonci ezred közvetlenül nem vett részt benne, hanem csak a fent említett bevezető harcokban – mintegy 220 ezer osztrák-magyar katona harcolt a 200 ezres orosz sereggel szemben. A legnagyobb – mintegy 15 ezer fős – veszteséget a VI. hadtest szenvedte el a harcok során. A 27. hadosztály a Rachanie melletti harcokban súlyos veszteségeket szenvedett el, benne a 25. ezreddel. A világháború 1914-1918., III., 126. 74 �A Nagy Háború 100 Kutatóterület PÁVAI, i.m., 88-91. DE SGARDELLI, i.m., 219. 37 HL, II. 475. k.u.k. IR.25. Dr. Johann Cseh hadialbumba szánt visszaemlékezése, 1918. március 12. (A szerző fordítása.) 38 DE SGARDELLI, i.m., 219. 39 HL, II. 475. k.u.k. IR.25. Situationsskizze 11/IX 5 h. vm.1914. 40 DE SGARDELLI, i.m., 219. 41 FARKAS, i.m., 119. 42 LÚ, 1914. október 1. „Írja a Pesti Napló”. 35 36 Losonc címere A k.u.k. 25. gyalogezred jelvénye 75 �Kutatóterület GARADNAI ERIKA A bölcsesség hangja Zilahi János elfeledett irata a felső-magyarországi hitvitában* A felső-magyarországi hitvita 17. századi magyarországi irodalmunk egyik elhíresült teológiai csatája volt. A polémia 1663 és 1672 között zajlott Sárospatakon és Kassán, résztvevői a térség katolikus és protestáns felekezeteinek vezető személyiségei voltak.1 Kirobbanásának közvetlen oka az volt, hogy az elsősorban protestánsok lakta városokban megjelentek a jezsuita missziósok, s a katolikus hitre visszatért özvegy fejedelemasszony, Báthory Zsófia és fia, az 1661-ben katolizált I. Rákóczi Ferenc támogatásával megkezdték térítő munkájukat. A jezsuiták egyik vezéralakja Sámbár Mátyás volt, aki vitára hívó iratával, a Három üdvösséges kérdés című traktátussal több válasziratot is provokált.2 Így keveredett nyomtatásban is megjelenő iratváltásokba, hitvitázásba Czeglédi István kassai lelkésszel, Pósaházi János sárospataki professzorral és Matkó István felsőbányai prédikátorral. A felső-magyarországi hitvitát a korszak legtöbb iratból álló polémiájaként tartja számon a szakirodalom, és mai ismereteink szerint az elveszett, ám nyomtatásban megjelent művekkel együtt mintegy tizenhét szöveg alkotta. E vitairatok kezdetben még meghatározott teológiai kérdésekkel, jellemzően ekkléziológiai témákkal és a Szentírás értelmezését tárgyaló exegetikai okfejtésekkel foglalkoztak, s az összecsapások stílusa és nyelvezete fokozatosan durvult el. Nem csoda, hogy a korszak polemikus irodalma kapcsán az utókor és a szakirodalom is főleg a vaskos, trágárságoktól hemzsegő, durva nyelvezetét emelte ki, mely irodalmilag kevéssé volt értékelhető.3 Mint ismert, a Wesselényi-összeesküvés lelepleződése után 1671-ben a Habsburg császári katonaság bevonult a felső-magyarországi 76 �Kutatóterület térség városaiba, a vita végső lezárulásának tehát elsősorban politikai okai voltak. Az ekkoriban kezdődő megtorlás és a protestánsüldözés miatt a reformátusoknak ugyanis el kellett menekülniük Sárospatakról és Kassáról, így a protestánsok helyzete már nem tette lehetővé a polémia folytatását. Jelenleg nincs mód a hitvita szövegeinek részteles bemutatására, csupán a polémia lezárulását követően megjelenő, 1672-ben kiadott nyomtatványról szeretnék néhány gondolatot írni. Noha a felső-magyarországi vitáról szóló könyvészeti, filológia leírások nem említik meg Zilahi János 1672-ben Kolozsvárott megjelenő iratát,4 érdemes róla néhány szót ejteni, különösképpen azért, mert mint e kis munka előszava elárulja, idős korú írója abból az okból fogott hozzá a protestáns hittételek kifejtéséhez, hogy cáfolatát adja Sámbár Mátyás vitaindító iratának, a Három üdvösséges kérdésnek. Zilahi János Az igaz vallásnak vilagos tüköre, mellyben az Cálvinista Vallásnak tökélletes tiszta igazsága, és igaz fundamentomos régisége, minden jo lelki-ismeretü embereknek szemek eleiben tétetik című írásában az öregség narratíváját használja az üldöztetéseket szenvedő protestáns egyház védelmében.5 Élemedett korát – a mű írásának idején nyolcvankét esztendős volt a szerző6 – a könyve elé írt bibliai mottókban is kiemeli: „2. Petr. 1. v. 13, 14. Mert mélto dolognak itélem lenni, hogy mig ez én testemnek sátorában vagyok, fel-ebreszszelek titeket intéseknek általa. Mivel hogy tudom, hogy hamar le-teszem ezt az én hajlékomat, mint a mi Urunk Jésus Christus nékem meg-jelentette. / Psal. 34. v. 12. Jöjjetek ide Fiaim, halgassatok engemet, az Urnak félelmére megtanitlak titeket. / Syr. 23. v. 6. Halgassátok Fiaim, az igaz-mondo szájnak tanitását. Mellyet a ki meg-tart, meg nem fogattatik az ö beszédével.” Már e paratextusok meghatározzák a szöveg kommunikációs terét, az írót bölcs öregként, az olvasókat és híveket pedig ifjakként ábrázolják a bibliai citátumok. Ezt a beszédhelyzetet, a szerző által felvett retorikai pozíciót erősítik a preliminária további szövegei. A Szentháromságnak szóló ajánlásban a szerénység toposzát követően többször is kitér vénségének ecsetelésére, és saját korát bibliai párhuzammal ábrázolja: „De ö kegyelemmel bövelkedö édes Atyám! el-felejthetetlen lévén te nálad amaz te igéreted, mellyet az Esaiás által régen töttél volt: Mind vénéségemig csak Te: fejemnek öszüléséig te hordoztál és tartottál. Kezedböl ki nem vetetted zabolámnak fékemlöjét, hanem el-szintén tizen-egy orakor-is, ki-jöttél életemnek piatzára, és vénséges életemnek estvéjén-is, a te örökségedben valo idvesseges dolgozodásra el-hittál.”7 Az Istenfélő olvasóhoz szóló előszóban ismételten vénségét ecseteli, melynek oka a kötelező retorikai toposz alkalmazásán túl az lehetett, hogy a viszontagságos időkben még öregségében is vallása mellett kikelő prédikátor jó példával járjon elő a református híveknek. Ugyanakkor ebben a szövegrészben jelöli a szerző, hogy írása szorosan kapcsolódik a felső- 77 �Kutatóterület magyarországi hitvitához: „Istenes Olvaso, hogy én e munkát, nem csak most; hanem az elött valo idökben-is volt igyekezetem hogy cselekedgyem, kiváltképpen miúlta Sámbár Mátyás Uramnak, három Kérdések felöl valo irása ki-bocsátva vagyon. Hogy penig vénségemnek mostani szoros idejére hallasztottam, mikor immár jo lelkem-isméretinek csendesssgével, végsö orámhoz, és az én Meg-válto Jesus Christusomhoz valo menetelre el-készülve, és indulo félben vagyok, oka ez, hogy a mi képpen amaz szegény özvegy […] En is el akarám várni, más ezeremnél tudossabbaknak kegyességeket, és böségesen tött illendö tudos feleleteket az három kérdésekre.”8 Zilahi tehát Az igaz vallásnak Tüköre című vitairatát alapvetően a felsőmagyarországi városokban zajló harc, illetve az ottani polémiát elindító Sámbár Mátyás könyve ellen írta. Művének fő része azonban nem folytat vitát szövegszerűen Sámbár említett könyvével, sokkal inkább a református vallás tanításait, a kálvinista vallás régiségét és igazságát tárgyalja kérdésfeleletekben, példákban és bizonyításokban. A könyv fő részének tartalma tehát alapvetően nem polemizál Sámbár könyvével, válasziratnak csak abban a minőségében tekinthető, hogy Sámbár katolikus hitigazságokat közlő könyvéhez hasonlóan Zilahi is a legalapvetőbb református tanokat tárgyalja. Művének az említett vitához való kapcsolatát és kapcsolódását leginkább a főrészt megelőző üdvözlő versek jelölik, melyek közül kiemelkedik Matkó István írása.9 Ebben Matkó a Domitiánus által üldözött és Pathmos szigetén lévő János apostol által írt Jelenések könyve nyomán, a jó és rossz angyalok harcaként ábrázolja saját korának eseményeit.10 A prédikátor versének allegorikus értelme szerint a Sárkány Angyali a katolikus tanok mellett kikelők, az ellenük küzdők, nyilván az igaz hitet védelmező protestánsok a Szent Angyalok, akiknek a hadába e munkájával immáron Zilahi is belépett. Matkó köszöntőverse arról árulkodik, hogy a szerző Zilahi művét olyan könyvnek tekintette, amely a Sámbárral, illetve a jezsuitákkal folytatott, „apokaliptikus léptékű küzdelem” részeként jelent meg. János apostol üldöztetésére, illetve a látomások beteljesedésére való utalások az 1670es évek protestánsüldözésének idején különösen „valóságosak lehettek” a református hívők számára, így a Szent Angyalok társaként ábrázolt Zilahi művével nem csak hitvédelmet, de csatát is vállalt a katolikusok ellen: „Szent Angyalok társa vagy Zilahi János / Mert a jobb rész mellet nyilad olly szigonyos, / Hogy a kikre lövöd sebek mind halálos, / Rendel meg-felelni ellened mert bajos.”11 További jelentősége Zilahi munkájának, hogy több helyen is közöl rövid anekdotákat, melyekben a katolikus–protestáns gyülekezeti együttélésről számol be, s felvillant egy-egy képet arról, hogyan viszonyultak egymáshoz a hívek. Ezen történetekben jellemző módon – és itt az 1672-es év protestánsellenes politikai, valláspolitikai kontextusával is érdemes számot vetni – úgy mutatja be a katolikusokat, mintha alapvetően „nyitottak” 78 �Kutatóterület lennének a református vallás iránt, ám különböző okokból, félelemből, álnokságból, vagy gyermeki tudatlanságból elzárkóznak tőle: „Mind ezekhez mondhatok immár illyen nyilván valo dolgokat-is, hogy egy-néhány Pápista embertöl hallottam, hogy a mi vallásunkat dicsérte, és a Pápista vallásnál fellyebb magasztalta. Avagy penig némely a Pápista vallással egy-aránt valonak mondotta. Példák: ugyan a Somlyai két becsületes Páterekkel, ugymint Huszti Pál Pater, és Kozma Péter Uramékkal, valék Kevö faluban egy becsületes Catholicus Nemes Pátronusnak, Bányai Sigmondnak asztalánál. A tisztesseges vacsora közben a meg-emlitett fö ember igy szolla énnekem: El az Isten Zilahi Uram, hogy én a Kegyelmetek vallásában semmi csak egy mákszemni ki-vetöt sem találok. Elsöben vévé hirtelen, hogy az Patereknek nem kedvek szerént talála esni mondása hirtelenséggel igy forditá szavát: de még-is én nem szerethetem. En erre a szora könnyen azt mondhatom vala: Pilátus sem talála vétket a Christusban de ugyan halálra sententiázá: A Phariseusok is magok mondgyák vala Christus Urunknak: Mester, tudgyuk, hogy te igaz vagy; De ugyan nem hivének néki. De mivel asztalánál valék az emberséges embernek, nem akarék szollani. Somlyon-is egy Víz-kereszt napján szokások szerént nagy Processioval jö vala az Páter az uczában. Az én házam elleneben egy-néhány Pápista aszszony-népek ülnek vala, látván a Processiot és a meg-gyujtot lámpást, mellyet egy hoszszu rud végében hoznak vala elöttök, mind fel-kelnek, és bé-állának az ház elöl. El-haladván a Páter öket, ismét helyekre jövének. Ki-állék én-is az ajtóm eleiben, s mondék nékiek: Miért nem hivátok bé a pátert? Felelének: Hiszem mi magunk-is bolondoskodhatunk mi-ugy, ha akarunk. Illyen-képpen emlekeznek vallások felöl. Ugyan Somlyon a mi Scholánkban az mi Deákink, éneklik vala a kilentzedik Soltárt Magyarul. Egy Anyos István nevü öreg Catholicus a kapuja félén ülvén, figyelmetesen halgattya vala. Azonban jönek vala a Pápista Scholábol két iffiak: Edgyik ugyan a maga fia vala az embernek kik halván a mi Deákinknak énekléseket, mondának az öreg-embernek: Hiszem igen orditnak a Cálvinisták! Monda az öreg ember nékiek: Hazudtok rosz fiak! mert azok bizo[n]y bem orditnak, hanem igen szépen énekelnek: En régen halgatom. De ti inkább tudgya K. Anyátok hogy ogy énekeltek, talám még magatok sem értitek. &c. Igy becsüllik-meg magok-is vallásokat. Mégis a mi Szent Vallásunkat kárhoztattyák.”12 Zilahi elbeszélésében jól érzékelhető a fokozatosság, ahogy a három kis történetből felépíti a vallást nem becsülő katolikusokról alkotott képet. Az első történetben még egyházi elöljárói miatt szabadkozik a vendéglátó, a másik két anekdota a „népi vallásosság” tükre, s azt bizonyítja, hogy maguk a katolikus hívek is csak babonaságnak tartják a papok szakrális cselekedeteit, ezzel szemben igen tetszik nekik a protestáns gyülekezeti éneklés. Nyilván a református vallási tézisek kifejtése után Zilahi is fontosnak 79 �Kutatóterület érezte, hogy egy-egy ilyen „polemikus-zsánerképpel” fűszerezze szövegét, melyek felvillantása a protestáns üldözések idején azt is érzékeltette, hogy az üldözők nyája sem annyira elkötelezett saját hite iránt. Emellett a polémia szövegeiben található „szitkok és mocskok” Zilahi tetszését sem nyerték el, ezért az erre való reflektálásában – ugyancsak az öregség narratíváját felhasználva – külön kiemelte, hogy mindkét felekezet esetében elítélendő a trágár nyelvhasználat. Tette ezt legelsőként már könyve előszavában, ahol a következőképpen fogalmazott: „Harmadszor jo lelkem isméretinek bizonyságával protestálok az Isten elött, hogy ez munkám által, senkinek, sem személlyének sem vallásának gyalázására, gyarlo indulatomnak követésével nem igyekszem. Mert noha én még gyermekségemben-is, tellyes igyekezetemmel kerültem, hogy sem Romai valláson, sem máson, idvösségemet ne keressem. Mindazáltal személyekben ö Kegyelmeket nemutáltam, s most sem utálom. Hanem, a mint édes Idvezitönk a keresztyénektöl kivánnya, szerettem és szeretem most-is. Mellyet meg-bizonyitottam csak ezzel is, hogy ebben az én irásomban, bár szorgalmatosan fel-visgállyák-is, egy haragra ingerlö és gyalázo szocskát nem találhatnak. E modestiát penig cselekedtem elsöben ezért, s illyen reménséggel, hogy mindenek iszonyodgyanak, irások közben rusnya szitkozodásoktul, és illetlen gyalázásoktul. Mert az ki nyelvével akar igazat venni, nincsen talám annak igye-béli igasságához semmi reménsége. A ki vitézkedni akar a Szent Irással vitézkedgyék, mint Idvezitönk a Sátán ellen.”13 Úgy vélem, a trágár nyelvhasználatra irányuló kritikai megjegyzéseit nagyrészt a saját felekezetén viaskodó hitvitázóknak célozhatta. E kérdésre ugyanis ismét visszatér könyvének végén, ahol már a Pázmány–Alvinczi vitákról szóló ifjúkori emlékeibe ágyazva fejti ki véleményét. Elsőként persze Pázmányt bírálja, szövegének második részében azonban már kitetszik, hogy Alvinczi hitvitázó stílusával – a korabeli református elöljárókhoz hasonlóan – sem tudott azonosulni. A nyelvhasználatra vonatkozó kritika taktikája nyilvánvalóan hasonló, mint amit maguk a hitvitázók alkalmaztak szövegeikben, és Zilahi is a tekintélyként felmutatott polemikus előképhez, a Pázmány–Alvinczi vitához csatolja vissza megjegyzését. Erre nyilvánvalóan a sokat hangsúlyozott idős kora, öregsége és bölcsessége jogosítja fel, hiszen Zilahi saját, személyes fiatalkori emlékre tud hivatkozni, ami által saját korának szövegeit, szerzőit, nyelvezetét is bírálhatja. Mint írja: „De ezek nem olly keservesek, mint az Szitokbéli rettenetességek. Amellyek amaz utálatos Cigányokhoz-is alig illenének. Nem hogy Egy-házi rendnek kellene azt mivelni. Nevezet-szerént amaz nagy emlékezetü Néhai Pázman Cárdinál. A kinek némely munkájában, kiválképpen Gyarmathi Miklos ellen valo irásában, majd alig vagyon annyi tisztességes szava felebaráttyához mint szitka és hazuttolása, és egyéb illetlen szavai. A Calauzban ha csak 80 �Kutatóterület százat mondanék csak semmi volna a számtalansághoz képest. Alvinczi Péternek minden rutságot fejehez vér. Nem csak a Calauzban, hanem az után valo aprolék munkácskájában-is. (Maga ugy gondolom, hogy ifiu állapottyokban, edgyüt tanultanak a Colosvári Collegiumban, s edgyüt bujdostanak volt ki-is, a veszedelmes idö következvén.) Calvinus Jánost közönséges Postillájában a nyolczadik levélnek második oldalán ördög Tanitványának mondgya. Lutthert hasonlo-képpen. […] Ha Pázmány Uram, ezeket a szép locusokat elöször meg-nézte volna: nem kétlem, hogy meg nem tartoztatta volna nyelvét Calvinus ellen valo mérges szavairul. Ti is szintén ugy tésztek mi vélünk. Magunkban sem javallyuk söt dehortállyuk az ollyan atyánkfiait, hogy az ollyantul meg-szünnyenek, a mint Deák Inas korom-szememmel láttam vala, hogy az Zempléni Aba-Ujvári, és BorsodVármegye Praedicatorok, ugy mint Zemlén-Vármegyébül Tihameri Máthé Tisztes ösz öreg ember Ujhelyi Praedicator? Aba-Ujvármegyéböl Tálli György Szántai Praedicator? Borsod-Vármegyéböl Nagy Thállyai Thamás Szikszai Lelki pásztor. Egy egynéhány magokkal Seniorok lévén gyülekezetnek vala Tarczalra, akkori Primarius Pastornak Szántai Pálnak házához, és közönséges akaratbol meg-tiltották vala idvezült Alvinczi Pétert Kassai Praedicatort, hogy ne motskolodgyék, és magát se motskoltassa Pázmány akkori Ersekkel. Meg is tartozkodot vala, hogy az után sem irt semmit. Csak ez volt penig Alvinczi Pétertöl az mocskolás, hogy kis munkácskájában mellyet Pázmány Uram ellen irt vola azt irta volt: Soha ollyan könyvet nem láttam kinek az margoján annyi sok vide infrat, vide suprat irtanak volna mint az Calauzban. Ezt igy Concludalta vala Alvinczi: De talám ditsiretet akart vadászni, hogy tenyészésének szöri szálát medve mod[ra] ugy megnyalogathattya. Ismét (az mi illet-lenv volt) Igen meg-tanulta tapogatni mind az Infraját, s mind az Supraját. Ez illyen illetlenségekért (mondom) i-gen meg-intették vala a meg-emlitett betsülletes Seniorok vélek lévökkel edgyütt Alvinczi Pétert. Igy ma-is nem javallyuk az kik azt cselkeszik.”14 Zilahi tehát a sokszor hangsúlyozott öregségével teremti meg azt az elbeszélői keretet, beszédhelyzetet és narratívát, melyben egyrészt példát ad és tükröt nyújt a kálvinista embereknek, másrészt az oly fontosnak tartott vénség és az ezáltal meglévő bölcsesség teszi lehetővé, hogy mind az előszóban, mind pedig vitairatának végén jelezze, nem tartja helyesnek a vallás feletti vita nyelvi eldurvulását, trágárságba fordulását. A Pázmány– Alvinczi vitához való visszacsatolással – mely az 1660-as években jellemző elbeszélői keretét adta a hitvitázóknak, hogy annak nyomán elbeszélni, megragadni és értékelni tudták saját tevékenységüket – visszaemlékezik fiatalkorára, ő maga is mintegy előképet nyújt, illetve jelen esetben elvetendő példát. Azaz a durva hangvételű polémia vélhetően már a korban sem nyerte el mindenki tetszését, s a bölcs vénként megszólaló Zilahi már „megfeddhette” a nyelvhasználatért a vitázókat. Név szerint 81 �Kutatóterület ugyan nem említi a református oldalon felszólaló prédikátorokat, de az Alvinczi megfeddéséről szóló történet érzékelteti, hogy alapvetően nem a katolikus vitázók nyelvhasználatáról, sokkal inkább a saját felekezetén lévők „nyelveskedéséről” szól a bírálat. Meglehet, ezért sem vitatkozott szövegszerűen Sámbár Három kérdésével, s nem bonyolódott mondatról mondatra való összecsapásba – mint tette azt Matkó és Pósaházi –, hanem példát mutatva a vallási küzdelemben tükröt tartott a kálvinista olvasók elé, hogy ezáltal mélyebben, jobban megismerjék a református hitigazságokat. Talán érezve Zilahi kritikáját, vagy éppen figyelmeztetésképpen írta a jólelkű vén prédikátornak Matkó István az irat elején szereplő üdvözlőversben, hogy munkája – bármilyen jóindulatú legyen is a szövege – csak szitkokat fog kapni az ellenféltől: „A Sárkány Angyali nem lésznek barátid, / Hidd-el mergessebben lésznek mardosoid: / De a Szent Angyalok mind jo akaroid. / Légy hiv, s nem árthatnak fene ellenségid. / Szitok, átok, mocsok leszsz tölök jutalmad. / Mellyen hogy meg-indully csak meg se gondollyad. / Bojtorjánrol figét nem szednek jol tudtad, / Szenvedni Christusért nyeressegnek tartsad.”15 Jegyzetek * A kutatás a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. 1 HELTAI János: A 16–17. századi magyarországi hitviták adattárának tervezete. In HELTAI János, TASI Réka (szerk.): „Tenger az igaz hitrül való egyenetlenségek vitatásának eláradott özöne…”: Tanulmányok XVI–XIX. századi hitvitáinkról. Miskolc, Miskolci Egyetem BTK Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék, 2005, 251–299, 275–299; Zoványi Jenő, Sámbár Mátyás és Kis Imre hitvitái s az ezekkel egyidejű hitvitázó művek, TheolSz, 1925, 264–271; Uő, Szóbeli hitviták Sárospatakon és Kassán, TheolSz, 1933/34, 139–148. Újabb könyvészeti leírása az RMNy IV. kötetének vonatkozó tételeiben. 2 SÁMBÁR Mátyás: Három idvösséges kérdés. Elsö: A lutteránosok és cálvinisták igaz hitben vadnake? Masodik: Csak az egy pápista hité igaz? Harmadik: A’ pápisták ellenkézneké a’ Sz. Irással, avagy inkáb a’ lutterek és cálvinisták? Nagyszombat, 1661 (RMNy 2997). 3 BITSKEY István: Püspökök, írók, könyvtárak: Egri főpapok irodalmi mecenatúrája a barokk korban. Eger, 1997, 34. 4 Csupán a következő tanulmány említi: TÓTH Zsombor: Hitvita és marginália – Megjegyzések a „(hit)vita antropológiájához” – Esettanulmány. In „Tenger az igaz hitrül…”, 175–197. 82 �Kutatóterület 5 ZILAHI János: Az Igaz Vallasnak Vilagos Tüköre, mellyben Az Cálvinista Vallásnak tökélletes tiszta igassága, és igaz fundamentomos régisége, minden jo lelki-isméretü embereknek szemek eleiben tétettetik. Kolozsvár, 1672 (RMK I 1136). 6 Zilahi János zsibói református pap és a szilágysági eklézsiák esperese volt. 7 ZILAHI 1672, i. m., **3. 8 ZILAHI 1672, i. m., **6a–**7a. 9 Kézdivásárhelyi Matkó István, református prédikátor, pap, Zilahon is szolgált. 10 Ennek már a 16. század óta nagy hagyománya volt irodalmunkban: ŐZE Sándor: Apokaliptika és nemzettudat a 16. századi Magyarországon. In BITSKEY István, OLÁH Szabolcs (szerk.): Religio, retorika, nemzettudat régi magyar irodalmunkban. Debrecen, 2004, 112–125. 11 ZILAHI 1672, i. m., **3b. 12 ZILAHI 1672, i. m., 101–103. 13 ZILAHI 1672, i. m., *7b–*8b. 14 ZILAHI 1672, i. m., 129–133. 15 ZILAHI 1672, i. m., **3b–**4a. 83 �Találkozási pontok Palócföld 60 Nagyobb és kisebb körök Beszélgetés Földi Péterrel A Palócföld 60 éve képekben című kiállításról NAGY CSILLA A Palócföld első száma 1954-ben jelent meg, lapunk tehát 2014-ben ünnepli 60. születésnapját. Ebből az alkalomból a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban június közepén kiállítás nyílt A Palócföld 60 éve képekben címmel, amelynek anyagát a 60 év borítóiból, az azokon szereplő képzőművészeti alkotásokból válogatta Földi Péter és Földi Gergely festőművészek. Földi Péterrel a válogatás szempontjairól, az időről, a repülésről beszélgettünk. – Fiaddal, Földi Gergellyel 60 évfolyamnyi Palócföldet lapoztatok, olvastatok át. Milyen élmény volt? – Amikor az első lapszám megjelent, 5 éves voltam, most pedig 65 vagyok. Tulajdonképpen majdnem az egész életemet „lefedi” a Palócföld, a gyerekkoromtól a jelenig. Egy ilyen hatalmas dokumentumtömeg esetében eleve izgalmas az, hogy a kezedbe veszed, végiglapozod, aztán kezdenek ismerős nevek fölbukkanni, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a történelemnek egy nagyon nyilvánvaló, tulajdonképpen tapintható, majdhogynem szagolható jelenléte tárul fel. Valahol ott van ebben az anyagban a régi Salgótarjánnak a hangulata, amely mentén gondolatban fel tudtam idézni képeket, emlékeket, és egyáltalán, végigmenni a történelmi eseményeken gondolatban. Szóval az első élmény az ismerősség iránti érdeklődés, a második azonban inkább egy sokkoló szembesülés azzal az idővel, ami eltelt, elmúlt azóta, hogy az első szám megjelent. A válogatás pedig egészen izgalmas feladat volt: el kellett dönteni, milyen szempont mentén emelünk ki alkotókat, képeket. Hihetetlenül sok értékrend adódott volna, de mi a képzőművészeti szempontrendszer mellett döntöttünk, amely a helyi értékeket szem előtt tartva a Nógrád megyéhez kötődő, Nógrád megyében élő képzőművészeket juttatja tulajdonképpen kiállításhoz. Mindketten külön-külön alakítottuk ki a saját névsorunkat. Először minden olyan borítót félreraktam, amely engem valamilyen szinten érdekelt, így 84 �Palócföld 60 Találkozási pontok száznegyvenvalahány lapszám került ki, és mindegyikre ráraktam egy rózsaszín cédulát. Aztán Gergő is átnézte az anyagot, ő narancssárga cédulákat helyezett el, nagyjából ugyanannyit, mint én. Végül átnéztük együtt is mind a két névsort, majd a duplán jelzett képeket, így szűkítettük, míg kialakult a 30-40 tételből álló lista. – A tárlat rendezése során nagyjából időrendet követtetek. Gergő a megnyitó során elmondta, azért, mert „nem hagyták rendezni magukat a képek”. (Földi Gergely írását lásd a 87. oldalon.) – Nem lehetett. Egyszerűen a képek így írtak ki egy fejlődési ívet, jobb kifejezést nem tudok, a szellem szabadsága irányába. Ha meg kellene fogalmaznom, azt mondanám, hogy egy kicsit strukturált demagógiától eljutsz egy szabadabb szellemiségig. Például ha az ’50-es, ’60-as évek szocreál borítóit (amelyek közül csak 1-2 látható a tárlaton) összeveted Kalocsai Enikő víztükör-festményével, elképesztő távlatokat találsz. Ha ezt végiggondolod, kirajzolódik egy ív, ami egyfajta szellemi fejlődésnek is az íve. Amikor egyenként néztük meg a borítókat, nem igazán értettem, hogyan lesz ebből kiállítás, de aztán kiderült, hogy vannak képpárok, amelyek erősítik vagy ellentételezik egymást. És vannak borítók, például az utolsó évekből, amelyek hátterében nagyon átgondolt grafikai munka van, szinte műalkotások. – Fontos volt, hogy az egyes korszakok, időszakok közérzete is megjelenjen? – Igen, de ez megkerülhetetlen. Arra figyeltünk, hogy olyan alkotások kerüljenek kiállításra, amelyek képzőművészeti műértéke is megfelel, ugyanakkor valamilyen módon kötődnek annak a kornak a hangulatához, amelyben létrejöttek, vagy a régió kultúrájához, az irodalmi gyökerekhez. Érdemes lenne egyszer egymás mellett megnézni az egészet, minden borítót, mert a korszak lenyomata a teljes anyagból látszik igazán. Nagyon izgalmas lenne végigmenni azon is, hogyan emlékeznek meg a történelmi eseményekről, szót ejteni arról a pártpolitikai elvárásról, amely nagyon hosszú ideig, tulajdonképpen a rendszerváltásig erősen befolyásolta ennek a lapnak a szellemiségét. Mi arra törekedtünk, hogy a nagyon direkt politikai szempontok kerüljenek háttérbe, úgyhogy ez a kiállítás mindezt csak érzékelteti. Végül azzal is szembesülni kellett – és ez a legizgalmasabb, ez hordozta a legtöbb tanulságot –, hogy hogyan lehetett a különböző történelmi időszakokban úgy műalkotásokat létrehozni, hogy azoknak a szellemisége egyetemes értéket hordozzon. Lóránt János Madách-portréja (lásd lapunk 52. oldalán) olyan összetett gondolatiságot hozott, ami, azt kell mondjam, a madáchi szellemiséggel egyenértékű, az általános emberi kérdéseket gondolja tovább az adott korban, és ez ma is érvényes, és nem tudott belekötni az akkori kultúrpolitika abba a műbe. Hasonlóan érvényes ma Hibó Tamás Gullivere (lásd lapunk 35. oldalán). Az a fajta lekötözöttség, 85 �Találkozási pontok Palócföld 60 az a fajta szellemi nagyság, a sok kis cölöpverő figura mellette, végtelenül fontos üzenet, ezzel szembesülve a mai kor embere most is találhat analógiát. Mert kötöttségek voltak, vannak. Például az egyik lapszámban volt egy blokk egy Lenin-évfordulóról, amikor mindenkinek, aki élt és mozgott, Lenint kellett rajzolnia. Ebben azt volt érdekes megfigyelni, hogy ki milyen hozzáállással, érzékenységgel jelenítette meg a „témát”, és hogy egy eszmerendszer szimbólumát hogyan tudta a nógrádi elvárás szintjén láthatóvá tenni. Hogy elvárás volt, vagy csak annak hitték? Nekem néha úgy tűnik, mintha csak túl akarták volna teljesíteni a valós elvárásokat, és ebben egymást is túllicitálták. De tény, hogy amikor Végh Miklós, Pál József idején bejártam a szerkesztőségbe, többször ott ült velünk egy III/ III-as megbízott is, egyszerűen „jelen volt”, kedélyeskedett, barátkozott, és helyzeteket teremtett, elvárásokat. Volt, aki tudott igazat mondani ebben az összefüggésrendszerben, volt, aki próbált, de nem sikerült neki, és volt, aki nem is akart. De ugyanabban a lapban voltak jelen. Pontosan ez lenne az érdekes, hogy egymás mellé téve legyenek az igazságok, és kiderüljön, kik milyen elvárásoknak akartak megfelelni. Számomra az az érdekes, hogy akármilyen demagógia volt is az adott lapszámban, mindig volt olyan tartalom, amely ellensúlyozta ezt, szakcikkek, vagy jelentős irodalmi szövegek, amelyekhez mérni lehetett a teljesítményt. A szerkesztés lényegét az adta, úgy gondolom, mindig, hogy az elvárások közepette találtak általános érvényű emberi értékeket, és ami a legfontosabb, etikai, esztétikai jellegű értékeket. Nem vált a helyi érték provinciálissá, mert az országos vagy nemzetközi lépték a trendjeivel, a színvonalával mindig jelen volt, mindig voltak olyan neves írók, költők, képzőművészek, akiknek a teljesítményéhez mérhetted magad. Gergő a megnyitójában egy szimbólumot használt, a napelemes kínai műanyag pillangóról beszélt, amely egy cövekhez rögzítve verdes, körbe-körbe, ha süt a nap. Levi, az unokám, talán féltésből, időnként egy követ rak rá, hogy el ne repüljön… Ha végignéznénk az alkotók sorát, magamat is beleértve, akik itt Nógrádban dolgoztak, kimutathatnánk mindegyikük számára egy történetet, amely ezzel a szimbólumrendszerrel leírható. Félelmetes az, hogy vagy helyben körözünk, ha ránk süt a nap, vagy a kő alatt várjuk az időnk eljövetelét. Hogy itt kell-e maradni? Az én korosztályomból, ha úgy tetszik, nagyon sokan elrepültek, és mindig kérdés az itt maradók számára, hogy a pillangó röpte hová vezethetett volna. Kérdés az is, hogy aki elment, mi történt vele, belerepült a fénybe, vagy eltévedve magába zuhant. És az is kérdés, hogy aki folyamatosan itt körözött, hogyan fáradt bele az állandó önfelmutatásba, mert az is ugyanolyan nehéz lehetett. De akár elmegyünk, akár maradunk, a kiállítás mindenre mutat példát, fontos tudni, hogy vannak nagyobb és kisebb körök, de az érték mindig, mindenhol egyetemes. 86 �Palócföld 60 Kép-tér Sors A Palócföld 60 éve képekben* FÖLDI GERGELY Sors. Valahogy ez jut eszembe, amikor sokadik megtekintés, válogatás után egyben látom ezt a kiállítást. Emberi sors. Persze ennek a szónak a tudatomban élő keserű mellékzöngéjével együtt. Sorsról már-már csak akkor illik beszélni, ha valamiféle tragédia is kapcsolódik hozzá. Holott lehetne ez egy pozitív szó is akár, de nem itt. A borítókról egy kicsit a Bodor Ádám-i határvidék pillant ránk. Álomszerű, megfoghatatlan, ugyanakkor annyira valós, hogy az már húsba mar. Ha jobban megnézzük, de talán még az sem kell, rájövünk, hogy itt élünk, vagy épp itt éltek szüleink, nagyszüleink. Nemcsak itt, hanem inkább ebben. Nekem, a fiatalabbnak ez talán csak romantikus nosztalgia, mikor is mondhatom, hogy milyen jó, hogy akkor volt még élet. Lázadás? Közügy? Érdeklődés? Persze valószínűleg lekopik a máz, és a józan eszem meggyőz, hogy ami nekem romantika, az másnak az élet, a sors a mellékzöngével. Nem ismerem az alkotók életét, és butaság lenne részemről sorsokról beszélni, nem akarok magasztalni, ítélkezni. Mert nem tudom, de szerintem igen kevesen tudják, mi az, ami jogot adhatna erre. Beszélek inkább arról, hogy milyen erő van itt körülöttünk. Vannak kiállítások, amik hagyják rendezni magukat. Esélye van az embernek több * Elhangzott 2014. június 6-án, a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, Salgótarjánban, A Palócföld 60 éve képekben című, a Palócföld folyóirat borítóiból rendezett kiállítás megnyitóján. A tárlatot Földi Gergely és Földi Péter festőművészek rendezték. 87 �Kép-tér Palócföld 60 nézőpontot, lehetőséget kipróbálni. Hogyan mutat két kép egymás mellett, hogyan reagál a vele szemben lévővel, milyen az összhang. Sok próbálkozás után kialakul a végső állapot, amiről az hiszem, hogy az adott pillanatban az a legjobb. Persze ez az állapot még egyszer valószínűleg nem valósulhatna meg. Más térben, más időben, más társadalmi helyzetben ugyanazokból az alkotásokból egy teljesen új kiállítás jönne létre. Ezek a képek nem engedték rendezni magukat. Laza időrendi sorban követik egymást, az összeillő párok követelik a következő lapot, és így tovább. Az a furcsa az egészben, hogy tényleg nem rendeztük őket, pedig az volt az alapfelfogás, hogy egy képzőművészeti kiállítás képeiként kezeljük a borítókat. Mégis az eredeti, nem tudatosan kialakult sort látják most Önök. Nem tudtunk utána belenyúlni, nem engedték. Makacs egy dolog ez, ugyanakkor hihetetlen. Ki gondolná, hogy képek kezdenek el makacskodni vele. Meg ne próbálj máshová tenni, mint ahol most vagyok! Itt a helyem! Nem megyek el innen! Ha mégis kiszakítom, akkor értelmét veszti, mondandója üresen függ a levegőben. Most egy kicsit ne a borítókra gondoljunk! Ismerős ez a helyzet? Ugyanakkor ez a makacsság törékenységgel párosul. Mesélek egy kicsit: van otthon az udvaron egy napelemes kínai pillangó. Hihetetlenül fölöslegesnek, ugyanakkor megejtőnek találtam, amikor először megláttam. Egy kis drótdarab körpályán rángat egy műanyag pillangót, ami ettől a rángatástól úgy néz ki, mintha verdesne a szárnyával. Körbe-körbe, addig, míg süt a nap. Borult időben a legkisebb fénysugár is megugrasztja, csapkodni kezd, vergődik, de elrepülni úgysem tud. Kicsi fiam, Levente következetesen, mindig, amikor meglátja, kihúzza a földből a karóját, a pillangóra pedig rátesz egy kockakövet. Jó nagyot. Azt hittem, hogy zavarja a mozgás, nem tetszik neki a pillangó. Egy ideig nem is kérdeztem, hogy miért csinálja, csak visszaállítottam a helyére, mert én szerettem. A sokadik alkalom után rá sem kellett kérdeznem, Levente magától mondta, mikor meglátta, hogy megint a helyére igyekszem tenni. Ne! Elfújja a szél! – és ezzel visszatette a követ rá. Kicsi fiam, szegény pillangó akkor sem fog a szél szárnyán repülni, ha folyamatosan csapkod. Oda van kötve, szúrva, ragasztva a földhöz. Viszont még verdesni sem tud, körbe-körbe, ha rajta van a kő. Pedig az a biztos, nem ragadja el a szél, nem fog repülni. A kő alól soha. Most már nem szeretem annyira a napelemes pillangót. Sajnálom. Még mindig ott van a kertben, a helyén. Igaz, néha elfordítom a napelemet a fény felől, hadd pihenjen egy kicsit. Lehet, hogy Levinek van igaza. Makacsság, küzdelem és törékenység, kiszolgáltatottság, védtelenség. Többarcú ez a világ, valószínűleg ez a kiállítás is. Kereshetünk benne sok minden mást, sőt keressünk is. De azért azt a makacsságot ne feledjük! Ők sem feledték. 88 �Ami marad Művész a művészetért Hann Ferenc: A Sajna de Mahorkai vacsora HANDÓ PÉTER Pál József író, költő, szerkesztő halála óta gyakran gondolok arra, ha valaki el akarná készíteni azt a Salgótarján és/vagy Nógrád megye művészeti életére vonatkozó kiadványt, amihez az ő fejében minden szükséges információ, adat együtt volt, s amelyik a 20. század második felét és alkotóit próbálná áttekinteni, az egyes életművekre ható jelentősebb tendenciákat bemutatni, akkor annak számos szál mentén kellene elindulnia. Az is bizonyos, hogy egy ilyen emberfeletti vállalkozásnál a nagybányai születésű Hann Ferenc munkássága megkerülhetetlen, még ha a salgótarjáni, nógrádi tartózkodása egyetlen évtizedbe sűrűsödik is. Miért? Mert a pártirányítású miliőből történő 1977-es kilépését követően is kiemelkedő figyelmet fordított Salgótarján képzőművészeire. Ennek belátásához elegendő A Sajna de Mahorkai vacsora című posztumusz kötetét föllapoznunk, amit Wehner Tibor szerkesztésében jelentetett meg a Napkút Kiadó a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával. A kötet három tematikai egységbe rendeződik, amelyből az első kettő művészeti tárgyú írásokat foglal magában, a harmadik olyan avantgárd verseket, amelyek – az utolsó négy kivételével – a Salgótarjánban tanárként és könyvtárosként eltöltött évei alatt születtek. Költői tevékenysége felől szemlélve tehát mindenképpen meghatározónak tekinthető az itt eltöltött időszaka, amit a szentendrei Ferenczy Múzeum-beli állásával való életmódváltás fölülírt, elsorvasztott. Erről tanúskodik az 1989. december 15–22. között, a párizsi Magyar Műhely költő-szerkesztőjéhez, a salgótarjáni 89 �Ami marad születésű Nagy Pálhoz címzett magnetofonfelvétel-üzenet, amelyben így fogalmaz: „mivel elmúltam negyvenöt éves, tartottam egy lelkiismeretvizsgálatot, és rájöttem arra, hogy mit és hogyan rontottam el, és hogy amit most csinálok, ez a művészettörténészi munka, ez abszolút pótcselekvés, és egyáltalán nem elégít ki.” (32.) Bár önmaga mentségére (is) hozzáfűzi, hogy számos tehetséges fiatal pályára állítása éppen e munkássága révén valósulhatott meg. Vagyis egyetemes szempontok tekintetében csöppet sem haszontalanul élt. Magukat a művészi tárgyú írásait olvasva pedig meggyőződhetünk arról, hogy az irodalmi ambíciói teljes vértezettel fölvonulnak ezekben a szövegekben. Az itt tetten érhető árnyalt és pontos, lényegre törő és rávilágító beszédmód láttató, azaz költői. Befogadói oldal felől nézve: nyereség. Azt is mondhatjuk: a vizualitás költészete. Kétféle szerkesztői módszer érvényesül a Szentendre vonzásában és a Szentendrén innen és túl című fejezeteken belül. Egyrészt a kronológiai rend, másrészt a betű szerinti. Születésük sorrendjében kerülnek előre a csoportos kiállítások megnyitóin elhangzottak, katalógusaiban szerepeltetettek, vagy az azok bemutatását célzó publikációk (közéjük ékelődik egy-egy lejegyzett hangfelvétel, művészeti tárgyú „kiruccanásról” szóló beszámoló vagy visszaemlékezés – miként a címadó A Sajna de Mahorkai vacsora), majd következnek az egyes művészekre és munkásságukra alkalmazott – széles kontextusba ágyazott – elemzések. Az első szakaszban főképp a szentendrei Vajda Lajos Stúdió tagjainak kollektív megnyilvánulásait és egyéni alkotótevékenységét követhetjük nyomon az 1970-es évek végétől egészen az ezredforduló utánig. Hann a precíz művészetértelmező-szűrőjén át tár fel tendenciákat, életműveken belüli állandóságokat és változásokat; széles tárházon vezet végig. Különösen így van ez akkor, amikor egy-egy alkotó újbóli bemutatására akár negyedszázadnyi eltéréssel vállalkozik, mint például Aknay János festőművész esetében. Kiemelkedő figyelmet fordít a szintén salgótarjáni születésű és ferences gimnazistaként Szentendrére kerülő, majd ott letelepülő ef. Zámbó Istvánra, aki képzőművészként, zenészként, performerként egyaránt elismertségre tett szert. Nem véletlen, hogy az egyik legterjedelmesebb írást éppen róla szolgáltatja, és számos helyen hivatkozási vagy viszonyítási alapként utal rá. A művész irányultságáról írja: „Egyetlen dolgot tudott (vagy inkább érzett), a való világgal valami nincs rendben, unalmas és érdektelen, látszati rendje a tülekedésben, a vélt értékekért való apokaliptikus rúgkapálásban merül ki, s ebből ő bizony nem kér. Teremt magának tehát egy másik világot” (112.). Ilyen egyedi világ teremtésével jellemzi a Somoskőújfalun élő Földi Péter Kossuth-díjas festőművészt is a még 1979-ben, a Művészet folyóirat hasábjain publikált tanulmányában. Az ő munkásságát szintén viszonyítási alapnak tekinti például egy 2002-es katalógusszövegében (147.). Földi látásmódjának meghatározó elemei közül leginkább azt emeli ki, hogy a 90 �Ami marad „saját megélt tapasztalati anyagából építi meg piktúráját, szerkeszti meg annak rendszerét, alkotja meg ikonográfiai jeleit” (248.), „eseményeket, jeleneteket, történeteket fest, melyek szereplői emberi sorsokat hordozó állatfigurák” (147.), hogy elhatárolódott „a művészeti közélet harsonás fórumaitól” (147.), mértékké Istent és önmagát tette meg. Szintén erőteljesen foglalkoztatja az egykori barát, a szolnoki születésű Hibó Tamás grafikusművész életműve. Jelen kötetben két terjedelmesebb írása is szól Hibó munkásságáról. Az egyik halálát követően (1991) látott napvilágot a Palócföld 1992/6-os számában, a másik pedig három évvel később. Az utóbbi – az elemzéseken túl – kitér a kapcsolatukra is, amely Hann szandai magyar nyelv és irodalom tanári, Hibó varsói képzőművészeti tanulmányai idején, 1968-ban alapozódik meg, és 1973-ig tart. Ennek a fél évtizednek az együtt gondolkodása során több „közös mű” is született. Ezekben Hann költői, Hibó grafikusi erényeit csillogtatja. Aztán az útjaik elválnak, bár még egy ideig mindketten Salgótarjánban élnek. Hann egyre inkább az avantgárd párizsi orgánuma, a Magyar Műhely nyelvi világa felé orientálódik, Hibó pedig a lengyel grafika (253.) meg népi szobrászat formanyelvén (264.) beszél az elesettek, a kiszolgáltatottak mellett, és a hatalom tobzódásairól (266.). „Előadásmódja realisztikus, attitűdje kritikaimoralista.” (269.) A valóságot ábrázoló, felfedő, „a szellemi függetlenségét védelmező művész kellemetlen figurává válik” (265.), hiszen az 1970-es években „Salgótarján a korszak magyar megyeszékhelyei között különleges helyet foglalt el, mivel történelmi, s különösen humán hagyományokkal nem rendelkezett, s még a másodgenerációs értelmiségi is ritka volt. Az irodalmi tradíció a leváltott megyeszékhelyhez, Balassagyarmathoz kötődött. A tradícióteremtés csakis és kizárólag a munkásmozgalmi hagyományokra épülhetett, melyet túlduzzasztottak (ugyanakkor az 1956os munkásmegmozdulásokat követő sortűzről suttogni sem mert senki). Az alakuló technokrata értelmiség típusosan kommunista beállítottságú, előrehaladni csak így volt lehetséges. Aki pozícióba került, attól az ortodox ideológiához való feltétlen hűséget várták el” (263.). Hibó nem idomult. Hann sem. Ám az egyik maradt, a másik távozott Salgótarjánból. Távozott, és vissza-visszatekintett, merre tart a művésztársadalma. De nem csak nézte, ki is jelölte az egyes alkotók helyét a művészet panoptikumában. Egy-egy írást szentelt Molnár Iscsu Istvánnak, Réti Zoltánnak, Szabó Tamásnak, hivatkozott Balázs Jánosra, Brunda Gusztávra, Iványi Ödönre, Lóránt Jánosra, ifj. Szabó Istvánra, Szujó Zoltánra… Jól ismerte a Palócföld ezen szegletének művészetét, és szerette is, hiszen költőként – melyre haláláig vágyott – itt létezhetett. (Napkút, Budapest, 2013) 91 �Ami marad Maszkok és rétegek Ardamica Zorán: Bőre kétezer TÓTH LILLA Ardamica Zorán legújabb verseskötetéről írni nehéz és komoly feladat. A címben megjelenő „kétezer” szó előrevetíti a sokszínűséget, és a versek elolvasása, újraolvasása során úgy érezzük, egy újabb réteggel mindig közelebb jutunk a valódi jelenségekhez. Pedig nem így van. A Bőre kétezer, amely 2013-ban jelent meg a dunaszerdahelyi Nap Kiadó gondozásában, a megismerhetetlen dolgokat, a megismerés kísérletének kudarcát helyezi a középpontba. Ezt olyan aspektusok mentén érzékeljük, mint a nyelv, az emlékezés, a trauma, a felejtés, a zene vagy akár a test. A Bőre kétezer szerkezetileg két ciklusból áll. A két ciklus valójában alkothatna egyet is, de a költő szükségét érezte, hogy két blokkba helyezze „maszkjait” és „rétegeit”. Az első, Maszkokban járok ciklus a második ciklus nyitóverséről kapta az elnevezését, míg a második ciklus a Kétezer rétegű címet kapta. Az első blokk kilenc versét az álnév, az intertextualitás, a szlovákiai magyar közélet vagy a zeneiség megfogalmazása jellemzi. Az első vers a Jiran Morrica álnév alatt közölt eljöttek című alkotás, amely a kötet egyik legjelentősebb darabja. A kötet nyitódarabjaként és az egyik leghosszabb verseként óhatatlanul megragadja az olvasó figyelmét. Ardamica Zorán észrevétlenül vált szintet álomkép és emlékképek között, létező és elképzelt terek és helyszínek közt, az egyén reményei és kiábrándultságai közt. Ennek ellenére ez a vers nem csupán ellentétekben és dichotómiákban ábrázol. Az eljöttek című vers egy álombeli dialógust vetít elénk, mely az „alvó” és az őt megtámadó „indiánok” közt zajlik. Az indiánok, mint valamiféle képviselői a tudatalattinak, rákényszerítik, hogy emlékezzen, és a fejében megszólaló hangok hatására leírja a saját magáról alkotott képet. Az indiánok nemcsak rákényszerítik, hogy megvallja önazonosságát, hanem számon is kérik 92 �Ami marad „indiánjaik” elpusztítását: „és mi mit vétettünk így ők hogy / indiánjainkat / elpusztítottad fehérember”. Érdekes dialógushelyzet jelenik meg, az indiánok vádolják, fenyegetik a versben megjelenő „fehérembert”, miközben az én önmagával is párbeszédet folytat. A versben megszólaló alany fenyegetve érzi identitását, harcol és igyekszik biztosítani függetlenségét, szabadságát: „nem érezheted őket vagyis kiirtottad magadból az / indiánjainkat / mondtam nem is úgy van / hisz én szeretem a szabadságot / de nem hittek nekem / nem hitték hogy / bennem is lovagol egy csapat szabadhajú rézbőrű”. A szöveg párbeszédbe lép az olvasóval is, elbeszéli azokat a körülményeket, amelyek meghatározzák önazonosságát: az olvasó felismerheti saját magát, hiszen az ember mindig a társadalmilag elvárt viselkedést, nem pedig a kedve szerinti cselekvést, az ideálisat választja: „így irtom másból is példát mutatva / rossz példát / amikor kocsiba ülök és képernyőn olvasok és / halálos híradók közben vacsorázom / amikor kedvenc könyveim helyett / a szükségeseket olvasom / és gitár helyett bevásárlókocsit markolok / amikor hajnalban nem szeretkezni ébredek / hanem munkába indulni”. A melankolikus monológ után hirtelen újra megszólal az eredeti vádló, fenyegető dialógus, felgyorsul a versben az idő, és állandóan változik a tér (természet, város, kocsma), ezekkel a ritmikus váltásokkal pedig a felgyorsult élet körforgását érzékelteti a szöveg. Míg végül előtörnek az indiánok, az én „okádni” kezdi őket, demonstrálva, hogy mindenkiben ott lakozik az idea, a szabadság utáni vágy. A vers beszélője azonban mégis azzal szembesül, hogy hiába a szembenézés önmagával, a bizonyítás, végül egyedül marad: „és amikor már meg tudtam szólalni / mondtam hogy na ugye láthatjátok / mennyi indián lakozott bennem / de senki / senki sem volt már ott aki hallhatta volna / aki láthatta volna / szlovákiai magyar nootka chumash navajo cheyenne mazateka / mohawk mescarelo chiricahua sioux és más kihányt rézbőrű / alakomat”. És amikor a vers beszélője rádöbben, hogy egyedül maradt, már csak abban bízik, hogy az álomból való ébredés megnyugvást hoz, de sajnos az éber valóság semmivel sem könnyíti meg az egyén sorsát: „vártam hogy a felszabadító hajnal / a zavart ébredés / de csak vágtattak vágtattak távolodtak a hold / fagyos távolsága felé”. Ardamica azzal, hogy ebben az erőteljes nyitóversben többször is előtérbe helyezi a személyes identitásának szlovákiai magyar mivoltát, egyfajta kollektív identitástudatot is felépít, amely által egy szlovákiai magyar olvasónak többletjelentéssel is szolgálhat ez a vers. A ciklus további versei különböző költőkre vagy alkotásokra utalnak, maszkokat, álarcokat teremtve, beszédmódokat idézve. A 120-40-07 cím a 2007-es Kassák évfordulóra vonatkozik (született 120 éve, meghalt 40 éve, évforduló 2007-ben), és a kassáki kódok fejtegetésével játszik el bravúrosan a szövegben: „ez már az öregség jele / a tél reszketéssel van tele / a szemiotikus nem érti a farakásokat / széteső fojtott torkú kémények tövében 93 �Ami marad / improvizált galambinvázió”. A Némethi állatkák című sorozat Németh Zoltán verseivel lép kapcsolatba, nyelvi-poétikai párhuzam is felfedezhető Németh 2007-ben megjelent, Állati nyelvek, állati versek című kötetének darabjaival, a nyelvi humor vagy akár a rontott nyelv alkalmazásában is. A ciklus utolsó verse a Ballada a balladáról, amely szintén a dialógusra, az álom képzetére és a zene kontextusaira utal, Jimi Hendrix és Joe Bonamassa munkássága jelenti az értelmezés kontextusát. A szöveget Joe Bonamassa slágeréből, a The Ballad of John Henry című számból származó sorok szövik át, és maga Joe alakja is meg jelenik előttünk az álomban, mint saját dalának aktív szereplője. Ardamica a refrénszerű zenei elemeket is átmenti a versbe („Who killed John Henry…”), és a cím tautológiája is értelmet nyer, hiszen ez valóban egy ballada Joe Bonamassa The Ballad of John Henry című daláról. A kötet második ciklusában az intertextualitás kevésbé domináns, a ciklus címében megjelölt kétezer rétegű az egyén kiismerhetetlenségét hangsúlyozó szempontrendszert sejtet. A ciklus nyitóverse a maszkokban járok, amely paradoxonnal indítja ezt a szakaszt: „maszkokban járok / csupa őszinte álarc mögött”. A személyes hangvételű versben később szembeállítja az őszinteséget és a „maszkos valóságot”, hiszen a társadalomban kötelező szerepeket játszani („nehogy már meg kelljen / ismerniük engem / még tán zavarba jönnének”), illetve maszkjaink megbízhatóak az általunk rájuk ruházott tulajdonságok szerint („éppen elég / nyelvet kölcsönöznek / maszkjaim az igazmondáshoz”). A maszkok nem szégyenérzetet keltenek: aszerint, ki előtt viseljük őket, mindenki más-más arcunkat ismeri meg, és vállalt szerepeink, álarcaink struktúrákat hoznak létre. Bizonyos értelemben általuk épül fel személyes és kollektív identitástudatunk is. A vers már-már teljesen önazonos tényezőként tekint a maszkra, de a záró szakaszban azért megjelenik az identitás valódi jellege: „holnap megint valaki más / által lehetek talán-önmagam / a gőgös ujjlenyomat-leolvasó / univerzum intézményesített / hazugságsztrádáin rohangálva / mindenféle üzenetcsomagokkal / mások sebességével / mások ritmusában / a magam dallamait rejtve / kétezer rétegű / szerelmes bőröm alá”. A ciklus és a kötet egyik legösszetettebb alkotása a lázáros, szomorú című vers. Ady Endre 1917-ben megjelent Nézz, drágám, kincseimre című versére utal maga a cím („Nézz, Drágám, kincseimre, / Lázáros szomorú nincseimre”), és valóban, a vers tartalmát és hangulatát meghatározzák ezek a „nincsek”. A szöveg három részből épül fel, amelyek a hiánnyal, a nincseink fölötti hatalomgyakorlással, majd az emlékezéssel és felejtéssel foglalkoznak. Filozófiai és pszichológiai aspektusokkal is bír Ardamica Zorán verse, a hiányt traumaként jelöli meg, és azt állítja, hogy „egyes elméletek szerint / a trauma lélektani feldolgozásának / két módja létezik: felejteni vagy emlékezni”. Vagyis a hiányérzetet vagy elfeledni kell, vagy emlékezni rá, 94 �Ami marad de „megfeledkezni róla ha fennáll / csupán rövid időszakokra vagy képes”, továbbá „folyamatosan emlékezni rá / sem tudatos döntés / hanem önműködő átok”. Ezáltal a trauma feldolgozhatatlanná válik, és képes lesz felemészteni az egyént: „éppenséggel a trauma / dolgoz emészt fel téged”. A megoldás pedig: a „traumát szerintem / – nincs ebben semmi lírai – / csak újabb traumával olthatunk ki”. A kötet második ciklusának további versei sokszor személyesebb hangvételűek, és sokszor pillanatnyi szituációkat dolgoznak fel. Ilyen például az elkésel című vers, ahol az egyén egy pillanatra rácsodálkozik az őt körülvevő valóságra: „nézem a hajnali hóesést / röpül egy elszállt angyalka / hátbaver kétszer kocsikulcs / kávé nincs megint elkésel”. Ebben a ciklusban több olyan vers helyet kap, amely nyelvi játékokra és humorra épül. A nyelvi-poétikai működésre reagál a ragrímek elé, vajon a, na édes kisfiam; az írás folyamatára reflektál a vers születése; a diskurzusrendszerekkel is foglalkozik az …áké lett a nyelv. A leghangsúlyosabb azonban ebben a szakaszban is a személyes vagy a kollektív identitás válsága és kiismerhetetlensége. A kötetet az első elolvasása után muszáj újraolvasni. Nem olyan típusú verseskötetről van szó, amely könnyedén befogadható. Valószínűleg az olvasónak le kell ásni a kétezer réteg alá, hogy érzékelni és értékelni tudja a jelenségeket. Azt viszont bátran megállapíthatjuk, hogy az álarc mögé bújtatva, kétezer réteg alá temetve, remek sorok, gondolatok rejtőznek Ardamica Zorán legújabb kötetében. Valójában mi is szeretnénk néha ilyen „szlovákiai magyar nootka chumash navajo cheyenne mazateka / mohawk mescarelo chiricahua sioux” rézbőrűvé válni, ha csak rövid időre is. (Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2013) 95 �Szerzőinkről BALOGH PÉTER (1990, Debrecen) költő FILÓ MARIANN (1995, Gyula) költő FÖLDI GERGELY (1978, Salgótarján) festőművész, tanár GARADNAI ERIKA (1984, Miskolc) irodalomtörténész GYŐRI LÁSZLÓ (1942, Orosháza) költő, író HALMI TIBOR (1987, Cegléd) költő HANÁCSEK ZSUZSANNA (1944, Nagybátony) költő HANDÓ PÉTER (1961, Salgótarján) író, költő, antropológus JUHÁSZ TIBOR (1992, Salgótarján) költő KOVÁCS KRISZTIÁN (1984, Balassagyarmat) történész, genealógus NAGY HAJNAL CSILLA (1992, Losonc) költő OBERCZIÁN GÉZA (1961, Budapest) író PORKOLÁB ÁDÁM (1988, Salgótarján) nyelvész, író SZILI JÓZSEF (1929, Budapest) költő, irodalomtörténész TÓTH ANDRÁS (1986, Salgótarján) író TÓTH LILLA (1989, Érsekújvár) kritikus UJLAKY ISTVÁN (1958, Salgótarján) tanár, történész, publicista FÖLDI PÉTER (1949, Somoskőújfalu) festőművész ISKOLÁK matematika – rajz, Tanárképző Főiskola, Eger; Képzőművészeti Főiskola, Budapest EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK (VÁLOGATÁS) 1973 Nógrád Megyei Tanács Klubja, Salgótarján; 1974 Kórház Galéria, Salgótarján; 1977 Művelődési Ház, Somoskőújfalu; Művészet Kisgaléria; Horváth E. Galéria, Balassagyarmat; Vándorkiállítás Nógrád megye területén; ZIM Munkásgaléria, Budapest; Jókai Klub, Budapest; Ferencvárosi Pincetárlat, Budapest; 1981 Vigadó Galéria, Budapest; 1987 Tornyai Múzeum, Hódmezővásárhely; 1995 Zsinagóga, Szolnok; 1997-2010 Földi Péter festményei, Parti Galéria, Pécs; 2001 Vigadó Galéria, Budapest; 2005 A kondásnővérek éneke II., Szinyei Galéria, Budapest; Móra Ferenc Múzeum, Szeged; 2006 A hantmadarak élőhelye: Supka Manna emlékére, Aulich Art Galéria, Budapest; 2010 Tavasz Parti Galéria, Pécs; Lena & Roselli Galéria, Budapest CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK (VÁLOGATÁS) 2000 Földi Péter, Muzsnay Ákos, Szabó Tamás kiállítása, Vigadó Galéria, Budapest; 2004 Művészeti gyűjtemények a II. kerületben – Németh István gyűjteménye; 2004 Európa Fríz, UngArt, a Bécsi Collegium Hungaricum Galériája, Bécs; 2008 Észak így – az egri ötök, Kiállító művészek: Földi Péter, Bukta Imre, Borgó György Csaba, Szurcsik József, Csontó Lajos. Parti Galéria, Pécs DÍJAK, ELISMERÉSEK Madách-ösztöndíj (1973, 1976); Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1978); A Salgótarjáni Tavaszi Tárlat nagydíja (1979, 1993); Derkovits-nívódíj (1980); Az Egri Akvarellbiennále nagydíja (1980, 1997); Munkácsy Mihály-díj (1987); SZOT-díj (1988); Borfesztivál díja (1992); Magyar Művészetért díj (1993); A Salgótarjáni Rajzbiennále nagydíja (1995); Tornyai-plakett (1998); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1998); Érdemes művész (2001); Kossuth-díj (2007); Prima Primissima díj (2009) 96 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/050441027ce0ce0a69d1cba07cb68048.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2014 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2014/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2014 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/f3fa5c18b581bcb8305c1d9637a23768.pdf 32733ee4cf2c13ed1c59031492f961f1 PDF Text Text �TARTALOM “kávéházi szegleten...” Hartay Csaba Ugyanveled / Kontúrvesztett / Zárva vonz / Tandemnémaság nagybőgő / furulya Sorminta / Pisztráng / Írni tanulok A várakozás végső mezői / Halottak közt Biopszia / A toronynak magamban / ajánlva I. 3 7 9 14 16 18 Próza és vidéke Kötter Tamás kabai lóránt Aljas indokból Nincs történet (rajtakaptál) 20 32 Kutatóterület Horváth Kornélia Ardamica Zorán Weöres Sándor és a „forma” Álnév és műfordítás 48 61 Hajtman Kornél Virágh Szabolcs Lázár Bence András Dukay Nagy Ádám T. Szabó Tünde Találkozási pontok / Madách 150 Debreceni Boglárka A „másik” Madách (Beszélgetés Kovács Ida muzeológussal) Kép-tér / Madách 150 Szászi Zoltán Ami marad Sulyok Bernadett Kappeller Rita Csongrády Béla Semmiség, mi az a másfélszáz esztendő? (Az alsósztregovai Madách-kiállítás) Szférák szigetei (Molnár Krisztina Rita: Kőház) A szöveg beszél (Horváth Kornélia: Petri György költői nyelvéről. Poétikai monográfia) Közelebb a festőzsenihez (Puntigán József: Csontváry és Nógrád) 70 80 82 87 91 �A lapszámot Földi Gergely munkáival és azok részleteivel illusztráltuk. A borító a Pihenő, a Verseny és a Rózsaszínű álom című festmények felhasználásával készült. Az alkotások megtekinthetőek a művész honlapján (www.foldigergely.hu). A 70., 79. és 81. oldalon a csesztvei Madách-kiállítás enteriőrje látható. Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2014-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” HARTAY CSABA Ugyanveled Átrendezett városban. Felső szinten lakom. Bérlem a szobát. Távozom idő előtt. A permetező repülőgép leszáll a háztetőre. Féltesz, de beszállok. Megbánom minden szavam. Fáj a nehezék bennem, a húzás, a vonzás. Dalokat írnék, olvasnék, suttognék neked. Ahogy beléd helyezkedem, otthon vagyok. Testedet tapogatom, mintha vak lennék. Jó veled álmodni. Jó veled ugyanott. Ugyanveled. Hogy ezek a bőrfelületek összeérnek, nem alszom. Melletted pislogok. Megöregedni? Ilyet ne is kérdezz. Évekig leszünk még fiatalok. Utána is. Elszalasztott. De amit megtartunk, az is szalad. Szalajt. A tévéjavító műhelyében állok sorban. Távirányítók, áramkörök, hályogos képernyők. Csak a veled töltött percet nem lehet kikapcsolni. 3 �“kávéházi szegleten...” Kontúrvesztett Az ágy csak a testre emlékszik. Talált tájak ébrednek. Az idő ott küllőre szúrt. Romolhatatlan gyümölcs. Mint a napszemüveg. Ami nem szünteti meg a napot. Vagy az árnyék. Ami magába fojtja. Gyűlölik a fényt. Kibeszélik a kontúrvesztettek. A beolvadottak. A világosságra áhítozók. A halni készülő fáknak is van karórájuk. Az évgyűrű túl tág. A fák is a mostra kíváncsiak. Ebben az ágyban barangolsz. Testmeleg hegyvonulat. A levetett karóra kihűl. Izzó évgyűrű sistereg. Cipőből a láb. Ruhából a test bújik ki. Ágyból az álomalkalmazás. Lehunyt szem alatt a látás. 4 �“kávéházi szegleten...” Zárva vonz Milyet szeretnél. Olyan lesz a romlott befőtt. Penész ül szemeken. Magvakon. Alsó hangokon. Hol van az a billentyűleütés, a pincemély tocsogás. Koppannak cseppek. Csapágygolyók. Csikorgás. Utolsó. Kivárni fárasztó. Máris az utolsó jöjjön. Az utolsóval akarom kezdeni. A csapással a simítást. Látod a tanyát. Az ásító istállóablakokat. Nyitva van, ahová be sem térnél. A zárva vonz. Senki se szólaljon meg. Mindenki dúdolja el. A szignált, akár hamisan, utána kitekert nyak. Öngyilkosokat akarok életre alkalmazni. Megmutatják a kiesés esélyét. Mint leütött futók. 5 �“kávéházi szegleten...” Tandemnémaság Ha már mindenképp a beszéd, akkor keresztnevén szólítsd a nyugdíjas tanárt. Rendőrt. Ott kapál, gyomlál melletted. Annyi sört vettél, kitart októberig. Miféle őszt haragítanál erre a nyárra, aljas vagy. Gyere közelebb, egy apró teknőst fogtam. Csak neked mutatom meg. Ahogy kinyílik az öklöm, a páncélos alkaromon eltipeg. Görcsös névadások, megszólalások. De akkor tegeződjünk. Síp van a nyakadban. Lélegzet utáni. Szigorú tandemnémaság. Ahogy meghallgatsz. Ahogy meghallgatlak. Ahogy áttekercsel a júniusi. A júliusi. Ennél jobban már nem tudunk középre. Ennél jobban már csak rosszabb lenne. Idd, szívd, hallucináld. Áttekercsel a pókháló. Az eszmélést nem tudod letekerni. Üres spulni. 6 �“kávéházi szegleten...” HAJTMAN KORNÉL nagybőgő nem szeretem a nagybőgőt ha hangszerek élnének ő lenne a bunkó melák akit semmit nem ért náluk jobban csak a népi nagybőgősöket utálom unottan hasalnak hangszerükön és várják a csárdás végét szeretem a nagybőgőt, mert ez az egyetlen hangszer amiben egy ember is elfér koporsó fel kell feszíteni a hátlapját belehelyezni élve a bőgőst a mélybe ereszteni és az eszeveszett kopogásra pedig verbunkot húzni így végre úgy adná a ritmust a zenéhez mintha ez lenne az utolsó játéka 7 �“kávéházi szegleten...” furulya szeretem a furulya hangját tiszta és misztikus kár, hogy nem lehet a hangokat tapintani és érezni a citromot is szeretem úgy eszem, mint mások a narancsot élvezem, hogy marja a szám koncertre készülök első sorban ülök a művésznő virsliujjai eltakarják és szabadon hagyják a zenenyílást előveszem a citromot és nyalni kezdem a nyáltermelés megindul először csak óvatos cseppekben folyik ki a hangszerből fortissimo és fröcsög beborítja arcomat hallom, érzem mindketten élvezzük izzadságként folyik arcomon a zene vége letette a hangszert és úgy néztünk egymásra mint a színészek a pornófilm végén 8 �“kávéházi szegleten...” VIRÁGH SZABOLCS Sorminta Sorminta kéne az egymásnak mondható szavakhoz. Hozzá egy füzet, az elején matrica, rajta állat, talán egy maci. Szép nagy hely a betűknek, széles sorközök, és semmi sietség: kifér minden, ami két ember, – úgy hívják őket: apaésfia –, közt mondható. Kifér minden szeretlektől bazdmegig. 9 �“kávéházi szegleten...” Pisztráng Nem, horgászni nem mentünk, és a csönd is fojtott, vihar előtti készenlét volt, nem tóé, nádasé. A pisztrángot viszont te tanítottad; egy-két ügyes mozdulat, a fejtől a farokig, kiemeljük a gerincet, s marad a – ne mondd, hogy íztelen! – puha, omlós, fehér hús meg a sós, csúszós bőr. A szálkák valahogy kimaradtak, talán nem tudtad, hogy is mondjad, vagy épp egy köhögőroham, a fejed már vörös, veleszületett rendellenesség, nem zár jól a gégefedő, mondtad vékony, akadó hangon, de már tudom: szálka volt az is. 10 �“kávéházi szegleten...” Állhatok neki most akkor én. A lendület, vágy mit sem ér, száműzött éhség, csak óvatos figyelem, mint sebész, ha önmaga a tét. A kezelés gyomortájt kezdődik, az érzéstől nem foszt semmi képző, szálazni szét a ruganyos csontokat, húzom kifele, végenincs fonál, cseppnyi citrommal záródik a seb. Ha köhögsz, már nem félek, a szerszámok készen, lenyúlok, kezem sem remeg, egy újabb példány a gyűjteménybe, „Kereszteződések”. Mi meg csak sírjunk bátran, a színe legyen vörös, toroktól gyomorig, sírjunk, a só konzervál, ezt is tőled tudom. Ha mulatság nem is, munka volt, férfias, halkés az abroszon, éhes vagyok, Apu, irány a part. 11 �“kávéházi szegleten...” Írni tanulok Írni tanulok. Írni könnyebb. A betű nem dadog, csak kanyarintom, mintha rajzlapon, és telik a macis füzet. Néha olvasni is kell, de Ju-ju-julika néni nem haragszik, ha me-me-megakadok. Benned nem vagyok biztos. Azaz mégis: Először a hangod emelkedik, hangszálak feszülnek, aztán a láthatatlan izmok, a hatalmas vádliban például, a fejed vöröslik, s a bajszod is remeg – ha van éppen. Szemedben – most látom csak – kétségbeesés, eddig azt hittem, düh, 12 �“kávéházi szegleten...” a tehetetlenség két végpontja, tomboló kisgyerek, aki te lehettél, aki én nem lehetek, akiket csak így tudsz szeretni. Leírom százszor is, ha kell, a füzet kibírja, el is maszatolhatom akár, ha víz érné fentről, de tudod mit? Írni elég jól tudok, az nem nagy kunszt, most már mondani is merem: „N-ne f-f-félj, Apu! Nincs se-se-semmi baj!” 13 �“kávéházi szegleten...” LÁZÁR BENCE ANDRÁS A várakozás végső mezői Idő előtt ébredni bele egy reggelbe, és megfigyelni a szűk mozgást, ami belefér egy félbeszakított álom rejtett mélységeibe, olyan mint a végső várakozás szűk határa, amikor már nem számít se tér, se idő. Így vagyok veled is. Igen, idő előtt ébredtem beléd, idő előtt szakítottad félbe szűk mozgásaiddal az álmaim rejtett mélységeit. Így a várakozás végső mezőibe, ezekbe a szűk határokba, ahol nem számít se tér, se idő, mint félig nyitva hagyott spalettáid között az alvó város fényei, mint a madarak, akik délről visszarepültek és megállnak ablakunkban, úgy szakadnak ezekbe a szűk határokba az évek, az elhajlott fénytörés. A várakozás szűk határai közt élünk. Mezőinket minden ébredéssel kitakarítják, hagynak helyet, hogy aminek meg kell, megteremjen, és nem számítanak a délről visszaköltözött madarak, nem számít testünkben ki téved el, nem számít, hogy szűk mezőink felett, mint egy háló ott feszülnek az évek rejtett mélységei. 14 �“kávéházi szegleten...” Halottak közt A durva és kemény reggeleken, amikor az ölelés kevés és a szorítás túl kemény (most is emlékszem szürkeség volt) a durva és kemény reggeleken, igen azt hiszem fél nyolckor tán, vagy kicsit később (feltűnt egy nyak, egy barna szempár) mindig eszembe jutsz, hogy ez a furcsa hiány, a hiányod, mint kék és sárga égből a barna felhők, nem múlik már, nem múlhat már. Azt hiszem fél nyolckor tán vagy kicsit később most is emlékszem szürkeségben, megnyitott halottak közt (amikor az ölelés kevés és a szorítás túl kemény) mintha akkor nem volna más, akkor kellenél csak, amikor minden magadra hagy. De egész egyszerűen csak bontsd ki a hajad, szőke hullámokban verje fel az őszt, a telet, a tavaszt, és a barna szempár, mint megnyitott halottak közt tucat gyermek, várjon velem (most is emlékszem szürkeség volt), akkor és csak is akkor, amikor az ölelés kevés és a szorítás túl kemény, várjon velem, hogy valami fontosnak csak, itt és most történni kell. 15 �“kávéházi szegleten...” DUKAY NAGY ÁDÁM Biopszia Már csak a felejtéshez értek. Mély rutinnal adagolok dohányt, kávét, alkoholt, kábítónak és gyógynak mondott szereket – érintést, idegen zuhanyrózsák alatti hideglelést, újabb tumort, tapintható újabb esélyt arra, hogy megtudjam, jó vagy rossz a még nem törölt emlékek indulata. 16 �“kávéházi szegleten...” A toronynak Kívülről unom az egészet. Nincsenek terveim – semmire sem készülök, számítok. Tartom a rossz irányt, sebességet és a tiltott repülési magasságot. 17 7 �“kávéházi szegleten...” T. SZABÓ TÜNDE magamban az egyetlen hely, ahol magam lehetek, és nem kell magamnak legyek magam, hanem csak én jelenvalóságos ízek és illatok a számban, tapintások a fejemben, s gondolatok az ujjam bőre alatt. ez itthonos, ez szűretlenül én vagyok. a fekete anyaöl-zsákutcában bolyogva melegít a puha sötétség, és hasít a kinti világ fénye, ami élesen metszi át az emlékek borpecsétes kárpitfalát. 18 �“kávéházi szegleten...” ajánlva I. találd meg az istent bennem, hogy templom lehessek – menedék, légvétel két hang közti szünetben: jelzőfény – parázsló cigarettavég; hogy őrizzelek, mint pipába bújt lángot a kéz, hogy megvakuljon a tükör, mi magamra néz, hogy megtaláljam a benned-istent – bennem: lebomlott magamból lett Ariadné-fonal légy labirintus-létedben. 19 9 �Próza és vidéke Aljas indokból KÖTTER TAMÁS „A bikinialsók vonala és a kiscsajok elérhetetlen teste a strandon fájdalommal és keserűséggel tölt el. Be my baby! – visszhangozza a bádogszínű ég.” (Philip Wong: A parton) – Ha múlik, akkor fájnia kell – idézek eléggé bénán egy Zorán-számot, amit Kriszta szemmel láthatóan nem ért, nagy, kikerekedett szemekkel bámul rám, én meg kínomban heherészek egy sort, mielőtt folytatnám. – Nos… – kezdek bele, de aztán rögtön el is akadok. Gyorsan megköszörülöm a torkomat, hogy időt nyerjek. Közben vadul jár az agyam, mert valami modern, menő dologgal akarom folytatni, valami olyasmivel, amiről feltételezem, hogy egy Kriszta korabeli lány szereti, de végül csak ennyire futja: – Próbáld úgy felfogni, mint egy lehetőséget az újrakezdésre. – Nagyon nehéz – sóhajtja. – Tudom – felelem megértően, és óvatosan megsimogatom a kezét. Kriszta huszonhárom éves, ügyvédjelölt abban a nemzetközi irodában, ahol én is dolgozom, és teljesen nyilvánvaló, hogy nem hallgat Zoránt, sőt abban is biztos vagyok, hogy azt se tudja, kicsoda. Nyilvánvaló, hiszen a Facebook-oldaláról, amelyet folyamatosan figyelemmel kísérek, amióta a cégünkhöz került, már az első pillanatban kiderült, hogy Kriszta mindenféle 20 �Próza és vidéke dj-ket hallgat, olyanokat, mint dj Illegal, Shadow, Moon. A Mokobe nevű tagtól megpróbáltam meghallgatni egy számot, de éneklés helyett csak kántálás szólt – „ullala, ullala” – meg monoton gépzene. Aztán ott van egy David Guetta nevű, patkányarcú, kivasalt hajú, kifejezetten sunyi tekintetű, drogos kinézetű alak, akiről gyorsan kiderítem, hogy valami nagymenő dj, aki Dubaiban, Ibizán meg hasonló helyeken lép fel, és megőrülnek érte a kiscsajok, az olyanok, mint Kriszta vagy a még nála is fiatalabbak. Én nem vagyok fenn a Facebookon, legalábbis hivatalosan. Fél éve, hasonlóan jó néhány házas kollégámhoz, álnevén regisztráltam. Természetesen egyetlen fényképet sem töltöttem fel az oldalamra, és az összes rovatot is üresen hagytam. Kriszta Facebook-oldalán, a partifotók mellett – hasonlóan szép és kihívóan öltözködő barátnőivel buliznak mindenféle menő helyeken, a Hajógyári-szigeten meg a belvárosban – találok még néhány képet állatokról és boltokról; Frei Tamást olvas és a Reklámőrültek a kedvenc sorozata. – Egyszerűen nem érzi, hogy mire van szükségem – panaszkodik tovább. – Nem figyel rám. – Pedig az fontos egy kapcsolatban – erősítem meg Krisztát talán túlságosan is mesterkélt hangon, de szerencsére nem veszi észre, sőt, hálás pillantást vet rám: – Túl fiatal hozzám. Még gyerek, és én nem akarok egy gyerek pótanyja lenni. – Ezt senki sem várhatja el tőled – bólintok, és közben mélyen a szemébe nézek. *** Kedd. Kriszta fél órája azzal jött be a szobámba, hogy nézzek át egy iratot, amit ő készített az egyik fontos perünkhöz, amelyen most az egész csoportunk dolgozik. Környezetvédelmi ügyről van szó, egy Zöld Hullám nevű környezetvédő csoport azt szeretné elérni – számomra teljesen érthetetlen okból –, hogy egy rég bezárt konzervgyár elmocsarasodott szennyvízlevezető árkát a hatóságok minősítsék át láppá, amivel megakadályozhatnák, hogy egy fontos ügyfelünk élelmiszer áruházat és parkolót építsen ott. Kriszta beadványa sajnos sem formailag, sem tartalmilag nem üti meg azt a szintet, hogy beadjuk a bírósághoz. Hemzseg a tárgyi és jogi tévedésektől, de erről egyelőre hallgatok. Inkább, mintegy mellékesen, némi aggódást csempészve a hangomba, megkérdezem, hogy van, mert mostanában mintha bánatosnak látnám. Két meglehetősen önző, de talán megbocsátható okom is van rá, hogy nem teszem szóvá borzalmas szakmai tévedéseit, hogy szokásom szerint nem üvöltözök vele, és hogy nem alázom meg nyilvánosan a kollégák előtt, ahogy egyébként más 21 �Próza és vidéke ügyvédjelöltekkel habozás nélkül megtenném. Az első, hogy Kriszta, noha nem túl okos (erről már több alkalommal meggyőződtem), feltűnően szép lány. Azonnal felfigyeltem rá, amikor a cégünkhöz került. A második, ami miatt egyelőre megkegyelmezek neki, hogy tegnap változást fedeztem fel a Facebook-oldalán: a státuszát kapcsolatbanról egyedülállóra módosította, és a korábbi barátjáról, Olivérről készült fotókat (beleértve természetesen a közös képeket is) törölte. – Komoly kapcsolatra vágyom, egy komoly emberre – mondja. – Megértem. – Nem egy gyerekre. – Teljesen egyet tudok veled érteni. Olivérről – természetesen ezt is a Facebook révén – már hetek óta tudom, hogy csak húszéves, a BGF-re jár, és a kortársaihoz hasonlóan valószínűleg esze ágában sincs dolgozni. A képeken, amelyeket felrakott magáról a Facebookra, általában egy dj-pult mögött áll, fejhallgatóban és marijuana illegal feliratú pólóban. Ugyanazokat a dj-ket szereti, mint Kriszta, hasonlít a David Guetta nevű alakra, akinek minél tovább nézem a hülye fejét, annál inkább erősödik bennem a gyanú, hogy szintetikus drogokat is használ. Egy Enese nevű jelentéktelen kisalföldi faluból származik. – Egy olyan férfira – sokatmondóan rám villantja tökéletes mosolyát –, aki értékeli bennem a nőt. – A nőt – ismétlem megbabonázva a tekintetétől, és alig bírom megállni, hogy ne simogassam meg arcát, amelyet most földöntúlian szépnek látok. Kriszta csonka családban nőtt fel, az apja kiskorában elhagyta őt és az édesanyját, állítólag Svédországban kezdett új életet. Nem tartják a kapcsolatot, s ez fájó pont az életében, ahogy a karácsonyi céges bulin fogalmazott: „lüktető, soha be nem gyógyuló seb”. Albérletben lakik a Király utcában, nem messze az irodaházunktól, most, hogy Olivérrel szakított, valószínűleg egyedül. Mindezt kivételesen nem a Facebookról, hanem Katától, a főnököm titkárnőjétől tudom, aki jóban van Krisztával, és gyakran járnak együtt bulizni. Straub szerint, ő az egyik kollégám, a két lány igazi partiribanc és diszkóleszbi. Állítólag látta őket az egyik jogászbulin részegen csókolózni, de én minél tovább hallgatom Krisztát, annál kevésbé akarok hinni Straubnak. Sokkal inkább azt tudom elképzelni róla, hogy apakomplexusban szenved, s ezért nem tud tartós kapcsolatot kialakítani az olyan fiatal, éretlen fiúkkal, mint amilyen Olivér is. – Engem meg kell hódítani – jelenti ki Kriszta rövid hallgatás után. – Igen… igen – motyogom, és a tekintetem a merészen kigombolt fehér blúzára mered, a hasítékra, ahol felsejlik a fehér csipkés melltartó széle, és szinte kidagad telt, mégis tökéletes szoláriumbarna melle. – Nekem olyasvalakire van szükségem, aki tudja, hogy mit akar az életben. Aki már elért valamit, és nem csak úgy teng-leng a semmiben. 22 �Próza és vidéke – Igen, egy férfinak tudnia kell, honnan hová tart – biztatom. – Az a baj, hogy a sikeres negyvenesek már mind foglaltak – keseredik el egy pillanatra –, nekem pedig elveim vannak – jelenti ki végül dacosan. – Hát igen – komorodom el, hiszen a reményeim egy pillanat alatt szertefoszlottak, és már éppen rátérnék a beadványra, amelyet ott szorongatok a kezemben, amikor Kriszta így folytatja: – Persze lehet, hogy meg kell alkudnom. – Nagyot sóhajt. – Feltéve, ha találok valakit, akiért a világ végére is elmennék. Hálás pillantást vetek rá ezért a mondatért, és egy mozdulattal az íróasztalomra dobom a beadványát, most már kisimíthatatlan göngyöleggé gyúrva. – Annyira nehéz – nyafogja. – Tudom, tudom – nyugtatgatom, és egy gyors mozdulattal végigsimítom a hátát. – Tudom. Kriszta fehér, derékban karcsúsított blúzához fekete ceruzanadrágot és fekete lakk magassarkút visel. Sűrű, hosszú, szőkésbarna haját kibontva hordja, csak úgy szikrázik rajta az ablakon bezúduló napfény. – Nekem olyan férfi kell, aki olvas, szereti az irodalmat, elvisz színházba. Akiben van elegancia, akiből sugárzik a tekintély. Ah! – kiált fel. – Egyáltalán van ilyen? – néz rám kérdőn nagy, ártatlan őzike szemmel. Nagyot nyelek, mielőtt a merész válaszra ragadtatnám magam: – Talán közelebb van, mint gondolnád. – Jó lenne, ha tényleg így volna – néz vissza rám kacéran és biztatóan. *** A szerdai nap nagy részét Kriszta beadványának javítgatásával töltöm, vagyis újraírom az egészet, mert annyira rossz. Amíg az iraton dolgozom, folyton elkalandoznak a gondolataim: hol mértéktartóan realisták, hol annyira merészek, hogy magam is megdöbbenek attól, amit tervezek. Kedd és csütörtök, ezek lesznek a mi napjaink, döntöm el magamban. Este hattól nyolcig, esetleg kilencig tudok maradni, de Kriszta biztosan megérti majd. Két-három hetente, esetleg tíz-tizenegy óráig. Majd azt mondom otthon, hogy üzleti vacsorám van. Már most biztosan tudom, hogy a szeretkezéseink frenetikusak lesznek. Két szeretkezés közt meg történelemről és irodalomról beszélgetünk majd, miközben klasszikus zenét, esetleg jazzt hallgatunk. A színház már keményebb dió, mivel nehezen tudnám megmagyarázni a feleségemnek, hogy mit is keresek az egyik, ráadásul feltűnően szép kolléganőmmel egy színházi előadáson. Ennek ellenére azon veszem észre magam, hogy a színházak repertoárját böngészem, s arról álmodozom, hogy a szünetben a fekete koktélruhát viselő Krisztával pezsgőzöm, begyűjtve a 23 �Próza és vidéke többi férfi elismerő pillantásait. Álmodozásomat ugyan időről-időre megzavarja egy-egy telefon, visszaránt a valóságba, kijózanít ebből a mámoros állapotból, de minden alkalommal gyorsan összeszedem magam, nem hagyom, hogy úrrá legyen rajtam a csüggedés. Lerázom magamról a kétségeket, s ha lehet, még merészebb terveket szövök. Először is egy bortúra útvonalát állítom össze, s rögtön nevet is adok az utazásnak: „Történelmi Bortúra Magyarországon”. Azt tervezem, hogy Krisztával körbeutazzuk az országot, minden jelentős borvidéken megszállunk egy-két éjszakára, és az ínyenc ételek mellé jó borokat iszunk. Hogy a távollétemet otthon mivel magyarázom, az most mindegy, egyelőre nem pazarolok rá energiát. Zöldbe borult szőlők, hegyek ormán álló romantikus várromok, ódon borospincék, jó hangulatú vidéki éttermek, vendégszerető emberek és a reklámokból ismerős, vörösen izzó naplemente adja álmodozásom már-már filmszerű hátterét. Nem állok meg a bortúráknál, s tekintetemet távolabbi, az országhatáron túli horizontokra függesztem. Az ötletet Viktortól, a főnökömtől veszem, aki rendszeresen Prágába, Barcelonába, Rómába és a zavargások előtt Athénba vitte hosszúhétvégézni a legújabb barátnőit. Igaz, neki nincs se felesége, se gyereke, de ezen most nincs időm rágódni. Szállodák, légitársaságok és jegyfoglalások folynak össze bennem a következő órákban, s alkotnak gyönyörű kaotikus elegyet. *** – Nos, nagylány, mi van veled, gyógyulgat már a lelked? – nevetgélve jópofizok Krisztával, ám ez egyben óvatos tapogatódzás is. Csütörtök délelőtt. Kriszta egy újabb, általa készített beadvánnyal kopogtat be hozzám. Fekete sztreccs nadrágot visel, fehér zakóval. A krémszínű bodyt a zakó alatt majd szétfeszíti a melle. A látszat kedvéért végigolvasom az iratot, amely a tartalmát tekintve ugyanolyan silány, értékelhetetlen, mint az előző volt. De ismét kénytelen vagyok mellőzni a szakmai kritikámat, amely természetesen lesújtó lenne, mivel tisztában vagyok vele, hogy a terveimet kell szem előtt tartanom. Így aztán hülyén vigyorgok, és mivel Kriszta csak a vállát vonogatja válaszként a kérdésemre, megdicsérem a förmedvényt: – Nagyon jó! Gratulálok. – Köhintek néhányat. – Szép munka. – Köszönöm – feleli. – Tényleg beleadtam mindent. – Na szóval, hogy vagy? – térek vissza makacsul a kérdésemhez, miközben a beadványt, noha szívem szerint a szemetesbe dobnám, nagy önfegyelemmel gondosan elhelyezem az íróasztalom jobb sarkán. – Nem is tudom – vonogatja a vállát. – Jól. Tulajdonképpen jól. – Aha – reagálok némi fáziskéséssel, mivel egyáltalán nem ezt a választ 24 �Próza és vidéke várom. Mindenesetre tovább faggatom. – Úgy értem, hogy helyreáll a lelki egyensúlyod? – Megköszörülöm a torkomat. – Szóval megtaláltad? – bököm ki végül a lényeget, és miközben a válaszára várok, majd kiugrik a szívem a helyéről. – Kit? – kérdi bamba arccal. – Az igazit – mondom tárgyilagos hangon, kiesve egy pillanatra a szerepemből. – Ja! – nevet fel. – Talán – mondja és közben sokatmondó tekintettel rám mosolyog. – De az egész olyan bonyolult – folytatja most már felszabadultan. – Tudod, családja van… gyerekek… – elmélázik, majd szégyenlősen elmosolyodik, mielőtt folytatná – …meg kolléga… főnök… meg minden. – A vállát vonogatja. – És itt van az etikai kódex is – sóhajt lemondóan. – Ez is egy akkora hülyeség. – Bürokratikus marhaság, és egyébként sem tartja be senki! – hessegetem el magamtól ezt a kellemetlen apróságnak éppen nem nevezhető problémát. Kriszta ezek szerint, és ezen őszintén meglepődöm, elolvasta cégünk etikai kódexét, amely egyértelműen tiltja kollégák között a magánjellegű kapcsolatot, elbocsátás terhe mellett. – Tényleg? – ragyog fel a tekintete, amit magamban ujjongva fogadok. – Nyugodj meg, így mennek itt dolgok – legyintek. – Nem veszik komolyan – hazudom szemrebbenés nélkül. Csönd. Végül Kriszta szólal meg: – Akkor is nehéz – nyafogja. – Negyven felett már minden jó pasi foglalt. – Azért ne add fel a reményt – vigasztalom álságosan, és kedveskedve végigsimítom a hátát. A kezem egy pillanatra megakad a melltartó csatjában, amely szinte átüti a body és a zakó vékony anyagát. Úgy érzem, hogy menten letépem róla a ruhát. – Jól van. Jól van – nyugtatgatom Krisztát, de főként magamat. – Minden rendben lesz. – Olyan jó vagy hozzám – nyom egy puszit az arcomra. *** Gáborral, a kollégámmal már a harmadik kört tesszük a tömegben, amely egyre sűrűbb, hiszen már tizenegy felé jár, de Kriszta még sehol. Péntek, Symbol, jogászmulató, ahová kizárólag Kriszta miatt jövök el, aki még csütörtök délután, mintegy mellékesen megemlíti, hogy ma este itt lesz. Elviselhetetlenül hangos, monoton zene szól, és én tele vagyok várakozással. Már éjfél felé jár az idő, amikor Kriszta, Kata és még két lány társaságában, megérkezik. Amikor észreveszem őket, már messziről integetek nekik, de amíg át nem küzdöm magam a tömegen, úgy tesznek, mintha nem 25 �Próza és vidéke vennének észre. Kriszta fekete koktélruhát visel. Az aranyszínű öv, amely derékban összefogja a ruhát, még jobban kiemeli a karcsúságát. Fekete, magában mintás harisnyájához aranyszínű magassarkú cipőt vett fel. A haját ugyancsak aranyberakásos hajráf fogja hátra. A másik két lányról, mind a kettő szőke, rögtön megállapítom, hogy póthajuk van, és amikor unott tekintettel bemutatkoznak, nem értem a nevüket. Puszit egyiküktől sem kapok. – Szia! – üdvözlöm Krisztát. – Szióka – köszön nevetve, de már a tömeget pásztázza, mintha keresne valakit. – Jó, hogy itt vagy – kétségbeesetten próbálom túlkiabálni a zenét, miközben követem a tekintetét, de nem látok mást, csak a kavargó tömeget meg az időnként felvillanó fényeket, amelyek megvilágítják az alkoholtól kipirult, bamba arcokat. – Aha – hagyja rám, aztán valamit kérdez az egyik szőkétől, aki előbb körülnéz, aztán ugyanolyan semmitmondó arccal, mint amikor bemutatkozott, megrázza fejét. – Kértek egy ital? – próbálkozom. – Mi van? – kérdez vissza az egyik szőke. – Inni! – üvöltöm, és közben ivást imitálva a számhoz emelem a kezem. A szőke megrázza a fejét, és elfordul. – Később! – kiabálja Kriszta, aztán a zenére – amely, ha lehet, még hangosabb, mint az előbb, és majd szétrobbantja a dobhártyámat – előbb csak ütemesen mozogni kezd, aztán a barátnőivel táncra perdül. Beállok közéjük, próbálom átvenni a ritmust, de sehogy sem sikerül, és Kriszta sem néz rám. Végül az egész csapat eltűnik a tömegben, amely sötéten, összefüggő és számomra áttörhetetlennek tetsző masszaként mozog. Visszamegyek a bárpulthoz, kérek egy italt. Egy óra van. Újabb körök, ezúttal Karcsival, aki mindenféle harmincas, negyvenes nőknek köszönget, és meg akarja hívni őket egy italra, de mindegyik lekoptatja. Ekkor pillantom meg újra Krisztát, a tömeg szélén áll, és egy koktélt iszik. – Helló! – próbálkozom megint. – Helló! Mizu? A dj valami ibizai partiról magyaráz, és teljesen leköti Kriszta figyelmét. Megvárom, amíg a dj befejezi az üvöltözést, bár a magam részéről csak foszlányokat értek az egészből, aztán merész ötlettel állok Kriszta elé: – Nem megyünk el valahová? – Tessék? – Úgy mered rám, mintha valami megbocsáthatatlan dolgot mondtam volna. – Elugorhatnánk valami csendesebb helyre – próbálok finomítani az előbbi ötletemen, mert láthatóan nem nyerte el a tetszését. 26 �Próza és vidéke – Csak most jöttünk – feleli sértődött hangon. Nem adom fel. – Dumálhatnánk egy kicsit. Tudok a közelben egy menő helyet – hazudom, mintha könyvből olvasnám, de ebben a pillanatban képtelen vagyok logikusan gondolkodni. Legfeljebb majd a taxiban kitalálok valamit, nyugtatgatom magam. Ezen az új információn egy pillanatra elgondolkodik, néhány másodpercre még a szája is nyitva marad. – Mi az a hely? – kérdi végül. A dj most valami italakcióról üvöltözik, így némi időt nyerek, hogy átgondoljam a helyzetet. Fogalmam sincs, miért, de egy Heineken reklám jut eszembe. A filmben egy sármos, elegáns pasas egy ugyanilyen diszkóban toporog, és szemmel láthatóan rosszul érzi magát. Egy idő után kimegy a bejárati ajtón, de aztán ugyanazzal a lendülettel belép egy másik ajtón, egy jazzklub bejáratán. Bent kellemes, lágy, andalító zene szól, és egy gyönyörű félvér énekesnő énekel. Úgy emlékszem, hogy a reklámfilm végén a fickó rendel egy Heinekent, és sokat sejtetően egymásra mosolyognak a félvér nővel. – Egy jazzklub – jelentem ki magabiztosan, és még a karomat is felajánlom Krisztának. Elegánsan akarok távozni vele. – Nem szeretem a jazzt – vágja rá azonnal, aztán a szájába veszi a szívószálat, és határozott léptekkel elindul befelé a tömegbe, a sötétségbe. *** A hétvégét zavarodott állapotban töltöm. Tompa, tehetetlen düh telepszik rám. Mivel úgy érzem, hogy az enyhén szólva is komor hangulatom valódi okát nem lenne szerencsés megosztanom a feleségemmel, a rosszkedvem okát firtató kérdései elől előbb mogorván kitérek, majd mindenféle munkahelyi problémákra hivatkozom, végül kijelentem, hogy valószínűleg gyomorfekélyem van az idegeskedéstől, amit Ildi némi kétkedéssel fogad. Mire én csapkodni kezdek, és olyasmiket üvöltök a gyereknek, aki egyfolytában azzal cseszeget, hogy játsszak vele, hogy nincs egy perc nyugtom sem tőle, és valószínűleg ez visz idő előtt a sírba. Erre a feleségem, aki a közjáték alatt a konyhában tesz-vesz, berohan a nappaliba, és azt üvölti, hogy megőrültem, és ne csináljak lelki nyomorékot a gyerekből, aki már így is stresszes az iskolától. Még csak elsős, üvöltöm vissza, és hogy mi lesz így vele később. Végül Ildivel abban maradunk, hogy akár el is válhatunk. A kedélyállapotomban csak vasárnap este következik be némi javulás. Éppen a vécén ülök, és a feleségem egyik női magazinját lapozgatom, amikor váratlanul rábukkanok a pszichológus rovatban a „Szex idősebb pasival” című írásra. A terjedelmes cikk, bár egy ronda, ötven körüli szexológusnő írta, akinek valószínűleg semmilyen nemi élete sincs, azonnal felkelti az 27 �Próza és vidéke érdeklődésemet. A szexológus szerint napjainkban a fiatal nők között rendkívül gyakori jelenség az apakomplexus, amit a nőknél elsősorban a csonka családdal, az apai figyelem hiányával, az archetípus keresésével és nem utolsó sorban a fiatal, gyakran gyermekkorban elszenvedett szexuális zaklatással magyaráz. A férfiakkal már nem ennyire megértő a vén kurva. A kapuzárási pánikot és a fiatal, feszes testek iránti erős vágyat jelöli meg az ilyen jellegű kapcsolat motivációjaként. Bár a fiatal, feszes testekre tett megjegyzésével kivételesen egyetértek. A szexológus a cikk további részében a férfiakat medvéhez, a fiatal nőket pacsirtához hasonlítja, és ezt írja: „A medve, mint nagy, erős állat, először megriasztja a kicsi és törékeny pacsirtát, aki ezért menekül előle, de közben vágyik is a nagy szőrös test által nyújtott védelemre. A pacsirta a rövid menekülési időszak után – ami alatt mindent megtesz, hogy a medvétől megszabaduljon – gyorsan visszatér a medvéhez, a védelme alá helyezi magát, ezzel szoros érzelmi függőségbe kerülve a medvétől, vagyis az idősebb férfitól.” A folytatásban a ronda, vén és irigy szipirtyó óva inti a fiatal nőket az ilyen jellegű kapcsolatoktól, és azt tanácsolja nekik, ha úgy érzik, hogy apakomplexusuk van (vagyis le mernek feküdni egy idősebb férfival vagy akár csak az eszükbe jut), forduljanak pszichológushoz. „Minden ember egy csillag vagy még annál is több, egy egész galaxis”, ezzel a meglehetősen hülye és egyébként is értelmetlen mondattal fejezi be a cikket. Elégedetten jövök ki a vécéből, s amikor a kisfiam, Ábris kissé félénken újra arra kér, hogy játsszak vele, már teljesen nyugodtan, mosolyogva csak ennyit dörmögök neki: – Rendben. Akkor most én vagyok a nagy medve, és aki bújt, aki nem, jövök! *** Ez bonyolult. Ez áll Kriszta Facebook-oldalának státusz rovatában, amikor hétfőn rákeresek. Mit jelent az, hogy bonyolult? Ezen gondolkodom, aztán felhívom Gábort, a kollégámat. Gábor, amióta elvált, a Facebookon tölti a szabadidejét, és úgy sejtem, hogy a munkaidejének a nagy részét is. – Az valami olyasmi, mint amikor jársz is valakivel, meg nem is – magyarázza Gábor. – Értem – mondom, bár igazából nem értem. – Szóval olyasmi, mint amikor… – elakadok, mert nem tudom, hogy is folytassam. – Szóval… – rugaszkodom neki megint – ez olyan, mint amikor valaki nem vállalja fel teljesen a kapcsolatát, mert titkolnia kell? 28 �Próza és vidéke – Mi van, beújítottál valami nőt? – vihog Gábor. Hogy ne kelljen válaszolnom, egy bejövő mobilhívásra hivatkozva gyorsan leteszem a telefont. Előbb Kriszta legújabb beadványát bámulom, természetesen ugyanolyan pocsék, mint az összes eddigi, aztán a szemközti irodaház ablakait, végül a festményt a falon. A képet a művész függőlegesen két egyenlő részre osztotta. Az egyik felét feketére, a másikat fehérre festette. A fekete részbe fehér betűkkel az igen, a fehér részbe fekete betűkkel a nem szót írta. Rövid idő múlva azon veszem észre magam, hogy az igen és a nem szót firkálgatom Kriszta beadványára, majd újra a festményt bámulom, pedig nem is tetszik. És ekkor szörnyű gyanúm támad. Gyorsan megnyitom Olivér Facebook-oldalát, és azonnal megnyugszom. Olivér státusza ugyan kapcsolatbanra változott vissza, de a képeken már egy szőke, kapafogú, gimnazista korú lánnyal áll összeölelkezve vagy partizik valamelyik klubban. Bezárom Olivér oldalát, ám kénytelen vagyok rádöbbenni, hogy rossz helyen keresgélek. Kriszta valami házas emberről beszélt, meg családról, és határozottan emlékszem, hogy a kolléga szó is elhangzott. Örült tempóban dolgozik az agyam, miközben pillanatok alatt leizzadok. Megfordítom Kriszta beadványát, és az üres hátlapra gyorsan leírom a kollégáim nevét, aztán ugyanazzal a lendülettel kihúzom Viktort, Barnát, Gábort és Gyurit, mivel vagy nem házasok, vagy már elváltak. Karcsi, pulzál előttem a neve ennek a gennyes kis alaknak, aki a fél életét a folyosón, a kávéautomata mellett tölti. Most már bevallhatom magamnak, hogy sosem bírtam ezt a nagyhangú, törpe okostojást, akinek véleménye ugyan mindenről van, de csinálni általában semmit sem csinál. „Tehát ő az”, motyogom magamban, s azon melegében bosszút esküszöm mindkettőjük ellen. A délután hátralévő részét a bosszúhadjáratom tervezgetésével töltöm. Straubbal kapcsolatban a következő elképzeléseim vannak, és azon nyomban papírra is vetem őket. Egy. Feltöröm a számítógépe kódját, és pornóképeket meg -filmeket küldök szét róla az iroda ügyfeleinek. Kettő. A már feltört kód segítségével belerondítok az általa készített iratokba. Három. Krisztáról és róla fényképeket készítek, amikor éppen enyelegnek valahol, vagy Kriszta lakására tartanak, és a fotókat egy levél kíséretében elküldöm Straub feleségének. Éppen a negyedik pontnál tartok, hogy ugyanis titokban, a mobilom segítségével felveszem, amint Straub a főnökünket, Viktort szidja meg mindenfélét összehord az állítólagos viselt dolgairól (kurvázás, részegeskedés és hasonlók), amikor Kriszta lép be egy újabb beadvánnyal. Szó nélkül veszem ki a kezéből a papírt. Ez az irat, ha lehet, még pocsékabb, mint az eddigiek, állapítom meg magamban, s a véleményemnek ezúttal hangot is adok. – Mi ez? – lobogtatom meg a beadványt. 29 �Próza és vidéke – Tessék? – kérdi csodálkozó hangon. – Azt kér dez tem, hogy mi ez a szar? – szótagolom dühtől fulladozva. – Ez egy előkészítő irat – jelenti ki túlságosan is magabiztosan. Ijedtségnek nyomát sem vélem felfedezni rajta. Ettől egy pillanatra leblokkolok, de aztán rápillantok a beadványra, amelyet, úgy terveztem, egy mozdulattal bevágok a szemetesbe, s ettől gyorsan magamhoz térek. Már éppen azt üvölteném, hogy ez az irat, ez egy rakás szar, és az előző is meg az azt megelőző is egy rakás szar volt, és vegye tudomásul, kedves Kriszta, hogy maga egy tehetségtelen nőszemély, a mai napig nem értem, hogy ki mert diplomát adni a maga kezébe, amikor megszólal a telefonom. – Tessék?! – üvöltök bele a kagylóba. – Kelemen Szabolcs vagyok – mutatkozik be egy higgadt hang, de nem folytatja. Nem is volna értelme, hiszen pontosan tudom, hogy a hang gazdája az iroda egyik tulajdonosa. Amióta itt dolgozom, összesen, ha két szót váltottam vele, fut át az agyamon. – Parancsolj – váltok hangnemet, miközben megvető pillantásokat küldök Kriszta irányába. – Kolléga úr, egy kényes ügyben kereslek – mondja, de aztán elhallgat, mintha tőlem várna valamit. – Tessék, parancsolj. Miben segíthetek? – A hangom a lehető legalázatosabb. – Nos. – Megköszörüli a torkát. – Az egyik kollégádra lenne szükségem. – Persze, persze – hebegem, de idegességemben elfelejtem megkérdezni, hogy kiről van szó. Csak hallgatok, hosszan. – Kovács Krisztáról lenne szó – szán meg végül a nagyfőnök, s nekem hosszú órák maradnak ki az életemből, s ezernyi vészcsengő szólal meg bennem, s ezernyi szirénázó rendőrautó száguld felém, mire újra meg merek szólalni. De akkor is csak annyit tudok kinyögni: – Értem. – Viktortól, a főnöködtől azt hallottam, hogy az említett hölgy kitűnő munkát végez nálatok – mondja kellemesen modoros stílusban. – Igen. – Semmi többre nem telik tőlem. – Nos, ha te is ezen a véleményen vagy, akkor, kedves kolléga, szeretném az engedélyedet kérni, hogy az említett hölgyeményt áthelyezzem magamhoz. Nem felelek azonnal. Kibámulok az ablakon, a szemközti irodaházat nézem, ahogy az antennák és a légkondicionáló berendezések kürtői közül, mintegy varázsjelre, galambraj röppen fel, s egyenesen az ablakom felé tart. Aztán a festményre téved a tekintetem, szinte világít rajta az igen és a nem, végül a beadványra, amelyet a testem mellett magatehetetlenül lógó bal kezemben tartok. – Hát én… – kezdem, de rögtön el is hallgatok, s miközben újra 30 �Próza és vidéke átgondolom, mit is válaszolhatnék, hirtelen a következő szavak villannak be: házas, kolléga, főnök. Minden energiámra szükségem van, hogy féken tartsam a lassan elhatalmasodó pánikot. Végül alig remegő hangon ennyit tudok kipréselni magamból: – Ahogy gondolod. – Hát akkor, ezt meg is beszéltük – vált könnyedebb stílusra a nagyfőnök. – Szervusz, kolléga úr! – Szervusz – suttogom a már süket telefonba, aztán lassan, mint egy robot, Kriszta felé fordulok. *** Straubbal a folyosón, a kávéautomatánál ácsorgunk, amikor Kriszta megáll a lift előtt. – Helló, Kriszta – köszön neki Straub, meglehetősen bénán. – Helló – mormogom, és közben egy koszfoltot bámulok a padlószőnyegen. Csönd. Néhány másodperc múlva kinyílik a lift ajtaja, és Kriszta anélkül, hogy visszaköszönne vagy egy pillantásra is méltatna bennünket, beszáll. Miután becsukódik mögötte a liftajtó, és a digitális kijelzőn elindul a felfelé mutató nyíl, Straub azt mondja: – Nem értem, hogy mire veri magát. Nem is jó nő. Nem válaszolok, és a dolognak nincs folytatása. 31 �Próza és vidéke Nincs történet (rajtakaptál) kabai lóránt A csend olaja Előbb még türelmesen, majd egyre értetlenebb arccal és zaklatottan lapozom jegyzetfüzetem — keresek egy feljegyzést, több kis tétel volt, és egészen bizonyos, hogy szerepelt benne a „méltatlan” szó is. Nem találom, levonom a konyhafilozófiai konzekvenciát: ha nincs meg ez a feljegyzés, akkor semmi méltatlan sincs. (A hátsó utast, akár egy vasgyári pitbullt, időben bekussoltattam, nem is keresem, honnan az ellenfény.) A számról olvass, artikulálom némán a vastag üvegfalnak, még ha senki nincs is a túloldalán; a valóságos és az elképzelt angyal között megszűnt a különbség (bár az efféle megkülönböztetés is csak az emberek fejében létezik, akik számára a gondolat csupán árnyéka, nem az igazi énje az életnek) — ahogy az meg van írva, és az önmagával egyesült angyal ragyogva felemelkedett az égbe. A jegyzetek olykor kifejezetten kártékonyak (épp úgy, ahogy bizonyos érvek szerint csak a halott művész a jó művész), mert olyankor kellene megállni, amikor nem lehet megállni — valaki esőjéről körmölni például pár jelentéktelen szót, fakuló napokról holmi semmirekellő mondatot —, és valamiképp mégis összeér a végtelenben a muß meg a soll, nem csak bandzsítok, nem csak a fogam vacog. 32 �Próza és vidéke „Odi ergo sum” — most kellene undorodnom, hogy mindennek ez a vége, hogy nincs „vége”; „szerintem átló” — diagonál, nincs vége, sem értelme. „Korszellem? Néplélek? Mintha mindkettő itatóspapír lenne…” Hallgassunk zenét. Igen. Köszönöm. Kérem. „Jöjjön hát a legrosszabb, ha jönnie kell. Jöjjön az űr, és vessen véget a remény önkényuralmának” — ez is meg van írva; én pedig már tudom végre a nevemet, […], ólommérgezés végzett velem, aztán megfagytam, nemrég olvasztottak ki a jégből. Színtiszta, színigaz manipuláció minden, és ez a jólfésült, akarnok ólommérgezés megmaradt. Hűlt idő Ugyan hogy lehetne valami régit folytatni? Lehet egyáltalán bármit is folytatni? Vagy csak „újrakezdeni”, horr. dict. „ismételni” lehet? Az ismétlés igazsága bizonyos — azaz ilyenként semmilyen lehetséges helyzetet nem vázol fel. Mintha egy pontból két ellentétes irányú nyíl indulna ki: semmit nem tudok, ha csak azt tudom, hogy vagy esik az eső, vagy nem esik. Sivatag minden, tűz-, hó- és homoksivatag; nem én voltam, nem én kellettem. Az éjjel például azt álmodtam, hogy volt szerelmem öngyilkosságot kísérelt meg, még mindig eszméletlen, ezt az anyja mondja el nekem, hozzátéve, nagyon reméli, estére meghal, jobb lesz így mindenkinek. Vajon hogyan kell felvenni újra az élet fonalát, hogyan folytatod tovább, ha a szíved legmélyén már érzed, nincs visszaút, egyirányú zsákutca ez, és a legtöbb dolgot az idő sem képes helyrehozni? Túl mély sebek, túl nagy hatalommal — rozsdamaró se segít ezen. Nárcisz oszlik, mint a köd — milyen volna most abban kételkedni, hogy két kezem van? Fogyunk telni, az emberek olykor helytelen képet alakítanak ki magukban a kételyről; katapult — másfelől pedig a nyelvjátékok idővel változnak. Mint a felhők. És a por egyre csak kavarog. eXXX Ha az első mondat meglenne, minden meglenne — ha megkérnélek, csak csukd be szemed, és bökj rá egy pontra a térképen, vajon hová mutatna 33 �Próza és vidéke karcsú ujjad? Ráfeszülne a feladatra, a helyszínre, vagy csak könnyeden ejtenéd a papírra, hogy körmöd koppanása is elhalna benne? A „szex” nyilvánvalóan nem jó szó. Néha kutya a nyúl is, a pszichiáterem szerint meg bűntudatfüggő vagyok, bár nem hallott még ilyen szimptómáról. Inkább valami absztrakt vágy, az éjszakai tépelődésben nyilvánul meg; egyszerű, kínlódó álmatlanság. „Jól elszúrtam, de légy velem, kis szobámban legyél nekem az, akivel majd szemtől szembe fekszünk le a kedvenc helyre, és hadd legyek a te kutyád!” — zümmögi kutyakirály atyám; lompos vagyok és lucskos, vágytól girhes, seggem büdös, orrom taknyos, fogaim közt húscafat — feltámadni nehéz, kutyából nem lesz lókolbász. Van, aki szerint jobb vétkezni és szenvedni a bűntudattól, mint egyáltalán nem vétkezni — ha a térképet lesodrod az asztalról, egy rovarral ébredek, bennem felejtette fullánkját, semmi, senki nem ment meg életfogyttól, rögeszme-fegyháztól — bíró vagy, ítélsz, előtte ügyész, vádolsz, és persze ügyvéd is; a hely, én, marad, megragadok a térképen. Vágyaimban súlytalanul lebegő kutya vagyok. Minden más Helyezz csak rossz környezetbe, és semmi sem fog úgy működni, ahogy kellene, én magam különösen nem — minden tagom egészségtelennek tűnik fel. Keresgélhetjük, hol sántít a dolog, komámasszony, hol az olló. Amit ajándéknak tekintek, az valójában egy megoldandó probléma. Amit veszteségnek… nos, alighanem az is. „Egy kiégett, befásult, cinikus vén köcsög” — álldogál pár percig az üres szobában a rizspapír lámpagömb alatt, majd ahogy kintről nevetést hall, érzi: jót tenne egy erős. Gyomrom görcsben, mintha valaki belépett volna mögöttem (helyettem), de senki (senki, de…). A hely, ahol éppen vagy, az a te helyed. Magán kívül Nincsen bennem mesélőkedv semmi, ahogyan történeteket sem szeretek kitalálni; egyes vélemények szerint a dialógus nem más, mint 34 �Próza és vidéke „a lefordíthatatlan lefordítása” — eszerint valóban nem látom fától az erdőt, vagy mégiscsak igaznak bizonyulhat, amit a napokban tudtam meg magamról: „nem megkeseredett vagy, hanem gonosz”, és ehhez járulhat még egy apró adalék: „a monitor fölött glóriával lebeg a fejed, néha a glóriát ördögszarvak váltják fel, nagyon édes” — hja, képzelem. Bár való igaz, ha gondosan megvizsgáljuk magunkat, igen hamar belátjuk, hogy bensőnk is csupa ellentmondás és rugalmasság. Magamat sem tudnám egyértelműen, megbízhatóan, zavar és félhomály nélkül jellemezni. — Miért nem tudsz te soha semmi odaillőt mondani, amikor megpillantasz egy lányt? Miféle varázslat bogozza össze úgy a nyelved, hogy csak és kizárólag ostobaságok hagyják el a szádat, már ha egyáltalán meg bírsz szólalni? — Mindez csak afféle elmebéli nyelvbotlás… — Van, amit be kell magolni; majd elmagyarázom, hogyan. — Egy félig megértett titok sokkal ártalmasabb, mint a teljes tudatlanság. — Még magadra vennéd, ha megbántanálak. — Ahogy mondod, úrnő. Ülök a hóban egy zsák dión. És kérlek, hagyj engem főni a gyűlöletemben. „Itt ül valaki” — ez is milyen haszontalan mondat, kínomban vigyorgok inkább (ezt nézik olykor tévesen sármos mosolynak). Meglehetősen földhözragadt ember vagyok, gyűlölöm azt az embertelen bölcseletet, mely megveti és elnyomja a testet. Ne keményítsük meg szívünket a testi gyönyörök ellen, de ne is zárjuk őket túlságosan szívünkbe. Nem mondom, hogy a lélek tapadjon a gyönyörökhöz, vagy pláne fetrengjen bennük, de simuljon megértően hozzájuk. Ha táncolok, táncolok; ha alszom, alszom; ha iszom, iszom stb. — boldog bosszúbaszást kívánok! És a bálkirálynő ennyit mond: „szopjál, geci!” Mi sem egyszerűbb Igen nehéz elmagyarázni valakinek, aki a nagy egészből mit sem látott, sőt szó szerint semmit sem ért. Bár való igaz, minden bizonnyal nekem is be kell szereznem egy új szótárt, a lelki nyugalom érdekében — semmi értelme hátrafelé tekintgetni. Tapasztaltabb és bölcsebb emberek állítják, hogy érdemes egyetlen alapelvből indulni ki. Hallgatok rájuk, s abból az alapelvből indulok ki, hogy minden ember unalmas, akár unatkozik, akár másokat untat. Valószínűtlen egy románc ez, új perspektívát kapok a bennem érlelődő 35 �Próza és vidéke akarattól, míg a másikat elkábítja a világ, melynek kicsinyességét egyre világosabban és élesebben látom. Akik nem unatkoznak, rendszerint épp azok, akiknek ilyen vagy olyan értelemben sok dolguk van a világban — de éppen ezért ők a legunalmasabbak. Az unalom démoni panteizmus. Megy az idő, az élet egy nagy folyó — mondják az emberek. Ebből én mit sem veszek észre, az idő megállt, s én vele együtt. Minden terv, melyet készítek, egyenesen visszarepül hozzám, ha köpni akarok, saját arcomba köpök. — Ne haragudj, kérlek, ha fasz voltam. — Semmi gond, ez bele volt kalkulálva. A rossz lelkiismeret mégiscsak képes érdekessé tenni az életet. Mi meg úgyis tudjuk, mi van a hátunk mögött. Kibírjuk egymás nélkül is. Van egy alapelvem, amiből soha nem indulok ki. Az út most kezdődik, de az utazásnak már vége Ha valaha is úgy tűnt, szerettem volna aluljáróból fölérni, nem tudok elgondolni mást, mint egy vidéki állomást. A tömegközlekedés szempontjából kései, már-már ésszerűtlen időpontban várakozni másfél órát egy kongó, mindössze néhány hasonló helyzetű figurával és pár elmebeteggel párnázott pályaudvaron: nem kispályás feladat. A falon és a padokba vésve firkák, monogramok, szív és pina és fasz; olaj- vagy szeneskályha jellegzetes szaga, szénpor vagy olajcseppek; nem a vonat visz el, hanem a váróterem, a jármű még és már a helyszínekhez tartozik mint rész és eszköz, az utazás a megelőző várakozásban van, ami meg ez után történik, a koszlott padlót nem érinti (óra, homok: van, aki nagyon szeretné), a céltudatosság és a kauzalitás ezt diktálja. Micsoda útjaim voltak nekem, mennyi ostoba utazás ezen a vonalon, és még számtalan vonalon; egynéhány, nem is tudom, milyen vonaton, ahogy emlékezem. Egyszer, egy különös december tizedik napján (genyó ősz és tél volt) épphogy elértem a délelőtt tíz óra két perckor induló vonatot kedves városomban, és bár ne értem volna el. A monoton kattogásban és zakatolásban, mint valami pokoli látomás, úgy futott le előttem az előző huszonnégy óra minden történése az alig húszperces út alatt; szörnyű vérebek rémlettek föl a koszos ablakon átnézve a köddel borított, havas tájra (a ködben fekete-fehér kutyák garázdálkodtak) — megvolt minden, mielőtt meglett volna. Fél órával korábban egy akkorra már egészen elcsendesedett 36 �Próza és vidéke lakásból igyekeztem szomorúan és szorongva eltűnni, egy nő mellől keltem föl, s azt láttam, hogy az előszobában éjjel levetett bakancsom talpáról leolvadt az összes rátapadt hó; ami pedig távozásom után maradt — csak belebújtattam lábam a bakancsba, és hátrafelé lépdeltem ki a lakásból (ne is lássam a saját halálomat) —, mindössze néhány vizes cipőnyom befelé, majd két, talp alakú tócsa, de a nyomhagyó nincs sehol, mintha talán nem is lett volna soha. Máskor meg ugyanebbe a városba igyekeztem (vissza?), személyvonaton zötyögve hallgattam a jó öreg Neil Youngot, a Dead Man filmzenéjét, és talán épp magázódva monologizáltam magamnak: Nézzen ki az ablakon! Nem emlékezteti ez magát arra, mikor hajón utazik, és késő éjszaka, mikor a mennyezetet nézve fekszik, a vízre gondol, ami odakinn van, és azt kérdezi magától: „Hogy lehet az, hogy a táj mozog, ám a csónak… egy helyben áll?” Meg voltak persze sötét utazások jócskán: szorongás a kivilágíthatatlan vasúti kocsiban, különös kékségben derengő és kísértetiesen mozgó alakok (árnyképek?) között; kényszeresen hallgat(tat)ott zajok (antitípiák?) díszletezte mélyrepülés mocskos gyorsvonatokon; holmi ismerősök előli pánikszerű menekülések még kínosabb helyzetekbe; részegen vagy épp emelt gyógyszeradaggal végigaludt utak — minek részletezzem? (Hiába, az ember a mi korunkban már csak egy rakás voltból áll.) Más: tudni kívülről az állomások sorrendjét, álomból felriasztva, holdrakészen, minden egyes részletet a tájból, felismerni az összes kontúrt, melyekhez egyébként közöm alig is van, de mégis. Egy állomás külső vízcsapját látva mindig a fogmosásra gondolni, de már üres zsebbel és semmiféle ölelést nem érezve. Egy csomópontban elgondolkodni a leszállás esélyein, hogy a másik vonalon az eredeti céltól merőben eltérő végállomásra jussak. Ugyanebben a csomópontban belátni, hogy eredeti célom lehet csak az egyetlen végállomás. Ki küldtél vonat utasának, engedd, már lelkem riadót ne fújjon; nagyobb csöndben, mint gyertyás fényözönben, csak két szót szóljon: készen állok. Tanulj úszni Az egyik pillanatban minden a lehető legnagyobb rendben, a következőben a véred eszik — na, ennyit a lehető legnagyobbról. Meg arról, hogy vannak pillanatok, melyekért tényleg nem érdemes. Nincs is kedvem élni. Igaz, néha szarni sincs, de mindkettőt muszáj. Kicsit úgy érzem magam, mintha tökéletesen eltévedtem volna és segítséget kérnék valakitől, aki azt 37 �Próza és vidéke mondja, majd ő elvezet, és el is indul velem egy kellemes, fákkal övezett, hosszú, de nyílegyenes úton, ami azonban egyszerre véget ér, s ekkor így szól: „Most már csak a haza vezető utat kell megtalálnod.” Valószínűleg csak a nagyon szerencsétlen embernek van joga ahhoz, hogy másvalakit sajnáljon. „Tudja, miért vagyok boldog ember? Mert nem kérdezek olyat, amire jobb, ha nem tudom a választ” — mondja az, aki világgá akart menni, aztán maradt csendben itthon. Innentől kezdve neki „tulajdonképen rutinmunka”; és a pofon: egyszerű. Egy csomó minden van a fejemben, de ugyan minek, ha nem tudok élni vele. Számtalan változatos lehetőség van saját magunkat sajnálni. — Néha úgy érzem, semmit nem értesz az életből. — Jó hírem van: nincs jóhírem. — Nem érdekel a véleményed. Élj sötétségben! — De ma legalább tényleg beláttam: alighanem valóban autista vagyok. — Olyan régen láttalak, hogy még a neved is elfelejtettem. — Néha semmit sem értek az életből. Én tényleg a tollammal gondolkodom. A fejem mit sem tud arról, amit a kezem csinál, csak később csodálkozik rá a firkára. És talán épp emiatt van, hogy csak félig sikerülten fejezem ki, amit ki akarok, vagy még annyira sem. Ez azért mond valamit: amit írok, sokszor csak motyogás. Talán nem kellene olyasmivel foglalkoznom, amit feltehetőleg egyedül én értek. Gyónni már az új élet részeként kell; és semmi sem olyan nehéz, mint nem becsapni magunkat. Mindenesetre én most megnézem azt a ködöt. Lehet, meg is szúrkálom kicsinyég. Tanulj úszni, találkozunk az Arizona-öbölben. (Dupla vagy) pszeudosemmi Egy végtelenül szentimentális kép ugrott be, szégyellhetem is magam miatta (talán meg is kellene gyónnom?) — egy összeszoruló szív, valaki a markában tartja, nem közvetlen szívmasszázs, hogy az érintés-szorítás mechanikája bírja újra működésre, hanem a nyers, élő, kemény szívhúsba mélyedő körmök, a facsarás („ha törik, ha szakad — szív”). Beléptem a helyre, egy csaj, akit régről ismerek, a szeretőm volt, néha még ma is, rögtön észrevett. Citrom és leve a nyálmirigyeknek, elkámpicsorodó arc, kiemelt külső elválasztás, bő vizű forrás, de sőt lagúna a Rém-fokon — 38 �Próza és vidéke ide menjél nyaralni, itt légy boldog, ribanc! — mégiscsak „szórakoztató”, amikor a jóból is megárt a rossz. Tökéletes lassúság: játszom a gondolattal, valami nem hagy nyugodni, de a ribizli mosolyogva behúzza a cipzárt és kussol. De mi a reggel? Belegondoltam, hogyan ne gondoljak bele (nem leszek kibaszott mágnes, amire úgyis rátalál a szar — harsonáz ez a mindennapos föltámadás), elutazom a nap végére, ahol az órák darálják húsunk és csontunk — a lélek minden és semmi más. Nem okolok tengert, sem szelet — alkonyati kételyek vetnek csak árnyékot a friss hóba. Talán egy igazán bölcs szem még a holnapot is ki tudja olvasni a csillagok állásából, de akkor mi értelme az egésznek? Jobb, ha az ember nem tudja előre, mi lesz, az órák pedig vigyázzanak csak magukra. És mert eddig minden reggel felkelt a nap, semmi bizonyosságunk nincs arra, hogy holnap is fel fog. Bipoláris realizmus Alighanem kihívtam magam ellen a sorsot, pedig tudjuk, a pontos fogalmazásnak komoly előnyei vannak. Mondhatjuk: sosem lehet nagy, aki félreismeri önmagát, aki kéklő párát von szeme elé. Egy mégoly kis gondolat is mennyire kitölthet egy életet — és egy rossz mondat csírája lehet egy jónak. Mégis nyilvánvalónak tűnik fel számomra: van valami korlátoltság az idealizmusomban. Nincs más, szembenézek a zenével és a végén kifizetem a muzsikust. Ahogy nem tudok verset írni jó ideje, prózát is csak ennyire, s nem tovább. Ennek is megvannak a szigorúan szabott határai, melyeket éppoly kevéssé vagyok képes átlépni, amint verset írni is impotens lettem. Eszköztáram így van felszerelve, és csak ez az eszköztár áll rendelkezésemre. Mintha valaki eldöntötte volna, hogy ebben a játékban a tökéletességnek csak ezt a fokát érhetem el, és ezen túl semmit. Aki valamilyen valóban jelentős munkát végez, meglehet, a lelkében képet alkot magának munkája folytatásáról és következményeiről — álmodozik. De mégiscsak különös volna, ha mindaz valóban az elképzelései szerint alakulna. Hogy még a saját álmainkban se 39 �Próza és vidéke higgyünk — ez persze ma könnyen megy. Mivel semmi más dolgom nincs, beengedem a nosztalgiát. Igen, azt az eszelőset. Kegyelemfutam Nyilván azért üldöztél el onnan, hogy nyugodtan bepasizhass végre — és ha rosszul sül el, azt is rámkenhesd. Világos, hogy azért kellett késned, hogy megcsináljam helyetted, ami a te dolgod egyébként. Esetleg kérhetem, hogy a továbbiakban rafináltabb ürügyeket keress? Egyértelmű, hogy én vagyok a barom, amikor te csak úgy, váratlanul és ok nélkül kiakadsz és vagdalkózol. Nem kérdés, hogy a független színházaknak megítélt támogatást nem kell kifizetni, „jobb” helyet is találtok annak a pénznek. Megértem, hogy új vagy a pult mögött, és elvárod, hogy ne szóljak, ha ízesített Finlandiát ütsz a pénztárgépbe, amikor natúr (és akciós) Finlandiát kértem és kaptam. Elfogadom, hogy te is a piacról élsz, és ez azzal kell járjon, hogy rágalmazol. Természetesen én hibáztam, hogy nem tudtam csak úgy elnézni, hogy hívatlanul, de sőt kérve, ne jöjj, mégis jöttél, majd manipulatív és agresszív voltál. Nem kérdőjelezem meg a számítást, még ha idő közben belátom is, hogy a hiányzó ötezerből füvet veszel, jó esetben a dílerrel is megbaszatod magad, miközben én „bántottalak meg” azzal, hogy nem. Igazad van, a táskám azért van nálam, hogy a kocsmában ellophasd. Örülnék, ha egyetértenénk abban, hogy az utolsó kétezremet macskakajára és -alomra költöm, mert ők fontosak, a többi meg mindegy. Elnézést kérek, hogy (itt) vagyok. Szomorú, már így is túl hosszú életem során sokszor várakoztam arra, hogy meglephessek valakit, gonosz vagy dévaj gondolatokat dédelgetve, de ez most más. Kataton zihálás Éji bogár vagyok, bolyong bennem fel-alá a fájdalom. Megállok a dombtetőn, és próbálok nem arra gondolni, amire készülök (miközben akaratlanul is valami korcs büszkeséget vélek érezni). Lépek egyet, a homály megnyugtat kissé, de frissen fagyott szellő vág szájba — először is lélegzethez kell jutnom. 40 �Próza és vidéke Mit jelent ez a tompa hasogatás a nyakamban? Honnan a kín mindenütt bennem? Hogy a szenvedésben megszűnik az idő logikája? És a szenvedő nem tud átlépni semmin, nem lát messzebbre, eltűnnek az emberi perspektívák, nem tud logikusan viselkedni, mert szenved? Miért az ok nélküli elutasítás mindenütt? Mert idióta hajat vágtam magamnak? (Bár megjegyezném, az már az okozat, vagyis nem lehet ok.) Vagy mert összekaszaboltam a mellkasom? (Megjegyzést lásd fentebb.) Sok szomorúságnak helye nincs, az élet megy tovább? És akik igazi reményre jogosultak, szinte semmit nem veszítettek? Csak vegyüljünk el? Füleljek? A kocsma az a hely, ahol ingyen adják a titkokat? Könnyű lehet az olyan férgeknek, mint én, még az atomtámadást is túlélik? Én nem én vagyok, te sem vagy ő, ők sem ezek? A kép csak illusztráció? Na, nézzük, mink van? Azt hittem, tiszta sor? Pár éve még éltük az életünket, most meg csak leéljük? És bizony meglehet, én már akkor lemaradtam valamiről? Már az anyámat is én basszam meg, hogy létezzek? Hogy ne kérdezzek faszságokat, hiszen csak az őrültek és elmebajosok hiszik, hogy még nem iramlott el mellettük az élet? Mindössze reményekkel házal a próféta? Megszokásból nincs semmi a helyén? Minden jó, ha vége? Egy vagyok és semmi? Majd megértem és megtanulom, miért gyűlöl a király. Magához tér, nem kérdez Most már olyan büdös vagyok, hogy felesleges volna megfürdenem. Nem jutottam sokra: bárhogy forgatom is, a történtek velőtrázóan ellenállnak a racionális értelmezésnek, csak a dacos, borotvaéles emlék maradt meg — és az ezt szükségszerűen követő eszelős nosztalgia. (Yoda mester megmondta: „a Jedinek nem szabad semmihez és senkihez kötődnie” — de nem beszélt a lélek örök szomorúságáról. Másfelől pedig a „nem félek” olykor pusztán annyit jelent: „hagyj meghalni”.) Minden, amire valaha vágytam, ott van, azon a helyen. És minden más, amit állítólag meg kellett volna rég tagadnom, csodák, rejtelmek, ábrándok, édes leheletű szellemek — minden, amit a madarak tudnak, amit a szél tud; minden, amit valaha tudtunk, de elfelejtettük: minden ott vár. Láttam. És ettől valószínűleg begolyóztam. Pontosan tudom, hogy sok dologban vétkes vagyok, melyek miatt haragudhatnak rám az emberek, de az utóbbi időben úgy tűnik föl, mindenki téves okból talál engem hibásnak; olyan bűnökkel vádolnak, amelyeket nem követtem el — és amilyeneket még csak ki sem tudok találni. (Masszív 41 �Próza és vidéke bűntudatfüggőségemet mindenesetre kiválóan táplálják.) — Gyűlöllek! És az első pasival baszni fogok, aki megkíván! — Csak hányok egyet és kész, mehetsz tovább, a többit szard le. — Innetől kezdve a verekedés egyszerű iparosmunka volna, művészi értéke nulla. A családi fertőzés nem ragályos betegség, a léptek követik az ősapák nyomdokát. Mennyire szeretem a tarkán foltos csikókat! A legeslegjobban a tarkán foltos csikókat! Meztelen ég A világon minden játszik: a vér a szerelmes ereiben, a nap a vízen, a zenész a hegedűn. — Aki szeret, ártatlan; aki szeret, vétkezik. Aki szeret, azé a bánat, mely váratlan érkezik. Aki szeret, lelke vágyát érzi, és vágyakozik teste is. Aki szeret, rögtön érzi: por volt és por lesz megint. — Mindig ilyen cifrán mondod el, ha be akarod nedvesíteni a pöcsöd? — Bocsásd meg művemet, térden állva kérlek! Bocsásd meg, hogy gyönyörbe vinni szeretnélek! Az életben minden, ami jó — a szerelem, a természet, a művészet, a tréfálkozás —: játék. Hanem az alufólia a sapkában tökéletesen felesleges. Mert igaz ugyan, hogy a földönkívüliek a Hold túlsó oldalán állomásoznak, és magát a Holdat használják antennaként az adásukhoz, melyet minden egyes ember fejébe sugároznak, ám nem rádióhullámokon érkeznek a dezinformációk, hanem viszonylag kis energiájú, ám nagy adattartalommal feltöltött neutrínónyalábokon keresztül, s ez ellen nem véd semmi. Illetve egy megoldás adódna ezek — ha nem is visszaverésére, de — elnyelésére, mielőtt behatolnának fejünkbe: élő és hibátlanul funkcionáló agyszövetet kellene fejünkre tekerni, ugyanis e neutrínó-kötegek energiája és spinje úgy van kalibrálva, hogy csak az élő emberi idegszövettel lép kölcsönhatásba — azaz egy másik ember agyvelejét kellene afféle pajzsként felhasználnunk ahhoz, hogy elménket megvédjük a tévképzetek fertőzésétől. A picsába, az irodalom veszélyes. Számolni szomorúság, baszni bűnbánat. 42 �Próza és vidéke Igen hamar Világgá mentem, készültem menni, mintha lenne világ, mintha világgá menni egyszerű volna, „hogy a halál csak amit ő tartozik / és az élet egy bónusz összesen”, mintha akár a lélekvándorlásban hihetnék, hogy az emberi lélek halhatatlan, időben örökké tovább él mindétig, de ez nemhogy nincs garantálva, hanem az is bizonyos, hogy sehogyan sem old meg semmilyen problémát a világgal kapcsolatban — mert milyen a világ? Merőben közömbös, még ha végtelen bonyolult is — tudom, és félek tőle; félek attól, ami van vagy látszik lenni. És nem tudom pontosan, mi az, így nem is érthetem — innen a félelem, melynek neki akarok fejjel rontani, e bonyolultságot és közömbösséget akarom kiismerni a legmélyebb teljességében, akár magam elveszejtése árán, túlhaladva minden határt, s megtudni, mi volna erőm végső pontja, tudnom kell, mire képes egy ember — igazán kíváncsi vagyok arra is, mi lesz velem, ha az én mint olyan már nincs. Alighanem jó napom volt, amikor az összes festéket lekapartam egy régi üvegfestményemről. Remélem, senki nem ugrik föl mögém a szopórollerre; félek, lobogó hajam lesodorná a véletlen heroldot, noha állítólag mindenkinek van efféle apródja valahol, mint mikor megcsap egy pofon szele, vagy épp vörösre óhajtanám festeni a várost. Aki bújt, aki nem, nyelek. Egyél még, igyál még Igen: ki kell szabadulni a megnyitáselmélet fogságából, és igen: megér egy életet, hogy a tiszteket megkeverjük az alapsoron, és ez legyen inkább a játszma alapja. Az ellenfelünk természetesen a halál (az élet) — és mindenhogyan veszítünk végül: riválisunk úgyis mindig csal, vagy esetleg előfordulhat, hogy nem látjuk át rendesen a szabályokat (melyekbe a „csalás” is bele van foglalva). És valamit kezdeni kell a venezuelai szappanoperákba illő mondatokkal is. Felejtsük el őket és hallgassunk? Idézzük őket és vállaljuk ezért a kiátkozást? Most úgy teszek, mintha csak a fülem mellett ereszteném el őket. — Zord a külsőd, de odabent… a lelked mélyén érzelgős vagy. Nyálas! — Én annyira utálok olvasni, hogy már a Bibliát se nyitom ki. — Akkor fejezzük ezt be. Nincs értelme. 43 �Próza és vidéke — Kérdezz meg egy nőt, ha ő lenne a helyemben, neki milyen érzés lenne ezt olvasni! — Bazmeg, az irodalom tényleg veszélyes. — Itt is befelé fordulás, begombolkozás, elvonatkoztatás jelentkezett… — Édesem, nekem korán van még ehhez a stílgyakáshoz… — Megbaszol ma? — [hosszú, mély hallgatás] — Akkor dugok mással, és veled többet nem. — Manipulálj és zsarolj, bánts és hibáztass minden ok nélkül. — És az aranyos kis faszom nem kéne? — Csak elszívjuk, aztán tépünk. — Hát, ez is egy perspektíva. — Tök jó, a köszönésen kívül gyakorlatilag meg se kell szólalnom. — Mert tudjuk, mit kérsz. — Meg azt is, mennyiből kérek vissza. Lényeges, hogy legyen szünet a hátrahúzás és az elengedés között. Ám mivel mindezt kikerülhetetlennek látom, a továbbiakban nem is áll szándékomban többet gondolni rá, mint amennyit érdemel — a partit így is, úgy is végigjátszom. „…ugyan mivégre” A pöcsöm vakargatom és az eget bámulom: üdvözító kombináció. A Hold már rég nem az a bús, érzelgős, öreg barát; a lelkem üres edény, a poézis szétporladhat egy lágy hangtól akár. Nem tudom, kell-e ezt tudnom, de láss csodát, láss nadrágot — düh és szégyen delejes elegye bennem. És ezzel kész is vagyok, pontosabban részemről vége — tudatom mindig is berzenkedett a befejezés ellen, bármilyen legyen is az. A levegőbe harapok, akárha fűbe; rágyújtok, iszom, ettől még valamennyire élőlénynek érzem magam. Szánalmas. 44 �Próza és vidéke Nem elég, ha szép Áldott, vegyszeres álomból ébresztenek fel agresszíven, és ne legyen szavam se, mert hogy jövök én ahhoz, ugye. Ezt még le is nyelném, akárcsak az előző éjjeli rongálást, ócsárlást, anyázást — ne de hol van a napszemüvegem? Hogy nem tetszik érteni? Temessünk el egy közmondást? Nem tetszik érteni, hogy már meghaltam, hogy hiába mondtam fél éve, hogy „csoda”, amikor semmi csoda sehol igazából? Ezt-azt persze lenyelünk, természetesen, mert hát nem vagyunk mi jedik — de mennyit érne meg a válasz? Hogy új szótárt kell beszereznem? És abból azt is megtudom, miért gyűlöl a király kitartóan és szakadatlan? Elnézem a téren az utolsó kutyasétáltatók távozását, majd arra gondolok kényszeresen, hogy „valami mindig hiányzik”, meg főleg arra, hogy a kutyát nem lehet becsapni. A bosszúbaszás mint olyan inkább eszembe se jut, mert még azért is engem hibáztatnának… Hát persze hogy én tehetek róla! Én mondtam mindig, hogy a továbbiakban kizárólag csak gyűlöletből lehetünk hajlandóak dugni… Aztán csak hánysz egyet és kész. És nem is arról van szó, hogy ezután sem írok rá ama ismerősre, hogy leginkább megölném… na nem, semmi ilyesmi. Ásom el magam, domesztikálni képtelenül dühöm, szégyenem. (Igen, mondhatod: szánalmas.) Hogy „folytatjuk”? Áruld már el, hol voltál, amikor a szar röpködött itt? De tudod mit? Meséld el! Te hazudsz mindőnk közül a legjobban, ha te mondod, mindenki elhiszi; ha csak levegőt veszel, az bizonyosan valaki utolsó lélegzete lesz — jóformán hátat sem fordítottam, máris új barázdát szántottál. (Irigyled inkább minden didergő léptem? De hát ha én valamit nem értek, azt megérteni próbálom, és nem az egyszerű agyammal „megmagyarázni”, és így őrült képleteket építeni…) És inkább már bele sem merek gondolni, mi minek az elegye (ahogyan az sem lepne meg, ha ma azért még Tyler Durden is beugrana pár percre). Elégedettnek kell lennem; elégedett vagyok. Nekem mindenem megvan: ég, levegő, idő a felejtésre. Főleg az idő, felejteni például, hogyan gyűrtek teljesen össze. És dehogy vagyok egyedül, itt vannak a macskák is, akik naphosszat a végtelen kedves tüzelős vernyákolásukkal idegesítenek. De még mindig jobb ezt hallani, mint néhány más hangot, mit ma hallottam. És talán mégsem nekem kellene szakemberhez fordulnom a depressziómmal, amivel magamon kívül senkit sem bántok, hanem inkább másoknak a megalomániájukkal, reflektálatlanságukkal és kényszerképzeteikkel. Vagy nem, vagy nem tudom. Hát temessünk el egy közmondást. Hét éve, 2005-ben ilyenkor konkrétan a Picasso kalandjait néztem — és most értem csak igazán, mit is jelent a 45 �Próza és vidéke Boom! Crash! Bang!: itt vagyok benne. Aznap éjjel elkezdtem írni egy verset Szenteste, egyedül címmel, melynek majdnem kész fogalmazványa aztán jó ideig várt véglegesítésre és letisztázásra, ám több más hasonló állapotú társával együtt odalett: a vincseszterem leégésekor megsemmisült örökre. Így ma már csak (alighanem még mindig abszolút érvényes) utolsó sorára emlékszem — és mely utolsó sor, mivel vers nincs, maga sem létezik ilyenként —, így szól: Hát hogy a kurvaistenbe’ jutok így el az éjféli misére? „A mennyiség mint menekülés” Ez a nap is úgy megy el, mint majdnem minden nap, hogy jobb lenne semmit sem megjegyezni belőle inkább, csak „asszimilálódni”, esetleg még firkálni, legalább az jó, már ha jó, bár sokmindenre nem jó — meglehet, hogy aki túl sokat tud, annak tényleg nehéz nem hazudnia, de én tudatlan akarok lenni. Sőt ostoba és végtelenül egyszerű, együgyű ember. Bár néha már azt se tudom, mit akarjak. Лайф из фак. Mázsás szürkület Valahogy túl gyakran érzem azt, lemaradtam valamiről. És nem is arra gondolok most, hogy kissé bosszantónak tűnik föl, ha az egyetlen nyitva tartó kocsmában is köcsög karácsonyi számok szólnak a tévéből, körülbelül kétóránként ismétlődve (valószínűleg ennyi a Christmas pop kapacitása). Szokták mondani, év vége felé összegezni kell. De valamiért azt sem igazán szeretek, éppen úgy vagyok vele, mint a befejezéssel: tudatom erőst berzenkedik ellenük. Az én összegzésem jó esetben is inkább összeszegezés, abban valamivel jobb vagyok talán, egymástól távol eső dolgokat összeereszteni, az új kontextusban merőben más értelmet adni a mondatoknak; semmi új, ez ugyan nem spanyolviasz, csak egyszerű kollázs, amelyben a spanyolcsizma teljesen természetesen kerül a boncasztalra (és se varrógép, se esernyő — így szépség se nagyon). És most elmellőzöm a kommunikációs zavarokat („Ráírok — kilép. Ráírok — kilép. ON — OFF. »Örökös itt a lélekjárás…« ON — OFF. »Örökös itt a lélekjárás…« Ráírok — kilép.”); voltaképp fogalmazhatnék úgy is, ahogyan azt tegnap éjjel hallottam a szomszéd asztalnál ülőtől: „megfestheted a faszomat a másik 46 �Próza és vidéke Jóskával.” Végül még belefutottam egy igazoltatásba is, de a rendőröknek sem tudtam mást mondani, mindössze ennyit: Brumm. Zéró Hol voltál tegnap este, l Nesze semmi, fogd meg jól, lelkes utazóm, indiszkrét olvasóm, te kukkoló, ezzel a fentebb gyanútlanul félbeszakadt, immár a semmibe lógó sorral egy meglehetősen hosszú mondat kezdődött, le is írtam, de aztán megbántam, hogy leírtam (sőt azt is keservesen, hogy kigondoltam, mivelhogy az lett volna a jó mindenkinek és mindenki másnak, de persze legfőképp azért mégis csak nekem, ha meg se történik, amit leírtam, mert ezek a hüvelyesek tényleg kikészítenek), így hát jött a keserédes törlés, de mint amikor a szarnak adunk egy pofont, hagytam egy nyúlfarknyi fejet, látsszék csak „valami”. A Morlat-szövegre majd máskor térek ki, már ha egyáltalán kitérek — elég tudnom, hogy emlékezhetnék, csak akarnom kell, és már felejtek is. 47 �Kutatóterület HORVÁTH KORNÉLIA Weöres Sándor és a „forma” „A forma ihlete pedig sajátos nyelvet teremt, mely hordozni képes a költői képzelet teljes gátlástalanságát […]” (Radnóti Miklós: Berzsenyi Dánielről)1 A „forma” problémájának exponálását egy irodalmi (élet)mű vizsgálata esetében sohasem tekinthetjük indokolatlannak. Különösen így van ez a verses lírai szövegek vonatkozásában, ahol az ún. versforma (a versritmus vagy a metrum) szövegalakító ereje még inkább szembetűnő, mint a prózai művek más típusú, s gyakorta rejtettebben működő formai szerveződéséből fakadó szövegképzés. S úgy gondolom, a kérdésfelvetés különösen adekvát és izgalmas Weöres Sándor költészete kapcsán, egy olyan költő esetében, akinek recepcióját a kezdetektől fogva, s időről időre visszatérve jellemezte a „formaművészet”, a „formai virtuozitás” kritikai fogalmának eltérő értékítéleteknek hangot adó, nem egyszer ideologikus árnyalatoktól sem mentes használata. Weöres feltűnő „formai készsége” már első kötete, az 1934-es Hideg van Illyés-féle befogadásában megfogalmazást nyert, méghozzá többé-kevésbé látensen a (vélhetően ’tartalom’-ként értett) „mondanivaló”-val ellentétbe állítva. Mint ismert, Illyés még a megjelenés évében így nyilatkozott az újonnan felfedezett költőről: „Képessége több, mint mondanivalója.”2 48 �Kutatóterület Weöres „verstechnikai virtuozitása” kapcsán a későbbiekben, ’60-as, ’70-es években, valamint a ’80-as évek elején az irodalomkritika gyakorta a „tömör valóságot lebegő lehetőségekre becserélő”, vagyis a köznapi és társadalmi élettel számot nem vető költői magatartás veszélyeire figyelmeztetett (például az 1968-as Merülő Saturnus kötet kapcsán), nyilván a lukácsi irodalompolitika elvárásait meghosszabbítva és érvényesítve.3 Másfelől pedig olykor a Weöres-féle költői „egyéniség” természetével, illetve annak állítólagos meg-nem-létével, a versekben „nem-énként” történő manifesztációjával kapcsolta össze.4 Ezekben a megközelítésekben az a közös, hogy míg az egyik a „lírai én” elvileg líraelméleti fogalmát használja, a másik pedig „egyéniség”-ről beszél, ezt az én-fogalmat valójában mindkét szerző közvetlenül visszavonatkoztatja a versszövegekből kiolvasható énképre, s erről mond véleményt. Ami végső soron annyit jelent, hogy az empirikus-biográfiai személyként elgondolt szerzőt (mert a szerző ilyen minőségben is csak elgondolható, még ha személyesen ismertük/ismerjük is), azonosítják a versekben megszólaló lírai beszélővel vagy hanggal, illetve a mondásából kiolvasott „világlátással”. Csakhogy, s ez a paradox, ezáltal éppen a költői formát, illetve annak megnyilatkozás-alakító szerepét hagyják figyelmen kívül, azét a – Weöres esetében felettébb variábilis – formáét, amely az egyes versszövegek, verses műalkotások alakját, Gestältjét adja. Egyszerűbben szólva a versszövegben megszólaló hang identifikációja a költő életrajzi alakjával éppen a versformát mint közvetítő és transzformáló erőt zárja ki a vizsgálódás (és, mint láttuk, a pozitív értékítélet) köréből. Ugyanakkor a formai és megszólalásbeli sokszínűség vitathatatlanul a Weöres-líra talán leginkább meghatározó jellemzője, s nem véletlen, hogy a „próteusziság”,5 az alakváltás vagy a „szerepekre bomló én”6 költészetének kérdései rendre visszatérnek a kritikai irodalomban. Ismertek ennek főbb, nem egy esetben éppen Weörestől származó indoklásai is. Csak jelzésszerűen: a weöresi „formagazdagság” egyrészről a keleti vallásfilozófiák azon tanításainak költői formaalkotó elvvé válásaként értelmezhető, amely szerint személyiségünk voltaképpen különböző cserélődő elemek, a buddhizmus nyelvén szólva „dharmák kötege, amelyek látszólag egésszé fonódtak össze. Az egység látszatát az kelti, hogy a dharmák […] bensőségesen működnek együtt, és keletkezésükkor és elmúlásukkor oly gyorsan váltják föl egymást, hogy ennek nem is ébredünk tudatára.”7 Még pregnánsabb és értőbb módon, s az állandó változásban megnyilvánuló egység gondolatát sokkal inkább hangsúlyozva fogalmaz a kérdést illetően Baktay Ervin: „A Dharma tehát egy és egyetemes, de láttuk, hogy a Mindenségben, a természetben és az életben […] sok és látszólag külön-külön érvényesülő törvény vagy erő képében jelenik meg. Véges elménkkel csak a különkülön nyilvánuló jelenségeket vesszük tudomásul, de még az egészen 49 �Kutatóterület kezdetleges ember is kénytelen eljutni ahhoz a következtetéshez, hogy a sokféle jelenség mögött valami felsőbbrendű rejlő elv működik és hat.”8 Weöres ezt a Hornyik Miklósnak adott interjú-beszélgetésében a világtól való megszabadulásnak és a személyes lét hiányának gondolatával köti össze – ami azonban nem a világ iránti közömbösségként értelmeződik, hanem annak eléréseként, „hogy a világban már ne legyen belőlünk más jelen, mint szeretetünk és részvétünk iránta” –, s hozzáteszi: „Ez a fogalom, ez az eszme megtalálható a hinduizmusban, buddhizmusban, Lao-Cenél.”9 Másfelől ugyanebben a műhelybeszélgetésben ezt az elgondolást „a jézusi ember” metaforikus fogalmának kibontása során is kifejti, egyben jelezve világ- és költészetfelfogásának – ezek egyetlen költőnél sem választhatók el véglegesen egymástól, lévén ugyanannak a szemléletmódnak a megnyilvánítói – minimálisan kettős, egyszerre keleti és kereszténymisztikus gyökereit. Eszerint a jézusi ember „[Á]llandó, maradandó lényege az emberi lénynek. Amit személyiségünknek, egyéniségünknek hiszünk, ezerféle dologból állt össze életünk során és folyton változik. Ugyanannak az embernek harmincéves kori egyénisége egészen más, mint tízéves korában volt és ötvenéves korában lesz. Ami az összes egyéni, személyes vonások lekopása után megmarad: ez a jézusi alap, az ember tulajdonképpeni léte. Ezt életünkben alig érzékeljük, sőt egyáltalán nem érzékeljük, annyira elborít bennünket élményvilágunk, személyiségünk. A jézusi alapréteg olyan nehezen bukkan föl az emberben, mint valami síkság földje alól a sziklatalaj.”10 De utalhatunk itt az 1945-ös A teljesség felé című művének Az alap-réteg fejezetére, s annak első mondatára is („Szállj le önmagad mélyére, mint egy kútba; s ahogy a határolt kút mélyén megtalálod a határtalan talajvizet: változó egyéniséged alatt megtalálod a határtalan létezést.”).11 Harmadfelől nem hagyhatjuk említés nélkül azt az evidens elioti hatást, amelyet Weöres nemcsak vállalt, de hangoztatott is, s amelyet Eliotnak a fentebb idézettekhez roppant hasonló, immár azonban direkt módon a költészetre, ha tetszik, Arisztotelésszel szólva a költői mesterségre vonatkoztatott meglátásai jelentettek: „A költészet nem a szenvedélyek zsilipjeinek felnyitásából áll, hanem elzárásából; »a költészet nem a személyiség kifejezése, hanem a személyiség megszüntetése. Az persze magától értetődik, hogy csupán azok tudják, miben áll ez a «megszüntetés, akiknek van személyiségük […]” „A költő (élete adott pillanatában) állandóan »megadja magát« valami olyasmi előtt, ami értékesebb nála. Egy művész fejlődéstörténete: örök önfeláldozás, a személyiség örök kioltása.”12 A költő mint médium – és nem mint személyiség (!) – elioti ihletésű gondolatában, mely szerint a költő agya olyan tartály, amelyben a különféle érzéki tapasztalatok sajátos módon kombinálódnak,13 negyedfelől Babits ama, immár a formára, s ezen belül a költői formák változékonyságára 50 �Kutatóterület vonatkozó megnyilatkozására is ráismerhetünk, miszerint „A művészet csak a teremtés munkájának folytatása – mint már sokan mondták; s a teremtés munkája mi egyéb, mint a legdicsőségesebb művelet: kombinálás, variálás, permutálás?”14 E három matematikai művelet – amelyek nyelviszövegi érvényesülésére egyebek mellett a Négy korál II. darabjának szövegszerveződése, mely a ciklikus permutációt követi, vagy az ugyanabban a kötetben megjelent Fugának a vers addigi ritmikai szerveződésétől határozottan eltérő, formabontó öt zárósora is meggyőző példát szolgáltat a weöresi verstermésben –15 különösebb nehézség nélkül akkordanciába hozható az embert alkotó „elemek” cserélődésének Weöresnél, úgy tűnik, immár poétikai szervezőerővé váló elvével. Mindezek, legfőképpen pedig az elioti-babitsi esztétikai és poétikai indíttatás említett vonásai nagyon is indokolják azt az eredetiség-felfogást, amelyet Weöres több alkalommal éppen a hatások sokféleségének asszimilációjaként ír le: „Paradox jelenség, mégis így van, hogy aki bátran asszimilál minden külső, idegen hatást, ami szól hozzá, ami vonzza, valahogy különössé színeződik. Aki viszont eredetiségre törekszik, kialakítja ugyanazt a profilt, mint a többiek.”16 S itt rátérek a dolgozat címében második tagként megjelölt (nyelviköltői) forma fogalmának vizsgálatára, s ennek Weöres költészetére és költészetszemléletére alkalmazható teoretikus értelmezéseire. A formáról maga Weöres A vers születésének rögtön az elején, mondhatni arisztotelészi értelemben határozottan és világos módon úgy nyilatkozik, hogy az a művészetben nem létezhet értelem nélkül: „A művész, ki az alaktalant formássá építi tudatos akarattal, szinte »teremtő«; ha akaratlanul, néha álmában is alkot […] A közös jellemzőt megtaláljuk, ha azt mondjuk: minden művészmunka cselekvés, mégpedig valamit létrehozó cselekvés: készítés” 17 – jelenti ki Weöres az arisztotelészi Tekhné poiétiké szellemében. Másfelől azt is konstatálnunk kell, hogy Weöres eme korai (1939-es) írásában bármilyen megvilágítóan beszél is a formáról például a ritmus és a rím, vagy Arany János híres „neszme”- eszmefuttatása kapcsán,18 bármennyire hangsúlyozza, hogy „a forma munkatársa a költőnek”19, vagyis nyilvánvalóan olyan dinamikus formafogalomban gondolkodik, amelyet a vele csaknem kortárs orosz verskutató, Jurij Tinyanov „kibontakozó és dinamikus egységesülés”-ként20 nevez meg, s aki távolról sem egyedüliként21 utasítja el a forma + tartalom = pohár + bor hasonlatot (ergo a forma pohár vagy kehely, amelybe a tartalom, azaz a bor mintegy „beleömlik”, vagyis a kettő jószerivel mechanikusan szétválasztható); nos, mindezek ellenére Weöres a szóhasználat szintjén A vers születésében megmarad a forma-tartalom ellentétpárnál. Nyilvánvaló azonban, hogy mind az itt felvázolt gondolatai, s főképpen pedig költői-lírai életműve messze túlmutatnak ennek a – mai 51 �Kutatóterület fogalmaink szerint tudományosnak csak részlegesen nevezhető – korai dolgozatnak a terminushasználatán, s sokkal inkább annak a Fülep Lajosnak a formafogalmát „realizálják”, aki már az 1920-as évek elején rámutat forma és világlátás kapcsolatára: „Mert […] nincs ugyan művészet tartalom, szóval világnézet nélkül, de viszont a világnézetnek teljesen művészetté, művészi formává kell válnia. A művészetben minden »tartalmi-anyag« csak olyan mértékben fordulhat elő, amily mértékben »formává«, azaz művészetté vált. A művészet tartalma éppen a »forma«, azaz ami művészi formává lett benne. Ahol elválnak, ott lehet világnézet, de nincs művészet. (Üres beszéd tehát a világnézet követelése a formával ellentétben, amellyel egyszer már le kellene számolni; világnézet mindig van; csak az a kérdés, hogy milyen.)”22 „A forma foka azonos a tartaloméval, s pontosan annyi formával van mindig dolgunk, amennyi tartalommal.”23 Két évvel későbbi, 1925. októberi írásában Fülep a forma és a tartalom terminuspárját nagyon is reflektált módon a forma és anyag kettős fogalmával váltja fel: „A művészet világát a formák világának szoktuk nevezni s helyesen, hogyha formán nem is valami üres absztrakciót értünk. A műalkotás […] a forma és anyag abszolút egysége, olyan egysége, melyben az anyagnak egészen formává, a formának egészen anyaggá kellett válnia […]”.24 Mi több, magát az »anyagot« Fülep eleve a megformáltság vagy preformáltság létmóduszában tételezi: „»anyag« a művészi formával kapcsolatban s a szó eredeti értelmében tulajdonképpen soha nem fordul elő; a műformához rendelt »anyag«, akármilyen állapotában nézzük, már megformált valami, sohasem az indifferencia, hanem a meghatározottság formát követel; szóval nem puszta »anyag«, hanem mindig valamilyen »tartalom«, »téma«, Csak példa kedvéért említem, hogy pl. az olyan általánosságok, mint »élet«, »sors, »ember«, »táj«, »tér« stb., miket a formának az elmélet szerint formálnia kell, ilyen általánosságukban tulajdonképpen sohasem fordulnak elő, hanem csak már meghatározott és preformált mivoltukban, s ilyen mivoltukban »adódnak« a forma számára.”25 Köztudott, hogy Fülep Lajos – Várkonyi Nándor és Hamvas Béla mellett – egyike volt Weöres leginkább meghatározó szemléletformáló mentorainak. A művészi forma kapcsán kifejtett gondolatai azonban nem pusztán emiatt fontosak a számunkra, hanem azért is, mert a német „szellemfilozófiából” nemcsak az általa explicit módon meghivatkozott Hegelt – akinek művészetkoncepcióját ugyanakkor határozott kritikával illeti –,26 de közvetve azt az összehasonlító nyelvtörténetet és nyelvelméletet művelő XIX. századi Humboldtot is megidézi, aki a forma és az anyag kapcsolatáról igencsak hasonlókat mondott, immár evidensen a nyelv (s ami számunkra különösen fontos: a költészet „anyaga”) vonatkozásában: „[…] a nyelv formáján […] semmiképp sem az úgynevezett grammatikai formát értjük csupán.”27„A 52 �Kutatóterület formával természetesen az anyag áll szemben, de ahhoz, hogy megtaláljuk a nyelvi forma anyagát, át kell lépnünk a nyelv határait.”28 E meglátását bátran összevethetjük a Fülep-féle világnézet elgondolásával. S Humboldt a következőképpen folytatja: „Más vonatkozásban viszont megint forma gyanánt ismerjük föl azt, ami itt anyag volt. […] Abszolút szempontból a nyelven belül nem lehetséges formátlan anyag, mert benne minden egy meghatározott célra, a gondolat kifejezésére irányul, és ez a munka már első eleménél, az artikulált hangnál elkezdődik, ami éppen formálás révén válik artikulálttá.”29 Végül a világszemlélet fogalmát Humboldt az artrikulált nyelvi formával kapcsolja össze: „[…] minden nyelvben sajátos világszemlélet rejlik. Mint ahogy az egyes hang a tárgy és az ember közé lép, úgy lép az egész nyelv az ember és a reá belsőleg, valamint külsőleg hatást kifejtő természet közé. Az ember a hangok világával veszi körül magát, hogy befogadja a tárgyak világát. […] Az ember a tárgyakkal […] kizárólag úgy él, ahogy a nyelv elé vezeti őket.”30 Amennyiben innen közelítünk a Weöres-líra úgynevezett „értelem-nélküli” hang- vagy játékverseihez,31 nyilvánvalóvá válik, hogy semmit sem kezdhetünk az „értelmet” vagy „tartalmat” nélkülöző költészet fogalmával.32 Ahogyan Eliot mondja: „[…] a költészet zenéje nem a jelentéstől függetlenül létező valami. Ha az lenne, lehetnének szépséges zenéjű, ám értelmetlen verseink, de nincsenek. A látszólagos kivételek csak fokozati különbségekről tanúskodnak: vannak költemények, amelyek olyan erősen hatnak zenéjükkel, hogy értelmüket eleve feltételezzük, s ugyanígy, másféle verseknek az értelmük ragad meg, és muzsikájuk hat észrevétlenül.”33 Fülep Lajosnak a forma és az anyag viszonyát taglaló (elsősorban, de távolról sem kizárólagos módon a képzőművészeti alkotások nyomán kibontott) gondolatmenete azért is tűnik revelatívnak, mert több ponton hasonlóságot mutat Mihail Bahtyin A tartalom, az anyag és a forma című 1924-ben írt, de csak 1975-ben publikált tanulmányával. Így például a „külsődleges”, természettudományos formafelfogás kritikájában,34 vagy az anyag és a forma viszonyának leírását illetően. Arra a bahtyini felosztásra utalunk, mely szerint „A tartalom: 1. csupán a forma egyik mozzanata; 2. csupán az anyag egyik mozzanata”.35 Még fontosabb Bahtyin azon meglátása, mely szerint a forma nélkül a befogadónak (és a szerzőnek) nem nyílna lehetősége új „értékek”, talán mondhatjuk úgy, új jelentések vagy értelemhorizontok felfedezésére,36 amely hasonlóképpen evokálja a formától elválaszthatatlanként elgondolt fülepi „világnézet” konceptusát, mint az a bahtyini megállapítás, miszerint a forma mint aktivitás „megformálja a megismerési-etikai tartalmat”.37 S noha igencsak valószínűnek tűnik, hogy Fülep Lajos és Mihail Bahtyin között hatáskapcsolatról nem beszélhetünk, a gondolkodásmódok párhuzamossága (az 1920-as évekről van szó) mégis figyelemre méltó, mi több, mai Weöres-képünk kapcsán is megvilágító lehet, 53 �Kutatóterület különösen a forma és a szubjektum viszonyának kérdésében (elegendő itt a „lírai én” problematikájára gondolnunk Weöres költészetének kritikai recepciójában). Mert ahogy Bahtyin a művészi-nyelvi forma perszonális, s ha tetszik, személyességképző aktivitásáról, vagyis a szerzőt magát is mindig újra megformáló teremtő alkotóerejéről állítja: „A művészi formának viszont konstitutív mozzanata a teremtő alkotó”, aki éppen „a formában válik »aktívvá«”.38 Másfelől ez az egyszerre „világszemléletként”, „szerzői személyképzésként”, folyamatos tevékenységként értett formateremtő aktivitás abban a bergsoni filozófiában is kulcsszerepet játszik, amelynek Babits-ra, a fiatal Weörest méltató, támogató és egyebek között a „formagazdagság” és formai virtuozitás terén is inspiráló nagy költőnkre tett filozófiai és irodalomtudományi hatása köztudottnak mondható. Bergson a tartam fogalmát teremtő időként írja körül, ami valaminek a létrehozására, megalkotására, megújítására irányul; az újítást pedig a forma fogalmával kapcsolja össze: „a tartam feltalálást jelent, formák teremtését, valami tökéletesen újnak folytonos kidolgozását.”39 A forma Bergsonnál az élet formájaként értelmeződik, gondolatrendszere ezért aligha teszi lehetővé „szubsztancia” és forma, vagy éppen jelentés és forma szétválasztását.40 Weöres mondókái, gyermek- vagy „varázsversei” felől nézve pedig fontos lehet az a meglátása is, mely az ismétlődést éppen az újítás és az „előreláthatatlanság” fogalmai felől értelmezi, s az ismétlődés jelenségét nem egyfajta természettudományos megközelítésben vizsgálja, hanem állapotok egymásutániságának (vagyis nem-azonosságának), „az élet mint folytonos és előreláthatatlan formateremtés” eleven működésmódjának tekinti.41 A forma „titkáról”, anyag, tartalom és forma viszonyáról Sík Sándor 1942-es Esztétikájában Fülephez, Bahtyinhoz és részben Bergsonhoz hasonló gondolatokat fejt ki, egyfelől hangsúlyozva, hogy a „Forma, mint ilyen, voltaképen nincs is: formája csak valaminek van, az egyes esztétikumoknak. A tartalom valami, az anyag is valami, a forma nem valami, hanem valahogyan”,42 másfelől Arany Jánosra hivatkozik, aki szerinte a „legélesebben” mutat rá arra, „hogy a forma az, ami által (és nem amiben!) a tartalom megvalósul. […] Ha példával akarjuk ezt […] szemléltetni, azt lehetne mondani, hogy pl. a Mózes-szobor formája mindaz, ami a szobrot megkülönbözteti egyrészt attól a márványtömbtől, amelyből készült, másrészt a történelmi Mózes alakjától, történetétől és Michelangelónak vele kapcsolatos belső élményétől.”43 További elméleti fejtegetések helyett befejezésként Pilinszkyt idézem, aki A mű születése című, egyetemistáknak tartott 1947-es előadásában, majd később egy 1967. októberi, az Új Emberben megjelent írásában így nyilatkozott az egyértelműen nyelviként értett formai virtuozitás kérdéséről, 54 �Kutatóterület illetve Weöres költészetéről: „A magam részéről […] jobban kedvelem azokat a költőket, akik valamiképpen nem született formaművészek, hanem formaművészekké váltak: azaz megtalálták, mert bátrak voltak megkeresni a saját problematikájukat és csakis az igazi, végzetszerűen számukra megadott ellenállások ellenében játszották ki a költői és formai bravúrjaikat.”44 Ennek mintegy folytatásaként olvasható a Három mai magyar költő című írása: „[…] talán leginkább félreértett költőnkről, Weöres Sándorról ejtenék néhány szót. Általában formai gazdagságát, virtuozitását dicsérik. Holott Weöres költészetében mindez tizedrendű, ahogy tizedrendű más nagy költőnél is. Weöres Sándort én egészen másképp látom. Egészen másért értékelem. Nagyon is szegénynek és kicsinek látom őt. Híres remekléseit hosszas és keserves zarándokútnak vélem, s formáinak káprázata mögött csak még inkább értékelem a poros és törődött zarándok szomjúságát, menekvését. Virtuozitása gyötrelmes sivatag a szememben […] Ami drága és kivételes benne, az épp egyszerűsége, ártatlansága, mit útravalóul kapott, elveszített, és hosszú-hosszú zarándokútján újra és újra megtalált.”45 Jegyzetek 1 RADNÓTI Miklós, Berzsenyi Dánielről, In: Radnóti Miklós összegyűjtött prózai írásai, szerk., utószó és jegyzetek FERENCZ Győző, Bp., Osiris, 2007, 348. 2 Idézi: KENYERES Zoltán, Tündérsíp Weöres Sándorról, Szépirodalmi, Budapest, 1983, 28. 3 Vö. EGRI Péter, Weöres Sándor: Merülő Saturnus, Irodalomtörténet, 1969/1, 203-204. 4 „Weöres sokoldalúsága, formai mindentudása, lírai szerepeinek változékonysága nem egy valóban gazdag egyéniség sokoldalúságán nyugosznak. Azért olyan sokféle, azért tud annyi mindent, mert amit megvalósít, abban nem vesz részt igazi egyéniségként, inkább az egyéniség hiányával jelzi magát. Lírai személyessége elvont marad, ha ugyan egyáltalán létrejön a versekben. Egyik konkrét létformából a másikba való átmenet, átugrás nem okozhat problémát annak, aki saját egyéniségének konkrét létformáját semmisnek tekinti, akinek nem kell leküzdenie e konkrét létforma ellenállását. Azért jelenhet meg minden lehetséges módon, mert voltaképp semmilyen módon nem jelenik meg, illetve nem ő jelenik meg, nem önmagát realizálja, illetve önmagát mint nem-ént realizálja.” SZILÁGYI Ákos, A Weöresi költészet van – hogyan lehetséges? In: Uő, Nem vagyok kritikus!, Gondolat, Budapest, 1984, 543. 5 Vö. SZŐCS Géza, A parton Próteusz alakoskodik. (A megtalált vers), Korunk, 1973/12, 1849-1857. 6 Mindkét minősítést lásd: KULCSÁR SZABÓ Ernő, A magyar irodalom története 55 �Kutatóterület 1945-1991, Argumentum, Budapest, 1993, 68., 63. 7 Helmuth von GLASENAPP, Az öt világvallás, Budapest, Gondolat-Tálentum, 1993, 93. 8 Az idézet folytatása: „A Dharma gondolata belevilágít ebbe az örök kérdésbe, s a hindu felfogás szakadatlanul figyelmeztet bennünket arra, hogy a részletek csalóka látszatán túl mindig az egyetemes értelmet keressük, mert még a közeli, változó jelenségeket is csak akkor akkor érthetjük meg helyesen, ha ráeszmélünk szerves összefüggésükre az Egésszel.” BAKTAY ERVIN: India bölcsessége. A hindu világszemlélet ismertetése. (A „Szanátana Dharma: Az Örök Törvény” c. munka új, átdolgozott és lényegesen bővített kiadása) [Arkánum Szellemi Iskola Könyvtára sorozat 1.], Sopron, é. n., 18. 9 HORNYIK Miklós, Műhelybeszélgetés a költészetről a »Hold és Sárkány« szerzőjével, Híd, 1967/11., 1121-1122. 10 Uo., 1120-1121. Megjegyezzük, hogy az emberi önazonosság e kettős, a változás és a változékonyság együttese jegyében történő elgondolása a ’70-es években, tehát a Weöres-interjúval hozzávetőleg egy időben a francia irodalomtudományban is meghatározó kérdésként artikulálódott a narratíva kapcsán. S bár Ricoeur távolról sem utal a keleti filozófiákra, hanem az ember örök változását mintegy „kompenzáló” közegként igencsak megvilágító módon a nyelvet és az elbeszélői közvetítést nevezi meg, gondolatmenete bizonyos „csomópontokon” hasonlítható Weöres érveléséhez. Vö. Paul RICOEUR, A narratív azonosság, In Narratívák 5., szerk. LÁSZLÓ János, THOMKA Beáta, Budapest, Kijárat, 5-28. 11 WEÖRES Sándor, A teljesség felé, In Uő, Egybegyűjtött írások 1, Budapest, Magvető, 1986, 509. 12 T. S. ELIOT, Hagyomány és egyéniség, In: Uő., Káosz a rendben, Bp., Gondolat, 1981, 71., 66. S talán ide idézhető Kassáknak az Eidolon című Weöres-vers kapcsán explikált meglátása is: „[…] nagyon dicséretreméltó Weöres szándéka, aki a háború utáni fiatalok közül elsőnek keres új formákat. Hogy ezeket az új és különleges formákat megtalálja, hajlandó még saját magát is és az eddigi versírás szabályait megtagadni.” KASSÁK Lajos, Eidolon, In: Öröklét. In Memoriam Weöres Sándor, Budapest, Nap Kiadó, 2003, 155. 13 „Én azt állítom, hogy a költő nem azért költő, hogy »személyiségét« kifejezze, hanem hogy a költő sajátos médium (és csakis médium, nem pedig személyiség), amely médiumban benyomások és élmények sajátos és váratlan módon kombinálódnak.” Illetve: „A költő agya tulajdonképpen tartály: ebben gyűjti és raktározza az érzések, szóképek, mondatok tengerét – ezek ott is maradnak, míg minden alkotóelem, mely új egész alkotására képes, hiánytalanul egy koszorúban fel nem sorakozik.” T. S. ELIOT, i. m., 69., 68. 14 BABITS Mihály, Jegyzetek In: Uő: Esszék, tanulmányok I., Debrecen, 1978, 803. 15 Vö. „hol a tajték álom az álom ékkő az ékkő valóság a valóság kígyó az ékkő tajték” 56 �Kutatóterület Vö. HORNYIK Miklós, i. m., 1131. S idézni lehet itt a költő jó tíz évvel ezután mondott szavait is: „nem értek egyet azokkal a modernekkel, akik, mint Mon és Gomringer, mindig, következetesen, theoretikusan modernek. Azok közé szeretnék tartozni, mint T. S. Eliot, költészeti doktrína nélkül legjobb hajlamukat követik, maximális értékre törekszenek, ellanyhulásuk ellen makacsul küzdenek, de semmiféle elrugaszkodó vagy kordában tartó elméletük nincsen. Hol hagyományosak, hol újítók, hol érthetők, hol érthetetlenek, aszerint, hogy az éppen jelentkező kifejeznivalónak mi felel meg leginkább. Nem követnek valamely irányt, hanem úgy növekednek, mint az élőfa: ágaikkal minden irányba, gyökerükkel lefelé, koronájukkal felfelé.” WEÖRES Sándor, Megfejtés a »Rejtelem«-re (Részlet), Weöres Sándor Bibliográfia, Budapest, 1979, 7. Ennek a költői ars poeticának és a pályatársakkal kapcsolatos relációjának rövid verses megnyilvánulásaként olvasható például a Rongyszőnyeg ciklus 150. darabjaként megjelent „Beszélhetnek a kortársak…” kezdetű rövid, két négysoros versszakból álló szöveg. 17 WEÖRES Sándor, A vers születése, In Uő, Egybegyűjtött írások 1, i.m., 221. 18 Uo., 227., 234-235. Mint ismert, Arany híres levelét, ahol a 19. századi szerző a „dallam” és az „eszme” (’gondolat’) kezdeményező szerepét és részvételi arányát elemzi a versalkotás folyamatában, Weöres jó másfél oldalon át idézi egyetértőleg a dolgozatában. 19 „Bizonyos, hogy a ritmus és rím gátlólag feszül a tartalom ellen; mennél több határozott gondolatot, előre kitervelt mondanivalót akarunk beleépíteni a versbe, annál erősebben érezzük a közegellenállást. De ez az ellenállás nem annyira akadék, mint inkább segítség: a ritmus arányosítja és tömörebbé préseli a szöveget, egyensúlyozza a mondatokat; a rím pedig gyakran rávezet ötletekre, melyek egyébként nem villannának fel bennünk. Vagyis a forma valósággal munkatársa a költőnek.” Uo.,, 227. Erről vö. BÉRES Bernadett, A költő munkatársa: a forma. Weöres Sándor versszemléletéről, Mester és Tanítvány, 2005. április (6. szám), 162-166. A „tartalom” és a forma” viszonyát hasonlóképpen egyfajta küzdelemként értelmezi az 1920-as évek elején Lev Vigotszkij is, mondván: „…az egész hagyományos esztétika arra készített fel bennünket, hogy homlokegyenest ellenkező értelemben fogjuk fel a művészetet: az esztéták évszázadokon át bizonygatják a forma és a tartalom harmóniáját, azt, hogy a forma illusztrálja, kiegészíti, kíséretként követi a tartalmat, s hirtelen azt vesszük észre, hogy ez a legnagyobb tévedés, hogy a forma viaskodik a tartalommal, harcban áll vele, megpróbálja leküzdeni a tartalmat […]” Lev VIGOTSZKIJ, Művészetpszichológia, ford. CSIBRA István, Budapest, Kossuth, 1968, 262. 20 Jurij TINYANOV, A versnyelv problémája, In Uő, Az irodalmi tény, Budapest, Gondolat, 1981, 139. 21 Zsirmunszkij szerint az irodalmi mű ama közelítésmódja, mely szerint „a forma edény, melybe beleöntik a tartalmat, azt eredményezi, hogy külső díszítésnek, ráaggatott cicomának tekintik a formát, amely jelen lehet, de éppúgy hiányozhat is; valamint hogy az esztétikán kívüli realitásként tanulmányozzák a tartalmat, mely a művészetben is megőrizte korábbi jellegzetességeit (a lelki élményét vagy az elvont eszméét), és amely nem sajátos esztétikai törvények szerint, hanem az empirikus világ törvényei szerint épül fel […]” Viktor ZSIRMUNSZKIJ, A poétika feladatai, In, Uő, Irodalom, poétika. Válogatott tanulmányok, ford. Brodszky Erzsébet, Budapest, Gondolat, 1981, 223. Jurij Lotman két, 1970-ben, majd ’72-ben átdolgozott formában 16 57 �Kutatóterület megjelent könyvében is idézi Tinyanov híres irodalomtudományi metaforáját. Az első könyv nyomán hazánkban 1973-ban napvilágot látott válogatáskötetben magyarul is olvasható az a tanulmány, mely Tinyanov fent említett mondatait citátum formájában megismétli Vö. ЛОТМАН, Юрий: Анализ поэтического текста. Структура стиха. Ленинград 1972. стр. 37., illetve Jurij LOTMAN, A művészet mint nyelv, ford. KÖVES Erzsébet, In Uő, Szöveg, modell, típus, vál. HOPPÁL Mihály, Budapest, GondolaT, 1973, 20. 22 FÜLEP Lajos, Művészet és világnézet, In Uő, Művészet és világnézet. Cikkek, tanulmányok, 1920-1970, Budapest Magvető, 1976, 307. [1923] 23 Uo, 308. 24 FÜLEP Lajos, A mai művészet válsága, [1925] In I. m., 315. 25 Uo., 315-316. 26 Uo., 311-312. 27 Wilhelm von HUMBOLDT, Az emberi nyelvek szerkezetének különbözőségéről és ennek az emberi nem szellemi fejlődésére gyakorolt hatásáról (1836), In Uő, Válogatott írásai, ford. RAJNAI László, Budapest, Európa, 1985, 87-88. 28 Uo., 88. 29 Uo., 88-89. 30 Uo., 106. 31 Gondoljunk a Hangcsoportok című költeményére, illetve Weöres ún. gyermekverseire, például a Varázsénekre vagy a Bóbitára. 32 Amint ezt a ’70-es évek elején a rím vizsgálata során Lotman is kifejtette, vö. LOTMAN, Jurij, Ismétlődés és értelem, In Uő, Szöveg, modell, típus, i. m., 129-157., különösen 129-143. 33 T. S. ELIOT, A költészet zenéje, In I. m., 319. 34 Bahtyinnál: „A forma, ha rajta csak a természettudományosan – matematikailag vagy nyelvészetileg – meghatározott anyagi formát értjük, olyan tiszta külsődlegeséggé alakul át, amely mentes minden értékmozzanattól. Ez esetben feltáratlan marad a formában működő érzelmi-akarati feszültség, az, hogy az adott formára jellemző kifejezési módban a szerző és a szemlélő értékelő viszonya ölt alakot valami olyan dologgal szemben, ami az anyagon kívül van; ugyanis a ritmus, a harmónia, a szimmetria és a többi formális mozzanat által kifejezett érzelmiakarati viszonyulás sokkalta nagyobb feszültséget, jóval erőteljesebb aktivitást mutat, hogysem egyszerűen az anyaghoz való viszonyként értelmezhessük.” Mihail Mihajlovics BAHTYIN, A tartalom, az anyag és a forma a verbális művészetben, In Uő, A szó az életben és költészetben, ford. KÖNCZÖL Csaba, Budapest, Európa, 1985, 66-67. 35 Mihail Mihajlovics BAHTYIN, A tartalom, az anyag és a forma a verbális művészetben, i. m., 99. Ezzel analóg, szinte szó szerint „egybecsengő” gondolatmenetet olvashatunk abban a Bahtyinnak tulajdonított, azonban kétes szerzőségű, Volosinov neve alatt publikált szövegben, amelyre a magyar irodalomelméleti gondolkodás talán a leginkább hivatkozik Bahtyin kapcsán: „A forma természetesen anyag segítségével, anyagba rögzítve valósul meg, azonban jelentésével túllép az anyag határain. A forma jelentése, értelme nem az anyaghoz, hanem a tartalomhoz tartozik. Egy szobor formája például nem a márványnak, hanem az emberi testnek a formája […]” M. M. BAHTYIN, A szó az életben és a költészetben, In Uő., A szó az életben és költészetben, i. m., 36. Valamelyest hasonló elgondolást a tartalom és a forma mellett a szemlélet 58 �Kutatóterület fogalmának bevezetésével fejt ki néhány évvel később Magyarországon József Attila: „Állapítsuk meg, hogy minden, amit kimondunk, forma. Mert forma az a tevékenység, amely szemléletileg folyik, amely a szemléletünknek elébe áll. A tartalom pedig az a jelentés, amelyet a szemlélet számára szükséges forma a szemléleten át az értelemnek nyújt.” JÓZSEF Attila, Irodalom és szocializmus. (Művészetbölcseleti alapelemek), In Uő, Költészet és nemzet, Budapest, Bethlen Gábor Könykiadó, 1989, 24-25. S mindkét elméleti megfontolás origójában ott rejtőzhet Humboldt formafelfogása: „Természetesen a forma nem más, mint az egyes, vele szemben anyagnak minősülő nyelvi elemek szellemi egységben való felfogása.” HUMBOLDT, i. m., 90. 36 „[…] s érthetővé válik, hogy a forma, amely egyfelől valóban anyagi természetű, teljesen az anyagban valósul meg és hozzá kötődik, másfelől miképpen lendít bennünket tovább a mű merőben anyagi szervezettségének, dologiságának határain túl levő értékek felé […]” Mihail Mihajlovics BAHTYIN, A tartalom, az anyag és a forma a verbális művészetben, i. m., 83. 37 Uo., 141. 38 Uo., 139., 140. Ez a gondolat – talán némileg mesterkéltebb megfogalmazásban – szintén megismétlődik a Volosinov nevén megjelent A szó az életben… című írásban: „Az alkotó a művészi forma révén bizonyos aktív pozíciót foglal el a tartalom vonatkozásában.” M. M. BAHTYIN, A szó az életben és a költészetben, i. m., 37. 39 Henri BERGSON, A teremtő fejlődés, Budapest, MTA, 1930, Budapest, Akadémiai, 1987 [Az Akadémiai Kiadó Reprint Sorozata], 16. 40 „A változás nem lévén egyéb, mit valamely Forma erőkifejtése saját megvalósulása felé, ez a megvalósulás minden, amit fontos megismernünk. Kétségtelen, hogy ez a valósulás sohasem teljes: ez az, amit az antik filozófia úgy fejez ki, hogy nem veszünk észre formát anyag nélkül. De ha a változó tárgyat egy bizonyos lényeges pillanatában, delelőpontján nézzük, mondhatjuk, hogy ott súrolja a maga értelmi formáját. Ebbe az értelmi, eszményi, úgyszólván határ-formába fogódzik tudományunk.” Uo., 311-312. (kiem. H. K.) Érdekességként utalunk rá, hogy Paul de Mannak, az amerikai dekonstrukció meghatározó alakjának 1979-es programadó írása éppen forma és jelentés merev szembeállítását teszi meg egyik kiindulópontjául: „A szemiológia különösen sokat tett azért, hogy szétfoszlassa a jel és a referens szemantikai mítoszát, azt az ábrándot, hogy – Marx Német ideológiáját parafrazálva – délelőtt formalista kritikusok, délutánra pedig közösségi moralisták legyünk, vagyis hogy egyszerre hódoljunk a forma technikájának és a jelentés szubsztanciájának.” Látható, hogy itt a forma „technikaként”, míg a jelentés „szubsztanciaként” kerül – némileg odavetett minősítéssel – meghatározásra, amely az írásunkban eddig idézett elméleti meglátások, nem utolósorban pedig Weöres költői gyakorlata felől igencsak megkérdőjelezhetőnek tűnik. Vö. Paul DE MAN, Szemiológia és retorika, ford. FOGARASI György In Uő, Az olvasás allegóriái, Ictus – JATE Irodalomelmélet Csoport, 1999, 16. (Az erediben: „It [the demystifying power of semiology] especially explodes the myth of semantic correspondence between sign and referent, the wishful hope of having it both ways, of being, to paraphrase Marx in the German Ideology, a formalist critic in the morning and a communal moralist in the afternoon, of serving both the technique of form and the substance of meaning.” Paul de Man, Allegories of Reading. Figural Language in Rousseau, Nietzsche, Rilke, and Proust, New Haven and London, Yale University Press, 1979, 6. 59 �Kutatóterület Uo., 33. SÍK Sándor, Esztétika, Szeged, Universum, 1990, 182. (kiem. és helyesírás az eredetiben) 43 Uo. 44 PILINSZKY János, A mű születése, In Uő, Publicisztikai írások, Budapest, Osiris, 37-38. 45 PILINSZKY János, Három mai magyar költő, In Uő, Publicisztikai írások, i. m., 528. 41 42 60 �Kutatóterület ARDAMICA ZORÁN Álnév és műfordítás Jelent-e más jellegű feladatot a műfordító számára egy olyan alkotás lefordítása, amelynek szerzője álnév mögé bújik? Főleg, ha valamely körülmény miatt a fordító nem is tudja, hogy a feltüntetett név álnév... Első látásra nem találunk olyan indokot, amely miatt nyelvészeti és rutinszerű (mechanikus jellegű) eljárások szempontjából ez egy speciális kompetenciát igénylő feladat lenne. Ha azonban a befogadás körülményei és konvenciói, a forrás- és célirodalom kánonjainak fejlődési vonala, illetve ezek párhuzamai vagy különbségei (lásd pl. a fáziskéséseket), valamint a nemzeti irodalmak közötti kapcsolatok karaktere, lényege és iránya felől közelítjük meg a kérdést – (irodalom)elméletivé és részben művelődéstudományivá téve azt –, akkor már összetettebb választ igényelhet. Hiszen nem csupán irodalmi szöveget fordítunk, hanem kultúrát, és számítunk a befogadó környezet lehetséges reakcióira. (Régebbi művek korábbi – lásd Batsányi Osszián-fordításait – vagy mai historizáló fordítása e tekintetben szinte egyáltalán nem releváns vizsgálati tárgy, hiszen csupán hiánypótlásra alkalmas, a fordításmű nem kapcsolódna be a ma létező irodalmi folyamatokba.) Éppen ezért amikor a továbbiakban maszkos, álneves irodalomról írok, akkor a különbözőség elérésének céljával – akár a szerzői név el nem titkolása mellett – felvett nevek, identitások pozíciójából megszólaló beszédet értem alatta, függetlenül attól, hogy a szerző motiváltsága szociokulturális vagy pedig játékjellegű. Netán mindkettő.1 Sőt, a szociokulturális aspektusokkal 61 �Kutatóterület összefüggésben az identitások szubjektumelméleti vonatkozásai szintén szóba jöhetnek, hiszen a kettős (többes) identitással rendelkező szerzőknél nem csupán külső kényszerek, hatalmi pressziók, a közeg hagyományai vagy az üzleti szempontok hatnak – nem mindegy, milyen nyelven írja le a nevét, álnevét a szerző, milyen nyelvű, nemű, hangzású, helyesírású nevet választ. Hanem esetenként reális, művészetben „(ön)megvalósítani” akart szubjektumuk vagy pedig a „ki beszél a narrációban”, illetve „milyen karakter beszél” kérdésre választ adó, az írói vagy a szereplői beszédhez kreált identitás befogadásban feltételezett pozíciója is szerephez juthat. Szövegemben elsősorban a befogadás és a befogadás körülményei felől tekintek e témára, mivel az irodalmi fordítás az esetek zömében a kiadói politikának és üzleti vagy „üzleti”, azaz a nem kommersz megjelenések finanszírozási szempontjainak megfelelően előre felkutatott és/vagy meghatározott célcsoportoknak, vagyis széleskörű, elméleti felkészültsége alapján eléggé tagolt olvasóközönségnek és kompetensebb szakmai közönségnek is készül. Ennek okán meghatározó lehet néhány percepciós konvenció: Idegenként, és vajon mennyire idegen kultúrából érkezőként tekint a befogadó a szövegre? Egy szláv nemzet, például a szlovák olyannyira nem idegenkedik a szomszédos szláv nemzetek nyelvileg érthető (ilyen a cseh) kultúrájától, irodalmától, hogy néha nem is igényli a nyelvi fordítást.2 A kicsit távolabbi, nehezebben érthető nyelvű és több társadalmi, kulturális eltérést mutató szláv nemzetek (lengyel, orosz, ukrán, horvát stb.) műveinek befogadása minimum két okból „könnyebb” más nemzetek műveinél. Elvileg egyfelől még él a szláv kölcsönösség (všeslovanská vzájomnosť)3 szociokulturális és ideológiai hagyománya. Másfelől pedig a közös kulturális (antropológiai) karakterjegyek befolyásolják a befogadást. Érthetjük ez alatt az egzakt módon nehezen megragadható, a befogadás folyamán leginkább a tán szellemtörténeti szempontból magyarázhatóbb irracionális elemben, az érzelmi hatások érzékelésében, a könnyebb megközelíthetőségben, a mély beleélés, az átérzés lehetőségében, azaz transzlatológiai fogalmat bevetve: a nyelven belüli és kívüli fordításszerűség, idegenszerűség (mint étrangéité),4 a nagyon kis mértékében, szinte hiányában, s ennek megfelelően a vélt sajátszerűség nagy arányában megnyilvánuló közelséget, befogadhatóságot. A percepció, a recepció általában olyan kontextusban zajlik vagy képzelhető el, amely konvenciókkal, megszokásokkal, tradíciókkal rendelkezik. Amennyiben a műfordítónak csupán kevéssé kell ezekhez alkalmazkodnia, mert a forrás- és a célszöveg kultúrájának közelsége okán ezek hasonlóak, az idegenszerűség és a fordításszerűség észlelhetősége automatikusan csökken. A fordító nem, vagy csak kis mértékben kényszerül például olyan műfordítói eljárások használatára, mint az aktualizálás, egzotizálás, kreolizálás, domesztikáció, helyettesítés, kihagyás, kompenzálás, 62 �Kutatóterület lokalizálás, semlegesítés, vagy a Holmes nyomán elnevezett5 historizálás és modernizálás. És főleg nem kényszerül adaptálásra, átírásra mint a legradikálisabb módszer alkalmazására. A forrás- és a célnyelv, illetve a kultúrák között nem kénytelen sok szűrőt alkalmazni, kulturális teret és időt nem, vagy csak kis mértékben kell áthidalnia. Más a helyzet a nem (közeli) rokon népek, kultúrák és nyelvek esetében. Érdemes megkülönböztetni a világirodalmi és esetünkben az európai irodalmi kánonból érkező lefordított műveket és a világirodalomban még nem feltétlenül kanonizálódott, de a közönség érdeklődésére valamilyen okból számot tartó6 idegen nyelvi műveket. Előbbi kategória ugyanis valamiféle, a lefordítás előtt már feltételezett/bizonyított egyetemes érdeklődésből indul ki. Ez – bár egy kánon sosem állandó, mégis – szinkron és diakron szempontok szerint ugyancsak evidens univerzális esztétikai értékek és emellett más nemzeti kánonokkal már interakcióban lévő hatásmechanizmusok és a célnyelvben előre láthatóan, feltételezhetően elinduló hatásmechanizmusok szerint tarthat igényt az irodalmi fordításra. Utóbbi kategória nehezebben felmérhető – többek között ebben áll a kiadói politika szakmai és anyagi sikeressége is –, ugyanakkor könnyebben befolyásolható a marketingeszközökkel és irodalomszociológiai, valamint bizonyos értelemben hatalmi, azaz a kánonképzést például jól megszervezett irodalmi élettel befolyásolni tudó eszközökkel.7 Ezen a ponton érkeztünk el e szöveg tulajdonképpeni szűkebb témájához és hipotéziséhez, mely szerint a fentiek értelmében vizsgálni érdemes az álneves irodalom fordításainak szövegeit és a fordításművek megjelenésének, valamint ezzel összefüggésben befogadásának, hatásainak mechanizmusait a célkultúrában, valamint ezeknek a forráskultúra kánonjára való visszahatásait. Mivel második munkanyelvem a szlovák, kézenfekvő volt, hogy álneves magyar irodalmi művek szlovák nyelvű, valamint fordítva, szlovák álneves művek magyar fordításaival foglalkozzam. Ezen belül azokra a főként kortársnak tartható művekkel, amelyekre az első bekezdésekben utaltam. Csakhogy az anyaggyűjtés stádiumában azzal a – bevallom, nem egészen meglepő8 – ténnyel szembesültem, hogy szlovák oldalról az első szlovák „internetes” regényt produkáló és azóta könyvsorozatként folytató Maxim E. Matkin, továbbá Anna Snegina, Petra Malúchová, Péter Iványi, Jozef Varnusz, Magistra Aglaja, Maroš Plecho, Attila Tárnoki, Peter Husliar, Paxeviool, Beatrice Fadda, Filip Gordi stb. művei nem jelentek meg magyarul. Magyar oldalról Sárbogárdi Jolán, Virágos Mihály, Dumpf Endre, Jack Cole, Lázáry René Sándor, Székely Árti, Pacifikus Maximus, Tsúszó Sándor, Martossy Borbála, Petrence Sándor, Csokonai Lili, Sztepan Pehotnij stb. szövegei sincsenek szlovákra fordítva. Ha akad is ilyen, akkor csak elvétve, bizonyosan nem jellemző mértékben. A hiány akkora mértékű, hogy nem 63 �Kutatóterület magyarázza a kölcsönös szlovák–magyar fordítások rendszerváltás, azaz a két ország közötti könyvkiadási egyezmény megszűnte utáni állapotban támadt űr, sem pedig a magyar közönség viszonylag gyér érdeklődése a szlovák, valamint a szlovák közönség és irodalom alig nagyobb érdeklődése a magyar irodalom iránt. Fentebbi megállapításom az álneves irodalom kölcsönös vagy akár egyoldalú fordításainak jelenlegi deficitjéről azért is tűnhet sarkosnak, mert nem egy marginális vonal ignorálásáról van szó. Hanem a két nemzeti irodalomban fontos alkotói attitűd, módszer, nyelv (paradigma?) párbeszédének, illetve kölcsönös megismerhetőségének szinte teljes hiányáról. Természetesen e tény súlyosságára való tekintettel vizsgálódásom szakemberek és érintettek személyes megkérdezésére szintén kiterjedt. Többek között a Szlovák Tudományos Akadémia egy-egy kutatója, jeles műfordítók és alkotók, irodalomtörténészek is megerősítették, jellemzően nem tudnak álneves irodalmi művek fordításairól szlovák– magyar, magyar–szlovák relációban.9 A számos álnévvel operáló és mindkét irodalmat jól ismerő kétnyelvű szerző, Macsovszky Péter szerint nem létezik az álneves irodalom kölcsönös fordítása, sőt még érdeklődés sem iránta.10 De az is lehet, hogy olyan jól rejtőzködnek a szerzők és a fordítók álneveik mögött, hogy gyakorlatilag teljesen eltüntették eredeti identitásukat... A szlovák irodalomban az álneves szerzők művei vagy kommerszek (pl. Matkin), vagy pedig a kísérleti, de nem marginálizálódott kategóriába tartoznak, s jó nevű alkotók állnak mögöttük (pl. Macsovszky), ezért elméletileg nem feltételezhető probléma a magyar befogadásban. Annak ellenére sem fordítanak tömegesen magyar álneves szerzőket szlovákra, hogy azok legtöbbje őrzi pozícióját a kánonban, vagyis a fordításmű pozicionálása a célkultúrában szintén nem a nulláról indulna. Az álnevesség jelensége mindkét kultúrában ismert, egyikben sem idegen vagy értelmezhetetlen. Hajdu Péter tanulmányában11 utal Gideon Toury állítására,12 mely szerint a fordítást a célkultúra kezdeményezi, mivel hiányt észlel önmagában. Amennyiben ezt elfogadnánk, abból további kérdések és válaszok következnének. Vajon a két szomszédos és egymáshoz viszonyítva csöppet sem áthidalhatatlan fáziseltolódásban álló kultúra kölcsönös fordításainak kis száma adódhat a célkultúra „hiányérzetének” kis mértékéből? „Pótolják-e” más nemzeti vagy világirodalmi forrásból e műveket? A kis érdeklődés csupán irodalmi szempontokkal magyarázható? Gyaníthatóan minden válasz nemleges. Sőt, Toury állításában szintén érdemes kételkedni. Bár a kiemelhető szerepet vállaló Kalligram Kiadó nemzetközi, azért az evidens, hogy jórészt a magyar értelmiség határozza meg aktivitásainak szellemiségét. Másrészt a hozzá kötődő szlovák értelmiség – ha jelentkezik a fent említett igénnyel – minőségi/jellegbeli mutatói ellenére sem tekinthető a szlovák kultúra reprezentatív nagyságrendű mintájának. Emellett persze ugyancsak Touryt cáfoló szempont lehet, hogy a nemzeti „kultúraexport” az exportáló 64 �Kutatóterület kultúra érdeke is, hiszen mind a saját nemzeti irodalmában, mind pedig a nemzetközi megmérettetésben akkor marad kánonképes, sőt kánonalakító egy mű, hogyha jelentékeny hatást képes kifejteni – ennek pedig a fordítás (főként kis nyelveknél) előfeltétele. És akkor az üzleti szempontokat most nem is vizsgáltuk. Görözdi Judit hivatkozott tanulmányában13 számba veszi mind a négy tematikus vagy magyar blokkot tartalmazó szlovák folyóiratszámot (Romboid, Revue svetovej literatúry), valamint az egyetlen antológiát,14 amely magyar irodalmat mutatott be szlovák fordításban. Ezeken felül az esszéket, interjúkat és publicisztikát leszámítva a magyar alkotók jelenléte a szlovák irodalmi térben kifejezetten a kötetbeli megjelenésekre korlátozódik. Magyar–szlovák viszonylatban a Slovart, Drewo a Srd, AB-Art, MadáchPosonium, Median, Plectrum, Nap, de legnagyobb számban a Kalligram jelentet meg fordításokat. Sajnos a közeg kölcsönös érdeklődésének és az anyagiak hiányában a legszorgalmasabb kiadói politika is szinte csak az alapvető művek fordításait képes kánonbéli rangra emelni, további szerzők közlése a részleges hiánypótlásig jut el.15 Ha találunk is műveket, nem beszélhetünk a recepció olyan ideális állapotáról, amelyben azok a célnyelvi kultúrában jelentékeny hatást fejtenének ki, vagy szervesen beépülnének abba. Utóbbi még a szlovák irodalomtörténészek által emblematikus módon szlovák írónak is tartott Grendel regényeire sem igaz véleményem szerint, mert relatív sikerük ellenére e regények közvetlen hatása sem a vele kortárs, sem pedig az őt követő szlovák irodalomban nem mutatható ki konkrétan... Márpedig akkor kevésbé kanonizált szerzők még rosszabb pozícióból indulnak. Talamon Alfonz legismertebb műve amolyan fehér holló, amely álneves is, nem is, mivel a szerző saját neve és az álnév egyaránt szerepel a borítón (Talamon Alfonz: Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából16, Deák Renáta szlovák fordításában (Mojim priateľom z predtrianonskej krčmy17). Mindenesetre alkalmas arra, hogy rámutassunk, a minimálisan sem hangoztatott olvasói érdeklődés, valamint a kiadásproblémák mellett van a kölcsönös fordítási deficitnek18 egy harmadik, a befogadás felől nézve szintén fontos oka, ez pedig a nyelv. Az a nyelv, amely a magyar közegben már évtizedek óta létező, a szlovák irodalomban pedig máig alakuló posztmodern kortárs irodalomban már nem egyértelműen feleltethető meg valamely, nyelvészeti szempontból jól körülírható nyelvhasználati normának. Ezzel szemben nyelvi normák termékeny keveredésével, újraolvasásával teremti meg a szerző saját idiolektusát, amely immár fokozottan nem ekvivalense egy másiknak. A potenciális fordító Csokonai Lilinél egy erőteljesen archaizált forrásnyelvvel dolgozna. Borkopfnál egy szecessziósan indázó nyelv által leírt kulturális teret ültetett át szlovák nyelvi-kulturális környezetbe Deák Renáta 65 �Kutatóterület – tehát mindkét esetben valaha legalább az egyik nyelven létező nyelvi norma alapján válik lehetővé a fordítói, majd pedig az olvasói befogadás. Ám találhatunk19 olyan fordításszöveget is, amelynek eredetije egy magyar nyelvtudással nem rendelkező álmagyar álneves szerző műve. Tony H. Salazzini Level mese thavolbol kedves ió madariaimnak című szövege20 egy magyarul csupán hadováló, de identitását tekintve magyar kulturális meghatározottságban élő21 fiktív szerző vallomása többek között a magyar nyelv szeretetéről. A fordító nem visszarontott – ahogyan Parti Nagynál tapasztaljuk –, hanem még el sem sajátított nyelv hiányosságait magán viselő forrásszöveg nyelvi s egyben kulturális átkódolásával kénytelen megküzdeni. Ezen felül azzal az abszurd helyzettel is, hogy célszövege egy ugyancsak el nem sajátított, nem létező (de szükséges, tehát a műfordító által kreált) szlovák nyelvi tudással dicsőítse a magyar nyelvet.22 Samuel Borkopf, Csokonai Lili és Tony H. Salazzini nyelvének sincs szlovák ekvivalense. Az ilyen nyelvet a célkultúra számára meg kell (meg lehet) teremteni. Ez pedig a hagyományos fordítói eljárások mellett kivételesen kreatív és széleskörű kulturális kompetenciákkal felvértezett eszköztárat feltételez a műfordító részéről. Ám az olvasó részéről nem különben, mert valamilyen olvasói stratégia által ezt a – feltételezett – célnyelvet meg is kell tudni „érteni”. Az erre vonatkozó olvasói igény nem egyértelmű, sőt, nem tudunk róla, hogy egyáltalán létezne. A szlovák Csokonai Lilinek saját szlovák szerzői nyelvre volna szüksége, ám a potenciális fordító munkáját nehezítené, hogy a barokk szlovák nyelvállapot,23 a létező források és az oktatásügy jelenlegi helyzete alapján aligha megismerhető olyan mértékben a szlovák olvasó számára, hogy az ilyen barokk jellegű nyelvi normát a szerzői/fordítói idiolektusba/identitásba beépítve, azzal dúsítva a kortárs befogadói konvenciók alapján komoly problémák nélkül magáévá tudjon tenni. Ebből következően egy ilyen fordításmű eleve marginális olvasói térbe érkezhetne. Ami az álneves irodalom fordításának további lehetőségeit illeti, a műfordítók a nyelvi és kulturális problémákat kreativitásukkal több-kevesebb sikerrel képesek áthidalni. A befogadók is fokozatosan megnyerhetők lehetnének. A nyelvi korlát áthidalása, a szerzői idiolektusok addig kevésbé ismert karaktere a befogadóknál tehát a szokottnál nagyobb erőfeszítést generálhatna, hiszen tulajdonképpen még nem létező szlovák nyelveken olvasnának egy olyan fáziskésésben lévő közegben, amelynek még nem volt túl sok alkalma fokozatosan hozzászoktatni az olvasót az ilyen – mégiscsak „megtanulható” – tendenciákhoz.24 Éppen ezért is lehetne fontos a kölcsönös irodalmi csere, kiváltképpen az aktuális, köztük az álneves, a rendhagyó jellegű, s általában a kortárs művek fordítása, különben nem kizárt, hogy egyes irodalmi trendek értékei marginalizálódnak vagy teljesen elvesznek egy potenciális közönség számára. 66 �Kutatóterület Mind a magyar archaizáló szerzői nyelvek, mind a nyelvi konstruáltságukról megismerhető vagy azzal tüntető magyar (szerzői, alkotói, újraalkotói,25 szereplői és beszélői) identitások, mind pedig a nyelvjátékokat, nyelvi leleményeket szerzői nyelvvé formáló alkotások úgy maradhatnak idegenek egy szomszéd nemzet számára, ahogyan a kortárs szlovák irodalmi folyamatok a magyar kultúra részére. Ebben pedig az irodalomtudománynak is szerepe lehet, hiszen Magyarországon is bizonyos mértékben tartja magát, Szlovákiában pedig gyakorlatilag szinte még dogma a transzlatológia irodalmi fordításokkal foglalkozó elméletének és gyakorlatának az alkalmazott nyelvtudományba való „hivatalos”, „akadémikus” besorolása. S amíg a műfordítás-elmélet(ek) el nem nyerik azt a pozíciót, amelyben már nem csupán periférikusan, a megfeleltetésteóriák és az ekvivalencia-kutatások mellett, hanem teljesen legitim módon vizsgálhatják a fordításművek szövegét és befogadását, a műfordítás folyamatát inter- és transzdiszciplináris módszerekkel, addig nem lesz lehetősége a tudománynak érdemi befolyást gyakorolni a könyvkiadásra és annak – a két nemzet esetében nélkülözhetetlen – állami támogatási politikájára. Sem pedig a befogadást releváns módon – legalábbis naiv reményeim szerint – meghatározó irodalom- és nyelvoktatásra. Jegyzetek 1 Vö. NÉMETH Zoltán: Maszkok. Álnév és névtelenség az irodalomban. Palócföld 2013/4. 42–43. (42–55.) 2 Ezzel szemben az ún. szlovák nyelvtörvény előírja, hogy minden idegen nyelvű (beleértve a csehet is), 12 éven aluliaknak szóló audiovizuális művet szlovák nyelvű szinkronnal kell ellátni. TT 270/1995, 5. par. 2. bek. http://www.vyvlastnenie.sk/ predpisy/jazykovy-zakon/. 3 Lásd Ján Kollár és Pavol Jozef Šafárik életművét és máig tartó hatását. Erről magyarul bővebben például itt: HAMBERGER Judit: A szlovákok története. http:// szlavintezet.elte.hu/szlavtsz/slav_civil/szlovak-tortenelem.htm#h20. 4 Tehát a szöveg (és nem textuális kontextusa) azon tulajdonságairól van szó, amelyek az olvasó számára a szöveg felismerhetően nem eredetileg is a célnyelven fogalmazott voltáról tanúskodnak. 5 HOLMES, James S.: The Cross-Temporal Factor in Verse translation. In Translated! Papres on Literary Translation and Translation Studies. Amsterdam – Atlanta: Rodopi B.V., 1988. 37. http://books.google.sk/books?id= f6mTvPXluf4 C&pg=PA35&lpg=PA35&dq=james+holmes+the+cross-temporal+factor&so urce=bl&ots=g5bQuHA2Px&sig=J8bi82bdMb1xrmRwsny3n_8SW68&hl=hu& redir_esc=y#v=onepage&q=james%20holmes%20the%20cross-temporal%20 factor&f=false Az első kiadás 1972-es [In Meta], értelemszerűen arra reflektált a 67 �Kutatóterület szakmai közeg. 6 Lehet szó üzleti szempontokról, de akár a földrajzi/történelmi/kulturális (szlovák–magyar, szlovák–osztrák), közigazgatási (szlovák–német, lásd német ajkú kisebbség Szlovákiában), ideológiai (pl. keresztény irodalmak) vagy művészi nézetek azonosságán alapuló (posztmodern, realista) közelségről. 7 Vö: Hajdu Péter analogikusan vonatkoztatható megállapításával: „A kánonképzés a világirodalom tekintetében (is) hatalmi kérdésnek tekinthető.” HAJDU Péter: Fordítás és kánonképzés. In JÓZAN Ildikó, SZEGEDY-MASZÁK Mihály (szerk.): A „boldog Bábel”. Gondolat, Budapest, 2005, 47., és érvelés uo. 47–60. 8 A téma felvetése részemről ezért a komparatisztikai, kontaktológiai és művelődéstudományi szakterületeknek címzett szándékoltan jóindulatú provokációnak tekinthető. 9 Ehhez lásd még: GÖRÖZDI Judit: „Kifelé is érthetően prezentált értékek”. A prózafordulat utáni magyar próza szlovák recepciója. Magyar Lettre Internationale, 2006/2007 tél, 63. sz., 62–65. és GÖRÖZDI Judit: Recepcia postmodernej maďarskej prózy v slovenskej kultúre. Slavia 2011/1. 36–49. E tanulmányok a részletesen összefoglalt recepcióban okkal nem említik álneves művek fordításait. 10 Személyes közlés. 2013. szept. 4. 11 HAJDU Péter: Fordítás és kánonképzés, 55. 12 TOURY, Gideon: Descriptive translation Studie and beyound. John Benjamins, Amsterdam–Philadelphia, 1995, 27. 13 GÖRÖZDI Judit: „Kifelé is érthetően prezentált értékek”. A prózafordulat utáni magyar próza szlovák recepciója. Magyar Lettre Internationale, 2006/2007 tél, 63. sz., 62–65. 14 Azóta tudtommal csak egy ötnyevű, a visegrádi 4-es irodalmaiból válogató, szintén nem reprezentatív antológia jelent meg. (BÉKÉS Pál [szerk.]: A visegrádi országok irodalmi antológiája. Kultúrpont, Budapest. 2007.) 15 Ne feledjük, hogy a két ország pályázati rendszereiben a fordításirodalom a „nem eredeti” nemzeti, azaz a nem elsődlegesen preferált kategóriába került, miáltal a fordításművek amúgy is komplexebb, hosszabb időt igénybe vevő és drágább kiadói szervezéssel, munkával járó megjelentetése drága és kiszámíthatatlan eladási rizikóval jár. 16 Pozsony, Kalligram, 1998. 17 Bratislava, Kalligram, 2001. 18 Ismét hangsúlyozom, nem csupán az álneves irodalom fordítása nem működik, hanem általában a két irodalom háború utáni fordítása sem. A két ország kiadói egyezménye az államszocializmusban ugyanis elsősorban ideológiai alapon szelektált, a rendszerváltás után pedig a nacionalista villongások nem segítették a fordítást. Már meglévő fordításokhoz nehéz pénzt szerezni, még el nem készültekhez – a kiadói megrendelés márpedig a koncepciózus munka előfeltétele – szinte lehetetlen. (MATKIN, Maxim E.: Polnočný denník [Slovart, Bratislava, 2002] álneves kötetének magyar kiadásra [Éjféli napló] vonatkozó pályázata kétszer egymás után volt sikertelen.) Holott elméletileg a sok száz éves közös múlt, a reáliák nagyszámú azonossága vagy hasonlósága, a kulturális, földrajzi, természetrajzi, társadalomszervezettségi stb. közelség szinte optimális kontextust alakíthatna ki a szlovák és a magyar irodalom kölcsönös megismerésének terepén. 19 Egyelőre kéziratban, FÜLEKI Hajnalka fordítása: List zo vzdjaljenej djáljavi mojim 68 �Kutatóterület milím dobrím Madjarom a Kloaka (http://kloaka.membrana.sk/) szlovák kísérleti internetes folyóiratban vár megjelenésre. 20 Salazzini, Tony H.: Level mese thavolbol kedves ió madariaimnak. In HIZSNYAI Zoltán: Bárka és ladik. Pozsony, Kalligram, 2001. 53-55. 21 „Kosonom neked sep madár nelv, hód althálad lethem VALAHOD- VALAMI. De kosondmeg theis sep madár nelv nekem, hod VALAMIth folaldosthám hod theis másVALAHOD lehes VALAMI. Es nemlethel volna nélkülem. Ilen nemlethem volna ense nélküled.” (Kiemelések az eredetiben.) Salazzini, Tony H.: Level mese thavolbol kedves ió madariaimnak. In Hizsnyai Zoltán: Bárka és ladik, 53-55. Füleki Hajnalka fordításában: „Vdjaka tjebe, ti, aká szi mi krászná madjartsina ljúbo zvutsná, zse szkrze tjeba szom sza sztatj mohou VOLJAJAKO-NJETSÍM. Ale i ti, aká szi mi krászná madjartsina ljúbo zvutsná, mnje vzdaj vdjaku szvoju, pre tozse szom i ja NJETSO/ VOLJATSO obe toval, abi szi i ti mohla INAK bitj VOLJATSÍM. Takáto bi szi bezomnja bitj njemohla. A anji ja bi szom njemohou bitj bez tjeba takíto.” FÜLEKI: i.m. 22 Domesztikálhatott volna és cserélhette volna a tematizált nyelvet is szlovákra, ám az identitás-megélés abszurditásának egy lehetséges (többlet)jelentése veszett volna oda. Ez a helyzet hasonlítható ahhoz, amikor például a forráskultúra ideológiájával szembenálló célkultúra nyelvére fordítanánk. El lehet képzelni a befogadói reakciókat, ha 1850-ben valaki oroszra fordította volna a Nemzeti dalt... A fordításmű a nyelvjátékok átültetése mellett a magyarhoz hasonlóan nem létező „helyesírást”, lejegyzési módot is kreálni kénytelen/próbál. 23 A szlovák nyelv kodifikálására, egyfajta tudatos normaalkotásra közismerten csupán a 18. század második felétől ismerünk kísérleteket (J. I. Bajza, majd Bernolák), a ma kiindulási pontként szolgáló Štúr-féle kodifikáció 1843 és 1852 közé tehető. 24 Ez részemről semmiképpen sem minősítés, hanem egy állapot leírása. 25 Lásd pl. Parti Nagy Lajos műfordítói/újraírói eljárásait. 69 �Találkozási pontok Madách 150 A „másik” Madách Beszélgetés Kovács Ida muzeológussal DEBRECENI BOGLÁRKA Tavaly volt Madách Imre születésének 190., idén pedig halálának 150. évfordulója. Az emlékévek köré rengeteg ünnepi program csoportosult, csoportosul Nógrád megyében, országos szinten és a határon túl egyaránt. Az egyik legjelentősebb eseménynek a Magyarország–Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Programnak köszönhetően megvalósult felvidéki alsósztregovai kastély és Magyarország egyetlen Madách-emlékhelye, a csesztvei Madách Imre Emlékmúzeum felújítása tekinthető. A csesztvei kúria 50 éve, 1964-ben kapott múzeumi funkciót. Az épületben először a Miklós Róbert, majd 1983-tól a Kerényi Ferenc által rendezett irodalmi kiállítást láthatták az érdeklődők. 2012 őszén nyílt meg a legújabb, Közös Örökségünk: Madách című projekt keretében létrehozott, „Az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem vette is észre” – Madách Imre és Az ember tragédiája című tárlat, melynek forgatókönyve dr. Kovács Ida irodalomtörténész, muzeológus nevéhez fűződik, látványterve pedig Kemény Gyula kiállításrendező-látványtervező munkája. Mindketten a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai. A csesztvei kiállításról és a Madáchév programjairól Kovács Idát kérdeztük. – Hogyan valósult meg a „Közös Együttműködés” projekt és mikor dőlt el, hogy te leszel a kiállítás kurátora? Teljesen szabad kezet kaptál a koncepció kialakításában? – A Petőfi Irodalmi Múzeumot a szlovák kollégák, pontosabban Jarábik Gabriella, a Szlovák Nemzeti Múzeum – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma vezetője kereste meg egy megnyert határon átnyúló pályázatot követően. 70 �Madách 150 Találkozási pontok A projekt, amelyben a magyar partner Nógrád megye volt, célba vette mind a szlovákiai Alsósztregován álló, mind pedig a Csesztvén található Madách-kúria felújítását, sőt, utóbbiban a kiállítás rendezését is. Az épületfelújításokat és a kiállítás kivitelezési munkáit megpályáztatták, a kiállítás megterveztetésére és a forgatókönyv elkészíttetésére pedig, Csesztve esetében, egy szerződés keretében a Petőfi Irodalmi Múzeumot kérték fel. Én magam úgy kerülhettem a kiállításrendezés munkálataiba, hogy sok éve, 1999-ben, amikor a Frankfurti Könyvvásáron Magyarország lehetett a díszvendég, a Petőfi Irodalmi Múzeum két kiállítással is szerepelt ott. Az egyik egy könyvművészeti, a másik pedig Madách: Az ember tragédiája tárlat volt. A múzeum akkori főigazgatója, Praznovszky Mihály a Madáchkiállítás rendezésének feladatát rám bízta, így nyílt módom arra, hogy jobban beleássam magam az író életművébe. Persze sohasem állt messze tőlem a 19. század, különösen a reformkor. Korábban Vajda János és Lauka Gusztáv pályáját tanulmányoztam tüzetesebben, portrétanulmányt írtam róluk a Magyar Nemzeti Múzeum Márciusi ifjak című kiállítási katalógusába. Komolyabban ekkor kezdett el érdekelni ez a kor. Az elmúlt esztendőkben mégis úgymond kissé visszamentem az időben, és Kazinczy Ferenc lett az, akivel talán még többet foglalkoztam, foglalkozom, mint Madáchcsal. – Mi volt az első Madách-élményed? – Talán természetes, hogy az első élmény régi, iskolai olvasmányélmény. Hazudnék persze, ha azt mondanám, hogy nem láttam már korábban a televízióban az 1960-as évek végén vetített tévés változatot Huszti Péterrel, Moór Mariannával, Mensáros Lászlóval. Mégis, a mű komolyan csak később gondolkodtatott el. Olyan középiskolai emlékeim vannak tanulmányaimból, amelyek feltétlenül a kortársaihoz kötik Madáchot. Amikor róla tanultunk, szóba került Arany János költészete is, például a Tragédia kapcsán a Hídavatás című vers, de súlyozottan szerepelt Vörösmarty gondolati lírája és Petőfi is, tehát az én Madách-élményem úgy rögzült, hogy kora nagy írói között látom őt. Most ugrik be, hogy milyen élvezettel készültem anno az érettségi Madách-tételére, szinte már el is felejtettem… A 19. század első fele mindig különösen érdekes volt a számomra. Ez azért izgalmas, mert amikor a csesztvei kiállítást rendezhettem, a kor varázsa, illetve ahhoz kötődő fantáziáim, majd a rájuk rakódott ismeretek végig munkáltak bennem. Mindig is nagyon érdekelt, Madách hogyan viszonyult kora társadalmához, próbáltam elképzelni és valahogyan látni a helyeket, ahol élt, a személyeket, akik körülvették. Izgatott, milyen tapasztalatokat gyűjtött, nemcsak élettapasztalatokat, hanem milyen tanulmányai, olvasmányélményei, barátságélményei, sőt, személyes tárgyai lehettek. A kiállításrendezés során volt is rá módom, hogy ezeket a kérdéseket feszegessem, s ezek hangsúlyosak legyenek. Tehát fontosnak láttam az írói pályát valahogyan a korba ágyazottan bemutatni, hogy ezt a kicsit már 71 �Találkozási pontok Madách 150 elkopott kifejezést használjam. Milyen is valójában a Tragédiát író Madách? Egészen egyszerűen szólva ezt kívántam valamilyen módon megfogalmazni. Az ember tragédiáját ugyanis nem lehetséges hermetikusan, az életpályától elkülönítve, önmagában vizsgálni, még akkor sem, hogyha a legtöbb ember szinte semmi mást nem tud Madách nevéhez kötni, csak magát Az ember tragédiáját. Amikor olvasgattam Madáchtól, Madáchhoz, akkor feltűnt, hogy ifjúságától kezdve egész 40 éves koráig – hiszen alig volt több, amikor meghalt – folyamatosan foglalkoztatták, mondhatnám kínozták bizonyos gondolatok. Ezek a gondolatok köszönnek vissza Az ember tragédiájában. – Hogyan épül fel a kiállítás? – Az elképzelés az volt, hogy próbáljuk megőrizni a kúria 19. századi hangulatát, legalább ott, ahol lehet. Madách jómódú középbirtokos nemesi családból származott, a középbirtokosok osztályán belül is a vagyonosabbakhoz tartozott, akiknek életvitele bizonyos tekintetben inkább az arisztokratákéhoz közelített. Mégis, azt kell mondanunk, hogy ez a kúria egyáltalán nem volt fényűző, sőt, inkább a szerényebb nemesi udvarházakra hasonlított, ellentétben az alsósztregovai kastéllyal, ahol Madách született és élete jórészét töltötte. Azt gondoltuk, hogy a helyreállított csesztvei épületben mindenképpen lennie kell egy térnek, amelyen keresztül megmutathatjuk, milyen lehetett egy reformkori nemesi udvarház miliője. Nem tudjuk pontosan, mivel nem maradt fenn ábrázolás, hogyan nézett ki a Madách-házaspár szalonja, de fekvéséből, méretéből tudható, melyik szoba lehetett az. Rekonstruáltunk, de még pontosabb, ha azt mondom, konstruáltunk, berendeztünk tehát egy kvázi-szalont kanapéval, fotelekkel, íróasztallal, s két álló figurával, egyikük Madách, másikuk Fráter Erzsébet öltözékét viseli. Madáchéknál sokan jártak vendégségben. A csesztvei szalonban gyakran megfordult a két barát, Szontágh Pál és Pulszky Ferenc, valamint kártyapartnerek, illetve papok, lelkészek, intézők. Arany János is járt itt látogatóban Madách Imrénél 1862-ben, bár akkor már nem az író lakott az épületben, hanem testvére, Károly. Mindenképpen szerettünk volna bemutatni egy szalont, hogy visszatérjek a kérdéshez. Emellett az életrajz felvázolásakor erősebb hangsúlyt kívántam adni a megye, illetve Csesztve bemutatásának is. Kiemelésre fontosnak tartottam, hogy Balassagyarmaton, a megyeházán dolgozott, meghatározóak itt szerzett barátságai, jogi rutinja, sőt érvelési, szónoki képességei, amelyekre később országgyűlési követként oly nagy szüksége lett. Bizonyos dokumentumok, tárgyak, fotók ezért hangsúlyosabban vannak jelen, mint a korábbi, Kerényi Ferenc irodalomtörténész-színháztörténész által rendezett kiállításban. Az életpálya megismertetése mellett erőteljesen megjelennek Az ember tragédiája színpadi vonatkozásai is. Madách életében nem került színre a Tragédia, így kiállításunkon az első, elég kései bemutatótól, 1883-tól követhető a mű színpadi karrierje, s innen jutunk el egészen napjainkig, 72 �Madách 150 Találkozási pontok a Nemzeti Színház előadásáig. Ez nem jelenti korántsem azt, hogy minden dokumentum, akár grafika, díszlet-, jelmezterv vagy fotó a falakra kerülhetett. Helyszűke miatt válogatnunk kellett, ezért a leglátványosabb színpadképeket vettük elő. Annak idején ezek vázlat gyanánt készültek a színpadtervekhez, s közülük néhány – a legszebb nyolc – most új életre kelt: fényekkel megvilágított színpadi makettek készültek belőlük, hogy a látogató számára elképzelhetővé tegyék egy-egy Tragédia-szín egykori színpadi látványát. Ami még izgalmasabbá teheti a diákok számára is a kiállítást, az a sok számítógépes megjelenítés, játék. Egy monitoron Madách több mint hatvan rajzát tekinthetik meg, illetve külön érintőképernyős gép mutatja be színes metszetekkel az 1837-es Pest városát, ahová Madách jogi tanulmányai megkezdésekor érkezett. Az ember tragédiája 15 színét 15 különféle színpadi előadás filmfelvételének részletei teszik plasztikussá, egészen a ’60-as évektől 2012-ig, de nem hagytuk ki Jankovics Marcell sikeres animációs filmjét sem. A vállalkozó szellemű tárlatlátogatók még színpadi szereplőkké is válhatnak, hiszen a tárlat két záró terme lehetőséget nyújt számukra, hogy jelmezeket vegyenek magukra, s az utolsó teremben színpadra állhassanak, s az előre kikészített szövegrészletek tanulmányozása után eljátszhassanak egy-egy jelenetet a Párizsi vagy a Konstantinápolyi színből. – Miért „Az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem vette is észre” mottót választottad? – Azért, hogy ezt a kérdést feltehessék az emberek, és megpróbálják megtalálni rá a választ a kiállításon. Másrészt azért, amit ez a mondat jelent, ennek az optimizmusáért, és azért, hogy derülhessen ki az is, hogy ez egy levél részlete, és hogy a levelet, amelyben ez a sor olvasható, Madách írta Erdélyi János író, szerkesztő, művelődéstörténész, néprajzkutató – talán mondhatjuk – barátjának, akivel a pesti években ismerkedett meg, az 1830-as évek végén. Erdélyi megörült, amikor Arany János és a Kisfaludy Társaság révén megtudta, hogy valójában Madách Az ember tragédiája szerzője. Egymásnak írott leveleikben hamarosan vitába bocsátkoztak a mű értelmezése és végkicsengése felől. Madách egyik levelében összefoglalja Erdélyi számára a Tragédia tartalmát, s az imént idézett mondattal mint rezümével zárja le gondolatmenetét. – A kiállításba bekerült grafikák, festmények, bútorok, öltözékek között mennyi eredeti műtárgy található, és mi az, ami másolat? – A kiállítás időrendben halad, egy életrajzi bemutatót követően valójában a második szobában kezdődik, ahol a látogatók a terem központi helyén pillanthatják meg Madách Imre bölcsőjét. A bölcső eredeti darab, Alsósztregováról került a balassagyarmati Palóc Múzeum tulajdonába. A kiállításon található még néhány eredeti bútordarab, például a Madách család levelesládája, ami a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum gyűjteményéhez 73 �Találkozási pontok Madách 150 tartozik, egy nagyon szép, politúrozott darab, felteszem, hogy ez is Sztregováról származik, valamint egy mutatós biedermeier szalonbútorgarnitúra, a balassagyarmati múzeum gyűjteményéből. Az íróasztal, ami a szobában van, másolat Madách asztaláról, az eredeti a Nemzeti Múzeumban található, de mivel az intézmény nem tudta kölcsönadni a kiállításra, emiatt kénytelenek voltunk másolatot készíttetni róla. Ami a műalkotásokat illeti, van olyan festmény, amely eredeti, Madách Fráter Erzsébetről készített képe. A többi úgynevezett nemes másolat, de itt kell megjegyeznem, hogy minden másolat szinte a megtévesztésig eredetinek hat. A kiállításban látható ruhadarabokat rekonstrukciók, fényképek alapján varrattuk – a Petőfi Múzeumban nagyításokat készítettünk Madách ruházatáról –, egy olyan mesterrel, aki magyaros ruhákat kreál és különösen nagy gondot fordít a zsinórozásra. Fráter Erzsébet toalettje szintén egy fekete-fehér fotó alapján született. Színét a szabómesterrel közösen találtuk ki. A ruha gallérja valószínűleg fehér lehetett, alapnak egy bordós-barna színt választottunk. A ruhadarabok között látható még egy főkötő, ez is konstrukció, az 1840-es évek egyik divatos kiegészítője volt. – A Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének valamelyik darabja megjelenik-e valamilyen formában a kiállításon? – Az Irodalmi Múzeum Madách anyjáról és az apjáról készített ceruzarajzokat őriz, ezeket, és rajtuk kívül Madách szép Ámor című olajképét, illetve Corvin Jánost ábrázoló festményét a látogatók a tárlaton másolatban tekinthetik meg. A mi tulajdonunk a szalon perzsaszőnyege is, és több olyan metszetet is szerepeltetünk, amelynek eredeti példánya a Petőfi Irodalmi Múzeumé, így például portrélitográfiák, városképek, Madáchot és családját ábrázoló fényképek. Ki van állítva egy kéziratlapunk is, amelyen Madách Az ember tragédiájához készített vázlatát olvashatjuk. Itt kell elmondanom, hogy másolatok rendelkezésre bocsátásával nagymértékben segítségünkre volt az Országos Széchenyi Könyvtár, hiszen a Madách-rajzok szinte kivétel nélkül náluk találhatóak. Szám szerint a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi a legtöbb Madách-tárgyú festményt, közöttük ismeretlen mester munkáját Madách nagyapjáról, Sándorról, valamint Madách szüleiről, továbbá Madách Imre Zrínyi Miklósról, valamint egy ismeretlen nőről festett olajképét. Megkaphattuk ezeknek kitűnő felvételeit, hasonlóképpen a több mint nyolcvan Carl Vasquez által készített, Pestet ábrázoló színezett metszethez. Külön és kiemelten említést érdemel a Magyar Tudományos Akadémia is, hiszen engedélyt kaptunk arra, hogy Az ember tragédiája minden egyes színének néhány kéziratos oldalát érintőképernyős számítógépen mutathassuk be, úgy, hogy a látogatók kedvük szerint nagyítgathatják Madách keze írását, keresve a sorok között Arany János legendássá lett stiláris javításait. A felsoroltakon kívül levéltárak, így Nógrád Megye Levéltára és a Magyar Országos Levéltár is segítségünkre volt kölcsönzésekkel, például 1848-49- 74 �Madách 150 Találkozási pontok es dokumentumok kópiáinak átadásával. Sajdik Ferenc grafikust a Petőfi Irodalmi Múzeum kereste meg, kérte fel, hogy készítsen karikatúrákat 1920. századi írókról. Az ötlet úgy született, hogy amikor nézegettem Madách rajzait, azt láttam, hogy némelyik közülük karikatúrának is beillik. Annyira így van, hogy olykor a felirat is elárulja ezt, gondoljunk csak a Házassági kontraktus aláírást viselő tusrajzra, amelyen az asszony tükör előtt ülő férje haját ráncigálja, miközben az féltve őrzi kezében parókáját. Madách szatirikus hangvételére, élcelődésre való nyitottságára Az ember tragédiája lapjain is találunk példákat, s nem csupán a női nemhez kapcsolódóan. Az elmúlt másfélszáz év alatt íróink közül sokan mondtak véleményt a Tragédiáról; ki tanulmányt, ki élményeit, ki pedig a mű korszakos jelentőségét vetette papírra. Így történt, hogy kiválasztva közülük tíz emblematikus mondandót megformált szerzőt, egészalakos karikatúrákat készíttettünk róluk Sajdik Ferenccel, s az ábrázoltak kezében kis táblácskákon ott olvashatóak egykét mondatra rövidített, velős gondolataik a Tragédiáról. Első ránézésre, ahogyan a csesztvei kúria fehérre festett folyosóján megpillantjuk egymás mellé állított, üvegre kasírozott groteszk figurájukat, olyanok, mintha tréfásan magának Madáchnak üzennének, jeleznének vissza a mából a távoli múltba, ők tízen: Arany János, Jókai Mór, Krúdy Gyula, Babits Mihály, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Hevesi Sándor, Ravasz László püspök és Hubay Miklós. – Számodra milyen élmény volt, amikor először olvastad a Tragédiát? Gondolom, később formálódott a véleményed. Hogyan változott a Tragédiaképed? – Nyilván változik az ember véleménye. Amikor az iskolában vettük, említettem, hogy korba ágyazottan tanultuk és hogy ez mennyire meghatározó volt számomra. 1999 végén találkoztam a drámai költeménnyel újra, úgy értem, ekkor alaposabban is tanulmányoztam, hiszen dolgoznom kellett az anyaggal. Ez a találkozás meghökkentő volt, amiatt talán, hogy más fénytörésben is tudtam már látni. Részben megélt élettapasztalataim, még inkább azonban amiatt az irodalmi anyag miatt, amit a munka kapcsán megismerhettem, s rímeltethettem Madách soraira, pontosabban, amelyek révén jobban megnyílhattak számomra Madách szövegének rétegei. Jobban láttam, mint korábban, hogy milyen fantasztikus az, hogy valaki egy szétesett családdal, bukott szabadságharc után, Magyarországon, Alsósztregován, a nagyvilágtól elzárva kizárólag a nagyvilág dolgaival foglalkozik, s hogy nem kevesebbet tesz, mint hogy választ keres az emberiség, sőt, a lét legnagyobb kérdéseire, ahogyan például megkísérelt azokra alig tíz-húsz évvel korábban a maga módján választ keresni Vörösmarty. Ez számomra megható volt, s ha nem hangzana nagy szónak, tovább is mennék, s azt mondanám, hogy felemelőnek és bátornak is találtam egyben, s most se gondolom másképp. Van egy mű, Az ember tragédiája, amelyet ma, a 21. 75 �Találkozási pontok Madách 150 században is 2-3 évente újra és újra színpadra lehet állítani úgy, hogy elér hozzánk, és gondolatai nem veszítettek érvényességükből. És tudjuk úgy is nézni, hogy nem általában a világról, hanem szorosabban Magyarországról, s benne rólunk is szól, vagy akár egy éppen aktuális politikai történetről. Ezt jelentős dolognak tartom. A nagy tablókban, hatalmas távlatokban gondolkozó, s a messzi jövőbe tekintő Madách teljesítménye nyűgöz le, s ismétlem, bátorsága, hogy nem retten vissza Dante, Goethe és Byron után véleményt formálni a világegyetemről és az emberiségről. – A konfliktusok bemutatása mennyiben kapott szerepet a kiállításban? Gondolok itt a Tragédia értékelésével, elhelyezésével kapcsolatos kezdeti nehézségekre, az 1848-49-es események során a hatalommal való összetűzésre, illetve az édesanyja és felesége közötti viszonyra, ami szinte felőrölte Madáchot. – Az utóbbi a csemegékre vadászók számára talán izgalmasabb, vagy nagyobb érdeklődésre tarthat számot, de a kiállításon pont erre csak utalni kívántam, annál is inkább, mivel az utóbbi évtizedben a viták kereszttüzében áll Madách és felesége házassága. Vannak Madách-kutatók, akik például elég meggyőzően amellett érvelnek, hogy az író nem feltétlenül azért költözött Csesztvére, mert ifjú felesége, Fráter Erzsébet nem jött ki anyósával, a sztregovai nagyasszony Majthényi Annával, hanem ennek más okai is lehettek. Csesztve például közelebb esett Balassagyarmathoz, Madách hivatalához. Ekkor gyakran járt társaságba, nagyobb volt a baráti köre, önállóbb életet akart élni. Barátai is szívesebben jelentek meg talán a házaspárnál a fiatalosabb, akkor berendezett csesztvei kúriában, mint a komorabb és bizonyosan szigorúbb társasági szabályokat megkövetelő, tekintélyt parancsoló alsósztregovai kastélyban, ahol ráadásul a nagyasszony mama is kötelező jelleggel jelen volt. Kétségtelen azonban, hogy Madách és neje között komoly személyes konfliktusok támadtak, ami a versekből is kiderül. A kiállításon néhány Madách-költemény a szerelmet, majd a szakítás szomorúságát jelzi és tablószövegben utalunk kettejük válására. – Készült kiadvány a csesztvei kiállításhoz? – Készült, igen. A projekt előírása szerint Alsósztregován és itt is egymáshoz hasonló, A/4-es formátumú kiállításvezetőt kellett szerkesztenünk. A pályázat kivitelezésre vonatkozó része elég szigorúan behatárolta, hogyan és mit kell, mit lehet. A katalógus teremről teremre vezeti a látogatót, található benne szlovák, angol és német nyelvű szöveg is a magyar mellett, de rendelkezésre áll audio guide is, angolul, németül és szlovákul. A fülhallgatós vezetés 40-45 perc hosszúságú, s termenként haladva hívja fel a figyelmet egy-egy kiemelt tárgyra, Madách-szövegre, esetenként pedig ahhoz kapcsolódó történeteket mesél el. – Többször említetted Madách festményeit, rajzait. Mennyire tekinthető jelentős képzőművésznek? 76 �Madách 150 Találkozási pontok – Az igazat megvallva, azt gondolom, hogy ezeket egy műkedvelő alkotásainak kell tekintenünk. Számunkra, az Irodalmi Múzeum, a Nemzeti Múzeum és a Széchenyi Könyvtár számára hatalmas és felbecsülhetetlen kincsek, felbecsülhetetlenek, mert Madách alkotásai, de látni kell, hogy nem volt a szó klasszikus értelmében vett festői tehetség. A korban divat volt a nemes ifjakat megtanítani sok mindenre, így Madách vívni és lovagolni járt. Édesanyja ragaszkodott hozzá, hogy egy szakmát is sajátítson el – ez egyfajta furcsa nemesi gőg volt –, ezért egy kis esztergagépet vásárolt neki a pesti, Széna téri lakásba, ahol 15-16 évesen apró fatárgyakat készített, melyeket barátainak és családtagjainak ajándékozott. Ezenkívül anyja uszodába járatta, s gyakran megfordultak együtt fürdőhelyeken is. Természetes volt, hogy tanult rajzolni és festeni, mestere Schwind Károly, a kor jónevű rajztanára volt, ugyanő oktatta az ifjú gróf Lónyay Menyhértet is, aki egyetemi éveik alatt Madách legközelebbi barátja volt. Valószínű, hogy az írónak a másoláshoz volt nagyobb tehetsége, hiszen ha kópiát készített valamiről – és ilyen az Ámor című, valamint a Zrínyit ábrázoló képe is –, akkor az jól sikerült. Amikor azonban modell után dolgozott – ez vonatkozik Fráter Erzsébetről festett képére is –, akkor már nem elég pontos, plasztikus a kép, nem stimmel teljesen anatómiailag, nincs tökéletes perspektívája. Ha egy gyors leltárt szeretnénk készíteni Madách képzőművészeti alkotásairól, mindenképpen el kell mondanunk, hogy az írónak ma nyolc festménye és mintegy hatvan rajza ismeretes. – Ezek a rajzok és festmények az életének egy adott időszakában készültek, vagy a rajzolás végigkísérte az egész életét? – Mondhatjuk, hogy Madách kisgyermekkorától kezdődően élete végéig rajzolt, festett. Talán először egy kinyomtatott virágot satírozott, színezett ki, amire ráírta, hogy édesapjának. Később megjelenik egy ceruzával készült virág, majd ifjú- és felnőttkorában is, egész életében rajzol. Trencsénteplic látképét mutató rajza még nyomtatásban is megjelenik. Amikor a válást követően újból Alsósztregován él, ismét készít képeket, ekkor készül az úgynevezett oroszlánbarlangot, azaz dolgozószobáját ábrázoló híressé lett ceruzaskicce. Fest is, keze munkája nyomán maradt fenn Fráter Erzsébetén kívül Pál öccsének portréja, akit Szent Imre képében jelenített meg egy képén. A festmény hosszú évtizedeken át függött az alsósztregovai templom falán, most a felújított alsósztregovai kiállítás egyik ékessége. Az író még rajzos rejtvényt is készített, ami nagy divat volt a korban. Többször kapta ceruzavégre környezetét, családtagjait, lelkész barátját, gyermekeit és nevelőjüket vagy a szolgálót. Érzékeny ceruzarajzot készített például Huszár Annáról, a szabadságharcban meghalt nővére bakfis leányáról, akihez mint nevelt leányához, különösen gyengéd, plátói kapcsolat fűzte. – Egy picit kanyarodjunk el Csesztvétől. Úgy hallottam, hogy lesz egy Madách retro kiállítás a PIM-ben, ami nagyon izgalmasan hangzik. 77 �Találkozási pontok Madách 150 – A kiállítás június első felében nyílik. A retro jelleg pusztán abban áll, hogy egy 1964-ben kiírt grafikai pályázat anyagának a bemutatását tervezzük, hogy túl sok mindent ne áruljak el, de azért jelezzem valamennyire, a ’60-as éveket is körüljárjuk ezzel. Be szeretnénk mutatni azt is, hogyan viszonyultak akkoriban Madáchhoz, milyen volt ez ügyben a kultúrpolitika elvárása, jó volt-e, és mire volt jó ’64-ben Madách, s különösen Az ember tragédiája. – Ennek a kiállításnak is te leszel a kurátora? – Igen, én kaptam meg ezt a feladatot. – Ehhez kötődően lesznek programok, kerekasztal beszélgetések? – Úgy terveztük, hogy a kiállítás év végéig lesz nyitva, és ehhez kapcsolódva szervezünk többféle programot is. Nagyon örülnénk, ha meg tudnánk szólaltatni azokat a képzőművészeket, akik a ’60-as, ’70-es években dolgoztak, ma még közöttünk vannak, és szívesen beszélnek arról, hogy emlékeik, tapasztalataik szerint hogyan működött a ’60-as évek művészetpolitikája. Szeretnénk megszólítani továbbá színházi rendezőket, akik elmondanák, milyen tetten érhető ideológiai különbségek fedezhetőek fel a ’60-as évek Madách-rendezései és a maiak között. Gondoltunk színészekre is, akik az eltelt évtizedekben többször játszották valamelyik főszerepet Az ember tragédiájában, kíváncsiak lennénk, hogy milyen volt a szerepükhöz való viszonyuk, volt-e elvárás, nyomás, amely nehezítette munkájukat. Az különösen fontos lenne, hogy arról is beszéljenek, hogyan változott a különféle felfogású rendezésekben a Luciferről vagy az Ádámról alkotott kép az elmúlt 50 évben. Ezt kifejezetten izgalmasnak tartom. Művészettörténészek, irodalomtörténészek meghívását is tervezzük, hogy párbeszéd folyhasson arról, mit jelentett a három T a kultúrában, és vajon volt-e, és mi volt támogatott, tűrt vagy tiltott Madáchcsal kapcsolatban. – Van-e még valami, amire nem kérdeztem rá, de fontosnak tartod? – Amit korábban nem említettem, bár valójában ezzel kellett volna kezdenem. A kiállítás forgatókönyvének elkészítésekor nagy segítséget kaptam Dr. Gyapay László irodalomtörténésztől, a kor kutatójától, a Miskolci Egyetem intézeti tanszékvezetőjétől. Hozzá fordulhattam olyan kérdésekben, amelyek problémát okoztak, gondolok itt bizonyos hangsúlyokra és arányokra, például hogy milyen mélységig kell bemutatni, említeni egy-egy verset vagy Madách-drámát, vagy milyen részletesen tárgyaljam például Az ember tragédiája forrásait. Mivel oktató, pontosabban látta és látja a kiemelendő és a kevésbé lényeges dolgok közötti határt. László a hanganyag összeállításában is segítségemre volt. Talán Madách alkatáról még egy gondolatot. Az volt a szívmelengető ebben a munkában, hogy megszületett bennem egy új Madách-kép. Sokan írták róla, hogy keserű, mogorva, savanyú ember volt, szigorú, és elfojtós alkat. Én örömmel vettem észre, hogy van humora, erről nem igazán szoktak beszélni, ez nekem újdonság volt. Kiderült számomra, hogy a titkok 78 �Madách 150 Találkozási pontok is vonzották. Ez nem kifejezetten a zártságához adalék, inkább egy többarcú embert sejtet. Az élete rejtélyes, titkokkal övezett volt és maradt. Az utóbbi évtizedekben, miután a híres emberek magánélete iránti érdeklődésnek nagy divatja van, elkezdték firtatni, kutatni, hogyan alakult az író nőkhöz való viszonya Fráter Erzsébettől való válása után. Ahogyan kiderült, több szerelmi kapcsolata is volt, nem élt szerzetesi életet – ezt örömmel konstatáltam. Sajnos, a dokumentumok, visszaemlékezések sorából úgy veszem ki, hogy különválasztotta maga számára az ideális szerelmet és az élet testi örömeit. Nekem, mint megrögzött idealistának, valahogyan még kedvesebb lenne egy olyan Madách-figura, aki a romlatlan teljes egészre vágyik, s hinni is tud abban. Úgy látom, esetében ez nem így van. Alakját ugyanakkor élettelinek, férfiasnak, tartással rendelkezőnek és valódinak látom. Képes vagyok meglátni őt erős akaratú anyja figurája nélkül is. Ha rajzolnék róla egy grafikát magamnak, bizonyosan nem olyan kép készülne, amelyen egy nagyasszonyt látnánk, hatalmas, mindent beborító, szétterjedő szoknyában, aki betöltené a teret, és valahol az árnyékában ülne egy kis figura, aki Madách. Sajnos vannak, akik ma is elfogadnának egy ilyen képet róla, s többen hasonló értelemben nyilatkoznak személyéről – szerintem ez semmiképpen nem állja meg a helyét. 79 �Kép-tér Madách 150 Semmiség, mi az a másfélszáz esztendő? Az alsósztregovai Madách-kiállítás SZÁSZI ZOLTÁN Madách Imre szemét másfélszáz éve zárta le a halál. A nagy művön 1860. március 26-án tette az utolsó tollvonást. De hát mi ez az idő? A halhatatlanságból egy pillanat csupán az a százötvennégy év, amely a Tragédia befejezése és a nagy művet bemutató kiállítás megnyitása közt múlt el. Ezt a halhatatlanságot őrzi az 2014. március 26-án, Alsósztregován, a Madáchok példaértékűen felújított ősi fészkében megnyitott, a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb drámai alkotását bemutató állandó kiállítás, amelynek „Óh, hol vagyok, hol vannak álmaim?” a címe. Micsoda ébredése ez a költőnek! Mire jó ez a kiállítás? Például a Tragédiával személyesen és szemérmesen találkozni, abba belemélyedni. Abban elmerülni, azt mai élő emberként megélni! Ha mindennapos olvasmány vagy csak olykor-olykor felütött könyv, ha véletlenül kerül az olvasóhoz – mikor érzi az ember, valami nincs rendben, jó lenne valami irányt lelni, valami kiutat, kapaszkodót találni – mindegy az, csak találja őt meg ez a mű! Aki válaszokat keres, aki inspirációt vár, aki megpihenni, töltekezni kíván, és a befogadásra nyitottan lép be a Madách-kastélyba, egy egészen különleges élményt kap. Köszönhetően Jarábik Gabriella múzeumigazgatónak, Praznovszky Mihály és Kovács Anna irodalomtörténészeknek, Štefan Holčík történésznek, az enteriőrt létrehozó Juhász Tibornak és Az ember tragédiája kiállítást önálló képzőművészeti alkotásként létrehozó Koczka István képzőművésznek. 80 �Madách 150 Kép-tér Élő közeg fogadja a látogatót, aki nem vitrinekbe zárt, idegen világot, konzervált, távolságtartó múltat talál itt, hanem az az érzés keríti hatalmába: ma is itt élnek, léteznek, dolgoznak, szeretnek az egykori urak. S aki itt lakott, az nem más, mint a magyar drámairodalom legismertebb művének alkotója, Madách Imre; az örök Éva ihletője, Fráter Erzsébet; a kastély komorabb hangulatú úrnője, Majthényi Anna; a Madách gyerekek; a rokonok; a vendégként betérő barátok; a nógrádi nemes- és polgárurak. A kastélyban sétálgatva szinte azt várja a látogató, hogy a szomszédos szobában máris felbukkan a házigazda, már szinte érzi is a jóféle pipadohánya illatát. Az oroszlánbarlang olyan, mintha a Tragédia írása idején toppannánk be. Szétdúlt alvókuckó, papírlapok, kalamáris, tollak, pipatórium, majd a könyvek, a régi jó könyvek. Férfiszalon, kártya és borospalack poharakkal, újságok, kilátás a parkra, a dombra, a gazdaságra, s női szalon, rejtelmekkel, fojtó indulatokkal, fortyogó érzelmekkel. A nagy szalon, igen, már látni az éppen kiforduló vendégeket, akik elsuhantak, kijáraton át a kertbe, a falon az égkék tapéták, sarkokban zongora, meleget őrző kályha. S innen, a kétszárnyú ajtó után már egy másik világ nyílik. Ez az irodalomtörténeti tárlat páratlan és példamutató, egy hatalmas, önálló képzőművészeti alkotás. A világ bármelyik múzeuma megirigyelhetné! Egyszerre képes azokhoz szólni, akik pontosan ismerik a nagy művet, s azokhoz is, akik éppen megismerkedni szeretnének vele. S aki véletlen betéved? Azt a gondosan megalkotott látványvilág észrevétlen magával ragadja a Tragédia miliőjébe, lelassítja, elgondolkodtatja, úgy engedi tovább útjára. Mondják, kell az interaktivitás, más látványra várnak a monitorokon szocializálódott mai fiatalok. Megkapják! Ki ide belép, azt színről színre változó tér, forma, mozgókép, fény, színek és műtárgyak, hangeffektusok, egy múzeumon belüli múzeum – a falanszter színpompás díszlete lehetne! – várja, s a Tragédia ismert sorai az űrből sugározva is elhangzanak, Charles Simonyi hangján. Megrázó, meghökkentő élmények! Az ember tragédiájának mondanivalója végül kéttenyérnyi – fénycsíkkal megvilágított záró sorok – esszenciává sűrűsödik! Ezzel a szemébe és agyába égett képpel lép ki a látogató a kiállításról. Annyira közel van! Mindig is közel volt Alsósztregova. Sokan tudták, hogy különös, drága helye ez a magyar irodalomnak. Szentélye! Amelyet mostantól teljességében be lehet járni. Élmény! Pazar! Varázslatos! S a kert végén, pár lépésre az elvaduló, márciusban szűz fehér pártában bókoló vadszilváktól Rigele Alajos Ádámja tartja az eget a drámaköltő porai felett. 81 �Ami marad Szférák szigetei Molnár Krisztina Rita: Kőház SULYOK BERNADETT A civilben tanár és múzeumpedagógus Molnár Krisztina Rita Kőház című verseskötete az utóbbi öt év (2008–2013) verstermését tartalmazza – előző, Különlét (2008) című kötetének szerkezetéhez hasonlóan – hét ciklusba rendezve. Költészetének egyik jellegzetessége a klasszikus versformák (időmértékes verselés, szonett) gyakori alkalmazása, a rendkívül kimunkált, kidolgozott szerkezet. Témáit szívesen meríti a környező világból, a város, a természet aprólékos bemutatása mellett ugyanakkor gyakran megjelenik az őt körülvevő szellemi univerzum is: régi korok írói, költői, zeneszerzői és más történelmi figurák. A harmóniából kibillent világban keresi, olykor megtalálni véli a kapaszkodókat, a vonatkozási pontokat. A költő számos eddigi motívumával újra találkozhatunk. Az emberi és azon belül az asszonyi lét fókusza a sok teendő miatt nehezen fordítható el a földi dolgokról, a mikrovilág rengeteg tárgya, a család felé irányuló önátadó szolgálat mégsem szűkíti be horizontját. Mindenhez érdeklődő figyelemmel vagy gyöngéd gondoskodással fordul. A Vitrin című vers apró emlék- és dísztárgyak felsorolásából áll, mindössze két igét találunk benne („zsebóra, időtlen áll”, „üvegfüst lilul a gőzmozdonyon”), valamint melléknévi igeneveket. Ez a statikus, biedermeier hangulatot árasztó csendélet egy élet rekvizitumait tartalmazza, örökölt és gyermekkori emlékeket, nyaralások és 82 �Ami marad utazások szuvenírjeit. A „selyembe bugyolált barna hajfonat”, a „mélykék fiolában tejfoggyűjtemény”, a „rizsnyaklánc, vésett vers minden szemén” a személyes élet építőköveivé válnak. A rizsnyaklánc egyben a költészet szimbóluma, a finoman, aprólékosan cizellált, mívesen kidolgozott írásművészeté. A felsorolt tárgyak közt bombaként robban a 2. strófa 2. sora: „mellkasból kiműtött repeszszilánk”, s a szenvedés, kiszolgáltatottság motívuma búvópatakként végigvonul minden versszakon: „fogságban faragott apró lovak”, „láncravert zsebóra”, „akvarell viharban hajó, veszély”. Az angyal motívuma nemcsak az isteni szféra része, hanem a költő vágyott léthelyzetének is jelképe: „tenni-venni, lengedezni nemtelen, / amint az angyal, / jönni-menni, egyetlen ügyről tudva csak, / hírrel, malaszttal” (A testi nyavalyákkal küszködő költő). Istenhez fordulása szintén visszatérő motívum, a Süket ember párbeszéde a magasságossal című, hangsúlyos verselésű költemény egy gyermekmondóka parafrázisa. A transzcendenciához fűződő viszony az anyaság, gyermekhalál és örökbefogadás tematikájával párosul a Köd mögött a fény (Míriám és Márta balladája) című versében. A mennyei seregek közé sóvárgó földi halandó istenkeresése jelenik meg a Készület Soknyakú hegyre, az égilakókhoz című versben, ahol együtt szerepelnek a görög Múzsák, Zeusz, valamint Jézus és tizenkét tanítványa. Folytatása, A hegyen, fönn a teremtő és a teremtmény találkozását írja le: „Bóbitát fújt, majd kicsi ággal orrom / megvakarta. Úgy remegett a szívem / szégyenemben, látva: Tenyérbe illő / hangya vagyok csak.” Az Angelos című versben az isteni fény ragyogásában feloldódó lírai ént látjuk álomszerű lebegésben, aranysugarakban fürödve. A kötet első verse az Edények – ez a tárgy nála a női létmód metaforájává válik –, erőteljes felütéssel egy tűzvész képeit tárja elénk, a tűzoltás zaklatott leírása egy katasztrofális létállapot megjelenítésévé alakul, s a kapkodó vízhordók között megjelenik maga a Gonosz: „fordultam, adva edényem / a leggonoszabbnak, / jaj, a gonosz, jaj, / hogy lehet itt? / Csak nem szabadult? Jaj”. Mégsem pusztít, hanem „önti a lángba vizét / a folyónak, / hogy megmeneküljön a város.” A metafizikai negativitás, a tagadás, a jó hiánya a Jelenés című vers tárgya, a sárkány alakja a bibliai Apokalipszis szörnyetegét idézi fel. Az Idelenn című versben a föld a közöny és az unalom poklaként tárul elénk. A Halálanyóban az elmúlás mint esti mesét mondó idős néni jelenik meg, aki mindenkinél kedvesebb és gondoskodóbb: „nyugodj, feküdj, ne félj, / ha én takarlak – plédemet / a hátadnál majd jól begyűrködöm –, / nem lesz kedved kikelni már”. A női lét mint üres, vágyaktól és szándékoktól mentes edény jelenik meg az Eszterről, kiről a ballada szól című versben, a lehetőségek tárházát rejti, hiszen lehet benne „bármi, lepény, / tej vagy sajt, méz, / szilva, halszelet”, az élet egészét kezdetétől a végéig befogadó keret: csupor, kosár, rézmozsár, bölcső, koporsó, korsó. Forma és téma egységét bravúros módon valósítja meg a Fegyelmezett 83 �Ami marad című vers, zárt, rövid soraival s a keresztalakkal a szenvedést, a visszafojtott érzések felszín alatti izzását örökíti meg érzéki módon. Már a cím József Attila Téli éjszaka című gondolati költeményének első sorát parafrazeálja: „Légy fegyelmezett!”. A „Mióta már nem sírsz, fogad koccan csupán, csak csont a csonthoz.” – ez a leghosszabb sor, a kereszt vízszintes szára – a József Attila-vers mélypontjának, a jeges űrt jelző sorainak párdarabja: „s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet? / Összekoccannak a molekulák.” A fizikai fájdalom részletes leírása metonímiaszerűen a lelki kínokra utal. A vers végén a gyötrelmek lezáratlanságát sugalló figura etymologica áll: „Egy íz se végzi / végezetlenül.” A világtól való elmenekülés, a kapcsolatok előli elzárkózás, elbújás verse a Rejtek. A Cserepes talajon a tárgyias líra hagyományát folytatja, a létbe vetettség gondolatát viszi tovább: „Jövevény vagyok itt, / amiként a szavak.” Ahogyan a vetemény befogan a földbe, úgy ragadhatók meg a lényeges dolgok: „Agyagos, / idegen, cserepes / talajon a kapor / csak ahogy megered.” A Lepke a bádogkannában történetíve a kiszolgáltatottságtól („csapdájában ismeri meg a végtelent”) az elveszettségen keresztül („Ha másra nem is jó, gombostűre tűzni”) az újrakezdésig vezet („Moccan. Fel. Fel a peremre.”), a pillangó egyenesen a görög mitológia Ikaroszával kerül metaforikus kapcsolatba. Egyetemes részvéte és figyelme kiterjed Feri bácsi, az alsó szomszéd alakjára, a Széna tér egyik hajléktalan lakójára a Szűkös tárgyai című versben. A szociális érzékenység lírai helyzetdalba oltása Kosztolányi Számadás című szonettciklusának költői magatartását juttatja eszembe. Nevezhetjük közéleti versnek a Keserű ének 2012-bőlt, amelyben a középkori krónikás, lantos hírmondó mezébe bújik, s az archaikus előadásmóddal egyszerre távolítja el a jelen problémáit, ugyanakkor időtlenné, sőt folytonosan ismétlődővé is teszi az állandó széthúzást, pártoskodást, acsarkodást és torzsalkodást. A Kosz (alcíme: A leltár) az általános, fizikai-szellemi-erkölcsi piszok ellen felhorgadó tisztítási-tisztulási vágy verse, önkritikus csattanóval zárva: „Néha a tükörben is lát egy foltot, / ám bárhogy dörgöli, ellenszegül. / Hát ez mi? Előbb még semmi nem volt ott. / Hogy venné észre, hogy róla vetül.” A kötet címadó verse, a Kőház a vágyott, de el nem érhető menedék jelképe. A lírai ént és párját „kettes magányukban” az Újszövetségből ismert szimbolikus tárgyak veszik körül: „friss víz, egy kőedény,/ korsó, hal és olaj, / kovásztalan kenyér”, Jézus szüleire, Máriára és Józsefre vonatkozó allúzió a szövés és az ács foglalatosság, míg a tanítványok alakját idézi meg a halász foglalkozás említése. Az utolsó vers – Se hév, se hűs – az örök lagymatagok táborát idézi fel, eszembe juttatva Dante Isteni színjátékából a pokol kapujában toporgó lelkeket, akiket közönyösségük miatt a pokol sem fogadott be. A bibliai rossz ezúttal plasztikusan megjelenített kísértő: „A tátott szájú, elnyelő hiány, / az ásító gonosz taszít, susog […] merészebb 84 �Ami marad nőszemélynek hittelek. […] De most? Csak üldögélsz, akár / a varjak árnya ósdi várromon.” A gonosz így bujtogatja: „csak hagyd el végleg azt, mi otthonos”. Felbukkan a szegények, elesettek, kiszolgáltatottak iránti együttérzése: „Üres gyomorral, éhesen szipogj, / köhögj, s ne tudd, honnan lesz gyógyszered. […] Az érintést se várd, tökéletes / magányban így lehetsz, a forma és / a tartalom kerek, kívül, belül / hideg. A langymeleg, a jólnevelt, / a semmilyen halál se hév, se hűs. / Kiköpni jó. A kín szerethető.” Verseinek alapszituációját gyakran a mindennapok történései adják, egy elveszett mobiltelefon kapcsán humorral és iróniával szemléli korunk emberét, aki önmagát a balfék, lúzer szavakkal illeti, s az azonnali elérhetőség elvesztését katasztrófaként éli meg: „jaj, már többé vissza, / soha vissza nem / hív már se az, se ez”. A sopánkodást és szitkozódást követően a megfigyelő aforisztikus bölcselkedése zárja a verset: „de közben tudja jól, / hiába tóba / semmi, senki nem esik, / s kétségbe pláne nem.” (Jaj, szegény). Hasonlóan humoros hangvételű az Invokáció a vakációról hozott hűtőmágneshez; Fra Angelico Angyali üdvözlete miniatűr műalkotás és konyhai dísztárgy egyszerre, sajátos módon (egy parányi örökkévalóság) hordozza magában az eredeti festmény szellemiségét, s a költő célját, hogy felülemelkedjen a mulandóságon. A mulandóság és az időtlenség ellentétpárjával szembesít a Két lelet, melyet Rákos Sándornak, a Gilgames-eposz fordítójának ajánl. A Vödör víz kell azt mutatja be, a hétköznapi emberek milyen fölöslegesnek és károsnak tartják, ha valakit az állandóan előrevivő keresés, megismerés és tenni vágyás hajt: „veszélyes, akiben zsarátnok fészkel, / fellobban, s ész nélkül gyújtogat.” A saját kert és a természet mint Isten kertje kerül párhuzamba az Ez volt a nyár című versben, a Rózsák harcában a virág a párkapcsolat allegóriájává válik. A Szerelem háromszor háromsoros szerkezete tökéletes párlata és esszenciája mindannak, ami az évek során két egymást szerető embert összefűzhet: az első strófa bot és kenyér szava a közös vándorlás szükséges kellékei, míg a hal hiányzik: „Nem fogtunk halat.” A második versszak hétköznapi hajvágása a bizalom kifejeződése, a harmadik strófa a kölcsönös engedménytételek fontosságát vetíti érzékeink elé a borivás aktusában: „Vörösbort innál, / fehéret kívánok én. / Hát rozét iszunk.” A Ballada erről a tájról központi motívuma a bástya, amit a megszólított Te épít önvédelmi célból, hogy a külvilágtól megvédje magát. A három részre osztható költemény első két versszaka a derűs múlt képeit idézi fel: „Rád lelt a szellő, éppen / hangyát lestél a fűben, / szalmában hemperegtél”. A 3-4. strófa a gyászos jelent mutatja be: „építed ezt a bástyát, / a fényt árnyékba vonta.” Az 5-6. versszakban a költő kitörésre biztatja a fal mögé bújtat: a torkában lapuló madárfióka a szabadságvágy megszemélyesítője; ha fel tudna szabadulni az önvédelmi görcsök alól, akkor visszatérne az idill és harmónia: „lessük a hangyát a fűben, / csordultig fénybe vonva, / a 85 �Ami marad pillanatba fűzve, / és semmitől se félünk”. Molnár Krisztina Ritát is foglalkoztatja a lírikusok nagy kérdése: a költő helye, szereplehetőségei. A Kaleidoszkóp című versben a maszkokat felvevő költői én strófáról strófára változik: először öregasszony, majd Füst Milán, később pásztorlány, végül őrült francia nő. Ezek révén a költészet klasszikus témáit idézi meg, a pásztorlány az egész bukolikus líra tradícióját, a XX. századi költőelőd a modern tárgyias költészetet. Minden T. Anyeginnek című versében Puskin elbeszélő költeményének nőalakját, Tatjánát ölti magára. Számos költeményét kortárs műalkotások ihlették, Roskó Gábor, Bukta Imre, Bernáth(y) Sándor képei, André Kertész fotóinak egy egész triptichont szentel A magány íve címmel. Ennek harmadik darabját, a Székek Párizsbant oximoronnal zárja, érzékeltetve az „ami egyszer volt, soha nem jön vissza már” veszteség-élményét: „Hogy izzik hűlt helyük. Jeges lakat, / ha perzsel árva, szürke vázakat.” Zenei érdeklődéséről adnak tanúbizonyságot a Da capo al fine és a Bartók – a bécsi klasszika nagyjaihoz intézett – leveléből című versei. Bartók régmúlt idők mitikus hőseihez, isteneihez fordul segítségért, hogy a jelen fásult közönye alól feloldják „a tenger sárbaragadt szív”-et, „sápatag ember”-t, s megszólítja a bécsi klasszika zeneszerzőit is: „írjunk egy operát, amilyet még emberi fül nem / hallott, vájt fülű sem, csak az Úristen, ha szeráfok / zengedezését vagy Bach mestert hogyha csodálja.” A Tücsök című versben a költészet, akárcsak minden emberi törekvés, jelentéktelenségével szembesül a végtelenhez képest, mit teljes egészében felfogni sem bír. A megtalált hang és stílus verse az Esetleg Bartók Verdivel, tekinthetjük költői ars poeticának is: „Kit ébren tart hol az, hol ez […] az egyszer csak tán a fénybe ér, / s megtisztult elmével dalra kap […] nem érdekli már kottatan, / mert a dal számára fészek”. Molnár Krisztina Rita verseit olvasva újra otthonosan érezhetjük magunkat az összekuszálódott világban, a kultúra és a művészet olyan vonatkozási pontokat nyújt, amelyhez bátran igazodhatunk; ugyanakkor azt sem hallgatja el, hogy az emberi élet értékeinek mibenléte sokszor elveszettnek tűnik, veszélyeztetett a személyiség integritása, a káosz és zűrzavar az intim szférába is beszivárog. A költő tudja, hogy a harmónia mint ideális létállapot nem érhető el, költeményeinek feszes és fegyelmezett szerkezetével a drámát és szenvedést képes tömören és frappánsan megjeleníteni, az égi szférát pedig légies és letisztult formában tárja elénk. A Kőház irodalmi élményként és hétköznapi értelemben is menedéket nyújt a viharban az élet útját járó vándornak. (Scolar, Budapest, 2013) 86 �Ami marad A szöveg beszél Horváth Kornélia: Petri György költői nyelvéről. Poétikai monográfia KAPPELLER RITA Az „… és a szöveg beszél…” Művek – értelmezések – elméletek irodalomtudományi sorozat harmadik kötete Petri György 2000-ben lezárult életműve után először jelez vállalkozást egy költői monográfia összeállítására. Jelen kötet a Petri-életmű irodalomkritikai recepciójának spektrumát a versnyelvi-poétikai aspektus és közelítésmód irányában szélesíti tovább. Horváth Kornélia bevezetőjében demonstrálja egy új költői monográfia szükségességét és a kötet centrumába állított vizsgálódási metódusát. Így a szövegek reinterpretációja mellett Petri utolsóként megjelent kötetének az életműben való elhelyezése, harmadrészt pedig napjaink tudományos diskurzusának újfajta interpretációs szemlélete azok a tényezők, amelyekben e monográfia elméleti alapvetése megjelölhető. Bizonyos tekintetben a korábbi két, még a költő életében napvilágot látott monográfiával (Fodor Géza, Petri György költészete; Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1991.; Keresztury Tibor, Petri György, Kalligram, Pozsony, 1988.) ellentétben vizsgálódása elsősorban versnyelvi-poétikai alapokon nyugszik. Ezáltal a költői beszédmodalitás és szövegképzőmetódus bizonyos univerzális poétikai sajátosságainak felfejtései képezik e monográfia alapelvét s egyben célkitűzését. Innen válhat világossá a kötet alcímeként is választott Poétikai monográfia műfajértékű elnevezés. 87 �Ami marad A Petri-recepció egyik kiemelt problematikájaként vetődik fel az életrajziság és személyesség problémája. Horváth Kornélia meglátása szerint a Petri-oeuvre a személyesség kérdését líraelméleti síkra helyezve a „»szerzői« én szövegi és versnyelvi re-artikulációjában” (15.) látja értelmezhetőnek. Voltaképpen tehát a szubjektum egyetlen interpretációs lehetősége maga a versalkotás folyamata. A műalkotás így nem lezárt aktusként, hanem keletkezőben lévő nyelvként válik értelmezhetővé. Ily módon a Petri-versek a költői énnek a versszöveg nyelvi-poétikaikompozicionális megformálása során történő újraalkotásának igényét reprezentálják. A szerző ezt szemléltetendő idézi a Vagyok, mit érdekelne… című vers részletét. A kötet alapos igényességgel veszi számba a Petri-recepció eddigi eredményeit és esetleges hiányait egyaránt, így például jelentős figyelmet szentel a versritmus mint konstitutív versnyelvi összetevő szemantikai érdekeltségű tényezőként való vizsgálatának, vagy éppen a Körülírt zuhanás című kötet kapcsán használatba léptetett „anyaghiba” mint a versbeszéd intencionált rombolásaként értett fogalom túlzott és egyben a recepció hiányosságát is megvilágító alkalmazására. A kötet harmadik fejezete Petri utolsó, 1999-es, így értelemszerűen a korábbi két monográfia értelmezési horizontjából még kimaradó Amíg lehet című kötet kritikai megítélését veszi számba. Horváth Kornélia meglátása szerint ez a verseskötet bizonyos tekintetben az életmű folytonosságát megvalósító kötetnek tekinthető, ugyanakkor rámutat a nyelv hangzó és formaalkotó potenciáljának a korábbi Petri-szövegekhez képest fokozott érvényesülésére, s az itt felerősödni látszó hangzásbeli és ritmikai ismétlődések következményeire. Majd sorra veszi a kötet négy – egymással kontinuus viszonyban működő – meghatározó kérdéskörét, egyebek mellett reflektál az egyes szövegek nyelvi-poétikai eljárásaival szoros összefüggésbe kerülő halál-meghalás tematikájára mint kötetszervező témára és ez utóbbinak az idő dilemmájával való többrétű kapcsolatára. Továbbá felhívja a figyelmet mind a kötet, mind pedig az életmű poétikai szerkesztettségének sajátosságaira. Sőt, már e fejezetben jelzi igencsak invenciózus módon a Kosztolányi-intertextusok felerősödő jelenlétét és azok jelentőségét az utolsó kötet verseiben. A következőkben a szerző kitér Petri művészetről alkotott és líraelméletet érintő autoreflexív meglátásaira. A különböző interjúkból, cikkekből vagy Petri által írt verselemzésekből származó idézetek alátámasztják és argumentálják a költőnek a korábbiakban már részletezett nyelvi-poétikai habitusát (úgy mint a költészet egzisztenciál-ontológiai státusa vagy a forma és tartalom kapcsolata, 31-37.). Az ezt követő szöveginterpretációkat középpontba helyező három fejezet és azok alfejezetei a kötet által addig szemléltetett poétikai jegyek 88 �Ami marad kibontásaként hivatottak működni. Így minden alfejezet versinterpretációk keretében mutatja be részletesen a Petri-életmű jellegzetes vonásait. Az elemzésre kiválasztott versek tehát nagyon is átgondolt módon – egyes esetekben egymást erősítve – kerülnek be a kötetbe. Ekképpen például a Petri utolsó kötetét záró Már reggel van című versben megvalósuló ritmikai harcot az élet és halál, reggel és éjszaka küzdelmének lírai megvalósításaként értelmezi, továbbá a szöveg által evokált ’reg’tőben rejlő jelentéslehetőségek aktivizálódására is rámutat a versbeszéd szerveződésének poétikai és tematikus vonatkozásaiban (A szótő mint költői téma). Második szövegelemzésként az Egy versküldemény mellé című vers interpretációja kapott helyet a kötetben, melyről jól tudjuk, már eddig jelentős szerepet játszott a Petri-recepcióban. A szerző a korábbi értelmezési kísérletektől eltérő módon a „repedés” és „anyaghiba” fogalmát mint szövegi metaforát igyekszik értelmezni és a központi vers~kehely – jelentős irodalomtörténeti előzményekre visszatekintő – metaforát igencsak innovatív módon a formalista irodalomtudományi irányzat egyes képviselőinek elméleti meggondolásaival veti össze. A vers irodalmi, irodalomelméleti, illetve műfaji előzményeinek vizsgálata után a szöveg nyelvi-poétikai elemzését végzi el, melyben megállapítja, hogy a szöveget kétféle ritmus szervezi, és hogy a hangkapcsolatok szintjén az „anyaghiba” fogalma is jelentős mértékben átértelmeződik a versbeszéd felszíni, „hétköznapi” megformáltságához képest (A vers mint „üzenet” és mint költői „hiba”). A következőkben a lírai szubjektumnak a recepció által is reflektált kettőségét a kötet szerzője kontinuus viszonyba állítja az irónia problémájával és e kettő szükségszerűen nyelvi eredete mellett foglal állást a 4 bagatelle és az Önarckép 1990 mikroelemezésekor. Meggyőzően érvel amellett, hogy a Petri-féle irónia sokkal inkább egyfajta „metaironikus” (78.) látásmódként értelmezhető, mintsem olyan önreflexív iróniafogalomként, mely egy folyamatosan dekonstruálódó szubjektumszerkezetet eredményez. A monográfia szerzője szintén az irónia mint szövegképző erő jelenlétét és nyelvi működésmódját vizsgálja az Erotikus című versben, ahol a szöveg magát az aposztrophé aktusát, annak nyelvi létesülését és ezen keresztül a megnevezés és nyelvi artikuláció kérdéskörét reflektálja és teszi témává. Petrinél a szóban mint intertextusban rejlő és általa az aktuális szöveg szintjén aktivizált szöveguniverzum tesz szert prioritásra. Továbbá jelentőséget kap az egyes szavak hangformája által őrzött történeti szemantikum és a fonikus ismétlődések értelemképző erejének feltárása is. Az Egy őszi levélre interpretációja a metrum kérdését és részben ezen keresztül a hagyományhoz való viszonyt helyezi az értelmezés centrumába: a megidézett metrumhoz kapcsolható tradicionális témák közül ugyanis egyeseket a Petri-vers a szöveg szintjén is mozgósítani látszik (lásd az 89 �Ami marad ősz témája, mulandóság és elmúlás stb.), ugyanakkor a vers ritmikai potenciáljának vizsgálata mellett a történeti szemantikai és az artikulált hangzást, illetve hangzásmetaforizációt mozgósító olvasatra is lehetőség nyílik (lásd Versritmus és szövegtradíció). A Ritmus és intertextualitás témamegjelölés alatt található második alfejezet A hagyma szól című verset tárgyalja, mely elsősorban a versbeszédnek korábbi kötetekhez képesti és az aktuális szövegen belüli módosulása, a szöveg erőteljes intertextuális rétegzettsége és e kettő találkozásában megkonstruálódó szövegszubjektum vizsgálata felől válik interpretálhatóvá. A Kontextusok című, kötetet záró fejezetben pedig a szerző további kulcsprobléma felé nyit, és a Petri-líra szerteágazó textuális kapcsolatrendszerét veszi vizsgálat alá. Egyrészt a Dante La vita nuovájával induló tradícóvonulatba lépteti be Petri első, Magyarázatok M. számára című kötetét, majd pedig a kritikai recepció által ez idáig szinte figyelmen kívül hagyott Kosztolányi költészetével való hagyományvonalat is reflexió tárgyává teszi. S bár Petri Kosztolányihoz való viszonyát a kritika korábban egyfajta eltávolító iróniaként jelölte meg, mindazonáltal – miként arra Horváth Kornélia rámutat – éppen az irónia nyelvi működése az, mely felől a két költészetfelfogás kapcsolódási pontjai kimutathatóvá válnak. Ekképpen a Petri-féle irónia természetét végső soron egy „önmagán kívüli megfigyelő nézőpont” (163.) létrejöttében jelöli meg. E poétikai kapcsolat meglétét támasztják alá egyebek mellett a Petri-lírában felerősödő Kosztolányireminiszcenciák az Amíg lehet utolsó kötet verseiben. Mindezek nyomán elmondható, hogy e kötet jelentős kiegészítését adja a Petri-líráról eddig született szakirodalomnak. Ugyanakkor meggyőzően hirdeti, hogy szükségszerű és igencsak perspektivikus lehet egy, a korábbiaktól eltérő értelmezői irányvonal alkalmazása a Petri-életmű vizsgálata kapcsán, és egyben eleget is tesz annak a maga által támasztott igénynek, amelyet e költészet karakterét meghatározó nyelvi-poétikai sajátosságok feltérképezésének elvégzésében jelölt ki. A kötet erősségének tudható be egyebek mellett a konkrét versekre irányuló, tudományos alapossággal végigvitt interpretációk felvonultatása, melyek az egymástól időben eltérő szövegek kiválogatásával átfogó képet adnak Petri György költői nyelvéről. (Ráció, Budapest, 2012) 90 �Ami marad Közelebb a festőzsenihez Puntigán József: Csontváry és Nógrád CSONGRÁDY BÉLA Aligha gondolta a helytörténet iránt elkötelezett Puntigán József, amikor több mint harminc évvel ezelőtt nyomába eredt Kosztka Tivadar életének, munkásságának, hogy 2014 elején a nógrádi megyeszékelyen, Salgótarjánban – alig több mint húsz kilométerre Gácstól, attól a szlovákiai településtől, ahol a későbbi híres festőművész patikusként dolgozott – az átlagosnál is nagyobb érdeklődés bontakozik ki az enyhén szólva is különleges emberként számon tartott Csontváry Kosztka Tivadar nem kevésbé sajátos, nagy hatású és értékű művészete iránt. Ez egyrészt a Dornyay Béla Múzeum exkluzív, a KOGART Galériából kölcsönzött Munkácsy–Markó–Csontváry kiállításán bemutatott a Titokzatos sziget című festménynek volt köszönhető, de szerepet játszott benne Pap Gábor művészettörténész A Napút festője című, a kiállítás időszakában tartott előadása is ugyancsak a múzeumban. A Csontváry művészetét nagyon jól ismerő előadó nyitotta meg például 1993. szeptember 6-án Kisszebenben – Kosztka Tivadar szülővárosában, ahol ekkor avattak kétnyelvű emléktáblát – a festőművész tiszteletére rendezett kiállítást. A salgótarjáni rendezvény nagy számú közönségének soraiban ott ült Puntigán József is, hogy Csontváry élete, munkássága iránti érdeklődését kielégítendő meghallgassa a neves szakember sajátos gondolatiságú eszmefuttatását a művészről és fényképeket készítsen a programról. Mindez azért lehet érdekes adalék, mert a jelen írás témáját a Losoncon élő Puntigán József Csontváry és Nógrád című kötete képezi. Egy olyan kiadvány, amely végre részletesen és gazdagon dokumentáltan mutatja 91 �Ami marad be az 1853-ban született, az 1900-tól Csontváry előnevet is használó Kosztka Tivadar életének, harmincas éveinek – kevéssé emlegetett, s ennek megfelelően nem eléggé közismert – a 19. század végi évtizedekre tehető, úgymond nógrádi szakaszát. Persze előzményei voltak Puntigán kutatásainak. Többek között a Palócföld 1973/3-as számában jelent meg tanulmány Hann Ferenc tollából a „gácsi patikus”-nak a Nógrádi Lapokban és a Honti Híradóban napvilágot látott írásairól és a személyével kapcsolatos cikkekről. A Művészet 1979. januári számában tette közzé Mezei Ottó Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenysége 1884-1891 című írását. Ugyanezen szerző a Palócföld 1988/1-es számában elemezte Csontváry vallásos beállítottságát A Janus-arcú Kosztka Tivadar címmel, Praznovszky Mihály pedig ugyancsak 1988-ban a Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyvében az 1880-as évek nógrádi nemzetiségi és oktatási viszonyai kapcsán szólt Kosztka Tivadar szerepéről is. Különböző albumokban, magyar és szlovák nyelvű könyvekben – amelyekre Puntigán József utal is kötete előszavában – olvashatók epizódok Csontváry gácsi éveiről, de az ilyen igényű és teljességű, gazdagon dokumentált, eddig nem publikált részleteket is felszínre hozó feldolgozás, mint Puntigán Józsefé, úttörőnek számít e témakörben. A szerző a Bevezetőben több, a könyv egésze szempontjából fontos gondolatot rögzít. Megállapítja például, hogy Kosztka Tivadar – kortársaihoz hasonlóan – kevés információt tett közzé életének részleteiről, s ezáltal megnehezítette személyes sorsának feltérképezését. Ugyancsak problémát jelent a kutatók számára, hogy nem maradtak meg a gácsi gyógyszertár működésére vonatkozó dokumentumok, s elveszett az abból az időszakból származó festmények egy része is. Ezeket a patika épületének későbbi tulajdonosa megsemmisítette. Nincsenek meg a korabeli gácsi képviselőtestület, a Nógrád vármegyei közgyűlés, a losonci járásbíróság és az egyesületek iratai sem. Puntigán József mintegy az alapvetések sorában azt is kiemelte, hogy Csontváry olyan időszakban érkezett Gácsra, Nógrádba, „amelyet a megye aranykorának is nevezhetünk. Ez éppúgy érvényes a kulturális és társadalmi közéletre, mint az oktatásra, a sajtóra és a művészeti életre is.” A kiemelkedő személyiségek listáját gyarapította például Lehár Ferenc (1870-1948) zeneszerző is, akinek pályafutására nagy hatással volt a losonci gyalogezred karmestereként végzett munka. A jeles emberek – köztük Kosztka Tivadar is – aktívan vettek részt a Felső-Nógrád Megyei Közművelődési Egyesület céljának elérésben, a magyar hazafias szellem és a magyar nyelv ápolásában, terjesztésében. Ugyanakkor a gondolkodó elmék nagy számú jelenléte azzal is járt, hogy nem ritkán heves vitákba keveredtek egymással s nézeteltéréseik – amelyek közé a Kosztka Tivadar elleni támadások is besorolhatók – a nyilvánosság előtti írásaikban is megjelentek. Mindenesetre Kosztka Tivadar gácsi és nógrádi ténykedésének „a legfőbb 92 �Ami marad értéke – Puntigán József szerint – az, hogy kimagasló műveltségével és tájékozottságával, »egyszerű patikusként« egyenrangú partnerként próbált beilleszkedni a nógrádi közéletbe. Voltak-e vitái és összeütközései? Voltak! Amikor azonban az adott ügy összefogást igényelt, akkor együttműködött az »ellenfeleivel«. Másként fogalmazva, mindig meg tudta ítélni, hogy mit kíván a közérdek, és mit kíván a saját érdeke.” Lényegében erről tanúskodik a könyv Kosztka Tivadar – Gács gógyszerésze a nógrádi közéletben című fejezete. Ebből megtudható, hogy a Losonc és Vidéke 1885. június 28-i számában látott napvilágot Kosztka Tivadar első írása A magyar nyelv és az iskola címmel, amelyben a gácsi népiskola helyzetét elemezte, s keserűséggel állapította meg, hogy a magyarul beszélő tanulók aránya a húsz százalékot sem érte el. Szintén 1885-ben, a Losonc és Vidéke december 6-i számában a Kisközségek óvóintézetei címmel a kisgyermekek nevelésének fontosságát hangsúlyozta, de széleskörű érdeklődését bizonyítandó egyéb – többek között a Mezőgazdaságunk s a hazai ipar – témakörökkel is foglalkozott. Közéleti szerepének, törekvéseinek taglalása mellett e fejezet – nem mellesleg – eligazít a gácsi gyógyszertár történetében, s a legismertebb patikusa szakmai pályafutásának részleteiben is. Ezt példázza a Nógrádi Lapok és Honti Híradó által közzétett 1884. október 15én kelt miniszteri rendelet, amely Kosztka Tivadar okleveles gyógyszerésznek engedélyezi, „hogy Gácson egy személyes üzleti jogú gyógyszertárt felállítson.” Ugyancsak ez az újság tudósított a gácsi patika 1884. december közepi megnyitásáról és arról, hogy a gyógyszertár a „Vörös Kereszthez lesz címezve.” 1889 júniusában a Gyógyszerészeti Hetilap négy egymást követő számában Kosztka Tivadar hirdetést jelentetett meg, amelyben gyógyszerészeti segédet keresett, nem tudni milyen eredménnyel. Az 1891es esztendő elején viszont már arról írtak a lapok, hogy patikáját bérbe adta, bár ő maga egy 1919-ben, halála évében készült riportban – amelyre Lehel Ferenc 1998-as kiadású Csontváry-könyvében hivatkozik – 1894-et említett. 1896 augusztusában a község anyakönyvvezető-helyettesévé nevezték ki. E tisztséget mintegy másfél évig, 1898 tavaszáig töltötte be, amikor még gyakran tartózkodott Gácson, noha már korábban és a későbbiekben is sűrűn utazott külföldre. Ebben az időszakban készült leggyakrabban publikált festménye, a mindmáig sok vitát kiváltó Önarckép is, amely azonban csak évek múlva a patika padlásáról került elő. E padlás titkait osztja meg az olvasókkal a kötet következő, már sokkal inkább a festészetre koncentráló fejezete. „A gyógyszertár utóéletéből tudjuk, hogy Csontváry nemcsak bérleti díjat kért a bérlőktől, de azt is, hogy fenntartsanak számára egy szobát, illetve, hogy a padláson elraktározhassa az alkotásait… Az itt maradt képek felkeltették néhány fővárosi – főleg losonci – műgyűjtő érdeklődését, akik a festményeket szentképekre vagy egyéb szolgáltatásokra cserélték el, 93 �Ami marad illetve olcsón megvásárolták őket” – írja Puntigán József számos forrásra hivatkozva, és azok alapján egy ábécérendbe sorolt, kommentárral ellátott listát is közöl a gácsi patika padlására „száműzött” képekről, illetve azok sorsától. A legtöbbet 1919-ben egy bizonyos Székely Sándor gyógyszerész vitte magával Kecskemétre, amikor oda költözött családjával, de egyik-másik festményt – így például a Fohászkodó öregasszonyt, a Gémet, az Olasz tájat vagy az Őz címűt – dr. Oppenheimer Rezső fogorvos – aki kijárt Gácsra – vásárolt és mentett meg. A Gondolatok néhány Csontváry-kép apropóján című rövid fejezet foglalkozik a Pillangókkal és a madárképekkel, a Teniszező társasággal, valamint a Parkrészlettel, avagy a „különös hamisítvány” ügyével. Ebben Puntigán József helyszíni tapasztalatai alapján foglal állást: „A parknak több olyan pontja is van, amely, ha nem is minden elemében, de nagyon hasonlít a festményen látható parkrészlethez… A festmény szerinti helyen ma nincs a képnek megfelelő nagyságú fa, ám ez nem jelenti azt, hogy több mint száz évvel ezelőtt sem volt.” A Losonc és Vidéke című lapnak külső munkatársa volt Gresits Miksa is, a losonci gimnázium egykori igazgatója, Csontváry pályatársa a Felső-Nógrád Megyei Közművelődési Egyesület megalapításában, akire Puntigán József Utószó helyett cím alatt emlékezik. A könyv nagyobbik, dokumentumértékű felét a Függelék és a Kosztka Tivadar sajtócikkeiből és a vele kapcsolatos írásokból összeállított válogatás teszi ki. Az előbbi fejezetben Puntigán József bemutatja Kosztka nógrádi éveinek két nevezetes települését, Gácsot és Losoncot, sorba véve az itt található, Kosztkához valamilyen módon kötődő, köthető jeles helyszíneket, épületeket. A Nógrádi kortársak című alfejezet viszont a Kosztka Tivadar életében, tevékenységében szerepet játszott érdemes személyiségeket veszi számba, Asbóth János országgyűlési képviselőtől, útikönyvírótól, az MTA levelező tagjától kezdve, gróf Forgách Antalon, Forgách Antalné Ederer Florentinán és Forgách Ilonán, gróf Forgách Sándoron, Kubányi Lajos festőművészen, Pekár Lajos evangélikus főesperesen, Pekár Gyula írón, politikuson, dr. Plichta Soma orvoson, Prohászka Ottokár püspökön, Bozena Slanciková-Timrava szlovák írónőn át Sztudinka Ferenc közgazdászlapszerkesztőig. A Csontváry-képek nógrádi megmentői című részben a már említett dr. Oppenheimer Rezső és Székely Sándor mellett Büchler Gyula tiszti főorvos, Allt Dánielné és családja, dr. Szepesházy Kálmán geológus valamint Kolozsváry Károly és örökösei kaptak helyet. Kosztka Tivadar nógrádi tartózkodásához a korabeli sajtótermékek közül az 1879-től 1919ig működött Losonc és Vidéke, valamint az 1873 és 1944 közötti Nógrádi Lapok és Honti Híradó kapcsolódott kitüntetett módon. A Függelék hatvan oldalon át közli Kosztka Tivadar az egykori nógrádi község, Gács hangulatát őrző cikkeit, és nagyon érdekes, információgazdag a kortársak – köztük Miessl Zsigmond római katolikus plébános, Ujfalussy 94 �Ami marad Sándor, Plichta Soma-Pokorny Ede, Forgách Sándor gácsi iskolaigazgató, Honti Ferenc királyi bírósági végrehajtó – által papírra vetett, vele egyetértő illetve polemizáló írások válogatása. Az utolsó, a 26-os sorszámmal ellátott közlemény rendkívül frissnek mondható: Julius Hlinica festőművész 2009ben mondta el az egykori mesterétől, a csaknem száz évig élt Gyurkovits Ferenctől hallott történeteket, emlékeket Csontváryról. A kötet végére a szlovákiai helységnevek magyar-szlovák névtára, a felhasznált bibliográfia és a Ján Hikker gyűjteményéből származó képmelléklet került. Puntigán József könyve – amely az Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból című sorozat 62. köteteként Tyekvicska Árpád és Szederjesi Cecília szerkesztésében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jelent meg – nagyon fontos adalék, immár hivatkozási alap az egyre gazdagodó Csontváry-irodalomban, de éppen speciális témája révén komoly érték a történelmi Nógrád megye kulturális, művészeti múltja feldolgozásának, megismertetésének folyamatában is. Érdemes ma is figyelni Csontváry törekvéseire, amelyek jellemzéseként Gresits Miksa kapcsán nem véletlenül idézte Puntigán József az alábbi sorokat: „Olyat akarok létrehozni, ami megmarad, ami a világot kielégíti, megnyugtatja, nemcsak tájképben, hanem eszméiben is. Mindenütt ott leszek, ott kell lennem, ha már egyszer megindulok az energiával, nem bírom feltartóztatni. Bele kell önteni az energiát, el van ernyedve minden, a kultúrát rendezni kell, az emberek életkedvét fokozni kell, örömet és gyönyört kell érezniük, mielőtt bekapcsolódunk a szellemi végtelenségbe. Ez a célom.” (Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, Salgótarján, 2012) 95 �Szerzőinkről ARDAMICA ZORÁN (1970, Losonc) költő, író, műfordító CSONGRÁDY BÉLA DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) (1941, Hatvan) újságíró, közíró író, költő DUKAY NAGY ÁDÁM (1975, Salgótarján) költő, író, szerkesztő HARTAY CSABA HAJTMAN KORNÉL (1985, Párkány) költő, irodalomtörténész (1977, Gyula) költő HORVÁTH KORNÉLIA (1971, Budapest) irodalomtörténész, egyetemi tanár KABAI LÓRÁNT (1977, Miskolc) kisbetűs, férfi, ír, olvas, firkál stb. KAPPELLER RITA (1989, Budapest) kritikus KÖTTER TAMÁS (1970, Csorna) üzletember, novellista LÁZÁR BENCE ANDRÁS (1989, Szeged) költő, SULYOK BERNADETT (1976, Salgótarján) irodalomtörténész, muzeológus író SZÁSZI ZOLTÁN (1964, Tornalja) író, költő T. SZABÓ TÜNDE (1988, Tatabánya) költő VIRÁGH SZABOLCS (1982, Budapest) költő, irodalomtörténész FÖLDI GERGELY (1978, Salgótarján) festőművész TANULMÁNYOK 1998-2002 Eszterházy Károly Főiskola (Eger), rajz- és vizuális kommunikáció szakos tanár; 20062009 Magyar Képzőművészeti Egyetem (Budapest), vizuális nevelőtanár DÍJAK 2006 Salgótarjáni Rajz Biennálé, Salgótarján Megyei Jogú Város különdíja; 2008 400 cm2, Nógrád Megyei Múzeumok Szervezete díja; 2010 Derkovits-ösztöndíj; 2011 A 31. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat NEFMI díja EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK 2002 Balassagyarmat, Szerbtemplom Galéria; 2003 Somoskőújfalui Általános Iskola; 2004 Salgótarjáni Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda; 2007 Madách Imre Gimnázium, Salgótarján; 2008 SKÁID Bóna Kovács Károly Tagiskola; 2009 SKÁID Petőfi Sándor Tagiskola; 2011 József Attila Művelődési és Konferencia Központ, Salgótarján; 2012 „Eddig”, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján; 2013 Mobilis Interaktív Kiállítási Központ, Győr; 2014 Szerbtemplom Galéria, Balassagyarmat CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK Egri Aquarell Biennálé (2000, 2002, 2004), Esztergomi Pasztell Biennálé (2000); Salgótarjáni Tavaszi Tárlat (2001, 2003, 2011), Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat (2001, 2002, 2004); Miskolci Téli Tárlat (2002); Salgótarjáni Rajzbiennálé (2002); Tisztelet Barabás Miklósnak II. – Derkovits-ösztöndíjasok beszámoló kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest (2011); ST.ART AKCIÓ kiállítás a Nógrádi Történeti Múzeumban, Salgótarján (2012) KÉPEK KÖZGYŰJTEMÉNYBEN Nógrádi Történeti Múzeum (Salgótarján) 96 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/712d9998db00a6d7195da5a19a9693bf.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2014 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2014/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2014 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/58396505827c35cc238bf570393ca67c.pdf 2472e39568e503f5c2e9fb6b42b17df4 PDF Text Text �TARTALOM “kávéházi szegleten...” Pienták Attila Térey János Várnagy Márta Filip Tamás Nagypál István Bíró József Garaczi László William Shakespeare Próza és vidéke Benedek Szabolcs Tétényi Csaba Szávai Attila Kutatóterület Boros Oszkár Találkozási pontok Gréczi-Zsoldos Enikő Kép-tér Földi Gergely Ami marad Miklós Eszter Gerda Alabán Péter Handó Péter túlmegy / példa / iskolánkat / népfalvai rege “Noszogatás” (Részlet A Legkisebb Jégkorszak című regényből) Elkeverve / Térképzuzmó Száz víz / A belső úr / Ódák és gépi hang Dimitrij visszhang (4.), (5.) Élő hártya Öt szonett (XX., XXXIV., LXI., LXXI., CXXVIII.) Szili József fordításai 3 20 Retrothriller (Regényrészlet) A ház maga (Regényrészlet) A galambraj 30 37 47 7 10 12 15 16 18 A Baka István-féle szerepjáték a kánon, a hagyománytörténés és a versnyelv kontextusában (Csak a szavak, Búcsú barátaimtól) 53 Nyitott múzeum (Beszélgetés Shah Gabriellával) 77 Zártság, védettség, periodikus idő (Kovács Gábor festményeiről) 82 Elfáraszt az élet 84 (Székely Csaba: Bányavidék) Történelem és emlékezet „a Palócföld gyöngyszemén” (Voloncs Gábor, Haidekker Andrea (szerk.): Embert ültettél a nyakunkra. Kitelepítve Mikófalvára) 89 Szakadt „kötélidegek” 93 (Zenthe Ferenc Színház: Kit szerettél, Ádám?) �A borítón Kovács Gábor festményei szerepelnek. A lapszámot Kovács Gábor (1-9., 76-77., 81., 83., 96.) és Birkás Babett (12-15., 20-29., 36-37., 46-47., 52., 88.) alkotásaival és azok részleteivel illusztráltuk. Birkás Babett munkái 2014 márciusában a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban voltak láthatóak (Éden. Birkás Babett és Gelencsér János kiállítása). Az alkotások megtekinthetőek a művészek honlapján (http://gaborkovacsart.wix.com/ gaborkovacs, http://www.birkasbabett.hu/). Főszerkesztő: Mizser Attila (attila.mizser@gmail.com) Támogatónk: Szerkesztő: Nagy Csilla (csillester@gmail.com) Lektor/Korrektor: Tóth Kinga (tothxkinga@gmail.com) Főmunkatársak: Nagy Pál (Párizs) Pál József (Salgótarján) Tőzsér Árpád (Pozsony) Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Médiapartnerünk: Nógrád Megyei Hírlap Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: Molnár Éva igazgató Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. Telefon: 32/521-560 Fax: 32/521-555 E-mail: palocfold@gmail.com Terjeszti a Internet: www.palocfoldfolyoirat.hu Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban, a Palócföld Könyvek sorozatban megjelent kötetek megrendelhetőek ugyanitt Megvásárolható Budapesten az Írók Boltjában (VI. kerület, Andrássy út 45.), Balassagyarmaton a Kincsestár Könyvesboltban (2660 Balassagyarmat, Rákóczi út 61.), valamint Losoncon (Szlovákiában) a Phoenix Könyvesboltban (98401 Losonc, Kubinyi tér) 2014-ben megjelenik 6 alkalommal Egy szám ára 500,- Ft Előfizetési díj egy évre 3000,- Ft, amely a postaköltséget is tartalmazza Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza ISSN 0555-8867 INDEX 25925 �“kávéházi szegleten...” PIENTÁK ATTILA túlmegy ez túlmegy minden határon ez mégis mit képzel magáról ez teljesen beleéli magát hogy szerelmes beleél téged abba amit ír hogy az vers ez tényleg elhiszi hogy így van megírva és ha így akkor jól van megírva és ez azt hiszi hogy tényleg jól megírja neked de úgy hogy neked mindehhez szavad sem lehet csak pilloghatsz csodálatosképp mert ez hiszi hogy jaj de nagyon szép ez megbolondult tényleg most befejezi görbe unalommal amit írt feláll hetykésen pillant körbe ez nem is tej mely kifut ha otthagyják a lángon ez felteszi magát alágyújt és túlmegy minden határon ez odaáll habosan és büszkén néz a tükörbe 3 �“kávéházi szegleten...” példa és különben is annyi mindent elmondtak már annyi mindennek hogy egészen pontos legyek rólad és téged hogy nekem már mi maradt megloptak kifosztottak évezredek kincsesbányái a sok mézesmázos a megújra írt vershegyek engem aki pedig tényleg csak szép szóval kedvesen eredetien is mindazonáltal ha egyszer már megszólítalak és nem csupán szókényszer gyanánt mint annyi mások akik szerint minden tollvonásuk gyémánt például szólítanak zivatarfellegnek mely ha kedve tartja tartja a lelket bennük például hívnak érett almának és gyűlnek a széppirosarcúk meg a harapnivalók éhesek ezek vagy szomjasak talán forrásnak nevezvén isznak belőled esznek meg tintahabzsoló kannibálok például dicsérnek mint feslő rózsabimbót rózsát rózsát mindig rózsaszálat mondanak ha éppen valamit szegény rózsa szegény hogy elviseled róla való rádemlékezésüket például mint zöld mező ébenszíndús béborító sátor enyhadó lágy test melyedért saját húsukba belemarnak ha kell például só víz levegő föld napsugár fantáziájuknak csak képzeletük szab határt sosem képes beszéd rímkényszer például szép ez meg nem is unalmas csak nem is olyan szép meg sokszor nem kevéssé gejl ahhoz hogy ugyanazt és ugyanúgy eldalold és énekelj például így és épp ezért kitaláltam például mert annyi mindent összehordtak már én példának veszlek légy példa példám vagy például 4 �“kávéházi szegleten...” iskolánkat az iskolánkat szépen rendbehozták mint egy ringlispílt vagy régi paplakot ti persze már nem jártok egy cipőben ide se de máshová is ritkán és utálni is mást utálunk annyira mint a pedellust aki szintén itt lakott de nem volt vén pedig inkább megbízható viszonyítási alap a megvetéshez szegény nem tehetett róla utálatos egy alak volt de nem gondolunk vele őt nem tatarozták sőt elment messzire fűtől fától jó távolra minket kicsiket meg hagyott felnőni maga nélkül a többi szakihoz kik szintén egyenruhában és borpiros orral és derékszíjjal és sapkában egzecíroztatjuk egymást azóta ugyanaz a nóta zúg hogy már elmúltam még nem vagyok de aki matekból egyesnél jobban végzett vagy elélt eddig mi a legkisebb közös többszörös tudja mi a legnagyobb közös osztó így azután bár szóba egymással nem állunk csak kitalálunk egy cégnevet fénymásolunk egy névjegykártyát és kitesszük magunkat bámész tekinteteknek bakancsosan félrecsapott sapkában lazán kigombolt uniformisban bal hüvelykünk lezserül az övcsaton jobb kézzel könnyed mozdulattal belendítünk és eligazgatunk bármit mint egy ringlispílt vagy régi paplakot és ha nem hát kisnyúl majd megosztjuk írásban és szóban hogy az iskolánkat szépen rendbehozták valóban 5 �“kávéházi szegleten...” népfalvai rege ezt a regét így beszélik jött és így szólt add ide a nyájad csomagolj sebtiben elfele költözöl nem lesz ott jó neked meglátod majd más költözik házadba asszonyállatodba ősz atyád agg anyád pincesötétbe gubbaszt megcibálják leányod összeverik öcséd kicsúfolják mind sok volt szeretődet szégyenpadra rakják még a pipád is belerondítanak szőlődbe bele a vetésbe köpködik malacod lovad lábát vágják aprójószágaid baltafokra hányják üres lesz mind házad kerted földed ólad világcsúfja szalmabábot mintáznak terólad fejére kalapod ráadják kabátod az lép öröködbe tükröd hű barátod az lesz majd megéred visszajössz meglátod eléje térdepelsz lábát nyalod éppen csak suttogod hogy köszönöd szépen így beszélik a népfalva utcában 6 �“kávéházi szegleten...” TÉREY JÁNOS “Noszogatás” (Részlet A Legkisebb Jégkorszak című regényből) Alma gyalog indult hazafelé a Dérynéből. Pimasz, apró pelyhek kavarogtak körülötte, S ő fölhúzta az orra hegyéig a sálját védekezésül. Nemrég itt még kósza avar zörgött A keramit sárgáján, aztán ma délben jött a tél. A járókelők éjjel elképedve bámultak egymásra: Az utcán valóságos hóhegyek Tornyosultak. És virradatra megszűnt Az átjárás a közvetlen szomszédok között is. A havat kóbor széllökés kavarta meg, S a talaj mentén felhőket söpört. Almának a szemére is rátapadt a hó, Hunyorgott, nem tudta kinyitni rendesen. Ebből az ígéretes hóviharból Olyan jól esett beesni a lépcsőházba, A pávamintás vaskorlátba kapaszkodni, Végre partot érni az altábornagyról elnevezett utcában. Ahol Pest oroszlános címere őrzi az erkély mellvédjét, S falikép formájában egy keresztbe font karú, Kalapos gazda látható, meg egy fiacskájának Kenyeret szelő asszony... nos, az a négy ablak az övék. Jó volt arra gondolni a kandallónál, 7 �“kávéházi szegleten...” Hogy e viharocska szívében sziklaszilárdan kitart Ez a példásan karbantartott ház: Az ereszcsatornák bádogja ép, A helyén minden meggypiros cserép, És minden kémény jól átjárható, És füstöl vastagon, míg dől a hó, A hófogó rácsok is erősek... Édes otthon. Alma két éve lakott a Margaréta utca sarkán Dolina Ivánnal, Aki a Meteorológiai Szolgálat igazgatója, És most sincs otthon, mert folyton hivatalban... Ez a hatalmas, négy utcára néző Medgyaszay-ház, Amelynek ezer a legendája: Kórus működött benne, nevezetes festőműtermek, Egy katolikus közíró, sőt szabadkőműves szalon, S az őskövület Makkhetes vendéglő mind a mai napig; Homlokzatát finom vakolatbravúrok díszítik, Habarcsmesék a dolgos nép mindennapjairól; Színes idillek egytől egyig. Például akad Egy ló hátán hegedülő, falusi amazon, Aki mögött csizmás paraszt hegyezi az ostort... Van egy földműves, aki térdén lovagoltatja fiacskáját, S közben neje fonja az atya vacskorát (Vagy – nem látni jól – a tarkóját masszírozza?). Az elsőbbséget élvező menyegző-témakörben Az apai és anyai jótanács ábrázolása a legvidámabb; Szóval csupa jókedv ez a ház, Látni rajta, hogy optimista országban épült. Vagy vegyük a Noszogatás című sgraffitót, Amelyen három csizmás-réklis menyecske pletykál Egymás aurájába belépve, talán Csipkelődő pózban, megkockáztatom, olvasóm. Az eredeti fölirat eleje lepergett szűk száz év alatt, Csupán ennyi maradt belőle: „...gatás”. Aha, jó. És a bölcsnek ennyi pont elég. A szakemberek e szövegrészből És magából a képből következtettek a címre, S így döntöttek: „Ez az! Biztos Noszogatás!” Később kiderült – mindenki legnagyobb örömére –, 8 �“kávéházi szegleten...” Hogy a kép címe a fölújítás előtt Mosogatás volt, S ez tájnyelven ugyancsak pletykálkodást jelent. „Na, mindegy, most már így marad”, rögzítte a brigád. Alma nem bírta ki, hogy rá ne kapcsoljon a férjére: A híradóban újra a temperamentumos és extrovertált Dolina szerepelt. „...És mi indokolja Ezt a megnevezést, hogy a Legkisebb Jégkorszak?”, Kérdezte tőle a hidrogénszőke műsorvezetőnő. „Nézze, asszonyom! Izland vulkánjai csöndesednek, Az Etna őrjöng még, de csökkenő erővel...” „Mire számítsunk, Dolina úr?” „Két-három évnél nem tart tovább az egész. Mi sohasem prognosztizáltunk a mainál nagyobb bajokat.” Ivánra jellemző a folytonos magyarázkodás, Szenvedélyesen okoskodik, Mint vesztes csaták kommentátora, Gondolta Alma. Nyakra-főre magyaráz a férjem, De ezúttal a klasszikus aviátor-napszemüvege nélkül (Elvégre zárt térben tartózkodik, Ahol szél se fúj és Nap se süt). A nő föltekerte a fűtést, hálóingben gép elé ült, Orrán csontkeretes szemüveg. Ivánra gondolt, futólag Radákra, Megint Ivánra, s egy pincérfiúra, A Dérynében a leghelyesebbre. „Megint kifogtam egy férfit, aki nem ér rá. A fenébe, Iván! Egyedül vagyok.” 9 �“kávéházi szegleten...” VÁRNAGY MÁRTA Elkeverve Redemptus* kiskun felmenőim vannak; részben. Mindegy, hány százalék, dolgoznak bennem jó erősen, nem várják mástól a váltságdíjat. Érdekes ez a géntérkép. Az előjogokat magam írom. Évente három hónapig mérhetnék jó alföldi bort, mentesülnék a boritaladó fizetése alól, nem szednének tőlem vásár- és piactaksát, birtokszerzésnél előnyöm lenne más népek előtt, használhatnám a közlegelőt, de mi legyen a fennmaradó töredékkel, hová tegyem a júdeai részt, a többiről nem is szólva. Hozzászoktam a saját megváltáshoz, közel háromszáz évvel ezelőtt, nem bízom másra, ha már ez vagyok, jól elkeverve, lássam, mennyit érek magamnak tőkeföld nélkül, föltámadás idején. * Redemptus(ok): megváltott, váltságot fizetett személy(ek), akik a jászkun redempció alkalmával meghatározott váltságösszeg kifizetésével maguknak és utódaiknak földet váltottak. 10 �“kávéházi szegleten...” Térképzuzmó Kövön ültünk. Egymásnak vetettük a hátunk. A Sas-kőig két óra, a vízesésig három. Lesz majd a környéken házunk, egyszer. Ősfás telekkel. Kerestük a helyet, patakot. Ilyen lesz, mutattad a zuzmó színét. Három évig dolgoztunk a kerten, házon. Kétszer ültünk a teraszon, ahonnan a Kékesre láttunk. A térkép, túrakönyv és mennyi út ott maradt. Tavaly arra jártam. Nyáron. Megnőttek a fenyők, tövükben tömérdek páfrány. Eltaláltad a színt a házon. Ültünk a kövön. Vulkáni kő volt. Egymásnak vetettük a hátunk. A Sas-kőig kettő, a vízesésig három. A környéken lesz majd házunk. Egyszer. Ősfás telekkel. Megtaláltuk. Barna faházzal. Ilyen lesz, mutattad. A teraszról a Kékesre láttunk. Három évig dolgoztunk a kerten, házon. Kétszer ültünk a teraszon, több nemigen volt. A nagy térképet lécre szögezted. Mennyi út ott maradt. Tavaly arra jártam. Nyáron. Megnőttek a fenyők, tövükben páfrány, sok vulkáni kő. A köveken térképzuzmó. Eltaláltad a színt a házon. 11 �“kávéházi szegleten...” FILIP TAMÁS Száz víz Sötét és tarka esőcseppek tekeregnek az üvegen. Hangyaszorgalmú vizek. Hétszer hét és hétszer hét megint, végül még kettő, hogy meglegyen. Száz víz, ha mondom, száz, sto, hundert, égi színeket hoztak a földre, békét csorgatnak az üres árkokba. Festőt rajzol egy ceruza, szeménél kezdi, az a legfontosabb, lassú, nem lesz kész soha, a szivárványhártyát rajzolja, éjjel se hagyja abba. Léptek alatt fű nyöszörög, valaki belép, cipője vizes. Mások is jönnek, de ők poros utakon jutottak ide. Hullócsillag sistereg poharamban. Kiiszom a fényt, a bort, szatori: a kettő ugyanaz. 12 �“kávéházi szegleten...” A belső úr Éjjel fölébred, csizmát húz, iszik egy korty pálinkát, megrázkódik és nekivág megint. Itt jár-kel körülöttem, faltól falig. Ősömmé fogadom, annyira arcomba olvadtak vonásai. Legyen hát csodamolnár, ki lisztből malmot épít, vagy fénykardok kovácsmestere, széthulló galaxisról idemenekült. Látja a Hold, ahogy körbe-körbe, hallja, ahogy szavakat próbál kimondani. Beletörődik, mikor az áldottak padjára ültetem, és sírva hallgatja, ahogy felolvasom a verseit. 13 �“kávéházi szegleten...” Ódák és gépi hang Még vájják medrüket bennem a mélyvilági folyók. Nyitott szemmel úszok sötét áramlatokban, örvények között, én is áramlat vagyok, átúszok magamon, és nem jutok túl, bőrömön érzem sorsok hálós fonadékát, s hiába zeng magában elemi ódákat a víz, nem hallom, mert nekem tűmondatokat szurkál fülembe egy gépi hang, álom ez, tudom. Az elhagyott javak osztályát keresem egy vízzel telt hivatalban. Meggörbül a polc, melyen ott ragyog órám, kabátom, kulcscsomóm. Vihetem őket? Ugyan minek, mindig percre tudod az időt, soha nem fázol, és ha akarod, úgyis megnyílik előtted minden ajtó. 14 �“kávéházi szegleten...” NAGYPÁL ISTVÁN Dimitrij Darnytsia pályaudvar Kijevben, akár egy dóm. Egy hatéves ukrán fiú sodort cigivel kezében ül és kéreget, miközben az orosz riporternő guggolva figyeli, ha kérdez tőle valamit, félig felemelt fejjel kibuggyan a fiú szájából egy „heh?”, lába közül egy kevés kevertet felhörpint majd bambuló tekintettel néz az asszonyra. Két vízvezetékre rakott farostlemezen egy tál leves, színe, akár a Vörös erdő fái. A csövek mellett egy halott társ, fehér, akár felhizlalt házi nyulak. Pelikán áztatja lábát vízidara-szőnyegen, de már nem száll el a fekete üröm városa felett. Dimitrij foga között pattog a kenyér, csörren az alamizsna. 15 �“kávéházi szegleten...” BÍRÓ JÓZSEF visszhang –––––– ( 4 ) –––––– figyelem híján tavaszidőben rejtett helyzetben maradvány : balsors nélkül silány porlepte keresztprés alatt keserű álom könnyez : legenda múltán üres zöldhátú elárvult kőkarám meglepően szerény megoldás : hófedte fenyőág riszál kitervelt mutatvány mögött tiltott ételsor mártásban : fizetett szerelem pállik 16 �“kávéházi szegleten...” –––––– ( 5 ) –––––– tenyérnyi sebhely kéklik hamisság szikrát nyeldekel : láthatóan torz kísérlet teremtett felelet tűnik hétrét árnyalak gubbaszt : tartástól mentől távolabb szándékos durva érintés pántlikás mosdató szónoklat : kopasztott nemtelen vádalku mindannyi amennyi álom gleccsernyűtt orgyilkos kristály : kezdettől leplezett hitszegés 17 7 �“kávéházi szegleten...” GARACZI LÁSZLÓ Élő hártya Szivart nyomtak a műbőr kanapéba, vagy a pincében feltört a szennyvíz, a többiek változatlan nyugalmából jössz rá, hogy szaglóközpontod téves üzenetekkel bombázza agyadat, a szédülés járulékos tünet, a kimerültség jele, áldod óvatosságod, hogy hallgattál, mert a képzelődést szigorúan büntetik, pellengérre állítják az álmodót, ahol nyers erő és bosszúvágy diktál, fontos családi eseményre hivatkozva távozol, táncolók hajladoznak az udvaron valami távoli zene lassú ritmusára, az egyik földszinti lakásból szállingóznak elő, kerülgeted az egymás tekintetébe merülő, kopott ruhás párokat, még a rettegés első halántékra mért ütése előtt, és kint a járdán, a némán cigarettázó csoport mellett elhaladva hasadsz szét egyetlen reccsenéssel ártatlanságra és önkényre, lány sísapkában, arca egyszerre arányos és félbehagyott, bájos és kamaszosan éles, ő vigasztal, ha okkal vagy ok nélkül szomorkodsz, ragyogva, testként járul eléd, a mániája vagy, a rögeszméje, és logikusan merül fel az ötlet, hogy megüsd, kitépd a szárnyát, őrült, kiáltja az ártatlanság, gyáva, ordítja az önkény, ha csak hozzáérsz a kabátjához, nincs visszaút, öklöd a combodhoz szorítod a zsebedben, és szív a vágy, hogy lásd a tekintetét, mikor a kulisszák leomlanak, 18 �“kávéházi szegleten...” a Kertész utcában sétáltok, és arról beszél, hogy kivel találkozott délután, milyen levél érkezett a hivataltól, ki kivel jött össze és kivel szakított, mi lesz a tévében, milyen az a cipő a kirakatban, kommentárjaid üresen konganak, mintha kriptában suttognál, befordultok a Király utcába, mint valami fojtó gőzt, érzed a fesztelen, családias meghittséget, a bizalmat, a közösnek hitt burok melegét, nem sejti, mi vár rá, lenyűgöző és vérlázító ez a naiv ártatlanság és tárgytalan rajongás, mint forró mézbe, márt a jóságba, de ha a suttogás rikácsolásba csap, szemed láttára porlad szét, nem tudod, miért, de meg kell megakadályozni, hamis hangon becézed, papírízű szavakkal, nem nézel a kirakatüvegre, nehogy meglásd a tekinteted, mert akkor vége a felszínes, locsogó mismásolásnak, élő hártyává feszül az arcod, beszakad a felszín, ami mögött a dolgok igazi léte forog vérben és szurokban, hirtelen hagyod ott a Körút sarkán, szó nélkül rohansz az Oktogon felé, néz utánad nyelve hegyén az utolsó, félbevágott mondattal, futsz végig az Andrássyn, mintha üldöznének, elillan a halálos fáradtság, vagy épp abból merítesz erőt, a kimerültség pánikjából, zihálsz, szúr az oldalad, ég a talpadon a bőr, fáj minden csontod, és jó, hogy végre élsz, bezárkózol, kitéped a falból a zsinórt, iszol egy kortyot, aztán még egyet, mint egy puha résbe, csúszol magadba vissza, iszol megint, zsibbadsz, lekapcsolsz minden lámpát, kivéve egyet a sarokban, cipőben heversz a vetetlen ágyon, és tudod, hogy nem fogsz rá emlékezni, hogy szívta magába az éj a kísértés füstjét, és mikor hunytak ki érzékeid. 19 �“kávéházi szegleten...” WILLIAM SHAKESPEARE Öt szonett XX. A woman’s face with nature’s own hand painted, Hast thou, the master mistress of my passion; A woman’s gentle heart, but not acquainted With shifting change, as is false women’s fashion: An eye more bright than theirs, less false in rolling, Gilding the object whereupon it gazeth; A man in hue all hues in his controlling, Which steals men’s eyes and women’s souls amazeth. And for a woman wert thou first created; Till Nature, as she wrought thee, fell a-doting, And by addition me of thee defeated, By adding one thing to my purpose nothing. But since she prick’d* thee out for women’s pleasure, Mine be thy love and thy loves use their treasure. 20 �“kávéházi szegleten...” XX. Nőarcot neked a Természet festett, S így uralod, hölgy-uram, szenvedélyem, Nőszíved gyengéd, de mégsem a feslett Asszonyok módján csapong el kevélyen; Szemed övéknél szebb, nem pillog színleg, Amire néz, azt színaranyba vonja; Szín-férfi, mestere megannyi színnek, Férfiszemet vonz, nők lelkét befonja. Legelőször te nőnek teremttettél, S míg alkotott istennőnk, a Természet, Beléd bolondult, s egy toldással lettél Vesztemre több, mit nekem semmivé tett. Hogy ezt faszoltad*, hölgyek örömére, Enyém szerelmed, övék legyen kéje. * faszol ige -t, -jon 1. ts (Kat., rég., biz.) / Kincstári anyagot, élelmiszert / vételez. A katonák bakancsot, kenyeret --nak. (A magyar nyelv értelmező szótára II., Bp., 1960, Akadémiai, 551.) Az eredetiben „prick out” = kipipál / pénisszel ellát. 21 �“kávéházi szegleten...” XXXIV. Why didst thou promise such a beauteous day, And make me travel forth without my cloak, To let base clouds o’ertake me in my way, Hiding thy bravery in their rotten smoke? ‘Tis not enough that through the clouds thou break, To dry the rain on my storm-beaten face, For no man well of such a salve can speak, That heals the wound, and cures not the disgrace; Nor can thy shame give physic to my grief; Though thou repent, yet I have still the loss: The offender’s sorrow lends but weak relief To him that bears the strong offence’s cross. Ah! but those tears are pearl, which thy love sheds, And they are rich and ransom all ill deeds. 22 �“kávéházi szegleten...” XXXIV. Miért ígérted: tiszta lesz az ég, S köpeny nélkül is útra kelhetek? Hogy rám uszítsd duhaj felhők dühét, Míg rút gomolygás rejti kék eged? Az nem segít, hogy áttörsz a ködön, S szárogatod viharvert homlokom, Oly balzsamot meg senki sem köszön, Melytől seb gyógyul, nem a bántalom. Az én vesztemre szégyened sem ír, Megbánhatod, kínom nem oszlik el: A sértő búja annak mit sem ér, Ki súlyos sértést keresztként cipel. De szerelmedből omló könnyeid Dús gyöngyszemek, s megváltják bűneid. 23 �“kávéházi szegleten...” LXI. Is it thy will thy image should keep open My heavy eyelids to the weary night? Dost thou desire my slumbers should be broken, While shadows, like to thee, do mock my sight? Is it thy spirit that thou send’st from thee So far from home, into my deeds to pry; To find out shames and idle hours in me, The scope and tenor of thy jealousy? O no! thy love, though much, is not so great: It is my love that keeps mine eye awake; Mine own true love that doth my rest defeat, To play the watchman ever for thy sake: For thee watch I, whilst thou dost wake elsewhere, From me far off, with others all-too-near. 24 �“kávéházi szegleten...” LXI. Akaratod, hogy árnyad tartsa féken Ernyedt pilláim nyűgös éjjelen? Azt akarod, álom se jusson nékem, Amíg a másod incseleg velem? A lelked küldöd tán e tájra el, Hogy tetteim ily távol lesse meg, A bűnt, a szégyent bennem tárja fel, Ki féltésednek oka s tárgya lett? Ó, nem! Szeretsz, de nem ilyen nagyon: Szerelmem tartja szemem éberen; Ön hű szerelmem dúl nyugalmamon, Őrt játszat folyton kedvedért velem: Érted virrasztok, míg ébredezel, Távol tőlem, másokhoz túl közel. 25 �“kávéházi szegleten...” LXXI. No longer mourn for me when I am dead, Than you shall hear the surly sullen bell Give warning to the world that I am fled From this vile world, with vilest worms to dwell: Nay, if you read this line, remember not The hand that writ it; for I love you so, That I in your sweet thoughts would be forgot, If thinking on me then should make you woe. O! if (I say) you look upon this verse, When I perhaps compounded am with clay, Do not so much as my poor name rehearse, But let your love even with my life decay; Lest the wise world should look into your moan, And mock you with me after I am gone. 26 �“kávéházi szegleten...” LXXI. Ha meghalok, magad addig se öld A búval, míg szétkongja gyászharang, Hogy nem volt néki jó e ronda föld, S most még rondább pondrók falják alant; Ne gondolj majd e sort ha olvasod A kézre, mely írt, úgy szeretlek ám, Hogy jókedveden nem hagyok nyomot, Ha néked akkor fáj gondolni rám. Ó, ha látod (mondom) e költeményt, Midőn a sár emészti testem el, Még csak nevem se emlegesd szegényt, Szerelmed s létem együtt vesszen el: Nehogy a búd firtassák egyesek, S miattam érjen gúny, ha nem leszek. 27 �“kávéházi szegleten...” CXXVIII. How oft, when thou, my music, music play’st, Upon that blessed wood, whose motion sounds With thy sweet fingers, when thou gently sway’st The wiry concord that mine ear confounds, Do I envy those jacks, that nimble leap To kiss the tender inward of thy hand, Whilst my poor lips, which should that harvest reap, At the wood’s boldness by thee blushing stand! To be so tickled, they would change their state And situation with those dancing chips, O’er whom thy fingers walk with gentle gait, Making dead wood more bless’d than living lips. Since saucy jacks so happy are in this, Give them thy fingers, me thy lips to kiss. 28 �“kávéházi szegleten...” CXXVIII. Mily gyakran, én zeném, zenét ha játszol, És édes ujjad csengve hagy nyomot A billentyűkön, míg közéjük gázol, S fülembe szöktet fémes dallamot, Irigylem én a billentyűket, sürge Szökésüket, hogy csókolják kacsód, Míg szám szegény pirongva tűr, a csürhe És pimasz fajankóknak jut a csók. Csiklandd csak így, s e táncoló fapeckek Sorsát kívánja ajkam, akiket Ujjaid gyengéd érintése rezget, Holt fát üdítve élő ajk helyett. Ha így is boldog a sok kis hamis, Add nekik ujjad, s nekem ajkad is. Szili József fordításai 29 �Próza és vidéke Retrothriller* BENEDEK SZABOLCS A nagy víz másik oldalán, te is hallottad talán, éjjelente átoson a félelem a városon. A nagy víz másik oldalán Lobo jött fehér lován. Tiszta kézzel érkezett, a rettegésnek vége lett. (Pásztor–Jakab–Hatvani: Lobo, az idegen – Neoton Família, 1981) Aztán meghallottuk az alsós tanító nénik sikolyát. Az egyik elkezdte, átvette egy másik, és pillanatokkal később az udvarnak azon a fertályán már mindenki sikítozott. Nem értettük, mi történik. Nem is nagyon volt módunk megérteni, mert miközben a kicsik továbbra is rendületlenül óbégattak, a tanárok hirtelen, mintha összebeszéltek volna, terelni kezdtek mindenkit befelé. – Gyorsan, szedd a lábadat, gyerünk, gyerünk! – Ne bámészkodj! Előre nézzél! Ilyen még nem fordult elő: félbeszakadt a csapatünnepség. Ráadásul éppen eme jeles alkalomkor, amikor magas rangú pesti * Részlet a készülő regényből. 30 �Próza és vidéke vendég érkezett. Arrafelé néztem, amerre ő állt. Eddig se láttam belőle semmit, az előttem állók eltakarták, mindössze öltönyének feketesége ütött át valamelyest a fehér ingek tengerén. Most, ahogy ez a tenger oszolni kezdett, azt reméltem, megpillantom az arcát, és esetleg fölismerem, hogy hopp, láttam már a tévében, mondjuk a tévéhíradóban, beszédet mondani vagy gyárak nemzetiszín szalagját átvágni. Megint csalódnom kellett. A magas rangú pesti vendég, akit pedig annyit emlegettek a tanárok, és aki miatt külön elpróbáltuk a csapatünnepélyt, továbbra is láthatatlanságba burkolózott. Komor tekintetű, fekete bőrkabátos férfiak vették körül. Olyan volt ez az egész, akár a filmekben. Ezek az alakok (Gyuri mondta) nyilvánvalóan titkosrendőrök. Közéjük tartozott az is, aki az ünnepség előtt elhajtott bennünket a magas rangú pesti vendégnek az iskola épülete előtt parkoló autója mellől. Nem engedte nekünk szemrevételezni, mivel (vélte Gyuri) akkor biztosan államtitkokat fedeztünk volna fel. Pedig az autóban – állapítottam meg magamban – nem volt semmi különleges. Egy sima, egyszerű, hófehér Lada 1500-as volt. Gyuri megjegyezte, hogy milyen szép és tiszta. Valóban, hasra esett rajta a kora áprilisi napsugár, na de a nagyapám piros Zsigulija is ugyanígy csillogott, miután kiállt vele a garázsból, és két különböző ronggyal minden porcikáját áttörölgette. Egyébként tényleg szép autó volt. Mármint a magas rangú pesti vendégé. Megálltunk mellette, bekukucskáltunk az ablakán, láttuk, hogy bőrülések vannak benne, aztán ott termett egy fekete bőrkabátos, és harsány hangon megkérdezte tőlünk, mit keresünk itt. – Semmit, csókolom. Csak nézzük – mondta Gyuri, mire a feketekabátos ránk förmedt: – Menjetek a dolgotokra. Nincsen semmi dolgotok? Dolgunk nem nagyon volt, leginkább annyi, hogy fölmenjünk az osztályterembe, gyülekezzünk, és megkötessük az úttörőnyakendőnket. Az én anyám is vállfán tárolta az egyenruhámat, a nadrágtartórészen az élére vasalt sötétkék nadrág, fölé igazítva a vasalt ing, a síp és a jelvény a helyén, egyedül a nyakkendő behajtogatva a váll-lap alá. Anyám – a többi szülőhöz hasonlóan – azt is kivasalta, aztán gondosan összehajtogatta, hogy a következő ünnepség előtt megkötesse apámmal, mivel a családból egyedül ő tudott nyakkendőt kötni. Apám olyankor a saját nyaka köré tekerte, rátette a csomót, majd lazára engedte, hogy a nyakkendő egyik szárát lehessen benne ráncigálni. Az ünnepség kezdetekor nem volt más dolgom, mint hogy a nyakkendőt a fejemen át az ingem fölé húzzam és megszorítsam a csomót. Igen ám, de az esetek többségében apám elfeledkezett erről, a nyakkendő maradt a váll-lap alatt, és mi egyenként az osztályfőnökünk, mármint a rajvezetőnk elé járultunk, aki némi korholással („Nagyok vagytok már, igazán megtanulhatnátok úttörőnyakkendőt kötni”) megkötötte mindnyájunknak. 31 �Próza és vidéke Egyszóval, most se láttam a magas rangú pesti vendéget, a fekete bőrkabátosok körülvették, bennünket pedig a tanárok taszigálni kezdtek befelé. Így aztán nem tudtam megállapítani, hogy csak a neve nem ismerős vagy az arca sem. Az állami vezetők neveit többnyire ismertük, legalábbis azokét, akikét a legtöbbet emlegették a tévéhíradóban, ám a vendégünké egyikünknek sem rémlett. Azt tudtuk, hogy van olyan, hogy Központi Bizottság, hallottunk már róla, és azzal is tisztában voltunk, hogy a titkár nagyon fontos tisztség. A titkár mindig vezető, a rajban és a csapatban is, annál csak az első titkár tisztsége fontosabb. Ám hiába emlegették az elmúlt hetekben annyiszor, hogy a Központi Bizottság titkára, nem tudtuk a nevet hová kapcsolni. Pedig egy makulátlan, bőrüléses, csillogó, hófehér Lada 1500-assal érkezett, amit egy másik Lada 1500-as, egy rendőrautó kísért, és még mielőtt befutottak volna, az iskolát ellepték a fekete bőrkabátosok. Némelyik a kapu előtt az ünnepélyre érkezőket figyelte, némelyik úgy csinált, mintha dologtalanul lófrált volna az épületben, és olyan is volt, akinek az volt a feladata, hogy távol tartson bennünket a Központi Bizottság titkárának súlyos titkokat rejtő autójától. A tornateremben pillanatok alatt hangzavar kerekedett: a tanárok folyamatosan csitítgattak bennünket, ám mi egyre csak egymást kérdezgettük, hogy mi történt, miért kezdtek el az alsósok sikítozni, és miért szakították félbe a csapatünnepséget. A tornaterem falai fölerősítve verték vissza a hangokat, a legkisebb neszből is lárma lett, a tanárok pedig hiába pisszegtek, tapsoltak és kiabáltak, izgatottságunkat nem bírták csökkenteni. Sőt, az izgalom egyre csak fokozódott, miután elterjedt, hogy az udvarnak annál a részénél, ahol az alsósok álltak, megöltek valakit, és nekünk azért kellett gyorsan bejönnünk, mert ez egy merénylet, és a magas rangú pesti vendéget, a Központi Bizottság titkárát akarják meggyilkolni. Némelyek azt is tudni vélték, hogy tűzharc bontakozott ki, egyesek állítólag hallották is a lövéseket, ahogy merénylők – mert nyilvánvalóan többen vannak – próbálják eltalálni a vendégünket, mire a fekete bőrkabátosok viszonozzák a tüzet. Elég sokáig álltunk a tornateremben. Akkoriban egy Kessel márkájú, roppant menőnek számító órám volt, amit a kelleténél is gyakrabban megnéztem. Kvarcelemmel és digitális kijelzővel működött, továbbá négy nyomógombbal, amelyek közül a világításét soha nem mertem megnyomni. Az a fáma járta, hogy akárhányszor bekapcsolódik egy kvarcóra világítása, annyiszor kevesebb hónapig működésképes a benne lévő elem. Márpedig az elemcsere nem volt olcsó mulatság, még úgy se, hogy az iskolától néhány lépésnyire, a hatsávos út túloldalán műszaki bizományi áruház működött, ahol nemcsak a nyugati határellenőrzések során a vámnál lekapcsolt műszaki termékeket árulták, hanem kvarcelemeket is, jóval olcsóbban, mint amennyiért az órások elemet cseréltek. Nem volt más dolgunk, mint egy körömvágó ollóval lepattintani az óra hátlapját és beletenni a bizományiban 32 �Próza és vidéke vásárolt megfelelő gombelemet. Ezek néhány hónap alatt lemerültek, még úgy is, hogy nagyon vigyáztunk arra, hogy az óra LIGHT feliratú gombja véletlenül se nyomódjék be. Akinek zenélt az órája – ilyen volt az enyém is, ráadásul hétféleképpen, a hét minden napjára külön ébresztődallamot produkált –, az rendszeresen megzenéltette. De arról, hogy ez mennyiben csökkentené az elem tartósságát, semmiféle fáma nem szólt. Szóval, elég sokszor ránéztem az órámra. Nem föltétlenül azért, hogy tudjam, hogy mennyi az idő, hanem mert jó volt ránézni. A számlapot fedő plexilap hamar összekarcolódott, ám a betűk alakja és elrendezése, a fekete hátteret díszítő halovány négyzetrácsozás, a feliratok (SPORT, QUARTZ, DIGITAL), egy másik világról adtak hírt. Ez a világ jelent meg estéről estére a tévében a nyugatnémet bűnügyi filmekben, a trafikokban árult Donald rágókban, és ez szólt a rádió hétfő délutáni kívánságműsorából kazettára rögzített euródiszkós dalokból is. És amikor éreztem a csuklómon a hűvös fémpántot, és az óra számlapján lévő feliratokat böngészgettem, és ugyanazt a hét melódiát játszottam le rajta újra meg újra, úgy éreztem, hogy most ezzel az ismeretlen és mégis ismerősnek hitt világgal találkozom. Szerettem az órámra nézni, és azt követően is gyakran megtettem ezt, hogy Marika néni oroszórán egyszer rám szólt, majd miután folytattam az óra bámulását, levettette a csuklómról és kitette a tanári asztalra, és csak az oroszóra végeztével adta vissza, azzal az intelemmel, hogy legközelebb megtartja magának. A tornateremben azonban kivételesen az idő múlását követtem rajta. Az eredeti menetrend szerint már rég véget kellett volna érnie a csapatünnepélynek. Szerda délután volt, ám mivel másnap állami ünnep, előttünk volt majdnem másfél nap szabadság, amelyet most megkurtítottak azzal, hogy sokáig nem engedtek hazamenni. A tornateremben egyre fogyott a levegő, ami azzal fenyegetett, hogy ezúttal a szokásosnál többen fognak elájulni, azonban az udvarra nyíló ajtókat továbbra se nyitották ki. Lövéseket már senki nem vizionált, ám egyszer csak szirénákat hallottunk – nyilvánvalóan mentők érkeztek, hogy elszállítsák a sebesülteket. Közben tovább bomlott a fegyelem. Már nem csupán zajongtunk és beszélgettünk, hanem lassacskán fölolvadtak az addigi egyenes sorok, előbb az őrsök, aztán a rajok is keveredni kezdtek egymással. A tanárok egyre kevésbé törődtek ezzel, őket is az érdekelte, ami odakint történik. Hirtelen nagyon fullasztó lett a tornaterem levegője, én se éreztem túlzottan jól magam, kicsit szédültem és nagyon szerettem volna már kimenni. Az is lehet – gondoltam –, hogy a többiek már mind otthon vannak. A húgomért bizonyára apám ment az óvodába, reggel említette, hogy korábban megy haza, mivel meccs lesz, a magyarok egy mérhetetlenül távoli ország válogatottjával, a ciprusiakkal játszanak selejtezőt, emiatt mindenkit a szokottnál hamarébb hazaengednek a megyei tanácstól. Anyám bevásárlást emlegetett, ahová elvileg nekem is 33 �Próza és vidéke el kellett volna kísérnem, hogy segítsek cipelni a cekkereket. Azt reméltem, hogy úgy érek majd a csapatünnepségről haza, hogy addigra anyám elmegy a boltba, de nekem még mindig legyen estig elég szabadidőm. Mostanra azonban már nem bántam volna a bevásárlást se, csak legyen vége ennek az egésznek és engedjenek kifelé. Aztán végre-valahára vége is lett. Addigra már jó páran elájultak, őket kivitték a tornaterem előtti folyosóra, néhányan még úgy tettek, mintha elájultak volna, csak hogy kint legyenek. Éppen azon tanakodtam, hogy én is szimuláljak-e, vagy egyszerűen várjam meg, amíg valóban elájulok, amikor kinyitották a folyosóra nyíló ajtókat, és elindultunk kifelé. A tanárok próbáltak valamiféle rendet összehozni, elvégre párszáz gyerek nem jut ki könnyen azon a két szűk helyen, de addigra már késő volt. Nyomakodtunk, taszigáltunk, lökdösődtük, és mikorra végre kikeveredtünk, futottunk a folyosón át a lépcsőházba, majd onnét kifelé az épületből, amely előtt már nem állt a magas rangú pesti vendég, a Központi Bizottság titkárának autója, ott voltak viszont a szülők, akiknek erdejében egyszer csak megpillantottam anyámat, odarohantam hozzá, és csapzottan, lihegve eldadogtam neki, hogy az ünnepélyes csapat-összejövetel kellős közepén lövöldözés tört ki. – Nem – mondta anyám. – Valaki lezuhant a szomszéd ház tetejéről. * Semmi előjele nem volt annak, hogy bármi szokatlan történni fog. Sokáig minden a megszokott rend szerint alakult. Legalábbis majdnem minden. A különbséget az jelentette, hogy már hetekkel korábban közölték a tanárok velünk, hogy ez az alkalom nemcsak a kerek évforduló miatt lesz nevezetes, hanem azért is, mert az igazgató néni meghívta a Központi Bizottság titkárát, aki elfogadta az invitálást, és jelen lesz az ünnepélyes csapat-összejövetelen. Emiatt el is próbáltuk az egészet. Nemcsak a rajtitkárok és a rajzászlósok, akikkel minden csapatünnepség előtt megcsináltatták a be- és kivonulást, és megmutatták nekik, hová kell vezetniük a rajukat, hanem a nevezetes nap előtti délutánon mindenkit kivezényeltek. Ha valaki hibázott, eltévesztett egy lépést, rossz helyre ment, vagy egyszerűen kilógott a sorból, azonnal kiabálni kezdtek. És amikor felvirradt az ünnepség napja, az iskolában tapintani lehetett a feszültséget. Mármint a tanárok között. Bennünket nem különösebben izgatott a dolog. Tőlünk akárki eljöhetett volna a Központi Bizottságból vakítóan fényesre dörzsölt hófehér Ladán, akkor is ugyanúgy viselkedtünk volna. Különösen, hogy soha nem is hallottuk még a nevét. Egyszer láttam a tévéhíradóban, hogy Kádár János ellátogatott egy csapatünnepségre. Nem jegyeztem meg, hogy hová, de biztos Budapesten belül, mifelénk legalábbis efféle dolgok nem történtek, semmi izgalom, kaland – már úgy értem, hogy addig a napig, amelyről most éppen szó van. 34 �Próza és vidéke Szóval ezekhez a pestiekhez nem a Központi Bizottság egyszerű titkára, hanem egyenesen az első titkár ment. A híradóban mutatták, hogy az iskola udvarán egy úttörő-egyenruhába öltözött lány jelent neki, de közben nagyon hadar, sőt egyszer el is akad, mire Kádár János azt mondja: „Csak szépen, nyugodtan. Nincsen semmi baj.” Mire a lány elkezdett mosolyogni. Meg körülöttük mindenki, beleértve az első titkárt. Amikor elérkezett az idő, őrsönként felsorakoztunk, és a rajvezetővé átvedlett osztályfőnökünk szigorú pillantásaitól kísérve levonultunk az osztályteremből az udvarra vezető szűk folyosóra, ahol összetorlódott az egész iskola. Fulladoztunk, az egyenruha szorított, a tanárok pedig rettenetesen idegesek voltak. A hangszórókból fölharsant az induló (az, amire azt szoktuk dúdolgatni, hogy Vak pali, vak pali mindent lát / Szemüvegen át / Nézi a pinát), és megkezdődött a rajok fölvonulása. Elöl a rajtitkár, mögötte a rajzászlós, majd egymás után a három őrs. – 2364-es számú Jászi Ferenc Úttörőcsapat, vigyázz! – harsogott a mikrofonba az úttörőcsapat-titkár. – Az évfolyamfelelősöktől jelentést kérek. Csapat, pihenj! Az évfolyamfelelős előlépett a rajtitkárok sorából, az évfolyam elé állt, és azt mondta: – Hatodik évfolyam, vigyázz! Pihenj! – Majd a krétával gondosan megrajzolt vonalon az úttörőtanács-titkár felé menetelt. – Úttörőtanácstitkár pajtás! Vágó Elvira évfolyamfelelős jelentem, hogy a hatodik évfolyam százkét fővel a hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyes csapat-összejövetelre fölsorakozott. A kisebbek harsányan, tagoltan mondták, akár egy verset. A nagyobbak szégyenlősen hadartak az eléjük tartott mikrofonba. – A jelentést köszönöm – mondta az úttörőtanács-titkár. – Menjetek a helyetekre! – Értettem – zúgták az évfolyamfelelősök. Küldetésük ezennel véget ért. Ugyanazon az úton, amelyen jöttek, visszamentek a helyükre. Az úttörőtanács-titkáron a csapatvezető elé fordult, és összecsapta a bokáját: – Rajvezető elvtárs! Kiss Éva úttörőtanács-titkár jelentem, hogy a 2364-es számú Jászi Ferenc Úttörőcsapat hatszáznyolcvankét fővel a hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyes csapat-összejövetelre felsorakozott! – A jelentést köszönöm – mondta a csapatvezető. – Hozzuk be a csapatzászlót. – Értettem! 2364-es számú Jászi Ferenc Úttörőcsapat, vigyázz! Fogadás balról, zászló-nak tiszte-legj! Tisztelegtünk, mintha katonák lennénk, a zászló pedig elfoglalta helyét az úttörőtanács-titkár mögött. A dobpergés elhallgatott. 35 �Próza és vidéke – Pajtások! – szólt a csapatvezető. – Köszöntelek benneteket a hazánk felszabadulása negyvenedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyes csapat-összejövetelünkön. Énekeljük el a magyar és a szovjet himnuszt! Mindig ez volt a sorrend: előbb a magyar, aztán a szovjet. Úgy rögzültek belénk, akár a nemzeti és a vörös lobogó: el sem tudtuk képzelni őket a másik nélkül. Ezen a napon azonban csak a magyar himnuszra jutott idő. A szovjetbe épp csak belekezdtünk, aztán az udvar tőlünk távolabbra eső része felől, ott, ahol az alsósok álltak, fölhangzott egy sikoly. A József Attila-lakótelep egyik épületének tetejéről leesett valaki, és innentől fogva a mi városunk többé nem volt olyan, mint azelőtt. 36 �Próza és vidéke A ház maga* TÉTÉNYI CSABA Egy ideig nem beszéltek. Pablo előhúzta laposüvegét a kabátja belső zsebéből, és mindhármójuk teáscsészéjét megtöltötte itallal. Rágyújtottak. Kovac maga elé, Pablo a füstbe bámult. Sophie hol őket nézte, hol az asztalt; azon gondolkodott, vajon tényleg történt-e valami rendkívüli ebben a kopott, szegényes eleganciájú szobában, vagy csupán szemfényvesztés tanúja volt. Nem sokáig bírta szó nélkül. – Mitől mozgott az asztal? – kérdezte. Kovac lassan felnézett, kifújta a füstöt, krákogott. Sophie ártatlan tekintettel rámosolygott. – A szellemek… – kezdte Kovac nehézkesen – bizonyos szellemek… a holtak lelkei olykor kevés… eszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy megmutassák, hogy… jelen vannak. Bizonyos tárgyak… tárgyakat elmozdítanak például. – De miért éppen az asztalt? Kovac újfent köszörülte a torkát, ráncolta a homlokát. – Egyes más tárgyakkal vagy jelekkel fel lehet hívni a figyelmüket… Fókuszokkal. Ott van például… – A gyertya? – vágott közbe a lány. – Igen… igen, a gyertya például. – Akkor ez valami különleges gyertya? Vagy a tartó? – Talán – motyogta a férfi – a tartó. Régi darab. * Részlet a készülő regényből. 37 �Próza és vidéke – Aha – bólintott Sophie, elnyomta a cigarettát, és rágyújtott egy másikra. – És a könyvecske meg a ceruza? – Előfordul – mondta Kovac, és kiitta a csésze tartalmát –, hogy fel kell jegyezni valamit. Amit a szellem mondott. Néha egészen… konkrét kérdések vannak. – Hányadszor csinálod ezt? – Nem is tudom… Úgy a harmincadik alkalom volt. – És gyakran van az, hogy beléd költözik a szellem, és úgy válaszol? – Hogy belém? – ismételte meg a férfi, és kissé összerázkódott. – Ritkán. – Krákogott egyet. – Szokták máshogy is csinálni. Például kanállal. – Kanállal?! – Igen. Egy tárgyra kiegyensúlyoznak egy kanalat, és ha az óramutató járásának megfelelően fordul el, az igent jelent, ha ellenkezően, az nemet. Én még sosem próbáltam. – De akkor csak eldöntendő kérdést lehet feltenni – mondta csodálkozó arckifejezéssel Sophie. – Igen. Úgy nehezebb. De vannak szellemek…, akik… akiket máshogy nem lehet kérdezni. – Akkor ez most különleges alkalom volt. – Sophie hangja egészen lelkesnek hangzott. – Pablo, kérhetek még egy kicsit? – Csak vigyázz – dörmögte a füstbe burkolózó alak, aztán előrehajolt és töltött. – Igen jó alkalom volt – tette hozzá. – Cerberos hangot adott egy halott szavainak. – Töltött Kovacnak és magának is, és újra hátradőlt. – Milyen, amikor hangot adsz egy halott szavainak? Te mit érzel olyankor? Emlékszel rá? Kovac a szőnyeg mintázatát bámulta. – Kicsit olyan, mintha… mintha egy pillanatra félálomban lennél. – Félelmetes? – Hát… van olyan is. De most nem volt az. – És tényleg olyan szörnyen rikácsolt Rosie? – Sophie kuncogott. Pablo is felnevetett. – Rikácsolt – mondta Kovac, és akaratlanul elmosolyodott. – Fájt tőle a torkom. Mindhárman nevettek egy keveset, aztán rágyújtottak. Egy perc múlva Sophie felállt, jó éjt kívánt, és átment a lakásába. A fürdőszobában megmosta az arcát, megnézte magát a tükörben. Halkan utánozni kezdte azt a rikácsoló hangot, Rose-ét vagy Kovacét, nem tudta eldönteni, és felkacagott. Végül a szobába ment, lámpát gyújtott, odalépett a festőállványon lévő képhez, felvett egy ecsetet, belemártotta az egyik tégelybe, és könnyedén belejavított a festmény egy apró részletébe. Aztán csak állt, és nézte oldalra billentett fejjel. 38 �Próza és vidéke Estefelé Sophie elaludt a kanapén, mert kinn hideg volt, benn meg fülledt meleg a túltömött kályhától. Néztem az arcát egészen közelről, kissé verejtékes volt, szuszogott, a gallér épp nem takarta az állát. Hallottam, amit álmában mondott, vagy inkább motyogott. Ott ültem úgy egy óráig. Azt mondta, vagy inkább motyogta, biztosan álmodott valamit, hogy „jó lenne egyszer elmenni oda”. Nem mertem faggatni, hogy hová, de magamat is meglepve érdekelni kezdett, hogy hová is. Tud egy helyet? És én vajon hová? * Kovac, miközben gyufa után kotorászott a szekrény egyik fiókjában, azon morfondírozott, vajon a szomszédai miért múlatják az időt oly gyakran nála. Nincs jobb dolguk, gondolta bizonytalanul, rágyújtott, zsebre vágta a skatulyát. Pablót, aki épp egy másik székre tette fel bakancsaitól súlyos lábait, még értette, de Sophie-t nem. Leült, kortyolt a kávéjából, hátradőlt, és egy újabbat szippantott a cigarettából. Ekkor hallotta meg, hogy Pablo dúdol valamit. Fülelt rá egy darabig, úgy tűnt, spanyol nyelvű a dal. Magában olykor Indiánnak hívta a férfit, és úgy rémlett neki, az egyszer mutatott egy furcsa amulettet, amit a nyakában hordott, de arra már nem emlékezett, mit ábrázolt. Hiába próbálta felidézni, azt sem igen tudta, mikor történt. – Ez az eset hasonlít a múltkori szellemidézéshez – szólalt meg Sophie váratlanul. Kovac régi újságait lapozgatta, amiket az egyik polcról emelt le. A két férfi ránézett. – Valóban? – kérdezte Kovac halkan. – Olvasd fel, szenyorita – mondta Pablo. – Csak annyi az egész – kezdte Sophie kuncogva – hogy a bostoni Mrs. Wilkes egyszer szembetalálkozott az elhunyt férje szellemével a házában, és az intett neki, hogy kövesse. – És? – És kivezette a kertbe, aztán megállt egy rózsabokornál, és ott elenyészett. Erre az asszony, az nem világos, hogy miért, felásta a bokor körül a földet, és talált egy ládikát. – Ami tele volt pénzzel, mi? – szólt bele Pablo. – Nagyjából. Meg mindenféle emléktárggyal. – A vén zsugori. Aztán a nő? Élt boldogan tovább? – Hát, nem ennyire romantikus a történet. Eladta a házat, és elköltözött délre. – Puff neki. Így segítsen az ember. A szellem, akarom mondani. Sophie nevetett, Pablo csak mosolygott. – Valamelyest tényleg hasonlít Mrs. Wilkinson ügyére – mondta Kovac 39 �Próza és vidéke rezignáltan, és a fejét csóválta. Hallgattak. Odakint felhős volt az ég, a szobában nem volt túl világos, de Sophie folytatta az olvasgatást. A fűrésztelep felől ismét hallatszott a tompa, monoton zúgás. Pablo rágyújtott, közben a körmeit piszkálta és ásított. – Kérsz még egy kávét? – kérdezte Kovac. – Ja, kösz. – Én is, ha lehet – szólt Sophie is. A házigazda felállt, feltette a kávét a tűzhelyre. Nyújtózott egyet. Úgy látszik, gondolta, ma nincs óra az egyetemen, és Sophie-nak nem akadt más dolga. Látta néhányszor, ahogy a lány rajzmappával indult valahová, vagy egy táskányi könyvvel érkezett haza. Beszélt is róla egy keveset, hogy művészetet tanul, fest, de Kovac még sosem látta a munkáit. Azt se tudta, miből él, bár úgy sejtette, a családja fizeti a tanulmányait; Sophie afféle úrilány, legalábbis itt biztosan annak számít. Azt nem értette, miért él éppen itt, de túlságosan nem erőltette az agyát, hogy rájöjjön. A környék tele volt fura figurákkal, bár legtöbbjük kétségtelenül elég pénztelen volt. Végül is, gondolta, én is egy vagyok ezek közül. – Itt egy másik – törte meg a csendet ismét Sophie. Kovac levette a kávét, töltött mindenkinek, várta a történetet. Újságainak többségét csak átfutotta, olvasatlanul rakta többi közé. – Összefoglalom, mert a cikk rettenetes – mondta a lány. – Felolvashatod, legalább vicces lesz – felelte Kovac. – Sajnos, nem vicces – mosolygott Sophie. – A seattle-i Mrs. Darby egyik éjjel arra lett figyelmes, hogy valami derengést lát beszűrődni a folyosó felől a szobájába. Felkelt, kiment, és egy homályos alakot pillantott meg, aki épp a falat tapogatta. Amikor az észrevette, felnevetett és eltűnt. Ez még egyszer megismétlődött, akkor a nő egy vésővel és egy kalapáccsal kibontotta a fal egy részét, és egy üreget talált benne. Abban pedig egy dobozt. Kinyitotta, és megtalálta benne egy csomó, elveszettnek hitt gyerekkori játékát. Eléggé megviselhette a dolog. Ettől kezdve éjszakánként állandóan furcsa hangokat hallott, meg látta azt a derengést. Egy másik alkalommal a lidérc a kertbe csalogatta. Másnap az asszony megtalálta a földben a gyerekkori kutyájának a csontvázát. Végül egy éjjelen, amikor megint kiment a folyosóra, és szembetalálta magát a kísértettel, az nem ment el, hanem felé fordult. A nő felismerte benne rég halott nagybátyját, akitől egész gyerekkorában rettegett. Annyira megijedt, hogy hátrálni kezdett, leesett a lépcsőn, és nyakát szegte. Zuhanás közben még hallotta – fejezte be Sophie már alig visszafojtva derültségét –, hogy a szellem rémes hangon felnevet. – És attól a naptól fogva már ketten kísértettek abban a házban – toldotta meg Kovac, aztán cigarettára gyújtott. 40 �Próza és vidéke – Nyilván – bólogatott Pablo. – Milyen újságok ezek? – Ez – nézett a címlapra Sophie – a Dark Side Magazine. Engem az érdekelne, honnan veszik ezeket a történeteket. Ott volt egy riporter? Hogy lehet olyasmit komolyan leírni, hogy még hallotta a rémalak rettentő kacaját? – Sokan nem teszik fel ezt a kérdést – mondta Kovac. – Nem lehet bizonyítani. – Lehet, hogy épp az a jó, hogy nem lehet – folytatta mosolyogva a lány, és kérdőn nézett Kovacra. Kopogtak az ajtón. A házigazda összerezzent. – Talán Mrs. Wilkinson nagyanyjának szelleme – súgta Sophie. – Nekünk most elárulja, hol van a kincs. Kovac felállt, az előszobába ment, kinyitotta az ajtót. Bill Regis lépett be, és egyből becsattogott a szobába. – Üdv mindenkinek – köszönt harsányan, és rávigyorgott Sophie-ra. – Micsoda füst van! – Mit akarsz, Bill? – kérdezte Kovac a háta mögül. – Csak hoztam neked valamit – fordult hozzá a férfi, azzal átadott neki egy újságból kivágott cikket. Kovac beleolvasott. – Mit kezdjek én ezzel? – Gondoltam, érdekelhet. A te szakértelmeddel gyerekjáték lenne. – Kovac feszülten állt, és belebámult Bill kaján arcába. – Meg aztán jól jön a pénz, nemde? – Kösz, Bill – mondta Kovac összeszorított fogakkal. – Majd értesítelek, ha valami érdekes… Ha megbocsájtasz… – Ja, persze. – Bill az ajtó felé lépett. – És ha legközelebb lesz olyan vidám kis szeánsz, ne feledkezz meg rólam. – Még visszafordult és rákacsintott Sophie-ra, aztán kilépett a folyosóra. – Feltétlenül számolj majd be, hogy sikerült. – Természetesen – felelte Kovac, és becsukta az ajtót. Fújt egyet. – Vidám kis szeánsz – nevetett fel Sophie. – Félkegyelmű – morogta Kovac, leült, elnyomta az időközben majdnem a végéig égett cigarettát, aztán rágyújtott egy másikra. – Na és mit hozott a barátod? – Nem a barátom. – Kovac kibontotta a tenyerében összegyűrődött papírdarabot, és olvasni kezdte. Végül ingatta a fejét egy darabig. – Mondd már – mosolygott rá a lány. – Ostobaság. Érdektelen – legyintett a férfi. – Legfeljebb tanulságos. – Vagyis? – Pablo levette a lábait a székről, és odafordult. – Egy fickó, izé… egy úr feladott egy hirdetést, hogy, úgy írja, szakértőt találjon, aki kiűzi a kísérteteket a házából. Sophie elvigyorodott. – Ez óriási. Hirdetésben… 41 �Próza és vidéke Pablo inkább Sophie-n mosolygott, Kovac viszont komor maradt. – Tisztességesen megfizetné a munkát – tette hozzá. – Á, ezért célozgatott Bill… – Sophie igyekezett szigorú arckifejezést ölteni. – Két mondat meg egy telefonszám – folytatta Kovac szinte már magában. – Olyan, mintha valamelyik újságodból vágták volna ki. – Nehéz elhinni, hogy valaki komolyan gondolhat ilyesmit. – Elég kétségbeesettnek hangzik. – Add ide – nyújtotta a kezét Pablo. Kovac átadta neki az újságkivágást, ő elolvasta, gondolkodott. – Szerintem meg elég komoly – mondta végül. – Ki tudja, mit láthatott. – Lehet, hogy Rose beköltözött a házába? – Sophie arcára kiült az iszonyat paródiája. – Lehet, hogy vicces, szenyorita, de ha ott lennél, nem biztos – dörmögte Pablo. – Jó, jó. Elhallgattak, cigarettáztak. Pablo visszarakta a lábait a székre, az állát vakargatta. Sophie elgondolkodott; a két szemöldöke között kis, függőleges barázda jelent meg. Érdekesnek találta Pablo és Kovac logikátlanságát. – Azért megnézném – szólalt meg. – Hmm – morgott egyet válaszul Pablo. – Mit? – kérdezte kissé élesen Kovac. – Hogy tényleg van-e ott valami. – A lány mosolygott, de a hangja ezúttal nem árult el iróniát. – Nem hiszem, hogy bármi – rázta a fejét Kovac. – És nincs is dátum a hirdetésben. Időpocsékolás. – Miért, van valami sürgős dolgunk mostanában? Kovac ránézett a lányra, és felelet helyett csak legyintett egyet. Feszült lett a hangulat. Sophie gyorsan témát váltott. – Te nem írtál ezekbe a lapokba? Vagy másokba? – kérdezte Kovactól. A férfi egy szöszt próbált eltávolítani a nadrágjáról, egy darabig nem felelt. Aztán bólintott. – Egyszer. De az… nem olyan volt. – Mutasd meg – kérte Sophie. – Megvan az újság? – Talán… valahol. – Kovac tétován végignézett a polcokon. – Régi szám. Majd előkeresem. – Megkeresem én, ha megmondod, nagyjából hol lehet. Kovac zavarban volt. Összehúzta a szemét, aztán bizonytalanul felmutatott. Sophie felállt, felnyúlt, megfogott egy csomag újságot, kérdőn nézett a férfira, az ingatta a fejét, és egy másik felé intett. A lány levette a köteget, ettől kisebb porfelhő pöffent a levegőbe. 42 �Próza és vidéke – Valamelyik azok közül. Azt hiszem. – Lássuk – szólt Sophie, és belelapozott az elsőbe. – Kértek teát? – kérdezte Kovac kissé idegesen. – Jöhet. – Nekem is – felelt Pablo –, aztán nem ártana enni is valamit. Kovac nem tudta eldönteni, hogy Pablo arra gondolt, hogy fel kellene szolgálnia valamit, vagy arra, hogy el kellene menniük vásárolni. Éppenséggel nem volt otthon ennivalója, úgy emlékezett, hogy némi keksz és egy kevés tejszín maradt. Mint rendszerint, pénze sem volt sok, az alkalmi munkák gyakran megfogyatkoztak. Időnként eladott ezt-azt; az évek alatt összegyűjtött egy szekrényre való egyedi, furcsa tárgyat, ezekből vitt a bolhapiacra, ha a szükség úgy hozta. Miközben melegítette a teát, elmerengett azon, miért alakult így, de most sem tudott felidézni semmiféle fordulópontot, ha volt egyáltalán. Eszébe jutott Bill gúnyos célzása, aztán a hirdetés. Abszurdnak találta az egészet, és különösen zavarta a „tisztességesen megfizetné a munkát” megfogalmazás. Éles vihogás zökkentette ki a gondolataiból. Sophie szélesre húzott szájjal kacagott, szemhéjai összeszorultak, bal kezét homlokához érintette. – Mi az? – mordult fel Pablo. – Egy… rajz – mondta Sophie. – Iszonyú. – Mutasd! – Ez itt – nézett rá a lány, és felemelte az újságot – a maine-i huhogó kísértet, ami… – Nem tudta folytatni, ismét felnevetett. A rajz ügyetlen, ostoba firka volt, Kovac és Pablo is nevettek rajta; egy alaktalan, tátott szájú figurát ábrázolt, ami egy cseppet sem volt félelmetes. Sophie megdörzsölte az arcát a szemei alatt, majd befejezte a mondatot. – Ami nyolc embert ijesztett halálra szörnyű hangjával. – Nem tudta visszafojtani a kacagást. Lassanként aztán lecsillapodott, rágyújtott, nézte a rajzot még egy percig, majd továbblapozott. Kovac kitöltötte a teát, leült, ő is elővett egy cigarettát és meggyújtotta. Egy ideig csak az újságok zizegése hallatszott, Sophie egymás után tette le az asztalra az átlapozott számokat. Sötétedett, félhomály volt a szobában. Kovac előzékenyen felkapcsolta a Sophie-hoz közelebbi kislámpát, de a lány fel se nézett, csak olvasgatott tovább. Pablo megint dúdolt valamit. Kovacot elálmosították a neszek, a homály, előrehajolt, kortyolt egyet, szívott a cigarettából. Egyikről a másikra pillantott. Arra gondolt, hogy alig ismeri őket. Alig ismerik. Ez csak afféle egymás mellé sodródás. Végül is ugyanabban a házban laknak. Aztán egyszer majd elköltöznek. Nem lehet tisztán látni a múltat és a jövőt. Arra figyelt fel, hogy Pablo őt bámulja. Kovac önkéntelenül, kérdőn mozdította a fejét. 43 �Próza és vidéke – Mindegy – mondta halkan Pablo. – Csak eszembe jutott valami arról a hülye rajzról. – És mi? – kérdezte szinte suttogva Kovac. Sophie is felnézett. – Ostobaság. Csak hasonlít valamire. Gyerekkoromban felénk szokásban volt valami szertartásféleség, vagy inkább a maradványa, a nálam idősebb fiúknak. Valami beavatás, próba, ilyesmi. Ott viselt egy-két öreg maszkot. Na, nem ilyet – mutatott az újságok felé –, komolyabbat. – És téged nem avattak be? – érdeklődött a lány. – Nem. Én nem azok között éltem. Meg éretlen voltam. – Egy maszk. Tényleg van benne valami. – Sophie maga elé nézett, gondolkodott valamin. – És mibe avatták be a fiúkat? – kérdezte Kovac. – Honnan tudnám? – Na persze. Sophie tovább böngészett, Pablo tovább dúdolgatott. Pár perc múlva Kovac már alig bírta nyitva tartani a szemét. Aztán hirtelen magához tért. – Megvan – szólt a lány. A két férfi ránézett, ahogy felemelve megmutatta a lapot. – Olvasd fel, szenyorita! – Nem, nem kell – mondta gyorsan Kovac. – Vidd el nyugodtan, Sophie, ráér, majd visszahozod, ha elolvastad. – Jól van, kösz. Úgyis mennem kell, van egy kis dolgom még. – Azzal felállt, megitta a teáját, a hóna alá fogta az újságot, és elindult kifelé. – Sziasztok. Majd látjuk egymást. Ők elköszöntek tőle, utánanéztek. Csapódott az ajtó. Sophie belépett a lakásába, ledobta a kabátját, aztán a konyhába ment, hogy főzzön egy erős kávét. Közben rágyújtott, és a pultnak támaszkodott. A két szemöldöke között megjelent a függőleges gödröcske. Aztán körülnézett, felkapott az asztalról egy ceruzát és egy papírcetlit, és a pultra könyökölve rajzolni kezdett. Zavarta a füst, ezért a cigarettát a hamutartóba dobta. Mikor elkészült a kávé, töltött egy bögrébe, és a szobába vitte Kovac újságjával együtt. Ott kortyolt egyet, majd egy papírlapot vett elő, és egy táblára erősítette. Kényelmesen elhelyezkedett a fotelban, maga mellé tette a kávét, az ölébe támasztotta a táblát, és a ceruzával vázlatot kezdett rajzolni. Elmerült a foglalatosságban, ráncolta a homlokát, elhúzta a szája sarkát, néha elmosolyodott. Három óra múlva, mikor befejezte a rajz kihúzását tussal, felállt, és kiment a konyhába még egy adag kávéért. Még egyszer megnézte a művet, elégedetten rágyújtott, aztán leült, és a kezébe vette a Kovactól elhozott magazint. The Sneaking Fright volt a címe, ezen halkan nevetett. Átlapozott néhány oldalt, nem nagyon érdekelték a cikkek, megunta őket, és zavarta az igénytelen lapszerkesztés is. Az újság porszagú, érdes tapintású volt, sokáig 44 �Próza és vidéke heverhetett több másikkal együtt a polcon. A harmincötödik oldalon volt, amit keresett. Thomas Kovac: Az Idegen “- Tűnj el! - Nem tehetem. Mozdulni sem bírok. - Mit akarsz tőlem? - Semmit. Csak hogy tűnj el. - Minek néztél a tükörbe. - Minek néztél vissza rám. - Nem akartalak látni. Egyáltalán ki vagy te? - És te ki vagy? - Az, akit hívtál. - Nem hívtalak. - A puszta ittléted már hívás. - Ahogy a tiéd is. - Nem ismerlek, így nem is hívhattalak. - Ahogy én sem. - Itt láttalak először. - Én is téged. - Tévedsz. - Nem hinném. Hol láttalak volna? - Tükörbe néztél. - Nem láttam benne semmit. - Gondolkozz csak. Vagy elfelejtetted? - Te volnál? Azt hittem, csak képzelődtem. - Azért, mert csak egyszer láttál? - Azért, mert idegen maradtál. - Örökké az maradok. Ahogy te is számomra. - De hiszen én vagyok az! - Ki az az én? - Cerberos. - Saját üres poklod őre. - És te ki vagy? - Nekem nincs nevem. - Ha lenne, talán nem lennél idegen. - Talán. - És te mit őrzöl? - A kaput. - Hová nyílik az a kapu? 45 �Próza és vidéke - Ha tudni akarod, kövess. - Nem tehetem. Mozdulni sem bírok. - Akkor miért hívtál? - Talán hogy kitárd a kaput. - A kapu nyitva áll. - Hol van? Nem látom. - Előtted. - Sehol se látom. Mutasd! - Csak lépj egyet előre! - De hisz mozdulni sem tudok. - Akkor miért hívtál? - Te bénítottál meg. Segíts! - Nem tehetem, hisz mozdulni sem tudsz. - Akkor vége? - Soha semminek sincs vége. - Nem látok már. - Használd a szemed! - Már alig hallak. Legalább a nevedet mondd meg! - Nekem nincs nevem. - Idegen vagy tehát. - Örökre. Ahogy te is számomra.” 46 �Próza és vidéke A galambraj SZÁVAI ATTILA Vasútállomás. Mielőtt elindult a peronra, a bakter sokáig nézte a forgalmi iroda falára kitett nagyméretű fényképet, amin az állomást felülről nézve mutatta a fotós. Madártávlatból. Ebből a távolságból úgy festett a kisvárosi pályaudvar, mintha csak egy játékvasút lenne valamely nagy játékboltban, ahol vélhetően van még játék-buszpályaudvar, játékvallások, játéklakótelep, játékpolitika, játékinfláció, játékgázárak, játékiból filozófiai törvényszerűségek és nyilvánvalóan: játékmenetrendek, játékbakterokkal, azokban játékéletekkel, játékhalálokkal. A pirkadat lassan öntötte fényeit a városra, mintha nem szerette volna, hogy eljöjjön a saját ideje. Füstös arany kúszott az épületek közé. A bakter is érezte ezt, aki az állomás épülete elé gyalogolt ki. Késett a nemzetközi és ilyenkor mindig idegesség kerítette hatalmába, percenként nézte az óráját, mintha az idő is lassabban telne, akár egy vödör hideg malterba ejtett csörgőóra. Az ötvenes, köpcös férfi két óranézés között a távoli kanyart bámulta, hogy mikor bukkan már fel a szerelvény. Az ébredező város hajnali morajlása lágy, de nem éppen tiszta lepelként borult a sínek és az állomás omladozó melléképületei fölé. Macska szaladt át a síneken, mintha valami megriasztotta volna. A bakter kabátzsebéből zsömlét vett elő, majszolni kezdte, kellett valami a gyomrába, nem bírta az idegességet. Az utóbbi időben gyakran gondolt arra, hogy talán nem kellene magára vennie minden ilyet, mint a hajnali teher negyedórás késése, ő aztán igazán nem tehet róla. Ahogy bámészkodott, a kanyar fölött megakadt a szeme, kicsit elidőzött a napkelte furcsa fényein. Mintha egy különös erő visszafogná a nap első sugarait, jutott eszébe. Ha egy költő látta volna ezt, 47 �Próza és vidéke aki a restiből kifelé jövet szembesült volna ez égi jelenséggel, olyakat írt volna a pultnál kapott blokk hátuljára (elöl egy kávé és egy doboz cigi ára), hogy „recsegve kelt fel a nap”. Ám költő egy sem volt az épület előtt. A bakteron kívül csak néhány hajnali utas várakozott a peronon. A napkeltével nem foglalkoztak, őket inkább a reggeli újsághírek érdekelték, mint a világ lírában való megfogalmazása. Így voltak tehát, plusz a néhány kóborkutya és a két hajléktalan, akik ugyan szintén megdobogtathatták volna egy hajnali költő szívét és szellemét, de hajnali költők még csak nyomokban se voltak fellelhetők. Lírátlanul kelt fel tehát a nap, úgy húzta fel lassan magát a távolba vesző sínpárok fölé, mint egy nyugalmazott tornatanár. A távoli kanyarban, a sínek közt feltűnt egy csapat suhanc, akik a közeli szórakozóhelyről közelítettek az állomás felé, némelyikük közvetlenül a sínek mellett, míg mások a sínek között. Egy lány, két fiú. Ez még inkább feldühítette a baktert, miért nem mennek a töltés melletti gyalogúton. Meg, hogy ezek a mai fiatalok mennyire lusták, nem is szórakozni járnak ezek péntek éjszakánként a hangos szórakozóhelyekre, sokkal inkább: csoportosan unatkozni. Mikor itt tartott a bakter, az egyik vasúti melléképület elől felszállt egy madárraj. Galambok. A vasutas arra gondolt, unatkozhatnak-e a madarak, meg, hogy vajon milyen parancsnak engedelmeskednek, mikor szinte egyszerre váltanak irányt repülés közben. A bakter nem látta pontosan, hogy milyen madárraj repült fel, csak a távoli madártesteket látta, a távoli szárnyak csapdosását. Amit viszont furcsállt, hogy egy helyen, egy időben ennyi szárnyas, az hogy lehet. Biztos párzási idő van, gondolta. Fél perccel később felsejlett a távolban a várt szerelvény, arra figyelt. A tehervonat 42 éves mozdonyvezetője nem érezte jól magát. Egy ideje ülni sem volt kényelmes neki, felállt a kényelmes vezetői ülésből és állva irányította vezette a szerelvényt. Próbált nagyokat lélegezni, minél több levegőt gyomorba szívni. Ez általában be szokott válni. Gyomortájékon valami órák óta tartó kellemetlen érzés motoszkált benne. Nem fájdalmasan, de jól érzékelhetően közölte magát valami kellemetlenség a testében. Először arra gondolt, talán a nemrég megivott nagy bögre török kávé, de mivel évek óta ivott ekkora adagokat gond nélkül, hát hamar elvetette ezt. Kinézett oldalt, az előváros fák közé rejtőzött épületeit figyelte, ahogy elvonultak a mozdony ablaka előtt. Mennyire más ez itt, mint odahaza Szegeden, jutott eszébe. Aztán arra gondolt megint, hogy gyerekkori álma valósult meg a mozdonyvezetéssel, hogy mennyire szerencsés ember is ő. Erre a gondolatra enyhült kissé a kellemetlen hasi érzés, eszébe is jutott hamar, hogy jó lenne elszívni egy cigarettát. Aztán meglátta a közelben felrebbenő galambokat (60-70 darab egyedre tippelt) és arra gondolt, vajon mi lehet az az erő, ami egy repülő madárrajt összehangol. Ami miatt nem esik szét egyedekre a repülő raj, hanem eleven felhőként úszik a levegőben. Aztán a gondos fékezési művelet előkészítése közben apjára gondolt, aki 48 �Próza és vidéke sportgalambokat tartott és rendre vitte haza az országos verseny dobogós helyezéseit, kiállítási díjakat. Ilyenkor mindig ünnepi ebéd készült. Sokat hallott arról, hogy a galambok a régi korokban a szeretet és természetfeletti fogalmak jelképeként szerepeltek. Apjától örökölte magas termetét, jó étvágyát, a madarak szeretetét, vastag szemöldökét, rossz alvási szokásait és korpásodási hajlamát. Az otthoni galambokra gondolván egészen enyhült a kellemetlen érzés, innentől csak a fékezési műveletre koncentrált. Ahogy a sínek közt közeledtek a fiatalok, egyre inkább emelkedett, türemkedett ki zsivajuk a város hajnali piano zajából. Nem lehetett érteni, miről beszélgetnek, de mozdulataikból látszott, hogy a fáradtságot egymás ugratásával, heccelésével próbálták elnyomni. Lökdösődtek, kikapták egymás kezéből az energiaitalt, néhány lépést tettek a sínen, mint valami cirkuszi kötéltáncos csoport, aztán vissza a talpfákra, az olajos kövekre. Ahogy egyre közelebb értek, a bakter már az arcokat is ki tudta venni. Mindhárman szép arcúak voltak. A középkorú férfi az utóbbi években sokat gondolt arra, hogy némelyik formásképű tini egészen olyan, mint valami gyerekangyal. A közeledő alakok, mintha kissé spiccesek lettek volna, spiccesek az éjszaka megivott italoktól, spiccesek a hajnal első sugaraitól és spiccesek önmaguk fiatalságától, a bennük tomboló mirigyektől és hormonoktól. Már nagyjából félúton voltak a távoli kanyar és az állomás épülete között, mikor a kanyarban feltűnt mögöttük a késve érkező tehervonat. Szokás szerint kürtölt egyet, felhívva magára a vasutasok, utasok, autósok, a madarak, kóbor kutyák, a hajléktalanok, az összes angyalok és szentek és végül az egész univerzum figyelmét. A hajnali tehervonat nem mindig szokott megállni az állomáson, sokszor át kell csak engedni, nincs sok tennivaló vele. Ilyenkor dübörögve átszalad az épületek között, hideg fém- és olajszagot húzva maga után. A mozdony már jócskán elhagyta a kanyart, de a tehervagonok végeláthatatlan sort alkottak, nem lehetett látni a szerelvény végét. A hosszú tehervonat mindig nyomasztotta a baktert, nem tudta miért. Talán a vagonok monoton egymásutániságában látta a napok, hetek, évek monoton egymásutániságát, hidegségét, súlyát. Ilyenkor mintha saját életét látná közeledni. Általában, miközben elhaladt mellette a több száz méteres vagonsor, hogy könnyebb legyen, azt képzelte: minden egyes vagonba, ami elhalad mellette, képzeletben belehelyezheti a számára kellemetlen érzéseket, saját rossz érzéseit, félelmeit, szorongásait, aggályait. Így, mire az utolsó vagon is elhagyta az állomást, rendszerint egész jól érezte magát a borostás vasutas. Erre a közelgő jóérzésre gondolt, pláne, hogy a megevett friss zsömle kellemes teltségérzetet árasztott el hasában. Szinte vidám volt. Ha anyám megtudja, hogy két fiú kísért haza, teljesen ki lesz akadva, – mondta a lány, majd az óráját nézve – hajnal háromra otthon kellett volna lennem, erre itt van fél öt és még csak itt gyalogolunk. Mikor indul a 49 �Próza és vidéke vonat? Az érzékenyebb fiú sietett megnézni az óráját. Fél óra múlva – lépett közelebb bizalmasan a lányhoz. Akkor húzzunk bele – szólt a másik, a bunkóbb fiú –, anyádat egyszer láttam mérgesen, tiszta gáz volt - ő szintén gyorsított a tempón, miközben kissé meglökte az óráját megnéző érzékeny fiút. A lány észrevette a két fiú vetélkedését, tetszett neki. Pont azt szerette mindkettőben, ami miatt azok rivalizáltak: egyiket a vagánysága miatt, ami néha már a bunkóság határát súrolta, a másikat pedig a szolgálatra készsége, az érzékeny lelke miatt. Arra gondolt, valahogy egyet kellene gyúrni a kettőből. Valahogy úgy, hogy ha a bunkó fiúnak le lehetne szedni, vágni a fejét, akkor a régi helyére lehetne tenni az érzékeny fiú fejét. Utóbbival különben is közelebbi lelki kapcsolatban volt. A bunkó fiú, noha szép teste volt, a lány szerint térdtől lefelé elég bénán nézett ki, ott is lehetett volna alkalmazni egy cserét. Na, mi van?! – kiáltott flegmán a pár lépésre lemaradt bunkó fiú. – Mi ez a csönd, csak nem elgondolkodtatok valamin? Vagy kibeszéltetek? Mit susmogtok ott elől suttyókáim? Figyu, mondani akarok valamit – szólt közelebb hajolva a lány, meg kellett kissé húznia a lépteit, hogy utolérje az érzékeny fiút. Tudod, tök jól esett a múltkor, hogy megkérdezted, hogy vagyok, mikor anyám miatt két napig nem aludtam otthon. És nem az érdekelt, mint a többieket, hogy milyen bugyi van rajtam. – pirult bele saját félmosolyába a lány, mint aki kissé szégyelli ezt a váratlan őszinteséget. Ha anyád megint kiakad rád, hogy olyan vagy, mint apád, nálam van még hely az ágyban, nálam aludhatsz, hehe! – szólt harsogva a bunkó fiú. Tudtátok, hogy, ha valakit elgázol egy vonat, abból nem sok marad? Az is csak, mint a szétfőtt csirkeaprólék – folytatta aztán. Hülye, érzéketlen tuskó! – korholta le játékosan a lány. Az érzékeny fiú, mint mindig a fáradtságtól, akkor is különös kérdéseken törte fejét. Például azon, hogy a madaraknak milyen értékrendjük lehet? – Szerintetek a madarak megkülönböztetnek olyat, hogy rossz és jó? – kérdezte a másik kettőt. Füveztél? – kérdezett vissza a bunkó fiú. Fenét, csak fáradt vagyok, de tényleg érdekelne ez – motyogta leszegett fejjel bandukolva, majd folytatta. – Nem voltatok még úgy, hogy a fáradtságtól mintha kitisztulna a fejetek? Az a része, ahol a világos kérdések merülnek fel. Engem inkább egy fél pizza érdekelne, nem a madarak jósága. – mondta a bunkó fiú. Nem megyünk el vonattal Prágába a nyáron? – váltott aztán – Kint él a nagynéném, ismerem, mint a tenyerem. A nagynénédet? – próbálkozott valami vagánysággal az érzékeny fiú, a 50 �Próza és vidéke lány rámosolygott. Nem, te ökör, hanem a várost. – vágott fel a bunkó fiú. A lánynak imponált ez. – Prágáról már sokat olvastam, tök jó hely lehet, az a sok hangulatos utca az óvárosban, vagy a Károly-híd. Ne izélj már, kamu csak a prágai nagynéni igaz? – hitetlenkedett a lány. Nem, nem dehogy is! – bizonygatta a bunkó fiú. Tényleg, elmehetnénk, apámtól kérek majd lóvét, ő biztos nem sajnálná. – álmodozott a lány. Az érzékeny fiú ezt kicsit magára vette, valami sértődésféle kezdte hatalmába keríteni. Benyúlt nadrágzsebébe, elővette MP3 lejátszóját. – Remélem, azért írsz majd a Prágátokból. – szólt, majd kissé lemaradt, bogozni kezdte a fülhallgató fekete kábelét, amit korábban csak úgy begyűrt a nadrágba. Jajj, most mit kell megsértődni? – kérdezte a lány. Hagyjad, csak játssza magát. – legyintett a bunkó fiú, majd a vasúti töltés túloldalára mutatott. – Odanézzetek! Galambok! He-he, a levegő patkányai! – Azta, mennyi! – álmélkodott a lány, majd próbálta a közben már jócskán lemaradt érzékeny fiú figyelmét is felhívni a szokatlan mennyiségű égi szárnyasra. – Odass! Galambok!!! – kiáltott, de az érzékeny fiú már nem hallotta. A zenére koncentrált: az zsebében lévő apró lejátszóból divatos, ostoba gépzene szólt, a bugyuta dalszöveg arról szólt, hogy egy fiúnak nagyon hiányzik egy lány, akit mindennél jobban szeret, és voltak a dalban valami madarak is. Annyit látott, hogy a felröppenő galambokra mutat a 2025 lépésnyire előtte gyalogló lány. A madarak lenyűgözték az érzékeny fiút is, mint úgy általában a természet dolgai. Ám most azt érezte, hogy mintha valami nyugtalanság irányítaná a galambfelhő mozdulatait. A mozdonyvezető hosszan nézte a nem messze a robogó vonattól, különös alakzatban repülő madárrajt, arra gondolt, mintha a több tucat madár talán valamit üzenni akart volna, valami különös nyelven, amit a csapat röptével közöl, mintha egyetlen test lett volna a repülő raj, valamiféle kollektív tudat. Egészen megbabonázta. Nem tudta levenni szemét a jelenségről. A bakter, mikor látta, mi készülődik a távolban, kirohant a sínek közé és ugrálva, két kézzel kalimpálva próbált jelezni az érzékeny fiúnak. Miután látta, hogy az nem vesz róla tudomást, ökölbe rándult mindkét keze a tehetetlen dühtől. Odarohant a szomszéd peronra érkező kalauzhoz, kikapta kezéből a sípot, majd őrült sípolásba kezdett, levette kabátját és azt a levegőben lengetve próbált jelezni. – Nézz már ide, te kurva kölyök! – ordította már könnyes szemmel, dagadó nyaki erekkel. Hiába. Még látta, ahogy a mozdony fellöki a fiút, de nem félre, hanem a sínekre, aztán eltűnik a szerelvény alatt. Csak sejteni tudta, mi lett a sorsa. A bakter kétségbeesetten 51 �Próza és vidéke ordított az égre, egészen állati hangon. A hajnali utasok mind felé néztek: a peronra görnyedő, térdelve átkozódó ötvenes vasutasra. Legtöbben nem érették meg azonnal, mi történt. A mozdonyvezető már későn rántotta be a vészféket. Egyebet nem tehetett. Tudta, hogy a néhány méterre előtte a sínen bambuló kölyöknek, ha nem vette időben észre a közeledő tehervonatot, semmi esélye nem maradt. Eszébe jutott az is a fékezés pillanatában, hogy a teljes megálláshoz időre van szüksége a több száz tonnának. Ezek voltak életének leghosszabb másodpercei. Arra gondolt, az ő nyolcvankét kilós testsúlyával is hozzájárult a gázoláshoz és a lassú megálláshoz. Ez a tudat kellemetlen érzéseket keltett benne. Már, ha érvényesek ilyenkor az olyan fogalmak, mint kellemetlen. Inkább a borzalmas, vagy szörnyű, iszonyatos. A pillanatot, mikor tudatosult benne, mi történt, nem tudta szavakkal kifejezni. Sem akkor, sem később. Nagyon rossz érzelmi identitások futottak át rajta. Gyomra összeszorult, tenyere izzadni kezdett, lába remegett, rázta a hideg. Hányingere volt, mintha teste így akarna megszabadulni a már megtörtént, visszafordíthatatlan szörnyűségtől. Az érzékeny fiú, miközben éppen a második refrént hallgatta a lejátszóból, arra gondolt, milyen jól el lehetett helyezni őt és a lányt ebben a buta slágerben, és még a madarak is mennyire stimmeltek, hogy pont akkor ért a galambraj a feje fölé, mikor a sláger is a madaraknál tartott a dalszövegben. Hogy milyen jó kis véletlen ez, meg kellene mondani a lánynak. Itt van nem mesze, előtte. Ekkor valami erősödő zajt, majd egy lökést érzett hátulról. Mintha saját sorsán löktek volna egyet. Egyáltalán nem volt ijesztő, csak kissé furcsa. Nagyon intenzíven azt érezte: jól van ez így. Bármi is történt vele. Éppen a felette elrepülő madarakra nézett. Érezte a madarakat, a reptüket, ahogy egyszerre mozdultak. Érezte, hogy a madarak nem tudják, mi az, hogy rossz. Csak azt: mi a jó. Ez békével töltötte el az érzékeny fiút. Már nem volt furcsa a lökés sem, ami hátulról jött az imént. Egyáltalán nem érezte idegennek vagy rémisztőnek a helyzetet. Az időt sem érezte, valahogy lelassultak a pillanatok. Lelassultak, aztán teljesen megálltak. Ám, mielőtt teljesen megállt volna az utolsó pillanat is, még azt érezte, húzza valami. Húzza a semmi. A semmi, ami jó. A semmi, amiben ott van: minden. Mikor az összeroncsolt, összekuszált testet kiszedték a szerelvény alól, meglepődtek a mentősök. A halott fiú arcán béke volt. Mosolygott halálában. 52 �Kutatóterület BOROS OSZKÁR A Baka István-féle szerepjáték a kánon, a hagyománytörténés és a versnyelv kontextusában (Csak a szavak, Búcsú barátaimtól)1 „Ne követeljetek a költészettől szigorúan vett tárgyiasságot, anyagszerűséget. […] Minek mindent ujjaink begyével megtapintani? S főleg, minek azonosítani a szót a tárggyal, amelyet jelöl? Vajon a tárgy a szó gazdája? A szó – Psyché. Az eleven szó nem jelöli a tárgyat, hanem szabadon választja, mintegy lakóhelyéül az egyik-másik tárgyi jelentést, tárgyiságot, drága testet. A tárgy körül a szó úgy lebeg, szabadon, mint a lélek a már elhagyott, de el nem feledett test körül.”2 „Én vagyok a versek szolgája. Nem is cifra, hanem szegény, alázatos szolgája. Úgy érzem, hogy a nyelv az nálam fontosabb. S én azért is hangsúlyozom mindig – azért azt mondom, hogy „én” ugye: valami hiúság bennem is van –, hogy a nyelv az fontos, mert a nyelvet örököltem, az irodalmat örököltem, én örököltem József Attilát, örököltem Dsida Jenőt, örököltem Pilinszky Jánost. Nyilvánvaló, hogy ha valamit leírok, abban benne vannak az elődeim is.”3 „[…] az irodalomnak vannak hagyományai, de nincs hagyományos irodalom, mint ahogy nincs semmiféle hagyományos művészet sem.”4 1. A Baka-recepció kétosztatúsága Köztudomású, számos alkalommal ismételt tény, hogy a Baka Istvánkorpusz kánonbeli pozíciója – s itt elsősorban a lírai életmű befogadástörténete említendő – ellentmondásos természetű, vagyis egyszerre, 53 �Kutatóterület egymásból következően jellemzi az ingatagság/korszerűtlenség, illetve a maradandóság/progresszió fogalomkettőse.5 Habár a jelenség okát Szilágyi Márton már 1993-ban pontosan meghatározta,6 máig sem állítható megnyugtatóan, hogy az életművet övező recepcióesztétikai anomáliák tompultak volna.7 A Baka István köré felépülő kritikai diskurzust ugyanis átszövi az esztétizáló interpretatív stratégia erkölcsi, politikai, társadalmi értékeket védelmező, a lírai megnyilatkozást képviseletként, tanúságtételként értelmező beszédmódja,8 amely a saját kritikai attitűdjének ellenálló poétikai fejleményekről alig vesz tudomást: Noha a formakultúra, a líra története, lehetőségeinek algoritmiája B. I.-nak a kisujjában volt, nem tudni, mi oltalmazta meg a mindeneket leterrorizáló ilyen-olyan, protoposzt, meta, neo-nouveau és transz-avantgarde Boszorkányünnepétől, amelynek Kopár hegyén hovatovább már csak „performanszok” teremnek.9 Baka István nem tartozik a nagy újítók vagy éppen a divatot követők közé. Már indulásakor kijelölte azt a kontextust, amelyben értelmezni tudta korát, nemzetét és magát. Első szerepversei, a Petőfi, Vörösmarty, Dózsa György, Liszt Ferenc hagyományát megelevenítő alkotások révén a közösségi érdekű, nemzetéért felelős költők között tarthatjuk számon.10 Természetesen nem állítom, hogy a Baka-recepció fő tendenciái kizárólag az efféle törekvések mentén rajzolódnak ki, az ellenben mégis szembeötlő, hogy a szekszárdi születésű költőről, próza- és drámaíróról szóló tanulmányoknak, cikkeknek és recenzióknak egyfajta megengedő retorikai irányultság a részét képezte. Eme beszédmód működtetői, amellett, hogy igyekeznek a prekoncepciójukba nem illeszkedő karakterjegyeket legitimálni, elsősorban a tárgyalt oeuvre egyneműsítésében érdekeltek,11 miközben – ebből adódóan és némileg paradox módon – korábbi paradigmákba sorolják be azt. Az említett antinómiát különösen eklatánsan viszik színre Németh Zoltán megjegyzései: a szerző Tőzsér Árpádhoz képest egyrészt megkésettnek tekinti a Baka-életműben megtapasztalható horizontváltást, másrészt homogenizációs szándéka rejtett hatásának engedve korlátozza is annak átfogó érvényét: Mind Bakánál, mind Tőzsérnél a népiességből építkező, de a létkérdéseket drámai erővel problematizáló, evokatív erejű, az elégia és a rapszódia nyelvét használó, a különféle tragikus-romantikus szerepeket variáló verstípus jelenik meg már az első kötetekben. Ez a váteszi-vallomásos nyelv ad lehetőséget olyan metafizikai tartalmak újraalkotására ebben a mitologikus lírafelfogásban Baka számára, mint szülőföld, haza, Isten, illetve ezeket a metafizikai tartalmakat 54 �Kutatóterület vetíti rá a költői lét ontológiájára.12 […] Míg Tőzsér a hatvanas évek végére szakított a vallomásospatetikus, romantikus-tragizáló versfelfogással, addig Baka István ugyanezt a nyelv- és lírafelfogást a hatvanas évek végétől kezdte a maga számára hasznosítani. És – Tőzsértől eltérően – sosem szakított ennek a költészetfelfogásnak a kiindulópontjával […]. A magyar lírában bekövetkező nyelv- és irodalomszemléleti megújulások és módosulások tehát csak ennek a vallomásos-tragikus versfelfogásnak a kiterjesztéseként, és nem ennek a nyelvnek a kétségbevonásaként értelmezhetőek Baka költészetében.13 Mindemellett hiba lenne a jelzett kritikai dichotómiát az összes esetben reflektálatlannak beállítani, hiszen világosan kirajzolódnak azok az általános érvénnyel tett értelmezői megállapítások is, amelyek produktív hozadéka éppen e kettősség okainak megjelölésében mérhető le. Nem véletlen, hogy az ilyetén megállapítások – Bedecs László fentebb már idézett soraival párhuzamosan – nagyrészt a Baka-korpusz felemás kanonizációját felszámolni akaró konferenciakötetben tűnnek fel, s később – amint azt a következő fejezetben bizonyítani igyekszem – a Baka-féle szerepjáték-leírás átértékeléséhez (is) vezetnek. Baka költészete fontos irodalomtörténeti határhelyzetben született meg, abban a határhelyzetben, amelyikben a hagyományos közösségi vagy hagyományos közösségiért perlekedő költészet általános emberi kérdéseket érintő költészetté alakult át […]. Ez viszont azt jelenti – s feltehetően ez magyarázza a különböző olvasatokat, de nem csak a különböző olvasatokat, hanem Baka költészetének a különböző irányokban való elfogadottságát is –, hogy a versek több kód szerint olvashatók, amiből az is következik, hogy az olvasónak kell megtalálnia a legteljesebb, az összetettségüknek leginkább megfelelő olvasatot.14 […] a műnek közelében maradva nem tekinthetünk el attól, miszerint az összművészeti alkotás kísérlete, a korai Gesamtkunstwerk esélyeinek latolgatása nem pusztán a szűnőben lévő „bizonyosság” helyreállítására való törekvésként könyvelendő el, hanem olyan törekvésként, mint amely a művészetek „egymást kölcsönösen átvilágító” egységének illúziója helyébe az állítólagos egység szövedék-voltát, barkácsolás révén megteremtett kényszerű egymásra utaltságát hozza színre: egyszóval azt a fajta hagyományértelmezést, amely a különféle helyekről származó elemek összefércelését követőleg sem rejti el a széttartás motivikus, a központ létesítését szándékoló törekvés ellenében ható indítékait.15 55 �Kutatóterület 2. A szerep(játék)-koncepciók az interpretatív szöveguniverzumban. Baka nyelvi szerep(játék)-felfogása A Baka-kritika kezdetben egy kifejezetten érvényét vesztett esztétika felől ítélte meg a lírai korpuszt, s ennek a szerep(játék) vonatkozásában három szinte beláthatatlan, az elváráshorizontok dinamikáját majdhogynem megmerevítő következménye lett: mert nemcsak az életmű kanonikus pozíciójának ingadozása (a.), valamint a Baka-poétika látens elmarasztalása (b.) következett belőle, hanem a szerep(játék) költő-szereppel való összemosása is (c.). Hogy érzékelhető legyen, eme attitűd mennyire erős hatást gyakorolt a későbbi interpretatív gyakorlatra, elég Fenyő D. György 2007-ben (!) közreadott cikkéből idézni: […] a feltételezett kapcsolat közösség és költő között megszakadt, a szellemi konszenzus megléte nem evidencia. Talán ma még valamennyire sajátja a magyar befogadóknak a szocializmus évtizedeinek ismerete, de egyre kevésbé lesz az. Ebből nem csak az következik, hogy tárgyi magyarázatokat fognak igényelni ezek a versek […], hanem egy jóval mélyebb probléma is. Az, hogy úgy választ közösségi lírai alanyt a vers, hogy a közösség léte (és a költő kapcsolata vele) nem adott többé.16 […] Egy közösség nevében és egy közösség tagjaként, a többiekért is szót emelő költő szerepe – igen, ez azért vélhetően akkor is átélhető lesz, ha más költői szerepek kerülnek előtérbe, s ha a konkrét közösség és a konkrét költő már a múlté.17 A fejezet bevezetőjében említett attitűddel szembeni kritikusi distancia magától értetődően generálta a szerep(játék) eltérő koncepcióit, így ezen poétikai összetevő közéletiségként, vallomásként18 való elgondolásán túl óhatatlanul megjelent annak imitációs,19 eltávolító,20 illetve autoreferens21 játékként történő definiálása is. Saját értelmezői pozíciómból nézve fontosabb ennél, hogy a bakai szerep(játék) elismerése viszonylag hamar az egzisztencia felől vált biztosítottá, azaz a személyes lét(ezés) szintjére került;22 igaz, a szerepben néha az élmény szemléletes formában való leképzőeszközét, a biografikus szerző alteregóját látta a kritika.23 Ha utóbbi fő vonásként Lator Lászlónál meg is maradt, a költő vitathatatlanul fontos észrevételeként említendő, hogy a szerepet a tárgyiassággal, valamint a személyes-személytelen beszédmód váltakozásával hozta kapcsolatba.24 Azok a szerephez kapcsolódó nyelvi eljárásmódok, szövegszervezési tendenciák ugyanis, amelyek látszólag a tárgyiasság és a személytelenség 56 �Kutatóterület felé mutatnak, inkább akként értelmezendők, mint amelyek a személy konstruálódásának textusbeli folyamatára, a vers kulturális emlékezetbe történő belépésére, beléptetésére terelik az olvasói figyelmet.25 A szerep(játék) így nemcsak a nyelvi elbizonytalanodással szemben képes hatni, hanem egyúttal a reflexió versbéli aktusának letéteményesévé is válik.26 Másképpen: az önmegértésként aposztrofálódó szerep leválik a biografikus szerzővel való azonosíthatóságáról27 és összhangba kerül eredeti, Baka István által adott leírásával: Két költői szerep ellenszenves számomra: az egyik a váteszi, mert teljesen talajtalan, a másik a magánköltői, az, amelyik teljesen elvész a partikularitásban. A költő legyen szerény, igyekezzék fontos dolgokat kimondani, de ne higgye azt, hogy népet vezet, de azt se képzelje, hogy banális életélményei fontosak lehetnek mások számára, különösen, ha stílusa is merő, bár idézőjelbe tett banalitás.28 […] Amikor írtam [a Döblinget], Széchenyinek éreztem magam, de mindig annak képzelem magam, akiről írok. Ha a történelmi alak világába belehelyezkedem, akkor tudom a legjobban kifejezni magam. Nem véletlen, hogy történelmi alakokról szóló verset – csak egyes szám első személyben írok. Mert nem őt, hanem rajta keresztül magamat próbálom megfogalmazni. Akkor vagyok a legszemélyesebb, amikor álarcot veszek föl.29 Mindehhez csupán annyi teendő hozzá, hogy a bakai gondolatrendszerben a fenti önmegfogalmazás kizárólag nyelvben tételeződött, hovatovább a világ megértésével és a transzcendenssel érintkezett: Ahogy más ember az Isten-magyarázatokkal értelmet lel maga körül, úgy én a nyelv által ismerem föl a világ értelmét. 30 […] Én is várok egy transzcendens élményre, de még sohasem éltem át. Illetve csak akkor, amikor ezt a nyelv adta nekem. Az, amit olvastam vagy írtam.31 Természetesen valamiféle istenélményről, szakrális tapasztalatról csak annyiban beszélhetünk, amennyiben azt a szerző ricœuri értelemben való (nyelvi) megtörténése felől identifikáljuk. Ennek motivációja azért is lehet indokolt, mert egy rejtett, a recepcióban nem tárgyalt poétikai kapcsolatra hívja fel a figyelmünket. 57 �Kutatóterület 3. A weöresi szerep(játék) a kritikai korpuszban és a Weöresgondolatrendszerben Bár a Weöres-féle lírai dikcióra a kezdetektől fogva jellemző a szerepjátszó hajlam, s irodalomtörténet-írásunk a szóban forgó korpusz eme centrális markerének leírását tekintve jelentősnek mondható eredményekkel büszkélkedhet, mégsem állítható, hogy a fent említett problémára minden esetben sikerült körültekintő válaszokat adni.32 Az 1970-es évek végén nyolcvanas évek elején megjelent ma már klasszikusnak számító monográfiák mindegyikében találunk a kérdésre való utalást,33 vagyis a probléma tudatosítása kortársi interpretatív szituációban megtörtént, s cseppet sem meglepő módon éppen egy a szerepjátékot végsőkig vivő szöveg, a Psyché kiadásához kapcsolódott: az Egy hajdani költőnő írásai alcímmel megjelent textus elementáris erővel vetette fel a Weöres-életmű ilyetén természetű beágyazottságát, így azt szinte senki sem hagyhatta figyelmen kívül. A válaszok ennek megfelelően – akár egyetlen dolgozaton belül is – a biográfiai,34 alkotáslélektani35 észrevételektől egészen a egzisztenciálfilozófiai, szubjektumelméleti36 megfontolásokig íveltek, miközben alig-alig lelhető fel a szerepjáték költői koncepciójával számot vető kritikai megnyilatkozás. Holott Weöres határozottan hárítani igyekezett minden olyan teoretikus elképzelést, amely a költészet, tágabb értelemben az irodalom autonóm nyelvétől idegen, külsődleges elgondolásokon alapult: – Beszéltél vagy nyilatkoztál egyszer arról, hogy a költő – te! – gyakran maszkok mögé bújsz. Miért? – Mert a… nem is annyira maszkról van itten szó, inkább olyan tényezőkről, amik valamit kiemelnek, és valamit háttérbe szorítanak. Más-más arányban, más-más keverésben tudja az ember a dolgokat átadni azáltal, ha a maga nevében és a saját jelen idejében beszél, vagy pedig másnemű, más korszakbeli személyiségen keresztül szólal meg. Akkor egészen más tényezők juthatnak érvényre. Itt ez számít, nem az, hogy maszk vagy nem maszk, hanem nyilvánvalóan egy XVIII. századi vagy egy XV. századi környezetben és eszmevilágban, vagy – mint a Teomachiával kapcsolatban szó volt róla – egy ókori, antik, klasszikus eszmevilágon át másképp nyilatkoznak a dolgok. – Miért van erre szükséged? Miért jó ez neked? – Ez nekem nem jó, és nem is okvetlenül szükséges, hanem ez is egyfajta lehetőség. Kiírja az ember magát, egyetlen lehetőségen belül, és akkor más koordináta rendszert kell találni, amin keresztül újra meg tud szólalni. – De ezekben a más-más koordináta-rendszerekben is rendszerint ugyanarról folyik a szó. Amiről Náreki Gergely beszél vagy Lónyay 58 �Kutatóterület Erzsébet, a Psyché, az érintkezik azzal, amikről – mondjuk – a Mahruh veszése beszél, amit a Magyar etűdökben olvashat az ember. És így tovább. – Minden érintkezik mindennel, de mégis más. – Igen, de csak akkor érintkezhet, hogyha ennek az egésznek van egy közös összefüggő erőtere. Na most: ez micsoda? Ha nem a személyiség? – Nem a személyiség: ez maga az emberi kultúra […].37 Az elhangzottakból következik, hogy Weöres a megnyilatkozást (ez esetben a beszédet és a megszólalást), valamint az írást elsősorban nem mint az adott társadalmi réteghez tartozó szó lenyomatát (szociális szó, Bahtyin),38 a szerepjátékot nem mint a személyiség jellembeli megsokszorozódását gondolta el. A szerep (itt maszk) nyelvi természete, amelyen belül adott szemantikai potenciál a jelentésképzésben kiteljesedhet az előbbieknél sokkal fontosabb volt számára. Nyelv, beszéd, írásaktus, szemantika és kulturális emlékezet a weöresi gondolatrendszerben a legszorosabban összefügg, s mindennek mélyreható következményei vannak a megszólaló státusát illetően is: – Az átváltozás lehetősége és vágya mindig jelen van a költészetedben. Ez a része egy világról alkotott képnek? – Minden költészet és minden erő a folytonos átváltozásokon alapszik. Nálam ez éppen így megvan. Az ember transzfigurációkba, metamorfózisokba kényszerül. Minden mű átváltozás… Óriási ennek a jelentősége. Az én költészetemben nem nagyobb, mint bárkiében. Végeredményében a metamorfózis, hogy egészen primitivizáljak, az, hogy nem írhatunk csupa A betűt. Mihelyt B-t is írtunk, rögtön egy átváltozás is történt. Az átváltozás a magam életében és művében egészen szükségszerű és egyszerű.39 Mindezek alapján produktívnak mutatkozhat azon felvetés, mely szerint a szerepjáték és a szerző ricœuri értelemben vett nyelvi megtörténése Weöres poétikai rendszerében – csakúgy, mint Bakánál – korrelál. Talán innen magyarázható, miért mutatkozik reflektálandóként majd minden egzisztenciálfilozófiai megalapozottságú dolgozatban a weöresi alakváltás fogalma. Mindenesetre az eddig mondottakat támasztja alá az eredetileg az első Psyché-ciklushoz tartozó – a legfrissebb kiadásban a függelékben helyet kapott – utószó is: A magyar irodalomban talán szokatlan, hogy valaki az énjének egy megvalósíthatatlan részét egy másik személlyé sűrítse, olykor más korszakba is. A világirodalomban sok példa van erre: Pessoa négy fő- és mellék-énje, Chatterton középkorba visszavetített versei, 59 �Kutatóterület nálunk pedig Thaly kuruc nosztalgiája. Ez a „pót-én-kivetítés” alkalmat ád más temperamentum és más stílus használatára, a szókincs és mondatformálás más módjára: vagyis nyelvi és szellemi felfrissülésre. A kis versciklusban női szív van, mely azonban nem találhat életlehetőséget egy férfi életében, csak áttételesen, a versben.40 Vagyis a nyelv, azon túl, hogy – világlátásának, hagyományának köszönhetően – lehetővé teszi adott episztémé összetevőinek más és más kifejezési módját, a költőien lakozás41 ontológiai eseménnyel bíró természetét is magában rejti. Az általam korábban említett relációrendszerbe így olyan fogalom lép be, amely a lírai (irodalmi) diskurzus egyik differentia specificájaként gondolható el. 4. A nyelvi szkepszistől a szó-imádságig: Csak a szavak A nyelv önazonosság-konstruáló volta mind a Baka-, mind a Weörespoétika szerves része.42 Az említetteken túl a versnyelvben megnyilvánuló egyszeri szemantika – amint láttuk – mindkettőjüknél szervesen összefügg a szereppel mint nyelvi potenciállal. Mielőtt eme összefüggésrendszer interpretatív tárgyalására rátérnék, szükségesnek tartom egy rövid kitérő segítségével megvilágítani, miként vesz részt a jelentésképzésben nyelv és ritmus dinamikus egymásra hatása. Utóbbi kérdésfeltevés megválaszolása véleményem szerint azért megkerülhetetlen, mert olyan líranyelvi működésmódra irányítja az elemző figyelmet, amely a Baka-féle szerepversekben, így a Pehotnij-ciklusban is hatványozottan jelen van. Baka költészetének referenciális rétegében átütő erővel érhető tetten az Istent vádló, a transzcendencia érvényességét megkérdőjelező megszólalásmód.43 Az eme karakterjegynek megfelelő lírai kompozíciók tematikus értelmezői keretben – s Baka nem verses megnyilatkozásaival összhangban44 – könnyen válnak pusztán a primer jelentés felől olvasottá, illetve a taxonomikus attitűdből eredően éppoly könnyen vezetődnek vissza az „istenes versek” alrendszerébe. Varga Magdolna szerint például ide tartozik a Csak a szavak című Baka-vers is, A Gecsemáné, a Zsoltár és a Csak a szavak című alkotásainak írásjel nélküli, már-már rapszodikus áradásai feleselések Istennel, de nem az Ószövetség prófétáinak, pátriárkáinak és királyainak modorában, hanem a 20. század profán hangján, a szerző ateizmusát is „beledolgozva”.45 60 �Kutatóterület holott a szóban forgó költemény ritmikus és versnyelvi szerveződése – úgy tűnik – ellene hat az ateizmusból kiinduló interpretációnak, vagy legalábbis a Csak a szavak eltérő értelmezését teszi lehetővé. Baka István Csak a szavak46 U U│U – │ – – │ U – │ – Csak a szavak már nem maradt más U U│U – │ U U│U – csak a szavak csak a szavak U–│ U –│ U–│ U – a tó szavában úszom én U U│– –│ – U│UU│– hol a hínár mondata tapad – –│U –│ U – │ U –│U testemre és a mélybe húzna U –│U U│ – – │U – de hát az is csak szó a mély U – │ U –│U –│U –│ – nevezz meg és a név a szó majd U U│U –│U – │U – kiszabadulva partot ér U U│U – │ – – │ U – │ – csak a szavak már nem maradt más – –│– U U –│ U – nem táplál a kenyér s a bor – –│U – │U – │ U –│– lélek vagyok ki test-koloncát – –│U – │– –│U U hurcolva folyton megbotol U –│U –│U–│U –│U a semmi és a lét közötti U –│ – – │UU│U – küszöbben bár ez a küszöb – U U –│ U –│U –│– szó maga is csak és riadtan – –│UU│ U – │ U – tévelygek a szavak között 61 �Kutatóterület – –│U –│U – │U – jó volna lenni még talán U U│– U│– U│ – U│– de mit is tegyek ha nem lehet U– │– –│U –│U –│U a szótáradba írj be s néha U – │U –│U –│U – lapozz föl engem és leszek Ha megvizsgáljuk, melyik az a közvetlenül jelentéses elem, amelyik a legtöbbször feltűnik a vers textusában, akkor főképpen a szó lexéma, s annak alakváltozatai említendők (szavak, szavak, szavak, szavában, szó, szó, szavak, szó, szavak, szótáradba). Feltűnő azonban, hogy a szöveg ritmikai organizációja meglepő következetességet mutat. A Baka-vers ötödfeles és négyes jambusok rendkívül szabályos váltakozására épül, amelyek szerkezeti szinten (a verslábakat szótagszámra átfordítva) a következő módon írhatók le: 1. szakasz: 9, 8, 8, 9; 2-4. szakasz: 9, 8, 9, 8; 5. szakasz: 8, 9, 9, 8. A Csak a szavak tehát három nagy strukturális blokkra osztható: a homogén felépítésű középrészt (2-4. vszk.) a felütés és az utolsó szakasz közrefogja, miközben az is megfigyelhető, hogy a kezdő négy sor ötödfeles jambusai a versvégen szakaszközépre húzódnak, sőt, részben lejtésváltáson esnek át (18. sor), vagyis a Baka-vers nem rendelkezik klasszikus kerettel: 1. vszk. U U│U – │ – – │ U – │ – U U│U – │ U U│U – U–│ U –│ U–│ U – U U│– –│ – U│UU│– 5. vszk. – –│U –│U – │U – U U│– U│– U│ – U│– U– │– –│U –│U –│U U – │U –│U –│U – A forma dezautomatizációja, olvasói elváráshorizontot felforgató természete tehát mintegy anticipálja a szó státusának téma szintjén bekövetkező megváltozását [hiábavalóság → jövőre irányultság (leszek)],47 azaz a forma a köznyelvi fordulatként értékelhető megnyilatkozás hangsúlyozottságáról (Csak szavak!) és a markánsan jelen lévő nyelvi szkepszisről a szó nyitottsághoz kötöttségére irányítja a figyelmünket. Csak a szavak már nem maradt más csak a szavak csak a szavak 62 �Kutatóterület […] a szótáradba írj be s néha lapozz föl engem és leszek48 A leírt pozícióváltásnak egyébiránt időmértékes jelölője is van: a végig jambikus lejtésű textusból ugyanis kiemelkednek azok a sorok, amelyek nem tartalmaznak helyettesítő lábakat, s ezekben, vagy az ezekkel grammatikailag szorosan összefüggőkben a szó átértékelődésének folyamata zajlik. U–│ U –│ U–│ U – a tó szavában úszom én U U│– –│ – U│UU│– hol a hínár mondata tapad U – │ U –│U –│U –│ – nevezz meg és a név a szó majd U U│U –│U – │U – kiszabadulva partot ér U –│U –│U–│U –│U a semmi és a lét közötti U –│ – – │UU│U – küszöbben bár ez a küszöb – UU – szó maga is U– │– –│U –│U –│U a szótáradba írj be s néha U – │U –│U –│U – lapozz föl engem és leszek49 A kezdetben mélybe húzó szóból a szövegben előre haladva az elkövetkezendő időkbe való beíródás feltételrendszerét egyedül létesíteni képes eszköz válik, amelynek révén ráadásul a passzív egzisztálás (lenni) keletkezőben lévőbe (leszek) fordul. Az ilyetén természetű szó pedig a semmi és a lét közötti mediátorként (itt: küszöb) a keresztényi (jézusi) szakralitás helyére áll (a.) és a bűnt (botlást) is annullálja (b.). (a.) csak a szavak már nem maradt más nem táplál a kenyér s a bor lélek vagyok ki test-koloncát hurcolva folyton megbotol50 63 �Kutatóterület (b.) a szótáradba írj be s néha lapozz föl engem és leszek A szó ezzel visszakerül eredeti jelentésébe (’felkiáltás, ima’51), s választ ad a Mit tegyek?- kérdésére is. Habár a biografikus értelemben vett létezés lehetetlen („jó volna lenni még talán / de mit is tegyek ha nem lehet”52), az olvasói (kulturális) emlékezet (én → te) az öröklét forrásaként képzelhető el, olyan entitásként, amelynek tulajdonképpen evangéliumi funkciója van.53 5. Nyelv, ritmus, szerep(játék): Búcsú barátaimtól Baka István Pehotnij- és Yorick-versei általánosan elfogadott vélemény szerint olyan lírai megnyilatkozások, amelyekben a szerep(játék) magas esztétikai nívón mutatkozik meg. A kritikai diskurzus eme magas esztétikai értéket egyrészt a szerep(játék) mibenlétére való rákérdezésből/ reflexivitásból, illetve annak önfeltáró annulálódásából,54 másrészt a szerzői név szövegbe való anagrammatikus beíródásából eredeztette.55 Mindezek a koncepciók természetesen a jelen receptív horizontjából nézve is kifejezetten termékenyként aposztrofálhatók, így tulajdonképpen csak az előző fejezetben már jelzett versnyelvi működés szöveginterpretációban való érvényesítésével és a szerep(játék) mint nyelvi potenciál interpretatív tárgyalásával egészítendők ki. Baka István Búcsú barátaimtól56 U –| U –|– U U –|U –|– Yorick Pehotnij fogadott fivérek – –| – –| U –| – –| U –|U Most elballagtok egymást támogatva U –| – – | – – |U – | U – |U Egyik Helsingőr esti kék ködébe – U U –| – –|U –|U –| U Másik a pétervári alkonyatba 64 �Kutatóterület – U U– |– –| – –| U– Mindegy a varjú egy nyelven beszél – – | U – | – –|U –| – –| U Mindenhol épp csak Dániában raccsol U – | – –| – –| U–| – – Oroszhonban meg lágy l-ekkel él – –|U –|U –| – – | U – |– Kál kál ha udvarolgat s nem parancsol U – |U – | – –| U –| U –| – De itt is ott is szép mikor tavasszal – – |U–│– –│ – –│U – Rosszul kirázott tagként csöppet ejt U –│– –│ – – │ – –│U –│– Az első jégcsap s nyirkos lesz a hajnal – – │U –│ – –│– – │U – S foltként üt át Szentpétervár felett U U│U – │ – –│– – │– –│U Ahol a nép most kolbászért áll sorba – – │U –│ – –│ – – │ – U S még szebb az est Helsingőrben mikor –U U –│ U U│UU│U –│U Illatozón kinyit a lacikonyha – –│U – │ – –│U–│ U – Bár jól tudom hogy hasztalan kotor U – │U –│– – │ U –│U –│– Yorick zsebében hat csupán a krajcár – U│UU│U – │U –│U – S hétbe kerül a sült de tán jutott – –│U U│UU│U –│U–│– Is volna neki ha Horatiusnál U – │U –│ – –│– –│U – Le nem ragad s ismerné Móriczot – –│U–│U – │U – I U – │U Jó volt-e élni mondd Yorick s Sztyepan te – U U – │U–│U–│U– Vagy legalább is elviselhető U – │– –│U – │U – │U –│U Vigasztaljon ha nem fogad be Panthe– U U –│UU│U –│U – On titeket befogadott a Nő 65 �Kutatóterület – –│ – –│U–│U–│U–│U Búcsúzom tőletek barátaim ti U –│U –│U –│– –│U – Kik elfecsegve minden titkomat U U│U U│– – │ – – │ U –│U Csak egyet egyet nem mondhattatok ki U –│U – │U U│U –│U – A legnagyobbat a Titoktalant. A Búcsú barátaimtól szerkezete – a jambikus lejtést szótagszámokkal (is) kifejezve – szintén háromosztatú: az első versszakban kiépülni látszó metrikus rend [(a.) stabil hatodfeles jambus; 11, 11, 11, 11] már a másodikban (b.) ötös és hatodfeles váltakozására módosul (10, 11, 10, 11), hogy aztán a harmadiktól kezdve végig (c.) hatodfeles és ötös soronkénti cserélődése domináljon (11, 10, 11, 10). A versnyelv tehát igen hamar újraképzi saját ritmikus formáját, miközben tematikus szinten expressis verbis ki is mondatik, hogy az azonosságot eddig hordozó szerepek tarthatatlanok.57 Yorick Pehotnij fogadott fivérek Most elballagtok58 egymást támogatva Egyik Helsingőr esti kék ködébe Másik a pétervári alkonyatba Ezzel párhuzamosan nemcsak a szerepek és a korlátozott társadalmi lehetőségek kínálta élettérben való létezés rétegeinek következetes megkülönböztetése figyelhető meg (nép, lacikonyha ↔ Sztyepan, Yorick), hanem a szerep szöveghagyományhoz való közeledése is: […] nyirkos lesz a hajnal S foltként üt át Szentpétervár felett Ahol a nép most kolbászért áll sorba S még szebb az est Helsingőrben mikor Illatozón kinyit a lacikonyha […] Yorick zsebében hat csupán a krajcár S hétbe kerül a sült de tán jutott Is volna neki ha Horatiusnál Le nem ragad s ismerné Móriczot A nyelvi megnyilatkozásként elgondolható vers textusa és az általa megtámasztott szerep tehát fokozatosan leválik saját szociografikus/ 66 �Kutatóterület biografikus értelmezői stratégia alapján való olvashatóságáról, s ennek tulajdonnevekkel kifejezett explicit módja mellett metaforikus jele is van: az első szakaszban fellelhető esti szóalak ugyanis Kosztolányi Esti Kornél című írását idézi, idézheti az olvasói emlékezetbe, azaz az említett jel mintegy elővételezi a szerep szöveghagyományként, de facto nyelviként történő interpretálhatóságát. Egyáltalán nem véletlen, hogy a fentiekben részletezett státuscsere a lejtés szerint kiemelt (choriambikus, trochaikus törésű) sorokban zajlik, hiszen a téma szintjén bekövetkező váltás csak új formai-ritmikai keretben lehetséges. 1. U –| U –|– U U –|U –|– Yorick Pehotnij fogadott fivérek – U U –| – –|U –|U –| U Másik a pétervári alkonyatba 2. – U U– |– –| – –| U– Mindegy a varjú egy nyelven beszél 3. U –│– –│ – – │ – –│U –│– Az első jégcsap s nyirkos lesz a hajnal 4. –U U –│U U│UU│U –│U Illatozón kinyit a lacikonyha 5. – U│UU│U – │U –│U – S hétbe kerül a sült de tán jutott 6. – U U – │U–│U–│U– Vagy legalább is elviselhető – U U –│UU│U –│U – On titeket befogadott a Nő A versnyelvi szerveződéshez elválaszthatatlanul hozzátartozó ritmikai jelentésképzés azonban nem áll meg ezen a ponton, hiszen az az egy nyelven való beszélést, vagyis az irodalmi hagyományt egységesként tételező felfogást („Mindegy a varjú egy nyelven beszél”) – choriambikus törés és enjambement révén is jelzetten – a létezővel (ontosz) köti össze.59 U – │– –│U – │U – │U –│U Vigasztaljon ha nem fogad be Panthe– U U –│UU│U –│U – On titeket befogadott a Nő 67 �Kutatóterület A panteon szó eredeti jelentései ennek folyományaként kiíródnak a versből (1. ’az összes istennek emelt templom az ókori görögöknél és rómaiaknál’, 2. ’kiemelkedő személyiségek tiszteletére emelt emléképítmény’, 3. ’nemzeti emlékhely, temetőben nemzeti nagyságok sírhelyeinek területe’60), s helyükre a szerepen keresztül megnyilatkozó alany önazonossága, azaz a szerző megtörténése kerül: „Vigasztaljon [téged! → önmegszólítás], ha nem fogad be Panthe- / On.61 A kérdéses szó tehát a ritmus és a forma dianamizmusától hajtva addig nem használt jelentéssel, jelentőséggel töltődik fel, ám ez a téma szintjén már kimondhatatlan, s csak a szöveginterpretációban létezik:62 Búcsúzom tőletek barátaim ti Kik elfecsegve minden titkomat Csak egyet egyet nem mondhattatok ki A legnagyobbat a Titoktalant. Az önmegszólító vers társadalmi-egzisztenciálfilozófiai (Németh G. Béla) és dialogikus (Kulcsár-Szabó Zoltán) koncepciója tehát kiegészítendő a versnyelv ritmikai potenciálja felőli olvasattal. Mert abban nem csak olyan működésmódra ismerhetni, amely az önazonosság megteremtésével párhuzamosan átírja a szójelentést, hanem olyanra is, amely egy ki nem mondott, de létező poétikai kapcsolatra irányítja a figyelmünket. Bár a BakaWeöres párhuzamot sokan felvetették,63 kettejük hasonló szerep(játék) és a versnyelv-felfogása részletezően még nem kutatott. Jegyzetek 1 A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg. 2 Oszip MANDELSTAM, Árnyak tánca. Esztétikai írások, vál., szerk. és az utószót írta ERDŐDI Gábor, Széphalom, Budapest, 1992, 8–9. 3 BAKA István Művei. Publicisztikák, beszélgetések, a szöveget gondozta és az utószót írta BOMBITZ Attila, Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2006, 271–272. 4 VAS István, Hagyomány és újítás. Pen-kerekasztal = Uő., Körül-belül, Szépirodalmi, Budapest, 1978, 202. 5 Vö. „Baka István jó évtizede a magyar költészet élvonalába tartozik. Ő maga Döbling című kötetétől számítja pályája fordulatát, a kritika valamivel később vette észre ezt az emelkedést, de mára szinte teljes az összhang; a legkülönbözőbb irányú 68 �Kutatóterület kritika egyaránt jelentős költőnek tartja.” LENGYEL András, „Az apokalipszis realizmus”. Baka István új kötetéről = Búcsú barátaimtól. Baka István emlékezete, vál., szerk., összeáll. FÜZI László, Nap, Budapest, 2000, 194. Továbbá: „Ha van jól válogatott versgyűjtemény, amely megszégyeníti a kritikát figyelme kihagyásáért, akkor Baka István Szépirodalminál megjelent kötete minden bizonnyal ilyen. Mert arra mutat, s igen határozottan, amit ha észleltünk, se ismertünk el, hogy jelentős költővel van dolgunk. S nem mentség, hogy lassan, rejtve növő életműről van szó, hogy a benne munkáló hagyományos, nemzeti elkötelezettségű, ha úgy tetszik: küldetéses költészettípus sajátosságai e líra igazi természetét illetően könnyen félrevezethetnek […]”. (Varga Lajos Márton) […] „Zárt, nálunk meglehetősen szokatlan líra ez, talán ez a kifejezésforma is hozzájárul, hogy sokáig homályban növekedett, s a kritika, ahogy mondod, nem figyelt rá kellően, vagy nem tudott vele mit kezdeni.” (Lator László) LATOR László – VARGA Lajos Márton, Passió labirintusában. Baka István: Égtájak célkeresztjén, Jelenkor, 1991/6., 571. 6 „[Lator László] valóban jellemző fogadtatástörténeti zavarra világított rá rendkívül élesen. Tudniillik arra, hogy Baka nem került bele olyan, nemzedéki vagy világszemléleti jegyek alapján megalkotott kritikai névsorolvasásokba, amelyek a magyar kritikai hagyomány újabb fejezetének tanúsága szerint a jelentőség tudatosítását a leginkább elvégzik. Illetve ahová besorolták, annak kevés köze volt Baka lírájának mélyebb rétegeihez […]. […] Baka Istvánt ugyanis szinte mindmáig és szinte kivétel nélkül […] a Kilencek költőcsoportjának leszakadó tagjaként kezelték, ami azt is magában foglalta, hogy a népi líra leszármazásának rendszerében értelmezték.” SZILÁGYI Márton, Baka István jelenései = Búcsú barátaimtól. Baka István emlékezete, 187. 7 Vö. „Van-e még esély, lehet-e menedék? E problémakör a Döbling központi magja. A hat versből álló ciklus/hosszúvers nem a reformert, nem a legnagyobb magyart állítja a fénybe, hanem a Napló vívódó, a cselekvéstől elzárt, önnön kétségeivel is küszködő Széchenyijét. Az Ilia Mihálynak ajánlott költeményben Bakának sikerül megmenteni a romantikus vátesz nemzetsorsot formáló szavainak hitelét, és a döblingi karosszékből üzen a 20. századnak.” ÁRPÁS Károly, Vízmélyben gomolygó éj. Baka István: Égtájak célkeresztjén = ÁRPÁS Károly – VARGA Magdolna, Kettős tükörben. Cikkek, tanulmányok, verselemzések Baka István életművéről, Illyés Gyula Megyei Könyvtár, Szekszárd, 1998, 68. 8 Vö. Kulcsár Szabó Ernő Kovács András Ferenc befogadás-történetével kapcsolatos állításaival: „Mindenekelőtt azonban azért tanulságos ez a gyér fogadtatás, mert benne a mai kritikai gondolkodás egyik legjellemzőbb anomáliája kerül a felszínre. Éspedig annak az érzelmi-ideológiakritikai szemléletmódnak a kudarca, amelyik a maga kétosztatú rendszerének tagolatlan fogalmaival (szabadság, kegyelmi állapot, szeretet […], felelősség, autonómia, igazság, szolidaritás stb.) nemigen tudja szóra bírni ennek a lírai világnak a poétikai összetettségét. […] De ellenállást fejt ki azon értelmező műveletekkel szemben is, amelyek prófétai lázzal, hittel és küldetéstudattal védelmezik a modernség utolsó állásait.” KULCSÁR SZABÓ Ernő, Poesis memoriae: lírai mnemotechnika és kulturális emlékezet. Kovács András Ferenc pályakezdése = Uő., Szöveg – medialitás – filológia. Költészettörténet és kulturalitás a modernségben, Akadémiai, Budapest, 2004, 246–247. (Kiem.: K. Sz. E.) 9 HATÁR Győző, „Autentikus líra”, Forrás, 1996/5., 93. 10 NAGY Gábor, „Legyek versedben asszonánc”. Baka István költészete, Kossuth 69 �Kutatóterület Egyetemi, Debrecen, 2001, 11. Felette jellemző, hogy Nagy Gábor 2001-ben is csak kisebb módosulásokról beszél, miközben azokat posztmodern hatásoknak tulajdonítja. 11 „Mert bár többfélét tud, hangot, stílust is vált, ha egy időre kiírja a régit (vagy csak eljátszik vele egy darabig, hogy mást is tud), mindig ugyanazt csinálja: az érzéki világ borzalmait és gyönyöreit, olykor borzadályos gyönyöreit adja elő a gravitációnak fügét mutató balettfigurákkal.” PÓR Judit, Szárnyaló kétségbeesés. Impressziók Baka István verseskötetéről, Holmi, 1993/5., 733. Lásd még: „Egyetlen élmény megszállottja. Világos, hogy [Baka István] számára – már az őt letipró betegség elhatalmasodása előtt is – a Teremtő közönye, nagyvonalú és már-már derűs ember-pusztítása elleni lázadás volt a gondolkodását meghatározó alapélmény. Annak felismerése, hogy nincsen külső menedék. Mindnyájan egy kozmikus sakkjátszma figurái vagyunk, s nem tudható, milyen minőségű és milyen színű bábok, ahogy még az sem sejthető, ki és milyen szándékkal irányítja ezt a félőrült és véget nem érő játszadozást.” SZEPESI Attila, A cella, Tiszatáj, 1996/9., 25. (Kiemelések tőlem: B. O.) 12 NÉMETH Zoltán, Párhuzamos líratörténetek. Baka István és Tőzsér Árpád költészetének összehasonlító vizsgálata = „Égtájak célkeresztjén”. Tanulmányok Baka István műveiről, szerk. BOMBITZ Attila, Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2006, 113. 13 Uo., 115. Az elmozdulást sokkal pontosabban érzékeli Bedecs László. Vö. „Baka sokáig meg sem kísérli átlépni a hagyományos költőiség határait, nem enged a depoetizáló tendenciáknak, a vers létmódjára és lehetőségeire rákérdező poétikáknak, a neoavantgárd törekvéseiből pedig még ötleteket sem vesz át.” BEDECS László, Lecserélt nyelv. Baka István 1970/1990 = „Égtájak célkeresztjén”. Tanulmányok Baka István műveiről, 16. Máshol: „[A kritika] a Pehotnij-versekben és a November angyalához szövegeiben olyasmit fedezett fel, amit a korábbi versek nem tudtak nyújtani. Ez pedig, ha konkrétan nem is mondta ki senki, nem volt más, mint a közvetlenebb, az ünnepitől egyre távolodó nyelvhasználat, az árnyaltabb és nyitottabb intertextuális játéktér, és a szereplehetőségekre való rákérdezés, a szerep funkciójának versen belüli problematizálása.” Uo., 14. A tanulmány szerzője később pontosan meg is határozza, miben ragadható meg az elmozdulás természete: véleménye szerint Baka a neoavantgárd nyomán beemelte lírájába a trágár, erotikus tematikát, miközben korábbi verseivel szemben „egy automatizmusokba hajló, már-már anakronisztikus nyelvet váltott fel egy nyitott és épp az intertextusok felismerhetőségének bizonytalansága miatt instabil nyelvvel […]”. Uo., 17. 14 FÜZI László, Határhelyzetben. Tűnődések Baka István költészetéről = „Égtájak célkeresztjén”. Tanulmányok Baka István műveiről, 37. [Az első kiemelés a szerzőtől (F. L.), a második tőlem: B. O.] 15 FRIED István, Baka István művei tágabb kontextusban = „Égtájak célkeresztjén”. Tanulmányok Baka István műveiről, 39. (Kiemelés tőlem: B. O.) 16 FENYŐ D. György, „A század sötétlő sírja”. Egy vers Baka István Pehotnij-ciklusából: Társbérleti éj = „Égtájak célkeresztjén”. Tanulmányok Baka István műveiről, 168. 17 Uo., 169. 18 „A szerepversek is a vallomásos versek hangvételét erősítik fel: Háry János a búcsúpoharát emeli […], az orosz versek is a betegséget erősítik fel […], s Yorick szókimondása is az Úrral való, a korábbinál erősebb perlekedést szolgálja, FÜZI László, A költő titkai. Töredék Baka Istvánról = Búcsú barátaimtól. Baka István emlékezete, 222. 70 �Kutatóterület 19 „A szerepjátszás és a személycserék világossá teszik, hogy a választott ciklusok [Háborús téli éjszaka, Döbling, Yorick monológjai] imitációs játékoknak tekinthetők.” ÁRPÁS – VARGA, I. m., 114. 20 „Nincs szerényebb költő Bakánál, szemérmességében minduntalan elbújik valaki mögé, persze csak a játék, a néha vérfagylaló játék kedvéért is – könnyű neki, tudjuk fordításaiból is, hogy milyen könnyedén táncol a más cipőjében, de a maga lábával […]. Sőt. Nemcsak más mögé bújik, hanem maga mögé is. A maga közéletipolitikai közérzetének vagy éppen nagyon általános emberállapotának eltávolító rétegei mögé.” PÓR, I. m., 734. 21 „A modernitásra jellemző ellentét a költői én állítása és a világ tapasztalhatóságának kétségbevonása, illetve az ezt kifejező versvilág esztétizáló hangsúlyozása itt új megvilágításba kerül. A költői én nem azonosul ezzel a világgal, hanem épp távolságát, függetlenségét fogalmazza újra: váltakozó szerepekben, az alkotás és a költői világ önreflexiójában, a költői hagyományhoz való viszonyában, vagy az önállósuló nyelvi világgal szembeni kiszolgáltatottságában.” PAPP Ágnes Klára, Szépség és harmónia hermeneutikája. Baka István Tájkép fohásszal című kötetéről = Búcsú barátaimtól. Baka István emlékezete, 276. 22 Füzi László szerint a szerepjáték tekintetében is paradigmaugrás konstatálható, hiszen Baka a történelmi szerepversektől az egzisztenciális szerepversek felé fordult. FÜZI László, Határhelyzetben. Tűnődések Baka István költészetéről = „Égtájak célkeresztjén”. Tanulmányok Baka István műveiről, 33. 23 „A szerepversekhez mindig is vonzódó lírikus egy kvázi-szerepversciklusban [a Szytepan Pehotnij versesfüzetében] rendkívül személyes vonzódásokat fejezett ki. Egyrészt azt, hogy a szerepek mindig is vele azonosak (ezt persze a figyelmes olvasó korábban is észrevehette már), másrészt pedig orosz költőként való megmutatkozásában égész életművének egyik alapélményét tette láthatóvá.” SZILÁGYI, I. m., 193. Lásd még: „Baka István mai költészete már ilyen, egzisztenciális súlyú költészet. Versei ugyan változatlanul különféle szerepekben megnyilvánuló költőt mutatnak; mindazt, ami foglalkoztatja, csak mások – irodalmi, kulturális szereplők – életébe belehelyezkedve, egy fiktív világ elemeiként mondja el. […] Szereplíra tehát az övé, jóllehet tudjuk, valamennyi szerep ő maga. De ez a különféle szerepekben való megszólalás nem annyira rejtőzködés, mint – »új« tapasztalatok bevonása révén – gazdagodás. Megjeleníthető életanyaga bővül a fölvett szerepek kibontása során, s önmagát tudja bennük jobban megmutatni.” LENGYEL, I. m., 195. 24 LATOR László, Baka István égtájai. Baka István: Égtájak célkeresztjén = Búcsú barátaimtól. Baka István emlékezete, 168–173. 25 SZŐKE Katalin, A költő és a műfordító szerepcseréje. Baka István költészetének orosz kulturális kódja, Forrás, 1996/5., 65–69. 26 „Ugyanakkor azok, akik korábban sem a nemzet megváltójának szerepében igyekeztek érdemeket szerezni, hanem a nyelvbe fogózva eljutni önmagukhoz, a nyelvjáték segítségével vagy a múlt nyelvi átélésével, tematizálásával, hagyományértelmezéssel, a hajdani gesztusok elvetése árán is megkísérelték, hogy a lírai én megszólalásának még lehetséges változatait próbálgassák. Akár úgy, hogy a verset az értekezés és szinte fogalmi értelmezés felé közelítették, akár úgy, hogy megkeresték azt a magyar vagy világirodalmi alteregót, aki nem énmegosztottságát panaszolja, hanem a reflexió és a tematizálás, a szövegköziség erejével megjelenített dialogikus forma és a gondolat kaland álcájában megjelenő 71 �Kutatóterület (és a vallomáslíra retorizáltsága ellenében működő), valamint a hagyományosan értett költőiség külsődleges eszközeiről lemondó magatartás leírásával, tanúságtételével példázza a szubjektum és objektum, az én és a világ, a nyelvi kísérlet és a nyelvi elbizonytalanodás közti szakadék áthidalhatóságát.” FRIED István, Árnyak közt mulandó árny. Tanulmányok Baka István lírájáról, Tiszatáj Könyvek, Szeged, 1999, 25. Vö. még: „Baka István költői világának mindig két domináns érték áll a középpontjában: az irodalom és a személyiség […]”. Jurij GUSZEV, Baka István: Sztyepan Pehotnij testamentuma, Tiszatáj, 1996/9., 116. 27 „– Milyen viszonyban van költői éned magánemberi egyéniségeddel? – Verseim lírai hőse nem azonos, nem is lehet azonos »magánemberi« lényemmel. Verset csak akkor tudok írni, ha sikerül levetkeznem azt a bizonytalanságot, esendőséget, ami általában jellemez. Élményeim azért is csak többszörös áttétellel kerülnek be a versekbe, mert nem szeretem kiadni magam. Ne rám, hanem önmagára ismerjen az, aki olvas.” „Közösségekre vágyakozom”. Beszélgetőtárs: Görömbei András = BAKA István Művei. Publicisztikák, beszélgetések, 233. 28 „Akkor vagyok a legszemélyesebb, amikor álarcot veszek föl”. Beszélgetőtárs: Vecsernyés Imre = BAKA István Művei. Publicisztikák, beszélgetések, 240. 29 Uo., 242. (Kiemelés tőlem: B. O.) 30 Nyelv által a világ. Beszélgetőtárs: Balog József = BAKA István Művei. Publicisztikák, beszélgetések, 288. 31 Uo., 287–288. (Kiem.: B. I.) 32 Nyilvánvaló, hogy a szöveggel való hermeneutikai értelemben vett dialógus eleve kizárja az interpretatív aktus befejezhetőségét, hiszen az jelenlegi olvasói pozíciónk végtelen lehetőségeit puszta rekonstrukcióvá fokozná. Gadamer az appellatív természetű olvasás realizálásának legfőbb feltételeként éppen ennek tudomásul vételét jelöli meg: „Die erste Feststellung, die man […] machen muss, ist, dass Verstehen als hermeneutische Aufgabe stets schon eine Dimension der Reflexion einschließt. Verstehen ist keine bloße Reproduktion einer Erkenntnis, d. h. nicht ein bloßer wiederholter Vollzug derselben, sondern ist sich der Wiederholtheit ihres Vollzuges selber bewusst.“ Hans Georg GADAMER, Zur Problematik des Selbstverständnisses. Ein Hermeneutischer Beitrag zur Frage der ›Entmythologisierung‹ = H. G. G., Wahrheit und Methode. Ergänzungen, Register, hrsg. von J. C. B. MOHR (Paul Siebeck), Tübingen, 1993, 121. 33 Itt most csak az egyik legjellemzőbbet idézem: „A más hangján megszólalás, a személyiség háttérben hagyását célzó törekvés közismert jellemzője az induló Babitsnak: ez lett Weöresnél nagyjából állandó tényezővé.” TAMÁS Attila, Weöres Sándor, Akadémiai, Budapest, 1978, 31. (Kiem.: T. A.) 34 Vö. „Bonyolult és réteges forma bontakozik, nemcsak versek sorakoznak, életrajz körvonalai tűnnek fel, s a kettő jelentésrendszerében találja fel Weöres azt a formát, mely úgy vall rá, hogy mindig másról beszél. Terjedelmével fordított arányú a belezsúfolt világ. Lónyay Erzsébet életregénye Weöres életének, költészeti gondolkodásának összefüggő egységű foglalata.” BATA Imre, Weöres Sándor közelében, Magvető, Budapest, 1979, 300. (Kiemelés tőlem: B. O.) 35 Vö. SOMLYÓ György, Fiú vagy lány? Megjegyzések W. S. Psychéjéhez, Új Írás, 1972/8., 101–115. 36 „A lírai hősről van szó. Ha a mű az én tartalmából áll össze, a mű csak úgy lehet egész, ha az én-tartalom – a rész – átváltozik, egységes organizmussá alakul át. A 72 �Kutatóterület lírai hős – a mű egyik összetevője – nem egy a priori tételezhető személyiség, nem is a költővel azonos, hanem a költő személyiségének átalakulása azonképp, hogy az én-tartalomból egység, mintegy új személyiség születik. A költő egyénisége így megannyi változatban születik újjá az egyes művekben […]”. BATA, I. m., 56. 37 Válaszolni nehezebb. Domokos Mátyás TV-beszélgetése Weöres Sándorral = Egyedül mindenkivel. Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai, összeáll., szerk., s. a. r. DOMOKOS Mátyás, Szépirodalmi, Budapest, 1993, 354. (Kiemelések tőlem: B. O.) 38 Vö. „A szó megértésekor nem a szó közvetlen tárgyi és expresszív értelme a fontos – ez a szó külső, hazug burka; az a fontos, hogy a beszélő a valóságban mindig valamilyen érdektől hajtva használja fel ezt az értelmet és kifejezésmódot [ekszpresszija], saját helyzetétől (szakmájától, társadalmi pozíciójától stb.) és konkrét szituációtól függően. Ki és milyen körülmények között beszél: ez az, ami meghatározza a szó valódi értelmét.” Mihail BAHTYIN, A szó a regényben = Uő., A tett filozófiája, A szó a regényben, ford. S. HORVÁTH Géza, Gond-Cura Alapítvány, Budapest, 2007, 313. 39 Weöres Sándor. Bertha Bulcsú beszélgetése a költővel = Egyedül mindenkivel, 151–152. (Kiemelés tőlem: B. O.) 40 WEÖRES Sándor, Post scriptum = Uő., Psyché. Egy hajdani költőnő írásai, Helikon, Budapest, 2010, 298. (Kiemelések tőlem: B. O.) 41 Vö. Martin HEIDEGGER, „…költőien lakozik az ember…”, ford. BACSÓ Béla, T-Twins, Budapest, 1994. 42 Erről Weöressel kapcsolatban máshol már részletesen írtam. Vö. BOROS Oszkár, Versnyelv és identitás (Weöres Sándor: Harmadik szimfónia) = Vers – ritmus – szubjektum. Műértelmezések a XX. századi magyar líra köréből, szerk. HORVÁTH Kornélia – SZITÁR Katalin, Kijárat, Budapest, 434–464. 43 Vö. például: „Kényszerzubbony volt már az anyaméh is / s járkálok bár látszólag szabadon / a Mindenség csak túlméretezett / bolondokházi kórterem tudom // döngettem hát a falakat hiába / a mélységből kiálték ám az Isten / csak a lélek légszomja és e szomjon / s más kórtermeken kívül semmi sincsen // átkopogok s ha néha jő erőtlen / morzén a válasz meg sem érthetem / ember vagy angyal küldi-e s fogolytárs / vagy láthatatlan rabtartóm üzen // ó nappalok fehér kendői számat / ki tömte be tivéletek nehogy / kiüvöltsem hogy már a semmi sincsen / s még ez a semmi is fogy egyre fogy” BAKA István, De profundis = BAKA István Művei. Versek, a szöveget gondozta és az utószót írta BOMBITZ Attila, Tiszatáj Könyvek, Szeged, 2003, 127. „A szürkület patkánya már előbújt / éles fogakkal feltöri a Nap / dióhéját s farkával félresöpri / a szalmaszál sugarakat // mint ruhásszekrénynek az éjnek / szétnyílnak ajtószárnyai / vállfán lóg Isten sok megunt palástja / s a Megváltó vérbűzös rongyai // e világ-pincében ahol körülkerítenek / Isten-szemét és Sátánlimlomok / mióta várom már ki szabadít meg / és rémlik olykor ott fönn láb dobog // álmomban mintha elhagyott lakásom / látnám bár nincsen semmi más tudom / patkányok árnyak s néha egy homályos / fénycsík a felhő-pókhálós falon” BAKA István, Circumdederunt. H. G. emlékének = BAKA István Művei. Versek, 128. 44 „Mi közöm a Bibliához? Nem vagyok vallásos, már a szüleim se voltak, a Bibliát először tizenhét éves koromban olvastam (de akkor betűről betűre, egy hétig – betegség címén – az iskolából is elmaradtam, hogy átrágjam magam rajta), akkor még az érdekességét, az olvasmányaim megértéséhez szükséges lexikont látva 73 �Kutatóterület benne. Azután kezdtem el gyakrabban olvasgatni – főként az evangéliumokat –, hogy kezdtek felbukkanni motívumai a verseimben. Természetesen a versben szereplő Isten nem a vallás istene, számomra a sorsunkat befolyásoló, irracionálisnak érzett erők jelképe, ezért közönyös vagy gonosz.” „Közösségekre vágyakozom”. Beszélgetőtárs: Görömbei András = BAKA István Művei. Publicisztikák, beszélgetések, 234. Vagy: „A végzet, a természet közönye, az a gonosz részvétlenség, amellyel születésünket és halálunkat fogadja – ezek ennek az Isten-képnek az összetevői. Nálam azért ilyen Isten, mert nem vagyok hívő. De ha hívő lennék, akkor is ilyennek kellene elgondolnom, mert ebből a világból csak ilyen Isten létezésére lehet következtetni.” „Akkor vagyok a legszemélyesebb, amikor álarcot veszek föl”. Beszélgetőtárs: Vecsernyés Imre = BAKA István Művei. Publicisztikák, beszélgetések, 236. 45 VARGA Magdolna, November angyalához. Baka István versei = ÁRPÁS – VARGA, I. m., 263. Nagy Gábor elemzésében a Csak a szavak című vers „a költészet profán himnusza”. NAGY, I. m., 207. 46 BAKA István, Csak a szavak = Baka István Művei. Versek, 327. 47 Vö. „Ez az egyetlen ilyen, a nyelv tördelésével eljátszó vers [Ha minden széthull], mégis kiemelkedően fontos a Baka-életművön belül – például a szonettekkel szemben, melyek nem tudják a formát kérdésessé tenni.” BEDECS, I. m., 19. Lásd ezzel szemben: „Kritikák, tanulmányok közhelyévé lett a tézis: Baka István a kötött formák költője. Igaz-e vajon e kijelentés, nem szorul-e bizonyításra is, különösen akkor, ha napjainkban sokaknak ez a korszerűtlenség szinonimáját is jelenti esetleg, legalábbis a divatjamúlt, régimódi értelemben, holott Baka költészetében éppen az ellenkezőjének lehetünk tanúi: mert bár a fenti kijelentés igaz ugyan, de csak annyiban, amennyiben a hagyomány modernizálását jelenti a formai következetesség […]”. SZIGETI Lajos Sándor, „Metaforákkal tele, megjelenik a líra szelleme”. A palackba zárt szonett szabadulása, Tiszatáj, 1996/9., 107. Továbbá: „[…] a műforma törvényei a költői öntörvényűség kibontakozásának jelentős eszközeivé válnak […]”. Uo., 108. Vas István a formához való visszatérést irodalomtörténeti kontextusban tárgyalja, magát a formát pedig – hasonlóan Weöreshez (Harmadik nemzedék) – jelentésesként tételezi: „Aminthogy általában is, be kell vallanom, nekem a formai tudás – ha igazi és eleven, nem pedig puszta verstani jótanulóság – önmagában véve is imponál. És ha úgy találom, hogy üres – vagy éppen méltatlan – mondanivaló hordozója, előbb önmagamra gyanakszom: hátha félreértettem: majd kiderül az igazi jelentése. […] És ha másért nem, azért is hinnék a formában, mert Radnóti, a hajdani avantgardista, saját képtelen, megalázóan újszerű pusztulásának a legtökéletesebb és leghagyományosabb formában tudott fölébe kerülni. A formának nincs ennél magasabb rendeltetése.” VAS István, A versírásról = Uő., Körül-belül, 105. Meglátásom szerint érdemes lenne egy Weöres, Vas és Baka formafelfogásának összefüggéseit vizsgáló kutatást elvégezni. Vö. „Arra is fontos felhívni a figyelmet, hogy Baka István költészete még egy szempontból jelent kihívást a dolgok jelenlegi állásával szemben: a költő demonstratív módon, hangsúlyozottan és következetesen tér vissza a szigorú költői formákhoz (manapság a kánonok tagadása, a kísérletezés teljes szabadsága korában az önfegyelem effajta megnyilvánulását eleve kihívásként lehet értelmezni.” GUSZEV, I. m., 116. 48 (Kiemelések tőlem: B. O.) 49 (Kiemelések tőlem: B. O.) 74 �Kutatóterület A centrális szakaszban nem azonosítható tiszta lejtésű sor! A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, főszerk. Benkő Loránd, Akadémiai, Budapest, 1976, III., 773. 52 A szöveg ezen helye szintén a ritmus által kiemelt: itt található az egyetlen lejtéssértés: 50 51 U U│– U│– U│ – U│– de mit is tegyek ha nem lehet 53 Vö. „A Gecsemáné szerzője […] Istent perli ember létére. Csakhogy ne feledkezzünk meg arról, hogy nem egyszerűen emberként, hanem ráadásul költőként teszi ezt, azt is mondhatnám persze, hogy az Evangéliumot átíró olvasóként/ költőként, tehát nem a teológiai hermeneutikának az alapképlete szerint […]”. SZIGETI Lajos Sándor, (De)formáció és (de)mitologizáció. Baka István angyalainak tündöklése (és bukása?) = Uő., (De)formáció és (de)mitologizáció. Parabolák és metaforák a modernitásban, Messzelátó, h. n., 2000, 157. Fried István a Csak a szavak kapcsán megjegyzi, hogy a halál felől a létre nyitott magatartás a szójelentés feltárásának, a nyelv megszervező-erejének köszönhetően támasztódik meg. FRIED, Árnyak közt mulandó árny. Tanulmányok Baka István lírájáról, 125. 54 „De ennél most sokkal fontosabb, hogy a versek erre a problémára reflektálnak is, az ezért is fontos Yorick-monológokkal kezdődően. Yorick ugyanis maga is szerepet játszik, hiszen udvari bolond, afféle színész tehát. A haláltematika megjelenése miatt kitüntetett Fredman szonettjeiből Fredmanja pedig azért érdekes, mert eredetileg egy fiktív figura, az ő megidézése tehát megkettőzi a problémát. A Pehotnij-versek pedig eleve csak egy kvázi-szerep keretei lehetnek, azaz voltaképp a szerep felszámolásának versei, és pontosan azt mutatják meg, hogy a lírai én és a szerep megkülönböztetése értelmetlen, sőt lehetetlen.” BEDECS, I. m., 18. 55 FRIED, Árnyak közt mulandó árny. Tanulmányok Baka István lírájáról, 85. Vö. „Van figurának még egy jellemzője, amely talán fontosabb az eddigieknél is: Sztyepan Pehotnij gyalogos. Baka. Közlegény. Mint a Téli útban láthattuk, olyan gyalogos, akinek lyukas a csizmája. Szerencsétlen ágrólszakadt, aki a néptribünök, tábornokok világában egyszerű közlegény, baka, alávetett, szolga, a hatalom megalázottja – raszkolnyikovi elmével és gondolatokkal.” NAGY, I. m., 183. (Kiem.: N. G.) 56 BAKA István, Búcsú barátaimtól = Baka István Művei. Versek, 348–349. 57 Vö. NÉMETH G. Béla, Az önmegszólító verstípusról = UŐ., 11+7 vers. Verselemzések, versértelmezések, Tankönyvkiadó, Budapest, 1984, 5–70. 58 (Kiemelés tőlem: B. O.) 59 Innen válik igazán érthetővé, miért olyan fontos Tinyanov megjegyzése, aki a vers alapegységének a verssort, s nem a közlés szintaktikai-grammatikai szerveződését tartotta. Vö. Jurij TINYANOV, A versnyelv problémája, ford. SOPRONI András = Uő., Az irodalmi tény, vál. KÖNCZÖL Csaba, Gondolat, Budapest, 1981, 135-175. Fried István Baka-könyvében szintén megjegyzi, hogy a soráthajlás megtöri ritmikai és az értelmi egység összhangját. FRIED, Árnyak közt mulandó árny. Tanulmányok Baka István lírájáról, 128. 60 TOLCSVAI NAGY Gábor, Idegen szavak szótára, Osiris, Budapest, 2007, 770. 61 (Kiemelés tőlem: B. O.) 62 KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, A „te” lírai alakzatának kérdéséhez = Uő., Az olvasás 75 �Kutatóterület lehetőségei, JAK – Kijárat, Budapest, 1997, 41–51. 63 Eisemann György a Pügmalión, illetve A kő és az ember összefüggését hozza fel példának: „Úgy tűnik, a szikla egyedül a hasonló szenvedés előtt tesz vallomást: némaságát, mélységes csöndjének kitörését csak az értheti meg, aki a kőben lakozó fájdalmat magában is fölismeri.” Idézi: FRIED, Árnyak közt mulandó árny. Tanulmányok Baka István lírájáról, 134. Nagy Gábor a Szentpéterváron újra című verset A Gigantopolis felől olvassa. NAGY, I. m., 181. Lásd még: „Az erősen zenei töltésű, többnyire rapszodikus menetű darabok nagy száma szembeötlő: ide sorolható a Gustav Mahler 5. szimfóniájának első tételét idéző Trauermarsch; a kései Liszt-zenemű parafrázisa, a Mefisztó-keringő, a Halál-boleró, a Farkasok órája vagy a Háborús téli éjszaka is. E verstípus Vörösmartytól eredeztethető, de József Attila vagy épp Weöres Sándor (gondoljunk csak zenei műfajokat imitáló darabjaira) is említhető.” Uo., 81. 76 �Találkozási pontok Nyitott múzeum Beszélgetés Shah Gabriellával GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Shah Gabriella, salgótarjáni születésű művészettörténész, a Palócföld folyóirat rendszeres szerzője 2013. december 1-jétől vette át a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum vezetését. – „Nyitott múzeum” – ezzel a címmel adtad be pályázatodat a salgótarjáni múzeum irányítására. Általános szakmai terved részét képezi az a vezetői vágyad, hogy nyitott legyen a múzeum arra a városra, amelyben működik. – A múzeum a város szívében helyezkedik el, ezért ennek megfelelően kell működnie: a város kulturális és tudományos vérkeringésének fenntartása az elsődleges feladata. Regionális, országos és nemzetközi kapcsolatai révén aktívan kell gyakorolnia a kulturális, a tudományos és a pedagógiai feladatait. Kiállításai, programjai és kiadványai Salgótarján és Nógrád megye kulturális életének szerves részét kell, hogy képezzék. Nyitottnak kell lennie a formai és az elméleti megújulásra, a salgótarjáni és a nógrádi művészek, a gyűjtők, a város lakói és a városba érkező vendégek felé, szükség van a városi és a megyei kulturális, oktatási intézményekkel összehangolt együttműködésre. Lényeges, hogy a városban és a megyében működő más kulturális és közgyűjteményi intézményeket ne konkurenciaként, hanem partnerként kezelje a múzeum. A Dornyay Béla Múzeum megfelelő irányú változtatások mellett az egyik leghatékonyabban működő kulturális és tudományos központ 77 �Találkozási pontok szerepét töltheti be. Azt szeretném, ha az intézmény a színvonalas kiállítások, a kutató és a feldolgozó munka révén a „valóság és az elmélet” találkozásának sajátos színtere lenne. – 2001-től dolgozol a Nógrád Megyei Múzeumi Szervezetnél, a salgótarjáni múzeumba 2010-ben kerültél. Szakmai, vezetői programod alcímében hangsúlyossá tetted a megújítás igényét. Mi az, ami reformálásra vár abban az intézményben, ahol magad is muzeológusként tevékenykedsz több éve? – A múzeum szakmai feladatai (a gyűjtés–megőrzés–feldolgozás– bemutatás) mellett az új, egységes múzeumarculat kialakítása a célom. Intézményvezetőként kiemelt feladatnak tekintem a múzeumi gyűjtemények további folyamatos leltározását, restaurálását és gondos, megfelelő körülmények közti őrzését. A fejlesztés keretein belül gondoskodni kell a gyűjtemények biztonságos elhelyezéséről, a megnövekedett műtárgyállomány szakszerű, biztonságos raktározásáról. Fontos, hogy múzeumunk a tevékenysége és a szolgáltatása révén ösztönözze az embereket arra, hogy megértsék, megbecsüljék és magukénak tekintsék a múzeum gyűjteményét. Törekszünk a folyamatos kapcsolattartásra a gyűjtőkkel és az alkotóművészekkel. A tudományos feldolgozás és a publikálás is a gyűjtemények mind szélesebb körű megismertetéséhez járul hozzá. A publikálást szeretném jobban ösztönözni, hiszen a muzeológusok kiváló szakmai tudással rendelkeznek. De ezt a célt szolgálják az állandó és az időszaki kiállítások, a közművelődési programok, illetve a kulturális javak digitalizálása is. A digitalizálás mind a kiállítások tervezésében, mind a gyűjtemények virtuális bemutatásában segítséget jelent. A gyűjtemények megismertetésének fontos módja az online is elérhető adatbázisok elkészítése. Nélkülözhetetlen, hogy megjelenjenek a múzeum gyűjteményeinek katalógusai. Fontosnak tartom azt is, hogy a múzeum saját kiadásban megjelenő könyveinek igényes kivitelűnek és szakmailag pontosnak kell lennie. Az épületünkben nemrég megnyílt Városi Galéria állandó bemutatkozási és értékesítési lehetőséget biztosít a salgótarjáni alkotóknak. A Városi Galéria azáltal válik élővé, hogy a tárlatokhoz rendszeresen művészeti rendezvények, beszélgetések, előadások kapcsolódhatnak. A változás fontos területét képezik a múzeum népszerűsítését, a látogatók megnyerését elősegítő PR-stratégiák, amelyek a sajtó- és médiakapcsolatok ápolására, a látogatókra koncentráló attitűd kialakítására vonatkoznak. – A múzeum tudományos intézmény, kulturális-szellemi központ, a múlt értékeit a jövőnek megőrző és azokat feldolgozó bemutatóhely, egyfajta „rendezvényház” – sokféleképpen lehet definiálni ezt az intézménytípust. A múzeum mely meghatározottságát milyen módon tartod hangsúlyosnak itt, Salgótarjánban? 78 �Találkozási pontok – A múzeum nem tekinthető hagyományos értelemben művelődési háznak. Ugyanakkor nem csupán tudományos intézmény, hanem kultúrateremtő, kultúraközvetítő, kultúraegységesítő központ, amelynek léte Salgótarján városában és térségében a regionális kulturális fejlesztés szempontjából is elengedhetetlenül szükséges. Egy múzeum az állandó és az időszaki kiállításaival fogalmazza meg kulturális üzenetét és kerül kapcsolatba a közönséggel. Folyamatosan fel kell mérni a látogatók összetételét és igényeit, hogy ezáltal teljesebb körű kiszolgálást nyújthassunk a különböző társadalmi csoportokból jövő, eltérő életkorú és felkészültségű látogatók számára. A látogatóbarát múzeumra vonatkozó elképzelések Salgótarján város helyzetének és adottságainak figyelembevételével alakíthatók ki. A múzeum tárlatainál törekedni kell arra, hogy a múzeumi kiállítás nyilvános legyen, a látogatók minden rétegéhez szóljon, függetlenül attól, hogy Salgótarjánban vagy hazánk más táján élő, műértő közönségről vagy a kulturális értékeinket felfedezni vágyó külföldi turistáról beszélünk. A kiállításoknál is igazodni kell a kor igényeihez. – A pályázatodban az épület egyes belső tereinek arculatalakítását a látogatóbarát-szemlélet megvalósításával kapcsolod egybe. Látva a financiális lehetőségeket milyenfajta belső átalakítások tervezhetők? – Terveim között szerepel a kiállítóterek felújítása. További tervem az épület más tereinek (a kiállítótereknek, a tárgyalóteremnek, a műtárgyraktáraknak, az irodáknak) a felújítása és további modernizálása megfelelő műtárgykörnyezet kialakításával. A fogadóterek jobb kihasználását is át kell gondolni. Például az emeleti kiállítótereket összekötő kihasználatlan előtérben ki lehetne alakítani egy olvasósarkot – szaklapokkal – vagy lehetne gyermekeknek diavetítő sarok. A földszinti fogadótérben szívesen látnék egy nagyképernyős televíziót, ahol folyamatos vetítés folyhatna, hogy a betérő vendégek információhoz jussanak a múzeumi gyűjteményekről, a programokról, a kiállításokról. A nagyméretű kiállítóterek nem minden kiállítás fogadására alkalmasak. A vándorkiállítások és a nagy költségű tárlatok kisebb tereket igényelnek, ezért optimális helykihasználásra van szükség. A terek mobilparavánokkal és egyéb modern eszközökkel – nagyobb építési munkák nélkül – átalakíthatók. A kiállítási infrastruktúra (paravánok, posztamensek) felújítása is elkerülhetetlen. Az eszközök beszerzése pályázatok útján apró lépésekben megvalósíthatónak tűnik. A kiállítótereket mindenképpen a műtárgyvédelmi és biztonsági előírásoknak megfelelően kell kialakítani. A nyertes TIOP pályázatnak köszönhetően az egyik emeleti kiállító terem modern látványraktár lesz, s az átalakítás során megfelelő körülményt tud majd biztosítani az üveggyűjtemény műtárgyainak. A földszinti ún. tanácsterem mindenképpen felújításra szorul. Célszerű lenne úgy átalakítani, hogy többfunkciós helyiséget kapjunk. Méreténél fogva kisebb kiállítások fogadására is alkalmas lenne, emellett 79 �Találkozási pontok megtarthatja tanácsterem funkcióját is, s konferenciák, egyéb előadások helyszínéül is szolgálhat. Egy kisebb színpad kialakításával pódiumelőadásokat is fogadhatunk. – Salgótarjáni születésűként, lokálpatrióta muzeológusként évek óta ápolod a Nógrád megyei kultúra és művészet meghatározó személyiségeinek emlékét, kultuszát. Részét képezi ennek a Pásztói Múzeum munkatársaként végzett tevékenységed. Rendezvények, konferenciák, kiállítások rendezésével, illetve kötetek, albumok megjelentetésével számos nógrádi kötődésű alkotó kultuszának ápolásához járultál hozzá. – Amikor 2001-ben a Pásztói Múzeumba kerültem, legelső feladatom a Csohány Galéria berendezése volt. Így már rögtön, első naptól kezdve Csohány Kálmán művészetének a bűvkörébe kerültem, mely a mai napig fogva tart. Azóta nagyon sok mindent tettem/tettünk azért, hogy Csohány Kálmán művészetét mind szélesebb körben megismertessük. Az évről évre megrendezett kiállítások, a kiadványok mellett férjemmel, Shah Timorral közösen készítettünk egy portréfilmet Elhagyott szárnyak címmel, majd 2010-ben megjelent egy album is Csohány Kálmán műveivel. A legkedvesebb feladat azonban a Gaál István- emlékszoba létrehozása volt Pásztón. Gaál Istvánt akkor ismertem meg, amikor Pásztóra kerültem. Egy végtelen szerény emberről van szó. Sokszor meghívtuk őt előadni, filmvetítésekre, stb. Róla szintén készítettünk egy portréfilmet a férjemmel (Egy képíró a Varázsvölgyből címmel). Halála után lánya, Gaál Réka Pásztónak ajándékozta édesapja bútorait, hatalmas könyvgyűjteményét és személyes tárgyait. Így egy üresen álló Múzeum téri épületben Gaál István budapesti lakásának nappalijához hasonlóan be tudtuk rendezni az emlékszobát. Gaál István halálával a filmvetítéseket nem szüntettük meg, évről évre megrendezzük a Gaál István Filmnapokat, melyekre külföldről is érkeznek előadók Gaál István barátai, tisztelői személyében. Nagyon fontosnak tartom azonban más nógrádi alkotók művészetének bemutatását is. Nagyon nagyra értékelem Földi Péter Kossuth-díjas, Prima Primissima-díjas festőművész munkásságát. Jelenleg több nagy munkán dolgozom. Az egyik a Mihályfi-gyűjtemény katalógusának kiadása, melyet kolléganőmmel, K. Peák Ildikóval végzünk. Illetve emellett jelenleg még két nógrádi alkotó életművét dolgozom fel, Bátki József festő- és szobrászművészét, illetve Lévai Sándor bábtervező iparművészét. – Doktori disszertációd, melynek megírásával rövidesen elkészülsz, témája az ikonfestészet. Pontosabban milyen korszakot és mely képzőművészeti alkotásokat érint a kutatásod? – A doktori disszertációm munkacíme Az ikonfestészet deszakralizációja – Uitz Béla és az orosz avantgárd. Azt vizsgálom, mikor és hogyan veszített az ikonfestészet abból az erős szakralitásból, mely semmi máshoz nem fogható, ugyanakkor hogyan él tovább a szakrális téma az orosz avantgárdban. Mi 80 �Találkozási pontok változik, hogyan lesz a szakrálisból mindennapi. A tanulmányom bevezető részében átfogó képet nyújtok az orosz ikonfestészet újrafelfedezéséről, és annak az orosz avantgárd művészetre, majd pedig az egyetemes művészetre gyakorolt hatásáról. Bemutatom azt a deszakralizációs folyamatot is, melyről már a 17. században is vitairatok szóltak. A legnagyobb elszakadás azonban a 20. század elején következett be az avantgárd művészettel. Kiemelt helyet szánok Uitz Béla művészetének, aki moszkvai útjai során több „ikonanalízist” festett, de más műveiben is megtalálható az egykori szakrális témák „hétköznapi” megfogalmazása. 81 �Kép-tér Zártság, védettség, periodikus idő Kovács Gábor festményeiről FÖLDI GERGELY Kovács Gábor Egerben végzett rajz és vizuális kommunikáció szakon, majd elvégezte a Magyar Képzőművészeti Egyetemet. Sok országos tárlaton, csoportos és egyéni kiállításon vett részt. Amikor megláttam a képeket, először az jutott az eszembe, hogy tök jó képek és mennyire jó, hogy nem nekem kell megnyitnom a kiállítást. Persze ez csak a lustaság volt, hisz sokkal könnyebb azt gondolni dolgokról, amit mások gondolnak, mint felismerni valamit. Így nem is kell félni attól, hogy saját véleményem kirekesztene bármilyen csoportból, aminek nem is nagyon szeretnék tagja lenni, de kívülálló semmiképp sem. Ez teljesen ellentétes egy ideális befogadó álláspontjával, habár szerintem nem kirívó eset, és engem sem ment fel az alól, hogy most már a képekről is beszéljek. Mi is az, ami először szemet szúr, amikor megnézzük a képeket? Körök vannak rajtuk. Van, ahol kevesebb, van ahol több. Egymás mellett, egymásban, van, hogy csak szeletek, cikkek látszanak. Átvillan, mit is hallottunk eddig a körről mint formáról. Tökéletesség (habár ezekben a körökben megvan a szabad kéz, az egyén pontatlansága, esetlensége), folyamatosság, harmónia, örökkévalóság végtelen, egység, zártság, védettség, periodikus idő, bolygók látszólagos pályája, égitestek jele... Sorolhatnám még, hisz mindez tényleg csak arra utal, hogy valamiféle magasztos, fennkölt gondolat magva elindul az agyunkban, amibe rögtön bele is rondít az, ha jobban megfigyeljük a képeket. Kicsi jelek, amik tényleg jelszerűen vannak ott a képeken (focipálya felülnézete, nyíl), a gondolkodásunkon fordítanak egyet. Ezek a képek labdákat ábrázolnak, és az egyiken van valami dartstábla-szerű forma is. 82 �Kép-tér Na. Most aztán igazán nehéz folytatni. Labdák, focilabdák. Miért fest az ember focilabdákat? Habár akkor már felmerülhet az a kérdés is, hogy miért fest bárki csendéleteket, mezítelen nőket, vagy bármi mást. Valószínűleg nem ok nélkül, szándéka van vele. Most kellene megmondanom, hogy mit is akart Kovács Gábor kifejezni, elmondani, elmesélni nekünk, befogadóknak, amikor festette a képet. Persze. Az olyan könnyű. Az alkotás sem biztos, hogy arról szól, hogy valamit eldöntünk, hogy most arról, azt és úgy festjük meg, ahogyan gondoljuk, mint ahogyan a befogadás során sem az a cél, hogy kész történetet alkossunk magunknak. Talán a legfontosabb az, hogy kérdezzünk. Aktuális ismeretanyagunkat, hangulatunkat vessük össze a képpel, és gondolkozzunk. Sosem arról, hogy mit akarhatott az alkotó, hanem arról, hogy mit mond nekünk a kép. Nekem a foci mindig egy rendszer volt, egy egyszerűsített világmodell. Aktív hobbijátékos koromban mítoszokat körítettem a játék köré, ami talán segített megérteni dolgokat, megismerni embereket. A pályán nagyon gyakran úgy viselkedik az játékos, hogy a ráragadt szocializációs szerepek lehámlanak róla. Valahol igazabbá válik, még ha nem is feltétlenül jobbá. Van, akinek beleférnek a cél elérése érdekében kisebb-nagyobb szabálytalanságok, van, aki csak egyenesen tör a cél felé, van, aki fineszes, ismeri a cseleket, van, aki csapatjátékos, van, aki irányít, van, aki agresszív, van, aki inkább rugalmas. Rengeteg típus létezik, és ha ezeket kivetítjük a mindennapi élet szereplőire, akkor egy tisztább képet kaphatunk, még ha nem feltétlenül valósat is. Már az is jellemez, hogy kinek mit jelent a cél. Nem a profikról beszélek, azok mások, nekik mindig győzni kell. Van, aki a győzelemért játszik, van, akinek jó a döntetlen, és vannak, akiknek a tisztes helytállás is eredmény. Van, aki a másikért játszik, van, aki a játék öröméért, van, aki azért, hogy egyszer beleérjen a labdába, van, aki azért, hogy mindig nála legyen a labda, van, aki azért, hogy legalább egy mozdulata legyen, ami tökéletes… Már maga a játék is, legyen az most ebben a pillanatban a futball, olyan, hogy tisztelettel kell felé fordulni. Az embernek meg kell előlegeznie a hitet, hogy érdemes játszani, márpedig lélekkel. Lehet, hogy bunkók is tudnak focizni, sőt, de talán nem győznek mindig. Ha mégis ők kerekednek felül, akkor meg kell tanulni veszíteni. Ilyen a foci. Az élet…? 83 �Ami marad Elfáraszt az élet Székely Csaba: Bányavidék MIKLÓS ESZTER GERDA A bánya bezárt. A tehetetlenség és a kilátástalanság megbénítja a települést. A munkanélküliség elveszi az ott lakók életét. Szabad választás csupán kettő marad: alkohol és/vagy öngyilkosság. Mintha itt és most, rólunk, palócföldiekről szólnának Székely Csaba trilógiájának darabjai, pedig a fiatal szerző egy fiktív erdélyi települést választott drámái helyszínéül. A Bányavidék címmel, a Magvető Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet három színdarabja sorozatként olvasható, melyet azonban nem a cselekmény, hanem a közeg köt össze. Az egyazon településen játszódó történetek életképekként jelennek meg, melyek sokkal inkább a közeget mutatják be, mint az abban tehetetlenül lézengő alakokat. Az elszegényedett település immár nem kínál semmilyen értéket, amely ott tartaná lakóit, az elvándorlást csupán az akadályozza meg, hogy az ott élők a továbblépéshez sem rendelkeznek elég erővel. Merőben más történelmi-társadalmi viszonyok között, de a csehovi drámák ismerős alaphelyzete éled itt újjá: a lelki-szellemi elvágyódás és a fizikai tétlenség közötti szembenállás válik ezáltal a Székely-drámák valódi konfliktusává. A trilógia első darabja, a Bányavirág esetében azonban nem is csupán csehovi hatásról beszélhetünk, hanem egyenesen a Ványa bácsi újraírására tett kísérletről. A szerző egy színházi műhelygyakorlaton kapta azt a feladatot, hogy két hét alatt írjon újra egy klasszikus színdarabot, 84 �Ami marad ennek eredményeképp készült el a Bányavirággal. Az intertextuális elemek elsősorban a nyitódarabban erősek, a további két részben, a Bányavakságban és a Bányavízben – bár bizonyos motívumokkal visszaköszön a Cseresznyéskert és a Sirály (például a falu melletti erdő „hasznosításának” tervével és a jelenettel, melyben az ifjú művész elszavalja saját versét) – csupán a csehovi dráma alaphelyzete van jelen. A közegen kívül az a nyelvezet is szervesen összekapcsolja a trilógia darabjait, melyet Székely különböző erdélyi nyelvjárásokból gyúrt össze, létrehozva egy soha nem létezett, de mégis érvényesként megjelenő nyelvet. A szerző Csehov és az erdélyi valóság mellett az ír-angol Martin McDonagh-nak mond köszönetet, akinek Vaknyugat című drámájában (fordította: Varró Dániel) a világvégi ír falu lakosai hasonlóan fiktív, mégis élő nyelven szólalnak meg. A drámai alakok „fáradtsággal” magyarázzák azt a passzivitást, amely lehetetlenné teszi a bányavidék elhagyását. A Bányavirág orvosától már az első dialógus során elhangzik a trilógia alaptételeként is értelmezhető állítás, miszerint „Fáradt vagyok, Iván. Belefáradtam ebbe a poshadt, korcs, idióta faluba.” (11.) A fáradtságra vonatkozó megállapítással zárul a második szöveg is, ahol a főszereplő bukott polgármester így fogalmaz: „Nem akarok én zavarni senkit… csak… fáradt vagyok… nagyon.” (130.) A fáradtság érzetét erősíti bizonyos események állandó ismétlődése, amelyek látszólag kitöltik a falu lakóinak életét, valójában azonban nem adnak értelmet az életnek, csupán eltölteni segítik. Ezek közé tartoznak a doktor állandó vizitjei, melyek reflektált módon inkább a közös pálinkázásról, mint a betegápolásról szólnak, a szomszédok látogatásai, a lelkész kocsmázásai. A drámai cselekmény kiindulópontja mindhárom esetben a fennálló status quo felrúgása. A Bányavirág Ivánja évek óta ápolja nehéz természetű apját, és bevallása szerint ez a kötelesség (és a örökség reménye) tartja vissza az egykori bányászt attól, hogy elhagyja a falut és új életet kezdjen. Ez az egyensúlyi helyzet billen meg akkor, mikor Iván megkéri az orvost, hogy ne adjon több gyógyszert az apjának. A Bányavakság egymással vetélkedő, korrupt polgármesterjelöltjeinek csöndesen gyűlölködő csatája is akkor vesz fordulatot, amikor a leköszönő polgármester úgy dönt, hogy rendőrt, méghozzá román rendőrt hív a másik ügyeinek kivizsgálására. Nincs másként a Bányavíz paplakjában sem, ahol a plébános nevelt fia mérgezni kezdi az őt évek óta szexuálisan kihasználó gyámját. A gyűlölet, egymás kihasználása és a korrupció azonban a közeg sajátja, amely ellenáll, mikor az egyes emberek „szeszélyes” döntéseik révén szabadulni szeretnének tőle. A felszínen lévő konfliktus ugyanakkor mindhárom esetben sajátos perspektívába kerül, mikor a drámai cselekmények végén tudomásunkra jut, hogy valójában a status quo helyreállításában érdekelt minden résztvevő. Amikor Iván megtudja, hogy apja már rég kitagadta őt az örökségből, beront ugyan a 85 �Ami marad betegszobába, de csupán a matracot szurkálja össze, nem tudja megölni az apját. A korrupt politikusok is nagy egyetértésben gyilkolják meg a román rendőrt, és végül a plébános nevelt fia is megvédi az őt kihasználó „apát” a fizikai erőszaktól. A székelyi dramaturgia másik visszatérő eleme a „megelőzöttség” tapasztalata. A drámai cselekmény kezdetén aktívként azonosítható alak rendre rádöbben, hogy a látszólag passzív fél már megelőzte őt. A Bányavirág Ivánja kezdetben igyekszik meggyőzni az orvost arról, hogy hagyjon fel apja gyógyszeres kezelésével, és ezáltal biztosítsa számára az örökséget és a szabadságot. Később azonban kiderül, hogy az Ivánnal szembenálló fél, az apa már a drámai cselekményt megelőzően levelet küldött ügyvédjének, amelyben megváltoztatta végrendeletét, és kitagadta gyermekeit az örökségből. Az apa alakja annál is inkább passzív partnerként jelenik meg, mivel egyetlen jelenetben sem szerepel, és csupán a dialógusokból értesülünk arról, hogy a szomszéd szobában fekszik magatehetetlenül. A fenti fordulat azonban ahelyett, hogy tovább szítaná a konfliktust, és közelebb vinne a bonyodalom betetőzéséhez, inkább kioltja a kezdeti energiákat, és hozzájárul a status quo állapot helyrebillenéséhez. Hasonló dramaturgiai megoldás figyelhető meg a Bányavakságban is: a cselekmény elején konkrét célt tűz ki maga elé a leköszönő polgármester, melynek eléréséhez igyekszik minden rendelkezésére álló eszközt megragadni. A cselekmény egy adott pontján azonban, mielőtt elérné a polgármesteri székért induló Izsák letartóztatását, kiderül, hogy a látszólag a védekezéssel elfoglalt szembenálló fél már korábban támadásba lendült. Reichert Gábor kritikája (Két székely elmegy a kocsma előtt, Műút, 2013. augusztus) két csoportra osztja a drámai alakokat: eszerint a tősgyökeres lakosok (az alakok többsége) belenyugszanak a kiinduló állapotba, míg a kívülállók (az orvos, a román rendőr és a pap nevelt fia) kísérletet tesznek a változtatásra, mely kísérletük kudarcba fullad. Reichert szerint a falu lakosai és a kívülálló alakok közötti különbségtételt hangsúlyozza a drámai alakok nevének kezdőbetűje közötti eltérés is, hiszen a település minden lakójának i betűvel kezdődik a neve, kivéve a kívülállókat. Úgy vélem, hogy ez a felosztás elsősorban a cselekmény felszínén lévő konfliktusokat veszi figyelembe, míg a csehovi alaphelyzetre vonatkozó konfliktus, a tétlenség és az elvágyódás feszültsége szempontjából sokkal inkább a férfi és a női alakok állíthatók szembe egymással. A női alakok rendre a férfiak szemére vetik a cselekvés hiányát: „Ahelyett, hogy lógatná örökösen az orrát, inkább cselekedjen. Változtassa meg, ami nem tetszik.” (25.), illetve „Olyan társra vágyok, aki nemcsak járja az utcákat egész nap, hanem cselekedni is képes. Tudom, hogy te képes vagy, Iván.” (42.) A nők azok, akik végül elhagyják a települést, és új életet kezdenek a városban, távol a mindent megmérgező közegtől. Ugyanakkor ez az új élet semmivel sem gazdagabb vagy 86 �Ami marad sikeresebb, mint a falubeli. A női életútra vonatkozó egyik legjellemzőbb epizód az, amelyben kiderül, hogy a Bányavakság Izabellája valójában nem egyetemre jár, hanem egy szupermarketben takarítónő. A Bányavíz szenilis házvezetőnője is abban a hitben él (Izabella apjához hasonlóan „vakon”), hogy lánya boldogan él Amerikában, közben a körülötte élők tisztában vannak vele, hogy a szomszéd faluig jutó lány évekkel korábban öngyilkos lett. Mindkét epizód alkalmas arra, hogy eloszlassa az illúziót, miszerint a tehetetlenség és a kilátástalanság által megbénított település elhagyása önmagában garancia a boldog életre. Elgondolásom szerint a fenti, egyetemesnek is tekinthető ‒ de itt és most különösen aktuális ‒ belátás legalább olyan jelentős, mint a kritika által gyakorta emlegetett olvasói illúziók lerombolása. Minden egyes Bánya-dráma egy-egy illúziót állít a középpontba: a Bányavirág a tisztaság és boldogság helyeként elgondolt Erdély képét cáfolja, a Bányavakság a román-magyar ellentét egyszerű felfejtésének illúzióját veti el, míg a sorozat záródarabja az egyházba mint erkölcsi példába és szociális intézménybe vetett hitet ingatja meg. Az aktuális kérdésfelvetések (határon túli magyarság helyzete és az anyaországgal való kapcsolata, szélsőjobboldali ideológia térnyerése, politikai korrupció, egyházi visszaélések) és az aktuálpolitizálás között borotvaélen táncolnak Székely darabjai, melyek jórészt sikerrel kerülik el a tézisdrámák sajátos problémáit. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy a fiktív erdélyi falu képe a befogadó számára folyamatosan az abszurdba hajlóan idegen és nagyon is ismerős között ingadozik, ezáltal az aktuális kérdésekre adott válaszok sem alkalmazhatóak automatikusan az ismerősre. A helyenként felbukkanó didakszis másik ellenpontja az a sajátos nyelvi humor, amely időnként ugyan túlfut, mégis a nyerseség, illetve a szó szerinti és az átvitt értelem közötti állandó feszültség révén önmagában élvezetessé teszi a dialógusokat. Érdemes azonban megemlíteni, hogy a Székely-drámákból, melyek különleges nyelvi erejüknek köszönhetően szövegként is magas minőséget képviselnek, nem következik az, hogy szövegszínházként kell megjelenniük a színpadon. A Színházi Dramaturgok Céhének és a Színházi Kritikusok Céhének elismerése (az évad legjobb drámája 2011-ben, illetve 2012-ben) elsősorban a szövegnek mint szerves színházi alkotóelemnek szól, vagyis azt hangsúlyozza, hogy nem csupán irodalmi szövegként, hanem színházi alkotóelemként is (!) működőképes a dráma. E szempontból az eleven dialógusok mellett (melyek feszességét csupán helyenként lazítják meg a túlfuttatott szóviccek) jelentős szerepet kapnak a didaszkáliák. Ez utóbbiak a hosszadalmas szerzői instrukciók helyett elsősorban arra szorítkoznak, hogy olyan nonverbális elemeket írjanak le, melyek a semleges töltetű mondatok mellé rendelve biztosítják a szövegek tragikomikus jellegét. A nyelvi humor mellett nem elhanyagolható a kisebb arányban, de igen jól elhelyezett helyzetkomikum, illetve különösen 87 �Ami marad fontosak azok a tragikumot hordozó gesztusok, melyek lehetőséget adnak az olvasó számára az azonosulásra. Székely Csaba 2004-ben az Írók a ketrecben című, az Erdélyi Híradó és a Fiatal Írók Szövetségének közös kiadásában publikált prózakötettel debütált, melyben kortárs erdélyi írókról és költőkről készült paródiák szerepeltek. 2009-ben fordult a drámaírás felé, és ugyanebben az évben a Do You Like Banana, Comrades? című hangjátékával elnyerte a BBC pályázatán a Legjobb Európai Drámáért járó díjat. A Bányavidék-trilógia darabjai különkülön nem jelentek meg nyomtatásban, de színpadi életük szinte a megírást követően azonnal megkezdődött. Sebestyén Aba és Csizmadia Tibor rendezők különböző társulatokkal színpadra állították a Székely-trilógia darabjait, melyek mindegyike jelentékeny szakmai- és a közönségsikert ért el. A civilben újságíróként dolgozó Székely legutóbb a szombathelyi Weöres Sándor országos drámapályázat fődíját nyerte el Vitéz Mihály című, eddig kiadatlan művével, amelyből a 2014/2015-ös évadban előadás készül a szombathelyi színházban. (Magvető, Budapest, 2013) 88 �Ami marad Történelem és emlékezet „a Palócföld gyöngyszemén” Voloncs Gábor – Haidekker Andrea (szerk.): Embert ültettél a nyakunkra. Kitelepítve Mikófalvára ALABÁN PÉTER Az élet által írt könyvként jellemezhető a Helikon Kiadó gondozásában 2011-ben megjelent Embert ültettél a nyakunkra. Kitelepítve Mikófalvára című, 350 oldal terjedelmet meghaladó kötet, amely több mint egyszerű visszaemlékezés-gyűjtemény; valódi kordokumentum, a vidéki Magyarország politikai társadalomtörténetének egyik élethű lenyomata. Szerzői az eseményeket átélt – az olvasó számára kettős látásmódot megteremtő – személyek: a kitelepített „budapesti mikófalviak”, illetve a kényszerbefogadók. Előbbi 76 személy közül a még élő 11 fő vállalta, hogy saját költségén állít emléket a korábban őket, szüleikkel együtt gyerekként befogadó családoknak. A szerkesztő Voloncs Gábor és Voloncs Gáborné Haidekker Andrea mellett Hantó Zsuzsanna történész, szociológus adataira támaszkodva a kötet a Rákosi-korszak pártállami beavatkozási módszereinek egyik legsötétebb aspektusát, a kuláküldözést eleveníti fel. A történtek után közel hatvan évvel, 2009-ben gránitból készült, 3,5 méter magas emlékművet állítottak Mikófalván a következő szöveggel: „A kommunista diktatúra által 195153 között jog- és tulajdonvesztést elszenvedett, Mikófalvára kitelepített 31 budapesti család, 78 fő állíttatta hálából az isteni gondviselésért, a 89 �Ami marad befogadó falura és a 17 mikófalvi családra emlékezve.” 2011. július 16-án, a kitelepítés 60. évfordulóján falunappal egybekötött ünnepséget tartottak a községben, felelevenítve a kommunista diktatúra áldozatait sújtó jogés tulajdonvesztésének, kijelölt kényszerlakhelyre száműzésének legfőbb mozzanatait. A könyv nyilvános bemutatójára ezt megelőzően került sor Budapesten. Ezen részt vett többek között Téglássy Ferenc filmrendező, a kitelepítettekről szóló „Soha sehol senkinek” című, 1988-ban forgatott film alkotója is, akinek már volt viszonyítási alapja: az általa átélt tanyavilág gyűlölködő légkörével szemben az Eger-patak menti településre került emberekhez másként viszonyultak a helybeliek. A rendszer nem érte el célját: a tradicionális paraszti társadalom befogadta a lefejezni kívánt fővárosi felső- és középosztály deportált tagjait. A politikai hatalom frazeológiájában „osztályellenségnek” titulált emberek és a másik be- és elfogadására épülő kulturált együttélés mintáit megtestesítő helybeliek között nem alakult ki a „kívánt” feszültség, nem váltak egymás ellenségeivé, s nem végezték el a burkolt módon remélt „piszkos munkát” egymáson. Miért éppen Mikófalva? A Bél nemzetség ősi birtokának számító falu Heves megyében, Bélapátfalva közelében, Egertől 23 km-re fekszik. A múlt század elején a megye a pétervásárai járáshoz tartozott. A középkor késői szakaszában a Rátoldfalviak, majd a Monyorósiak, végül a Nádasdyak és az Ormányiak birtoka lett, majd 1492-ben került egy Nagy nevű családhoz, amely „Mikófalvi” előnevet viselt. A 19. század első felében a palóc kisnemesi „hadas települések” között tartották számon három nagy nemesi nemzetség tulajdonában, amelyek közül a Kovács és Kelemen família leszármazottai felvásárolták az itteni birtokokat. A kisnemesek száma 1845-ben már 177 főt számlált. A sok természeti csapást (pl. három tűzvész) is elszenvedett falu paraszti szinten élő népessége egész életében keményen dolgozott, de legalább ennyire „szorgalmas asszonynép lakta” a „pokrócgyár”-ként is emlegetett települést a hagyományos szövés-fonás, ruhakészítés tevékenységei révén. Lakossága 1830-ban még csupán 530 fő volt, 1910-ben viszont már több mint a duplája, 1136 fő. 1945 után a környék ipari fejlődése felgyorsult, így a lakosság egyre növekvő számban ipari munkásként helyezkedett el. Legtöbben a Borsodnádasdi Lemezgyárban, a Bélapátfalvi Cementgyárban, az Egercsehi Szénbányában, a Mónosbéli Szénosztályozóban, majd később az Egri Finomszerelvénygyárban. Hatvan évvel korábban mégis célpontba került ez a település is: szorgalmas parasztembereit „zsíros kulákoknak” minősítették, és pesti „burzsuj” családokat „ültettek a nyakukba”. Hantó Zsuzsanna adatai szerint családtagokkal, özvegyekkel együtt a fővárosból összesen 11214 személyt – legtöbbet a XI. és a II. kerületből - telepítettek ki, akik között – foglalkozásukra nézve – katonatisztek, minisztériumi tisztviselők, rendőrtisztek, nagykereskedők, gyártulajdonosok, bankárok, 90 �Ami marad mérnökök, köztisztviselők, bírók, ügyvédek, főtanácsosok és földbirtokosok egyaránt voltak. (Vö. Osztovits Ágnes: Éden a pokolban. Heti Válasz online: http://hetivalasz.hu/itthon/eden-a-pokolban-39849. Utolsó letöltés: 2012. november 3.) „A kulák: a kizsákmányoló” – fogalmazta meg még belügyminiszterként Kádár János 1948-ban, akiknek a falusi közegből való kiszakításuk, a pártzsargonban emlegetett likvidálásuk egyértelmű radikális rendszerszemléletet jelentett. Ö. Kovács József történész azóta megjelent társadalomtörténeti monográfiája a szovjetizálás ezen elemei kapcsán arra keresi a választ, mi indokolhatta ezt a feltűnően durva és brutális eljárásmódot a módosabb paraszti rétegekkel szemben. Forrásanyagában, a pártbeszámolók alapján a gyorsan és erőszakosan létrehozandó nagytáblás gazdaságot állította középpontba, amelynek folyamata vidéken a növekvő adóterhek és kulákság létszámának fokozatos csökkenése révén volt nyomon követhető. (Vö. Ö. Kovács József: A paraszti társadalom felszámolása a kommunista diktatúrában. A vidéki Magyarország politikai társadalomtörténete 1945-1965. Korall Társadalomtörténeti Monográfiák 3. Korall, Budapest, 2012. 109-110.) Eközben a terror gépezete leszámolt a „potenciálisan gyanús” budapesti értelmiséggel, s az „osztályellenség” többi körével is. A Szabad Nép 1951. június 17-i és augusztus 7-i száma a belső rend védelmére hivatkozva „horthysta” miniszterek, államtitkárok, tábornokok, törzstisztek, csendőrtisztek, államhivatalnokok, gyárosok (köztük a SINGER Varrógép Rt. akkor 73 éves nyugalmazott vezérigazgatója) és más ellenségnek titulált személy, összesen mintegy 4280 fő kitelepítéséről tudósított. Elsőként nyugdíjuktól, majd lakásuktól fosztották meg az érintetteket. (Vö. Gyarmati György: A Rákosi-korszak. Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945-1956. ÁBTL-Rubicon, Budapest, 2011. 249.) Mikófalvi családoknál 1951. július 15. és 1953. augusztus 31. között laktak II., III., VIII. és X. kerületi családok. Térbeli elhelyezkedésüket Gidófalvy Péter térképe mutatja a kötetben (44.), de a nevek mellett feltüntették a deportáltak születési évét is, szemléltetve, hogy minden korcsoportból kerültek ki idegen lakhelyre száműzöttek: a legfiatalabb 1 éves, a legidősebb 78 éves volt 1951-ben. A külön-külön közölt visszaemlékezéseket a szerkesztők egyegy árulkodó alcímmel látták el, kiegészítve több helyen fotókkal, dokumentummásolatokkal. Egyikük, Haidekker Andrea 9 éves volt, amikor 1951. július 13-án nyolc előtt néhány perccel az életüket örökre megváltoztató csengőszót meghallotta a Tölgyfa utca 14. alatti lakásuk ajtaján. Azt követően több mint két évig Mikófalván élt politikailag megbélyegzett családjával. Édesapja ügyvéd és banki jogász volt, de a fő bűnük az lehetett, hogy a háború előtt a család távoli rokonaié volt egy cukor-, egy szappan- és a közismert sodronygyár. Új lakóhelyük, 91 �Ami marad Kovács Barna Ferenc családja volt a leggazdagabb a faluban, számos lábasjószággal, s jelentős mennyiségben kirótt terménybeszolgáltatással. A kényszerintézkedést megszüntető, amnesztiát nyújtó határozatot csak Sztálin halálát követően, 1953. július 27-én keltezték a másolatban közölt irat szerint (141.). A kitoloncoltak Mikófalvát elhagyhatták ugyan, de Budapestre, valamint annak 60 km-es körzetén belülre nem térhettek vissza. A lassan felnövő gyerekek az iskolai osztálynaplókban megkapták az X-es besorolást, ami hosszú ideig kizárta őket a felsőoktatásból, különösképpen a jogi, közgazdasági, külkereskedelmi és pedagógiai pályákon. Mégis tanultak, és mert tehetségesek voltak, 1962. után hárman diplomát is szereztek. Volt, aki külön lejegyezte saját történetét: Borhidi-Thúry Zsuzsanna Göröngyök az úton című családtörténeti kisregénye egy 10 éves kislány szemszögéből tárja elénk szintén ezt az időszakot (GeniaNet, Pécs, 2011). „Mikófalva a Palócföld gyöngyszeme” – vallják a rehabilitálásból kimaradt, s csak a rendszerváltozás után csupán szimbolikus kárpótlásban részesült emlékezők. Bár a kommunista rezsim a kitelepítettek és a befogadók sorsát egyaránt nehezíteni próbálta, a deportált fővárosiak és a sokszor munkaszolgálatra (is) kényszerített vidéki kuláknak stigmatizált parasztság között életre szóló barátságok kötődtek. Utóbbit erősíti meg Rudas Pál is, akinek édesapja az Angol Magyar Bank igazgatója volt, s aki 18 nappal született a kitelepítés előtt. Családja (6 fő) Mikófalván szembesült az ottaniak mindennapjait sújtó nehézségeivel: „Volt olyan ház, ahol eleve több család élt, és a hatalom nyomására újabb három-négy családnak kellett helyet adni. Az élelmiszer az ott élőknek is kevés volt.” (Szabó Gergely: Kitelepítettek és befogadók közös emlékezete. Budai Polgár online: http:// www.budaipolgar.hu/helytortenet/kitelepites2.html. Utolsó letöltés: 2012. november 4.) A kettős szemléletű, mindkét oldalon élők életérzéseit közlő kötet objektív módon, mégis az írásba foglalt emlékezés sajátosan olvasmányos stílusában tükrözi a kényszerhelyzet ellenére követendő és ma is példaértékű „sok jó ember kis helyen is elfér” szemléletet, amely az egymás tiszteletben tartására, megbecsülésére, és a kialakult helyzet elfogadására épült. A könyv mind a 20 írása erről tanúskodik, s ugyanazt az üzenetet hordozza: korábbi korok jogtalanságai, az elszenvedők jogsérelmei nem maradhatnak figyelmen kívül hosszú évek elmúltával sem. Ezek orvoslása szintén követendő erkölcsi célkitűzés. A lokálpatrióták szándéka sem más, mint a 20. századi magyar történelem egyik legsötétebb korszakának minél pontosabb megismertetése, az azóta elhunyt áldozatok előtti (végső) tisztelet megadása, illetve az összetartás jövőbeli erősítése generációkon át. (Helikon Kiadó, Budapest, 2011) 92 �Ami marad Szakadt „kötélidegek” Zenthe Ferenc Színház: Kit szerettél, Ádám? HANDÓ PÉTER A premier varázsa több és más, mint a későbbieké. Különösen, ha évfordulóhoz kötött. Ha egy vidéki társulat ezt a fővárosba időzíti, és éppen a Magyar Kultúra Napjára. Ha a hely és a géniusza találkoztatása a cél. Hazánk legfiatalabb teátruma, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház 2014. január 22-én „Madáchot” idézte színpadra a Madách Színház Tolnay Klári szalonjában és kamaratermében – képletesen és konkrétan. Képletesen, hiszen nem egy Madách Imre által papírra vetett vagy őt ábrázoló művet adtak elő. Viszont két olyan személy elevenedett meg a színdarab során, aki Madách életének alakulásában meghatározó szerepet töltött be: Fráter Erzsébet és Majthényi Anna. Konkrétan, mert a monológváltásoknál a Tragédiabeli Úr és a madáchi líra egy-egy fennkölt sora szólalt meg – némi disszonanciát teremtve a nézőben azzal, ahogy ezek a másfél évszázadnál régebbi patetikus szövegek beépültek T. Pataki László végletekig csiszolt lélekpendülései, -húr-szaggatásai, -marcangolásai közé. A 2010-ben elhunyt szerző Lidércláng és Lelkigyakorlat című monodrámáiból (amelyek megírása között mintegy három évtized telt el) Horváth Eszter és Sándor Zoltán dramaturgok komponálták a Kit szerettél, Ádám? című „duodrámát” vagy kétszólamú tragédiát, melyben nem fogalmazódnak meg nagy eszmék, ideák, utópiák az élet eleveelrendeltségéről, értelméről, menetéről. Ám annál inkább megvalósul a végső elszámolásukat végző tudatalattik sokszínűségének jellemzése, a külvilág előtti megmutatkozáshoz felöltött maszkok lebontása. A jól berendezett színpad megelevenedik, tükröt tart. Mivel a díszlet 93 �Ami marad leghangsúlyosabb elemei nagyméretű tört tükrök, már a nézőtéri székek elfoglalása közben megelőlegezhető egy összetett tükrözés, tükröződés a darab vonatkozásában, hiszen jó esetben a tükör is a valóság visszaadását, láttatását, az önmegjelenítést szolgálja. A tört tükrök pedig megsokszorozzák és elemeire bontják a látványt; és egyben illúziósítják is azt. A Pallós Nelli által megálmodott, tervezett puritán díszleten belül balra egy enyhén döntött és elforgatott kórházi vaságy, meg a mögötte álló csúcsíves ablakrácsozat képezi Fráter Erzsébet fő játékterét. Jobbra egy 19. századi fotel és a barokkos keretével együtt ferdén eltört tükör határolja Majthényi Anna főbb helyváltoztatásai színterét. A tükörlap – a vízszinteshez viszonyítva – nézőtér felé billenő részén, abba tengelye közepéig belesimulva áll egy hintó, azt sugallva, a benne megtett Csesztve és Sztregova, Sztregova és Csesztve közötti út csupán tudattükröződések következménye. Továbbá még három keretbe applikált nagyméretű síkképernyő illeszkedik a tükrökbe. Az egyfelvonásos dráma nem tartalmaz dialógusokat. A két főszereplő csatája egyetlen pillanatba sűrűsödik: a kezdőjelenetbe, ahol a stroboszkóp hideg és vibráló fényénél, a szegényházi darócruhába bújtatott, roncsolt idegzetű Fráter Erzsébetet alakító Müller Zsófia és a nagyestélyiben lévő Majthényi Annát megszemélyesítő P. Kerner Edit köteleket rángat, míg a kötél (kötelék) – szimbolikusan – el nem szakad. Ebbe a képbe sűrűsödik a két asszony éveken át tartó csatája. Fráter Erzsébet – „lipótmezői” kezelésre szoruló állapotban – a földre zuhan a csuklójára erősített és onnan lógó kötéldarabokkal, Majthényi Anna pedig a megkaparintott köteget a vállain átveti és elindul a fotelje felé. A két nő ebben a pillanatban szakít véglegesen és végzetesen, habár a Madách Imréért folytatott csatájukból, ellenségeskedésükből szőtt kötelékük megmarad, eltépve is cipelik tovább. Miközben Majthényi Anna önanalízisbe kezd, fiához fűződő múltját igyekszik megfejteni és vele kapcsolatos tetteit önmaga előtt igazolni, Fráter Erzsébet hallucinációk által gyötörten fölkúszik az ágyba, vacogva bújik a matracra vetett lópokróc alá. Szótlan szenved, míg Majthényi Anna – botját a kocsiból kizuhantatva, imakönyvvel a kezében – „tükörutazásba” nem kezd, a színpad mélységében lévő hatalmas repedezett tükörré alakított vásznon és a három – különböző mértékben elforgatott – képernyőn föltűnő fiú képe – aki szárnyakat növeszt, majd futni kezd egy semmibe foszló-omló, de folyamatosan újratermelődő part felé – el nem tűnik, s helyét egy óra mechanikus szerkezete be nem tölti, illetve az Úr – Sándor Zoltán hangján történő – rendelkezése el nem hal, és a másodperceket számláló ketyegés el nem kezdődik. Ebben a pillanatban Emi Lidérckéje torkából fölszakad a kérdés: miért jutott ő ide és idáig? A mondatok kristályfénnyel ragyognak, mégis egy elmeháborodott mondatai – ebbe Müller Zsófia egy csipetnyi kétséget sem enged keveredni. Borzong az ember minden szavától. S még inkább, amikor P. Kerner Edit cinikus, megvető kacaja fölzeng a hintóban, 94 �Ami marad a Biblia lapjai fölül. Hinni lehet Müller Zsófia lidérclángját, őrületét nagyon is. Olyannyira, hogy a vastapsnál már az arca evilágivá való átalakulását fürkészem, s azon gondolkodom, lehet-e büntetlenül minden este ily mélységekbe alámerülni? Szabad-e? Pusztán értünk, a közönségért? A darab során a két főszereplő olykor közeledik egymás felé, de sohasem az elérés szándékával. Elbeszélnek a másik mellett. A saját képzelgéseik és/ vagy előítéleteik, feltevéseik rabjai három-három monológon át, ennyire bontva föl az eredeti szövegeket. A közbülső percnyi időket Szalkai Péter által készített filmetűdök (a gyermek, a felnőtt, az agg és ezek örök visszatérését szimbolizáló átváltozások, valamint szárnybontásra képtelen rohanásuk a sivárságban) és Csernák János kellemes orgánumú Madáchversszavalásai töltik ki. Majthényi Anna utolsó megszólalása során egy pillanatra a vaságy szélére ül, majd fölállva megszabadul a vállain cipelt kötéltől, leveti azt. Egy rövid időre még elidőz a fotelban, aztán kezében a nyakában hordott kereszttel, rezzenéstelen arccal beáll a csúcsíves ablakrács szabálytalan szemei mögé. Az előadás során Fráter Erzsébet újra és újra próbálkozik a csuklóját „szorítótól” való megválással, ám ujjaira hiába csavargatja, hogy tágítsa, szinte csak a végső percben tudja föllazítani, dühödten földhöz vágni. Ezután már csak az ablakszemen keresztül nyújtott megfeszített Krisztus-mást veszi át, majd összeomlik. Ha eddig csupán éreztük, ezen a ponton már bizonyosan tudjuk: van tragédia és van katarzis. Nem is akármilyen. Volt miért nagy levegőt venni, kilélegezni, összecsapni a tenyereket, és volt miből kiindulva önvizsgálatot tartani. Akadt, maradt értelmezni-, kibeszélnivaló. Két monodrámából egy rendkívül erős egyfelvonásos született. (Zenthe Ferenc Színház, budapesti Madách Színház Tolnay Klári Szalonja, 2014. január 22. Rendező: Máté Krisztián és Susán Ferenc) 95 �Szerzőinkről ALABÁN PÉTER (1979, Budapest) történész, tanár BENEDEK SZABOLCS (1973, Budapest) író BÍRÓ JÓZSEF (1951, Budapest) költő, performer BOROS OSZKÁR (1973, AJKA) irodalomtörténész FILIP TAMÁS (1960, Budapest) költő FÖLDI GERGELY (1978, Salgótarján) festőművész GARACZI LÁSZLÓ (1956, Budapest) író, költő, műfordító GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ (1974, Körmend) nyelvész, HANDÓ PÉTER (1961, Salgótarján) író, költő, antropológus MIKLÓS kritikus ESZTER GERDA (1982, Salgótarján) irodalomtörténész, kritikus NAGYPÁL ISTVÁN (1987, Budapest) költő, szerkesztő PIENTÁK ATTILA (1973-2013, Budapest) író, költő SZÁVAI ATTILA (1978, Vác) író SZILI JÓZSEF (1929, Budapest) költő, irodalomtörténész TÉREY JÁNOS (1970, Debrecen) író, költő, műfordító TÉTÉNYI VÁRNAGY MÁRTA (1961, Szeged) író, költő CSABA (1972, Budapest) író KOVÁCS GÁBOR (1986, Balassagyarmat) festőművész TANULMÁNYOK 2004–2008 Eszterházy Károly Főiskola, Eger, rajz-vizuális kommunikáció tanár 2008–2010 Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, vizuális nevelőtanár EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK 2013 MÜSZI, Budapest 2012 Picasso Point, Budapest 2011 Szerbtemplom Galéria, Balassagyarmat 2007 Kis Zsinagóga Kortárs Galéria, Eger CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK 2006 XIII. Országos Rajzbiennálé, Nógrádi Történeti Múzeum Salgótarján 2007 XXIX. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján 2008 Nyílt Tér 2007 Kis Zsinagóga Kortárs Galéria, Eger 2008 Diploma kiállitás, Templom Galéria, Eger 2008 2009 XXX. Salgótarjáni Tavaszi Trabant Project, Sziget Fesztivál, Budapest Tárlat, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján 2010 I. Országos Rajztriennálé, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján 2013 II. Országos Rajztriennálé, Nógrádi Történeti Múzeum, Salgótarján 2013 KOLLEKTOR, Átrium Filmszínház, Budapest A művész honlapja http://gaborkovacsart.wix.com/gaborkovacs 96 �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/00a4ce99cf2ef9032ef07de20e20af11.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Mizser Attila Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2014 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld – 2014/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2014 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika