5 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/25d52e6912a300cd2cf3686e188f6888.pdf 9a25c5c07ef39d22b15a4bab77b1dd63 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Saitos Lajos versei Kégl Ildikó: Csak a kiskutya nincs valami jól Barna T. Attila: Fekete tükörben Istenes Tibor versei Fecske Csaba versei Onagy Zoltán: Lókos, almaálom, almacsaták Nyilas Atilla versei Zsibói Gergely: Presszó, tej nélkül Szentjánosi Csaba versei Sztaskó Richárd: Temetés Botos Zoltán: Szakítsatok ti is belőle! Simek Valéria versei Jóna Dávid: Traktorkeréknyom a homokban Füleki Gábor: Szüret EMLÉKEZÉS Fancsik János: Bobál Gyula, a Palócföld alapító-főszerkesztőjének emlékére 5 6 11 32 39 44 55 57 60 69 72 75 89 90 3 KÉPZŐMŰVÉSZET „…és nem múlt nap festészet nélkül” – Farkas Andrásra, a 100 éve született művész-tanár életére, művészetére fia, Farkas Gábor emlékezik Nagy Angela: Tisztelet a Mesternek – 100 éve született Farkas András Nagy László: A balassagyarmati magángalériás – Beszélgetés Fricska Évával 78 ZENTHE 100 Csongrády Béla: Méltó módon őrzik Zenthe Ferenc emlékét – Száz évvel ezelőtt született a salgótarjáni színház névadója 34 HELYTÖRTÉNET Végh József: Kossuth Lajos, Diósjenő tiszteletbeli bírája 40 RIPORT Ádám Tamás: Sose halunk meg – Interjú Koltai Róberttel 51 QUERELA HUNGARIAE Putz Orsolya: Trianon: a metaforákban továbbhagyományozódó fájdalom 62 12 26 �PALÓC KONYHA Nagy Zsófia konyhája – Négy recept – négy történet 76 VALÓSÁG Baráthi Ottó: Koszorú(k)ba kötött különleges kincseink – Bemutatjuk Nógrád megye nemzeti értékeit 96 SZEMLE Kölüs Lajos: Kilóg a keretből – Abafáy-Deák Csillag: Gyilkos karakterek 103 Büky Lajos: Kemény Gábor: Tanuljunk magyarul is! Válogatott nyelvművelő cikkek – 2009–2019 107 �EMLÉKEZÉS 3 Bobál Gyula, a Palócföld alapító-főszerkesztőjének emlékére Eseményekben gazdag, évszázadnyit meghaladó életútja végén, Charon ladikján áthajózott a túlsó partra a nógrádi újságírás köztiszteletben álló Arany- és Vastollas Nagy Öregje. Lehet, hogy már ott is lapot szerkeszt, tárcát ír vagy folyóiratot alapít. De az is megeshet, hogy az elysiumi mezőkön hívja bőgőkürtjén a koronás szarvasbikát, vagy egyszerűen csak anekdotázik már korábban odaköltözött barátaival. Van miről beszélnie. Elmesélheti, hogyan cseperedett szerető édesanyja mellett korán meghalt édesapja híján, mindig az idősebb gyerektársai barátságát keresve a Szilárdy nagyságos úrék birtokán. Hogyan szegődött az erdőn-mezőn élő pásztoremberek, erdőkerülők és vadászok bűvkörébe, ahol meghallgathatta éjszakánként a bagoly huhogását, a zöld küllő soha el nem felejthető, tavaszhírt hozó rikoltását. Aztán a szorgalmas és ügyes hajtógyerek bekerült vadász–főszerkesztő, későbbi mestere, példaképe révén az ólomgőzös nyomdába, majd amolyan kifutó, mindenes gyerekként a salgótarjáni Munka című lap szerkesztőségébe. Ezzel el is dőlt a sorsa, újságíró lett és az is maradt élete végéig. Megjárta a szakma minden lépcsőfokát a betűszedéstől a tördelésen át a lapszerkesztésig, a lapkiadá- �4 EMLÉKEZÉS sig, majd gazdag élettapasztalatainak átadásával az újságíró-utánpótlás oktatását, képzését végző stúdiumok szervezéséig. Tette mindezt a változó politikai rendszerek mellett, alkalmazkodva a körülményekhez, de mindig szem előtt tartva az olvasók minél magasabb színvonalú kiszolgálását. Legjobban magát az írást szerette, az adminisztratív feladatokat csak szükségből, a szakma érdekében vállalta. Részt vett több lap elindításában Salgótarjánban és Balassagyarmaton, alapított egy Nógrád megyei vadászújságot is, de szíve csücske az 1954-ben néhány barátjával együtt életre hívott Palócföld maradt. Ennek alapítási körülményeiről a lap mai, legutolsó szakasza első számának bemutatóján maga számolt be a közönséggel megismertetve az akkori, számára nem éppen kedvező sajtóirányzatot, melynek lényegét az határozta meg, hogy a korabeli politikai elit nem nagyon kedvelte sem Mikszáthot, sem Madáchot, de az értelmiséget és a lokálpatriotizmust sem. Ezért a Hazafias Népfront és a Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat kulturális folyóirataként jelent meg a lap, melynek első száma néhány soros beköszöntője szerint célja, hogy a megye föld- és néprajzi, zenei, képzőművészeti, irodalmi értékeit feltárja, közkinccsé tegye és beszámoljon a mezőgazdasági, műszaki tevékenységéről is. „Hogy az új kultúra virágfakasztó legyen a gazdag hagyományok talajából.” Ha a beköszöntő teljes szövegét talán nem is ő írta egyedül, ez az utolsó mondat biztosan az övé! Bobál Gyula idős korában sem tétlenkedett. Az internet nyújtotta lehetőséget kihasználva rövid, de velős írásaival rendszeres kapcsolatot tartott nagyszámú olvasóival, és mindvégig érdeklődéssel kísérte „saját” lapját, a Palócföldet is. Sajnálta, hogy 100 éves kora után, életerője fogytán már nem tudott részt venni a lapbemutatókon. Szeretetre méltó színes egyénisége nagyon sokunknak hiányozni fog, de nyugtassa őt odafenn is a „virágfakadás”, melyet a lap alapításával megteremtett. Fancsik János �SZÉPIRODALOM 5 SAITOS LAJOS Sokáig élni százévente egy gyásznap gondolnánk: még belefér történelmünk menetébe – ám úgy adódott: száz évünkre jutott egy-egy békés nap is amelyre csak matuzsálemek emlékezhetnek: mondván már azért is megérte sokáig élniük hogy fölemlegessék száz esztendőnk gyászos és békésen derűs napjait…! Etüd Jean Paul Sartre emlékének Halottaid, miként a romlott étel, kikerülnek házadból. Az együttlét élménye elvész az ízekkel, a sose volt, van és sose lesz. S holttá válsz te is, mint romlott étel. *** Fák ágain rongyolódik a szél. Sivítva-ríva viseli sebét egy őrült az éjszakában. Hajnala megkönnyülés, vizek, szoknyák fodra. – Goromba féltés reggelig. �SZÉPIRODALOM 6 KÉGL ILDIKÓ Csak a kiskutya nincs valami jól Ott volt a kezében a jegy. A bankkártyáját fizetést követően gondosan visszadugta fekete műbőr pénztárcájába, de a jegyet ott szorongatta a kezében. Kislányos mosollyal az arcán nyomta le a díszes sárgaréz kilincset, majd kilibbent a jegypénztár ajtaján. Ábrándozva, elnyújtott léptekkel sétált át a portikusz alatt, bekukucskált a nagyszínház főbejáratának üvegén, és megállt a Déryné utca sarkán, egy antikvárium előtt. Megállt örülni. Mert örülni mégiscsak jobban lehet megállva, mint menet közben. „Ha csinálunk valamit, azt teljes odaadással tegyük” – a nő egyébként is így vélekedett. Olyan jó volt megpihenni kicsit a 10 óra 14 percben, visszatekinteni a színház ablakainak finom ívére, s közben beszívni az utcán hömpölygő kürtőskalács illatát. És örülni. Tiszta szívből örülni a semminek. Jó darabig állt a fiatal nő az antikvárium kényesen nyújtózkodó kirakata előtt, ám ezúttal ügyet sem vetett a bőr- és vászonkötésben kéjelgő, patinás kötetekre, csak a markában féltve őrzött jegyet bámulta elégedetten, amit olyan erővel szorítottak csontos ujjai, hogy a vékony papír egészen meggyűrődött. A jegyről aztán a járókelők felé emelte csillogó tekintetét: fényes lakkcipős, századelőről itt ragadt urat, termetes cigányasszonyt és egy Barbiebaba-küllemű lányt látott, aki úgy ölelte magához vakító rózsaszín rongyokba öltöztetett kutyáját, mintha újszülött gyermekét tartaná a kezében. Mindhármuknak jól a szemébe nézett, s egy pillanatra eljátszott a gondolattal, hogy odalép hozzájuk, és megkérdi: mit gondolnak, kitől származik a mondás: „a színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész és egy közös szenvedély”. Aztán diszkréten elmosolyodott, mert elképzelte a cigányasszony és a kutyás Barbie reakcióját. A Miskolci Nemzeti Színház épülete alig 3–400 méterre lehetett a lakásuktól, mégis ritkán jutott el egy-egy előadásra. Kiszámíthatatlan volt a munkája, sosem tudott előre tervezni. Ám most végre kezében volt a jegy, amit úgy őrzött, mint valami ereklyét, miközben állt ragyogó szemmel a Széchenyi–Déryné utca sarkán, és azon tűnődött, melyik is a legszebb ruhája. Már indulni készült, amikor megcsiklandozta egy pajkos gondolat: „Mi lenne, ha most megcsinálnám? Ha most tényleg megcsinálnám?” Isten tudja, honnan jött a hóbortos ötlet, de meglehetősen régóta kísértette, hogy megszámolja, �SZÉPIRODALOM 7 hány lépés a színház jegypénztára és az otthona közötti távolság. Persze sosem tette, olyan gyerekesnek tartotta, ráadásul mindig akkor jutott eszébe elkezdeni számolni, amikor már elindult, emiatt pedig mégsem akart visszamenni. „Hát most megszámolom” – határozta el a fiatal nő. Visszalépett a jegypénztár bejáratához, pántos szandáljának tűsarkát egészen az ajtóhoz érintette – mintha az lenne a startvonal –, és már lendült is a láb: egy, kettő, három…, tizennégy…, huszonhat…, harminckilenc… Hetvenhétnél tartott, amikor megcsörrent a telefonja. Hosszasan kaparászott a táskájában, mire kezébe akadt a mobilja. A szomszédasszony volt, a faluból, ahol a hétvégi házuk van. – Jó napot! Gizi vagyok a szomszédbúl! Mondta, hogy telefonáljak, ha elmentek. Na, hát elmentek! Akkor a kulcs meg itt lesz nálam. Majd tessenek begyönni érte! Én mindig itthol vagyok! – Köszönöm szépen! – hálálkodott a nő, és arra gondolt, milyen nagy kincs is ez a különös ősasszony, aki megannyi apró szívességet tett már neki, s aki úgy él szomszédjában, akárcsak a természeti népek: vezetékes víz nélkül, napjai nagy részét a birkái társaságában töltve. Mosolyra húzódott húsos szája, ahogy visszagondolt első találkozásukra. Szinte hátrahőkölt, annyira megijedt, amikor annak idején Gizit először megpillantotta. Meglehetősen vadnak és fájdalmasan öregnek tűnt ez a fiatalasszony. A beszéde, a külleme, a modora, az életszemlélete mind-mind olyan világot tárt fel a városi nő előtt, amilyennel azelőtt ő nem találkozott. Amelyről azt gondolta, letűnt világ ez, melyet rég elmosott az idő. – Hétvégén megyünk, szokás szerint – közölte a nő, s csak úgy, a biztonság kedvéért rákérdezett: – Minden rendben volt? – Minden hát! Az igaz, hogy egy csöppet nehezen nyílt a kapun a zár, de csak beeresztettem. Leolvasta, felírta valami papírra, oszt mán ment is tovább! Valami olyasmit még morgott az orra alatt, hogy jó kis fogyasztás ahhoz képest, hogy hétvégi ház. – A lényeg, hogy minden rendben! – felelte, majd még egyszer megköszönte a segítséget, és elköszönni készült, amikor a szomszédasszony közbevágott. – Mondjuk azér’ azt éppen nem mondanám, hogy minden – tette hozzá, mintegy mellékesen. – Hogyhogy? – kérdezte ijedten a nő. – A vizes embert beengedtem, azzal minden rendbe’, de a kiskutya... – Mi van vele? – Hát az nincs valami jól! – Tessék? �8 SZÉPIRODALOM – Hát a kiskutya. A kiskutya, az nincs valami jól. – Jól van, jól van, de hogy érti, hogy nincs jól? – faggatózott, egyre ingerültebben. – Hát, az itt fekszik az árok szélin. – Milyen árok szélén? – értetlenkedett. – Hát itt, mielőttünk! Igen nyüszít, felállni se nagyon bír. – Mondja már érthetőbben! – förmedt a szomszédasszonyra. – Mi történt a kutyánkkal? – Nekiment valami szürke kocsi, oszt… – Elütötték a kutyát? – vágott közbe türelmetlenül. – Hát el! – Na de mikor? Hol? Hogy ment ki egyáltalán? – záporoztak a kérdések a szomszédasszony felé. Kisurrant, ahogy jöttek leolvasni... – A vizes ember nem oly rég gyött, a kutyát meg még reggel tájékán elütötték. Kicsivel azután, hogy befordult a busz! – magyarázta az asszony. – A reggeli busz, Perkupárul! A negyed nyócas! – Negyed nyolckor? – kérdezte a nő elképedve, és nagyot harapott az ajkába. Na, de most – karórájára pillantott, majd megdöbbenve folytatta – negyed tizenegy múlt. Az Isten áldja meg magát, hát nem bírt telefonálni? Az egész nyomorult faluból nincs egyetlen ember, aki értesített volna? – kérdezte szörnyülködve. – Hát mostan telefonálok! Gondoltam, ha majd a vizes miatt felhívom, mondom ezt is. Egyszerre a kettőt, és akkor a telefonálásér’ sem megy úgy a garas, ugye?! – Nem megy a garas… – ismételte egészen halk, elcsukló hangon a nő, szinte csak magának, miközben a színtelen-szagtalan Széchenyi utcán a fejét csóválva lépdelt. – És a kutya? Azóta ott fekszik? Senki nem próbált segíteni rajta? – Nincs mán itt mit tenni! – Hogyhogy? Hát nemcsak a lába törött el? Mit lát rajta, mondja már! – Hát rettentően nyüszített egy darabig, meg elég véres az egész szőre… Nagyot koppant a feje is, ahogy átment rajta a kocsi. – De hiszen azonnal állatorvoshoz kell vinni! Oda...Odamegyek! – dadogott zavartan a fiatal nő. – Hiába viszi azt mán – mondta lemondással a hangjában. De hát gyöjjön, ha akar… Egyébként meg nem kell úgy megijedni, mer’ hozzám ma megint hoznak hármat is fojtásra. Ha gondolja, meghagyok egyet, nem viszem le mindet a patakra. �SZÉPIRODALOM 9 – A patakra? Fojtásra? Hiába? – ismételgette a nő zavartan és öntudatlanul kinyomta mobiltelefonját. Zsibbadást és éles fájdalmat érzett a testében, mintha puskagolyóval lőtték volna belé ezeket a mondatokat. Ez a lövedék a mélyszegénység farkastörvényei és az ő tücsökzenés világa között egyetlen pillanat alatt lebontotta a falat. Még nem értette meg, de már látta, hogy ez az acélszürke részvétlenség nem is a szomszédasszony sajátja, hanem egy társadalom túlélési ösztöne. A fiatal nő voltaképpen nem Gizivel beszélgetett. Nemcsak Gizivel. Ő csak közvetítő volt: egy közösség válaszát mondta ki. Egy közösség válaszát, amelynek nincsenek döntési lehetőségei. Nincsen semmije, csak a születéstől halálig zsoltárként mormolt figyelmeztetése: ,,hogy ne menjen a garas”. Ne menjen a garas felesleges kiadásokra, felesleges beszélgetésre, felesleges gyógyításra, felesleges életre. Már harmincnégy kilométere kapaszkodott a nő a kormányba. Még hetet kell kibírnia. Falvakon halad át. Bebámul a kertekbe: aprócska mezítlábas gyerek emeli boldogan a szájához a két és fél literes coca-colás palackot. Nagydarab, pocakos férfi komótosan tolja maga előtt a rozoga fűnyírót, miközben elégedetten vakarássza felfoghatatlan méretű hasát. Vénnek tűnő fiatalasszony teregeti mosott ruháit a kopott vaskerítésre. Lát sok kutyaólat, és még több kutyát. Olyanokat, akik nem az árokparton fekszenek. Aztán elmosódik a táj, a kutya, az ember. Elmosódva lebeg a szélvédőjén ez a mélyszegény csendélet, mint valami impresszionista festmény: a kólát belélegző gyerek, a fűnyírós torzó, a mosónő és az élő kutyák alakjával. Minden olyan esetleges – gondolja. Háromnegyed órával ezelőtt olyan jó volt a kürtőskalács-illatú sétálóutcán örülni a semminek. Háromnegyed órával ezelőtt még érdemes volt a világról összetett mondatokban beszélni. Aztán negyed tizenegy után pár perccel hirtelen felsírt a kedd. Panaszosan sírt, nyöszörögve, mint egy megkínzott állat. És hiába rótta a kilométereket, hiába kapaszkodott a kormánykerékbe, nem halkult ez a furcsa hang. Egyre fenyegetőbben és egyre közelebbről hallja ezt a hörgő, vartyogó hangot: árad felé a műszerfalból, a visszapillantó tükörből, az ülés kárpitjából. Hallja a fejében és a gerincében is. Reszketni kezd a fiatal nő. A falvak között a gázpedálra lép. „Te rohadt tetű!” – ordítja a sárga busz sofőrjének, miközben egy jobbkanyarban száznegyvennel megelőzi azt. Megelőz egy fényesen csillogó, fehér Volvót, egy kamiont, egy Family Frost hűtőkocsit és egy biciklist. Mindenkit megelőz. Csak azt a lidérces, nyöszörgő hangot nem képes. Már csak négy kilométer. Egyre szaporább a pulzusa. Már csak kettő. Elmormol �SZÉPIRODALOM 10 egy miatyánkot. Úgy szorítja a kormánykereket, hogy az ujjai kifehérednek. Párszáz méter, és megérkezik! Már látja a templomtornyot. Félreáll a falu határában. Elfordítja a slusszkulcsot, a motor leáll, de a kormányt nem engedi. Ránéz a műszerfalra. Tizenegy óra harminckilenc percet mutat az óra. 11:41. Még nincs ereje kiszállni. 11:44. Csak egy kicsit marad még! 11:51. Most már ki kellene szállni. 12:27. El kell engednie végre a kormányt. De ujjai nem akarnak engedelmeskedni, makacsul rátekerednek a kifényesedett, megkopott bőrborítású kormánykerékre. Muszáj valamibe kapaszkodnia. Farkas András: Téli reggel (diópác, 1978) �SZÉPIRODALOM 11 BARNA T. ATTILA Fekete tükörben Kezemben széthulló régi könyv az ősz, megsárgult lapjai körülsuhognak. Gramofonlemez korongja fent a Nap, szólni kezd, keringőznek lombok, tavak. Aranyló alvilágban járok. Falevelekkel teleszórt kőlépcsőn megyek fel. Ajtó nyílik előttem, bent testek önfeledt sóhajtozása vonagló félhomályban. Arcodat tapogatom fekete tükörben. Farkas András: Kemencés-patak �KÉPZŐMŰVÉSZET 12 „…és nem múlt nap festészet nélkül” Farkas Andrásra, a 100 éve született művész-tanár életére, művészetére fia, Farkas Gábor emlékezik Szerkesztette: Nagy László A mindent meghatározó gyökerek Gyerekkoromban rengeteg szó esett a felvidéki, abaújszinai nagyszülőkről, a rokonokról, és azokról az egyszerű, a földhöz zsigerileg ragaszkodó emberekről, akik körében apám felnövekedett. 1920-ban született a többségében magyarok lakta, Kassa közeli faluban. Az ottani parasztemberek munkája, életszemlélete és egyáltalában a paraszti származás volt az, amely művészetének, érdeklődési körének és gondolkodásának a legfőbb meghatározója volt. A gyerekeknek szóló családi „mesék” örökös tárgyát képezte a szántó-vető paraszt, a földdel, természettel megküzdő földműves élete, a napi rutinszerű feladataik, mindezek szépségei, de egyben nehézségei is. Farkas András: Micsoda türelmes állat! (1953, tus) �KÉPZŐMŰVÉSZET 13 Emlékszem az első utazási élményemre, hiszen ez is Abaújszinához kötődött. A 60-as évek elején egész napos vonatozás, többszöri átszállás után jutottunk Balassagyarmatról az abaújszinai faluba. Az utazások kétévente nyaranta megismétlődtek, ott a rokonok mellett apai nagyanyám várt. A nagyapa már 1930-ban meghalt, apám 10 éves korában. Nagyapám azon amerikás magyarok közé tartozott, aki azzal a szándékkal ment ki Amerikába, hogy a nincstelenségből felvergődve majd földet vásárol, és itthon immár birtokos parasztemberként találja meg a biztos megélhetését. Háromszor is nekiment az Újvilágnak, először, amikor legényember volt, utána már házasként, családját itthon hagyva, kétszer egy-egy évet dolgozott az óceánon túl. Az különböztette meg sok-sok más „kitántorgott” magyartól, hogy visszajött, mert komolyan gondolta és tervezte, hogy Magyarországon jut egyről a kettőre. Sikerült is neki a saját spórolt pénzéből – amelyet kegyetlen erőfeszítéssel bányában keresett meg – és részben a nősülés utáni hozományból földet vásárolnia. De a bányabérnek súlyos ára volt, ráment az egészsége, tüdőbajban hunyt el, a nélkülözés, a kemény munka voltak betegségének előidézői. Az itthon megvásárolt 70 hold földet végül a hét gyereke között szétosztotta, mindenkire 10-10 holdat hagyva, így élete célja megvalósult. A földművelést azonban kevés gyereke választotta, hiszen az egyikük katonai pályára lépett (a Don-kanyarban eltűnt), volt teológus is és legfiatalabb gyermekként édesapám, aki szintén szakított a földműveléssel. (Én „ecsettel közeledtem a földhöz” – mondta a salgótarjáni tévé egyik riportfilmjében élete végén.) Apámnak döbbenetes és egész életére szóló élményt jelentett édesapjának sorsa, mondhatni természetszerű tragédiája. A szófukar, ugyanakkor családszerető apa mindent megtett szeretteiért, de közvetlen emberi kapcsolataiban nehézkes volt, idegenként mozgott, hiszen életét részben külföldön, részben a földeken töltötte reggeltől késő estig robotolva. Világháború és az újrakezdés Farkas András a kassai reálgimnáziumban 1939-ben végzett, ekkor már visszatért Felvidék, így már magyar állampolgárként maturált. Képességei alapján egyenes út vezetett számára a budapesti képzőművészeti főiskolára, ebben a szigorú és rendkívül igényes intézményben 1939–44 között tanult, diplomáját dicsérettel vehette át. Ezzel azonban be is fejeződtek a felhőtlen diákévek, hiszen 1944 őszén katonai szolgálatba lépve egy irgalmatlan szigorú kiképzőbe került, majd �14 KÉPZŐMŰVÉSZET nem sokkal utána az Odera melletti Frankfurt környékén bevetették őt is a fronton. A végzet ott majdnem utolérte, egy orosz géppisztolygolyó átlőtte a mellét, a tüdejét is érintve. A kórház és a fogság egymást váltogatták, végül hadifogolyként egy tiszti irodában kapott térképkezelői feladatokat. Ekkor már nem őrizték szigorúan őket, megszökött és kegyetlen vergődés után visszatért szülőfalujába. Mindig fájdalmasan emlegette, hogy Pozsonyban, de más, Csehszlovákiához visszakerülő városokban is „magyarok, takarodjatok haza” feliratok fogadták a hazatérőket. Elképzelhető, hogy ez a fogadtatás és maga a súlyos sérülése is milyen érzéseket kelthetett benne! Kezdetben apám is bele-belekapcsolódott az otthoni mezei munkákba, nehezítette helyzetét, hogy csak nehezen gyógyult fel súlyos sérüléséből. Végül döntött, átjött Magyarországra, diplomája alapján a minisztériumtól állást kért. 1946-ban Nagykállóba helyezték. A szabolcsi járásszékhelyen ismerkedett meg a békéscsabai származású édesanyámmal, akit földrajz-történelem szakos tanárként szintén ugyanoda neveztek ki. Az új környezetben visszatért az életkedve, azonnal diákszínházat szervezett, sőt ehhez egy fantasztikusan szellemes plakátsorozatot készített. Az eseményre csalogató meghívó szövege és rajzai újszerűségükkel meghökkentették az iskola tanulóit, a település lakosságát. 1947-ben kerültek Balassagyarmatra, itt kaptak tanári állást. Mindketten a Balassi Bálint Gimnáziumban tanítottak, illetve édesapám az iskola 1948-as államosításáig az egykori polgáriban, 1951-től a tanítóképzőben, a későbbi Szántó Kovács János Gimnáziumban is dolgozott. Az első két évben albérletben laktak, majd alapvetően az anyai nagyszüleim révén egy kertes, négyszobás családi házhoz jutottak Balassagyarmaton. A nagyszüleim Békéscsabán ketten birtokolták az általuk épített családi házukat, majd a háború után olyan csapdahelyzetbe kerültek, hogy jobbnak látták eladni azt. A lakásínségre hivatkozva ugyanis a nagyobb lakásokba, házakba társbérlőket helyeztek el, vagy pedig egyszerűen kisajátították azt, rosszabb esetben még internálták is a tulajdonosokat, velük is bármelyik megeshetett volna. Így sürgősen eladták az ottani házat, és Balassagyarmaton vettek másikat, összeköltözve a fiatalokkal. Apám élete ekkortól fordulóponthoz érkezett, megnyugodott, úgy érezte, révbe ért, a nagyszülők pedig, akik két, ill. három évtizedet töltöttek velünk, sikeresnek aposztrofálták az „idős fák átültetését”, a Békésből Nógrádba való költözésüket. �KÉPZŐMŰVÉSZET 15 Eszmék, életszemlélet Apám sok tekintetben baloldali nézetrendszerű, de népben, nemzetben, hazában gondolkodó ember volt. Már kamaszkorában az abaújszinai suszternál ült, és a kommunista lapokat olvasta. 18 éves korában, a család tudta nélkül lemondott egy képeshetilap-megrendelést, kísérő levelében közölte, nem kíváncsi ilyen-olyan grófnő estélyére, a színházba vonuló arisztokrácia gálaruháira, őt sokkal jobban foglalkoztatná a szegény emberek sorsa. A gyerekkori naivitás megbocsátható, de hogy a kérdést továbbgondolta, mutatja az is, a Szabó Dezső-i eszmevilág szintúgy befolyásolta. Nagyon erős nemzettudattal, lényeglátó realitással, de hatásvadász stílusban írta meg Az elsodort falut Szabó, amely a pusztuló magyarságnak, a fenyegetett magyar léleknek valóságos bibliája volt az 1920–30as években. Apám 1943-ban két társával meglátogatta Szabó Dezsőt, aki nem fogadta őket, becsukta előttük az ajtót, bizonyára elege volt az őt ünneplő diákokból. Zseniális karikatúrát készített „hálából” róla, most is megvan a műve. Tehát a baloldal örökös vesszőparipáján, a társadalmi igazságosságon kívül Szabó Dezső szellemisége is erősen hatott rá, a nemzettudat, a magyar valóságra ébresztés. A háború utáni szocialista követeléseket még el tudta fogadni, de amikor látta, kiknek a kezébe került a hatalom és milyen borzasztó lett a berendezkedés, visszahúzódott. A politikai óvatosság eleve indokolt lett volna, hiszen anyai nagyapám végigharcolta az első világháborút, gyakran felidézte borzalmas élményeit, a véres harcokat, apám pedig szenvedő alanya volt a cselekvésképtelen és pusztulásra ítélt egysége kálváriájának. A korszak eleve irracionális volt, ennek ellenére a veszélyhelyzetből nem mindig tanult, amikor például egy gyűlésen felszólalt, hogy ne vegzálják a templomba járó embereket, az akkori párttitkár erről értesülve megfenyegette, hogy elbocsátják állásából és majd egy tanyasi iskolába fogják áthelyezni. A tanárokat keményen fogták, taggyűléseken, szemináriumokon kellett részt venniük. Az 50-es évektől már egy-egy kitüntetésben is részesült, de 1956 után, mikor fel tudott mutatni eredményeket kiállításaival, szakköri kedvező véleményekkel, oktatási és városi elismeréseket is kapott, amelyeket 1990-ben Balassagyarmat díszpolgára kitüntetés zárt le. Istenhívőként művészetében is erősen foglalkoztatta a vallás, ugyanakkor az 1950–60-as években félt a demonstratív vallásosságtól, az említett okok miatt. Minket, a két fiát sem engedte konfirmálni, ugyanakkor a vi- �16 KÉPZŐMŰVÉSZET szonyok enyhülésével a 80-as évek tájékán többször elment a templomba és reformátusként a presbitérium tagja lett, szerették, tekintélye is volt. A viszonyok enyhülésével nálunk mindig is nagy volt a társadalmi élet, a vendégjárás. Kollégák, barátok gyakran jöttek össze a nappaliban kártyázni, iszogatni, beszélgetni. Nem egyszer hívott olyan barátot is, akivel mély és szenvedélyes vitákat folytatott a művészet mikéntjéről, stílusokról, alkotásokról. Értékeltek, vitatkoztak, megbeszélték a művészet helyzetét. Sőt laikusokkal is nagyon szívesen beszélgetett művészetekről, társadalmi kérdésekről. Egyik fő jellemvonása volt, hogy szeretett szerepelni, adomákat mondani, megnevettetni a társaságot. Ugyanakkor, amikor valamit el kellett volna intézni, a feladatot nyomasztónak, tehernek érezte, legyen az egy kiállításmegnyitó vagy egy megrendelt kép dolga, ezekre gyakorta úgy reagált, mintha fogát húzták volna. Katedra és festészet Apám életformáját meghatározta, és teljes életelemét jelentette a tanítás és a festészet. Amikor Gyarmatra került, szinte azonnal belépett a szerveződő városi irodalmi színpad társulatába. Az ember tragédiáját 1949-ben adták elő barátaival, kollégáival. Talán ez volt az a pont, ahonnan élete végéig tartó mély kapcsolat teremtődött Madách főműve és Farkas András között. Nagyon szerette diákjait, de túlzás nélkül állítható, ők is viszont. Rendszeresen rajzszakköröket tartott, ahol először a képzőművészet alapjaival ismertette meg a diákokat, az igényesebb, a továbbtanulásban gondolkodó, a képzőművészet felé érdeklődést mutatókkal már magas színvonalú eszmecseréket folytatott. A műkedvelő szakköri diákok sokasága a hosszú évek alatt éppúgy kitartó tanítványai voltak, mint jó néhány hivatástudattal megáldott gyerek, akik később a felsőoktatásban próbálták kibővíteni, kamatoztatni a szakkörökön tanultakat. Mint pedagógusról elmondható, rendkívül nagy örömmel tanított. Sajátos, de „diákközeli”, laza stílusa volt, a katedrán állva vagy éppen a padok között sétálva vicces mondataival, „beszólásaival” vegyítve majd’ mindig sikeresen tartotta ébren a diákok figyelmét. Az értékelés, a pedagógiai munka, az órán született alkotások értékelése soha nem okozott feszültséget, igaz, szerencséje volt, hogy nem matematikát vagy történelmet tanított, ahol keményebb követelményeket kell állítani a diákok elé. Az órá- �KÉPZŐMŰVÉSZET 17 in mindig felengedett, vidám hangulat uralkodott, ami mégis csak az ő személyiségéből fakadt, ezt évtizedekkel később is emlegetik tanítványai. Farkas András és tanítványai (Balázs Pál felvétele) Rajzainak rendszeres témája volt a papír fölé görnyedő iskoláslány vagy a témát kereső és kihívóan a lányok között körbenéző fiatalember, vagy bárki, akit arcformája vagy viselkedése miatt témaként ceruzája vagy tollhegye végére akart kapni. A diákok az iskolán kívül is kedvenc rajztémái voltak, az 1960–70-es években gyakori szeptemberi iskolaindító feladat volt a téeszekben a terménybetakarítás. Mint felügyelő tanár szívesen örökítette meg rajzaiban a földeken hajlongó, munkálkodó vagy éppen pihenő diákokat. A város kulturális életben aktívan részt vett, kitüntetéseket is kapott a szocializmus idejében, bár alapvetően politikamentesen élt, de a magas pedagógusi eredményeit és művészeti munkásságának színvonalát elismerve a városvezetés büszkén tolta őt előtérbe, így ez a fajta elismertség sem maradt ki életéből. Tevékenységének, gondolkodásának középpontjában azonban mégiscsak a festészet állt, jobbára mindent ennek rendelt alá. �18 KÉPZŐMŰVÉSZET Bár családi életünk nem sokban tért el a szokványostól, tehát volt vasárnapi ebéd, családi ünnepek, látogatások, ezek megegyeztek a más családoknál megszokottakkal, de amióta eszemet tudom, a legfontosabb gondolata mindig is a festés volt. Igen, nem múlt nap festészet nélkül. Ez jellemezte mindennapjait, ehhez segítséget jelentett, hogy az akkori rendeletek lehetővé tették az alkotói szabadságot, művész-tanárként heti egy szabadnapot kapott, amivel lelkesen élt is. A kertművelésből, a háztartás és a ház körüli munkákból kivette részét, de a felüdülést, egyben a gondterhes koncentrálást a festés jelentette. Délutánonként gyalog, kerékpárral vagy éppen motorkerékpárjával nekiindult a szabadba festeni, a dejtári rétek, az Ipoly-part zegzugai, a közeli, távoli falvak kedvenc terepei voltak. Az emberek, gyerekek odamentek hozzá, nézték, ahogyan alkot, mindenkivel szóba elegyedett, a szegény sorsú parasztasszonytól kezdve a cigány pásztorig, az Ipolyban fürdőző gyerekektől a szántó-vető emberig szinte mindenkit megörökített. Az emberhez, a tájhoz, a természethez kötődő szemlélet jellemezte, úgy fogta fel a teremtést, mint egy komplexitást, ebből próbálta kirakni a részleteket, amelyek a műveiben megjelentek, úgy, hogy a szerves egységet érezni lehessen. Ez nagyon lényeges dolog, nem mindenkinek sikerül ezt felfogni vagy így megközelíteni, de ha képeit nézzük, és megismerkedünk a művészetével, a látásmódját megértve talán egy lépéssel közelebb kerülünk a teremtés örök titkához. A plein-air festészet érthetően vonzotta, hiszen saját műterme nem volt, annak ellenére, hogy négyszobás lakásban laktunk. Csak nagyanyám halála után, élete utolsó évtizedében nyert abban a kisszobában némi festői otthont, meghitt önálló teret, amelyben korábban nagyszüleim éltek. Legjobban a szabad, önálló alkotást szerette, ha elmélyülve, több variációt latolgatva vethette papírra a képet. Ha nem sikerült valami, rögtön kidobta, nekiállt újból és újból, főleg az akvarellnek, amin már eleve nem lehet javítani. A klasszikus művek illusztrálásához a hitelesség érdekében kivétel nélkül utánanézett az adott kor viseletének. Számos történeti könyvet áttanulmányozott, ezerféle vázlatot készített a kezébe kerülő bármilyen papírra, a szalvétától kezdve a diákok leadott rajzlapjaiig. Hányszor találkoztam a diákok rajzfeladatainak hátlapjára felskiccelt olyan tanulmánnyal, amelyen ott volt dátummal a beszedett, leosztályozott, hozzá újra visszajutott iskolai rajz. Minden szabad papírt és minden szabad percet kihasznált, hogy a motívumokból vázlatot készítsen, így nem csoda, hogy amikor leült a tényle- �KÉPZŐMŰVÉSZET 19 ges festmény vagy grafika elkészítéséhez, már ott volt a fejében, szinte a kezében a mű. Bámulatos pontossággal alkotott, gyorsan, könnyedén készítette a legnehezebb feladatokat. Temérdek gyakorlás volt emögött, tisztában volt azzal, hogy ezt nem lehet megúszni. Rengeteget olvasott, kedvencei Michelangelo versei, Vasari művészetekről szóló könyve, van Gogh levelei voltak, hosszasan elmélyedt ezekben. Szintúgy Fülep Lajos művészettörténész írásaiban, sőt el-elmerült (időnként fuldokolva) Lukács György: Az esztétikum sajátossága című, kilóra nehéz könyvének kacifántos szövegtengerében is. Stílusok, izmusok, festészeti technikák Alapvetően a figurális és szociális töltetű, témájú festészetnek volt a híve, a szegényparasztság, a földművelés, a magyar falu a műveinek visszavisszatérő témái voltak, mintegy önmagát emlékeztetve, honnan jött. Rendkívül magas színvonalú irodalmi műveltségének köszönhetően az irodalmi művekre, és azok alakjaira alapozott illusztrációi mindig is nagy szerepet kaptak művészetében, így a Palócföld neves és emblematikus alakjai, Madách, Mikszáth, Balassi számos alkalommal megjelentek vásznain, papírjain. Harminc év alatt nyolcszor illusztrálta a Tragédiát, 1949ben az elsőt, 1981-ben az utolsót. A művet újra- és újraolvasva, saját (át)értelmezéseit használva dolgozott, inspirálta őt a hely szelleme és a kor legtekintélyesebb Madách-szakértője, Szabó József evangélikus püspök, aki Balassagyarmaton teljesítve szolgálatot apám barátja lett. A Madách-ikon ellenpólusaként bukkan elő a bűnöző városi csibész, az Isten- és anyaszerető, örök tévelygő Villon alakja, akinek Nagy Testamentumát többször is illusztrálta. Először 1952-ben a Vas István-féle fordítást felhasználva tollrajzaival és gyönyörű kalligrafikus betűivel jelenítette meg a művet, majd a 70-es években, új verzióban nyomtatásban is megjelent az alkotás. A magyar és a világirodalom nagyjai – Shakespeare, Molière, Petőfi, Móricz, Csehov, Gogol, Gorkij, Dosztojevszkij – olyan irodalmi nagyságok, akik művei illusztrálás céljából szintén megihlették. A szépirodalmi alakok, a szociális témák, a tájképfestés mellett a könnyedebb, de csak látszólag egyszerűnek tűnő művészi megközelítés, a karikatúra, a portré és aktfestészet is közel álltak hozzá. Az 1950-es években készített karikatúráit magam is csak sokéves „fáziskéséssel” ismerhettem meg. A diópác grafikák 1950–53 között készültek, részben a kor politikusait, Rákosit, Gerőt, Hegedűs Andrást ábrázolták, de sokkal erősebb kritikát �20 KÉPZŐMŰVÉSZET tartalmaztak allegorikus rajzai. A „berámázott” disznót tartó disznó, az acsargó medvék közé keveredett őzike, a torreádorok szúrásait beletörődve fogadó „magyar” bika, az ostoba tervezést, a személyi kultuszt kifigurázó képsorozatai életveszélyesek lettek volna, ha a hatóság kezébe kerülnek. A rajzok címei is sokatmondók voltak, érthető, hogy mélyen a mappákba süllyesztve vártak a valamivel jobb időkre. Mai szemmel nézve bizony erős bátorság kellett elkészítésükhöz, de művészemberként nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy a korszakkal szembeni ellenérzéseit ne fejezze ki. Farkas András: „Maguk végtelenül nagy szamarak”(diópác, 1953) A portré- és aktfestés, ismerősök, jellegzetes figurák festése, rajzolása szintúgy vonzották. Érdekes esztétikai kérdés az aktfestészet, amelyet a festészet történetében a legkülönbözőbb módokon alkalmazták. Felvetődik a kérdés, miért festenek a művészek aktot, hogy a férfiúi vágyat, érdeklődést felkeltsék, vagy éppen az anyaságot, a test, a lélek, a természet harmóniáját hangsúlyozzák? Nyilvánvalóan ezek mind az ábrázolás velejárói, ezeket apám tudta, műveiben ki is fejtette. A torzított nonfiguratív vagy absztrakt irányzatokat és művelőit végtelenül megvetette, egyedüli kivétel Picasso volt, akit feltétel nélkül elismert, különösen az absztrakció területén való felfedezéseiért. A humor, a karikatúra e téren sem állt távol tőle, több olyan rajzot készített, ahol rozzant öreg festő a vonzó modell- �KÉPZŐMŰVÉSZET 21 jére rá sem nézve készíti a maga aktfestményét, amelyben a modell és a mű között semmiféle összefüggés, kapcsolat nincs, egyfajta negatív ars poeticaként értelmezhetők ezek a rajzok. Rengeteg olajképet készített, ezekben rendszerint úgynevezett olajkartont használt, amely a vászonnal szemben fakóbb színvilágot eredményezett. A festészeti technikákat illetően nagyon sokat lehet tőle tanulni. Az egyik kevésbé ismert, de általa hatásosan alkalmazott bravúros módszer az úgynevezett lavírozott tusrajz, ekkor ecsettel, higított tussal is árnyalta a kifejezést. Szintén nagy volt az akvarellben. E technikáról tudjuk, hogy nem vagy alig lehet javítani rajta, pillanatok alatt kell a papírra felvinni a színeket. Ezek rendkívül jól variálhatók, de mégis szolidabbak, mint az olajképek színei. Ha az akvarellt valaki elrontja, akkor az már nem javítható, nagyon a festő fejében kell lenni a színvilágnak, a kompozíciónak és az átadandó hatásnak, még akkor is, ha mostoha körülmények között vagy éppen szabadban kell alkotni. Nagymester volt a diópác-technikában, az úgynevezett monokróm módszer révén melegbarna, világos vagy sötét színt használva. A diópác a dióburok kivonata, amellyel a legcsodálatosabb hatásokat lehet elérni akár portréfestésnél, akár tájképfestésnél. Utóbbiban a felhők, az ég ábrázolása, az erdők, a virágos mezők tarkaságának kifejezése a monokróm technikával igazi bravúr. Érdekes, hogy az általa kevéssé értékelt kubizmusnak a mértani formákat alkalmazó törekvései mégis nyomot hagytak festészetében, a szögletesítő, hasábformákra lebontó módszerrel örökítette meg például a piszkos ruhában dolgozó utcaseprőt vagy hómunkást, ezekkel a sarkított, kemény mértani formákkal szögletességet, erőt, fáradságot egyszerre lehetett ábrázolni. Az izmusok nagyon sokat hozzáadtak a képzőművészethez, de apám szerint ezeket a festészeti technikai felfedezéseket csak akkor érdemes használni, ha a realista mondanivalót akarja pontosabban, jobban, hatásosabban kibontani az alkotó. A kép nem ér semmit, ha a néző nem tudja értelmezni a mondanivalót, ezáltal a látvány sem ragadja meg. Az öncélúvá váló izmusok, amelyek már szinte éves gyakorisággal követték egymást az 1910–20-as években, éppen ennek az elvárásnak nem tudtak megfelelni, vélte ő. Kitérőt téve a magyar festészet háború utáni világa felé, a korszakot a szocialista realizmus uralta, azzal a kőkemény követelménnyel terhelve, hogy a fejlődő és vidám társadalmat ábrázolja, optimizmust sugározzon, akkor, amikor mélyrepülésben volt a gazdaság, az emberek hangulata, a börtönök pedig tele voltak politikai foglyokkal. Ez �22 KÉPZŐMŰVÉSZET a követelmény 1956 után valamelyest lazult, többen kaptak nyugati lehetőséget, mint például Maurer Dóra, Bálint Endre, akik a nyugati nonfiguratív irányzatokat ábrázolásaikban megismertették, eleinte szűk körben, aztán egyre táguló körű kiállításokon bemutatva a nagyközönségnek. Nagy volt a visszhangja ezeknek a bemutatóknak, mert az egész társadalom ki volt arra éhezve, hogy a keleti blokk béklyójából egy kiskapun át kicsit kitörjön, de legalább kinézzen. A nyugati művészek távolról meglengették a „szabadság” zászlaját, de amikor ezeket az irányzatokat elkezdték itthon másolni, akkor az egész egy elsekélyesedett változat lett, annak ellenére, hogy nagyon sok tehetséges festő kapcsolódott ehhez. Apám úgy vélte, a két véglet, a szocialista hurráoptimista realizmus és a nyugati nonfiguratív, részben meghatározhatatlan esztétikájú művészet egyike sem magyar sajátosság. Kvalitásokat felmutató, a magyar életszemléletből, a magyar lélekből eredő irányzatot kell képviselni, követni, amelyben a magyar valóságot magyar eszközökkel ábrázolják. Mert Magyarország nem Franciaország, ahol Picassótól kezdve már mindenki mindent megalkotott, és nem is a Szovjetunió, ahol keményen ellenőrzött körülmények között alkothatnak a művészek. Ez a szemlélet erősen hajaz arra az útra, amelyet egyik kedvenc gondolkodója, Németh László képviselt, aki 1943 augusztusában kifejtette a szárszói írókonferencián, Magyarországot két veszély fenyegeti az akkor már láthatóan vesztes világháború után, vagy az angolszászok teszik a bakancsukat a magyar földre, vagy az orosz csizma tipor el először bennünket. Mi vár ránk: pénz- és versenyuralom vagy kolhoz és parancsuralom? Bármelyik nagyhatalom győz, idegenként fogja a magyar szellemet nyomorítani. Mindkettő idegen a magyar szellemtől. A művészetben is valami hasonlót igényelt (volna) apám, azt, hogy a magyar sajátosságoknak kellene megfelelni, ez alapvető követelmény maradt mindig is a gondolkodásában. Minden külső ideológiai elvárás, kívánalom ellenére a vallási témák is részei voltak alkotásainak. Jézus alakját nemegyszer megfestette, szobrot is készített Corpus címmel. Akvarell-, diópác-, olajképei is készültek vallási, bibliai témákban, jó pár például Munkácsyra hajazva, vállaltan az Ecce homo-motívumra és a Krisztus Pilátus előtt c. alkotásra utalva. Apám szerint egyébként a művészettörténetben Krisztus számtalan ábrázolása közül Munkácsyé a legsikerültebb. A szobám falát díszítő, az összekötözött kezű Krisztust ábrázoló képe nem teljesen ugyanaz az arc, mint Munkácsy Krisztus Pilátus előtt című képén látható, mégis a csodálatos arc egyszerre �KÉPZŐMŰVÉSZET 23 kemény és szelíd, lázadó és beletörődő, megbocsátó és elhivatott az isteni küldetés irányában. Megjelenítette a Sixtus-kápolna Jeremiás-alakját is, amely majdnem teljesen pontos másolat, a próféta majdhogynem olyan, mint egy magyar parasztember. Ugyanabban a pózban ül az ő képen is, mint az eredeti, de keze földmunkáskéz, csizmája rögös földet taposó csizma. Agyagszobrokat is készített, amelyek olyan hatásúak, mintha ki lennének égetve. Ez és más technikai megoldásai, a kartonpapírra való olajfestés, az olcsóbb papírok használata egyfajta sietősséget és kényszerű spórolást mutatnak, hiszen „nem a keret és a papír a fontos, hanem a MŰ!” – vallotta. Keserédes sikerek Több lengyel, finn barátja volt, Finnországba is eljutottak képei, Katowicében művészeti táborban járt az 1970-es években. Ekkor készült egy felkavaró képe, amelynek A pokol üldözöttei címet adta, egy füstölgő, monstrum ipartelep előterében megvert kutyaként kullog egy parasztember, aki nyomorult, sovány tehénkét húz maga után. Könnyen értelmezhető a mondanivaló, az ipar győzelme a régi típusú, az emberszabású világ fölött. A képzőművészeti alapnak, a budapesti favorizált művészeknek nem volt barátja. Bizonyos ellenszenvvel és – elképzelhető, hogy anyagi és művészeti sikereik okán – irigységgel beszélt róluk, szemlélte őket. Legfontosabb ellenérzését abból a felfogásbeli különbségből eredeztette, hogy szerinte nem a tényleges világot, például a parasztság helyzetét, a munkásságot, a háttérbe szorított értelmiségit, az elhibázott beruházásokat, a parlagon hagyott földek témáit ábrázolták a budapesti művészek. A kedvencek nyugati utakat kaptak, a keservesen küszködő vidéki művészekhez képest érdemtelen előnyöket élveztek. A tárgyilagosság kedvéért ehhez hozzáteendő, nem a képeiből éltünk, de amikor szóba jött ez a kérdés, nem titkolta véleményét az igazságtalanságokról. A képzőművészeti zsűri megkritizálta például az édesanyjáról készített csodálatos képét, azzal, hogy azon lecsupaszított kubista vonások is fellelhetők, hiába fejezte ki a mű egésze a fáradt öregség magányát. A képet a képzőművészeti zsűri cerberusai leszólták, sematikusnak mondták. Ez hetekre elvette kedvét, sokáig ismételgette magában a keserves bántást, amit a kritika miatt elszenvedett. Pedig az ítélet érdemtelen volt, an- �KÉPZŐMŰVÉSZET 24 nál is inkább, mert a fórumokon gyakorta gyenge minőségű képek kaptak teret a zsűri részrehajlása következtében. Tudjuk, az érvényesüléshez kell egyfajta menedzseri szemlélet, benne ez egyáltalában nem volt, pénzügyi tehetség végképp nem, ahogyan szervezőkészség sem. A maga érdekében fel nem emelte volna a telefont, egy levelet meg nem írt saját ügye előmozdítására, sehova nem ment el, hogy bármit is kierőszakoljon. Egyetlen szerencséje az volt, hogy kollégája, barátja, Kovalcsik András felkarolta, néha kritizálta, de mindenekfelett dicsérte őt, átvette a képeit, szervezte kiállításait, tartotta benne a lelket. Neki rengeteget köszönhetünk, az ő lelkes, műértő, önzetlen segítsége még édesapám életében, de azt követően is nélkülözhetetlen volt. * Gyakran gondolkozom azon, vajon mi lesz-e hagyaték sorsa. Mi lesz azzal a házzal, ahol ez a gazdag életmű megszületett? Mi az örökös, mi egy kisebb vagy nagyobb közösség, mi a kultúra irányítóinak felelőssége és feladata egy kvalitásos, de kevéssé „sztárolt” képzőművész hagyatékának megőrzésében? Egyáltalában, szükséges-e az alkotók műveinek megőrzése és kell-e a „lángot” továbbvinni? Jó helyen vannak a műalkotások a múzeumokban, ha azok kb. 10%-a kerül valaha is kiállításra? Megoldáse a digitalizáció – mint sok tekintetben napjaink (kényszer)megoldása az oktatás, művelődés terén – például a műalkotások teljeskörű és hosszútávú hozzáféréséhez és megértetéséhez? A változó és bizonytalannak látszó világban egyáltalában mi lesz a kultúra és a művészetek helye, szerepe, vagy még inkább a pénz és az érdek lesz a meghatározó? Vajon apám mit felelne most ezekre a kérdésekre? Sejtem, sőt tudom a válaszát. �KÉPZŐMŰVÉSZET Farkas András: Édesanyám (vászon, olaj, 1964) 25 �KÉPZŐMŰVÉSZET 26 NAGY ANGELA Tisztelet a Mesternek 100 éve született Farkas András A Balassagyarmatért Baráti Kör virtuális kiállításra1 hívta meg Farkas András tanár úr születésének 100. évfordulójára emlékezve a művészi pályán általa elindított egykori tanítványokat. Farkas András: Önarckép (1965, olaj) Farkas András káprázatos rajzkészsége, művészettörténeti tudása, kivételes irodalmi műveltsége, kiváló előadói képessége nagy hatást gyakorolt a tanulóifjúságra, mindenkor az egyik legnépszerűbb tanár volt iskolájában, vérbeli pedagógus. Ahogy az éppen aktuális oktatáspolitikai reformok meghatározták, Farkas tanár úr tanított rajzot, rajzmódszertant, mű1 Az évfordulóra Nagy Angela virtuális kiállítást készített a www.balassagyarmat.eu honlapra, jelen írás abból tartalmaz szemelvényeket. �KÉPZŐMŰVÉSZET 27 vészettörténetet, műszaki rajzot, ábrázoló geometriát. Meghirdetett drámaszakkört, részt vett az önképzőköri munkában, szerepelt a színdarabokban tanítványaival együtt. Amíg a műszaki rajzon csendben dolgoztak a tanulók, ő művészettörténeti szemelvényeket adott elő, verseket mondott (nem felolvasott) és az életről mesélt, a száraznak tűnő tantárgy így mindenki számára elfogadhatóbb, közérthetőbb lett. Tartott rajzszakkört iskolában, művelődési házban, télen-nyáron, hétköznap-vasárnap, tanteremben, Ipoly-parton és a saját lakásában is, amíg csak rajzolni vágyó gyermek jelentkezett. És az ifjúság mindig körülvette. Egykori tanítványai rendszeresen felkeresték, hogy pályájuk során is erőt merítsenek atyai támogatásából. Farkas tanár úr páratlan személyisége máig hat, hiszen a virtuális kiállításra meghívottak nagy tisztelettel azonnal támogatólag csatlakoztak. Álljon itt néhány szemelvény az emlékezésekből: „Első mesterem, aki bevezetett a művészi alkotás rejtelmeibe, Farkas András festőművész volt… Alaposan szemügyre vette rajzaimat, és legnagyobb örömömre tanítványává fogadott… Szeretett mesélni magáról, a hadifogságáról, művészetről, hitről és arról, hogy mit jelent az, ha valaki alkotó ember. Sokat tanultam tőle, nemcsak rajzolást, hanem emberséget, hitet, kitartást, mérhetetlen alázatot és szeretetet a szakmája s az emberek iránt. Azt gondolom, kamaszkorom egyik legnagyobb hatású személyiségével találkoztam, és elmondhatom, hogy mindazt a tudást és hozzáállást, amit tőle magamba szívtam, bevésődött, a mai napig tart és meghatározza mindennapjaimat, munkámat.” Mózer Erzsébet Munkácsy Mihály-díjas grafikai restaurátor- és grafikusművész „...Nagyon jók voltak a Tanár Úr rajzórái, mindig izgatottan vártam, hogy találkozhassak vele. Sudár alakjával, klasszikusan szép férfifejével és kackiásan pödrött bajszával valóságos jelenség volt. Kellemes orgánuma, melegszívű, emberséges tanári bánásmódja pedig szeretni valóvá tette. Derűjéről, ízes beszédéről, humoráról nem is beszélve. Egy-egy diák rajzát a kezébe vette, és kifogása vagy elismerése jeléül először csak annyit mondott róla, hogy »ezt mind te rajzoltad félkézzel?« S aztán jött a rajz tényleges korrekciója… Módszeresen foglalkozott velem, s ennek hatására valóban sokat fejlődött az eredetileg nem túl káprázatos »rajzkészségem«. S a hitem is megerősödött, hogy tehetséges vagyok és érdemes, és kell is ezt gyarapítanom… Indíttatásomat később azzal hálálhattam meg első rajztanáromnak, majdan kollégámnak, �28 KÉPZŐMŰVÉSZET hogy a Bolyai Gimnázium rajztanáraként 1990-ben egy nagyon szép kiállítást rendeztem a műveiből iskolánk galériájában. Tárlatát Réti Zoltán tanár úr nyitotta meg. Hosszú idő után ez volt az első és egyben utolsó, felejthetetlen találkozásom is Bandi bácsival. Nem sokkal később elment közülünk. Mélyebben én ekkor ismertem meg az ő művészetét. Festői képeit, azok pasztellesen finom színeit, egyszerű kompozícióit és motívumai könnyed rajzolatát éppen olyan finomnak, lélekben gazdagoknak és lírainak láttam, mint őt magát.” Gáspár Aladár képzőművész, ny. rajztanár „1963-ban a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium diákjaként találkoztam először egy igazán hozzáértő, képzett és jó rajztanárral. Ő volt Farkas András, aki később az első mesterem lett. Elsős gimnazista korom elején javasolta, hogy járjak el hozzá tanulni… Középiskola után Szegeden jártam tanárképző főiskolára (földrajzrajz szak). Itt szereztem első diplomámat. Néhány év múlva felvételiztem a Képzőművészeti Főiskolára is. Itt festészet–grafika–ábrázoló geometria–művészettörténet szakosként végeztem 1982-ben… Farkas tanár úrral a kapcsolatom nem szakadt meg. 1990-ben egy költözködésünk nyomán szomszédok is lettünk és igen sokat beszélgettünk. Természetesen elsősorban a képzőművészetről, az alkotómunkáról, kiállításainkról, terveinkről.” Pénzes Géza rajztanár Horváth Endre-díjas grafikusművész „A gimnáziumi években (balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium) már tudatosan készültem a rajz szakra. Farkas András tanár úr kiemeltem foglalkozott velem és egy másik osztálytársammal, ugyanis hamar kiderült, hogy rajzos pályát szeretnénk választani. Bandi bácsit nagy tisztelet övezte, mindenki számára, nekem is ő volt a Mester, a Művész és az Ember! Sokszor meghívott a műtermébe minket és próbálta átadni ismereteit, hol a munkáiban, hol művészeti albumokból, hol beszélgetéseink során. Kedves emlékként él még ma is bennem, amikor kijött a falumba (Szentére) kis robogóján és együtt rajzoltam vele.” Sagyibóné Sára Anna rajz-földrajz szakos tanár „Gimnáziumi éveimet Balassagyarmaton töltöttem 1960–64 között, a Szántó Kovács János Gimnáziumban érettségiztem. Itt volt szerencsém megismerni Farkas �KÉPZŐMŰVÉSZET 29 András festőművész tanáromat, aki meghatározó élménnyel szolgált számomra. Neki is köszönhetem, hogy a képzőművészethez való vonzódásomat megerősítette, hitet adott ahhoz, hogy autodidakta módon folytassam szenvedélyemet, mely a rajzolásban, a festészetben, valamint a szobrászatban nyilvánul meg.” Dr. Várszegi Tamás orvos, képzőművész „A városban járva ismertem meg lobogó hajú, bajuszos, Petőfi Sándorra emlékeztető alakját. Ezt a benyomást még fokozta, hogy a március 15-i alkalmakkor – bár ez akkor nem volt hivatalos állami ünnep – zsinóros Bocskai-kabátban jelent meg… heti két alkalommal délutánonként a tanítóképző egyik üres tantermében egyszemélyes rajzórákat adott számomra… Engedett szabadon dolgozni, és időnként korrigált. Korrektúrái mindig lényegre törőek, egyértelműek voltak. Későbbi szakmai tanulmányaim során sem kaptam jobbakat… Ő adta az indítást, az alapvető mesterségbeli ismereteket, a készségek fejlesztésének gondosan felépített rendszerét, szakmai, művészi világlátásom megalapozását, a hitet, hogy érdemes, amelyekre a későbbiekben minden felépülhetett. Talán nem tűnik túlzásnak, hogy okkal és joggal tekinthetem Őt első és meghatározó mesteremnek.” Benkő Cs. Gyula Ferenczy Noémi-díjas ipari formatervező művész Horváth Endre-díjas festőművész „Bandi bácsihoz jártam az Óváros térre. Mindig kaptunk Tőle olyasmit, amire máig emlékszem, és nem csak rajzzal kapcsolatban… Mondásait még idézni is szoktam tanítványaimnak. Az egyik, mikor csendéletet rajzoltunk, és több krumpli volt a tálon, de nekem csak kis gombolyagokká sikerültek, Bandi bácsi vett rá, hogy először alaposan figyeljem meg, és csak akkor rajzoljam le, amikor már látom, mitől krumpli a krumpli… szemléltette, hogy milyen egyszerű az akvarelltechnika. Neki az volt. A mai napig csodálom azt a könnyedséget, ahogy a vízfestékkel varázsolni tudott… Az Ő ebbéli tudása számomra etalon.” Merczel Péter Horváth Endre-díjas grafikusművész, tervezőgrafikus, tanár „Bandi bácsinak… középiskolás koromban lettem tanítványa; hetente tartott rajzszakköri foglalkozásokat Gyarmat festeni-rajzolni szerető polgárainak… Később, már egyetemista koromban hazalátogatva mindig felkerestem őt, rendszeresen jártunk �30 KÉPZŐMŰVÉSZET az Ipoly mentére, Kóvárra, Őrhalomba, Hugyagra vitt az utunk. Ő a kis motorbiciklijén, én kerékpáromon. Idővel Péter öcsém is csatlakozott hozzánk, aki aztán végig hűséges tanítványa lett Bandi bácsinak, több kiállítását is megnyitotta. Ők ketten rengeteg időt töltöttek együtt a szabadban festéssel, rajzolással. Derűsen teltek ezek az órák, a meglátogatott tanyákon már ismertek minket, Bandi bácsit mindenhol szívesen fogadták. Munkáink elkészülte után szemlét tartott képeink felett, dicsérte jó képi megoldásainkat, és szólt a hibákról is. Nemegyszer egy-két jól elhelyezett ecsetvonással ő teremtett rendet képeinken. Nagy hatással volt mindkettőnkre.” Dr. Szabó András irodalomtörténész, előadóművész „A rajzoláshoz, majd a festéshez – főleg a középiskolában – egyre közelebb kerültem. Ebben végig meghatározó szerepet töltött be Farkas András tanár úr, aki a rajz tantárgyat tanította. Maga köré gyűjtötte a tehetséges tanulókat, az általa vezetett szakkörnek én is lelkes tagja voltam, mai napig őt tartom első mesteremnek. Neki köszönhetem, hogy a pedagógiai munka végzése mellett a főiskolai képzőművészeti alkotótáborokban állandóan fejlesztettem elméleti és gyakorlati tudásomat.” Várszegi István László rajz-földrajz szakos tanár „Bandi bácsi tanította nekünk a rajzot. Kezdetben furcsa volt humora, csipkelődése. Nekem azt mondta: »magának, Szilcz, okosan csillog a szemüvege«. Gondoltam, majd más lesz a véleménye, ha meglátja, milyen ügyes vagyok. Persze ő is észrevette, hogy jobban rajzolok, mint a többiek. Jártam a rajzszakkörébe is… Elhatároztam, nem maradok a gimnáziumban, megpróbálom a felvételit… és sikerült bejutnom. A kisképzőbe jó volt járni. Nem volt csupa álom, de sokat tanultam… Harmadik utáni nyáron egy véletlen folytán összefutottunk Bandi bácsival… felajánlotta, hogy látogassam meg. Ha kedvem van, mehetek vele festeni, ha megy a környékre… Tőle tanultam meg akvarellel festeni. Ha megmutatta a képeit, elfogott a lelkesedés, hogy még többet fessek. Még mindig megvannak azok a festmények, amiket együtt festettünk 20 filléres rajzlapra… Aztán vissza kellett menni a suliba. Leveleztünk, ami számomra nagy feladat volt, mert ugyan mit írhat egy kamasz egy komoly embernek?... Még mindig megvannak a levelei, a préselt rózsával együtt. El nem tudom mondani, mennyit jelentett nekem a barátsága, szeretete. Hiányzik…” Szilcz Marianna Horváth Endre-díjas üvegtervező iparművész, szaktanár �KÉPZŐMŰVÉSZET 31 Farkas András: Halász (1967, diópác) �SZÉPIRODALOM 32 ISTENES TIBOR Térélmény Végül képekké válik minden, Hullámzó kivetülés a lét. Állomásokra hangolva állunk össze, Frekvenciákat elhagyva esünk szét. Pipacsot rajzolok a zöld mezőben, A távolban kislány szalad a réten, Önfeledt fless a kék ég alatt, De már vihar gyűlik a képen. Pixeles filmkockák, sercegnek a hangok, Már más sávon halad a fény, Vonatsíneken kattogva ámul A hangokból megírt térélmény. Haladok festményről festményre, Tapinthatóvá válik az álom, A megállókban savanyú füstszag, A vonatülésen sáros lábnyom. Gyárvároson alszik az árnyék, A szmogtól hártya játszik a pléden, Fémkockák között kihűlt a fény, Lehunyja szemét az izzadt szégyen. Sportkocsin tűzpiros ízű a vágy, Sebességspirálban nyúlik tér, Kólásdoboz repül a szélben, Valahol egyszer majd árkot ér. Végül képekké válik minden, Hullámzó kivetülés a lét. Állomásokra hangolva állunk össze, Frekvenciákat elhagyva esünk szét. �SZÉPIRODALOM 33 ISTENES TIBOR Magam mellé Odaszülettem magam mellé, nem ismertem meg magam. A magzatvíz csepegte ritmus Oldalra nyaldosta hajam. A vér és a víz lángokba gyújtva kiterjesztette arányaim. A végtelenül szabályos véges Keretbe zárta szabályaim. Haldoklik bennem a halál, meghal kettős létem, Életből halálba, halálból életbe magamat visszatépem. Itt ül rajtam a harang hangja, Utolsó utamon kísér, Ezerszer járt itt már tudatom, Halott papom hazug hangokkal dicsér. Odaszületek magam mellé, Megismerem már magam. Teremtek meddő gondolatot, Vagy gyümölcsöt terem szavam. �ZENTHE 100 34 CSONGRÁDY BÉLA Méltó módon őrzik Zenthe Ferenc emlékét Száz évvel ezelőtt született a salgótarjáni színház névadója A salgótarjáni Fő téren bármi okból megjelenők tekintete ritkán kerüli meg a jól látható Zenthe Szalon kiírást, amely a Zenthe Ferenc Színház székhelyét jelöli. Az alkotói műhely, a kamaraszínpadi terem ablakairól – ha úgy teszik, nézőcsalogató kirakatából – néhány, a magyar színháztörténet részévé vált jeles színművész – Márkus László, Psota Irén, Váradi Hédi és természetesen Zenthe Ferenc – s leginkább – a döntő többségükben szintén eltávozott – volt acélgyári színjátszók jelenetfotója néz vissza az arra sétálókra. S ez nem véletlen, hiszen a helyi színház legrégebbi elődjének joggal tartja az 1887-ben a rimamurányi salgótarjáni olvasóegylet keretében létrejött amatőr együttest, az 1948/49 óta Petőfi nevet viselt csoportot, amely alapításának évében Gerő Károly Vadgalamb című népszínművével debütált. Ez azt jelenti, hogy e művészeti ág képviselete jóval több, mint egy évszázados a városban, annak ellenére, hogy az úgymond professzionalista színház csak nyolc évvel ezelőtt, 2012-ben született meg. Pedig sokszor és sok helyütt volt napirenden a téma. Távolabbi előzményként – többek között – meghivatkoztatható az 1930/40-es években működött Balassa Társaság tagjainak véleménye vagy konkrétan e lap, a Palócföld első számában, 1954-ben megjelent írás tartalma. Ebben a szerző Vertich József, a Petőfi ikonikus rendezője, mondhatni vezetője – annak tudatában is, hogy viszonylag rendszeresen szerepelnek itt vendégszínházak – írta summázatként az alábbiakat: „Színház nélküli városunk kultúrigényét e téren jól, helyesen kielégíteni nehéz feladat. Csak a város valamennyi színjátszó csoportjának komoly, szervezett, fejlődést biztosító munkájával, a dolgozók művelődését szolgáló törekvésekkel, a kultúrszervek, a sajtó támogatásával, végeredményben a lerögzítendő helyes, minden érdekelt őszinte, együttes munkájával lehet és kell elérnünk.” A kérdés – azaz helyi színház létrehozása – a továbbiakban is napirenden maradt. Ezt igazolja már jóval a rendszerváltás előtt, a hatvanas évek elején-közepén megfogalmazott egyik politikai döntés is, amely szerint Salgótarjánt a megye kulturális centrumává kell fejleszteni, s a megvalósítandó tervek között a színházfejlesztés gondolata is helyet kapott. Ehhez �ZENTHE 100 35 a József Attila Művelődési Központ 1966-os átadása lendületet adott, igaz, egyelőre – s még hosszú ideig – vendégteátrumok, -előadások fogadása formájában. A prózai művek esetében elsősorban a szolnoki, az operaelőadásokat tekintve jó ideig a debreceni teátrum volt a leggyakoribb fellépő, de egyre gyakrabban érkeztek fővárosi társulatok is. S valamennyien kedvezően nyilatkoztak a fogadtatásról, a színházszerető tarjáni közönségről. Ugyanakkor még évekig működött a Petőfi, létrejött az öblösüvegggyári Tempress, valamint a kereskedelmi és vendéglátóipari szakképző égisze alatt, de az acélgyári művelődési központban otthonra talált KiViSzI nevű amatőr színtársulat. A rendszerváltás bekövetkeztével újra és mind határozottabban merült fel, körvonalazódott egy helyi társulat létrehozásának igénye, mondhatni szükséglete, annál is inkább, mert egyre inkább tudatosodott: Salgótarján az egyetlen megyeszékhely, amelynek nincs önálló, saját színháza. Több, színjátszói, előadóművészi múlttal, tapasztalattal rendelkező szakember – mások mellett főként Molnár Ernő, Sándor Zoltán és Susán Ferenc – éltette folyamatosan e gondolatot, amelyet felkarolt és támogatott a dr. Horváth István elnökletével működött Salgótarjáni Polgári Kör elnevezésű civil szervezet is. A színház közvetlen előzményének a 2004 februárjában-márciusában T. Pataki László újságíró, író, rendező és felesége, P. Kerner Edit kezdeményezésére és irányításával a József Attila Művelődési Központban főként fiatalokból verbuválódott stúdiószínpad tekinthető. Az új formációnak szinte törvényszerűen az előző esztendő decemberében elhunyt Vertich József lett a névadója. Eleinte a Palóc Parnasszus című pódiumújság rendezvényein léptek fel, de közreműködtek a Palócföld fél évszázados jubileumi estjén is. Első színházi jellegű produkciójuk 2005. április 28-án volt: Szép Ernő Május című darabját Molnár Ernő vitte színre. A következő években a Vertich Színpadstúdió egyre gyakrabban mutatkozott meg és mind nagyobb feladatokat vállalva szinte egyenesvonalúan haladt a színházzá válás útján. A folyamatot felgyorsította a Színházépítés Salgótarjánban című, A függönynek fel kell mennie! című kiadvány, amelyet a Vertich Színpadstúdió Művészeti Tanácsa adott közre. Az abban megjelent felhívást számos cég, közösség és magánember támogatta. E törekvéssel a város önkormányzatának közgyűlése is egyetértett és 2012. február 23-i ülésén úgy határozott, hogy önként vállalt közszolgálati feladatként támogatja a létrejövő színházat, amelyet a 2011. július elsejei dátummal életre hívott Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. működtet. �36 ZENTHE 100 E vázlatos születéstörténet 2012 tavaszán érte el csúcspontját, minthogy május 29-én az akkor már Zenthe Ferenc nevét viselő színház T. M. Plautus ókori római vígjátékíró A hetvenkedő katona című darabjával megtette az első lépést. S onnantól kezdve már nem volt megállás a társulatépítésben, a bemutatók, a bérletek, bérletsorozatok, a helyi, a megyei, a fővárosi, az ország határain belüli és túli vendégszereplések növekvő számában, a közönség által kinyilvánított szimpátiában, sőt a szakmai sikerekben sem. Abban, hogy kinek a javaslata volt a Zenthe név felvétele, nincs konszenzus, azt viszont, hogy kiváló ötletnek, mondhatni telitalálatnak bizonyult, az élet igazolta. Hiszen hosszas keresgélés után is alig lehetett volna elismertebb, közkedveltebb személyiséget találni – a Nemzet Színésze és sok más rangos díjjal kitüntetett – Zenthe Ferencnél, aki nem mellesleg Salgóbánya, azaz Salgótarján szülötte: éppen száz esztendővel ezelőtt, 1920. április 24-én látta meg a napvilágot, s mintegy tízéves koráig élt ott, ahol édesapja bányai vezetőként dolgozott. Élményszerű gyermekkora volt, amelyből – mint többször elmondta – a felnőttként, művészi munkája során sokat profitált. Szűkebb hazájával 1997 óta – ekkor lett Nógrád megye díszpolgára – vált szorosabbá a kapcsolata, amelyet 2003-ban megerősített a Salgótarjántól kapott ugyancsak díszpolgári cím. Annak apropóján a baráti kör vendégeként látogatott el a salgóbányai idősek klubjába is, hogy elbeszélgessen földijeivel. Több, mint érdekes, hogy – miközben számos felejthetetlen film, tévésorozat, rádiójáték, színházi és filmszerep fűződött a nevéhez – színészként csak 85 éves korában, halála előtt egy évvel lépett a helyi publikum elé a József Attila Művelődési Központban, ahol a Madách Színház – amelyhez gyakorlatilag egész életében hűnek bizonyult – mutatta be Szakonyi Károly a Turini nyár című darabját. Mondani sem kell, hogy a közönség milyen ovációval fogadta Zenthe Ferencet, aki a tapsorkánban virágcsokorral a kezében, meghatódva szinte csak annyit tudott mondani: „Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születhettem…” A legendás színművész 2006. július 30-án fejezte be földi pályafutását. A mennyei világba távozását követően – immár a méltó emlékőrzés szándékával is – szinte azonnal kibontakozni látszott a máig tartó, s mondhatni fokozatosan erősödő Zenthe-kultusz. A városi közgyűlés hozzájárult ahhoz, hogy a salgóbányai buszvégállomás mögötti parkot róla nevezzék el, s ott 2017 tavaszán emléktáblát helyezzenek el. 2008 októberében az Ipoly Erdő Zrt. Salgótarjáni Erdészete által a vár alatt működtetett ház előkertjében ünnepélyes keretek között, volt pályatársak részvé- �ZENTHE 100 37 telével és közreműködésével avatták fel a Somoskőújfaluban élő szobrászművész, Molnár Péter által készített mellszobrot, amely azóta is a rendszeres megemlékezések színhelye. 2010-ben ugyanott a művész kilencvenedik születésnapja tiszteletére leplezték le azt a gránit emléktáblát, amely arra utal, hogy a budapesti Nagymező utcában látható a Halhatatlanok Társulatának tagjának választott művész lábnyoma. Az értékes ereklyét egy rajongója árverésen vásárolta meg, s úgy gondolta, hogy a szülőhelynek ajándékozza. 2011-től, 2012-től a salgóbányai rendezvények szervezésének élére a Zenthe Ferenc Színház állt. A teátrum 2013-ban díjat alapított Zenthe Ferenc-emlékplakett elnevezéssel. Ifj. Szabó István szobrászművész bronzalkotásának előlapjára a színművész portréja került. Az elismerés mindazoknak adható, akik magas színvonalú munkájukkal, illetve támogatásukkal nagymértékben segítik a színház működését, fejlődését. 2015 nyarán a Geocsodák Háza elnevezésű salgói látogatóközpontban Zenthe-emlékszobát adtak át. Egy kicsit korábban, 2014ben a Dornyay Béla Múzeum Zenthe Ferenc és Salgótarján címmel kötetet jelentetett meg. Az idei esztendő, a születésnap centenáriumi éve különlegesnek számít a kultusz folyamatában, a világjárvány miatti kényszerűen hosszú szünet azonban átformálta az eredeti forgatókönyvet. Azonban januárban a magyar kultúra napján az első bemutató keretében Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című regényének dramatizált változata még színre került. A premieren – mint a legtöbb más esetben is – jelen volt ifj. Zenthe Ferenc, aki minden alkalommal hálásan szokta volt megköszönni édesapja emlékének ilyeténképpeni továbbéltetését. Erre az alkalomra készítette el a salgótarjáni Kézműves Cukrászda az azóta népszerűvé lett Zenthe-tortát. Elkészült egy újabb, immár centenáriumi emlékplakett, s augusztusban – 2019 után – másodszor is megtartották a Fő téren a Színház újratöltve című látványos évadnyitóshow-t, amely egyúttal az elmúlt évad produkcióit elismerő díjkiosztó is volt. Szintén a nyár végén az SBTC sportklub – amelyet ugyancsak éppen száz éve alapítottak – öregfiúk labdarúgói vendégeként pályára lépett a Magyar Színészválogatott is. Az ősz során a moziban terveznek egy válogatást bemutatni a Zenthe Ferenc nevével fémjelzett filmekből, és készülőben van egy könyv is Színház született címmel, A „Vadgalamb”-tól az „Énekesmadár”-ig alcímmel, minthogy Tamási Áron székely népi játékát 2021 januárjában tervezik bemutatni. A Zenthe Ferenc szellemi örökségét őrző törekvéseknek, tendenciáknak is nagy szerepe volt abban, hogy a Simon Lajos vezette társu- �38 ZENTHE 100 lat 2019 óta már kiemelt előadó-művészeti szervezetként vehet részt az ország kulturális vérkeringésében. Büszke lehet a színház, hogy olyan ember nevét viselheti, olyan személy emlékéhez igyekszik méltó lenni, akit mindenki szeretett, s aki 2003-ban salgótarjáni díszpolgári címe kapcsán – egyebek közt – a következőket nyilatkozta jelen sorok írójának: „Bízom abban, hogy a mai értékválság csak átmeneti, s előbb-utóbb ismét túl leszünk a nehéz éveken, s helyükre kerülnek a dolgok, hiszen minden ember jónak születik, nem szabad hagyni, hogy a gonoszság felülkerekedjen…” �SZÉPIRODALOM 39 FECSKE CSABA Összekuszálódik aki voltam már nem az vagyok a változástól én én maradtam-e valóban engem lát a barátok ismerősök fürkésző szeme magam se tudom mi elől menekülök függönyként húzom félre a levegőt homály sündörög mindenütt nem tódul be fény mint azelőtt összekuszálódik minden a múlt lustán hömpölygő zavaros vizű folyó partra sodorja ami rossz volt görgeti tovább ami úgy tudni jó Mire rájössz ez nem az ugye ez még nem az igazi ennek még szinte semmi tétje ebbe még nem kell belehalni ezt még csak próbálgatod kerülgeted mint macska a forró kását megégeted magad az igazsággal ez nem próba volt maga az előadás rá kell jönnöd félreélted az életed Négy csupasz fal a reggel fölvállalta a napot de máris este van a nap halott felzúg házunk előtt a juharfa eddig hallgatott a szél erőszakoskodik vele árnyékomat cipelem haza otthon lenni bizony nem is olyan könnyű bámulom a négy csupasz falat ahogy felém közelítenek s én azon tűnődöm vajon melyik dől rám hamarabb �HELYTÖRTÉNET 40 VÉGH JÓZSEF Kossuth Lajos, Diósjenő tiszteletbeli bírája A szabadságharc bukása után Kossuth emigrációba kényszerült, ám sosem adta fel a reményt, hogy újraéleszti a szunnyadó parázsként tovább élő forradalmi szellemet. Aktív nemzetközi politikát folytatott, terveket szőtt, szövetségeseket keresett. A császári udvar nem nézte jó szemmel szervezkedését, s mindent elkövetett ellene. Megfosztotta magyar állampolgárságától azt az embert, aki talán a legnagyszerűbb hazafia volt országunknak. A hír hallatán számos település – köztük falunk is – úgy reagált, hogy tiszteletbeli polgárává fogadta. Diósjenő nem is elégedett meg ezzel. Ragaszkodásának úgy adta kifejezését, hogy nem csupán tiszteletbeli polgárává, hanem bírájává választotta.1 Kossuth megköszönve a sok megtisztelő címet, gyönyörűen írja le Nógrád vármegye közönségéhez írt levelében a hazaszeretet fogalmát: „Nekem, – így szól – megvallom, más fogalmam van a hazaszeretet felől, mely nem henye érzelgés, hanem a haza javára törekvő önzetlen becsületes munkásságnak kútfeje. A hol jutalom tétetik kilátásba, ott bérért dolgoznak. A ki hazáját jutalom reményében szereti: az a jutalmat szereti, nem hazáját. A hazaszeretet jellege az önzetlenség, mely nem hogy jutalomra gondolna, de áldozni is kész… Bejegyzés a református egyház jegyzőkönyvei között 1 Nógrád megyében nem egyedül Diósjenő fejezte ki ily módon a tiltakozását. Sámsonháza evangélikus egyháza felkérte őt az egyház főfelügyelői tisztére, melyet az államférfi elfogadott. �HELYTÖRTÉNET 41 A „haza” otthona a polgárnak, mint a családi tűzhely otthona a gyermekeknek. Ki várna azért jutalmat, hogy otthonát szereti? Haza és család ikerfogalmak. Egyiket, mint másikat az emberi szívet megnemesítő szeretet forrásává rendelte a természet istene. Én fajom nemeslevelét s fennmaradása titkának kulcsát látom azon érzelemben, mely arra tanított, hogy mi magyarok hazánkat közös édesanyánknak szoktuk nevezni, s hogy nemzetünk otthonát és családunk otthonát ugyanazon egy szóval jelezzük, e szent szóval: „hon”. Naplójában megemlékezik arról is, hogy megérkezett a diósjenőiek levele, s nagyon megörült neki. A diósjenői református egyház történeti leírásában az alábbiakat olvashatjuk: „Minthogy Kossuth Lajos Diósjenő községnek tiszteletbeli bírája volt, emlékezetnek okáért feljegyeztetik, hogy meghalt Turinban 1894. évben március 20-án. Gyászünnepélye Diósjenőn April. 7. tartatott meg mely alkalommal díszbeszédet mondott a helyi lelkészesperes, Nagy Gida. A gyászünnepély napján a templom belseje feketével volt díszítve, a házak gyászlobogókkal ékesítve, s a harangok 10 napig mindennap 1 óráig hirdették a gyászesetet.” Kossuth halála évében vált szükségessé a református templom tornyának újbóli, immár végleges felépítése. Majd száz évig bírta is a torony ezután a természet ostromát, ekkor azonban – 1993-ban – a toronysisakot teljesen újjá kellett építeni. Egy hatalmas daru érkezett, mely egyszerűen leemelte a falakról a sisakot, s lehelyezte a földre. Ott elkészült a szerkezet pontos mása, mely ugyanilyen módszerrel vissza is került a helyére. A bontáskor a toronygömb alatt találtak egy kis faládikát, fedelén a következő felirattal: Ha te engem felbontasz, Egy szép emlékre akadsz. Olvasd el figyelmesen, Szépen és értelmesen, Emlegesd nevünket! Rég hant fedi testünket. Éljen a magyar hon! 1894. A megemlékezést tartó Nagy Gida (Gedeon) református esperes �42 HELYTÖRTÉNET A ládikát az akkor 19 éves Halász Ferenc ácssegéd készítette a belső felirat szerint. Benne megtaláltuk az utókor számára emlékezetül hagyott néhány tárgyat: Kossuth Lajos halálhírét hozó újságot, a nagy államférfi fényképét, egy Kossuth-bankót, valamint egy feljegyzést a torony építéséről. Ez utóbbit Oroszy Pál tanító, negyvennyolcas honvéd fogalmazta meg. Ezek voltak a legfontosabbak, melyeket feltétlenül megőrzendőnek véltek. Feljegyzés a torony építéséről és a Kossuth halálhírét hozó újság A Budapesti Hírlap 1894. április 1-jei száma teljes terjedelmében Kossuth Lajossal foglalkozik. A feljegyzés a felújítás adatait, s a református egyház Diósjenőn hivatalban lévő tisztségviselőit sorolja fel, majd egy jókívánsággal él az utókor felé: „Emlékül az Utókornak. Áldás és békesség pedig az Olvasónak! … Ezen új torony daczoljon az idő viharaival szemben. Védje meg az ég ura, mind kül, mind bel ellenség fegyverei, és minden elemi Csapások ellen. Boldog és Számos évtizedeken átt ékeskedjék e’ mi diósjenői ev. ref. Egyházunknak méltó díszére, és fényes Csillagával is intse az utókort, hasonló példás Keresztyéni buzgóság teljesítésére, a’ mindenkori egyetértés, béke és Szeretet Szíves gyakorlására, Megváltó Urunk a’ Jézus Krisztus nevében!” �HELYTÖRTÉNET 43 A régi és az új toronysisak Nekünk, kései utódoknak az a feladatunk, hogy büszkén viselve az egész falunkat ért megtiszteltetést, méltók legyünk Kossuth szellemi örökségéhez. A Szentgyörgyi Kör kezdeményezésére születésének 190. évfordulóján egy emléktábla került a református templom falára. Az említett ereklyéket a megtalálás óta a páncélszekrényben őrzik. A felújított toronyban pedig egy új feljegyzés vár arra, hogy egyszer majd tanúságul szolgáljon az utókornak. A Kossuth-emléktábla a templom bejáratánál �SZÉPIRODALOM 44 ONAGY ZOLTÁN Lókos, almaálom, almacsaták Élettér Mindig így volt, mindig így van, ennek mindig így kell lennie. Gondos apa, előrelátó családfő nem viszi csődbe azokat, akikért felelős. Hacsak a követhetetlen történelmi változások, a gyors gazdagság víziója meg nem zavarja az ő kiszámított, istenesen megkonstruált valóságát. Mert esetünkben ez történik. 1962 őszén tízéves vagyok. Öcsém kilenc, a húgom még meg se született. De már az ő házhelye is kinézve, megelőlegezve, lefoglalózva, hogy a tulajdonos ne adja el másnak, ha azonnal kell a pénz. Anyám harminchárom, apám negyvenkettő. A faluközponttól távol, a vasútállomás környékén lakunk. A tanya két földútból, és a földutak között és mellett fekvő földekből áll. A házhelynek nevezett telkek közül négy a miénk, kettő a szüleink, kettő a mi nevünkre íratva. Mondom, tíz vagyok, öcsém még nincs kilenc. A két épület vélhetőleg éppen olyan lesz, mint a lassan, kalákában felhúzott, félkészen már lakott szülői ház. A korban engedélyezett sátortetős, kockaforma. Két szoba, konyha, kamra, fürdőszoba, benne évekig fém mosdóállvány lavórral, vizes vödrökkel. Villany évekig nincs a környéken, víz a kútban. Az utcai fronton két ablak, a belsőn tágas veranda. A hatvanas években épült kockaházak ezek, Nógrádtól Békésig. A terveket sorozatban gyártja a Hivatal. Az építkező kétféle típus közül választhat, lényegében mindkettő ugyanolyan, egyik sem emlékeztet a hagyományos paraszti lakóépület-együttesre, amelyekben minden sarok és beálló, minden szűkítés és bővítés konkrét feladattal készül, ahol minden tégla, minden cserép és gerenda funkcionál. A történelmi léptékekben gondolkodó apánk úgy számolt, a SZU nem adja fel száz éven belül az országot, tehát arra kell berendezkednünk, hogy az Új Világ képviselői is a nyakunkon maradnak. És ha ők úgy döntöttek, egységesíteni kívánják a falu arculatát, akkor az arculat egységes marad, semmi kétség. A méregdrágán megvásárolt tervet elzárja a dokumentumszekrénybe, hogy a következő építkezésnél ne fizessen újra egy vagyont a sablontervekért. �SZÉPIRODALOM 45 Az élettér maga a Paradicsom. A ház két-kétszáz méteres körben egyedül áll. Nyugatra két és fél kilométerre a falu. Központjában a legmagasabb pontra épített templom, mögötte tiszta időben látható a Börzsöny kék sziluettje. Az előttünk futó földút észak-dél irányú. Déli irányba elhaladunk a kondás és egy traktoros háza előtt, néhány száz méter után százötven éves cserfaerdő alá ér, ott halad kilométereken át a Jánossypuszta kitelepített, lakatlan romházaihoz. Észak felé háromszáz méterre leromlott makadámút, „betonút”, végestelen végig bőven termő szederfák kísérik, a busz- és a vasútállomásra. A műút és a vasút ötszáz méteren át párhuzamos fut. A vasúton túl látható az Ipolyt szegélyező fűzfasor halványzöldje. Kelet felé, a házhely alatt kétszáz lépésnyi mocsaras, zsombékos kaszáló, a „Kisrét”. Alatta bővizű patak hallal, rákkal, meder fölé növő fűzbokrokkal. A patak hídján átjutva érjük el a Balassagyarmatot Váccal összekötő utat. Mindez – és a csend. Paradicsom és a csend. A 424-es mozdony vontatta szerelvény jelez néha szolidan, ahogy kattog a kanyarokban, kakas kiáltja harsányan, hogy szép az élet, kutya jelzi kötelességszerűen, helyén van, végzi a dolgát. Mindennapok Falun élő ember számára a föld az aranymérce. Földben méri az értéket. Akinek nincs semmi földje, annyit is ér. Hiába érkezik fel a dimbesdombos (Mikszáth) nógrádi lankák, a nadrágszíjparcellák közé a tszcs, később a tsz, hiába kényszerül a gazda közösbe adni földet, állatot, kocsit, mezőgazdasági szerszámot, a föld szentsége marad. Föld a házhely is. Házhelyet gyűjt, aki földet gyűjt. Soha semmire nem költünk. Úgy semmire, hogy valóban semmire. Talán a fillérekért árult száraz kenyérért fizettünk, amit hetente egyszer tragacson tolok haza a boltból, és amivel a moslékot sűrítjük. Még nincs nyúl-, disznótáp. A moslék főtt malackrumpliból, a belekevert búzakorpából és felkockázott száraz kenyérből áll. A malac tököt eszik, hasasmagos uborkát, ha jó a termés, és nem kerül üvegbe, öreg dinnyét, amit szezon után a csányi vendégdinnyések hazaköltözése után cipelünk haza napokon át saraglyán, mielőtt betárcsázza a téesz. Paréjt esznek, szőrös disznóparéjt és szimpla paréjt, ami a krumpliszárak között erősödik nyári esők után, és amit kötelező kétnaponta kirángatni. Semmire nem költünk, mert minden megterem az élethez. �46 SZÉPIRODALOM Az első négy évben villany nélkül. A villany se kötelező az élethez. Igaz, se rendes rádió (néprádió egyetlen csatornával), se tv, se lemezjátszó, se Mambó magnó, se számítógép, mindezek helyett dolgozunk. Amikor nem, akkor is. Ha kell fény az esti leckeíráshoz, petróleumlámpa világít. Minden van. Szárnyas jószág, lábasjószág. Liba, kacsa, némakacsa, pulyka, vakmerő japán kakas a hisztérikus tyúkjaival. A japán kakas a védelmi rendszer eleme. Se a kutya, se a kendermagos kakas nem fedezi fel olyan gyorsan a vadászó görényt, menyétkét, rókát, felderítő héját, a pihés kislibára vadászó, baromfiudvarra ereszkedő gólyát, mint az őrző-védő szolgálatként tartott japán kakas. A baromfiudvar szintje fölött két emelettel föntebb, két egymásnak háttal fordított sokablakos dúcban igénytelen parasztgalambok laknak, számolatlanul szaporodva. Az oszlopon macskák ellen méteres bádoglemez. A galambok együtt reggeliznek és vacsoráznak a tyúkokkal, csirkékkel, semmi gond velük. És a malacok. Egyetlen kecske a tej miatt. Reggelente a szomszédok kecskéi közé kötjük a „Kecskeliget” nevű akácosba, ne árválkodjon. Néha gida születik, ha a száz méterre bűzlő bakkecske jó időben látogatja meg az akácosba kikötött kecskelányt. Veteményes ágyások mindenféle zöldséggel. Kukoricaföld, krumpliföld, lucerna a nyulaknak. Kevés lucerna, amivel takarékosodunk. A lucernát lekaszáljuk, száradni hagyjuk, kell téli takarmánynak, mert széna se égen, se földön. Takarékoskodunk természetesen. Zöldet találunk tavasztól őszig. Friss, ropogós rozsot, búzát, árpát a téeszföldről, lóherét az ártérről, szállításra váró, elszórt káposztát, marharépát, cukorrépát. A nyolc anyanyúl ellátása a kötelező teendők közé tartozik, enyém és öcsémé, a táplálástól a trágyáig. Szalmánk ugyan nincs, de azt lopunk. Gabona se nagyon, hacsak apám nem szerez valamelyik téesztag barátjától, de azt is lopunk a magtár elmozdítható ablakán át. Mindent lopunk, amit csak lehet lopni, mert vásárolni nem lehet szinte semmit. Minden van, csak pénz nincs. A szüleim nem költenek. Pedagógusfizetésből nincs mit költeni. Gimnazistaként látok először párizsit, mert nálunk nem létezik párizsi. Semmiféle bolti felvágott nem létezik. Zsömle, kifli se létezik. Nagyanyám péntekenként süt két kocsikerék méretű kenyeret, együtt dagasztják anyámmal, ennek a vakarcsából nyújtanak lángost a kenyérsütés végén, lökik be a még forró kemencébe. Ezt kapjuk libazsírral, lekvárral, ki mivel. Zöldségesből való zöldséget se látok gyerekként, igaz, zöldséges sincs. Az volna csak irgalmatlan szégyen, ha valaki besétál a falu zöldsé- �SZÉPIRODALOM 47 gesébe egy kiló hagymáért. Édesség sincs. Ahhoz jelentős hőstettet kell elkövetnünk, hogy apám hazajövetben vegyen kis zacskó pralinét vagy krumplicukortömböt. Édességnek ott a méz, nagybátyám hozza minden évben, ott az aszalt szilva, a padláson a füzérekbe felfűzött szőlő, az Othello és a Delavári. Szaloncukor sincs, anyám színezi, önti, csomagolja, díszíti fel vele a fenyőt. Nyári édességnek ott a vasárnapi két gombóc fagylalt az utánfutós tricikliről áruló fagylaltostól, ha kéthetente vasárnap meccsre megyünk apámmal. Ritkán megyünk. Az idő pénz, a pénz pedig kell a következő házhelyre, nehogy valaki bevásárolja magát az utcába, amit apám sajátjának tekint. A munkásdemokrácia Apám úgy uralkodik birodalmában, mint a császár. Nincs munkahelyi demokrácia, üzemi négyszög. Hírét se hallottuk a demokráciának. Az történik, amit parancsol. Nincs kérdés, előterjesztés, apánk elképzeléseitől eltérő ötlet, vita, közös megállapodás, esti összeülések, hogy a család eldöntsön valami vonatkozó kérdést. Anyánk se vitatkozik. Talán úgy tartja, ő ismeri a viszonyokat, amit eddig végzett, nagyon is rendben, a ház áll, a birtok él és életképes, mi is élünk és életképesek vagyunk. Minek vitatkozzon hát? Ha néha mégis összecsapnak valamin, diszkréten történik, foszlányokat se hallunk belőle. Amikor betöltöm a tízet, négy egymás mellett fekvő házhelyen gazdálkodik a család. Apám ekkor szerzi az ötödiket. Az ötödik hozza a változást, mert az eddigi négy bőven ellátja a birtokot, takarmánnyal az állatokat, az állatok bennünket. A legszélső házhely kétharmadán szőlő, tizenkét sor, soronként negyvennégy tőke Oportó, rózsaszínű Delavári, sárga kecskecsöcsű, köztük sok direkt termő, a névtelen fehér nova és a nevesített fekete nova (Othelló), néhány tőke borszínezésre használt törökszőlő, a százszemű. Ezeket apám eredetileg úgy gyűjtögette össze különféle baráti iskolákból, a direkttermőket aztán minden évben cseréli. Ekkoriban cikkez a sajtó, hogy a peronoszpóra által kipusztított évszázados szőlőfajták pótlására Amerikából importált szőlők rongálják az agyat, elhülyítik a fogyasztót, apámat megrémíti a félidióta unokák születésének lehetősége, látott, láthatott példát borissza családokban eleget. Előfordul, egy évben harmincötven novatőkét cserélünk. Elsősorban a fehéret, azt tartja átoknak. A fehér nova szürete maga az időrabló istencsapása. A legenyhébb dér utáni szüretkor – addig tologatja egy héttel és még egy héttel a szüret időpont- �48 SZÉPIRODALOM ját, „egy napsütötte nap egy fok a bornak!”, mire biztosan beköszönt a dér – a szemek az első érintésre lepotyognak, a homokból csipegetjük. A telekhatáron kerítésként, mert kerítés kezdetben nem készül, pénz sincs rá, és minek kerítés: málnasor. Az évenként burjánzóbb és kezelhetetlenebb málnasor alatt talál magának helyet a haszonnövények legirgalmatlanabb ellensége, a tarack. A tarack a szántóvető ember halála. Ahol a tarack képes megvetni a lábát, ott nincs többé önfeledt horolás, kapálás az enyhe reggeli szélben, ott a kertásás gyerekpróbáló feladat. Öcsémmel azon ügyeskedtünk minden kapáláskor, hogy a szélső sor a másiknak jusson. A szőlő alatt a konyhát ellátó veteményes. Hagyma, répa, zöldség, karalábé, karfiol, paprika, paradicsom, madzaggal kiszabott ágyásokban. A végeken kapor, a sarkokban, a trágyadomb mellett torma, a baromfiudvar kerítése melletti másfél méteren évelő vadsóska, fűszernövények, fehérbors, bazsalikom, turbolya, metélőhagyma, menta. A második házhelyen a ház áll. Az utcafronton virágoskert. A romhányi téglából rakott járda mentén is virágok. Bontásból való értékes tégla, csengő, díszes, feliratos a régi világból. Két héten át verjük kőműveskalapáccsal a maltert, tisztítjuk, mielőtt nekiállunk a járdának. Apám nem szerez annyit, hogy téglaként hasznosíthatná, egy ól fél falára se volna elég, ezért áldozza be a járdára. A lépcsőig ér. Szerepel a tervekben, hogy meghosszabbítjuk a budiig, a szén- és fatároló színkéig, esetleg az ólakig, de a járda így marad, soha nem nő tovább. A második házhely a birtok szíve. Ezt vásárolták meg elsőként, ide épül a ház és a melléképületek, a kút, az ólak egy csokorba a kert végén. A második házhelyen költözéskor már teremnek a gyümölcsfák, a két meggy, a ringlók és a magbaváló szilvafák. Az ólakat másodfelhasználású anyagokból, malternyomos zsaluanyagból, bontott, feketére vénült tetőlécekből, széledeszkából építette. Az oszlopok az akácosból való masszív akáctörzsek. Soha semmit nem dobunk ki. A szétszedett zsalu görbe szögeit szekercével kirángatjuk, a kaszaverő síndarabon egyengetjük egyenesre. Nem dobhatunk ki semmit, mert semmi nem kapható a boltokban, amire éppen szükség volna. Amikor hatvanas szög, akkor az, ha ácskapocs vagy ólakra való apró zsanér, az nincs. A nyúlólak ajtaját évekig autókerékből vágott gumiszalag tartja, melegben félrebiggyedve, hidegben megfeszülve. Gyerekként megtanulom, tárolj, tartalékolj, ha nem kér kenyeret, soha nem tudhatni, mikor lesz jó valamire. Ez nem múlik, megmarad, mint a gyerekkori himlőhely. A két következő házhely a család ipari parkja. A krumpli és a kukorica termőhelye. A kukorica közt tök, uborka, bab. A bab, az mindenütt. �SZÉPIRODALOM 49 Ahol anyám talál kéttenyérnyi helyet, kézzel gödröt készít, kannából vizet önt bele, beiszapolja, két-két babszemet belenyom az iszapba, betakarja, és leszúr mellé egy figyelmeztető karót, nehogy véletlenül kikapálja a következő menetben, és hogy a gyorsan égnek induló babszár találjon kapaszkodót. Babunk mindig van. Fehér gyöngybab, cirmos, leveshez való bab, lóbab, ragyogó fekete ördögbab, ez a legfinomabb zöldbabfőzeléknek. A krumplitövek közt gyorsan lefutó borsósorok. Az alsó sávban egy-egy sáv pattogatni való és főzni való csemegekukorica. A két összeszántott telek közti zárványban, ahol az újkrumplit évente ásni kezdjük, görög- és sárgadinnye. A széleken végig, zárva a telekhatárokat egy sor cirok söprűnek, a cirok termése a kiscsirkéké. Dolgozunk. Nem kérdés. Kezdődik a libapásztorkodással, a borsó- és babfejtéssel, a krumplipucolással, a gyomlálással. Ahogy telnek az évek, nő a feladatlista. A hónapok, az évszakok feladatlistája. Nem marad sok szabadidő. Maradt, de harmada se, mint amennyivel elbírnánk. A környéken egyetlen gyerek se unatkozik, nincs olyan, hogy ne tudna mit kezdeni magával, kivétel talán az orvos három fia, akik néha szórakozásból beállnak tavasszal kertet ásni, trágyát hordani. Kukoricát darálni, ami ugyancsak a kínzás egyik fajtája, de az orvos fiai erősödni akarnak, mi pedig hagyjuk, hadd erősödjenek darálás közben. Közben az iskolai normákat is hoznunk kell, hogy nézne ki, pedagógusgyerek, aki kihagyja a napi leckét, hebeg felelés közben. Tavasztól őszig hétköznap, vasárnap fél ötkor kelünk, hétre elvégezzük a kötelezőket, az állatok ellátását, a szükséges locsolást. Az állatok megszokják a reggeli idejét, ha fél hétkor kezdenénk, már állna a bál. Az egyik átkos munka a háromból a locsolás (a másik kettő: a soha véget nem érő téli fűrészelés, a soha véget nem érő tavaszi darálás). A locsolás a kerti munka büntetőtábora. Esőhiányban, kánikulában naponta kétszer, hajnalban és napnyugta után locsolunk. Kannával. Rózsafejes bádogkannával. Egyik kézben a teli kanna, másikban a teli vödör, futás. Ha nem szedi a lábát az embergyerek, és a szél se fúj, megeszik a szúnyogok. Így is megeszik, de nem annyira. Reggel a kiéhezett, fürge, éppen ébredő, este a nappali hőségtől bosszús szúnyogbandák elől menekülünk. A kút környékén, a paprika- és a paradicsomágyás mellett állnak lesben, mert tudják, a locsolás nem marad el. Nem maradhat el. A locsolás minőségével apánk mindig elégedetlen. Soha nem ázik át eléggé a föld. Beledugja az ujját, és ha nem is mondja, arcára írva, ez semmi. Szivattyú persze nincs. Kút van, kerekes kút, vödör, lánc, és négy darab egymás szintje alá igazított, csővel összekötött kétszáz literes hordó. �50 SZÉPIRODALOM Apám találmánya. Ciszternának nevezzük, mert ő annak nevezi, de nem ciszterna, mert a hivatalos ciszterna önmagát tölti fel mindenféle trükkökkel, csatornákon, vezetékeken át esővízzel. Az esővíz a lényeg, ami az égből érkezik. De minthogy esővízcsatornára nem telik, amíg gyerekek vagyunk, a négy hordó megtöltése, telehúzása napi kötelező. A friss, hideg kútvíz leforrázza a növényeket. Ezért a négy hordónak tele kell lennie a nap minden szakaszában, hogy langyosodjon a tartalmuk. A legfelső hordóba harminc vödör víz fért. Amikor a víz szintje eléri a csövet, átfolyik a következő kétszáz literesbe, abba is harminc vödör. És így tovább. Amikor a negyedik megtelik, felnyom egy piros fejű bóját, ami a kút mellől látható. A négy hordó alapállása a szintig töltve. Kivéve az esetet, amikor éppen locsolunk. Ha nincsenek tele, és nem állunk a kút mellett tekerve a fényes kereket, bűn. Soha nem kockáztatjuk. És egyébként is, elfogadjuk, amit az öreg mond, nem tehetünk mást. „Ha a Jóisten nem ad esőt, ad kutat.” Azért kelünk fél ötkor, néha korábban, hogy beleférjen az óra locsolás, és hogy visszatöltsük késődélutánra, estére a hordókat. Ráadásul a veteményes a szőlő alatt harminc méter. A dinnye – minden dinnyefészek egy-egy vödör – még messzebb. Amikor eső és szél, áldás az eső és a szél. Isteni áldás. Két-három óra tiszta nyereség a rövid huszonnégy órából. Hétkor iskolába. Negyven perc gyalogút. Anyánkkal és a két utca összes iskolás gyerekével. A reggeli egyetlen buszjárat hét óra ötre érkezik, ha jön. Busz vagy van, vagy nincs, egyszer jön, máskor kimarad. Ha késik, de már elindultunk a megállóból gyalog, felszed bennünket menetből. Ha nincs, negyed nyolctól nem várhatunk tovább, úgy fér a negyven perc becsöngetésig. Anyánk kikérdezi kutyagolás közben a házi feladatot, az időt hasznosan kell kitölteni. �RIPORT 51 ÁDÁM TAMÁS Sose halunk meg Interjú Koltai Róberttel Koltai Róbert (Budapest, 1943) Jászai Mari-díjas magyar színművész, filmrendező, érdemes művész. 1968-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a kaposvári Csiky Gergely Színházban (ahova később többször visszatért) kezdte 1968-ban, majd következett a Pécsi Nemzeti Színház, a veszprémi Petőfi Színház, a Nemzeti Színház. 1995-től a József Attila Színház vendégművésze, 2002– 2005 között művészeti vezetője. A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban több darabban is látható. Az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar színházművész, országos ismertséget azonban filmszerepei, illetve filmrendezései biztosítottak számára. Hét könyve látott napvilágot. Azt mondja Koltai Róbert, szeretne még egy jó filmet csinálni, bár rengeteg a munkája, amelyek a koronavírus miatt kissé megakadtak. Folyóiratunknak elárult egy titkot: a legendás Indul a bakterház című film egyik jelenete Vecsésen készült, és mesébe illő, miként választott ki egyes helyszíneket a rendező. Koltai munkásságát tizennyolc kitüntetéssel jutalmazták, januárban pedig Balassagyarmaton átvehette a Madách-díjat. Ráadásul beválasztották a Halhatatlanok Társulatába. A karantén idején ki nem mozdult otthonról, most már óvatosan megteszi. Bizakodik, hogy hamarosan felléphet. Miként van az, hogy ízig-vérig budapestiként otthagyta a fővárost és a szüleivel együtt Dunaújvárosban kötött ki? �52 RIPORT Ezt a szüleimtől kellene megkérdeznie, én csak mentem, ahova az apukámat helyezték. Többször megfordultunk abban a városban. Szóval apám miatt történt minden. Ezek a váltások tizenhárom éves koromig lezajlottak, utána már Pesten éltünk. Mikor dőlt el, hogy ez a pálya az öné? Hogy a színjátszás túlír mindent? Hát még most sem dőlt el! Tipikus Koltai Róbert-szöveg! Van ebben valami igazság egyáltalán? Minden nap újrakezdődik minden, az élet a színpadon, a közönséggel való találkozás mindig sorsdöntő. Kaposvárt nem hagyhatjuk ki! Legendás volt az a színház! Pontosabban fogalmazva legendás lett. Az ország egyik legjobb színházává nőtte ki magát. Ebben tökéletesen egyetértünk, miként azt is tudom, hogy szerényen elhárítja, ha azt mondom, ebben önnek is komoly szerepe van. Mit tegyek ehhez hozzá? Többször visszahívták és igent mondott. Egyszerűen visszahúzott az a régvolt hangulat, az összetartás, a teljesítmény, a színvonal. Egy idő után miért lett szabadúszó? Szerencsére volt lehetőségem, hogy több színházban szerepeljek, és azt is megtehettem, hogy csak olyan szerepeket vállalok, amelyek tetszenek. Ez a szabadúszás előnye, akadtak nehézségeim a pályán, de ez nem tartozik azok közé. Tényleg Vecsésen vették fel az Indul a bakterház című legendás filmet? Ezt hallom mindenfelől. Az egyik kedvencem. Vecsésen legfeljebb egy jelenetet vettünk fel, abban sem én játszottam. Kik szerepelnek azokon a filmkockákon? Bánhidi Laci bácsi, meg a gyerek, Regős Bendegúz. És a többi jelenet? A filmet részben az ócsai falumúzeumban, részben a KunszentmiklósTass–Dunapataj-vasútvonal Szalkszentmárton és Dunavecse közötti Csabony nevű vasútállomásán forgatták, itt állt a bakterház. �RIPORT 53 Hogy választották ki a helyszínt? A rendező, Mihályfy Sanyi nagyon szerette a halászlét, és mindig vigyázott arra, hogy olyan helyen legyen a forgatás, ahol van a közelben egy jó halászcsárda. Ez egészen gyönyörűen alakul… Ez a színtiszta igazság! Ha már Vecsésnél tartunk, más szál is fűzi önt ide, ha jól sejtem. Kiss István. Az idősebb István is közel állt hozzám, a fiatalabb pedig a legjobb barátom volt. Együtt jártunk a Színművészeti Főiskolára. Olyannyira szoros kötelék volt ez, hogy még filmet is készített róluk. Akkor már nem éltek, sajnos, István fiatalon ment el. Önnek is köszönhető, hogy nem feledjük őket. Igen, róluk készült a Szamba című filmem. A főiskolás évekről, a papájáról, az amatőr színházi királyról. Szó, ami szó: nem volt egy jó ízlésű úr, mindenkin átcsörtetett, de az amatőr színjátszásban maradandót alkotott. És a fia? Egy érzékeny, hihetetlen érzelemgazdag, csodálatos ember és színész volt. Tudja, miért lett öngyilkos? Nem bírta a pálya gyűrődéseit. A Sose halunk meg című filmjét rengeteg ország megvette, mint Oscar-díj várományost emlegették. Ma már alapfilmnek számít. Kétségtelen, ez a filmem jutott a legmesszebb, de én minden filmemet szeretem. Emlékezetes azért is, mert ez volt az első rendezésem. Ön ír is, az elmúlt évben jelent meg a legújabb könyve. Hol én írok, hol más, mindegyik az életemről szól, a színészmesterség színes és komoly fordulatai idéződnek fel. A színészet mellett fontos az írás? Valahogy úgy alakult az élet, hogy én mindig sokfélét csináltam. Vajon ismerjük eléggé a színpadon fellépő Koltai Róbertet? A színházban a vígjátéki szerepek mellett komoly szerepek is vártak. Felléptem sorozatokban, huszonöt éve megy a József Attila Színházban A balfácán vacsorára című darab, amelyben főszerepet alakítok. Jelenleg kis �54 RIPORT pihenés van. A miniszter félrelép című darab is hosszú éveket élt meg. Film is készült belőle, ha még emlékszik rá. Melyik nagyobb kihívás: a színészet, az írás vagy a rendezés? Lehet különbséget tenni? Lehet, az a kérdés, mikor mi a feladat, ez a meghatározó. Amit örömmel csinál az ember és örömet tud okozni sokaknak, az a lényeg, az a boldogság. Mire készül, számíthatunk új filmre, új előadásra? Filmet is jó lenne még egyet csinálni így az élet vége felé. Csak ezt a végét hallgassa el! Sose halunk meg. Jól vagyok, azonban az idő nem pörög vissza. Rengeteg jó színházi munkám van, vár még rám néhány kihívás. Igaz, most le kellett állnom egy időre. Gondolom, a vírus miatt… A fiam már korábban szólt, ki ne mozduljak otthonról, majd ő megveszi, ami szükséges. Önkéntes karanténban voltam, bár semmi bajom. Mint a tévében is láthatták, mindenkit az otthonmaradásra biztatok. Legalább rendeztem az elmaradt dolgaimat. Azért most már friss levegőt is szívok. Bizakodó vagyok. Ha már az élet nevű nagy valamiről beszélünk, szerintem a könyvei nem fogják át a teljes életét. Semmibe se fér bele semmi. A könyveim elolvasása után azt vettük észre, mennyi minden kimaradt belőle, hogy még mennyi minden lenne, mennyi mindent kellene rögzítenünk. Meglepődött, amikor az új kitüntetésről, a Madách-díjról értesült? Mit tagadjam, meglepődtem, meghatódtam, nem számítottam rá. Mindig is nagyon tiszteltem Madáchot. �SZÉPIRODALOM 55 NYILAS ATILLA Communio Balatoniensis Ha Akarattyán bemegyek a vízbe, akárcsak térdig – bőrömhöz simul a háborítatlan reggeli hűs –, ugyanabban a tóban vagyok, mint ha Kenesén mentem volna be, az az egy-két öböl nem is elválaszt, inkább összeköt. És ha nézek távolabb – valahol ott lehet Almádi –, látom, hogy ugyanaz a tó szelídíti az északi part hullámvonalát, s a kilátást Tihany félszigete koronázza. Ennek a fényes egységnek bal kéz felé Siófok is része, oda már egészen közeliek az áldott zamárdi vizek, s a szántódi kiszögellés további távlatokat nyit – amit az ember csak sejt, azt nyilvánvalóvá teszi a hit –, arra húzódik a déli part további településeinek sora, mint láthatatlan viharjelzést, sugározzák az összetartozást, ott messze, rádobban a szív, Balatonfenyves hona, ifjúság remegő edénye, augusztus reménye, átellenben meg Szigliget, a mieinknek az volt a Paradicsom, Keszthely öblében Gyenesdiás családi strandja, s a Badacsonyon már jóval túl a szépemlékű Zánka, és onnan nem messze Akali, istenem, ó, Akali! Ugyanaz a víz, ha színe változik is, közös illata, selyme, s az egybefogó meghitt alak, az úrfelmutatás kelyhe! �SZÉPIRODALOM 56 NYILAS ATILLA Búcsú Balaton, Balaton, ígértél valamit, ezért volt nagy a hit rég elmúlt nyarakon. Balaton, Balaton, most foglak szavadon: élhessek szabadon, szépen és szabadon! Balaton, Balaton, érzésed hova lett? Izgalmad odalett, engedj most szabadon. �SZÉPIRODALOM 57 ZSIBÓI GERGELY Presszó, tej nélkül Tisztelgés Mándy Iván, a Kulikabát írója előtt Már napok óta ténferegtem ebben az irdatlan metropoliszban céltalanul, egyedül, a sűrű-szürke őszben, amikor végre ráakadtam… A cég, ahol dolgoztam, egy hétre küldött ide bizonyos munkák elvégzésére egy fiókvállalatához. A helyiek azonban nem vártak, nem is tudtak mit kezdeni velem, a munkát már korábban elvégezte helyettem valaki, s hiába jelentettük a központba, ott is csak hümmögtek: nem értik. Valami szervezési hiba történt; de hát egy ekkora konszernnél ez érthető is – nekem is be kellett látnom. Mindenesetre maradjak még, majd szólnak, ha valami munkát találnak számomra. Így lettem fölöslegessé. A hét letelte után sem térhettem haza; minden telefonhívásomra az volt a válasz: ne mozduljak a városból, de legyek elérhető! Kezdetben kielégített a szálloda kényelme, míg kitartott az otthonról hozott olvasnivaló – szenvedélyesen szeretek olvasni – de a könyvek fogytával egyre nyugtalanabb lettem, s az unalom rávett, hogy nyakamba vegyem az ismeretlen várost. Késő ősz volt éppen – hideg és nyirkos – nem sétálgathattam órákat a meghűlés veszélye nélkül, ezért be-betértem egy kávézóba egy presszóra, tej nélkül. Csakhogy itt sem üldögélhettem órák hosszat egy kihűlt fekete mellett bámulva a hozzám hasonlóan unatkozó pincéreket, az eső elől bemenekült párocskákat, a ráérős nyugdíjasokat, akiktől korban egyébként nem is igen különböztem. – Kellene egy-két jó könyv – jutottam el a felismerésig –, de a boltokban csupa puha fedelű, rikító lektűrt találni, semmi olyat, ami fél órán túl is ébren tartaná az érdeklődésemet. Így bolyongtam már egy ideje az idegen városban, mikor végre ráakadtam. Apró volt. Olyannyira apró, hogy először el is mentem mellette, s csak két kirakat múltán döbbentem rá, hogy ez az, amit kerestem. Persze, ekkor még ebben sem lehettem biztos, csupán a könyvek látványa fordított vissza, mert ezek a könyvek – kiáltott fel bennem a remény – egészen másmilyenek voltak, mint a nagy könyv-vágóhidak filléresei. Régi vászonkötések, megkopott aranyozású könyvgerincek hívogattak befelé a �58 SZÉPIRODALOM kicsiny antikváriumba. A nyíló ajtó csengőt hozott működésbe kedves-régimódian. Mint ahogy régimódi volt itt minden: a megfakult borítójú könyvek, a nehéz tölgyfa szekrények, az asztalok recsegő tonettszékei, az öreg kávégép. – Mert itt nemcsak könyvet árulunk! Egy kávé mellett nyugodtan leülhet a kedves vendég, és olvasgathat kedvére! – világosított fel a magam korabeli őszülő tulajdonos. Ahogy a napok teltek, egyre jobban éreztem itt magamat. Kezdetben nem maradtam sokáig, aztán ahogy a napok hetekké terebélyesedtek, gyakran már nyitáskor ott toporogtam a bejárat előtt. Megtehettem. Odahaza nem várt senki: feleségem, gyermekem sose volt, szüleim már régen a föld alatt, s egyéb rokonaim is úgy hullottak ki, mint odvas fogak egy elöregedő szájból. A központba még be-betelefonáltam, de csak az unalomig ismert mondatokat darálta egy fáradt titkárnő. Aztán egyszer hiába tárcsáztam. Az udvarias géphang arra figyelmeztetett, hogy a számhoz nem tartozik előfizető. De ez már hónapokkal az után történhetett, hogy rátaláltam a búvóhelyemre, de az sincs kizárva, hogy évekkel később. Ki tudhatná? Az idő néha olyan furcsán telik. Megvontam hát a vállam: talán az otthoni albérletemet is rég kiadták már másnak, a bútoraimat és a könyveimet elárverezték. Csak a könyveket sajnáltam, de hát azokra itt is nap mint nap ráleltem, vagyis tulajdonképpen nem veszítettem semmit. Persze, volt árnyoldala is annak, hogy ilyen elfeledetté váltam, hiszen ennem és valahol aludnom is kellett, de mivel életem során szinte semmire sem költöttem, egész komoly tőkém halmozódott fel. Beköltöztem tehát egy olcsó panzióba, teljes ellátással. Annyit én már nem élek, míg a pénzem nyakára hágok – gondoltam. A napjaim ettől kezdve megszokott rituálé szerint folytak. Nyitáskor – mint már említettem – ott lézengtem a bejáratnál. Pontosan 8 órakor beengedett a tulajdonos; köszöntöttük egymást. Aztán keresgéltem egy ideig a polcokon, majd a kiválasztott könyvvel kényelmesen elhelyezkedtem az asztalom mellett. Már volt saját asztalom. – Mit parancsol? – kérdezte a tulajdonos. – Egy presszót, tej nélkül, ha lesz szíves. És olvastam estig. – Záróra – közölte velem 7 óra 55 perckor. Elbúcsúztunk egymástól, aztán visszatértem a hideg és penészes falú panziószobámba, lefeküdtem, és másnap újrakezdődött minden. Beszélgettünk is néha – kialakult köztünk valami baráti meghittség. Talán a korunk miatt vagy a közös szenvedély, a könyvek okán, nem tudnám megmondani. Egyszer például megkérdezte, hogy miért jövök nap mint nap, s hogy miért nem térek haza? �SZÉPIRODALOM 59 – Mert itthon vagyok – bukott ki belőlem, s ennek igazsága annyira eltöltött, hogy nevethetnékem támadt. – Csak az a baj – mondtam elkomorodva –, néhanap az foglalkoztat, hogy nem vittem – ahogy mondani szokás – semmire az életben. – Mindenki betölti sorsát – legyintett, s olyan természetes s egyszersmind megnyugtató volt a mozdulat, hogy nem is jutott eszembe firtatni, hogyan gondolja. Folyt az idő észrevétlen, s csak az adott ijedelemre okot, hogy az oly biztosnak vélt anyagi hátterem lassacskán eltűnt, felolvadt. Hogy a pénz értéktelenedett-e el közben, vagy én kapaszkodtam túlságosan szívósan az életbe, már nehéz lenne megmondani, akárhogy is, de rá kellett döbbennem: nem lesz mit ennem, nem lesz hol aludnom, sőt – és ez érintett a legfájdalmasabban –, még a napi kávémat sem lesz miből kifizetnem. Ezt be is vallottam barátomnak. – Talán segíthetek – mondta, de hogy hogyan értette, nem sikerült rájönnöm. Beláttam: beosztással kell élnem, ha életmódomat folytatni szeretném: azaz alig ettem valamit. Bőröm már úgy kiszáradt, mint a papír; csontjaim kiütköztek alóla, s mintha derékszöget vettek volna fel. Ruhám feslett, mint az antikvárium könyveinek vászonborítása. Ezeken nem is ütköztem meg, azon annál inkább, hogy testemen apró fekete pettyek kezdtek megjelenni, amelyek lassacskán betűkké, szavakká, mondatokká álltak össze. Aztán egy este nem volt tovább! Mikor barátom bejelentette a zárórát, csak feküdtem tehetetlenül az asztalon. Ő odajött, felvett, és gondosan becsúsztatott két könyv közé, a polcra. Azóta itt élek egy Mandelstam-verseskötet és Heinrich Mann egyik regénye között – várva arra, hogy valaki, aki régi magamra emlékeztet, belép, leemel és belémolvas. Csak a napi kávé hiányzik. Tej nélkül. De az illatát azért érzem, s az sok mindenért kárpótol. �SZÉPIRODALOM 60 SZENTJÁNOSI CSABA Flórinak Tündér (igen, vannak tündérek), néma csendben ülünk az istentiszteleten – egy kislány bekiabálja: Flóra néni! Kiömlik az arcokra a mosoly tengere, így dobálja a tavasz is neki virágait, ahogy sok kis gyermeke (akiket tanít) szívük vágyait. Mikor Édesapám lassan 30 éve elment – Ő hozta vissza belém az életet, kezei tükreiben most is látom minden ősi mozdulatomat, Ő a Flóra, Kozmutza Flóráról kapta a nevét, áthangolta az életből vett adásaimat, az eső szemcseppjeitől jobban látnak a fák, a virágok, ő, mikor dolgozatot ír a főiskolán, gyerekeknek betűerdőt telepít a lapra, gyönyörű csapágygolyó-szemein átfordulnak gondolatai, valahogy képes megfogni a tél, az ősz kezét, Hundertwasser vonalaival Tejút-köröket ír le, köldökzsinórok: amik mentén megszületnek a színek, míg jön haza az Újlak utcába, és megnyomja a kapukódot, másképpen szólal meg a jelzés, mikor este a csillagok ráhintik a földre fényporukat, alattuk ott van léleknyomata a lányomnak. �SZÉPIRODALOM 61 SZENTJÁNOSI CSABA Lányom ajándéka Fejfájás. Rossz közérzet. Eldőltem fotelszékemen. Hallom, ahogy lányom kint a konyhában rendezkedik, mint a gondolatok ujjai, mikor rendet raknak az agyban, vagy az üvegfalú csönd mögött, ahogy Isten dolgainkat intézi. Orkánerejű szél. Küzd a bokor, de a szél folyamatosan az ablakpárkányba veri elzöldült fejét. Lányom mosogat. Főz. Hallom, ahogy az edények egymáshoz érnek, ahogy a víz a mosogatóhoz ér, a percek meg szaladnak a köztünk levő idő hídján. Egyszer ki kéne úgy aludnom magam, hogy két ébrenlétem összeérjen, de kalapácsokkal megdobált fejemben nyugalommal tölt el, ahogy Flóri tesz-vesz, rendet ad széteső világomnak, mintha kimerné a tengert, navigációs rendszert készítene róla a vízcseppek GPS-jeleinek segítségével. Én oroszlántestemet pihentetem, mancsom az elejtett napon van, míg lányom vízbe-tűzbe csomagolja ajándékát, nekünk. �QUERELA HUNGARIAE 62 PUTZ ORSOLYA Trianon: a metaforákban továbbhagyományozódó fájdalom A trianoni békeszerződés máig feldolgozatlan trauma a magyar nemzet életében. A feloldásához vezető út első lépéseként meg kell ismernünk, mi okozza magát a traumát: szembesülnünk kell azzal, ahogyan Trianonról gondolkodunk. A kognitív nyelvészet kitűnő módszert biztosít ehhez, azaz a Trianon-értelmezésben szerepet játszó fogalmi eszközök azonosításához. Cikkünkben feltárjuk, milyen logika szerint működnek a fogalmi metaforák, illetve bemutatjuk, hogy milyen keretek közé szorítják gondolkodásunkat. A Magyar Királyságtól területeket vesznek el: a trianoni békeszerződést illusztráló korabeli képek jelentős része a megállapodásnak ezt az aspektusát ábrázolja. Talán nem is gondolnánk, hogy e mögött az egyszerűnek tűnő értelmezési mód mögött milyen összetett kognitív folyamatok rejlenek. Ezeket a mentális műveleteket nem tudatosan működtetjük, sőt olyannyira automatikusak, hogy amint tudatossá tesszük, tehát kimondjuk őket, magától értetődőnek tűnnek. Az alábbiakban a trianoni békeszerződést ábrázoló korabeli képekből válogatunk és sorra vesszük az ezek értelmezéséhez szükséges kognitív mechanizmusokat. Végül azt vizsgáljuk, hogy ezeknek milyen hatása van a Trianonról való gondolkodásunkra. A térkép mint metafora A térképek analógiaalapú metaforák. A hagyománynak és társadalmi megegyezésnek köszönhető, hogy a húzott vonalakat határokként, a vonalak által kirajzolódó formákat országokként azonosítjuk. Egy ország területét, amely a fizikai valóságban bizonyos négyzetkilométert lefed, arányosan valamilyen felületre vetítjük, a rajzolt országhatárok a fizikai határoknak felelnek meg. Ezt a mentális megfeleltetést a fizikai valóságban létező országok és a térképen rajzoltak között csak azért hozhatjuk létre, �QUERELA HUNGARIAE 63 mert létezik elménkben a TÉRKÉP1 fogalmi keret és az azt felépítő metaforák (pl. EGY ORSZÁG TERÜLETE A FIZIKAI VALÓSÁGBAN, EGY VONALAK ÁLTAL HATÁROLT TERÜLET EGY ILLUSZTRÁCIÓN metafora). Vannak olyan illusztrációk, amelyek a felbomlott történelmi Magyarország térképét ábrázolják. Ezeknek az értelmezéséhez nem elegendő a TÉRKÉP metafora ismerete, hanem az EGÉSZ ÉS A RÉSZEK képi sémához kapcsolódó tudással is rendelkeznünk kell. A szemlélőnek fel kell ismernie, hogy ha (gondolatban) elmozdítjuk és egyesítjük a részeket, akkor azok az 1920 előtti Magyarország térképét adják ki. Ha viszont a részeket önmagukban tanulmányozzuk, akkor azokról a területekről van szó, amelyek az utódállamokhoz kerültek. Az utódállamok kifejezés maga is metaforikus konceptualizáció eredménye, ugyanis a CSALÁD metaforán alapul. A családi leszármazás szerint az embereknek vannak elődei és lehetnek utódai. Ezt a tudásunkat vetítjük rá az országokra is. Azon túlmenően, hogy ezeken az ábrákon az 1920 előtti és utáni Magyarország térképét azonosítjuk, egy folyamatot is látunk. Ehhez az ESEMÉNY sémát kell aktiválnunk elménkben. A folyamat három fázisból áll: 1. az 1920 előtti Magyarország területe egységes; 2. egy külső erő valamilyen cselekedettel megszünteti ezt az egységet (a területeket az az első képen megragadja, a második képen elveszi, a harmadik képen elvágja); 3. az 1920 előtti Magyarország területi egysége megszűnt. 1. ábra 1 A kognitív nyelvészeti konvencióknak megfelelően kiskapitálissal szedjük a fogalmi kereteket, metaforákat, metonímiákat és képi sémákat. �64 QUERELA HUNGARIAE A képek tehát azt az időbeli és térbeli változást rögzítik, ahogyan a trianoni döntés hatására megváltozott Magyarország helyzete. A figyelem minden esetben az állapotváltozás kiváltására irányul, vagyis arra a cselekedetre, amely Magyarország területének csökkenését előidézte. Vegyük sorra a területváltozás módjait. Magyarország területének megszerzése és megcsonkítása Az első képen kezeket látunk, amint nyúlnak Magyarország felé. Ezt úgy interpretáljuk, hogy az utódállamok darabokat vesznek el Magyarország területéből. Milyen mentális műveletekre van szükség, hogy ezt a magyarázatot létrehozzuk? Egyrészt a területeket kézzel veszik el a képaláírásban szereplő rablók, azaz a rablók kezei a rablás helyett jelennek meg. Ismernünk kell tehát a CSELEKVÉS ESZKÖZE (KEZEK) A CSELEKVÉS (RABLÁS) HELYETT metonímiát. Másrészt nem a kezek mint önálló akarattal rendelkező ágensek vesznek el valamit, hanem az emberek. Ebben az esetben tehát a személyt helyettesítjük a kezével (TESTRÉSZ A SZEMÉLY HELYETT metonímia). Végül, ha jobban átgondoljuk, a képen pusztán azt látjuk, ahogyan kezek nyúlnak Magyarország felé. Mi, a kép értelmezői tudjuk, hogy azért akarják megragadni az országot, hogy területeket vegyenek el belőle. Megszerezni valamit egy elvont szintű cselekedet, azonban megragadni egy tárgyat fizikailag lehetséges (MEGSZEREZNI EGY ORSZÁG TERÜLETÉT, FIZIKAILAG ELVENNI EGY TÁRGYAT metafora). 2. ábra �QUERELA HUNGARIAE 65 A második kép sokban hasonlít az elsőhöz, a különbség a részletekben rejlik. Fizikailag elvenni valamit komplex esemény: nyúlunk egy tárgyért, majd megfogjuk, ezt követően magunk felé mozdítjuk, végül megszerezzük azt. Ennek a komplex eseménynek az első-második fázisát rögzíti az első kép, a harmadikat a második kép. Tehát mindkettő a MEGSZEREZNI EGY ORSZÁG TERÜLETÉT, FIZIKAILAG ELVENNI EGY TÁRGYAT metaforát aktiválja az elménkben, azzal a különbséggel, hogy a fizikai elvételnek mint komplex tevékenységnek más-más eseményére fókuszálnak. Továbbá eltérést mutatnak abban is, hogy ki vagy mi cselekszik. A második képen nem kezek, hanem személyek mozdítanak el darabokat Magyarország területéből. Az utódállamok sztereotipikus alakjai metonimikusan a „területszerző” utódállamokat helyettesítik (EGY ORSZÁG SZTEREOTIPIKUS LAKOSA AZ ORSZÁG HELYETT metonímia). Ha azt kellene leírni, mit látunk a harmadik képen, azt mondanánk, hogy Magyarországot megcsonkítják: valaki késsel levág belőle egy darabot. Az értelmezésben szerepet játszó központi metafora a következő: EGY ORSZÁG TERÜLETÉNEK CSÖKKENTÉSE EGY TEST MEGCSONKÍTÁSA. A testnek Magyarország felel meg, a területcsökkentés eszközének – amely maga a békeszerződés – a kés, a csonkolást végző személynek az utódállamok vagy a döntéshozók. Magyarország területcsökkenésének korabeli ábrázolásmódjai közül a csonkítás hat a legintenzívebben a befogadó érzelmeire. Ennek az az egyik oka, hogy (a területszerzéshez és csatoláshoz képest) a csonkolás a legagresszívebb fizikai cselekedet. Ez okozza a legnagyobb fizikai fájdalmat a testnek. Emellett – mivel a beavatkozás Magyarország akarata ellenére történik – azt implikálja, hogy a csonkolást végző személy szándékosan akar fájdalmat és kárt okozni. 3. ábra �QUERELA HUNGARIAE 66 4. ábra A negyedik képről nem tudjuk meg, hogy mi okozta Magyarország területi egységének megbomlását. Csak az állapotváltozás tényére tudunk következtetni, vagyis arra, hogy a területek kikerültek Magyarország fennhatósága alól. Ez a fajta ábrázolásmód elrejti az aktív ágenst, vagyis azt a cselekvőt, aki elvette Magyarországtól a területeket. A kérdés már csak az, hogy ki ez az aktív ágens. Ki cselekszik? Az eddigiek során azt állítottuk, hogy Magyarországtól az utódállamok vesznek el területeket, ugyanis a kezek az utódállamok irányából nyúlnak felé és a területeket elvevő alakok az utódállamok sztereotipikus népviseletében vannak. Röviden: a képeken metonimikusan ők cselekszenek. Valójában azonban a trianoni békeszerződés határozta meg Magyarország új határait, nem az utódállamok „szerezték meg” ezeket a területeket. Ez az elgondolás egy metonímián és egy metaforán alapul. A metonímia a trianoni békeszerződés mint komplex esemény egyik aspektusát helyettesíti egy másikkal. Amit helyettesítünk: a békeszerződésben rögzítették Magyarország új határait, azaz hogy át kell adnia bizonyos területeket az utódállamoknak. Amivel helyettesítjük: az utódállamok területeket szereztek. A metonímián túlmenően az értelmezéshez egy metafora is szükséges, amely a szerzést fizikai tevékenységként képezi le. Megszerezni egy ország területét elvont cselekedet, amely a metafora szerint fizikai szinten úgy valósul meg, hogy valaki fizikailag vesz el egy tárgyat a másiktól. A metonímia és a metafora egyesítésével a következő metonímia alapú metaforát kapjuk: CSÖKKENTENI EGY ORSZÁG TERÜLETÉT, FIZIKAILAG ELVENNI EGY TÁRGYAT. Nem mindegy, ki birtokolja a területeket Láthatjuk, hogy a képekben az a közös, hogy Magyarország területeket veszít azért, mert az utódállamok azokat elveszik tőle. Más szóval, Magyarország bizonyos területei 1920 után az utódállamok birtokába kerül- �QUERELA HUNGARIAE 67 nek. Ahhoz, hogy ezt a mechanizmust értelmezni tudjuk, ismernünk kell a HATALOMMAL RENDELKEZNI VALAMI FELETT, BIRTOKOLNI VALAMIT metaforát, ami ebben az esetben: HATALOMMAL RENDELKEZNI EGY ORSZÁG FELETT, BIRTOKOLNI EGY ORSZÁG TERÜLETÉT. A metafora szerint minél több területet birtokol (irányít) egy állam, annál erősebb. Ebből adódóan az országok arra törekszenek, hogy minél több területet birtokoljanak (irányítsanak), azaz vegyenek el (szerezzenek meg) másoktól. A metafora tehát azt implikálja, hogy az utódállamok célja és érdeke, hogy minél nagyobb területet vegyenek el Magyarországtól, ami nyilván sérti Magyarország érdekeit. Ezt az ellentétet, viszony- és érdekrendszert támasztja alá az első kép címében a rabló kifejezés is (az utódállamok a rablók, Magyarország a kirablott). Az utódállamok területszerző mohóságáról kialakított kép két korábbi eseményben is gyökerezhet. Egyrészt az 1919-es háborúk (magyar-román háború, északi hadjárat), amelyek során az utódállamok fizikailag megszállták Magyarországot. Másrészt az 1919es béketárgyalások, amikor egyes utódállamok a megvalósultnál sokkal nagyobb területigénnyel léptek fel. Magyarország perspektívája Ahogy már korábban is szó volt róla, a Magyarország 1920-as helyzetében bekövetkezett változás két szereplőt feltételez: egy aktív ágenst (utódállamok) és egy passzív elszenvedőt (Magyarország). Az előbbi területeket szerez, rabol, míg az utóbbi területeket veszít, kifosztják. A folyamat konceptualizálásában résztvevő SZERZÉS és RABLÁS fogalmi keretek képesek arra, hogy a trianoni békeszerződést Magyarország perspektívájából veszteségként értékeljék. A képek a figyelmet az 1920 előtti és utáni Magyarország területének különbségére irányítják: a későbbi területe lényegesen kisebb, mint a Magyar Királyságé volt, ami azt implikálja, hogy az ország méretének csökkenésével csökkent az ország politikai, gazdasági stb. pozíciója és hatalma is Európában. Másrészt a képek azt hangsúlyozzák, hogy ezt a Magyarország számára előnytelen változást az utódállamok okozták, tehát komoly veszteséget okoztak Magyarországnak. A fent bemutatott fogalmi eszközök (fogalmi keretek, metaforák, metonímiák) tehát a magyarok perspektívájából látják és láttatják az eseményeket. Ezeknek hatására a Magyarország életében bekövetkezett változást kizárólag veszteségként, az utódállamok pedig szándékos károkozóként értékelhetők. Ezt az értelmezést tovább erősítik a képeken megjelenő nyelvi elemek (feliratok, címek) is. �68 QUERELA HUNGARIAE Kulturális tudás A bemutatott képeket nagyobb szellemi erőfeszítés nélkül értelmezni tudjuk. Ennek egyrészt az az oka, hogy a Trianonnal kapcsolatos fogalmi műveleteket automatikusan működtetjük, másrészt az, hogy ezek a Trianonnal kapcsolatos kulturális tudásunk szerves részei. Ennek a két tényezőnek van egy rendkívül fontos következménye: a bemutatott fogalmi metaforák tudattalanul aktiválhatják elménkben a Trianonnal kapcsolatos fogalmi rendszer2 elemeit. Egyszerűsítve, bármely Trianonnal kapcsolatos kép előhívhatja elménkben a fent bemutatott metaforákat. Tehát könnyen lehet, hogy a történelmi Magyarország térképét tartalmazó illusztráció szemlélése közben eszünkbe jutnak Magyarország területveszteségei, az utódállamok területszerzése, a Magyarországnak okozott kár stb. Ez annak ellenére is megtörténhet, hogy az ábrán nincsenek rajta se a területeket szerző kezek, se a csonkolást végző kés. Az elemzésből világossá vált, hogy a trauma konzerválásában a fogalmi metaforák is jelentős szerepet játszanak. Azzal, hogy a gondolkodásmód logikáját, a fogalmi eszközöket és működésüket azonosítottuk, elkezdtük a trauma feloldását. Kimondtuk, azaz tudatossá tettük azt, ami nem tudatos. A következő lépés annak elgondolása és megtervezése, hogy a Trianonnal kapcsolatos fogalmi rendszer ismeretében milyen fogalmi kereteket és metaforákat vezetünk be a probléma megoldására. Ennek egyik példája június 4-e újrakonceptualizálása. 2010-ben az országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét, bevezetve ezzel az ÖSSZETARTOZÁS fogalmi keretet. Ezzel megkezdődött a GYÁSZ és TRAGÉDIA fogalmi kategóriákhoz kötődő negatív érzelmek feloldása és pozitív irányba történő elmozdítása. A képek forrása: https://kepkonyvtar.hu 2 A Trianonnal kapcsolatos fogalmi rendszert részletesen a Metaphor and national identity (2019) című könyvemben elemzem. �SZÉPIRODALOM 69 SZTASKÓ RICHARD Temetés Hiába próbálok fülelni, nem értem, mit mond. Távolabb kellene állnia a mikrofontól. És persze artikulálhatna is. Mentségére szolgáljon, eléggé fúj a szél, és azt hiszem, márciusban még egészen korai az ilyen viharos idő. Kiváltképp egy temetésen. De akkor is távolabb kellene állnia a mikrofontól. Úgy látom, a kántorasszonyt is mintha átjárná a szél. Egyik lábáról áthelyezi a súlyt a másikra, talán a cipője szorítja egy kissé. Ha legalább egy-két mondatot el tudnék csípni abból, amit a pap mond. Bár azzal se mennék sokra. Később majd úgyis azt mondják az öregasszonyok, lám a Péter atya milyen lelkiismeretes beszédet tartott, szavait átjárta a részvét és a kegyelet. A ravatalozóban meglehetősen hideg volt. Talán tízen vagy tizenketten állhattunk bent, egymás vállait érintve, a gyász könnyeivel arcunkon. Nekem az ajtó mellett jutott hely. Az előttem sorra belépők mind szenteltvízzel hintették meg a nyitott koporsóban fekvő, lepellel letakart testet (meglehetősen ritkán járok temetésre, nem ismerem a szokásokat, de hogy ne lógjak ki a sorból, én is hintettem hát a vízből). Az apró cseppek sötét foltot hagytak a világoskék szöveten. A lepel alatt összekulcsolt kezek körvonalaiból ismertem fel, hogy valóban elhunyt nagyanyám fekszik ott, s hogy valóban – megmásíthatatlanul – ez az ő temetése. Ha jól emlékszem, a felismerés pillanatában sírtam el magam először. Mintegy húsz percig álltunk a jégverem-hideg ravatalozóban. Emberek léptek be az ajtón, hintettek gépiesen, aztán léptek ki a szabadba. Néhányan a lepel alá is belestek, gondolom, hogy meggyőződjenek arról, tényleg jó helyen járnak. Mozdulni is alig volt erőm, nemhogy halott nagyanyám – vélhetően – fakó, szürke arcát nézegetni. Ami a ravatalozóban levő rokonaimat illeti: a nagyját nem is ismertem. Volt, aki csendben álldogált, volt, aki hangos és színpadias zokogás közepette tudatta velünk hatalmas fájdalmát. Húgom szederpiros arccal könnyezett mellettem némán. A pap legfeljebb háromméternyire áll előttem, de így sem akaródzik megértenem a mondandóját. Talán most lehet az a rész, amikor csupa jót és kedveset mond az elhunyt testvérünkről, véletlenül se bolygatva a kényes igazság darázsfészkét. Minden bizonnyal engem is majd kegyes ha- �70 SZÉPIRODALOM zugságok közepette löknek a föld alá, ha eljön az ideje. Az Úr színe előtt olyan mindegy, ki mit mond felettünk. Látom, a sírásók is unják magukat, nemcsak a háttérben ácsorgó falubeliek. Ritka egy szakadt, szürke zakót húztak fel ma délutánra, persze nem kizárt, valaha rendben lehetett az anyag, csak hát a sok ásás, lapátolás, gürcölés megviselte. Eléggé ide nem illő. De mit lehet ezen csodálkozni? Munkaruha, szabványgönc. Elkopik, elhasználódik, aztán úgyis felmosórongy lesz belőle vagy törlőkendő. Végül is nem divatbemutató ez, hanem temetés. Meglehet: nekik ezen a héten már a harmadik, negyedik. Biztos nem lesz izomlázuk az ásástól, hozzászoktak. És a mai napon – szerencséjükre – nem kellett fagyott földet mozgatniuk. A homok finoman szaladt föl az ásók tenyerére, itt-ott ugyan agyagosan, de mégiscsak úgy, ahogyan az a késő márciusi anyaföldtől elvárható. A halottaskocsi egészen rövid. A célnak természetesen megfelel, de olyan nevetséges. Főleg azokkal a koszorútartó rácsokkal. Pont úgy néz ki, mint az ablakosok teherautóin az üveglapoknak való támaszték. A koszorúkat gond nélkül felaggatják majd; szépen, sorban, semmi heveder, gumipók, szíj. A sofőr aztán finoman gyújtást ad, rálép a pedálra s végiggurul a kijelölt útvonalon: néhány méter előre, aztán egy gyengéd jobb kanyar, aztán megint egyenesen, végül egy újabb fordulat jobbra. Ott aztán meg kell állnia, a sírok között már nem férne el az autó. A koporsót kézben viszik majd tovább, egészen a sírig. Talán három perc lesz az út. Lassan és méltóságteljesen ebben a viharos szélben. Aznap péntek volt, amikor nagyanyám meghalt. Szerdán beszéltem vele utoljára telefonon, és azzal az ígérettel váltunk el, hogy majd szombaton újra beszélünk, s ha lehet, benézek hozzá a kórházba. Amikor megcsörrent a készülék és egy összetört hang hallatszott a vonal túlsó felén, már tudtam, pillanatokon belül hozzám is eljut a hír, amire hónapok óta lehetett számítani. Az a két szó, az a négy szótag – „Mama meghalt” – hirtelenjében mindent kiszakított belőlem. Aztán eszembe jutott, gyerekkoromban félve aludtam el esténként, ha lejöttünk a húgommal ide vidékre nyaralni, mert attól tartottam, mi lesz, ha reggel azt látom, még nem ébredt fel s lélegzetvétel nélkül hever az ágyon. A sors fintora, hogy napra pontosan tizenhét évvel anyám halála után halt meg. Soha nem tudta ép ésszel elviselni – mert nem is lehet –, hogy megadatott neki az a tragédia, hogy a saját lányát eltemesse. Aztán persze mi az, ami marad az ember után? Néhány használati tárgy, ruhák, étkészlet, amit megörököl a rokonság. A kihúzható ágy fölötti nagy szentképet biztos a húgom kapja, már korábban megígértette �SZÉPIRODALOM 71 nagyanyámmal, hogy ha-esetleg-majd-netalán-valamikor-a-távoli-jövőben-akkor-nem-lehetne-e. Dehogynem, most majd lehet. Én megelégszem egy bögrével is. Vagy az alumínium evőkanállal. A pap igazán befejezhetné már. Meddig húzza még? Jó volna egy cigit is elszívni vagy kettőt egy korsó hideg sör mellett. A húgom reszket, a vőlegénye tartja, ne essen össze. Apám itt áll balra, próbálja ő is megérteni Péter atyát, látom, hasonló sikerrel, mint én. A fejem elkezdett fájni. Ma még nem is ettem. Na, meg a szél. Csak nem csillapodik. Néhányan igazán eljöhettek volna az egyesülettől. Nagyanyám is csak addig volt jó nekik, amíg közel ötven évig mosta a kakucsi focisták ruháit; az agyvérzése után persze ki akarták dobni az egyszobás szolgálati lakásból, mondván, mi hasznát veszik egy félig lebénult, nyomorék öregasszonynak. Végül nagy kegyesen, mintegy szolgálatait elismervén, megengedték, hogy maradjon. Ennek is vagy kilenc éve már. Végre történik valami. Berakják a koporsót a lehetetlen méretű halottaskocsiba, kampókra aggatják a koszorúkat, az én kezemben meg nincsen virág, pedig lehet, illendő volna, a tenyereim izzadnak, ahogyan magam elé kulcsolom őket, megindulunk, némi homok szalad a cipőm orrára, felvehettem volna a feketét, de az töri a sarkamat, ez a barna meg nem passzol a nadrágomhoz, egy borotva is beleférhetett volna, valaki folyamatosan pofázik a hátam mögött, zavar, nem, inkább idegesít, lehetne halkabb is, vagy befoghatná, valamelyik rokonomat szidja, de erre most mi szükség van, miért most kell ezt ecsetelni, nem ráér majd temetés után, süt a nap, kisütött végre, nincsen már annyira hideg se, a szél igazán abbahagyhatná a tombolást, fáj tőle a fejem, a fülem, lobogtatja a kabátom, idehordja az autópálya forgalmas zaját, lassan sétálunk, egyik láb a másik után, cigarettafüst illata terjeng a levegőben, ki gyújtott rá, és miért pont most, és miért nem bírta ki ezt a pár percet, mindjárt vége, utána autóba szállunk, lesz valami tor, megiszom majd pár üveg sört, néhány felest, ha belefér, borral tompítok majd, ennél gyalázatosabb már nem is lehetnék, hogy viaskodnak odafent a madarak, szinte harcolnak a lebegéssel, már látom a sírt, sosem ismert mostoha nagyapámnak legalább többé nem kell egyedül várnia a feltámadást, barna cipőm orrán egyre több a mocsok. �SZÉPIRODALOM 72 BOTOS ZOLTÁN Szakítsatok ti is belőle! Minden hiábavalóságok közepette, amelytől nem tudok, de nem is akarok megszabadulni, ez egy álom volt. Az én álmom. Végül is oda jutottam, hogy leírom azzal a szándékkal, hogy másokkal megosszam. Ma is úgy gondolom, hogy valóságként éltem meg, és nem tudom elfelejteni azt a három mondatot, amelyet akkor hozzám intézett. Hogy elfelejtsem? Készségem sincs hozzá, hiszen ma is jólesően hallom, pedig már egy fél év is eltelt azóta. 2016-ban, a nyár elején történt, hogy balesetet szenvedtem. Kórházba kerültem. Az intenzív osztályra szállítottak. Összetört csontjaim és egyéb sérüléseim miatt fájdalmaim szinte elviselhetetlenek voltak. Saját halálomat kívántam, csak hogy megszabadulhassak kínjaitól. Mindezeket még tetézte az is, hogy nem tudtam elaludni. Az éjszakák végtelenül hosszúnak tűntek. A sötétség gyenge kék fényében figyeltem az infúziófolyadék szabályos csöpögését, és vigyáztam arra, nehogy mélyebb lélegzetet vegyek, mert az éles fájdalommal járt a bordáim között. Testembe, ahová csak lehetett, csöveket vezettek. Az intenzív osztály orvosai és ápolói nagyon jól tudják, hogy az ilyen betegeknek mi jár a fejükben. Így hát kikötöttek, számba egy műcsontot dugtak. Arra haraphattam. Akkor már vagy tíz napja nem aludtam. A hosszú ébrenlétektől és a fájdalmaktól elgyötörten testem végre mély álomba zuhant. Megkönnyebbültem. Talán egy hívó szóra felkeltem ágyamból, és elindultam a teraszra nyíló ajtó felé. Lépteim könnyűek, súlytalanok voltak. Félrehúztam az üvegajtót, és kiléptem a teraszra. Máris éreztem az éjszaka friss és hűvös szelét. Összehúztam magamon a fürdőköpenyem, nehogy a szél be tudjon bújni a köpenyem alá. Egy keskeny vaslépcsőt láttam magam előtt, ami felfelé vezetett. A lépcső mindkét oldalát vaskorlát zárta le. A lépcsősor bal oldalán óriási fenyőfa rönkök négyes sorban egymásra rakva, a lépcső aljától egészen a tetejéig. A farönkök felém eső részén ceruzaszerűen hegyesre voltak faragva. Közöttük víz csordogált. A tetején egy tiszta vizű folyó nagy sebességgel zúdult alá. Úgy gondoltam akkor, hogy a Vág folyó felső folyásánál vagyok, és itt a kórház is. �SZÉPIRODALOM 73 Ez a tiszta víz olyan, mint egy szerelmes ifjú, aki rohan a randevúja felé. Buckákon és köveken át csak siet, a találkozás közeledtével vágya fokozódik, alig várja, hogy szerelme magába fogadja őt. Ösztönös elragadtatás ez mindkettejük részéről, amely az egyesülés pillanatában melengető érzést, majd megbékélést hoz. Vízpermet szórta tele a lépcsősort, így nekem is jutott belőle. A lépcsősor tetejénél a folyó jobbra kiszélesedett, és errefelé folytatódott a vasjárda. Ahogy a lépcsősor tetejére értem, nekem háttal állva egy férfialakot láttam. Lábai alatt egy henger alakú hirdetőoszlop forgott, amit ő hajtott a lábaival, a víz sebességének megfelelően. Látni szerettem volna ezt az alakot, ezért egy pár lépést jobbra kellett mennem. Végre rápillantottam. Jézust láttam magam előtt. Itt áll előttem ez a mennyei lény, akinek a látványa áttörte bennem azt a korlátozottságot, amely engem tőle és Istentől távol tartott. Katolikus neveltetésem ellenére nem hittem a teremtéselméletben a tudomány eddigi fejlődése és olvasottságom okán. De most elszégyelltem magam. Olvasottságom és képességeim miatti fennhéjázásom ebben a pillanatban sáros porrá változott. Mintha már várt volna, és rám nézett. Arca szép volt és nyugodt. Hosszú fekete haja simára fésült, és a válláig ért. Gondozott körszakállt viselt. Bordó, hosszú köpenyének széles gallérja világosabb volt. Szépsége, ápolt külseje és nyugalma egész testemet áthatotta, könnyűvé tette. Néztem őt, ahogyan lépteivel hajtotta ezt a hengert. Keresztbe font karjait köpenyének széles ujjai alá rejtette. Rám nézett és a következőket mondta: – Ne félj! Vigyázok rád! Meg fogsz gyógyulni! Ezzel a három határozott mondattal szólt hozzám, amit még most is hallok. Azon a fekvő, henger alakú hirdetőoszlopon, amit ő továbbra is hajtott, egy nagy méretű kép volt szépen körbekasírozva. A kép őt ábrázolta. Már elindultam visszafelé, amikor újra megszólalt. – Várj még egy kicsit! – szólt nyugodt hangján. – Látod azt a nagy hirdetőoszlopot a vízen forogva? Megfordultam, és egy kicsit távolabb valóban láttam egy nagyobb hengert, amit a víz forgatott, rajta egy nagyobb méretű plakát, ami szintén ugyanúgy Jézust ábrázolta. Újra megszólalt. – Szakíts magadnak abból a plakátból, amilyen nagyot csak tudsz, mert az a kép 24 karátos aranyból van. Odamentem. Egyik végén sikerült is megbontanom ezt a képet, és egy jókora darabot szakítottam belőle. A �SZÉPIRODALOM 74 mellemre hajtva összegyűrtem, és magam előtt tartva elindultam a kórterem felé. Jézus újra megszólított: – Ezt add el, fogsz kapni érte 179.000 Ft-ot! Szólj még a barátaidnak, ismerőseidnek, ők is szakítsanak belőle! Többet nem szólt. Visszaérve az ágyamhoz lefeküdtem. Már délelőtt volt, amikor felébredtem… Kedves barátaim, szakítsatok ti is belőle! Utólag otthon összeszámoltuk a kórház miatt elköltözött pénzt, és az összeg nagyjából egyezett. Farkas András: Kaszáló öreg �SZÉPIRODALOM 75 SIMEK VALÉRIA Erőt adott Szüleimnek Földrögökkel küzdöttetek feszülő karotok erejével. Lebomlott jobbágykék fala az időnek… Szavatokat szél vitte, teleszívtátok tüdőtöket a bakonyi dombok levegőjével. Fölétek magasodtak munkáitokban a nappalok, s haza vezettek a fejkendős esték. Éjszaka gyermekeitek szuszogásának éltető dallama adott erőt a másnapi induláshoz. Nem volt megállás, a természet tette a dolgát, diktálta az ütemet. Kaszád suhogása aratásokon, réteken elszállt. Ablakotokon a fiatalság derűje bevilágított, erőt adott a történelem hullámzó talaján. A völgy teknőjében Útjaid mindig oda vezettek vissza, ahol ujjaidról cseppent a hajnal, és beleoldódott a délelőtt nyüzsgésébe. A völgy teknőjében dagasztottál, reggel már az illatozó kenyeret szelted az éhes gyerekszájaknak. Az üstben rotyogó lekvárra az éjfél borította vékony celofánját. A stelázsi polcain befőttek, lekvárok leselkedtek, melyikük viszi tovább édes ízét a tavasz felé. �PALÓC KONYHA 76 Nagy Zsófia konyhája Négy recept – négy történet Keminmagos rántott leves Hozzávalók: 2 ek. zsír, 3 ek. liszt, 1 fej vöröshagyma, 1 ek. köménymag, 2 tojás, 1 ek. pirospaprika, só ízlés szerint. A zsírral és a liszttel rózsaszín rántást készítünk, beleszórjuk a keminmagot, azzal együtt 1-2 percig pirítjuk. Felengedjük kb. 1,5 liter hideg vízzel, beletesszük a hagymát és megsózzuk. Miután a hagyma megfőtt, kivesszük a levesből. A kész levesbe belehabarjuk a tojást és a pirospaprikát. Pirított kenyérkockákkal tálaljuk. Ez a leves nagyon egyszerű, gyorsan elkészíthető, hétköznapi leves volt, amit a nagyi főleg nyáron szokott készíteni, mert nem jutott idő a hosszantartó ételek elkészítésére, hiszen szinte egész nyáron a földeken dolgozott. Mindig arra törekedett, hogy a leves ízletes legyen, de nem túlságosan fűszeres. Erre a levesre is ez volt a jellemző, hogy a köménymag ízét kellőképpen lehessen érezni. Eredetileg pirított kenyérkockákkal tálalta, de mikor nem volt elég ideje, friss kenyérrel fogyasztottuk. Görhöny (kukoricalepény) 1 liter finom szemcsézetű kukoricadara, 4 ek. cukor, zsír, tej, forró víz, só. A daralékot leforrázzuk, legalább 3−4 óra hosszat állni hagyjuk. Utána hozzákeverünk 4 ek. cukrot, pici sót, 2 evőkanálnyi zsírt, és annyi tejet, hogy a masszát könnyen lehessen a tepsibe önteni. A tepsit előtte vékonyan kizsírozzuk. Amikor édességre vágytam, a nagyi ezt gyorsan elkészítette, nyáron kimagozott cseresznyét, piszkét dobált a tészta tetejére, télen pedig cseresznyevagy szilvabefőttet. Egy csésze tej mellé kiváló uzsonna volt. Hajtogatott tepertős pogácsa Hozzávalók: 50 dkg sima liszt, 4 dkg élesztő, 2 dl tej, 3 ek. bor, 1 ek. cukor, 5 dkg zsír, 35 dkg tepertő, ízlés szerint só. �PALÓC KONYHA 77 A lisztet a sóval, a zsírral, a borral és a langyos cukros tejben felfuttatott élesztővel jól kidolgozzuk, majd a duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát fél cm-es vastagra nyújtjuk, és rákenjük a felmelegített tepertőt. Összehajtogatjuk, és 15 percig hagyjuk pihenni. Ezt a folyamatot még kétszer megismételjük, bevárva a pihenési időt (így lesz réteges a pogácsa). A végén a tésztát fél cm-es vastagságúra kinyújtjuk, éles késsel bekockázzuk, majd pogácsaszaggatóval közepes nagyságúra kiszaggatjuk. Forró sütőben szép pirosra sütjük őket. Amikor kisültek, a tetejüket olvasztott zsírral megkenjük és letakarjuk. Ez a pogácsa a kedvenc pogácsák közé tartozott. Melegen, hidegen egyaránt finom volt. Legtöbbször akkor vittük magunkkal, amikor a szőlőhegyre mentünk dolgozni. A kiserdőn mentünk keresztül a hegyre, ahová egy keskeny ösvény vezetett. Emlékszem, nagy kövek is voltak az erdőben (de ez jellemző volt a falura, valamikor kőbánya is volt itt), és persze szebbnél szebb illatos mezei virágok. Hát ilyen nagy (kedvenc) kövön szoktunk megpihenni a nagyival. Természetesen előkerült a hátyikosárból a pogácsa. Amíg én majszolgattam a pogácsát, a nagyi sem tétlenkedett. A szép mezei virágokból koszorút készített a fejemre. Így még nagyobb örömmel folytattam az utat, elfeledve a fáradságot. Hiszen olyan hosszú út vezetett a szőlőhegyre, hogy mire odaértünk, már akkor fáradtak voltunk. Szilvás gombóc 1 kg krumplit héjában megfőzünk, megtisztítjuk, és krumplinyomón átnyomjuk. Hozzáadunk kb. 25 dkg sima lisztet, pici sót, 1 tojást, 2 ek. zsírt és jól összegyúrjuk. Kb. 4 mm vastagságúra kinyújtjuk és 8−10 cm-es kockákra vágjuk. Mindegyikre 1 szem (vagy fél) szilvát teszünk és megszórjuk fahéjjal. Lisztezett tenyérrel gombócokat formálunk belőlük. Sós, lobogó vízben kifőzzük, majd zsíron pirított zsemlemorzsában vagy cukros, darált mákban megforgatjuk. Nagyon laktató, finom étel, amiből gyerekként nem győztünk kiférni. Pl. a keminmagos leves után, második fogásként kiválóan megállta a helyét. Amikor a gombóc elkészült, elkaptuk a tálat (egy tálból ettünk), és versenyeztünk, ki bír több gombócot megenni. Ilyen laktató étel után még segíteni sem akaródzott. Először meg kellett pihenni, hogy bírjunk emészteni. Ilyenkor ledőltünk a sezlonyra pihenni, egy óra volt a kötelező pihenő, és utána folytattuk a munkát. �KÉPZŐMŰVÉSZET 78 NAGY LÁSZLÓ A balassagyarmati magángalériás Beszélgetés Fricska Évával Balassagyarmatról indult és oda érkezett vissza, igaz, sok év után. A hazatérés remélhetőleg végleges, hiszen Palócország fővárosa (is) egyre kevésbé nélkülözheti a kultúrához, művészetekhez kötődő értelmiségit, különösen olyan valakit, ki a múzsák kedvelőit saját otthonába invitálja. Majdnem szó szerint, hiszen az ARTÉRIA otthonául szolgáló épületet megvásárolta és saját költségére felújította. Fricska Éva, a visszatérő, tanulmányait a balassagyarmati Bajcsy úti általános iskolában kezdte, majd a Balassi Bálint Gimnázium angol nyelvi tagozatán folytatta, 1982-ben érettségizett. Felsőfokú tanulmányait megszakítva az Atlanti-óceánt átszelő vargabetűt tett, barátjával az USA-ban telepedett le. A honvágya azonban egyre csillapíthatatlanabb lett, bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy két gyermekével végleg hazatért. Immár hazai földön a humán területek, a kultúra, a nyelvtanítás vonzotta, volt filmszinkron-dramaturg, filmek nyelvi fordítója, hazai filmsorozat angol nyelvű történetírója, szakfordító, szabadúszó nyelvtanár, közben szociálpedagógus diplomát is szerzett. A fővárosi éveket követően Balassagyarmaton telepedett le, megtalálva mindazt, amit tervezett magának, és amit szeret: „képzőművészet, zene, irodalom, versek, és persze angol, meg egy kert…”. Ez irányú kedvteléseinek színtere egy lerobbant gyarmati vendéglátóipari egységből átalakított, minikertben végződő kulturális műhely lett. Az ARTÉRIA 2019-es létrehozása remélhetőleg szülővárosában tartja a galéria tulajdonosát, Fricska Évát. 2019 nyarán nyitotta meg Balassagyarmat városközpontja közelében az ARTÉRIA Galériát, Klubot és Nyelviskolát. Azóta egymást követik a Balassa utcai több- �KÉPZŐMŰVÉSZET 79 funkciós magánkultúrműhelyben a kiállítások, koncertek, irodalmi estek. Összeadta már, hány eseményt rendezett? Még nem, de itt az alkalom… Március végével 23 lett volna – a koronavírus-járvány miatt azonban az utolsó három programot törölni kellett, így bő fél év alatt 20 eseményt rendeztem.1 Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a kiállító festőművészeknek, zenei előadóknak, íróknak, költőknek, rendezőknek, akik nevüket adták az ARTÉRIA jó híréhez. Állami, önkormányzati forrásokból gazdálkodó kulturális intézménynek is becsületére válna ilyen aktivizmus. Genius loci, a hely, a szülőváros szelleme inspirálja vagy netán valami más? Ez is, az is. Nyilván sokat számít a hely szeretete, az, hogy ebben a városban, a házunkban teljes lelki békében élek. Sokfelé laktam, laktunk, de pár éve tisztult le bennem igazán, hogy én itt vagyok itthon, itt tudok kiteljesedni. Másrészt az ARTÉRIA számomra egy szent hely. Egy régi álom megvalósulásáról, megvalósításáról van szó, itt nekem küldetésem van, amit nagyon komolyan veszek. Igyekszem a hely nevéhez méltóan, önzetlen szeretettel támogatni a tehetséges alkotókat a kultúra különböző területeiről. Felemelő érzés osztozni egy-egy kulturális élmény örömében – ennek igazi értéke van, és hiszem, hogy ezzel tényleg szebbé tehetjük a világot. Azonban az érettségi utáni távozása és az ARTÉRIA Galéria megnyitása között jó pár év eltelt. Időtávban és földrajzi távolságban is. Több, mint egy évtizedet élt a tengeren túl. Milyen jó tapasztalatokat hozott Amerikából? Amerika hatalmas, gyönyörű ország, számomra feledhetetlen és példaértékű, ahogyan óvják, tisztelik a környező természetet (hétköznapi értelemben véve, sajnos nem kormányszinten). Nincsenek kerítések, így vidéken a kertvárosi részben gyakran találkozhatunk őzekkel, mókusokkal, mosómedvével. Fát csak akkor vágnak ki, ha nagyon indokolt. Az utolsó pár évben egy régimódi, elegáns bankfiókban dolgoztam, amit bővíteni szerettek volna. Toldani csak a hátsó kijárat felé volt lehetséges, viszont ott állt egy fácska. Míg nálunk gondolkodás nélkül kivágják azt, ami „útban van”, ott elvi kérdést csináltak abból, hogy a fa a helyén maradjon, és ne érje sérülés. Ennek eredményeképp szokatlan alakú, zegzugos lett a toldás, de nagyon büszke volt a vezetőség, hogy sikerült megmenteni a FÁT. Másrészt lenyűgözött az amerikaiak közvetlensége, figyelmessége, az, hogy bajban hihetetlen nagy az összefogás. Alig egy hete dolgoztam az 1 Az interjúra 2020 májusában került sor. �80 KÉPZŐMŰVÉSZET első munkahelyemen, amikor az egyik munkatársam nagycsaládi vacsorára invitált minket, csak hogy ne töltsük egymagunkban a Hálaadás napját. Emlékezetes a jogosítványom megszerzésének története is. Kaptam vizsgaidőpontot, csak éppen fogalmam sem volt, hogyan fogok levizsgázni, mert azon autóval és kísérővel kell megjelenni, és nekem egyik se volt. A vizsga előtt két nappal egy főiskolai tanárral beszélgettem továbbtanulás ügyében, és valahogy szóba került, hogy még nincs kocsim. Elmondtam neki dióhéjban, hogy készülök a vizsgára, csak van egy-két kisebb akadály... Legnagyobb meglepetésemre aznap este felhívott, hogy átbeszélték a párjával, szeretnének segíteni. A vizsganap reggelén megjelent a házunk előtt a tanár várandós felesége egy ötméteres kocsival, hagyott vezetni, gyakorolni vagy egy órát, aztán végigülte velem a KRESZ-vizsgát, kivárta a tesztvezetést, és miután minden sikerült – vizsga után fényképet készítettek és máris a kezemben volt a friss jogosítvány! –, hazavitt. Egyszerkétszer még beszéltünk telefonon, megköszöntem nekik, de azt is alig engedték. Ez csak természetes, mondták. Sajnos nem találkoztam velük többet, de amíg élek, hálás leszek nekik. Tetszett az is, hogy a középiskolai oktatás egységes – mindenki „high school”-ba jár (persze vannak drága magániskolák is), és utána lehet menni egyetemre vagy dolgozni és kitanulni egy szakmát. Így a későn érők sem vesztenek el lehetőségeket azáltal, hogy korán beskatulyázzák őket. Az is tetszett, hogy szinte minden munkaterületen hirdetnek ún. entry-level, gyakorlathoz nem kötött állásokat, mondván, hogy ezt a munkát egy értelmes ember egy-két hét alatt meg tudja tanulni, nem kell hozzá külön szakképzés vagy bizonyítvány. Sokféle munkát kipróbálhattam így, dolgoztam étteremben, áruházban, kórházban, kertészetben, de legtovább – nyolc évig – bankban. Amerikában természetes, hogy megannyi náció él együtt békés közösségben. Persze voltak/vannak szélsőséges megszólalások, de ritkán és elszigetelten. Összességében a tolerancia és egymás elfogadása a jellemző, ami harmonizál az én világlátásommal is. Végül a sokat emlegetett honvágyról, aminek a szele csak az utolsó években csapott meg igazán. Ebben nagyban közrejátszott, hogy jó ideig kerültük a kinti magyarok társaságát. Sajnos megtapasztaltuk, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévőket sokan kihasználták, becsapták. Szerencsére alakultak életre szóló barátságok is. Sokat jártunk például a New York-i Püski-Corvin könyvesboltba Ilus nénihez beszélgetni. Örült nekünk, mert a földink volt, Magyargécen élte gyermekéveit. Aztán a rend- �KÉPZŐMŰVÉSZET 81 szerváltás körül Püskiék bezártak és visszaköltöztek Magyarországra, amit akkor nem értettem, de később meg már nagyon is. A honvágy megdolgozta, az élet megedzette, talán mintegy ellentételül megkapta ezt a bizonyos „klubot”. Hiszen, ahogy múltkorában elmondta nekem: „…mindig is ott lebegett előttem, időnként kimondtam, vagy leírtam, vagy álmodtam róla, hogy milyen jó lenne... és egyszer csak ott volt a hely előttem, és megértettem, hogy tessék, itt van, csináld meg, ha annyira akarod”. Igen, ez így volt. Huszonévesen besétáltam egy amerikai kisvárosi kávézóba, ami megváltoztatott bennem valamit. Semmi különös nem volt a helyben, hosszú pult, egyszerű berendezés, a sarokban színpad. Egy nagy tábla hirdette, hogy aznap este Poetry Night (költői est) lesz, a hét többi napján pedig unplugged2 zenei estek váltogatják egymást. Furcsa pillanat volt, valami ismerős közelséget éreztem, hogy nekem közöm van ehhez a világhoz… Déjà vu volt, vagy a jövőbe láttam egy pillanatra…? Aztán teltek az évek, sok nagy változás követte egymást, de a klub gondolata végig ott maradt a háttérben, időnként kimondtam, vagy leírtam, vagy álmodtam róla, hogy milyen jó lenne… Öt éve is felmerült egy ilyen lehetőség Budapesten, de még nem álltam rá készen. 2018 őszén, miután visszaköltöztem Balassagyarmatra, csoportos nyelvoktatáshoz kerestem termet. Egy nap a Balassa utcában sétálva – ritkán jártam arra – elmentem egy kiadó üzlethelyiség mellett, és hirtelen jött egy érzés, hogy itt van az a hely… De mellélőttem, ez túl kicsi volt és drága. Pár ajtóval arrébb azonban árultak egy lerobbant kocsmát. Másnap megnéztem, és mit mondjak, borzasztó állapotban volt: beszakadt tető, bűzlő, salétromos falak, nem csoda, hogy senkinek sem kellett. Én viszont azonnal megláttam benne a lehetőséget: a pult helyére menne a színpad, a hosszú falakra mehetnek festmények (galéria), az udvar felé pedig belépnénk az üvegházba. Bár kértem egy kis gondolkodási időt, megértettem, hogy „tessék, itt van, csináld meg, ha annyira akarod”. A rengeteg munka sem riasztott el, sőt szárnyakat kaptam. Kilenc hónappal később pedig megszületett az ARTÉRIA. De azért maradjunk a realitások talaján, hogyan lehet egy galéria, egy magán kulturális műhely önfenntartó, amikor szinte mindent a pénz, a jövedelmezőség irányít. A kérdés Nógrádban különösen hangsúlyos, hiszen sajnálatosan zsugorodik a kultúra iránt érdeklődők tábora. Vagy másként látja? 2 Elektronikus hangszerek nélküli koncert. �82 KÉPZŐMŰVÉSZET Hamar szembesültem vele, hogy a klub fenntartása nem egyszerű feladat. Jelenleg a bevétel java nyelvoktatásból jön össze, ez az ARTÉRIA vezérfonala. Ami pedig a programokat, kiállításokat illeti, egyelőre jóval több a kiadás, mint ami időnként visszajön belőle. Ez majd idővel változni fog, de most még ott tartok, hogy rengeteg időt, pénzt és energiát fektetek a szervezésbe, reklámanyagok tervezésébe, nyomtatásába, terjesztésébe. Kiállítások esetén kurátori, rendezői munkát végzek a megnyitók megszervezése mellett; az irodalmi, zenei és hamarosan színházi programoknál a felsoroltak mellett biztosítanom kell a technikai eszközöket, a hangszert; a nézőteret be kell rendezni, aztán meg elpakolni. Ez túl sok feladat még egy „megszállottnak” is. Egyértelmű, hogy a fennmaradáshoz szükségem van/lesz a város és a megye, valamint magánszemélyek és műgyűjtők támogatására. Szemmel tartom a kulturális pályázatokat is, de KATA-s egyéni vállalkozóként eléggé leszűkül a lehetőségeim köre. Keresem a megoldásokat. Említette, hogy sajnos zsugorodik a kultúra iránt érdeklődők tábora Nógrádban. Talán igaz, én mégis bizakodom, optimista alkat vagyok. Miért másért nyitottam volna meg Nógrád megye egyetlen magángalériáját, összművészeti műhelyét? Én azt vallom, hogy türelmesnek kell lenni, ki kell várni, hogy beérjenek a dolgok. Idő kell ahhoz, hogy rendszeressé váljanak egyes programok, hogy terjedjen a klub híre, hogy ideszokjanak az emberek. Az ARTÉRIA kicsiny mérete egyben az erőssége is: mivel a befogadóképessége maximum 30 fő, ideális helyszíne lehet meghitt hangulatú irodalmi és zenei esteknek, kiállításmegnyitóknak, miniszínházi előadásoknak. Úgy gondolom, hogy az ARTÉRIA ki tudja szolgálni helyileg annak a keskeny, de a magaskultúra iránt elkötelezett társadalmi rétegnek az igényeit, amelyik ki van éhezve a minőségi kulturális újdonságokra. A megyei tendenciákkal ellentétben azt remélem, hogy hamarosan kialakul a törzsközönsége, bármilyen programról legyen is szó. Különösen elismerendő, hogy az ARTÉRIÁban a Nógrádban élő vagy ahhoz kötődő művészek fellépését, kiállítását, bemutatkozását segíti elő, sőt gyakorta ad lehetőséget a fiataloknak. Mi ez: stratégia, erős lokálpatriotizmus vagy mindkettő? Felújítás közben igen sok váratlan kihívással kellett szembenéznem, és gyakran viccelődtem, hogy jutalomként talán ráakadunk egy kincsesládára valamelyik rejtett zugban. Később értettem meg, hogy az ARTÉRIA maga a kincsesláda; az idelátogatók az ismertebb, kiforrott művészek mellett találkozhatnak olyan, a környezetünkben élő, polgári foglalkozású, ugyanakkor művészi oldalukról ismeretlen vagy csak szűk körben ismert, �KÉPZŐMŰVÉSZET 83 csendben, maguknak alkotó, rendkívül tehetséges emberekkel is. Fontos jelezni feléjük, hogy kíváncsiak vagyunk rájuk is, és elismerjük őket. A fiatal tehetségek támogatása az ARTÉRIA egyik fő feladata, küldetése. Anya vagyok, tanár vagyok, szociálpedagógus vagyok – értem a fiatalok világát, nagyon szeretem őket. Szerencsére sok fiatallal találkozom, főként a nyelvoktatáson keresztül. Általában hamar kiderítem, ha valamelyik fiatal fest, zenél vagy írogat szabadidejében. Mindig is kíváncsi voltam az ifjú tehetségekre, figyelemmel kísérem őket. Viszont azt is látom, hogy a jó adottság, a tehetség önmagában nem elég, muszáj fejleszteni, inspirálni, különben elvész. Ezt azért említem meg, mert januárban, a fiatal művészek csoportos kiállításának szervezése közben szembesültem azzal a megdöbbentő ténnyel, hogy a helyi középiskolák többségében megszüntették a művészeti oktatást. Nincs rajz, nincs zene/zenetörténeti ismeretek, a kortárs irodalommal sem terhelik túl a diákokat. Hatalmas hibának tartom! A tizenévesek a legfogékonyabbak az elmélyülésre, ilyenkor keresik a helyüket a világban, a művészeti nevelés az egyik leghatékonyabb személyiségfejlesztő eszköze lehetne az iskolának. Mégsem veszik komolyan. Ezt igyekszem azzal ellensúlyozni, megyei szinten persze, hogy mostantól az év első két hónapjában a fiatal tehetségeké lesz a főszerep az ARTÉRIÁban, nyaranta pedig művészeti alkotótábort szeretnék majd szervezni nekik. A képzőművészetben Balassagyarmat, Nógrád sosem nélkülözte a kvalitásos művészeket. Többek mellett említhetem egykori gimnáziumi rajztanárát, Farkas Andrást is, akinek most ünnepeljük születése 100. évfordulóját. Azonban korszakoktól függetlenül keveseknek sikerült az áttörés, a tartós országos hírnév. Megvalósulhat-e ez, ha nincs mögötte állami megrendelések sora vagy műgyűjtői tábor? Egyetértek, kiemelkedő képzőművészek élnek és éltek a városban, a megyében, illetve az egykori Nógrád vármegye területén. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Farkas András tanítványa lehettem. Nemrégiben a fia, Farkas Gábor meghívására megtekinthettem a festőművész házát, dolgozószobáját, művészeti hagyatékát. Csodálatos világba csöppentem. Megállapodtunk Gáborral, hogy a városi emlékkiállítást követően az ARTÉRIÁban is bemutatunk olyan Farkas András-műveket, amelyeket még nem láthattak a látogatók sehol máshol. Úgy legyen! Az áttörésre, sikerre vonatkozó felvetés egy komplex kérdés. Miután megnyitottam a galériát/klubot, páran utaltak rá, hogy ez nem egy kifizetődő biznisz, okosabban is ki lehetett volna használni ezt az üzlethelyiséget. Az ilyen megjegyzések nálam süket fülekre találnak. Galériát, kulturá- �84 KÉPZŐMŰVÉSZET lis klubot nyitni ugyanis társadalmi felelősségvállalás, elköteleződés aziránt, hogy a helyi, környékbeli társadalom életszínvonalát emeljük, kulturális életét színesebbé tesszük. Az én motiváló erőm az, hogy kedvenc festőim, gondolkodóim életükben nélkülöztek, éheztek, kortársaik nem ismerték fel nagyságukat, hagyatékukra nem vigyáztak, és csak posztumusz kapták meg az elismerést, a hazai vagy éppen a világhírnevet. Ma is élnek közöttünk ilyen nagy tehetségek, a galériák feladata felkutatni, meghívni, bemutatni a tehetséges kortárs művészek munkáit. Az ARTÉRIA elkötelezett pártfogója a helyi, térségi, magyar kortárs művészetnek. A minőség mindegyik korban ott van. Tehát az áttörés, siker egyik kulcsa, hogy a műalkotásokat láthatóvá tegyük a közönség számára. A műgyűjtőknek szintén kulcsszerepe lehet egy-egy művész sikerében, ők meglátják, ha valamiben ott van az a bizonyos többlet. Gondoljunk Csontváry esetére: éhezett, kortársai bolondnak hitték, képeit kinevették. Hagyatékának csak az egyharmadát sikerült megmenteni, a többi barbár kezekbe került, tüzelőanyagként elégették őket, vagy krumpliszsáknak árulták a megfestett vásznakat a piacon… Itt látta meg véletlenül Gerlóczy Gedeon a remekműveket, gyorsan felvásárolta az összes „krumpliszsákot”, így lett a Csontváry-hagyaték megmentője. De vegyük például Balázs János esetét. Teljesen reménytelen helyzetű, nehéz sorsú alkotó, aki világhírnévre tesz szert. Ilyen is van. Élete utolsó éveiben felfedezik – Botos Zoltán festőművész barátja segíti ebben –, és megkapja az elismerést. A múzeumoknak és műgyűjtőknek hála, Balázs János értékes festményei épségben fennmaradtak, és időnként kiállítást is rendeznek belőlük. És még mindig az áttörésről és korabeli trendekről: mondhatnánk, hogy a ma alkotó művészeknek könnyebb dolguk van, mint valaha, mert könnyen tudják reklámozni magukat, műveiket megoszthatják a világhálón, vagy internetes nemzetközi műkereskedői portálokon keresztül árulhatják őket, ahol tényleg magas színvonalú alkotásokat láthatunk. Ebben a formában könnyű megmutatkozni, de pont ez a rendszer gyengesége is: túl sok a festőművész, túl nagy a választék, nehéz kiemelkedni. De hadd említsek meg egy másik modern trendet: képzőművészet a lakberendezés szolgálatában. A lakás berendezéséhez illő festmények készülnek rendelésre, előre meghatározott szempontok szerint. Furcsa módon sokan így lesznek népszerűek és gazdagodnak meg. Ezt nevezhetjük áttörésnek, sikernek? Mert szerintem nem. �KÉPZŐMŰVÉSZET 85 A műgyűjtői táborra azért céloztam, mert Párkányi Raab Péter az Örökség Kulturális Műhely estjén, éppen az Önnel folytatott beszélgetésben, a közelmúltban erről (is) sarkosan fogalmazott: „…a művészet elveszett, a művészetet elvették az emberektől. Akik a mai művészeti világbizniszt irányítják, azoknak valójában nincs szükségük arra, hogy a nézők kiállításokra járjanak, értsék és ismerjék a művészeket, műveket, sőt ezzel ellentétesek az érdekek. A »bizniszt« irányítók tehát… nem hozzáértőket kívánnak, hanem gyűjtőket, őket kívánják bevonni a pénzcsinálásba.” Péterrel hosszú idő után, Almásy-Balla Orsolya kiállításának megnyitóján találkoztunk, ugyanis ő mondta a megnyitó beszédet. Mikor belépett, és körülnézett a galériában, megjegyezte, hogy ezek a festmények a mai felfogás szerint nem számítanának kortársnak. Értem, hogy mire célzott Péter, neki nyilván van rálátása a dolgokra. Valóban, Orsi festményeiben valamiféle időtlen ártatlanság, tisztaság tükröződik. Ez ellentétes a mai világtrenddel, ahol globális méretű erők irányítanak minket, hogy mit vegyünk, mit együnk, mit gondoljunk, ki a fontos, mi a fontos, ki a tehetséges, vagy hogy mi számít kortárs művészetnek. De ennek az ördögi, világméretű manipulációnak nem kell, hogy feltétlen rabszolgái legyünk, mi magunk is szabhatunk határt, élhetünk a szabad akarat jogával, tudatosan kereshetjük az utat az igazhoz, a természeteshez. Gondoljunk arra, hogy az elnyomó rendszerekben általában felpezseg az underground kulturális élet. Vagy napjainkban a felgyorsult életmód ellenpólusaként egyre nagyobb tért hódít az úgynevezett slow food/slow life3 mozgalom. Úgy gondolom, hogy ez az egyensúlyra való törekvés a művészeti életre is igaz kell, hogy legyen. Hiába erőltetnek ránk valamit, hiába manipulálják a piacot, előbb-utóbb úgyis korrigálni fogja önmagát a rendszer, ha hamis elvekre épül. És még egy utolsó gondolat: ha vidéken (még) nem is, a budapesti múzeumok előtt szinte mindig kígyóznak a sorok. A Múzeumok Éjszakáján szintúgy. A galériákban pedig hiteles képet kaphatunk egy-egy kortárs alkotóról, gondolkodóról: ez vagyok én, ez foglalkoztat, én ilyennek látom a világot. Úgy érzem, van remény. Apropó, Nógrádban a képzőművészeti alkotásoknak vannak-e számontartott gyűjtői, bizonyára Ön „képben van” e téren. Természetesen nem neveket, tendenciákat várnék… 3 slow food – nyugodt, egészséges étkezés minőségi alapanyagokból, a fast food – gyorsétel ellentéte; slow life – szó szerint: lassú élet. A rohanó világ alternatíváját hirdető szemléletmód, lényege a lassítás, a jelenre figyelés, a mindennapi élet örömeinek tudatos megélése. �86 KÉPZŐMŰVÉSZET Ez az egyik olyan terület, amit még nem volt időm alaposabban körbejárni. Egy-két helybéli műgyűjtővel, illetve budapesti magángalériákkal tartom a kapcsolatot. Rendszeresen látogatom a kiállításokat, ősszel például a Palóc Múzeumban láthattunk nógrádi művészeket bemutató, magántulajdonban lévő festményekből rendezett kiállítást. Egyéni vállalkozóként, magángalériásként nincs kezemben megörökölt használati utasítás vagy forgatókönyv az ilyen jellegű lehetőségek felkutatásához, így a kapcsolati tőke és bizalom kiépítéséhez több időre lesz szükségem. De fontos, hogy nekem is bizonyítanom kell a gyűjtők felé, hogy komoly partner vagyok, kiállom az idők próbáját. Kedvez, hogy viszonylag kevés a kiállítóhely Nógrád megyében, ugyanakkor bővelkedünk magukat megmutatni kívánó művészekben, fiatal alkotókban. Igyekszem úgy alakítani az éves programot, hogy az önálló kiállítások mellett legyenek csoportos, tematikus tárlatok is, és olyan témákat tervezek választani, amelyek egyediek és érdekesek, hogy bevonzzam a látogatókat és gyűjtőket. Szerencsés találkozás, ha a galériatulajdonos és műgyűjtő jól megértik egymást, és hasonló az ízlésük. Párkányi Péter pesszimizmusát aligha oszthatja, hiszen csak optimista alkat lehet, aki magángalériát működtet a végeken. De eljöhet-e az idő, amikor irigyei üzletasszonyként tekinthetnek önre és nem megszállottként? Az üzleti világ, az „üzletelés” nem az én terepem, ahhoz én nem vagyok elég rámenős, becsapni sem tudnék senkit. Nyithattam volna bármit a klub helyén, mégis ezt a kiszámíthatatlanabbnak tűnő utat választottam, és senki se tudott volna lebeszélni róla – pedig próbáltak. Nyilván szeretnék megélni, jól megélni festmények értékesítéséből, és/vagy programszervezésből. Optimista vagyok, van rá esély a jövőben. De csak hogy legyen rálátása: sok-sok töprengés után döntöttem el, hogy kérek belépőjegyet a kiállításokra, mert valahogy vissza kell hoznom a kiadások legalább egy töredékét. Ezt a kis összeget – két gombóc fagyi árát – is pironkodva kérem el. De tény, hogy beleszakadni sem szeretnék. Akkor maradok megszállott? Én egyszerűen csak azt végzem, amire régóta készültem. Ez az életfeladatom. Remélem, hogy hozzá tudok járulni ahhoz, hogy Balassagyarmat, Nógrád megye még vonzóbb hely legyen. Hogy tapasztalja, az alkotót, művészt mennyire befolyásolja a siker, hírnév, a gazdasági „haszonelvűség” vagy a művészi önkifejezés, az alkotás maga mindent felülír/hat? Úgy látom, hogy az utóbbi érvényesül, azaz az alkotók, művészek teszik a „dolgukat”, belső indíttatásból alkotnak, függetlenül attól, hogy �KÉPZŐMŰVÉSZET 87 lesz kiállítás vagy sem, hogy elkel egy kép vagy sem. Az alkotás folyamata szent. A sikernek, hírnévnek, anyagi elismerésnek többnyire mindegyik képzőművész örülne, hiszen többségüknek polgári foglalkozása van, emellett folyik az alkotás. Ismerek olyan képzőművészt, aki rendszeresen kora hajnalban kel, csak hogy munka előtt legyen pár órája, amikor csendben tud alkotni. Ezt tudván még szebbnek látom a képeit. Nagyon egyedi az is, hogy kit mennyire vezet a gazdasági haszonelvűség. Van, aki nem szeretné eladni egyik alkotását sem, mások meg egyáltalán nem ragaszkodnak hozzájuk. Összefoglalva az a tapasztalatom, hogy a siker, ismertség, anyagi sikerek hiánya nem állít meg senkit abban, hogy alkosson. Minél erősebb a belső kép, a drive, annál kevésbé érzi az alkotó a kényszert, hogy megfeleljen másoknak. Csakis így tud hiteles maradni önmagához. Erről szól a minőségi kortárs képzőművészet. Kérdéseim javarészt a képzőművészetet érintették, hiszen a zenei koncertek, irodalmi estek alapvetően kiesnek az üzleti körön. Egyébként melyik művészeti ághoz a „legkönnyebb” kiállítót, fellépőt, közreműködőt találnia? Bevallhatja-e, Önhöz melyik áll a legközelebb? A zenei koncertek belépőjegyesek és a színházi programok is azok lesznek, hiszen honorálnom kell az előadókat, és felmerülnek szervezési, hirdetési költségek is. Az irodalmi estek ingyenesek, amolyan baráti estek, aminek megvan az a hátulütője, hogy így nem tudok tiszteletdíjat fizetni a költőknek, íróknak, közreműködőknek, de pályázattal talán áthidalható lesz ez is. Másrészt szerencsés helyzetben vagyok, mert Nógrád megye bővelkedik tehetségekben mindegyik művészeti területen. Nagyon sok az aktív, alkotó képzőművész Nógrádban, és mint említettem, viszonylag kevés a kiállítóhely. A fiatal alkotóknak is szeretnék egyre több bemutatkozási lehetőséget biztosítani, úgy, mint a naiv művészeknek, de ne feledkezzünk meg az emlékkiállításokról sem. Az irodalmi estekhez is viszonylag könnyű közreműködőket találni – hálás köszönet Handó Péter írónak a rengeteg segítségéért −, hiszen számos kortárs irodalmi kör működik a megyében: tartjuk a kapcsolatot a helyi Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság, a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság, a rétsági Spangár András Irodalmi Kör tagjaival vagy a Börzsönyi Helikont szerkesztő Karaffa Gyulával. Mellettük még ott vannak a saját útjukat járó írók, poéták, fiatal tehetségek… Zenei vonalon egyelőre a komolyzenei kamarakoncerteket szeretném rendszeresíteni, zseniális zongoraművésszel büszkélkedhet a város Kósa József személyében. Emellett felmerült olyan igény is, hogy zeneművészeti szakos hallgatók adnának vizsgakoncertet az ARTÉ- �88 KÉPZŐMŰVÉSZET RIÁban. Terveim között szerepel jazz- és amatőr akusztikus estek megszervezése, és csak egyeztetés kérdése, hogy mikor indul a lakásszínház, a filmklub, és még sorolhatnám… Mint láthatja, nekem mindhárom művészeti ág fontos, és pont ezért szeretem kombinálni őket – az összhatás sokszor páratlan. Balassagyarmatra való visszatérése óta igen rövid idő telt el, de készíthető már kezdeti összegzés benyomásairól? Annyit kapott a várostól, környezettől, mint amennyit adni próbált? De nézzünk más horizontok felé is, hogyan látja az ún. magaskultúra jelenét és jövőjét a lokalitásban és a megyén túl? Még kevés idő telt el nagyobb következtetések levonására, de annyit elmondhatok, hogy elégedett vagyok, inspirálva vagyok. Az ARTÉRIA neve ezalatt a rövid idő alatt fogalommá vált. Remélem, sokan érzik úgy, hogy érdemes volt eljönni egy-egy programra, megkapták azt a pluszt, amire vágytak. A magaskultúrára mindig lesz igény, kereslet az ördögi kommersz ellenében. Ez természetes. Hogy mekkora körben, az már más kérdés. Nem vagyunk túl sokan, de úgy tapasztalom, hogy elegen. Jó lenne minél több fiatalt is bevonni a közös munkába, hiszen nekik adjuk át majd a kulturális stafétabotot. �SZÉPIRODALOM JÓNA DÁVID Traktorkeréknyom a homokban Traktorkeréknyom a homokban, nem tudja, merre vezethetett az útja, de mintái lenyűgözik. Kiváltság. A szokásos helyén ül a konyhában, a forró kávé bögréjének karimáján a mutatóujjával köröz. A kanalát elnyelte saját örvénye. Azonosság. Azt álmodta, hogy kislány, és hogy a vihar előtt odakötötték a vitorla árbócához. Hogy ne sodorja el a hullám. Fázik, az éjszaka leizzadt, pizsamája nedves. Túlélés. Könyvtári könyv az asztalon, 1962-es kiadás, a lapok között egy préselt rózsa szorong, elvesztette selymét, színét, illatát, ahogy valószínű az is, aki egykor odarejtette, s ott felejtette. Beteljesülés. Traktorkeréknyom a homokban, nem tudja, merre vezethetett az útja, de mintái lenyűgözik. Kiváltság. 89 �SZÉPIRODALOM 90 Füleki Gábor Szüret Magasról csorog le a betelt augusztus végi fény érett-szikrás kévéje az ívesen hajló szőlődomb mélyzöld levélernyőire, mézédessé sűrűsödött szemű fürtjeire. Ottonel. Muskotályos zamatú napsárga csemege, borszőlőnek. És aranyszínű Chasselas (saszla), melyet ládákba szépen elrendezve illik szedni, a ritkább pirossaszla-sort rakva aranymetszetébe. Termett annyi, mint a rojt. Szüretelők víg társalkodása lengi be a balzsamos szellő simogatta szőlőt. Ez itt az igazi internet, ez az igazi facebook, blog és fórum. Itt minden információ kicserélődik, mit a kis- és nagyvilágban hallani. Hatkor érkeztek, szürkületi derengésből ébredő, rőt felhőfénysávos égboltú virradatban, zörgős, traktornyom-barázdás földúton zötyögő kivénhedt, köhögős UAZ-zal, amely tekintélyes kora ellenére is sikerrel birkózott meg gödörrel, pocsolyával, méteres gazokkal. Kedvizzító pálinka után munkához láttak a simogató hajnali napban. Némán nyisszannak a bemelegedő metszőollók, bemelegednek a nyirkos napkeltében még gémberedett ujjak, alig egy-egy szó hallatszik az álmos határban. Csak a vedrek öblös mélyére engedelmesen pottyanó szőlőfürtök puffanása, meg a ládázó Karcsi szuszogó cammogása hallatszik. Más dűlőkből is szüretkezdő hangfoszlányok szűrődnek át a szőlőbe. Nyolckor virslis-kolbászos, kenyeres-tejeskávés reggeli hozza meg az üdítő hangulatot, Paska Kati, a gazdasszony jókedéllyel tálal; az asszonyok – az idősebbje még szoknyásan-harisnyásan, a fiatalabbja már cicanadrágban – a tőkék alatt felfordított vedreken, ládákon ülve jóízűen falatoznak, s megindul fürge nyelvük is. Fél kilenckor ismét csattogni kezdenek a metszőollók, s a társalgás is megiramodik, többszólamú párbeszéddé terebélyesedik. Holnap hajnalban szentkúti búcsúra mennek közülük többen is az egykori piros téeszbusszal: minden évben a parókia szervezi ezt; fél hatkor indul. Visszarévednek a tavalyira: csodaszép idő volt, a mise is lélekemelően emlékezetes, s pikánsabb téma is akad: Sipkár Ancsa néni külön összecsukható széket vitt magával, pedig Mátraverebély kegyhelye bővelkedik szabadtéri széksorokban. – Minek viszi azt a széket, köd ellen? – kérdezi az éles nyelvű Bertu Sinci néni. �SZÉPIRODALOM 91 – Vajon idén is hozza-e? – évődik a testes Szocska Ilka. Végül Mogyorós Böske néni szájából megszületik a szentencia: – Fáj a lába, azon tud már csak ülnyi, mer’ alacsony. Ízületes a térgye. – Pirke Rozi is jön hónap, a nagyszájú, tavaly is vót, még a buszon is állandóan őtet hallani, a csúnya beszédjit, hacsaknem a többiek énekelnek. Úgy pletykálnak állandóan Zsufka Gizával, zeng belé a busz! – sápítozik a munkában megállva, még a kezét is kövér csípőjére téve Bacsko Mári. Nyiskite Maris éles hangja rádupláz a szélső sorból: – Boski Amál úgy tett nekem a múltkor, hogy ő még rájuk is szólt a buszon akkor, hogy: ,,Nem hagynák már abba? Hát ki kíváncsi erre?” – Majd Szentkúton leimádkozzák a sok káromkodást! – replikáz rá Sinci néni öblös orgánuma. Magasan jár már a Nap, megjön ereje, kiélesül fénye. Hajdan októbernovember jelentette a szüret időszakát, forrósodó éghajlatunkkal azonban az utóbbi évtizedekben szeptemberre, majd augusztus végére tolódott a szüret. Kezdődik a Csabagyöngyivel, az Irsai Olivérrel, folytatódik az Ottonellel, és sorban a többi, Chasselas, Kardinál, Kozma Pálné, Itália, Rizling, Kecskecsecsű, Blauburger, Otello. Kevés sárgaszőlő olyan sokágú, összetett intenzitással zamatos, mint a solymosi. Borvidékek vannak ugyan a mátrainál híresebbek, de mindig az itthoni szőlő csillámló zamatát éreztem a legtökéletesebbnek. A felizzó nappal nyelvesedik a pletyka is, egyre gyakrabban burran fel önfeledt hahota, érvek és vélemények csapnak össze sisteregve az egymással szemben, a sorok két oldalán álló párok között. A mondanivalók körmondatosulnak, olykor azonban lényegbe vágóan élessé tömörödnek, egyegy töltelékszóként alkalmazott kedélyes káromkodással fűszereződve. – A tévében láttam múltkor, milyen ügyesen csinálták a tornászlányok a spárgát! – említi fel Mári néni –, az én ízületeimmel aztán próbálhatnám... Már a buszra is nehezen szállok fel, azok bezzeg úgy hajlonganak, mint a gumi... – Az kéne azoknak, jönnének ide, kötni a vesszőre tőkére a spárgát egész nap, megtudnák, mi a munka! – tromfol rá az éles nyelvű Sinci néni – ebbe’ ment szét a mi kezünk meg az ízületeink...! – Meg ezt a sok lusta fránya mai kölyköt kéne ide kihajtani, azok is megtunnák, mi az, dógozni! Nem vóna mindnek ideje innya meg drogozni! – vet fel össztársadalmi problémát Kati gazdasszony. – Drogoznak, mert mindnek orvos az apja! – érvel rá Sinci néni. – Unatkoznak jódógukba’! – Meg bedobják a buliban a diszkóport, attól ilyen bolondok mind! – fokozza Nyiski Mariska. �92 SZÉPIRODALOM – Ezek-e?! Egész nap csak azt a rothadt mobilt nyomkodják, de köszönni, azt nem tudnak az utcán! Egynek sincs anyja, aki megnevelje! De százezer forintja mindnek van a szigetes koncertjegyre! Spórolni aztán nem tud egy se! Mi lesz ezekből, he...? – mélázik el kifakadása végén a sivár jövőt fürkészve Mogyorós Bözsi néne. – De milyenek ezek a mai szülők is? – kárál hozzá rozsdás hangján Mári nenő. – Két hete is mutatta a tévébe’, hogy elbarangolt a hároméves kisjány a vasúti sínen, még jó, hogy észrevette valaki, mer’ ha elüti a vonat, má’ rab vóna az annya... Nincs mit tenni. Romlott és felelőtlen a világ. – Hát az öreg Micku Terkával mi van má? Nem látom mostanában az útcán járkálni... – váltja el a témát az eddig csöndbe burkolózó Zsike mama. Szocska Ilka rákap a felvetésre: – Ó, hát maga azt se tudja? Nagyon beteg lett a múltkor, csudára lesoványodott a májával, besárgút, meg a szívire is műteni kéne. Kampó lesz má néki hamarosan. – Oszt a családja micsinál vele? – Horgyák kórházba, de nem nagyon érnek rá vele foglalkoznyi. Bevágják majd egy szeretetotthonba, mint a szegény Rinyu Bözsit is tavaly... – Jó’ van a’, hát ha nem tuggyák gondoznyi, emelgetnyi, micsinájjanak vele? Én nem akarok majd ám nyűg lenni senki hátán nyócvan évesen! – hevül bele Sinci néni. – Hát a Getyó Klári jár-e még napszámba, nem tudja? – kíváncsiskodik ollóját csattogtatva Mári néne. – Jár az, hogyne járna, le se lehetne kötözni! De mútkor is rosszul lett a szőlőbe a horolástól, egyszer úgy hozzák majd haza a tőke alól! Nem százas már asse... – harsog újra Sinci néni. – Én egyszer jól összevesztem vele, letagadta, hogy kölcsönt adtam neki, úgy felidegesített, az íz egye meg a fejit, azóta se szólunk! De egyszer még higgadtabb környezetben megmondom neki a magamét! – pöfög az emléktől dühösen Margit nenő. – Nekem ez nem újság, jóasszony! – kiabál egyetértőn át hozzá a szélső gordonosból Ilka. – Nekem kertszomszédom, oszt áthorojja a fődet a telekhatáron őhozzá! Hiába magyarázom neki, meszesedik már annak is az agya... – Olyan akkor, mint Sike Mari, mondom neki a mútkor, szát fel a buszra, hova megy avval a nagy hátyival? Aszongya, a lyányához, Nagyfügedre, átszáll majd Gyöngyösön a buszra. Mondom neki, a maga lyánya nem Fügeden lakik, hanem Vécsen! Az istennek se tudtam megértetni vele. Valami baja van már annak is, elme... – von sorspárhuzamot Pinte Julcsa hangvihara. �SZÉPIRODALOM 93 – Oszt elment Mari Fügedre? – kérdi Katus asszony. – El, oszt állítólag ott járkált a faluba’, végül a rendőrség hozta haza, mer’ szótak ott a népek, hogy fel-le kódorog egy idegen asszony az uccán... – Baj, ha mán valaki így van... csak az eszünk el ne menjen vénségünkre! – sopánkodik Zsike mámi. – Jó lenne, ha tudnánk, mi lesz velünk! – sóhajt fel megállva Nyismariska. – Nem tuggya azt senki előre! – torkolja le Márcsi kedélyesen. – Vagy az eszed megy el, vagy rákot kapsz! Annyi rákkeltő anyagot mutogatott most is a tévé, hogy miket tesznek bele az élelmiszerekbe, azt se tudjuk, mit eszünk meg. A biók meg drágák... – Ha belém jön a dög, úgyis belém jön! Ne egyé’, ne igyá’ semmit, oszt akkor majd örökké élsz! – vonja le az örökérvényű konzekvenciát Sinci késélesen. A vitát praktikus kérdés szakítja meg, Kata gazdasszony vág közbe: – Ki akar inni? Megyek vízér’! – Nekem hozhatsz! – Nekem is, szódát! – Jó híves, mer’ az árnyékba tettem! – fűzi hozzá Katus asszony. Jólesnek a kortyok. Pinte Julcsa megjegyzi: – Zsetri Panna meg balonokba’, üvegekbe’ vizet tart a szőlejébe, nem kell otthonról hoznia! Ebédszünet �94 SZÉPIRODALOM – Oszt egész nap azt a lúg vizet issza? – repül rá Sinci néne. – Meg is érdemli... – Legalább nem hűtyi ki a torkát, süsd meg... – bukkan fel Mári néniből a nevetés. – Asszonyok, most már vége a szép szőlőnek, a többit már zsákba szeggyük! – adja ki a parancsot a gazdaasszony. A puttonyozó Csóka Karcsinak is könnyebb így már a dolga. Haladnak is szépen, déli harangszóra jóval túlhaladnak a dűlő felén. Ebédhez terítenek. Kolbász, kenyér, főtt virsli, tőtés, lecsó és savanyúság kerül elő a szatyrokból. Jóízűen falatoznak ismét a szőlősládákon. Tizenkettő húszkor az ügybuzgó Mári néni már ültéből metszegetni kezdi a tőkéről a keze ügyébe eső fürtöket, pedig fél egyig tart az ebédszünet. – Nédd a Marit, mán szedi, mint a motolla – sustorognak Sinciék a túlsó oldalon. Hamarosan aztán követik is példáját: mindenki munkához lát. – Hű, de ritka itt, megugrunk! – Ritka szép, az biztos! – Van, akinek már szüretelőgép szedi a szőlejit, láttam a mútkor, hogy megy a soron az a nagy gép, ketten ülnek a tetejin, tíz perc alatt kiérnek a dűlőn, mi meg egész nap szedjük – újságolja Julcsa asszony. – Biztosang ócsóbb, de az ám csak leszíjja a szemeket, a csutkák meg rajta maradnak a tőkén, láttam utána, hogy ára jártam. Lészőlő lesz abból... – Jól mondja! Csak ez a jó hát, ahogy mi szedjük! Ahogy mindig is vót – összegzi Ilka a tanulságot. – Szedjenek szőlőt még maguknak is! – javallja Katus asszony. Szednek is, haladnak is iramosan, kettőre kiérnek a dűlőn, melyet árnyas, vén diófa zár. – Na, ezt a tőkét kerestük! – kiált fel Zsike mama. Negyedik fordulóra érkezik már az UAZ a sofőr Tatka Pista bácsival. Pakolódnak fel a szőlősládák hátul a platóra, míg a kocsi araszolva, megmegállva a sorok között komótosan döcög. Közben az asszonyok vedrekbe, ládákba vizet öntve elmossák jó munkát végzett, szőlőlétől ragadós metszőollóikat, érdes-bütykös öreg kezüket. Visszadöcögve a sorokba összeszedik batyujukat, szetterüket a tőkék alól, van, aki a szomszéd szőlőbe osonva guggolva még pisil egyet. Záróra. Elszámolás következik, a nap hivatalos berekesztése – mindenki megkapja jogos napszámját és a maradék ételcsomagot Kati gazdasszonytól. – Szép időnk volt máma, hál’Istennek megúsztuk eső nélkül, pedig tennap nagyon mondta! – összegez Márika néne. �SZÉPIRODALOM 95 – Tavaly én megáztam Boksárék szüretjin, oszt csuromvízben is szedni kellett! – mereng vissza Bözsi néni. – Nekem oszt mondhatná akárki, én nem áztatom magam senki kedvijér’, hogy utána hetekig táppézen legyek! Mentem vóna haza! – mondja ki a végszót Sinci néni. – Mi megyünk a tanyára mérni! – kiált végül közbe a gazdasszony, felkapaszkodva a szőlővel teli járműre. – Még egy személy befér! Ki jön velünk? – Én ára lakom! – csap le rögtön Sinci asszony az ajánlatra. – Gyűjjön akkor! Sinci néni felkászmálódik, hátyiját is bedobja a lábához. – Na, Isten áldjon mindenkit, köszönjük! – búcsúzik a gazdaasszony. – Sziasztok! Jó utat! – kiabálnak lentről a többiek. Ajtók csapódnak öblös bádoghangon, a roskadásig pakolt kiskocsi felpöfög, kigördül a gordonosból, lassan zakatolva eldülöngél a göröngyös vájatútban a lassan hazafelé ballagó, trécselő asszonyok mellett. A szőlődomb érett sorsával betelten, szellőmozgatta, terhétől megkönnyebbült venyigéivel integet utánuk a kora délutáni arany verőfényben. Szőlők a Nagy-Málon �VALÓSÁG 96 BARÁTHI OTTÓ Koszorú(k)ba kötött különleges kincseink Bemutatjuk Nógrád megye nemzeti értékeit A „Nógrádikum – Kincseink őrzője” gazdag és folyamatosan bővülő, gyarapodó tárház, amelynek minden darabja önmagában is, de egymás mellé rakva különösen felejthetetlen élményt nyújt – írta a Nógrád Megyei Értéktár 2013. évi köszöntőjében Skuczi Nándor, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének Elnöke. Mi pedig örömmel mutatjuk be lapunk egyik állandó szerzőjének erről a csodás kincstárról készített színes pillanatfelvételét. Az értékről. Emlékeznek kedves olvasóim, hogy a Palócföld c. folyóirat 2016-ban kinevezett főszerkesztője, dr. Gréczi-Zsoldos Enikő mit írt köszöntőjében? „Értékőrzés – értékteremtés – értékek hirdetése: ez a mi garabonciás hivatásunk [...] A Palócföld legyen továbbra is hírvivője a helyi értékeknek, s befogadója a magyarság mindenkori kulturális kvalitásainak. Ennek reményében invitálom kedves Olvasóinkat és Szerzőinket a közös útra.” Minthogy hasonló szellemben született a Nógrád Megyei Értéktár is, bemutatására keresve sem találhattam volna autentikusabb teret-helyet, mint magát a folyóiratot. Ha már értékeink kerülnek terítékre, nézzük először a szó jelentéstartalmát – könyvtárnyi definíció alapján – saját szintézisemben: egyénben, közösségben, emberi cselekvésben, alkotásban meglévő különleges – a társadalom által elismert, közösségek által nagyra becsült – tulajdonság. A törvényről. Az Országgyűlés a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvénnyel biztosította, hogy jogi keretek között induljon meg egy széleskörű gyűjtési folyamat, amelyen belül lehetőség nyílik a magyarság számára fontos értékek lajstromba vételére. A „hungarikumtörvény” bevezető rendelkezései hangsúlyozzák a szabályozás fontosságát, az értelmező rendelkezésekben pedig olyan fontos fogalmakat magyaráz a törvényhozó, mint például a nemzeti érték, az ágazati értéktár vagy éppen a hungarikum. A törvény elsődleges célja az értékek ún. „nemzeti értékpiramisba” történő rendezése. A piramis alján a helyi (települési, tájegységi, megyei, ágazati stb.) értéktárak szerepelnek, hiszen az értékekhez legközelebb állók tudhatják és érthetik valójában, �VALÓSÁG 97 hogy milyen fontos is az az érték, amelynek fennmaradása, népszerűsítése a magyarság leleményességét, teremtő képességét bizonyítja a világ közvéleménye felé. A helyi értéktárbizottságok önkéntesen hozhatók létre, a törvény lehetőséget biztosít az önkormányzatoknak arra, hogy megbízhatnak a nemzeti értékek azonosítását, gondozását végző, az érintett területen működő egyéb szervezetet is a feladat ellátásával. Az így nyilvántartásba vett értékeket nemzeti értéknek hívjuk. Az értékpiramis felsőbb szintjeire való lépésről már a Hungarikum Bizottság dönt, melynek munkáját nagyban segítik az ágazati szakbizottságok. A hungarikum, amely nemzeti érték, a törvény meghatározása szerint: a magyarság és a magyarországi államalkotó nemzetiségek tevékenységéhez, termelési kultúrájához, tudásához, hagyományaihoz, a magyar tájhoz és élővilághoz kapcsolódó, nemzetünk történelme, valamint a közelmúlt során felhalmozott és megőrzött minden szellemi és anyagi, természeti, közösségi érték vagy termék, illetve a tájhoz és élővilághoz kapcsolódó materiális vagy immateriális javakat magába foglaló tájérték, amely tanúskodik egy emberi közösség és az adott terület történelmi kapcsolatáról. A hungarikum olyan nemzeti érték, amely nemzeti szempontból meghatározó jelentőségű, a magyarságra jellemző és közismert, jelentősen öregbíti hírnevünket, növelheti megbecsülésünket szerte a világon, továbbá hozzájárul új nemzedékek nemzeti hovatartozásának, magyarságtudatának kialakításához, megerősítéséhez. Hungarikum csak az lehet, amelyet a Hungarikum Bizottság határozatában annak nyilvánított. Látható, hogy hosszú utat tesz meg egy adott érték, mire hungarikummá válik. NÓGRÁDI NEMZETI ÉRTÉKEINK: A NÓGRÁDIKUMOK1 A Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése 2013. június 6. napjával létrehozta a Nógrád Megyei Értéktár Bizottságot. A Bizottság munkájába bevonja a Nemzeti Művelődési Intézet Nógrád Megyei Irodáját. A Bizottság döntéseinek előkészítését állandó véleményezői kör segíti Szakmai Munkabizottságként. A Bizottság munkaszervezeti teendőit a Nógrád Megyei Önkormányzati Hivatal látja el. A Hivatal kijelölt ügyintézője az Önkormányzati és Jogi Osztály munkatársa. A Nógrád Megyei Értéktárban nyilvántartott nemzeti érték adatait Nógrád Megye Önkormányzata honlapján (www.nogradikum.hu) teszik közzé kategóriák szerinti csoportosításban. 1 A megyei önkormányzat területi referensének 2020 augusztusában megerősített közlése szerint. �VALÓSÁG 98 Agrár- és élelmiszergazdaság (4 érték) Horgászparadicsom a Mátra lábánál – Maconka (Bátonyterenye) Palotási tó Palóc ferentő Bogyós gyümölcstermesztés (Berkenye)2 – régi hagyomány a községben a „bogyósok” termesztése. 1996 óta jó minőségű biogyümölcs-termeléssel is foglalkoznak, több európai országba exportálnak. Az 1994ben létesített hűtőház félszáz lakosnak adott munkát, míg a gyümölcsfeldolgozó kapacitása 800 tonna fölé nőtt. A feldolgozott gyümölcs legnagyobb része málna, a többi szeder, ribizli és egyéb gyümölcs. Egészség és életmód (1 érték) A Sóshartyáni Jódaqua jódos gyógyvíz – 100%-ban természetes eredetű, őstengeri koncentrátum. A termék 1,5–2 ml-e fedezi az Egészségügyi Világszervezet által javasolt napi jódszükségletet. A gyógyvíz jódon kívül több makro- és mikroelemet tartalmaz, melyek szinergiahatása magasabb fokú hasznosulást eredményez. A gyógyvíz 200 ml-es kiszerelésben az adagolástól függően 3–6 hónapnyi jódpótlást biztosít. Épített környezet (43 érték) Szent-Györgyi Albert-szobor és -emlékhely (Terény) – SzentGyörgyi Albert, az első magyar Nobel-díjas tudós gyermekkorának színhelye volt a kiskéri kúria. 1993. szeptember 16-án, a tudós 100. születésnapján, a falu lakossága egy róla elnevezett utat adott át, a faluban emlékművet állított, a magtárépületnél emléktáblát avatott a nagy tudós tiszteletére. 2002-ben a szoborparkban felavatták Párkányi-Raab Péter szobrászművész által készített, Szent-Györgyi Albert professzor mellszobrát. Romkerti műemlékövezet (Pásztó) – az eredeti épületeket a XI. század végén, a XII. század elején emelték. A monostort 1190-ben királyi adományként a ciszterciták kapták meg. Az U-alakú monostorépület a templom déli oldalához csatlakozott. Feltárásra került a káptalanterem, a nyu2 A szerző a kategóriákon belül egy-egy értéket részletesebben is bemutat (a Szerk.). �VALÓSÁG 99 gati szárnyban a refektórium, a konyha és kisebb raktárak. A legutóbbi ásatáskor két műhelyépület falai kerültek elő, melyek az első monostorhoz tartoztak. A mai kolostorépület egyemeletes, téglalap alaprajzú. A szandai Máriácska-káponka 1300-as években épült római katolikus templom (Zabar) Tari udvarház és katolikus templom Egyházasdengelegi Árpád-kori templom Glatz-galéria (Buják) A maconkai Szent István Emlékpark A balassagyarmati börtön és kápolna A mátramindszenti római katolikus templom szárnyas oltára Nógrádi vár Háromnyílású műemlék kőhíd (Héhalom) Szent Márton római katolikus templom (Csesztve) Kishartyán római katolikus temploma A szécsényi evangélikus templom oltára Teleki-Degenfeld-kastély és műemléki környezete, valamint a Teleki-kultusz (Szirák) Karancs-kápolna Mikszáth Kálmán Emlékház Szontágh-ház Madách-kúria Palóc Múzeum és Palóc Liget Drégely vára és várjátékok Szent István király római katolikus templom (Cserhátsurány) Érsekvadkerti kálvária és a Búcsúzó-kápolna A nádújfalui fakazettás római katolikus templom és harangláb Cserhátsurány kastélyai A berceli kastélyok és kúriák Hollókő vára és néprajzi értékei Patak épített örökségei (Háromlyukú kőhíd, Szent János-kápolna, Szent Anna-kápolna) Terény község római katolikus templomában a kézzel-lábbal megszólaltatott harangok A homokterenyei Szent Mártontemplom A litkei Szent Kereszt Római Katolikus Templom Szent János �VALÓSÁG 100 mellékoltára, valamint a szentélybeli feszület és Szűz Mária-szobor A szurdokpüspöki Szentkereszt Felmagasztalása Templom Barokk Főoltára Szécsényi Tűztorony A maconkai Szent István-templom Szécsény várának és egykori városfalának, tornyainak, kapuinak maradványai Legénd műemlékei Kálvária (Buják) Szandai középkori várrom Népi harangláb (Cered) Palócok Vigyázó Nagykeresztje és a kápolna (Herencsény) Balassagyarmati ortodox temető Edvi Illés Ödön családi sírbolt Ipari és műszaki megoldások (1 érték) Magnéziumöntöde, Salgótarján – A Salgo Metal-Works Zrt. (elődjei: Salgo-Metall Kft, Vasipari Kutatóintézet) szakemberei a könnyű-, színesfém- és acélötvözetek gyártásában több évtizedes tapasztalattal rendelkeznek. A cég indukciós kohói lehetővé teszik a szabvány- és az egyedi kémiai összetevőjű ötvözetek előállítását. A kohók a kevésbé értékes, másodlagos nyersanyagok, többek között fóliák, forgácsok, habok gazdaságos feldolgozására is alkalmasak. Kulturális örökség (34 érték) Orsósmagnó-múzeum (Terény) Bujáki sokszoknyás népviselet Búcsúfia (Hasznos) Viselettörténeti babagyűjtemény (Vanyarc) Tar Lőrinc pokoljárásának históriája (Tar) Fakanálkészítés hagyományai (Mátrakeresztes) Szurdokpüspöki Mária-kultusz Palóc szőttes, hímzés és népviseleti baba A kazári és vizslási népviseletbe öltöztetett babagyűjtemény Áttört fafaragás technikája Barják-képeslapgyűjtemény A kazári női népviselet Rimóci táncok Rimóci népviselet Gyöngyös főkötő Lóci Kalendárium Tinódi Lantos Sebestyén éneke Lapujtői népviselet Nógrádmegyeri pásztorkultúra öröksége – juhásztánc, duda- és furulyahagyaték Honfoglaláskori övveret (Karancslapujtő) Nemti palóc viselet Vadkerti népviselet A bujáki Szent Márton-kultusz A diósjenői fehér hímzés �VALÓSÁG A régi maconkai népviselet Hanák Kolos turisztikai öröksége A bujáki kutyaköszörű Hagyományőrzés Kazáron, az Ófalu, a karikázó és a csárdás Szurdokpüspöki monográfiái Valus Piroska gyűjtése alapján Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat 101 Varsány közösségi élete és a túróslepény-készítés hagyományainak éltetése A rimóci rezesbanda hagyományteremtő tevékenysége Csécsei Madách–Fráter-kultusz Lyapuskás csepjec és viseleti kendőgyűjtemény �VALÓSÁG 102 Természeti környezet (12 érték) Tsitári-forrás – Mária-kegyhely (Hont) – Drégelypalánk és Hont között található a Tsitári-forrás, Kutyika és a Mária-kegyhely, a csitári kápolna, mely a forrás miatt ismert zarándokhellyé vált. A tsitáriforrások közelében már a középkorban két kápolna állt, s állítólag Drégely várából is ide jártak imádkozni a „titokzatos alagúton át”. 1977-ben VI. Pál pápa apostoli áldását küldte a kegyhelynek, s mindazoknak, akik e helyen a papi hivatásokért is imádkoztak. A csitári főbúcsú ideje áldozócsütörtök. A nemti Leány-kő A nógrádszakáli Páris-patak völgye Honti szakadék Karancs–Medves Tájvédelmi Körzet (Zagyvaróna) A bánki tó és a hozzá kapcsolódó kulturális hagyományok Riolittufa (Kazár) Milleniumi facsoport – Szent István Park (Litke) Salgótarján – Salgói vár Salgótarján-rónabányai Szilváskő és környezete Tuzson-Arborétum (Fenyvespuszta, Tar) Sámsonházai Geológiai Tanösvény Turizmus és vendéglátás (11 érték) Szilvaszombat (Kétbodony) Libakultusz (Szurdokpüspöki) Muzsikál az erdő Haluskafesztivál (Vanyarc) Múltidéző Zsigmond Napok (Pásztó) Vadkerti nagygönc Szalonnasütővas Borzagpálinka Nemzetiségi nap (Terény) Rétes (Hasznos) Nógrád Megyei Nemzetiségi Találkozó (Bánk) Összesen 106 nógrádikum. Információink szerint a 2020 szeptemberében – lapzártánk után – sorra kerülő értéktárbizottsági ülésen néhány újabb helyiérték-javaslat kerül elbírálásra. Ami egyben azt is jelenti, hogy várhatóan még folyamatosan bővül megyénk nemzeti értékeinek, nógrádikumainak száma. �SZEMLE 103 KÖLÜS LAJOS Kilóg a keretből Abafáy-Deák Csillag: Gyilkos karakterek Lógok a szeren – írta Karinthy – …De nem tudhatjátok, hogy mi lakik bennem. …Ti öregek és konzervatívok vagytok, és azt hiszitek, hogy a világ ezentúl is csak olyan lesz, mint eddig, és elfelejtitek, hogy egyszer eljön majd… Hetven év felett kinek és minek számítasz? Megérint a halál szele, és futásnak eredsz? Hirtelen megvilágosodsz, hogy küldetésed van? Abafáy-Deák Csillag nem küldetéses író, csak ír, mint aki haladékot kapott a sorstól, és él vele. Kilóg a keretből, kilóg az életből, mint az írás iránti elkötelezettsége. Nem lobbizik önmagáért, túl van a pályakezdésen, még akkor is, ha úgy tűnik, a partvonalon áll, kibontott szárnyakkal, és tudja, hogy repülni is tud. Repül, történetről történetre. Van, hogy már nincs is története, nincs szüksége rá. Elég egy név, egy betű, és benne megtalálja önmagát és a világot. Feltörekvő író, fittyet hány az időnek, és nem érdekli, hogy a győzteseket nem mindig azok választják, akik erre érdemesek. Abafáy-Deák olyan versenyző, aki sosem adja fel. A Jövő Írói versenynek örökös tagja, kilóg a keretből, kilóg a sorból, számítani lehet rá, hogy holnap is ír. Nem sci-fit. Bár néha úgy tűnik számomra, hogy messze rugaszkodik a valóságtól. Klinikai pszichológusként láttatja figuráit, zömmel férfiakat, belülről. Alakváltoztató, életet lehel szereplőibe, nem számít, milyen csontvázzal rendelkeznek, hogyan néznek ki, az számít, mit nem és mit tesznek, és ahogyan teszik, miközben éreznek valamit, önmaguk és mások iránt, ha éreznek. Közhelyes történeteket olvasunk, szerelmi csalódásokat, társas magányt, kirekesztést, különállást (Hajni, Panna). Az egyediségüket villantja fel a közhelyekben is. Csattanói olyan zárlatok, hogy minden megváltozik, kinyílik valami, bimbózni kezd, és leesik az állunk, nem erre számítottunk. Be lennénk csapva? El lennénk bizonytalanítva? �104 SZEMLE Rég elfeledett emlékek törnek fel bennünk a novellákat olvasva, csapdahelyzetben találjuk magunkat, merjünk vagy ne merjünk valamit megtenni, valamit elhinni. Abafáy-Deák az emberi hitről ír, a derűs-pajkos pillanatokról, amelyeket a remény táplál, hogy valami megváltozik, hogy valami történni fog. Velünk, másokkal. Groteszk és árulkodó módon, mintha sűrű portóit kortyolgatnánk, és közben az élet céltalanságáról elmélkednénk, félelem nélkül, és mégis rettegve, hogy olyasmire bukkanunk, ami fájni fog, mert a felismerés húsunkba váj. Figurái folytonos felismerésben, rábukkanásban vannak, mert kíváncsiak, mert keresnek-kutatnak valamit (Csak egy szóra). A részvétlenségük a halált jelentenék számukra. Élni akarnak, néha túlélni. Névvel vagy név nélkül, mindegy, hatodik érzéküket is mozgósítják, akarva és akaratlanul is. Ráéreznek valamire, önmagukra, a társukra, a hiányra, hogy elmulasztottak valamit, de nem késő, ha későn is teszik (Veronika). Cselekszenek, olykor bénán, esetlenül, rég megszokták, hogy nincsenek csodák, nem hisznek a csodában, csak azt érzik, hogy kilógnak a keretből, kilógnak a sorból, és ettől zavarba is jönnek, tartanak a mások ítéletétől, a megítéléstől. Igazodni akarnak, és az igazodás nem mindig sikerül, és ez a vonásuk lesz igazán emberi. Megsértik a szabályokat, a törvényeket, mert tehetségük van hozzá, amiről nem mindig tudnak. Bűntudatot éreznek, hogy kilógnak a keretből, hogy kívánságaik vannak, kívánnak egy nőt, egy férfit. Szeretni akarnak, önmagukat, a másikat. Nem számít a kor, nem számít az idő. Helyzet van, váratlan és nem váratlan. Abafáy-Deák figurái nem kisiklottak, ha szeszélyesek is, sőt olykor végletesen azok (Gyilkos karakterek, Stáblista). Féloldalasok, mintha Platón angyalai támadnának fel, egyesülni akarnak a másik felükkel. Örök emberi vágy ez, amibe néha szadizmus, kegyetlenség is vegyül, eszüket vesztik, olykor meg észhez térnek, ami készületlenül éri őket, és ebből számos bonyodalom, szövevény adódik, menekülnének sorsuk elől, de már nem sikerül, hazugságaikkal szembesülve az élet kezdetű játék izgalma vesz rajtuk erőt, anélkül, hogy értelmük tudatára ébredtek volna. Cím és rang nem számít, a bizonyos és a hitetlen érzését élik át, hogy szabadok, illetve hogy szabadok akarnak lenni, hogy sorsuk van, ami az övék, a halálon innen és a halálon túl. Légszomjuk és szomorúságuk ellenére nem a jövő, hanem a jelen lesz fontos számukra, az itt és a most. Erre ébrednek rá, ez tudatosodik bennük. Az örökségük, amit elődjeiktől, felmenőiktől kaptak. Hogy ez az örökség teremtő erővel bír, akkor is, ha az anyák, apák, nagyszülők valahol, valamiben elbuktak és akadállyá váltak (Ólomkatonák, Kristóf). Egyszerre nevetünk és sírunk a képtelenségeken (szülő és gyerek, �SZEMLE 105 nő és férfi kapcsolatán), mert Abafáy-Deák figurái nevetségesek, miközben előttünk formálódnak, alakulnak csehovi módon, nem változik semmi, minden marad a régiben, csak keresztülment rajtuk az úthenger, vagy átéltek valamit, amit korábban soha. Kilógnak a keretből, kilógnak a sorból a jelenlét intenzitásában és közvetlenségében, fény vetül rájuk, ami néha úgy hat, mint egy vakfolt, kitakar valamit a szereplőből (Évike). Abafáy-Deák minimalizmusa (kevesebb több) nem ridegséget jelent, hanem optikai távolságot, a legkisebbet. Nem az érzelmeket helyezi előtérbe, hanem a rést, a részletet, amely árulkodó jellé válik, esszenciálissá, funkciója van, amely által a családi, az otthoni fészekbe pillanthatunk (Kanalizálás, Postafordulta, A bécsi nő). Nincs fennköltség, sem nosztalgia, de a megálmodott álmok nyugtalansága, energiája, töredékes szépsége sugárzik a szereplőkből. Igényeik vannak, igényeik támadnak, szabadulni akarnak felesleges nyűgeiktől, így minden részlet számít, a legapróbb is, illeszkednek egymáshoz. Ez néha kiszámítottságot, kórházi sterilitást, dekorativitást is jelent, miközben nincs másról szó, mint tudatos szerkezetről, történetvezetésről, a szöveg egységéről és az ellentmondások fenntarthatóságáról, illetve fenntarthatatlanságáról. Abafáy-Deák Csillag novellái olyan letisztult, homogén teret hoznak létre, amelyben a tárgyak, a figurák mozgása nem elfedni, hanem kihangsúlyozni, átvilágítani akar valamit, mint egy modern építész, aki betonból, üvegből és fémből alkotja meg futurisztikus építményét, amelyben minden dolog a helyére kerül, amelyben minden dolog megtalálja saját helyét egy olyan világban, amely igényli és szereti a kontrasztot, az eleganciát és a letisztult és extravagáns formákat. Az író a trendiséget, a divatot sem mellőzi (Dénes, Spam), hiszen a figurák kortársaink, történetük drámai éle előttünk bontakozik ki, a tér, a gondolat, a tárgyhasználat szabad felületeit hozva létre. Mentálisan néha gyötrő lehet követni a történet alakulását, az érzelmi kötődésünk gát is, amelyet leküzdeni nem mindig sikerül, mert beszippant bennünket a történet, felszabadít a szöveg közvetlensége, egyszerűsége, a szabadság levegője. Hogy találunk felesleges szavakat és mondatokat a novellákban? Találunk, de Abafáy-Deák lényeglátásából, szövegeinek tömörségéből, bonyolultságából, az idővel való ökomenikus gazdálkodásából ez a tény mit sem von le. Hiányérzetünk is lehet, tovább olvasnánk az adott történetet, de nincs tovább, nekünk, olvasóknak kell tovább gondolnunk, tovább szőni a cselekményt, a retusálatlan történet végét. Sokan látták az Éhezők diadala című sorozatot, amelyben szabályként van jelen: az „ölj vagy megölnek” gondolat. Abafáy-Deák novellái az élők diadaláról szól, csak egy �106 SZEMLE kicsit másként: élj vagy meghalsz az unalomtól, a szabadság hiányától. Az író vérében van a túlélés ösztöne, teret is ad neki nem egy szövegében. Nem a halállal néz farkasszemet, hanem az élettel, az addigi életmóddal. Kínzó döntéseket kell hozniuk a megrajzolt figuráknak, döntésképtelenségük, agóniájuk, lehetséges kimúlásuk, spirituális körülményeik ellenére. Szembe kerülnek önmagukkal, a szerelemmel, szüleikkel, barátaikkal, magával az élettel. Abafáy-Deák nem sötét jövőt fest mai világunkról, hiszen figurái lázadnak is, hol csendesen, hol hangosan, öntörvényűen és váratlanul, miközben tapasztalatot szereznek, hogy miként is lehetnek meg saját bőrükben az élet nevű játékban. A novellafüzér hármas szerkezete (Betűvetés, Névsorolvasás, N. N.) konceptes, formalista és radikális vállalás is, hasonlít egy zenei kísérlethez (live coding), performanszhoz, az irodalmi nyelv kánonjának felülírásával egyfajta avantgárdos szemléletmód érvényesítésére törekszik az író. A borító (Utisz grafikája) a szövegbeli világ illusztrációja, de egyben illuminációja is, azaz vallomás, ilyen vagyok, ilyen akarok (szeretnék) lenni és látszani. A novellák háttere szövevényes, sejtelmes, káoszba hajlik, mintha semmi sem lenne a helyén, illúzióval terhesek, hogy rend van a világban, okkal történnek a dolgok. Illúzióvesztés (feleszmélés, kiábrándulás) nélkül nem úszható meg annak felismerése, hogy a szereplők saját maguktól is függenek, nemcsak körülményeiktől. A transzcendes élmény is jelen van, a kudarc ellen, ami fenyegető érzésként jelenik meg. A siker nem garantált. De mi valójában a siker? A pozíció, a pénz, a rang, a teljesítmény, a szabadság, a tudás hatalma? Egy kőszálon áll egy sziv, melly után nyul egy ifju, de el nem érheti – írta Ányos Pál Érzékeny gondolatok (1779) című versében. Magritte szürreális világa ez, ahol kőszikla lebeg a tenger fölött (Kastély a Pireneusokban, 1959). Abafáy-Deák is kedveli a képtelen (szürreális) asszociációkat, nem véletlenül, erős festőiség (képiség), lírai, titokzatos feszültség és finom könnyedség uralja szövegeit, amelyek közelebb állnak a Z-generációhoz és annak érzéseihez, mint a saját generációjához, megfoghatatlanná téve az időt, kitágítva a vizsgált jelenségek idő- és térdimenzióit (Emma, Matild, Boldizsár). A realista és groteszk stílusban írt novelláiban egyszerre van válság és ébredés utáni újjászületés, egyszerre kapcsolódik össze élvezet és öröm, illetve azok hiánya. Freud, de inkább Jung lelkesen bólogatna, az író mind mélyebbre ás alakjaiban, akik megrázó élményeket örökölnek és élnek át. …sebzett cipőm zsinórját pengettem egyre csak, mint lanton méla húrt! – írta Rimbaud Ma bohème című versében. A novellafüzér is a �SZEMLE 107 sebzettségről, egyfajta irreális világról szól, benne a szörnyű szokásainkról, a képtelen terveinkről és álmainkról. Az író nem adja az olvasó kezébe a kulcsot, amely a szövegek világában felbukkanó lehetetlenségek megoldásához nyitná meg az utat (Pontot a végére), vagyis a valódi józan észhez (Breton). Igaza van az írónak. Várom a folytatást. (Parnasszus Könyvek P-Pro IX., Tipp Cult Kft., 2020) BÜKY LÁSZLÓ Kemény Gábor: Tanuljunk magyarul is! Válogatott nyelvművelő cikkek – 2009–2019 Nem az első nyelvművelő írásokat tartalmazó könyve ez a szerzőnek, aki saját ilyen jellegű művei mellett más, szerkesztői és lektorálási munkálatokkal a szó szoros értelmében vett nyelvgondozást is végez évtizedek óta. 2007-ben négy évtized nyelvművelő írásainak válogatott gyűjtelékét adta az olvasók kezébe. Mostani kötete azt bizonyítja, hogy ugyan évekig a nyelvészet más területe felé fordul érdeklődése, nem szakadt el a nyelvműveléstől. Korábbi kötetében is az volt az álláspontja, hogy a nyelvművelés tudományágként merőben más, mint minden egyéb nyelvészeti diszciplína. Ugyanis a stílusnyelvi kifejezés eleganciáját nem valamely tudományág állapítja meg (és írja le), hanem a mindenkori nyelvhasználók, a nyelvészek és az irodalmárok, illetőleg végső soron a nyelvet használó társadalom egésze, viszont magának a nyelvművelő-irodalomnak a zöme nyelvészektől való, közülök a XX. század közepétől Lőrincze Lajos, Kovalovszky Miklós és Grétsy László említendő. Az ismereteink szerint első magyar nyelvtaníró, Sylvester János 1539-ben egy helyütt megírja, hogy nem magyar kifejezés a „féllek téged(et)”, amire a latin „metuo te”-t szolgaian fordítják, hanem a „félek tőled” a szokásos magyar kifejezés. Ez voltaképpen nyelvművelő kitétel, �108 SZEMLE hiszen a szokásos magyar nyelvi kifejezésmódot helyesli, és ezáltal védelmezi azt. Az ilyesféle védelemhez és nyelvápoláshoz nem csupán a széles értelemben vett nyelvtan ismerete szükséges, hanem a szépirodalomé is, ugyanis ezeknek nyelvhasználata lényegében olyan, amilyent Dante Alighieri A nép nyelvén való ékesszólásról című munkájában a XIV. században fontosnak tartott. Dante az elokvenciáról értekezik, s tulajdonképpen a magyar kultúra évszázadokon át ugyancsak erre, az ékesszólásra figyelmeztetett. A nyelv folyton változó rendszer, s ezért a mindenkori nyelvtani helyesség, a norma és a stílus és ezeknek megítélése is időről időre alakul. Ez a változás azonban a nyelvi rendszer alapjait rendszerint alig-alig érinti, a legrégibb magyar szövegek – például a Halotti Beszéd és Könyörgés – jól mutatják. A leggyorsabb változásokat a szavak jelentésében, kiejtési módjában, stílusértékében észlelhetünk, vagy abban, hogy a más nyelvből átvett elemek használatában valamilyen zavar mutatkozik. Lényegében a változások, zavarok efféle csoportjaiba sorolta Kemény Gábor a könyvébe fölvett cikkeit. A Hogyan (ne) mondjuk? című fejezet több, idegen nyelvből származó szó kiejtésével foglalkozik. Ezek többsége a közműveltség körébe sorolható, így a francia Camille Sains-Saëns (zeneszerző), az amerikai Katie Ledecky (úszónő), a lengyel Katiń (város), a hazai hagyomány (az eredetit megközelítő) kimondásának torzulásairól ír a szerző. Azután az egyre jobban hiányzó latin iskolázottság eredményezi a tájékozatlanságot akár Sopron város Scarbantia nevéről, akár II. Rákóczi Ferenc Pro libertate jelmondatáról esik szó sajtóban, rádióban vagy más fórumokon. A nyelvi torzulások oka nem csupán műveltségbéli hiányok következménye, hanem az igénytelenségé. A nyilvánosság számára írni, a nyilvánosság előtt megszólalni csupán bizonyos fölkészültséggel illene. S ha már ez nincsen meg „lege artis” – ezzel a latin kifejezéssel is akad nehézség – mindenképpen olvasószerkesztő kellene az írott sajtóban és másutt is. Az Új szavakat tanulok összefoglaló cím után félszáz írás következik. Azonban e számnál nagyobb a sokféle új szó, kifejezés megjelenésének, használatának bemutatása, hiszen a cikkekben nemritkán négy-öt vagy még több példa is mutatkozik. Ez a bőség arra is rámutat, hogy a tudós szerző benne él a mai magyar nyelvi valóságban, a mai magyar (köz)élet valóságában. Mindkettő széles sáv. Kemény Gábor könyvének bevezetőjében elmondja: „Emlékszem, 2008 vége felé nem tudtam ellenállni a kavicsfelvert szélvédő és a féreghajtott kismacska csábításának, és megírtam Főnévből képzett igenevek? című cikkemet.” A macskatartók és az autósok �SZEMLE 109 nyelvhasználati kifejezése(i) mellé sorolhatók a gyepmesterrel, a lakodalommal, az üvegplafonnal, a banyatankkal, a tematikus kávézóval, a futballal kapcsolatos megjegyzések, nem szólva az újabb keletű és idegen eredetű szavakról: terrabájt (valójában terabájt), hipokrata (valójában hipokrita). Talán elegendő volt alaphangon, alsó hangon vagy alhangon az előbbi, néhány példa (egyúttal szemléltetve ezt a körülbelül ’legkevesebb’ vagy ’legalább’ jelentésre hajazó szót és kifejezést; a hajaz valamire szerkezet múltjának és jelenének érdekessége ugyancsak olvasható a kötetben). Koccan a stílus, csikorog a nyelvtan – ez a fejezetcím ismét számos (vagy négy tucat) nyelvművelő cikket tartalmaz, mindegyiket azzal a szesszel, hogy a kifejezésmódnak a kommunikációs helyzethez illő eleganciájára rámutassanak. Az azzal a szesszel nyelvjárási eredetű kifejezés, valamikor a szesz ’ürügy’ jelentésű volt. Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond és más írók a régiesség stíluselemeként használták. Manapság részben a régi, részben ’talán azzal a szándékkal’ értelemben használják. Mindezek taglalásával Kemény Gábor arra ad követendő példát, hogy térben és időben át kell nézni egy-egy nyelvi elem használati helyzeteit, mert csupán akkor lehet véleményt mondani a szövegbeli hatásáról. E módszer háttere nyilván az a már említett tény, amelyik szerint a nyelv változik. A nem lehet egy lapon említeni szólás – amely ’össze sem hasonlíthatók’ jelentésű – egyre kevesebbszer fordul elő. Az utóbbi évtizedekben az egy napon említeni formula terjed. A szerző ezt egy internetes kereső adataival igazolja, a folyamatot e recenzió írásakor meg lehet erősíteni, Kemény mintegy 254 000 adatot kapott, most a kereső szerint a lapon-t tartalmazó hagyományos szerkezetre 478 000 találatot, az újabb fajtájúra 510 000-et adott. Jóllehet az új változat a más lapra tartozik ’más jellegű dolog’ szólással való keveredésből, kontaminációból jött létre „[n]incs okunk arra, hogy a napon szót tartalmazó változatot helytelenként elmarasztaljuk, pusztán azért, mert későbbi fejlemény, nincs irodalmi hagyomány. Majd lesz. Vagy nem lesz. A gyakorlat eldönti.” Ez az álláspont összhangban van a nyelv állandó változásának tényével, viszont nem alap arra, hogy parttalan legyen, amint egy angol szakos egyetemi oktató taglalta néhány éve az Édes Anyanyelvünk folyóiratban: „Amit magyar anyanyelvűek használnak, azt nem lehet helytelennek tartani.” Kemény Gábor elegánsan szembesíti ezt a tanár „ordas hülyeség”-nek tartott minősítésével, amelyet a latin vice versa ’kölcsönösen’, ’és viszont’ szókapcsolat vica verza alakú használatáról – hetilapban is, könyvben is – leírt. Kemény Gábor nyelvművelő cikkeit – a korábbiakra is gondolva – úgy írja, hogy a jelenségeket a magyar nyelviműveltségbeli hagyományokhoz viszonyítja, vagy rábízza a jövendő köz- �110 SZEMLE nyelvi és irodalmi nyelvi használatra, amely gyakorlat voltaképpen a honfoglalás óta a legfőbb döntnök. A könyv utolsó fejezete: Szép magyar versek. Talán meglepő, hogy ugyan néhány, a stilisztikából ismeretes jelenséggel foglalkozó – archaizmus, metafora, szinekdoché – nyelvművelési szempontú írás után öt költemény (irodalmi) elemzése olvasható, efféle dolgozatok nem szoktak helyet kapni a nyelvészeti témájú könyvekben. Kemény Gábor tömör, jó eligazítást ad a szerzőkről (Illyés Gyula, Tandori Dezső, Utassy József, Kiss Benedek, Szakács Eszter) és a kiválasztott műről. Érdeme az elemzéseknek, hogy a formai-nyelvi-stiláris megállapítások mellett a versek társadalmi beágyazottságára is utal. A régebbi klisé erre talán az ún. eszmei mondanivaló, amelyet gyakorta nem kis erőszakkal mutatták ki éppen akkortájt, amikor például Illyés képverse született (1965 körül), az Újévi ablak című. Erről Kemény Gábor megírja, hogy keletkezése „[…] azokra az évekre tehető, amikor 1956 emléke – a kényszerű elfojtás miatt is – még elevenen sajgott az értelmiség legjobbjaiban.” Utassy József versének, az 1948 eszméit fölidéző Zúg Március elemzése – „Talpra, Petőfi! Sírodat rázom: | szólj még egyszer a Szabadságról!” – így zárul: „Ez a követelés napjainkban éppen olyan aktuális, mint 1947-ben […] vagy az 1960-as évek vége felé (amikor Utassy József a maga versét írta). Ez adja meg a Zúgó Március idők feletti érvényességét.” A könyv bőséges anyaga természetesen nem folyamatos olvasásra való, ámbár összeállítása tematikus rendű, a benne való böngészést részletes, többoldalas mutató segíti. Tudományos munkák idők feletti érvényessége korántsem biztos, amiként a nyelv változik, akként változnak a legtöbb tudományágban a fölfogások, a nézetek, az ismeretek. A nyelvművelés ennek talán még jobban ki van téve, de a nyelvművelő tudós munkájából sok idő múlva is megállapítható fölkészültsége, nézetrendszere, a nyelv és az azt beszélő közösség iránti tisztelete. Kemény Gábor nyelvművelő tevékenysége e szempontokból feddhetetlen. (Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2020) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) Nagy Lajos-díjas költő, szerkesztő, újságíró. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BARNA T. ATTILA (1971, Vác) Bella István-díjas költő. BOTOS ZOLTÁN (1949, Salgótarján) festőművész. BÜKY LÁSZLÓ, DR. (1941, Nagykanizsa) nyelvész, egyetemi tanár. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. FANCSIK JÁNOS, DR. (1932, Salgótarján) közíró, belgyógyász-reumatológus. FECSKE CSABA (1948, Szögliget) József Attila-díjas költő, publicista. FÜLEKI GÁBOR (1980, Gyöngyös) költő, kritikus, szerkesztő, középiskolai tanár. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapítója, szerkesztője. KÉGL ILDIKÓ (1976, Kazincbarcika) újságíró, író. KÖLÜS LAJOS (1951, Sarkad) költő, prózaíró, művészeti író. NAGY ANGELA (1945, Balassagyarmat) építészmérnök, képzőművész. Balassagyarmaton érettségizett, ahol Farkas András is tanára volt. NAGY LÁSZLÓ (1953, Balassagyarmat) közíró, művelődésszervező. Balassagyarmat Pro Urbe-díjasa. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) felvidéki gasztroszakértő, gasztroblogger, rovatszerkesztő, ételkritikus. NYILAS ATILLA (1965, Budapest) Fehér Klára-díjas költő, szerkesztő. ONAGY ZOLTÁN (1952, Budapest) író, költő, drámaíró. PUTZ ORSOLYA, DR. (1989, Miskolc) egyetemi oktató az ELTE Amerikanisztika Tanszékén, kutatási vezető a Crow Intelligence-nél. SAITOS LAJOS (1947, Soponya) költő, szerkesztő. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. SZTASKÓ RICHÁRD (1987, Budapest) tanár. Novellái rendszeresen jelennek meg hazai és határon túli folyóiratokban. VÉGH JÓZSEF (1953, Diósjenő) Nyugat-Nógrád helytörténésze. ZSIBÓI GERGELY (1974, Kolozsvár) költő, író, tanár. �Lapszámunkban Farkas András alkotásai láthatók. A borító a Híd a Derék-patakon (akvarell, 1989) című festménye felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Nógrád vára (akvarell, 1989), Pipacsok a búzában (akvarell, 1982), Golgota (olaj, 1990). Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Támogatónk: Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES NEMZETI KULTURÁLIS ALAP Borítótervező: RÁDULY CSABA Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/6d628f23eff75516902b73e4a592334f.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2020 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2020/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2020 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bbe53f3fad7cf2fc52c9f9ffbff3ba97.pdf 2d9a5bfb03c11fa14a6e9d8c99806561 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Barna T. Attila: Zsongásban Balajthy Ferenc versei Lukáts János: A selmeci toronyóra Istenes Tibor versei Lukáts János: Váci emlékvadász Bábel Antónia: Lopott vétkek Fellinger Károly versei Kiss Anna Mária versei Zoltay Lívia: Az Arany-metszés Nyilas Atilla: Egynyári jegyzetek QUERELA HUNGARIAE Limbacher Gábor: Száz év óta – több országban, de közös hazában EMLÉKEZÉS Koczó József: Emlékezés Tóth Imrére, a hunytyi palócok utolsó krónikására Pásztor Éva: „Rajtunk is / fűrészel az idő” – In memoriam Pohánka Erika Gréczi Zsoldos Miklós: „Minden magyar felelős minden magyarért!” – Emlékezés a 75 éve meghalt Szabó Dezső íróra Szabó Sándor: Mert keringőzni illik tudni – In memoriam Nagy Zoltán KÉPZŐMŰVÉSZET Vasvári Zoltán: Börzsönyi impressziók – Bihari Puhl Levente tájfestészetéről 3 15 22 29 38 43 49 54 72 86 4 17 26 39 56 30 PORTRÉ Guba Szilvia: A magyar régészet nesztora: Patay Pál Ádám Tamás: „Megosztó személyiségek vagyunk” – Beszélgetés Mezey Katalinnal 79 1956 Sulyok László: Emlékezés Salgótarjánnak – Vers az 1956. december 8-ai sortűzről 59 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia konyhája – Négy recept – négy történet 83 50 �TÁRSADALOM Gyukits György: Mi lesz veled, Taktaköz? 87 SZEMLE Karaffa Gyula: Emlékezni, emlékeztetni, megismertetni, megszerettetni – Csáky Károly új könyvéről 96 Koczó József: Emléktáblák, szobrok, emlékhelyek Nógrádban és Hontban 97 Csongrády Béla: Dokumentált örök értékek – A hit és a hatalom házai 100 Papp Dénes: Nyelvünk kútjai – Mózes Huba: Egyre közelebb az éghez. Esszék, irodalmi tanulmányok 104 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Zenthe Ferenc drámapályázat 109 �SZÉPIRODALOM 3 BARNA T. ATTILA Zsongásban Méhek cikáznak a tavasz pisztolyából kilőtt aranygolyók szíven találnak. Látom kertünket szirmok záporában nyitott kasok felett hajladozik holt nagyapám. �QUERELA HUNGARIAE 4 LIMBACHER GÁBOR Száz év óta – több országban, de közös hazában Trianoni országcsonkítás és a jövő 100 éve él Magyarország szétdaraboltságban. Az I. világháborút lezáró nagyhatalmi döntéssel, az 1920. június 4-én aláírt trianoni békediktátummal Magyarország területéből a létrehozott Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Ausztria és egy ideig Olaszország is részesült. Szent László horvát királyságával (1091) és az 1102. évben legitimált államközösségi kapcsolatokkal társult Horvát-Szlavón Királysággal együttes országunk 325 411 km2 területe 92 952 km2-re csonkult, nemzetünk széttagolva él a megmaradt országban, az utódállamokban és majd az egész földkerekségen.1 A mai Magyarországon – Trianon következményeként is – rendkívül megosztott a társadalom. Így van ez a trianoni országvesztéshez való viszonyulásban is, miközben az ép nemzet szükségessége az egyik legnagyobb egyetértést mutató cél. Írásunkkal az ép nemzet épüléséhez szeretnénk hozzájárulni. A régmúltban gyökerező szálak A történeti demográfia felől közelítve a 100 év óta tartó országvesztéshez az első nagy, máig ható krízist a tatár betörés és pusztítás okozta 1241−42ben. A tatárjárás volt a magyar történelem első demográfiai katasztrófája. Az ország egyes becslések szerint elvesztette lakosságának 30–50%-át. Etnikai következményeit országunknak sosem sikerült kiheverni. A népirtás következményeként is a románok a 13. században kezdtek bevándorolni a Kárpátok déli lejtői felől, majd ők lettek a legnagyobb lélekszámú nép Erdélyben. 1 Hajdú Zoltán 2006. A magyar-horvát határ történeti, közjogi, közigazgatási kérdései 1918-ig (Történeti és politikai földrajzi vázlat). Balkán füzetek, IV. évf., 18−33. http://efolyoirat.oszk.hu/02100/02108/00004/pdf/EPA02108_ Balkan_Fuzetek_2006_18-33.pdf (Letöltés: 2020. 05. 10.) 18−19.; Az ezeréves Magyarország számokban. 1998−1999. JATE Egyetemi Könyvtár, Szeged. http: //www.bibl.u-szeged.hu/ha/gazd/stat/ezerev39.html (Letöltés: 2020. 05. 16.); 2020 Trianoni békeszerződés. https://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b% C3%A9keszerz%C5%91d%C3%A9s (letöltés: 2020. 05. 16.) �QUERELA HUNGARIAE 5 A török hódoltság magyar népességvesztését példázza, hogy Bethlen Gábor alatt Erdély egymillió lakosának kb. 80%-a magyar (székely), a többi román és szász. A török kiűzésekor a lakosságnak már csak a fele magyar Dél- és Közép-Erdélyben. Az 1600-as években pl. Szilágy vármegye 106 magyar falujából 46-ban román többség jött létre, Kolozs vármegye 112 helysége közül 55-ből szorult ki a magyarság. A Magyar Királyságban 1785-re – a népszámlálás adatai szerint – a kb. 8 millió lakos 38%-a volt csak magyar etnikumú. Erdélyben ekkor haladta meg a románok aránya az 50%-ot. Az 1784. évi Horea–Cloşca–Crişan-féle román parasztlázadás során 60 ezer magyart irtottak ki, főleg az erdélyi Érchegységben és környékén.2 A másik meghatározó vonulat az általános európai fejlődés, és benne Magyarország török és Habsburg hatalmi befolyás miatti sajátos helyzete. A haza fogalom a rendi fejlődéssel a középkor második felében tágult ki az országot, államterületet jelölő értelemmel, elsősorban a társadalom fölső rétegénél. A feudalizmus fennállásáig a magyar nemzetet (Natio Hungarica) jogi értelemben az állam területén élő nemesek és nemesi szabadalmakkal élők alkották, bármely etnikumhoz tartoztak is. Ez politikai közösséget jelentett nyelvi, etnikai hovatartozástól függetlenül. Emellett élt az egyes nemzetiségek általános etnikai tudata, mely a nyelv, a származástudat, a múlt, valamint a szokások közösségére épült, és a politika területén kívül mintegy természeti adottságot jelentett, a nemzés szó értelmével összhangban (gens). A 18. század felvilágosodás eszmekörével jellemezhető racionalizálódó, polgárosodó világa előtt az emberiség elsődlegesen vallásokra, államokra, társadalmi rendekre és lokális csoportokra oszlott, amelyekkel a nemzetiségi hovatartozás csak lazán, áttételesen és alárendelten függött össze. A középkori Európában az emberi együttélésnek ötféle alapkerete alakult ki: a falu, a város, a tartomány és a királyság, melyek szervesen illeszkedtek a legfelsőbb társadalmi közélet keretébe, az egyházban megtestesült krisztusi univerzalitásba, amely az életmód egészét áthatotta. Mintegy a 18. századig a történelem egyetemlegesen az isteni világtervnek a Megváltás célja felé mozgó megvalósulását jelentette. Az érzés- és tudatvilágot egyfelől a hűbéri viszonyokból adódó lokális 2 Kásler Miklós 2016. Etnikai és demográfiai változások Magyarország 1100 éves(nél is régebbi) történelmében. Polgári Szemle 12. évf., 1−3. sz. https: //polgariszemle.hu/archivum/103-2016-augusztus-12-evfolyam-1-3-szam/allam-es-tarsadalompolitika/737-etnikai-es-demografiai-valtozasok-magyarorszag-1100-eves-nel-is-regebbi-toertenelmeben (Letöltés: 2020. 05. 17.) �6 QUERELA HUNGARIAE szint, a település- és kapcsolathálózata jellemezte, másfelől a keresztény egyetemesség vallásos-transzcendens világképéhez, a menny, föld, pokol spirituális rétegzettségéhez kötődött. A török és Habsburg hatalmi befolyás következtében Magyarországon nem jöhetett létre a nyugat-európai nemzeti abszolutizmus két évszázada. A Habsburg-abszolutizmus a magyarság számára nagyrészt idegen uralom eszköze volt, nem magyar egységet akart létrehozni hadseregben, közigazgatásban, oktatásban, gazdaságban a magyar államhatárok kitöltésére, hanem éppen ellenkezőleg, a magyar egység leépítésére törekedett, s azt a magyar államhatár megszüntetésével a Habsburg Birodalom egészébe akarta olvasztani.3 Két huszár verbuválás közben, szlovák tányéron. Bakabánya, 19. sz. (Néprajzi Múzeum) Hungarus-tudat, hungarus-hazaszeretet A polgári átalakulás előtti Magyarország és nemzeti integritás szempontjából egyaránt nagy jelentőségű volt a nemtelenekre is kiterjedő hungarus-tudat és hungarus-hazafiság. A hungarus-tudat, tömören fogalmazva, Magyarország lakóit a 18. század végéig jellemző önazonosság-tudat etnikai, társadalmi különbségre való tekintet nélkül. Lényege a multietnikus tolerancia. A hungarus-tudatot a nacionalizmus ideológiájának megjelenése rombolta szét. Eredetét tekintve létezett egy hagyományos, ősi magyar nacionalizmus, amelyet a sztyeppék világából hoztunk magunkkal. Ez a nacionalizmus a 3 Limbacher Gábor 2002. Hazaszeretet, magyarságtudat a népéletben. Palóc Múzeum, Balassagyarmat, 9−13. �QUERELA HUNGARIAE 7 nomád népek államszervező bölcsességének megnyilvánulása. Nem érdekli őket a nyelv, az etnicitás, a legkülönbözőbb etnikumokat tudják közös célra mozgósítani, mint ahogy azt a hunok, avarok, kazárok tették, akik között mindig is lehettek magyarul beszélő csoportok. Szent István végrendeletileg a Boldogasszony szentséges kezébe és oltalma alá adta és ajánlotta az egyházat, „és ez szegény országot [evidens, hogy a Szent István-i Magyarországot!] mind benne való urakkal és szegénnyel, bódoggal egyetemben”. Tehát minden Magyarországon élő nyelvi, etnikai csoportot. Keresztény királyaink ezt a multietnikus toleranciát éltették tovább, és élt tovább, amíg el nem ért bennünket, ránk nem telepedett a modern nyugati nacionalizmus, a nyelvi nacionalizmus, amely megosztotta és egymással szembefordította a Kárpát-medence mindezidáig nemzetiségi viszálytól mentesen együtt élő népeit, s aztán a történeti Magyarország felbontásához vezetett.4 Szent István király ábrázolása két bokályon. Stomfai szlovák, Pozsony m. (Néprajzi Múzeum) A hungarus-tudattal összefüggésben a Natio Hungarica is sokáig kiállta a történelem próbáját. Kohézióját a magyar–tatár, magyar– török, majd kuruc–labanc háborúzások és a császári zsoldosokkal folytatott harcok biztosították. Például Kassa német polgársága a magyar nyelv elsajátításával is tiltakozott a Habsburg-elnyomás ellen.5 A leghatásosabb nemzetpolitikus történetírónk, Szekfű Gyula volt az, aki az 1930-as évek derekán, megérezve a náci veszedelem fenyegető mivoltát, a rasszizmusba hajló spekulációk ellenében 1940-ben már programszerűen hangoztatta, hogy középkori nemzetiségi felfogásunk kitisztítása és makulátlan tiszta pajzsként való alkalmazása nemzeti érdekünk, még ha korszerűtlennek látszik is a nacionalizmusok világában. Szent Istvánnak fiához intézett Intelmeiből idézett, amely kihatott az egész feuda4 Limbacher i. m. 23.; Miskolczy Ambrus 2012. A „hungarus-tudat” a polgári-nemzeti átalakulás sodrában. Magyar Kisebbség 65−66. sz. = 17. évf. 3−4. sz. 163−204. 5 Miskolczy i. m. 166. �8 QUERELA HUNGARIAE lizmuskori Magyar Királyság eszmeiségére: „az egynyelvű és egyszokású ország gyönge és törékeny”.6 Az „Extra Hungariam non est vita, si est vita, non est ita”, azaz a „Magyarországon kívül nincs élet, és ha van, nem olyan” szállóige a német és szlovák evangélikus értelmiségi réteg patriotizmusát és »feudális magyar állampolgárságát« fejezte ki, amely korábbi alapokon a 17. század közepe tájától fejlődött ki, virágkorát az 1690-es évektől 1770 tájáig élte.7 A hungarus-álláspont Széchenyi István mentalitásában és híres akadémiai beszédében is kifejezésre jutott, amikor a nemzeti türelem mellett állt ki a magyar nacionalizmus irányával szemben.8 A 18−19. század fordulója táján a nemzeti viselet, magyar ruha inkább hungarus-ruha volt, amelynek viselése horvát, magyar, szlovák nemesek számára a szolidaritás jelét is képezte.9 1848−49-ben a szlovákok Kossuthot a magukénak érezték, a jobbágyfelszabadítás miatt kultusza is volt a nép körében. Az is számított, hogy földesuraikkal egyazon valláson voltak, és a magyar érzelmű nemesek szlovákul is beszéltek. A szlovák nemzeti felkelési kísérletek csak százakat mozgósítottak, míg a magyar hadseregbe ezreket soroztak be önkéntesen, akik keményen harcoltak. A szakolcai szlovák parasztfiúból lett bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek Csernoch János (1852−1927) síremlékén olvasható szöveg: „Nagy időkben hű pásztor és bölcs államférfiú. 1927. júl. 25. óta az örökkévalóságban visszakéri, amit életében megmenteni nem tudott.” A szerb származású Vukovics Sebő, a Szemere-kormány (1849. május 2−augusztus 11.) igazságügy-minisztere az 1850-es évek konföderációs vitáiban Kossuth mellé állva hosszan fejtegette, hogy a haza fogalma „nálunk erősebb a nemzetiség fogalmánál is”. Arra a tapasztalatára hivatkozott, hogy az önvédelmi és függetlenségi háborúban „a haza fölhívásával képesek voltunk a nem magyarul beszélő népekben is buzgalmat előidézni, mit a nemzetiségi eszmével nem tehettünk volna”. A magyar nem a nemzetiségért harcolt, „mert ezt nem vonta kétségbe senki”. A vele harcoló németek, szlovákok, románok nem a magyar nemzetiségért és nem is a sajátjukért küzdöttek, „hanem mind6 Szekfű Gyula 2002. Nép, nemzet, állam. Osiris Kiadó, Budapest, 467. Tarnai Andor 1969. Extra Hungariam non est vita... (Egy szállóige történetéhez). Akadémiai Kiadó, Budapest, 99−100. http://mek.niif.hu/05400/ 05453/05453.htm#1 (Letöltés: 2020. 05. 12.); Limbacher i. m.10. 8 Gróf Széchenyi István 1887. Gróf Széchenyi István beszédei. Gróf Széchenyi István munkái II. Athenaeum Irodalmi s Nyomdai R. Társulat, Budapest, 237, 261, 340, 473.; Miskolczy i. m. 170. 9 Miskolczy i. m. 177. 7 �QUERELA HUNGARIAE 9 nyájan a hazáért harcoltak”. Az aradi tizenhárom vértanú közül Aulich Lajos, Poeltenberg Ernő, Leiningen Westerburg Károly nem tudott magyarul, Knezić Károly, Damjanich János, Láhner György, Vécsey Károly és Kiss Ernő magánlevelezésében szívesebben írt németül, mint magyarul. Vukovics úgy vélte, hogy az ország lakosságának több mint 80%-a ragaszkodott a haza területének épségéhez a 19. század derekán. Az 1860-as évek országgyűlésein ideológiatörténetileg izgalmas viták folytak arról, hogy miként oldják meg a nemzetiségi kérdést. A hungaruskereteken belül vázolták fel álláspontjaikat a nem magyarok is. De többről is szó volt, a Monarchián belüli helyzet kialakításáról. Deák Ferenc a kiegyezéskori nemzetiségi törvény kitételében így fogalmazott: „Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja”. Ez egyrészt a hungarus-nemzet modernizált formája. Másrészt a tétel a jövőbe nézett, melyben a társnemzetek kisebbségnek minősülnek.10 A hungarus-tudat évszázadokon át jellemezte a formálódó szlovákok nyelvjárásain megmaradt dokumentumokat. A 17. században a harmincéves háborúból a Felföldre menekült cseh értelmiség Habsburg-ellenes szláv eszmeisége és hungarus-patriotizmusa élénkítette a kulturális életet. A szláv anyanyelvű, hungarus-tudatú értelmiség szerves, elkülöníthetetlen eleme a királyi Magyarország művelődésének. A szlovákok részt vettek valamennyi rendi fölkelésben, így a Rákóczi-szabadságharcban is. II. Rákóczi Ferenc méltán volt büszke a „tót impérium”-ára, szlovák kurucaira, még ha nem is annyira az elvont szabadságeszme, hanem az adócsökkentés és a szabadparaszti sorba emelkedés vágya mozgósította őket. A katolikus szlovákok nemzeti öntudatosodása önálló szláv törzsnek tekintette a szlovákokat. Kultúrájuk hungarus-tudatú volt. Nagy mecénásuk, Rudnay Sándor esztergomi érsek (1760−1831) és Palkovics György esztergomi kanonok (1763−1835) segítette etnikai közösségük kibontakozását. Az evangélikus szlovákok a cseh-szlovák nyelvi és nemzeti egység hívei voltak.11 Szlovákia címere lényegében a magyar címer Golgotát mutató egyik fele. A legjobb választás, évezredes sorsközösségünk közös alapszimbóluma. 10 11 Miskolczy i. m. 196−199. Katona Imre 2008. Szlovákok. In: Diós István (főszerk.): Magyar Katolikus Lexikon XIII. Szentl–Titán. Szent István Társulat, Budapest. http://lexikon.katolikus.hu/S/szlov%C3%A1kok.html (Letöltés: 2020. 05. 16.) �10 QUERELA HUNGARIAE Istállóajtóra festett Rákóczi ruszinoknál. Mogyoróska, 19. sz. (Újváry Zoltán felvétele) A Rákóczi-nóta kialakulásának, amely 1790-ben a nemzeti egység jelképévé vált, sokféle előzménye van. Találhatók benne arab-perzsa, magyar (kelet-európai) népdal- és közép-európai műzenei elemek. Mondhatni, hogy dallama a magyar, szlovák, ruszin, román együttélés eredménye.12 Hasonlóan a szlovák himnusz is valójában elszakíthatatlan összetartozásunkat szemlélteti, mert dallama a magyar-szlovák oda-vissza kölcsönhatás eredménye.13 Ján Balthasar Magin, az Illésházy család szlovák udvari káplánja az 1720-as években úgy tartotta, hogy a szlovákok ősei befogadták a magyarokat, a szlovákok pedig a Natio Hungarica egyenjogú tagjai. Mintaadó példát képvisel Bél Mátyás (1684−1749) evangélikus lelkész, történelemés földrajztudós, aki így írta körül a maga identitását: „lingua Slavus, natione Hungarus, eruditione Germanus” azaz nyelvére nézve szláv, (szlovák), nemzetére magyar, műveltségére német.14 A hungarus-tudat a Kárpát-medencében együtt élő népek közös öröksége.15 A haza jelentéséről Hazánk eszmei és területi mivoltában is ugyanaz, mint a Szózatban, Vörösmarty Mihály idejében. Földrajzi tekintetben a haza egy nép történelmi élettere, a népre jellemző szellemi-kulturális hagyományokat elevenen éltető tájegység.16 Ennek az értelmezésnek megfeleltethető a törté12 https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1k%C3%B3czi-n%C3%B3ta (Letöltés: 2020. 05. 11.) 13 Vargyas Lajos 1990. Magyar népzene. In: Hoppál Mihály (szerk.): Népzene • Néptánc • Népi játék. Magyar Néprajz VI. Akadémiai Kiadó, Budapest, 129−130. 14 Miskolczy i. m. 166. 15 Limbacher Gábor 2017. Nemzeti összetartozás és a haza csorbíthatatlansága. Palócföld LXIII. évf., 2. sz. 6−10.; Miskolczy i. m. 167. 16 Diós István 1998. Magyar Katolikus Lexikon IV. Gas-Hom. Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 664. �QUERELA HUNGARIAE 11 nelmi magyar országterület, a Kárpát-medence, mint a magyarság történelmi élettere, amely a rá jellemző hagyományokat elevenen élteti a trianoni békediktátum után megmaradt országban és az utódállamok érintett területein egyaránt. Amíg a történelmi, földrajzi, kulturális, gazdasági, épített örökségbeli, származásbeli szálakat, polgárok közötti kapcsolatokat a magyarság elevenen fönntartja, amíg például Kassa, Munkács, Kolozsvár, Szabadka, Eszék, Lendva vagy Kismarton nem számít külföldnek, addig létezik a haza egész történeti országterületre kiterjedő abszolutisztikus értelme. Ily módon tehát a haza nem politikafüggő fogalom, hanem a kulturális folytonosságot képviseli. A magyar haza erőforrásértéke nagyban abból származik, hogy természetes jelentése mellett Szent István országfelajánlásával transzcendens kötődésűvé vált, ami megfigyelhető a későbbi századokban is.17 Szlovák menyasszony magyar nemzetiszín csíkos esküvői ruhában, zászlóvivők a magyar trikolórral. Vanyarc, 1957. 03. 07. (Palóc Múzeum Fényképtára) 17 Limbacher 2017. i. m. 5−6.; Limbacher Gábor 2015. A haza területe mint nemzeti jelkép. In: Molnár Jenő (szerk.): Magyarság és a Kárpát-medence. Az első bécsi döntés című nemzetközi konferencia tanulmányai. Laczó Dezső Múzeum, Veszprém, 171. �12 QUERELA HUNGARIAE Szent Koronás, magyar címeres tükör. Eperjes, 19. sz. (Néprajzi Múzeum) A nemzetek Jézus tanításában Jézus utolsó ítéletről szóló tanításából megtudjuk, hogy amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor majd minden nemzet összesereglik előtte. Ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat a jobbjára állítja a világ kezdete óta nekik készített mennyei haza részeseiként, a kosokat pedig a baljára, a kárhozatra ítélve őket (Mt 25, 31−46). A választott nép hűsége is létfontosságú, mert különben az Isten országát elveszik tőlük, és olyan népnek adják, amely majd megtermi annak gyümölcsét (Mt 21, 33−43; 45−46). De már az Ószövetségben, a Bölcsesség Könyvében olvasható, hogy a nemzetek fölött ítélkeznek majd, és népeken uralkodnak, és az Úr lesz mindörökre azok királya, akik reménye telve volt halhatatlansággal (Bölcs 3, 1−9). Izaiás könyvéből is tudjuk, hogy éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szőlőt (Iz 24, 13). A Seregek Ura minden arra érdemes nemzetnek bőséges lakomát rendez majd Sion hegyén. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat és erős színbor. És leveszi e hegyről a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt (Iz 25, 6−8). A Zsoltárok Könyvében is azt találjuk, hogy eljön majd az Úr, hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld ke- �QUERELA HUNGARIAE 13 rekségét, s a népeket hűsége szerint (Zsolt 96, 1−13). E szentírásbeli tanítás aláhúzza az ember individualizmussal szembeni közösségi mivoltát és a közösség tagjainak egymás iránti felelősségét. A trianoni diktátum után 100 évvel politikai, szociológiai, demográfiai és kulturális tényezők utalnak arra, hogy a békeszerződésben foglaltak most már aligha változnak. De ha a magyarság hittel bír, elég kérni, és adnak; keresni, és találni fog; zörgetni, és ajtó nyílik neki. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak (Mt 7, 7−12). Kifejezetten a magyarságnak szól Jézus azon tanítása, hogy szeressük ellenségeinket! Tegyünk jót azokkal, akik gyűlölnek bennünket! Imádkozzunk azokért, akik üldöznek és gyaláznak bennünket, hogy gyermekei legyünk mennyei Atyánknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek (Mt 5, 43−48). Mert Jézus parancsa, hogy szeressük egymást, amint Ő szeret bennünket. Barátai vagyunk, ha megtesszük, amit parancsol nekünk. Arra rendelt bennünket, hogy a szeretet gyümölcsét hozzuk, maradandó gyümölcsöt. Így bármit kérünk az Atyától Jézus nevében, megadja nekünk. Azt parancsolja nekünk most is, hogy szeressük egymást mindnyájan – a Kárpát-medencében (vö. Jn 15, 12−17). Ezen égi tanítással rokon értelmű a Magyarországon évszázadokon át megvalósult hungarus-tudat és hungarus-hazafiság. Múltunkból fakadó jelen és jövő Száz évvel a trianoni kényszerszerződés után mit tehetünk? Mit tegyünk? 1. Hazánknak legyünk rendületlenül hívei, mintegy a mennyei örök haza távlatában! 2. Ragaszkodjunk a történeti Magyarország területére kiterjedő haza oszthatatlanságához és csorbíthatatlanságához, sosem feledve Trianon igazságtalanságát! Tehát az utódállamokhoz került részek nem jelentenek, nem jelenthetnek magyarok számára külföldet, azok hazánk elidegeníthetetlen részei, elismerve, hogy az utódállamokat alkotó nemzetiségek számára is az! 3. Sose torzuljunk bele önmagunkba, sose a pusztán földibe, sose a politikai viszonylatokba és küzdelmekbe, sose a végesbe. Halhatatlanságra teremtettünk, legyünk hazánk hűséges fiai, a kárpát-medencei közösség áldozatkész, aktív tagjai és saját élettörténetünk hősei! 4. Térjünk meg, térjünk igaz keresztény magyarságunkhoz, a történelmi hungarus-mentalitásunkhoz! A haza szeretetének, nemzeti mivoltunknak és a jövőbe vetett reményünknek is így lesz hitele. �14 QUERELA HUNGARIAE 5. Legyünk a Fény Fiai18, és saját hatókörünk szerint változtassuk Magyarországot a béke, az egymás iránti szolidaritás, nagyrabecsülés, jó élet vonzó államává, melyhez érdemes lesz majd újra csatlakozni! 6. Az utódállamokat alkotó nemzetiségeket ne tekintsük idegen nemzeteknek, régi magyar hungarus-szemlélet szerint együvé tartozunk, a Szent Korona polgárai vagyunk. Ahogyan a teremtett világ fönnmaradásához nélkülözhetetlen a biodiverzitás, a különféle szinteken létező élet és élőlények sokfélesége-gazdagsága, úgy hasonlóképp szükséges az etnodiverzitás, a különféle etnikai közösségek multietnikus toleranciát eredményező kulturális sokszínűsége, gazdagító-erősítő hatása, amint azt már államalapító Szent István királyunk is tartotta.19 7. Az utódállamokba került magyarokat soha, semmilyen körülmények között ne nevezzük az ottani utódállamalkotó nemzetiséghez tartozónak! A határon túli magyarok leszlovákozása, ukránozása, románozása stb. a trianoni traumát fölerősítő fájdalmas sebet üt rajtuk a jelenben is. Zárszó A Kárpát-medencében a közös keresztény mivoltunk adja a reményt a jövőnk fölött egyaránt tornyosuló vészjósló fellegekkel szemben (demográfiai apály, migráció, ökológiai, életmódbeli egyensúlytalanság stb.). A magyarság körében régi otthonos gyakorlat a kulturális, etnikus sokszínűség és ezek összegzéséből mégis az egység. Így volt ez már honfoglaló eleink törzseinél, így a szász, kun, jász, román stb. népcsoportok befogadásakor, mert a hungarus-tudat egységesített bennünket, hogy mindnyájan a Szent Koronához tartozunk, azaz a benne manifesztálódó Atyaisten, Fiúisten és a szenteket egyesítő Szentlélekisten Szentháromságának oltalmazottjai vagyunk. Ilyen lelkülettel, ilyen kultúrával biztos jövő elé nézhetünk. Mindezek jegyében Trianon 100. évfordulóján az igazságtalan békediktátumra legyen válaszunk a kárpát-medencei közös nemzeti zászló. Hungarus-zászlónak is nevezhetjük, amely a magyar és az elcsatolt területeket bíró szomszédos országok zászlainak együttese. 18 Vö. Limbacher Gábor 2017b. A Fény Fiai. Világosság és Nap létforrásként való megjelenése katolikus egyházi szövegekben és a népi kultúrában. In: Czövek Judit–Szulovszky János (szerk.): Közvetítő. Tanulmányok Hoppál Mihály 75. születésnapjára. Magyar Vallástudományi Társaság, Budapest, 221−238. 19 Vö. https://slideplayer.hu/slide/17530233/ (letöltés 2020. 05. 12.) 6−7. pont. �SZÉPIRODALOM 15 BALAJTHY FERENC Magyarok nyája Szél cibál favázra szegzett harangot. Nesztelen és meztelen kereng a Hold. Magyarok nyája szenvedéstől nemes, Balsorstól vérzett–jobbsorsra érdemes! A halotti fátyol nem jó ránk, ne félj! Tűzben felül a halott, – s éltet remél! Gyenge pont az atom magja is, hasad, Szemgödörbe nem fagy eredő patak! Mennyi párakapu mocskot mos egyre, Várnál vagy nem, te is erre a kegyre, Szép szó hullik rólad, mint a vakolat. Haladd meg hát mindenkori korodat, Magyarok nyája, te tűz-vértől nemes, Balsorstól vérzett–jobbsorsra érdemes! �SZÉPIRODALOM 16 Köldök(zsinór)mérték (Hogy valami végre összekössön) Nemzetközi magbunkerben pihennek Túlélésre összegyűjtött, szűz magok. Ha minden veszne, ők életre kelnek, Megmenthetnék a Földet és a Napot! (A Férfi is Mag, – a Nő az Anyaföld.) Az Idő, – mely maradó, s múló egyre, Az égvilágon most mindenkire költ, Ügyel az Egészre, – s a Részletekre! Körvonalával egy lett alattunk a Táj. − (Élőt szeretni és szenvedni, muszáj!) Átváltozást ösztökél a köldökzsinór. Széthullt ütemben nem érték a mérték, Földönfutó Égi Vándorok úgy kérték, Kössük össze magunk írmagjainkból! Mi mindig áldozunk Egésznek születünk, apránként halunk! Elfogynak mind a féltve őrzött vágyak. De kevesebb bánat s öröm, mit kapunk, Mi mindig áldozunk, – létnek-halálnak! Nem tudod, honnan és hogyan, de leszel, Mert anya szült, – egésszé összeállhatsz! Megszabják új arcod, fajtád, s Istened, Mi mindig áldozunk, – létnek-halálnak! Hét Nap, hét Éj, – s milyen kevés élet, − Minden születik, minden semmivé lesz, Mi mindig áldozunk, – létnek-halálnak! Úgy csoszogsz majd apránként odaátra, Szentmihály lován szép nászéjszakára, Mi mindig születünk, – létnek-halálnak! �EMLÉKEZÉS 17 KOCZÓ JÓZSEF Emlékezés Tóth Imrére, a hunytyi palócok utolsó krónikására Kortársai közül sokan a nagy palóc író utódjának tartották, és joggal kapta a XXI. századi szegény elfogyó magyar nemzetet sirató Tiborc ragadványnevet egykori zsellérpajtásától, aki vele együtt vált pesti doktorrá. Több helyütt „palóckutató”-ként is említik. Egy dedikációmban ezt én is megtettem, mire így igazított helyre: Én sosem voltam palóckutató, csak palócként születtem és éltem, azaz – magyarként! Tóth Imre 1927. április 6-án a Börzsönylábán található Bernecén született. Lakóházuk az évszázados templom alatt, az egykor különálló két falu, Baráti és Bernece határán állt. Az elemi iskola elvégzése után az ipolysági polgáriban tanult, majd a Lévai Magyar Királyi Líceum és Tanítóképző növendéke lett. A második világégést követően tanulmányait már Esztergomban, az Érseki Tanítóképző Intézetben tudta csak befejezni, ahol 1947-ben vehette át tanítói és kántori oklevelét. Nógrádi tanítóskodása (Alsópetény, Tábpuszta, Varsány, Mátraszele), járási tanfelügyelői, majd osztályvezetői munkája mellett az Apáczai Csere János Tanárképzőben magyar nyelv és irodalom–történelem szakos tanári diplomát szerzett. Szókimondása, az 1956. évi forradalom idején a Nógrád Népe november 2-ai számában megjelent Legszentebb forradalom című verse, majd a november 4-én közölt Őrizzük meg forradalmunk tisztaságát című cikke miatt a Kádár-rendszerben állásvesztés, internálás, rendőri felügyelet, fizikai munkakör várt rá. A puha diktatúra idején Salgótarjánban tanított, majd a fővárosi Arany János Általános Iskola és Gimnázium igazgató-helyettese lett. 1975–77 között a Gárdonyi Géza Kollégium igazgatója, 1977-től 1991-ig a Széchenyi István Általános Iskola tanára és könyvtárosa Dunakeszin. Nógrádban töltött évei alatt a Rákosi-korszakban részt vett az itt alkotó írók első próbálkozásának tekinthető Palócdudás megjelentetésében. Az 1954-ben indult Palócföldben is jelentek meg írásai: 1956-ban az Üdvözlet és a Mátrai képekből a Téli vihar (versek), majd az 1964-ben Az utolsó boszorkány című szürrealista novellája. Nyelvművelő cikksorozata (Anyanyelvünk, A nyelv keletkezése, A magyar nyelv eredete, Mondsz, mondasz vagy mondol?, Kecskenyelv?) 1965 januárjától az akkor Nógrád címet viselő megyei lapban �18 EMLÉKEZÉS jelent meg. Nyelvművelő írásaiért Kodály Zoltán a nagyon megtisztelő nógrádi Lőrincze névvel tüntette ki Tóth Imrét. Salgótarjánból 1967-ben Dunakeszire költözött, hiszen új munkahelye Budapesthez kötötte. Folytatta már Nógrádban megkezdett nyelvészeti kutatásait, és az évtized végére elkészült palóc nemzetségregénye is, hogy a kézirat majd két évtizedig a harmadik T hatálya alá tartozóan csak a szűk családi és baráti körben leljen olvasóra. A nyelvművelés területéről megjelent nyelvhelyességi, nyelvtörténeti cikkei, a palócság eredetéről, nyelvéről, kultúrájáról, szokásairól végzett gyűjtései (A palócok – Élet és Tudomány, 1971. okt. 19.) megalapozták Bernecebaráti és vidékének az 1930–40-es évek fordulóján élő tájnyelve kutatását, elemzését, és palóc tájszótárának összeállítását. 1987-ben szerzőnk ekként bocsátotta útjára Ipoly menti palóc tájszótárát: Palóc őseimre emlékezvén szeretettel ajánlom a magyar nyelvterület első palóc tájszótárát szülőföldem népének. Imre Samu (1917–1990) Állami Díjjal kitüntetett nyelvész, a nyelvtudományok doktora a mű előszavában kifejti, hogy nyelvjárásaink az utóbbi évtizedekben bekövetkezett kulturális, gazdasági és társadalmi változások következtében – mindenekelőtt az irodalom és a köznyelv több irányú erős hatása folytán – nagyfokú bomlást mutatnak. Ez a bomlás igen nagy mértékben érinti nyelvjárásaink szókincsét is, és akár egy emberöltőn belül is tájszavak ezrei tűnhetnek el nyelvünkből nyomtalanul. Ezért különösen fontos ennek az erősen pusztuló, de még nagyrészt föllelhető és megmenthető tájszóanyagnak az összegyűjtése, szótárrá szerkesztése és a tudományos élet számára hozzáférhető tétele. A nyelvjáráskutató tudós utal arra is, hogy nyelvészeti és néprajzi szempontból egyaránt sajnálatos az, hogy mindeddig nem volt tájszótárunk, sőt – a nyelvatlasz anyagát nem tekintve – még jelentősebb tájszógyűjteményünk sem az egyik legszínesebb, legérdekesebb és talán a leggazdagabb magyar nyelvjárástípusból, a palócból. Ezt a hiányt pótolja Tóth Imre tanár munkája, az elsősorban Bernecebaráti helyi nyelvjárásán alapuló Ipoly menti palóc tájszótár. Imre Samu akadémikus úgy véli, hogy Tóth Imre az Ipoly menti palóc tájszótár összeállításával felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett a társadalomtudományok több ágazatának. Munkája értékét még csak növeli, hogy ezt a sok időt, nagy fáradságot igénylő munkát nem „főhivatású kutató”ként, hanem középiskolai tanárként végezte el, önként vállalt feladatként, szülőföldje, anyanyelvjárása iránt érzett tiszteletből. �EMLÉKEZÉS 19 Bernecebaráti és vidéke tájnyelvének szótára az újabb magyar nyelvtudomány történetében abból a szempontból is példa nélküli esemény, hogy a szótár kiadásának költségeit majdnem teljes egészében a Palócföld két szülöttje: Zsóka István bányamérnök és felesége, Somkúti Erzsébet kutatómérnök fedezte. Földinkre a palóc tájszótár után a ’90-es években megjelent Palóc trilógiája és ennek folytatása, A boldog palócok unokái hívták fel újólag az olvasóközönség figyelmét, s tették nevét ismertté. Nemzetségregényének, a Palóc trilógiának első fogalmazványáról édesanyja – aki a regény megjelenését már nem érhette meg – úgy nyilatkozott, hogy nemcsak szép, de igaz is minden sora. A kiadvány fülszövege a régi népi irodalom kései – talán utolsó – alkotásaként jellemzi a művet, melyben a szerző tudatosan felvállalja, és megélésének tapasztalataival gazdagítva tovább élteti a népi írók eszmeiségét. A jó palócok és a Boldog ember közé illik ez az irodalmi világ. Nagy klasszikusainkkal való szellemi rokonságát nyilvánvalóvá teszi a Palóc trilógia érzelem- és gondolatvilága, az írói szándék, a helyszín, a regényhősök és azok életmódja, a téma és a nyelv, valamint az ábrázolt időszak. A színhely, Börzsönyalja (azaz Bernecebaráti), sajátos palóc Elsodort falu, noha a bemutatott történelmi kor jóval tágasabb. A mű nemes lírájú történelmi nemzetségregény. Regényesített néprajz és szociográfia is. Íróját az igaz humanizmus és a tiszta, jó értelmű népi, nemzeti elkötelezettség vezérli. Palóc népének látószögéből megrajzolja a teljes nemzet közelmúltjának történelmét: a ferencjóskás századvégi „aranykort”, a századfordulót, és a magyarság XX. századi kálváriájának nagy tragédiáit, egészen 1945-ig. Az okos realizmussal közölt tények és adatok természetes hitelességgel illeszkednek az igaz krónikába. Az író a palóc nép és a palóc tájnyelv legjobb ismertetője. A regény tiszta köznyelviségét ezért ízesíthetik a mérsékelten alkalmazott palóc tájnyelvi elemek. Az Új Könyvek 1995/2. számának méltatása szerint: „A Trilógia […] három nagy szakaszban három emberöltőnyi időt tár az olvasó elé. A szerző regényt ír, ám munkája akár dokumentumprózának is tekinthető. Nemcsak azért, mert legközelebbi sorstársairól (a faluközösségről, rokonairól, családjáról) és önmagáról szól, nemcsak azért, mert témájának, a palóc falvak világának, nyelvének, szokásrendjének, erkölcseinek, életformájának belső, tudós ismerője, hanem azért is, mert határozottan törekszik arra, hogy a lassanként, tempósan csordogáló cselekmény mellé szociográfiát is adjon. Sok a könyvben az esszébetét, a fogalmi közlés, ám ettől nem szűkül a mű epikai sodra, hiszen az aprólékos leírások, a táj, a �20 EMLÉKEZÉS környezet, a porták, a munkavégzés, az ünnepségek és a mindennapok leírásai szinte észrevétlen váltódnak át elmélkedésekbe, a tudós információk közlésébe, amiként az utóbbiak is folyamatosan olvadnak vissza az események menetének továbbvitelébe, a kisded örömök és súlyos tragédiák szépírói felidézésébe, ábrázolásába. Nagyon szép, nagyon vonzó könyv a Palóc trilógia, egy igen jelentős magyar műfaji vonulat érett, tiszta remeklése. Előítélet, prekoncepció nyomokban sem lelhető fel benne. Egyszerűen, minden bizonyítási szándék nélkül tárja az író az olvasó elé népének történetét, nem aktualizálva, valami örök mítosz ködébe sem burkolva.” A Trilógia folytatásában, A boldog palócok unokáiban – melyet szűkebb családja, saját élete és iskolatársai szép új világbeli sorsa, valamint alkotómunkája megörökítéseként foghatunk fel – ekként tesz hitvallást törekvéséről: A magyar megmaradás hitében – és annak szolgálatában – igaz szeretettel ajánlom A boldog palócok unokáinak regényét palóc népemnek, magyar nemzetemnek. Hiszem, hogy a Palóc trilógia folytatásaként segít éltetni nemzetünk életfájának kegyetlenül megsebzett gyökereit. Szécsény Város Honismereti Alapítványa 1999-ben hasonmás kiadásban jelentette meg Mikszáth Kálmán barátjának és képviselőtársának, a palóckirálynak, Pintér Sándornak (1841–1915) az 1850-es évek nógrádi palóc tájnyelvén 1891-ben Losoncon kiadott népmeséit. A könyv mellékletében Tóth Imre a meséket – hitelességük megőrzésével – átírta a mai olvasók számára. Az átdolgozott 15 palóc népmese – egy ősi palóc tájnyelven közölt társaságában – 2002-ben a Ciceró Könyvstúdió jóvoltából látott napvilágot. A Felsőmagyarország Kiadónál Volt egyszer egy ezredforduló címmel 2014ben megjelent utolsó munkájának szerzői ajánlása: A magyar megmaradás hitében – és annak szolgálatában – igaz szeretettel ajánlom könyvemet palóc népemnek, magyar nemzetemnek. Ebben a könyvében saját nemzedéke – az egykori bernecei zsellérgyerekek, utóbb börzsönyalji bölcsek – világlátásának, -felfogásának, életérzéseinek összegzésére vállalkozik az ezredforduló tájékán a Széchenyi fürdőben, a magyar Hyde Parkban tartott rendszeres fürdőzéseiken, találkozásaikon folytatott eszmecserék, elmélkedések alapján. Serfőző Simon, a kiadó vezetője figyelmeztető és megrázó erejű könyvnek tartja, s szerinte nem a kiadón múlt, hogy nem kapott nagyobb nyilvánosságot. Tóth Imre számos országos elismerést kapott, nyelvészek, történészek, néprajzkutatók méltatták munkásságát. Az I. Palóc Világtalálkozón 2013ban Szeder Fábián-díjat vehetett át. Földink 2015. május 11-én hunyt el. �EMLÉKEZÉS 21 Palóc népéhez és magyar nemzetéhez egész életében hű Balyog Tóth Imrét szülőfalujához holtában is köti a hűség: immár 5 éve jó palóc ősei között a bernecei Fölső temetőben nyert végső földi nyughelyet. Nyelvtudományi és szépírói munkássága méltán emelte őt a hunytyi palócok halhatatlanjainak panteonjába. Dombormű Tóth Imre 2017-ben állított emlékoszlopán Bernecebarátiban (A szerző fotója) �SZÉPIRODALOM 22 LUKÁTS JÁNOS A selmeci toronyóra Az esztendő utolsó hetében, pontosabban Szent János és Szent Szilveszter napja között jutott eszünkbe, hogy az évet valami emlékezetes helyen kellene befejezni. – Selmec! – hangzott el a varázserejű név, amelyet korábban még talán soha nem ejtettünk ki egymás között. Most azonban egyetlen pillanat alatt elfogadtuk. Négyen alkottuk a többes számot, négyünk kora együtt közel állt a három évszázadhoz, de ez senkit nem zavart, minket magunkat legkevésbé. Nagy könyvből olvastuk ki, hogy alig több mint tízezer fő vallja magát Selmec város büszke polgárának. A története azért sokat sejtetett: aranyezüst évtizedeket meg viharzóna-időszakokat. A térkép barna és zöld arrafelé, a hegyek erdőket hordoznak a hátukon és pompás panorámát, bár ez a térképen nincs jelölve. Fejünket csóváljuk: ilyen kevés lakosra hogyan juthat ennyi vár és ennyi templomtorony? És ámulunk: az utcák miként furakodnak a völgyekbe, szorosokba, milyen ügyességgel kapaszkodnak fel a domboldalakra. Selmec régi város: tudjuk is, látszik is. És ebből a régiségből sokat megőrzött. Szólunk a város szívósságáról, a szerencséről, amely elrejtette a városrombolók elől, az ezüstkincsről, amely egyengette útját a jövő felé. Meg arról, hogy a benne élők bizonyosan szerették és óvták a várost, amelyet városuknak éreztek, sajátjuknak, szemük fényének. A németnek született kereskedő is, a magyarnak született nemes úr is, a tótságát őrző bányavájár is – mondja a históriai kisokos. Az utcák meredeken lejtenek vagy meredeken emelkednek, a talpalatnyi vízszintes foltokon iskolák, templomok és persze fogadók. Vár kettő is van a város fölött, szinte átintegetnek egymásnak, a hegyes toronnyal felbástyázott öreg és az ásító kaputornyos ifjabb. Külön-külön tudhattak kétannyi évet a vállukon, mint mi négyen együttvéve. De félre a számokkal, a várak nem öregednek… A városközép háromszög alakú, elkeskenyedik. Közepén ódon székesegyház, még a koragót időkben épült, kapuján és mellékajtóin megannyi rozsdás lakat. Milyen csönd lehet odabenn! És milyen félhomály! Öreg �SZÉPIRODALOM 23 selmeciek talán ismerik vagy hallottak a benne rejtőzködő szentekről és szobrokról, a benne tűnődő időről. Székesegyház – csak a képzeletnek. Elegáns, fehér palota a szomszédban, sarkán karcsú torony, a tornyon óra. Négy égtáj felé mutatja idejét, mintha ő volna itt az időmérő vagy inkább a városbíró. Fején remekbe faragott toronysisak, várjuk, hogy megemelje. De büszke óra ez, ő kalapot-sisakot nem emel. – Hány az óra? – Fél egy. – De ott fél hét van… – Zavar, háborgás, a nyakunkat tekergetjük. Egyikünk hirtelen a homlokára üt, felhördül, a selmeci útonjárók összerezzennek, aztán somolyognak. – Hát ez az óra fordítva jár! – kiáltja világgá a nagy titkot (olvasta valahol!) – Itt a nagymutató mutatja az órát, a kicsi a percet! Nézd, így, fordítva! – és ő maga tekergeti a nyakát. – Fél egy ez, ha így nézed… Elhisszük neki, hümmögjük, aztán a sanda szó: – És ez mire jó? – A környék legrégibb óráinak egyike. Ezt még aranymetsző mester készítette, borsos áron. A város javasolta az utazóknak, a módos lengyel, örmény kereskedőknek, hogy járuljanak hozzá a költségekhez. Azok persze nevettek rajta, csak nézték az órát, de nem fizettek bele. Erre aztán selmeci városuraimék megfordították a mutatókat: − Nesze neked, kapzsi kupec! A lengyel, az örmény azt hitte, megbolondult, hiszen az óra nem tévedhet! – És a selmeciek? – Azok hamar megszokták, a csalafintaság sikeres tanító. Az ő órájuk máig másképp jár, láthatod. – És talán nemcsak az órában gondolkodnak ilyen ravaszdi módon. Legyünk résen! Vigyázni kell, ahol éjfélkor delet mutatnak! Századokat látott palota, homlokán márványtábla, egyszerre szökken szemünkbe a név, a szöveg: Petőfi Sándor és 1838 és Magyar Társaság. Valaki tudta – megtaláltuk, a másik nem tudta – meglepődik. De mondhatnánk úgy is: az első magyar szó Selmecben. – Ti tudtátok, hogy ide járt Sándor iskolába? – Én igen… Én nem… Én úgy tudtam, hogy… – Ide is! – mondja a házitanító. – Amikor nem vált be katonának! – De hiszen 38-ban tizenöt éves volt! – Annyi… – Magunkkal visszük Petőfit, szót is értünk vele, mert „igazi selmeci”. – Azért sokáig ő se bírta! Egy félév elég volt neki Selmecből! – Vagy inkább az iskolából. �24 SZÉPIRODALOM – Na, hallod! Az osztályban hetvenketten voltak, mit lehet úgy tanulni?! – Főként, ha tanár sincs, az egyik elmenni készül, a másik még nem érkezett meg. – Van, aki beleéli magát a szegény, alföldi vándordiák helyébe és elrémül. Helyet keresünk Petőfinek: hol lakhatott, hol evett, kikkel barátkozott, milyen nyelven beszélt? A tudós tudja: latin és német volt a tannyelv. A városban többségben voltak a tót nyelvűek, az iskolában a magyar nyelvűek. És mindenki értette mindenki nyelvét. – Boldog ország, boldog város! – Boldog korszak, de mintha jégen járnál! Az egyik hegygerincen vonulunk végig, lábunk alatt a város száz néznivalója. Óriáspark, benne talán a bányászati egyetem, remek épület máig is. – Ezt akkor építették, amikor az aranytelér meg az ezüstpatak kiszáradt. Ha már bányászni nem lehet, tanítsuk, hogy el ne felejtsük. – Méretes bölcsesség! – Ez a fa itt a méretes! – Óriásfa, faóriás, december végén zöld levélözönben áll. – Szekvoja! – tudatta fatudós. – Talán szikomor. – Szekvoja! – Honnan tudod? – Ismerem szekvoját! Egyébként oda van írva. – A születési anyakönyv közölte, hogy szekvoja kétszáznál több éve tartózkodik a parkban. Jogos a kérdés: – Szekvoját ültették az egyetem elé, vagy az egyetemet telepítették szekvoja fölé? – Ezen azért eltöprengünk. – Keressünk egy kávézót! – javallotta egyikünk, aki persze sörre vágyott. Sörivónk lemarad, lapozni kezd legújabb kiadású útikönyvünkben: – „Ma már gyakorlatilag nem hallani magyar szót Selmecen, pedig a század elején a lakosságnak még több mint 40 százaléka magyar volt”. – Elhallgat, kérdez a szem, a száj: – Hova lettek, mi lett velük? – Nincs válasz, ha volna is, nem beszédes, felhúzott szemöldök a válasz. – Kihaltak? – Elköltöztek, vagy elköltöztették őket? – Petőfi… – Mikszáth… – Kosáryné Réz Lola…? Barátságos kávézó: széles ablak, kényelmes asztal, bőrpamlag, diszkrét muzsika. Egy óra, délidő (vajon mit mutat a toronyóra?). Mosolyos pincérlány fogad, hellyel kínál. Visszamosolygás, étlapot tesz elénk, kinyitjuk – szlovák és angol kétnyelvű. Böngésszük, szövegkísérettel. – Magyar? – hallja ki szavunkat, és már adja kézre a magyar nyelvű étlapot. Kacifántos �SZÉPIRODALOM 25 ételnevek, talán szándékolt humorral. Egyikünk igényes angolsággal kér, ketten a magyar étlapot lapozzák, a negyedik a szlovák ételnevet mondja – magában előbb elpróbálgatja, hogy ne hangozzék nyelvtörésnek. A pincérlány mosolyt oszt, mindenkinek személyre szólót. Körülnézünk, minden kiírás kétnyelvű: a pultnál is, de még a toalettben is. A második nyelv – meggyőződünk róla – a jól beszélt angol. Nem a német, nem a magyar, nem az orosz. Pedig hát… a magyar király hétszáz éve német aranyműveseket és ezüstbányászokat hívott be, a városházán magyar urak mérték a törvényeket. Száz éve is még negyven százalékban. Aztán az oroszok: az újságokban – barátok, az iskolában – idegen nyelv. Hol voltak akkor az angolok? Még a kérdés is bohónak tűnik! Aztán egyszerre a szlovákok kisöpörték hét évszázad nyelveit: a németet, a magyart, az oroszt – helyettük lett az angol. Ott nem volt hagyomány, sem előjog. Azt akárki, azt mindenki… A sör fölséges, a sztrapacska mégiscsak itt az igazi. Az árakat az európai egyesült pénzben számítják. – Mit gondoltok, járt-e itt diákkorában Sándor? – talán nem egészen komoly a kérdés, de a válasz sem: – Ha akkor is kocsma volt itt, biztos járt. Eltesszük a pincérlány búcsúmosolyát, és az Óvár felé megyünk, az esik közelebb. Nagy idők tanúja lehet, de most inkább hallgat, vagy ki tudja… A tornyok és bástyák között a belső udvar sejtelmes, egy óriásfenyő közelében honvédszobor. Rohamozó pózban, jobbjában kivont kard. A penge fényes, nyilván gyermekkezek igyekeznek fényesen tartani. Baljában zászló. Arca elszánt, haja felborzolva. Akár Petőfi is lehet, ha megérte volna a negyven évet. 1848 emlékére áll itt, talpazatán magyar koszorúk, szalagok. Talán hazaiak, talán annak a negyven százaléknak az emlékét is őrzik, akiknek már nem hallani a szavát, akik elfelejtették a nyelvüket, vagy elfeledtették velük. A toronyóra üt, és újra üt, ki tudja, hányat… �EMLÉKEZÉS 26 PÁSZTOR ÉVA „Rajtunk is /fűrészel az idő” (Beléd öltözöm) In memoriam Pohánka Erika Csend… örök csend … csendek … sötét csendek … csendek partján… Örök Sötét Csendek partján… 2020. április 9-én egy csillaggal kevesebb lett. Pohánka Erika, pedagógus, költőnő, akit szerettünk, tiszteltünk, csodáltunk, már nincs közöttünk. 66 év adatott meg neki a földi életben. Megrendültünk halálának hírén. Fájdalmunkat nem enyhítheti semmi földi érzés, talán az a tudat, hogy verseiben itt hagyta nekünk gondolatait, vágyait, örömét, aggodalmát, fájdalmát, magányát, szép szavait, szép lelkét, igaz hitét. „Más időbe burkolóztam, belepatkolod jeled, − kézen fogsz. �EMLÉKEZÉS 27 Zuhanyoztam nap sugarában, kezedről a láva folyt rám, − veled égig értem én. Aztán rábíztál a szélre, nyárból a télbe engedtél, téli álomra ítéltél.” (Csendek partján) Pohánka Erika 1954-ben született Balassagyarmaton. 14 éves korában az Ifjúság Útja-i Általános Iskolában végzett, majd Salgótarjánba vitte a sors. Itt érettségizett. A versírás gyermekként, már 12 éves kora óta foglalkoztatta. Középiskolás korában nagy hatással volt rá magyartanára és Molnár Zsolt újságíró. Magyartanárának írta első versét, Molnár Zsolt segítségével a Nógrád Megyei Hírlap külső tudósítója lett. Érettségi után visszatért szülővárosába, ahol két művészeti közösség is várta őt tagjai közé, a Madách Imre Irodalmi Színpad és a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság. Erika felsőfokú végzettséget szerzett népművelés–könyvtár szakon. 1989-ben a Madách Imre Kollégium nevelőtanára lett. Drámapedagógusként a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola drámatagozatát is irányította és színjátszó csoportot vezetett a kollégiumban. 2012-ig kollégiumi osztályfőnökként végezte ezt a különleges odafigyelést és felelősséget jelentő munkát, aztán nyugdíjba vonult. Ettől az évtől önmaga rendelkezett az idejével, azt tehette, amit szeretett, így a költészetnek szentelte idejét. Nagyon sokat írt, de csupán két kötetre való verset válogatott ki a meglévőkből. Az első versgyűjtemény 1995-ben jelent meg Rezdülések, a második 2019-ben Csendek partján címmel. Verseit olvashattuk többek között a Röpke Ívekben, a Palócföldben, a Börzsönyi Helikonban, a Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság antológiájában. Erika Balassagyarmat költőnője. A vers számára az önkifejezés legjobb módja volt. A tömörítés művészeként kereste a szavakat, alkotta a képeket. Szerette és megverselte a természetet. Az évszakok közül az ősz volt a kedvence. Írt a szerelemről, a családjáról, különösen a nagymamájáról. Nem találni egy felesleges szót sem a verseiben, de amit leírt, az igaz, ez teszi hitelessé. �EMLÉKEZÉS 28 „Marékba gyűjtve kis halálaink ládába gyűrjük a félmosolyt homlokunkra varjak gyűlnek közben az ősz is átmegy a szobán behavaz a múlt…” (Közben) Drága Erika! Nem szeretnénk búcsúzni. Emlékezni szeretnénk rád, a kedvességedre, a szerénységedre, a mosolyodra, a finom, puha, bizalmat éreztető hangodra, a mindig adni akaró lélekemberre, mert az jó, az megnyugtató, az olyan, mintha köztünk lennél. „Föl ne feszítsd pilláim ringató hálóját lét és nem-lét között. Röptess szavakat ablakom elé, összegyűrt mosolygó fényeket. Egy hajszál ér a számhoz, jaj, ne engedd még!” (Ébredés) �SZÉPIRODALOM 29 ISTENES TIBOR Keresett az Isten Reggel hatkor keresett az Isten, Hiába csengetett, dolgozni voltam. Munka közben is benne hittem, Mikor az időt magam előtt toltam. Éppen délben keresett az Isten, Én akkor sajnos ebédelni voltam. Rántott hússal hadakoztam fitten, Porcelán oltáron feláldoztam. Elalvás közben keresett az Isten, Hiába szólt, hisz ébren sem voltam. Dimenziók között a lebegő szinten, Igazi valómon átsiklottam. Irónia magunknak Csak a főzelék ne égjen oda, Miközben a híradóból csorog a vér, Csak testemben dobbanjon ér, Csak bennem szóljon az Isten szava... Csak én ne legyek hajléktalan, Csak bennem díszelegjen szeretet, Csak én ehessek finomat, meleget, Csak én ne legyek tudattalan... Csak én ihassak Dom Peringnont, Csak én úszhassak folyót, tavat, Csak én érezzek őszt és nyarat, Csak én győzzem le a Pentagont... Csak a főzelék ne égjen oda, Miközben a híradóból csorog a vér, Csak testemben dobbanjon ér, Csak bennem szóljon az Isten szava... �KÉPZŐMŰVÉSZET 30 VASVÁRI ZOLTÁN Börzsönyi impressziók Bihari Puhl Levente tájfestészetéről (1) Jelen írásomban a kiváló siófoki festő, Levy – Bihari Puhl Levente – alkotásain kísérelem meg bemutatni, milyen utak létezhetnek a XXI. század első évtizedeiben a magyar tájfestészet számára, hogy továbbra is művészetként tekinthessünk rá. Bihari Puhl Levente, „Levy” Levy 1957-ben született Székesfehérvárott. Gyermekkorától Siófokon élt, és alkotott. 2018 őszén Jánosházára költözött, ott kezdett új életet, és próbál művészeti műhelyt kialakítani. A művészetek, különösen a képzőművészet kisgyermekkorától fogva érdekelték, izgatták nyiladozó értelmét. A festészet alapjait, a modellrajzot, az anatómiát Daday Kálmán festőművésznél, Rudnay Gyula tanítványánál tanulta. Daday Muzsinszky Nagy Endrével az 1955-től működő Siófoki Képzőművészeti Szabadiskola alapítója, művésztanára volt. Mesterének tekinti Wessely Tibor művészpedagógust, a Képcsarnok Vállalat egykori művészeti mentorát. Ő számos fiatal, pályakezdő mű- �KÉPZŐMŰVÉSZET 31 vészt indított el a festészet útján. Maga igazából nem volt festő, de ismerte a festészet minden mesterfogását, rejtélyét, a legapróbb részletekig. És tudását, ízlését rendkívüli pedagógiai érzékkel volt képes közvetíteni tanítványainak. Igazából ő vezette be Levyt a klasszikus festészet rejtelmeibe, melyet mindig is keresett és el akart sajátítani. Napjainkig Levy tökélyre fejlesztette festői technikáját. (2) Az európai tájfestészetet a reneszánsz szülte meg. Az objektív rögzítésre törekvő németalföldi festészet – az első tulajdonképpeni tájfestészet – a látványban minél gazdagabb, hegyes-völgyes, fákkal és állatokkal tarka tájakat szerette. Alkotói számára csak a pozitív, megfogható anyagbeli gazdagság volt a fontos. A XVIII. század francia tájfestői az irodalmi szempontból hatásosan csoportosított, úgynevezett „heroikus” tájakat kedvelték. A későbbi akadémikus festészet is a romantikus, hegyekben, fákban és vízesésekben bővelkedő, esztétikai értelemben „szép” tájakat kereste. Id. Markó Károly saját korában világszínvonalú és világszerte elismert, csodált tájképei tele vannak mitológiai és vallásos jelenetekkel. A művész és alkotásainak kortárs szemlélője számára a természet tájként való virtuóz megfestése fontos körülmény volt, a kép befogadójától méltán érdemelte ki a csodálatot, de a tájba helyezett szüzsé volt az igazi közlemény. Minden bizonnyal a kortárs szemlélő jobban, pontosabban ismerte a megjelenített szüzséket, kódolta a képi elemeket, mint a klasszikus görög-római műveltséggel már csak szerényen, alig vagy sehogy sem rendelkező mai utódai. Az impresszionisták voltak az elsők, akiket a halványabb szépségű tájak is megihlették. Az impresszionizmus új, más tájszemléletet és abból következő tájfestészetet hozott létre: a színek és fények, és azok tárgyakra, az alkotóra és a befogadóra gyakorolt benyomásai, „impressziói” álltak érdeklődése homlokterében. Ezzel megszűnt a „festői” és „festőietlen” táj fogalma; festőivé lett minden, amiben a művész a maga szándékai és kifejezésmódja számára alkalmas tárgyat látott. Az impresszionistákkal ellentétben a realizmus követői a pillanatnyi jelenségekkel, a felszín tünékenységével szemben a valóság lényeges elemeit kívánták hangsúlyozni. A lényegi összefüggések sűrített kidomborítása céljából elkerülték a véletlenszerű elemeket, és mondanivalójukat tömörítették. A tájfestésben részletmentesen, összefogott ecsetkezeléssel, nagy egységekben adták vissza az eléjük táruló valóságot, és törekvésük volt a belső lényeg érzékeltetése is. �KÉPZŐMŰVÉSZET 32 A megfestett természet tájként való értelmezése mindig is fontos művészetfilozófiai problémák elé állította mind a festőket, mind a befogadóközönséget. Egy valamit azonban biztosan állíthatunk. A tájfestészet művelői – zsenik és kismesterek –, különböző korstílusok és izmusok követői egyaránt arra az alapvető filozófiai, művészetfilozófiai kérdésre reflektáltak mindig is művészetük esztétikai fegyvertárával, hogy miként válik az ember ottlétével a természet tájjá – bármit is jelentsen ez a fogalom. Bihari Puhl Levente: Téli határ (olaj, vászon, 50 x 70 cm) (3) Levy festészetének mindig is egyik meghatározó része volt a tájfestészet. A táj mint művészi téma a nemzetközi és hazai picturában egyaránt nagy hagyományokkal rendelkezik. Csodálatos mesterek remekművei fémjelzik a történetét. Levy sokat tanult a nagy elődöktől. Tájfestészetében ott van előképként id. Markó Károly, Mészöly Géza, Egry József, az impresszionisták és a nagybányaiak egyaránt. De Levy nem epigon. A XX. század végén, a XXI. század hajnalán összetéveszthetetlen, egyéni és egyedi tájfestészetet volt képes létrehozni. Mi jellemzi Levy tájképeit? Az alap természetesen a mesterség, a technika, az olajfestés műhelytitkainak fölényesen biztos ismerete és gyakorlata. A lenyűgöző mesterségbeli tudás azonban még nem feltétlenül te- �KÉPZŐMŰVÉSZET 33 remt művészetet is. Levy tájfestészete viszont valóban magasrendű művészet. Művészet, mert Levy nemcsak szemlélője a tájnak, nemcsak vizuális leképzője, de valódi köze is van megfestett tájaihoz. Tájai mindig lelki tájak is. Bár Levy Siófokon, a nagy tó mellett él, mégsem csak balatoni festő. Festészetében a magyar táj megjelenítése a művész szemérmes vallomása is a szűkebb pátriáról, a hazáról. A hazaszeretet egyszerűségében szívszorítóan megható festői megfogalmazása. Nem a lokálpatrióta néha megmosolyogtató dicsekvése, hanem a lélek mélyéről föltörő, őszinte és tiszta érzések kifejeződése, amelyek kikerülhetetlenül megérintik a kép szemlélőjét. Az örök szerelem, a balatoni táj mellett állandóan járja az országot és festi tájait, amelyek megérintik és alkotásra inspirálják. Sorozatokban mutatja be az Őrséget, a vasi, zalai tájakat, a Duna és a Tisza mentét, az Alföldet és hegyvidékeinket. Ezek közé tartoznak börzsönyi festményei is. A tájat minden év- és napszakban megfesti. Mennyire sokatmondóan nyugtalanító, hogy ezeken a képeken nem szerepel egyetlen ember sem! A természeti táj fenséges ereje lenyűgözi a művészt. Így valóban csak az a festő képes látni és láttatni a tájat, aki megértette a természet isteni lényegét. (4) Levy tájfestészetének sajátos vonulata népi építészetünk pusztuló emlékeinek megörökítése. Elsősorban a Dunántúlon kereste eddig a megörökítésre méltó, kallódó, sokszor már igen rossz állapotban fellelhető épületeket: lakóházakat, gazdasági objektumokat. Sokat járt, fényképezett, majd festett az Őrségben, Vas, Zala, Somogy és Tolna megye apró, nemegyszer elnéptelenedő, nagy szegénységben vegetáló falvaiban, a Káli-medence és a Balaton-felvidék helységeiben. De készültek festmények a Palócföld népi építészeti emlékeiről, pusztulásukban is méltóságot sugárzó parasztházairól, amint azt az itt látható béri parasztházról készült alkotása is dokumentálja. Többféle eszközzel és anyagon örökíti meg a fellelt népi építészeti kincseket: vásznon, fatáblán, kerámialapokon, és rendkívül érdekes kuriózumként: maga gyűjtötte, XVIII. századi rusztikus tetőcserepeken és téglákon. Az alkotások különleges hordozóanyagáról így nyilatkozott a festőművész: „2003-ban jutottam hozzá Jánosházán egy, a XVIII. század második felében épült kúriaszerű házhoz, meg a hozzá tartozó hatalmas udvarhoz. A téglagyűjtő egyesület nagyszerű gyűjteményét látva egyből erre a késő parasztbarokk házra gondoltam, amely ugyancsak tele van �34 KÉPZŐMŰVÉSZET monogramos, négyzet alakú, hatszögletű és egyéb különleges téglákkal, valamint hasonlóképpen öreg tetőcserepekkel. Az épületet szeretném megmenteni, hisz’ tán még a műemléki szintet is megüti, de pénz és komolyabb segítség híján egyelőre tetőcserepeit, egyedi tégláit hasznosítom – mégpedig sajátos módon. Különféle rusztikus, antik vagy retrotémákat jelenítek meg rajtuk – mindig is vonzottak az öreg tárgyak – festészetem eszközeivel: várakat, régi parasztházakat, templomokat, de portrékat, csendéleteket is. A kopott, régi anyagok szerkezete kiválóan illeszkedik témáimhoz. Régi deszkákat, hordódongákat is felhasználok más témájú, de hasonló hatású kompozícióimhoz. Ezek a képek nem keretezett formában kerülnek a falakra, hanem beépítve a falburkolatok szerves részét képezik, megvilágítva pedig fantasztikus hatást keltenek.” Bihari Puhl Levente: Régi házak – Bér (olaj, cserép,18 x 36,5) Az olajtechnikával készült képek magas esztétikai értéket képviselő képzőművészeti alkotások, de nemcsak azok. Fontos dokumentumok az építészettörténet, népi építészet, sőt az egykori falusi, népi életmód kutatói számára is. A festőművész ezzel az értékmentő munkájával olyan nagyszerű elődök életművéhez kapcsolódik, mint Csörgey Titusz ornitológus, madárillusztrátor, Herman Ottó munkatársa és Csapody Vera botanikus, növényrajzoló, Jávorka Sándor műveinek illusztrátora. (Csak zárójelben jegyzem meg: Levy balatoni vörösköveken megfestette a tó összes halát is.) �KÉPZŐMŰVÉSZET 35 Bihari Puhl Levente: Balin (olaj, vöröskő, 24 x 34,5 cm) A művész a birtokában lévő vizuális technika és briliáns mesterségbeli talentuma segítségével vállalkozott a leletmentésre. Őt a természetben ember alkotta táj és az ott létrehozott emberi alkotások, a népi épületek – sajnos – sokszor pusztulásukban is méltóságteljes látványa ragadta meg. És persze mindaz a háttértudás, ami a festményeken közvetlenül nem jeleníthető meg, mégis a képek szellemisége közvetíteni képes mindazt, hogyan élhettek azok az emberek, akik egykor ezen épületek birtokosai voltak. Az impressziók és érzések keltette ihlet vezeti aztán a művész ecsetjét, hogy változatos technikákkal és anyagokon adja vissza képei nézőinek saját érzéseit, élményét, találkozását és rácsodálkozását a megörökített épületekkel, elmúló életformákkal. Mondjuk ki, tömören: magyarságélményét. Levy a magyar falvak pusztuló népi építészeti emlékeit bemutató alkotásaival izgalmas és tanulságos túrára invitál bennünket, és arra buzdít, hogy kövessük a valóságban is a festőt, felkeresve a képein ábrázolt tájakat, épületeket. Megrázó erejű találkozás volt ezen alkotásaival 2019 tavaszi kiállításán a balassagyarmati Palóc Múzeumban. (5) Napjainkban lehet szép tájakat festeni, de ezek az alkotások valószínűleg nem lesznek többek, mint a kereskedelmi festészet tucattermékei. Lehetnek akár magas fokú szakmai virtuozitással előadott termékek is, mégis �KÉPZŐMŰVÉSZET 36 megmaradnak terméknek, nem válhatnak művészetté, mert hiányozni fog belőlük az a filozófiai viszonyulás téma – szüzséről esetükben ne is beszéljünk! – és formai megvalósulás között, az a sajátos eszmei kapcsolat, amit – hogy irodalmi példával világítsuk meg, mire is gondolunk – Petrarca is keresett egy más viszonyrendszerben: turisztika és természetfilozófia, ad abszurdum: Istenkeresés a Mont Ventoux megmászásakor. Bihari Puhl Levente: Falusi jelenet (olaj, fa, 74 x 55 cm) Levy tájfestészete, mint azt börzsönyi, palócföldi képei is bizonyítják, eljutott arra a szintre, ahol a természet tájjá változik, konkrét és lelki tájakká egyaránt. Költészet ez, a képzőművészet nyelvén előadva. Ki volt az, aki példát adhatott Levynek mindehhez az irodalmi költészetben? Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb tollászkodik és hosszan elborong. (József Attila: Ősz) �KÉPZŐMŰVÉSZET 37 És a végső konklúzió: Légy egy fűszálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél. (József Attila: Nem én kiáltok) Levy művészetében megérintette a világ tengelyét. NÉVJEGY BIHARI PUHL LEVENTE (1957, Székesfehérvár) képzőművész, festő, gondolkodó. 2000 novemberében nagyszabású kiállításon mutatta be sokrétű munkásságát Siófokon, majd 2005-ben ugyanott megrendezte az első Levyntgard ki- és beállítást. Harmincéves művészi pályája során a kereskedelmi festészet taposómalmában dolgozott. A megrendelésre történő festés mellett megalkuvás nélkül építette saját művészi világát. 2009-re érett meg benne az a teljesen egyedi festészeti modor, stílus, melyben sikerült összefoglalnia addigi tudását, világlátását. Ez az analizáció és szintetizáció alkotási mód az, amit levyntgardnak nevez. Bihari Puhl Levente: Kerekes kút Nánán (olaj, XVIII. századi cserép, 36 x 18 cm) . �SZÉPIRODALOM 38 LUKÁTS JÁNOS Váci emlékvadász Játszik velem, ölébe ránt az emlék, Majd kéredzkedik: én ringassam őt. Arcon legyint a hajdan és a nemlét, Egymást kergetik: nagy menekülők. Faluba rejtett, pazar ékszerdoboz ez a város, Vidáman makacs élni akarás, Csigaszarvát az égnek emeli egy-egy toronypáros, Kopogó utcakövek közt kézen fog Valami néma varázs. A Dunában meg-megnézi magát, Mint egy tükörben, elégedetten, A fák közé virágból sző tarka nyoszolyát, Hegy néz rá szemből, hegy vigyáz rá ott fenn. Lépcsők, partoldal, barokk utcaszeglet, Őrzött s feledett, sziklaarcú szentek Kínnal-mosollyal, csöppnyi titkot hordva Rejtőznek házfalba, burjánzó bokorba. Egy kapualj: huzatos, homályos, A kertben: orgona, akác, barackfa, Más lakja régen, nem is illik már most Megállni vagy töprengeni alatta. Az élet errefelé meggondoltan lépdes, miért rohanna? A cukrászdába hívogat a krémes, Illatát ingyen, ráadásnak adja. Indulni kell, már nő a barna este, Hunyorgó fénnyel villan rám a lámpa. Egy emlékvadász a gyermekkort kereste itt, Vácon. És egy percre: megtalálta… �EMLÉKEZÉS 39 GRÉCZI ZSOLDOS MIKLÓS „Minden magyar felelős minden magyarért!” Emlékezés a 75 éve meghalt Szabó Dezső íróra (1879. június 10., Kolozsvár – 1945. január 5., Budapest) „Meghalok én tízszer, százszor, Nem félek én a haláltól. De rakhatsz rám hegyet, hatot: Míg magyar van: feltámadok.” (Szabó Dezső) Már 141 éve, hogy született és már 75 éve, hogy meghalt, így hát háromnegyed évszázada, hogy vég nélküli sétáját rótta a József körúton ez a senki mással össze nem téveszthető jelenség: szürke öltöny, szürke kabát, ernyő és szivar, hatalmas pocak, dupla toka, alatta az elmaradhatatlan fatermörder-gallér, melyet a 10-es évek óta már csak ő hordott Budapesten. Igen, valóban jelenség volt, intézmény. Ő volt Szabó Dezső. Úgy tartozott a városhoz, mint a Parlament vagy az Erzsébet híd. Vadidegen emberek, akikkel soha nem találkozott, akikkel soha egy szót nem váltott, ismerték őt, súgták egymás fülébe: nézd, ott megy Szabó Dezső, széles e hazában tömegek tudták, mit jelent a neve, hogy jelent nemzeti önbecsülést, kiapadhatatlan nemzetféltést, alku nélküli, ellentmondást nem ismerő szolidaritást minden emberi szenvedéssel, hogy jelenti a magyarság sorskérdéseinek legtisztább hangját. Mert minden mondata „sikoly volt a hátba döfött nemzet ajkán”. Tisztán látta és tudta, hogy magyarnak lenni mit jelentett. Igazi próféta volt, az Istentől küldött nagy próféták nagy nemzedékéből való, Erdély adta nékünk. Néhány évtizede még azt mondták: „művei sorsukra hagyott szélmalmok, Don Quijotéjuk halott”. De az idő nagy úr, néhány éve úgy tűnt, az őt rugdosó lábak és köpködő igék fogynak vagy tán eltűnnek, tavasz jön, tavasz. Nézzük meg, hogy mi is lett e gondolkodó sorsa a magyar közgondolkodásban. A család 10. gyermekeként született. Apja levéltáros, nyakas kálvinista kuruc ember, anyja a sok gyermekről gondoskodott. 1879-től 1899-ig Kolozsvár volt számára meghatározó, itt végezte elemi és középiskoláit a református kollégiumban. Ő erről így vall: „A Farkas utcai vén kálvinista �40 EMLÉKEZÉS gimnáziumban tanultam 17 éven át az öreg református templom tövében. Ott vén zsoltárok Isten szelíd kőművesei építették belém a nagy orgonát, ahol minden emberszívnek megvan a maga sípja.” Már 56 éves volt, amikor arra a kérdésre, hogy mit adott néki a magyar kálvinizmus, így válaszolt: „és jött a zsoltár mint eltemetett anya tompa sírása, az anyám, a kolozsvári temető és a református kollégium fia vagyok”. Érettségi után Budapestre költözött, egy évig jogásznak tanult, majd otthagyva azt az Eötvös Collegiumba került, magyar-francia tanári diplomát szerzett kitűnő minősítéssel. Majd ösztöndíjat kapott Párizsba. Hazatérte után több helyen tanított. Végül feladta a tanári pályát, utána írásaiból élt meg. A Nyugatban jelentek meg első novellái és tanulmányai, melyek egyéni hangjukkal irodalmi körökben nagy feltűnést keltettek. Meglepő szóképei, hasonlatai, nyugtalan erős fantáziái, vulkanikus lázadásai előhírnökei a későbbi világnézeti hitvallásnak. Vannak, akik rajonganak érte, mások támadják jobbról-balról, de vállalja az ütéseket állhatatosan. Vitaesteket szervez fiatal egyetemisták tömegei előtt. A magyar nyelv minden szépségét feltárja írásstílusa – ez tette többek között egyénivé. A magyarság riadója minden írásán: regényein, elbeszélésein, vezércikkein, minden publicisztikáján sikoltás, jajveszékelés: mi lesz veled, magyarság? A Füzetek, amelyből 80-at adott ki és egyedül írta minden sorát, sejtetik, hogy a magyar bajok őserdeiből se lefelé, se oldalvást nem vezet ösvény. Következetessége meghökkentő. Tanulmányainak kiadott két kötete idézhető bizonyíték, hogy soha nem adta el magát, nem létezett olyan párt, alakulat, erő, hatalom vagy pénz, amelynek módosító hatása lehetett volna megnyilvánulásaira. Célja végig a magyarság felrázása. Eszméi, eszközei, érvei a tömegekre hatottak. Az egyszerű ember számára is irányt jelentenek, igazságai dogmák, utat lehet velük törni. S ha népszerűséget akart, el is érte. Világképében és magyar koncepciójában egy új nemzedék találta meg egységét. Társaságok alakultak eszméi megvalósítására. A kezdetekben Szabó Dezső finnugor nyelvésznek készült. Több szaktanulmánya jelent meg, pl. a vogul szóképzésről. Sok lapban jelentek meg esszéi, novellái, vezércikkei, több ezer írott oldal. A Nyugatban 82 írása jelent meg öt év alatt. Legfontosabb és legnagyobb sikert aratott az Elsodort falu. A könyv több kiadást megért életében, mindig elkapkodták. További regényei: Nincs menekvés, Csodálatos élet, Karácsony Kolozsvárt, Feltámadás Makucskán, A kötél legendája, Ének a révben, Életem – A bölcsőtől Budapestig. No- �EMLÉKEZÉS 41 velláskötetei csodás remekműveket tartalmaznak: Mesék a kacagó emberről, Ölj, Jaj, Tenger és temető, Levelek Kolozsvárra, A megfojtott kakas. Az a 20 év, amely az I. világháborútól a II. világháborúig tartott Európában, ellentmondásos kor volt. Hazánkban sem a parlamenti, sem a politikai demokrácia nem állt a zenitjén, viszont a sajtó- és szólásszabadság korlátlan volt. Azt hitte a világ Trianon után, Magyarország néhány évtized alatt elsüllyed a történelem mocsarában. De tévedtek sírásóink. Szabó Dezső szerint a kor három meghatározó „szenvedélye”: az irredentizmus, az antiszemitizmus és a kereszténység. Ezekre röpirataiban kitért, érvelt a magyarok igazsága mellett. A kolozsvári író végig azt mondta, soha, egy napig sem voltam irredenta. „Az az irredenta, aki azt hiszi, hogy a századok politikájával mesterségesen elveszített országrészeket egy korcsmai veszekedés gyanánt rögtönzött puccsal visszamarkolhatja.” De Szabó Dezső egy percig sem kételkedett abban, hogy Erdély vissza fog kerülni az országhoz, hiszen elrablása annyira égbekiáltóan igazságtalan. Csak tenni kell minden nap, ahogy Kós Károly a Kiáltó szó c. írásában mondta: „csak nem megbénulni, díszmagyarba öltözve siránkozni, hanem minden erőnket magyarságunk megmaradására fordítani”. Az antiszemitizmusról ezt írja: „tudatossá tételében oly nagy egyéni felelősségem van”. Sok-sok vád éri, hogy rasszista, antiszemita, kirekesztő stb. Ezzel függ össze a még nagyobb vád: fajvédő, de ő ezt is cáfolja, ebben a korban divat volt a népet, nemzetet fajnak nevezni. Minden félreértés ebből adódik. Ő a zsidó tőkét vádolja, számlájukra írja a Tanácsköztársaság borzalmait. A társadalmi felelősség miatt marasztalja el őket: felelősséggel tartoznak az őt befogadó és gazdaggá tevő ország szociális gondjainak felkarolásában. Számtalan írása szól erről, ostorozza őket, hogy több felelősséget a magyarsággal szemben (A két faj harca). Végrendelete egyúttal utolsó megjelent írása is volt. Részlet végakaratából: „Összes bárhol található, már kinyomtatott vagy még kéziratban lévő írásaim minden szerzői jogát hagyom második édesanyámra, a kolozsvári református főgimnáziumra.” Ezután már csak egy nyilatkozata jelent meg, a Református Élet című folyóiratban. A nyilatkozat címe: Hiszek a kereszténység jövőjében, mert hiszek Jézus Krisztusban. Ebben ezt írja: „Rajta keresztül a legkétségbeejtőbb helyzetből is van kiút. Vele soha nem lehet ellenkezni és elpusztulni senkinek sem. Vele az élet értelmét találja meg az ember, vagyis ennek a fordítottja: nekünk értelmetlen az élet. Kell-e ennél szebb és tartalmasabb testamentum?” �EMLÉKEZÉS 42 Szabó Dezső 1945. január 13-án egy óvóhelyen fejezte be földi életét. Pontosan egy hónap múlva Budapest felszabadult, ideiglenesen a Rákóczi téren volt a sírhelye. 1949. május 19-én volt a második temetése a budapesti Kerepesi temetőben. Azóta síremlékét, Andrássy Kurta János műalkotását Hegedűs Lóránt református püspök áldotta meg, életművét Csurka István méltatta. Több szobor, emléktábla méltatja országszerte (Erdélyben is) az írót. Halála után hazánkban szovjet korszak jött, melynek hatására teljesen elhallgatták. A könyvtárakban levették a polcokról műveit és több évtizedes hosszú szilencium – sok írótársához hasonlóan – őrá is vonatkozott. A rendszerváltás után némi rehabilitációt kapott, a Püski Kiadó sorozatban kiadta műveit. Aki olvassa írásait, tudja, hogy ma is aktuális az, amit feszegetett és amit jósolt a magyarságnak. Hiszen ma is új utakat keresünk boldogulásunkra. A magyar csak akkor lehet életképes, ha önbecsülése van, ha hisz magában. Szabó Dezső ezt vallotta: „Nekem nem magyar, aki élvez, aki kizsákmányol, aki élősködik. Nekem az magyar, aki dolgozik. Nekem magyar az élet nyolcmillió verejtékes szomorú gladiátora.” Szabó Dezső sírja a Fiumei úti sírkertben �SZÉPIRODALOM 43 BÁBEL ANTÓNIA Lopott vétkek A félig leeresztett redőny résein átszűrődő napfény éppen elég világosságot adott ahhoz, hogy ne legyen „kriptahangulat” a nappaliban, ahogy ő szokta mondani. Ki nem állhatta a sötétséget, még így a legnagyobb kánikula közepén sem. Inkább legyen meleg, mint sötét. Végül is nyár van. A nap sugarai rávetődtek a kanapéra, amelyen elnyúlva feküdt, kezében a távirányítóval. A szoba elegáns berendezése jó ízlésről árulkodott. A kanapé mögötti fal egy hatalmas könyvespolc volt, rajta egy teljes soron ugyanolyan könyvek követték egymást. Ugyanazon író ugyanazon műve: „Dabn Bariet: A sas árnyékában.” Szemben a legmodernebb hangtechnika mellett tömérdek mennyiségű komolyzenei CD sorakozott. Rajongott a filmzenékért, de most mégis a tévéadók között böngészett. Szinte minden adó a pápaválasztást közvetítette. Ezrek várakoztak a Szent Péter téren a fehér füstre. Maga sem tudta, miért, de nem kapcsolt tovább. Döbbenet! Mennyi ember! Ráadásul ebben a hőségben. Képesek órák óta ott állni a tűző napon! Nem sokra értékelte az egyházat. Azt gondolta, semmi más, csak egy szekta. Igaz, hogy a legnagyobb, de mégis csak egy szekta. Abban a pillanatban felmordult a tömeg a téren, a kamerát a kéményre irányították, amelyből kavargott a hőn áhított fehér füst. Megvan az új pápa! Felült a fekete bőrkanapén és a képernyőre meredt. Kisvártatva meghallotta az új pápa nevét. Nem akart hinni a fülének, de talán így volt ezzel a fél világ. Elismételték, de már a futó sávban is ott cikázott félreérthetetlenül: a történelem során először a pápa magyar! Valamiféle érthetetlen kíváncsiságtól hajtva tovább nézte volna, de az órára pillantott. – Mindjárt elkések! Felpattant, kikapcsolta a tévét, kiválasztott egy lezser vászoninget, egy hozzá való nadrágot, végül pedig egy jól szellőző, kényelmes nyári cipőt. Az ajtóval szemközti tükörben végigmérte magát. – Jól van, jól nézel ki, mehetsz! Becsukta maga mögött az ajtót, és elindult a szombat esti szentmisére. A templom bejáratánál elismerő pillantásokkal köszöntötték. Éppen olyannal, ami egy írónak kijárt. Persze senki sem tudta, hogy mit is írt iga- �44 SZÉPIRODALOM zából, de azt tudták, hogy jól él belőle. A megszokott helyre ült, ahova mindig. A baloldali padsor utolsó előtti padjának legszélére. Kedvesen biccentett a sor közepén ülő idős hölgy felé, aki mosolyogva viszonozta a köszönést. Ő is mindig ugyanott ült. Félpadnyi távolságból is oda vonzotta a szemet a nyakában lógó nyaklánc, illetve a rajta lógó különleges aranykereszt. A megfeszített Jézus egy szőlőtőkéből nőtt ki és a végtagjai indákban folytatódtak tovább. Már régóta észrevette a ritkaságot és minden alkalommal titokban meg is csodálta. Szerencsére rövid volt a szentbeszéd. Most is jókora összeget dobott a perselybe, ahogy máskor, aztán áldozott, s látszólag nagyon át is szellemült közben. Végre eljött a számára legérdekesebb rész, a vége. A fiatal pap így szólt az emberekhez: – Hirdetem Balogh Mirjam hajadon és Eszes Botond nőtlen házasságkötését június 20-ra. Remek, az éppen két hét múlva lesz. A mise után a menedzsere telefonált. Nem indult el sötétkék, metálfényű sportkocsijával, amíg beszélt. Nem szeretett vezetés közben üzletről társalogni. – Hihetetlen, hogy így fogy a könyved! Ez már a harmadik kiadás! – Mit tehet az ember, ha ilyen kiváló menedzsere van?! – szólt élcelődve. – Na, igen – köszörülte a torkát a másik. – Végül is nekem is köszönheted. Kicsit. Mert hát ugyan ki is lenne Dabn Bariet nélkülem? – kacagott önelégülten. – Hallottad, hogy magyar lett a pápa? – vágott bele hirtelen. – Micsoda? – Ugyan már! – morgolódott, miután elbúcsúztak és hazafelé tartott. – Minek is fizetem ezt a pojácát, amikor a könyveim jórészét úgyis én veszem meg?! Estére kicsit alábbhagyott a hőség. A bejárónő éppen befejezte a vasalást és beintett a dolgozószobába. – Végeztem az ingeivel. Jó éjszakát, Albert! – majd kisvártatva visszafordult és hozzátette: – Elolvastam a könyvét. Igazán… jó könyv. De hagyom, látom, most is dolgozik. – Köszönöm, Margó. Jó éjszakát! Hallotta, hogy magyar lett a pápa? – nézett fel hirtelen a laptopja mögül, de választ sem várva el is tűnt mögötte. A billentyűzet kattogását csak a becsapódó bejárati ajtó hangja törte meg, amikor a bejárónő távozott. Albert feszülten figyelte a képernyőt. A külső szemlélőnek az a benyomása lehetett volna, hogy legújabb könyvén dolgozik, de valójában a legnagyobb közösségi portálon szörfözött. �SZÉPIRODALOM 45 – Kedves Mirjam és Botond! – suttogta halkan. – Szóval nem lesztek otthon két hét múlva! Az nagyszerű, mert én pont ráérek. Nincs is jobb, mint egy szép, nagy esküvő. Éjfélre időzítette az eseményt. Gondosan kitervelt mindent. Kapcsolatai révén hozzáférhetett bármilyen alaprajzhoz, így pontosan tudta, hol kell és lehet a legészrevétlenebbül bejutni a házba. Legnagyobb meglepetésére a riasztó nem volt bekapcsolva, amitől rossz előérzete támadt, ugyanakkor vonzotta az az izgalmas feszültség, amit akkor érzett, ha kipakolt valakit. Az ajtó melletti komódon megcsillant az apró zseblámpa fénye. Egy nyaklánc hevert rajta. Azonnal megmarkolta, amikor hirtelen mozgást hallott a szomszéd szobából. A tenyerében közben valami furcsát érzett. Egy ismerős alak, egy medál, egy kereszt… A villany felgyúlt és ott állt előtte az ismerős asszonyka a templomból. Azonnal lekapta a fekete sapkáját az arcáról, pedig a józan betörőész azt diktálta, hogy védje a kilétét. A tőkejézus szinte égette a kezét. Az asszonyka látszólag megriadt, és ezernyi pillanatnyi, átvillanó gondolat után óvatos higgadtságot tanúsítva megszólalt: – Á, csak maga az. Már azt hittem, valami betörő. – A szemét le nem vette Albertről, miközben nyugodt mozdulatokkal a fotel felé tartott. – Tudja, ma van az unokám esküvője, de nem bírom én már az ilyesmit. Nemrég jöttem haza. – Azzal a derekát fogva leült. Micsoda pech! Ekkora bakot lőni! Az öreg hölgy pont itt lakik! Csak állt ott Dabn Bariet, a nagy háborús regény írója, talpig feketében, félreérthetetlen helyzetben, és alig tudott megszólalni. – Én csak visszahoztam a nyakláncát… Elveszítette a templomban – nyögte ki végül gyenge próbálkozásként, miközben kinyújtotta kesztyűs kezét az alacsony kis hölgy felé. Az ránézett az ékszerre, majd a szekrényre, aztán vissza Albertre. – Már éppen kerestem. Kedves magától, hogy ilyenkor is gondol egy ilyen öregasszonyra, mint én – folytatta. – Na, üljön le! – kínálta hellyel Albertet. – Beszélgessünk! Nahát, egy betörő minden vágya, hogy betörés közben egy unatkozó öregasszonnyal beszélgessen, de nem igazán volt választása, azonkívül meg kellett bizonyosodnia, hogy távozása után nem kerül napvilágra az ittléte. Helyet foglalt a díványon, a foteltől balra. – Négy éve meghalt a férjem, egy darabig jó volt egyedül, de két hete ide költöztem. Hisz maga Istenben, Albert? – nézett a férfi arcába. �46 SZÉPIRODALOM Az idős hölgy először szólította a nevén. Szégyellte, hogy ő nem tudja az övét. Az viszont teljesen világos volt előtte, hogy felesleges tovább játszania, a másik előtt elveszítette inkognitóját. – Nem igazán. Nem sok közünk van egymáshoz. – Akkor mégiscsak hisz? – Ha van is, nem sok gondja van rám. – Nézze, fiam! – Tizenegy éves kora óta nem hívta így senki, amióta meghalt az anyja. – Azt hiszi, véletlen, hogy mi ketten most itt beszélgetünk az éjszaka közepén? Ilyen szituációban? – Mi köze van ehhez Istennek? – Ne gondolja, hogy mindig hittem. Éltem az életem, tizenhárom éves korom óta dolgoztam, férjhez mentem, gyerekeim lettek, elveszítettem kettőt… Aztán ott álltam egy hatalmas űrrel a lelkemben. Tudni akartam, hová lett a kisfiam és a kislányom. Tudni akartam, hogy jó helyen vannak. Gyógyír kellett az istentelen világban kapott sebeimre. – Nekem nincsenek sebeim! – vetette közbe Albert. – Elkezdtem kutatni, keresni Istent, hogy választ adjon a kérdéseimre – folytatta, mint aki nem is hallja a férfit. – Évekbe telt, mire le tudtam hántani a szememre, a fülemre és a lelkemre rakódott szennyréteget, hogy be tudjam engedni Istent. De végül sikerült… Mondhatom magának, nincs semmi hozzá fogható. – Miért mondja ezeket el nekem? – Mert maga a pokol felé tart! – vágta egyenesen a szemébe. – A szép autóján, a megjátszott hitével bizony oda tart! Albert belesüppedt a kanapéba. Nehéz lett a gyomra és száraz lett a szája. Az idős hölgy vizet hozott neki és egy könyvet. – Maga író, ugye? Szereti a könyveket? Ezt még biztosan nem olvasta. Talán most, hogy új pápánk van… Albert felé nyújtott egy fekete könyvet, rajta arany betűkkel ez állt: Biblia. A férfi lassan megitta a vizet, miközben a Szentírást szorongatta. Lassan felállt, búcsúzni készült. – Nem szeretném megbántani, de mennem kell. – Jól van, ne haragudjon, hogy untattam. Jöjjön, kinyitom magának az ajtót. Ne az ablakot használja! Nem arra van. Isten áldja! Albert kifelé tartott, amikor a hölgy utána szólt: – Mit szól hozzá, hogy magyar lett a pápa? A férfi hajnalban is csak forgolódott az ágyában. Ilyen rablása sem volt még, hogy az egyetlen zsákmánya egy Biblia legyen, de hogy azt is kölcsön kapja?! Gondolatok cikáztak a fejében, kínozták, aztán egy másik �SZÉPIRODALOM 47 gondolattal visszavágott, minden kétségessé vált, de egy valamit biztosan tudott. Valaminek változnia kell. Az ébresztőóra alvás nélkül kikeltette az ágyból. Kávét készített magának és nekiült elolvasni a Bibliát. Három hét múlva ott állt az idős hölgy kapujában. A lánya jött ki a csöngetésre. – Jó napot kívánok, az édesanyját keresem. Ezt szeretném visszaadni neki – mutatta a Bibliát. – Jó napot! Az édesanyám meghalt… Tegnapelőtt volt a temetése. – Oh, nagyon sajnálom. Őszinte részvétem – mondta, és a legmélyebben úgy is gondolta. A hír igazán meglepte. Valahogy megkedvelte a kis öregasszonyt. – Maga az, aki visszahozta a keresztjét, igaz? – Igen, én – válaszolta zavartan. – Várjon! Azzal a nő eltűnt és egy kis dobozzal tért vissza. – Azt kérte, hogy ezt adjam át magának – miután átnyújtotta, így folytatta: – Ne aggódjon, az édesanyám úgy halt meg, ahogy élt. Békében, Istenben bízva. Egyetlen délután alatt. Nem szenvedett – törölgette a nő a könnyes szemeit. – Köszönöm… Letaglózva tért haza. Honnan tudta az idős hölgy, hogy tényleg vissza fog menni? És egyáltalán hogyan lehet, hogy még halálában is gondolt rá? Kibontotta a kis csomagot. A tőkejézus volt benne egy kézzel írott levéllel. „Gyónjon meg! Lefelé könnyebb, mint felfelé, de a mélységből nincs visszaút. Találkozunk odaát!” Két hónap múlva összeszedte minden bátorságát és meggyónt. Mindent. A fiatal papnak erősen fejtörést okozott az órákon át tartó gyónás. – Atyám, feloldoz? – Fel, ha betartod a vezeklést. Jóvátételül mindent, amit ilyen áron szereztél, tedd pénzzé és fordítsd jótékony célra! Azt a pénzt is, amit a könyveid megvásárlásával „tisztára mostál”. Amikor csak az ágya, a ruhái, a régi írógépe és néhány kisebb bútordarab maradt a lakásában, a bejárónő megdöbbenve lépett be az ajtón. – Atya Úr Isten! Mi történt itt? – csapta össze a két kezét. – Kiraboltak! – nevetett Albert. – De hát ki vetemedik ilyesmire? – Éppen ő… Eleinte nehezen ment a vezeklés, de végül undorral fordult azok felé a tárgyak felé, amiket rablás útján szerzett, és saját magára is másképp nézett. A pénzt gyermekkórházaknak adta, ami után persze bekerült néhány �48 SZÉPIRODALOM lapba, mint önzetlen adakozó. Jó néhány hálálkodó levelet is kapott, köztük egy beteg kislányét, akinek a története és a szeme sugara a szíve mélyéig hatolt. Nem is értette, hogyan lehetett korábban annyira vak. – Most aztán mihez kezdek? – tárta szét a karját az üres lakásban. – Talán írnom kellene egy regényt – mosolygott. Azzal maga alá húzta az egyetlen székét, odagurult régi írógépéhez, és lassan írni kezdett: „Lopott vétkek – Írta Dabn Bariet”. Bihari Puhl Levente: Muskátlis ablak (olaj-kerámia, 25 x 20,16 cm) �SZÉPIRODALOM 49 FELLINGER KÁROLY Fogolycsere Cilinder Csukás István halálára Akinek nincs múltja, annak már múltja van, aki a múltban él, az bármikor kiugorhat a jövőből, de már a legmodernebb ejtőernyővel született, ami a jelenben nem nyílik ki, máskülönben előítéletet gyakorolna. A velem született felejtés hasznosítja a feledékenységet, étvágyam szembemegy a számmal, megfogadtam, felfogadom teremtőmnek. Legyél angyal, akinek nem kell léteznie ahhoz, hogy a képzelet falára fessék. A lényeg maga a csali, a holtak tudomást se vesznek rólunk, bizonyosak bennünk. Magamon élősködöm, hogy ne hiányozzak senkinek. Lepkekönnyű Ami jót tettem, arról nem én tehetek, de ami rosszat, az az én hibám. Isten jelenteni szokott rólam, neki nincs szüksége őszinteségre. �PORTRÉ 50 GUBA SZILVIA A magyar régészet nesztora: Patay Pál Patay Pál és Guba Szilvia Különösen kegyes a sors e sorok írójával, hiszen megadatott számára, hogy a magyar régészettudomány egyik kiválóságának, a 105. életévét betöltött dr. Patay Pálnak Nógrád megyében megkezdett tudományos munkáját régészként és muzeológusként folytathatja. Kerek 70 évvel ezelőtt, 1950-ben indult újra megyénkben a rendszeres régészeti kutatás, ekkor állt munkába Patay Pál személyében a megye történetének első – ma úgy mondanánk: főfoglalkozású – régésze a balassagyarmati Palóc Múzeumban. Az 1950-es év a háborút és hadifogolytábort megjárt, de lélekben és tenni akarásban töretlen hittel rendelkező fiatal régészdoktor életében az újrakezdést, a megye történetében pedig a modern régészet kezdetét jelentette. Az általa feltárt régészeti leletanyag, vagy akár topográfiai, műemléki és művészettörténeti adatgyűjtése számos országos és megyei közgyűjtemény állományát gyarapította. A létrejött és folyamatosan gyarapodó szellemi és tárgyi kulturális örökség ápolása azonban nemcsak kiváltság, hanem felelősség is, hiszen a megőrzés a közgyűjteményekben tevé- �PORTRÉ 51 kenykedő szakemberek elsődleges feladata. Ha úgy tetszik, ez a mi hippokratészi eskünk: a kulturális javak védelme, megőrzése és átadása az utánunk következő generációk számára. Azt még talán a palócföldiek közül is kevesen tudják, hogy Nógrád megye a magyar régészettudomány bölcsőjének számít. Az első, Magyarország területén végzett őskori lelőhely feltárása a mai Kisterenye határában folyt, az ásató pedig nem más, mint a neves tudós és politikus, a szécsényi múzeum névadója: Kubinyi Ferenc. Az ő régészet iránti elkötelezettségét részben családi kötődések viszik tovább, elég itt a pilinyi Nyáry családra gondolnunk, de itt kapcsolódunk újra Patay Pálhoz is, akinek dédnagyapja Kubinyi Ferencnek volt unokatestvére. Egy több mint százéves életutat röviden bemutatni lehetetlen vállalkozás, de szerencsénkre a páratlanul hosszú és tevékeny élet összegzése Patay Pál tollából is megismerhető. 2014 decemberében, 100. születésnapján jelent meg önéletrajzi ihletésű könyve Az életet már megjártam – Emlékezem, Magyarországra és a XX. századra címmel, mely fontos család- és kultúrtörténeti utazás is egyben. A könyvből nemcsak családját, a jólét és nélkülözés időszakát, de a régészettudomány iránti elkötelezettségét, a tudósi hitvallását is megismerhetjük. Jelen írásunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon mit adott a régészettudománynak, a hazai muzeológiának, és mit adott a régésznek a palócok közt eltöltött hét esztendő. Patay Pállal a régészeti szakirodalomban elsősorban őskoros régészként találkozunk. A régészetet azonban – mai szóhasználattal – másoddiplomásként végezte, hiszen első diplomáját 1935-ben vette át a debreceni Gazdasági Akadémián (ez a mai Agrártudományi Egyetem elődje). Ritka ajándéka a sorsnak, hogy az intézmény történetének első platinadiplomáját 2015-ben szintén ő kapta meg. Az egyetem elvégzése után a Pázmány Péter Tudományegyetem újonnan alakult Őskori Tanszékén kezdte meg oktatói pályáját, tanársegédként. A történeti események azonban közbeszóltak távolra sodorva őt családjától, hazájától és választott szakmájától. A fogságban töltött évekről részletesen számol be a lágerfolklórt bemutató kötetben (Küllős Imola−Vasvári Zoltán: Áldozatok. Bp. 2006). A visszatéréskor már egy megváltozott politikai légkör fogadta, amelyben osztályidegenként az egzisztencia alapjaitól fosztották meg: le kellett mondania a családi birtokról és az egyetemi állásáról. Egyfajta önként vállalt „száműzetés” évei következtek Balassagyarmaton, amely azonban ismerős vidék volt számára, hiszen az egykori acsai birtok közigazgatásilag akkor még Nógrád megyéhez tartozott. Patay Pál �52 PORTRÉ 1950 februárjától dolgozott régész-muzeológusként a Palóc Múzeumban, ahol elsőként a háborúban megsérült és részben megsemmisült régészeti gyűjtemény rendszerezését és revízióját végezte el. A régészeti tevékenység megindulását két alapvető, de egymással szorosan összefüggő feladat határozta meg: egyrészt a topográfiai kutatások, másrészről a régészeti gyűjtemény gyarapítása. A topográfiai jellegű terepi kutatásainak eredményei – melyek által Nógrád megye régészeti korok szerinti településtörténetét, a lelőhelyek jellegét kívánta feltérképezni – a mai napig bármilyen topográfiai kutatás alapját jelentik. Nógrád megye régészeti emlékeiről szóló összefoglalása a Magyarország műemlékei topográfiai sorozatának első kötetében jelent meg 1954-ben. Muzeológusként nem csupán egyetlen korszak emlékanyagának feldolgozásával és gyűjtésével foglalkozott, de céljának tekintette – az akkori muzeológiai irányzattal összhangban –, hogy minél több korszakból gazdag leletanyaggal, különleges műtárgyakkal bővüljön a gyűjtemény. A nógrádi évek alatt elsőként foglalkozott az őskor időszaka utánra keltezett földvárak-földerődök, mai terminológiával az ún. kisvárak kérdésével. Az első adatok ismeretében a kerek földsánccal erődített kisméretű várakat még a magyar honfoglalás kora előttinek határozta meg. A nógrádi területeken kívül is elindított hasonló földvárak kutatásainak eredményei alapján azonban hamarosan pontosítani tudta a kisvárak Árpád-kori keltezését. Az úttörőnek számító nógrádi várkutatásait országszerte több kitűnő kollégája folytatta. Patay Pál a templomi harangokkal foglalkozó tudomány, a kampanológia hazai atyja, nemzetközileg is elismert szakértője. Az azonban kevésbé ismert, hogy az első harang felmérésére és a tudományág hazai megszületésére egy kis Nógrád megyei faluban, Nógrádszakálon került sor. És ne felejtsük el, 1951-et írunk. Egy szokásos bejelentést követően – miszerint kútásás közben csontokra bukkantak – vasúton érkezett meg a „kiszállás” helyszínére. A lelet egy mamutfog volt, amely az Ős-Ipoly hordalékrétegeiben őrződött meg, így túl sok információval és jelentőséggel nem bírt. Az időt kihasználva – mivel vonat visszafelé Gyarmatra csak az esti órákban indult – és hogy ne térjen vissza üres kézzel, régiségek után érdeklődött a helyiektől. Azok egyből a falu fölött emelt templom tornyába irányították őt, ahol elbeszélésük szerint egy régi harang jelezte az idő múlását. A harang valóban eredetinek bizonyult, készítését az évszám három évvel a mohácsi csata előttre keltezte. Ami ezután következett, az ma már tudománytörténetnek számít. Számos tanulmány, önálló kötet �PORTRÉ 53 született a témában, a legújabb tanulmány, amely Komárom-Esztergom megye régi harangjait mutatja be, éppen 104. születésnapjára készült el. Egy kis vidéki múzeum régészeként helytállni nem mindig könnyű feladat. Így volt ez minden bizonnyal 70 évvel ezelőtt is, amikor Patay Pál személyében megindulhatott Nógrád megyében a modern szemléletű régészeti kutatás és gyarapodott az akkoriban még csekély régészeti gyűjtemény, amelyre ma méltón lehetünk büszkék. Az ő általa kitaposott úton haladni azonban hálás feladat. Útmutatásai, részletes leírásai alapján bármely lelőhelyre eljuthatunk még ma is mindenfajta modern technikai eszköz nélkül. 55 évvel azután, hogy búcsút intett megyénknek, 2004-ben jómagam a szécsényi múzeumba kerültem régészként. Rövid idő alatt rá kellett döbbennem, hogy alig ismerünk olyan lelőhelyet a megyében, ahol korábban Patay Pál ne járt volna. De megkockáztatom, hogy hasonló a helyzet a megye templomtornyaival és vasútállomásaival is. Tudományos életművét, amely több mint 280 tudományos közleményt, önálló kötetet és számtalan előadást foglal magába, számos kitüntetéssel ismerték el. Fáradhatatlan szorgalma, alázata még ma, 106. évében is folyamatos munkára ösztökéli. Álljon előttünk példaként! Isten éltesse, Pali bácsi! Bihari Puhl Levente: Falvak (murga-olaj-tölgyfa, 17,1 x 47,13 cm) �SZÉPIRODALOM 54 KISS ANNA MÁRIA Horpács Ősfák, óriási hinta, az a deszkapados, végtelenbe nyúló kötéllel. Hatalmas ablakok, amiken benéztek a gyerekkori szörnyek. Majdnem biztos, hogy Mikszáth tintájával öntöttem nyakon a kétéves húgomat, akit az anyám sok óráig sikált. Lehet, hogy napokig álltam a sarokban, emlékszem a fal hűvösére, ami végül megkönyörült rajtam, és hagyott állva elaludnom. Nagy havakra is emlékszem, meg egy kutyára, akit elvittek messzire, hogy meghaljon nélkülem. És emlékszem a bárányokra, akik elvesztek, mintha ott se lettek volna, úgy tűntek el. Minden évben voltak más bárányok, és minden évben eltűntek, miután megszerettem őket. Szeretnék vigyázni a bárányokra, a nagyságsorrendbe állított babákra, a leforrázott gyerek testére a szomszédból. �SZÉPIRODALOM 55 KISS ANNA MÁRIA az én Kaliczka Júliannám nyári este volt s miközben a tarkómra szegeztek egy miatyánkot csak a Mamát figyeltem ahogy nincs itt a ráhajló ágakat leszedegettem róla öreg gyerek lettem ki megnyugvást keres most éjszakánként az eperfa alá sírdombjára ülök virítok rajta mint egy ottfelejtett műanyag koszorú Halottidéző Nagyanyám valakit sirat. Ölében szakajtó, emlékkosár. Nagyapám kék szemében apró mosolyok. Egy tiszta kútvízzel teli, régi bádogbögre. Kócos kislány, szája, mint édes málnaszörp. Apám parázsló cigarettavég. Csillagtalan éjfél, Hold körül hazug glória. Néném süteményillatú arca a sötétben. �EMLÉKEZÉS 56 SZABÓ SÁNDOR Mert keringőzni illik tudni In memoriam Nagy Zoltán (1938−2020) A Tanár Úr magyar nyelvet és irodalmat, valamint ének-zenét tanított Salgótarjánban a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában. Az énekórákat furulyával kísérte, színesítette, dallamos, kellemesen fülbemászó melódiákkal szerettette meg velünk a nép- és műdalokat. Talán 1968-at írtunk – egy-két év tévedés már mit számít ennyi év után –, ő éppen harmincéves kora körül járt. A padsorok között sétálgatva éppen verset elemzett osztályunknak teljes átéléssel. Ezalatt Kaktusz – a nem éppen fegyelmezett magatartásáról közismert osztálytársunk – a hátsó padsorban rendetlenkedett. Tanár Úr odaérve, szót nem pazarolva, elementáris pofont zavart le tanítványának, majd mintha mi sem történt volna, boldog lelkesedéssel folytatta a vers elemzését. És ez így volt rendben, semmi fölösleges eljárás, adminisztráció, Kaktusz is így tudta, mi is, a történet le volt zárva. Manapság ez már nem így menne. A Tanár Úr különös érdeklődést tanúsított az űrhajózás fejlődése iránt, mely a hatvanas évek végén, hála a szovjet-amerikai űrversenynek, aranykorát élte. Őt viszont nem tudták meggyőzni az itthoni hírek a szovjetek e téren való előnyéről és felsőbbrendűségéről. Bejutott a budapesti amerikai nagykövetségre és színes prospektusokat szerzett, melyen az Apollo űrhajók képei és csodálatos űrbéli felvételek voltak. Akkoriban a jó minőségű színes nyomtatás még kuriózum volt. Behozta őket a suliba és mutogatta nekünk, nagyon élveztük. Aztán állítólag kapott is érte… Az iskolai „klubdélutánokon” a „Kell, hogy várj”-ra (Neoton) lassúzott osztálytársnőinkkel, majd megtanított minket alapszinten keringőzni, „mert azt illik tudni, anélkül nem igazi ember az ember.” Kerékpártúrákat szervezett, 10−12 felső tagozatos általános iskolással Gödöllőről Győrön keresztül eljutottunk a Balatonig, másik évben Pestről egészen Pécsig. Akkor rögzült bennem egy életre, hogy a biciklizés nem más, mint az embertől soha el nem rabolható szabadság érzése. �EMLÉKEZÉS 57 Leszervezte a pedagógus kollégákkal, hogy a nyáron üres iskolai osztály- és tornatermekben aludhattunk az általunk vitt gumimatracokon. Rengeteg élményt szereztünk. Milyen csodálatos volt ázottan szalonnát és kenyeret enni Pencen, kísértetesdit játszani a sötét, kihalt süttői iskolában. Egyszer egy este tőrrel a kezében ment megnézni, hogy ki zörög a tornaterem ablakán, szerencsére nem lett nagyobb balhé, pedig a rendőrök pisztolyt fogtak rá, azt hitték, hogy a nyári szünetben betörtek az iskolába… A Tanár Úr zabari gyerek volt, ahogy írta: „e kis falucska jelentette számomra a meleg anyai ölet, a tágas réteket, a fénylő vizű Tarna patakot, a végtelen erdőket, az olvasókönyvek feledhetetlen illatát, a templomban áhitatosan felzengő énekeket, a vidám játszótársakat, egyszóval a varázslatos gyermekkort.” Válogatás Nagy Zoltán palóc gyűjtéseiből Egyik mesegyűjteményéhez írja: „Visszahúz a falu, ott érzem magam igazán jól, ahonnan indultam. Gyűjtök népdalokat, balladákat, meséket, mondákat, babonás történeteket, imákat, paraszti bibliai történeteket. Néprajzkutatóként találtam meg igazi énemet, ebben a munkában tudom kiteljesíteni leginkább önmagamat.” A Tanár Úr igazi egyéniség volt. Sokirányú érdeklődéssel szemlélte a világ dolgait és ebből a megszerzett tudásból alakította ki saját egyedi szabályrendszerét, mely szerint élt és ítélt. Nem lehetett őt besorolni párt, vallás, származás vagy foglalkozás szerint, mert az erre irányuló kísérletek mind-mind tévútra vezettek. Nagyon erős igazságérzete volt. Nem volt könnyű dolga így élni a hatvanas és hetvenes években, sőt azután sem. A Tanár Úr nem volt vallásos, sem ateista. A rendszerváltás körül sem a politikai helyezkedés, hanem a lelkiismerete hajtotta, hogy derüljön már �58 EMLÉKEZÉS ki végre, hogy miért kellett annyi ártatlan embernek meghalnia az 56-os december 8-i salgótarjáni sortűzben. De nem nagyon derült ki. Életpályája röviden: gyerekként a mesemondókat hallgatta, majd tanult, oktatott és aztán visszatért a mesemondókhoz. Nekik hitt, bennük hitt, tulajdonképpen mesevilágban élt. Volt úgy, hogy beszélgetett vele az ember és egyszer csak azt vette észre, hogy ő már gondolatban teljesen másfelé jár. Kezdem úgy érezni, hogy ez mennyire irigylésre méltó dolog. A Tanár Úr talán odáig jutott el magában, hogy a valósággal és annak tanulságaival nem nagyon megyünk semmire. Zoli bácsi, nyugodj békében, mi pedig olvassuk inkább a meséidet, merüljünk el egy álomvilágban, ahol a korona még a királyhoz tartozott és nem a vírushoz. Bihari Puhl Levente: Őrségi házak (olaj-farost, 30 x 80,06 cm) �1956 59 SULYOK LÁSZLÓ Emlékezés Salgótarjánnak Vers az 1956. december 8-ai sortűzről Ha már fényképünk nincs a Nógrád megyei székhely legnagyobb XX. századi tragédiájáról, nyugtasson bennünket annak tudata, hogy van viszont versünk róla. Filarszky Nándor fül-orr-gégész kórházi orvos fényképeit ugyanis megsemmisítették a pufajkások, a verset pedig megírta egy törékeny, háromgyermekes édesanya. Aki itt született, sokáig itt élt a közelünkben, Salgótarjántól 50 kilométerre. Örömteli, hogy művét elég gyakran hallani a salgótarjáni gyásznapi megemlékezéseken, hol egészben, hol részleteiben. Ez történt legutóbb is, 2019. december 8-án. A helyi Zenthe Ferenc Színház művészeinek műsorában hangoztak el verssorok dicsérve Sándor Zoltán dramaturg és előadóművész szakmai hozzáértését, elhivatottságát, szívét és érzékét. Ha nincs ez a remek illusztratív produkció, aligha született volna meg most ez az írás – legföljebb később, vagy talán, ki tudja, akkor sem. STOLMÁR G. ILONA Emlékezés Salgótarjánnak Már nem volt Forradalom és nem volt Szabadság csak keserű harag és megalázottság és elszánt akarat és vágyó vágy egy emberibb lét és béke után; és hideg tél és kemény munka és vörös bér és rozoga ház és fogytán kenyér… �1956 60 Minden csendes és nyugodt, a fiú az utcán szenet rakodott – golyót – gerincébe – csak később kapott… Az ország „ura”: a munkás és paraszt a tér felé csendesen haladt – egyikük veknit szorított hóna alatt – A kenyér tán nem volt illőn fehér s a végítélet pokoli zajában eláztatta a kiömlő vér, ahogy vele zuhant a porba gazdája – Úrfelmutatás köznapi igaz csodája – és nem volt oltár és nem volt kehely, talán csak a mennyekben fent, ahol százharmincegyen egyszerre sorakoztak fel, itt hagyva szenvedést, feledve szenvedőt – Kakuk Józsinak elég volt pici szemfedő – A templom tornyában most nem harang kongott – a véres kenyérre valaki rátaposott – a létféltő vad rohanás egymáson gázolt át, de nem volt út és nem volt hová és hátulról és szemekbe és oldalról és lőtt csak lőtt röhögve a sok pufajkás! A gépfegyver fülsiketítőn ropogott és zakatolt és csattogott és kattogott és elnyelt hörgő halált és vad sikolyt és szenvedő jaját – szocialista munkaversenyben gyártotta a halált – �1956 61 Már nem volt Forradalom csak véres Rend és dermedt nyugalom és sok-sok halott és gőzlő húscafatok és síri csend és néma száj és száraz könny és súlyos gyász és lehajtott fej és átok szállt a sírok felett harmincöt éven át, mert Tarján temetett, és Pálfalva temetett, és Nógrád temetett és temetett… A szén az utcán maradt. A gyilkos az ország ura. Vért kőről lemostak, de lelkekre feketedve maradt, mint belül hordott gyászruha és Angyal néni sikolya a kései szobor tárt karja alatt is lüktet az agyakban: Jaj, a fiam! Jaj! A fiam! Jaj! A Fiam… Murrysville, 1991. december 13. A költő. Stolmár G. Ilona 1948. január 23-án született Selypen, noha több helyütt Lőrincit írnak. Ennek hátterében az állhat, hogy Selyp Lőrinci pusztájaként fejlődött községgé, s hogy jó ideje Lőrinci városának egyik településrésze. A költő így beszélt kötődéséről 1992. március 16-án, amikor a Nógrád Megyei Hírlap szerkesztőségében járt: – Édesapám ácsmester volt, és azon a környéken több munkája adódott. Szüleim és ki tudja, hány felmenőm, mind Nógrád megyeiek. A �62 1956 Cserhát hegység egy pici falujában éltek, Cserhátszentivánon, és nagyon sok rokonunk él ma is ott. A pici falu – jelenlegi 120 körüli lakosával – épp úgy büszke elszármazottaira, mint a helyben születettekre. Stolmár G. Ilonát is számon tartják. A cserhatszentivan.com lokálpatrióta honlapon írják róla: „Kasza–Csernus sarj Lőrinciben”. A költő ugyanis Kasza Ilonaként látta meg a napvilágot, édesanyja pedig a Csernus család szülöttje volt. És abban sincs semmi különös, hogy a versíró nógrádinak tartja magát, hiszen Lőrinci és Selyp egykoron, egészen az 1950-es tanácsrendszer bevezetéséig, Nógrád megyéhez tartozott. – Ha többet nem, legalább a nyaraimat mindig Cserhátszentivánon töltöttem, és ma is ott tölteném, ha tehetném – írta 1992 elején a szerkesztőségbe faxon küldött levelében e sorok írójának. Kasza Ilona 14 éves korában repült ki a szülői házból, a szülőkkel hagyva két húgát. Budapesten tanult, a Zrínyi Ilona Leánygimnáziumban érettségizett. Nemcsak szerencsés volt, hanem tehetséges is: felvették a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába, amely évtizedek óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, napjainkban Egyetem gyakorlóiskolája. A világra nyitott, jó felfogású, érzékeny lelkületű és komoly gondolkodású leányka nagyszerű oktatásban és nevelésben részesült. Orgonaművészi és zeneszerzői oklevelet szerzett, s – mint a legtöbb fiatal – versírással is foglalkozott. Akkor persze jobbára még csak a saját gyönyörűségére. A zenekonzervatóriumba és a kántorképzőbe együtt járt Götz Ernővel, akivel hamarosan összeházasodtak. A fiatalember édesanyja Szurdokpüspökiből való volt. Végzés után Ilona a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött mint korrepetitor, férje azonban 75 kilométerrel odébb, a Hatvan mellett fekvő Boldogon kapott kántori állást. Az elszakítottságot nehezen viselték a fiatal házasok. Mígnem az orgonista–kántor férj új álláshoz jutott a budapesti egyetemi templomban, hivatalos nevén a Kisboldogasszonytemplomban. Itt dolgozni rangot jelentett. S Götz Ernő tehetséges, mi több: ügyes ember volt, hiszen lejátszót is épített a templom számára. Az új helyzetben Ilona felhagyott dédelgetett álmával, a karmesteri pályával, és követte férjét Budapestre. Különböző templomokban orgonált, s anyagbeszerzőként elhelyezkedett a jó nevű és tekintélyes tervező-építő-javító KIPSZER vállalatnál. Később beiratkozott a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, és felsőfokú képesítést szerzett. A budapesti Nemzeti Színház kinevezte anyaggazdálkodási vezetőjének. E személyes információink zöme Ilona második férjétől, Stolmár Aladár kalorikus mérnöktől, atomerőmű-szakértőtől származik. De milyen �1956 63 érdekes is az élet! – szoktunk elcsodálkozni. Mint ezúttal is, minthogy informátorunk azt tartja, az ő és édesapja keresztneve Ilona első férjének családi köréből származik. Ugyanis Götz Ernőnek volt egy Aladár nevű nagybácsikája, és az ő neve tetszett meg a Stolmároknak. – Ilona korán megözvegyült, 1978-ban – emlékezik Stolmár Aladár. – A fia 8, a kislánya 3 éves volt: Götz Viktor és Götz Judit Viktória. Ilona nevében a G. betű a gyerekek miatt maradt benn. Mi a férje unokatestvérén keresztül ismerkedtünk meg. Először 1972-ben találkoztunk, náluk, a Szamuely – ma Lónyay – utcai lakásukban, a IX. kerületben… Illetve találkoztunk egyszer már középiskolás korunkban a selypi vasútállomáson, de csak futólag… Ernő unokatestvére iskolatársam volt Moszkvában. Én az Energetikai Intézet atomerőmű szakán mérnöki oklevelet szereztem… S itt megemlíteném, hogy nekem elsőéves koromban volt egy furcsa élményem Szmolenszkben. A külföldi egyetemisták moszkvai alapintézményéből voltunk ott, az iskolánk leányintézményének meghívására. Ekkor az egyik kislány elhívott egy születésnapi buliba, mint kiderült, csak azért, hogy elmesélje, a nagyapja neki megmutatta azt a helyet, ahonnan kifigyelte az NKVD-seket (magyarul: Belügyi Népbiztosság – a szerző), ahogy tömegsírokba lövöldözték a lengyel tiszteket a katyńi erdőben. Nem volt veszélytelen, nem tudom, mért csinálta, miért bízott meg bennem. Jóval később épp ezzel foglalkozott Kézdi Pál, azaz Drábik Jancsi a Szabad Európa Rádióban. Akkor elmeséltem Ilonának ezt a történetet, és ő is kutatásokba kezdett. A történelem fehér foltjait taglaló cikksorozata rendkívül alapos kutatómunka gyümölcse volt… Egyébként Jancsival az ismeretségünk 1973-ban kezdődött, amikor Jancsi lett az Erőmű Beruházási Vállalat jogi osztályának a vezetője, és a nekem juttatott Bajza utcai lakás ügyeit intézte. Többször voltunk együtt Moszkvában, a paksi atomerőmű első szerződéseinek minden oldalán a kettőnk aláírása szerepel… – Később az említett unokatestvér két éjszakát nálunk aludt a családjával; akkor, amikor Ernőnek a temetésére érkeztek. Így mi is átéltük a gyászt… Az én házasságom 1980-ra, orosz feleségemmel, reménytelenül megromlott. Volt egy lányunk. Elváltam. Ezután alakult ki a kapcsolatunk. Ilonát titokban vettem feleségül, egyházi esküvő volt, a lőrinci templomban. Egy közös gyermekünk született, Péter. 1985. augusztus 2-án repültünk el New Yorkba a három gyerekkel, illetve feleségem pocakjában a közös gyermekünkkel. Unokatestvérem küldött meghívólevelet, és kint maradtunk Amerikában. �64 1956 Stolmár G. Ilona az Amerikában született közös gyermekkel. Ez a Stolmár-házaspár kedvenc képe volt. – Ilyen egyszerű volt a disszidálásuk? Ne haragudjon a szóért, de abban az időben még így neveztük azt, ha valaki engedély nélkül hagyta el az országot, illetve maradt odakint. – Egyáltalán nem volt egyszerű kint maradni. Sok minden idekötött bennünket Magyarországhoz, a hazához, érzelmileg, anyagilag, mindenféleképpen. De tudtam, hogy el kell hagynom az országot… Mellesleg Drábik Jancsi hívott már 1980ban, de nemet mondtam, akkor még idealista voltam. – Öt évvel később már nem? – Akkor már más volt a helyzet. Egy ügyvéd tanácsára ugyanis bepereltem a Magyar Villamos Művek trösztöt. 1974 nyarától a paksi atomerőmű beruházását irányító szervezetnél mint első mérnök dolgoztam. Négy évvel később átmentem a tervezési feladatokkal foglalkozó Erőtervhez. A biztonsági kérdések koordinátora lettem, az atomerőmű működése során keletkezett plutóniumot a szovjet fegyveripar használta fel, a SALT II. szovjet–amerikai szerződés azonban 1979-ben korlátozta az atomfegyverek számát, és így nem volt akkora szükség a plutóniumra, mint korábban. A szovjet fél a kiégett fűtőelemek tárolására 10 éves türelmi időt kért. Ezt egyesek primitív, ugyanakkor méregdrága helyszíni tároló megépítésével kívánták elérni. Kidolgoztam egy újítást. Elfogadták, és a költségvetés 20 százalékát meg tudtuk takarítani. Egy évvel később egy ismeretlen jóakaróm egy papírlapot hagyott az asztalomon. Azoknak a nevét tartalmazta, akiket megjutalmaztak az újításomért. Köztük csupa „jó elvtárs” is, akiknek semmi közük nem volt Pakshoz. A lista élén Kapolyi László energiaügyi államtitkár neve állt, hárommillió forinttal. Zokon vettem, és pereltem. A második tárgyalásra egy titkosítási határozatot hozott magával a vállalat jogásza. A miniszteri rendelet arról szólt, hogy a paksi atomerőművel kapcsolatos összes bírósági tárgyalás titkos. A határozatot Kapolyi László, �1956 65 akkor már mint ipari miniszter, írta alá… Abban a pillanatban tudtam, hogy itthon nem maradhatok. – Sajnos sok ilyen vagy hasonló esetről hallottunk. Tehát azért hagyta el az országot a családjával, mert kihagyták, teljesen méltatlanul, a jutalmazásból. No, de ki volt a meghívólevelet küldő unokatestvér? – Bodrogi Lajosnak a lánya. Lajos Barankovicsról magyarosított. A népes család, ezt is említette az özvegy, nagy reményekkel utazott Amerikába. Az Isten, akiben mindig hittek és bíztak, megsegítette őket. Kiérkezésük után egy hónappal az akkor már a Szabad Európa Rádiónál dolgozó Drábik János Stolmár Aladárt összeismertette az amerikai külügyminisztérium magyar referensével, Földváry Ferenccel, aki kijárta, hogy a szakképzett mérnök állást kapjon egy atomerőművekkel foglalkozó cégnél. Rövidesen tanácsokkal segíthette az Amerikai Energiaügyi Minisztériumot. Az immáron négygyermekes édesanya pedig, minthogy az írás sem állt soha távol tőle, különböző magyar nyelvű amerikai lapokban publikált, politikai és gazdasági tárgykörökben. Írt és szerkesztett. Éleslátással, hol dicsérően, hol kritikusan, ahogyan a mindenkori értékítélete és meggyőződése diktálta. Nem beszélt mellé, egyenes ember volt mindig. Hitte, hogy amit tesz, azzal használ, úgy az egyes embernek, mint a magyar közösségnek. A házaspár gyorsan beilleszkedett az idegen miliőbe, és ismert, számontartott emberek lettek az amerikai magyarok körében és amerikai környezetükben. Stolmár G. Ilona újságírói tevékenysége már megérkezésük után két évvel meghívást eredményezett Clevelandbe, a csaknem három évtizede évente megrendezett Magyar Kongresszusra. 1989-ben pedig a XIX. kongresszus alkalmával mindkettőjüket beválasztották a clevelandi Árpád Akadémia irodalmi főosztályába, meghívott rendes tagnak. Keletkezés és hazatalálás. A salgótarjáni borzalomról szóló vers óriási távolságra innen, az Amerikai Egyesült Államokban született. Szerzője hozzáírta keletkezése helyét és idejét. Murrysville 20 ezer lakosú kisváros Pennsylvania állam Westmoreland megyéjében. Itt lakott akkoriban a Stolmárcsalád. A legközelebbi nagyváros, Pittsburgh tőle nyugatra, 20 kilométerre esik, magyar közössége legismertebb diaszpóráink egyike. Az Emlékezés Salgótarjánnak hosszú időn át érlelődött. A költő így emlékszik vissza erre: – 1956-ban nyolcéves voltam. A mosonmagyaróvári vérengzés döbbenetes híre már akkor szétüvöltött az országban és a világban. Azóta élt bennem, ha a város nevét kiejtették. Mindig ez a rettenetes kép lüktetett bennem, bár sosem láttam. Salgótarjánnal más volt a helyzet: arról nem lehetett hallani. Mikor már „Rend” volt, és Kádár János és újabb meg- �66 1956 szállás. Ez a rettenetes és reszkető félelmet sugalló suttogás noszogatott. Később az Amerikában felderített anyagok, dokumentumok társultak hozzá, és az itthon itt-ott megjelent cikkek. Mivel nógrádinak vallom magam, és többször jártam Tarjánban is, már a borzalmas december 8-ai évfordulóra (1991-ben – a szerző) meg akartam írni a verset, de… De megbénított egyrészt az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt ott meri rendezni XV. kongresszusát, (...) felvállalva a tarjáni borzalmat is; másrészt valami még hiányzott hozzá. Nem tudtam akkor még, hogy mi, de hiányzott, és nem tudtam megfogalmazni a verset. Miközben az egyik tarjáni ismerősöm, aki olvasta és hallotta is a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában a mosonmagyaróvári vérengzés áldozatairól szóló versemet, szemrehányást tett nekem, hogy a „földijeimről” nem emlékezem meg. – A vers aztán a városi gyásznap után öt nappal később mégiscsak megszületett. Mi adta hozzá a végső lökést? – A mosonmagyaróváriakról írt versemet 1991. november 3-án úgy konferálták fel, hogy a „megemlékezések méltó lezárásaként” adják, persze a tudtomon kívül, Bács Ferenc színművész tolmácsolásában. Másnap a Ring című hetilap közölte. Közben természetesen nem hagyott nyugodni a szemrehányás. És akkor, december 8-a után néhány nappal beszéltem telefonon Vinkóné Kovács Máriával, akit sose láttam. Egy elejtett mondata volt, hogy mennyire él a december 8-ai borzalom őbenne is. Emlékszik, hogy Angyal néni hogyan sikított végig az utcán: Jaj, a fiam! Jaj, a fiam! S úgy látszik, ez hiányzott. Ezután azonnal összeállt bennem minden, leültem és megírtam a verset. Postára adtam Vinkónénak, majd telefonált, hogy bevinné a szerkesztőségbe a főszerkesztőhöz, Sulyok Lászlóhoz, vagyis önhöz, akivel jó ismeretségben van. – Mit válaszolt erre? – Örültem neki. Hiszen valóban a tarjániaknak szól a versem, illő tehát, hogy ők olvassák legelőször. Mert a válaszig, hogy közlik-e, természetesen nem küldtem el sehova. Ez a vers az önöké, a városé. Rendelkezzenek vele. Vinkóné Kovács Mária – többek között – magyar nyelv és irodalom szakos tanárnő akkor a salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban tanított, s épp azzal bíbelődött, hogy elrendezze, igazgassa – már amennyire lehet ekkora távolságból – fia egyesült államokbeli tanulásának körülményeit. Vinkó Bence ugyanis 1991–92-ben egy tanévet a pennsylvaniai Pittsburghben töltött. Az édesanyja ennek kapcsán került kapcsolatba Stolmár G. Ilonával. �1956 67 – A fiam Pittsburghben megismerkedett az újságírónővel és családjával, akik minden hétvégén meghívták magukhoz ebédre, annyira megszerették – említi a tanárnő. – Bizonyítja ezt Ilonának egy kis írása is, a tanév befejezésének az idejéből, amikor a fiam már haza készülődött. Számomra annyira váratlan és szívhez szóló volt, hogy a mai napig megőriztem. Az írás nagyon jellemző Ilonára. Jól szemlélteti, ahogyan az életről, a közösségről, a hazáról gondolkodik. Vinkó Bence hazatér Salgótarjánba, és a pittsburghi magyarok úgy érzik, mintha egy gyermekük távozna. Dicsérik anyját, a salgótarjáni tanárnőt, aki ilyen fiút nevelt, s talán irigylik a várost, amelynek ilyen fiataljai vannak, lehetnek, bizonyára több is, talán nagyon sok. „Kamatoztasd hazád javára, amit errefelé tanultál!” – Büszke lehet egy ilyen levélre bárki, kiváltképpen egy édesanya… – Ilonának hálás lehetek több szempontból is. Ugyanis amikor letelt a fiam tanulmányi ösztöndíja, kimehettem hozzá, és együtt jöttünk haza Magyarországra. Az ottani magyarok körében gyűjtést szervezett a repülőjegyem fedezésére. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy Salgótarján meghívta őt március 15-ére, hogy mondjon ünnepi beszédet a városi ünnepségen. És Ilona is szívesen fogadta a meghívást. – Engem viszont leginkább az érdekel, hogyan adta meg a végső lökést az Emlékezés Salgótarjánnak című vers megszületéséhez… – Ahogy Ilona meséli, úgy 1991. december 8-a körül váltottunk szót erről… Elmondtam neki, hogy ötéves lehettem akkor, amikor a tragédia megtörtént. Aznap tüntetés volt a megyei tanács épülete előtt (és a Belügyminisztérium megyei főosztálya, közkeletű nevén a megyei rendőrkapitányság előtt is – a szerző). A bányászok, a gyárak munkásai ott gyülekeztek. Mi akkor az öblösüveggyári kolóniában laktunk, közel a gyárhoz, ahol édesapám dolgozott. Ültünk a sötét konyhában anyukámmal, és vártuk haza aput. Hirtelen puskák ropogását hallottuk. Megdermedve ültünk, nem tudtuk, mi történt. És egyszer csak a szomszédunk, Angyal néni rohant át az udvaron, és azt kiabálta, hogy „Jaj, a fiam, jaj, a fiam!” Ezt meséltem el a költő újságírónőnek… Aztán édesapám is hazaérkezett, kimerülten, véresen, de épségben. Elmondta, hogy az üveggyár kapujában többedmagával kötözte az oda szállított sebesülteket. Közkinccsé vált. Stolmár G. Ilona Emlékezés Salgótarjánnak című költeményének megjelentetését – mint főszerkesztő – úgy időzítettem, hogy a megyeszékhely közönsége a lehető legjelesebb napon olvashassa. Megítélésem szerint ez a nap Salgótarján várossá nyilvánításának ünnepnapja �68 1956 volt, vagyis január 27-e. Lehoztunk egy egész oldalas – szakmai nyelven: kolumnás – összeállítást, melyet a hetven évvel ezelőtti várossá nyilvánítás apropójából készítettünk. Ez a vers volt a költő ajándéka, s egyben pedig a miénk is, az akkor még – pár napig – Új Nógrád szerkesztőségéé. Az olvasóknak tetszett a vers. Az emlékverset azóta szavalják különböző alkalmakkor, városi és iskolai rendezvényeken, vagy teljes terjedelmében, vagy részleteiben. Állíthatjuk, hogy azóta tényleg miénk lett, közös kincsünkké vált. Minden bizonnyal senki más nem tett annyit a népszerűsítéséért, mint Sándor Zoltán, a Zenthe Ferenc Színház művészeti vezetője, aki érdeklődésünkre a következőket mondotta: – Stolmár G. Ilona versével először akkor találkoztam, amikor a Nógrád című napilapban megjelent. Az első műsorok egyikében – a 90-es évek elején – egy szerkesztett, zenés ünnepi műsorban, a Pódium Stúdió versmondóival, a koszorúzási ünnepségen az emlékműnél, a December 8. téren előadtuk. Azóta már több ’56-os műsorban is pódiumra „állítottam”, beszerkesztettem. A mai napig közel 10 alkalommal adtuk elő. Az ’56-os forradalom 50. évfordulója alkalmából megrendezett esteken pedig részleteket adtam elő belőle. Véleményem szerint a Salgótarján tragikus eseményeinek emléket állító irodalmi alkotások között e költemény az egyik legjobb, a leginkább megrendítő erővel bíró művészi produktum. Stolmár Aladár ugyancsak nagyra értékeli, ami persze érthető, s ezt Ilona halála után tizenkét évvel, a vörösiszap-katasztrófa hatása alatt – amelyben önkéntes mentőként segített – jegyezte le: „Feleségem… versét imádságként olvasom az áldozatokért ezen a gyönyörű reggelen. Az ’56osokért, a mostaniakért, a saját halottaimért. Devecser–Kolontár ma úgy szól, mint Salgótarján. Ott ’56-ban a vértől, most itt a timföldgyártás melléktermékétől vörös iszapos a föld. Én a bűn okát és a bűnösöket is azonosaknak látom. Haszonszerzés volt a fegyverropogtatók és a gátat nem megfelelően megépítők, túlterhelők mozgatója…” Közíró és közszereplő. A megyei napilap szerkesztőségének küldött levélben a többi között Stolmár G. Ilona tudatta, hogy az egyik győri ’56os menekült, Rokop József (1924–2006), akivel családja szoros kapcsolatot ápolt, férje dolgozott is a cégénél, Pittsburghben, feleségével együtt megalapította a Szigethy Attila Alapítványt. Ez az alapítók származása és a névadásból is következően a Győr–Moson–Sopron megyei forradalmárok és szabadságharcosok emlékének az ápolását, illetve a kivégzettek tisztességes eltemetését és a leszármazottak megsegítését tűzte ki céljául. �1956 69 Ilona elmondta, hogy amikor Szigethy Attila egykori közvetlen munkatársa, Rokop József megtudta, hogy meghívták Salgótarjánba szónoknak a március 15-ei nemzeti ünnep városi megemlékezésére, felajánlotta, mert nagy tettnek tartotta a meghívást, hogy az alapítványt kiterjeszti a sokat szenvedett Salgótarjánra és Nógrád megyére is. Rokop mérnök kérte, mondja majd ezt el a megemlékezésen. Csakhogy barátságtalan, esős idő volt, s ahogy Ilona fogalmazott: „Zord időben nem lehet beszélni, és nem lehet ajándékozással foglalkozni”. Ezért kéri, írjuk meg ezt a lapban. Kérését teljesítettem, és a találkozásunk után nyolc nappal később megjelent A túlélők öröksége című cikkem. A körülmények azonban sajnos, nem úgy alakultak, hogy kedveztek volna a nemes szándék megvalósításának. A Szabad Demokraták Szövetsége rossz néven vette, hogy a költő is beszédet mond. Ők ugyanis egyik legádázabb ellenfelük, Csurka István odaadó hívének tartották. Közöltetni akartak lapunkban egy tiltakozó nyilatkozatot. Elutasítottam. Nem nyugodtak bele, minden követ megmozgattak, hogy a költőnő fellépését megakadályozzák. Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy rábeszélték két fiatal újságíró kollégámat, hogy játsszanak ki, és csempésszék be az újságba az ingyenes, a már elutasított irományt. Az egyik szerkesztőtársamnak azonban szemet szúrt, jelezte, és kivetettem a nem kívánatos tartalmat a már betördelt újságoldalból. A Nógrád Megyei Hírlap ekképp tudósított róla: „[Stolmár G. Ilona] Az amerikai magyarság üdvözletét tolmácsolta, majd arról szólt, hogy Magyarországon ez az első olyan március 15-e, amelyet megszállók nélkül [az utolsó szovjet katona 1991. június 19-én hagyta el Magyarország területét], szabad nemzetként, szuverén országként ünnepelhetünk.” Egyszer még vendége volt Nógrád megyének. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének elnöke, Beda József hívta meg 1992. október 23-án a forradalom és szabadságharc bátonyterenyei megemlékezésére. Ismét a megyei lap tudósítását idézzük: „Stolmár G. Ilona arról beszélt, hogy mint ahogyan régen ünnepeinkhez – vagy helyettük – a rendszer kreált egy másikat. Most az ’56-os forradalom és szabadságharc évfordulóját osztották meg a köztársaság kikiáltásának ünnepével. Pedig ezen a napon igazából a forradalom és szabadságharc hőseire emlékezünk, és arra, hogy a kommunizmus-bomlás 1956. október 23-án a pesti barikádokon kezdődött. S ha azt kérdeznék, van-e nekünk siratófalunk, akkor azt mondom, az egész ország egy nagy siratófal, hiszen alig van olyan család, akinek ne lenne szenvedő, meghurcolt, kivégzett hozzátartozója. Ilona az Amerikában megjelenő magyar nyelvű és szellemű lapok közül első helyen a Katolikus Magyarok Vasárnapját említette; a hetilapnak hat �70 1956 éve írt rendszeresen. Az Amerikai Magyar Értesítő című havilapnak több mint öt éve volt akkor már a főmunkatársa. „Ezeken kívül szinte minden magyar nyelvű emigráns lap átveszi a cikkeimet, illetve alkalmanként egyet-egyet Dél-Amerikától Ausztráliáig és Európáig – olvasható a levélben –, de tagja vagyok az Amerikai Újságírónők és Lapkiadónők Szövetségének… a (nyugati) Szabad Magyar Újságírók Szövetségének is.” – A Katolikus Magyarok Vasárnapjának szerzőgárdája olyan nevekkel ékeskedett, mint Wass Albert és Habsburg Ottó – jegyezte meg később az újságírónő özvegye. – A feleségem rengeteget dolgozott, nem is tudom, hogy bírta a négy gyerek meg a sok orgonálás mellett. Nyilván úgy, hogy segítettünk neki. Aki tehette közülünk… Youngstownban a Csíksomlyóról elüldözött ferencesek kolostora vitte a Vasárnapot, saját nyomdával, s a ferences atyák lelki gyakorlata idejére az egész újság szerkesztése is Ilona vállára nehezedett, miközben már egy betétlappal is kiegészült. Stolmár G. Ilona levelét a következőképpen folytatta: „verseim és novelláim is jelennek meg. Novellákat, elbeszéléseket inkább otthoni lapoknak kezdek küldeni, mivel az emigrációnak nincs kimondottan irodalmi lapja. Eddig a Hunnia közölt néhány ilyet is, verset is, és a Nemzeti Újság. Cikkeim jelentek meg az elmúlt évben az Új Magyarország c. napilapban, a Magyar Fórumban, és mostanában kezdek dolgozni a Pesti Hírlapnak is. (Első könyvem, önéletrajzi írás, éppen nyomdában van itt kint, de otthoni kiadásáról is folynak tárgyalásaim. Címe: Az asszony, a halál és a szeretet. Ez regény. Tervben van az első verseskötet és egy kisebb novelláskötet is.)” Az önéletrajzi regény magyarországi kiadása is 1992-ben jelent meg. Érdekessége, hogy illusztrációit Bakallár József festőművész illusztrálta, aki a szerzőhöz hasonlóan cserhátszentiváni szülők gyermeke; kisgyermekkorában több évet töltött a festői szépségű faluban, és itt kezdte el tanulni a betűvetést és olvasást. Ezen kívül még egy könyve jelent meg: A dabas-sári „iskolapélda” (Küzdelem egy katolikus iskoláért), 1994-ben. A Nógrád két versét közölte a Salgótarjánnak címzetten kívül, mindkettőt 1992 tavaszán. A Szétszóródott magyar csoda március közepén, a Magyar feltámadás egy hónappal később, április közepén jelent meg. Mindkettő távol a hazától, az amerikai lakóhelyen, Murrysville-ben született. Annak az embernek a fájdalma, sóvárgása és reménye szólal meg bennük, aki nem önszántából hagyta hátra szülőföldjét. Igazolásul részletek a „csoda-versből”: „A hangod, ha meghallom / akármilyen nyelven, / elárul: magyar vagy, az én anyanyelvem… / az én fajtám, földim… / az én sajgó lelkem… / Ha szívünk közösen, / együtt �1956 71 megdobbanna… / S akkor látna csodát / ez a bűnös világ: / Talán sohasem volt / Magyar Összefogást!...” Részletek a Magyar Feltámadásból: „Óh, magyar Honfitársam, / ki tenyeredbe temetted / szomorúan lecsukló bús fejed, / s még jó nagyokat sújtanak is rá / téged átkozó mondatok, / hogy még mélyebbre hulljon tekinteted, / csak azt láthasd, mit naponta megeszel, / s észrevétlen maradjon / köréd tolongó reménycsokor, / elmúlt Virágvasárnap!... Nehéz a kereszt, mit magyarként hordozol? / Elestél? Leköptek? / Országod testén vérzik rég mind az öt sebed? / És mégis, ordítják hangosan a ’Feszítsd meg!’-et, / miközben Pilátusok mossák körötted / véredtől csöpögő, mocskos kezöket…? / Állj fel, Honfitársam! / Emeld fel végre bús fejed / s vedd vissza régi elrabolt hited’… / Húsvét van, mondj Alleluját! / reszkessen meg belé e hitetlen világ! / A legmélyebbről már csak fölfelé lendülhet kerék, / most jó a Fény / Magyar Jövő ragyog, / ha hiszed, ha akarod… / szállj le keresztedről, jelenj meg Magyarként / a tiszta Fény húsvéti szent egén!” * Ennek az ellenfelei által sokszor becsmérelt, hazafias érzelmű, keresztény, igazságszerető és tisztességes szándékú asszonynak mindegyik gyermeke felnőtt, s idegenben él. Az első házasságából született fia és lánya Pittsburghben, a második házasságából származó fia Portlandban, míg a második férj első házasságából hozott leánya Hendersonville-ben igyekszik boldogulni a családjaival. Az unokák már oda gyökereznek. És talán el is vesznek majd a magyar haza számára. Az Emlékezés Salgótarjánnak című vers írója 1998. április 13-án, húsvét hétfőjén adta vissza lelkét Teremtőjének a hazától messze, Murrysvilleben. Mindössze ötven évet élt. De e röpke idő alatt is értékeset és értelmeset, egyszerre mába illőt és jövőbe mutatót alkotott. Szívből köszönjük neki, így megkésve is. Kiváltképpen a sortűzről, Salgótarján legtragikusabb, egyben legsötétebb napjáról szóló költeményéért vagyunk hálásak neki. Reméljük, tudomást szerez róla odafent. �SZÉPIRODALOM 72 ZOLTAY LÍVIA Az Arany-metszés – Tibor, neked remeg a kezed! Hallom a feleségem hangját, látom a kétségbeesést az arcán, figyelem, ahogy hirtelen megnyúlnak a még mindig szép, szabályos vonásai. – Igen, tudom. – Mióta tudod? A hangja karcos, rekedt. – Egy ideje. Lecsapja a jobb kézfejét a konyhaasztalra, de az asztallap helyett a kávéscsészét találja el, ami jó néhány darabra összetörve landol a kövön. – A fenébe! Nem tudok rá haragudni. Hogy haragudhatnék? Tudom, hogy miattam, értem ideges. Ez is olyasmi, ami mindig így volt, amióta együtt vagyunk. És mindig én voltam a nyugodtabb kettőnk közül. Most sem vagyok feszült, pedig az én kezem remeg, nem az övé. – Tremor… – Ne gyere nekem ezekkel az orvosi szakszavakkal! – Ez nem szakszó, közismert kifejezés. Tremornak nevezzük a végtagok, leginkább a kéz, vagy a fej, esetleg a hang akaratlan remegését. Tudod, hogy itthon soha nem használok orvosi szakszavakat, csak ha nagyon muszáj. Sebész vagyok. Hetvenéves. Professzor. Még mindig aktív. És ez az életem. A feleségem, a lányom és az unokám mellett, persze. Tény, hogy sem a feleségem, sem a lányom nem kaptak belőlem túl sokat az elmúlt évtizedekben, de talán ez megváltozhat. Nem mondom, hogy nem vagyok elkeseredve, mert az igazság az, hogy nagyon is el vagyok. De nem mutathatom a feleségem előtt. Nem akarom, hogy aggódjon miattam, és a lányom sem. – Közismert kifejezés… Hát, én nem ismerem, tanár létemre. Megmutattad valakinek? Orvosnak? – Nem. – Tipikus orvos! A legrosszabb beteg! Felhívom a Gyálit. – Ne hívd fel! �SZÉPIRODALOM 73 Én is meglepődöm magamon. Rákiabáltam. Soha nem csináltam ilyet, talán csak egyszer, nagyon régen, amikor a terhessége legvégén is dolgozni akart, hiába kértem, hogy álljon le. Előbb is jött a gyerek egy hónappal. Szerencsére semmi baja nem lett, ám ezt akkor, amikor megindult a szülés, még nem tudtuk. Gyáli évfolyamtársam volt az egyetemen. Neurológus lett. Időnként összejárunk, bár az utóbbi időben megritkultak ezek a találkozások. Eléggé ismert a szakterületén. Mint ahogy én is az enyémen. – Majd én felhívom. Később – zártam rövidre a témát. Felállok az asztaltól és a szemébe nézek. Azokba a szép, nagy, barna diószemekbe. Azokba szerettem bele annak idején. Még mindig szépek a szemei. Csak ne nézne rám velük olyan szúrósan! – A klinikára mész? – Tudod, hogy igen. Az az… – Az az életed, tudom. És mi. Meg persze az a néhány csinos kis nő. De a klinika mindennél és mindenkinél előrébb volt, mindig… – Megmondtam már akkor, amikor megismerkedtünk. A nők meg, ha voltak is, nem jelentettek semmit. – Legalább nem hazudsz. Ezt is szeretem benned. Igen, tudom, hogy a klinika a mindened. És el is fogadtam. Elfogadtalak olyannak, amilyen vagy. Ígérd meg, hogy elmész a Gyálihoz! Megcirógatja az arcomat, a szakállamat. Mindig így szokta. Már amióta van szakállam. Tetszik neki, azt mondja, olyan arisztokratikus tőle a külsőm. – Jó, megígérem…. … – Mióta van ez a kézremegés, kedves Prof. Dr. Arany Tibor? Gyáli úgy néz rám, mint aki mindenáron ki akarja szedni belőlem az igazságot. Vájkál bennem azokkal a rideg, fakókék szemeivel. Mindig ilyen volt. Annak idején kérdeztem is tőle, hogy miért nem ment inkább ügyésznek vagy kihallgató tisztnek. – Te vagy a neurológus, nem kéne jobban tudnod nálam? – Ha lehet, egy röpke pillanatra tekintsünk el egymás frappáns szívatásától, jó? Ez komolyan hangzott. Zavaromban körülnézek a rendelőjében. Kicsit olyan, mint egy múzeum. Mindenhol festmények, meg kisplasztikák. Nem értek ezekhez a dolgokhoz, de amennyire meg tudom ítélni, a magánpraxis elég jól jövedelmez. „Irigy vagy”, mondaná a feleségem. Pedig �74 SZÉPIRODALOM nem vagyok. Soha nem is voltam. Csak tárgyilagos vagyok és kritikus. Ennyi az egész. – Elég sok vizsgálatot meg kell csinálnunk és ez egy kis időbe beletelik majd. Műtesz még? Csak ezt ne… Ezt az egyetlen, nyomorult kérdést ne. – Tibor?… – Igen. Még műtök. Soha nem hibáztam. Egyetlen egyszer sem az elmúlt évtizedek alatt. Ezt te is pontosan tudod! – Tudom. Persze, hogy tudom. Te viszont azt tudod, hogy így nem műthetsz. Ez a kézremegés nagyon veszélyes. Neked magyarázzam? – Lehet, hogy Parkinson? – Lehet. Ahogy lehet más is. Ezért kellenek a vizsgálatok. Hogy kiderítsük. És amíg a végére nem járunk, addig semmiképpen nem műthetsz. Rendben? – Nem, nincs rendben. – Hogy van a kedves és még mindig csinos nejed? Régen láttam. Eljöhetnétek valamikor. – Sarlatán! – Mészáros! Örültem! Várlak a vizsgálatokra a megbeszélt időben! – Hát arra várhatsz! – A mielőbbi viszontlátásra! – Sarlatán! – Ezt már mondtad! Ne ismételd magad! Üdvözlöm a nejedet! – Ne erőlködj! Soha nem voltál az esete! Így megy ez. Persze pontosan tudja, hogy nem rá haragszom, és hogy amit mondtam, nem gondoltam komolyan. Kivéve azt, amit a nejem ízléséről vágtam hozzá, mert az úgy van. De amit ő mondott… Én is tudom, hogy igaza van. Ha csak egyetlen percre is megremeg a kezem műtét közben… Ez az egész olyan szánalmas. Az öregedő sebész, akire annyian felnéznek, akit annyian csodálnak (ami, valljuk be, kicsit olyan, mintha hájjal kenegetnének), aki hosszú évtizedekig műtött hiba nélkül, és akkor jön ez az ostoba kézremegés. A munkám az életem. El sem tudom képzelni, hogy úgy éljek, ahogy a legtöbb korombéli nyugdíjas. Egyszerűen nem nekem való, túl energikus vagyok hozzá. Túl fiatalos. Nem akarok megöregedni és nem akarok megbetegedni! … – Tibor, már húsz perce nézegeted a kézfejedet! �SZÉPIRODALOM 75 – Szép kezem van, nem gondolod? Hosszú, vékony ujjak, ápolt, erős körmök… – Nem bírom ezt az öntömjénezést! A feleségem ideges. Miattam. Mindig szerettem ugratni. – Nincs humorérzéked, soha nem is volt. Megint a konyhában vagyunk. Tartok tőle, hogy hozzám vág valamit mindjárt, ám inkább szomorúnak látom, mint mérgesnek. – Aggódom érted. – Tudom. Életemben talán egyszer láttam őt sírni, de arról nem akarok beszélni és írni sem. Most megint sír és ez megijeszt. Én is félek és bizonytalan vagyok, pedig egyik sem jellemző rám. Valószínűleg ezt érezhette meg. A magabiztos prof. megijedt. Ember ő is. – Arra várok, már legalább fél órája, hogy elmondd, megcsináltátok-e a vizsgálatokat a Gyálival? – Üdvözöl amúgy. És azt mondta, – a fene vigye el –, hogy még mindig nagyon csinos vagy. – Nincs kedvem viccelődni, mondd már! Hát legyen meg. Látom, érzem, hogy nem lehet már tovább húzni. Tudom, hogy fájni fog neki, hiszen nekem is fáj. Fel sem fogtam, hogy mennyire. – Majdnem minden vizsgálaton túl vagyunk már. Szinte biztos, hogy Parkinson. – Mint az apádnak... – Ő nem volt sebész. – Nem. Jaj, szegénykém… Kiszakad belőle. Hangosan sír, mint egy kislány. Soha nem szerettem a jeleneteket, meg a túlzott érzelgősséget, most viszont jól esik, hogy megölel, hogy hozzám bújik. Így könnyebb elviselni. – Megmondtad a klinikán? – Persze, hogy megmondtam. Nem kockáztathatom, hogy a kézremegésem miatt valaki meghaljon. – És hogy fogadták? – Gondolhatod. Nagyon sajnálták, persze, valahol el is hiszem. Tudom, hogy sokan kedvelnek. Kivéve a Vöröst. Az a törtető majom biztosan örül. Szeretett volna a helyemre lépni. Itt a lehetőség. – Én nem hiszem, hogy örülne. – Túlságosan jóhiszemű vagy. Tudom, hogy örül. Karrierista, törtető ötvenes. Ki nem állhatom ezt a típust. �76 SZÉPIRODALOM – Te is pontosan ilyen voltál! – Én tisztességesen építettem karriert! Törekvő voltam, de törtető soha! – És miből gondolod, hogy ő nem ugyanilyen? – Miért véded? – Nem védem. Egyszerűen csak nem akarom, hogy rossz gondolatokkal mérgezd magad. Mit fogsz csinálni? Úgy értem, mi lesz veled? Velünk? Megint az arcomat simogatja. El sem tudnám képzelni nélküle ezt az életet. Ennyi év után már nem szerelmes az ember és én nem voltam a legjobb férj, sem a legjobb apa, de még mindig szeretem a feleségemet. Ahogy magamat is szeretem. Csak most rettentően sajnálom is magam. – Nem tudom. Nagyon jó gyógyszerek vannak, egész újak is. Szépen le lehet lassítani velük a kór lefolyását. – És a műtétek? Hogy fogod viselni, hogy nem műthetsz? – Nem tudom. Biztos, hogy nehezen. – Segíthetek valamit? Azt hiszem, ezért szerettem belé. Ezért is. Mindig érdekelte, hogy mi van velem. Igazán érdekelte. És még ma is érdekli. Nem akarok erre a kérdésre válaszolni, tudom, hogy érzi, hogy ez fontos nekem. Csak azt nem tudom, tényleg nem tudom, hogy fogom kibírni, hogy soha többet nem műthetek…. … – Vendéged van, Tibor. Az uszodából jöttem éppen, amikor ezzel fogadott a feleségem. Próbálok úgy tenni, mintha menne nekem ez a hirtelen jött, valódi nyugdíjas élet. Eljárok úszni, van, hogy órákat gyalogolok, közben újraélem a legnehezebb műtéteimet. Pontról pontra, mozdulatról mozdulatra végigzongorázom őket magamban. És mindig arra jutok, hogy minden egyes mozdulatot, minden egyes vágást pontosan ugyanúgy csinálnék megint, ahogy akkor. Van egy könyv, a Diadalív árnyékában. A főhős, Ravic is sebész. Ő jut eszembe. De nem vigasztal az sem, hogy egy híres irodalmi alakhoz hasonlíthatom saját magamat, az ő nyomorúságához az én nyomorúságomat. Borzasztó, hogy nem operálhatok. A feleségem leveszi a sálat a nyakamról. Ilyet nem szokott csinálni, ennél ő sokkal öntörvényűbb, ennyire soha nem volt odaadó. És már értem is, hogy miért ilyen, amikor a fülembe súgja: „A Vörös doktor van itt.” Hát itt van, eljött. Eljött, hogy megadja a kegyelemdöfést. Nincs kedvem ehhez a színjátékhoz, de tartom magam, amennyire tudom. Nem akarok jelenetet, már csak a feleségem miatt sem. �SZÉPIRODALOM 77 – Professzor... – Kolléga Úr... – Azért jöttem, hogy megmondjam, őszintén sajnálom, ami veled történt. – Igen. Hallom magam kívülről, ahogy sterilen formálom a szavakat. Nem tudok mit mondani. – A klinikáról jövök. – Hmmmm. A feleségem mellettem áll. Tördeli a kezeit. – Akkor én magatokra hagylak titeket – szólal meg végül. – A doktor urat megkínáltam kávéval. Ketten maradunk. A Vörös meg én. Látom rajta, hogy zavarban van. – Operáltál? – kérdezem. – Csak elkezdtem. A Halmainé. – És? – Inoperábilis. Tele van rákkal mindene. Itt már nem segíthetünk. – Értem. – Professzor... – Hagyjuk már ezeket a formaságokat! – Jó, rendben. Azt akarom mondani, szóval azért jöttem, hogy elmondjam, nem így akartam a helyedre kerülni. – Elhiszem neked. Ezen magam is meglepődöm, de tényleg így érzem. – Mit fogsz csinálni? – Nem tudom. Egyelőre tanulom magam és ezt a helyzetet. Több időm lesz a családomra. Ennyi jó talán van ebben. – Taníthatnál. – És ugyan mit? – Ezt nem kérdezheted komolyan! Rengeteg dolgot adhatnál át nekünk! Egy pillanatra úgy érzem, mintha forogna körülöttem minden. Leülök, pontosan szemben vele. Figyelem az arcát, a mimikáját, a gesztusait. Őszintének tűnik minden. Talán mert az is. Próbálom megérteni ezt a számomra teljesen új helyzetet. De dolgozik bennem a düh, a sértettség, az önsajnálat is. Hogy miért éppen én? – Nem válaszoltál! – nézek rá megint. – Mit taníthatnék én nektek? – Hát jó – adja meg magát. – Ha tényleg nem tudod... Van az a mozdulatod, az a technikád, amit csak te tudsz úgy, ahogy tudod, senki más. Az, ahogyan először, legelőször vágsz. Az az elegancia, az a kifinomult, gya- �SZÉPIRODALOM 78 korlott, dinamikus mozdulatsor, amivel először nyúlsz a beteghez. Tökéletes… Elneveztük Arany-metszésnek. Ne mondd, hogy nem tudtad! Meglepődöm. Ez sem szokásom. Most mégis igazán meglepődöm. – Nem tudtam – felelem. – Az Arany-metszés.... Ízlelgetem a szót és azt kell, hogy mondjam, tetszik. Talán csak a hiúságomat legyezgeti. – Évek óta beszélünk erről a kollégákkal. Itt az alkalom. Megtisztelnél vele, mindannyiunkat. Ez is jobb a semminél, ha már műteni nem műthetek többet. – Gondolkozz rajta, kérlek! – Jó. Gondolkozom. ... Még barátkozom a gondolattal, de egyre inkább úgy érzem, talán a tanítás átsegítene ezen. Mindig is próbáltam a dolgok jó oldalát nézni. Kellett a munkámhoz, kellett az életben maradáshoz. – Azt hiszem, megtanítom nekik. Megtanítom az Arany-metszést... Bihari Puhl Levente: Aligai kilátás �PORTRÉ 79 ÁDÁM TAMÁS „Megosztó személyiségek vagyunk” Beszélgetés Mezey Katalinnal1 Mezey Katalin (A szerző felvétele) Kezdőként Nagy László, a költőóriás ismerte fel tehetségét Mezey Katalinnak. Nem állt be a sorba, így aztán nehezen indult írói-költői pályája. Ám a tehetség mindig utat tör magának. A nagy visszhangot kiváltó Elérhetetlen föld antológia egyik szerzője sose kedvelte a szolgalelkűséget. Ké1 Mezey Katalin (szül. Budapest, 1943. május 30.) Kossuth- és József Attila-díjas költő, prózaíró, szerkesztő, műfordító. 1970 óta újságíró. Ugyanebben az évben egyik szerkesztője volt a Kísérlet című irodalmi folyóiratnak, amelynek példányait még megjelenésük előtt rendőrileg elkobozták. Irodalomszervezői munkássága is jelentős. Verseskötetek, gyerekkönyvek, elbeszélések, regények, drámakötetek jelzik immár sok évtizedes életútját. Csupán néhány kitüntetés a sok közül: József Attila-díj, a Magyar Érdemrend Tiszti- és Középkeresztje, Príma-díj, Artisjus Életmű Díj, Kossuth-díj. �80 PORTRÉ sőbb sorra jelentek meg a könyvei, és jöttek az elismerések is. A Kossuth-díjas költő verset és prózát egyaránt ír, és régiónk szinte mindegyik városában tartott már könyvbemutatót, előadást. Milyen szakon végzett az egyetemen? Magyar–népművelés szakra jártam, levelező tagozaton végeztem, mert három év után otthagytam az egyetemet. Közben nagybátyám meghívására egy szemesztert Zürichben, a Filológiai fakultáson végezhettem, ahol angol és német irodalmat hallgattam. Hol volt az első munkahelye? Tatabánya-Újvárosban, általános iskolában tanítottam. A pesti és a vidéki élet között akkoriban is karakteres különbség volt, könnyebben átlátható volt a társadalom. Színházi ember is lehetett volna. Felvettek a Színművészeti Főiskola rendező szakára, de előtte két évet a bölcsészkaron tanultam. Közben rájöttem, nem vagyok színházi embernek való. Jártam az Universitasba, az ELTE amatőrszínpadán szerepeltem, inkább csak statisztáltam. Ám idővel sokkal fontosabb lett számomra az irodalom, eltávolodtam ettől a pályától. Különös, hogy egy családban ennyi művész található. Férje, Oláh János költő, író volt, az egyik fiuk, Lackfi János szintén költő, lányuk és kisebbik fiuk képzőművész. Pedig sem az én családomban, sem a férjem családjában nem találunk művészt, többnyire kétkezi emberek gyerekei vagyunk. Valószínű, hatott a gyermekeinkre az otthoni légkör, hogy könyvek és képek között nőttek fel. Mikor publikált először? Az Egyetemi Lapok közölte először a verseimet, tizennyolc éves voltam. Hamarosan én helyettesítettem a versrovat szerkesztőjét. Jelentősebb irodalmi folyóiratok 1963-tól hozták a verseimet, Nagy László közbenjárására. Ez volt az igazi debütálás. Sok bajom volt a szerkesztőkkel, ezért határoztam el, hogy elküldöm Nagy Lászlónak a verseim, ha azt mondja, nem jók, nem is írok tovább. Nem azt monda. Azokat a költeményeket is közöltette, amelyeket az Élet és Irodalom szerkesztője előtte visszaadott. Nem kis elégtétel volt ez nekem. Az első verseskötet? 1970-ben jelent meg. Először a Szépirodalmi akarta kiadni, de az volt a feltételük, hogy egy náluk megjelenő antológiában is szerepeljek, ami �PORTRÉ 81 szinte párhuzamosan jelent volna meg a kötetemmel. Már ez sem lett volna szerencsés, ráadásul ott volt még a megjelenés előtt álló Elérhetetlen föld, a kilencek antológiája. Megfogadtuk egymásnak, amíg nem jön ki a nyomdából a kötet, más antológiába nem adjuk a verseinket. Ezért átvittem a Magvető Kiadóhoz, ők publikálták az első könyvemet. Ez volt az Amíg a buszra várunk című kötet. Így van. Azt mondják, az első könyvet könnyű megírni, a második sokkal nehezebb. Ugyanekkor már a második is kész volt, mégis nyolc évet kellett várnom a megjelenésére, amelyet aztán a Szépirodalmi Kiadó fogadott el. Ez a kötet prózaverseket is tartalmazott, valószínű, ezért biztatott arra Illés Endre, hogy prózát is írjak. Addig sem állt távol tőlem a próza, rendszeresen írtam elbeszéléseket, csak nem jelentettem meg. Talán azért nem, mert prózaíró barátaim, Fejes Endre például a verseimet szerette, a prózámtól nem volt elragadtatva. Illés Endre kiszedte belőlem ezeket a szövegeket, amelyek aztán meg is jelentek első elbeszélés- és kisregénykötetemben (Zöld vadon, 1979). Minden műfajban otthon van, látjuk az életművén. Az igazság az, hogy a regényekkel például azért kínlódok, mert nagyon szeretek párbeszédeket írni, viszont szeretném, ha nem lenne annyira egysíkú a prózám, hogy csak párbeszédekből áll. A drámaíráshoz is van belső kötődésem, pályakezdésem idején azért is indultam rendezőnek. Írtam drámákat már akkor is, de nem jelentek meg csak 1994-ben. Mi a különbség a regény és a versek írása között? Szóval, a munkamódszerére lennék kíváncsi. Párhuzamosan írok prózát, drámát és verset. Az a nagy különbség, hogy a regényhez sok idő kell, naponta le kell ülni a gép elé. Ha kizökkenek belőle, nehéz visszatalálni. Nekem legalábbis mindig újra kell olvasnom az egészet, hogy tudjam folytatni. Ne hagyjuk ki az Elérhetetlen földet, amely megjelenésekor robbant. Négy Elérhetetlen föld című antológia jelent meg eddig, most jön az ötödik. Reprintben is megjelent eddig már kétszer az eredeti. Az elsőt egyik kiadó sem akarta felvállalni úgy, ahogy mi összeállítottuk. Végül az Írószövetség akkori elnökének, Darvas Józsefnek a segítségével nyomtatták ki. Azért volt az antológia megjelenésével addig gond, mert a kiadók nem �82 PORTRÉ díjazták, hogy mi magunk szerkesztettük és változtatás nélkül akartuk kiadatni, ezzel ellenszegültünk nekik, és nem adtuk be a derekunkat. Azért is elég ritka ez a versgyűjtemény, mert mind a kilenc, akkori fiatal költő mára kifutotta a pályáját. Én is azt hiszem, nem kell szégyenkezni senkinek közülünk. Kik voltak a kilencek motorjai? Utassy Jóska és Oláh János. Ők ketten és a kötet szerkesztője, Angyal János irodalomtörténész határozottan tudták, mit kell csinálnunk, erős, autonóm személyiségek voltak. Nem tűrték el azt a kiszolgáltatottságot, amit az akkori kiadáspolitika megkövetelt. Ennek a bosszúja lett az is, hogy férjemnek, Oláh Jánosnak az első verseskönyve csak 1972-ben jelent meg. Ekkor épp harmincéves volt, pedig már tizenhat évesen érett verseket írt, sőt, publikált is, pl. a Kortárs folyóiratban. Az, hogy abban a szolgalelkű korban végül kiadták az első kötetét, csak Juhász Ferenc támogatásának köszönhető. Zsáknyi elismerése, kitüntetése van. Hova teszi ezeket? Főleg az utóbbi időben találtak meg a kitüntetések, amelyek természetesen sokat jelentenek nekem. A régi rendszerben csupán 1985-ben részesültem elismerésben, a Füst Milán-jutalmat Weöres Sándor kezéből vehettem át. Nem szerettek akkoriban minket. Úgy tartották, hogy megosztó személyiségek vagyunk. A rendszerváltozás után kapott kitüntetések is visszajelzést jelentettek számomra, nyugalmat biztosítottak. Min dolgozik jelenleg? Kevés verset írok mostanában, sajnos. Eddig legutóbb megjelent elbeszéléskötetemre összpontosítottam, amely a tavalyi könyvhéten látott napvilágot Régi napok rendje címmel. De most éppen verseket írok, és persze prózát is. Kis műfajokat, miközben folyamatosan regényt akarok írni. Ezért is úgy írom az elbeszéléseket, hogy később össze lehessen építeni belőlük egy nagyregényt. Tudom, mely mozaikkockát írom éppen. Nagyjából készen van a fejemben a könyv, de ahhoz, hogy jobban haladjak, állandóan a számítógép előtt kellene ülnöm. Csakhogy ez még mindig nem jött össze. Ismeri Nógrádot? Hogyne, időnként megfordulok a régiójukban, könyvbemutatókat, előadásokat tartok. �PALÓC KONYHA 83 Nagy Zsófia konyhája Négy recept – négy történet Lecso tojással (halasbicskával) Egy fej hagymát apróra vágunk és 2 ek. zsíron kicsit összefonnyasztjuk, hozzáadjuk a karikára vágott 1 kg zöldpaprikát és 60 dkg paradicsomot. Megsózzuk és fedő alatt puhára pároljuk. 4 tojást elhabarunk 1 dl tejföllel, ráöntjük a lecsora és addig keverjük, amíg a tojás szilárdulni kezd. Ez az étel egy nagyon egyszerű, gyors vacsora volt, főként nyáron fogyasztottuk, amikor a nagymama a határban vagy a szőlőben dolgozott. Segítettem néki leszedni a kertbő a paprikát, paradicsomot. A hagyma pucolásában már nem segítettem, mert mindíg megríkatott. Nékünk mint gyerekeknek le kellett ülni a falalljára, és ott várni türelmesen, amíg a nagymama elkészíti és kiosztja. A lecsot zománcos tálkába szedte, mindenkinek megvolt a maga színű tálkája. Ehhez kaptunk kenyeret, és halasbicskát. A halasbicskára szúrtunk egy darabka kenyeret, és azzal töröltük a tálból a lecsot. Minálunk akkoriban nagy divat volt a halasbicska, szinte kötelező volt, hogy mindenki hordjon magával. Ezért is maradt meg a falu- �84 PALÓC KONYHA ban a kelenyei emberekre jellemző becenév, „kelenyei bicskások”. Ezt az ételt nemcsak a receptért írtam le, hiszen biztosan mindenki tud lecsot készíteni (ki így−ki úgy), hanem az érdekes, sajátos elfogyasztásáért. Bizony, őszintén szólva nékünk sokkal jobban ízlett így a lecso bicskával, mintha evőkanállal ettük volna. Szinte továbbadtuk a gyerekeinknek ezt a szokást, és mikor hazautaztunk a szülőkhöz, ők is úgy kérdezték, hogy „főzöl nékünk halasbicskás lecsot?”. Talán nem is maga az étel tetszett annyira, hanem az öröm, hogy halasbicskával egyék a lecsot. Tejbereszelt 1,5 liter tejet, ízlés szerinti kristálycukorral, pici sóval felforralunk. 1 tojásból, pici sóval és annyi grízeslisztből, amennyit a tojás fölvesz, reszelkét gyúrunk. Amikor forr a tej, beletesszük. Kettőt, hármat keverünk rajta, és kész. Ezt a levest legtöbbször nyáron szokták elkészíteni, mivel gyorsan elkészült és hidegen-melegen egyaránt finom. Történt egy nyári napon, amikor fáradtan, éhesen jöttünk haza a szőlőből, kérdeztük a nagyit, hogy mit fog főzni, azt mondta, hogy csinál tejbereszeltet, mert az gyors és laktató étel. A nagyi kikészítette a tejet az asztalra, ő pedig kiment az udvarra. Mi pedig már nagyon éhesek voltunk, nem tudtunk tovább várni, így bőven kiittunk a tejből... és persze, hogy észre ne vegye, felöntöttük vízzel, hogy meglegyen a kellő mennyiség. Mire elkészült az étel, a nagyinak gyanús volt, hogy keveset eszünk. Mikor aztán megkóstolta, megérezte, hogy vizes a tej, és persze mondanom sem kell, rájött a turpisságunkra. Mi pedig szépen bevallottunk mindent. Azt mondta: nincs baj, fiaim, csak kérjetek, szívesen adok még tejet, igyatok. Krumplis laska Hozzávalók: 1 kg krumpli, 30−40 dkg liszt, só. A krumplit héjában megfőzzük, megpucoljuk és krumplinyomón áttörjük, hozzáadjuk a lisztet és a sót, majd jól összegyúrjuk. A kigyúrt tésztát gyúródeszkára helyezzük és henger alakúra sodorjuk. Ebből kis darabokat vágunk, mindegyiket egyenként kinyújtjuk és a konyhai sparhelt tűzforró platnyiján mindkét oldalukon megsütjük. A megsült laskákat egymásra rakjuk. A sütés után olvasztott disznózsírral megkenjük, és ízlés szerint megsózzuk, feltekerjük őket. �PALÓC KONYHA 85 A nagyi szokott készíteni édesen is, mégpedig a megsült laskát megkente szilvalekvárral, vagy pedig túrótöltelékkel töltötte, mint a palacsintát. Rengeteg mennyiséget készített belőle, úgyhogy bőven jutott a rokonságnak és a szomszédoknak is. Nagyon ízletes, egyszerű, laktató étel, amit legtöbbször valamilyen leves mellé kínáltak. Mind a mai napig szívesen készítem én is, nagyon szereti a család, az enyémből is jut egy kis kóstoló a szomszédoknak és hát természetesen a sporhelt platnyiján sütöm meg. A családnak legjobban zsírral megkenve tetszik, ami lehet disznózsír, libazsír vagy kacsazsír. Túrós papsipka Hozzávalók: kb. 60 dkg liszt, 5 dkg zsír, csipet só, 1 tojás, tej szükség szerint, 2 dl tejföl, 3−4 ek. cukor, 5 dkg élesztő. A lisztet a zsírral elmorzsoljuk, hozzáadjuk a sót, a tojást, a tejfölt és a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt, majd alaposan kidagasztjuk. Meleg helyen, letakarva a duplájára kelesztjük. Amikor a tészta megkelt, 1,5 cm vastagságúra kinyújtjuk, négyzetekre vágjuk, és megtöltjük túrótöltelékkel. Tetszés szerinti mennyiségű túrót, cukrot és vaníliás cukrot mazsolaszőlővel és tojással jól kikeverünk, és ezzel töltjük meg a tésztát. A tészta négy sarkát összehajtjuk, jól megsodorjuk, hogy a valóságban is egy „papsapka” formája legyen. (Régen az ilyen sapka a papi viselethez tartozott, innen kapta a nevét). Ehhez egy vicces történetem fűződik. A kishúgom meghallotta a nagyitól, hogy ennek a kalácsnak a neve papsipka. Erre ő: – Ha ez sipka, akkor én felteszem a fejemre, és fogom hordani. Természetesen a „papsipka” lecsúszott a fejéről, mi pedig a nagyival nagyokat nevettünk rajta. �SZÉPIRODALOM 86 NYILAS ATILLA Egynyári jegyzetek Induljunk ki abból, hogy minden ösvény tanösvény. És ha ösvénnyel egyszerűsítünk: minden tan. *** Az egyik távlatról lemondani egy másikért. Addig hurcolni a horizontot, míg össze nem áll panorámaképpé. *** Jelszó. Jelmondat. Jelsor. Jelversszak. Varjak nyilvános tárgyalásán se ügyész, se ügyvéd, se bíró, se ülnök, csak tudósító vagyok. *** Én hittem. És ha most nem is hiszek, jól emlékszem rá, hogy hittem. *** „Ötven pluszos” vagyok, de gyönyörűen játszom még mindig. Ki jön velem Csendországba? �TÁRSADALOM 87 GYUKITS GYÖRGY Mi lesz veled, Taktaköz? „Ha ezen a tájon jársz, ugyanaz a szorongás fog el, ami meglep akkor, ha a magyar történetet olvasod. Érzed, hogy mi lehetett volna belőle és látod, hogy mi lett.” (Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság) Miskolctól félóra vonattal a taktaközi település, a megállótól szintén félóra gyaloglás. Tizenöt éve nem jártam itt, de már első pillantásra látszik, hogy nagyon megváltozott minden. Március 15-ére készülve vidám közmunkás asszonycsapat tisztítja a Petőfi-szobor környékét. Megszólítanak, próbálják megtudni, mi járatban vagyok, mondom a polgármesterhez jöttem, nevetnek. Bemegyek egy kisboltba, ami biztos nem volt itt korábban. Az árukészlete meglepően gazdag. Előttem egy koldusnak tűnő férfi vásárol piát – van miből, mert mint mondja – a lánya dubajozik. A kisbolttal szemben található egy nagyobbacska Coop, ide is benézek. Szintén elég jó a választék, és nem drága, van forgalma is. Ugyancsak szokatlan, hogy vannak olyan roma vásárlók, akiknél tele a kosár. Egy taktaközi település házai �88 TÁRSADALOM Aztán a házak: sok a romos, de olyan is akad szép számmal, amelyiken látszik a jómód. Betérek a kocsmába egy kávéra. Itt viszont mintha megállt volna az idő, a rendszerváltás utáni lepusztulás érződik még a falakon is. Csak egy sebhelyes arcú, piás vendég van, aki odajön hozzám beszélgetni. – „Most ez a szintetikus szar a divat, amitől zombi lesz az ember, a tekesek is emiatt jártak itt”1 – mondja. A kocsmáros is beleszól a társalgásunkba: „A ház tetőszerkezetében volt elrejtve cucc, és készpénzben is találtak vagy kilencvenöt milliót.” A sebhelyes feltűnően jól ismeri a börtönszlenget, amikor ecseteli, ki mire számíthat, és ebből ténylegesen mennyit kell letölteni. Megérkezik a kocsmáros felesége meg a lánya, teli sörös rekeszeket cipelve egy kisteherautóból. Kiderül, hogy a lány jogi egyetemre akar menni Pestre. Kérdezem, miért nem Miskolcra, hiszen itt is van jogi kar. „Nem baj, ha többe kerül, csak el innét, minél messzebbre” – hangzik a válasz. A kocsma után ismét az utcán. Most viszik haza a gyerekeket az anyukák az iskolából. A kutatásomhoz keresek közöttük interjúalanyt. Végül hosszas unszolásomra az egyikük kötélnek áll. A háza ugyan a cigánysoron van, de kívül-belül felújított, drága bútorok, nagy síkképcsöves tévé, meg minden. A huszonhat éves roma nő legalább negyvennek néz ki. „Min ment keresztül?” – kérdezem. – „Hát mindenen, pedig én tisztességesen lettem fölnevelve. Fiatalon beleszerettem egy negyvenéves vállalkozóba, elvitt magához. Ő megcsalt egy másikkal, hazaköltöztem anyámhoz. Apám felnevelte az első gyermekemet, és utána nem volt más kiutam, mentem prostituáltnak, pedig pénztárgépkezelő végzettségem van. … Én nem bírtam a szegénységet, hogy apám szedi a vasakat meg a rezeket, oszt akkor abból ettünk, mer tele voltunk kamatos pénzzel. Levágták a villanyunkat is.” A hát mindenen itt tényleg szó szerint értendő, napi tíz-tizenöt férfi, és nincs válogatás, hogy kivel, és abban sem, hogy mit. Hogarth A szajha útjának huszonegyedik századi verziója ez, a különbség csak annyi, hogy itt nincsenek rizsporos parókák, csak a nyers valóság. A fenti interjúalany a kamatos pénz áldozata, majd maga is kerítővé válik, elítélik, és most szabadlábon várja, hogy a börtönbe vonuljon. Az interjú során persze a lányok jótevőjének tünteti fel magát, de az ördögűzésen – mert itt ilyen is van – talán nem véletlen, hogy ő az egyik démonoktól megszállott főszereplő. Bűn és bűnhődés – ahogy Cippola és a hamis próféta egyvelegéből összegyúrt csodadoktor előtt hipnotikus révületben hadonászik, hajlong, toporog, majd összeesik, remélvén, hátha meggyógyítja – vagyis megszabadítja a múltjától. 1 Az idézőjelben lévő szövegek az interjúkból származnak, és szó szerint megegyeznek az interjús szöveggel. �TÁRSADALOM 89 Ezek után nem csoda, hogy a húszas éveiben járó védőnő a vele készült interjúban azt állítja, hogy szexualitás-témában neki már senki semmilyen újdonságot nem tud mondani. A szociális munkással együtt úgy becslik, hogy a faluból körülbelül negyven nő lehet most is kint Dubajban, Svájcban vagy Hollandiában. Ez egy alig kétezer lelket számláló településen iszonyatosan sok, és senkinek se legyen kétsége afelől, hogy emögött emberkereskedelem áll. A következő interjúalanyom egy tizennyolc éves roma nő. A betört ajtajú, kartonpapír ablakú putriban, ahol lakik, iszonyatos állapotok, nyomor és a teljes szétesés. Karjában tartja csecsemőjét és próbál válaszolni, de nem fogja fel, mit kérdezek, és össze-vissza beszél. Nincs értelme folytatni, mert a legegyszerűbb szavakat sem érti: „Mi a veszekedés ellentéte?” – kérdezem. „Hát valamiért csak veszekednek?” – „Az az oka, de mi az ellentéte?” „Beszélgetés? Kiabálás?” Íme az emberkereskedelem lehetséges áldozatainak egyike. Ezután egy hatvanas éveiben járó magyar közmunkás nőt kérdezek. Neki sincs meg a nyolc általánosa, de beszélgetni jobban lehet vele. Mint kiderül, ő is költözik – a gyerekéhez: „Én el akarok innen menni, mert itt nekem nincs helyem, csak ezt a nyugdíjt kell megvárni, pár hónap.” Azt reméli, hogy a nyugdíjából jobban ki tud majd jönni, mint most a közmunkából, így nem lesz terhére a gyerekének. A rendszerváltásig a csokoládégyárban dolgozott Szerencsen, és ott jobban keresett, mint most, ami látszik is, hiszen a fát, amivel fűt, az önkormányzattól kapta, villanya sincs – kikapcsolták –, ezért gyertyázik, és egy elemes rádió az egyetlen szórakozási lehetősége esténként – cinikusan azt is lehetne mondani, hogy ez még hangulatos is. Az ablakok itt is betörve: „Nagyon sok rossz ember van itt, alkoholista rossz ember. Itt állandóan zárva kell legyen az ajtó. Hát az ablakokat mind betörték, amikor elmegyek dolgozni, ők, elnézést, de ezen élvezködnek, hogy ablakokat törnek be.” Következő interjúalanyom a helyi cigány önkormányzat vezetője. Gyermekét egyedül nevelő, szegénységben élő, egyszerű asszony. Legnagyobb problémának a cigánysággal kapcsolatban a megkülönböztetést tartja, és szerinte ezen kéne változtatni. Kérdezem a bűnözést a faluban – „volt, de mostanra lezárult” – mondja. Ezek után azt szeretné megtudni, hogy ki lehet-e tenni őt és a fiát a házából, amit a szüleitől örökölt a testvéreivel együtt. Az egyik testvére ugyanis kapott százezret, hogy a nevére írathassanak egy vállalkozást, amiről csak később derült ki, hogy tízmilliós adóssága van. Megígértem, hogy megkérdezem a jogász kollégáktól az egyetemen, és visszaszólok. �TÁRSADALOM 90 Kimegyek a Takta partjára, csillog a tavaszi nap a szeméttel teleszórt vízen. Ki hinné, de egy nádas is el tud szlamosodni. Házak a Takta mentén Vissza a cigánysorra, ahol az egyik jómódú ház előtt több autó is áll, az egyik egy furgon, a másik A4-es Audi, de van egy metál színű BMW is. A furgonba pakoló férfiak állványozók, most itthon vannak, de rendszerint hónapokig Németországban dolgoznak. Forintban számolva nyolcszázezret keresnek havonta. A szintén falubéli vállalkozó, még ha le is húzza őket, akkor is öt-hatszázezret azért kézhez kapnak. További interjúalanyt keresve bemegyek a szomszéd házba. Állványozók feleségei fogadnak, akiknek az urai most is kint vannak Németben, éppen fasírtot sütnek, meg pogácsát. Megkínálnak, közben beszélgetünk. Miskolcra vagy Szerencsre járnak vásárolni kocsival – mint mondják, mindenük megvan. Egy általános iskolás ballagás itt nyolcszázezerben van. Szerencsről jön a limuzin, és itt tekeregnek vele a faluban, aztán következik a dínom-dánom a kultúrban – nem akarom elhinni, de a polgármester megerősíti: ő kétszázezerért adja csak a termet. „Megtakarítás?” – kérdezem. – „Mi nem takarítunk meg, egyik hónapról a másik hónapra. … Magyarok igen messze állnak még hozzánk, a nyolcvanas évekbe élnek. Megeszik a hetes kajákat. Mi nem, mi minden nap főzünk. Mi nem tudnánk megenni. Vasárnap megfőzik, azt eszik egész héten. Úgyhogy mi nem spórolunk a hasunkon. Egyszer élünk, nem?” �TÁRSADALOM 91 De nem volt ez másképp a kulináris örömök tekintetében a hirtelen meggazdagodott Buddenbrookoknál sem. Hogy mennyire nincs megtakarítás, ezt egy másik interjúalany esete példázza a legjobban. Az élettársi kapcsolatban élő pár évig dolgozott egy londoni szállodában, majd ezt követően a férfi állványozóként Németországban. A férfinak volt egy könnyű testi sértési ügye, és a német bíróság, mint a végzésből kiderült, az eljárás során felmerülő költségek megtérítése végett több mint hétszáz euró megfizetésére kötelezte, és már végrehajtási fázisban van az ügy. Jelenleg nincs negyedmillió forintjuk, pedig évekig fejenként legalább félmillió forintnak megfelelő valutát kaptak kézhez havonta – és most rettegnek. Lewisnak a szegénység kultúrájáról leírt sorai köszönnek itt vissza – nincs jövő, illetve amikor már van, akkor sem látják. Vannak olyan állványozók, akik már nem a cigánysoron laknak – ha nincs megtakarítás, akkor miből van a ház? „Megkaptuk a német adót, én nem szeretek hazudni, mivel az Isten hallja, amit mondok, ez az igazság, meg a familitás családi pótlékot. Mindenki kapott. Egy évre visszamenőleg el lehetett intézni. Három- meg négy-, meg ötmilliókat kapott. Abból lehet házat venni.” A fentiekhez még annyit tennék hozzá, hogy a kilencvenes évek elején a cigánysoron szinte mindenki éhezett, mostanra viszont: „Hogy mondjam, itt minálunk a magyarság úgy érzi, mintha el volna nyomva. … Mi romák, ha azt nézzük, többen vagyunk itt a faluba, mint a magyarok, és valamilyen szinten irigyek ránk. Lássák, hogy a márkás autó, költenek a házra, tele aranyokkal meg minden, és akkor van ez az irigység. Jönnek úgy hátulról, szemünkbe nyaliznak, hátulról meg kibeszélnek. Irigység van. Még van pár cigány család, akik még mindig azon a szinten vannak, hogy nem tudtak feltörni. Azt mondjuk, hogy nem ide való. Jó lenne már, ha elmenne innen.” A cigány–magyar törésvonal mellett megjelent tehát egy régi−új, a gazdag−szegény: „Én, ha a gyerekkoromra visszagondolok, régen összetartóbbak voltak az emberek. Régen nem volt rang, most rang van, még a romák között is. Akiknek nyakék van meg retikül, meg fülbevaló, meg gyűrű, abba a szintbe lehetnek. Akinek má nincsen, az a nyomor, a lakás szempontjából ugyanúgy. … Testvér a testvér ellen, mindenütt ez van.” Az interjúalany rátapint a lényegre: rang, azaz jómód, és az ezt megtestesítő presztízsfogyasztás, aminek társadalmi hagyományait Mikszáth és Móricz hazájában, azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. A külföldi munkavállalás következménye, hogy a gyerekeket lényegében az anyjuk neveli, így nincs férfiminta a családban. Ezt példázza, amikor egy hat-nyolcéves kissrác odaszól nekem: „Én spártai vagyok, te pedig kutya.” Példaképük persze nem az Iliász Danaosz-daliái, hanem a magát spártainak nevező bűnözői elit, akik felrakták magukat a netre, és a gyerekek őket nézik. �92 TÁRSADALOM Azért belehallgatunk egy kicsit az Iliászba is – mert ez is fent van a neten, csak hogy tudjuk, miről beszélünk, jól sejtvén, hogy sajnos ez így, in medias res, nem fog tetszeni a gyerkőcöknek, de a szüleiknek sem. További problémát jelenthet a nevelés szempontjából, ha az anya prostituált volt – gondoljunk csak a kortárs csoport ítéletére ezzel kapcsolatban, de ez még családon belül is állandó konfliktus forrása lehet. Egy megfigyelésem jól illusztrálja a fentieket: a nagypapa a Coop előtt italozik – nem tűnik nagyon részegnek, és odajön hozzá a hatéves forma unokája, pénzt kér Milka csokira, de többszöri kérésre sem kap. Ezt azzal bosszulja meg, hogy odaszól: A nagymamát átteszik a közös sírba, erre a nagypapa dühösen visszavág: tudod, mi a te anyád, az egy nagy kurva. A nyomorgó családok esetében a gyermekéhezés, a hányódás egyik helyről a másikra, az állami gondozásba vétel, illetve az ettől való félelem, az egyik anya szavaival szólva szinte kezelhetetlen gyereket eredményez. Ez az egész, megfejelve a mobiltelefon és a világháló nyújtotta lehetőségekkel, egyaránt a generációs konfliktusokat mélyíti: „A mi világunkban még a szülők tudtak gyereket nevelni. Mink háromdimenziós világban élünk, a gyerekek tiszteletlenek. Elnézést, az a kib*** telefon van a kezükbe, nem tudják mi az, hogy kommunikálni. Nem kérdezi, anya, miben segíthetek.” Az iskolaigazgató beszámolója szerint a tanítási idő jelentős része hiábavaló fegyelmezéssel telik el, ami azt eredményezi, hogy a tehetősebb családok nem ide járatják a gyerekeiket. A faluban van ugyan egy nyugdíjas vagy idősödő egyetemi végzettséggel rendelkező pár ember, a tanítónő, az építész vagy az agrármérnök, aki minden bizonnyal már itt marad, de a fiatalok mind elmentek, közöttük vannak romák is. Az egyik roma jogász volt, előbb Miskolcra, aztán Budapestre költözött. A másikkal még sikerült beszélnem. Anyja magyar, apja cigány volt, felesége cigány, egy gyermekük van. Miskolcon végzett a műszaki karon. Munkájával meg van elégedve: nem kap ugyan annyit, mint egy állványozó, de van társadalombiztosítása, és nem utolsósorban együtt lehet a családjával, és mégis menni akar – a gyereke miatt. Pedig az itteni általános iskola semmivel nem néz ki rosszabbul, mint egy átlagos miskolci vagy akár egy fővárosi. Új épületben van az óvoda, az orvosi rendelő és a védőnői szolgálat – nem is ezzel van a baj, hanem – mint mondja – „A légkör. Mit lát, mit tanul itt a gyerek a többitől, akinek az anyja egy prostituált?” Hát ezért akar elmenni. A temető a falu félreeső, a nádasokkal határos részén van. Régi temető. Sírkövek még a tizennyolcadik századból is fennmaradtak. A sírok jól reprezentálják a falu történetét és az elhunytak társadalmi rangját, mely �TÁRSADALOM 93 most már nemcsak a magyarok, hanem a romák sírjai esetében is megfigyelhető: van, aki mauzóleumot épít a hozzátartozójának, és van, akinek csak egy összehegesztett vaskeresztre futja egy alumíniumtáblával, ahová girbegurba betűkkel az elhunyt nevét vésték. Régi síremlék Síremlék plüssfigurával, ékszerrel Régi fejfa Végezetül felvetődik a kérdés, hol vannak a magyarok? Mert döntő többségében roma válaszadóim voltak. Hát itt, a temetőben, meg szétszórva, ki tudja, hol, a nagyvilágban. Azok az idősek pedig, akik itt laknak még, nem akarnak szóba állni idegennel, behúzódnak az otthonaikba. Vissza a vonathoz ismét egy fél óra, talán még nem lesz sötét, mire odaérek. Kár, hogy csak egy-két busz jár naponta, de Miskolcra nincs is, csak Szerencsre, úgyhogy teljesen mindegy. A vonaton van egy kis idő összerendezni a gondolataimat. �94 TÁRSADALOM A rendszerváltás sokkjához képest, ami mélyszegénységet eredményezett, mára nagyfokú társadalmi differenciálódás ment végbe. Megjelent egy bűnözői elit, amin sajnos nincs semmi csodálkozni való, hiszen ez minden elslumosodó területen jelen van, az ózdi Hétesen át a budapesti Hős utcáig vagy akár a New York-i Harlemig, ahogy azt Wallantnak A zálogosából megismerhetjük. Ők a nyomor vámszedői. A különbség csak annyi, hogy van, ahol a drog, van, ahol a prostitúció és van, ahol a kamatos pénz, illetve másutt ezek különböző kombinációi a meghatározóak. Sokkal meglepőbb a nagyarányú, kifejezetten jómódú melós réteg megjelenése. Ez nyugaton ismeretlen, tipikus kelet-közép-európai jelenség, melyet a nyugati munkaerő-kereslet hív életre. Ez máshol is jelen van a térségben, még az olyan hírhedt nyomortelepen is, mint az ózdi Hétes. Az itteni külföldi munkavállalást a szervezettsége és a nagy aránya teszi különlegessé. Egy állványozó brigád ugyanis hat-tíz fő. A helyi vállalkozók pedig a rokonaik és ismerőseik köréből könnyű szerrel több ilyen brigádot is össze tudnak verbuválni. Kérdéses azonban e magas jövedelmű réteg sorsa. Úgy tűnik, szemben a felsőfokú végzettségűekkel vagy az erre aspirálókkal, hogy ezek a családok nem akarnak elköltözni a településről. Ezt bizonyítja, hogy a cigánysoron lévő lakhelyüket felújítják, vagy a falu más részén vásárolnak egy jobbat, és még ezt is korszerűsítik. A bevásárlást a közeli városok bevásárlóközpontjaiban, de a helyi boltokban is könnyűszerrel megoldják. Így a település élhetővé válik számukra. Világlátottak, családjukkal mégis ezt a települést választják, szemben egyik korábbi kutatási terepemmel, a szlovák gyökerű Bükkszentkereszttel2, ahol az ott született tanárnő szerint az általános iskolai osztálytársai közül már senki sem lakik a szülőfalujában. Talán a romák számára egy elcigányosodó település biztonságot jelent és ezért nem költöznek el? – Ez a kérdés is megérne egy további kutatást. Annak ellenére, hogy a munkaerőpiacon egy nagyon sérülékeny csoportról van szó, ráadásul a mélyszegénységből épphogy kiemelkedtek, mellyel kapcsolatban némi iróniával úgy is lehetne fogalmazni Max Weber nyomán, hogy a kapitalizmus szelleme már megjelent, de a protestáns etika még nem. Mégis, ez azért egy lehetőség – talán az egyetlen – a település elslumosodása ellenében. Véleményem szerint azonban nem pusztán a takarékosságot piedesztálra emelő evilági aszkézis hiánya jelenti a problémát, hanem az értelmiség elköltözése is. Sőt, talán ez a nagyobb 2 L. Gyukits György: Bükkszentkereszt – Borsod Svájca. Egy kutatás margójára. Palócföld 2019/1. 75−83. �TÁRSADALOM 95 baj, hiszen az utóbbi száz-kétszáz évben mindig is volt a faluban értelmiségi, legalább egy pap és tanító, vagy anélkül, hogy fényezni akarnám a Kádár-rendszert, de akkor még agrármérnök, építész, sőt orvos is. A jobb módú cigány családok ugyan már látják, hogy kell az iskola – kérdés, hogy meddig látnak. Az interjúk alapján a középiskoláig biztosan, a felsőoktatásig egyes családok talán, bár sok szülő még a köztük lévő különbséget sem nagyon érti. Márpedig a helyi magyar diplomás elit ki fog öregedni, és helyükbe a roma diplomás elit kellene, hogy lépjen, ha van. Egy ács fia hozhat megváltást, de egy állványozóé? Végezetül még egy megjegyzés: nem pusztán roma diplomás, hanem értelmiség kellene, aki képes felismerni a helyi kulturális és természeti adottságok értékét – azt, hogy a Taktaköz egy kulturális tájegység, és megőrzése érdekében tennie kell! A képek a szerző felvételei. A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg. �SZEMLE 96 KARAFFA GYULA Emlékezni, emlékeztetni, megismertetni, megszerettetni Csáky Károly új könyvéről Az idén 70. életévébe lépett dr. Csáky Károly pedagógus, helytörténész, néprajzkutató, költő legújabb kötete néhány hete Hydwegtől Ipolyhídvégig címmel jelent meg. A kötet része annak a sok tíz (60−70) kötetből álló életműnek, amit az alkotóereje teljében lévő kutató szerencsére mind a mai napig folyamatosan bővít. Köteteiből újabb és újabb generációk ismerhetik meg az általa oly’ szeretett történelmi Hont megye (a Palócföld északnyugati része a Garamig) településeinek múltját, értékes embereinek (nemes családok, tudósok, papok, írók, költők, hadvezérek) életét, tetteit. Így „lopja be” a fiatalok, az olvasók lelkébe az igazi hazaszeretetet! A kötet bemutatásához Csáky szavait idézem: „Ipolyhídvég a történelmi Hont megye nevezetesebb települései közé tartozik, hiszen már a középkorban fontos útvonalak vezettek errefelé; korán átkelő épült az Ipoly folyón. A településnek egy időben városi rangja volt, vámhelyként szerepelt, vásártartási joggal bírt, s hosszú időn át a megye rendjei is itt tanácskoztak, hirdettek ki ítéleteket, tehát székhelye volt Hont vármegyének is. A helység azonban már az 1252-es első írásos említése előtti évszázadokban, évezredekben is települt hely volt, gyakran és tartósan. Megtelepedett errefelé a kőkorszak embere, de felbukkantak rézkori, bronzkori és vaskori telephelyek, előkerültek e korokból származó leletek is. Különféle népek és kultúrák találkozási helye volt hát Hídvég. Kiadványunkban a helység régi évezredeit, évszázadait mutatjuk be, akárcsak a község sorsfordulós történeteit. Részletesen olvashatunk a földrajzi leírásokról, az adózó jobbágyok életmódjáról, sorsáról; a török-kor és az utána következő időszakok embert próbáló viszontagságairól; a falu pusztulásáról és újjáépüléséről, az itt lakók névanyagáról stb. Szó esik természetesen a XIX. és a XX. század nagy tragédiáiról és eseményeiről: a járványos betegségekről, a háborúkról, a kitelepítésekről és deportálásokról, a különféle nemzetiségű népek keveredéséről. A könyv részletesen bemutatja az itteni népi hagyományok és szokások sokféleségét; foglalkozik a pártok, egyesületek munkájával; feltárja az egyház és az itteni iskola �SZEMLE 97 múltját. Megfelelő képet kaphatunk a község templomáról, annak történetéről és értéktárgyairól, a szakrális kisemlékekről. De olvashatunk az egykori Ipoly-híd gazdag történetéről, a temetőről, a malmokról és az egyéb látnivalókról is. A kötetet gazdag irodalmi bibliográfia, színes és fekete-fehér képmelléklet, térképtár egészíti ki.” A kötet kiadását az Ipolyhídvégi Önkormányzat, azon belül is Lestyánszky Viktor polgármester szorgalmazta, az anyagiakat az Önkormányzat biztosította. Mérete: B/5. Példányszám: 750. Oldalszám: 320. Írta: Csáky Károly. Szerkesztette: Karaffa Gyula. Nyomdai munkák: MULTISZOLG BT. Vác ISBN: 978-80-570-1643-4 KOCZÓ JÓZSEF Emléktáblák, szobrok, emlékhelyek Nógrádban és Hontban Dr. Csáky Károly nyugalmazott tanár, etnográfus, helytörténész idestova négy évtizede aktív részese neves elődeink, szülőföldünk kiemelkedő személyiségei, történelmünk, kultúránk nagy alakjai emléke gondozásának, a szülő- vagy lakóház, működési hely emléktáblával történő megjelölésének mint kezdeményező, az avatásokon emlékbeszédet tartó vagy konferenciák, megemlékezések szervezője, közreműködője, kiadványok szerzője, szerkesztője. �98 SZEMLE Emléktáblák, szobrok, emlékhelyek I−II. címmel 2018−2019-ben Ipolyságon megjelent könyvecskéi magánkiadásban, önkormányzatok, szervezetek és magánszemélyek támogatásával láttak napvilágot. Szerzőnknek nem ez az első honismereti kalauza, melyben sorra veszi Hont és Nógrád emlékhelyeit, neves szülötteit vagy tájainkhoz kötődő jeles közéleti, egyházi személyiségeit, tudósait, pedagógusait, alkotó irodalmárait, művészeit, tevékenységük, életútjuk emlékeit. Korábbi művei közül megemlíthetjük a Honti barangolások (1985), a Nógrádi tájakon (1992), a Honti arcképcsarnok (1998), a Jeles elődeink (2002), a Híres selmecbányai tanárok (2003) című munkáit vagy az Irodalmi kapcsolatok három kötetét (2004–2006) is. Nem áll szándékomban felsorolni, hogy mely településeket említ Nógrádból és Hontból Csáky Károly mint a nagy elődök örökségének méltó gondozóit. Földrajzilag nagyjából ekként vonhatjuk meg a feltárt terület határát: Losonctól Selmecbányáig, Ipolyszalkától Alsósztregováig soksok város és falu került fel tablójára. Illendőnek tartom, hogy munkáiból a nógrádi táj azon szülöttei emlékének ápolásával kezdjem szemezgetésemet, akik irodalmunk élvonalába, klasszikusaink közé emelkedtek. Nógrád adta a magyar nemzetnek a 19. század géniuszát, Az ember tragédiájának íróját, aki szinte egész életét Sztregován töltötte. Emlékét a katolikus temetőben lévő nyughelye és emlékműve, továbbá a Madách Imre Múzeum bemutatásával eleveníti fel Csáky Károly. Mikszáth Kálmánt, irodalmunk kiemelkedő személyiségét, a nagy palóc írót szülőföldje megannyi helyéhez fűzték szoros, megtermékenyítő szálak. Szklabonyán lebontott szülői házának helyét néhány éve emlékkővel jelölték meg, míg felnevelkedésének, gyermek- és ifjúkorának helyszínén emléktábla és kiállítás idézi életét, munkásságát. Nagykürtösön 1997-ben tartottak Mikszáth Kálmán Emléknapot, majd 2000-ben az író keresztelési helyén állítottak emléktáblát. Horpácsról a Mikszáth-család tagjainak síremlékeit mutatja be szerzőnk. Hont vármegyének igazi szellemi központja a területén fekvő, de jogilag tőle teljesen független szabad királyi város, Selmecbánya. Bányászati és erdészeti akadémiáján és líceumában olyan kiváló elmék oktattak, akik nemcsak hazánkban, de Európában, sőt a nagyvilágban is tudományos elismertségnek örvendtek. Mikoviny Sámuel professzor egykori házára két emléktáblát is elhelyeztek. A Krecsmáry-házon ugyancsak emléktábla hirdeti, hogy a németalföldi származású Jacquin Miklós, az akadémia első tanszékének professzora 1764-ben itt kezdte meg az oktatást. Az egykori �SZEMLE 99 evangélikus líceum homlokzati falán Petőfi Sándor diákéveire emlékeztető táblát állítottak 1896-ban. A kiadványokból megtudjuk, hogy Mikszáth Kálmánnak a líceumban tanító neves tanárai közül Breznyik Jánosnak és Jezsovics Károlynak síremlékét az evangélikus temetőben találjuk, és ugyancsak itt nyugszik a vaskohászat világhírű szakembere és oktatója, Kerpely Antal is. A közelmúltból, az ezredfordulót megelőző és követő évtizedekből említsünk meg néhány települést és jeles alkalmat, melyek azt igazolják, hogy múltunk örökségének gondozását nemcsak elődeink, hanem az utódok is fontosnak tartják! Ipolyságon, Hont vármegye egykori székhelyén 1981-ben Bartók Bélaemlékünnepséget rendeztek, majd 1994-ben a II. Bartók Béla Zenei Találkozó alkalmával a művészeti alapiskola falán helyezték el a zeneszerző emléktábláját. Gróf Széchenyi István 1993-ban, II. Rákóczi Ferenc 2014ben kapott emléktáblát Ipolyságon. A város Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolája 2002-ben vette fel a felsőtúri születésű Pongrácz Lajos nevét. A neves honti személyiségről szülőfalujában 2015-ben emléktábla-állítással, valamint szakmai szeminárium tartásával emlékeztek, és kiadványban is megörökítették a kiváló férfiú pályafutását. Nagycsalomján 1984-ben Gáspár Imre Emléknapot szerveztek, 2004ben táblát avattak a költő, újságíró, műfordító emlékére, majd 2011-ben szemináriumot tartottak a községben. Ezen alkalmakhoz kapcsolódóan kiadványok is születtek. 1993-ban Ipolyi Arnold tudós püspök, művészettörténész és mitológiakutató emléknapját rendezték meg Ipolykeszin. A következő évben Ipolyvisk emlékezett meg tábla elhelyezésével jeles szülötteiről: König Mór apátkanonokról, Fehér Ipoly Kálmán pannonhalmi főapátról és Rajner Lajos felszentelt püspökről. Felsőszemeréden 2003-ban falunapon emlékeztek a helység szülöttére, Ivánka Imre ezredes, író, történész életútjára, és helyezték el emléktábláját. A nagy palóckutatónak, tudós paptanárnak szülőfalujában, Csábon már 1984-ben emléktáblát állítottak, majd 2005-ben Szeder Fábián élete és életműve címmel rendezett nemzetközi konferenciával emlékeztek szellemi örökségére. A konferencia előadásait tartalmazó kötet mellett említésre méltó A’ Palóczokról című kiadvány megjelentetése Szeder Fábián Tudományos Gyűjteményben megjelent írásaival, továbbá Csáky Károly tanulmányával. �SZEMLE 100 A templomépítő tudós püspök nevét 1992-ben vette fel Paláston az egyházi alapiskola. 2009-ben emlékmisével és előadásokkal adóztak Palásthy Pál örökségének. A nógrádi-honti tájakon kultúrtörténeti barangolásra készülők kiváló iránytűre lelnek Csáky Károly újabb munkáiban. CSONGRÁDY BÉLA Dokumentált örök értékek A hit és a hatalom házai… Nem első esetben jelent meg szűkebb hazánkban (sem) különböző témakörű reprezentatív album, sőt a salgótarjáni székhelyű Dornyay Béla Múzeum gyakorlatában is több hasonló színvonalú kiadvány látott már napvilágot. De valahogy mégis az az ember érzése, hogy A hit és a hatalom házai – Középkori templomok és várak Nógrád megyében című kötet – mintegy „primus inter pares”, azaz „első az egyenlők között” alapon – az élre kívánkozik mind tartalmát, mind látványvilágát, nyomdai kivitelezését illetően. Ezt persze lényegesen könynyebb volt megállapítani, mint bizonyítani, de ehhez is sok érve adódik a recenzesnek, már a Valter Ilona által írt előszótól kezdve. A hazai archeológia középkori krónikása, immár a Szent István Társulat által Stephanus-díjjal elismert műemlékvédelmi szakember 1965-ben, a pásztói ciszterci apátság feltárása – amely során számos váratlan, értékes lelet, így például az oskolamesterház került elő – révén került, ahogyan fogalmazott, Nógrád megye „bűvkörébe”. Mintegy huszonötéves munkakapcsolata során mindenekelőtt tanúja – de Mátraszőlősön részese is – lett a műemléktemplomok kutatásának, megújulásának és jó néhány vár helyreállításának. E folyamatok tudományos eredményei közül sok megjelent ugyan szaklapokban, de ezek az úgynevezett nagyközönség számára alig váltak ismertté. Ezért tartja jelentősnek Valter Ilona a Dor- �SZEMLE 101 nyay Béla Múzeum kezdeményezését, hogy megossza a közvéleménnyel és a helyi lakosság, az ideérkező látogatók számára is hozzáférhetővé tegye a húsz falusi és mezővárosi templom és a kilenc vár történetével kapcsolatos legfontosabb ismereteket, méghozzá nemcsak értelmező szakmai szövegek, hanem egy esztétikus kötetbe rendezett igényes fotók közzétételével. A 237 oldalas album első részében Isten házai kaptak helyet a települések abc-sorrendjében és a templomok névadójának feltüntetésével: tehát Alsópetény (Szent István), Cserhátsurány (Szent István), Csesztve (Szent Márton), Egyházasdengeleg (Szent Imre), Egyházasgerge (Szeplőtelen fogantatás), Herencsény (Haraszti-puszta), Herencsény (Szent Mihály), Jobbágyi (Szent György), Maconka (Szent István, Mihály), Mátraszőlős (Szent Erzsébet), Mátraverebély (Nagyboldogasszony), Nagylóc (Szent Kereszt felmagasztalása), Nógrádsáp (Kisboldogasszony), Pásztó (Szent Lőrinc), Szécsény (Urunk színeváltozása ferences templom és kolostor), Szente (Szent Erzsébet), Tar (Szent Mihály), Terény (Szent András), Tereske (Nagyboldogasszony), Zabar (Magyarok nagyasszonya). A húsz templom közül tízhez (Alsópetény, Cserhátsurány, Csesztve, Egyházasgerge, Herencsénypuszta és Herencsény – Szent Mihály, Nagylóc, Nógrádsáp, Szente és Tereske) Mag Hella régész, művészettörténész, a váci Tragor Ignác Múzeum munkatársa, hathoz (Egyházasdengeleg, Jobbágyi, Mátraszőlős, Mátraverebély, Pásztó és Tar) Feld István történész, régész, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Magyar Középkori és Kora Újkori Régészeti Tanszék vezetője, négyhez (Maconka, Szécsény, Terény és Zabar) pedig Shah Gabriella művészet- és vallástörténész, a kiadó Dornyay Béla Múzeum igazgatója írt azonos szerkesztésű tájékoztatót. Röviden szó esik ezekben a település történetéről, a hangsúly azonban értelemszerűen a templomok legfontosabb jellemzőinek, mondhatni specialitásainak bemutatására esik, kiemelve a látogatók számára is hasznos tudnivalókat. Mindegyik szöveg néhány forrásmunka megjelölésével fejeződik be. A templomok bemutatása után a várak (Baglyaskő, Buják, Drégely, Hollókő, Nógrád, Salgó, Sámsonháza, Somoskő, Szanda) következnek és ezen egykori erődítmények mindegyikét Feld István látta el magyarázattal, szoros összefüggésben azzal, hogy nevezett fő kutatási területei közé éppen a közép- és koraújkori Magyarország efféle építményeinek tanulmányozása tartozik. Ezt példázza az ugyancsak a Dornyay Béla Múzeum gondozásában a Vár a város felett – Salgó várának évszázadai címmel 2016ban megjelent önálló kötete is, amely a vártörténet bemutatásával párhuzamosan beszámol az 1981 és 1984 között ott folytatott első régészeti �102 SZEMLE kutatásokról, majd a 2000-től 2006-ig végzett újabb ásatások főbb eredményeit mutatja be igazán hitelesen, minthogy a munkálatokat éppen Feld István irányította. A helyreállítási terveket Móga Sándor építész készítette. Több mint érdekes volt a régész szakértő végkövetkeztetése: „…ma az, aki a várhegyre felkapaszkodik, csak azt látja, amit biztosan ismerünk e jellegzetes hegyi vár egykori épületéből. Természetesen az utóbbi évtizedben számos más bemutatási lehetőség is felmerült – az alsóvár északkeleti épületrészének lefedése, kiállítás, netán büfé kialakítása vagy az ágyútorony teljes feltárása – s ezek biztosan hozzájárulnának ahhoz, hogy még több látogató keresse fel a város felett emelkedő várat. Reméljük azonban, hogy a salgói erősség soha nem válik látványos turisztikai attrakcióvá, hisz legfontosabb érték veszik el, ha megszűnik az elmúlt több mint hét évszázad helyi és országos történetének ma is átélhető történeti forrásként szolgálni.” Ehhez hasonló eredeti megállapítások, elgondolkodtató – s némelyek részéről bizonyára vitatható – feltételezések a jelenlegi kötetben ismertetett több vár kapcsán is találhatók. Baglyaskő váráról – amelyről 2010-ben az úgynevezett 700 éves ünnepségsorozat keretében emlékezett meg Salgótarján városa, illetve Baglyasalja Barátainak Köre – például a következőket írja Feld István: „Régészeti feltárások hiányában ma még nem igazolható – de nem is zárható ki – hogy itt állt a Kacsicsok Illés ágából származó Péter 1268-ban név nélkül említett vára…” Természetesen nagyon fontosak és a bővítendő, felfrissítendő ismeretek szempontjából nélkülözhetetlenek a három szakember magyarázatai, de az album igazi értékei a kiadvány terjedelmének döntő többségét kitevő színes – Valter Ilona által csodálatosaknak nevezett – fotók képezik, amelyek Shah Timor múzeumi munkatárs nevéhez fűződnek. Személye, szerepe azonban – több szempontból is – sokkal többet érdemel e minősítésnél. A tizennégy-tizenöt éves, azaz gyermek- és ifjúkora óta itt élő afgán származású alkotó az elmúlt több mint három évtized során rendkívüli mértékben megszerette és már régen második hazájának tudja – sőt vallja – Magyarországot, Nógrádot, ahová Budapest után Szombathely érintésével érkezett, s a szakmunkásképzőben autószerelőnek tanult, majd postásként dolgozott, s ahová immár felesége és kisfia révén szoros családi kötelékek is fűzik. Az évek során megannyi felmérhetetlen értékű dokumentumfilmet forgatott a helyi értékekről, az unikális tehetségű, palóc gyökerű személyiségekről, köztük a Kossuth-díjas, nemzetközi hírű és rangú Gaál István filmrendezőről, a míves köztéri szobrok tucatjait – mintegy hetvenet – megmintázott kétszeres Munkácsy-díjas ifj. Szabó �SZEMLE 103 Istvánról, a Magyar Örökség-díjas Balázs János ösztönösen zseniális festőművészről, költőről. A Magyar Televízió kulturális csatornája a Magyar Művészeti Akadémia portrésorozatában a közelmúltban, május 24-én mutatta be a Földi Péterről, a Somoskőújfaluban élő Kossuth-díjas festőművészről készített Földemlékek című filmjét. E kötet egyik témakörét alkotó középkori templomokat is megörökítette már filmen is, amelyet a későbbiek során a Duna Televízió tervez műsorára tűzni. Csakúgy, mint az ihletett mozgóképekről, a fotókról is sugárzik az érzelmi azonosulás a magyarság természeti, szellemi, történelmi kincseivel. Meg persze minden oldalról, egy-egy templom, vár és környezete valamennyi részletéről tükröződik az a magasfokú szakmai hozzáértés, tudás, amelyet Shah Timor – mondhatni önszorgalomból – elsajátított. Az utóbbi időszakban tanulta meg a dróntechnika használatát, amely lehetővé teszi, hogy a levegőből láttasson olyan nézőpontokat, amelyek a föld színéről lehetetlenek. A kivételesen szép kötetnek eleddig két bemutatója volt: Salgótarjánban és Pásztón. Az érdeklődéssel kísért megyeszékhelyi múzeumi rendezvényen megjelent és szót kapott mind a négy szerző s örömét fejezte ki, hogy részese lehetett e munkának, együttműködésnek. A főszerepet azonban a kötet érdemeit elemző – innen elszármazott – Pusztai Tamás, a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti, örökségvédelmi, főigazgató-helyettese vállalta magára. Mondandójában – többek között – azt hangsúlyozta, hogy ez a könyv mindenkihez szól, nemcsak a helyes történelemszemléletet alakítja, hanem erősíti a lokálpatriotizmust is. Kalocsai Péter, a Nógrád Megyei Kormányhivatal főigazgatója A hit és a hatalom házai címet tartotta különösen találónak. Az említetteken kívül a kötet tartalmi és esztétikai értékeinek felszínre juttatásához anyanyelvi lektorként közreműködött dr. Gréczi-Zsoldos Enikő egyetemi adjunktust, a Palócföld főszerkesztőjét, a könyvterv és a tördelés Nyisztor János gyulai grafikusművészt, az elegáns nyomdai kivitelezés a budapesti székhelyű Prime Rate Kft.-t dicséri. A nagyon szép első és hátsó borítót – amelyen a nógrádsápi templom, alatta az illetékes települések nevének felsorolása, illetve a salgói vár látható – belülről – és egyáltalán a kiadványt összességében – egy szellemes megoldás gazdagítja: nevezetesen Nógrád megye térképén igencsak szemléletesen, különböző színekkel jelölve jelennek meg a templomok és a várak helyszínei. (Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2019) �SZEMLE 104 PAPP DÉNES Nyelvünk kútjai Mózes Huba: Egyre közelebb az éghez. Esszék, irodalmi tanulmányok „de mégiscsak véges szakadék a nemlét mert a forma a szóban őrzi az elmét” (Mándy Stefánia: tartalom és forma) (1.Sujet) Mózes Huba újabb könyvében esszéket, irodalmi tanulmányokat találunk. Szerzőjük irodalomtörténész, akit többek között a Miskolci Egyetem BTK tanáraként is ismerhetünk, számos önálló és társszerzős kötet jegyzi nevét, illetve több tucatnyi antológia, konferenciakötet, hasonmás kiadás és egyéb kiadvány szerkesztője is egyben. Középkori magyar irodalom, XX. századi erdélyi irodalom és verstan, különösen a szövegalakító hagyományokban föllelhető nyelvi formák, alakzatok teszik ki kutatási területeinek döntő többségét. Legújabb könyvének címe valamiféle elemelkedést sugall, jelen elrugaszkodás első lépéseként vegyük szemügyre a kötet felépítését. Legelőször is egy mottóval találkozunk, mely Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című szövegéből való. Szerzőnk Dsida magyar zsoltárából azt a részt választotta könyve medálionjául, mely a világban szétszórt magyarság és őseink rövid megszólítása után egy „üljetek mellém” felszólítással kapcsolódik össze, zsoltárszerűen, a gondolatritmus ismétlődő, néhol már-már zsolozsmázó metrumával együtt. Mózes Huba az erdélyi költők közül Dsida Jenővel foglalkozott leginkább és egy 2018-as őszi interjúból az is kiderül, miért – „Ő az, aki a mindennapi és a transzcendens emberi egybetartozásról valami olyat tud, amit talán az egyetemes irodalomban sem tud kívüle más. Tanulmányaim és kiadványaim egész sorával ennek tudatosítására tö- �SZEMLE 105 rekedtem, és törekszem lehetőségeim szerint ezután is.”1 Jelen kötet huszonnyolc írása között nem találunk olyat, mely kimondottan Dsida Jenőre fókuszálna, ám a tanulmányok sokszínűségét, szövegszinten legalábbis, mindvégig átlengi a mottó által is sugallt egybetartozás érzése. Alapvetően három, címmel ellátott fő részre tagolódik a könyv, ezt követi még egy negyedik, afféle uszályként. Az első a Szövegalakító hagyományok címet viseli, hét írást tartalmaz, a XVI. századi bibliafordítások verses jegyeitől kezdve, a Mária éneke fordításait egybevető, illetve az Aporkódex zsoltárainak, himnuszainak fordítói hagyományait kutató, a pálos írásbeliség műfaji-formai kezdeményeit vizsgáló írásokon át egészen a három szótagszámos ütemek használatáig verselésünkben, vagy akár a japán versformákig, sőt Kölcsey Ferenc Hymnusának lehetséges ritmikai előzményeit vizsgáló írásig. Utóbbi tanulmány pikantériája, hogy a kutatók között fölmerült egy lehetséges dallamelőzmény fantomja, mely a Megismerni a kanászt… kezdetű népdalban testesül meg, ugyanis a Hymnus szövege ráénekelhető e dallamra. Ám szerzőnk vizsgálata régebbi korok nyelvi hagyományait hívja segítségül a ritmikai előzményeket föltárandó, így kimondva-kimondatlan mindkét szöveget olyan ritmikai távlatba helyezi, ahol az értelmezési hangsúlyok egészen más helyeken képződnek meg, ennek eredményeképpen a ráénekelhetőség kérdése már nem kívánkozik a legfontosabb tényezők közé. A második fejezet az Aranymetszés és sorismétlés címet kapta, olvashatunk itt például a középkori Szent László-énekről, Bartók Béla, Reményik Sándor, Derzsi Sándor költeményeiről, továbbá egy Kovács András Ferencszonettről. A szövegek belső arányosságait kutató írások ezek. A harmadik rész Erdélyiség és irodalom címen gyűjti össze az erdélyiség önazonosság- és összetartozás-tudat fogalmait előhívó szövegeket. A végig szerény és visszafogott hangú írások között csupán ebben a fejezetben találkozhatunk néhány helyen kimondott és fölvállalt személyességgel. Szerzőnk csöndes hitvallásai ezek, lévén kolozsvári születésű, pályafutását az ottani egyetemen kezdte. Példaként lehetne említeni az Erdélyi írók nyilatkozatai 1956-ról – 1956/57-ben című írás zárlatát – „Nem Tamási Áront és nem Albert Camus-t okolhatom gyakran visszatérő, nyomasztó álmomért: állok a vasúti hídon, s nézem az alant elvonuló kocsikat, amelyeken 1 Lásd Somogyi Botond interjúját az Erdélyi Naplóban: Önazonosság-tudat pallérozása verssel. Somogyi Botond interjúja Mózes Hubával. 2018. szeptember 23. https://erdelyinaplo.ro/interju/ �106 SZEMLE nem közkatonának álcázott írók, hanem írónak álcázott segédszolgálatosok feszítenek.”2 Végül a negyedik rész, az Utóhang helyett egyetlen írást tartalmaz, a Megérzik a fényt a gyökerek címűt, mely Pilinszky János versét idézi, egy sort a Harmadnaponból, ilyeténképpen jól rímelhet e zárlat a kötet címére is. Ebben az írásban a fény világát, fogalmát látjuk végigvonulni irodalmunkban az Ómagyar Mária-siralomtól Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály versein át Pilinszky idézett szövegéig. (2. Essai faire) Mind könyvünk hátsó borítóján, mind a föntebb említett interjúban találkozhatunk egy latin kifejezéssel – Forma dat esse rei, azaz a forma teszi a lényeget, mely szerzőnk tulajdonképpeni alapszemléletét is magában rejti. De hol marad akkor a tartalom? – kérdezhetnénk. Forma és tartalom? Viktor Zsirmunkszkij is fölteszi e kérdést a Poétika feladatai című tanulmányában az 1920-as évek elején.3 A tartalom (mi?) és forma (hogyan?) az esztétikai tárgy (mű) vizsgálatának csupán különböző módjait jelenthetik, és óva int mindenkit attól, hogy ezen elkülönítés kétértelműségébe szédüljön. A műalkotásban tartalom és forma elválaszthatatlan, s csupán a vizsgáló pillantása az, mely egyszer a formai, máskor a tartalmi jegyeket látja-láttatja hangsúlyosabbnak. Zsirmunszkij tehát esztétikai oldalról közelít, ahonnan az is látható, hogy a művészetben minden tartalmi tény formai jelenséggé válik. Az esztétikai nézőpont azonban nem túl népszerű a tudományban, mivel általában a tudomány szerint az efféle tekintet tudománytalan. Jó példa erre Péczely László hatvanas évek közepén megjelent Tartalom és versforma című könyvecskéje.4 A nézőpont itt következetesen esztétikai kísérlet, mely a leíró verstan mellett egyfajta funkcionális verstant próbál kitapogatni. Egyik korabeli bírálója elismeri e vállalkozás akkori újdonságát és értékeit, mindamellett fölrója szerzőjének, hogy írása tanulmányból sokszor átcsap esszébe, esetenként maga is költői alkotássá válik. Elmarasztalja Péczely írását fogalmainak homályosságáért, ezután egységes verstani terminológia kialakítása után kiált, hogy végül arra a következtetésre jusson, hogy korszerű 2 Mózes Huba-interjú i. m. 218. Vö.: Viktor Zsirmunszkij 1981. A poétika feladatai. In: V. Zs., Irodalom, poétika. Válogatott tanulmányok. Gondolat, Bp. 4 Péczely László 1965. Tartalom és versforma. Akadémiai, Bp. (Irodalomtörténeti Füzetek, 49.) 3 �SZEMLE 107 leíró verstan nélkül a funkcionális verstan esztétikai szemléletű kísérlete tiszteletre méltó, de hálátlan erőfeszítés.5 A verstanban szokás megkülönböztetni egyfelől leíró verstant, mely a (vers)formák ritmikai sajátosságait igyekszik rögzíteni, illetve rendszerezni, másfelől funkcionális verstant, mely a formák tartalomkifejező lehetőségeit próbálja feltárni. Mindkét verstani irányzatnak vannak hívei és vannak ellenlábasai, és még megannyi más viszonyulás. Értekezni, vitázni lehet a nemzeti versidomról, ütemhangsúlyról is. Ahogy tette például Arany János, Arany László, Babits Mihály vagy az a Németh László, aki szerint a magyar vers egyenesen az értelemből születik, és ahol a hangsúly csak következmény.6 Hazánkban sok verstani próbálkozás nyelvünk jellegét próbálja megragadni, kitapogatni egy-egy formában vagy formán keresztül a szövegalakító hagyományokat kutatva. A vizsgálatok alapvetően írott forrásokra támaszkodnak, támaszkodhatnak, melyek természetüknél fogva végesek, ezért is mondhatja Horváth János, hogy „a magyar nyelvű világi műköltészet megindulása mintha már egészében véve a humanizmus jegyében történnék”.7 Előtte ugyanis énekmondók történeti költészetéről, népmesékről, mondákról, dalokról lehet beszélni a szóbeliség, tehát csupán a következtetések és sejtések szintjén. A nyelvi formák ilyetén vizsgálata így tehát az írásbeliséggel fonódik össze, de miben áll az írás? Platón följegyezte Szókratész egyik egyiptomi történetét, ahol az írás Theuth találmányaként jelenik meg, aki az emlékezés varázsszereként ajánlja azt a királynak. Thamusz király azonban másként vélekedik az írásról, szerinte az írás éppen feledést hoz a világnak, mert az emberek nem gyakorolják majd emlékezőtehetségüket, hiszen külső, idegen jelek segítségével s nem a maguk erejéből fognak visszaemlékezni. Az emlékezésből csupán emlékeztetés lesz.8 Kaj Birket-Smith dán etnológus véleménye sem áll ettől távol, miszerint az írás csupán az emlékezet 5 Lásd Kecskés András, Péczely László: Tartalom és versforma. Irodalomtörténeti Közlemények. 1967/1. 85−87. 6 Vö.: Németh László 1983. Magyar ritmus. In: N. L.: Az én katedrám. Magvető és Szépirodalmi, Bp. 7 Horváth János 1988. Magyar nyelvű világi műköltészet. In: H. J.: Az irodalmi műveltség megoszlása. Magyar humanizmus, Akadémiai Kiadó Reprint Sorozata, Bp., 268. 8 Platón 1997. Phaidrosz. In: Platón válogatott művei I. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó, Bp., 82−83. �108 SZEMLE támasza.9 Oswald Spengler a nyelvet az emberi éberlétek kapcsolatának tartja, az írást a szemnek szóló szónyelvnek és a messzeség nagy szimbólumának, mely nemcsak a távolságot szimbolizálja, hanem mindenekelőtt a tartamot – a jövőt, az örökkévalóság igenlését.10 A betűírással kapcsolatban Ortega megjegyzi, hogy mivel egyetlen különálló betűnek sincs jelentése, nem fejez ki gondolatot, a betűírás, mondhatni, nélkülözi az értelmet.11 John Man kérdésének hátterében is hasonló kétségek lappanganak, miszerint az ábécé létezik-e egyáltalán?12 Ugyanakkor meg kell említeni az írás ősi, szakrális jellegét is, melyről például Várkonyi Nándor beszél.13 Hamvas Béla pedig arról mesél, hogy az őskönyv formai jellege szerint beavatás, tartalma szerint metafizika volt és arról is, hogyan változott meg beszéd és írás viszonya egymáshoz képest az idők során.14 Igaz, hogy el is lehet menekülni a hétköznapi politikai valóság elől például a verstanba, ahogy Szigeti Csaba említi egy helyen.15 Ám itt a kérdés nem az, hogy haszontalan dolog-e nyelvi mátrixokat keresgélni, netán kreálni, hanem inkább az, hogy észrevesszük-e, amikor megnyílik a nyelven keresztül az idő kútja, mely, ha még nem száradt ki teljesen, talán jótékony tükröt mutathat jelen világunknak. A kép sosem lehet teljes, a szócséplés folytatódik, és csak remélhetjük, hogy a mondanivaló magja jó helyre pottyan. (Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Bp., 2019) 9 Kaj Birket-Smith 1969. A kultúra ösvényei. Általános etnológia. Gondolat, Bp., 360−362. 10 Oswald Spengler 1994. A nyugat alkonya. A világtörténelem morfológiájának körvonalai II. Európa, Bp., 155−219. 11 José Ortega y Gasset 2008. Tájak és emberek. Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 109−110. 12 John Man 2000. Az írás története. General Press, Bp., 97. 13 Várkonyi Nándor 1994. Az elveszett paradicsom. Széphalom Könyvműhely, Bp., 599−618. 14 „Az őskorban a könyv is úgy beszél, mint az ember, azóta az embernek is úgy kell beszélnie, mint a könyvnek. Az őskori könyv szankciója az ember volt; ma az embert a könyvnek kell szentesíteni. Az őskorban a beszéd mondta meg, mit kell tenni és írni; azóta az írás mondja meg, mit kell mondani.” (Bővebben Hamvas Béla 2006. Scientia sacra I. Medio, Bp., 67−83.) 15 Szigeti Csaba: Csehy Zoltán–Polgár Anikó: Gyakorlati magyar verstan. Új Nautilus Irodalmi és Társadalmi Portál − http://ujnautilus.info/csehy-zoltan-polgar-aniko-gyakorlati-magyar-verstan �PÁLYÁZAT 109 ZENTHE FERENC DRÁMAPÁLYÁZAT A Zenthe Ferenc Színház – névadója születésének századik évfordulójára – nyílt drámapályázatot hirdet, két kategóriában, melyekben a műfaj szabadon választható. Az I. kategóriában Olyan műveket várunk, melyek Zenthe Ferenc filmjeiből merítik témájukat és/vagy azok színpadi adaptációi, illetve átdolgozásai. A II. kategóriában 2022-ben ünnepli Salgótarján várossá nyilvánítása 100. évfordulóját. Ezen centenáriumi évhez kapcsolódóan olyan színpadi műveket várunk, amelyek Salgótarján város sorsfordító, történelmi eseményeiből, vagy polgárainak mindennapi életéből merítik témájukat, illetve a város valamely jeles személyiségének életét dolgozzák föl. A pályázatra kizárólag olyan magyar nyelvű színdarab nyújtható be, amely még nem jelent meg nyomtatásban, nem mutatták be színpadon, nem nyert díjat korábbi drámapályázatokon, illetve előadási vagy közlési jogával más intézmény nem rendelkezik. Egy szerző (vagy szerzői társulás) csak egy művet nyújthat be a pályázatra. A pályaműveket két – írógéppel írt vagy számítógéppel nyomtatott – példányban kell beküldeni. A pályázat jeligés: a szerző nevét és címét kérjük, hogy külön lezárt borítékban mellékeljék. A pályázatokat kizárólag „Drámapályázat” feliratú postai küldeményként kérjük a Zenthe Ferenc Színház címére (3100 Salgótarján, Fő tér 5.) eljuttatni, a postabélyegző legkésőbbi dátuma 2020. szeptember 30. lehet. A színházi és irodalmi élet neves képviselőiből álló bírálóbizottság a két kategóriában egyenként 1,5 millió forint összegű díjat ad ki, továbbá egy-egy 800.000 Ft értékű különdíjat adhat ki. Az eredményhirdetés 2021 januárjában, a Zenthe Ferenc Színház Kultúra Napi premierelőadása előtt lesz. A díjnyertes műveket a Zenthe Ferenc Színház a 2021−22-es évada során színre viszi, a Palócföld c. folyó- �110 PÁLYÁZAT irat pedig megjelenteti. A 2021−22-es évadra a győztes drámák magyarországi bemutatásának kizárólagos joga a színházat, a szöveg első közlésének joga a folyóiratot illeti. A Zenthe Ferenc Színház kész a pályázaton részt vevő többi – arra érdemes – művet is a későbbiekben színpadra állítani. A pályamunkák kéziratát nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. A pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet: Sándor Zoltán, művészeti vezetőnél telefon: 30/382-7503 e-mail: szervezes@zentheszinhaz.hu valamint a színház titkárságán: telefon: 32/411-119 e-mail: titkarsag@zentheszinhaz.hu �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) Nagy Lajos-díjas költő, szerkesztő, újságíró. BALAJTHY FERENC (1946, Mór) Vajdadíjas költő, kedvelt műfaja a gyermekvers és a szonett. BARNA T. ATTILA (1971, Vác) Bella István-díjas költő. BÁBEL ANTÓNIA (1982, Budapest) óvodapedagógus, író, az Irodalmi Rádió szerzője. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. FELLINGER KÁROLY (1963, Pozsony) felvidéki magyar költő, meseíró. GRÉCZI ZSOLDOS MIKLÓS (1940, Kisrákos) Szontagh Pál-díjas államigazgatási szakember, Nógrád Megye Közgyűlésének egykori tanácsnoka. GUBA SZILVIA (1975, Mosonmagyaróvár) a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum régész-főmuzeológusa. GYUKITS GYÖRGY (1961, Budapest) szociológus, egyetemi oktató. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. KARAFFA GYULA (1964, Nyíregyháza) költő, meseíró, a Börzsönyi Helikon szerkesztője. KISS ANNA MÁRIA (1964, Balassagyarmat) költő, akinek meghatározó élménye, hogy 6 éves koráig a horpácsi Mikszáth-kúriában lakott. KOCZÓ JÓZSEF, DR. (1950, Perőcsény) helytörténész, nyugalmazott iskolaigazgató, Vámosmikola díszpolgára. LIMBACHER GÁBOR, DR. (1958, Budapest) néprajzkutató, szociológus. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar-könyvtár szakos bölcsész. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) felvidéki gasztroszakértő, gasztroblogger, rovatszerkesztő, ételkritikus. NYILAS ATILLA (1965, Budapest) Fehér Klára-díjas költő, szerkesztő. PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, aki zenél is. PÁSZTOR ÉVA (1955, Balassagyarmat) Kazinczy-díjas középiskolai tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Megyei Tagozatának elnöke. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. SZABÓ SÁNDOR, DR. (1957, Salgótarján) jogász. 2011 óta a Nógrád Megyei Kormányhivatal kormánymegbízottja. VASVÁRI ZOLTÁN (1958, Budapest) etnográfus, művelődéstörténész, a MNM Palóc Múzeuma néprajzosmuzeológusa. ZOLTAY LÍVIA (1974, Budapest) író, jogász. Kedvelt műfaja a rövidpróza. �Lapszámunkban Bihari Puhl Levente alkotásai láthatók. A borító a Napkelte a helyekben (olaj-farost) című festménye felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Hollókő (olaj-kerámia) és Pityerszer (olaj-farostlemez), valamint Börzsönyi impresszió (olaj-vászon) és Házikó 1. Pityerszer (olaj-kerámia). Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Partnereink: Borítótervező: RÁDULY CSABA NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/08a6b382f2f2484d48c019a7a98410af.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2020 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2020/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2020 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/25e0c2c298ba6f09652f3376b34308fb.pdf 65a0e54276c0ad39f060e6d76692601f PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Szentjánosi Csaba versei Baranyi Ferenc: Gyöngyhalász Jóna Dávid: Gyöngyhalász Szokolay Zoltán versei Bábel Antónia: A nagy meccs Gáspár Aladár versei Petrőczi Éva: Nagymama keze Istenes Tibor versei Simek Valéria versei Abafáy-Deák Csillag: Fej fej mellett Szirmai Péter: Lenn, Tűzföldön Uraky Noémi versei Füleki Gábor versei Radnai István: Három láb a kórteremből 3 4 5 10 12 16 30 32 45 54 64 74 77 79 EMLÉKEZÉS Gy. Szabó András: Látásmód és megközelítés – Mikszáth Kálmán születésének 173. évfordulójára 6 KÉPZŐMŰVÉSZET Kele Szabó Ágnes: „Ha azt kérdem: miért, azt mondod: mert a tudat csak így működik.” – Interjú Gáspár Aladárral 19 HISTÓRIA Erdős István: Pap, katonák, tolvajlások Monostori Tibor: A Szent Korona őrzésétől a spanyol Habsburg Birodalom védelméig: ghymesi Forgách Péter különleges karrierje 34 47 HELYTÖRTÉNET Végh József: A helytörténész három szerencséje 57 PORTRÉ Baráthi Ottó: Ötvenhat év Salgótarján lakóinak szolgálatában – Interjú dr. Peresi Klárával 68 NÉZŐPONT Pásztor Éva: „A csillag-igazgató vén remete” – Egy roma festőművész és költő sorsának margójára 75 �PALÓC KONYHA Nagy Zsófia konyhája 83 KUTATÓTERÜLET Cserjés Katalin: A Hajnóczy Péter-hagyaték átvétele – A hagyatékgondozó munka kezdetei 86 HAGYOMÁNY Kúti István: Bányászhimnusz 94 SZEMLE Ádám Tamás: A hiány és a szépség költészete – Pohánka Erika: Csendek partján 98 Csongrády Béla: Az élet örökös ismeretszerzés – Sokszínű tudomány Nógrádban 101 Petrőczi Éva: „…Isten írnoka” – Fenyvesi Félix Lajos: Halálpróba 105 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Zenthe Ferenc drámapályázat 109 �SZÉPIRODALOM 3 SZENTJÁNOSI CSABA Vívódásaink között Jóna Dávid verstestvéremnek Amiben az emberi több, mint az isteni, olyan, mint a dominó, minden tétel, értelmezés eldől, és jeltelenül jelent a wittgensteini szó. Mi hát az igazság akkor, mikor céda, förtelmes lesz a transzcendenst nélkülöző világ? Barátom, ezt én sem tudom… de ne esküdjünk, mert meggörbülünk, mint az einsteini optikák. Ahol a kérdések olyanok, mint rázkódó buszon a kapaszkodók, ott csak Isten kegyelmére szorulnak egyaránt a rosszak és a jók. Ok-okozat, következtetés, Newtonon túlnyújtózkodó fizika, a szeretet: nem áru, a hit: nem bélyeg, és Isten legfőképp nem romantika. Fordított bűvésztrükk, hogy a láthatatlant láthatóvá tesszük, de sajnos, így csak kételkedésünk hamis válaszát teremtjük. Sokkal tudományosabb, a plank-hossznál kisebb, és mindennél nagyobb, az a fény, ami az elméletek részecskegyorsítóján is Jézusból átragyog. A fáradtaknak Édesanyám azt mondja: pihenjek többet, én még feküdnék, de árnyékom már fölkelt, szemhéjam alatt egész nap az éjszakát hordom, míg karod folyóját látom magam előtt lebegni folyton, Édesapám, ha még itt lenne, mondaná: „fiam, pihenj többet!” de ő sem aludt soha… átvitte a túlvilágra a csöndet. �SZÉPIRODALOM 4 BARANYI FERENC Gyöngyhalász1 Jóna Dávidnak ajánlva Amíg kitart a levegőd, merülj csak! Nemcsak sírod - eged lehet a mélység! Ne bénítson tovább, hogy egyedül vagy s hallod a tenger súlyos szívverését. Ne bánd, hogy körbenyálaznak az algák s cápák dermesztő vicsorát se bánjad, irányodat konokul tartva add át magad a kincses végzet áramának. Mert minden gyöngyért lét a tét: halálod vállalhatóbb, mint az, hogy báva képpel s üres marokkal buksz fel a vizekből. S ha gyöngykagylóidat meg nem találod: csitítsd az életösztönt, bárhogy érvel csakis tüdőd szétrobbanása ment föl. 1 30 év különbséggel írott vers és rezonancia szonettformában. Összekacsintás két generáció között. Örömmel látjuk vendégül sok év után lapunkban Baranyi Ferenc költőt, a Palócföld egykori főszerkesztőjét, akit 2017-ben köszöntöttünk 80. születésnapján és barátunkat, Jóna Dávidot, az Art’húr Irodalmi Kávéház alapító-főszerkesztőjét. Baranyi Ferenc most az Art’húr szerkesztője. Így épül, kézfogásokból, „gyöngyhalászat”-ból, költemény-igazgyöngyökből az Art’húr és a Palócföld, hovatovább az irodalom kalárisa. (A Főszerk.) �SZÉPIRODALOM 5 JÓNA DÁVID Gyöngyhalász Baranyi Ferencnek ajánlva Jó kilencven másodperc a víz alatt: a gyöngy apró fizetsége a mélynek, átkozottul súlyos titka rátapadt a minden-tenger sötét legmélyének. Visszatartott és közös lélegzetünk kincset keres újra csak lenn a mélyben, közben az életünkért mi is küzdünk, ólomnehéz merülés, semmi fényben. Belehalni minden apró gyöngyért, és igazat, valódit szólni, nagy dolog, ha vérzünk, cápauszonyok köröznek aztán mégis felbukkanunk: kilégzés, s maradnak a vízen hagyott lábnyomok, örökre a verseinkhez kötöznek. �EMLÉKEZÉS 6 GY. SZABÓ ANDRÁS Látásmód és megközelítés Mikszáth Kálmán születésének 173. évfordulójára1 Mikszáth Kálmánhoz kötődő első és legszemélyesebb találkozásom a Palóc Múzeumhoz kapcsolódik. Általános iskolás koromban gyakori vendége voltam ennek a varázslatos épületnek, mely már kívülről, a Liget felől nézve is megragadott. A kiállított tárgyak közül különösen három tartotta fogva figyelmemet. Mindjárt az előtérben és a lépcsőfordulóban Lipthay báró híres és gyönyörű lepkegyűjteménye, aztán a kuruc kori fegyverek, pisztolyok és puskák, s végül az emeleti helyiségben egy vitrin üveglapja mögött három, kerekes talapzatra erősített kis játékállatka, egy ló, egy bárányka és egy nyúl. Tologatható játékok voltak ezek, egy kisfiú játékai, aki négyéves korában távozott az élők sorából. Édesapja sosem heverte ki ezt a tragédiát, egész életét végigkísérte Jánoska emléke. Végrendeletében határozta meg, hogy az ő hamvai mellett kíván nyugodni. Így is lett. Ha elmegyek a budapesti Kerepesi-temetőbe, nevüket együtt látom a fekete obeliszken. Nem hiszem, hogy lehet ennél személyesebb és közvetlenebb találkozás egy olyan íróval, akit nem ismerhettem. Édesanyám olvasta fel a lélek labirintusát megrázó elbeszélést, aztán még a novella hatása alatt meg is néztük a kisfiú játékait, melyet az édesapa, Mikszáth Kálmán örökített meg talán legfájdalmasabb írásában. Utcánkban, a Luther utcában a volt szolgabíró és az idős vívómester, már csak Szklabonya közelsége miatt is, úgy beszélt róla, hogy az ember szinte várta feltűnni köpcös alakját, kurta botját az evangélikus templom felől jövet. Kikezdhetetlen személyiség, mindenki tanulhat tőle. A prózaírás legkülönbözőbb képviselői az ő örökségéből merítenek. A hagyományos, a történetmondásra nézve a lineáris eseménytárgyalást, az időrendiséget elsődleges kompozíciós elvként szem előtt tartó próza követői éppúgy benne látják elődjüket, mint a posztmodern iskola alkotói. A legmodernebb író, akinek prózatechnikája messze megelőzte korának szövegalkotási gyakorlatát. Egy olyan író, aki a megértés és érteni 1 Az emlékbeszéd 2020. január 15-én hangzott el Balassagyarmaton, a Vármegyeháza előtti Mikszáth-szobornál. �EMLÉKEZÉS 7 akarás gesztusában egyszerre több magyarázatot kínál az oksági összefüggések felfejtésére, aki nem elégszik meg a felülettel, a dolgok mögé néz, mert nagyon jól tudja, hogy a „dolog” önmagában még nem bír semmi hasznosítható jelentéssel. Vagy csak részben, de akkor még mindig alkalmatlan az egész megragadására. Kérdésfelvetéseinek egy része a posztmodern irodalmat leginkább foglalkoztató problémára irányul: megismerhető-e személyes tapasztalat révén a világ? Vagy ahány ember, annyiféle az érzékelt univerzum és annak visszaadása? Egyáltalán, lehetséges-e a világ „befogása” a nyelven keresztül? Ezt a kérdést persze már nem feszegeti, mert kora, a XIX. század még nem jut el ennek az ismeretelméleti, nyelvfilozófiai problémának a tudatosításáig, de érdeklődése, fogadjuk el, felvethetné ezt is. Mikszáth közbeiktat, megszakítja az elbeszélés folyamát, sokszor inkább sejtet, mint állít, önkényesen háttérbe tolja a fontos eseményeket, a kevésbé jelentőseket előtérbe hozza. Utolsó regényében, A fekete városban Rákóczi és szabadságharca kimarad a történetből, csak utalások szintjén hallunk valamit történelmünk egyik legnagyobb szabadságmozgalmáról, maga a cselekmény szinte kizárólag Lőcse város és Szepes vármegye alispánjának viszályáról szól. Véleményalkotásában, állásfoglalásában nemegyszer elbizonytalanítja olvasóit. Fabricius Anti, Lőcse város ifjú, becsváró és szerelmes szenátora egyszerre gyilkos és áldozat. Oidipuszként önmaga végzetét idézi elő, amikor leendő apósára mond halálos ítéletet. S vajon, valóban pogány-e a szó ősi, eredeti értelmében, mely jelentéshez a kérlelhetetlenség, sőt kegyetlenség fogalma is társul, a kőszívű apának tartott Filcsik, aki levonja haldokló leányáról a bundát, hogy aztán ráterítse egy útjába eső koldusasszonyra és annak gyerekére? A Különös házasság első oldalain két sárospataki joggyakornok, Bernáth Zsiga és Buttler János – ez utóbbi a történet szenvedő hőse – ebédre való csirkét kerget az olaszröszkei kocsma udvarán. Nagyon éhesek. Vadászatuk eredménytelen marad mindaddig, amíg egy fiúcska a kocsma udvarán parittyájával bevégzi azt, amire a két jurista képtelen volt. Egyikük megkérdezi: – Hogy hívják ezt a gyereket? – Kossuth Lajoskának – hangzik a válasz. „− Ügyes fiú – jegyzé meg a kerek fejű egyszerűen – (Először hallotta ezt a nevet, de nem utoljára)”. A magyar történelem egyik legmeghatározóbb alakja ebben az egyetlen jelenetben kerül elénk a terjedelmes regényben. Mikszáth nem egy művében szembehelyezkedik a világ egyoldalú ábrázolásával, egyfajta relatív szemléletmód és megközelítés jellemzi tárgyához való viszonyát. Van úgy, hogy beszédes csendbe burkolózik, két- vagy többértelmű kijelentéseket tesz, melyeknek megfejtését �8 EMLÉKEZÉS az olvasóra bízza, zárójeles észrevételeit gyakran nem oldja fel. Előfordul, hogy egy odavetett megjegyzéssel tájékoztat az érlelődő tragédia hátteréről, mint a Két major regényében, ebben az Ipoly-parti történetben, melyben a Feketemajor és a Veresmajor juhásza a Montague-k és Capuletek engesztelhetetlen dühével gyűlöli egymást, s gyerekeik is ennek a gyűlölködésnek lesznek áldozatai. A történések balladaszerű homályba burkolásával, az értelmezés lehetőségeinek sokféleségével, az elhallgatással Mikszáth valóban megteremti azt az elbeszélőmódot, mely egy új szövegalkotás előképe, mintája lesz a későbbiekben. Tudott kemény is lenni ez a szelíd ember. A legösszetettebb karakterű figurákon keresztül mond véleményt, bírálatot a régi erkölcs és értékrend nevében kora társadalmáról. A nedeci vár hermetikusan zárt világát a Beszterce ostromában, minden bolondériája, különcködése ellenére is, „egy lélekben tiszta, erkölcsében szigorú” ember akarata alakítja ki, s Mikszáth, mikor Pongrácz grófról beszél, hajlik arra, hogy a szándékot részesítse előnyben, s annak abnormális megvalósulását a regény meseszerű elemeként tüntesse fel. Ezért is érezhetjük úgy, hogy a nedeci vár világa, Pongrácz gróffal a középpontban, minden anakronizmusával együtt több, mint a környezete. Hogy ez mennyire így van, arra jó példa a két évvel később megírt Új Zrínyiász, melyben egy igazi régi nemes, egy valódi történelmi személy, a szigetvári csata hőse, Zrínyi Miklós látogat el a millenniumát ünneplő országba, s mi lesz a sorsa? Elveszik, eltűnik a formáknak, a tartalom nélküli külsőségeknek élő világban. Pongrácz alakjában még ott vannak azok az erények, melyeket Mikszáth már nemigen talált meg korának embereiben. S keserű igazsága a műnek, hogy ezek az erények egy magát a XVII. századba visszaálmodó félbolond Pongrácz Istvánban élnek eleven erővel. „Könyörtelen emberlátó” volt – írja róla Kosztolányi. Feszty Árpádné visszaemlékezéseiben egy késő éjszakába nyúló vacsorai beszélgetésről számol be, melyen Mikszáth is részt vett. A társaság nagy része szétszéledt, csak az író és néhány művészbarátja ül az asztal mellett. „Mikszáth percről-percre elgondolkozóbbá, komolyabbá vált. Az előbb még nevető és nevettető vonások egyre élesebbek, gúnyosabbak, szinte marók lettek. Elkezdett beszélni. Először azokról, akiknek üres széke s pohara még ott állott, azután tovább a monarchiában szereplő összes alakokról – fel egészen a Habsburg dinasztiáig. Az orvos kíváncsiságával, tudásszomjával boncolt, erényeiket és hibáikat a legnagyobb precízióval állapítva meg. Látta mindegyiknek a hivatását. Elmondta mindegyiknek, mit kellene csinálnia. És (fogvacogva hallgattuk) kifejtette, okfejtette, hogyan, miért rohan a maga tragikus vesztébe ez az ország. Jósolt mindent, mi bekövetkezett, mindent. �EMLÉKEZÉS 9 Habsburg ház összeomlását, háborút, nemzetiségek lázadását, és a legrettenetesebbet: a belső összeroppanást. Éles tollal, miniatűr pontossággal.” És Mikszáth jóslata beigazolódik. Amit a „politikus vacsora” résztvevői oly hitetlenkedve hallgatnak, megtörtént, háború lett, melyet a Monarchia széthullása és a belső összeomlás követett. Jóslata beteljesülését már nem éli meg. Távol a parlamenti harcoktól, kis Nógrád megyei birtokára, Horpácsra húzódik vissza. Saját regényének, a Különös házasság Buttler Jánosának útját választotta ő is, kimenekítette magát a világból. Mikszáth az egyetemes magyar irodalom azon nagyságai közé tartozik, aki élete végéig megmaradt szülőföldje vonzásában. Témái nagy részét ez a tájegység ihlette, nyelvi fordulatai, gondolkodásmódja, de még világlátása is ennek a tájnak és lakóinak sajátos arculatát tükrözi. Palócország követe maradt haláláig. S itt nemcsak az azonnali elismerés felé röpítő két nagy novellafüzérre, a Tót atyafiakra és a Jó palócokra gondolunk, de minden olyan írására is, melyen nyomot hagy a palóc táj és lélek. Minket, balassagyarmatiakat különösen megérintenek a Felföldi emberek ciklusban található elbeszélései. Az egyikben egy nagy gyékényes tót szekérről ír Mikszáth, mely minden hónapban egyszer megteszi az utat Liptószentmiklós és Pest között, majd fordul újra vissza. Hetekig tart az utazás. A kocsin egymást váltják az utasok, hol bent ülnek a szekérderékban, hol leszállnak és a jármű mellett gyalogolnak a pihentebbek, ha dombnak fölfelé tartanak éppen. Két mokány hegyi ló húzza a batárt, s ez a jó százharminc évvel ezelőtti jelenet, ennek a gyötrelmes vándorlásnak a megörökítése nekünk, kései olvasóknak azért oly üde és kedves, mert ezeken a dombokon és völgyeken, ezeken a településeken utazunk át ma is, mint zörgő, olajozatlan kerekével régen ez a tót szekér. Vácról hazafelé tartva a „szent Katalin állás” alatt pihennek a lovak – olvasom −, aztán „Rétság fölött” baktat a két mokány ló, majd „Vadkerten” állnak meg ismét egy rövid pihenőre. Balassagyarmatot nyilván érintik, s ha egy kis szerencséje van a szekér utasainak – ezt már én teszem hozzá −, még betekinthetnek a híres hétfői gyarmati vásár forgatagába. Ezt ugyan nem hagyhatják ki semmiképpen. Így utaztat minket a nagy palóc ma is, ott szorongunk a gyékényes szekéren, olvassuk megunhatatlan könyveit, s ki-kibámulunk arra a tájra, melynek látványától elszakadni soha nem tudott. �SZÉPIRODALOM 10 SZOKOLAY ZOLTÁN Már nem kéri toporog Vörösmarty a metróállomás kijáratánál Szózatot tessék senki nem vesz de ő csak mondja rendületlenül akkor is amikor felszínre hozza a mozgólépcső korunk kultúrkápóját akit persze meglep a látvány mint kiugrott kispapot a gyorsan múló gerjedelem vékony mosollyal vet oda egy ötvenest a fém lassuló pörgését még hallja de a Szózatot már nem kéri s a járda túlpartján mobiljához kap hogy a kéregetőt elvitesse Pályakép Teremt az ember éthoszt, néhány pofont is szétoszt, s ahol útjának vége, letakarja a béke. �SZÉPIRODALOM 11 SZOKOLAY ZOLTÁN Költő Az ég, ha vonzaná, talán még megtanulna zuhanni fölfelé, de így, e térben megszorulva nem próbálhat moccanni sem. Villogó távoli pontok bocsátják rá célkeresztjüket, vizslatják végleg elfojtott szándékait: a meg sem írt, az el se suttogott, és talán eszébe sem jutott verseket. Kr. u. Hogy történt néhány farizeusváltás, azt már beszélik, s nem cáfolja senki. Egyéb aligha. Ahhoz, hogy csodát láss, kétezer évet vissza kéne menni. Minden szereplőn új megváltó-jelmez, úgy próbálják a jövőd elhitetni. A sátánfattyak hada nem kegyelmez. Sosem. Neki sem. A tanulság ma ennyi. �SZÉPIRODALOM 12 BÁBEL ANTÓNIA A nagy meccs Borzalmas fejfájásra ébredek. Lüktet az agyam, mintha belészorult volna egy diszkónyi dübörgő mélynyomó. A szemem, akár két parázsló széntojás, izzik az elmúlt heti tengernyi könnytől. Üti a taktust a fájdalom, s lassan ráeszmélek, hogy ugyanezt érzem az egész testemben. Újra „beleébredek” az életbe, amelyben semmi kedvem létezni. Belekapaszkodok a fekhelyem melletti üres kiságyba, s lassan ülök fel, mert a diszkóhoz két gyorsvonat is érkezik, amelyek egymást kergetve zakatolnak a fejemben. Azt hiszem, szombat van. Ha nem kínozna minden mozdulat, megfordulva látnám, hogy a férjem ott alszik a helyén. De nem kell odanéznem, tudom. Lassan ő is ébred, s közös traumánkat külön-külön gyúrva, emésztve csendbe burkoljuk a szívünket. Amint nehézkesen feláll, földre csörren a piros rózsafüzér, amely éjjel a párnája mellé hullott a kezéről, miután álomba imádkozta magát. Az angyalkáim melletti mécses teljesen elégett. A kis alumínium tégelyben nincs már paraffin, csak a közepén árválkodik a rövidke, fekete csonk. Feszít az anyatej, de elsőként magamra tekerem a haskötőmet, hogy a császármetszés sebe kevésbé fájjon. A telefonom 8:45-öt mutat, de mintha hajnal hat lenne, és én egy szemhunyásnyit sem aludtam volna. Nincs megállás. Indulni kell, mint minden nap egy hete. Fejek, a fagyasztóból kenyeret pirítunk, amit azért sütöttem és tettem a mélyhűtőbe szülés előtt, hogy könnyebb legyen a gyermekágy. Most, ebben a pokolban aranyat ér minden falat. A friss pirítós és a kávé illata az egyetlen, ami korábbi, normális életünkbe „visszasimogat” egy kicsit. Próbálom összerendezni a gondolataimat, próbálok nem egyfolytában arra gondolni, hogy kismama vagyok-e még egyáltalán? Hogy elhozta-e az éjjel a véget? Napok óta látogatási időben mérem a perceket. Minden kórháztól távol töltött időben csak a gátját látom annak, hogy OTT legyek, amikor a csecsemőrészleg intenzív osztályának üvegajtóját kitárja a nővér, kezében egy kupac zöld, összehajtott ruhával. Minden másodlagos. Azonban ma már csak a délutáni látogatásra érünk oda, hiszen hétvégén délelőtt csak egyetlen óra jár. Nincs megállás. Indulni kell. Hiába a végtelen fáradtság és a kimerültség. A szülői szív rejtekéből erőt merítünk, s dél körül már az autópályán száguldunk tíznapos kislányunk felé, a szívkórház negyedik emeletére. �SZÉPIRODALOM 13 Egész úton a nem fogadott telefonhívásokra és üzenetekre próbálunk reagálni, ami kissé visszatart attól, hogy elmerüljünk gondolataink perzselő tüzében. Elsuhannak a percek, akárcsak az út mellett elterülő, dróthálóval elkerített rétek, amelyeket lassan felváltanak a reklámtáblák és a budapesti épületek. Rohanni akarok, de mégis maradnék. Rettegek a rossz hírtől, rettegek tőle, hogy szét kell szednem a kiságyat anélkül, hogy a kis gazdája benne feküdt volna, és nekünk újra kell építenünk az életünket. Amint a kórház melletti utcára kanyarodunk, számunkra meghökkentő látvány fogad. Minden sarkon fekete ruhás, fedett arcú kommandósok zárják el az utat. Kérdően nézek a férjemre. – Talán valami bűnözőt keresnek vagy lehet, hogy valami fejes jön erre – majd kisvártatva hozzáteszi: – Vagy egy nagy drogfogásról van szó. Sosem láttam még ilyet, csak filmekben. A helyzet az egész utcára kiterjed, sarkonként két-három marcona férfi tartja a helyszínt. Szerencsére akadály nélkül be tudunk fordulni a kórház utcájába. Közel kapunk parkolóhelyet. Sajgó anyai szívemnek jólesik a tudat, hogy már közel vagyok az én kincsemhez. Hajt a vágy, hogy ott legyek, hogy lásson, hogy tudja, mellette állok. Hajt a vágy, hogy lássam, él… Furcsa világ a szívkórház gyermekrészlege. Itt ér össze a pokol és a menny. Borzalmas mélységek és felemelő magasságok váltják egymást őrületes intenzitással, amelybe beleszédül az ember. Hol letaglóz egy rossz hír, hol felszabadít egy jó, amit néhány órával később kíméletlenül átír egy újabb rossz elsöpörve minden reményt. Itt semmi sem biztos. Semmi… Hamar rájön erre a szülő, akinek a gyermeke itt fekszik. A bizonytalanság úgy lebeg a levegőben, akár a hajnali pára a folyó felett. Próbálunk egymásba kapaszkodni, erőt meríteni a sikertörténetekből, a felgyógyult gyermekek kifüggesztett fotóiból. A magunké mellett imádkozunk egymás gyerekeiért… Ez az egyetlen kötél, amelyet szorítunk a végsőkig. Mindannyiunk szemében ott remeg a félelem, az elkeseredettség. Többen vagyunk frissen szültek, akik hozzám hasonlóan a gyermekáldás csodája után beletaszíttattak ebbe a kilátástalan harcba, amely ellentmondást nem tűrően dörgöli az orrunk alá, hogy milyen kicsik és védtelenek vagyunk a világban, hogy egy pillanat alatt elveszíthetünk mindent... A közös öltözőben először a nők cserélik le utcai ruhájukat a kórházban kapott zöld együttesekre. A kézfertőtlenítőnél mindig megvárom a férjemet. Ő a támaszom, amely nélkül már rég összeroppantam volna. A hite tartja az enyémet is, erejéből táplál, hogy el ne vesszek… Aztán zölden, sterilen belépünk a nyers valóság kegyetlen világába. Az intenzív �14 SZÉPIRODALOM egyetlen hosszú folyosó, amelynek legvégén, egy elkülönített részben van a mi drága gyermekünk. Végig kell haladnunk az összes kis ápolt ágya mellett, hogy elérjünk hozzá. Reszketve fürkészem a nővérek és orvosok tekintetét, de „fennakadás” nélkül eljutunk a célunkig. Minden viszontlátás öröm és egyben mély fájdalom. Csövek lógnak az orrából, a nyakában művéna, amibe torkollik az infúziótoronyból eredő összes vezeték. Karjaiban is tűnyomok, a lábából is csövek vezetnek ki, amelyeket kötések borítanak. A mellkasán az EKG színes drótjai tekeregnek, s a nyitott inkubátor elején a katéter vezet ki pici pelenkájából indulva. Mintha szögesdrót-kígyók tekeregnének a szívem tájékán. Első dolgunk megnézni a lábát. Miközben nem látok változást az előző napi állapothoz képest, megérkezik az orvos. – Tegnap az érsebész kipucolta a vérrögöket az érből, de sajnos nem látszik javulás – mutatja a sötétlila pici testrészt. Végighallgatom őt, s bár magam is látom, hogy kisbabám apró lábacskája térd alatt nagyon rossz állapotban van, az olyan szavak, mint a „fertőzésveszély” vagy az „amputáció” egy láthatatlan pajzs által kívül tartva nem jutnak el a tudatomig. Egyszerűen ezek nem fordulhatnak elő. Egy életmentő szívműtét után nem veszíthetjük el azt a kis lábat! Hamar megszokom a gépek folyamatos pittyegését és a monitorok villódzását. Gyermekünk mellett ülünk, aki apró gombszemével bágyadtan figyeli, amint a nővéréről mesélünk neki, de néha felállunk, amikor feltörölnek vagy ha valamilyen kezelést kap. Férjem az ablakon bámul ki, amely arra az utcára néz, amelyről be lehet hajtani a kórházhoz. – Rájöttem, mi van ma – mondja. – Azért állnak kint a kommandósok, mert focimeccs van. Nem igazán értem, mi köze a fekete ruhásoknak a focihoz, de abban a pillanatban nem is érdekel. Az intenzíven, hol úgy cammognak a percek, akár egy bénító lövedéktől kába elefánt, hol pedig úgy rohannak, mint egy pányváját tépett vadló. Hamar eljön a búcsú ideje. A bent töltött idő alatt teljesen lemerít az igyekezet, hogy erősnek mutassam magam. A távozás ugyanolyan kettős érzelmekkel vegyített, mint az érkezés. Nehéz elválni. Számtalanszor megsimogatjuk utoljára Jankát, jobbról is, balról is, aztán még egyszer visszamegyek, hogy elmondjam neki, mennyire szeretem… Végül felhúzom a zenélős nyuszit, és Brahms csilingelő altatójára elindulunk kifelé. Amikor kilépek, a zöld ruhával együtt levetek egy keveset a terheimből is. Kissé fellélegzek, és átváltok „túlélő” üzemmódba. Az emeleti ablakon át kibámulok Budapest templomtornyaira és az égbe meredő darukra. �SZÉPIRODALOM 15 A kórházból kilépve az utca zaja végképp visszaránt a „való” világba. De hirtelen nem is tudom, melyik a valóságosabb. Az, ahonnan jövök, vagy ez itt, ahol fúj a tavaszi szél és furcsa mód áll a forgalom. Már a kórház utcájának két vége is le van zárva. Az őrt állókon túl semelyik utcára nem lehet kihajtani. Hömpölygő emberáradat vonul mindkettőn a stadion felé. A távoliak békésnek tűnnek, azonban a közelebbiek ugyanazokat a mocskos mondatokat skandálják jól hallhatóan. Alig hiszek a fülemnek. A másik szurkolótábor nőnemű szülőjét emlegetik, némi obszcén körítéssel vegyítve. Teli torokból üvöltik újra és újra. Egyetlen hang sem szól a fociról, gólokról és drukkolásról. A kommandósok mozdulatlanul állnak, és biztosítják a terepet. Hirtelen egy másik furcsa világba csöppenek, ahol a belépőjegyért cserébe legálisan lehet gyűlölködni, és a jegyhez bónuszként még rendőri sorfal is jár. Az autó mellett állva elkerekedik a szemem: – Ez komoly? Azért van kivezényelve ez a rengeteg rendőr, mert focimeccs van? A férjem felvilágosít róla, hogy ez bizony így van. Mi, békés emberek, azért rostokolunk az utcába zárva, mert a két szurkolótábort nem lehet közel engedni egymáshoz. Az iménti tompa bágyadtságomat felváltja a düh. Undorral tölt el a felismerés, hogy miközben a gyermekem sok más csecsemővel együtt néhány méterrel feljebb, a hőbörgő menettől közrefogva az életéért küzd, ezek a jónépek itt alig várják, hogy egymásnak essenek! Aztán arra a rengeteg pénzre gondolok, amibe ez kerül… Férjem, mintha most is hallaná, amit gondolok, így szól: – Ezt a pénzt inkább be kéne önteni ide a kórházba… Nyilvánvalóan nem lehet a végtelenségig méltóságot meríteni a legendás 6:3-as mérkőzésből, amely annak idején egy egész országnak adta vissza az önbecsülését. Sajnos, sem ma, sem a múltban nem az olyanoknak, akiknek a focimeccs nem a gólok öröméről szól, de azért mégis… Esetleg ők, ezek a megvadult szurkolók is változhatnak valamicskét… Talán előnyükre szolgálna egy egyhetes benntartózkodás a szívkórház csecsemőintenzív osztályán. Nem akar fogyni a sor. Egyre csak jönnek és jönnek, és üvöltenek. Elképeszt az élmény. Nagy nehezen feloldják a zárat az egyik utcán és megindulnak az autók. Összevissza tekergünk, miután könnyebb utat találva végre hazafelé vesszük az irányt. Mindkettőnket mardos az éhség, gyötör a fáradtság és kínoz a kétely. Míg a drukkerek holnap újra felöltik legjobb énjüket és élik megszokott mindennapjaikat, mi tudjuk, hogy nekünk a holnap reggel sem hoz enyhülést. A mi nagy meccsünket még nem fújták le, s csak remélni tudjuk, hogy a végső gólt nem az ellenfél fogja rúgni. �SZÉPIRODALOM 16 GÁSPÁR ALADÁR Csend Csend, csend, szótlan, néma csend… Mindegy, milyen, csak mélyen átélhető csendesség legyen. Mindig ilyen áldott, ártatlan közegbe vágyott. Ha némaság övezte, feléledt, derűs lett, látnok, termékeny gondolatra kész. Hosszú csendet remélt hát, ahol az egyik a másikkal, ha már mellette él, szótlanul összefér, mert aki amazt kíméli, önmagát is félti, s eközben a kusza részek összhangzó egészbe érnek. Ilyent akarni persze önös befelé fordulás, ábrándos remete-képzet. Aki a világban forog, azt pusztító ricsaj, lázas lárma, harsány hangoskodás fogadja. A csendhez szokott fül, ha nem idomul, hallása sérülni fog, végül megsemmisül. Itt áll most zavartan, süket némaságban, a zaj elült hirtelen, üresség maradt helyette hangzás utáni semmi. Hallgatna most már zengő madárdalt, lélekszépítő zenét, harsány emberi szót, akár még ordító dáridót is. De minden elcsendesült, csend van kívül és belül. �SZÉPIRODALOM 17 GÁSPÁR ALADÁR Áldozat Bár még áltatod magad, tévedéseid koldusa vagy, hit(el)ét vesztett, mihaszna kérész-egyén, alamizsnás, mégis kevély, kicsiny remete-lény. Megkövült Szentek, hamis Istenségek, gőgös Hatalmak honába minek zarándokolsz hát?! Kihűlt vágyakat mért hordasz eléjük szánalmas-szorgosan?! Jobb lenne tán, ha tépett tarisznyádból kiraknád az elévült ábrándokat, hogy feláldozd a józanság Emberének. Várakozás Micsoda csend és milyen idegenség szorong e szobává szűkült térben, ebben a falak közé zárt, sanyarú sötétben. Csak egy ajtón át dereng be résnyi fény, mely szegényes asztalt rajzol középre, meg egy megbillent széket, arctalan alakkal. Van, ahogy tán volt is eszmélése óta. Vár hitetlenül kóbor vigaszhozókra. �SZÉPIRODALOM 18 GÁSPÁR ALADÁR Visszatérés A látvány is kell, ha már az emlékezés kevés... A tájat szemeddel megint bejárod, a gyerekkor helyeit kutatva. Emlékek vetülnek egy-egy kis valóság-darabra, csakhogy a rokon-részek most egymástól elütnek. Pedig minden az még, mi volt is, már ami megmaradt belőlük: a hegyív, az útkanyar, az öreg körtefa, a kerekes kút, meg a régi ház is. De most minden másképp’ önmagányi. Magad vagy te is, másként visszaérkező. �KÉPZŐMŰVÉSZET 19 KELE SZABÓ ÁGNES „Ha azt kérdem: miért, azt mondod: mert a tudat csak így működik.” Interjú Gáspár Aladárral Szülőfalujába, Ságújfaluba 2019. október 5-én nyílt kiállításával tért vissza. Az alkalmat Nógrád megye egyetlen Szent Lászlótemploma felavatásának 80. évfordulója jelentette. 10 évvel ezelőtt Gáspár Aladár festette a templom egyik freskóját boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspökről, aki 1939ben szentelte fel a templomot. Az újabb kerek évforduló megünneplésére, Kapás Attila plébános és Szentes Attila polgármester meghívására került sor egy kamarakiállításra a Faluházban. Néhány évvel ezelőtt egykori munkahelyén, a Bolyai János Gimnáziumban mutatkozott be alkotásaival. Erre az alkalomra Dr. Szabó Istvánné kollégája, igazgatója mondta el gondolatait: „Örömmel teszek eleget megtisztelő kérésednek, hogy mondjak véleményt a Bolyai Gimnáziumban rendezett kiállításodról és verseskötetedről, ha nem a művészettörténészek és irodalmárok szakmaiságával történő elemző értékelést vársz tőlem. Azt gondolom, hogy minden művész-tanár vagy tanár-művész számára fontos lehet az alkotásait szemlélő, nem a szakember szemével néző, laikus ember véleménye is, a rezonanciát kiváltó értelmezés, élmény, életérzés, gondolat megfogalmazása. Érdeklődő kíváncsisággal vártuk, hogy mióta nem találkoztunk, az elmúlt évtizedekben miként változtál. Ami a személyiségedet illeti, továbbra is rendkívül érzékeny, a külvilág iránt felelősen érdeklődő, az emberi kapcsolatok fontosságát szem előtt tartó, néha befelé forduló embert látok a műveid mögött. Képeid újszerű technikát mutatnak, a montázsszerű kialakítás érdekes és meglepő. Nemcsak a sokféle emberi kapcsolatot jelenítik meg, hanem a közben létrejövő és kifejezésre jutó érzel- �20 KÉPZŐMŰVÉSZET mek is kitapinthatók. Az érzelmek intenzitása, a szellem és lélek mindenkori állapotára utal, gazdag képzelőerőt, érzékenységet és kalandvágyat tükrözve. Verseidben is visszacsengenek ezek a gondolatok, melyek a szigorú önvizsgálódást, az önismeretre való törekvést, ugyanakkor az emberi létezés örök dilemmáit feszegetik. Ezért szólnak mindannyiunkhoz.” A találkozás örömével, kíváncsiságával kérdezem a pályájáról, az alkotásról, a mindennapokról. A régi ismeretség okán tegeződünk. A versesköteted címe: Úton. Ez a fizikai és szellemi utazásokat egyaránt jelenti? Ságújfalusi mezítlábas, klottgatyás gyerekként elindultam egyszer a nagyvilágba, évek hosszú során át vándoroltam, és Isten segítségével eljutottam az öregkoromig. Közben nyelveket beszélő, művelt, művész-értelmiségi, világfi lett belőlem. Születésünk pillanatától a halálunkig úton vagyunk. Ez az utazás először is a létezésünk fizikai, tehát térbeli és időbeli előrehaladását jelenti, mindazokat a történéseket, biológiai változásokat, amelyek körülöttünk, velünk, bennünk végbemennek. Eközben persze lelkileg, szellemileg is folyamatosan változunk. Kötetem ennek a fizikaiszellemi utazásnak a képi és verbális reakciója, dokumentálása. A könyved egyfajta összegzésnek is tekinthető. Hogyan lehet szakaszolni, periódusokra bontani az eltelt éveket? Hogyan kapcsolódik a költői és a képzőművészeti önkifejezés egymáshoz? Életünk élmények sorozata, létezésünk általuk tudatosul bennünk. A művész is csak a saját élményeire hagyatkozhat, ha a létigazságokat – mint emberi lényeget – meg akarja jeleníteni, hogy ezek önmaga és mások számára is használhatók lehessenek. Küldetését, feladatát akkor teljesíti a legpontosabban, ha nem blöfföl, hanem a maga sorsélményei alapján valami egyetemes emberit mutat fel. Sokan vannak l’art pour l’art művészek is, akik élménytelenül is alkotni tudnak. Számomra az ő műveik, legyenek akármilyen szépek és jók, embertelenül, lélektelenül beszélnek. Lehet persze a l’art pour l’art, „ötletes” művekre is mindenféle esztétikai elméleteket kitalálni, és ezek jegyében egy egész életművet létrehozni. Kérdés, hogy ezek megfelelnek-e a művészet „ősi” rendeltetésének. Hogy hogyan változott, szakaszolódott az idők során a művészi munkám, a műveim jellege, erre később majd említek néhány példát. Nálam a költői és a képzőművészeti önkifejezés is egy tőről fakad, mindkettőt az élményeim keltette ihletett állapotok működtetik. Persze ahhoz, hogy ezekből művek születhessenek, mindkét művészeti ágnak el kellett sajátítanom a kifejezőeszközeit. �KÉPZŐMŰVÉSZET 21 Azt szokták mondani, hogy kiemelkedő művek szélsőséges élethelyzetekben születnek. Mit gondolsz erről az állításról? Igaz ez rád vonatkoztatva? Hát hogyne, ez rám is igaz. Egész életem meg volt „áldva” szélsőséges élethelyzetekkel. Ha ezek nem lettek volna, művész se lett volna belőlem, s most talán egy jó műbútorasztalos, cukrász, dekoratőr vagy más iparos lennék. A krízisállapotok inspiráltak, forralták bennem a kifejezésvágyat, az alkotói dacot. Meglehet, hogy nekem legfeljebb csak egyik-másik művem kiemelkedő, de remélem, hogy ezek egyike se sablonos, banális, közhelyes. Szemügyre véve a munkáimat, tökéletesen nyomon követhetők bennük a sorsfordulóim, a hitem hullámzásai, az illúzióvesztéseim, az ártó vagy éltető tudat- és érzelmi állapotaim, a csapongó szárnyalásaim, a félelmeim és a gúzsba-kötöttségeim. Például amikor a diákévek után tapasztalatlan, ifjú emberként kikerültem az ÉLET-be, szembekerülve egy sor nehézséggel, bizonytalansággal, rejtéllyel, elkezdtem konstruktív, félabsztrakt képeket festeni, mintha az így létrehozott képi rend dinamikusan stabil világában szerettem volna menedékre lelni. Ekkor kezdtem el rendszeresen írni is. Verseimben a helyemet kerestem a világban, az életem értelmét, lehetőségeit kutattam. Vagy abban az időben, amikor az első családszakadásom után egy biztosnak hitt új társat találtam magamnak, telve illúziókkal, heves érzelmekkel, álomszerűen romantikus, figurális, már-már érzelgős képek sora került ki az ecsetem alól. Ráadásul az akkoriban befejezett képzőművészeti főiskolai tanulmányok alatt sajátítottam el a látványosság ábrázolásához szükséges rajztudást, képépítési és festéstechnikát is, amelyek ezeknek a képeknek az elkészítésére alkalmassá tettek. Ekkoriban írtam az elidegenedéssel, családvesztéssel, társas magánnyal, lelki sérülésekkel, szeretetvággyal foglalkozó verseimet is. Ugyanígy meg lehet találni az expresszív-szürrealista, vagy az ún. síkplasztikus stíluskorszakom hátterében is az ihlető életélményeket, a váltás indítékait. A stiláris, technikai, tematikus váltásaim tehát soha nem előre elhatározottak voltak, azok kényszerűen, mindig maguktól jöttek. A belső állapotaim kerestek és találtak maguknak megfelelő kifejezési lehetőségeket. S ha az új formák jól működtek, mindaddig maradtak, amíg betöltötték számomra esztétikai rendeltetésüket. Nem az történt tehát, hogy először körülnéztem, mik a trendek, hogy azokhoz igazodva olyanokat fessek, írjak, amelyekkel biztos szakmai vagy közönségsikert arathatok… �KÉPZŐMŰVÉSZET 22 Az általam ismert festményeid többsége melankolikus. Ez mennyiben tükrözi a habitusodat? Igen, sokan mondják, hogy melankolikus a művészi világom. Lehet, hogy a képeim és a verseim némelyikének hangulata tényleg melankolikus, én azonban nem vagyok búskomor alkat. Igaz, hogy van bennem némi hajlam a megrendülésre, de nem vagyok önmarcangoló, magamat sajnálgató, kesergő típus. Próbálom az emberi létet a maga összetettségében kezelni, jelenségeit bölcsen szemlélve elfogadni, ebben az összefüggésben azonban a saját életem valóságát nem akarom megalkuvón, gyáván elhazudni. Ezt a valóság fölé emelkedő, azt rálátásban szemlélő, de a magam igazságát is megtartó életszemléletet igyekszem a műveimben minél hitesebben megjeleníteni. Lehet, hogy annak van igaza, aki egyszer azt mondta rólam, hogy én valójában egzisztencialista művész vagyok. Gáspár Aladár: Atrocitás �KÉPZŐMŰVÉSZET 23 Kik voltak azok a „mesterek”, akik a világlátásodra, művészetedre erőteljesen hatottak? Ami azt illeti, nem sok ilyen „mesterem” volt. Nem azért, mintha én egészen eredeti szemléletű, invenciózus művésznek tartanám magam. Inkább arról van szó, hogy az előzetes hatások, egy kivétellel, nem nagyon tudatosultak bennem. Talán azért, mert a nagy elődök művészetéből erősen és tartósan senkié nem fogott meg. Kezdetben volt két irányítóm, akiktől a tanárképző főiskolai felvételhez szükséges rajztudást eltanultam: Iványi Ödön volt az egyik, és Czinke tanár úr a másik, akiknek a szakköreibe jártam gimnazista koromban. Aki igazán mesteremnek számított, az Blaskó János bácsi volt Egerben, az első komoly alkotói próbálkozásaim során. Ő kemény, ezért hatékony kritikusom volt. Hogy a művészi ambícióim elevenek maradtak, talán az ő biztatásának volt köszönhető. Aztán még Bráda Tibort kell megemlítenem, akinek az irányítása, vagy inkább nagyon erős hatása alatt dolgoztam a képzőművészeti főiskolán, és egy ideig még utána is. Sajnos, ez a hatás a művészi fejlődésem és karrierem építése szempontjából nem volt szerencsés. Bár Bráda mester kiválóan megtanított festeni, de mivel egyéb körülményektől is kényszerítve, egy ideig nem tudtam felhagyni az ő stílusának a követésével, ennek hatása megtörte a már korábban elindult egyéni művészi szemléletem fejlődését, és hátráltatta a művészeti életbe történő bekerülésemet is. Sík-plasztikus képeket készítesz. Hogyan alakult ki ez a stílus, technika? Az expresszionista, szürrealista, romantikus kétdimenziós festmények után mi volt a váltás oka? A 1990-es évek vége feléig festettem expresszív, szürreális, figuratív képeket, ezekkel mérsékeltem az abban az időben nagyon felfokozott belső feszültségemet. Ám alapélményeim egyszer csak hirtelen megváltoztak. Egy újabb családszakadás után egyre inkább azt éreztem, hogy a megbízhatónak hitt emberi értékek korrodálódtak, a stabilnak tartott szellemi és érzelmi-lelki kapcsolatok fellazultak, a társadalom atomizálódott. Úgy éreztem, hogy már nincs biztos tudásom arról, mi micsoda, ki kicsoda. Sem szellemileg, sem érzelmileg, sem vizuálisan nem volt már stabil viszonyítási pontom, a „kézzelfogható” valóságelemek elmosódtak, darabokra estek körülöttem és bennem is. Ezen új élményeim és egyéb, véletlenszerűen felfedezett lehetőségek hatására olyan metaforikus, sík-plasztikus kollázsképeket kezdtem készíteni, amelyek motívumai feldarabolt, sokszor alig felismerhető formák, valóságtöredékek. A színes magazinokból vett képrészleteket az alapsíkból kiemelkedő plasztikus felületekre �24 KÉPZŐMŰVÉSZET applikálom. Ezáltal képeimen a síkszerű (illuzórikus) és a háromdimenziós (konkrét) részletek transzcendens térbeliséget képeznek, bizonyos távolságból nézve a kétféleség megkülönböztethetetlen, és ezek együttese a nézőpont változtatásával más és más vizuális benyomást kelt. Ez a képalkotási módszer lehetőségeket ad számomra a töredékesség, a rész-egész viszonya, az el- és előtűnés esztétikája, a mindent átható, megváltoztató (képi) mozgás, az illúziók (le)leplezése és a dinamikus képszemlélet problémáinak a vizsgálatára. Miután ez az alkotói szemléletem (stílusom) kialakult, abban bíztam, hogy alkotómunkám hosszútávon belső megnyugvást eredményező létformája lesz. Be kell azonban látnom, hogy a nyugalmas állapot, az elégedettség és belső kiegyensúlyozottság egy permanensen változó állapotban levő művész számára nem tarthat sokáig. Folyton „a nagy mű” megalkotására készülök, mindig újat kutatni, felfedezni vágyom, mindig valami másfajtát, jobbat, izgalmasabbat, igazabbat szeretnék alkotni, teremteni. Ezen kényszer következtében jutottam oda, hogy ma már tér-plasztikus, oszlop-, üveg- és tükrös „képeket” is készítek. Azt remélem, hogy ezek a műveim a nézők számára tovább gazdagítják, sokszorozzák a vizuális élményt, aktívabbá teszik őket a befogadáskor, miközben újabb és újabb tartalmakat fedezhetnek fel. Érdekes, hogy ennek a képi váltásnak az időszakában az írhatnékom egy időre alábbhagyott, mert akkor nem találtam az új képzőművészeti alkotói szándékomnak megfelelő irodalmi formát és tematikát. Amikor aztán újra írni kezdtem, azt vettem észre, hogy a térben és időben rétegezetlen, egyképes, egyidejű, mérsékelten metaforikus verseim másfajta utakat nyitnak, izgalmas kifejezési lehetőséget nyújtanak a képeimhez képest. Mert ezek a verseim rímesek ugyan, nincs kötött, szabályos rímképletük, nagy szerephez jut bennük az alliterációra épülő hangzás, a filozofáló, meditatív gondolatiság. Ezek a poétikus eszközök a felismerés és rádöbbenés erejével képesek érzelmileg, szellemileg rendbehozni. A témaválasztásod megtervezetten tudatos vagy inkább intuitív? Soha nem terveztem előre egyetlen művemet sem. Vagy jöttek maguktól, vagy üresen maradt a helyük az életművemben. Hál’ Istennek inkább jöttek többedmagukkal, néha nem is győztem ezeket megvalósítani. Szinte mindig készen előre láttam őket elalvás vagy teljes ébredés előtt. Azt hiszem, ezt intuíciónak lehet mondani. Ha nem így keletkeztek volna, akkor legfeljebb csak spekulációval, s akkor hiányozna belőlük a valós énem. Így viszont tudom, hogy létüknek jogosultsága van, mert önként akartak a világra jönni. Lehet, hogy így műveimnek nincs világmegváltó mitoló- �KÉPZŐMŰVÉSZET 25 giájuk, legfeljebb a „történelmi” köznapokból kiemelt kisember életének egyéni mítosza jelenik meg ezekben. Mi a véleményed a sikerről? Mennyire tartod magadat emberileg és művészileg sikeresnek? Többször is átgondoltam már, hogy az életemmel mennyire lehetek elégedett, elismerésre méltó-e a teljesítményem, művészetemnek van-e jelentősége, és lesz-e értékes szellemi hagyatékom. De mind emberileg, mind művészileg csak vegyesen tudtam megítélni magam, az önértékelésemnek mindig ellentmondásos volt a végeredménye. Hál’ Istennek sokszor lehettem elégedett az életemmel, mert gyakran éreztem jól magam a hétköznapokban, hosszabb-rövidebb ideig boldog voltam a bőrömben: a diákévek, a családi életem egyes szakaszai, a művészi és érzéki élményeim, az okos, tehetséges fiaim, gyakran a tanítás és a művészi alkotómunka is sok-sok örömet okoztak számomra. De olykor feldúlt is volt, feszült és diszharmonikus a közérzetem, például a félelmekkel és kemény munkával töltött gyerekkoromban, az olykor kudarcos éveim idején, a kényszerűen a nyakamba szakadt, értelmetlen köz- és magáncélú feladatok elvégzésekor, vagy amikor egy-egy komolyabb betegséget át kellett élnem. Ha a többezer tanítványomra gondolok, akiknek valamelyest gyarapítottam a vizuális-esztétikai kultúráját, máris jónak tarthatom a teljesítményemet. Ha viszont arra, hogy a tehetségemet sikeresebben is kamatoztathattam volna, nem lehetek elégedett magammal. Sem a képzőművészeti, sem a irodalmi életművem nem lett olyan gazdag, teljes, amilyen lehetett volna, ha módszeresebben és többet alkotok. A megélhetésemet biztosító tanítás is, a más irányú kötelességek és csábítások, olykor a kényelmeskedés elrabolták azt az időmet, amit intenzív alkotómunkára kellett volna fordítanom. Nem lettem hát a művészet történetének jelentős, meghatározó hatású képzőművésze és költője, de szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy alkotásaimmal valami nyomot mégis hagytam, hagyok magam után. Volt több jelentős hazai és külföldi egyéni kiállításom, sok országos tárlat résztvevője voltam, amelyek katalógusai szerepeltetik munkáim reprodukcióit, néhány szakmai kiadvány is foglalkozott munkásságommal. Tagja vagyok országos művészeti szervezeteknek is, és ha a hazai irodalmi körökben nem is nagyon, a képzőművészeti életben ismernek, számba vesznek. Képeim ott vannak több itthoni és európai magángyűjteményben és egy-két múzeumban is. Két munkám is látható középületekben. Írásaim olvashatók (voltak) kötetemben, antológiákban �26 KÉPZŐMŰVÉSZET és néhány irodalmi-közéleti folyóiratban is. Hát bizony, a művészi siker nagyon ellentmondásos dolog. Minden alkotó igényli a közönség visszajelzéseit. Várod, elvárod az észrevételeket, megjegyzéseket? Érdekel, hogyan értelmezik mások a munkáidat? Hogyan viszonyulsz a kritikához? Számomra fontos a visszajelzés, hiszen egy művésznek, amellett, hogy elsősorban magának, magáért alkot, számolni kell azzal is, hogy műveivel másoknak mit tud mondani, hogy a művei hogyan hatnak, funkcionálnak. Hát persze, hogy kíváncsi vagyok rá, mások miként értelmezik, amit elképzeltem, megvalósítottam. Ami azt illeti, jó a képeim fogadtatása. Érdekes, hogy újszerű (sík-plasztikus) kifejezőeszközeim iránt a nézők elég nyitottak. Olyan persze sosem lesz, hogy alkotásaim mindenkinek pont azt fogják jelenteni, amit nekem. Hiszen minden ember másfajta lény, ez nyilvánvaló. A kritikára vonatkozóan ez némileg másként igaz. A kritikust, a szponzort, a kurátort, a zsűrizőt néhány, a művön kívüli szempont is vezérli. Szerencsés esetben csak az ízlése más, mint a tied, de sokszor a maga karrierje vagy az érdekei is befolyásolják a véleményét. A legtöbb esztétának tetszenek a plasztikus műveim, vannak azért néhányan, akik nehezebben boldogulnak ezekkel. De hát mi lenne egy művészből, a művészetéből, ha állandóan az éppen érvényes trendeknek, a hatalmon levő szakemberek elvárásainak akarna megfelelni? Az írásaimról általában jókat mondanak az olvasók. Komoly szakmai kritikát azonban még csak keveset kaptam ezekről. Javítgatod, módosítod, érleled az alkotásaidat vagy egyszeri lendülettel születnek? Igen. Amilyen „lendülettel születnek”, olyan sok, hosszas gond van velük azután. Ez azért van, mert más az anyagtalan látomás, és megint más annak eltárgyiasulása. Az anyag, a technika mindig könyörtelen parancsoló. Hiszen egy vizuális mű, akármilyen jó is arról az elképzelés, mégiscsak a szem számára készül. Ha a szem nem tudja azt elfogadni, a hatás elveszett. Szerencsés esetben az ihlet és annak megjelenítése között nem túl nagy a tökéletes láthatási távolság. Én sajnos ragaszkodó típus vagyok, hamar „belenézem” magamat a készülő képeimbe, és elemi „hibákat” sem veszek azokon észre. Így aztán hosszabb-rövidebb ideig félreteszem, pihentem ezeket, hogy utána újra friss szemmel lássam őket. Az írásaimmal is hasonló a helyzet. Van például, amikor sikerül egy verset úgy leírnom, hogy azon utána már nem sokat kell módosítanom. De legtöbbször egy-egy szót vagy szókapcsolatot többször cserélgetek, néha az egész írás szerkezetét is megváltoztatom. Ha valamit a fülem �KÉPZŐMŰVÉSZET 27 nem tud elfogadni, az sem hagy nyugton. Ráadásul elég szószátyár vagyok, és a leírtakat olykor meg kell kurtítanom. Sokszor meg is döbbenek, hogy lehetek ilyen pazarló az időmmel. Néha még pánikba is esek, hogyan tölthetek el annyi időt a már meglevő munkáim tökéletesítésével, ami miatt aztán nem tudom majd a még csak megfogantat világra segíteni. Gáspár Aladár: A brutalitás anatómiája �28 KÉPZŐMŰVÉSZET Mi tudható a készülő prózakötetedről? Szűknek érzed a verselés kereteit vagy a nagyobb terjedelem lehetősége miatt váltottál prózára? Jó néhány prózám „készen” van már. Eleddig még csak novellákat írtam. Próbálok megfelelni e műfaj tartalmi, formai kritériumainak. Azért írok prózát is, mert ez alkalmasint több lehetőséget ad egy-egy izgalmas mozzanat ábrázolására. Igyekszem sűríteni, a személyesség és gondolati egység megtartása mellett rálátni a történetekre, hogy azok ne élménybeszámolók, hanem „drámai” helyzetet bemutató „kicsi valóságok” legyenek. Mindemellett a jól hangzó nyelvi eszközök „stílusos” használatára is törekszem. Több novellám is megjelent már, és van néhány talonban is. Ha elegendő, jól kezelhető mennyiség összejön egy kisebb novelláskötethez, keresni fogom a kiadás lehetőségeit. Egyszer azt mondtad, hogy minden alkotó ember magányos, de a valahová tartozás mindenki számára fontos. Neked melyek a meghatározó kapcsolódási pontjaid? Alapvetően mindnyájan magányosak vagyunk, mert csak magunkban tudjuk megélni a saját életünket, másokkal együtt ugyan, mégis mások ellenében. Az énünk állapotaival, szükségleteivel és annak harmonizálási lehetőségeivel ugyanis senki sem lehet úgy tisztában, mint mi magunk. Ráadásul senkitől se várhatjuk el, hogy a gondjainkban, bajainkban mélyebben azonosuljon velünk. A társas kapcsolatainkban történik arra próbálkozás, hogy ezt az ellentmondást feloldjuk, de ez maradéktalanul sosem sikerülhet, mert nem szívesen mondunk le magunkról. Ha igen, akkor előbb-utóbb azt vesszük észre, hogy nem vagyunk életképesek. Az élni és élni hagyni életelv megvalósulására az esély mindig is kevés volt. Pedig ez az egyetlen út a békés társas életre. A művész meg azért különösen magányos, mert nemcsak az életét, de a művészete problémáit is magában, magának kell megoldania. Nem könnyű a művész társas élete (sem). Valószínűleg ezért kényszerülnek közülük sokan magukban lenni. Én még mindig találtam a magam számára ideális művésztársakat: kifinomultan intelligens, nyílt, empatikus, szelíd, kiszámítható, jóságos embereket, akik persze mind hittek magukban, épp ezért nem akartak társaik fölé kerülni. �KÉPZŐMŰVÉSZET Ha azt mondom: sík, Ha azt mondom: tér, Ha azt mondom: színek, Ha azt mondom: lendület, Ha azt mondom: ihlet, Ha azt mondom: múzsa, 29 azt mondod: végtelenség, időtlenség, azt mondod: elmozdulás, időbeliség, azt mondod: zsongás, zene, azt mondod: ne törjön meg soha, azt mondod: művészi lételem, azt mondod: csak volna sok belőlük. Ha azt kérdem: szöveg vagy kép, azt mondod: mind a kettő, Ha azt kérdem: hogyan, azt mondod: egymást támogatva, Ha azt kérdem: miért, azt mondod: mert a tudat csak így működik. Gáspár Aladár: Egy katona a fronton a boldog békeidőkre gondol �SZÉPIRODALOM 30 PETRŐCZI ÉVA Nagymama keze két Margit emlékére Három hűséges nemzedék fiókjaiban lappangott Gyomán ez a kép, felidézve azt a pillanatot, amikor 1933 távoli nyarán Tardos ügyvédék kertjében összejött az ifjú Fischer Annie-val megkoszorúzott, és jócskán zenebolond társaság. Igen. A nemrég baráti kézzel retusált, nyúzott-tört fotográfia mára kész zenetörténeti ritkaság. De nekem mégis mást jelent: kinccsel felér a látvány, hisz ezen a Barta Margit (Majsi!) őrizte képen láthattam meg először nagymamám, Vaniss Margit eddig csak legendákból ismert ifjú ujjait, ezt a nagyapám, Péter vállán könnyedén repdeső, gyakorta billentyűkre szálló, tíz, szépséges, hófehér lepkét. �SZÉPIRODALOM 31 A gyerekkori esték (épp öten laktunk egy szobában, a burzsuj zongoráról meg szó se essék!) álom-hozója lett ez a két, régen még lepke-szép kéz, igaz, akkor már sötétbarna foltokkal pettyezetten, és időjósló fájdalom-göbökkel. Bár itt körözne, csak egyszer, fölöttem. �SZÉPIRODALOM 32 ISTENES TIBOR Szerető táj Szeretőt játszott a tér, Elfeküdt előttem buján. Vonaglása hegyeket gyűrt, Én meg csak nevettem kéjes baján. Felhők közé nyújtottam ágyam, Vártam a kellő pillanatot, Feltörő vágyak testremegése Irányítja az áramlatot. Ecset siklik, a vászon szívja A festék minden gondolatát, A tájat látom keretbe zárva, A fraktál küldi a másolatát. A vászon, a táj és a kép ugyanaz, Lélekrajzaink vetülnek lágyan, Táncra hívnak a színek között, S felébredünk a harmóniában. A tér az enyém és én a téré, Szabadságunk határtalan, Szerelem vágyai ölelik a tájat, Festménnyé válunk lázasan. �SZÉPIRODALOM 33 ISTENES TIBOR Maradnak utánam Maradnak utánam a szétszórt zoknik, Cseppent tintapacák, Maradnak utánam a kihullt loknik, A rég megunt frizurák. Maradnak utánam a hangos csendek, Sípolt lélegzetek, Maradnak utánam a vélt rendek, Kopott széljegyzetek. Maradnak utánam az eltűnt percek, Homokórán a rés, Maradnak utánam a hamis tercek, Ernyedt kezekből elengedés. morzsák tegnapi szendvicsen mai vágyak kirakatbabákon illúziók magukra hagyott kihűlt ágyak karokba vésett infúziók tiszta ablakon koszos függöny kiszáradt morzsák az asztalon húsz évvel ezelőtt küldött sürgöny a szobában a legszebb tartalom elegáns hangulat a por alatti képen beszáradt körömlakk a tükör előtt várja hogy forduljon az időkeréken a múlt s jelen mi összenőtt Maradnak utánam a jövőképek, A semmibe haladás, Maradnak utánam a nyugvó tények, Az örök elszakadás... �HISTÓRIA 34 ERDŐS ISTVÁN Pap, katonák, tolvajlások PAP: Majd huszonöt esztendeje vagyok a falu plébánosa, és vagy két évtizede már kedves csúfnéven emlegetnek itt Kövér Csütörtöknek, mulatós papnak. A szőlőhegyen, az én borházamban minden csütörtökön mulatság van, és ha épp egy úrnak, hölgynek csütörtökre esik névnapja, születésnapja, akkor dupla örömmel szól a tánchoz való muzsika, mert ez kövér csütörtök. Hát, innen az én gúnynevem, ahogy már az egész vármegyében ismernek. A furcsa név ellenére hiszek benne, hogy tisztelnek és félnek tőlem a népek, mert hírhedt a szigorúságom, az igazságosságom, és a látó-pap hírem miatt olyannak vélnek, aki látomásaiban magával az Úristennel beszél. A látó-pap hírnevem onnan ered, hogy esztendőkkel ezelőtt az én szavamra megdördült az ég, villámok csapkodtak reánk. Azon a régi csütörtökön a gróf, a környék nagyura is velünk mulatott, és én szóvá tettem neki templomunk rettenetes állapotát, hogy beázik, omladoznak a falak, düledeznek az orgonához vezető lépcsők. Segítsen a gróf úr, hogy rendbe tegyük a templomot. De őneki hiába beszéltem, hiába mutattam le a hegyről a völgybe, a templomra, ő csak széttárta a karját: hol van már a gabona-konjunktúra ideje? Rég volt... Most nincs pénz! Türelemmel kell várakozni jobb időkre… Na, hát akkor, gróf úr – mutattam szigorúan megint a templomra, akkor csapjon bele az istennyila! A mulató népség csodát látott, mert hirtelen nagy fényesség lett, és ahogy én térdre estem ijedtemben, félelmemben, rögvest megdördült az ég, zápor szakadt ránk, és villám csapott a mi templomunkba. Porig égett. A közelben elszállásolt katonákat hiába parancsolták ki a tűzoltásra, mentésre, azok oly ügyetlenséggel tették a dolgukat, hogy templomi bútoraink, zászlóink, kegytárgyaink nagyobb része is elpusztult… Úgy imádkoztam azon az estén az én istenemhez, hogy azért könyörögtem, régi hasonló, fegyvert tiltó imáimat erősítve, ne legyenek a földön katonák… Ne építsenek a határunkba csillagászati sok pénzért lovardát, ahol majd a huszárokat képezik ki a jövendő harcokra… KATONA: A huszárezredemben nem győztek csudálkozni rajta, hogy a Helytartótanács, a vármegye urai, az én főtisztjeim épp egy felhadna- �HISTÓRIA 35 gyot neveztek ki a lovardaépítés parancsnokának, és épp engemet, a rossz hírű tisztet. A mulatós-dorbézolót! De azt senki se tagadhatta, hogy én értek legjobban a lovakhoz… Tán épp a legjobb huszár is én vagyok… Öregapám, régi háborúk vitéz őrnagya, aki leginkább csak átkozni szokott gyarapodó adósságaimért, most nagyon büszke rám… PAP: A szomszéd falu népe többségében evangélikus, ahogyan az én falum színtiszta katolikus volna, ha 10-12 zsidó család nem élne köztünk a felekezeti színesség olyan tanúiként, akik épp mostanában készülnek saját templomot, zsinagógát építeni. A szomszéd falu papja egy esztendeje meghalt, és az özvegye éppen a napokban üzent értem, hogy szívesen venné, ha meglátogatnám, mert egy igen kényes, titokzatos ügyben kívánná a segítségem kérni. Pap lévén – szerinte – tudnom kell, valóban létezhet-e mennyből jött ember? Ezen nem kellett tűnődnöm, annál inkább azon, hogy vajon ebben az evangélikus faluban miért él tucatnyi igen különös nevű család? A falu egyik kovácsa Csemeri, a másik meg Barika Károly. A falu nótáriusát Tejföl Károlynak hívják. A harangozó Fülemüle Ferenc. Két család is van a zsellérsoron, ahol a családfőt Petrezselyemnek nevezik. A csizmadia neve Cérna Kristóf. A falu csordását Kukorica Péternek hívják... Nem különös? KATONA: Az én nemes őseimnek éppúgy szent volt az a kard, amely most bársony dísz fölött a szobám falán lóg, mint nekem őrnagy koromban. (Petőfi csak jó pár év múlva tudósít róla, hogy rozsda marja azt a kardot.) Ez a kard lógott az oldalamon, mikor nemes társaimmal együtt vonulva Győrnél fenyegettük a franciák császárát, Napóleont. Micsoda büszkeséggel, hazafiúi mámorossággal ültem a lovamon gazdagon zsinórozott, zöldbársony huszáruniformisban. Bárcsak az én egyetlen fiam tisztelni tudná ma az apák egykori hősiességét, hazafiságát! (Petőfi ugyancsak jó pár év múlva javasolja majd gúnyosan, hogy tán emlékmű is kellene a sok hős lábnak, amely ott úgy futott...) Huszár az én fiam is, de felhadnagyi rangjához méltatlanul inkább a kártyának, dorbézolásnak szenteli az életét, mint a szolgálatnak. Hazafiság? Csak azt emlegeti folyton, hogy adjak pénzt neki, mert a rongyos 250 forintos évi fizetéséből nem futja semmire... Ráadásul folyvást botrányokba keveredik. Nyáron a Forróka fürdő orvosát pofozta fel, ősszel egy nagy névnapi mulatságon, ahol az egész vármegye előkelősége jelen volt, úgy párbajozott részegségében egy cigány sihederrel, hogy annak a muzsikus gyereknek a nagybőgős vonója volt csak a kezében a fiam kardjával szemben. Szerencsére a falu hatalmas termetű �36 HISTÓRIA kövér papja átkarolván a fiamat, más tiszturak segítségét kérve megakadályozták a vérontást. PAP: A katonaság egy része kaszárnyában él, de igen sok katonát beszállásolnak a falu nyomorúságosan szűkös, szegény házaiba. Elgondolható, mennyi baj, tragédia származik az efféle együttlakásokból. Szó nincsen róla, hogy vitéz katonáink jó erkölcsűek, istenfélők lennének. Sőt! Még a tisztek is gyakorta úgy vélik, hogy a mundér, a díszes egyenruha viselőjének mindent szabad, amit más embereknek nem. Gróf urunk őszi névnapi ünnepségén, a dorbézolós, nagy mulatás éjszakáján a vármegye majd minden meghívott nemes ura betegre itta magát, de a huszártisztek elképesztő önteltséggel még náluk is többet engedtek meg maguknak. Egy felhadnagy kardjával kényszerítette a muzsikáló cigánybandát egy eperfa alá vonulni, és ottan úgy húzni a tánchoz való nótákat, hogy a banda vén cimbalmosa cimbalommal a nyakában felmászik a fára. Felmászott, próbált kapaszkodni is a szerencsétlen, de már a második nótánál lezuhant a fáról. Keze, lába eltört, vérző arccal rimánkodott kegyelemért. A banda prímása csak sopánkodott, de fia, a klarinettás gyerek-ember váratlanul kikapta a nagybőgős kezéből a súlyos vonót, és azzal hatalmasat csapott a részeg felhadnagy homlokára. A vérző katonatiszt kardot rántott, hogy lekaszabolja a muzsikus gyereket. Többedmagammal nagy nehezen megakadályoztuk a további vérontást... A mulatság gyászos véget ért, a gróf szekerén a cigánybanda hazaindulhatott, és a huszár felhadnagy átkozódva esküdött bosszút... KATONA: Egykori katonaként úgy érzem, hogy az erkölcsök romlásával, züllésével van a baj, amit éppen azok idéznek elő, akiknek e hazában tisztességből, hűségből példát kéne mutatniuk. Még ki se hevertük a Berzevitzy nevű áltudós Napóleonnal alkudozó alkotmánytervezetének hírét, meg az ország rossz állapotáról, a jobbágyok nyomorúságáról írt hamis tudósítását, máris itt volt bizonyos Stefi gróf lázító irományainak híre. A Hitel könyv hazafiatlan okfejtése. Győrnél, egykoron Napóleonnal együtt ott volt a nagy francia író, Stendhal. Ő így írt a mi hazánkról: gyönyörű vidék a hunok földje... dús vetések, pompás szőlők, jó borok... szép csinált utak, és oldalukon nagy pompával, fehéren virágzó gesztenyefák… bájos és fölséges! Kell ennél mutatósabb leírás? Az a baj, hogy a falunk papja nem énvelem ért egyet a haza, a falu, a katonaság dolgaiban, de ő is Stefi grófot isteníti. Mit szeret a nép ezen a kövér papon? �HISTÓRIA 37 Igaz, annak is gyorsan híre ment, hogyan mentette meg ez a pap a szomszéd falu lelkészének özvegyét egy gonosz, hírhedt rabló fosztogatásától. A Lajtorja nevű lator hónapokon át azzal a beszéddel kopogott be a paplakba, hogy ő egy égből jött ember, akivel a halott pap üzenni tud a mennyek kapujából, ahol bűnei miatt várakoznia kell. Fagyoskodik, küldessék el néki az ilyen és ilyen irhabunda, hogy ne fázzon... Elküldetik. Sok minden mást is elvisz a menyország kapujához a rabló, aki alaposan kitanulja a halott pap egykori titkait, és egyszer azzal a kéréssel lepi meg a papnét, hogy ilyen meg ilyen titkos rejtekhelyről keresse elő az eltitkolt száz forintokat, és a pénz fele most rögvest küldessék el... A papné megtalálta a dugott pénzt, és ekkor kért segítséget a mi papunktól. Kövér Csütörtök ment segíteni, és a rablót legközelebb, ahogy a pénzért ment volna, nem a papné fogadta, de egy hatalmas termetű, erős pap ragadta meg a grabancát a mennyből jött embernek. Pap vagyok, mondta Kövér Csütörtök Lajtorjának, és kétségtelen az illetékességem mennyei dolgokban... Élek is a hatalmammal, amíg a pandúrok ide nem érnek a paplakhoz... Hát, efféle csodatételek miatt szeretik, becsülik a népek ezt a papot, akit én viszont pokolba kívánnék... KATONA: Alig múltam l7 esztendős, egy elátkozott őszön bajra bajt, fenyegetésre gyilkos fenyegetést zúdított rám a sors. Először egy huszártiszt ígérte meg, hogy rögvest lekaszabol, ahogy rám talál a rongyos cigány putrinkban, aztán jött valami még rosszabb, amikor közbirtokos nemes urak egész serege esküdött vérbosszút, mondván, hogy a cigányoknak még az írmagját is kiirtják az egész környéken, mert egy közülük való gonosz, gyilkoló vénember kocsmai verekedésben meghalt egy mulatság éjszakáján... Nem mondom, hogy ártatlan lettem volna mindezekben, mert hajnalban az őrjöngő gyilkolászását megakadályozni akarván éppen én vágtam fejbe a nemes urat a klarinettámmal, hogy attól a földre rogyván a kocsma népe agyonverje. El kellett menekülni a faluból az egész családnak, minden cigánynak. Puszta földön háltam, düledező borházakban, csőszkunyhókban bujkáltam heteken át. Aztán megszöktem onnan, és Gömör megyéig, Rozsnyó városáig meg sem álltam. A város főterén, az Aranyrózsa fogadó előtt muzsika szólt, verbunkos táncot jártak a legények. Beálltam közéjük, és 17 évemet eltagadva azt állítottam, hogy én már elmúltam húszéves, de semmiféle úti levelem nincsen... Besoroztak. Mert hat láb hat hüvely volt az én magasságom, nemcsak hogy elfogadtak húszévesnek, de a toborzókat vizsgáló sorozókapitány azt mondta rólam �38 HISTÓRIA társainak, hogy még testőr is lehetek, amilyen szép szál legényke vagyok. Megkaptam a kétforintnyi foglalópénzemet, a rongyos, szakadt mundéromat, és bakancsos katona lettem. Fél esztendő se telt el a vérbosszú-ígéret óta, és én századommal Bécs városától meneteltem Milánó kaszárnyája felé. Sose tudtam meg évtizedes katonáskodásom alatt, hogy az engem lekaszabolással fenyegető huszártiszt már Mexikó felé hajózik Fiuméből, mikor én Milánóba érek, mivel elsikkasztván a lovardaépítés sok száz forintját, menekülni kényszerül a törvény elől, a börtön elől... Milánóban egy ősrégi kolostorban volt a laktanyánk. Dermesztő hideg falak közt kezdődött az új életem, de még a rideg-hideg falaknál is ijesztőbb lett nékem a bajtársaim ridegsége, kegyetlen ellenszenve. Arcomra volt írva, hogy cigány vagyok, úgy bántak vélem, mintha leprás volnék. A kantinban velem senki se koccintott egy jó pohár borral, és sose ülhettem le malmozni, kártyázni társaimmal. Húzódj arrébb, more, folyton így morogtak rám... PAP: Igen, sokat tűnődtem azon gróf urunk emlékezetes névnapi mulatsága után, hogy vajon egy újabb esztendőben mi lehetett a sorsa annak a rokonszenves értelmesnek látszó muzsikus legénykének, aki a banda bőgősének súlyos vonójával kezében merészelt szembeszállni a laktanya hírhedten részeges felhadnagyával? Nem restelltem elszekerezni a cigánybanda falujába, hogy megkérdezzem ott az iskola tanítóját, vajon hány osztályt járt ki az a fiúgyerek? A faluban nem volt iskola, a közbirtokos urak úgy vélekedtek ott, hogy nincs rá szükség, mert a gyerekeik úgyis megöröklik a birtokokat, akkor ugyan minek járnának iskolába? Egy-két gyerek a közeli nagyobb község iskolájába járt, oda is elmentem érdeklődni. A cigánysorról valaki? Ugyan! A muzsikus fiú bizony egyetlen napot sem járt iskolába... KATONA: Egykori fényes őrnagyi rangomhoz méltatlan vádakkal illetnek engem saját falumban, saját nemesi birtokomon. Azt merészelik hírelni, hogy én sok pénzzel, régi bajtársaim segítő menekítésével támogattam volna huszártiszt fiam szökését az elkerülhetetlen számonkérések elől. Semmit se tudtam én róla, hogy gyerekem a fiumei kikötőbe tart, hogy onnan hajózzon más földrész felé, Mexikóba. Pénzt meg hogyan is adhattam volna néki, mikor nekem sincs. Ősi birtokom, nemesi fundusom roskadozik a jelzáloghitelek, régi kölcsönök terheitől. KATONA: Kínlódó, szenvedő katonaéletem volt Milánó városában egy esztendő elmúltával is, pedig akkor hol voltunk még a lövészárkok iszonyatától, az ágyúdörgéstől, a mindennapos éhezéstől. A durva, kí- �HISTÓRIA 39 méletlen kiképzéstől se szenvedtem annyit, mint a mindennapos megaláztatástól. Semmi ember volnék, akin csak átnézni lehet? De hiszen én tízéves koromtól muzsikus vagyok, az is csak érhet valamit. Vettem az ócskapiacon egy törött, szakadt hegedűt, és megreparáltam, felhúroztam. Minden szabad estémben kocsmákba jártam hegedülni. Krajcárokat kerestem csak, de elég lett ahhoz a sok krajcár, hogy egy éven át minden zsoldomat megtakarítsam. Az ezüstpénzt kis bőrzacskóba gyűjtöttem, és esztendő múltán odaálltam a legszigorúbb, legkíméletlenebb strázsamester elé. Itt egy zacskó ezüstpénz, ezen az áron tessék engem tanítani. Írni, olvasni, számolni és németül jól beszélni. Pont téged, te füstös képű cigány, kacagott a káplár, de az ezüstpénzek tekintélyes súlya meggyőzte. Elvállalta. Egy évig tanított. Akkor én Krizs kapitány büszkesége lettem, eldicsekedhetett velem Benedek ezredesnél, lám az ő századában van egy bakancsos baka, aki tud írni, olvasni, számolni. Fél esztendő múltán a zubbonyom hajtókájára egy parányi fehér-ezüst csillag került, őrvezető lettem. De nem a rang volt az igazi öröm, hanem az, hogy egy csapásra én lettem a század legnépszerűbb embere, mindenki barátja. Borozásban a kantinban, a malmozók asztalánál legfontosabb bajtárs lettem, mert egyedül én tudtam levelet írni haza, az otthoniaknak. Anyáknak, szeretőknek, keresztapáknak, régi barátoknak. A külvárosi kiskocsmákban eleinte csak a nótáimat, muzsikámat szerették, de hamarosan engem is megkedveltek, mulatótársuknak tekintettek. De kár, hogy a bécsi császár katonája vagy – mondták –, és hamarosan meg kell ölnünk, rád kell lőnünk, mert igencsak hamar eljön a mi háborúnk ideje a szabad Itáliáért. S az idő hamar el is jött. Milánó lángokba borult. Radeczky marsall úgy döntött, hogy minden regimentjével kivonul a városból, mert a gyilkoló utcai harcoknak sok-sok ezer áldozata lett volna az igen rosszul felszerelt lázadók köréből. Volt olyan katona, akinek színházi lomtárból zsákmányolt lándzsa volt a fegyvere. A milánói barátaimnak lehetett győzelmet ünnepelni, szabad lesz Lombardia, Itália. De az igazi háború csak ezután kezdődött. Az ágyúdörgés, a lövészárkok, az éhezés háborúja. Csak bizonytalan, kósza hírekből tudtuk, hogy magyar földön is háborúznak Bécs ellen a lázadók... PAP: Ugyan hogyan volnék az én kedves falumban, ha hónapokon át tucatjával kellett temetnem katonaruhába bújtatott magyar gyerek-embereket? Túl öreg lennék már ahhoz, hogy vigasztaló, jó pap legyek? Hogy okosan prédikáljak a haza szeretetéről? A családok majdani reményeiről? Megküldetett nékem egy paptársam, egy magyar költő iro- �40 HISTÓRIA mányának másolata a messzi Gömör vármegyéből... Csak véle keseredhettem. Efféle gyászfekete sorokat olvashattam: ...pap vagyok, az isten meg német, az egekben ma német politika folyik... Még keserűbb panasz így: czifra urak és hölgyek ez országban elegen mondják, hogy a magyar most már legyen német. Vagy emígy: a Duna-parton én vért köptem... Pest német Babilon... KATONA: Lassan már senki se tudja a falumban, hogy én egykor a haza vitéz őrnagya voltam, és nemesi felkelés hadának élén lovagoltam parancsnoktársammal. Már birtokos nemes társaim is úgy néznek rám, mintha nem is közülük való lennék. A helyzetemet csak nehezíti, hogy legjobb barátomat, a vármegye tekintélyes főadószedőjét, a vármegye ládájának őrizőjét megvádolták. Megvádolták, hogy 1809 és 1839 között, harminc év számadásaiban 43 ezer forint hiány mutatkozik. Engem faggatnak: hol a főadószedő barátod... Én csak azt tudom, hogy minden vagyonát zár alá vették a barátomnak, és hogy a vizsgálat idejére valami Boldva-menti faluba költözött a rokonságához... Nékem azt mondta, hogy ő nem sikkasztott egy krajcárt se, mindennek az oka a devalváció, a pénzromlás, és majd ő bebizonyítja igazát... KATONA: Ha háború van, egy bakancsos katonának a harc minden poklát el kell viselnie. A lövészárok földbe ásott lyuk, gödör. Ha esik ránk az eső, nincs védelem, víz és sár talpunk alatt, meg a nyakunkban. Éjszaka jéggé dermed kezünk, lábunk. Csak ködösen látni a távolban az ellenséges lövészárkot, vajon mikor zúdul onnan ágyútűz, gránáteső reánk? Mikor süti ránk puskáját onnan egy-egy mesterlövész? Mindezek mellett még ott a nyomasztó éhezés. A bécsi palotákban lakó főtisztek, hadügyi hivatalnokok trükkös módszerekkel ellopják, elcsalják a katonák élelmezésére szánt tömérdek pénzt. Épp csak ki nem mondják, hogyha nincs mit ennetek, hát lopjatok magatoknak élelmet az ellenséges falvakból. De hát ott állomásozik az ellenség, és mindenütt erős őrségeket állítanak. Némi szerencsénkre leginkább képzetlen katonák vannak az ellenséges sereg rögtönzött táboraiban, mégis igen veszélyes az elszántságuk. Ez valódi ellenséggé teszi őket. Most egy nagyobbacska falu közelében vannak az állásaik, az őrszemeik, a mi táborunk meg a közeli erdőben van. Onnan kell indulnunk éjszaka élelmet lopni. A kertekből krumplit, zöldségeket, a baromfiólakból tyúkot, kacsát, libát kéne zsákjainkba gyömöszölni. Mind a hatunk arcán ördögálarc van, mint kísértetek, úgy lopakodunk a sikeres zsákmányolás felé. Igencsak gazdagnak ígérkezik már a zsákmány, amikor egy �HISTÓRIA 41 őrszem felfigyel ránk, és már nyúl is puskája után, hogy riassza a tábort. Mind ott pusztulnánk, ha elsüti a fegyvert. Én vagyok hozzá legközelebb. Nehéz zsákomat egy bajtársam vállára lódítom, és gyorsan ölembe kapom a diák-katonát. Kezem a szájára tapasztom, így már alig hallatszik kiáltása. Bajtársak, segítség, engem visz az ördög. Valóban az erdőbe rohanok véle, és örülök, hogy megmenekültünk, nem ébredt fel az ellenséges tábor. Bizony ezen az éjszakán alapoztam meg butácska hírnevemet, hogy én volnék Benedek ezredes legsikeresebb kémje. Az erdőbe hurcolt diák-katona ugyanis tökéletes fülnek bizonyult, mindent tudott az ellenséges állásokról, a stratégiai tervezetekről. Benedek ezredes sátorában úgy dalolt nekünk ez a katona, mint egy dalos madárka... PAP: Gróf urunk igencsak gonoszkodó szavakkal kért meg rá, hogy mostan én úgy imádkozzak a jó Istenhez az ő egészségének megjavulásáért, mint akinek ki tudja, miféle praktikák nyomán bejárása volna az Úristen fogadóóráira... Gróf urunk azzal tölti napjait, hogy a Forróka fürdő forró iszapjában vagy forró gyógyvizében üldögél, és kemény italozással segítené száműzni testéből a fájdalmakat... KATONA: Kisebb-nagyobb győzelmeink után, a sikerek örömére Benedek ezredes úgy határozott, hogy ezredzenekart alakít ki. Az volna a cél, hogy egy szépen muzsikáló zenekar fényes egyenruhában legyen ott a lombardiai városok főterén vasárnap délután. Szóljon a muzsika, hallgassák ezt a népek, és kezdjék végre megszeretni Bécs katonáit. A zenekar megszervezésével az ezredes engem bízott meg. Csináljak egy jó kompániát, és legyek a társulat karmestere. Boldogan nekiláttam az új feladatomnak, otthagyhattam végre a lövészárkokat. Már rég túl voltunk Milánó visszafoglalásán, amikor először eszembe juttatta a jó Isten a lelkem mélyén rejtőzködő régi vágyat: ha Milánóban tudok egy zenekart vezetni, vajon miért ne tudnék az én hazámban, magyar földön egy cigánybandát megcsinálni, irányítani. Magyar cigányprímásnak lenni! Úgy hozta a sors, hogy néhány év múltán, Prága, Vác, Losonc nehéz kerülőútjai után Budán, majd Pesten kötöttem ki. Én voltam az obsitos. Fáradhatatlanul gyakoroltam, néha fél éjszakákon át küszködtem, hogy szebben szóljon az a száraz fa... S egyszer csak arra ébredhettem, hogy máris igen-igen megszerették a polgárok, az urak az én 15 tagú, szépen muzsikáló bandámat. PAP: Hosszú, szenvedésekkel teli hónapok után magához szólította a jó Isten a mi gróf urunkat… Végakarata szerint pompázatos-nagy teme- �42 HISTÓRIA tést kell megszerveznem néki, amire majd évekig emlékezni fognak az emberek. A grófi kastély hatalmas udvarkertjének közepén az évszázados vén eperfa alatt álljon a ravatal, és az ország leghíresebb cigányzenekara muzsikálja el ott a gróf legkedvesebb nótáit... KATONA: Vénségemre örülhetek, hogy jó egészséget adott nékem az Isten, mikor még a gróf urunk is végóráit éli súlyos betegségek miatt. Az is igen nagy öröm nékem, az egykori őrnagynak, hogy a bécsi császár most már megint magyar király is, aki sok-sok zavargás, lázadozás után hajlandó kibékülni a magyarokkal. Isten óvja a mi királyunkat! Éljen soká! Csak megint egy Napóleonnal van bajom énnékem, a harmadikkal, a franciák mostani császárával. Királyunk édes testvéréből, Miksa főhercegből ez a Napóleon mexikói császárt csinált, akit néhány esztendős uralkodás után kivégeztek a mexikói lázongók. Micsoda iszonyatos tragédia ez! Engem, ugye, személyesen is érint a dolog, mert egyetlen gyermekem sok-sok éve ottan katonáskodik. Azt se tudom ugyan, hogy él-e, hal-e, de az bizonyos, hogy egy Habsburg főherceg, egy mexikói császár agyonlövése nem lehet jó hír az ő számára se… KATONA: Egy Pál-napi ünnepségen humorista-író barátom, Bernát Gazsi Hegyi Arankát, Jókai Móricot, Sárközi Ferkót, Blaha Lujzikát szólította körém, hogy mi együtt a mulatságban is tudjuk, hogy emlékezni kell. Emlékezni Vojtina Mátyásra, aki harcolt a szabadságháborúban, és az ágyúdörgéstől remegő ifjú bajtársait ilyen csodálatos verssorokkal biztatta: ...egy kis halál nem tesz semmit, őseinknek szintén volt... Hát nem nagy költőt veszítettünk el Vojtinával? Ahogy a kacagás elhalt, Jókai Móric komolyra fordította a szót. A művészet igaz csodáját Lujzika teremti meg, estéről estére, amint énekel a Népszínház színpadán. Segítségére van ebben a nótaszerző cigányprímás, aki mutatós, szerethető zenét komponál. Lujzika éneklése, a magyar nóta aranyat ér abban a nehéz küzdelemben, amit azért folytatnánk, hogy a németté lett Budát, Pestet visszavarázsoljuk magyarrá. Ennél nagyobb dicséretet soha, sehol nem érdemeltek ki az én nótáim, az én prímásságom. Pedig Lipcsétől, Bécstől Londonig és Szentpétervárig elég sokan dicsérgettek. Ha orosz földre készültem, akkor a cár fia, Konstantin nagyherceg intézte az utazásomat, ha meg Londonba, Viktória királynő udvarába, akkor Edward, a trónörökös gondoskodott rólam, a bandámról. De én most éppen szülőföldemre, Nógrádba készülök muzsikálni, egy faluba, ahol egy híres grófot temetnek. Ottan kell �HISTÓRIA 43 majd nekem megjelenni a koporsó mellett a bandámmal az úr utolsó kívánsága szerint... PAP: Tudtam én, hogyne tudtam volna, hogy a gróf, a főurunk temetésére érkező pesti cigánybanda prímása nem először fog ott járni a grófi kastély tágas udvarában, ahol majd az évszázados eperfa alatt lesz gyertyákkal körbevéve a pompázatos ravatal. Harminc esztendőnél is több idő elszállt már azóta, hogy a gróf egy névnapi ünnepsége ezen udvaron majdhogynem egy gyerekember muzsikus halálával végződött. A 16 esztendős cigány fiú mintha klarinettás lett volna édesatyja bandájában? Egy részeg huszártiszt akarta őt kardjával lekaszabolni. Vajon akkor, azon az iszonyatos hajnalon miért éreztem én különös rokonszenvet egy ismeretlen fiúcska iránt? Miért láttam a tekintetéből, az elszántságából, hogy intelligens, értékes emberke? Holott, mint később kiderült, soha, egyetlen napot se járt iskolába… KATONA: Tudtam én, hogyne tudtam volna, hogy én már egyszer jártam ott azon a nógrádi grófi birtokon, ahol éppen most temetésen kell muzsikálnom. Mintha egy igen-igen erős, kövér pap mentette volna meg akkor, ott az életemet. Évtizedek múltán most ez a kövér falusi pap fogadott, és pontosan ugyanolyan volt, mint az én gyerekkoromban, pedig kétségtelenül vagy 30–35 esztendőt kellett volna öregednie. Láthatóan ő is emlékezett rám, de nyoma sem volt mégsem egy csepp vendégszeretetnek vagy szívélyességnek sem a szavaiban. Azzal kezdte, hogy az én díszruhámról azonnal szedjem le a féltucatnyi fényes kitüntetésemet, ha a temetésen muzsikálni akarok... A gróf, akit mostan temetni fognak, nem szerette a bécsi császárt, és ahogyan ő, úgy az egész családja, famíliája gyűlöli, megveti Ferenc Józsefet. Ha kibékült Magyarországgal, ha nem. Nem lehet ezen a temetésen az általa adományozott fényes katonai kitüntetésekkel odaállni a koporsó mellé. Nem vitázhattam a pappal, de én nem vettem le ünnepi dolmányomról a király, az orosz cár kitüntetéseit, hanem a temetésen csak egyetlen hófehér ingben álltam a muzsikusbandám élére. PAP: Megértette ez a muzsikus, az egykori lombardiai háborúk hőse, hogy én földön túli nagy-nagy indulattal gyűlölöm a háborút. A jó Isten hű papi szolgálatom ellenében majd megbocsátja tán nékem ezt a gyűlöletet. Az úr teremtménye, az ember nem háborúzni, gyilkolni született a földre. Mégis, hogy nemzetünk koszorús költőjét idézzem, az emberiség története vérfolyam... S a vérfolyam partjainál ott virít századokon át az emberi kapzsiság, aljasság, csalárdság, tolvajlás. Tró- �44 HISTÓRIA ja! A Római Birodalom iszonyatos gazságai! A honfoglaló magyarok úgynevezett kalandozásai! A korai magyar királyok hitszegései, testvérháborúi. A keresztes hadak zsidógyilkolásai. A török, a tatár! A vallásháborúk ártatlan áldozatainak sokasága! Mindez miért? Miért? S nehogy hihető legyen a csalfa remény, hogy a jövő századok a békesség világát hozzák. Nem! Gyötrelmes látomásaimból én látni vélem a jövőnket. A fegyverek fenyegetése, az esztelen hadi készülődés nemcsak megmarad, de jól látható nemtelen versengéssé aljasul. Hadi gépezetek sokasága jár a földeken, és később még a levegőben is. Irdatlan pusztításra képesek. Mint a mesék tűzokádó sárkányai, úgy fújják a lángokat, és újmódi bombák képesek romba dönteni minden emberi lakhelyet. Még egy templomot is. Nem jut eszébe sem szegénynek, sem gazdagnak, hogy ezek a hadi szerkezetek töméntelen sok pénzbe kerülnek. A fegyverek árának mértékét nem tudhatom pontosan, csak sejtelmeim vannak, hogy kevés volna hozzá az ország egyévi gabonatermése. A hatalmas pénzeknek ezer helye volna: iskolák, ispotályok düledeznek, egyik-másik szinte a vármegye szégyene. De mindez nem számít, és még olyan országok is fegyverek új nemzedékeire költik pénzüket vagy kölcsönpénzüket, ahol az emberek éheznek a nagy szegénységben, és a gyermekek mezítláb járnak. A csodaszámba menő fegyverek piacain egyetlen évtized alatt milliárdok cserélnek gazdát, és a fegyverbeszerző ügyes emberek rendszerint még milliókat el is lopnak az üzletkötések során. Megállíthatatlan lenne ez a terjedő őrület? Egész az apokalipszisig folytatódik? Én közel nyolcvan esztendős falusi pap vagyok, kétségtelenül súlyos egyéniség, de az imáim éppúgy semmit nem érnek, mint indulataim. Nem sokat számít, mit prédikálok fiatal életek védelmében... De mégis... Hinni kéne valami egészséges változásban... Folyton társakat keresnék magam mellé a békességért szólni, prédikálni... Vagy akár a békességért énekelni? Muzsikálni? KATONA: Én nem tudok prédikálni. Hiába is beszélnék róla, hogy uniformisban én is gyűlöltem a lövészárkokat... Én csak muzsikálni tudok... Igen jó, ha szép muzsikára, egymásba kapaszkodva táncolnak az emberek... �SZÉPIRODALOM 45 SIMEK VALÉRIA Otthon A forrásnál A kútnál állsz, a teknő hideg habot hullámzó vize issza a gőzölgő ruhák párolgását. Az ereszről jégcsapok nyúlnak elvékonyult ujjaikkal a télbe. S Te kezeddel nedves kötényed száraz foltjait keresed. Megtörlöd szemed sarkán a kibuggyant fájdalom apró gyöngyeit. A kerítésen dermedten feszülő ruhák tartják görnyedt hátukat a szélnek. A forrás vizébe buborékokat fújt üveged szája. Fölötte a hűvösárnyú fa zöld ruháját meglengette a szél a melegben. Te a levágott rendek vastag sorait nézted. Hőségtől gyöngyöző homlokodon egy árny-levél játszogatott. Tarisznyádból a szakajtót földre tetted, s kibontottad a déli harangszót a falu felől. Nagyanyám Szoknyád ráncai közé bújtam, mint az úton futó szél: megpihenni. Kampósbotod felkopogta az éj kutyavonyító ködös leheletét. Kiszáradt ajtód résein besurrant a holdvilág. Földre teregetett papíron lépegetett a holnapi álom mész-illatú fehérségben. �SZÉPIRODALOM 46 SIMEK VALÉRIA Múlt Suttogás Hallgatással vert idő. Magasból szétfolyt tintafolt… Letörölhetetlen múlt, kék tóként itt ragyog. Körötte jegenyék csurgatják szoprán magasságuk az alt mélybe. Árnyékuk ráég az út tüzére. Vetkőzik a látóhatár, pihenni készül. Apró mocorgás a fűben, bokámnál. Megnyúlt árnyamon gurul végig a dió. Kapkodva takargató szél barnuló ráncait simítja a fákon. Ébrenlét és álom között lebeg a változó hangulatú elmúlás, száján suttogással. Ünnep Naggyá nő a nyár, jön-megy, intézkedik s naponként átfogalmaz: kölyök-bozótot, patakbeszédet, virágok vízesését. Fenyőillatú dombok kontyában az esti éneket. �HISTÓRIA 47 MONOSTORI TIBOR A Szent Korona őrzésétől a spanyol Habsburg Birodalom védelméig: ghymesi Forgách Péter különleges karrierje* A Nógrád megyéhez és Palócföldhöz a középkor óta ezer szállal kötődő Forgách család 16−17. században élt, Péter nevű tagja eddig alig volt ismert a történelem iránt érdeklődők előtt. Az utóbbi évek kutatásai alapján egy rendkívül fordulatos életút bontakozik ki előttünk, és pályája továbbra is tele van rejtélyekkel. Csak két példa: Péter volt a magyar Szent Korona egyik őre, amikor annak keresztje elferdülhetett. A harmincéves háborúban pedig NyugatEurópában rettegték könnyűlovas csapatait. Ghymesi Forgách Péter életének eredtünk nyomába. Földbirtokos, királyi tanácsos, huszárezredes Ismeretlenségére és a kutatás nehézségére jellemző, hogy az 1580 körül, Forgách András fiaként született és 1646/47 környékén elhunyt családtagtól mindössze két levelet találtunk eddig magyarországi levéltárakban. Mindkettő a családi birtokon, Komjáton kelt a halála előtti években, az egyiket Forgách Ádámnak, Nógrád vármegye főispánjának írta. A falu ma a gímesi vártól háromnegyed óra, Nyitra városától 20 perc alatt érhető el autóval, déli irányban, a szlovák-magyar határ (Komárom) 50 perc. Péter már csak azért sem tartozik az ismert alakok közé, mert előkelő felmenők és rokonok után és közé született. Egy korábbi Péter a 15. szá* A tanulmány illusztrációja: Forgách Péter portréja a koronával (Forrás: Nemzeti Portrétár http://opac3.npt.monguz.hu/online-collection/-/results/init) �48 HISTÓRIA zad elején nyitrai főispán volt, számos udvari tisztséget töltött be, például a királyné főajtónállójáét, és több hadjáratban vitézkedett. Sikeresen pereskedett azért, hogy tulajdont szerezzen Gímes várában és engedélyt kapott arra, hogy Komjátban erődítményt emelhessen. Adott a család később, már a koronaőr életében esztergomi érseket (Ferenc), főispánok sorát és nádort (Zsigmond) is. A mindmáig legteljesebb életrajzocska ghymesi Forgách Péterről egy mindössze tízsoros vázlat a család történetét feldolgozó monográfiában, amely maga is több mint 110 éves.1 Sem születésének, sem halálának időpontját nem tudjuk, de még csak az évét sem biztosan. A 17. század első évtizedeiben birtokait igazgatta. Katolizált, az 1620-as évek közepétől királyi tanácsos. Élénk közéleti tevékenységet folytatott, részt vett országgyűléseken, de az 1630-as évektől leginkább mint egy horvát-magyar huszárezred parancsnoka ismert. 1640-ben az Oszmán Birodalom seregei ellen kiállított Nyitra vármegyei csapatok kapitánya. Feleségétől, Újfalussy Katalintól több gyermeke született. Mit tudhatott Péter a Szent Korona keresztjének elferdüléséről? Az általunk talált újabb történeti adatok legnagyobb része az összeurópai harmincéves háborúban (1618−1648) betöltött szerepével kapcsolatos. A bécsi Állami Levéltár iratai és forráskiadványok2 segítségével felvázolható katonai előmenetelének jónéhány esztendeje. Kezdetben mint alezredest tudjuk nyomon követni a császári főseregben, éppen unokatestvére, Forgách Miklós felső-magyarországi végvidéki és kerületi főkapitány alatt. Utóbbi 1635. évi halála után ő vette át a helyét. Feladata volt a seregek toborzása és hadba állítása is. Ekkoriban a császári sereg több, mint 10 horvát-magyar lovasezredet foglalt magában, és fontos szerepet játszottak a háború különböző színterein.3 Forgách Péter 1630-tól haláláig volt koronaőr, a róla készült festményen is az ereklyével, valószínűleg kamarási kulccsal a kezében látható 1 Bártfai Szabó László 1910. A Hunt-Pazman nemzetségbeli Forgách család története. Esztergom. 483. o. 2 A háború csehországi kitettsége és számos hadvezér birtokai miatt a legtöbb forrás ottani levéltárakban maradt fenn, ezek közül a Documenta Bohemica Bellum Tricennale illustrantia sorozata több kötetnyit adott ki. 3 Bővebben lásd: Czigány István 2004. Reform vagy kudarc? Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejébe. 1600–1700. Balassi Kiadó, Budapest. 79–85. o. �HISTÓRIA 49 (1625-től volt királyi kamarás). 1638. február 14-én is viselte tehát a tisztséget, amikor (jelenlegi tudásunk szerint) a korona keresztje elferdülhetett. A kulcsok összecserélése miatt a spanyol Habsburg infánsnő, Mária Anna magyar királynévá koronázása előtt nagy erővel fel kellett törni a ládát és ekkor történhetett a sérülés. Tizennégy pántot kellett lefeszítenie a lakatosoknak, és így a koronát közvetlenül tartalmazó tok is komoly ütéseket kapott. Olyan nagyokat, hogy késsel kellett belőle a koronát kifeszegetni. A kereszt mai dőlésszöge ugyan későbbi, 19−20. századi javítások eredményeként alakult ki, de biztosan tudható, hogy már a 18. század végén ferde volt, ezt pedig ez az eset okozhatta.4 Az elfoglalt Forgách-fiú azonban, úgy tudjuk, az eseményen nem volt jelen. Ugyan tisztségéből fakadóan bizonyosan értesült a balesetről, egyelőre nem találtuk nyomát annak, hogy erről írásban említést tett volna. Könnyen lehet, hogy nem is tett, mivel az 1638. évi balesetet titokban tartották, és arról egészen a 21. század elejéig nem értesült a közvélemény. Az esemény híre azonban valószínűleg nem jutott el azonnal hozzá: az állandóan úton lévő Péter nyomára ugyanis azokban a hónapokban egy egészen váratlan helyen bukkantunk: spanyol szolgálatban, SpanyolNémetalföldön (a terület a mai Belgium és Luxemburg területével nem megegyező, de jelentős részben lefedi azokat). Különös módon a rá vonatkozó legtöbb új forrást is erre a missziójára vonatkozóan találtuk szerte Európában: Franciaország burgund területein, Belgiumban, Ausztriában, Spanyolországban és Csehországban. A spanyol Habsburg világbirodalom szolgálatában A sors különös fintorának tűnhet, hogy Péter, aki ismereteink szerint nem volt jelen a spanyol infánsnő magyar királynévá koronázásán 1638ban, ekkor éppen Mária Anna testvére, a hispán uralkodó IV. Fülöp németalföldi területein tartózkodott, vagy onnan tért hazafelé. Ám mindez egyáltalán nem volt véletlen. A spanyol Habsburg világbirodalom, amelynek területén már a korban elterjedt szólás szerint sohasem nyugodott le a nap, az 1630-as években még mindig a legerősebb katonai és politikai hatalom volt Európában. Nyomasztó túlsúlyt képviselt a dinasztián belül a bécsi testvérággal szemben, noha már évtizedek óta roskadoztak agyaglábai. Többfrontos hábo4 Pálffy Géza 2007. ’A Szent Korona és a koronaláda balesete 1638-ban’. In: Csörsz Rumen István–Szabó G. Zoltán (szerk.), „Nem sűlyed az emberiség!” Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára, Budapest. 1431−1444. o. �50 HISTÓRIA rút vívott Itáliában, Németalföldön, Franciaországban és az Újvilágban, és több tízezres sereget tartott fenn a Német-római Birodalom területén, közvetlen szolgálatában vagy közvetve, a császári seregen keresztül pénzelve azokat. A Madrid és Bécs közötti szoros érdekszövetséget családi házasságokkal, titkos szerződésekkel, a külpolitika összehangolásával igyekeztek a felek – számos súlyos vita és érdekellentét közepette is – megtartani. A gyarmatokról származó ezüst vert pénz formájában gyorsan eljutott keletre is, és a spanyol udvari kultúra, katolikus öntudat és birodalmi szellem behálózta a közép-európai Habsburg Monarchia, elsősorban a mai Ausztria és Csehország területeit; spanyol nagykövetséget, a döntéshozók körében pedig bécsi politikai pártot és kliensrendszert létrehozva. Ide érthetünk magyar királyságbeli politikusokat is, akik részben ide számítandók, mint például Pázmány Péter esztergomi érsek, aki spanyol évdíjat, vagy Esterházy Miklós nádor, aki a spanyol királytól Aranygyapjas Rendet kapott, mindketten az 1620-as és 30-as évek fordulóján.5 Madrid nemcsak folyamatosan támogatta az osztrák testvérágat, de igénybe vette az erőforrásait is. 1637 áprilisában alapos, éveken át tartó mérlegelés és előkészítés után mintegy kétezer, a forrásokban mindig „horvát” vagy „magyar” jelzőkkel illetett lovas katonát szerződtetett és mozgatott át Németalföldre. A csapatoknak Európa akkor egyik legnagyobb állandó hadseregében, a spanyol-németalföldi, korabeli európai szóhasználatban Flandriai Seregben kellett esküt tenniük, és lépniük IV. Fülöp szolgálatába. Teendő pedig volt bőven: a terület a két nagy európai Habsburg-ellenség, a holland Egyesült Tartományok és Franciaország közé volt szorítva. Ezután (fokozatosan fogyatkozó létszámban) legalább az 1640-es évek közepéig, sőt több adat szerint az 1650-es évek második feléig hadban maradtak. Az egyik, a spanyol-németalföldi főtisztek parancsnoksága alá szerződő ezredes pedig Forgách Péter volt.6 Ez igen radikális lépés volt Madrid részéről. Korábban megelégedtek azzal, hogy a Német-római Birodalom központi területén toborzott vagy fizetett (német, itáliai gyalogos vagy épp könnyűlovas) seregeket, átadva 5 6 Bővebben minderről: Monostori Tibor 2009. A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558– 1648). In: Századok 143/5. 1023–1062. o. Monostori Tibor 2019. Egy magyar arisztokrata Spanyol-Németalföldön a Flandriai Hadsereg szolgálatában. Forgách Péter koronaőr lovasezredének szerződtetése 1637-ben. Lymbus – Magyarságtudományi forrásközlemények. Budapest. 157−174. o. �HISTÓRIA 51 őket császári szolgálatba. Most azonban közvetlenül átvette ezeket a csapatokat a császártól. Mindez egyenes következménye volt a már említett, komoly viszályoktól terhes kapcsolatnak a két Habsburg-ág között. A Spanyol Monarchia követei rendkívül elégedetlenek voltak azzal, ahogy a császár és tanácsosai a segélyeket felhasználták. Utóbbiak viszont teljesíthetetlennek tartották a spanyolok követeléseit és féltették a Német-római Birodalom egyensúlyát, mind katonailag, mind politikailag, hiszen köztudott volt a birodalmi rendek többségének ellenérzése Spanyolország hadseregeinek birodalmi jelenléte és állomásoztatása (és a mögötte álló érdekérvényesítési törekvések) miatt. Minden mindennel összefüggött az európai Habsburg-országokban, és ezt jól mutatja a következő példa. 1638 februárjában, a balul sikerült koronaláda-nyitáson ott tartózkodott Trauttmansdorff gróf is mint főudvarmester, sőt ő hozta a kulcsokat, amelyekről kiderült, hogy összecserélték őket. Trauttmansdorff nemcsak egy száraz udvari címet viselt: ő volt III. Ferdinánd császár és magyar király első minisztere, a Titkos Tanács elnöke, a mindenkori császári bel- és külpolitika egyik legfőbb irányítója. Pálffy Zsófia személyében magyar nemeslányt vett feleségül, és maga is kapott spanyol évdíjat és elnyerte az Aranygyapjas Rendet. Ugyanez a Trauttmansdorff volt az, akivel a spanyol nagykövetek 1637 első hónapjaiban tárgyalásokat folytattak többek között Forgách Péter lovasezredének szerződtetéséről is. Forgách mellett egy német ezredes, Ludwig Perwast horvát-magyar seregét is szerződtette a spanyol fél. Castañeda márki nagykövet, királyi tanácsos parancsára készítették a szöveget, az irat a brüsszeli Nemzeti Levéltárban maradt fenn. Brüsszel volt a székhelye Spanyol-Németalföld központi politikai és hadi tanácsainak, és Habsburg-udvarának. Az irat részletezte többek között a csapatok méretét, a hadimustrák feltételeit, a zsoldfizetés módját. A szerződés igen időtállónak bizonyult, és bár Forgách az eddigi adatok szerint csupán pár évet töltött el a nyugati frontokon (ezen a területen még folynak az alapkutatások), az már bizonyos, hogy még legalább egy évtizedig maradtak horvát-magyar lovasszázadok spanyol zsoldban Németalföldön – erről frissen feltárt spanyolországi és belgiumi források is beszámolnak. �52 HISTÓRIA A burgundiai küldetés Legalább ilyen érdekes az, ahogy Forgách Péter felhívta magára a figyelmet 1637 előtt. Erről franciaországi dokumentumok tudósítanak. Mégpedig Burgundiából, az egykori Burgund Grófság területéről, amely akkoriban még a Spanyol Monarchiához tartozott. A Habsburg-dinasztia számára rendkívüli fontossággal bírt a burgund hercegi cím, és a középkori Burgund Hercegség megszűnése és területeinek felosztása után kialakuló burgundi birodalmi kerület a spanyol uralkodó fennhatósága alatt, a Német-római Birodalom részeként élt tovább. Történeti okokból Németalföldet is ide sorolták. A harmincéves háború során itt alakult ki az egyik francia-spanyol háborús front, és Forgáchot ekkor (1636-ban) vezényelték ide csapataival, ekkor még a császári sereg részeként. A spanyol fél kérte az osztrák ág segítségét, amely csapatoknak egy megállapodás értelmében egyébként is Franciaország határára kellett volna menniük. Franciaország támadta meg hadba lépése után egy évvel a Burgund Grófság fővárosát, Dole-t és ostromolta meg sikertelenül május és augusztus között. Forgách jelenlétéről elbeszélő források és a besançoni levéltárak is beszámolnak. A városi tanács iratai szerint július elején érkezett a városba „Fourcasse”, máshol „Forgass”, „Forcasch” vagy „Forcas” (a francia nyelvű regesztában és más átírásokban „Forkatz”) Flandriából, ahova valószínűleg az 1635. május 30-i prágai békét követően felszabadult császári seregek részeként, éppen a spanyol követek által finanszírozott kifizetésekkel párhuzamos toborzásokat követően került oda. Dole ostromakor Forgách Péter több hőstettet végrehajtott csapataival, ideértve egy portyázást Franciaországban, amelyről az események egyik illusztris burgundi krónikása, Jean Boyvin jogtudós, polihisztor (később a dole-i parlament elnöke) is beszámolt.7 Regénybe illő, nem túl derűs eseményekről is beszámolnak Besançon város levéltárában a városi tanács iratai. Ezekben számos, a város életét felforgató eseményt ismerhetünk meg a Forgáchék bevetése előtti hetekre vonatkozóan.8 „Stéphano Carpoleto”-t, Forgách egyik testőrét egy helyi szőlősgazda rabolta ki július 9-én. Egy héttel később néhány horvát vagy magyar katona megpróbált megerőszakolni egy fiatal lányt és megölt 7 Jean Boyvin 1637. Le siège de la ville de Dole, capitale de la Franche-Comté de Bourgogne et son heureuse délivrance. Dole, Antoine Binart. 218, 225−226, 298. o. 8 Archives Municipales de Besançon, Conseil Municipal iratcsoportjai között. �HISTÓRIA 53 egy szőlősgazdát. Forgách börtönbe vetette őket, de két katona megpróbálta kiszabadítani őket. A harmincéves háború hadseregeire jellemző túlkapások a források egyöntetű tanúsága szerint rendszeresek voltak Forgách csapataiban is. Az 1640-es években már újra a Magyar Királyság területén harcolt. 1642. évi, Forgách Ádámhoz írt levelét igen betegen jegyzi. Élete utolsó éveiben visszavonulva élhetett. A koronaőri tisztét így csak alkalmilag ellátó9 Forgách esetében tehát egy rendkívül mozgalmas nyugat- és közép-európai katonai életút bontakozik ki az európai forrásokból, ahol a magyarországi, csehországi és ausztriai levéltárak mellett nélkülözhetetlenek a franciaországiak és belgiumiak is. Forgách Péterről találtunk eddig magyar, spanyol, francia, német és olasz nyelvű iratokat is. A megkezdett alaposabb kutatások során várhatóan további adatok kerülnek elő majd ez ideig alig ismert életéről. 9 Ez azért nem jelentett komolyabb problémát, mert koronaőr társa, Pálffy János (1625–1645) pozsonyi ispánként általában Pozsonyban tartózkodott. �SZÉPIRODALOM 54 ABAFÁY-DEÁK CSILLAG Fej fej mellett Azt olvastam a facebookon, hogy ha minden nap húsz percen át lefelé lógatom a fejem az ágy végéből, így serkentem fejbőröm vérellátását, akkor megáll a hajhullás és nem leszek kopasz. Lógattam. Minden áldott nap. Azóta mintha jobban, illetve gyorsabban kopaszodnék. Az nem biztos, hogy ez ettől a lógatástól van, sajnos nincs összehasonlítási alapom, hogy megállapíthassam, mi történt volna, ha nem teszek semmit. Elhatároztam, nem törődöm többet ezzel, nem számolom meg a kihullott hajszálakat, nem gyűjtöm gondosan össze a mosdókagylóról, a fürdőszoba padlójáról, és szálanként még a szőnyegről se, amit korábban szintén megtettem, de miután lett egy kutyám, keveredtek a szőrök, és amikor összekeféltem naponta kétszer, sehogy se tudtam szétválasztani a hajszálaimat a kutya hasonló színű szőrzetétől. Arra is gondoltam, vegyek egy fehér szőrű kutyát, mert az őszülés, egyelőre úgy láttam, nem fenyeget, ha csak bele nem őrülök ebbe a kopaszodási stresszbe, és akkor könnyen megkülönböztethetem a hajszálamat a szőrtől. De nem akarok új kutyát, és megőszülni se fogok időnap előtt, bár lehet, hogy nem is állna rosszul, Ricsárdgír is hogy arat még mindig a fehér hajával. Miközben tele van a világ kopaszra nyírt macsókkal. Az se akarok lenni. Nem akarok a hajammal foglalkozni, csak a nőket nézem, csak az ő hajuk érdekel. Nem szeretem a szőke nőket. Persze hogy nem szeretem, ha már eleve nem érdekelnek. Túl vannak értékelve, miközben mindenütt őket látni, nagy részük festett hajú, de az se érdekel. A vörös se, az még feltűnőbb, egy gesztenyebarna, dús hajú, az igen, miközben eszembe se jut, hogy ilyen volt nemrégiben az én hajam is. Hajnit szilveszter éjjelén a detoxikálóban ismertem meg. Egyikünk se volt lerészegedve, én a 18 éves unokaöcsémet hoztam ki onnan, Hajni kisírt szemekkel az anyját kereste, aki ilyenkor mindig leissza magát, mióta elhúzott a férje. Hajni nem találta ott az anyját, a hírtől lerogyott a padra és zokogott. Adtam neki egy csomag zsebkendőt és felajánlottam, hazaviszem, ha gyalog van, addig legalább az unokaöcsém még jobban összeszedi magát. Bemutatkoztam, Jónás vagyok, a nő csak két szipogás közt annyit mondott: Hajni. Akkor Hajnalka, kérdeztem szellemeskedve, bi- �SZÉPIRODALOM 55 zony nemsokára reggel lesz. Rázta a fejét és azt mondta újból: Hajni. Akkor figyeltem fel arra, hogy szerepel a nevében a haj szó és eddig meg se néztem őt ilyen szempontból. Sűrű sötétszőke haja, olyan apródfrizuraszerű, mint amilyen az enyém volt, mielőtt el nem kezdett vészesen hullani. Hajni nehezen tápászkodott fel a padról, az unokaöcsém fejét megsimogatta, és elindult. Nem tudtam, ez mit jelent, velünk jön-e. Előttem ment, kissé bizonytalan léptekkel, de még így is szép tartása volt. Bélelt jeans dzseki, fekete nadrág, magas sarkú bokacsizma, hatalmas sál, ami valósággal úszott utána, és néha letekeredett a nyakáról. Én ilyenkor felkaptam a földről a sál végét, nem engedtem el, és úgy néztünk ki, mintha pórázon vezetném a nőt. De ő vezetett minket, mintha tudná, hol van a kocsink. Már én se tudtam, hol hagytam, lefoglalt a nő látványa, néha hátranézett, zöld szemében nagyon enyhe kancsalság, ami nem csúfította el, sőt érdekesebbé és kicsit kacérrá tette. Mentem utána, mint egy kiskutya, magam után húzva unokaöcsémet. Nem emlékszem, hogy kerültünk be a kocsimba, egyszer csak azt láttam, ott ül mellettem egy ismeretlen nő, méghozzá szőke hajú, amit ki nem állhatok. Most se szólt egy szót se, én meg nem azt kérdeztem meg, hol lakik, merre menjünk, hanem azt, nem szeretné-e megfesteni a haját, mondjuk gesztenyebarnára. Elpirult, mintha azt mondtam volna neki, vetkőzz le! Megrázta a fejét és kifelé nézett az ablakon. A gyerek a hátsó ülésen kuncogott. Jó ötlet volt az emberbaráti hazakísérősdi. Így nem okozott gondot, hogy másnap felvegyem Hajnival a kapcsolatot, ott ácsorogjak a háza körül, míg fel nem bukkan. Csodálkoztam magamon, hogy így kimutatom, mennyire érdekel, de ezt is, mint a hajhullást, próbáltam kiverni a fejemből. Mégis újból eszembe jutott a hajkoronám elvesztése, mivel Hajni nem szerette, ha babrálok a hajával vagy hozzáérek. Mondtam neki, pusztán irigységből teszem, visszagondolok a régi szép időkre, amikor nekem is ilyen, sőt még ilyenebb hajam volt, és azt hittem, ez a legfontosabb a világon. Rám nézett a zöld szemével, ami kicsit elsötétedett, majd annyit mondott, az, az a legfontosabb. Megismételtem megismerkedésünk ciki kérdését, nem lehetne esetleg egy kicsit sötétebbre festeni? Sötétebbre? Még jobban elsötétült a pillantása. Én rögtön találtam egy magyarázatot, hogy miért festené a haját, amikor a vegyszer ártalmas, a festést pár hét múltán ismételni kell. Nem is hoztam fel többet ezt a kényes kérdést, ha ránéztem, igyekeztem nem a haját figyelni. Közeledett a születésnapja, az első, amit együtt ülünk meg. Törtem a fejem valami eredeti ajándékon, de semmi se jutott az eszembe. A régi �56 SZÉPIRODALOM noteszemet keresgéltem a polcon, amikor a könyvek mögül előbukkant egy doboz. Kinyitottam. Összegyűjtött hosszú, gesztenyebarna hajszálaim lapultak benne. Felvettem egy nagyobb tincset, a homlokomra helyeztem és majdnem elkapott a sírás. Ekkor villant be az ötlet. Papucsban rohantam a parókakészítőhöz, aki csóválta a fejét, amikor meglátta a doboz tartalmát. Nem akart rendelést fölvenni, megjegyezte, ma az igazi haj Indiából jön, olcsó és jó, ezenkívül szintetikus hajjal is dolgoznak, az nagyon olcsó, itt a dobozban meg ez az összevisszaság. Nekem ez nagyon fontos, mondtam, a barátnőmnek szeretném ajándékozni. Maga egy fordított Sámson, mondta a parókakészítő, pszeudosámson, fűzte hozzá és mosolygott. Fogalmam se volt, mi az a pszeudo, és ki fia borja ez a Sámson, de nem is érdekelt, csak az, hogy elkészüljön a paróka. Virágot se vettem, ez a szuper paróka úgyis mindent visz. Hát nem vitt. Illetve én vittem oda, de Hajni legszívesebben egyből a kukába dobta volna, és ez a szelíd teremtés, akivel eddig egy kis veszekedésem se volt, kifakadt magából, reszketett a hangja, alig tudta kifejezni magát. Próbáltam viccesen kezelni a dolgot, legalább próbáld fel, aztán majd meglátjuk. Erőszakkal a fejére helyeztem, de sehogy se akart rálapulni. Pedig nem tűnt eddig nagy fejűnek. Kemény fejű csaj vagy, szóltam. Egész testében reszketett, felkapta a parókát és beszaladt a fürdőszobába. Engesztelni akartam, beléptem kopogás nélkül a fürdőszobába. Amit elsőnek megláttam, a sötétszőke, sűrű haj. Csak fej nem tartozott hozzá. Ott feküdt a vécétartály fedelén, mint egy kibelezett állat. Hajni a tükör előtt állt és az én hajamat tartotta a kezében, mintha próbálni akarná. Hátulról láttam és a tükörben is, de alig ismertem fel. Majdnem teljesen tar volt a koponyája, csak néhány seszínű hajszál meredezett a fejbőrén. Akaratlanul is a fejemhez kaptam, ott is ugyanez az érzés. Hajni felvisított és rám ordított, nem tudom, mit. Kiszaladtam a fürdőből, kiszaladtam a szobából, kiszaladtam a lakásból és aztán a házból is. Úgy éreztem, az eddigi életemből is kiszaladtam. A kapu nem csapódott be mögöttem, felmentem a lépcsőn, és csendben nyitottam ki a bejárati ajtót, ami nem volt bezárva. A fürdőszoba ajtaja nyitva volt, senki sehol. Kicsit megnyugodtam, akkor semmi nagy baj nem lehet. Benyitottam a hálószobába, az ágyon feküdt Hajni, de lábtól. Fejét lefelé lógatta az ágy szélén. Nem szóltam semmit, csak mellé feküdtem és én is lefelé lógattam a fejem. Hajni hűvös keze megtapintotta a fejem búbját. Úgy éreztem, valamennyi hajszálam visszanőtt, amit az utóbbi években elvesztettem. �HELYTÖRTÉNET 57 VÉGH JÓZSEF A helytörténész három szerencséje Tapasztalatból mondhatom, hogy a helytörténészi munka hosszas, évekig, olykor évtizedekig tartó szorgalmas adatgyűjtés. Ez időnként elvezet addig, hogy a munka gyümölcseként napvilágot lát egy kötetben a gyűjtőmunka eredménye. A soknapos levéltári kutatás, az adatközlők felkeresése, a lehetséges összes forrás számbavétele mellett azért az sem árt, ha időnként szerencséje is van az embernek. Mikszáth Kálmán könyve Egy budapesti utam során a kényszerű várakozást úgy próbáltam hasznosan eltölteni, hogy betértem egy antikváriumba. Nem kerestem semmi konkrét könyvet, csak bóklásztam a polcok között. Időnként leemeltem egy-egy kötetet és belelapoztam. Végül a kezembe akadt egy apró kötet, Mikszáth Kálmán regénye, a Szent Péter esernyője. Bár évszám nincs a kötetben, a Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) császári és királyi udvari könyvkereskedés gondozásában, a Légrády Testvérek nyomdájában még Mikszáth életében napvilágot látott kötet első kiadásnak számít. Nem is volt nagyon magas az ára. Elhatároztam, hogy megvásárolom, már csak azért is, hogy legyen kézzel fogható eredménye a búvárkodásomnak. Már indultam is a pénztár felé, amikor egy cédula kiesett a könyvből. Ez volt ám az igazi meglepetés! Egy postai feladóvevény, amelyet Rákóczi István rétsági főszolgabíró küldött 1907. november 9-én Mikszáthnak a központi kézbesítő hivatalon keresztül Budapestre. A küldő főszolgabíró, Rákóczi István, később alispánként jelentős szerepet játszott a balassagyarmati csehkiverés során. A Nógrád Vármegye Közigazgatási Bizottságától származó ügydarabot november 12-én kézbesítették az írónak a Budapest VIII. kerület Reviczky tér 1. szám alá. Rajta az aláírás, mely szerint az író átvette a küldeményt. A személyes irat miatt biztosak lehetünk abban is, hogy a könyv egykoron Mikszáth könyvespolcán lakozott. �HELYTÖRTÉNET 58 A könyv címlapja �HELYTÖRTÉNET 59 Göncz Árpád alakulatának zászlószalagja 1991-ben a nógrádi várban avattak fel egy márványtáblát annak emlékezetére, hogy Széchenyi István valamikor arra járt. Az ünnepség díszvendége Göncz Árpád köztársasági elnök volt. A hivatalos programrész után a vendég egy kis körsétát tett a váron. Ekkor látta meg a távolban a hegyek lábához simuló Diósjenőt, és félhangosan megjegyezte: addig jöttünk el a háborúban ökrös szekerekkel. Videósként épp mellette álltam, s az elhangzott fél mondatra azonnal felfigyeltem. Piroska János, Nógrád község polgármestere körbevezette a köztársasági elnököt a nógrádi váron Hamarosan levelet is írtam, kérve az elnök urat arra, hogy írja le diósjenői látogatása emlékeit. A diósjenői hegyekben a hátráló német-magyar csapatok fel akarták tartóztatni az előrenyomuló szovjet alakulatokat, ám azok hirtelen támadása mégis meglepte őket. A visszavonulás során több csapategység is érintette településünket. Az egyik zászlóaljnak tagja volt a fiatal Göncz Árpád is. A legnagyobb örömömre meg is érkezett a válasz. �60 HELYTÖRTÉNET ikt. sz.: 683/GÁ/94 A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE Végh József úrnak, Szentgyörgyi Kör 2643 Diósjenő Zrínyi út 20. Kedves Barátom! Nagyon-nagyon rég volt már, mikor kiképzetlen újoncként Bélapátfalváról Diósjenőig vonultam a 25. hegyivadász pótzászlóalj közkatonájaként, vállamon egy első világháborús szerb karabéllyal, aminek a závárját csizmasarokkal lehetett csak kinyitni, s a fejemen kajla parasztkalappal, mert sapka már nem jutott nekünk. Mire Bélapátfalváról kerülőúton Diósjenőre értünk, a zászlóalj valamennyi „még jelenlévő” hadfia három-négy ökrösszekeret „vezényelt” egymaga; s én ezen az úton tanultam meg sárban caplatva aludni. Merem állítani Önnek, hogy mi voltunk a világ utolsó ökörizált alakulata. Hadi kiküldetésünk fontosságát bizonyította, hogy a szekereinken tetves és rongyos gatyát szállítottunk, mert az nem volt még kiselejtítve. Ezen kívül síléceket, tisztességes bakancsot és sínadrágot is, de a bakancsom talpát madzaggal kötöttem fel, hogy le ne szakadjon. Diósjenőre érve, lőccsel zavartunk ki néhány németet egy házból, hogy be tudjuk kötni az ökröket az istállóba. Ezt kifejezetten nem vették jónéven. Utána néhányad magammal útnak indítottak Várpalotára, ami rövid katonai pályafutásom végét jelentette, mert onnét már a magyar diákok Szabadságfrontjának Táncsics zászlóaljába vezetett az utam. Utólagos értesüléseim szerint a pótzászlóalj felszerelését a mi távozásunk után elégették, a tetves gatyákkal együtt, nehogy orosz kézre kerüljön. Diósjenőn, ha jól emlékszem két napomat bizonyos Anna néninél töltöttem, aki csodálatos, famozsárban tört mákkal főzött nekünk mákoslaskát, aminél jobbat életemben ritkán ettem, de az is lehet, hogy olyan éhes nem voltam még soha. A puskámat még módom volt kipróbálni: egy nyulat céloztam vele, s majdnem egy németet találtam el, amit ő igen csak rossz néven vett. Ez hadi pályafutásom dicsőséges történetének rövid összefoglalása és az idők hűséges tükre. Megsérülnöm még sikerült, de csak azután, hogy „privatizáltam” a hadsereget; Rákoshegyen lőtték át a lábamat a tábori csendőrök. Minthogy nem tudok napot és pontos adatokat mondani, nem hiszem, hogy ezekkel az adalékokkal a helytörténet sokra menne. Nekem azonban emlékezetes élményeim a háború legvégéről, és aki kortársam, az valószínű rekonstruálni tudja ennyiből is, egy kimúló félben lévő korszak utolsó napjait. Ennyivel tudok hozzájárulni Diósjenő történetéhez: számomra Diósjenő, Anna néni háza, s az a lehetőség, hogy lucskos, átázott bakancsomat a tűzhelyen meg tudjam szárítani, s végre dunna alatt aludjam, egyszóval felejthetetlen emlék. Anna néni azt hiszem már nem él, s ha él, aligha emlékszik rám, de Isten áldja meg az emlékét is. �HELYTÖRTÉNET 61 Azt hiszem, hogy a faluban élő öregek sokkal többet tudnak elmondani erről az időről, mint én, hiszen a szovjet hadsereg ágyúrobaja Diósjenőig kísért végig bennünket az úton, és gondolom, utánunk egy-két nappal már ők következtek. De az már más történet. Ha az öregeket kérdezi, még sok hiteles adalékkal egészíthetik ki a mi rövid diósjenői „vendégszereplésünket”. Hát ennyivel állt módomban segítségére lennem. Budapest, 1994. április 11. Meleg barátsággal köszönti: Göncz Árpád Ha ma élne Hajduk Anna néni, bizonyára büszke lenne rá, hogy kit látott vendégül az Arany János út 15. szám alatti házában. A történet önmagában eddig is kerek. Egy aprócska folytatása azonban mégis van. A köztársasági elnöktől kapott levél megérkezését követő éjszakán – talán az örömtől felfokozott hangulat miatt – nem jött álom a szememre. Hirtelen az eszembe ötlött, hogy a helytörténeti gyűjteményem része egy második világháborús zászló. Pontosabban szólva egy szalag, melyet a zászlórúdra a zászló mellé lehet kötni. Azon nyomban felkeltem, s nem nyugodtam addig, míg elő nem kerestem. Legnagyobb megdöbbenésemre a Göncz Árpád említette 25. hegyivadász-zászlóalj zászlószalagja volt! Az aranyszállal rojtozott, kissé megkopott piros-fehér-zöld szalag felirata sárgával van belehímezve: A M. KIR. 25. H. H.V.ZLJ-NAK – AMANSZ SZOLYVAI CSOPORTJA. A jeles ereklyét még édesapámnak adta valaki, mondván, a tanító úr bizonyára megőrzi majd. Íme, megtörtént a csoda: egy tiszteletben tartott emlék igazi kuriózummá válik, mihelyst megtudunk valamit a történetéről. Göncz Árpád századának zászlószalagja �62 HELYTÖRTÉNET Katonanaplók Talán hivalkodás nélkül mondhatom, hogy Nyugat-Nógrádban köztudott a helytörténeti emlékek iránti érdeklődésem. Ennek köszönhető, hogy több esetben előfordult, hogy megkerestek egy-egy – olykor családi vonatkozású – dokumentummal, mondván a gyerekek nem érdeklődnek ilyen iránt, s így inkább reám bízzák – lemásolásra vagy megőrzésre – eddig nagy becsben tartott emlékeiket. Így került hozzám – különböző korokból származó – öt katonanapló. A naplók feldolgozása, megszerkesztése, valamint magyarázó lábjegyzetekkel való ellátása és kísérő tanulmány írása után ez esetben is összeállt egy kötet, amely Bakanapló címmel meg is jelent. Az első naplót az 1878ban kezdődő boszniai háborúban vetette papírra a nógrádi származású Povazsán Mihály. A diósjenői Hornos Gergely tolla nyomán az első világháború általa megélt eseményeivel ismerkedhet meg a kedves olvasó. A harmadik rész a második világháborúhoz kötődik. A diósjenői Csabuda József és Vincze Sándor, valamint a nógrádi Macskás János katonakori feljegyzéseit, verseit, nótáit tartalmazza. Ők azok a falusi írástudó emberek, akik közül a legjobb vőfélyek, halotti búcsúztatók kerültek ki, s akik a katonaélet idején – ha kellett – mások helyett is megírták a levelet a távoli szülőfaluba vagy akár a rég látott kedvesnek. A kötet olvasása során megismerkedhetünk az érintett korok katonáinak életével, örömeivel, bánataival, háborús megpróbáltatásaik borzalmaival, a békeidő katonai feladataival. Az összezárt férfiak szórakoztatására olykor pajzán versek is születtek tolluk nyomán, de ezek az írások többnyire a szerelemről, az otthon utáni vágyakozásról szólnak. A személyesen megélt történetek során egy hiteles képe rajzolódik ki általuk a katonaságról, a háború borzalmairól, s a katonaélet ritka örömeiről. �HELYTÖRTÉNET 63 Részlet Povazsan Mihály naplójából �SZÉPIRODALOM 64 SZIRMAI PÉTER Lenn, Tűzföldön Már egy órája ültem az idős, indián arcú nővel szemben, de nem jutottunk előbbre. Késő délelőtt volt már. Apró szobája egyetlen ablakán keskeny pászmában hatolt be a kékes, sarkvidéki fény, szűk, kis területet világítva meg a szemközti falon. A szoba többi részében félhomály uralkodott. A sarokban vetetlen ágy, mellette kopottas komód. Ő egy ősrégi karfás fotelben ült. Testén színét vesztett, régi otthonka. Lába hatalmas, kopott, bundás papucsban. Az ablakkal szemben, a falon, olcsó, barna keretes óra szeletelte az időt. Kértem, hogy meséljen a múltról, gyerekkoráról, de nem szólt. Keze a szék karfáján. – Honnan is jött? – kérdezte. Megköszörülte a torkát. Mondtam, hogy Európából, régi hazájából. Megmoccant a széken. A keze a karfán maradt. – Tudja, ez itt a világ vége – mondta. – Így is nevezzük: El fin del mundo1. Elszakadtunk mindentől. Nem tartozunk a kontinenshez. Megingattam a fejemet. Aztán azt kérdeztem: – Hányan laknak a szigeten? Kicsit várt a válasszal, de a szája mozgott, mintha kimondás előtt megőrölte volna a szavakat. – Rajtam kívül még egy-két család – mondta. – Az egyikkel állok kapcsolatban. Ők hoznak nekem reggelenként ennivalót. De végül is: én itt egyedül vagyok. Hallgattunk. Nem akartam megbontani a csendet. Aztán ő szólt: – Egyedül vagyok, de velem vannak azok is, akik elmentek, és akik már nem élnek. Bólogattam. – Róluk szeretnék hallani – mondtam. Tekintete az ablakon át a messzi égbe kapaszkodott, felfedve hályogos, szürkéskék szemét. 1 A világ vége. �SZÉPIRODALOM 65 – Sokan eltűntek és sokan mentek el. Nehéz itt az élet. Várt egy kicsit, aztán folytatta. – A mellettem lévő telek most üres. Utoljára egy ír család lakott ott. Csak az írek bírják ki itt a szélsőséges időjárást. De ezek az írek is elmentek. – Mikor volt ez? – kérdeztem. – Úgy tíz, de lehet, hogy már húsz éve ennek. Hallgattam, ahogy a hullámok nekiverődnek a sziklának. Arra gondoltam, ezer év múlva már nem lesz ott szikla, nem lesz ott semmi sem. Néztem csontba metszett arcát, az orra tövétől induló mély ráncokat. – Hány éves? – kérdeztem. Tekintetét elvette a fényt adó ablakról, és a hang forrását kereste. Csak körülbelül találta meg, hogy merrefelé ülök. – Nem tudom – mondta. – Akik velem egyidősek voltak, már régen meghaltak. Hallgattam. – És mi a legrégebbi emléke? – kérdeztem. Felhúzta a szemöldökét, tágra nyitotta a szemét. Hallgatott. Aztán azt mondta: – A kaliforniai aranyláz idején nagy volt a nyüzsgés errefelé. Még kislány voltam akkor. Rengeteg hajó süllyedt el itt az öbölben. A töredezett part, a rengeteg szikla miatt nehéz navigálni. Kiszámíthatatlan az időjárás, valójában itt nincsenek évszakok. Az óceán ural mindent. Ő hozza a szelet, az esőt, a jeget, mindent. Megint a hullámverésre lettem figyelmes. – Később – mondta –, amikor északon megépült a nagy csatorna, na, utána már nem jött errefelé senki sem. – A Panama-csatorna? – kérdeztem. Biccentett. Hümmögtem. – Azért mégis, időnként voltak itt lakók… – mondtam. – Na, igen. De csak azok jöttek ide, akiket üldöztek a hazájukban, és másutt nem fogadták be őket. Hallottam, hogy a szél vízcseppeket ver az ablaknak. – Szakad az eső – mondtam. Alig láthatóan megbiccentette a fejét. – Amióta élek, mindig esett az eső. Az asztalon tapogatva megkereste a cigarettás dobozt. Egy szálat vett ki belőle, a szájába illesztette. Segítettem meggyújtani neki. Jólesően fújta a plafon felé a füstöt. �66 SZÉPIRODALOM – Köszönöm – mondta. – Csak akkor cigarettázom, ha jön hozzám valaki. Aztán hosszú csend következett, lassú mozdulatok. Ez a lassúság, monotonitás szinte félálomba ringatott. Lehet, hogy tíz perc, de lehet, hogy egy óra is csöndben telt el. Aztán éreztem, hogy kérdeznem kell. – És akik ide költöztek, mivel foglalkoztak? – Állattartással – mondta. – Juhval, szarvasmarhával. Lekerítették a földet, nagy estanciákat2 hoztak létre. Ott éltek, egy vagy két család. Mostoha körülmények között, mindentől elzárva. – Akkor nem is volt itt falu vagy város? Szippantott a cigarettából. Intett a fejével. – Soha. Ezek évtizedeken át éltek itt, aztán meghaltak. De jöttek újak, akik ugyanezt tették. Néztem az ujjai között felfelé tekerődző füstöt. – És a maga családja? – kérdeztem. – Apám, anyám olyan régen meghaltak, hogy nem is emlékszem rájuk pontosan. Az aranyláz végén talán, de lehet, hogy a századfordulókor. Arcán nem látszottak érzelmek. Olyan volt, mint egy szobor. – Gyerekei vannak? – Vannak, de elmentek. Réges-régen. Azt mondták, északra mennek, nem vihetnek magukkal. Soha nem látogattak meg. Nem tudok róluk. Nagyot nyeltem. Gombócot éreztem a torkomban. – És a férje? – Ő is elment, még a gyerekek előtt. Nem bírta itt. Városi életre vágyott. – Miért nem vitte magával? – Erre már nem emlékszem. Azt hiszem, nem indokolta. Hosszan hallgattunk. Az eső verte az ablaküveget. – Emlékszik még valamire az óhazából? – kérdeztem. Megingatta a fejét. – Kicsi gyerekként kerültem ide… – És az édesanyja nem mesélt Magyarországról? A szája szélén megrándult egy izom. – Mesélte, hogy szép hely…, hogy ott nem esik mindig az eső. Nem fúj mindig a jeges szél. Keze megmozdult a szék karfáján, hosszú hamu esett a földre, a felszálló füst meglibbent. 2 Birtok. �SZÉPIRODALOM 67 – De apám nem engedte, hogy erről beszéljünk – így ő. – Azt mondta, hogy mi most már spanyolok vagyunk, argentinok. Dühösen elnyomta a csikket a hamutálban. – Miért jött el ide? – vágta fel a száját a kérdés. – A munkám miatt… Geográfus vagyok. És mondták, hogy itt él egy magyar asszony. Ezért. – Nem mehetek már vissza… Ne fájdítsa a szívemet! Megfogtam a kezét. Öreg, vékony, csontos keze volt. – Nem akar bejönni a városba? Öregek otthonába…? Kurtán felnevetett. Elhúzta a kezét. – És maga szerint ki finanszírozza mindezt? Szája feszült, mint a szíj. Hallgattunk. – Na, látja! – mondta. Felálltam. – Egy hét múlva visszajövök. Addig találok valamilyen megoldást – mondtam. Rám emelte világtalan szemét. Mosolyogva bólogatott, mintha méregetett volna. A tűzhelyről elpakoltam a mosatlant, gyorsan elöblítettem. Táskámból kis tasakot kerestem elő, főztem neki egy csésze levest. Odaültem vele szemben, és kanalanként megetettem. Éreztem, hogy jólesett neki. Összeszedtem a holmimat, elköszöntem. A helikopterhez menet arcomba fújta az esőt a szél. Egy hét múlva, ahogy ígértem, visszatértem hozzá. Későn érkeztem. Feje hátra vetve, szeme tágra nyitva, lecsúszva ült a székében. Gáspár Aladár: Élet-halál fa �PORTRÉ 68 BARÁTHI OTTÓ Ötvenhat év Salgótarján lakóinak szolgálatában Szakorvos, helytörténész, író és jótevő is egy személyben Még ma is legalább tíz évet letagadhatna életkorából dr. Peresi Klára, akit 1962-ben a Debreceni Orvostudományi Egyetemen avattak doktorrá. A Salgótarjánban körzeti, illetve családorvosként ezrek által nagyra becsült és szeretett, jótékony cselekedeteiről is ismert, kedves és szimpatikus főorvosasszony vendégeként a jó ízléssel berendezett otthonában beszélgettem. A személyiség kialakulásában a családnak és a környezetnek döntő szerepe van. Kérem, beszéljen származásáról, szüleiről, szellemi örökségéről. Ősi szittya-hun-palóc nemesi család kései leszármazottja vagyok. Apai ágon Paczali László fia, András 1431-ben Zsigmond magyar király és német-római császártól Milánóban kapott címeres nemesi levelet, mint az uralkodó peres ügyeit intéző prokurátor. Innen a későbbi neve: Peresi, aki a néhai székely ispán, Csáki György fia, Ferenc családjához tartozott. A Zsigmond király parancsára Németországban és Lombardiában több ügyben teljesített szolgálatáért kapott nemesi levélen egy fiait tápláló pelikán látható. Anyai ági elődünk Huszár néven a Bars megyei Garamszentkeresztről származik, innen terjedt el a család Esztergom, Nógrád és Pest megyében. A vakmerő egykori huszár (innen a családnév) vitézségéért Mátyás királytól kapott címeres nemesi levelet. A címerpajzson fehér lovon ülő, kék ruhás magyar huszár kardjával visszavág az őt üldöző ellenségnek. �PORTRÉ 69 A Surányi anyai ősünk az 1400-as évek közepén a Cserhátban – a mai Cserhátsurányban – volt földbirtokos. A nemesi levél hat vármegye iratanyagával együtt Erdély Habsburgok elleni háborújában, Fülek várának ostroma alatt elégett. A földbirtok az évszázadok során elaprózódott, a szertágazó család pedig az 1800-as évek közepére elszegényedett. Én magam Mátranovák-Bányatelepen születtem. Édesapám a Nógrádi Szénbányák egyik üzemének főaknásza volt, 1958-ban ment rokkantnyugdíjba. Édesanyám feladata a gyermeknevelés volt, háztartásbeliként az otthonunkról gondoskodott. (Egy palóc mondás szerint nem ember az, aki nem tudja eltartani a családját.) Édesapámtól a munka és a sport szeretetét, a teherbíró képességet, az akaraterőt örököltem. Édesanyámtól – aki megértő anya, egyben a barátnőm is volt, és mindig az önállóságra nevelt – a kíváncsiságot, a segítőkészséget, embertársaim tiszteletét és megbecsülését, a jobbra vágyást, a jó íráskészséget is örököltem. Katolikus neveltetésem, erős Isten-hitem minden nehézségen átsegített, helytállásra bírt. Emlékeim szerint csodálatos természeti és kulturális szimbiózisban éltünk Novák-Bányatelepen, ami más és jóval több volt, mint azt ma gondolná bárki is. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1905-ben megvásárolta a mátranováki bányatelkeket a szénjoggal együtt. 1906-ban megkezdte a bányaművelést és egyben a bányatelep építését, szinte városi életkörülményeket és polgári életmódot biztosítva a rövidesen ezer főre nőtt lakosságnak. Ma már talán hihetetlennek tűnik, hogy egykor virágzó bányatelep működött itt. Csak példaként: 1906-ban villamos centrálé létesült, 1907-ben vízvezeték-hálózat épült, nyomós közkutakat, úthálózatot létesítettek. 1908-ban iskola épült, 1909-ben már 40 ágyas kórház működött. 1923-ban központi bányairoda kezdte meg a működését korszerű telefonközponttal. 1924-ben postahivatal nyílt. 1920-tól óvoda, vájár-, bánya- és iparostanonc-képző indult. 1921-ben épült meg a szecessziós stílusú kaszinó épülete színházteremmel, könyvtárral. Itt volt a vasút végállomása, de fejlett volt a bányatelep szolgáltatóipara is; magazin, pékség, tejcsarnok működött, borbély és cipész is dolgozott itt. A kulturális élet is fejlett volt: 1916-tól fúvószenekar, színjátszó kör, olvasókör létesült. A sportolni vágyókat labdarúgó-, teke- és teniszpálya szolgálta. Az rt. iskolájában magas szintű oktatás folyt, ami megalapozta, hogy később 80, innen elszármazott fiatal végzett főiskolát vagy egyetemet. A bányatelep 1972-től – a bánya bezárását követően – rohamos hanyatlásnak indult. Az itt élő emberek elöregedtek, a fiatalok elvándoroltak, miközben – ki tudja honnan – szociális problémával küzdő új lakók érkeztek. �70 PORTRÉ Felvillantaná saját iskolái főbb értékeit, maradandó emlékeit? Már a bányatelepi általános iskolában is jó tanítóim voltak, szerettem iskolába járni, az alapokat, az írást, olvasást, számtant könnyen sajátítottam el, mindvégig jó tanuló voltam. Ez időkből datálódik a könyv és az olvasás szeretete is. 1950-ig laktunk Mátranovákon, onnan Tiribesre kerültünk, ahol bányai szolgálati lakásban, szintén kulturált környezetben éltünk. Nagybátonyban már csak a nyolcadik osztályt végeztem, ami után felvettek a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumba. Az Ágasvár alatti, tiribesi lakásunktól naponta hat kilométert gyalogoltam a bátonyi vasútállomásra, ahonnan vonattal jártam be Tarjánba, de megérte, mert nagyon megszerettem a gimnáziumot és a tanáraimat is. Különösen vonzott a magyar nyelv és irodalom, de a latin és a történelem is. Amikor elsősök voltunk, egy időre beszüntették a latin oktatását, beiktatták helyette az ókori történelmet, amit Vinczellér tanár úr tanított. Neki köszönhetően Egyiptom, Mezopotámia, a görögök és a rómaiak történelme is mély nyomot hagyott bennem, de az egyetemes világtörténelmet is megkedveltem. Végül 7 tantárgyból – közte szerencsémre latinból is – érettségiztem. Először irodalomtanárnak és régésznek is készültem, aztán mégis Debrecenbe jelentkeztem az orvosi egyetemre. Ez hogyan történt, mi vagy ki motiválta az orvosi hivatás iránt? Egy távoli orvos rokonunk nyomán határoztam el, hogy orvos leszek. Ami motivált, az a mélyen érzett empátia és segítőkészség volt. Harmadikos gimnazista voltam, amikor végleg eldőlt, hogy orvos akarok lenni. A jó érettségim után azonnal felvettek a debreceni egyetemre. Annak, hogy nem Pestre jelentkeztem, az volt az oka, hogy tartottam a pesti életformától. Ugyanis korábban mi már édesanyámmal gyakran fölutaztunk Budapestre vásárolni, időnként ott is laktunk négy-öt napig egy Novákról Budára költözött házaspárnál, akik szállást adtak éjszakára. Napközben pedig jártuk az állatkertet, az Angol Parkot, a templomokat, múzeumokat, a kulturális nevezetességeket. Pesten tanulni és élni mégsem akartam, féltem a főváros forgatagától is. Debrecenben még alig egy hónapja jártunk az egyetemre, amikor – 1956 októberében – kitört a forradalom. Hazautazott mindenki, de én már Salgótarjánba is nehezen jutottam el, ahonnan meg – mivel a vonat nem járt – gyalog indultunk útnak egy ismeretlen nővel a vasút sínpárjai között Bátonyba. Egyszer csak valahonnan ránk lőttek, de a puskagolyók mellettem csapódtak a zúzott kövek közé. Amikor később visszatérhettünk az egyetemre, az eltörölt orosz helyett angolt tanultunk, amit én nem igazán kedveltem, később inkább németül tanultam. Az egyetemen először belgyógyász akartam lenni, de amikor szi- �PORTRÉ 71 gorlatoztam, azt ajánlotta a professzor, hogy maradjak benn az egyetemi klinikán, legyek idegorvos. Csakhogy én nem akartam ideggyógyász lenni. Hatodévben négy nagy orvosi tárgyból kellett szigorlatozni, úgymint: belgyógyászat, szülészet-nőgyógyászat, gyermekgyógyászat, sebészet. Ez mind három-három hónapos gyakorlat volt, ami után vissza kellett menni az egyetemre, gyakorlati és elméleti vizsgára. Szolnokon voltam gyakorlaton, ahol belgyógyász-orvosi állást ajánlottak, de azt sem vállaltam. Már korábban megígértem a szüleimnek, hogy hazajövök Salgótarjánba. A diplomám megszerzése után – „népgazdasági érdekből” – két évig a megyei KÖJÁL-nál kellett dolgoznom, majd ezt követően 1964. november 1-jén kerültem a 6-os számú körzetbe, ahová a Rokkanttelep és a Vásártér lakói tartoztak. Kezdetben nagyon nehéz volt a dolgom, sok ember kíváncsiságból jött el – gyógyszert felíratni, vérnyomást méretni – leginkább csak azért, hogy megnézze, milyen orvos az, aki nő. Ehhez képest elég rövid idő alatt elfogadtak, sikerült megtalálnom a helyes hangot pácienseimmel. Akkoriban 5600-an tartoztak a körzetembe, és mivel hat évig nem volt gyermekorvos, a kicsiket is én láttam el. Bölcsődébe, óvodába jártam, üzemekben rendeltem, rengeteget helyettesítettem. Később könnyebb lett a helyzetem, a 70-es években már „csak” 3000 felnőtt ember egészségéért feleltem. Ők zömmel ipari munkások, bányászok, hivatalnokok és adminisztrátorok voltak. A húsz cigány családdal sem volt nagyobb gondom. Felnőtt tagjai rendesen dolgoztak, beilleszkedtek a helyi társadalomba. Hogy tiszteltek és meg is kedveltek már ekkor a betegeim, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azok, akik a körzetmódosítások során máshová kerültek – száznál is többen – visszakérték magukat hozzám. Emlékszem jó néhány ilyen konkrét esetre. Főállása mellett másodállásban és mellékfoglalkozásban is dolgozott. Igen, ezt elsősorban a három orvosi szakvizsgám tette lehetővé. Így több országos és nemzetközi szakmai programban is rész vettem, például 1980−1982 között a KGST szűrési-gondozási modellkísérletben. Öt évig a Nógrád Megyei Pályaválasztási Intézet orvosa voltam, nyolc évig felülvizsgáló főorvosként tevékenykedtem. Tíz éven át – a nyugdíjazásomig – a SOTE Családorvosi Tanszékének megyei oktatóorvosi teendőit is elláttam. Negyedévenként kellett elvégezni a körzet közegészségügyi egységeinek higiénés ellenőrzését. Elsősegélynyújtó tanfolyamokat, légógyakorlatokat vezettem, felvilágosító előadásokat tartottam, elláttam a városi ügyeletet, gyakran a helyettesítéseket. Elmondhatom: egész orvosi pályám alatt a város egészségügyének, az itt lakó emberek egészségének őrzésén és jobbításán fáradoztam. �72 PORTRÉ Mi volt a legnehezebb és mi volt a legszebb a körzeti orvosi munkájában, felnőtt háziorvosi gyógyító tevékenységében? A kezdetekben – ahogy említettem – volt olyan időszak, amikor rengetegen tartoztak a körzetembe, és amikor elvileg szinte egy perc sem jutott egy betegre. Én azonban akkor sem engedtem el alapos vizsgálat nélkül senkit. Ez volt a legnehezebb. A többi könnyebb, főleg azért, mert hivatásként, szívvel-lélekkel csináltam. Tudtam, fontos a pácienseimnek, hogy meghallgassák őket, hiszen már ettől is megkönnyebbülhetnek. Még akkor is, ha tudják, helyettük senki nem oldhatja meg a munkahelyi vagy a családi problémákat. Ehhez a meghallgatni tudáshoz empátia, emberszeretet és lelkiismeretesség kell. Amikor a napi betegforgalom ötven körülire csökkent, már többet tudtam foglalkozni a páciensekkel. Ez nagyon szép és felemelő időszak volt. A körzeti orvos munkájának értékét az orvos személyisége, jelleme, hivatásszeretete határozza meg. A visszajelzésekből tudom, én ezekből a „tárgyakból” jól vizsgáztam. Egyébként 32 évig voltam körzeti orvos, majd hosszú éveken át hetente kétszer a magánrendelőmben fogadtam betegeimet. Véglegesen csak 2019 januárjában vonultam vissza az orvosi praxisomtól. Alighogy visszakerült a debreceni egyetemről Salgótarjánba, már gyakorló orvos volt, amikor férjhez ment. Igen, ez így volt, de a rövid ismeretség után kötött gyermektelen házasságunk az én kezdeményezésemre válással végződött. Ezek után újra függetlennek és szabadnak éreztem magam, szinte szárnyaltam. Sikeresen letettem az említett szakvizsgákat, pluszmunkákat vállaltam, karitatív tevékenységet végeztem, sokat utaztam és így tovább. Éppen kérdezni is akartam, mikor, kit, kiket és hogyan támogatott? Erről is csak akkor beszélek, ha kérdeznek róla, mert nem kérkedem vele. 1993-ban adománnyal segítettem a Bányamúzeumot. 1994-ben szülőhelyem tehetséges fiataljainak megsegítésére „Peresi Alapítvány a Mátranováki Bányász-leszármazottakért” címen hoztam létre egy alapot, amelyből sok diák részesült támogatásban. Az alapítvány célja volt, hogy a jól képzett felsőfokú végzettségű tanulókat visszahozza a megyébe, hogy itt kamatoztassák tudásukat. 1995-ben a körzetemben lévő II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanulói erkölcsi nevelését támogatandó alapítottam a „Gizella-díjat”. Ezt követően a bátonyterenyei II. János Pál Pápa Katolikus Általános Iskola részére „Hit, remény, szeretet-díj”-at alapítottam, amit a ballagási ünnepségen adunk át. �PORTRÉ 73 Helytörténeti, írói munkássága is ismert szakmai körökben. 1999-ben magánkiadásban jelent meg a Nógrádi szénbányászat rövid története − Mátranovák-Bányatelep című munkám. 1998-tól tagja vagyok a Magyar Orvosírók és Képzőművészek Körének. Szépirodalmi, történelmi, helytörténeti írásaim a kör által kiadott antológiákban jelennek meg rendszeresen. A kör tagjaival minden évben összejövünk, érdekes, színes rendezvényt is tartva, előadásokkal, felolvasásokkal, bemutatókkal. Ezeken a találkozókon is igyekszem szülőföldem jó hírét kelteni, Nógrád megye és települései értékeit is bemutatni. Széles körben, nagyon sokan ismerik, szeretik, elismerik a munkáját, több kitüntetésben is részesült. Az előbbinek jobban örülök, de az utóbbi is fontos. Kitüntetéseim közül Nógrád megye Perliczi János-díjára vagyok a legbüszkébb. Tudomásom szerint néhányszor felterjesztettek már Salgótarján Egészségügyéért Díj kitüntetésre is, amit azonban még nem kaptam meg. Végül: mire büszke leginkább, mire tekint vissza örömmel, és persze, hogyan telnek a napjai, mivel foglalkozik mostanában, Klárika? Mindarra büszke vagyok, amit elértem. Mindent önerőből. Az egész orvosi pályámra, a végzett lelkiismeretes, alapos, felelősségteljes és eredményes gyógyító és karitatív tevékenységemre, és különösen arra, hogy egy nagyon tartalmas élet van mögöttem. Minden más mellékes volt a pályámon kívül, még a házasságom is. Jó érzés visszagondolnom arra, hogy segíteni tudtam: egyfajta sajátos rehabilitációt is végeztem, amikor ösztöndíjjal támogattam az anyagi segítségre szoruló tehetséges fiatalokat a diploma megszerzésében. Ugyancsak fontosnak tartottam, tartom a honismeretet, a helytörténetet, a magyarság és családom eredetének kutatását, részbeni megírását. Örömmel tölt el, hogy öt kontinens 75 országában jártam, mindegyikbe felkészülten utazva, és – földrajzi, történelmi, kulturális ismeretekkel is felvértezetten − érkezve. Ennél is büszkébb vagyok, hogy sikerült sok-sok helyi értéket megmenteni az enyészettől. Fontos számomra, hogy az utókor, főleg az ott lakók emlékezzenek, hogy elődeink milyen csodákat alkottak. Legyenek erre büszkék és tanuljanak tőlük kultúrát, lokálpatriotizmust, elkötelezettséget, munkaszeretetet, szorgalmat és igényességet. Napjainkban is sokat olvasok és írok. Időnként színházba megyek, utazom, igyekszem hasznos és tartalmas életet élni, segíteni embertársaimnak, ahogy eddig is tettem. S hogy egyáltalán tehettem, azért hálát adok a jó Istennek. Köszönöm szépen a beszélgetést. �SZÉPIRODALOM 74 URAKY NOÉMI Apám anyámnak Kicsi feleségem ez nem szerelem a folyosón elmész mellettem és nem nézel rám ágyba bújsz mellém és nem érek hozzád kávéscsészékbe feketedett utolsó kortyok így, ahogy érzem magam így, ahogy érezlek kavarom az utolsó kortyom mert még gondolok rád százötvennél még eszembe jutsz a közértben de itthon mikor mellettem fekszel és elapad a tekintetem, ha a fal felé nézel kezecskéddel nyúlj hátra hozzám csukd le a szemeim csukd le a szemeid Anyám apámnak Kicsi férjem ez sem szerelem elmegyek melletted és félve tekintek alá ágyba bújok melléd és nem érsz hozzám a csésze alját nézed a valónk helyett így, ahogy érzem magam így, ahogy érezlek elvesztem az utolsó kortyodban mert már nem gondolok rád százötvennél mert önmagamat keresem a közértben de itthon mikor melletted fekszem és önmagamba vész az erőm, ha feléd fordulok kezecskéddel nyúlj előre hozzám csukd le a szemeim csukd le a szemeid �NÉZŐPONT 75 PÁSZTOR ÉVA „A csillag-igazgató vén remete” Egy roma festőművész és költő sorsának margójára A dokumentumfilm, amelyet a salgótarjáni Shah Timor filmrendező készített, címének minden szava önmagában is mély jelentéssel bír, egymásutániságában elgondolkoztató, különös hatású: „A csillag-igazgató vén remete”. Ki lehet, ki lehetett ez a vén remete, aki egyik versében nevezte magát „csillag-igazgató”-nak. A dokumentumfilm-összeállítás választ adott kérdésemre. Egy nehéz sorsú, magányos, nehéz sorsában és magányában is boldog, tehetséges, mégis boldogtalan ember megdöbbentő hatást keltő portréjával ismerkedtem meg. Salgótarjánban halála után feldolgozták fellelhető életművét, mutatják, népszerűsítik a mai napig. 2006-ban a város szobrot állított a tiszteletére, Szabó Tamás alkotását. 2008-ban megjelent egy kötet az akkori Nógrádi Történeti Múzeum gondozásában, amely nemcsak verseit tartalmazza, hanem akvarelljeit is, s még mindig akad feldolgozásra váró anyag – tudtam meg Shah Gabriellától, a Dornyay Béla Múzeum igazgatójától. Balázs János 1905-ben született, életének leghosszabb idejét a salgótarjáni Cigányhegyen élte. A két elemit végzett fiúcska nem szeretett iskolába járni, de olvasni annál inkább. A szeméttelepen gyűjtött folyóiratokból, könyvekből olyan ismeretekre tett szert, amit barátokká fogadott ismerősei csodáltak. Szerette az idős embereket, de a vele egykorúakat nem, inkább kerülte őket, míg gimnáziumba járó festegető cigány származású diákok fel nem keresték. A festőművésszé lett Botos Zoltán volt az egyik, Balázs János életében kulcsszerepet játszó fiatalember, aki ecsetet és vásznat ajándékozott az „ördög” hírében álló remetének, s festésre biztatta. Fricska Éva szerint azt az eszközt adta a kezébe, amivel kapcsolódni tudott a világhoz. A barátság Balázs János élete végéig tartott, s a mai napig szeretettel emlékszik a vele töltött időre, s megdöbbenve beszél 1977-ben bekövetkező haláláról s annak okairól. Önmagának festett, először a környezetét, s amikor elemi erővel jött az ihlet, s az szürreális látomásban a vászonra került, attól kezdve megállíthatatlan volt a folyamat. Őstehetségű pictor és poeta natus egy személy- �NÉZŐPONT 76 ben, aki fiatalként és a hatvanas éveiben is alkotott lírai műveket. „Limlom”-ból rakta össze magának a világot, a „föld-gödörben” lakó, „a szemétdomb tövében”, a „Cigányhegyen” élő ember, aki a nyakán köveket, a szívén sebeket cipelt egész életében. Földi Péter Kossuth-díjas festő szerint Balázs János művei részét képezik az egyetemes képzőművészetnek, Csontváry Kosztka Tivadar mellett a helye. Kovács Anna irodalomtörténész azt mondta, hogy sorsa József Attila-i sors. Szerinte Balázs János verseiben a lét kegyetlenségét, brutalitását, ugyanakkor szépségét is ábrázolta és hitte, a világ javítható, jobbítható. „Nem fogok kezembe addig ecsetet, amíg le nem írom minden keserűségemet.” Balázs János elemi erővel feltörő tehetségű művész-polihisztor, akinek „a napja soha nincsen lemenőben”. Ezt írja 1972-ben: „Már hatvanhét évet / valahogy megéltem, / de még sok fehér napot / látok a tűzben.” A legnagyobb erővel rendelkezett, a jósággal és a szeretettel, ezeket a tulajdonságokat „amíg éldegélek elfojtani nem lehet!” – írja a Magamat élve lángoló oszlopra felfeszítem című alkotásában. Volt, amikor dühös volt a világra, volt, amikor átok-szitok hagyta el a száját, volt, amikor viaskodott önmagával és az összevissza nyüzsgő emberi környezettel, és alkotott, alkotott, közben viselte sorsát „megtörten, soványan”. Oláh Zoltán tolmácsolásában hitelt érdemlően hangoztak el versei, s tárult fel az emlékezők előtt Balázs János élete, sorsa, gondolkodásmódja, világlátása. A film megtekintése és az azt követő beszélgetés alapján, amely a balassagyarmati Artéria művészeti klubban történt, feltárult előttem a „csillagigazgató” élete. Érdemes lenne minél több embernek megnézni Shah Timor filmjét. Megérintené a lelkeket, mert hitet közvetít, azt, hogy az alkotómunka boldoggá teszi az embert, s minden nehézség ellenére életben tartja. „Nyugalma bölcsesség, tekintete fény, s mint a sivatag, annyira vén, Nem homokásó, se nem szél toló, hanem az égen csillag-igazgató.” �SZÉPIRODALOM 77 FÜLEKI GÁBOR Plexus solaris Belém sötétlő tömeged pórusaimon ki-be jár, tüskéző körmeit meresztve vedlő űrt horzsol belterembe, melynek csak céltalan hite fáj, szaggatsz bár élőhús-csöveket. Izzó szemcsefémlés megannyi tetve, hurokká szorult vérző ecsetfonat, ellobban gyomrom éjszakáján, hajtva ezernyi tűhegyes fogat. Röpke fény fagyottan hálózó keresztje, érlepte, hamvazó márvány, kisiklasz lassan a távol ősien villogó anyagából, fetreng ellapult roncsom árván, jegechad szurdal át, rámgörbed a gát-bolt… ,,S bosszant néha bár, beszédbe szövi lényem, hiába, koszorús ábrándot pántol; szerelmét, mely mindent odadobna értem, nem bírom felfogni. Nem értem. Szemem az erdőbe fullad a fáktól.” �SZÉPIRODALOM 78 FÜLEKI GÁBOR Kettős Nem-lévő sörényre hajlott csalóka, renyhe szépség, suttogón pástjára sajgod szemed oldódó vétkét. Tudod: ő jó – ezt értve meg fogadd e húsodba tépést, s fuldokolva, kérve vedd a csilló mosolyba-térést. Incselegsz velem, hívogatsz, megragadnálak – hátba löksz; bár léptünk egybemérték; lekötsz, évekre, így fogadsz, míg belénk folyik a semmiség, két homályos, sárga fénykép. Arcod Arcod: anyanyelv, örökre belém marva, kérdőn kardinális elv, kérgembe égett. Beborít, pillanatba hajtva, cementporló susogás; fennsíkká tárult tökéletesség. Ki vagy te, félénk-szelíd kőomlás, ijesztőn egy velem? Ébredj, riadt, tilinkós pásztor, terelj szétszökkenő hadadba rendet; gyűrűzve ránk simul, s ott más sem történik, átsírva a létet: egymásként lüktet két önfeledt, piros nyelv. �SZÉPIRODALOM 79 RADNAI ISTVÁN Három láb a kórteremből Csak egy sváb ember lehet ilyen szívós. Az ősei puttonyban hordták fel a talajt, a rögöt, a földet a csupasz sziklára. Gondold el a messze északon, túl a termeszthetőség határán, hogyan is eredhetett meg ez a mélyen gyökerező növény, ha nem a legmeredekebb déli lejtőkre telepítették volna. Nincs az az erőgép, nincs az a traktor – ma sem! Nem, erre csak az ember képes, öszvér sem mássza meg ezeket a függőkerteket... Hogy visszatérjek a sík és sima, szavakkal könnyen bejárható vidékre, és elmeséljem annak a fura lábnak történetét, magam is kórházi ágyra kellett, hogy feküdjek. Mint afféle beépített ember, így beleláttam a dantei pokolba – és belehallgattam mély kürtőibe, ahonnan hörögve, meglett férfiak segélykiáltása hallatszott: – Mama, vigyél haza! – Persze ez a mama már nem a rég elporladt szüle volt, hanem a gyerekei anyja, a gyerekei és a feleség meg is jelentek. Nappal. Az éjszaka hangjai: – Az nem a maga szobája! Tessék már lefeküdni! – igen, az egyetlen fiatalos, de kemény hang a megtermett éjszakásé volt, akinek szólt, féloldalt dőlve ringatózott hátra, a saját szobájába. Még hogy saját, a kórházi szag és az éjszakai fények, amelyek a nyitott ajtókon bevilágítanak a kórterembe. Az egyetlen különbség a siralomház, a halálra ítéltek cellája és a kórterem között annyi volt csupán, hogy az ítéletet maga a természet hajtja végre. A szédülős asszony, aki cigarettáért rimánkodott a férjének az éjszakai derengésben, amit a folyosói villany keltett vándorútra, ahol horkolt vagy kiáltozott, sírt és zokogott a fájdalom, viaskodott és erőt vett a fájdalomcsillapítón. Cukorbetegek. Sebes lábúak és nehézkesen kövérek. Kiaszott csontkatonák. És majd mindenki pórázon vitte a katéterre kötött csomagot, melynek bizonytalan színű leve akkor is illatozott, ha olykor lecserélték. Átvonult az éjszaka a folyosókon, akkor is, ha a szereplők mozdulni sem tudtak, akár odakötötték-e a rácsot. Szóval feküdt az osztály, alvást mímelve hánykolódott, a berregő ritkán bőgött fel, néhány nyugtalanabb beteg a nővérre vágyott. �80 SZÉPIRODALOM Az éjszakás, hogy el ne aludjon, nővérállásban tölti a műszakot, az ügyeletes orvos számára – dísznek – ott az ágy, de ilyenkor, amikor a nyári huzatok lengetik a szobákban a függönyt, két-három emelet jut egy orvosra. Akár egy exitálás is megtörténhet, a természet rendje erősebb a gyógyszereknél. Aki nem adta fel, el-elbóbiskol. Várja a hajnalt, a mosdótálat. Az is az éjszakás reszortja, mert felkelni nem sokan tudnak, van, akit az erő hagyott el, van, akit már a lába. Az egyik féllábú beteg a mankót eszközként használja, hogy valami kívánatosat elérjen, hogy kipiszkálja az ágy alól, de aztán lehajolni mégsem tud, hiszen kizuhanna az ágyból – van, akivel ez is megtörténik, reggel koponyaröntgen, kötés a homlokán... A szívós ember – jövőre érné meg a kilencvenedik nyarat, de nem hittem volna, hogy megéri! A szívós sváb ember, aki még parasztnak, földművesnek született, és meg tudja becsülni a föld és a termés értékét. Szóval takarékos – nem élhetetlen. Nem a földről szedi az ütődött gyümölcsöt. Mit is kezdene a korai cseresznyével. Az nem lehullik, legfeljebb eltévedt seregélyek ülnek meg a fa csúcsán. Jó lesz időben. Időben kell leszedni, és a sárga busztól a ház előtt eladni a bandukoló vagy sietős és élhetetlen embereknek. Nem lusták, csak élhetetlenek. A fia is az, villanyszerelő, át kell öltöznie, ha be akar jönni látogatóba. Autója van és szégyelli. Nem az apját, vagy mégis. De fogjuk fel inkább a munkásruháját, poros, aki vésővel, fúróval és horonymaróval dolgozik, annak átizzadt ruhájára rátapad. A gipsz is ráfröccsen, amikor a vezetéket rögzíti a falba. Szóval a fia autóval jár és nem veszi észre, hogy megérett a korai. Pedig kincs a korai cseresznye, akkora kincs, hogy tíz szemet a szárával csokorba kötöttek, mint a virágot szokták – de az rég volt. Amikor az emberek megbecsülték a pénzt is, nem szórták, nem reklámok voltak, fogyassz és fogyókúrázz! Kenyérjegy lapult az elnyűtt pénztárcában, főleg a városi népeknél, pedig beszolgáltatni is kellett, így falun sem maradt elég. De kenyérjegy, tejjegy nem mindenkinek járt. És a vajat választani lehetett – tej helyett. Vagy húst a húsjegyre, de a felvágott, a kolbász, az is választható volt, vagy tőkehús, vagy zsír, vagy… Abban a világban a választás ebből állt, vagy-vagy. Sváb ember volt, sűrű, kérges tenyerű, tömzsi, szívós és erős. A korait akarta leszedni, amelynek fura tulajdonsága, hogy a törékeny ágak végén érik, alig babszemnyi, lehet, hogy kicsit ízetlen, se nem édes, se nem fekete, se nem ropogós. Korai. �SZÉPIRODALOM 81 Amikor a szomszédasszony meglátta, elájult. Nem, hogy a szava akadt volna el. Nem, kiszaladt mindkét lábából az erő, nem tetette magát, helyben összeroskadt. A percek óráknak tűntek, mire valaki összeszedte magát és mentőt hívott a maroktelefonon. Bunkófonnak becéztük akkortájt a féltéglányi mobilt, de az egyik szomszédnál volt, szerencsére. Itt, a kertek alatt, mire valami vezetékeshez odafutottak volna, talán el is vérzik. Maga sem mert körülnézni, nem is ocsúdott annyira, hogy fájt volna, a fa alá huppant, az ág fennakadt – a cipője méterekre tőle – benne a lába. Úgy bizony! A lábfeje a cipővel. Lecsatolta a derékszíjat, merthogy akkurátus ember volt, felöltözött rendesen a gyümölcsszedéshez. Minden reggel megborotválkozott. A megroppant faág úgy lógott a cseresznyefa törzséről, teli koraival, mintha nem is akarná elhagyni. Bezzeg a lába! A mentőorvos nem hitt a szemének! A combját elkötötte, szívós sváb ember volt, de mobilja nem volt. Kiáltozott, sokra nem ment volna vele. A szomszédasszony is, na, szépen vagyunk, a látványtól elájult. A fia, aki orvos a közeli városban, a keresésére indult. Bent volt a házban, ment a tévé, semmit sem hallott, de a leves felforrt, az asszony friss petrezselyemért kifutott a kertbe. A fia így szereti, egy csokor friss petrezselyem a csirkelevesbe. A csirke persze bolti, de a kiskertben megtermett a petrezselyem. A gyökérzöldség, a répa kevésbé, bolti az is. Talán a szomszédasszony fia, a látogató mentette meg az öreg életét, talán az életösztön. Szívós sváb ember. A mentőorvos, aki mint a demonstrációs táblán vagy a boncteremben, az inakat, izmokat megszámolhatta volna, látott már balesetet, így a cipőt a hordágyra tette. Megizzadtak a kora tavaszi enyhe időben, mire kiértek az öreggel az utcára. Még alig múlt nyolcvan, a kilói, hát azok meghaladták, pedig csak alacsony, sűrű, csontos és izmos ember volt – messzire kellett vinni a kertből az utcára. Meg is álltak, megtörölték a homlokukat, pedig siettek. A gépkocsivezető ott szerencsétlenkedett a kertkapuban, nem tudott behajtani. Valaki levette a rozsdás lakatot a kapuról, de azt úgy benőtték a bokrok! A fia, igen, az, aki át szokott öltözni, nem bajlódott, félreállt a járdán, majd kikerülik. A mentősök szirénázva el. A kórházba, talán éppen ebbe a kórházba, de a traumatológiai műtőbe. Beszóltak jó előre, az orvosok és a műtősnő beöltözve, az altatóorvos sebesen húzta magára, a fehér köpeny le, mindenki zöldben, bekötött fejjel, maga előtt a maszkkal, az injekció felszíva... hó-rukk, egy-kettő-három – hangosan számoltak, egy lendülettel fek- �82 SZÉPIRODALOM tették a műtőasztalra. A nadrágot már a mentősök levágták róla. A lába a cipővel. Csuda tudja, hogyan fertőtlenítették. Ide a belosztályra már a saját lábán jött, közel a kilencvenhez. Neki nem volt mankója, csak botja, ki is ment rajta, amikor a záró elkészült. Szívós sváb ember. A gyógyszert felírták, a kivizsgálás megtörtént. A korai cseresznye kiszáradt, ahogy a meggyfák is. Talán Csernobil, talán az évek óta tartó aszály. De a lábát majd tíz éve visszavarrták. Szívós sváb ember. A nehéz illatú szoba sarkában valaki nappal is nyöszörgött, középen, a másik öregember a mankóját eszközként használta. Azt mondják, már a csimpánzok is, bottal… bottal szerzik meg, amit nem érnek el – az öreg szintén a saját lábán jött be, fel is rótta, amikor rákérdeztem. Hogy is lehetne a saját lába a műláb! Dolgos ember lehetett ő is, most csak dünnyögött, nem látogatta senki, hát maradt, ő és a katéter. Egyikünk sem fiatal, akik az ágyat nyomtuk a kórteremben. Enni már nem akart, éjszakánként hívta a halált, a megmentő angyalt. Nem ette meg a reggelit, nem ette meg az ebédet. Csak egyszer. Akkor, amikor a gyerekeit várta, hogy hazavigyék. Aznap még beszélt is hozzám. De a hólyagrák nem viccel, a fájdalom sem. Eljöttem. Ő még maradt egy kicsit, amíg a természet a munkáját bevégzi. Eljöttem, egy marék recepttel, leletekkel, haladékkal. Aki még nem feküdt ilyen helyen, nem hiszi. Mint ahogyan a holdat sem hiszi el senki a képen. Giccs. Túlzás. Akit még nem vittek lassuló, fáradt lábai a közelgő éjszakában, ha menni kell. A holdat sem hiszi, ahogy a halált. Pedig derült estéken a hold, afféle kifli, elkísér, közelebb nem ereszt, hív magával, nem is távolodik – csalogat, mint a holdkórost. �PALÓC KONYHA 83 Nagy Zsófia konyhája Kedves Olvasó! Nagy Zsófia vagyok Ipolynagyfaluról, a régi palóc konyha hagyományainak továbbvivője. A sütés-főzés öröme nálam már gyermekkoromban kezdődött, amikor a nagymamám konyhájában (aki szakácsnő volt) segédkezhettem. Tőle tanultam meg az első fontos lépéseket, az alapvető konyhai praktikákat, fortélyokat. Minden foglalkoztatott, és a mai napig izgalomba hoz, ami a gasztronómiával kapcsolatos, állandóan újabb inspirációkat, forrásokat, ötleteket keresek. Az évek tapasztalatai során nem volt nehéz rájönni arra, hogy mi volt nagymamáink ízletes ételeinek a titka: az otthon megtermelt, mindig kéznél lévő friss alapanyagok. A zsenge, ropogós zöldség, az üde, zamatos gyümölcs és a házi eleségen nevelt állatok egészséges húsa. Ezt igazolja a mai gasztroirányzat is. Korunk embere egyre jobban odafigyel az étkezésre, a természetességre s az egyszerűségre törekedik. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a körülöttünk lévő világ változik: egyrészt erősödik a visszatérni akarás a hagyományos ételek ízvilágához, másrészt új ízek is hódítanak, és sok családban módosul a főzéshez, evéshez való viszony. Én is szívesen kísérletezem új ízekkel, módszerekkel, sajátos receptúráim legtöbbször ötvözik a hagyományosat a modernebb irányzatokkal. Igyekszem úgy összeállítani a receptjeimet, hogy könnyen elkészíthetők s egészségesek legyenek. Küldetésemnek érzem a palócföldi gasztronómiai hagyományok ápolását, azért, hogy át tudjuk adni és megőrizni a jövő nemzedékének a mi családi értékeinket, hagyományainkat, főzési-sütési szokásainkat, hogy unokáink, dédunokáink is megismerhessék, megszeressék az őseik ízkultúráját, mivel a konyhaművészet összeforr a családok életével. Az ízletes főzelékek, az illatos kalácsok, a ropogós sültek, a lakodalmas sütemények mind az étkezési szokásaink nélkülözhetetlen részei maradnak. Bízom benne, hogy ebben a rovatban mindenki talál az ízlésének megfelelő receptet, s kedvet kap hozzá, hogy kipróbálja, esetleg saját ötleteinek hozzáadásával továbbgondolja, és szeretettel megfűszerezve örömet szerez mindazoknak, akiket asztala mellé ültet. Mert ne feledjék: a jó étel szeretettel készül! �PALÓC KONYHA 84 RECEPTEK Krumplisdedelle Hozzávalók a tésztához: 40 dkg rétesliszt, 1 tk. só, 2,5 dl víz. A töltelékhez: 4-5 db krumpli, 1 tk. só, 1 nagy fej vöröshagyma, kb. 3 ek. zsír. A tetejére: 30-40 dkg juhtúró, olvasztott zsír vagy 20-25 dkg füstölt szalonna. A lisztből a sóval és a vízzel tésztát gyúrunk. 2 cipót készítünk belőle, és külön-külön kb. 1,5 mm vastagságúra kinyújtjuk. A töltelékhez az apró kockákra vágott krumplit sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, majd krumplinyomóval áttörjük. Ráöntjük az aranysárgára pirított hagymát, és jól kikeverjük. Az egyik lapra kis halmokat rakunk a töltelékből, a másik lappal letakarjuk, és a tésztát a halmok között lenyomkodjuk. Derelyevágóval egyforma nagyságú kockákra vágjuk. A tésztát forrásban lévő vízben kifőzzük (kb. 3 percig). Tálba szedjük, és meglocsoljuk az olvasztott zsírral vagy �PALÓC KONYHA 85 pedig a szalonna kisült zsírjával. Rámorzsoljuk a juhtúrót, óvatosan átkeverjük vele a tésztát. A tetejét megszórjuk a sült szalonnapörcökkel. Tejföllel kínáljuk. Krumplis lepény Hozzávalók: 50 dkg rétesliszt, pici só, 1 ek. zsír, 3 dl tej, 1 ek. cukor, 5 dkg élesztő. A töltelékhez: kb. 1 ½ kg krumpli, 20 dkg cukor, 4 cs. vaníliás cukor, 1 liter aludt tej. A tetejére: őrölt fahéj. A lisztben elmorzsoljuk a sót, a zsírt, hozzáadjuk a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt, és sima tésztává dagasztjuk. A krumplit héjában megfőzzük, meghámozzuk és krumplinyomón finomra áttörjük. Ízesítjük a vaníliás- és kristálycukorral, majd fokozatosan hozzákeverjük az aludttejet. Krémszerű masszát kapunk. A megkelt tésztát kizsírozott tepsire helyezzük, majd rákenjük a krumplis tölteléket. A tetejét megszórjuk őrölt fahéjjal. Előmelegített sütőben készre sütjük. Krumplis pogácsa Hozzávalók: 50 dkg liszt, 1 dl olaj, 1 tojás, 5 dkg élesztő, 1 tk. só, 20 dkg krumpli, 12 dkg vaj, 2 dl tejföl, 1 ek. cukor, 1 dl tej. A krumplit héjában megfőzzük és lereszeljük. A langyos tejben feloldjuk a cukrot és belemorzsoljuk az élesztőt. A lisztet, a tojást, a sót, a krumplit, olajat, tejfölt és a felfuttatott élesztőt jól kidolgozzuk, majd kb. 50 percig kelesztjük. A megkelt tésztát kinyújtjuk 1 cm vastagságúra, és ráreszeljük a vajat. Összehajtogatjuk, alulról fel, fentről rá, és kétoldalról is behajtjuk, így egy réteges téglalapot kapunk. 10 percig pihentetjük. A hajtogatást még kétszer megismételjük. Utána 1,5 cm vastagságúra elnyújtjuk, berácsozzuk, majd pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk. A tetejüket lekenjük tojással. Előmelegített sütőben sütjük. �KUTATÓTERÜLET 86 CSERJÉS KATALIN A Hajnóczy Péter-hagyaték átvétele A hagyatékgondozó munka kezdetei1 A 2010-es év elejétől Reményi József Tamás, ki pártfogója, szakmai irányítója csoportunknak, átadta nekem – mint a Hajnóczy-műhely vezetőjének – a hagyaték 9 nagydobozát, s a feldolgozás munkája a tanszéki hagyaték-bemutatók után 2010 nyarán megkezdődött. Műhelyem e megtisztelő ajándék átvételekor nagy felelősséget és szerteágazó feladatokat vett magára. E dobozok (melyek a Hajnóczy-szövegekben oly gyakran feltűnő, gyűrött papírhalmot tartalmazó sportszatyor helyébe’ realizálódtak) tartalma változatos, áttekintésük, katalogizálásuk roppant munkaigényes. A dobozok közül öt tartalmazza az irodalmi hagyatékot; egy dobozban jelentős mennyiségű személyes dokumentumot, leveleket, határidőnaplókat találtunk; újabb egy doboz tárolja Az elkülönítő paksamétáját; egy másik kartonban könyveket, az utolsó dobozban újságkivágásokat találtunk. 10 évvel a hagyatéki munka megkezdése után véleményem árnyalódott. Ami a már ismert, publikált életművet illeti: még nagyon sok elmaradásunk van. Messze nem írtunk még minden szövegről (nem egy olyan szöveg van, melyről még soha senki nem írt), míg bizonyos művek a tanulmányok szempontjából túlreprezentáltnak látszanak, anélkül, hogy minden szövegbelső problémát feloldanának az értelmező szövegek. E hiányokon valamelyest enyhítettek országos és kari konferenciáink a maguk tematikus irányultságával, s a hozzájuk kapcsolt tanulmánykötetek. De mikor jön el az idő, hogy A szakácsnak, a Last trainnek, a Dinamitnak is meglegyen a maga konferenciája, vagy éppen az M-nek, szerteágazó, a Vulkán alattot jóval meghaladó Lowry-intertextusával?! A Dinamit2, A her1 2 A Palócföld 2011/1. számában bemutatkozott olvasóinknak a Hajnóczy-műhely. Az azóta eltelt időszak tevékenységébe és egy újabb szövegfeldolgozás részleteibe avatja be olvasóit a műhely vezetője. (A Szerk.) Ezt olvastuk a Soproni Színház honlapján: „Versmondó maratonnal nyílott meg a Magyar Költészet Hete rendezvénysorozat április 6-án a Soproni Petőfi Színházban. A program után délután Gergye Rezső, a vasvári Nagy Gáspár Művelődési Központ igazgatója adta elő Hajnóczy Péter: Dinamit című monodrámáját. A produkció országos ezüst minősítést nyert a XI. Vasvári Színját- �KUTATÓTERÜLET 87 ceg3 és a Last train című monodrámák kísérletező színpadra állítása éppen hogy elkezdődött, s vajon lesz-e folytatás? Nem készült még film a Ló a keramiton című kiemelkedően izgalmas, az életmű kaleidoszkópikus összefoglalásának is tekinthető filmforgatókönyvből sem, s nem rendeltünk szimpóziumot a legszélső, legkritikusabb kétpetéjű szöveg-ikerpárhoz, A vese-szörphöz és az Embólia kissszonyhoz, s gondolkodott-e már valaki par excellence a Galopp Ady-betétein etc. Így az életmű stabil törzsanyaga is hosszú évek munkáját, terepét szolgáltatja még. A helyzet a hagyatékkal, ha nem összetettebb is, de más. Itt még mindig sok tekintetben ismeretlen terepen vagyunk, mert ha Reményi József Tamás el is látta rövid jegyzeteivel, címkéivel az átadott dobozok beltartalmait (spirálfüzeteit, nejlonlonzacskós paksamétáit), s mi magunk is már annyi körben s annyian dolgoztunk az anyagon –, ám mindez csak a tájékozódást segítette, és annak belátását, hogy elvégezhetetlenül sok a feladat, s még az alapok sincsenek teljességgel feltárva. Sok tekintetben az én memóriám az otthona és regisztrációja, el-elhomályosuló és kiélesedő térképe a dobozok szövegvilágának. Aleatorikus, kalandos – és a kockázatot sem nélkülöző helyzet… Hajnóczy Péter kéz- és gépiratainak gondozása különös látószöget biztosított a már ismert szövegekhez. A kéznyomok, nehezen olvasható feljegyzések, beszúrások, egy zaklatott, meg-megszakadó gondolkodás- és munkafolyamat lenyomatai nem mindig képeznek közvetlen átjárást a befejezett, publikált művekhez. Hagyatékgondozó munkánk: a betűzgetés, kibetűzés, átírás, másolás, jegyzetelés gazdag tapasztalatokat hordoz (legalább négyféle, merőben eltérő írásképpel találkoztunk; megismerve e duktusokat, lassan a kedélyváltozások, koncentrációs állapotok is leszűrhetők lettek: megrendítő közelség egy rég halott emberhez; azt látom, taszó Fesztiválon, és most a soproni érdeklődőket is lenyűgözte.” Korábban a Vasvári Színi Egylet adta elő, 1997-ben. 3 Hajnóczy Péter: A herceg. Játssza: Harsányi Attila. Díszlet és jelmez: Szántó Cecília Mária−Brzózka Marek. Fény és látvány: Sanyibá. Film: Papp Melinda. Asszisztens: Zsíros Linda. Rendezés: Balog József. Ábrahám és Izsák története 1980-ban. Ahogy Hajnóczy hátrahagyta. Hátrahagyott írás. A Színművész története. Ahogy. Hátrahagyva. „…Valaki aztán megkérdezte tőle: „Miért lóg a nyakadban kereszt? Úgy véled, van Isten?!” „Természetesen van” – válaszolta a férfi, s intett a fizetőpincérnek.” MASZK Egyesület Szeged 2012. Bemutató: szeptember 18. este fél 8. Régi Zsinagóga. Készült az NKA támogatásával. Harsányi Attila a darabot azóta a Grand Caféban is előadta, Balog József átigazításában, 2015-ös szimpóziumunk zárásaként. �88 KUTATÓTERÜLET pintom, amit ő, hajdan). E tapasztalat egyik eleme maga a látványegyüttes, a füzetlapok kalligráfiája, vizualitása. A szenvedélyes, olykor agresszív írásképet grafikai jelek, türelmetlen, alakjukban ismétlődő, variálódó ábrák szakítják meg. Hajnóczy vonalaz, színez, szakaszokat, kockákat, geometrikus gólemeket rajzol a sorok közé, ezáltal beékeléseket, bemélyítéseket, pszichogramokat, gondolati térképeket hozva létre. Mindez a „barangolás és pásztázás” az eddig ismeretlen életműdarabok terében és idejében megkerülhetetlenné teszi bizonyos kérdések fölvetését: szerző és elbeszélő viszonya; fikció és biografikus fikció kérdéskörei; átmeneti és végleges formák egymás mellett élése. Hajnóczy Péter opuszáról és prózapoétikájáról csak töredékes képünk lehet mindaddig, amíg az eddig nem azonosított szálakat nem tudjuk a felfejtendő nyelvi szőttes összefüggéseibe helyezni. Ugyanakkor tudjuk, észleljük, hogy sok szövegdarabka megoldatlan, feloldhatatlan marad, nem minden név, cím, utalás lesz végül filológiailag pontosítható. E tapogatózó, lassú nyomkeresés mégis igen termékeny állapotnak bizonyul a kutató számára: kapocs és visszanyúlás a szövegelőttes-stádiumokhoz; majd a keletkezésben lévő szöveg; a már megírt, de még javítatlan, végül a véglegesnek szánt textus, és annak további alkotói olvasatai. Különlegesen telített vizuális mezők létrejöttének lehetünk tanúi a hagyatéki lapokat vizsgálva. Szakemberek segítségül hívása, felkeresése, megkérdezése után a hagyatékgondozó munka első lépéseként katalogizáltunk: a dobozoknak, majd a bennük talált dokumentumoknak is számkódokat adtunk, végül a dokumentumokat is oldalszámoztuk. A továbbiakban szkennelés és fényképezés által gépre vittük az anyagot. Az átírások munkája folyamatosan halad előre, elkészült a közös ímélfelületen létező ún. Hajnóczy képes-ábécé. Újrarendezések folynak a feldolgozási munka előrehaladtán, tartalmi katalógus, időrendi dokumentumtérkép, excel-táblázat készül. A 2018-as esztendőben Ludmán Katalin tagtársunk (ELTE BTK magyar szak, Miskolci Egyetem, PhD) újrarögzítette, stabilizálta a hagyatéki anyagot, köszönet érte. Sokat várunk a közös munkától! A Petőfi Irodalmi Múzeum jóvoltából a Hajnóczy-életmű mostanra digitalizálva is olvasható: A Digitális Irodalmi Akadémia 2018. szeptember 17-i ülésén a DIA posztumusz tagjává választották Hajnóczy Pétert. Köszönet érte! �KUTATÓTERÜLET 89 Hajnóczy Péter: PÉNTEK − több részből egybefűzött, nem véglegesített hagyatéki szövegcsoport; gép-, ill. kéziratok − 2. Naplóbejegyzés 197.. december 7-én (gépelve, igen halványan látszik; fekete tollal és zöld filccel megkeretezve, hozzáragasztással; fenti cím lehúzva)4 Tegnap együtt voltam I.-vel, de az igazat megvallva, nem sok örömem telt benne egyikünknek sem. Délután találkoztunk, és néhány perc beszélgetés után I. megkérdezte, nem kísérném-e el egy darabig. Szemeregni kezdett az eső. Szívesen elkísérem, válaszoltam, és nemsokára együtt préselődtünk a zsúfolt villamoson: I.-ék Buda egy olyan részén laktak, ahol emlékezetem szerint még nem jártam. Mikor megérkeztünk, I. kiment a konyhába teát főzni, közben föltett egy Mozart-lemezt. Én leültem a heverőre és cigarettáztam. Itt, ezen a heverőn valószínűleg hamarosan megtörténik az, amire egyáltalán nem vágytam, de amire kötelességszerűen mégis törekednem kell. Nem mintha I. csúnya lenne vagy testi hibás, de bennem soha nem keltett valami nagy hajlandóságot, hogy „közelebbi kapcsolatba” kerüljek vele. Míg főtt a tea, és hallgattam a zenét, lelkiismeretfurdalás fogott el, hogy mit mondok majd a feleségemnek, hol voltam, miért késtem el stb.; a legszívesebben fogtam volna a kabátomat, és indultam volna haza… Végre elkészült a tea. Szótlanul megittunk egy csészével a konyhában: arra gondoltam, vajon I. is keserű kötelességének érzi, hogy lefeküdjön velem, mivel más egyebet már nem tudunk egymással kezdeni? Az is megfordult a fejemben: hátha I. még „ártatlan”, és még nem volt férfivel? Ez nem volt valószínű, de természetesen nem volt lehetetlen: a gondolatra, hogy egy szűz leánnyal kell bajoskodnom, végigfutott a hátamon a hideg. Eszembe jutott, mint aki ettől az emléktől vár segítséget, az a bizonyos szeptemberi nap, amikor én veszítettem el a már régóta nehezen viselt ártatlanságomat, eszembe jutott a vörös hajú Mari, az első szerelmem… Egy presszóban ismerkedtünk meg, ahol délután és este konyakozni és nézelődni szoktam: pontosabban a vörös hajú Mari volt az, aki szerét ejtette valamiképp, hogy megismerkedjék velem. Ő huszonnyolc éves volt, én tizenhét. Egy félóra elteltével nem csináltunk egyebet, csak egymást 4 1. lapját ld. illusztrációként �90 KUTATÓTERÜLET néztük kéz a kézben az asztalnál; majd Marinak el kellett valahová mennie – ennek őszintén megörültem, mint aki a találkozás élményét nyugodtan és egyedül akarja ízlelgetni --, s megbeszéltük, hogy másnap találkozunk, illetve Mari megadta a lakása címét, hogy délelőtt keressem fel. Mindez körülbelül délelőtt 10 óra körül történt, előttem volt hát egy csodálatos nap és egy teljes éjszaka, amikor újra és újra felidéztem találkozásunk legapróbb mozzanatát is, Mari arcát, a ruhája illatát, egyszóval mindent, ami csak akkor történt, és megpróbáltam elképzelni azt is, hogy mi történik majd másnap. Mari nem volt egyedül, egy vékony, fekete hajú nővel műanyag katonákat festettek egy asztalnál. Az asztalra helyezett hatalmas, festékfoltos deszkalapon sorban feküdtek a műanyag katonák, előttük sorakoztak a festékes tégelyek, az ecsetek és a vászondarabok, amelyekbe Mariék az ecseteket törölték. Mari láthatólag feszélyezetten viselkedett, mint aki nem akar bensőségesebb érzelmeket nyilvánítani a fekete hajú nő előtt, aki kifejezetten barátságtalanul, sőt ellenségesen méregetett. Néztem, hogy dolgoznak, és egyik cigarettát szívtam a másik után. Később megkérdeztem, hogy segíthetek-e valamit. Inkább menjek el a boltba valami ennivalóért, és hozzak két üveg bort is, válaszolta Mari. Mikor visszajöttem a közértből, a sovány, fekete hajú nő ott állt az ajtóban, mint aki búcsúzik, és egész testében rázta a sírás. Mari komoly, szigorú arccal állt mellette, és valami olyasmit mondott a nőnek, hogy „ne rendezzen itt cirkuszt, mikor semmi joga nincs hozzá”. Inkább éreztem, mint tudtam, hogy a „cirkusz” valamiképp szoros összefüggésben van az én megjelenésemmel, és hirtelen olyan szemmel kezdtem méregetni a fekete hajú nőt, ahogy az engem: a vetélytárs szemével. Csakhogy – úgy tűnt – az én dolgom könnyebb, mert nyilvánvalóan én voltam a győztes, ő pedig a legyőzött. De arról, hogy pontosan miben is áll ez a győzelem, nem tudtam semmit, csak a lényegét sejtettem meg, hogy semmi okom a szánakozásra, hogy én – természetesen – fontosabb vagyok a vörös hajú Marinak, mint ez a vörösre sírt szemű, sovány vállú nő. „Akkor én megyek” – mondta, és Marira nézett, hogy ő majd tartóztatja: nem, ne menjen, maradjon még… De Mari nem mondta, hogy maradjon. „Ahogy gondolod”, villant meg szürkéskék szeme, „ha úgy látod jónak, hogy jeleneteket rendezz, akkor csak menj”. A sovány nő becsapta maga után az ajtót, én diadalittasan hallgattam a lépcsőkön a távolodó cipőkopogást. �KUTATÓTERÜLET 91 �92 KUTATÓTERÜLET Péntek – kommentárok három (esetlegesen?) egybefűzött hagyatéki szövegforgácshoz − Mi történne, ha belátnánk, hogy a Hajnóczy-szövegek egyik poétikai karaktervonása és célja éppen az, hogy radikális kívülállásként határozzák meg az olvasót?! – idézem Faragó Kornélia tanulmányából.5 Hogy a szerző kizárja az olvasót a megértésből; hogy az olvasó olykor felkészületlen kérdezőnek érezze magát; hogy kénytelen legyen tudomásul venni kívülrekedtségét: azaz, hogy nem nyerhet bebocsáttatást a szövegvilágba. Az olvasó mint radikális kívülállás. Kívülre állítottság. Egyszersmind a hős kívül-levésének, külön-létének elbeszélése is. A tisztán kivehető viszonyok és viszonylatok hiánya; kétséget támasztó, bizalomra nem méltó helyzetek generálása. Válaszhiány. Kérdések a válaszok helyett. Tudom. De: tudom-e? A szöveg gyakran kikérdezhetetlennek bizonyul Hajnóczynál. „...nem valószínű, de nem lehetetlen...” – hangzik fel nem egyszer a mondat a Hajnóczy-prózában. Így most vizsgált szövegdarabunkban is. A Hajnóczy-műhely részéről 2010. október vége és 2011. június 9. közt készült részletes tartalmi katalógus, mely a 9 hagyatéki doboz anyagát veszi számba fontos jegyzetekkel kiegészítve, jelen szövegünket a következőképpen jegyzi: Péntek. 2. doboz, 2. 04 (?) egy műanyag tokban Péntek címmel Hajnóczy elkezdi írni A szakács című szöveget, három lapnyi kézírás van meg belőle. A jegyzék azonban nem látszik észrevenni, hogy a jelzett szöveg a 3. oldal után radikálisan másra vált: egy újabb novellába kezd. Álljon itt néhány rövid megjegyzés a hagyaték első rendezői által közös nejlonborítóba zárt, s a jóval később munkához látó Hajnóczy-műhely által egyelőre nem bolygatott, csupán feltárt és digitalizált szöveghármasról! A hagyaték más helyén fellelt fejezet-előző, lehúzott mottókról korábban értekeztem már munkatársaimmal együtt.6 A kérdés most az lehet, 5 Faragó Kornélia 2009. Dialogikus várakozások. A kérdezésprobléma Hajnóczy Péter prózájában. In: Tudom. De: tudom-e? A párbeszéd kiterjesztése – az újraolvasás lehetőségei. Hajnóczy-tanulmányok III. Szerk. Cserjés Katalin. Lectum Kiadó, Szeged. 11−19. 6 Cserjés Katalin: Eltávolított mottók emlékei. Bagi Anita: A szakács mottóinak feldolgozásáról. Rákosné Horváth Erzsébet: A szakács mottói. Dányi Ágnes: A szakÁCS mennyei útja. Hoványi Márton: A szakács, Daphnisz és Khloé. In: Hajnóczy a könyvtárban. Vége/láthatatlan párbeszédben. Hajnóczy-tanulmányok V. Szerk. Cserjés Katalin, Hoványi Márton, Nagy Tamás. Yes-Press 2001.Bt. 2016, 133–139.; 129–133.; 139–143.; 143–144.; 145–146. �KUTATÓTERÜLET 93 hogy az évtizedekkel ezelőtti rendező kéz e 3 oldalas gépiratot milyen meggondolásoknál fogva kapcsolta együvé a rákövetkező két szövegdarabbal. A 2. szövegegység rokonságaira már utaltam. Újdonság lehet itt a Marival történő megismerkedés plasztikus leírása, benne a műanyag katonák festésének magyarázatot nem nyerő, a történésbe furcsán illeszkedni látszó bemutatása. Utalnék itt a (játék-/ólom-) katonák nem ritka előbukkanására az életműben.7 Végül egy hozzátétel, megjegyzés a 2. doboz további tartalomjegyzékéhez: A 2.13. jelzetű dokumentumban, a füzet végén, fejjel lefelé a szerző elkezdi írni a Martinovics összeesküvés című tervet. Ez a hagyaték legkülönbözőbb pontjain fejét felütő szövegszál, regényterv és szinopszis, e jegyzetek és kommentárok, kezdemények – egy következő publikáció előkészítő munkálataira várnak. A Széchenyi- és Kossuth-jegyzetekkel, hozzáfűzésekkel együtt mutatva ékesen Hajnóczy Péter makacs történelmi érdeklődését. Hajnóczy Péter 7 „… a kékből kell kiindulni…” – Hajnóczy a könyvtárban. In: Hajnóczy a könyvtárban, 21–51. �HAGYOMÁNY 94 KÚTI ISTVÁN Bányászhimnusz Hazánk bányászok által lakott településein ismert a bányászhimnusz szövege, de a szélesebb körben való megismerhetőségért ide idézem: Szerencse fel! Szerencse le, Ilyen a bányász élete. Váratlan vész rohanja meg, Mint bérctetőt a fergeteg. Nem kincs után sóvárgok én, Bányász kislányt óhajtok én. Bányász kislányt óhajt szívem, Ki szívében bányász legyen. És hogyha majd a föld ölében Végóránkat éljük, Isten kezében életünk, Ő megsegít, reméljük! S te kisleány ne bánkódjál, Bányásznak halni szép halál! Egekbe szállani fel, fel! Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel! Az első írott nyoma az 1853-as selmeci emlékkönyvben található, de bányászhimnuszként csak 1880-ban említik. Kunoss Endre versszövegeinek felhasználásával, ebben a formában először 1905-ben található. A bányásztelepülések templomaiban, bányásznap alkalmával (általában Borbála-napon, december 4-én, de voltak vidékek, ahol más időpontban tartották) a hívek, esetleg a bányász dalkörrel együtt énekelték. A bányász fúvószenekaroknak is állandó műsorszáma volt. Magyarországon egyeseknek problémát jelentett az ún. profán (világi) bányászhimnusz éneklése az egyházi szertartásokon, mondván, nem illik a templomba. Néhai metallográfiai professzorom (Verő József akadémi- �HAGYOMÁNY 95 kus) elbeszéléséből tudom – aki az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) elnökségi tagja is volt –, hogy külön napirendként foglalkoztak a témával. Megkeresés alapján tárgyalta az elnökség, hogy új bányászhimnuszt szükséges íratni, mert a „bányász kislányt óhajtok én…” szöveg „gerjedelmeket” ébreszt a hallgatókban és az éneklőkben. Ekkor ő szót kért és elmondta, hogy életében nagyon sokszor énekelte a bányászhimnuszt – templomban és templomon kívül, de még soha semmiféle gerjedelmet nem érzett. Hozzászólása alapján elvetették az új bányászhimnusz készíttetését. Itt említem meg, hogy a kohásznótából lett kohászhimnuszból is hiányzik a himnuszokra jellemző emelkedettség, amikor azt énekeljük, hogy „rityeg-rotyog a kohó…”. 1945 után már nem a bányász kislánnyal lett a baj, hanem az Isten nevével. A rendszernek a bányászok munkájára szüksége volt, ezért senki nem akart velük ujjat húzni, elegendőnek találták, hogy az „Isten” helyére „a sors” került. A szótagszám megegyezett, így a kottán sem kellett változtatni. Azért, hogy ne a bányászok védőszentjének ünnepén legyen a bányásznap, törvénybe foglalták a szeptember első vasárnapi időpontot (az 1919-ben eldördült tatabányai csendőrsortűzhöz és annak áldozataihoz kapcsolták). Hűségpénz fizetése, egész napos színvonalas kultúrműsor, népművészeti és kirakodóvásár (ahol az országos hiánycikkeket is be lehetett szerezni) tette vonzóvá és emlékezetessé a bányásznapot. A templomokban természetesen ekkor a módosított változatban énekelték a bányászhimnuszt. Érdemes párhuzamot vonni Kölcsey Ferenc Himnusza és a bányászhimnusz sorsa között. Nemzeti imádságunk helyett Rákosi Mátyás is újat akart íratni, de Kodály Zoltán és Illyés Gyula diplomatikusan elhárította a megbízást. A bányászhimnusz egyházi változatát először 1999-ben hallottuk Valiskó Ferenc barátommal – akivel együtt képviseltük a Salgótarjáni ErdélyKört – az óradnai templom 175. évfordulójára rendezett búcsún. A későbbiek folyamán kerültem kapcsolatba Máriás Józseffel, aki Nagybányáról települt át Nyíregyházára. Kapcsolatunk révén megküldte az EMKE füzetek 15–16. számát, amely Felsőbányai kalauz címen jelent meg 1998ban. A füzetet ő szerkesztette és ebben megtalálható a bányászhimnusz világi és egyházi változatának kottája és szövege, valamint a keletkezéstörténete. Czumbel Lajos felsőbányai plébánosként 1938-ban alkotta meg a bányászhimnusz egyházi változatát. Ő maga így emlékezik a mű születésé- �HAGYOMÁNY 96 nek körülményeire: „Egy este a plébános és a káplán (Gyulai Ödön) rádión közvetítést hallgattak egy Pécs vidéki magyar bányából. A közvetítés folyamán bementek a templomba is, ahol a bányászok énekkara egy Kyrie-t énekelt a profán bányászhimnusz mintájára. Az ének megkapott bennünket. Elhatároztuk, hogy ezt a Kyrie-t mi is be fogjuk vezetni.” Nem azt vezették be, amit a rádión hallottak, hanem Czumbel Lajos plébános írt egy új, vallásos bányászhimnuszt, amely utal a bányászsors küzdelmes, megpróbáltatásokkal teli voltára és a bányászok vallásos érzületére, lelkületére. A káplán visszaemlékezése szerint a templomban először 1938-ban Nagyboldogasszony ünnepén énekelték. Ő vezette a kórust. Kimondhatatlan volt a hatása. A bányászhimnusszal csodálatos örökség maradt Felsőbánya bányászaira, és minden lakosára. Íme, az egyházi szöveg: Sötét tárna az életünk, Te vezess benne Istenünk. A Te védő, áldó kezed Minden veszélyen átvezet. Refrén: Vedd le rólunk a szenvedést! Adj békét, örök pihenést. Te hozzád szállunk mi fel, fel, Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel! Szívünk legyen a mécsesünk, Vele csak Téged keresünk, S ha eljön majd a végóránk, A tárna végén várjál ránk. Refrén: Vedd le… A szöveg és a kotta birtokában a salgótarjáni Bányász-Kohász Dalkör megtanulta a művet, és énekeltük már az óradnai templomban, itthon is ünnepélyes alkalmakkor. Az első óradnai szereplésünk majdnem kudarcba fulladt. A plébános úr nem ismerve a dalkörünket, elénekeltette velünk a templomi műsort. Valószínű, ismerhette a profán szöveget, mert először tiltakozott a bányászhimnusz éneklése ellen. Megnyugtattuk, hogy az egyházi szöveget ismerjük, és azt fogjuk énekelni. �HAGYOMÁNY 97 A templomban azonban a karnagyunk súgta: „Szerencse fel!” Beintett és elkezdtük énekelni, a hívek viszont mélyen hallgattak, a plébános úr pedig az oltárnál idegesen pislogott. Karnagyunk leintette az éneklést, majd újrakezdtük: „Sötét tárna az életünk”, és akkor már zengett az egész templom. Ez lett tehát a bányászhimnusz legújabb változata: Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete. Sötét tárna az életünk, Te vezess benne Istenünk…. Felhasznált irodalom: Daloskönyv. 2005. Dunaújvárosi Főiskola, Dunaújváros. 24−25. Zsámboki László 1995. Szerencse föl! Szerencse le! In: Kohászat. Október. 421−423. Hitter Ferenc 1998. Egy plébános, akit nem lehet elfelejteni. Felsőbányai kalauz. EMKE Füzetek. A Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület kiadása, Nagybánya. 15–16: 41–44. Gáspár Aladár: Rohanók �SZEMLE 98 ÁDÁM TAMÁS A hiány és a szépség költészete Pohánka Erika: Csendek partján Valami ilyesmit írtam Pohánka Erika Rezdülések című első kötetének az előszavában: Olyan kötetet tart kezében az olvasó, amely igen nehezen született meg. Nem a minőség miatt váratott magára a megjelenés, így alakultak a körülmények. A nehézségek sem számítanak, majd jön a következő. Mármint könyv. Most megjött, mindössze negyedszázadot kellett rá várnunk. Kései indulás és hosszú hallgatás. Vajon mit csinált a költő a hosszú évtizedek alatt? Nem írt? Gyaníthatóan magában hordozta a verseket, érlelte. Ezt a végeredményt látva gondolom. A nagy kérdés mindig az, a költő túl tudja-e szárnyalni az előző kötet színvonalát vagy legalább megtartani azt. Nem könnyű mutatvány: úgy kellene fejlődni, hogy közben az egyéni, senkivel össze nem téveszthető hang megmaradjon. A Csendek partján valahol folytatása a Rezdüléseknek, csak éppen érettebb, átgondoltabb munka. Nincsenek benne kanyarok. Egyenletes, tiszta beszéd. De mielőtt jobban belemélyednénk, a külsőségekről is szót kell ejtenünk. Jó kézbe venni a keményborítójú, karcsú könyvet. A ködös, vagyis kissé szomorkás víz, az árnyék, a fekete part kifejező. Élőlény nem látható, ez tényleg a csendek partja, de ne legyen kétségünk afelől sem, hogy belül is csend van, nyugalom. Meg hiány, meg szépség. Erre erősít rá a hátsó borító; Erika néz ránk világosabb, bár nem túl éles kontúrú tájból. És egy idézet Az idő cellájában című versből. A belíveket szürke fotók tördelik. A szerző és Pohánka Xénia rögzített pillanatai tökéletesen illeszkednek a versek hangulatához. Először azon töprengtem, miért nem színesek ezek az alkotások. Ám be kell látni, sokkal jobb így, szürkén. Nem törik meg a hangulatot, harsányságnak itt nincs helye. Minden kötetnél roppant fontosnak tartom, melyik verssel indul a könyv. Tapasztalatból tudom, nem könnyű ezt megtalálni. A kiindulási pontot. Hogy mire számíthatunk. Meglehet, már itt megállít bennünket �SZEMLE 99 az olvasásban, és rosszkedvűen félretesszük a kötetet. Most erről szó sincs, remek a Csendben hazafelé című vers. Ilyen sorokkal: Kezünk / ölelkezett / csupán, / s vártuk / a folytatást, / mikor a csend / ránk virágzik / ünneplő / ruháját / terítve ránk. A virág amúgy egyik kedvenc szava Erikának. Az Örömünkben és az Elmondhatatlanban is találkozunk hasonlókkal, később fel-felbukkan egy-egy szókép: Virágzó jázmin-eső / virágpor. Eddig azt hittem, a pipacsról már mindent megírtak, jelzős szerkezeteknek se szeri, se száma. Tudjuk, létezik piros pipacs, lángoló pipacs, hajlongó pipacs, vérző pipacs stb. Költőnk ellenben azt mondja: parázsos pipacs. Tehát a virág szimbólum. Egyszerű, találó. A költő tiszta képekben, metaforákban amúgy is erős. A Rád simulva című versből három sort emelnék ki, nincs mit hozzáfűzni, annyira kifejező: Mint barack a magját, / védem húsomban / pihenésed. Vagy a Valami tegnap hull a mába utolsó három sora: s mint farkas / lesben áll / a magány. A magánnyal is gyakran találkozunk: csipkéz a magány. A Szerte-törve című vers így kezdődik: Míg magányom épült veled. Az Áruház és a Beléd öltözöm című műveket kettősség jellemzi. Mindkettő nehézkesen indul, veszélyes képekkel, hogy úgy mondjam: neccesen. Mert az Árvaház a világ indulósora elég sablonosnak tűnik, a folytatás viszont megmenti, átlendíti a verset, ilyenekkel: Zátonyra futott örömünk. Ugyanez vonatkozik a Beléd öltözömre. Nem túl eredeti: ha zakatol a múlt, szétnövöm az időt. Aztán a második versszak zárása, mintegy ellenpólusként, kiváló: csak görcsök maradtak / feszülve hontalan. Az idő is sokat foglalkoztatja a költőt, még verscím is született: Az idő cellájában. Én meg csak töprengek, mi is az az idő? Van egyáltalán idő, vagy csak elmúlás létezik? De ne filozofálgassunk, fogadjuk el Erika szép sorait, márpedig van idő! Mindig megrémülök, ha ezt a hatalmas „valamit” meg kell fogni, eredetien írni róla. Hiszen annyian próbálkoztak már ezzel, sikerrel, sikertelenül. Pohánka Erika megérezte: ebbe belemászni túl mélyen roppant veszélyes, közelbe hozta az idő fogalmát, egyszerűen megoldotta a feladványt: Aztán rábíztál a szélre, / nyárból a télbe / engedtél, / téli álomra ítéltél. A Foltozod mégis című költemény igen erős. Az ember rácsodálkozik, elmerül a folyamban, egyszer csak rátör a felismerés: hiszen a költő számtalan névelőt hanyagul elhagy, vét a szabályok ellen. Bizonyára tudatosan. Rendben van ez? Ezek szerint igen, mert nem dől össze a vers, nem szakad le az ég. Az ősz, a tél, a tájleíró líra mindig is kedvence volt a szerzőnek. Ehhez igazán ért. Így kezdődik az Úttalan őszben: Levél-konfettit / vedlenek a fák / szél a tetőn pózol / avar lesz a nyár. Ez a hang fut tovább jó néhány versen �100 SZEMLE (Hulló levél-zajok, Réseken, Bús rögök, Fehér hó, Behavaz a múlt, Tavasz lesz újra stb.). Azt mondja Pohánka Erika már a címben is, hogy színtelen az ősz, és ez bizonyára így is van, mert a táj pontosan olyan, amilyennek a költő látja. Hiába pompázik olykor az ősz, kihívóan előre tolja színeit: a vöröset, a sárgát, a bronzot, ettől még láthatjuk máshogy is. Hangulat és látásmód kérdése. Jómagam a haikut nem kedvelem, de ez magánügy. Nem Japán-eredete miatt. A haiku rendkívül szigorú, alakilag kötött verselés, melyet ebben a formájában egyetlen más nyelvre sem lehet tökéletesen átültetni vagy újrakölteni. Nagyon erős zeneiség jellemzi, részben a szimmetrikus forma ritmusa, részben a magán- és mássalhangzók hangulati értéke miatt, amelyekre a vers rövidsége miatt a befogadó is nagyobb figyelmet fordít. A haiku 17 szótagból épül fel, ezért nevezik tizenheteknek. A hagyományos régi japán haiku egy sorba íródik, ellenben a modern haiku három sorból áll. Ezt alkalmazza Erika is. Pontosan felépíti a verseket, nem vét a szótagszám szigora ellen. A haikukban is megtaláljuk az összehasonlíthatatlan hangot: Hűvös ujjakkal / csigaházat bontogat / őszi mozdulat. Vagy: – Mint tűzvirág, / nyílt parázsos alkonyat. / Lett esti imád. És talán a legjobb: – Idő dallamát / lezongorázhatod te, / de más járja táncát. Ugyanúgy, mint az előzőben, a költő ebben a kötetben is emléket állít nagymamájának. Látjuk magunk előtt, ahogy gyúrja a földet, ahogy fekete fejkendőjét köti. Erős érzelmi kötődés lehetett közöttük. Az is ritka, hogy a kötetzáró vers adja a könyv címét, Csendek partján. Egyáltalán nincs ezzel baj, csak kissé szokatlan. Szép vers, tagadhatatlan. Benn / tornyosan álltak / a falak, / rég-zárt ajtók / nyílnak, / csendeket vonszol / a tegnap / s a csendek partján / ma almavirág / szirma hull. Az Utószóban dr. Kujbus Sándorné, Erika középiskolai osztályfőnöke, magyartanárnője ekképpen fogalmaz. Pohánka Erika válogatott verseit végigolvasva azzal a meggyőződéssel tesszük le a könyvet, hogy most személyes találkozásunk volt magával a szépséggel, a nagyon őszinte emberi érzelmekkel, gondolatokkal, hangulatokkal, s egy különös képi világra épülő sajátos költői nyelvvel. Ismét igazolódott, hogy verselő asszonyok nélkül sokkal szegényebb, színtelenebb, szürkébb lenne a világ. Ez így igaz! A szépség költészetével találkoztunk, és a hiánnyal. Megértjük azt, hogy: Valami nincs sehol, ahogy Váci Mihály írta. Mégis teljes életet él a költő, teljeset a versek. Így kerek. A sűrű szövetű, feszes költemények az érzelmek, a képek által könnyeddé válnak. Nagyon remélem, nem kell várnunk újabb negyedszázadot Pohánka Erika új kötetére. (Holnap Magazin Kiadó, Budapest, 2019) �SZEMLE 101 CSONGRÁDY BÉLA Az élet örökös ismeretszerzés Sokszínű tudomány Nógrádban „Az emberiség olyan, mint egy gyerek, aki felnövekedvén döbben rá arra, hogy a világ jóval több, mint az ő kis szobája vagy a játszótere: hogy a világ hatalmas, ezernyi dolog vár benne felfedezésre, és számtalan olyan gondolatot ébreszt, amelyek eltérnek attól, amelyek kezdetben megfordultak a fejében… Mi is mind egy barlang mélyén élünk, a tudatlanság, az előítéletek láncaihoz kötözve, s gyenge érzékeink csupán árnyakat mutatnak nekünk. Ha megpróbálunk távolabbra látni, az csak összezavar bennünket: nem vagyunk hozzászokva. De megpróbálkozunk vele. Ez a tudomány.” Bár e citátum egy kortárstól, az alig több mint hatvanéves Carlo Rovelli olasz elméleti fizikustól származik, azonban a benne megfogalmazottak gyakorlatilag egyidősek az emberrel magával, és kimondva vagy kimondatlanul érvényesültek minden korszakban a tudomány ókori kezdeteitől, a felfedezések korán, a felvilágosodáson, az első és második ipari forradalmon át a napjainkban is aktív űrkutatásig, vagy éppen az információs robbanásig, s akkor még nem is esett szó a humán tudományok terén megvalósuló ugyancsak felmérhetetlen jelentőségű változásokról. E folyamatba számos magyar tudós elme is beírta a nevét: elég csak a Nobeldíjasokra gondolni. Szűkebb hazánkban, Nógrád megyében is mindig munkálkodtak különböző szakterületeket sikeresen képviselő, gazdagító kutatók, de olyan tudós zsenik, mint az irodalom területén Madách Imre vagy Mikszáth Kálmán, nem születtek a palóc tájon. A tudomány aktivitása és eredményessége korunkban is mindenekelőtt személyfüggő, de nem kis mértékben determinálja az ilyen vénájú embereket tömörítő, munkájukhoz feltételeket biztosító intézményhálózat is. S az utóbbi területen bizony ez a térség – a régió másik két megyéjéhez, Borsod-Abaúj-Zemplénhez és �102 SZEMLE Heveshez hasonlítva is – hátrányos helyzetűnek tekinthető. Elsősorban azért, mert nem vagy alig működik felsőfokú oktatás, amely mindenütt a bázisát képezi az elsősorban a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt jegyzett tudományos közéletnek. Az akadémia öt egyetemi városhoz – Debrecenhez, Miskolchoz, Pécshez, Szegedhez és Veszprémhez – kötődő területi bizottságainak működése nem előzmény nélküli, már a rendszerváltás előtt is létezett. Az alapját jelenleg az 1994. évi XL. számú törvény képezi, noha az elmúlt évek során bizonyos módosítások e téren is bekövetkeztek. Mindenesetre az 1979 óta létező Miskolc-központú akadémai bizottságnak Hevesben és Nógrádban is vannak szervei, szervezetei, tagjai. A MAB egyik alelnöke a Salgótarjánban élő, a Palócföldet e városban főszerkesztő, de a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének adjunktusaként dolgozó Gréczi-Zsoldos Enikő PhD, aki a körülmények, lehetőségek figyelembevételével igyekszik minél jobban bevonni az előnytelen adottságú megyét is a közös munkába. Ennek egyik konkrét megnyilvánulása volt 2018-ban a MAB-nak a nógrádi megyeszékhelyre kihelyezett ülése és a közelmúltban, 2019 novemberében ugyancsak itt – a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárában – tartott összejövetele a tudomány ünnepe alkalmából. A résztvevők akkor kapták kézhez a Gréczi-Zsoldos Enikő szerkesztette Sokszínű tudomány Nógrádban című kötetet, amely a Roósz András akadémikus elnökletével tevékenykedő MAB kiadásában, „A Tudomány Támogatásáért Észak-Magyarországon Alapítvány” támogatásával látott napvilágot. A kötet – mint a címe is mutatja – egymástól merőben eltérő témájú és tartalmú tanulmányt tartalmaz. Mind a tizenkét közlemény más szerző nevéhez fűződik és Nagy Csilla PhD irodalomtörténész, kritikus (aki bár szintén a megye szülötte, egy ideje már a kassai Pavol Jozef Šafarik Egyetem Történelem Tanszékének vendégoktatója, valamint a pozsonyi Irodalmi Szemle szerkesztője), továbbá Kazareczky Noémi, az ELTE doktorjelöltje, levéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár SZKI Iratkezelési-felügyeleti Osztályának munkatársa kivételével valamennyien Nógrádban működő intézményhez – múzeumhoz, levéltárhoz, középiskolához, folyóirathoz – kötődnek munkahelyüket illetően. Az első dolgozatot dr. Limbacher Gábor néprajzkutató, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója írta A hagyományos települések határa, szakrális térszerkezete és határtalansága címmel. A szerző jó néhány helyszín – főként nógrádi (például Ecseg, Herencsény, Hollókő, Karancskeszi, Kishartyán, Nagylóc, Piliny, Rimóc, Szan- �SZEMLE 103 da, Varsány, a határon túli Ipolybalog), borsodi és hevesi falu, valamint Balassagyarmat és Szécsény városok – jellegzetességeinek leírásával, színes fotókkal bizonyítja, hogy „régiónkban egy-egy helyi közösség mikrokozmoszként, szinte az univerzum lokális teljességeként élte meg településének világát. Községe, lakóportája és lakása helyhez kötődő életmódjában is kozmikus tágasságot, a transzcendenst is magába foglaló határtalanságot nyújtott számára.” Vasvári Zoltán etnográfus, művelődéstörténész, a balassagyarmati Palóc Múzeum munkatársa Carl Larsson (1853−1919) – halálának századik évfordulója emlékére – gyermekábrázolásairól értekezett. A jeles svéd plein-air festőművész képsorozatokban örökítette meg hét gyermeke mindennapi életét, játékait. A szerző végkövetkeztetése szerint a műalkotások „mintegy vizuális illusztrációs jegyzékei” Friedrich Fröbel (1782−1852) német filozófus, illetve az angol teoretikus, Herbert Spencer (1820−1903) pedagógiai szemléletéről, a nevelésről alkotott elképzeléseinek. Galcsik Zsolt, a megyei levéltár tudományos munkatársa egy sokakat érdeklő témát dolgozott fel a Ferences kolostorok Nógrád (vár)megyében című, A ferences rend szerepe a térség történelmében alcímű írásában. Az általános és magyar rendtörténet rövid felvázolása után a füleki, a mátraverebély– szentkúti – mint búcsújáró nemzeti kegyhely – a salgótarjáni és a szécsényi ferences templom kolostor múltját, mai helyzetét mutatja be, de szól a női közösségekről, valamint a kulturális, művészeti értékekről is. Fényes-Bók Szilvia PhD kutatótanár, iskolaigazgató a digitális szövegértést – amely napjaink aktuális „slágertémája”, kihívása az oktatásnak – vizsgálta az általa irányított balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumban. A középiskola elsőként csatlakozott az országos Arany János Tehetséggondozó Programhoz, ezzel is segítve a különböző talentumokkal rendelkező, de hátrányos helyzetű diákok – belőlül sajnos sok van e térségben – továbbtanulását. Kovács Krisztián doktorjelölt a megyei közgyűjtemény segédlevéltárosaként a szécsényi járás területének történeti földrajzát elemezte a 150 éves török uralom különböző időszakaira vonatkoztatva. A szerző végkövetkeztetése szerint „a szécsényi járás – melyet a 18. század legelejétől a források is már így jeleznek – egy teljes és több részleges pusztulást túlélve az 1690-es évekre ismét kezdett benépesülni, településeinek felvirágzására azonban a 18. század eleji szabadságküzdelmek okozta újabb kihívások miatt még várni kellett.” �104 SZEMLE Hír János PhD, a Pásztói Múzeum igazgatója egy meglehetősen egyedi, ha úgy tetszik speciális kérdéskört dolgozott fel A Muscardinus (Gliridae, Rodentia, Mammalia) genus evolúciójának dokumentációja a Pannon-medence középső miocénjében címmel. A geológus szakember egy negyedszázada folytatott kutatási programjának néhány részletéről számol be: arról, hogy a 15−11 millió évvel ezelőtti korszak üledékeinek vizsgálatából, a kisgerinces ősmaradványok – így a mogyorós pelék – kövületeiből milyen következtetések vonhatók le. A gazdagon illusztrált természettudományi tanulmányt egy újabb társadalomtudományi témájú írás követi, jelesül Gréczi-Zsoldos Enikő Egy XVII. századi határvita névtörténeti – nyelvtörténeti – történeti szociolingvisztikai vizsgálata címmel. A megjelölt időszakban Nógrád, Zólyom és Hont vármegye „villongott” Plesócz, Szenográd és Lest föld- és erdőterületeiért, amelyek egybeértek a megyék határain. A muníciót a nyelvész számára nem kis mértékben a levéltári iratanyag adta, amelyet névtanilag, nyelvtörténetileg elemzett s mint kiderült: eljutott a palóc nyelvjárás forrásaiig is. Gusztiné Toronyi Judit PhD történész, a megyei levéltár igazgatója A salgótarjáni társadalmi elit a századelőn (1914−1917) címmel elemezte a várossá válás előtti, de az ipar révén már jelentős fejlődésnek indult település lakóinak választási jogosultságát, vagyoni, adózási képességét, iskolázottsági szintjét. Nagy Csilla PhD a Természettudomány és kortárs magyar irodalom című, A biopoétika és a hibriditás nyelvi és poétikai vonatkozásai Németh Zoltán költészetében alcímű írása több tudományterület együttes alkalmazására törekedett, bizonyos elméletek gyakorlati megjelenését példázza. Dr. Lengyel Ágnes néprajzkutató, a Palóc Múzeum igazgatója e helyütt is kedvenc témájával, a palóckutatással foglalkozik, konkrétan a táplálkozás archaikus jellemzőit mutatja be. Szepessyné Judik Dorottya, a Selye János Egyetem Tanárképző Karának PhD-hallgatója, a megyei levéltár főlevéltárosa Hallássérültek a történelemben – A kirekesztéstől az elfogadásig, avagy a többségi társdalom viszonya a siketekhez az újkor végéig címmel tekintette át e speciális igényű társadalmi réteg helyzetének alakulását. A publikációk sora Kazareczky Noémi Zubovits Fedor (1846–1920) huszárkapitányról mint sajátos mecénásról és műgyűjtőről írott értekezésével fejeződik be. A kiadvány forrásértékét növeli, hogy mindegyik dolgozat rövidebbhosszabb irodalomjegyzékkel fejeződik be, s ez nemcsak a leírtak hitelességet erősíti, de további búvárkodásra is alkalmat teremt az érdeklődő ol- �SZEMLE 105 vasók számára. E recenzióban, de mindenekelőtt a tudatosan igencsak változatos témájú, tartalmú opusokban leírtak remélhetően bizonyítják, hogy manapság ugyancsak élnek, dolgoznak Nógrád megyében is olyan személyiségek, akik magas színvonalon művelnek egy-egy tudományágat, és kutatási eredményeikkel, gondolataikkal nemcsak saját munkásságukat, szakmai karrierjüket, hanem a megye – és egy-egy esetben talán az egyetemes magyar – szellemi élet egészét gazdagítják. (Magyar Tudományos Akadémia Miskolci Területi Bizottsága, Salgótarján, 2019) PETRŐCZI ÉVA „…Isten írnoka” Fenyvesi Félix Lajos: Halálpróba Versek 2017−2018 Az 1946-ban Hódmezővásárhelyen született, tehát mostanra már 74 évet számláló Fenyvesi Félix Lajos költőt, prózaírót és publicistát érdemeihez képest nem halmozták el túl sok díjjal. Két nevezetesebb elismerése a Táncsics Mihály-díj és a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás Életműdíja. Annak ellenére igaz ez, hogy az eddig 18 könyvet publikált szerző nagyon sok és maradandó értékkel gazdagította a magyar kultúrát. Közülük érdemes kiemelni az Ezerkilencszázötvenhat című, 1989-es verseskötetét, s e műve későbbi „ikerpárját”, az Arcok örökidőben-t, amely 2016-ban jelent meg, s a szerző 1956-hoz kötődő riportjainak összeállítása. Könyvei sorában ugyancsak különösen jelentős és maradandó két vers-esszé gyűjtemény is, a 2013-ban napvilágot látott Hódolat Weöres Sándornak, s a reformáció „ősatyja” előtt fejet hajtó Októberi zsoltár – Luther 500, amely természetesen 2017-ben, a reformáció ötszázadik születésnapja alkalmából jelent meg. �SZEMLE 106 Mindezek a motívumok, szereplők és témák visszatérnek jelentős összegző verseskötete, a Halálpróba lapjain is. Ezt a könyvet magamban Életpróbának neveztem el, hiszen a külsejében, viselkedésében legjobban egy huszonegyedik századi prófétára hasonlító szerző, sok-sok vers-rekviem írójaként is az élet embere. Erről megbizonyosodhattak mindazok, akik az Evangélikus Élet hasábjain megjelent, Jegyzetlapok című rovatának hűséges olvasói voltak hosszú éveken át, a Londonban élő Pátkai Róbert evangélikus püspöktől a hozzá méltán ragaszkodó vásárhelyi irodalombarátokig. Mostani kötetéből nem 1979 őszének – boldogult elsőkötetes korunknak és akkori, közös írószövetségi premierünk – emlékéből fakadó elfogultsággal válogatok, hanem vállalásaink, csöndes ars poeticánk mélységes rokonsága alapján. Hiszen – ahogyan Hetven című versében oly pontosan jellemzi önmagát – mindketten vállaljuk azt, hogy a folyvást változó világban állandó jelzőnk ez legyen: „Isten írnoka.” A kötet egyik legnagyobb hitet és hűséget sugárzó verse, a Szemben a halállal – Batthyány Lajos kivégzése, amely méltán kaphatna helyet az 1848–49-es szabadságharcra emlékező ünnepségeken. „Fenséges, bátor, szép mozdulat a halállal szemben. Néma kiáltás a messzi Isten felé, fél térden a hűs hajnali kövön jobb kezével nyugtatva szívét. ……………………………….. Egy pillanat. S vége. Mielőtt elzuhant volna, szerettei arcát látta még, végleg elveszítve szülőföldet, elsodort társakat, hazát – fázó mécsláng idézi március idusát. Mielőtt a költő néhány további, felejthetetlen vers-rekviemjéből idéznék, álljon itt – e könyvismertető sorokat éppen a Házasság Hetén rovogatva – egy részlet jelenkori líránk egyik legszebb, szemérmesen szenvedélyes házastársi szerelmes verséből, a Tizenhat sor az elmondhatatlanról címűből, amelynek címzettje Ágnes, az egyszerre próféta- és gyermeklelkű poéta életének keretet és biztonságot adó feleség: �SZEMLE 107 „Elég egy néma mozdulat, ujjam érinti hátad, és a csönd meg a láng egymásnak felel, és azok is, akik értünk öleltek, betemette őket évszázadok pora. Csak egyszer mondhatnám: ha nem vagy itt, félek, észrevétlen ellop a halál, nem lesz időm megköszönni áldozatod; siess, öleljük egymást, amíg lehet.” Ugyanebbe a csokorba tartozik az Egy kopott fénykép, egy régi-régi erdei kirándulás színét vesztetten is örök lenyomata, amelyben a költő, hitvese és kisfia Szent Családként jelenik meg, s az őket megörökítő fotográfia készítője nem akárki, hanem „A közeli Isten lenne a szótlan fényképész, / hogy megörökítse a teremtés kori szépséget.” A kötet anyagából valósággal kiragyog a Testvérsirató, amelyet a költő lelkész bátyja halálára írt. Lászlót azért verték halálra 1968-ban, a „puha diktatúra” idején Kádár pribékjei, mert közös bibliatanulmányozásra, beszélgetésre, éneklésre gyűjtötte maga köré gyülekezete fiataljait. A 10 tételes vers-rekviem záró részét idézem föl most, amelyben a költő a „bibliás vagabund” walesi poéta, Dylan Thomas szelídebb magyar testvéreként kinyilatkoztatja a maga És nem vesz rajtuk erőt a halál hitvallását, ezúttal csak testvérére vonatkoztatva: „Nekem nem haltál meg. Létezel. Látlak a sűrű feketeségben, ebben a korom éjben én virrasztok egyedül a földön. Ott vagy, hol fölragyognak bibliás szavak. Zeng hóillatú zsoltáros ének. Tüskebokorban egy madár verdes. Mint aki keresztúton tétovázik, védtelenül, egyedül várakozva, valaki leveszi kék köpenyét és ráborítja.” A költő édesanyjának szavakból oltárt emelő Élők és holtak méltó párja az imént idézett versnek. Az abban elmondott szenvedéstörténet folytatása ez a vásárhelyi Stabat Mater, hozzá mérhető műfaji rokona Juhász Ferenc gazdagon gördülő, hatalmas kompozíciójának, az Anyám-nak: �SZEMLE 108 „Virrasztottalak. Etettelek. Itattalak. Hiába: holttá vert ifjú pap-fiad halálhírére hajad ezüst lett, kis oltárt emeltél a szekrény belsejében, odarakva kenyér és bor, dió és méz; éjszaka az ajtóból a kulcsot kivetted, hátha hazatér, akit örökké vártál! Mama, fájdalmak anyja, ne hagyj magamra; te szorongó és félelemben élő. Itt vagy szívembe falazva, óvó angyal: Berta Julianna.” S bár a költő infarktus-roncsolta szívébe sokan vannak befalazva e kötet lapjain, a „holtig hazá”-tól, Hódmezővásárhelytől Bessenyei Ferencig vagy Weöres Sándorig, Ovidiusig és Giuseppe Tomasi di Lampedusáig és Kányádi Sándorig, vagy az ugyancsak íves-szép verssel búcsúztatott Nagy Lászlóig, legyen a zárszó ezé a páratlan szépségű anya-siratóé, amely egy fordított Pieta-helyzetet hoz elénk: mert soraiban a fiú dajkálja halott szülőjét! Végezetül egy gondolat: irodalomértékelésünk sokszor hamis kánonok fogságában vergődik, amelyek eltakarják előlünk a nagybetűs Költészet Fenyvesi Félix Lajoshoz hasonlóan szerény, gőgöt nem ismerő szolgáit. Tartozunk nekik azzal, hogy műveiket elolvassuk és méltón értékeljük, nem a poeta minor és poeta major kategóriákon csüngve. Kicsi és nagy költő értelmezésem szerint nincs: csak költő és nem-költő. Sokszor díjak és közszereplések sokaságával felékesítve. (Napkút Kiadó, Budapest, 2019) �109 ZENTHE FERENC DRÁMAPÁLYÁZAT A Zenthe Ferenc Színház – névadója születésének századik évfordulójára – nyílt drámapályázatot hirdet, két kategóriában, melyekben a műfaj szabadon választható. Az I. kategóriában Olyan műveket várunk, melyek Zenthe Ferenc filmjeiből merítik témájukat és/vagy azok színpadi adaptációi, illetve átdolgozásai. A II. kategóriában 2022-ben ünnepli Salgótarján várossá nyilvánítása 100. évfordulóját. Ezen centenáriumi évhez kapcsolódóan olyan színpadi műveket várunk, amelyek Salgótarján város sorsfordító, történelmi eseményeiből, vagy polgárainak mindennapi életéből merítik témájukat, illetve a város valamely jeles személyiségének életét dolgozzák föl. A pályázatra kizárólag olyan magyar nyelvű színdarab nyújtható be, amely még nem jelent meg nyomtatásban, nem mutatták be színpadon, nem nyert díjat korábbi drámapályázatokon, illetve előadási vagy közlési jogával más intézmény nem rendelkezik. Egy szerző (vagy szerzői társulás) csak egy művet nyújthat be a pályázatra. A pályaműveket két – írógéppel írt vagy számítógéppel nyomtatott – példányban kell beküldeni. A pályázat jeligés: a szerző nevét és címét kérjük, hogy külön lezárt borítékban mellékeljék. A pályázatokat kizárólag „Drámapályázat” feliratú postai küldeményként kérjük a Zenthe Ferenc Színház címére (3100 Salgótarján, Fő tér 5.) eljuttatni, a postabélyegző legkésőbbi dátuma 2020. szeptember 30. lehet. A színházi és irodalmi élet neves képviselőiből álló bírálóbizottság a két kategóriában egyenként 1,5 millió forint összegű díjat ad ki, továbbá egy-egy 800.000 Ft értékű különdíjat adhat ki. Az eredményhirdetés 2021 januárjában, a Zenthe Ferenc Színház Kultúra Napi premierelőadása előtt lesz. A díjnyertes műveket a Zenthe Ferenc Színház a 2021−22-es évada során színre viszi, a Palócföld c. folyó- �110 irat pedig megjelenteti. A 2021−22-es évadra a győztes drámák magyarországi bemutatásának kizárólagos joga a színházat, a szöveg első közlésének joga a folyóiratot illeti. A Zenthe Ferenc Színház kész a pályázaton részt vevő többi – arra érdemes – művet is a későbbiekben színpadra állítani. A pályamunkák kéziratát nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. A pályázattal kapcsolatban érdeklődni lehet: Sándor Zoltán művészeti vezetőnél telefon: 30/382–7503 e-mail: szervezes@zentheszinhaz.hu valamint a színház titkárságán: telefon: 32/411–119 e-mail: titkarsag@zentheszinhaz.hu �SZERZŐINKRŐL ABAFÁY-DEÁK CSILLAG (1949, Marosvásárhely) író, művészeti író. ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BARANYI FERENC (1937, Pilis) Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BÁBEL ANTÓNIA (1982, Budapest) óvodapedagógus, író, az Irodalmi Rádió szerzője. CSERJÉS KATALIN, DR. (1954, Budapest) irodalomtörténész, a Szegedi egyetem nyugalmazott docense, a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely vezetője. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. ERDŐS ISTVÁN (1939, Hernádnémeti) Madách-díjas író, népművelő, tanár. FÜLEKI GÁBOR (1980, Gyöngyös) költő, kritikus, a Napút folyóirat Hetedhét rovatának szerkesztője, középiskolai tanár. GÁSPÁR ALADÁR (1946, Ságújfalu) képzőművész, költő, tanár. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr kulturális, művészeti lap alapítója, szerkesztője. KELE SZABÓ ÁGNES (1962, Salgótarján) grafikus, tanár, vizuális kultúraszaktanácsadó. KÚTI ISTVÁN, DR. (1932, Legyesbénye) gyémántdiplomás kohómérnök, kohóipari gazdasági mérnök, a hajdani Nógrádi Fórum szerkesztőbizottsági tagja. MONOSTORI TIBOR, DR. (1982) közgazdász, történész, hispanista, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Korona „Lendület” kutatócsoportjának tagja. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) felvidéki gasztroszakértő, gasztroblogger, rovatszerkesztő, ételkritikus. PÁSZTOR ÉVA (1955, Balassagyarmat) Kazinczy-díjas középiskolai tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Nógrád Megyei Tagozatának elnöke. PETRŐCZI ÉVA, DR. (1951, Pécs) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista. RADNAI ISTVÁN (1939, Budapest) író, költő. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. GY. SZABÓ ANDRÁS, DR. (1953, Balassagyarmat) író, irodalomtörténész, előadóművész. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő. SZIRMAI PÉTER (1970, Budapest) író. SZOKOLAY ZOLTÁN (1956, Hódmezővásárhely) költő. URAKY NOÉMI (2000, Miskolc) a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar- és etikaszakos hallgatója. VÉGH JÓZSEF (1953, Diósjenő) NyugatNógrád helytörténésze. �Lapszámunkban Gáspár Aladár alkotásai láthatók. A borító a Két fele nélkül összeér című farost-képének felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Golgota (farost), Albérlet (olaj), A bölcsőtől a sírig (farost, vegyes technika). Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4bf7762010f7028495c438b8229b9c0e.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2020 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2020/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2020 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/a4951642b78e61bc795643f5b660bd07.pdf ba4fe018b9b40f351d0cb48eaeeb18a6 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Jóna Dávid: Téli fák – Szeretni Várok Oravecz Tibor: Hókirálynő – Lilla Molnár Tóni: „Emberség” Langstadler Kálmán: Attila! Sóvári László: Haza anyácska aludt Összehangzó esztendők Istenes Tibor: Életfa – Kopott reggeleken Színház valóságzivatar Bereti Gábor: Virágok torkában élt a hó – Ha már nem Monostori Tibor: Szilveszteri válóper Szanaszét heverő koordináták Klímaváltozás Szentjánosi Csaba: Csak Dolgaink felett Karaffa Gyula: tartarosz... sziszüphosz... – héliosz... Tóth Imre: Palimpszeszt – A fehér bohóc takarodója Avokádó Márkus László: Partra vetve Hajnal Éva: Ketten 3 4 17 18 24 35 40 50 51 52 53 64 65 66 72 73 74 75 84 95 96 97 NÉPRAJZ Limbacher Gábor: Advent drámája – karácsony teremtése 5 PALÓCFÖLD 65 Baráthi Ottó: Nyolcvanéves lenne dr. Horváth István Bódi Györgyné: A Madách-emlékplakett első kitüntetettjeinek egyike: Csukly László (1925–1982) 28 KÉPZŐMŰVÉSZET Kele Szabó Ágnes: Interjú Gedeon Hajnalkával 43 EMLÉKEZÉS Puntigán József: Csontváry és a gácsi patika történetéből – Halálának 100. évfordulójára emlékezve 54 RIPORT Ádám Tamás: Héthatár Irodalmi Fesztivál Terényben 67 25 �IN MEMORIAM Büky László: MANCI és a közéleti Macska-induló – Weöres Sándor verseiről 76 KITEKINTÉS Kiss Noémi: Kaliforniából Colorádóba – Egy nyugat-amerikai utazás a Halál-völgyén át a navahók földjére 85 PALÓCOK Limbacher Gábor: 200 éves a palóckutatás 98 SZEMLE Csongrády Béla: „...az ember a cél” – Géczy Nóra: Design – Tér és formakultúra Hernádi Petra: Ismerjük meg a szomszédunkat! – Bakos Galambos János–Hernádiné Bakos Marianna–Juhász László: Akikre büszke lehet Dorogháza Nagy Judit Áfonya: A technológia halála a civilizáció bukása – Bene Zoltán: Áramszünet Hangácsi Zsuzsanna: Szubjektív elemzés – Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér című könyvéről Nagy Judit Áfonya: Szerelem és gyászmunka – Debreceni Boglárka: Testidegenek Millei Lajos: Jóna Dávid: Költőpénz 108 111 114 117 121 123 �SZÉPIRODALOM 3 JÓNA DÁVID Téli fák Manöken-fák az országút-kifutón, a siető autók reflektorjai hajtják, ha nincs fény, visszadermednek, s a kormos eget tartják. Zsebemben sál kanyarog, kabátanya méhében ül, már a télben dideregnek a napok, a képzelet kályhalapján gesztenye sül. Szeretni Szeretni sokféleképpen. Lehet. Hál’Istennek nem. Vagyunk egyformák. �SZÉPIRODALOM 4 JÓNA DÁVID Várok Egész életemben várok, egy telefonhívásra, zöld lámpára, napos időre, várok egy ismerős arcra, lelkem akarta hőre. Várok a gólra, a változásra, egy mozdulatra, egy döntésre, arra, hogy elindulhassunk, s várok a megérkezésre. A kapásra, a refrénre, a gyógyulásra, egy nyitott ajtóra, egy újabb feladatra, egy érdekmentes társulásra, és végre egy megbukott árulásra, ahol meztelenség vár az álruhásra. Várok valamire, arra, hogy elkezdődjön, hogy vége legyen, hogy végre legyen…. Várok arra, hogy összegyűljön, hogy elfogyjon, hogy megerősödjön, hogy válasszon, hogy elkopjon, hogy adjon, hogy megmaradjon, hogy álljon meg, hogy szaladjon. várok egy újabbat, egy mást, mert nem értem, miért ez… Ady gazdagságot ígér annak, ki várni tud, s várni érez. Várok az alkalomra, egy igaz hitre, barátságra, egy megálmodott állomásra, várok egy bocsánatra, egy vallomásra, egy nem felesleges önfeláldozásra, egy őszinte találkozásra, úgy várok rá, mint fonalra a rokka, várok igaz kérdésekre, s igaz válaszokra. �NÉPRAJZ 5 LIMBACHER GÁBOR Advent drámája – karácsony teremtése Az esztendő kezdete Amikor a Jóisten teremtette a világot, kezdetben a Földön sötétség honolt. De nem hagyta ennyiben, hanem teremtő erejű beszéddel szólt: »Legyen világosság!« És lett világosság. Teremtett hozzá a Jóisten időt is, hogy legyen időnk. És lett időnk, éves időnk, az égi rend tükre, az isteni törvény1, ami Őt idézi. Őt idézi, mert az éves idő körös idő, végtelen. Végtelen, mert egymásba olvadó évek vég nélküli egymásutánja. Végtelen, mert egyetlen évben is benne van a Mindenség. Benne van a Mindenség a kozmikus történésekkel, a Hold járásával, a Napfordulókkal és nap-éj egyenlőségekkel, az ünnepekkel, az ünnepek és a hétköznapok együttesével. Amikor az év forgatagában a fény utoléri a sötétséget, az a tavaszi nap-éj egyenlőség (többnyire III. 21.). Ezt követő holdtölte utáni vasárnap a fény diadala, húsvét, az ősbűnből való megváltottságunk ünnepe, amit tehát mindkét fényes égitest együttállása jelöl ki. A nyári napforduló (VI. 21.), amikortól a fényesség eléri a maximumát és csökkenni kezd, Szent Ivánnak, azaz Keresztelő Jánosnak, az Úr útja előkészítőjének az ünnepe, aki Jézusra mutat. Keresztelő Szent János a kereszténység egyik legnagyobb szentje, égő és világító fáklya (Jn 5, 35), maga mondta: neki – Jézusnak – növekednie kell, nekem pedig kisebbednem (Jn 3, 30).2 Az őszi nap-éj egyenlőség (IX. 23.) ünnepe Szent Mihályé (IX. 29.), aki majd a végítélet végrehajtója, a világosság és sötétség, jó és rossz cseleke- 1 2 Jankovics Marcell 1988. Jelkép-kalendárium. Panoráma Kiadó. Budapest. 13. Limbacher Gábor 2019. Keresztelő Szent János nagysága, kultusza és aktualitása. In: Tánczos Vilmos−Peti Lehel (szerk.): Mágia, ima, misztika. Tanulmányok a népi vallásosságról. A „Hegyet hágék, lőtőt lépék…” Irányzatok és módszerek a Kárpát-medencei népi vallásosság kutatásában. Konferencia a szakrális néprajzban iskolateremtő tudósok emlékére című 4. tudományos rendezvény (Kolozsvár, 2018. június 1–3.) előadásai. Erdélyi Múzeum Egyesület−Kriza János Néprajzi Társaság. Kolozsvár. 237−258. �6 NÉPRAJZ deteink mérlegelője.3 Azután jő a téli napforduló (XII. 21.), az év megújulása, a Nap születése, ünnepe a karácsony (XII. 25–26.). Nagy eredményekre, jóságra, boldogságra csak úgy juthatunk, ha fölkészülünk, gyakorolunk. A sportban sincs győzelem edzés nélkül. A Nap megújulását, az Örök Nap, Jézus születését, a karácsonyt sem élhetjük meg, csak ha rákészülünk, ha kilendülünk hétköznapiságunkból, ha megnyílunk és megtisztulunk. Ennek edzésideje az advent. Krisztusra mutató szentek és ünnepeik Az advent valamikor hat hétre terjedt ki, s kezdődött Szent Mártonnal, hazánk, Pannónia szülöttjének ünnepével (XI. 11.). Nem véletlenül. Ő, aki a rászorulónak odaadta palástja felét, valójában mindazon részét, amivel ő rendelkezett, mert fele – római katonaként – a császáré. Hasonlóképpen cselekedett az észak-olaszországi Albengában is, ahol a szentmise bemutatására menet egy szegénnyel találkozott. Neki adta hát ruháját, s csak egy palástja maradt. Esperese hirtelenjében olyan kurta ruhát tudott neki adni, amely térdéig és könyökéig ért. Így kezdte a szentmisét mondani, midőn a Szentlélek Úristen tűzképpen a fejére szállt, és belé költözött. Amikor mezítelen karjait fölemelte volna az Úristenhez, íme a szent angyalok aranyos, gyöngyös öltözettel befödték a karjait. Mártonunk az irgalmas szeretet szentje, Krisztusra, karácsonyra mutató. S jő Szent Erzsébet, hazánk másik nagy szülöttje, aki a női irgalmas szeretet példaképe, a szegények és betegek, árvák és özvegyek patrónája, a világegyház egyik legtiszteltebb női szentje (XI. 19.). Már gyermekkorában kitűnt különös jámborságával, szegényekről való gondoskodásával. Amikor hideg télben ételt vitt a várkapu előtt didergő szegényeknek, megszólította atyja, II. András király – más változat szerint már Thüringiában a férje, illetve apósa −, hogy mit visz a kebelében. Erzsébet zavarában azt mondta, hogy rózsát. Megtekintvén kebelét, az étel a fagyos hideg ellenére mind szép rózsavirág lett.4 Hasonlóan adakozó Szent Miklós is (XII. 6.), aki minden örökségét szétosztotta a rászorulóknak, és egy zacskó arany ajándékozásával megmentette az elszegényedett nemesember lányait a rossz 3 Limbacher Gábor 2016. Szent Mihály arkangyal fény és sötét határán. Palócföld 62/2. szám. 45−49. 4 Bálint Sándor 1977. Ünnepi kalendárium. A Mária-ünnepek és jelesebb napok hazai és közép-európai hagyományvilágából I−II. Szent István Társulat. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója. Budapest. II. 455., 457., 475−476.; Sz. Jónás Ilona 2007. Árpád-házi Szent Erzsébet legendái. Vigília 72/7. 482−483. �NÉPRAJZ 7 élettel való kényszerű jövedelemszerzéstől.5 Jézusra mutató cselekedet, Krisztusra mutató élet. Jönnek az ókeresztény szent szüzek, Katalin (XI. 25.), Borbála (XII. 4.) és Luca (XII. 13.), akik életükkel a tisztaságot, az Éghez való hűséget tanítják nekünk. Idetartozik elsősorban Szűz Máriának Szent Anna méhében történt, a Paradicsomból kitaszító ősbűn nélküli foganása és napja (XII. 8.). A kegyelem és a malaszt ünnepe. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepének paraszti jelentőségét nagyrészt a templombúcsúk, a kedvezőtlen téli idővel is dacoló búcsújárások és a zarándok-látomások adják. Sajátos régebbi hagyomány volt, hogy ezen az ünnepen a matyó cselédek, akiket a sok munka miatt gazdáik a nyáron nem eresztettek el hazulról, hajadonfővel és gyalog tették meg Mezőkövesdről Mátraverebélyig a fárasztó utat.6 Év vége eszkatológikus aktualitással utal a világvégére. Katalin és Borbála kiérdemelte, hogy valaki az ő nevükben hittel fordul Krisztushoz, megmenekül az ítélettől.7 Az utóbbi századokban advent már Jézus négy adventusa, négy eljövetele szerint alakul: Jézus megszületik a földre, beszáll szívünkbe és megtérít bennünket, eljön érettünk halálunk óráján, és eljön végül megítélni minket. E négy hét, négy hangsúly szerinti advent nyitó szentje András apostol (XI. 30.), a szkíták térítője, aki Jézus első követőjeként elhívta öccsét, Pétert, hogy legyenek az Úr tanítványai.8 Mi is hívást kapunk. A következő nap szentje Eligius, aki a germánokat hívta, térítette Krisztus egyházába. Xavéri Szent Ferenc (XII. 3.) az ázsiai népek misszionáriusa, aki fölszította a szíveket Jézus, az Istenember szeretetére. Drámai advent Magyar eleink az adventtal kezdődő új év első vasárnapján sajátos, de lényeglátó módon Jézus királyként való jeruzsálemi bejövetelét ünnepelték. Krisztus a századok Királyaként, az idő Uraként vonul be az új egyházi évbe. A történet azonos a Virágvasárnapéval, de jelentősége a kezdet meghatározó, szakrális-mágikus volta szerinti. Benne van a sötétséggel 5 Bálint 1977. i. m. I. 29. Bálint 1977. i. m. I. 52., Lengyel Ágnes–Limbacher Gábor 1997. A Szent és a Profán. Népi vallásosság a Palócföldön. Palóc Múzeum. Balassagyarmat. 104−105. 7 Bálint 1977. i. m. II. 495.; Bálint 1977. i. m. I. 18., 70−72. 8 Bálint Sándor 1989. Karácsony, húsvét, pünkösd. A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. 3. kiadás. Szent István Társulat. Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója. Budapest. 12−13.; Jankovics i. m. 289−290. 6 �NÉPRAJZ 8 szembeni, a gonosz erőknek való ellentmondás. Benne van a Krisztushoz tartozni akarás, hogy a vele tartóknak békét és boldogságot hozzon. Hasonlóan a kezdet meghatározó voltát is magában foglalja a másik szintén magyar és közép-európai fejlemény, az adventi roráté. Kezdet a napon belül, és kezdet a Messiás földre jövetelében. Ahogyan Padányi Bíró Márton veszprémi püspök mondta: „Most ezekben a szent napokban, egyéb időknek szokásán kívül, még Nap felkölte előtt, hajnalban a Názáreti Mária Szent Szűznek angyali üdvözlésérül avagy az Isten Fiának megtestesülendőségérül szentmisét hallgatunk, melyet is mi magyarok az ő nagy tiszteletéért és méltóságáért aranyos misének nevezünk.”9 Igen, a szokáscselekedet aranyos, fénylő, mely drámai szembenállásban van a sötétséggel, melyben megvalósul. Aranyos a Szűzanya is, mert az Aranyalmát, Jézust foganta, majd szülte a világra. Az advent napjai s benne a szakrális, mágikus szokások védelmet nyújtanak a rossz, a gonosz ellen, jó termést, bőséget, egészséget, termékenységet biztosítanak, és harmóniát, biztonságot nyújtanak a család, közösség számára. Az ünnepi rítusokban, ősi mitikus beállítottság továbbéléseként nyilvánvalóvá válik, hogy a parasztember ezek segítségével a szokásos vagy profán időtartamból átléphet a szent időbe. A karácsony paraszti élményvilágában összefonódik a természet körforgásának napfordulati időszaka, a néphit szerinti valóság ehhez kötődő transzcendens-démonikus működése és a keresztény egyház tanítása. A legnagyobb sötétség napjaiban, téli kopár ridegség közepette, rontó erők, boszorkányság okozta veszélyeztetettségben a jövő esztendő befolyásolásának paraszti drámája valósul meg. A karácsonyt bevezető advent Krisztus és egyben a Fény születése iránti elemi várakozás időszaka, s ezzel összefüggésben a jövő év rituális előkészületi ideje. Ebben az időszakban a palócok tüzes embereket, elkárhozott lelkeket, kísérteteket érzékeltek. Salgótarján környékén úgy tudják, hogy a tüzes embereknek láng jön ki a szájukon. Ellenük rózsafüzérrel, olvasóval lehet védekezni. Karancskesziben (Nógrád m.) a hajnali aranyos misére igyekvőket igyekezett eltéríteni. A tél, sötét erők, fordított világ idejére figyelmeztető szokás volt például a bárnaiak (Nógrád m.) „mókusjárása”, mint alighanem a Szentcsalád szálláskeresésének kifordított, parodisztikus változata. A parodizálás ebben az időszakban szintén a jó és a rossz küzdelmére utal. A lányok fiúruhába, a fiúk lányruhába öltöztek, papírból, rossz harisnyából álarcot, kócból szakállt készítettek maguknak, azután vezetőjükkel sorba járták a község házait. Bekopogtattak az ablakon és megkérdezték: adnak-e a mókusnak szállást? Ha 9 Bálint 1989. i. m. 12. �NÉPRAJZ 9 igen, bementek, és a szobában játszadoztak, ugráltak, majd továbbmentek. Szent Miklós napjának elterjedt parodisztikus szokása volt a megújulás szükségességére és a végső időkre utaló gyóntatás vagy imádkoztatás. Egy legény a püspököt személyesítette meg, aki a fonóházban a lányokat, menyecskéket gyóntatta, bűneik felől kérdezősködött. Egy másik legény az ördögöt képviselte, a fonóházbelieket ijesztgette, s volt, ahol a halált is megjelenítették. Ha a leány nem volt készséges vagy nem imádkozott, a püspök hátraszólt: „Kapd halál, vidd ördög!” Erre a halál elkapta a lányt, elvitte a küszöbig, ahol már várta az ördög, aki kivitte a sötétségbe az udvarra, ott meghempergette, a korommal vagy cipőkrémmel bekent orrát a lány arcához dörzsölte. Luca napját boszorkányos napnak tartották. Ennek eredete az lehet, hogy a Gergely pápa-féle naptárreform bevezetése, 1582 előtt Luca a téli napforduló időpontjára esett. A néphit szerint amikor a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka, akkor a legerősebbek a gonosz, ártó hatalmak. Ezért kötődik Luca napjához rengeteg bajelhárító mágikus szokás, mint a különféle tilalmak, főleg a fonásé. Aki Luca napján font, annak a boszorkányok annyi orsót dobtak be a kéményen, hogy nem győzte aztán telefonni. Luca estéjén tették boszorkánnyá az embert annak ellenére, hogy nem akart közéjük állni. Ez ellen csak az védekezhetett, aki Istent hívta segítségül, kört rajzolva maga köré. Drámai cselekedetsor vezetett a boszorkány fölismeréséhez. Luca és Ádám-Éva közötti 12 napon át kellett meghatározott módon elkészíteni a lucaszéket, néhol szűrőkanalat. Elvitték az éjféli misére, ahol készítője ráült, és ujjain keresztül az oltár felé nézve meglátta a boszorkányokat (Karancsberény, Nógrád m.). Mikófalván (Heves m.) úgy tartották, hogy aki ráült a lucaszékre, afölött egy nagy malomkő forgott, és valaki azt súgta neki, keljen föl, mert a malomkő ráesik. Ha fölkelt volna, elvitték volna a boszorkányok. A lucaszék használóját aztán a boszorkányok üldözőbe vették a templomból hazafelé menet. Ellenük mákot kellett szórnia maga mögött, mert a boszorkányok csak akkor érhették utol, ha a mákot szemenként fölszedték.10 S ott a legsötétebb nap (XII. 21.), Tamás apostol ünnepe. Tamás nem hitte Jézus feltámadását, csak ha meglátja és megérinti a feltámadt Krisztus sebeit. A hitetlenség napja. De azé a hitetlenségé, amely képessé válik a hitre, amelyben megszületik a Fény. A karácsonyi ünnepkörben a jövő esztendő kifürkészhető, sőt befolyásolható. Szent András napján a fiatalok böjtöltek, ha meg akarták tudni, 10 Manga János 1979. Palócföld. Gondolat Kiadó. Budapest. 193−200. �10 NÉPRAJZ ki lesz a jövendőbelijük. Másik nembeli ruháját tették a párnájuk alá, és megálmodták, ki lesz a férjük, illetve feleségük. Szokás volt a zsúpfedeles ház ereszét is megrázni. Attól függően, hogy búza- vagy rozsszemek hullottak, lett egyrészt a jövendőbelijük, másrészt a jövő évi termés gazdag, bőséges, illetve szegény. A Luca és karácsony közötti 12 napot eleink nagyon számon tartották. Figyelték, melyik napon milyen az idő, mert azt tartották, hogy e napok a következő év hónapjainak időjárását is jelzik.11 Teremtő erejű karácsony A Lucától karácsonyig tartó 12 nap az Isten emberként való születésének csodája vonzásában a jövő év 12 hónapjának felelt meg, azt végső soron a teremtés évkezdeti ismétléseként élték meg. Ekkor a hétköznapiságából már kilendülő keresztény ember számára lehetővé vált mintegy a jövő esztendő, s vele a világ újrateremtése, a teljes megújulás is. Ezért nem állt föl az asztaltól a gazdasszony a Luca napi étkezéskor, hogy jó ülősek, termékenyek legyenek tyúkjai, ezért etették a gúnárt és a kakast fokhagymával a nap reggelén, hogy bátrak, erősek legyenek. Ezért böjtöltek adventben, ezért koledáltak, jártak karácsonyt köszönteni, énekkel, rigmussal, a kimondott szó erejével jót kívánni-teremteni, mentek a Szentcsalád képével szállást keresni, betlehemmel örömhírt hozni. Ezért várták a lucázó fiúgyermekeket például Honton (Nógrád m.), akik mondták: „Heverő legyen tyúkjok, lúdjok, / bornyazzon meg tehenjek, / csikózzon meg lovok, / fiazzon meg asszonyok, / vas legyen fazekok, / cin legyen tányérjok. / A lánnak szép mátkát, / a legínnek azok szerint. / Dicsértessék a Jézus Krisztus!” Mondták és cselekedték is: mondókájuk után a lucázók leheveredtek a földre, hogy biztosan heverő legyen a tyúk és a lúd. Az évkör szakralizálása, betlehemezés. Hollókő, 1990. (Palóc Múzeum Diatára, Ács Irén felvétele) 11 Manga 1979. i. m. 194., 198−200. �NÉPRAJZ 11 A betlehemezők házról házra köszöntenek. Hollókő, 1990. (Palóc Múzeum Diatára, Ács Irén felvétele) Majd a háziasszonytól pénzt, diót, almát vagy aszalt gyümölcsöt kaptak. Ez az ajándékozás, illetve ajándékban részesülés is több a hétköznapi jelentésénél, beleilleszkedik a jövő év teremtésének folyamatába. Legyen az ember adakozó az új esztendőben, illetve részesüljön a Teremtő ajándékaiban. A leányok is részt vettek e teremtésben a maguk szempontjából: a 12 napot arra használták föl, hogy mindennap beleharaptak egy piros almába. A megmaradt darabot aztán elvitték magukkal az éjféli misére, és az a legény, aki útközben megszólította a lányt, az vette majd feleségül. Lényegében nem vagy nemcsak történelmi emlékünnepről, a kétezer év előtti biblikus történések megüléséről van itt szó, hanem olyan jelen idejű aktualitásról, amit az ünnep szokásos palóc megnevezése: „Krisztus születési” is kifejez. Nógrádsipeken a karácsony előtti héten házról házra járó betlehemeseket letérdepelve fogadta a család, mintha az elhozott paraszti betlehem az eredeti helyet és születést mutatná. Sokfelé a Szentcsalád szálláskeresésének szokásakor a ház egész népe csókkal köszöntötte az érkező Szentcsalád-képet. Krisztus születésének jelenvalóságát alapozza meg tehát az ünnep rítusokban megnyilvánuló mitikus-mágikus fölfogása, melyet az egyház is elősegített Ádám-Éva napjának december 24-ére tételével, valamint az éjféli időpont kiemelésével. A születés e mágikus, nem evilági, se tegnap, se ma időpontja, másrészt a 12 óra, mint a teljesség pillanata, mozgósítja a paraszti hitvilág természetfelettire vonatkozó képzeteit. Ezek nyilvánvalóvá teszik az összefüggést az emberiség teremtése, bűnbeesése és keresztényként való újjáteremtése között, mely utóbbi Jézus születése, megváltó áldozata révén valósul meg. Tükröződik ez a hagyományos palóc karácsonyfán, ahol a fa tövében ott az első emberpár, maga a fa és fénylő díszei pedig a Megváltó születésére és az örök életre mutatnak. A bűnbe esett első emberpár napját, a palócok „kará- �NÉPRAJZ 12 csony böjtje”-ként nevezik és tartják, amikor a böjt szigorú megtartása valóban egyfajta penitenciatartás Ádám vétke után, másrészt a betlehemi történésekkel való rituális azonosulás.12 E teremtő időben, karácsony böjtjének reggelén kezdték a pásztorok a vesszőhordást. Erre az alkalomra ünneplőbe öltöztek, szűrt vettek magukra, legtöbbször ostorukat, botjukat is elvitték. A portákon köszöntötték a gazdasszonyt, majd valóságot teremtve verselték: „Szerencsés ünnepeket kívánunk kendteknek! / Több jóval, egészséggel múlathassák / Krisztus urunk születése napját. / Adjon bort, búzát, békességet, / országunkban megmaradást, / holtunk után léleküdvösséget. / Valamennyi széna-szalma van a kendtek házuknál, / annyi barmocskájuk szaporodjék kendteknek!” A gazdasszony erre így válaszolt: „Úgy engedje az Isten!” Ezután – megint csak valóságot teremtve – kötényébe csavart kézzel kihúzott a pásztor csomójából egy vesszőt, amellyel megverte a pásztort. Ő erre ugrott egyet, hogy úgy ugráljanak az állatok is, erősek, egészségesek legyenek. Utána – az iménti értelemben is – a pásztor megajándékozása következett. Megint csak teremtő erővel a gyerekeket is megvesszőzték, hogy sírjanak, mert akkor a tehén jobban leadja a tejet. A gazda kivitte a vesszőket az istállóba is, megverte az állatokat, majd a vesszőt az istálló sarkába tette. Többfelé tavaszig megőrizték a „karácsonyi vesszőt”, „szent vesszőt. Az évkezdetkor, karácsonykor megszentelődött vesszőt használták a jószág első kihajtásakor, ami kihatott az állatok egész évi fejlődésére. Régen sokfelé, így Szandán (Nógrád m.) is egész nap szigorúan böjtöltek, és csak akkor étkeztek, láttak hozzá a karácsonyi vacsorához, amikor a betlehemivel azonosuló csillag föltűnt az égen. Karácsonyfa, alul Ádám és Éva tésztából formált alakjával. Rimóc, XX. század közepe. (Rekonstrukció, Palóc Múzeum, Balassagyarmat, a szerző felvétele) 12 Lengyel−Limbacher 1997. i. m. 28. �NÉPRAJZ 13 Mindezt azért, hogy a kis Jézus valóban megszülessen. Emellett mindkét mozzanat – böjtölés és csillagvárás – a bibliai születés szent idejébe jutást és a jövő év kedvező befolyásolására, teremtésére való alkalmassá válást szolgálta. A szokások egy jelentős része azt mutatja, hogy a fentiekben vázolt vallásos mentalitás felekezettől függetlenül a Palócföld peremvidékén található protestáns településeket is jellemezte. Például Bánhorvát és Nagyvisnyó (Borsod m.) református leányai „karácsony szombatján” étlen-szomjan voltak egész nap, este kisöpörték a házat, a szemetet pedig kivitték egy lapáton az eresz alá, s ott egy darabig várva a néphit szerint meghallották az angyalok örvendetes énekét Krisztus születése felett. Karácsony böjtjén másutt is összesöpörték a szemetet az ajtó mellett valamelyik szögletbe, egy fedél alatt hagyva a ház központi ünnepi helyével, a mágikus karácsonyi asztallal. Másnap aztán, a már megszületett Kisjézus ünnepén felrakták a gyümölcsfák ágaira, hogy sok gyümölcs teremjék rajtuk a következő esztendőben. A hagyományos karácsonyböjti vacsora előtt a gonosz elleni védekezést és a jó előidézését célzó cselekedetet végeztek. A gazdasszony a tyúkoknak kiabált az udvaron: „Csire, csire, csir, csir, csir, a mienk tojjon, a másé meg kotoljon.” Mikor megszólalt a harang, az asszonynép szaladt a fokhagymával, hogy amíg az első (!) vers szól – védekezésül a boszorkányok ellen −, megkereszteljék vele a ház, az istálló és az ólak ajtaját. A tyúkokat megpiszkálták a szénvonóval, hogy sokat tojjanak. A tilalom teremtő erejével kölcsön nem adtak semmit, nehogy elvigyék a ház áldását, szerencséjét. Ügyeltek arra, hogy semmi se, a száradó ruha se csüngjön, lefelé irányuló ne legyen, mert ez betegséget, fejfájást, az állatokra veszélyt hozna. Tartózkodtak az ivástól is, mert azt mondták, hogy aki karácsony böjtjén vizet iszik, egész nyáron szomjazik. Az ünnepi vacsorához – lényegében a Messiás születési helyéül – előkészítették az asztalt. Alája szalmát, szénát, néhol teknőt is tettek, hogy legyen, ahol a Kisjézus megszületik.13 A világ krisztusiként való újjáteremtéséhez vezető szent születés átminősítő, kegyelmi erejéből való részesülés érdekében a karácsonyi asztal alá ekevasat, máktörőt, láncot, fejszét, az asztalra búzát, kukoricát, babot, kendermagot, az asztal sarkára egy egész cipót tettek a család egészsége, a jó termés és a gazdaság sikere érdekében. A karácsonyi előkészületeknek e paraszti cselekményei és az ünnep megtartása archaikus értelemben a történelmi idő kiiktatását és a betlehemi születés jelenvalóvá válását eredményezték. Az Isten ember13 Vö. Lengyel−Limbacher i. m. 28−30. �14 NÉPRAJZ ként való megszületésének az embert kereszténnyé teremtő, léttel telített és áldást sugárzó pillanata az, ami az iménti cselekedeteket is motiválta. Mert voltaképpen a karácsonyi asztal az ünnepi lakás központjaként nemcsak az étkezés színhelye, hanem rituális módon elsősorban Krisztus születésének betlehemi helye, mely mágikus voltát is magyarázza. Az étkezés megkezdése előtt a gazda ilyen értelemben mondott köszöntőt, melyben tükröződik, hogy a szent születés ideje élőknek és holtaknak egyaránt javára válik: „Az Úristen nevében már sok karácsonyt megértem, azt kívánom, adjon Isten bő termést, s közöttünk élőknek igaz szeretetet, a megholtaknak örök nyugodalmat, csendes békességet.” Vacsorakor a gazda teremtő rítussal egy almát annyifelé vágott, ahány családtag volt, s mindenki kapott belőle, hogy összetartson a család. Ha a jövő évben valamelyikük eltévedne, az összetartozás erejéből visszataláljon. A karácsonyböjti vacsorának része volt az ostya (= molnár- vagy malomkalács). Az étkezést rendre imádsággal és az ostyával kezdték. A palócok és általában a régi parasztság már a kenyeret is Krisztus testeként tisztelték, az ostyát vagy malomkalácsot még inkább, főként, ha a karácsony szent idejéből való. Az ilyet fölakasztották a szentsarokban a gerendára, hogy egész évben biztosítsa a család egészségét, békéjét, a ház biztonságát. Az ostyát, mintegy Krisztus testét befogadva, kezdődött a karácsonyi vacsora. Az ünnepben a megszülető Krisztus kortársává váló parasztember számára rítusok révén a hatékony cselekvés és csodás történések időszaka a karácsony. Az itt és most történő isteni születés szakrális, magával ragadó és megszentelő ideje indokolja például, hogy evés közben sokfelé az asztal lábai köré tekert kerékkötő láncon tartották a lábukat, hogy a következő esztendőben olyan erős legyen a lábuk, mint a vas, hogy kelés, törés és egyéb nyavalya ne legyen rajta. A gazdasszonynak a vacsora alatt nem volt szabad felkelni, hogy a jövő évben a tyúkok is jó ülősek, költők legyenek. A karácsonyböjti vacsora minden ételéből tettek félre „karácsonyi morzsá”-nak. Aztán úgy terítettek rá abroszt, hogy a hajtása a búzaföldek felé legyen, hogy a jövő évi búza meg ne dőljön. A morzsát az ünnepek után kivitték az istállóba, ott fölkötötték a tehén fölé, hogy a tehenet meg ne rontsák. E Krisztus születéséből származó szent ételmaradékból adtak a tyúkoknak, hogy jobban tojjanak. Karancsberényben (Nógrád m.) a tehén tőgyét füstölték meg vele ellés után. Tettek belőle a disznóólba is, mert ahol a karácsonyi morzsa van, nem döglenek a disznók. Nógrádsipeken a morzsával azt füstölték, akinek a torka fájt. Teát is főztek belőle torokfájás ellen. Még a vihar, zivatar ellen is hasznos szernek tartották. Egy csipetet tűzbe dobtak belőle, és a vihar, zivatar elmúlt. A török után �NÉPRAJZ 15 nógrádi és hevesi palóc falvakból újratelepült Jászalsószentgyörgyön a karácsonyi vacsora minden ételéből hagytak az ajtó elé helyezett kis asztalon, mert a család halottai hazajönnek enni. Az ételekből Nógrádsipeken is az asztalra tették az első falatot a meghalt családtagok számára. Ezért még az ajtót is nyitva hagyták számukra. Hont megyei hagyomány szerint a karácsonyi asztal megszentelt étkeinek morzsáját a kemence tüzébe vetették elhunyt hozzátartozóik számára, és azt tartották, hogy ahány morzsa került a lángokba, annyi lélek szabadult a tisztítótűzből. A kemence ünnepi tüze így misztikus módon azonosult a keresztény túlvilág középső szintjével. Ezek az archaikus hiedelmek a karácsony idején megszülető Jézus fentiekben vázolt paraszti ünneplésével és ennek évkezdő jellegével együtt azt a szemléletet fejezik ki, hogy a szakrális történelem csúcspontján, az első emberpár utáni világ krisztusi újraalkotásának és ennek mintájára a következő évi élet megteremtésének mitikus pillanatában a megszokott idő eltörlése lehetséges. A holtak immáron visszatérhetnek, mert a határ élők és holtak, múlt és jövő között elmosódik. A profán idő felfüggesztődik, s ennélfogva újra kortársai lehetnek az élőknek. Egercsehiben (Heves m.) éjféli mise előtt piros almáról itatták az állatokat, hogy olyan egészségesek legyenek, mint a piros alma. Az adventi, karácsonyi készület révén a szent időben átváltozott ember Jézus születésekor aztán transzcendens érzékelésre jut. Meghallhatja, hogy az istállóban még a jószágok is beszélnek, és dicsőítik Teremtőjüket, almafa alatt állva megnyílik az ég, és látni az örvendező angyalokat. Krisztus születésének éjféli időpontját tehát jellemző módon a népi teológia összekötötte részint az első emberpár almafával kapcsolatos bűnbeesésével, és főként az Úrfelmutatás idejével, amikor a kenyér Jézus testévé, a bor pedig vérévé válik. A miseáldozatban eljön, karácsonykor közénk születik a Megváltó. Jézus megszületésével, az éjféli mise után megszűnt a böjt, s lefekvés előtt még „angyali kolbászt”, hurkát ettek, megteremtve, hogy egész évben bőségben legyen étel az asztalon. Karácsony reggelén is piros almáról és ezüstpénzről itatták az állatokat, hogy egészségesek és értékesek legyenek, mint az ezüst. Karácsony napján, ebben a teremtő erejű időben nem szabad másnak tüzet adni, mert elviszik a család békességét. A karácsonyi ebédről nem hiányozhatott a hurka, a disznóhús, mert a disznó a házhoz túrja a szerencsét, de a szárnyas elrepül vele. A család minden tagjának egész nap illedelmesen kellett viselkednie, mert aki haragos volt, �NÉPRAJZ 16 pörlekedett, sírt vagy válogatott az ételben, arra azt mondták, hogy ilyen lesz az egész esztendőben.14 A megszentelő szent idő képes újra támasztani bennünket bajainkból, válságainkból, elidegenedettségeinkből, és az öröm, boldogság, szeretet alanyaivá avatni. Derengjen advent, fényes csillaggal csillogjon a teremtő idejű karácsony a Palócföldön és az egész hazában, szerte a Kárpát-medencében! A betlehemi születés oltárképe. Szent Márton templom, Buják. (A szerző felvétele 2004. 05. 06.) 14 Manga i. m. 198−211. �SZÉPIRODALOM 17 ORAVECZ TIBOR Hókirálynő Ázott erdei boszorkány Járja táncát hólepelben Koronája jégcsalogány Tüzet csihol zöld szemében. Varázsemlék korom haján Álmában száll éjjelente Erdő riad hold árnyékán Macskák izzadnak dideregve. Seprője már szertefoszlott Bűbájt, rontást nem igéz már Lidércfénye sárba omlott Tündér lett, angyali nektár. Lilla Elillant Lilla, létem illata Körötte ég lila lángja lobog Zsong, s messze száll Lilla A lángoló széllel. Lilla zenél éjszaka fényében Szerelem dalát dúdolja teste S kezében röpke, lenge Lángja villan aléltan. Leple alatt lelé meg álmait Zihálva túrja fel-alá ujjait Evezve vágyain Lepedő ráncain Elaltat lágy ölében a hajnal Elnyel az álom, Elhal a zene Mellőle kelek holnap, nélküle. �SZÉPIRODALOM 18 MOLNÁR TÓNI „Emberség” „Az emberek egyformák voltak tudatlanságukban, s maguk valóját el nem hagyták. Egyformák voltak vágynélküliségükben – tisztának és egyszerűnek mondom őket. E tiszta egyszerűségben alaptermészetük szerint éltek. De ahogy megjelentek a bölcsek emberségükkel bicegve és sántikálva, igazságosságukkal ágaskodva és nyújtózkodva, az Ég alatti világban kisarjadt a bizonytalanság.” (Csuang Ce) A húsz év körüli nőstényt leginkább apró termete, és elálló fülei alapján lehetett megkülönböztetni az Australopithecus1-csoport többi nőstény tagjától. Apró termetét kölyökkorában kihordott tuberkulózisának köszönhette. A csoportrangsorban valahol az utolsók között foglalt helyet, a rangban felette álló nőstények pedig rendszeres fizikai bántalmazásokkal érzékeltették vele csoportbeli alacsonyabbrendűségét. A csoport felett egyetlen hím uralkodott, a nőstények pedig mindannyian az ő tulajdonát képezték. Az elálló fülű nőstény már hosszú évekkel korábban elérte az ivarérett kort, de talán csoportbeli alacsony rangjának köszönhette, vagy az is lehet, hogy egyszerűen csak a hím tetszésén vagy nemtetszésén múlott a dolog, mindenesetre a csoport vezére ez alatt az idő alatt még egyetlen alkalommal sem mutatott érdeklődést az irányába. A csoportban pedig nem voltak további hímek, mivel a domináns alfa minden versenytársát elüldözte a környékről. A kölyköket is csak az ivarérett kor eléréséig tűrte meg maga körül. A síkságon, ahol éltek, mindent magas fű borított, a ragadozók elől pedig csak néhány akáciafa és pár kisebb bozótos nyújtott menedéket. Növényevők voltak, és a nagy magvú füvek kalászait szerették a legjobban. Az életerősebb, megtermettebb egyedek gyakran jártak két lábon, az elálló fülű nőstény viszont gyenge fizikumából adódóan könnyebbnek találta a négy lábon járást. Amikor időnként mégis 1 Australopithecus: az emberfélék családjába tartozó kihalt főemlősfaj, az első lépcsőfok az emberré válás útján. �SZÉPIRODALOM 19 két lábra emelkedett, rövid időn belül annyira elfáradtak a hátizmai, hogy kénytelen volt újra visszaereszkedni. Az idő múlását alig érzékelték. Néha gyakrabban esett az eső, néha pedig hosszú hónapokon keresztül nem esett semmi, de ezt leszámítva minden nap ugyanolyan volt, mint az előző vagy az azt követő. Hajnalban lementek az itatóhoz, ami valójában egy iszapos pocsolya volt, de a környéken sehol máshol nem lehetett vizet találni. Veszélyes dolog volt, ugyanis az oroszlánok mindig itt, az itató környékén vadásztak. A nap további része a füvek kalászainak tépkedésével és evésével telt. A déli hőségben az akáciafák árnyékába húzódva pihentek, az éjszakákat pedig odafent töltötték a szúrós gallyak között. Amikor egy-egy ragadozó arra tévedt, ahányan csak voltak, mind eszeveszett kiabálásba kezdtek, és rohantak a legközelebbi fához, ahol egymást taposva próbáltak minél feljebb jutni a tüskés ágakon. Ezenkívül legfeljebb a magányos hímek időnkénti feltűnése zavarhatta meg a csoport nyugalmát. Ilyenkor a domináns alfára hárult a feladat, hogy fogait vicsorgatva, mellét verve elrettentse a betolakodót, vagy pedig, ha ez nem volt elegendő, megküzdjön vele. Az elálló fülű nőstény életében egy görbe lábú kóbor hím érkezése hozta meg a változást. A hím harmincéves lehetett. Ez faja esetében középkorúnak számított. Lába valószínűleg egy korábbi, rosszul összeforrt törés eredményeképpen maradt görbe, ami akadályozta őt a járásban. Különösen futás közben bizonyult lassúnak. Tisztában volt vele, és ha tehette, kerülte a nyílt összetűzéseket. Amikor a domináns hím felbukkant a közelben, a görbe lábú azonnal visszavonult. Igyekezett minél nagyobb távolságot tartani tőle, de csak annyira, hogy közben mindig a csoport közelében maradhasson. Tudta, hogy suta lába miatt eleve esélytelen saját nősténycsoportot szereznie magának, és azt is tudta, hogy az életerősebb nőstényeket titokban sem, a domináns hím tudta nélkül sem tudná megkörnyékezni. Elsősorban tehát a csoport alacsonyabb rangú nőstényeire koncentrált. Valahogy így akadt rá az elálló fülűre, a helyzet pedig mindkettejük számára előnyösnek ígérkezett. Eleinte csak távolról kerülgették egymást. Az elálló fülű igyekezett minél több időt tölteni a csoport felségterületének peremén, minél távolabb a domináns hímtől, a görbe lábú pedig igyekezett minél közelebb kerülni hozzá. Testjelzéseikkel napról napra egyre nyilvánvalóbbá tették egymás iránti hajlandóságukat, míg végül a kerülgetésből rendszeres találkozások lettek. Titkos találkozásaikat mindig egy erre alkalmas, sűrű bozótosban tartották, messze a csoporttól és a domináns hím őrhelyétől. Az elálló fülű persze nem maradhatott sokáig, nehogy a csoport vezére gyanút fogjon sorozatos távollétei miatt. �20 SZÉPIRODALOM Talán nem is derült volna fény soha semmire, ha mindössze a domináns hímen múlott volna a dolog, de nem így történt. A nőstények rangsorának utolsó helyén egy ritkás szőrzetű, foltonként teljesen kopasz, negyven év körüli, idősödő nőstény állt. Ami a hímeket illeti, ő sem mondhatta magát sikeresnek. Amikor a görbe lábú a csoport közelébe szegődött, a ritkás szőrű is igyekezett felkelteni magára az újonnan jött hím figyelmét, de sikertelenül. Eközben viszont látta, hogy az elálló fülű egyre több időt tölt a görbe lábú közelében, míg végül titkos találkozásaikat is sikerült kifigyelnie. Ily módon történhetett meg, hogy amikor a görbe lábú és az elálló fülű együtt voltak a bozótosban, váratlanul ott termett mellettük a domináns hím. A görbe lábúnak nem jutott ideje menekülni, így kénytelen volt szembenézni vetélytársával. A harc kimenetele nem volt kétséges. Valódi tétje a sérülések mértéke volt. A hímek akár életüket is veszthették az ilyen verekedésekben. A görbe lábúnak szerencséje volt, mivel megúszta az összecsapást néhány kisebb karcolással, csonttörések és izomszakadások nélkül, ugyanakkor vereséget szenvedett, és egyértelművé vált, hogy távoznia kell a csoporttól, méghozzá azonnal. A csoport életében általánosak voltak ezek az események. Az erősebb győzött, a gyengébb távozott. Ha a domináns hím megvédte címét, a nőstények vele maradtak, ha elveszítette, a nőstények az új győzteshez csatlakoztak. A vesztes minden nőstényt elveszített, a győztes pedig mindegyiküket megnyerte. A görbe lábúnak tehát nem volt választása, tovább kellett állnia. Az elálló fülű nőstény sokáig nézte, ahogy távolodik, sántítva, fáradtan, kimerülten a harctól, és minél tovább nézte, annál inkább kezdte őt hatalmába keríteni egy érzés, amilyet eddig még sohasem érzett. Sajnálni kezdte a görbe lábút. A domináns hímre pedig dühös volt, amiért győzött. Dühös volt rá, amiért annyi éven keresztül észre sem vette őt, és dühös volt rá, amiért ennek ellenére mégis elkergette tőle a görbe lábút. A görbe lábút pedig sajnálta. Nézte, ahogyan egyre messzebbre kerül a csoporttól, és miközben egyre távolabbról látta esetlen bicegését, az ismeretlen érzések úgy váltak egyre erősebbekké. Végül nem bírta tovább. Körülnézett, megbizonyosodott róla, hogy senki sem látja, és elindult abba az irányba, amerre a görbe lábú távozott. Eleinte csak bizonytalanul, időnként meg-megállva, óvatosan, nehogy a csoport tagjai észrevegyék, majd egyre határozottabban, míg végül futásnak eredt. A görbe lábút ekkorra már szinte csak egy apró pontnak látta, és félelem fogta el, hogy mi lesz, ha nem sikerül utolérnie. A nap is jócskán a vége felé járt, és egyedül maradni éjszakára odakint a szavannán egyet jelentett a halállal. Futott tehát, �SZÉPIRODALOM 21 ahogy csak bírta a lába. Mire lement a nap, olyan távolságban voltak egymástól, hogy onnan már meghallhatták egymás kiáltását. Kiabálni kezdett hát, a görbe lábú pedig válaszolt. Így történt meg először, hogy együtt töltötték az éjszakát, később pedig az utána következőket is. Eleinte nem mentek egészen simán a dolgok. Nem mindig tudtak megegyezni például abban, hogy melyik fára másszanak fel esténként, vagy hogy melyik irányba vándoroljanak tovább. A vándorélet fő nehézsége abban állt, hogy nem mindenhol lehetett vizet találni, ahol pedig mégis találtak egy-egy pocsolyát, az legtöbbször néhány napon belül kiszáradt. A nagyobb vizek környékét többnyire egy-egy hím uralta, és kizárólag saját nőstényeit engedte az itatóhoz. Ráadásul a kóbor hímek is folyamatos veszélyt jelentettek, amire szintén ügyelniük kellett. A görbe lábú nem kockáztathatott meg egy újabb kétséges kimenetelű összecsapást. Ezen kívül nehézséget okozott a ragadozók elől való menekülés is, ugyanis nem mindenhol voltak fák a szavannán, amelyekre fel lehetett volna mászni. Nyílt területen pedig semmi esélyük sem volt még egy hiéna vagy egy vadkutya ellen sem. Hogy ez mennyire igaz volt, azt saját bőrükön kellett megtapasztalniuk. Az esős napok idején történt, hogy valahogyan a nyomukba szegődött egy hiéna. Rosszul táplált, öreg, legyengült példány volt. Valószínűleg öregsége miatt maradt le a falkájától, és azóta egymaga vadászott, de szemmel láthatóan nem sok sikerrel. Talán szaglására támaszkodva sikerült a nyomukra találnia, és hosszú ideje követhette őket, mire észrevették. Ekkorra viszont már túl közel járt ahhoz, hogy el lehessen menekülni előle. A görbe lábú vette észre, és azonnal futásnak eredtek, de a hiéna is a nyomukba eredt. Szánalmasan lassú volt, és egész biztosan elmenekültek volna előle, ha az elálló fülű meg nem botlott volna. A botlás viszont elég volt ahhoz, hogy a hiéna utolérje. A görbe lábú nem állt meg, hanem futott tovább. Tudta, hogy semmit sem tehet, tudta, hogy mindig a hiéna az erősebb. Csak azt nem tudta, hogy ez a hiéna túl öreg már a vadászathoz, fogai rég kihullottak, és ereje is fogyatkozott. Lerántotta ugyan az elálló fülűt a földre, a torkát viszont nem tudta átharapni. Az elálló fülű eközben kétségbeesetten kapálózott, és rikoltozott. A görbe lábú hallotta a rikoltozást, és úgy érezte, hogy a szíve szakad meg tőle. Tudta, hogy nem bírná elviselni, ha elveszítené az elálló fülűt, és valami olyasmire szánta el magát, amilyet még soha életében nem tett. Megfordult, és nekitámadt a hiénának. Elkeseredett harc volt. A hiéna próbálta lerázni magáról a görbe lábút, de az addig kapaszkodott, míg sikerült fogást találnia rajta. Aztán egy erőteljes mozdulattal megcsavarta a hiéna fejét, és a harc �22 SZÉPIRODALOM eldőlt. Hallotta a csigolya roppanását, és látta, ahogy a hiéna izmai elerőtlenednek. Az elálló fülű fekve maradt. Levegő után kapkodott, és köhécselve, krákogva próbálta megszüntetni a fájdalmat a torkában. Amikor kezdett újra levegőt kapni, és a köhécselések is egyre ritkábbak lettek, úgy döntött, hogy megpróbál felállni. Ekkor derült ki, hogy lába nem tartja meg a súlyát, és csak most vette észre, hogy amikor elbotlott, bal hátsó bokája kificamodott, sőt, talán el is tört. Fájdalmat nem érzett, csak valamifajta furcsa bizsergést, de látta, hogy lábfeje egyre nagyobbra duzzad, és tudta, hogy a fájdalomra sem kell sokáig várnia. Mire lement a nap, már szinte ordítani tudott volna a legkisebb mozdulattól is. Sikerült ugyan elsántikálnia a legközelebbi bozótosig, de nagyon kifárasztotta őt a három lábon járás, és lépten-nyomon meg kellett állnia pihenni. A görbe lábú igyekezett segíteni neki, de nem igazán tudott. Az éjszakát végül ebben a bozótosban töltötték. Az elálló fülű képtelen volt fára mászni, tehát lent éjszakázott a földön, a görbe lábú pedig úgy döntött, hogy vele marad. Ez volt az első alkalom, hogy valamelyikük is a földön töltötte volna az éjszakát. Minden pillanatuk félelemben, rettegésben telt. A legkisebb zajok is jelenthettek halálos veszedelmet, ők pedig a sötétben nem látták, hogy melyik zaj mitől származik. Reggelre mindketten ki voltak merülve a virrasztástól. Délelőtt, amíg az elálló fülű aludt egy kicsit, a görbe lábú körülnézett a környéken, hogy hol lehet vizet találni. Szerencsével járt, és talált egy kisebb pocsolyát nem messze attól a bozótostól, ahol az elálló fülűt hagyta. Visszament hát érte, és közösen lebicegtek a vízig. Délután a görbe lábú aludt, és az elálló fülű őrködött, az éjszaka pedig ismét virrasztással és rettegéssel telt. A harmadik vagy a negyedik éjszaka történt, hogy egy kóbor gepárd rájuk talált. Talán csak éjszakai pihenőhelyet keresett magának, és véletlenül botlott beléjük. Egy jó ideig néztek farkasszemet egymással, és egyiken sem tudták, hogy mitévők legyenek. A gepárd fogait vicsorgatva, lassan körüljárta őket, ők pedig tekintetükkel követték, miközben egyik fél sem szánta rá magát semmire. Hosszú percek teltek el így, mígnem a görbe lábú megunta a dolgot. Felvett a földről egy letört gallyat, és hadonászni kezdett vele a gepárd felé, közben pedig dühösen kiáltozott. A gepárd hátrált néhány lépést, és várta, hogy mi fog történni. Erre a görbe lábú még dühösebb kiáltozásba kezdett, és a letört gallyal a kezében elindult szemben a gepárddal. A gepárd végül úgy döntött, hogy nem érdemes kockáztatnia. Inkább sarkon fordult, és eltűnt a sötétségben. �SZÉPIRODALOM 23 Az ezt követő néhány hét is félelemben, virrasztásban telt. Ez alatt az idő alatt az elálló fülű lába kezdett fokozatosan gyógyulni, és ugyan még nem volt tökéletes, de ahhoz már elég jó volt, hogy az alacsonyabb fákra fel tudjon mászni, teljesen pedig sosem jött helyre. A boka merev maradt, és soha többé nem tudta behajlítani, de lassanként megtanult együtt élni a helyzettel, és idővel majdnem ugyanolyan jól tudott már vele futni, és majdnem ugyanolyan jól tudott már vele fára mászni, mint sérülése előtt. Amikor újra visszatértek a szárazabb napok, váratlan változások köszöntöttek be az elálló fülű életében. Maga sem tudta, hogy mi történik vele. Furcsa folyamatok indultak meg a szervezetében. Időről időre émelygések, rosszullétek törtek rá. Egyre gyakrabban volt ingerült, testsúlya pedig napról napra növekedett. Járása kezdett fokozatosan elnehezedni, ideje nagy részét pedig ücsörgéssel és fekdécseléssel töltötte. Pocakja kikerekedett, és lépten-nyomon előre akarta őt rántani járás közben. Ezalatt a görbe lábú, aki már eddig is kivette a részét az ilyesmiben, egészen bajnokává vált a gondoskodásnak. Folyton azt leste, hogy miben tudna segíteni, az elálló fülűt pedig jó érzéssel töltötte el, hogy valaki odafigyel rá. Korábban, amíg a csoportban élt, az alfahím sohasem figyelt így oda egyetlen nőstényére sem. Megvédte őket, de sohasem segített nekik semmiben. Amikor elérkezett az ellés ideje, az elálló fülű egyre gyakoribb fájdalmakat érzett a hasa környékén, és tudta, hogy nem sok van már hátra. Leheveredett egy bokor tövébe, és várt, jajgatott, erőlködött és pihegett. Talán egy fél nap telhetett el így. Aztán érezte, hogy fájdalmai csillapodnak, és tudta, hogy megellett. Halk nyöszörgést hallott a lábai alól. Kölyke volt az. Az első dolog, amit észrevett rajta, hogy arca szinte megszólalásig hasonlít a görbe lábúra. Ami ezután történt, arra nem emlékezett. Valószínűleg elájult a kimerültségtől. Ettől kezdve életük teljesen megváltozott. A kölyköt nem lehetett magára hagyni egy pillanatra sem, cipelni kellett mindenhova, és mindig rajta kellett, hogy tartsák a szemüket. Éjszakánként nem lehetett aludni tőle, mert folyton lármázott, nappal pedig éppen fordítva, mindig csak aludt volna. Nem volt többé nyugalmuk egy pillanatra sem, de egyiken sem bánták. Időnként, amikor a kölyök aludt, és ráértek lustálkodni egy kicsit, az elálló fülű visszaemlékezett rá, hogy hogyan hagyta ott a csoportját a görbe lábú miatt, a görbe lábú pedig azokon a napokon tűnődött, amikor megvédte az elálló fülűt a hiénától, és amikor együtt rettegtek éjszakákon át odalent a bozótosban. Ilyenkor aztán egymásra néztek, és újra meg újra elhatalmasodott rajtuk egy újabb sohasem ismert érzés, a boldogság érzése. �SZÉPIRODALOM 24 LANGSTADLER KÁLMÁN Attila! Versválasz Jóna Dávid Attikám c. versére1 A sín, ez az acélhátú, talpfái, mint a póklábak, a kifeszült pillanat: vérháló. Attila! A vas még mindig sír, de az eső már nem nevet, aki voltál, nincs többé, Isten ad majd neked új nevet. Attila! A szavak lehulltak eléd, mint asztalról a morzsa, kovácsoltvas kezedben a toll is már csak rozsda. Attila! Nem! Már csak poszt(h)umusz. Ez a homok hát a költő bére? Tiszta szíve kiszárad, arcáról csorog a bánat vére. Attila! 32 koordinátapontodat végül összekötötte a vonat, az elismerés olyan ajándék, amit a halál bontogat. Attila! A hidak nagy keverőkanalak, a Duna hullámait főzik, de látom, ahogy a rakpart kövei dinnyehéjadat még mindig őrzik. 1 Jóna Dávidnak a Palócföld 2019/1. számában megjelent versére a 3. számban Szentjánosi Csaba, Oravecz Tibor és Szokolay Zoltán válaszolt. A vers további versválaszt ihletett. �PALÓCFÖLD 65 25 BARÁTHI OTTÓ Nyolcvanéves lenne dr. Horváth István Salgótarján európai gondolkodású személyisége A Palócföld c. folyóirat irodalom- és verskedvelő olvasói közül sokan tudják, hogy amikor Thomas Mann, a híres és neves német regényíró 1937-ben Budapestre látogatott, József Attila egy addig soha nem ismert módon találó, nagyszerű verssel üdvözölte a vendéget, többek között így: „Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen. / Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen / néz téged, mert örül, hogy lát ma itt / fehérek közt egy európait.” Horváth Istvánról – aki a nagy européer pesti vizitje után két évre, 1939ben az alföldi Kocséron született, így ez évben lenne 80 éves – csaknem mindig eszembe jut ez a verssor, amikor könyveibe belelapozok, írásaiba belenézek, elemzéseit olvasom. Arra asszociálok, hogy az 1963-ban már felnőtt fejjel Szegedről Salgótarjánba került diplomás szakember sok-sok itt született kollégájánál hitelesebb lokálpatrióta volt, többet tett a helyi identitás őrzéséért, megerősítéséért. A múltból merített, a történelmet tanulmányozta, a társadalmi összefüggéseket elemezte, könyveiben, tanulmányaiban, számtalan cikkében – többek között, de mindig megkülönböztetett figyelemmel – befogadó városa fennmaradásáért, fejlődésért, az itt élő közösségek, emberek sorsáért emelt szót. Volt módom együtt dolgozni vele, volt szerencsém közelről ismerni, ezért tudok rá – ahogy írtam már másutt is – jó szívvel emlékezni és hitelesen emlékeztetni. Minden munkakörében és beosztásában – könyvtárosként, politikusként, muzeológusként, tudományos kutatóként, lapszerkesztőként, közíróként is – nagy erénye volt átlátó és elemző, rendszerező és szintetizáló képessége, figyelemre méltó a lényeglátása, gyors reagálóképessége. Utóbbi okán sem ragadtatta el magát soha, mindig felké- �26 PALÓCFÖLD 65 szülten, körültekintően járt el. Alapos előkészítés, konzultációk után döntött vagy éppen „csak” nyilatkozott a sajtó munkatársainak. Rendszeresen és sokat dolgozott, gyakran késő estig vagy éjszakába nyúlóan olvasott, jegyzetelt és írt komfortérzetet jelentő családi házában lévő íróasztalánál. Mégis: mindig volt ideje családjára és barátaira, miatta soha nem kellett lemondani programokat. S ha már barátokat említettem: Horváth Istvánnak – aki 2005-ben bekövetkezett halála óta, immár 14 éve nem lehet közöttünk – rengeteg ismerőse, sok tanítványa, kollégája, számos tisztelője is volt. (S persze voltak, akik nem kedvelték, sőt támadták is egy időben.) S hogy voltak-e barátai? Felfogása, véleménye szerint a barátság emelkedett szintű, bensőséges, már-már meghitt kapcsolat, ahogy ő mondta gyakran: bizalmi viszony is. Ezért is tudunk kevés barátjáról, ráadásul – éppen az imént említett definíciója miatt – nem is ismerhetjük minden barátját. Én tőle hallottam, hogy Kojnok Nándort mindig jó szívvel emlegette, és tudom, hogy Kerekes Lászlót nagyra becsülte, és ők mindhárman kölcsönösen kedvelték egymást, ám lehet, hogy ez sem volt több, mint kölcsönös tiszteleten alapuló kollegiális partnerség. Dr. Csongrády Béla és dr. Praznovszky Mihály igaz barátai voltak, ők mindketten bensőséges hangulatú nekrológban, visszaemlékezésekben is igazolták dr. Horváth Istvánhoz fűződő kapcsolataik erős szálait. Munkásságáról, írásműveiről sok szó esett már e lap hasábjain is, az íráshoz való viszonyáról még nem. Tőle tudom: jobbára feszült, felfokozott idegállapotban írt, alkotott, de ez a tudati és mentális helyzet csak fokozta teljesítőképességét. Cikkei, tanulmányai, könyvei írását – határidőre történő elkészítését – szívesen más munkák elé helyezte. Kutatási metodikájában, muzeológusi és történészi gyűjtő, feltáró, szelektáló és elemző munkájában – tapasztalataim szerint – nagyszerű tulajdonsága volt az összefüggésekben való gondolkodás, a térben és időben történő vizsgálódás, az összehasonlító elemzés. Nem csupán levéltári iratokra támaszkodó, a feltárt eseményeket pontosan leíró történész volt. Írásait a kontextusokra és a személyiségekre is figyelő, a történelmi helyzeteket és összefüggéseket is elemző, a lehetőségeket és a szükségszerűségeket is figyelembe vevő, megalapozott következtéseket is levonó szándék jellemezte. Megkülönböztető jegye volt ez az ezredforduló körül megjelent műveinek. Utóbbiak egyikéből – a Forrongó XX. század Nógrádban c., Salgótarjánban 1999-ben megjelent, szerintem legkiérleltebb kötetéből – álljon itt most néhány, napjainkban (is) különösen aktuális sor: „Persze látjuk, az újra és újra felbukkanó »percemberkék« dáridója, az üzleti világban, az anyagi javak �PALÓCFÖLD 65 27 megszerzésében egyre agresszívebb. Ha ez az agresszivitás terjed, akkor még a kapcsolatokra is hat. A folyamat ellen csak olyan mentalitás ébresztése állhat, amellyel szemben a műveltséget, a kultúrát, a művészeteket, a szakmai ismereteket, azaz az élet minőségét állítjuk”. Javaslom: hallgassunk rá, mert a huszonnegyedik órában vagyunk, itt Nógrád megye székhelyvárosában is. A fentebb vázoltak és az általa létrehozott, itt fel nem sorolható, nem idézhető művek alapján dr. Horváth István egész munkásságát – figyelemmel a korszak történeti-társadalmi viszonyaira, a helyi szakmai környezetre és szellemiségre – kiemelkedőnek, mai is mérvadónak tartom. Személyes kvalitásai közül erőssége volt a tárgyilagosságra törekvés, az igényesség, a pontosság, a következetesség, az átütő lokálpatriotizmus. S ha én láttam őt elmélyültnek, elérzékenyültnek és életének utóbbi éveiben, betegsége idején esendőnek (is), attól személyiségképe csak teljesebb lesz, de korántsem kerek egész. Ugyanis volt benne valami megfejthetetlenül és leírhatatlanul egyedien „horváthpistás”. Ezt az Embert tisztelem és becsülöm ma is, így emlékezem és így emlékeztetek rá. Gedeon Hajnalka: Ez a város �28 PALÓCFÖLD 65 BÓDI GYÖRGYNÉ A Madách-emlékplakett első kitüntetettjeinek egyike: Csukly László (1925−1982) Ötven évvel ezelőtt, 1964. október 3-án délelőtt, Madách Imre halála centenáriumi ünnepségeinek sorozatában a Nógrád Megyei Tanács díszülést tartott, amelyen ismertették azt a tanácsi határozatot, amely Madách-emlékplakett létesítéséről szólt. Nógrád megye Tanácsa a centenáriumi emlékbizottság javaslatára minden évben a kulturális, művészeti életben legeredményesebben tevékenykedő személyiségnek ítélte oda a díjat. Első alkalommal 20 fő kapta meg a megtisztelő kitüntetést: Darvas József (a Magyar Írószövetség elnöke), Ladislav Hradsky (szlovák), Heinz Kindermann (osztrák), Karel Krejči (cseh), Toivo Lyy (finn), Richard Roger (francia), Jean Rousselot (francia) műfordítók, irodalomtörténészek, Komlós Aladár (a Magyar Irodalomtörténeti Társaság elnöke), Mihályfi Ernő (az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő, a Madách Centenáriumi Emlékbizottság elnöke), Pataki László (a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság országos irodalmi szakosztályának elnöke), Rátkai Ferenc (a Művelődési Minisztérium irodalmi főosztályának vezetője), Waldapfel József irodalomtörténész, akadémikus. A sorban nógrádi személyiségek következtek: Barna Tibor, a Nógrád c. lap újságírója, Czinke Ferenc képzőművész, Géczi János politikus, Jobbágy Károly költő és Csukly László tanár, népművelő. A legismeretlenebb név a fenti helyi személyek közül Csukly László. Ki is volt Csukly László? Egy olyan ember volt, aki a tanításnak, az ismeretterjesztésnek, a népművelésnek – egyszóval a kultúrának szentelte életét. Még ma is, ötven évvel a fenti események után sokan tanítványaként, munkatársaként, alkotótársaként emlékeznek rá Salgótarjánban és a környező településeken. �PALÓCFÖLD 65 29 Mivel érdemelte ki, hogy 1964-ben a Madách-centenárium alkalmából Madách-emlékplakettel ismerték el munkáját? Csukly László 1925. november 15-én született Székesfehérváron. Nagyapja Csukly Zoltán kántortanító volt Nyírádon, édesapja pedig segéderdészként dolgozott Kiskérpusztán és Jobbágyiban. Iskoláit Dombóváron végezte, majd Székesfehérváron és Aszódon középiskolai tanulmányokat folytatott. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, magyartörténelem szakon diplomázott. Az írás iránti vonzalma hamar megmutatkozott, ifjúsági lapokban jelentek meg elbeszélései. 1948-ban, az 1848−1849-es forradalom és szabadságharc 100. évfordulójára meghirdetett pályázaton Pálffy Albert élete és munkássága című tanulmányával irodalomtörténeti díjat nyert és két évig a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa lett. Pálffy Albert Petőfi Sándor pályatársa, a Tízek Társaságának tagja, a Márczius Tizenötödike c. lap szerkesztője, romantikus regények szerzője volt. Csukly László az 1950-es években fővárosi iskolákban tanított, tanári kézikönyvet írt A bányaipar története címmel. Dolgozott a Munkaügyi Minisztériumban, a fővárosi tanácsnál, majd művelődési házat irányított. 1958-ban Nógrád megyében – talán édesapja nógrádi kötődése okán – Mátraverebélyen vállalt munkát. Okát a fővárosból való távozásának nem ismerjük. Rengeteg feladatot vállalt: tanított a község általános iskolájában, vezette a helyi kultúrház munkáját, amatőr színjátszó szakkört indított, a cigány gyermekek számára megszervezte a néptánckört és alapítója volt a mátraverebélyi modellező klubnak.1 1971-ben interjút adott Gulyás Pál újságírónak, és visszatekintett a nógrádi évekre: „Közvetlenül a községbe kerülése előtt megkérdezte tőle a megyei tanács művelődési osztályának vezetője: − Mondja, milyen bűne van magának, hogy Mátraverebélyre jelentkezett? – Nem tartozom azok közé, akik csak városi körülmények között tudják elképzelni az életüket. Ami pedig a hivatásomat illeti, arra mindenütt szükség van, s engem elsősorban a falvak vonzottak, ahol a legtöbb a tennivaló.” – válaszolta Csukly László.2 1 Csukly László: A nagybátonyi művészeti seregszemléről. In: Nógrád, 1965. február 20. 4. p. – Modellező élet Mátraverebélyben. In: Nógrád, 1971. december 29. 5. p. 2 Gulyás Pál: A népművelés közkatonája. In: Népszabadság, 1971. június 4. 3−4. p. �30 PALÓCFÖLD 65 1958 és 1975 között végezte munkáját megyénkben, és ahogy önmagát nevezte: „a népművelés közkatonájaként”, irodalmi ismeretterjesztőként érdemelte ki a Madách-emlékplakettet. 1960-ban a Palócföld-antológiában Az ajtó című elbeszéléssel jelentkezett, majd kritikát, tanulmányt írt többek között Németh Lászlóról, Steinbeckről, Solohovról, Veres Pálnéról, Nagy Lajosról. 1964−1966 között a Palócföld (irodalmi–művészeti−kritikai−tudományos antológia) felelős szerkesztőjeként dolgozott egy olyan szerkesztőbizottság élén, amelynek tagja volt: Czinke Ferenc, Csík Pál, Kojnok Nándor, Paróczai Gergely és Herold László. A Palócföld rovatai ekkor a következők voltak: Szépirodalom, Hagyományaink, Gondjaink – örömeink, Kitekintés. Az 1964-es centenáriumi évet a Palócföld Emlékezés Madách Imrére c. rovatával köszöntötte, itt jelent meg Csukly László írása Madách Imre élete címmel.3 A felelős szerkesztői munka mellett elkészítette a Nógrád megyei múzeumi füzetek c. sorozatban, az ötödik kötetként Madách Imre élete és munkássága c. tanulmányát, melynek előszavában irodalomtörténeti munkamódszerébe is betekintést nyerünk: „Életéről, munkásságáról könyvtári irodalom jelent meg, csak ezek fölsorolása felemésztené azt a helyet, amelyet kis tanulmányom megírására kaptam. Dolgozatom nem lép fel az önálló kutatás igényével. Csupán összefoglaló akar lenni, amely segítséget nyújt az ismeretterjesztő előadóknak és Madách munkássága iránt érdeklődőknek, hogy emlékeiket felfrissítsék, esetleg néhány addig ismeretlen adattal kiegészítsék.”4 Csukly László aktívan részt vett a Nógrád c. lapban megjelent tizenhat részes Ismeri-e a Tragédia szerzőjét? című emlékpályázat lebonyolításában. Az 1964. február 16. és 1964. június 21. között zajló versenyben összesen 64 kérdésre kellett a résztvevőknek válaszolni Madách Imre munkásságát illetően. A feladatok között négy esszékérdés kidolgozása is szerepelt, amelyeket Csukly László értékelt. Példaként két esszékérdését idézzük. Az egyik: „Hogyan értékeljük Az ember tragédiája IX. színét, a nagy francia forradalomról szóló jelenetet, milyen kapcsolatban van ez a jele- 3 4 Csukly László: Madách Imre élete. In: Palócföld, 1964. 1. sz. 5−12. p. Csukly László: Madách Imre élete és munkássága. Balassagyarmat. 1964. (Nógrád megyei múzeumi füzetek 5.) 44 p. �PALÓCFÖLD 65 31 net a magyar szabadságharccal és Madách haladó gondolkodásával?” A másik: „Éva szerepe a Tragédiában és Ádám sorsának irányításában?”5 1964 őszén a centenáriumi ünnepséghez közeledve Csukly László a Nógrád című lapban négy részletben felidézte Madách Imre életútját, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy Nógrád megye újságolvasói minél többet tudjanak meg Madáchról, munkásságáról.6 Sokszínű munkájának szép példája volt, hogy a mátraverebélyi színjátszók vezetőjeként ekkor készítette fel a SZÖVOSZ-tagokból álló amatőr csoportot a Tragédia egyiptomi színének előadására. Ő maga Lucifer szerepét vállalata. Az előadást a környező településeken is bemutatta a kétszeres aranyérmes színjátszó csoport. A centenáriumi ünnepségeket követően Csukly László a Palócföld felelős szerkesztőjeként új rovatokat indított: Tegnap, ma, holnap; Tanulmányok (tudományáganként bontva). Szerkesztőbizottságának új tagjai lettek: András Endre, Kelemen István, Erdős István. Csukly László fontosnak tartotta a Palócföld folyóirattá alakulását, úgy ítélte meg, hogy Nógrád megyében 25−30 igen tehetséges szerző, képzőművész dolgozik, akik a provincializmust elkerülve a Palócföldben folyamatosan jelen vannak és körük bővülhet is. Az 1967. évi 1. számtól a Palócföld felelős szerkesztői feladatát Kojnok Nándor látta el, Csukly László pedig az 1972/4. számig folyamatosan dolgozott a Palócföld szerkesztőbizottságában, illetve szerkesztőségében. Madách Imrével kapcsolatos publikációi folyamatosan jelentek meg a Palócföld és a Nógrád hasábjain: Veres Pálnéról, a palóc néplélek és élet ábrázolásáról az irodalomban, Gorkij és Madách irodalomtörténeti kapcsolatáról, Madách műveinek rendezéséről a művelődési házak színpadán, Madách Imre halálának 110. évfordulójáról, a Tragédia lemezen történt megjelenéséről.7 5 Csukly László: Pályázatunk I. főkérdésének válasza. In: Nógrád, 1964. március 24. 6. p. – Pályázatunk II. főkérdésének válasza. In: Nógrád, 1964. április 26. 5. p. 6 Csukly László: Az életút első szakasza. In: Nógrád, 1964. szeptember 27. 4. p. – Az egyéni és nemzeti tragédia nehéz évei. In: Nógrád, 1964. szeptember 29. 4. p. – A halhatatlanság felé. In: Nógrád, 1964. szeptember 30. p. – A halhatatlanok bírája az idő. In: Nógrád, 1964. október 1. 4. p. 7 Csukly László: A nőnevelés magyar apostola – Veres Pálné és Madách Imre kapcsolata. In: Palócföld, 1965. 2. 130−133. p. – A palóc néplélek és élet ábrázolása az irodalomban. In: Palócföld, 1968. 3. sz. 68−77. p. – Gorkij és Madách. In: Nógrád, 1968. március 17. 4. p. – Csukly László–Kerényi Ferenc: Madách a művelődési házak színpadán. In: Nógrád, 1970. december 31. 4. p. – 1971. január 1. 4. p. – Csukly László: Madách Imre halálának 110. évfordulója. �32 PALÓCFÖLD 65 Miután a Nógrád című napilap külső munkatársaként is tevékenykedett, munkásságának fontos részét jelentette az irodalmi, zeneművészeti, képzőművészeti, néprajzi ismeretterjesztés. Írásainak egy része nógrádi kötődésű alkotókról szólt: Szabó Lőrinc, Fáy András, Komjáthy Jenő, Lavotta János, Paulini Béla, Benczúr Gyula stb. Bemutatta a kortársak: Fábry Zoltán, Jobbágy Károly, Vihar Béla, id. Szabó István stb. tevékenységét is. 1971. április 25-én kezdte el a Nógrád hasábjain Mit olvassunk? A hét könyve c. sorozatát – még nevének aláírása nélkül. Kezdetben új könyvekről írt recenziót, majd egy-egy írói életutat is jellemzett a megjelent új mű alapján. A Nógrád szerkesztőségi kollektívája ezért a sorozatért Nívó-díjban részesítette. Közben Mikszáth Kálmánról szóló sorozatra is vállalkozik 1972. január és 1972. március között. A tizenöt részből álló sorozat jól mutatja stílusát, rátermettségét, az ismeretterjesztés iránti elkötelezettségét. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Nógrád Megyei Szervezete irodalmi szakosztályának tagjaként az élőszótól sem pártolt el. Havonta 3-4 előadást vállalt. „…előadásait, írásait szívesen tűzdelte meg idézetekkel” – írta róla visszaemlékezésében Csukly Lászlóné Gönczöl Ilona. Idézetei mindig találóak voltak, a bemutatott író, költő, művész életútjának, munkásságának megértését szolgálták.8 Hogyan ítélte meg Csukly László saját munkáját, az ismeretterjesztés hasznosságát? „Megelégedett ember?” – kérdezte őt Gulyás Pál. „A hivatásomnak élhetek, és azt hiszem, nem hiábavaló, amit csinálok. Aki a közművelődés munkása, az látványos sikerre nem számíthat: én örülök minden kis eredménynek, aminek az eléréséhez hozzájárultam.”9 1974 januárjában a Nógrád Megyei Tanács Madách Imre életművével foglalkozó, szellemi örökséget ápoló, a megye szellemi életét céltudatosan gazdagító tudományos és irodalmi-művészeti alkotómunkára ösztönző díjat alapított. Első alkalommal Hibó Tamás grafikusművész és Csukly László nyerte el az ösztöndíjat. 1975. augusztus 18-tól azonban Csukly László családjával Tatára költözött. Új munkahelye a Komárom Megyei Tanács Művelődési Osztálya lett, ahol utolsó beosztása a vezető közművelődési szakfelügyelői poszt In: Nógrád, 1974. október 6. 8-9. p. – Az ember tragédiája – lemezen. In: Palócföld, 1979. 5. sz. 21−22. p. 8 Csukly Lászlóné Gönczöl Ilona levele a szerzőnek 2004. szeptember 29-én. 9 Gulyás Pál: A népművelés közkatonája. In: Népszabadság, 1971. június 4. 3−4. p. �PALÓCFÖLD 65 33 volt. Tanított esti tagozaton egy szakközépiskolában, de mindenekelőtt hű maradt a helyismereti kutatómunkához, az ismeretterjesztéshez. Feleségével, Gönczöl Ilonával 1961-ben ismerkedett meg, aki védőnőként együtt dolgozott Csukly László húgával. Gönczöl Ilonától a találkozás estéjén a következő papírra írt sorokkal búcsúzott: „Istenem, milyen furcsa is az ember. Csak ránevet két ilyen szép szem. S mit eddig oly cudarnak látott, szeretné megölelni a világot!”10 Összeházasodtak, két fiuk született, Mátraverebélyben szolgálati lakásban éltek. Gönczöl Ilona családi öröksége Felsőgallán egy nyomdai, kötészeti műhely és papírkereskedés és egy hozzátartozó lakás volt. Ennek az örökségnek az elrendezése tette lehetővé, hogy saját lakást vásároljanak. Ez az oka Nógrád megyéből történt elköltözésének. Csukly László alkotókedve töretlen volt, folyamatosan publikált Komárom-Esztergom megye újságjában, a Dolgozók Lapjában, a Komárom Megyei Könyvtárosban, a Népművelés és az Új Forrás című folyóiratokban. 1977-ben előszót írt a Kéziratok megyénkről. Komárom megye közgyűjteményeiben őrzött kéziratok lelőhely katalógusa c. munkához. 1978-ban ő szerkeszti A közművelődésért. Komárom megye közművelődési intézményeinek bemutatkozása című kötetet. 1978-ban jelenik meg az Értjük egymást? Pódiumjáték a mai munkáséletről c. kötetben Gerelyes Endre Kegyetlen történet c. elbeszélésének általa elkészített dramatizálása. 1980-ban publikálta a tatabányai József Attila Megyei Könyvtár évkönyvében Emlékezés Czuczor Gergely érdemes munkásságára c. tanulmányát. Csukly László alapítja meg és szerkeszti a Komárom Megyei Honismereti Kiskönyvtár sorozatot, melynek első kiadványa a Babits Mihály és Esztergom c. munkája, amely két kiadást ért el rövid idő alatt. 1978-ban megműtötték, egészsége ezt követően folyamatosan gyengült. Felesége, Gönczöl Ilona ápolta, aki védőnői élményeit a Nők Lapjában publikálta, és verseket is írt. Csukly László az ápolás nehéz pillanatait mindig tréfával ütötte el: „Megírta-e már a cikkem?” – kérdezte feleségét.11 Csukly László 1982. április 13-án hunyt el. Tatán, az Almási úti temetőben temették el. Búcsúztak tőle munkatársai, barátai Komárom–Esztergom megyéből és Nógrád megyéből. Takács Anna tatabányai könyvtáros így búcsúzott tőle: 10 11 Csukly Lászlóné Gönczöl Ilona levele a szerzőnek 2004. szeptember 29-én. Csukly Lászlóné Gönczöl Ilona levele a szerzőnek 2004. szeptember. 29-én. �34 PALÓCFÖLD 65 „Ma még mintha éreznénk a levegőben az elmaradhatatlan pipafüst illatát, ma még előttünk van az élet szeretetét sugárzó arca. Ma még pontosan emlékezünk, hogy minden feladat megoldásához volt valami új, érdekes javaslata, mindig volt aktuális mondanivalója és megvalósításra váró terve… Igazi lokálpatriótának ismertük meg, aki foglalkozott szűkebb hazája művelődéstörténetével, hogy közben nem feledkezett meg nemzeti kultúránk értékeiről sem.”12 Kojnok Nándor, egykori kollégája, pályatársa írta róla abban a folyóiratban a megemlékezést, amely oly sok írásának helyt adott, s amelynek antológiából folyóirattá alakításában igen sokat tett: „Fáradhatatlan, kiváló munkatársunk volt a művelődés, különösképpen az irodalom szolgálatában; nevelő szellemű ismeretterjesztő, minden korosztállyal szót értő… Lélekre, szándékra figyelő barátunk volt, friss forrásvízként tisztán áttetsző, de színekben ragyogó egyéniség, akivel a mindennapi beszélgetések is maradandó élményekké váltak.”13 Köszönetünket fejezzük ki Horváth Géza tatabányai helytörténeti könyvtárosnak, hogy igényes bibliográfiájával segítségünkre volt Csukly László Komárom-Esztergom megyében végzett munkásságának feltárásában, valamint lehetővé tette Csukly László családjával a kapcsolatfelvételt. 12 13 Takács Anna: Csukly László. In: Komárom Megyei Könyvtáros, 1982. 2. sz. 41. p. Kojnok Nándor: Csukly László. In: Palócföld, 1982. 2. sz. 1. p. �SZÉPIRODALOM 35 SÓVÁRI LÁSZLÓ Haza anyácska aludt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin halálának 11. évfordulójára Szása! Sorsadta édes barátom! Te az első körét tapostad akkor a vörös pokolnak, a saraskákat jártad: Ribinszk, Zagorszk, Marfinó. Nem volt itt semmi, nemhogy ipar, Ekibasztuz egy istenadta nagy sivatag volt. Két hétig szabad ég alatt háltunk, sorainkat közben a skorpiók, kígyók, vérhas tizedelték. Fabarakkot s őrtornyokat építve szögesdróttal fontuk körbe a lágert s a lelkünk. Géppisztolyos őrök koszorúja köröttünk, s építettük magunknak a jármot, a béklyót, hogy napi tizenkét órát húzhassuk a sarló-kalapácsos igát mi, kopaszra lenyírt, elátkozott rabszolga-úttörői a sivatagnak. Mit gondolsz, meddig tapos még rajtunk a vörös kerék, s az orosz mikor emelheti újra fel a fejét? Életedben ott van mind e kín. Édes cimborám, Szása Szolzsenyicin. Rajtad kívül, tovaris kapitány, ki olvasta Dantét, mikor szüneteltek a harcok? Tudtad hát: Purgatóriumba csak az juthat, ki a Pokol legmélyét is megjárja. Ezért választottad �36 SZÉPIRODALOM a nyerzsini sorsot: a tajga lombsusogása helyett kopaszfejű, rab Ekibasztuzt. Ezt adta a Haza: kényszermunkát sok csatában edzett, hős századosának. Ez nem az – mondtad –, nem a Haza. Simogató haza anyácskát, „maty rógyinát” hibernálta a bolsevik Hókirálynő, alszik. A „Góré” s pribékjei számmal jelölt, vad táborlakóvá süllyesztették az Embert, s jeges pokollá tették a Hazát. Mit gondolsz, meddig tapos még rajtunk a vörös kerék, s az orosz mikor emelheti újra fel a fejét? Életedben ott van mind e kín, Drága cimborám, Szása Szolzsenyicin. Hová lettek a jóságos oroszok, e krisztusi lelkek sorsadta drága barátom, Szása? Ázsiai barbárrá, vadállat-ruszkivá gyúrta át őket az átverés-kommunizmus, akik vasszörnyeteg tankjaikkal tiportak lelkesen vérző Magyarországra, erőszakot téve országon, szüzeken s jámbor anyákon, még a vénasszonyt sem kímélte férfi-dühük. Ez nem Oroszország, János – okítottál –, Oroszország tetszhalott kilencszáztizenhét óta, alszik. Keserű ifjúságodat már ez a cinikus dublőr színpadolta, aki a kómában álmodó ország képében ölve rikoltoz. Álruhás, elfajzott, kőszívű klónok, kifordult pestisdoktorok, kislelkű eszme-bohócok, szörnyű szovjet-harlekinek, leninek, szverdlovok, trockijok, dzserzsinszkijek vezényelték a hetvenötéves kaszkadőr-karnevált. Szörnyű kivégzőosztag lett az ország, gyilkos szörnyeteg, s a bolsevik tirannoszaurusz mindig újabb áldozatra várt. Ez a véres szovjet-karnevál, ez nem Oroszország volt, ő aludt. Érted, János? Az elkábított Oroszország, haza-anyácska így aludta át s veszítette el elrabolt XX. századát. �SZÉPIRODALOM Mit gondolsz, meddig tapos még rajtunk a vörös kerék, s az orosz mikor emelheti újra fel a fejét? Életedben ott van mind e kín, Tyukodi pajtásom, Szása Szolzsenyicin. Leventeként ragadott el a ruszki-Góliát Nagykanizsáról. Nem a szegény oroszokra haragudtam. Bár nem értettem ítéletem s a sorsom. Osztályrészemet, az igaztalant. Tanulgattam hát a nyelvet. Te pedig szögesdrót-lélekkel vonszoltad álmod, s vörös csillag helyett már a frissen kiakasztott holdat bámultad lopva kényszermunka közben. S a GULAG-on, e lelki aknamezőn megfordult benned a marxi bölcselet: csak akkor lelhetsz itt némi üdvösséget, ha nem a lét határozza meg a tudatot, hanem a tudat a létet. Ez a túlélés egyetlen záloga, így maradhat az embertelenségben ember az ember. Így lettünk barátok, lelki társak a fiatal, s a már mindent megélt. Mit gondolsz, meddig tapos még rajtunk a vörös kerék, s az orosz mikor emelheti újra fel a fejét? Életedben ott van mind e kín Egyetlen barátom, Szása Szolzsenyicin. Ezért beszéltél nekem, laikusnak fordulatairól ószláv nyelveteknek, ezért becsülted, hogy bár a rógyinát csak börtönvagon ablakából ismertem, mégis képes voltam szeretni, én, a fogoly magyar. Az ekibasztuzi vasöntöde ócskavasrakásán, hová odaláncolt a sorsunk, magyaráztad az igaz orosz irodalmat. Mert ilyen is volt a mélyben, leszorítva. 37 �38 SZÉPIRODALOM Olyanokról meséltél, akik ültek vagy most ülnek éppen. Az ogyesszai Iszaakról, akit tarkón lövetett a „Góré”, Majakovszkijról, s Isadora Duncan költő-szerelméről, kiknek egy menekvés volt: a halálba, s a szilenciumra, s őrültek házára ítélt Mesterről s Zsivágóról, ki nem vehette át a Nobelt. Mit gondolsz, meddig tapos még rajtunk a vörös kerék, s az orosz mikor emelheti újra fel a fejét? Életedben ott van mind e kín, Hűséges barátom, Szása Solzsenyicin. Tudtad: minden szavad újabb tíz év a vörös Pokolban, mégis bíztál az aknamezőn ebben az orosz-szerető furcsa magyarban, mert Lermontovot s Tolsztojt olvasott e zajban. Túlélted infernód minden szörnyű körét: saraskákat, Ekibasztuzt, eretneküldözést, gyomorrákot, s hogy osztályellenséggé lettél saját hazádban, húsz év száműzetést. Tudtad: ha meg nem ölnek (talán megvéd a Nobel), akkor kidobnak – honnan is? – a Szovjetunióból, nem az orosz hazából, mert az – tudjuk a költőtől – ott van a magasban. Vermontból visszatérve te győztél, te győztél, bármily hihetetlen: Dávid megint legyőzte Góliátot, pedig csak szó-követ tartottál kezedben. Igazság-pálcád felettük könyörtelen suhog, a szovjet-kommunizmus koporsószögeit te és a magyar ’56-osok faragtátok: a pesti srácok és Iván Gyenyiszovics Suhov. Mit gondolsz, taposhat-e még lelkünkön továbbra is a vörös kerék, vagy az orosz végre felemelheti elkínzott üstökét? Halálod is a győzelemre rím, Mój daragój druzsok, Szása Szolzsenyicin. �SZÉPIRODALOM 39 Ajánlás: Orosz Lelkiismeret Hercege, Szása! Az Úr tudta, mikor szólítson magához, különös kegyeltjét: ünnepnapon. Augusztus nyolcadikája a kétezernyolcadik évnek vasárnapra esett. Malaszt volt a hossz is: kilenc évtized e siralomvölgyben, minden elvégeztetett. S te pedig tudtad nyugodalmad helyét, félelmesen tisztán látó ember. A Donszkoj kolostor moszkvai temetője tömegsír, meggyalázott temploma krematórium. GPU-s, NKVD-s pribékek földelték itt nemegyszer a szörny-rendszer holtra kínzott osztályellenségeit. Olyanokat, mint te, Alekszandr Iszajevics. Itt együtt nyughatol sokezernyi megkínzottal, Babellel, Vszevolod Mejerholddal, s a meggyilkolt Tyihon pátriárka szent ereklyéi vigyázzák sírkereszted. Oroszország lelkiismerete néz innen farkasszemet vádlón messzi horhosokkal, s a Kreml falában lévő tömeggyilkosokkal. �SZÉPIRODALOM 40 SÓVÁRI LÁSZLÓ Összehangzó esztendők 1942. aug. 25-én az ukrajnai Ilovszkojénál az állítólagos repülőbalesetben elhunyt Horthy István kormányzóhelyettes koporsóját Budapestre szállító gyászvonat áthalad az emődi vasútállomáson. Mindezt ámulva szemléli a tehénlegeltető hatéves gyereklány: Hegedűs Ilonka, az édesanyám. Kétezertizennégy csendes, meleg nyara emlékeinket morzsolgatjuk anyámmal s mint egy piros kukoricacső akad kezünkbe a Horthy-gyászvonat neki édes gyermekkor, nekem történelem úgy mesél, akár kölyökségünk ezeregyéjszakás estéin anya-Seherezádé szeme újra hatéves arcáról el-eltűnnek hetvenéves ráncok fűben fekszik házhelyükön a vasút mellett kis tehénpásztor, jószágot őriz árnyékot adnak a fák legyezők a nyári melegben: nyárfa, juharfa, kőris. Minden vonatot megnéz a gyermek esemény tücsökcirpelős, nyárvégi csöndben kattogni kezd a sín egyszercsak s mint távoli harangszó közelít lassan a hang és a mozdony. A kislány felneszel bárányfelhőket nézett éppen tenyeréből elenged �SZÉPIRODALOM 41 egy katicabogarat különös szerelvény elmereng a messziről lépdelő fekete képen néhány kocsi csak talpig gyászban temetésen látott ilyet eddig a színt a felnőtt asszonyok sírtak nem értette rossz volt játszani akart egy kicsit délelőtt fogott egy fekete cincért annak volt mindene ilyen gyászos bámulta sokáig az elhaladót nem értette csak szemlélte még az őt körülvevő, furcsa világot. * Kilencszáznegyvenkettő vészterhes nyara véres aratás Ukrajna végtelen mezőin győzelmimámor-téveszmés, vak katasztrófa-turizmus a Donhoz a csendeshez Trianon-sokkos, náci-csatlós kényszertévelygés voronyezsi vágóhíd-reménytelenség faluját addig alig elhagyó parasztkatonáink interaktív lövészárok-kínjai nem tudják még, milyen az orosz tél s a Vasziljevszkij-katlan csak az tudta, ki gépen szállt fölébe mert ő a többségnél előbbre látott másnak képzelte a háború utáni �SZÉPIRODALOM 42 szép magyar világot tudta már: sátán-hitlerek a harcot elvesztették a többségnél előbbre látott érezte a frontot látnia kell neki nem térkép volt a táj mit keresünk mi itt kétezer kilométerre hazánktól cselekedni kellett a többségnél előbbre látott hát meg kellett halnia Szent István-nap hajnal felszállt gondolatai ismételték a mantrát a Donnál, mit keresünk mi ott a karóra 5 óra 7 percet mutatott kisiklatásnak ennyi is elég lett történelmünkön újabb szégyenfolt az ilovszkojei náci merénylet. * Kétezertizennégy augusztusában de szép is volt még együtt lehettem anyámmal s a mesét így fejezte be: „Mikor elmondtam otthon apukám az arcomat megsimogatta fölsóhajtott, kislányom, ilyen a háború s elmondta mi volt ez hogy a Horthy-fiú hogy mit érezhetnek szülei s felesége meg hogy az Isten áldja nem nagyon értettem nem tudtam akkor mi történik velem nem tudtam: meglegyintett a szörnyű Történelem.” �KÉPZŐMŰVÉSZET 43 KELE SZABÓ ÁGNES Interjú Gedeon Hajnalkával Gyerekkorát az épülő, modern iparvárosi és a falusi lét határozta meg. Jelent-e ez még ma is inspirációt vagy már csak szép emlék? Milyen pillanatok villannak fel ebből az időből? Volt-e a gyerekkorának olyan eseménye, ami meghatározó lehetett a művészi tevékenységére? A gyerekkori emlékeim kettősek: a napjaimat urbánus környezetben, a szüneteket Karancskesziben tölthettem. Édesapám 1951-től a Gépipari Technikum műszaki tanára volt, műhelyfőnökként az iskola egyik szolgálati lakását kapta. A monumentális háztömb (más titkolt funkciók mellett) a tűzhelygyár közvetlen szomszédságában épült, észszerűen azzal az elgondolással, hogy a technikusnövendékek azonnal bekapcsolódhassanak a virágzó gyáripar termelésébe. Húsz évig éltem a tűzhelygyári kupoló1 óriás kéményeinek tövében. Gedeon Hajnalka: Ez a város II. 1 Öntödei kemence, amelyből sűrű füst és korom szállt föl. �44 KÉPZŐMŰVÉSZET Látóhatáromat a kőkerítéssel elzárt Kecskés-hegy apró dombocskája, a fiúiskola focipályája és tanműhelye, az onnan származó rozsdatemető, a terméketlenné vált föld, a sínylődő fák rajzolták meg. Lakásunk fölött a 45 perces ritmusban dübörögtek a tantermek. Alattunk katakombákra emlékeztető, széngázzal, porral vastagon terített, nehéz vasajtókkal tagolt, ma is rejtélyesnek tűnő hatalmas pincerendszer volt, amit évekkel később Tarkovszkij Sztalker c. filmjében láttam újra megelevenedni. A vasárnapok furcsa, magányos csendje döbbentett rá, mennyire más, a többi gyerektől elzárt világban éltem, ahol nem voltak igazi szomszédok, közeli családok, de még játszóterek, veszélytelen környékek sem. Az utcán a Zil teherautók és dömperek földrengető, szüntelen robajjal torlódtak. A tűzhelygyár füstje, a gyárkéményből áradó korom, pernye minden láthatóba piszkosszürke árnyékként ivódott be. Mértéktelen volt a környezetszennyezés, a természet hangja elnémult. A műszakváltások gyári kürtje, a nyolcóránként buszra váró, az egész utcán hömpölygő tömeg, az örökké változó ismeretlen arcok forgószínpada, a kisboltok sivársága, a ma is eredeti állapotában konzervált kis posta, a gyárak mentén épült szegényes kolóniaházak és a közeli kocsmák kétes zsúfoltsága alkotta a megszokott látványt. A Gépipari Technikumot 3 méter magas kőkerítés vette körül, aminek a tetejét éles, sötétzöld üvegek törmelékeivel betonozták be. A helynek megközelíthetetlen és félelmetes kisugárzása volt. Néhányszor megfordultam a tűzhelygyárban és az üveggyárban, ahol ezrek végezték izzasztóan kemény, egyszerre borzasztó és tiszteletre méltó munkájukat. Akkoriban a legtöbben öntőmunkásként, üvegfúvóként, csiszolóként, targoncavezetőként, kovácsként, fűtőként, zománcozó- és égetőmesterként keresték a kenyerüket. Gyermekkorom másik meghatározó helyét anyai nagyszüleim faluja, Karancskeszi jelentette. A nagyapám igazi palóc volt, 1899-ben született, saját földbirtokain gazdálkodott, kutatott, írt, néprajzi, etimológiai, földrajzi és nyelvi gyűjtésekkel foglalkozott, festett, és vérbeli hazafi volt. Leventeként harcolt, megjárta a Don-kanyart, de amikor onnan hazajött, és nem lépett be a pártba, kuláknak nyilvánították, az egész családot kisemmizték, és nagy szegénységben, de gyönyörű tájon, szeretetben élték az életüket. A nagymamám művelt tanítónő volt, nagyon sokat beszélgettünk. �KÉPZŐMŰVÉSZET 45 Gedeon Hajnalka: A földre szállt angyal Karizmatikus emberek indították el a vizuális kifejezés útján. Először a néprajzzal és festészettel is foglalkozó nagyapa, aztán a legendásan empatikus Iványi Ödön és az ellentmondást nem tűrő Czinke Ferenc. Nagyon különböző személyiségű emberek, de ön szerencsésen, különböző életszakaszaiban találkozott velük. Milyen „muníciót” kapott tőlük? Mindannyian komoly értékeket mutattak föl. Nándori Ferencné volt az első – földrajzot és rajzot tanító – példaképem. A nagyapám alaposságra, kitartásra, precizitásra tanított, Iványi Ödönben a Művészt, a Mestert, az Embert láttam. Czinke Ferenccel főiskolásként találkoztam először, aki biztatásával és szakmai támogatásával nyújtott nekem önbecsülést. Az ő révén kerültem a Bolyai János Gimnáziumba. �46 KÉPZŐMŰVÉSZET Iványi Ödön festőművész volt, Czinke Ferenc grafikusművész. Hogyan dőlt el, hogy ön is a grafikát, a vonalak rendszerét választja az önkifejezés formájául? Nem dőlt el. Bár a grafika világát közelebb érzem magamhoz, a színek varázsától sem tudok szabadulni, remélem, még sokkal több dolgom lesz a festészettel. A grafika tűnt járhatóbbnak számomra, amíg kevesebb lehetőségem volt a műtermi munkára. Mit jelent önnek a vonal, a nyomhagyás? Hogyan lehet a színes világot fekete-fehérben leképezni? A fekete-fehér nem csupán forma vagy stílus, igazából dramatizálás, redukció, és örökérvényű, mint pl. az ilyenfajta fotó. Mi inspirálja leginkább művészi tevékenységét? Teljesen változó. Korábban erősebben kötődtem a látványból, a természetből kiinduló motívumokhoz, de ma már egyre nagyobb szerepet kap a szubjektív élmény, a belső lelki történés, az absztrakció. A Salgótarjáni Bolyai János Gimnáziumban tanít. Milyen indíttatásból választotta a pedagógusi pályát? Még érettségi előtt fogalmazódott meg bennem először, hogy a szépséget meg kell látni, észre kell vetetni, és erre rá lehet vezetni másokat is. A hazát, a népet, a világot szeretni kell. Alkotni mindenkinek kell, mert művészet nélkül nem lehet élni. A tanítás örömét a tudás megosztása, a figyelem fölkeltése, a tanítványok sikerei, fölismerései, a tehetségek terelgetése, a ragaszkodás, a hála önkéntelen megnyilvánulásai adják. Pedagógus és alkotóművész. Melyiket tartja erősebbnek? Milyen párhuzamokat érez? Segíti vagy gátolja egymást a két tevékenység? Hogyan lehet – egyáltalán lehet-e – egyensúlyt találni a tanári tevékenység és a művészi ambíció között? Mi a legfőbb pedagógiai és művészi törekvése? Nem tanár és alkotóművész vagyok, inkább mindkettő egyszerre, nehéz lenne különválasztani. Tény, hogy az alkotói ambícióimat sokszor fékezik az iskolai tennivalók, és nagyon vágyom arra, hogy huzamosabb ideig az alkotással is foglalkozhassak. Folyamatosan keresem az egyensúlyt a szabadság és az elkötelezettség között, de igyekszem új utakat is találni. Egymásra épülnek a diplomái. Milyen elképzelés vezette az egri földrajz-rajz szak után a szegedi egyetem földrajz szakára, majd a rajz, vizuális és környezetkultúra szakon át a gyakorlatvezető mentortanári szakvizsgáig? �KÉPZŐMŰVÉSZET 47 Gimnáziumban tanítok, középiskolai tanári okleveleket szereztem. Az Iparművészeti Egyetemen múzeumpedagógiát is tanultam, ami közelebb vitt a kortárs művészet átadásának módszertanához és nagyon gyakorlatközpontú tanárokkal találkozhattam. A Képzőművészeti Egyetem még mindig az ország egyik legjobb akadémiája, ahol a tanári szemléletet és a művészi gondolkodást is jól példázzák. Szeretném a pályámon szerzett tapasztalatokat úgy továbbadni az utánunk jövőknek, ahogyan én is kezdhettem annak idején: megkaptam a feltétlen segítségnyújtást, a műhelytitkok ismeretét, a folyamatos figyelmet, ameddig csak szükségem volt rá. Minden művésznek vannak alkotói periódusai. Vannak időszakok, amikor „meglódul” a kéz, születnek a képek, máskor a csendes elmélyülés, a szemlélődés időszaka következik. Az ön művészi pályáját hogyan lehet korszakolni? Mik voltak az alkotást befolyásoló tényezők? Még nem készült teljes számvetés, de látom, hogyan bonyolódnak vagy egyszerűsödnek a vonalaim, hogyan váltanak át a mozdulatok a sodró lendületből a magába forduló vagy kapaszkodó gesztusokba. Kétségtelenül nyomot hagynak az örömök és a tragédiák. A látvány szépségét lassan felülmúlják az érzelmekből fakadó illusztrációk, a belső mesék, amiről a szavak nem szólnak, nem beszélhetnek, de az értő szem sokat kiolvashat belőlük. A képalkotás terápia a léleknek, ami kikapcsolja az elmét ebből a világból és a lét magasabb dimenzióiba emel. A legutóbbi munkái színesek, de nem festői, hanem grafikus módon használja a festéket. Schiele új felfedezés vagy régről érlelődött a téma? A 2018-as VII. Nemzetközi Spanyolnátha Küldeményművészeti Biennálé „Hommage a Egon Schiele” c. témájában kiírt pályázatán Mail Art Nívódíjat nyertem. A megmérettetés nem csupán kiállítás volt, hanem ez egy régebben fennálló avantgarde művészeti mozgalom, amelyben a résztvevők „mail art”, azaz küldeményművészeti alkotásokkal jelentkeznek egy adott témával kapcsolatban. Mindenki a posta közreműködésével, levelekben, csomagokban, képeslapokban „gondolkozik”, és a műfaj adta lehetőségeket kihasználva, bélyegekkel, pecsétekkel, egyedi csomagolásokkal hívja föl a címzettek figyelmét saját munkájára. Kicsit játékos, bolondozó figura, ám épp ebben rejlik folytonos megújulása, frissessége. A tavalyi év tematikája Egon Schiele, az általam rendkívül nagyra becsült osztrák festőművész halálának 100. évfordulójához kapcsolódott. A rá való emlékezés során születtek ezek a munkáim. �48 KÉPZŐMŰVÉSZET Gedeon Hajnalka: Hommage a Egon Schiele – Síró nő A társművészetek közül melyik áll közel önhöz? Nagyon szeretem a filmet, a színházat, az irodalmat és a zenét, a kézművességet. Ha tudnék, szívesen alkotnék fényfestéseket, vetítéssel kísért performanszokat. Milyen művészi közösség tagja? Fontosnak érzi a művészeti közéletben való részvételt, a kiállítási lehetőséget? Tagja vagyok a Magyar Alkotóművészek Országos Szövetsége képgrafikus osztályának, több művésztelepen dolgoztam. Ott vagyok a Balassi Asztaltársaságban és a START csoportban. Számtalan kiállítást rendeztem már másoknak is. Azonban nem nekem, inkább a képeimnek kell kivívni az emberek figyelmét. �KÉPZŐMŰVÉSZET 49 Gedeon Hajnalka: Az áldozat �SZÉPIRODALOM 50 ISTENES TIBOR Életfa Körbevesz, eláraszt, felemel a víz, Megtisztít, feltölt a hordozó, Mennyei, átható, frissítő az íz, Mellyel megáld az örökké alkotó. Energiába csomagol a nap, Tűzzel égeti lelkemet, Lobogó lángja szellemembe kap, Aranyba burkolja énemet. Lélekkel veszem a lélegzetet, Átjár a mennyei felismerés, Elűzi minden félelmemet A levegőben megélt felébredés. Talaj a föld a lábam alatt, Elemmel szövi át a testet, Anyagi létem a földből fakadt, Teremtő erő homokkal festett. Magasra nő az élet fája, Szeretete szórja a magjait, Fényben úszva aranylik a tája, Vetíti a térbe az álmait. Kopott reggeleken Kopott reggeleken kopott képek Foltos éveiden éles tények, Kávékból kapart öntudat. Hozott reggeleken megtört fények, Beteg hajnalokon megírt vények, Arcokon látszó ámulat. Sodort álmaidon idegen mémek, Elült gondolaton fapados székek, Összessége kábulat. Fagyott mosolyodon hideg tények, Megélt borzalmadon forró évek, Vetítik rád az árnyakat. Sorolt érveiden kettős végek, Kitárt karjaidon állóképek Emelik szívedben a várakat! Kopott reggeleken kopott képek, Tekert rajzaidon eltűnt évek, Tüntetik el a vádakat. �SZÉPIRODALOM 51 ISTENES TIBOR Színház Szakrális csend üvölti a némaság diadalát, Ünnepi lakomák hallatják a győztes ízeket. Lefolyik szánk széléről a zsíros pusztulás, Miközben dramaturgok szortírozzák a rendezők zivatarát. Oda még egy kis díszletet, itt fehérebb legyen a fal, Ott a vér legyen véresebb és élesebben sikítson a csend! Tapinthatóvá váljanak a pillanatok, Látható legyen a kották között a dal! Nem, ez így túlzás, a valóság ezt a giccset nem hiszi el. Szakadjon bele a történet a drámába, Fulladjon a kispolgári szürreális szürkeségbe a vég, Csak valahogy egyszer az életben, emelkedjünk még fel! Együnk kéket, hallgassunk fűszerest, Hamis könnyeket gyűjtsünk kaviárrá, Nevessünk lelkek útjain, sírjunk vidám egyperceseken, Csak egyszer lássunk a vélt falon, többet mint képletest! Ez még csak az első és utolsó felvonás, A függöny örökre lent marad. Mögötte színészek játsszák a darabot, A teremben pedig örök a számadás. Szakrális csend üvölti a némaság diadalát, Ünnepi lakomák hallatják a győztes ízeket. Lefolyik szánk széléről a zsíros pusztulás, Miközben dramaturgok szortírozzák a rendezők zivatarát. �SZÉPIRODALOM 52 ISTENES TIBOR valóságzivatar atomok közepén ül a csend és a jövő információk halmazából anyaggá változik a tér formát önt az álomból szövődő éledő erő spirális utakon fénnyel itatva folyik a lét gömbként láthatod az egybeszőtt élet sejtmindenségeit majd a végtelenbe gördülve töltöd be küldetésed terét a legkisebb vagy és a legnagyobb a fény és a sötét energiákban hagyott lábnyomok között táplálod valód éltető tövét kezdeted másik fókusza a véged elhagyott évek becsomagolt papírjai levelekként szállnak a szélben saját emlékként magad repülsz magadban és magadban leszel a részed ez hát az élet... hangeső és színvihar magányos nappal éjjeli mámor megtalált boldogság a homokszemek eltévedt szigetein kivetülésed őszinte álmain valóságzivatar Gedeon Hajnalka: A káprázat krónikái �SZÉPIRODALOM 53 BERETI GÁBOR Virágok torkában élt a hó Virágok torkában élt a hó Lehetett volna szebb májusunk Szirmok gyolcsáról hullt a szó Féltem elragadtatjuk magunk Elmegyek mondtad ki hirtelen s összekapkodtad ruháidat Nyitott ajtód súgta meg nekem jobb lesz elhagynom lakásodat És megtudtam azt is jeltelen hogy innen már nincsen visszaút Te és én szerelmünk tárgyaként hevertünk szobádban szerteszét Végül rendet raktam Ám az új világban már nem voltál jelen Ha már nem Ha már nem a szerelem állít célt eléd, lebegni fogsz, mint az alma lehámozott héja (,) Héja körül az üres, muslicaszínű pontok. Ha már nem …, olyan leszel, mint ők, akik elveszítették egymást. S a föld ott áll (meg) majd előtted, ahogy ő, védtelen, – s meztelen, fehér húsa várni fogja a harapásokat. Hogy (vagy) félni fogsz-e, vagy sem, mindegy lesz. Elsodor a szél, (az idő), s a távolból a föld, mint egy csupasz alma, az életed, akkora lesz csak. Ha majd nem a szerelem, (állít emléket), csupán az emléke állít, (tűz) célt eléd, hogy várd, akár az ekék hasította föld (fénylő), : heges bőrén a villámok sújtotta füstölgő, fekete sebek, lehámozott tested húsában kivirágozzanak -znak (lilán), a harapások. �EMLÉKEZÉS 54 PUNTIGÁN JÓZSEF Csontváry és a gácsi patika történetéből Halálának 100. évfordulójára emlékezve Száz évvel ezelőtt, 1919. június 20-án, az orvosi jelentés szerint június 21-én hunyt el Csontváry Kosztka Tivadar, aki életének jelentős részét töltötte Nógrádban, Gácson, ahol a festői pályafutása hátterét biztosító gyógyszertárát működtette. Ez nemcsak az Önéletrajzában jelzett tíz év alatt (1884−1894) volt életének fontos helyszíne, de az élete végéig. Párizsban, miután nem tudott Munkácsyval találkozni, az Egyetértés c. lapból értesült arról, hogy egy belügyminisztériumi rendelet szerint gyógyszertárakat lehet felállítani. Ekkor határozta el, hogy az anyagi függetlensége elérése érdekében él a lehetőséggel. Párizsból Budapestre, majd Szentesre ment, ahol a „Megváltó” nevű patikában dolgozott. Itt jutott arra a megállapításra, hogy „Gács alkalmas hely egy gyógyszertár felállítására”, és elkezdte az ehhez szükséges dokumentumok biztosítását. 1883. szeptember 17-én Szentesről kérte le Kammermayer Károly budapesti királyi tanácsos polgármestertől az 1876−1879 közötti, ottani foglalkoztatásáról szóló bizonyítványt, amelyet némi bonyodalmak megoldása után meg is kapott.1 Gácson Kosztka Tivadar mellett Bárány János okleveles gyógyszerész is megpályázta a gyógyszertár megnyitását, de az ő kérése nem talált megértésre. A gyógyszertár engedélyeztetési eljárása nem volt egyszerű feladat. Az illetékesek megvizsgálták, hogy a megnyitása nem veszélyezteti-e a már meglévő gyógyszertárak működését, ill. a régió településeinek, intézményeinek érdekeit. Az 1884 februárjában elkezdett eljárás több mint fél évet vett igénybe. Miután a Nógrád Megyei Közgyűlés megállapította, hogy nem merült fel komolyabb kifogás, javasolták annak létrehozását. Ennek alapján az illetékes minisztérium 1884. október 15-én engedélyezte a gyógyszertár megnyitását. Felállítására egy évet adtak Kosztka Tivadarnak.2 1 Rózsa Gábor: Csontváry Kosztka Tivadar egyik nagybácsija Kosztka Károly (1814−1887) mérnök Szentesen. In: Múzeumi kutatások Csongrád megyében 1993/1994, Szeged, 1997. 2 Hírek. A gácsi patika felállítása. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1884. november 30. 3. o. �EMLÉKEZÉS 55 Kosztkának azonban alig két hónap elegendő volt ahhoz, hogy berendezze és megnyissa a gyógyszertárát. Az Önéletrajza szerint egy – feltehetően Szentesen – kapott cimbalom értékesítéséből indult Gácsra, „a szükséges kézi gyógyszereket pedig táviratilag rendeltem meg; addig, míg az állványok, felszerelések elkészültek, már a kiadásokat a napi bevételek fedezték, úgyhogy a gyógyszertár még az évben a forgalomnak átadható volt.” A Nógrádi Lapok és Honti Híradó tudósítása szerint a gácsi patika december 10-én, a gácsi járási szolgabíró iktatókönyvi bejegyzése szerint 1884. december 14-én3 nyílt meg, és a „Vörös kereszthez” megnevezést kapta. Tudta, mit csinál! Ezt tükrözi a Gyógyszerészi Hetilap 1887. februári számaiban megjelent A gyógyszerárulás, tekintettel a vidékre c. írása, amelyben a helyzetet jól ismerő gyógyszerész képe rajzolódik ki előttünk. Megállapította, hogy Gács és a 40 kisközség közel 30 ezer lakosa jó piaci hátteret képez, s elhatározta, hogy egyszerű és olcsó szolgáltatásokkal fogja szolgálni és megnyerni őket. Mint megjegyzi, ezt nem vették jó néven a működő gyógyszerészek: „egy egész bizottság ostromolt meg (persze az érdekelt gyógyszerárulókból), hogy ha oly olcsón adom a szereket, a nép, melyekhez szokva nincs”, magasabb árakat javasoltak neki. Kosztkát ez meglepetésként érte, de remek vállalkozóként cselekszik: „Figyelő állást foglaltam el ... kiismertem ellenfeleim fegyvereit, kiismertem a gyengeségüket s hallgattam.” Az Eperjesen4 szerzett tapasztalatait követve 1886 közepén a Legjobbat legolcsóbban címmel, a Losoncz és Vidéke, a Nógrádi Lapok és a Honti Híradó hetilapokban jelentetett meg hirdetéseket, hogy gyógyszertári szolgáltatásait „a szenvedő közönség érdekébe” állítsa. Termékei közül a budapesti piaci áron szerzett természetes ásványvizet, „Az üdülő közönségnek zsírt növelő erősítő szerül melegen” „magyar és francia cognacot”, borszeszt és az ezzel készült gyógyszereket ajánlotta.5 Emellett rendkívüli aktivitással próbálta támogatni a Gácsra néhány hónappal korábban érkezett Miessl Zsigmond katolikus plébános törekvéseit, aki elsőrendű céljául tűzte ki a gácsi népiskola és a helyi kisdedóvó megújítását, ill. egy leányiskola megalapítását. Utóbbi célra Kosztka gyógyszertára helyiségeit is felajánlotta, valamint a tanítói fizetés javára a 3 4 5 Hírek. Gácsi patika. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1884. december 14. 2. o.; MNL Nógrád Megyei Levéltár, IV. 405. a Nógrád vármegye alispánjának iratai, 32. kötet, 14470/1884. számú iktatókönyvi bejegyzés. 1868 és 1871 között egy eperjesi nagykereskedőnél segédként ismerkedett a kereskedelem fortélyaival. Itt tökéletesítette a német nyelvtudását is. Kosztka Tivadar gyógyszerész hirdetései a Nógrádi Lapok, a Honti Híradó és a Losoncz és Vidéke júniusi számaiban. �56 EMLÉKEZÉS gyógyszertár évi jövedelmének 100 forintját is. Más kérdés, hogy ezt nem mindenki (a plébános sem nagyon) fogadta kitörő örömmel. Miessl ténykedésével egyértelműen a magyar nyelv gácsi elterjesztése mellett munkálkodott, magyarrá változtatta az iskola addig jobbára szlovák tanítási nyelvét, bevezette a magyar nyelvű szentmiséket is6. Itteni eredményeit legfelsőbb szinten is nagyra értékelték, amit 1888 júniusában a Minisztertanács a Koronás Arany Érdemkereszt odaítélésével jutalmazott.7 Kosztka és Miessl együttműködése olykor baráti, olykor ellentétekkel volt telített. Miessl határozottan egyházi feladatnak tekintette munkáját, s nem kívánta azt, hogy abba kívülről beavatkozzanak. Kosztka szélesebb körben is közzétette meglátásait. 1885−1886-ban a Losoncz és Vidéke, a Nógrádi Lapok és a Honti Híradó c. hetilapokban egymás után jelentette meg helyi és tágabb értelemben vett oktatási, iskolaügyi, mezőgazdasági kérdéseket feszegető, gyakran kritikus meglátásokat is tartalmazó írásait, melyek közül nem egy váltott ki kisebb-nagyobb vitákat. Aktívan bekapcsolódott a magyar nyelv terjesztését felvállaló Felső-Nógrádmegyei Magyar Közművelődési Egyesület létrehozásába (1885. december–1886. április), majd a működtetésébe. Beválasztották a szűkebb körű alakítóbizottságba, részt vett az alapszabály kidolgozásában,8 1886. március 29-én jelen volt az alakuló közgyűlésen, ahol helyet kapott annak vezetésében.9 Az egyesületből, annak vezetéséből 1891-ben távozott, helyére a losonci gimnázium tanárát, György Lajost választották meg.10 Gácsi közéleti tevékenysége 1886 végén ért véget, amikor több konfliktusba keveredett. Az egyiket a Losoncz és Vidékében többször közzétett hirdetése okozta, melyben az „igen jó hatásúnak” bizonyult sósborszeszét kínálta,11 azt állítva, hogy azt dr. Plichta Soma járási főorvos és Pokorny Ede 6 Az elsőt 1885. augusztus 20-án, a gácsi római katolikus templomban, amely nem váltotta ki a helybéliek rokonszenvét. 7 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Minisztertanácsi jegyzőkönyvek – 1888. 06. 29-i ülés, HU_MNL_OL_K27_18880629. Miessl a trianoni döntés után is Ógácson maradt, 1925-ben hunyt el, az ottani temetőben nyugszik. A sírkő felirata szlovák nyelvű. 8 Az alakítandó Felső-Nógrád Megyei Nemzeti Közmívelődési Egyesület alapszabály-tervezete. Losoncz és Vidéke, 1886. január 17. 9 A Felső-Nógrád Megyei Magyar Közmívelődési Egyesület alakuló közgyűlése. Losoncz és Vidéke, 1886. április 4. 10 A Felső-Nógrád Megyei Magyar Közművelődési Egyesület IV. rendes évi közgyűlése. Losoncz és Vidéke, 1891. június 28. 11 Kosztka Tivadar hirdetése. Losoncz és Vidéke, 1886. november 14. �EMLÉKEZÉS 57 gyógyszerész is jónak ismerte el. Az érintettek azonban erről nem tudtak, s azonnal tiltakoztak.12 Kosztka nyilvános válaszában megvédte az általa készített terméket,13 de miután a hirdetés a későbbi lapszámok szövegében már a szakértői nevek nélkül jelent meg, egyúttal beismerte a vétkét is.14 Csontváry Kosztka Tivadar hirdetése Ugyanekkor gróf Forgách Sándor – „mint gácsi iskola-látogató” – is őt vette célba, mert mint írta, nem teljesítette a leányiskolával kapcsolatos 100 koronás támogatási ígéretét.15 Kosztka ekkor is védte az igazát, elismerve azt is, hogy a 100 frt-os ígéretét addig nem teljesítette. De, mint írta, ezt nem „fitogtatási mániából vagy hiúságból” tette, hanem azért, mert a „szükség oly erővel nehezedett Kosztka úr vállaira szemben az állítólag »szegény« Gács községgel, hogy ez elöl magyar állami polgárának, ha még oly szerény körülmények között él is, itt e hazában, kitérnie nem volt szabad.” „Nyíltan tehát ismételten kijelentem, hogy a 100 frt-nak folyósítását − szegény ember létemre is − azonnal eszközlöm, mihelyt Gács község szegénységi bizonyítványa az alispáni kéz által megerősíttetik s hozzám bemutattatik” – jelentette ki. 12 Nyilatkozat. Losoncz és Vidéke, 1886. november 21. Felelet. Losonc és Vidéke, 1886. november 28. 14 Kosztka Tivadar hirdetései a Losoncz és Vidéke 1886. decemberi és az 1887. januári számokban 15 Gróf Forgách Sándor: A közönség köréből. Losoncz és Vidéke, 1886. november 21. 13 �58 EMLÉKEZÉS Kifejtette, hogy Gács nem tartozik a legszegényebb községek közé, Forgách Sándornak pedig van annyi jövedelme, amiből tudná az óvodát segíteni – de ezt nem teszi, és a község is tehetné ugyanezt, ha akarná.16 Terveit csaknem derékba törte a Forgách Antalnéval való vitája, melynek alapját az képezte, hogy a Forgách család tiltakozása ellenére gyógyszertára kínálatában előkelő helyet kapott a borszesz, avagy a pálinka. Utóbbi a Forgáchok számára is jelentős jövedelemforrás volt. Az 1887 januárjában kezdődött17 és 1887 júliusában18 zárult többhónapos pert a Forgáchok nyerték meg, melynek eredményeként „Kosztka Tivadar regále csonkítónak mondván ki” kártérítésre kötelezték. A Forgáchok célja volt, hogy felszámolják a gyógyszertárat, de ezt nem sikerült elérniük. Az események hatására gyakorlatilag kivonult a nógrádi közéletből. Voltak politikai ambíciói is, amit az jelez, hogy 1887. május 29-én részt vett a Szabadelvű Párt helyi szervezetének a losonci Vigadóban megtartott alakuló ülésén. Ezen őt is beválasztották a végrehajtó bizottság tagjai közé.19 Megjegyzendő, hogy a párt egyik legismertebb országgyűlési képviselője 1887-től 1901-ig Asbóth János író, politikus és utazó volt. A Bosznia és Hercegovina c. útikönyvében közzétett metszetek Csontváry több kutatója szerint egyik alapját képezhették az ott készült festményeinek. Asbóth János 1890 júniusában a Losonc melletti videfalvi kastélyba költözött.20 Az említett kártérítés olyan terhet rótt rá, amelyet a bevételéből nehezen tudott teljesíteni. A 4500 korona és kamatai kifizetésére egy losonci gyógyszerésztől (Czellner Viktor) kölcsönt vett fel, amit nem tudott téríteni. A gyógyszertárat árverés alá bocsátották. Az erről szó értesítéseket a Pesti Hírlap 1890 decemberében és 1891 februárjában, majd teljes terjedelmében a Losoncz és Vidéke tette közzé az 1891. február 22-i számában.21 16 Homor István körjegyző: A gácsi kisdedóvó karácsonyestéje. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1887. január 9. 17 Közigazgatási bizottsági ülés január hó 15-én. A gácsi patika. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1887. január 23. 18 Közigazgatási bizottsági ülés augusztus hó 16-án. Jogügyek. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1887. augusztus 21. 19 X-Y.: Alkotmányos mozgalmaink. Losonc és Vidéke, 1887. május 29. 20 Helyi és vegyes hírek. Asbóth János. Losonc és Vidéke, 1890. június 29. Megvásárolta a kastélyt, a hozzá tartozó birtokot. Videfalán az általa épített templom alatti kriptában nyugszik. 21 Honti Ferenc királyi bírósági végrehajtó: Árverési hirdetmény. Losoncz és Vidéke, 1891. február 22., 4. p. A gyógyszertárat és berendezését 3704 Ft-ra értékelték fel. �EMLÉKEZÉS 59 Az árverés eredményét nem ismerjük, de biztos, hogy a gyógyszertár a tulajdonában maradt. Nyilvánvalóan érzékelte a közeledő veszélyt, s a gyógyszertárát még időben, két évre bérbe adta Hackenberger László aradi gyógyszerésznek.22 Hackenberger ezután egészen 1895 végéig bérelte azt. Ezután egy évre testvére, Kosztka László gyógyszerész vette át a gyógyszertár irányítását, aki emellett madártani megfigyelésekkel is foglalkozott. Az időközben már festői tanulmányokat folytató Kosztka Tivadar 1896-ban kb. 3 évre visszatért Gácsra, ahová a belügyminisztérium 1896 augusztusában a gácsi községi hivatal anyakönyvvezető-helyettesévé nevezte ki,23 maga vezette a gyógyszertárat is. Anyakönyvi bejegyzés A Gyógyszerészi Hetilap 1897. májusi és júniusi számaiban több hirdetést tett közzé, mely szerint szeptember 1-től kezelői állomást hoz létre, s ahhoz munkatársat keres. „Kosztka Tivadar úrhoz Gács. Kezelői állomás szeptember 1-től két évre. Két szobás lakás nagy gyümölcsös kerttel”. Sikerrel. A lap június 27-i számában arról számolt be, hogy az állomás betöltetett.24 Egy évvel később, 1898 júniusában és júliusában ugyanezen lapban 20 ezer forint kész- 22 Hackenberger László (1860−1941) aradi gyógyszerész gácsi tevékenysége után Pozsony megyében, majd Budapesten és Rákosligeten élt, ahol az új szálemisták nevű vallási közösség vezető egyénisége lett. 23 Hírek és különfélék. Anyakönyvvezetés. Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1896. augusztus 23. 24 Gyógyszerészmunkatársi állomások. Okl. munkatárs kerestetik. Gyógyszerészi Hetilap, 1897. május/június, Nyílttér. Gyógyszerészi Hetilap, 1897. június 27. �60 EMLÉKEZÉS pénzért eladásra kínálta fel a gyógyszertárát.25 A hirdetése nem járt sikerrel, a patika – Gács és Nógrád szerencséjére – a tulajdonában maradt.26 A gyógyszertárat ezután fokozatosan Danko Gyula (1899−1906), Bentsáth Kálmán (1906−1909), Dőry Mihály (1909–1910),27 Eisnitz Sándor (1911−1912 június)28 gyógyszerészek bérelték. Eisnitz távozása után a Békéscsabáról érkezett Székely Sándor lett a bérlő, akivel Kosztka 1912. július 25-én kötött szerződést három évre, évi 2800 korona készpénz az összes adók, tűzbiztosítás és a többi évi járulékok fizetésével és egyéb kötelezettségekkel. A bérbeadásnál, hasonlóan az előző bérlőkhöz, azt is kikötötte, hogy fenntartsanak számára egy szobát, ahol lakhat, s azt is, hogy a budapesti műtermében nem férő tárgyai és festményei a patika padlásán maradhassanak. Kosztka 1914 augusztusában Székely Sándorra ruházta át a gyógyszertárat,29 eladta neki az épületet azzal a kikötéssel, hogy azért évjáradékot is kért. Székely Sándor unokája, Kabar Zoltán azt feltételezi, hogy az évjáradék mellett a gyógyszertár árát részletekben térítette. Kosztka az I. világháború alatt minden megtakarított pénzét (60 ezer korona) hadikölcsönökbe fektette, s azt elvesztette. A Székely Sándorral folytatott levelezése számos nehéz pillanatot örökített meg, melyek a világháború előrehaladtával egyre megrázóbbak lettek. A megmaradt leveleiből egyértelmű, hogy megélhetési gondjai voltak, éhezett. Erre utal az, hogy folyamatosan arra kéri Székelyt, hogy küldjön neki a gyógyszertár kertjében megtermett gyümölcsökből. Ennek azonban ő csak nagyon korlátozottan tudott eleget tenni. 25 Eladás. Gyógyszerészi Hetilap, 1898. június 19.–július 10. között megjelent számok. 26 K. Karlovszky Geyza: Gyógyszerészek évkönyve. Budapest, 1898. 27 Dőry Mihály Nagyszalontáról érkezett Gácsra. 1915-től az 1912-ben alapított nagyváradi Diana Gyógyszertárat bérelte. 28 Mivel nem tudta téríteni a kért magas bérleti díjat, ezért 1911. február 27-én levélben kérte a feltételek könnyítését. Néhány hónappal később már különböző műszerek megvételét is felajánlotta, arra kérve Kosztka Tivadart, hogy nevesítse azokat, akik a rossz hírét keltették. Végül 1912 júliusában felmondta a gyógyszertár bérletét. Eisnitz Sándor 1881. július 12-én született Tiszacsegén. Bentsáth Kálmán évfolyamtársa volt a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen. 1912-től a tiszolci Magyar Korona Gyógyszertár tulajdonosa lett. 29 Személyjogú gyógyszertárak átruházása. Belügyi Közlöny, 1914. augusztus 30., 43. sz., 578. p.: 129, 591/1914. B. M. szám. �EMLÉKEZÉS 61 Székely az 1916. június 16-án keltezett, Gácsról küldött levelezőlapján így ír Kosztkának: „Ön nem tudja: hogy Gácson a cigány asszonyok havonta 6070 K. hadisegélyt kapnak, tehát nem dolgoznak. Ön nem tudja: hogy Gács és környékén egy szem gyümölcs nem lesz, mivel a hernyók mind elették, most kezdenek a fák hajtani. Ön nem tudja: hogy a gácsi járásorvos Pestről hozatott ide gombát – a saját ebédjére. Ilyen világ van itt! – Amint valahol fogok azonban látni, első kötelességemnek tartom, hogy Önnek megküldjem.”30 Hasonló tartalmú Székely 1918. október 8-án keltezett levele is. „…Kártyáját, melyben az alsókerti termésből kért diót almát megkaptam. Művész ur Ön nem akar úgy látszik emlékezni arra, hogy megírtam már régebben Önnek, hogy engem a háborúban az Úristen igen meglátogatott! Abban a levelemben említettem, hogy egész háború alatt semmiféle gyümölcsből nem termett, még an[n]yi sem, hogy saját szükségletemet fedezte volna. – Dió egyetlen egy szem sem termett – én szívesen vennék, hogy valami legyen majd a családomnak enni való!! - Ilyen világ van itt.”31 Csontváry egyre nagyobb mértékben nélkülözik. Kétségbeesésében 1919 márciusában felkereste a Magyar Tanácsköztársaság Képző- és Iparművész Szakszervezetek Szövetségének elnökét, Hermann Lipótot,32 aki így emlékezett erre: „1919 márciusában a kommün első napjaiban Csontváry is jelentkezett a szakszervezetben. Megpillantottam különös sovány figuráját, az ing plasztronját és nyakkendőjét helyettesítő kendővel a nyakában, szandállal a lábán. Hozzám fordult, akinek ott némi funkciója volt. − Nézze Lipót – mondotta. – Tudja, hogy a patikám bérbe adtam, annak jövedelméből éltem. De most hogy is mondjam, államosították. Valami pénzre volna szükségem. Zavarban volt, talán nem akarta bevallani, hogy éhezik, és a kérés különben sem volt szokása. Ekkoriban még nem utaltak ki segélyt a művészeknek, de Csontváryval kivételt tettünk. Előlegeztünk neki a szakszervezeti tagsági díjból egy szerényebb összeget, ami azonban nem sokat jelentett neki, hiszen semmije sem volt.”33 Két hónappal később, 1919. május 13-án Csontváryt a budapesti Koch Róbert kórházba szállították, ahol az állapota nem javult34 és az orvosi je30 Csontváry-dokumentumok II., 116/a), 116/b), 142−143. p. Csontváry-dokumentumok II., 121 /a), 121 /b), 122/a), 122/b), 146−148. p. 32 Hermann Lipót (1884−1972) festő, grafikus, Munkácsy-díjas, érdemes művész. Külföldi tanulmányai és munkaviszonyai után 1910-ben hazatért, és részt vett a kecskeméti művésztelep megalapításában is. 33 Hermann Lipót: A művészasztal. Képzőművészeti Alap Kiadó. Budapest. 1958. 140. p. 34 Mezei Ottó: Csontváry-dokumentumok I., képmelléklet. 31 �EMLÉKEZÉS 62 lentés szerint 1919. június 21-én, délután 4 órakor „szívelégtelenség, tüdőtágulás és belérhártyagyulladás” következtében elhunyt.35 Csontvári Kosztka Tivadar kórlapja A gácsi „Vörös kereszthez” gyógyszertárat 1919 áprilisában Székely Sándorról Cornides Károly egykori felkai gyógyszerészre, majd a nagyereznai gyógyszertárkezelőre ruházták át.36 Székely Sándor valamikor 1919 tavaszán Kecskemétre költözött, ahová magával vitte a padláson elhelyezett festmények egy részét (Gerlóczy Gedeon szerint kb. 20-25 képet). Cornides a gácsi gyógyszertárat teljes berendezésével 1922-ben a falu központjába költöztette, az épület nem sokkal később a Ruzsinszky család tulajdonába került. 35 36 Romváry Ferenc: Csontváry-dokumentumok II. képmelléklet. Közlemények. Gyógyszertárak. Személyjogú gyógyszertárak átruházása. Belügyi Közlöny, 1919. április 27., 826. p.: Gács. »Veres Kereszt« Székely Sándorról Cornides Károlyra. (33.617/1919. B. M. sz.); Cornides Károly (1863−1932). Tátrafüreden, majd Felkán volt gyógyszerész. Elképzelhető, de inkább bizonyosra vehető, hogy a családot ismerte Csontváry, akinek volt műterme volt Felkán. Az írásaiból tudjuk, hogy egy évre itt helyezte el a tarpataki vízeséséről készített festményét. �EMLÉKEZÉS 63 Az egykori gyógyszertár padlásán maradt képek felkeltették néhány, főleg losonci műgyűjtő érdeklődését, akik az itt talált képeket szentképekre vagy egyéb szolgáltatásokra cserélték el, ill. olcsón megvásárolták őket. E tekintetben Oppenheimer Rezső (1889−1963) műgyűjtő, losonci fogorvost és Büchler Gyula (1885–1944) orvost kell megemlíteni. Elképzelhető, hogy hasonló módon kerülhettek képek másokhoz is. A padláson maradt további képek sorsáról Csontváry életművének egyik feldolgozója, Mezei Ottó gácsi látogatásakor Ruzsinszky Gyula számolt be. „…hallottam, hogy fest, de a képeit csak akkor láttam, amikor beköltöztünk ide, ebbe a házba. Az egész padlás tele volt velük. … Rég volt ez már, kérem. Elégettem őket. … koszosak, porosak is voltak azok. Egy darabig jöttek ide valami losonci kereskedőfélék és egyikért-másikért itt hagytak ilyen bekeretezett szentképeket, de aztán már azokkal is tele lett a ház. A feleségem meg azt mondta, hogy elege van a nagy jövés-menésből, és akkor lehordtuk a képeket az udvarra és meggyújtottuk őket. Kellett a hely a padláson, na! Mert sok kép volt ott kérem. Emlékszem, órákig égett a tűz, pedig azok jól égtek, mert jól kiszáradt fából meg vászonból volt mind.”37 Emléktábla a gácsi patika előtt 37 Szemadám György: Csontváry és az ezerkilencszázhetvenes nyár Mezei Ottóval, meg Haris Lászlóval – művészettörténeti útleírás. Országépítő, 2004/3. szám. �SZÉPIRODALOM 64 MONOSTORI TIBOR Szilveszteri válóper Kopott szépség, nekem táncolsz, kűrjeiddel némán vádolsz, mert nem ugrok csípőd után. Beléd révülve gyanútlan örökíted rám ráncaid, a legsötétebb árnyaid, ha szerelmedet nem tudod. Testekkel teli puttonyod kutatom, tegnap hullámzó, játékos ígéret-alom, ma csatakos, vértől ázó, jeges-zimankós borzalom. Az új eskükkel takarodj! Szelíd kimúlást akarok látni ma, eseménytelent. Ne próbálj bizonyítani, a jövő hiú s szemtelen, őt minek bármire tanítani? Csak hidegebb leszel. Mi az? Várj! Miért könnyezel? Sós igéd régóta nyelem. Szeretsz. Igen? Hiányzom? Nem akarom tudni... Maradj! Mit tartogatsz még nekem? Csókod felesleges... Miért simít kedvesen kulcsoló karod? Hálátlan lennék? Meglehet. Borzongok, ahogy eszembe juttattad gyengédségedet. Nincs visszaút, veled szemben állok. A válóper csak egy éjszaka, s a kópia halvány szivárványodról már özvegy lelkem sötétkék égboltján feszül. A sírig fényezem. Fogadalmunkra, lüktető nászainkra emlékezem, s ábrándjainkért tüntető fiainkkal, lányainkkal, nevedből szőtt zászlóinkkal, forradalomra éhesen újra, újra fegyverkezem. �SZÉPIRODALOM 65 MONOSTORI TIBOR Szanaszét heverő koordináták Hosszú ideje éltek együtt ők ketten a kis tábortűz mellett a fagyos sivatagi éjszakában. A félszeg rab s a szüntelen őrző. A rab sokat dolgozott. Örvénylett. Az éjt nappallá téve egyre csak perdült, forgott, körözött, keringett. A lángok körül szállva gyakorta megállt, ha éhezett, s harapott egy falatot: elmajszolt pár évszakot. Az őrző csendben figyelt. Ismerte jól. Rab nem elégedetlenkedett. Elfogadta a sorsát. Egyetlen egyszer esett meg, hogy szembefordult a társával, s lassítani kezdett. De nem szólt. Ha fázott, akkor sem bújt közelebb a tűzhöz. Ha melege volt, sem vette le a kabátját. El akart menni, de úgysem engedték. Te hiú fogoly, hová is szöknél? Csúnya, meteoráztatta, ragyás kősivatag-arcot akarsz talán égszínkék-hófehér selyem fátylad helyébe? De a társa megszánta, s végre szomorúan száműzve őt, elengedte a csillagok közé. A rab hallgatott, és lassan megállt. A sötétséget kémlelte, hová a láng fénye nem ért. Megremegett. �SZÉPIRODALOM 66 Idővel újra forogni kezdett. Amíg csak a tűz lobogott, örök szerződésben, társak maradtak ők. Pozíciónk alig-alig ismert. A koordináták pedig szanaszét hevernek emlékeinkben, szeretteink bánatában és mosolyában. Klímaváltozás Hőmérőt helyezel karjaimba, a higanyszál higgadtan reagál. Megvárja, hogy eldördüljön a startpisztoly, s azonnal megdönti a száz milliméteres síkfutás világrekordját, átszakítja a célszalagot, és kiönti lelkét a forró, lyukas csövön át. Ez bizony globális felmelegedés, üvegházhatás, nem helyi tünet. Elolvadnak a sarki jégmezők, megemelkedik az óceán szintje, áttöri a gátakat és elönti a partmenti magasztos metropoliszokat. A permafrost felolvad, és a mindig-hideg, metánszagú északra ráköszönt a soha-nem-volt, folyékony nyár. �RIPORT 67 ÁDÁM TAMÁS Héthatár Irodalmi Fesztivál Terényben Sokkal nagyobb hírverést érdemelne az a nagyszerű kezdeményezés, amely Terényben zajlik; idén harmadszor rendezték meg a Héthatár Irodalmi Fesztivált a nyár végén. Romantikus, vadregényes helyszín, keskeny földút visz a domb ölében lévő színpadhoz. Ezúttal is egymást érték a programok. Ebben a rohanó, rideg világban már az is tiszteletet érdemel, ha valaki irodalommal foglalkozik, megszervez egy ilyen találkozót. Mondom, a hírverés kevésbé volt tökéletes, talán ez is közrejátszott abban, hogy nem voltak sokan, pedig szép időt küldött a tájra a Jóisten. De, ha csak tíz nézőt érintett volna meg a művészet, már akkor megérte volna. Szerencsére folyamatosan érkeztek az érdeklődők. Ebédidőben vette kezdetét a fesztivál, a Burattino Bábszínház A három kívánság című bábjátékkal szórakoztatta a szüleikkel kilátogató kicsiket, majd Szalma László lantjátékát élvezhette a közönség. Fél négykor Lázár Balázs Ady és a nők című előadása egyéni, szokatlan és magas színvonalú volt. Tudjuk, Ady-centenárium van. Az előadók: Tallián Mariann és Lázár Balázs. Akármerre járok az országban, a versek körül állandóan belebotlok a színészekbe. Missziót teljesítenek. Ezúttal Mariannát kérdezem, miért vállalják a versmondás különös formáját. Merthogy szinte eljátsszák a verseket. Tallián Mariann (Fotó: Ádám Tamás) �68 RIPORT – Pécsről mi jut eszébe? – A székesegyház. Sokat jártam oda gyerekkoromban. Gyönyörű templom. Az elsőáldozásra Bíró László (ma már püspök), karizmatikus atya készített fel, egy életen át elkísértek ezek az emlékek. – Ebben a városban született, milyen volt az akkori Pécs, és milyen most? Egyáltalán visszajár még? – Ritkán, de olykor megyek, természetesen. Akkoriban az utolsó éveit élte a szocializmus, kisdobos, úttörő voltam. Szocreál házakra, az Uránvárosra emlékszem, és persze az ütött-kopott belvárosra, amelyet mára gyönyörűen felújítottak. Ugyanez történt a székesegyházzal is, feltárták a barlangokat, a szakrális helyeket rendbe tették. Különleges hangulata van a városnak, érdemes ellátogatni Pécsre. – Pest következett. – A Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatórium tanulója lettem, hegedűművész akartam lenni. Egyenes útnak látszott, mert tanulmányaim befejezése után felvettek a Zeneművészeti Főiskolára, aztán elcsábultam a színház felé. – Ki és mi térítette el? – Ruszt József, a legendás rendező tehet róla. (Ruszt egyébként sokszor megfordult Salgótarjánban, Balassagyarmaton, Csesztvén, beszéltem vele: szerette szűkebb hazánkat.) Ő egy varázsló volt, zseniális szakember, bizton állíthatom. Független színházat csinált, és egyszer az egyik darabba betett hegedűsnek, szerepet kaptam. Ez volt rám olyan hatással, hogy a színészetet választottam. Úgy éreztem, nem vagyok annyira kiemelkedő a hegedülésben, bennem több lakozik, „szeretném magam megmutatni”. A színészet alkalmasabb erre. – Előveszi még a hegedűt? – Persze. Mi több, akad olyan válogatásunk, amelyben hegedülök. Valahol a lelkem mélyén nagyon hiányzik a zene. – Elvégezte a Színművészeti Főiskolát. Kik voltak az osztálytársai? – A Benedek-osztályba jártam, hogy csak néhány nevet említsek: Botos Éva, Németh Kristóf, Haumann Petra, Gryllus Dorka, Szirtes Balázs, Szávai Viki. Mindenki a pályán maradt. – Főiskolásként is színpadra lépett? – Az Új Színházban voltam gyakornok. Harmadikos koromban Szolnokon játszottam, majd leszerződtem, Schwajda György hívott, főszerepeket osztott rám. – Mégis színházat váltott! �RIPORT 69 – Bereményi Gézáék lecsábítottak Zalaegerszegre, három évig tartott a kaland. Akadtak átfedések, hiszen visszajártam Szolnokra, vittem tovább a szerepeket. – A színészi élet már csak ilyen, nem telepedett le Zalaegerszegen. – Amikor Schwajda lett a Nemzeti Színház igazgatója, hívott, úgyhogy Budapest lett az otthonom. – Igen ám, de egy idő után mégis máshova ment. – Amikor Jordán Tamást kinevezték a színház élére, elváltak az útjaink. Ez egybeesett azzal az időponttal, amikor Lázár Balázzsal összeházasodtunk, hamar jött a kisbaba. Érthető hát, hogy pár évig nem játszottam, a gyereknevelés került előtérbe. – És elérkezett az idő, amikor újra színpadra lépett. – Nem szerződtem már, szabadúszóként játszottam. Pont nagyon rossz időszaka volt a színháznak, mert megritkultak a biztos állások, hol itt, hol ott léptek fel a színészek. Nem akartam vidékre menni, a családot Pesten hagyni. Szabadúszóként szerepeltem a Karinthy Színházban, a Pinceszínházban, ahol most is játszom. A nehéz időkben kezdtem el verseket mondani, egy-egy fellépésre el tudtam szabadulni a gyerekek mellől. A férjem költő lévén nagyon sokat segített a verselemzésben, a felkészülésben. Akkor éreztem meg igazán azt, hogy én erre a pályára születtem. Számomra nem annyira a színházi szerepek adják az örömöt ebben a hivatásban, hanem a versmondás. Ez egy más műfaj, amelyben roppant fontos a színészi kvalitás. Kétségtelen, más felkészülést, és más koncentrációt igényel. És ez a bensőséges, intim légkör, amit meg tudok teremteni a versmondással, amikor szembenézek a közönséggel és találkozik a tekintetünk, utánozhatatlan. Kialakul egyfajta közös összhang, ez engem teljesen boldoggá tesz. Úgy érzem, csatorna vagyok az égiek és a földiek között. – Küldetés ez, nem vitás! – Így van, ezt naponta tapasztaljuk, bár rendkívül nehéz feladat, majdnem tíz éve csináljuk a versszínházi előadásokat. Természetesen különkülön is fellépünk. Sajnos nem csak a versekre, alapvetően a szépirodalomra az jellemző, hogy a közönséget roppant nehéz megszólítani, látszólag érdektelenség lapul e mögött, szerintem viszont csak kiment a divatból. Valahogy a tanítással is akadnak gondok, a tanárok nem mutatják meg a líra és a próza szépségét a gyerekeknek. Felszínes világban élünk. Lehet ezen változtatni, pici dolgokon múlik minden. Mi például boldogan mennénk iskolákba, de sokszor visszautasítanak bennünket, idő, energia hiányában, holott mi szerzünk rá támogatást. Nem kell a vers. �70 RIPORT Pedig tapasztalatunk szerint, ha a versek közelébe engedik a gyerekeket, figyelnek, tapsolnak, leköti őket az előadás. Mi is picit hozzáteszünk ahhoz, hogy a magyar irodalmat megszerettessük a fiatalokkal, na és persze a felnőttekkel, a Nógrád megyeiekkel is. Az Irodalmi Kávéházban Rózsássy Barbara és Pánczél András Homoki-Nagy István: Nádi szélben című könyvét mutatták be. De vajon ki is Rózsássy Barbara, kérdezem ezt azért is, mert ő szerkesztette az Ady és a nők című most látott darabot. Nos, Rózsássy Barbara József Attila-díjas költő. Pályáját a Stádium Fiatal Írók Körében kezdte. Tizenkilenc éves korában jelent meg első verseskötete. Gérecz Attila-díjjal jutalmazták A suttogással telt szoba című kötetéért. Verseire nagy hatást gyakorolt az olasz kultúra, elsősorban Dante és az itáliai reneszánsz költészet. Tucatnyi könyve jött ki a nyomdából. Nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem erről az izgalmas előadásról. – Valójában 2013 óta dolgozunk együtt Lázár Balázzsal és Tallián Mariannal – mondja Barbara. – Az első darabunk a Weöres Sándor és Károlyi Amy műveiből összeállított versszínházi műsor volt, amelynek címe: Piros ruhában, szerelemben. A mi ismeretségünk onnan jött, hogy ők nagyon jó versmondók, az Írószövetségben ismertem meg őket annak idején. Mindig is motoszkált bennem, hogy ez egy nagyon fontos szerepkör, feladat, küldetés, mármint, hogy legyenek jó versmondók. Régebben létezett egy nagyon nagy versmondó generáció, azonban ezt a hagyományt nem igazán sikerült továbbvinni. Nagy űr következett, amelyet be kell töltenünk. Bennük kezdettől fogva éreztem az erőt, megvan bennük az elhivatottság, a tehetség, az alázat. Sok színészt látok manapság verset mondani, és bizony sokszor hiányzik az alázat. Ha mindezek megvannak, létrejöhet egy színvonalas műsor. A költőnő az általános elemzés után szólt a terényi előadásról. – Egymást követték a műsor-összeállítások, évről évre jött valami más – folytatja Barbara. – Arra is figyelünk, milyen évfordulók következnek, vagy hogy számunkra mi a fontos, és abból is mutassunk valamit. Most az Ady-centenárium kapcsán állt össze az Ady és a nők című műsor. Nyilván van itt egy sajátos felállás, hiszen egy színészházaspárról van szó, akik eleve alkalmasak a férfi-nő viszony ábrázolására. Ez is egy ilyen szerencsés konstelláció lett, sajátos szemszögből láttatják a viszonyokat. Nyilván az is érdekelt ebben a történetben, hogy a női költők különféle korokból mennyire állják meg a helyüket Ady Endre mellett. Mennyire lehetnek egy párban nagy költőnkkel. A végén arra jöttem rá, hogy ez maximálisan lehetséges. Nincsen hiányérzetem, és azt remélem, a befoga- �RIPORT 71 dónak sincsen, amikor a női költők műveit hallgatjuk, rájövünk, hasonló színvonalon tudnak megszólalni, mint Ady versei. A titkot szerettük volna megmutatni. Megmutatták. Az Irodalmi Kávéház tartogatott még meglepetéseket, mert a Csikófogat könyvbemutató, mint a címből is kiderül, a fiatal alkotók műveiről szól, a beszélgetéssel közelebb jutottunk hozzájuk, munkáikhoz. Itt járt Mirtse Zsuzsa, Kubiszyn Viktor és Mezey Katalin. Bognár Szilvia és Szalóki Ági koncertje különleges élményt nyújtott. Közülük Szalóki Ági az ismertebb, aki Sebestyén Márta hatására kezdett el énekelni. Nem utánozza, de hasonló skálán mozog, a népzenétől semmi nem tántorította el, és nem mellesleg gyűjtött is. Megható volt látni azt a szeretetet, amely körülveszi. Bognár Szilvia és Szalóki Ági gyönyörű hangja betöltötte a völgyet. A Héthatár Irodalmi Fesztivál a Szabotázs Színház előadásával zárult. A Balfácánok Rejtő Jenő elfeledett műve, nem nagyon játsszák színházaink sem, pedig többet érdemelne. Mint ahogy a terényi Héthatár Irodalmi Fesztiválra is jobban oda kellene figyelnünk! Héthatár Irodalmi Fesztivál Terényben (Fotó: Ádám Tamás) �SZÉPIRODALOM 72 SZENTJÁNOSI CSABA Csak Csak a zsiráf, csak az elefánt, csak az oroszlán, csak Afrika, mennyi pompa, mennyi gyötrelem, mennyi elutasítás, mennyi erotika, csak a kenguru, csak a koala, csak a paradicsommadár, csak Ausztrália, az emberiségért a sydney-i operaházból mennyi feltörő ária. * Csak a macskahátú pad, cukrászda előtt a lányok, az Andrássy úton könyv takar, egy versbe bújva várok, a lányok kigombolták a teret, én nyalom a Mont Blanc-fagyit, a szerelem hőjében rám olvadnak hamiskás dalaik. * Csak egy darab vajaskenyér, egy száraz kifli, az égből a ház falához dobott bicikli, csak egy bögre kihűlt tea, elgurult gyöngyök, orvosi leletek, sistergő TV, fáradt csütörtök, csak egy ágy, egy mosolygó dinnyehéj, ázott, lihegő kutya, köhécselő hang a szomszédból, mint összegyűrt szilveszteri duda. �SZÉPIRODALOM 73 Dolgaink felett Nekünk annyi dolgunk van mindig, közben meg nem… mert ha csinálnánk, nem lenne ennyi gondunk: ahogy a parasztember dolgozik a földön, ahogy a madár fészket épít, ahogy a hajós átkormányoz a tengeren, ahogy a remete meditál… mi abban fáradunk ki, hogy hogy reagálunk mindenre, hogy dolgainkat, amiket ránk akaszt a világ, a család, a munkahely – egyeztetjük elvárásainkkal, életünk gondolatmenetével…. igen, tanulnom kell nekem is, hogy merjem elengedni feszültségeimet, görcseimet, hogy ne életben akarjak maradni, hanem merjek élni halált megvetően (de az elmúlást tisztelően), nekünk annyi dolgunk van mindig, hogy határidőnaplónk, tennivalóink listája teljesen telítve van…. holott a világ, csak pont ránk várna, az „annyi dolgunk van” mentességünkre… mert mi dolgunk lehetne más, mint egymást szeretni, megbocsátani, felnőni a másikhoz? Akkor nem dolgaink lennének, hanem ajándékaink, kedvességeink, nehézségeink – amik könnyűvé válnának a másik kezétől, lelkétől. Nekem annyi dolgom van, pedig nélkülem is tovább menne minden…. az én dolgom, hogy felismerjem ezt, és a lényeghez jussak el – ahol megváltoznak „sürgősségi eseteink”, és dolgaink fogaskerekeit egy nagy váltásban össze tudjuk kapcsolni, hogy áttételekké váljunk. �SZÉPIRODALOM 74 KARAFFA GYULA tartarosz… ez év augusztus tizenkilencedikén egész nap erős szorítást éreztem mellkasomban, s álkapcsom is mintha tűzből lett volna… karom zsibbadt, és folyamatosan nagyokat, mélyeket kellett sóhajtoznom, egyenletes, csendes levegővétel helyett… (…helyemet nem találva céltalanul bolyongtam aszphodélosz mezején, akár a munka nélküli héroszok, a sztüxöt átlépni pénzem nem volt, kharon elzavart anyámat szidva, elszöktem hát hermésztől, s beosontam a hátsó kapun tainaroszban, így elkerültem szerencsésen kerberosz bűzhödő pofáját is) köröttem ezer és ezer semmire sem jó lélek vándorolt, sarukopásig csoszogták kicsinyes életük lépéseit, csivogtak, akár a denevérek… némi felüdülést csak órión látványa adott, ki épp szellemszarvasra vadászott e mezőkön… meguntam hamarost a vándorélet kínjait… árnyat adó ciprusfa alatt pihentem meg a léthé partján, de vizéből ösztönösen nem ittam, hiába kínzott a szomjúság… kiszáradt torkom később enyhet – a fehér nyárfa árnyékától hűvös – emlékezés tava vizéből kapott… aiakoszt sem elkerülni, sem becsapni nem tudván, hiába vágyott lelkem az elíziumi gyümölcsösök zamatos terméseit ízlelni, s aztán újraszületni ezer alakban megint… kijelölt utam tehát tartarosz büntetőmezejére, hádész birodalmába vezetett (miért, ó istenek, a jó szándék miért elégtelen nektek a gyönge földi halandóktól, miért kevés, ha az ember végig hű hozzátok, és becsületes is marad az emberek között tehetsége szerint, mi kell hát még nektek, hogy igényeiteket kielégítse) (földre vetettem magam, öklömmel verve a rögöket, átkozódva meséltem el életem eseményeit neki, de hiába, nem eresztett… hacsak önként meg nem töri e körforgást, nem lehet kegyelem abban, kinek mások sem kegyelmeztek soha…) mindezt végigélni nem volt piskóta – ahogy a művelt japán mondaná – …aznapi munkámat elvégezve, szépen hazavezettem négykerekű pejparipám, s mire vérnyomásom lecsillapult és szemeimből a nyomás, fejemből a zizegés megszűnt, a Nap milliárdodszorra körbekeringte a Földet… �SZÉPIRODALOM 75 sziszüphosz… nagyapám – miután hazatántorgott ámerikából – a falu szélén vett földet, egy sovány parlagon hagyott területet kapott, de akár valami gyöngyöt, úgy szerette, felszántatta, bevetette s várta az esőt, az életet adót, s várta a termést, munkája gyümölcsét… apám kőművesmunkából élt, de a kertünket minden évben szántatta, bevetette, és több mint 60 különféle gyümölcsfát ültetett… metszette őket, permetezte, s várta a fák termését, munkája gyümölcsét… amikor megvettük a házunkat, kert is járt vele… minden évben felszántattam, s vártam az esőt, vártam az őszt, a betakarítást… fákat is ültettem, metszettem őket, a vegyszerezést elvből kihagytam (inkább kivágtam a kukacos részt, minthogy…), és vártam a nyarat, meg az őszt, és vártam a munkám gyümölcsét… akkor hagytam abba a szántatást és a fák gondozását, amikor már senki sem művelte a kertjét a miénk körül, így azokból köszönés nélkül milliónyi levéltetű, hernyó és csiga lepte el a kertünket, s gombafertőzést is hozott a szél a gyümölcstermésünkre… nem születtem hősnek… mostanában füvet nyírok, s a trágyára dobom a fertőzött almákat… néha bekopog a szomszéd, és elmeséli, mi nyomasztja… meghallgatom… héliosz… a szomszéd ház vályogfalát én meszelem, együtt a saját tornácunkkal, mikor arra kerül a sor (nem szeretném az elhanyagoltságot látni, bár egyre kevésbé zavar az elmúlásból származó nyomok látványa) ilyenkor mindig szemgyulladást kapok – a munkám eredményeképpen – a hófehér falról visszaverődő sugaraktól… olvasás közben hátradőlve a fotelban, kellemesen süt be ablakunkon (egészen novemberig letudjuk fűtés nélkül, mert elég annyi meleg az őszi éjszakákban, amit ilyenkor napközben szobánkba befogunk s megőrzünk a spalettákkal), kíváncsian kukucskál theia gyermeke a mindentlátó héliosz, s lesi, mit olvasok éppen (kakaskukorékolásról, az ég boltozatáról, négylovas kocsiról, keleti és nyugati palotákról, ókeanoszról, meg aranyhajókról szólnak a mesék), mígnem a szemfárasztó történetektől (vagy örömömben) ki nem csordulnak a könnyeim… azt hisszük, az értékes drága, s ami drága, az értékes… a plazmatévék reklámsugaraival ránk köszönő világ csábítása erősen vakító, s ezért észre sem vesszük, mennyi mindenünk van, amiért soha, senkinek sem kell fizetnünk… köszönjük, emese… �IN MEMORIAM 76 BÜKY LÁSZLÓ MANCI és a közéleti Macska-induló Weöres Sándor verseiről Weöres Sándor Macska-indulója kapcsán ezt a történetet mesélte Sebő Ferenc, aki megzenésítette a verset: „Kifogásolják – mondta [Weöres] –, hogy nem írok közéleti verseket. Most írtam. S ezzel egy gyűrött sajtcédulán elém tette a Kurrogj, kurrogj, kormos macska kezdetű Macskaindulót […]. Nem találtam benne semmi közéletit, mire azt mondta: a második versszak elég békeharcos. Lehet, arra gondolt, hogy: »Hátra arc, nagy kudarc, nem marunk, ha te se marsz, nyauúu«1. Az ún. közérthetőség hiánya nem csupán Weöres Sándorral szemben adott támadási lehetőséget a szocialista realizmust kívánó-követelő marxista irodalompolitikának, amely elítélte az életből (szerinte) elefántcsonttoronyba húzódó művészeket. „Mért kuksolok toronytetőn, | mért nem írok közérthetőn?” – teszi föl Weöres magának a kérdést 1963 körül2. S a válasz: Az embernek csak a nyers sensus, sexus kell, nem a vers; de ha elménk olyat kohol, mely tömény, mint az alkohol[,] hígabb oldatban ez a szesz, tudjuk[,] eljut mindenkihez; így a magas mámor heve lenti részegség gyógyszere. Weöres már 1946-tól kapott az abban az időben uralkodóvá váló ideológia szempontjából súlyos vádakat az irodalmat vezetni kívánó kritikusoktól. A kialakuló Rákosi-éra vezető kritikusa, Keszi Imre és mások, akik követendőnek a szovjet-sztálini korszak alkotásait tartották, lassanként Weöres alkotó munkáját és megélhetését is lehetetlenné tették, ld. 1 2 Pethő Tibor: Léptékek. Magyar Nemzet 2012. XII. 15. 23. Weöres Sándor: Elhagyott versek. Helikon, Budapest, 2013. 427. [= WSElhv.] �IN MEMORIAM 77 Lőcsei Péter3, áttekintését a Weörest és Hamvas Bélát, Várkonyi Nándort és másokat érintő bírálatokról. A költő nem csupán ezeknek az éveknek irodalmi életéből szorult ki, állását is elveszítette ma már csaknem érthetetlen okból. Ugyanis mint könyvtáros megmutatta az olasz nagykövetnek Zrínyi Miklós művét, a Vitéz hadnagyot. Ezt azután úgy értékelték, hogy hadi titkot árult el… Rövidesen feleségét, Károlyi Amyt is elbocsátják az Athenaeumnál végzett munkájából. A nehéz időkben többen, így Kodály Zoltán és Illyés Gyula támogatják őket. Sztálin halála (1953), majd ezt követően Rákosi hatalmának megrendülése után helyzetük lassan változik. 1956-ban napvilágot lát A hallgatás tornya című gyűjteményes verskötete, ezután jelennek meg a költőről az első írások, amelyek lassan – a forradalom utáni évek társadalmi-politikai változásaival együtt – kezdik elismerni nagyságát. Szabolcsi Miklós például így ír: „Idealista, irracionalista, magányos, támadó – de ugyanakkor… Mert A hallgatás tornya több száz verse: sokszínű, villódzó, nagyszabású költészet!”4 Szabolcsi Miklós ezzel résre nyitotta az irodalmi élet 1948 óta bezárt kapuit Weöres előtt, bár kisebb-nagyobb támadások még sokáig érték a költőt, akit irracionálisnak, egzisztencialistának, nihilistának és más egyébnek minősítettek. Az ilyen megállapítások mögött akkoriban olyan nézet húzódott meg, mint például: „az egzisztencializmus az alapkérdésekben szemben áll a marxizmussal”5. Még bő tíz év múltán is azt írja a költőről szóló monográfiájában Tamás Attila, hogy „[a] politikai realitásérzéknek a hiánya Weöres egy-egy megnyilatkozásában ijesztő mértékű tud lenni”6. A hallgatás tornya kötetben már szerepelt a Relációk című háromrészes vers7, amely nem kevés politikumot tartalmaz, második darabja az alábbi: 3 Lőcsei Péter: Válaszutak – Mozaikok a „háromesztendős” irodalom korszakából. Holmi. A folyóirat online kiadása. 2014. december. https://www.holmi. org/2014/12/locsei-peter-valaszutak-mozaikok-a-%E2%80%9Eharomeszte ndos-irodalom%E2%80%9D-korszakabol (2019. augusztus 22.) 4 Szabolcsi Miklós: Weöres Sándor költészetéről – A Hallgatás tornya, „harminc év verseiből”, megjelenése alkalmából. epa.oszk.hu/02500/02518/…/EPA025 18_irodalomtortenet_1957_02_183-192.pdf; 189 – (Megnyitva 2019. VII. 27.) 5 Köpeczi Miklós: Az egzisztencializmus. Uő. szerk.: Az egzisztencializmus. Gondolat, Budapest, 1965. 52. 6 Tamás Attila: Weöres Sándor. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. 53. 7 Weöres Sándor: A hallgatás tornya. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1956. 258–9. �IN MEMORIAM 78 2. Népgyűlésen fej fej könyök fej hullámzás eleven tenger egy kopasz tarkó pillanatra sapka sapka MANCI emberfalba falazva „…él-jen Ikszip-szilon él-jen Ikszip-szilon él-jen…” á-gaskodik MANCI iz-zad szegény MANCI á-gas- „hallja ne lökdössön hogy a fene…” szuszogás férfiváll nőkebel tolongás gépkocsitülök hangszóró „…mert mindenkinek saját érdeke hogy az idő sürgetését felismerve sorompóba lépjen és öntudatos meggyőződéssel és a boldogabb jövőre épülő felelősségtudattal…” cégér a fejek fölött „JÓSZÍV” TEMETKEZÉSI VÁLLALAT KOPORSÓK RÉSZLETRE IS �IN MEMORIAM 79 A verset a költő 1947-ben írta, amint egyik későbbi Weöres-kötetből tudható8, ekkortájt folyt a Rákosi Mátyás vezette kommunisták fokozatos előretörése (szovjet segítséggel), 1948 már a fordulat éve, amikor hatalomra kerültek. A Rákosi-korszakban hazug, de a népet állandóan vezető szerepben láttató népgyűlések, utcai agitációk megrendezése gyakori volt ütemes tapssal, az „Éljen Rákosi; éljen Sztálin” lózunggal. A verset Sáry László megzenésítette – neki koránál fogva (1940-ben született) is lehettek emlékei az 1956 előtti évekből – a kompozícióról egy rádióbeszélgetésben ezt mondta: „1989-ben írtam [az Idő szava című zeneművet]. Szövege Weöres Sándor háromrészes Relációjának második, Népgyűlésen című versének utolsó szakasza, amely valószínűleg egy régebbi újságcikk demagóg népszónokának szavait idézi. Az idézet előtt van két kulcsszó, ami meghatározza [Ǥ: amelyek meghatározzák] a darab dramaturgiáját: a gépkocsitülök és a hangszóró. Ez adta az ötletet, hogy az énekeseket igazi szócsövön keresztül énekeltessem. Elképzelésem szerint mintha egy megafonos autó haladna el előttünk az utcán, kiabálná ezt a szöveget, amiből [Ǥ: amelyikből] csak annyit értünk meg, amennyi előttünk való haladtában éppen a fülünkhöz eljut, a többi már a messzeségbe vész. Ez a szöveg pedig a következő: »Mert mindenkinek saját érdeke, hogy az idő / sürgetését felismerve sorompóba lépjen / és öntudatos meggyőződéssel és a boldogabb / jövőre épülő felelősségtudattal...«”9 A vers szarkazmusa nyilvánvaló: a már említett, a tömegekből kikényszerített ütemes tapsolást és a korabeli politikai beszédmód zsargonját teszi nevetségessé. Ehhez a Relációk első része (A konyhán) is hozzájárul, amelyben „MANCI hajló háta vonala | kék fazék előtt || babfőzelék” olvasható, majd „babfőzelék krátere zubog || zubog MANCI szíve | s a falak közötti üresség | s az ablak-üresség | kék fazék körül”. Így észlelhetők a viszonylatok, az összefüggések (relációk!) a „babfőzelék” jellemezte világ és „boldogabb jövő” között. (A mai olvasónak megjegyzendő, hogy a XX. század első felében a bab, nyelvjárásokban inkább paszuly) olcsó és alapvető ételalapanyag volt.) A vers bizarr képpel zárul: a cégtábla – „»JÓSZÍV« TEMETKEZÉSI VÁLLALAT KOPORSÓK | 8 Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások I–II. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1970. II: 33–5, 797. 9 Balassa Péter–Sáry László–Varga Lajos Márton: Csak a mű érdekei. Zene és irodalom kapcsolata Sáry László munkásságában. Jelenkor XXXV. [1992.] 535– 546. 546. �IN MEMORIAM 80 RÉSZLETRE IS” – éppoly hazug, mint a népgyűlésen elhangzottak. A Relációk harmadik része végképp eltakarja az előző rész(ek) lehangoló közéletiségét, hiszen ebben „MANCI lát hall boldog”, még ha kilépve a népgyűléses világból meg is fáradt. MANCI lát hall boldog fáradt vizesés villog morajlik köveken bukfencezik viz mozog szalad tajték remeg szakadt csillogás rezeg marad A Tűzkút című kötet megjelenése sem volt nehézségek nélküli az ellenőrzött magyar könyvkiadásban, emiatt először Párizsban jelent meg, a Magyar Műhely adta ki a Hollandiai Értelmiségi Kör támogatásával 1964ben. A budapesti kiadás Köszöntőjében Weöres azt írja, hogy spirituszcsempészet, amit művelt „a szellemi szesztilalomnak már véget ért időszakában”10, utalva ezzel verseinek nem pesszimista és nem nihilista voltára. Az eredeti megfogalmazásából kimaradt egy szó innen, a talán, a párizsi kötetben „talán már véget ért korszak” van! A hazai kiadó éber volt! Nos: következzék a szellemi-szeszcsempészet néhány példája. A kötetben olvasható A szörnyeteg koporsója. Andante (Emlékezés a gázkamrákra és keretlegényekre) című alkotás11. Ennek kezdetén ellentmondásos állapot van említve: „július hónapja és „HÓ JÉG | –420 hideg van”: Ha júliusban HÓ JÉG –42o hideg van: hálószobánkba lépek s a hirtelen sötétség fut szemközt mint a robbanás. 10 11 Weöres Sándor: Tűzkút. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1964. [= WST.] 7. WST. 51–52. �IN MEMORIAM 81 Az alcímben említett gázkamrák nem a –42 oC hőmérsékletű földrészen voltak, ilyen hőmérséklet az annak idején létező Szovjetunió kényszermunkatáboraiban, Közép- és Kelet-Szibériában fordulhatott elő. A vers címével és mottójával látszólag ellentétben ez allúzió a GULAG által szervezett táborokra, amelyekből nem egy Szibériában volt. Hasonló finom célzással él Weöres a Rapszódia a kivívott szabadságról című 1956-ban írott és befejezetlen versében: „Szibéria vett körül minket | fagyos, ködös, szűk gorizont | hol lefagy minden terv bimbója | s a kurta vasba csörög a csont”12. Ebben a горизонт ’horizont’ latin betűs átírása teszi nyilvánvalóvá a szovjet (orosz) vonatkozásokat (nem szólva Szibériá-ról). Nyilvánvaló, hogy a forradalom és szabadságharc után efféle írások sehol nem jelenhettek meg az úgynevezett szocializmust építő kádári országban. Még 1948-ból való vers(kezdemény)ében13 keserű irónia érződik; Lukács György és Fülep Lajos rövid ideig közös folyóiratot szerkesztett, Fülepre a XX. század elején még anarchista jellegű eszmék hatottak, erre utal Weöres: Lukács György, Fülep Lajos, Sztálin és a többi nagy bölcsek, ezekután jobb lesz, ha fülünkre húzzuk a takarót, és nem törődünk a fejleménnyel. Jóval később, 1965-ben írta a Sztálin sírfelirata című és szintén elhagyott verset14. Ekkor már a diktátor bebalzsamozott holttestét a mauzóleumból eltávolították, a Kreml falába temették (1961. november 1-én). A versszövegben visszacseng az Arany János-i „Ne szülj rabot, te szűz! anya | Ne szoptass csecsemőt!...” intelem A walesi bárdokból. Erőszak és rettegés glóriája aki koponyát koppant koponyára akinek vérrongyában észrevétlen minden jövendő megfulladt a vérben a csira dermedt a zene süket ne hozzatok világra gyermeket kik létet sorsot abbahagytatok az állandó felé forduljatok s e tüneményvilág mindenkinek örökkön elhagyott sötét hideg 12 WSElhv. 414. WSElhv. 345. 14 WSElhv. 428. 13 �IN MEMORIAM 82 Talán 1955-ben keletkezett az Exégi momentum15. Ez is elhagyott vers. Akkoriban az ún. szocialista rendszer hazánkban még számos társadalmi feszültséget hordozott, amely majd 1956 októberében pattan ki. A horatiusi „Exegi monumentum aere perennius” kapott ebben allúziót helyesírása alapján: *ex égi momentum (’égből való jelenség ~ mozzanat ~ tényező’). A költő úgy nyögi az önkényt, hogy hallgatásra kényszerítik: ilyen még nálunk sose történt. Ugyanakkor megírja a groteszk jóslatban saját, Horatius-féle értékét: De majd ha utolér a végem, leszek én még klasszikus, horkolok díszes bőrkötésben. Az önkényuralom készteti a vers keserű lezárását – „Kár volt ez országba születni” –, amely rokon Csokonai más okból fakadt gondolatával: „Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban!” A közélet, pontosabban a magyar társadalom állapotának, életének eseményeit Weöres látta, figyelte. A Hátrahagyott versek között erről nem egy vers, verstöredék, -vázlat tanúskodik. A történelem véres munka kezdetű szövegműben 1955-ben írta: „míg zsarnok veri hátunkat, | belül formáljuk világunkat”16, ez a gondolat a legjobb értelemben vett egzisztenciális nézetnek tartható. A szocializmus korszakában lépten-nyomon emlegetett közéletiség megnyilvánulása a két változatban megmaradt (már említett) Rapszódia a kivívott szabadságról17. „Lehet-e, hogy nem áll az óra? | és hogy rabságunk ideje lejárt?” – kezdi a költő 1956-os keltezésű írást. Illyés Gyula még a forradalom előtt, 1950-ben sűríti össze az emberi élet egészét átfogó zsarnokság látleletét az Egy mondat a zsarnokságról című versébe, amelyik majd csak 1956. november 2-án jelenhet meg, majd évtizedekig eltiltották a nyilvánosság elől. Weöres is ír a kommunista diktatúra tüneteiről: „eddig gúnyként hangzott a szabadság”; „zsarnokaink tűnjenek”, „Rabtábor volt az egész ország”; „hátunkon korbács csattogott, | csúszkálhattunk: Oh bölcs Atyánk!” Ezzel Sztálinra céloz, akit halálakor a korabeli sajtó efféle, az utca emberének szájába adott módon is gyászolt: „A zászlóknál sötétebb a fájdalom a szívekben, könnyesek a sze15 WSElhv. 409. WSElhv. 410. 17 WSElhv. 412–5. 16 �IN MEMORIAM 83 mek. Sztálin elvtárs, a mi nagy tanítónk, apánk, vezérünk, meghalt.” – „[…] az igazi életemet Sztálin elvtársnak köszönhetem. Ezért érzem, mondom én is: Sztálin – apánk”18). Weöres ironizálva ír az állapotokról: „Plakát, brosura harsogott, | hogy épülünk, hogy haladunk, | s zengnünk kellett: de szép, de jó!” Az 1848–1949. évi szabadságharc eleink önfeláldozó lelkesedésével zárja az egyik változatot: „S ha megint ránk tör bármilyen tirannus: vén testtel, mely még fegyvert nem fogott, | én is ott harcolok, | mégegy [sic!] rabságban élni nem fogok.” A nyilván az 56-ot eltaposó szovjet invázió után született és befejezetlen, kidolgozatlan hátrahagyott anyagban olvasható: „Míly mámorító volt | a viszonylagos szabadság szirmának | puszta igérete is –”19. Nem sokkal a szovjet haderő beözönlése és a Kádár János-i hatalomátvétel után, 1956. november 16-i dátummal jegyzett címtelen verset így kezdi: „Végül angyal szállt le ránk | bár a halál angyala volt is!”20. A forradalomról és szabadságharcról 1957 áprilisában is megemlékezik: „A nép | nemrég két hétig élte | saját reményét. | életét | s a napsütött szabad óceánból | egy csöppecske máris visszatért”21. A költő 1989. január 22-én elhunyt, néhány nap múlva népfelkelésnek merte nevezni azt az egy csöppecskét, a forradalom napjait a Kossuth rádióban egy politikus. A költő bizonyára értesült erről a Parnasszuson. 18 https://www.origo.hu/tudomany/20130301-sztalin-halala-nagy-imre-felemelkedese.html – (Megnyitva: 2019. II. 22.) 19 WSElhv. 416. 20 Weöres Sándor: Elhagyott versek. Helikon, Budapest, 2013. 416. – (A költemény kéziratának facsimiléje keltezés nélkül, de címmel – Majtény, Világos, stb. – Weöres január 19-ei halála után, 1989. októberében megjelent: Holmi I [1989.], 1. szám, 6. A szöveg nem teljesen egyezik a Hátrahagyott versekben közölttel.) 21 Weöres Sándor: Elhagyott versek. Helikon, Budapest, 2013. 418 �SZÉPIRODALOM 84 TÓTH IMRE Palimpszeszt Jobb lenne otthon lakni. Az ablakból nézném, ahogy esik a hó. Tudnám, hogy ma nem kell iskolába menni, mert súlyos betegségből lábadozom. Az utcán emberek járnak és kevés autó. Még belélegezhető a levegő. Anyám dolgozik, apám a szívével van otthon. Boldog békeidők. Még nem kell egymásra írnom életem rétegeit. Nem kell sietni a vég felé − − A tévében még más arcok, más politikusok − én a sarokban lámpafénynél olvasok. A fehér bohóc takarodója Azt mondták, okos fiú vagyok. Megbíztak ezzel-azzal. Aztán meg is választottak. De mégsem kellettem, nekik nem voltam elég jó. Vagy túl okos voltam. Nekik más kellett. Auguszt. Mindent elvettek tőlem a hatalmasok. Aztán megint választottak másikat. Ma már nem akarok mást, csak nyugalmat. És senki ne gondoljon rám. �KITEKINTÉS 85 KISS NOÉMI Kaliforniából Coloradóba Egy nyugat-amerikai utazás a Halál-völgyén át a navahók földjére A kaliforniai Sacramento települése közelében 1848-ban aranyat találtak. Egy csapásra megváltozott az élet, mert a következő évben nyolcvanezer szerencsevadász özönlött ide a gyors meggazdagodás reményében. 1849. december 25-én egy csoport száz szekérből álló karavánnal utazott Salt Lake Cityből nyugat felé és el is érkezett a mai Halál-völgybe (Death Valley). Abban bíztak, hogy lerövidíthetik útjukat, ha átmennek ezen a száraz és sivatagos medencén Kalifornia és Nevada határán. Aranyat kerestek, de eltévedtek. A hely a szomjúsággal, különleges kövekkel, meg egy forró katlannal ajándékozta meg őket. Végül megették a szekeret húzó állataikat, és kijutottak a völgyből. A hágóról visszatekintve a halál völgyének nevezték el ezt a hegyek között megbújó sziklasivatagot. Halál-völgy �KITEKINTÉS 86 Halál-völgy Halál-völgy Hát akkor menjük el a Halál-völgybe! Autót bérelünk. Persze nem mindig lehet utazást szervezni. Az időjárás, a gyerekek iskolai szünetei és a néhány helyen 16 sávosra dagadó híres 101-es Highway forgalma determinál. Egyszerűen úgy bedugul ez az északot déllel összekötő kaliforniai út, ami San Fransiscóból Los Angelesbe megy, hogy meg sem lehet mozdulni az Öbölben. Cserébe gyönyörű és változatos lehet az útvonal, mert egybeesik az El Camino Reállal. Azzal az eredetileg ferences misszionárius úttal, aminek később minden megállója egy misszió és a hozzá tartozó gazdaság lett, ahol indiánokat dolgoztattak. A kalózok előszeretettel fosztogatták őket. A valláshoz katonaság tartozott, akárcsak ma, minden öt mérföldön seriff figyeli a sztrádát… Délnyugatra tartunk. Végtelen citrom- és narancsültetvényeken, eperföldeken, ahol mexikói idénymunkások dolgoznak kalapban a tűző napon. Folyamatosan öntözik a földet, mert évről évre nagyobb a szárazság. Amint elhagyjuk pár mérfölddel az óceánt, többezer méteres hágókon kelhetünk át. A hegyekkel körbevett Halál-völgy nyáron akár 55 fokos is lehet. Tavasszal „csak” 40 fok van (az érzet így is sokkal több, mert a kövek felszíne 60-70 fokra is felforrósodik). Ilyenkor, tavasszal érdemesebb bejárni az ösvényeket. Tíz liter vizet veszünk magunkhoz és nekivágunk. �KITEKINTÉS 87 Elképesztő látvány fogad, ahogy leereszkedünk a medencébe. A hegyekből sziklás kanyonok lesznek, kőóriások és küklopszok. A sziklák színe és formája szinte száz méterenként változik. Néhány északi dombon a kövek között megülő kaktuszok virágoznak. Bár növényzet alig van, mégis ha virágoznak a bokrok, néhány pillanatra olyan, mintha a tavaszi Kárpátokban lépkednénk. Lenyűgöző, ahogy a kietlen, sziklás táj foltokban pompázik. Leghíresebb az indián vörös, amivel az itt élő sosonok pingálták a testüket. A kietlenség nem jó szó. Inkább szorongást, szorítást érzek a tűző napon, ugyanakkor a következő lépésben épp a látvány okoz teljes felszabadultságot. Milyen gazdag lehet a semmi, a semmi kietlensége. Több száz különleges faj él itt és nem nehéz találkozni velük, csak némi idő és a sivatag ismerete szükséges hozzá. Szárazságtűrő bokrok, pálma, olajfa. Fenyőfélék. Rágcsálók, farkas, vadszamár, vadló... A legzajosabb mégis az éjszaka. Nappal a sivatagban halálos csend van. Kivéve, hogy néha keselyűk köröznek felettünk. Éjszakánként viszont hideg van, ezért nagy a hőmérséklet-ingadozás. A szél és a hideg feldarabolja a köveket. Megvárjuk a naplementét a homokdűnéken, és mikor beesteledik, keresünk egy ösvényt, ahol megfigyelhetjük a csillagokat és kihallgathatjuk az éjszakai ragadozókat. Megéri várni. Szépen sorban jönnek. Először a vadnyulak. Aztán az ugróegerek. Üregről-üregre szaladnak. Skorpió, kígyó neszez. A coyote messzi ugatással és üvöltéssel hívja vadászatra a társait. Az egyikőjük az országúton szedi cafatokra áldozatát, nem zavarja őt az autók reflektora. Furnace Creek oázisában felszerelkeztünk speciális térképekkel. A parkolóban már megvolt az első meglepetésünk: a prérifarkas a kukákat szagolgatja és sunnyog sarokról sarokra. Amúgy különösebben az állatokat nem zavarja az emberek jelenléte, ahogy éjszaka is megtapasztaltuk, egészen közel merészkednek. Hazafelé elhagyott bóraxbányák (szappankészítéshez használták) és sóbányák mellett visz az utunk, ezek ma szellembányák. Otthagyott szekérrúd, állatitató, aládúcolt támfalak és csillék. Veszélyes a bányákhoz lépni. Zabriskie Point kanyonja: igazi meglepetés, ahogy a kávé-, capuccino- és kakaószínű sziklák felgyűrődnek egymásra. Itt forgatta Antonioni híres társadalomkritikus filmjét még a hetvenes években az amerikai új erkölcsről – a szilíciumvölgy találmányai és gazdagsága megváltoztatták egész Amerikát. De ez kinek volt jó? És kinek lesz az? Hát épp erre jó a sivatag-metafora. Ide el lehet menekülni a világ megváltoztatásának kényszerétől, ez itt a kiút a Szilíciumból. Rossz víz – Badwater. Első felfedezője a völgy legmélyebb pontjának medencéjét ihatatlan vizéről nevezte el így. Egy kiszáradó sós tó partján indul az ösvény, szikes, minden életet nélkülöző táj, de ez is becsapós. �88 KITEKINTÉS Kövek – sárga, vörös indiánsziklák és a sós medence horizontja, melyek a száradásban sóvirágokat rajzolnak. Ha bemerészkedünk pár mérföldet, minden egyes lépésnél más lesz a formája. Kiderül, hogy a hatalmas és gyors lefolyású téli esőzésnek köszönhetően többször elönti a víz a medencét, majd pár hét múlva újra kiszárad. A tó körül van élet, sótűrő, alacsony bokorfélék élnek itt, vízi rovarok és a Badwater-csiga. A Halál-völgyét elhagyva a Lake Tahoe következik. Méteres hó vár minket a nevadai hegycsúcsokon és a redwood óriási fenyői. Mindössze három óra az út. Úgyis régóta meg szerettem volna nézni, hogy egy kaliforniai író hogy vonul el nagyképűen a fenyőerdőbe hetekre a családjától, hogy nyugalomban írhasson. T. C. Boyle kunyhójáról Sacha Batthyany készített interjút (https://webspecial.tagesanzeiger.ch/longform/ amerika-im-gespraech/tcboylee/), amit most újra előveszek. Irigylem a magabiztosságát. És a vad világot, ami körülveszi a faházát. Benzinkút Egészen fura megtapasztalni a szélsőségeket. Nincsenek határok a teljes szabadság és a pénz kínálta kapitalista eufória közt. Ez az amerikai álom: akár pár órán belül mind a kettőt bárki megtapasztalhatja. Egy kivételezett sima, fehér középosztálybeli is, hát még a többiek. Egyrészt van a vízhiány, másrészt meg a végtelen óceán és közöttük a kőzetlemezek, hegyek, melyek állandó mozgásban vannak. Törésvonalak. Földrengésre és cunamira figyelmeztető táblák. Ugyanaz zajlik itt földtanilag, mint ami a társadalomban szétválasztja az embereket, szerencsésekre és a �KITEKINTÉS 89 kevésbé szerencsésekre. Ami itt egyértelműen a dúsgazdagok és a senkik világát jelenti. Látjuk az egész út alatt, hogy szinte mindenütt délről jött vendégmunkások dolgoznak. Citrom, mandarin, avokádó, cseresznye, eper. A lakóautókban élő nyílt társadalom (csak San Franciscóban 22 ezer hajléktalan él), vagy a kéregető hippik boldog delíriumos mámora a kereszteződésekben Sacramentóban. A táj, amit így magunk mögött hagyunk, ugyanazt a társadalmi játékot játssza, mint az ember. Hazafelé egy pénteki napon egy sztráda menti motelben alszunk. Az ültetvényekről hazainduló munkások beállnak a teherautókkal a szobájuk elé. A platóra pontban este nyolckor kiteszik a rekesz sört és a grillezőt, begyújtják. Kolbászt sütnek, énekelnek. Tizenegy körül jól laknak, abbahagyják a dalt. Hajnalban kacagásra ébredek. 10 dollárért lehet nem egész éjszakára a motelszobában tartózkodni. Ezt a táblán olvasom, a recepciós feje felett lóg… Colorado és a navahó indiánok földje Az is Amerika, ha a kanyar egyenest játszik. Elvész a végtelen labirintusban, ott, ahol a szellemek élnek a föld alatt. Ha a világ legmélyebb, többszáz méteres folyóinak part menti sziklái testnyire szűkülnek. Az is Amerika, ha reggel arra kelünk, hogy egy szarvas két gidával óvatosan lépkedve kel át a kertünkön a patakparthoz. Isznak és indulnak vissza a bozótosba, amely közvetlenül az út mellett van. Autókkal élnek, gépekkel, az emberek közvetlen közelében. Rókával, a prérifarkas hűséges szomszédjuk. Máskor a száz mérföldes fennsíkon egy szamárszarvas ugrál a négysávos autópályán az autók között, egyetlen lépését sem téveszti el. Két mérfölddel később mégis kettőt az orrunk előtt üt el két újmexikói terepjáró. Ez még a Szilícium-völgyben is mindennapi valóság, hát még a nemzeti parkok közt vezető úton. Mert az is Amerika, ha az államok elnöke (1903-ban) három nap kempingezés után kitalálja, miért és hol legyen természetvédelmi terület. Ugyanennek a parknak a leghíresebb, sziklákkal körbevett völgyét egy nyári hónapban aztán száz évvel később félmillió ember látogatja meg. Amikor ezt írom, megérkeztünk Coloradóba. Kaliforniából indultunk útnak. Nyolc nap alatt ezerötszáz mérföldet vezettem és ez komoly testi fájdalommá alakult. Az már nem annyira, amikor próbálom a fejemben összerakni azokat a parkokat, sivatagot, folyókat, sziklákat, agyagból formált indiánvárosokat, amelyeket útközben meglátogattunk. Motelek, jég, hamburger minden nap, mexikói taco, nevadai sör, hűtőtáska, terepjáró, �KITEKINTÉS 90 benzinkutak és a térkép – On The Road. Csak itt megtapasztalható életérzés az úton levés, ami nem más, mint hogy az életed, tárgyaid igazi otthona az autód. Navahó indiánok Az is olyan tipikus amerikai gondolat, hogy a nemzeti park a gótika, mondja újmexikói barátunk, Tom, akinél most a Szent Lajos-völgyben lakunk Der Norte mellett, a Rio Grande partján. Mindig valamit ki kell találni, megálmodni és megcsinálni, a múltat meg kell teremteni, és Amerikának a sziklák a múltjai és a préri, a fennsíkok és a sebes zuhatagok. A vizeket elnyelő sivatagok, ahol csak a helybéliek ismerik a forrásokat és a mélybe vezető kanyonokat. Mariposa, sziklamászás. 1903-ban vagyunk. Theodore Roosevelt elnök fáradhatatlanul áll egy sziklán. Többnapos kempingezésen vesz részt horgászattal egybekötve a Yoseimte völgyében. John Muir hívta meg, a skót favágó. Aki mellesleg filozófus és tájleíró. Meggyőzte az elnököt, hogy a kempingnek otthont adó sziklás hegység Yosemite Nemzeti Park néven védett terület legyen. Az is Amerika, hogy a természet a politika részévé lesz. �KITEKINTÉS 91 John Muir és Roosevelt, 1903. Megálmodni, megígérni és megcsinálni. Ez nem a hazám, ez most Amerika. Több mint száz éve alakult ki egy olyan rendszer, ami lehetővé teszi, hogy a természet csodái ne magánkézben landoljanak, hanem bárki számára látogathatók legyenek. Végigmentünk a parkokat összekötő utakon. Kaliforniából indultunk, San Franciscóból (Los Angeles-i kezdéssel ugyanígy megtehető) és elég feszített tempóban haladtunk, a Halál-völgyön keltünk át, onnan felmentünk Nevadába, Las Vegasban is megszálltunk, következett a Zion Nemzeti Park, majd a Glan Canyon, Mesa Verde indiánházai, végül Colorado és a San Juan folyó kanyarulatai és sziklái. Semmi nem privát, és mégis az. A vadnyugaton már az aranyláz idején megindult a kisajátítás és mára be is fejeződött. Minden földet eladtak, embereket száműztek, kisajátítottak, tőkére váltottak, megműveltek és kizsigereltek – ez is Amerika. Az óceánt, a tengert, a háromezer méteres csúcsokat. Ha indiánok földjén vagy, ott sorakoznak a kaszinók, mondja Tom: egy törzs egy kaszinó. A navahók azért tehetik ezt meg, mert a 90- �92 KITEKINTÉS es években hozott szerencsejátékot korlátozó szabályok nem vonatkoznak a rezervátumaikra – az is az amerikai álom része, hogy százdolláros lakókocsiban élnek milliók a sivatagos senkiföldjén. Míg más milliók rendszeresen szerencsejátékoznak, egy-egy Las Vegas-i utazás alkalmával akár tízezer dollárt is eljátszik egy átlagos amerikai háziasszony. Las Vegasban tényleg sokkal több nőt látok a flippernél és az új Tarzan-szimulátoroknál. Amerikai az is, hogy amikor el akarod hagyni reggel a szállodát, még átéled a kaliforniai földrengést – epicentruma a Halál-völgy közelében volt, tőlünk pár mérföldre. Kileng a toronyház, és folytatódik a szerencsejáték, mintha mi sem történt volna. Navahó asszony Nem az ember védett, az állatok azok. Az is Amerika, ha szomjazol a sivatagban, de az is, ha a coyote megtalál a tóparton, és piknikezés közben sunyin körbeszagolja az uzsonnádat. Máskor pedig friss pumanyomokon kapaszkodunk fel az óceánparti sziklás erdőn San Francisco mellett. Nagyon is amerikai, ha a Szilikon-völgyet elhagyjuk, és egy másik újvilágba érkezünk, ami tökéletes ellentéte az előzőnek, szabályozatlan, vad és nyerészkedő, csak máshogy. Nincsenek határok, és közben semmi más nincs, mint a privát élet kerítései, falai, választóvonalai. A gazdagok külön élete, milliók hihetetlen jómódban, és ugyanolyan milliók lakókocsiszegénységben, áram és ellátás nélkül. Átkelünk a Halál-völgyén és három óra múlva jeges úton csúszik ki a kerék Nevadában, háromezer méteren. Kalifornia után Utahba, a mor- �KITEKINTÉS 93 monok államába megyünk. Ahol minden olcsóbb, egyszerűbb és nyugalmasabb. Hatalmas, gazdag templomok. A gazdagság persze itt is látványos bármilyen európai régióhoz képest. Miközben indiánok és mexikóiak végzik a fizikai munkát, amit máshol (mondjuk) az afgánok és a fülöpszigeteki bevándorlók. Az utakon nincs dugó, és az út mindenhol látványosan a végtelenbe vezet. Ezerötszáz mérföldet tettünk meg nyolc nap alatt, és csak egyszer tévedtünk el az indiánrezervátumban. Amikor a mormonok western-falujából a Mesa Verde felé indultunk, Coloradóba. Mesa Verde erdei szállásáról másnap legyalogoltunk a sziklaházakhoz. Életem legcsodásabb sziklamászása. Itt állnak a pueblo törzsek agyagházai és a farmjaik, többezer éves sziklába vájt otthonai. Odafent tizenkét kondorkeselyű kering. Naplementekor rókabiztos helyre telepednek, a sziklák szélére. A világ díszes építészeti csodái, akárcsak egy római város. És most már az is Amerika, hogy a sziklákat elhagyva megérkeztünk a Rio Grandéhoz, egy hűvös vadnyugati vályogházban van a szállásunk, az egykori postahivatal része. 1850-ben húzták fel a bevándorló telepesek a Szent Lajos-völgyben. Olajfúrókutak, napelemek, szélerőművek, nem egy-két dombság, hanem az áram és kőolajtermelés gigaprojektjei. Szárazság, forró nappalok és fagyos éjszakák. Amiről igazából minden Hollywood-filmnek több tucat sztorit és képet szállított már, de a fénykora nem a digitális realizmus, hanem az átélhetőség és a fotografálhatatlanság közötti szakadék. Fene akart abba az Amerikába jönni, amit mások találtak ki. Sokkal vonzóbb az az Amerika, ami hús-vér, elbeszélhető és megtapintható, ami nem az amerikaiság metaforája, vagy ha az, akkor legalább az én tapasztalatom képeibe villanjon be. Egy másik, saját Amerikát csinálni, az az igazi feladat. Új Mexikó, Utah, Arizona és Colorado – az is Amerika, amikor folyton valaminek a határán billegsz, nem is érted, miért nem itt élsz. Mert hirtelen elfogy, ami az otthonhoz köt. Mi az a varázslat, amiért ez az ország annyi reménnyel és szabadsággal tölti el az embert? Az újdonság és a szellem erejével? A projekció határtalan indulataival? Hogy az otthona ne érdekelje, ne háborodjon fel, ne érjen el hozzá. A bőréhez sem és a szívéhez sem, mert az otthon fogalma értelmezhetetlen és kiüresedett. Az úton levés az otthon. Hogy „mindenedet magadnál hordod”, hogy bármikor tovább állhatsz, menekülhetsz és álmodhatsz. Az elvonulás lehetősége. Itt még lehet adókártya és bankkártya nélkül élni, meséli Tom, neki ez ad biztonságot. Ő, aki kipróbálta a Zemplént és a magyar életet, elég hitelesen tudósít az amerikai álomról is. Magyarországon rengeteg akadályba ütközött, és inkább visszajött ide a hegyekbe. Lakókocsikat restaurál, könyvet köt. Szikla, �KITEKINTÉS 94 csapás, kanyon és vad, meredek folyók mellett élni. Akárcsak az indiáncsalád, akinek nőtagjai elvezettek minket a Glen-kanyonban a Waterholesszorosba a tűző napon, utána a törzsfőnök akkurátusan megszámolta a bevételt. Kérdéseket, ha volt, csak neki lehetett feltenni. Monument-völgy, Arizona Egy forgószél Amerika, ami felkapta és lesodorta a sivatagban az autónkat, és az utolsó pillanatban visszakaptam a kormányt. Tűz, víz, föld, tornádók és földrengések. Ahogy a hopik becsben tartanak minden természeti csapást. A farmerek és az aranyásók bőrruhái, amiben naponta a mai napig kemény, embert próbáló munkát végeznek az itt élő munkások – az is amerikai álom, hogy folyton dolgozol, és az is, hogy az évi kereseted (ami itt simán lehet évi százezer dollár) tíz százalékát egy egyháznak adod vagy eljátszod a legközelebbi indiánkaszinóban. A pénz minden és a pénz egyszeriben semmit nem jelent. A kapitalizmus szelleme egy zsetonná formált hétvégi Las Vegas-i szuperkirándulás. A fotók a szerző felvételei, 2019 nyarán készültek. �SZÉPIRODALOM 95 TÓTH IMRE Avokádó A Guinness Rekordok Könyve alapján a legnehezebb avokádó 2,5 kilogrammot nyomott. A rekordot 2018. január 3-án jegyezték be, a gyümölcs egy Felicidad Pasalo nevű hawaii nőé volt. Már az is öröm, ha a Katolikus Lexikont kéri valaki a legújabb romantikus regény helyett – gondolta Ábrahám, és megtörölte izzadt homlokát. Megint kánikula kínozta a várost. A boltban nem volt légkondicionálás, de kevesen is tértek be ilyenkor. Ábrahám arról ábrándozott, hogy idő előtt bezár, és hazaindul kényelmesen berendezett lakásába. Kinyitja az ajtót, lerúgja a cipőjét, és bemegy a fürdőszobába kezet mosni. Majd kinyitja a hűtőt, és kivesz egy hideg dobozos sört. Nagy élvezettel pattintja fel a dobozon a zárat. Bemegy a szobába, bekapcsolja a légkondicionáló berendezést és a tévét. A tévén a komolyzenei csatornára kapcsol, halkra állítja a hangerőt. Nagyot kortyol a sörből. Mindig az első korty a legjobb. Aztán elővesz egy könyvet. Csengetnek. Általában ügynökök járják hívatlanul a házat, portékájukat kínálva vagy éppen eladó lelkekre vadászva. Főleg az el nem kötelezett lelkek érdeklik őket. De Ábrahám felriadt álmodozásából, mert a csengő az ajtó fölé szerelt szerkentyű volt a boltban. Vásárló érkezett. Egy harminc-harmincöt körüli nő, kalapban és napszemüvegben. Egy japán legyezővel legyezte magát. Kreol bőre volt és fekete haja. Egy szatyor avokádó volt nála. Ábrahám már túl volt a fiatalságán, de még nem is volt öreg. Valami megmozdult benne a nő érkezésével. – Segíthetek? – kérdezte előzékenyen. – Ó, igen – felelte a nő. Megvan itt a Vagy-vagy? – Természetesen, mindjárt megkeresem. Odament a polchoz, és levette a könyvet. Amikor odaadta, egy pillantást vetett a nő táskájára. – Szereti az avokádót? – kérdezte tőle a nő. – Igen, nagyon szeretem – felelte Ábrahám. Hozza el este a könyvet, itt a címem, mosolygott rá a kalapos nő, és kilépett az ajtón. �SZÉPIRODALOM 96 MÁRKUS LÁSZLÓ Partra vetve Mint felfúvódott viza varjú vájta szemürege, kiüresedve csábítgatja a lumpen Est a Holdat. Ridegkék szürreál, nincs benne semmi élet. Falevél nem rezdül, bőregér nem grasszál, kutyaugatás nem hallik, léptek nem kopognak, kóbor macska sem lapul a rododendron alján. Foszló hárászkendőként hull az éj a lakótelepre, tévék villódzó fényével morzézik a magány. Költőnk ablaka sötét, küldetéstudata berozsdált, vehemenciája vaskos hamuréteg alatt pislákol. Páncélja, szélmalma, Dulcineája, Sanchoja nincs. Manifesztálja, e kor nem kedvez a trubadúroknak. Tálentumának grammatikája Art déco-minimál, néhány kötet – olvasók nélkül – talán pár barát. Meg Hrabal és Capote, de ők ritkán szólnak hozzá, mert tudják, legtöbbször nem felel, csak néz némán. Vár, egyre vár, maga se tudja mit, teste megrogyott. Ványadt vágyai almáriumban, emlékei kifakulnak, leporolni őket nincsen miért, ugyan kinek mesélne. Csak üldögél magába zárva, morcosan, partra vetve. �SZÉPIRODALOM 97 HAJNAL ÉVA ketten kollázs József Attila verseiből ketten állunk a fülkefényben köröttünk csilló könnyűség lebeg s a lengedező szöszsötétbe belereszketnek a fellegek fürkészve kis bokrok guggolnak soványka ingben zörgő szél remeg csak ami nincs annak van foglya semmi ágán gyötrő kép pereg nedvesség motoz télnek árján szegények rekedt éje ül köhög gondod s fájdalmad kicifrázván sorsodon vad vonat füstölög Gedeon Hajnalka: Varázserdő �PALÓCOK 98 LIMBACHER GÁBOR 200 éves a palóckutatás A magyar néprajzi leírás, nyelvjárás- és népcsoportkutatás születésének 200. évfordulóját ünnepelték három napon át Balassagyarmaton, Szécsényben és Csábon. Szeder Fábiánnak a Tudományos Gyűjtemény 1819. évi VI. kötetében A’ Palóczok címmel megjelent értekezése a szakirányú magyar és Kárpátmedencei néprajzi leírás, nyelvjárás- és népcsoportkutatás megszületését is jelenti. E kétszáz éves jubileumra a balassagyarmati Palóc Múzeum és a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum közös szervezésében kétnapos tudományos konferencia, szakmai kirándulás és kulturális napok keretében emlékeztek 2019. október 25. és 27. között bujáki, füleki, karancslapujtői, losonci, őrhalmi, rimóci, varsányi hagyományőrzők, a Mohorai Faluszépítő és Hagyományőrző Egyesület, a Palóc Néptáncegyüttes, a rimóci Szent József Katolikus Férfiszövetség, a csábi Szeder Fábián Dalegylet, a varsányi Muskátli Hagyományőrző Együttes, a losonci Folk LC, a CSEMADOK Nagykürtösi Területi Választmánya és Sasvári János fafaragó népművész közreműködésével. Az ünnep megvalósulásában Paluch Norbert néptáncos, néptáncpedagógus, néprajzkutató szerzett elévülhetetlen érdemeket. A rendezvénynek a Palócföld folyóirat is támogatója volt. A bicentenárium tiszteletére a Palóc Múzeum és a Palóc Múzeumbarátok Egyesület díjat alapított. Ezután minden esztendőben egy felvidéki és egy magyarországi személy részesül az elismerésben, aki a palócság javára kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Első alkalommal Pintérné Kanyó Judit, Varsány község polgármestere és Csáky Pál politikus, író kapta meg a díjat. Kanyó Judit helyi származású, 2010 óta Varsány polgármestere. Ez idő alatt az 1603 főt (2015) számláló kis cserháti faluban, „a fenntartható falufejlesztés” és „a hagyományos tudásátadáson alapuló vidékfejlesztés” jegyében mintaadó közösségépítő, mezőgazdasági, hagyományápoló és szociális beruházások valósultak meg. Kialakították a Kézművesportát, a Hagyományőrzők Házát, a Varrodát, egy varróműhelyt és egy feldolgozó üzemet. A „hímzőkörökben” mára már országszerte ismert Varsányi Kézművesporta méltán büszke termékeire: a mindennapi használatra szánt hímzett lakástextilek- �PALÓCOK 99 re, lakásdíszekre, faragványokra, bőrdíszműves termékekre és a hagyományosan elkészített varsányi népviselet darabjaira: fékötőkre, szakácskákra, ingvállakra. Mert számukra nemcsak a megörökölt tudás átadása a fontos, hanem annak megújítása, gyakorlati hasznosítása is. A hagyományos faluközösség értékeinek megtartásáért hozták létre a Falugazdaságot, és építették meg a Falugazdaság központi épületét. A szociális szövetkezetként bejegyzett Varsányi Falugazdaságot a START közmunkaprogram keretében indították el. Feladatuk a falu szükségleteit figyelembe vevő, ugyanakkor a külvilágra, piaci hatásokra is nyitott termelés és szolgáltatások nyújtása. A gyógynövényesben nyolcféle gyógynövényt termesztenek és dolgoznak fel: szörpöknek, teának és ajándéktárgyak készítéséhez. A zöldség- és gyümölcstermesztés teljes egészében ellátja az önkormányzati konyhát, ahol naponta 300 főre főznek. Kidolgozták a Palóc Gyümölcs programot. A szolgáltatások bővítésén is fáradoznak: létrehoztak egy gyógyszertárat, vendégházat rendeztek be és felújították a Közösségi Házat. A varsányiak a falu „megtartó erejének erősítése érdekében” fontosnak tartják már óvodáskorban „elhinteni” a magokat, így gyakori, hogy a helyi idős hagyományőrzők óvodai foglalkozásokon ismertetik meg a gyerekekkel a palóc népmesekincset, a néptáncot, a népdalt, a viseletet. Évente több alkalommal rendeznek fesztiválokat a hagyományőrzés és a gasztronómia jegyében. A falu lakóinak összefogása és kitartó munkája eredményeként Varsány neve mára szűkebb pátriánk határain túl is jól cseng. Csáky Pál a Balassagyarmathoz közeli Kóvárról származik, ahol gyermekéveit töltötte. A csehországi Pardubice egyetemén szerzett vegyészmérnöki diplomát. 1981 és 1990 között a lévai Levitex cég vezető technológusa. 1990-től a Szlovák Nemzeti Tanács, azaz a parlament képviselője. 1991–1998 között a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom alelnöke. 1998–2007 között a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) alelnöke, majd 2010-ig az elnöke. 1998–2006 között Szlovákia miniszterelnök-helyettese, 2014-től 2019-ig európai parlamenti képviselő. Miniszterelnökhelyettesként támogatta a Palócok Vigyázó Keresztjének elkészítését és felállítását Herencsényben. Az avatóünnepség szónoka volt, és több alkalommal mondott ünnepi beszédet ezen a helyszínen. Támogatta a palóc emlékhelyek felújítását, kiemelten az alsósztregovai kastélyét, ugyanitt a Rigele Alajos tervezte Madách-emlékműét és Mikszáth szklabonyai szülőházáét. Ebbéli tevékenységéért 2017-ben megkapta a Nógrád megye díszpolgára címet. 2019-ben megszervezte a palócföldi kultúra bemutatkozását Brüsszelben, az Európai Parlamentben. Ugyancsak idén megszervezte Palócföld bemutatkozását Pozsonyban, a Csemadok nagyter- �PALÓCOK 100 mében. Folyamatosan támogatja az Alapítvány Balassagyarmatért és a Palócságért Egyesület munkáját. Publicisztikai ténykedése során rendszeresen foglalkozik a palóc szülőföld kérdéseivel is. A Palócföldhöz való kötődését dolgozza fel az Úton című kisregényében, amely 1992-ben jelent meg Pozsonyban, a Madách Kiadó gondozásában. Budapesten a József Attila Színház visszatérően játssza az egyik egyfelvonásos művét Egy nap az örökkévalóságból címmel. A díjátadás résztvevői Október 25-én, a konferencia balassagyarmati napján dr. Varga Lajos, a Váci Egyházmegye segédpüspöke mondott elsőként köszöntőt, melyben a népi vallásosság szerepéről és jelentőségéről szólt. Balla Mihály országgyűlési képviselő a palócság megtartó erejéről, a szülőföldhöz való kötődés fontosságáról beszélt. Tóth Henrik, Csáb polgármestere a községükben született Szeder Fábián életútját vázolta föl. Dr. Lengyel Ágnes, a Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeumának igazgatója köszöntőjében a jubileum fontosságáról és a háromnapos jubileumi program gazdagságáról beszélt. �PALÓCOK 101 A konferencia1 előadóinak sorában először Selmeczi-Kovács Attila a Palócföld kettős bicentenáriumi ünneplésére hívta fel a figyelmet. Mert Szeder Fábián 200 éve megjelent írása mellett ugyancsak kétszáz éve született Reguly Antal (1819–1858), aki a szibériai finnugor népek körében végzett kutatómunkáját követően, hazatérése után 1857-ben a nógrádi és a hevesi palócok között végzett elsőként komplex néprajzi és antropológiai terepgyűjtést. Az előadás első részében a két tudós kutató életrajzának rövid ismertetésére került sor, majd ezt követően a palócokról tett megállapításaiknak, véleményeiknek sorából egymást kiegészítő idézetek számbavétele következett. Az előadás második részében Szeder Fábián 1819-ben megjelent munkájában közölt néhány jelentős néprajzi vonatkozás bemutatására került sor, úgymint az építkezésmódra és lakáskultúrára, továbbá a hagyományos népviseletre és öltözködésmódra, valamint azok időbeli változására. Mindkét tudós plasztikus leírásainak szöveghű közreadásával az előadás az egykori szaktudományos szemléletről és adatlejegyzés módjáról is képet ad, amely a maga korát meghaladó tudományos színvonalról tanúskodik, ráirányítva a figyelmet a palóc etnikum megismerésének korai, reformkori igényére. Borsos Balázs előadása első felében ismertette elemzésének módszertanát. A Magyar Néprajzi Atlasz adatainak klaszteranalízise, az adatok matematikai-statisztikai elemzése (a kulturális hasonlóság-vizsgálat) alapján úgy találta, hogy a Palócföld a néprajzi vizsgálat megállapította határok közt (nagyjából a Pinc−Őrhalom−Pásztó−Mátra−Bánpatak−Sajó−Rima-nyelvhatár alkotta vonalak közti terület) nem tekinthető releváns kulturális régiónak. Úgy találta, hogy létezik egy akár Palócföldnek is nevezhető kulturális középrégió (az Északi nagyrégió / Felföld / Északi középrégiója) a Garam völgye, az északi középhegység gerincvonala és a Sajó völgye között, amelynek területe fölöleli a néprajzkutatás által Palócföldként és Barkóságként azonosított területet is, de annál sokkal kiterjedtebb. Ugyanakkor jóval kisebb, mint a nyelvészetben meghatározott palóc nyelvjárási régió, amely méretben közelebb áll az Északi nagyrégióhoz. A Palócföld és Barkóság korábban meghatározott területe nagyjából három kulturális kisrégió: a Cserhát-vidék, a Mátra északi előtere és a 1 A konferencia meghívója, az előadások címei a Palóc Múzeum honlapján megtalálhatók: http://palocmuzeum.hu/2019/10/15/unnepi-konferencia-es-kulturalis-napok-a-magyar-neprajzi-leiras-nyelvjaras-es-nepcsoportkutatas-szuletesenek-200-evfordulojan/ �102 PALÓCOK Medves-vidék, valamint a Bükk északi előtere (Dél-Gömör és Barkóság) között oszlik meg – hangzott el az előadásban. Limbacher Gábor előadásában számba vette a palócok 17. századtól megfigyelt említéseit, melyek sorában Szeder Fábián 200 éve megjelent értekezése a mai értelemben vett szakirányú néprajzi leírás kezdete, első műve, amely a népcsoportkutatás nyitányát is jelenti. Palócokat ismertető írásai programot, mintát adtak a kortárs kutatóknak. Számba vette a kutatók sorát, akik hozzájárultak a palóc népcsoport ismeretéhez, kiemelve Szeder és Reguly korát, közléseinek tartalmát. Megállapította, hogy kultúrájuk alapvető összetevői és sajátos jegyei nem azonosak. A palócok kétszáz éves kutatása során megállapított jellemzők és sajátságok nagy része nyilván történeti jelentőségű, a mai palócság esetében már nincs aktualitása. A néprajztudomány 200 éves teljesítménye azonban lényeges területeken mintaadó lehet a mai palócság és az egész magyar nemzet számára is: családcentrikus kulturális örökség, kozmikus tájoltságú keresztény világkép és mentalitás, Szeder Fábián leírásában jellemző karakterként a megtartó szemérmetesség, a vidám barátság, az emberbecsülés és önzetlen adakozás rokonnal és ismeretlennel egyaránt. Romsics Imre a pota néprajzi csoport kutatástörténetének 200 esztendejét vázolta föl. Az előzmények rövid áttekintése után megállapította, hogy a kalocsai néprajzi gyűjtések sajnálatosan igen későn kezdődtek el. A 19. század utolsó évtizedeitől Kalocsa környékén az önálló közigazgatási egységekbe kényszerített szállások népe a korábban kialakított társadalomszervező erőknek, a kiépített rokonsági kapcsolatrendszereknek köszönhetően egy egységes népcsoporttá, az ún. pota néprajzi csoporttá kovácsolódott össze. Lengyel Ágnes a palócok archaikus kultúrájának megjelenítését célzó új Palóc Múzeum-i állandó kiállítás terveiről beszélt. Szeder Fábián 1819ben a palócokat ismertető leírásában is hangsúlyt kapott a paraszti kultúra eltérő jellegzetességeinek létezése. 200 évvel később, az új állandó néprajzi kiállítás tervezésekor egyszerre tartja fontosnak, hogy a palócokat – mint a magyarság egy jellemző csoportját – mutassák be, másrészt kitérjenek azokra a sajátosságokra, amelyek a palócságot specifikusan meghatározzák. Cél bemutatni a népcsoport azon archaikus jellemzőit, amelyek a mai érdeklődőket, múzeumlátogatókat szembesítik egy szinte teljesen más világnézetű és mentalitású kultúrával. „A Palócföld és a palócság – Archaikus jellemzők egy néprajzi nagytáj kultúrájában” munkacímű tárlatban azonos szempontok szerint összehasonlításra kerülnek a palócföldi hagyományos kultúra jellemző szegmensei a modern tömegkultúra �PALÓCOK 103 párhuzamos jelenségeivel. A valóságban néhány csomóponti jelenséget emelnek ki, a virtuális tér tágasságában pedig egyfajta tudástárat szeretnének létrehozni, mégpedig a néprajzi múzeumok tematikus mutatórendszerének egységei szerint, lehetőleg a teljességre törekedve. Gyenes Tamás és barátai a 200 éves jubileumot centenáriummal gazdagították, megemlékezve a 100 éve született Pál István tereskei juhász, dudás és furulyás pásztorról, aki a magyar néphagyomány és népzenetörténet utóbbi évtizedeinek egyik legmeghatározóbb alakja volt. A furulya-, és ládakészítő népi iparművész az előadását Pál István juhász egyik legkedvesebb dalának furulyázásával kezdte, melyhez felesége, Nagy Ágnes énekelt. A vetítettképes előadás során arról beszélt, hogy Pista bácsi élete az utókor szempontjából két szakaszra osztható: úgymint a pásztorkodás és a tanító korszak. Az első életszakaszt – melynek meghatározói voltak a gyakran éneklő-muzsikáló pásztor szülei és a falusi környezet – régi fotókkal és Pista bácsitól vett idézetekkel, valamint hangfelvételekkel mutatta be; majd arról beszélt, hogy az 1992-es évtől kezdve, amikor fiatal népzenészek, Juhász Zoltán és Agócs Gergely barátaikkal rátaláltak, és rábírták, hogy folytassa a furulyálást-dudálást, Pista bácsi még 23 éven át tanította az általa birtokolt egyedülállóan gazdag népzenei és néphagyomány-tudást. Személyes megismerkedésük okán – az előadó nyolc éven át volt Pista bácsi furulyakészítő és furulyajátékos tanítványa – valóságos, szívderítő történetekkel mutatta be Pál Pista bácsi hamisítatlanul eredeti palóc egyéniségét, videó- és hangbejátszásokon keresztül felvillantva elmélyült szakmai és emberi kapcsolatuk részleteit; valamint beszélt arról, hogy hogyan őrzi és adja tovább híven Pista bácsi szellemi örökségét. Az előadást Gyenes Tamás, felesége és zenészbarátai (Király Dávid és Konrád Viktor) Pista bácsi zenéjének élő bemutatásával zárták, felelevenítve tanítómesterüktől tizenkét furulyás-énekes-dudás dallamot. Varga Norbert a gömöri romungrók körében megfigyelt mesemondás szerepét és hagyományát mutatta be. A cigányság narratív folklórjának kutatása terén mindmáig számos adóssággal bír a szlovákiai magyar néprajzkutatás. Az e tekintetben „terra incognita”-nak számító szlovákiai magyar tájak közül csupán a gömöri régió nyújt kivételt egy-egy kivételes képességű mesemondóval, avagy a mesemondás, történetmesélés hagyományát őrző közösséggel. Előadásában az elmúlt 15 év terepkutatásai alapján, a mesemondás formális és informális alkalmainak bemutatására, valamint a magyar anyanyelvű gömöri romungrók körében betöltött társadalmi szerepének ismertetésére vállalkozott. Szólt a mesetanulás folyamatáról, az aktív mesehallgatásról, a szájhagyományozott történetek és az írott források ha- �104 PALÓCOK tásáról az egyéni repertoár alakulására. Az alkotó és reprodukáló mesemondó típust bemutatva ismertette az általa megismert mesemondók stílusát, előadásmódját, variációs készségét és innovációs képességeit. Az előadásokat követően „200 éve született Reguly Antal” címmel a zirci Reguly Antal Múzeum és Népi Kézműves Alkotóház vándorkiállítása nyílott meg a Palóc Múzeumban. A konferencia második napján a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban Dr. Szabó Sándor kormánymegbízott, Stayer László, Szécsény város polgármestere és Dr. Limbacher Gábor múzeumigazgató köszöntötte az egybegyűlteket. Elsőként Gréczi-Zsoldos Enikő tartott előadást a palócok nyelvjárásáról. Szeder Fábiánnak a Tudományos Gyűjteményben 1819-ben, 1821ben és 1835-ben megjelent értekezéseiben a palóc nyelvjárásra vonatkozó megjegyzéseire és Reguly Antal XIX. századi nyelvjárásleírására alapozva, Pap Gyula 1865-ben kiadott palóc népköltészeti gyűjtéseire és Pintér Sándor 1880-ban megjelent palócleírására hivatkozva bemutatta a korabeli palóc nyelvjárás jellemzőit. A XIX. században lejegyzett nyelvjárási sajátosságokat egybevetette a XX. századi gyűjtések anyagával, a Magyar Nyelvjárások Atlaszának adataival és a XXI. századi, legújabb nyelvjárásleírásokkal, gyűjtésekkel. Bél Mátyás XVIII. századi munkáiban megjelennek olyan megjegyzések, amelyek a palócokat és a népcsoport nyelvhasználatát becsmérlik. Ebből kiindulva értekezett az előadó a palóc népnév sokáig pejoratív jelentéséről – idézve Malonyay Dezső esetleírásait. A felvidéki származású Agócs Gergely népzenész, népzenekutató, a Hagyományok Háza Népművészeti Műhelyének vezetője a Palócföld népének és a hangszeres népzenének az örökségét vázolta föl, figyelemmel a területen belüli és kívüli összefüggésekre és különbözőségekre. Föltűnő egybecsengésekre hívta föl a figyelmet az új stílusú palóc dallamok és a keleti rokon népek megfelelői között. Az új stílus erőteljes jelenléte mellett szólt a palóc zenei örökség archaikus, régi stílusú rétegeiről is. Magyar Zoltán áttekintette a hol külön, hol a Palócföldhöz sorolt Zoborvidék főbb néprajzi jellemzőit, utalt a kistáj népességének palócos jegyeire és rokon identitástudatára. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Zoborvidék csak részben azonos a néprajzi irodalomban sokat emlegetett, 13 községből álló falucsoporttal (Zoboralja), valamelyest nagyobb annál, és számos, délebbre fekvő Nyitra és Bars megyei település is leginkább ide sorolható, földrajzi és kulturális tekintetben egyaránt. Gecse Annabella előadásával a vallásfelekezetileg, etnikailag egyaránt vegyes Gömör megye egyik faluja, Uzapanyit 20. századi vallásos népéletébe �PALÓCOK 105 pillantott bele. A római katolikus és református felekezet egymás mellett élése a 20. század első éveiben súrlódásokkal, békétlenséggel is járt, ám a mindennapokban a település népessége közösségként élt együtt. Az előadás a plébános és a rozsnyói püspökség 1899−1906 között folytatott levelezésének adatai alapján szolgált példákkal arra, milyen tények – területfoglalás, jogtalan földhasználat, jogi nehézségek – állnak a „másik” (ezúttal a református felekezet) megítélése mögött. Székely Orsolya, az Ikon Stúdió kultúrtörténeti filmcsatorna megalkotója és működtetője a a rimóci palóc viselet ma is élő női öltözeteit mutatta be. Előadását a honlap bemutatásával illusztrálta (http://ikonstudio.hu/). A korábbi nagynevű néprajzkutatók nyomdokain haladva (Palotai Gertrúd, Flórián Mária) Jusztin Péter szakértő vezetésével a fotózás mellett hangsúlyt fektettek az egyes ruhadarabok leírásaira, a szájhagyományban fennmaradt divattörténeti motívumok megőrzésére. Az egyes ruhadarabok viselésének módját és készítésének titkait a mellékelt linkek mögé rejtett filmekből lehet megismerni. A honlap viselettörténeti alkalmazása játéklehetőséget is kínál a kollekció egyes figuráinak felöltöztetésével. A játékos beavatást nyerhet a legfelső ruha alatti rétegek felöltésének egymásutánjáról, a végső látvány kialakításának rejtélyeiről. Interaktív módon ismerkedhet meg az autentikus rimóci népviselet méltán híres darabjaival. Paluch Norbert néptáncos, néptáncoktató, néprajzkutató, a jubileumi rendezvény kulturális menedzsere előadása első részében a Cserhát–Ipoly közén elterülő, öt településből álló néprajzi kistáj néprajzi szempontjából kiemelkedő plébániaközsége, Rimóc rövid kutatástörténeti summázatát adta. Alapvető célja e szintetizálással az volt, hogy a faluval kapcsolatban megtalálható történeti, néprajzi és egyéb adalékok segítségével igazolja a településen ma is fellelhető, sőt az akkulturálódás folyamata mellett egyfelől organikusan fejlődő palóc értékek fontosságát. Steib Janka a bányászatnak a nógrádi szénmedence palócai életmódjára gyakorolt hatását és a végbement változásokat elemezte. A 19. század második felében a bányák létrejöttével sajátos viszonyok alakultak ki a nógrádi szénmedence községeiben. Kezdetben más hazai bányákból és a Monarchia különböző vidékeiről telepítettek be bányászokat. Hamar szükségessé vált új területek feltárása is, így a telepített munkások mellett a környező falvak lakosai is tömegesen a föld mélyén kezdtek el dolgozni. A nagyüzemi szénbányászat számos község területét felölelte. A telepi munkások és a falusi bányászok életmódja, szokásai között is nagy különbségek voltak, a bányamunka megjelenésével jellemző volt e két élet- �106 PALÓCOK forma egymás mellett élése, ezek egymásra hatása. Az előadás erről kívánt átfogó képet adni. Voigt Vilmos a trianoni diktátum után Burgenland néven szereplő, elszakított terület néprajzi megismerésébe és szakirodalmába vezetett be, ami mind osztrák, mind magyar néprajzi szempontból igazán tanulságos. Ezek sorát a bizonyos előzmények és egyes korábbi közlések után 1959ben megjelent, a 20. század legjelentősebb művelődéstörténeti néprajzkutatójának, a bécsi professzor Leopold Schmidtnek tollából a Die Entdeckung des Burgenlandes im Biedermeier –Studien zur Geistesgeschichte und Volkskunde Ostösterreichs im 19. Jahrhundert című összeállítással kezdte. A kötet 26 leírást ad, főként utazók vagy ide is eljutó értelmiségiek írásait, akik bejárták „Burgenlandot”. Főként az 1820−1830 közti útibeszámolók fontosak, ám bevezetésként a korábbi évszázadokról is szó esik. Pozsony Ferenc Moldva és Székelyföld felfedezéséről beszélt. A magyar elit a 19. század közepén fedezte fel a Moldvában élő csángókat és a keleti székelyeket. A csángó szellemi kultúra első jelentős gyűjtője Petrás Ince János művelt minorita atya volt, aki Döbrentei Gábor kérésére 1841-től nyelvjárási szövegeket, balladákat, lírai dalokat jegyzett le Szeret menti szülőföldjén. A Székelyföld felfedeztetésében elsősorban Orbán Balázs, Kriza János és Benedek Elek játszott úttörő, meghatározó szerepet. Mindhárman voltaképp arra törekedtek, hogy a székelység kulturális örökségét beépítsék a magyar nemzeti kultúra szerkezetébe, a Székelyföldön élőket pedig a modern polgári magyar nemzeti közösségbe. Munkásságuk eredményeképpen a magyar elit szimpátiával fordult a Székelyföld felé, amit sikeresen integráltak a magyar nemzeti turizmusba is. Bárth János az udvarhelyszéki Havasalja székelyeit mutatta be. Erdélyben Székelyudvarhely környékén, a Görgényi-hegység és a Hargita találkozása táján Havasalja néven emlegetik a hegyek közelében fekvő magyar falvak együttesét. Nevezetes havasaljai helységnek számít Máréfalva, Zetelaka, Oroszhegy, Farkaslaka és Korond. A Havasalja tájnév 1592-ig vezethető vissza. A havasalji székelység sajátossága, hogy a kereszténység felvétele óta folyamatosan római katolikus vallású; hegyi tanyák sokaságát hozta létre; megélhetésében nagy szerep jutott az erdőnek és a faművességnek. Verebélyi Kincső előadásában olyan néprajzi szempontból is értékelhető államigazgatási iratot mutatott be, amelyhez hasonlókat ugyan tudomásul vett a történeti és a néprajzi kutatás, ám az előadó az eddig kiaknázottakhoz képest az értelmezés több lehetőségére hívta föl a figyelmet. Elöljáróban számba vette a vallási felekezetek összeírásait, egyházlátogatási jegyzőkönyveit, inventáriumokat, boszorkányperek iratait, történeti földrajzi leírá- �PALÓCOK 107 sokat és a Mária Terézia óta gyakoribb, hivatalosan elrendelt felméréseket mint a megtervezett és megszervezett néprajzi gyűjtés előzményeit. Záróelőadásban Kovács Krisztián, a MNL Nógrád Megyei Levéltárának segédlevéltárosa azokat a forrásokat, forráshelyeket, dokumentumokat mutatta be, melyek jól használhatóak a néprajzi kutatásokban is, s elérhetőek a levéltár anyagában. Unikális forrásként utalt a múzeumalapító Nagy Iván levéltárban őrzött folklórlejegyzéseire. A konferenciát követően szécsényi műemléki séta, majd a rimóci Manga János Közösségi Házban kulturális műsor és vacsora volt a Szent József Katolikus Férfiszövetség jóvoltából. Vasárnap a programot szakmai kirándulás zárta Bussán Szent Demeter búcsúnapján az ő templomában és a helyi tájházban. Csábon a Szeder Fábián parkban a szentmisét követő ünnepi programon Tóth Henrik, Csáb polgármesterének köszöntője, a Folk LC együttes muzsikája és Limbacher Gábor ünnepi beszéde hangzott el a 200 éves jubileumról, a trianoni döntés 100. esztendejéről, a Haza csorbíthatatlanságáról és a palócok emberszerető jóságáról. A 3 napos rendezvény Ipolyszécsénkén tájházlátogatással és ünnepi ebéddel zárult a CSEMADOK járási szervezete jóvoltából. A rimóci program résztvevői �SZEMLE 108 CSONGRÁDY BÉLA „…az ember a cél” Géczy Nóra: Design – Tér és formakultúra „Ezt a könyvet Szüleimnek ajánlom sok szeretettel és hálával. Édesanyámnak, mert a Te műtermed volt az én gyermekkorom csodabirodalma, az óriási tervlapjaiddal, textil- és ruhaterveiddel, színes fonalaiddal. Mindig lenyűgözött, ahogyan alkottál. Édesapámnak, aki humanista szemléletmódjával, széleskörű orvosi ismereteivel, óriási könyvtárával mindig arra biztatott, hogy legyek kíváncsi, és merjek szabadon gondolkodni a világról és az emberekről. Köszönöm a sok bátorítást. Nélküled nem sikerült volna.” E sorok természetesen a kötet végén – ahogyan szokás és ahogyan illik – olvashatók, az alábbi ismertetés azonban szakít a hagyományokkal és bevezetésként, ha úgy tetszik, felütésként használja a fenti gondolatokat. Ennek az az oka, hogy a recenzens szeretné, hogy mielőbb kiderüljön – minthogy évek óta nem él itt Salgótarjánban, Nógrádban – ki is a Design – Tér- és formakultúra – címet viselő, beszédes, színes, főleg külföldön készült fotók sokaságával és a szerző rajzaival, szemléltető ábráival gazdagon illusztrált, ritka eleganciájú kézikönyv szerzője, s kiknek címezte a – szó szerint idézett meleg hangú, szépen fogalmazott – köszönőszavakat. A válaszokban rejlik ugyanis annak a magyarázata, hogy miért foglalkozik a Palócföld – mint e tájhaza irodalmi, művészeti és közéleti folyóirata – ezzel a kötettel. Időrendben először a szülőkről essék szó. Dr. Géczy Imre nyugalmazott sebész-urológus főorvos, lényegében a salgótarjáni megyei kórházban és a balassagyarmati gyógyintézetben osztályvezetőként töltötte le aktív éveit. Felesége, Mészáros Erzsébet textilművész: 1967 óta tagja a Művészeti Alapnak, egyik alapítója a Kárpitművészek Egyesületének. Gobelinjeivel, tűzzománc-, akvarell- és egyéb technikával készült alkotásaival számos csoportos és egyéni kiállítás sikeres szereplője. Több éven át a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének a helyi vezetője �SZEMLE 109 volt. Egyik legismertebb, impozáns alkotása esztendőkkel ezelőtt a megyeszékhelyi Váczi Gyula Alsófokú Művészeti Iskola (közismert nevén zeneiskola) aulájában került elhelyezésre. Az idei magyar kultúra napján Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése Pro Arte-kitüntetéssel honorálta Mészáros Erzsébet munkásságát. Fiúgyermekük geofizikus, családjával Angliában él. A Design – Tér és formakultúra című kötetet jegyző Géczy Nóra 1977-ben született Salgótarjánban, a Bolyai János Gimnáziumban érettségizett, majd 2001-ben Sopronban a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézetében, az AMI-ben végzett. Záródolgozatát a fertődi Esterházy-kastély lovardájának helyreállítása képezte. Ezért megkapta az Icomos nemzetközi diplomadíját, amelyet Jan Zachwatowicz (1900−1988) lengyel építész és restaurátor emlékére hoztak létre. Géczy Nóra PhD-fokozattal rendelkezik, jelenleg építész-tervezőművész, iparművész, egyetemi docens, a győri Széchenyi István Egyetem Épülettervezési Tanszékén oktat építészeti és belsőépítészeti tervezést magyar és külföldi diákoknak. Egyik kedvenc témakörét Sopron történelmi faépületei képezik, foglalkozott a tatai Cifra-malom új építészeti koncepciójával – amely tulajdonosváltás miatt egyelőre nem valósult meg – viszont kiemelhető munkái közül a bakonybéli Szent Mauríciusz bencés monostor belső tereinek műemléki felújítása. 2001 óta tagja különböző szakmai szervezeteknek, köztük a MAOE-nek és a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének. Megannyi konferencián, tanácskozáson tartott előadást, már korábban is több könyv és számos publikáció fűződött a nevéhez. Érdemei elismerését jelzi a Hungaria Nostra Város és Faluvédők Szövetségének Podmaniczky-díja, a jeles soproni levéltárosról, Házi Jenőről elnevezett díj, a XVII. Országos Érembiennálé rendezőbizottságának díja, a Martin Hammer-ösztöndíj vagy a publikációs nívódíj, amelyet a tudományos monográfia kategóriában kapott. Ezt duplázta meg a minap – 2019. november 4-i dátummal, amikor – öt másik társával együtt – a magyar tudomány napja, ünnepe alkalmából – a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megjelent, itt és most tárgyalt könyvét – díjazta a Széchenyi István Egyetem doktori, illetve tudományos tanácsa. A kötet hat fejezetben tárgyalja, elemzi a design – azaz a tervezés – fogalmát, valamint az etikával, a térrel, a formával és – mindenekelőtt vagy -felett – az emberrel összefüggő kapcsolatát. Az utolsó rész már a címében is jelzi: a szerző – szakemberek és laikusok számára egyaránt szóló – üzenetnek szánta mondandóját, amikor – többek között – a következőket megfogalmazta: „A fogyasztói társadalom tulajdonképpen másról sem szól, �110 SZEMLE mint termékeken keresztüli kommunikációról, arról, hogy a vásárló első látásra megszeresse, megkívánja az árut, s természetesen mielőbb birtokba vegye… Nem szükségszerű, hogy egy új termék, tárgy vagy forma zseniális, korszakalkotó tudományos áttörést jelentsen, lényeg, hogy egyszerűen és határozottan járuljon hozzá használójának jobb életminőségéhez. Ez lehet bármi, amitől az ember élete, pszichés vagy fizikai állapota, teljesítőképessége, közérzete jobbá válik. A design nem csupán kézzelfogható tárgyakról szól, hanem az életminőség megtervezéséről, új szolgáltatások létrehozásáról, a munka- és a szabadidő új lehetőségeiről, minőségi életterek formálásáról.” Ebből az idézetből is kiviláglik, hogy Géczy Nóra alapos szakmai ismeretei és évtizednyi oktatói tapasztalatai alapján készítette el új, reprezentatív könyvét. A design középpontjába az embert állította, és ezért is fogalmazott úgy, hogy „A tervezés felelősség. Ha húzunk egy szerkesztővonalat, annak súlya van. Szociális, morális, kulturális értelemben egyaránt.” E gondolat hangsúlyozásával sokak számára új nézőpontból közelítette meg a gyakran – és sűrűn tévesen is – használt design szó, fogalom tartalmát, jelentését. Ugyancsak újszerűsége Géczy Nóra kötetének, hogy elemzései, következtetései során messzemenően figyelembe veszi azt is, hogy a design hogyan tud megfelelni az újkori kihívásoknak: a környezetvédelem, a fenntarthatóság és a digitális technológia által felvetett, biztosított lehetőségeknek is. S mindeközben a tér- és tárgyformák végeredménye – a tervezői csapdákat elkerülve – miként lehet – ahogyan Ő fogalmaz – „szép, jó és igaz.” Géczy Nóra mindegyik fejezet bevezetéseként használ egy idézetet, mondhatni egy tanulságos mottót. A tervezés előtt például a World Design Organization részéről egy 2015-ben megfogalmazott gondolat olvasható: „Közösen többet tehetünk, mint hogy elképzelünk egy világot. Mi meg is tudjuk tervezni!” A „Design és tér” című fejezetet nem kisebb jelentőségű személyiség, mint az egykori angol miniszterelnök, államférfi, Winston Churchill (1874−1965) szavai vezetik be: „Mi formáljuk épületeinket, és ők formálnak bennünket”. S végül a „Design és az ember” című fejezetnek a budapesti iparművészeti egyetem névadója, Moholy-Nagy László mondata adja meg legtalálóbban a jellegét: „Nem a tárgy, hanem az ember a cél”. Természetesen Géczy Nóra – rutinos szerzőként – a hivatkozás- és irodalomjegyzékről, a név- és tárgymutatóról sem feledkezett meg. Könyvét pedig – ugyancsak korrekt módon – köszönetnyilvánításokkal zárta. Egyrészt – mint szó esett róla – a szüleihez szólt, aztán a képek készítőinek, majd a szöveg korrigálásában segítkezett személyeknek, illetve az IDM Interdiszciplináris Diákköri Műhely szemkamerás kutatásában részt vett tagjainak mondott köszönetet. �SZEMLE 111 Géczy Nóra imponáló tartalmú és küllemű kötete azt bizonyítja, hogy ő is azok közé tartozik, akik a város- és a megyehatárokon túl bizonyítják talentumukat, rátermettségüket és igazolják, hogy kitűnő indítást, alapot kaptak mind a családban, mind az általános és középiskolai tanulmányaik során. Olyan sok – a művészetekben és a tudományokban egyaránt jártas – alkotó, szakember neve és munkássága igazolja szülőföldjétől távol az innen elszármazottak képességeit, és gyarapítja az egész magyar kulturális és szellemi értéktárat. (Scolar Kiadó, Budapest, 2019) HERNÁDI PETRA Ismerjük meg a szomszédunkat! Bakos Galambos János–Hernádiné Bakos Marianna–Juhász László: Akikre büszke lehet Dorogháza Gyermekkoromban számtalan olyan családi ebéd csendes résztvevője voltam, ahol a körülöttem lévők arról beszélgettek, hogy éppen mi történt a faluban. Ha esetleg olykor bátortalanul megkérdeztem, hogy mégis kiről van szó – hátha ismerném az illetőt – jöttek a különböző zavarba ejtő válaszok, miszerint „Tudod, aki ott lakik annak az utcának a végén…” vagy „Annak a bácsinak a testvére, akivel a napokban találkoztunk…”. Töredelmesen be kell vallanom, nem túl fényes az arcmemóriám, ezekkel a körülírásokkal kiegészítve inkább nem is próbáltam rájönni a megoldásra. Nehezítő körülményként megemlíthető, hogy a szüleim két különböző településről származnak, tehát akár még össze is keverhettem embereket. És akkor ugye még szó sem esett a különböző ragadvány- és becenevekről. A mai napig megmaradt bennem az a gyermeki kíváncsiság, amikor egy új dolgot fedezhetek fel magamnak. A környezetem ugyanakkor mindig arra ösztönzött, hogy megismerjem a múlt különböző kis darabkáit is. Ugyanilyen indíttatásból született Bakos Galambos János könyve, Akikre büszke lehet Dorogháza címmel. A könyv szerzője nem kisebb feladatot tű- �112 SZEMLE zött ki maga elé, minthogy bemutassa szülőfalujának kiemelkedő alakjait, ezzel egy „helytörténeti névmutatót” készítve. Egy közel ezerfős lélekszámú, gyönyörű környezetben – a megye keleti részében – fekvő településről beszélünk Dorogháza esetében. Az olvasó azt gondolhatja, hogy csak egy városnak lehetnek híres lakói, de ez természetesen nem így van. Hiszen hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mindenki a maga történetének az írója és igenis átlagos, hétköznapi emberek történetei is lehetnek izgalmasak, figyelemreméltóak. Nem feltétlenül szükséges az illetőnek „sztárnak” lennie, elég, ha életének alakulásával elősegíti embertársai sorsát vagy példát mutat nekik. A könyv megszületését – mint szinte minden ilyen tényfeltáró munka esetében – rengeteg kutatómunka előzte meg. Hosszú évek beszélgetései, interjúi, találkozásai, adatgyűjtései kerültek a lapokra. Már a nevek összegyűjtése sem volt kis feladvány, éppen ezért az ötlet megszületése után a szerző segítségül hívta két későbbi társát: Hernádiné Bakos Mariannát és Juhász Lászlót. Mindannyian Dorogházáról származnak, így fontos számukra, hogy mások is megismerhessék szülőfalujukat. A könyvben szereplők nevei kiválasztásra kerültek, egyetlen egy kitétel volt a válogatás során: hogy különböző vezető tisztségeket (bíró, tanácselnök vagy polgármester) ellátó személyekről nem esik szó a könyvben. Ám így is volt miből válogatni. Végül hetvenhét életrajz készült el, de nyilván lehet még hiányérzete az olvasónak. A könyvben szereplő személyeket három csoportba lehet sorolni. Elsőként azok, akik Dorogházán születtek, ott élték le életüket és munkájuk elősegítette a falu mindennapjait. Mivel bánya működött a településen, természetesen idesorolhatók a bányászok, gazdálkodók és a különböző mesterségeket űzők. Másik csoportba tartoznak azok, akik Dorogházáról származnak, de életük az ország – esetleg a világ – más pontján zajlik, zajlott. Majd jönnek azok, akik ugyan máshol látták meg a napvilágot, de ebbe a faluba sodorta őket az élet, itt találták meg számításaikat és második otthonuk lett a község. Minden egyes életút más és más. Vannak olyanok, akiknek izgalmas, változatos események kísérték sorsukat, ám olyanok is megtalálhatóak, akik csak élték hétköznapi életüket, de fontos volt számukra a közösség. Egy település mindennapi életében a vallás, az oktatás és az egészségügy kiemelkedő jelentőségű területek, az ott ténykedők pedig elismertek a lakosság körében. Így a könyvben szerepelnek egyházi személyek, tanítók és orvosok, akik nevét a mai napig nagy tisztelet övezi. Ugyanitt elfér az egyszerű földműves, a mészáros, a kőműves, az asztalos vagy akár a kereskedő is. Vannak, akik máshol próbáltak szerencsét, de visszatértek később családot alapítani. Annyi élet rajzolódik ki az �SZEMLE 113 olvasó számára, és lehet, hogy az egyik rég elfeledett rokonát vagy ismerősét véli felfedezni a könyv olvastán. Mindenki megtalálhatja a maga „hétköznapi hősét” az életrajzok között. Jómagam is így voltam vele, mindig volt egy-egy olyan apró részlet, amely megfogott az illetőben. Orvosok, akik évtizedek óta a betegek gyógyításért dolgoznak a településen, a megyei kórházban, a fővárosban vagy akár a hadsereg kötelékében. A technikus, aki munkája során bejárta a fél világot. A kiskereskedő, aki a doktor, a plébános és a kántor mellett még „úr” volt a faluban. Mindenki óvónénije, akinek a nevét még mindig áhítattal ejtik ki az egykori – ma már felnőtt – gyermekek. A Munkácsy-díjas szobrászművész, akinek alkotásai az ország számos pontján láthatók. A tanítók, akik a szerény körülmények ellenére legjobb tudásuk szerint igyekezték a jövő generációit elindítani az élet rögös útján. Volt „kodályos”-ként nagyon tetszett az a történet, hogy amikor Kodály Zoltán népdalgyűjtő körútján Dorogházán is megfordult, egy helybéli menyecske megismertette vele az itteni népdalokat. Az olvasás befejeztével egyet kell, hogy értsek az előszó egyik mondatával, miszerint minden településnek szüksége lenne egy ilyen könyvre. Ma már hajlamosak vagyunk bezárkózni a saját kis világunkba, és a társadalmunk így szépen lassan elmagányosodik. Pedig ha nyitottak lennénk egymásra, a másik életére, akkor a saját értékrendünk és látókörünk is kiszélesedhetne. Márpedig csakis ez a fajta nyitottság és elfogadás tarthat össze egy népet ebben a rohanó világban. (Magánkiadás, Dorogháza, 2018) �SZEMLE 114 NAGY JUDIT ÁFONYA A technológia halála a civilizáció bukása Bene Zoltán: Áramszünet „Március 7-én azonban teljesen és véglegesen megszűnt az áramellátás, következésképpen a kényelmi, az államigazgatási és mindenféle társadalmi szolgáltatások egy csapásra abbamaradtak, egyik pillanatról a másikra véget ért az a magas szintű technikai civilizáció, amelyről azt gondoltuk, eszközei nélkül élni sem tudunk. […] Az információáramlás hirtelen elapadt, ahogyan a víz apad el, amikor elzárunk egy csapot.” A közelmúltban számos regény és film választotta témájául az emberiség hanyatlását és kényszeres átszerveződését. A fantasztikus irodalomban külön alzsáner foglalkozik azzal, mivé válhatna a Föld, ha egyfajta kataklizma sújtana le bolygónkra. A variánsok száma gyakorlatilag végtelen, és ahogy a felemelkedő társadalom jövője utópiának neveztetik, úgy a felbomló emberi közösségek, a világ romjain küzdő túlélők történetei is saját kategóriacímet kaptak: az ilyen történeteket a modern irodalmi besorolásban a disztópia névvel illetjük. Bene Zoltán Áramszünet című könyvének témája tökéletesen illeszkedik az elmúlt évtizedekben szárnyra kapó disztópikus történetek sorába. A 2030-as évek Magyarországában, egy szegedi, ötvenes éveiben járó férfi által narrált események és élettöredékek követik az alzsáner törvényszerűségeit abban, hogy a kialakult helyzet és a lehetséges megoldási javaslatok miként hatnak egy átlagemberre, hogyan formálnak át egy addig kissé nihilista antikváriust vidéken vándorló túlélőművésszé. A regény alapfelvetését már a cím is előrevetíti: a közeli, technológiafüggő jövőben egyszer csak megszűnik az áramellátás. Vajon miként reagál erre a magyar lakosság? A téma nem új, hiszen ugyanezt a jelenséget ebben az évtizedben feldolgozta számos könyv és film is. A teljesség igénye nélkül érdemes megemlíteni Marc Elsberg 2012-es Black Out című könyvét egy elképzelt európai elektromos hálózatbeli összeomlásról, és �SZEMLE 115 ugyanebben az évben mutatták meg a Revolution című akciófilm-sorozatot, mely témájában szintén az elektromosság elvesztéséből alakít ki láncreakciószerű eseménysort, akárcsak Ondřej Neff cseh író 2015-ös regénye, a Sötétség. Amiben az Áramszünet újat nyújt, az a magyar reakció, illetve a több síkon mozgó cselekmény párhuzamba állítása. A főhős, Czeredi Hunor régi életének részleteit, anyjával, barátaival, szeretőjével való kapcsolatát, lokálpatriotizmusát és a világban elfoglalt helyével való elégedetlenségét visszaemlékezésszerűen olvashatjuk, mintegy belső gondolatfolyamként, naplószerűen, miközben a valós, kinti életben éppen zajlik az összeomlás utáni túlélés, a menekülés. A filozofálásra hajlamos Hunor életének nagyobb részében passzívan belesimult a társadalom neki fenntartott szegletébe, kapcsolatai problémásak voltak, érzései nem intenzívek. Csak az elektronikus világvége után talál rá a valódi szerelemre egy huszonéves lány személyében, és csak a fordulatot jelentő 2030-as év után tapasztalja meg Hobbes elméletét az emberi természetről, miszerint homo homini lupus, azaz ember embernek farkasa. Az összeomlást követő időszak szintén egy disztópiák által kedvelt, megjeleníthető fikciós elképzelés, hiszen annak a gondolata, hogy miként élnénk meg a technológia bukását, szinte minden fantasztikus és szabadgondolkodó alkotót mély átélésre inspirál. A lassan lekopó civilizáció beindítja a természetes reakcióként értelmezhető társadalmi változást, olyan folyamatokat, amelyek az ujjászerveződés felé vezető rögös úton mintegy természetes szelekciót idézve alakítják ki a túlélők csoportját, hozzák felszínre az egyes emberek eredendő ösztöneit. Az egyik ilyen természetes folyamat a modern kori népvándorlás, a másik pedig a csoportokba szerveződés, hiszen az „együtt erősebb” elv alapján, szervezetten mozgó csoportosulások a fogyasztói társadalom maradékán tengődve huzamosabb idejű túlélésre és fennmaradásra számíthatnak, mint a gyengébb vándorok. Ebben a világban az ország, a nemzet, a haza fogalmai értelmüket vesztik, és következő antiszocializációs lépcsőfokként a család, a barátság és a sorsközösség is felbomlani látszik. Csupán érdekkapcsolatok maradnak a világ romjain. Egy ilyen anarchikus világban meglepő az, ha szabadgondolkodók is a túlélők közé tartoznak, pláne ha a szöveg lassabban csordogáló részeiben még filozófiai csapongásokra is vetemednek. A fantasztikus és a szépirodalom határát épp az ilyen jelenetek jelölik ki, hiszen a zsánerirodalom nem engedheti meg magának a szerteágazó gondolatfoszlányokat, míg a szépirodalomban igenis fontosak a részletek, a lelki metamorfózis pontos nyomon követése. �116 SZEMLE Bene Zoltán regénye fikciós irányt vesz akkor, amikor a főhősök számára menedéket teremt az utolsó, utópisztikus városban, egy parányi értelmet ad számukra a káosz tengerében. Nem csoda, hogy a Szegedtől az egykori Románia határáig megtett út után tízéves letelepedés vár azokra, akik túlélték a különböző csoportokkal való találkozást, az élelemszerzés nehézségeit, a betegségeket, az alföldi hideg éjszakákat és forró nappalokat, melyek ráadásul egy kis klímakatasztrófával is fűszerezik az egyébként is nyomasztó írást. Számos viszontagság után az emberi psziché is legalább annyira megviseltté válik, mint a hányattatásoknak kitett test. Ilyen helyzetben az ember ösztönösen fordul a természetfeletti felé, a múlt megnyugtatóan ezoterikus világához. Az Áramszünet így nemcsak egy elképzelt korrajz némi jelennek szánt kiszólással elegyítve, hanem többszintű múltba révedés. A szerző korábbi, Fekete föld című regényében megjelenített Amenemhat egyiptomi írnok a fáraók birodalmának bukását rögzíti. Az Áramszünet Czeredi Hunora pedig egyfajta jövőkrónikás, aki a saját idejéhez viszonyított múltat rögzíti, legyen az személyes vagy a kulturális emlékezet része. Bene Zoltán regénye így lesz provokatív, mégis depresszív értékelés arról, mivé válhat az emberi természet, ha nem kezdünk el tudatosan dolgozni azon, hogy dinamikusabban és innovatívabban működjünk mint nemzet, mint nemzetekből összeálló emberiség. Tanulságként szolgálhat, hogy megelőzvén a kiüresedett kapcsolatokat és a teljes technológiai függést, elkerülhető az önmagát felfaló társadalom és a modern civilizáció visszafordíthatatlan bukása. (Kortárs Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018) �SZEMLE 117 HANGÁCSI ZSUZSANNA Szubjektív elemzés Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér című könyvéről Szeretem a történelmi regényeket. Persze a meséket, kitalált történeteket is, de valamiért rögtön nem nulláról, hanem plusszal indul nálam az a könyv, amiről tudom, hogy egészében vagy részleteiben valóban megtörtént eseményeket ábrázol, valaha tényleg élt emberek szerepelnek benne. Nem tudom, miért létezik az a fajta reflex bennem, hogy szívesebben nyúlok egy olyan könyv után, amelyben a szereplők által olyan eseményekbe tekinthetek bele, sőt lehetek ezeknek részese, amelyek egyszer régen, netán kevésbé régen megtörténtek. Minderre Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér című regénye kapcsán jöttem rá, pontosabban az eddig is jelenlevő tendencia most, a könyv elolvasása és a róla való gondolkodás során tudatosodott bennem. Abban is segített, hogy ráébredjek: mit tartok fontosnak egy könyv olvasása során, mi által okoz maradandó élményt számomra. Ez pedig a karakterek kimunkáltsága és életszerűsége. A regény történeti apropóját a száz éve kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság 133 napjának bemutatása adja. A történelmi események váza mellett a szórakozást gyilkosság és izgalmas nyomozás, az elmaradhatatlan szerelmi szál biztosítja, valamint a valóságban is létező történelmi személyek, például Szamuely Tibor, Korvin Ottó szerepeltetése. A történet két főszereplője a könyvtáros Gádor Oszkár és Makovszky Antónia, a szerző elmondása alapján1 nem valós személyek; Mosolygó Miklós éppen a fik- 1 Belenézni egy 100 éves tükörbe. http://www.blogszolnok.hu/kerdezem_ belenezni_egy_100_eves_tukorbe?fbclid=IwAR3kcl2NwOrEZSwxbPT_ojtv5W Qm8SGE8CLXW9dETuTgQl_iNYlBpV7tZGI (2019. 09. 16). �118 SZEMLE tív karakterek és cselekményszálak valós eseményekkel való mesteri vegyítését látja a regény egyik fő erényének.2 A történet olyan korban játszódik, melyben – mint ezt Gádor elmélkedései során kifejti – mindent áthat a politika. „Évtizedek teltek el úgy, hogy amennyiben az egyszeri ember nem lapozott az újságok bizonyos oldalaira, akár teljes mértékben kiiktathatta életéből a politikát, az azonban mostanra mindent átszőtt, belemélyesztette mindenhova a karmait, és fogva tartott mindenkit, akár a pók hálója, amelyben hiába verdes a légy, a bestia már lépésről-lépésre araszolgat feléje, hogy végül szőröstül-bőröstül megegye.” (30.) A regény folyamában máshol is gyakran megjelenik a könyvbeli jelen összehasonlítása a múlttal; azokkal az időkkel, amelyektől lehet, csak néhány év választja el szereplőinket, mégis úgy tűnnek fel, mintha egy másik, régvolt élet díszletei lennének. Ez a világ „valójában már a háború éveiben szertefoszlott. A kávéházak egyre többet voltak zárva, a színházi bemutatók számát korlátozták, az újságok egyre vékonyabbak lettek, és többnyire frontjelentésekkel voltak tele, a korzón egy idő után jobbára már csak nők jártak. Ez a vidám és élettel teli, lüktető város komor ábrázatot öltött, a csillogást végeláthatatlan sötétség váltotta fel. Kialudtak a fények, kihunytak az addig oly békésen és zsongítóan duruzsoló kályhák, előbb ritkábban, később egyáltalán nem lehetett kávét és dohányt kapni, legföljebb azok hamisítványait, utána az élelmiszerek is kezdtek sorra eltünedezni az üzletekből, a pénz elértéktelenedett, a boltok alatt hosszú sorok kígyóztak, ám még így sem lehetett senki biztos abban, hogy sikerül bevásárolnia, főleg ha már kimerítette a jegyrendszerben behatárolt adagokat.” (133.) A hosszú idézet egyben a könyv hangulatát hivatott bemutatni, amelyre leginkább a „Magyar Tanácsköztársaság mindennapjai” leírás illik. A könyv minden egyes sorában érezhető a nemcsak lelkes, de alaposan felkészült történész aprólékossága, ám sajnálatosnak gondolom, hogy a szereplők személyiségének kibontása nem ekkora igényességgel történt. Gádort leginkább elmélkedései, Antóniát emlékezései alapján ismerjük meg – már ha beszélhetünk megismerésről, hiszen kismonológjaikban is személyes sorsuk szorosan összefonódik a történelmi eseményekkel. Megtudhatjuk, mit gondolnak az adott történésekről, róluk azonban, valódi lényükről szinte semmit. A párbeszédek, mint arra Mosolygó Miklós is utal már említett kritikájában, mesterkéltek („Attól, hogy valaki nyolcvan2 Mosolygó Miklós: Vörös terror este a Hallmarkon; Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér. https://www.kortarsonline.hu/aktual/irodalom-benedek-szabolcs. html?fbclid=IwAR3F_SzdZyUFp2aLmDofdh9ljZe6rpCR2hcRG5-D4wyLfJ 4942cJTI3s47o (2019. 09. 16). �SZEMLE 119 száz évvel ezelőtt élt, még ugyanolyan mosdatlan szavak is elhagyták a száját bizonyára. Ehhez még egy másik észrevétel: az úriasszony Antónia úgy beszél, mintha a fiatal Hetty néni lenne a Váratlan utazás című Hallmark-sorozatból. Szigorú erkölcsök, résnyire préselt combok és száj, hajlíthatatlan gerinc. Értem én, a szigorú neveltetés, de azért csak nem kellene felolvastatni vele a viktoriánus illemkönyvet.”), ettől a főszereplő figurák kevésbé szerethetőek, nehezen tudunk azonosulni velük, az az érzésünk támad, nem hús-vér emberekről van szó, inkább elnagyolt, leegyszerűsített vonásokat hordozó típusokról. A szereplőkkel való azonosulás nehézsége pont a regény azon funkcióját nehezíti meg, amit a szerző feltehetően könyvének szánt. Az aprólékos történelemleírás azt sugallja, Benedek célja az volt, hogy az olvasó minél könnyebben elképzelje a száz évvel ezelőtt zajló történéseket, minél zökkenőmentesebben időutazzon elmúlt korokba és ott képzeletben lépkedve tapasztalatokat szerezzen a leírt napokról. Csakhogy ennek feltétele – legalábbis e sorok írójánál – nem a minél aprólékosabb eseményleírás, hanem a szereplőkkel való azonosulás. Ha számszerűsíteni szeretnénk, Benedeknél a történelemmesélés versus szereplőszemélyiség-kibontás aránya nagyjából 70:30 százalék arányban oszlik el. Ljudmila Ulickaja regényeiben, például az Imágóban az arány fordított. Az összehasonlítás alapját az a végtelenül egyszerű körülmény képezi, hogy a két könyvet történetesen egyszerre olvastam. (Aki hozzám hasonlóan gyűlöli egy-egy regény világából való kiszakadás érzését, ami akkor jön el, amikor elfogyott az összes lap, annak ajánlom ezt a módszert. Egyszerre két (három) történetben való benneélés egyrészt tökéletes alkalom arra, hogy az ember elmeneküljön mindennapi bosszúságai elől, másrészt elkerülhető az utolsó lap végigolvasása utáni jól ismert kiüresedett, depresszív életérzés). Az Imágó szereplői gonddal megálmodott, életszerű figurák, így amikor Ilja a Sztálin temetése idején kitört tömeghisztéria miatt bajba kerül, igencsak nagy izgalommal vártam, mi lesz hősünk sorsa. Közben szinte észrevétlenül vonódtam be a valós történelmi események kavalkádjába, és jegyeztem meg egy életre – Ilja tekintete, élményei alapján, Iljává lényegülve – ennek a valós esetnek adatait. Gádor és Antónia, bár szintén szerethető figurák, és természetesen szurkolunk nekik, hogy életben maradjanak, sikerrel járjanak, de azt is érezzük, hogy a történetben betöltött szerepük alapján pótolhatóak, a szerző a korról való komoly tudását más is, bárki elmondhatná. A karakterek nem elég hitelesek, például Gádor olyan szakértelmet tanúsítva beszél a fegyverekről, ami irreális egy könyvtárostól, még háborús időkben is. �120 SZEMLE A történelmi háttérnek tulajdonított túl nagy jelentőség mellett némely, számos alkalommal visszatérő szimbólum szintén eltúlzott szerepet kap. Például a vörös. Vörös – mint szín és szimbólum túlerőltetése: vörös díszek, vörös pompában villogó város, a papok vörösen folyó vére. Értjük a funkciójukat, de ennyiszer alkalmazva elvesztik eredeti jelentőségüket és érdektelenné, unalmassá válnak. Benedeknél a karakter: eszköz; a hangsúly az események minél aprólékosabb bemutatásán van. Azt gondolom, sokkal intenzívebb és maradandóbb az olvasásélmény, ha a középpontban olyan karakterek állnak, akiket nem biztos, hogy szimpatikusnak tartunk, de azonosulni lehet velük, ezáltal szinte velük, bőrükbe bújva járjuk végig akár a történelmi, akár az elképzelt tereket, időket és eseményeket. Mindazonáltal a Vörös, mint a vér című regény egy gondosan, nagy odafigyeléssel és szakértelemmel megírt történet, ami szórakozást, kikapcsolódást és új tudásanyagot biztosít az olvasó számára, hiszen az átlagember pár mondatnál többet nem igazán hallott erről a különös, furcsa, ellentmondásokkal teli, érdekes 133 napról. Minden korosztály részére érdekes történelmi regény hiteles információkkal, nagy alapossággal és szakértelemmel megrajzolt háttérrel. Mindenki megtalálhatja benne, ami számára érdekes, így magával ragadó történetet olvashatnak a történelem szerelmesei, a detektívregények kedvelői és a romantikus sztorira vágyók egyaránt. Bár a detektív vonal egy ideig háttérbe szorul, némi szerzői macska-egér játék után egyik szál sem marad elvarratlanul, végül minden a helyére kerül. (Helikon Kiadó, Budapest, 2019) �SZEMLE 121 NAGY JUDIT ÁFONYA Szerelem és gyászmunka Debreceni Boglárka: Testidegenek Új kötettel jelentkezett Debreceni Boglárka salgótarjáni költő, író, szerkesztő és művészettörténész. Az érzelmes versgyűjtemény magán hordozza a szerzőre jellemző egyik önkifejezési eszközt, a mélymúltba merítkezés képességét, ám a vershangulat nem csupán emlékezéssel egybekötött fájdalom, hanem komoly vádirat is. „Benned nőttem / hát orvszívűvé váltam én is”, mondja a költő arra reflektálva, miként változtatja meg az én-t az elszenvedett vereség, miként oszt büntetést a szenvedő fél, aki maga is megbűnhődött egy megromlott kapcsolatban. A kötetet ajánlófülén a pályatárs, Csepregi János teszi fel azokat a hangulatalapozó kérdéseket, melyek megválaszolásával a kötet ugyan nem él, de intuitív módon mégis rávezet a megoldáshoz közelebb vivő ösvények mindegyikére: „Hiszen mi egyáltalán a szerelem? Mi a valóság és mi a fikció? Szólhat-e az élet kettőnkről, vagy mindig csak én leszek, akinek asszisztálnia kell más vágyaihoz, vagy aki igényeinek másokat alárendel?” Ez a kétpólusú nézőpont fut végig a versciklusok gerincén. Az énem benned van, a tiéd bennem. Nem lehetünk egymás nélkül, de együtt sem. Intenzív érzelmi utazás a Testidegenek, nagy adagokban kínálja meg az olvasót szerelemmel, csalódással, haraggal. A lelki pokol stációi ezek, hiszen a szakítás miatt érzett gyűlölet, a ki nem égett vágy miatt érzett harag, a szerelem miatt érzett szomorúság szenzitív hullámai intenzíven verdesnek. „Lenyűgöztél, majd meggonoszodtál” – vádol a szenvedő fél, „már nem vagy senkié / hiszen az enyém sem vagy”, látja be mégis. A fájdalomban fogant versek mégis egyfajta terápiás céllal megszületett, a megváltozott magánéleti státuszt feldolgozni akaró állapot leírására szolgáló önkifejezési formák, melyeknek fontos részét képezi a hosszan tartó megnyugvási és elidegenedési folyamat. Ekkor még közösséget vállalunk ugyan a �122 SZEMLE szeretett féllel, részint kapcsolódva lényéhez, de a sorokon már átsejlik az elengedés vágya, a tudatalatti elszakadás ösztönös szándéka. „Rágyújtottál a fülledt szobában. / Háttal ültél a vágynak, / meztelen. / Ekkor ébredtünk rá, / hogy el fogunk válni.” Az elválás mintegy fizikai manifesztációja többféleképp is megjelenik a nyugvópontra jutó verssorokban, úgy, „mintha forró szájjal leheltem volna / a tükörre, hadd gyöngyözzön / hogy berajzolhassa / isten ujja a ráncaidba / arcom körvonalát”, illetve az elidegenedés végső folyamatában akképp, miként „Az ürességben, ami / a helyemen volt / a helyeden maradt”. Láthatatlanná válunk, az idő elfolyik. A testünk nem a miénk már. A létkérdés nem testkérdés. Az én-kérdés nem anyagi létezés. Birtoklunk vagy minket birtokolnak? „Idegen test vagy / idegen kezemben. / A te kezedben / én is idegen test vagyok.” A Testidegenek egy nagyon erős hangon közvetített tulajdonképpeni gyászfeldolgozókötet, ahol a veszteség mindvégig jelen van, a halál pedig az elszenvedő fél, a másik eltávolodásával, kiüresedésével, mintegy érzelmi megszűnésével rokonítható. A feldolgozás, az elfogadás időszaka nem kevésbé megterhelő és hosszan tartó, mint a végleges elmúlás utáni gyászmunkáé. A kötet ekképp egy emlékfolyó, melynek számtalan mellékága vezet el a sosemvolt és a „lehetett volna” gondolatokhoz: töredékeket hordoz a meg nem született gyerekekről, a fehér kiskutyáról, a megnövesztett hajzuhatagról. Emlékország, „Ahol az egyetlen / feltérképezhetetlen vidék / a megfoghatatlan dolgok földje. / Ahol nincs kísérőfájdalom.” (Tipp Cult Kft., Parnasszus Könyvek P’ART, Budapest, 2019) �SZEMLE 123 MILLEI LAJOS Jóna Dávid: Költőpénz Tudom, hogy sikere lesz a most megjelent Költőpénz című verseskötetnek. Nem, nem azért, mert látnok vagyok. Nem is azért, mert Jóna Dávid több évtizedes irodalmi munkássága garancia a sikerre, hiszen a mai, állandóan változó, folyvást megújuló világunkban a ma született garancia estére már a halálos ágyán feküdhet. Azért vagyok biztos a sikerben, mert aki ezt a könyvet elolvassa, megszólítottá válik. Ja, hogy sokan vannak olyanok, akik az irodalom berkeiben megszólítanak bennünket? Így igaz, de nem mindegy, hogy milyen hangnemben, mekkora elánnal, miféle szándékkal és főként mennyire fontos mondanivalóval teszik ezt. Jóna Dávid megtalálta a tökéletes egyensúlyt. Mint a kötéltáncos, aki hosszú évek gyakorlásával képes magára irányíttatni a figyelmet, mert tudja, hogy a „produkció” a nézők lelki megelégedését szolgálja majd, ám éppen csak akkora dobpergés következtében teszi ezt, ami még nem bántja a lelkes nézősereg fülét. Az irodalmi életben sokan próbálnak kötéltáncos módjára egyensúlyban maradni, gyakorolnak eleget, hangoskodnak is, igyekeznek nagyokat kiáltva megszólítani bennünket, de a saját rikoltásuktól nem hallják a nézők elismerő sóhajtásait, megjegyzéseit, tanácsait, és ezért a kommunikáció hiánya rendszerint kibillenti őket az egyensúlyból. Jóna Dávid tökéletesen egyensúlyoz már hosszú-hosszú ideje, mert miközben mondja a magáét, meghallja, meghallgatja a másikét is, csodás bizonyíték erre ez a kötet, hisz számos kortárs költő versére írt válaszverset, reflexiót. Vagy úgy, hogy teljesen azonosul a költeménnyel, vagy úgy, hogy saját nézőpontján keresztül láttatja azt, de mindkét esetben a sajátságos és egyedi Jóna-gondolatokkal teszi ezt. Az a költő, aki képes úgy rákiáltani a mai magyar irodalomra, hogy a saját hangja nem nyomja el a körülötte lévő értelmes beszédet, és mégis �SZEMLE 124 mindenki meghallja a gondolatait, az a tehetségéről ad tanúbizonyságot, a tehetségéről, ami a legfontosabb ebben a szellemi kötéltáncban. Mégsem a fent felsorolt érveim alapján ajánlom Jóna Dávid Költőpénz című könyvét olvasásra, hiszen a racionális gondolkodásnál többet ér az emocionális szemlélet, ha egy verseskötetről van szó. Az érzelmek által vezérelt logika legmeggyőzőbb ajánlását pedig maga a szerző megtette már a könyvében, olvassák csak: „Mi, a járda repedéseiben megkapaszkodottak, sosem keresünk olyat, amit megtalálhatunk, de közben mindannyian a szeretetedre vágyunk, mosolyodra, egy marék apróra, nem többre, mint amit kétórányi parkolásra bedobálsz. Mától, amit köteteinkre költesz, nevezzük költő-pénznek.” Ha valakit még ez sem győzött volna meg, annak magyarázatképpen a figyelmébe ajánlom a szerző által a líra ünnepi öltözékét díszítő gyöngysor örökérvényű, igaz csillogását: „Mi vagyunk a hóesés hangja, a hópelyhek súlya, mi vagyunk a tél illata, mi vagyunk a szállingózás maga.” (Parnasszus Könyvek, Budapest, 2019) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a MÜOSZ-nak. 11 kötete közül az első (Gyökerek lélegzése, 1988) és 2018ban az Így mélyül című verseskönyve a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. Csaknem száz tanulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott napvilágot. Az egyik legismertebb munkája az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfiája (2008). BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) író, költő, kritikus. Évtizedekig könyvtárosként dolgozott. Szerepelt antológiákban, novellás- és verseskötete jelent meg. A Magyar Írószövetség tagja. BÓDI GYÖRGYNÉ, DR. (1951, Debrecen) helyismereti könyvtáros, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár egykori igazgatója. Történelem-orosz és könyvtár szakon szerzett diplomát. Nógrádi irodalomtörténeti, művelődéstörténeti, helytörténeti munkák írója. BÜKY LÁSZLÓ, DR. (1941, Nagykanizsa) nyelvész, egyetemi tanár, a Szegedi Tudományegyetemen tanít. Stilisztikai, szemiotikai, szemantikai kutatásai, nyelvművelő cikkei jelennek meg. 1990 óta szerkesztőségi tagja a Néprajz és Nyelvtudomány című folyóiratnak, 1997–2000 között tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia nyelvtudományi bizottságának. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002-ig volt a felelős szerkesztője. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. HAJNAL ÉVA (1960, Komló) költő. A Litera-Túra Irodalmi, Művészeti és Kulturális Magazin főszerkesztője. Rendszeresen publikál irodalmi lapokban és online irodalmi oldalakon. HANGÁCSI ZSUZSANNA (1989, Kassa) a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának abszolutóriumot szerzett hallgatója. Kutatási területe a (cseh)szlovákiai magyar irodalom. Tanulmányai jelentek meg konferenciakötetekben. 2017 nyarán a Kortárs esszépályázatán második helyezést ért el. HERNÁDI PETRA (1993, Salgótarján) politológus. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának, majd a Budapesti Corvinus Egyetem hallgatója. Kutatási területe a magyar és a nemzetközi sportpolitika, valamint a sportdiplomácia. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr kulturális, művészeti lap alapítója, szer- �kesztője, a facebookon az Arťhúr Irodalmi Kávéház főszerkesztője. 17 évig tanított a zsámbéki főiskolán. KARAFFA GYULA (1964, Nyíregyháza) Nagyorosziban élő költő, meseíró, bőrös kézműves-foglalkozásvezető, a Börzsönyi Helikon szerkesztője. Legutóbbi kötete: Tartozásaim gyűlnek… (2015). KELE SZABÓ ÁGNES (1962, Salgótarján) grafikus, tanár, vizuális kultúra szaktanácsadó. A Madách Imre Gimnázium Fayl Frigyes Galériájának alapítója, a Nógrád Megyei Önkormányzat galériájának kiállítás-rendezője. Grafikái egyéni és csoportos kiállításokon láthatók. KISS NOÉMI (1974, Gödöllő) író, egyetemi oktató. Ösztöndíjakkal több évig külföldön alkotott. Tagja a Szépírók Társaságának. Legutóbbi nagy sikerű kötete: Rongyos ékszerdoboz ( 2018). LANGSTADLER KÁLMÁN (1991, Budapest) mérnök. Versei internetes és nyomtatott lapokban jelennek meg (Art'húr, Litera-Túra, Palócföld). LIMBACHER GÁBOR, DR. (1958, Budapest) néprajzkutató, szociológus. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatója. A népi vallásosság kutatója, konferenciák, kiállítások szervezője. Madách-díjas. MÁRKUS LÁSZLÓ (1955, Miskolc) költő, fotós, a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin tulajdonosa, lapigazgató. Haikuk és tankák írásával kért bebocsátást az irodalmi berkekbe, majd nagyobb formátumú szabadverseket, publicisztikákat is közreadott. MILLEI LAJOS (1961, Dombóvár) költő, író, szerkesztő. Eddig három verses- és egy novelláskötete jelent meg. A virtuális Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. MOLNÁR TÓNI (1992, Budapest) egyetemi hallgató. Somoskőújfaluban él. Drámakötete 2017-ben jelent meg Tépődések címmel. MONOSTORI TIBOR, DR. (1982) közgazdász, történész, hispanista, volt Eötvös Collegista, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Korona „Lendület” kutatócsoportjának tagja. 2019-ben jelent meg első önálló tudományos monográfiája külföldön (Spanyolországban). Néhány éve ír verseket és prózát. Édesapja révén kötődik Nógrádhoz. NAGY JUDIT ÁFONYA (1985, Ózd) költő. Egyetemi tanulmányait a Miskolci Egyetem magyar szakán végezte, de betekintő jelleggel volt történelem és egyiptológia szakos is Budapesten. 2006-tól a FISZ tagja, több folyóiratban és antológiában szerepelt már. Jelenleg Balassagyarmaton él. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. Középiskolás korától ír verseket. Az akkori Palócföld irodalmi szellemi életében telt ifjúkora. Jelenleg Nagytarcsán él. PUNTIGÁN JÓZSEF (1958, Losonc) helytörténész. A kassai P. J. Šafárik Egyetem természettudományi szakán tanult rendszerelméletet. Hazatérve helyi lokálpatrióták hatására kezdett el foglalkozni helytörténettel. Elsősorban Nógrád, benne kiemelten Losonc és Gács érdekli. Számos cikke és tanulmánya, 9 önálló és jó �néhány, társszerzővel írt könyve jelent meg magyar és szlovák nyelven. SÓVÁRI LÁSZLÓ (1957, Mezőcsát) A Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium magyar nyelv és irodalom, illetve történelem szakos tanára. Írásai eddig az iskola évkönyveiben, valamint az időszakosan megjelenő kulturális, irodalmi lapjában, a Bolyai Helikonban jelentek meg. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő. Eddig két önálló verseskötete látott napvilágot: Vers a versben (2003), A falu bolondja (2018). Folyóiratokban publikál. A Rákoskeresztúri Református Gyülekezet elhívott tagja, elhivatott szolgálója. TÓTH IMRE (1966, Zalaegerszeg) író, költő. Négy kötete jelent meg, a legutóbbi verseskötete: EXIT (2016). Tagja a Szépírók Társaságának és a Magyar PEN Clubnak. Képzőművész GEDEON HAJNALKA (1961, Salgótarján) képzőművész, középiskolai tanár. A Salgótarjáni Bolyai János Gimnázium Derkovits Gyula Iskolagalériájának vezetője. Kiállításokon szerepel, illusztrált verseskötetet, grafikái irodalmi folyóiratokban jelennek meg. Munkásságát 2014-ben Salgótarján város Pro Arte-díjjal ismerte el. �Lapszámunkban Gedeon Hajnalka alkotásai láthatók. A borító a Varázsfa című képének felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Baroc(k), Hommage a Egon Schiele – Álló nő. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Támogatónk: NEMZETI KULTURÁLIS ALAP SKUCZI NÁNDOR, Nógrád Megye Önkormányzatának elnöke Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/d2f8e8c36525aa19ccccc95e4562c695.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2019 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2019/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2019 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d4f62bc745add82c1c616014f1331e1f.pdf c2de2f862c7f77e3478dfa8e5d0a1ae3 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Pohánka Erika: Vártalak – Valami tegnap hull a mába Versválaszok Szentjánosi Csaba: Attika Oravecz Tibor: Vers a sínekhez Szokolay Zoltán: Várunk a csalatkozásra Szentjánosi Csaba: Nagycsütörtökön Zsibói Gergely: Bömböli helyzetben Simek Valéria: Alkony – Elolvadt Visszarendeződés – Üzenet Ádám Tamás: Tört fényben Bereti Gábor: Ez mégsem olyan – Így lesz minden Ruhádon csobog az éj Frideczky Katalin: Gyilkos tó Zsibói Gergely: Rekviem Alkonyati teleológia – Kétsaroknyira Oláh András: A híd Saitos Lajos: Ezredváltó „sűrű” ének – Éjszakai repülés Lábalatt Csák Gyöngyi: Hajnal az alkonyatban – Második verzió Változás – Groteszkek XXII. Papp Dénes: Kutyavilág Istenes Tibor: Isteni kép – Utazás Időcsepp – Eső Nagy László: Janko, a mi bolondunk Nagy Antal Róbert: Kijárat – Végítélet KÉPZŐMŰVÉSZET Csongrády Béla: Képzőművészeti oázis Honton – Gondolatok Kolozsvári Grandpierre Miklós bemutatkozásához 3 6 7 8 9 10 16 17 24 38 39 40 43 45 52 55 56 64 65 66 71 72 82 89 4 NÉPRAJZ Péter Béla: Nagylóci képek 18 KULTÚRTÖRTÉNET Benedek Szabolcs: Ballada egy csapatról 28 �PORTRÉ Frics Tamás: Gaál István avagy a történelem fonákságai… Végh József: Szabó Endre, a kisdednevelés reformátora 46 57 EMLÉKEZÉS Radnai István: Judit 69 HELYTÖRTÉNET Nagy László: Elmebetegek családi ápolási rendszere Nógrádban Nehézsorsúak 73 78 SZEMLE Csongrády Béla: Érdemes adalék a nógrádi értéktárhoz 90 Ádám Tamás: Nagy László: Az Ipolytól Dachauig 94 Madácsy Piroska: Máté Zsuzsanna: Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról – kiemelten a madáchi életműben című monográfiájáról 97 Büky László: Fried István: „…örömem poklokkal határos” 102 Szarvas László: Zsebők Csaba: Tiszta szívvel 1956-ban 106 �SZÉPIRODALOM 3 POHÁNKA ERIKA Vártalak A virágillat bőrömön virraszt utánad… Vártalak, mint hajnalt homály felett, mint jutalmat bocsánat után, mesében feloldozást, mint szív-dobogást… Madárdalt veszek magamra, ne várjalak mezítelen… Valami tegnap hull a mába Hálátlan hűvösen távozott a tavasz. Valami tegnap hull a mába, valami vágy a szellőn itt maradt, s mint kamilla illata jön velem a nyárba. Bénult napjaim kölykei a forradásos álmok, s mint farkas lesben áll a magány. �KÉPZŐMŰVÉSZET 4 CSONGRÁDY BÉLA Képzőművészeti oázis Honton Gondolatok Kolozsvári Grandpierre Miklós bemutatkozásához A hatvanas-hetvenes, de még a nyolcvanas években is volt Nógrád megyében egy mára legendává nemesült képző-, illetve iparművész-generáció, köztük – csak példaként említve s érzékeltetve a bőség zavarát – a balassagyarmati Farkas Andrással, Csemniczky Zoltánnal, Párkányi Raab Péterrel, Réti Zoltánnal, a salgótarjáni Balázs Jánossal, Bobály Attilával, Czinke Ferenccel, Erdei Sándorral, Földi Péterrel, Hegedűs Morgannal, Hibó Tamással, Iványi Ödönnel, Lóránt Jánossal, Mészáros Erzsébettel, Mustó Jánossal, Oláh Jolánnal, Orosz Istvánnal, Somoskői Ödönnel, Szujó Zoltánnal, Takács Gézával, az alsótoldi keramikussal, Antal Andrással, a benczúrfalvai két szobrásszal, az idősebb és a fiatalabb Szabó Istvánnal, a nógrádmegyeri festő Radics Istvánnal. Legtöbbjük eltávozott már az élők sorából, számos ok miatt nincs olyan pezsgő szervezeti élet, mint korábban, kevesebb a karakteres személyiség, de azért mostanság sincs híján a megye különböző stílusú és életkorú, figyelemre, elismerésre érdemes kiforrott egyéniségekből, fejlődő tehetségekből. Ráadásul fel-feltűnnek máshonnan érkezett, de itt letelepedett, Nógrádban otthonra lelt művészek is. Ilyen az 1995 óta Honton élő, gyönyörű kertet, már-már arborétumot és vendégszerető galériát létrehozott, többműfajú – grafikákat, festményeket, sőt márványszobrokat is készítő – alkotó, az 1950-ben Budapesten született Kolozsvári Grandpierre Miklós. Rokona volt Szász Endre, s ugyancsak nem keveset tanult a korszak kiemelkedő, rangos művészeitől. Sokáig tartózkodott külföldön: dolgozott könyvekbe, tanított, előadásokat tartott és természetesen rajzolt, festett, szobrászkodott, ennélfogva határainkon túl jobban ismerték a nevét, sikeresebb volt, mint hazájában. Felfedezésében és elismertségében nagy szerepet játszott a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) Nógrád megyei szervezete, amely 2018 őszén Prima-díjjal tüntette ki, ez év áprilisában pedig önálló kiállítást szervezett műveiből Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ emblematikus üvegcsarnokában. �KÉPZŐMŰVÉSZET 5 A tárlat – amelyet az egyik ifjú pályatárs, a salgótarjáni képzőművész, a helyi múzeum munkatársa, Birkás Babett nyitott meg – egyértelműen bizonyította, hogy Kolozsvári Grandpierre Miklós révén gazdagodott a Palócföld – a kultúrtáj és a folyóirat – szellemi, kulturális élete. Színes mesélőkedv, élénk színvilág, magas szintű rajztudás és a térben szabadon áramló, lendületes, légies könnyedségű, finom dinamikájú vonalvezetés, elegáns kompozíció az alkotások közös jellemzője. A művek nem egyszer – minden bizonnyal tudatosan – többjelentésűek, sokszor mitológiai gyökerűek. Központi szereplőik az emberek, a köztük lévő intim kapcsolatok, de a festményeken gyakoriak az állati és növénymotívumok, meg-megjelennek ékszerek, hangszerek is. A témakörök között elmosódnak a határok, s ez vonatkozik a realista, szimbolista és szürrealista ábrázolásmód összefüggéseire, egymásra hatásaira is. A művész sem szélsőségesnek, sem fanatikusnak nem tartja magát, csak egyszerűen szabadnak… Egy vallomásában kifejtette: élményt szeretnék nyújtani, azt tartom fontosnak, hogy kortalan és országhatárok nélküli jó és rossz emberi tulajdonságokat ábrázoljak, pl. a „gőg” kétszáz évvel ezelőtt is volt, Japánban, Norvégiában, mindenhol, mint ahogy a „bölcsesség”, a „bujaság”, az „okosság”… mindenféle ság, ség… Természetesen a ruha sem utalhat egyértelműen egy adott korra. Igyekszem semlegessé tenni. E megállapítások igazságtartalmát remélhetően igazolják a Palócföld jelen lapszámának borítóin és belső oldalain látható beszédes illusztrációi is. Kolozsvári Grandpierre Miklós: A fattyú és a léha �SZÉPIRODALOM 6 SZENTJÁNOSI CSABA Attika1 Jóna Dávid költőbarátom versére „Attika”, ahogy barátom írta a PALÓCFÖLDBEN, igen, az a bizonyos József – akinek Mária volt a vers, Jézus az ihlető, ez a gyönyörű költő-fej, ország-fej, halállal megmetszett életéből… versfája újból és újból kinő. Attika, akihez hozzátartozunk, aki versapánk, szótestvérünk, egy fogalom, egy ikon irodalom-templomunk falán, az ő szegénységét, érzékenységét, szenvedését, szenvedélyét adhatta át a költészetben Édesanyám. Költőbarátom, aki verset írtál róla, elmorzsoltad a sínek mellett levő apró kövek rózsafüzéreit sorban, „igaz nem igaz”, Attika, kaparásszuk nyaraidat, mint a kutyák, ahol csönded felett, már örök hó van. Nem a vonat, nem a vonat, nem a vonat… mert a vonat sínre teszi az életünk, a vagonnyi bánat, költősúly – hogy enyhüljenek – az Óperenciákon túlra jönnek velünk… 1 Jóna Dávid: Attikám című versére (megjelent a Palócföld 2019/1. számában) �SZÉPIRODALOM 7 ORAVECZ TIBOR Vers a sínekhez Válasz Jóna Dávidnak Attikám c. verséhez Vérben fogant lélek gyötrelme megtört Üresség – irgalmasság mosolya – A cseppkövek szántotta arcokon. S ha szól kihívón, a sors-üldözött Csapodár halál mennydörgő robaja, Tüskék szednek vámot a sírhanton Cafrang, múló szépségférc a betűk Egymás utáni sora, a tépett, Szétporló, zakatoló idegekkel. Élet harca szánalmas prűd etűd, Szólj hát az eltiport költő felett Istennel hadakozva tiszta szívvel. Sínek, párhuzamos létünk titkai Végtelenben guggoló gyermeklét, Átmenet a mesék őrzőihez. Őt is sodorta ott az ár vágyai Felé, s vonszolta árva keresztjét Fel a Valhalla magas terméhez. Vér és verejték volt minden perce A város peremén. Hamis istenek Kísérték Odinhoz némán, egyedül. Ránk maradt a szennyes robot nesze Könyv lapjai közül hulló levelek, S a miértek visszhangja cefetül. �SZÉPIRODALOM 8 SZOKOLAY ZOLTÁN Várunk a csalatkozásra Jóna Dávidnak és Szentjánosi Csabának, nagyszerdán este Utoljára Szabadszállásra mentem, április 17-én koraeste, pontosan hat kilométer innen az út addig a boltig, ahol csirkehúst vehettem, magamnak és öreg kutyámnak, betegek vagyunk mind a ketten, hosszú hétvége lesz, gyötrelmes, magányos, holnap majd végigcsurog gyűrött arcomon, mint költőén, Kocsárdon a váróteremben, vagy a szárszói állomáson, hogy hiába szerettem volna szót váltani jó, meghitt emberekkel, Dáviddal, Csabával, Jenővel, Attilával, sorompók ereszkedtek, vagonok rohantak fémsikolyokkal és idegen ritmusú csattogással szavainkra, sokáig kellett várni a keresztútnál, késve értünk a getszemáni kertbe, nem volt esély perújításra, nem maradt el a pénteki kivégzés, a véres test, mint földre ejtett táska, már kiürült, már nem lesz maradása se itt, se ott, csak múlt századi sunyi gőzmozdonyok szuszognak, szikrákat vetve, s megérkezik a szemesi dízel is, piros pofával vigyorog hiába. Várunk, fiúk, ugye várunk a vasárnapi csatlakozásra? �SZÉPIRODALOM 9 SZENTJÁNOSI CSABA Nagycsütörtökön Versválasz Jóna Dávidnak és Szokolay Zoltánnak Én ma sok Jézustestet láttam a kórházban, az eltört ég felettük felhőgipszben bújt el, utol-sóóra, utol-sólépések, utol-sóhajok, utolsó vacsora, kezek tepsijében láttam, ahogy gőzölgött a fájdalom, mintha elárulta volna őket az élet, mégis arcuk-kenyerét mikor megtörte valaki, a naphoz emelte, mégis, mikor vérüket vette a nővér − valaki ampullateste fogadta magába, igen, fiúk, igen, várunk… az utolsó vacsorán az első utolsó vacsorára, hogy jóllakhasson a szív, a lélek dicsőséggel, szeretettel, hogy a Jézustestű fáradt emberek merjék otthagyni szemükben Jézus könnyét, kezeikben Jézus imáját, hogy mikor az árnyékunk leborul a fény előtt, hogy mikor az árnyékunk leborul a fény előtt, hogy mikor az árnyékunk leborul a fény előtt, a Határőr út 18. szívelégtelenségi ambulancián estére – mire mindenkit áldással hazaengedtek − már csak Jézus üljön az üres székek kertjében… �SZÉPIRODALOM 10 ZSIBÓI GERGELY Bömböli helyzetben 1. A falut már megülte a szürkület; a házak kapujában itt-ott összeverődött a szomszédság öregje, de egy-két gyermek is ott lábatlankodott ügyelve a felnőttek beszédét, s borzongva, hiszen mindenütt arról folyt a szó, ami a falut immár hetek óta felbolygatta. – Én mondom, rossz idők előjele ez! – forgatta csipás szemét Mári néni. – Ugyan, néhány kutya… – legyintett Vékás Bálint –, attól még nem jön az Ántikrisztus! – nevetett. – Néhány? Soós Andris egy hete harmincat számolt! – No, az Andris gyerek sose volt jó számtanból! Tudom én, ’sze én voltam a padtársa az oskolában – göcögött Vékás –, az a harminc lehetett úgy hat–hét, na jó, legfeljebb nyolc! – de nem vették komolyan a többiek Vékást, mert mindenki fölényeskedő embernek ismerte. – Többnek kellett ott lenni – tódította komótosan az öreg Ekés Pista bácsi. Az ő szavára már inkább odafigyelt a falu. Tegnap is olyan zenebonát csaptak az éjjel, hogy el nem aludtam hajnalig. – Én is hallottam, a hideg is futkosott a gerincemen, olyan vonyítás volt – szólt Végh János –, mondottam is az asszonynak – a’ se tudott elaludni –, hogy ma éccakára bekészítem a vasvillát, de még a Foltost, a kutyámat is beeresztem a házba, mert azt is a nyavalya törte, úgy nyüszített, s kaparta az ajtót a félelemtől. Pedig terelőkutya volt egykor, meg nem ijed az az árnyékától. Hümmögettek az öreg falusiak, mert tényleg a télen úgy falkába állt a sok kóbor eb, hogy már–már az emberéletet is félteni illett. – A Suba pakulárnak széttépték egy birkáját – fűzte tovább a szót valaki. – Egy jerke volt csak – legyintett Vékás, de az öreg Ekés leintette: – Akkor is, kutya nem támad jószágra, csak a farkas. Nincs ez rendjén sehogyse. Aki látta, azt mondja, egy nagy foltos kuvasz a vezérük, az után mennek. – Meg hogy a négy lába tiszta fekete… – Patája van annak – szuszogott bele Mári néni – mondtam én, meg akkora agyarai… – s hányta magára sűrűn a keresztet. – Már a faluba is bejárnak, éjszaka nem tanácsos kimenni a házból – intette a többieket Pista bácsi –, mert embert ugyan még nem támadtak, de hát ki tudhatja… �SZÉPIRODALOM 11 Mivel lassacskán kifogytak minden hírből, s a kerítés deszkáit is inkább sejteni lehetett, mintsem látni, mocorogni kezdtek hazafele. – Szűzmáriám, a tej! ’Sze megígértem Földeséknek egy kantával estére… – ijedt meg Mári néni, s az járt az eszében, hogy biz ő neki nem indul ebben a sötétben. – Na, Földesék se isznak abból ma este – ízetlenkedett Vékás. – De hisz megígértem… – kit kellene elküldeni, morfondírozott Mári néni, s megakadt a szeme egy kis vézna fiúcskán, a falu árváján, akiről – ha éppen józan volt, egy távoli rokon, Szotyori, a szabó gondoskodott, de az egész falu úgy használta a fiúcskát, mintha a cselédje volna, s úgy szalajtották ide-oda, ha kedvük tartotta, megfeledkezve még erős sántaságáról is. – Na, te gyerek, elvinnéd azt a tejet? A kisfiú segélykérően nézett szét a felnőttek között, s már a száján volt egy ijedt „nem!”, de Mári rátromfolt egyet: – kapsz egy kis levest, maradt délről, meg – s hirtelen mérlegre tette magában, mi az, ami nem túl nagy ár – meg egy szelet kenyeret is, esetleg egy kis szalonnát mellé… De ezt már olyan halkan mondta, hogy remélte: senki se hallotta, s nem fogja rajta számon kérni. A kisfiút az eledel ígérete sem bírta indulásra, jóllehet a szabó ma is elfelejtett enni adni, lévén egész nap hortyogott a tegnap esti névnapi pálinkáktól. De mivel mindenki hallgatott, s megszokta már helyzetét a faluban, csak egy erőtlen kérdésre futotta: – S ha megtámad az a nagy foltos? – Dehogy támad, dehogy támad, ha sietsz, sötétre viszszaérsz, addig úgysem merészkednek elő. Na, várj csak – és kihozta a kapu mögül a súlyos alumínium kantát. – Na, eredj, Bömböli, jó lesz az a kis vacsora, meglásd! – tarisznyázta még útravalónak az öreg Mári. A gyerek elindult. Az emberek megszótlanodtak. – Van neked szíved, Mári? – törte meg a csendet a nagytiszteletű Ekés. – Mégse kellett volna ilyen öreg este útnak indítani ezt a szerencsétlent, s pont ilyenkor… – és habár korábban senki sem vette védelmébe a fiúcskát, most mindnyájuk vállára rátelepedett valami súlyosság. – Nem lesz annak semmi baja, meg aztán megkapja a levest – kapaszkodott a korábbi ígéretébe az öregasszony. – Egy levesért? De hát menekülni se tud, ha megtámadják, amilyen sánta ez a szegény poronty. – Jobb is lenne, ha megtámadnák, amilyen élete van annak… – köpött egyet Vékás Bálint, s a többiek ezt annyira igaznak érezték, hogy szégyenükben nagy sietve megindultak hazafelé, mintha elvégzetlen munkával fenyegetne még az este. �SZÉPIRODALOM 12 2. A kisfiú megindult hát. Addig még volt valahogy, amíg a biztonságot adó felnőttek hangját hallotta a háta mögött, de amint a beszéd mormogássá halkult, majd meg is szűnt mögötte, maga sem vette észre, de léptei meglassúdtak. Még az is megfordult a fejében, hogy – vacsora ide vagy oda – visszafordul, de akkorát kordult a gyomra, hogy a lába mégiscsak megindította előre. Pedig nagy utat kellett megtennie, egészen a falu végéig, sőt még azon is túl, mert a Földesék háza már–már tanya volt a falu mögött, a falusi futballpályán is túl, s Földesék után már csak a kiserdő – ahol a kutyák, azok a veszett dögök húzzák meg magukat nappal, s ilyenkor, öreg este rontanak rá a falura – dobbant egy nagyot a kis nyomorék gyermek szíve. Közben egészen belegyalogolt a csillagtalan éjszakába, csak egy–egy ablakszem világított, biztatásként. Hát a kerítések mentén óvakodott előre, mert ha támadás éri, legfeljebb bemászik valahogy – ahogy csenevész lába engedi – egy portára. Igaz, minden háznál van házőrző, és azok sem ismernek kegyelmet, de akkor legfeljebb kiabál – azt legalább tud, abban nem marad alul senki fiával szemben. De mi lesz, ha elfogynak a porták? Pedig már tünedeznek, s lám, a Galamboséké is elmaradt… Bömböli kint járt a nyílt mezőn. Egyre hidegebb lett, a kanta is egyre jobban húzta a kezét. És a csend is mind nagyobb, olyan nagy, hogy szinte hallani lehet. Még a falu nyugtató neszei is megnémultak, mintha a tyúkok s házőrző kutyák is visszafognák a leheletüket. És ebben a rideg csendben lassacskán kihallhatóak a körmök koppanása a fagyott földön, aztán a lihegés, s mire a kutyák morgását is meghallotta, addigra már körül is vették. Ijedtében kiesett a nehéz kanta a kezéből, s a drága fehér tej kiömlött a fekete földre. Széles körben fogták körül a kutyák, vicsorogva, felborzolt szőrrel, szemben vele a borjúnyi kuvasz sötét foltokkal bundáján és csülkein, mint maga a Sátán – futott át Bömböli eszén mindaz, amit az este fogvacogva végighallgatott. – Nincs menekvés! – Nincs semmi, ahová elbújhatna, s ha futni kezdene ezzel a kacska lábbal, menten utolérnék, de mozdulni is képtelen a rettentő félelem súlya alatt; s ekkor megindult feléje a hatalmas kuvasz: szeme vörösen parázslik, már egészen közel van, annyira, hogy lihegésének büdösét érzi, folyik a vicsorgó állat szájából a nyál, s mikor Bömböli elkészült rá: most ugrik torkának – már saját vérének ízét is érezte –, akkor a kutya leült két hátsó lábára, s beleszagolt a le- �SZÉPIRODALOM 13 vegőbe. Megérezve a tej illatát leheveredett, s nyugodtan lefetyelni kezdte. A többi állatot is lehűtötte a vezér nyugalma, megszaglászták a patakzó tejet, s maguk is nekiláttak az ivásnak. Bömböli moccanni sem mert, s reszketve gondolt arra, mi lesz, ha az utolsó csöpp is elfogy. De nem lett semmi. Miután a kutyák jóllaktak, rá se hederítettek a remegő gyermekre, hanem vezérük után komótosan visszaballagtak a kiserdő felé. Bömböli pedig vissza a faluba. Ami a kanta alján lötyögött, azért már nem volt érdemes Földesékig elmennie. Nem fogják megdicsérni, de hátha Mári néni azért nekiadja azt a tál levest… 3. Másnap délután már gyülekeztek a falubéli suhancok a focipályán, s arról beszéltek, aminek híre már délre megülte a falut: a kis, sánta Bömbölit valamiért megkímélték a kutyák. A szót persze Sóvágó Józsi vitte, mint legnagyobb – évre és növésre is, a többiek pedig érdeklődve hallgatták, mintha nem hallották volna legalább háromszor a nap folyamán innen– onnan. De hát Sóvágó volt a legnagyobb, meg aztán éppen most kapott egy új labdát – azt készültek éppen felavatni –, s persze ez még jobban emelte Sóvágó tekintélyét. Szinte észre sem vették, amikor közibük sántikált Bömböli, aki most nagy büszkén hallgatta, milyen hős is volt ő tegnap este, és pont Sóvágó szájából. Most megbocsátotta, hogy Mári néni öklét rázva kergette hazáig a kiömlött tej miatt. Nemhogy levest nem kapott, de a bőszült öregaszszony még meg is fizettette a másnaposságából éppen ébredező szabóval a tej árát. A szabónak amúgy is hasogatott a feje, nem hiányzott a vénaszszony lamentálása, hát azon melegében jól helyben hagyta Bömbölit, hogy mára minden tagja kék–zöld színben játszott. De mindez semmi volt ahhoz képest, hogy milyen hőssé nőtte ki magát a falubéli fiúk között. Titkon még arra is gondolt, míg körbevették és vallatták, hogy talán ma végre beveszik játszani maguk közé, amire eddig még sosem volt példa. – Beállhatnék én is? – kérdezte félénken. Mindenki Sóvágóra nézett, aki első meghökkenésében szóhoz sem jutott, de aztán felröffent belőle a gúnyos nevetés: – Na, pont te, te béna lábú! – amire aztán a többiek is rázendítettek a gúnyos nevetésre. – De hát én… – kezdte el a mondatot Bömböli, s aztán rádöbbent, akármi is történt vele tegnap este, akármilyen híre is lett mára a faluban, ő sohasem kerülhet be a csapatba. – Majd pont te, még járni sem tudsz rendesen – legyintettek a többiek. – Na, tűnés, arra van a lefele! – intett Sóvágó – te, �14 SZÉPIRODALOM féllábú… – s ez annyira rosszul esett Bömbölinek, hogy nevéhez híven elfutotta szemét a könny. De erre már a jobb érzésűek is kinevették, s rázendítettek a rigmusra: „Bömböli, Bömböli, hátad jól eldöngölik” – s most is, mint mindig, emlékeztették a kisfiút arra, hogy a szabó rendszeresen elverte, ha volt oka, ha nem. Megtanulta az évek során tűrni a csúfolódást, ha könnye volt, hát befele nyelte, s alázatosan tűrt, de most – és maga sem tudta, miért éppen most – olyan lobot vetett benne a harag, hogy két ököllel ugrott neki a legközelebb állónak. Szerencsétlenségére éppen Sóvágónak, aki visszakézből úgy vágta orrba, hogy bukfencet vetett a pálya füvén. – Te szaros kis senki, nyomorult falucsúfja! – indult utána Sóvágó dühében, hogy rá kezet mert emelni ez a kacska, s talán meg is öli, ha a többiek le nem fogják – ugyanis unták már az egészet, és nagyon ki akarták próbálni az új labdát. Bömböli lesántikált a pálya széléig, s könnye sója mellé most még vérének ízét is nyelhette, de valami belül mégiscsak megtiltotta neki, hogy elkullogjon. Lábát megvetette a játéktér szélén, s karba öltött kézzel, dacosan hunyorogva követte a többiek játékát. De azok már nem figyeltek rá, futottak a labda után egymást biztatva, s nagyokat kurjongatva, ha gól esett. Néha egy-egy nyakleves is elcsattant egyik-másik tisztázatlan helyzetnél, szabálytalankodásnál, de ez mit sem vont le az örömükből, megszűnt számukra a pályán túli világ, a vérző orrú Bömböli: önfeledten játszottak! Pedig jól tették volna, ha figyelnek, mert hirtelen mozgás támadt a kiserdő felől, s mire észbe kaptak volna, már nyakukon is voltak a kutyák acsarkodva, a lábuk után kapkodva. Inuk szakadtából menekültek a falu irányába a suhancok, még a szép, új labdát is ott feledték valahol a kezdőkör közelében. A kutyák a falu széléig üldözték őket, ott megtorpantak, s a nagy kuvasz hátraarcot vezényelt, mire a falka visszaügetett a pályához. Bömbölit annyira meglepte a hirtelen támadás, hogy el is felejtett azon gondolkodni, ne meneküljön-e maga is, de mire észbe kapott, már körül is állták a kutyák, pont úgy, mint előző este, de most egy sem morgott, s a nagy foltos kuvasz lassan megindult a gyerek felé, leült vele szemben, úgy mint az éjjel. Aztán óvatosan bökdösni kezdte orrával, terelte a pálya közepe felé. Bömböli nemigen értette, ijedt is volt, s nem mert a vezérrel ellenkezni, nehogy feldühítse, így lassacskán beért a pálya közepére, a labdához. A kutya ekkor leült, bogárnyi fekete szemével a fiút biztatta, morgott is egy-két szelídet, amit akár bátorításnak is értelmezhetett a kisfiú. Olyan szép volt az a labda, mert hányszor is gondolt egy ilyen labdára, no, nem arra, hogy neki is lehetne, hanem hogy néha játszhasson egy ha- �SZÉPIRODALOM 15 sonlóval. Most óvatosan megpöckölte a lábával, majd kezébe vette, pattintgatta, mérte ruganyosságát: észre sem vette: lassan játszani kezdett. A nagy kuvasz komótosan visszaballagott közben a pálya szélére, ahol már elheveredtek a többi kutyák, s mind a gyermeket figyelték. Bömböli kezdett belemelegedni, passzolgatott önnönmagának, s mivel játékos is, néző is maga volt, elkezdte fennhangon magyarázni a játék menetét, ahogyan a tévében hallotta a kommentátortól. Egyszemélyes csapatában – természetesen – maga volt a csodacsatár, s a pályán játszó összes Bömböli az ő lábára igyekezett rávarázsolni a labdát, és ő meg is hálálta a többi Bömböli bizalmát, hiszen egyik veszélyes helyzetet alakította ki a másik után az ellenfél kapujánál. „Bömböli a középpályán egy ügyes csellel megszerzi a labdát, aztán megindul! Hárman próbálják szerelni, de egy ügyes testcsellel állva hagyja őket, és most felgyorsít, és az egyik védőnek egy megszégyenítő kötényt ad, és a másikat egy megkerülős csellel ügyesen becsapja, és a harmadik védő hiába próbál szabálytalankodni, Bömböli egy elegáns csellel elhúzza a labdát, és már a tizenhatoson belül, és ez már helyzet a javából, és a kapus igyekszik zárni a szöget, de Bömböli külsővel elcsavarja mellette, és gól, micsoda gól, Bömböli az évszázad gólját szerzi csapatának!” A kisfiú sántaságát feledve ugrándozott a kapu előtt, ünnepelve a megismételhetetlen találatát. A pálya szélén a kutyák elégedetten vakkantgattak. Csak a nagy, foltos kuvasz ült csendben, belehunyorogva a lemenő napba. Ha elég távolról figyelte valaki, úgy tűnhetett, mintha mosolyogna. �SZÉPIRODALOM 16 SIMEK VALÉRIA Alkony Kapaszkodsz, létra nélkül mászol a meggyfára. Bőrödet égeti a fa törzsének horzsolása. Föl-föl kapaszkodsz a gyenge ágak zöld sátorába. Elbújsz benne. Mélyéből beszélsz, kiáltasz, hogy megértsem. A nap már csak a hegyre süt, a völgyet átlépte. Nevetéseddel hajnalt hozol, pedig nekünk már az alkony jön. Lobogsz bogarak zümmögése közt a fűben. Egy sárga begyű madarat figyelsz az oszlopon. Árulkodó öröm arcodon. Bevérzett szemű lett az ég. Árnyak nyúlnak, álmos erdők suttognak. Magamban imádkozok érted, minden gyermekért, ezért a földért. A csernyei táj vigaszáért, menedékéért, büszkeségének forrásáért. Észreveszed hallgatásom. Kérdezed: Hallod, hogy a kert végi patakban tovább énekel az alkony? Elolvadt Szemed sarkával lesel, odaadod arcod a napfénynek. Kezedbe kavicsot veszel, fölötte suttogsz valamit. Az első szerelem elolvadt, mint a márciusi hó. Lágyan simítod blúzod a tükörben. Csendes, puha a hangod. Lelked madara ott ül a rügyező ágon. Ibolyamező nyílik már a bokrok alatt. Tavasz van. Halkan, titokban írod az ég selymére, hogy a fák felett jár a fény. Szemed zöld színe árad, hiszed, hogy Te vagy a nyughatatlan tenger. �SZÉPIRODALOM 17 SIMEK VALÉRIA Visszarendeződés Esti visszarendeződés, amikor összeszeded a családi találkozás maradékait. Az asztalról az eldőlt váza virágait, a félig borral teli poharakat, a tányérokról lekotrod a süteményeket. S a fűből szedegeted a lehullt csillagokat, de úgy sem találod meg mindet, hiszen fogyunk. A mindig egyel kevesebb széket, a hiányukat. S megtalálok egy közös emlékalbumot a tapintható elmúlásban. Üzenet Átfúj rajtam a szél. Fázom. Még egy vagyok veled. Te vagy a parazsam. Nálad melegszem, tüzedben perzselődök naponta. Fény bukdácsol arcodon. Az ég terhétől házunk szinte letérdepel, mint nagyanyám az ágya elé az esti imánál. A készülő eső ájult morajlással megfélemlít. Az ég alacsonyan jár felettünk, ránk ereszkedik. Egy vég nélküli üzenetet küld felénk, rongyait teregeti a tájon. �NÉPRAJZ 18 PÉTER BÉLA Nagylóci képek Vérarány negyed Persze, Bukovina elesett. Engem már akkor megfenyegetett az ég, s a muszkák. Abban a húszéves testben, részarány-hányadom a gyanútlan keringésben zakatolt, mint ahogy rabláncra fűzve, a marhavagonokkal is mind messzebbre el, egészen a gyapotföldekig, a mandulaszemű apró emberek szikkadt vidékéig. Taskentig, meg még tovább, vagy kétszáz kilométerre a világvége irányába. Aztán jurtanyánk ajtó nélküli börtönében gyűltek, gyűltek rováserdőnyire a megkaristolt napok. A közeli falu megszokott bennünket, mi a falut. Cserzetté vált életünket a végeláthatatlan gyapotföldeken, a reményt, a hon- és miegyéb vágyakozások tartották ébren. A női szemek a csador mögötti illegalitásban villogtak. Tudván tudtuk, szoknyát, csadort felhajtani azonnali fejbelövés terhe. De idők múltával ki ne vállalná ezt a nevetséges feltételt? A „halálos” aktusnak, bár tanúja nem volt, mégis apró lovakon veszedelmes ítéletvégrehajtók indultak. Vészterhes csujjogások hangjai repdestek, mint a vérszomj, a bosszú sikoltozó madarai. Hozták a hírt. Egy téboly-rántással letépett kantár. Egy szökkenés a ló hátára. Egy szökés egy korán kínálkozó pusztulásból. Mindegy is merre, csak el onnan. Lehetőleg Nagylóc megszépült lankái felé. Oda, ahol Kocalik Erzsébet már javában felcseperedőben. Oda, ahol a jó cimborák a kocsmában röhögnek valami jó palócos viccen. Oda, ahol a gulyás, a Kutyahegy oldalából minden este tárogatószóval tölti be a völgybéli falu csendjét. A sok ezer kilométer távolság gyilkos közönnyel állt a menekülés útjában. Lóci nagyapa (Péter János) �NÉPRAJZ 19 Lövés a gangon A ruszkik ellepték a falut. A parancsnokság az alvégen rendezkedett be. Nagyanyám kiszellőztette a tisztaszobát, felhajtotta a dunnákat. Egy kancsó vizet és bögréket tett az asztalra. A három tiszt a gangon beszélgetett. A csicska fókazsírral itatta a csizmákat. János, igyi szjuda! – kiáltott az egyik Nagyapámnak, aki leballagott a ház melletti emelkedőn lévő kertecskéből. A nacsalnyik beszélni kezdett. Nagyapám is beszélt közbe-közbe. Aztán bement a konyhába. Nagymama megnézte, mennyi liszt van. Nagyapa krumplit hozott fel a veremből, majd begyújtott a masinába. A sparheltfélében gyorsan lobogni kezdett a tűz. Nagyanyám víz nélkül összetört egy kiló főtt krumplit, hozzátett fél kiló lisztet. Sót. A krumpli forró volt még. Összekeverte a masszát, majd meggyúrta egy kicsit, ezután kiszaggatott négy-öt darabot, s elkezdte a nyújtófával kinyújtani. Az így keletkezett palacsintánál nagyobb lapítványokat a masina platnijára tette, amit előtte libaszárnnyal lesepert, és mindkét oldalát addig sütötte, amíg a laskán barnás hólyagok nem jelentek meg. Ezek tányérra kerültek. Nagyanyám egy kanálban zsírt hozott, amivel aztán jó alaposan bekente azokat. Négybe hajtva a ruszki tisztek elé rakta. Egyet odavitt a csicskának, és csak úgy a kezébe nyomta. Nagyapa visszament a verembe. A tisztek nagyon karasóztak nagyanyámnak a laska miatt. Nagyapám hóna alatt egy flaska novaborral tért vissza. Töltött az asztalon lévő bögrékbe az igen opálosnak tetsző lőréből. Na, ezt annyira nem karasózták a tavárisok, de csak magukba töltötték, nagyapám bánatára. Késő délután értek vissza valahonnan a hívatlan vendégek. Nagyapám újra megjelent egy flaska borral. A ruszkik kártyázásba fogtak. Nagyanyám is visszatért a faluból. Se levél, se hír apuról, aki akkor volt huszonkét éves és a najhámeri orosz hadifogolytáborban várta a sorsát. A nagy hír a faluban, hogy Koz- �20 NÉPRAJZ ma Pisti, aki meglépett ebből a ruszki fogságból, csontsoványan, de épségben hazatért. Jaj, csak ne adjonak annak a gyereknek enni, nehogy abba haljon bele, hogy etetik, ha már hazajött a pokolból, siránkozott nagyanyám. A nacsalnyikok jól elvoltak. Nevetgéltek, dumálgattak. Tisztítgatták a géppisztolyukat. Nagyapámat újra leküldték a verembe egy újabb adagért. Éppen megszívta a lopót, amikor nagyon közeli durranás ütötte meg a dobhártyáját. Nagyanyám a földön elterülve. A ruszkik óbégatva veszekednek. Nagyapám széttárt karral, elcsukló hangon kiáltaná, hogy sto tü gyélajes? Sto tü gyélali? A nacsalnyik hangos szóval zavarja valahová a csicskát. Nagyanyám oldalába fúródott a sorozat. Nemsokára visszatért a csicska egy ökrös szekérrel, szalmával a kocsiderékban. Nagymamát ráhelyezték a szalmára. Nagyapám magához vette iratait, vizet, egy darab kenyeret és elindultak Szécsénybe, az orvoshoz. Az ökrök komótosan lépdeltek a hét-nyolc kilométerre lévő célpont felé. Nagyanyámat elöntötte a kétségbeesés s a mérhetetlen fájdalom. Csak még Bercit láthatnám, rimánkodott minden fohász után. Öreg este volt, amikor a szekér megállt az orvos háza előtt. Dr. Bali Kálmán megtekintette a beteget. Levette nagyanyámról az átvérzett lepedőt, amivel átkötötték a testét, és egy új, tiszta lepedőre cserélte. Nagyapám összetett kézzel könyörgött, de az orvos nem vállalta a műtétet. A sérülés kórházi ellátást igényel, mondta határozottan. Delet ütött a templomóra, amikor bekanyarodott a szekér a gyarmati kórház elé, ám egy hangos sztojjal állta útját egy állig felfegyverzett ruszki katona. Nagyapám betekerte a féket, és elmagyarázta a katonának, hogy mi történt, és hogy azonnal meg kell műteni nagyanyámat, mert ott hal meg a kocsiderékban. Az orosz katonai kórházzá változott megyei közkórház előtt nagyanyám minden egyes perccel közelebb került a véghez. A katona először csodálkozva figyelt a folyékony oroszsággal elmondott magyarázat miatt, majd hajlott nagyapám egyre türelmetlenebb könyörgésére. Bementek az épületbe. Nagyanyám nemsokára a műtőasztalon feküdt. Két lövedéket kivettek a bordái közül, egyet a szívtájék alatt bennhagytak, tekintettel a legyengült állapotára. Beleit, gyomrát összevarrták. A műtétet aztán 1964-ben fejezték be, amikor kikerült a harmadik lövedék is testéből. �NÉPRAJZ 21 Lóci nagyanyám Na, kisfiam hamar csinálunk egy kis laskát, aztán mehetünk a Középhegybe. Volt ez a kis eső, lenni kell gombának, ha meg nem lesz, majd hozunk egy hát fát. Csak vacsorára térünk haza. Alföldi kölyöknek mi kell ennél izgalmasabb foglalatosság, mint menni a hegyekbe. Indultunk, s eloldalaztunk a nadrágszíj-parcellák szélén, át a nedves füvű réten, aztán fel a Hásas lankásabb emelkedőjén, egyenesen a Középhegy erdővel borított, meredeken ívelő gerince felé. Közben össze-vissza futkároztam nagyanyám kissé nehézkesen lihegő alakja körül. Boldog örömmel követtem a fehér vászonbatyus aszszonyt. A Középhegy rókagombái, a kék és piros hátú galambgombái érkezésünket megneszelve, csodás díszsorfallal kedveskedtek, hogy megleljük a peszegombákat és a szurdokoldal barna bársonyú igazi gombáit, a vargányákat, ügyelve arra, hogy messze elkerüljük az elesett ruszki katonákat rejtő fenyves erdőt, ahol a gombák romlottak, mert a halottak tetemei táplálják azokat. Kosarunk időközben szépen megtelt. Nagyanyám hátára vette a fehér vászon batyujába rejtve, és Lócnak vettük az irányt. Ne menj távolabb a hangunknál, figyelmeztetett a szokásos szigorral. Lassan haladt a lejtőn lefelé. Boldogok voltunk, mert a teremtő nem volt szűkmarkú. Nehezen keltem föl arról a rönkről, amin olyan jó volt megpihenni. Ekkor észrevettem egy felhőcskét az égen. Palóc öregasszonyforma, batyuval. Szemem azonnal kutatni kezdte a hazafelé vezető poros utat, de azon csak egy kis fürge szellő nyargalászott önfeledten. �NÉPRAJZ 22 Lóci nagyapám Korareggel kelt. Féldeci szilvapálinkával nyitotta a napot, s az egy szelet kenyérből tört falattal, amit a pálinka után küldött. A kerekes kútból felhúzott vízből két tenyerével magára mért hideg vízben megmosakodott. A nagyanyám által szőtt vászontörölközővel megtörölközött, majd felvette a gúnyát, amit nagyanyám a hokedlira készített neki. Megetette az állatokat. Megfejte a teheneket. Bement a konyhába, megette a tojásrántottát meg a kakastaréjra sütött füstölt szalonnát. Aztán befogta a szürkemarhákat. A szekérre tette a villát, a kaszát. Vállára kapta a „borjút”. Feltette a vizeskancsót a félkabátba csavarva. Felült a bakra, s indult a határba, a „proletárba”, ahogy a faluban nevezték azt a földterületet, ahol a szegény emberek parcellái voltak. Ehhez szükség volt egy bő órácskára. Megérkezvén a „borjút”, amiben a vöröshagyma, kenyér és a szalonna volt, egy ágra erősítette, a vizeskancsót az árnyékot adó bokorba helyezte. A kaszálás előtt még hátra volt az élezés. Előkerült a kaszakő. Alapos élezés után elkezdődött a munka. Mikor a Nap a legmagasabban járt, megállt a kaszáló. A távolból alig hallhatóan a delet harangozták. Visszaballagott a tábla szélére. Előkerült a „borjú” meg a víz. Nagyapám ebédelni kezdett. Komótosan vágott a kenyérdarabból, majd a szalonnából és a hagymából. Behelyezte a szájába a jókora katonát, úgy, hogy a bicskával kísérte odáig. Fogkefét soha nem látott fogsorával (kettő fog híjával) szép lassan megrágta és lenyelte. Amikor elég lett, visszacsomagolta az elemózsiát. Ivott a vízből. Megtörölte a száját. Odament a szekérhez. Levette a lópokrócot. Leterítette a bokoraljához, s ledőlt egy kicsit. Egy bő fél óra szendergés után a pokróc vissza- �NÉPRAJZ 23 került a szekérre. A marhákat megnógatta és elindultak a lucernatáblán úgy, hogy nagyapám a gyeplőt fogva szekér mellett lépdelt. Lekerült a villa, a lekaszált lucerna meg fel a szekérre. Amikor nem volt már a levágott heréből, megfordította öregapám a fogatot, s nagy hőőő-vel megállította a teheneket. Megigazgatta a rakományt. Felmászott a bakra. Megbiztatta a vonóerőt, s elindult hazafelé. Útközben egy nagy csoport csirkegombára (a rókagomba ottani neve) lett figyelmes. A szekeret megállította. Nagyapám lekászálódott a kocsiról. Nemsokára ölben hozta a csirkegombát, amit aztán betett a bak alá. Egy óránál több idő múltán hazaérkezett. Nagyapám az istálló mögé pakolta a lucernát, aztán a szekérrel a helyére állt. A marhákat kifogta. Megetette, megitatta őket. A gombákat megint ölbe vette és bevitte a konyhába. Közben a féldeci szilvapálinka a falat kenyérrel ismét. Nagyanyám asztalra tette a főtt ételt. Nagyapám megmosta a kezét meg az arcát a lavórban lévő langyos vízben. Meg is törölközött, s leült az asztal melletti lócára. Az alumínium kanállal kimerte az első kanál levest. Kolozsvári Grandpierre Miklós: Család �SZÉPIRODALOM 24 ÁDÁM TAMÁS Tört fényben Részlet A munkásosztály gyönyöre című készülő regényből Az utolsó csendesebb napok, meghitt pillanatok. Presser zongorázik, Ruzsa Magdi énekel. Egyszer arra járhatnál, egyszer rám találhatnál, és akkor belém eshetnél, s rögtön el is vihetnél. Hova vigyelek, és miért? Szép hetek, visszavonhatatlanok, utánozhatatlanok. Szemerkél az eső, könny csordul az arcodon. Majd kitisztul az ég, tört fényt szór ránk a Nap. Az Írószövetségbe megyünk, a betonba ágyazott vaskerítés pillérjére ülök, tíz perc múlva megnyomom a kilincset. Testünk megfeszül, röhögünk. Ismétlődik, ugyanígy történt néhány hónapja, amikor mellettünk elrobogott egy gyorsvonat. Arcunkba szél csapott. Jó hosszú, jegyezted meg pajzánul. Annyi minden történt azóta, csak a kis-földalatti nem változott. Azon kocogunk visszafelé. Nagykovácsit vesszük célba, simán eljutunk a Moszkva térre, amelyet mostanában Széll Kálmán térnek hívnak. Nekem marad Moszkva, pedig az oroszokat sose szíveltem. Hányszor álltunk az óra alatt, hívó szóra vártunk. Feledhetetlen házibulik, gitár, csókok félhomályban. A miniszoknyás, kék szemű lányok. Meg barna szeműek, zöld szeműek. Ahogy a blúzuk alá nyúltunk. Ahogy leomlott vállukról a kartonruha. Szürkül, állunk csak a beteges fény alatt, várjuk a buszt. Az eldobott csikkek parazsát eső oltja. Átöleljük egymást, csókolózunk, kültéri kamerák figyelnek, megnéznek bennünket az emberek. Mint a heringek, annyian vagyunk a buszon. A tájat nézem, az út fölé hajló lombok bennünket köszöntenek. Az éles kanyarokban egymásba kapaszkodunk. Továbbmegyünk, mint kellene, a végállomáson kötünk ki. Érdeklődünk, hosszú séta következik, kéz a kézben. A sok új ház elrabolta a természetet, zsugorodik a zöld. A patakon átívelő keskeny hídon megállunk, nézzük a szaladó vizet, a cikázó hínárt. Vajon merre mehet? És merre tartunk mi? Melltartód kapcsa megadja magát, kezeddel fogod. Visszakapcsolom, ahelyett, hogy levenném. A feszes mell már a múlt, de így is szeretem. Megtaláljuk a házat. Emelkedett társaság, írók, költők. Szellemi kaland bográcsossal, vörösborral. Remek a hangulat, pattog a tűz, fortyog a lé, puhul a feldarabolt �SZÉPIRODALOM 25 birkacomb. Jut mindenkinek, az asztalon púpozott tányérok várakoznak. Nem sokáig. A vörös zsír nyomot hagy a terítőn, lecsusszan néhány pohár bor, utána a háziasszony készítette sütemény, a vendégek is megpakolták batyuikat, bőséges a kínálat. Era valami portugál sütit hozott, ami nem meglepő, érdeklődnek a vendégek a recept iránt. A soklábú irodalom, sikerek, sérelmek, kérések: adj pár verset a folyóiratomnak! Műfajok, disztichonok, keresztrímek, metaforák. Gyorsan ránk szakad a sötét, az utolsó buszt elérjük. Másnap. Mielőtt a Kossuth térre érnénk, a sarki fagyizóban soványítjuk a hideg gömböket, a kiskanál a pohár széléhez koccan. Jobban szeretem az ostyatölcsért. Zsúfoltak a járdák, egyre többen leszünk, ismerősökkel találkozunk. Nem beszéltünk róla korábban, hogy mi is jövünk. Kormányellenes tüntetés, sok fiatallal. Állunk a tömeg közepén, hallgatjuk a szokásos mondatokat, az elítélő nyilatkozatokat. Ront a hatáson, hogy recseg a mikrofon, pattognak a hangfalak. A távolabb lévők alig hallják, mit mondanak, ettől persze még a hangulat fokozódik. Több ezer ember üvölti az üvöltendőt, elegük van mindenből. Táblák, kitűzők jelzik a hovatartozást. Semmi nem változik, egyelőre te is itt vagy mellettem. Utálom a wellness-hétvégéket, már a neve is milyen! „Ideális környezetben fekvő hotel, soft all inclusive ellátással, üdvözlőitallal, wellness-részleg és fitneszteremhasználattal, sportolási lehetőségekkel, parkolással, internet-elérhetőséggel. Add át magad feltöltő és relax programok kényeztetésének!” Nincs mese, át kell adnom magam! Jobb lenne kócos természetben, erdők tenyérnyi tisztásain szamócát szedni, patakokból vizet meríteni, lelocsolni egymást. Era addig győzköd, míg végül feltartom a kezem, legalább túl leszek rajta. Ilyenkor utánanéz a wellnessre nem vágyó, mire számíthat. „Negyedszer voltunk itt, eddig mindig elégedettek voltunk, de most sajnos hatalmas minőségi romlást tapasztaltunk. Első este fél nyolckor már csak köretek voltak a svédasztalon, és egyfajta tészta. Miután ezt nehezményeztük, választhattunk az étlapról. A medence még nem volt feltöltve, és botrányosan koszos volt, a látvány is lehangolta az embert. Csalódtunk, többé nem megyünk.” Sejtettem. Más szemszögből: „Három éjszakát töltöttünk el a párommal ebben a csodásan szép szállodában! A környezet gyönyörű, igényes kivitelezés, kedves személyzet, tiszta szobák. A negatívumok: Sajnos minden nap ugyanazok az ételek voltak úgy reggelire, mint vacsorára. A medencék szépek, de a gyógyvíz úgy megfogta a feleségem fehér fürdőruháját, hogy nehezen, többszöri alkalomra tudta csak kimosni. A medencék hőfoka nekünk nem volt megfelelő, az úszómedence hideg és sekély.” Micsoda perpatvar lesz itt, ha Era fürdőruháját megfesti a víz! Előre félek. Ő akarta. �26 SZÉPIRODALOM Csomagolunk, könyvekkel megpakolom a hátizsákom, pár göncöt gyűrök a maradék helyre. Asszonyom fél napig válogat, felforgatja a szekrényt, kisöpri a cipőtartót. Próba próbát követ, nagy nehezen elkészül a mű, minden fölösleges ruha bekerül a bőröndbe. A szomszédos szobából sóhajok szállnak felém, mégsem fért be minden, amit eltervezett. Kocsiba ülünk, irány az ország másik fele. Az utakon nagy a forgalom, betartom a sebességet, mellettem százötvennel suhannak az Audik, a Mazdák. Rám dudálnak, beintenek, miért megyek úgy, mint a csiga! Semmi különös, csak betartom az előírt sebességet. Idegbeteg ez az ország. Órák múlva megérkezünk, a parkolóban akad még hely. A recepciónál középkorú úr ül, mosolyogva fogad bennünket, átadja a kulcsokat, mindjárt érkezik egy fiatal hölgy, aki körbevezet a szállodán, megmutatja a szobánkat, a konyhát, a medencéket. Ketten maradunk a szobában, megszabadulunk csomagjainktól, zuhanyozunk, átöltözünk. A berendezés újszerű, mégis rideg. Az ebéd többfogásos, a levesből hiányzik a só, kevés a bors. A rántott hús nincs rendesen átsülve. Éhesek vagyunk, megesszük. Kis pihenő után elindulunk felfedező utunkra, megnézzük a település nevezetességeit, a templom gyönyörű. Hosszú az este, kipróbáljuk a franciaágyat. Még nem tudjuk, ez az utolsó szeretkezésünk. Idegen helyen mindig nehezen alszom el, most sem megy. Hajnalig olvasok, Era forgolódik mellettem, felébred, rám mordul: Kapcsold már le azt a rohadt lámpát! Lekapcsolom, nézem az ablakon bevillanó fényeket. Minek vagyok itt, nem tudom. Későn, fáradtan ébredek, Era már felvette a fürdőruháját, csípőjére törülközőt csavart. Mehetünk, jelenti ki, mintha ez természetes lenne, hogy én mit akarok, másodlagos. Maradnék, olvasnám, befejezném a regényt. Duzzogás, ráncok a homlokon. Egy óra csönd, mégis elindulunk, a gyógyvízzel kezdünk, ülünk a termetes asszonyok mellett, forró vízben ázik testünk. A medence kutyacsont alakú. Hétköznapi történetek jönnek közel hozzánk, tévésorozatok értékelése, továbbgondolása, vasárnapi ebédek elkészítésének rejtelmei. Nem sokáig lehet ezt bírni, irány az úszómedence, Era marad, nem nagyon tud úszni. Lassan, kimérten lenyomok vagy tíz hosszt, elterelem gondolataimat. Két vászonszéket kinézünk magunknak, belehuppanunk. A többi foglalt. Előttünk homokóratestű lányok sétálnak, tenyérnyi bikinijük vonzza a szemet. Finoman, óvatosan figyelem őket. Szépek. Era észreveszi, mit teszek, számára bűn, ha másra nézek, felrohan a szobájába. Megiszom egy hideg sört. Nézem a vendégeket, próbálok rájönni, miért jönnek ide. Az egyik lehetséges válasz: feltöltődni. A másik, kiszakadni a hétköznapokból. Nem érzem, hogy sikerülhet, divat, �SZÉPIRODALOM 27 semmi más. A vendéglátósoknak meg pénz, jól felfuttatták ezt az ágat. Alkonyodik, csendben nyitom az ajtót, Era nem enyhül. Hát jó, akkor menjünk haza, amúgy sem érzem jól magam az embertömegben. Nem, maradunk!, néz rám megsemmisítően a nőm. Nem vágyom konfliktusra, legyen, aminek lennie kell. A szokásos, olvasás. Ezúttal előbb lekapcsolom a villanyt. Se szép álmokat, se pihenj jól. Két nap van még hátra, ez akár jó hír is lehetne. Hosszú, vánszorognak az órák. Egy teljes nap kell, hogy Era megenyhüljön. Lehajtom a fejem, a szépen lenyírt, megfésült füvet nézem, nehogy megakadjon a szemem egy szép testen, a szétfolyó alakokat sem figyelem. Lángost eszünk, fagylaltot nyalunk, fürdünk, semleges dolgokról beszélgetünk. Újra elkerüljük a lényeget. Felszínes barátságot kötünk egy középkorú párral, ők is Pestről jöttek. Talán az ország összes wellness-központját felkeresték már, roppant élvezik a helyzetet. Nincs ismerős, nincs gyerek mellettük, nincs meló, villamos, busz, egymással foglalkozhatnak. A férfi számítógépes szakember, jól keres. Asszonya egy nagy cég vezetőjének a titkárnője. Mi nem nagyon találunk közös témát, a lányok igen. Kiderül, ki a legjobb fodrász, körmös a fővárosban. Telefonszámot cserélnek, összefutnak bizonyosan. Hazafelé dugóba kerülünk, amúgy is nagy a forgalom, ráadásul három autó egymásba szaladt, órákig tart a helyszínelés. Türelmesen várom, mikor szabadulunk. Késő este érünk haza, bezuhanunk az ágyba. Jó volt, csillagom, kérdezi Era. Mit mondhatnék, nincs más válasz: csodálatos, az élmények, a hatások feledhetetlenek. Történjék bármi, soha többé wellness! �KULTÚRTÖRTÉNET 28 BENEDEK SZABOLCS Ballada egy csapatról (egy készülő könyv 5. fejezete) A régi vicc szerint, amikor Ferenc József egyszer nagy tömeget látott az utcán, megkérdezte a kísérőitől, hogy hová tart ez a temérdek ember. – Futballmérkőzésre, felség – hangzott a válasz. – Tényleg? – kíváncsiskodott tovább a császár. – És kik játszanak? – Az osztrákok és a magyarok, felség. – Jó, jó, de kivel? A Kaiser utolsó kérdése részben érthető, hiszen Magyarországot és Ausztriát évszázados közös múlt köti össze. Bár már korábban is ült Habsburg a magyar trónon (Albert 1437–1440), 1526-tól egészen 1918ig, azaz az utolsóig bezáróan a magyar királyok abból a családból kerültek ki, amely a császári címet viselő osztrák uralkodóházat is adta. A perszonáluniónál szorosabb egybetartozást jelentett, miután a törökök kiűzését követően Magyarország a Habsburgok birodalmának szerves része lett. Innentől fogva a magyar függetlenségi törekvések legfontosabb eleme volt az ország önrendelkezésének visszaállítása – a merészebbek ezt az Ausztriától való teljes elszakadással szerették volna megvalósítani, az óvatosabbak az európai erőviszonyok ismeretében beérték volna azzal, ha Magyarország egy közös birodalom keretein belül önálló belpolitikát folytatva szabad kezet kap saját ügyeinek intézésére. Forradalom, szabadságharcok és reformtervek után utóbbiak elképzelése valósult meg: az 1867-ben létrejött Osztrák-Magyar Monarchia a legnagyobb közép-európai birodalomként komoly világpolitikai súllyal is rendelkezett, ugyanakkor csak a külvilág felé – egész pontosan az uralkodó személyét, illetve a külügyeket, a hadügyeket és a pénzügyeket, továbbá a vámuniót tekintve – jelentett egységet, egyéb téren a két ország a szimbiózis adta több-kevesebb önállósággal intézte belső dolgait. Éppen emiatt (ahogyan az Egyesült Királyságnak sincs saját futballválogatottja, Angliának, Skóciának, Walesnek és Észak-Írországnak azonban igen) Magyarország és Ausztria nemzeti tizenegyei önállóan mérettek meg a közös múlt évtizedeiben is. �KULTÚRTÖRTÉNET 29 A magyar–osztrák párharcok a futballtörténelem második legnagyobb számú országok közötti összecsapását jelentik az Argentína-Uruguay találkozók után. A két ország válogatottja először 1902. október 12-én délután háromkor, a bécsi Práterben találkozott egymással. Ez volt egyben mindkét nemzeti válogatott első mérkőzése. Igaz, az osztrákok fél évvel korábban már meccseltek a svájciakkal, ám azt nem tekintették hivatalosnak. Mint ahogy az is igaz, hogy a budapesti és a bécsi futballistákból összeverődött alkalmi gárdák az elmúlt bő egy évben ugyancsak játszottak párszor egymással, ám az első hivatalos találkozónak ez az október 12-ei számított. Még akkor is, ha akkoriban még Bécs–Budapest néven emlegették ezt az összecsapást, már csak azért is, mert a két országban a fővárosokon kívül nemigen volt futballélet. Magyar részről nem volt felhajtás a meccs körül, osztrák részről annál inkább: Bécs utcáit teleplakátolták az eseménnyel, de hangos szóval is hirdették a fiákerekről és a sörözőkben. Talán ennek is köszönhető, hogy 500 fős közönség verődött össze. Futballtörténelmi esemény lévén lássuk az összeállításokat: Ausztria: Nauss – Eipalduer, Wachuda – Hüttl, Blässy, Mössmer – Wiesner, Huber, Schrammel, Studnicka, Taurer. Magyarország: Bádonyi – Berán, Gabrovitz – Koltai, Pozsonyi, Bayer – Buda, Steiner, Pokorny, Hajós, Oláh. Az osztrák csapatot válogató bizottság állította össze, ahogy a magyart is, ám utóbbi esetében a tizenegy futballista mellett egy edző is érkezett Budapestről, Gillemot Ferenc személyében. A házigazdák Studnicka mesterhármasával, valamit Huber és Taurer góljaival 5–0-ra győztek. Ugyanekkor megállapodás született arról, hogy a két csapat a jövőben évente kétszer (egyszer Bécsben, egyszer Budapesten) találkozik. Ezt a Monarchia fölbomlásáig, sőt kicsivel azután is, 1920-ig sikerült tartani: világháborúval és forradalmakkal dacolva két, de olykor három találkozóra is sor került évenként, 1907-től már Magyarország–Ausztria néven. Ám a gyakoriság a későbbiekben is csak részben csappant meg, 1937-ig évente egy mérkőzés szerepelt a naptárban, aminek az Anschluss és a második világháború véget vetett – bár akkoriban meg ismét Bécs–Budapest néven rendeztek nem hivatalos meccseket –, majd 1945-től ismét visszatértek az évenkénti két találkozóra. A lendület 1950-től, a két eltérő politikai rendszer befagyásától és a hidegháború kiteljesedésétől lanyhult, bár a csapatok így is viszonylag sűrűn találkoztak. E kézirat elkészültéig 137 magyar-osztrák futballmeccset tart nyilván a futballtörténelem, ebből 37 �30 KULTÚRTÖRTÉNET döntetlen mellett 67 magyar és 40 osztrák győzelem született. A magyarok egyébként mindjárt a második, 1903. június 11-én, Budapesten megrendezett mérkőzésen győztek (3–2). Nem véletlen, hogy e hosszú sorban számtalan esemény között lehet szemezgetni. A két csapat tíz év „barátkozás” után tétmérkőzésen először 1912. július 5-én, a stockholmi olimpián találkozott először – azt követően, hogy a magyar futball történetének első tétmeccsén a nemzeti csapat az olimpián közös amatőrcsapattal induló britekkel került össze, és súlyos, 7–0-s vereséget szenvedett, aminek következményeként a vigaszágon folytathatta a küzdelmeket, ahol is Németország 3–1-es legyőzését követően Ausztriával hozta össze a sors. A mérkőzés a magyarok 3–0-s győzelmét hozta, az első gólt Schlosser Imre, a magyar futball hőskorának legendás csatára, a népszerű Slózi szerezte. A Magyarországi Tanácsköztársaság idejére eső egyetlen válogatott mérkőzést (1919. április 6.) a magyarok ugyancsak az osztrákok ellen vívták, és 2–1-re meg is nyerték, ekkor született az a csapatfotó, amelyen a magyarok balösszekötője, Schaffer Alfréd puskával a kezében szerepel. A legendás futballista ezekben a hetekben a népjóléti népbiztosságon vállalt állást. Az osztrákok ellen játszott először a nagyválogatottban Puskás Ferenc, aki az 1945. augusztus 20-ai, a budapesti Üllői úton megrendezett, 5–2-es magyar győzelemmel végződő mérkőzésen mindjárt élete első, címeres mezben rúgott találatát is elérte, amivel a magyar csapat a 12. percben a vezetést is megszerezte. (A két csapat egy nappal korábban is találkozott, a magyarok akkor játszottak először válogatott meccset a második világháborút követően, és 2–0-ra nyertek.) Annak emlékére, hogy az első magyar futballklub, a Budapesti Torna Club 1897-ben alakult, és ugyanazon év május 4-én – más források szerint május 9-én – került sor első mérkőzésére, az 50. évfordulóra a Magyar Labdarúgó-szövetség megint csak az osztrákokat hívta vendégeskedni. Az 1947. május 4-én az Üllői úton megrendezett találkozóra a BTC hajdani játékosa és az egykori, történelmi mérkőzés egyik szereplője, a magyar sport első olimpiai bajnoka, a neves építész, Hajós Alfréd vezette ki a csapatokat, a BTC hajdani piros-fehér csíkos mezében. A Horváth – Rudas, Szűcs, Balogh II. – Nagymarosi, Lakat – Egresi, Szusza, Zsengellér, Puskás, Patkoló összeállítású magyar válogatott 5–2-re győzött. A mérkőzés azonban nem emiatt lett igazán emlékezetes, hanem azért, mert az 50. percben, rögtön azután, hogy a magyarok Szusza góljával ismét vezetést szereztek, leszakadt a tribün egy része, és mintegy 200 néző �KULTÚRTÖRTÉNET 31 zuhant mélybe. Döbbenetes módon a játékot nem állították meg, a mérkőzés ment tovább, akkor is, amikor a mentők megérkeztek és elszállították a sérülteket. Szerencsére halálos sérülés nem történt. A két szövetség eltérően számolja az egymás közötti találkozókat. Ennek az az oka, hogy 1938. április 24-ére lekötöttek egy mérkőzést, azonban közbeszólt a történelem, Hitler bevonult Bécsbe, és a Harmadik Birodalom bekebelezte Ausztriát, amely megszűnt önálló állam lenni. A futball fontos dolog, a meccset lejátszották, ám a régi idők focija emlékére Bécs–Budapest néven, és a találkozó a részben az 1938-as vb-ezüstérmes magyar válogatott játékosaival fölálló vendégek 5–3-as győzelmével zárult. Később az osztrák labdarúgó-szövetség ezt elkönyvelte hivatalos válogatott mérkőzésnek, a magyar azonban nem. Ennek eredményeként a két ország egymás közötti 100. összecsapását kétszer is megünnepelték, amikor az Európa-kupa sorozatában egymás mellé került a két válogatott. Először 1955. május 24-én Bécsben (Ausztria–Magyarország 2–2), majd október 16-án Budapesten (Magyarország–Ausztria 6–2). Utóbbi alkalommal a két csapatot Schlosser Slózi vezette a gyepre, és ő végezte el a kezdőrúgást. A mérkőzés után az egyik osztrák vezető úgy fogalmazott, hogy míg a magyarok lökhajtásos gépre ültek, addig az osztrákok maradtak a fiákernél. Az 1956. október 14-ei bécsi, 2–0-ás vendéggyőzelemmel zárult találkozót azért érdemes megemlíteni, mert ezt a közvetlenül a forradalmat megelőző mérkőzést tekinthetjük az Aranycsapat utolsó fellépésének: a magyar válogatott a Grosics – Kárpáti, Börzsei, Kotász – Bozsik, Berendi – Sándor, Kocsis, Hidegkuti (Machos), Puskás, Czibor összeállításban léptek pályára, a gólokat Puskás és Sándor szerezték. Az október 28-ra, Budapestre tervezett, svédek elleni meccset már elsodorta a történelem vihara, Kocsis, Puskás és Czibor pedig soha többé nem játszottak a magyar válogatottban. Mindezek után nem meglepő, hogy a nemzeti tizenegy 500. hivatalos mérkőzésére (legalábbis akkor annyinak számolták, azóta ez, mint korábban szó volt róla, módosult) a Magyar Labdarúgó-szövetség Ausztriát hívta meg. 1976. június 12-én a Népstadionban, foghíjas lelátók előtt a magyar csapat 2–0-ra győzött. Nyilasi Tibor akkor volt tizedjére válogatott. * 1984-ben pedig kis túlzással ő kötötte össze a két ország futballját. Nyilasi egy évvel korábban szerződött az Austria Wien csapatához. Legalábbis a mai fogalmaink szerint. Mivel azonban a szocialista értékrendbe �32 KULTÚRTÖRTÉNET nem fért bele a nyugatiakkal folytatott „emberkereskedelem”, a szó szoros értelmében megfogalmazva a játékjogát átengedték a bécsieknek. A lényeg ettől maradt: a népszerű Nyíl lila-fehérre cserélte addigi zöld-fehér mezét, és mindjárt az első bécsi évében parádézott: 29 mérkőzésen szerzett 26 góljával gólkirály lett, egyúttal csapatával osztrák bajnok. Igaz, előtte már a Ferencvárosban is sikert sikerre halmozott: két alkalommal bajnok, háromszor kupagyőztes, és tagja volt a Fradi 1975-ös KEK-döntős csapatának is. 1981-ben Magyarországon is gólkirály volt, sőt az akkor lőtt 30 góljával sokáig úgy tűnt, hogy Európa legjobb góllövője lesz, mígnem a magyar bajnokság végét követően kiderült, hogy a bolgároknál Georgi Szlavkov, a Trakija Plovdiv csatára a legutolsó fordulóban mesternégyest lőtt, így Nyílnak az ezüstcipő jutott. Ugyanebben az évben viszont szerepelt az Európa-válogatottban. Tehetségére annak idején a közelükben lakó Sebes Gusztáv, az Aranycsapat hajdani szövetségi kapitánya is fölfigyelt, neki is szerepe volt abban, hogy Nyilasi 15 évesen az Úttörőstadionból az FTC-be került, ahol 1973-ban lépett először pályára a nagycsapatban. Két évre rá, húszévesen mutatkozott be a válogatottban, és onnantól fogva kihagyhatatlannak bizonyult. Igaz, a pályaívben volt némi törés, amikor az 1978-as vb nyitómeccsén kiállították, amelyet követően az MLSZ még külön büntetéssel is sújtotta (a másik vétkesnek kikiáltott Törőcsikkel együtt). Nyilasi egy évvel később, 1979 októberében pedig annyira elkeseredetté vált – akkori nyilatkozatai szerint a szurkolói bekiabálások, mégpedig a Ferencváros táborából érkező bírálatok zavarták különösen –, hogy egészségügyi okokra hivatkozva bejelentette visszavonulását. Szerencsére négy hónappal később ismét edzésre jelentkezett. Külföldre igazolása után nem tudott minden alkalommal a szövetségi kapitány rendelkezésére állni, csupán akkor, amikor a szerződése ezt lehetővé tette. Természetesen tétmeccsekre a bécsieknek mindig el kellett engedniük. Nyilasi centert játszott Mezey György válogatottjában, oly módon, hogy amíg az ellenfél támadott, ő pihenhetett, ám labdaszerzésnél azonnal visszább kellett lépnie, és részt kellett vennie a támadásépítésben. 1984 szeptemberében tehát a többiekkel együtt készült a – magyar számítás szerinti – 126. magyar–osztrákra. Csakúgy, mint a másik „osztrák” magyar, Nyíl volt ferencvárosi játékostársa, Szokolai László, a fejjátékáról híres gólerős center, aki Nyilasival egyszerre szerződött Ausztriába, ugyancsak a határ közelébe, a Sturm Grazba, és akivel Mezey szintén számolt. �KULTÚRTÖRTÉNET 33 * „A bizalmat a pályákon kell visszaszerezni!” – harsogta a Népsport címlapja 1984. szeptember 1-jén, az új szezon nyitányának napján. Ugyanennek a számnak a 3. oldalán a lap – sportújságtól némiképp szokatlan módon – Csepeli vacsora címmel tárcanovellát közölt az első magyar nyelvű Puskás-életrajzot is jegyző Hámori Tibor tollából. A sztori lényege, hogy a sorkatonai szolgálatát töltő fiú három nap szabadságot kap a Magyar Néphadseregtől, és hazatérésének estéjén megkérdezi az apját, hogy másnap hánykor indulnak a Csepel–Békéscsaba meccsre. A „Fater” fölhördül, hogy ő nem megy meccsre ezután a „nagy disznóság” után, nem blamálja magát, nem érdekli a csapat. A fiú erre azzal érvel, hogy „ami elmúlt, elmúlt, mindenki megkapta a magáét, punktum”, az új csapatnak pedig szüksége van a biztatásra. A Fater azonban egyelőre továbbra is hajthatatlan. „Bundáztak – replikázik erre a fiú. – Na és? Elítéli őket minden józan ember, de nem állhat le a bajnokság! Az olaszoknál akkora botrány volt, hogy belesántultak. Rossiékat a pokolba küldték, erre később világbajnokságot nyertek! Ha a balhé idején megölték volna a labdarúgást... Nézd, a katonaságnál is ez volt a téma. De legyen már vége.” A szóváltás azzal fejeződik be, hogy a Fater rekedt hangon az új öszszeállítást kérdezi. A Kádár-kor embere megtanult a sorok között olvasni, így aztán ebből a tárcából is ki lehetett hámozni a lényeget. Ahogy az 1984 nyarán a bundaüggyel valamilyen módon érintettségben lévő labdarúgók vallani kezdtek, villámgyorsan kiderült, hogy egyik ügy hozza a másikat. Ha valamelyik mérkőzésről tudottá válik, hogy vesztegetés történt, az érintett futballista vagy vezető „most már minden mindegy” alapon elkezd beszélni egy másik találkozóról is. Ráadásul olyanok neve is szóba került, akik szerepeltek a szövetségi kapitány hosszú tervei között. Az illetékesek a totóbotrány és a közvélemény figyelő tekintete nyomán nem söpörhették totálisan a szőnyeg alá a dolgot, azt viszont nem kockáztatták, hogy a világbajnoki selejtezők előtt olyan lépéseket tegyenek, amelyek túl azon, hogy alapjaiban rengetik meg az egész magyar labdarúgást, az épülő válogatottat is szétverik. Így aztán amilyen gyorsan csak lehetett, jogi csűrcsavar és hosszas eljárás mellőzésével lezárták az ügyet. A csepeliekkel elvitették a balhét, minden más érintetlen maradt. Némi tüneti kezelés történt, fölkerült a ragtapasz, aztán lehetett játszani tovább. Mindazonáltal a feszültséget lehetett tapintani. A bundaügy hullámai nem múltak el nyomtalanul, további nyomasztó emlékként pedig ott volt �34 KULTÚRTÖRTÉNET a válogatottnak a főpróbán Mexikótól elszenvedett veresége. Ráadásul a bajnokság krémjét jelentő kupacsapatok botlottak az európai kupák első fordulójában. Szeptember 18-án a Videoton hazai pályán sovány, egygólos előnyt szerzett a Dukla Prahaval szemben. Másnap az MNK-győztes, ugyanakkor továbbra is másodosztályú Siófok pályaválasztóként (Székesfehérváron) 1–1-es döntetlent játszott a görög Larisszával, miközben az UEFA-kupán a Manchester United 3–0-ra kitömte a Rába ETO-t, a BEK-ben pedig a Honvédot 3–1-re alázta a kiscsapatnak vélt svájci Grasshoppers. Két héttel később a magyar csapatok közül kizárólag a Videoton élte túl az első kupafordulót, a székesfehérváriaknak ezzel megkezdődött a döntőig vezető menetelésük az UEFA-kupában. Szeptember 20-án Mezey György keretet hirdetett. A leginkább kapustéren adódtak gondok. Kovács Attilát eltiltották, Disztl Péter pedig még a bajnokság rajtja előtt izomhúzódást szenvedett, ami lassan jött csak rendbe. Törőcsik is egy korábbi sérüléssel bajlódott, és noha ő rendszeresen pályára lépett az Újpesti Dózsában, a szövetségi kapitány úgy ítélte meg, hogy régi formáját egyelőre nem nyerte vissza. Nagyjából ez volt a helyzet a tavasszal ugyancsak bevetett Kiss Lászlóval is. Közben Hajszán betegséggel kínlódott, és Hannich se volt teljesen egészséges. A feszült hangulatot – természetesen a korábban a színészkedéssel is kacérkodó Sándor Tubi gyúró mellett – Payer András és Harangozó Teri próbálta oldani, akik a stáb meghívására a tatai edzőtáborban dalestet adtak a játékosoknak. (Bár lehet, hogy ők jobban örültek volna a korosztályuknak inkább megfelelő R-Go-nak vagy a P. Mobilnak.) Mezey a kispesti Andrusch mellé a Vasas kétszeres válogatott kapusát, Kakast hívta a keretbe, amelybe egy újonc is bekerült. A villámgyors és gólerős támadó, Kiprich József 17 évesen szerepelt először a Tatabánya csapatában, ahol a kirobbanthatatlannak tartott, rutinos P. Nagyot szorította ki a jobbszélső posztjáról. Közben az ifjúsági és utánpótlás-válogatottakban végigjárta a szamárlétrát, és korosztályában európai hírnévre tett szert. Mindezek ellenére a magyar–osztrák vb-selejtező napján a Népsport címlapján hozta a szenzációsnak számító hírt: Kiprichre kezdőként számít a kapitány. Az osztrákok kellő önbizalommal érkeztek Budapestre. Ők már túl voltak egy mérkőzésen: ha a vártnál nehezebben is, de 2–1-re legyőzték a csoport leggyengébbjeként számontartott Ciprust. A magyarok igyekeztek bizakodva nyilatkozni a mérkőzés előtt, ám megszólalásaikból érezhető volt a feszültség. A Képes Sportnak már a meccs után megjelent, 1984. október 2-ai számában Mezey elárulta, hogy a Mexikótól elszenve- �KULTÚRTÖRTÉNET 35 dett váratlan vereség nyomán még a játék és a csapatszerkezet átalakításán is komolyan elgondolkodott: – Nem tagadom: azután a meccs után kétségek támadtak bennem – mondta a Pintér István főszerkesztő által készített interjúban. – És úgy gondoltam, hogy alaposan módosítani kell az eredeti elképzelésemen, kombinálva a taktikát, mondjuk Schachnert és Prohaskát követő emberfogással kellene semlegesíteni. Teljesen zárt kapuk mögött, Tatabányán ki is próbáltuk ezt a megoldást. Eltelt egy félóra, és azt mondtam magamnak: „Nagy marha vagy, te, Gyuri, ha a hosszú hónapok óta kidolgozott és mérkőzések egész során egészen jól bevált megoldást feladod egyetlen, különböző okok miatt csúfosan végződött mérkőzés miatt.” És eszerint küldtem pályára a csapatot. Amelyet közvetlenül a meccs előtt, az öltözőben Sándor Tubi tigrisüvöltésekre biztatott, hátha emígyen tudják még a legutolsó percekben is fölpörgetni magukat. 1984. szeptember 26-án este 7 órától ez a két gárda találkozott a Népstadion gyepszőnyegén, egyesek szerint 15 ezer, mások szerint 30 ezer, megint mások szerint 45 ezer néző előtt (némely források biztosra veszik, hogy az adatok retusáltak, a lelátókon nagyon kevesen voltak, még úgy is, hogy a katonák, a nyugdíjasok és a diákok ingyen mehettek be – sőt azok is, akik annak mondták magukat): Magyarország: Andrusch – Csuhay (Sallai), Róth, Garaba, Varga – Kardos, Nagy A., Détári – Kiprich, Nyilasi, Esterházy Ausztria: Koncilia – Dihanich, Pezzey, Messlender, Pregesbauer – Gisinger (Drabits), Gasselich (Hörmann), Weber, Prohaska – Schachner, Polster. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a fordulatot a szünetben végrehajtott magyar csere jelentette. Igaz, addig se lehetett panasz a magyar válogatottra: sorra vezette a támadásokat, Esterházy kétszer is gólhelyzetbe került, a második alkalommal bravúrral hárított a rutinos Koncilia. Közben a vendégeknek is akadtak lehetőségeik, sőt a 24. percben a vezetést is megszerezték, miután az ifjú csillag, Polster remekül ugratta ki Schachnert, aki lerázta a keresztezni próbáló Róthot, és a tehetetlen Andrusch mellett 12 méterről a hálóba lőtt. Ezt követően ismét Koncilia percei következtek, úgy tűnt, az osztrák hálóőr kivédi a magyarok szemét, sorra Esterházy, Nyilasi, Détári, majd megint csak Détári lövését védte. Az világosan látszott az első félidőben, hogy az osztrákok a bal oldalon vezetik a legveszélyesebb támadásaikat, a gól is onnét született. Csuhay �36 KULTÚRTÖRTÉNET játszott már jobbhátvédet, de nem ez volt az igazi helye. Bár derekasan küzdött, kicsit darabosan mozgott, felfutásokra pedig egyáltalán nem vállalkozott. Mezey a szünetben behozta helyére Sallait, akinek az oldalvonal melletti terület volt az igazi játéktere. Ez döntő lépésnek bizonyult. A „Sala” és „Kicsi” becenevekre egyaránt hallgató Honvéd-játékos nem csak végigrobogta a második félidőt, hanem még arra is maradt energiája, hogy semlegesítse a legnagyobb osztrák sztárt, Prohaskát. Az 50. percben az addig is kiváló teljesítményt nyújtó Kiprichet csupán szabálytalanul tudták az osztrákok megállítani. Az ugyancsak remekül játszó Détári ívelte be jobbról a szabadrúgást, hajszálpontosan középre, ahol az érkező Nagy A. mintegy 6 méterről a kapu bal oldalába fejelt. Begyakorolt, elsajátított figura volt, a taktika része. Nagy Antal pár hónappal korábban ugyanilyen gólt fejelt a spanyoloknak. A következő pillanatban egy kupacban volt a magyar csapat. Szinte látni lehetett, ahogy gördül lefelé a nagy kő a mellkasokról. Megszületett a várva várt egyenlítés. Ezzel a görcsök is leestek a lábakról. Pár perccel később Sallai lövését védte Koncilia, aki viszont a 62. percben megint tehetetlennek bizonyult: Esterházy iramodott meg a bal oldalon, remekül kényszerítőzött Nyilasival, és a visszakapott labdát 16 méterről helyezte a hálóba. A vezetés birtokában a magyar csapat továbbra is ugyanazzal a lendülettel rohamozott. A 78. percben a rövid ideig tartó felfüggesztést követően a válogatottba ugyancsak visszakerült Varga tálalt a győri ügye után szintén visszatérőnek számító Kardos elé, az ismét újpesti középpályás azonnal lőtt, a labda pedig Koncilia kezét érintve került a kapuba. Kardosnak már csak azért is óriási elégtétel volt ez a gól, mert Mezey a mérkőzés előtt, a tatai edzőtáborban komolyan fontolgatta, hogy súlyproblémái miatt hazaküldi. Végül maradhatott, amiben egyszerre volt szerepe annak, hogy óriási elánnal fogyásba kezdett, valamint annak, hogy a játékosok megkérték a kapitányt, ne küldje el a Józsit. Három perccel később Détárit buktatták a 16-oson belül, azonban a híres francia játékvezető, Vautrot sípja néma maradt. Nem sokkal később megint a szőke középpályás került helyzetbe, Kiprich beadása után fejelt, ám Koncilia kiütötte a hálóba tartó labdát – valahogy úgy, mint utolsó momentumként a túloldalon Andrusch Webernek a szöglet utáni fejesét. Aztán amikor elhangzott a mérkőzés végét jelző hármas sípszó, egyszerre minden meg lett bocsátva. Már nem volt miért beszélni keserűségről és rossz előjelekről. A magyar futballválogatott az előzetes várakozá- �KULTÚRTÖRTÉNET 37 sokon felül szerepelve legyőzte Ausztriát. Nem is ez a tény keltett elsősorban meglepetést, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire simán ment. A mérkőzés után az osztrák szövetségi kapitány, Erich Hof elárulta, hogy minimum egy pontra számított Budapesten, és meglepte, hogy a magyarok talpra álltak nemcsak a Mexikótól elszenvedett vereség, hanem az után is, hogy az első félidőben még vesztésre álltak. Lendületes játékukra pedig nem találtak ellenszert. A győzelemmel Magyarország mindjárt első mérkőzése után a selejtezőcsoport élére ugrott. Igaz, a másik favoritként számontartott Hollandia még nem lépett pályára. Kolozsvári Grandpierre Miklós: Alkalmatlan pillanat �38 SZÉPIRODALOM BERETI GÁBOR Ez mégsem olyan Ez mégsem olyan, mintha az ablakrács árnyéka mintázná a padlót, mert a hangod sétál ott, hol együtt él az árnyék meg a fény. Ez mégsem olyan, mintha az ajtót, ha itt vágtat a szél, nem bent, de kint rázná a kis kémlelő-fedél. S ha csöngetsz, hogy beengedjelek, nem te néznél rám kintről, míg bentről én csodállak meg. Ez mégsem olyan, pedig a bútor itt is hol szék, priccs, lavór, hol meg szőnyeg, könyvek, s képek a falon. Mert így élünk mi ketten, rabságban, börtönben, de ez mégsem olyan, mintha szerelem nélkül élne az ember. Így lesz minden Gyönyörtől fénylő csillagok lélegző, áthevült teste. Ez, mit nékem itt hagyott a tegnap este. Mondhatnám azt is, jól vagyok, hisz’ örökre nyitott ablak, s egy megállt óra, mik ott velem maradtak. Roppant szívébe rejt a csönd és boldoggá tesz a hiány. Így lesz minden lent és fönt, gazdag és sivár. �SZÉPIRODALOM 39 BERETI GÁBOR Ruhádon csobog az éj Ruhádon csobog az éj. Hallhatták mit mondok, mikor az égen villámként futott át a meglepetés ereje. Mondják, a dörgésbe vegyülten egy öntudatlan ölelés hangjait ismételgette a szám. De a szemem így is téged látott, s akár egy könyvből, téged olvasott ki a csillagokból –, pedig a becsukódó lapok, ahogy a betűket, a hajnal fényeit zárták el előlem. Engem utánozva mintha egy kis csont amulett lebegett volna ujjaid hullámain. Azt hittem értem sírsz. De csak a betűkbe zárt szavak könnyeztek. Csont és bőr vagy, mondtad váratlanul. Igen, nevettem, bár közöttük hordok még szerelmünkből egy keveset. Azt hittem az amulett miattam remeg kezeden, hogy hajad színe értem festi meg a felhők alját, s ahogy az elszabadult lovak sörénye, miattam csapkodja homlokodat az éj. De csak üres csillagként úszott számra bőröd érintése. Mert csak magamban olvasom amit látok. De még így is, hogy fájdalomban lebeg az arcom, hallanám, ha sírnál. Ha hozzám futnának könnyeid, látnám a nyugtalan csillagok sokadalmát. S mert oly régen már, hogy az évek nem rólad szólnak; elhallgatok végül. �SZÉPIRODALOM 40 FRIDECZKY KATALIN Gyilkos tó Nem jó hóhérnak lenni. Hóhérnak lenni nem jó. Az ember eleinte viszolyog, aztán megszokja. Végül egyenesen keresi, hogy kit ölhetne meg. De valahogy mégsem jó. Kiég tőle az ember. Vegyük például ezt a nőt. A nő boldogtalan. De még kapálózik. Evickél. Mint a hangyák, akiket vízbe öl. Mostanában hangyákat öldös. Ellepték a hangyák a lakást. Először a mosogató körül fedezte föl őket. Egy kiürült jégkrémes dobozt félig megtöltött vízzel és abba morzsolta a hangyákat, ha elkapta őket. Ideiglenes megoldás addig is, míg a hangyairtó kijön. A hangyairtó nem jön ki. Egy lakásért nem jön ki. Márpedig az egész házért ő nem fog fizetni! A közös képviselő azt tanácsolja, próbálja meg egyénileg megoldani. A hangyák ellepték a konyhaszekrényt is. Mindenütt hangyák futkosnak. A vízzel telt edény hamarosan megtelik evickélő, vízbefúlt és a doboz fenekére süllyedt hangyákkal. Némelyik kikapaszkodik a peremre, azokat visszalökdösi a vízbe. Ha nagyítóval nézné a hangyákat, látná, hogy arcuk van, hogy végtagjaik vannak, amin meghatározott útvonalon haladnak, céltudatosan, mint az emberek. Ha veszélyt éreznek, szétspriccelnek a fegyelmezett libasorból. Mint a katonák a mezőn, ha repülő húz el felettük. Nincs nagyítója. A minap látott az interneten egy kinagyított hangyafejet. Mint egy középkori maszkos japán harcos. Ha ő például levéltetű lenne, kifejezetten félne tőle. Ám hangyákat nem nézünk mikroszkópon át a konyhában. A konyhában főzünk és mosogatunk. A hangyák rosszkor vannak rossz helyen. A konyhaszekrényben semmi esetre sincs helye a hangyáknak. Ott edények vannak és tartós élelmiszerek, immár lezárt üvegekben és átgumizott zacskókban. A drogériában csalétket vesz és elhelyezi a hangyák útvonalában. Utóbb elolvassa a dobozon, hogy ez a méreg a fáraóhangyákra hatástalan. Nála éppen ez a bizonyos faj ütötte fel a fejét. A hangyák rá se hederítenek a csalétekre, aminek pedig az lenne a küldetése, hogy a fészekbe bejutván megmérgezze az ivadékokat. Ezek a hangyák elérhetetlen magasságban masíroznak vízszintesen, balról jobbra és jobbról balra, a kamraajtó sarka és a konyhaszekrény hátsó fala között. Útközben találkoznak. Egy pillanatra összedugják a fejüket. Nyilván megbeszélik, hogy a csalétek felé �SZÉPIRODALOM 41 nem érdemes menni, viszont a kredencben kockacukor van. A nő figyeli őket és létrát hoz. Felmászik és benedvesített ujjával amennyit csak tud, fölmorzsol, majd beleáztatja a kezét a gyilkos tóba. A maga részéről semmitől sem borzad jobban, mint a vízbefúlásos halál gondolatától. Nem haragszik ő a hangyákra. Az élőhelyükön sosem bántaná őket. Az erdőben kifejezetten tiszteli a hangyákat. Képes őket hosszan figyelni, ha bolyra bukkan. Egyszer a csillaghegyi strandon látta, amint a dombra fölvezető lépcsőn hosszú, fehér gyöngysor tekereg. Óvatosan kikerülte a hátukon tojásokat cipelő hangyák láncát. Még mások figyelmét is felhívta, hogy rájuk ne lépjenek véletlenül. A nő nem vérszomjas. Valaha tele volt gyengédséggel. De most boldogtalan. És ott is gyilkolja a hangyákat, ahol nem tudnak ártani neki. A fürdőszobában, ha fölbukkannak, azonnal a lefolyóba öblíti őket, pedig ott nincsenek veszélyben az élelmiszerek. Vagy ha a virágcserepek körül, az ablakpárkányon talál egyet-egyet, ott is lecsap rájuk és már küldi is őket a gyilkos tóba. A mezei poloskákat megkíméli. Azok nagyok. Nem bírná végignézni a haláltusájukat. Őket finoman a tenyerébe söpri és kihajítja az ablakon. A szenderekhez, sőt a cserebogarakhoz is kegyes. Azok nagyok. Viszolyogva bár, de tenyerébe zárja és kiröpteti őket az ablakon. A hangyák kicsik. Mint egy porszem. Az ember a porszemet is kirázza, ha takarít. Rendnek kell lenni! A nő beszerzett egy hatásos hangyairtó sprayt, ami egy időre valóban eltüntette őket. Pár nyugalmas hónap után azonban újra felütötték a fejüket. Már nem masíroznak tömegével odavissza, fegyelmezett katonás sorban, meghatározott irányba. Csak egy-egy tétova felderítő bukkan fel a mosogató körül. A jégkrémes doboz előkerül. Érdekesen elszíneződik a víz, ha már elég hangyatetem úszkál benne. Zöldes árnyalatot kap. Lehet, hogy ez már a vegyszeres generáció? Némelyiknek sikerül felkapaszkodnia a gyilkos tó peremére. Már iszkolnának, mikor a nő lecsap és visszapöcköli őket a vízbe. Eszébe jut Hunyadi László kivégzése. Háromszor csapott le rá a bárd, hiába. – Kegyelem, kegyelem! – könyörög a nép. De a király intő mozdulatára negyedszer is lecsap a bárd. Kegyelem nincs. Valaha elérzékenyült volna a nő a halál torkából megmenekülők láttán és futni hagyta volna őket. Amióta boldogtalan, már nincs benne irgalom. Ha meglát egy hangyát, még beszél is hozzá: – aranyom, mit keresel te itt, eredj csak szépen a tóba! Azt mondja, aranyom. Kedveskedő hangon. Ahogy valaha a tanítványait szólította. Vagy a kedvesét. Most úton-útfélen mindenkinek ezt mondja. Beszél, de a szavaknak nincs értelmük és érzelmi töltésük. Jelentésüket vesztett hangzók halmazai csupán. Csoda, hogy egyáltalán emlékszik rá és fel tud- �42 SZÉPIRODALOM ja idézni ezt a szót, aranyom, amit a hangyáknak mond, mielőtt megöli őket. Pillantást sem vet a vergődőkre. Nem kíséri végig a haláltusájukat. Félrenéz. Mert azért ő nem szadista, nem érez kéjt a szenvedés láttán. Csak boldogtalan. Valahol útközben kiesett a szíve. Talán egy tóba. Kolozsvári Grandpierre Miklós: Hölgy a múltjával �SZÉPIRODALOM 43 ZSIBÓI GERGELY Rekviem Mely született abból az alkalomból, hogy Kivitelező befejezte a 21-es főközlekedési út négysávosítását, s ezzel kettévágott jónéhány nógrádi települést. Be van fejezve a nagy mű, igen, a forgalom pörög, munkagép pihen. Kis falunk csendes, újra csendes, elültek a munka forró lázai, nem maradt nyomukban más, mint kínzó nyűgeink sűrű százai. Mert az éjjel is, míg hazafelé mentem, éreztem, motorzajtól dobhártyám ficog, s a kibocsátott kipufogógáztól menten kókadozni kezdtek a szegény jácintok. Ím, itt e bűz, de föntről e bűz sem orrontható… Hát nincs műszer, mellyel mindez jól kimutatható?! A bennszülött pedig csak harákol –, szavunk Pestig fel nem ér –, ittfeledt toitoi-budik szagától sűrű és dús marad az áér. S ha nem fognánk be pörös szánkat, a Felügyeletnek tennénk panaszt, elzavarnának menten minket: „Mit merészel a büdös paraszt?” �SZÉPIRODALOM 44 Ha felkeresnél, Drágám, csak a kertek alján! s ha kocsival jönnél, kérlek, kerülj másfél kilométert. Az utakat, Kivitelező, a redves végleg lezárni nem átall! Ezen az utcán a Kedves már sosem megyen átal. Hiába, Kis Falum, mégis szeretlek, mint mélyük az itthagyott munkagödrök –, a rozsdálló ásók és kilyukadt vödrök… S ha zajártalommal is vernek, azért még szeretlek én! Mint föl-fölhajtott kő, mit kirepít a forgalom, s nyomában ablak tör… Szóval, kis falum, hazatér fiad – , hisz hiába szaporodik a tábla: hogy X elad és Y kiad! vevőt immár hiába várnak… A befejezett beruházás miatt zuhanóban a helyi ingatlanárak. A nép, az istenadta nép sorsában végképp determinált –, a túloldalon levő boltba gyalog, aluljárón juthatunk át –, és fogadkozunk, bár hiába: No, halld meg, Kivitelező Társaság! Nevedre ki diccsel kiáltna, sosem lesz oly helyi bárd! �SZÉPIRODALOM 45 ZSIBÓI GERGELY Alkonyati teleológia mire elkészül az utca pora s az ég boltján pár barokkos habcsók mire elfészkelnek a kertben a fák kilincsre zárul szobámon az ajtó akkorra megérlelem hiányod minden gyötrelmét Kétsaroknyira ülsz a buszon bámulsz az ablakon át vánszorog egy ember egy feslett kabát mintha mindkettő külön életet élne egyikük a lét a másik meg a bére lám szívem falára is csak köd tapad kétsaroknyira elhagytam magamat és darabokra hull az utca meg a fák is ki tudja holnap ki mit talál itt �PORTRÉ 46 FRICS TAMÁS Gaál Iván avagy a történelem fonákságai… Gaál Iván (1897–1989) úgymond unokabátyám vagy mi is. Ő édesapámnak unokatestvére volt, lévén, hogy anyai ági nagyapjuk, nagymamájuk közös. Itten mindjárt egy kicsit bele kell mélyedni a történelembe. Az említett nagyapát Tóth Kálmánnak hívták, aki 1836-ban született Bánrévén, és éveken keresztül Nagyrőczén töltött be járásbírói tisztet. Itt kötött házasságot is 1870. április 7-én a nála jóval fiatalabb Francisci Máriával, aki Jan Francisci Rimavsky szlovák nemes, politikus, történész, író (1822–1905) leánya volt. Francisci nem utolsósorban a szlovák függetlenedés egyik szószólója volt. Tóth Kálmánnak a leányával való házasságát illetően éltrajzi leírásában többek között ez olvasható: „Nagyon különös volt, hogy Francisci engedélyezte ezt az egyesülést. Tóthék – úgy az apa (Tóth Kálmán apja Tóth András), mint a fia – ugyanis nem mutattak hajlandóságot a szlovák nemzet iránt, sőt, épp ellenkezőleg.” Gaál Iván kb. 1935-ben Jan Francisci (rézkarc) Így adódott, hogy a szlovák nemzeti felemelkedés egyik legjelesebb fáklyavivőjének – miután elsőszülött leánya magyar emberhez ment feleségül – majd minden leszármazottja magyar lett. Ez persze már történelmi �PORTRÉ 47 távlat. Magyarországon és néhányan külföldön is, Gaál Ivánt is beleértve, igen sok egyenes ági leszármazottját lehet számba venni, akik a Francisci Máriának Tóth Kálmánnal kötött házasságából született két leány – Irén és Kornélia – utódai. A még élő utódok száma is tekintélyes és még növekszik is… Mindannyian tisztelettel emlékezünk ősünkre, közös szépapánkra, ükapánkra, akinek 1928 óta szülővárosában, Nyustyán szobra is van a templom melletti téren. Ezt több alkalommal meglátogattuk már néhányan, és megkoszorúztuk. A legemlékezetesebb ilyen látogatás 2007ben történt, amikor a városi önkormányzat is fogadott mintegy tízegynéhányunkat, és igazán szeretetteljes ünneplésben részesítették városuk „nagy szülöttének” színmagyar leszármazottjait… Na, de térjünk vissza Gaál Ivánra! Ő mint tüzérezredes járta meg a II. világháborút, túlélte, és magas kort sikerült megérnie. Róla az interneten szinte semmit nem lehet találni. Egyedül a Hadtörténeti Intézet digitális archívumában találtam egy 1941. évi nyilvántartást, a Magyar Királyi Honvédség tisztjeinek 1941. évi rangsorolásáról. Ott a tüzérségi alezredesek között szerepel a születési évével és a tényleges szolgálata megkezdésének pontos dátumával. Ez a feltüntetettek szerint 1915. augusztus 15. Igazából csak meglehetősen későn ismerkedtem meg vele, amikor Pécsről – lakhelyéről meglátogatta édesapámat, az unokatestvérét és a családunkat. A két jó kiállású „öregúrral” akkor tettünk egy kirándulást is a Kékestetőre. Ez 1984-ben volt, a fiam is velünk jött. Sok mindenről beszélgettünk, még katonai szakdolgokról is, mivel magam is tartalékos tüzértisztként szereltem le a hatvanas évek első felében. Hát igencsak kalandos élete lehetett, erről külön fejezeteket lehetne írni, és a történelem fonákságai őt sem kerülték el. A háború után egy ideig kegyvesztett lett a „horthysta hadseregben” betöltött parancsnoki múltja, politikailag megbízhatatlan minősítése miatt. Olyannyira, hogy igazából szinte semmiféle munkát nem kapott, és alkalmi munkákból tengette életét. Szerencsére felesége, a pécsi kesztyűgyáros Hammerli János unokája és a leányuk, Ria azért gondját viselték. A mezőgazdaság ún. „szocialista átszervezése” során 1947-től kezdődően az állami gazdaságok, tsz-ek számszerű fejlesztése, gazdasági életük megszilárdítása a munkaerőhiány enyhítését, a szövetkezetekbe lépőkkel szemben támasztott szigorú megkülönböztetések felfüggesztését tette volna szükségessé. Az MDP politikája azonban ebben a kérdésben határozott álláspontot foglalt el, mely nem esett egybe a szövetkezetek gazdasági érdekeivel. A párt fellépett az olyan nézetek ellen, hogy bárkit, aki dolgozni akar, fel lehessen venni a tsz-ekbe, gazdaságokba, származására �PORTRÉ 48 és politikai múltjára való tekintet nélkül. Ennek későbbi kényszerű enyhülése tette lehetővé végül is, hogy Gaál Iván elhelyezkedhetett egy állami gazdaságnál, mint lóápoló. Ehhez minden tudása, ismerete megvolt, miután mindig is szerette a lovakat, és a tüzérség akkori felszereltsége is elsősorban fogatolt – vagyis ló vontatta – mozgatású volt. Teljes megelégedéssel fogadták a munkáját. Esetenként a gazdaságtól a különféle politikai előkelőségek vadászataihoz kölcsönzött lovakat is neki kellett előkészítenie. Előfordultak külföldi vendégek is, ilyen esetben Iván a tolmács szerepét is ellátta, lévén, hogy kiválóan beszélt oroszul, németül és franciául is… Ez véletlenül feltűnt egy helybéli újságírónak, aki elkezdett Gaál Iván múltjában kutakodni. Kiderítette, hogy a fiatal Gaál hadnagy, az 1919 márciusában megalakított Vörös Hadsereg egyik alakulatánál tüzér szakaszparancsnoki beosztásban a hadsereg jó néhány hadműveletében is részt vett. Ez meglepő változást eredményezett Iván bátyánk életében. Ugyanis e múltja felismerésével megszűnt a rábélyegzett politikai megbízhatatlanság átka, és az „osztályidegen”ből egycsapásra a „munkásmozgalom régi harcosa” lett. Visszakapta rangját, megbecsülését, és néhányszor Pécsett a május 1-jei felvonulásokon még a díszemelvényre is meghívták, ahonnan tartalékos tiszti díszegyenruhájában integethetett a felvonulóknak… Gaál Iván Sok év telt el ezután, és ő továbbra is megmaradt a kb. 1919-ben lovak társasága mellett. Még közel kilencven éves korában is dolgozott Békáspusztán lovasoktatóként, sok fiatallal ismertetve meg a lovak igazi szeretetét. *** Az 1984. évi találkozásunkkor mesélt egy történetet, megpróbálom itt felidézni. Ez az önmagában is fonák helyzetet bemutató történet valamikor 1942 telén, még a doni áttörés előtt játszódik. Gaál Iván ezredesi rangban egy tüzérezred parancsnoki beosztását látta el. A történet áttekintéséhez és megértéséhez némi katonai, tüzérszakmai ismeret is szükséges, amit itt nem tudunk elkerülni. A lényeg, hogy a tüzérség harcrendi felállása alapvetően három fő elemet tartalmaz, a tüzelőállásokat, a parancsnoki figyelőállásokat és a célterületet, vagyis az ellenség elhelyezkedési helyét. Az ezred szervezése szerinti tüzérosztályok, �PORTRÉ 49 azon belül az úgynevezett ütegek lövegei előre megtervezett helyen tüzelőállásokat foglalnak el, ahol ütegenként általában 4–8 löveg (ágyú) kerül letelepítésre, részlegesen beásva, az ellenséges célterület irányára merőleges vonalban, és hát az ágyúcsövek alaphelyzetben az ellenséges célterület felé vannak betájolva, úgynevezett „alapirányba”. Azonban a tüzelőállások helye az ellenség vonalaitól meglehetősen távol – a lövegek lőtávolságának figyelembe vételével meghatározott, többnyire több kilométeres – távolságra kerül kijelölésre. Az is előnyös, ha van a harcállásoknak „fedező-mélysége”, vagyis a célterület irányából valamiféle domb, terepmagaslat takarja őket az ellenség szeme elől. Természetesen így a tüzelőállásból sem tudják az ellenség elhelyezkedését látni, megtekinteni. Hogyan lehet mégis az ellenséges célokat elérni a tüzeléskor? Ezt nevezik „megosztott irányzásnak”. A tüzelőállásoktól jóval előrébb, az ellenség irányában figyelőállások kerülnek kiteleBeásott figyelőpont a Donnál 1942 pítésre, ahol a parancsnoki állomány rejtve, fedezve igyekszik az ellenség mozgását felismerni, megfigyelni és bemérni. A figyelőállások ezért valamiféle kisebb dombon, emelkedőn helyezkednek el. Innen kerül elvégzésre a „tűzvezetés”. A figyelőpontok, valamit az ütegek lövegállásai – más néven tűzszakaszok – koordinátái pontosan be vannak mérve és ezek az adatok a térképekre felrajzolásra kerülnek. A figyelőben lévő parancsnokok – elsősorban az ezredparancsnok – és tiszti csoportjuk feladata a megfigyelések alapján bemérni, meghatározni az ellenség elhelyezkedését. Erre alapozva lehet döntést hozni a hadseregcsoport vezetésével is egyeztetett csapások elrendeléséről. Ez a „tűzvezetés”. Vagyis a tűzparancs meghatározása, amely a kiszámított távolsági és oldalirány szerinti adatok, vagyis „lőelemek” rádión vagy telefoni összeköttetésen keresztüli megadásával ad rendelkezést a tűzszakaszok felé. A tűzszakaszok „vakon” végrehajtják azt, amit a parancsnokok elrendelnek, és a parabola röppályán a messzi célterületre „elküldött” robbanólövedékek becsapódását nem is látják… Gaál Iván tehát a hátul elhelyezkedő tüzérosztályok lövegállásaitól több kilométerrel előrébb, egy kis dombra települt az ezredtörzs néhány tisztjével, a felderítőkkel és az összeköttetésért felelős híradósokkal. Néhány katona is volt velük, akiknek elsősorban a figyelőállás és fedezék kialakí- �50 PORTRÉ tása volt a feladata. A Don vonala, amelynek a túloldalán csoportosultak a szovjet véderők, meglehetősen közel esett már hozzájuk. Az urivi, korotojaki és scsucsjei hídfők a Don jobb partján – tehát a magyar alakulatok felőli oldalon – azonban továbbra is szovjet kézen voltak. Ezeknek a hídfőállásoknak a visszafoglalására a nyár végétől sorozatosan kezdeményezett sok áldozattal járó akciók azonban nem vezettek eredményre. Így megvolt az esélye annak, hogy innen, az éjszaka leple alatt kisebb – most úgy mondanánk: kommandós – egységek a havas viszonyoknak megfelelő fehér álcaruhában megpróbálják megközelíteni és bénítani a magyar tüzérség vezetési pontjait. Ez történt ezen a téli éjszakán is. A figyelőben halk hóropogásra lettek figyelmesek, majd a holdfényben halványan megállapítható volt, hogy a dombocska alján, tőlük néhány száz méterre, félkörívben alig láthatóan ellenséges katonák kúsznak a hóban a figyelőállás felé. Az itt lévő állomány létszáma és fegyverzete édes-kevésnek tűnt a harc sikeres felvételére. Gaál ezredes tehát kis mérlegelés után úgy döntött, hogy a saját tüzérség segítségét fogja igénybe venni. A térképen felrajzolt adatok szerint meghatározta, hogy melyik legközelebbi tüzérütegnek van esélye arra, hogy elég pontos irányzással a figyelő környezetét gyors csapással el tudja érni. Azonban a lövegek találati „szórása” messze nagyobb volt annál, minthogy a dombra közeledő ellenséget a saját figyelő károsítása nélkül semmisíthette volna meg. Gaál Iván elrendelte hát, hogy a tűzparancs kiadása után mindenki húzódjon a fedezékben olyan mélyre, amennyire csak lehet. A tűzparancs rádión leadásra került… „Ellenséges gyalogságra, repeszgránát, pillanatgyújtó, hármas töltet, irányzék 150, alapirány 0-07, négyes lövedék gyorstűz!” A téli éjszakában a tűzszakasznál már órák óta nyugalom volt, a lövegrajok katonái a löveg-talpszáron ülve szunyókáltak. A részlegesen beásott lövegek elejét a pajzslemez feléig beterítette már a kelet felől fújó szél hóval. Ez tulajdonképpen még jó is, mert megvédte a katonákat a jeges széltől. A rádiós kihangosított készülékén megszólalt a Gaál Iván által elrendelt tűzparancs. Az emberek ennek hallatára felocsúdva elfoglalták a szabályos kezelőhelyeiket. Ilyenkor a rádiós feljegyezi, és ismételi a kapott utasítást a tűzszakasz parancsnoka felé. Végrehajtást azonban csak a tűzszakasz-parancsnok – az „elsőtiszt” – rendelhet el. Először is kiadja az utasítást a kapott tűzparancsnak megfelelő beállítások elvégzésére, amit a lövegkezelők végrehajtanak. Előkészítik a megadott lőszereket, elvégzik a lövegek irányzását. A parancsnok azonban gyanúsnak érezte a megadott adatokat, elsősorban túl rövidnek tűnt a megadott irányzék-beállítás, �PORTRÉ 51 vagyis a lőtávolság. Ezért elővette a térképet, és minden adatot felszerkesztett léptékhelyesen. Meglepetésére azt látta, hogy a lövedékek ilyen lőelemek mellett pontosan az ezredparancsnoki figyelőre fognak becsapódni! Ezért rádión megerősítést kért, hogy nincs-e valami tévedés. Gaál ezredes azonban határozottan közölte, hogy nincs semmi tévedés, és utasította az elsőtisztet, hogy haladéktalanul hajtsa végre a parancsot… Néhány másodpercen belül robbanólövedékek tömkelege csapódott leírhatatlan zajjal a kis dombra, annak szinte teljes területét beterítve. Repeszdarabok, havas sáros földnyalábok, kövek repkedtek mindenfelé… Az egész nem tartott tovább 15-20 másodpercnél, de a figyelő fedezékében megbúvó állománynak ez egy örökkévalóságnak tűnt… Aztán mélységes csend lett, a halál csendje. Gaál ezredes kisvártatva szemlét tartott a zúgó füllel támolygó állományán. Szerencsére mindenki túlélte az ágyútüzet, és kisebb sérülés is alig fordult elő. A lassan közeledő virradati fényben hosszú ideig figyelték, van-e valami ellenséges mozgás, de csak a támadók mozdulatlan holttestei hevertek mindenfelé a domboldalt ritkásan fedő cserjék üszkös maradványai között… Gaál Iván rádióüzenetben köszönte meg a tüzéreinek az akció pontos végrehajtását… Bárcsak vége lenne már ennek az egésznek… Azonban a II. Magyar Hadsereg alakulatainak még sok megpróbáltatáson kellett átmennie e télen és a következő év januárjától megindult nagy szovjet offenzíva során, amely a magyar hadsereg katonáinak tragédiájához és a nagy veszteségekkel történő visszavonulásához vezetett. Iván bátyánk hazajutott. Hogy miként, és miken ment keresztül, ezekről nem szívesen mesélt… Mint ahogy arról sem, milyen megalázó bánásmódban telt jó néhány éve, amíg végre újra felemelt fővel végezhette munkáját, s amellyel élete végéig megbecsülést szerzett. Gaál Iván 90 évesen �SZÉPIRODALOM 52 OLÁH ANDRÁS A híd A fiatalember a híd korlátját támasztotta. A vizet bámulta, a piszkoszöld hullámokat, amint megtáncoltattak egy-egy fadarabot, műanyag flakont és egyéb kacatot. Úgy emlékezett, gyermekkorában még tiszta volt a patak, áttetsző. Látni lehetett a meder alján a köveket, a fürgén sikló apró halakat. S mint annak idején, azokon a forró nyári napokon, most is szinte testén érezte a hullámok hűvös simogatását. Itt ismerte meg Anikót. Köveket gyűjtött számára, az meg cserébe egy aprócska kagylókból készített füzért adott neki. Egy pillanatra összeért az arcuk, amikor a lány lábujjhegyre állva a nyakába akasztotta ajándékát. Valami furcsa borzongás öntötte el akkor, olyan mámorító érzés, amit annak előtte még sohasem tapasztalt. Tizenkét-tizenhárom évesek lehettek. A kislány itt nyaralt a nagyszülőknél. A három hét alatt nem múlt el nap, hogy ne találkoztak volna, ne játszottak volna együtt. Cikizték is eleget a környékbeli fiúk. „Két szerelmes pár mindig együtt jár” – hangzott fel a csúfolódó rigmus, ha meglátták őket. Ilyenkor elfutotta a pulykaméreg, és nekik rontott, de azok nevetve szétrebbentek, és tovább incselkedtek velük. Most, felnőttként már nemigen értette, miért fakasztott benne ekkora indulatot a srácok csipkelődése, hisz csak a nyilvánvalót mondták ki. Tényleg szerelmes volt. A boltban visszajáró aprót például gondosan félretette, hogy Anikót fagyizni hívhassa. S persze a kislány is csent neki a nagymama lekváros buktájából. Gyerekes dolog volt ez mindaddig, míg Anikó egyszer játék közben – mintegy mellékesen – meg nem jegyezte: – Szeretnék veled csókolózni. Hát akkor bizony egy kissé meghökkent, és némi riadalom lett úrrá rajta. – Én még senkivel sem csókolóztam – vallotta be szégyenkezve. – Nem baj – suttogta a lány, s ujjaival megérintette a fiút. Talán a filmekből leshette el a mozdulatot, ahogy szemét félig lehunyva közelítette arcát. Az orruk összekoccant. Ő is behunyta hát gyorsan a szemét, és kiszáradt torokkal, kalimpáló szívvel fogadta a szétnyíló virágszirom-ajkakat. Finom bizsergés futotta át tagjait, és önkéntelenül magához szorította a lágyan hozzásimuló lányt. �SZÉPIRODALOM 53 Mindketten sírtak, mikor a harmadik hét végén Anikót visszavitték a szülei a fővárosba. Aztán hiába várta. Gyakran ténfergett Anikó nagyszüleinek a házánál, hátha megpillantja végre. De nem. Csak az édesapát látta olykor jönnimenni egy fehér Skodával. Később a falubeli szóbeszédből megtudta, hogy Anikó szülei elváltak, és az édesanya nem engedi a kislányt a volt anyósához még nyaralni sem. Akkor valami elpattant benne. Mintha az álmaitól fosztották volna meg… *** Csak évekkel később, az öreg Lukács néni temetésén látta újra. Ugyanaz a kreol bőr, fekete haj, finom ívű orr, szép metszésű száj – csak a szemek bársonya csillogott másként. A szertartás alatt végig a lányt bámulta, aki férje segítségével a nagypapát karolta, támogatta. Tekintetük azonban csak később találkozott, amikor a sír mellett részvétet nyilvánító tömeg a lány elé sodorta. – Kérlek… fogadd őszinte részvétem… – motyogta a maga számára is idegenül csengő hangon. De a lány ráismert. Mintha valami halvány mosoly suhant volna át a könnyes arcon. Egy pillanatra átölelték egymást, s ő ment volna tovább, átadva helyét a mögötte állóknak, ám a lány még visszatartotta. – Tudod – mondta elcsukló hangon –, annak idején nagyon haragudtam rád… – Ugyan miért? – rebbent ijedten a férfi hangja. – Mert nem válaszoltál a levelemre. – A leveledre? – csodálkozott a lányra. – Én nem kaptam tőled semmiféle levelet… – Most már tudom… – s most tényleg mosolygott, bár a mosoly mögött könnyek felhői gyűltek. – Tegnap, mikor a nagyi hátrahagyott dolgait rendezgettük, megtaláltam a levelet, amit neked írtam. Valami miatt nem adta át… Talán csak elfelejtette, talán gyerekségnek tartotta… „Talán ha megkaptam volna” – futott át a férfi agyán. A lány, mintha csak kitalálta volna, mire gondol amaz, halkan válaszolt: – Talán… – és megszorította a kezét. – Csak holnap reggel utazunk haza. Este keress meg… – Nem tudom, alkalmas-e… – habozott a férfi, de a lány búcsúzóul ismét megszorította kezét: – Nyolckor… a hídnál… *** �54 SZÉPIRODALOM A templomban elharangozták a nyolcat. A férfi a híd korlátját támasztotta. A vizet nézte, a sötétbe hajló hullámokat. A lány szótlanul állt meg mellette. Ő is rákönyökölt a hídra. A válluk összeért. – Mintha csak tegnap történt volna… – mondta a férfi. A lány halkan felsóhajtott: – Tizennégy éve. – Mégis rögtön megismertelek. Az arcod semmit sem változott. Talán csak a szemed. – Tudom, hogy túlzol, de azért kedves, hogy ezt mondod. Hallgattak. Nézték a lassan hömpölygő vizet. – Látod, annyi mindent akartam mondani – kezdte ismét a lány. – Most mégis… Segélykérőn nézett a férfira, de az nem reagált. Felsóhajtott: – Azt hittem, könnyebben fog menni… – Látom, férjnél vagy – törte meg az ismétlődő csöndet amaz, és pillantása a lány gyűrűsujján állapodott meg. – Két éve házasodtunk össze – mondta a lány, s a férfi figyelmét nem kerülte el, hogy ujjaival önkéntelenül megérintette a szép mívű gyűrűt. – És te? Hogy élsz? – Pár hónapja költöztem haza. A cég, ahol dolgoztam, megszűnt. Még nem tudom, mihez kezdek majd… – Családod van? – Anyámékkal élek… Tudod, még nem találtam meg az igazit… – tette hozzá kesernyés mosollyal. Nézte a lányt. Tekintetük néhány másodpercig egymásba kapaszkodott, de az elfordította a fejét. A kézitáskájában kotorászott. Egy megsárgult, összehajtogatott papírlapot halászott ki belőle. A férfi megindultan nézte a gyerekes ákombákomokkal telerótt papirost. A levelet. A vallomást… – Mennem kell – mondta hirtelen a lány. – Örülök, hogy találkoztunk. – Máris? – rebbent fel a férfi tekintete a kusza betűhalmazból. – Azt hittem… azt reméltem, hogy… A lány elmosolyodott, s mintha a szemébe is visszatért volna az a régi hamiskás csillogás. Ujjaival megérintette a férfi arcát: – Egy pillanatig én is azt hittem – hangja elfulladt, köhintenie kellett. – De nem szabad. Nem tehetjük kockára az életünket egy elvarratlan emlék miatt. Gyors puszit lehelt a férfi ajkára. – Mégiscsak gyerekek voltunk – mondta búcsúzásként, és gyorsan elfordult, nehogy a férfi meglássa a szemébe toluló könnyeket. – És azok is maradtunk – sóhajtotta az, s miközben tekintetével követte a távolodó alakot, megérintette az inge alatt lapuló füzér aprócska kagylóit… �SZÉPIRODALOM 55 SAITOS LAJOS Ezredváltó „sűrű” ének Ködöböcz Gábornak a hatvanadikra! A víz locsog, morog és hallgat, barátom! Az erdő fái már érzik a láncfűrész-szagot… A kifutópályán elhagyottan vesztegel mozgólétra… S jégben villan a hegygerinc…! Ahová nem juthatsz – oda tekints!!! Éjszakai repülés Ablakpárkányomon hagyta nyomát – hullajtott szárnytollát egy galamb éjszakai repülése során… talán nekem izent – tanuljak repülni vagy írjak vele ideje volna újra mélységeket – magasságokat átmérőket – érintőket szelni e földi létben! �SZÉPIRODALOM 56 SAITOS LAJOS Lábalatt S. Quasimodo emlékének Az ember már csak ilyen folyton lábalatt van mint gyerekként voltál a felnőttek körében örökké lábalatt… Ámbátor most Isten lába alatt… S a Nagy Öregen múlik porrá tapos-e vagy lehajol hogy egekbe emeljen-e bennünk…! * Fejünk fölött a magos ég s lelkünk mélyén szakadék…! �PORTRÉ 57 VÉGH JÓZSEF Szabó Endre, a kisdednevelés reformátora Szabó Endre Nagyorosziban született 1839. december 28-án. Édesapja – Szabó Lajos – gazdatiszt volt, de később maga is gazdálkodott, édesanyja Szegő Zsuzsanna volt. Iskoláit Nagyorosziban, Vácott kezdte, majd jogi pályára készült, de valamiért abbahagyta tanulmányait, s hazajött édesapja mellé. 1862-ben házasságot kötött a nézsai születésű Gyürky Máriával. Házasságukból négy leány született, kik később valamennyien óvónők lettek. Szabó Endre születési anyakönyvi kivonata Már mint családos ember jelentkezett a kisdedóvóképző intézetbe, hol 1865-ben szerzett óvói oklevelet. Az intézet igazgatója, Rapos József azokban az években fordította magyarra Fröbel írásait. Bár Rapos maga a hagyományos magyar kisdednevelési irányzat híve maradt, tanítványai körében népszerűvé váltak Fröbel tanai. Szabó Endre a végzettség megszerzése után egy évet feltehetőleg Balassagyarmaton dolgozott, Nógrád megye ekkori székhelyén. 1866-ban �58 PORTRÉ azonban már Halason (Kiskunhalas) találjuk. Munkába állását követően azonnal jelentkezett, hogy tagja kíván lenni a kisdedóvó-intézeteket Magyarországon terjesztő egyesületnek. A Vasárnapi Újság híradása szerint már augusztusban fel is vették őt az egyesület tagjai sorába.1 Szabó Endre kiskunhalasi működéséről kevés egyéb érdemleges adatunk van. A következő adatot munkájáról a Bács-Kiskun megyei népújság, a Petőfi Népe hasábjain olvashatjuk. A lap kereken száz évvel Szabó Endre Kiskunhalasra érkezése után emlegeti régmúltjának történeteit. A napilap még egy fontos adalékot is megemlít: „1865-től Szabó Endre óvó úr látott itt munkához. Nógrád megyei születésű, nős, református férfiú, aki a feleségével együtt részt vett Pesten a Rapos József tanár úr által vezetett elméleti és gyakorlati képzésben.”2 Szabó Endre képesített óvónő feleségét ez az egyetlen ismert forrás említi. A Politikai Újdonságok címet viselő lapnak 1867. évi januári számából újabb adalékokat tudhatunk meg Szabó Endre halasi működéséről. A Vegyes hírek rovatban szerepel a következő tudósítás: „A párisi kiállításra szánt s közszemlére kitett közalapnevelési tárgyakat a kisdedóvókat képző intézetben a múlt napokban sokan megtekintették.” A kiállított tárgyak között találjuk „a kis-kunhalasi óvodának Szabó Endre által beküldött leírását és egyéb mutatványait.”3 Munkásságának legfőbb helyszíne Álmosd község, Hajdú-Bihar megyében, annak nyíradonyi járásában fekszik. A településnek gazdag történelmi múltja van. Dolgozatunk szempontjából jelentős értéke az, hogy itt indult meg 1862-ben az az óvoda, melynek jeles vezetője, „óvóura” Szabó Endre volt. A Chernel József alapította óvoda vonzotta Álmosdra Szabó Endrét. A mecénás által letett alapítvány kamataiból kapták meg részüket a falu szegényei, de az óvoda vezetője is ebből kapta a fizetését. Megérkezése után nem tétlenkedett, hiszen igencsak gazdag szakmai munkálkodás jellemezte ittléte időszakát. Kitűnő példáját nyújtotta annak, hogy egyidejűleg lehet valaki jó szakmai vezető a gyakorlatban, s kiváló tollú szakmai író is. Tanulmányozta az elérhető szakirodalmat. Munkássága révén az apró bihari település az óvodai szakma figyelmének középpontjába került. Itt volt az általa alapított Alapnevelők és Szülők Lapja szerkesztősége. Szabó Endre egy személyben volt ennek a lapnak mindenese: szerkesztője, kiKörút az óvodák terjesztésének ügyében. Vasárnapi Újság. 1865. augusztus 13. B. Gy.: Múlt és jelen az öreg óvodában. Petőfi Népe. 1965. december. 3 Politikai Újdonságok. 1867. január 16. 3. sz. 1 2 �PORTRÉ 59 adója és ráadásul a cikkek nagy részének szerzője is. Minden bizonnyal az adta az ötletet Szabó Endrének önálló óvodapedagógiai lap indítására, hogy a tanítók számára már az 1860-as évektől létezett egy szaklap, melyben maga is igen gyakran írt cikket. 1870 januárjában indította útjára az Alapnevelők és Szülők Lapját, mely akkor meglehetősen kockázatos vállalkozás lehetett. Ahhoz ugyanis, hogy egy lap kiadása életképes lehessen, szükség van meghatározott számú előfizetőre. Hazánkban ekkor alig volt több, mint száz óvoda. Nem lehet véletlen tehát, hogy Szabó Endre – jó érzékkel és szervezőkészséggel – arra is számított, hogy a szülők is vásárolni fogják a lapját. Jó értelemben vett előzetes beharangozással már 1869 végére elérte a kilencvenes előfizetői létszámot, így megindulhatott az első számok kiadása. A legelső szám vezércikkében így fogalmazta meg a lap célját: „Méltó munkásai szeretnénk lenni a mellénk sorakozott munkatársakkal az alapnevelés sok kincset rejtő, de még eddig parlag mezejének.” Már a lap elnevezése is ezt a célt igazolja. Mindamellett nem csupán a lap gazdaságossága miatt tűzte ki ezt célul, hanem azért is, mert Szabó Endre igen fontosnak tartotta az óvoda és a család kapcsolatát. Elsőként igazolta a magyar pedagógiai sajtó történetében, hogy nem csak a fővárosban lehet színvonalas lapot szerkeszteni. Elismertségét igazolja, hogy számos óvodai szakemberrel levelezett, cikkeihez az ország különböző vidékeiről érkeztek hozzászólások. A kor legjelentősebb óvodaszakértőit is meg tudta nyerni folyóiratának szerzőként. Egyes cikkeket saját nevével jelzett, de több cikke végén a Szabó bácsi, Gyermekbarát, Egy nevelő álnevek szerepelnek. Fontosnak tartotta, hogy részese legyen az országos pedagógiai szakmai vérkeringésnek. A Budapesti Közlöny 1869-ben tette közzé azok neveit, akik a Kisdedóvó Intézeteket Magyarországon Terjesztő Egyesület felvett tagjai közé. Itt találjuk Szabó Endre nevét is.4 Korabeli ismertségét és elismertségét bizonyítja, hogy a kis bihari település óvodájának vezetőjeként 1870. április 10-i ülésén az Alapnevelők Országos Egyesületének központi választmánya első titkárává választotta. Augusztus 16–18. között részt vett Pesten az egyetemes néptanítógyűlésen, ahol Kisdedóvodák s ezek viszonya a népiskolához címmel előadást is tartott. Még álmosdi időszakában írta meg a magyar óvodatörténet első szakmódszertani segédkönyvét Első gyakorlatok az értelem fejlesztéséhez címmel. Munkáját a mai környezetismereti oktatás előfutárának tekinthetjük. A könyv bevezetőjében, a Vezérhangokban megfogalmazza a kötet megje4 Budapesti Közlöny 1869. június 3. 1713 p. �PORTRÉ 60 lentetésének célját: „Könyvem azon szülőknek és nevelőknek részére van írva, kik a gyermekekben lévő szellemi erőt felismerve, annak kifelé irányuló munkáját gyönyörtelen észlelék, kik láthatják: mennyire tudvágyó a gyermek, mily hévvel óhajtja a tárgyak különböző sajátosságait megismerni, miként fénylenek szemeik az örömtől, midőn mondja – én már ezt tudom.” Szabó Endre az Óvodai Nevelés címlapján (Farkas András rajza) �PORTRÉ 61 Szabó Endre óvodapedagógiai munkálkodása terén meghatározó volt az, mikor megismerkedett Fröbel, a reformpedagógia előfutárának munkásságával. Álmosdon érlelődött meg benne a fröbeli irányzattal való azonosulás. Olyannyira hatással volt rá a nagy előd szakmai tevékenysége, hogy szinte egész élete során azon fáradozott, hogy terjessze a fröbeli gondolatokat és elveket. 1871-ben Szabó Endre még nevelési szaklapot is indított Fröbel címmel, a Budapesti Fröbel-nőegylet közleményeként. A Budapesti Nevelési Nőegylet 1872-ben vette fel a Magyarországi Központi Fröbel-nőegyesület nevet. A szervezet több gyermekkertet és egy gyermekkertésznőképző intézetet is fenntartott. 1872-ben adta ki Társalgó terem címen Fröbel nevelési rendszeréhez alkalmazkodó elbeszélés-gyűjteményét. A kötet alcíme: Beszélykék 3–10 éves gyermekek számára. Fröbel Frigyes rendszeréhez alkalmazottan. 1874-ben jelentette meg Neveléstan című könyvét Fröbel elvei nyomán. Óvodapedagógia munkálkodásának legfontosabb és legnagyobb hatású műve 1871-ben jelent meg Vezérkönyv Fröbel Frigyes foglalkoztató eszközei használatára. Nevelők, tanítók és anyák számára német kútfők után. 31 táblán számos ábrával címmel. A Vezérkönyv az első olyan szakmai kiadvány a magyar óvodapedagógia történetében, mely Fröbel foglalkoztató eszközeit mutatja be és népszerűsíti. „Ez a mű tömörsége mellett is alapos, beható és világos; mindenesetre kitűnő alkotása a Fröbelt magyarázó és terjesztő irodalomnak s nagy hatást gyakorolt kisdedóvó-intézeteink belső életének átalakulására.”5 Míg korábban kizárólag férfiak voltak az óvodák „vezérlői”, Szabó Endre szorgalmazta a nők foglalkoztatását. 1871-től már Kolozsvárott találjuk Szabó Endrét, ahol Szász Domokossal6 együtt Fröbel-egyesületet alakított. A Kolozsvári Fröbel Egylet maga is fenntartott egy gyermekkertet. Megszervezte az Országos Fröbel Egylet „gyermekkertésznő” képezdéjét, ahogy az óvónőképzőt nevezték akkoriban. Ennek az intézménynek is Szabó Endre lett az igazgatója. A Kisdednevelés című lap 1870-ben indult meg a Kisdednevelők Országos Egyesületének lapjaként, s egészen 1944-ig jelent meg. Megjelenési példányszáma az induláskor 200, 1896-ban 1300 volt. Az életút további szakaszai során 1870 szeptemberétől ő lett Pesten az ország egyetlen Óvóképző Intézetének az igazgatója. Szabó Endre az Alapnevelők és Szülők Lapja szerkesztőségét ugyan áthelyezte Álmosdról az 5 6 Peres Sándor 1900. A magyar kisdednevelés irodalma. Budapest. Szász Domokos (szemerjai) (Nagyenyed, 1838. május 25. – Kolozsvár, 1899. január 8.) erdélyi református püspök. �62 PORTRÉ új munkahelyére, Pestre, a Valero utca 1. szám alá, de a folyóiratának ezt követően több száma már nem jelent meg. A lap megszűnt, de később Fröbel címmel új lappal jelentkezett az óvodai szakma segítése érdekében. 1873-ban egy külföldi tanulmányúton vett részt, s ez alkalommal Köhler7 gothai intézete tett rá mélyebb benyomást. A tanulmányút során nyert tapasztalatokat megírta a Képek a külföldi tanügyi állapotok köréből címmel. Az 1873-ban, Kolozsvárott megjelent kötet alcíme: Különös tekintettel a prágai, szászországi, thüringiai és bajorhoni gyermekkertek, elemi és polgári iskolák, gyermekkertésznő, tanító- és tanítóképezdék ismertetésére.8 Sokat tanult Köhlertől, s szeretett volna az övéhez hasonló nevelőintézetet alapítani, melyben a gyermekkert, elemi iskola, továbbképző iskola, gyermekkertésznőket és tanítónőket képző intézet egyaránt megtalálható. Kolozsvári időszakában nagyon aktív szakirodalmi munkásságot folytatott. Ekkor jelent meg a Gyermekisme9, valamint a Neveléstan10 és a Társalgó terem11 című könyve. Kolozsvár után újból munkahelyet váltott. 1878-tól a Rimaszombati Ipari Iskola igazgatójaként sokat tett a kézimunka iskolai bevezetéséért, ebben is messze megelőzve korát. Szabó Endre Rimaszombaton sem tétlenkedett a közéleti tevékenység terén sem. Mikor 1876-ban a Gömör című lap megszűnt, Tomcsányi Károly mint kiadó és Szabó Endre mint szerkesztő szövetkeztek arra, hogy új lapot alapítsanak, s e tervüket 1877-ben meg is valósították, a Rimaszombat és Vidéke című hetilap megindításával; de vállalatuk csak két évig állott fönn. A rimaszombati évek alatt született meg a Kolozsváron már korábban kiadott kézimunka-népszerűsítő könyvének bővített kiadása. A különböző források – minden bizonnyal egymástól átvéve az információt – szinte kivétel nélkül úgy fogalmaznak, hogy Szabó Endre 1883ban elhagyta a nevelői pályát és újságíró lett Budapesten. Újságíróként egy amerikai körútra is vállalkozott. Ott is az oktatási módszereket, eredményeket tanulmányozta. Tapasztalataiból cikkeiben is beszámolt. Az egyik legnagyobb óvodapedagógus 1914-ben hunyt el Budapesten. Emlékét szülőfalujában egy márványtábla, egy apró kiállítás az óvodában, valamint egy utca neve őrzi. August Köhler (1821–1879) német pedagógus, Fröbel követője. Peres i. m. 9 Szabó Endre 1874. Gyermekisme – boncz- és lélektani alapon. Kolozsvár. 10 Szabó Endre 1874. Neveléstan – Vezérfonál a kis gyermekek nevelésére. Fröbel Frigyes elvei szerint. Kolozsvár. 11 Szabó Endre 1872. Társalgó terem – Beszélykék 3–10 éves gyermekek számára. Fröbel Frigyes rendszeréhez alkalmazottan. Kolozsvár. 7 8 �PORTRÉ 63 Szabó Endre emléktáblája Nagyorosziban �SZÉPIRODALOM 64 CSÁK GYÖNGYI Hajnal az alkonyatban Alkonyatba torkollik életem, elpazarolt fürge délelőttök és tespedt délutánok vén leopárdjainak lenyúzott bőre imaszőnyegem. *** Hanyatlásfényű csöndemen egy kéznek árnya átsuhan, megérinti, kitakarja ezüstté dermedt arcomat. *** Valaki legördíti létemről a szorongás köveit. Hajnal az alkonyatban? – mintha a végtelen pengetne fényes altot egy mélyhegedű húrjain. *** Áll, s az alkony romja szisszen, alig látott, mégis ismer. *** Az Isten életre úgy csigázott, hogy szerelemre ijesztett? Második verzió Egymás gondolataiban, mintha csak halászni sötét, zavaros vízben. befejezetlenek békái szanaszét a parton kétségbeesett brekegésük öli meg a csendet, a tengernek oda oda a tengerben torlódó kéknek átverés csupán, kecsegtetve hiába úszik a végtelenség ezüstös ökörnyála a gyorsan múló létben. �SZÉPIRODALOM 65 CSÁK GYÖNGYI Változás Ophélia gyönyörű haja hamvasszőkéből mára hamuszürke lett, nyelvén a számtalan szeretetostya is megkeseredett. Groteszkek – XXII. Tegnap csak térdig jártam benne, ma pedig nyakamig ér a múlt. *** Menj! – szorítasz majd visszaroskadok melléd a sűrű őszbe. Kolozsvári Grandpierre Miklós tusrajza �SZÉPIRODALOM 66 PAPP DÉNES Kutyavilág Miskolcról érkeztem az egri vasútállomásra reggel fél nyolckor, egy évvel korábbi indíttatás nyomába szegődni. Gyalogosan egymagam a Mária úton nyugat felé. Zarándoklat? Nem tudom. Valami elszámolni valóm van talán? Kinek nincs. Egerben éltem egy évig, közel két hónapja költöztem vissza Miskolcra, ahol minden megváltozott, mert megváltoztam. S most ismerkedem magammal. Zaklatott voltam, amikor leszálltam a vasútállomáson, nem tudtam az okát, azóta sem tudom. De már nem is szeretném tudni. Elindultam hát. A Szépasszony völgyében ittam egy kávét, nem tudom, miért. Azt hiszem, az volt a tulajdonképpeni indulási helyem. Nekivágtam a pincesor mellett fölfelé, ám néhány méter után megláttam egy fekete pulit, amint a reggeli áhítatban süttette hasát a nappal egy nyitott kapu előtt. Eszembe jutott, hogy 1997-ben mekkorát voltam kénytelen ugrani Nyíregyházán a Derkovits utcában. Diákok voltunk, ketten a várost jártuk egyik éjjel, majd miután a kollégiumba nem tudtunk visszaszökni, mert valaki bezárta az étkező résnyire nyitva hagyott ablakát, arra jutottunk, hogy legjobb lesz, ha a következő nap esedékes szakmai gyakorlatunk helyszínére megyünk, s hatalmas udvarán várjuk be a reggelt. Külváros a konzervgyáron túl, már majdnem megérkeztünk, amikor előbukkant az a két mérges szőrgombóc, mi pedig futottunk és éppen sikerült átbuknunk azon a kerítésen, ahová igyekeztünk. Néhány centin múlott, hogy a drótszőrű belecsimpaszkodjon a bokámba. Szóval arra gondoltam, megkerülöm a pulit. Letértem az útról, tervem sikerült, sőt, viszonylag nagyot kerültem. Aztán megtaláltam újra a jelet, egy kos fejére emlékeztető „m” betűt, melyet követni kezdtem. Kicsivel később újabb kutya, világos zsemleszín, robosztus, ugat. Föláll az út széléről, tovább ugat és jön felém. Megálltam és próbáltam megfejteni, hogy miért nem akar kiengedni Egerből. Szőre sárga láng, bár nem egészen úgy, mint a József Attila-versben. Jön közelebb, ugat, olykor vicsorít. Pukkadj meg, gondoltam és elindultam visszafelé. Hallom, erősödik a hang mögöttem. Hirtelen megfordultam és azt kiáltottam, hé! Erre nagyon rondán kivillantotta fogait és nem éppen bizalomgerjesztő hangot �SZÉPIRODALOM 67 hallatott. Folytattam utam és a sárga kutya lassan elmaradt mögöttem, de sokáig kísért bősz ugatása. Még el sem indultam és ez már a második kerülő, gondoltam, amikor betértem egy szőlősbe. Egy jó nagy domb, tele párhuzamos szőlősorokkal, mint amikor a gyerekek villájukkal végigszántják a kiporciózott krumplipürét. A végében kerítés, no, de sebaj, átmásztam odébb néhány tüskés bokron, átugrottam egy árkon és máris a forgalmas autóúton találtam magam. Követtem abba az irányba, amit jónak gondoltam. Újra megtaláltam a jelet egy oszlopra festve, bingó. A jelzés sokáig az autóúton haladt, aztán vele párhuzamosan, szőlősök végében. Fél tízre Egerszalókon voltam úgy, hogy a sárga, csaholó sátán után tett kerülő miatt kilenc óra nyolc perckor csatlakoztam vissza jelölt utamra. Egerszalókon azonban megszűntek a jelek, elég sok időt fecséreltem el itt emiatt. Térkép nélkül, egyéb technikai segédlet híján indultam el, viszont így is szerettem volna. Táj, emberek, néhány jel és semmi más. Nos, Egerszalók próbára tette türelmem. Ráadásul a parkban, ahol gondolkodni megálltam, egy drón kezdett körözni fölöttem, sajnos nem láttam magam körül megfelelő tárgyat, amivel ledobhattam volna. Végül tizenegy óra után az autóúton indultam el Egerszólát felé, s mire odaértem, lecsillapodtam. Az első közkútnál megmostam az arcom. Majd ittam egy kávét és egy szódavizet az Ezüst Róka nevű kricsmiben. A jelet kerestem, találtam egyet a templom előtt, de többet sehol. A könyvtár épp nyitva volt, gondoltam, igénybe veszem, nézek egy térképet az interneten. Két nő ült csöndben egy irodában, amikor elmondtam, mi járatban vagyok, nagyon kedvesen felajánlották, hogy használhatom a számítógépüket. Tarnaszentmária volt a következő település, melyen át kell haladnom, hogy eljussak Kisnánára. Tarnaszentmária nem múlt el nyom nélkül. Egerszóláttól odáig csupán egy emberrel találkoztam, de lehet, hogy vele sem. Meghatódtam azonban. Először, amikor megéreztem a tehenek szagát. Mint szülőfalumban, amikor gyerek voltam. Béke. Egy szippantás elég volt, hogy újra gyerek legyek, egy olyan gyerek, aki hazatalált. Másodszor akkor hatódtam meg, amikor elibem toppant egy katolikus templom. Egy tenyérnyi nagyon öreg kőhalom. Harmadszor pedig akkor, amikor egy kapu előtt kis hokedlin megláttam néhány körtét és paradicsomot. Megkívántam a gyümölcsöt. A nyitott kapun belül, a füves udvaron otthonkás néni tyúkokat terelgetett, mint óvó néni a gyerekeket, beszélt is hozzájuk. Hangomra nem felelt. Amikor megfordult, intettem neki. Kicsit beszélgettünk, végül nem egy darab körtét kaptam, hanem egy kilót. �68 SZÉPIRODALOM Amikor továbbmentem, megváltozott a táj. Föltűnt néhány borókabokor, illatosabb lett a mező. Hosszan gyalogoltam, a jelzések ritkultak, kimaradtak, ezért néha vissza kellett fordulnom, hogy ne vétsem el az irányt. Két vadásszal is találkoztam, olyan egy óra eltéréssel. Mindketten terepjáróval voltak, az elsőnek kutyája is volt, egy vadásztacskó. Figyelmeztettek, legyek óvatos. Most Kisnánán vagyok, este tíz, egy várrommal szemközt lévő kulcsos házban írom e sorokat. Még mindig nem tudom, miért indultam el az emberi léptek s remélhetőleg az emberi lépték útján, de talán nem is érdekes. Csak egy kérdés motoszkál a fejemben, hogyan tovább? Kisnána, 2017. augusztus 23. Egy kartondobozból került elő a bőrkötésű füzet, melybe a fönti szavakat véstem. Két év telt el. Utamat folytattam másnap a Mátra oldalában, a Markazi-víztárolónál és Abasárig jutottam, amikor két fiatal kutya mellém szegődött és játszadozva, bolondozva követni kezdett. Igen, már megint a kutyák. Fölmentem a Sár-hegyre a Szent Anna kápolnáig, de a két kis vakarcs nem akart tágítani mellőlem. Adtam nekik a reggel vásárolt zsömléből és parizerből. Talán hiba volt. Éreztem, hogy választás előtt állok, ugyanis igyekeznem kellett volna sötétedés előtt Mátraházáig eljutni, ahol a ferences Alverna Házban zarándokszállást foglaltam az előző héten. Aztán végül mégiscsak visszakísértem ezt a két jószágot a faluba, hogy pontot tegyek végre-valahára erre a kutyaütő, kutya világra. Miskolc, 2019. augusztus 1. �EMLÉKEZÉS 69 RADNAI ISTVÁN Judit Fiatalok voltunk. Ami az életkoromat illeti, azt is mondhatnám, hol volt, hol nem volt. Hiszen még a fülünkbe harsogták, milyen lesz az „új mechanizmus”, de már elkezdték visszacsinálni. Csendben, a háttérben minden visszarendeződött. A csapatunk költőkből és amatőr színészekből állt, akiket Robi olyan sikeresen instruált, tanítgatott, hogy még a Nemzeti színpada, a főszerep sem volt elérhetetlen. Volt sorsunk, a sors reményekkel, a kitörés reményével kecsegetett. A költők közül is haladtak a pályán, a műsorokat vittük, ahová csak lehetett. Ami az elhivatottságot illeti, volt, akit később pappá szenteltek. Lelkesek voltunk és fiatalok. Az sem tört le senkit, hogy egy bemutatót – aznap(!) – letiltottak. A rendszer beijedt, mi éltük fiatal életünket. Nem utaztunk külföldre, nem görnyedtünk képernyők elé. Bulizni nemigen jártunk, de beültünk egy korsóra vagy egy-két pohár borra. Még arra sem emlékszem, hogy a politika járt volna az eszünkben. Szerelmes versek, esetleg városok, tájak, iskolai csínytevések, egyetemek élményei. Voltak bölcsészek és dolgozók. Leginkább irodai munka koptatta az elménket. Igen, verte a gépet a szomszédos szobában a későbbi nagy színésznő is, akinek hangja felejthetetlen, szerepeit, fellépéseit a televízió színházi közvetítései tették országosan ismertté. Ma is él az a vezető színész, aki elnézést kért tőlem – kezdő korában – a bakiért, ami a versembe – azon a szinten – belefért. El is felejtettem mondani, volt közönségünk. Lelkes közönség, szinte minden korosztály. Előtted az élet! – hallottuk, még a falak is visszhangozták. Pedig azok a rendszer falai voltak. Olykor be is kerítettek. Fiatalok voltunk, de vidámságunk egy napon döbbenetbe fordult. Judit talán a legtehetségesebb volt, énekelte megzenésített verseinket. Máig is hallom a madaramat sirató versem ismétlődő sorait. Megzenésítette és elénekelte. Gitárjával kísérte énekét. A dallam nem szakadt meg, visszacseng mindnyájunk emlékezetében. �EMLÉKEZÉS 70 Életünk legszomorúbb utazása. Csak a motorzúgás. Különjárat. Ilyen hallgatag fiatal társaságot elképzelni sem tudtunk volna. A pécskői temetőben elszabadultak az érzelmek. Szép volt és tehetséges. Ha valaki, akkor ő remélhetett fényes jövőt. Judit huszonegy évet élt. A próba vidáman indult, Judit énekelt, próbált a csoport újabb fellépése előtt. Mindenki köréje gyűlt és hallgatta. Akkoriban még vágtuk és ragasztottuk a filmszalagot. Némelyikünknek már szupernyolcas felvevője volt. Mindenki Juditot hallgatta, kivéve a legbuzgóbb amatőr filmest, aki néhány percre elhagyta a termet. Judit az ablakpárkányról leemelte a Hubertusos üveget. A visszatérő fiú az ajtóból rákiáltott, de már késő volt. A szintetikus ragasztónak nincs ellenszere. Reggelre halott volt Judit, aki szép volt és tehetséges, karakteres vonásai akaraterőt, búgó hangja és dallamai jövőt ígértek. A pécskői temetőben véglegesen lezárult ez a jövő. Sokunk reménykedése is megingott. Ma már a költők és a színészek közül kevesen élünk. Akikhez talán kegyesebb volt a sors, megismerhettük az öregkor gyötrelmeit. Kolozsvári Grandpierre Miklós tusrajza �SZÉPIRODALOM 71 ISTENES TIBOR Isteni kép Összefüggök magammal, Koherens vagyok az egésszel. Információk halmazában A hang kapcsolat minden zenésszel. Csenden lebegő rezzenés, Hullámot fodroz a térben, Fókuszom lassan hangolom, Majd repülök vele a szélben. Teremtő angyali húrokon Dallamot dúdol az Isten, Kitárt szívem a határtalanban, Fürdik az áradó hitben. Hologram vagyok a hologramban, Isteni kép a semmi felett, Megmártózva az áhítatban Eredő lényem megszületett. Utazás Száguldó vonaton sebesség nélkül, Raszterek elnyúló pontjain át, A végtelen jelenbe érkezek végül, Magamban hordom a messze zaját. Csendtörő utazás a végtelen csendben, Képek csobbannak szemem előtt, A pillantások, rajzok a szemben, Mit fantáziám a valómba szőtt. Változásaim perceket szülnek, Egyhelyben vagyok, csak mozog a táj, Jövőképeim előttem ülnek, Dalolja őket a teremtő száj. Elutazva így önmagamban Megismertem völgyet-hegyet, Megtaláltam a csendet a zajban, Lefestette személyemet. �SZÉPIRODALOM 72 Időcsepp Eső Időcsepp esett a lélekre, Anyaggá tömörült a lét, Tagoltan vetült az évekre, Mint erdők között a rét. Csepp... Betűk hullanak az égből. Csepp... Tócsákban képeid régről. Szétfolyt, elnyúlt és összeállt, Pompázva, csillogva gurult, A körkörös végtelen rátalált, Majd ciklusaiba szorult. Csepp... Múltadat látod a szélben. Csepp... Forró nyarak a télben. Hangok utaznak a fényeken, Az állóhullámokon, Időcsepp folyik a díszleten, Az angyali karátokon. Csepp... Taktust pottyant a felhő. Csepp... Utat formál az ernyő. Egyre jobban csepeg, Már esik. Kirakatba préselted lelked, Már veszik. Szakad az eső, áztat, Mossa a bűneid. Tisztulsz, már vártad. Úsznak éveid. Csepp... Felhők mögött a nap. Csepp... Rések közt válogat. Csepp... Lassan újra ragyog, Csepp... Az eső már dadog. Csepp... Minden újra él. Csepp... A betű is zenél. �HELYTÖRTÉNET 73 NAGY LÁSZLÓ Elmebetegek családi ápolási rendszere Nógrádban Európában a XIX. sz. második felére az iparosodás, a lakosság nagyvárosokba költözése, a társadalom átalakulása az egészségügyet, a szociális intézményeket is új kihívások elé állította. Az elesettek, betegek védelmét, ellátását, amit korábban jobbára megoldott a család, a helyi kisebb-nagyobb közösségek, egyre kevésbé lehetett biztosítani az addigi formákban, éppen a társadalmi változások miatt. Ráadásul az államok „önkéntes” hajlandóságot mutattak arra (valójában a tőke érdekeinek behódolva), hogy polgárai, munkásai szociális ellátását, társadalombiztosítását is (igaz, korlátozottan) felkarolják, ellássák. Az állami szerepvállalás egy kis szeletét képezte az elmebetegek kezelése, gyógyítása. Ahogyan a nyugati országok többsége, úgy hazánk is ellátandó feladatot látott ebben, a gyógyítást pedig szervezett és szakmai keretek között látták célszerűnek megoldani. Úttörő e téren a nagyszebeni Nemzeti Királyi Tébolyda lett, amely 1863-ban 200 ággyal nyílt meg, öt évre rá megépült Budán a lipótmezei társa is. A XIX. század végéig öt vidéki városban nyíltak hasonló céllal intézmények. Azonban a hazai gyakorlatot a szakma egy része elfogadhatatlannak tartotta. Nevezetesen azt, hogy a két fővárosi tébolyda úgy szabadult meg legnehezebb betegeitől, hogy ezekbe a távoli és kevésbé jól felszerelt intézményekbe utalta őket. Az ellentétek tehát a kezdetektől léteztek, ráadásul a hazai orvoslás egyes jeles személyiségei számára erős meggyőződéssé vált, a betegek ellátása mégsem megoldható a tömegelhelyezést nyújtó tébolydákban. A jó minta természetesen külhoni volt, a belgiumi Gheel településen a XIX. sz. végére olyan rendszer jött létre, amely kiválóan ötvözte a kiskolóniás (kisméretű épületekből álló elhelyezési mód, ahol önellátóan, munkaterápiás jelleggel mezőgazdasági vagy más tevékenységet végeznek a betegek, persze, ha állapotuk alapján arra alkalmasak voltak) és az otthonápolási rendszert. Az új szemlélet élharcosa a századfordulóra Dr. Pándy Kálmán, a békés-gyulai kórház főorvosa lett, aki egy orvosi szaklapban1 többrészes 1 Orvosi Hetilap 1904. évf. �74 HELYTÖRTÉNET cikksorozatban ágált a Gheelben látott jó tapasztalatok mellett. Nem eredménytelenül, mert a magyar közegészségügy megfogadta tanácsát, 1905-ben létrejött a belgiumi modellhez hasonlatos dicsőszentmártoni, majd 1906-ban a nagydisznódi ápolási szisztéma, ezt követte 1907-től a balassagyarmati is. Az 1908-ban kiadott BM körrendelet2 immár az Elmebetegek családi ápolása címet viselte, és tényként rögzítette, „családi ápolási telepek hazánkban már meghonosíttattak (Dicsőszentmárton, Balassagyarmat, Nyitra, s kísérletképpen Nagyszeben környéken és Sátoraljaújhelyen). Ezen telepek a gyakorlatban már beváltak s a lakosságban nagy a vállalkozási kedv elmebetegek befogadására családjaikba. Ennélfogva a családi ápolási rendszert véglegesen szervezni kívánom.” Balassagyarmat tehát az úttörők közé számított az elmebetegek családi ápolása terén. A módszer helyi támogatója, szervezője Dr. Mandel Ignác3 volt. Felismerte az otthonápolás minden előnyét, de távolról se gondoljuk, hogy céljait, magát az ötletet a lakosság azonnal támogatta. Félelem, idegenkedés, sőt rettegés jellemezte a nógrádi családokat, amelyet csak szisztematikus munkával lehetett eloszlatni, de gyaníthatóan az anyagi előnyök játszhatták a legnagyobb szerepet az elfogadtatásban. Így az I. világháború előtt már 350 családnál foglalkoztak elmebetegekkel az Ipoly-parti városban és több nógrádi faluban. Tehát nem minden beteg maradt a megyeszékhelyen, előszeretettel helyeztek el sokakat a közeli falvakba – Őrhalomba, Szügybe, Mohorára, Hugyagra, Ipolyvarbóra – is. Természetesen azok kihelyezéséről lehetett szó, akik állandó ápolásra, kezelésre nem szorultak, nem voltak dühöngők, közveszélyesek, sem a családokra, sem a település lakosságára. A terápia olyan eredményessé vált, hogy joggal szerzett országos hírnevet alkalmazóinak és a kórháznak, gyakran érkeztek szakmai küldöttségek ennek tanulmányozására. A kezdeti siker egyértelmű volt, pedig az ok triviálisnak is nevezhető, valamennyi érintett érdekét és előnyét szolgálta, a kihelyezések menetét, a betegek sorsát pedig gyakori szigorú ellenőrzésekkel követték. 2 3 Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1909. július 1. 298–299. o. Dr. Mandel Ignác (1877–?) pszichiáter. Nagyváradi születű, Bp.-en szerzett orvosdiplomát 1900-ban. 1903-tól a balassagyarmati kórház elmeosztályán főorvos. Az országban elsőként valósította meg az elmebetegek családi ápolási formáját. A városi gimnáziumban 1906–14, ill. 1920–39 között tanárként is dolgozott. �HELYTÖRTÉNET 75 Előnyös volt a betegnek, mert a családok körében emberségesebb ellátást és körülményeket biztosítottak számára, sőt az egyén intimebb elkülönülése is lehetővé vált. Előnyös volt az államnak, mert csökkentek és tervezhetőbbé váltak a kiadásai, de jó volt a kórháznak is, mert a felszabaduló helyekre, ha szükséges volt, új betegeket tudott felvenni, növelve így bevételeit. A konstrukció a betegeket ellátó családokon nyugodott, de ha más nem, az állam által biztosított viszonylag jelentős és ráadásul biztosan beérkező havi jövedelem elég érvet szolgáltatott számukra, hogy a „szerkezetet” működtessék. A kezdetben a napi ápolási díj betegenként 1 korona 42 fillér volt, amelyből a beteget ápoló család 1 koronát4 kapott, 30 fillér a kórház általi ellenőrzésre és adminisztrációra, 12 fillér a beteg ruházatának és ágyneműjének költségeire jutott. Az ápoltak viselkedésükkel, beilleszkedésükkel alapvetően igazolták az állami döntés helyességét, hiszen nem lehetett kétséges, szívesebben fogadták a nyugodt, egészséges falusi vagy éppen kisvárosi életet, mint a kórházi fegyelmet, zsúfoltságot, rácsokat. Bár azokat az ápoltakat, akikre munkát, feladatot lehetett bízni, a háziúr, háziasszony aligha mulasztotta el leterhelni, de „agyondolgoztatástól” nem lehetett tartani. Az adott település népe, a belterjesség kizárta, hogy ilyen megtörténjen, az elmebeteg állapota, netán egy-egy rohama is bizonyára árulkodó jel lehetett volna a szélsőséges bánásmódról. A palóc ember gyorsan észlelte, hogy a betegek ellátása, befogadása milyen jól kamatozó tőke, így inkább egymás elől szerették volna elorozni az ápoltat, semmint, hogy a rossz bánásmóddal elveszítsék. Így könnyebb volt a hatóság helyzete, az ellenőrzés egy részét a családok egymás közti konkurenciája megoldotta. A betegek többsége, ha nem is összetett, de egyszerűbb munkákra alkalmas volt, különösen azok, akik szinte egyensúlyoztak a beteg és az egészségesnek nyilvánítható állapot között, hiszen egyeseket, ha lehetett, gyógyultnak nyilvánítottak és kikerültek az ellátási keretből. Az évek múltával a lakosság már alig-alig csodálkozott rá az elmebetegekre, szinte naponta találkozhatott velük, megismerhette jó vagy éppen rossz tulajdonságaikat. Ez fordítottan is igaz volt, a beteg nemcsak a külvilág jeleit érzékelte, hanem a maga módján kitapasztalta a gazda, az utcabeliek karakterét, jellemét. Egy-egy családhoz egy, maximum két beteget helyeztek el, de szigorú feltételeket követeltek meg. A lakóhelyiség nem lehetett döngölt vagy ce4 Mai értéken kb. 1630 Ft. �76 HELYTÖRTÉNET mentes, csak padlós szoba, amelynek nagyméretű ablakkal kellett rendelkeznie, az ingatlannak pedig legalább árnyékszékkel. A szigor az élelmezésben is működött, megkövetelték a heti kétszeri húsétel biztosítását és természetesen a napi háromszori étkeztetést. A betegeket, családokat rendszeresen látogatta ápoló, sőt szakorvos is, ő heti egyszer vizitált, tanácsokat adva az ápolásban, sőt a család egészségügyi problémáiról is konzultálhattak vele. Ezekből is látható, az állam által diktált feltételek a családok életminőségében és közegészségügyi körülményeiben is pozitív változást okoztak, hiszen a lakásfelújítás, étkezés, higiénia terén ők maguk is előre léphettek. Az első világháború alatt érthetően alig fordult figyelem az elmebetegek speciális elhelyezésére, a kórházi orvosok többsége besoroztatott, másrészt a balassagyarmati kórház a sebesült katonák gyógyításával volt elfoglalva. Maga Dr. Mandel is a frontra került, sőt hat év orosz fogság után térhetett csak haza, érthető, hogy mindent újra kellett kezdenie. Az 1920-as évek közepétől azonban új lendületet kapott az elmebetegek nógrádi otthonápolása, a pesti sajtó több alkalommal foglalkozott a témával, helyszíni riportokat készítettek a megyében, elismerően írva az ápoltakat vállaló családok gazdasági fellendüléséről. Az olvasó a számadatokból könnyen értett, a Pesti Napló 1926-ban arról cikkezett, hogy amíg az államnak egy beteg elmegyógyintézeti ápolása napi 42.000 koronába5 kerül, ezzel szemben családi ápolásra napi 32.000 korona a költség (ebből 22.000 koronát a család, 10.000 koronát az elmegyógyintézet kapott ruha- és egyéb költségekre), tehát betegenként 10.000 korona az állami megtakarítás. A lap arról is írt, hogy Balassagyarmaton rövid idő leforgása alatt egy teljesen új utcasor épült „barátságos fehér házakkal”, amelyeket a „betegek kiutalásának reményében építettek fel a különben építkezésre nem is gondoló családok”. A lap cikkéből úgy tűnt, éppen Nógrád fogja az elmebetegek tömeges elhelyezését megoldani, hiszen „a szervező munka tovább folytatásával 8000 beteget lehetne Balassagyarmaton és környékén elhelyezni” – írta a fővárosi napilap, kiemelve Hugyag példáját, ahol „betegápolásból eredő havi összjövedelme a 60 millió koronát meghaladta”.6 A II. világháborús időszak sok nógrádi elmeápolt részére is a személyes tragédiát jelentette. A családoknál elhelyezettek közül sokakat visszavittek a balassagyarmati kórházba, hiszen a családfenntartó katonáskodása, távolléte, a családtagok sanyarú anyagi, élelmezési helyzete vagy éppen a 5 6 Az infláció eltérítette a korona korábbi értékét. Pesti Napló 1926. december 25. �HELYTÖRTÉNET 77 teljes létbizonytalanság miatt lelkiismerettel nem tudtak gondoskodni ápoltjukról. A kórházban 1500 főre duzzadt a pszichiátriai betegek száma. A front megérkezése után mégis azok kerültek jobb helyzetbe, akik családoknál maradhattak, őket úgy-ahogy sikerült élelmezni. A kórházban viszont – ahol az orosz hadsereg az élelmiszerkészletet lefoglalta – áldatlan állapotok uralkodtak, a kemény télben fűtőanyag sem állt rendelkezésre, a betegek zsírtalan káposztalevesen tengődtek, majd később azon sem. Az éhező, legyengült, számos más betegséggel küzdő emberek között aratott a halál 1944 decembere és 1945 januárja között. A rendszerváltozásig ez tabutéma maradt. Dr. Csekey László főorvos kutatása, a család emlékei új ismereteket hoztak e téren. Így „1944–45 telén a szovjet megszállás alatt éhen halt mintegy 700 pszichiátriai beteg emlékére” című szöveg kerülhetett arra az emléktáblára, amelyet 2016. december 8-án Dr. Kövér László, az Országgyűlés elnöke avatott fel a kórház épületének falánál. A háború után már olyan hangok hallatszottak, hogy a betegeket kizsákmányolják, az utánuk térített összegek pedig a családokat és így a kisparaszti gazdaságokat erősítik, ahelyett, hogy a szocialista szektorban maradnának. A szimpla irigység így keveredett a politikával, igaz, a mozgatórugó azért az utóbbi volt. Az elmebetegek családi ápolásának egészségpolitikai iránya mégis elég későn, csak az 1970-es évekre vett gyökeres fordulatot. A változást talán olyan mérvűnek lehet nevezni, mint amikor a kezdetekben éppen az otthoni, ill. „kiskoloniás” rendszer mellett érveltek a szakemberek, most visszaállt a természet régi rendje. Legalább is így gondolkodhattak azok, akik az ápoltakat az ellenőrzött intézetekben látták a legjobb helyen, így kizárva, hogy bármelyikük is veszélyt jelentsen a társadalom tagjaira. Az elképzelés nem volt humánus, hiszen a betegeket nem szolgálhatta, igaz, mindezt velük nem lehetett megvitatni. A döntéshozókat az is vezethette, ha a betegek nincsenek a lakosság szeme előtt, akkor a probléma marginális, nem észlelhető, talán nincs is. A szemlélet nem volt új keletű, más téren is létezett, a társadalmi felelősség kiterjesztésének vagy éppen minimalizálásának kérdése mindig is érzékeny pont volt (és maradt is). A családoknál élő elmebetegeket egységesen nem kényszerítették vissza az intézményekbe, viszont újabb elhelyezések már nem történtek. Az új szisztéma „humanitását” végül is a maga módján mégis biztosította az állam, a betegek maradhattak saját életterükben, elmúlásukban pedig osztoztak gazdáik sorsában, otthonukban vagy éppen kórházban hunytak el. �HELYTÖRTÉNET 78 Nehézsorsúak Vándori néni emlékének Egykori arcélek a kisváros Süvítő telepéről Hogy milyen volt az 1950-es évek végének, az 1960-as évek elejének Ipoly-parti városa? Nyiladozásom kezdetén számomra úgy maradt meg, mint egy nagy folyam által kettévágott település, medrét a vasút szimbolizálta, az északi, csehszlovák határ felé eső városrész volt a terra incognita, ahová ritkán vetődtem el, különösen egyedül nem. Szülőhelyem, a vasúti hídtól tekintve, a vaspályával párhuzamos harmadik utca egyik családi háza volt, ahol három generáció élt együtt. Ez a déli terület, a Süvítő képezte az otthont, a felfedezhető világot. És ezen volt is mit felfedezni. A természet mindmegannyi, akkor még háborítatlan szépségét, a külvilágot, amelynek lassan kibontakozó titkai a gyermeki képzeletet megmozgatták, a házakat, kerteket, és természetesen ebbe a körbe tartoztak a telep lakói is, akik közé sok-sok különös, furcsa figurát sodort az élet. Ezekben az ingatlanokban számos vasutas család telepedett le, jobbára az 1920-as években. A vasút ekkor még fénykorát élte, munkaerőt igényelt és természetesen kapott is. Biztos és viszonylag magas fizetés, létbiztonság, a nagyszüleink családalapítását az anyagaik kevéssé befolyásolták, sorjáztak is a gyerekek. Nagymamáink, nagypapáink korosztályához képest szüleink már más szempontokat helyeztek (volna) előtérbe. Számukra az útmutatást e téren a nevezetes Ratkó Anna adta meg, így gyakorlatilag nem maradt környezetemben olyan ház, ahonnan a hívó szóra ne érkezett volna válasz, ha közös játékra adtuk fejünket. Márpedig alig múlt el nap, hogy ilyen ne történjen, a lurkók eső utáni gombaként tűntek elő a kertkapuk mögül, kicsik és nagyok, erősek és gyengék, bátrak és örök félénkek. A kor szürkesége a gyereklelkeket nem mérgezte, nem is érezhettünk sokat ellentmondásaiból. Aligha tudhattuk, hogy sok felnőtt lelkét bizonyára nyomhatta, szorongathatta valami, a mindennapokban látott-hallott furcsaságok – immár a mából visszatekintve – számomra ezzel is magyarázhatók. Jellegzetes alakja volt a telepnek Gombaszögi Pauer János, a festő, aki elnyűhetetlen vízálló kabátjára húzta ecsetei ormótlan tegeztartóját, fejére zsíros csákóját, így indult neki az Ipoly füzeseinek, gyalogosan vagy nyikor- �HELYTÖRTÉNET 79 gó drótszamarával. Igazságtalanul gyüttmentnek tartotta mindenki, furcsa alkat volt, viselkedésével, különös szokásaival kilógott a megszokottból. Farkas András: Gombaszögi (tusrajz) Akkor még nem tudtam, amit később igen, ha nem is volt tősgyökeres gyarmati, de ízig-vérig Görbeország földije, egyenesen a felvidéki Gombaszögről vetette ide a sors megözvegyült édesanyjával, valamikor az első nagy földindulás előtt. A másodikat követő új rendszer rögeszméit hamar kiismerte, de szája sarkában sosem keserűséget, hanem huncutos mosolyfélét mutatott. Azonban a rögeszmék bumerángként visszaszálltak rá, a �80 HELYTÖRTÉNET konszolidációs évek után az addig még jól jövedelmező üvegező iparosságáról nem kívánt lemondani, nem úgy, mint a megrendelők az ő szolgáltatásairól. Így maradt számára a festészet, létfenntartásként pedig a savó, máson sem élt, csak ezen. A napi sokliternyi mennyiség – állítása szerint – olyan erőt adott neki, hogy kerékpárjával nemcsak az Ipoly zegzugait, hanem Jugoszlávia valamennyi tagköztársaságát többszörösen körbekerékpározta. Belügyi kockázat nem merült fel, indifferens volt a szerveknek, hogy visszatér-e. Ismerősei gyakran féltékenyen tekintettek rá, bármennyire is provinciálisan volt reneszánsz ember, de a szabadság szellője mégis gyakrabban érinthette meg őt, mint bárki mást. De éltek környezetünkben a jámbor, különc festőnél keményebb emberek is, mint például az Ostoros Pali, akinek elmúltát aligha siratták sokan. Mert úgy végezte, amit megérdemelt, egy szép napon lovaskocsijáról lehullott, persze részegen, utána már nem látta többé a telep népe. Családi neve, mondani sem kell, nem ez volt, a melléknevet gyorsan ráhúzták, olyan sebesen, ahogyan ostorát az egy szem gebe lován járatta. Fuvaros volt, vállalkozásának négylábú erőforrását ahelyett, hogy jól megbecsülte volna, kizsigerelte. Esténként, amikor a lebukó nap fényében vagy éppen a tükörsimára kopott jeges úton csendesen poroszkáltak hazafelé, mindenki megnyugodva konstatálta, ma békésen térhetnek nyugovóra. Valójában ez inkább a kivételeket gazdagította, hiszen gyakorta húzódott vissza házába gyerek és felnőtt, amikor már a sarokról hallatszott Ostoros Pali artikulálatlan üvöltése. Boszorkányos gyorsasággal csépelte a szegény pára hátát, oldalát, mintha Pegazusként akarta volna látni lovát. Sajnálat, düh és kárörvendés váltotta bennünk egymást, ha a ló semmilyen ösztökélésre nem reagált, tűrve a csapásokat egykedvűen vánszorgott. Ez már a lázadás előszele lehetett. A vihar viszont évszakonként többször kitört. Bizonyára Ostoros Pali az istállóban is folytathatta a ló bántalmazását, amikor kifogta őt a hámból, hiszen mi más magyarázhatta volna azt, hogy a szegény pára megszabadulva terhétől, kitörve, keservesen nyerítve végigvágtatott az utcákon, messzire szétkürtölve tragédiáját. A kétségbeesett ostoros persze rohanva követte, de senki nem akadt, aki ezen nevetni tudott volna. Nem egyszer, nem kétszer ismétlődött meg egymás kölcsönös kínzása, volt, amikor a ló a kocsit is maga után zörgette. Kisvártatva azonban már mindketten elcsigázottan vonultak vissza, a hajsza sikeresen végződött. Ezek után felüdülést nyújtott, ha a közeli-távoli szomszédság férfitagjainak dicsérendő vagy éppen viselt dolgairól mélázhattunk el. Barátom édesapjáról, aki gyarmati Minarek Edeként élve-halva a fociért hosszú �HELYTÖRTÉNET 81 évekig festegette a vasutas labdarúgócsapat hazai mérkőzéseit hirdető plakátok tucatjait, sohasem értettem, hogyan tud egyszerű vasutas keze ilyen kalligrafikus betűket varázsolni a papírra. Munkatársának, az utcabéli másik vasutasnak tehetsége másban nyilvánult meg. Fizetésnapokon gyakran bélelte ki saját testével az árkot, angyaltürelmű felesége mindig zokszó nélkül kaparta őt össze. Viszont a környéken lakó hentes furcsa szokását már sok gyerek megszenvedte, hiába kerültük, hol a sarok, hol valamelyik épület mögül keveredett elénk. Ki tudja, milyen élvezetet adhatott az neki, hogy a kisgyerekek fülét vaskezével pirosra tekerte, majd szó nélkül, lépteit sietősre véve távozott. A különös személyiségek, beteges alakok vagy éppen furcsa történések sorát még hosszasan lehetne sorolni. A korszak, a tétlen nyugodtságában is félelmetes éra alakította így őket? Bolond volt-e a bolond, egészséges-e az egészséges? Mindenki a maga helyén volt-e vagy egyesek akár helyet is cserélhettek volna? Csak az igényelt elmeápolást, gondozást, akit arra ítéltek? Kérdések a mából sorjáznak, gyerekfejjel, ha bámész tekintetünkkel bizarrnak is láttunk bármely felnőttet, a következő élmény már a megelőző helyére tolakodott. De egyben egészen biztos vagyok, közelben-távolban a családok erejét, azok összetartó kovászát és magát a rációt az asszonyok jelentették, ők küzdöttek szakadatlanul a pénzügyi balansszal, ők bátorították a tudományokban elmaradó gyerekeket, ők törölték könnyeiket kötényük sarkába, ők vitték a vállukon, mint egy erőművész a terhét, a családot, annak minden gondjában, bajában. A férfiember a maga sajátját adta, jó része családszerető és dolgos volt, sokuktól azonban távol állt az, ami éppen az asszonyokat jellemezte. Számomra így sok tekintetben matriarchálisnak tűntek gyermekkorom kis közösségei, lehet, hogy az egyébként macsó rendszer mindezt nagyban érzékelte, de megmozdítani nem merte, félelmében, nehogy az egész a fejére hulljon?7 7 Források: Balassagyarmat város életéről 1960–70. Balassagyarmat, 1966.; Baranyavármegye Hivatalos Lapja 1909. július 1.; Dr. Csekey László 1997. Fejezetek a balassagyarmati pszichiátria történetéből. In: A Dr. Kenessey Albert Kórház-Rendelőintézet története. Balassagyarmat.; Dr. Zonda Tamás közlései; Dr. Zonda Tamás 2011. Balassagyarmat jeles polgárai. Magánkiadás.; Gazdag 5 esztendő Balassagyarmat 1966–70. Balassagyarmat Városi Tanács VB., 1971.; Magyarország 1926. november 10.; Orvosi Hetilap 1904.; Pesti Napló 1926. december 25. �SZÉPIRODALOM 82 Janko, a mi bolondunk Igen, így. Így nevezték, hívogatták, így futott végig a házak ablakaiból, kertkapukból, poros utcákon, sarkokon, tereken át neve, így üvöltötték a hasonszőrűek, szólongatták a jobb érzésű felnőttek is, némileg visszatartva, csendesebbre fogva magukat. De legfájdalmasabban a gyerekek gyöngykacagásán át hallhatta nevét: Janko. Röviden, ékezet nélkül, mintha az utolsó betűre azt a rövidke vonást is megtagadta volna tőle a világ, mint aki se könyörületet, se szeretetet, se megértést nem érdemel. Hiszen, ha csak magát a szót, az ötbetűs keresztnevet próbáljuk kimondani, tapasztalhatjuk, az nem áll a nyelvünkre, ékezetért kiált. Honnan jött és mikor, mi volt a neve, János netán, ragadványnévként örökölve a Jankot, senki sem tudta. Pontosabban, senkit nem érdekelt, hiszen tartozék volt, része a Süvítő telep utcáinak, megtűrt, néhanapján megszánt tartozék, mindenki Jankoja. Ha az utca népe gyakorta kegyetlenül is bánt vele, legalábbis verbálisan, mert kezet azért mégsem emelt rá senki, a tettesek jó része másnap már talán meggyónta volna csúfolódását, de Isten házáig vétkükkel, gyaníthatóan, mégsem kívánkoztak eljutni. Janko egyike volt Balassagyarmat „hivatalos” bolondjainak, szakmaiabban: elmebetegeinek, elmeápoltjainak. Bár társai többségét a város gyógyintézetében helyezték el, őt az otthoni, ún. családi ellátás keretébe utalták. Nem egyedüli kedvezményezett volt, aki ápolandóként családokhoz került, soktucatnyi família évek, évtizedek óta tarthatott házában elmebetegeket. Feltételezhető, ebben sokakat merő anyagi számítás vezetett, de azt, hogy a mi Jankonkra nem így tekintett befogadója, gazd’asszonya, csak apránként és gyermekéveim lassú lepergésével értettem meg, fogtam fel. * Szeretem ezt a várost. Valójában nem is szeretem, zsigerből kötődöm hozzá, igen, ez a jó kifejezés. Hiszen az olyan szavak, mint szeretem, imádom, gyűlölöm, számomra nem léteznek. Megkérdezné bárki is, mondd Janko, szereted te ezt a várost? No, ugye senki nem lehet olyan bolond, hogy megtegye. Kötődöm hozzá, de miért is? Van-e okom rá, hiszen azt sem tudom, itt születhettem-e vagy máshol, valójában honnan tudhatnám? De a bolondok is kötődnek, éreznek, ha bárki közénk kerülne, megtudná ám! De őszintén bevallom, apámról, anyámról szeretnék valamit megtudni. Már jó úton járok. Igaz, csak álmaimban, olyankor hosszú-hosszú gyalog- �SZÉPIRODALOM 83 lás után eljutok egy falig, egy magas falig, amögött pedig, biztosan tudom, ott a válasz mindenre, amit még az én gyermeteg fejem is felfog. A fal azonban nem enged, soha nem enged, bármennyire magasra is hágjak rá, mindig visszahullok róla. Ez a sorsa egy bolondnak, ez juthat neki? Nem, ez lehet mindenki sorsa, mert a falon túlra csak az igazán érdemesek juthatnak. Látják, min jár a bolond fejem, ezek az én titkaim, igaz, magam előtt is gyakorta rejtegetem. Jobban is teszem, ha nem álmaim kergetem, van is itt körülöttem annyi minden, mi a valóságba visszahúz. Megnyugszom, ha utam senki nem keresztezi, ilyenkor jobban kilépek, hogy baj nélkül hazaérkezzek. A bajt a sok mihaszna népség hozza rám, akik hol itt, hol ott gyülekeznek, az utamat állva. Mint zsákmányt érző felajzott vadak összeverődnek, látnák csak, mennyire örülnek, amikor meglátnak. Igaz, mindig illendően köszönnek, szervusz, Janko, persze elvárják, hogy morogjak erre valamit. De már alig bírnak a bőrükben, hogy megmutathassák, nézd csak, Janko, ez a kar nem olyan, mint a tied. Kezüket behajlítják, izmukat megfeszítik, ujjukkal megnyomják felkarjukat és legszívesebben felkiáltanának a fájdalomtól, amit ujjbegyük szenvedett el az ellennyomástól. – Oh, a te karod gyenge, nézd az enyémet, milyen erős – mutogatják, mellüket domborítják, teli szájjal nevetnek, ugrándozva egymást hergelik. És mit tehet erre egy magamfajta bolond? No igen, kitalálták. Persze erre még jobban felbátorodnak, egyre zajosabbak lesznek, addig, amíg egész testem beleremeg, már üvöltve kiáltanám, nem az a kar, hanem az enyém, de hang persze nem jön torkomra, csak kifejezéstelen szótagokból formálódó hörgés. Ilyenkor hátrahőkölnek, a gyerekek elcsendesednek, hiszen ők nem csak tudják, érzik is, mit tettek. Az erősebbje még folytatná, de már látják, a produkciónak vége, csendesen eloldalognak. Mit nem adnék, ha egyszer úgy igazán elmondhatnám véleményem róluk. Persze nem csoda, hogy ezek a népek nem tartoznak a bolondok közé, majd’ mindig akkor lesnek rám, amikor a jó gazd’asszonyom nincs velem. Mert akkor lenne ne mulass mindenkinek, közéjük csapna ám! Tudják meg, a bolondnak is lehet szerencséje, nekem pedig ebből bőséggel jutott. Hát azért, mert áldott asszony az én gazd’asszonyom, csak tudhatnám, hogyan tehettem szert rá. Kemény tekintetű, szigorú, télennyáron feketében, fejkendőben, kötényben járó fehérnép. Így jól elrejtheti benne a szívét, kár, hogy nem látni, az övé mennyivel nagyobb, mint másoké. Látják, a bolond így gondolkozik, de higgyék el, biztosan igazam van. �SZÉPIRODALOM 84 Farkas András: A bolond (tusrajz) Ha az ő viselete egyszerű, hogyan lehetne az enyém hivalkodó? Igaz, néhanapján próbált kedveskedni nekem, egy-egy új inggel, nadrággal, de én inkább megmaradtam a megszokott réginél. Bokáig érő nadrág, kapca az ormótlan fekete bokacsizmámba, agyonmosott ing, ócska, bogarak rágta felöltő és egyetlen fegyverem, a csatos nadrágszíjam. De hát hová járna a magamfajta máshová, mint a piacra, vasútra, boltba vagy éppen gazd’asszonyom hatalmas kertjébe, ahol tavasztól-őszig van feladat, kukorica, krumpli, búza, vetés, kapálás, morzsolás és még mi minden. Tudják, a kukoricamorzsolást szeretem a legjobban, az aranyló őszi délutánokon kettesben kiülünk a verandára, hegyet építek a letört kukoricákból, a �SZÉPIRODALOM 85 szakajtókba pedig késő estig morzsoljuk a sárga szemeket. Ilyenkor minden és mindenki megnyugszik, csak gazd’asszonyom monoton hangját hallom, aki mesél és mesél, néha halkan énekelget, dudorászik is hozzá. Régi dolgokról eshet szó, ismételgeti is őket, a gazdaurat, a férjét emlegetheti, és amikor bárgyú képet vágok hozzá, felpattan, egyenesbe vágja magát, kezével puskát formál, majd kakastollat kap elő, füléhez tűzi, így céloz a távolba. Ebből a bolond is érti, valami katona vagy csendőrféle lehetett a társa, de hogyan végezte, mi lett vele, bizony eddig még nem értettem meg. Azt hiszem, ezt igen szerette volna elmagyarázni, újra és újra próbálkozott vele, majd a végén mindig legyintett egyet, felpattant és otthagyott. Hát így szoktak napjaink telni, de mégis állítom, minden együgyűségem ellenére a gazd’asszonyom nem vallott szégyent velem. A munkát bírtam, fáradhatatlanul toltam a piacra a tragacsot, hiszen amit a kertben megtermeltünk, annak jó részét értékesítettük. Cipeltem a gyümölcsfáink termését közeli-távoli ismerőseinek, sőt az a megtiszteltetés is ért, hogy én kísérhettem gazd’asszonyomat és a környék sok asszonyát a pünkösdi szentkúti búcsúba. Hát ez nagy esemény volt, gyalog vándoroltunk hegyen-völgyön át, az asszonyok énekeltek, imádkoztak, néha meg-megpihentek. Addig mentünk, amíg a sötét este eper- vagy diófa alatt nem ért bennünket. Akkor jött el az én időm. – Most nagyon figyelj Janko – mondta gazd’asszonyom, embert és állatot nehogy közelünkbe engedj, sivíts, ha kell, te vagy itt az egyetlen férfiember. Tőlem az asszonyoknak nem kellett félniük, nem úgy, mint más nem bolondoktól, de egy-egy kóbor kutya kivételével nem is keveredett közelünkbe senki, bár néha az álom elnyomott, így ebben teljesen nem lehetek biztos. Másnap reggel mindenki megdicsért, jól van Janko, kárálták az asszonyok, imádkozunk majd délben érted is, ígérgették. Biztosan megtették, hiszen hogyan lenne annyi erő a karomban és olyan jó dolgom, mint gazd’asszonyomnál. Igyekszem is meghálálni, ahol tudom, nemcsak neki, hanem azoknak is, akik megérdemlik. Itt csivitelnek ezek az utcagyerekek, vannak közöttük, akik soha nem bántanak, megkérdezik, hogy vagy Janko, néha meg is dicsérnek, sőt azt is mondják, vigyázz magadra. A jó múltkorában, bár lehet, hogy az nagyon régen történt, tudják, hogy jártunk? Elsötétült az ég, kora nyári hatalmas zivatar kerekedett, a �86 SZÉPIRODALOM hömpölygő víz mindent elborított, utat, járdát, udvarokat, házak pincéit.1 Az utcák népe kitódult, tehetetlenül nézte az áradatot, a túloldalra csizmában sem volt ajánlatos az átkelés. Bizony féltek az emberek, talán valami csodára vártak. Senki nem mozdult, pedig az iskolából jövet már egyre több gyerek toporgott egy-egy magaslaton. A kisebbek sírva fakadtak, hogyan fognak ők hazajutni, biztosan ezt kérdezgették egymástól. Nem akadt bátor ember egy sem és akkor megéreztem, megint eljött az én időm. Hang nélkül odarontottam két kicsihez, hónom alá csaptam őket, úgy jajveszékeltek, mint az éhes malacok, térdig merülve, bukdácsolva a vízben, de elértem velük házuk kapujáig. Gondolják, hogy hálásak voltak mindezért a felnőttek? Mikor feleszméltek, öklüket rázva ordítottak, fenyegettek, jobb is, hogy nem értettem mi volt a bajuk velem, azt hiszem, igen okosan tettem, hogy csendben hazaoldalogtam. De nem minden nap történik valami érdekes velem, a napok csendben peregnek, igaz, én se napot, se hónapot, se évet nem számolok, a napfelkeltét és napnyugtát érzékelem és azt, erőm fogyatkozik. Karommal is csak az ismeretlenek foglalkoznak már, gazd’asszonyom egyre gyakrabban félig pakolja csak meg a hátikosaram. Az egykoron vízből kimentettjeim már szépen növekszenek, látom is, ahogy a lányok után fordulnak, mert a bolondnak azért jó szeme van, ha nem is tudja szépen kifejezni magát. Az egyiküket jól ismerem, itt lakik a közelben, a gazd’asszonyomnak is udvariasan köszönget, sőt nekem is. Mindig úgy láttam a szemén, aligha lehet rossz szándékú, de a magamfajta bolond aligha tudja kideríteni, kiben mi lakozhat. De a bolondok pillanatonként készen állnak a csalódásra, és ez, már megfigyeltem, akkor is éri az embert, amikor legkevésbé várja. Például pár napja, eső utáni csodálatos nyári napon, a kék ég alatt, amikor a madarak is elülnek, valami különös történt velem, pedig ki hinné, hogy ilyenkor bármi is megeshet. Nos, az úgy kezdődött, hogy az a fiú is, akit az előbb emlegettem, unatkozva álldogált a kapujukban, mintha várt volna rám. Sosem tett így, de most valami ördög bújt bele, már messziről sejtettem. – Szervusz Janko, mutasd a karod, van-e még benne erő? 1 Balassagyarmaton a III. ötéves tervben (1966–70) kezdődött el a szennyvízcsatorna és szennyvíztisztítótelep kiépítése, létesítése, de befejezése csak a IV. ötéves tervben (1971–75) történt meg. Az árkok elégtelen karbantartása is hozzájárult ahhoz, hogy a nyári záporok után egyes városrészeket víz árasztott el. �SZÉPIRODALOM 87 Bár inkább csak sejtettem, mit akar, az enyémre legyintve inkább az ő karját mutogatta, de nem elégedett meg ennyivel. Arca elkomorult, karomat megrántotta, nyomogatta, majd nagyokat hahotázott. Egyre jobban belefeledkezett önmaga szórakoztatásába, de én attól döbbentem meg igazán, hogy hozzámért. Mert tudják meg, olyan még nem volt, hogy valaki megrángatott volna, mint mondtam, okosak a felnőttek, de még inkább a gyerekek, mindig is tudták, ha nem akarnak bajt a fejükre hozni, jobb, ha engem nem bántanak. Nem is tudom, mikor és miért öntette el testem a bánat, már nem a döbbenet, már nem a pillanatnyi meglepetés, hanem maga a bánat. Mindig is éreztem, körülöttem egy nagy bánat-tenger van, sőt, az egész sorsom egy virágzó bánatfa. És akkor hirtelen megrázta a vállam a sírás. Tudtam én, mi a sírás, bár magam sohasem éltem át ilyet, de gazd’asszonyomat már láttam keservesen sírni, amikor kedves kutyánk egyszer csak elnyúlt az udvaron és nem mozdult, bárhogy is élesztgette őt. Azt hittem, gyorsan elmúlik a könnypergetés, de a magamfajta ebben is szerencsétlen, hiába vártam rá, annál jobban erőt vett rajtam. Egyensúlyomat veszítve lehuppantam az árokpartra, a nyári eső utáni lucskos sár szétfröccsent ruhámon, bakancsom gyorsan megtelt a vízzel, így ültem, biztosan még szerencsétlenebbül, mint a szárnyát, lábát veszített madárka valamelyik zugban. A fiú még gyorsabban változott át, mint én, arcáról lefagyott a mosoly, pislogott, szólongatott, tétova mozdulatot tett felém, de keze megállt a levegőben. Sok idő telhetett el, tehetetlenül fürkészett szemével, majd hirtelen felpattant biciklijére, vadul hajtani kezdte. Gazd’asszonyom házánál levágta az út porába, berontott az udvarba. – Tessék jönni, tessék jönni – kiáltotta, a teljes csöndben minden szavát hallottam és értettem. Gazd’asszonyom felugrott a verandai kisszékéből, fémtálkája – amibe mindig kertünk borsóit fejtette – hangos zörgéssel pattogott a kövezeten. Öles léptekkel közeledett felém, mögötte vánszorgott a fiú, reszketve tolta kerékpárját. Az áldott asszony, amikor meglátott, megtántorodott, de gyorsan visszanyerte erejét. Nem kérdezett semmit, se tőlem, se a fiútól, talán úgy érezte, ha én nem tudok válaszolni, a másik sem. Kezét nyújtotta, felrántott a sárból, és amire kiegyenesedtem, lassan a sírás is kiszállt belőlem. �SZÉPIRODALOM 88 – Gyere, Jankom – mondta, és olyan szeretettel nézett rám, mint szobájának glóriás szentjei. Csendben lépkedtünk egymás mellett, mégis vártam, hogy valamit kérdez, amit ha értettem is volna, választ aligha várhatott. Akkor még bizony magamnak sem tudtam volna bármiféle magyarázatot adni, mi történt velem. De ma már tudom, de hogy ne legyek annyira biztos a dolgomban, inkább azt mondom, erősen sejtem. Talán azt, hogy az igazi fájdalmat attól szenvedheti el az ember, akitől a legkevésbé várja. Bolond beszéd? Aligha, mert érzem, hogy én már egyre tisztábban látom a világot. Tudják meg, éppen a tegnapi álmomban feljutottam a fal tetejére és nem hullottam alá. Amit onnan láttam, hát attól lettem teljesen más. Tudom, most azt várják, meséljek róla, mondjak el mindent. De hinnének-e egy bolondnak? Na, ugye? Kolozsvári Grandpierre Miklós tusrajza �SZÉPIRODALOM 89 NAGY ANTAL RÓBERT Kijárat a fáklyád voltam fényt szórtam a barna szemedben ülő bizonytalanságra közös biztonságot lobogtam barlangrajzainkra de te árnyékunkban mindig félrenéztél nem vadásztam de te gyűjtögettél fájón kialudtam külön sötétben botladozunk tétován tapogatom téged pótló társaim keresem közös barlangunk kijáratát Végítélet A rendező ideges, a narrátor zavartan dadog. Kékhalált kapott monitor az ég. Lefagy a végszó. Csak a gyermek nevet. Játékai szanaszét a szombati homokban. Ma sem pakol el. Dacosan duzzog, inkább a büntetést kéri. Isten sóhajt, rá maradt a rendrakás. �SZEMLE 90 CSONGRÁDY BÉLA Érdemes adalék a nógrádi értéktárhoz Küzdelmek és csetepaték... Praznovszky Mihály évtizedek óta nem él Nógrád megyében: Salgótarjánt mint szülővárosát 1987-ben cserélte fel a szellemi – köztük irodalmi – értékekben, emlékekben ugyancsak gazdag hajdani Pannóniára, jelesül a dunántúli Veszprémre és környékére, illetve – munkahelyét tekintve – a fővárosra. Azonban mint a szécsényi és a megyeszékhelyi múzeumok egykori igazgatója, valamint a Palócföld kétszer – 1986 és 1987-ben, valamint 2001-től 2007-ig – volt főszerkesztője a családi szálak révén magánemberként, érdeklődési köre, kutatásai alapján pedig előadásokat tartó szakemberként és sokat publikáló szerzőként egyaránt nagyon szorosan, mondhatni töretlenül kötődik szülőföldjéhez. Örökös tiszteletbeli elnöke az általa (is) alapított Mikszáth Társaságnak és országszerte ismert és elismert tudósa a nagy palóc életének, munkásságának. Ugyanígy jellemezhető a másik 19. századi klasszikushoz, a felmérhetetlen értékű, világirodalmi léptékű drámai költemény, Az ember tragédiája szintén nógrádi gyökerű írójához, Madách Imréhez fűződő viszonya is. Tanulmányainak, köteteinek jelentős hányada valamilyen módon éppen e két zseniális alkotó személyével, műveivel foglalkozik. Persze sok egyéb tárgyú könyv is gazdagítja a már most nehezen összeállítható Praznovszky-bibliográfiát. Ilyen a legutóbb megjelent Küzdelmek és csetepaték című, Egy megye évtizedei a reformkorban alcímű kötete is, amelyet a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum – a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával – adott ki s szervezte meg a bemutatót, amelyen a házigazda intézmény képviseletében Balogh Zoltán történész-muzeológus beszélgetett a szerzővel. Mivel azonban a könyv tárgyát képező, 1825-ben kezdődött korszak – főként utóéletében, hatásaiban – több vonatkozásban ugyancsak kapcsolható a Tragédia írójához, ez a tanulmánygyűjtemény sincs híján a Madách-vonatkozásoknak sem. A dolgozatok jó része átdol- �SZEMLE 91 gozása, kiegészítése a nyomtatásban már napvilágot látott kutatási eredményeknek. Ezek többsége először a Nógrád Megyei Múzeumok évkönyve lapjain jelent meg 1977-ben, 1978-ban, 1980-ban és 1983-ban. Ugyancsak Praznovszky Mihály úgymond itthoni időszakához kapcsolódik a Palócföldben 1978-ban közzétett Miért nem járt Petőfi Szécsényben? című írás. A bevezetőben a szerző mindenekelőtt az írások forrásvidékéről szól, hangsúlyozván, hogy ez szorosan összefügg a megyében betöltött múzeumvezetői tisztségeivel. Egykori főnöke, Horváth István jóvoltából szabad kezet kapott és élve ezzel a lehetőséggel az újkor, ezen belül a 19. századi köznemesség kutatásban látott fantáziát, közismert történelmi famíliák története, élete, a politika- és kultúratörténetben tehetségesnek bizonyult személyiségek szerepe került érdeklődése középpontjába. Szerencsés, inspiratív mozzanatoknak tartja, hogy akkor „budapesti száműzetését” követően már újra Salgótarjánban működött a Nógrád Megyei Levéltár, felhasználható volt a jórészt Belitzky János tolla jóvoltából megjelent megyei monográfia első kötete, s – ha megviselt állapotban voltak is – lehetett támaszkodni a nógrádi – köztük a Szlovákiába került – főúri kastélyok, kúriák épületegyüttesei szolgáltatta ismeretekre is. Konferenciákat rendeztek az időközben csapattá szerveződött múzeumi kollégáival, akik sorában – a már említett Sréter János-kutató Horváth István mellett – értékeli Kovács Anna Nagy Ivánnal foglalkozó tevékenységét és Szvircsek Ferenc ipartörténeti aktivitását. Praznovszky Mihály mintegy e témakörben való első nekirugaszkodásként Madách és Nógrád a reformkorban címmel kötetben is megjelentette addigi törekvései eredményeit. Szintén a bevezetőben esik szó arról a dilemmáról, amely a könyv címe körül alakult ki. A végső változatban helyet kapott két fogalom egyike azokra – a művészetektől, jelesül az irodalomtól sem független – az elismerésre méltó törekvésekre utal, amelyek a köznemesség úgymond haladó szellemű, aktív rétegeit a reformkortól kezdve jellemezték. A negatív kicsengésű csetepaték viszont a nemtelen eszközökre, a gyarló, szűk látókörű magatartásformák, manipulációk okozta konfliktusokra, összeütközésekre utalnak. Az eredeti szándék A história szélén variációt helyezte előtérbe, de időközben a szerző rájött arra, hogy ez téves sugallat lenne részéről, minthogy a „19. század első felében s utána pár évtizedig, a teljes Nógrád megye sem geográfiailag, sem históriai tekintetben nem volt az ország peremvidékén. Sőt, mondhatjuk, hogy a magyar história centrumában állt. Volt egy politikailag erős megyeszékhely (Balassagyarmat), egy polgárosuló mezőváros (Losonc), néhány komoly társadalmi, ipari kezdemény (Nemzeti Intézet, bőrgyár) s egy folyamatosan kiala- �92 SZEMLE kult, lassan az országos politikában is szerepet kapó, tudományosan is felkészült s a legjobbakkal együtt küzdő nemzedék.” S a kötet kilenc fejezete lényegében e generáció érdemeinek a bemutatásra vállalkozott. Az első tanulmány Mocsáry Antal (1757–1832) főszolgabíró, táblabíró reformjavaslataival foglalkozik, amelyeket a Lapujtőhöz szorosan kötődő köznemes nevezetes, 1826-ban megjelent négykötetes – a Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése című – monográfiájában huszonhárom pontban, de hét területre – a közéletre, a viselkedésre, a nevelés-oktatásra, a műveltségre, a gazdaságra, a környezetvédelemre és az egészségügyre koncentráltan – fejtett ki. Kortársai – köztük Kazinczy Ferenc – elismerték jobbító szándékát. Terjedelmes és tartalmas dolgozat az Egy élet a haza szolgálatában – A politikus Kubinyi Ferenc című írás, amely végigköveti az ősi múltú, jeles felmenők sorával rendelkező család egyik tagjának életútját, követésre érdemes, a nemzeti fejlődést szolgáló cselekvő mentalitását. Azét az 1796 és 1874 között élt köznemes férfiúét, az akadémiai tag paleontológusét, aki – mint Xantus János ugyancsak 19. századi etnográfus tudós emlékezett rá – „Rajongó lelkesedéssel csüggött az alkotmányos szabadságon, s ritka érzékkel a tudományokon és művészeteken. Azért életét kész feláldozni minden pillanatban, emezekért vagyonát áldozta fel…” E megállapítás igazsága igazolódik Praznovszky Mihály által is. S az ugyancsak, hogy a szécsényi múzeum méltán viseli Kubinyi Ferenc nevét. A következő fejezet – Kubinyi Ágoston (1799–1873), a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának Ferenc öccsének önéletírása – amely lényegében forrásközlemény az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárából. Nem így a nagy nőbarát hírében állt, kalandos sorsú, „csínytevésekre” mindig hajlamos, tragikus véget ért Krúdy Kálmánnal – Krúdy Gyula nagyapjának testvérével – foglalkozó, egy irodalmi mítosz nyomába eredő tanulmány. A Szécsénykovácsiban élt család – ha kevésbé ismerten is, mint a Madáchhoz és Mikszáthhoz való kötődése – egyébként is kedvenc témája Praznovszky Mihálynak. Ugyancsak nagyívű, igényes dolgozat mutatja be a 19. századi magyar közélet fontos személyiségének, az 1814-től 1897-ig élt Pulszky Ferenc országgyűlési követ, államtitkár, régész, műgyűjtő, MTA-tag életének azon szakaszát, amely a politikust, az MTA tagját mintegy három évtizeden át, az 1870-es évekig Szécsény mezővároshoz kötötte. A könyv lapjain a Tragédiaköltő az 1846–1848 közötti években Nógrád megyében (is) lezajlott politikai küzdelmek, az 1848-as országgyűlési választások – a szerző megfogalmazásával élve: nem lebecsülendő – szereplője jelenik meg Praznovszky Mihály tollán. A leírtak akkor is jelentősek a �SZEMLE 93 mindenkori nógrádiak számára, ha az események csak egészen szerény mozzanatai voltak Madách Imre pályaképének. Füleken például ő csendesítette le a követjelölteket és pártvezéreket. A kuriózum kategóriájába sorolható – a már említett Krúdy Kálmánról írottakon kívül – a Miért nem járt Petőfi Sándor Szécsényben? című fentebb már idézett dolgozat éppúgy, mint a politikai programot tartalmazó csesztvei versverseny Madách Imre, Szontágh Pál és Matolcsy György között, valamint a reformkori nógrádi művelődéstörténethez kapcsolódó két adalék. Az egyik az első, 1847-ben alapított Nógrád megyei nyomda és a pesti illetékességű tulajdonos, sokat próbált szakember, Szerelmey Miklós (1803–1875) kapcsolatának, a másik a szintén úttörő szerepet betöltött nógrádi hírlapnak, a Losoncon 1847-ben megjelent, rövid életű Pelikánnak a bemutatása. A kiadvány létezésére egyébiránt csak közvetett bizonyítékokat lehet felsorakoztatni. Ezek között a legjelentősebb híradás 1851-ben, Jeszenői Danó (eredeti nevén Jeszenszky Dániel) tanulmányában látott napvilágot a Losonczi Phoenix című háromkötetes antológiában. A könyv végén – mintegy függelékként – fontos információk olvashatók. Így a rövidítések jegyzéke, az írások első megjelenési helye és a közölt képek magyarázata. Kiemelendő, hogy a megosztott címlapra a balassagyarmati megyeházát – amelyik bő egy évszázadon át, 1831-től 1945-ig a megyei politikai, közéleti küzdelmek legfőbb színhelye volt – ábrázoló képeslap került az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárából. Az alsó kép Nagy Ignác 1843-ban színre vitt vígjátéka, a visszásságokra, mondhatni csetepatékra rámutató Tisztújítás egyik mozzanatát ábrázolja. A hátsó borítón a történeti Nógrád megye térképe látható 1910-ból. A szerző megjegyzései sorában felhívja a figyelmet az elmúlt évtizedekben az intézménynevekben bekövetkezett változásokra és köszönetet mond azon személyeknek, akik részt vettek a nyomdai előkészítésben. Az új kötet lapjain egy olyan Nógrád-kép, egy olyan időszak krónikája bontakozik ki, amelyen, illetve amelyben a felkészült, előrelátó és következetes köznemesek – akik egyszerre voltak helyi, magyar és európai személyiségek – szerepet kértek és vállaltak a nemzeti események formálásában s egyszersmind bekötötték Nógrádot az ország vérkeringésébe. Az ő alakjuk, szerepük, hatásuk felidézésével Praznovszky Mihály fontos adalékokat szolgáltat a megye történeti értékeinek tudatos számbavételéhez. (Dornyay Béla Múzeum, Salgótarján, 2019) �SZEMLE 94 ÁDÁM TAMÁS Nagy László: Az Ipolytól Dachauig Nagyon nem kedvelem az ilyen szokványos kezdéseket, de nincs más út, megfelelő metaforát sem találok. Hogy ne kerülgessem, hiánypótló könyv született. Nagy László műve embert próbáló vállalkozás, Az Ipolytól Dachauig című kötet valójában Baráti Huszár Aladár élettörténete. A szerző és a történeti hős egyaránt erősen kötődik Balassagyarmathoz. A vaskos kötet nem éppen habkönnyű olvasmány, de nem is annak szánta az író. Többször nekiugrom a szövegnek, a betűfolyamot, a rengeteg fotót, adatot, idézetet látva megrémülök, aztán feloldódom, elmerülök, könynyűek a lapok. A könyvet a budapesti Rozetta Stúdió Kft. adta ki. A balassagyarmati származású Nagy László már régtől a fővárosban él, innen a kapcsolat. Szülővárosával azonban nem szakadt meg a kapcsolata, mint ahogy ez a könyv is bizonyítja. Na meg az is, hogy létrehozója, működtetője a Balassagyarmatért Baráti Kör nevű honlapnak, és gyakorlatilag minden rendezvényen ott látjuk őt. Erre mondják: nagy-nagy lokálpatrióta. Megjegyzem, nem ez az első könyve az Ipoly-parti városról. A B kettőn, azaz a borító belső oldalán egy átfutó térkép található, amely pontosan jelöli Huszár Aladár főbb állomáshelyeit az I. világháborús frontvonalakon. Az Előszó így kezdődik: „Az Üllői út körúton túli részén, szemben az Örökimádás templommal, egy csendes józsefvárosi bérházban lakik Budapest új polgármestere.” Persze nem a mostani, nem Tarlós vagy az utána érkező. Huszár Aladár ő, a gyarmati polgár. Már itt megtudhatjuk, hogy pipázik, acélos a tekintete, beszéde tiszta, szőke a haja, igazi gentleman. Háborús kitüntetések birtokosa, aki Gyarmaton hosszú ideig vendégül látta Tormay Cecile-t, az ismert írót. Meg is emlékezik az eseményekről a Bujdosók könyvében. A Bevezető is érdekfeszítő. 1885, és az utána jövő évtizedek. Elemző kortörténet. Baráti Huszár Béla és családja az Ipoly túloldalán, Ipolybalo- �SZEMLE 95 gon élt, köznemesként rendezgette birtokait. Saját könyvtárral rendelkeztek, fogékonyak voltak a kultúrára, a művészetekre. Ebbe a családba érkezett másodszülött fiúként 1885-ben Huszár Aladár. A jogi diplomát szerző fiatalember elsőre a vármegye szolgálatába állt, majd végigharcolta az első világháborút. 1919 januárjában, az emlékezetes csehkiveréskor városparancsnok volt. Utána főispán, majd Budapest főpolgármestere lett. Megjelentek cikkei, a független Magyarországért való kiállása olyan veszélyesnek bizonyult a német megszálláskor, hogy letartóztatták, Dachauba deportálták. Személyes tragédiája 1945 februárjában, a koncentrációs táborban, halálával ért véget. Tíz éve utcát neveztek el róla Balassagyarmaton. De nézzük kicsit részletesebben. Az első fejezet az apai ággal foglalkozik. Nógrádban a XIX. század első felében tíz uradalom volt, ehhez vehetjük a komolyabb nagybirtokkal rendelkező családokat, így már 267 nemesi családról beszélhetünk. A Huszár család ősei a Bars vármegyei Garamszentkereszt községből származnak, az első nevesíthető ős Huszár Imre volt, az országgyűlés tagjaként képviselte Bars vármegyét. Mások szerint Huszár Márton az igazi előd. Egyes kutatók szerint a család eleit az Árpád-házi királyok alatti időszakra teszik. A későbbi századokban négy Márton vitte tovább a vérvonalat, aztán következett I. József, aki szép pályaívet futott be. Megjegyezzük: Huszár I. József idejében gyarapodott, erősödött meg legjobban a családi birodalom. Egy távoli családi kapcsolatot is feltár a szerző, miként az ükapával, dédapával, nagyapjával, édesapjával és testvéreivel is részletesen foglalkozik. Ahány ember, annyi sors. Arra is választ ad a könyv: a Baráti előnév honnan ered. Anyai ág. Erős, következetes nemzethűség. A családfa Rákóczi korától kezdődően tisztult. A Blaskovichok. Különleges mindegyik, Bertalantól kezdve Ernőn át Miklósig. Bertalan ló iránti szeretete, hozzáértése egészen elképesztő volt, a nemesek között. Hogy mást ne mondjunk, Széchenyi István hazai tenyésztési elképzeléseit is segítették. Ernő is tenyésztett, hajtott, lovagolt, így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy a világ leghíresebb csodakancájának, Kincsemnek a tulajdonosa volt. Visszatérve a családfára, a vérvonal nem szakadt meg, Anna következett, aki Huszár Aladár nagyapjának, Huszár Istvánnak a felesége lett. És megszületett Huszár Béla, Huszár Aladár édesapja. Blaskovitch Jolán hozzáment Huszár Bélához, és világra hozta Huszár Aladárt. Sokáig töprengtem azon, szükséges volt-e ennyire részletesen foglalkoznia a szerzőnek az ősökkel, nem lett volna jobb csak Huszár Aladárra fókuszálni?! Nagy László jól döntött, hiszen az előzmények segítenek megérteni a főszereplő erkölcsi tartását, cselekedeteinek mozgatórugóit. Ráadásul �96 SZEMLE roppant érdekes a múlt feltárása. Kicsit én is ritkábbra szövöm a szövetet, hadd merüljön el az olvasó a betűtengerben, keresse az ismeretlent. Az anyai ág, a házasság, meg az iskolák. Huszár Aladárné felmenői. A háttérben kirajzolódik két város: Balassagyarmat és Losonc versengése. Lehet itt győztes? A nagy háborúban: „Felöltöttem katonaruhámat, a vörös nadrágot és csákót, hogy azután 1918-ig le se vessem azt.” A háborús kalandokról egy szót se, várja az olvasót. És megint következik egy érdekes, elemző történeti áttekintés, a kor viszonyainak elemzése. Nem lehet kihagyni a csehkiverést, a hősöket. Huszár Aladár élete tele volt megpróbáltatásokkal, és mégsem volt törés, következetesen, kitartóan építette életútját, kormánybiztos, főispán lett például. És elérkezett az idő, amikor távozott Balassagyarmatról. Nem azért, mert nem szerette az Ipoly-parti várost, hivatása vitte másfelé. Előbb Komárom-Esztergom főispánja lett, mely beosztásában kemény megpróbáltatások várták, megbirkózott velük. Sikerekben sem volt hiány. Lemondása után ugyanebben a beosztásban Győrben szolgálta a várost és hazáját. Aztán elérkezett pályája csúcsához: Budapest főpolgármesterévé választották. Helyesen vonta le a következtetést a szerző: „A kihívást alapvetően nem a szakmai feladatok, a közgyűlések levezetése, a törvények, rendeletek betartatása, azok figyelemmel kísérése, a törvényesség biztosítása, inkább az állam érdekeinek védelme jelentették.” Mindent megtett az önkormányzat autonómiájáért, azonban ez a próbálkozása sikertelennek bizonyult, és ez keserűséggel töltötte el. A költségvetéssel is bajok akadtak, gyűltek a viharfelhők. Bár végül Huszár lemondott a főpolgármesteri posztról, ám a korabeli sajtóban megjelent nyilatkozatokból, a politikai döntések logikájából kiindulva arra lehet következtetni, hogy lemondását nyomás hatására tette. A két nehéz év, míg a főváros élén állt, összességében mégis sikeresnek értékelhető. Később is megtalálta helyét a közéletben, szövetségekhez, mozgalmakhoz csatlakozott. Abban nem vagyok biztos, hogy a szerző jól döntött, amikor a főpolgármesterség utáni időszakot ennyire részletesen ismerteti, pontosabban: a bizottságok, szervezetek életét, a vagyonelemeket aprólékosan mutatja be. Mintha ez kihagyható lett volna. Akad még egy kiemelkedő beosztás: Huszár Aladár a Parlament Felsőházának tagja lett. Azért persze ne feledjük, hogy a felsőházba hivatal és méltóság alapján lehetett bejutni. Nehéz évek jöttek. A nyilasokat nem szívelte, támadta a szélsőségeket, kiállt elvei mellett. Támadták is őt rendesen. A németek megszállták Magyarországot, Huszár letartóztatása csak idő kérdése, 1944. április 3-án letartóztatták. Kihallgatások, kínzá- �SZEMLE 97 sok. A vége Dachau, a haláltábor. Nem árulom el a végét. Talán ez a legizgalmasabb része a kötetnek. Ezt a szép ívű, rendkívül alapos, részletekbe menő könyvet nem lehet, nem szabad egyszerre elolvasni. Ízlelgetni kell, visszalapozni, naponta levenni a polcról. Többször is. Mindig találunk benne újat, felfedezünk új szálakat. Nagy László megtette a magáét, rajtunk a sor. (Rozetta Stúdió Kft., 2018) MADÁCSY PIROSKA Máté Zsuzsanna: Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról – kiemelten a madáchi életműben című monográfiájáról Máté Zsuzsanna a Madách Irodalmi Társaság alapító tagja, számtalan Madách tanulmány szerzője. Egyik kutatási területe a 20. század első felének magyar esztétikatörténete, mely időszak szellemi értékeit a század második felében negligálták. Így az 1990-es évektől vált hangsúlyozottá ezen időszak feltérképezése, az esztétika, a művészetfilozófia területén is. Fülep Lajos 1988-tól megjelent (kéziratos) műveiről egy Ilia Mihály által lektorált tanulmánykötetet írt.1 A fülepi életmű különböző szegmentumainak elemzését jelenleg is lényegesnek tartja, például a 20. század eleji művészeti válságjelenségek fülepi problémakörét vizsgálva, ahogy azt legutóbbi A „művészet vége” dilemma művészet/filozófia-történeti diskurzusáról c. tanulmányában is olvashatjuk.2 A második kiemelt témája pedig a szegedi egyetem professzorának, Sík Sándornak az életműve, melyet csaknem hétévnyi kutatómunkával egy terjedelmes monográfiában dolgozott fel Sík Sándor, Máté Zsuzsanna 1995. „Szép eszéről, szép lelkéről...”. Tanulmányok a fiatal Fülep Lajosról és művészetfilozófiájáról. Szeged. 2 In: Magyar Művészet 2018. 2: 32–40. 1 �98 SZEMLE a szépíró, az irodalomtudós és az esztéta címmel (Szeged, 2005). Emellett a 20. század első felének esztétikáit tárta fel, többek között Pauler Ákos, Brandenstein Béla, Halasy-Nagy József, Pitroff Pál és Málnási Bartók György esztétika-felfogásának értelmezését. Szisztematikusan tárgyaló történeti és összehasonlító munkái mellett művészetfilozófiai, művészetelméleti, befogadásesztétikai tanulmányait kell megemlítenünk, melyeknek egyik összefoglaló kötete a Megérthető műalkotás? Esztétikatörténeti és befogadásesztétikai tanulmányok c. könyve (Szeged, 2007). Máté Zsuzsanna irodalomtudományi, művészetelméleti, esztétikai, művészetfilozófiai kutatásainak szintéziseként és egyben munkásságának kilencedik könyveként jelent meg a Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról – kiemelten a madáchi életműben című, 654 oldalas monográfiája, tekintélyes, mintegy másfélezres jegyzetapparátussal. E könyv egyrészről a JGYTF Magyar Irodalom Tanszék Madách-kutatócsoportjában, valamint a Madách Irodalmi Társaság keretében folyó, csaknem másfél évtizedet felölelő kutatásai nyomán született. Másrészről a szerző összehasonlító művészetelméleti munkásságának eredményeit is tartalmazza, tanszékünk megszüntetése után, már mint az SZTE JGYPK Művészeti Intézete oktatója és a Művészetelméleti, művészetpedagógiai kutatócsoport vezetőjeként.3 Monográfiájának alapkérdését – „hogyan lényegül át a bölcselet, a filozofikum esztétikummá a madáchi életműben?” – elsősorban Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének elemzése során prezentálja, ugyanakkor kutatását kiterjeszti a főmű árnyékában maradt Madáchlírára és néhány drámai alkotásra is. Végül a monográfia („Az átlényegülés lehetőségére vonatkozó ellentétes művészetfilozófiai válaszok” című harmadik részében) alapkérdését a művészetfilozófia története egészében vizsgálja, és összehasonlításai nyomán kiemeli annak két, ellentétes vonulatát, a filozófiát a művészettel, az esztétikummal szembeállító, valamint az „egymásbanlevőséget” állító tendenciát. Kérdésfeltevéseire válaszait az (irodalom)esztétika, a komparatisztika, az irodalomtörténet és a művészetfilozófia, művészetelmélet, valamint az esztétikatörténet, illetve a filozófiatörténet felől, egy tudatosan felvállalt interdiszciplinaritásban, többszörös határterületek metszeteiben fogalmazza meg. Teheti ezt, hiszen a madáchi életmű sokrétűsége, a hatástörténet szerteágazó természete éppen ezt a metodológiát támasztja alá, másrészt a szerző három évtizedes tudomá3 Vö: Zsuzsanna Máté 2016. Transformations of Literary Texts: Comparative and Hermeneutic Studies on the Intertextual and Intermedial Relations in Some Major Works of Dante, Imre Madách and Béla Balázs. Szeged. �SZEMLE 99 nyos tevékenysége, mintegy 160 tanulmánya (a Magyar Tudományos Művek Tárában is követhetően) éppen e diszciplínákra terjed ki. Máté Zsuzsanna a komparatisztika metodológiáját több gondolatmenetében is érvényesíti, a párhuzamokból, valamint az elkülönülésekből lényeges és átgondolt következtetéseket tesz. Így már az első fejezetben, a kritikatörténet vizsgálatában megjelenik ez az összehasonlító szemlélet. Az ember tragédiája értékelésének szélsőséges végletei nyomán (mely, ahogy Németh G. Béla írta, „himnusz vagy ócsárlás volt rendszerint”) fokozatosan háttérbe került a madáchi főmű esztétikai értékelése, majd a 20. század elejétől az ideologikus szempontokat hordozó értelmezések két nagyobb hullámban összpontosultak, egészen az 1960-as évekig. Az első ideologikus hulláma az értelmezéseknek (néhány kivételtől eltekintve) elfogadó karakterükben összekapcsolódtak a 20. század első felének Madách-kultuszával, míg a szintén ideologikus, ám döntően elutasító hullám az 1948-tól 1950-es évekre koncentrálódott, Lukács György és Révai József marxista kritikájának következményeként. Az ideologikusság alóli „felszabadulási” folyamat, Waldapfel József, Sőtér István, Horváth Károly, valamint Barta János és Baranyi Imre tanulmányai már jelzik az eszmetörténeti, bölcseleti és az esztétikai szempontrendszer előtérbe kerülését, mely ma is tart. A Tragédia filozófiai forrásait és párhuzamait bemutató fejezet hasonlóan komparatisztikai összevetésen alapul. Így nemcsak az igazolható eszmei források és az értelmezők különböző filozofikus áthallásainak gyűjteményét, a gondolati rokonságok halmazát nyújtja, hanem egyben bemutatja ennek hangsúlyeltolódásait, például a kanti filozófiai párhuzamok mai elfogadottságát és a hegeliek háttérbe kerülését. Mindemellett kritikusan jelzi e bölcseleti párhuzamkeresés árnyoldalát is, azt az aránytalanságot, mely az értelmezéstörténetben megnyilvánul. Ugyanis a filozofikum vizsgálata nem a műalkotás autonóm bölcseletének az elemzésére irányult, hanem a Tragédiában felhasznált bölcseleti anyag kutatása mellett sokszor csak az értelmezők filozófiai asszociációinak a kimondása felé. A Tragédia immanens filozofikumának hiányát pótolja a monográfia első része, mely elemzése alapján a metafizikus és antimetafizikus gondolatiság kizáró ellentételezettségére, valamint a mindkettővel szembeállított „életgyakorlati” bölcseletre és az ebből levezethető nyolc nagyobb filozófiai problémakörre épül. Szoros szövegelemzése alapján a Van és a Kell világa, az anyag és a szellem, az eszme megvalósíthatósága és megvalósíthatatlansága, az értelmesség és az értelemnélküliség, a bizonyosság és a bizonytalanság, a szabad akarat és a determináció, a dualizmus és a monizmus, az abszolút és a relatív. A szerző ugyan- �100 SZEMLE akkor hangsúlyozza, hogy a madáchi bölcselet nem képez önálló filozófiai rendszert, hanem egy irodalmi alkotássá formált filozófiai hermeneutika, világ-, lét- és önértelmezés. Az ember tragédiája másképpen értéséről c. második fejezet a Tragédia utóéletének alapvető minősége, a másképpen értések vizsgálata felől a madáchi főmű esztétikumának sajátosságait állapította meg, így hatványozott hermeneutikai természetét, interpretatív és szabályozott nyitottságát, valamint az értelmezés szabadságára lehetőséget adó jellegét. Madách drámai költeményének a kulturális emlékezetben való megmaradása egyedülálló a magyar irodalom történetében. Ugyanis kisebb könyvtárnyi terjedelmű és rendkívül ellentmondásos a kritika- és értelmezéstörténete, valamint kivételesen gazdag a különböző művészeti ágakban létrejött utóélete, mivel a legváltozatosabb műalkotások formájában élt tovább az elmúlt másfél évszázadban, az illusztrációk, a különböző adaptációk és újraalkotások vagy inspirációk formájában. Így a különböző művészeti ágakban létrejött alkotások hálózatát is felderítve elemzi a szerző a madáchi irodalmi szöveg átváltozásának jellegzetes művészi megvalósultságait, a képző-, színház-, zene- és filmművészeti alkotások művészetközi kapcsolatain belül. Kiemelten analizálta Zichy Mihály, Buday György, Kass János illusztrációit, Paulay Ede színházi ősbemutatóját, Czóbel Minka misztériumát, Dohnányi Ernő és Ránki György zeneműveit, valamint Kass János és Jankovics Marcell animációs filmjeit. A monográfia első, A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének folyamata Az ember tragédiájában c. része 352 oldal terjedelemben, csaknem ezer lábjegyzettel akár önálló könyvként is olvasható. Olyan, a Madách-kutatásban eddig még meg nem valósult, komplex hermeneutikai, esztétikai és komparatisztikai megközelítését adja a Tragédiának, mely nemcsak az eddigi értelmezési hagyományhoz kapcsolódik, hanem komplexitása révén jelentős tudományos eredményekkel bír. Feltárja a Tragédia autonóm filozofikumát, meghatározza esztétikumának sajátosságait, bemutatja a filozofikum esztétikummá való átlényegülési folyamatát, valamint elemzi hatástörténeti tendenciáit és különböző művészeti transzformációit. Máté Zsuzsanna könyvének második részében – A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének kísérletei címűben, mely szintén olvasható önálló könyvként – a madáchi bölcseleti líra filozofikus problémaköreit tárja fel. Az összehasonlító verselemzések keretében néhány Madách-vers esztétikai önértékűségét igen meggyőzően mutatja be. Madách bölcseleti lírájának eddig teljes mértékben rejtetten maradt bölcseleti karakterét fedezteti fel a szerző olvasójával számos verselemzésen keresztül. Főleg �SZEMLE 101 azt, hogy a két-világ, a Van és a Kell, a való és az ideális világ szétszakítottságát miképpen leltározza Madách, és a szakadozottságot a későromantikára jellemző dezilluzionizmussal hogyan veszi tudomásul. Madách költői habitusának vizsgálatát a mintegy 300 költemény és a néhány dráma elemzésével teszi teljessé, ily módon a szerző következtetései megalapozottak, miszerint Madách a (kora-)romantika teljességigényével, az egész-létre, az egységre való törekvéssel egy (kora-)romantikus költői attitűddel keresi a két-világ ’egésszé’ tételének lehetőségeit. Ennek az egészélménynek művészetbölcseleti és egyben poétikai gondolati horizontját, a (kora-) romantikus organikus világszemlélet narratívájában, az univerzális egység-elvűségben lelhetjük meg, mivel ez az eszmeiség párhuzamos a kora-romantikus (jénai) bölcselőknek az „egy – minden és minden – egy” és ezen belül a költészetnek mindenfajta ellentétességet összeolvasztó, egyben transzcendentált felfogásával. Úgy véljük, hogy Máté Zsuzsanna monográfiája egyedi tudományos teljesítmény. Nemcsak a madáchi életmű kutatásában bizonyul megkerülhetetlennek jónéhány megállapítása, nemcsak az irodalomtörténet, -elmélet és esztétika számára nyújt meggondolandó szempontokat a bölcseleti irodalomról és annak esztétikumáról, hanem következtetései a magyar filozófiatörténet számára is jelentősek lehetnek. Továbbá, ahogy az irodalomtörténészeknek, esztétáknak, komparatistáknak fontos olvasmánya lehet e könyv, úgy a laikus, Madách főművét kedvelő és az életmű teljessége iránt érdeklődő olvasónak is. Máté Zsuzsanna Madách-monográfiája a 101. kötete a Madách Irodalmi Társaság Madách-Könyvtár Új Folyam sorozatának, Andor Csaba szerkesztésének köszönhetően. Az egyszerű fehér borítójú hagyományos könyv az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában is elérhető, elektronikus digitalizált formában is olvasható: http:// mek.oszk.hu/17900/17945/17945.pdf. (Madách Irodalmi Társaság, Szeged, 2018. 654 p. Madách Könyvtár – Új folyam 101.) �SZEMLE 102 BÜKY LÁSZLÓ Fried István: „…örömem poklokkal határos” Vörösmarty Mihály költői indulásának néhány kérdése Az irodalom múltja nem jelent elmúlást, különösen akkor, ha kétszáz év múlva is kutatások tárgya, és akkor még inkább, ha alkotásai ma is olvashatók, sőt olvasandók. Aligha kétséges, hogy Vörösmarty Szózata is ilyen mű, illetőleg a költő életművének egésze is. Fried István kötetében tucatnyi tanulmányt – régebbieket és újabbakat – gyűjtött össze. A könyv alcíméhez kapcsolódik a húszéves Vörösmarty verséből vett idézet része: „[…] Férfi dicsőség szólt hozzám a mennyek öléből: | Tűzbe jövék: buzgóságom könnyekre fakadt ki, | Haj, de hevültöm után, boldogtalan hátra maradtam. | Most gyász képzeteim dúlnak, s a csalfa setétség | Országát keresik: örömem poklokkal határos” (Az életgyűlölőnek kettős panasza). A kötet bevezetőjében a szerző elmondja, hogy egy Vörösmarty-pályakép töredékeit adja közre több célt megjelölve: filológiai feltárást, kelet-közép-európai rokonságot, a társművészeti kapcsolatokat, a költők költője Vörösmarty bemutatását. E tanulmányok öt fejezetbe osztva olvashatók. Az első rész Egy kis Vörösmarty-filológia című dolgozattal kezdődik (14–37). Még Jókai Mór közölt ugyanis egy disztichont, amelyet Vörösmartynak tulajdonított: „Édes Malakidesz, ucseg Isten nem te magyar vagy. | Múzsa tied meg van egy szuka tót kutya mert”. Ez a szlovák–magyar nyelvi vitákkal kapcsolatos ingerült válasz, amint Fried bemutatja, ilyenféle irományokra utalhatott: Vojtina Mátyástól (aki Arany révén is emlékezetes): „Egy kis halál nem tesz sokat, | Őseinknek szintúgy volt”; egy ún. „felvidéki Tyrtaeus”-tól: „Róka szoros egykor nagy ehetném lyukba bebújta, | Dombos az oldala lett; nem lehet ám gyere ki”. Az efféle verselmények mögött komolyabb problémák húzódnak meg, ezért a szlovák–magyar irodalmi-kulturális kapcsolatok kényesnek tartott kérdését tárgyalja a szerző. Röviden: „a magyar nemzeti mozgalom (akár a nyelvterjesztéssel, akár a jogok vé- �SZEMLE 103 delmezésével) az udvari politikával szemben hangoztatja az alávetettségét, a szlovák nemzeti mozgalom részben hasonló vádakat fogalmaz meg a magyar nemzeti mozgalommal […] szemben” (22). Ezt Ján Kollár – aki 1819-től evangélikus lelkész Pesten – és mások tevékenységével mutatja be Fried figyelmeztetve, hogy az 1840-es évektől elmérgesedett szlovák– magyar viszonyt az irodalomtörténet, a filológiai föltárás révén nem megítélni kell vagy lehet, hanem megérteni. Három tanulmány tartozik a Csongor és Tünde körül fejezetbe (50–100). Ezek között az első A Csongor és Tünde forrásvidékéhez (50–78). A szerző nem a hagyományos, leltározó forráskutatást végzi, amelyet részben az irodalomtörténet már elvégzett, inkább forrástípusok szerepére utal (Ch. M. Wieland meséire, népmesemotívumokra, átváltozásokra és egyebekre), amelyek a további kutatás alapjai lehetnek. Elemzés is olvasható a három ellenző világ – „Ah, de mit látok? középen. | Ott egy almatő virít, | Csillag, gyöngy és földi ágból, | Három ellenző világból, | Új jelenség, új csoda” – kérdésköre kapcsán (67–78). A mítoszi hármasság rendje bontakozik ki az elveszett édenről, a kalandsorozatról, majd az újra megtalált édenről a műben, a három ellenző világ végül egységbe szervesül. „S a’ ki álmaimban él…” című részben (79–100) ugyancsak elemzés olvasható. A Csongor és Tünde lehetséges világának eseményeiben tényleges álom is van – „Aszszonyom, mit adsz, ha mondom, | Hogy belűl a lomb alatt, | Csongor úrfi szúnyad ott?” – és az ideákat jelképező, szimbolizáló: „Hattyu szálla távol égből, | Lassu dal volt suhogása | Boldog álom láthatása […]”. A nemzeti eposz kelet-közép-európai sajátosságai (102–122) is külön tanulmányt kapott Fried kötetében. A nemzeti eposz Vergiliust követi, egy elképzelt nemzeti hőskort ábrázol, ezzel a közvéleményt igyekezik alakítani, a múltat a nemzetnevelés, -alakulás szempontjából festi. Szerb, horvát, lengyel, szlovák, szlovén, magyar és más irodalmakban van erre példa Miczkiewicztől Vörösmartyig. Az írók sorában az a France Prešeren is ott van, akinek a Krist pri Savici című művét a Zalán futásával együtt a nemzeti eposz „szélső-végletes” példájának tartja a tudós szerző. Vörösmarty is, Prešeren is válsághangulatuk levezetéseképpen fordultak a nemzeti eposz eszméjéhez. Ezt bizonyítja, hogy Vörösmarty Az életgyűlölőnek kettős panasza című verséből kevés változtatással beírt egy részt a Zalán futása második énekébe: „Nyilj lelkem rejteke, vagy bár | Nyilj te keserves szív s mondd el, mily terhes az élet […]”; az említett költeménynek, amelyik 1820beli (az eposz néhány évvel későbbi) e részéből való a Fried-kötet címe). Prešeren körülményei folytán elégikusabb és megtörtebb, állapítja meg Fried István, akinek e tanulmánya 1974-ből való. Ami azért említendő, �104 SZEMLE mert a szerzőnek 2018-ban jelent meg a Prešeren pályaképéről írott monográfiája – Az európai romantika szlovén poétája (Lucidus Kiadó, Budapest), amelyikben e kérdéskör részletesebben meg van tárgyalva. A Zalán futása megjelenése (1825) az akkori magyar társadalom életében oly fontos országgyűléssel egyidejű, így a kortársakra nemzeti eposzként hatni tudott. Más társadalmi-kulturális közegben az említett Keresztelés a Szavicán ezt kevéssé érhette el. Prešerennél a hazafias és szerelmi vonatkozások némileg háttérbe szorítják a történelmieket, Vörösmarty viszont történelmi tanulmányai folytán a régi magyar élet és életmód régi dicsőségéről és a reménytelenség sötétségének és a remény fölvillantásának festésével. A kelet-közép-európai romantika korszakának megismerése a két költő elemzett munkái révén lehet teljesebb. Két dolgozat tartozik Az ismeretlen Vörösmarty című fejezetbe. Az egyik Vörösmarty „fekete hölgy”-ével foglalkozik (143–159). A harminchét éves költőnek A’ féltékeny című szonettja, a szerzőt „R.” aláírás jelezte, később „Shakespearből” megjegyzéssel jelent meg Vörösmarty munkáiban. A szenvedélyes szerelmet tükröző vers szerzőségét a költő valamiért nem vállalta. Rejtőzködését az almanachköltészet korának szemlélete is indokolhatta. A romantika érzelemáradásának zárt formába szorítása mérsékelte az olvasói elvárásoktól való eltérés ódiumát. (Fried hasonlóságot említ Prešeren szonettjaival kapcsolatban is.) Nem ismeretes, hogy kiről mondja ezt a költő: „Setét hajadnak árnyában nyugodtam, | S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó: | kegyelmed távozásán riadoztam, Mely mint hajad lengése, változó.” Talán a kortársak tudták vagy sejtették, de erről nincs adat. Vörösmarty lírájából azonban Fried István olyan (nem csupán lírai) szöveghelyeket idéz, amilyenekben visszatér a szonett gondolatisága, kifejezéstechnikája. Ennek a szövegnyelvészeti, tartalomelemzési módszernek alapján véleményezi a költő 1836 körül kialakuló szerelmét, amelynek tárgya Lendvainé Hivatal Anikó lehetett. Vörösmarty színikritikái és egyéb adalékok erősítik Fried véleményét a shakespeare-i fekete hölgy rejtélyéhez hasonló kérdésben, hogy egyrészt képzeletbeli, másrészt nagyon is valóságos lehetett a setét hajú, aki miatt „[k]éj és gyönyör kinokká váltanak […]”, amint a szonett első terzinájában olvasható. Vörösmarty és az Oberon (160–179) kérdéskörét már korábban is érintette a kötet összeállítója (természetesen a kapcsolat korábbi szakirodalmára is utalva). Vörösmarty Csongor és Tündéje és Wieland kapcsolatában nem átvételről van szó: „[…] jóval több joggal lehetne áthasonításról beszélni.” Továbbá más a magyar költő világlátása, mint Fried írja. „[…] �SZEMLE 105 már nem tud hinni a felvilágosodás humanizmusából fakadó optimizmusának […]”. A könyv utolsó egységében Vörösmarty mint a nyelv művésze jelenik meg (182–197), akinek – mint Fried megállapítja – nyelvi konstrukciói a XIX. század magyar költészetének fordulatát mutatják. A nyelvi kivitelezés művészi részletei valóban fontosak. A Csongor és Tündében például a három világvándor jambusai és Ilma meg Balga trocheusai két világot jeleznek. Tegyük hozzá, hasonlóképp van Bartók Béla operájában, abban Ujfalussy József elemzése szerint a fisz-tonalitás a Kékszakállúnak és várának, az F-tonalitás Juditnak és az asszonyoknak jelzője (Bartók Béla, Budapest, 1970: 132–133). Megjegyzendő, hogy Lendvai Ernő Bartókmonográfiája a Kékszakállú herceg vára fény és sötétség ellentétét, együttes megjelenítését éppen a Csongor és Tündével hozza párhuzamba (Bartók költői világa, Budapest, 1971: 26–7. Vörösmarty verseinek nyelvi fölépítése, ritmikája, szóképei („Hervadása liliomhullás volt […]”), a szöveg(részek) akusztikus hatása („S a bús csendbe merült országok puszta határát | Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták”) igazolja a nyelvművészt példák alapján Fried. A mesedráma negyedik felvonásában elhangzó Szózat szövegét a kézirattal összevetve mutatja meg, hogy Vörösmarty nagy műgonddal alakította a szöveget. A [ ]-ben lévő, később javított szöveg kevésbé hatásos és tömör, még ha a bravúros rímelés (-vesd, -esd, est é. í. t.) ugyanaz is volt: A mit látni fogsz, kövesd, Szép leányka, meg ne vesd, Arca csendes mint az est, [Merre alkonyúl az est] Kit hunyó naprózsa fest; [Kit hunyorgó naprózsa fest] Szeme tündök, mint az est, Mellyben csillag fénye reng, Lába könnyü, mint az est, Melly a szellőn játszva leng, Úta arra, hol az est, Alkonyába dőlni kezd, [Éj ölébe térnek] Arra indult, ott pihenj meg, Ott találod a kegyest. A zeneiség a tárgya az utolsó tanulmánynak: Ut musica poësis (198–231), amely Vörösmarty költészetének zeneiségével foglalkozik. A Fried-tanulmányokra jellemző módon ezt is széles áttekintéssel alapozza meg E. T. A. Hoffmann-nak a zene romantikus voltáról szóló idézetével. Vörös- �SZEMLE 106 marty „lázas-látomásos dallamvilágát” A hős sírja c. vers zeneiségének bemutatása révén ismerheti meg az olvasó. A ballada hangzóssága, a benne leírt hangesemények (kürt zengve rivall; harc moraja; csatadal; kard, dárda zörömböl stb.) a zeneiség megteremtői. Ugyanakkor a tematikus háttér szerepe sem lényegtelen, amiként a Csalogány című vers disztichonjai éppen a zene hiányát mint az elmúlás jelzését adják: „A tavasz eljő még; erdő, bokor újra virítand: | Nem fog-e a csalogány halva fekünni alant?” A kötet utószavában a tudós szerző egyebek mellett elmondja, hogy az európai romantika része Vörösmarty (232–237). Végül névmutató segíti a tanulmányokban említett szerzők, illetőleg műveik megtalálását. (Balatonfüred Városért Közalapítvány, h. n. [Balatonfüred], 2019. 246 lap. Tempevölgy könyvek 32.) SZARVAS LÁSZLÓ Zsebők Csaba: Tisza szívvel 1956-ban A „Kolhoz Kör”: a forradalom (egyik) szellemi előkészítője A fenti címmel egy nagyon fontos, mindeddig kevésbé feldolgozott témáról, tanulságos és kissé szokatlanul és érdekesen összeállított, izgalmas kötet jelent meg. A kötetben a fő téma mellett további két értékes írás is napvilágot látott, Nagy Ervin filozófus, író Előszó helyett „lamentál” a forradalom fogalmáról és az 1956-os forradalom mibenlétéről, utószóként pedig Bence Lajos költő szubjektív megjegyzéseit olvashatjuk Zsebők Csaba írásáról. A csoport… 1955–56 fordulóján az ELTE Történettudományi Karának néhány hallgatója (Máté Imre, Szakács Sándor, ifj. Domokos Pál Péter, Kabdebó Lóránt és mások), valamint fiatal tanárok, mint Molnár József a Történe- �SZEMLE 107 lem Segédtudományai Tanszék tanársegéde, Varga János dékánhelyettes, s I. Tóth Zoltán dékán is, korábbi közös beszélgetéseikre, eszmecseréikre alapozva egy szorosabb csoportot alkottak és „Kolhoz Kör”-nek nevezték magukat. A csoport tagjai elsősorban vidéki egyetemisták voltak, néhányan a Ménesi u. 11–13-ban laktak (akkor éppen diákszálló, korábban és jelenleg is a híres Eötvös József Kollégium!), és a „sztálinizmussal nem terhelt” hallgatóként éles kritikákat fogalmaztak meg a kommunista rendszerrel szemben. Már a csoport összetétele is figyelemre méltó, hiszen többen éppen annak a falusi-szegényparaszti társadalomnak a tagjaiból kerültek ki, amelyiknek a rendszer egyik támogatójának a szerepét szánták az akkori pártvezetők. Maga az elnevezés pedig egyenesen provokáció volt, hiszen az erőszakos kolhozosítás elleni tiltakozás is benne volt a beszélgetéseikben. A „Kolhoz Kör” nem szigorúan szabályozott tevékenysége során elsősorban a magyar szabadság, a nemzeti megmaradás érdekében és a sztálinista önkény ellenében, valamint az egyetemi oktatás reformjáért cselekedett és más egyetemekkel is kapcsolatokat teremtett, s így vált a később országos hírnevet szerzett Petőfi Kör vagy a MEFESZ politikaformáló részévé is. Zsebők Csaba dolgozata nagyon pontosan és körültekintően mutatja be az ország politikai helyzetét, az akkori egyetemi viszonyokat, a dogmatikus, sztálinista oktatáspolitika súlyos egyoldalúságait (a marxizmus-leninizmus mindenhatóságát). Ahhoz, hogy még tisztábban, világosabban lássuk a témául választott csoport tevékenységét, egyszerre többféle forrást és más-más időben született információt használ fel. Nagyon bonyolultnak tűnik, ha felsorolom, hogy szinte minden elemzésébe egyidejűleg beépíti a kor politikai és egyetemi dokumentumait, a kádári pártvezetés idejében született, az „ellenforradalomról” szóló írásokat, az egykori résztvevők és leszármazottaik visszaemlékezéseit, legfőképp azonban az Állambiztonsági Levéltárban megtalálható titkosszolgálati jelentéseket, információkat. Mindeme sokféle és bonyolult halmazból azonban olvasmányos, áttekinthető tudományos alkotást hozott létre. Ebben az ismertetésben elsősorban a címben jelzett csoporttal kapcsolatos legfontosabb mozzanatokra igyekszem koncentrálni. Pilvax a Várban… A Régi Országház vendéglő, a Pilvax a Várban (ahogyan az egyik csoporttag nevezte eszmecseréik színhelyét) adott helyet beszélgetéseiknek, az Országos Levéltárban kutató tanáraikkal, kollégáikkal az egyetemen kí- �108 SZEMLE vül itt találkozhattak. Első nagyobb jelentőségű összejövetelüket,, mégpedig az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére szervezett megemlékezésüket is itt tartották 1956. március 15-én. Ezen a 12 pont alapján, a szabadság és függetlenség szellemében Szakács Sándor történész hallgató idézte fel a nagy elődök követeléseit és küzdelmeit, s teljesen aktualizálható gondolatait. Jelentős volt az is, hogy a dékánjuk, I. Tóth Zoltán professzor és más oktatók is együtt ünnepeltek velük. Tiszta szívvel, folyóirat… Diák-szerkesztőbizottság, kritikus gondolatok, tettekre buzdítás. Miután a csoport hallgatói zömmel bölcsészek, irodalmárok, történészek voltak, szinte természetes következménye lett ténykedésüknek, hogy nyilvános fórumot kerestek gondolataiknak. Amikor rájöttek, hogy az egyetem lapjában lehetetlenné vált megjelenésük, önálló folyóirat megindítását határozták el. Létrehozták a szerkesztőbizottságot, vezetője a 21 éves egyetemista költő, Máté Imre lett, tagjai között Román Károly, Szakács Sándor történészhallgatók, Domokos Pál Péter és mások. Érdemes lenne a lap egyik ikonikus versét szó szerint idézni, de a recenzió keretei nem engedik. A mozdony haladását gátló, síneken álldogáló szent tehenek metaforája nagyon egyértelmű üzenet az ostorért kiáltóknak, de az egész kötetet „lángolóan nemzeti érzelmű” (Zsebők Csaba) írások jellemzik és nagy hatást gyakorolt a további történésekre. Nem véletlenül maradt egyetlen megjelent számként, s példányai nagy része a titkosszolgálatokhoz került. Reprint kiadása 2006-ban történt a Napkút Kiadónál. A kiadványt részletesen mutatja be Zsebők Csaba, kiemelve, hogy szinte minden megjelent írást változásért kiáltott. Így jellemezhető az új generáció megjelenését hirdető ifjúsági mozgalomért szóló írás (Szakács Sándor), a személyi kultuszt és a magyar pártvezetők bűneit számon kérő elemzés (Harsay György), az orosz nyelv fakultatív oktatását hirdető, de egyidejűleg más nyelvek fakultatív oktatását követelő írás is (Máté Imre). Október 6-i történelmi séta A „Kolhoz Kör” már korábban elhatározta, hogy a magyar vértanúk emléknapján megemlékeznek az önkény áldozatairól és tüntetnek a rendszer ellen. Döntésüket kissé megzavarta, hogy a pártvezetés ugyanerre a napra szervezte a korábbi sztálinista kommunista vezetés mártír áldozatainak, Rajk László és társainak újratemetését. Viták után döntöttek úgy az egyetemisták, hogy részt vesznek a hivatalos ceremónián is, de egyéni �SZEMLE 109 akcióra is készültek. Ebből az elhatározásból aztán az első nyílt utcai tüntetés kerekedett, mintegy kétszáz fő részvételével. A temetőből előbb a kor szimbólumának tekintett Sztálin-szoborhoz vonultak (beszámolójuk szerint körbevizelték azt), útjukat a szovjet nagykövetség felé vették, ahol komikus jelenet közepette adták Andropov nagykövet tudtára ellenérzéseiket, (elhangzott a Ruszkik haza! követelés is), útjukat az Andrássy út 60 hírhedt épületénél József Attila: Levegőt! című versének elszavalása után a Batthyány emlékmécses és a Petőfi-szobor érintésével az egyetem felé folytatták. A tüntetésen a városi és vidéki hallgatók együtt szavaltak, énekeltek nagyon is „áthallásos” verseket, áriákat, mindenkit elfogott a lelkesedés az ország szabadságát éltetve. Részvétel a forradalomban… A csoport minden tagját átható forradalmi lelkesedés nyomán rendkívül aktív szerepük volt a későbbi eseményekben. A politikai követeléseiket tartalmazó írást magánlevélben juttatták el szegedi barátaikhoz, részt vettek a MEFESZ vitáiban, Máté Imrét még a vezetőségbe is sikerült beválasztani. Minden félelmük és óvatosságuk ellenére a mielőbbi demonstrációkat támogatták, ott voltak tehát a 23-i tüntetéseken és csatlakoztak a forradalmi szervezetekhez. A fegyveres küzdelemből azonban nem mindenki vette ki a részét, leginkább Máté Imre tevékenységét említik a visszaemlékezők. Sorsok, utóéletek… A kötetből különböző formában ismerhetjük meg a csoport tagjainak további sorsát is. Vezetőjük, Máté Imre, a várható megtorlás elől „disszidált” és későbbi feleségével együtt Németországban élt nagyon szép és tartalmas életet. Másokat az egyetemi fegyelmi bizottságok eltávolítottak az egyetemről, hosszabb-rövidebb ideig korlátozták szakmai tevékenységüket. Többen is voltak azonban, akik a későbbi évtizedekben elismert kutatói-egyetemi munkát végeztek, az irodalomtudomány (Kabdebó Lóránt) vagy a történettudomány (Román Károly, Szakács Sándor) területén jelentős eredményeket mutattak fel. A szerző, Zsebők Csaba PhD, a kelet-európai történelem elismert kutatója, nagyon sokoldalú tudományos oktatói, irodalmi, szerkesztői, kulturális tevékenységet folytat, a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola tanszékvezetője. �SZEMLE 110 Szubjektív gondolati kalandozások… A könyv néhány fontos részletének a vázlatos ismertetésével és a Kör jelentőségének kiemelésével szerettem volna a szélesebb olvasóközönség érdeklődését felkelteni ennek a kevésbé ismert csoportnak a cselekedetei iránt. Hiszen oly korban és oly tettek fűződnek nevükhöz, amire méltán emlékezhet a mai magyar közvélemény is. Bár a tanúk már kevesebben, leszármazottaik még többen ismertethetnek meg a tiszteletre méltó személyekkel és cselekedeteikkel, a kötet jó alkalmat nyújt a nemzeti múlt nem is apró kockájának a megismeréséhez. Talán még az emlékek látható megjelenítéséhez is, pl. emléktábla a Régi Országház ma is működő termében. A könyvben szó szerint közölt Máté Imre: A szent tehenek című költeménye kapcsán pedig óhatatlanul az emlékezetbe idéződik máskor, máshol megjelent (vagy eltiltott) vers és költő, amelyek / akik mondanivalójukkal társadalmi–politikai ellenállás, követelés elindítóivá lettek, vagy legalábbis sok értő emberben hívták elő a rendszerváltó gondolatokat! Ilyen költeményekre gondolok, csupán hirtelen jött emlékeimből, mint Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (1950), vagy Utassy József: Zúg Március (1969). Egyszer, talán Máté Imre verse is ide sorolódik… S végül, még egy érdekes adalék. József Attila verse, a Tiszta szívvel más kötet címadójaként is megjelent kritikus egyetemisták önálló kezdeményezésére (ELTE Alkotókör 1964: 65). Azt nem tudjuk, hogy a „plágiumnak” tudatában voltak-e a fiatalabb alkotók, vagy a címmel is üzenni akartak az utódoknak, mindenesetre továbbgondolásra érdemes „találkozás”. (OIKOSZ Alapítvány, 2019, 144 o.) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BENEDEK SZABOLCS (1973, Budapest) író, fordító. BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) író, költő, kritikus. BÜKY LÁSZLÓ, DR. (1941, Nagykanizsa) magyar nyelvész, egyetemi tanár. CSÁK GYÖNGYI (1950, Kisvaszar) költő, író, pedagógus. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. FRICS TAMÁS (1942, Budapest) okleveles gépészmérnök, Salgótarján múltjának emlékeit gyűjti. FRIDECZKY KATALIN (1950, Budapest) író, zongoraművész. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház alapító főszerkesztője. MADÁCSY PIROSKA, DR. (1942, Szeged) tanszékvezető főiskolai tanár, irodalomtörténész. NAGY ANTAL RÓBERT (1974, Keszthely) pedagógus, költő. NAGY LÁSZLÓ (1953, Balassagyarmat) közíró, művelődésszervező. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író. PÉTER BÉLA (1952, Abony) író, költő. POHÁNKA ERIKA (1954, Balassagyarmat) tanár, költő. RADNAI ISTVÁN (1939, Budapest) író, költő. SAITOS LAJOS (1947, Soponya) költő, szerkesztő. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. SZARVAS LÁSZLÓ, DR. (1941, Bátor) főiskolai tanár, a politikatudományok kandidátusa. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő. SZOKOLAY ZOLTÁN (1956, Hódmezővásárhely) költő, műfordító. VÉGH JÓZSEF (1953, Diósjenő) Nyugat-Nógrád helytörténésze. ZSIBÓI GERGELY (1974, Kolozsvár) költő, író, tanár. Képzőművész KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE MIKLÓS (1950, Budapest) grafikus, festőművész, szobrász, rézmetsző, ékkőfaragó. 1975-től tagja a Fiatal Művészetek Stúdiójának. 1980-ban felvételt nyert a Rézkarcoló Művészek Alkotóközösségébe. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja. 1980 óta állít ki külföldön. Jelenleg a Nógrád megyei Honton él. Elismerései: Washington – Georgetown Gallery University Grand Prize díj (1992), New York – Madison Prize Díj (1993), Baltimore – Surrealism in Europe Golden Prize (1995). �Lapszámunkban Kolozsvári Grandpierre Miklós alkotásai láthatók. A borító a Gyöngyös és a Hová lesz a séta című festményeinek felhasználásával készült. A borító belső oldalain az Árulkodó és az Énekesmadár című képek láthatók. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Támogatónk: NEMZETI KULTURÁLIS ALAP SKUCZI NÁNDOR, Nógrád Megye Önkormányzatának elnöke Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/2a6be4f37ebca5b69006d0ca7f8b000b.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2019 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2019/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2019 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/04e9d285e0e95ddea04e058f9efe0f06.pdf 26e7f5fd90f2b9b34aab958d4c5cdfef PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK PALÓCFÖLD 65 Baráthi Ottó: Palócföld-panoráma Erdős István: Negyven-ötven éve Oravecz Tibor: Palóc Nyugat SZÉPIRODALOM Oravecz Tibor: Születésnapomra Ketykó István szonettkoszorúja Bene Zoltán: Isten, ítélet (regényrészlet) Saitos Lajos: Szú a fában – Vasakarat – Számozott versek (2) – Bálnakövek Kőrösi Ferenc: A pillanat – A jelen Zoltay Lívia: Repülni… Debreczeny György: azokon a régi fényképeken ha kiülök a félelembe Márkus László: Hagyományos haikuk – Magyar haikuk Pohánka Erika: Ipolyom – Repedések – Lehasadunk az időről H. Balázs József: Tíz élet története Biró Erika: Nekem a Riviéra – Ünnep Büky László: Baiaeban csend – Haikuk 3 18 21 23 28 37 41 47 48 50 51 54 64 65 67 77 KÉPZŐMŰVÉSZET Dávid Zsuzsanna: „Kőszív helyett…” – Beszélgetés Párkányi Raab Péterrel 24 IN MEMORIAM Csongrády Béla: Emlékmorzsák Kerényi Ferencről Fancsik János: Halotti maszk 42 52 1956 Képiró Ágnes: Interjú Pomogáts Bélával 56 KUTATÓTERÜLET Jaskóné Gácsi Mária: Antiklerikális szemlélet ábrázolása Kaffka Margit műveiben 69 SZEMLE Ádám Tamás: Egymásra rakodó szövetek Bakonyi István: Fellinger Károly: Szimering Madár János: Erkölcs és irodalom – Döbrentei Kornél márciusa Drescher J. Attila: Zentai László Fel a hatodikra c. regényéről 78 81 83 91 �Lapszámunkban Párkányi Raab Péter szobrász alkotásai láthatók. A borító az Ima és a Gondolkodó című kompozícióinak felhasználásával készült. A borító belső oldalain a Genf 56 és az Angyali című szobra látható. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �PALÓCFÖLD 65 3 BARÁTHI OTTÓ Palócföld-panoráma Emlékezés a lap egykori első embereire Az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfia szerzője a lap egykori alapító szerkesztőjére, felelős és főszerkesztőire emlékezik. Vázolja életútjukat és munkásságukat, feleleveníti találkozásaikat, kapcsolataikat, felidézi személyiségüket, emberi arcukat. A Palócföld alapításának 65. évfordulóján szerkesztőségünk felkérésére úgy mutatja be a folyóirat vezető személyiségeit, ahogy eddig talán még nem vagy csak kevesen ismerhették őket. Bevezetés Köszönöm a felkérést és a lehetőséget, hogy a Palócföld egykori kitűnő személyiségeit, köztük kollégáimat, barátaimat megidézhetem. Reményeim szerint a korszakba ágyazott – jó esetben a hely szellemét is felidéző – személyes kapcsolatok feltárásával olyan új és érdekes információkhoz is jutnak az olvasók, amelyek gazdagítják meglévő ismereteiket, segítik a történések mélyebb, a szereplők árnyaltabb megismerését. A személyiségábrázolás mindig kockázatos, mert nem tényszerű, hanem szubjektív, remélem azonban, ez esetben sem sért személyiségi jogokat. Itt kell megemlítenem, hogy amikor 1971-ben Budapestről Salgótarjánba kerültem, nyomban elhatároztam, hogy mielőbb megismerem a várost, a megyét, jelesebb személyiségeit. Ennek érdekében első teendőim között olvasgattam a Nógrád c. napilapot és a Palócföld c. folyóiratot, lapozgatva régebbi számaikat is. Egyre többet tudtam meg szűkebb pátriámról, a két lap készítőiről, szerzőiről is. Bobál Gyula: Arany- és Vastoll-díjas újságíró A Losonc-közeli Gácson 1919. május 26-án született. A trianoni békediktátum után családja áttelepült Salgótarjánba, ő pedig kitanulta a nyomdász szakmát. Erről később így írt: „Az iskola kapuján kilépve fogadott be az ólomgőzös nyomda és álltam az oltárnak tűnt lapformáló mettőr asztal elé, a mester, Barta József ügyelete alatt. Innen vitt az utam a papírszagú szerkesztőségbe, a ma is legnagyobbnak tartott főszerkesztő, dr. �4 PALÓCFÖLD 65 Lapsánszky János gyámkodó keze alá. Így lettem én örök rabszolgája a lapkészítés mesterségének…” Az ifjú Bobál mindenre, mindenkire figyelt, mesterektől titkokat lesett el. Hamarosan hírt hozott, majd cikkeket is írt. Ettől kezdve a toll el nem maradt kezéből, mígnem 1995-ben arannyá változott: a MÚOSZ az aranytollas újságírók sorába emelte. Eközben persze sok víz folyt le a Zagyván. Még harmincéves sem volt, amikor kollégáival megalapították – a Nógrádi Újság és a Nógrádi Hírek fúziójával – a Szabad Nógrádot, amely 1948. május 1-jén jelent meg, és amelynek aztán a felelős szerkesztői teendőit is ellátta. Minden jónak tűnt, amikor 1951-ben a politika közbeszólt és száműzte a laptól. – De lehet-e kitagadni azt – írja egy helyütt – , aki az újságírás elkötelezett szolgája? Vezetésével hamarosan megalakult a megyei írócsoport, majd 1954-ben a reformot követelő értelmiségiek által megszületett a Palócföld első száma – az ő munkásságának elévülhetetlen érdemeként is. Hit és bátorság kellett az ötlethez éppúgy, mint a megvalósításhoz – nyilatkozta többször is. Bobál Gyula még a második lapszám készítéséből is kivette részét, de aztán már a Szabad Nógrádot követő megyei lapoknál hasznosította képességeit. – Hidd el nekem, nem akartam én soha főszerkesztő lenni. Megtisztelő volt, de a kötöttségeivel nagy teher is volt számomra – mondta nekem a minap is. Az említett „lapszemléim”, információgyűjtésem során elsők között figyeltem fel Bobál Gyula írásaira, emberközpontú témaválasztására, tudósításainak, tárcáinak lírai hangulatára. Az első személyes találkozásra valamikor az 1970-es évek közepén kerülhetett sor, amikor egy megyei tanácson rendezett fórumon Illés Miklós, a megyei tanács elnökhelyettese bemutatott az elegáns, magabiztosan megszólaló újságírónak. Én örültem, mert azt gondoltam, jól jöhet, ha a megyei sajtó egyik vezető újságíróját személyesen ismerem. Ezt követően is elég sok rendezvényen találkoztunk, de nemigen volt módunk beszélgetni. Addig, amíg 1980-ban egy derűs áprilisi napon, két A/4-es gépelt oldalnyi cikkemmel állítottam be a Nógrád szerkesztőségébe abban a tudatban – hiszen ekkor már egy éve a megyei munkaügyi osztály vezetője voltam –, hogy tőlem jobb szakcikket senki nem is írhatna. A sajtóházban Bobál Gyula állta az utamat, kérdezte, mi járatban vagyok. Mondtam, írtam egy �PALÓCFÖLD 65 5 cikket, azt hoztam, és fel is mutattam. Bár ne tettem volna! Kikapta kezemből, belenézett, és azt mondta, hogy hosszú, ezt senki nem fogja elolvasni. Magyaráztam volna, hogy Nógrád megye munkaerőhelyzetét elemeztem, de leintett. – Ebből elég lett volna egy flekk is, majd így szólt: – Vidd haza, írd meg rövidebben, vannak benne jó gondolatok is. Csakhogy a cikket korábban már megbeszélték a főnökeink, és azt a főszerkesztő hamarosan le is közölte. Ekkor mondtam némi éllel Gyulának, a cikk megjelent, mire ő gúnyosan replikázott, igen, de nem azért, mert jó volt. Így váltunk el, aztán a következő években, amikor találkoztunk, az újságírás talán nem is került szóba. Én olvastam az ő cikkeit, ő meg – mint később elmondta – az enyéimet. Tíz évvel ezelőtt aztán fordulat következett be kapcsolatunkban: közvetlen szomszédok lettünk. Hamarosan felengedett a fagyos hangulat. Az évek során mind többet beszélgettünk, és már régen oldott, jó hangulatban diskurálunk. Segítjük egymást, ha kell. Nekem pedig, ha cikket írok, csaknem mindig eszembe jutnak az 1980-as instrukciók, intelmek, amelyek talán még hasznomra is váltak. Bobál Gyula munkásságának és személyiségének egyik legfőbb ismérve: mindig ott állt helyt, ahol szükség volt rá. Főszerkesztőként, tördelőszerkesztőként, kiadóvezetőként egyaránt jó színvonalon, tanítani való módon végezte munkáját. Sőt, később tanította is az újságíró-mesterséget. Tudását munka melletti tanulással gazdagította: a Madách gimnázium után az ELTE bölcsészkarán szívesen hallgatta a történelmet, kedvelte a filozófiát, majd az esztétikában mélyedt el. Ez sem elégítette ki, mert ő mindenáron újságíró akart lenni. Beiratkozott a MÚOSZ Újságíró Akadémiájára, amit sikeresen abszolvált. Aztán itthon is megszervezte az újságíróstúdiót: ismert kollégáival együtt a helyi újságírás legjobbjait nevelte ki. Saját újságírói teljesítményét több ezer cikk, izgalmas és olvasmányos írás fémjelzi. Bár elsősorban oknyomozó újságírónak vallotta magát, írásai döntően a riport, a tárca, az újságcikk műfajában jelentek meg, de – ahogy Csongrády Béla írta egy helyütt – „olyan mély tartalmúak, mívesen megformáltak, hogy mindegyik szépírásnak, mondhatni irodalomnak minősül”. S hogy létezik-e számára más az újságíráson kívül, azt Szendi Márta egy szép szösszenetében írta meg, többek között így: „...Bobál Gyula csak egyet ismer, mi fogható a redakciók világához: az erdőt, a természet katedrálisát. Puskával a vállán vagy fegyver nélkül, járta és járja ma is a hegyet, völgyet, magaslatot. Ismeri a madár szavát, felel rá, tudja, melyik nyomot mikor és miféle vad taposta a nedves földbe...” Gyula egészen egyedi „jelenség”. Már eleganciájával is kitűnik környezetéből. Magatartása és viselkedése ugyancsak sajátos: jó napjaiban egy �6 PALÓCFÖLD 65 falat kenyér, békés és kiegyensúlyozott, harmonikus és toleráns személyiség. Ám mint minden határozott, erős akaratú személyiség, a kritikát ő is nehezebben viseli. Alapvetően jó természetű, szociálisan érzékeny, a közösség iránt elkötelezett ember. Kritikus és következetes. Remek társalgó, nagy mesélő, jó a humorérzéke. Egyidejűleg egészségesen türelmetlen, minthogy maga dinamikus, nem tűri a késlekedést, a restséget. Akit a barátjává fogad, amellett kitart. Egykor sportolt, a futballt még ma is kedveli, a tévében nézi, ahogy az igényes zenét is szereti: Bach, Csajkovszkij, Vivaldi az igazi zene füleinek. Bobál Gyulát a közelmúltban köszönthettünk 100. születésnapján – ugye ez is micsoda ritkaság! Közéleti megbízatásainak egyikeként tagja volt a MÚOSZ választmányának. Számos elismerésben részesült, mindre büszke, különösen az ez év január végi városi ünnepségen kapott Salgótarján Szolgálatáért díjra. Nemkülönben az Aranytoll- és a Vastoll-díjra, mert az utóbbi kettőt kollégái javaslatára kapta. Mi meg rá vagyunk büszkék, arra, amit alkotott, és amit írásaival is letett Nógrád megye képzeletbeli helyi értékeinek asztalára, az itt élő emberek javára. Kojnok Nándor: tanár, könyvtárigazgató, lapszerkesztő Karancsalján, 1935-ben született, a salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban érettségizett 1952-ben. Egyetemi tanulmányait az ELTE magyar szakán kezdte meg, majd felvette a történelem szakot. 1957-ben tért vissza Salgótarjánba, az általános iskolai tanítást követően a városi tanács művelődési osztályának vezetője lett. 1965-től a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese, 1969–1973 és 1976–1990 között – rövid megyei tanácsi kitérővel – az intézmény igazgatója volt. Felelős szerkesztőként 1967–1972 között eredményesen munkálkodott a Palócföld folyóirattá szervezésében. 1973–1986 között rovatvezető volt. Munkásságát többek között Madách-díjjal is elismerték. A lap 1967-ben megkezdett korszakában az éves beszámolók, programadó ülések, évközi megbeszélések, szerkesztőségi fórumok hozzájárultak a lap tartalmi gazdagításhoz, karakteresebb kialakításához. A szerkesztőségi irodalmi estek, a művészeti rendezvények (kiállítások, tárlatok), az író-olvasó találkozók, megemlékezések (Balassi-, Madách-, Mik- �PALÓCFÖLD 65 7 száth-évfordulók, könyvhét) erősítették a Palócföld kisugárzását, segítették az országos folyamatokba való bekapcsolódását is. 1980-tól kezdve tervezgette az új könyvtárat, hegyeket mozgatott meg, hogy az megvalósuljon. Érdemei elévülhetetlenek. Büszke is volt művére, sajnos nem sokáig lehetett az. Kojnok Nándort 1971 őszén a Palócföld felelős szerkesztőjeként és a megyei könyvtár igazgatójaként ismertem meg. Egy monoton munkanap után Pál József kollégámmal ballagtunk a megyei tanácsról hazafelé, amikor az eső elől bemenekültünk a JAMMK és a könyvtár közös büféjébe. Hamarosan betoppant Kojnok is. Vállig érő haja csapzottnak tűnt, a cigaretta fel-felparázslott ujjai között, amint egy-egy slukkot mellre szívott. Józsival – aki rögtön bemutatott neki – eltörpültünk mellette. A kisebbségünk kompenzálása és a pertu céljából kértem egy üveg sört Nándinak, mi Józsival már borozgattunk. Hamarosan a BEAC pályán éreztem magam, Nándi olyan plasztikusan adta elő futballélményeit, hogy mindjárt szimpatikusabb lett. Aztán kisvártatva felidézte az 1956. október 23-ai eseményeket. Én a Palócföldről és a könyvtárról érdeklődtem, de azt mondta, ne dolgozzunk. Szinte régi jó ismerősként váltunk el egymástól. Legközelebb már dolgoztunk: a könyvtár felügyeleti-gazdasági ellenőrzését realizáltuk. 1973-ban a legkedvesebb munkatársát kértem ki tőle, hogy az újonnan alapított munkaerőszolgálati iroda élére nevezzük ki igazgatónak. Sajnálta elengedni F. Gy.-né Erikát, de mivel több fizetést kapott nálunk, ezt akceptálta. 1973-tól a megyei tanácson voltunk kollégák: előterjesztéseket egyeztettünk, fejlesztési terveket vitattunk. Második igazgatói korszakában pedig az új könyvtárról, a kultúra és a gazdaság összefüggéseiről beszélgettünk. Paradoxonnak tűnt, hogy éppen az új könyvtár átadása után nem maradt ideje a társalgásra, mintha belefáradt volna „monumentális művébe”. 1990. évi lemondásáig alig találkoztunk, aztán még inkább nem. 1992ben nyugdíjba ment, 2000-ben elhunyt. Utána megint maradt a tanulság. Levontuk már? Kojnok Nándornak nagy szíve volt, ahogy a fentebb említett eset is igazolja, mindig segítette munkatársai boldogulását. Ő maga mintegy munkamániás volt, különösen, amikor az új könyvtárat vizionálta, majd meg is valósította azt. Megbecsülték – olvastam valahol. Igaz, volt része elismerésben, kitüntetéseket is kapott. Nem volt párttag, de munkáját elismerték – írta valaki róla. Csakhogy nem eléggé. Velünk, párton kívüliekkel – ha csak egy kicsit is – éreztette a hatalom: nem cseresznyézhetünk egy tálból. Nándiban sikerei ellenére – ahogy később Pál József írta �8 PALÓCFÖLD 65 – sok fájdalom, harag halmozódott fel. Rosszkedvű volt, amikor nem úgy történt valami, ahogy elképzelte. Talán azért, mert ismerte a mögöttes okokat. A személyét ért sérelmeket nem tudta feldolgozni. Egy alkalommal tanúja voltam a kifakadásának, egy megyei vezető elvtársat emlegetett. Őrlődött, felemésztődött, de „fentről” nem segítettek neki. Sőt, a könyvtár átadása után a fejéhez vágták: az intézmény túlméretezett, télen fűthetetlen, nyáron hűthetetlen, egész évben kihasználhatatlan. Nándi mindjárt mondta: ezt nem bírja elviselni. Igaza lett. Kassai Végh Miklós: „Ne fogjon senki könnyelműen...” Kassán, 1944-ben született, egyéves korában Salgótarjánba költöztek. Itt járt iskolába, 1962ben a „Madách”-ban érettségizett. AZ ELTE bölcsészkarán magyar-orosz szakos tanári diplomát szerzett. Először Pásztón, aztán Salgótarjánban tanított. 1968-ban a megyei művelődésügyi osztályra került. Felfigyelt rá a fővárosi Kritika c. folyóirat, 1971-ben a munkatársa is lett. A lap átszervezése után hazatért Salgótarjánba. Kidolgozta a Palócföld folyóirat fejlesztési koncepcióját, majd 1972−1983 között ellátta főszerkesztői teendőit. Felmentése után a múzeumban dolgozott. 1986-ban családjával Budapestre költözött. Kezdetben a Múzsák kiadó szerkesztője, 1992−1995 között a Heti Magyarország főszerkesztő-helyettese volt. Tíz éven át 2005-ig a Köztársasági Elnöki Hivatal vezető főtanácsosaként segítette az államfő munkáját. Versei, kritikái és publicisztikai írásai – a Palócföld mellett – országos lapokban jelentek meg. Egy-egy regény- és műfordításkötet szerzője. Munkáját 1977-ben Madách-díjjal, majd állami kitüntetéssel ismerték el. Menedzselésével vált a Palócföld profi folyóirattá, valóságfeltáró, szociográfiai karakterével elismertté. Kassai Végh 1976-tól útnak indította a Palócföld Könyvek sorozatot, amely szintén sok fiatal írónak adott fórumot. A lap rendezvényein neves vendégek, rangos írók jelentek meg. Végh Miklóssal – a Kassai előnevet szülővárosa után vette fel – már az első találkozásom emlékezetesre sikerült. 1971 februárjában a megyei tanács klubjában ismertem meg, amely maga volt a „kulturális kapcsolatok intézete”. Büfével, gazdag ital- és hidegtálféleségekkel (még zsíros kenyérrel is!), szórakozási lehetőségekkel (sakk, kártya, rex, zene stb.). Egy �PALÓCFÖLD 65 9 délután itt találtam sakkozni Végh Miklóst, aki egymás után nyerte a partikat. A „schnell” volt a divat – fogadással fokozva a hangulatot. A „homo ludens” rögtön kibújt belőlem, azonnal kihívtam egy játékra, leülve bemutatkoztunk egymásnak. Két partiban remiztünk, a harmadikat világossal megnyertem – Miki másnapra revánsot kért, kapott és nyert is. Váltakozó sikerrel játszottunk, közben jókat beszélgettünk. 1973-ban már a Palócföld főszerkesztőjeként invitált gondűző sakkpartikat játszani az Arany János utcai szerkesztőségbe. Írásra is biztatott, ám az én osztályvezetőm (Ny. J. elvtárs) félt attól, hogy valami „hivatali titkot” is közzéteszek, és hatalmi szóval is megtiltotta, hogy szakírói vénámat a „köz” javára is hasznosítsam. Így aztán az első írásaim – miután a főnököm távozott – csak a 80-as években (Pesten már jó tíz évvel korábban) jelentek meg a Palócföldben (és a Nógrád c. napilapban is). Emlékszem, még örült is Végh Miklós, amikor az ötnapos munkahét bevezetéséről szóló cikkemet vittem neki. Igaz, Pál Józsefnek is odaadta, de (nem kis viták után) végül az 1982/5. számban leközölte. Ezek után is találkozgattunk, de már elég ideges volt, sokat panaszkodott. Mígnem a meghívásunknak – második feleségével együtt – eleget téve a lakásunkon öntötte ki – újabb sakkpartik és két konyak közben – a szívét. Amint elmondta, kikezdték, le akarják mondatni, jobb lenne, ha elmennének a városból. Aztán feloldódott, anekdotázott. Tudod, mondta – és vált megint felhőssé a homloka – nem kellett volna nekem itt belevágni a lapszerkesztésbe. Hirtelen Petőfit idézte: „Ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez...” – majd végig is mondta a verset. Elköszönésig hajtogatta: nem értik meg egyes elvtársak. Igaza lett: hamarosan felmentették, három év múlva elköltöztek. Személyében Salgótarján elveszített egy tehetséges embert, nem az elsőt, nem is az utolsót. Egy jó ideig telefonon és e-mailben is kommunikáltunk még. Talán már a fentiekből is kiderült ez-az Kassai Végh Miklósról, amit eddig nem tudtak róla olvasóim. Mint újságíró, szerkesztő, perfekt orosztudását műfordítóként, tolmácsként is kamatoztató szakember kitűnt kortársai közül. Ötletgazdag, kreatív, alkotó típusú személyiség volt. Költőként is tehetséges: első verse 14 éves korában jelent meg a megyei újságban, ahol később további költeményei mellett műfordításai is napvilágot láttak. Könyveket szerkesztett, ifjú tehetségeket gondozott és karolt fel. Innovációs készségét rögtön megmutatta, amikor 1973-ban szokatlan formátumban jelentette meg a lapot, változatosabb struktúrában, szó szerint is színesebb kivitelben. �10 PALÓCFÖLD 65 Kevesebben tudhatják: Végh Miklós amilyen tehetséges, sokoldalú személyiség, legalább annyira szenzibilis, érzékeny ember. Aki először családi problémái (első felesége, Kiss Mari ismert újságíró volt, akitől az 1970es évek végén vált el) miatt őrlődött, majd a lap körüli időnkénti politikai paláverek és az állandó megfelelési és egyeztetési kényszer miatt frusztrált. A nagyközönség csak a felszínt látta, személyes gondjaiért őt magát (is) okolva. Mindebbe csaknem belebetegedett, a depresszió kerülgette, esetenként táppénzes állományba menekült-kényszerült. 1983-as felmentése után már nem volt sokáig maradása. Budapesten új környezetben, gyógypedagógus második felesége mellett magára talált, visszanyerte ambícióit, aktivitását és régi önmagát, új karrierpályát is befuthatott. Az utóbbi években sajnos újra betegeskedik, csak remélhetjük, hogy állapota mielőbb jobbra fordul. Dr. Horváth István: „Négy évtized szolgálatban” Az alföldi Kocséron született, 1939-ben. A híres nagykőrösi Arany János Gimnáziumban érettségizett, majd a szegedi JATE bölcsészkarán 1963-ban magyar-történelem szakos diplomát abszolvált. Még ez évben Salgótarjánban kezdett tanítani. Egy év után a megyei könyvtárban módszertanos lett, ahonnan 1969-ben igazgatóhelyettesként lépett tovább. Időközben az ELTE BTK-án könyvtáros szakképzettséget szerzett, 1965ben Szegeden egyetemi doktorrá avatták. 1969–1972 között a városi pártbizottság munkatársa volt, majd csaknem három évig a Nógrád Megyei Tanács elnökhelyettese. 1975-től 1982-ig megyei múzeumigazgató volt. Visszakerült a megyei tanácsra, öt évig művelődésügyi osztályvezetőként dolgozott, majd 1987től 2001-ig újra múzeumigazgatóként tevékenykedett. E státusából 2001ben vonult nyugállományba. Időközben, 1988−1989-ben a Palócföld főszerkesztői teendőit is ellátta, feszültségekkel, vitákkal terhes időkben, amelyek a lapot is érintették. Az ő higgadt irányító munkájának is köszönhetően – az operatív szerkesztő ekkor is Pál József volt – a folyóirat megtartotta karakterét, nógrádi maradt, miközben az Ablak rovatában �PALÓCFÖLD 65 11 folytatta a kitekintést is. Számos helyi és megyén kívüli alkotó ekkor csatlakozott a laphoz. Horváth István nyugdíjazása után is aktív maradt, 2005-ben megalapította a Salgótarjáni Polgári Kört, majd életre hívta a Salgótarjáni Lapok c. köri hírújságot. Különböző státusaiban végzett munkáját jól ismerve és elismerve, munkássága csúcsteljesítményének én magam történészként végzett munkáját, e tudomány körében megjelent műveit tekintem. Többek között úgy, ahogy azt Csongrády Béla írta róla egy helyütt: „Különösen nagy figyelmet szentelt Salgótarján múltjának, sorsfordító éveinek értelmezésére, a »bazalton nőtt erdők népének« vizsgálatára. Sokszor idézett, erőt adó gondolata szerint a nehézségekkel küzdő városra nagyon illik Párizs jelmondata: »fluctuat nec mergitur«, azaz »hányódik, de nem merül el«.” De azt is hozzátette – így Csongrády –, hogy e remény megvalósulása a salgótarjániakon múlik. Ami napjainkban is igaz. Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, megkapta többek között a Madách-díjat is. Horváth Istvánt 1971-től a könyvtárból ismertem már, amikor 1973ban a korábban is említett Illés Miklós hivatali szobájában formálisan is bemutatott a frissen kinevezett elnökhelyettesnek. Ma is szinte érzem a zömök, kerek arcú fiatalember hivatalnokhoz képest szokatlanul erős kézfogását, aki alig, hogy helyet foglaltunk, fészkelődni kezdett a kényelmes bőrfotelben. Láthatóan arra készült, mikor juthat szóhoz. Ellentétben velem, aki jól tudtam, főnökünk kitölti „saját magával” a ránk szánt időt. Ami be is következett. Miközben mi szóhoz sem jutottunk, egyszer csak az órájára nézett, felállt és így szólt: – Elvtársak, el kell mennem, ti azért folytassátok ezt a jó kis beszélgetést, meg fogjátok érteni egymást. Illés elvtársnak ebben igaza is lett. Mintegy tíz évig dolgoztunk a megyei tanács hivatalában. Már az első szakmai munkák (előterjesztések előkészítése, összeállításának szervezése, szövegek gondozása, határozati javaslatok megfogalmazása, beszédszövegek írása, gondozása stb.) közben, és azt követő beszélgetésekben sok mindenben egyetértettünk. Így például abban, hogy a megye ágazati struktúrája korszerűtlen, városunk nagyüzemei energiafalók, költségigényesek, a termelékenység alacsony, intézményeink elaprózottak, kihasználtságuk nem megfelelő, a megye népességének egészségi állapota lehangoló. Kiderült, hogy Descartes a kedvenc filozófusunk, imádjuk a futballt, szeretünk olvasni stb. Így kerültünk közelebb egymáshoz, hogy aztán négy évtizeden át csaknem azonos hullámhosszon létezzünk. Horváth István különleges személyiség volt, akire figyelni kellett, karakteres megjelenésére – miközben korántsem volt Adonis – éppúgy, mint �PALÓCFÖLD 65 12 fentebb csak röviden említett munkásságára és belső értékeire. Már akinek módjában állt az utóbbiakra figyelni, ugyanis – miközben nem volt zárkózott – nem is nyílt meg „csak úgy”, mindenki számára. Nem fecsegett, talán egy felesleges mondata sem volt, mégis – legalábbis szakmája, hobbija és barátai körében – jó társalgónak, derűs személyiségnek bizonyult. Nem szívesen ült sokáig egy helyben, az otthoni íróasztala kivételével. Kiváló tulajdonságai mellett emberi gyengeségeit, amelyek frusztrálták, hallatlan önfegyelemmel igyekezett palástolni, betegsége idején fájdalmát is tűrni. Az utolsó nagyinterjút is én készíthettem vele. A címét viszont ő adta: „Négy évtized szolgálatban”.1 Mert – mint mondta – ő „csak” szolgálni akart mindig. Horváth István személyiségét sokáig elemezhetnénk még, talán közelebb is jutnánk a szakemberhez és az emberhez is. Ám az szinte bizonyos, miként azt a Honismeret c. országos folyóiratban is megjelent cikkemben is írtam: „Személyisége jóval összetettebb, semmint hogy külső, látható-érzékelhető jegyeivel jól jellemezhető legyen...”. Azt viszont állíthatom: értékes, őszinte tudós ember, kitűnő kolléga volt. Pál József: „A két lábon járó irodalmi lexikon” Salgótarjánban született, 1950-ben. A „Bolyaiban” érettségizett, Debrecenben járt népművelés-könyvtár szakra, majd elvégezte az MLEE esztétika szakát. Később művészeti menedzser szakvizsgát is tett. Először a megyei művelődési központban, később a megyei tanács művelődési osztályán dolgozott. Első írása a Palócföldben jelent meg, ahol kezdetben olvasószerkesztő, rovatvezető, 1973-tól szerkesztő volt. 1989-től a 2000. év végéig főszerkesztőként dolgozott, közben négy évig országgyűlési képviselő is volt. Írásai a helyi lapokon kívül országos folyóiratokban láttak napvilágot. Számos könyvet szerkesztett, lektorált, egyik ötletgazdája volt a Palócföld Könyvek sorozatnak. 1989-ben Madách-díjjal ismerték el munkásságát. Mint azt a főszerkesztői korszakáról többször is nyilatkozta: a rendszerváltás jegyében, a tisztázás szándékával vezérelt vitákat, kért és készített írásokat, 1956 és Nagy Pál tiszteletére jelentetett meg különszámokat. Több 1 Palócföld 2004/5. �PALÓCFÖLD 65 13 mint tíz évig első emberként irányította a Palócföld szerkesztőségét, amely idő alatt a lap mindig tisztességgel szolgálta a helyi kultúrát, Madách, Mikszáth örökségének őrzését, az értékek felszínre hozatalát. Többször is jelezte, veszélyek fenyegetik a megjelenést, de bízott a lap fennmaradásban. Ami fenn is maradt... Pál Józseffel is 1971-ben a megyei tanácson ismerkedtem meg, ahol mindketten dolgoztunk. Ettől kezdve – kisebb megszakításokkal – folyamatosan kapcsolatban álltunk egymással. Így csak az emlékezetesebb „események” közül emelhetek ki néhányat. Ahogy már említettem, az ötnapos munkahétről szóló cikkemet 1982-ben Kassai Végh Miklós odaadta Pál Józsefnek, aki azt a szakma rovására stilizálta. Ezen – és máskor is néhányszor – összevesztünk, igaz, mivel bevált tech-nikánk volt rá, másnap már ki is békültünk. Aztán csaknem tíz év is eltelt – közben sokat morfondíroztunk – , amíg újra leültünk dolgozni is. Amikor 1989-ben már az MDF parlamenti képviselőjeként Franciaországba készült, felhívott telefonon, ugyan írjak már neki két A/4-es gépelt oldal terjedelemben egy szakmai értékelést Nógrád gazdaságáról. Megdöbbent, amikor a munkanélküliség mutatóit, a privatizáció veszélyeit (stb.) olvasta. Hazaérkezése után azt találgattuk, hogyan tudnánk a francia módszereket nógrádi viszonyaink között hasznosítani. Pál József, „a két lábon járó irodalmi lexikon” – akit soha nem érdekelt a gazdaság – keresni kezdte megyénk drámájának okait. Az eszkalálódó munkanélküliséget nemhogy megállítani, de mérsékelni sem tudták, mondta is, ebbe bele is bukhatnak. Igaza lett. Az MDF 1994. évi bukása, saját kudarca nagyon megviselte. Időnként úrrá lett rajta rossz hangulata, napokra eltűnt. Frusztrálták a folyóirat 90es évek elejétől szűkülő anyagi-pénzügyi kondíciói is. Küldtem neki néhány cikket, de csak egyet közölt le: a Dilemmák és csapdák c., Bilecz Endre vitaindítójára reflektáló írásomat, a lap 95/5. számában. Egy jó ideig csak városi fórumokon találkoztunk, majd a területfejlesztésről írt dolgozatom leközlése (a 98/1. számban) után megkért, segítsek neki rovatcímet keresni azoknak az interjúknak, amelyeket helyi szerzőink „tájhazánk alkotó embereivel” készítettek. Kellemes kvaterkázás közben, közgazdához illő módon azt javasoltam, legyen „Számadás” vagy „Leltár”, de csak a fejét rázta. – Itt egy seregnyi interjú – dohogott – és nincs jó rovatcím. Mondom neki: – Akkor legyen „Seregszemle”. Mire ő: Ez már csaknem jó, de sablonos. És ekkor a homlokára csapott. – Heuréka! – mondta: „Seregszámla”. �14 PALÓCFÖLD 65 Először a 98/3. számban jelent meg ez a rovatcím, alatta Pál József frappáns soraival, és néhány remek interjúval. Ettől kezdve már az én beszélgetéseimet (Paróczai Péterrel, dr. Lonsták Lászlóval, Gressai Sándorral) is leközölte. Ekkor azonban már az értékes sorozatírás sem mentette meg őt. 1999-ben néhány lapszámot készített még, de 2000 végén felmentették státusából. Amennyiben valaki irodalmi tehetség volt a Palócföld élén, akkor Pál József – „mindenki Jóskája” – az volt. Amennyiben valaki ellentmondásos személyiség volt a folyóirat első emberei között, akkor Jóska barátunk az volt. Sajátos karakterjegyekkel volt megáldva és megverve. Amiben kiemelkedett kortársai, pályatársai közül is, az a ritkaságszámba menő enciklopédikus tudása, irodalmi, képzőművészeti tájékozottsága, nyelvi műveltsége, gazdag szókincse, választékos kifejezőkészsége, egyéni hangja és előadásmódja volt. Hangulatember volt: egyszer fenn, aztán lenn. Szárnyalt és a mélybe zuhant. Mindig szolgált valami meglepetéssel. Pál József már régen nincs közöttünk, 2011-ben rejtélyesen ment el, hirtelen és váratlanul, az utolsó nagy meglepetést okozva, itt hagyva mindnyájunkat a bizonytalanságban, kétségek között. Csak úgy, ahogy mindig is – egész életében – tette. Dr. Praznovszky Mihály: „Mikszáth Kálmán földi helytartója” 1946-ban született Salgótarjánban, ahol 1965ben a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett. Népművelés-könyvtár oklevelét az ELTE-n könyvtár-történelem szakon fejelte meg, 1981-ben doktori címet abszolvált, 2000ben az irodalomtudományok kandidátusa tudományos fokozatát nyerte el. Talán még a munkahelyváltás – mint maga a változatosság – is gyönyörködtette. Először a salgótarjáni múzeum muzeológusa, 1976-tól a szécsényi múzeum igazgatója, 1982-től a Nógrád Megyei, 1987-től a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság első embere, 1993−2000 között a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, majd 2008-ig a Veszprém Megyei Könyvtár igazgatója volt. Időközben 1986–87-ben a Palócföld, 1988–89ben a Horizont, 2001−2008 között ismét a nógrádi folyóirat főszerkesztőjeként is működött. 1993−2007 között a Magyar Irodalomtörténeti Társaság főtitkára, csaknem ugyanezen periódusban a Mikszáth Kálmán Társa- �PALÓCFÖLD 65 15 ság elnöke (1993−2008) volt. Ekkor kapta (valakitől?) a „Mikszáth Kálmán földi helytartója” titulust. A kitüntetéseket nem gyűjtötte, csak számolatlanul kapta. Itt csak néhányat említek: Madách-díj, Salgótarján Pro Urbe-díja, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, Nógrád Megye Díszpolgára, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje, a múlt évben Horpács díszpolgára lett. Kutatta és kutatja Madách, Mikszáth, Krúdy (és mások) életét és munkásságát, vizsgálta és vizsgálja az irodalmi kultusz jelenségeit, a táj és az irodalom kapcsolatát. Több mint 20 önálló kötete, mintegy 500 tanulmánya, cikke, recenziója, emlékező beszéde jelent meg. 2008-tól „aktív nyugdíjasként” a fenti körben és azon túl is kutat, emlékbeszédeket, előadásokat tart. Már-már követhetetlen, hol, mit „követett el”. Az 1986−1888 közötti Palócföld főszerkesztősége idején visszatért a tényfeltáró irodalomhoz, és a megye politikai, gazdasági és társadalmi életének vezetőivel készített interjúkkal megkoronázta azt. Mindent ki akart szedni az „alanyaiból”, a történések mögöttes okaira, mozgatórugóira volt kíváncsi. Második főszerkesztői időszakában nagyobb figyelmet fordított a XIX–XX. századi irodalomra, Madách és Mikszáth szellemi örökségének ápolására. Ebben az érettebb főszerkesztői korszakában igen változatos és gazdag tartalommal, magas színvonalon szerkesztette és jelentette meg a lapot. Felélesztette és 2002-ben újraindította a Palócföld Könyvek sorozatot, amelyben több mint húsz kiadvány látott napvilágot. 2007-ben itthagyta a Palócföld folyóiratot, aztán Balatonfüreden azonnal megalapította a Tempevölgy c. lapot. Mihállyal már az 1970-es években a múzeumból ismertük egymást, de akkoriban csak viccelődésre futotta. Az 1980-as években már munkakapcsolatba kerültünk, ami – múzeumigazgatói megbízatásának végéig – jobbára hivatalos értekezletekre korlátozódott, de ekkor már megmutatkozott személyiségének sokszínűsége. Közelebbi kontaktusba a második Palócföld-főszerkesztői funkciójában kerültünk egymással. Ekkori első találkozásunk a lazaságát, lezserségét, sajátos humorát, iróniáját jellemzi. 2001 tavaszán programegyeztető beszélgetést tartott, amelyre engem is meghívott. Amikor a megadott időpontban betoppantam, a foteljében hanyatt dőlve, helyre kis pocakján összekulcsolt kézzel hallgatta Marschalkó Zsolt és Dukay Nagy Ádám (nyugodjanak békében!) vitáját. Mielőtt bárki is fogadhatta volna köszönésemet, Miska felállt, elém lépett, és azt kérdezte: – Te mit keresel itt, minek jöttél? Nyeltem egy nagyot, és kinyögtem, hogy a kolléganőd (H. M.) felhívott telefonon, és azt mondta, megbeszélést tartasz, vársz engem is. – Én soha nem várok senkit! – �16 PALÓCFÖLD 65 mondta Praznovszky. Valami tévedés történt, mindjárt utánanéz – tette hozzá – és otthagyott. Én meg álltam leforrázva, köröttem döbbenet. Öt perc múlva jött vissza és nevetve azt mondta: jó, hogy itt vagy, ülj le, csak vicceltem. Így kezdődött a közelebbi kapcsolatunk, számomra szívinfarktusközeli állapottal. Aztán elkezdtünk dolgozni, évente jelentek meg a lapban az én írásaim is, többek között a dr. Fancsik Jánossal, Erdős Istvánnal, Korill Ferenccel, Bódi Györgyné dr.-ral, dr. Csongrády Bélával, dr. Cseplák Györggyel, Dóra Ottóval készített nagyinterjúm. Közben Misivel elég sokat beszélgettünk, kezdtem megismerni habitusát, mentalitását. 2004-ben aztán azzal állt elém, hogy az éjszaka eszébe jutott valami, elmondja, de ne üljek le, akkor nem szabadul meg tőlem soha. Előadta, hogy a Palócföld ötven éves, nekem kell megírni a monográfiáját. – Mégis, hogy gondolod? – érdeklődtem. Mire azt mondta, nem gondolja sehogy, találjam ki, közgazdászként szerezzek pénzt is rá. Mit mondjak? Kellett hozzá egy kis idő, egyrészt amíg megírtam, másrészt amíg a pénzt is előteremtettem. Így születetett meg az Ötven év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfia. A szponzorok és a közreműködők neve – például dr. Csongrády Béláé, aki a lektori munkáján túl is sokat segített – az impresszumban, köszönet itt és most is nekik. Aztán 2007 végén elköszönt a Palócföldtől és Nógrád megyétől is – újra, de most sem véglegesen. Hiszen hazajáró lélek ő. Jön, ha hívják. Minden évben ott van Horpácson, Szklabonyán, gyakran megfordul Balassagyarmaton. Mintha éppen itt, szülővárosában, Salgótarjánban járna ritkábban. Praznovszky Mihály szakmai kvalitásait nem kell méltatni. Már csak azért sem, mert mindig tudta magát menedzselni. Érdekes tanulmányai, ismertterjesztő és népszerűsítő cikkei, nógrádi notabilitások monográfiái, rádióban, televízióban tartott előadásai országszerte – no meg azon túl is – ismertté tették nemcsak a nevét, de karakteres fizimiskáját, kissé köpcös korpuszát, joviális megjelenését, szakállas, mosolygós arcát is. A nagy mesélőt, aki mindig húz valami váratlant, amivel meghökkenti hallgatóságát. Solymár József írja róla egy helyütt, hogy „Praznovszky Mikszáthul tud. Annyi időt töltött választott írója társaságában, hogy eltanulta tőle a szarkasztikus, de ugyanakkor kedélyes és megbocsátó világlátást.” Előadásainak, beszédeinek állandó jellemzője – ezt már én írom – a nóvumok sokasága, a sziporkázó szellemiség. Társasági és magánbeszélgetéseinek markáns stílusjegye az áthallásos kajánkodás, a találó csipkelődés, az enyhe gonoszkodás, a maró irónia. Nekem mindig úgy tűnt: nem na- �PALÓCFÖLD 65 17 gyon érdekli mások érzékenysége, ahogy nem zavarja mások ilyen-olyan véleménye sem. Örülök, hogy kollégája lehettem, és közös munkáink, személyes élményeim és benyomásaim alapján e lapban is írhattam róla. Elköszönni csak a saját szavaival merek, nehogy megsértődjék, mert érzékeny és hiú ő is. „Nógrádban, Madách és Mikszáth földjén mindig is fokozott értéke volt a szónak, felelőssége az írástudásnak, de legalább ilyen súlya a halálnak.” Figyeljünk, hallgassunk Praznovszky Mihályra, és becsüljük meg az eddiginél sokkal jobban a még élő írástudóinkat. Amíg tehetjük... Múlt, jelen, jövő A Palócföld a fentebb említett főszerkesztői korszakain kívül is mindegyik – Mlinarik István, Csizmadia Géza, Csukly László, Baranyi Ferenc, dr. Mizser Attila és már a jelenlegi, dr. Gréczi-Zsoldos Enikő által jegyzett – időszakában is jelentős, más és más, új és újabb értékeket teremtett, kitűnő művekkel, fiatal tehetségekkel ismertette meg olvasóit. A legfontosabb, hogy a lap napjainkban is jó színvonalon, Nógrád megye szellemi védjegyeként létezik és működik. Elismerés illet mindenkit, aki bármily módon hozzájárult is fennmaradásához, és segíti a további megjelenését is. �PALÓCFÖLD 65 18 ERDŐS ISTVÁN Negyven-ötven éve Negyven-ötven esztendeje a Magyar Írószövetségnek két igen lelkes titkára volt: Fábián Zoltán és Végh Antal írók álltak Darvas József elnök háta mögött az apró irodalomszervező munkát elvégezni a magyar vidéken. A Palócföld jövője mindkettőjüknek szívügye volt, de különösen Fábián Zoltán lelkesedett a folyóiratrangra pályázó „periodikáért”, és határozottan bízott benne, hogy a miskolci Napjaink mellett a Palócföld is rangos irodalmi műhely lesz Észak-Magyarországon. Szívesen hangsúlyozta, hogy a Palócföld költőserege már most olyan rangos társaság, hogy Szegeden, Pécsen, Debrecenben is örülhetnének a folyóirat-szerkesztők egy olyan költőcsapatnak, amelyben Jobbágy Károly, Csanády János, Vihar Béla, Polgár István publikál, és mögöttük olyan fiatal tehetségek sorakoznak, mint a gyarmati Csikász István, a tarjáni Tóth Elemér, a szurdokpüspöki Tamás István. De a Palócföld prózaíróinak sorából is érdemes megjegyezni Lakos György, Várszegi György, Kunszabó Ferenc, Avar Pál nevét. S ha mindez reális alapja egy nagy ívű fejlődésnek, akkor igencsak jó elgondolás, hogy Nógrádba kell invitálni főszerkesztőnek Ratkó Józsefet, a József Attila-díjas költőt, a szabolcsi nagykállói könyvtár igazgatóját. Csak egyetérthettünk Fábián Zoltánnal. Ratkó egészen rendkívüli költőszemélyiség. Neve odaillik abba a sorba, amelyik Attila után a magyar vers nemességeként ismert: Sinka, Illyés, Juhász Ferenc, Nagy László neve mellé. Semmiképp sem abba a sorba, amelyik az aktuálzsenik nevét ez időben ragyogtatja. Nem rokona se Benjáminnak, se Garainak, Baranyinak. Ratkó másféleképp politikus-költő. Üres, buta szóhasználat, ha pusztán ellenzéki költőnek neveznénk… Szóval, létrejöhet egy három oldalú egyesség? A költő maga, Nógrád, a Magyar Írószövetség! Ratkó indulhat Szabolcsból a nógrádi megyeszékhelyre? Már úgy készülök az érkezésére – néhány évig a Palócföld szerkesztőségében a versrovatot vezethettem –, mintha püspököt várnék a gyermekek bérmálására érkezni. Lapozom a köteteit. Fegyvertelenül. Félelem nélkül. Egy kenyéren. S az igen nagy vihart kavart könyv: Törvénytelen halottaim. �PALÓCFÖLD 65 19 De jó volna, ha a fél Tarján ismerné a költőt, de ebben nem lehet reménykedni. Emlékezetből keresek olyan verssorokat, amelyekkel bemutathatnám őt tucatnyi fiatal irodalomtanárnak, a város értelmiségi közönségének, s az új Petőfi Körként is emlegetett TIT-es művészklubnak. Ratkó így ír a jövőről: Láttam a jövőt mögöttem jövögelni a ködökben. Ordas arca kötve ránccal, Lába vonszolódva lánccal Nem a Napot, nem a Holdat: szarva közt hozá a múltat. S szeme mintha nem is volna, varasodó csillag volna. Szóval, Nógrádban nagyon vártuk Ratkót. S hogy ő is búcsúzni készült Szabolcstól már a nógrádi invitálás előtt is, azt a nyírségi barátainak írt verssorok jelzik. Elhúzok. Délnek, nem jövök ide vissza soha. Fogadott földem fölött tündöklik szárnyam nyoma. Érkezett ugyan Ratkó Nógrádba, ahogy vártuk, de a tündöklésből, a főszerkesztői álomból nem lett semmi. Pedig a rokonszenves költővendéget lelkes, már-már szeretetteljes várakozással fogadta mindenki. Azaz majdnem mindenki. A főelvtársak egyébként azért örültek volna Ratkónak, mert kezdett már elegük lenni abból, hogy ebben az országban húsz éve mindenki csak Kismoszkvának nevezi Tarjánt. S hiába volt ezer új értelmiségi letelepítésének nemes ambíciója, változatlannak látszik az ítélkezés, hogy Nógrád vármegye a sztálinizmus utolsó, sötét bástyája lenne. Ha itt és most Palócföld-főszerkesztő lesz az ellenzéki hírű Ratkó József költő, akkor tán enyhülni fog valamit a kíméletlen, gúnyoló megítélés. Ratkó érkezett, bemutatkozott, és egy-két nap alatt is barátságok születhettek. Itt van a költő, hogy a Palócföld jó hírét fényesítse! Ratkó igen alaposan körülnézett Tarjánban. A pálfalvi Déryné utcától a bányatelepekig, Idegérig. A Pécskő-dombon át az acélgyári romos kolóniákig. A legjobb magyar építészek által megálmodott, Karancs szállós főtérig. El volt ragadtatva. Meglátta a modern építészet értelmét, szépségét. Minden- �PALÓCFÖLD 65 20 minden rendben lévőnek látszott, egyetlen lényegtelennek tűnő fogadás volt már csak hátra, hogy a költőt bemutassák a megyei pártbizottságon. A bemutatkozás jól sikerült. A beszélgetés szakmai része igen meggyőző volt. Valamelyik huszadrangú pártmunkás rossz, kéretlen dicsekvése bosszantotta fel a beszélgetés végefelé a költőt. Olyan nagyon felboszszantotta, hogy minden diplomáciai érzékét félretéve elkezdett kínos-nehéz kérdéseket feltenni. Mondván, hogy járt ő Forgáchon, az Idegérben, az acélgyári kolóniánál. Mi lesz ezeknek a nyomorúságos telepeknek a sorsa? Rendben lévő dolog, hogy ezer meg ezer bányász, munkás ilyen helyen lakik, miközben a Pécskő utca új, modern lakásaiban meg mindenütt káderek, hivatalnokok laknak? Az elvtárs, aki a szocializmusépítés helyi sikereiről beszélt hosszan, vajon rendben lévőnek látja mindezeket? A dicsekvő elvtárs megsértődött: rosszul látja a dolgokat a költő. Országosan jó példa Tarján fejlődése… Igenis… És a többi… Majd a kolóniák is fel lesznek számolva… Ratkó főszerkesztői kinevezéséből nem lett semmi. Ratkó József, a költő, a barát megmaradt jó emlékezetünkben igen sokáig. Fiatalon halt meg 1989-ben. Bárcsak megélhette volna a hírt, hogy a Palócföld immár 65 esztendős… Párkányi Raab Péter: Realista álmok �PALÓCFÖLD 65 21 ORAVECZ TIBOR Palóc Nyugat (1) Néhány évvel ezelőtt valami nehéz hajtott. Nem láttam az ablakomból, nem hallottam szót, de nagyon hangos volt és váratlan. Nem tudtam mit kezdeni vele. Tépelődések néma halmazállapotában, egy évek óta tomboló, romló sarjadék énekelt. Izgatott valami. Valami abban az igen mélyben, egy érlelődő, geszt formájú idősík, forrva a hangok, szavak, kifejezések erdejében. Dühös csöndfák körtánca egy megtapintható más akaratot küldött váratlanul robbanásszerű szájnyílással: Menj, a szép felé s ne aggódj, a máglya fénye vezet. Nem értettem, mi az a szép és mit gondoljak, de mentem. Ennek már negyvennégy éve… (2) Arany János út lépcsőin semmiből jutottam el a Palócföldhöz. Sajtpapírokkal hónom alatt mentem víztiszta, csillapíthatatlan sóhajjal. Nekem a Nyugat volt. A Palóc Nyugat. Pál Jóska volt Babits, Szepesi Jóska az Ady… Mély tisztességes feszültség állt a szerkesztőségben. Mímelt genetikai mutáció virágzott a szobában, szegfűillatba zuhanva. A szél miatt nehéz volt megmondani az irányt. Tudatalatti zombiként kerestük a szavakat, amit végül a Sörbár nyugalmában találtunk meg. Isten az idő: a jövő a múlt… Jelenések a Papír-teraszon, mögöttük bíbormadár. A bíbor, mert a bíbornak teste van. Női teste, zamatos érett őszibarack teste. Bíbor a teljesség teste, szinte mindenható, ősi és friss. Mert senki más sem mondja senkinek, hogy írjon vagy sem…. Köszönöm, tudtam, hová menjek… (3) Jóskák városa volt, füstös-salakporos acéljambusokkal… A város maga jelentette a problémát, a város, ahol minden virágzik. Orrhomályból kellett kilépni és látni. Menni és meglátni az embereket. Lompos valakik voltunk hittel, megértőn… Csúcsán korhadt erdőtlenül sétáltunk lefelé s felé, üveggyapot levegő suttogta tüdőbajos esti énekét. Egy halom Palócföld lapult előttünk. Érde- �PALÓCFÖLD 65 22 mes az emberekben élni. Végigjártuk a várost és láttunk. A mai napig, ha kilépek, az otthonomból bemegyek az utcára. Itt van az idő és a játék vár ránk! Jóskáktól tanultam meg. (4) Mennyi a hatvanöt? Lapjain szivárvány-tövisek, tölgyfa-sebhelyek. Bizony, sokasodnak a napkeleti éden kincsei. Ráncos ifjú az elsők között született. Győztes lobbanás, egy jel Nógrád dombjain. Még nincs túl az első szerelmen. Még nem vagyok túl az első szerelmen. Hiszen én még csak hatvan. (5) Születésnapodra Hatvanöt lett a Palócföld, derékhad törte termőföld Bobál Gyula. Szív parancsának sápadtan „Diófát ültet” kánonban tiltva, tolva. Színes volt, néha szabványos Czinke-rajzos, tudományos vadóc palóc. Szilárd érdeke véletlen egy kicsit félelemben, de idomkodom Utasítást végrehajtva lelkesen és szorongatva csetlett botlott Dalol a szabad szelleme beszél a fény-idő mese színvonalon. Kétfrontos mozgásban arat etikus életformákat Aczél arcél Nincs más, csak kósza gondolat irodalmi közöny áltat altat falat Tömegigényeket tudat formál, szertelen sodorban realizál. Éretten utat taposva feltámad, s mély tiszta szava földet hirdet �SZÉPIRODALOM 23 ORAVECZ TIBOR Születésnapomra Hatvan éves lettem idén nem kapott még el a migrén algopirin. A szép dolgok sose szépek, csak álmodod, hogy vágyképek, elvont pofon. Lefagyott az írógépem ülök előtte süketen, rohadt roham. Hatvan évet elharcoltam, katonaként parancsoltam, derék veréb. Hatvan évembe beletelt szétmaratni a belemet, kevély fekély. Szilárdan áll néhány álom, tüzem lángja bíbor ágon, lobog, dobog. Voltam mulatókoptató, sok mindenre se kapható, szerény remény. Kegyelmét őrzöm a fénynek, versnek, eleven igének vidám igám. Tisztalelkű sosem leszek, rímeket is boltban veszek, suta duma. Idő szele suhint képen feszít lappang ereimben látom ásom. �KÉPZŐMŰVÉSZET 24 DÁVID ZSUZSANNA „Kőszív helyett...” Beszélgetés a Munkácsy-díjas Párkányi Raab Péter szobrászművésszel A balassagyarmati születésű Párkányi Raab Péter szobrászművész kiemelkedő képzőművészeti tevékenysége elismeréseként Munkácsy Mihály-díjat vehetett át – olvashattuk az örömteli híradást idén márciusban. Ezúton is gratulálunk és osztozunk az örömben. Péter műveivel nap mint nap találkozhatunk, az általa készített alkotások emblematikus díszei a Civitas Fortissima városának, de a palóc táj falvai is büszkélkedhetnek a keze nyomán született művekkel. A szobrok kőbe vésett, bronzba öntött igazságokat fogalmaznak meg, állandóságukkal övezik hétköznapjainkat és kegyelemteli pillanatokban mindig képesek meglepni, hatni ránk. Alkotásai az ország legszebb tereit díszítik. Magyarország határain túl Európa legkülönbözőbb részein, sőt a kontinensen kívül is otthont találtak művei, mi mégis magunkénak érezzük őt. Mindig örömmel hívjuk, várjuk, hisz nemcsak műveit, hanem közvetlen személyiségét is tiszteletteljes szeretet övezi. Mit jelent számodra ez a vidék? A Palócföld számomra a szülőföld. Bár elkerültem innen, mégis itt is otthon vagyok. A Képzőművészeti Főiskola megkezdésekor Budapestre költöztem és az iskola végeztével valahogy ott ragadtam. 25 évvel ezelőtt diplomáztam és akkor úgy tűnt, hogy a „dolgok” a fővárosban történnek. Ma már szinte mindegy, hogy hol élsz, eléred a világot, vagy az megtalál téged. Bár nem élek otthon, szülőföldem elkényeztetett engem. Sikeres pályakezdésemet Balassagyarmatnak köszönhetem. Innen kaptam meg első köztéri felkéréseimet. Így korán szereplője lettem a magyar köztéri szobrászatnak, és ezáltal hamar ismert lettem a szakmában, bekerültem a „körforgásba”. Idén április elején a brüsszeli Európa Parlamentben és a Balassi Intézetben mutatkozott be a palóc etnikum. A konferencia előadójaként a palóc kultúrát a képzőművészet látószögéből mutattad be kortárs alkotóként. A palócság hihetetlen gazdagsággal hordozza a maga vizuális kultúráját. A népviselet színes sokfélesége, a míves tárgykultúra, a népi és a szakrális építészet mind erről vallanak. Ez a műveltség a népművészetben, kézművességben gyökerezik, de a mai kor emberével is kapcsolatba hozható. Számodra milyen kötődéseket jelent ez az örökség? �KÉPZŐMŰVÉSZET 25 A palóc kultúrát gyermekkoromban megismerhettem és a magam szintjén gyakoroltam is. Ekkor kezdtem el a fafaragást művelni az áttört népi motívumok készítésével. Anyám a Népművészet ifjú mestere címet elnyerte hímzéseivel, apám fafaragással töltötte szabadidejét. Bár népi motívumok közt nőttem fel, magam nem váltam népművésszé. A népművészet jegyei direkt módon nem jelennek meg munkáimban, ám keresem azt a tisztaságot, őszinteséget, amit ezek az alkotások hordoztak, hordoznak. Ahogy múlnak az évek, a népi kultúránk egyre fontosabbá válik számomra. A népművészet azokból az alkotásokból áll a lexikon szerint, amelyeket a nép a maga szükségleteire hoz létre, saját hagyományai alapján. Szükséglet – különös szó ebben az összefüggésben. Szükséglet-e, szükséges-e a művészet? Első gondolata sokaknak talán ez: lehet művészet nélkül élni. Élni lehet, de milyen élet az ilyen? A parasztember maga készítette szükségleti tárgyait, melyek nagy része nélkülözhetetlen volt mindennapi életében. De hogy tárgyait díszítette, az már nem a létéért való küzdelem. Ez egy belső igény volt a szépre, a harmóniára. Építette önmagát, hogy ismereteit, tudását, rátalálásait továbbadja társainak. Hogy létrejöjjön egy azonos kultúrát beszélő, gyakorló társadalom. A nép hozta létre, ezért hívjuk népművészetnek. A nép, mely nem építi magát kultúrája által, nem fejleszti azt, megszűnik népnek lenni. Egyre lejjebb csúszva egyszerűen csak tömeggé válik. Népművészetünk rendben van. Óriási kultúrkincs birtokosai vagyunk. Köszönet érte elődeinknek! Párkányi Raab Péter: Malenkij robot (részlet) �26 KÉPZŐMŰVÉSZET Jómagam beleszülettem ebbe a kultúrába. Gyerekfejjel megismerhettem a népművészet gyakorlása által az alkotás örömét. Hogy később szülőföldem remek képzőművész-tanárai segítségével jómagam is képzőművésszé, kortárs képzőművésszé váljak. Ami változatlan azóta is: az alkotás közben érzett boldogság. Alapító tagja vagy az Arttéka Művészet Határok Nélkül Egyesületnek. Ez a Nógrád megyei civil szervezet immár több mint 20 éve azzal a céllal jött létre, hogy az egyetemes kultúra és a helyi hagyományok közötti párbeszédet ösztönözze. A Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány a palóc identitás megőrzését és megerősítését tűzte zászlajára. Ezek a társadalmi célok, kezdeményezések a személyedben támogatót találtak. Kiváló művészeti teljesítményed elismeréseként és szűkebb hazád szolgálatáért országos díjaid mellett számos helyi kitüntetéssel ajándékoztak meg a „jó palócok”. Balassagyarmat mellett 2018 óta Nógrád megye díszpolgára is vagy. A művész szabadon szárnyaló, magányos alkotó szellem, mégis ezer szállal köti az emberség, a közösségi hivatás. Melyek azok az értékek, melyekkel azonosulva támogatni tudod ezeket az ügyeket? A művészet egyben társadalomformáló erő, mely a gyökerek ápolása mellett meg kell, hogy teremje a maga gyümölcseit. Identitásunk megőrzéséért folytatott küzdelmünk napjainkra kiéleződött. Én azok közé tartozom, akik úgy gondolkodnak, hogy kultúránk megőrzésével létünket menthetjük meg. Egyre fontosabbá válik, hogy visszanyúljunk gyökereinkhez, felfedjük, megismerjük. Miközben a népi kultúra megőrzése napjainkban – épp a kiélezett helyzet miatt – előtérbe került és ez a küzdelem jó irányt vett, a kortárs művészetünk bajban van. Korunkban megváltozott a művészek és a műalkotások helyzete. Kritikusan szemlélem a XX. sz. végének, XXI. sz. elejének kortárs művészetét. A kortárs művészetet a globális ideológiát erőltető társaságok uralják. Száműzték az öröm, a boldogság és a minőség fogalmát. Gyakorlatilag a pozitív tartalmakat. Összemossák, megszüntetik az egyéni, egyedi jelleget. Ennél a társaságnál az alkotásokat a pénz uralja, az igazi művészet háttérbe szorul. Egy kör megélhetési formájává, üzletággá vált a művészet irányítása, az alkotói kör belterjesítése és a nézők kirekesztése. A pénzemberek válnak „művészekké”, akik mérnökökkel és az általuk használt modern technika eszközeivel készíttetik el munkáikat. A világ legdrágább kortárs szobra most került eladásra egy árverésen. A szobor egy lufifigura krómacélból elkészített változata. Az „alkotója” kezével talán sosem érintette meg. A „legnagyobb” gyűjtők a megvásárolt műveket nem viszik haza, nem díszítik vele otthonaikat. Ezek a tárgyak sokszor el �KÉPZŐMŰVÉSZET 27 sem hagyják a kiállítótermeket, azok raktárait. Ott várnak, míg a „művészetmegmondók” rövid határidőn belül többszörösére verik fel az árukat. Ennek a tevékenységnek áll szolgálatában a médiájuk, intézményeik, kiállítótermeik. Ez a kortárs művészet eltávolodott az örökségtől, örömtől, hagyományoktól. E szemszögből vizsgálva a népművészet szerencsés helyzetben van. Már védettség alá került. Ezzel egy dolgunk van: ennek ismeretét és szeretetét átadni a fiatalabb generációknak. Tiszta forrás, kikezdhetetlen. Kortárs művészetünk azonban bajban van. Vajon helyet kaphat-e a közösségteremtő, életigenlő alkotóművészet? Ránk, az alkotást komolyan gondoló képzőművészekre még nagy út vár. Nemcsak létre kell hoznunk munkáinkat, de meg is kell védenünk azokat a közönnyel vagy a hazug támadásokkal szemben. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a nézők visszataláljanak, őket visszavezessük az igaz művészethez. Napjainkban értékvesztést látunk Európában. Ez egy hosszú folyamat eredménye, ami a kultúra válságával kezdődött. Mondhatnánk, ahogy az élet, úgy a művészet is utat törhetne magának. Ám ez csak politikai akarattal tud megtörténni. Bízzunk benne, hogy 30 évvel a rendszerváltozás után megérkezik ez az akarat, de addig is nyúljunk vissza gyökereinkhez és őrizzük meg őseink alkotó jókedvét! Párkányi Raab Péter: Genf 56 (részlet) �SZÉPIRODALOM 28 KETYKÓ ISTVÁN Krisztusi harminc csak hetvenkét évem Szonettkoszorú 1. Lebontom múltam, szép tisztára mosom lesz mit sikálnom; szenny sosem volt rajtam sem sár, csak por. Évek óta hordozom – megfürdök majd fény-kádban, tejben, vajban. Krisztusi harminc csak hetvenkét évem lobognak bennem imák, apró lángok hiszem: szép feltámadásom megérem rólam álmodnak éjjel bögyös lányok. Nyílik tavasz bennem, múlnak a sebek éveim szép hídján állok, alattam csitul az örvény, már nem húz a mélybe. Loboncos hajamba masnikat tehet a szél – látjátok, mégis megmaradtam újjászülettem, okos szelídségre. �SZÉPIRODALOM 29 2. Újjászülettem, okos szelídségre földpadlós, nyitott kéményű kis házban kormos lámpafüstök szálltak az égre örök világosság csillant anyámban. Bús ének hangzott fiatal szívéből – én a hatodik, kéretlen a sorban liebling, a kedvenc egy tó mélyéről bukkantam fel hófehér miseborban szent ostyában és tűzpiros palástban. Már akkor is töviskoszorú mélyedt fejembe – nézték meggyötört homlokom Veronika kendőt nyújtott és láttam az enyéim a keresztről – eltévedt juhok voltak már, rég nem látták nyomom. 3. Juhok voltak már, rég nem látták nyomom két lator közt – fényre, reménységre egyikre sem pályáztam, bár gondolom, anyám, János sem várt a sötétségre. Mit ronthattam el, Atyám? Engedelmes fiad voltam, többször őrült – remélem megdicsőítesz majd és töredelmes megbánásom nyugszik Isten-tenyéren. Voltam gyöngy egy édes anyai méhben vagyok őskövület, balga zarándok egy úton, mely nem visz a messzeségbe lettem bús, fáradt költő sötét mélyben leszek még, érzem én, izzó zsarátnok terelem napjaim okos hűségre. �SZÉPIRODALOM 30 4. Terelem napjaim okos hűségre kifüstölgött belőlem sok éjszaka sok hajnalt eldorbézoltam, cserébe mégis eljutott hozzám az Úr szava. Költő vagyok, szívem tele van fénnyel még meg nem írt dalokkal. Segíts, mama, adj sok versbe valót, lelkemhez érj fel légy roskadt éveim tartóoszlopa. Szétfeszítenek a meg nem írt versek tizenhat év telt néma hallgatásban segíts, hogy a szavak el ne hagyjanak. Boruljatok rám napok, órák, percek, hogy a túl hideg sötét éjszakában sebzett álmaim nehogy megfagyjanak. 5. Sebzett álmaim nehogy megfagyjanak, mert kell még szerelem, öröm, ölelés damaszkuszi út, jézusi pillanat tagadás, majd vakság, végül megtérés. Boríts rám szép tavasz hűs felhőt, eget lobbanj szememre, perzselj szenvedéllyel kék olajággal csőrében integet egy galamb, röptéről mégis lekéstem, mert mindig állandó késésben vagyok örök tévedésben, rögös tévúton – emelj fel jó magasra, bölcs szavakhoz röptöm égi jel legyen – bénák, vakok hirdessék mindig irgalmad, félúton majd meg ne álljak Uram, vonzd magadhoz. �SZÉPIRODALOM 31 6. Majd meg ne álljak Uram, vonzd magadhoz adj új kegyelmet, erőt, bátorságot legyek átjáró hegyhez, friss patakhoz kegyelmet adj Uram és boldogságot feküdjek új versekkel estelente ébredjek neveddel reggel; naponta igazíts rajtam, juttass végtelenbe, formálj magadra, jóságos arcodra. Legyek lombsátor, nem múló pillanat szarvasok mély lépteiben lévő víz legyek kettészelt tenger, új pirkadat, melyben véres arcát mossa kint maradt sok lakodalmas vendég; ezer, száz, tíz sebből vérző el nem múló kínjukat. 7. Sebből vérző el nem múló kínjukat töröld le, hívd be őket országodba bocsáss meg nekik és őrizd álmukat egy se legyen már porba rogyadozva… A valóság ölébe visszahullva kinyílik bennem sok dal, ezer ének anyám fekete kötényébe bújva már biztonságban vagyok, már nem félek. Mégis, olykor egymagamban bolyongok elherdáltam életem – sok betegség, a Rómába menő zúgó harangok pálmaágak kezemben, hozsannázok Cireneiként viszem már keresztjét jönnek égő szavak, térek magamhoz. �SZÉPIRODALOM 32 8. Jönnek égő szavak, térek magamhoz nem kérdezem, „Miért oly hosszú az éj?” józanságom bölcsebbé tesz, haraghoz nem vezet, eddig mély vizem már sekély. Várnak hófehér vonatok álmomban piros sorompók, pipacsos zöld rétek lépcsőkre tett rózsák, tini lányokban bujkáló duzzadó, félős remények. Hol vannak már a füstös gőzmozdonyok, a gágogó vadludak, rőt vadkacsák gyermekeim játékai, koboldok? Hol vannak már a pálinkák, a borok fáradt hajnalok, remegő éjszakák – hol vannak már a bús halotti torok? 9. Hol vannak már a bús halotti torok? Temetem múltam száradt kút mélyére betömöm bűneim, vétkeim, vagyok égtiszta bárány, leszek vőlegénye szép menyasszonynak, szégyenlős arának kihordom két terhét hű hitvesemnek göngyölöm pólyába a holdat, fáznak a csillagok is, félve integetnek vagyok fénylő arc angyalok szemében leszek halk dallam égi operában dübörgő taps sok-sok földim kezében vagyok húr gordonkán, fél sor középen egy üres lapon, fény a félhomályban leszek sugár mindenki börtönében. �SZÉPIRODALOM 33 10. Leszek sugár mindenki börtönében tékozló fiú, kit atyja vár haza bűnbánó Magdolna, kenet kezében illatos olaj kellemes illata Péter három tagadása, kakashang Júdás kezeiben harminc ezüstpénz kötél egy nyakon, szálló giling-galang sorsot vető katonák, ecet, víz, vér lándzsahegy, lezárt szemek, néma torok összehajtott lepel, elgördített kő nyugtalan éjszaka, minden átkozott – Nincs itt, feltámadt! Mámoros, víg borok negyven napos öröm, majd mennybe szökő szelídség, kétezer éves illatok. 11. Szelídség, kétezer éves illatok szép ifjúságom fodrozó kék tava fiam, lányom, hitvesem, hol voltatok, mikor rámborult a hideg éjszaka, amikor összeért az ég a földdel, hullámok döntöttek tenger mélyére; hol voltatok, amikor kék a zölddel játszott arcomon, estem nagy kétségbe? Hol voltatok, amikor durcás, konok gyermekkorom kútjába visszahullva rámtaláltak megtépázott angyalok? Szülém ölében ringtam megfoltozott bekecsembe vidáman visszabújva; anyám tudta, éjjel róla álmodok. �SZÉPIRODALOM 34 12. Anyám tudta, éjjel róla álmodok – szalmával kibélelt matrac volt ágyam szemei fénylő, áttetsző csillagok fején csodálatos glóriát láttam. Mesélt apámról, akit nem ismertem ötvennyolc évét marta el a kaszás filléres kaptafák árából ettem már bennem élt a költő, de zúzmarás volt telem, nyaram tele szenvedéssel tavaszom virág nélküli bolondság, őszöm lombok nélküli szenvedéllyel. Boldog gyermekkor volt, sok csínytevéssel felnőttem, lettem gyönyörű parázslás mindent elmosó zápor, égi fénnyel. 13. Mindent elmosó zápor, égi fénnyel megsebzett szavak, elbágyadt mondatok suhogó hóval, széllel, jégveréssel lám mégis itt vagyok, bár elhagytatok. Jöttök belőlem lázas bűntudattal csorognak ereimben bús sóhajok még nem tudom, mit tegyek bánatommal, de érzem, már jégből vízzé olvadok belőlem virulnak körben balkonok tündöklök hajnali ködben, meglehet talán végleg eltűnnek a démonok már csak gyönyörű szívemre hallgatok – szállj reám felpántlikázott képzelet, majd takarjatok be hűvös alkonyok. �SZÉPIRODALOM 35 14. Majd takarjatok be hűvös alkonyok és ébredjek hangos harsonaszóra szeretteimmel jönnek tűz-csónakok egymás után forduló, fordulóra még látom, hogyan örülnek – boldogok, de a harmadik hangos kakasszóra bűnös latorként keresztet ácsolok, végül elsírom magam Péter módra. Így soha nem lesz megváltásom, tudom, fogak csikorgatása lesz majd részem Káin bélyege csúfítja homlokom, de torinói lepelként hordozom véres arcom – már nem félek, egészen lebontom múltam, szép tisztára mosom. Mesterszonett Lebontom múltam, szép tisztára mosom Újjászülettem, okos szelídségre. Juhok voltak már, rég nem látták nyomom terelem napjaim okos hűségre. Sebzett álmaim nehogy megfagyjanak majd meg ne álljak, Uram, vonzd magadhoz sebből vérző el nem múló kínjukat jönnek égő szavak, térek magamhoz. Hol vannak már a bús halotti torok? Leszek sugár mindenki börtönében Szelídség, kétezer éves illatok. Anyám tudta, éjjel róla álmodok – mindent elmosó zápor, égi fénnyel, majd takarjatok be hűvös alkonyok. �Párkányi Raab Péter: Zene �SZÉPIRODALOM 37 BENE ZOLTÁN Isten, ítélet − részlet a regényből, melyben Szórád Lőrinc ismerkedik a világ dolgaival és a mindennapi tudományokkal − Novák mester napi három-négy órán keresztül oktatta Szórád Lőrincet. Tudatosan, avagy pusztán azért, mert természetéből adódóan mozgékony emberke volt, esetleg, mert valami egyéb okból így látta célravezetőnek, mindenesetre tény, hogy a peripatetikusok módszerével, az udvarház körül sétálgatva, séta közben beszélgetve pallérozta ifjú tanítványa elméjét. Minden egyes reggel Szent Ágostont idézte: – Istenemet és lelkemet kívánom megismerni, s ha kérdezed, gyermekem, hogy vajon semmi többet, akkor azt felelem, bizony, semmi többet! Ezen kívül még öt-hat idézetet citált nap mint nap, többnyire szintén Ágostontól, akinek három munkáját is másolta fiatalkorában, amikor a bolognai egyetemen hallgatta a tudományokban jártas magistereket, és előadásaik után a mindennapi betevőért fáradtságos másolást vállalt. Iszákossága végül oda vezetett, hogy nem tudta befejezni a tanulmányait, ami miatt egész életére megkeseredett emberré vált. Nagy-nagy búbánatát pedig újra és újra a borospohárba fojtotta. – Menj be tenmagadba, és menj túl tenmagadon, gyermekem – emelte föl görbe, koszos mutatóujját a mester Szórád Lőrinc orra elé, és eközben borostás, nyúzott arcán tudálékos ráncok jelentek meg, s fekete fogai elővillantak kék ajkai közül. – Ezt tanítja a nagy Szent Ágoston. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy meg kell ismerned a képességeidet, melyeket Istentől kaptál, tisztába kell jönnöd velük, hogy kiaknázhasd mindegyiket, amiképpen kiaknázzák a hegyek gyomrát is a bányászok, hogy legyen miből pénzt veretni a királyoknak, amely érméken a tisztességes férfiak bort vásárolhatnak. Mindemellett meg kell ismerned a körülötted lévő világot, gyermekem, mert az is Isten alkotása, amiképpen te magad és én magam szintén az ő képmásai vagyunk! Mert az, hogy te és én és ezek az emberek ott a kerítésen túl léteznek, az nem bizonyít egyebet, mint Isten létét, hiszen ha ő nem teremt meg téged és engem, vagy nem alkotja meg azokat ott, a kerítésen túl, úgy nem létezhetnénk. Kérdés, persze, hogy valóban létezünk-e, hiszen ha lehunyod a szemed egy szobában vagy a pincében, és erősen összpontosítasz, akkor is látod a fá- �38 SZÉPIRODALOM kat, amelyek az udvaron nőnek, pedig a fák nincsenek ott, ahol te vagy, hanem benned vannak, mintegy tükröződnek a lelkedben! Az azonban éppen ezen okból bizonyos mégis, hogy te magad szükségszerűen létezel, hiszen ha te sem léteznél, úgy nem láthatnád a fák lelkedben rejtőző lenyomatát. Magyarán, mivel te magad kétségbevonhatatlanul létezel, elvégre te látsz és magadban hordod a látottakat akkor is, ha éppen nincsenek a szemed előtt, tehát mivel rólad állíthatom, hogy vagy, ezért Istenről is állíthatom ugyanezt, mert ha nem így lenne, ugyan ki teremtett volna téged? Ugyan ki által élnél? Ha pedig nem teremtett téged Isten, akkor úgy létezel csupán, amiként a fák léteznek a lelkedben, mikor a pincében állsz, azaz valakinek a lelkébe égve? Vajon valakinek az emlékezetében élsz csupán, s ez a valaki éppúgy fölötted áll, ahogyan te több vagy a fáknál? Lehetséges, hogy így van. És Isten az, aki elgondol téged. Ergo megint csak Isten létéhez érkeztünk, amely cáfolhatatlan. De mindezt nem is mondtam igazán, csak kicsúszott a számon, mert a torkom száraz és remeg a kezem, mivel több mint egy órája nem kortyoltam bort... A gyermek Lőrinc kezdettől fogva érdeklődve hallgatta Novák mester beszédét, és néhány esztendő elteltével már nagyjában-egészében értette is, amit mond. Eleinte azonban csak élvezte, hogy olyan különös szavakat használ, hogy furcsa szaga van, akár a fáról lehullott, többnapos epernek; hogy néha berohan a ház konyhájába, ahol térdre veti magát az üstök körül tüsténkedő nők előtt, akik erre veszekedve, sivalkodva, hosszas huzavona után bort adnak neki egy ibrikben. A gyermek nevetett ezen, s mivel nevethetett, megszerette tanítóját. Írni az udvarház egyik belső szobájában tanultak. – Amit írásom beszél, azt én magam hirdetem. Az írás mégis időről, idő szerint beszél – idézte sokszor bálványozott Szent Ágostonát Novák mester a betűvetés tudományának átadása közben. – Az írás mégis idő nélküli, azaz örök. Ezért kell hát megtanulnod írni, gyermekem, vagyis egészen pontosan azért, mert az írás által válsz legbiztosabban örökkévalóvá. Az írás segít abban, hogy megmaradj arra az időre is, amíg késik a feltámadás, amiről, sajnos, nem tudhatjuk előre, mikor érkezik el.… Igaz, az írás is megsemmisülhet. Láttam én Bolognában, hogyan nyelik el a lángok az eretnek könyveket, miként izzanak föl a szépen megrajzolt betűk a pergamenen, mielőtt elporladnának, de ez az eljárás azért igen ritka. Csak az ostobák vetemednek arra, hogy könyvet tűzre vessenek, hiszen a pergamen drága és nehezen beszerezhető anyag, a bölcsebbek ezért inkább kikaparják a szívüknek nem tetsző szöveget, és új, kívánatosabb bölcsességekkel róják teli az imígyen fölszabadított helyet. Ez Istennek �SZÉPIRODALOM 39 kedvére való cselekedet, sokkal inkább az, mint a könyvégetés… Az itáliai zsarnokok egyszer-másszor mégsem átallják azt a pogányságot is művelni! Még szerencse, hogy ez a mi jó urunk, kegyes királyunk, bár Itáliában nevelkedett, valami csoda folytán mégis tisztességes maradt, ami példának okáért Bologna nemtelen városának egyetlen lakosáról nem mondható el, elhiheted nekem, mert tengődtem közöttük eleget! A kis Lőrinc ilyenkor megzabolázta jókedvét, és komoly képpel hallgatta végig ezeket az eszmefuttatásokat, legfeljebb a csendes szónoklatok legvégén nevetett föl, amivel nem sértette Novák mestert, inkább mulattatta. Amikor nem a szellemét táplálta, Lőrinc Kadosa körül sertepertélt, elleste tőle a nyílvessző faragásának és tollazásának fortélyait, a pengék élesítésének tudományát, a bőrök kikészítését, az úti készülődés fogásait, mind jobban kitanulta az erdő neszeit. Vagy a kutyával, a bozontos, házőrző ebbel kergetőzött. Máskor az asszonyok körül lófrált, akik néha a segítségét is igénybe vették, példának okáért, mikor véget vetettek egyegy lábasjószág életének, mely élettel – éppúgy mint erőszakos halálával – a lélektelen állat egyedül gazdáinak étvágyát szolgálta. A kakas sután kalimpált a lábaival, amikor a szakácsnő elkapta, s a hadonászni készülő szárnyakat összefogva, hozta kifelé a tyúkudvarból. Nagy, vörös kakas, Lőrinc áhítattal vegyes félelemmel figyelte. Hányszor hajigálta meg kővel, mogyoróval – csak úgy koppant a hátán! De a kakas föl sem vette. Legfeljebb, ha megrázta magát, fél lábra állt, nyújtogatta a nyakát a kisfiú felé, csőrét kitátotta és különös hangot adott ki, mintha nyikorogna, akár valami olajozatlan kamraajtó. Most már ugyan nyikoroghat kedvére… – Gyere, segíthetsz! – szólt a terebélyes asszonyság, és Lőrinc rohant, leguggolt, marokra fogta a madárlábakat. A szakácsnő rátérdelt a szárnyakra (a gyerek hallotta, ahogy a vékony madárcsontok halkan roppannak), az odakészített edényt közelebb húzta, kivette belőle a kést. – Szorosan tartsd, úrficskám, nehogy megrúgjon! Lőrinc elfordította a fejét. Összevillant a tekintete az egyik arra oldalgó kutyáéval, aki remegő orrcimpákkal figyelt. A gyerek inkább lehunyta a szemét. Erősen markolta, amit kellett, nehogy úgy járjon, mint amikor először segített az asszonyoknak levágni egy nagytarajú, méltóságteljes kakast. Akkor nem szorította eléggé a lábakat, meg is szeppent, mikor a madár haláltusájában erősen rugdalózni kezdett, és a pikkelyes, undok bőr csúszott is izzadt tenyerében – így a lábak elszabadultak, felrúgták az edényt, és elfolyt a vér javarésze. Most nem ismétlődhet ez meg, fogadkozott, miközben hallotta, ahogy a szakácsnő szuszogva tépkedi a tollakat a kakas nyakán. Kisvártatva a penge szisszent, Lőrinc érezte, hogy szorosra zárt markában �40 SZÉPIRODALOM összerándulnak az izmok, de tartotta erősen, szorította a pattanásig feszülő inakat, míg a rúgások egyre erőtlenebbé nem lettek, lassan rángássá szelídültek, majd reszketéssé csillapodtak, végül teljesen elmúltak. A szakácsnő megdicsérte ügyességéért, azzal a tollas tetemmel az egyik, a vérrel teli edénnyel a másik hóna alatt a konyhába vonult. Lőrinc kinn maradt az udvaron a gyilkosság szemtanújával, a loncsos kutyával, ígért neki csontot ebéd utánra. Az állat boldogan vetette magát hanyatt, pirosló, nyákos nemi szervét kidugta. Lőrinc mosolygott, cirógatta a kutya hasát, ahol alig nőtt szőr. Finom, puha a bőre, állapította meg elégedetten. A kutya boldogan pihegett, mintha valami nagy, kutyát próbáló feladaton volna túl, amelyért az ebek mennyországában kiérdemelt jutalmát élvezné éppen. Csendesen teltek a napok, az évek, és nem történt semmi említésre méltó, csak annyi, hogy fogyatkozni kezdett az udvarház népe: egy éven belül férjhez ment Lőrinc mindkét nénje, Jolánta és Kinga. Előbbi Szeged városának egyik tekintélyes polgárához, utóbbi egy macsói servienshez kötötte életét. Szórád János és felesége soha többé nem látták ifjabb leányukat; az idősebbiket is csak az apja, s mindösszesen egy alkalommal. Ám a fogyatkozás nem állt meg. Novák mester következett, aki nyolc esztendőn keresztül tanítgatta Lőrincet, azaz mindent összevetve nyolc esztendőn keresztül élt Szórád János kenyerén. A nyolcadik esztendőre megvakult és csaknem teljesen süketté vált, végül egy téli reggelen elbotorkált a közeli erdőbe, ahonnan soha többé nem tért vissza. Nyilván a vadállatok falták föl – sohasem derült rá fény, miként végezte nyomorúságos életét. Tanítványa mindenesetre szeretettel emlékezett rá, és imákat bízott az éjszakai szélre, hogy juttassa el az elhunyt lelkéhez. Még annak az esztendőnek az utolsó napjaiban halt meg Lőrinc anyja, Erzsébet is. Régóta betegeskedett már, valami furcsa kór marcangolta belülről, akár a rák ollói a zsákmányolt halat. Napról napra fogyatkozott, arca beesetté vált, szeme sötét üreg mélyére költözött, mozdulatai elbizonytalanodtak, éjszakánként vért köhögött föl, alig viselhető fájdalmak gyötörték. Mikor meghalt, vonásai kisimultak, a szenvedés jegyeit letörölte róla a halál. Lőrinc nem sírt sem Novák mester, sem az anyja elvesztésekor. Hitte, hogy jobb életük, könnyebb sorsuk van az Isten országában, hiszen tudta, hogy tanítója egyre ádázabb csatákat vívott démonaival, és egyre szégyenteljesebb vereségeket szenvedett, anyja pedig olyan fájdalmakat volt kénytelen elviselni, amelyek kivetkőztették emberi mivoltából, s úgy nyüszített olyankor, akár egy furkósbottal megregulázott kutya. Nem peregtek hát a könnyei az elmúlásuk miatt, csak valami furcsát érzett, valami visszavonhatatlant. Tehetetlenséget, talán. �SZÉPIRODALOM 41 SAITOS LAJOS Szú a fában Nagy Gáspár emlékének Vasakarat (Vers és aforizma) Grendel Lajos emlékének Perceg a szú a fában porzik mint homokóra ím e benti házból ki-kinézek egy karóra… Múlik az idő mállik s ha minden fogunk elvásik mint viseltes ingünk legyen még mibe’ hinnünk Mozdul a léc rozogán törik is idejekorán s perceg a szú a fában ne higgyetek a halálban…! Számozott versek (2) Vajon az erdő vagyok-e közel ama patakparthoz ahová a szarvas – s vagy akár a szarvassá vált fiú csendben/kiáltozva kívánkozik az enyhet adó víz után – s csak nézem magam bozontosan reggelenként készülődve a borotválkozó tükörben. Ha vad vagy – vadásznak rád ha hal vagy – halásznak utánad ha ember – emberhalászok vetik ki érted hálóikat mert méretes lettél nem dobnak vissza az életvízébe hogy evickélj még kicsinykét akár – hisz’ éltél ha nem is ippeg eleget…! * Vasakarat: lággyá s keménnyé lenni. Bálnakövek „Holtunk egyforma rang.” Emily Dickinson: 583. (Károlyi Amy fordítása) A bálna alakú kövek a tengerpartról nem úsznak el… de van az a víz ami egyszer mégis elmossa azokat is ám mindez már nem szemünk előtt történik. �IN MEMORIAM 42 CSONGRÁDY BÉLA Emlékmorzsák egy jeles Madách-tudósról 75 éves lenne Kerényi Ferenc Kettős – ha nem is úgymond klasszikusan kerek – évfordulóhoz érkezett 2008-ban a Madách-kultusz: egyfelől 185 éve született Madách Imre, másrészt 125 esztendő telt el Az ember tragédiája 1883. szeptember 21-i ősbemutatója óta. Ráadásul akkor volt a Nyugat alapításának centenáriuma és 2008 a reneszánsz éve is volt. E jubileumok hatása érződött az abban az évben tartott Madách-rendezvényeken is. Az őszi – október 3-i és 4-i – alsósztregovai és a csesztvei hagyományos irodalmi napok programjában is szerepet vállalt Kerényi Ferenc tanár, egyetemi docens, irodalom- és színháztörténész. Madách Imre szülőhelyén – többekkel együtt – előadást tartott a kastély jövőjéről, majd másnap a csesztvei művelődési házban – mint a nap védnöke – beszélgetett Lengyel György színházi szakemberrel – a neves rendező által négyszer színre vitt – Tragédia-előadásokról. Ugyanakkor e páros rendhagyó, főként színháztörténeti központú tárlatvezetést is tartott az emlékmúzeumban, sőt Kerényi Ferenc a Nógrádi Történeti Múzeum munkatársaival együtt koszorút is helyezett el Vígh Tamás Madách-szobránál. S alig néhány héttel később érkezett a váratlan és tragikus, mindenkit lesújtó hír: október 29-én elhunyt Kerényi Ferenc. Hatvannégy évet élt mindössze, de e kijelentéssel – bármennyire fájdalmas még tizenegy esztendő távlatából is – csínján kell bánnunk, hiszen a magyar kultúra számos olyan jelentős életutat produkált, amely jóval rövidebb volt a Kerényi Ferencénél. Elég csak Petőfi Sándor huszonhat, József Attila harmincöt vagy éppen Madách Imre negyvenegy évére gondolni. De ahogyan e kivételes zsenik kihasználták a számukra adatott termékeny intervallumot, úgy tett a hangyaszorgalmú és az értékekre igencsak érzékeny, az átlaghoz képest jóval aktívabb, többet publikált Kerényi Ferenc is. Fő kutatási területe a 19. századi irodalom, a 19−20. századi dráma- és színjátszástörténet volt. Az előbbi témakörben Petőfi és Vörösmarty munkásságának számbavétele fűződik elsősorban a nevéhez, az utóbbiban korszakos jelentőségű – különösen itt Nógrád megyében –, amit Madách Imre szellemi örökségének megismertetése, pontosítása, Az ember �IN MEMORIAM 43 tragédiája népszerűsítése érdekében tett. Nem véletlenül fogalmaztam az általam Elvesztettünk egy Madách-tudóst címmel írt, a Nógrád Megyei Hírlap 2008. november 29-i számában – a december 1-jei, a Fiumei úti sírkertben történt végső főhajtás előtt – megjelent nekrológban a következőképpen: „…Túlzással persze, de amit Ő nem tudott a XIX. századi klaszszikus életéről, műveiről, az nincs is, azt nem is érdemes tudni… Se szeri, se száma a Nógrád megyei kiadványokban, orgánumokban (mindenekelőtt a Palócföldben, a múzeumi évkönyvekben, a napilap hasábjain) közzétett igényes tanulmányainak, ismeretterjesztő cikkeinek. Ugyancsak nehéz lenne a teljesség igényével áttekinteni a megyében tartott érdekfeszítő, élvezetes stílusú, eredeti gondolatokkal teli Madách-előadásait. Legtöbbet azonban talán akkor tette Kerényi Ferenc Nógrád és a legújabb kori helyi s az általános Madách-kultusz érdekében, amikor 1983-ban – az akkori valóban nagyon fontos kettős jubileum: a költő születésének 160. és Az ember tragédiája bemutatásának centenáriuma alkalmával – megrendezte a csesztvei múzeum felújított állandó kiállítását. Az volt a véleménye, hogy a Tragédia „gondolati gazdasága sohasem utalható a múlt kegyes ereklyéi közé, hanem van és lesz üzenete, birtokba veendő mondandója minden kor embere, így a mi nemzedékeink számára is... Az Európa-házba belépő magyarság csak kultúrájával számíthat tartós sikerre… Kell-e szebb jelkép, hogy nemzeti klasszikusainkat a képzeletbeli könyvtárszoba polcain egy emberiség-költemény, Az ember tragédiája képviseli a legméltóbban?” – zárta le az 1990-es megyei múzeumi évkönyvben megjelent dolgozatát, miután 1964-től 1989-ig terjedően áttekintette a Madách-kultusz huszonöt évét. Alapos, hosszabb kutatómunkát igényelne annak kiderítése – lehet, hogy ez egyszer majd megtörténik, mindenesetre napjaink Madách-szakértőinek egy másik emblematikus alakja, a salgótarjáni gyökerű, kétszer volt Palócföld-főszerkesztő, Praznovszky Mihály már el is kezdte ezt a munkát –, hogy vajon mi vonzotta a budapesti születésű bölcsészhallgató Kerényi Ferencet Madách Imréhez, Nógrád megyéhez s hogyan kezdődött ez az élete végéig kitartott szoros kapcsolat. Ami biztos: első cikkei az akkor Nógrádnak nevezett megyei napilapban 1966−67-ben jelentek meg az akkor mindössze huszonkét-huszonhárom éves – minthogy 1944. március 7-én látta meg a napvilágot – bölcsészhallgatónak, és az is igazoltnak látszik, hogy ebben szerepe volt egy bizonyos Kovács János nevű tanárnak, aki a Madách Imre Gimnáziumból akkoriban lett az alig néhány esztendővel korábban alapított salgótarjáni múzeum munkatársa. Társszerzőként publikáltak cikkeket híres nógrádiakról, „földijeinkről”. �44 IN MEMORIAM Többek között e sorozat része lett ismeretlen Madách-levelek közzététele is. Kerényi Ferenc – A Tragédiaköltő halálának századik évfordulójára emlékező, a legújabb kori Madách-kultusz zászlóbontásának tartott 1964es nevezetes centenáriumot követően – Budapesten felvette a kapcsolatot Matzon Frigyesné Balog Annával, Madách Imre sógorának dédunokájával és járt leányánál Csesztvén is. A leszármazottak őrizték a családi ereklyéket és dokumentumokat, s a maguk módján segítettek a levelek nyilvánosságra hozatalában. S egyetemi tanárának, Waldapfel Józsefnek a biztatására az Irodalomtörténeti Közlemények 1968/2-es számában Kerényi Ferenc tanulmánya is megjelent Madách Imre ismeretlen levelei címmel. A Palócföldben azonban nem ezzel a témával debütált, ezen írása „csak” a lap 1968/4-es számában látott napvilágot. Kézjegyét ugyanabban az évben, az első lapszámban tette le Új utakon a Madách-kutatás címmel. Ebben a közleményében Kozocsa Sándor bibliográfus; Szabó József, akkoriban Balassagyarmaton élt evangélikus püspök, egy páratlan gazdagságú Madách-gyűjtemény tulajdonosa; Spáczay Hedvig, aki Madách rendőrségi ügyeiben kereste az adatokat és az igazságot; valamint R. Várkonyi Ágnes salgótarjáni kötődésű történelemtudós nyilatkozott Madáchhoz fűződő viszonyáról, munkáiról. S innentől kezdve már nem volt megállás. Hosszú-hosszú oldalakra rúgna – ha egyszer elkészülne – az a bibliográfia, amely Kerényi Ferenc összes írását s azon belül Madách-publikációit tartalmazná. Ezeken belül természetesen megkülönböztetett szerepük van az antológiáknak, tanulmányköteteknek, monográfiáknak, Az ember tragédiája különböző időpontokban és kiadók által megjelentetett változatainak. Az irodalom- és színháztörténész nagyon sokat tett azért, hogy a befelé forduló, töprengő Madách mellett – ha úgy tetszik: helyett – hangsúlyt kapott a politikus Madách-portré. Idejének jelentős részét töltötte Nógrádban, maga is sokat vállalt, s még több javaslatot tett Bérczy Károly, Mikszáth Kálmán és természetesen Madách Imre életművének megismertetése, a méltó évfordulós programok megtervezése és megrendezése érdekében. Úgy vélte, hogy 1964 után egy évtized alatt szinte több történt, mint előtte egy évszázad során. A Palócföld 1973/2-es számában afféle számvetést készített Madách népszerűsége címmel. S minthogy az 1973-as esztendő is Madách-év volt – születésének százötvenedik évfordulója –, Csesztvén Kerényi Ferenc megrendezte az első komolyabb Madách-kiállítást, a múzeumi évkönyvben pedig egy nagy ívű tanulmányt jelentetett meg Madách világnézetének néhány kérdéséről címmel. Ebben főként Az ember tragédiája I. és II. színében előforduló gondolatokat elemezte. �IN MEMORIAM 45 Sok írása filológiai, textológiai témájú volt. Ilyen például a Palócföld 1989/2-es számában Szemközt Madách Imre szövegével című tanulmánya. Ugyancsak kiemelt témaköre volt a Tragédia színháztörténeti vonulata és a mű nemzetközi fogadtatása, ismertségének, elismertségének fokozódása is. Erre utal többek között az Úton a világirodalomba – Vázlat a drámai költemény hazai műfajtörténetéhez című eszmefuttatása, amely – akár szimbolikus momentumként is tekinthető – 2002-ben a Palócföld Könyvek sorozat újbóli indításaként jelent meg Az ember tragédiája és az európai emberiség-költemény című kötetben. A jelek szerint utolsó írása a Palócföldben halála évében, 2008-ban, a folyóirat 3. számában jelent meg Színpadi Madách-tanulságok – Az ember tragédiája 125 éves ősbemutatójáról címmel. Ennek bevezető soraiban egy emlékezetes, a magyar kulturális, szellemi élet egy maradandó kezdeményezésére, egy mérföldkövére utalva megjegyezte: „1983, a Tragédia színpadi centenáriuma óta szeptember 21-e a Magyar Dráma Napja. Így akartuk a Nemzeti Színház akkori vezetőivel, Malonyai Dezső igazgatóval és a – többek között – Madách-díjas Vámos László művészeti vezetővel megörökíteni a nevezetes évfordulót, amiben csak kevés magyar színpadi műnek lehetett része. Nemzeti drámakánonunk mindhárom darabja (a Bánk bánt meg a Csongor és Tündét véve még ide) 19. századi, és kettő közülük drámai költemény. Máig érvényes, hű történeti lenyomatai annak a kornak, amelyben az irodalom és a színház, az anyanyelvhez kötődő művészek a nemzetté válás folyamatában megismételhetetlenül fontos szerepet játszottak.” Kerényi Ferenc pályaképében, életművében nagyon fontos helyet foglal el a pozsonyi Kalligram Kiadónál 2006-ban a Magyarok emlékezete sorozatban napvilágot látott Madách Imre című monográfiája, de primus inter pares, azaz első az egyenlők között alapon említendő kötetet keresve a Tragédia új, modern, szinoptikus kritikai kiadása kívánkozik az élre. A több mint nyolcszáz oldalas könyvet az Argumentum Kiadó jegyezte 2005-ben. A sajtó alá rendezés munkája és a szintén felmérhetetlen jelentőségű jegyzetanyag elkészítése egyaránt a nevéhez fűződik. Fentiek alapján aligha meglepő az a tény, hogy kétszer kapta meg Nógrád megye egyik legjelentősebb, legrangosabb – bizonyos szempontból kétségkívül az – kulturális kitüntetését, a Madách-díjat. (Ez csak id. Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész, illetve a Madách Imre Gimnázium esetében fordult elő. Praznovszky Mihály négyszer vehette át, de három alkalommal intézmény – múzeum, Palócföld –, illetve civil szervezet – Mikszáth Kálmán Társaság – képviseletében.) Kerényi Ferenc először 1969. október 4-én lett Madách-díjas Salgótarjánban, a Karancs Szálló �IN MEMORIAM 46 úgynevezett mozaiktermében. Alig múlt akkor huszonöt éves, s mindmáig a legfiatalabb kitüntetett. S mintegy ráadásként 2006-ban duplázott: abban az évben január 17-én, az időközben hagyományossá lett balassagyarmati Madách-ünnepségen kapta meg az elismerést. A laudátor Praznovszky Mihály „földön kívülinek” nevezte Kerényi Ferencet, illetve imponálóan gazdag szellemi teljesítményét, amely immár feldolgozandó örökségként van jelen a nógrádi tájhazában. Markó Béla erdélyi költő, publicista az Élet és Irodalom című hetilap idei április 12-i számában megjelent írásában úgymond irodalmi évfordulók évadján értekezett Petőfiről, Aranyról, Adyról és több megfontolásra érdemes megállapítást tett az évfordulókkal kapcsolatos kultuszokról. Az egyik ilyen tanulságos gondolata illik a Kerényi Ferencről való megemlékezésem végére is: „Nem egyszerűen a tiszteletadás a fontos ilyenkor, hanem minták felmutatása, referenciák keresése eljövendő programokhoz. Mindközönségesen: tanulságok megfogalmazása. Ezért érdemes nemcsak a politikai – első világháború, Trianon stb. –, hanem például az irodalmi évfordulókra reflektáló szövegeket is figyelemmel kísérni.” A fentiekben valami ilyesmire tettem volt kísérletet, mert miközben újra és újra megrendülten idéztem meg a velem is – remélhetően jóváhagyná e jelzőt – baráti viszonyt ápolt Kerényi Ferenc alakját, vázlatszerűen utaltam munkásságának jelentőségére, egyre többet gondoltam négy évvel előbbre, jelesül 2023-ra is, amikor a kétszázadik évfordulója, azaz bicentenáriuma lesz Madách Imre születésének… Párkányi Raab Péter: Dilemma �SZÉPIRODALOM 47 KŐRÖSI FERENC A pillanat A pillanat Mint riadt lepke röpköd körülöttünk, Lábaira nektár-napok ragadtak, S kék szárnyain csillog az egész világ… Mint riadt lepke, mit észre sem veszünk, Mintha megvakítanának az árnyak, Mintha nem létezne más, csak a csodák! Mint riadt lepke menekül előlünk Jajongva bújva az éjben – szárnyának Minden mozdulásával súgva: „Ez a valóság – A pillanat!...” A jelen Totem-faragó őseink Öreg szobra korhadt életünk – A sok ismert, bús arcvonás; Mindegy, milyen díszbe öltözünk, S szavainkkal mire esküszünk: Hiába minden vívódás, Mert magunk vagyunk, kit üldözünk: Totem-faragó őseink! �SZÉPIRODALOM 48 ZOLTAY LÍVIA Repülni... Gyakran láttam azt az idős férfit, ahogy hajlott kora ellenére szálfaegyenes tartással rója a környékbeli utcákat. Hetven felettinek saccoltam. Soha egy szót sem beszéltünk egymással, de tudtam róla ezt-azt a lakótelep őrszemeitől. Hosszú évek óta özvegy volt már, a gyerekei középkorúak, két unokája ritkán látogatta. Még így, idősen is szép volt. Magas, vékony alkatú, az arca hosszúkás, szabályos vonásokkal, mintha szabvány szerint rajzolták volna meg. A haja már majdnem teljesen fehér, de a szemöldöke még mindig szurokfekete, a szemei nagyok, meleg barnák. Szúrós tekintete volt, de nem a gonoszságtól, inkább a sok éven át folytatott küzdelmek, embert próbáló nehézségek hagytak nyomot rajta. Kora tavasz volt, a férfi egy sötét színű ballonkabátban ült a szökőkút melletti padok egyikén és nézte a szaladgáló, hangoskodó gyerekeket. Többször láttam, ahogy így időzött ott, néha kenyérmorzsákat dobált az arra tévedt madaraknak. Nem beszélt senkivel, láthatóan belemerült a gondolataiba. Megpróbáltam elképzelni, mi járhat a fejében... „Megöregedtem. Volt idő, hogy el sem tudtam képzelni ezt.” A mellette lévő padon ültem, de ő nem vett észre. Behunyta a szemét és hagyta, hogy az enyhe tavaszi szél cirógassa az arcát. „A feleségem sokszor simogatta az arcomat, amikor még csak udvaroltam neki, meg a házasságunk elején. Mennyire szerettem! Olyan szép volt, mint egy angyal. Mikor apám először találkozott vele, annyit mondott csak: fiam, ez a kislány egy tündér. És az is volt. Ahogy megláttam azon a vasárnap délutánon, tudtam, hogy dolgunk lesz egymással. Tartott tőlem, zavarta a hosszú hajam, meg az, hogy sok lánynak tetszettem. De engem senki más nem érdekelt attól kezdve, hogy megszólítottam.” A szél egy kicsit felerősödött, de még mindig kellemes volt az idő. A férfi békésen üldögélt tovább a padon csukott szemmel, mintha csak aludna. „Nehéz életünk volt. Megviselte az első terhesség, amikor az első fiunk megszületett. És a második terhesség sem volt egyszerű. Szerettem volna egy kislányt, de a második is fiú lett. És akkor ő már nem akart még egy �SZÉPIRODALOM 49 gyereket. Elfogadtam, de legbelül bántott a dolog. Sokat dolgoztam, hogy eltartsam őket, mert az ő tanítói fizetése kevés volt. A fiúkkal is gyakran összetűztünk, ahogy nagyobbak lettek. Főleg az idősebbel. Az anyja, talán, mert sokkal jobban értette a természetét, mint én, folyton védte. Volt, amit eltitkolt előlem. Nem akarta, hogy egymásnak feszüljünk.” A férfi most kinyitotta a szemét és felnézett a narancssárgás égre, mintha keresne valamit. „A sok munka és aztán a még több bizonytalanság felőrölt. A pohár után nyúltam, hogy oldjam a bennem tomboló feszültséget. Eltávolodtunk egymástól. Ő is vívta a maga harcait, én is az enyémeket. Mire a fiúk felnőttek és elmentek otthonról, olyanok voltunk, mint két idegen. Nem láttam már benne azt a diószemű, selymes hajú kislányt. És ő sem látta bennem azt, akit egyszer régen megismert.” Két szarka szállt le a padra, a férfi mellé. A kenyérmorzsákat csipegették és egészen közel merészkedtek hozzá. „Miután abbahagytam a munkát, élhettünk volna végre nyugodtan. De akkor jött a betegség. Nem tudtam segíteni. És az orvosok sem tudtak. El akartál menni. Elfáradtál, azt mondtad. Bármilyen nehéz is volt, bármennyire fájt, értettem. Csak nem akartam tudomásul venni. Gyötörtem magam és nincs nap azóta sem, hogy ne gondolnék arra, mit csinálhattam volna másképp. Hogy mit tehettem volna még. Talán egy kis megnyugvást hozott, amikor, mielőtt végleg elmentél, azt mondtad nekem: te nem tehetsz erről. Olyan volt, mintha megbocsátottál volna. Nem tudom. Egyszer így érzem, máskor meg másképp.” A két madár felszáll. A férfi követi őket a szemeivel, nézi, ahogy köröznek a feje fölött, majd egyre távolodnak tőle és arra gondol, hogy repülni kéne. Minden olyan könnyű lenne akkor. Még ez az élet is. Hirtelen egy sas repül át a téren. Nem értem, hogy került ide. Oldalra nézek és látom a ballonkabátot a padon. A férfi nincs sehol... �SZÉPIRODALOM 50 DEBRECZENY GYÖRGY azokon a régi fényképeken hódolat Proustnak közönyöm még nem volt végleges mentem a fasorban ahol olyan jó volt a legelő akarom mondani a levegő egy éjbe burkolt falu burukkolt az emberek nagy lila ablakfüggönyök a szívük folyékony arany és vörös smaragd szívükben vérkörök mutatják örömteli meglepetésüket a sétatereken vagy a vonaton ismerős arcokkal találkoztunk a legelőn a régi mesterek képein a márkiné már korán befogatta hintója elé az időt becsülte és kereste a legújabb irodalmi és művészeti termékeket de amit ő irodalomnak tartott az ma már elavult ócskaság mondta az ócskás a fasorban ahol mentem és olyan jó volt hogy olyan ócska a hazugság hisztérikus kéjérzetéért mondtam csupán hogy közlönyöm vagyis közönyöm még nem végleges csak kezdetleges de magam se hittem el örömteli meglepetésemet a fasor még nem volt névleges elfelejtették kivágni a fákat nagy lila ablakfüggöny a szív az ember folyékony arany és vörös smaragd örömteli meglepetés a bánat �SZÉPIRODALOM 51 mint egy fehér és elmosódó csillagcsoport azokon a régi fényképeken amelyek nem készültek el soha ha kiülök a félelembe a hamutartóból egyesével gyűjtögetem össze a szoba sarkait először a szoba északi sarkát aztán a délit a keletit és a nyugatit csak utána a mellékégtájakat továbbá a lentet a fentet és akkor még ott a közép az utca közepén azt ordítod hogy te leszoktál az ordítozásról elrugaszkodunk a dohányzó macskáktól a macskagyökértől és a macskakövektől hegyekben ömlik a hegyekből a kétségbeesés fekete holdak keringnek körülöttem kicsi és viszonylag hideg csillagok nem fúvódnak fel vörös óriássá hanem szép lassan összehúzódnak az utca közepén ha kiülök a félelembe ablakot nyitsz madártollak repülnek be rajta a Méru hegyre látok valaki kereket cserél a világ tengelyén �IN MEMORIAM 52 FANCSIK JÁNOS Halotti maszk Adalék az élményalapú irodalomtanítás indoklásához Sercegő kis zsebrádiómból reggeli borotválkozás közben hetek óta még mindig hallom a biztató felhívást az „Ady és én” című, szokatlanul nagy nyilvánosságra számító pályázatra. Akaratlanul is végigfut agyamon, hány olyan ember élhet még köztünk, akinek mások számára is érdekes személyes élménye fűződhet Adyhoz? Én is szeretem, és idősödvén egyre elmélyültebben olvasom verseit, prózáját, valamint a róla szóló írásokat, de nem tartozok azok közé a bennfentesek közé, akiknek foglalkozásuk, hivatásuk révén is lehet valamilyen Adyval kapcsolatos személyes élményük. S tegnap reggel váratlanul mégis eszembe jutott valami: egy fél évszázaddal ezelőtti látogatás és mintegy félnapnyi meghitt beszélgetés Kassán az akkor 75 éves Madzsar Líviával, kórházunk névadójának, Madzsar Józsefnek a leányával. Azonnal nekiguggoltam és féltve őrzött dokumentumaim között a fiók mélyén perceken belül megtaláltam a megsárgult stencilpapír-köteget, melyre annak idején a beszélgetés magnószalagra rögzített szövege lett lemásolva. A részletekbe beleolvasva felelevenedtek a magyar közéletben jelentős szerepet játszó Jászi és Madzsar család nagy élettapasztalattal és történelmi ismeretekkel rendelkező leánygyermekének kipirult arccal mesélt emlékei. Madzsar Lívia elmesélte, hogy serdülőleány korában, náluk, Pasaréti otthonukban talán mindenki megfordult, akiről később utcát neveztek el. Jól ismerte Vámbéry Rusztem bácsit, Szabó Ervint, a zongorát verő Reinitz Bélát, Stromfeld Aurélt. A sok neves vendég közül különös szeretettel beszélt unokabátyjának, Jászi Oszkárnak (Oszikának) legjobb barátjáról, Ady Bandi bácsiról, aki éveken át csaknem mindennapos vendég volt náluk, ahol késő éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattak az akkori közügyekről, politikáról, irodalomról, művészetről. Ady és Jászi Oszkár barátsága már középiskolás korukban kezdődött, azzal már csak bővült, hogy Madzsar József jó néhányszor fogorvosként is kezelte Adyt. Lívia néni azt is elmesélte, hogy a cselédszobában mindig látott egy botjára bókoló embert üldögélni, aki benne némi félelmet keltett, de amikor édesanyját megkérdezte, hogy nem valami rossz szándékkal ül-e ott, kiderült, �IN MEMORIAM 53 nem kell félni tőle, mert csak a „spicces” Bandi bácsit várja, hogy éjszaka hazakísérje. Kiderült az is, hogy Madzsar Lívia az Elbocsájtó szép üzenet miatt női szolidaritásból egy ideig úgy neheztelt Adyra, hogy jelenlétekor valami kifogást keresve átment egy másik szobába. Szó esett természetesen József Attila és Madzsar József kapcsolatáról, a rendőri zaklatásokról, és az antialkoholista mozgalomról is. „Egyszer, ebéd közben Jászi nagyanyám megkérdezte Adytól: Bandi, maga mindig ilyen sokat cigarettázik? Mennyit szív naponta?” „Hatvanat-nyolcvanat, de csak azóta, amióta eltiltottak az alkoholtól.” Beszélgetésünk során Lívia néni mindig hangsúlyozta, hogy az ő emlékei nem nagy jelentőségűek, hiszen a felnőttek nem a gyerekekkel beszélték meg dolgaikat, de mélyen belevésődött élmények. A beszélgetés meghitt hangulatát csak fokozták az olyan értékes bútordarabok, melyek között például ott volt az az asztal is, melyen bizonyíthatóan a Nagykárolyban tartózkodó Petőfi saját kezűleg is írt. Ott volt a felmenő rokonok képei között egy egri kanonok, egy váci püspök, Jászi nagymama szobrát pedig a szegről-végről ugyancsak rokon Pátzay Pali készítette. S itt egy fénykép Ady Bandi bácsiról is, alsó szélén a dedikáció: Jásziéknak, legszeretőbb Adyjuk. „És az ott az Ady halotti maszkja. Vedres Márk készítette. Hárman csináltak akkor halotti maszkot Adyról. A szüleim ezt tartották a legjobbnak, úgyhogy ezt szerezték meg. Érdemes megnézni!” Érdemes volt. Nem csak megnéztem, kezembe is vettem. Meghatódottság érzése fogott el: mintha személyesen találkoztam volna a két emberöltőnyivel előttem élt költőgéniusszal. Párkányi Raab Péter: Malenkij robot (részlet) �SZÉPIRODALOM 54 MÁRKUS LÁSZLÓ Hagyományos haikuk madárijesztő mereng a létről inkább seregély lenne mosolyog a tó sulyomillattal játszik egy szellőgyerek * * kútvödörből hold kacag a vízhordólány álmos arcába halovány holdat hordoz hátán a szikla harangszó hallik * * párját siratja a pacsirta magányos menyét ír drámát kókadó kóró lila virágán apró ékszer a harmat * * beteg pillangó szakadt szárnya megremeg lelke tovaszáll * hullócsillagot irigyel a bérc pedig az is csak szikla * kéklő szilva zöld levelén sárga hernyó víg piktor az ősz �SZÉPIRODALOM 55 MÁRKUS LÁSZLÓ Magyar haikuk holdvilágnál vív rakoncátlan rímekkel csatát a költő zuhanyzó tested látványa ámulatba ejti a holdat * * vánkosom kemény utam göröngyös mégis követlek uram cinikus a sors hazugságaink mind a fejünkre hullnak * * kelyhed nektárja bódítja testem lelkem csapongva szárnyal kecses pillangóm ki fejemben csapongott – álomba merült * * tárd ki szívedet lelkem ablakod alatt zengi himnuszát sprőd szóhalmazok kusza szövetéből szab lágy verset elmém * * bár elmém fürgén csapong szívem fáradtan baktat nyomában �1956 56 KÉPIRÓ ÁGNES Interjú Pomogáts Bélával „Ha az 1848-as és az 1956-os követelések megvalósulnának, akkor 56 örökségének lenne gyakorlati értelme.” Pomogáts Béla 1934-ben született, napjainkban is aktív életet él. Életpályájának talán legismertebb momentuma az 1956-os forradalomhoz kapcsolódó szerepvállalása és azt követő meghurcolása, melyet bölcsészkaros diákként élt át. 2017 tavaszától a naptári év végéig öt alkalommal látogattam meg Pomogáts Bélát és feleségét Villányi úti otthonukban, ahol összesen 9 és fél órányi hanganyagot rögzítettem. A felvételek egy részét kamerával is rögzítettem, melyekből videó-interjús tananyagot fejlesztettem a MTA-SZTE Elbeszélt Történelem és Történelemtanítás Kutatócsoport számára. A hanganyagból szöveget szerkesztettem, melyből elkészült egy kiadás előtt álló életinterjú-kötet kézirata. E készülő mű 1956-os fejezetéből olvashat részleteket az alábbiakban az olvasó.1 1 A kiadvány várhatóan 2019 őszén jelenik meg a Belvedere Meridionale Kiadó gondozásában. �1956 57 Hogyan emlékszik vissza a forradalom kitörésének napjára? 1956. október 23. számomra nagyon emlékezetes nap volt: én október 22-én születtem, és még előtte való nap meghívtak egy tanácskozásra, ami a Képzőművészeti Főiskolán zajlott, ez az Andrássy úton található. Több egyetemnek a képviselői vettek részt, és ott jelentették be, hogy október 23-án lesz egy nagy tüntetés, ami Nagy Imre mellett akar állást foglalni. A tüntetésnek volt egy 16 pontos követelése, hasonlóan az 1848-as 12 ponthoz, tehát akkor már lehetett tudni, hogy valami forrong a levegőben. 22én a születésnapomra meg voltak hozzám híva a barátaim, akkor már nagyon reménykedtünk, hogy valami történik. 23-án kicsit másnapos állapotban mentem be az egyetemre, valamikor délben érkeztem, és emlékszem, hogy a piarista épület egykori rendházának a bejáratánál várt már Gömöri György, aki évfolyamtársam, barátom volt, azóta is jó barátságban élünk, és nagyon izgatottan mondta, hogy azonnal menjek fel vele a DISZ-irodába, mert beválasztottak a tüntetést előkészítő bizottságba. Föl is mentem nyomban oda, mely a 3. emeleten volt, ott már az évfolyam szépei piros-fehér-zöld kokárdákat készítettek, az okosabbjai, a fiatalemberek megpróbálták megszövegezni az egyetemi kívánságokat. Kora délután, amikorra már kialakultak a teendők, meghirdettük a tüntetést. Volt egy diákgyűlés az egyetemi színpadon, ami korábban piarista kápolna volt, ahova korábban rengeteget jártam misére, ministráltam is. Ezt követően levonultunk a Váci utcába, aztán a Rákóczi út folytatásán az Erzsébet híd felé vonultunk a Múzeum körúton, Bajcsy-Zsilinszky úton, Margit hídon haladtunk, tehát végig a városon. A Margit hídnál átmentünk a Bem-szoborhoz, a tüntetésnek a fő jelszava a lengyel-magyar barátság volt. Lengyelországban pont akkor forrongott a helyzet, ez volt az egyik fő jelszó: „Lengyelország utat mutat, kövessük a magyar utat!” Mert akkor a magyar út olyan szocializmust jelentett, ami nem volt azonos a szovjet kommunizmussal. A Bem-szobornál Veres Péter, az Írószövetség elnöke beszélt, és a Bem-szobortól visszajött a menet. Akkor volt még a Kossuth híd. Ezen átvonult a tömeg aztán a Parlamenthez, ahol Nagy Imrét akarták hallani az emberek. Emlékszem, hogy akkorra már besötétedett, és az akkori pártlap, a Szabad Nép aznapi számaiból fáklyákat gyújtottunk, mert eloltották a közvilágítást. Úgy gondolták, hogy ha eloltják a lámpákat, akkor a tömeg szét fog széledni. Hát nem széledt szét. Nagy Imrét követelték az emberek, aki először nem nagyon akart fellépni, mert tudta, hogy ennek nem lesz jó vége, végül mégis rábeszélték és elhozták Losonczy Gézát is, aki vezető újságíró volt. Később a Nagy Imre- �58 1956 perben megölték a fogházban. Rábeszélték Nagy Imrét, hogy jöjjön el a Parlamenthez, és szóljon egy pár szót. Azzal kezdte, hogy „Elvtársak!”, melyet általános zúgás követett, hogy nem vagyunk mi elvtársak. „Magyarok!” – folytatta. Ez már jobban hangzott. És akkor mondott egy nagyon rövid, néhány mondatos beszédet, ami úgy szólt, hogy reformok vannak, és ezek be fognak érni, s arra kér mindenkit, hogy maradjunk nyugton, menjünk békében haza és várjunk, milyen fejleményeket hoznak majd a reformok. Ez nem tetszett az embereknek, sokan fütyültek. Mindenesetre feloszlott a Parlament előtt ez a tüntető tömeg, az emberek szétszéledtek, és én is elindultam gyalog a belváros felé. Emlékei szerint mikor dördült el az első lövés? Emlékszem, hogy az Apponyi téren, ami akkor a Felszabadulás tér nevet viselte, jöttek emberek a Múzeum körút felől, hogy az ÁVH-sok belelőttek a tüntető tömegbe. Valóban akkor volt az első kegyetlenség, a rádiónál nagy tüntetés volt, az emberek be akarták olvasni a korábbi tüntetésnek a 16 pontját, s akkor az ÁVH-s őrség belelőtt a tömegbe, sok halott volt. Én erről valahol a Kossuth Lajos utcán értesültem, a rettenetesen kétségbeesett embereknek a szavaiból. Emlékszem, hogy a Rákóczi úton nem volt tömegközlekedés, csak felkéredzkedve egy teherautóra tudtam hazamenni. Miután hazaértem, egész éjjel hallgattuk a Szabad Európa rádiót, onnan értesültünk az eseményekről. Két nappal később volt az a bizonyos parlamenti sortűz, amikor a Földművelésügyi Minisztériumnak a lépcsőiről és az erkélyéről ÁVH-sok belegéppuskáztak a tömegbe. Sokan meghaltak, nekem is volt olyan ismerősöm, aki ott halt meg. Hogy egyet említsek, a Trefort utcában engem oroszra tanított egy Kovács nevű tanár, és volt neki egy gyönyörű, okos kislánya, Kovács Marika, aki latin szakos volt, eggyel járt alattam, ő is ott halt meg, a Parlament előtt eltalálta egy golyó. Ahol mi laktunk Pestújhelyen, egy-két házzal keletebbre volt valamikor egy nagy OTI-kórház, és ezt a kórházat 45-ben az oroszok szállták meg. Orosz katonai kórház létesült a helyén, orosz őrség volt, és emlékszem arra, hogy egyszer csak, mikor én otthon voltam, lövéseket hallottunk. Később kiderült, hogy az egyik orosz őr agyonlőtt egy ottani lakost, Morvainak hívták, tetőfedő-cserepező mester volt, és két házzal lakott mellettünk. Egyszerűen csak kiment a házból az udvarra, és az orosz őr, aki ott volt tőle húsz méterre a fal mögött, egy sorozattal megölte. Ez egy szörnyű esemény volt. Őt másnap el is temették, én is ott voltam a temetésén, ez az eset eléggé felforralta az emberek indulatait a Szovjetunióval szemben. �1956 59 Mikor ment be ismét az egyetemre? Végül is aztán valamikor október 25-én vagy 26-án bementem az egyetemre, akkor már közlekedés nem volt, egy teherautó szedett össze néhányunkat. A bölcsészkaron rögtön munkát kaptam, feladatokat kaptam, sajtótájékoztatót kellett tartani. Írtam Új magyar külpolitikát! címmel egy vezércikket, amelynek két fontos követelése volt: az egyik, hogy Magyarországnak be kell illeszkednie a nyugat-európai népek közösségébe, tehát a franciák, angolok, németek, olaszok, osztrákok közösségébe, a másik meg az volt, hogy Magyarország állítsa helyre a diplomáciai kapcsolatait a Vatikánnal, utóbbit mint katolikus fogalmaztam meg. Tulajdonképpen ketten írtuk Vázsonyi Vilivel, aki jóbarátom és kollégám volt. Ővele együtt jártam még a Trefort utcai gimnáziumba, aztán francia szakot is végzett, a bölcsészkaron is együtt voltunk, sokáig tartott a barátságunk. 1956-ban elhagyta az országot, utólag Párizsban többször is találkoztunk, majd a rendszerváltás után többször hazajött látogatóba. 1956-ban is nagyrészt Vázsonyi Vilivel mozogtam együtt, megpróbáltunk mindenütt információt szerezni, emlékszem, hogy sorra látogattuk a megalakult pártok központjait. Voltunk a Semmelweis utcában, ami az Astoriával szembeni kis utca a belvárosban. Ott volt a Kisgazdapártnak a központja, és nekünk, egyetemistáknak nagy tekintélyünk volt: fogadott minket a Kovács Béla, aki a Kisgazdapártnak a főtitkára volt. Nagyon derék ember volt, sokat ült, mert őt 46-ban vagy 47-ben az orosz katonai rendőrség letartóztatta, és a Szovjetunióban ítélték el. Valamikor 1955−56-ban térhetett vissza, már betegen. Aztán meglátogattuk a Petőfi Párt központját is, ez a Parasztpárnak az utódja volt, ahol Veres Péterrel találkoztunk és másokkal. Mindenütt nagy szeretettel fogadtak minket, akkor az egyetemistáknak tekintélyük volt. Ez zajlott le november első napjaiban. Akkor én napokig bent laktam az egyetemen, mert még arra sem volt időm, hogy hazamenjek, és emlékszem, íróasztalokon aludtunk, hoztak valami szalmazsákot és matracot, takarókat. Eltöltöttük valahogy az éjszakát, de nem sok időnk jutott alvásra, mert állandóan nyilatkozni kellett, fogadni kellett a küldöttségeket: a munkástanácsok küldötteit, a politikai pártok küldötteit, az újjáalakult ifjúsági szervezeteknek a küldötteit. Ki tud emelni olyan momentumot a történések sorából, ami igazán meghatározó volt Ön számára? Voltak utólag majdhogynem humorosnak tekinthető pillanatok. Emlékszem arra, hogy én voltam az ügyeletes, amikor egyszer megjelent há- �60 1956 rom katonatiszt, már le volt tépve róluk a szovjet mintájú rangjelzés, a régi magyar rangjelzés volt a gallérjukon. – Ön kicsoda? – kérdezték. – Én képviselem az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságot. – Akkor bejelentem, hogy megalakult a budapesti helyőrség forradalmi bizottsága, és az a határozat született, hogy miután nem bízunk a honvédelmi vezetésben és a vezérkarban, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság parancsnoksága alá helyezzük a budapesti forradalmi karhatalmi ezredet. Ezek szerint ön képviseli az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságot? – Igen. – Akkor az ön parancsnoksága alá helyezzük az ezredet. Mi az Ön első utasítása? – Üljenek le a fenekükre, és maradjanak békén! Azt hiszem, ez nagyon jó tanácsnak és hadparancsnak bizonyult, mert tényleg elkerülték azt, hogy nekik sem kellett lőniük, és rájuk sem lőttek. Voltak ilyen kalandjaim. Hogyan végződtek a forradalmi napok? November 3-án megbízást kaptam az Egyetemi Forradalmi Diákbizottságtól, hogy menjek le Győrbe, és vegyem fel az összeköttetést Szigethy Attilával. Nagyon derék ember volt, tanár, és ő volt a Dunántúli Nemzeti Bizottságnak az elnöke. Aztán a sorsa rettenetesen alakult, mert november 4-e után letartóztatták, akartak egy pert indítani ellene, ő nagyon keményen viselkedett, és végül azt közölték róla, hogy az ügyészségi, tehát a börtönépület 5. emeletéről kiugrott és meghalt az udvaron. Én akkor úgy tudtam, és ez elég hiteles közlés volt, hogy nem kiugrott, hanem kidobták. Tehát egyszerűen meggyilkolták. Sajnos személyesen sohasem sikerült vele találkoznom, mert mi november 3-án este 8 körül érkeztünk meg egy rekvirált autóval, amit egy műegyetemista vezetett. Vázsonyi Vilit vittem magammal, meg egy Keller Panni nevű évfolyamtársamat. Vázsonyi Vili tájékozódni akart, Keller Panni pedig hozott magával 10 kiló röpiratot, melyet az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság szerkesztett, mi pedig útközben szétszórtuk azokat Tatán és Komáromban. Akkor még nem volt autópálya, a régi úton kellett közlekedni. Amikor megérkeztünk Győrbe, már késő volt, nem tudtunk Szigethy Attilával kapcsolatba lépni. Ez volt az első olyan nap, november 3-a, amikor úgy látszott, hogy győzött a forradalom: átalakult a Nagy Imre-féle kormány, bevették a kormányba a polgári pártoknak, tehát a korábbi koalíciós pártoknak a képviselőit. A béke illúziója töltötte el az emberek lelkét, de ez csak illúziónak bizonyult. Győrben november 3-án este elhe- �1956 61 lyeztek minket egy szállodában a pályaudvarral szemben, melynek az eredeti neve Royal, aztán a Rákosi-korszakban Vörös Csillag lett, majd viszszakapta az eredeti nevét. Amikor oda beköltöztünk, akkor már ismét az eredeti nevén szerepelt, napjainkban is úgy hívják. Valamikor éjjel 1-2 óra körül jött értünk három fiatalember, akik fel voltak szerelve géppisztolylyal, s jelentették, hogy ők a Győri Forradalmi Bizottságnak az emberei, és az oroszok bevonultak Budapestre, megszállták a magyar országhatárt is, és közelednek Győr felé; nem szabad itt maradnunk, mert le fognak minket tartóztatni. Kimentettek minket ebből a szállodából, és elvittek egy ifjúsági munkásotthonnak a pincéjébe, ahol eltöltöttünk jónéhány napot illegalitásban. Minden nap kimentünk a városba szétnézni: özönlöttek az emberek nyugat felé, számos évfolyamtársammal is találkoztam. Végül is Vázsonyi Vili és Keller Panni is úgy döntött, hogy nem jönnek haza, hanem kimennek Nyugatra. Vázsonyi Vili Párizsba ment, ő francia szakos volt, Keller Panni angol szakos volt, ő Angliába ment. Kikísértem őket a pályaudvarra a vonathoz. Arra emlékszem még, hogy disszidens vonat volt, aki erre a vonatra felszállt, az ment egyenesen Ausztriába. Könnyű volt átjutni, mert a vonat ment egyenesen a határig, ott a határon hangosbemondóba bemondták, hogy tessék leszállni, mert 10 méterre már Ausztria van. Abba az irányba tessék menni, és akkor mindenkit átengedtek. Amikor kikísértem Vilit a pályaudvarra, elbúcsúztunk és arra gondoltunk, hogy soha többet nem fogunk találkozni. Két nap múlva, miután én megpróbáltam érdeklődni, hogy odahaza mi lehet, olyan hírt kaptam, hogy ahol a szüleim laknak Pestújhelyen, ott az oroszok bombáztak. Nagyon fölzaklatott, hogy nem tudtam velük telefonon kapcsolatba kerülni, és akkor úgy döntöttem, hogy hazajövök, körülnézek, és ha úgy alakul, akkor én is elmegyek Nyugatra. Elég kalandosan jöttem haza. Vonatközlekedés csak Győr és Komárom között volt, majd Komáromtól teherautók hoztak. Stoppal közlekedtem, végül is hazaértem valamikor éjjel. A szüleim megvoltak, kétszer igazoltattak orosz katonák, másnap vagy harmadnap bementem a bölcsészkarra szétnézni, hogy mi a helyzet. Akkor éppen összeült egy diákgyűlés, ahol engem beválasztottak küldöttnek a MEFESZ országos bizottságába. Ugyanis az volt a helyzet, hogy a MEFESZ valamikor október közepén alakult meg a Szegedi Egyetemen, amely Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége volt. A forradalom idején egyetemi forradalmi diákbizottságok működtek, de a forradalom leverése után ezeket meg kellett szüntetni, és akkor újjáalakult a MEFESZ. Az országos központban kellett jelentkezni egy alakuló közgyűlésre. A ledöntött Sztálin-szoborral szemben volt ez a központ, a Szakszer- �62 1956 vezetek Országos Tanácsának a házában. Ha kinéztem az ablakon, akkor a két csizmát láttam, mert Sztálinból már csak a csizmák maradtak meg. Éppen ülésezett egy diákparlament, ahol én felszólaltam mint bölcsész, és ez további rokonszenvet váltott ki, úgyhogy rögtön beválasztottak az országos kilenc tagú elnökségbe, és ennek lett a titkára egy Prandler Árpád nevű, jogi egyetemen tevékenykedő tanársegéd, fiatalember, én becsültem, de aztán később a Kádár-korszakban ő a kormány mellé sorakozott föl és egy időben ő volt Magyarország ENSZ-képviseletének a vezetője, valamikor a 70-es évek végén vagy a 80-as évek elején. Benne volt még az elnökségben a Műegyetemet képviselő Szabó Iván is, akiből később az első Antall-kormányban miniszter lett. Volt egy természettudományi karos, egy jogász képviselő, egy fő a képzőművészeti főiskoláról, mások különböző pesti egyetemekről, de Szegedet és Debrecent is képviselték, tehát úgy alakult ki ez a szélesebb körű választmány. Annak talán volt 40 vagy 45 tagja, de a szűkebb körű elnökségnek 9 vagy 11 tagja volt. Tehát ebbe választottak be engem, és akkor én egészen 1957. január elejéig, amíg a MEFESZ egyáltalán létezett, bejártam minden nap az irodába, és amire kifejezetten büszke vagyok: én voltam az utolsó diákparlamenti elnök. 1956. december végén vagy 57. január elején ült össze ez a bizonyos diákparlament a szakszervezetek házában. Volt egy nagy tanácstermük, ahol több mint száz ember elfért, ezen az utolsó diákparlamenten 140−150-en vettünk részt, különböző egyetemekről, Budapestről és vidékről. Ott engem választottak meg levezető elnöknek. Emlékszem, hogy elég nehezen jutottam be, és aztán még úgy mentettek ki, mert féltek, hogy megjelenik a karhatalom és engem ott letartóztatnak. Végül ez nem történt meg, de két olyan alkalom volt, ami még hitet tett a forradalom eszményei mellett: az egyik volt ez az utolsó egyetemista diákparlament, a másik meg az Írószövetség utolsó közgyűlése december 28-án. Én ezen is részt vettem, mert a MEFESZ engem küldött ki. Veres Péter volt akkor az elnök, és kapott a MEFESZ egy meghívót, hogy képviseltesse magát az Írószövetségnek a közgyűlésén, és mivel én voltam bölcsész, engem bíztak meg ezzel a képviselettel. Elmentem az Írószövetség székházába, a Bajza utcába, jelentkeztem Veres Péternél, ott ismerkedtem meg személyesen olyanokkal, mint Illyés Gyula, Déry Tibor, Nagy László, Juhász Ferenc. Ennek az írószövetségi közgyűlésnek a jegyzőkönyvét megjelentettem a rendszerváltás kezdetén. Én képviseltem az ifjúságot ezen a közgyűlésen, és mondhatom, hogy nagyon nagy szeretettel fogadtak, hiszen az egyetemi ifjúságnak akkor nagy volt a tekintélye az irodalmi körökben, az 56-os forradalom tulajdonképpen három magyar társadalmi cso- �1956 63 porttal volt összefonódva: az egyetemi ifjúsággal, az Írószövetséggel és a munkástanácsokkal. Részt vettem ezen a közgyűlésen, megkaptam a közgyűlésnek a határozatát, ez Tamási Áron Gond és hitvallás című kiáltványának a szövege, elvittem és terjesztettem. Ezután az Írószövetség tevékenységét éppen a közgyűlésen elhangzottak következtében felfüggesztették, később feloszlatták, és 1959-ben alakulhatott újjá, már új keretek között. Persze aztán az új Írószövetség is szakított a kádárista politikával, és a 80as évek politikai átalakulásainak az egyik központi műhelye lett. Ön mint 56-os forradalmár, illetve meghurcolt személy 56 vívmányairól mit üzen a mai fiatalságnak? A legfontosabb üzenetem az lenne, hogy meg kellene valósítani 56-nak a törekvéseit, és ez nagyon könnyű lenne, mert először el kell olvasni az 56-os 16 pontot, ami nagyon emlékeztet az 1848. március 15-i 12 pontra, annak tulajdonképpen a korszerűsített változata. Tehát ha az 1848-as és az 1956-os követelések megvalósulnának, akkor 56 örökségének lenne gyakorlati értelme. Párkányi Raab Péter: Malenkij robot �SZÉPIRODALOM 64 POHÁNKA ERIKA Ipolyom Repedések Bolyhos kis hullámokon falevelet dajkál. Csálé ágak ráhajolnak, redőt vetnek, valcert járnak. Bölcsőt ringat dajka reményem, csipkét fésül szárnyak legyezője, táncol a falra… Rongyos a jelen, mint leszűrt tejnek a föle, gyűrődik bőrösödve … a repedések számon kérnek Borostás partján átszökik a szél, körben békés bokrok térdepelnek. Bölcs fűzei eget tartják, földbe varrva némán állnak. Lehasadunk az időről Este a hó közepén hontalan a fehérség. Felcsillan a levegő, – Rám olvad, hagyom… Megfelezett félelmeink, mint száradó csillagok… Kinn esik a csönd, hangok hasadnak. Vállam gödrébe magamhoz vonlak. Lehasadunk az időről – két kavics… �SZÉPIRODALOM 65 H. BALÁZS JÓZSEF Tíz élet története – Anyu! Miért nevet rajtunk a bácsi? – kérdezte a nagycsoportosom, miközben a reggeli buszra vártunk hatan: a kosárlabdázó gimnazistám, a nyolcadikos ballagásukra készülő könyvmoly-ikerlányaim, a negyedikes focistapalántám, a folyton kíváncsiskodó óvodásom és én. – Jó kedve van – felelt helyettem az NBA-mániás. Ráhagytam. Majd délután elmesélem nekik: ha az a bácsi nem lett volna, ők sem lennének ennyien. Ha a tegnapot nem számítjuk, a „bácsit” tíz éve nem láttam. Már ötven felett jár, de ahogy mondta, ő nem őszül, hanem a jóisten személyesen melírozza. Vidám szerzete az Úristennek, az biztos. Tizenöt éve találkoztunk először, a mai langalétánkat toltuk babakocsiban a buszpályaudvaron a párommal. Fél óránk volt még az apósomékhoz induló buszig, ő pedig négy gyermekével indult kirándulni. Óvodás lányai épp összevesztek egy képeskönyvön, a nyolc év körüli nagyfia pedig olvasott a kétéves öccsének, hogy nyugton maradjon. A férjem kérdezett tőle valamit, megjegyezve, nem lehet könnyű ennyi gyerekkel. Kiderült, hogy van egy ötödik is, csak a felesége otthon maradt az 5350 grammos újszülöttel. Nem volt könnyű szülés, jár neki a pihenés. A kérdésre adott válaszból életfilozófiai kiképzés lett. A férfi elmondta, eleve ötöt terveztek, „mert a négy kevés, a hat meg sok, különben is az a rendes sportújságíró, aki a gyerekeiből az ötkarikát ki tudja rakni”. Mi csak háromban gondolkodtunk akkoriban, de a csöppünk úgyis aludt a kocsiban, úgyhogy meghallgattuk az ingyenelőadást, ami a páromat is lebilincselte. Elbeszélőnk kezdő újságíró korában két hétvégi focimeccs tudósítása között megismerkedett egy könyvtáros lánnyal, aki a világ huszonnégy országába levelezett angolul. A világútlevél akkor még újdonság volt, a leányzót a svéd levelező partnernője meghívta szilveszterezni Stockholmba, ő pedig a hazatérte után interjút készített vele a megyei napilapba. A cikk után egyre többször találkoztak, másfél év múlva összeházasodtak. Az ő szavainak hatására döntöttük el, ha a dolgok úgy alakulnak, mi sem állunk meg háromnál. Úgy alakultak... Van igazság abban, ha az Úr bá- �66 SZÉPIRODALOM ránykát ad, ad hozzá legelőt is. Nekünk adott. A férjem nyomdai előkészítő cégében tudok otthonról is dolgozni, van házunk, autónk, boldogságunk, mi kell még? Később többször találkoztunk ezzel az úrral, utoljára (a tegnapot nem számítva) már friss nagycsaládosként. Olyankor persze mesélt a logisztikai rémálmokról is, továbbá a tizenkét literes fazekak gyors kiürüléséről, és a „mi a fenét főzzünk ma?” napi problémáiról, de mi ezzel együtt vállaltuk, hogy követjük. Nem tettünk rossz lóra. Unatkoznánk az öt különböző érdeklődésű gyermekünk nélkül. Mert az ikerlányok is csak látszatra egyformák. Más típusú könyveket olvasnak, különbözik a fiúideáljuk, és az egyik karatézik, a másik röplabdázik. De így van ez jól. Tegnap bevásárlás közben találkoztam családfilozófiai ötletadónkkal. Büszke vagyok magamra, mert jó tíz év után ő ismert meg, tehát nem sokat változtam huszonhét és harminchét között. Arra gondolni sem akarok, hogy dehogynem, csak az ő arcmemóriája tökéletes. Váltottunk pár szót a hipermarket eladóterében, megjegyezte, megnézne minket a buszmegállóban. Most lát. És jót nevet, milyen hatással volt ránk tizenöt évvel ezelőtt. Ők azóta máshol élnek, és náluk már a legkisebb is középiskolás. De nem tagadta meg régi önmagát, amikor elmondta, négy egész ötnél még egyik ivadéka sem hozott haza rosszabb bizonyítványt, „fura is lenne, ha újságíró és könyvtáros közös gyermekei analfabéták lennének”. A mieink sem azok. Szerintem pedig az a fura, ha nincs az a buszpályaudvari találkozás, Magyarország szegényebb lenne két tehetséges gyermekkel, mert mi megállunk háromnál. S ha nincs ilyen életfilozófiája annak a férfinak, akkor még többel. A két család tíz értékes élettel gazdagodott, gazdagítva a hazát is. Sok ilyen kellene, azt hiszem. Ha ma este mind a heten összesereglünk, elmesélem csemetéimnek, miért nevetett rajtunk a bácsi. De előbb elviszem a busszal a kis kíváncsit a nagycsoportba. �SZÉPIRODALOM 67 BIRÓ ERIKA Nekem a Riviéra Szürkének még sosem láttam. Aszfalt az ég, vihart sejtve gyalog, futva, két keréken menekül a vásári nép. Visszanézek, Tihany veszve: függöny mögül nézi a Nap. Eső az, s ha nem sietek, pár cseppje a nyakamba csap. Szeszélyes társ, pocsék barát. Ne bízz benne, ha a túlpart láthatatlan, magyar tengert nem teremt a párás furfang. Tükröt tart a faggatónak, ha a felhő fölé hasal. Azt hinnéd, hogy kiismerted, pedig sodra titkot takar. Talán, mikor morcos az ég, s különválik kék-zöld sávja, vagy ha végre nem haragszik, akkor nézném utoljára. Ünnep Lenőtt. Egy éve már hajad végében az a világ. Már csak egy hétvégi gondolat az egész szalag mellett büszkeséged dagadna, de elkap a gép. A társaság marad, a rutin ugyanaz: a hétfőtől péntekig élet befalaz. Már nem frusztrál a szomszédban szeretkező pár. Nem te vagy egyedül, csak mert ők falkában boldogok. Ezt kerested, tied: mint körforgalomban aprócska sziget. Hetente szárítod, hajtogatod, felveszed, hogy összegyűrje a centrifuga pénteken. �Párkányi Raab Péter: Önépítő �KUTATÓTERÜLET 69 JASKÓNÉ GÁCSI MÁRIA Antiklerikális szemlélet ábrázolása Kaffka Margit műveiben Egy kor, egy társadalmi rend nevelésügyének megismeréséhez jelentősen hozzájárul az emberek iskolázási lehetőségeinek, kulturális igényeinek tovább- és önképzésüket szolgáló akcióiknak számbavétele. Különösen érvényes ez arra az időszakra, amelyet a kiegyezés éve vezetett be, és a világháború befejezése zárt le. 1867 után a földesúri érdekeket képviselő egyházak az iskoláknak mintegy háromnegyedét tartották a kezükben, a nagybirtokos katolikus egyház pedig különösen féltve őrizte a feudalizmus korában megszerzett vezető pozícióját a közoktatás egészének irányításában. A kiegyezést követő években a közoktatási rendszer alakulásában mind nagyobb szerepet játszott az állam fokozódó beavatkozása és az egységes állami, világi közoktatást elősegítő ténykedése. Az egyházak viszont minden beavatkozásban előjogaik csorbítását vélték felfedezni, és így szembekerültek az iskola modernizálásával, polgári jellegű átalakításával. Kaffka Margit kezdő íróként saját gyermekkori élményeit: a korai árvaságát, szorongását vetette papírra és novellaformába. Emlékei rabságából kitekintve, felszabadított lélekkel kiírja magából a gyermekkori szorongásait. Az irgalmasok szatmári zárdájában eltöltött időkre nem szívesen emlékszik vissza. Regényei, elbeszélései saját átélésein alapulnak, így születnek meg a Levelek a zárdából, a Soror Annuncia, a Kisasszony, a Csonka regény, és a Hangyaboly is a megélt zárdai tapasztalatait összegzi. Egy másik regényében is – a Mária éveiben – az általa megélt tapasztalatokból merítve ifjúsága élményeit rögzíti. Ez a műve 1913-ban jelent meg. A könyv főszereplőjét osztálytársáról, Valikovszky Erzsébetről mintázta, de a regényben használt név egyik tanítványa neve. A regényhős, Laszlovszky Mária valójában az érett író önarcképe fiatalkori önmagáról. Budapesti Erzsébet nőiskolás éveinek élete, valamint a miskolci évei tükröződnek benne. Laszlovszky Mária is kisvárosból, csonka családból érkezik a nagyvárosba, hogy felkészüljön a várva-várt tanári pályára; éppen úgy, mint Kaffka. Közelgő államvizsgája előtt reménykedő levelében írja Heddának, hogy végre nem nyomorog majd, ha tanári állást kap, hisz tudjuk, hogy nyomasztotta a megélhetés. Igazából minden eshe- �70 KUTATÓTERÜLET tőségre felkészült, és azt is valószínűnek látta, hogy az „első komoly kérőt” sem utasítja vissza. Kaffka korában és környezetében a nők kenyérkereső pályáját még a haladó szemlélettel bírók is a gazdasági kényszer hatására kifejlődött szükséges rossznak, a családi körből kiszorult nők kényszerű menedékének tekintették. Mária és társnői a Valéria Intézetben az érzelmek és irodalmi élmények álomvilágában éltek. Kaffka diákéletük utolsó napját mutatja be regénye elején. Ebben a nyitó jelenetben visszaemlékeznek a lányok a bent eltöltött három évre. Felidézik, bemutatják a közösség életét és a tanári pályán induló lányok érzéseit, gondolatait, annak legjellegzetesebb elemeit. „Gyerekek, de jó is, hogy szétkerülünk. Itt összefűlve ebben az aszalóban, hogy agyonfárasztottuk néha egymást! Így akarunk mi odalenn vidéken, kis magyar városokban megélni és polgárcsaládok felsőbb lányait tanítani. Mi lesz mivelünk? Úgy lesz eleinte, mint az új kapuval, megbámulnak, belénk dörgölődznek, megöklelnek, és – bepiszkítanak, bocsánat! Én tudom gyerekek, hogy bánnak ott az ilyen magányos jöttmenttel, mint mi leszünk. Védtelen és szokatlan; és más, mint a többi eladóleány ott, és mégis lány, sőt úrilány.”1 A tanult lányok tudják, hogy kinn a valós világban minden egészen más lesz és maguk mögött kell hagyni az internátus „gőzködű levegőjét”, a „lelki bordélyház” bensőségességét. Tudják mindannyian, hogy a változás nagy lesz és drasztikus; tele kihívásokkal és próbatételekkel. A nőneveléssel foglalkozó egyházi személyek is megfogalmazták véleményüket az egyházi neveléssel kapcsolatosan. A társadalmi közéletben elfogadott legfontosabb feltételeknek azok a felnőtt és férjesülő nők feleltek meg, akik olyan ismeretek és műveltség birtokában voltak, mellyel a vallásos érzületet elfogultság nélkül tudták közvetíteni. A zárdai nevelés hátrányáról így ír egy iskolai közlöny: „Félek, hogy a zárdai növelés az egyoldalúságtól, elfogultságtól ment vallásos érzület helyett vagy vallási rajongást, az övékétől eltérő vallási nézetek iránt lenéző kicsinylést, féktelen türelmetlenséget plántál az ártatlan gyermek és serdűlő leányi szívekbe (…) „Már pedig a női zárda a be nem teljesült vágyak, a meghiúsult remények, a megtört szívek, az azon kívül eső világra való keserű visszaemlékezések temetőkertje.”2 A Hangyaboly abban az időszakban íródott, mikor az első világháború tombolt. Katonaorvos férjével Temesváron „állomásozott”, és arról ír Fenyő Miksának, hogy ha elkészül a zárdai regényével, akkor a férjének vesz egy mikroszkópot, pedig már a jegygyűrűje is zálogban van. Írta ezt 1916 szeptemberében, és ugyanezen év október 30-án már a végét sietett 1 2 Kaffka Margit 1964. Mária évei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 18. Tabajdi Lajos 1897. Felsőbb leánynövelés ügye. Debreceni Protestáns Lapok. 627. �KUTATÓTERÜLET 71 feladni Fenyő Miksának. Ha meggondoljuk, másfél hónap se telt el a tervezgetés és a befejezés között. A Hangyabolyban az ember részévé válik a bezártság, a szabadság hiánya. Az ember olyan természetellenes létállapota ez, amelyben a már említett fojtott légkörben – mai szemmel is mondhatjuk – nem természetes vonzalmak mutatkoztak a lányok környezetében, de a felnőttek – a sororok – között is. Komáromi Gabriella írja, hogy a zárdában elítélték, nem bocsátották meg Kaffkának ezt a könyvet. A Budapesti Szemle pornográfiának, a Magyar Kultúra pamfletnek nevezte ezt a művét. Pedig nem más ez, mint „az élet – kicsiben” (Földes Anna), melyben a ma is aktuális emberi és társadalmi problémáikról vall. Mindazt leírja, amit kamaszfejjel elszenvedett. Helikopter-perspektívából látja már nem halványodó emlékeit. A mű jellegzetessége abban áll, hogy a „zárda naturálisan és szimbolikusan egyaránt zárt, fülledt világát” (Bodnár György) úgy mutatja be, hogy felismerhetővé válik Kaffka társadalmának egésze, mint amikor egy részhalmaz jellemzői alapján extrapolálunk az azt tartalmazó alaphalmaz sajátosságaira. A kor haladó magyar sajtója kíméletlenül pellengérre állította a közoktatás akkori állapotát, leleplezte a kormány művelődéspolitikáját. Érzékeltette az uralkodó osztály célkitűzéseit, amelyek arra irányultak, hogy a művelődés monopóliumát megtartsák maguknak, a proletariátust pedig megfosszák a magasabb szintű tanulás lehetőségétől. A Hangyabolyban is megjelenik az oktatásban megjelenő anomália. Ha párhuzamot vonunk, akkor láthatjuk, hogy Kaffka bejárókra és bentlakókra osztotta a zárda közösségét. Ebben a közegben a diákok mindennapi élete másként zajlott, mint másutt. „Ahol egy fáról lehullott, érett körtét nem szabad, mert nem illik fölvenni a földről, csak ha engedélyt adnak rá, vagy ha valaki felajánlja Szűz Máriának, ott nem az emberi (sőt: gyermeki) természet, hanem az ezzel ellenkező, értelmetlen aszkézis uralkodik. Az értelem lefegyverzése együtt jár az érzelem lefegyverzésével.”3 Feltárul a művek kapcsán az iskolázásnak, az oktató-nevelő munkának „igazi” képe. Igazolódik a korabeli oktatás tudománytalansága, tartalmi és módszerbeli elmaradottsága. Kaffka ír a feudális jellegű egyház ténykedéseiről, egyes papok képmutatásairól, az oktatás klerikális beállítottságáról, általában a felekezeteknek a közoktatásra gyakorolt befolyásáról. A hátrányos szociális helyzet hajtotta apácáit a zárda csendes falai közé. Ahogyan már szóltam róla; a növendékek egy része bejáró. Ők a hátsó két sorban ülnek, a többiek bentlakó diákok. Ismeretes, hogy az új nevelési törekvések, a modern közoktatási rendszerek létrejötte előse3 Földes Anna 1987. Kaffka Margit. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 231. �72 KUTATÓTERÜLET gítette a nemzeti népoktatási rendszerek megszületését. A modern pedagógia is fejlődésnek indult. Virginia tisztában volt a közoktatásügyi rendeletekkel, az új pszichológiai és pedagógiai törekvésekkel; „ösmerte, szerette ezt a rendet”, ahol éveket töltött. Kirándultak a hegyekbe, találkoztak a város katolikus hölgyeivel. Egyszerűen a világi dolgokat sem zárta ki az életéből, mert nem talált ebben helytelent, bármit mondjanak is, mert „akiben a szentséget erőszakkal kell megőrizni…”, az soha nem lesz igazi keresztény. Vallja, hogy csak úgy őrizhető meg az „ellenálló képesség”, ha a világiakkal is tartják a kapcsolatot. A gyermeket az életre kell felkészíteni, az iskola maga legyen a valóságos élet, vagyis az iskola a társadalmi környezet leképezése kell, hogy legyen. A Hangyaboly az élet nyüzsgésének keresése mindenben. Az élet egy szeletéből kivett és megkomponált kép. Úgy is nézhetünk a kisregényre, mely a fókuszba helyezett zárdát nem absztrakt létesítményként jelöli, hanem úgy, mint egy össztársadalmi problémákat tükröző alkotás; az élet ellentmondásait sűrítő ábrázolás. A kisregény formátumú elbeszélés egy egész tanítási évet beszél el. Ám a zárda sorsdöntő választás előtt áll; közeledik a stafétaátadás pillanata. „Apácáit a konzervatívok és a modernek táborára osztja.”4 A modernek magasabb szintű oktatásért korteskednek, ám a konzervatívok tábora győz. A főnöknőválasztás során – sőt már az agg vezető haldoklása idején is – a zárda lakói létük átmenetiségének zűrzavarait élik. A zárdafalak között rendszerváltási kísérlet, hatalmi harc folyik. A konzervativizmus és a progresszió, a dogmatika és a modernebb teológia konfliktusait élik. Kik az egyházért, régi regulákért, kik meg hiteszményekért, tudásért, nagyra törő tervekért, a lélek nagyobb s emberibb szabadságáért hevülnek. Azokban az években, mikor a regény íródott, a sajtó az iskolák korszerűsítését, színvonalának emelését, a dolgozók számára való megközelíthetőségét követelte. Nem feledkeztek meg a tanítókról sem. Gyakran ismertette nehéz helyzetüket, a felekezeti tanítók kiszolgáltatottságát, és küzdött a sajtó a tanulók szellemi, anyagi felemelkedéséért. „S az nem valami új dolog, ha elmondjuk, hogy Magyarországon sok, elszomorítóan sok olyan hely van, hol a tanítók, azok, kikre a gyermekek szellemi művelése van bízva, szégyenletes csekély fizetésben részesülnek elannyira, hogy abból megélni sem tudnak. Nélkülözésre kényszerítik, hogy ezzel elvonják attól, hogy egyedüli hivatásának éljen.”5 4 5 Bodnár György 2001. Kaffka Margit. Balassi Kiadó, Bp. 264. Tanítók nyomorúsága. Népszava, 1892. IX. 2. XX. évf. 36. sz. 2–3. �KUTATÓTERÜLET 73 A radikális mozgalom a 20. század első évtizedeiben kelt életre Magyarországon. A radikálisok a polgárság haladó korszakának nemes hagyományaihoz csatlakoztak; küzdve az emberi haladásért, a társadalmi igazságosság eszméiért. Lobogójukra tűzték a szabad gondolkodás és a dogmamentes tudományos kutatások szükségességét. A radikálisok a korszak haladó pedagógiai törekvéseinek a hívei voltak. Az oktatás tartalmában a szociológia, általában a modern tudományosság szempontjait kívánták kidomborítani. Az oktatási és nevelési módszerekben a modern lélektannak a fiziológiai-biológiai vonatkozásait próbálták érvényre juttatni. A következők olvashatók a programjukban: „az oktatásügy súlypontját a természettudományi, technikai és társadalomtudományi alapokra kell helyezni, a klasszikus nyelvek és irodalmuk oktatásának lehetőség szerinti korlátozása mellett. A vallásoktatást a család és az egyházi önkormányzat tevékenységi körébe kell utalni.”6 Az egyház általában sajátlagos körülményei és tanfogalma szerint tanítja a vallást. A regény negyedik fejezetében a progresszív szellemiség jegyében fellépő Virginia feltárja Kunigund előtt a zárda vezetésével kapcsolatos jövőbeni elképzeléseit: „Mennyi világi kisasszonyt kell tartanunk és fizetnünk a fiókházakban kisegítőül; kivált a polgári iskolában, mert a kormány most megköveteli, hogy arra való, megfelelő képzettségű erőket alkalmazzunk. Erre kell a magasabb képző, főképpen, hogy a mi fiatal testvéreinknek ne kelljen világi, állami intézetekben vizsgázni, keservesen magukban tanulni, mint nekem, mint egynéhányunknak kellett. De hát még a jövedelem, amit ez az új intézmény hoz majd; fölér egy földbirtokéval! Mennyi növendékünk itt marad majd szívesen továbbképzésre; ha ezzel hiteles, magasabb diploma jár. És az erkölcsi haszon; hogy annyi leendő tanárnőt végig a mi szellemünkben nevelünk, elvonunk a világi intézetek szabados befolyásától, csúnya modernségétől. Ért engem, ugye, kedves nővér?”7 Kunigund érti az új időknek énekét, bár a zárda jövőbeni működésének programjával nem tud azonosulni. Mert hiszen emlékszik még arra, mikor Virginia egy hangos szóért már novícia korában a folyosón sétált, ahol mindenki szégyenszemre megnézhette. Most pedig „annyi itt a sok kamasz lány, anyányi képezdész »kisasszony«, akiket még ki se térdepeltethet az ember, hátukra sem kötheti a vörösnyelvet, hanem magázni kell őket.”8 Az idős apácát a liberális eszmék nyilvánvaló megléte éppúgy bosszantotta, mint az a tény, hogy soror Virginia szégyell emlékezni a múltra, nem viszonozza érzelmeit, hiszen már a fiatal soror tud védekezni az Mérei Gyula 1947. Polgári radikalizmus Magyarországon 1900–1919. Bp. 127. Kaffka Margit 1963. Hangyaboly. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 43. 8 Kaffka i. m. 40. 6 7 �74 KUTATÓTERÜLET „idétlen, komikus vonzalmakkal szemben.”9 Virginia már az Amerikát járt Magdolnára vetíti ki beteges vonzalmát, bár még magának sem vallja be: „az ő lelkes hódolata e kiváló nő iránt milyen más, mint ezek a félszeg ragaszkodások, e homályos, burkolt érzések, titkos izgalmú hajlamok! Nem lehet, hogy istennek ne tessék az ő érzelme - hisz csak jobb, különb óhajt lenni általa és a Magdolna kedvéért! – „Isten – ő bizonnyal maga a megértés –, én csak, mint valami végtelen erős és tiszta hajlamot tudom elképzelni, mely minden létező felé szabadon és vég nélkül kitárul!”10 Kunigund konzervatív szavainak indulatossága mögött frusztrációja, „csúnya, vétkes féltékenység” bújik meg. Okát az önbizalomhiányában is látom, hiszen nem érti Virginia szavait: „intézmény”, „elmebeli képzettség”, „egészségi viszonyok” és az engedelmesség hitében, szegénységben és imádkozva tudja elképzelni zárdai életének folytatását. Kunigund világi maradisága és konzervativizmusa egy olyan zárdaképet mutat, ami már „egy letűnt világ” (Bodnár György). Látható, hogy Kunigund zárdai világnézetében töretlen, nem ért egyet Virginiával. A „pártokat” főképpen a zárda anyagi forrásainak megválasztása állítja szembe egymással (Bodnár György). A konzervatívok továbbra is adományokból, jómódú jelöltek hozományaiból szeretné működtetni a zárdát. A progresszív szellemiséget képviselők másként gondolják. Magasabb szintű iskolák szervezését szorgalmazzák, új épületeket szeretnének építeni, korszerűsíteni kívánják az oktatást. A kolostori állapotok leírása a regény elejétől a végéig alig változik. Ennek az időszaknak a legnagyobb eseménye a kolostor vezetésében történő nemzedékváltás. A főnökasszony halála után megindul a vetélkedés, a kolostori választás előkészítése. A választási előkészületekkel párhuzamosan olvashatjuk a zárdai élet belső történetét, zártságát, a bennük szereplők életének történetét. Király Erzsivel mondatja ki a szerző, hogy ami körülötte zajlik, az nem más, „mint az élet kicsiben”. Kaffka írta egy kritikájában: az élet „befele fordított oldala”, mely csalétekként hat ránk. A Hangyabolyban Bodnár György is a társadalom kicsinyített képét látja: „érdekek összeütközése, maradi és haladó törekvések vetélkedése, korteskedése, a véletlen meglepő fordulatai, végül a megalkuvás, a kiegyezkedés, minden emberi küzdelem végső sora.”11 Bodnár szerint Kaffka zárdája szimbólum, melyben „a gazdasági élet modernkori változását kell látnunk.”12 Miért lehetett a Hangyaboly a kor szimbóKaffka i. m. 37. Kaffka i. m. 56. 11 Földes i. m. 235. 12 Bodnár György 1963. Utószó. In: Kaffka i. m. 199. 9 10 �KUTATÓTERÜLET 75 luma? Az ország a forradalom felé közeledett, melyet Kaffka üdvözöl a publikációiban. Időszerű kérdések foglalkoztatták; előbbre vihető-e az emberiség, részt vehet-e az egyén a társadalmi harcokban? Az Új Korszak 1914. IV. évf. 8. számában olvashatjuk, hogy az uralkodó osztály egyes rétegei és pártjai milyen követelésekkel álltak a tanítók elé. Felekezeti, nemzeti és politikai szolgálatokat követeltek tőlük. De mit várt a munkásság a tanítóktól? Elsősorban azt, hogy becsületre tanítsák a nép gyermekeit. Hangsúlyozták, hogy a jó néptanító hozzásegítheti az új generációt saját létének tisztázásához, ezáltal osztályhelyzetét felismerve biztonságosabban képes mozogni, egyéni életében jobban tud boldogulni. „Jól tudjuk, hogy azt a tanítói munkát, amelyre nekünk szükségünk van, csak kitűnően képzett és a kenyérgondoktól fölmentett tanítóság végezheti el. Ezért követeljük a tanítók számára tisztességes, méltányos díjazást.”13 A tanítóság és a munkásság egymásra volt utalva, hiszen a két leginkább elnyomott, gazdaságilag legsanyarúbb helyzetben lévő rétege volt Magyarországnak. Somogyi Béla tanító, középiskolai tanár nevéhez több iskolakönyv, pedagógiai cikk kötődik; és a Népszava belső munkatársa volt. Megindította a tanítók szervezkedését, és szerkesztette lapjukat, az Új Korszakot is. A szociáldemokrata párt mozgalma kezdettől fogva mély érdeklődéssel kísérte az iskolakérdést. Politikai harcának eredménye a nagy tömegek kulturáltságának szintjétől függött. A polgári pedagógusok álláspontját szűknek találták, azt vallották, hogy a szellemi és testi munka kettéválasztásán alapszik a kizsákmányolók és a kizsákmányoltak mai társadalma, és ennek tényét a polgári pedagógiai törekvések nem tartják szem előtt. Az elemi iskola a legszegényesebb, s egész berendezése bizonyítja az osztályuralom kulturálatlanságát. A középiskolák és a főiskolák az uralkodó osztályok gyermekeit nevelte a közjogi és technikai uralomra. A kor társadalma az iskolajárást is pénzkérdéssé tette, s ezzel útját vágta az okosabbak, felsőbb tanulmányokra alkalmasabbak természetes kiválasztását. Nem az értelmesség, hanem a jövedelem bizonyos nagyságának jele volt az, ha valaki iskolákat járhatott. A szociáldemokrata párt iskolareformja részletesen szólt és foglalkozott az iskolák felekezettelenségének követelményével. Az akkori felekezeti vallásoktatás az osztályuralom szolgálatában állt, engedelmes nyájat nevelve az uralmon levőknek. A szociáldemokraták kultúriskolákat akartak; minden politikát kizárni onnan. Az új nemzedék az iskolán keresztül szívta magába az uralkodó osztályok tiszteletének ápolását, a fönnálló rend változhatatlanságában való hitet, a nyomorúsággal való 13 A tanítók és a Szociáldemokrata Párt. Új Korszak. 1914. IV. évf. 8. sz. 13–14. �76 KUTATÓTERÜLET megelégedettséget. Míg a tanítókból hiányzott a politikai öntudat, addig fölhasználták őket saját érdekeik és a magyar nép érdekeivel ellentétes világnézet terjesztésére. Kaffka antiklerikalizmusa világosan érzékelteti véleményét a társadalmi haladás ellenlábasaival szemben. Úgy tűnik, hogy az avítt és az új szellem harca manifesztálódik a zárda két pártjának küzdelmében is. Az akkori társadalom oktatás- és neveléskultúrája a zárda falain belül a királyerzsik számára szűknek bizonyult. A konzervatívok elképzelése szerint a tudomány oppozícióban áll a klérussal. Virginia és Kunigund konszenzust mellőző dialógusuk során a nőnevelés is fókuszba helyeződik. Bodnár úgy véli, hogy Kaffka együttérez a progresszív haladókkal, bár valódi ellentét a tényanyag ismeretében nem valószínű. Ugyanakkor nem vitatkozhatunk azzal a Bodnár-féle meglátással, mely szerint az olvasók szeretete kiemeli Virginia alakját a haladók között. Kaffka zárdatörténetében nemcsak egy izgalmas cselekménybonyolítás átélői lehetünk, hanem a szenzitív befogadó a történtek mögé tud nézni, mert „aki tudja, mi történik, az azt is tudja, mi van a világban, aminek ábrázolására vállalkozik.”14 Kaffka Margit a forradalmat a „lelkes dolgok lelkesültjeként” várja. Így ír a Pesti Naplóban: „Ma mindnyájunkat igézetben tart a hit és szent remény, hogy az új világban, mely most tán rombolva épül az új Magyarországon, mely vérhabjaiból született a szemünk előtt… több ember foghat könyvet olvasni, képet látni, muzsikát érezni, mint eddig; hogy a tömeg, az átlag, a középszerű, homályos és töméntelen árjából több egyén, több öntudatos igazi lény fog felkerülhetni… csillogó, szivárványló szintre; hogy több lesz, mérhetetlen több lesz a földön a lélek, mert több lesz a lelkiöröm.” Anyjának írja halála előtt néhány nappal: „Azok az úri családok, akiket emlegetsz, sajnálnivalók, igaz; de sok száz éves bűn kezdi magát megbosszulni sorsukban. Ugyan gondoltak-e valaha arra, hogy a paraszt is ember, hogy a gazdasági cselédnek is rendes, egészséges, tiszta és csinos, külön házra van igénye a munkája után, hogy minden tanyán legyen iskola, kórház, doktor, patika és népkönyvtár? Állati létben hagyták a szegény páriákat…”15 A változásoktól azonban féltette az országot. Aggodalmai, kételyei is vallanak erről az érzéséről. A túlságosan gyors fejlődést azért „nem óhajtaná túl hamar” (Bodnár György), mert az ország nagy többségét teljesen előkészítetlennek látta. 14 15 Bodnár György 1988. A mese lélekvándorlása. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 363. Kaffka Margit válogatott művei. 1956. Válogatta: Bodnár György. Szépirodalmi Kiadó, Bp. 50. �SZÉPIRODALOM 77 BÜKY LÁSZLÓ Baiaeban csend Baiaeban míg Cynthiának rozmaringok illatoztak, hajdan együttkeresgettük, mennyi fényt hint ránk a holnap. Csillag, felhő, holdvilág van, – s göröngy, kavics a partokon. Hol van, amit rég találtam, – volt az illat, lesz még a fény? Mit mondhatok Cynthiának, ha mégis jön egy alkalom. Háboroghat ott a tenger, Baiaeban csend –, meghallhatom… Haiku Haiku Zápor virága a bennünk lévő kertben; s rozsdás légykapó. Már nincs kakukkszó, lepke repül át a kerten; este jön s a hold. Haiku Diófán varjak, rám sötétül az este; késik a holdfény. �SZEMLE 78 ÁDÁM TAMÁS Egymásra rakódó szövetek Majdán Béla: Műemlék zsidó temető Egy település múltja, jelene egymásra rakódó szövetekből áll. Személyiségeiből, szellemiségéből, épületeiből, bokraiból, fáiból, köveiből épül föl. Temetőiből. A balassagyarmati műemlék zsidó temető kiemelkedő jelentőséggel bír, bizonyítja ezt, hogy az országban elsőként nyilvánították védetté. A közelmúltban született egy szép könyv a temetőről. Szerzője Majdán Béla, akiről joggal mondhatjuk, hogy a városhoz nőtt. Jöhetett bármilyen szellő, érkezhetett bármerről, Majdán Béla kitartott városa mellett, s talán fordítva is így igaz, erről tanúskodik a Pro Urbedíj. Akadtak időszakok, amikor helyi képviselőként vállalta az összeütközéseket. Szeretett városáért tette. Megesett, hogy nem értették őt, eltávolították például az akkor még a megye által működtetett Palóc Múzeumból, sok sérelem érte, ám ez nem befolyásolta abban, hogy következetesen végigvigye elképzeléseit. Büszkén mondja: tősgyökeres gyarmati! Bekapcsolódott a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság munkájába, előadásokat tartott, tudományos alapossággal írta könyveit, amelyek ma már megkerülhetetlenek. Számtalan egyesületben serénykedett, részt vállalt a Honismereti Híradó összeállításában, kiadványokat szerkesztett. Tekintsünk most el valamennyi vállalásának ismertetésétől. Várostörténészként egyre csak kutatott, és törvényszerű, hogy a zsidóságnál kötött ki. Megkerülhetetlen. A mintegy kétezer elhurcolt balassagyarmati zsidó közül 136-an élték túl a második világháborút. Korábban igen erős közösség élt Balassagyarmaton, lehetett mit feldolgozni. Majdán nevéhez fűződik A balassagyarmati zsidó közösség emlékezete című könyv is. Béla a Kertész István Alapítvány kuratóriumi titkára lett. Kezdeményezte a helyi zsidó temető helyreállítását, a sírok gondozását, a zsidó imaház kezelését, az emlékek megőrzését. Jelenleg az alapítvány vezetője- �SZEMLE 79 ként a várossal kapcsolatos zsidó hagyományok, emlékek gondozója. Ha nem veti bele magát ennyire lelkesen a munkába, talán sok minden menthetetlen lett volna. És most itt fekszik előttem Majdán Béla új kötete: Műemlék zsidó temető. Ilyen egyszerű a cím, nem kell több. Nem mellesleg a magyarországi zsidó temetők közül elsőként a balassagyarmati „Élők házát” nyilvánították országosan védett műemlékké. A párhuzamos angol szöveget Majdán Zsuzsanna írta, nyilván tágabb horizontú munka született, nem csupán a helybelieknek szól. Nekik is persze. Ezt írja a szerző: „...ennek a hajdani, erősen vallásos (ortodox) közösségnek mennyi-mennyi szála kötődik a világ más részeihez, más népek kultúrájához, benne a hajdani, döntően keresztény magyar társadalomhoz.” A fotókat Kopisz Attila, Nagy Angela, Pénzes Géza és Szugyiczki Tamás készítette. A kétnyelvű előszó eligazít bennünket: „Ennek a három évszázados, a széles nyilvánosság elől illő módon rejtőzködő kegyeleti helynek országosan védett műemlékké nyilvánítása, vallási turisztikai célponttá és művelődéstörténeti ismeretterjesztő hellyé válása negyedszázados céltudatos munka eredménye. Ezzel a szakrális és kulturális örökséggel – szakember kalauzolásával – történő helyszíni megismerkedés valódi szellemi élményt nyújthat az Ipoly mentére ellátogató érdeklődő számára.” Az előszót megtolja egy bevezető, amelyben a szerző ismerteti a balassagyarmati zsidóság hatszáz éves történetét, természetszerűleg a részletes ismertetés terjedelmi okok miatt nem lehetséges, ám így is pontos képet kapunk a magyarországi zsidóságról és a helyi közösségről. A szövegtestet a fejezeteket kifejező fotók törik meg, a tükör kifutó képei illeszkednek a napjainkban alkalmazott tördelési technikához, fajsúlyossá teszik azokat. Fotók készültek a városról, az utcákról, nagytotál a temetőről, sírkövekről, héber feliratokról, ismert arcok tűnnek fel. A múltban, a jelenben. Az évszázadok alatt változtak a síremlékek formái: hol díszesebb, hol puritánabb készült. Néhol a hajlított ív, máshol a hegyes, szögletes kialakítás volt jellemző. A temetőben három és félezer síremlék található. Bár az idő koptatta a feliratokat, mintegy ötszáz kivételével sikerült azokat lefordítani. Sok kő szétmállott vagy egyszerűen eltűnt, csak a helye jelzi, itt valamikor kő állott. A héberül kőbe vésett szövegek egészen különlegesek, ilyenek: „Itt van elrejtve. A fontos és szerény asszony, egy istenfélő feleség: Szeril. Lánya a meghalt Jiszahárnak, áldassék az igaz emléke. Elhunyt szent szombaton, eltemették ádár / 4-én, az (5)566. évben.” vagy „Egyenes, szerény és kifogástalan asszony. Adott kenyeret a szegényeknek, Száján bölcsen nyitotta meg, a rangos Brajndel úrnő, Jehuda özvegye.” �80 SZEMLE Mivel a Tóra szerint a papok nem kerülhetnek érintkezésbe egy halottal (mert az tisztátalan), meg kell őrizniük tisztaságukat, ezért a zsidó temetőkben számukra külön parcellákat alakítottak ki, itt is ezt látjuk. Amikor a zsidó temetőben sétálgattam, jó néhány síron láttam egy kis kancsót, soha nem tudtam, mit jelent, lusta voltam utánanézni. Most a könyv segített: a kancsó, a pap kezének rituális tisztaságát biztosító eszköz, amelynek a sírköveken történő megjelenítése az elhunyt lévita származásáról hagyott üzenetet az utókornak. Sok sírkövön kígyó látható, az pedig a bölcs rabbi szimbóluma. Na, meg szomorúfűz, ami a babiloni száműzetésre és szomorúságra utal. A szarvas az elhunyt nevére. Hosszú ideig egy valami maradt változatlan, ez pedig a héber felirat névvel, utalással. Újabb korunkban azonban ez a hagyomány is megtörni látszik, magyar feliratok jelentek meg. Ennek pedig prózai okai vannak, úgy hívják: asszimiláció. Az első világháború után erősödött fel ez a folyamat. Jeles személyiségek nyugszanak a temetőben, olyanok is akadnak, akiket még mi is ismertünk. Hogy mást ne említsünk: Michel Gyarmathy, akinek a neve is mutatja kötödését a városhoz. Róla tudni kell, hogy évtizeden keresztül a világhírű párizsi Folies Bergere díszlet- és jelmeztervezője, rendezője, művészeti igazgatója és résztulajdonosa volt. Akik Párizsban jártak, és felkeresték, tanúsíthatják, mennyire vendégszerető volt. A temetőbe nem annyira egyszerű bejutni, mert kőkerítés veszi körül. Természetesen ennek is akadnak érdekességei: a kerítés az 1839-ben megkezdett, ám évtizedekig befejezetlenül hagyott zsinagóga lebontott köveiből épült. Ekkor készült a ravatalozó is. Így épülnek egymásra a szövetek. A szépsége mellett erénye a könyvnek a visszafogottság, nem akar mindent megmutatni, nem akarja a fejünket teletömni információkkal. József Attila Ady-vízió című esszéjében megtanított bennünket arra, hogy pontosan fogalmazzunk és érveljünk, bátran kritizáljunk! Könnyebb helyzetben lennék, ha rossz könyv került volna a kezembe, azt fel lehetne darabolni, szétcincálni. Azért keresek valamit: a rossz hírem az, ha belemerülünk a kötetbe, gyorsan száll az idő, hamar az utolsó oldalra érünk. (Kertész István Alapítvány, Balassagyarmat, 2018) �SZEMLE 81 BAKONYI ISTVÁN Fellinger Károly: Szimering Vannak „költőietlen” címek, szavak a költészetben is. Igaz, József Attila is használt olyan szavakat, mint a dinamó, ami „fémkeblű” vagy éppen a transzformátor. Legújabb líránkba is befészkelték magukat olyan szavak, mint az e-mail, az sms és más, újabb szülemények. Nincs ezzel semmi gond, hiszen a nyelv és az irodalom is kell, hogy kövesse a világ változásait. Mégis meglepett, amikor a „szimeringet” láttam Fellinger Károly új verseskötetének borítóján. Ez a tárgy tömítésre szolgáló alkatrész, és a feszültség megtartásában is van szerepe. Így már jobban érthető a szó kiválasztása, akár a könyv, akár a címadó vers esetében. Hiszen a mozgásnak és a feszültségnek a költői alkotómunkában is van szerepe. Méghozzá fontos! Az új kötet költőnk továbblépésének a dokumentuma. Persze úgy, hogy közben pl. továbbra is számol az elmúlással (miként előző kötetének is tárgya volt az apa elvesztése), de immáron próbál túllépni is a gyászon. Beszédes cikluscímei: Levehetetlen, János, ha becsengetnek, Képeket másolni, Halni jár belénk. Ugyancsak beszédes a fülön olvasható ajánló szöveg: „Fellinger Károly költészetében mintha Escher vizuális paradoxonjait látnánk betűkbe szedve: a sírból kilépve ugyanoda érkezünk, a földi paradicsom egy lépésre van a pokoltól, és tulajdonképpen megkülönböztethetetlen. Űzzük, aki minket űz, felmutatjuk, aki minket mutat fel – költő és tárgya, vers és téma ugyanaz. Egy falu, egy család, egy közösség töredezett mítosza az apa lassan oszló árnyéka körül.” Igaz szavak, és eme líra igencsak lényeges vonásaira utalnak. A fenti szavak igazát erősíti a ciklusok előtt álló vers, a Penge is, amelyben így szól a befejezés: „…aki rám akar hasonlítani, / azzá válhatok”. Mindezen kívül jellemzi világát a felvidéki magyarság kultúrája, a családi hagyományok rögzítése, s mindez modern költői előadásmódban tárul elénk. Eközben küzd az „öntelt ürességgel”, és körüljárja a csodát. Pl. �82 SZEMLE így: „A csodák valójában olyan / fecskefészkek, / melyekbe, egy kis szerencsével, / jövőre is visszatér a fecskepár…” (Földterasz) S a vers befejező két sora: „…a jövő, akár a bőröd, / levethetetlen.” Közben jól él a szabadvers lehetőségeivel, a közlendő határainak kitágításával.” Ha Alkalmi verset ír, akkor is túlmutat az „alkalmon”, és jeles gondolatokat közöl. Pátoszmentes intellektualitás és nemes egyszerűség jellemzi sorait, melyek között kétségkívül vannak igencsak prózaiak is. Elmélkedései fölemelik a hétköznapiságot. Érdekes, hogy helyenként tudatosan fölvállalja a szabálytalanságot, ilyen műve a hátlapon olvasható Lombfűrész, melyben mintha haikuk lennének, ugyanakkor eltérvén az ősi japán háromsorosok mértékétől. Itt is, másutt is erénye – miként ez korábbi pályaszakaszaiban is így volt – a tömörítés igénye, a kívánatos szűkszavúság. Ezzel van összhangban az a fajta feszültség, a szorítások ereje, amely éppen a Szimering c. versben látható, miközben elmeséli egy hajdani meggyszedés izgalmait. S ha már az „elmesél” szót említettem, akkor idekívánkozik, hogy szövegeiben gyakori az epikus elemek jelenléte, egy-egy hétköznapi történés fölvillantása. Önéletrajzi elemeit építi bele a versekbe, és ezek között hétköznapi és annál fontosabb részletek vannak. Saját önzőségét is emlegeti ezzel kapcsolatban a Mosdó szövegében, ám ebből az időből ennél fontosabb egy Négysoros remeklése Nemes Nagy Ágnes emlékére: „Gondolataiba mélyedve, / mint a sáros anyaföldbe, / túl sok választási lehetősége nem volt, / Isten esernyőt adott a kezébe.” Olyan ember és költő húzódik meg itt, aki a földi létbe ragadván is fel tud nézni az égre, ám ehhez szükséges a felülről jött segítség. Mindeközben vissza-visszatér az Istennel perlekedő hang, ugyanakkor jellemző Fellingerre, ahogy dedikálja egy-egy kötetét: „hittel és szeretettel”. Istenképe emberközpontú, helyenként profán elemekkel. Teremtője viszont mindenütt jelen van. Az egyszerre meglelt és hiányzó isteni minőség utáni vágy költészete ez. A „mégis-hit” ereje. Hangja és világlátása egyre bölcselkedőbb, érettebb. Fontos elem mindebben az emlékezés, pl. egy régi szerelem nyomainak megmutatásával, egy helyzetdalban: „Láthatatlan, / mégis elbújik, / egy bokor mögé, / amikor meglát. / Ilyenkor észreveszem.” (Régi szerelmemnek) Itt is puritán eszközökkel él, és a nosztalgiától is mentesen. Mint korábban is, innen sem maradnak ki Juli és János történetei, újabb epikus színekkel gazdagítván a lírát. Egy különös pár meséivel. Itt kevesebb, másutt több a képzeletvilág, a teremtő fantázia sok eredménye, néhol groteszkkel is színezve. (Kísértés) �SZEMLE 83 A modern családi líra újabb és újabb elemekkel bővül tovább. Bár érzékeljük az elengedés újdonságát, de azért az apahiány fájdalmai nem szűntek meg, és továbbra is itt vannak a már-már eszelős temetőbejárás elemei. Hasonlóképpen él költőnk a lírában igen gyakori lelki leltárkészítés, a részösszegzés lehetőségeivel is. Van úgy, hogy mindez a hétköznapisággal párosul, és nincs túl sok előremutató értelme. Másutt ennek az ellenkezője az igaz, és ebben szerepet játszik az elmúlás tudomásul vétele, a még oly bumfordi jelképpel, a síron látható két, parányi porcelánelefánttal is szembetalálkozván… (Leltár) Így hát természetes, hogy megjelenik a halál-motívum, az „integet a halál”-féle közlésben. (Tojáshéj) Küzd is ellene, de el is fogadja, mint elkerülhetetlen végkifejletet. (A cikluscím sem mellékes ebben a tekintetben: Halni jár belénk.) Észrevehetjük, hogy erős a befelé fordulás igénye, és ennek következtében egyértelmű, hogy a lélek mélyéről fakadnak föl a versek. „A vers / felnyitja a szabadságot…” felismerésével. Mindent összevetve: a fentiek okán tarthatjuk előrelépésnek ezt a kötetet Fellinger Károly pályáján. (Kalligram, Budapest, 2018) MADÁR JÁNOS Erkölcs és irodalom Döbrentei Kornél márciusa* A harapófogó öblében című válogatott verseskötet tükrében Az évszakok, az idő emocionális múlása minden emberből kiválthat személyes érzéseket, de közösségi, morális meghatározottságokat csak kevesekből. Alig van a magyar irodalomban – főleg a kortárs irodalomban – olyan alkotó, aki társadalmilag is exponált érzékenységgel figyeli a rügyek kibomlását, az élni akarás törvényszerűségeit. Döbrentei Kornél – akit már annyiszor megpróbáltak leszoktatni erről az érzékenységről – nemrég egy hatalmas válogatásban mutatta föl eddigi verseinek legjavát, * Részlet egy készülő monográfiából. �84 SZEMLE illetve költészetének legfontosabb darabjait. Mozaikszerű, mégis következetes egymásra épülésben olyan egészet épített fel a költő A harapófogó öblében című válogatott kötetében, amely szintézisteremtő és pályakép is egyszerre. Ebben az irodalomtörténeti, kronológiai és értékorientált összegzésben óriási szerepe van Szakolczay Lajosnak, aki válogatta és szerkesztette a könyvet. A Püski Kiadó gondozásában megjelent kötetben – szigorú válogatásban, mégis a teljes Döbrentei-költészet hangsúlyait megtartva – következnek az egyes fejezetek, amelyek címei a megjelent verseskötetek címeit hordozzák. Már az első fejezetben – A Skorpió jegyében – szembetűnő a természethez kötött, mégis emberi, etikai értékekért perlekedő költői kiállás: „...fehérmellényű napfényutakon, melyek / megkövezik a sötétet, / beléfonódva mámoros vizek / hamvas asszonyi hajába, / átugorva kitépett bogárlábak / erdején, viráglányok kába / testén fölcsúszva öntudatlan, / foggal-körömmel kínlódva a fény / állatok szemeiben megfürdetett / csuszamlós viaszkötelén, / fölkúszik a fák édenébe...” – Áldozás; „Lezuhannak a cseresznyefákról a piros esők / Lobog a sírás szedersötét kapuk előterében / A kék úton / Káposztakatedrálisban ragyás vizek átszellemült kórusai / Vonulásuk az éghez / A kék úton / Kövek spirituáléja: lüktető virág / A kék úton / Hangok legendája az üszkös rigóban...” – A kék úton. Mintha szerves folytatása volna ennek a ciklusnak (1967–1972) a következő nagy fejezet, a Szökőév: „Ciánnal hajtott barackmag-hajóval a mélyben. / Fényévnyi csíraárboc hegyén az ég eszelős / korongja forog, itt készül a testem agyagból, / köldököt ejt rajta Naplövő mutatóujj, / két / tavaszkonzerv a vagyonom, spenótzöld alkalom / a bitófáknak is!” – Naplövő. Ezt a verset Tóth Bálintnak ajánlotta Döbrentei Kornél. Nem véletlen ez a tisztelet, ez a megszólítás, hiszen mindketten március szellemében, a magyarság védelmében lettek igazi forradalmárok. Tóth Bálint – koránál fogva – nem kerülhette el az 1956-os eseményeket, illetve megtorlásokat. Emberi megaláztatását, bebörtönzését – később – Döbrentei Kornél teljesen átérezte, amit írásaiban és emberi kiállásában egyaránt kinyilvánított. Így lettek ők nagyon jó barátok, sorstársak. A Naplövő című vershez hasonlóan több olyan költemény következik a gyűjteményben, amely egyértelműen árulkodik arról, hogy kiket tart Döbrentei Kornél példaképének, szellemi rokonának: Ady Endre, Géza fejedelem, Van �SZEMLE 85 Gogh, Kormos István, Munkácsy Mihály, Csontváry. Költők, képzőművészek, politikusok. Tehát az élet minden terén keresi és megtalálja azokat a kiemelkedő személyiségeket, akiket ő arra érdemesít, hogy példaképének eszköztárában rögzítse nevüket és versekben örökítse meg emberi, művészi, közéleti rendkívüli jelentőségüket. Ezek közül elsőként nézzük meg közelebbről a Kormos Istvánnak ajánlott költeményt: „Szőlőkarókkal / fölparcellázott agyamból kikélnek / a rémek, vércsöppekkel labdázgatnak / e lassan megférgesedő tavaszban – / fényességes országutak a borotvák. // Nagy lélegzet hiába fú veszettül, / istenmenekítő mélyeimből / dől a bűz, akár a rügyeket / kamaszodó táj gyomrából a lila / kankalincsordák. // Eperkeserű az igéret. //Akaratom óriás bimbait, / két öklömet, bár nyelje el a cethal-ég, / Faust, légy a barátom! – és / meglepem a tengert feledés közben...” – Szurokfény; a Van Gogh emlékére írt vers részletéből is kitetszik Döbrentei Kornél és a nagy festő emberi, művészi azonosulása: „Éjszakába görbített koponyám / aranykohó. Bimbók elsüllyedt / termeiben fölszikrázik méhéből / az Isten. Kupolám széttörik / a borotva szomjatoltó pillanatában – // Kinőtte fejemet a napraforgó. // Kofakötények elhatalmasodó / kék derűjében vacog a tér. // Nyakam csobog a kertek alatt.” – Nyár. Ebben a versben Döbrentei Kornél megáll és szemlélődik „a bimbók elsüllyedt termeiben” a tavasz szent emlékeivel. Rügy, bimbó, virág – március, tavasz, fény: az egylényegűség, a születés, a teremtés áldott pillanatai, amelyek végül a nyárban nyernek végtelen ragyogást, kiteljesedést. Ebben a fejezetben olvashatunk még egy – az édesapjának ajánlott – rendkívül szép és meghatározó verset, amelyet idézzünk teljes terjedelmében, hiszen Döbrentei Kornél egész költészetének is meghatározó darabja több szempontból. Tavasz Édesapámnak Toporzékoló fákról szakad a hab, nőstény-tömeg nyüszít a tavasz ágyúcsövén, orrán, száján dől a barka. Apám homloka hideg szirmokon suhanó szánkó, röpítem, a patkóm kettétört glória, fönséges távlat az ostrom, bögölyből rajta a bog. Orgonavirágot ordít a táj, állkapcsa ég és föld, összecsattan, bezár. A gondolat hossza: margarétákból Szibéria. �SZEMLE 86 Lábak sortüze ropog, díszmenet-szántotta hátamon visítva nő a búza. Bakancs delel a tulipánok szívében. A harapófogó öblében című válogatott kötet harmadik fejezetében – Naplövő – újabb ősöket, rokonokat, alkotókat, szellemi társakat szólít meg Döbrentei Kornél. Az 1979 és 1984 között írott versek világát fölvillantó ciklusban – többek között – úgy szólítja meg édesapját, hogy az önostorozás kegyetlen eszközeivel önmagát faggatja kíméletlen sorokban: „Az apádtól rádtestált bakancsba már sose nősz bele, / trikolór-csíkos növendék-fegyence a szabadságnak, / vigyázzmenet-tiporta tenyeredből elgurultak / a színes üveggolyók, megfeneklett bennük az ég / harangtalan nagy szomorúsága, nélküled üresek, / mint a szemed a beléfagyott fájdalmas ámulat / áthideglik az időn, akár a megválthatatlan / jövendő – / játszótéri kicsi sírok fölött mereng, / a lőporfüsttől maszatos, benzinszagú ősz. // Háttérben a tenger, mint a tomboló férfizokogás.” – Elgurult üveggolyók. A régvolt tavaszok és a gyermekkor, az önfeledt évek tündöklései és a kitörölhetetlen emlékek sora – a felnőtté válás hirtelen ráeszmélésében – felelősséggel, nemes hazafisággal telítődnek. Mindez erőteljesen megmutatkozik még – ebben a ciklusban – a Mondatok síron innen és túl című versben, amely Kormos Istvánt, Latinovits Zoltánt és Nagy Lászlót idézi; Égig érő babfa, amely Kormos Istvánt; Sisak a fejfán, amely Nagy Lászlót; Testünkké e földet, amely Bretter Györgyöt szólítja. Az itt idézett versek közül ki kell emelnünk a Mondatok síron innen és túl címűt, hiszen itt a példaképek, szellemi rokonok arcélei egyszerre villantják fel a múltat és a jelent. A záróképben megjelenő, múltat és mát egybekapcsoló metafora egyetemes létérzéseket vált ki belőlünk. Az ég felé dobott diáksapka egyszerre jelenti önmagát és egyszerre jelenti az eget. Micsoda telitalálat! A lent és fent – szinte látomásszerű – egyidejűsége, kozmikus láttatása történelmi dimenziókat is hordoz magában. Mindezek mögött – ha figyelmesen elolvassuk a verset – a „kiserked a megörökölt alkony”, „rügyekbe temetett hiányotok” stb. részletekben – itt is jelen vannak március, a tavasz mindent meghatározó mozzanatai. A gyermekkor, a diákévek, az ifjúság mindent eldöntött Döbrentei Kornélnál, hiszen innen táplálkozik az ősi erőforrás, az igazmondás kényszere. Nem véletlen, hogy aztán – a valóság szörnyűségeit látva – nagyon sok versében „az érted haragszom” dühével szólal meg a szerző. A Naplövő című ciklus végén Az almafa halála soraiban például így perlekedik: �SZEMLE 87 Kifosztottál tavasz, te napkoldus, kijátszott hitünk, akár a nyers hús, lenyúztad róla a halált vadul és vérzik, vérzik halhatatlanul – Önostorozás, önmarcangolás ez a vers, amely egyszerre személyes és egyszerre közösségi. Döbrentei Kornél már sohasem csak önmagáról beszél. A haza ügye, a magyarság kérdéskörei sorra megjelennek írásaiban: Dózsa trónusa; Arad; Trianon; 1956... Ebben a közéleti, történelmi indíttatásban íródtak a következő fejezet – Amikor a szippantók megjönnek – versei is. Az 1984 és 1991 között írt költeményekből nagy terjedelmű válogatás került a könyvbe, ami azt is jelzi, hogy a szerző és a szerkesztő egyaránt fontosnak tartja ezt az időszakot. Ha szemügyre vesszük a ciklus legfontosabb verseit – Honvágy egy álom után; Vérudvarú mécses; Zrínyi Ilona éjszakája; A csíksomlyói búcsú; Egy Martinovics-arcképre; A magyar Olümposz; Hangulatjelentés Berzsenyi Dánielnek; Féliglét; Ez is a Dunánál; Átpingált március; Amikor a szippantók megjönnek; Az igazi taps; A Medveölő halála; Rebellis türelem –, méginkább kirajzolódik előttünk Döbrentei Kornél rendíthetetlen emberi és alkotói kiállása. A költő fájdalma, tragédiája immár eggyé vált a magyar nép, a magyar nemzet tragédiájával. „Méltóságunk oda, megsilányul vérünk, / okosságnak hisszük tehetetlenségünk, / mert félünk, félünk, félünk: / írmagszakadásig zsarolt véreinket / árvaságra hagyjuk...” – Hangulatjelentés Berzsenyi Dánielnek. A gyermek, a jövő elvesztése a legnagyobb tragédia ugyanakkor – a rezignáltság mögött – fogcsikorgatás és mérhetetlen düh érződik, amelyek a költő karakterének elengedhetetlen kísérőjegyei lettek. Az Átpingált március című versében így tör ki magából a költő: Uramisten, mennyi csapodár kokárda, nemzeti színre játszik a régi gárda, s míg jó szokás szerint törvényt tisztelni int Ez a részlet is hordozza azt a látomást, hogy a „kaméleonok” gyalázatos viselkedése, nemzetrontó szándéka milyen visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. A hazugság, a legszentebb ünnepeinket sem kímélő politika csak „igazi tapssal”, a „börtönfalak pórusain kisugárzott verssel” és „rebellis türelemmel” győzhető le. Ebben a látleletben, kiútkeresésben – ahol Berzsenyi Dánielt, Sinkovits Imrét, Gérecz Attilát, Tőkés Lászlót is megidézi – egy nagyon szokatlan keretet, jóslást rajzol meg a szerző az- �88 SZEMLE zal, hogy a fejezet élére látszólag teljesen hétköznapi, ugyanakkor megbotránkoztató verscímet választ: Amikor a szippantók megjönnek. A vers befejező soraiban olvashatjuk: „...megjöttek a valóság kijózanító követei, / a szippantók, a kiábrándult anyag dimenziójában kotrók, / tartálykocsijuk naptégely, dagadó potroh, / készen arra, / hogy új hitet petézzen a salakba, ...”. Elolvasva a verset – a nyomasztó érzések ellenére – az emberben valami remény fogalmazódik meg. A válogatott kötet következő fejezete az Elmaradt vezeklés, amely az 1992 és 1996 között írott versekből ad válogatást. Már a ciklus címadó versének hangütése is perlekedés, számonkérés. A többi vers is – Madách lerúgja csizmáit; A felszabadítás szomorúsága; Az ács fia; Húsvételő Döblingben; Celebrált idő; Hóvirág, a tisztaság strázsavirága – a fohászkodás hangján, a hitvilág mágikus erejével és az emberi létezés méltóságának tiszteletével szólal meg. De a költő elvárja a kölcsönös tiszteletet másoktól is: „Úristen, / mire vihettem volna, ha nem itten... / ha nem e helyt kell ábrándjaim életre keltnem, / ezen a nyelven, / amely az ÁRVASÁG hasonlata, / akár muszkasereg rengetegében a magyar baka..” – Madách lerúgja csizmáit; „A megmaradás nem csupán bőséggel ontott sokaság. // Engesztelj meg minket, celebrált idő...” – Celebrált idő. Bűneink bevallását és a velünk szemben elkövetett bűnök bevallását egyaránt fontosnak tartja Döbrentei Kornél. A Hóvirág, a tisztaság strázsavirága című versben egyenesen sürgeti az új, a jobb, a szebb és nemesebb megszületését: „Még teremtésközi a világ, a tél kietlen telke / a föld, még fohászosan megébredő szándék...” A természet és az ember születése, újraszületése ezekben a versekben állandósult motívumok, amelyek kifejezik Ady Endre „az élet él és élni akar” makacs újrafogalmazását. Krónikás ének? Igen. Balassi Bálinttól Csoóri Sándorig hallható nemzeti lélegzetvétel? Igen. Micsoda íve a magyar irodalomnak, amely nagyon is jelen van Döbrentei Kornél költészetében. A horgony ördögszarván című ciklus – 1997–2007 – több versében ugyanaz a nemzeti öntudat, tiltakozás, rontás elleni ima és fohászkodás fogalmazódik meg, mint a nagy elődök költészetében: „Nyeregben támadunk fel, ismét verekszünk, / jóvátételt nyerni rögeszmés keresztünk, / Elpazarolsz megint vagy végleg megmenekszünk? // Mindig a vakmerők mernek s odahalnak, / S akkor a hitványok maradnak meg magnak, / Abból majd miféle magyari sarjak hajtnak?” – Magyaroknak való. Ez a vers nagy főhajtás, aminek alcímeként olvashatjuk: Balassi Bálint úr utolsó csatája. Már-már törvényszerű Döbrentei Kornél „betilthatatlan szívdobogásában”, hogy bárhol olvasunk bele költészetébe, mindig a történelmi, irodalmi, szellemi rokonok hangja, ar- �SZEMLE 89 ca és neve sejlik föl: Petőfi, Álmos, Zrínyi, Zápolya, József Attila, Tóth Ilona, Gérecz Attila, Nagy Gáspár, Schéner Mihály, Gyurkovics Tibor, Csoóri Sándor stb. „Csontvázra felöltött fekete nagykabátok…” – Magyar táj, ínségkonyhával; „Miért hogy mindig leharcolt ünnep utáni maradék-sors / a miénk, keselyűkbe ojtott vércseppvijjogás és hiénák / dögletes zihálása közt át hogyan hathat a szférák zenéje? / ... / Akadnak férfiak még, / kik nem feledik, nem tagadják meg apjukat, akiket / megbecstelenítő történelmi nászoktól várandós öklükből naponta / kihordanak, s ütnek akkora rettentőt, hogy belérecseg / ez az ál-világ...” – A megkerülhetetlen élet. Ennek a versnek alcíme is van: A hetvenéves Csoóri Sándornak. Így még pontosabban értjük, érezzük az előbbiekben idézett sorok determináltságát. Mindent meghatározó ennek a versnek a befejező része „ízekre emlékszik a nyelv,/ melyben immár agonizál a nemzet...”. A Vörösmarty látomásait is megidéző sorok ellenére sem gondolhatjuk ezt a hatalmas verset egyértelműen pesszimistának, hiszen lépten-nyomon megvillannak a remény, a fény erőterei is, amelyekben: „csíraőrző a szándék”, és „beszédessé lesz a hallgatag Isten...”. Ezek a mozzanatok – március, tavasz, remény, forradalmiság – már olyan sugalmazásokat, sürgetéseket hordoznak, amelyek egyenesen a Tartsd meg a sziklát! című hihetetlen erejű verset készítik elő: Termékeny idődből végleg kifutsz, marasszon az, amellyel elűzni akarnak, rettentsd vissza hulltában a sziklát, öngörgető magyar Sziszifusz, tartsad meg mozdíthatatlan alapnak, mert benned bizonyosságot álmodik az Isten A vers indító soraiból is kiérezzük a forradalmiság, a csakazértis megmaradás fogcsikorgatását. Ennek a nagylélegzetű költeménynek alcíme is van: A Pesti srácok emlékére. Az 1956-os események hőseivel és áldozataival teljesen azonosulva Döbrentei Kornél „sorshoz csikorítva lobban” és izzó szemében „fölmagaslik egy-egy szabadság-suhanc”. A prózai oldottságú, de nyelvében nagyon szigorú mű utolsó soraiban a költő megfogalmazza reményeit, sürgeti hitét is: „...ne csak ébredj, hidd is, / maradt erő, majd mozdulnak nemzedékek, / termékenyítő elszántsággal...” Az idő eleven szöveteiben feszülő mocorgásból így lesz rügy, a rügyből március és tavasz. De a születés halál is. Ezt a verset akkor értjük meg igazán, ha figyelmesen elolvassuk a címet a cím alatti négy sorral, amelyek egy rendkívül érzékeny és lánglelkű fiatalember tragédiájáról tudósítanak: Bauer Sándor 17 éves diák emlékére, aki 1969-ben felgyújtotta magát a Nemzeti Múzeum lépcsőin. �90 SZEMLE Beleborzong az ember ebbe a szörnyűségbe, és beleborzong az ember abba a nyelvi teremtő erőbe, amellyel megörökíti Döbrentei Kornél ezt a kegyetlen pillanatot. Így teljesedik ki az alkotó emberi és költői felelőssége a fiatalságért, a március-lelkű ifjúságért, a forradalomért. Mert minden lázadás mögött tiltakozás van, a félig-gyermek, félig-felnőtt világmegváltó szándéka, tiltakozása és tragédiája. A közeli és távoli veszteségek eleven emlékei, a történelem kitörölhetetlen sebei mind-mind ott munkálnak Döbrentei Kornél verseiben. A harapófogó öblében című válogatott kötet utolsó fejezetében – Ajánlások könyve – példákat, példaképeket állít elénk az alkotó Nagy László, Szervátiusz Tibor, Dózsa, Bartók, Ady, Szabó Dezső, Kós Károly, Jókai Mór, Németh László, Tamási Áron, Gérecz Attila, Kőrösi Csoma Sándor, Tisza István, Nagy Imre, Csoóri Sándor, József Attila, Tormay Cecile, Zrínyi Ilona, Karády Katalin, Szeleczky Zita és Tóth Ilona megidézésével. Talán az sem véletlen, hogy az előbbiekben említett – a történelem és politika áldozataivá vált – nők sorában, illetve azután állítja elénk Petrás Máriát. A Mária kertje: dacföld című nagylélegzetű vers egy olyan nőt, páratlan személyiséget mutat föl a líra nyelvén, aki – Döbrentei Kornél méltó társaként – felvállalta a költőférj évtizedek óta tartó harcát is. A Csángóföldről érkezett híres énekes, kerámiaművész nagy-nagy kitartással, elhivatottsággal és tisztességgel végzi a munkáját. Mindennapi alkotói feladataival egyidejűleg olyan családi légkört, melegséget teremt, amelyben a költőférj igazán otthon érzi magát. Döbrentei Kornél így vall minderről: „A csipkebokorból Babba Mária szeme felvillanó tágulatában, / a Kisjézus testén át megszűrt illat-áram / uralkodik el a kerten, az asszonyi ölből a gyermek kikél, / – a parancsolat először térdig majd égig ér –, / és az anyamellről leszakad, / picinyő tenyere bűverővel a vakolatra tapad, / s könnyedén áthatol a falon a kicsi ded, / megcirógatni arcunkat a szalmalangy szobába betipeg.” A gyermek önfeledt jelenléte, a család lélekfelemelő ereje és az otthon őriző melege járja át ezt a költeményt. Már a puszta verscím is – Mária kertje: dacföld – a békesség és szeretet szigetének, ugyanakkor kemény és kitartó teremtésnek az erőtereit sugalmazza. Szent parancsolat, amelyben „citrom s kakukkfű, sáfrány, keserű üröm s gyalog-gyom, / fűszeres kipárolgásukból megtartó üdv-pácolat nedve kering / s balzsamozó bizonyosság...” A természet és az ember kapcsolata – a mindennapok szelíd üdvözületében – immár végleges erejét, mágneses mezejét mutatja a világnak. (Püski Kiadó, Budapest, 2018) �SZEMLE 91 DRESCHER J. ATTILA Tér, idő, számtan… Zentai László új prózakötetéről Amikor próza olvasásába fog az ember, bizonnyal két kérdés foglalkoztatja (attól is függően, hogy üres óráit akarja csupán elverni, vagy feladattal áll neki): élvezetes-veretes, olvasmányos nyelven kap-e élményt a szerzőtől, no meg milyen „sztori” kerekedik ki a prózaszövetből… Persze más és más lehet – műfajtól függően – a nyert élmény, hiszen ha egyetlen, nagy lélegzetű regényegészről beszélünk, legfeljebb fejezetek tagolják az írásművet, míg elbeszélések/novellák lazább szerkezetében több az írásvégi megszakítás, elágazás s a történet is, végső soron a tematika. Zentai László sorrendben hatodik kötete, a Fel a hatodikra, egyezően az előzővel (Mikor jön az öreg?), kisprózai írásokat tartalmaz tehát: szerzőjük megjelölése szerint novellákat, míg az ugyancsak prózai előzménykötet műfaji önbesorolása-alcíme el- és kibeszélések volt, látszólag azonos műfaji forrásvidékről, bár korábban is taglaltuk már a két műfaj nem feltétlenül szinonimaértékű hasonlatosságát. Hanem álljunk is meg itt egy szóra: akár véletlen, akár tudatos (az elemző hajlik ezúttal az első verzióra), a kötetcím térbeliségre utaló hatodikja (vö. lift s az emelet) még a kevésbé figyelmes olvasóban is felkeltheti a poentírozó, értsd kötetszámra is utalható hatodik sorszámnév képzetét, egyezését, ekként a készülő hetedik (próza)kötet előtt nyugodtan biztathatjuk a „hajrá, fel a hetedikre” csatakiáltással, legfeljebb a szerző-főalak utazása majd valóban a hetedik emeletig tart…, ha el nem romlik az a fránya lift közben, miként tárgyalt kötetnyitó novellájában is, provokatív apropóul szolgálva a szüzsé kifejlődéséhez, érleléséhez. Ekként tehát jelképes is a cím, noha „első blikkre” egy meghiúsult lépcsőházi utazás felcíme csupán… Vissza-visszatérő méltatás és jellemzés Zentai könyvei kapcsán a humánus szerzői alapállás, a számkivetettek és kiszolgáltatottak iránti szolidáris �92 SZEMLE rokonszenv, a javíthatás keresése. Persze egy idő után még e nemes attitűd is – avagy annak emlegetése – közhelyessé válhat, jó az óvatosság, miközben nyilván nem véletlen a könyvfülön hozott, Tisza Istvántól eredeztetett idézet sem a közhivatalnok és közhivatalok hivatásáról, „hogy az elhagyottak érdekeinek gondozói legyenek”, a tán elvontabb Gondviselés helyett és mellett. Eme értéken s értékkiemelésen túl magunk azzal a figyelmet kelteni remélő adalékkal egészítjük ki fentieket, hogy a szerző bizonnyal nem esetlegesen választ/ott s ekként nyilván célzatos, analógiát keltő-kereső idegen idézeteket, így vizslatjuk is a hangsúlyos helyeken (könyvfülön vagy belső oldalakon) beemelteket. Az egykori germanista elemző különös öröméül szolgált ekként Hermann Hesse sorait viszontlátni, melyeknek fő motívuma a kötetszerkesztő Zsirai Lászlónak is vezérlő csillaga saját életművében, így kétszeresen is megéri ehelyütt is felidézni: „Az égvilágon mindent utánozhatunk és meghamisíthatunk, csak a szeretetet nem. Szeretetet nem lehet lopni, utánozni, a szeretet csak olyan szívben lakozik, amely mindenestől képes odaadni magát. Ez minden művészet forrása.” Nos, a Zentai mostani kötetét alkotó 11 novella (s itt kanyarodik újra vissza a hivatásos olvasó a műfaji dilemmához) inkább elbeszélést involváló rövidpróza, ha novellát céloz is mesterük. A novella jobban tör a csattanószerű bevégzésre, szereti a szokatlant-váratlant, s mert kicsengése adja műfaji jellegét is, talán még kiérleltebb formát követel olykor a szépírótól. Ebben, csakis ebben érez a bíráló olykor még lehetőségeket több írásban is, a kiérlelt-csattanós végek helyetti elvarratlanságban s kicsit leegyszerűsített berekesztésben, s ez is a különben igényes témakezelés és nagyon pontos leírások és trópusok miatt szúr szemet a folyamatosan jó színvonalat (el)várónak. Ezen halk elégedetlenség alól erős kivételt képez például A kápolna titka című írás, erős hangulati töltéssel, erdélyi tárgyát történelmi s személyes-családi összefüggésekbe ágyazva. Bárhogy is hívják az egyes írások férfihősét a feltáró, múltbeli szinteket, rétegeket és korokat megrajzoló történetmesélésben, tudjuk, értjük, hogy ugyanarról a világról, hősről és szerelmesről van szó, ide értve a mindenkori Kedvest is, szintén változó, gyakorta M. kezdetű keresztnévvel jelölve. Jellegzetes írói eljárása, technikája ekként a visszaemlékezés, az idősíkok váltogatása – tette ezt hajdan gyakorta sok elhíresült alkotó és filmes is – a múlt előhívásával egy-egy emlék nyomán, lehet ez név, település, munkakör, történelmi korszak is, miközben erőteljesen merít saját emberi-alkotói élményeiből, azaz saját életéből is, sőt abból leginkább. Persze ennyi emlékképhez remek memória is szükséges az írói fantázián túl is, legyen az előhívó emlék egy városrész vagy utca szeretett szülő- �SZEMLE 93 városából, a virágos dombok közt megbúvó Sopronból, egy régi épület vagy régen látott diáktárs (aki mind kevesebb immár), s lehet egyre érzelemhiányosabb vénülésünk ellensúlyozása is egy-egy fájó és/vagy életutunkat végigkísérő lelki élmény. „…ha az ember öregszik, akkor egyre gyakrabban keresi az emlékeit.” Talán éppen ehhez kulcsmondat a Virágvölgyet megidéző elbeszélésben az alábbi, miközben a szülőváros amúgy is meghatározóan gyakran kerül előtérbe, de hát ott nőtt/ünk fel, lett/ünk első ízben, majd mind többször szerelmessé, s onnan lőtték ki a nagyreményű fiatalt a valós Élet nevű csillagrendszerbe… A Lilla című elbeszélés írástechnikai szempontból érdekes: történet a történetben, itt nem a szerző az igazi elbeszélő, hanem a főhősnő, bár elfogulatlan olvasónak kevésbé meg- és felrázóan. A feladat végrehajtva c. darab más vonatkozásban érdekes mű, summázottan önéletrajzi jellegű, alig eltérő elemekkel az egyes szám első személyben is elmesélhetőtől, bár Zentai mindig szigorúan harmadik személyben, tehát formálisan távolságtartó-leíró előadásnál marad. Itt jut el ismét a nagy ideáig, a jól beazonosítható s talán valahol élete fő tettének vélt kezdeményezésig, a nők negyven éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulhatásának saját s eredeti ötletéig, amire persze joggal lehet büszke, hiszen elérnie sem volt könnyű, és azóta sok ezer magyar asszony, feleség, édesanya, nagymama ennek köszönheti – s családjaik –, hogy jóval több idő és figyelem jut e kisközösségre, éppen a családi élet védelme s erősítése jegyében. Számos, a politikum napi eseményei körébe tartozóillő eset s tapasztalat kap még megörökítő szándékú hangsúlyt, ikertestvéri kezet nyújtva korábbi, kötetbe sorolt publicisztikájának is, s talán ez magyarázza, hogy a szépirodalmi ábrázolás itt és ezért némiképp erőtlenebb a nála megszokottnál. Talán csak hiteles akart maradni, ám ettől vált valamelyest didaktikusabbá s direktebbé az előadásmód is. S nem utolsósorban ezen írásában szerepel a kötet hátsó borítójára „szerelt” macska–egér–sajt metafora is, örök tanulságaként a hatalmi harcok természetének és az örök emberi típusú viselkedésnek… Ördögi angyal Elvira című írása szintén letagadhatatlan személyes elemekből táplálkozik, s azzal a drámákból ismert, jó rendezők által felismert lehetőséggel él benne, amikor hirtelen nem a tényleges főszereplők válnak fontossá, hanem egy mellékfigura, jelesül Klárika, a magyartanárnő, így ez az írás valahol az ő megérdemelt apoteózisa is, legalább egy fél oldal erejéig… Az utolsó lélegeztetőgép voltaképp két monológ összekapcsolása, apáé és lányáé, az elhunyt asszony-feleség és édesanya kórházi halottaságya felett, külön-külön. Aztán majd előkerül „az a férfi” – újabb átlényegített szer- �94 SZEMLE zői alakmásként –, és a lényeget alig sejtő lánnyal folytatott óvatos beszélgetéseik érzelmi konfliktusba váltanak az egykori kapcsolat óta eltelt reménytelenül hosszú idő okán, s az elhunyt nő miatti fájdalom sem épít közéjük békítő hidat, talán csak az írászárást is szolgáló férfigesztus – egy régi anyafotóval. Ez viszont szép és novellisztikus megoldás, ha nem is ismerjük a másik fél reakcióját vagy a tett utóéletét. A csaknem feltűnően sok nőalakrajz mellett a kötetzáró darabokban erősödik fel igazán a már emlegetett s hőseivel – akár nők, akár gyermekek – szolidáris-együttérző írói mentalitás, állásfoglalás és szeretet. A kisvárosi BB erőteljesen s jó értelemben pszichologizáló gondolatvezetése és halálpontos találatai révén a kettős csapdában vergődő gyermeklány, majd érett fiatal nő nyomorúságos lelki életét megrázó erővel adja vissza Zentai, érdemes is idéznünk e frappáns belső magyarázatot az írásból, amikor a második, vagyis a mostohaapa családba való beléptével elszabadul a pokol és válik irtózattá e szülői-nevelési nonszensz: „…Úgy látszott, hogy kedvüket lelték ebben a példamutató nevelési technikában. Szabályosan élvezték, ahogy a sikongató lány a szobájába menekül az egymást hergelő szülők elől. …Az anyja a vér szerinti apja miatt büntette, a férje meg azért, mert nem az ő gyermeke volt.” Az írás zárlata, immár nem is meglepő módon, az egyszerre feloldó és elidegenítő-leleplező drámai megoldással, sejtetéssel megint igazi műfaji megoldásra nyújt jó példát. A kötetzáró Mit mondjak, kedvesem? egy kicsit önhergelő szituációban – hosszú közlekedési dugóban, egyúttal a „használjuk ki azt az üres időt” jellegű kényszerélményben – való hosszas tűnődés, elősorjázó emlékképekkel, s még egy látens apa-fiú, régtől érlelődő konfliktus is belefér, a végén Deus ex machina-szerű egyetemi értesítéssel, ami felold és megold, s még közös vacsorára is ihlet a közben elszökő asszony s anya ilyen okú visszacsábítása révén. Nem tagadjuk, ez a nyelvileg is egyszerre provokatív, ugyanakkor végtelenül siralmas emberi mentalitást tükröző befejezés komoly fejtörést okozott a megolvasónak: nehéz volt eldöntenie, hogy ennek a szánalmas, böfögtetős-tévézős programnak zárlatként való szerepeltetése valóban annak szánatott-e, vagy „csak” gunyoros, tudatosan elidegenítő, vérlázítóan bunkó viselkedésminta a kispolgári lét gyönyörei közt… Goethe egyik híres lírai verséből (nem tautológia!) tudjuk, hogy lírai hősünk és az alkotó is ezer alakba (k)öltözhet, attól még minden hatékonyan s leplezetlenül hat. A halhatatlan szerelmes és kedves esetében, a róluk szóló – „minden más csak apropó” jellegű – írásokban mindig értük szól a harang…, legyenek azok visszatérő megszólításformák, közös �SZEMLE 95 viselkedéstípusok vagy személyiségjegyek. Végtére is érzékeny műformáról van szó, még a széppróza esetében is. Zentai László – mondhatni valamennyi írásában – a magyar próza legértékesebb szerzőit és hagyományait követi, kiváló mesterek világítják neki az utat, Mikszáthtól Móriczig s a modern magyar szépirodalom „pszichologizálóbb” alkotóiig. A helyenkénti szűkszavú, pontos kifejezés ereje és a figurák belső beszéde is ebből az előzményből eredeztetik, s miként halhatatlan elődeinél, nála is gyakori a kibeszélés (olykor csak az idősíkból), hiszen ilyenkor a szerző „adomázik” s kacsint ki az olvasó felé, cinkosan, mert közös korszakok megélőiként „ismerik a dörgést”… A néha keményen megfogalmazott, mert valóban kemény férfi-nő kapcsolatok mindenütt arra utalnak, hogy bármilyen értelemben, de életünk meghatározói, s e kapcsolat milyensége s minősége borzolja és irányítja hősei életének – és a magunkénak – irányát, sejtetett vagy részleteiben ki is bontott sorsát – s majdan emlékeit… Többször is végiglapozván a kötetet, talán csak a szem számára dilemmát okozóan feltűnt valaminek a hiánya, ami egy ideig nem is volt beazonosítható. Zentai mindig elegáns szövegtükörrel megjelenő CFK-köteteiben valóban csak textus található, tollrajz, illusztráció, ami ugyan nem kötelező, mert úgymond nem is szorul a szöveg az illusztratív képiség mankójára, nem… Ez a képi érintetlenség egyszer talán majd végiggondolható, mert megérheti az ihletett, a sűrű szöveg okozta alkalmi monotóniát oldó, asszociatív lehetőségeket erősítő illusztrálás kipróbálása, már a soron következő kötetekben is… És ha előző kötetének bemutatásakor annak üdefehér csinosságát is méltattuk (könyvre manapság nem mindig alkalmazható e jelzőből képzett fogalom és értékmegjelölés), most is csak dicsérhetjük a művet gondozó Civil Flotta Kiadó és az Érdi Rózsa Nyomda gondos és látványos, egyúttal jól kézre álló munkáját. (Civil Flotta Kiadó, Budapest, 2018) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. BAKONYI ISTVÁN, DR. (1952, Székesfehérvár) irodalmár, főiskolai tanár. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BENE ZOLTÁN (1973, Kecskemét) író, szerkesztő. BIRÓ ERIKA (1987, Békéscsaba) sokszorosító grafikus, rajz- és angoltanár. BÜKY LÁSZLÓ, DR. (1941, Nagykanizsa) magyar nyelvész, egyetemi tanár. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. DÁVID ZSUZSANNA (1984, Budapest) képzőművész-tanár, freskófestő. DEBRECZENY GYÖRGY (1958, Budapest) költő, könyvtáros. DRESCHER J. ATTILA (1950, Sopron) író, költő, nyelvész. ERDŐS ISTVÁN (1939, Hernádnémeti) író, népművelő, romakutató. FANCSIK JÁNOS, DR. (1932, Salgótarján) közíró, belgyógyász-reumatológus. H. BALÁZS JÓZSEF (1964, Salgótarján) szabadfoglalkozású újságíró. JASKÓNÉ DR. GÁCSI MÁRIA (1969, Mezőkövesd) egyetemi oktató, drámapedagógus. KETYKÓ ISTVÁN (1946, Szügy) költő. KÉPIRÓ ÁGNES (1981, Mátészalka) tanár, kutató, illusztrátor. KŐRÖSI FERENC (1998, Miskolc) magyar-történelem szakos egyetemi hallgató. MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) író, szerkesztő, könyvkiadó-vezető. MÁRKUS LÁSZLÓ (1955, Miskolc) költő, fotós, lapigazgató. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. POHÁNKA ERIKA (1954, Balassagyarmat) tanár, költő. SAITOS LAJOS (1947, Soponya) költő, szerkesztő. ZOLTAY LÍVIA (1974, Budapest) író, jogász. Képzőművész PÁRKÁNYI RAAB PÉTER (1967, Balassagyarmat) szobrász. A Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett mesterdiplomát. A kilencvenes években monumentális alkotásokkal jelentkezik, de készít tradicionális jellegű kisplasztikákat, egy-egy kiállítási közegben, kiállítótermi, belső térben megszólaló kompozíciót is. Köztéri szobrai szülőföldjén, Balassagyarmaton, Magyarország több településén és külföldön (Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Belgiumban) láthatók. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/4ee76cf5d6d23128eb780e1946e77949.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2019 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2019/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2019 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ada53fc92fef12eb9d97789d34651c55.pdf 560d9226787009fc6f0fa755171d7065 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK „Palócföld 65” 3 SZÉPIRODALOM Madár János: A lét intelme Végtelen közelít Újkori fohász Nagy Judit Áfonya: A sorsszövő Lackfi János: Leltárvers Molnár Krisztina Ritának Zsirai László: Holnap már február – Naplóbejegyzés Gyuri barátom emlékére Jóna Dávid: Attikám Oláh András: didergéseink eltelt ez is kapituláció Fellinger Károly: Automatikusan Ébresztő Szélfogó Szirmai Péter: A sivatagi róka F. Nagy Gábor: Esti hang Magam a parton... Debreceni Boglárka: Egyazon szavak Nem az a hely Kijárat Radnai István: Baudelaire-parafrázis Spleen Filip Tamás: Nincs hová leszállni Félbevágott léggömb Az utolsó akkord után Tépett és zaklatott Nyelvemlék Szentjánosi Csaba: Csendes tanítás az életed 5 5 5 6 12 14 18 26 26 27 34 34 35 36 40 40 53 53 53 61 61 72 72 73 73 74 84 1956 Sulyok László: A sortűz színe és visszája 20 HISTÓRIA Hajnal József: Doni mirákulum – Mocs, avagy négy háborús abszurd Erdős István: Aranybalta 28 41 „A GÉP FOROG” Németh Péter Mikola: A lírikus Madách Imre Charles Baudelaire-i hangvételű verseiről 54 �EMLÉKEZÉS Szigeti Jenő: Elek apó meséi Oravecz Tibor: Nincs több kék 62 68 KÉPZŐMŰVÉSZET Földi Péter: Kelemen József kiállításának megnyitóján 69 TÁRSADALOM Gyukits György: Bükkszentkereszt – Borsod Svájca – Egy kutatás margójára 75 SZEMLE Kabdebó Lóránt: Megtalálni saját helyünket a körforgásban – Turczi István pályaképe legújabb kötetéről visszatekintve 85 Nagygéci Kovács József: „Ráncok az örökkévalóságban” – Ádám Tamás: Így mélyül c. kötetéről 94 Steinmacher Kornélia: Szitakötőlét – Horváth Veronika: Minden átjárható 97 Hangácsi Zsuzsanna: Temesi Ferenc: 49/49 101 Baráthi Ottó: Táguló terek, különféle kultúrák, kíméletlen kihívások – Tillmann J. A.: Az eseményhorizonton túl 105 �„PALÓCFÖLD 65” 3 „Palócföld 65” A Palócföld folyóirat és a Madách Imre Gimnázium „Palócföld 65” címmel közösen logópályázatot írt ki diákoknak a Palócföld folyóirat fennállásának 65. évfordulója alkalmából. A logó, amelynek kidolgozására kértük a pályázó diákokat, az ez évi lapszámainkban, a programjaink plakátjain, a honlapon és minden kapcsolódó rendezvény nyomtatott és digitális anyagán szerepel majd és hirdeti a folyóirat több évtizedes töretlen kulturális értékőrző munkáját. A pályamunkákat négytagú zsűri bírálta el. Tagjai: Molnár Éva, a Palócföld kiadója, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár igazgatója, dr. Csongrády Béla főmunkatárs, Kele Szabó Ágnes, a Palócföld képzőművészeti szakértője, a gimnázium média- és rajz szakos tanára és dr. Gréczi-Zsoldos Enikő főszerkesztő. A pályázat helyezettjei Vizi Petra I. helyezett �„PALÓCFÖLD 65” 4 Kasza Laura II. helyeztt Kakuk Dániel III. helyezett Magulya Ildikó Különdíj Németh Nóra IV. helyezett Bottyán Anna V. helyezett Ádám Gergő V. helyezett Rácz Viktória VI. helyezett Farkas Dorottya VI. helyezett �SZÉPIRODALOM 5 MADÁR JÁNOS A lét intelme Székemből faragnak kopjafát. Lassan temető lesz az ágy, az asztal. Itt kell meghalnom értetek! Micsoda törvény marasztal! Végtelen közelít Elfogy lassan szívünkből az ég is. Mint egy feketedő gyertyaszál, olyan a Nap. Messzi tájak fényei remegnek körmeimtől. Sebesült ujjaim jövőért vacognak. Kezemben – – – – ország lüktet. Nem veheti el senki a hegyeket tenyeremből. Sem a szakadékok irgalmát addig. Míg a lélekre megváltó kegyelem dől. Újkori fohász Sorsunkat nem tudjuk kikaparni. Körmeink félholdja szomorúan néz. Tenyerünkben a végső mozdulat. Utolsó könyörgés az összetett kéz. Remegő ujjak kulcsolódnak egymásra. Ima és imakönyvek sajdulnak velem. Templomok zúgnak szavaimban! Őrizd meg nyelvemet, Istenem! �SZÉPIRODALOM 6 NAGY JUDIT ÁFONYA A sorsszövő Ma is lefektettek vagy fél tucatot a rögtönzött parcellákba. Az olasz és szerb frontról is folyamatosan érkeztek a sebesültek; már egyetlen szabad szeglete sem volt a magyarkanizsai hadikórháznak. Amit egykor Haynald-féle Leánynevelő Intézetként ismertünk, mára kapkodó, sietős ellátást nyújtó, zsúfolt ispotállyá vált, ahol az egykori növendékek próbálták ápolni a haza hős katonáit. Minden tudásom itt szereztem az elmúlt három év során, nagyrészt a főnővér apácáktól, másrészt a rögtönzött műtétek alkalmával. Hamarosan rászoktam a dohányzásra. Amikor elvitték a testeket, késő ősz volt. Hajnalban már megfagyott a halottszállító autó keréknyoma a sötétbarna sárban. Nem ők voltak az elsők, és valószínűleg nem is az utolsók. Nővérré lettem hát. Már meg sem rendített egy-egy nyílt seb, megalvadt vértől piros lábszárcsonk. Intézeti tanulóból felnőtté váltam egy pillanat alatt, ifjúságomat ellopta a háború. Szűz maradtam, mint az aszott bőrű Ágota főnővér, aki fityulát vett a véres ruha és az ezerszer mosott köpenyére is, fakeresztet szegelt a reménytelen esetek ágya fölé, és hangosan imádkozott, miközben az orvos fűrésze alatt utoljára felsírt hol egy csukló, hol egy combcsont. De leginkább magányos voltam ebben a pokolban. A nagy kapubejáró mellett, a két lucfenyő takarásában most is ott álltak ugyan a régi növendékek, társaim a női sorsban. A fenyőágak között, ebben a hajnali szürkeségben még látni lehetett a felszálló cigarettafüstöt, mint rajzol fodrokat és szalagokat az éjszaka ruhájára. Oda kellene mennem hozzájuk, gondoltam, úgy tenni, mint akit érdekelnek a frontról érkező levelek, az epekedő kedvesek, és a sorok mögül közösen kihámozott igazság. De nehezen barátkoztam. Eltapostam a csikket, és erőt vettem magamon. Kikerültem azokat a lábnyomokat, amelyekben már megfagyott a hajnali esőpermet. Hárman kuncogtak a fenyők alatt, Éva és Anna a törzsnek dőlve, kabát helyett mindketten tábori pokrócokba bugyolálták sovány testüket, kesztyű nélkül, csupasz kézzel tartották a durván tekert cigarettákat. Előttük Zsu- �SZÉPIRODALOM 7 zsanna állt, liluló ujjai között a gyűrött tábori levelezőlap, erről olvasta fel a halvány utcai lámpafény felé tartva a vallomást. – Ha az olasz bombázás abbamarad, ellentámadást indítunk. Nem félek, mert tudom, hogy itt van a képed, itt a szívem alatt. Amire ezt a lapot megkapod, már túl leszünk a nehezén, és a győzelem estéjén majd a nagy alföldi parasztházra és a szőke gyerekekre gondolok, akiket te szülsz majd nekem, angyalom… Ennél a résznél mindenki szeme könnybe lábadt, még az enyém is. Nem szóltam, nehogy megijesszem a szipogó Zsuzsannát, de a másik kettő olyan kitartóan nézett el a válla fölött, hogy jöttöm lelepleződött. – Nem kell úgy ólálkodni, Sára! Mert neked nincs vőlegényed, még hallhatod a mások szívvágyát! Megkínált a saját cigarettájából, és én elfogadtam. A gyufa lángja kétszer is ellobbant, mielőtt rendesen meggyújthattam volna, és ez épp elég időt adott arra, hogy felgyorsuljon a saját szívem dobogása. Nincs vőlegényem – mondta ez a nagy szemű, egérarcú lány. A cipőgyár tulajdonosának a sarja, aki békeidőben egy gyulai városi villában lakik, és herendi porcelánból kanalazza a vasárnapi levest, ezüstkanállal. Eszembe jutott Margó, a legjobb barátném a lányintézetből, aki erre csak legyintene egyet, és azt mondaná: ne törődj vele, csak újgazdagok. De én nem tudtam nem törődni azzal, hogy ez a szépnek nem nevezhető, sőt, valójában teljesen jellegtelen teremtés csak úgy odavesse nekem a fájó tényt: nincs vőlegényem. Harmadszorra meggyulladt a cigarettám, és ekkor felemeltem a fejem, hosszant az éj arcába fújva a füstöt, hogy bejelentsem nekik a nap hírét. – De igenis van! Nekem is van vőlegényem. Éva és Anna, a két testvér majd’ megfulladt a félrenyelt dohányíztől, de még a levélolvasó egérlány is hitetlenkedő arckifejezést öltött magára. Tudtam, most aztán nagy bajba kevertem magam, de annyira vágytam rá, hogy befogadjanak, hogy én is epekedő leveleket kapjak egy tiszta szívű férfitól, ezért nem tehettem mást, mint hogy összeszedtem minden létező tudásomat és az évek alatt begyűjtött pletykákat. Aztán megalkottam a nagy hazugságot. – A déli fronton esett fogságba, amikor a Monarchia megtámadta Macedóniát. – Eddig miért nem tudtunk erről? Szégyenlősen lesütöttem a szemem. – Sokáig nem lehettem benne biztos, hogy életben van. �8 SZÉPIRODALOM – De most már tudod? – próbálta kiszedni rövid válaszaimból a részleteket Zsuzsanna. Meg kellett erőltetnem magam. Ha most bevallom, hogy csak kitaláltam az egészet, örökre megszégyenülök, és még jobban kiközösítenek, mint hazudozót. – Tegnap este érkezett egy katona, súlyos mellkasi sebek, ellőtt szem. Király főorvos engem kért meg, hogy tisztítsam ki a szemüreget. Kevés már a morfin, és úgy próbáltam elterelni a figyelmét, hogy az otthonáról kérdezgettem. Nem tartott sokáig, és már a csatákról regélt, az elesett bajtársakról, a hidegről és az ellenséges tűzről. Így jutott fülembe a hír arról, hogy Endre életben van, megszökött a fogságból, és jelentkezett az útjába akadó első baráti egységnél. Mindezt egy szuszra hadartam el. Még a hajnali szellő is elcsitult, utcai morajlás sem törte meg a csendet. Elragadtatott arccal hallgattak. – És levelet nem küldött? Zsuzsanna éhsége a friss történések iránt nem csitult. – Hogyne küldött volna! – tromfoltam. Bár magam sem tudtam még, honnan szerzek egy tábori lapot, vagy éppen elrongyolódott borítékot, amit meglengethetnék előttük. – Mutasd! – Odafenn hagytam a párnahuzatomban. Így mindig velem van, ha jut idő az alvásra. Éva és Anna ellágyult arccal sóhajtott, egyikük ösztönös mozdulattal még a jobbját is a szívére tette. Szorult helyzetemből csak egy teherautó dudálása menthetett meg, ami csikorogva lefékezett a nagykapu előtt. Újabb sebesültek érkeztek. A nappali órák végig az újak ellátásával, elhelyezésével teltek, mire ismét akadt egy cigarettányi szabad időm, már nyugodni készült a nap. Minden orvos és ápoló kimerült, a segédkező apácák már bőszen mormolták az imákat. Ágota főnővér kamrából átalakított szálláshelyéről tintát, a főorvos rendezetlen asztaláról papírt loptam, és az árnyékszékre bezárkózva próbáltam elképzelni, mit is írhatott volna nekem az én szerelmem. Próbáltam kiszűrni a sebesültek jajgatását, a folytonos zajongást, amit a betegszállító kocsik kerekei, a sietős cipősarkak és a háttérben nem szűnő zsolozsmázás alkotott. Milyen is lenne az én szerelmes vőlegényem? Bizonyára bátor és elkötelezett hazafi, hiszen megszökött a hadifogságból, és ahelyett, hogy dezertőrként elmenekült volna vissza az otthon melegébe, ismét szolgálatra jelentkezett. Ilyet csak egy acélos, nemes lelkű fiatalember tesz. Nemes lelkű! Egy igazi nemes ifiúr, talán egy báró fia, vagy nem is, inkább grófé! Igen, egy gróf, talán egy Almásy, esetleg egy Nádasdy. �SZÉPIRODALOM 9 Közvetlenül az árnyékszékek melletti teremből felordított valamelyik sebesült, orvosért, nővérért könyörgött. Ismertem már ezt a hangszínt, szörnyű fájdalmai lehettek. Behunytam a szemem, és ismét a fiatal grófra gondoltam, aki nem lehetett se Almásy, se Nádasdy, hiszen őket minden valamire való nemesi család lánya legalább névleg ismeri. Egy sokkal rejtélyesebb nevet kellett találnom a szerelmemnek. Elmúlt egy hosszú, jajgatásokkal teli óra. Amikor előmerészkedtem köpenyem zsebében a remegő kézzel írt levéllel, már tudtam, hogy a jövendőbelim gróf radványi Győry Endre Péter, császári és királyi százados, szalmaszőke hajú, gyéren serkenő szakállú, kék szemű ifiúr, messze az északi megyékből, talán Borsodból vagy Hontból, és még a háború előtt, egy karácsonyi szünetben kérte meg a kezem a rá jellemző szerény szégyenlősséggel. A gondolat, hogy egy ilyen férfi akár létezhetne is, teljesen elvarázsolt, szinte suhantam a folyosókon, és amíg a többi ápoló szegényes vacsoráját fogyasztotta odalenn, úgy csempésztem párnám vászonhuzatába a levelet, mint legféltettebb kincsemet. Éjjel aztán, amikor a takarékra vett gázlámpa fényét még körbeüljük a lányokkal egy utolsó pletykálkodásra, én is felolvastam nekik a legszebb szerelmes szavakat, miket csak össze tudtam szedni a valaha forgatott klasszikusok, Caius Valerius Catullus és Publius Ovidius Naso nyomán. Így telt el az 1918-as év, könnyek és álmok közepette. Ha megérkezett a posta, és megannyi lábadozó sebesült katona, valahány ápoló és orvos mohón rávetette magát, én pedig a háttérbe vonultam, újabb papírlapokat csentem el Király főorvos asztaláról, és pecsételt borítékokat az udvarba rohanó, zokogó nővérek ágyáról, szekrényéről. Bizalmasan faggattam az újonnan érkező katonákat a déli frontról, az olasz helyzetről. Minden érdekelt, amit felhasználhatok, még a parancsnokok, idegen városok neve is. Öt további levelet készítettem, és az én Endrém hamarosan a legbátrabb, legkiválóbb monarchista tiszt lett az egész térségben, a keblem pedig dagadt a büszkeségtől. Egy alkalommal még gyűrűt is loptam a januári hajnal takarásában, miután a kezem között lelkét kilehelő zászlós zsebeit átkutattam, hogy személyes iratait továbbküldhessük a gyászoló családnak. Ezt az egyszerű karikagyűrűt aztán bebugyoláltam egy darab vászonba, és betettem a következő levélbe. A lányok csak ámultak, micsoda gavallér az én Endrém, aki értesülvén róla, hogy a sebesültek ápolása közben elvesztettem saját gyűrűmet, elküldte nekem az övét, szerelme zálogául. �10 SZÉPIRODALOM Aztán egy márciusi napon, amikor még nem lehet tudni, hogy a frissen esett hóból délutánra jég lesz-e vagy sár, újabb sebesültek érkeztek a főbejárat elé. Kettesével feküdtek a hordágyakon, tán nem is emberek, csak kezek és lábak egymásba gabalyodva, koszos arcok, mocsoktól összetapadt hajak és szakállak. A beosztott szolgálatosok aztán lepakolták őket és becipelték a holtak után frissen felszabadult helyekre, mi pedig nyomukba eredtünk, ki-ki egy lavór vízzel, sebkötözővel, fertőtlenítős üvegcsével. Letérdeltem az első katona mellé, az egykori könyvtár nehéz faajtójának tövébe. A nyitott ajtószárny jótékonyan takart el mindkettőnket a borzongató látvány elől: mindenhol csak fájdalom és bánat. De ez a katona más volt. Csendes, szelíd kék szemű, kese bajusza és koszos szakálla mögött az arc még reménykedő. Az én Endrém, az én saját vágyamból gyúrt teremtményem. Ahogy Isten megmarkolta az agyagot, és egy férfit, Ádámot gyúrta meg belőle, úgy szabtam én is mértékre a saját agyagkatonámat. – Megismersz-e, mondd csak – faggattam. Simogattam a koszos arcot, kigomboltam a durva zubbonyt, hűs borogatást tettem égő homlokára. Csak a szemét néztem, az értelemtől csillogó szemeket, amikor odaért a főorvos, és gyors pulzusellenőrzést, rögtönzött állapotfelmérést tartott. A kezemben szorongatott gyolcs már vörös volt, amikor eltolta a katona álla alól. – Nyaktáji sérülés, torokseb. Úgy tűnik, csak horzsolta a repesz. Fiatalember, hall engem? Ha igen, jelezze! A katona sűrűn pislogott. Király főorvos még egy darabig vizsgálgatta, aztán utasításokkal látott el, és továbbállt a következő sérülthöz. Csak jóval később értettem meg, mit mondott arról, hogy ez a fiatalember nagyon szerencsés, hiszen a repesz csak súrolta ugyan, és a seb nem halálos, de soha többé nem lesz képes beszélni. Nem mondhatja azokat a szép szavakat, amiket olyan gondosan megalkottam, és szentül hittem, hogy mindez az én hibám. Mert soha nem képzeltem el őt szerelmesen suttogni. Csupán írás volt egy papíron, ami aztán valósággá vált. A további, alaposabb vizsgálatok végül megállapították, hogy a néma katona súlyos harctéri sokkot kapott, és elvesztette az emlékeit is. Az egyik szemem siratta ezt a szerencsétlen sorsú fiút, a másik viszont nevetett, mert új emlékekkel táplálhattam a hiányzókat, valahányszor csak az ő priccse felé vitt az utam. Mondhatom, meglehetősen sűrűn kerestem magamnak tennivalót a néhai könyvtárszobában, és elmeséltem a gróf radványi Győry Endre Péter néven nyilvántartásba vett katonának megismerkedésünk és eljegyzésünk kitalált, folyton bővülő történetét, felolvas- �SZÉPIRODALOM 11 tam a tőle érkezett leveleket, és megcsillogtattam a karikagyűrűt is. Bár torkát még vastagon borították a kötések, a szeme mosolygott. Hamarosan a láz is elhagyta, és amint kivirult a hadikórház belső udvara, nagy sétákat tettünk mi ketten a pattogó rügyek között, a bimbózó virágágyások útvesztőiben. A kórház teljes személyzete ismerte már a pletykát az elveszett, majd megkerült, fogságból megszökött, ismét harctérre került bátor gróf úrról, aki ha némán és sebesülten is, de visszatalált a szerelméhez. Csupán azon sajnálkoztak, hogy a vesztes háborút lezáró béketárgyalások olyan kegyetlenül elszakították ezt a fiatalembert a családjától, az otthon melegétől. A nagy fekete madár, mi eltakarta Magyarföld elől a napot, vadul felcsippentette és egy másik országba helyezte a Győryek radványi ágát, kastélyostul-vagyonostul, az ifjú, nincstelenné vált gróf pedig kénytelen volt más nemesi családok jótékony segítségére támaszkodni. Beszélték azt is, hogy fiatal arája viszont, ahogy mindig és mindenben, ebben is kitartó lelkesedéssel és soha nem múló szeretettel támogatta. Pont ahogy azt egy teremtő elme összefüggéseiben és sorsszövésében megálmodná. Míg éltem, nem is mondtam el senkinek az igazságot. Csupán most, ha ezt olvasod, tudhatod meg, hogy az élet, amit éltünk, nem mindig a valóság. Néha minden szavunk sorsszövés, máskor csupán egyszerű árulás. �SZÉPIRODALOM 12 LACKFI JÁNOS Leltárvers Molnár Krisztina Ritának Mint aki mániákus, nem nyugszik soha, csatába indul, vesszen az idő, mindent letisztogat, na nézzenek oda, vad Don Quijoteként, pedig csak gyenge nő. Nem is gyenge, bántja őt, hogy a lombok sárgafoltosak, vérzőn vöröslenek, hát visszafesti most zöldre, s ami lehullott: a fára ragaszt minden levelet. Ki szembe jön az utcán, azt makacs elszánással ránctalanítja majd, hajszálecsettel minden kis pamacs ősz szálat újrafest, megelőzi a bajt. Minden órába visszatölti most a mázsaszámra kiömlött időt, és újraindít minden villamost, feltörli a múltat is, mert kidőlt. Akárhová néz, teendő van ezer, a történelmet visszapörgeti, vesztett csatákat markánsan kikezel, gondnak éppen elég az e heti. Az újságokban is hangyállik az idő, elrendezgeti időtlenre mind, felcseréli a betűket, merő poézis lesznek, fensőbb rend szerint. A falakon kegyetlen idő-marás, ő percet, évet szépen csiszatol, felizzik, íme a régi parázs, beköltözés-szag, ím a friss akol! �SZÉPIRODALOM 13 S a világtérképet is kitakarítja ám, fiatal népek összesereglenek, sumér valcerre kólóznak nagy lazán, ezer zászló, a hangulat remek. Ő fentről kinevezett időfelelős, igazi ejtőernyős, ki felfelé bukik, bestoppol mindent egy spulni jó erős cérnával. Mennyi a szúrágta luk itt! Kelemen József: Dobogókői fészek �SZÉPIRODALOM 14 ZSIRAI LÁSZLÓ Holnap már február Naplóbejegyzés Gyuri barátom emlékére Kiegyensúlyozatlan időket élünk – érzékelte Gézaváry. Megszűnt a megszokott rend, folyton változó körülmények diszharmóniájában létezik az ember. Kiszámíthatatlan a természet is. Fekete karácsonyokat fagyos tavaszok váltanak, nyaranként szinte napról napra változik az időjárás. Olykor napi húsz Celsius-fokos eltéréssel is módosul a hőmérséklet. Egyik nap viharos erejű szél fúj, záporban ömlik az eső, másik nap teljes szélcsend, nyugalom, béke, mosolygó napsütés, majdhogynem kánikula. A rácsodálkozás képessége viszont változatlan. Tegnap hétfő volt, ma kedd van, holnap már február. Tegnapelőtt meghalt Gézaváry legjobb barátja. Hogy’ lehet vasárnap meghalni? Miért pont vasárnap? Hitünk szerint a pihenés napja. A hirtelen eltávozott barát hite szerint a szombat az. Hetek óta gyakran ülve elaludt napközben, fáradtságra hivatkozott, botladozva pörgő nyelve el-elakadt, mint az agyvérzéseseknél szokott. Az orvos ambuláns kivizsgálásokra utalta. A saját lábán járva cipelte közel százötven kilónyi testsúlyát orvostól orvosig. A vizsgálat eredményétől függetlenül mindegyik orvos feltétlen fogyókúrára intette. Képtelen volt megfogadni a tanácsot. A cég, ahol régebben dolgozott, tizenöt évvel ezelőtt éppen vele kezdte a létszám leépítését. Nem értette, nem tudta elfogadni, hogy miért éppen vele, aki tanulóideje óta ennél a cégnél dolgozott. S azt sem tudta elképzelni: hova forduljon, hol kap majd munkát? Gyenge pszichikum jellemezte édesapja korai halála óta, akit még általános iskolai tanuló korában veszített el. A pszichiáter akkor az úszást javasolta, az megnyugtatja az idegeket. Gyuri jól úszott. A munkanélküliség negyvenéves korában fellépő rémével viszont képtelennek bizonyult megküzdeni. Őrjöngött, szidta a céget, a főnökét, letépte a körmét, véresre kaparta a térdét. Kórházi kezelést követően rokkantosították le. Beletörődött. Esze ágában nem volt munka után nézni, beletörődött a depresszióba. A havonta érkező fix összeggel nem érte be ugyan, ócskapiacon árusított értékesíthető holmikat, újságokat. Mire hazaért a piacról, a piacon a zsebébe �SZÉPIRODALOM 15 vándorolt összegek sorra kivándoroltak a zsebéből különféle éttermekben, élelmiszerboltokban. Napirendje szerint egyszer evett, de az egész nap tartott. Hajnaltól éjszakáig. Alig-alig tett mást, mint bevásárolt, tévézett, rádiózott, olvasott (ülő foglalkozások) és evett, és csak hízott és hízott. Bánatevőnek nevezte magát. – Egy kiló kenyeret eszik meg naponta, kétnaponta egy félkilós margarint. Az ebéddel, amit adok neki, önmagában jóllakhatna, ám ráadásul megken két karéj kenyeret vastagon margarinnal, megrakja mindazzal, amit talál, felvágottal, sajttal, hagymával, retekkel, paradicsommal, paprikával, a tetejére hint egy evőkanál sót, és eszik. Éjszaka is hallom, hogy kimegy a konyhába és tömi magába a kenyeret – panaszkodott az édesanyja Gézavárynak. Hiába kérlelték, majd könyörögve korholták a rokonai és az orvosok. A pszichiáter is, akihez havonta járt felíratni a gyógyszert, nagyobb életveszélynek tartotta a kövérséget, mint a karbantartott depressziót. – Miért eszik mértéktelenül? – kérdezte az egyik alkalommal. – Miért nem törekszik lefogyni, legalább húsz-harminc kilót? – Nem tudom – vonta meg a vállát Gyuri. – Nincs akaraterőm. – Ahhoz viszont van, hogy megvásárolja a kenyeret? – vágott vissza az orvos. Aztán ebben maradtak. A bánatevő pedig ezután is csak hízott és hízott. Pedig valóságos angyalként szerették, akik ismerték. Hányszor rohant hanyatt-homlok Gézaváryhoz egy-egy szatyor ennivalóval, kihízott öltönyökkel, hogy segítse az írónak átvészelni az átmeneti nyomorúságot, amikor egyáltalán nem vagy rendkívül keveset fizettek a kiadók a műveiért. Gyuri megőrizte magában azt a gyermeki őszinteséget, ami minden költőnek szintén sajátja élete végéig. Írmagja sem volt benne a rossz szándéknak, gonoszságnak. Ártatlanul jó lélek vezérelte, valóságos angyalként viselkedett. Botorkált abban a világban, ami körülölelte. Felhőtlenül boldog tudott lenni kirándulásokon, koncerteken, jó filmek alatt a moziban, ám hihetetlen mértékben őrjöngött, amikor a világ bántásai érintették, s nem akarta elfogadni mindazt, amit támadásként élt át. Ilyennek érzékelte azt is, hogy elfoglaltság, rendszeres jövedelmet eredményező tevékenység nem jutott számára, bár az utóbbi időben nem is kereste. Belefásult a helyzetébe. Korosztályában – sajnos – nem az egyetlen jelenség. Elkényelmesítette a biztos rokkantsági nyugdíj, a rokoni kényeztetés, a kenyér megléte. �16 SZÉPIRODALOM Nehezen tájékozódott napjaink világában. Olykor elutazott a környező országokba, hátha ott tud nagyméretű cipőt, ruhát vásárolni magának. Egyik alkalommal Bécsben felvonulással találta szembe magát az utcán. Mobiltelefonon hazaszólt a nővérének: – Valami tüntetési menet halad az úttesten. Hogy menjek át a túlsó oldalra? – Egy a lényeg, ne állj be közibük! – mondta a nővére, aki csodálkozott is rajta, meg rajongásig szerette is az öccsét. Gyuri valahogy megszokta, hogy távirányítással működik. Többször előfordult, hogy a helyszínen nem tudott dönteni. Anyukájának, nővérének és barátjának telefonált hirtelen, különféle időpontokban. Egy alkalommal a következővel ébresztette fel Gézaváryt kora reggel: – Bevágtam a nagylábujjamat ollóval. Dől a vér. Most mit csináljak? – Mossad ki, kötözd be! – Ne haragudj, hogy felébresztettelek! Anyuék már a nyaralóban vannak, biztos még alszanak. Megijedtem. – Persze – nyugtatta Gézaváry. – Majd elmúlik… És lám, az a váratlan nap is elkövetkezett, amikor minden elmúlt. Gyuri összes gondját-baját egyik pillanatról a másikra megoldotta a Teremtő, a legfelsőbb hatóság, visszakövetelve ártatlan lelkét az örökké jók közé. Gézaváry éjjel háromig dolgozott, majd kimerülten aludt délelőtt tízig. Első dolga volt, hogy lehallgassa a telefonon hangpostájára érkezett üzeneteket. Sorra hívta vissza azokat, akik keresték. – Mi kerestünk, Tomi – mondta Gyuri nővére rögtön, amikor felvette a telefonkagylót. – Meghalt a Gyuri – fűzte hozzá elcsukló hangon. Gézaváry hirtelen alig bírt megszólalni: – Istenem! Mikor? – Egy órája. Bementem a szobájába megmérni a vérnyomását. Hideg volt a keze, nem lélegzett. Két mentőautó érkezett, a mentősök próbálták újraéleszteni, nem sikerült. Megállt a szíve, elnyomhatta a zsír. – Este azt mondta, hogy kedden vizsgálatra megy az alváslaborba. Halkan hozzátette, hogy csak megérjem a keddet. Érezhetett valamit. A folyamatos nyelvbotlás akár az agyi erek betegségének előjele is lehetett. Miért nem utalták be kórházba? Néhány infúziós oldat segíthetett volna. – De hát látták az orvosok, három hete autóval vittem vizsgálatról vizsgálatra. Most itt maradtam testvér nélkül – közölte Gyuri nővére zokogva a telefonba. – Baruch dajan haemet – mondta Gézaváry fojtott, elcsukló hangon. – Tessék? – kérdezett vissza Gyuri nővére. �SZÉPIRODALOM 17 – Ahogy az ősi héber nyelven ilyenkor mondani szokás: „Áldott legyen az igazságos Bíró”. – Miért mondod ezt? Nem értem. – Azért, mert „az Örökkévaló adta őt, az Örökkévaló vette el”… Bele kell törődnünk a megváltoztathatatlanba. – Nem, nem lehet, nem tudok beletörődni soha. – Az élet megy tovább. Már nem tehetünk mást, minthogy őrizzük Gyuri emlékét. Gézaváry előtt lepergett barátságuk filmjének összes fontosabb kockája. A gyermekkori síelés a kékestetői szanatórium parkjában. Az ifjúkori nyaralás a Velencei-tó partján. A közös mozik, kirándulások, családi ünnepek. Az aggódó pánik, amikor Gyuri szeretett édesanyját hirtelen kórházba szállították. S a későbbiekben is, például amikor Gézaváry édesanyjának temetése napján a gyászolók közül egyedül Gyuri ment vele haza, ketten ültek a konyhaasztalnál, ettek és szomorkodtak. A vendégekre számítva főzött gulyásleves végül egy hét alatt fogyott el. Vajon élhetetlennek minősíthető-e? Hiszen ezer dolog iránt érdeklődött, csak valahogy a saját ösvényét nem tudta érvényesen kitaposni az életpályához. Valóban nem tudta, vagy nem hagyták a körülményei? Ez már alighanem filozófia. A tény pedig: alig ötvenhat életév, meg a félelem, hogy az orvosi bizottság nem hosszabbítja meg a rokkantsági nyugdíját. Ez jutott Gézaváry barátjának, akire már tachrichimet, magyarul végső fehér gyolcsruhát szabott a sors, termetes testét befogadja a föld, s immár egyetlen visszavonhatatlan vigaszul tartós jellemzője – a szeretettel keretezett mosolya – megmarad az író emlékezetében. Hogy tudott örülni egy-egy új mobiltelefonnak, műszaki cikknek, utazásnak! Egy-egy kirándulást követően lendülettel mesélt, mutogatta a fényképeket, filmeket Jeruzsálemről, Haifáról, a Vöröstengerről. Jézus lábnyomain lépdelt az időben. Gyuri szerette az életet, szeretett élni, most hirtelen mégis elhagyta terveit. Elesett állapotában a tehetetlenség uralkodott el rajta. Holnap már február. Gézaváry karórájára pillant, amelyet Gyuri hozott neki egyik jeruzsálemi utazásáról. A jó barát kegyelettel töltődött emléke megmarad februárban és megmarad örökké, élete idejének végezetéig. Az író séta közben lehajol, letép egy zsenge fűszálat a parkban, maga mögé dobja, és azt kívánja, hogy barátja úgy támadjon fel, akár tavasszal a mező füve. �SZÉPIRODALOM 18 JÓNA DÁVID Attikám „Barátom volt, nem ismertem.” Ignotus December 3. 19.35 perc, Szárszó. Ami biztos, az maga a tény, azóta is reszket a sínen a fény, ahogy ráfolyt egy nagy költő vére, hiába tesszük a kezünk a világ ütőerére, a világmindenséget nézzük egy kulcslyukon, pauszpapír az egyetlen-igaz az albumon. Logikát keresünk ott is, ahol nincs, Te mit szólsz ehhez, Attikám? Hogy nem hallottad, hogy a vonat indul, sikolt, morog? Hogy beléd mart a két kocsit összekötő vonóhorog? Lehet, hogy Te sem tudod, mi történt? Lehet, hogy téged is meglepett, hogy a sorsod csúnyán rászedett? Aznap negyedszer mentél át a vonatok között, estére minden a végsőkig leegyszerűsödött… Persze volt, hogy incselkedtél a halállal, de talán Te se gondoltad komolyan, akkor sem, ha nagyon fájt, ha sorsod kínozva szeretett, hisz ilyenkor szép szavakat tettél szikrázó hóra. Tiszta szívvel leveleket írtál aznap este: Ignotus, Cserépfalvi, Judit és Flóra. Jöttél volna Pestre, ahol díjat kaptál volna, hivatalt, de egy tehervagon szétvagdalt. �SZÉPIRODALOM 19 Készen álltál? Kész a leltár? Kezemre száradt a gyertyaviasz, Attikám, egy költő ennél szebb halált tervezne magának, mondd meg kérlek: igaz, vagy nem igaz? Makray János: József Attila �1956 20 SULYOK LÁSZLÓ A sortűz színe és visszája „Az igazságot mindenki tudni véli, de mindenki csak a magáét.” Su-king Az 1956. december 8-ai salgótarjáni pufajkás−szovjet katonai sortűzről szóló írásunk a kommunizmus áldozatainak február 25-ei emléknapja előtti tisztelgés. A teljességet – nyilván − nem tűzhettük ki célul, ezért a következő megoldást választottuk: a korabeli dokumentumokhoz rövid visszaemlékezés-részleteket és tájékoztató szövegeket illesztettünk. Így az Olvasó maga döntheti el, mi az igaz és mi a hamis a korabeli hivatalos és sokáig érvényben lévő narratívában, miközben képet alkothat a kommunista diktatúra napi gyakorlatáról. A történtek gerincével ma már tisztában vagyunk. Sok részlet viszont továbbra is tisztázatlan, csak sejtéseink vannak. Ezen felül meg kell említenünk, hogy bizonyos tényeket – például: kik szervezték a tüntetést, volt-e tűzparancs, mennyi a halottak száma – a dokumentumok hiánya és az idő múlása miatt már sohasem ismerhetünk meg. „…A karhatalmi és rendőri szervek a fenti napon őrizetbe vették Gál és Kelemen nevű ellenforradalmárokat, hogy ügyüket tisztázzák. Még a ki- hallgatásuk be sem fejeződött, [amikor] több üzemből és bányából becsületes munkásokat az ellenforradalmi elemek kényszer útján, fegyverrel a kézben felvonultattak a megyei tanács és a megyei rendőrkapitányság épülete elé, azzal a jelszóval, hogy… ki kell [őket] szabadítani.” (Magyar Szocialista Munkáspárt nyomtatott röplapja a szécsényi járás dolgozóihoz, 1956. december 10-e után.) „…akik nem akartak felvonulni, leköpködték, megveréssel fenyegették… (Az MSZMP röplapja Nógrád megye dolgozóihoz, 1956. december 10-én.) Németh László áruforgalmi osztályvezető, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár munkástanácsának titkára: – Köztünk, munkástanácstagok között létezett egy megegyezés: ha bármelyik munkástanács tagja ellen valamilyen intézkedés történik a hatalom részéről, akkor közösen fellépünk ellene. A telefonhívást ennek értelmében fogtuk fel. Vagyis valakik megtudták, hogy ez történt, és telefonáltak nekünk, jó lenne, ha fel- �1956 21 vonulnánk az érdekükben. Ma sem tudom, ki beszélt. Tájékoztattam az embereket az üzenetről. Másfél-két óra múlva összejött vagy 5-600 ember. Úgy fél 11 tájban érkeztünk a rendőrség elé. Akkor már elég sok ember tartózkodott ott. Gyüre Nándor, a Salgótarjáni Öblösüveggyár üvegfestője, részlegvezető: – Délelőtt lejöttek az üzembe a szakszervezettől, hogy ki kell vonulni. Azt mondták, hogy aki nem vonul ki, az arra a napra nem kap bért. Két munkástanácsi vezetőről beszéltek, hogy éjszaka a pufajkások lefogták őket, és bevitték a megyei rendőrkapitányságra… De a szakszervezettől senki nem jött ki velünk. Ők valamiért a háttérben maradtak. Mándoki Andor kohómérnök, a Salgótarjáni Acélárugyár munkástanácsa által megválasztott igazgató: – Akkoriban folytak a tárgyalások a munkástanácsok és a kommunista hatalom képviselői között a kibontakozásról, de ezek nem vezettek eredményre. Ahogy én tudom, december 8-án 10 órára a megyetanács elé hívták gyűlésre a város és a környék dolgozóit. Ültem az irodámban, egyszer csak megszólalt a K-telefon (külön célú hálózat távbeszélője, státuszszimbólummá vált a szocializmusban – S. L.). Egy durva hang parancsolva, de talán még kérve is, közölte velem, tegyek meg mindent, hogy az acélgyár dolgozói ne vonuljanak ki a nagygyűlésre. És ezzel már le is csapta a kagylót. A hangból kiéreztem a fenyegetést, de valami félelemfélét is, aggódást. Hosszan idézhetnénk még különböző visszaemlékezésekből, de ugyanerre az eredményre jutnánk: semmiféle „ellenforradalmi elemek” nem szervezték a tüntetést, az a letartóztatások hírére spontán szerveződött; akik viszont szervezhették, azok a másik oldalon álltak. Az üzemi munkástanácsok senkit nem kényszerítettek felvonulni, és aki nem ment, azt nem köpködték le, és senki nem adott fegyvert a munkások kezébe. Minden hazugság mosakodó magyarázat-kísérlet, a rossz lelkiismeretű rendszer önmentegetése. Az adott nap első óráiban valóban letartóztattak két embert. Az egyik Gál Lajos kisterenyei aknász volt, a másik Viczián Tibor, akkor épp szabadlábon lévő politikai fogoly. Saját emlékezetük szerint Gált – a feleségével és három kisgyermekével együtt − éjjel egy órakor zörgették fel álmából, míg a közeli Szúpatakon, a szülői házban tartózkodó Vicziánt fél öt körül fogták le, sima ad hoc döntéssel. Mint írják, eredetileg Kelemen Károly bányai kovácsot kellett volna előállítani, aki két házzal arrébb lakott Gáltól. A két férfi ugyanannál a bányaüzemnél dolgozott, munkástanácstagok voltak mind a ketten. A hatóságok ezért terjesztették azt, hogy két munkástanácsi vezetőt tartóztattak le. (Ez is jelzi, hogy a tüntetés va- �22 1956 lódi szervezői ők lehettek.) Innen terjedt el aztán a tüntetők körében e téves állítás, ami végül a köztudatban is ugyanígy rögzült, hosszú évtizedekre. Kelemennek azonban szerencséje volt azon az éjszakán. Sikerült kiugrania az ablakon, és a kertjén végigszaladva, elbújnia hátul, a Tarján-patak bokraiban. Csakhogy a parancs két emberre szólt, ennyivel kellett visszamenni. Úgyhogy a pufajkás fogdmegek kizötyögtek Szúpatakra Viczián Tiborért, aki pár nappal korábban, december 3-án kapta meg új személyi igazolványát a járási rendőrségen, tehát a parancsadók tudtak a létezéséről. Az eljáró öt fegyveres felforgatott mindent a falusi házban, miközben az ügyvédi papírt lobogtató, tiltakozó édesanyát durván letromfolták: „Te hülye paraszt pulyka, ez semmire se jó!” „Az úgynevezett megyei munkástanács szervezésével a gyülekezési tilalom ellenére tüntetést szerveztek… A megyei rendőrkapitányságnál lévő belügyminiszteri kiküldött… vezérőrnagy, valamint a szovjet katonai városparancsnok kérte a tömeg elvonulását, de a tömegben lévő fasiszta ellenforradalmi elemek durva kiabálásaikkal, fenyegetőzésükkel megakadályozták ezt. Később a város északi irányából újabb csoport közeledett. A közeledő csoportból aljas provokátorok a magyar karhatalmi egységekre, a szovjet katonai alakulatokra kézigránátot dobtak, és a Rákóczi úti iskolából, valamint a mellette lévő épületekből géppuskatüzet nyitottak. Az ellenforradalmi elemek aljas provokációja áldozatokat követelt.” (Az MSZMP megyei, járási-városi ideiglenes intézőbizottságainak röplapja 1956. december 8-án.) Fekete József sorkatona, a Kilczer-ház lakója: – A katonaságtól jöttem haza, a feleségem meg azzal fogad, hogy holnap tízkor fel kell vonulni, ki kell engedtetni két embert a rendőrkapitányság fogdájából… Dél felől jöttek a bányai fakaruszok, a megyei tanács felől megérkezett egy tank. Itt baj lesz, gondoltam. Félidős terhes volt a feleségem, hazaküldtem. Ellenőrzésképpen utánamentem. Az udvarban jártam, amikor egy lövést hallottam, távolabbról, talán a megyetanácstól. Megyek vissza, látom, hogy a szovjet harckocsi géppuskása ráüti kezét a géppuskára. A rendőrséget szovjet katonák védték. A gépkocsibejárat előtt, sakktábla-szerűen álltak fel, felfelé lőttek. Az épületből viszont, ott szovjet tisztek és rendőrök tartózkodtak, a tömegre lőttek. Ott mindenki meg volt háborodva. Kalmár Imre, a Jobbágyi Tömegcikk Művek vasesztergályosa, a munkástanács tagja: – Jöttek-mentek a felajzott, vitázó emberek. Fegyvert senkinél sem láttam. Szépen sütött a nap. Hallom: ta-ta-ta-ta, géppisztolysorozat. Majd golyószóróból egy rövid sorozat, aztán géppuskából. Eszeveszetten rohant a tömeg. Kinéztem egy rövid utcából, s láttam, lő- �1956 23 nek a megyeháza ablakából, a földről is, a karhatalmisták… Amikor láttam, hogy senkinek nem segítenek, hanem ücsörögnek a padon, cigarettáznak, bejárnak az épületbe, rádöbbentem, hogy ez előre megfontolt lemészárlás volt. Meg akarták félemlíteni a munkásságot, mert a megyei munkástanács nem hagyta magát befolyásolni az újjászerveződő párttól. Ferencz István AKÖV-garázsmester: – A pufajkások hallótávolságon belül álltak. Bajtárs, lőj! Lőjetek! – hallom a biztatásokat, majd hallok néhány lövést, aztán elindultak a sorozatok. Hullt a nép, mint a vadkörte. Ekkor dobtam el a nálam lévő hanggránátot egy virágos, üres területre, nehogy véletlenül is eltaláljak valakit. Ez csak pukkan. Azt gondoltam, hogy a pufajkások megijednek tőle, és nem lőnek tovább. De nem így történt. Elischer Edit, a megyei tanács mögötti óvoda vezetője: – Szokatlanul sok gyerek jött óvodába, többen, mint más szombati napon. A tízórai után érkező szülők jelezték, hogy megkezdődött a gyülekezés a megyei tanács előtt. Rosszat sejtve, a gyermekeket kihoztuk a teremből, és a legvédettebb helyen, az öltözőben ültettük le őket. Felelevenítettük a Télapó-ünnepet. Ebbe a beszélgetésbe egyszer csak irtózatos géppuskaropogás süvített bele. A gyerekekkel összebújva, rémülten hallgattuk. A berohanó szülők sírva beszéltek a szörnyű mészárlásról. A további hazugságokra azért volt szükségük a hatalomba visszalőtt régi-új rend képviselőinek, hogy lehetőleg minél több emberrel megutáltathassák a megyei munkástanácsot, melyet – teljesen oktalanul, koncepciózusan − a sortűz bűnbakjának kiáltottak ki. Az orbitális hazugság párjaként úgy állították be az eseményt, mintha a város északi irányából közeledő csoportból kezdték volna el a vérontást. Csakhogy a város északi részéből – vagyis az acélgyárból – vonulók fegyvertelenek voltak, éppúgy, mint a már helyszínen levő bányászok és munkások, arról nem is beszélve, hogy az acélgyáriak – szerencséjükre – lekésték a sortüzet. Köszönhetően az ismeretlen telefonáló hangjának engedelmeskedő igazgatónak és munkatársainak. De az sem állja meg a helyét, hogy valakik is lőttek volna a Rákóczi úti iskolából, valamint a mellette levő épületekből. „…ne hallgassatok az ellenforradalmárokra, akik a régi Horthy-rendszert akarják a nyakatokra visszahozni…” (A szovjet katonai városparancsnok és a megyei rendőrkapitányság vezetőjének röplapja, 1956. december 8-án.) „Az ellenforradalmárok… [által] halálba kergetett emberek temetése a közeli napokban meg fog történni. Értesülésünk szerint a Salgótarjánban megbúvó fasiszta elemek a temetést saját céljaikat szolgáló újabb nagy tüntetésre és fegyveres �24 1956 provokációra akarják felhasználni. Ezért… Tekintve, hogy Salgótarjánban rendkívüli állapot, kijárási és gyülekezési tilalom van érvényben… semmilyen közös vagy tömeges temetést nem engedélyezünk…” ((Az előbbi sze- mélyek felhívása, 1956. december 9-én.) Tornyos Kolos Attila 18 éves autószerelő: – Sokan segítettek a sebesültek és a halottak elszállításában. Kimentem a temetőbe. Három helyisége van a halottasháznak, de az tele volt zsúfolva mind. Előtte is halottak. Egy férfi éppen akkor ült fel, „anyukám”, mondta, és visszahanyatlott a földre, akkor halt meg. Sose felejtem el… Én ott vagy 60-70 halottat láttam. Úgyhogy száznál biztos, hogy több halottja volt a sortűznek. Kmetyi Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztálya csoportvezetője: – Ravasz István első éves egyetemista temetését Bácskai János tanártársammal együtt intéztük, mert a szülők teljesen összeomlottak. Abban a feszült, zavaros helyzetben nem lehetett koporsót kapni. Úgyhogy a síküveggyárból szereztünk deszkát az igazgató engedélyével, eltalicskáztuk Baglyasaljára, ahol az asztalost ajánlották. Az ripsz-ropsz összeállította a koporsót, ingyen és bérmentve, ahogyan a deszkához is hozzájutottunk. Csohány Gyula, Ravasz István gimnáziumi osztálytársa: – A tragédia szombaton történt, Pistát szerdán temettük. Én voltam az egyik koporsóvivő… Talán hatan vittük a koporsót… Részint a fájdalomtól, részint a szomorúságtól alig bírtam tartani, meg is szédültem egy kicsit, oda kellett jönni hozzám segíteni, fogni a rudat, amin vittük. Életemben annyira szomorú és megrázó napot nem is éltem még át. A barátom súlya alatt majdnem összeroppantam. Herold László, Ravasz István osztályfőnöke: – Agitátorok jártak mindenhova, hogy az embereket távol tartsák a kegyeleti szertartásoktól. Dezső, az apa, a tanártársam volt, felkért mint osztályfőnököt, hogy legyek az egyik koporsóvivő. De elhárítottam: azt a terhet nem bírnám lelkileg elviselni. Húszan, harmincan lehettünk a temetésen, ami az adott viszonyok között soknak számított. Mi azonban, néhány ismerősömmel nem merészkedtünk a halottasház elé, ahol a búcsúztatás zajlott, és a sírhoz sem mentünk ki. A temető kapujából néztük végig az egész szertartást, magát az elhantolást is. Közben folyton az járt a fejünkben, amit a pufajkások sulykoltak: tartózkodjunk a temetéstől. A hivatalos iratok idézeteiben újabb három komoly rágalom rejlik. Az egyik, hogy az „ellenforradalmárok” – beleértve a megyei munkástanácsot − a Horthy-rendszert akarták visszahozni. A forradalmárok célja valójában a szocialista rendszer megreformálása volt: egy jugoszláv mintájú munkás önigazgatás, valamint egy szovjet megszállástól és kommunista �1956 25 egyeduralomtól mentes, független, szabad és jobb élet megteremtése. Amit a hatalom képviselői állítanak, az legfeljebb néhány deklasszált, délibábkergető, háttérben hőzöngő vágyálma volt. A másik ostobaság a „fasiszta elemek” emlegetése. Persze a fasisztáknak híre-hamva sem volt, a jelző pusztán a gyalázást, a megbélyegzést szolgálta. Mind a két rágalomfajta bevett szokás bizonyos politikai körökben ma is. De bődületes hazugság az is, hogy ezek az „elemek” újabb nagy tüntetésre és fegyveres provokációra akarták felhasználni a temetést. Hisz’ tessék csak belegondolni: ugyan ki ment volna ki az utcára a december 8-ai kegyetlen öldöklés után, ugyan kinél lett volna fegyver, mikor korábban sem volt, és azokat már előzőleg be kellett szolgáltatni? Ráadásul a megyei munkástanácsot feloszlatták, a megmaradt üzemi munkástanácsok pedig sokkhatás alatt voltak, sztrájkon kívül másra nem gondolhattak. A rengeteg sebesült és halott váratlanul ért mindenkit. A megyei kórház vezetősége sem volt felkészülve olyan megrázkódtatásra, mint amilyen bekövetkezett. Ezért a helyi rádión keresztül még aznap segítséget kértek. A megyeszékhely és környéke kiképzett vöröskeresztes aktivistái egy emberként mozdultak meg a hívó szóra, és fáradságot nem ismerve kötözték, ápolták a sebesülteket; az egyszerű lakosok százai pedig véradásra jelentkeztek. Közreműködtek a pásztói és a balassagyarmati kórház orvosai és más egészségügyi alkalmazottai is. Az üzemek, a város és a falvak lakosai élelmiszer-adományokkal egészítették ki az intézmény szűkös ellátmányát. Még szik- és csevicevizet, cigarettát, mankót is hoztak be. Ez a példás összefogás valamelyest gyógyír volt a bajra. A rendszerváltoztatás óta december 8-át Salgótarján gyásznapjaként véstük az emlékezetünkbe. Ennél azonban, szerintem, sokkal több ez a nap. Szép példája az állampolgárok összetartásának, a bátorságnak, a bajtársiasságnak, a hősies helytállásnak. A másik oldalon pedig félelmetes, kárhoztatott tettsorozata a hatalommániának, a vakhitűségnek, a kegyetlenségnek. Emlékezzünk így ezek után. �SZÉPIRODALOM 26 OLÁH ANDRÁS didergéseink vacog a telefon – ám a szavak elakadnak hamar: az a másik semmit sem ért belőled innentől másképp esik az árnyék elfogynak a mindent felélő feladványok de a megfejtés-mező üres marad – miként te is amikor fojtva elköszönsz – s ha pár másodperc múlva halk búgással remegni kezd is zsebedben a készülék nem számít már: úgysem hiszed el eltelt ez is egy emberöltő félálomban – eltelt ez is és nem készül javított kiadás – a befejezetlen mondatokra specializálódtál a gondolatjelekre és pontokra de a belső zaj némaságra kárhoztatott végül eltüzelted életed gyűrött lapjait – nem pillanatnyi kedv vagy kordivat isteni könyörület ez hisz már úgyis kihalt a lelkiismeret �SZÉPIRODALOM 27 OLÁH ANDRÁS kapituláció Szenti Ernő emlékének a sírok telhetetlen szemeteskukák egybegyűjtik a kidobhatót hogy szembesítsenek: bármit cipelsz is a végén leégeti rólad a halál – mihaszna kocsmazugban jól elférnek a volt barátok már nem könyökölsz a színes gyógyszerdrazsék fölött s nem kell figyelned hová lépsz sötétből sötétbe menekülsz a tudattalan mélybe ahol nem kérdeznek vissza a poéngyilkosok ahol a szembekötősdit egyedül játszod mozdony fütyül az emlékek gyermekkorából szikrát vetnek a kerekek a koromszemcsék szemedbe marnak s a sínek roppanása nyomja el a beletörődés sóhaját �HISTÓRIA 28 HAJNAL JÓZSEF Doni mirákulum Mocs, avagy négy háborús abszurd Röpültek a cédék, a magnókazetták. A virágcserepek aprólékosan elhevertek körbe-körbe a zsoltárkönyvek mellett. Mintha valaki gránátot dobott volna a polc és a lépcső közé. Később próbáltam átgondolni, mi is történt. Éppen beléptünk a szobába, ő pedig éppen befelé araszolt a teraszról. Meglátott bennünket, felnézett és elvétette a lépcsőt. Két gyönyörűen megmunkált, vastag lap képezte a grádicsot, ez próbálta a szoba és a terasz közötti szintet áthidalni. Ő pedig összesen kettőt hagyott ki, és mintha egy zsákot dobtak volna be a szobába, lehuppant. – Azt a basszorkányos Varga Jánost! Én meg elestem! – konstatálta duzzogva. Meg se próbált feltápászkodni. Odarohantunk. Felemeltük. Én még egy ostoba kérdést megkockáztattam: – El tetszett esni? – Nem, éppen gyógyfürdőt veszek – mondta. Aztán tovább zsorvált: – Egyszerűen nem tudom megszokni ezt az átkozott lépcsőt. Ki a fene találta ki? A kérdésedre pedig, hogy mit tetszek éppen csinálni, elmondanám: vannak olyan kultúrkörök Magyarországon, ahol nem ismerik a tetszikezést. Figyeld meg, egy aprócska cigánygyerek nem azt kérdezi, hogy hány éves tetszik lenni, hanem azt mondja: maga hány éves? És következett a kiselőadás. Amin abszolút nem lepődtem meg, az egész város tudott arról, hogy személyében egy könyvtárt látogattam meg. Egy olyan embert, akinek mindenről volt véleménye, mindenhez volt hozzáfűznivalója. Azt is tudták – és kiváltképp az ezredforduló után tisztelték is ezért – megszenvedte a vallásosságát. Ezért is akadtam fenn azon a kis kiszóláson, ami a zuhanást követte. Szombatista volt. Édesanyám ismerte, tőle hallottam először: Döme bácsi szombatista lett. Az egész katolikus famíliában egy furcsa szerzet. A lépcsős attak utáni diskurzusból kiderül: ez alapvetően meghatározott mindent az életében, akkor is, amikor cipész lett, és akkor is, amikor már tanított. Pontosabban magánórákat adott. A környék minden valamirevaló középiskolását ő �HISTÓRIA 29 készítette fel az egyetemi felvételire. És azt el tetszik mondani? Mit? Ezt a szombatista dolgot. – Miért az érdekel? Miért nem a halottak? Miért nem a szétlőtt testek, a megfagyott katonák? Vagy a menekülés Marki alatt az erdőben, a sárban, az iszapban? Nem dühösen, inkább csak rezignáltan mondja: – Nemrégiben volt egy ünnepség az áttörés évfordulóján. Azt mondta a szónok, megindult az orosz tömegek támadása, áttörték a magyar arcvonalat Urivnál. Az orosz tömegek... Mi akkor mik voltunk? Mi mentünk oda, ugye. Pontosabban vittek bennünket. Ahogy menekültünk, mint a szétugrasztott nyulak, és akkor még finoman fogalmaztam. Lefényképezem a mobilommal a dokumentumokat, amelyek a polgári lakás talán legkisebb komódjának legkisebb fiókjából kerülnek elő. Valami papír – mondjuk úgy: egészségügyi cédula, a Turcsány Nyomdában gyártották Budapesten. Állománytest: 13/II.zlj. Név: Tömösközy Dömötör. Rendfokozat: karp. őrm. Azonossági száma: nincs kitöltve. Sebesülésről értesítendő: Recskó Mária. Könnyű / súlyos – betegséggel/sebesüléssel (állapotnak megfelelően aláhúzandó) hátra szállíttatott. Egy másik papíron: Napközben lójáratás. Elrendelték, hogy mindenki fürödjön meg. Öt hónap után fürdés. Alatta megjegyzés ceruzával: Hirtelen megremegett a föld, egy orosz gép szinte a fákat súrolva elrepült felettünk. Időnként egy-egy bombát dob le a magyarok állásaira. Az egyik legény, bizonyos Szőts Imre ijedtében fejest ugrott egy kiásott gödörbe. Majdnem a nyakát törte. Összeszedjük a CD-tartókat, közben magyarázza, ő már nyolcvannégy évesen inkább csak a magnókazettákat hallgatja. Különböző egyházfiak előadásait. Na és azt el tetszik mesélni? Mit? Azt a szombatista dolgot? El... Aztán beszél tovább. Olyan szavak sorjáznak, mint a menetcsoport, menetlépcső – lásd zuhanás – menetoszlop... Később lövészfészek, gyűjtőhely, pusztulás, rendezetlen gyáva csürhe. Repülő csonkok, ordítozás. Fagyás, veszteség. Mondja: meghalt mellettem a Grassl, aztán a legjobb emberem, Tombor Zoli, szétvitte egy gránát. Oda lett Majtányi és Szmorák is. Azután hosszadalmas beszámoló egy Vízkelety nevű ezredesről. Nem értem, miért ez a mondatokból kiépített kerülő. Aztán kiderül. Olyan, mint egy leszállópálya a repülőgépnek. Nem lehet csak úgy földet fogni. Fennfenn, körözni kell. Egy darabig. Menekülünk. Azt mondja hunyorogva: se nem állunk, se nem ülünk, egyszerűen menekülünk. Vicceskedik. �30 HISTÓRIA – Minden csupa vér volt körülöttünk. Mint aki eszét vesztette, nem is tudom, milyen irányba, de tényleg a fejünket elveszítve rohantunk. Velem egy bizonyos Matus Illés. Az anyját Eisner Erzsébetnek hívták. Sose felejtem el. Iszkoltunk vagy két napon át. Főleg erdős területen. Amíg aztán meg nem nyílt alattunk a föld. Ami nem is az volt, csak gallyakkal befedett, lombokkal letakart álcázott talaj. Lezuhantunk egy verembe. Vagy ötméternyi mély. Farkasoknak szánták. Január vége volt, furcsamód mégsem fáztunk annyira, mint amikor az oroszok elől pucoltunk. Jó is volt, mondjuk fél napig. Megettük ketten azt a darab kenyeret, szopogattuk a behullott havat. Aztán jött az éjszaka. Egymást átölelve aludtunk. Igen, egymást átölelve. Másnap kezdett el Illés énekelni. Hagyd abba! – mondtam. De ő csak egyre hangosabban énekelt. Imádkozva. Az Úristen az én világosságom és idvességem... Meg a többit. Azt mondta, csak énekeljek én is hangosan, mert az elszáll, a kiabálás nem. Két nap múlva reszketve óbégattuk: Örvendj egész Föld az Istennek és énekelj szép zengéssel... Csócsáltuk az elérhető gyökereket. Megfogadtuk, hogy nem bántjuk egymást, ha éhen veszünk, akkor se. Én még arra is megesküdtem magamban, szombatista leszek, ha kimenekülök innen. Szombatista, mint Illés. Énekeltünk. Ne szállj perbe énvelem, óh, én édes Istenem... Megtudtam, először én vesztettem el az eszméletemet a gödör mélyére zuhanva. Illés énekelt állhatatosan felettem, ahogyan csak tudott. Aztán arra jött egy fiatal lány, az hívta oda az orosz falusiakat. Nekem kengyelt csináltak, úgy húztak fel. A faluhoz közel egy szérűbe vittek, állatokat tartottak ott, a szalmában ébredtem fel. Teát hoztak, meg ennivalót. Miként mondja a zsoltár? Az Úristen áldassék és felmagasztaltassék, ki küldött segedelmet. – Na még mit akarsz hallani? Ül velem szemben és hortyog. Nagydarab ember, látszik, hogy valamikor hatalmas erővel áldotta meg a Teremtő. Tömösközy Dömötör ajánlotta, ő még többet tud ezekről a dolgokról. Őszintén mondom, nem fűlött a fogam ehhez a trécseléshez. Egy történészismerősöm (kutató) ide adta a háborús években írt naplóját, amit elolvasva igen ellenszenves alak képe rajzolódott ki bennem. Nagyhatalmú százados volt. Kérlelhetetlen. És most itt alszik, mint egy gyerek. Beszéd közben aludt el, talán éppen azt jelezve, itt egy gondolatjel közötti rész következik. Vagyis szünet. Én illedelmesen szemlélődöm. Az óra ingája, mint egy kard szeli a másodperceket. Felrezzen. �HISTÓRIA 31 – Hol is tartottunk? Túl vagyunk azon, hogy úgy indult, mint egy kirándulás, mindaddig, amíg két repülő meg nem támadta a Kárpátokon túl a szerelvényt. De az ezredből csak ketten haltak meg. Csak ketten. – Mint a csótányok, úgy rohantunk a bokrokba. De biztosak voltunk a dolgunkban. Acélos, kemény magyar fiúk. Határozottan tudtuk, meg kell védeni. Mit is? Milyen volt a hangulat a Don partján? Azt mondtuk, inkább mi itt, mint ők minálunk. A doni veszteség természetes, háború van... Azt mondta a parancsnok, ha kell, aktatáskában fogom hazahozni a zászlóaljat. Majdnem úgy is lett. Megtudom, mi az a Sztálin-zseb. A halott katona két kezét a felmetszett hasába dugják. Zsebre dugott kézzel nem illik az Úr elé állni! Hol is tartottunk? Egy év elteltével rendszeresen azt álmodta, hogy Eszter, a menyasszonya ennivalót hoz kerékpáron. Aztán még más meghatározások is értelmet nyernek. Ilyenek, hogy a legfeszesebb magatartást még a fagyott embertől is megkívánja a tábornok. – Egy jó tüzelőállást foglaltunk el. Mondom, ez igen jó volt, de felbukkant egy orosz, és egy időzített gránátot dobott felénk. Ismeri: se köpni, se nyelni...! Kaptam is egy jókora szilánkot, még ma is bennem van. Bevittek a kis erdőbe, felraktak a szekérre. Én nem tudom, mi jött rám, ordítozni kezdtem a fogatossal: menjünk innen! Bömböltem, hogy menjen már! Csak nézett rám, aztán nagy nehezen odébb mentünk. Nem tettünk meg negyven métert, egy akna csapódott a helyünkre, oda, ahol korábban álltunk. Heherészik: a második születésemnek a napja. A lét ugye nagyszerű. Egy milliomos mondja: amikor beálltam a garázsomba, rádöbbentem, hogy sok embernek nincs ilyen garázsa, sőt lakása sincs. Ott van az a sok földönfutó, aztán az a rengeteg ember, aki a háború elől menekül, ugyanannyi meg éppen a háborúba rohan. Úgy megijedtem, hogy vettem még egy garázst magamnak. – Kitörtünk. Igaz, két emberem odaveszett, de kijutottunk az orosz gyűrűből. És elindultunk, igaz, fogalmunk se volt, merre, csak mentünk, mentünk. Egy valamirevaló tudósításban ilyenkor mondják be vagy tüntetik fel a nyilatkozó nevét. Egy hadnagy. Mindegy, honnan való, ebben a helyzetben lehetne bármelyik. – Mindenhol hófúvás. Mindenhol. Csak gyalogolunk, ahogyan erőnkből telik. Meglátjuk egy falucska fényeit. Előre küldök két embert. Viszszajönnek, nincsenek oroszok, be is szállásoltunk. Egyszer jön egy aszszony, nagy nehezen megértettem: ugyan siessek már a legszélső épület melletti házba, mert ott fekszik egy nagyon rossz állapotban lévő katona. �32 HISTÓRIA Nem akartam menni, mit tudom én, valami csapda esetleg. De aztán mégiscsak odamentem. Belépek a házba, csak egy mécsesféle világít. Odaemelem a fekvő ember arcához, hát ott fekszik az öcsém. Akiről sejtettem, hogy erre harcol valahol. Letéptem az aranykeresztet a nyakamból, és intek az ott álldogáló asszonynak, ha szerez tejet, megkapja. Rám néz, mint egy marslakóra. Tejet?! Aztán legyint. Reggelre persze ott a tej. Összeeszkábáltunk valami sítalpas hordozót, aztán hetven kilométeren keresztül vonszolták az embereim az öcsémet. Meg is menekült. Ötvenhatban, amikor a rendőrség előtt tüntettek, ő a szemközti ház tetejére felment, hogy jobban lásson. Egy kiskatona lelőtte. Nézegetem a települések neveit. Ide írom, bár azt hiszem, ezekre soha senki nem emlékszik majd. Esetleg pár történész, kutató, néhány felkent szónok, aki lelkiismeretesen utánanéz, hol is vált semmivé kétszázezer ember. Papírról olvassa majd: Scsucsje, Jekatyerinovka, Kolibelka, Marki, Nyikolajevka... – Tudja, miért vagyok én oda annyira a mákos pitéért? Egyszer, még zászlós koromban, mielőtt elindultunk volna a frontra, egy szekérre parancsoltak párunkat. A cukrászhoz mentünk, négyen ültünk a kocsiderékban, mindegyikőnk kezébe egy tepsit raktak. Azon illatozott a frissen sült mákos pite. Vittük haza az ebéd utáni jutalmat. Majd megbolondultam a bukéjától! A Don mellett, oda is, vissza is csak erre gondoltam. Elsírja magát. A mama hoz egy kis konyakot meg egy kis pitét. Megnyugszik. Otrosinka Gyula. Vegyi gyári munkás volt. Kitárgyaljuk a behívót, a bevonulást, ahogyan az ablakokból virágokat hintettek a katonákra, s a zenekar indulókat játszott. Megbeszéltük az első lövést, ami emberre irányult, értekeztünk a szétlőtt hasakról, felgyújtott házakról, a katyusák hangjáról. Megállapítom, milyen jó lenne az új divatnak hódolni: Állj! Itt mindenki eldöntheti, mi legyen ezzel az emberrel. Meghal, az ufók kimenekítik a háború poklából, netán egy orosz megölelgeti. Lehet választani. Ám a dolgok, sajna, csak egy irányba mennek. – Príma kis állást építettem ki magamnak, egy barlangszerű mélyedés bejáratánál, a magasban. Onnan indultam portyázni. Egyszer ott pihegek, amikor látom, hogy lenn egy orosz emelgeti a tyúkbelemet, keresi a végét. Na, várjál csak, kamerád! Alákúszok és ráemelem a puskát, ráordítok. Két perc és van egy foglyom. Most mi legyen vele? Jelentem a szakaszhoz, mondják, nyugalom, majd jönnek váltani, s akkor elviszik. Ott fekszik megkötözve. Eltelik egy nap, sürgetem, a válasz: nyugalom, majd a váltás. Nincs már ember. Ez így ment három napig. Az orosz az én kenyeremet ette, az én vizemet itta. Éjszaka egymás hátának vetettük magunkat, fázott �HISTÓRIA 33 ő is, én is. Nappalra kiengedtem a lábát. Szergej volt a neve. Kiderült, van három gyereke. Gyévocska, malcsik, malcsik. Aztán telt az idő. Telefon: majd jönnek! Ez így ment tíz napig. Néha lekúsztam a folyóra vízért. Aztán elhatároztam magam, a nagy ágyútűzben visszamentem a hadtesthez az orosszal. Ott leadtam, mint egy nagykabátot a ruhatárban. Nem búcsúztunk, de láttam, megölelne, ha ebből nem lenne bajom. Elsírja magát. A felesége hoz egy kis konyakot meg pitét. Megnyugszik. – Nem aprózom, valahogy hazaevickéltem. Bár ez is megérne egy misét. Már a felszabadulás után voltunk. Felküldtek Pestre vagont pakolni, építettük ezt a gyárat. Rakjuk a szál vasakat, állok a vagon platóján. Egyszer mellénk húz egy szerelvény. A vagon végén olyan kis fülke, ott strázsál egy ember. Meglát, azt mondja: Gula! Gula! Meg még valamit mond. És kitárta ott a karját, ahogyan én is ezt csináltam. És ott sírtunk mind a ketten. Aztán pillanatok alatt eltűnt a kis fülkével... Anya, kérlek, maradt még egy kis konyak? Az én generációm a hatvanas évekből hangosan énekelte a békedalokat, aztán amikor felcseperedett, rájött, ez az egész szuperisztikus hazugság, így hát majmolva a nyugati, virágos ingű, prémes kabátú poppereket azt kiabálta: make love, not war! Szeretkezz, ne háborúzz! Most meg itt is, ott is gyártja szakmányban a fegyvereket – ahogyan elődei tették ezt évtizedekkel ezelőtt –, s adja el valakiknek. Ha két optimista világmegmentő ideológia találkozik, na attól mentsen meg bennünket a Mindenható. Mert ahogyan Dömötör is, a nagytestű, öreg korára aluszékony százados – mint minden öregkorára aluszékony ember – és Gyula is, aki pitével él, szóval mindegyik a kor tanúja. Persze, vádló még csak lenne, de hol a vádlott, csak egy picurka, aki felel a történtekért. Az emberek? Az emberek meg igazodnak. Mindenhez, mert az ember igazodik. A fronthoz, a bombázáshoz, a meneküléshez, a romokhoz. Íme. Azt mondja az egyik hősünk: nem írhattuk meg, hogy merre járunk, én azután rákörmöltem a levlapra. Ki evvel, ki avval hál. Otthon tudták, hogy Kijev körül vagyunk. Na, ugye. Mindezek után, minden bizonnyal elfelejtek rácsodálkozni ezekre a doni mirákulumokra, de búcsúzóul Gyula megkínál egy történettel. Képzeljem, mit mondott a dédunokája, ott a térdén szeretgetés közben. Azt mondta: – Azt álmodtam, hogy beleestél a mocsárba, és tiszta mocs lettél. – Milyen az a mocs? – Hát... hát keserű. �SZÉPIRODALOM 34 FELLINGER KÁROLY Automatikusan A kör vigyáz a vonalaira, hazajutni nehéz, pedig minden út oda vezet, vissza az ismeretlenbe, ahonnét elindultál, valljuk be, kihullanak a hajszálaim, miközben másnap a versben a szavakat gyomlálom, szivatom. Gyerekkorom romjait belepi a gaz, gyerekkorom kékmadarára vadászom, de már nem parittyával. Ébresztő (Filip Tamásnak) Nagyanyám és nagyapám még mindig a házban laknak, pedig vagy negyven éve halottak már. Elbújnak az utódok elől, örök életükben féltek a kísértetektől. A kísértetektől, akik megfeledkeztek róluk. �SZÉPIRODALOM 35 FELLINGER KÁROLY Szélforgó Körvonalakban az egyenes ívéről beszélünk, a pont ízlésvilágáról van szó, a pontról, az mindig a pontatlanság forrása, ha verset írunk, a gyorséttermek lassúsága, kihat a kéz és a láb remegésére, a testnedvekre, körvonalakban körülállják az eltévedt gyereket a mezőgazdasági kiállítás felesleges útkereszteződésénél, a pont testközelből élősködik a téren, mint kutyán a bolha, vagy a kullancs, a föld alól is kikaparom a napot, csak előbb a múltat kell eltávolítanom valami dombbá, majd heggyé, melyen elfér egy jókora temető, s a fák leveleit, ha megrázza a szél, álmukban is felolvassák, a holtak utolsó kívánságait, s titkukra fény derül. �SZÉPIRODALOM 36 SZIRMAI PÉTER A sivatagi róka A Largo-sivatagot szeltem át, északról-délre. Délen, Nuevo Soledadban1 volt dolgom. Pár papír leadása, a helyváltoztatás miatt. 1000 kilométer sivatag, autópályán. Két nap autózás: nappal vezetés, éjszaka pihenés a kocsiban. Így terveztem. A csomagtartóba palackos vizet, kevés élelmet pakoltam. Éjfélig dolgoztam a számítógépemen. A., J. és N. a belső szobákban aludtak. Kabátot vettem fel: itt a sivatag határán éjjel 4-5 Celsius-fokra lehűl a levegő. Kiültem a konténerlakásom elé, elszívtam pár cigarettát, lefeküdtem. Háromkor ébredtem. Nem tudtam nyugodni az utazás izgalmától, gondoltam, inkább felkelek, teszem a dolgomat, készülök. Indulás előtt még megnéztem a családomat: A. és J. mozdulatlanul feküdtek, egyenletesen szuszogtak, N. oldalra fordult, és azonnal ismét mély álomba merült. Fél négykor még sötét volt, égtek a lámpák, amikor elhagytam Aricát. Arica sivatagi város, nincs benne semmi szép, semmi jó. Olyan, mint a tőle délre elterülő sivatag, meg amilyen Nuevo Soledad. Lakhatnánk akár a sivatagban is, csak itt, Aricában, kicsit tovább van esélyünk életben maradni. A. a helyi hivatalban dolgozik. Én alkalmi munkákat vállalok. Két gyerekünk: J. és N. iskolás. Az igazi munkám: könyvet írok a sivatagi rókák életéről. Húsz éve dolgozom rajta, közben folyamatosan kutatom a témát. Bővül az ismeretanyag. Mindig a sivatag közelében éltünk, a megfigyeléseket elvégezhettem, lejegyezhettem. Jövedelmünk a nagyvárosban kevés lenne, itt Aricában elegendő. Szerényen élünk. Az alkalmi munkák során nem használom teljes szellemi kapacitásomat, gyakran a kutatásom tárgya jár a fejemben: a sivatagi róka. Hogyan él meg ilyen sivár körülmények között? Miért ragaszkodik ehhez az élethez, miért nem változtat, miért nem vándorol más helyre? Időnként vannak válaszaim, de ami ma megoldás, holnapra elkopik, szétmállik. Kilenckor már jócskán benn jártam a sivatagban. A nap égetett. Légmozgás nem volt. Letekertem az ablakokat. Errefelé a kocsikba nem sze1 Új Magány. �SZÉPIRODALOM 37 relnek be légkondicionáló berendezést: a nagy meleggel, a porral való küzdelmet nem bírná a motor. Az utat kilométerekre beláttam. A felhevült úttest felett úgy látszott, mintha rezegne a levegő. Az út két oldalán végtelen homokmező, benne pontszerűen fűfélék. Itt-ott sziklák, egy-egy cserje. A sivatag engem a tengerre emlékeztet. Megnyugtat. Csend van. Nincs mozgás. Nincs élőlény. Ritkán: egy-két keselyű. Háromkor valóban láttam két keselyűt az égen. Egy ideig köröztek fölöttem, aztán eltűntek. Hétkor álltam meg egy hosszan elnyúló kanyar után. A nap eltűnt, lehűlt a levegő. A csomagtartóból elővettem a ballonkabátomat. Közben felkerekedett a szél. Egyre erősebben fújt, felkavarta a port, forgatta. Hallottam, a közelemben felsír egy sivatagi róka. Felkaptam a fejemet. A sziklás domb oldalán nyílást vettem észre. A szürkületben nem láttam jól. Közelebb mentem. Egy barlang bejárata volt. Gondoltam, a róka biztosan a barlangban húzza meg magát a vihar alatt, nekem is jobb lesz ott, mint a kocsiban. Megdőlve a széltől, a szám elé húzva sálamat, a kocsi hátuljához botorkáltam. A számba így is jutott homok. Kinyitottam a hátizsákomat, a csomagtartóból bepakoltam pár üveg vizet, szárított húst, kenyeret, zsebembe csúsztattam a lámpát. Vittem két összecsavart pokrócot is. Lezártam a kocsit. Beküzdöttem magamat a bejáraton. Fulladtam. Többször ki kellett öblítenem a számat a homoktól. A kinti szürkület után odabent sötét volt. Felkapcsoltam a lámpámat, a belső teret pásztáztam. Láttam, egy széles, három méternél nem magasabb teremben vagyok. A barlang jobb és baloldali széle felé a belmagasság csökkent, a barlang tengelyében lévő mintegy három méter széles sávban járkálni lehetett. A róka nem volt ott, csak a szaga érződött. Kinéztem egy lapos követ, rátettem a pokrócot, leültem, hátamat a másik pokróccal védve nekitámaszkodtam a falnak. Gondoltam, kicsit morfondírozok a helyzetemen, de elbóbiskoltam, el is aludtam, mert ébredés után nem tudtam, mennyi idő telt el. Lehet, hogy órák. Odakint tombolt a vihar. A sötét, a véget nem érőnek tűnő orkán miatt úgy éreztem, mintha eltévedtem volna az időben. Lehet, hogy már hajnal volt, de lehet, hogy még csak éjszaka. A telefonom lemerült, nem tudtam megnézni mennyi az idő. Feltápászkodtam, tornáztattam az izmaimat. A barlang nyílásához botorkáltam. Még sötétség uralkodott, fújt a szél. Visszamásztam a helyemre. Ettem egy kevés szárított húst, kenyeret. Ittam. Leterítettem az egyik pokrócot a földre, lefeküdtem, betakaróztam. Hallgattam a szél eszelős, �38 SZÉPIRODALOM véget nem érő zúgását. Gondolatban visszaléptem az időben. Ősember voltam, megbújtam a barlangban üldözőim elől. Utazó voltam, aki megpihent e helyen. Felfedező voltam, konkvisztador, aki megtagadta a parancsot: nem végeztem az őslakosokkal, itt rejtőztem el. Eszembe jutott, hogy a kéziratomat elutasították. Az anyag jó, mondták, de a kiadott könyvre nem lenne érdeklődő. Errefelé senkit nem érdekel a sivatagi róka. A táj része, aki akar, láthat belőle példányt, tanulmányozhatja. Arra gondoltam, hogy abba kéne hagynom az egészet. Mármint a publikációt. A kutatást, az írást csak magamnak csinálnám. Otthon, Aricában vár A., J. és N. Ez elég. Körülbelül ennél a pontnál nyomott el az álom. Pár órát mélyen aludtam, de a hólyagom felébresztett. Felültem, hallgatóztam. Odakinn még mindig bömbölt a vihar. A barlang tőlem legtávolibb végébe mentem. A számba tettem az égő lámpát, kigomboltam a nadrágomat. Tőlem pár méterre, a sarokban, húsz centiméter magasan, egy szempárt vettem észre. Kikaptam a számból a lámpát és odavilágítottam. Egy kis sivatagi róka volt. Riadtan nézte a fényt, aztán eltűnt a barlang egyik nyílásában. Az izgalom, az öröm teljesen kiverte a szememből az álmot. Kevés szárított húst tettem arra a sziklára, ahol az előbb ült. Nem kerestem, nem akartam kikergetni a biztonságot jelentő barlangból. Visszafeküdtem a helyemre. A szívem hevesen dobogott az izgalomtól. A sivatagi rókát nehéz közvetlenül megfigyelni: kitűnő a hallása, a szaglása, nem szereti, ha megzavarják a nyugalmát. Neves kutatók gyakran kudarcot vallanak, panaszkodnak: nem sikerült megközelíteni. Én pedig egy pillanatra láthattam, egy egész éjszakát a barlangjában tölthettem: ott húztam meg magam, ahol ő, ott ettem, ahol ő. Vadnak és szabadnak éreztem magamat. Mégis érdemes csinálni, tovább kell csinálni, gondoltam. Még hosszú ideig nem tudtam elaludni. A rókára gondoltam. Aztán eszembe jutott a családom. Megsimogattam őket, gondolatban. Ez megnyugtatott. Mély, álomtalan alvásba zuhantam. Arra ébredtem, hogy egy szikla nyomja a hátamat. Kinyitottam a szememet, a bejárati nyíláson, egy sávban áradt a barlangba a fény. Kába voltam. Úgy éreztem, hogy legalább két éjszakát átaludtam. A szél zúgása abbamaradt. A kőről eltűnt a rókának kitett hús. Elégedett voltam. Megsimogattam a hátamon a fájós pontot. Kimásztam a barlangból. A nap állásából következtettem: délelőtt kilenc óra lehet. Visszasétáltam a kocsimhoz. A homok teljesen belepte az ablakokat, de volt homok a tetőn, a motorházon is. Kinyitottam a csomagtartót, kivettem a seprűmet és letakarítottam a kocsit. �SZÉPIRODALOM 39 Beültem, elfordítottam a kulcsot. Háromszor is kísérleteztem, mire beindult a motor. Forróság volt, szélcsendes idő. Leengedtem az összes ablakot, így hajtottam. Egyszer tankoltam az otthonról hozott kannából. Napnyugta előtt megpillantottam az ismerős dombokat Nuevo Soledad határán: közöttük haladt át az út. Nuevo Soledad igazi porfészek: a szűk utcákat földszintes, vakolatlan, lapos tetejű viskók határolják. Az utcán szemétkupacok, építőanyag maradványok. Fák, bokrok nincsenek. Kerestem egy olcsó szállást a külvárosban. Éjjel nagyon mélyen aludtam. Délelőtt elintéztem az ügyemet a hivatalban. Megtöltöttem a benzines kannát a közeli benzinkútnál. A szállásomra mentem aludni. Nem lett volna értelme csavarogni: Nuevo Soledadban nincs látnivaló. Este tízre kialudtam magam. Éjfélkor indultam. A visszaúton rendben volt minden. Nem történt velem semmi. Élveztem a halott tájat, a csendet, a mozdulatlanságot. Vihar nem volt, kicsit feltámadt a szél, befújta az ablakon a homokot. Csikorgott a fogam között, bejutott a ruhám alá. Mégis boldog voltam. A barlangban éjszakáztam, de a rókát már nem láttam. �SZÉPIRODALOM 40 F. NAGY GÁBOR Esti hang Madár röptének nyoma az égen, feloszló fény az alkonyat, foszló árnyak szava a sötétben bennem kap újra szárnyakat, aztán leszáll valahol a mélyben… a földön szemét, műanyag… mint fuzárium a búzahéjban, úgy alszik el az indulat. Magam a parton... „Magam a parton egymagam vagyok” (Juhász Gyula) Sötét, zavaros tó partján vagyok, fals dalt mormolnak a sűrű habok, egy rekedt madár is énekelne, hangok foszlott hálója az este… mélybe szivárog az árnysokaság, odalenn hullámzó csend foga rág, mint rejtőző mélyvízi szörnyeteg, az idő a hínárokkal lebeg. Partra vont, megláncolt kis csónakok – ma ígért, várva várt jobb holnapok –, elétek leülve csak hallgatok… „Magam a parton egymagam vagyok”. �HISTÓRIA 41 ERDŐS ISTVÁN Aranybalta Balta, aranyból? Valószínűtlen párosítás! Ehhez hasonlóan valószínűtlen az újra meg újra felröppenő hír is, hogy bizonyos, elszánt roma értelmiségiek titokzatos összeesküvéseket szerveznének a cigányság nyomorúságos helyzetének erőszakos megváltoztatására. A páholyban, ahol semmiképp nem roma értelmiségiek irányítják a beszélgetéseket, mindenki úgy tudta, hogy régi barátom, Bangó ügyvéd úr egyszer már „lőtávolba is került” titkos ügynöki nyomozások során, amelyek fenyegetően kiismerhetetlenek. Egyébként ezt a lőtávolban lenni furcsa kifejezést gyakran használta egy kiváló ügetős kocsisként számontartott hajtó barátom, ha sűrű mentegetőzésekre került sor egy-egy verseny kimenetelét illetően. Jó esélyünk van, mondta, a futam előtt, akár megcélozhatjuk a győzelmet is ebben a gyengécske mezőnyben. Ha egy hajtó titkos esélyesként győzni akar, már a starttól kezdve úgy helyezkedik a tülekedő vezető lovak mögött, hogyha jön a hajrá, a finis, még neki is esélye legyen a győzelemre. Ilyenkor: lőtávolban kell lenni! A legtöbb esetben azonban a finisben történik valami váratlan fordulat, megtáltosodik egy esélytelen gebe, és már hiába minden igyekezet, hiába kocsikáztunk lőtávolban. A páholyban, ki tudja miért, mindenki úgy vélekedik, hogy Bangó barátunk ügyeiben is ilyenképp járhatott akármiféle titkos ügynökség. Már a siker közelében kellett belátni, hogy nincs győzelem, nincs alapja a letartóztatásnak. Azt viszont jószerivel senki se tudta, hogy miképpen került ide, a nyóckerből az ügyvéd a társaságunkba. Rólam tudták, hogy egykor rég az író Végh Antal rángatott be a páholyba, a híres „nagyvadászok” közé, Zelk Zoli bácsi mellé, Sándor Csikar szomszédságába, Csurka, Rákosy Gergely, Csukás István társaságába. Az is köztudott volt, hogy én hogyan lettem Bangó ügyvéd úr testi-lelki jó barátja. Akaratlanul is eljátszottam egyszer a jól tájékozott, okos romakutatót, és kiselőadást tartottam a páholy közönségének arról, hogy kis hazánkban milyen nemes, ősrégi név Bangó ügyvéd úr neve. Ez a név a legrégebbről ismert cigány név. Ahhoz képest, hogy az Európába, magyar földre érkezett cigányok közül sok tízezernek még a �42 HISTÓRIA XIX. században sem volt neve, a Bangó nevet már a XVI. század derekától ismerjük. Mert akkor tűnt fel egy erdélyi fejedelem oklevelében egy birtokper kapcsán. Nem semmi! Jó száz évvel később Nógrád vármegyében találkozunk nobile Bangó névvel, ugyancsak egy birtokvitáról szóló oklevélben. Nemes Bangó családjáról, özvegyéről üzent ez a dokumentum. Szóval, a Bangók Nógrádban nemesek voltak. Akár rájuk is lehetne büszkének lenni, de ilyesmire tán még alkalmasabb lehetne egy erdélyi származású Bangó, aki a XIX. század dereka körül volt ügyvéd és híres költő, lapszerkesztő Arad városában. Az 1848–49-es szabadságháború honvéd hőse volt ez a Bangó, és a bukás után kis híján az aradi vértanúk sorsára jutott. 1849 őszén halálra ítélik, sokáig a várbörtönben raboskodik, mígnem kegyelmet kap, akkoriban, mikor már maga az orosz cár is megsokallja Haynau vérengzését. Bangó Pető, az ismert aradi ügyvéd írhatja tovább verseit... Mikor én, immár jóbarátként rákérdeztem a titkos ügynökökkel folytatott furcsa üldöző-versenyére, Bangó ügyvéd úr csak nevetett. Túl jó cigány vagyok, csak azért van minden cirkusz körülöttem, mondta, és arra kért, politizálás helyett hallgassam meg inkább zseniális tippjét a derbigyőzelmet illetően. Mert ő biztos forrásból tudja, hogy a verseny favoritja nincs rendben, a tulajdonos meg az istállója örül, ha egyáltalán össze tudják drótozni augusztusra a lovat. Mikor eljött a derbi nevezetes napja, Bangó barátom különlegesen ünnepélyes volt, és valamiféle titokzatos meghívást emlegetett egy rendezvényre, ahol majd a nyóckerben találkozhatok öt országból érkező cigány képviselőkkel, és a barátkozás, tervezés mellett majd rendesen koccinthatunk, ihatunk a derbinap sikerére is. Különleges ünnep a lóverseny világában a derbi napja. A szakértők körében, lelkes-tudatlan fogadók világában egyformán óriási a várakozás, az izgalom. Ki nyeri a derbit? Sajnos, meg kellett bánnunk, hogy naiv pancserek, hiszékenyek voltunk, mert Bangó ügyvéd úr meglepetés-tippelésének híre semmit nem ért: a derbiben az összedrótozott favorit úgy nyert, ahogy akart. Én vesztettem néhány száz forintot a rossz tippeken, Bangó ügyvéd úr viszont ezreket veszített. Itt volt, itt lett volna az alkalom, hogy most egy-két olyan régi prímáskirályról beszéljek Bangónak, a páholynak, akiknek több-kevesebb köze volt a lóversenyzéshez, akkoriban, mikor még csak az első ügetőfuttatásokat tartották Pesten. Valahol ott, ahol ma a Körönd van, a Hősök tere van. – Rácz Pali és Banda Marci nevét, ugye, jól ismered, kedves Bangó barátom – kérdezem, hiszen vezetőféle cigány értelmiségiként feltétlen tisztelni kell a zseniális elődöket, a kiegyezés korának világhírű prímásait. �HISTÓRIA 43 Bangó ügyvéd úr a képembe nevetett, és azt mondta, sose hallotta egyik nevet se, de valószínűnek tartja, hogy ez a „banda marci” név csak egy általam kreált viccnév, amivel én bizonyára csak ugratni akarnám a társaságot... De azért csak mondjam tovább a sztorimat... Dehogy mondtam! Csak legyintettem a kínos ügyvédi szavakra, és már csak magamnak idéztem, magamnak mondtam, majdani olvasóknak mondtam tovább a történetemet az ügetőfuttatástól a rézből kovácsolt aranybalta-jelvényig, amit Rácz Pali néhány év múltával majd díszes ünnepi öltözetén viselt. Egy gyönyörű szép májusi vasárnapon, úgy 1880 körül a lóversenypártoló főurak igencsak megadták a módját, hogy feledhetetlenné tegyék, vonzóvá varázsolják a futtatást, az újdonságnak számító ügetőversenyt. Igen nagy számmal jelen voltak a fogadó urak mellett úrilányok, szépaszszonyok is a fényes-hangos ünnepségen a nagyszámú közönség díszeiként pompázatos, mutatós ruházatokban. A verseny díszvendége volt a főváros leghíresebb prímása, Rácz Pali, aki ezúttal Banda Marci bandájából magasodott ki szálfatermetével. Az első zeneszünetben Szapáry gróf, a verseny elnöke, tudván, hogy Londonba készül a prímás, előhúzott zsebéből egy angol sportlapot, a Fieldet, és tréfás szomorúsággal ölelte meg Rácz Palit. – Rossz hír – mondta a gróf az újságot lobogtatva –, Kincsem, a magyar csodaló befejezte fényes pályafutását. Éppen egy hosszú távú versenyprogram következett, mikor Banda Marci újabb fogadási ötlettel kereste meg nevelőapját. Mivel ő biztos forrásból tudja, hogy Margitka, Eszterházy grófnő szép küllemű lova, a verseny favoritja nem fog most nyerni, de a titkos esélyű Zöld Marci lesz a győztes, úgyhogy most közös erővel, valami szép summáért muszáj volna itt fogadást kötni. Rácz Pali meglobogtatta a gondjaira bízott Field újságot Marci előtt, kacagott: – Fogadni?? Marci fiam, most már végképp semmi értelme nincsen, amikor már Kincsem sincsen. Marci durcás haraggal rohant fogadni, megint csak lassan apadó saját pénztárcából. A hosszú távú futamban a Margitka nevű ló 40 másodperces fölénnyel előzte le Zöld Marcit. Ahogy lenni szokott, fölényesen győzött a favorit. Negyedszázada is elmúlt már ekkor, hogy az itáliai katonáskodásból hazatérő muzsikus, Rácz Pali (Milánóban, a bécsi császár seregében egy ezredzenekarnak volt karmestere) a budai várban, udvari bálon Sárközi Ferkó zenekarában játszhatott. Az a Sárközi volt ott a bál prímása, akit honvédhadnagyi rangban maga Kossuth nevezett ki a szabadságküzdelemben �44 HISTÓRIA részt vevő cigány muzsikusok parancsnokának. Mindez azért volt lehetséges, mert ekkor Ferenc József békülni jött Pest-Budára, bálozva békülni a magyar arisztokráciával. A bál ragyogó szépségű asszonya Erzsébet királynő volt, akinek igen nagy része volt abban, hogy megindulhatott a békülés folyamata. Rácz Pali először Vácon telepedett le, majd Budára költöztette Milánóból a családját. Néhány év alatt Rácz Pali váci muzsikusbandája ugyanolyan híressé, népszerűvé lett a fővárosban, mint az Aszódról elindult Berkes Lajos-féle cigányzenekar, vagy mint a Vörösmarty által is megénekelt öreg cigány, Patikárus Ferkó bandája. Fél évszázada, a reformkor kezdete körül a világhírű, zseniális prímás, Bihari János még budai polgár se lehetett cigány volta miatt a Kétnyúl utcában, de Rácz Palit már nemcsak elismerte, ünnepelte a főváros, de Petőfi, Kossuth, Deák, Bem apó után sokak szerint ő lehetett a legismertebb magyar a Duna–Tisza mentén. Pál napi ünnepségein ott mulatott a fővárosi művész elit. A prímásnak barátja volt Blaha Lujza, Jókai, Liszt Ferenc, Erkel, Herman Ottó, a humorista Bernát Gazsi… Erzsébet királyné is kedvelte, és gyakran meghívta a kedves gödöllői kastélyba, ha ott épp együtt ünnepeltek a császárral. Mindenki tudta, hogy egy Rácz Pálszerzeményű nóta volt Sisi királyasszony legkedvesebb muzsikája. Szomorú, szerelmes nóta. Lehullott a rezgőnyárfa aranyszínű levele... Szóval, úgy 1880 körül az öregedve is mutatós, szép szál férfi, Rácz Pali muzsikálni jött az egyik első ügetőfuttatásra, míg váci származású nevelt fia, Banda Marci a bandája irányítása mellett leginkább a turf kedvéért, a fogadások izgalmaiért volt jelen. Az egykori árva cigány fiúcskából a kiegyezés után nemcsak híres-neves prímás lett, de a leggazdagabb muzsikusok között is emlegették. Rácz Palinak egyáltalán nem tetszett Banda Marci lóverseny-szenvedélye, és ez alkalommal is rendre visszautasította a biztos tippekre szóló fogadási javaslatait. Soha nem vetette ugyan szemére nevelt fia súlyos kudarcait, aki nemhogy nem nyert vagyonokat a turfon, ahogy rendre megígérte, de néhány év alatt annyit veszített szenvedélyes fogadóként, hogy odalett a szép belvárosi, Hársfa utcai háza, amire szorgos-gondos felesége sok év alatt spórolta össze a pénzt Marci mutatós keresményeiből. Rácz Pali még akkor is emlékezett álmában az ügetőfuttatás kezdetét jelző mozsárdörrenésekre, amikor Londonba tartva egy hajón elszundikált 15 tagú zenekarának muzsikusai között. Az angol királyi trón várományosa, Edward főherceg baráti meghívására utazott az angol fővárosba, hogy aztán a Kristály-palota irányából egyenesen Liverpool felé indul- �HISTÓRIA 45 janak majd el Viktória királynő kíséretében. Edward főherceg igen nagy szerelmese volt a cigánymuzsikának, és gyakori találkozásaik során sokszor elmondta a prímásnak, hogy ő nemcsak a zseniális zenészeket, de a kunyhókban élő, vályogvető cigányokat is kedveli, szereti. Most is felemlegette, amit Bécsben, Pesten sokszor elmondott Rácz Palinak pezsgős mulatságok végeztével. – Tessék tudomásul venni, hogy az én életem összes színei közül a legkedvesebb színárnyalat a cigányok színe. A főherceg azért járt gyakran magyar földön és Bécsben, Pozsonyban, mert igen-igen jó barátok voltak Rudolf főherceggel, a magyarok által is kedvelt Rezsőke királyfival. Rezsőke, Edward és Vilmos császár fia, a porosz trón várományosa nagy mulatások, duhajkodó dorbézolások közben is rendületlenül politizáltak, és szőtték, színezték egyforma, mutatós álmaikat azon időkre nézve, amikor már ők ülnek majd a trónon országaikban. Nagy egyetértésben bizonygatták, hogy az a majdani időszak, talán épp a közeledő és elkövetkező XX. évszázad egy másfajta Európát fog szülni, mint ami most látható. Zsarnokság nélküli világot, becsületes alkuvásokkal megnyert békességet és barátságot a népek között. Rácz Pali előtt nem titkolóztak a trónörökösök, mikor németül vitatkoztak a jövőről, eszükbe se juthatott, hogy a prímás negyedszázadon át Milánóban élt, katonáskodott Radetzky marsall seregében, és nemcsak ért, beszél németül, de igen határozott véleménye van politikai, társadalmi változások szükségességéről, az elnyomott, kisemmizett népcsoportok felemeléséről. Nemcsak a cigányok sérelmeire gondolt, de a seregben, a bakancsosok között megismert dalmátok, horvátok, bosnyákok, rutének panaszaira is. Ha Edward főhercegnek muzsikált, gyakran tűnődött rajta, hogy az ifjú, kicsit bohém, romantikus főhercegek vajon miféle módon kívánják megvalósítani terveiket. Jaj, csak ne felforgatások, véres forradalmak útján akarjanak változtatni, hiszen Milánóban, Párizsban, Pesten, és megint Párizsban egyformán láthatóvá lett, hova, milyen borzalmakhoz vezetnek efféle utak. Az afrikai forrongások legfrissebb hírei még kegyetlenebb vérengzésekről szóltak. Ha Rácz Pali a leghíresebb magyar cigányprímásként élt Budán vagy Budapesten, később többször előfordult, hogy orosz bombagyártó anarchisták eszméibe vagy menekültként magyar földre érkező lengyelek forradalmi lelkesedésébe beleszerelmesedett ifjú cigányok keresték meg, hogy legyen vezére a készülő harcnak. Legyen vezér, mert feltétlenül kell egy ismert, népszerű, tekintélyes cigány, hogy hiteles legyen a mozgalmuk. S ha így lesz, jöhet a cselekvés órája. Mert tűrhetetlen a cigányok helyzete, akár �46 HISTÓRIA erőszakkal is muszáj változtatni rajta. Igencsak jó vezér lehetne a katonaviselt Rácz Paliból. Nem vállalná el ezt a kitüntető szerepet? – Nem bizony, mondta mindig határozottan a prímás, és türelemre, tanulásra intette a forró fejű fiatalokat. – Tanulni! Tanulni kell! Mert csakis a műveltség, a tudás, a szakképzettség fegyverzetében van remény a változtatásra. Saját élettapasztalatából tudta, sose késő tanulni. Gyerekkorában egyetlen napot sem járt iskolába, mert nógrádi kis falujában még a birtokos urak gyerekei se jártak. Ő bakancsos közkatonaként Milánóban húszéves is elmúlt már, hogy egész éves ezüstzsoldját összespórolva odaállt a leggorombább őrmester elé, akit mindenki tisztelt műveltségéért: tessék engem tanítani, itt van érte egy zacskó ezüstpénz! Írni, olvasni, számolni, németül pontosan beszélni tanította meg a Bazedov nevű káplár, és egy esztendő után már ő írta bajtársai leveleit, haza, a messzi szülőföldre, és még egy év múltán kis fehér csillagot kapott zubbonyára. Őrvezető lett, és ő intézhette százada számlakönyvelését, aprócseprő pénzügyeit, mert ő volt a századában az egyetlen bakancsos, aki írni-olvasni tudott. Amikor 1881-ben az angol trónörökös Londonba invitálta, igencsak felerősödtek benne a gyötrelmesen fájó, aggasztó gondolatok a cigányság helyzetéről, a tudás, a jó tapasztalatok megszerzésének szükségességéről. Rögvest Londonba érkezésük után azonnal Liverpoolba utaztak a trónörökössel, ahol Viktória királynő éppen káprázatosan fényes ünnepséget rendezett. Ahogy korábban is számtalanszor, Edward főherceg ezúttal is bizalmába fogadta a prímást, és mint jó barát igencsak megértőnek mutatkozott, ha Rácz Pali a magyar cigányok kétségbeejtő helyzetéről beszélt. – Liverpoolban látni fogod az asantik fekete királyát a Volta gőzösről angol földre lépni, mondta derűsen mosolyogva Edward, – és látni fogod, hogy az én anyám, Viktória királynő micsoda pompával, szeretettel fogadja azt a törzsi vezért, akinek irányításával évek óta dühödten harcolnak a feketék az angol katonák ellen. Ez a politika! A Volta gőzösről angol földre hozzák az aranybaltát, ami az afrikai négerek, az asantik nyelvén a feltételek nélküli, teljes megadás jele. Ezt a mutatós-fényes ajándékot kell különleges ünnepség keretében fogadnia a királynőnek, ezért van a nagy felhajtás, ezért muzsikál ott a liverpooli kikötőben a leghíresebb magyar cigánybanda, amelyiknek muzsikusai, ugye, maguk is fekete fiúk. Viktória királynő fontosnak, megbecsülendőnek tartja azt a reménységet, hogy az Aranyparton, az asanti földön véget érhet az igen nagy emberveszteségekkel, igen nagy költségekkel folyó hábo- �HISTÓRIA 47 rúskodás. A teljes behódolás aranyjelvényének átvételekor a királynő kifejezi terveit, akaratát: kölcsönös egyetértésben legyen végre békesség! A liverpooli ünnepségen muzsikáló prímás túl jó szemű ahhoz, hogy ne látná, lényegében csak látványos cirkusz az egész ünnepség. Mikor ezt csendben szóvá teszi a főhercegnek, az egyáltalán nem sértődik meg. Sőt. Elmondja megalapozott gyanúját, hogy a balta érkezése nem őszinte békevágy kifejezése, csak látványos parádé. S a látványos parádéra Anglia ugyancsak látványos, zenés cirkusszal válaszol. Viktória királynő kegyesen-kedvesen mosolyog, de tudja, néhány hónap múlva vagy egy-két esztendő múlva Nyugat-Afrika partjai felé újra el kell indítania a hadihajóit fegyverekkel, katonákkal megrakodva. Akkor mi értelme van az egész látványosságnak? Egy kicsinyke béke-remény is több a semminél, véli az angol királynő. Az asantik meg egyszerűen taktikáznak, ravaszkodnak. Ki kell használni Viktória királynő jó szívét. A béke-reménység ellenében azt lehet most kérni, hogy a fekete gyerekek számára épüljön két új iskola az Aranyparton. Lehet követelni, hogy létesüljön egy új, nagy ispotály, a gyógyításhoz szükséges teljes felszereléssel. Hogy több száz fekete férfi munkához jusson most, ki lehet követelni két vadonatúj gyapotüzem felépítését, gépekkel való ellátását. S ha már béke van az angolok és az asantik között, akkor lehet kérni, hogy két ifjú fekete királyfit helyezzen el a királynő az oxfordi kollégiumban, hogy majd aztán legyen több hazatérő diplomával bíró fekete, akik majd az angolok tudományát átplántálják Afrika homokjába. Ha az új gyapotüzemekben dolgozó munkások a szép fizetések, jövedelmek nyomán már-már polgári jómódban élhetnek, akkor újra lehet kezdeni a véres-kegyetlen harcot az angol hódítók ellen. London népessége lassan a négymillióhoz közeledik, a királyság gazdag, a brit katonák a legjobbak a világon. A királynő semmi áldozatot nem sajnál, semmilyen ravaszkodást nem szégyell egy kicsinyke békességért is, hogy ezzel néhány száz angol katona életét megvédje. Mert mindezt megteheti, akár jó királynőnek tarthatja őt a világ, akit akár szeretni is lehet. Európában vagy tán az egész világon. Ferenc József ez idő tájt vén nyanyának nevezi, de minden karácsonyra küld neki két tucat olyan borospalackot, amelyikben a legfinomabb tokaji aszú van. Rácz Pali látja a londoni Kristály-palotában a mulatozó királyi népek asztalán ezeket a palackokat, és később egy gödöllői muzsikálása alkalmával megkérdezi a császárt, hogyan kerülhettek ezek oda. Ferenc József kacagva válaszol, mint aki igen büszke a tokaji jó termésre is, az ajándékozásra is. Azt mondja: azért küldöm ezeket a palackokat Londonba minden �48 HISTÓRIA karácsonykor a vén nyanyának, hogy egészséges legyen a jó magyar bortól. Mert megérdemli, hogy egészséges legyen, hiszen senki annyi jót nem cselekszik Európa nyugalmáért, békességéért, mint ő. Rácz Pali Liverpoolban, aztán Londonban is sokat töprengett rajta, hogyan tudná ő Viktória királynő bölcsességét, taktikázását magyar viszonyok közé átültetni cigány népe boldogulása érdekében. Az aranybalta-küldés taktikája, a nélkülözhetetlen politikai ravaszkodás eszméje pesti hétköznapjaiban is foglalkoztatta. Mi a teendő, ha nyilvánvaló, hogy csak igen keveseket érdekel magyar földön, miféle lehet a cigányság jövője. Talán Erzsébet királyné befolyását kellene kihasználni? Bécsi pletykák szerint még abban a pénzügyi tranzakcióban is része volt a királynőnek, amelynek során a bankárok Mohamedjének számító Rotschild bankár 15 millió aranyforintot kölcsönzött Budapest fejlesztéséhez, tudván, hogy a főváros modernizációjáért fáradozó városvezetésnek mindössze 250 millió aranyforint az éves költségvetése. A bankár is szerelmese a cigány muzsikának, többször invitálja Rácz Palit, a Rácz bandát, hogy muzsikáljanak családi ünnepségein, de hát ez a kapcsolat, ez a barátság aligha elég ahhoz, hogy pénzt fektessen be a cigányság helyzetének javításába. Amikor Rácz Pali Herman Ottónak elbeszéli az aranybalta históriáját, együtt örülhetnek annak, hogy a tudós hatalmas cikke megjelenik a cigányságról. A prímás felháborodva mutatja meg néki a Tábory–Parschféle zeneműkiadónál megjelent új magyar csárdás címét: Cigány vagyok, rest a nevem. Mikor tűnnek már el azok a gátak, amelyek akadályozzák a cigányok polgárosodását? Ezt kérdezi írásában, a prímással nagy egyetértésben a tudós Herman Ottó. Ha egyszer ebben az országban van választott országgyűlés, van felelős kormányzat, vannak jó törvények a modernizáció segítésére, a cigányok többsége mégis ugyanúgy él, mint 500 esztendeje. Pedig kell, hogy legyen reménysége félmillió magyar cigány embernek, hogy felemelt fejjel éljen ebben az országban. Herman Ottó mellett Huszár Adolf szobrászművész és Liszt Ferenc volt az, akit a prímás beavatott az aranybalta-küldés-érkezés nyomán rászakadt, gyötrelmes vívódásaiba. Huszár Adolf, a Duna-parti, híres József nádor szobor alkotója, aki ösztönös rokonszenvvel kedvelte a cigányokat, utazni készült Rácz Palival, s az indóházban várakozva egy percre magára maradt. Mert a szobrászműhely udvarán, a szabadban végzett mindennapos nyári munkától feketére sült az arca, cigánynak nézték. Odalépett hozzá egy szép szál jóképű cigány legényke. – Penmange szo masina dzsal ko Lajosmizse? Mondd meg nekem, melyik vonat megy Lajosmizsére? A szobrász kétségbeesetten, de nevetve hívta a prímást segítségül, hogy épp cigányul beszélnek vele. Huszár Adolf, mivel Rimaszombaton nőtt �HISTÓRIA 49 fel, magyarul is alig tudott, nemhogy cigányul, de azért válaszolt. Csak nem azt gondolod énrólam bolondul, te eszement more legényke, hogy én cigány vagyok? Akkor már mellettük állt Rácz Pali, mikor nem kevésbé durva, de vidám szavakkal válaszolt a fiú. – Embernek ember lehetsz, de nem is vagy Te úr ilyen füstös pofával. Most már mindhárman kacagtak. Rácz Pali leginkább azon, hogy hármójuk közül a cigány fiúnak volt legkevésbé füstös a képe. Talán 14-15 éves lehetett. Rendes öltözetű volt, bátran nézett szembe a két óriástermetű úrral. De mikor a prímás megkérdezte, hogy hány osztályt végzett el az iskolatanító előtt, magabiztossága odalett. Mint akit puskából lőttek ki, úgy futott, menekült el mellőlük. Egy közelben nézelődő rendbiztos rögtön megkérdezte: – Ellopott az uraktól valamit az a cigány fiú, aki elszaladt, rohanjak utána letartóztatni? Nem, nem, dehogyis, tiltakoztak, és Rácz Pali korábbi beszélgetéseik egyenes folytatásaként elbeszélte a szobrásznak József főherceg alcsúti cigányiskolájában látottakat. – Úgy bánt ott a tanító a 12-15 éves cigány gyerekekkel, mintha azok már majdnem felnőttek lennének. Mert teljességgel lehetetlen elvárni, hogy egy talpraesett, jó eszű cigány fiú nagy türelemmel egyazon iskolapadba üljön be egy hétéves gyerekkel, aki ráadásul cigány volta miatt rendszeresen kigúnyolja őt. Új törvények ide vagy oda a kötelező iskolázásról, így aztán végképp nem jár a cigány gyerek iskolába. Mi lesz az elvárható tudással, írás-olvasással, jó szakma kitanulásával? Semmi nem lesz! Marad, öröklődik a nyomorúság? Liszt Ferenc igen nagyra becsülte Rácz Palit, barátjának, egyenesen művésztársának tartotta. Évtizedek óta köztudottan nagy barátja volt a cigányságnak. Könyvet is írt a cigányságról, a cigány muzsikáról. Igaz, ez a Párizsban megjelent könyvecske nemigen erősítette meg a muzsikus népszerűségét. Sőt! Kíméletlenül, már-már dühödten támadták, eltúlozva Liszt kisebb-nagyobb tévedéseit. Mikor Rácz Pali Liszt Ferenc környezetébe is elvitte, és a nagy zenész zongorája mellett elpanaszolta Londonból, Edward főherceg világából való aranybalta-dilemmáját, igen-igen sokat vitatkoztak róla. Vajon a cigányok dolgában egyáltalán létezik járható út? Nincs aranybaltájuk se, meg dúsgazdag aranybányájuk se, de ha volna, sem lenne hova küldeni az ajándékot. Mikor 1883 farsangján – talán épp a magyar prímással folytatott eszmecseréi nyomán – Liszt különös beszéddel kavarja fel az állóvizet. Hatalmas elit közönség, királyi vendégek, tán 120-an vacsoráznak a híres Szikszay étteremben Rácz Pali hegedűjátékát, Pintér Pali cimbalmozását hallgatva. Liszt beszédében először a művészi kiteljesedésű cigány muzsikát dicséri, majd a cigányságról be- �50 HISTÓRIA szél, hogy idézhessen egy sok század óta ismert pápai prédikációt a legfontosabb emberi erényekről. VII. Ince pápa nevében Liszt a XV. századból zengeti át mondanivalóját: legfőbb emberi erény a gyümölcsfák ültetése. Lehetséges, hogy éppen ennek az üzenetnek a lényegét kellene modernizációs célként a cigányság számára kijelölni. Liszt szavai nem csak művészi tekintélye miatt hitelesek, de köztudottan otthon van Rómában is, a pápa környezetében is. Nemrégiben épp ő hozta Ferenc Józsefnek Magyarországra azt az arany oltárocskát, amely a pápa koronázási ajándéka volt. Ültessetek gyümölcsfákat, üzeni Liszt a cigányoknak Ince pápa szavai által. Furcsa módon Rácz Pali ugyanezen időkben hallja meg azokat a misztikus pletykákat, amelyek Deák Ferenc halála óta, de különösen az utóbbi egy-két évben terjengenek egyházi körökben. Tudja, hogy az üzenetek találkozása nem lehet véletlen, és tűnődhet rajta, hogy vajon mindez valóban az ég akarata lenne. Nagy elhatározással Újpestre indul, ahol a legjobb cigány kovácsok némelyike valóságosan ötvösművész-teljesítményre is képes, és így a prímás különös, bizalmas kérésével nyugodtan fordulhat ott régi jó barátjához, az egyik legügyesebb kovácsmesterhez. Kovácsoljon néki aranyfényű rézötvözetből egy olyan kicsinyke baltát, amelyik majd jelvényként hordozható lesz, és pontos mása annak az aranybaltának, amelyet Viktória királynő kapott az asantik királyától ajándékba. Az újpesti cigány kovácsmester az első azok közül a cigányok közül, akiknek Rácz Pali Deák különös álmáról beszél. Deák súlyos beteg volt már, de szívesen aludt, szunyókált délutánonként a kertjében. Különös, isteni üzenettől fénylő álmot látott. A teremtés korának egyik főangyala érkezett Deák kertjébe, karjaiban hatalmas gyümölcskosárral. A kosárban mérhetetlenül sokféle gyümölcs ragyogott, amikor elhangzott a főangyal által hozott, jelennek, jövőnek szóló isteni üzenet. Így szólt Isten szava a főangyal tolmácsolásában. – Magyarország a gyümölcsfák paradicsoma. Az itt élő népek boldogításához nélkülözhetetlen élelem a gyümölcs. Magyar földön igen szívesen, bő termést hozva nőnek a gyümölcsfák. Élni kell ezzel az isteni adománnyal! Korról korra neki kell látni a gyümölcsfák ültetésének. Rácz Pali házából az újpesti jelvény megrendelése után az egész Ferencvárost, egész Budapestet elárasztotta egy új cigány prófécia, egy szállóigévé nemesedő üzenet. – Tanulj muzsikálni, pengesd, ríkasd a hegedűt, ha Banda Marci-féle cigány legény vagy, megáldva isteni tehetséggel, de ha gyümölcsfákat ültetsz családod boldogulására, úgy az sem alábbvaló, mint a szép muzsikálás. �HISTÓRIA 51 Csacska legendák szerint Rácz Palinak 36 gyereke volt. Ha ez nem is igaz, kéttucatnyi bizonyosan lehetett. Közülük a Milánóban született ifjabb Rácz Pál ugyanúgy továbbvihette a prímás sokszínű művészi örökségét, mint a kiegyezés évében, 1867-ben született gyereke, az üveghangok híres prímása, aki, ki tudja miért, a XXXVI. Rácz Laci névvel kísérelte meg öregbíteni amúgy is égig érő hírnevét a XX. századba érkező fővárosban. De sem akkoriban, sem azóta nem született olyan cigány örökös, aki Rácz Pali szívósságával, eltökéltségével küzdött, harcolt volna cigány népe felemelkedéséért. S ez a hiány döbbenetes. Igaz, Deák Ferenc után a nem cigány magyarok körében sem született 150 év alatt olyan valaki, akire 10 millió magyar egyformán büszke lehetne... Száz év után, százhúsz esztendő után meglehetősen kínos szembesülni Rácz Pali vágyainak, ambícióinak alakulásával. A prímás korának cigány népessége megkétszereződött napjainkra. A művészi cigány muzsika hagyományainak sikeres folytatói itt élnek közöttünk, de a zene egykori hallatlan népszerűsége, hatása semmivé lett. A cigány népesség nagyobb többsége nem él a XXI. századi polgári normáknak megfelelő körülmények között, és annak se mutatkozik jele, hogy biztató változások lennének a gyermekek, fiatalok iskolázásában. A XXI. századra a régi ügetőpálya helyén modern üzletközpontok sorakoznak, és már másütt, a régi galopp-pályán futják az ügetőversenyeket is. Hiába keresném már a régi páholyt, régi lovi-hangulatokat, a régi ügető-bolond társakat. Végh Tóni ugyanúgy nincs már köztünk, ahogy Sándor Csikar se, Csurka se, Zelk Zoli bácsi se. Azt mondják, hogy az „igenjócigány” rangjára büszke ügyvédet, Bangó barátunkat 2000 körül elütötte egy autó. Közönséges utcai baleset. Azok a hírek, amelyek évtizedenként ismétlődő cigány összeesküvésekről szóltak, ugyanúgy csacska legendának bizonyultak, mint a mese, hogy Rácz Palinak 36 gyermeke lett volna. De azért, ha az „igenjócigány” Bangó ügyvéd úr élne, 2019-ben szívesen üzennék vele a nyóckerbe a gyümölcsfák ültetéséről. �Kelemen József: Út �SZÉPIRODALOM 53 DEBRECENI BOGLÁRKA Egyazon szavak Nem az a hely Egyazon szavak, egyező mozdulatok. Távolodunk, kapaszkodunk mégis. Mindenki mindenkibe, mindenki mindenkitől. Test a testbe, lélek a lélektől. Hiába. Mert a remény útközben elveszett valahol. A változásban az állandó te vagy. Én pedig a visszavonhatatlan konzisztensed vagyok. De nem tudok megküzdeni a lelkiismereteddel, így nincs tovább. Együtt üvöltök majd gyermekeddel, amikor világra jön, és ráébred, a valóság nem az a hely… Kijárat Csak szavakkal búcsúztunk. Se testtel, se lélekkel. Elengedhetetlen voltál, minden értelemben, mint a búcsú, szükségszerű. Azóta várunk. Alázattal behódolva az elmúlásnak. S miközben várakozunk, eltelik az élet. Nélkülünk. És nélküle, aki elengedhetetlen, szükségszerű. S miközben az enyészetté válunk, egymástól még szavakkal sem búcsúzunk. �„A GÉP FOROG” 54 NÉMETH PÉTER MIKOLA A lírikus Madách Imre Charles Baudelaire-i hangvételű verseiről „Megszakadt a mindenség gyűrűje, Melyben Isten, ember együtt éltek,” (Madách Imre) Igen, ha a költőnek van még dolga a harmadik évezredben, túl azon, hogy verset írjon, hogy esetleg poéta sacerként egyengesse a körülöttünk globalizálódó, formálódó és deformálódó világot, akkor az minden bizonynyal „csak” az lehet, hogy segít „rendezni végre közös dolgainkat”, ha vannak még közös dolgaink. Többek között választ adva a leglényegesebb kérdések egyikére, hogy ti. miként lehetne újra Isten és Ember élő kapcsolatát érdemben, hitelesen rendezni. Charles Baudelaire (1821–1867) és Madách Imre (1823–1864) kortársakként, egymástól függetlenül, életre szólóan egy kontinensen, az európain egyként keresték a Parnasszusra emelt, több évezredes költői kérdésre, majd napjainkra földre rántott életérzésünkre a felvilágosító választ, hogy ti. „Mi is az, és kié is az a Szabadság, amiről mindannyian ábrándozunk?”. A válasz látszólag evidens: vagy mindenkié, vagy senkié. De nézzük csak, miként is gondolkoznak erről verseikben a költők. Charles Baudelaire Az ember és a tenger Szabadság embere, tengert imádni hű! Szeresd csak: tükröd ő, hullámló végtelenje Minthogyha parttalan bús lelked képe lenne S ő is, mint szellemed, örvénylőn keserű. Képmásod mély ölén alámerülsz gyönyörrel, Szem és kar rásimul s felejti már saját Háborgását szíved, figyelve ős zaját, Mely egyre féktelen és vad panaszba tör fel. Mindkettőtök setét s rejtelmesen rideg: Ember, örvényeid kinek van mérni ónja? Tenger, halk kincseid napfényre fel ki vonja? A meghitt titkokat irígyen őrzitek. �„A GÉP FOROG” 55 És mégis, míg a vén századok tünni térnek, Kegyetlen és konok küzdéstek egyre áll, Jaj, mert szerelmetek a gyilok és halál, Oh örök birkozók, oh vad dacú fivérek! (Tóth Árpád fordítása) Madách Imre Költő és szabadság Nap a szabadság, nincs nélküle élet És nincs öröm, hová nem néz be, Arany zománcot von a pórgunyhóra, Meg a magas kastélyfedélre. És hold a költő, mely, ha az éj eljő, Még egy sugárt hoz el magával, Zálog gyanánt, hogy a nap még nem halt meg, Hogy eljő még a véres hajnal. Ez a reformkori óhajjal és hevülettel megírt két 19. századi vers a lehetséges szabadság érzetéről beszél, amiről annyiféléket gondolunk ma is, mert ahogy avantgárd körökben mondjuk: relatív „zsebkendő” volt és maradt a szabadság. Jellemzően a mi 20. századi szabadságunk is. Utassy József például azt írja: a Szabadság az emberiség abszolút nulla foka. Erről valószínű, hogy a költők eldiskurálnak még majd egy jó ideig a „Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet” József Attila-i óhajával. A magam részéről úgy érzékelem, hogy a szabadság pillanatnyi, olyan, mint egy sosem volt pillangó röpte az életünkben, aminél nem az a fontos, hogy hányat csap a szárnyával, hanem sokkal inkább az, ahogy Pilinszky János egy madár jelképére vonatkoztatva megállapítja, hogy „A röpte íveljen”. S ami szerintem a crux gemmata, a dicsőséges kereszt vízszintesének és függőlegesének metszéspontjában, Krisztus-ikonjának fókuszában csurom-fehér galambként fészkel, a gömbkereszt origójában gubbaszt, a világ szívében tollászkodik. S egy Egész, illetve Egész-séges, hiteles élet szükségeltetik ahhoz, hogy egyénenként, ki-ki a maga sorsa avagy sorstalansága szerint szabaddá tegye, felröppentse a fészkéről azt a madarat, a béke galambját. Mozgásba hozza a Szentlelket, a kozmikus egészben rejtezkedő pünkösdi ajándékot, ami nem más, mint maga a Szabadság. Jól érzékelik ennek szükségességét minden korok poétái, szinte egymástól függetlenül. A maiak éppúgy, mint a klasszikusok. Ezt teszi bizonyossá a fent idézett két vers is, melyek arról tanúskodnak, hogy két, egy történelmi korszakban �56 „A GÉP FOROG” létező európai lírikus, mindösszesen két esztendő különbség van a születésük és haláluk között, kortársak tehát, akik úgy fogalmazzák meg, öntik verses formába félelmes világérzéseiket, hogy mit sem tudnak egymásról, mégis hasonlóan. Ezért ebben az értelemben csodálkozhatunk rá Madách korai lírájában olyan lant-virágos szövegekre, amelyekből az elmúlás szorításában már-már baudelaire-i hangok csendülnek fel. Hogyan is írta Ady: „Jönni szokott időnként egy piktor, ki újat lát. Megfesti. Megtanítja önöket új színekre. És evvel megtanította önöket látni. Baudelaire hangulatait Baudelaire előtt biztosan, határozottan nem érezték az emberek. De jött ő. Megérezte ő. Verseiben beszámolt róluk, s megtanított minket új hangulatokra”. Ezek a mondatok a drámaköltő verseire is hatványán igazak. Madách a Hit és tudás című opusának most csak két versszakát emelem itt ki: „Mért ültette Isten édenébe / A tudásnak széles ágú fáját? / A fa terjedt, s lassanként elölte / Árnya a kertnek minden virágát. // Elporlad a természet románca / Rothadt bűz váltá fel a szerelmet, / Csak halált lelék a rózsaajkon, / S a virágszál csak halált lehellett.” – a rothadás és romlás végzete, életszerű melankolikus előérzete az elmúlás leírásával. Itt fedhető fel az a baudelaire-i sor, amely némi megszorítással a Romlás virágai kötet és antológia életérzetére vall, arra vonatkoztatható. Ugyanakkor itt van máris Madáchnak egy másik verse, A szív és ész című, amely szinte ugyanarról beszél, az érzelmek és a ráció egymásnak feszülő lényegéről az életünkben. Idézzük fel hát ennek is néhány sorát: „Szerelemnek is romlás valója, / S téged is, nő, bizton eltemet. / Most gondold meg, szűd, eszed / kövesd-e, / Hogy később ne vádolj engemet!” Végső soron be kell látni: „Az ember sorsa, hogy romlás legyen, csak ...”!? S így a „Szerelemnek is romlás valója” az, ami, bármit is teszünk az életünkben, utolér mindahányunkat, szülessünk bár nőnek avagy férfiúnak? Ezek a kérdések ma is költőiek. Jól érzékelhető ugyanis, hogy Madách már jó előre megelőlegezett valamit a 20. századi életérzéseinkből, abból a létromlásból, ami mint ama végzetes végzetnek jóslata az ember felelőtlen, önpusztító erejéről, azóta is itt kísért bennünket. Nyilvánvaló, Madách Imre, aki életművével feltehetően átkísér majd minket, értő és érző olvasóit a magyar irodalomból a harmadik évezred világirodalmába, s nem csak amiatt az objektív tény miatt, merthogy 2014-ig összesen 36 nyelvre fordították le fő művét, a Tragédiát, ahogy arról Radó György–Andor Csaba Az ember tragédiája a világ nyelvein című tanulmánykötetéből értesülhetünk. Persze azért is! Ám sokkal inkább azért, ahogy azt Dr. Kerényi Ferenc (1944–2008) irodalom- és színháztörténész, a Tragédia kritikai kiadásának (2005) szerkesztője nem sokkal halála előtt megállapította egy múlt századi, váci Madách �„A GÉP FOROG” 57 Televíziós beszélgetésünkben1, hogy ti. „Madách Imre művei, a magyar irodalomból szinte egyetlenként, már ott vannak abban a kontinuitásban, nagy sorozatban, amiben az európai művelődéstörténet Dantét, Goethét, Lessinget, Byront, Miltont, Victor Hugót és Ibsent besorolta. A kánonképzők ezt az emberiség történetében lényeges sorozatot a Peer Gynttel zárják. Tehát Madách, mint európai klasszikus, egyértelműen megtalálta a helyét a fősodorban, a nagy emberiségtörténetek folyamában. Madách Imre még véletlenül se Goethe-epigon, ahogy ma is hallani olykor. Hanem igenis, ennek a világirodalmi folyamatnak a teljes jogú tagja.” Persze lehet erre azt mondani, némi malíciával: ez aztán valóban az Ördög Tragédiája, ahogy Erdélyi János állította korabeli kritikájában Az ember tragédiájáról. De mégis, miért pont ő, a spleen, a világfájdalommal csordultig teli, s miért nem Arany János, a pozitív életérzésekkel megáldott széplélek viszi a prímet? Ettől a l’art pour l’art-kérdéstől természetesen még minden marad a régiben. Madách Imre az „északi géniusz” szülötte, ezzel együtt továbbra is ama túlontúl szenzibilis, tragikus sorsú, borúlátó, elmélyülten melankolikus, ám mégis, minden szkepszise ellenére az eljövendőt igenlő európai szellemi áramlatoknak képviselője volt és marad, amit nevezhetünk akár tipikusan honi, palóc, közép-kelet–európai, avagy épp evilági fejlődésre képtelen történelmi körforgásos ringlispil-létnek is. Ám ez a világirodalmi „evolúció” tényén mit sem változtat, és azon az örökös luciferi kérdéskörön sem, amit már eleve Az ember tragédiája első színében azzal a kérdéssel indít el Madách, hogy „Aztán mi végre az egész teremtés?” S valójában ugyanezt a kérdéskört járja be Charles Baudelaire is a Les Fleurs du mal / A romlás virágai (1857) című verskönyve hat ciklusában is: Spleen és ideál, Párizsi képek; A bor; A romlás virágai; Lázadás; Halál címűekben. Ezek a versfüzérek mint világirodalmi tényezők nemcsak egy európai impresszionista-szimbolista, francia poéta életútját jelképezik, hanem egy lelki folyamatnak a határait, az eredeti kötetcím értelmében is A pokol tornácán való tánc életrajzát kontúrozzák, ami az ember létkérdéseire verses formákat keres és talál időközönként, az örökkéva(l)lót megfogalmazva. S ezek azok a sorskérdések, egzisztenciális helyzetek, amelyek tragikus és drámai voltuk okán időközönként el- és kitérésekre, menekvésekre, másvilágokba, másféle dimenzióba való elvágyódásokban teljesülnek ki. Azokban az életérzésekben, ahol a szerelem, a szex, különféle szeszes italok, abszintok, kábítószerek, önfeledt mámorok, a természettel való eggyé válás óhajának látszólagos beteljesülése adhat némi kiegyensúlyozottságot, mentséget, nyugalmat is talán a zaklatott, kora társadalmával 1 A Palócföld 2016/3. számában olvasható. (A szerk.) �58 „A GÉP FOROG” állandó konfliktusban élő, sorsát el nem fogadó, abba bele nem törődő poétának. A korabeli kritika nem véletlenül beszél gyógyíthatatlan borúlátásról, beteges énképről, az öncélúan elhatalmasodó dandys egóról a baudelaire-i költészet olvastán. Gondoljunk csak Ábel és Káin; Az illatszeres üveg; Exotikus illat; Vonzó borzadály; A gyilkos bora; A vámpír; Leszbosz című opusaira, miközben a kor embere nem érezte meg a költő újhangú lírájában rejtezkedő gyönyörű melankóliát, azt a kiolthatatlan vágyat, amelyet sokkal inkább nyílt iróniával, szarkazmussal, szkepszissel nyilvánít ki a költő, mintsem eltakart. Már csak azért is történt ez így, mert valami tartós, biztos választ szeretett volna találni személyisége megvalósítása, a magányosság leküzdése, a valódi szerelmi kapcsolatok létre-mentése kérdéseire. Példának okáért: az Őszi szonett; Délutáni dal; A lélek hajnala; Találkozás egy ismeretlennel; Az utazás; A nap vége című verseiből is ez olvasható ki. Valójában azt kell tehát belátni, hogy ahhoz, hogy a 19. századi létromlás életérzése pillanatnyilag elmúljon a szenzibilis, világutálatot érző művészlélek idegrendszeréből, szívéből, ahhoz stimulálószerekre van szüksége. S arra is, hogy felfokozott állapotban, érző idegdúcaikból a poéták azt sugalmazzák műveikkel a felnövekvő nemzedékeknek, hogy mindegy, hogy miként éltek testvéreink, barátaink, utódaink, csak úgy ne, ahogy mi éltünk, mert az sehová sem vezet, az minden „szépsége” ellenére maga a nihil. A Szabó Lőrinc fordításában legismertebb versek egyike, a Kapcsolatok nemcsak prozódiai szempontból klasszikus (szonett), hanem témáját tekintve is. A témája ugyanis a természet, a természet harmóniája, a természet alkotóelemeinek, illetve az embernek és a természetnek a kapcsolatrendszere. Baudelaire versének indító kijelentése: „Templom a természet…” sok szállal kötődik a korábbi századok kozmikus természetértelmezéséhez: az emberi test maga is templom, a templom a természet része, a természet maga is lehet katedrális, ahol az égre virágzó fák a katedrális oszlopai, Isten földi jelenvalóságának a helye ez a fel- és megszentelt tér. A természetbe, a katedrálisba lépő ember, amíg hitte magáról, hogy kozmikus lény, mert képzeletében együtt lüktetett a csillagokkal, amíg ismerte a rítust, amíg részese volt a kultusznak, addig tudta, hogy hol a helye a világ-egészben. A feltételezett aranykor megszűntével a ma embere már csak vendége a Föld nevezetű planétának. Számára az élő természet egész egyszerűen „csak” jelkép („Jelképek erdején át visz az ember útja...”) olvashatjuk Baudelaire-nél is. Az ember oly mértékben távolodott el az őt körülölelő természettől, hogy a jelképes jelentés már elhomályosítja a valóságot. Az erdőben való létre vonatkoztatott klasszikus metafora, Dante �„A GÉP FOROG” 59 Alighieri Isteni színjátékában még szimbolikus-allegorikus jelentéssel bír. Ám Baudelaire Kapcsolatok című versében már egészen új értelmet nyer. Az elmúlás szorításában születtek egykoron és születnek azóta is a világirodalom remekei, bármelyik kornak európai értékű költészetét tesszük is elemzésünk tárgyává. Madách Imre Lant-virágok című kötetében lépésről lépésre követhető, hogy sorsa szerint miként is érik meg az íróember melankolikus, drámai költészete arra, hogy megírhassa Az ember tragédiáját, hiszen a reformkor bölcselői, köztük Hegel, Kant, Büchner és mások filozófiái már idejekorán hatottak gondolkodására, műveik megtalálhatóak voltak a Madáchok könyvtárában. Emit, így becézték Imrét a családban, alapvető nyitottsága, tághorizontú, betegsége ellenére is életet igenlő érdeklődése formálta személyiséggé. Ő maga írta önnönmagáról: „Engem sokan hidegnek, érzéketlennek tartanak, pedig nagyon is romantikus vagyok, és bajom csak az, hogy kevesen értenek meg.” És példának okáért idézzünk az Áldás, átok című verséből: „Üvölt az ég, lesujtva átkait, / Borúba fúl a néma láthatár, / S a tar mezők lesorvadott körén: / Körülrepűl a sárguló halál!” S máris itt van, párhuzamba állítható vele Baudaleire A mélységből kiáltok című szonettje, idézzük fel ennek részletét is: „Hozzád könyörgök, óh, Hozzád, kit még imádok, / az örvényből: ide, ide zuhantam én. / Zord táj, szűk láthatár nehezedik körém, / s éjjel a borzadály röpköd itt és az átok;” (Szabó Lőrinc fordítása) Madách „a mélységből kiáltva” a Tragédia XIV. színében, az eszkimók világában jut el arra a mélypontra és következtetésre, hogy az ember a történelemben nem volt képes a saját orcájára formálni a természetet, a tudomány révén is sokkal inkább deformálta, semmint formálta a föld természetrajzát. A mindennapi létben az ember ösztönlénnyé silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult. A félelem lett úrrá rajta, ami azt is jelenti, hogy a zsigeri ösztönlét, az éhség, a gyomra pokla irányítja az életét. Ebben a helyzetben már nem születhetnek új platóni ideák, eszmék, nem lehetséges az értelmes küzdelem sem. Vége az álomba mártott emberi történelemnek. Ez a legeslegutolsó felvonás: Finíta la commedia! Ugyanakkor Lucifer, a fénythozó az utolsó percekre mintha egyre életképesebbnek bizonyulna, racionális érvei meggyőzőek: „az ember tehetetlen, sorsát nem irányíthatja, a természeti törvények vergődő foglya”. Végérvényesen véget ér az álom. Madách értelmezésében a végső bukást a láthatatlan kozmikus erők okozzák, nem az emberi küzdelmek kudarca, hiszen mindenkinek el kell jutnia a reménylésig, hogy élni tudjon: a „Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” isteni felszólításának elfogadásáig. De hogy létezik-e másféle út is, van-e megoldás, azt azóta is csak találgathatjuk. Ha van, akkor az a „VisszaSejtesít” szimbolikus logikájával érhető el, talán. Hiszen végső fokon nincsen más választás, �„A GÉP FOROG” 60 minthogy az emberiség visszatérjen oda, ahol egykoron utat tévesztett. Baudelaire Visszaháramlás című verse is erről beszél. Vidámság angyala, tudod, mi a szorongás, az önvád, szégyen, az unalom, rémület s a lidérces vad éj, amikor szivedet mint papírt gyűri és markolássza a romlás? Vidámság angyala, tudod, mi a szorongás? Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi? S a görcsös ököl, a keserű könny daca, amikor pokoli sorakozót ver a Bosszú, s erényeink őt rohannak követni? Óh, jóság angyala, tudod, a gyűlölet mi? Egészség angyala, tudod-e, mik a Lázak, melyek, a menhelyek fakó kapuinál, mint kivert had, amely csak a gyér napra vár, mozgó ajakkal és vánszorogva megállnak? Egészség angyala, tudod-e, mik a Lázak? Óh, szépség angyala, tudod-e, mik a ráncok, s a vénség réme, az undok kín: hogy csupa leplezett borzadály a szem hódolata, melyből sokáig és mohón ittuk a lángot? Óh, szépség angyala, tudod-e, mik a ráncok? Boldogság angyala, óh, vidám, fényes angyal, Dávid a vég előtt tavaszod erejét kérte volna, büvös tested friss delejét! Én csak imáidat kérem haló szavammal, boldogság angyala, óh, vidám, fényes angyal! (Szabó Lőrinc fordítása) Elhangzott a XXV. Madách Szimpózium tavaszi ülésszakán Vácott, a Madách Irodalmi Társaság (Szeged) és a Madách-kör (Vác) kétnapos közös rendezvényén 2017. április 7-én. A verseket a rendhagyó irodalomórákon Erdélyi György színművész, francia nyelven Németh Zsófia Nóra előadóművész tolmácsolásában hallhatta a Piarista, a Boronkay György és a Madách Gimnázium, valamint az Apor Vilmos R.K. Főiskola diáksága. �SZÉPIRODALOM 61 RADNAI ISTVÁN Baudelaire-parafrázis miért hogy délután eső előtt vagy felhők múltán szép tested ring leveles vagy rügyező fák alatt miközben az égből valami vágynál forróbb ránk szakad valami édes illat a télből itt maradt heg dúlt ágy karcsú ágakon mint tölgylevél mely itt maradt s makk csírázik anyakoca kéjeleg akár a szultán miközben csíkos vadmalacok szimultán egy-egy csecsre buknak összefonódott két alak vagyunk és orromba pézsmaként ömlik öled parfümje amit lángtűzhely ereget és akkor döbbensz rá lábad alatt elmúlás puffad és ilyen öreg majd holt leszel ne várd a kéményem csonka már nem szelel majdnem tetemre lépsz hidd el nem sziromhullás Spleen az elmúlás amit összefércelt a sejt a születés előtt s dobogó szívvel összenőtt lebontja mind orrfacsaró kéjjel a lét szabad kiszakad a lélek hamuból a főnix vágya éled felettünk csak a puszta ég dörög ha múlik bennünk a lázas éjjel óra köd s kidőlt fák között s a hit hogy szerelmünk örök csak álca a teste amit bérel túlvilági illó szenvedélyt lel ágál ölel szoros vággyal érvel mint néma pap a koporsó fölött �EMLÉKEZÉS 62 SZIGETI JENŐ Elek apó meséi Százötven kötetnyi életművének egyharmada mesekönyv, regényeinek, elbeszéléseinek jelentős része ifjúsági és leányregény, mert nem csupán szórakoztatni akart, hanem nevelni: hitre, emberségre, az olvasás szeretetére. A nép életének, szíve rezdülésének ismerete, a néphagyomány élő és eleven forrása táplálta írásait. Ezért lehetett nemzedékének tanítómestere. Lengyel Dénes szerint a múlt történetekbe nemesült világa „úgy vette körül, mint a levegő. Édesanyja altatódalai, édesapja regéi, a falusiak mesemondása, népdalai akkor hatottak rá, amikor a lelke a legfogékonyabb volt.” Ekkor tanulta meg a kultúra hagyományozásának máig alapvető szabályát, amit egyik írásában így fogalmazott meg: „Valamint a házat is alulról kezdik építeni, azonképpen a magyar irodalom olvasóközönségének nevelését is alul, a gyermekeknél kell kezdeni.” Ma is megszívlelendő alaptörvény ez. Benedek Elek (Forrás: Cultura.hu) �EMLÉKEZÉS 63 Elek apóról – ahogyan még szüleim hívták, akik a „cimborák” nemzedékéhez tartoztak – legszívesebben magam is igaz népmesét szeretnék írni. Könyveiből tanultam olvasni, ő tanított meg a magyar mese- és mondavilág gyöngyszemeire, mindezeket unokáim is lelkes figyelemmel olvassák. Ezért hát kezdjünk hozzá Benedek Elek1 bemutatásához úgy, ahogyan a meséi szólnak. Hol volt, hol nem volt egy székely legényke, aki 1859. szeptember 29én – vagy talán egy nappal később, 30-án – született egy kis udvarhelyszéki falucskában, az erdővidéken, a Hargita tövében. A falucska neve Kisbacon. Ősei kisnemesek voltak, lovaskatonák, vagy ahogyan akkor mondták, császári huszárok. Nagyapja, Benedek István például 24 esztendeig szolgálta a császárt, üldözte Napóleont és 1813-ban Párizsba is bevonult. Mint világjárt székely huszár tért haza szülőfalujába, de a sok kaland között azt is elmesélte, hogy a fény városában, ahogyan Párizst hívták, a száraz, égett, eldobálásra ítélt kenyérhajak mentették meg életét az éhenhalástól. Hogy milyen is volt a falu, milyenek voltak az emberek, azt Elek apó meséi mondják el. Régi, szabad székely szokás szerint a székelyudvarhelyi református kollégium diákja lett, de ide is elkísérte a kisbaconi nóták meg a mesék tündérvilága, amiket még az őt dajkáló Rigó Ánistól hallott téli estéken. 1877-ben érettségizett. Ekkor már készen volt a Sepsi Jób nevű diáktársával együtt gyűjtött népmese-gyűjteménye, mely 1882-ben, Székely tündérország címen jelent meg. De addig még sok kaland és küzdelem várt rá. A székely fiúcska zekével a vállán, abaposztó nadrágban Budapestre került egyetemi hallgatónak, és mivel szülőföldjéről tarsolyában magával hozta a mesélőkedvet, szerencsét próbált az irodalom terén is. Végtelenül jóhiszeműen érkezett a kiegyezés utáni Budapestre, ahol az újgazdagok falánkságával, korrupt fényűzésével találkozott, de nem idomult hozzájuk, ahogyan oly sokan. Mindhalálig kisbaconi székely legény maradt. Első írása Jókai Mór híres lapjában, az Üstökösben jelent meg, de ez csak csöndes kezdet volt. A nagy kaland ezután következett. Gyulai Pál volt ekkor a pesti irodalmi élet nagyhatalmú ura. Hozzá kopogtatott be egy napon Benedek Elek, összeszedve minden bátorságát. A Sándor utcai lakásában fogadta „a félelmes kis ember”, ahogyan a kortársak hívták. A házat ma emléktábla jelöli. – Nos, mit hozott barátom? – kérdezte tőle a nagyhatalmú irodalmi úr. 1 Benedek Elekre emlékezünk születésének 160. és halálának 90. évfordulóján. �64 EMLÉKEZÉS – Székely népdalokat, balladákat, meséket – rebegte elfogódottan a legényke. – Aztán ismeri-e a Vadrózsákat? (Ez volt Kriza János híres-neves népballada-gyűjteménye.) – Gyerekkorom óta. – Hát a Kisfaludy Társaság kiadványait? – Azokat is. – Az Erdélyi János gyűjteményét is? – Azt is. Ezek még sehol sem jelentek meg – mutatott a maga kéziratára. – No, no, majd meglátjuk, hangzott a szkeptikus válasz, s a kéziratot elnyelte az íróasztalfiók. Teltek a hetek és a hónapok, de a siker elkerülte. Novellái, kisebb-nagyobb írásai kiadatlanul hevertek a kiadók fiókjában. Nem történt semmi. Egyszer csak, amikor már teljesen elkeseredett, Az ellenőr című lap címlapján megjelent Benedek Elek nevével az első cikk. A kétségbeesést öröm váltotta fel. Benedek Elek abbahagyta egyetemi tanulmányait, újságíró lett. Először a Rákosi Jenő által szerkesztett Budapesti Hírlap munkatársa lett. Cikkei alá ezt a nevet írta: „Székely Huszár”. Itt sikert sikerre halmozott. Ettől fogva haláláig mindig volt valamilyen lapja és hamarosan olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy könyveinek sikere Jókai Mór regényeivel vetekedett. Írófejedelem lett, országgyűlési képviselő, félelmes tollú újságíró, de mégis, lelke mélyén megmaradt nagy mesemondónak. Az első világháború vérzivatara után erkölcsi kötelességének érezte, hogy visszatérjen szülőfalujába, mint a „föl-földobott kő”. Fogadalomból, egy álló éven át ki sem mozdult a kertjéből. Majd feladva önként vállalt fogságát, lázas tevékenységbe kezdett. Felvette a román állampolgárságot, és mindenkinél hamarabb rájött, hogy Erdélyben csak úgy lehet elviselni az életet, ha román és magyar között igazságos béke van, ami nem a politikusokon, hanem a köznapi embereken múlik. Meg kell tanulni a békés együttélést. Tudta, mit kell tenni. Mozgósítani kell az erdélyi magyar kultúra útját, hogy a belső ellenségeskedés meg ne mérgezze azt. A munkát a legkisebbeknél kezdte, hiszen övék a jövő. Gyermeklapot szerkesztett, méghozzá érdekeset, hogy az új nemzedék ne feledje anyanyelvét, magyarságát, és toleráns legyen és maradjon minden emberi értékkel kapcsolatban. Mozgósította az erdélyi írástudókat és így lett ő az induló erdélyi magyar irodalmi élet első katalizátora. Nemcsak „unokái”, hanem „fiai” is voltak. Fel akarta ébreszteni az erdélyi írástudó értelmiséget, a tehetséges fiatal írókat kábultságukból. Összefogásra, írásra buzdította őket, és munkáikat kivitte a nép közé. Tudta, hogy az elrejtett érték az el- �EMLÉKEZÉS 65 nyomókat segíti. Hamarosan fél Erdély a barátja volt. Nemcsak írásai, hanem emberi-erkölcsi magatartása volt az, ami hatott. Nem valóságtól elrugaszkodott álom-ideológiákat kell gyártani, hanem meg kell tanulni újra a köznapi emberséget, ami alól a történelemnek semmiféle vihara nem ment fel minket. Az ő „fiai” voltak: Tamási Áron, Nyírő József, Szántó György, Berde Mária, Bartalis János, Tompa László, Sipos Domokos, no meg Dsida Jenő. Nélkülük nem létezhetett volna a két világháború között erdélyi irodalom. 1922-ben megindult Benedek Elek máig emlékezetes gyermekújságja, a Cimbora, amely Elek apó szerint „a jó gyermekek képes hetilapja” volt és 1929-ig – Benedek Elek haláláig – rendszeresen megjelent. Bennük nemcsak mesék, hanem ismeretterjesztő írások is helyet kaptak. Kevesen tudják, hogy az a jól ismert mesefordulat, hogy „jó tett helyébe jót várj”, Benedek Elek tollán vált közmondássá. Az a mondat, hogy „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál”, szintén az ő keze által vált szelíd intelemmé. Mivel a lap fennállása során mindig pénzügyi nehézségekkel küzdött, Benedek Elek a családtagjait dolgoztatta ingyenmunkásként. A Cimbora-unokák – vagyis ifjú olvasói – nem tudták meg soha, hogy a mindenki által szeretett és kedvelt gyermekújság nem azért szűnt meg, mert Elek apó meghalt, hanem Elek apó azért halt meg, mert megszűnt a Cimbora. Ahhoz, hogy a lap megjelenhessen és a lap írói a betevő falatjukhoz szükséges honoráriumot megkaphassák, Benedek Elek bankkölcsönöket volt kénytelen felvenni egy szatmári banktól, 30%-os uzsorakamatra. És Elek apó hitt és reménykedett. A bankárok álnokul, szélhámosok módjára hitegették. A Cimbora halt meg először. Benedek Eleknek nem az anyagi csőd fájt, hanem az, hogy újság nélkül maradtak a betűre éhes erdélyi gyerekek. Úgy érezte, hogy végleg kicsavarták a fegyvert a kezéből, megölték honfitársai. A Cimbora és Elek apó haldoklását fia, Benedek Marcell rövidesen megírta. Életében először, a Cimbora megszűnésekor egyszerűen nem volt többé dolga ezen a világon. Nem jelent meg a lap, és ezért elapadtak a Cimbora-unokák levelei. A napi 30-40 levélből csak 2-3 levél maradt. Leste a postást, de sokszor hiába. Pedig Benedek Elek mindenkinek válaszolt, gyengéd szóval és őszinte szívvel és mindig szép kerek betűkkel írva. Augusztus közepén, rekkenő hőségben beállt árpát aratni. Nem lett volna szükség erre, de valami hasznos dologgal akarta magát elfoglalni. Jó kaszás volt, bár már jobbára az íróasztalhoz szokott. Intette is felesége: „Vigyázz, Elek, megárt”. – „Bírom én még, Istennek hála” – válaszolta mosolyogva. Gyermekei így vigasztalták az aggódó hitvest: „Hagyja csak, Mamus, legalább nem emészti magát”. Augusztus 17-én is hajnal- �66 EMLÉKEZÉS ban kelt. Csíkos fehér nadrágban, hófehér ingben kaszálni indult. Tízóraira hazatért. A tornác akkor 150 éves asztala minden jóval megrakodva várta, zöldhagymával, szalonnával, írósvajjal, lépes mézzel, friss borvízzel. Kolompszó hívta össze a szétszéledt nagycsaládot minden étkezésre. Nagyapó is bejött, de nem ült le enni. Szobájába ment levelet írni. Eközben érte a halál. Mi Benedek Elek titka? A válasz egyszerű: a soha nem feledett szülőföld. Az urbánus gondolkodású Schöpflin Aladár, aki sok mindenben másként vélekedett, mint Benedek Elek, így jellemzi írásművészetét: „A székely falusi élet, parasztok, fél-paraszt életét élő kis-urak, a székely erdők és völgyek specialistája volt, meghatott szeretettel, érzelmességre beállítva, a rokonszenvet keltés észrevehető szándékával mondott el apró, egyszerű bonyodalmú és lelki életet kevéssé feltáró történeteket a népről, melyből származott s melytől nem idegenedett el soha.”2 Egy szóval ezt úgy mondhatjuk, hogy ember volt és ember maradt a meséiben, de még a publicisztikáiban is. Ritka jelenség az irodalomban, hogy valakinek az írásai és a magánélete teljesen azonos. Ez a patak-tisztaságú becsületesség a titok nyitja. Az írásaiból sugárzó emberi tisztaság ma is hat, mivel egyre inkább a leírt szó az emberi manipulálás eszköze. Egyre kevesebb a leírtakban a szívünkből kiszakadó szó. Benedek Elek gyermekei, családja meg a köznapi székely emberek számára olyan volt, mint a védőszárny. Oltalmazott és magasra emelt. Azt tartotta, hogy valami gyönyörködtetőt, valami élvezeteset kell írni a gyermekeknek, olyant, amelynek nyilvánvalóan egyszerű és emberséges az igazsága. Irtózott a mesterségesen kitalált történetektől, a felszínes moralizálásoktól, a szájbarágós tanulságokkal cicomázott tanmeséktől. Meggyőződése szerint a való életben van minden szépnek és jónak az ősforrása. A mese a lélek kenyere. Egyetemes emberi jelenség, mivel óceántól óceánig minden nép hagyományában megtalálható. A valóság és a képzelet határmezsgyéjén olyan alapigazságokat fogalmaznak meg, amelyek emberségünk számára fontosak és elengedhetetlenek. Hidat épít a tudatos és tudattalan világ között. Megkísérli az alaktalan gondolatot történet formájában megjeleníteni. Ha megvonjuk gyermekeinktől a mesét, képzeletük, vagy ahogyan ma divatosan mondani szokás: „innovációs képességük” nem fejlődik ki. Az embernek nemcsak a valóság talaján kell tanulni járni, de a képzelet szárnyán is meg kell tanulni repülni. Ezért a Bibliában 2 A magyar irodalom története a XX. században. 1937. Grill Károly Könyvkiadó Vállalata, Bp. �EMLÉKEZÉS 67 is vannak mesék. A legnevezetesebb közülük Jótám verses formájú meséje arról, hogy a fák hogyan mentek el királyt választani (Józs 9, 8–15). Jézus is használt tanításában mesei elemeket, elég itt a gazdag ember és a szegény Lázár példázatára gondolnunk (Lk. 16, 19–31). A mese akkor jó, ha erkölcsi értékeket képvisel. Nem az egyes cselekedeteket boncolja, hanem egyetemes erkölcsi értékeket ragad meg és történetek formájában beépíti gondolkodásunkba. A mesék szimbólumvilágában testet öltenek erkölcsi világunk szabályozó eszméi. A mesék hősei először „áldozatok”, küzdelmek árán, próbatételek vállalásával kikerülnek ebből a szerepkörből: A mesehősök bolyongásaik és próbatételeik során bejárják az égi és földi, valamint a földalatti–tengermélyi világot. Különleges utazásaik alatt saját személyiségük rejtelmeivel és adottságaival ismerkednek meg. Benedek Elek meséiből mindezt megtanulhatjuk. Befejezésül hadd idézzem Ranschburg Jenő egy nagyon mai, megszívlelendő gondolatsorát. „Napjainkban sok szó esik arról, hogy a képernyőről áradó erőszak milyen sokat árt a gyerekeknek. Ez kétségtelenül igaz állítás, de nyitva hagyja a kérdést: mi a helyzet a tündérmesékkel? Hiszen, aki olvasta vagy gyerekkorában hallgatta őket, pontosan tudja, hogy például Grimm meséi tele vannak erőszakos cselekményekkel (…) A televízióban fröcskölő művér és a tündérmesékbe rejtett erőszak között a legfontosabb különbség az, hogy az utóbbit a szülő meséli gyermekének, az ágy szélén üldögélve. Ilyenkor a gyermekben a nap folyamán óhatatlanul felgyülemlő félelmek, agresszív indulatok a mesebeli hős kalandjaihoz kapcsolódnak, és a – szülő biztonságot, nyugalmat, szeretetet árasztó közelében – fel is oldódnak a szerencsés befejezés katarzisa során. Biztos vagyok benne, hogy a televízió sem tudna ártani, ha a szülők – beszélgetésre készen – ott ülnének gyermekeik mellett, és fognák a kezüket, miközben együtt nézik akár a Tom és Jerryt, akár a Híradót” (A tündérmesék lélektana). �EMLÉKEZÉS 68 ORAVECZ TIBOR Nincs több kék Tandori Dezső emlékére Hiúság fáinak lombjai között, Kafka igézte horizonton, fáradt dal suhogott, satyiban. Világról beszélt titkon, egy másik világ lakója. Cizellált betűk játszottak szemében, megrogyva a csillagok alatt. Metafizikai aranyba vésve mennydörgő madáridő marad jelként Buda utcáin. Varázslat. Nekem, szépség a csillagokban. Keserédes némaság – hang helyett integet felém. Sikít a csend. Sorok között hamleti viharban az idő játszik egy kopott bakeliten. Széthullt szürreális emléke tompább és teljesebb. Ulisses sorsa sugárzó forrás. Lehull mellé egy sárga falevél – nincs több kék, sem zöld, sem fény. Resetelnélek, Natroid, álmok véres sebeit szántva. Szférák zenéjét hallgatom. Végtelen űrből szól már az intelem: Ne küldj mindenkit a francba! �KÉPZŐMŰVÉSZET 69 FÖLDI PÉTER Kelemen József kiállításának megnyitóján Tisztelt Közönség! Szóval, igenis vannak választottak – feladatra, hogy láthatóvá váljon, értelmezhető legyen általuk; mondjuk az örök emberi sóvárgás: a Földtől az Égig. Weöres Sándor létráról beszél, ami bennünk van. Kelemen Józsi a fákról, monomániásan. Blake romantikus rusztikája, Van Gogh vonagló égbecsavarodása, Mondrián racionalizáló függőleges–vízszintese, Csontváry eget tartó szimbolizmusa… Művészettörténeti minták, a fa motívuma kapcsán, amelyek viszonylatában, és csak ezek viszonylatában értelmezhetők Kelemen József üzenetei. Talán még egy művészettörténeti példa: Csontváry Fohászkodó Üdvözítője, az időlegesen Földhöz kötött emberi lét hív Égi erőt, és üzen vissza földi esendőségünkről. (Mindez persze így, lehet, hogy túl direkt, de közelítésnek talán jó.) Igazi erdőjáró, gombázik és talál!, és ez bosszant, mert én már évek óta nem. Megyek korán reggel kocsival Tarjánba kutyát etetni, Ő meg jön szembe velem biciklivel púpozott kosár gombával… Miről is szólnak akkor ezek a képek? A fákról? Ismeri a fákat – név szerint is – évek óta beszélő viszonyban van velük, akik a szerves lét üzeneteit sugározzák az égnek: égbekiált, sóvárog, sóhajt… A kozmikus tér rezzenései beleköltöznek a csemetébe, növekedésének lüktetése visszahat az égi rendre: Föld–Fa–Ég. Teremtő és Teremtett és a szükségszerű olvasat, amit az alkotó a képeken láthatóvá tesz. Okszerű viszony, mégis a szubjektum árnyalja érzékelhetően értelmezhetővé. Mindez „szakmailag” úgy „működik” a képen, hogy a fa motívuma hívja elő a „hátteret”, a háttér „felelős” a fa formájáért: kiteljesedéséért, deformáltságáért, csorbultságáért… (Egymástól lesznek láthatók!) Viszonylataik értelmezik a felismeréseket és a kép rendjét is. A képeken megjelenő fákról eddig még nem is esett szó: a testnedvek áradása, a földből táplálkozó égretörés, sóvárgó szivárgás – Hív az Ég! – �70 KÉPZŐMŰVÉSZET ágzárványok égtükrének végtelenje, égi terek paradicsoma, vagy csak egy másik dimenzió…? Az Idő folyása, a sodró megmásíthatatlanság. Az Idő megfagyott folyamának végérvényessége, a megkövült fák barbár örökkévalósága, tűzhányók égretörésének megmerevedett reménytelensége. Sorsszerűség, a karakterek viszonylata: a sudár életerő, a kiegyensúlyozott teljesség, a sérült, a kidőlt, a megkövült… Választható, vagy már eleve kiosztott a szerep? Jel- és jellemfejlődés, a növekedés ideje feszíti a kérget, az Élet alakítja hordozóját, az a dolga, hogy kiteljesedjen (aztán persze van úgy, hogy mégse…). Sodrása van az életnek. Eszközhasználatát a kétségbevonhatatlan tudatosság, a kivételes lírai érzékenység, a mániákus műgond, a felelősség pontossága jellemzi. Azonos az üzenettel, az anyaggal, gesztusai elevenek, ugyanakkor irányítottak. Arányérzék, erő és oldottság, vibrálóan szálkás és finoman tónusos. Az egységes szín-teret intenzív belső mozgás, ritmus élteti, értelmezve az üzenet lényegét: tűz, elegancia, vonagló fájdalom, jeges megkövültség, a pillanaton messze túlmutató felismerés. És persze mindenki tudja, nemcsak a fákról van itt szó: lélekutak ezek a képek, ha végigjárjuk, lélekkapuk, nem a túlvilágra, csak a földi létünk valóságának Égmértékben való visszaigazolását élhetjük át. Jelenvalóságunk minősítése, emberségünk égi léptéke. Kell, hogy legyen erőnk a szembesülésre. (Elhangzott Kelemen József kiállításán 2018. május 15-én a salgótarjáni Váczi Gyula Művészeti Iskolában.) �Kelemen József: Táj �SZÉPIRODALOM 72 FILIP TAMÁS Nincs hová leszállni Muszájkabátban ülsz, mint egy múmia. Annyi árnyékot szívtál már magadba, hogy szinte alszik a véred. Pedig milyen tágas űr voltál! Verseid, mint űrhajók keringenek még most is, mert nincs hová leszállniuk. A szívedből meg kicsinyke fekete lyuk lett, ahonnan már semmi ki nem szökhet. Félbevágott léggömb Túl az ablakon egy groteszk gyászmenet követ két kicsiny fehér balettcipőt. Nem bánok semmit, énekli a kántor, és kezéből fölszáll egy félbevágott léggömb. Az ég bőségszaruként dönti rájuk a mannát: tömik magukba, és elcsapják vele a hasuk. �SZÉPIRODALOM 73 FILIP TAMÁS Az utolsó akkord után Nem minden galamb szentlélek, és a szentlélek se mindig galamb képében jön közénk a Földre. Lehet napkelte, vonatfütty, pillangó, rózsaillat, de akár a hangverseny utolsó akkordja után születő csönd is lehet. S mert hallotta Isten, hogy jó: az emberek keze tapsolni kezd. Tépett és zaklatott Ripacs nyár hadonászik a konyhakéssel. El innen, szárnyaink kavarják föl a haló port, vijjogjunk, mint egy mentőautó, ha szirénázva száguld egy balesethez. A nyár új kalózai kampós kézre vágynak, mert az mindennél kalózosabb. De tudják, hogy előtte le kell vágni a régit, és örülnek, hogy elég hosszú a várólista. �SZÉPIRODALOM 74 FILIP TAMÁS Nyelvemlék A bédekker is bizonytalan. A Dajkál-tó lenne az, mi úgy kéklik előttünk, mint az ég szeptemberben néhanap? Hát legyen: felfedeztük magunknak. S ha már így esett, legyen rajta egy lélekvesztő, és abban egy lelkes ember, egy nyugalmazott gályarab, ki kalóz volt korábban, és a Volgán még korábban hajókat is vontatott. Mintha versenyezne, úgy evez, pedig nincs is ellenfele, egyedül van, s ha beszélgetne, magával kell beérnie. Sok nyelvből őriz emlékeket, de nem tudja már, mi mit jelent. Cogito ergo sum, Allegro barbaro, Csernobil, Atomkraft? Nein danke. Szamizdat. Tacepao. Szálem alejkum. Mené tekél ufarszin. À la recherche du temps perdu. Winnie-the-Pooh és Winnetou. Szalajka és Baradla. Nem tudja honnan jött és hova tart. Isa pur? Drága olvasó, számítok önre, ha volna ötlete, kérem jelezze, hogy megírhassam egy másik versben, a kék tavon ki evez. �TÁRSADALOM 75 GYUKITS GYÖRGY Bükkszentkereszt – Borsod Svájca Egy kutatás margójára Egy szociológiai felmérés során ismertem meg a Bükk hegyei közt megbúvó települést. Eddigi kutatásaim terepei a téma sajátosságaiból adódóan többnyire nyomornegyedek, cigánytelepek voltak, melyek nagyban meghatározhatják a település arculatát, mint például a miskolci Lyukó, az ózdi Hétes vagy a taktaközi cigánytelepek, ám akár egy egész régióét is, mint amilyen az északkeleti. Bükkszentkereszt azért volt számomra érdekes, mert nagyon nem illik bele a fenti képbe. A múlt Egy település nem érthető meg múltja nélkül, ezért foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel, a meglepően gazdag szakirodalmi anyag alapján most elsősorban a főbb társadalmi és demográfiai változásokra koncentrálva. Bükkszentkeresztet Újhuta néven Szimonidesz János alapította Mária Terézia uralkodása idején az 1770-es évek közepén. Az eredeti lakosok döntő többségében katolikus szlovákok, akik üvegkészítéssel foglalkoztak. Újhuta a Bükk hegységbeli ún. hutás települések sorába illeszkedik, �76 TÁRSADALOM mint amilyen Óhuta vagy Répáshuta. A hutás településeken az üvegkészítéssel foglalkozó népesség, legalábbis kezdetben, kiváltságos helyzetű szakmunkásokból állt, akik „…nem tekinthetők urasági szolgáknak, jogállapotukban különböznek a lakosság többi részétől”1 és adót sem fizetnek. Van olyan családnév, mint például az Orliczki, mely a kezdetektől egészen napjainkig előfordul. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a sok hányattatás, elköltözés ellenére létezik folytonosság is a település lakossága körében. Az üveggyártás megszűntével, az 1800-as évek elején ugyanis sokan elköltöztek. Akik itt maradtak, azoknak a megélhetési forrása továbbra is az erdő maradt, favágókká, mészégetővé lettek, de a fuvarozás is jelentős kereseti forrássá vált. Jellemző a cserekereskedelem a bükki falvak és az Alföld között,2 ugyanis a bükkben az élelmiszert, de még a kenyérnek való gabonát sem lehetett megtermelni, sőt az állatoknak való takarmányt sem, ezért az itt élők számára a kereskedelem alapvető fontosságú, melynek leglényegesebb eleme: meszet élelmiszerért. 1 2 Veres László 1989. A Bükk hegység üveghutái. Miskolc. Viga Gyula 1984. Árucsere. Adatok egy termelési táj körülhatárolásához. In: Szabadfalvi József és Viga Gyula (szerk.): Répáshuta, egy szlovák falu a Bükkben. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Népraji Kiadványai XIII, Miskolc, 171–189. �TÁRSADALOM 77 Légyfogó (forrás: Bükki Üveghuták Kiállítóhelye és Üvegműves Tájház, Bükkszentkereszt) Az elköltözés következtében a népesség elkezdett drasztikusan csökkenni, ami az 1831. évi kolerajárvány után érte el mélypontját, ekkorra a település majdnem teljesen elnéptelenedett: csupán 55 lakosa maradt. A kolera pusztítása igen jelentős, ebben vélhetően az is közrejátszhatott, hogy a település ivóvízellátása megoldatlan volt.3 Majd az ezt követő időszakban részben a betelepülésnek köszönhetően a lakosság száma ismét növekedni kezdett, és 1848-ra majdnem elérte a 400-at, így ekkor már kissé meg is haladta az 1800-as évek elejei maximumot.4 Az 1870-es évekbeli gazdasági fellendülés pozitív hatással volt a bükkszentkeresztiek életére, mert növekedett a fakitermelés, így az ebből származó bevétel is. Ismét számottevően nőtt a népességszám egészen az első világháborúig, amikorra már meghaladta az ezret (KSH). A statisztikai hivatal adatai alapján a magukat szlováknak vallók aránya a századfordulóra drasztikusan csökkent, mert amíg az 1880-as esztendőben a 629 lakos közül 538 szlováknak vallotta magát, addig 1900-ra a 858-ra emelkedő összlétszámból csak 8 a szlovák, ennek hátterében azonban inkább a milleniumot megelőző magyarosító törekvések állhatnak. Meg kell jegyezni azonban, hogy a mészkereskedés miatt az itt élő szlovákoknak mindig is szükségük volt a magyar nyelvre, éppen a kereskedés okán, mely olyan jelentéktelennek tűnő dolgokban is megnyilvánult, mint például a magyar anyanyelvű területen vásárolt állatok magyar neveinek megőrzése.5 A világháború nagy fordulatot hozott a település életében, egyrészt a veszteségek, másrészt Trianon miatt, ugyanis az itt élő, döntően szlovák népesség elszakad, vagyis határ választja el a többi szlovák ajkú településtől, ennek egyik legfontosabb eleme, hogy a lakosság utánpótlása megszűnik. Trianon következtében Bükkszentkereszt lesz a legmagasabVeres László 2007. Bükkszentkereszt. Száz magyar falu könyvesháza. Szerk.: Viga Gyula; http://sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/100_falu/Bukkszentkereszt/index.htm 4 Veres László 1995. A Bükk hegység üveghutái. Officina Musei 2. Miskolc. 35. p. 5 Viga Gyula 1969. A Bükk-vidéki falvak 19. századi életmódjához. BAZE–Hont Megyei Évkönyv 21. 233–240. 3 �78 TÁRSADALOM ban fekvő településsé, ráadásul kimutatják, hogy a levegő itt nagyon egészséges, részben ezért, részben a táj festői szépsége miatt a település turistaparadicsommá válik. Népszerűség tekintetében sokat nyom a latba a közeli Lillafüred kiépülése, ami akkoriban az elit üdülőhelyévé lesz, talán nem véletlen, hogy épp itt játszódik a Meseautó című film is. Így tudósít erről 1938-ban a Lillafüredi Fürdőújság: „Régen nem tapasztalt élet indult meg Újhután, mely az utóbbi idők egyik legnagyszerűbb és legkellemesebb nyaralóhelyének bizonyult. (…) Pensiók, épületek, vendéglők keletkeztek és a község csaknem valamennyi háza berendezkedett a fizető-vendéglátásra.”6 De a korabeli elittel való kapcsolataiból is igyekszik a falu tőkét kovácsolni, ennek ékes bizonyítéka: „A képviselő-testület egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy vitéz Gömbös Gyula honvédelmi miniszter úr őnagyméltóságát Újhuta község díszpolgárává válassza. Újhuta község ezzel óhajtja kimutatni háláját és szeretetét az ember iránt, ki a vitézeket és hadviselteket egy táborba tömörítette, a nemzeti hadsereget és annak szellemét kiterjesztette”. Talán nem teljesen a véletlen műve, hogy a miskolci bekötőút ez után megépül, „és 1935-ben a Magyar Államvasutak gépkocsiüzeme már két autóbuszjáratot indított naponként Újhutára”.7 Hétvégeken ún. filléres vonatok indultak Miskolcra az ország különböző részeiről, hogy a Tiszai pályaudvarról buszjáratokkal Újhutára eljussanak, volt, amikor 600-an is felkeresték a települést. A Lilla étterem terasza Bükkszentkereszten (Veres 2007 i. m.) Az első világháború után még folytatódik a fakitermelés és a mészégetés, azonban ez már kiegészül az idegenforgalom adta lehetőségekkel, így viszonylag elfogadható megélhetést biztosít az itt élőknek, szemben az 6 7 Veres László 2006. Üvegművességünk a XVI–XIX. században. Miskolc. 45. Veres 2006. i. m. 45. �TÁRSADALOM 79 innét alig negyven kilométerre, a Bükk lábánál elterülő Tarddal, ahol Szabó Zoltán klasszikus szociográfiájából8 tudhatjuk, micsoda körülmények uralkodtak az 1930-as évek közepén. Aztán a történelem ismétli önmagát, legalábbis az egyik interjúalany beszámolója szerint: „De már olyan negyvenbe, már kaptunk egy olyan papot meg tanítót is, akik olyan céllal jöttek ide Bükkszentkeresztre, hogy elmagyarosítani. (...) Összegyűjtötték az embereket itt a tetőn, és mondta itt a pap, hogy Magyarországon élünk, magyar kenyeret eszünk, magyarul beszéljünk. És akkor nagyon sok ember magyarosította a nevét. Volt Kohulák, Laucsák, szlovák nevek voltak, de volt félig lengyel is, történelmi nagyjaink nevét vették fel, például Csokonai, Petőfi. (…) Én maradtam Galuska, eredetileg Haluska volt, de mi lefordítottuk Galuskára. (…) Ha nem lett volna erőszakosan, akkor sokkal többen beszélnek itt szlovákul.” 1940-ben a település neve Újhutáról Bükkszentkeresztre változott. A második világháború és a rendszerváltás közötti időszak egyik legfontosabb eseménye, hogy az 1946-os csehszlovák-magyar lakosságcsereegyezmény keretében az 1941-es összeírás alapján az 1685 lakosú faluból 600-an települtek ki ugyan önkéntesen, de jelentős csehszlovákiai agitáció hatására. Így emlékszik erre az egyik interjúalany: „(Felmenői) szlovákok, anyukám is szlovákul beszél, (…) Itt születtem, itt nőttem fel. Magyar vagyok, magyarnak érzem magam. Az én rokonságomnak a kilencvenöt százaléka kitelepült. (Hova?) Szlovákiába. (Ezen belül?) Összevissza. Vannak Morvába is. Rozsnyóba, akkor Nova Mestába. (Miért költöztek el?) Mert ide szlovákok jöttek agitálni, azokat megfizették. (Mennyien mentek ki?) – Száz. (Mikor?) Negyvenhat vagy negyvenhétbe. Ezek, akik innen mentek Szlovákiába, ez az érdekes, ezeket autóval vitték, és akik magyarok jöttek ötven kilós csomaggal. … Aki itt hagyta az országot, az hazaáruló, aki kiment ötvenhatba, az is.” A szakirodalom és saját interjúk is azt támasztják alá, hogy az elköltözők jelentős része nem igazán lett megelégedve új hazájával, azonban a megkérdezettek szerint büszkeségből csak néhányan költöztek vissza. A mezőgazdasági szempontból kedvezőtlen adottságok miatt a téeszesítés elmaradt. Végül talán a legfontosabb változás, a régi életmód megszűnése9 a hatvanas évek végére, mely döntően a mészégetésen alapult. A Szabó Zoltán 1986. A tardi helyzet. Cifra nyomorúság. Akadémia Kiadó – Kossuth Kiadó, Budapest. 9 Bakó Ferenc 1969. A mészégetők életmódja a Bükk hegységben. Egri Múzeum Évkönyve, 1969. https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HEVE_agria06/?pg=282&layout=s 8 �TÁRSADALOM 80 munkaképes lakosok jelentős része Miskolcon, elsősorban a nehéziparban talált magának munkát, vagyis ingázók lettek. A mészkemence kibontása (Veres 2006 i. m.) Bükkszentkeresztről az 1960-as népszámlálás adatai szerint Kristóf10 számításai alapján Miskolcra ingázott az aktív keresők 28,9%-a. A Miskolc környéki települések összehasonlításában ez az érték közepesnek tekinthető. A rendszerváltást követően a régiót és a megyét sújtó szociális problémák itt is jelentkeztek: a munkahely elvesztése, az ingázók magas aránya, de épp ilyen a népesség elvándorlása vagy a fogyása is. A fenti folyamatok természetesen hatással vannak a település korösszetételére is. A 0–14 éves korosztály aránya 1990 és 2011 között szinte megfeleződött, míg a 60 évnél idősebbeké nagymértékben növekszik. A Bükkszentkereszttel foglalkozó szakirodalom áttekintéséből az derül ki számomra, hogy a településen lévő egyenlőtlenségek sohasem voltak nagyok. Még az ezerhétszázas években az itt dolgozó üvegművesek, ezek segédei privilegizált helyzetűek voltak, az ezernyolcszázas években a fakitermelés és a mészégetés, a kereskedés biztosan nem tette gazdag településsé, de nem is tartozott a legszegényebbek közé. A Bükkben a fuvaros az „úr”11 – tartja a mondás, mert annak ellenére, hogy a favágó és a fuvaros között nem nagy a társadalmi távolság, sőt e két csoport a házasság révén átjárható volt, azért ment a fuvarosnak jobban, mert a mész, a fa, a Kristóf Andrea 2017. A miskolci agglomeráció fejlődési pályája (1970–2015). Történeti Földrajzi Közlemények 5. évf. 2. szám. Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Nyíregyháza. 64–81. 11 Veres 2007. i. m. 75. 10 �TÁRSADALOM 81 gyümölcs (elsősorban az alma) szállításából jelentős haszonra tett szert, továbbá mobilitása révén nem volt annyira kiszolgáltatva a helyi viszonyoknak sem. A lakosság jelentős részének ingázóvá válása után a falu lakói közötti vagyoni különbségeket a magát szocialistának nevező rendszer valószínűleg nem növelte, inkább csökkentette. A rendszerváltást követően e tekintetben egymásnak némileg ellentmondó adatok állnak rendelkezésre: egyrészt Bükkszentkereszten a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a miskolci szuburbia és agglomeráció települései közül a legmagasabb kategóriába tartozik, másrészt az egy főre eső jövedelem esetében ugyan felső, de már csak a második legmagasabb kategóriába, mely azzal magyarázható, hogy a magas iskolai végzettségű miskolciak közül a kevésbé jómódúak költöznek Bükkszentkeresztre. A jelen A falu jelenét elsősorban saját kutatási tapasztalataimra építve szeretném bemutatni, kiegészítve néhány szakirodalmi anyaggal. Mára lényegében a település elmagyarosodott, melyben meghatározó szerepet játszott az, hogy a szlovák háttérbe szorult. Az iskoláskorú gyerekek a település szlovák nemzetiségi iskolájában tanulnak ugyan szlovákul, de a tanárokkal és az óvoda vezetőjével készült interjú alapján megállapíthatjuk, hogy a szlovákot mint idegen nyelvet tanulják, nem a családból hozzák. A falu történetének egyik paradoxona, hogy a szlovák kultúra fenntartói a nem is olyan régen főleg Miskolcról betelepültek gyermekei, akiknek egyáltalán nincsenek szlovák gyökereik. A másik, hogy a település jelenlegi vezetése nem pusztán a nemzeti identitás megőrzése miatt ragaszkodik a szlovák nemzetiségi iskola titulus megőrzéséhez, hanem demográfiai okokból is. Könnyen lehet, hogy már rég megszüntették volna az alacsony tanulói létszám miatt, ha nem lenne nemzetiségi, és ennél fogva már nem lenne önálló iskolája a falunak. A saját iskola, és tegyük hozzá óvoda, a település fennmaradásának talán az egyik legfontosabb biztosítéka. A miskolci nehézipar rendszerváltást követő csődje után nehéz időszak köszöntött az itt élők többségére. Aki csak tudott, nyugdíjba ment vagy próbálta kihúzni valahogy nyugdíjig. Ez az idős nyugdíjas generáció az, amelyik nosztalgiával gondol vissza a késő Kádár-korra, mint egyfajta aranykorra. Az ezt követő generációból nagyon sokan elköltöztek, és nem csak az alacsony iskolai végzettségűek közül, mint akiket hiába kerestünk a kérdőívezés során, hanem ahogy erre az egyik tanárnő visszaemlékezett, szinte alig maradt valaki rajta kívül Bükkszentkereszten az ál- �82 TÁRSADALOM talános iskolás osztálytársai közül, pedig akkor még jóval népesebbek voltak az osztályok. Ez nagyon fáj az itt maradt szülőknek. Az itt maradó nagyszülőkkel készült interjúkból megtudhatjuk, hogy gyermekeik és unokáik nemcsak a néhány km-re lévő Miskolcra vagy a távolabbi Budapestre, hanem külföldre is mentek szép számmal, főleg Angliába és Németországba. Az itt maradó idősödő szülők súlyos szociális problémát idéznek elő, hiszen valakinek gondoskodni kellene róluk. Értelemszerűen minél távolabb élnek a gyerekek és unokák, annál súlyosabb az így előálló helyzet. Gondoljunk csak bele, nincs vezetékes gáz, mindenki fával fűt. Ez olyan nagy gond, hogy van, aki télire Miskolcra költözik a gyerekéhez, majd a hidegek elmúltával, tavasszal visszajön. Tapasztalható azonban egy ezzel ellentétes áttelepülési hullám is. Főleg Miskolcról, de távolabbról úgyszintén, tipikusan felsőfokú végzettségűek költöznek ide, mert Miskolc – ahol esetleg dolgoznak, sokan például a Chinoinban – közel van. De az is megfigyelhető, hogy itt vállalnak munkát például „Gyuri bácsi gyógynövényes üzleté”-ben, vagy saját maguk kezdenek valamilyen, általában idegenforgalmi vállalkozásba. A falu eklektikus építészeti arculata a társadalmi egyenlőtlenségek fokmérője is egyben. Az amortizálódott házakban a többnyire idős vagy idősödő tősgyökeres bükkszentkereszti lakosok élnek, míg az újonnan építettekben vagy a felújítottakban a fiatal beköltözők, vagy ahogy itt mondják: az idegenyek. Vannak még azok a jobb módúak is, akik őslakosok, de őket jobban elfogadják, mint a beköltözőket, ugyanis az interjúk során a gazdasági különbségekből eredő konfliktusok az őslakosok és a beköltözöttek közötti konfliktusokként tematizálódnak. Az anyagi hátterű konfliktussal kapcsolatos képet árnyalja, hogyha a jómódú, legyen akár beköltöző is, de munkát tud adni az itt élőknek, azt dicsérik, míg, ha legyen �TÁRSADALOM 83 akár helyi lakos is, de falun kívülieket alkalmaz, azt mód felett elítélik. Ez azzal függ össze, hogy a településen nagyon nagy gondot jelent a foglalkoztatás. Ezt jól példázza, hogy még a postás is könyvelői középfokú végzettséggel rendelkezik. A problémát a polgármesteri hivatal elsősorban a közfoglalkoztatással próbálja enyhíteni. A közfoglalkoztatottak azonban többnyire a nyugdíj előtt álló, alacsony iskolai végzettségű, már „senkinek nem kellő” lakosokból kerülnek ki, ugyanis nekik már elköltözni sem érdemes. Az interjúkból kiderül, hogy van egyfajta életmód- és életfelfogásbeli ellentét is a helyi és a beköltöző diplomások között. Ennek jó példája a Debrecenből ideköltöző tanárnő, aki nem tud kijönni a helyi tanárokkal, ugyanis mást jelent számára a kultúra, és ennélfogva másképpen képzeli az ismeretek átadását a diákoknak. A konfliktus úgy oldódott meg, hogy otthagyta az iskolát, és belépett férje idegenforgalmi vállalkozásába. Amiben viszont Bükkszentkereszt különbözik a tipikus borsodi településektől, az az, hogy roma népesség híján – a faluban csak egyetlen cigány család lakik – a faluban nincs etnikai konfliktus, az iskolában és az óvodában nincsenek halmozottan hátrányos helyzetű tanulók és ezért felzárkóztató programok sem. Ettől is nagyon más Bükkszentkereszt a régió többi településéhez képest. A falu vezetőivel készített interjúkból kiderül, hogy igyekeznek elejét venni az elgettósodásnak, de az elslumosodó régió még így is hatással van a helyi idegenforgalomra. A jövő A fent említett két réteg jövővel kapcsolatos attitűdjei élesen különböznek egymástól. Az öregségükre egyedül maradók nem látják túl rózsásan a jövendőt, és egyfajta nosztalgiával emlékeznek a rendszerváltás előtti időkre, míg a jómódú bevándorló rétegbe tartozó egyik interjúalany így nyilatkozik: „Nekünk ez lenne a jövőnk, hogy a városokból költözzenek ki emberek.” Végül hogyan látja a terepen dolgozó kutató a település jövőjét? A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy az eddigi tendenciák folytatódnak: Bükkszentkereszt egy jómódú, elzárt település marad az elslumosodó észak-magyarországi régió közepén. (A kutatást az EFOP-3.6.2-16-2017-00007 azonosító számú, Az intelligens, fenntartható és inkluzív társadalom fejlesztésének aspektusai: társadalmi, technológiai, innovációs hálózatok a foglalkoztatásban és a digitális gazdaságban című projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap és Magyarország költségvetése társfinanszírozásában valósul meg.) �SZÉPIRODALOM 84 SZENTJÁNOSI CSABA Csendes tanítás az életed Kávét főzöl, ahogy kinyitod az ablakot, átszalad hálóingeden a tél, kabátom gólyaszárnyaival átölellek, hogy ne fázzál, mert olyan kicsike hóvirágszíved van, gyökereibe gyűlik a föld melege, zúzmara-szádhoz nyelvem lángját teszem, hogy ne dideregj, a konyhában nézed a teafőző űrbázisát, míg én az ajtófélfa halántékához teszem arcomat, hogy érezzem a ház lüktetését, kávét főzöl, hogy fekete lyukában eltűnjenek a percek, a gondolatok, de ahogy a halak is kifröcskölik az óceánt a partra – meglököd szívemet, és kiesik belőle ez a vers, míg állsz a konyhában, kinő a fazék füsthaja, a kályha lángkörme… csendes tanítás az életed, holnap reggel majd az utak biztonsági övével bekötjük egymást, mielőtt újabb földi utazásunkra indulunk el… �SZEMLE 85 KABDEBÓ LÓRÁNT Megtalálni saját helyünket a körforgásban Turczi István pályaképe legújabb kötetétől visszatekintve Kevés költő képes azt a hullámmozgást kialakítani pályáján, amit Turczi az emberi létben való tájékozódás módjaként feltalált a maga pályája alakítása során. Miután kialakult benne az elképzelés, hogy rendezni kéne a szavak viszonyát a dolgokkal. A kiválasztottság legendáiba egyszerre tudott belépni és továbblépni belőle megtalálva a szavakban megépülő morál és metafizikum megképzésének poétikai lehetőségét. Kötődni az évezredes, az évszázados és a legmaibb környezethez, származáshoz, történelemhez, és ugyanekkor ennek megkoronázásaként az ember létköltészetét megteremteni. A sorsköltészet végiggondolását akként vállalni, hogy ebből ki tudja nevelni a létköltészetet. Valahai Turczi-monográfiámban leírtam ennek egyszeri folyamatát, amely Jeruzsálem és Tata, a Zöld Rabbi és Deodatus történetében felnevelte a mára már világismertségű Egy év címen ismert ciklusát. De amint az Üresség (Elégia a másnapért, hajnaltól hajnalig, négy tételben), majd annak párhuzamában a Szeresd a vándort kötetei megjelentek, szememben megfigyelhetővé válik pályaképében a korábbi poétika rendszerré nemesítése. Illetőleg egy alkotói mechanizmus gyakorlattá emelése. Ami egyszeri csodának tűnhetett korábban, az mostanra egy szerencsésen alakított pályakép mechanizmusaként rögzül. Példázatossá állandósul. A világjáró költő visszaköti magát a vállalható hagyományokhoz, hogy azokat végigkísérve a döntések útjain önmaga megújuló megépítését vállalja: De mégis merre? Merre induljak, és hová vezet, ha vezet utam? A költészetében a magyar hagyományt jelképező Deodatus Tatát várossá és hazává formáló szerepét Kazinczy kettős tatai pillanata váltja fel. Kazinczy életében kétszer gyönyörködhet a tatai kertben, amely átvillanó mulandóságában is a szabadság pillanatát jelenti számára: egyszerre a börtönpokolba vezető bejárat és a nemzetét szabadon vállalhatás kezdete (Vadszőlő a balusztrádon [Kazinczy naplójából, 1803. május 21.]). Jedlik Ányos felidézése a családi félig jobbágyi, félig nemesi sorsból kiemelkedő ke- �SZEMLE 86 resztény alapozottságú jövőépítés ígérete (Ermitázs). Az Attila példázata pedig a pusztítás kifinomult és egyszerűsített csapdáját mutatja fel, nyugat és kelet sajátos veszélyeire figyelmeztetve (Kezdet és vég). És ezekkel párhuzamosan megépül (hány találkozásunkkor idézgette ízlelgetve sorait) pályaképe második nagy koronációja, a létezés értelmének kilicitálása, az Ürességet megtöltő varázslásnak modern oximoronja. Miért idéztem pályáját monográfiában? Mert ezzel párhuzamosan tájékozódhattam a kortársi líra korszerű megépíthetéséről. Arról a poétikai lehetőségről, amelyik egyszerre vállalja a sorsköltészetet, és ezt ugyanakkor átformálja létköltészetté. Ebben a Turczi által gyakorlattá szervezett pálya-alakításban vélem megtalálni a kortárs versben felmutatható elégiát, az emberi létezés oximoronját. *** Az új ezredbe lépés küszöbén (2001-ben, a Deodatus történetek fülszövegében megszólalva) szükségét érezte Turczi István, hogy ürügyet keressen a szavak birodalmában „annak kimondására és elhallgattatására, hogy tartozni kell valahová, és jó tudni, hol van ez. A megérkezés távolról sem térérzés, hanem viszonyítási pont: a szív földrajza. Olyan könyvet szerettem volna írni, amelynek lapjaira az emberek odaképzelhetik saját életük valaha volt és majdani történéseit.” Mindennek pedig kulcsszavaként a „szabadság derűje” mellé a „szeretetet” írja le. Visszatalált elszakadása során – megújítva persze – a hagyományhoz, műfaját tekintve az elégiához. Ahonnan elindult első kezdőkori hibátlan versének címét fogalmazva (Elégia két málnakrém mögül). Amint erre rájött, nem is egy, de két könyvet rakott össze, egy válogatást (A Zöld Rabbi) és egy hazai honpolgári szóvarázsolást (Deodatus). A két kötet mellé pedig egy harmadikat is odaszámíthat – és joggal –, a Csokonai Vitéz Műhely címűt, amely a magyar irodalmi hagyománynak saját életébe szövődöttségét dokumentáló korábbi verseit foglalta össze. Mindhárom kötet bibliofil remeklés is „Szerencsém volt – teszi hozzá –: jó pillanatban a legjobb emberekkel találkoztam, akik nem illusztrátorai, hanem továbbgondolói, társszerzői voltak az én szövegeimnek.” Szerencséje lehetett? Valóban. De – szerintem – többről van ezúttal szó: így, együtt összegeződik a múltból kilépő hagyományvállalás és a honratalálás korszerűen végiggondolt változata a globalizáció nem utópikus, de megvalósíthatóan elképzelt ellenképeként a három könyv együttesében. Ne higgyük, ez a szavakból módolt boldog világ elfeledkezett a veszélyekről, megaláztatásokról, a vae victis! országos és személyes jajszavairól. �SZEMLE 87 „Győzelmeikről és bukásaikról”. Deodatus íme imigyen gondolkozik hangosan: Mono logos. A nem is létezett a létezőről, a szavak a dolgokról: Nem tudok semmit, s ha tudok is, nem érzek semmit, s ha érzek is, nem emlékszem semmire, csak az előttem álló útra, a vér árnyékából kilépő holnapokra, gyertyák sistergő jajszavára, a könyvek fölé hajló fiú-királyra, a befagyott tavon átkelő hajnalokra, mocsarak bűzére, források melegére, egy kolostor keserves köveire, szép szobor vállán fekete madárra, egy meg nem született gyermek hívására, a tér nélküli súly ígéretére, és a nevemre, amit ettől a tájtól kaptam. Nem emlékszem semmire, Csak arra, hogy nem tudok És nem érzek semmit. A szoborba zárt múlt, amely előre adja a dolgokat, és újabb és újabb nevekben, személyekben, élőkben és dolgokat megszemélyesítőkben folytatódik. Megtestesül. Imigyen rejti a játékba például a költő saját nevének alakulását, létezését is, az olaszból magyarrá átlelkesülő ifjú gondolataiban. A szavak új szervezett módja, amely minden elátkozott „külön” sorsot, glóbust kihagy, de érzékeli, egybeemeli az összes „külön-külön” összehangolódó emberi tevékenységet – a jellegtelenítő globalizáció ellenében az ember globális teremtőerejét. És ha idáig eljutott a költő a szavak világában, megfogadhatja mindezt új poétikaként, kimondhatja az új évezred küszöbén: „nyugodtan rábízhatja magát képzelete minőségére”. *** Ebben, a Zöld Rabbik, a Deodatusok történetei és a Csokonai Vitézséget mellégondoló poétasorsot egymás mellé szervező évezrednyitó belépőben – mint szerencsés ötvösművű gyűrűben felszikrázó briliánsnak – találta meg a maga legjobb helyét a több kötetben és válogatásban is megjelenő korábbi remeklésének, az általam is eddigi életműve legjobban hangolt darabjaként emlegetett versciklusnak, az először az Amerikai akció című kötet- �SZEMLE 88 ben még Tizenkét vers címen szereplő, utóbb Egy év címmel megjelenő verssorozatnak. Ezzel a ciklussal emelkedett Turczi István arra a szintre, akinek költészetét már monografikus formában is nyilván kellett tartanom. Miként vezette fel ezt az építményt a költő? A lét folytatásának, fiának a jövő, a túlélés és költői újraszületés esélyét fogalmazó szavát mondta előtte. A gyermeki kérdés poétikai hangsúllyal fogalmazott, a megszólalás hangnemére vonatkoztatott (Miféle épület az a katarzis): Fiam kérdezte, hogy miféle épület az a katarzis, és hol van, melyik hegyen. Képet is kért, hogy mutassam meg, mégis könnyebb elképzelni azt, ami látszik, ami ott van és nem máshol, esetleg nincs is helye, erre gondolni sem jó. Kell egy hely, se közel, se távol, ami árnyéktalan, nem billeg és világít, ami van és őrzi magát. Ahonnan jó a kilátás – befelé. Visszautal a vers a Máté evangéliuma című korai versére. Ahol a Helyét (költészetben a szövegformálási módot) kereső elér a rátalálás-remény megfogalmazására. Nyomomban az éjszaka. A hold mint durva kavics ütődik homlokomhoz. A szél spiráljai hajamba csimpaszkodva borzolják a kövek bőrét. Szürke folyosókon a felhők is utánam erednek. Idegeim kihűlt higanyba mártva, testem ízekre tépi és felszívja a várakozás. Megvillan az ég: arcom kivilágított sziklafal. Mozdulataimat pásztázza a csend. A szavak túlfelén nedves rettegés formázza az öröklét törékeny vonzatait. A természet végső arca dermedt golgotákon vándorolva száműzi a spongyamagányt. A sötétben valaki a vállamra teszi a kezét, ÉS A NEVEMEN SZÓLÍT lélegzetem mint a gyufaszál sercenése. Ilyen lehetett egykor a keresztrefeszítés: Mítoszteremtő, hajléktalan boldogságtöredék �SZEMLE 89 Ez a gyermeki ártatlan kérdésre válaszoló, bibliai és költői hagyományból táplálkozó új szöveget szerkesztő strófa vezet azután a Szabó Lőrinc-i utat követve a szív belsejébe, mintha Az Árny kezével találkozna. Önmaga belsejében. Turczi szavával: Kápolna nyílik a szívben. Ha egyszer kápolna nyílik a szívben, lesz hajléka, hol szomjat, éhet olt, és naponta benyit valaki, aki felemel. Nem kell szög, ecet, nem kér a salétrom-könnyekből, és köszöni, nem fog térdepelni, inkább megpihen, hiszen sűrű a bánat, mint a tömjén: láthatatlan madarak mintázzák freskóit a csend tömör falán. Új szavakat keres, átmelegszik bennük, már nincs egyedül. Ha egyszer kápolna nyílik a szívben, az is megmarad, ami elhagyott. A költészet magasan formált pillanatai a Gleichnis jegyében egymásra tekintenek, idézik egymást, mint a szent könyvekbe foglalt Igét. Minden zajos „demokratúrá”-ból, az évezredek minden babiloni fogságából és a Golgota áldozatából való kilépés egyúttal belépés a szívmélyi elégia derűjébe. A „tragic joy” katarzisába. Ahhoz a „jólhangolt” poétikához, amely az Isten szívébe képes belehallgatni. Vállalva – a kiválasztottság közösségi veszélyein „glóriával átallépve” – a múltból eredő hagyományokat, és a fölöttük megépíthető katarzist. Turczi István benne él költőként a Biblia ószövetségi világában, de jól ismeri az evangéliumok hozadékát is. Persze leírni a másik költőről valamit – korrekt irodalomtörténet. De utánamenni, elfogadni a másik vívódásait, és belegondolni, ő maga hogyan látja saját helyzetét ugyanebben a mezőben? Ez már sajátos alkotói feladat. Turczi a napi számvetésben, és az élet összegeződésében egy újfajta szövegalkotási módra ismer: ami az alkotásban szöveggé szervült, mindaz átélhetővé válhat az egyes ember számára is. Az életében magában. Az antropológiailag felfogott ember ünnepelheti kiszabadulását: az alkotói személyiség látomása segítségével átélheti az élet, az emberi létezés kínjai felülírásaként gyönyöreit is. Minden kép, minden mondat, minden versszak az egyensúlyozás remeke. Semmilyen ábránd nem otthonos ebben a bizakodásban. A dolgok továbbra is egymásba marnak, csak a szavak lebegnek felettük megbocsátóan és bocsánatkérően. Isten és ember találkozása ez, amely a „talán” szónak a záradékversből (az Epagomenaból) való kiiktatásával az Istenközelség derűjét csempészi – visszafelé is olvasható erővel – a versbe, melyet a Gleichnis fénye emel az elégia bűvkörébe. �SZEMLE 90 *** E magaspontot követően azután visszatekint Turczi az emberi sors kötöttségeihez, amik majd eljuttathatják költészete következő magaspontjára. Megújult a tekintet, amellyel felkészül az újabb széttekintéshez. A Deodatustörténetben a külső, a látvány, a haza, a történelem a meghatározó. A költő csak szereti azt a múltból előtoluló világot. Itt a költő szólal meg, egy adódó téma kapcsán. Az újabb múltba tekintés egyben a nemzet és család megépítésének lesz varázsoló eszköze. Minden mozzanatában ragaszkodik ugyan most is a külső körülményekhez, de az egész történés egy belső alakulás születése. A múlt egyben a jövendő megalkotója. Tükörvers: az életútjának felén visszatekintés az egyszer már megfigyeltekre. A kettős látás egyeztetése. Mint amikor új szemüveget keresnek az optikusok. A két látvány összecsúsztatása. És nem különbségkeresés (mint a Deodatus-verstechnikában), hanem összecsúsztatás. Egy élet egész-ségének keresése. Az egész átérzésének és az egészség tudatának verse egyszerre ez. Feszes, jó. A közelítés módozatának kísérletezése. Készülés az Üresség megtöltésére. Egy narratíva létrejöttének a verse. A vers kidolgozottságának próbálgatása. Nem ösztönös ráhagyással, de tudatos kísérletezéssel. Amelynek megvan a maga tudatos akarása. A csúcson levő ember öntudatos számvetése. Ebből következik, hogy majd minden sorról, enjambementes mondatról külön lehetne beszélni. Mindegyikből kiszabadul, elszabadul és összegezésbe fut. Nekem a leginkább megrázó, poétikai értékkel teljes sor-kombináció: Ha jól fülelsz malmok zsolozsmáját hallhatod és kiszáradt mocsarak felett szúnyogzajból a szimfóniát Közel az idő és közel a múlása is a szimpátia átrajzolja az enyészet kontúrjait Ez már a klasszikus magyar költészet része. Kerek egész: mégis mindent átrajzol. De ebben az átrajzolásban még ott van az ember minden lehetősége. A mulandóságban a még maradás elégiája. Jedlik Ányos bencés szerzetes anyai ágon Turczi ősei közé számít. Az az évjárat, amelyben hivatását felvette, a reformkor szárnynyitogató pillanata. Deák Ferenc Győrben jurátus, Jedlik István a prímás jobbágyának és nemes feleségének gyermeke, szobatársa Czuczor István. Az egyik a Gergely nevet kapja a szerzetben, a másik az Ányost, az egyik a nyelv művelője lesz, a másik annak a századnak egyik legnagyobb természettu- �SZEMLE 91 dósa. Mind, akik akkor indulnak, a magyarság öntudatra ébresztői. Turczi verset sző ebből az igyekezetből, mert közben önmaga az Üresség ellenében készíti megtölteni a létezés tartályát. Boldog vidék, boldog emberek, szép természet tölti meg a családi emlékezet versét. És a ciklus belefut a lényegi kérdésbe, amely a Turczi-költészet poétikájának lényegét mérlegeli, a nekifutást enjambement-nal meggondoltatva: És nem kérdezed meg, mivégre ez a nagy akarás. Honnan veszem a merészséget? Lesz-e erőm bevégezni földi dolgomat? S elérek-e még sötétedés előtt hazáig?! Sikerül-e az Üresség betöltése; a semmi átváltoztatása mindenné? Ha Turczi István taoista költő lenne, azzal kezdeném: íme egy magyar költő, aki megtalálta a hangot a Tao magyar változatának megjelenítéséhez. Nem fordításához, hanem a minden–semmi létopponenciájának a sajátos magyar miliőben való jelenné varázsolásához. A létezés elégiájának szöveggé formálásához. Hiszen valaha egy általam fordíthatatlannak vélt szöveg magyar megfelelőjének rögtönzésével egyből rátalált a legjobb megoldásra. „Hector is dead and there’s a light in Troy·/ We that look on but laugh in tragic joy” (The Gyres, 1936–1937), ahogy Yeats megírta, és Turczi István megformálta ennek a szinte fordíthatatlan második sornak remek magyar változatát: „láttukra arcunkon mégis tragikus derű”. Majd mostanra ki is egészítette valahai fordítását: Hektor halott, Trója lángok közt alámerül; láttukra arcunkon mégis tragikus derü. Ehhez a „tragikus derűhöz” át kell élni a létezés tragikusságát, de meg kell érezni, hogy másik dimenzióban ugyanakkor ennek létezik valamilyen elégikus feloldása is. A létezés paradoxonának művészeti oximoronját rejti lényegében. Esendőséget, a most-pontokra szakadó világ végességét – ugyanakkor az abszolút időben való eleve elrendezettség megértését. Belépést szabad akarattal az oximoronba. A költő, aki a hitre apellált, hány változatban volt kénytelen elsiratni az embert a történelemben, hogy azután megépítse vágyakozásában annak értelmes megoldottságát. Az állandó változást a változatlan egészben. Aki ismeri Turczi Istvánt, az tudja, hogy az eddig csak a külső türelmetlenség fenyegette emberiség-életmód mennyire belefészkelte magát ennek az embernek sajátos belsejébe. A korábban fenséges szólamokkal nemzete és kultúrája létét a Deodatusban, gyönyörre váró, az elgyönyörkö- �92 SZEMLE dés pillanatait sajátos élvezetre szánt életét pedig az Erotikon hosszúversében ünnepelő ember önmagával szemben válik türelmetlenné. A perc mulandóságát magában az adódó percben érzékeli leginkább. Képtelen megnyugodni. Ha meglát valamit, elkezd valamire csak gondolni is, máris rohanna tovább. És nem is feltételes módban, hanem már a szöveg kimondása közben megtörik és ellenkezőjére vált a tervezett grammatikai egység. Ha költő próbálja ezt a mondatot egésszé zárolni, máris a minden egész eltörött ijedelmével tekint vissza a kezdő szavakra és kapkod előre, hogy miként tudná a kimondhatót is befejezni valamilyen egységként, és ebből máris, akárha éppen az ellenkezőjére váltva bújhatna bele a következő pillanatba. Nem egy nap, de egyetlen mondat lehetősége sem áll a mai rohanó ember rendelkezésére. Mert fél, hogy kiesik valamiből, belebotlik valami újabb bonyodalomba, váratlan csapás szakad rá, még ha a gyönyör forrásaként is jelentkezve. Én még írtam szövegeimet ceruzával, vágott tollal, golyóstollal, majd gépbe húzott valóságos papírral. Sétáltam Miskolc főutcáján szédült gyorsasággal elégedetlenül első megtartott órám után. Minden mozzanatát ezerszer újra végiggondolva. A mai fiatalok, úgy látszik, a maguk módján szintén megélték a ritmusváltás kényszerét. És ha ma a boldogság sok apró mozzanatát egyetlen elfoszló pillanatba kell összezsúfolniuk, mégiscsak ott él bennük a megfutott idő felcserélhetőségének félelme. Éppen ezért egybe kell mindezt sűríteni. Dichter – mondja a német. Sűrítő. A poétika csodája adja a költő számára az emlékezetet, amit egymásra építve, talán a szereplőket is cserélgetve olvasztanak össze futásuk közepette. Zene, ritmus tartja az összetorlódó emlékezetet életben. Egyensúlyozza az elszáguldott időt, szembesíti a félelmet sugárzó jövőt, és segít kikövetelni az „ürességet”, amiben a születés és a halál fúgáját összejátszhatja, belemerülhet, kizárhatja belőle a rohanást, és felmutathatja az ember földi létezését meghatározó mindenkori célját: a hasznos, gyönyörteli és ha lehet, boldog pillanatot. A Faust csodáját. A IX. szimfónia zárókórusának szakrális ünnepélyességét. Van szépség – hirdeti, és idegesen követeli. Felmutatja, hogy mennyi vesztett, félbeszakított, megtört pillanatban élünk, kapkodunk, félünk és szeretnénk nyugodtan önmagunkban maradni. Sőt: társas boldogságra vágyva, a másikat is becsülve, kielégítve boldoggá tenni, hogy ezáltal a magunk számára is biztosítsuk. Mit is? A végigmondható mondatok boldog kielégülését. Én tudom, ezt az ezerszáz sort hány éve formálja, alakítja, szövi, lopja vissza a rohanó időből a költő. Hányszor alakította, hogy a rohanás lát- �SZEMLE 93 szatának ellene mondva a születés misztériumára ráépíthesse a világ megértésének álmát. A megtört élet látványa ellenében az értelmes létezés sejtelmét. Az „üresség” ellenében az értelemmel teli mindent. A Tao bölcsességét, ami a semmi ellenében a mindent is beletölti a létezésbe. Milyen ez a költészet? Nem tudom. Első olvasásra idegesítő. Aztán klasszikusan elnyugtató. A művészet sok-sok reményt teremtő erejével teljes. Olyan, mint korunk. De benne él az annak ellene mondó reménység. A törésvonalak rettenetében Turczi ismeri a művészet varázserejét is. Magas művészetet teremtett. Szeretném nemcsak megszenvedni sodrását, hanem a gyönyör megállóit is csodálni közben. És még egy! Valaha Horatius láthatta környezetét ilyen üresjáratúnak, sokszor céltalannak. Majd Ovidius áldozattá válóan mindezt maszkos történetekbe varázsolta. Most ezt a hangulatot, ezt az egyszerre értelmet kereső és értelmét veszítő világot utánozza a versébe varázsolt „üresjáratokkal”. Ezt az ars poeticát tanulta meg, és ezt gyakorolja mesteri fokon az Üresség című versszimfóniájában Turczi István. Éppen befejeztem a Turczi-pálya felém sugárzó tanulságait számba vevő írásomat, kinyitom a Parnasszus nyári, Turczi kieszelte műfordítás-számát, és olvasni kezdem az ókori költészetben a mai líra példázatát feltaláló Csehy Zoltán Ovidius-esszéjét. És már a címével rímel mindarra, amit Turczi mai pályáján végigkövettem: Átváltozásban élni. És ahogy kezdi a valahai költő bemutatását, Turcziról is írhatná: „az emberélet szépségét és tragikumát egyaránt abban észleli, hogy nincs nyugvópont, hogy folyamatosan átváltozunk, az átváltozást éljük meg. A létezés alapvetően dinamikus. Rendíthetetlen körkörösség, pusztulás és keletkezés kettős harca uralja a világot, nincs eszkatologikus cél, legfeljebb az újabb átváltozás ideiglenessége nyújthat némi »bizonyosságot«”. Mintha a Jedlik-versből kiolvasott tanulságot mutatná fel örökös létszemléleti poétikai értékként: „Megtalálni saját helyüket a körforgásban”. A helyhez kötődő „vándort” alakítja ez a poétika, ehhez köti Turczi István figyelmünket, ezért kérheti – joggal – olvasói értelmezését, megfigyelései befogadását: Szeresd a vándort! Pályáját – kötete címébe is emelve – önmaga is ekként értelmezi. (Turczi István: Szeresd a vándort. Történetek versben, Scolar Versek, 2018. Bp., 130 o.) �SZEMLE 94 NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF „Ráncok az örökkévalóságban” Ádám Tamás: Így mélyül c. kötetéről „Mélyből szakadó válaszok / fel sem tett kérdésekre” – a visszaemlékezésnek az elkerülhetetlenség ad súlyt, szinte elhordozhatatlanná téve azt. A gyász így válik munkává, a múlt felleltározása mint negatív temetés: a régen voltba merevedett emlékek újra működnek, tárgyak, szavak, elképzelések jönnek elő és ezek lajstromozása szinte automatikus. Ádám Tamás Így mélyül c. kötete, a benne szereplő requiem-versek megpróbálják jelenvalóvá tenni azt, ami elmúlt, azáltal, hogy a szavak mint mágikus eszközök, megidézik azokat. Ez a próba természetesen eleve kudarcra van ítélve, az elsiratás mint gyászmunka a feldolgozást hozhatja csak eredményként, miközben a keserűség alapja a hiány, a távolság, az elszakítottság. Az Anyám könyve alcímű kötet megrázó versei megajándékozzák az olvasót: nem a mások szenvedésének kívülről való szemlélésének kétes értékű hozadékával, hanem egy, a szavakat uraló, a megnevezhetetlent kísértő költőembert próbáló teljesítményének dokumentációjával. Amikor József Attila azt mondja, hogy „de énnekem / pénzt hoz fájdalmas énekem”, az nem dicsekvés, és azt is tudjuk, hogy nem azért, mert nem olyan sokat. Viszont az ő „Nagyon fáj”-a és minden „nagyon fáj” azóta is az olvasónak hoz feltétlen valamit. Ádám Tamás nagyon fájkötete méltó ehhez az elődhöz is. A versbeszélő két listát is ír öntudatlanul. Egyikben ezek hívják elő a másikat, a folytonos függéshelyzet elemei sorakoznak, a másikba, az előhívottba pedig a továbblépéshez szükséges eszközök kerülnek, bár utóbbiak egyszersmind el is lehetetlenítik a továbblépést. A sok esetben hidegnek tűnő, a tárgyilagosságig pontos leírásokkal segíteni gondolja azt, ami megfogalmazhatatlan: „Kezedről még le sem kopott a barna / folt, kötényedben még ott lapul / az érett dió íze.” (Elhagyott diófa). Máshol: „Ágyadon kínok / és didergő gombok maradtak.” �SZEMLE 95 (Gombok maradtak) Az észlelés, a szembesülés fájdalmát mintha részletezné, megtöbbszörözné az értelmezés, holott ez már a feldolgozás enyhítő metódusa, a halállal, az árvasággal való munka a felnőttség elkerülhetetlen kivívása. Egyszerre el kell hagyni mindent, ami eddig – ha néha csak részletekben is, de – meghatározta a beszélőt. „Fényképalbumot lapogatván / mázsás súlyokat emelek, majd / becsukom a sötétbe szeretteim.” (Fényképalbumot lapozgatván) Elsőre könnyűnek tűnik a lapozás, hisz „celofán csörög, szikkadt lepkeszárnyak / lebbennek visszafelé az időben”, de ez a visszafelé lebbenés, ez már súlyos, a „szikkadtság” teszi. Úgy, ahogy a Végtelen szárítókötélen c. versben az udvaron hagyott (és a feltehetően nedvesen keményre fagyott) lepedők hol fenyegetően közelednek, hol pedig, modern apoteózis, a végtelenbe indulnak. A rajtuk lévő, még a földön szerzett „ráncok” így kerülnek be az örökkévalóságba, ami komoly ellentmondás lenne, ha nem tudna róla a költő, hogy az imádság feloldja az ellentétet, segít összebékíteni a földit az égivel, „Hogy biztonságban legyek, / mondj értem egy rózsafüzért, anyám!” A Tiloló c. vers nyitóképe még ennél is plasztikusabb: „Kenderig visszafejtem a sárguló / vászontörölközőket, az első / munkafázisig lebontom / mozdulataid”. A köteten végighúzódik a visszabontás motívuma, mintha az alapokig eljutás, még inkább maga a megteendő út egyrészt elodázhatná a visszavonhatatlan kimondását (nem odázza el), másrészt valami atavisztikus erővel értelmet adna az elmúlásnak. Ennek az atomizáló gondolatnak valóban lehet vigasztalása, a testek anyagi működése, az élő és élettelen egybeszerkesztettsége, ha nem is bátorít, de a megváltoztathatatlannal nyugtat. Ám Ádám Tamás versbeszélője, ha tud is arról a helyzetről, amikor „Isten épp szabadnapos” (Mellékszereplő), egy kötetvégi zsoltáros hangvételű versben (Szűkül) panaszként és dicsőítésként egyaránt olvashatóan magasabb fórumhoz apellál. „Te tudod a válaszokat, segíts / hát megérteni: miért válik / egydimenzióssá a tér s miért / mállik minden szét?” A vers elején még egy dimenziót megad: a szintén szűkülő időt teszi meg keretnek, de ezzel együtt is pontos a meghatározás: amit az élet többdimenziósnak, a lehetőségeivel, kínálatával, a tervekkel, elképzelésekkel, a múlt jelenlétével és a jövő terveivel soknak érezhetünk, az szeretteink halálával egyszer csak teljesen összezsugorodik, ránk zárul. Innen Ádámnak a „species aeternitatis” kínál kiutat, ezzel együtt ez a kiút nem feledteti, hogy az emberlétre minden ragyogó lehetőségével együtt is előbb-utóbb rázáródik a lét. Az Így mélyül verseinek időkezelése is a versekben elbeszélt traumára, annak átérzésére hangol. Zavarbaejtő, mintha végig tél lenne, még a meg- �96 SZEMLE idézett nyári emlékeket is belepné valami dér, hiába hogy Tavasz és Ősz is szerepel a versek között. Az elmúlás évszaka az őszvég és a tél, a mozdulatlanná dermedés, a megpihenés ideje. A versszereplők (varjak, dió, szántóföld) a versidők (este, késő délután, éjjel) mind-mind ennek hangulatát hordozzák. De nemcsak a konkrétan megírt idők és szereplők, hanem a verseken vagy épp mikrociklusokon átívelő idők is beszédesek: Ádám Tamás egy-két szóval képes a jelenből visszalépni, majd újra a jelenbe érkezni, mintha minden idősík egyszerre volna jelen, így idézve a mostba a régen nem lévőt, vagy így próbálva enyhülést találni ott, ami már elmúlt. Ennek a technikának a hátterében nemcsak a költői eszközöket remekül használó technikai tudás van, hanem az a mentális tudás, ami egy másik nagy költő-elődöt, Pilinszkyt idéz. „Könnyeik szivárgó erekben / szemérmesen bujdosnak bennem, / és feneketlen tavat ásnak / a mindentudó hallgatásnak.” (Sírvers) Ez a folyamatos „bujdosás”, ez a jelen-lét nemcsak mindentudó hallgatás, de elbeszélés is, sűrű, gyásszal teli, de gyógyító kimondás. Ráncok vannak az örökkévalóságban, mégpedig ezek a ráncok teszik emberivé, megélhetővé, egyáltalán remélhetővé az örökkévalóságot. Ádám anyasiratói az árvaság földhözverő, felfoghatatlan és gyógyíthatatlan fájdalmát oldják versbe. Az elköltözöttet megszólító mondatok egyszersmind önmegszólítások is. A gyász-poetika megrendítő nagyszerűségét nem a folyton újra megtörténő emberi tragédia, a halál elkerülhetetlenségének ténye adja, hanem ezen túl az, hogy a költő micsoda heroikus munkát végezve képes elbeszélni a kimondhatatlant. Mindezek pedig, nekünk, olvasóknak, akármelyik fokán állunk is az árvaságnak (előtte vagyunk, félig már benne, egészen benne), segítség, mankó, erő. Mert ha földi tapasztalat szerint igaz is a kötet címadó versének utolsó versszaka: „Erős advent jön, bólogató, kontyos / varjakkal, hófödte barázdákkal. / Jászol nélkül, omló sírgödörrel.” – a mélyülő barázdákat a homlokon, ahogy a sírgödröket is „Isten” húzza. Ez pedig reménység. A reménység. A könyvhöz Orbán János György szép grafikái olyannyira hozzáteszik a magukét, hogy a kötet borítóján szereplő színes fotó létjogosultságát is megkérdőjelezik. Talán szerencsésebb lett volna egy belső borítón szerepeltetni a fotót s a könyvtárgyat meghagyni ebben a fekete-fehér képi térben működni. Ezzel együtt a kötet mint könyvtárgy méltó forma a nemes tartalomhoz. (Ádám Tamás: Így mélyül, Palócföld Könyvek, Salgótarján, 2018) �SZEMLE 97 STEINMACHER KORNÉLIA Szitakötőlét Horváth Veronika: Minden átjárható Horváth Veronika első verseskötetében a világ minden rezdülésére – a természeti eseményekre és emberi viszonyokra egyaránt – érzékeny lírai hang folyamatos identitáskeresésére tett kísérleteinek lehetünk tanúi. A szerző egy olyan nehezen körvonalazható személyiséget teremt meg, akinek örömein, fájdalmain, kétségein keresztül korunk jellemző, aktuális társadalmi problémái is feltárulnak. A lírai én magas fokú emocionális érzékenységgel fordul a környezetében szenvedők és az elesettek felé, mélyen éli meg mások fájdalmát, s folyamatosan vívódik, hogy mintegy „keresztként” magára vegye-e azokat. A lírai én leginkább abban a vívódásban ragadható meg, hogy elsődleges feladatának érzi a segítségnyújtás mellett a hagyományőrzés feladatát, ugyanakkor örökös kétségek gyötrik annak terén, hogy alkalmas lehet-e emberként és alkotóként erre a feladatra, és egyáltalán sikeresen képviselhető-e a versírás gyakorlatával ez a mai világban. Ösztönös, „csípőből jövő” költészete az archaikus, természetközeli, alternatív hagyományból ered, a szerző a magyar népi kultúrkincsből építkezik. Ahogy az a versek világából kiderül, a néprajzi háttérismeretek érzékelhetően tapasztalati úton öröklöttek, a gyermekkor meghatározó élményeihez köthetőek, a múlthoz tartoznak, a felnőtt én számára már csak emlékként, egy-egy kallódó tárgyként, illetve kifejezések, szövegtöredékek szintjén vannak jelen. Ez utóbbiak jelenléte a három versciklusból álló köteten át folyamatos: népdalok, mondókák, mesei elemek, mondások-szólások, a népi tudás és hiedelem körének egyes elemeire játszanak rá, lejegyzett változataik tekintetében pedig jellemzően szövegbetétszerűen is jelen vannak a művekben. E töredékességen keresztül törekszik a szerző önmaga és a befogadó számára is közelebbivé tenni a múltat, a gyökereket. Ez a töredékesség így önmagában válik egyszerre a hagyo- �98 SZEMLE mány átörökítésére tett kísérletté és a kísérlet sikerét illetően megkérdőjelezhetővé. Ezek a beidézett töredékek érdekes nyelvi játékként, mintegy fejtörőként is működnek, próbára téve ezzel az olvasót. Úgymint: menynyiben képes ezeket a befogadó azonosítani, folytatni, értelmezni; menynyiben őrizzük magunkban a hagyományokat, mennyire értjük és ismerjük azt a „tengert”, amelyről a lírai én „énekel”? A hagyomány átadásának lehetőségét e töredékesség oly módon kérdőjelezi meg, hogy a lírai én maga is több szempontból bizonytalan abban, hogy áthidalható-e az a szakadék, mely közte és a mindennapjai hagyományőrző közege között a felnőtté válás során megképződött. A lírai én számára azért is kétséges a prófétaszerep vállalása, mert nem tud a mai tömegek számára hatásos eszközzel – nyelvvel és habitussal fellépni. A környezete idegenkedik tőle, ahogy tulajdonképpen ő is idegenkedik attól, ami körülveszi, mégse tud ebből a közegből kilépni, nem tud máshogy élni és gondolkodni: törődnie kell azzal, ami körülötte van. Sajátos idegenkedés, kényszeres távolságtartás figyelhető meg az ábrázolt szülő–gyermek kapcsolatban is, a lírai én maga sem tudja eldönteni, vágyik-e a közelségre, intimebb kapcsolatra, szeretne-e hasonlítani közvetlen felmenőire, vagy inkább elutasítja a sorsközösséget. Amíg a szülőkkel szembeni dilemma feloldhatatlan, amíg a hozzájuk kapcsolódó múlthoz való viszonyban állandóan küzd a felejtés és az emlékezés vágya, addig a nagyszülőkkel való kapcsolat nagyon erőteljes köteléket sejtet, amelyben a befogadó azonosíthatja is az alkotó rendkívüliségét, annak ellenére, hogy a lírai énben ott az örökös szégyenérzet és bűntudat, hogy nem tud felnőni ahhoz, amit nagyszülei generációja képviselt. Ragaszkodik ezekhez a kötelékekhez, amelyek nem szakadnak el a halál után sem: a nagyapa haldokolása, a haldokolásában is közvetített szelídsége és gyengéd szeretete újra és újra megelevenedik előtte, s ebben a törékenységben és elesettségben is egyfajta természetfeletti erőt lát. Ezen a megtörhetetlen köteléken keresztül lesz tulajdonképpen minden átjárható és átadható: hiszen nagyapa és nagymama nem múlnak el, nem válnak teljesen a másvilág részévé, mert ott vannak mindig a víz kékjéről éneklő lány szívében. �SZEMLE 99 „komáromnál a nagyszüleimre gondolok, jó lenne esőt csinálni belőlük. nagyanyám felhő, nagyapám páratartalom. kis komárom, nagy komárom. komáromnál ázni akarok.” (Ablakon túl, Őssejtek-ciklus) Mintha a természetközeliség, a természet szeretete mellett minden gyengédség, minden érték a nagyszülőktől eredne. Az ehhez való hasonulás, az ezzel való azonosság vágya örökös, a közelítés kísérlete folyamatos, de az egyes esetek sikere és sikertelensége nem határozhatja meg a lírai én boldogságát: hiszen a nagyszülők mentalitásával való azonosulás egyben a későn születettséget is jelenti. Azok, akik életükben képviselték ezt – nagyszülők – már halottak, s az a mentalitás, életmód – s vele együtt a képviselt értékek is „haldokolnak.” A hagyományos falusi közösség hit- és szokásvilága, életmódja eltűnőben van, a magyar vidéki életet élőket már elsősorban a magány és a céltalanság határozza meg és a természettől való elidegenedés. Az átörökíthetőség problémája a meddőség tragédiáján keresztül is előtérbe kerül. Elsősorban a harmadik versciklusban, ahol a megjelenő különböző nőgyógyászati problémák – petefészekciszta, méhen kívüli terhesség – összekapcsolódnak ezzel a gondolattal. Érzékenyen, erős képekkel elevenedik meg a „kudarc”, a szembesülés azzal, hogy valakiből soha nem lehet anya – nem az ő döntése, választása. „hiába duzzad makacsul a sejtfal. hiába vár. nem lesz itt megtermékenyülés. havonta lelököm a vastag nyálkahártyát. rendkívül szorgosan: méhen kívül is.” (Kezeletlen, Sejtburjánzás-ciklus) A folytatás lehetőségének hiányát nemcsak a gyermektelenség, hanem az otthon hiánya, az otthonteremtés lehetetlensége is jelenti. Ehhez a reménytelenséghez kapcsolódik a 20-as, 30-as generáció legjellemzőbb problémája, amely egyszerre eleveníti meg az egyéni és az országos krízis- �SZEMLE 100 helyzetet: a fiatalok tömeges kivándorlását. Az országot elhagyó fiatal generáció is egy mesei hasonlatot kap, úgy jelenik meg, mint a vándorútra induló, hamuba sült pogácsával feltarisznyázott szegénylegények hada, akik idegenben próbálnak szerencsét. A pogácsába harapva a foguk nekikoccan valami idegen anyagnak, a közelmúltnak, amely közvetve van rájuk hatással, azoknak az eseményeknek, amelyek erőteljesen hozzájárultak a jelenük körülményeihez. „mitőlünk ellopták a sírást euróra váltották elhazudták miközben határokat nyitottak meg neki hamubasült pogácsával föltarisznyálták belesütöttek félszázadnyi ólomnyomott cédulát rendszerváltás szovjetunió átkos.” (Ólommérgezés, Sejtvándorlás ciklus) Az ország elhagyásának gondolata a lírai ént is megérinti újra meg újra: hátrahagyni hazát, otthont, családot, feladni azt, amit hivatásának, szívügyének tart, máshogy és másból megélni, ott, ahol jobban megbecsülik azt, amit csinál, ahol jobb egzisztenciális helyzetbe kerülhetne. Ebben a gondolatban, pontosabban a gondolat egyéni csavarjában izgalmasan értelmezhetőek újra Wass Albert Üzenet haza című versének motívumai. A kő mellett a víz motívuma is állandóságot, a hazához, az otthonhoz való kötődést jelképezi itt a két nagyszülőn keresztül. A kő, a szikla motívuma itt szorosan fűződik a nagyapához, míg a nagymamához és a lányunokához a víz motívumai kapcsolódnak. Csakhogy a víz motívumainak felhasználása itt a folyamatos elvágyódásból való visszatérést jelképezik: a nagymama, aki holtágon tanult meg úszni, tulajdonképpen egy állóvízben, egy „tóvá” alakult folyószakaszban gyakorolt. A lírai én, a folyók lánya, aki örökösen vonzódik a vizek világához, csak látszatra képviseli ezzel azt, amit a Wass-vers motívumrendszerében jelenthetne. Valójában itt a lány nem a folyókkal, hanem egy folyókhoz kötődő lénnyel azonosítható. Ő, aki hű önmagához, ezer szállal kötődik otthonához, ehhez a világhoz, amely nélkül nem is létezhetne, épp olyan, mint az elülső borító lapján megjelenő szitakötő, aki föl-fölreppen a folyó vizéről, de aztán mindig visszatér a folyóba – hiszen nem is létezhetne nélküle. Ha a szerző első verseskötete esztétikai szempontból még egyenletlennek is mondható, mindenképpen ígéretes kezdésnek tekinthető, s ötletességében, a népi hagyománykincs felhasználásának módjában kivételesen �SZEMLE 101 kreatívnak és egyedinek tekinthető. Izgalmas az is, hogy a gondosan megtervezett, finom ízlésről árulkodó illusztrációk – amelyek szintén a természetközeliség és a népiesség jegyeit hordozzák magukban – milyen harmonikusan illeszkednek a versek szövegvilágához, mintegy kiegészítve, megtámogatva azt. (Fiatal Írók Szövetsége, Bp., 2017) HANGÁCSI ZSUZSANNA Temesi Ferenc: 49/49 „Már a vonaton eldőlt, hogy nem a szerelmet választom.” (5) Az első mondat romantikus történetet ígér. És azt is kapunk. Temesi Ferenc úgy vezet minket a jól ismert sablon mentén, mint kisiskolás koromban a sorvezető szabályozta kacifántos írásomat a sima papírlapon. A kamaszkori szerelemmel való újra-találkozás díszlete korán kibontakozik és az első oldalakon meglehetősen hangsúlyos szerepet kap. A szimpla szerelmi történetnél többre vágyó türelmetlen olvasó fanyalogva teheti félre a könyvet az olvasás korai szakaszában, pláne ha harminc vagy annál kevesebb éve él a könyvek világában. És úgy egyáltalán. A múltat a jelen ellenében értékelő leírások, a „régen sokkal jobb volt” sóhajtozások enyhe szemforgatást és bizalmatlanságot válthatnak ki különösen a kevésbé idős olvasók körében. Néha az az érzésünk támadhat, a könyv inkább azoknak szól, akik „játszották a Gazdálkodj okosan nevű szoci Monopolyt, a Ki nevet a végént”, akik hordtak kombinét és harisnyatartót, „lila színű, béna szabású röltexes magyar farmert. Igazodtak a Kádár-címerhez, az óvodai és iskolai pofonokhoz. (…) Ették a ragacsos stollverket, az ízetlen fruttit.” (29) Ahogyan az elolvasott oldalak száma egyre gyarapszik, lassan felébred bennünk a gyanú, hogy mi szépen át lettünk ejtve. Itt valami többet, mást �102 SZEMLE kapunk, mint amit az a bizonyos első mondat, első néhány lap ígér. Mindkét eddig említett motívum: a szerelem és a múltidézés is megmarad, de más értelmet kap. A legelcsépeltebb, legelemibb, legizgalmasabb, legszenzációsabb, legtisztább és legtöbb méltán elítélhető tettre sarkalló emberi érzelem: a szerelem érett formájában igazán ritkán tárgyalt aspektusa tárul elénk. A múltidézés kavicsait pedig a társadalomkritika iróniája szervezi téglává, majd tekintélyes épületté. Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal: „Csak óvatosan az importtal. Egy plakátot se! A szellemi exportunk – az európai szocországokban – 222 könyvből állt ez évben, 2 és fél millió példányban. Ha a politikai vackokat kivesszük belőle, akkor is sok. A másizmus-leszmajdizmus fénykorában, ha működött az öncenzúra benned, még írhattál is a megjelenés reményében. Még tán le is fordítottak. Amiről hallgatni kellett: a szovjet megszállás, a párt vezető szerepe és 56. Hát olyan sokat kértünk, kicsi nyuszi?” (93–94) A szerelem-tematika attól is érdekessé válik a könyvben, hogy a két főszereplő, Márk és Ilona történetünk elején e-mailben tartják a kapcsolatot, és később is gyakran leveleikből vagy skype-beszélgetéseikből értesülünk szerelmük alakulásáról. Bár kétségtelenül eredeti megoldás a (részben) e-mail-regény, kérdés, mennyire indokolt, hogy a külföldön élő Ilona levelei ékezetek nélkül jelennek meg a szövegben; inkább talán zavaró, legalábbis indokolatlannak tűnő megoldás. Ugyanakkor életszerű is, és közel hozza az olvasóhoz a történetet, az éppen-most-játszódik, velemis-történhetne illúzióját nyújtja. A modern technika kommunikációs eszközei mellett feltűnnek a tizenéves Márk, Ilona és Túróczi Zsuzsu naplórészletei, továbbá Márk éppen a születés fázisában levő vagy évekkel, évtizedekkel a történet ideje előtt keletkezett, félbehagyott írásai. Helyet kapnak versek, népdalok, magyar nóták, dalszövegek, amiket megidéznek, elgondolnak, elmondanak, előadnak vagy elénekelnek. Leghangsúlyosabbak azonban az egész könyvet végigkísérő, átszövő angol dalszöveg-részletek. Ezek a pársoros, hosszabb-rövidebb dalbetétek különös szerepet játszanak. Van, amikor továbbviszik a történetet, rajtuk keresztül érzékeljük a szereplők hangulatát és érzéseit, illetve egy-egy háttérben szóló zeneszám kimondja azt, amit Márk vagy Ilona nem tudnak vagy nem akarnak, talán nem mernek. Pontosabban a dalszövegek világába csak Márknak van belépése, Ill kimarad belőle azon egyszerű oknál fogva, hogy bár első férje kedvéért tökéletesen megtanult norvégül, az angol nyelvet sosem sikerült elsajátítania. Míg Márknak ezek a dalok a kimondhatóság, megfogalmazhatóság biztonságát és feloldozását nyújtják, Ilona számára sem- �SZEMLE 103 mit sem jelentenek, sőt inkább érthetetlenségük miatt frusztráltság forrásai. Egyrészt – mint már említettük és mint a szöveg olykor enyhe gúnynyal jegyzi meg – nem érti a dalok szövegét, másrészt több esetben még csak a dallam sem ismerős számára, hiszen az elmúlt évtizedeket egy teljesen más kultúrkörnyezetben töltötte, mint Márk. A pár zenei nem-egynyelvűsége az első kukac kettejük paradicsomában. Ilona számára felfoghatatlan, ami Márknak lételem. Márk a szerelmet is a zenén keresztül értelmezi. „Hogy mi a szerelem? Megtudod, amikor zenét hallgatsz a másik szobából, és együtt énekelsz vele. Mert egy dallam az, amibe igazán beleszerettél, és amikor becsukódik az ajtó, és nem hallod már többé a zenét, te még továbbra is együtt énekelsz vele valamiképp. És nem számít, mennyi idővel később. Amikor újra meghallod a zenét, még mindig tartod a ritmust. Na, erre hasonlít.” (414) Márk és Ilona szerelme pedig éppenséggel nem sok más szerelmi történethez hasonlít. Abból a szempontból, hogy a fiatalság, az egészségesség, a lehetetlenség határáig kidolgozott, lefogyasztott, átszabott, kifestett testek kultuszának korában Temesi a tökéletes idomokhoz szokott szemeink elé egy hatvanas éveik elején járó szerelmespárt állít. Pocakosan, túl több műtéten, ápoltan és sportosan is ráncosodó nyakkal. A regény ezáltal sikeresen szólítja meg a fiatal és régebb óta fiatal olvasókat, mást-mást üzenve számukra. Olyan szöveget hoz létre, amit a fiatalabb generáció nem élt, ezért nem úgy ért (meg), mint az idősebb olvasók. Temesi a könyvben gyakran alkalmazott fanyar humorral kezeli a kor kérdését: „A fiatalság betegség, de elég gyorsan kigyógyulsz belőle. A nyár énekel benned egy ideig, aztán abbahagyja.” (145–146) Ezt a kevésbé optimista kijelentést felülírja maga a történet, melynek tanulsága szerint az ősz nem várt és nem remélt örömöket tartogat, amelyek tizenévesen, egy féléletnyi tapasztalat híján elérhetetlennek látszottak. A történet elején inkább Márk nézőpontjából látjuk az eseményeket, az ő emlékeit olvassuk, melyek az Ill-lel való levélváltás során idéződnek fel benne. Később megismerjük Ilona emlékeit is; ugyanaz az esemény olykor többször tűnik elő a regényben, így a könyv különböző pontjain ismerjük meg ugyanannak a történésnek a két narratíváját. Mégis úgy tűnik, Márk hangja végig dominánsabb, már csak az említett angol nyelvű dalszövegek miatt is, amelyeket a két főszereplő közül csak ő ért. A könyv végéhez közeledve pedig teljes mértékben átveszi az irányítást: „Mostantól az volt, amire én emlékszem. Úgy volt, ahogy én láttam.” Ugyanakkor elismeri: „én sem tudok mindent”. (367) Többek között ez a kimondott mindent-nem-tudás adja meg a történet szerethetőségét. Mire idáig érünk �104 SZEMLE a könyvben, nyoma sincs az esetleges kezdeti fanyalgásnak, kellemesen meg lettünk lepve. Jó regény lehet az, ami meglepetést okoz. Pozitív csalódást. Aminek olvasása során az ember boldogan és önfeledten bízza rá magát az író kénye-kedvére, akár szeszélyére. És az író sosem él vissza ezzel a ráhagyatkozással, lehet a közösen bejárt út kacskaringós, veszélyes, máskor meg épp unalmas: sosem engedi el az olvasó kezeit és nem hagyja a figyelmét végleg ellankadni vagy elkóricálni. Jó regény az, ami a kliséket, amelyekre az ember unottan vagy ingerülten legyint, ha az utcán lelkesen csámcsogott pletyka formájában hallja, úgy tálalja, hogy újnak tűnnek. De legalább izgalmasnak. Érdekesnek. Persze, már a könyv elején tudjuk, legalább sejtjük, mi lesz a vége. A közbeeső utat is sejtik a lépteink. Mégis jó, hogy az író végigvisz ezen az úton és ahogy végigvezet rajta. Jó ebben a történetben lenni. Egy szerelem apropóján el-elkalandozni, elálmodozni. A múltba, a jelen egy más szegletébe, az 1970-es évekbeli dalszövegek világán keresztül egy másik ember emlékeibe, elképzelt univerzumába. Kérdés, mennyire elképzelt ez az univerzum? A regény szereplői ugyanabban az évben születtek, mint az író. Több, a valóságban is létező, ismert személyről ír, például a nemrég elhunyt Grendel Lajosról (130). A 347. oldalon egy kép is feltűnik, ami a leírás szerint Kamónt, Márkot és Bébit mutatja 1968 augusztusában. Kit ábrázol vajon a kép: az írót vagy Márkot? Netán a kettő ugyanaz? Részben ugyanaz? A kérdés megválaszolhatatlan, megkerülhetetlen, ugyanakkor a történet szempontjából kevésbé lényeges. Ez a regény inkább a kérdések, mint a válaszok regénye, inkább a lezáratlanságé, a nyitott, tág tereké és értelmezési lehetőségeké. Ugyanúgy érvényes rá a „töredékesség, a szaggatottság” mint az író Por című regényére. A felszínes vizsgálódás talán káoszként értelmezi a sokféle szövegtípusból összeállított, olykor merész ugrásokkal és fogalomhasználattal tarkított történetet. A figyelmes olvasás azonban fegyelmezett szerkezetet fed fel. A történet lényegét és logikáját szervező kérdések megválaszolásra kerülnek. Az író olykor huncut mosollyal dobja bele olvasóit egy-egy epizód kellős közepébe és az olvasó játékos macskaként az elé dobott pamutszálat kergetve próbálja nem elveszteni, vagy éppen újra felvenni a fonalat. Úgy szép ez a játék, ha az a bizonyos fonál mindig látható és nem embertelen erőfeszítés árán elérhető marad. És Temesi szépen játszik. Velünk. (Scolar Kiadó Kft., Bp., 2018) �SZEMLE 105 BARÁTHI OTTÓ Táguló terek, különféle kultúrák, kíméletlen kihívások Tillmann J. A.: Az eseményhorizonton túl Jól emlékszem, gimnáziumi éveimben – mintegy mindenevő – jobbára válogatás nélkül faltam a könyveket, míg később, különösen az utóbbi évtizedben már – a több szabadidő, ismeret és információ birtokában is – megfontoltabban szelektálok. Mostanában meg leginkább az emberiség előtt álló nagy kihívásokról szóló, Földünk globális problémáival foglalkozó, történeti, filozófiai, vallási, szociológiai (stb.) tárgyú könyveket preferálom. Így bukkantam a Balassi Bálint Megyei Könyvtár elektronikus katalógusában (bbmk.hu) Tillmann J. A. fenti kötetére, amelynek az alcíme: terek – kultúrák – távlatok, a főcíménél is kifejezőbb. Azonnal ki is kölcsönöztem, és nemcsak elolvastam, de – szerzőjének életútjával együtt – tanulmányoztam is a könyvet. Így – mielőtt rátérek a könyv szemlézésére – álljanak itt először a sokat utazó, szabadgondolkodású, sajátos attitűddel is bíró szerző főbb életrajzi adatai. Tillmann József Adalbert (Bonyhád, 1957) magyarországi német filozófus, esszéista, egyetemi tanár. Egyetemi tanulmányait 1976–1977 között a Kossuth Lajos Tudományegyetemen kezdte, 1977–1981 között pedig az ELTE BTK történelem–esztétika szakán tanult. 1981-ben történelem-esztétika szakos előadó. 1981–1985 között fordító, szörftanár, garázsmester volt. 1985– 1986 között a Panoráma Útikönyvek, 1986–1991 között a Vigília folyóirat szerkesztője. 1991–2009 között a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem filozófiatörténeti tanszékén egyetemi docens. 2000 óta a Moholy–Nagy Művészeti Egyetem tanára. A könyv címében szereplő – már önmagában is érdeklődést kiváltható – „eseményhorizont” összetett szó jelentésén töprengenie sem kell a figyelmes olvasónak, a hátsó borítón egy rövid tudományos (?) és egy szellemes, enyhén ironikus definíciót is felfedezhet, a következők szerint: �106 SZEMLE „ESEMÉNYHORIZONT 1. (kozmológiai) Olyan határfelület, amin túlról jelek már nem érnek el a megfigyelőhöz. Az eseményhorizont mögött elinduló fénysugarak soha nem lépik át az eseményhorizontot. 2. (hétköznapi) A médiafelületekből és hírhordalékokból képződött kaotikus torlasz, amely megakadályozza a látóhatár tágasságának tekintetbevételét. (Nomád Nagyszótár)” Bevezető (ajánló) soraiban aztán a filozófus a könyv alcímében többes számban használt tér szót is értelmezi, imígyen: „A tér kétségkívül nem merő geometria és mérték, hanem kultúra és történelem, elgondolás és alakítás is. Minden kornak és kultúrának sajátos térfelfogása van. Változandósága, történetisége miatt egyik sem végérvényes, hanem alakítható: a tér zsugorítható, és a tér tágítható is. Még akkor is, ha éppen szűkülni látszik,...” (6.) Ezzel a csak részben idézett szerzői felvezetéssel máris a „dolgok közepében” vagyunk, a könyv lényegénél tartunk, annál a tágas térnél – legalábbis az én horizontomon annak tűnik –, amit globalizálódó, végzetes veszélyeknek kitett világnak is nevezhetünk. Azon a glóbuszon, amelyen földrengésszerű események sora, sorsfordító történések garmadája zajlik, „itt és most” is, egyben lehetőségek adódnak napjainkban éppúgy, mint a közeli és a távolabb jövőben. Mindezekről mesél Tillmann – a sok-sok referenciaként használt idézet miatt – nagy figyelmet és türelmet igénylő, de gondolkodásra serkentő és talán még cselekvésre is késztető könyvében. A Tartalomból (215.) természetesen jól kitűnik a kötet fejezet-struktúrája is. Első, a Térérzék c. nagyobb részében (7–52.) mintegy „tájolja” az olvasót: a tér felfogásáról, érzékeléséről és értelmezéséről értekezik, majd végül a Nemzeti lehetőségek terei c. részben – nem tudni, igazán miért is éppen ebben az első fejezetben? – a többes szám ellenére csak a magyar esélyekről vizionál, nem éppen szívderítő módon. (Ezt a részt szerintem inkább az utolsó fejezetbe kellett volna elhelyezni, adekvát „teret” ott találva.) A kötet második fejezete, Személyes színezetű kitérő (53–67.) címmel egy magánlevelet (?) tartalmaz. A kötet legterjedelmesebb fejezete a Kultúrák című igen informatív textus (69–175.), amelyben – többek között – a német, az iszlám, az amerikai és a kínai kultúrák különlegességeivel rukkol ki a szerző, némelyeket elrettentőnek (vagy nagyon is valósnak?) ábrázolva. E nagy fejezeten belül Az iszlám kihívás c. részben – ismét híres és kevésbé ismert filozófusokat idéz – például az alábbiak szerint: „Vallások tekintetében fontos tudni, mi egy vallás, és mit is jelent egy kultúra történetében. A kultúrák vallási mintázatainak hatása kezdeteiktől fogva máig �SZEMLE 107 érvényesül...” (94.) S hogy mi is az a dzsihád? „... szent küldetés, amelyet az írás ad parancsba, illetve a szent törvény is magában foglal, és amely csak akkor érhet véget, ha az iszlám fénye ragyogja be az egész világot.” (107.) Még ugyanitt ezt olvashatjuk: az iszlám „sokkal inkább, mint egykor a kereszténység, olyan vallás, amely végleges formát kíván adni a társadalmi rendnek, az emberi érintkezési formáknak, és keretek közé akarja zárni minden egyes ember életének minden egyes pillanatát. Tehát olyan állandóságra törekszik, amely más társadalmi formák többségében nem volt meg.” (107.) Később az is kiderül a kötetből, hogy Európa napjainkban már a Behódolás felé tart. „Az iszlám egyes politikusok szerint »Európához« tartozik. [...] Franciaországban már nem viselik el az iszlám vagy az arab országokra irányuló kritikát” – állapította meg harminc évvel ezelőtt Jaques Ellul. Két évtizeddel később Kertész Imre arról ír: „...ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli (...) saját ellenségeit imádja.” (113.) Később: „az iszlám egyetemes küldetést tulajdonít magának, az egyedüli vallásnak hirdeti magát, amelynek el kell érnie, hogy mindenki csatlakozzon hozzá, ne legyenek illúzióink, a világ egyetlen része sem menekül meg ettől.” (114.) Az ún. arab tavasz nyomán a közelmúltban milliónyi újabb muzulmán érkezett Európába – folytatja már maga Tillmann. A már itt élő, számottevő népcsoportokkal együtt a jövőben jelentősen befolyásolják a folyamatokat. Bassam Tibi, németországi szír származású muszlim politológus szerint „manapság a political correctness okán kozmetikázzák a statisztikákat. Ma Nyugat-Európában legalább 30 millió muzulmán él, nem pedig 15 millió, mint gyakran állítják.” (115.) Minthogy a fenti idézeteket egy liberális író, filozófus – nem pedig egy bevándorlásellenes konzervatív szerző –, azaz Tillmann maga válogatta és szerkesztette össze, okkal-joggal lehetnek jogosak a félelmeink. Jobb félni, mind megijedni – jutott eszembe nekem is, a régi magyar, sok igazságot rejtő szólás-mondás. A szerző választott társai nyomán a kínai kultúráról sem állít ki sokkal különb bizonyítványt: „...nacionalizmussal átjárt, totalitárius hiperkapitalizmusa ma is nyugtalansággal kellene, hogy eltöltsön minden európait”. Kína ugyanis „ma eljutott arra a pontra, amikor vége a korrepetálásnak, és kezdődik az előzés”. (163.) Könyvének utolsó, Más távlatok c. fejezetében (177–213.) egykori, mai és eljövendő lehetőségeket villant fel, fontos kérdéseket vet fel. Egyhelyütt így: „Az élet vizsgálása pedig folytonos feladat – amibe az akarat �108 SZEMLE kérdőre vonása is beletartozik: Mit is akarunk? Miért is? Menyiben jó ez? Nekünk? Másoknak? Nemcsak ma, hanem minden időben.” (211.) Összegezve: Tillmann tehát – ahogy magát szívesen nevezi: a későújkor-kutató – ebben a nem először jobbára liberális vallás- és művelődéstörténeti referenciák sokaságára épülő könyvében különböző korok és kultúrák tereinek alakulásába, tartósan érvényesülő tényezőibe, szavajárásával: „mintázataiba” és metamorfózisába igyekszik betekintést nyújtani, a kelet- és nyugat-európai térfelfogás különbözőségeitől kezdve a nemzeti kultúrák különféleségein és sajátosságain át a jelenbeli és a távolabbi lehetőségekig bezárólag. A kötet legfontosabb tanulsága és a levont konklúzió szerintem leginkább az lehet, hogy bár a különféle kultúrák hatásai markánsan még nem minden európai országban érzékelhetőek, az már ma is nyilvánvaló, hogy az esetleg legalizálandó migráció, és/vagy az újra meg újra elszabaduló bevándorlási hullámok hátán érkező – letelepülő, de asszimilációra képtelen – néptömegek egyre növekvő mértékben alakítják majd Európa kulturális (vallási, politikai, jogi stb.) arculatát. Ezért is fontos, hogy megismerjük a kultúrájukat, és szembesüljünk várható kihívásaikkal. Ez utóbbihoz ez a könyv is némi – ha nem is feltétlenül elégséges és alapos – adalék, és fontos figyelemfelkeltés, figyelmeztetés is lehet. A karcsú, A/5 formátumú, szerény, szürke színű, fentebb szemlézett kötet – amit most az olvasó figyelmébe ajánlok – a közelmúltban látott napvilágot. Véleményem szerint éppúgy arathat sikert, mint szülhet averziót a hasonló tárgyú és tartalmú könyvek piacán, és válthat ki vitákat a liberális, a keresztény-konzervatív és a neutrális-konszolidált olvasók körében egyaránt. (Typotex Kiadó, Bp., 2018) �SZERZŐINKRŐL BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. Csaknem száz tanulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott napvilágot. Az egyik legismertebb munkája, az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfiája 2008ban jelent meg. DEBRECENI BOGLÁRKA (1981, Salgótarján) író, költő, művészettörténész, kulturális antropológus, muzeológus; művészettörténet, vizuális kultúra és társadalomismeret szakos tanár. Kaleidoszkóp-díjas. Panoráma c. kötete a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg. Legutóbbi kötete: A belső tó (2018). ERDŐS ISTVÁN (1939, Hernádnémeti) író. Tanárnak, népművelőnek jött a debreceni egyetemről Salgótarjánba. A Palócföld, a Napjaink, a Népszava, a Valóság, a Kapu közölte fontosabb írásait. Játékfilmet, mesejátékot írt a televíziónak. A Párkányjárás című kötete után Nagyoroszi, Messze kéklik a Duna címmel jelentek meg könyvei. Madách-díjas. Romakutatóként Eötvös József-életműdíjjal tüntették ki. FELLINGER KÁROLY (1963, Pozsony) felvidéki magyar költő, meseíró. Jókán él. Tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának és a Magyar Írószövetségnek. Több mint harminc önálló kötete jelent meg. Verseskötetei fordításban románul, oroszul, spanyolul, törökül, franciául, angolul, né- metül, szlovákul is napvilágot láttak. 2016-ban Madách-nívódíjat kapott. FILIP TAMÁS (1960, Budapest) költő, szerkesztő, a Dokk.hu művészeti vezetője, a Magyar Írószövetség választmányának tagja. Kilenc kötet szerzője. 2017-ben József Attila-díjjal ismerték el munkásságát. GYUKITS GYÖRGY (1961, Budapest) szociológus, egyetemi oktató. Szakterülete az egészségszociológia és szociálpolitika. Kutatási területe: szegénység, egészségügyi rendszer, etnikai csoportok (főként a romák) egészségi állapota és egészségügyi ellátása. HAJNAL JÓZSEF (1951, Kunszentmárton) újságíró, tanár. A Szolnok Megyei Néplap egykori főszerkesztője, a Magyar Rádió Miskolci Stúdiójának, a Miskolci Rádiónak egykori stúdióvezetője. Több lapnak volt felelős szerkesztője, készített televíziós műsorsorozatot. Tanított a Miskolci Egyetemen. Több interjúkötetet szerkesztett és írt. Legutóbbi kötetei: Mákdobáló (2017), Álmodj méheket (2018). HANGÁCSI ZSUZSANNA (1989, Kassa) a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának abszolutóriumot szerzett hallgatója. Kutatási területe az Irodalmi Szemle folyóirat, a (cseh)szlovákiai magyar irodalom. Tanulmányai jelentek meg konferenciakötetekben (pl. Nyom-követés 2). 2017 nyarán a Kortárs esszépályázatán második helyezést ért el. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr kul- �turális, művészeti lap alapítója, szerkesztője, a facebookon az Arťhúr Irodalmi Kávéház főszerkesztője. 17 évig tanított a zsámbéki főiskolán. Legutóbbi kötete: Jóféle csönd (2018). KABDEBÓ LÓRÁNT, DR. (1936, Budapest) irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, Szabó Lőrinc monográfusa. Számos önálló kötet és monográfia szerzője, Szabó Lőrincéletműkiadások gondozója, a Pécsi és a Miskolci Egyetem tudományszervező egyénisége. 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével ismerték el munkásságát. LACKFI JÁNOS (1971, Budapest) József Attila-, Déry Tibor- és Prima Primissima-díjas író, költő, műfordító, szerkesztő, az irodalomtudomány doktora. Harmincnál több könyv szerzője. 1999-től a Nagyvilág szerkesztője. MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) író, szerkesztő. A Kelet Felől című folyóirat alapító főszerkesztője, a Muravidék, a Magyar Múzsa és az Új Tanú folyóiratok szerkesztője. A Rím Könyvkiadó vezetője, a Magyar Újságírók Közösségének alelnöke, a Magyar Írószövetség választmányi tagja. Eddig kilenc önálló könyve jelent meg. F. NAGY GÁBOR (1974, Pásztó) főállásban igazgatásszervező, 1997-től publikál. Antológiákban, folyóiratokban szerepelnek versei, meséi. Eddig nyolc verseskötete jelent meg. 2008-ban, Zarándoklétünk ösvényein című könyvéért, a Fehér Klára Irodalmi-díj Kuratóriuma által elismerésben részesült. NAGY JUDIT ÁFONYA (1985, Ózd) költő, író. Egyetemi tanulmányait a Miskolci Egyetem magyar szakán végezte, de betekintő jelleggel volt történelem és egyiptológia szakos is Budapesten. 2006-tól a FISZ tagja, több folyóiratban és antológiában szerepelt már. Jelenleg Balassagyarmaton él. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF (1977, Sátoraljaújhely) kritikus. Jelenleg Erdőkertesen él. Pedagógusként és labdarúgóedzőként is dolgozik, a fennmaradó rengeteg szabadidejét olvasással és írással tölti. NÉMETH PÉTER MIKOLA (1953, Diósgyőr) költő, esszéíró, performer, szerkesztő-rendező. A Katedrális című irodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat alapító–főszerkesztője. Az E(x)KSZPANZIÓ nemzetközi kortárs művészeti fesztiválok alkotó– rendezője. A Magyar Írószövetség, az Avangárd Szakosztály és a Bohár András Kör elnökségének tagja. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. A legjelesebb magyar folyóiratok rendszeresen közlik verseit, novelláit, drámáit, recenzióit. Több antológiában is szerepelt. Tagja a Magyar Írószövetségnek. Eddig 11 önálló kötete jelent meg. 2016-ban Ratkó József-díjat kapott és elnyerte a Salvatore Quasimodo költőverseny különdíját. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. Középiskolás korától ír verseket. Az akkori Palócföld irodalmi szellemi életében telt ifjúkora. Jelenleg Nagytarcsán él. RADNAI ISTVÁN (1939, Budapest) költő. Az 1970-es évek elejétől a �legjelentősebb magyar folyóiratok közlik verseit. Az Élet és Irodalomban glosszái jelentek meg, antológiákban szerepel. Tagja a Magyar Írószövetségnek. Nyolc önálló kötete jelent meg. STEINMACHER KORNÉLIA (1987, Tapolca) irodalomtörténész. Az ELTE-n végzett magyar nyelv és irodalom szakon. Jelenleg Balassagyarmaton a Magyar Nemzeti Múzeum Palóc Múzeumának munkatársa. A népi hiedelemvilág 19. századi irodalmi vonatkozásait kutatja. Rendszeresen ír kritikákat kortárs irodalmi művekről és filmekről. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének elnökhelyettese. Több Nógrád megyei napilap főszerkesztője volt. Első könyve, a Recski rabszolgák 1990-ben jelent meg, melyet további hat kötet követett. Írásai többnyire a kommunista diktatúra számkivetettjeinek sorsáról szólnak. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő. Eddig két önálló verseskötete látott napvilágot (Vers a versben, 2003; A falu bolondja, 2018). Folyóiratokban publikál. A Rákoskeresztúri Református Gyülekezet elhívott tagja, elhivatott szolgálója. SZIGETI JENŐ, DR. (1936, Budapest) teológus, lelkész, folklorista, vallástörténész. A Kárpát-medence számos egyetemén és az USA-ban is oktatott. Kutatási témája a népi vallásosság, a Biblia a művelődéstörténetben, vallástörténet, vallásszociológia. Több tudományos lap állandó munkatársa. A MTA köztestületi tagja. SZIRMAI PÉTER (1970, Budapest) író. Novelláit, esszéit magyarországi és határon túli lapok közlik. Eddig három kötete jelent meg, egy regény 2007-ben, és két novelláskötet 2011-ben, 2013-ban. ZSIRAI LÁSZLÓ (Sopron, 1956) író, költő, szerkesztő, publicista, a Magyar Írószövetség tagja. Versei, novellái, esszéi, publicisztikái önálló kötetekben, hazai, külföldi folyóiratokban, antológiákban jelentek meg, rádióban, televízióban hangzottak el. Több szépirodalmi és sajtópályázaton nyert díjakat. Képzőművészek FÖLDI PÉTER (1949, Somoskőújfalu) Kossuth-díjas festő. Alkotásaival 1974 óta szerepel kiállításokon. 1998-ban Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2007-ben Kossuth-díjjal, 2009-ben Prima Primissima-díjjal tüntették ki. KELEMEN JÓZSEF (1960, Pásztó) tanár, képzőművész, költő. Alapító tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak. Egyéni és csoportos kiállításokon láthatók alkotásai, 1988-tól a Salgótarjáni Tavaszi Tárlat kiállítója, a 2000-es években a Szécsényi Őszi Tárlaton is rendszeresen bemutatkozik. MAKRAY JÁNOS (1955, Budapest) festőművész. Több mint 60 önálló kiállítása volt Magyarországon, Ausztriában és Németországban. 2017-ben a parlamentben átvehette a Magyar Termék Nagydíj kitüntetést színterápiás festménysorozatáért. �Lapszámunkban Kelemen József alkotásai láthatók. A borítóoldal a Támaszkodó című képének felhasználásával készült. A borító belső oldalai közül az elsőn a Szívemnek kedves palántája, a hátsón a Lehetőségek című képét közöljük. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Partnereink: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/1c5a2c0eb25e6cd9fbb6080cfac7c3a0.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2019 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2019/1. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2019 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b7a0c04a6771be6d22f2f8477b10f7b4.pdf c483731de2572585a65f152a072265f8 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK Nógrádikum-díj 3 SZÉPIRODALOM Ádám Tamás: Négy nap Munkanap Repceasszony Keszegek Frideczky Katalin: Szövetségesek Verspárbeszéd Szokolay Zoltán: Ne itt keresd Jóna Dávid: Ne feszegesd Lukáts János: A császár vadászni ment… F. Nagy Gábor: Ez a hajnal… Elsötétült… Éjszaka Suhai Pál: Menekültek Egy műfordítás-töredékre Testamentum Lukáts János: A bánki tónál A gesztenye A sárkány és György lovag 8 9 10 15 15 15 37 37 38 67 68 68 EMLÉKEZÉS Szabó Pál: Egy királyi évszám nyomában – Hunyadi Mátyás életkoráról 16 KÉPZŐMŰVÉSZET Iványi Ödön emlékezete 26 1956 Sulyok László: Az egyetemista nemzetőr (2. rész) – Interjú Dr. Kúti Istvánnal 39 HELYTÖRTÉNET Puntigán József: Gácsi barangolások Nagy Imre: Egy közjogi vita a reformkor hajnalán 56 69 KÖZÉLET Gondolatok Nógrád megye gazdaságáról és társadalmáról Kalocsai Péter: Mit csinálunk rosszul...? – Nógrád megye gazdasági teljesítménye a XX–XXI. század fordulóján 4 4 5 5 6 78 78 �Nagy László: Nógrád a népességcsökkenés és az elvándorlás fogságában Baráthi Ottó: Nógrád megye gazdaságának és társadalmának sajátos jegyei, állandó jellemzői az elmúlt évtizedekben 81 85 SZEMLE Miklós Péter: Misztériumvallomások – Kalandozások Németh Péter Mikolával 89 Csongrády Béla: „Tisztelőd s barátod” – Arany János levelezése Madách Imrével 93 Szigeti Jenő: Legszebb versek – a Felvidékről 97 Petrőczi Éva: Az „Édes anyaföldem!” fonákja – Tamás Kincső: Módos asszony üres kézzel 100 Bakonyi István: Éva Csodaországban – Petrőczi Éva: Évamesék szépiában 102 Kádek István: Ezerarcú vasút – Vasút–Történet–Írás 105 �A Palócföld című kulturális, irodalmi-művészeti-közéleti folyóiratot 1954-ben alapította a Hazafias Népfront, valamint a Társadalmi és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete. A 64 éve folyamatosan megjelenő lap – alapításától kezdve – Nógrád meghatározó periodikája. A mindenkori szerkesztőség értékmegőrző, értékteremtő, tehetséggondozó tevékenysége Nógrád szellemi örökségének egyik meghatározó elemét jelenti. A helyi értelmiség egyetlen – méltó színvonalú, a közízlést formáló, országos ismertségű – fóruma, egyúttal helytörténeti kordokumentum. Jellegéből fakadóan elsősorban irodalmi műhely, amelyhez számos – azóta ismertté vált – szerző neve kötődik. Gondozója a Palócföld Könyvek című sorozatnak. A kiadott könyvek szerzői többségében Nógrád megyéhez kötődnek. A folyóirat alapító és fenntartó jogait 1989-től Nógrád Megye Önkormányzata, 2013-tól Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata gyakorolja. A Palócföld című folyóiratnak különös értéket ad, hogy átvészelte az elmúlt évtizedek viharait, miközben számos – hasonló kvalitású – vidéki folyóirat szűnt meg és veszítette el értékőrző funkcióját. A Palócföld című folyóirat Nógrád megye szellemi örökségének kiemelkedően fontos eleme. A Nógrád Megyei Értéktár Bizottság a Palócföld irodalmi, művészeti, közéleti folyóiratot beválasztotta a Nógrád Megyei Értéktárba, azaz „Nógrádikummá” vált. �SZÉPIRODALOM 4 ÁDÁM TAMÁS Négy nap Mariannának Jéggel szorított cölöpöket kerülget a folyó, engem is kerülget. Ha letérdelek eléd, kavicsokat ér térdem, számban megmelegszik a fagyos víz, lenyelem. Vastagszik a hab a móló lábainál, átölel a kockás hasú Duna. Hajóval küldöd sóhajod. Uszadék-fa búsul a töltésen. Felriadnak a sziget lázas csalánhordái. Tüzes cappuccino füstöl a távoli hegyeken. Szökik néhány parthoz kötött vasdaru. A negyedik napon leltározunk, leolvasom homlokod vonalkódját. Kicsit elmegyünk, velünk úszik a sziget. Munkanap A teraszon kávézaccot söpör az ősz, pedig bemondta a rádió, hogy tavasz köszönt rám. Sokáig fehér marad a monitor, kopogással próbálkozom, de beragad pár makacs billentyű. Az égen rajokban szállnak a fekete betűk, megriadnak, nem tartják a sortávot. Kávét iszom, pislákol az este. Kinyomtatok egy csonka holdat, kikapcsolom a gépet. �SZÉPIRODALOM 5 ÁDÁM TAMÁS Repceasszony Mariannának Érett asszony sétál a völgyben, átveszi ritmusát a domb. Hajában tüskefésűt cserél az alkony, kivárásra játszik, mintha ultizna vagy pókerezne. Lapot húz, úgy jön, mintha menne. Még nem dönthető el: repce vagy csak utánzat a foltos szőnyeg sajgó derekunk alatt. Szél fektet idomíthatatlan bokrokat, korbács fröccsent ránk sarat, így leszünk tisztátalanok. Néha mintha messze lennénk, pedig fűszál sem fér közénk. Lüktet a beszántott repceföld, olajos kezem megpihen combodon. Keszegek Keszegek úszkálnak abban a horpadt lavórban, amelyben vízhiány idején melledet mostad. Az elhagyott pikkelyekkel fizetek a dohányboltban. Azok a keszegek olyan laposak voltak, mintha átment volna rajtuk a sárga úthenger. Fogtuk a halak üzeneteit. Némák maradtunk. �SZÉPIRODALOM 6 FRIDECZKY KATALIN Szövetségesek Kriszta megpróbálta rávenni Milánt, hogy szoktassa le a feleségét az apró ajándékok küldözgetéséről. Végtére is ő a férj szeretője, ízlése ellen való, hogy elfogadja. A feleség viszont végtelenül hálás Krisztának, amiért az kirángatta férjét a depresszióból. A hosszú alkotói válság után Milán most újra fest, méghozzá nagy kedvvel, és jó az, amit csinál. Eddig nem csinált semmit, azt is rosszul, ha mégis. Az asszony nem tudja, vagy nem hajlandó tudomást venni arról, hogy férje és Kriszta szeretők. Az ajándékokat ezért küldi. Ártatlanul, jóhiszeműen, hálából. Milán kínosan feszeng a két nő között. Kezében az ajándék. Átadja, ne adja? Eleinte átadta, de Kriszta tiltakozása után már nem olyan biztos benne, hogy ezt kell tennie. Az ajándékokat bizonytalan ideig parkoltatja a hátizsákjában, majd bedobja az első kukába. – Mért nem hívjuk meg Krisztát soha? – kérdezi a feleség. Általában nagy a jövés-menés náluk, a barátok, ismerősök, modellek, kritikusok, rajongók rajokban lepik el a házukat. Kriszta sosincs köztük. Tendenciózusan. Ebből már sok mindent sejteni lehetne, de az asszony nem alapoz sejtésekre. Ő biztosra megy. Biztos az, amiről ő nem tud. A többi nem érdekli. Milán és a felesége, Isten tudja, mióta élnek együtt, nem tartják számon. Együtt vannak és kész, nincs ezen mit gondolkodni. A kapcsolatuk folyik, mint víz a csapból. Megnyitod, elzárod, igény szerint. Milán és Kriszta, a festő modellje az ágyon hevernek. Meleg van, nincs rajtuk takaró. Meztelenek. Túl vannak a szeretkezésen éppen. Hűsölnek, szellőztetik magukat, közben koktélt kortyolgatnak, cigarettáznak. A nyitott erkélyajtón meglibben a függöny. Csöng a telefon. Milán érte nyúl. A felesége az. Kriszta csöndben van, amíg beszélgetnek. Milán váratlanul átnyújtja neki a készüléket. Kriszta felhúzott szemöldökére vállrándítás a válasz. Kriszta képzeletében lezajlik a nagy leszámolás. Az asszony tetemre hívja, s neki nincs válasza rá. �SZÉPIRODALOM 7 – Kriszta? Szervusz, csak azt akarom mondani, hogy köszönöm! Kriszta hebeg-habog, nem érti, mit köszön, mi ez az egész. Naivitás vagy a színjáték olyan foka, amitől már hány az ember? – Kérlek, továbbra is ösztökéld az emberemet, terád hallgat! Végtelenül hálás vagyok neked, Milán egészen ki van cserélve! Te nem is tudod, mi az, egész nap nézni, hogy az ágyban fetreng és megállás nélkül iszik, és hónapszám nem csinál semmit! – Nem, tényleg nem tudom – motyogja erre Kriszta, s kedve szerint hozzátenné még: – Milán jó bika, egymás után több numerára is képes! Ezt meg te nem tudod. A kínos beszélgetésnek vége szakad, Kriszta megkönnyebbülve bújik Milán mellé, de azért nem bánta volna, ha ezt az ajándékot sem adja át. Milán leteszi a poharát, magához öleli Krisztát és ráfordul. Ölelkeznek. Hullámzó testük később helyet kap a vásznon. Milán leghíresebb képe lesz az Interferencia. Együtt vannak, nincs ezen mit gondolkodni. A kapcsolatuk folyik, mint sziklából a forrás. Kiapadhatatlan, s az Óceánba tart. Egy padon találkoztak a Parkban. Kellemes nyári délután volt, az alkonyi fények fáradt aranya ragyogta be a lombokat hátulról és alulról. A napnak legszebb szaka ez. Nem harsog és nem követelőzik. Békés és megértő. Az asszony földig érő fehér ruhában közeledett a vízparti ösvényen. A nap hátulról világította meg karcsú alakját, mely áttetszett a könnyű anyagon. Kriszta nem ment elé, megvárta, míg a padhoz ér. Sosem látták egymást azelőtt, de mindketten tudták, hogy egymásra várnak. – Milyen szép vagy! – kiáltottak fel szinte egyszerre, őszinte elragadtatásban. A beszélgetés elkerülhetetlen volt, régóta tudták mindketten. Érveiket gondolatban már jó előre felsorakoztatták, védekező- és támadóállásra egyaránt felkészülve. A helyzetről akartak beszélni. De ahogy meglátták egymást, elfelejtkeztek erről. Hosszan ültek egymás kezét fogva szótlanul, s nézték a lassan hömpölygő folyónak azt a szeletét, amit szemhatáruk befogott. A két nő sziluettje lassan beleolvadt az estébe. Milán nem került szóba. �SZÉPIRODALOM 8 Verspárbeszéd SZOKOLAY ZOLTÁN Ne itt keresd Természetes halál márpedig, vedd tudomásul, itt nem létezik. Aki meghalt, azt mind megölték, kit így, kit úgy: fondorlatos erők beszívták, bedarálták, mérget juttattak életébe, játszmás ügyekbe kényszerítve ráhurkolódtak gyilkos akciók, rejtett szálakból pontosan szőtt hálóban verdesett az élete. Aki itt meghal, rögtön elveszíti nevét, tetteit, alkotásait. Irományai tűzbe vetve, kedvenc tárgyai elenyésznek, térben, időben nincs nyoma, s hogy létezett-e valaha, arról is azok döntenek, akik titokban, észrevétlen kioltották az életét. Aki meghalt, ne itt keresd. Se könyvekben, se fémlemezeken nem őrzi őt a világegyetem. Aki meghalt, szeretett téged, ne őrizz róla hangot, képet, soha ne várd, hogy hallod, látod, s magadban akkor megtalálod. �SZÉPIRODALOM 9 Verspárbeszéd JÓNA DÁVID Ne feszegesd a halál okát, ezernyi lehet, szelektív az emberemlékezet, és nem számít, hány vakond túrja fel a gátat, nincs se bűnbánat, se bűnbocsánat, ahogy kegyelem sincs, sem igazság, mit várnál, nincsenek tanúk a lélekgyilkosságnál, nincs elkövető, csak áldozat, a való rémálma gyötri korosztályodat túlélni csak igaz alkotásokkal lehet, az győzi le majd a plüsspingvineket, a fájóan gyatra középszerű nyavalyásokat, ne félj, nem ők döntik, kit üt el a vonat… ne feszegesd, nem éri meg, mérgeddel az ő meccsüket játszod, s ha szemet hunysz mindezek felett, az segít majd látnod. jobban írsz annál, akitől tartasz, előny Nálad, viseld el, hogy az nem szeret, és ne feszegesd a halál okát: több mint ezernyi lehet. �SZÉPIRODALOM 10 LUKÁTS JÁNOS A császár vadászni ment… Megdördült az ég Aquincum felett, szennyes ár rohant le a domboldalon, az emberek riadtan menekültek fedél alá, a lovak nyihogva emelgették patájukat. A Danubius fatörzseket, csónakroncsokat és két túlparti őrszem holttestét görgette. Az amfiteátrumban a játékok félbeszakadtak, a gladiátorok a pincébe menekültek, az oroszlánok egymáshoz bújtak. Az özönvíz estére elállt, de az éjszaka koromsötét maradt. A császár másnap reggel visszaindult Rómába, egy kohorsznyi légiós kísérte. Előttük a patakok hömpölygő folyóvá duzzadtak, a légiósok hidat vertek a megáradt patakokon. A császár éjszaka álmot látott, ő maga jött szembe saját magával, megragadta lova zabláját: – Marcus, ne menj Rómába! Nem érdemel meg Róma tégedet! – Marcus Aurelius másnap reggel visszaküldte a kohorsznyi légiós felét Aquincumba, és megüzente, hogy a Pelso-tóhoz tart, új fővárost keres a Birodalomnak. Az út mentén egykedvű földművesek bámészkodtak, meg kalmárok, akik azonnal üzletelni kezdtek a légiósokkal. A császár sárpettyes úti köpenyét viselte, kevés hadi nép kísérte, ki hitte volna, hogy maga az Imperátor vonul a pocsolyás úton. Délre kisütött a nap, kegyetlen hőség füllesztett, a légiós lovak verejtékeztek, Marcus Aurelius a homlokát törölte, az új fővárost már csak ijesztésnek szánta. Eszébe ötlött a Danubius-part, a Granua folyó, ahol egykor… hej, ahol egykor teleírt egy egész tekercsnyi papiruszt a gondolataival, a terveivel, a zaklatott lelkével. Pedig akkor is volt égi és földi háború, de „a nép üdvét”, a holnapot akkor még mindenhová magával hordozta. Oda is… Ahol ő volt, ott volt a Birodalom! Istenek, de régen volt mindez! Régen, de volt, Marcus, ne feledd, hogy akkor volt császára a Birodalomnak, te voltál a császára! És most… most ki a császár, és ki vagy te? – felhördült, megveregette lova csatakos sörényét, a ló megérezte lovasa háborgó lelkét, felhorkant együttérzően, megrázta fejét és… ki érti ezt?! – a bölcs ló észak felé fordult, mint aki tudja, merre vezet az út. A császár kiválogatott kilenc testőrt, a kohorsz többi légiósát visszaküldte Aquincumba: – A főváros – főváros marad! – üzente velük, majd keserű gúnnyal szólt utánuk: – Ha kérdezi valaki, mondjátok: a császár vadászni ment! �SZÉPIRODALOM 11 Még aznap este futár érkezett: összeesküvést lepleztek le Rómában, vér folyik az Aventinuson és a Quirinalison. – Akik kirobbantották, most majd leverik! – legyintett Marcus Aurelius, és megveregette az együttérző ló sörényét. Másnap reggel más futár érkezett: a Tevere kilépett medréből, belefulladt egy szenátor, három olajütő, kilenc rabszolga meg egy teherhordó öszvér. – Szegény öszvér! – bólogatott Marcus Aurelius, aztán: – Mire visszaértek Rómába, a víz levonul a medrébe, a partiak szomjazni fognak – szólt. Lovát egy kristályvizű patakhoz vezette, aztán maga is letérdelt és tenyerével vizet merített a patakból. A testőrök ámulva nézték a császárt, és sietve ők maguk is szürcsöltek valamelyes vizet… Már érezték a Danubius vízillatát, amikor újabb hírhozó lihegett a hátukba: – A császári gálya, felség, sziklának ütközött és kigyulladt. – A császár szerette hajóját, üres óráiban maga festett egy nimfát a keresztvitorlára. Most elégett, széjjelrepedt, eh, ostobák! – nem mutatta haragját, de észrevették testőrei, a hírhozó a földre borult. – Kelj föl – szólt rá Marcus Aurelius –, és mondd a főhajóácsnak, hogy kezdje faragtatni az új császári gályát. – A hírhozó hátán a hideg borzongott a császár hangját hallván. Megérkeztek a Danubiushoz. Új sátrakat vertek a hajdaniak helyére, szinte visszaröppent a világ egy évtizeddel. – Mintha olyan könnyű volna! – sóhajtott a töprengésekre megoldást ajánló Marcus – a gondok elől menekülő Marcusnak. – Az indulatok a maguk útját járják, a tűz kifárad, a víz megtér medrébe, a hajók helyén hamarosan új bárkák bólogatnak. Megszűnik és megújul a világ, attól világ éppen, hogy él és változik. És változásában megőrzi önmagát. Nézz le az Aventinusról, Marcus. Rómát látod magad előtt, mint tegnap, mint tavaly, s mint talán jövőre is. Marad a város és változik. Változik, hogy önmaga maradjon. Csak te gondolod, hogy pótolhatatlan vagy, hogy te őrzöd meg és te változtatod meg Rómát vagy Aquincumot, vagy akár a Pelso-tavat, egyetlen szemöldökráncolással. Ki vagy te, Marcus? A szolganépek persze rettegnek tőled vagy bíznak benned, de nem ugyanaz-e a kettő? Magad se hiszed, hogy tehetsz a világ ellenére olyat, ami megmarad egy sóhajtásnál hosszabb időre. Hiába császár a neved, vagy olajütő, vagy hajófaragó. Ez mind segíti, és mind visszatartja egymást. Te annyival vagy különb náluk, hogy tudod: nem vagy különb! Nem vagy több, csak tudod, – ha tudod – a helyedet a világban. �12 SZÉPIRODALOM – Mikor vadászunk, felség? – kérdezte sóvárogva a testőrök centuriója, és kihúzta meg visszatolta széles pengéjű tőrét. – Most nem vadászunk – hangzott az elhárító szó. – Hát, felség…? – a mondat a centurio torkán akadt. – Fogjatok halat, van itt elég. – Elfordult, két jávorfát még régről ismert, közéjük húzódott Marcus Aurelius. Bő köpenyében akár mozdulatlan fatörzsnek is vélhette, aki a homályban az utat kereste. A testőrök már ismerték mozdulatlanságát, töprengését, agya lázas gondolatőrlését… Kettő halászni ment, a hórihorgas dalmát a borostömlőt ölelte át. A hold valahol a fészkek fölött tollászkodott, nem kérdezett és nem felelt a császárnak. Szarvasbika tartott szemlét a tisztás peremén. Szoborként állt és néha belehörgött a világba. Marcus beszívta az állat erős bakszagát, most ők voltak a tisztás urai: – Végre, hogy fölkerestél, legutóbb még szopós borjú voltál, most meg… kettőnk közül te vagy a valódi uralkodó. Te már tudod, és te még hiszed, hogy parancsolsz az erdőnek, a folyópartnak, – a Birodalomnak. Ne rontsd el tudásodat, ne rontsd el a birodalmadat. Tőlem ugyan mit tanulhatnál, szarvascsászár? Talán a hallgatást, de mi, császárok, tudjuk, mikor kell hallgatni. Mikor él és kerekedik a világ szavak nélkül is. És mikor kell a világba belehördülni. – A szarvasbika szembenézett a császárral, Marcus Aurelius érezte, a bika nem fatörzsnek nézi őt. A császár lehunyta szemét, a csend vallomását hallgatta, aztán kinyitotta ismét, a szarvasbika már nem volt a tisztás peremén. Birodalma más részein járt, talán vadászni ment. – Mennyi mindent kellett volna még megbeszélni vele – sóhajtott a császár, aztán belemosolygott az éjszakába. – Életről írtam akkor és halálról, de hát a halál is az élet része, – akkor így írtam, így gondoltam. Vajon ma is így gondolod, Marcus? – a köpenybe burkolózott a feltámadó szellő elől. – Az emberről írtam, aki csodálni és megismerni való. Valójában a fiatal és tettrekész emberről, aki még nem torzult el a sikerektől, és nem rokkant bele a kudarcokba. A lélekről, amelyben nem hiszek ugyan, de amely – ha van – bennünk lakik. De valami él bennünk, lehet, hogy jó volna neki a lélek nevezet, ahogy az újhitűek olyan buzgón állítják. És hogy a lélek az élet lényege, az emberé, a sikeré, a töprengésé. És amely lélekből mindannyian kaptunk valamennyit. Ki többet, ki kevesebbet, de ki tudhatja, mennyit is kapott az ember, és mennyi illant el belőle cédaságra, bárgyúságra. Meg, hogy ki mennyit visz magával a kard hegyére, a máglyára. Magamról írtam, sose tudtam meg, igazam volt-e, honnan is �SZÉPIRODALOM 13 tudhatnám. – Talán vadmadár csapott le zsákmányára a folyóba, egy loccsanás, egy vijjogás, de a halak némán halnak meg. Kelet felől a hajnal megüzente: közeledik. Marcus Aurelius szorosabbra vonta magán a köpenyét: – Játék! Játszanak, birodalomépítőt és birodalomrombolót. Jó játék ez unatkozó római patríciusoknak meg kötözködő szenátoroknak. Jó az efféle játék a kereskedőknek meg a tengerjáró kalmárnak-kalóznak. A parasztnak – láttam – olyan mindegy, csak eső legyen időnként. A császár meg arra jó, hogy rendben tartsa a játékok helyét. Ha belenyúl – zsarnokot kiáltanak. Majd rendbe rakják, amit elrontanak, Rómában, Coloniában. Egy kis ijesztés nem árt, – új fővárossal, új adóval. – Ami pedig nem játék a Birodalomban, megtartom magamnak, nekik úgyse kell, nekem pedig múlhatatlan. Csak a nevét nem tudom még annak, amit teszek, amit tennem kell, két játék között. Ha éjjel felriadok, a három kontinens római határvonala rajzolja ki magát. Kréta, Szicília meg Ostia között új gyorsnaszád járjon, fel a Rhodanuson, a Danubiuson könnyű bárkák, súlyos ládákkal röppenjenek! Hogy az ökörnek a hasa-hátára kössék az igát a földművesek, ne a torkára –, és ilyenkor álmaimat elűzve hajnalig forgolódom. Öröm ez, a gondolat, amely agyamban már valóság, gond és öröm, amely szorongat és emel. Nem, ezt nem írtam meg, így nem, tíz éve, itt, ugyanezen a folyóparti tisztáson. De meg kell írnom, nem magamnak, hanem hogyha kiszólítanak földi birodalmamból az istenek, akkor a követőm elszörnyedjen meg nem valósult terveimet látva. – Marcus Aureliusból nehéz nevetésféle gördült elő, volt benne harag és türelmetlenség. A hajnali ködből lovas bontakozott elő, lova hátáról a földre zuhant, és néma rémülettel tekintett a császárra. Marcus Aurelius feltámogatta, vér, por és lóverejték szennyezte a futár arcát. – A pártusok, felség… – a hangja elfúlt, a könnye megeredt. – Beszélj! – Betörtek a Birodalomba, Arménia már a kezükben van, a szírek menekülnek előlük, Bithiniát felprédálták. Kétnapnyira állnak a Helleszpontusztól, ahol Trója, ahol Byzantium… – elfúlt torkában a szó. Marcus Aurelius a centurióért kiáltott, az aggódó testőr százados ébren virrasztott császára fölött. És már tudta, már tartotta karjai közt a nagy papirusztekercset, amelyen a föld összes országa ott állt felrajzolva, Hiberniától az egyiptusok földjéig. Még a szabinok, de már a szarmaták is… – A futárok! Mindenki futár… – parancs dübörgött a császári szóból: – Illíriából három légió Thesszáliába, Pannóniából is kettő. Nyugatról a ha- �SZÉPIRODALOM 14 jóhadak Syracusánál gyülekeznek, a keletiek Krétán, nem kell sietni, a pártusok félnek a tengertől. A Helleszpontusz nyugati végénél tömörülni, közben Korinthuszban behajózni. – A császár a részterveket futárokra osztotta széjjel, Aquincumból egy lovas légiót kért, akikkel maga Dalmáciába indulhat. És szálltak a parancsok, és a parancsvivő futárok újabb parancsvivő futárokat indítottak útnak a három földrésznyi birodalom valamennyi légiója, valamennyi tábora felé. Ki lóra kapott, ki pajzsot ragadott, ki pedig helyben maradt őrző légiónak. A császár tudta, kinek milyen parancsot küldött. Ő tudta valamennyit. Csak ő tudta. Akikről a hírek szóltak, immár nem játékosok voltak, – hanem ellenség, felprédáló bitangok. Most háború következik, vége a vadászatnak! Marcus Aurelius szobra �SZÉPIRODALOM 15 F. NAGY GÁBOR Ez a hajnal... Ez a hajnal jeges patak, melyben a kedvem – mint iszapjában az alvó halak – besüllyedve, bezárva még hagyja, hogy szorítsa a jég… Elsötétült... Elsötétült monitor az ég, szúr az éjjel kijelző-csendje, tompa háttérzümmögés az élet sötétedő rendje, készenléti állapotban megbújva a fény, de ott van… egy mozdulattól berobban… Éjszaka Hull a pernye, tarló korma, rátapad pár árny-bokorra… nincsen hold és nincsen csillag, még a szellő is goromba, megdermeszt és megborzongat, füstöt lehel az arcokba, elszorul a sötét torka… élő holtak társasága éppen haláltáncát járja, csupasz csontok pállott csendje visszhangzik a végtelenbe… nincs határa a sötétnek… benne vajúdnak a fények. A hullott szilvák szép, kékes holt tengerén árnyék az élet. �EMLÉKEZÉS 16 SZABÓ PÁL Egy királyi évszám nyomában Hunyadi Mátyás életkoráról Az idei Mátyás-emlékév kapcsán többes évfordulókra emlékezhetünk. 560 évvel ezelőtt, 1458. január 24-én választották meg Hunyadi Mátyást magyar királlyá, mindezt megelőzően, ugyanebben a hónapban, január 12én kötötték meg Szegeden azt az egyezséget, amely ezt lehetővé tette. Az idei Mátyás-emlékév kapcsán természetesen a születési évfordulója is felmerült. A közismert 1443. február 23-i dátummal számolva idén lenne a király születésének az 575. évfordulója. A korábbi történettudományi szakirodalmat vizsgálva a kérdés korántsem ilyen egyszerű, mert például Mátyás 500. éves születési évfordulóját 1940-ben tartották meg, amely egy 1440. évet valószínűsített. Tanulmányom célja a születési év pontosítása, mert ma sem tudjuk megmondani, mikor is született Hunyadi Mátyás. 1. A pécsi jogtudós professzor, Holub József az életkor szerepéről írott tanulmányában és könyvében részletesen megvizsgálta, hogy a középkori ember időszemlélete, időhöz való viszonya mennyire eltért a ma és a közelmúlt emberétől. Nem számított különlegességnek, ha az illető nem tudta pontosan megmondani, hogy melyik évben született. Valamivel szerencsésebb a helyzet, amikor a születési dátumot egy ismertebb eseményhez viszonyítják.1 A kisebb időegységek meghatározására a mechanikus órák megjelenése előtt jóval elterjedtebb volt a kolostorokban az imaórák szerinti időmeghatározás. A leggyakoribb eset azonban akkor állt elő, amikor az egyén élete során egyes jogi aktusokhoz szükséges volt az életkor valamilyen módon való meghatározása. A magánjogi cselekvőképesség már az Árpád-korban eltért a büntetőjogi életkorhatároktól (vétőképesség, 10, 15. életév). Különbség volt a közjogi és a magánjogi nagykorúság között. A 15. századi Magyar Királyságban, a magyar jogban a férfiaknál a 12. év betöltése után a fiúk ún. törvényes korba léptek, bizonyos rendelkező képesség birtokába kerültek. A törvényes életkor egyfajta korlátozott nagykorúságot jelentett. A teljeskorúság elérését a 24. életév betöltése jelentette. 1 Holub József 1921–1922. Az életkor szerepe középkori jogunkban és az „időlátott levelek”. In: Századok, LV–LVI/215–217. �EMLÉKEZÉS 17 A nők esetében ez utóbbi a 16. életévükhöz kötődött, bár a 12. év utáni házasságkötés, az életkorra tekintet nélkül, teljeskorúvá emelte őket. Mindezek az életkori határok az egyén életében fontos házasságkötési, vagyoni, perbeli és jognyilatkozat-tételi lehetőségekben (perjogi cselekvőképesség) nyilvánulhattak meg. Nemcsak valamilyen jogügylet létesítésekor volt szükség a kor ismeretére, hanem kétséges esetekben is. 2. Hunyadi Mátyás 1458. január 24-i királlyá választásával kapcsolatosan a történészek többsége kiemeli azt a tényt, hogy a fiatal – mindössze 15 éves – kamaszkirály milyen eréllyel, ügyességgel tette meg első intézkedéseit. Mátyás azonban »zsenge« kora ellenére sok olyan tulajdonsággal rendelkezett, amelyek megkönnyítették számára, hogy úrrá legyen a nehézségeken.2 Kubinyi András is a „gyermekkirályról” értekezett monográfiájában, aki 15 évesen már „törvényes korú”.3 Azt is megjegyzem, hogy Szakály Ferenc más helyen a „tizenöt esztendős (más vélemények szerint tizennyolc)” Hunyadi Mátyásról ír. Pálosfalvi Tamás idei évi összegző könyvében pedig „mai tudásunk szerint” tartotta meg az 1443. február 23-i dátumot és a későbbiekben is ezzel számolja a király életkorát.4 A fenti tiszteletreméltó kutatói névsor ellenére ez a kérdés nem ennyire egyszerű, mint amilyennek tűnik. Azt gondolhatnánk, hogy a legtöbb adat a királyi gyermekek születéséről maradt fent. De Mátyást, amikor világra jött, még nem egy leendő királyi dinasztia tagjaként tekintették. Így az életkora, illetve a születési dátuma is nagy szórást mutat. Az irodalomtörténet, az asztrológia is olykor segítségünkre lehet. 2003-ban Bollók János – egy Janus Pannoniusról írt könyvében – megemlítette, hogy Mátyás királynak fennmaradt egy horoszkópja, amelynek készítője is az 1443. február 23. adattal számolt, de ezt maga sem vehette biztosra, amelyet a dátumhoz fűzött „suspicatur” (gyaníthatóan) megjegyzése is mutat. Sajnos a horoszkóp nem eredeti példány, többszöri átmásolással maradt ránk.5 A címben felvetett probléma tehát nem új keletű. A hazai történeti szakirodalom communis opiniója általában 1443. február 23-át tartja elfogadottnak. Az eltérő és egymásnak ellentmondó adatokat először Fraknói Teke Zsuzsa 1990. Mátyás, a győzhetetlen király. Bp., 28. Kubinyi András 2001. Mátyás király. Bp., 43–44. 4 Szakály Ferenc 1990. Virágkor és hanyatlás 1440–1711. Bp., 53–54.; Pálosfalvi Tamás 2018. Sorfordítók a magyar történelemben. Hunyadi Mátyás. Bp., 6., 16., 19. (Pálosfalvi a kötete végén található Kronológiában születésnapként egy február 21-i napot is megjelölt.) 5 Bollók János 2003. Asztrális misztika és asztrológia Janus Pannonius költészetében. Bp., 58. 2 3 �18 EMLÉKEZÉS Vilmos összegezte 1890-ben megjelent monográfiájában. Megállapítása szerint „Mátyás születésének esztendejét és napját teljes biztonsággal meg nem határozhatjuk.”6 Ő maga az 1440. év mellett érvelt. Bollók – bár hivatkozott Fraknói munkájára – de nem tért ki „Hunyadi Mátyás születési dátumának megoldhatatlannak tetsző problémájára”, annyit a korábbi szakirodalomra nézve megállapított, hogy „Mátyás 1440. évi születését több kortárs adat támogatja, mint az 1443. évi születési dátumot”.7 Valószínűleg Fraknói álláspontjának tudható be, hogy Mátyás király születésének 500 éves évfordulóját 1940ben ünnepelték meg. Azt várnánk, hogy a korabeli krónikások biztos támpontot tudnak e kérdésben nyújtani. Azonban a kortárs Bonfini ellentmondó adatokat közölt. Megjegyezte, hogy Mátyás királlyá választásakor, 1458-ban „az ifjú mellé kormányzót állítanak… hiszen Mátyás tizenhét esztendős volt”.8 Ezt alapul véve 1441-ben született. A történetíró a király 1468. évi cseh háborúja során azt írta, hogy „A vezérekben is egyforma a virtus meg az ész, csak az életkor nem, mert Mátyás alig töltötte be huszonhetedik esztendejét.”.9 Ez az adata az 1441. évet erősíti. Érdekes megjegyzést tett Podjebrád György cseh királlyá választásakor is: „A László királlyal egykorú Corvinus Mátyást, akit fogságban tartott, nem akarta ingyen elengedni.”.10 Eszerint, V. László királlyal egy évben, 1440-ben születhetett. A szakirodalom Bonfinitől általában a király halálakor tett megjegyzést fogadja el, az 1443. évet véve alapul. „…életének pedig negyvenhetedik évében meghalt… amint Mars hónapjában született, úgy Mars napján és órájában távozott az életből.”.11 A halál dátuma (1490. ápr. 6.) valóban Mars napjára, keddre esett abban az évben. A születés hónapja viszont nem február, hanem Mars hónapja, március. Érdemes Bollók János korábban már idézett könyvének egy másik rövid gondolatmenetét itt is felidéznem, mert észrevette, hogy ha 1440. február 23-át vizsgáljuk, akkor az esett keddre, Mars napjára.12 Ehhez azt teszem hozzá, hogy Bonfini nem a születésnapot írta keddnek, hanem a halál napját. Az 1440. év egyúttal szökőév is volt, és február 24-én kellett hozzászámítani egy szökőnapot is a dátumokhoz. Azonban a forrásaink nem utalnak a születés kapcsán szökőévre. Fraknói Vilmos 1890. Hunyadi Mátyás király 1440–1490. Bp., 73. Bollók i. m. 58. 8 Bonfini, Antonio 1995. A magyar történelem tizedei. Bp., 702. 9 Uő. 763. 10 Uő. 695. 11 Uő. 895. 12 Bollók i. m. 58. 6 7 �EMLÉKEZÉS 19 A szintén kortárs Galeotto Marzio Mátyás király találó, bölcs és tréfás mondásairól és cselekedeteiről írt könyvében a királyt még fiatalabbnak tartotta. „Csak tizennégy éves volt, mikor királlyá választották”; „Mátyást tizennégy éves korában, mikor cseh fogságban ült, a magyarok egyhangúlag királyukká választották.”13 Eszerint 1444-ben láthatta meg a napvilágot. Nézzük meg Ludovicus Tubero Kortörténeti feljegyzéseit. Mátyás király temetésének tárgyalásánál megjegyezte: „Azt mondják, hogy Mátyás a síremlékét, mintha az a fenyegető halál előhírnöke lett volna, félelmében nem fejezte be, és a nagy fáradtsággal kezdett művet befejezetlenül hagyta.” „a haláltól ugyan kora miatt nem kellett félnie, hiszen alig érte el 50. évét.”14 Ez utóbbi adat is inkább egy 1440–1441. évi dátumot sejtet, mint az 1443-at. A legismertebb krónikává azonban Heltai Gáspár magyar nyelven, 1575-ben, Kolozsvárott megjelent munkája vált. Ebben pedig az 1443. év szerepel. A szerző Bonfini utolsó erre vonatkozó szöveghelyét idézi fel. „Szülé kedig eszt a Mátyást Kolosvárott Erdélben, mikoron írnának Krisztus Urunknak születése után 1443, böjt második havának huszonhetedik napján reggel három órakort.”15 Ez pedig 1443. március 27-i dátumot ad. Ennyi adat is jól megmutatja, hogy a Mátyás király születési évére vonatkozó időpontok milyen szóródást mutatnak Hunyadi Mátyás esetében, a történetírók becslésein kívül azonban fennmaradt jogi hitelességgel bíró forrásunk is, amelyben az életkor említése/nem említése különös fontossággal bír. 3. Az előbbi történetírói vélekedéseket felülírja az érintettektől származó információ. Ebben az említett bizonytalanságban perdöntő irányt mutat az a megjegyzés, amelyet Mátyás levelezésében találunk. Kriza Ildikó hívta fel a figyelmemet arra, hogy Mátyás egy 1476. január 16-án, IV. Sixtus pápához írt levelében meg is említette saját életkorát. „…az ifjú kortól kezdve, azaz a 18. életévtől, miután ennek a királyságnak kormányzásához hozzájutottam, mindig és mindenütt mindenben – amelyekben csak tudtam – az apostoli Galeotto Marzio könyve Mátyás király találó, bölcs és tréfás mondásairól és cselekedeteiről. é. n. (2002). Bp., 16, 38. 14 Tubero, Ludovicus 1994. Kortörténeti feljegyzések (Magyarország). Közreadja: Blazovich László és Sz. Galántai Erzsébet. Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 4. Szeged, 63–64. 15 Heltai Gáspár 1981. Krónika az magyaroknak dolgairól. S. a. r.: Kulcsár Margit. Bevez.: Kulcsár Péter. Bp., 203. 13 �20 EMLÉKEZÉS szentszéknek minden szófogadással engedelmeskedtem”.16 Ha ezzel az adattal számolunk, mivel az uralkodó magát 1458. január 24-én 18 évesnek mondta, akkor az 1440. évi születést kapjuk. Ha viszont a február 23-i születésnapot is figyelembe vesszük, akkor az uralkodó már a 19. évében van, csak azt még egy hónap múlva töltötte volna be! Persze lehet ezt a levéladatot – forráskritikai szempontból és utólagosan – a pápa felé mutatott propagandának minősíteni, azzal, hogy Mátyás érettebbnek mutatta volna magát a trón megszerzésének évében, bár erre semmi nyomós oka nem volt. Ezt az információt megerősítem egy olyan oklevéllel, amely Mátyás ez irányú szándékától már biztosan független, és amely azt bizonyítja, hogy ennek az említett életkornak valóságalapja van. Tudjuk, hogy az elmélyülő bárói ligaharcok során még Hunyadi János, kormányzóként, két alkalommal (1448, 1451) is vegyes házasság létrehozásával próbálta megteremteni a békét, két riválisával, Branković György szerb despotával és Cillei Ulrik gróffal. Az 1439-es firenzei–ferrarai zsinaton az egyházi unió létrejöttével látszólag kánonjogilag elhárultak a vegyes házasságra vonatkozó külön szabályok által támasztott akadályok is.17 Mindkét alkalomra Hunyadi úgymond gyámkormányzósága idején (1446–1452) került sor.18 Az első alkalommal eljegyezték a kormányzó nagyobbik fiát, Lászlót Ulrik gróf kisleányával, az ortodox keresztény Cillei Erzsébettel, Branković György unokájával. Az erről tudósító oklevél 1448. június 18-án keltezett. A Hunyadi–Branković megegyezés azonban nem valósult meg. A kormányzó egy újabb alkalommal is fiának és az ortodox keresztény hitű Cillei leánynak az eljegyzéséhez folyamodott. Ismét egy olyan ritka történelmi pillanatnak lehetünk tanúi, amely az ellenségeskedést felülírta. Az 1451. augusztus 7-én a szerb fővárosban, Szendrő várában keltezett és Garai László nádor által kiállított nádori oklevél a békét „házassági kötelékkel és szövetséggel” igyekezett állandósítani, amely révén „a sógorság örök és szent uniója” jön létre a despota és a gubernator úr között.19 Az oklevélből Mátyás levelezése a római pápákkal 1458–1490. Monumenta Vaticana Hungaricana I./6. Budapest 1891. 105. Újabb kiadása: Mátyás király levelei. Külügyi osztály 1458–1490. S. a. r.: Mayer Gyula. Bp., 2008. 327. 17 Szabó Pál 2015. 1440 – Nándorfehérvár első oszmán-török ostroma és előzményei. Szeged, 56.; Engel Pál–Kristó Gyula–Kubinyi András 1998. Magyarország története 1301–1526. Bp., 206. 18 Engel–Kristó–Kubinyi i. m. 204–209. 19 Gr. Teleki József 1853. Hunyadiak kora Magyarországon. Tizedik kötet. Pest, 305–312. Különösen: 306. 16 �EMLÉKEZÉS 21 az is kiderül, hogy az ünnepélyes alkalmon jelen volt az idős szerb despota teljes családja, s azt is megtudjuk, hogy a despota és a kormányzó közötti ellenséges viszony és legtöbb sérelem körülbelül három éve tartott. Az oklevél szerint a „most tíz évesnek megállapított” Cillei Erzsébetet eljegyzik a kormányzó fiával, az igen kiváló Mátyással a „keresztény egyház szent rítusa” szerint a „házasság szent szövetségében”. A leendő esküvő ideje pedig az a nap lesz, amelyen Erzsébet majd eléri a törvényes életkort (legitima aetas), azaz 1453 Szent Miklós püspök napján (december 6.), a születésnapján. Véleményem szerint ez a nádori oklevél Mátyás születési időpontját is pontosítja, korábbra teszi. Láttuk, hogy Cillei Erzsébet esetében az oklevél pontosan meghatározza a házasságkötésre is alkalmas ún. „törvényes életkorát”. Tudnunk kell, hogy ez még nem jelenti az ún. teljes nagykorúságot, életkort, hanem egyfajta korlátozott nagykorúságot. A 12. életév pedig Werbőczy István Hármaskönyvének megállapításával is egybevág: „Törvényes korúak … a mostani időben fiúk és leányok egyaránt tizenkettedik évök betöltésével.”20 A törvényes kor kezdeteként a 12. életév a magyar joggyakorlatban még évszázadokon át fennmaradt, még a 18. században is létezett és leggyakrabban a gyámságot szüntette meg. A korábbi évszázadokra nézve viszont az oklevelekben és – még Werbőczy szerint is – a törvényes életkor (legitima aetas) a nemek szerint még eltért. A fiúknál 14. életév, a lányoknál 12. életév volt ennek elfogadott kezdete. A jogtudós Werbőczy a saját korára értette az egységes életéveket. Ez, Holub József szerint, akár Werbőczy „találmánya” is lehet, de úgy becsülte, hogy 1505 táján mehetett végbe az egységesülés. Véleményem szerint azonban ez az egységes életkori korhatár már a 15. században, a Hunyadiak korában is alkalmazott volt. Az Árpád-házi királyok idején ugyanez a törvényes életkori határ még magasabb volt, 15. év. Az, hogy a 15. században a király személyére is vonatkozott a már említett 12 éves életkor, arra az 1440 februárjában született, kiskorú V. László király esete a példa. Tudjuk, hogy 12. életévének betöltésekor, 1452 végén mondott le Hunyadi a gyámkormányzóságról, amikor a király átlépett a törvényes korba. Bonfini erről így írt: „mert itt az ideje, és így kívánja a törvény, kormányzói tisztemről önként lemondok”.21 Úgy vélem, hogy ez a kormányzóság a magánjogi értelemben vett gyámságot is magában foglalta, amelyre Werbőczy István 1990. Tripartitum. A dicsőséges Magyar Királyság szokásjogának Hármaskönyve. Bp., 238. 21 Bonfini i. m. 664. 20 �22 EMLÉKEZÉS a gyermekkor miatt volt szükség. Erre utaltak a rendek Hunyadi megválasztásakor is: „Mivel pedig koránál fogva éretlen volt a királyságra, kormányzó kijelöléséről döntöttek… míg László alkalmassá nem válik az uralkodásra…”22 A vele szemben egykor megválasztott I. Ulászló 15 évesen érkezett az országba, a hazai törvényes életkori határon túl, számára nem is választottak gyámkormányzót. A 15. században a nőknél meglévő törvényes életkor kezdetét jelző 12. életévet pedig Mátyás első felesége példájával szeretném igazolni. A király feleségét, Podjebrád Katalint 1461 májusában, tizenkét évesen adták át Mátyásnak. Ezt követően kötötték meg a házasságot. Az életkort pedig egy epigramma is megfogalmazza. Fedeles Tamás szerint a házasélet hiányára utal Janus Pannonius egyetlen epigrammája („Panaszkodik Mátyás király Moldvában való hosszas időzése miatt”).23 A vers valóban a király távollétét panaszolja. Muraközy Gyula fordításából ez a többletjelentés nem derül ki: „már kivirulva a nászt // várja a kis Katalin.” Az 1462-ben írt „Sarmatici montes…” kezdetű epigramma latin szövege többet közöl. Azaz, itt nemcsak a házasélet hiányáról van szó, hanem arról is, hogy az immár 12 éves Katalin már alkalmas a férjhezmenetelre, a jogi-életkori akadály is elhárult. „nubere parva viro // iam Katharina potest”24 A disztichon pentametersorát így tolmácsolnám: „kis Katalint férjhez // férfihoz adni lehet.” Visszatérve az 1451. évi nádori oklevélre, annak legfontosabb tanulsága ezután következik! A leendő férj, Hunyadi Mátyás esetében viszont nem említik az ő törvényes életkorának a hiányát. Ha a 12 évet vesszük alapul, akkor az oklevél kiállításakor, 1451. augusztus 7-én, Mátyásnak a 12 évet február 23-án már minden bizonnyal be kellett töltenie. Ez pedig azt jelenti, hogy legalább 1439-ben születhetett. A születési éve viszont nem lehet korábbi, azaz nem lehetett idősebb, mert ezt az elvi lehetőséget a már idézett 1476. január 16-i, a pápának írt levele behatárolja. A királyság átvételekor a 18. évét betöltötte, a 19. évében pedig csak lehetett. A nádori oklevél ezt pontosítja, véleményem szerint tehát egy 1439-es születési évvel számolhatunk. Bonfini i. m. 647. Fedeles Tamás 2009 „Néha szerelembe keveredett egy-egy nőcskével…” Mátyás király és a szebbik nem. In: Rubicon, XX/21. 24 Iani Pannonii Opera quae manserunt omnia. 2006. Volumen I. Epigrammata Fasciculus 1. Textus. Edidit, praefatus est et apparatu critico instruxit Iulius Mayer. Bp., 221. 22 23 �EMLÉKEZÉS 23 Jól tudom, hogy mindez nem egyezik meg a történészek többsége által vélelmezett 1443-as évvel. Ha ezt az évet vennénk alapul az oklevelünkben, Mátyás 1451-ben csak 8 éves lenne, ahogyan trónra lépésekor tizenöt. Ebben az esetben ezt az oklevélben megemlítették volna, ahogyan azt Cillei Erzsébet esetében meg is tették. Ezzel kapcsolatban, négy év múlva, egy másik oklevél Mátyás 12. életévét ki is mondja. 1455 májusában ugyanis Hunyadi László kérvényt nyújtott be Cillei Erzsébet nevében III. Callixtus pápához ennek az eljegyzésnek az érvénytelenítéséhez. Érdemes ennek a vonatkozó részét közzétenni. „…a házasságot, amelyet bizonyos ésszerű okokból kívántak házasság módjára megkötni, ám, mivel Mátyás, az említett Lászlónak atyai testvére, akkor a 12. évében lévén, most pedig a 13. életévében van, ezt a házasságot vagy helyesebben mondva eljegyzést … mégis az említett Mátyásnak a korhiánya miatt, a jövőre nézve kötötték…” Azt is megtudjuk, hogy 1455-ben Mátyás és Erzsébet ezt a házasságot nem hálták el: „így e részben a szándékukat nem tudták betölteni.”25 Ez az oklevélrészlet – forráskritikai szempontból – csúsztatást, részigazságot tartalmaz, de véleményem szerint perdöntő megerősítést ad előbbi álláspontom védelmére. Időközben C. Tóth Norbert és Pálosfalvi Tamás felhívta a figyelmemet arra, hogy az 1455. évet és Mátyás ekkor említett 13. évét számolva egyértelműen az 1443-as születési évet adja. Azonban ez az oklevél ellentmondó, mert az 1451. évi eljegyzésre és a nádori oklevélbe foglalt házassági szerződésre is utal. Megemlíti, hogy a házassági szerződés megkötésekor, akkor Mátyás 12 éves („tunc in XII”) volt. Mivel mi tudjuk – amit valószínűleg a pápa nem –, hogy ez az eljegyzés és az erről szóló, általam már idézett oklevél 1451-ben született, így véleményem szerint ezt az adatot kell figyelembe vennünk és visszaszámolva ez nem az 1443. évet, hanem az 1439. évet adja! Hacsak nem feltételezzük, hogy Mátyás olyan szerencsés ember volt, hogy négy évenként csak egy évet öregedett, a rend kedvéért például szökőévenként egyet. Tehát a pápai kérelem beadásának idejében, 1455 májusában, Mátyás nem lehetett a 13. életévében. Egy másik csúsztatás pedig az, hogy ez a házasság Mátyás korhiánya miatt hiúsult volna meg. Éppen ellenkezőleg, a nádori oklevél Cillei Erzsébet 10 éves életkora miatt halasztotta el azt a törvényes korának eléréséig, 1453. december 6-ig. Hunyadi László a kérvényében tehát igyekezett a pápa előtt több valótlan indokot is 25 Erdélyi Gabriella 2011. „Married the sister of his late life”. Negotiation of kin-marriages in Renaissance Hungary. In: Specimina Nova Pars Sectio Mediaevalis VI. Redegunt Márta Font–G. Kiss. Pécs. 109. �24 EMLÉKEZÉS felhozni e korábbi házasság érvénytelenítéséhez. Az az érve viszont valóban igaz, hogy e házasságot Mátyás és Erzsébet nem hálták el. Az 1439. évet erősíti az a tény is, hogy Mátyás 19 éves életkora a középkori magyar szokásjog szerint is jól illeszkedik a mellé rendelt kormányzó, Szilágyi Mihály megbízatási idejéhez. Mert azt tudjuk, hogy Bonfini szerint 5 évre rendeltek Mátyás mellé kormányzót. A kérdés összetettebb. Kubinyi András álláspontját követve, Pálosfalvi Tamás kétségeket emelt a Thuróczy és Bonfini által közölt öt éves adatot illetően.26 Azzal érvelt, hogy a 15 éves kort elérve V. László mellé miért nem választottak kormányzót vagy kormányzó régenstanácsot, úgy, ahogyan – az 1443-as születéssel számolva – a trónra lépő 15 éves Mátyásnál.27 Úgy vélem, hogy a kettőt jogi értelemben külön kell választani. A Mátyás mellé állított kormányzóság nem a hazai szokásjog vagy törvény alapján járó „törvényes” gyámkormányzóság, az indoka nem a kiskorúsággal, azaz a törvényes életkor hiányával függött össze, hanem eseti, „rendelt”, politikai kormányzóság, amely Szilágyi Mihály befolyásának, hatalmának megtartására szolgált. Ne feledjük, hogy Mátyás apja, Hunyadi János 1456-ban meghalt, Szilágyi ennek okán, csupán családi szempontból is, szóba jöhetett a törvényes korú, 19 éves uralkodó mellett. Ezen megfontolás alapján sem tartom téves információnak Thuróczy vagy Bonfini közlését, azonban ezt az 1439-es születési év is alátámasztja. Az előbbi adattal számolva ugyanis az 5 év Mátyás 24 éves koráig tartott volna, azaz a teljes nagykorúságáig, a teljeskorúságig! Werbőczy a teljeskorúság elérését férfiaknál szintén a 24. életévben határozta meg: „Teljeskorúak a finembeliek huszonnégy éves korukban; a nők pedig mostani szokásjogunk szerint, tizenhat éves korukban.”28 Az 1439. évi, korábbi születési időpont természetesen nem módosítja a kolozsvári születés helyét. Bonfini adataival teljesen összeegyeztethető, amely szerint „Mátyás Erdélyben született, Kolozsvárott és ott is nevelkedett éretlen kamaszkoráig.”29 A szülés hónapjának és napjának vizsgálata külön tanulmányt igényel. Az eddig elmondottak alapján egy rövid forráskritikai megjegyzést tennék. A fent említett oklevél kapcsán fontos tanulság az is, hogy a kutató történésznek, jogtörténésznek szükséges a rendelkezésre álló források Pálosfalvi Tamás 2013. Szegedtől Újvárig. Az 1458–1459. esztendők krónikájához. In: Századok, 147/2. sz. 349–350; Kubinyi i. m. 44. 27 Pálosfalvi i. m. 349–350. 28 Werbőczy i. m. 238. 29 Bonfini i. m. 713. 26 �EMLÉKEZÉS 25 egymáshoz viszonyított súlyának és minőségének az értékelését is elvégeznie. Ebben az esetben véleményem szerint egy 1451-ben kelt nádori oklevélbe foglalt házassági szerződés, az 1455. évi kérelem és Mátyás 1476-ban írt levele nagyobb súllyal esik latba, mint a történetírók visszaszámításon alapuló esetleges tévedései vagy a korabeli gyakorlatot követő becslései. Mátyás trónra lépése utáni gyors helyzetfelismerése és döntőképessége inkább vall egy tizenkilenc éves, tehetséges uralkodóra, mint egy tizenöt éves kamaszra. A születési dátum pontosításával Mátyás emlékezete sem szenved csorbát, mivel jövőre lesz ennek a valószínűbb születési dátumnak az 580. évfordulója. Az 1451. 08. 07-i nádori oklevél fényképe https://archives.hungaricana.hu/hu/charters/view/163290/?pg=1&bbox=-456%2C6194%2C8542%2C-87 (a letöltés ideje: 2018. 09. 30.) �KÉPZŐMŰVÉSZET 26 Iványi Ödön emlékezete Összeállította: Kele Szabó Ágnes Száz éve született az Iványi Ember, akire mindenki szeretettel, tisztelettel emlékszik, aki sokak pályáját, életszemléletét alakította, aki műveivel örökre beírta magát a magyar képzőművészet történetébe. A róla szóló portréfilmben – Kovács Bodor Sándor, Peák Ildikó és Sándor Zoltán alkotása – hallható adatok szerint „1918-ban született Leszenyén. A Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula tanítványaként végezte el 1943-ban. Rudnay, aki ifjabb éveiben rendszeresen festett Nagybányán, vezethette rá a fiatal művészt a táj, a föld szeretetére, a sötét tónusok közül felragyogó világos színek szépségére. A főiskola után – számos kortársához hasonlóan – sorsa a katonaság s hadifogság lett. A háború után a negyvenes évek végén Baján dolgozott. 1954-ben telepedett le Salgótarjánban. Az 1950-ben megyeszékhellyé nyilvánított város ebben az időben lázas, forrongó periódust élt át. Szinte alapjaiból kellett megteremteni a helyi szellemi, művelődési életet. Iványi Ödön pedagógusként s szervezőként egyaránt tevékeny részt vállalt e pezsgésben. Dolgozott könyvtárigazgatóként, jelen volt a Palócföld keletkezésénél, szervezte a helyi képző- és iparművészek csoportját, tanított a Madách Gimnáziumban, patronálta a környék amatőr képzőművészeit.” A Palócföld 1956/1. számában Szabó Béla beszámolót közöl a III. megyei képzőművészeti kiállításról. Ebben így ír: „Ezen a kiállításon mutatkozott be Iványi Ödön. Nyugodtan mondhatjuk, hogy szép sikerrel. Olajképei a legjobbak közé tartoztak. … Gordonkás c. portréján még érezni Rudnay Gyulának hatását. Tájképeiben azonban már túllép ezen.” Később, a látvány lírai megfogalmazása, az absztrahálás, az enteriőrök világa, az erőteljes színekkel festett olajképek után, a 70-es évektől készült képein az akvarelltechnika felszabadító ereje érhető tetten. Hallatlan frissességgel, kiérleltséggel dolgozott. Kitartó munkával kereste, találta meg azokat a tisztaságot, szépséget, harmóniát hordozó áttetsző, különleges ragyogású felületeket, amelyek késői képeit jellemzik. �KÉPZŐMŰVÉSZET 27 Iványi Ödönt az alkotásain keresztül és elbeszélések alapján ismertem, személyesen sosem találkoztunk. Főiskolás koromban a városi rajzszakkörbe is jártam, melyet akkor már Hegedűs Morgan vezetett. Ott hallottam először Iványi Ödönről. Mindenki szeretettel, tisztelettel emlékezett rá. Most, születésének évfordulóján próbálom megrajzolni Iványi Ödön alakját. Az alkotások megtekinthetők a Dornyay Múzeumban és nagyon sokak otthonában. A portré kialakításában gyermekei, pályatársai, tanítványai, barátai voltak segítségemre. Iványi Zsuzsa: Igazi Apa volt, aki minden este mesélt nekem. Abból a mesekönyvből olvasott, amit én választottam. Sokszor hamarabb elaludt, mint én. Hagyta, hogy fodrászosat játsszak vele, fésülhettem a haját. Tudta kívülről a verseket, amit meg kellett tanulnom. Mindig ő kérdezett ki. Ha új ruhát, cipőt szerettem volna – mert megláttam valamit a kirakatban –, a zsebpénzéből vette meg nekem. Bármilyen gondom volt, ott állt mellettem. A humánum, az emberség jellemezte. Jó érzés volt és ma is az, hogy mindenki szerette. Nemcsak engem hallgatott meg, hanem sokszor ültek ott nálunk ismerősök különböző problémájukkal. Próbált segíteni. Beszélgetett velük, és nagyon jól tudott hallgatni. Soha nem mondta, hogy nem ér rá. Samu főorvos úr pszichiátriai betegei közül is jártak a szakkörébe a Bányász Kultúrotthonba olyanok, akikre jól hatott a rajzterápia. Őket is nagyon szerette. Soha nem érdekelték a díjak, kitüntetések, soha nem tett volna egy lépést sem azért, hogy megkaphasson bármit. Legszívesebben mindig festett volna, de mivel családja volt, elfogadta, hogy kell egy „rendes állás”, ahogy anyu megfogalmazta. Az élet úgy hozta, hogy közel 10 évig egy sötét mosókonyhában festett a Játszó úton, és csak halála előtt jutott a napfényes műterméhez a Rákóczi úti iskola mögött. A Madáchban, ahol engem is tanított, volt olyan kollégája, aki csak negyedikben tudta meg, hogy a lánya vagyok. Az osztálytársaim pedig élvezték, hogy a tanár úrnak „jelentettem”. Iványi László: Nekem Apu elsősorban az apám volt, családfő, törődő édesapa, akinek az volt a szenvedélye, hogy alkotott, hogy megfesse a „jó képet”, ugyanakkor nem ezzel kereste elsősorban a kenyerét, ahhoz dolgoznia kellett. Talán ez volt szegénynek a legnagyobb keresztje. Emlékszem a Bartók Béla úton a műtermére. Milyen klassz, világos és nagy volt! Ha otthon volt, állandóan dolgozott, festett az állványnál. �28 KÉPZŐMŰVÉSZET Nagy lakás volt, de ott mindig rátaláltam. Néha még a háromkerekű bicajommal is meglátogattam. Milyen nagy veszteség lehetett neki, amikor átköltöztünk a csillagházba, egy lakótelepi lakásba! Egy darabig itt is festett, aztán jöttek a vásártéri szűk és sötét kuckók. Először a pince, majd a Játszó utcában a padlás, a mosókonyha. Sokszor eszembe jut Morgan, amikor abban a bizonyos emlékfilmben – amit a város készített Apuról – megemlíti „...Dönci Bácsi a fényt festette egy sötét lyukban.” Ez sokszor eszembe jut, mert annyira találó és jellemző Apura. Benne van a szerénysége, az elhivatottsága. Nem emlékszem, hogy otthon olyan nagy művésztársasági élet zajlott volna. Arra emlékszem, hogy időnként meglátogatta Szabó Tamás vagy Morgan, és belemerültek a beszélgetésbe, mert olykor nagyon későn távoztak. Ha jól belegondolok, a művésztelepek azok, ahol Aput egy kicsit kívülről tudtam figyelni, és a művészembert is láttam benne. Sokszor vitt magával nyaranta kissrácként az általa vezetett művésztelepekre. Tokaj, Makó, Kányás, Bánk, Szirák nekem emlékhelyek, mindnek megmaradt a hangulata bennem. Szerettem ezt a légkört, annak ellenére, hogy felnőttek között voltam. Mindenki alkotott, festett, szobrászkodott, természetesen Apu is – még én is. A nyári estéken a tábortűznél énekelt a társaság, a végén mindig utoljára mi ketten maradtunk, és lepisiltük a parazsat. Azt hiszem, nekem ezek a legszebb emlékeim vele kapcsolatban. Ekkor éreztem leginkább, hogy összetartozunk. Láttam, hogy nagyon szeretik és tisztelik az �KÉPZŐMŰVÉSZET 29 emberek, és ez jó érzés volt. Büszke voltam rá, meg arra is, hogy én vagyok az Ő fia. Dr. Csongrády Béla Madách-díjas közíró: Amikor a hatvanas évek közepén megismertem, már könyvtárigazgató volt, én pedig az akkori városi tanácsra kerültem az osztályvezető, Kojnok Nándor kérésére, mondhatni parancsára az akkori szóhasználat szerint népművelési felügyelői munkakörbe. Munkakörömnél fogva gyakran találkoztunk a könyvtár témakörében éppúgy, mint művészeti ügyekben. Beszélgetéseink során az is kiderült, hogy Ő volt az egyik elődöm. 1965 tavaszán – április 4-én (!) – a mai Hello Café helyén, ahol aztán később a mai könyvtár is működött – még a félig kész épületben rendeztük meg az első Észak-magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállítást, a mai Tavaszi Tárlat elődjét. A fő organizátor Czinke Feri volt, de Iványi Ödön is fontos – bár jóval visszafogottabb, csendesebb, meditatívabb – személyiségként bábáskodott mellette. Mindig nagyon örültem a díjainak, különösen a Hatvanban, az országos akvarelltárlatokon elért sikereinek. Több kiállítását is nyitottam – a hetvenes évek elején Szentesen közös kiállításuk volt Czinkével (talán Lóránt Janival is), ahová együtt utaztunk. Kifejezetten jó baráti viszonyban voltunk, több képet ajándékozott nekem, az egyik ma is fő dísze lakásunknak. Többször jártam náluk a csillagházi lakásukban, tanúja voltam, amint magyarázatokkal ellátva bele-belejavított saját munkáiba. Menedzseltem szakköreit, a fiatalokat felkaroló megyei stúdiót. Ha jól emlékszem, Szirákon is voltam egyik táborukban. Amikor tanár lett a Madáchban – amelyet Csík Pali igazgatott – sokszor hármasban beszéltük meg – akkor én már régen a pártbizottságon dolgoztam – a művészet kérdéseit. Amikor beteg lett, engem kért – éppen a funkcióm miatt –, hogy segítsek a pesti gyógykezelésben. Sajnos hatástalan lett… �30 KÉPZŐMŰVÉSZET Bölcs, jó humorú ember volt. Magát nem festőművésznek, hanem piktornak nevezte. Viszonylag keveset beszélt, de lényegre törően, ahogyan mondani szokták: fején találva a szöget. Orbán György grafikusművész: Iványi Ödön szakkörvezetőként, rajzpedagógusként múlhatatlan érdemeket szerzett az utánpótlás-nevelésben, az amatőr művészeti mozgalom támogatásában is. Mindenütt, minden esetben hozzáértéssel, nagy türelemmel, emberséggel segített felszínre hozni a talentumot, fejleszteni kinek-kinek a született képességeit. De nemcsak tanítványai, hanem barátai, művészetszerető ismerősei is őrzik bölcs mosolyú, humánus személyiségének emlékét. Csodálattal nézem leheletfinomságú, színekben gazdag festményeit. A szakmai közvélemény mint Rudnay-tanítványt az úgynevezett posztnagybányai vonulat képviselőjeként, illetve a fény festőjeként tartotta és tartja nyilván. Állandó résztvevője volt regionális és országos tárlatoknak, több pályázaton szerepelt sikerrel. Egyéni kiállítása volt például Budapesten, Szécsényben, Makón, Besztercebányán és értelemszerűen számos alkalommal Salgótarjánban. Egerben az Országos Akvarell Biennálén nagydíjat is kapott. Legjobban ugyanis ezt a technikát szerette: „Ez felszabadított minden eddigi kötöttség alól. Bár most is dolgozom olajjal, mégis úgy érzem, hogy ebben a műfajban tudok legkönynyebben, gátlásmentesen megnyilatkozni… Akvarelljeim a tisztaság utáni vágyból születnek… Szeretném felkelteni a szebb utáni vonzalmat” – mondta, illetve írta. Kovács F. Gábor tanár: 1970 szeptemberében kerültem a Madáchba. Mindenki és minden új volt, Dönci bá is. Az ő egyetértésével, kis barátkozással így hívtam, egyébként is jóval idősebb volt nálam. Első találkozásunk alkalmával éppen mérges volt, mert rajzszertárának anyagát (főleg népi kerámia) széthordták. Festés volt a nyáron, kirakták és nagyrészt lába kelt a gyűjteménynek. Joggal dohogott, mert évek során gyűjtötte össze. Töredelmesen bevallom, hogy pályám elején meglehetősen konzervatív ízlésű voltam. Akkortájt jelent meg a Modern művészet lexikona, Czakó Gyuri bácsi volt a könyvbizományos, asztalszomszédom volt, ő beszélt rá a könyvre. Megmutattam Döncinek, és ő finoman biztatott: olvassam, nézegessem a képeket és megszeretem a moderneket is. Előzménye, hogy beszélgettünk és nagyon kardoskodtam a „régiek” mellett. �KÉPZŐMŰVÉSZET 31 Dönci a tanári szobában csendes, kedves, finom humorú ember volt. Mivel alkotó művész volt, szabad napja is volt. Első vagy második évemben előkarácsonyozott a testület. Sokat énekeltünk, főleg karácsonyi énekeket, a végefelé mást is. Dönci bá is énekelt velünk. Halkan, nem feltűnően. Ma is őrzök fényképet az estről. Kedvelték, sőt szerették diákjai. Türelmes, segítőkész tanár volt. Volt egy kollégám, aki rendezett Kisterenyén egy szép kiállítást. Ennek anyagából én is vettem egy vízfestményt. Pár év elteltével elkerültem a gimnáziumból – katonaság, TIT nyelviskola stb. Döncinek és Szatmári Bélának köszönhetem, hogy megismerkedtem a modern művészettel, nógrádi alkotókkal. Nagyon hálás vagyok nekik. Egyszer elárulta, hogy az Iványi név magyarosított, de hogy miből, arra nem emlékszem. Nagyon régen volt! Kedves művész, kedves barátom volt. Sztermen Ildikó tanár: Mind külső megjelenését, mind belső emberi értékeit tekintve nagyon szimpatikus embernek ismertem meg. Most is előttem van az – akkor még nem szokványos – félhosszú, őszülő hullámos hajával, amely sármos művészkülsőt kölcsönzött neki. Nagyon jó kolléga volt. Nem emlékszem senkire a testületből, aki ne szerette volna. Nyugodt, vidám, kiegyensúlyozott modorával színes egyénisége volt a tantestületnek. Ha kellett, bölcs tanácsokkal, ha kellett, humorával mindig jó hangulatot teremtett maga körül. Szerette a székely vicceket. Az ő előadásában még a gyenge poén is remekül hatott. A tantestületi értekezleteket nagyon konstruktívan ülte végig: portrékat rajzolt kollégáiról, amit azok meg is kaptak. Egyébként is bőkezűen ajándékozott saját munkáiból, ha az alkalom megkívánta. Valahol még ma is megvan egy kis festménye, amit egyik nőnapra készített a hölgy kollégáknak. Visszaemlékezve rá csak kellemes emlékek ébrednek bennem. Lakatos Gézáné tanár: Ha felidézem Iványi Dönci alakját, egy kiegyensúlyozott, harmonikus, derűs ember jelenik meg előttem. Dönci maga volt a megtestesült nyugalom és szelídség. Soha nem hallottam, hogy felemelte volna a hangját sem kollégái társaságában, sem a tanítványi körében. Végtelen türelemmel fordult mindenkihez. Nem nehéz felidéznem őt, már csak azért sem, mert egy kedves, ajándékba kapott munkája díszíti szobám falát. A kép története nem mindennapi. Egy tantestületi vidám rendezvényen („Mirácsony”: Mikulás–Kará- �32 KÉPZŐMŰVÉSZET csony) kaptam Döncitől, mert nagy szerencsémre, az én nevem húzta ki, s így engem kellett megajándékoznia. Nagy örömöt szerzett vele, s a kép azóta is őrzi emlékét. Szabó Istvánné tanár: Iványi Ödönnel csupán rövid ideig dolgoztunk együtt. Az akkori osztályomban csak egy évig tanított, de néhány tanítványomnak a mestere lett a későbbi években. Csak ritkán tartózkodott a tanári szobában. Emlékeim szerint vidám természetű, humoros, a jelenségeket kellő magaslatból és távlatból megítélő, kiegyensúlyozott, türelmes ember volt, aki valamennyi kollégával jó kapcsolatot tudott kialakítani. Inkább szemlélődő típus volt, aki ritkán szólt hozzá a felmerülő problémákhoz, de akkor bölcsen, mértéktartó módon és rendkívül körültekintően alkotott véleményt és formálta a nevelőtestületi döntéseket. Básti Istvánné tanár: Dönci bácsi művelt, melegszívű, szerény ember volt. Azok közé tartozott, akit a tantestület tagjai gyorsan elfogadtak – különösen mi, fiatalok – a közvetlensége, a stílusa miatt. Sokáig azt sem tudtuk, hogy festőművész. Nem beszélt róla. Mígnem egy alkalommal észrevettük, hogy értekezletek közben portrékat rajzol, nem is akármilyet. A körülötte zajló eseményeknek nem alakítója, inkább szemlélője volt. Befelé fordulónak mondanám, de nem zárkózottnak. Mindenről volt véleménye, de nem rukkolt vele elő, csak ha nagyon fontosnak tartotta. Jó volt vele beszélgetni, a társaságában lenni. Szívesen meghallgatta problémáinkat, s a maga tapintatos módján segített megoldani azokat. Nyugalom áradt belőle, mely visszatükröződött akvarelljeinek pasztellszíneiben. Tanítványai rajongtak érte. Sokat tanultak tőle, nem egy a festészetet választotta élete céljául. Mi, kezdő tanárok – többek között – mások meghallgatásának fontosságát, egymás munkájának megbecsülését tanulhattunk tőle, mert egy is- �KÉPZŐMŰVÉSZET 33 kola oktató-nevelő gárdájába csak így tudtunk beilleszkedni. Köszönet érte, hogy ismerhettük őt! Fejes Lászlóné tanár: A Madách Gimnázium volt az életem. Kezdő tanárként és a későbbi években is olyan tanáregyéniségekkel dolgozhattam, akik meghatározták pedagógusi pályámat. Köztük volt Iványi Ödön, akinek mosolya, kedves egyénisége, sugárzó optimizmusa, tiszta művészete arra tanított, hogy az élet szép. Szinte minden nap erre figyelmeztet két alkotása, amit szobánk falán őrzök. Emlékeztet „Döncire”, egy igaz, örök vidám emberre. Köszönöm a „Sorsnak”, hogy vele dolgozhattam! Varga Judit tanár: A ’70-es évek második felében voltam madáchos diák. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen negyvened magammal egy olyan nagy múltú gimnáziumban tanulhattam, ahol sok kiváló tanáregyéniség segítette tanulmányainkat. Engem alapvetően a reál tantárgyak – matematika, fizika – érdekeltek, de az itt töltött évek alatt a humán és művészeti tantárgyak is nagy hatással voltak rám. Rövid ideig tanultam a rajz és műalkotások elemzése tantárgyat. Arra, hogy rajzoltunk-e, és ha igen, mit, már nem emlékszem, de arra igen, hogy Dönci bácsi vetített képek segítségével hogyan mutatta meg a világ szépségeit: épületeket, szobrokat, festményeket. Egy órán, városi séta alkalmával magyarázta el Salgótarján építészeti sajátosságait. A mai napig emlékszem arra, ahogyan elemezte a Fő tér épületeit, építészeti struktúráját, a tervező elgondolását. Arra járva manapság is sokszor eszembe jut ez a régi emlék, Dönci bácsi alakja, érdekes, lenyűgöző előadása. Jó emlékezetemben őrzöm szelíd, csendes, kedves egyéniségét. B. Gedeon Hajnalka művésztanár: Dönci bácsit elsős gimnazista koromban ismertem meg. A Madách Gimnáziumban ő tanította nekünk a rajzot, és középiskolás éveim alatt az ő szakkörébe jártam minden héten 3-4 órában a Bányász Kultúrházba, ahol leginkább portrét rajzoltunk. Nagyon kedves, megnyerő, pozitív kisugárzású, víg kedélyű személyiség volt. Nemcsak tanárként és művészként, hanem Emberként is nagyszerű példa számomra. Mindig olyan mélységes szeretettel, emberséggel és empátiával tudott tanítványai felé fordulni, hogy bírálatát, korrigálását is biztatásként, megerősítésként fogadtuk. Sokat mesélt fiatalkori megpróbáltatá- �34 KÉPZŐMŰVÉSZET sairól, a háborúkról, egyéni sorsának alakulásáról, az életében történt szerencsés fordulatokról, a szorgalomról, kitartásról és a művészi hitvallásról. Dönci bácsi alakja mély nyomokat hagyott valamennyi tanítványában. Kemp Zsuzsa festőművész: Iványi Ödön rajzszakkörébe a hatvanas évek végén, felsős gimnazistaként jártam. A helyszín Salgótarjánban, a Bányász Művelődési Otthonban volt, tágas rajzteremben. Együtt rajzoltunk Lipták Gyurival, aki amúgy is osztálytársam volt, és Szabó Tamással. Volt ott egy elég furcsa srác, akinek a képei is elég furcsák, kicsit darabosak voltak számunkra. Utólag röstelkedve bevallom, egymás közt ki is nevettük a munkáit, Dönci bácsi – mert hát tulajdonképpen ez volt az igazi neve – azonban nem. Soha nem tett volna ilyet. Senkit nem sértett meg azzal, hogy ez „ilyen rossz”, vagy „olyan rossz”. Ezt a szót ki sem ejtette. Megvolt az a különleges és ritka pedagógiai képessége, hogy bele tudott helyezkedni az adott mű látás- és kifejezésmódjába, és azon keresztül korrigált. Ennél jobb és hasznosabb segítséget nem kaphat az, aki ilyesmire adja a fejét. Dönci bácsi nem volt harsány természetű; a fennhéjázás teljességgel hiányzott belőle. Kedves és visszafogott volt mindig, inkább kevesebbet mondott, mint többet, a szája sarkán félmosollyal. Hogy kacskaringós életpályám során festőművésszé lettem, bizonyosan volt szerepe a szakkörben vele töltött éveknek. Lipták György grafikusművész: Alkotói pályámon Orosz István indított el, de középiskolás és fiatal felnőtt korom meghatározó művészegyénisége Iványi Ödön volt. Nyolcadikos koromban egy mártélyi alkotótáborban kerültem először alkotói közegbe, hallottam először művészeti előadásokat. Gimnazista koromban – a Madáchban – Iványi Ödön művészettörténetet tanított, és ő vezette a megyei amatőr művészeti táborokat – Szirákon, Kányáson. Ezeknek lelkes résztvevője voltam. Abban az időben élesen elkülönült egymástól az amatőr és a profi művészek köre, de Iványi Ödön nem vont éles határvonalat e két csoport közé. Az amatőrök pártfogója volt, ezért többen – kissé lenézően – a „dilettánsok pártfogója”, az „amatőrök mentora” jelzővel illették. A táborokban sok mindent kipróbálhattunk, lehetett kísérletezni. Egy ilyen alkalommal Dönci bácsi azt javasolta, hogy próbálkozzam plasztikával – ahol a vonalak térbelivé válnak, hogy ne legyen síkszerű a rajzolásom –, mert az is segíthet az Iparművészeti Főiskolára való felkészülésben. �KÉPZŐMŰVÉSZET 35 Iványi Ödön végtelen humánus ember volt. Elég ránézni a képekre. Olyan arc, amiről sugárzik a bölcsesség – még a rossz minőségű amatőr fotók is hozzák ezt a kisugárzást. Sokan bizonygatták, hogy milyen közel állnak hozzá. Ez természetesen igaz volt, joggal mondhatták, ugyanis olyan kapcsolatteremtő képességgel, emberszeretettel rendelkezett, hogy akivel beszélt, sokszor érezhette úgy, hogy ő az egyik, aki a legközelebb áll hozzá. Mindenkivel egyforma tisztelettel bánt. Az alkotótelepen egy sérült ember az ő számára nem jelentett kevesebbet egy főiskolásnál vagy bárki másnál. Főiskolás koromban is bejártam a szakkörébe. Nem rajzolni, hiszen az iskolában bőven elláttak minket rajzi feladatokkal. Sokkal inkább beszélgetni. Egy rossz fotelbe süppedve szívogatta a cigarettáját. Faggattam Rudnayról, a színekről, a magyar művészetről. Ezekről csak kevesekkel beszélt. Jártam a műteremnek nevezett ablaktalan mosókonyhában, ami nyáron meleg, télen hideg volt. Mindig kerestem valamilyen ürügyet a megkeresésére, a találkozásra. Iványi Ödön személyisége megegyezett a művészetével. A hétköznapokban és a műveiben is tiszta ember volt. A ’90-es években meghívást kaptam a Rudnay-tanítványok által létrehozott Rudnay társaságba, ahová áttételesen – a tagok nagy örömére – Iványi Ödönön keresztül én is tudtam vinni Rudnay szellemiségét. Lóránt János Demeter Munkácsy-díjas festőművész: 1967-ben költöztünk Tarjánba – a műteremlakás miatt. A „Rokkanttelep” tetején Czinke–Mustó–Lóránt, a lenti kanyarban Szabó Gazsi. Arra pontosan nem emlékszem, hogy Döncivel mikor találkoztam először, de ellentétben a többi kollégával, ő egy mindig mosolygó, barátságosan az ember szemébe néző ember volt, soha egy rossz szót nem mondott senkiről. Életét – örömeivel és gondjaival együtt – teljes természetességgel élte. Könyvtárigazgatósága idején irodája szinte művészklubként működött. Sokan jöttünk ott össze, beszélgetni-vitatkozni: Czinke Ferenc, Molnár Zsolt, Szatmári Béla, Kojnok Nándor, Kerekes László, Kelemen István, Erdős István. Később Dönci a valamikori Tüzép helyén álló többszobás házba költözött. Ott hosszú estéket töltöttünk együtt. Még Hankó elvtárs, a Megyei Tanács elnöke is rendszeresen eljött ismerkedni egy kicsit a művészettel. �36 KÉPZŐMŰVÉSZET Ha jól emlékszem, Dönci Rudnay-növendék volt, talán korai munkáin látszódhatott a mester hatása, de később már teljesen ő maga volt, akinek semmi baja a világgal, idővel úgyis minden megoldódik. Egyre színesebb olajképei még követtek valamely törvényszerűséget, de akvarelljeiben már egy az egyben Dönci szólt hozzánk. Sok-sok vizes papírra emlékszem, amikor a Vásártér egyik épületének padlásterében dolgozott. Szinte lépni sem lehetett tőlük. Hihetetlen érzékkel, jó értelemben vett gátlástalansággal, felelősség nélkül, szinte ösztönösen születtek csodás akvarelljei. Soha nem ment túl a mértéktartó megoldásokon, sok-sok lazúrt használt. Az ily módon született akvarelljein első pillantásra csak egy szín- és formaegyüttes, egy színhangulat rajzolódott ki. Később aztán ezek a színek, rétegek elkezdtek mesélni, lehet mondani, térben és időben is. Lehet, nem helytálló, de Döncit talán gesztusfestőnek be lehetne állítani, jóllehet nem erőszakos, mozdulatai nem durvák, hanem valami finom, emberi, lágy simogatásszerű az, ami visszasugárzik képeiről. Egy jellemző történet: rézkarc-megbízásokat kaptunk. Dönci is választott egy témát, és mint a nem kimondottan specialista a rézkarcban, nem vonalhálóval oldotta meg a kérdést, hanem szinte akvarellszerű nagy foltokban. Végül is elfogadható munka született. Életműve – értékei ellenére – nem kimondottan elismert, mint sajnos sok, már elhunyt tarjáni kolléga esetében. Még egy utolsó gondolat: Dönci a tarjáni temető egyik csendes zugában, egy öreg fűzfa alatt alussza örök álmát, és biztos, hogy nem lenne boldogabb, ha a mulandó értékeket képviselő személyek között, a díszsírhelyen talált volna nyugalomra. �SZÉPIRODALOM 37 SUHAI PÁL Menekültek Holt-eleven ma az ember, napról napra szegényebb. Gyilkolnák, ha nem ölnék s képzeleg és vakarózik – holdfényt sző takarónak. Útján járni, vigyázni ennyi marad csak, a részvét, s múlik ez is, mint minden, mindegy, hogy kicsi vagy nagy: végül semmi se szent már. Mészárszék a világ most, Ázsia, Afrika rossz hely és Európa is álmos: nem felel, észre se vesz már, s minden nap nehezebb lesz. Legjobb lenne kifutni, elmenekülni belőle, ám hova, mondd, hova mennél? – hogyha magadra tekintesz, már itt az: menekült vagy. Egy műfordítás-töredékre Várady Szabolcsnak Nem tudhatom, hogy merre visz utad, de azt remélem, jókor, jóra jutsz s hogy levelem időben célba ér s e vers rejtélyét meg is fejtheted – a műfordítás álarca mögül kikandikáló úr vonásait, ki titkolja nevét s e hallgatás okát, non publicandi, írja rá a fragmentumra, rejti hátterét, de nem a néma szív tanácsait, „a Tiszta Jóhoz leggyorsabb utat”, amelyen hogyha botladozva jár, csupán a boldog vak nyomába lép s most ismeretlen minket is vezet. �SZÉPIRODALOM 38 SUHAI PÁL Testamentum Sehol világ, csak belül. (Rainer Maria Rilke) Már réges-régen nem leszek s még mindig itt leszek veled. Rád lehelem a versemet. Vigyázzon, óvjon: adja rád, míg járom múltad és szobád, a kedvedet, kedvenc ruhád. Ha elhagyom majd őrhelyem és rád ront csöndje hirtelen, ő akkor is veled legyen. Még akkor is, ha elhagyom, őt akkor is csak rád hagyom: elárvult testamentumom. Örökrészed és feladat, amelyet puszta léte ad: ápolni s benne magadat. Te vagy, ki tovább adhatod, te, aki magad is kapod, magad vagy a stafétabot. Én nem leszek, de lesz idő, hogy rád nevet a tűnt idő és feltűnik az eltűnő. Ha nem leszek is, lesz „világ”, ha lesz, hogy ő lehelje rád, a vers, vázádban pár virág. �1956 39 SULYOK LÁSZLÓ Az egyetemista nemzetőr 2. rész A szomszédos Borsod−Abaúj−Zemplén megyéből került fiatal szakemberként Nógrád megye székhelyére, Salgótarjánba, 1963-ban. A Salgótarjáni Acélárugyárban kapott végzettségének megfelelő munkát. Kohómérnök, kohóipari gazdasági mérnök. Az 1956-os forradalom és szabadságharc Észak-Magyarország ipari fellegvárában, Miskolcon érte: a Rákosi Mátyásról elnevezett Nehézipari Műszaki Egyetemen tanult. Nemzetőr-szolgálatot teljesített a „dicsőséges, szép napok”-ban. Az átélt élmények olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy később, már érett fejjel és kellő rálátással, versekben is megemlékezett 1956-ról, s olykor előadásokat is tartott róla, például a Salgótarjáni Erdély-Körben. Az eltelt évtizedek ízig-vérig salgótarjánivá formálták dr. Kúti Istvánt, aki sokoldalú érdeklődését, erős kíváncsiságát, szókimondó, kritikus, egyben segítő attitűdjét a mai napig megőrizte. Miután október utolsó napjaiban győzött a forradalom, és október 28-ától hivatalosan is lehetővé vált a nemzetőrség szervezése, ettől kezdődően a korábbi egyetemista rendfenntartók is nemzetőrökként teljesítettek szolgálatot. A november 4-ei időpontot pedig nyilván azért hangsúlyozta, mert akkor támadt Magyarországra a szovjet hadsereg, mindenféle előzetes bejelentés nélkül − persze igen furcsa lett volna egy szövetséges államtól, a korábbi „felszabadítónk”-tól hadüzenetet kapni −, irtózatos emberi és technikai túlerővel, a legkorszerűbb fegyverekkel. Abban az időben ez a hadsereg volt a világon a legerősebb. Miként emlékszik vissza erre a kárhozott napra? Akkor reggel, úgy emlékszem, nem a megszokott módon ébredtünk, hanem ágyúszóra, géppuska- és egyéb fegyverropogásra. Ez volt az „internacionalista ébresztő”, hogy úgy mondjam… Előző nap, szombaton épp hazaugrottam a szüleimhez, a Sajónémeti Vízműtelepre, hogy megnyugtassam őket, nincsen semmi gond, semmi baj, hétfőn folytatjuk a ta- �40 1956 nulást, vége lesz a sztrájknak. A „dióverő puskával” mégsem akartam utazni, ezért elkértem a szobatársam pisztolyát, a Diákparlamenttől pedig kértem fegyverviselési engedélyt, és így utaztam haza. Este, hazulról viszszatérve, azzal feküdtem le, hogy reggel megyek a nyomdához szolgálatba. És akkor, november 4-én reggel az oroszok „zenés ébresztőjére” ébredtünk. Az egyetemet az éj leple alatt szovjet páncélosok vették körül. Én az I-es diákszállóban a 3. emeleten laktam, ott voltam szintfelelős az egyik évfolyamtársammal. A mi ablakunk a II-es diákszállóra nézett. Félelmetes volt, amikor annak az épületnek az ablakait géppuskával és géppisztollyal végigpásztázták, félelmetes volt hallani azt a csörömpölést. Az üveg a betonjárdára hullott, és utána néma csönd. Majd hallottuk a jajgatást, azokét, akiket találat ért… Akadt olyan lelkes fiú, köztük az én szobatársam is, aki mindjárt lőni akart. Az asztalról felkapta a pisztolyt, és az ablakból akart lőni. Hát persze, mondtam erre, észnél legyél már, túlerővel szemben nem lehet lőni. Miután a II. diákszálló felől is lőtték az épületet, sikerült lebeszélnem arról, hogy az ablak közelébe menjen. Hadd menjenek el először az ablakok alól, mondtam… Az épület mindkét oldala kapott lövéseket, különböző fegyverekből. A diákszálló velünk ellentétes másik oldala, a szemben levő szoba a támadó tankoktól kapott belövést. A földszinti mosdóhelyiségbe kézigránátot is bedobtak. Volt, aki már akkor, korán reggel zuhanyozott vagy mosdott, közéjük dobták be a kézigránátot. Az egyik fiúnak elvitte a lábát… Két első éves hallgató pedig halálos lövést kapott. Kiss Gábor gépészmérnök-hallgató épp az ágyában emelkedett fel a harci zajokra; Nógrád megyei volt, Héhalmon lakott; és Kölber Gábor bányagépész-hallgató halt meg, ágyában fekve érte a halálos lövés. Reményt keltő, boldogabb jövőt ígérő, fiatal életeket oltott ki az értelmetlen lövöldözés. Naiv a kérdésem, tisztában vagyok vele, mégis felteszem: nem lehetett volna valahogyan elkerülni ezt a támadást? Hát, ki tudja… Illetve el lehetett volna kerülni, ahogy én azt a későbbi visszaemlékezésekből tudom meg gondolom… Persze a november 4-ei éjszakának a történetében nincs egyetértés közöttünk… Az egyik verzió szerint a Diákparlament vezetői egész éjjel tárgyaltak az oroszokkal, miközben az összes diákparlamenti és fegyver-nyilvántartási iratot igyekeztek megsemmisíteni, hogy ne maradjon bizonyíték. Megegyeztek az oroszokkal, hogy nem lövünk. Ezt a hangosbemondó is közölte, de az épület tetején helyet foglaló géppuskásokhoz nem hallatszott fel, és a zűrzavarban senki nem értesítette őket az egyezségről. Úgyhogy amikor hajnal- �1956 41 ban megindultak a szovjet tankok a diákszállók felé, géppuskasorozat fogadta őket. És a válasz az volt, amiről már beszéltem: tankágyúzás, géppuska- és kézifegyver-sorozat… A hangos híradóban a géppuska megszólalása után állítólag olyan szöveg is elhangzott: „Marhák! Ne lőjetek, mert megegyeztünk!” Aki ezt igazolni tudná, az a Diákparlament vezetője – Fekete Simon évfolyamtársunk – Kanadában él, de már csak angolul lehet vele levelezni. Tudomásom szerint feltették neki ezt a kérdést, de nem adott rá egyértelmű választ… És vannak, akik azt állítják, hogy a Diákparlament nem tárgyalt az oroszokkal… Hát, tudja Isten, mi az igaz. Az viszont igaz, hogy nagy pusztítást vittek végbe a szovjetek. Igen nagyot. Lőttek még dumm-dumm golyóval is. Ez egy speciális lőszer, s az a jellemzője, hogy becsapódáskor robban. Szörnyű roncsolást végez az ember testében. A nemzetközi egyezmények tiltják is az ilyen lövedékek használatát. Mégis lőttek vele az oroszok. Salgótarjánban is, amit idekerülésem után hallottam valamikor. Meg Isten tudja még, hogy hol. Ők nem voltak válogatósak, tudjuk, megtapasztaltuk… És a diákszállónk kapott gránátlövést is… Majd utána, mint mondtam, csend lett, illetve jajgatás, jajgatás. Szörnyű lehetett… A lövöldözés megszűnte után az orosz katonák bejöttek a diákszállóba. Hole ruki! Fel a kezekkel! – kiáltozással kitereltek bennünket az I-es meg a II-es épület közé. Hideg volt az a reggel, jól emlékszem. Szedjük össze a fegyvereket, hordjuk ki a szállóból – parancsolták. Mi erre nem voltunk hajlandóak. Abból a meggondolásból, hogy ha valamelyik marcona orosz katona, aki nem tud a parancsról, meglát fegyverrel a kézben bennünket, könnyen lepuffanthat, mert nem fogja tudni, hogy most éppen összegyűjtjük a fegyvert, vagy éppen ő ellene akarjuk felhasználni. Úgyhogy az I-es diákszállóból az állig felfegyverzett katonák cipelték ki a „dióverő puskákat” és az egyéb fegyvereinket. Az oroszok ezután visszaengedtek az épületbe felöltözni. A szobámba visszatérve vettem észre, hogy a nagyapámtól kapott karórám eltűnt az asztalról. Ellenforradalmi tevékenysége miatt letartóztatták – gondoltam gúnyosan. Amikor újra sorakoznunk kellett a diákszálló előtt – nem tudtuk, hogy mi lesz a sorsunk −, a tolmácsot egyre csak arra kértem, hogy kérje vissza a karórámat. Szerencsére volt annyi esze, de ezt akkor másképp gondoltam, nem fordította le a kérésemet, az őrzők között pedig nem volt olyan orosz katona, aki értett volna magyarul… Nálunk nem úgy cselekedtek az oroszok, �42 1956 hál’ Istennek, mint a veszprémi egyetemnél. Ott azonnal kopaszra nyírták a diákokat, alul-felül, és nyitott kocsival irány Munkács felé. Ezt hosszú ideig nem mondták el senkinek. Csak később tudtam kiszedni én is a vegyészkollégáimból, hogy te, ezt meg ezt beszélik. Hát persze hogy ezt beszélik, engem is elvittek Kárpátaljára, felelte. Nem szabad volt róla beszélni. Azt sem tudták a szerencsétlenek, hogy meddig viszik őket, Munkácsig vagy akár Szibériáig. [A szovjet és a magyar hatóságok nagyon sokáig tagadták a deportálás tényét. Igazán csak a ’80-as évek vége felé vagy még később, a rendszerváltoztatások után ismerték el. Ekkor járhattak utána a kárpátaljai magyar történészek is. A szovjet titkosszolgálat, a KGB ungvári archívumában 30 vaskos iratköteget találtak az 1956-os magyar deportáltakra vonatkozóan. A vallatási jegyzőkönyvek október 27-étől december végéig keltezettek, 13 magyarországi településről 846 nevet tartalmaznak. A magyarokat hat településen tartották fogva. Ezek: Ungvár, Munkács, Sztrij, Drohobics, Csernovci és Sztanyiszlav. – S. L.] A miskolci egyetemisták tehát jobban jártak, mint veszprémi társaik, önöket a szovjetek futni hagyták. Mint szabad ember, mihez fogott ezután? Mivel hazautazásra akkor nem volt lehetőségem, éjszakára a diákszállóban maradtam. Az oroszok azzal a feltétellel engedtek el bennünket, hogy nincs semmi ellenállás, ha egyetlen lövés is elhangzik, a tankok, melyek körbevettek bennünket, újra lőni fogják a diákszállót. Éjszaka ugyan, emlékszem, elhangzott egy-két lövés, de a tankokkal nem lőttek vissza, nem volt olyan veszély… Reggel aztán kigyalogoltam a Tiszai pályaudvarra, és az első adandó alkalommal hazautaztam a szüleimhez… Szóval ez volt az én részvételem a forradalomban. Később hátránya származott belőle? Nem származott. Nem voltam rajta a listán. Mivel én csak kis közkatona voltam, nem vettem részt olyan eseményekben, amelyek feltűnőek voltak. Meddig maradt otthon, a szülők közelében? Úgy egy hónapig. Minden rendben volt. December táján mentem viszsza Miskolcra, megtudni, hogy mikor folytatjuk a tanulmányainkat. Én már ötödéves voltam, csak a 9. félévi vizsgát kellett letennem, és a diplomatervet elkészíteni, majd a 10. félévben megvédeni. Az egyetemen öszszetalálkoztam az egyik tankörtársammal, Havas Tamással, aki szintén érdeklődött, ő sem tudott már hazamenni. A megszokott közlekedés akkor még nem állt vissza, a Miskolc−Bánréve vonalon sem. Hol szálljunk meg? – ez volt a kérdés. Hát a diákszállóban, volt a felelet. Egyetlen diák- �1956 43 szálló van nyitva, mondta a portás, a IV-es diákszálló, ott választhatjuk bármelyik szobát. Jól van. Kiválasztottunk egy négyágyas szobát, ablakai a diósgyőri út felé néztek. Persze megvolt bennünk az a félelem, hogy valaki, ez lehetett bárki, a matracba elrejtett egy pisztolyt, és abból nekünk bajunk lehet, méghozzá úgy, hogy nem is vagyunk hibásak… Akkoriban többfajta módon gondolkodtunk ezekről a kérdésekről, ugye. Nem ártott résen lenni… De sem a matracban, sem a párnában nem találtunk fegyvert. Égő lámpa mellett, ágyban fekve, elkezdtünk beszélgetni, hogy zajlott le, mint zajlott le a forradalom, mi történt Pesten. Ő Pest mellett lakott. Sződligeten vagy Dunakeszin. Az édesapja tagja volt a budapesti pártbizottságnak. Én nem sokat tudtam mondani, én egy vízműtelepen laktam, ott olyan események nem zajlottak, mint Pesten. Elég sokáig beszélgettünk. Tomi közben megborotválkozott. Az volt a szokása, hogy este megborotválkozik. Letette a borotvát, a zsilettet meg az óráját az asztalra. Éjfél felé járt már, épp le akartuk oltani a lámpát, amikor odakintről halljuk, teherautó fékez, és orosz vezényszavak hangzanak. Füleltünk. A barátom nagyon jól tudott oroszul. Én német kereskedelmi levelezésből érettségiztem, mivel kereskedelmi iskolába jártam, oroszt az egyetemen tanultam, államvizsgáztam is belőle, mégis úgynevezett kezdő oroszos voltam. Ő viszont haladó oroszos volt, nagyon jófejű gyerek. A vezényszavakból mindjárt értette: itt baj van. Az oroszok körülvették a diákszállót. Egyedül nálunk égett a lámpa. Rohantak fel oda, hozzánk. Bejött az egyik orosz: hole ruki, kiabálta, bejött a másik: hole ruki, bejött a harmadik, mi meg feltartott kezekkel álltunk az ágyon. Hát egyszer csak ki jött be az ajtón? Az egyetemi újság főszerkesztője, Pókos István orosz egyenruhában, és rázta a pisztolyt felénk, hogy mi partizánok vagyunk. Egy évvel járt felettünk. Ne hülyéskedj, mondom neki, hát ismersz bennünket! Egy pártalapszervezethez tartoztunk. Meg én már akkor is írogattam A Mi Egyetemünk című, hetente megjelenő lapba, mert olyan firkálósfajta vagyok. Hát ismersz bennünket, miért mondod ezt? Ekkor csendesebb lett, de amikor azt mondja neki a barátom: Az egyik szovjet katona elvitte a borotválkozó készülékemet, meg a karórámat, inkább azokat adasd vissza. No, akkor újra, még jobban begerjedt: rágalmazzuk a Vörös Hadsereget, meg ez, meg az. Mondja, hogy ő most akkor bevezényel mindenkit a szobába, és mutassuk meg, melyik katona volt az. Bejött mindenféle marcona fiú, kirgiz meg ki tudja, miféle abba a kis négyágyas szobába. Emeletes ágyak voltak benne. No, melyik volt az? – kérdezte. Nincs köztük – válaszolta Tomi. Mígnem az egyik kiskatona elszólta magát, de kérdezve: Az vitte el, aki előttem járt bent? Igen, az, felelte a tan- �44 1956 körtársam. A mi főszerkesztőnk kiment, és nemsokára hozta a karórát meg a borotvát. Akkor mondta: Hát van a Vörös Hadseregben is megtévedt katona… Ez egy kis epizód abból az időből… Pókos István egyébként a Szovjetunióban tanult, összejött egy orosz nővel, és állítólag emiatt hazazsuppolták, mert akkor ezt nem nézték jó szemmel. Később a feleségét és a gyerekét is utánaengedték az államközi megállapodás alapján. A miskolci egyetemen végzett. Az október 25-ei nagygyűlésen ott tüsténkedett az aula tetején, húzta a mikrofonkábelt, szerelte a hangosítást. November 4-én pedig orosz katonaruhába öltözött, és tolmácskodott, illetve részt vett a megtorlásokban. Aki nem ismeri kellően azt a rendszert, a Rákosi-korszakot, illetve 1956 történetét, azt talán megdöbbenti a tény, hogy Kúti István a kommunista párt tagja volt, egyben pedig a forradalom közkatonája. Pedig ez egyáltalán nem számított ritkaságnak a forradalomban. Ez így igaz. Attól, hogy párttagok voltunk, még nyitva volt a szemünk meg a fülünk… S furcsa mód itt jut eszembe, ismerjük a történelmet, aki pedig már akkor felnőttként élt, személyesen is tapasztalhatta, akár maga körül is, hogy hány meg hány nyilas párttagból lett kommunista párttag 1945-ben vagy utána. Csak nem volt ajánlatos beszélni róla, mert lesújthattak rá, sokszor épp azok, akik ugyanúgy „sáros”-ak voltak. Ma már, a rendszerváltás óta bárki olvashat erről… Apropó, rendszerváltás: akkor ugyan hány kommunistából lett rendszerváltó MDF-es, SZDSZ-es, majd idővel fideszes? Szó se róla... De 1956-nál maradva, jól tudjuk, hogy igen sok párttag állt tiszta meggyőződésből és őszinte hittel a forradalom és szabadságharc mellé. Sokakat közülük később internáltak, börtönbe csuktak vagy éppenséggel felakasztottak. Például a Tűzoltó utcai szabadságharcosok legendás parancsnokát, az Auschwitzot is megjárt Angyal Istvánt vagy egyik társát, a rádiódramaturg Szirmai Ottót… Kérdésemmel viszont azt tudakolnám, hogy Kúti István milyen indítékokra lépett be olyan fiatalon a kommunista pártba? Mi sem egyszerűbb: hittem, mint nagyon sokan… Hittünk abban, amit hirdettek a munkáspártok, a kommunisták… Egyébként ugyanaz a magyarázata ennek is, mint a nyilas párt vonzerejének: annak is hittek. Ez így függ össze… Ózdon a gyárban, a hivatalházban alapszervi DISZ-titkár voltam, és ott lettem MDP-tagjelölt is… De az én mozgalmi életem megkezdődött már az iskolában. A kereskedelmiben diákszövetségi titkár voltam. Aztán elmentem dolgozni, és a gyárban, a hivatalháznál ez folyta- �1956 45 tódott. A háború után nagy volt a lelkesültség az emberekben, hogy egy más, egy jobb világot építünk majd. Tehát engem is a hit vezetett a kommunista pártba… Végül az egyetemen vettek fel. Azt hiszem, másodéves lehettem. Mert először nem vettek fel. Bevallottam ugyanis, hogy templomba járok. És ezt nem szabad lett volna… De hát én a vallásosságot a szülői házból hoztam, a nagyszüleimtől meg a szüleimtől kaptam. Miskolcon soha nem voltam templomban. Mindig csak otthon, amikor hazamentem a telepre. És katolikus templomba jártam, mert görög katolikus akkor még nem volt Ózdon. Apám volt görög katolikus, így lettünk mi – gyerekek – is azok, anyám pedig római katolikus vallású volt. De az ő anyja, a nagyanyám is járt görög katolikus misére, nem találtunk ebben semmi rosszat… Amikor nem vettek fel a pártba, természetesen nem örült az ajánlóm, és azt mondta, nem kell azt megmondani, hogy templomba járok. A következő felvételi kísérletnél elhallgattam ezt a dolgot, és felvettek… Egészen 1956-ig voltam párttag. De azóta, ha kérdeztek, hogy tagja vagyok-e a pártnak, vagy kérték a rendszerváltás után is, hogy lépjek be valamelyik pártba, mindig azt mondtam: Én már voltam párttag, legyen már más is. Mindabból, ami elhangzott közöttünk, arra következtetek, hogy nyugodt légkör vette körül a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemen. Szorgalmasan tanulhatott, készülhetett a jövőjére, komolyan nem háborgatták. Volt azért egy esetem, ami meleg pillanatokat okozott nekem, ma már azonban csak nevetek rajta, megmosolygom. Történetesen 1955 tavaszára gondolok, amikor megkaptam a „részeges kohász” kitüntető címet. No, ez érdekes, ez a „részeges kohász” kitüntető cím. Mivel érdemelte ki? Kohászbált rendeztünk az egyetemen 1955. március 12-én. Társaim ismertek, tudták, hogy nem tudok táncolni, ezért arra kapacitáltak, hogy vállaljam el a pénztárosi teendőket. Gáspár Jenő, alias Gazsi, tankör- és szobatársam meghívta egykori bányászbarátait, akik butykossal és tömött pénztárcákkal felszerelkezve meg is érkeztek. Szálláshelyük természetesen a szobánk volt. A társaság jól érezte magát a bálon, utána még a szobánkban is folytattuk a mulatozást. Rövid éjszakai pihenés után Gazsi barátait kikísértük a vasútállomásra. A Tiszai pályaudvar Utasellátó Vállalat-i vendéglőjében − ahogyan neveztük: restijében még búcsúpoharat ittunk, egyben köszöntve egyiküket a névnapja alkalmából. Emellett természetesen tettük a szépet a csinos felszolgáló kisasszonynak. A fiúkat kikísértük a vonathoz, majd villamosra szálltunk, és nótázásba kezdtünk. Öten vol- �46 1956 tunk. Délután három óra körül járhatott. Az akkori egyetlen villanyrendőrnél leszálltunk, és még egy-két kocsmába bementünk a hangulat szinten tartása érdekében. Végül a Csaba vendéglőben kötöttünk ki, és megéhezvén, enni akartunk valamit. Alig telepedtünk le, kezdtük máris a nótát. Ekkor megjelent az asztalunknál egy hölgy, és felszólított bennünket, hogy ne hangoskodjunk. Erre Narancsik Pali nagy komolyan ránézett és megkérdezte: Tessék mondani, mióta parancsolnak itt a kurvák? A nő elkezdett sápítozni, és bejelentette, hogy azonnal megy a rendőrségre. Elrohant. A vendéglő közönsége pedig, vasárnap lévén, telt ház volt, adta ránk a kabátokat, hogy azonnal tűnjünk el, mert ők ismerik a hölgyet. El is tűntünk. A buszmegállóban mondom a társaimnak: A jegyeket én veszem meg, és a kalauznőre ne leheljetek rá, mert rögtön elájul; meg nóta, kuss! Isteni csoda, hogy így csendben elértünk az Egyetemvárosig. De ahogy leszálltunk a buszról, az első mindjárt nótázni kezdett. Magyar nótákat, népdalokat harsogva értünk a lakhelyünkre, a IV-es számú diákszállóhoz, és még odabent is folytattuk az éneklést. Szerencsétlenségünkre a portán épp akkor telefonált a VI-os diákszállóban lakó Berkes József gépészmérnök hallgató, aki már nős volt, és a feleségéhez orvost kívánt hívni. Az ő lelkiállapota meg a mi vidámságunk nem egy hullámhosszon volt. Meg akarta tudni a nevünket, de mi szétfröccsentünk a szobákban. A neveket persze mindjárt megérdeklődte, meg egyébként többünket is személyesen ismert, aminek az lett a következménye, hogy négyünket – ötünk közül − a következő héten, esténként elbeszélgetésekre invitáltak hol a pártalapszervezethez, hol a Vöröskereszthez, hol meg a DISZ-bizottságra. Igyekeztek tudatosítani bennünk, hogy „az alkohol öl, butít és nyomorba dönt”. Meg hogy az állam nem azért adja az ösztöndíjat, hogy azt az egészségünk károsítására, alkoholra költsük… Ennek lett betetőzése a fegyelmi eljárás. (Már a történet mesélésének az elején elkezdett kutatni az iratai között, mint kiderült, azért, hogy a fegyelmi határozatot megmutathassa. Megtalálta, és rögvest bele is olvasott.) „Kuti /Kuzmicskó/ István… III. éves kohómérnök hallgató ellen… fegyelmi eljárást indítottam. A lefolytatott fegyelmi eljárás során a Fegyelmi Bizottság javaslatára… ’szigorú megrovás’-ban részesítem… fellebbezésnek helye nincs. Elrendelem, hogy a Kohó- és Bányamérnöki Kar Dékáni Hivatala ezen fegyelmi határozatot a kari hirdető táblára egy heti időtartamra függessze ki, a büntetett hallgató törzskönyvébe és leckekönyvébe vezesse be, valamint annak másolatát a személyi iratgyűjtőjébe helyezze el, és a kiszabott büntetés megnevezését, időpontját a hallgató statisztikai lapjára jegyezze fel. Indoklás: Nevezett 1955. március 13-án negyed magával… annyira �1956 47 leittasodott, hogy hangoskodása és magatartása miatt mind a négyüket a vendéglőből kiutasították. Ezek után Miskolcon a Csaba és a Muskátli vendéglőben fogyasztott szeszesitalt, majd onnan hazatérve hangoskodásával – társaival együtt – 22 óra után a diákotthon rendjét zavarta… tagadásával szemben tanúkihallgatás vált szükségessé, és csak így vált bizonyíthatóvá, hogy a diákotthon rendjét zavarta, és a cselekmények elkövetésében Szabó Miklós III. éves kohómérnök hallgató is részes volt. Súlyosbító körülménynek kellett venni, hogy a fegyelmi bizottsági tárgyaláson a bizottsági tagok kérdéseire nevetgélve, gúnyos válaszokat adott. Miskolc, 1955. április 12. Pattantyús Á. Imre sk. dékán” Hát ez nem akármi! De miért nevetgélt és gúnyolódott a fegyelmi tárgyaláson? Mondom tovább, majd kiderül… Valamilyen trükk miatt csak négyünket idéztek meg a fegyelmi tárgyalásra, ötödik társunkat, Szabó Miklóst nem. Mi lehetett ennek az oka? Talán valamiféle koncepció… Megkérdezték, hogy melyik kocsmában ki mennyit fizetett, mit fogyasztottunk. Elsoroltam. Majd jött a szöveg, és a kérdés: Nem szégyenlem-é magam, hogy az állam által adott ösztöndíjat tankönyv helyett italra költöm? Ezzel aztán betelt nálam a pohár, és szemtelenül válaszoltam. Elmondtam, hogy most már unom, hogy ezért az egyetlen botlásért egy hete hallgatom, illetve hallgatjuk ezt a szöveget, pedig mi tanulni jöttünk az egyetemre, nem pedig elbeszélgetésekre járni. Kíváncsi vagyok, hogy a közelgő Gábor napon Könczei elvtárs vizet foge inni az őt köszöntő barátaival. Egyébként is én már Kúti vagyok, és nem Kuzmicskó; ekkor történt ugyanis a névmagyarosításom. A határozatot pedig szíveskedjenek a falum tanácselnökének és plébánosának is megküldeni, hogy a tanács hirdetőtáblájára meg a templom ajtajára is kifüggesszék, a kisbíró pedig tegye közzé, hadd tudja meg a világ, milyen falubelijük jár az egyetemre… Pattantyús Á. Imre dékánunk sokáig nem akarta aláírni a fegyelmi határozatot, mert – ahogy mondotta –: Édes fiaim, fáj a lelkem, és szégyellem, hogy ilyen papírokat kell aláírnom. Az egyetem különböző hivatalai – pártbizottság, DISZ-bizottság, rektori hivatal stb. – addig zaklatták a dékán urat, hogy „példát statuálva” kénytelen volt aláírni a fegyelmi határozatot. A „részeges kohász” szerencsére nem lett részegeskedő ember, amit csak az Olvasók megnyugtatására hangsúlyozok… Ugyanakkor a szavaiból kivehető, hogy akadt egykét fura-furcsa ember a miskolci egyetemen is. Salgótarjániakkal találkozott-e? �48 1956 Nem találkoztam. Csak Salgótarjánba kerülésem után több évtizeddel később derült ki, hogy a Pozsik testvérek oda jártak. Munkatársaim voltak a kohászati üzemekben, de arról az üzemben semmit nem tudtam, hogy ők is jártak a miskolci egyetemre. Nyugdíjas korunkban egy beszélgetés alkalmával tudtam meg a fiatalabb Pozsiktól, hogy 1956-ban ők szintén a miskolci nehézipari műszaki egyetemen tartózkodtak. Pozsik János első éves volt, a bátyja, Pozsik László feljebb járt, azt hiszem, másod- vagy harmadéves volt. Jancsit meg is hívtam aztán egyszer, még évekkel ezelőtt a Salgótarjáni Erdély-Körbe, ahol előadást tartottam 1956-ról, egyetemi nemzetőrként szerzett tapasztalataimról. A hozzászólásában elmondta, hogy ő 1956 októberében a miskolci repülőtér őrzésére volt beosztva. Ott valamilyen dátumot is említett, hogy mikor érkezett meg a miskolci repülőtérre egy katonai repülőgép, magas rangú magyar katonatisztekkel, akik a Pingyom-tetőn elhelyezett orosz parancsnokságra mentek. A pilóta ottmaradt a repülőtéren, és Pozsik Janit rá akarta beszélni, hogy menjen vele ki Nyugatra, mert itt már mindennek vége, semmi keresnivalójuk nincs. Pozsik Jani, ahogy mondta neki, te hülye vagy, hát úgy lelőnek, mint a huszonegy. A pilóta a fejét csóválta, az nem létezik, mondta, mert ő tudja, hogy milyen alacsonyan kell szállni ahhoz, hogy a radar ne észlelje a repülőgépét. Jancsi ennek ellenére sem volt hajlandó vele menni, de a légcsavar megforgatásával ezt a katonai repülőgépet ő indította el. Aztán mi történt, hogy történt, azt már ő sem tudja. Jani másik története arról szólt, hogyan jöttek az orosz tankok Sajószentpéter felől a repülőtérre… Ezen én meglepődtem, mert a repülőtér északra van Miskolc fölött, de az oroszoknak logikusan nem onnan kellett volna jönniük, hanem keletről vagy délről, a Tisza felől. De hát ezek szerint valahogy mégsem… A reptéri egyetemi őrségnek, ha jól emlékszem, golyószórójuk volt, és Jancsi őrkollégája azt mondta, amikor meglátták az oroszokat, hogy na, jó, akkor adjatok egy tárat, és lövünk. Jancsi azt válaszolta erre, hogy nem lövünk, hanem menekülünk; olyan sokan jönnek, meg tankok ellen golyószóróval nem lehet győzni. És akkor elszaladtak. Igen ám, de katonaruhában voltak. Útjukba esett egy mezőgazdasági termelőszövetkezet, oda beszaladtak ruháért. Az emberek segítettek nekik gyorsan átöltözni. Úgyhogy mire az oroszok odaértek, az emberek már azt mondták, hogy ezek a mi embereink, katonákat nem láttunk, illetve láttunk egy csapatot, de azok elmentek arra felé, északnak. Az oroszok meg elmentek utánuk. [Pozsik János a következőképp mesélte el a Nem csak szobrok vagyunk című, az „1956 öröksége” Alapítvány által kiadott könyvben: „Hajnal 4 tájban volt már az idő, vártam a váltást, de mondták, hogy �1956 49 szól a magyar Himnusz, és Nagy Imre beszél. Rohantunk be a rádióhoz, közben Miskolcnál az egyik hegyen állomásozott vagy 3000 orosz katona… Onnan nyomjelző rakétákat lőttek ki, tudtuk, hogy már valami baj van… kiszaladt mindenki a fegyverekkel együtt, Antinál ott volt a golyószóró, és néztük, hogy mi van… Jöttek a szovjet csapatok… nagyon közel voltak a tankok… elment vagy 50 tank, amikor 3 tank meg bekanyarodott a repülőtér felé. Anti felvette a tüzelőállást, és kért engem, hogy vigyem oda a tárat, ami olyan volt, mint a nagyobb lapos tányér. Én meg mondtam, ne hülyéskedjen, hogy tankra akar lőni… Nem hallgattam rá, hanem szaladtam a többiek után, a Sajó felé, de a tank pillanatok alatt odaért, és kezdtek lövöldözni, azt hittük, hogy a fejünk fölé lőnek, ijesztgetésképpen… és hát akkor láttam, hogy a mellettem 5 méterre lévő korhadt, letöredezett fa ágai repülnek szét… akkor döbbentem rá, hogy hát ezek ránk lőnek. Amikor elértük a Sajó-partot, ami olyan 150 méterre volt onnan, ahol tartózkodtunk, akkor átszaladtunk a Sajó gátján, és az Isten rendelhette oda, volt ott egy csónak, és benne voltak az evezők. Így át tudtunk menni a túloldalra, nem volt szélesebb a folyó olyan 15 méternél, ki sem kötöttük a csónakot, csak szaladtunk. 1 perc múlva már láttuk, hogy a tank fent van a töltés tetején. A tanknak a csövét még láttuk is, ahogy forgatja, és mivel olyan meredek volt a belső rész, hogy nem tudott átjönni, akkor elment… Közben tőlünk jobbra, olyan 200 méterre volt több épület, később megtudtuk, hogy ez ilyen állami gazdaság volt. Ott az egyik fal mellől egy illető integetett, hogy menjünk oda. Négykézláb kúsztunk, fel sem mertünk állni… voltak ott vagy 3-4-en, akik mondták, hogy azonnal vessük le az öltözékünket. Elvették a fegyvereket, és egy (…) trágyadomb alá belökdöstünk mindent. Nekem is adtak egy olajos overállt, szakadt volt, meg egy gumicsizmát. Pillanatok alatt átöltöztünk. 10 perc sem telt el… jött egy dzsip, amin 8-an ülhettek. A vezető mellett ült egy orosz sapkás tiszt, kérdezte, hogy hol vannak a katonák. Az egyik traktoros azt mondta, hogy a sportrepülőtér felé szaladtak, még mutatta is, hogy merre van. Aztán a munkások azt javasolták, hogy széledjünk szét.” – S. L.] Jancsinak a harmadik története 1957. február 20-ához kötődik. Ma már a „néma ellenállás megtörésének napja”-ként emlegetjük ezt a dátumot. Ekkor nyílt ki a szemünk, és vettük észre, hogy akik köztünk jártak-keltek a forradalmi napokban, nem mind éreztek velünk együtt, nem voltak forradalmi érzelműek, figyeltek, jegyzeteltek. Jelentéseikkel, majd a KISZ nevében adott káderjellemzéseikkel nem egy társunk jövőjét tették tönkre. Kettőt konkrétan megemlítek, akiről én tudok. Az egyik Persik Lajos okleveles kohómérnök-társunk, akit mindig utolért az egyetemi KISZ lesújtó jellemzése. Hiába vették fel fizikai munkára, a jellemzés megérkezése után elbocsátották. Tudomásom szerint még a 80-as években sem nevezték ki vezető állásba e „flepp” miatt a Tűzhelygyárban. De ugyanez �50 1956 történt Havas Tamás okleveles kohómérnökkel is, akivel a már mesélt decemberi kollégiumi kalandot átéltem. Tamás is fegyveres nemzetőr volt az egyetemen… De térjünk vissza gondolatban 1957 elejére. Az egyetemen február 20-ára már megszervezték az új kommunista pártot, az MSZMP-t, és szerveződött ifjúsági szövetsége is, az egy hónap múlva országosan zászlót bontó KISZ, de működött még a párttól és a kormánytól független diákszervezet, a MEFESZ is. A karhatalmisták nyomozásai zavarták a tanulást is. A forradalomban részt vevők ellen pedig már elkezdődött a megtorlás. Az egyetem kommunista vezetői úgy gondolták, hogy erejüket most már nyugodtan megmutathatják, és az egyetem főépületére kitűzték a vörös zászlót és a magyar zászlót. Az erős szélben azonban a magyar zászló gyenge rúdja hamar eltörött, és a zászlót elsodorta a szél. A vörös zászló állta a sarat. Ezt meglátva a hallgatók, a diákszállókban mindenféle piros edényt, pulóvert, nyaksálat, abárolt szalonnát stb. kiakasztgattak az ablakokba. [A jelen volt Pozsik János emlékezete szerint: „A tanulmányi osztály épületén, az aula tetején, egy nagy, magas rúdon olyan vörös zászló lengedezett, mint egy fél teniszpálya. Nézem… magyar zászló meg nem volt. Beszélgettek is jó hangosan, hogy micsoda dolog, hogy kitették a vörös zászlót, a magyar zászlót meg nem, ez mindenkit dühített… végül addig-addig beszélték, hogy mi is kitettünk mindent az ablakba, ami piros volt… egy kollégiumon volt kb. 70 ablak. Kérdezték, hogy kinek milyen piros dolga van. Nekem nyakkendőm volt, kiakasztottam azt. A másik kitette a piros kendőjét, az egyik gyerek meg a piros bőröndjét. Aztán volt egy piros edény is, kiakasztotta. A másik azt mondta, hogy nincs neki piros, de mi tudtuk, hogy van neki abárolt szalonna… tegye ki azt... Volt rajta egy madzag, egy drótból csinált kampót, kiakasztotta a korlátra. Kinéztem az ablakon, volt, aki a papucsát, köntösét, mindenki kiakasztott valamit. Ennek örömére kártyáztunk, pont az ablakkal szemben ültem, egyszer csak a piros szalonna emelkedik, és megy felfelé. A felettünk lévők el akarták lopni, mint a horgászok. Mondom is, nézd már, ott megy a szalonnád! Szalad is utána, sírt is, hogy megették… [Végül] Nagy nehezen beletörődött.” – S. L.] Ezután rendőrök és pufajkások szállták meg az épületet, és akiket ott találtak, azokat egy lista alapján összegyűjtötték az I-es és II-es előadóba. Volt listájuk, mert az egyik évfolyamtársam a miskolci pufajkásoknak az egyik vezetője volt, és nála volt a névsor, hogy kiket kell összeszedni. Mivel őt az uv-ja – vagyis az utóvizsgája − miatt 1954-ben eltávolították az egyetemről, jött bosszút állni. Volt egy Fekete László nevű docensünk, akit meg is pofozott a diákok előtt. Ő volt a retorzió egyik vezetője… Összeszedték hát Pozsik Janit meg Pozsik Lacit is. A II-es előadóba kerültek. Sokáig voltak bent, úgyhogy már vécére kellett Jancsinak menni. �1956 51 De kimenni csak úgy lehetett, ha kikéredzkedett, és kikíséri őt egy pufajkás. Közben Jancsi megismerte az egyik pufajkást, tarjáni volt, meg is nevezte nekem, de nem jegyeztem fel a nevét, aztán egy másik tarjánit is megismert… Jancsi elhozta volna a még élő pufajkást az Erdély-Kör rendezvényére, de egykori pufajkás társai lebeszélték, és így nem jött el. Kár érte… No, azt mondja Jancsinak ez a tarjáni pufajkás: Jó, kikísérlek, de aztán ne gyere vissza! Hát azt nem tehetem, itt van a bátyám is valahol, felelte Jancsi, mert akkor még nem találkoztak össze a zsúfolt II-es előadóban. No, jó, akkor szólsz a bátyádnak, és kikéredzkedtek, én meg a kollégám kikísérünk benneteket, és nem kell visszajönnötök. Szóval így menekültek meg, és jöhettek aztán haza. A két tarjáni pufajkás segített nekik… Addig, amíg Jancsitól ezt nem hallottam, csak arról tudtam, hogy az akcióban borsodnádasdi pufajkások is részt vettek a helybelieken kívül. De ahogy Jani mondta, Salgótarjánból is érkeztek pufajkások külön teherautóval. Ezek tehát határozott céllal jöttek ide, előre megszervezetten. Azt mondom, hogy még a zászló kitűzése is eleve provokáció volt. Hogy legyen egy alkalom, amikor kieresztik a gőzt. [Pozsik János elbeszélése a már hivatkozott könyvből: „A dekorálástól kb. 2 óra telt el – egyszer csak látom, hogy ponyvás teherautó jön, bokrokon-füvön keresztül… Vagy 10 teherautó jött még. Pufajkások ugráltak le róla, híre mehetett, hogy mi kicsúfoljuk a szovjeteket. Rohannak föl a szobákba, voltak vagy 150-en… letettük a kártyát… géppisztollyal jöttek… Bejöttek vagy 6-an, pufajkások, a tiszt mindjárt: álljatok körbe! Az asztalnál álltunk körbe, mindjárt az elsőt megkérdezik: te honnan jöttél?... Mi az apád? Bányász. Bányász? Oszt ilyen dolgot csináltál? Szegény gyerek mezítláb volt egy vietnami papucsban, a csizma sarkával a lábujjára taposott… a vér kifreccsent a lábujjából. Feljajdult, de még egy pofont is kapott… amikor az ötödiket pofozta, akkor a folyosón megszólal a hangosbemondó, hogy azonnal menjen minden hallgató a kettes előadóba… Ez volt a második legnagyobb terem… a géptan tanszék előadója… Akkor már félig volt, mikor odaértünk, én kerestem a bátyámat, de nem találtam… Voltunk vagy 7−800-an. A padsor mellett is szorosan álltunk, az előadó-pódiumon is, nem tudtuk, hogy miért vagyunk ott…” – S. L.] A Pozsik testvérek nem tanultak tovább, a végzős hallgató Kúti István viszont viszszament az egyetemre. A forradalom után mikor folytatódott a félbeszakadt tanítás? Január közepén. Akkorra rendeződött a helyzet. Az utolsó vizsgámat, a leckekönyvem tanúsága szerint, 1957. március 8-án tettem le. Nem halasztással, nem utóvizsgával, mert nekem ilyen vizsgáim sohasem voltak. Ezzel, a négy és fél éves tanulás után, megszereztem a végbizonyítványt, az úgynevezett abszolutóriumot… Ha nincs forradalom, nincs szabad- �52 1956 ságharc, akkor természetesen előbb megszerezhettem volna: már januárban… Utolsó vizsgám sikeres letétele után nekiláthattam a diplomaterv elkészítésének. Komoly napok és hetek következtek. Sok olvasás, tanulás, spekulálás. Végül elkészültem a diplomamunkámmal is, melyet az állami vizsgabizottság előtt sikeresen megvédtem május 29-én. Ezzel véget ért az „aranyélet” az akkor már Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kohómérnöki karán, és elkezdhettem munkahelyet keresni. A szocializmusban az nem volt nehéz. Hát igen, volt, amikor nem volt nehéz… és volt, amikor igen nehéz volt. 1957-ben épp ez utóbbi helyzet állt fenn. Meglep vele, ezt nem gondoltam volna. Amikor a forradalmat és szabadságharcot az oroszok leverték és szétlőtték a diákszállót, meg szétzavarták a tanári kart és az egyetemi hallgatókat, akkor minket, miskolci egyetemistákat „bükki partizánok”-nak tituláltak, majd amikor már az elhelyezkedésünk került szóba, „ellenforradalmár egyetemista”-ként emlegettek, úgyhogy egyáltalán nem volt könynyű munkahelyet találni. Másrészt létszámcsökkentéses időszak volt, folyt az úgynevezett racizás… 1956-ig az volt a gyakorlat, hogy az egyetem küldte ki a végzetteket valamelyik vállalathoz. Ez 1957-ben megszűnt, és mindenkinek magának kellett helyet keresni. Merre keresett helyet? Harmadévben a Borsodnádasdi Lemezgyárban voltam termelési gyakorlaton, így hát oda akartam menni. Végül azonban az egyik tankörtársamat vették fel, aki a KISZ-be és a pártba is belépett. No, de akkor én már Ózdon kereskedtem. Mert hova menjek, ha nem oda, ahol már voltam egyszer. Kis szerencsével sikerült is, 1300 forintos gyakornoki fizetéssel. Igen ám, de a beruházásról csábították el az embereket Dunaújvárosba, a hiányzók munkáját pedig át kellett venni. Így lettem az Ózdi Kohászati Üzemeknél beruházó, így lett meglehetősen hamar 500 forinttal több a fizetésem, ami aztán feszültségekhez vezetett a környezetemben. De ezek ecsetelése sok időt venne igénybe, erről nem beszélek. Inkább elmondom, hogyan jöttem el Ózdról Salgótarjánba. Persze azóta már tudom, hogy Antal Gyula utódja, az ózdi termelési főmérnök ajánlott neki, mivel Antal Gyula akkor már a Salgótarjáni Acélárugyár igazgatója volt, és Antal panaszkodott neki, hogy beruházási problémái vannak, helybeli emberekkel nem tudja megoldani. Hívd el a Kútit, az egy összeférhetetlen alak ugyan, de ért a dolgokhoz, és jó lesz ott neked. Így aztán Antal �1956 53 Gyula elhívott… Akkor már Salgótarjánban volt Ózdról, Antalon kívül, Ürmössy László, dr. Szabó Lajos, az üzemi orvos, tehát én voltam a negyedik. Milyen információi voltak a nógrádi megyeszékhelyről, az egykori Rima-gyárról? Akkor jártam először Salgótarjánban. Ez 1963 februárjának végén vagy márciusában lehetett, mert az áthelyezésemet, és a feleségemét, akkor írták alá… Antal Gyula behívott az irodájába, és csak azzal beszélgethettem, akit ő behívott, illetve csak igent és nemet lehetett mondanom. Megkérdeztem a feleségemet, mit mondjak. Igent, felelte. Jó, akkor igent mondtam… A gyárnak még csak egyetlenegy személygépkocsija volt, ez is érdekes. A pártbizottságtól kértek kocsit, hogy az elbeszélgetés után elérjük az ózdi buszt. Az volt az utasítása a sofőrnek, hogy addig vigyen bennünket, amíg utol nem éri a járművet. De elértük az indulást. A buszon aztán megkérdeztem a feleségemet, hogy miért kellett igent mondanom. Mert Salgótarján szép város, ezt felelte. Erre elmosolyodtam, hiszen a városból semmit nem láttunk: esett az eső, az esernyő alatt csak a járdán lévő kátyúkat kerülgettük. Hogy mi volt benne a szép, nem tudom. Az, hogy Ózdon csak én voltam „gyüttment”, itt pedig mind a ketten „gyüttmentek” leszünk? Feleségemet a szerkesztési osztályra vették fel, én meg beruházási csoportvezetőnek jöttem. Sokféle beosztásban dolgoztam, egy rövid időre el is mentem a gyárból, ám végül mégiscsak visszajöttem szeretett vállalatomhoz, az SKÜ-höz, amikor a Központi Vasöntöde − másképpen a Kisterenye térségében építendő Centrolit − beruházása lekerült a napirendről. Szervezési osztályvezetőként vállalati gazdasági munkaközösségekkel is foglalkoztam. Ez a gyakorlat és tapasztalat vitt aztán engem – a némileg megváltozott nevű − gmk-kba. Leszámoltam a gyárból, és több kisvállalkozásnak a gazdasági vezetője lettem, részmunkaidőben. Közben belekóstoltam a társasház közös képviselőségébe is. A Polipressz Kft-nél fordítási irodavezető voltam. A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság tagja, majd a Nógrád megyei szervezet titkára, később elnöke lettem. Munkahelyi vezető- és továbbképző tanfolyamokon oktattam. Én voltam Nógrád megyében az a manusz, aki három helyről ment nyugdíjba, azaz három vállalat keresetigazolása lett a nyugdíjam alapja. Vizsgálta is mindenféle társadalombiztosító szervezet, de nem tudtak belekötni, még munkaügyi bírósági per is lett az ügyemből, de azt is megnyertem. Amint említést tett róla, számos vitahelyzetbe került aktív dolgozó korában. Véleménye szerint miből származtak ezek a konfliktusok? �54 1956 Azt hiszem, hogy a szókimondásomból, meg abból, hogy a félénk telepi kisfiút megtanította az élet arra, hogy ne hagyja magát, ha úgy érzi, hogy igaza van. Az egyik barátom a következőképpen határozta meg ezt a „hibámat”: Neked az a bajod, hogy mindig fejjel mégy a falnak. Mondta ezt akkor, amikor Antal Gyula igazgatónak is nemet mertem mondani. Én, a kis osztályvezető, amikor a főosztályvezetők, gyárrészlegvezetők csak lapítottak, sunyítottak, féltve a prémiumot, a kiváló jelvényt meg tudom is én, micsodát még… Egy családi összejövetelen, iszogatás közben, Feri öcsém megkérdezte édesapánkat, miért nevelt minket becsületesnek. Apámnak a tömör válasza az volt: Miért; mert nehéz becsületesen élni, fiam, de jó; mert a lelkiismereted mindig nyugodt lesz. Beszélgetésünk végére érve egy kis összegzést kérek a forradalomról és szabadságharcról. Milyen tanulságokat von le a jelen számára? Azt vallom, hogy 1956 történetéről nem lehet eleget beszélni. Ezt többek között onnan tudom, hogy évfolyamtársaimmal sokáig éves rendszerességgel találkoztam, és mindig tudtunk egymásnak újat mondani a „dicsőséges szép napokról”. Amikor felelevenítettük az eseményeket, mindig áthatott bennünket a lelkesedés. Amit akkor tettünk fiatalos hevületünkben, arról egyikünk sem gondolta, hogy amit teszünk, az hőstett, nem gondoltuk, hogy a magyar nép, mint porszem, zavart okozhat a világtörténelem gépezetében. 1956 a nemzeti összefogás, a fáradságot nem kímélő helytállás, az erkölcsi tisztaság ragyogó példáját mutatta a világnak. Követeléseinkben a legfontosabb helyet a szabadság kapta. Minden egyetemista, egyetemi tanár, minden munkás, város- és falulakó polgár örült, vidám volt, mosolygott és tette a dolgát, önként vállalt feladatát. Aki nem akart részt venni a forradalomban, az hazamehetett „az anyukája szoknyájához” vagy lustálkodhatott a diákszállóban. Én persze ilyen egyetemistákról nem tudok. De nem is egymás figyelésével voltunk elfoglalva. Élveztük a váratlanul ránk szakadt szabadságot, és felszabadultan, örömmel láttuk el a feladatunkat… Hosszú ideje már azt vallom, hogy 1956 igaz történetét csak akkor lehetne megírni, ha mindenki, aki részt vett benne bármelyik oldalon, megírná a visszaemlékezését, majd azt egy hozzáértő szerkesztőbizottság összefésülné. Hiszen én csak annyit tudok belőle, amennyit láttam, ahol részt vettem; de hogy a társaim máshol mit csináltak, azt csak az ő elmondásaikból tudhatom… Sajnos a meghaltak, vagy a beszélni, emlékezni nem akarók miatt ez az „igaz történet” már soha nem születhet meg. Az egyes visszaemlékezések pedig csak epizódok. �1956 55 Zárásképpen álljon itt két 1956-os Kúti-vers: Cím nélkül „’56, te fényes csillag, Jaj, de szépen ragyogtál, Utána meg sok fájdalmat És bánatot okoztál.” 1956 Ötvenhat, ötvenhat örömnek, bánatnak forrása, csak te vagy! Október öröme, november szégyene, az egyik szabadság, a másik elnyomás. Mindkettő a hazánk jelképe örökre. (Írásunk a szerző Velünk történt – Tények és következmények 1956 című, megjelenés előtt álló, újabb könyve egyik fejezetének rövidített változata.) �HELYTÖRTÉNET 56 PUNTIGÁN JÓZSEF Gácsi barangolások „Gács … nem rendezett, hanem világhírű helylyé válhatik. Ki tagadja el tőlünk azt, hogy Gácsnak ősi várkastélya, páratlan parkja, halastava, fáczános vadkertjei s gyáraival nem-e oly szépet képvisel, melyhez hasonló ez országban nincs is!” – írta a település egyik legjelesebb személyisége, Kosztka Tivadar (később Csontváry néven vált ismertté) gácsi gyógyszerész1 néhány hónappal azután, hogy gácsi lakossá vált. A Nógrád szlovákiai részének északnyugati részén, „Losoncztól nyugatra egy óra járás távolságban”2 fekvő település legfőbb látványossága a messziről látható, a közelmúltban megújult várkastélya. A gácsi uradalmat II. Forgách Zsigmond szerezte meg a Losonci Annával 1589-ben megkötött házassága révén. L. Anna 1593-ban megírt végrendeletével a teljes vagyonát férjére hagyta. A környező községek közül Ábelfalva, Galsa, Lehotka, Lupocs, Madácsi, Miksi, Apátfalva, Prága, Ógács és Tugár tartoztak a településhez. Gróf Forgách János 1776. február 15-én adta ki Gács város 56 pontból álló, szlovák nyelven íródott szabályrendeletét, melynek 11. pontja a városi pecsét körfeliratát idézi: „Concordia res parvae cresent” azaz „Egységgel a kis dolgok is naggyá válnak”, amellyel az összetartozásra kérte az itt élőket. Gács hosszú időn keresztül jelentősebb település volt, mint Nógrád városi rangot nyert településeinek többsége, 1853-ban járási székhely lett. Ezt a szerepét egészen az 1. világháború végig megtartotta. Gácsnak 1869-ben 1211 lakosa volt, 1880-ban 1256 lakosából 969 volt szlovák és 167 magyar, 1900-ban a 1251 lakosából 560 volt szlovák és 637 magyar. A 2011-es népszámláláskor 1697 lakosa volt, ebből szlovák 1480, magyar 20, roma 23, ukrán 19, cseh 4, azonosítatlan / nem adta meg 146. Vallási szempontból 1046 katolikus, 4 görög katolikus, 272 evangélikus, 4 református, 21 pravoszláv, 160 ateista, nem hívő. Losonc felől a Nagykürtös és Balassagyarmat felé vezető úton érkezve a község határában található elágazásban jobbra, a település középpontjába vezető útra kell kanyarodni. 1 2 Kosztka Tivadar: Felvidékünk iskolái. In: Losoncz és Vidéke, 1885. július 12., 3. o. Kosztka Tivadar: Gács, 1886. jún. hava. In: Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1886. 7. 4., 2–3. o. �HELYTÖRTÉNET 57 Az egykori vasúti állomás Jobb oldalra tekintve először egy víztisztító állomást, majd egy magas emeletes épületet láthatunk, melyről első pillantással megállapítható, hogy nem ma épült. Ez volt a Losonc-Gács helyi érdekű vasút helyi állomásépülete. A vasútvonalat közel tízéves előkészület után 1906. december 18-án adtak át a forgalomnak.3 A 9,4 km hosszú vasútvonal tervezője és elkészítője budapesti Pallós Ármin Ignác volt, 40 km/óra sebesség elérésére volt alkalmas, felépítése 742 000 arany koronába került. A vasútvonalat az 1980-as évek végén felszámolták, először a járatot szüntették meg, majd a síneket is felszedték. Az egykori gácsi patika, azaz gyógyszertár Továbbhaladva az úton egy enyhe emelkedő közepe táján, bal oldalon, az éles kanyar előtt, egy deszkakapu és kerítés mögött egy régi, felújítás alatt álló ház tűnik fel. Az épületen semmi sem utal arra, hogy ez volt a község első gyógyszertára, melyet Kosztka Tivadar (azaz Csontváry) nyitott meg 1884 decemberében. Felállítását a hivatali és engedélyeztetési eljárás lefolytatása után „…az 1876 évi XIV. tcz. 131 §-a alapján az első folyamodó Kosztka Tivadar, okleveles gyógyszerésznek” a minisztérium engedélyezte, hogy „Gácson egy személyes üzleti jogú gyógyszertárt felállítson.”4 Az épület közelében található egy útmenti kőkereszt, mely egy eredetileg vörösre festett fából készült kereszt helyén áll, s melyről Kosztka Tivadar nagy valószínűséggel elnevezte a gyógyszertárát: „A Vörös Kereszthez”. Az épület – külsejére nézve – egyszerű, földszintes családi ház, hozzátartozó udvarral, eredetileg gazdasági épületekkel és két részből álló kerttel. A kapun belépve, a bal oldali hosszú, L alakú, vályogból és téglából készült sátortetős épületben volt berendezve a gyógyszertár, valamint a lakása. Jobb oldalon egykor épületegyüttes állt, melyet a közelmúltban lebontottak. A nagy udvaron néhány gyümölcsfa és egy „pumpás kút” található, amely Kosztka idején feltehetően kerekes volt. A gyógyszertár 1922-es megszüntetése után az épület a Ružinsky család tulajdonába került. Helyi, megyei és vegyes hírek. A gácsi helyiérdekű vasút. In: Losoncz és Vidéke, 1906. 12. 23., 52. sz., 4. o. 4 Hírek. In: Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1884. 11. 20., 3. o. 3 �58 HELYTÖRTÉNET (Csontváry) Kosztka Tivadar egykori gyógyszertárának épülete ma A Csontváry-életmű egyik kutatója, Zombori Lajos 1981 nyarán ellátogatott Gácsra, ahol megszólaltatta a ház akkori tulajdonosait is: „…Sem a kapun, sem a ház falán nincs arra történő utalás, hogy Csontváry évekig itt élt, és hogy egykor itt gyógyszertár működött (ma sincs – P. J.). …(Ružinsky – P. J.) Gyula elmondta, hogy a mostani konyhát és az utcai szobát az édesapja építette hozzá. Ezután egy nagyobb szobába vezetett, és szerinte: itt volt a gyógyszertára, azzal a különbséggel, hogy ott (az ajtóval szemben) volt egy hosszúkás, rácsos ablak, amelyen keresztül nem volt átjárás [a kertbe]. …Az eredeti ajtó tulajdonképpen az utcafronton volt. Ezt az átalakítás során áthelyezték, most a rövidke folyosóról közelíthető meg… Az utcára néző oldalon eredetileg volt egy nagy ajtó, amelybe kis faablak volt beépítve. Ha éjjel jöttek Kosztkához, nem nyitott ajtót, hanem a kis ablakon keresztül adta ki a kért gyógyszert.”5 Kosztka Tivadar a Gyógyszerészeti Hetilap 1887. februári számában A gyógyszerárulás, tekintettel a vidékre c. írásában idézte fel azt, hogy milyen szempontok alapján képzelte el a gyógyszertár felállítását és működtetését. Idézzük egy részletét: 5 Zombori Lajos 1998. Csontváry nyomában a Felvidéken. In: Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 41–42. (1996–97), Pécs, 215–219. o. �HELYTÖRTÉNET 59 „…én mint szakember körültekintém a vidéket, s azt találtam, hogy a felállítandó gyógyszertár előtt több mint 40 kis községnek, vagyis 25-30 ezer léleknek el kell haladnia, ha piacra készül… Mielőtt letelepedtem volna, tekintetbe véve a szegény vidék lakosait, elhatároztam, hogy a lehető egyszerű és olcsó kiszolgálással fogom a vidéket szolgálni s megnyerni; …Előbb a gyógyszertárt oly karba helyeztem, hogy mindenkinek feltűnt, s hogy mi kívánni való sem maradt fenn; egy sebészi, egy specialitás s három belgyógyászati szakaszra osztám fel, s mindent, amit gyógyszertárban láttam a külföldön, még a citromot sem véve ki, megszereztem, lehetőleg első vagy második kézből, s nem kellett kárral adnom a házi szereket, s ellenfeleimmel bátran kiállhattam a versenyt; árjegyzéket küldtem a vidékre, elvül tűzvén ki e jelmondatot: »szerezzük be a legjobbat legolcsóbban«, és nem sopánkodtam azon, hogy a nagy közönség pártfogása meddő, de nem is volt már szükség kuruzslókra, kiknek hátat fordított a közönség, s így senki segélyére sem voltam kényszerülve, aki megvédjen a szolgabírák zaklatásaitól, kik eltiltottak valamennyi szeszt tartalmazó gyógyszernek vény nélküli kiszolgálásától, s ezt az alispáni hivatal is helyben hagyta. ... Gács, 1886. dec. 28-án.”6 A személyiségek emlékoszlopa A községnek innen kb. 500 m-re lévő központja egy kis parkkal és parkolókkal is ellátott tér, mely mellett áll a Községi Hivatal épülete, szomszédságában a „Zbrojnica” étteremmel és az egykori Sóhivatal felújított épületével. A központot 2010–11-ben újították fel, amikor leleplezték a Csontváry Kosztka Tivadarnak és a község másik neves szülöttének, Hana Ponická (1922–2007) szlovák írónőnek emléket állító emlékoszlopot is. Az egykori elemi iskola épülete A tér északkeleti sarkában található a magántulajdonban lévő felújított épület, amelyben a 19. században működött a gácsi elemi iskola, amelynek fenntartása Kosztka Tivadarnak is szívügye volt. Az iskolát a római katolikus egyházközség hozta létre 1816-ban. 1886-ig csak egy tanterme és egy tanítója volt, aki szlovák nyelven oktatott. Az épületet 1886-ban kijavították és egy új tanteremmel bővítették. Az iskola tanítási nyelvét 1884-ben Miessl Zsigmond, katolikus lelkész változtatta magyarra. Ebbéli munkásságáért később magas állami kitüntetést is kapott, 1925-ben Gácsfalván hunyt el, ott is temették el, sírhelyének felirata, beleértve a nevét is, szlovák nyelvű. 6 Csontossy, Gyógyszerészeti Hetilap, 1887/2. 19., 91–92. o., 1887/2. 26., 16–18. o. �HELYTÖRTÉNET 60 Továbbhaladva az épületegyüttes alatti vagy feletti járdákon a gácsi várkastélyba vezető főkapu alatti térre jutunk, ahol több emlékmű is található. Az I. világháború elesettjeinek emlékműve egy magas szürke márványoszlop, amely egy „1914–1918” feliratú gömbben végződik. Az oszlophoz erősített szlovák nyelvű tábla felirata szerint az emlékművet a két világháború között Fülek város, járási székhely lakosai készítettek el Gács járási székhely számára, a két város közötti jó kapcsolat jeléül. Az emlékműről és környezetéről akkor Ján Bohúska gondoskodott. Az 1. világháború elesettjeinek neveit tartalmazó szöveg magyarul íródott. A 2. világháború után egy szlovák nyelvű fehér márványlapot erősítettek rá a „Na pamiatku padlých v rokoch 1914–1918” (A 1914–1918-as években elesettek emlékére). A visszacsatolás emlékoszlopát a község 1938-as visszacsatolása után emelték, mára csak talapzata maradt meg. Helyére a 2. világháború elesettjeinek emlékműve került. A gácsi várkastély az emlékművel A Forgách-kastély A térrel szemben, a mostani főút túloldalán állt a Forgách család kastélya. Az épületet 1780-ban I. Forgách Antal, királyi kamarás, huszárkapitány (1757–1801) építette a saját részére. Halála után a felesége, özv. gróf Forgách Antalné lakta. 1896-ban átalakították. Parkját a megye egyik leg- �HELYTÖRTÉNET 61 szebb parkjának tartottak. Az épületet a 2. világháború végén a visszavonuló német katonák felrobbantották. Épen maradt berendezését, festményeit széthordták. Mára csak a bejárata előtti díszbokrok, a kapuja, pincéje, udvarának néhány oszlopmaradványa és falrészlete maradt meg. Magántulajdon, nem látogatható. A zsinagóga épülete A gondozott, parkosított térről a kastélydomb alatt vezető utcán a kastélypark végében található kápolnához juthatunk el. Az utca közepe táján áll a gácsi zsinagóga, melyet 1890. szeptember 5-én ünnepség keretében szenteltek fel. A község a napot munkaszüneti nappá nyilvánította. Építtetője Sticker Ede (1824–1897)7, a gácsi posztógyár tulajdonosa volt, aki ilyen módon ünnepelte meg házassága 25. évfordulóját. A szertartást Rosenthal Tóbiás kerületi rabbi vezette magyar nyelven. A templomot gr. Forgách Antalné nyitotta ki.8 A gácsi zsidóság 1944-es elhurcolása után a templom évtizedeken keresztül elhagyatott volt. Az ezredforduló után az evangélikus egyház vásárolta meg, saját céljaira felújította, 2009-ben szentelték fel. Homlokzatán szokatlan párosításban látható a tízparancsolat és a kereszt. Az egykori községi óvoda Az utcával párhuzamos utcában volt egykor a községi óvoda, amely 1886-ban létesült. Alapítója Miessl Zsigmond plébános volt, aki részben saját pénzből, részben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium által engedélyezett „500 frt” kölcsönből építette fel. A római katolikus templom A várkastélyba vezető bejárat jobb oldalán található a katolikus templom. Építését 1822 körül kezdték meg, és 12 év múlva készült el. 1835. október 18-án szentelte fel Scitovsky János püspök a Szent Kereszt megNevéhez fűződik a posztógyártás meghonosítása Magyarországon. Hosszú betegség után Budapesten hunyt el 1897. június 5-én. A budapesti Kerepesi úti zsidó temetőben nyugszik. (Helyi és vegyes hírek. Halálozás. In: Losoncz és Vidéke, 1897. 6. 13., 24. sz., 2. o.) 8 A gácsi izraelita templom felszentelése. In: Nógrádi Lapok és Honti Híradó, 1890. 9. 28., 39. sz., 3. o.; Barta Lajos: Templom-felszentelés és ezüstmenyegző. In: Losoncz és Vidéke, 1890. 9. 14., 37. sz., 1–2. o. 7 �HELYTÖRTÉNET 62 találásának tiszteletére. Egyhajós épület, bejárata felett két toronnyal. Főoltárának képe a Szent Kereszt megtalálását ábrázolja, melyet 1889. november 15-én szenteltek fel. Kubányi Lajos (1885–1912) nógrádi festőművész alkotása. A gácsi római katolikus templom A gácsi várkastély9 Gács legismertebb látványossága. Története kapcsolódik a gácsfalusi temploméhoz, hiszen ezen a dombtetőn állt a Tomaj nemzetség vára a 14. század elején. A Csák Máté hívei által felégetett vár újjáépítésére Mária királynő 1386-ban adott engedélyt udvari lovagjának, Losonci (III.) István fia, (IV.) Istvánnak. Gács 1450-ben Giskra cseh zsoldosvezér nógrádi központja lett. 9 Böszörményi István, losonci nyugalmazott tanár összefoglalója és egyéb források felhasználásával �HELYTÖRTÉNET 63 A husziták kiűzése után a várat lerombolták, majd a 16. században újjáépítették. Mivel ez királyi engedély nélkül történt, az országgyűlés leromboltatta, így annak a török időkben nem volt szerepe. Losonczi István nógrádi és temesi főispánt 1552-ben a törökök megölték, vagyonát – egyebek közt három nógrádi váruradalmat (Szécsényt, Somoskőt, Gácsot) is, leánya, Losonczi Anna (1553–1595)10, Balassi Bálint reménytelen szerelme örökölte. L. Anna a jelentős vagyonnal és birtokokkal rendelkező Forgách Zsigmondhoz ment férjhez. Korai halála után minden vagyona a férje és családja tulajdonába került. Ez a ghymesi és gácsi Forgách család 350 éves gácsi tündöklésének időszakának kezdete. A várkastélyt 1612-ben gróf Forgách Zsigmond, Nógrád, Sáros és Szabolcs megyék főispánja (felesége erdődi Pálffy Katalin) romjaiból újjáépítette, amiről a ma is látható vörös márványtábla tanúskodik a várkastély belsejében. A nyújtott hatszög alaprajzú, sarokbástyás reneszánsz várkastély Thököly Imre, majd II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején fontos szerepet töltött be. 1703-ban a nógrádi nemesek ide húzódtak be, de a kezdeti ellenállás után feladták a várat Rákóczi kurucainak. 1705-ben itt tartotta lakodalmát Ráday Pál (1677–1733), Nógrád megye jegyzője, a fejedelem titkára, diplomatája. 1709-ben egy Bonefuss nevű francia kapitány átadta a várat a császári katonaságnak. Az 1760-as években új fejezetet nyitott Gács történetében XIII. János gróf, egyrészt a neves posztómanufaktúra megalapításával, másrészt az erődszerű várkastély barokk átépítésével. A munkálatok egyik tervezője Mayerhofer András, a gödöllői és péceli kastélyok, ill. a pozsonyi Grassalkovich-palota tervezője volt. A főbejáratot kupolával fedett erkélyes, lizénákkal, reliéfekkel díszített háromtengelyű középrizalit tette hangsúlyossá. A kapuhoz vezető híd két oldalán kőoroszlánok őrködtek. A főhomlokzat két oldalsó sarokbástyája ugyancsak barokk felületi kiképzést nyert, felső részén egy-egy tümpanonban a ghymesi és gácsi Forgách, illetve a gyaraki Grassalkovich család domborműves címere kapott helyet. A homlokzati díszes erkély mögötti három magas ablak az első emeleti dísztermet világította meg, ahová háromkarú díszlépcső vezet a kapualjból. A barokk pompa minden díszítőeleme, stukkók és freskók ma is megtalálhatók a kastély legnagyobb termében. 10 A losonci református templomban 1849-ben talált aranylelet elemzése kapcsán felmerült annak a lehetősége, hogy a templomban temették el. �HELYTÖRTÉNET 64 A gácsi várkastély A boltozatos mennyezetet, részben az oldalfalakat is díszítő allegorikus, mitologikus falfestmények („Auróra győzelme”, a négy évszak allegóriája) Franz Joseph Wiedom (1703–1782) művei. A függőleges falfelületeket illuzív architektúra, pilaszterek, falfülkék, vízesésesek tagolják. A kastély kápolnája az épület délnyugati sarkában kapott helyet. Az épületet az 1919-es Tanácsköztársaság idején, június 10-én kifosztották. A kastély 1935-ben a család gácsi ágának utolsó férfitagja, Forgách Antal (1915–1977) tulajdonába került. A 2. világháború kezdetén is kifosztották, 1944-ben a 8. Német Hadsereg Parancsnoksága székelt benne. 1957-ben Honismereti Járási Múzeumot rendeztek be itt. 1956–64 között felújították, amelynek során az egyik első emeleti helyiségében értékes reneszánszkori tartóoszlopokat is feltártak. A múzeum elköltöztetése után, 1965-től szellemileg visszamaradott személyek szociális intézete nyílt meg benne, s működött 1990-ig, amikor az intézetet Losoncra költöztették. 1993-tól a kastély elárvult, évekig üresen állt. Akkori tulajdonosa, a Besztercebányai Megyei Önkormányzat hirdetések útján kínálta eladásra. Több éves várakozás után 2005-ben a kassai IMET Rt. vásárolta meg. A cég igényesen felújította az épületet. 2016-ban nyílt meg a nagyközönség számára. A ma Galicia Nueva névvel ellátott épületkomplexumban luxuslakosztályok, étterem, kávézó, bár, borozó, dohányzószalon, wellnessközpont várja a látogatókat. �HELYTÖRTÉNET 65 A kastélypark A várkastélyhoz tartozó terület szerves részét képező kb. 13 ha nagyságú parkot délen a várkastély dombja, északról a Tugári-patak medre, keletről az eredetileg a Gácsról Tamásfalvára (Tomašovce) és Divénybe (Divín) vezető útvonal, nyugatról rétek, ill. az Ógácsra vezető főút határolják. A várkastély alatti dombot az 1820–30-as években értékes fákkal ültették be azzal a céllal, hogy gátolják annak természetes erózióját. A telepítés második időszakát az 1870–80-as években fejezték be. Ekkor parkosították a területet (főleg a nyugati oldalt), a kastélyhoz vezető út mentén pedig vadgesztenyefasort telepítettek. A fásított parkot fokozatosan francia jellegű parkká alakították át, amelyhez sportolásra is alkalmas szabad területeket csatoltak. Területén, a sétányai mellett barokkos, allegorikus témájú domborműveket is elhelyeztek. A 19. század során készült árnyékoló (pergola) az 1940-es években semmisült meg. Közepén csónakázásra, fürdésre is alkalmas tavat alakítottak ki, mely a vizét a Tugár-patakból leágazó mesterséges csatornán kapta és kapja. A tó vízmagasságát és a kifolyó vizet az északkeleti sarkában egy gát szerkezetével lehetett és lehet szabályozni. Ennek közelében volt a liget „paradicsomkertnek” nevezett része, ahol fűtött üvegházakban egzotikus növényeket neveltek. A Forgách család tagjai a parkot és a tavat pihenésre és sportolásra használták. A helyi lakosok visszaemlékezései szerint maga Csontváry is sok időt töltött el a parkban, szívesen megmártózott a tó vizében.11 A napjainkban felújított parknak elkészültek a régi/új sétányai, hangulatos, lócákkal ellátott pihenőhelyei. Kitisztították a tavat, halakat is telepítve oda. A gácsi (köz)temető12 A temető az Ógács (Stará Halič) és Tugár (Tuhár) felé vezető főút bal oldalán található, az ógácsi templom közelében. Legértékesebb épülete a Forgáchok családi kriptája, amely védett műemlék. Az innen kb. 50 m-re lévő, a Forgáchok sírkertjéhez vezető sétány mellett, a temető közepén áll Laurentius Schiffner (1754–1813), a sóhivatal ellenőrének süttői vörösmárványból készült sírköve. Közelében van Hana Ponická írónő sírhelye is. Szemadám György 2004. Csontváry és az ezerkilencszázhetvenes nyár Mezei Ottóval, meg Haris Lászlóval – művészettörténeti útleírás. In: Országépítő 3/16–19. 12 Böszörményi István, losonci nyugalmazott tanár összefoglalója és egyéb források felhasználásával. 11 �66 HELYTÖRTÉNET A sírkertnél találjuk gróf Forgách József három testvérének síremlékeit. A legidősebb, gr. Forgách Sándor (1816–1894) sírkövén neve helyett mindössze három betű látható: G F S. A cs. k. kamarás a Habsburgok híve volt, 1849. március 15-én losonci házának ablakát betörték. Mikor az orosz cár seregei I. Ferenc József segítségére érkeztek, Forgách Sándor tábori biztosként hozzájuk csatlakozott. Vadászként, trófeagyűjtőként is ismert volt. Bejárta Afrikát és más távolabbi vidékeket is. Hobbijának betegsége vetett végett. Mint „gácsi iskola-látogató”, azaz mai szóval élve tanfelügyelő komoly konfliktusba került Kosztka Tivadarral, amiért az nem teljesítette a leányiskolával kapcsolatos, egy évvel korábban közzétett támogatási ígéretét.13 Az akkor több oldalról is támadásnak kitett Kosztka Tivadar nem hagyta szó nélkül a vádat és fizetett hirdetésen keresztül válaszolt azokra.14 A véleménycsere és egyéb támadások hatására azonban az addig aktív társadalmi életet élő Kosztka Tivadar gyakorlatilag eltűnt a nógrádi közéletből. A gácsi temető északi szélén síremléke van Dr. Reinhardt István egykori gácsi körorvosnak és feleségének (született Rutkay Sarolta, aki Madách Jolán leánya, tehát Madách Imre unokája volt). A kriptát és a sírokat helyi lokálpatrióták és a községi hivatal támogatásával gondozzák és ápolják. A zsidó temető A köztemetővel szemben található a gácsi zsidó hitközség egykori temetője. A legutóbbi, 2011-es népszámláláskor egyetlen lakos sem vallotta magát zsidónak. Sem nemzetiségi, sem vallási szempontból. A temető megmaradt sírjait a község néhány éve tette rendbe. Gf. Forgács Sándor: A közönség köréből. In: Losoncz és Vidéke 1886. 11. 21., 47. sz., 3. o. 14 Kosztka Tivadar, gyógyszerész Gácson. A közönség köréből. In: Losoncz és Vidéke 1886. 12. 5, 49. sz., 5. o. 13 �SZÉPIRODALOM 67 LUKÁTS JÁNOS A bánki tónál Bánk, tó, egy helyben örök mozduló, idő árjából fel-felbukkanó, magad tükrében forgó végtelen, emelj, taszíts – és játssz ma el velem. Fél évszázadra futni hagytalak, és benned él ezernyi mozdulat, amely belőlem már rég elveszett, tereld most vissza emlékeimet! Tereld körém – ugyan! – a múltamat, élők nevét s a hajdan voltakat, ami megtartott s futni engedett, ami megőrzött s már régen temet. Dombok karéján úgy nézel körül, hogy egy tó – tudod! - sosincs egyedül, mert minden tó magában egy világ, múltat, jövőt tenyéren hordoz át. Hozd vissza most eltűnt világomat, az ifjúságból, ami megmaradt, a parti fűzre terült álmokat, mosolyt és csöndes hallgatást, sokat, és incselkedjél, mint régen, velem, érezzem langy hullámod képemen! Múltam terítsd elébem, mint jövőt, kavicsként szerteszét dobált jövőt. �SZÉPIRODALOM 68 A gesztenye Első voltam, mi még tavasszal gyertyát gyújtottam fény gyanánt, s telten hittel, zölddel, zamattal lobogtam holt erdőkön át. Száz óriás kitárt tenyérrel a nap felé mutattam én, rigót ringattam szenvedéllyel, feszített vágy, fűtött remény. S első vagyok, alighogy ősz van, mint fáradt vándor: indulok, elosztogattam mindent sorban, most zárt tenyérrel koldulok. Az üzenet palacka zárva tüskés burokban készen áll, lobbantsd ki lángod, rokkant lámpa, ha jön tavasz még, rám talál! A sárkány és György lovag Erdőmből a keresztes had kiűzött, hajtók verték fel barlang-csendemet, szöktem kövek, szálltam sziklák között, futásom végül hozzá vezetett… Szisszent a kard, ficánkolt vad lovon, mégis, mi rémített: a mellkereszt, s mi felkeltette végképp undorom: a szolgahad körben legénykedett s gyáván mocskolt– védelmet tőle várva. Ő rám rohant, és lángot fújtam én, nyitott sisak villant meg szent fején, s amint a dárdát tárt torkomba vágta, és véremtől véres lett paripája: sajnált, igen, sajnált! Láttam szemén! �HELYTÖRTÉNET 69 NAGY IMRE Egy közjogi vita a reformkor hajnalán A napóleoni háborúk végéhez közeledve I. Ferenc császárnak egyre terhesebbé vált a magyar rendek tevékenysége, ezért 1812 után nem hívott össze több rendi gyűlést. Mivel így az állam működéséhez feltétlenül szükséges törvényeket és intézkedéseket a diéta nem hozhatta meg, ezért ezeket a továbbiakban uralkodói rendeletek formájában határozta meg a központi kormányzat. Az 1820-as évek elejére komolyan kiéleződtek az ellentétek a rendek és az uralkodó között, amire a rendek a passzív ellenállás módszerével válaszoltak: nem szedték be az önkényesen kivetett adókat, nem hajtották végre az újoncozásokat.1 Mivel országgyűlés nem volt, így a rendek saját szűkebb köreikben, a vármegyék szintjén folytatták az ellenállás politikáját. Hogy a helyzetet megoldja, a bécsi udvar adminisztrátorokat küldött az ellent álló megyék élére, akiknek az volt a dolga, hogy végrehajtassák a központi rendelkezéseket. Néhol az adminisztrátor megjelenése elég volt ahhoz, hogy feloldja a patthelyzetet, néhol, mint például Nógrádban is, 1823 elején kényszerítő eszközöket is be kellett vetni: több megyei tisztségviselőt házi őrizetbe helyeztek és a katonaság is felvonult a megyegyűlésekre.2 Mivel a helyzet egyre tarthatatlanabbá vált, I. Ferenc császár beadta a derekát, 1825 szeptemberére országgyűlést hívott össze, amely ténylegesen lenyugtatta a kedélyeket. Érthető azonban, hogy a vármegyék ilyen események után érzékenyen reagáltak minden olyan intézkedésre, amely „kis köztársaságaik” szabadságát bármilyen formában is veszélyeztetni akarta. A jelen írásban szereplő vita is egy látszólag közömbös, sőt pozitív jelenettel indult: egy orvos kinevezésével. Az ezen kérdés körül kialakult vita felvázolásával szeretném kiemelni a vármegye önállósághoz való ragaszTermészetesen számos más rendelkezés is történt, amely így vagy úgy sértette a statusok és rendek jogait. Például: 1814-ben a megyei számadások ellenőrzésének szigorítása, 1817-ben az adózás újabb szabályozása, 1819-ben a közgyűléseken való személyenkénti szavazás bevezetése, stb. Csorba László–Velkey Ferenc 1998. Reform és forradalom. Debrecen, 82. 2 U. o. 83. 1 �70 HELYTÖRTÉNET kodásának néhány retorikai elemét, illetve némi adalékkal szolgálni Nógrád vármegye orvostörténetéhez. Nógrád vármegye nemesi közgyűlésének 1829. szeptember 5-én tartott ülésén egy Lovrich István nevű seborvos bejelentette, hogy lakását Fülek mezővárosába helyezte át, és a szegény adózó nép orvoslására hivatkozva a forspont használatára engedélyt kért.3 A vármegye közgyűlése jóváhagyta a kérvényt, hivatalos útjaira ingyen forspontot biztosított a kérelmező számára (a szolgabíró mindenkori jóváhagyásával), sőt „jeles tehetségeire nézve” becsületbeli seborvossá is kinevezte az illetőt. A dolog – úgy tűnt – elintéződött, azonban a Helytartótanács 1830. április 22-én leiratban fordult a megyéhez, figyelmeztetve őket arra, hogy a „betsületbéli tisztviselőknek és első rendbéli Conventionatusoknak kinevezése nyilván a fő ispányok tehetségéhez tartozna”.4 Tehát nem a megyei rendeknek, hanem a főispánnak a joga becsületbeli tisztviselőket kinevezni, és az ezzel járó előnyökről dönteni. Mivel a kinevezést gróf Keglevich Gábor főispán is jóváhagyta, ezért az ügy ismét csak megoldódni látszott. Az új orvos feltűnése mellett azonban más olyan események is történtek a megyében az 1829. és az 1830. évek folyamán, amelyek megbolygatták a kis létszámú orvosi közösség mindennapjait. A Helytartótanács leiratának nyomán a seborvosok fizetésének egységesítésére került sor, ami az általában jellemző 200 forintos fizetésüket 150 forintra szállította le. Ráadásul személyi gondok is akadtak az orvosi állományban: Tessinger József, a megye Gácson szolgálatot teljesítő seborvosa egyre kevésbé tudta ellátni feladatait, főleg a helybeli nemesség nem volt megelégedve a chirurgus tudásával, szakmai felkészültségével, sőt úgy tűnik: személyével sem. Az ügy odáig jutott, hogy Bérczy János főorvosnak is lépnie kellett, aki megállapította, hogy kollégája csakugyan nem rendelkezik elég tudással ahhoz, hogy ilyen felelősségteljes pozíciót betöltsön.5 Hivatalos jelentésében kifejtette, hogy Tessinger Józsefnek sem a jelentései, sem a himlőoltások terén végzett munkája, sem a társadalom felsőbb rétegeivel fenntartott kapcsolata nem kielégítő, annak ellenére sem, hogy munkáját igyekszik lelkiismeretesen elvégezni, és még komoly panasz sem érkezett ellene. Ennek ellenére világos volt a helyzet: ha ilyen hangvételű jelentés került a közgyűlés elé, az egy pályafutás végét kellett, hogy jelentse. Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL NML) IV. 1. a. 1829/1419. 4 MNL NML IV. 1. a. 1830/1030. 5 MNL NML IV. 1. b. 1830/680. 3 �HELYTÖRTÉNET 71 A felmerülő problémák megoldására a megye által a tárgyra rendelt bizottság próbált javaslatokkal előállni. A bizottság már tényként kezelte, hogy a fent említett problémás seborvostól a megye meg fog válni, olyannyira, hogy már jövedelmeit is más célokra használta fel. Egészen pontosan a felszabaduló pénzeket egy új, Losonc mezővárosában megtelepítendő orvos fizetésének szánta, és felszólította a mezővárost, hogy lehetőleg ingyen szállást is adjon a jövendő orvosnak, mert vannak más települések is, amelyeknek földesurai hajlandóak lennének komoly anyagi áldozatot is hozni ahhoz, hogy magukhoz csábítsák az új szakembert. Madách Imre királyi kamarás például a szálláson felül ingyen tűzifát is hajlandó lenne adni, ha Sztregovára települhetne be az új orvos. A Helytartótanács nem emelt kifogást a javaslat ellen, engedélyt adott arra, hogy 150 forint fizetéssel, egy második seborvosi állás létesüljön Losonc mezővárosában. Időközben Tessinger József ügye is megoldódott. Az orvosnak nem kellett megélnie elmozdítását, 1829/30 fordulóján meghalt. A megürült állásra jelentkezett a már említett Lovrich István is, akit átmenetileg a megye megbízott a(z immár fizetéssel is járó) seborvosi feladatok ellátásával, 1830. április 22-én.6 Sokáig nem tölthette be ezt a pozíciót, ugyanis az augusztus 23-án tartott közgyűlésen a Pesti Universitas rektorának és tanárának, Sthály Ignácznak a javaslatára egy Pajtner nevű orvost neveztek ki Losoncra második számú physicusnak.7 Itt hívom fel a figyelmet a kifejezés használatára: a physicus és a chirurgus kifejezés nem ugyanazt jelenti. Utóbbi alacsonyabb képzettséget feltételez, ennek ellenére a jegyzőkönyvekben nemcsak a vármegyei tisztviselők, de még maguk az érintett felek is következetlenül használták (vagy legalábbis a jegyzőkönyvek vezetői úgy jegyezték fel). Maga a Helytartótanács „második rendszerént való orvos”-nak nevezi a jegyzőkönyv fordítása szerint, az eredeti, latin nyelvű szövegben viszont „honorarium Comitatus Chirurgum” szerepel. A megyében lezajlott (és többször kiújuló) marhavész tárgyában keletkezett főispáni leirat szerint mindenesetre 1 főorvos és 7 további seborvos teljesített szolgálatot 1830 áprilisában a megyében.8 Mind tehát a felajánlott fizetés, mind a MNL NML IV. 1. a. 1830/1032. A becsületbeli tisztségviselőket az különböztette meg a kinevezett tisztségviselőktől, hogy munkájukért nem kaptak rendes fizetést a vármegyétől, legfeljebb bizonyos előnyökben részesültek (mint az említett forspont). 7 MNL NML IV. 1. a. 1830/1040. 8 MNL NML IV. 1. b. 1830/550.; 1830/551. 6 �72 HELYTÖRTÉNET Helytartótanács leirata azt igazolja, hogy a megye egy új seborvost keresett és talált magának (a jegyzőkönyv zavara ellenére is). A seborvosok fontos szerepet, egyfajta összekötő kapcsot jelentettek a gyógyításban: a hiedelmeken, hagyományokon és gyakran kuruzsláson alapuló gyógymódok és az akadémiai orvoslás között jelentettek középutat. A sebek, ficamok, törések kezelésével, foghúzással, valamint érvágással foglalkoztak. Mivel általában jobb, közvetlenebb kapcsolatuk volt a lakossággal, ismerték a helyi gyógyfüveket és gyógymódokat, így a betegek jobban bíztak bennük, mint a „rendes” orvosokban. Az idő előrehaladtával pedig sokan közülük valamely egyetem tanfolyamait is elvégezték (mint az említett Pajtner nevű orvos), így aztán munkájukat magasabb színvonalon is képesek voltak folytatni. Az orvos kérdése tehát lezárult, de a megye nem hagyta annyiban a Helytartótanács korábbi megjegyzését a becsületbeli tisztségviselők kinevezésével kapcsolatban (és Lovrich István pályája sem itt ért még véget). A megye ugyanis felállított egy bizottságot, amelynek feladatul szabta, hogy ismét vegye elő az orvosi járadékok kérdését, illetve, hogy bizonyítsa be azt a Helytartótanácsnak, hogy a becsületbeli tisztségviselők kinevezése régtől fogva a megyei statusoknak és rendeknek a kezében van. A munka nem váratott sokat magára, augusztus 31-én már a közgyűlés elé is került a javaslat. A bizottság azt állapította meg, hogy az orvosok korábban más jövedelmekkel is rendelkeztek a pénzbeli járandóságon kívül, nevezetesen a legjellemzőbb a lóporció és az ingyen tűzifa volt. Szent Iványi János néhai főadószedő 1798-as jelentéséből kiderült, hogy a seborvosok korábban is 150 forint fizetést bírtak, erre jöttek rá az előbb említett egyéb járandóságok, amiket az egyszerűség kedvéért pénzben fizettek ki nekik, tudniillik azért, hogy ne terheljék természetbeni járandóságok szolgáltatásával a lakosságot. Így emelkedtek a seborvosi fizetések 200 forintra, esetleg afölé. A vármegye bizottsága ezzel kapcsolatban abbéli aggályát fejezte ki, hogy mivel nem akarja megkárosítani orvosait, ezért a Helytartótanács részletesebben fejtse ki azt, hogy a 150 forintos seborvosi jövedelem pontosan milyen tételekből áll, tehát abban benne van-e az egyéb járandóság összege, vagy nincs. Ha ugyanis nincs, akkor a helybeli lakosoknak ismét vissza kell térni a járandóságoknak a természetbeni fizetéséhez, ami nemhogy megkönnyítené a dolgukat, hanem inkább csak megnehezíti azt. A fizetés dolga átmenetileg függőben maradt, volt azonban még egy kérdés, amit rendezni kellett az orvosokkal kapcsolatban. Nevezetesen, hogy mi legyen Lovrich doktor és a megüresedett gácsi seborvosi állás �HELYTÖRTÉNET 73 sorsa. Mint említettem, Tessinger József halála után fizetéséből egy második orvosi állást hoztak létre Losoncon, ezzel azonban Gács mezővárosa és annak tágabb környéke maradt orvos nélkül. Mivel ez így nem maradhatott, a bizottság azt javasolta, hogy Lovrich Istvánt tartsák meg becsületbeli seborvosnak, helyezzék át Gács mezővárosába, fizetésének „felsegéllése végett” pedig a helybeli földesurat és a gácsi posztó fabrikát keressék meg.9 Ennek a megegyezésnek a részletei nem ismertek, az mindenesetre biztos, hogy egy új, immár 8. seborvosi pozíció is létrejött a megyében. Ez pedig mindenképpen indokolt is volt, hiszen még egy 1839-es statisztika szerint is csak átlagosan 90 922 lakosra jutott egy orvos a megyében (ekkor már két állandó orvosa volt a megyének), illetve 10 696 lakosra egy sebész (már 17-en voltak).10 Márpedig teendő volt bőven: ebben az időszakban az orvosoknak még mindig komoly harcot kellett vívni, hogy elfogadtassák a lakossággal a himlőoltásokat, de emellett a marhavész is komoly károkat okozott a lakosságnak, és igencsak sok feladatot rótt az orvosokra.11 Az év végén pedig egy igazán súlyos fenyegetés jelent meg az országban: a kolera. A bizottság ezt követően állást foglalt a második kérdésben, nevezetesen a becsületbeli tisztségviselők kinevezésében is. Ez ugyan csak elvi kérdésnek tűnik, mégis láthatóan a rendeket legalább annyira foglalkozMNL NML IV. 1. a. 1830/1259. Leblancné Kelemen Mária 1979. Bérczy János élete és munkássága. In: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve V. évf. Salgótarján, 268. 11 A himlőoltást 1813-ban tette kötelezővé a Helytartótanács. Alkalmazása komoly ellenállást váltott ki, mivel preventív jellegű védekezésről volt szó. Tehát maguknak a tüneteknek a megjelenése nélkül is részt kellett venni az oltásokon, ami a kor embere számára teljesen érthetetlen jelenség volt. Nógrád megyében a himlőoltás ügyének egyik kezdeményezője és végrehajtója az ekkor is főorvosként működő Bérczy János volt. (U. o.) A marhavész – a Pallas Nagylexikon szerint – egy erősen fertőző, leginkább szarvasmarhák, de néha juhok és kecskék között, állatról állatra terjedő betegség. A tünetek a fertőzés után 4 nappal jelentkeznek, amiket még egy-két napig könnyű összekeverni más, kevésbé súlyos fertőző betegségekkel. Ez ellen a betegség ellen karanténnal és a marhák kereskedelmének teljes zárlatával védekeztek a korszakban. A vármegyék ilyen esetekben teljesen lezárták a határaikat, és a belső kereskedelem is csak az orvosok által megvizsgált állatokkal folyhatott. In: A Pallas nagylexikona. Bp., 1893–1900. (http:// mek.oszk.hu/00000/00060/html/068/pc006842.html#9) 9 10 �74 HELYTÖRTÉNET tatta. Azonban ebben a kérdésben továbbment a bizottság, ugyanis azt is be tudta bizonyítani a szokásjogra hivatkozva, hogy a rendes orvosok és a chirurgusok kinevezésének a jogát is a megyei rendek gyakorolták, legalább néhány évtizedre visszamenőleg. Hogy a kérdés fontosságát jobban megértsük, érdemes néhány szót szólni a korabeli vármegye és a központi hatalom kapcsolatáról. A 18. század folyamán az abszolutista Habsburg uralkodók törekvéseivel szemben végeredményben a magyar rendek alulmaradtak. A rendi dualizmus rendszere megdőlt, több fontos kérdés sorsa a császárnak és annak közvetlen környezetének kezébe került.12 Azonban igaz, hogy a nemesség elveszítette a rendi dualizmus „játszmáját”, de mint nemesek, mégis nyerhettek a kialakuló új rendszeren.13 Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mivel a központi hatalom ekkor nem volt képes középszintű közigazgatást felépíteni és fenntartani, ezen a fórumon a kiváltságolt rend tagjai szépen érvényesülhettek.14 Ez a sajátos pozíció a vármegyék megerősödését eredményezte, és a köznemesség számára is bizonyos szintű beleszólást engedett az országos politika folytatásába. A vármegyék gyorsan felismerték ezt a szerepüket, és előszeretettel tüntették fel magukat az „ősi alkotmány” védelmezőinek. Ezt meg is tehették, hiszen egy vármegyei tisztségviselő egzisztenciálisan egyáltalán nem függött a központi hatalomtól (szemben például egy állami hivatalnokkal), így az uralkodó akarattal való szembefordulásra is megvolt a lehetőségük. Természetesen a jog szerinti ellenállásra a rendeknek 1687 óta nem volt lehetőségük, de a királyi leiratokkal, rendeletekkel szembeni megyei felszólalások az ország kvázi közvéleményét jelentették, melyeket jó volt figyelembe venni a mindenkori uralkodóknak. Ha a rendek valamilyen okból szembe kerültek az uralkodóval – jogi eszközök híján – a múlthoz, a hagyományokhoz nyúlva próbálták igazukat bizonyítani, melynek két alapja a Tripartitum és a szokásjog volt. Például: a háború és béke kérdése, a hadsereg irányítása, a fontosabb gazdasági kérdések eldöntése stb. Jonathan Dewald 2002. Az európai nemesség 1400– 1800. Bp. (https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/europai-nemesseg/ adatok.html) 13 Dewald 2002. i. m. 14 Természetesen az abszolutista állam számos más lehetőséget is teremtett a nemesség számára, már a koraújkortól kezdődően: többek között nyitva állt előttük a katonai, egyházi pálya, de az állami közigazgatás gépének fogaskerekeivé válhattak a feltörekvő nemesek, vagy akár kegydíjakban, nyugdíjakban is részesülhettek. 12 �HELYTÖRTÉNET 75 Visszatérve tehát a megyei rendekhez, érveik bizonyítására a korábbi évek jegyzőkönyveiből néhány példát hoztak fel: 1810-ben Pauer Györgyöt, 1805-ben Masza Aloyz-t, ugyanezen évben Lipszky főorvos mellé segítségül, öregsége okán, Széplaky Györgyöt nevezték ki seborvosnak a megyei rendek. Különösen kiemeltek egy esetet, amikor 1813-ban, Müller Moricz halála után maga a főispán bízta az új seborvos kiválasztását a rendekre, igaz, akkor is az általa ajánlott jelöltre, Höpner Venczelre esett a rendek választása.15 Mindezek a példák – az indoklás szerint – bizonyították, hogy a rendek mindig is gyakorolták ezen jogukat, abban őket sem a főispán, sem a Helytartótanács nem gátolta a korábbikban. De nemcsak erről az oldalról, hanem a nemesség általános előjogai, sőt kötelezettségei felől is megközelítették a kérdést, amely megközelítés látványosan (és igen ékesszólóan) kifejezi a nemesi mentalitás néhány alapvető jegyét. A tárgyra térve kifejtették, hogy egy orvos kiválasztása a nép számára elsősorban bizalom kérdése. Személyesen kell ismerniük az orvost, tehát ne egy idegen, felsőbb hatalom által kinevezett személy kezelje őket, hanem olyasvalaki, aki már bizonyította képességeit a köreikben: „egy orvos elfogadása személyes tulajdonságokban helyheztetett bizodalmat a közelebb összeköttetésekbűl származó ösmerettséget azoknak részéről különösen megkíván kik segítségével élni akarnak”.16 Azt pedig, hogy kiben bízik meg igazán a nép, ki tudhatná jobban, mint „kiknek természeti jussok és kötelességek az adózó nép gondját viselni”?17 Tehát egyértelmű, hogy a megyei statusok és rendek dolga az orvosok kinevezése (mint ahogyan mindig is az volt). Ha valamiért mégis (átmenetileg) lemondtak volna erről a jogukról, arra csak a „szeretett fő ispányaik eránt viseltető buzgó tisztelet adhatott módot”. Ha tehát le is mondtak a rendek átmenetileg ezen jogukról (amire egyébként nem hoznak példát az indoklásban), azt csak tiszteletből, de mindenképpen önként tették. Így a Helytartótanács most egy olyan jogukban akarja őket korlátozni, ami a múlt hagyományain és gyakorlatán alapszik, és az idő szentesített. Ez a joguk ugyanakkor része a nemesi kiváltságoknak, márpedig azok „régi idők által szentelt szokásokon gyökereznek, mellyeket távolabb időre visszafordult emlékezet tisztelettel követi Őseink Honnában, mellyeket leg drágább tulajdonává tett a maradéknak a Haza szeretete”. Majd pedig éreztetik azt, hogy a Helytartótanács részéről az ilyen jellegű észrevételek tulajdonképpen megszegik azt a kölcsönös együttműködésre alapult rendszert, ameMNL NML IV. 1. a. 1813/356. MNL NML IV. 1. a. 1830/1259. 17 U. o. 15 16 �76 HELYTÖRTÉNET lyen az ország alkotmánya alapul: „fájdalomnak érezvén a Tekintetes Rendek hogy a fő méltóságú H. Tanács által támasztott észrevételeknél fogva kéntelenítettek az addig való szokások felvilágosításárul gondoskodni, melly soha sem szükséges ott, hol a hazafiúi érzés minden áldozatokra kész mellyeket a honyi alkotmány fenntartása mellett a kölcsönös bizodalom, szeretet, és tisztelet kívánhatnak”. Hogy tovább erősítsék ezt az álláspontjukat, ugyanennek a mondatnak az első felében azt is kifejtették, hogy a rendeknek és a főispánoknak (ebben a kérdésben) eddig nem voltak ellentéteik: „a megye Rendei mindenkor tisztelt fő ispánnyaikkal egyetértve és kölcsönös bizodalommal a köz jó előmozdításán törekedvén az ideig nem látták szükségesnek jussok eránt való vetélkedésben bocsájtkozni, annyival inkább minthogy azon czél, melly a köz dolgok igazgatásában a Haza diszét s a megye köz hasznát keresi még afféle kérdések feszegetésével akadált nem talált…”. Itt a szokásjog érvrendszere figyelhető meg: rendkívül általánosan utalnak a múltra (nem pedig valamelyik korábbi rendeletre vagy éppen törvényre), majd pedig (ismét csak sejtetve, de ki nem mondva) közlik, hogy az ilyen vita a rendeket a fő feladatukban, „a köz jó előmozdításá”-ra való törekvésükben gátolja, s így tulajdonképpen az egész ország sorsát veszélyezteti. A jelentés végén a megyei bizottság igen határozottan fel is szólította a Helytartótanácsot, hogy hagyjon fel jogaik további csorbításának kísérletével: „azon közbizodalom fen tartása végett melly nélkül minden a köz jóra czélzó igyekezeteik sikertelenek lennének, akár mi féle jussok iránt támasztandó további kérdések feszegetésétől a K. H. M. Tanács el állani méltóztasson18”. Ez a rövid kis jelenet jól szemlélteti azt, milyen komolyan védte (az igazából meg sem sértett) kiváltságait a feudális vármegye. Hogy érveik minél hatékonyabbak legyenek, igyekeztek összemosni nemesség egyéni és kollektív jogait, ezzel is kihangsúlyozva az észrevételük fontosságát. Még ebből a rövid szövegből is kiviláglik az a patriarchális felfogás, amely jellemezte ekkor a nemesi mentalitást. Azonban volt már itt változás is. Az előjogaik alapjául ekkor már nem a (rendkívül anakronisztikus) „vérreladózás” eszméje szolgált, hanem a rájuk ruházott felelősség gondolata. Az, hogy kötelesek gondoskodni a „gondjaikra bízott” alattvalókról, és ezt a jogot nekik kell gyakorolniuk, nem pedig egy, az uralkodó által kinevezett tisztviselőnek (a főispánnak). És ha ezen joguk gyakorlása az orvosok (vagy egyéb tisztviselők) kinevezésében kell, hogy megnyilvánuljon, akkor annak megvédéséért is síkra fognak szállni. Ráadásul ezen joguk 18 U. o. �HELYTÖRTÉNET 77 (kötelességük) megsértése tulajdonképpen a nemesi előjogok megsértésével lenne egyenlő, azt pedig a legtermészetesebb, hogy meg kell védeniük. Ezzel a némileg pátoszos gondolatmenettel tulajdonképpen áldozatként tünteti fel magát a megyei nemesség, amelyet a központi hatalom önkénye elkerülhetetlenül a jogaik megvédésére kényszerít. Ezt nyelvi eszközökkel is igyekeztek kifejezni: a „kéntelenít”, „kötelesség”, „bizodalom”, „emlékezet” „tisztelet” stb. szavak (akár többszöri) használatával igyekezetek kifejezni azt, hogy valamilyen támadás érte őket és a szokásokon alapuló jogaikat, amelyeket meg kell védeni. Valamiféle „felforgató” szándékot próbáltak kifejezni ezen a módon, amely Bécs (pontosabban a Budán székelő Helytartótanács) felől érkezett, és amely a szokásjogon alapuló, már „szokásosan” jó rendszer megváltoztatására törekszik. A rendek ilyen kemény fellépése nem meglepő, ismét csak a szokásjogon alapuló jogrendszerek gyakorlatát követi. Ha ugyanis egy szokásjogi elem mögé valamelyik fél nem volt képes elég politikai erőt felsorakoztatni, akkor az az elem szép lassan elveszítette jelentőségét és eltűnt a múlt homályában. Ebből a szempontból közelítve a rendek rendkívül észszerűen léptek fel, amikor ezen veszélyeztetett jogukat igyekeztek összemosni a nemesség kollektív jogaival. Az ugyanis a rendi kiváltságokból, mentességekből és szabadságoknak az összességéből állt össze. Ha ebből egy elem kiesik, és feledésbe merül, akkor a rendi előjogok tényleg sérülnek.19 Ez a határozott fellépés, ami azonban egyszer előnyt jelentett, az a későbbiekben komoly hátránnyá is változott: ezzel a makacs ellenállással nemcsak a központi hatalomnak kellett megküzdeni, hanem a reformtábor, az újítani, javítani vágyók táborának is. Így pedig a megyerendszer összességében hátráltatta a reformfolyamatok kibontakozását is a későbbiekben. Nem véletlenül került tehát az érdeklődés középpontjába az 1840-es években a centralista–municipalista vita. 19 Szijártó M. István 2005. 1708–1792. A Diéta. Magyar rendek és az országgyűlés. Bp., 42. �KÖZÉLET 78 Gondolatok Nógrád megye gazdaságáról és társadalmáról Folyóiratunk ez évi 1. számában dr. Baráthi Ottó szakközgazdász tollából megjelent egy vitaindító írás.1 A szerkesztőségbe azóta több hasonló témájú tanulmány érkezett. Mivel az írások terjedelme nem teszi lehetővé, hogy teljességükben közöljük a nyomtatott lapszámban, ezért itt csupán gondolatébresztőként villantunk fel részleteket az írásokból, a honlapunkon (https://palocfold.wordpress.com/) azonban teljes terjedelmükben elolvashatják a tanulmányokat. KALOCSAI PÉTER Mit csinálunk rosszul…? Nógrád megye gazdasági teljesítménye a XX–XXI. század fordulóján Mikszáth Kálmán sóhaja – „Boldog Nógrád vármegyeiek!” – a XX. század második felében, a XXI. század elején igen kevéssé tűnhet őszintének. A Szklabonyán (ma Szlovákia, Nagykürtösi járás) született író is inkább a Karancs erdeinek varázslatos zengésére, a gyönyörű természeti környezetre utal, semmint a jó palócok világmegváltó innovációira, gazdasági teljesítményeire. Bár akkortájt a helyi, dolgos népek mindennapi munkája – ha küzdelmesen is, de – elegendő volt a megélhetéshez. Szeder Fábián: A Palóczokról című, 1819-ben megjelent néprajzi tanulmányában egyenesen azt írja: „A Palóczok nem csak szorgalmatos földmívelők, értelmes marhatartók, hanem többnyire minnyájan mesterséges faragók is. (…) A palóczok lelki és testi tehetségre nézve a többi Magyaroknál nem alább valók.”2 Habár Nógrád megye nem teljesen fedi le a palócvidék topográfiai egységét – etnikailag a nógrádiak leginkább ekképp azonosítják magukat. Bárhogyan is szemléljük az itt élők sorsát, azzal szembesülünk, hogy a helyi gazdaság teljesítménye – legfőképp az egy főre jutó GDP – immár Baráthi Ottó 2018. A népesség csökkenésének és összetétele változásának okai és következményei Nógrád megyében. In: Palócföld. 1/85–96. 2 Szeder Fábián: A Palóczokról [Tudományos gyűjtemény – 1819., VI. kötet] (Lilium Aurum 2005.) 1 �KÖZÉLET 79 évtizedek óta a legalacsonyabb a megyék rangsorában. Ehhez pedig számos, hasonlóképp kedvezőtlen adat társul, így például: a demográfiai, migrációs, egészségügyi helyzetkép, a munkanélküliségi, szociális és iskolázottsági mutatók stb. A jelenség olyannyira makacs, hogy ma már semmiképp nem tekinthetjük véletlennek, átmenetinek, múlandónak. A kialakult állapot szívósan ellenáll a kisebb intenzitású válságkezelési kezdeményezéseknek, kormányzati intervencióknak, a gazdasági szerkezet változásainak. A probléma tehát megérett a végiggondolásra, alaposabb elemzésre. Van azonban egy előkérdés, melynek eldöntése lényegesnek látszik: valóban van-e értelme? Lehetséges-e, értelmes-e egy mesterséges közigazgatási egység gazdasági-gazdaságtörténeti elemzése? Mert akárhogyan is alakuljon egy ország közigazgatási tagolódása, az számos esetlegességet rejt magában. A közigazgatási egység táji, topográfiai, gazdasági, társulásiegyüttműködési határvonalakat metsz át, gyakran önkényes és nem feltétlenül veszi figyelembe a történeti, társadalmi dimenziókat. Egy település sokkal inkább természetes (organikus) kooperációs egység; míg egy járás, vagy megye soha nem homogén, esetleg csak egy következetesen, de önkényesen generált szám a KSH adatsoraiban. Talán a megye történeti mélysége, a „következetesség” az egyetlen ok, amely miatt most éljünk a feltevéssel: van értelme Nógrád gazdaságát, gazdasági teljesítményét önmagában vizsgálni. A kilencvenes évek elejétől létezik egy kézenfekvő, tetszetős és hihető, ám nagy valószínűséggel téves narratíva, mely szerint Nógrád megye gazdasági összeomlását a rendszerváltás radikális gazdasági átrendeződése, a szénbányászat megszűnése, a kelet-nógrádi iparmedence nagyvállalatainak bezárása idézte elő. Ez elfogadható magyarázat a munkanélküliségi ráta rendkívül kedvezőtlen alakulására, de nem sok köze van a GDP alakulásához. A megyei GDP zuhanása ugyanis sokkal korábban kezdődött. Amennyire a töredékes és gyakran változó módszertannal számított adatokból rekonstruálható: Nógrád megye egy főre jutó GDP-je az ’50-es években volt utoljára az országos átlag közelében. (Nem az élbolyban, nem az első harmadban, hanem az országos átlagon – azaz a középmezőnyben!) Az országos átlag feléig (azaz a jelenlegi mélypontig) tartó leszakadás kétharmada – úgy tűnik – 1990 előtt zajlott és csak a maradék egyharmad írható a rendszerváltás számlájára. Bár ezek az adatok még ellenőrzésre, forráskritikára szorulnak, szöges ellentétben állnak az idézett, uralkodó narratívával. Mostanában már találkozhatunk bátrabb elemzésekkel, amelyek a leszakadás első szakaszát a ’70-es és ’80-as évekre teszik, azaz egy lépéssel közelebb kerültünk a valós okok feltárásához. �80 KÖZÉLET Miután Nógrád településszerkezete „fejnehéz”, a II. világháborút követő gazdasági anomáliák jelentős részéért a szocialista nagyipar látszólag fényesen ragyogó ékköve, Salgótarján iparváros és a kelet-nógrádi iparmedence felel. Itt koncentrálódik a szénbányászat, a nehéz- és könnyűipar, ide áramlik a munkaerő és ereje fogytán itt a legzajosabb az összeomlás és innen a legerősebb az elvándorlás. Valójában mi történt itt? A XIX–XX. század fordulóján Nógrád vármegye lélekszáma 240 ezer fő, területe 4130 km2. (Ez a méret a mai Baranya, Fejér vagy Veszprém megyének felel meg.) Középpontjában Losonc rendezett tanácsú városa3 áll, mégpedig egy csillag-tipológiájú infrastruktúra metszéspontjában. Itt futnak össze a vasútvonalak, közutak, ezen keresztül zajlik az észak-dél irányú forgalom jelentős része. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. (benne a Salgótarjáni Vasfinomító Társasággal) a századfordulón az ország nyersvastermelésének, acélgyártásának 44%-át adja. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. az ország egyik legdinamikusabb bányavállalata, lényegében 1960-ig expanziót mutat. A vármegye közigazgatási központja 1790–1950 között Balassagyarmat, amely egyúttal járási székhely és 1437 után 1923-ban nyer ismét városi rangot. Földrajzi jelentőségét az adja, hogy a főváros és az Alföld felől e területen keresztül közelíthetők meg a felvidéki bányavárosok. Nyugat-Nógrádban emellett több fázisban – a XVII–XVIII. század fordulóján – jelentős szlovák diaszpóra, szlovák falvak jönnek létre. A XVIII. sz. elején egy lényegesen kisebb sváb, valamint Balassagyarmaton egy igen jelentős számú zsidó közösség alakul ki. Ezt a földrajzi-gazdasági-társadalmi struktúrát metszi félbe 1920-ban a trianoni határ, melynek kialakításával a megye („csonka Nógrád-Hont Vármegye”) területe majdnem felére, 2500 km2-re csökken és magyar ajkú lakosságának egy részét is elveszíti. (A 240 000 fős népességet 1980ban éri el ismét.) A korábbi helyzet áll vissza egy rövid időre – 1938-45 között – az első bécsi döntés következtében. Egy pillanatra visszatérve a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. történetéhez: úgy tűnik, az ózdi iparvidék osztja a kelet-nógrádi medence sorsát: a trianoni határ elvágja természetes vonzáskörzetének egy részétől – így a főbb nyersanyagforrásoktól is –, és csak 1938-ra éri el az 1928-as teljesítményének szintjét, összefüggésben a II. világháborút megelőző, fokozott nehézipari aktivitással. 3 A rendezett tanácsú város nem tagolódik a járási szerkezetbe, hanem közvetlenül vármegyei irányítás alatt áll. �KÖZÉLET 81 Ebben a megközelítésben a kelet-nógrádi iparmedence és az ózdi térség – a kapcsolódó dél-szlovákiai (rimai) területekkel együtt – alkot egy gazdaságtörténeti-topográfiai egységet. A II. világháborút követően a borsodi iparvidék egy erőteljesebb modernizációs megerősítést kap, de a súlypontok a határ vonalától Miskolc, Diósgyőr (és országosan Dunaújváros) irányába tolódnak el. Ez a vélhetően stratégiai döntéssorozat lényegében megpecsételi a határ menti területek sorsát. Valami hasonló folyamat zajlik le a határ túloldalán: a határközeli térségek gyors hanyatlásnak indulnak és ezek a dél-kelet-szlovákiai területek is depresszióba süllyednek. A térségből – mintegy sziget – Kassa és környéke emelkedik ki. A trianoni határ Nógrádban egy „infrastruktúra-torzót” eredményez, melynek fő jellemzői a mai napig megfigyelhetők: a kelet- és nyugat-nógrádi vasútvonalak megyén belül nem találkoznak (északon Losoncon, délen a Hatvan–Aszód vonalon futnak össze). A kelet-nyugati közutak természetes csomópontja is a határon kívülre, Losoncra kerül. Nógrád jelentősebb városainak természetes vonzáskörzete megfeleződik: Balassagyarmat, Szécsény és Salgótarján a „határra tapadva” találja magát. A körkörös vonzáskörzetek helyett létrejövő félkörök a mai napig erősen determinálják e városok expanzióját. (Ebbe a félkörbe rendeződik valamennyi szolgáltatási ágazat – például a megye két nagy kórházának ellátási területe is –, ami egy meglehetősen pazarló logisztikai szisztémát eredményez.) A határ bénító közelsége nyilván nemcsak a magyar, hanem a szlovák oldalt is sújtja, de a történelmi előzmények okán egyik állam sem túl aktív a (fizikai) kapcsolatok fejlesztésében). (…) NAGY LÁSZLÓ Nógrád a népességcsökkenés és az elvándorlás fogságában (…) a kedvezőtlen tendenciákkal Nógrád nem áll minden téren egyedül, az ország számos megyéje, régiója küzd csökkenő népességgel, elvándorlással. Ami azonban Nógrádot illetően kifejezetten nyugtalanító, hogy a leszakadás a legtöbb mutató tekintetében növekszik, alig-alig találni olyan táblázatot, rangsort, amelyben sikerült a megye pozícióján a „társutasokhoz” képest javítani. �82 KÖZÉLET A témák tehát időszerűek, különösen a demográfiára vonatkozó, amelyre egyébként politikai színtéren is kiemelt figyelmet kíván fordítani az elkövetkező években a kormány, stratégiájának középpontjában áll majd a népesedés kérdése. Van némi remény rá, hogy a különböző támogatásokkal, kedvezményekkel sikerül elősegíteni a gyermekvállalási kedvet (Nógrádban is), de érdemi megyei demográfiai előrelépés csak akkor valósulhat meg, ha más megyékhez képest jóval több gyermek születik, tehát a nevezetes „olló” szárai egymáshoz közelítenek, és nem eltávolodnak. Ami az elvándorlást illeti, a kép azonban összetettebb és politikai-gazdasági érdekek szempontból sem fekete-fehér. A hátrányos régiókból, a nehezebb életés megélhetési körülmények elől a centrum felé mozgás, mint tudjuk, nem újkeletű, mondhatni természetes folyamat, kisebb-nagyobb intenzitással hazánkban és a nagyvilágban is megtapasztalható a jelenség. (…) A palóczokról – ahogyan eleink látták Nem vitatható, erőforrásait, gazdasági erejét, egyéb lehetőségeit tekintve Nógrád sohasem tartozott a megyék élvonalába, sőt még középmezőnyébe sem. Az okok között nem elhanyagolható a szellemi erőtér, a kulturális beágyazottság gyengébb foka, a megye jelentős írói, költői, tudósai, művészei csak árnyalni tudták ezt a negatív helyzetet (itt a kulturális kifejezést széles értelemben használom, beleértve a társadalmi, politikai kiterjesztést is.) Márpedig számos mai hátrány forrása ezekben (is) keresendő, nem elfelejtve, hogy az önszerveződés, az együttműködés, az ön- és társadalmi érdekek érvényesítése, „artikulációja” terén sem jeleskedett a palócság, ezáltal a megye. Természetesen ez az általánosítás csak hosszú időtávon és földrajzi meghatározottság nélkül értendő. A részbeni bezártságnak viszont igen fontos pozitívuma is volt és van mai is, hogy a palócság megőrizte vallását, hagyományait, mindazt, amire szellemi, erkölcsi téren támaszkodni tud. A fenti összefüggésből indulva, először is ki kell térni a palócok lelkületére, származására, területi elhelyezkedésére. A mai helyzettel való szembenézéshez mankót kaphatunk, ha a palóc néplélek megismeréséhez, megértéséhez kissé hátrébb lépünk, ehhez az előző korok gondolkodói adják a legjobb segítséget. Hiszen milyen a palóc ember? …dolgos, józan gondolkodású, természetes eszű nép. Azt szokták rá mondani: eleven, mint a kéneső, pedig hát lassan cselekvő, flegmatikus…a külvilágból nem hat rá semmi… A palócok becsületesek, törvénytisztelők. Szeretnek tanácsot kérni, de a �KÖZÉLET 83 maguk eszén járnak… Észjárásuk furfangos, okoskodó, e tekintetben nagyon hasonlítanak a székelyekhez. A palóc is, mint általában a magyarság, önérzetes egész az arisztokratikusságig: jó módjában rátartó… A palóc családi élete mintaszerű. Erkölcsi életük is példás… Sommásan így jellemezte a palócságot az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben c. monumentális munka4 egyik szerzője. Egy pár évtizeddel későbbi írás5 pedig már a helyben maradás, népszaporulat tekintetében hoz példát, hiszen …kevés olyan palóc falu van, mint Mátraverebély, ahol 1200 léleknek csak 12 házhelye van. Az ilyen földnélküli faluból aztán nemcsak aratni járnak el a lakosok, hanem messzeföldre sommásnak is. Az asszony sokkal jobban húz a szülőföldjéhez, mint a férfi. Ezek között nagyon divatba jött az Amerikába való kivándorlás, de asszony csak nagyritkán szánja rá magát, hogy az ura után menjen. Egyke ugyan még nem dívik a palócok között, de a jómód itt is mindinkább kezdi terjeszteni ezt az átkot, ami idáig nem igen fért meg a palóc fehérnép jó, szép erkölcsi felfogásával… A leányok igyekeznek általában 15–16 éves korukban férjhez menni, mert a 18. évében levő már a legtöbb helyen vénleány s csak kevés olyan hely van, mint Verebély, ahol 25 éves leánynak sem szégyen lenni. A legények szintén besorozásuk előtt házasodnak meg s néha nevetségesen gyerek házaspárok kerülnek össze. Rusznyák Gyula: Hegyközi palócok c. írása6 a palócság életmódját már a történeti helyzet és a környezet függvényének szélesebb összefüggésébe hozta. Szerinte településhelyük megválasztásánál kifejezésre jutott a …sokszoros csatavesztés, hajszoltság folytán előállott lelki felőröltség és bizonytalanság szorongó érzése is, melyben Ázsiában részük volt. Azért is keresték az erdőktől védett hegységalji részeket. Azonban itt sem érezték magukat biztonságban, „továbbsodró rohamoktól” tartottak. Önbizalom és biztonságérzet csak akkor tért vissza, mikor már templomaik megépítésére kerülhetett sor, amelyeket a falvak fölött emelkedő dombtetőkre helyezték. (…) Demográfia – elvándorlás, erős kölcsönhatások A születésszámot gyakorta összefüggésbe hozzák egy adott ország, régió gazdasági állapotával, az életminőség alakulásával. Ahol jobbak az életkilátások, ott több, ahol bizonytalan vagy éppen kilátástalan a család jövője, ott kevesebb gyermek megszületése prognosztizálható, hallhatjuk Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben. 1886. Bp., XX. kötet. 183. Báró Nyáry Albert 1923–1924. Jellemvonások a palóc népéletből. In: Ethnographia 34–35. évf. (Népélet I–II.) 6 Rusznyák Gyula 1940. Hegyközi palócok. In: Bangha Béla (szerk.): Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. Bp., 12. szám 4 5 �84 KÖZÉLET gyakorta ezt az álláspontot. Ha ez ilyen egyszerű ok-okozati összefüggés lenne, akkor a legfejlettebb ipari országokban a gyermekszaporulatnak a legmagasabbnak, a harmadik világ országaiban a legalacsonyabbnak kellene lennie (szintúgy, mint pl. hazánkban a roma lakosság esetében). Holott a helyzet inkább fordított. Ráadásul a gyermekvállalással kapcsolatos döntések szinte titokzatos egyéni elhatározások folyományai, egyértelmű válaszok, biztos receptek a felmerülő „miértekre” aligha adhatók. Egyegy ország által hozott társadalompolitikai intézkedések sem adhatnak biztos megoldást a születésszám növelésére, sőt egyes külföldi példák bizonyítják, negatív hatással is járhat egy erőteljes külső behatás. Az utóbbi évek javuló hazai gazdasági eredményei sem voltak jelentős érdemi befolyással a születésszám növekedésére, bár kétségtelen, bizonyos elmozdulás tapasztalható. Viszont ezek hatásait rövidtávon nehéz mérni, az eredmények hosszabb időintervallum alatt jelentkezhetnek, ha egyáltalán – mondják a szakemberek. Másrészről, az önmegvalósítást, életélvezetet sikeresen sugalló szlogenek, az átformált társadalmi közhangulat eleve akadály a gyermekvállalásban, hiszen mindezek ellentétesen rezonálnak az állami szándékokkal. Személy szerint könnyebben azonosulok azzal a nézettel, hogy a demográfiai adatok ott alakulhatnak pozitívan, ahol az utódra a család jövőbeni fenntartásában, a munkamegosztásban, jövedelemtermelésben eleve építenek, számítanak. Nem lehet kétséges, a nyugati civilizáció (de az sem egységesen) éppen gazdasági fejlettségénél fogva láthatóan nem szorul ilyen jellegű segítségre, nem úgy, mint a szegényebb országok. Globális tekintetben, ha ennek az álláspontnak lehet is alapja, de egy-egy országon belül ennél árnyaltabb a kép. A kisebb-nagyobb közösségekben már jobban érvényesülnek a gazdasági, környezeti, kulturális, életmódbeli stb. szempontok különbözőségei, így a jelen és a jövő életkilátásai keverednek az átöröklött életfilozófiák, szokások, hagyományok „berögzült” szempontjaival, nézeteivel. Immár Nógrádra fókuszálva, a kedvezőtlen gazdasági kilátások, a helyi társadalom ellentmondásai, a jövő iránti bizalom hiánya, a kisebb-nagyobb közösségek pozitív szemléletének, kisugárzásának elmaradása, a szellemi javakhoz való hozzáférés korlátai, a nivellálódó kulturális, életmódbeli különbözőségek játszhatnak kiemelkedő szerepet az egyének, családok döntésében, hogy életüket nem gyermekáldással, ill. mégsem szülő- ill. lakóhelyükön kívánják berendezni. Ha a születésszám és az elvándorlás okai között a társadalomtudósok tesznek is különbséget, de �KÖZÉLET 85 kérdéskörünk két területét jelképesen összevonhatjuk, hiszen ezekben jelentősen több a kapcsolódás, mint az eltérés. (…) BARÁTHI OTTÓ Nógrád megye gazdaságának és társadalmának sajátos jegyei, állandó jellemzői az elmúlt évtizedekben E dolgozat szerzője felhasználja a statisztika eszközeit, a tanulmány tárgyához képest – figyelemmel a lap karakterére – visszafogottan az adatait és mutatóit is. Mélyebb közgazdasági elemzés helyett igényes ismeretterjesztésre törekszik. Határozott célja, hogy Nógrád megye gazdaságának és társadalmának főbb jellemzőit évtizedekre visszatekintve is vázolja, jelen állapotát tényszerűen és kritikusan bemutassa, a várható következményeket kendőzetlenül közzé tegye. Bevezetés Miközben a világ globalizálódik, a nemzetállamok fejlettségi különbségei növekednek, sőt az egyes országokon belüli térségek is differenciálódnak. Így van ez hazánkban is, amely folyamatnak Nógrád megye az egyik kárvallottja. Az adott pozícióból való elmozdulás esélyének megragadásához a kiváltó okok és összetevők folyamatos elemzésére van/lenne szükség. A kérdés kézenfekvő: ismerjük-e Nógrád megye elmúlt évtizedekben bekövetkezett drámai változásainak tényezőit, objektív okait és szubjektív összetevőit? Látjuk-e világosan saját pozíciónkat és a várható következményeket? A válasz csak dadogós, jobbára nemleges lehet. Ezért meggyőződésem szerint minden új és újabb információ, elemzés és más megközelítés is segítheti az eligazodást. E megfontolásból is a három részből (I. Gazdaság..., II. Társadalom..., III. Következtetések...) álló dolgozatomban a Központi Statisztikai Hivatal (továbbiakban: KSH) adataira, ezekből saját számításaimra, korábbi dolgozataimra és egyéb információkra is alapozva igyekszem bemutatni Nógrád megye gazdaságának és társadalmának jellemzőit az egyes nemzetgazdasági ága(zato)k, demográfiai és más ismérvek szerinti struktúrában. Mindeközben megyénket az országban és az észak-magyarországi régióban is pozicionálom. Az adatokat, mutatókat táblázatos formában is közlöm, itt-ott szemléltetem, hivatkozásokkal hitelesítem. Egyes ágazatok esetében – terjedelmi korlátok �86 KÖZÉLET miatt – csak rövidebb ismertetésre szorítkozom. Ugyanakkor a gazdaság és társadalom azon jelenségeit és folyamatait, amelyek az elmúlt évtizedekben standard ismérvei és jellemzői is voltak Nógrád megyének – közülük egyesek (népességfogyás, munkanélküliség stb.) állandó negatív jelzőivé is váltak – igyekszem közelebbről is megvizsgálni. Mindezt a tárgyilagosságra törekvés igényével, miközben néhány következtetést is levonok, és a véleményemet is kifejtem, csakhogy olvasóimat inspiráljam, akár hozzászólásra is ösztönözzem. I. Gazdaság: a várt fejlődés ködbe veszett Fejlettségi szint: kiáltó különbségek. A bruttó hazai termék (GDP) mutatói – különösen az egy főre jutó GDP – a régiók és megyék növekvő differenciálódásáról tanúskodnak. Itt csak a megyékről szólva: a nyugati országrészben a legnagyobb a fajlagos mutató értéke, míg a mezőny végén a keleti megyék találhatók. A legmagasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező Győr-Moson-Sopron és a legkisebb értékkel bíró Nógrád mutatója között 2000-ben még „csak” 2,3-szeres, 2016-ban pedig már 3,13-szoros a különbség.7 (…) Közlekedés: korszerűtlen. Közúton meghatározó a 2. sz. (Budapest– Vác–Parassapuszta) és a 21. sz. (Hatvan–Salgótarján–Somoskőújfalu) főút. Budapestet az M3-as autópályához csatlakozó 2. és 21. sz. főúton lehet elérni. Utóbbi négysávosítása jó két évtizedet késett, de még így is „nagy lépés a közúton”. A megyei főúthálózat kiépítettsége jó, műszaki állapota közelíti az országos átlagot. Az Ipoly-hidak helyreállítása, újak építése hozzájárulhat a magyar-szlovák kapcsolatok javításához is. A vasút műszaki feltételei nem megfelelőek, a 81. sz. Hatvan–Somoskőújfalu vonal tervezett villamosítása nem valósult meg. A pálya állapota miatti korlátozások következtében a Salgótarján és Budapest közötti menetidő – Hatvanban átszállással „hosszabbítva” – 19. századi. Salgótarjánt „nem érte el” az intercity-járat sem. Már régen roboghatna a nyugat-nógrádi térségi vasútprojekt, de azt is befékezték. Vállalkozások: strukturális hátrányok. Vállalkozásaink száma az utóbbi időkig évről évre kismértékű növekedést mutatott. Kedvezőtlen a társas vállalkozások alacsony aránya, a külföldi tőke csekély részesedése. A társas vállalkozások száma 2011 és 2017 között már mintegy 20%-kal csökkent. Sajnálatos az alacsony vállalkozói aktivitás: ez évi adatok sze7 KSH Táblák (STADAT) Idősoros éves, területi adatok. Általános gazdasági mutatók http://www.ksh.hu/stadat_eves_6_3 �KÖZÉLET 87 rint a regisztrált 24 ezer vállalkozás mindössze 1,37%-a az országosnak. Ezer lakosra csak 125 vállalkozás jut, amely jóval elmarad a hazai (178), és még az észak-magyarországi (132) mutatótól is. Okai: tőkehiány, szerény szaktudás és még a nógrádi habitus is ide sorolható. Az összes vállalkozás 18%-a társas, 82%-a önálló vállalkozó. A 4,3 ezer társas cég 70%-át kitevő kft-k és rt-k száma lényegében stagnál. A társas cégek döntő többsége legfeljebb 9 főt foglalkoztat, a 249 fő felettiekből 10 van mindössze megyénkben. Utóbbiak a kereskedelemben, az iparban és az építőiparban, az önálló vállalkozók a mezőgazdaságban és az ingatlanügyben működnek nagyobb arányban.8 (…) Magyarország lakóinak száma az 1980-as évektől csökken. Nógrád népessége arányaiban a legnagyobb veszteséget könyvelheti el, az említett és az ezredforduló után időszakban is (…) A népességváltozás alapvetően a születések és a halálozások száma elérő alakulásnak következménye. Nógrádban az ún. természetes fogyást (kevesebben születnek, mint ahányan meghalnak) az elvándorlás negatív egyenlege tovább erősíti. Ezen túl is megyénk további súlyos gondja az elöregedés. (…) Nógrád megyében a 100 fő 14 éven alatti lakosra több mint 144 fő 65 év feletti lakos jut, ami meghaladja mind a régiós, mind az országos indexet. A nógrádi népességstruktúra további specifikus iránya: a népességfogyáson belül a roma lakosság dinamikus növekedése. Mindezeket az állandó jellemzőket és a várható változások következményeit itt nem kell részleteznem, mert a lap ez évi első számában ezekről már értekeztem, és a következtetéseim sorában is szólok még róluk. (…) Közműellátottság: dinamikus fejlődés. Az utóbbi évtizedek kommunális beruházásai (közműprogramok) eredményeként teljes a nógrádi települések közüzemi vízellátása, szennyvízcsatorna-hálózattal pedig már a települések döntő többsége is rendelkezik. A közműolló jelentős mértékben záródott. Az egy háztartási gázfogyasztóra jutó energiafelhasználás megyénkben az országos és a régiós átlagnál is magasabb, a villamosenergiafelhasználás pedig az országosnál alacsonyabb, a régióssal megegyező. (…) 8 KSH Fókuszban a megyék – 2018. I. félév Térségi összehasonlítás http:// www.ksh.hu/docs/hun/xftp/megy/182/index.html �88 KÖZÉLET Kultúra, művelődés: kevesek kiváltsága. Miközben a községi kultúrotthonok, művelődési házak száma csökken(t), a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia Központ jól működik, változatos programjai közül a Nemzetközi Dixieland Fesztivál határainkon túl is ismert. Az önállóvá vált és megújult Zenthe Ferenc Színház remek repertoárjával már országos hírű. Teltházas előadásainak is köszönhetően a megye színházlátogatóinak száma a 2000. évi 4 ezerről 2017-re 33 ezerre emelkedett, túlszárnyalva a régiós és az országos látogatói mutatók dinamikáját. Ugyanezen időszak alatt a nógrádi mozik látogatottsága mintegy 35%-kal esett vissza. A községi könyvtárak – a Balassi Bálint Megyei Könyvtár szakmai közreműködésével – a közművelődés változatos színterei. A „Balassi” könyvtári mutatóival megállja a helyét régiós és országos összehasonlításban, kitűnik színvonalas rendezvényeivel, egyben kiadója (…) a Palócföld folyóiratnak is. Levéltáraink közül a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára a közelmúltban épületében és feltételeiben is megújult, szolgáltatásai a kutatói igényeket is kielégítik. A Salgótarján Megyei Jogú Város fenntartásában működő, megyei hatáskörű Dornyay Béla Múzeum értékes kiállítások rendezésével kedvelt közösségi tere a múzeumbarát közönségnek. (…) Végezetül: Nógrád megye és székhelyvárosa, Salgótarján gazdasága és társadalma jelenlegi állapotán javíthat valamelyest a folyamatban lévő 2014–2020 időszakára készült Integrált Területi Program és a Modern Városok Program eredményes végrehajtása. Ezekben és a további nagyon szívós és hatékony munkában kell bízni, hogy Nógrád megye megkapaszkodjon, idővel és jó esetben elinduljon a felfelé vezető, nagyon meredek úton.9 (…) 9 Többek között az említett programok végrehajtásának állásáról részletesebben is írtam egy országos igazgatásszervezési, területfejlesztési és informatikai szaklapban, jelesül az alábbi cikkeimben: Baráthi Ottó 2018. Fókuszban a fennmaradást szolgáló intézkedések és a felzárkózást is favorizáló fejlesztések. Beszélgetés Fekete Zsolt úrral, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármesterével. In: Jegyző és Közigazgatás. 3/36–39.; Baráthi Ottó 2018. Fontos „...a hit, ami megtartott, s amit meg kell tartanunk további fennmaradásunk érdekében...” Beszélgetés Skuczi Nándor úrral, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése elnökével. In: Jegyző és Közigazgatás. 5. sz. (Várható megjelenés: 2018. november) �SZEMLE 89 MIKLÓS PÉTER Misztériumvallomások Kalandozások Németh Péter Mikolával A kortárs magyar irodalmi életnek kétségkívül egyedi, s – sokrétű tevékenységének mennyisége és minősége révén is – ismert és elismert alakja Németh Péter Mikola, aki költőként és performerként, valamint irodalom-, kultúra- és közösségszervezőként is komoly teljesítményt tudhat magáénak. Mint minden posztmodern alkotó, ő is keresi azt a kifejezésmódot – művészeti ágaktól és műfajoktól függetlenül –, amely úgy teszi jellegzetessé és összetéveszthetetlenné hangját, hogy közben reflektál a huszadik–huszonegyedik század emberének szellemi és fizikai szétesettségére, töredezettségére, s ezek révén mutat rá az összeszedettség és az egyetemesség fontosságára. Ezek jegyében Németh Péter Mikola költői világában a neoavantgárd kifejezésformák és a kötöttségükben is szabad japán haikuköltészet univerzális tradíciói egyaránt helyet kapnak. Németh Péter Mikola számára fontos hagyomány, amelyet – úgy vélem – a civilizáció és a humánum alapjának tekint. A Hamvas Béla-i intuitív ősi tudáshalmaz mellett a judaizmus és a kereszténység szabályozott tanításai is részét képezik tradíciófogalmának. De nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy az embert körülvevő természet (vagy megfordítva: a természet titokzatos és isteni erői alkotta ember) az a végső keret, amely meghatározza a létünk milyenségét és minőségét, s hogy „igazi” emberi élet csak a természettel összhangban képzelhető el. A humánum, az örök és mély emberi tartalom pedig nem képzelhető el – rajzolódik ki Németh Péter Mikola megnyilvánulásaiból – a hagyomány kötöttsége és a közösség élménye – amelyek paradox módon megteremtik magukból a szabadság föltételeit is – nélkül. Az előbbiekben vázlatosan körülírt mikolai univerzum újabb erős anyaggal bővült idén, amikor a Hungarovox Kiadó gondozásában megje- �90 SZEMLE lent a Személyesség a személytelenségben című kötet, amely a szerző „párbeszélgetéseinek könyve”. Németh Péter Mikola – mint Vác kulturális és civil életének egyik prominense – az elmúlt három évtizedben számos rádiós- vagy televíziós-, illetve pódiumbeszélgetést szervezett. A csaknem félezer oldalas könyv anyagát jórészt ezen – a szó hagyományos és filozófiai értelmében vett – párbeszédek teszik ki, de helyet kapnak benne esszék, előadások és versek is, valamint montázsok és fényképek (úgy is, mint dokumentatív tartalmak és úgy is, mint művészeti kísérletek). A kötetben nagyon erősen jelen van a tradíció, az egyetemes és magyar művészeti hagyomány, amelyből néhány alkotó különösen hangsúlyosan szerepel. Közéjük tartozik Madách Imre és Pilinszky János. A madáchi küldetés – ami Az ember tragédiájának etikai üzenete, s ami, úgy vélem, Németh Péter Mikola imperatívusza is – nem más, mint az emberi természet változatlansága és bűnre való hajlamának tudatában, s az emberi történelem borzalmai és ciklikussága ismeretében is bízni az örök és ideális emberben, ezáltal a múlt tűélességű meglátása és megértése mellett hinni a jövőben. Egy olyan vízióban, amelyben – a változhatatlan hagyomány ismeretében – egységben van egyén, közösség és természet. Madách Imre neve – s az általa jelölt életút, életmű és életbölcselet – program. E program jegyében szervezett Németh Péter Mikola Vácott a sztregovai mesterről (aki egyébként nemcsak a magyar irodalomnak, de a hazai eszme- és gondolkodástörténeti örökségnek is egyik kiemelkedő tényezője) elnevezett kört, rádiót, televíziót. S ez a program a kötetben fölbukkanó egyik domináns szellemi tartalom. A Pilinszky János nevével jelzett üzenet a tradíciónak másik – tágasabb – rétegébe vezeti Németh Péter Mikola beszélgetéseinek olvasóját. A judaizmuson alapuló és az ókori hellén bölcselet paradigmáját is magába integráló kereszténység jelenik meg általa. S ezen keresztül az az emberés Istenkép, amelyek helyes ismerete nélkül nem tudunk megérteni olyan fogalmakat, mint például a szabadság, a szeretet, a család, a lélek. Pilinszky életműve a huszadik század traumatizált emberei kollektív – és legtöbbször elfojtott – élményanyagának csupasz eszköztelenséggel és mély humanizmussal megkomponált megkapó megörökítése, amely aztán folyamatos tovább- és újragondolásra, illetve tovább- és újramondásra szorul. Ezt vállalja föl és képviseli Németh Péter Mikola, amikor – akár beszélgetésben, akár költői szövegben – evokálja az Apokrif kanonizált költőjét. A könyvben közölt beszélgetések évköre 1992-vel veszi kezdetét és 2018-cal fejeződik be. A dialógusok tere többnyire Vác, kisebb részt Budapest, de a Mediterraneum is megjelenik Hvar és Róma révén. A dalmá- �SZEMLE 91 ciai nyaralóhelyen a hatvanas–hetvenes évek jugoszláviai magyar neoavantgárd összművészeti törekvéseinek ikonikus alakja, Ladik Katalin, míg az örök városban Szőnyi Zsuzsa, az „aventinusi tündér” – Szőnyi István lánya, Triznya Mátyás festőművész és látványtervező felesége, de mindenekelőtt a Triznya-kocsma elnevezésű római irodalmi szalon háziasszonya és lelke – a beszélgetőtárs. A Németh Péter Mikolával „párbeszélgetők” között ott találjuk többek között – a teljesség igénye nélkül, csak a szellemi közeget érzékeltetendő – Faludy Györgyöt, Szabó Ferenc jezsuita papköltőt, Kerényi Ferenc irodalomtörténészt, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érseket (akkoriban a váci papnevelő szeminárium rektorát), Gyarmati György történészt, Mizser Pál festőművészt, Pázmándy György piarista atyát. A beszélgetések tárgya között pedig Madách Imre, Pilinszky János, Albert Camus munkássága mellett ott van a nagyböjti és az adventi ünnepkör üzenete, s Brusznyai Árpád klasszika-filológus, tanár ötvenhatos mártíromságának erkölcsi példája éppúgy, mint Hubay Miklós és Illyés Gyula művészetének halhatatlansága és mindenkori aktualitása. Mind a könyvben olvasható beszélgetéseken, mind Németh Péter Mikola művein és megnyilatkozásain – mint már utaltam rá – végighúzódó motívum a hagyomány, amely jelent helyhez (Váchoz) és közösséghez (a magyarsághoz s a magyar történelmi és kulturális tradícióhoz) kötődést egyaránt, s amely az európai humanizmus értékrendjét is magáénak vallja. A magabiztos és megalapozott mikolai múltszemléleten kissé bizonytalan, ugyanakkor szeretetteljes jövőkép nyugszik. Mint Németh Péter Mikolától a könyv elején olvashatjuk: „Édes hazánkat, amely jelenvalóságunk színtere, jövőnk bölcsője, múltunk hamvvedre, csakis részvéttel szerethetjük, ahogy azt Pilinszky testálta ránk a huszadik században. Az élő hagyományt, a népit is, a nemzetit is sokkal inkább megőrizni szükséges. És tovább kell tudnunk adni is, semmint hagyni, hogy a feledés homályába merüljön. Hacsak nem akarjuk együgyűen azt, hogy marionettbábokként végképp kiszolgáltatottak legyünk ebben a szuperújért ácsingózó, globalizálódó világrendben, a természetes világtól teljesen elrugaszkodó és elidegenedő vadkapitalista helyzetben.” Összességében egyet kell értenem Szörényi László irodalomtörténész professzorral, aki a nyolc fejezetből álló kötet utóhangjának első bekezdésében a következő szavakkal értékeli a könyvet: „Igen sokféle módon hasznosítható olvasáskor Németh Péter Mikola kötete. Először is hozzásegít a szerző, illetve a szerkesztő vagy a riporter vagy a kérdező vagy a beszélgetőtárs szerepében feltűnő költő jobb megismeréséhez. Hiszen �92 SZEMLE olyanokat választott ki társul, akár folyóiratba készült cikkről legyen szó, akár televíziós vagy rádiós beszélgetésről, akár az ez utóbbiak alapján készült esszékről, illetve eszmélkedésekről, avagy olyan dialógusokról, amelyek összefoglaló jellegüknél fogva portré-interjúnak tekinthetők, és magukba foglalják mindazokat a témaköröket, amelyeket a korábbi ciklusok elkezdtek feszegetni.” Végezetül álljon itt a recenzens – akit erőteljesen ragadott magával Németh Péter Mikola „párbeszélgetéseinek” könyve – magyarázata az ismertetés címére. A kései ókor sajátos vallástörténeti jelensége volt a misztériumvallások megjelenése (ezek sorába tartozott az akkoriban kialakuló kereszténység is). Olyan korban jöttek létre, amikor a hagyományos antik értékek – így a görög etika, a római jellem, a régi politeista vallások tanításai – válságban voltak. Mircea Eliade, az összehasonító vallástörténet legnagyobb kutatója szerint a misztériumvallások születést, halált, feltámadást megélt – s követőinek örök életet ígérő – isteneinek kultusza „többé-kevésbé kidolgozott beavatást (vallástant, rítusokat, ezoterikus oktatást) foglalt magába, melynek végeztével a növendéket fölvették a közösségbe.” Németh Péter Mikola könyvét olvasva az értékválságoktól terhelt világunkban is fölismerhetőek bizonyos egyetemes és örök emberi értékek, amelyek a hagyományra és a múlt megbecsülésére alapozva mutatnak jövőképet. A kötetben olvasható beszélgetések, ha halhatatlanságot nem is ígérnek, emberhez méltó életet, s a minőségen és a szabadságon nyugvó – közösségben megélhető – humánumot tárnak elénk. Így válnak misztériumvallomásokká. (Németh Péter Mikola: Személyesség a személytelenségben. Budapest–Vác–Hvar–Róma Párbeszélgetéseim könyve. 1992–2005–2018 Hungarovox Kiadó, Budapest, 2018. 496 o.) �SZEMLE 93 CSONGRÁDY BÉLA „Tisztelőd s barátod” Arany János levelezése Madách Imrével Ritkán adódik úgy egy recenzió esetében, hogy a szerző elsőként – mintegy hangütésként – a szóban forgó könyv hátsó borítójáról idéz, s nem az előszóból, a bevezetésből, netán a fülszövegből. (Utóbbiból nem is lehetne, minthogy ilyen része nincs e kötetnek.) A leghátul olvasható Arany János és Madách Imre levélváltása ugyanis nemcsak a feldolgozott, 1861. szeptember 12-étől 1864. március 14-ig terjedő korszakot jelzi, hanem azt is, hogy e terminus során miként változott, honnan hová jutott a magyar irodalom történetének e két zseniális, már régen és teljes joggal klasszikusként számon tartott, felmérhetetlen értékű szellemi örökséget hátrahagyott alakja közti viszony. Az akkor már nagy szaktekintélynek számított Arany János – miután elismeréssel szól Az ember tragédiája hozzá eljuttatott kéziratáról, mondván, hogy a mű „…egy kevés külsimítással irodalmunk legjelesb termékei közt foglalhat helyet…” – „rokonérzelmű polgártársa”-ként köszön el a „Tisztelt Hazafi”-nak címzett Madách Imrétől. Két és fél évvel később – halála előtt egy bő fél évvel – viszont a Tragédia-költő „Tisztelt kedves Barátom!”-ként szólítja meg Aranyt és ekképpen kezdi levelét: „Tudod, hogy én hatalmas szárnyaid védelme alá húzódtam, s ha magamat költőnek szabad nekem is neveznem a többivel, téged választottalak mint ilyen, atyámnak…”, majd többek között így folytatja: „Ha mit küldök s tudom, hogy ha rossz, nem csak hallgatva mellőzöd, vagy elnézve kiadod, de rám ripakodsz, akkor foglak egészen szeretni s bátran lépek eléd: addig félve, bizonytalanul…” „…igazi hű barátod, Madách Imre”. �94 SZEMLE Fentebb idézett levélrészletek alapján nem meglepő, hogy Praznovszky Mihály egyik legújabb, Arany János és Madách Imre levelezésével foglalkozó könyvének a „Tisztelőd s barátod” főcímet adta. Miután 2013/14-ben részt vett a sztregovai állandó Madách-kiállítás rendezésében, 2015-ben egy vaskos kötetet adott ki arról, hogy mit írtak a magyar sajtóban Madách Imréről, milyen dokumentumok lelhetők fel róla élete utolsó, 1861 – amikor nyomdába került Az ember tragédiája – és 1864 – amikor elhunyt – közötti időszakából, a közelmúltban pedig az Arany János-emlékévbizottság és a veszprémi OOK–Press nyomda támogatásával megjelentette a levélváltásuk krónikáját. A Madách-irodalomban jártasak tudják, hogy a Tragédia-költő levelei – köztük az Aranyhoz írottak és a tőle kapottak – nem most először publikáltattak. Például 1942-ben – Staud Géza, illetve Halász Gábor részéről – történt többé-kevésbé sikeres kísérlet a teljes levelezés közzétételére. E sorba illeszkedett 1959-ben Győrffy Miklós Lónyai Menyhért hagyatéka alapján írott Madách kiadatlan levelei című tanulmánya az Irodalomtörténet hasábjain, majd Leblancné Kelemen Mária szerkesztésében Újabb Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárból és az ország közgyűjteményeiből című, 1992-es salgótarjáni kiadású kötet. Madách Imre ismeretlen levelei címmel Kerényi Ferenc 1968-ban az Irodalomtörténeti Közleményekben jelentetett meg tanulmányt, s már a korábbiakban is voltak sikeres és téves törekvések új levelek publikálásra. A Madách Imre kéziratai és levelezése című (Bp., 1991) katalógust Andor Csaba és Leblancné Kelemen Mária szerkesztette, s Andor Csaba volt az egyik szerkesztője – Gréczi-Zsoldos Enikő a másik – annak a vaskos, csaknem hatszáz oldalas, mondhatni reprezentatív kötetnek is, amelyet Madách Imre levelezése címmel a Dornyay Béla Múzeum és a Madách Irodalmi Társaság adott ki (Salgótarján–Szeged 2014). Ezen előzményekkel persze Praznovszky Mihály is pontosan tisztában volt, amikor belefogott a Madáchcsal kapcsolatos nagyon hosszú – fentebb az utolsó időszak részeként csak néhány epizóddal illusztrált – folyamatos munkálkodása mintegy megkoronázásába. Új kötetében közli azt a tizenhat levelet, amelyet Madách Imre és Arany János váltottak egymással. De a bevezetésben azt is hangsúlyozza, hogy véleménye szerint gazdagabb volt a levelezésük, azonban a bizonyítékok elveszhettek. Erre vonatkoznak az itt-ott olvasható, „kellett, hogy szülessenek” megfogalmazások, kitételek is. A könyvben található tizenhárom másik olyan levél is, amely közvetve, illetve közvetlenül utal a barátságukra, „vagy éppen a Tragédia fogadtatá- �SZEMLE 95 sára, vagyis Arany közvetett szerepvállalására.” Ezen megfontolásból került a sor elejére az 1861. augusztus 25-én, Pesten kelt levél, amelyet Arany János Tompa Mihálynak írt, amikor már a kezében volt a Tragédia kézirata. „Poézisról szólván: valahára fedeztem fel egy igazi talentumot… Faust féle drámai koncepció, de teljesen maga lábán jár. Hatalmas gondolatokkal terhes. Első tehetség Petőfi óta, ki egészen önálló irányt mutat. Kár, hogy verselni nem tud jól, nyelve sem ment hibáktól. De talán még ezen segíthetni: a mű igen figyelemre méltó. Írója egy fiatal képviselő, nevét majd megtudod, ha elhatározza magát költeménye kiadására s a neve nyilvánossá tételére. Mily jól esik ez örökös majmolás után egy kevés eredeti hang!” S ezt a levelet – majd a további huszonnyolcat is – követi Praznovszky Mihály könyvének újdonságát jelentő kiváló szerkesztői ötlet, amely négy részből áll. Az igazán érdekes az úgynevezett „Olvasat” címet viselő, a levelek mögöttesébe bepillantást engedő kommentárfüzér. Az elsőben például felhívja a figyelmet arra, hogy a Tragédia idézett méltatása előtt Arany – mint újdonsült pesti lakos – Tompának beszámol „családi mintlétükről”, amelyet összességében – az anyagi és a lakásgondok, a vissza-visszatérő egészségi problémák ellenére – „tűrhetőnek” minősít. „A politika viszont különösebben nem foglalkoztatja. Úgy látszik, már ő is a „lesz, ahogyan lesz” apátiájában él, „tenni nincs mit, csak várni” – írja Praznovszky Mihály. A levelek végi – kritikai kiadások alapján összeállított – jegyzeteket és a bibliográfiai forrásmegjelöléseket – ugyancsak kuriózumként – több helyütt egy-egy odaillő, frappáns citátum zárja. Az első esetben Tompa 1861. szeptember 25-i válaszából – nem kell magyarázni, hogy miért – a következőket idézi: „Örülök, hogy igazi talentumot fedeztél fel, óhajtom, hogy lépjen világ elé mentől előbb, bár másrészről tartok tőle, hogy szava e rémítő lúdgágogásban el fog veszni.” (Mint köztudott: szerencsére nem így történt. Cs. B.) A további idézetek is sok érdekességgel szolgálnak, ezt igazolják – egyebek közt – a Gombostű 1862. február 12-i számából kiemelt sorok is: „Nógrád megye hölgyei a jövő tavaszon a Petőfi által oly szépen megénekelt Salgói vár romjain majálist fognak rendezni, mely alkalommal azért, hogy a volt nógrádi képviselő, Madách Imre a Kisfaludy társaság tagjául választatott…” Praznovszky Mihály számára – ahogyan önmaga is szól róla – az irodalomtörténeti előzményekre támaszkodva, azok figyelembe vételével megadatott az, hogy a leveleket a mai olvasó nyelvén adja közre, „megőrizve persze egykori íróik szép és veretes magyar kifejezéseit.” Nem tanulság �96 SZEMLE nélküli az a névsor sem, amely azokat a személyeket érinti, akiknek nagy szerepük volt e kötet tető alá hozásában. Itt és most nincs mód mindazok felsorolására, akik – akárcsak Arany János – ugyancsak leborulnak Az ember tragédiája értékei előtt. Egyvalaki azonban – primus inter pares alapon – kivételt képez. Az az ember, aki e leborulást szót használta: Hubay Miklós. Praznovszky Mihály ugyanis rengeteget köszönhet „madáchilag” annak a 2011-ben – kilencvennegyedik életévében elhunyt – Kossuth-díjas drámaírónak, irodalomtörténész tudósnak, aki emlékezetből tudta a Tragédia négyezer sorát, és azok alapján mindig új gondolatok megfogalmazására volt képes. Praznovszky Mihály könyvének – amely tovább gazdagítja az 1964-ben, a Tragédia-költő halálának századik évfordulóján ismét zászlót bontott és már születésének 2023-ban esedékes kétszázadik évfordulójára készülő magyarországi és főként nógrádi Madách-kultuszt – mottója is e tekintélyes tudósembertől származik: „Soha nem bírtam úgy tágítani Arany Jánosról a képet, hogy belefért volna az Arany eszmevilágától oly idegen fogantatású dráma iránti fellelkesedése. (Adatunk is van rá, hogy nem könnyen gyűrte le első ellenszenvét.) Ám Arany János nagy lelke ezt a problémát gyönyörűen kiállta” – írta Hubay Miklós és idézte Praznovszky Mihály. (Zöld Kaláris Bt. Veszprém, 2018) �SZEMLE 97 SZIGETI JENŐ Legszebb versek – a Felvidékről Fellinger Károly legszebb versei (Válogatta és az utószót írta: Bakonyi István) A felsőfoktól viszolyog az ember. Amit a legszebbnek mondanak – no meg ezt a címlapra is nyomtatják – az végképp elveszi a kedvünket, még a ruhánál, cipőnél is így van ez. Az ízlésdiktatúrák ellen lázadunk. A versek esetében sincs ez másként. Szerencsére a kötet éppen arról győz meg, hogy a konvenció, a szabványosított „szép” ellen lázadnak ezek a versek. Márai szerint „a vers nem az, amit a költő leírt, hanem az, ami a vers olvasásának hatása alatt az olvasóban történik.” Bennünk születik a vers, a szavak csak a valahol bennünk meglévő, de megfogalmazni nem tudott versek varázspálcája, mely a költő keze, szava, szíve nyomán előbújik belőlünk. Fellinger versei képesek erre a csodára. Verseit olvasva nem a stíluson, a formai kérdéseken törjük a fejünket, hanem elveszünk a szavai nyomán bennünk születő „versben”. Bakonyi István érdeme, aki a válogatás nehéz, ízlést próbáló munkáját végezte, hogy ez a varázslat az olva- �SZEMLE 98 sókban bekövetkezhet. Értő szemmel, nyitott szívvel válogatott, előttünk olvasott, hogy legyen mire odafigyelnünk. Fellinger Károly a felvidéki magyar irodalom középgenerációjának jelese, akinek pályakezdése az Iródia mozgalomhoz köthető. Első kötete 1991-ben jelent meg. Indulásától foglalkoztatta a törvényesség és a tisztesség, a szabadság és a függetlenség kérdése. Versein Bakonyi megállapítása szerint „érződik Pilinszky lírájának, szemléletmódjának, világképének és tömörségre törekvésének a hatása, s ezek a hatások később is érzékelhetőek. Például egy-egy pillanat találó rögzítésében, a szünet sokatmondásában, a visszafogottságban. Hasonlóképpen hat istenkeresésben és az örökkévaló felé közelítésben”. Fellinger nem esik a sokat beszélés bűnébe. Tisztában van értékeivel, tudja határait. Ösztönösen tudatos és tudatosan használja megérzéseit megrázóan szép és elgondolkodtató verseiben. Tudatosan használja az avantgárd elemeit éppúgy, mint az ősi költészet kanonizálódott lírai motívumait. Így teremt a mindennapi világunk dzsungelében kis utat a szépség, a belső rend gyönyörű tájai felé. Tudja, hogy a dal a csendből születik, ami „egy életre szól / akár a halál”. Meg azt is, hogy „A múlt és a jelen / határfolyója fölé / hidakat emel / a felejtés. // Jézus tudja, / hogy a hidak / nem bírnák el, / kénytelen vízen járni.” Ezek a versek mindennapjaink értelmetlenségei között kézen fognak bennünket és járni tanítanak, mert csak így maradhatunk emberek az embertelenségben. Ezért ezek a versek mindennapi kenyerünkké lehetnek, ha nyitott szívvel velük indulunk. Így lesz elfogadható és szép az Isten teremtette és a költő által felfedezett világ. (AB-ART, 2016) Versek két küszöb között (Saitos Lajos legszebb versei) Mai magyar költészetünk derékhadához tartozik Saitos Lajos, a Székesfehérvárott élő költőnk, akinek 80 legszebb versét gyűjtötte kötetbe, és látta el elemző utószóval Bakonyi István, a kortárs magyar irodalom egyik legjobb értője. A Szlovákiában működő, az ott és az anyaországban élő poétákra egyaránt figyelő AB-ART Kiadó Legszebb versek sorozatának szép kötete (néhány név az eddig megjelent szerzők közül: Tóth Éva, Fel- �SZEMLE 99 linger Károly, Farkas Árpád, Petrőczi Éva) jó áttekintést ad Saitos lírai törekvéseiről, munkásságáról. Első kötete 1993-ban jelent meg. Ez a kötet tizenkettedik könyve. Újságíróként kezdte, most is a Székesfehérváron szerkesztett Vár című folyóirat olvasószerkesztője. Saitos magába szívta jeles elődeinek és kortársainak lírai anyanyelvét és azon szólítja meg az olvasót. A figyelmes olvasó észreveszi az áthallásokat, amiért nem kell szégyenkezni, hiszen ebből a lírai anyanyelvből építi fel sajátos világát. Remekbe szabott miniatűrjei elárulják nagyszerű szerkesztői készségét, azt, hogy kevés szóval is tud sokat mondani. Legfőbb erénye a tömörség és a szűkszavúság. Mesterségbeli tudását négysorosaival, remek haikuinak sorával bizonyítja. Versein átizzik protestantizmusa és magyarságtudata. Saitos olyan költő, akinek mindennapi kenyere a vers. Nem világmegváltó nagy szólamokban énekel, hanem a materiálisan létező világ ajtaját kinyitva belép a dolgok mögött meghúzódó valóság küszöbén. A két küszöb, a reális világ jelenségei és a gondolatiság sokat kifejező belső világa között születnek a versei, melyekben a lélek és a világ, az anyag és a spiritualitás titkai sejlenek fel a múlt és a jövő határán. Nem véletlenül került a kötet élére a Tél ’71 című remeklése: „Állok a belső küszöbökön. // A külső küszöbökön hó / és jég virít, / letaposott rózsa. // Két küszöb között a tér, / s a hajnali óra.” A információ forgatagában a jelentéktelenné váló ember, globalizálódó világ pszichés sivatagát egyszerű eszközökkel így formázza meg: „Közben megszülettem, / Közben egy folyó kiszáradt, / Közben sérvet kapott Atlasz, / Közben békét prédikálnak, / Közben szerkesztik geometriánkat / Közben egy vérfolyó kitágul / Közben kiszárad a torkom. / Közben lányok énekelnek. /Közben meghalok.” (Idő) Saitos tud néhány szóval miliőt teremteni. A tisztánlátás igénye vezeti tollát és ezzel elkerüli, hogy szóvirágokba öltöztesse álmait. Bakonyi István fontos és igaz megállapítása szerint „nyelve és stílusa szikár, a végső tömörítésben inkább Pilinszky János a meghatározó költőelőd a számára.” Munkáiban a népi kultúra hatása is jelentékeny, melyet talán a szülőfaluja – Soponya iránti szeretete motivál. Bakonyi István szerint Saitosnak „egyre inkább letisztul lírai hangja, újabb költeményei egyre inkább igazolják a beérést, az egyre intellektuálisabb megjelenési formát. Keresi a csönd titkát, keresi helyét a világban, és mindeközben sikerrel mutatja föl irányjelzőit”. Ha lépést akarunk tartani a mai magyar irodalom eredményeivel, nem hiányozhat könyvespolcunkról Saitos Lajos legszebb verseinek szép és igazi olvasmányélményt ígérő kötete. A Saitos Lajos világában az olvasót értő szeretettel kalauzoló kísérőtanulmány, továbbá a válogatás Bakonyi István József Attila-díjas irodalom- �SZEMLE 100 történésznek, a költő székesfehérvári „földijének” és sok-sok ottani rendezvényen, művészeti eseményen tevékeny társának, az anyaországot a Felvidékkel összekötő sorozat állandó, nem-fáradó munkatársának köszönhető. (AB-ART Kiadó, 2018) PETRŐCZI ÉVA Az „Édes anyaföldem!” fonákja Tamás Kincső: Módos asszony üres kézzel Tamás Kincső regénye számtalan okból kiváló. Először is talán azért, mert szembe megy a hamis „székelyezéssel”, az ehhez a régióhoz és lakóihoz kötődő, édeskés nosztalgiázással, az ott élők idealizálásával. Kiváló továbbá azért is, mert képzettársítások egész raját rebbenti fel. Számomra ez a huszonegyedik századi székely faluról szóló családi krónika nem egyszerűen „látlelet”, hanem ugyanakkor egy halhatatlan Benedek Elek-önéletrajz, az Édes anyaföldem! fonákja, teljes és tragikus, helyenként tragikomikus ellenpólusa. A főszereplő, Sára, egy hatvanas éveiben járó, még erős és az átlagosnál jobb módú székely falusi asszony, aki abszurd vállalkozásba kezd: több tehenét és számtalan földi javát feláldozva egy mukkanásnyi angol nyelvtudás nélkül nekivág a nagy Amerikának. Éspedig azért, hogy hazacsalogassa onnan a család „Ábeljét”, tíz éve az Újvilágban élő, egyetlen, agyondédelgetett fiát, Csabát. Akitől a távoli, hatalmas ország és az amerikás magyar meny, Margaret jóvoltából gyógyíthatatlanul elidegenedett. A gyermekével való párbeszéd csak az otthoni ízek nyelvén sikerül, ideig-óráig. A sok üveg zakuszka, meg a puliszka, Székelyföld jellegzetes ételei ebben a könyvben szinte címerpajzs-elemmé nemesednek. Az ifjú pár és születendő gyermekük, az első unoka hazacsalogatása önmagában is reménytelen vállalkozás, ráadá- �SZEMLE 101 sul az otthoni környezetében oly kackiás, határozott asszony úgy bolyong a távoli világban, mint a Kalevalában Lemminkejnen anyja, aki fia testét egy gereblyével menti ki az alvilág folyójából… Nos, a mi Sáránk nem képes megmentő anyafigurává válni, már csak azért sem, mert a fiút Amerika ezernyi csábítása és a szerelemre éhes terhes menyecske mellett a „fű”, a „spangni” is fogságában tartja. Ugyanaz a gyilkos ál-boldogsághozó anyag, amely apja, a felesége által már évtizedek óta eltaszított, most pedig egyszerűen otthon hagyott Józsi halálának is okozója lesz. A négyszereplős kamaradráma módjára felépített regény talán legmegrázóbb részlete az, amikor egy pálinkás és ráadásként kábítószeres estén a részeg és elkábult férfi így búcsúzik az élettől, amely számára éppen apasága kezdete óta lett véglegesen kopár, kietlen: „Keresem a pálinkát. A lábam előtt hever, ahogy leültem, kieshetett a zsebemből. A hold felé tartom, háromnegyedig a palack, meghúzom, ne fázzak… Hogy én miért nem kaptam életrevaló fehérnépet, fel nem foghatom. Pedig jártunk eleget, hegynek fel, völgybe le. Jut eszembe, mióta Sári elment, nem szedem a pirulákat. (A vérnyomáscsökkentőt és társait!) Kiment a fejemből egészen. Könyökölök a fűben, behunyom a szememet, hagyom a teleholdat, hadd forogjon. Ilyen se volt rég. Egyedül, szabadon egész nap, egész héten. Enyém a világ! Még marihuánás cigarettát is szívtam! Életemben először éreztem, hogy minden rendben. Amíg Julihoz (egy falubeli fiatalaszszonyhoz, aki természetesen kidobja a kapatos öregembert!) be nem kopogtam. Jaj. Jajaj. Nincs rendben semmi, de semmi. És a tyúkok is tetvesek.” Ezt a szokatlan hangvételű rekviemet Sára összeomlásának epizódja vezeti be, az a jelenet, amikor Amerikából sebtében, egy héttel korábban hazatérve a kórteremben bekómált, már csak rég eltaszított, a magányt évtizedek óta alkohollal „gyógyítgató” férjének már csak a hűlt helyét találja… De az asszony még ekkor is ámítgatja magát: „Bár itt lenne Csabi, együtt könnyebb viselni a sorscsapásokat.” Ez egyben igazi magna mater kálvária: egy asszony szenvedéstörténete, aki az anyaságért odadobta a szerelmet, a teljes asszonyi létet. Külön érdemes odafigyelnünk végül Birtalan Zsolt találó és tömör címlapképére, a szárnyakkal és gyökérrel felruházott, reménytelen kis kapcsolatteremtő, a kiürült zakuszkás üveg jelképére, amelynek címkéjén egy sehová meg nem érkező játékrepülőgép lebeg. Messzire, de komoly, olykor finom iróniába öltöztetett igazságok mélyére jutnak mindazok, akik elkísérik Sárát ezen a keserves úton, amely csillagévnyi távolságra viszi az asszonyt Erdélyországtól, s a Benedek Elek-i mesevilágtól, ahol a nagyszülők erdei szamócával etetik „édes csir- �SZEMLE 102 kéiket”, a sok, szívrepesve fogadott unokát. Az „édes anyaföld” helyett ebben a könyvben a keserű anyaföld világa jön elénk, amely azonban még így, minden keserűségével együtt is nagyon szerethető! (Marosvásárhely, Mentor Könyvek, 2017) BAKONYI ISTVÁN Éva Csodaországban Petrőczi Éva: Évamesék szépiában Hosszú ideje figyelem Petrőczi Éva gazdag pályáját. Legfőképpen a költőét, erről könyvet is írtam néhány esztendővel ezelőtt. Persze tudunk más műfajú tevékenységéről is, hiszen a puritanizmus és a protestantizmus tudós kutatója, recenziók és tanulmányok szerzője, jeles rádiós és televíziós személyiség, és prózája is figyelmet érdemel. Évamesék szépiában c. kötete pedig ez utóbbi minőséget mutatja föl. A kötet borítójáról egy kislány mosolyog ránk, éppen ilyen barnás fényben. Nem titok, hogy ő maga a szerző, néhány évtizeddel korábbról. A tudós költő gyerekkori portréja, azé a szerzőé, aki ezúttal kisprózai műveit teszi közzé ebben a kötetben. Szellemi és földrajzi utazásra hívja olvasóját, határon belül és kívül levő tájakra. Vagy éppen a múltba, fölidézvén szeretett embereket, ősöket. Közben egyfajta műfaji megújulásnak is tanúi lehetünk, hiszen egyrészt sokműfajú könyv, hiszen publicisztika éppúgy olvasható benne, mint portré vagy vallomás, vagy éppen egy kedves szó által novelettáknak nevezett írások sora. Hagyományos értelemben nem novellák ezek az írások, de hogy egy különböző példát mondjak: Örkény egypercesei sem azok… Petrőczi ugyanakkor lendületesen ír, gördülékeny, ízes és míves magyar nyelven megírott könyv ez, a tudós férj, Szabó András előszavával. Itt olvashatjuk, hogy a „…prózai írások nagyon gyakran lírába, versbe oldódnak, nem egyszer fényt vetve egy-egy Petrőczi-vers keletkezéstörténetére is…” �SZEMLE 103 Igen, ez az összetettség kétségtelenül jellemzi az Évameséket. Az írások egy évtized alatt születtek, bár a többségük az egészen közeli múltban. Úgy 2010 körül lett igazán fontos Petrőczi Éva számára az itt föllelhető néhány műfaj. Ahogy már szó esett róla, mindegyik bepillantást enged a szerző műhelymunkájába, a lírikus és az irodalomtörténész, a publicista szellemiségébe. Van úgy, hogy mindezek együtt vannak jelen, pl. a Lázár Ervin-portréban. Itt sajátos emléktöredékeket tesz közzé a számára oly kedves íróról, a szeretnivaló pályatársról. Azért is örülhetünk ennek, mert mintha már Lázárról is kevesebb szó esne manapság! A kötetben látható Ladócsy László-képek igencsak jól illeszkednek ebbe a világba, ráadásul jórészt hajdani fényképeket alkotott újjá a művész. Sokkal többet jelentenek ezek a művek puszta illusztrációnál, hiszen bennük van az írásokat meghatározó lelkiség is. Az egyéni hangú, személyes hangvételű kisprózák lelkiségével adekvát módon. S ebbe belefér néhány műhelytitok leleplezése is, egy-egy vers születéséről például. Ilyen szöveget tartalmaz a Nyáresti gondolatok, melyben a szülőknek ajánlott vers, az Adriai elégia hátteréről olvashatunk. Itt is jelen van a szerző erős hite. Nagyon gyakori, hogy ilyen gondolatokkal ér véget az írás, bizonyítván, hogy mi rejtőzik Petrőczi szellemiségének középpontjában. Ez a szellemiség minden műfaját átlengi, anélkül, hogy patetikus vagy éppen didaktikus lenne bármelyik műve is. Bőséggel találunk önéletrajzi elemeket is, ez persze természetes egy ilyen kötet esetében. Olvashatunk külföldi ösztöndíjakról, utazásokról, régi találkozásokról, élményekről, az ötvenes években börtönbe vetett édesapáról, a kislányát nehéz körülmények között nevelő édesanyáról, a többi szeretett családtagról, a régi Pécs hangulatairól és persze a nagymamává válás élményeiről. A világra nyitott és a másokra figyelni tudó személyiségről. S aki hisz abban, hogy „Istenünk eszköztára végtelen”. Ezekhez kapcsolódnak a nagy ünnepeket megidéző írások, sok-sok nagypénteki, húsvéti vagy karácsonyi gondolattal. Sablonoktól mentesen, egy olyan író tollából, aki nem kedveli a kiüresedett szavakat és gesztusokat. Szíveli viszont a természetességet és a nyíltságot. Hitben, versben, prózában egyaránt. Persze ettől még él a lírai szárnyalás és a szép emlékezés eszközeivel is. Ha nem is a közéletiség uralja ezt az írói világot, azért időnként szót ejt korunk visszásságairól, a nemzedéki gondokról, vagy éppen az öregek gyors félreállításáról is. Közben az együttrepülés vágya is megszólal benne. Miközben arról ír, hogy ma már szerencsére egy tavaszi ünnepünk van a hajdani három helyett. (A fiatalabbaknak mondom, hogy a szocia- �104 SZEMLE lizmus forradalmi ifjúsági napjaira gondolt.) Hasonlóképpen „médiapartizánként” szól számos rádiós és televíziós jelenlétéről. Hálás vagyok a sorsnak, hogy egynéhányhoz nekem is van közöm… Kár, hogy mostanában ritkábban él ezekkel e lehetőségekkel. Közben azt is megjegyzi, hogy mintha manapság túl sok lenne a nem mindig elsőrangú médiaképzőből. Nem politizál tehát, de a valódi közügyektől sem tartja távol magát, és ezt jól teszi. Miként a felelős írástudókra ez mindig jellemző. Amikor pedig a Pécsi Rádiót és Krassó Lászlót ünnepli, igencsak meszszire ható eszmefuttatásba bocsátkozik. Mint ahogy ráismerhetünk a puritanizmust és a reformációt kutató tudós keze nyomára is. Akkor pl., amikor Luthert vagy Szenci Molnár Albertet emlegeti egy-egy ünneppel kapcsolatban. Jól érzékelhetően vágyakozik egy olyan élet után, melyben a Krisztus-központúság lenne a domináns. És vallja, hogy a költészet csak kegyelmi állapotban jöhet létre. „…Igen, a költészet ott kezdődik, ahol nincs fölösleges szó, nincs lotyogás. …Mert ha valami, hát a túlzott akarás, a szavakban stréberkedés valóban megöli a költészetet…” – írja A költészet – kegyelmi állapot c. írásában. S közben egy modern mesevilágot alkot, egyfajta „tündéri realizmust”. Akkor, amikor szeretett városáról, a felvidéki Eperjesről vagy éppen Móra Ferencről ír. Kis túlzással azt is mondatjuk, hogy „novelettái”-val műfajt teremt. A tér szabadabb itt, mint a versben, és jól él ezzel a lehetőséggel, bár nem él vissza vele. Jó ízléssel, mértékkel. Bár a jókedv és a bőség sem áll távol tőle… Így, többek között ezért valódi, színvonalas olvasmány ez a könyv. Egy egyre teljesebben kibontakozó alkotói pálya míves dokumentuma. (Katica-Könyv-Műhely, 2017) �SZEMLE 105 KÁDEK ISTVÁN Ezerarcú vasút Vasút–Történet–Írás A magyar vasút történetét, közelmúltját és közeljövőjét felvillantó tanulmánykötetet szeretnék a kedves Olvasó figyelmébe ajánlani. Mindenekelőtt azoknak a gazdaságtörténészeknek, akik vasúttörténeti kutatásokkal foglalkoznak. De ajánlható ez a számos érdekességet felvető könyv mindazoknak, akik bármilyen módon kötődnek a vasúthoz – nevezzük őket „vasútbarátoknak”; mindazoknak tehát, akik gondolkodnak ennek a közel 200 éves (és ma reneszánszát élő) közlekedési ágazatról. Legyen szabad előre bocsátanom, hogy bár nem tartozik szűkebb szakterületemhez a vasútügy, én magam is vasútbarátnak vallom magam. Balassagyarmatról származtam el, abból a városkából, amely saját történelmén keresztül is megélte a vasút hol kitüntetett jelentőséget kapó, hol háttérbe szorított periódusainak váltakozásait. S amely város 1919 januárjának végén, többek között az akkori vasutasok önfeláldozó áldozatvállalásával kiérdemelte a „Civitas Fortissima” tiszteletet parancsoló megjelölést.1 E tanulmánykötet egy kiváló közlekedéstudományi szakemberre emlékező írást, 19 tanulmányt és 5 könyvajánlót tartalmaz. A Dr. habil. Majdán János egyetemi docens által vezetett szerkesztőgárda (mely főként történészekből áll) igen szélesen határozta meg a kötet tematikáját: természetesen, dominálnak a vasúttörténeti tanulmányok, de megjelennek a vasúttörténeti kutatás módszertani problémái, sőt, a közlekedésmuzeoló1 1919. január 29-én a város polgárai, a közelben állomásozó katonasággal összefogva, hősies, és sokak életébe kerülő áldozatvállalással kiűzték a demarkációs vonalat önkényesen átlépő csehszlovák csapatokat. E harcokban a vasutasok is hősiesen helytálltak. 2005-ben az Országgyűlés hivatalosan is megerősítette a „Civitas Fortissima” [A legbátrabb város] kitüntető minősítést. �106 SZEMLE gia és a vasúthoz kötődő folklór is. A kötetben található tanulmányokat és könyvismertetőket 23 szerző jegyzi. Az előbbiekben felsorolt témák mellett további érdekességek is megtudhatók az írásokból. Az egyik tanulmány a mellékvonali problémakörrel, s ennek részeként a vasútbezárások (sokakat fájdalmasan érintő) témakörével foglalkozik. (S itt ismét kénytelen vagyok nógrádi kötődésű szubjektív megjegyzést tenni: a vonalbezárások-megszüntetések, járatritkítások ugyanis Nógrád megyét is érintették.) Szabó Lajos cikkében rámutat arra, hogy nem lehet csak és kizárólag gazdaságossági kérdésként tekinteni a mellékvonalak problémáira, létük vagy megszüntetésük kérdésére. Ebben a fajsúlyos döntési szituációban komplex elemzés szükségességét bizonyítja a szerző. A megnyugtató problémakezeléshez döntési modell alkalmazását javasolja – be is mutatja tanulmányában egy ilyen modell alapjait. (A modellről, s annak tényleges alkalmazhatóságát bizonyító kísérleti számításokról szívesen olvastunk volna többet…). Tóth Róbert cikke a vasút és a posta kapcsolatait elemzi. Ez a viszony hosszú ideig szoros összekapcsolódás volt, hiszen „a vasútnak 100–150 éven át meghatározó szerepe volt a fővonali, tömeges és távolsági postaszállításban, nem csak nálunk, de szerte a világban.” (261.) Az élet túllépett a vasúti szerelvényekbe kapcsolt mozgópostákon és postavonatokon; nálunk 2004. június 26-án este pakolták ki utoljára a Keleti pályaudvaron a Szegedről érkezett mozgóposta csomagjait (266.). Engedtessék meg itt egy merőben szubjektív visszaemlékezés. Gyermekkoromban, a kis Balassagyarmat városkában gyakran megesett, hogy akik levelük, postai küldeményük mielőbbi célba juttatását kívánták, azok délután, az 5 óra után Vác felé induló vonathoz kapcsolt mozgópostához vitték ki küldeményüket. Mert a mozgópostákban (mint ahogy a cikk szerzője rámutatott) „mindenfajta postai küldemény szállításával és szállítás közben való feldolgozásával, irányításával” (261–262.) is foglalkoztak. Jéger Gábor cikke a valamikori keskeny nyomtávú vasútfejlesztési tervekkel foglalkozik. Már a cikk bevezető soraiban egy meghökkentő megállapítás olvasható: „a 20. század fordulójára már olyan jelentős számban működtek ezek a vasutak, hogy az akkori közlekedési kormányzat elhatározta: egy országos keskeny nyomtávolságú hálózatot létesít… A sok elképzelés közül csak kevés vonal épült meg, de azok fontos szerepet töltöttek be a térség gazdaságában”. (117.) A cikk a továbbiakban a valamikori, nyugat–dunántúli keskeny nyomtávú vasútfejlesztési terveket részletezi, majd a következő megállapítással zárul: „Az egybefüggő hálózat terve a múlté, és jelenleg még lokális hálózatokra sincsenek tervek. A kisvas- �SZEMLE 107 utak napjainkban Magyarországon idegenforgalmi attrakciókként működnek tovább.” (134.) Ide kívánkozik ismét a már évtizedek óta Egerben lakó recenzens szubjektív megjegyzése. A Bükköt a XX. század első felében még keresztbe-kasba átszelték a fa- és kőszállításra használt keskeny nyomtávú vonalak. Napjainkra kb. 40 km hosszban négy vonal maradt meg, melyek közül három bonyolít mentrendszerűen (turisztikai célú) személyszállítást: a Miskolc–Lillafüred–Garadna vonal, a Szilvásvárad– Szalajka Fátyol-vízesés, és a Felsőtárkány–Stimecház vonal. A hegységben rengeteg a felhagyott vonal, ezeknek az alépítményeit megszüntették, s e vonalak fűvel, cserjével és sarjadó fákkal egyre jobban benőttek, láthatóan visszaveszi őket a természet. Pedig turisztikai hasznosításuk (akár helyenként a kisvasúti pálya visszaállításával vagy kerékpárutakká átalakítva) megoldható lenne, talán még gazdaságos is… A kötet tanulmányai nem csak a múltról szólnak, felvillan a közeljövő is. Ezt hadd bizonyítsam Kovács Zsolt tanulmányára való utalással. Ebben egy Nyugat-Európában már kipróbált, s talán a közeljövőben nálunk is megvalósuló új típusú közlekedési módot, s a bevezetés feltételeit mutatja be. Egy új szolgáltatásról: a tram-train létesítéséről van szó. S hogy mi is ez pontosan? Megtudhatjuk az érdekes, képmellékleteket is tartalmazó cikkből. Természetesen, a több mint 300 oldalas könyv mind a 19 tanulmányát még pár sorban bemutatni is meghaladná ennek az ismertetőnek a kereteit. De talán az eddig felvillantottak is bizonyítják: érdekes és sok továbbgondolható tanulsággal szolgál a tanulmánykötet – bátran ajánlom tehát az Olvasóknak! Őszintén remélem, hogy a kötetnek lesz folytatása. Hiszen a hazai vasútügy mind történetét, mind a jelen és a közeljövő terveit tekintve nem széleskörűen megkutatott és bemutatott terület! Miről olvasnék én szívesen a folytatásban? Leginkább a vasútnak a turizmusban betöltött szerepéről. Hiszen ez a szerep a múltban, de különösen manapság nem merül ki csak abban, hogy a vasút juttatja el a turisták egy részét az általuk elérni kívánt desztinációhoz (sokukat kedvenc kerékpárjukkal együtt)! A vasút képes önálló turisztikai attrakcióként megjelenni! Ilyen szerepet tölthetnének be a még meglévő vagy újraéleszthető kisvasutak. De nem csak kisvasutak! Hiszen Magyarország legszebb vasútvonala sem szállít ma már utasokat (Szilvásvárad–Putnok vonal).2 Amely pályaszakasz olyan 2 A vonalszakaszon 2009 decemberében szűnt meg a személyforgalom. Később, egy földcsuszamlásban a pálya megrongálódott. 2010 őszén megkezdték ugyan a �108 SZEMLE kuriózummal is szolgált, hogy a mozdonyvezető az egyik közúti kereszteződésnél megállította a vonatot, leszállt, leengedte a sorompót, majd a vonat áthaladását követően ismét saját kezűleg nyitotta fel azt! Kétségtelen, ez nem egy gyors utazás, nem a napi munkába járás lehetőségét hordozó megoldás. De turisztikai látványosságként (ismét emlékeztetve a csodaszép tájra) felejthetetlen élményt nyújt. (Ma ezt senki sem élvezheti. Én évekkel ezelőtt még gyönyörködhettem a Bükk és a Heves–Borsodidombság között kanyargó vasútról a tájkép megkapó szépségében.) S hogy teljesebbé tegyük a képet: a vasút turisztikai szerepéhez tartozik a nosztalgia-vonatozások megszervezése, esetenként a nosztalgia-vonatozást gasztroélményekkel összekapcsolva. A gyönyörű, régi-felújított szerelvényeken való utazás páratlan élményt nyújt minden résztvevőnek. De ide sorolhatók a vasúti bemutatók, vasúti gyűjtemények, vasúttörténeti parkok üzemeltetése is. Mindez akár önmagában is megérne egy újabb kötetet, a téma múltjának, kezdeteinek és mai lehetőségeinek bemutatását. De egy történelmi téma is nagyon érdekelne (nem teljesen függetlenül az előbbiekben felvetettektől). Ez pedig a trianoni döntés hatása a határmenti területek életére. Hiszen az új határok 51 vasútvonalat szakítottak ketté és ezáltal vonzáskörzeteket is. Hogyan lehetne legalább részben korrigálni e negatív hatásokat, és az uniós együttműködés keretében helyenként visszaállítani az elszakított infrastruktúrát, s ezzel új esélyt adni a személyes, kulturális és gazdasági kapcsolatok élénkítésének? S most hadd szóljon belőlem ismét a balassagyarmati: ez a probléma a mi vasútvonalunkat is érinti, hiszen valamikor Drégelypalánknál nemcsak Vác, hanem Ipolyság felé is jártak a vonatok. De 1963 óta már a sínek sincsenek meg…3 A vasút iránt érdeklődőknek jó olvasást és kellemes vonatozásokat kívánok. (Magyar Vasúttörténeti Park Alapítvány és a Virágmandula Kft., é. n.) pálya helyreállítását, de egy újabb földcsuszamlást követően felhagytak vele – így a pálya a mai napig járhatatlan. (Internetes források alapján.) 3 1963-ban 6,3 km-en felszedték a síneket. A rendszerváltást követően, az Ipoly Unió Környezetvédelmi és Kulturális Egyesület szorgalmazta az újraépítést. Erről 1999 februárjában az akkori szlovák és magyar kormányfő Pozsonyban elvi megállapodást kötött. Sajnos, a megvalósítás azóta is várat magára…(Egykori sajtóközlemények alapján.) �SZERZŐINKRŐL ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. Folyóiratokban, antológiákban közöl verseket. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a MÜOSZ-nak. 11 kötete közül az első (Gyökerek lélegzése) és ez évben az Így mélyül című verseskönyve a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg. BAKONYI ISTVÁN, DR. (1952, Székesfehérvár) irodalmár, főiskolai tanár. Nyugdíjazásáig a Kodolányi János Főiskolán oktatott. PhD-fokozatot a Miskolci Egyetemen szerzett Bella Istvánról szóló kismonográfiájával. Eddig 30 önálló kötete jelent meg. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. Csaknem száz tanulmánya, tucatnál is több saját és/vagy társszerzőként jegyzett kötete látott napvilágot. Az egyik legismertebb munkája, az 50 év a Palócföld életéből – Egy folyóirat Nógrád történelmében c. monográfiája 2008-ban jelent meg. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002-ig volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. FRIDECZKY KATALIN (1950, Budapest) író, zongoraművész. Öt önálló kötete jelent meg, a legutóbbi: Fehér árnyék (2016). Írásai rendszeresen jelennek meg folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának. Idén megkapta az Irodalmi Jelen Prózadíját. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr kulturális, művészeti lap alapítója, szerkesztője, a facebookon az Arťhúr Irodalmi Kávéház főszerkesztője. 17 évig tanított a zsámbéki főiskolán. Legutóbbi kötete: Jóféle csönd (2018). KALOCSAI PÉTER, DR. (1964, Balassagyarmat) pedagógus, jogász. Több, mint három évtizede a megye intézményrendszerében és az általános közigazgatás területén lát el feladatokat. KÁDEK ISTVÁN, DR. (1953, Balassagyarmat) nyugalmazott főiskolai tanár. 41 évet tanított az egri Eszterházy Károly Főiskolán (jelenleg egyetem). Gazdasági szaktárgyakat oktatott, később a gazdaságitanárképzés szakfelelőse, majd dékánhelyettes, rövid időre a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar megbízott dékánja lett. KELE SZABÓ ÁGNES (1962, Salgótarján) grafikus, tanár, vizuális kultúra szaktanácsadó. A Madách Imre Gimnázium Fayl Frigyes Galériájának alapítója, a Nógrád Megyei Önkormányzat galériájának kiállítás-rendezője. Grafikái egyéni és csoportos kiállításokon láthatók. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar-könyvtár szakos bölcsész. Volt könyvtáros és lektor a berlini Humboldt Egyetemen. 14 könyve jelent meg: 4 novelláskötet, történelmi re- �gény Rákóczi korából, dráma- és tanulmánykötet, versek, mesék. MIKLÓS PÉTER, DR. (1980, Szeged) eszme- és művelődéstörténész, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának főiskolai docense, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ igazgatója. Húsz könyve, tucatnyi szerkesztett kötete és mintegy ötszáz publikációja jelent meg. 2016-ban Közép-Európa kutatásért-díjat kapott. F. NAGY GÁBOR (1974, Pásztó) főállásban igazgatásszervező, 1997-től publikál. Antológiákban, folyóiratokban szerepelnek versei, meséi. Eddig nyolc verseskötete jelent meg. 2008-ban, Zarándoklétünk ösvényein című könyvéért, a Fehér Klára Irodalmi-díj Kuratóriuma által elismerésben részesült. NAGY IMRE (1991, Debrecen) történész-levéltáros. 2016 óta a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárának munkatársa. Kutatási területe a 19. század első felének gazdaság- és társadalomtörténete. NAGY LÁSZLÓ (1953, Balassagyarmat) közíró, művelődésszervező. Budapesten él. A www.balassagyarmat.eu honlap létrehozásának egyik kezdeményezője és szerkesztője. A honlapot létrehozó Balassagyarmatért Baráti Kör 2014-ben Balassagyarmatért Emlékérem, Pro Urbe elismerésben részesült. 2013-ban jelent meg szerkesztésében a Portrék Balassagyarmaton innen és túl című interjúkötet. PETRŐCZI ÉVA, DR. (1951, Pécs) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista. A Ká- roli Gáspár Református Egyetem Puritanizmuskutató Intézetének vezetőjeként ment nyugdíjba. 17 verseskötete, 4 prózakötete, 11 tudományos könyve és 20 műfordítása jelent meg, ezen kívül számos bel- és külföldi antológia és folyóirat szereplője. Több külföldi egyetem vendégtanára volt. Főbb díjai: a Magyar Rádió Nívódíja (2005), a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás életműdíja (2014). PUNTIGÁN JÓZSEF (1958, Losonc) helytörténész. A kassai P. J. Šafárik Egyetem természettudományi szakán tanult rendszerelméletet. Hazatérve helyi lokálpatrióták hatására kezdett el foglalkozni helytörténettel. Elsősorban Nógrád, benne kiemelten Losonc és Gács érdekli. Ezekből a témákból számos cikke és tanulmánya, 9 önálló és jó néhány, társszerzővel írt könyve jelent meg magyar és szlovák nyelven. SUHAI PÁL (1945, Bezenye) költő, tanár, tankönyvíró. Az ELTE BTK magyar–történelem szakán (Eötvöskollégistaként) kitüntetéses tanári diplomát szerzett. Tankönyveiért az MTA Pedagógus Kutatói Pályadíjban részesítette. Részt vett a Mikszáth kritikai kiadás 78. és 80. kötetének sajtó alá rendezésében. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének elnökhelyettese. Több Nógrád megyei napilap főszerkesztője volt. Első könyve, a Recski rabszolgák 1990-ben jelent meg, melyet további hat kötet követett. Írásai többnyire a kommunista �diktatúra számkivetettjeinek sorsáról szólnak. Díjai: Bátonyterenyéért Díj (2001), Salgótarjánért emlékérem (2007), Nógrád Megyéért Díj (2018). SZABÓ PÁL, DR. (1974, Hódmezővásárhely) költő, jogász, történész, középkorkutató, tanár. A Szegedi Tudományegyetem Európai Jogtörténeti Tanszékének tudományos munkatársa. A Szegedi Írók Társaságának elnöke. Diószegi Szabó Pál néven verseket, recenziókat publikál. SZIGETI JENŐ, DR. (1936, Budapest) teológus, lelkész, folklorista, vallástörténész. A Kárpát-medence számos egyetemén és az USA-ban is oktatott. Kutatási témája a népi vallásosság, a Biblia a művelődéstörténetben, vallástörténet, vallásszociológia. Több tudományos lap állandó munkatársa. A MTA köztestületi tagja. SZOKOLAY ZOLTÁN (1956, Hódmezővásárhely) költő, 1972 óta publikál verseket, műfordításokat. Összesen 11 kötete jelent meg, a legutóbbi: Nyílegyenes gyalogút (2017–2018). Versmondóként 1983-ban Radnótidíjat nyert, költőként 2016-ban az Irodalmi Jelen költészeti díjasa. Fülöpszálláson él. �A lapszámunkban Iványi Ödön festőművészre emlékezünk, aki idén lenne 100 éves. Lapszámunk első borítóoldalán a Zene, a hátsó borítóoldalán az Enteriőr című festménye látható. A belső borítóoldalak közül az elsőn a Borulat és a Reggel, a hátsó belső borítóoldalon a Kosárkötő és a Nyitott ablak című képét közöljük. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap Szerkesztő: SZÁVAI ATTILA SKUCZI NÁNDOR, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Borítótervező: RÁDULY CSABA Médiapartnerünk: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/a1e07c289d989f47145c5c39abcbf119.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2018 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2018/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2018 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/20d7ca4805ed56140d4aa14884d80134.pdf bde83f24ea179d231034dabdde58273c PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Saitos Lajos: Ha lesz feltámadás J. A. Öcsödön Zentai László: Vallomások a tükörnek Langstadler Kálmán: [Az Isten, az Isten feloldoz…] [Már kinyíltak a pipacsok…] Zsebők Csaba: Még maradnál itt alul Vénusz Ősnő Perzselő-szem Bereti Gábor: Szókratész büntetése Az éj, a nagy kerítő Egy hatalmas űr Gyúlékony nevetésemmel Ahogy elterül Döme Barbara: Ki nevet a végén Oravecz Tibor: Fáj az érzelem Nihil ad ego Szentjánosi Csaba: Jelek Oravecz Péter: Libertango Varrótű Bódi Tóth Elemér: Kedveseink elmennek Kémények Kinek célja? Öröklét Egyetlen tábla hatása Embermese Biró Erika: Utószezon Kavicsok 3 3 4 11 12 13 13 14 14 15 16 16 17 17 18 23 24 51 55 55 64 64 65 65 65 65 92 92 EMLÉKEZÉS Oravecz Tibor: Fekete-fehér szonett 25 Kis Domokos Dániel: Emlékezés R. Várkonyi Ágnesre, a nagy Rákóczi-kutatóra 26 Petrőczi Éva: Rekviem egy kávégépért 36 Egy kávégép apropóján 37 Erdős István: Még egy cseppet a jóból 38 �NÉZŐPONT Bakos Gábor: Gaál István posztneorealista dokumentarizmusa – Pályamunkások: az első hang. Egy konstruktivista munkásfilm „testi attrakciója” Bajczárné Gyenes Erzsébet: Irina Moszkvába készül… de most sem utazik sehova – Medvegyev: Fodrásznő című darabjáról 1956 Bozó Gyula: Mi lett volna, ha…? – Tisztelgés a 80 éve született Ravasz István emléke előtt Sulyok László: Az egyetemista nemzetőr (1. rész) – Interjú Dr. Kúti Istvánnal HELYTÖRTÉNET Sarló Béla Andor: Jubileumi emlékezés a salgótarjáni öblösüveggyárra KÉPZŐMŰVÉSZET Tekergő sárkánycsikó és madárkereszt a Jurtahegyen – Beszélgetés Ispán Tibor képzőművésszel. Beszélgetőtárs: Kele Szabó Ágnes Interjú Fürjesi Csabával a ceredi művésztelepről. Beszélgetőtárs: Abafáy-Deák Csillag 45 52 56 66 76 84 93 „a gép forog” Madácsy Piroska: „…Homályban ül, / Mi egy világot rendít és teremt” – A Tragédia időtlen időszerűsége 102 SZEMLE Csongrády Béla: Megőrzött folklórkincs (Agócs Gergely: Pál István mesél) Bene Zoltán: Megkeresni a mindent a semmiben (Debreceni Boglárka: A belső tó) Szentjánosi Csaba: Jóna Dávid: Jóféle csönd c. könyvéről Bereti Gábor: Magánvilág és tágasság (Nyirán Ferenc: Apróságok kicsiny tárháza) 111 116 118 121 �SZÉPIRODALOM 3 SAITOS LAJOS Ha lesz feltámadás Az álom – az álom tökéletes Kinézek szobámból az ablakon S látom egy éjszaka minden fát Kivágtak a szomszédos malomudvarban Oly világos lett hirtelen a táj Mint amikor egy árnyas képre Rávetítenek egy napfényest Összemontázsolják s újra nőhet A fű fa virág és meg kellett mutatnom A csodát családomnak – álmomban… Ha lesz feltámadás az is így történik A temetőkertekben majd… A feltámadottak kiülnek a sírhantjukra Mind-mind megannyian Anyám apám nagyapám s az összes Falumbeli rokon ismerős barát iskolatárs És diskurálnak – várják hogy szeretteik Menjenek és vigyék haza őket Az ünnepi asztalhoz végre Ami már megteríttetett! J. A. Öcsödön Álmaiban egy kisgyerek kucorog ücsörög játéktalan két feddés között Istenről meditál még nem sejti hogy mindétig ott volt-van-lesz a „háta mögött”. �SZÉPIRODALOM 4 ZENTAI LÁSZLÓ Vallomások a tükörnek Babonás ember volt Babarczi Balázs. Rettegett azoktól a péntekektől, amelyek tizenharmadikára estek. Már előző este gondosan elzárt minden eszközt, amelyekkel kárt okozhatott volna magában. A zsilettpengéket is eldugta az íróasztala fiókjába. Rendre napokkal később találta meg ezeket. Halogatta a keresésüket, mert addig legalább nem kellett borotválkoznia. Ilyenkor halvány örömféle pirrogott az arcán és valóságosan is kellemes érzés töltötte el, ha az előszobában belenézett a dédöreganyjától megörökölt öreg tükörbe. Mi több! Nevetségesnek találta, ahogy a – hegyes álláról kiálló – szürke kecsketincsek fénylettek a bozontos, ápolatlan, fekete szakállán. Napok alatt a borosta sarjadó bozonttá terebélyesedett. Kezdett megbarátkozni a pofázmányával, de néhány héttel később megunta a zsírosodó szőrzetet és a nagyapjától kapott éles beretvával „lekaszabolta”. Babarczi egyedül élt a házban. A szomszédai annyit tudtak róla, hogy a felesége elhagyta egy másik emberért és magával vitte a közös lányukat, pedig az nagyon szerette az apját és ragaszkodott is hozzá. Törvénytisztelő emberként nem támadta meg a bírói végzést, tehát a kislánynak akkor is mennie kellett az anyjával, ha nem akarta. Kéthetente láthatta Emíliát, akinek a hajszíne és a szeme is egyezett az apjáéval. Délután kettőkor hozta az új férj a tízéves leányt és este kilenckor már vitte is vissza. Soha nem kísérte be Emíliát, csak megnyomta a kapucsengőt, kiengedte a lányt az autójából, megvárta a verandaajtó nyílását és Babarczinak siettében odakiáltott: – Meghoztam a gyereket! – Majd a kocsiból toldotta meg: – Kilenckor itt vagyok érte. Addigra kész legyen. Babarczi jámborsága köztudott volt. Nem mondta senkinek, hogy mekkora baromnak tartja a riválisát, az asszony újdonsült emberét, de a tükörnek bevallotta: – Jaj, de szívesen kitekerném ennek a gazembernek a nyakát! Kétszer balra, aztán ugyanannyiszor jobbra – mondta, miközben nagyon mérgesen belebámult a saját tükörképébe. Szinte látta, hallotta a nyakcsigolya roppanását. �SZÉPIRODALOM 5 – Még hogy kész legyen! Normális ez a hatökör? Úgy beszél az én Emíliámról, mint valami tárgyról – dünnyögött tovább, felháborodottan. – Az ilyeneket csak fel kellene akasztani a fára, hogy hadd szakadozzanak egy kicsit a szélben… – mondogatta a tükörnek, egyre gyakrabban. Szabályosan gyűlölte Hadik Lajost, akivel együtt dolgoztak a közeli kertészetben. A volt feleségét az egyik augusztus 20-i ünnepségen mutatta be neki. Évekig semmit sem sejtett a viszonyukról. Emília tizedik születésnapján jelentette be az asszony, hogy elköltözik és a lányát is viszi magával. Babarczi Balázs csak állt a nappali szoba közepén. Bámult maga elé. Szemben azzal a nővel, akihez egy legendásan viharos szerelem kötötte. Lehet, hogy elsőre fel sem fogta az asszony szavait, de egy dolgot azonnal megértett. – Ilyesmivel nem szoktak tréfálkozni az emberek. A gyermekük születésnapján meg legfőképpen nem! – dörrentette oda az asszonynak. Felesége az ablaknak háttal állt. A napsugarak fénycsóvát formáltak a sziluettje köré. Ebből a megvilágításból, ebből a különösen groteszk „mennybemenetelből” előbukó, közönyös hangja kegyetlen gúny glóriájával döfte át a lelkét és gondolatban a testét is. Határozottan, merev lelkiismeretlenséggel vágta oda: – Te csak magaddal törődsz, meg Árésszal, a kutyáddal! Én még fiatal vagyok. Élni akarok – folytatta a színtelen, alig érzékelhetően dacos hangján. – A kollégáddal két éve jöttünk össze. Ő szeret, tisztel, nőnek tart, elfogadja a lányunkat is – hadarta érveit egyre indulatosabban. Közben Babarczi feje fölé nézett, még véletlenül sem a szemébe. Kis szünetet tartott. Meglehet, hogy a válaszreakciójától félt. Hirtelen megelőző csapást zúdított az urára: – Mit mondjak még? Ne nézz így rám! – förmedt Babarczira. – Miért? Szerinted, ebben a helyzetben, hogyan kellene rád néznem? Vigyorognom kellene? Vagy örömódát zengeni, hogy a feleségem két éve megcsal, és minden este befekszik az ágyamba? – vágott vissza az aszszonynak. Szösszenetnyi szünet után így folytatta: – A kérdéseimre nem várok választ tőled. Nem is vagyok kíváncsi, hogy mit maszatolnál össze, mert egy szavadat sem hinném el. De pont Emília szülinapján jelented be? – nézett egyre haragosabban a feleségére. – Valamikor meg kellett mondanom – felelte fapofával rögtön az asszony. – A legalkalmasabb pillanatot választottad. Mit mondjak? – gúnyolódott még élesebb hangon Babarczi. – Nemcsak érzéketlen vagy, hanem könyörtelen is. Csak egy nő képes ilyen ridegen belegázolni a másik lelkébe! – kiáltotta az asszonyra. Visszafogott és lovagias akart lenni, ám ez �6 SZÉPIRODALOM aligha sikerülhetett. Vannak helyzetek, amikor képtelenség elegánsan viselkedni a másikkal. Legszívesebben képen vágta volna. Nem Hadik Lajos miatt, hanem a közös gyermekük jövője miatt. A jólneveltség, az otthonról hozott béketűrés, az anyjától örökölt türelem, józanság és az apjától kapott határtalan nagylelkűség tartotta vissza, hogy megüsse. Különben is! Nála ez elvi kérdés volt, hogy szabad-e egy nőt megütni vagy nem szabad… Ő úgy gondolta, hogy egy asszonyt akkor sem tisztességes verni, ha az megérdemelné. Az csak a férfiember gyengéjét jelzi, ha visszaél az erejével, a testsúlyával, a keménységével. No meg Emília miatt sem, aki éppen ebben a pillanatban szaladt le a lépcsőn. Hozta a plüss koalamaciját, mert nélküle soha nem rendezhettek szülinapi ünnepséget. Az apja hároméves korában vette neki. Késő éjszaka fektette mellé, amikor már aludt. Egy fejjel magasabb volt a plüssmaci, mint Millike. Másnap reggel örömsikoltozásra ébredtek. A leányuk boldogan cipelte Kocort a felnőttek ágyához, mert amikor felébredt, azonnal ezt a nevet adta neki. – Édes apucikám! Te hoztad nekem Kocort? Köszönöm, köszönöm, drága apukám! – furakodott a szülei közé. Maga mellé fektette a hatalmas állatot. Az apja nevetve kérdezte: – Kicsikém! Már nevet is adtál neki? – Persze, hogy adtam – válaszolta, majd rövid gondolkodás után, komoly magyarázattal is szolgált: – Tudjátok, az oviban minden állatnak adtunk nevet. A dadus nénik mondták, hogy senkit sem lehet név nélkül hagyni, mert akkor nem tudjuk megszólítani! – vágta ki Emília hirtelen. Babarczinak ez jutott eszébe, ahogy meglátta az emeletről érkező lányát. Már egészen nőies mozdulatokkal közeledett feléjük. Az asszonyt a pokolba kívánta, de a látszat kedvéért mosolyt erőltetett magára. Gyűlölte az ilyen pillanatokat, mert nem szerette az alakoskodást. „Az a legroszszabb, ha nem magunkat adjuk, ha felveszünk egy pózt” – gondolta. Emília gyanútlanul kérdezte: – Miről beszélgettetek? – Kérdezd édesanyádat! – passzolta tovább a válaszadást Babarczi és elvette a lányától Kocort. Odaültette maga mellé a sarokpadra. Pontosabban a derékszögű hajlatnak támasztotta. Mulatságosan néztek ki. Az egyik végén ő, a másikon a felesége, középen pedig a plüssállat, mint valami békebíró. A serdülő Milli az apja mellé fészkelte be magát. Nagyon szerette a szüleit, de az apjához jobban vonzódott. Komolyabbnak tartotta, mint az anyját. �SZÉPIRODALOM 7 Erzsébet asszony lazább volt, komolytalanabb. Nem vívódott semmin. Nem latolgatta, nem méregette a dolgokat. Ha valamit eltervezett, azt azonnal végrehajtotta. A családon belül az ő szava döntött. Most se nagyon zavarta a férjével folytatott vitája, mert rögtön belevágott: – Figyelj, Emília! Apád jó ember, de mi nem illünk egymáshoz. Másként látja az életet, mint én. Beletörődő, és mindent úgy fogad el, ahogy adják neki. Tíz éve vagyunk házasok, de még egyszer sem állt ki mellettem. Másoknak előbb ad igazat egy-egy vitás kérdésben, mint nekem. Meguntam, hogy állandóan értelmetlen vitába fulladnak a beszélgetéseink. – Anyucikám! Én még sohasem hallottalak titeket veszekedni – nézett az anyjára Milli. – Mert nem előtted vitatkozunk. – És akkor most mit fogtok csinálni? – nézett kétségbeesetten mindkettőjükre. – Elválunk, kislányom. Apád itt marad a házban, mi meg elköltözünk egy másik családhoz – mondta Erzsébet asszony, de annyira szenvtelenül beszélt, hogy Kocort is kibillentette a pad derékszögű hajlatából. Élettelenül zuhant fejjel lefelé, egyenesen az asztal alá. Emília sírni kezdett. Fölemelte a plüssmacit és felszaladt az emeletre. Úgy bevágta a szobája ajtaját, hogy megremegtek a földszinti ablakok. Három hét múlva költöztek el. Emília az apjánál hagyta Kocort. Azt mondta neki, hogy „itt maradsz az apukámmal és vigyázol rá”. Babarczi Balázs nagyon várta a kéthetenkénti találkozásokat. Mindig kiöltözött, nyakkendőt is kötött. A tükör elé állt és a hasonmásával élcelődött: – Jó leszek az én kicsi Emíliámnak? Talán csak megfelelek neki? – kérdezgette a tükörképétől, és kihúzta magát. Gondosan elkészítette az ebédet. A gyümölcsöstálat telerakta sárgabarackkal, szilvával, vagy az éppen erre az alkalomra vásárolt finomságokkal. Tudta, hogy Emília él-hal a gyümölcsökért. Ha a lánya az egész hétvégét ott tölthette, akkor fonott kalácsot és gyümölcsjoghurtot is vásárolt neki. Soha nem mulasztotta el a kedvencét, a Korfu szeletet beszerezni. Volt, hogy a fél várost körbekajtatta, amire kapott abból az omlós csokoládéból. A szobáját kiszellőztette, felporszívózta, sőt a könyvespolcát is letörölgette. Az íróasztalára tette Korfut és mindig egy rajzlapra odaírta: „Apától Millikének!” A szomszédok nem sejtették, hogy Babarczi magányában egyre inkább zugivó lett. Reggelente bevágott egy felest a HÉV-megálló melletti talponállóban. Előre kiszámította, hogy mikor kell a háztól elindulnia ahhoz, hogy kényelmesen lenyelhesse a cseresznyepálinkát. Szertartássá va- �8 SZÉPIRODALOM rázsolta az egész ceremóniát. Odaállt a söntéspulthoz, letette a forintra kiszámított ellenértéket és csendben várta az italt. A kocsmavitézek nem vették észre, de ő mindig köhintéssel jelezte a pultos embernek, hogy mikor kell neki az a pálinka. Nem sürgette, de elvárta, hogy a torokköszörülés végéig elé tegyék az italt. Egy mozdulattal magába eresztette és köszönés nélkül kilépett a megálló peronjára. Harmadnapjára már olajozottan ment a dolog. Senki sem szólt egy szót sem. Babarczi már este kikészítette a konyhakredencre a papírpénzt és reggel becsúsztatta a farzsebébe a harmonikásra hajtogatott összeget. Úgy, gyűrötten dobta a söntés pultjára. Arra azért vigyázott, hogy ne a mosogató mellé, mert nem akarta, hogy elázzon. Árészt, a hatalmas, kaukázusi medveölő kutyáját kiengedte az előkertbe. Többet ért az a nagy testű állat minden zárnál. A gazdáján kívül csak a Szentlélek tudott bemenni a házba, mert más ember csak akkor léphetett a kékre festett kerítés belső felére, ha Árészt kikötötte. Akkora sörénye volt ennek a kutyának, hogy bele lehetett volna kapaszkodni. Senkinek sem jutott eszébe, hogy efféle mutatvánnyal kísérletezzen. Ez a hatalmas állat messziről lomha, cammogó és négy lábon imbolygó medvének nézett ki, de ha közelebb jött a kerítéshez, félelmetes vadállatnak látszott. Sistergett hangjától a levegő, amikor elmorrantotta magát. Ugatása mélyen és öblösen töltötte be a hegyoldalt. Babarczi még csak a lakópark aljában caplatott, amikor a kutyája már a kertkapu belső oldalánál keresztbefekve várta. Bárhol volt a kertben, mindenhonnan odaért. Ahogy Babarczi a belső oldalon lévő reteszt elhúzta, Árész azonnal hanyatt vágta magát és elvárta, hogy a gazdája megvakargassa a hasát. Hosszasan maradt így, mind a négy lábát az ég felé tartva. Aztán, amint megelégelte a dolgot, azonnal fölugrott és gyors fejcsóválás kíséretében megrázta magát. Ezt a mutatványt csak a gazdájával volt hajlandó rendszeresen eljátszani. Az asszonyt, amikor még együtt laktak, nem szerette. Beengedte, de egyet vakkantott és eltűnt a garázsbejárat árnyékos oldalán. Ha esett az eső, ki se ment eléje. Az ételt elfogadta tőle is, de semmi lelkesedést, semmi farkcsóválást nem mutatott neki. Emília lányuk semmilyen hatást sem váltott ki a kutyából, de azért elkísérte a bejárati lépcsőig. Megvárta, amíg felszalad a lépcsőkön, aztán visszament a garázshoz. Babarczi hasonlóan viselkedett az emberekkel. Csak Emíliát fogadta el feltétel nélkül. Hajdanvolt asszonyát becstelen némbernek tartotta, és a tükörnek többször szemre hányta, hogy hova tette az eszét, amikor ezzel a fehérnéppel kötötte össze az életét. A szomszédokról sajátos véleményt fogalmazott meg. Szerinte mindegyik néma zsinórbáb figura, haszonleső �SZÉPIRODALOM 9 és merev, mert csak a pénz mozgatja őket. A fantáziájuk a kertkapuig terjed, mert mindent elfelejtettek abból, amiért valójában embernek születtek. Fapofával, rezzenéstelen arccal kikandikálnak az erkélyajtón, de ki nem bújnának, mert akkor köszönni is kellene. Különösnek és lakóparkinak tartotta a közönyüket. Olyannak, mint amilyen a zsíros haj, amelyet soha nem lehet egybefésülni. Nem akarta őket megváltoztatni, összefogásra buzdítani, de egyre ingerültebben utasította el a köszönésüket is. Szerinte már évtizedek óta falanszterizálódik a világ. Ebben a „kaparj, kurta” önzésben valahogy nem akarnak az emberek egymásra figyelni. Az együttérzés gyorsan kikopott az emberi közösségekből. Nagyon felháborította, hogy az egyik este nyitva felejtette az utcai előkert csapját, ezáltal reggelig zubogott a víz az úttestre. Autóval legalább húszan haladtak el a háza előtt, de senkinek sem jutott eszébe, hogy figyelmeztetve becsöngessen vagy bekiabáljon neki. A valóságban csak annyit kellett volna mondani, hogy öreg, zárd el a csapot, mert ha reggelig nem veszed észre, hamar elúsztatsz pár ezer forintot. Valamelyik el is fordíthatta volna az elzárót. Reggel Babarczi zárta el. Káromkodott hozzá, persze szolidan, csak úgy a bajusza alatt. Lassan teljesen magába fordult ember lett belőle. Senkivel sem akart kommunikálni, mert nem látta értelmét. Mindenki megy a maga dolgára és nem foglalkozik a szomszédai bajával vagy az ostobaságával. Ebben a lakóparkban mindenki egy elzárt sziget, ahova csak az ottlakóknak van belépési engedélyük. A többiek csak leshetik, ha ég a másik háza. Lesik is, de csak annyira, hogy a saját házukra át ne terjedjen. Babarczi Balázs a munkából hazafelé jövet is betért a kocsmába. Délután szintén megitta a felesét. Aztán, ahogy melegedett az idő, egy jó hideg hosszúlépést is elkortyolgatott hozzá. Ahogy kitavaszodott, egyre öregebb este ért haza. Árész mindig megvárta. Rendületlen hűséggel, a kellemesen bizsergető haskaparás reményében. Ez volt a jutalma, amiért egész nap őrizte a házat. Éjjel meg Babarczit, aki sehogy sem tudott beletörődni a hirtelen rákényszerített egyedüllétbe. A televíziót elvitte az asszony, hogy ne hiányozzon Emíliának az új családtól kapott szobájából. Az apjának maradt az öreg, csöves rádió, amelyiket néha ütögetni kellett, hogy beugorjon a keresett állomás. Időnként nagyon szakadozott ebből a jobb kort megélt, kárpitozott dobozból sugárzott műsor, de ha szólt, akkor egészen mélyről búgott belőle a hang. Gyakran fordította az ágy felé. Ilyenkor úgy érezte, mintha a nézőtéren hallgatná az opera áriáit. Éjjel többször arra ébredt, hogy sistereg a készülék. Az adás végén csak hangjeleket közvetítettek benne. Szopránosan sí- �10 SZÉPIRODALOM poló, szaggatott nyávogás riasztotta fel leggyakrabban. Ilyenkor néha egy óra is eltelt, mire újra elaludt. Közben olykor-olykor fölkelt, nyújtózkodott, kiment a vécére. Reggelente egyre fáradtabban ébredt. Talán attól félt, hogy nem tud időben fölkelni, de ez a veszély nem állt fönn, mert Árész már öt óra körül zörögni kezdett az alumíniumtáljával, követelve magának az ételt. Babarczi lassan elvesztette az időérzékét. Olykor éjfélkor nézett ki az ablakon, hogy nem hajnalodik-e már. Máskor meg hajnali négykor arra riadt fel, hogy késő van már a felkeléshez. Egyre gyakrabban elkésett a munkahelyéről. Eleinte elnézték neki, merthogy elhagyta az asszony, de néhány hónap múlva kirúgták. Teljesen felborult az élete. Maradt a tükör, és abban az egyre soványabb tükörképe. Az államtól kapott segély hamar elfogyott. Elszegődött a helyi kocsmároshoz napközben segíteni, hordókat gurgatni, meg mosogatni. Felszolgálni nem kellett, mert ebben a közegben a vendégek saját maguk vitték asztalukhoz az italt, meg a dohányillatú töpörtyűs pogácsákat. Majdnem mindig kannás borral fizették ki a napi munkáját. Háromnaponként kapott egy ötliteres, bontatlan műanyag flakonban tárolt italt. Olyan kövidinka feliratút, amely sohasem látott szőlőtőkét. Igazi népbutító lőrét, hogy reggelre legyen, ami meghasogatja az emberek fejét. Ám az Babarczi baja volt, nem a kenyéradóé. Minden második hét péntekjén egy kortyot sem ivott. El sem ment a kocsmába. Bevásárolt Emíliának és várta, hogy megérkezzen. Annyira összefolytak a mindennapjai, hogy egyszer elszámította magát. Már csütörtök délután várta a lányát, aki persze nem jött, mert azon a napon nem jöhetett. Nem hozta az asszony új embere, mert csak pénteken volt köteles „leszállítani” a kislányt. Babarczi ki-be rohangált, az óráját nézte és közben sűrűn öntögette magába a bort. Estére megitta az egész flakont. A tükörképe előtt, a padozaton aludt el. Örökre. Mellette feküdt Emília koalamackója. Hullamerev kezében is szorította Kocort. A halottszállítók alig tudták kiszedni az öleléséből… �SZÉPIRODALOM 11 LANGSTADLER KÁLMÁN [Az Isten, az Isten feloldoz…] Az Isten, az Isten feloldoz a sors kivágott nyakcsigolyája: az élet megkövesedik, a halál a csontváz iskolája. És eljön a hajnal, sóbálvánnyá válik az álom, szotyolaként hullik az idő, a napot tányérjába zárom. Mert rabom a nap, börtönlevelei a sugarak, s mi bolyongunk az utcán, mint fűszálak közt a hontalan bogarak. Reped a tudat, mint a vályogfal, réseibe költözik a félelem, de az Isten szeretet: és rám nevet, mint a pókháló a gerendavégeken. És a Föld: a nagy bika, szőrszálai: felaprított fadarabok, olyan vagyok, mint a kullancs: bőrébe harapok, és egy nap örökre ott is maradok. �SZÉPIRODALOM 12 LANGSTADLER KÁLMÁN [Már kinyíltak a pipacsok…] Már kinyíltak a pipacsok, Mosolyra fakadt vörös ajkak a fű-arcán, Szenvedélyes az időjárás, Virágszirmokkal tangózik, Isten szél-hajszálán. De Isten hallgat, Csak az angyalok suttogják az énekeket, S a földre zengik, felhő-kottáikból Az esőcsepp-hangjegyeket. Odakint hideg van, Idebent a szavakat csak a billentyűk ordítják, Kezeim olyanok, mint a harangnyelvek, Hiányodat a versbe kongatják. Ami vagyok most csak tehetetlen lélektömeg, Az emlékeken, mint vér a seben, én is megalvadok, Talán egyszer, majd általad, szétesett egységemmel, Mint pillanatba az öröklét, önmagamba újra visszaolvadok. �SZÉPIRODALOM 13 ZSEBŐK CSABA Még maradnál itt alul Sokszor apróság is ki tud mozdítani – Liturgia az ikonok előtt, miközben szól a pravoszláv kórus Vagy táltosdobolás-szertartás, sok dob, hangtál között ülve Összeér az ég s a föld, ám te még maradnál itt alul, s már érzed a közeli kapcsolatot, mégis maradsz Vénusz Nem ismerem hangod, Nem érzem illatod Testet, lelket melegítesz, Örök-anya és ős-bölcsnő – Megfordulok örökkévalóságodon Lenne, mégsincs igazán hová hátrálnom Te vagy, akiben hiszek Vétek-vonzó, váltó s adó �SZÉPIRODALOM 14 ZSEBŐK CSABA Ősnő Bíborban, vérben, bíborban, bársonyban Felhőkön, égen, szférákban, hangokban Ott látlak téged, ott hallak újabban Érezlek végre végtelen dallamban Tudhatsz már rólam, én tudok rólad Ritmusra révülsz, szólamba olvadsz Perzselő-szem Perzselő szemed misztikus éjszakákon is áthatol, öntudatlanul is, varázskeltőként, rejtély-ébresztőként, rádöbbentve életeink újravirágzására �SZÉPIRODALOM 15 BERETI GÁBOR Szókratész büntetése Ifjan még csak játszott a szerelem megnyíló, boldog ígéretével. S a végtelen, szárnyas magasából látta, szenved a csalárd szavaktól hervadó virág. Mennyi fohásza, sóhaja szállott föl rá, űzve, hajtva ellene az időt. A szeretet nevében kérve, mit elkövetett, hajtsa be rajta a bűnöket mind. S az elmúlás könyörtelen. Csak int és ím, terem Szókratész szívében űr – nincs többé jövő az időben. Pillantásában még az ég távlatot féltő kékje ragyog, mint angyalok imája urukhoz. De szava halkan száll már, sorsa végzetes súlyaival. �16 SZÉPIRODALOM BERETI GÁBOR Az éj, a nagy kerítő A szíved, ha megkapom, vagy most, vagy többé már nem lesz alkalom. Ránk köszön a nappal, s akkor már minden mindegy. Ki ki a maga útján indul, s elmegy. A szíved, ha nem kapom, csak hiányod lesz enyém. Bennem a szerelem mindig koldus marad és szegény. De nékem mindig minden alkalom, mert csak téged, s a szerelmed kérem én. Egy hatalmas űr Egy hatalmas űr a szíved, ha múló jövőnket dobogja. Ránk szabadul, ha engeded, szerelmünket is kioltva. Egy hatalmas csepp a tenger ráírom hívószámodat. Hogy hangodra emlékezzem, hisz’ megint elárasztanak. Egy hatalmas vágy az élet, szerelem és illúzió. De befognak kapzsi fények, s biztatnak bátran légy csaló. Egy hatalmas éj a nappal, csak pirkad és bealkonyul. Körülvesz pengefalakkal és azt hiszi, fölszabadul. �SZÉPIRODALOM 17 Gyúlékony nevetésemmel Gyúlékony nevetésemmel lobbantom lángra az éjt. Fekete tűzben látom égni a szerelmet, a szenvedélyt: testemre fonódó karod, a remélt csókokat. Különc örömét a bőrnek. S hallgatásodat, amin majd összetörnek füstimádó vágyaim. S nevetésem, hogy láthassalak a gyúlékony éjben, szerelmes szavaim keresztjén égni. És te engem, az örökléttől félni – s ahogy e mágiából föllobbanunk mi ketten; hogy éljünk a Holdtól, a Naptól is szebben, az életnek életet adó Földön: majd hamuvá hűlve is mindörökkön. Ahogy elterül Ahogy elterül, dús, szélfútta haj az éjszaka. S most, hogy megint holdfénnyel táplálkozom, a suhogó szárnyak mögé Héliosz villódzó vértjeit csak oda képzelem. Csak elgondolom, ő ölelgeti a vonagló lombok buja derekát; Hogy a ziháló hangok, mik átfújnak szívemen, majd virágba borítják az éjszakát; S fénytelen szememből esőcsepp csupán, mi földet ér. �SZÉPIRODALOM 18 DÖME BARBARA Ki nevet a végén Ki veszít a végén, az lesz majd az enyém… Négy villa, négy tányér… Ha nyersz, nem kellesz, ha veszítesz, jól megkapod a magadét… Cukor, citrom, tejszín, szalvéta… Minden lépésed közelebb visz az igazsághoz. Akarod hallani? Csészék, középen a tábla, bábuk, dobókocka. Kész. Jöhetnek a lúzerek! Még öt perc. Tükörbe nézek, szép vagyok, ma különösen. Talán a várakozás izgalma teszi. Hogy tudom, mindegyik reménykedik majd, de én nevetek a végén. Hogy tudom, halálra rémülnek, mert nem sejtik, mi történik. Hogy tudom, soha nem láttak még angyalt, pláne, aki teára hívja őket. Kacagok. A nevetésem is csilingelőbb ma, mint máskor. Eligazgatom a szárnyamon rakoncátlankodó tollakat. Indulhat a buli! Egy, kettő, három. Szép napot, mondom, amikor kinyitom az ajtót. Úgy időzítettem, hogy épp akkor kattanjon a zár, amikor Richárd a csengőre teszi az ujját, de még nem nyomja meg. Honnan tudta, hogy most érek ide, kérdezi értetlenkedve. Hát nem látja, angyal vagyok, válaszolom és kacagok. Betessékelem, hellyel kínálom. Csak mi leszünk, érdeklődik. Nem, még ketten érkeznek, mondom. Nem tudom befejezni a mondatot, csengetnek. Az angyalok sem tökéletesek, mosolygok, amikor elindulok ajtót nyitni. Ketten állnak a bejáratnál, gyanúsan méregetik egymást. Az orosz jósnő, Olga, hófehérben érkezett, az újságíró, Péter, kezében egy üveg borral. Későn értesítettek, hogy teázunk, ha időben szólnak, nem ezt hozom, mentegetőzik, és a kezembe nyomja az üveget. Valamire ez is jó lesz, viccelődöm, és őket is bevezetem a nappaliba. A nappalim hófehér, az emberek által elképzelt mennyország ihlette a dizájnt (megsúgom, odafenn egyébként tökéletesen más minden). A díszpárnák habosak, a kanapé puha, a bútorok rusztikusak. Aki először belép, azt mondja: ejha, ez lenyűgöző. Virágaim is vannak, liliom, gyöngyvirág, muskátli. Még jó, hogy nálam nincs idényjellegű növény, itt mindig minden egyszerre nyílik. Kérnek teát, kérdezem, miután mindannyian elhelyezkedtünk a nagy kerek asztalnál. Inkább magyarázatot, türelmetlenkedik a pszichiáter, mi ez az �SZÉPIRODALOM 19 egész? Jaj, istenem, meghaltunk, sipítozik Olga, de gyorsan megnyugtatom, mind élnek, csupán egy közös álomba kerültek. Önök kiválasztottak, szerencsések, hiszen álmukban találkozhatnak velem, vagyis az őrangyalukkal. Az én feladatom, hogy vigyázzak magukra a nap huszonnégy órájában. Na, jó, néha tartok cigiszünetet, de az csak néhány perc, semmi jelentősége. Szóval, teát? Kávé nincs, kérdezi Péter, az újságíró. Nincs, mosolygok, de százfajta teából tud választani. Finomak és egészségesek, piskótát is sütöttem. Péter kicsit morog, hogy miféle őrangyal az ilyen, aki még az ízlését sem ismeri az embernek, aztán kiválaszt egy drága fekete teát, vizet tölt a filterre. Néhány másodperc csönd, csak a teáskanalak kocogását hallani. Körbekínálom a felszeletelt citromos piskótát. Jól sikerült, magas és légiesen könnyű. Csak Olga kér. Azt mondja, hisz nekem, hogy mindez csak egy álom, ha tényleg meghalt volna, ő azt tudná, legalábbis előre látta volna, hiszen jósnő. Ugye, vágom rá, bízhatnak bennem. Játszani fogunk, folytatom. Ki nevet a végén, egy kicsit megbolondítva. Eléjük tolom a táblát. A kérdőjeles mezőket én tettem a játékra. Aki odalép, megtud tőlem egy titkot a jövőjéről. Olgára pillantok, olyat, amit még maga sem tud. De aki veszít, semmi jóra ne számítson, meghal. A jövőbeni jóslataim persze csak akkor teljesülnek, ha az illető túléli a mai estét, vihogok. Síri csendre számítok, de kérdésekkel bombáznak. Ez most valami vicc, álmunkban, hogyan halhatunk meg, vagy ha álmunkban meghalunk, reggel mégis felébredünk, ki találta ki ezt az ostobaságot, kötelező játszani? Lassítsanak, mondom, nem az én ötletem volt ez az egész. Fentről kaptam az utasítást. Létszámcsökkentés, erre hivatkoztak. Maguk túl sokat kerestek az utóbbi időben, spórolni kell, megérthetik. Egyébként örüljenek, hogy csak az egyikük hal meg. Igyekezzenek jól játszani, akkor nem lesz baj. Kérem, húzzák félre a tányérokat, a táblának hely kell. Mindenki választhat, melyik színnel szeretne lenni, nekem jó a maradék. Olga lecsap a piros bábura, Péter a kéket kéri, Richárd morgolódik, de végül a zöld figurát veszi el. Enyém a sárga. Van, aki nem ismeri ezt a játékot, kérdezem. Ismerjük, vágják rá. Gyanúsan méregetik egymást. Aki hatot dob, indulhat. Az első körben csak Olga tud kilépni, én szándékosan nem dobok hatost, hadd higgyék, olyan vagyok, mint ők. Mindenki feszült, arra gondolok, hozok egy kis rumot a teájukba, attól ellazulnak. Nem tiltakoznak, isszák a rumos italt, s úgy tűnik, mintha elfelejtették volna, mi a tét. Időnként kacagnak, visítoznak, mint a gyerekek. Elsőként az újságíró lép kérdőjelre. Néhány kör után átvette a vezetést Olgától, így meglehetősen vidáman érdeklődik, mit tudok róla. Úgy érzem, most még nem mondhatom el, hogy pár hét múlva meghal az apja, inkább csak annyit közlök vele, hamarosan kitüntetést kap. Ennyi, kérdezi, ez aztán nagy titok, gúnyosan nevet. Dühít az arroganciája, ha így viselkedik, elintézem, hogy lema- �20 SZÉPIRODALOM radjon. Olga szintén kérdőjelre lép. Feszülten várakozik. Maga terhes, mondom neki, mire ő felkacag. Az nem lehet. Emlékszik, mi történt két hete pénteken, faggatom. Olga elsápad. Jesszus, sokat ittunk, lefeküdtem a barátnőm férjével. De hát azt mondta az orvos, klimaxolok. Hát, nem lett igaza, röhögök. Olga azt mondja, nem játssza tovább ezt a hülye játékot, haza akar menni. Richárd is csatlakozik hozzá. De hát otthon vannak, csak alszanak, mondom, az pedig nem rajtam múlik, mikor ébrednek fel ebből az álomból. Akkor ez az egész csak a képzeletünk műve, érdeklődik Olga? Azt azért nem mondanám, felelem. A terhesség igaz. A jósnő kicsit duzzog, aztán visszaül az asztalhoz. Richárd is lenyugszik. Nem sokáig örülhet, kérdőjelre lép. Közben átvette a vezetést is. Na, lássuk, kezdem. (Irgalmas ég, ennek az embernek nem látom a jövőjét. Mi történik itt? Még erősebben koncentrálok. Semmi.) Na, mi lesz már, sürget a pszichológus. Mondanom kell valamit, hát azt hazudom, hamarosan igazgató lesz. Vigyorog. Mindjárt jövök, mondom, csak mosdóba kell mennem. Az angyalok is pisilnek, röhög Richárd. Rossz érzésem van, de a főnökömet nem kérdezhetem meg, mi történt. Egyetlen út van, vissza kell néznem a felvételt. (Mindenkiről forgatunk egész életében. Na, most újabb titkot árultam el.) Megkeresem Péter anyagát, visszapörgetem egy nappal. Gyorsítva nézem. Hogy az a… Ez meghalt az éjjel, agyvérzést kapott! Hulla, és én ezt nem vettem észre. Ezért nincs jövője. Ezt jól elcsesztem. Nem elég, hogy nem vigyáztam rá rendesen, de meghívtam teázni, miközben nem lehetett volna. Ezért lefokoznak és kitesznek innen! Ezt meg kell akadályoznom! Úgy kell intézni, hogy ő veszítsen! De, ha a boncolásnál kiderül, már egy nappal korábban halott volt? Mit csináljak? Mégis meg kell próbálnom, nincs más lehetőség! Majd lefizetem vagy megzsarolom a kórboncnokot és eltüntetem a videóanyagot. Azért kisebb büntetés jár, minthogy nem vettem észre egy védencem halálát. Folytathatjuk, kérdezi a pszichológus, amikor visszatérek a nappaliba. (Pont olyan, mintha élne. Nem értem. Mindegy, úgy kell intéznem, hogy veszítsen.) Egy órája játszunk, kiderült még néhány titok, hogy Olga Moszkvában szüli meg a gyermekét és ott is marad, persze csak akkor, ha nem ő veszít ma este. Péternek elárulom, főszerkesztő lesz, saját lapot alapít, és Richárdnak is elmondok még valamit: a felesége hamarosan teherbe esik, ami igaz is, csak már nem tőle. Ez utóbbi információt persze elhallgatom. Jól alakulnak a dolgok, mármint számomra, Richárd vesztésre áll. Persze, én intézem így, pedig az elején megfogadtam, nem szólok bele a játékba. De hát a helyzet másképpen alakult, mentenem kell a bőrömet. A pszichológus egyre idegesebb, de elszántan küzd. Amikor leüti Olga utolsó játékban lévő bábuját és visszaküldi őt a kezdő mezőre, egé- �SZÉPIRODALOM 21 szen kisimulnak a vonásai. Szegény, nem sejti, hiába hajt, ő már halott. Azon tűnődöm, mennyi időt hagyjak neki a bizakodásra. Tíz perc elteltével már csak ketten maradnak játékban, Olga és a pszichológus. Richárd csupa egyesekkel bukdácsol, a jósnő viszont hasít, hamar behozza a lemaradást. Péter elégedetten kortyolgatja a teát, s bár nem mondja ki hangosan, arra gondol: ezt megúszta, ezek szerint még sincs prosztatarákja, amitől annyira retteg. Egy ideje furcsa dolgokat észlel magán, de fél orvoshoz menni. Most azonban megnyugodott, úgy gondolja, ez a mostani eset is azt bizonyítja, kutya baja. Mennyire naiv ez a Péter, gondolom, én nem azt mondtam, hogy a többiek nem fognak meghalni, csak annyit jeleztem, elsőként a vesztes távozik. Az utolsó kanyarba érkezett Olga és Richárd, fej-fej mellett haladnak. Nem lehetne mégis abbahagyni, próbálkozik a jósnő. Anya leszek, nem halhatok meg épp most. Szánalmas, vigyorog Richárd. Én sem hallhatok meg, folytatja, mi lesz a betegeimmel, ha feldobom a talpamat, ők magukra maradnak. Na, és a gyerekeim, az anyjuk rájuk sem néz évek óta, egyedül nevelem őket. (Istenem, ez eddig eszembe sem jutott. Zsófi 4, Dani 7 éves, mi lesz velük az apjuk nélkül? Mégsem Richárdnak kellene meghalni, Olga jobb lenne, sóhajtozok. Ő csaló, kókler, nem is látnok, az emberek hiszékenységéből szedte meg magát, ráadásul Istenben sem hisz. Hogyan menthetném meg Richárdot?) Csörög a telefonom. Az egyik barátom hív, ő szintén őrangyal. Még az egyetemen ismerkedtünk meg. Egyszer szexeltünk, de az hiba volt. Szerencsére a barátságunk megmaradt. Pardon, mondom a vendégeknek, ez fontos, fel kell vennem, addig függesszük fel a játékot. Kimegyek az előszobába, hogy ne hallják a beszélgetést. Tudom, mi történt, mondja köszönés nélkül a barátom. Mit tudsz, kérdezem. A pszichológust, hogy nem vetted észre a halálát. Honnan tudod? Tavaly féltékenységembe bekameráztam a lakásodat. Ne haragudj! Szerelmes vagyok beléd évek óta. Jesszusom, még ez is, gondolom, de most jobban aggaszt Richárd. Segítened kell! Fel kell támasztanunk a pszichológust és ki kell nyírnunk Olgát. Nem lehet, mondja a barátom, te is tudod, erre csak Jézus képes, ő meg a főnök fia, szóval nem hívhatjuk. Törődj bele és mondd meg neki, ő veszített. Richárd nem láthatja rajtam a csalódottságot, gondolom. Mosolyogva térek vissza a szobába. Csend van, Olga és a pszichológus a bábukat bámulják, mintha így befolyásolni tudnák a végeredményt. Péter a telefonját nyomkodja, azt kérdezi, ugye nem baj, hogy használja a free wifit. Csak nyugodtan, mondom, de üzenetet és fotót senkinek nem küldhet. Folytassuk a játékot, utasítom őket, előjött a migrénem, szeretnék mielőbb végezni, hogy lepihenhessek. Ja, nem a maga élete a tét, élcelődik Olga. Fogja be, és lép- �SZÉPIRODALOM 22 jen, mordulok rá a jósnőre. Utálom ezt a nőt, neki kellene meghalnia. Nézem, ahogy a pszichológus újra egyest dob, attól tartok, rám tör a pánikroham, mielőtt megmondhatnám neki, hogy vége. Az utolsó pillanatig hagyom reménykedni. Két dobással a vége előtt, Olga és Richárd is az utolsó mezőn állnak. Aki először dob egyest, megmenekül. Olga dob: kettes, Richárd: ötös. Mennyi időt adjak még neki? Olga egyest dob. Richárd arca falfehér. Dobjon már, nógatom. Hatos. Olgából feltör a nevetés. Sajnálom, mondom Richárdnak, magának kell távozni. Könyörgésre számítok, de a pszichológus arca tűzvörösre vált, ordít: Azt hiszed, legyőztél? Hiszen te nem is angyal vagy, csak egy skizofrén kakas. Ismerlek, kezeltelek. Mondok még valamit: ez nem is az én álmom, hanem a tiéd, és csak ketten vagyunk, a többieket hallucináltad. Miért nem szóltam eddig? Mert pont az ilyen hülyékből írom a disszertációmat, mint te. Mit mond? Istenem, mindjárt elájulok. Angyal vagyok, kukorékolom, miközben Erzsi, a gazdaasszony elkapja a két szárnyamat és a kopóvíz felé visz. Ispán Tibor: Forgó �SZÉPIRODALOM 23 ORAVECZ TIBOR Fáj az érzelem Ülök, mint vad sas madár Anyjától megfosztva bűntelen Elsodor magányom De tovább élek – önmagamnak szüntelen Ember vagyok – homo sapiens Üldözött gerince a mának Élek még? – vagy ez az utolsó Lehelet poharam ajkaira? Vajon szólhatok még? Világgal dacolva a sötétségben. Meddő vagyok Terméketlen félelem a vágy Ne-felejts-el-engemei között Vagy kaktusz Ezer szem tükrében Leszámoltam a múltammal legyen befejezve Béklyóim értékeivel. Jogtalan voltam Pegazusnál Teremteni újat, szépet, mint más Ihletett próféta Lesz-e még tűz újra alkotni A kihunyt éveket Vagy kocsmagőzben pusztul életem? Válaszolj! S széttépem a végtisztesség szűzhártyáit Érzem az infarktus szintézisét Fuldokló kopoltyúimban A megelevenedett agyhártyagyulladás Kripta zenéjében Érzem az elmúlás ismételhetetlenségét. �SZÉPIRODALOM 24 Kék madár segít elviselni Arcom szaggatottan visszakúszó Sebhelyeit Mint az egymásba boruló párok csókjait … Fáj az érzelem röpke gondolata. Nihil ad ego Voltam nyomdász, kék virág Enyém volt az egész világ Enyém volt az út az égi kis vasút Peremvárosok lányai… virágai Nappalok vad harcának... esti bájai Én voltam a király… híres Kócos király Kopjaköveket raktam… hol elhaladtam Volt közötte pici… de volt óriás is Álltak mögöttem… mind Álltak képzeletem terén Remegve nézek Foltjaim felé Számolom Perceimet A lassan Múló Emléket Elúsznak Az árnyak Távoli mesék Megyek, zuhanok – S némán vállalom sorsom, gyötrelmeim. �EMLÉKEZÉS 25 ORAVECZ TIBOR Fekete-fehér szonett Szepesi Józsefnek Idő vörös haján belépsz a mélybe feszitörő1 fekete csókon át. Szilícium fényében árnyéklétben, Babér csikar fejedre glóriát. Ady-lelked telepi romák vére, Kirítt versed hörgő, vályogszagú Purdék boldogtalanságának bére. Kohószín éjszakán, lelencarcú Szeretet-sellőid kadarkafényben, Fehér metaforák acéltüzét Szenvedték, számkivetett órabérben. Népén sajgó sámán, testvér-dühét, Megrendült bűnhődését nem látjuk már, Űzött, tántorgó, bús emlék csupán. 1 A feszitörő annak idején a feszigyárban (fesziben) segédmunka volt. A kohóból kijött forró anyagot 5 kilós bunkóval kellett szétverni, csillékbe rakni és eltolni a helyükre. Szepesi József ebben a munkakörben is dolgozott. A feszi mozaikszó a ferroszilíciumból (Fe–Si), ami az acélgyártás ötvözőanyaga. �EMLÉKEZÉS 26 KIS DOMOKOS DÁNIEL Emlékezés R. Várkonyi Ágnesre, a nagy Rákóczi-kutatóra* „Mint minden tudomány, a történetírás is rendkívül összetett alkotói munka. Mesterség, tudomány, művészet. Szakadatlan kölcsönhatás az író jelene és a vizsgált múlt között. A történetíró folyamatosan lesz. S ennek soha nincs vége. A történelem állandóan változó folyamat, és a történész kora is változik. Amiként tegnappá válnak a holnapok, úgy fordítja egyre újabb és újabb arcát felénk a múlt. Generációm talán a világ addigi történetének legnagyobb kataklizmáit és óriási átalakulását élte végig. Palatáblán tanultuk a betűvetést, és ma a világhálón vitorlázunk.” (R. Várkonyi Ágnes)1 Emlékszem a hangjára, mikor otthon vagy a könyvtárban fölhívott: nem tartanék-e előadást Dunaújvárosban, Székesfehérvárott vagy épp Siklóson. S a konferenciák: a legemlékezetesebb volt a Szathmári Király Ádám (1692–1752) születésének 200. évfordulója alkalmából Boldván, Nyomáron és Hangácson megrendezett nagyszabású emlékünnepség még 1992-ben. Ő a szatmári béke ifjúságáról tartott előadást. Az egyik utolsó jelentősebb előadásomat részben neki is köszönhetem, mely Mikes Kelemenről és A fejedelem bujdosótársairól szólt, s 2011-ben a Rákóczi Klubban hangzott el. Akkor még ki hitte volna, hogy erre a mostani megemlékezésre is sor fog kerülni. Köszönöm ezt a nagy megtiszteltetést, ezt a szomorú, nehéz, mégis felemelően szép feladatot. * A felejthetetlen egyetemi előadásoknál is izgalmasabb kihívások, élmények a szemináriumain érték a tanítványait, sokszor zavarba hozva őket: „Ez egy nagy kérdés. Na, neked mi a véleményed erről?” S aztán kis iróniával: „ha ezt te be tudod bizonyítani, az egy akadémiai székfoglaló is lehet.” Aki olvasta A fejedelem gyermekkorát, mely már két kiadást is megért (1989, 2002), láthatta, hogy egy kis kutatócsoportnak is külön-külön, név A Rákóczi Klubban 2015. március 4-én elhangzott előadás szerkesztett változata. R. Várkonyi Ágnes 2018-ban lenne 90 éves. 1 Magyar Tudomány 2007/8. 1085. * �EMLÉKEZÉS 27 szerint is köszönetet mondott másodéves szeminaristáinak, akik részt vettek Munkács ostroma egyes részleteinek vizsgálatában. Többek közt Caraffa és a várvédő Absolon Dániel, Thököly Imre kiváló versailles-i diplomatája kapcsolatáról, az öreg Radics András szerepéről és az ostromot is leíró Dobay Székely Zsigmond naplójáról, s a vár feladásának eddig tisztázatlan részleteiről. Megköszönte. A Tanárnő ilyen volt. S mikor megkapta a Széchenyi-díjat, s valami kutatással kapcsolatban nem sokkal utána fogadott, a kezembe adta a szobrot, és sejtelmes mosollyal kérdezte, rájövök-e, mi a titka. Megmutatta. Az, hogy maga az oszlop lecsavarható, s az rejti magát az oklevelet. Szigorú is tudott lenni, s mindig volt egy kis távolságtartás benne, melyet aztán sajátos, kissé fanyar humorával mindig enyhített, feloldva a tanítvány szorongását, zavarát. Emlékszem a díjjal kapcsolatos, az újságban is megjelenő nyilatkozatára, melyben mindenekelőtt a levéltárosoknak és könyvtárosoknak mondott köszönetet, mert az ő lelkiismeretes munkájuk, és személyes segítségük nélkül sohasem jutott volna azokhoz az értékes, fontos forrásokhoz, melyek tanulmányozása elismeréséül most ezt megkapta. Nekem mint könyvtárosnak, eredendően levéltár szakot végzettnek különösen jól esett, de hiszen ő is levéltár szakot végzett, az elsők között az országban. Ő volt a Léderer Emma által 1949-ben létrehozott új szak legelső évfolyamának egyik diákja. (Így magyar–történelem–levéltár szakos középiskolai tanári diplomát szerzett.) Egyetemi éveimen és tudományos ösztöndíjasságomon túl a legnagyobb élmény és kitüntetés volt A Rákóczi-szabadságharc című kötet fáradságos bár, de élvezetes szerkesztői munkája, melyre fölkért. Az Osiris Nemzet és emlékezet sorozatában jelent meg 2004-ben. A malomkő – tréfásan így nevezte. Visszaemlékezésében – Nők a tudományban – akadémikus portrék – a következőket írja: A Történettudományi Intézetben „[v]olt olyan kollégám, aki a Rákócziszabadságharcot másként látta, mint én, és kutatásaim eredményeit hevesen bírálta. Minden álláspontban lehet valami igazság. Ezért is közöltük legutóbb (...) az Osiris Kiadó Nemzet és emlékezet sorozatában A Rákóczi-szabadságharc című kötetben a legkülönbözőbb felfogású írásokat.” Majd hozzáteszi, mintegy összefoglalva a lényeget: „Engem a hazai és külföldi forrásanyag arról győzött meg, hogy a magyar és az európai történelem e leghosszabb szabadságharca az országépítés nagyszabású vállalkozása volt. Rákóczi és társai egy korszerű Magyarországot próbáltak felépíteni. Céljuk, hogy megvédjék az ország alkotmányát, biztosítsák ön- �EMLÉKEZÉS 28 rendelkezését és integritását. A kiáltóan egyenlőtlen erőviszonyok között zajló háborúban ez eleve országos reformokat követelt. […] A szabadságharc a hatalmi átrendezésért, az új európai egyensúly megteremtéséért folyó spanyol örökösödési háború része volt. Sok áldozatot kívánt, de rengeteg értéket is hozott. Megfogalmazták Magyarország modernizációjának alapvető követelményeit.” S már a II. Rákóczi Ferenc életrajzában, Köpeczi Bélával a szabadságharcot lezáró szatmári békét kompromisszumos békének minősítették, de nyitva maradt, mi is volt Rákóczi valódi álláspontja. „Ma már a dokumentumok garmadája bizonyítja, (…) Rákóczi mindvégig amellett volt, hogy ne amnesztiával – ahogy Savoyai Jenő herceg, a haditanács elnöke tervezte –, hanem a korabeli gyakorlatnak megfelelően, külső hatalmak közvetítésével és garanciákkal, megegyezéses békével a »Confödelált Statusok elismerésével, ünnepélyes békekötéssel« zárják le a szabadságharcot. Vagyis államhatalmi szinten fejezzék be a háborút.” „Ez nem sikerült. De elérte, kitartásának és nem utolsósorban az angol politika korszerű békekötést szorgalmazó kívánságának következtében is, hogy a katonai abszolutizmus nem érvényesülhetett Magyarországon.” „Rákóczi a béketárgyalásokon mindvégig ragaszkodott az Erdélyi Fejedelemség államiságához. Annak idején I. Rákóczi György fejedelem elérte, hogy Bethlen Gábor törekvését megvalósítva az erdélyi Fejedelemséget belefoglalták a westfaliai békébe. Rákóczi garanciális békében látott biztosítékot, hogy Magyarország megőrzi államiságát és integritását, s helyet kaphat az európai országok közös asztalánál.” Ugyanakkor ennek a nyolc évig tartó szabadságharcnak nemzetközi eredménye is volt: „Angol kortárs, francia, német, sőt újabban osztrák történetíró véli úgy, hogy Rákóczi kitartása Franciaország és az európai történelem alakulása szempontjából is nagy jelentőségű volt.” * A Rákóczi-korral foglalkozó könyvespolcnyi munkái közül az elsőt Vak Bottyánról írta (1951), ebből született meg aztán a népszerű Így élt Vak Bottyán (1975). Ez volt az első könyv, amit olvastam tőle. Nagy élmény volt, különösen, hogy ennyire izgalmasan van megírva. Jellemző rá a gyakran érdekes, sőt izgalmas kérdésfeltevés, s nem riad vissza a hipotézisektől sem, s amit még nem is lehet 100%-ig mindjárt bizonyítani, azt is szívesen fölveti, keresve az összefüggéseket, a miérteket, a motivációkat. Érdeklődése, kíváncsisága az olvasót is magával ragadja. Nem kiokító, �EMLÉKEZÉS 29 nem mondja meg mindjárt kerek-perec, ez így vagy úgy van, nekem ez a véleményem. Tanárként is ezt nagyon szerettem benne, hogy hagyott gondolkodni, s nem mondta meg mindig, ez márpedig így van, hanem sok kérdést nyitva hagyott, engedte továbbgondolni. Minden alkotása továbbgondolásra, a kutatás folytatására sarkall. Egyszerűen megtanít önállóan gondolkodni, véleményt alkotni. Egy téma sincs teljesen lezárva, s különben is egy korról alkotott képünket mindig meghatározza a saját korunk, saját személyiségünk is. A témaválasztás is sokszor saját alkatunkból fakad. Részben ide vág szép vallomása iskolás éveire, a cinkotai Magyar Királyi Állami Leánylíceumra, melyben kiemelte: „Csodálatos iskola volt!” „Felnőttként visszagondolva, tizenévesen a történelem nem foglalkoztatott különösebben.” S most jön a lényeg: „Ma már meggyőződésem, hogy minden generációnak az egész történelmet kellene életkorának megfelelő szinten újra és újra átlátnia. De vajon a mai fiatalság hogyan tudja ezt megtenni?” * Kevés olyan igazi tudós van, aki a szűkebb szakterülete mellett az ismeretterjesztést is magas színvonalon űzi. Ilyen volt R. Várkonyi Ágnes professzor asszony is, aki magát mindig Tanárnőnek nevezte, régi, ma már kivesző bölcsészszokás szerint, maguk közt is így szólították egymást, ezzel a demokratikus, minden rangkórságot nélkülöző megszólítással. Nála ez több volt. Igazi tanár volt, bár ténylegesen viszonylag későn kezdett el tanítani az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történelem tanszékvezetőjeként 1983-tól haláláig. Közben azért néha úgy érezhette a diák, mintha a „Törttudban”, a tanárnő régi munkahelyén egy kutatócsoport tagja lenne, de ez csak annál megtisztelőbb volt. Egy aranyos leányka mondta is, ő nem akar levéltárban kutatni, őneki nincs is véleménye még az egészről, őt csak érdekli ez a kor, s csak hallgatni szeretné, s tanulni. Mindenesetre akiből nem lett kutató, az is hálával tekinthetett vissza a vele töltött órákra, mert gondolkodásra, véleményalkotásra és szemléletre tanított. Saját egyéniségünk tudatos alakítására. Ez viszont egész életünkre hasznos alapokat adhatott. S ekkor még nem is beszéltünk széles látóköréről, fantasztikus műveltségéről, konzervatív felfogásáról, hívő keresztyénségéről, mely művein is át-átütött. Pelikán a fiaival, Rákóczi karácsonyi elmélkedése (Liget 2002/7. 58– 68.) s még hosszan sorolhatnánk, egész Zrínyiig, a költő és hadvezérig, ahogy a Vigiliában (2003/12.) is megírta A párbeszéd képességéről szólva, �30 EMLÉKEZÉS amit Zrínyi vallott: „A gyűlölet olyan, mint a puskaporral túltömött ágyú, azt is elpusztítja, aki elsüti.” Az ő óráin a szigorúan vett tudomány mellett nemcsak szépirodalmi idézeteket lehetett hallani: Shakespeare-től: „Kizökkent az idő, ó kárhozat...”, vagy Arany Jánostól, hogy valaki „bogarászni restell”, pedig hát „ifjúság, mint sólyommadár...” – Balassitól, hanem az agykutatásról, Szentágothai professzorról vagy épp Freund Tamás példáiról, az önző és önzetlen denevérekről és más egyébről, természettudományos ismeretekről is. S ki ne látta volna az 5-ös buszon hazafelé döcögni, újságot olvasva, a Magyar Nemzetet. Sokszor rá is kérdezett, olvastad ezt vagy azt a cikket, nem, akkor ezt feltétlenül keresd meg és olvasd el. Nem hitt az úgynevezett gyorsolvasásban, s mindig haragudott, hogy sok diák belekap egy-egy feladott tanulmány elejébe, – ehhez azért hozzá kell tenni, általában elég sok és nehéz olvasmányt adott föl s mellé még szépirodalmat, mint például az Orlandot Virginia Woolftól – de a diáknak a végén fogalma sincs, mi a tanulmány lényege, miről szól legalább nagy vonalakban, s mi a végső konklúzió. Ekkor szokta mondani: „kimarni a lényeget.” S ez a lényeg. Mindig mondta: „...agyunk gondolkodásra való, ne terheljük az adatokkal, azok tárolására ott vannak az enciklopédiák.” Mintha csak Freund Tamást hallanánk, a világhírű agykutatót, ki szerint a mai sok neurózisról részben a túlzott információáradás és mániákus befogadni vágyása is tehet. S itt kell megemlíteni a Professzorok Batthyány Körét, annak tagságát, hol valóban rendszerességgel találkozhatott, szorosabb személyes ismeretséget köthetett agykutatókkal, orvosokkal, mint legutoljára Tulassay Tivadarral, a kiváló gyermekgyógyásszal, hiszen valamikor maga is orvos akart lenni. „...bizonyos, hogy jelenünk nagy feladata – teszi hozza a Tanárnő – : az információ átadása, hasznosítása, hatékony műveltséggé transzformálása.” Az információ áramlásának koronkénti változásáról és a hír fontosságáról, akár Mikes kapcsán is, több írása is foglalkozik. A ránk bízott idővel való elszámolás is, maga az idő fogalma hatalmas téma. Szakszemináriumán a diákok legtöbbje az ő felszólítására vette először kézbe Augustinus Vallomásait (Confessiones), hogy elolvassák legalább az időre vonatkozó részt. S mindezekkel együtt a mentalitástörténetet a legmagasabb színvonalon művelte és tanította. Természettudományos érdeklődését később a történeti ökológia kutatásában gyümölcsöztette. A néprajzos Kósa László művelődéstörténész- �EMLÉKEZÉS 31 szel közös előadássorozatot és kutatócsoportot szervezett. Két tanulmánykötet is született ebből. Európa híres kertje (Történeti ökológiai tanulmányok. Társszerkesztő: Kósa László. Bp., 1993).; a másik pedig Táj és történelem (Tanulmányok a történeti ökológia világából. 2001). * A történetíró mellett az ifjúság számára írt könyve, A kuruc kor hősei (1957) című elbeszéléskötete avatta igazi szépíróvá. Tegyük hozzá, az azóta megjelent több más esszéje, esszékötete mellett. De ekkor már megjelent a II. Rákóczi Ferenc életrajz 1955-ben, új kiadása, remek képanyaggal együtt 1976-ban, s legújabban 2004-ben.2 A kiadó e sorok íróját felkérte, hogy kis összefoglalókat írjon erről a kötetről, melyet majd az új kiadás pályázata mellé csatolnak. Így volt ez a Rákóczi tükörrel és a tervezett Rákóczi-szabadságharccal is. Részben ezekből készültek utóbb a „fülszövegek” is. Most ezeknek a kis összefoglalóknak a segítségével mutathatjuk be röviden az egyes köteteket: II. Rákóczi Ferencről és szabadságharcáról és az azt követő bujdosásról, diplomáciai és politikai viszonyokról a tízkötetes Magyarország története és az Erdély története vonatkozó részei mellett a mai napig gyakorlatilag ez az egyetlen, a kor tudományos követelményeinek is megfelelő, modern monográfia. A Rákóczi-szabadságharc történetét, az „ország nélküli fejedelmet”, a „Magyarország szabadságáért” küzdő politikust R. Várkonyi Ágnes írta meg, mint a korszak kiváló ismerője; „A bujdosó Rákóczi” fejezetet pedig Köpeczi Béla. A kötet szerkezete, arányai, politika-, társadalomtörténeti vonatkozásai, és a kor jobb megértését elősegítő gazdag képanyag tudományos szempontból nagyjából ma is megállja a helyét – ahol nélkülözhetetlen, ott a szerzők az új eredményeket figyelembe véve kijavították, illetve kiegészítették az egyes részeket. Az 1976 óta eltelt hosszú időszak alatt megjelent jelentősebb források és tanulmányok bibliográfiájával egészül ki az új kiadás. (Kár, hogy a 2. kiadás gazdag képanyaga kimaradt.) Sajnos a közoktatásban a számos azóta megjelent tanulmánykötet, s egyes vidéki kiadványok ellenére sokszor ma is sematikus, a valóságnak ellentmondó kép él a fejedelemről és a nyolc évig tartó szabadságharcról. A Thaly Kálmán és történetírása 1961-ben határkőnek számít. Az eredeti megbízással szemben „Elismerő, laudáló mű helyett Thaly Kálmán törté2 Köpeczi Béla–R. Várkonyi Ágnes 1976. II. Rákóczi Ferenc. A képanyagot összeállította: Rózsa György. Az időrendi táblázatot és a névmutatót készítette: Varga István. 2. átdolgozott és bővített kiadás. Gondolat, Bp., 534 o.; 3., javított kiadása: Millenniumi magyar történelem. Életrajzok. Osiris, Bp., 2004. �32 EMLÉKEZÉS netírásának részletes kritikai elemzése és mélyreható bírálata készült el, forráskiadói érdemei elismerése mellett.” Ez volt aztán a kandidátusi értekezése. A romantikus történetszemlélet ellentéte volt a pozitivizmus. Ennek a tudománytörténeti kutatómunkának volt a következő állomása A pozitivista történetszemlélet a magyar történelemben (1973), s még ezt megelőzte A pozitivista történetszemlélet (1970). S az egyik utolsó, ezzel kapcsolatos előadását A tudomány szolgálatában két nemzedéken át – a Szádeczky-Kardossok című konferencián mondta el a Magyar Állami Földtani Intézet dísztermében: Szádeczky-Kardoss Lajos és a pozitivista történetírás Magyarországon címmel 2009-ben, a 150 éve született kolozsvári egyetemi tanárra emlékezve. Ebben többek közt ezeket írja róla, a különböző felfogásokkal kapcsolatban: „A Habsburg Birodalommal való viszonyról is más a véleménye, mint Thaly Kálmán romantikus nézete: szembeszállt azzal a sokszor még ma is előforduló hiedelemmel, hogy a nemzet, vagyis a kurucok szakadatlan támadó és fényes háborút folytattak azzal a céllal, hogy legyőzzék a Habsburgokat.” Ugyanakkor figyelmeztet az olcsó népszerűsítések veszélyeire, s hevesen bírálja a II. Rákóczi Ferenc fejedelmet, az európai nagyságrendű, különlegesen művelt államférfit operettfigurává sekélyesítő eljárásokat.” Munkabírására jellemző, kérte, ő lehessen az első előadó, mert utána Zágrábba kell utaznia egy Zrínyi-konferenciára. Zrínyivel, a költő és hadvezérrel behatóan foglalkozott, feltárva az eddig ismeretlen nemzetközi kapcsolatait, és hogy nemrég a Nemzeti Galériában kiállították Zrínyi Miklós híres, korabeli portréját, az is nagyrészt neki köszönhető. S később a Török–Magyar Baráti Társaság felkérésére Zrínyi Ilona életrajzát írta meg, teljesen új szempontok szerint, új kutatási eredményekkel, s ugyanakkor a tőle megszokott érdekfeszítő vonalvezetéssel és lebilincselő stílussal.3 S ekkor még nem sikerült föllelnie a Bujdosó Boldogasszonyképet. De nem hagyta nyugodni. Alig egy évre rá kijött a 2. javított kiadás, s benne a klokcsói (Zemplén vármegye, Szlovákia) kegykép, illetve annak másolatáról készült fénykép.4 3 4 Zrínyi Ilona, „Európa legbátrabb asszonya” (2008) Az eredeti kép a hagyomány szerint a Zemplén megyei klokcsói görögkatolikus fatemplomban volt, s mikor a bujdosók harcai során a templom leégett, a Madonna-kép sértetlen maradt, és könnyezett. Báthory Zsófia, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye Munkácson, a várkápolnában helyeztette el. Feltehetőleg ő készíttette hozzá a smaragddal, rubinttal, gyémánttal és igazgyöngyökkel díszített aranykoronát. Ezt aztán Zrínyi Ilona Izmitbe vitte ma- �EMLÉKEZÉS 33 Az Apafiak kora volt még kedves kutatási területe, vagyis Erdély aranykora, ahogy Jókai regényének címe nevezte ezt az időszakot. Erről szól a számomra egyik legkedvesebb könyve, az Erdélyi változások (1984), mely címében Báró Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című munkájára utal. De a Magyarország történetének vonatkozó részeit is ő írta meg, s ő szerkesztette, akárcsak a háromkötetes Erdély történetében. A Köpeczi Bélával együtt szerkesztett, és Bánkúti Imre jegyzeteivel ellátott Rákóczitükör is hézagpótló.5 A Rákóczi-szabadságharc ismert és újonnan feltárt naplóiból és emlékirataiból elsődlegesen csak részleteket közöl az összeállítás, de így válik lehetővé, hogy a szabadságharc egészéről átfogó kép alakuljon ki az olvasó előtt, vagy a korban tájékozódni vágyó kutatóban is, képet kapjon a szabadságharc társadalmáról, eredeti dokumentumokból ismerhesse meg a kor emberének szubjektív világát. (…) Az új kiadás szükségességét támasztotta alá az a hosszú idő, mely eltelt az első kiadás (1973) óta, s az, hogy csaknem beszerezhetetlen volt a könyv, hisz főiskolák, egyetemek szemináriumainak tananyaga is egyúttal, s főképp az a tény, hogy ilyen jellegű alapos és ugyanakkor a szélesebb közönség számára is sokban érdekes válogatás azóta sem jelent meg, s az itt közölt vagy újraközölt dokumentumok új, önálló kritikai kiadásai sok esetben máig sem készültek el. (…) És ehhez is kapcsolódik szorosabban a már említett Rákóczi-szabadságharc kötet 2004-ből.6 A Rákóczi-szabadságharcról önálló, összefüggő nagy monográfia már évtizedek óta nem jelent meg. A szabadságharc 300. évfordulójára már igen szükségessé vált, hogy azt a nagy ismeretanyagot, mely egész a XVIII. századtól napjainkig felgyülemlett: a forrásokat, tanulmányokat, és a kultusz különféle megnyilvánulásait ismét összegyűjtsük egy kötetben, olyan válogatásban, mely a szaktudományok számára és a szélesebb közönségnek, vagy akár a középiskolák és főiskolák, egyetemek számára is hasznos lehet. gával. Onnan Rákóczi a szabadságharc alatt visszahozatta Munkácsra. A kép 1711-ben, a vár feladása után végül Bécsbe került. Majd a munkácsi püspök és Eperjes város kérésére Mária Terézia lemásoltatta a képet. 1904-ben pedig eredeti helyén, Klokcsón 1904-ben egy erről készült másolat kapott helyet. A kép eredetije egyelőre lappang. 5 Rákóczi-tükör. Naplók, jelentések, emlékiratok a szabadságharcról 1–2. A kötetet anyagát felkutatta, válogatta, szerkesztette, az előszót és a naplórészleteket bevezető kísérő tanulmányokat írta: Köpeczi Béla–R. Várkonyi Ágnes. A jegyzeteket írta és a mutatókat összeállította: Bánkúti Imre. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1973; 2. kiadás: Millenniumi magyar történelem. Források. Osiris, Bp., 2004. 6 R. Várkonyi Ágnes–Kis Domokos Dániel 2004. Rákóczi-szabadságharc. Nemzet és emlékezet, Osiris, Bp. �EMLÉKEZÉS 34 A fontos alapdokumentumok, források, tanulmányok mellett olyanok is szerepelnek, melyek a tudomány legkülönfélébb szakágainak jeles képviselőitől származnak, de mára már utolérhetetlen helyeken jelentek meg, csaknem teljes feledésre ítélve, de melyek a szabadságharc egyes kérdéseit érdekesen megvilágító forrásokat, kutatási eredményeket tartalmaznak. Ebben az értelemben ennél a kötetnél nem az volt az elsődleges cél, hogy egy új, a korszakot bemutató tanulmánykötet szülessen meg, sok új kutató bevonásával, hanem főleg az eddig feltárt, ugyanakkor sokszor máig figyelmen kívül hagyott eredményekre is támaszkodjon. Nagy súlyt fektetnek a szerkesztők a fejedelem diplomáciájára, a külföld véleményére, a szabadságharc államának kérdésére s a társadalmi problémákra. A Rákóczi-kultusz csaknem kimeríthetetlen köréből kiemelkedik az 1848/49-i szabadságharcra és az azt követő emigrációra gyakorolt hatása, példája, azaz a XIX. század Rákóczija, ezen túlmenően mint a tudomány és a kultusz találkozási pontjai, az egyes viták is megjelennek, mint a kuruc balladapör vagy a Szekfű-vita és a nagy évfordulók, 1903–1904–1906, 1935, 1953, 1976. Egy-egy irodalmi példa, vers vagy prózarészlet, kritika is előfordul, ahol az adott korszak hangulatának, felfogásának ábrázolásához nélkülözhetetlennek tűnik. A gazdag képanyag s a kötet végén lévő bibliográfia is segíti a megértést, a tájékozódást és a jobb eligazodást. A Nemzet és emlékezet sorozat többi kötetéhez képest újdonság a végén található remek összefoglalás a szabadságharc történetírásáról 1707–2003-ig, mely a Befejezetlen történelem címet viseli (717–773.) A Hadtörténelmi Szemlében a szatmári békéről írt nagy tanulmányából pedig kiderül, mind a mai napig mennyire nem vették eddig figyelembe a béketárgyalásokra vonatkozó hatalmas levéltári anyagot, és mennyire figyelmen kívül hagyták az angol és külföldi közvetítés fontosságát. És lankadatlanul dolgozott Rákóczi fő műve, a Confessio peccatoris kritikai kiadásán, számtalan munkatárs és háttérkutatás bevonásával. * Emlékszem, még 2014. február 26-án a Széher úti otthonában találkoztunk, s akkor mondtam, milyen csodálatos, a fiatalokat megszégyenítő munkabírása van, s egy-egy vidéki konferenciára, népszerűsítő előadásra is a lehető legnagyobb odafigyeléssel, igényességgel készül, s az előadás előtt még egy kis drukk is látszik rajta, még utoljára bele-belenéz a kéziratába. Nagyon nagy dolog, hogy valaki ennyire megtiszteli a hallgatóságát, bárhonnan legyenek is. Mire elmosolyodott, s csak ennyit mondott: – Nagyon egyszerű ennek a magyarázata: ez engem borzasztóan érdekel. S mikor még a férje élt, Ruttkay Kálmán, kiváló angolos, egyetemi tanár, Shakespeare és a régi angol irodalom szakértője, egyszer elmeséltem �EMLÉKEZÉS 35 nekik egy aranyos történetet. Még diákként kérdezték többen, kit rejt az R. a neve elején. Egyik kedves évfolyamtársam csodálkozva nézett rám, hát nem tudod, te, a kuruc kor kutatója? Hát pedig nagyon egyszerű: Rákócziné… – mindketten jót nevettek. * Egyik legszebb véleményét a tanítványai kapcsán fogalmazta meg egy körkérdésre, melyet az akkor, 2007-ben az MTA új levelező tagjainak tettek föl: – Van-e, és ha igen, milyen a legkedvesebb tanítványa? – Sok van, és mindegyik legkedvesebb. Az is, aki hűtlen, vagy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A tanítvány sokféle, de a tanár soha nem lehet hűtlen a tanítványhoz. A Tanárnő még a legifjabb, leendő történészeket is felkarolta. Mikor 2014-ben Szidi kislányommal Pécelen voltunk, gondoltam, a hely szellemétől is megihletve, a Ráday-kastély kertjében hűsölve, egy szép képeslapon eldicsekszem, hogy az ott megrendezett országos szövegértési versenyen a maga kategóriájában első lett. A végén jó filológus, történész lesz belőle, írtam. Szinte rögtön válaszolt: „Köszönöm a szép péceli lapot és gratulálok Szidinek a győzelemhez. S ha a végén, mint írod, ő is történész lesz, üzenem, hogy a világ legizgalmasabb és legszebb, de igen nehéz tudományát választja. A győztes történész édesapja, most miről történészkedik?” * Elsődlegesen mint a tanítványa, mint levéltáros-könyvtáros és kutató is szeretettel és hálával gondolok rá. �EMLÉKEZÉS 36 PETRŐCZI ÉVA Rekviem egy kávégépért szülővárosomnak, Pécsnek – és minden eltűnő szépségnek Caflisch Kristófné Murányi Anna, a Cukros Ómama, a szigorú, dolgos cukrászdás nagyasszony (mesélnek róla régi fotográfiák!) mindig ellágyult közeledben, te, minden kávémasinák legszebbike, akinek herendi porcelán köntösén pillangók röpdöstek, s indázott sok virág. Kávétlan, illata-nincs, rideg raktárban alszik most e gép, de ott, a tetszhalálban hálásan őrzi még Murányi Anna kezének melegét. Herendi porcelán kávégép-burkolat (Az illusztráció forrása a Herendi Porcelánmanufaktúra honlapja. A képen látható gép a herendi Apicius Kávéházban van kiállítva.) �EMLÉKEZÉS 37 PETRŐCZI ÉVA Egy kávégép apropóján A több mint kétszáz éves múltú pécsi Caflisch cukrászda nem egyszerűen az evés, az ínyenckedés és a kávéillat-szimatolás helyszíne volt gyerekkoromban, sokkal több annál. Sziget a szűkölködés, a mindennapi veszélyek tengerében. Anyám sokkötetes naplójában vissza-visszatérő motívum, hogy még a hó végi teljes anyagi leépülés idején is rendelt magának egy kávét a Caflischban, nekem pedig egy dobostortát. A hely szíve-lelke egy lepkés-virágos herendi kávégép volt. Néha, amikor a kávémasina éppen pihent két főzés között, óvatos felderítések után meg-megsimogattam. És ugyanezt megtettem, immár többszörös nagymamaként, 2008-ban, a Szerelmes földrajz sorozat keretében rólam készült, Város-ajándékozó rigmusok című portréfilm forgatásán is, amelyet részben itt vettünk fel. A Caflisch, e békebeli fészek pár éve bezárt. Aztán felújítva 2011-ben újra megnyílt, de a gép már nem volt benne; eltűnt. Ma is, ha meglátok egy fotót erről a gyönyörű herendi kávéfőzőről – anno csak néhány készült ebből a porcelánburkolatból, a legelőkelőbb helyekre –, sírok, mint egy kisgyerek. Micsoda gyönyörű forma, micsoda minták; a puszta látásuk gyógyította nemzedékem ifjait-véneit, nyugalmas szépségükkel. Ha ezek a lelki törzshelyek eltünedeznek, tovább fokozódik az árvaságunk. Ez nem fetisizmus, csupán a „sunt lacrimae rerum”, azaz a tárgyak könynyének – és bizony mosolyának – hite! Drága, illatfelhős masinánk, várjon Rád boldog feltámadás – de Pécsett! �EMLÉKEZÉS 38 ERDŐS ISTVÁN Még egy cseppet a jóból Örök emberi vágyakozás. Jusson nekem is a jóból, az örömből, a boldogságból! S ha már kiapadóban volna az örömforrás, a jó dolgok utánpótlása, akkor természetes a sürgető kívánság: legalább egy cseppet még! Legalább egy csepp méz aranyfénye ragyogja be testi-lelki derűjével az életet! Ki hinné itt a Duna-Tisza mentén, a rosszkedvűvé szomorodott, lebénult lábakkal táncoló országlakók körében, hogy ez a jót sürgető mondat 150 esztendős, és egy közkedvelt, híres nóta címe. Ezt a jót sürgető nótacímet egy losonci muzsikus asszony, egy Rácz Rudi nevű, híres cigányprímás segédprímás-asszonya találta ki a muzsikáláshoz, a mulatáshoz. Sági Balogh Mária volt ez az asszony, a nem kevésbé híres muzsikus, Sági Balogh Jancsi hetedik leánya. Volt kitől örökölnie a prímástehetséget, a „nagy vért”, hiszen az ipolysági muzsikusnak, Balogh Jancsinak olyan nagy volt híre-neve, hogy ifjú emberként módja lehetett az ország leghíresebb cigánybandájában, Bihari János zenekarában játszani. Biharival kezdődött a cigánymuzsika igazi diadalmenete Magyarországon, Bécsben, Európában. Hiszen a XIX. század elejére a zseniális gömöri prímásasszony, Czinka Panna emlékezete, hatása igencsak elhalványult. Bihari zenekarát éppen Bécsben volt módja meghallgatni Liszt Ferencnek, aki valósággal el volt ragadtatva a zsenialitástól, a zene értékétől. Liszt mit se tudhatott róla, hogy Bihari János Budán, a Kétnyúl utcában lakik, az akkori cigánysoron, és világhír ide vagy oda, soha nem lehetett teljes jogú budai polgárrá cigány volta miatt. Balogh Jancsit a tanulástól, a harmadik gimnáziumi osztályból ragadta el a kitüntető invitálás. Muzsikus lehet az ország leghíresebb zenekarában. Az 1802-ben született ifjú hegedűs épp jókor érkezett Bihari társulatába, mert egy ország, egy birodalom fogadta épp szívébe Bihari muzsikáját, a jó cigányzenét. Balogh Jancsi még szinte gyermek volt, ámulattal töltötte el még az a mendemonda is, hogy Biharinak 1698-ban, Cremonában készült Stradivari hegedűje van, ezért szólhat muzsikája olyan megrendítő erővel, érzelmi hitelességgel, hogy a prímást Bécsben magyar Paganiniként is emlegették. Az ereklyeként becsült hangszer bűvölő ereje lett volna a siker titka? �EMLÉKEZÉS 39 Mikor Balogh Jancsi megismerte Bihari szerzeményeit, jól tudta már, hogy nem a hangszer számít, hanem az ember! Ő maga is képes volt fél éjszakákon át gyakorolni, és gyakorolni, hogy minél tökéletesebben játszhassa el a „Friss magyart”, a „Bercsényi nótáját”, a híres Bihari-kesergőt, a „Rekviemet”. A gyermek-ifjú Balogh szinte semmit se tud róla, hogy Mária Terézia királynő letelepítési kísérlete óta, fél évszázad eltelte miatt ő már a harmadik nemzedékéhez tartozik azoknak a cigányoknak, akik, úgymond, már kőházakban élnek, nem ponyvás szekereken. Az ország felvidéki vármegyéiben, de különösen is Nógrádban, Hontban, Gömörben, Heves megyében a muzsikus cigányok családjai viszonylagos jómódban, megbecsülésben élnek, és nagy igyekezettel próbálják a gyermekeiket taníttatni, képezni. Balogh Jancsi apja, nagyapja is muzsikus volt, ahogy szinte természetesen hegedűs lett, prímás lett később, majd száz év múlva, a huszadik században Sovánka Nándi is, a késői unoka, a pesti Nemzeti Színházban rendezett prímásversenyek gyakori aranydiplomása. Amikor a legszebb férfikorba ért Sági Balogh, arról se tudhatott semmit, hogy Ferenc József öccsének, József főhercegnek, Magyarország nádorának fia született, és ez az újszülött lesz a XIX. század második felében, a kiegyezést követően a cigányság legnagyobb patrónusa, az egyetlen igaz magyarrá lett bécsi főrangú hercegivadék. Személyes, jó kapcsolat is alakulhat közöttük, amikor a főherceg megtudja, hogy Sági Balogh is foglalkozik a cigányság múltjával, ősi nyelvével, és éppen cigány szótárt szerkesztene, cigány nyelvtant készítene. Vagyishogy épp olyasmivel munkálkodik, mint amivel épp a főherceg is küszködik nehéz kutatómunkával. 1848–49-ben a főherceg szinte gyermek még, amikor Balogh Jancsi a felvidéki tábori zenekar prímása lesz, ahogyan tucatnyi más híres-neves magyar prímás a szabadságharc hőse, minden muzsikusok parancsnokával, a Kossuth által kinevezett Sárközi Ferkóval az élen. De Sági Baloghnak nem Sárközi, hanem a losonci Borzó Miska a harctéri bajtársa, muzsikus barátja. Mikor jönnek az orosz dzsidások, és felégetik, elpusztítják a várost, együtt menekülnek a közeli erdőkbe a bosszuló had elől. Ő hallja majd elsőként Borzó fájdalmasan szép, emlékező-sirató szerzeményét az átélt szörnyűségekről, és megfogadja, amíg csak él, játszani fogja a himnikus, gyönyörű muzsikát, hogy emlékeztessen a gyalázatra. Losonc végromlására. Balogh Jancsi a szabadságháború bukása után elkerülheti a megtorlás börtönét, sikeres banda élén muzsikál, és mintha ráköszönne a messzi-jövőből leánya nótaszerzeménye, hogy még egy cseppet a jóból, minden- �40 EMLÉKEZÉS áron javítani, jobbítani akar a cigányok helyzetén. Fél életének zajos éjszakáit falusi lagzikban muzsikálva tölti, jól látja, bőrén érzi a cigányság nyomorúságát. Urakkal, papokkal, hivatalnokokkal tárgyal: hogyan lehetne segíteni? Ismertsége, népszerűsége segíti, hogy legalább meghallgassák. A falusi plébániák nagylelkű, hazaszerető papjai komolyan is veszik a prímás jó szándékú küzdelmét. Segíteni akarnak, de a cigányok nemigen járnak templomba. Se magyarul, se szlovákul, se latinul nem értenek, csak cigányul beszélnek, és nem ismerhetik az imákat, szent énekeket, a prédikációk üzenetét, hatását. Sági Balogh Jancsi az elveszett szabadságharc után egy évtizeddel a vészterhes idők viszonyai közt is munkálkodni akar a panaszkodás helyett, és cigány nyelvre fordítja le a legfontosabb imádságokat, fohászokat, hogy anyanyelvükön tudjanak imádkozni az ő cigány testvérei. Elviszi a kéziratot a híres „esztergami” nyomdába, és saját költségén kinyomtatja a kis imafüzetet. Gondolhatja: tán ez is egy csepp lehet a jóból… Mint ahogyan arra is nagy figyelmet fordít, hogy Hont megyében, Nógrádban, Gömörben lesz-e jó szőlőtermés, lesz-e jó bor a mulatáshoz, a szép zene mellé. Igen nagyra becsüli egy Hont megyei földesúr, Gyürky Antal munkásságát a szőlészet, borászat terén. Gyürky a nagy múltú Honti Kaszinó igazgatója, és rajongásig szereti a cigány muzsikát. Így, természetesen mindennapos, már-már baráti kapcsolatban áll a hírneves sági prímással. Pont abban az időben, ahogyan Balogh Jancsi cigány imái kijönnek a nyomdából, Gyürky hat füzetecskében jelenteti meg Szőlészeti és Borászati Közleményeit. Nem volt köztudott, de Balogh Jancsi tud róla, hogy Gyürky gyakran megfordul Döblingben, ahol a legnagyobb magyar éppen gyógyulóban van. A honti földesurat szinte a magyar borászat követeként ösztönzi, sürgeti, hogy tegyék jobbá, színvonalasabbá, szakszerűbbé a szőlőművelést, hogy legyen még jobb minőségű a magyar bor az ország és Európa számára. Még egy évtizednyire van a kiegyezés, még fájdalmas a szabadságküzdelem elvesztése, de a cigányzene, a jó bor mellett mégiscsak létezik magyaros mulatás, és éppen ez segít átvészelni, túlélni a tragikus éveket. A gyöngyösi kapások tánca, a csárdás az egész országban divatba jön, és főúri bálokon, királyi fogadásokon a méltóságosok is tüntető rokonszenvvel táncolják. Nagy hévvel és feltűnően hangsúlyozott magyar viseletben! A felvidéki kurta kocsmákban, a megyebálokon a jó cigány zene tömegeket vonz és prédikációk nélkül is összeköt. A nemzeti muzsika hangjára összekapaszkodó táncolóknak, uraknak és parasztoknak, grófoknak és szolgalegényeknek a mulatás már több a szórakozásnál: kitán- �EMLÉKEZÉS 41 colják, eldalolják bánattal, örömmel, hogy magyarok vagyunk itt e hazában, összetartozunk, és mégiscsak van remény feltámadásra. Sági Balogh Jancsinak ez idő tájt születik hetedik gyermeke, Mária leánya. Nemcsak elragadóan szép gyermek, de már azon időben is a cigánymuzsika szerelmese, hogy ötévesen beadják a sági kisdedóvóba további okosítás, gondozás végett. Tízévesen a leányka már úgy hegedül, hogy a környék földesurai második Czinka Pannaként emlegetik. De nem lesz belőle Hont megyei prímás-zseni, mert szinte gyereklányként férjhez megy a losonci Rácz Rudihoz, és meg kell elégednie a másodprímás szerepével, azzal, hogyha az ura fáradni látszik, ő álljon oda a banda élére, asszony-prímásként dirigálni. Rácz Rudi 20 évvel idősebb Máriánál, a házasság mégis boldognak tűnik, sok gyerek születik, és közöttük is megint egy bűvös-mosolyú leányka, Rácz Ilonka bizonyul muzsikus zseninek, és hárfaművész válik belőle. A XX. század küszöbén Ilonka a hírhedt XXXVI. Rácz Laci felesége lesz Pest-Budán. A főváros legszebb asszonyaként emlegetik, ünneplik, és nincs olyan jótékonysági esemény, nagy bál, hogy ne ő lenne ott a háziasszony. Ilonka is jól ismeri édesanyja nótaszerzeményét a „jóról”, a még egy csepp jóról, és bizony életvezető parancsolattá is teszik pesti művészéletükben a híres üveghangok prímásával a nóta üzenetét. De ha nagyapja családját látogatja Ságon vagy később Selmecen, akkor a cigányok régi bánata szorítja testét, lelkét: itt élünk már 4-500 esztendeje e hazában, és semmit se javul a helyzet. Se Losoncon, se az Ipoly mentén, se Gömör megyében. A nemzet nagy terített asztaláról, a bőség, gazdagság nagy kosarából legföljebb ha morzsák hullanak a cigányok elé. Az különösen nagy szívfájdalma Ilonkának, hogy Rácz Laci kineveti aggodalmait. Sőt, határozottan elutasítja az együttérzést, a gondolatot, hogy nékik muzsikusoknak tenniük kéne valamit a cigányokért. Azt mondja nevetve: nekem az a gondom, hogy minél szebben szóljon a muzsika, azzal törődök én, és nem a mások bajával. De Sági Balogh Jancsi unokája másképp vélekedik, mintha megörökölte volna nagyapjától a nehéz kényszert, igenis cselekedni kell. Cselekedni, mert már szinte híre sincs, emlékezete se él József főherceg letelepítési kísérleteinek az alcsúti 40 ezer holdas főúri birtokon. Hogy a mintagazdaságban nagy kedvezménnyel kapjon feje fölé házat a vándorlásból letelepülő cigány család! Hogy tisztes napszám-bérhez jusson a cigány ember is! Ha megöregedett, kapjon nyugdíjat, ne kelljen koldulnia, és ráadásul elszenvednie a büntetéseket a tiltott koldulás miatt. �42 EMLÉKEZÉS József főherceg nemes szándékú kísérleteit nemhogy nem követték az ország urai, a vármegyék hatalmasai, de inkább sok rosszat tettek, hogy minden maradjon a régiben a cigányság dolgában. A kiegyezés után József főherceg a magyar honvédség parancsnoka lesz, látványosan sokat akar tenni a talpraesett, ügyes, de tanulatlan cigánylegényekért, sok kedvezményt teremt cigány katonái képzése ügyében. Úgy véli, ahogyan ő a császár unokaöccseként is büszke magyarnak vallja magát és családját, ugyanúgy a cigány is egyszerre lehessen büszke cigányságára, magyarságára. Mikor egy nagyszabású hadgyakorlat zajlik valahol Ótátrafüred térségében, a főherceg pihenőidőben, vezénylő tiszttársaival együtt egy szabadtéri mulatságon hallgatja a cigányok muzsikáját, a híres Rácz Rudi bandáját. A káprázatos zengésű, vad muzsikálásba belefáradó öregecske prímás éppen átadja zenekart vezénylő szerepét asszonyának, hogy amíg ő pihen, dirigálja a bandát. Épp az asszony híres nótáját játsszák: még egy cseppet a jóból… A főherceg meghatódik, és a nóta elhangzása után odalép a prímási dobogóhoz. Megkérdezi: nem volna lehetséges, hogy a zenekart dirigáló asszony azonos Sági Balogh Jancsi hetedik gyermekével, Mária leánykájával? Azzal, akit ő egykor, sok évtizede Ipolyságon a térdén lovagoltatott a gyermek gyönyörűséges hegedűjátéka után ? Akit ő, mint sokan mások is, gyakran nevezett második Czinka Pannának? A cigány szótár szerkesztése idején a főherceg éppúgy megfordult Balogh Jancsi sági otthonában, ahogy a prímás más alkalommal az ő alcsúti birtokán vendégeskedett. Alcsúton panaszolta el az öregedő prímás legfrissebb nagy bánatát: megint csak semmibe vették a magyar urak, a pesti kottás népek az ő emberi, muzsikusi méltóságát. A magyar dalokat megörökítő, szép tudóskönyvet szerkesztettek, és a hitelesség garantálása miatt felkérték Sági Baloghot különleges szakértői munkára. Ő, aki még Bihari zenekarában játszott, talán képes lehet a legősibb nemzeti muzsika legszebb darabjait rendbe tenni, és a Rákóczi, Bercsényi nevéhez kapcsolódó híres nóták eredeti hangzásait helyreállítani, hitelessé formálni. Sági Balogh Jancsi boldogan, lelkesülten végezte a munkát mindenki megelégedettségére, de amikor a könyv megjelent, nevét még csak meg sem említik a szerkesztő urak. A népdalok könyvében csak az állt, hogy a legősibb magyar dalokat segített rendbe hozni, hitelesíteni egy felvidéki öreg prímás. Ilyen keserű megaláztatás nyomában Balogh Jancsit csak az vigasztalhatta meg, hogy nagy-nagy családjában egymás után születnek a zseniális muzsikusok. Most épp Anna nevű leánykájának Nyitrán született gyermekén, Sovánka Nándoron láthatta a nagy vér, az ősi tehetség �EMLÉKEZÉS 43 megöröklésének jegyeit. Azt ugyan már nem érhette meg, hogy a pesti Nemzeti Színház közönsége tombolva ünnepli a fiút egy-egy prímásverseny győzteseként a XX. század első éveiben, de az öreg Jancsi méltán remélhette, hogy tovább viszik az örökségét. Azt a kívánságüzenetet is, hogy még egy cseppet a jóból… Ha 2018 őszén ránéznénk – a korabeli sajtóból kiböngészve – a hírhedt-híres prímásversenyek győzteseinek névsorára, az aranyérmesek listájára, akkor csak szégyenkezhetnénk. Nemcsak Sovánka Nándi nevét nem ismerjük, de a többi aranyérmes prímászseni neve is elfelejtődött, mert engedtük elfelejteni. Vajon ki ismerné ugyan a váci Banda Marci mélyhangú, zokogó hegedűjének hírét? Ki emlegetné a balassagyarmati származású Balog Károly hírességét? Lehetne tovább sorolni a zseninévsort: Hamza Miska, Berkes Béla, Erdélyi Náci, Kóczé Anti. Ki emlékszik rájuk? Még tán a mai száztagú cigányzenekar muzsikusai se nagyon! Ha közöttük szóba kerül a múlt, legföljebb azt emlegetik, hogy Szegeden, a Tisza partján azért mégiscsak szobrot állítottak Dankó Pistának… És valahol a régi Gömör vármegyében talán Czinka Panna is kiérdemelt egy szoboremléket… Ennyi! Vajon jól van ez így? Amikor a Nemzeti Színház közönsége tombolva, tüntetve ünnepli a prímásversenyek muzsikusait, akkori becslések szerint 3-400 ezer cigány élt az országban. Száz évvel később, napjainkban az egymilliót is meghaladja a roma népesség. Ahogyan a XIX–XX. század fordulóján, úgy napjainkban is csak távoli szép reményt jelent honfitársaink többsége számára a régi nóta üzenete, hogy még egy cseppet a jóból. Ne mondja nekem senki, hogy a milliós népcsoport mai katasztrofális helyzete nem függ össze azzal, ahogyan mi, tízmilliónyian elfeledkeztünk a cigány múlt, a cigánymuzsika értékeiről. Mert létezik a prímásversenyek győzteseinek névsorán túl egy még előkelőbb lista is arról, kiket felejtettünk el a leghíresebbek közül. Kármán Demeter ( XVI. sz.), Czinka Sándor, Barna Mihály, Bihari, Patikárus, Rácz Pali, Berkes, Pócsi Laci, Sági Balogh Jancsi, Boka János, Bunkó Feri, Dombi Marci, Borzó Miska… Nagyjából válogatva is bizonyos, hogy Dankó Pista mellett ők azok, akiknek szobra kéne, hogy álljon valahol e hazában… De valljuk be, hogy a feledékenységünk úgy teljesedik ki, hogy lassan mulatni is elfelejtünk. S marad a fáradt, fájdalmas sóhajtás: még egy cseppet a jóból… �Ispán Tibor: Kisvilág Ispán Tibor: Pusztaurság �NÉZŐPONT 45 BAKOS GÁBOR Gaál István posztneorealista dokumentarizmusa* Pályamunkások: az első hang Egy konstruktivista munkásfilm „testi attrakciója” Ha világszemlélet és stílusvilág szempontjából rátekintünk Gaál István rendkívül összefüggő és szervesen építkező filmográfiájára, akkor tényként kezelhetjük, hogy már az első etűdjében, az 1956-ban elkészített Pályamunkások című „konstruktivista munkadalában” rögtön rátalált önmagára tematikailag, eszmeileg és formaelvileg egyaránt. Már ebben az avantgárd ritmusfilmjében megvolt minden, amivel önmagát szerzői módon meghatározhatta és „gaálossá” tehette. Ráérzett vizionárius alkotóképességére és tehetségére, amely mindig egy konkrét hétköznapi élményt rakott át egy sajátos és eleven képi formalizmusba, ahol szerzői állásfoglalása a mű mélystruktúrájában összeölelkezett egy archetipikus, kollektív kulturális érvényrendszerrel, hiszen a Pályamunkásokban szereplő krampácsoló munkáscsapat együttes, ritualizált1 ütemmozgását tagoló csákányütések éles csattanáshangjaiban kétségtelenül ott csendülnek a primitív, törzsi társadalmak évezredes ritmizált munkalépései is. A hatvanas évek elején beköszönő magyar újhullám első igazi hullámverésének számító négyperces alkotás modernizmusa műfajelméleti szempontból több avantgárd nonkonformista formát hív elő. Éppen ezért tekinthető Gaál montázsfilmje egyszerre modernista ősművészeti vagy rítusalkotásnak és konstruktivista2-szocialista avantgárd montázsfilmnek. Az előző 85 éve született Salgótarjánban Gaál István Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, fényképész, operatőr. Rá emlékezünk ezzel az írással. (A szerk.) 1 „Különös koreográfia: két munkás a csákány fejével ütögeti a sínt, miközben szinte rituálisan helyet cserélnek.” (Beke László 2005. Pályamunkások. In: Metropolis 3/26.) 2 „Ami a finoman összehangolt eljárások játékából végül kibontakozik: az az ellentétekre mint pillérekre épülő sokelemű szerkezet, amely a mozgás és a mozdulatlanság, a zörej és a csend, a távoli és a közeli, a rész és az egész ütköztetéséből és egyetlen fázissá szervezéséből nyeri konstruktivista jellegét. (…) azáltal valósítanak meg egy konstruktivista programot, hogy a jelenségeket elemeikre bontják, majd a kapott elemeket újrarendezve az adott jelenségeket új minőségükben mutatják fel.” (Czirják Pál 2005. Ami átalakul, és ami megőrződik. In: Metropolis 3/11.) * �46 NÉZŐPONT két műfaji besorolás adja ki egy harmadik modernista zsánerbehatárolás esetleges megnevezésének lehetőségét: a testfilm3 műfaj kategóriáját, hiszen egy elkötelezett munkás-/munkafilm elsősorban a test szemszögéből és észlelésrendszeréből fejti ki tartalmi-ideológiai gondolatiságát: az izomterhelő munkavégzés közben az ember milyen tudatállapotokban éli át és érzékeli saját magát, illetve a környezetét, továbbá a folytatott munkatevékenység milyen erkölcsi, társadalmi és kulturális szintre emeli a munkáját végző embert. A munkásfilm egyik legfontosabb hagyománya a filmes modernizmus szempontjából az orosz klasszikus avantgárd „montázshatása” mellett a neorealizmus filmformája volt, ahol inkább érzelmi és tudati észleletszinten poétizálódott a munkásember hétköznapi létszintje. Gaált kiemelkedő tehetsége képessé tette arra, hogy egységes formatartalomba hozza a két premodern szocialista munkásfilm-hagyományt, és így készíthette el ezt az első rövidfilmjét, amely formanyelvi úton az orosz, húszas évekbeli, konstruktivista-materialista montázsfilm érzelemfokozó és nézői4 idegrendszert stimuláló intellektuális5 montázselvén keresztül valósítja meg posztneorealista vonzódásának baloldali eszmeiségű ideológiáját. Azonban a szerző-rendező politikájának baloldali ideológiai elkötelezettségét nem az agitáció didaktikus erőszakosságából bontotta ki, hanem „politikai modernizmusának” szócsövéül a képek dinamikus és dialektikus for- Az alkotás testfilm jellegéből megjelenő exhibicionizmus az a műfajelméleti hozadék, amely miatt biztos kézzel kapcsolható Gaál korai etűdfilmje a korai avantgárd attrakciós mozijának „magamutogató” expresszív stílushagyományához, amely „primitív” képerejét éppen a „megmutatás képességének” látványsorozataiból nyerte el. 4 A korai avantgárd attrakciós filmlátványa „a fikció és nem fikciós attrakciók együttes felhasználásával energiáit kifelé, a megcélzott néző felé irányítja, nem befelé, a szereplőkre alapozott helyzetek felé, melyek elengedhetetlenek a klasszikus narrációban.” (Gunning, Tom 2004. Az attrakció mozija. A korai film, nézője és az avantgárd. In: A kortárs filmelmélet útjai. Palatinus, Bp., 294.) 5 Gaál rövidfilmje az érzéki „anyag-kép” (a munkát végző test konnotációi) absztrahálásával jut el intellektuális üzenetét magába foglaló metafora-tartalmáig. A film dokumentarista „képeseménye” egy civilizációs korszakváltás sorstalálkozásának egyetlen pillanatnyi összeütközését ragadja meg. Hogyan találkozik a kétkezi munkáshagyomány az „életvonattal”, vagyis az elgépiesedett személytelenség progresszív életlendületével, melynek gépies látásmódja a közösségi embert egy „racionális ego” hatalma alá akarja kényszeríti. 3 �NÉZŐPONT 47 maritmusát választotta: a munkástest mozgó intenzitásának eredendő, mitikus kifejezőerejét. Az alapvetően drámaiatlan történés minden dokumentaritása ellenére (egy vidéki tájban krampácsoló munkáscsapatot csákányozás közben megzavar egy elrobogó vonat, amely után rezignáltan továbbfolytatják munkájukat) rendkívüli szubjektív erővel van elénk tárva. Ahogyan rajta hagyja a nyomát az alkotó személyes emlékidejének6 emocionális viszonya az átélt eseményen, olyan expresszív látomáserővel alakul át számunkra az etűdfilm „képeseménye”. Így az egész történés a rendező szubjektív, kitüntetett kameratekintetének „konstruktív” szervezőelve alapján íródik át. „A Pályamunkásoknak titokzatos ideje van; mondhatni gömbideje. (…) ez a film egy, a világűr súlytalanságában fogant, végtelen szögű, kubista gömb.”7 A film egyik legfontosabb kontraszt-elvét strukturálisan az okozza, hogy a repetitív, magába hurkolódó, „hajlékony” tükörszerkezetet a képek merev, lényegre törő, „takarékos” geometriája lebontja és szimmetrikusan újraépíti. Gaál ellentétes nézetű vagy egymást az ismétléssel és formavariálással felerősítő fix plánokból építette fel a képrendszerét és a vágással a végsőkig feszítette a ritmust. A film kognitív időjében egészen a nézői felfogás határáig merészkedett el (3 képkockás snitthossz). Gaál lebegő, de mégis konkrétan mozgó „gömbterében” az erősen szubjektivizált kétdimenziós kameratekintethez sikerül közvetlenül hozzákapcsolnia a testi érzékelés háromdimenziós aktusát is, azáltal, hogy körbeölelteti a teret és az időt. Ebben a filmben tökéletesen világossá válik, hogy a látó (a szerző szubjektív tekintete és az ő személyes látásmódjával megfogalmazott képeit néző befogadói is) a látott vagy láttatott dologgal mentális-tudati szinten egybeolvad,8 amely így megteremti a „látás nagy mágiáját.” Tehát a szer„A Pályamunkások teljesen auditív emlék. Egyszer fotografálni mentem ki a budai hegyekbe. Vártam a villamosra, ami elég ritkán jár, hallottam azt a csodálatos muzsikát. Nem is tudtam, hogy micsoda; annyira izgalmas volt a ritmusa, a hangszín-orgiája. S lassankint, ahogy közeledtem a hang forrásához, akkor láttam ezeket az embereket, akik négyen püfölték a sín alá a köveket. Akkor elkezdtem őket körüljárni, nem kis megdöbbenésükre, mert izgatott az, hogy amit hallottam: mennyiben tudnám látványban realizálni.” (Bíró Yvette–Hegedűs Zoltán 1966. Ritmus, dráma, kompozíció. Beszélgetés Gaál Istvánnal. In: Filmkultúra 1. sz.) 7 Rabinovits Leó 1986. A három csákányütés meg a hamu. In: Filmkultúra 1/5. 8 „Merleau-Ponty egyik legfontosabb meglátása a percepcióval kapcsolatosan a tekintet és a látott dolog egybeolvadásával kapcsolatos: „nincs látás anélkül, hogy a tekintet körbe ne ölelné, saját húsába ne foglalná a látható tartalmakat.” (128.) A Látható és a láthatat6 �48 NÉZŐPONT zői film „én-képe” „a világon-való megtestesült szubjektum felől gondolja el” önmagát és esztétikailag leképzett világát. Ez elméletileg annyit tesz, hogy a szerzőiség egy olyan centralizáló látómód, amely a „szétszórt látványokat” összekapcsolja, ahol egyazon dolgokat és jelenségeket összeolvasztó, „nyitott” fenomenológiai tapasztalatmező-keretén keresztül észlelünk. Ezért van az, hogy a „személyesen költött” filmekben a történéseket másvalaki átértelmezett módja szerint éljük meg, ahol az eredeti látó (a szerző) a látványban önmagát (is) meglátta és megtalálta. A szerzői film – alapvetően metaforaalkotásra berendezkedő – kompozíciója „azonban egyik esetben sem csak azt fejezi ki, ahogy a szereplő érez, azt is kifejezi, ahogyan a szerző és a befogadó megítéli őt, integrálja a gondolatot a képbe.(…) A kialakuló kapcsolatrendszer egyszerre tartalmazza a szerzőt, a filmet és a nézőt.”9 Mivel itt a szerző személyes élmény- és gondolatvilágán át látjuk a film történéseit, így gyakorlatilag egy „önálló testtel bíró” szubjektív észlelési rendszer által mozgatott képvezetési szisztémát vesz föl a film. Mindezekkel kilyukadtunk a szerzői filmelmélet egyik képelméleti sarokpontjához: a „szerzői intencionalitás” dominanciájához, miszerint „egy bizonyos döntés következményeként a filmkép mindig szubjektivitással átitatott. De ez a szubjektivitás a szerzőé, az események megmutatójáé, a történet elmesélőjéé.”10 Ebből következően a Pályamunkások című 1956-os etűdben Gaál tekintete eggyé vált a dolgozó munkás testének szemszögével, „a konstruktív művészet a kollektív civilizáció és a civilizációba ágyazott kollektív kulturális élet, a munka és öröm hirdetője”.11 „Mozgás- és észlelésfilozófiai” szempontból a film szubjektív-szerzői tekintetének gépies látásmódja a kamera objektív mechanizmusával képes rákapcsolódni a munkástömegek automata életvitelű mozgásrendszerére.12 Gaál technicitást és hagyományos munkavégzést eggyé olvasztó konstruktivista mozgókép-programjában a rendező személyes szemszöge a szisztematikus önműködésbe léptetett képstruktúra által azonosul témálanban a látást a tapintáshoz hasonlítja, azt írja, hogy „amiként összetartozás van a tapogatás, a kezem mozgása és a megérintett felület között, ugyanúgy a tekintet is magába olvasztja a látható dolgokat és közben idomul is hozzájuk.” (Gyenge Zsolt 2012. Kép, mozgókép, megértés. A filmelemzés fenomenológiai elmélete. Doktori diszszertáció. Pécsi Tudományegyetem Kommunikáció Doktori Program.) 9 Deleuze, Gilles 2008. Az idő-kép Film 2. Palatinus. 193. 10 Mitry, Jean 1968. A film esztétikája és pszichológiája. Budapest Kiadó, Bp., 280. 11 Kállai Ernő 1942. Cézanne és a XX. sz. konstruktív művészete. Bp. 12 Akár az Oda-vissza című szociolírában használt dokumentarista stilizáció nyelvezetén keresztül. �NÉZŐPONT 49 jával, és az „automatikus szubjektivitás” (vagyis a filmkamera szerzői dokumentumképe) egyedülálló képszervezőjeként árulkodik „primitív” (ősmozis, a Vonat érkezése jelenetét is újraidéző) hagyományszeretetéről. Gaál gépies látásmódjával, mint elsőfilmes rendező, még a mozgás hibátlan gépesített életerejének reprezentációjával kívánta meghaladni magát az életet, és itatta át életanyagát egy az emberi szemtől (objektívebb) racionális tisztánlátással bíró progresszív technikai vívmány mágikus erejével, magával a mozgóképpel. Most próbáljuk megtalálni Gaál konstruktivista etűdfilmje disznarratív szerkezetének „legtisztább” szerkezetmagját, hogy mi „a központi szemszög” perceptuális centruma. A Pályamunkások tükörrendszerű képszervezési elvét szerkezetrajzilag leginkább két egyenlő szárú háromszöggel lehetne szemléltetni, amelyek a csúcspontjuknál érintkeznek egymással, ugyanakkor egy függőleges osztóvonal el is választja őket, amely a film aranymetszésébe elhelyezett szünetet jelzi. Ez pontosan modellezi a film plán- és montázsépítkezésének – önkényes – metrikus folyamatdramaturgiáját: először fokozatosan szűkülő távoli képkivágat-variánsokból jutunk a képi észlelés végpontjáig (háromkockás beállítás), majd a ritmus a krampácsolást felfüggesztő „vonatroham” utáni szünetet és csendet követően tornászódik fel a montázs által ismét, és tágulnak ki a képmezők a film elején megjelenő alsó gépállású, átlós, sín totál záróképéig. A mechanikusan mozgó munkástestek, a csákányütések repetitív refrénvillanásai, a krampácsolók közé betörő vonat vadul zakatoló robaja, valamint Gaál kamerájának ehhez a mechanizált világhoz alkalmazkodó fegyelmezett plán- és montázsszisztémája összességében létrehoz egy letisztult, ugyanakkor a hétköznapi perceptuális befogadást szétrobbantó, majd fokozatosan belülről kifelé újraépítő észlelési stratégiát. Az automatikusan, motorikusan működtetett gépies látásmód által megteremtett „kötött kapcsolatrendszerben” testek, tárgyak és gépek egy komplex észlelési tudatban egyesülnek. Gaál tükörszimmetrikus képi dramaturgiájában a konstruktivizmus egyik általános szerkesztési elve érvényesül. A térbenyomulás következetessége egészen a cselekmény legkisebb vizuális motívumáig és egyben képszűkítési pontjáig van kifuttatva: a vonatfütty miatt megállított csákányütés „aláverés-hangjának” inzertjéig. Ezek után a gépies képszervezés a „gömbtér közepétől”, csákányukat a kép síkjával átlósan lefelé tartó, egymást keresztező munkáskéz „affekció-képétől” belülről kifelé építkezik, amíg el nem távolodunk a vasúti sínpár rézsútján át a krampácsoló munkások mechanikusan mozgó munkacsoportjától. A teljes, fél, negyed �50 NÉZŐPONT és elvont formák vizuális összeütköztetéséből épül fel tehát a film „attraktív” látványsorozata. Én a film legfontosabb optikai és auditív egységpárjának a vonat távozása után beállott csendet, majd az ezt megtörő első csákányütés képhangzását tenném meg, hiszen a film az abszolút csend pillanatnyi auditív réséig van „kifeszítve.” Eddig a pillanatig épül le, majd innentől épül újra a film tartalmi és időbeli percepciója. A rendező rövidfilmjét a tisztán auditív víziót vizuálisan realizáló látványsorozatként definiálta: hogyan lehet a láthatatlan ritmust képi attrakcióvá fejleszteni. A munkavégzés jutalmát jelentő nyugalmas csend „homogén síkját” a film legfontosabb „ideológia-képe,” az izmos munkáskéz lesújtó „csákánycsapása” hasítja szét és indít el egy újabb szekvenciális motorikus képmozdulat-sort. Véleményem szerint a csend két munkafolyamat közötti lélegzetvételnyi ideje jelenti a filmtest tükörszimmetrikus „montázstagozatainak” legbelsőbb láthatatlan érintkezési pontját, hiszen ebben a ritmikus formai úton szervezett képrendszerben, minden kép mikro- és makrokozmikus velejárójával hat és visszahat a másik „ellenképére”. Gaál filmjében a magyar film történetében először jön létre egy bonyolult módon mégis nyilvánvaló egyértelműséggel egymásra halmozott perceptuális mozgás-képtár, ahol a szerző „érzelmi intelligenciájának” affektív – saját-testi – tekintete azonosul a géptest racionális-mechanikus látási aktusával. Vagyis az érzelemtől hajtott „ember-szem” tapasztalati tekintete olvad össze a nem-emberi „géptest-szem” „racionális egójával”. A Pályamunkásokba „beépített” szubjektivizált, mégis konkrét, testi anyagiságából kibontott konceptuális metaforatartalom (archetipikus, természetközeli életritmus összetalálkozása egy új világot képviselő gépies életlendülettel) miatt azt mondhatjuk, hogy ennek a filmnek a csákányütése jelentette az első „domináns” hangját a hatvanas években megszülető magyar újhullámnak. �SZÉPIRODALOM 51 SZENTJÁNOSI CSABA Jelek Felkiáltójelek !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! kerítése mögött van a csönd háza, a monitor gyászol, fekete, színeit régen nem látta. Kérdőjelekbe ????????????????????????? kapaszkodunk, ahogy a verssorok ráznak, állandóan utazunk, de miért nem viszünk reményt Afrikának?! Kötőjelek szalagja ------------------------ki kerítheti el tőlünk a szavakat? már csak pár pont maradt ......................... amit tisztázni kell, a többit felcsipkedték a madarak. >< két madár csőre, betűerdőben érnek össze, S meghajlított térben a vonal, amiből így lesz SSSSS méretű fonal, nézd, esik ’,’,’,’,’,’,’,’,’,’,’,’, a rímek egymást keresik, nem tudom, hogy ez játék, munka? a lap lebeg a szemed előtt, .......... több ponton a térbe van fúrva. Az ég negatívja ********** fehér éjben-fekete csillagok, ki se merem mondani…. vajon hány olvasó, akit előhívhatok?! �NÉZŐPONT 52 BAJCZÁRNÉ GYENES ERZSÉBET Irina Moszkvába készül… de most sem utazik sehova Medvegyev: Fodrásznő című darabjáról1 Akit megérintett Csehov, az már sosem szabadul tőle. Egy huszonéve látott legendás Három nővér-előadás a Katonában, talán az okozhatta a fertőzést. Volt benne egy – számomra biztosan – színháztörténeti pillanat, amikor a teljes Prozorov család és lebzselő vendégeik némán kivárják, amíg egy felhúzott búgócsiga végigjárja monoton táncát. Gyermeki naiv örömüket annyira szomorú látni, annyira tökéletesen leplezi le ez a jelenet a kergetett álmok lehetetlenségét, hogy nem is kell szavakat keresni hozzá. Na, valami ilyesmit jelent az a jellegzetes kelet-európai groteszk-abszurd vonal, ami valószínűleg Gogol „köpönyegéből bújt elő” – legalábbis Dosztojevszkij szerint. Aztán egy évszázaddal később a cseh-lengyel dráma és film Hraballal, Mrožekkel, Menzellel megfűszerezte egy kicsit, hogy aztán a mi Örkényünk is hozzáadja a maga savát-borsát. Irina és nővérei négy felvonáson keresztül Moszkvába készülnek, de nem utaznak el… Valaki egyszer frappánsan így zanzásította Csehov valóban nem cselekménydús darabját. A kortárs orosz szerző, Medvegyev címszereplője szintén Irina, és ő is Moszkvába készül, de most sem utazik sehova. A Fodrásznő ugyanis tökéletesen illeszkedik ebbe a kelet-európai trendbe, ami lehet, hogy máshol a világon nem is trend(i), de mi itt a régió közepén nagyon szeretjük – és nagyon is értjük – ezt a jellegzetes, sírva vigadós nyomorúságot, amit elénk tár. A majd egy évtizedes magyarországi színpadi jelenlét nem koptatta el; a díjak, hazai és nemzetközi fesztiválsikerek után Salgótarjánban is lelkesen üdvözölte a közönség a Rizsakov rendezte tragikomédiát. Több mint száz előadás után is annyira friss, energikus, igazi „szívenütős” produkciót láthattunk, olyat, amire titkon mindenki vágyik. Lehet rajta nagyokat nevetni, de közben kaparja a torkunkat a sírás. Ebben a mikrovilágban mindenki balek. Irináért ácsingóznak a férfiak a fodrászatban: van köztük kisfiú, családos ötvenes, Viktor pedig az anyjával él, aki azt mondja a nőről, hogy „olyan, amilyen, de má’ legalább 1 A Nemzeti Színház előadása a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, 2018. május 9-én, Viktor Rizsakov rendezésében. �NÉZŐPONT 53 van”. Ezek a groteszk figurák mindent megtesznek azért, hogy a lánynak megadják a hétköznapok boldogságát: virág, szavalat, diszkó. A hátteret borító újságpapírfalon pedig megelevenedik a szénnel rajzolt szoci idill: repülőgép száll a lakótelep felett; az emeletes házak mellett játszótér, kiscsalád sétál kutyával és lufit tartó gyerekkel. Mert ezekről itt csak álmodozni lehet. Ugyanerre a falra vetítődik ki a „kedvenc” Grace Jones – nagy valószínűséggel csak az ő nevét ismeri a lány –, s amíg szól a Libertango édes-keserű melódiája, a Viktor által szerzett Grundig televíziónak köszönhetően láthatjuk a filmeken csókolózó párokat. (Igazi posztmodern bravúr az a montázs, amit a rendező a szereplők mögé varázsol!) A vetített boldogság-illúzió előtt pedig a valóság: a férfiak egymással versengve próbálják megszerezni, birtokolni a nőt. Irina pedig a „Hát mit csináljak én ITT?” torokszorító valóságából a feleséggyilkos, börtönben ülő Zsenykával akar Moszkvába menekülni, mert van ott annak „valami barátja, Ranat, aki egy nagyfőnök és azt ígérte, segít.” Hát ennyi. Ennyi is elég a teljes reménytelenséggel szemben. Ebbe kapaszkodva számolja vissza a napokat Irocska a Zsenykával való találkozásig. Ezért bírja ki a tűzoltó Viktor unalmas udvarlását, az állandó meséit a tűzesetekről, a diszkót – egy olyan emberrel, aki nem tud táncolni és azt javasolja, inkább nézzék a többieket. Ráadásul váratlanul megérkezik Kolja, az első férj is, a magát konceptuális művésznek beállító undorító, agresszív alak. Irina mindent kibír, mert Jevgenyij nemsokára kiszabadul… És boldogan vár, mert az élethazugságok – Ibsen óta tudjuk – boldoggá tesznek. De ha azt leleplezi valaki, belepusztulunk. Ebben a darabban szó szerint. A néző szorongva szembesül a vágyott férfi valós szándékaival és nézi végig Irina haldoklását. A brutalitást még inkább felerősíti, hogy az eseményeket egy tárgyilagos nyelvezetű jegyzőkönyvből olvassák fel a színészek. Majd a dráma abszurd megoldása, hogy a tűzoltó Viktor megmenti a félholt Irinát, hogy aztán sült krumplit vihessen neki a kórházba. Kolja pedig a „Millió rózsaszál”-t énekli, mert ő az „aktuális művész.” Thriller után bohózat. És fordítva. Ebben a darabban hihetetlen tempóban következnek a stílusváltások. Viktor kétszer egymás után képes röhejesen szánalmasan elmondani a lánynak szóló versét, hogy aztán váratlanul harmadszor halálosan komolyan, valóságos érzelmeket szólaltasson meg ugyanazzal a szöveggel. A félbevágott dinnye mintha a születendő gyermek lenne néhány pillanatig, majd jóízűen falatoznak belőle a férfiak. Eleve a színpadi kellékek kiemelten fontosak ebben az előadásban. Székek, sisakok, kötények, szemüvegek. Képesek azonnal konkrét karaktert �54 NÉZŐPONT formálni a színészből: leendő anyóst, kolléganőt, kuncsaftot. Ráadásul ezek az eszközök többfunkciósak: a létrától a tűzoltófecskendőig. Az előbbi képes asztal és börtönrács is lenni, az utóbbi pedig hinta az álmodozó Irinának. Az asztalt takaró lepel pedig teljes természetességgel lesz egyik pillanatról a másikra a pólyás kis Jevgenyij a nő karjában. Tűpontos tervezés – és mégis abszolút spontánnak tetszik. Heuréka - élmények a nézőnek. Köszönet értük! Igazi profi munka a Rizsakov által megvalósított látvány, a térkihasználástól kezdve a folyamatosan alakuló háttérfalon át a megkoreografált mozdulatokig. A négy színész – Szűcs Nelli, Trill Zsolt, Tóth László, Kristán Attila – elképesztő akrobatamutatványokra is képes, az egész előadás ritmusa lehengerlő. Ez a dramaturgiát is dicséri, Kozma András egyetlen felvonásba sűrítette a többrétegű darabot. A férfiak több szerepet is játszanak, s közben egymásra és a közönségre is reflektálnak, tökéletesen működik a spontán interakció. Az Irinát játszó Szűcs Nellivel pedig megszületik a színen az abszurd áldozat fogalma. Ugyanis induljunk ki abból, hogy Örkény Tót Lajos tűzoltóparancsnoka abszurd hős, amiért értelmetlenül öli meg az őrnagyot. Akkor Medvegyev darabjában az elejétől fogva kihasznált nő (onnantól, hogy a férfiak végignézik, amíg ő görnyedve felmossa az egész színpadot), aki képes a végén még mindig hinni az őt korábban kalapáccsal fejbe verő és felgyújtó Zsenykának, az a nő értelmetlenül vált áldozattá, mert nem tanult belőle. Tehát abszurd áldozat. Mert az életénél is fontosabb az élethazugsága: hogy egyszer boldog lehet vele, Jevgenyijjel, a gyereke apjával. Vagy: hogy egyszer boldog lehet. Valahol, valakivel. És akkor addig lehet visszaszámolni. Grace Jones meg csak hadd énekeljen. Mert úgy könnyebb kibírni. �SZÉPIRODALOM 55 ORAVECZ PÉTER Libertango Ha bármi lehetséges, a tett bizonytalan. Halni, és halni hagyni – legújabb jelszavam. Nincs több szabály, se börtön, csak törvények tere. Magamra zárt magányban tűnődöm elfele. Most vagyok, aki lettem: árvácska kisgyerek. De ütközéseimben még rám ismerhetek. Varrótű fegyelemmé dermedt izzás hajlíthatatlan erővonal sebet ejt hogy összekössön meglazult kereszteket réseken át oda-vissza nyomában búvópatak medre az egység színe fonákja �56 1956 BOZÓ GYULA Mi lett volna, ha…? Tisztelgés a 80 éve született Ravasz István emléke előtt …ha Ravasz István a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-orosz szakos hallgatója nem hal meg 18 éves korában, ha túléli a borzalmakat? Ezt kérdezik mindazok, akik ismerték Ravasz Istvánt, akik ma hallgatják és olvassák költeményeit. Ezt kérdezte Salgótarján alpolgármestere is egyik emlékező és méltató beszédében. Joggal mondhatják, mondják is, főleg történészek: teljesen értelmetlen a kérdésnek még a felvetése is. Én pedig állítom, hogy nem, mert lehet értelme a „mi lett volná”-nak, ha akarjuk, hogy értelme legyen. Ravasz István esetében mindenképpen, aki mindössze 18 évet élt, és 18 éves koráig hozta létre figyelemreméltó alkotásait. Tőlem – mint Ravasz István egyetemista- és kollégistatársától elfogadható kell, hogy legyen a folytatás felvázolása, mert saját sorsom alakulásán keresztül mutatom be Ravasz István képzeletbeli, de a valóságban gyökerező életének feltételezett alakulását, az 1956. december 8-át követő időszakot. Tudom – átéltem –, miként követték egymást az események a budapesti bölcsészkaron, ahol tanultunk és a Ménesi úti Eötvös József Kollégiumban, ahol laktunk. Még otthon… …Ravasz István is a felkelés leverését követően. Még bénult az ország, nincs tanítás az egyetemen. Szülőfalumban éltem 1956 novemberében és decemberében, olvasással, rádióhallgatással és némi fizikai munkával töltve ki az időt. És persze bizonytalanságban a jövőt illetően. A Kossuth rádió mondta be az egyik esti hírösszefoglalójában, miszerint a Ménesi úti kollégiumában a hatóságok razziát tartottak, fegyverek után kutattak. A hír megdöbbentett, egyben felrázott kényszerű tétlenségemből. Társaim jutottak azonnal eszembe, akik a diákotthonban maradtak azt követően, hogy én október 31-én �1956 57 eljöttem. Ők maradtak fegyveres nemzetőrként. Éreztem, cselekednem kell. De mit tegyek, és hogyan? Végül döntöttem: a levélírás most a legalkalmasabb az információszerzésre, hiszen a posta már működik, a vonatok járnak. De kinek írjak, ki az, aki ott tartózkodik, ép és egészséges? Abban biztos lehettem, hogy a kínai diákok nem mehettek haza. Mint később megtudtam, a kínai diákok a kollégium pincéjébe húzódtak és nagyon sírtak, s szomorú kínai dalokat énekelgettek. Először Sin Van-singre gondoltam, szobatársamra, aki épp október 23-a előtt fejezte be Petőfi Sándor Az apostol c. művének kínai nyelvre történő átültetését. Aztán mégis Csen Csi-liu mellett döntöttem, mert megítélésem szerint legmegnyugtatóbban ő sajátította el közülük a magyar nyelvet. Elment a levél a Ménesi útra, megjött a válasz, szinte postafordultával. Csen Csi-liu (később a Kínai Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete Budapesten) pontosan beszámolt az egyetemen és a kollégiumban kialakult helyzetről, találó képet festve diáktársaimról rövid, szinte hibátlan magyarsággal írt válaszlevelében: többen már újra a kollégiumban vannak, bár a tanítás még nem kezdődött meg. Feljöttek vidékről, felvették az ösztöndíjat (némelyikük többször is), sokan kizárólag ezért jöttek. Utazásom Budapestre 1957 januárjára annyira konszolidálódott a helyzet, hogy a vonaton vállalni lehetett az utazást. Lehetőség a visszatérésre. Január közepe táján szántam el magam a „nagy utazásra”, egy hétfő hajnali vonattal hagytam el Salgótarjánt. Két géppisztolyos pufajkással kerültem egy kupéba, az egyiket jól ismertem, ő is ismert engem, szülőfalumban lakott. Feltűnően barátságosak voltak hozzám, még reggeli pálinkaivásra is meginvitáltak indulás előtt a váróban, amit nem fogadtam el. Ezt egykedvűen tudomásul vették. A Keleti pályaudvar csarnokából kilépve magam előtt láttam a szétlőtt környéket. A 67-es villamoson utazva a Rákóczi út két oldala csupa rom volt, a Divatcsarnok szinte eltűnt a föld színéről. Az Astoriánál a 49-esre szállva a Múzeum körúton a Bródy Sándor utcát és a múzeumkert kerítését láttam, amely mellett feldöntött villamos égett október 23-án este. A tömegre emlékeztem, amely a Magyar Rádió épülete felé hullámzott a szinte nappali fényességben. Szokásommal ellentétben most nem szálltam le a Bertalan utcánál, a Móricz Zsigmond körtérig mentem. �58 1956 Újra a kollégiumban Ez volt az újrakezdés pillanata, az újbóli beilleszkedés időszaka a már megszokott, mégis új közösségbe. Találkozás a társakkal, barátokkal. Tapasztaltam a jó hangulatot, éreztem a pillanat örömét. Mégis különös találkozás volt. Benépesült a Ménesi úti kollégium, ismét egymásra talált a sok régi diák. Mindegyikük tele élménnyel – tragikus történetekkel többnyire –, amelyek mind-mind fontosak és érdekesek. Egészségesek valamennyien, néhány kivételtől eltekintve. Papp Árpád, latin-magyar szakos szobatárs még húzza a lábát sebesülése nyomán. Bal lábába került egy golyó még október utolsó napjaiban, folyt a vére, a jogi karon látta el egy vöröskeresztes. És visszatértek a nógrádiak is, a negyedéves Gerelyes Endre, a disszidálási szándékát feladni látszó Kojnok Nándor. A pásztói Pádár András kivételt képezett, mert ő otthon maradt, megnősült, s munkába állt Salgótarján egyik nagyüzemében. S nem voltak a visszatérők között azok sem, akik már korábban úgy döntöttek, hogy máshol keresik boldogulásuk lehetőségeit, akik külföldre távoztak. Később csatlakozott a kollégiumi kollektívához az elsőéves Nagy István – a kiváló költő, Nagy László öccse – és barátja, Arnóth Károly, mivel október 25-én a Parlament előtti lövöldözés során mindketten megsebesültek, és még mindig lábadoztak. Akik a november 4-ei szovjet támadást a kollégiumban élték át, elmondták, hogy zengett az ég, rengett a föld ezen a vasárnap délelőttön. A hajnali égboltot vagy a kilövések torkolattüze, vagy a becsapódó lövedékek robbanásainak tüze világította meg. Ravasz István tragikus halálának történetét természetesen ismertettem, amely azonban megdöbbenésemre különösebb érdeklődést nem váltott ki. Mondhatni közömbösen fogadták, oda sem figyeltek igazán rá. Pedig valamennyien ismerhették Ravasz Istvánt, a mellettünk lévő szobában lakott tavaly szeptemberben és októberben. Talán azért, mert mindegyiküknek megvolt a „saját” otthoni története, amely leginkább foglalkoztatta: Győr megyei barátomat az ottani ellenkormány, majd utána Szigethy Attila és Földes Gábor színész tragédiája. �1956 59 Rajtunk a hatalom szeme Az 56-os események sok olyan élményt hordoznak, amelyeket egy életen át visz magával az ember. A kollégiumi razzia is ilyen, melyet átéltünk és átélte volna Ravasz István is. A harmadikat, az első kettőt nem, mert akkor még ő is otthon tartózkodott volna. Három házkutatásnak nevezhető akció zajlott le a Ménesi úti diákotthonban 1956 legvégén és 1957 elején. Az első kettőnek a fegyverek begyűjtése volt a célja, a harmadiknak a figyelmeztetés, a megfélemlítés. Az első kettő lezajlásának menetéről társaimtól szereztem tudomást. Először gyanús fények villantak fel a kert fái között, amelyekből sejteni lehetett, mi következik. Majd sötét alakokat lehetett látni a fényekben. Az épületet teljesen körülvették. A helyzet azonnali cselekvésre késztette őket, a fegyvereket kellett villámgyorsan elrejteni, hiszen a géppisztolyok, karabélyok, lőszerek ott voltak a szobákban, a szekrényekben, a társalgó közelében lévő ételliftben. Megtalálásuk komoly következményekkel járt volna. Az elrejtési akció sikerrel járt. A fegyvereket a pincében tornyosuló szénhegyekbe dugták, mondhatni az utolsó pillanatban. A harmadik rajtaütésnek szenvedő alanya voltam. A szobánk ajtaja kivágódott, azon két egyenruhás lépett be előreszegezett géppisztollyal. Megálltak az ajtó két oldalán. Ezután a nyitva hagyott ajtón egy alacsony termetű civil ruhás személy érkezett, barna színű bőrkabát feszült rajta. Köszönt, majd a személyazonossági igazolványainkat kérte. Valamennyien ágyban voltunk már, este fél tíz körül járt az idő. Igazolványunk a sarokban álló fogasokon lógó kabátunk belső zsebében volt, onnan kellett előhalásznunk. Amikor az ágyból kilépve a fogas felé tartottam, éreztem, és oldalra pillantva láttam, a fegyverek csövei követik mozdulataimat. Fegyvereket ezúttal nem kerestek, azokkal kapcsolatos kérdéseket nem tettek fel. Nem találtak kompromittáló dolgot az akció során. A civil ruhás azonban nem állta meg gúnyos megjegyzés nélkül. Az ajtóból viszszafordulva ezt mondta: – Úgy látom, korán fekszenek az egyetemista urak, gyűjtik az erőt az újabb bajkeveréshez. Majd keményen hozzátette: – Márpedig MUK1 nem lesz, ezt vegyék tudomásul! 1 Márciusban Újra Kezdjük! – szlogen 1957 elején. �1956 60 Vizsgálódások, büntetések Az egyetemen folytattak vizsgálódásokat. Némi csodálkozásunkra a kollégiumban nem, amit Tóth Gábor igazgató úr magatartásának és hozzáállásának tulajdonítottunk elsősorban, aki a hírek szerint garanciát vállalt a kollégiumi „rendért”. Ravasz István is átélte volna ezt az időszakot. Ismerve habitusát az egyetemisták döntő többségéhez hasonlóan őt sem érte volna retorzió. A kihallgatásokról, a tárgyalások folyamatairól viszonylag kevés a megbízható információ, annak ellenére, hogy az egész kérdéskörről előadások sokasága hangzott már el, tanulmányok születtek, sőt könyv is megjelent.2 A fegyelmi bizottság 1957 elején alakult meg, elnöke Kardos Tibor tanszékvezető egyetemi tanár lett. Tagjai: Kardos László tanszékvezető egyetemi tanár és Szamuely Tibor docens (a 19-es Szamuely Tibor unokaöccse), akit rektorhelyettessé ekkor neveztek ki. Őt tartották a megtorlás kulcsfigurájának. A fegyelmi bizottság munkájában részt vett még Sinkovics István, Székely György, Kniezsa István oktatók, továbbá Kékes Andor tanulmányi osztályvezető. Az eljárások júniusban kezdődtek. Ezt az oktatók közül többen kifogásolták: miért éppen a vizsgaidőszakban? Tanúként hallgatták meg többek között Tóth Ede oktatót, Barek István kari párttitkárt, valamint több hallgatót és a karon dolgozók közül néhány személyt, például évfolyam- és kollégistatársamat, Román Károlyt is. Egy forrás szerint 47 személy ellen folyt eljárás, melynek egy része az egyetemről történő kizárással végződött. A „vádak” között a szocialista társadalom elleni izgatás, részvétel az 1956-os őszi eseményekben, továbbá a vallásosság, a nacionalizmus és az antiszemitizmus szerepelt. Tudomásom szerint négy hallgatót azért zártak ki, mert 1957. október 23-án, az évfordulón nem jelentek meg a foglalkozásokon, hanem helyette 1956 jelentős helyeit keresték fel. Kozári Miklós évfolyamtársamat KISZ-plakátok letépéséért távolították el, Asbóth Erzsébetet röpcédula osztogatásáért, Nagy Károlyt a szocializmus szükségtelenségének hangoztatásáért. Az oktatók közül eltávolították Borzsák Istvánt és Szabó Árpádot, az ókor kiváló ismerőit, valamint Molnár Józsefet, a Középkori Magyar Történeti Tanszék tanársegédjét. Bizonyára felelősségre vonják I. Tóth Zoltánt, a kar dékánját is, ő azonban október 25-én életét vesztette. Minket Borzsák István és Molnár József menesztése érintett mélyebben, hi2 Jussunk – 1956. Tarsoly Kiadó, Bp., 2004. �1956 61 szen mindkettőjüket jól ismertük, szerettük és tiszteltük. Szabó Árpád és Molnár József valóban aktív szerepet játszott a forradalmi események során, Borzsák István azonban a politikától távol álló tudós alkat volt, de beválasztották az egyetemi (bölcsészkari) forradalmi bizottságba, amely elégnek bizonyult az elmarasztaló döntés meghozatalához. Folytatódó gyanakvás Gyanakvás légköre vesz körbe bennünket. Megnyilvánul mindennapjainkban. Nyilvánvalóan ott lett volna Ravasz István mindennapjaiban is. Gyanakvás mindenkivel szemben, aki nem tartozott bizonyos szűkebb körökhöz, vagy nem volt elég hangos egyetértő nézetei hangoztatása során. Még az a képtelen vád is megfogalmazódott, hogy az egyetemisták már a felvonulás alkalmával leszámolásra készültek, ezért a kabátjuk alatt vitték a fegyvereket. Különösen a munkás és paraszt származású egyetemisták megbüntetését követelték egyesek, mivel nekik adta a legtöbbet a társadalom, megadta a tanulás lehetőségét. A gyanakvás konkrét megnyilvánulását tapasztalhattam, amikor a Zala megyei szobatársamat a XI. kerületi rendőr-főkapitányságra, a Zsombolya utcába hívatták, másokat pedig a Fő utcába. Egy harmadik szobatársam a Tolna megyei szőlőkben volt kénytelen rejtőzködni egy ideig. Az ellenem való gyanakvás megnyilvánulását szülőfalumban tapasztalhattam. 1957 nyár derekán otthonomban meglátogatott egy helyi főpufajkás, aki egyébként szellemes fiú volt, megfelelő irodalmi és nyelvi műveltséggel rendelkezett. Az egyik vasárnapnak délutánján érkezett motorbiciklivel, amelyet hosszan túráztatott ablakunk alatt, s csak utána mutatta magát. Vontatott beszélgetés alakult ki közöttünk, ő kissé farizeus módon tanulmányaim állása után érdeklődött. Utána egyetemi jegyzeteimet kezdte nézegetni. Majd elment. Mindössze fél órát töltött nálunk, épp annyit, hogy meggyőződhessen, semmiféle veszélyt nem jelentek a fennálló rendszerre. Pufajkásokkal tele szülőfalumban, ahol éltem, anyám tekintélye és bizonyos rokoni, jószomszédi és baráti kapcsolatok óvtak a továbbiakban is. �1956 62 Az újjászervezett Eötvös kollégium …melynek sikeres és elismert tagja lett volna Ravasz István, ahol tekintélyes, elismert költő, műfordító vagy tudós válhatott volna belőle. Ismerve őt a költészet mellett döntött volna. Két esztendő elteltével nagy változások mentek végbe a kollégium életében. A konszolidálódó viszonyok közepette sor kerülhetett az Eötvös kollégium újjászervezésére, hogy újra a humántudós-képzés fellegvára, a tehetségek felkutatója és felmutatója legyen. A cél és a megvalósítási szándék kedvező fogadtatásban részesült, így megkezdődhetett a szervezőmunka a diákság körében. Az épület társalgójában megtartott összejövetelen Tóth Gábor igazgató és Gordos István nevelőtanár ismertette, mi a lényeg, hogy „mi is a kollégium”. A felvilágosító és a szervezőmunka eredményeképpen többen jelentkeztek vállalva a várható többletterheléseket, remélve a nagyobb lehetőségeket. Jelentkezéseket elsősorban az első és a második évfolyamról fogadtak, alig titkolt politikai megfontolásból. Megerősítették a kollégium nevelőtestületét, emelték a létszámot. Tóth Gábor igazgató és Gordos István nevelőtanár mellé helyezték a francia szakos Süpek Ottót és a filozófus Pais Istvánt, aki csak néhány évvel volt idősebb a negyedéves hallgatóknál. Gordos Istvánhoz hasonlóan mindketten külön szobát kaptak az I. emeleten a diákokkal való kapcsolat erősítése és a nevelőmunka hatékonyságának növelése érdekében. A költészet előterében Ravasz István ott lett volna, és verseivel szerepelt volna ezen a költői-írói megmérettetésen. Elsőnek itt és ekkor, s nem évtizedekkel később foglalta volna el helyét. A régi-új kollégiumi élet jelentős eseménye 1959 tavaszán a kollégiumi diákság költői-írói bemutatkozása volt a földszinti társalgóban. Merthogy a költő- és írójelöltek ott éltek közöttünk nyilvánosságot várva és igényelve. Az első bemutatkozás lehetősége volt ez számukra. Baranyi Ferencnek, Nagy Istvánnak, aki ezen a rendezvényen közölte a nyilvánossággal, �1956 63 hogy a Nagy vezetéknevet meghagyja bátyjának, Nagy Lászlónak, ő pedig Ágh néven fog publikálni. A költőjelöltek közé számított már az elsőéves Bella István is, aki azonban ezúttal nem szerepelt az ankéton. Ma mindhárman – Ágh István, Baranyi Ferenc, Bella István – Kossuth-díjjal kitüntetett költők. A prózát az újságíró szakos Gombkötő Gábor képviselte. A műveket, a jó kapcsolatoknak köszönhetően, a Színművészeti Főiskola hallgatói mutatták be, név szerint Pécsi Ildikó és Madaras József a verseket, a prózát pedig Fonyó József. Jelen voltam egyrészt őszinte érdeklődéstől vezérelve, másrészt pedig azért is, mert Bóka László profeszszor úr felhívta rá a figyelmet. Délelőtti előadásán mondta, hogy ma lerövidíti mondanivalóját, siet a Ménesi úti kollégiumba. Nem szeretné elmulasztani egyetlen jövőbeni költő indulásának pillanatát sem. Így volt… …a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen és annak Ménesi úti kollégiumában. Ismerve a körülményeket, az egyetemen és a kollégiumban kialakult helyzetet és ismerve Ravasz István elsőéves magyar-orosz szakos hallgató jellemét, mentalitását, bizonyosan állítható, hogy ő is túljutott volna a nehézségeken és élve a lehetőséggel a nyilvánosságra lépett volna 1959 tavaszán a Ménesi úti kollégiumban. És ismerve alkotásai színvonalát első sikerét könyvelhette volna el, ami olyan rajtkövet jelenthetett volna számára, amelyről elindulhatott volna egy igen messzire vezető úton. Mint tudjuk, Ravasz István nem lehetett jelen az Eötvös kollégium diákjainak költői-írói bemutatkozásán, mert ő olyan helyre távozott 1956. december 8-án, ahonnan nincs visszatérés. Költői pályája véget ért, mielőtt igazából elkezdődött volna. Én pedig azzal zárom, hogy papírra vetett soraim nem voltak cél nélküliek, s remélem, haszontalanok sem. Mert a „mi lett volna, ha…” megírásával, remélem, segítettem megérteni a Ravasz Istvánnal kapcsolatos ismereteket, mélyíteni a tragédia fájdalmának érzését, az akkori események megértését. �SZÉPIRODALOM 64 BÓDI TÓTH ELEMÉR Kedveseink elmennek Kedveseink elmennek, nyomukban kivirágzik a csönd óriási bokra, a búcsúzások fehéren villannak, mint amikor hó hull a vén padokra. Simogatnak még, a szemünkbe néznek, fát dobnak a tűzre, a láng ehesse, akkor megszorítják majd a kezünket, vagy még azt se. Van, aki búcsú nélkül megy el. Egyszer mindenki érzi azt a kínt, aki él, amikor a nagy távol int és a kedveseink elmennek. Kémények Hej, kémények, költők, merengők, lobognak rajtunk égi kendők, földi füstökben elveszendők, szemünkbe nap sütöget. Bámulunk nappal és csak éjjel merengünk minden semmiségen, lepi a korom csontjainkat, szemünkbe hold sütöget. Hej, kémények, költők és mások, nem lehetünk sohase mások, vagyunk, míg le nem bontanak, ránk nap, hold, égbolt sütöget. �SZÉPIRODALOM 65 BÓDI TÓTH ELEMÉR Kinek célja? Öröklét Mi a legenda? A történelem tények nélkül, mert a nemzetek is Az élet olyan, mint a játék, az ember ráfizethet. a mesékkel kezdik. Kinek célja, hogy azzal is folytassák, s ki ellen? Az ember olyan, mint az erdő, átfújja az öröklét. Egyetlen tábla hatása A harkály kirakta a táblát: Tatarozás miatt zárva. Azonnal tudtam, hogy itt egy erdő terül el. Amíg szabadon ki-be jártam benne, nem is vettem észre. Embermese És egyszer eljött, a víz megcsobbant, fröccsent a fény is ágtól ágig s köré folyt, az ég volt a rojt a fákon. És egyszer elment, a szél rohangált az út hosszában végig, por, hó befújták, álmát a vadfák sem őrzik. �1956 66 SULYOK LÁSZLÓ Az egyetemista nemzetőr 1. rész A szomszédos Borsod−Abaúj−Zemplén megyéből került fiatal szakemberként Nógrád megye székhelyére, Salgótarjánba, 1963-ban. A Salgótarjáni Acélárugyárban kapott végzettségének megfelelő munkát. Kohómérnök, kohóipari gazdasági mérnök. Az 1956-os forradalom és szabadságharc Észak-Magyarország ipari fellegvárában, Miskolcon érte: a Rákosi Mátyásról elnevezett Nehézipari Műszaki Egyetemen tanult. Nemzetőr-szolgálatot teljesített a „dicsőséges, szép napok”-ban. Az átélt élmények olyan mély nyomokat hagytak benne, hogy később, már érett fejjel és kellő rálátással, versekben is megemlékezett 1956-ról, s olykor előadásokat is tartott róla, például a Salgótarjáni Erdély-Körben. Az eltelt évtizedek ízig-vérig salgótarjánivá formálták dr. Kúti Istvánt, aki sokoldalú érdeklődését, erős kíváncsiságát, szókimondó, kritikus, egyben segítő attitűdjét a mai napig megőrizte. A borsodi nehézipar központjából származott el; született miskolci? Nem. A tokaj-hegyaljai borvidéken születtem, Legyesbényén, 1932. február 7-én. Én voltam a család első gyermeke. Engem anyai nagyanyám nevelt. Apám gyakran elment anyámmal aratásra meg egyéb munkákra, pénzt keresni, engem meg mindig ott hagytak nála. Anyám hadiárva volt, egyedüli gyermek. Császár nagyapám eltűnt az első világháborúban. Nem maradt még fénykép sem róla. Csak azután került elő egy, véletlenül, amikor a nagyanyám meghalt. Anyám nem is ismerte az édesapját. Nagyon hasonlított rá. Apai családjáról mit érdemes tudnunk? Kuzmicskó nagyapám amerikás magyar volt, és amikor hazajött, a keresményét hadikötvénybe fektette és elbukta. Amíg nagyapám Amerikában volt, nagyanyám a három gyerekkel itthon maradt. A nagynéném egy évvel �1956 67 volt idősebb apámnál, öccsét pedig Istvánnak nevezték, mint engem… És később lett még egy János nevű testvéröccse… Apai nagyszüleim egyébként földműveléssel és állattartással foglalkoztak. Érdekes név ez a Kuzmicskó. Igen, az… Én ki is kértem magamnak, hogy én nem vagyok Kuzmicskó Pista, én Császár Pista vagyok. Merthogy Császár volt az anyai nagyapám, és engem Császár nagymama nevelt… A nevem viszont már régtől Kúti. Magyarosított név. De magyarosított, hogy humorosan szóljak, a Kuzmicskó is… A családi legenda úgy szól, hogy volt egy férfi ősöm, aki házasságon kívül született, Kozma Józsefnek hívták. Az anyját, vele együtt, elvette egy Kelicskó nevű bácsi. A gyereket úgy nevelte, mint a sajátját, magára íratta. Ebből született a Kozma-Kelicskó József név. A viselője talán a katonaságnál kezdett el azon gondolkodni, hogy miért van neki ilyen hosszú, összetett neve: nem vagyok én nemes, morgott magában, és névmagyarosítást kért. A két nevet összevonta, és kérte, hogy nevezzék ezentúl Kozmicskónak. Igen ám, csakhogy amikor az új vezetéknevet bejegyezték, nem fogott jól a toll, és az o betűből u lett. Így lett aztán Kuzmicskó, és ő utána mi is. Mindamellett ez elég szlávosan hangzik, gondolom, ezért kérték ismételten a névmagyarosítást. Nem igazán… Azért változtattuk meg, mert a nevem kiejtésével gondok adódtak a katonaságnál. Az egyetemről nekünk kötelező volt két nyáron egy-egy hónapra katonai gyakorlatra bevonulni. Az ötvenes években katonai tanszék működött az egyetemeken, a miénken is. Hidegháborús időszak volt. Meg amíg Sztálin élt, fennforgott a harmadik világháború veszélye is. A szombati nap katonai nap volt, elméletet tanultunk. Nyáron jött a gyakorlat. A táborokban minden este létszámellenőrzést tartottak. Általában csizmában, alsó gatyában meg köpenyben tébláboltunk, vártuk a takarodót. Ilyenkor már esteledett, és a névsorolvasást zseblámpa fényénél tartották. Egy alkalommal olvassa az írnok: Kiricsenkó honvéd? Nem jelentkezik senki. Hol jött hozzánk egy orosz? – nézelődtünk furcsálkodva körbe-körbe. Még egyszer kiáltja. Semmi. Anyja neve: Császár Mária – mennydörögte aztán. Jelen – kiáltom erre. Kiskatona, felébredt végre!? – tapad nekem veszettül. − Mit gondol maga, szórakozik; körülzavarom a béketáboron! És jött a szöveg még tovább, a szokásos… No, másik este már jobban figyeltem. Ha Kiricsenkót mondanak, akkor jelentkezem. Hát nem Kiricsenkót mondtak. Azt mondták: Kucsenkó honvéd. Nem jelentkeztem. �68 1956 Megint jött az anyja neve, majd a letolás… Amikor hazamentem, mondtam apámnak, én a jövő nyáron már nem megyek Kuzmicskó névvel katonának, mert nem fognak engem szekírozni, nem hagyom. Említette, hogy Legyesbényén született. Érdekes neve van a falujának is. Valóban. Azt szoktam mondani, azért hívják így, mert gyerekkoromban rengeteg légy volt benne. Ebben a Szerencs melletti kisfaluban éltem ötéves koromig. Édesapám, aki eredetileg földmunkás, téli időszakban meg cukorgyári idénymunkás volt, akkor szegődött el gyári dolgozónak, és Ózdra költöztünk. A Rimánál már akkor is kellett ajánló. Kulyassa Endre és Tóth Imre mérnökök ajánlották apámat, akiknél előzőleg a falunk villamosításán dolgozott. Így kerültünk Ózdra az öcsém születése után. Sokáig különböző albérletekben laktunk, mígnem apám szolgálati lakást kapott a Sajónémeti Vízműtelepen. Onnan jártam be iskolába, vonattal Ózdra, mint negyedikes kisdiák. Hogy ment az iskola? Ment. A gyár gondoskodott minden feltételről. Ceruzáról, papírról, irkáról. A Rima nagyon ügyelt arra, hol tanul a dolgozójának a gyermeke. Ózdon – és gondolom, máshol is − nem engedte a gyereket polgáriba járni, mert a saját gyári nyolc osztályos iskoláját támogatta. A Rima az országban az elsők között vezette be a nyolc osztályos oktatást, 1928-ban. Nem bízott a véletlenben, a saját képzésű embereire épített. Apám minden tudását a gyári tanfolyamokon szerezte, a gyártól ment nyugdíjba, villamostáppont-kezelőként. Gyönyörű jegyzeteket készített. Szépen írt és rajzolt. Nagyon szerették a jegyzeteit, az övéről másoltak a többiek. Én négy év elemi elvégzése után, apám akaratának megfelelően kerültem polgári iskolába, Putnokra. Tovább szerettem volna tanulni, még a polgári iskolánál is tovább… Közben folyt a háború. Zavaros, nehéz időszak volt 1944−45, az biztos. ’44 szeptemberében még elkezdtük a tanulást, de nemsokára a németek katonai kórháznak rendezték be az iskolánkat, majd pedig a nyomukban járó oroszok vették használatba… Összefoglalóan nevezik az akkori eseményeket felszabadításnak, és nevezik felszabadulásnak is. De évtizedekig csak az előbbi elnevezést volt szabad használni, miközben nagyon sokan dúlásként élték meg a történteket, és komolyan így is gondolták… Nagyon rossz emlékem az, amikor Putnokról gyalog mentem haza. Mentem a bánrévei országúton, hajtották a marhát, mentek a katonák, és akkor jöttek a bánrévei vasútállomás felől a kéttörzsű vadászgépek. Középen volt a géppuskás. A kukoricaszárat már vág- �1956 69 ták, kévébe kötötték, összetámasztották. Egy kévére hasaltam rá. De a repülők csak az állomást lőtték, a mozdonyokat. Szerencsénkre… Ugyanígy lőtték szét a hatvani vasútállomást meg a többieket. Az amerikaiak… Amikor aztán befejeztem a negyedik osztályt, akkor már megvolt a jövőre néző elhatározásom: tanító leszek. Az anyagiak azonban közbeszóltak. Inflációs időszak volt. Ózdon akkor indult a kereskedelmi előkészítő tanfolyam a római katolikus egyház szervezésében, s apám kitalálta, hogy menjek oda. Elvitt beiratkozni, és ott érettségiztem. Az érettségi után merre vezetett az útja? Édesanyám betegsége miatt továbbtanulásról szó sem lehetett, tehát dolgozni kezdtem. Elhelyezkedtem a Gyöngyös−Egervidéki Borforgalmi Vállalat ózdi pincészeténél. Gépírónőnek… Nem vicc!.. Úgy történt, hogy Knyaskó elvtárs, a pincészet igazgatója gépírónőt keresett. Knyaskó elvtárs éppen nem volt ott, de azonnal leültettek, és mondták, csináljam meg az elmaradt jelentéseket. Elmondták azt is, hogy Knyaskó elvtárs biztosan örülni fog nekem, mert az előző adminisztrátornőt elzavarta. No, megjött Knyaskó elvtárs, és azonnal levelet kezdett diktálni. Én, ahogy a kereskedelmi levelezésben tanultam, úgy adtam meg a külalakját. Tehát felül, bal oldalon a címzés, alul, jobb oldalon „tisztelettel” és aláírás. Knyaskó elvtárs jól letolt. Ő baloldali ember, nem gondolom, hogy ő a jobb oldalon ír alá, és mi az, hogy „tisztelettel”. Vegyem tudomásul, hogy ő „elvtársi üdvözlettel” írja alá a levelet. Újraírtam, aztán megtanultam azt is, hogy a levél tetejére minden héten új jelszót kell gépelnem. Például: „Rákosi elvtárssal a békéért!”, meg „Előre az ötéves terv sikeréért!”… Hamarosan azonban átmentem az Ózdi Kohászati Üzemekhez. A borforgalmi vállalat ugyanis gyöngyösi központjába akart áthelyezni belső ellenőrnek. Amikor megkaptam ezt az áthelyezési papírt, megkérdeztem az igazgatót meg a személyzeti vezetőt, hogy ha én nem találok hibát az ellenőrzés során, akkor én rossz ellenőr vagyok. Azt mondták, hogy igen. Hát akkor én nem vállalok ilyen feladatot, mondtam. Mert ahol nincs hiba, ott én nem tudok hibát találni… Kereskedelmis osztálytársaim segítettek, és az ÓKÜ beruházási főosztályára kerültem. Ott dolgoztam már két éve, amikor sorozásra hívtak, és be kellett volna vonulnom katonának. S hogy a katonaságot elkerüljem, jelentkeztem a budapesti villamosmérnöki karra. Amiből végül Miskolc lett. Mert a felvételin át akartak irányítani a Közgazdaságtudományi Egyetemre, csakhogy ott volt egy fiatalember a miskolci egyetemről, aki magával vitte a papírjaimat. Onnan �70 1956 kaptam az értesítést, hogy felvettek. És akkor el kellett döntenem, mit csinálok: bevonulok, vagy elmegyek a kohómérnöki karra, Miskolcra. Majd teltek-múltak az egyetemi évek, és elérkezett 1956 októbere. Ekkor már huszonnégy és fél éves fiatalember… És életemben ekkor jártam először külföldön, mégpedig az egyetem jóvoltából… Ugyanis akkorra már olyan jó kapcsolatunk alakult ki a kassai műszaki főiskolával, hogy – 1956. szeptember 30. és október 14. között − két hétre elmehettünk, tanáraimmal és társaimmal, egy csehszlovákiai tanulmányútra. Épp a Tátrában időztünk, az ottani Praha Hotelban, amikor kedveskedésképpen bekapcsolták nekünk a rádiót. Akkor reggelenként ott még lehetett hallani a Kossuth Rádiót. Halljuk, hogy október 6án Rajk és társai temetése megtörtént. Mármint az újratemetés. Mikor mi itthonról elindultunk, erről a készülődésről még semmit nem tudtunk, semmit nem hallottunk. Amikor meg hazajöttünk, épp hogy lepakoltunk, már kezdődtek is az események. A budapesti műszaki egyetem DISZ-bizottságának nagygyűlése október 22-én délután kezdődött, és jócskán belenyúlt az éjszakába, annyi megvitatnivaló volt. E fórumon már jelen voltak a szegedi egyetemisták és főiskolások, a MEFESZ küldöttei is, többek között Kiss Tamás balatonedericsi joghallgató, a független ifjúsági szervezet megalakításának egyik kezdeményezője, aki később Balassagyarmaton telepedett le, s lett az első szabad választás után városi jegyző. A szegedi MEFESZ az ország számos felsőfokú oktatási intézményébe küldött hallgatókat, hogy elképzeléseikről, terveikről tájékoztassák a diákságot. Tudtommal megfordultak Miskolcon is… Meglehet, de én nem találkoztam velük… Azt viszont tudom, hogy október 22-én délután három órától a nagyelőadóban igen fontos gyűlést tartottak a mieink, amelyről nagy tudósítás jelent meg az egyetemi lap, A Mi Egyetemünk két nappal későbbi számában. Emlékezetem szerint én ezen nem voltam jelen, csak az újságból, illetve a diáktársaimtól hallottam róla. Állítólag zsúfolásig megtelt a terem, és ezt el is hiszem. Körülbelül 6−700 egyetemista, oktató és a környékbeli üzemekből érkező meghívott vett részt a gyűlésen, illetve a megyei és városi pártbizottság küldöttei. Ennek az úgynevezett Diákparlamentnek az első dolga az volt, hogy meghatározta a követeléseit. A résztvevők vitája az éjszakába nyúlt. A hallgatók követeléseiket 11 pontban foglalták össze. Ezzel a diákparlamenti gyűléssel gyakorlatilag megtörtént az egyedüli, a kommunista ifjúsági szervezet, a DISZ leváltása. Addig ugyanis az egyetemi hármas veze- �1956 71 tés úgy nézett ki, hogy volt a szakmai vezetés, a pártvezetés és a Dolgozó Ifjúság Szövetsége. Ettől kezdve más lett a helyzet. A hosszúra nyúlt vita után virradt fel október 23-a, amely úgy vonult be a magyar történelembe, mint az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdete. E nap délutánjára a budapesti műegyetemisták, az előző napi, éjszakába nyúló nagygyűlésük határozata értelmében, szimpátiatüntetést szerveztek a függetlenségéért és szabadságáért küzdő lengyel nép mellett. Ebből a békés felvonulásból nőtt ki pár óra leforgása alatt az a fegyveres népfelkelés, amely hamarosan forradalommá és szabadságharccá nemesedett. Október 23-án nálunk még nem volt szünet, hisz nem tudhattuk, hogy mi lesz később. Mi tehát bent voltunk az egyetemen, és vártuk a tanítást. Urai Vilmos tanárunk azonban, aki előző este érkezett Miskolcra, érezte a hangulatot, ezért órát már nem tartott, csak beszélgettünk… Egyébként hozzánk a tanáraink egy része Pestről járt. Fiatal egyetem voltunk, és részben Sopronból áttelepített egyetem, úgyhogy a tanároknak is csak egy része telepedett át… Természetesen máshol is folytak beszélgetések, melyek felizzították a hangulatot. S ebben a hangulatban kezdődött meg délután két órakor a Magyar Dolgozók Pártja Egyetemi Pártbizottsága által összehívott összevont oktatói-hallgatói taggyűlés. Ezen, mint párttag, részt vettem. Az előző napi diákparlamenti követeléseket vitattuk meg. Simon Sándor egyetemi párttitkár, az egyetemi pártbizottság délelőtti határozatának megfelelően, próbálta elutasítani a Diákparlament pontjait. A taggyűlés elnökségében ott ült Déri Ernő, aki a városi pártbizottságot képviselte… Emlékezetem szerint ahhoz az előterjesztéshez, hogy a taggyűlés utasítsa el a Diákparlament követeléseit, elsősorban az oktatók szóltak hozzá. Megfontoltan, logikus érveket felsorakoztatva szóltak a pontokhoz. Nekem még ma is emlékezetes a katonai tanszék vezetőjének, Záhonyi Brúnónak a hozzászólása. Nyugodtan, higgadtan érvelt. A hallgatók részéről, úgy emlékszem, kevesen kértek szót, inkább csak évfolyami párttitkárok, és volt köztük vonalas hozzászólás is. Meg némelyik hozzászólásból, és azt hiszem, hogy ez természetes, kicsengett a jövőtől való félelem hangja is… Simon Sándor a pártbizottsági határozatnak megfelelően egy darabig győzködte a taggyűlést, nem sok sikerrel, mígnem Déri Ernő kért szót, és elmondta, hogy a városi pártbizottság tanulmányozta a Diákparlament pontjait, és támogatásra javasolja azt a taggyűlésnek. No, ekkor tört ki a botrány. Simon Sándor magából kikelve kérdezte meg Déri Ernőt, hogy akkor egész délelőtt miért győzködte őt, a pártbizottsági ülésen, a pontok elutasítására, ha most másképpen beszél… Az �72 1956 elvtársak nyílt színi összecsapása után az összevont egyetemi párttaggyűlés úgy határozott, hogy támogatja a Diákparlament követeléseit. E parázs hangulatú párttaggyűlést követte nemsokára, pontban este 8 órakor, Rákosi Mátyás utódjának, a hozzá hasonlóan bűnös és képmutató pártvezérnek, Gerő Ernőnek az úgynevezett rádióüzenete. Hogyan értékelte, illetve értékelték egyetemista társaival a kommunista első titkár beszédét? A nagyelőadóban és a diákszállókban a hangos híradóból hallgattuk a Gerő-beszédet. Ez váltotta ki bennünk a legnagyobb felháborodást. Sértésként éltük meg, és úgy tekintettünk rá, hogy ez olaj a tűzre… az első olaj. Csőcseléknek nevezte a tömegeket, és a csőcselék művének az ifjúság megmozdulását. Éppen ezért már akkor mi is komolyan mozgolódtunk… No, de valamit még tudni kell ehhez a beszédhez, illetve az egésznek a megértéséhez, az értékeléséhez. Mindenekelőtt azt, hogy Gerő röviddel előtte kormányküldöttség élén Jugoszláviában járt, mert korábban Tito láncos kutya volt, ami akkorra megváltozott, és ki kellett őt engesztelni… Nem tudom, igaz volt-e vagy nem, állítólag Titót szemelték ki Sztálin utódjának a nemzetközi munkásmozgalomban, és amikor Sztálin ezt megtudta, akkor mindent elkövetett, hogy taccsvonalon kívülre tegye a jugoszláv párt- és állami vezetőt. Ezután lett Tito, a dél-szláv kommunista partizánvezér láncos kutya. Elszigetelődése ekkor kezdődött meg. Magyarországon megépült a „déli fal” Jugoszlávia felé, a határon, és ez a határszakasz ugyanúgy el lett aknásítva, mint nyugat felé. Ennek az ellenséges viszonynak a feloldására utaztak Belgrádba a magyar kormány és pártközpont legfőbb vezetői. Ott tartózkodtak napokig. Meglehetősen furcsa, hogy csak október 23-án reggel jöttek haza. És akkor Gerő este odaül a rádió elé, és beszédet mond, de úgy, hogy fogalma sincs arról, hogy addig mi is történt az országban, amíg ők oda voltak… Úgyhogy ez már sok volt nekünk. Tehát komolyabban kezdtek mozgolódni a miskolci egyetemisták is… Pontosan: a Gerő-beszéd további lökést adott nekünk. A beszéd után özönleni kezdett a diákszállókból a hallgatóság az I. sz. előadóba, ahol elkezdődött a diákparlamenti ülés. Az ülésen a felfokozott hangulatban egymást követték a hozzászólások. Simon Sándor egyetemi párttitkár is szót kért. Hosszas beszédében felajánlotta, hogy vállalja és vezeti a tüntetésünket Miskolcra... A gyűlésről készült és megmaradt hangszalagról egyébként hiányzik a hallgatók tiltakozó felzúdulása, az, ami Simon Sándor felszólalása után elemi erővel tört ki… Felrázott, felpaprikázott minket a gyűlés hangulata, majd végül hazamentünk a diákszállóra. Igen ám, csakhogy a �1956 73 szobai kiértékelés után alig feküdtünk le, jöttek Miskolcról a középiskolás diákok, és a diákszálló ablakai alatt kiabáltak fel hozzánk, hogy: „Szégyelljétek magatokat! Budapesten lövik a diáktársaitokat, ti meg itt alszotok, nem mozdultok.” Magyarán tüntetésre biztatták az egyetemistákat. Biztos, hogy középiskolás diákok voltak? Én rájuk emlékszem. Nem úgy általában tüntetőkre, mint ahogy például Ungváry Rudolf az Utána néma csönd című könyvében megemlékezik róla… Középiskolások voltak, tizenévesek… Úgyhogy azt feleltük vissza nekik, hogy menjetek haza az anyátok szoknyájához, szopni… Tudniillik minket még az előző este értesítettek a hejőcsabaiak, hogy el ne merjünk indulni Miskolc felé tüntetésre, mert abból baj lesz, az útba eső házak padlására ugyanis géppuskások települtek. Ezt a középiskolások természetesen nem tudták… Nem tettük mi azt közhírré, hogy ilyen információnk van… A diákparlamenti ülésen a hallgatók többek között éppen ezért is zúdultak fel Simon Sándor ellen, mondván neki: „Ne vezessen bennünket; menjen haza, családja van; nem vonulunk fel!” Ahogyan tudjuk, a miskolci egyetem diákparlamentje fontos szerepet játszott a helyi események folyamatában, alakulásában. Nagyon sok egyetemista vállalt konkrét feladatot a forradalomban, köztük Ön is. Milyen tevékenységet fejtett ki 1956 októbernovemberében? Mielőtt válaszolnék, először hadd mondjam el, nagyon jó húzás volt a Diákparlamentünk részéről az, hogy felvette a kapcsolatot a gyáriakkal. Így jött létre az október 25-ei nagygyűlés az Egyetemvárosban. Előzménye pedig az volt, hogy a DIMÁVAG – illetve ahogy akkor már hívták: a Diósgyőri Gépgyár – meg a Lenin Kohászati Művek dolgozói tüntetést akartak szervezni Miskolcon, és felvetődött, hogy az Egyetemvárosból van egy utca Miskolc felé, akkor jöjjenek arra, és az egyetemisták csatlakoznak majd hozzájuk, s úgy vonulnak fel közösen, együtt. Hát így is történt. Előtte azonban spontán nagygyűlést tartottak az I-es előadó lapos tetejéről. A szónokok onnan beszéltek, hangosítással… Ma már nem is lehet elképzelni a környezetet. Sima placc volt az épület körül, semmi parkosítás még, és ez a térség tele volt emberekkel: egyetemistákkal, diósgyőri meg miskolci munkásokkal… A gyűlés után elterjedt a hír, hogy a géppuskások már elvonultak a hejőcsabai útról, így tehát szabadon mehetünk befelé Miskolcra, ahogy csak akarunk. De még a nagygyűlésen történt, hogy egy egyetemi hallgató elkezdte szavalni Petőfi Sándor Nemzeti dalát, s hogy nem volt elég lelkesítő, vagy belesült, pontosan már nem tu- �74 1956 dom, de a lényeg az, hogy végül Nagy Attila, a Miskolci Nemzeti Színház színésze szavalta el. Az „esküszünk”-öt már a tömeg vele együtt skandálta. Majd elindultunk. A felvonuló tömeg Miskolcra érkezett. A Petőfi-szobornál Nagy Attila színművész felmászott a talapzatra, és onnan elszavalta ismét a Nemzeti dalt. S mivel olyan jól tudta szavalni a Petőfi-verset, ő lett a megyei munkástanács elnökhelyettese, amiért később börtönben is ült… Híres színész lett, már meghalt. Ezen az estén én ott álltam őrséget, a Petőfi-szobornál. Majd szépen hazamentünk. Semmi probléma nem adódott. A következő napokban viszont annál inkább. Nevezetesen volt ávós sortűz az akkor még fegyvertelen tömegre, halálos áldozatokkal járva, amit aztán kegyetlen népítélet, azaz lincselés követett. Mit tud ezekről a borzalmakról? Az őrség másnapján én nem vettem részt semmiben, de hallottam, hogy mi történt. Tehát amit most mondok, azt mind hallomásból teszem… Sokféle hírek keringtek akkoriban. Igazak is, meg hamisak is, úgynevezett rémhírek. Azért, hogy felpiszkálják velük az embereket… Elterjedt például annak a híre, hogy az államvédelmi hatóság egyetemistákat tartóztatott le, és ott tartják őket bent a fogdában. Ezek után természetes, hogy megindult az egyetem, megindultak a munkástanácsok, megindult mindenki, hogy kiszabadítsák a foglyokat. És a vége az lett, hogy az ÁVH épülete előtt belelőttek a tömegbe. Ez volt a másik olaj a tűzre, a Gerő-beszéd után. Ezek után következett az, amit lincselésnek nevezünk. Gáti őrnagy kiment a tömeg közé, aztán teherautó után kötötték, és végighúzták Miskolcon, majd holttestét felakasztották a szovjet emlékműre… Én akkor épp pihenőn voltam. Délután mentem szolgálatba. A megyei tanács épületének őrzésére voltam beosztva. Megtörtént a váltás, a lincselés már lezajlott, de a tömeg csak nem akart szétoszlani, további fejeket kívánt. Parancsnokunk arra kért, hogy fegyverünket letéve, karszalaggal – én egyetemista egyensapkában − vegyüljünk el a tömegben, és próbáljuk lecsendesíteni. Mondjuk azt, hogy a bűnösöket majd a demokratikus bíróság fogja felelősségre vonni és elítélni, ez dönt a bujkáló katona sorsáról is. Lelkesedésünkben át sem gondoltuk a feladat veszélyességét, és teljesítettük a kérést, vagyis a parancsot… Ma már idős fejjel nem tenném meg, ismerve a tömeg lélektanát. Csak egy ember kiáltsa el magát: „Kössük mellé!”, és a tömeg máris skandálja, mint a Bibliában Barabás nevét… Ekkor kaptuk azt a hírt, hogy a kazincbarcikai tábor köztörvényes rabjai elindultak Miskolc felé. Akkor éjszaka bizony csőre töltött fegyverrel adtunk őrséget. Volt tehát tennivalójuk bőven, úgy veszem ki a szavaiból. �1956 75 Bizony volt; mert minket, egyetemistákat minden funkcióra beosztottak. A rendőrség ugyanis szétment, nem volt közbiztonság, semmi nem volt, mindenki félt… Miskolcon akkor volt egy villanyrendőr, amit rendőr kezelt. De most egyik sem vállalta, hogy beüljön a fülkébe, és kezelje. Annyira féltek a rendőrök is. Így hát nekünk kellett aztán azt is, egyetemistáknak, kezelni… A miskolciak felkértek bennünket, hogy vigyázzunk a közbiztonságra… Na és ott voltak a határőrök, a zöld ávósok. Arra kértek bennünket, ők maguk, hogy fegyverezzük le őket, mert ők nem akarnak a lincselésnek sem tanúi, sem részesei lenni. Katonai tanszékünk vezetője, Záhonyi Brúnó adott nekik eltávozási engedélyt, és megengedte, hogy átöltözzenek civilbe. Így aztán tőlük lett nekünk fegyverünk meg ez, meg az, a laktanyától. Eszerint az 50-es évek egyetemistái jártasak voltak a katonai ismeretekben, következésképpen képesek voltak megszervezni az őrszolgálataikat. Elmondta, hogy őrt állt a Petőfi-szobornál. Hol, merre teljesített még szolgálatot? Én egy darabig, egészen a tömegben való szétoszlásunkig, a megyetanács és a városi tanács épületét őriztem, majd valaki szólt, hogy van ennél kényelmesebb hely is, mégpedig a nyomda épülete. Az előbbi helyekre éjszaka is ki kellett menni, ott akkor is váltani kellett, szolgálatot adni, a nyomdánál viszont erre nem volt szükség. Ráadásul sok csinos kislány dolgozott ott. Úgyhogy hagytam magamat átszervezni... A nyomdászlányokkal szövetből készítettünk karszalagokat, már nem papírból, mint előzőleg, és azokra nyomtattuk rá az EGYETEM feliratot, ezeket hordtuk… Egyébként ezeket a szövetből készült karszalagokat a polgárvédelem raktárában találta meg valaki. Különböző jelzések voltak rajtuk, ami nem zavart bennünket, mert egyszerűen hátrafordítottuk az anyagot, és így csak az EGYETEM felirat volt látható rajta. Ezután ilyen karszalagokkal láttuk el az ismerős egyetemista őrtársainkat… Mindenkinek megvolt előre a feladata. Meg volt szervezve a busz, amely hozta-vitte az egyetemi váltócsoportokat, az őröket. Jól beöltöztünk pufajkába, hogy ne fázzunk. Akkor ez volt a téli általános katonai viselet. A pufajka. A vattakabát. Később Kádár fegyveresei is ebben jártak, ezért nevezték el őket pufajkásoknak. Minket az különböztetett meg tőlük, hogy nekünk karszalagunk is volt a pufajkánkon. Egyetemi karszalag, mint mondtam, és nemzetiszínű!... Egészen november 4-éig a nyomda őrzésében tevékenykedtem. (Folytatjuk) (Írásunk a szerző Velünk történt – Tények és következmények 1956 című, megjelenés előtt álló újabb könyve egyik fejezetének rövidített változata.) �HELYTÖRTÉNET 76 SARLÓ BÉLA ANDOR Jubileumi emlékezés a salgótarjáni öblösüveggyárra 125 éve a kereskedelmi miniszter jelenlétében kezdte meg termelését Magyarország XX. századi üvegiparának legsokoldalúbb gyára, zászlóshajója. Működése során többször megújulva – kitűnően képzett munkáskollektívája szakmaszeretetével és alkotókészségével – eredményesen megvalósította a kézi, félautomata, automata palackgyártást, a minőségi káliüvegből készített háztartási, vendéglátóipari és díszműáruk előállítását. Tetszetős termékeivel az 1930-as évek második felében meghódította a nyugat-európai, amerikai, közel-keleti piacokat, tizenöt ország kereskedői küldtek megrendeléseket. Az 1970-es, 1980-as években már ötven országba exportált. Salgótarján egyik legjelentősebb XIX. századi beruházása A kereskedelmi minisztérium üvegpalackok iparszerű magyarországi gyártásának megvalósítását 1884-ben kezdeményezte. 1892 júniusában az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. Budapest–Salgótarján vasúti kapcsolatára, a jelentős szénvagyonra, a Szilárdy Ödön birtokán lévő homokbánya bővítésére építve bejelentette, hogy legrövidebb időn belül helyi energiával, kádkemencében olvasztott sötétzöld üvegből szándékszik megvalósítani a nagyüzemi előállítást. Miniszterré történt kinevezését követően Lukács Béla felgyorsította az iparág kiemelt fejlesztésével kapcsolatos tárgyalásokat. A kormányszintű egyeztetéseket követően közölte az általa jóváhagyott salgótarjáni beruházás állami támogatásának feltételeit. November 26-án a budapesti részvénytársaság közgyűlése 400 ezer korona saját tőke felhasználásával döntött a gyár megalapításáról. Garanciát kaptak 90 ezer korona előnyös törlesztésű állami kölcsönre, adó- és vasúti szállítási kedvezményekre. 1893 februárjában a Vásártértől délre 21 kataszteri hold földet vásároltak. Tavasszal megtörtént a mocsaras terület feltöltése, őszre felépült a hutacsarnok, a keverékház, több műhely, a kazánház és az erőmű. A Magyar Királyi Államvasutakhoz 560 méter iparvágánnyal, a fövénybányához 730 méter keskeny vágányú vasúttal csatlakoztak. Megvalósult a száz tonna alapanyagot befogadó, folyamatos üzemű Siemens rendszerű kádkemence a hozzá tartozó regeneratív kamrákkal, füstcsatornákkal, kéményekkel, feszültségtelenítő berendezésekkel. December 10-én a Lukács �HELYTÖRTÉNET 77 Béla Hutában 22 műhelyen külföldről érkezett üvegfúvókkal elindult Salgótarján – a szénbányászatot és az acélgyártást követő – harmadik jelentős ipari tevékenységének sikeres megvalósítása. A gyár látképe déli irányból (1900-as évek eleje) Palackgyártás Az első sikeres időszak az 1904-es Salgótarjáni Palackgyár Rt. néven történt önállósodással kezdődött, az 1909-es cseh tulajdonba kerüléssel folytatódott, és az I. világháború kezdetéig tartott. Megbízható szállítói voltak többek között az ásványvízvízforrás-tulajdonosoknak, a sörgyáraknak, a szeszgyáraknak. Öt év alatt a Mühlig Union Glashütten AG világszínvonalú fejlesztésekkel modernizálta és bővítette az olvasztókemencéket, a generátortelepet, az áthordós rendszerű hűtőkemencéket. Húsz éven keresztül speciális vascsővel, kézi alakítással szájjal fújt palackelőállítás történt. 1913-ban Magyarország mai területén elsőként – a milliós nagyságrendű megrendelések teljesítésére – automata palackgyártó állt termelésbe. Huszonnégy óra alatt a hatkarú Owens gép űrtartalomtól függően 18–25 ezer árut készített. Termékszerkezetük szikvizes-, gyógy- és vegyszeres-, tejes-, színes palackokkal, demizsonokkal, savballonokkal, világítási búrákkal bővült. 1914-ben már 16,5 millió darabbal, 8 430 tonnával csúcsmennyiséget gyártottak. A kedvezőtlen gazdasági körülmények miatt az aussigi cég 1923-ban leállította a termelést. 1925 decemberében a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (SKB Rt.) megvásárolta a gyár részvényeinek meghatározó többségét. 1926. május 4-én elsőként az automata géppel kezdődött meg a termelés. Piaci felmérésekhez igazodva – a közepes nagyságú szériák elkészítésére – félautomata �78 HELYTÖRTÉNET (KIKO) berendezéseket vásároltak, bevezették a színtelen (szakmai körökben „fehér”) olvasztott üveg alkalmazását. Az 1929–1933-as gazdasági világválság hatására jelentősen lecsökkenő zöldpalack-termelés előtt csak az abesszíniai háború nyitotta meg újra a növekedést, elsősorban sörösüvegek exportlehetőségével. 1940–1943 között a belföldi kereslet megduplázódott, a legyártott éves csúcsmennyiség 11 ezer tonnát meghaladóra emelkedett. 1944. december 18-án az áramszolgáltatás beszüntetése miatt a gyár termelése leállt. A 70%-os bénultságból történő újjáépítést követően az ÉM Salgótarjáni Üveggyár Nemzeti Vállalat feladatává vált a zöld palacküveg magyarországi gyártásának átvétele, a termelés folyamatos növelése. Az 1953ban jóváhagyott I. számú rekonstrukció jelentősen megnövelte a nyersanyag- és széntárolók térfogatát, a belső iparvágány, a salakkihordó hoszszát, a generátorgáz-telep, az elektromos és vízhálózat kapacitását. Felújították a három hutacsarnokot, az új gépi technológia fogadására megemelték a nagy huta tetőszerkezetét, függőpályás anyagkihordó berendezést építettek a keverőház és az olvasztókemencék közé. 1954-ben 10 karú Owens, 1959-ben két szovjet gyártmányú, 1961-ben egy lengyel automata állt termelésbe, melyek egyenként 24 óra alatt 30– 35 ezer boros-, söröspalack előállítására voltak alkalmasak. (45 évi működést követően kivették a termelésből a 6 karú Owenst.) 1955–1960 között 62 ezer, 1961–1968 időszakában 145 ezer tonna zöld színű üvegárut készítettek az élelmiszeripari vállalatoknak. 1957-ben 12 ezer tonnára, 1965-ben 25 ezer tonnára emelkedett az éves előállítás csúcsa. 1963-ban a tervutasítások, a gyárak közötti célirányos termékszerkezetátcsoportosítások, a hatékony beruházási, termelési stratégiák megvalósítása érdekében az iparág gyáraiból Országos Üvegipari Vállalat (OÜV) néven A/1 kategóriájú nagyvállalat alakult. 1968-ban névváltozás történt: Üvegipari Művek lett a gyár neve. Az Orosházán megvalósult fejlesztéssel kiépült kapacitás szükségtelenné tette az automata palack-előállítás folytatását az ÜM Salgótarjáni Öblösüveggyárban. 1968. november 15-én leállították az automatákat. 75 év alatt 488 ezer tonna zöld üvegáru készült, amely a mai viszonyok között vagonba rakva Salgótarján és Budapest között négy sínpályát foglalna el. Minőségi öblösüveggyártás 1929-től az anyavállalat SKB Rt. pénzügyi támogatásával, a gazdasági válság idején indított piaci felméréseket követően megteremtették a finom- �HELYTÖRTÉNET 79 üveg-gyártás feltételeit. Korszerűsítették a 12 fazekas olvasztókemencét, új 8 fazekas kemencét építettek. Elkezdték az áruk külső felületének hideg megmunkálását. Pattantó- és korongos, majd finom-(díszítő-) csiszoló-, festőműhelyek, -üzemek létesültek. Hét év fejlesztési tevékenységet követően kialakult Magyarország legmodernebb öblösüveggyára. 1933-ban – utalva a termékszerkezet-váltásra – felvették a Salgótarjáni Üveggyár Rt. nevet. A külföldön sikeres áruk megismerését, a gyártás kultúrájának megtanulását követően kezdődött meg a dolgozók képzése, a munkabrigádok kialakítása, a próbagyártások beindítása. Mintakollekciókat küldtek – a Külkereskedelmi Intézeten keresztül – Londonba, Amszterdamba, a keleti országokba. Belgrádban eladási képviseletet létesítettek, Budapesten bemutatótermet alakítottak ki. 1931-ben a lipcsei, 1933-ban a budapesti kiállításon mutatkoztak be nagy sikerrel. Széles körű kínálatukból az érdeklődés középpontjába kerültek a modern vizes-, boros-, likőrös-készletek, a színes üveggel kombinált termékek, a préselt üvegáruk, az egészségügyet és a vegyipart kiszolgáló gyártmányok. Nagymértékben lecsökkentették az országba történő igényesüvegáru-behozatalt, a külföldi piacokon a legismertebb cseh, német, belga gyáraknak egyenrangú versenytársai lettek. A budapesti Üvegértékesítő Kft. katalógusa 903 terméket ajánlott rajz, méret és megnevezés szerint a vevők figyelmébe. Közöttük legnagyobb számban préselt (373) és csiszolt (354) árut tartalmazott a kínálat. 1929-ben nyolc, 1933-ban már hatvan vagon terméket értékesítettek külföldön. Bázisként tekintve az utolsó év adatát 1934–1939 között átlagosan megduplázták a finomüveg-exportot. Éves termelési értékük egynegyedét a határon túl értékesítették. Jelentősebb megrendelések Angliából, Amerikából, Svájcból, Olaszországból, Franciaországból érkeztek. Döntő többségében a legértékesebb kézi gyártású és csiszolású termékek megrendelői voltak, de kértek különböző színes üveg kombinációjával készült tárgyakat, festett árut, lámpaernyőket, szifon- és sörösüveget. 1937-ben érték el a külföldre kiszállított üvegáruk csúcsteljesítményét. Összesen 243 vagon áru (155 minőségi termék és 88 zöld palack) jutott el határon túli piacokra. Az újjáépítést követően lassú növekedés történt az export árualap kialakításában. Az 1955–1957 közötti években felgyorsult beruházások már a gyár jövőjét szolgálták. Korszerűsítették a 12 fazekas kemencét, kézi finomcsiszoló gépek kerültek beszerzésre, újjáépült a festőüzem, savazó üzemrészt alakítottak ki, díszítő-csiszoló, címkefestő automaták kerültek a feldolgozótechnológiába. Jelentősen növelték a szakmai képzésben, átképzésben részt vevő dolgozók számát. �80 HELYTÖRTÉNET Jermendy Károly főmérnök (szemüvegben) a kemenceépítőkkel (1939) A több lábon állás stratégiájának helyességét gyorsan visszaigazolta az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás Elismerő Oklevele. Megteremtődött a külföldi piacépítés lehetősége. 1958–1960 között háromszorosára növelték a dollárelszámolású exportot, stabilizálták a szocialista országokba irányuló kivitelt, árbevételük 12%-a nyugati valutában realizálódott. 1961-ben tanulmány készült a gyár II. rekonstrukciójára. A lényegesen több hozzáadott értéket tartalmazó termékszerkezet kialakítására tett javaslatait az OÜV Salgótarjáni Üveggyár folyamatosan töltötte meg konkrét beruházási elképzelésekkel. 1966–1970 között a földgáztüzelésű olvasztás megvalósításával, új és korszerűsített épületekkel, a meleg üzemi technológiák átszervezésével és modernizálásával, a központi feldolgozóüzembe telepített gépi berendezésekkel kialakult az új arculat és termékszerkezet. Három olvasztókemencére szervezték a kézi finomüveggyártást. Két csiszoló-, festő- és új csomagolóüzem állt termelésbe. Sok célgépet, közöttük pattantó-csiszolót, durvacsiszolót, dekorcsiszolót, szitanyomót, festékbeégetőt telepítettek. Fénykor Az újjászületett gyár piaci igényekhez igazodó fejlesztéspolitikája, exportvezérelte középtávú, éves tervezése, annak megvalósítása kiemelkedő �HELYTÖRTÉNET 81 sikereket hozott. Érvényesült a kor minőségi és hatékonysági követelménye, beérett a széles alapokra épített üvegiparművész-tervező munka. Kül- és belkereskedelmet bonyolító cégek információit felhasználva alakították termékszerkezetüket. A kézi gyártás fejlesztése munkaerő hiányában korlátozottá vált. Jelentős piaci növekedés a lámpabúra, csillárüveg, a vékony falú pohár és kehely, a préselt poharak, korsók, a festett áruk gépi gyártásával volt elérhető. Évente több mint háromezer termék szerepelt a gyártáslistán, amiből 2300 csiszolt, festett, sima fehér, színkombinációs minőségi öblösüveg, díszműáru volt. Az egyik leismertebb asztali készlet Első kiemelkedő sikerük az 1970. évi teljesítmény volt. Az előző évet bázisnak tekintve emelték több mint negyedével a termelési értéket, hetedével az exportot, felével a gyári eredményt. Az 1971–1975 közötti években a teljes termelési érték és a dollárelszámolású export több mint másfélszeresére, a minőségi áruk előállítása és a szocialista országokba történő kivitel közel kétszeresére, a világítást szolgáló üvegelőállítás a háromszorosát meghaladóan a gyári eredmény nyolc és félszeresére növekedett. 1976–1980 között a megelőző öt évhez viszonyítva további egyharmadával emelkedett a termelési érték, az export, a nyereség. A legyártott termékek felét külföldön értékesítették, ennek kétharmada nyugati piacokra került. 1977-ben a gyár – adottságai alapján – a csúcsra jutott. Történetének legmagasabb eredményességét érte el. Legsikeresebb tíz éve során az Üvegipari Művek gyáraként a nagyvállalat termelési értékének egynyolcadával együtt exportjának és nyereségének egyötödét produkálta. �82 HELYTÖRTÉNET Csődeljárás, a termelés beszüntetése Az Üvegipari Műveken belüli érdekkülönbségek az 1970-es évek második felétől szűkítették a beruházási lehetőségeket, 1984-ben megakadályozták a gyár nagyvállalatból történő kilépését. Az 1980-as évek elejétől a termékek árában nem tudták érvényesíteni a nagymértékű energia- és alapanyag-árnövekedést. A lényegesen kisebb gyári nyereség a szükséges fejlesztésekre, a megfelelő bérezésre nem biztosított fedezetet. 1988-ban az önállóvá válás 70 millió Ft-os veszteséggel, a forgóeszközök jelentős megkurtításával jött létre. Az 1990–2000-es évek pénzügyi válságainak időszakában az exportorientált ST Glass Öblösüveggyártó és Forgalmazó Rt. hitelállománya és kamatköltsége, köz- és beszállítókkal szembeni tartozása, kereskedelmi partnerei fizetőképtelensége elérte a kritikus határt. Megfelelő állami segítség hiányában a vállalkozás felszámolási eljárás alá került. 2009-ben a termelést végleg leállították. Salgótarján minőségi öblösüveggyártásának megteremtői Az elismerésre méltó, modern öblösüveggyárrá válás alapjait Jermendy (Wiesinger) Károly és Mánczos József rakta le. Jermendy Károly (főmérnök, műszaki igazgató) 1926-ban bányamérnökként került a részvénytársasághoz. Német nyelvű szakkönyvek, kiadványok tanulmányozásával, külföldön szerzett tapasztalataival önerőből képezte magát az ország üvegiparának egyik legkiválóbb műszaki, technológiai szakemberévé. Mánczos József iparművész tervezés közben (1961) �HELYTÖRTÉNET 83 Mánczos József (Munkácsy-díjas iparművész) 1930-ban bútortervezővégzettséggel pályázta meg az újonnan meghirdetett állást. Néhány év alatt tökéletesen alkalmazkodott az üveg sajátos tulajdonságaihoz, technológiájához és vált Magyarország első gyáripari üvegtervezőjévé. Több mint három évtized alatt folytatott tevékenységük során óriási tehetségük, lankadatlan szorgalmuk által váltak vezéregyéniséggé. Éleslátással választották ki a legfontosabb feladatokat és azok megoldásának lehetőségét. Munkájukkal döntően hozzájárultak a külföldön is versenyképes termékszerkezet kialakításához. Minőségi üvegolvasztás biztosításával, új technológiák bevezetésével, célgépek alkalmazásával, tetszetős formák és díszítések tervezésével szolgálták a hatékony és eredményes termelést. Természetesen a megrendelések teljesítése, az iparművészek terveinek megvalósítása az üvegformázás, üvegmegmunkálás széleskörű kibontakozását igényelte. Több szakmában sok-sok egyéniség, elismert mester együttes tevékenységével jutott el a gyár a nemzetközi hírnévig. 116 évi működése során Salgótarján várossá válásában, fejlődésében jelentős szerepet vállalt az öblösüveggyár. Eredményes tevékenységével együtt hozzájárult egy városnegyed infrastruktúrájának megteremtéséhez. Saját jövőjének megalapozásával párhuzamosan néhány százról közel háromezer főre növelve munkáslétszámát kolónialakásokat épített, fejlesztési forrásokból hozzájárult a Vásártér és környékének kiépítéséhez, jelentős mértékben támogatta a lakótelepek (Kemerovo, Beszterce, Gorkij) megvalósítását. Saját iskolát, óvodát indított, majd államosításukat követően folyamatosan részt vállalt fejlesztésükben, fenntartásukban. Kultúrotthonában évtizedeken keresztül színvonalas szórakoztató tevékenységet, társasági életet, szabadidős programokat biztosított. Sportpályákat épített, tömeg- és versenysportot szervezett. Fénykorában Salgótarján egyik reklámja, kiemelkedő szponzora volt. �84 KÉPZŐMŰVÉSZET Tekergő sárkánycsikó és madárkereszt a Jurtahegyen Beszélgetés Ispán Tibor képzőművésszel Beszélgetőtárs: Kele Szabó Ágnes „Ispán Tibit csaknem harminc éve ismerem. Mint népművelő került Somosra. Később néptáncot, rajzot és történelmet is tanított. Mondhatom, a falu és a baráti közösségünk is azonnal, (csont nélkül) elfogadta a hivatalos forma mögül is áttetsző közvetlen, mosolygós habitusát, személyét. Szerénysége okán azonban csak később derült ki számomra, hogy képzőművész elhivatottsággal is bír. Képszerkezeteiben, kompozícióiban új erővel törnek felszínre ősi jelek, népművészeti motívumok, keresztény szimbólumok, melyeket a ritmizálás, a szín- és formaragozás eszközeivel fegyelmezett grafikus rendszerekké szervez. Ezek eredményeként új jelentéstartalmak tárulnak fel, és aktualizált üzenetként valami fogalmi és egyetemes emelkedettség bűvkörébe vonják a nézőt. Mindezt jó, hogy teszi, s hogy jó szívvel teszi. Jó, hogy van, jó, hogy a barátunk.” Így jellemzi barátját Molnár Péter szobrászművész. Sok alkotó életútjában jelentős momentum a gyermekkor emléke, a korai inspiráció, a gyermeki tevékenység. Ez önre is érvényes gondolat? Bár a tudomány szerint az egész életre szóló élményeit az ember élete első néhány évében kapja, hiába is erőlködök, kicsi gyermekkoromból nincsenek rajzolási, festési emlékeim. Az általános iskolában – Salgótarján, Petőfi Sándor Általános Iskola – szerettem a rajzórákat, fogékony lehettem a dolog iránt, de említhető elindulás nem történt művészeti irányba. Középiskolás – Stromfeld A. Gépipari Szakközépiskola – koromban körvonalazódott, és lett tettleges az érdeklődés. A miértre nincs egyértelmű válasz, de bizonyos, hogy az indulásban nagy szerepe volt azoknak a művészeti albumoknak, amelyeket a szüleim vásároltak a családi könyvtárba. Elbűvöltek a reneszánsz és a barokk művészek képei, különösen: Rembrandt, Leonardo, Raffaello, Rubens, Caravaggio és még sokan mások. Ezek másolásával kezdődött „a rajzolás”. Valahogyan bekerültem Iványi Dönci bácsi rajzszakkörébe, itt ismerkedtem a modell utáni rajzolás alapjaival. Életre szóló ismeretséget kötöttem Hegedűs Morgannal, Szappan Janival, Losonczy Ildikóval, Földi Jóskával, Botos Zolival, Szabó Tamással és sok más alkotótárssal. �KÉPZŐMŰVÉSZET 85 Egyéb művészeti érdeklődésem is otthonról indult. Édesapám fotós ember lévén otthon a kis házi fotólaborban hívta, nagyította képeit, amelyekből azután viszontláthattam néhányat a Nógrád Megyei Fotóklub kiállításain. Ő szerette a klasszikus zenét, így ismertem meg – persze igen hiányosan – én is a zenének ezt az ágát, és szereztem alapélményeket. Mindezt erősítette az akkori két fiatal tehetség, Kocsis Zoltán és Ránki Dezső lenyűgöző tudása, fiatalos lendülete. Persze saját korom is mélyen érintett a beat, később a kemény rock által, de szerencsére ez nem törülte a „komoly” zene szeretetét. A középiskolából kétfelé próbálkoztam tovább haladni: a Képzőművészeti Főiskolára nem nyertem felvételt, így Kecskemétre kerültem műszaki főiskolára. Ott is tagja lettem a városi szakkörnek Palkó József tanár úr keze alatt, ahol szintén a modell utáni rajzolás volt a fő tevékenység. Közben nyaranta alkotótáborokba jártam. Megfordultam a közelmúltban elhunyt Fajó János telkibányai, majd encsi táborában, érdekesnek találtam az akkori magyar neoavantgárd festők munkásságát. Voltam a pécsi Lantos Ferenc Dombóváron rendezett alkotótáborában, amely számomra később összekötő folyosónak bizonyult a szerves kultúra irányába. Égi rózsa �86 KÉPZŐMŰVÉSZET Pályafutásának jelentős része a magyar néprajzhoz, ezen belül a néptánchoz kötődik. A táncházmozgalommal hogyan került kapcsolatba? A 70-es évek közepén vált ismertté számomra az induló táncházmozgalom. Furcsa, nagyhatású vegyület volt ez, mely egyrészt a bartóki, kodályi alapok, másrészt a popkultúra egyesüléséből keletkezett némi politikai katalizátori közreműködéssel. Sebő Ferenc és Halmos Béla tevékenysége nagy hatással volt rám is. Új eszmét adott a „nomád nemzedék”. Az első közvetlen élményforrás egy kislemez volt, amelyen Kovács Tivadar méhkeréki román prímás bandája játszott eredeti népzenét. Új világ nyílt ki számomra is, melyben az volt a nagyszerű, hogy nem valami elavult dolog feljavítása történt mesterségesen a mai kor „nagyszerű” színvonalára, hanem maga volt a tiszta forrás. Persze a csatlakozás nem esztétikai vagy hazafias meggondolás volt, hanem elemi, érzéki élmény. Ebben hasonlatos a szeretethez, szerelemhez. Nagy kincs az a belső hang, ami azt sugallja: ez szép, jó, kövesd! Ha ez a valami hozott lelkiismerettel társul, nyugodtan lehet rá hallgatni. Sohasem voltam táncos alkat, néhány évvel korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy én néptáncot tanuljak, hogy felnőtt kezdőként táncegyütteshez csatlakozzak. A paraszti hagyomány elragadó nagyszerűsége kellett a csoda megtörténéséhez. Elkezdődött a Nógrád Táncegyüttesben eltöltött nagyjából tíz esztendő, megszámlálhatatlanul sok élménnyel, testi, lelki, szellemi gyarapodással, örökre szóló barátságokkal, utazásokkal telítve. Ez a gazdagodás bizonyosan búvópataki utakon megjelenik mai fizimiskámban, képeimen. Műszaki végzettsége dacára jelenleg tanárként dolgozik. Mi vezette a pedagógusi pályára? A műszaki pályával gyorsan szakítottam, tiszteltem azt a világot, de nem a magam számára. Szerettem volna kultúraközelben lenni. A József Attila Művelődési Központban helyezkedtem el. Szerveztünk a korábbi hagyományok mentén nyári alkotótáborokat, melyekben művészeti vezetőként megismerhettem többek között Földi Péter festőművészt, Hibó Tamás grafikusművészt, Antal András keramikusművészt. András Mátraalmáson megismertetett a rakus kerámia készítésével. Az itt született néhány tál és mintázott lap már mutat rokonságot a népművészettel. Én a táborokban inkább szervezőként voltam jelen, de a munka során szerzett élmények is nagy hatással voltak rám. Különösen Földi mester alkotók iránti segítő szándéka volt bizalmat ébresztő. Korrigálásaiban a legmagasabb rangú egyetemes igényesség párosult az egészen hétköznapi emberi szempontokkal. �KÉPZŐMŰVÉSZET 87 Nyaranként rendeztük a szabadtéri szoborkiállításokat. Ezek némi rálátást adtak a kor magyar művészetének erre a szeletére. Ezekben az években, Egerben, a tanárképző főiskola levelező tagozatán elvégeztem a történelem-népművelés szakot, majd később a rajz szakot is, aminek záró szakdolgozata sok néprajzi elemet is tartalmazott. Mese Képein különleges motívumokat használ, melyek harmonikus egységet alkotva teszik egyedivé munkáit. Úgy tudom, a magyar képi elemeken túl ázsiai rajzolatok, formák is inspirálják. Sok erdélyi utazást tettünk barátaimmal, Murányi Sándor atyai vezérletével. Széken, Kalotaszegen és Székelyföldön életre szóló élményekben – vizuális élményekben is – részesültünk. Balassagyarmati barátaink nyomán meghívtuk salgótarjáni előadásokra Pap Gábor művészettörténészt, Molnár V. József néplélektan-kutatót és másokat ebből a szellemi körből. Újabb ajtók, ablakok nyíltak a népünk kultúrájára. Jóska bácsi egy előadáson jelezte, hogy a Magyar Hagyomány Műhely tanfolyamot indít. A tanfolyam két éven át tartott, rengeteg előadással és gyakorlati munkával. Én a nemezelő műhelybe jelentkeztem, ahol mesterünk Vidák Anna volt. Nagyszerű tartalmakat, kiválóan taní- �KÉPZŐMŰVÉSZET 88 tott, nem rajta múlott, hogy nem lettem igazi nemezes. Azért maradandó hozadéka mégis lett ennek a két évnek: hagyományaink rendületlen szeretete, tisztelete és számomra megismerkedés a Közel-Kelet, és BelsőÁzsia nemez takaróinak, textíliáinak motívumkincsével. Munkája során hogyan tudja beépíteni a tanórákba néprajzos ismereteit, a kedvelt formákat? Először a Somosi Általános Iskolában tanítottam. Ennek bezárása után kerültem Salgótarjánba, a SÁI Beszterce-lakótelepi Tagiskolába, ahol jelenleg történelmet és vizuális kultúrát tanítok. Munkámban szeretném a gyerekekkel is megosztani a keleti díszítőmotívumok és a magyar népművészet szépségeit vetítésekkel, illetve rajzolatok gyakorlásával. Ebből alakult ki jelenlegi képkészítési gyakorlatom is. Sárkánycsikós 2. �KÉPZŐMŰVÉSZET 89 Mi a technikai menete a képek készítésének? Hogyan jut el a gondolattól a digitális nyomatig? Kitalálom és megrajzolom a kép vonalrendszerét, ez kerül gépi beolvasásra, majd az általam gondolt színezésére. Némelyikből több színváltozatot is készítek. Ezután a kész képet papírra vagy Tomka István barátom műhelyében vászonra nyomtatjuk. A folytatáshoz fontos feladat áll előttem: bővíteni igen hiányos informatikai ismereteimet, hogy nagyobb eszköztárral, szabadabban készülhessenek a képek. Hogy meglévő korlátaimat sikerül-e, és milyen irányba tágítani, az a jövő zenéje. Somoskőújfaluban lakik. Milyen módon kapcsolódott be a falu közösségi életébe? Már több mint húsz éve Somoskőújfalu az otthonom. A korábban megismert kiváló emberek vonzottak ide. Éveken át a művelődési ház vezetője voltam, többek között helyi fiatalok részvételével alakítottunk egy kis néptáncos társaságot, így tehát számomra is lett folytatása a táncnak. Szeretek itt élni, büszke vagyok itt szerzett barátaimra, akiket persze most nincs mód felsorolni. Mivel az írás témája művészeti, azért mégis kiemelek két igazi somosit: nagy szerencsének tartom, és örömmel tölt el, hogy jó atyai ismerősömnek, szellemi példaképnek tarthatom Földi Péter mestert, aki világszínvonalon alkotó, kimagasló jelentőségű festőművész. A másik személy Molnár Péter szobrászművész, akinek barátsága emberileg és művészileg is nagy érték az életemben. Néhány éve tagja vagyok a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaságnak, ami egy kiváló, összetartó csapat, szakmai és egyben baráti társaság. Sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudok elég időt és figyelmet szentelni a közös találkozókra, de igyekszem. Már csak azért is, mert vezetője, Orbán György nemrég még kedves tanárkollégám volt. Családjában, környezetében van folytatása az ön életfelfogásának, világlátásának? Büszke vagyok Bori leányomra, aki hozzám hasonlóan a szíve közepében viseli a magyar hagyományokat és a régi életmód tiszteletét. És ha már a hagyományoknál tartunk: jogosan állíthatjuk, hogy ha egy kultúra az úgynevezett fejlődés következtében elveszti életmód-alapját, ezzel együtt elveszíti szakrális alapjait, akkor menthetetlenül eltűnik. De csak akkor, ha az élet menetében nem történik valami csoda, amely új, előre nem látható kiutat mutat a folytatásra. Itt elég, ha csak arra a sok ezer fiatalra gondolunk, aki a művészet sok ágában életképes módon használja, fogalmazza újra a hagyományt és virágzó kultúraként tovább élteti. A színvonal pedig egyre jobb: az újraélesztés első generációjának mesterei �KÉPZŐMŰVÉSZET 90 szerint is a mai fiatalok mélyebb ismeretekkel rendelkeznek és bátran élnek is velük. És meghökkentően új irányokat találnak. Én, a több évtizednyi kihagyás után hatvan éven felüli újrakezdő, nekik szurkolok. Melyik néprajzi vidéket vagy ábrázolási módot kedveli leginkább? Lenyűgöz a különböző műfajú népművészeti alkotások hihetetlen gazdagsága, találékonysága. Ezeket nézve olyan érzésem van, mintha egy számtalan teremből álló csodapalota újabb termeibe lépvén egy-egy újabb világot látnék az ablakon kitekintve. Figyelmem központjában vannak az életfa-ábrázolások. A keleti képi művészet – ide sorolva a szőnyegeket is – legnagyobb tanulsága számomra a pozitív-negatív egyenértékűség, amely egyben mély és bölcs világszemléletet is jelent. Ezekkel persze a magyar alkotásokban is találkozhatunk. Tisztelem és csodálom a mandalák világát, amelyek jelek tömegéből alkotnak világmítoszt. Tekergő �KÉPZŐMŰVÉSZET 91 A képei feszes rendről árulkodnak. Számomra ez olyan szigorú szabályrend, mint a táncrend. Vonalak, lépések, sorok közé szorítva, de mégis megmutatható az egyéniség. Emlékszem, sok évvel ezelőtt a Nógrád Táncegyüttesben önnel együtt ugyanazt a koreográfiát táncolta Szabó János, Tari János, Őze János és a többiek, de valamiben mindenkié különbözött: mindenki hozzátette önmagát. Érez kapcsolatot a tánc és a képzőművészet között? Bizonyosan lehetne közvetlen kapcsolatot is találni a táncok és a képek elemeinek összecsengésében, nekem nincsenek ilyen vizsgálódásaim. Gondolom, inkább az életérzés, világszemlélet lehet a rokonság alapja. A folyóirat borítóján a Jurtahegy című alkotása látható. Természetesen, minden olvasónak lesz valamilyen értelmezése a képről, de kérem, mondja el az ön olvasatát! Valójában nincs logikai magyarázat. Minden képnek van elindító érzése, élménye. Ez esetben valóban egy jurta volt az indulás, majd a vázlatok összecsengést hoztak a piramissal, egyben a heggyel. Hogy a kidolgozás során konkrétan mi, hová, hogyan épül az összképbe, az egy önmagát gerjesztő, fejlesztő folyamat. Pároscsillag �SZÉPIRODALOM 92 BIRÓ ERIKA Utószezon A téren már csak te maradsz, ernyő, lámpa, szúnyogok. Megadta magát az utolsó csodád. Ostora még húz rád vagy kettőt. A téren csend, nincs több felvonás. Most ködfüggöny hull, meghajlik a lelkifurdalás. Kavicsok Ez itt nem Velence. Hiába fények a Tiszán. Sarkak kopognak. Valaki elindult az életemet élni, de megint korán ment haza. A Tisza hallgat. Elsüllyedt kavicsok az alján. �KÉPZŐMŰVÉSZET 93 Interjú Fürjesi Csabával a ceredi művésztelepről Beszélgetőtárs: Abafáy-Deák Csillag 2018. július-augusztusában immár 23. alkalommal került sor a Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep eseményeire, 21 magyarországi és külföldi művész részvételével. A művésztelep alapítójával és művészeti vezetőjével, Fürjesi Csaba festőművésszel beszélgettünk. Már régen nem élsz szülővárosodban, Salgótarjánban. Honnan származik az ötlet, hogy éppen Cereden valósítsd meg ezt a telepet? Salgótarjáni gyökereid segítettek ebben, de milyen más impulzusok késztettek a telep megvalósítására? Még a főiskolán (1989-ben) a társaimmal határoztuk el, hogy mi is fogunk csinálni egy saját művesztelepet. Akkoriban minden évben jártunk művésztelepekre, s volt, amikor csak úgy, saját magunk is összejöttünk napokra más-más helyszínen alkotni, beszélgetni, estenként a tűz körül elmélkedni. Ezek nagyon szabad idők voltak, de emellett megvolt a maguk munkatempója is, s ez rám mindig inspiratívan hatott. Ezzel egyidőben kerestük a helyszíneket is, melyik lenne alkalmas művésztelepnek, s hol lehetne fixen megtelepedni. Voltunk Szigligeten, az Őrségben, a Mátrában, Szarvason és még sok máshol. Végül is egy szerencsés (iskolai) találkozás alapján hívták fel a figyelmem Ceredre 1995-ben. A választásban nyilván az is közrejátszott, hogy a családunk nagy része erről a vidékről származik. Nógrád Megye Önkormányzata öt éve Madách-díjjal tüntetett ki. Az indoklásban úgy fogalmaztak, a művésztelep a hazai kortárs művészeti élet rangos eseménye, és emellett Nógrád megye egyik kulturális emblémája lett. Az elmúlt évek igazolták ezt az állítást, ahogyan fejlődött a művésztelep az utóbbi években. Érdemes a korábbi tematikus kiállítások közül néhány címet felidézni: Vásznak 2007, Tisztaszoba 2010, Hiánygeneráció 2014, Szeparált terek 2017. Beszélnél az idei Nyárikonyha-programról? Ebbe a sorrendbe a Nyárikonyha szervesen illeszkedik, szinte adta magát az egyébként is remek téma. Sokkal gazdagabb, minthogy egy-két művésztelep alatt fel lehessen dolgozni. (Ez igaz majdnem mindegyik korábbi témánkra is.) Elképesztő intim, már-már szakrális helyiségek ezek, talán még jobban azok, mint a tisztaszobák voltak. Minimalizált életterek, minden benne van, ami kell. Ezeket a tereket kapták meg a meghívott művészek mint alapanyag. �94 KÉPZŐMŰVÉSZET Milyen támogatásban részesül vagy részesült a művésztelep? Hogyan pályáztok? Folyamatosan keressük a lehetőségeket, a hazai és uniós művészeti és kulturális pályázatokat. Emellett önkormányzati támogatást is kapunk. Újabban pedig, több magán és céges pártfogónk lett, akiknek a segítségét nagyra értékeljük. A művésztelepek mindenhol a világon támogatásból működnek és mi sem vagyunk profitszerző gazdasági szervezet, nekünk is fontos a támogatás. A munkánk által viszont kivételes műalkotások jönnek létre, amelyek jelentős értéket képviselnek. Felhasználtad a tíz évvel ezelőtti tapasztalataidat, melyeket artist in residece-ként az egyiptomi Fayoum-i International Art Centrumban szereztél, és melynek eredményeként egy budapesti kiállításra is sor került az ott készült munkáidból. Igen, ezek a tapasztalatok jól jönnek. Mivel én is kapok meghívásokat, szerencsére több művésztelepi modellt láttam, amelyek főleg helyi sajátosságokat mutatnak, de sok mindenben egyeznek is. Lengyel, cseh, osztrák, német, román, olasz, kubai, amerikai és persze magyar szimpóziumok munkáját figyeltem meg. Sokuk nagyon hasonló módszerrel dolgozik, mint mi, s jó volt látni, hogy kik mire helyezik a hangsúlyt. �KÉPZŐMŰVÉSZET Cered térképe, amely a művésztelep keretében készült alkotások helyét jelöli 95 �96 KÉPZŐMŰVÉSZET Hogyan fogadtak a településen, melyek voltak azok a fordulópontok, melyek során a lakosság megértette, hogy a művésztelep létrehozásának sok előnye van, hogyan kezdtek bekapcsolódni, segíteni a munkátokat? Immár részesei vagytok a falu életének. Szépen lassan minden a helyére került. Mivel az itt élő embereknek nem a művészet volt a fókuszban, emiatt lassabban vált nyilvánvalóvá, hogy ez tulajdonképpen róluk is szól. Az eltelt 23 év alatt valamilyen viszonyt vagy véleményt kialakítottak velünk, ill. rólunk és a kortárs művészetről. Nem mondom, hogy mindenki teljesen tisztában van a működésünk minden részletével, de egyre többen várják a következő éveket, egyre többen nézik az alkotásokat s jönnek el a rendezvényeinkre. Ez a helyiek életében mindenképpen esemény. Magyarországi képzőművészek közül kik segítették a munkátokat, a megalapozást, a működtetést és kikre számítotok a továbbiakban is? Már az indulástól próbáltunk saját kútfőből építkezni, ami egyfelől nehezebb, és mindenképpen lassabb, mint egy meglevő modellt átvenni. Én viszont pont ebben látom az egyik legnagyobb erőnket, mert a saját utunkat jártuk be. Így volt időnk a részleteket kiérlelni. Természetesen ez segítségek nélkül nem ment volna, amiért hálásak vagyunk. Hogyan vált be a multikulturális szemlélet a művésztelep vonatkozásában? A meghívott külföldi művészek mennyire tudtak azonosulni a helyi viszonyokkal? Mivel a témáinkat a falu életéből vesszük, a falut dolgozzuk fel, arra is törekszünk, hogy minél szélesebb körből hívjunk meg résztevőket, számítva ezáltal teljesen eltérő alkotói válaszokra. Más kultúrájú ország művészeinek a visszajelzése nagyon tanulságos tud lenni. Az eddigi meghívottak 22 országból érkeztek, s nem volt még olyan, aki ne szeretett volna visszajönni újra. Milyen az itt dolgozó művészekkel való kapcsolattartás, milyen a visszatérők aránya, a művésztelep híre itthon és külföldön? Van egy nagy kapcsolatrendszerünk, címlistánk, amit használunk. Sok ajánlást is kapunk új résztvevőkre vonatkozóan, főleg a nálunk megfordult művészektől. Sikerült partnerkapcsolatot kiépíteni más hazai és külföldi művészeti szervezetekkel, akikkel évek óta együtt dolgozunk, artist in residence cserekapcsolatokban. Vannak művészek, akik évek óta visszajárnak hozzánk, már szinte alaptagnak számítanak és mi is számítunk rájuk. Ezt mindannyian jó érzéssel éljük meg. �KÉPZŐMŰVÉSZET 97 �98 KÉPZŐMŰVÉSZET Miként lehet a művésztelep hírnevét növelni, működésével megtartani Ceredet a kulturális térképen? Megmarad-e Cered, vagy elfogy a lakossága? Mivel számolsz az elkövetkező 10 évben? Foglalkoztatok a ceredi lakosság fogyásával egyik korábbi év témájaként. Látva, hogy több ingatlant megvásároltatok, melyekben művészeti munka folyik a jövőben, úgy gondolod, ez is hozzájárul ahhoz, hogy erőre kapjon a község és az elvándorlás, lakosságfogyás megálljon? Minden prognózis azt mondja, hogy az emberiség több mint 85%-a lesz városlakó a nem közeljövőben. A vidék elöregedése és elnéptelenedése globális probléma, nem csak Ceredet érinti. Tény, hogy a művésztelep működése és az ezáltal keltett pozitív folyamat bizonyos mértékig egyfajta ellenszert tud adni. Az általunk megvásárolt házak az ArtColony-Cered társuláshoz tartoznak, melyeket magánemberek tartanak fent művészeti célokra. Ez részünkről egy tudatos vállalás, mely már nem csak arról szól, hogy évenként több hétig művésztelep zajlik itt, hanem arról a társadalmi szerepvállalásról is, hogy a kortárs művészet bevonásával hogyan járulunk hozzá a falu életben tartásához. Tavaly például megnyílt a Kor-Társ-Táj-Ház, amely egy régi romos épület rehabilitációja és abszolút „offspaces” jelleget képvisel a kortárs művészeti kontextusban. Nagyon megkedveltük, egyre többen járnak oda a faluból is és hát minden munkát a falusiakkal közösen végeztünk ott. A művésztelep alatt nagyméretű, helyspecifikus installációk készülnek oda, melyet nagyszabású nyílt napi rendezvényünk keretén belül szoktunk bemutatni. Erre a rendezvényünkre több száz látogató jön el az ország minden pontjáról. Milyen célokat, ötleteket akartok megvalósítani 2019–2020-ban? Az évek során sok neves képzőművész és művészettörténész vett részt a minden évben megtartott úgynevezett nyílt napon, ezek során több ötlet és segítségnyújtási lehetőség is felvetődött a művésztelep további munkájának segítésére. Fel tudnál sorolni néhány nevet, kik fordultak meg Cereden és volt-e az ötleteknek foganatja, a felajánlott segítségnek eredménye, és mi várható még? Minden segítséget és ötletet szívesen fogadunk és tényleg sokat kaptunk ebből is, abból is. A legjobb az, amikor ezek az ötletek egymásra épülnek, nagyon sajátságosak lesznek és mindenki magáénak érzi. Nagyon nagy az érdeklődés a tematikus művésztelepeink iránt, amit artist in residence formában bonyolítunk. Szinte egész nyáron, összefűzve több hónapig tartó, tematikus szimpóziumok fogják váltani egymást a terveink szerint. Nekem fontos, hogy kialakult egy társaság, baráti kör, amely a művésztelep bázisát adja. Nemcsak az alapítók, hanem a később hozzánk csatla- �KÉPZŐMŰVÉSZET 99 kozó művészek, mecénások köre ez. Egy ekkora szerveződést nem lehet egy vagy két embernek csinálni. Itt komoly munkák vannak befektetve sok ember részéről. Mindenképpen örülök ennek, az egész ügyünk egyik legnagyobb erejének és támaszának ezt érzem. Hogyan készültök a művésztelep 25 éves jubileumára? A művésztelepről már megjelent két alapos és igényes album művészettörténészek közreműködésével az eddigi évek eredményeiről, kiállításairól. Tervezitek az újabb albumot, mondjuk a 25. éves jubileumra? Mindenképpen szeretnénk. Furcsa, de legalább annyira magunk miatt is. Ez ugyanis mindig egy nagyon alapos önelemzés is. Másrészt pedig nagyon fontosnak tartjuk, hogy a lehető legtöbben megismerjék a munkánkat. Az eddigi kiadványok sok helyre eljutottak hazai és külföldi múzeumok, galériák, egyetemek és nagy könyvtárak gyűjteményébe a British Múzeumtól a zlini, wrocławi egyetem vagy a torontói és a Columbia Egyetemig. A meghívott külföldi művészek eddig is hírét vitték a művésztelepnek. De most léptéket fogtok váltani, bemutatkoztok Rómában, Wrocławban vándorkiállítás nyílik. Milyen lehetőséget látsz a nemzetközi megjelenésben? A jellegünkből eredően mi is nemzetközi esemény és műhely vagyunk. A nálunk készült alkotások nemzetközi megjelenítése és az ezek által lét- �100 KÉPZŐMŰVÉSZET rejött kapcsolatok, találkozások azért fontosak, mert más országokban is működnek ugyanazt a kérdéskört boncolgató tematikus művésztelepek. Egymástól sokat lehet tanulni, mert nem konkurencia vagyunk egymásnak, inkább partnerei vagy éppen hivatkozási pontjai. Emellett úgy gondolom, hogy a Cereden készült műalkotások megállják a helyüket más múzeumokban és kiállítóterekben is. A művésztelep szervezése, gondozása, kiállítások rendezése, művészetszervezés nem megy a művészeti munkád rovására? Ha magát a művésztelepet is egy alkotásként fogom fel, akkor nem – egyébként igen. Tényleg sok és sokrétegű a tennivaló, ami kívülről nem látszik, pedig így van. Eléggé maximalista és tervszerű vagyok és szeretném az adott időben mindig a legjobbat elérni, ez pedig időt vesz igénybe. Egyébként meg szeretném látni, hogy hová tud fejlődni egy európai orientációjú tematikus szimpózium Magyarországon. Hogy tud-e igazán professzionális lenni? Nem csak az alkotások minőségére gondolok. Inkább a teljes rendszerére, a finanszírozásra, a kommunikációra, az élettartamára, az elfogadottságára, a társadalmi hatására. A művésztelep forma és elnevezés múlt század előtti és ma már tartalmában is teljesen másról van szó. Jó lenne ennek a mai szemléletét és erejét láttatni az emberekkel, ami nem egyszerű. A művésztelep igazi értéke maga a művészszakma számára sem evidens és/vagy transzparens. Pedig viccesen mondva receptre kellene felírni mindenkinek a művésztelepeken és szimpóziumokon a részvételt. Magyarországon és Ausztriában is élsz. Ausztriában milyen a kapcsolatod az ott élő művészekkel? Mit jelent számodra a kétlaki élet? Hol vagy igazán otthon? A kétlakiság folyamatos mozgásban tart. Megvannak az előnyei. Én tisztáztam magamban a szülőföld és az otthon kérdését. Nyilván a szülőföld alapvető, de az otthonát megválasztja az ember. Nekem az otthonom ott van, ahol a családom. Mindkét országban barátok vannak, akikhez örömmel megyek vagy ők jönnek. Alapvetően emberi viszonyokról és értékekről van szó, amelyek nem határoktól függenek. Jövőre 50 éves leszel. Készülsz valamiféle összegző kiállításra (a REÖK-höz hasonlóval, 2013. március 23–2013. május 5.)? Képeiden hullámzik az ember, tapéta mögé rejtőzik. Marad az eddigi trended, vagy készülsz valamiféle meglepetéssel? Igen, vannak terveink a galériásokkal közösen a kiállításokra és projektekre. Készülőben van egy átfogó könyv is a papírmunkáimra vonatkozó- �KÉPZŐMŰVÉSZET 101 an. Hagyományosan ősszel sokat dolgozom a műtermemben, amire már nagyon várok a nyári utazások és művésztelepek után. Ha most lehetne egy kívánságod a művésztelep jövőjére vonatkozóan, mi lenne az? Nekem mindig sok kívánságom van, nem csak egy. Nem is tudom, melyiket lehetne előre sorolni, mind összefügg a másikkal. Olyan ez, mint a dominó. Talán inkább azt mondanám, hogy maradjon meg a jövőben is olyan őszintének, szabadnak, inspiratívnak és különlegesnek, mint amilyen eddig volt és most is az. �„a gép forog” 102 MADÁCSY PIROSKA „…Homályban ül, Mi egy világot rendít és teremt” A Tragédia időtlen időszerűsége Talán induljunk ki Hubay Miklós egyik alapgondolatából: „Minden aktualizálás nélkül mondhatjuk, úgy érezzük, mintha nekünk írta volna ezt a művet Madách Imre. Útmutatásul a mi szorongató álmainkban…” Mert Az ember tragédiája valóban rólunk szól. Madách jóslatai szüntelenül foglalkoztatnak bennünket. Minden-tudása megdöbbentő. Műveltségének gyökereit kereshetjük, de választ csak a mű szüntelen újraolvasásával kaphatunk. Tudjuk, iskoláit magánúton, majd a váci piaristáknál kezdte, s már 14 és fél éves korában a Pesti Egyetemen folytatta. Félig gyerek még, amikor 1837-ben bölcseleti, filozófiai, később jogi tanulmányokat hallgat. Leveleiből ugyan némi fény derül arra, hogy milyen tárgyakat tanult, pl. történelem, fizika, metafizika, tudományos elmélet, magyar vonatkozású szellemi alkotás stb., de sok mindent nem tudunk a részletekről. Számtalan tudományág érdekelte.1 Hangsúlyoznunk kell, hogy az 1830-as évektől kezdődően a magyar nevelésügy, az egyetem átalakulásának valamennyi problémája – Bécs tiltakozása ellenére – az ország nyilvánossága elé kerül. A Közoktatási Bizottság a felsőoktatás reformját sürgeti, a magasabb nemzeti művelődés érdekében. Mivelhogy az elme a szabad művészetek által művelődik, a „közoktatási intézetekben… tanítandók mindazok a tudományok, a melyek leginkább válhatnak bárkinek jövendő élete hasznára…”. Az elvont, felesleges „teóriák” helyett tehát az új természeti ismeretek, emberi és műszaki tudományok, mezőgazdasági képzés lenne szükséges – magyar nyelven. A latin megmaradhat a teológia területén. Bár a király valamennyi elképzelést elutasítja, s megtiltja, az egyetemen tanuló fiatal értelmiségiek egyesületekbe, önképzőkörökbe szerveződnek, s még nyitottabbak, még érdeklődőbbek lesznek minden új iránt. Bogát Pál, Gebhardt Ferenc (orvostudomány), Tittel Pál (csillagászat), Scheding 1 Andor Csaba–Gréczi-Zsoldos Enikő (szerk.) 2014. Madách Imre Majthényi Annának (Pest, 1839. jún. 17. előtt?). In: Madách Imre levelezése. Madách Imre művei VI. Madách Irodalmi Társaság, Salgótarján–Szeged. 59. �„a gép forog” 103 Lajos (bölcsészet), Toldy Ferenc (orvos, bölcsészettudomány) és még sokan, más tudós tanárok az Akadémia tagjaiként is mindent megtesznek tanítványaik új szellemű kulturális és politikai neveléséért. És a háttérben Széchenyi István, Lónyai Gábor javaslatai: hozzunk létre Polytechnikumot vagy Műegyetemet – Gazda-képző Intézetet, iparoktatást. Bár meghiúsulnak, igazából fordulópontot jelentenek az 1840-es évek közepére. A hagyományos teológiai, katonai vagy jogi pályák iránti érdeklődést felváltja a reáltudományok elsajátítása iránti igény. 1844-ben hivatalossá válik végre a magyar nyelv, de az egyetemen még mindig korlátozzák. A Bölcsészeti Karon latin maradt a filozófia, a fizika, a matematika és a mérnöki tudományok nyelve. Ugyanakkor a pesti jogi karon már 1842-től magyarul oktatnak. Ez a kétnyelvű oktatás 1848-ig fennmaradt. Batthyány Lajos szerint: Magyarország egyetemi tudományosság tekintetében az elavultság fészke!2 Madách a barátjának, Lónyay Menyhértnek írt leveleiből is kiderül – csalódott egyetemi tanulmányaiban, melyek elméjét csak összezavarták. „Hon jövék, könyvhöz ültem, de betűk helyett sötét árulók tüntek fel szemeim előtt, kik nem tartják bűnnek le tépni azt mi embert emberré tesz. – Én tanulni mentem, de tsak azt tanultam, hogy bosszú itt kötelesség, v. betsület nélkül a nemélet. – Egy örvénybe vagyok melyben gondolatjaim az orcán ként zajlanak…”3 – írja 1840-ben, elhagyva Pestet. És mégis, az akadályok ellenére Madách Imre és barátai megtanulják, amire kíváncsiak. Hogyan? Önképzéssel, talán a korabeli most születő folyóiratokból. A Tudományos Gyűjtemény már 1817-től él, 1833-ban indul a Regélő Honművész, 1835-ben a Rajzolatok, 1837-ben az Athenaeum, 1840ben a Budapesti Szemle, 1844-ben a Pesti Divatlap, 1843-ban a Honderű és az Életképek, a Tudománytár, az Akadémia lapja 1834-től működik. A hírlapok és folyóiratok a literatúra szerves részeivé válnak, a polgári olvasó-közönség igénye: legyen a folyóirat ismerettár, „versenypálya az elméknek”. Irinyi József szerint a sajtó a legnagyobb politikai hatalom lehet: „hadserege a közvéleménynek; leghatalmasabb fegyvere a kornak, mert fejlesztője, terjesztője az eszméknek és véleményeknek…”4 A magyar felsőoktatás évszázadai. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000. 55–64. Szögi László (szerk.) 1994. Hat évszázad magyar egyetemei és főiskolái. Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Bp. 34–36. 3 Madách Imre Lónyay Menyhértnek (19) (Pest, 1840. jan.-márc.?) In: Madách Imre levelezése i. m. 82. 4 Irinyi József 1845. A szépirodalom a politikai lapokban. In: Életképek II/7. 197–202. 2 �104 „a gép forog” Az Athenaeumban vagy a Tudománytárban középponti témaként szerepel az emberiség történetének, ideológiai fejlődésének, egyéni és nemzeti jellemeinek vizsgálata. Az Életképek ontja a francia szellemű, liberális politikai tartalmú cikkeket. Szabadság, egyenlőség, testvériség, az emberi jogokért való küzdelem jelszavai ott visszhangoznak Madách és barátai fogékony lelkében.5 Milyen érdekes olvasni és beszélni mindarról, ami egyébként tilos: a nagy francia forradalomról, a történetírókól: pl. Thiers-ről, Thierryről, Micheletről vagy éppen Lamartine-ról. Tudjuk, Bérczy Károly, Madách barátja lefordítja a L’Histoire des Girondins-t, még 1847-ben. Óriási hatással van az olvasókra Tocqueville: Demokrácia Amerikában című műve is, amelyet Fábián Gábor fordít magyarra 1838-ban. A polgárosodás egyik legfontosabb feladata a társadalmi osztályok különböző érdekeinek kiegyenlítése. A szocialista elveket valló liberálisokról tudósít a Tudománytár – Saint-Simonisták, Lerminier és Lammenais, akinek Paroles d’un croyant című művét különösen tiltják. Az Athenaeum 1841-ben Kazinczy Gábor fordításában ebből részleteket közöl. Ami tilos, annál érdekesebb a fiatal egyetemisták számára, hisznek abban, hogy eljött az európai népek tavaszkorszaka. Az irányeszmék közvetítése a „gondolkodó, művelt, felelősséget vállaló vezérköltők” feladata.6 Hit, lelkesedés, barátság. Ifjúság, szerelem, tervek, jövő. A Toldy-Schedel Ferenc, Vörösmarty Mihály és Bajza József által szerkesztett Athenaeumban rendkívül sok természettudománnyal, orvostudománnyal, filozófiával, a polgárosodó világ pozitív vagy negatív életjelenségeit szociológiai szinten vizsgáló cikkel találkozunk. Természetesen kulturális, irodalmi hírekkel is megismerkedik Madách, aki járatja az újságot. Ismeretszerzése tehát sokoldalúan biztosított, érdeklődési köre az évek folyamán csak bővül. Lírai próbálkozásai a romantika jegyében születnek, de érdekli a pozitivizmus, a spiritizmus, az evolucionizmus, a hegelianizmus, a hőhalál-elmélet, a szabadkőművesség – írja Andor Csaba.7 Könyvtára egyre gazdagabb, több nyelven, németül, franciául, latinul és görögül olvasott, minden érdekességet cédulákra jegyzetelt. Azonban nem mindent hitt el, vagy elhitt – s azután kételkedett. Lírai próbálkozások, versenyszellem a Lónyay-körben, Pesten. Lásd részletesen: in: Madácsy Piroska: Francia szellem a reformkorban. JGYTF Kiadó, Szeged, 1992. 9–28. 6 Thiers 1838. Társalkodó I. 13–14.; Thierry, Tudománytár, 1841. IX. 253–258.; Vasvári Pál 1847. Michelet. In: Életképek I. 19–20.; Lerminier 1835. Tudománytár V. 195.; Lukács Móricz 1843. Néhány szó a szocializmusról. In: Athenaeum I. 253–66.; Vasvári Pál 1848. Irányeszmék. In: Életképek 7., 17. sz. 193, 483. 7 Andor Csaba 2008. Madách-tanulmányok. Madách Irodalmi Társaság, Bp. 71–72. 5 �„a gép forog” 105 1841-től részvétel a megyei közéletben, Eötvös, Széchenyi eszméinek hatása, várakozás… „A világot meg lehet és meg kell változtatni.” De az események felgyorsulnak. 1848–1849, 1852–53. – „És most tél van és csend és hó és halál…” Mi lett a vágyakból, a tervekből? A világot meg lehet próbálni megismerni, de nem lehet megváltoztatni. Az embert igen. Talán ebből a felismerésből születik Az ember tragédiája, amely az emberiség történeti kiábrándulásait a kezdetektől a gondolkodó költő énvilágából vezeti le, ugyanakkor előrevetíti próféta-költőként a jövő századok vízióit. Tudományos-fantasztikus mű a Tragédia? Igen is, meg nem is. Mert mindaz, amit megjósolt, általunk is tapasztalva, megvalósult, vagy talán meg fog valósulni. Nézzük tehát a jövő időszembesítő képeit, történelem-filozófiai, szociális és morális, valamint metafizikai szinten. Az első emberpár bukása minden emberi bűnre, gyengeségre, befolyásolhatóságra utal. És arra, hogy a bűn mögött mindig ott van egy felbujtó, egy ördögi kerítő. Bár Madách álomba ringatja Ádámot, ami történik vele, az nem álom, hanem véres valóság. Csak idézzük fel Lucifer indító szavait: „Végzet, szabadság egymást üldözi S hiányzik az összhangzó értelem.” (I. szín, 10.)8 A teremtés sem tökéletes – „Az Eszme, az Erő, a Jóság! mivégre és miért hozta létre az Úr, ha: Az Élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás A fénynél árnyék, kétség és remény.” (Lucifer, I. szín, 11.) A tagadás Isten világát meg fogja dönteni. A jóslat bevált – az elmúlt és jelen évszázadai, és a mi világunk is bizonyították. Horváth János szerint a Tragédia nagyarányú koncepciója a középkori haláltánc-műfaj modern filozófiai költeménnyé való kozmikus kitágítása.9 Mi is a „halál-tánc”? A halál mindenkit elér, egy utolsó táncra kéri fel a gazdagot, a szegényt, a hatalmast és a rabszolgát. Az ember porszem csupán, vakon cselekszik, téved, elbukik, az egész emberiség járja útját, s már azt hiszi, elérte célját, míg eljön a vég és az egész leáll. Az idő múlása nem jelent semmit, hisz „egy nap egy század egyre megy, minden újrakezdődik és ismétlődik – A Madách-idézetek Az ember tragédiájának 1999-es kiadásából valók. Madách Imre: Az ember tragédiája I. Főszöveg, Madách Irodalmi Társaság, Szeged–Budapest, 1999. 9 Horváth János 1976. A magyar irodalom fejlődéstörténete. Akadémiai, Bp. 353. 8 �„a gép forog” 106 némi variációval.” A Tragédia indítása tehát egyértelmű jóslat: az emberiség a vesztébe rohan. Az alapvető emberi gyengeségek, a bennünk rejlő másik énünk okozza sokszor romlásunk: a nagyravágyás, a dicsőség, a hatalom vágya nem adhat boldogságot, mert milliók leigázásával és szenvedésével jár együtt. Az egyiptomi szín ezt szimbolizálja, de tudatunk már rögzíti Nagy Sándor, Szulejmán, Napóleon, Hitler, Sztálin – soroljam még – bukását. Az alapeszme – a „szabadság, egyenlőség, testvériség” – fenséges átka kezdettől fogva ott kísért. Tudnak-e élni a tömegek szabadságukkal? „mert minden ember uralomra vágy, Egy érzet az, s nem a testvériség. Mi a szabadság zászlajához űzi A nagy tömeget…”. (Lucifer, IV. szín, 35.) A „felséges” nép befolyásolható, manipulálható, lefizethető, hol ezt, hol amazt élteti, árulónak kiáltja ki, ki érte küzd, s urának, ki elárulja. Az igazi demokrácia nem létezik, a jogok feledtetik a kötelességeket, az egyenlőség nem boldogít, mert az egyén „koncért” tülekedik, s már meg is szűnik az egyenlőség. Végezzétek ki! Éljen a harc! Miltiadész és Athén a szimbólum, mely előkészíti a teljes romlást: a római birodalom bukását. De ismerős a kép? A morális fertő – a jólét orgiákhoz vezet; a csók édesebb, hogy egy kis vér ömlik – gyilkolás és bűnözés vágy; ölelkezés – mindenki mindenkivel, bár a méreg, a drog ott van az ajkakon. Bor, szerelem, „S a mámor, az édes mámor, Mint horpadt sírokat a nap, Létünk megaranyozza…” (Hippia, Róma, VI. szín, 61.) Madách szavaiban az élet mellett mindig ott a halál. Ki tagadná: így van ez napjainkban, a carpe diem elve érvényesül. Ám az alantas tánc és zene, a fesztiválok már émelyítenek, a szex tébolyult őrjöngéssé vált, betegség, dögvész pusztítja az emberiséget, háborúk egymás ellen, városok, nemzetek pusztulnak el. „Durva, idegen nép tiporja el arany vetésidet, Szétbomlik a rend, senki sem parancsol S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás Emelt fővel jár…” (VI. szín, 61.) És ez az új népvándorlás, ez a megállíthatatlan anarchia napjaink véres valósága. Péter apostol a hitnélküliségben, Isten elvesztésében keresi a nemzedékek elkorcsosulását, pusztulását. A szent szeretet még békét hozhat… Talán a kereszténység megszabadíthat, a testvériségben van a jövő! Saj- �„a gép forog” 107 nos, nemcsak a Tragédia hetedik, konstantinápolyi színe cáfolja e reményt. A keresztesek a szeretet tanát vitték Ázsiába. A lovagi erények: a tiszta becsület, Isten szent dicsérete, a nő védelme nevében gyilkoltak, raboltak, áldást hintettek és átok járt nyomukban. A szent tanokból őrültség és béklyó lett, eretnekek irtása, szörnyű vallásháborúk a keresztények között is, csupán egy „i” hiánya miatt. De falvak irtása, ártatlanok pusztítása kísérte a tatár, török hadakat, hódító hadjáratok Allah nevében. Honnan tudhatta Madách, hogy ennek soha nem lesz vége? „Vérünkből új csatárok születendnek, Az eszme él, s a láng, mely fellobog, Világot késő századokra vet.” (Az agg eretnek, Konstantinápoly, VII. szín, 72.). Hátborzongató! A 21. század pusztító véres háborúi az iszlám nevében keresztényeket irtanak, végeznek ki. Pedig csak egy Isten van, ki bennünk lakozik, ki hitet, reményt, szeretetet ébreszt, ám a bennünk bújó ördög Isten dicséretére újra és újra emberáldozatokat kíván. Megnyugvást már nem lelhetünk Isten-hitünkben. Hihetünk-e a tudomány új nagy felfedezéseinek, új gondolatainak világmegváltó erejében? Rang lesz-e a szellem, a tudás? A természet törvényeit elleshetjük, ám a nagyszerű egészet, a világmindenséget soha nem érthetjük meg. Áltudósok tömkelege vesz körül bennünket, ahogyan a teóriák megszületnek, nyomban meg is dőlnek. Meggyógyítunk száz betegséget, hogy ezer új pusztítson a világban, üzletté vált a tudomány is. Új tömegpusztító fegyvereket kérnek tőlünk a nagyhatalmak összefonódó érdekei. Sok elvont teória, néhány valóban hasznosítható felfedezés hódít: a számítástechnika, az informatika, gépek világa, mely uralja a földet. De ez is, mint minden, még egyszer összeomlik és nincs tovább… Kepler-Ádám álmodik, a szférák világáról, a nyugodt, békés kor tudományt értékelő eljöveteléről, ám álma szörnyű vízió lesz a francia forradalomról. Ím eljött – egyenlőség, testvériség, szabadság! – a szabadkőművesek világmegváltó napja. A nagy talizmán, a nagy eszme, a szabadság, az érte küzdő ifjak megmentik a hazát, az egyenlőséget hirdetők megdöntik a királyok és a papok uralmát. Az ész legyőzi a babonaságot, s testvérivé válik a világ. A nép győzni fog, de fegyverrel. Ám ezrek a guillotine alatt, a halál arat. A forradalmi mámorból vérözön lesz, gyanakvás ébred, s árulók, külső vagy belső ellenség, a nép szent törvénye már a gazok törvényévé válik, árulók helyett a szabadságharcosok fejei hullanak. A hatalom már nem boldogít – „a vér közt úgy gyötör az egyedüllét” – mondja Danton. Hol van már a Lamartine által megaranyozott francia forradalom imakönyve? Vérgőzbe fulladt forradalmak és újabb zsarnokok uralma jön évszázadokon keresztül. S milyen könnyű egy testvért, egy nép által szere- �108 „a gép forog” tett forradalmárt koholt vádak alapján elítélni: korrupcióért, rokonszenvért a másképp gondolkodókkal vagy hatalomra törésért. (Danton halála, a 13 aradi vértanú kivégzése, 1956 szörnyű megtorlása). Mi az tehát, mi boldogíthat? Mégis a tudomány? Tanítványaink tudása lelkesítő, de megismerhetjük-e egyszer, láthatjuk-e a nagyszerű egészet? Minél többet tanulunk, annál kevesebbet tudunk – ez Kepler keserű konklúziója. Talán a teóriák ismételgetése helyett a gyakorlat új világa teheti boldoggá az emberiséget. Ez a szabadversenyes kapitalizmus. De ízetlen tréfa ez is, torz sárdobálás, ahogy a londoni őrült vásári komédiában minden áruvá válik, minden eladó a hiúság vásárában. Olcsó bor, rossz zene, állat vagy ember így mulat: nyomor, koldusok, dúsak és rabszolgamunkások világa ez. Hol van hát a megálmodott közjólét? A gépek hatalma munkanélküliséget hozott, így a munkabér olcsóbb lett. A szabadversenyes kapitalizmusban nincs üzleti morál, a munkás „kutya” lett, dolgozzon csak éjjel-nappal, éhbérért, ne nősüljön, ne legyen hat gyermeke, a népességfogyás hasznos lehet még. Eladó az egész világ: az erény és a becsület, a törvény és az igazságszolgáltatás. A pénz az Isten, uralma előrevetíti árnyékát, a társadalom rohad és „buján tenyész a bűn”. Kutyák harca ez egy konc felett. „Én társaságot kívánok helyette Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt Közös erővel összeműködik, Minőt a tudomány eszmél magának…” (Ádám, London, XI. szín, 135.) S Ádám megkapja magának a londoni színben, amit kívánt – a tátongó sírt, melybe mind beleugranak ez emberi komédia szereplői. Igazi haláltánc vár hát az emberiségre a jövőben is: ezredévek után sem lesz kész a nagy mű. A haláltáncok folytatódnak, tömegsírok tátonganak, világháborúk pusztítanak. Háború helyett néha ördögi béke van, a felnégyelt népek békéje. De még nem szóltunk az egyik legfélelmetesebb jóslatról, a falanszterről. E szín antiutópikus sajátosságait elemzi – Szerb Antal után – Máté Zsuzsanna Madách-monográfiájában, s kiemeli az autonóm cselekedetek és személyiség eltűnését, a kreativitás és az önálló gondolkodás elvesztését, a hagyomány, a tradíció és a művészet értékeinek elvesztését; összességében a természetes és értelmes emberi élet szerepeinek hiányát.10 A 10 Máté Zsuzsanna 2013. A bölcselet átlényegülése esztétikummá – Középpontban Madách Imre Az ember tragédiája című művével. Madách Irodalmi Társaság, Szeged, 84–86. �„a gép forog” 109 falanszter szín antiutópiájában a kisszerű hon fogalma eltűnt, végre az egész Föld egy széles hazává lett. „Közcél felé társ most minden ember, S a csendesen folyó szép rend fölött, Tisztelve áll, örül a tudomány.” (Lucifer, XII. szín, 138.) Azonban a tudásvágy már nem szakhoz kötött, minek a matematika, kémia, fizika, minden csupán egy célt szolgál, az uniformizált közösség túlélését. Az állat- és növényvilág kipusztult, őslény lett a lóból vagy a kutyából, az oroszlánból, a tigrisből, kitömve vannak, múzeumban. Csak az maradt meg, ami hasznos, némi disznó és a birka, virágra sincs szükség, csak génkezelt kalászra. E mesterkélt világ, mely a költészetet elavulttá, a művészetet nevetségesnek, a tündérmeséket mérgezőnek tartja, ismerős számunkra. Valamikor úgy gondoltuk, a falanszter csupán az utópisztikus szocializmus karikatúrája, most már tudhatjuk, e félelmetes jóslatban megfogalmazza Madách, mi vár ránk, vagy máris miben élünk. Ez a 21. század ördögi tervben megvalósuló elidegenítő testvérisége. A gépek átveszik a munka dandárját, a munkás csak csavart csinál. Bezárták a bányákat, elfogyott a szén, a vas, az ásványi kincsek, kiszáradnak a folyók, sivataggá válnak a földek, az erdőket kiirtották, a fenyvesek élővilága lassan kipusztul, a megélhetésért küzdenek az embertömegek. S e közösségben, ezekben a szektákban az emberek elvesztették egyéniségüket, csupán számuk van, bár ők voltak a valaha volt világban a legkiválóbb emberek. Nem kell sem olvasnunk, sem írnunk, a számítógép mindent elvégez, mindent és mindenkit lehallgat és megbüntet, ha szükséges. Az információk áramlása oda-vissza, féligazságokat eredményez, az internet, a média a legnagyobb úr, a legnagyobb felforgató. Egyformára, törpére szűrheti az emberiséget a világunió, melyben nem szükségesek többé az emberi kapcsolatok: a szerelem, az anyaság, a család, a gyermek. Mi a világon nagy és nemes volt, eltűnt, aberrált nemi kapcsolat, korcs nemzedékek, melyek meg sem születnek – végül jön a lombikbébi, a génmódosítás, emberklónozás. Fogy a levegő, az éghajlatváltozások szörnyű viharokat, természeti pusztításokat okoznak, s félelem van a szívekben. „De már nekünk, a legvégső falatnál, Fukarkodnunk kell, általlátva rég, Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk. Négy ezredév után a nap kihűl, Növényeket nem szül többé a föld;” (Tudós, XII. szín, 146.) �„a gép forog” 110 Valóban, a túlélésért folyik a küzdelem? Ebben a mostani falanszterben sajnos megmaradtak a fegyverek és a pénz, sőt a legjobb üzletté váltak, a rend helyett anarchia van szinte mindenütt, vagy majd lesz: zűrzavar. S ha el fog tűnni a nap, az sokkal hamarabb bekövetkezik az atomháború következtében. Mi hát a megoldás? Hagyjuk el ezt a „nyomoru földet”, ahogyan Vörösmarty nevezi? Madách ezt is vizionálja: az űrben repülnek már, Ádám és Lucifer „e vaksötétben, őrjöngő röptükben”. De adhat-e boldogságot a menekülés, az idegen világ? A jól ismert tájat visszasírjuk, ez a föld volt egész világunk, ha elveszítjük, nem értünk és nem érzünk többé semmit. Vissza kell térnünk hát, csak földünkön, hazánkban lehetünk újra emberek, lehet újra értelme életünknek. „A cél voltaképp mi is? A cél megszünte a dicső csatának, A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.” (Ádám, XIII. szín, 160.) A XIV. szín, az eszkimó szín azonban a legszörnyűbb jóslat: amit tönkretettünk, többé nem helyrehozható. A földön jégkorszak köszöntött be, az ember, ha van még, elbutult, állatként vegetál: „Könyörgök, hogy kevesb ember legyen, S több fóka.” (Az eszkimó, XIV. szín, 167.) Konklúzió: a Madách által előrevetített pusztulásnak, végromlásnak okai az emberi természetben rejlenek. Az erősebb a gyengébb kárára gazdagodik. Sokáig azt mondtuk, a pénz az isten, de napjainkra a pénz világát irányító szellemiség lett a mindenható. A pénz eszköz lett a hatalom kezében, és még veszélyesebb. A pénzügyi világ banki eszközökkel rivalizál, érdekháború folyik, ha kell – fegyverekkel! Van kiút? Nem tudhatjuk. Sorsunk és végzetünk tehát megíratott – hasztalan-e a harc ellene? Madách, bár jóslatai az ember „eszköz voltáról” és az emberiség, a Föld, bolygónk pusztulásáról szólnak, s a halál, az öngyilkosság utolsó felvonásáról, mégis ad egy reményt: az önismeret, az önkritika, a rossz felismerése és a jó keresése – „az érdekek mocskától távolabb” – még megállíthatja a romlást. „Karod erős – szíved emelkedett: Végetlen a tér, mely munkára hív.” (Az Úr, XV. szín, 174.) �SZEMLE 111 CSONGRÁDY BÉLA Megőrzött folklórkincs Agócs Gergely: Pál István mesél „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. / A szavakat is. Egyetlen szó, / egy tájszó se maradjon kint. / Semmi sem fölösleges.” – írta a közelmúltban elhunyt jeles erdélyi költő, a Kossuth-díjas Kányádi Sándor „Noé bárkája felé” című, egy 20. századi székely festőművész, Nagy Imre tiszteletére megfogalmazott versében. A fenti idézet alapgondolata – mintegy ösztönösen, belső meggyőződésből is – sarkallhatta hosszú – 1919-től 2015-ig tartó – életén át az utolsó palóc dudásként közismert és elismert tereskei pásztorembert, Pál Istvánt, akinek mesekincséből a közelmúltban jelentetett meg egy kötetnyit Agócs Gergely néprajzkutató, népzenész, a budapesti Hagyományok Háza tudományos munkatársa. A felvidéki származású szakember, a Magyar Televízió „Fölszállott a páva” című folklórvetélkedőjének állandó zsűritagja a közelmúltban éppen e könyve bemutatója kapcsán a Balassi Bálint Megyei Könyvtár vendégeként járt Salgótarjánban. Elmondta, hogy gyermekkora egy részét Füleken és környékén nagyszüleinél töltötte, és alig múlt tizenöt éves, amikor foglalkozni kezdett a népzenével. Később játszott a kassai Csámborgó Zenekarban, s volt a pozsonyi Szőttes Kamara Néptáncegyüttes énekes, zenész szólistája is. Alapító tagként, a népzenei szekció vezetőjeként vett részt a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség munkájában. Egyetemi tanulmányai – amelyeket Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Karának néprajz tanszékén folytatott – óta él Magyarországon. Szakdolgozatát a kilencvenes évek második felében Egy szürke meg egy hamuszín galamb – A hagyományos szellemi kultúra egy nógrádi magyar pásztor életében címmel írta Pál Istvánról, akivel 1992. június 12-én este fél kilenckor ismerkedett meg Tereskén. Ezt az időpontot azért tudja ilyen pontosan viszszaidézni, mert számára sorsdöntőnek bizonyult. Az előző évben egy ba- �112 SZEMLE lassagyarmati március 15-i ünnepségen, illetve megyei folklórtalálkozón a környékbeli asszonyoktól hallott először a kétbodonyi születésű tereskei dudásról, furulyásról, akitől gyűjteni, tanulni szeretett volna dallamokat, nótákat, hangszertudást, játékstílust. Csakhogy az első beszélgetés, illetve a további találkozások során az is kiderült, hogy Pál István birtokában volt sok-sok egyéb ismeretnek – így például vőfélyes szövegeknek, kézműves vagy éppen gyógyászati, mágikus, misztikus tudnivalóknak, az állatok között alkalmazandó praktikáknak – is. S nem utolsósorban képes volt emlékezetből felidézni, elmondani számtalan népmesét. 1994-ben teljes joggal tüntették ki a Népművészet Mestere, 2005-ben a Magyar Kultúra lovagja címmel, s 2003-ban kapott Nógrád megyei Madách Imre-díjat is. Nem csoda, hogy ez a tudásban, ismeretben oly gazdag, karizmatikus megjelenésű, széles, pödrös bajuszos, ünnepi öltözékében „csurgóra” eresztett, gömbölyű tetejű, fácántoll-díszekkel ékesített zöld posztókalapot, fehér inget, rézpitykés mellényt, csizmanadrágot és puhaszárú csizmát, télen szabónál varratott, két sor gombbal ellátott bársonykabátot viselő bölcs parasztember olyannyira magával ragadta, felkeltette Agócs Gergely érdeklődését, hogy évekig tanulmányozta a Pál István által képviselt folklórkincset, szellemi örökséget. Huszonhárom esztendeig tartó ismeretségük, barátságuk – amely során videófelvételeken dokumentáltatott a dudálás, a furulyázás, a flótázás, megannyi lírai dal, ballada, monda, betyártörténet, apokrif ima, ráolvasás, egyházi népének, gyermekdal- és játék, tánclépés, valamint az ezermester hangszerkészítő gyakorlata. De megörökítésre kerültek a pásztorélet különféle, nemegyszer díszes kivitelű, Pál István által is készített eszközei (karikás ostor, bicskatok, juhászkampó, tarisznya) s ezek megformálásának módozatai is. A mesékről – mint Agócs Gergely könyve bevezetőjében is szól róla – eleinte csak hangfelvételek születtek, majd később a Hagyományok Háza mesemondó tanfolyamain, illetve egyéb alkalmakkor, a Pál Istvánnál tett látogatások alkalmával mozgóképen is sikerült azokat rögzíteni. A bevezető utánra került Agócs Gergely „Pál István hagyományos műveltségének keretei” című, húszoldalas, több fejezetre tagolt tanulmánya. Ebben a szerző elsőként a tájat vette szemügyre, minthogy a mesélő a Kétbodony, Szécsénke, Alsópetény, Nógrádsáp, Bánk, Pusztaszántó, Tereske falvak határolta 15-20 kilométeres körzetben élte le a számára adatott bő kilenc évtized döntő többségét. (A kilencvenhat évhez képest rövid ideig, szűk négy esztendeig második világháborús katonaként kénytelen-kelletlen megfordult a Délvidéken, sőt a Don és Donyec környékén is, a későbbiekben – miután megkapta útlevét – tizenhétszer jutott el Szlovákiá- �SZEMLE 113 ba, s ugyancsak töltött néhány napot a kárpátaljai Vereckén, Erdélyben, sőt Nyugat-Európában, Svájcban és repülővel Franciaországban is.) A társadalmi közeg alcímű részben Pál István élete színterének, a történelmi Nógrád megye délnyugati településcsoportjának változatos etnikai képét mutatja be Agócs Gergely, kiemelve a gyakorlatilag az 1940-es évek végéig létező pásztortársadalom jellegzetességeit. Ez azért is fontos, mert – mint a családról szóló alfejezetből megtudni – Pál István felmenői, szülei ebből a nehéz sorsú, szolgálóként, zsellérként, béresként számon tartott néprétegből – származtak. Az élettörténetet taglaló rész értelemszerűen elsősorban a személyes utalások miatt érdekes. Garai Ilonával 1939-ban kötött házasságából hat gyermek született, s az apa legnagyobb bánatára valamennyit el kellett temetnie. Két felnőtt fia 1991-ben és 93-ban hunyt el, de már 1983-ban eltávozott szeretett felesége is. Ezekben az években a szereplések, meghívások gyökeresen átrendezték az életvitelét, annál is inkább, mert személye, munkássága iránt 1992-től folyamatosnak és egyre növekvőnek volt tekinthető a szakmai szervezetek, intézmények és a média részéről megnyilvánult érdeklődés. Hangszerjátékáról, énekléséről, zenei hagyatékáról különböző műfajban – kotta, stúdiófelvétel, CD-lemez – készültek dokumentumok. Sok helyre – táborokba, versenyekre, óvodákba – hívták mesélni is. 2009ben, Benedek Elek születésének 150. évfordulója alkalmából a magyar közszolgálati televízió Kétbodonyban forgatott filmet a magyar népmese élő hagyományairól. Pál István egyik utolsó nyilvános szereplésére 2014 tavaszán a „Fölszállott a páva” televíziós népművészeti vetélkedő keretében került sor: az egyik elődöntő versenyen kívüli vendégprodukciójában énekelt két pásztordalt. 2015. március 2-án távozott az élők sorából, egy héttel azután, hogy a kétbodonyi művelődési házban tanítványai és tisztelői körében megünnepelték 96. születésnapját. Pál István folklórja címmel Agócs Gergely a népi műveltségelemek két nagy csoportját – egy „könnyű” és egy komoly” tartományát – különböztette meg, amelyek megosztva, egymástól eltérő értékítéletek mentén raktározódtak el, ugyanakkor az öntörvényű rendszerek összekapcsolódása is jelen volt Pál István tudatában, gondolkodásmódjában. Életében a folklórjelenségek – így a mese-, illetve történetmondás is – a különféle közösségi munkaalkalmak (fotó, tollfosztás, disznóölés stb.) kiegészítő vagy éppen a monotonitást oldó szórakoztató mozzanataiként kerültek terítékre. Egyéb – fentebb már említett – kézügyes munkálkodásait, gyógyító eljárásait, etnobotanikai ismereteit is figyelembe véve Agócs Gergely szerint elmondható, hogy „Pál István folklórjában a hagyományos �114 SZEMLE műveltség tudáselemeinek kivételes gazdagságát sikerült dokumentálnunk. Az így összegyűlt anyag tanulmányozása közben rá kellett döbbennünk, hogy a magyar pásztorok hagyományos kultúrája egyik legszemléletesebb példáját adhatja a tradicionális műveltség rendszerében kialakult, manapság oly gyakran emlegetett kulturális diverzitásnak”. Legközvetlenebbül természetesen a Pál István mesekincse című fejezet van kapcsolatban a könyv tartalmával. A könyv főszereplője – saját bevallása szerint – a meséket elsősorban szüleitől tanulta. Édesanyja inkább a királylányokról szóló, úgymond szerelmes meséket kedvelte és adta tovább, apja a vitézekről, természetfeletti erejű hősökről szóló tündérmeséket, illetve az úgynevezett „zsíros meséket”, azaz erotikus töltésű szövegeket szerette elmondani. A kötetben Mara és Jano címmel erre is találni példát (igazolván, hogy a mese egyáltalán nemcsak gyermekeknek szóló műfaj), mint ahogyan olvashatók tündértörténetek (Az eltáncolt cipők), tréfás (A fakereszt) és novellamesék (A királykisasszony három jegye) is. E kötet specialitása, hogy bizonyos mesék (így a Fehérlófia Mátyás, A szegénylegény meg az elátkozott ország vagy A betyárlegény) két változatban is helyet kaptak benne. Ennek az az oka, hogy az alapul szolgáló mozgóképfelvételek nem egy időben és nem egy helyen készültek. A 2008. november 13-án és 27-én Michna Sándor operatőr Ringhofer János tanár budaörsi házában egy búbos kemence előtt, gyűjtők jelenlétében rögzítette Pál István mesemondását. A fővárosban, a Budai Vigadó egyik előadótermében a pásztorkodás eszközeivel díszített asztalnál a Hagyományok Háza mesemondó tanfolyamának hallgatói előtt elhangzott mesék 2010 februárjában kerültek megörökítésre. Ez utóbbiak színesebbek, dinamikusabb hanghordozásúak, gazdagabbak szófordulatokban, kiszólásokban, mert a közönség jelenléte erre inspirálta a mesemondót. Így – Lajtha László népzenekutató találó megfogalmazásával élve – nemcsak az „ami”, de az „ahogyan” is megmaradt. Ugyanakkor a rögzített szövegek helyenként bizonytalanságokat, elszólásokat is tartalmaznak, Agócs Gergely azonban tudatosan a hitelesség szempontjait tartotta szem előtt, s igyekezett a tájnyelvi jellegzetességeket is érzékeltetni. Ez megnyilvánult a Pista bácsi bemutatkozása című – közvetlenül a mesék előtt helyet kapott – sajátos interjú-szituációban is, amely a következők szerint kezdődik: „Pál Istvánnak hínak engemet, 1919. február 25-én születtem Kétbodonyban. Bánkon legénkedtem. Úgy a meséket, mint a nótákat, úgy a hangszereknek a csinálását, mint a fúvását, mind a szülőknél szereztem meg. Meg aztán több és több, aki tudott, akitől én tanultam, és ők meg éntőlem tanultak.” Ugyancsak érdekes – más szempontból is – �SZEMLE 115 az a válasza, amelyet a meddig voltak juhai kérdésre adott: „Hát nékem nem soká vótak, csak kérem szépen, ’94-ig, ’92-ben rám talált Juhász Zoltán (népzenész, népzenekutató – Cs. B.), ha ösmerik, meg Agócs Görgöl, hogyha ráismernek, Agócs Gergelynek hívják. Ők találtak rám …betegen fogadtam őköt, bejöttek, és hogy csak egy nótát furullyázzak el, elég. És kértek, hogy menjek közéjük. Nem igen akartam odamenni. Úgy el voltam. Má’ meg volt a zsinór, má’ rendesen viaszolva, hogy oda fölakasztom magamat, a családom után. Győztek! Hála Istennek, áldja az Isten őket mind, még élnek. És ugyanannyi életet éljenek, mint én, és annyi egészségben mint én vagyok. Ők segítettek rajtam. Én még most is őbennük bízok, és még most is a fiatalság tartja bennem az életet. Mikor körül áll körülöttem az a sok fiatalság…” A kötet 135 oldalon 18 mesét tartalmaz. Zömük autentikus, népi fogantatású, de például a Jancsi és Juliska változata a német Grimm-fivéreknél is megtalálható, a Szurkos lány egyes motívumai pedig hajaznak a 17. századi francia író, Charles Perrault Hamupipőkéjére. Az utolsóként közzétett mű, a Hogyan lehet megtanulni dudálni után még egyszer, saját hangján is megszólal az eredeti személyiségű mesemondó: „Nyugodalmas jó éjszakát kívánok mindenkinek, erőt, egészséget és hosszú életet. Megköszönöm, hogy meghallgattak engemet, szépen is, amit valamit nem jól mondtam, bocsássanak meg. Köszönöm szépen a szívességüket!” Azonban Agócs Gergely itt még nem búcsúzik, hiszen közli a felhasznált szakirodalmat, majd – a könyv nagy értékeként – a CD és DVD-ROM audioés videomellékletek tartalmát. A Pál István meséllel kuriózumszerű, hiánypótló kiadvány született, amely méltó emléket állít egy olyan embernek, aki személyes tragédiái ellenére élete végéig megtartotta nemcsak sokoldalú talentumát, bölcsességét, de derűjét is. S ha valahol nagy értéknek, igazi kincsnek számít ez a kötet, akkor az Nógrád megye, a palóc tájhaza. De tágabb értelemben bizonyára beépül a magyar folklór-szakirodalomba és erősítheti a nemzeti identitástudatot is. (Hagyományok Háza, Budapest, 2017) �SZEMLE 116 BENE ZOLTÁN Megkeresni a mindent a semmiben Debreceni Boglárka: A belső tó Ha rákeresünk a legnagyobb internetes keresőprogrammal arra a szókapcsolatra, hogy belső tó, leginkább a Tihanyi-félszigeten fekvő Belső-tóról szóló oldalakra jutunk. A tihanyi Belső-tó egy vulkáni erupció lesüllyedt kalderájában keletkezett, valaha páratlan állat- és növényvilággal bírt, ám a mintegy fél évszázaddal ezelőtt betelepített, zömében ázsiai eredetű halfajok az őshonos növényeket fölzabálták, aztán táplálék híján maguk is elpusztultak, a gazdag madárvilág erre áttelepedett a szintén a Tihanyi-félszigeten található, sekély vízű Külső-tóra. Az utóbbi években – szerencsére − nagy erőfeszítések árán sikerült regenerálni a tavat, amely manapság horgászparadicsomnak számít. Debreceni Boglárka A belső tó című regénye azonban nem a tihanyi Belső-tóról szól. Nem horgászregény és nem is ökoregény. Szimbolikus kapcsolatai mégis vannak a regénynek és a Tihanyi-félsziget állóvizének. Debreceni Boglárka új regénye a fülszöveget jegyző Mészáros Márton szerint „naturalisztikus lélektani regény, nevelődésregény, családregény és szociográfia egyben”, a szerző pedig lélektani gondolatregényként, lélektani naplóregényként határozza meg. Kicsit tehát olyan, mint a szereplőinek nem elhanyagolható hányada: a pontos kórisme nehezen vehető föl róla. A belső tó igen sok szereplőjéről vesznek föl ugyanis kórismét az orvosok, jelesül az ideggyógyászok, pszichiáterek, lévén a szereplők egy jelentős része páciens, pszichiátriai intézet lakója, pszichiátriai kezelések alanya és elszenvedője. Életének egy meghatározó időszakában páciens mindenekelőtt az egyes szám első személyű elbeszélő, egy salgótarjáni illetőségű nő, aki igyekszik saját maga összeállítani saját magának, saját magáról a lehető legpontosabb kórismét. Ennek érdekében sorra veszi az életét meghatározó eseményeket és személyeket. Az agresszív, alkoholista apától és az elnyomott, megalázott, a sorsába beletörődő, sem önmagát, sem gyermekét megvédeni nem tudó anyától a nagyszülőkön, szerelme- �SZEMLE 117 ken keresztül egészen a zárt osztályig. A téma követeli meg a naturalizmust, a téma kívánja a családregényt, a nevelődésregényt és a lélektani regényt, amiképpen a szociográfiát is. Mindazonáltal nemcsak naturalizmusba és realizmusba, hanem egyfajta sajátos, groteszk szürrealizmusba is lépten-nyomon belebotolhat az olvasó A belső tót forgatva. Itt van például Thomas, aki „a CIA-nak dolgozik, hatalmas vagyona van, több, mint négyszáz milliárd dollár, svéd, Rauol Wallenberg fia, de ezt csak az FBI tudja meg az orosz titkosszolgálat ügynökei”, vagy a Hittérítő, aki „kiszimatolja a bűnt”, de a nógrádi Supermannel is találkozhatunk a regény lapjain, aki a kisvárosban újságot árult és „ha megállított valakit, annak rögtön előhozakodott a világvégével.” És, persze, itt van Byron, a fűzfapoéta, a pszichiátria őslakója, egy szelíd, ártalmatlan figura, a kiszolgáltatottság állatorvosi lova. Megrendítő, szívszorító és nem egyszer gyomorforgató a pszichiátriai intézet leírása. Ken Kesey Száll a kakukk fészkére című regénye, vagy akár Milos Formannak a könyvből forgatott Oscar-díjas filmje is eszünkbe juthat A belső tót olvasva, de semmi egyébért, mint azon okból, hogy az efféle intézetek, legyenek a világ bármely táján is, úgy tűnik, módfelett hasonlatosak egymáshoz. S bár A belső tó nézőpontja határozottan és markánsan női nézőpont, amelyben a hősiesség alig jelenik meg, szemben az amerikai regénnyel, amely egyfajta lázadástörténet, McMurphy hősies és férfias küzdelmének eposza is, a láttatott jelenség azért nagyon is hasonló. A rendszerszintű működési elemek tekintetében a két intézet: a kelet-közép-európai és az észak-amerikai között alig van különbség. Úgy látszik, a zárt világokat nagyjából azonos törvényszerűségek alakítják és uralják. A páciensek itt is, ott is a kezelés tárgyai csupán, afféle munkadarabok; a személyzet nagy részét nem érzelmek vezérlik, amikor feléjük fordulnak, sokkal inkább a rutin és a protokoll. Ha pedig mégis érzelmek irányítják a személyzet valamely tagját, mikor foglalkozik egy-egy pácienssel, abban a legtöbb esetben nem sok köszönet van… A sárga házban sokan menekülnek a fantázia világába, s előbb-utóbb úgy belegabalyodnak saját fantazmagóriáikba, hogy soha többé nem szabadulhatnak a csapdából, amit önmaguknak állítottak, mert azt hitték, az lesz a menekülés útja. Az egyes szám első személyű elbeszélő ebben különbözik leginkább a többi pácienstől: nem a fantázia irányába menekül, hanem a valóság felé fordul, azt választja. A valósággal néz szembe, a valóságot dolgozza föl. Ebből a vállalkozásból születik a naturalisztikus lélektani regény, a nevelődésregény, a családregény és a szociográfia, így rajzolódik ki a lélektani gondolatregény: A belső tó. És amint a Tihanyifélszigeten található Belső-tónak sikerült regenerálnia önmagát, úgy A bel- �SZEMLE 118 ső tó főhőse is visszaküzdi magát az életbe. Hogy tovább lépve megkeresse a „mindent a semmiben.” (Budapest, FISZ, Hortus Conclusus 49., 2018) SZENTJÁNOSI CSABA Jóna Dávid: Jóféle csönd „Jóféle csönd”. Mi az, hogy jóféle csönd? Megint egy könyv, de ki olvas ma verseket? Jóna Dávid, költő? Örülök, sok sikert kívánok neki… de én nem értem a mai írásokat, érthetetlenek. Petőfi, Arany, na ők, igen, ők tudtak! (De sokszor halljuk ezt!) Drága barátom, te, aki könyvbarikádokba ütközöl a napi hajszában, és a sorokban is: csak lelked ostorát látod, kérlek, állj meg, van egy jó hírem számodra: nem kell olvasnod Dávid költeményeit. Nem arra valók (pedig erre is – arra is vallók) hogy elolvassuk, aztán eldobjuk őket. Ülj ide mellém, nézd meg, barátkozzál vele, vedd a kezedbe, jóféle csönd. Ez a könyv: jóféle csönd. Érted? Jóféle csönd, nem olyan, amilyet te ismersz, amit rád erőltetnek, amit kiszív belőled a munka, ami a nap leeresztése után marad, ez „Jóféle csönd… belefeledkezős. Az egykor gondosan összehajtogatott, eltett pillanataidban maradhatsz kicsit.” „Jóféle csönd… újragondolós, szokáspikellyei mögé látó csönd.” Ugye, hogy ez mennyire más, és igen, már a költő beszélt hozzád könyvközvetlenül, nem közvetetten, mint a gondolkozást kímélő játékok. Egy jó alkotó szóra bírja a világot, és Dávid ilyen mester. Megszólít téged is, megfogalmazza (hogy szebben mondjuk: a lapok forgószínpadán jelenetet rendez), amit csak érzel, amit csak látsz. Ez a kötet: kettőtök szövetsége, elárulom, egy kis titok, fűszer a mindennapokban. Ahogy írtam, nem olvasni kell, hanem lélegezni, táncolni vele, forgatni. Gyere, forgassuk, nyissuk ki valahol, milyen izgalmas játék: �SZEMLE 119 „szóba állt velünk az Isten… mintha habot ölelnék, úgy fogom arcod, csendem adnám, könnyed perceit a napnak, szép szirmaid is látom, nem csak az egész virágod, arcod fogom: csókot lehelek a habnak…” ne olvasd! Csak éld át, engedd, hogy bizseregjél, hogy szóba álljon agyaddal-szíveddel-érzékeiddel (lelked cserebogárszárnyaival a növekedés feszültsége) a vers, és akkor tényleg szóba állt velünk az Isten. Gondold végig az elmúlt évtizedeidet, mikor beszéltek veled így, Dávid, a költő, hogy Bella Istvánt idézzem: „világul beszél”. Ezt nem érteni kell, nem érezni, tudni kell. Tanít látni minket, hogy fáradt vagy, de jóóóó… olvasd csak, veled van: „voltál olyan fáradt, hogy a mindegy is mindeggyé vált, hogy az akaratod a valóságtól hámlott, s hogy bőrcafatként hullott le Rólad,” ez a költészet, barátom, ez, amiről nem beszélnek, amit nem tanítanak, amit nem látunk, de ott van mindenhol: a magyar nyelv kifejező ereje, csodája, a megbontott csönd szóajándéka, a lélek tolmácsa. Tudod, nem a verseket nem ismerjük, hanem saját magunkat nem… Mikor kétfelé nyitod a könyvet: ketté osztod a világot, és felelnek egymásnak is a sorok, látod, Dávid mindig szóba áll veled. Tudod, mit mond az irodalomról: „az irodalom: virágbolt és patika, közpark és játszótér egyben, nem is működik jól, a neoncsöves termekben.” Megszomjaztál? van egy dobozos kólám. „az igazi és a valódi, szorítsd össze nagyon, mozgasd a kezed, ha lefekszel a hóra, angyallá válsz… mi kell még? ja, egy dobozos kóla.” �SZEMLE 120 Drága barátom, elment az idő nagyon, ha a férfi 50, mint te: „már nyugodt erő, már nem támadó, inkább védelmező, tudja, hogy minek van ára, s minek értéke, már van mindenféle érzéke,” mennem kell. Köszönöm, hogy megálltál. Dávid, köszönjük, hogy megállítottad a világot egy verspercre. Ne köszönd, barátom, hogy elhoztam neked a „Jóféle csönd”-et, én is tanulok: „Beiratkozom a Világ-egyetemre, rajtam az éjszaka palást egy apró esély, hogy megértsem az Őskoppanást.” Így járunk mind, akik Jóna Dávid rulett-könyvére feltesszük a pontokat: mondatokat nyerünk! Ahogy barátomnak mondtam, ezek a költemények: a hétfogások rajtunk, szinte kibírhatatlan az az öröm, mikor vízcseppektől leszünk lúdbőrösek, mint a tengerpartok… „kimosta alólam a homokot a tenger, ott álltam, fürdőgatyában; kétségeiben elszánt ember, hozzám közel kihordhatatlan álmok papucsai a parton, lépni kellene, de csak az egyensúlyom tartom.” �SZEMLE 121 BERETI GÁBOR Magánvilág és tágasság Nyirán Ferenc: Apróságok kicsiny tárháza Ha a tanulás folyamatában az ismétlés a tudás anyja, akkor a nyelvanyagú művek létrehozása során a fogalmazás pontossága az esztétikai érték egyik elengedhetetlen feltétele. Nyirán Ferenc Apróságok kicsiny tárháza című kötetében a pontosság több válfajával, változatával is találkozhatunk. Mint ahogy az már a tartalomjegyzék felosztásából is kitűnik, szerzőnk kötetében gondosan, mértani pontossággal rendezte el könyve egymáshoz ikerhasonlatosságú ciklusait, mégpedig úgy, hogy mind a négy ciklus tizenkét verset tartalmazzon. Épp olyan gondossággal és pontossággal, ahogyan munkáinak többségében fogalmaz. E körülmény egyfelől költészetének ereje, hiszen példaadó, ahogy a narráció során a legördülő szövegek zárlatában a „csattanó” funkcióját bevonja az esztétikumképzés aktusába, másfelől azonban, mivel szerzőnk is az utómodernitás utáni beszédmód metaforaszegény változatának a művelője, ezért pontossága olykor „pontossággá” válva, az értelemképzés líraisága ellen hat. Merthogy így a szövegnek ez a fajta prózaivá mérséklése gyakran csupán a történés környezetének bemutatásában, leltárszerű ábrázolásában merül ki. Ahogy azt a reggeli című opus is példázza: „háromperces lágytojást főztem reggelire / a felforrt vízbe előbb kávéskanálnyi sót / szórtam, s csak utána tettem a két tojást / a vízbe közben főtt a teának való is / pirult az endékás grillezőben a félbevágott / zsemle” […] „nem / állítottam be a mobilomon az időzítést / inkább fejben számoltam erősen koncentrálva / mert volt hogy mégis korán vettem ki a tojásokat”. De hát miért is állnánk ellent az irónia csábításának, hiszen a verselés ilyen trendi, mondhatnám szimplifikáló változata a szöveg hasonlóan „trendi”, tudálékos elemzését kívánja meg: itt az önreferenciális modalitás pontos olvasati rögzítése érdekében felmerül egy megkerülhetetlen gasztro-esztétikai kérdés, amire a szöveg egyéb vonatkozásai sem derítenek fényt, vajh miért is �122 SZEMLE kell a lágytojás felforrt vizébe egy kávéskanálnyi sót szórni? Ami pedig a textus másodlagos, rejtett jelentéshordozó szféráját illeti, hogy folytassuk ironikus beszúrásunkat, felhívjuk az olvasó figyelmét az endékás grillező és a mobiltelefon közötti viszonyra. Hiszen nyilvánvaló az ezek közti huszonöt, harminc évnyi korkülönbség. Ami a grillező fitt, vagy legalábbis még működőképes állapotát tekintve egyértelműen az endékás grillező javára billenti a mérleget. Mint ahogy már utaltam is rá, gyakran él a „csattanó”, az értelemmódosító végszó kínálta lehetőséggel. De, ahogy a fiáról szóló alábbi két idézetből is láthatjuk, nem mindig azonos hatásfokkal. „reggel ha a fürdőszoba / foglalt volt szüleim / hálóján át jutottam el / a vécére – nem szerettem / a szellőztetés előtti / elhasznált levegőt / az öregszagot […] most hússzal vagyok / több mint ők akkor / a fiam tizenhat / / nagyon rendes tisztelettudó … reggel amikor / bejött a szobámba / s zoknit boxeralsót vett elő […] összesöpörte az eltört poharat / feltörölte a kiömlött / sört megigazította a könyvespolcot / visszarakta a lesodort / könyveket vajon / érezte-e a becsukott / spaletták mögött / azt a szagot” (Reggeli kérdés). Itt még csak hatásos, másutt ugyanez a technika minden bizonynyal a jelentésképzés súlyából adódóan pedig már telitalálatként hat. „tapintatos fiatalember volt / miután átadta a szertartáshoz / járó papírokat visszavonult hogy / magunkra maradhassunk pár / percre de nem tudtunk mit / kezdeni az időnkkel […] mert mit is tehet ilyenkor / az ember egy márvány- / tartállyal a kezében csak / álltunk zavartan most / forduljak oda a fiamhoz / adjam át neki a tárgyat vajon tíz / évesen felfogja-e a gyorsan / jött változást hogy tessék / itt van édesanyád.” (28). Bizonyára az ábrázolási módok változatossá tétele érdekében néhány opus erejéig a roncsolt szöveg technikájával is él. „már nem lenni beléd én szerelmes / már nem kelni álomból véled én / vanni vége idő mi gyötrelmes / már nem szívat engem te vélemény” (basszus! ). Vagy: „Ma megint érni össze kék szemünk / Tekintet nem simogatni lágyan / Magunkban mondani ki mit nem merünk / Meg persze képzelni úgy el az ágyban” (Ma megint). Ez kétségtelenül a kötet egyik színfoltja, hiszen a lehetőség, a szövegalakítás ilyetén módja akár a sziporkázóan szellemes kivitelezésére is alkalmat ad, még akkor is, ha esetünkben az ötlet nyelvi kibontása a szófordulatok kellő variabilitásának hiánya miatt, úgy érzem, némileg el is marad a benne rejlő távlatoktól. Pedig az elmúlt évtizedekben a posztmodern líra, élve az irónia eszközével, épp ezen a téren bizonyult a legtermékenyebbnek. Elég, ha csak Parti Nagy Lajos munkásságára emlékeztetek. A címadó ciklus az egy- vagy a hosszúmondatos versek ciklusa. A csupán számokkal jelölt, ám a sorrendiséget nem követő verscímekből arra �SZEMLE 123 következtethetünk, hogy az itt olvasható anyag egy bővebb gyűjteményből származhat. A hosszúmondatos technikának gazdag hagyománya van irodalmunkban. Ebben a körben az elődök egyik kétségtelenül legkiemelkedőbb alakjaként Juhász Ferencet tartjuk számon, de ha a magyar líra mai, prózába hajló változatára gondolunk, ami nyilván közelebb áll szerzőnk éthoszához, akkor akár Esterházy Péterre is emlékeztethetünk. Ezúttal Nyirán Ferenc csatlakozik a klubhoz. Szerzőnk töredékes vagy zárványjellegű opusai, de még a hagyományos formákat követők többsége is, a narráció tömbszerű alakzatait követik, s történeteinek tér- és idősík-változásai rendre az egyszerűsítő, a szubjektumhoz kötő sémákat reprodukálják. Ritkán jutnak el az asszociatív jellegű jelentésképzés látomásosságáig. Pedig Nyirán Ferencet adottságai és tehetsége többre predesztinálják, semhogy csupán trendszövegek szerzője legyen. Bizonyság erre kötetének témagazdag s nyelvében is sokszínű első ciklusa. Itt ablakot nyit a szerelmi hányattatásain túli, az én és a másik viszonyhálózatának horizontját meghaladó élettörténetére, arra, hogy korát tekintve ő a ’68-as nemzedék tagja, akinek a szocializációja az akkori eseményekhez kötődik, s akinek világlátása az akkori lázadások élményéből táplálkozik. Kilép a magánvilág kamarajellegű tárházából, s mer és képes a tágasság stiláris magasságába emelkedni. Ahogy ezt az alábbi, csokornyi idézet is mutatja: „eltűnt nyarak, nevetések, korsók csilingelése / száll felém az alkonyati levegőben / és zeneszót sodor a vízszagú szél: / «my sweet Lady Jane, when I see you again …» / aztán feldübörög A tizenkilencedik idegösszeroppanás” (Nyár, nosztalgia). „Pier Paolo Pasolini a párizsi / Opera előcsarnokában” […] „talán épp akkor álltam sorba / a Filmmúzeum előtt, hogy másodszor is / megnézzem a Teorémát” […] „jó volt róla beszélgetni a Zöld Hordóban, / ahonnan rendszerint a Berda kocsmába / vonultunk át némi zsíros kenyérre és / pár korsó sörre, s ha szerencsénk volt, / Ladányit is ott találtuk”. (Utolsó tantétel). Itt jegyzem meg, hogy a múlt század hetvenes éveiben kezdődő, a modernitás felbomlását és az új, a globalizálódó, s immár a nyolcvanas években definiálhatóan is globális világállapotot eredményező folyamat a kultúra területén egyértelműen a modernitáshoz kötődő művészi prezentáció tagadásából nyeri, nyerte dinamizmusát. Ahogy az a fenti idézetekből is kiérződött. A posztmodern ebben a tekintetben a globalizáció marketingigényének megfelelő azon összefoglaló irányzat, amely az egyénitől a közösségi tudatformálásra törekvésig az „ellenállás” értelmében vett ismerethordozó médiumként hatja át a kultúra legkülönbözőbb területeit. Ám az „ellenállás” érzületének marketingigényeket szolgáló volta magára a �SZEMLE 124 posztmodern törekvésekre vet árnyat. Az ebben rejlő ellentmondás azonban mind az alkotók, mind a befogadók számára gyakran rejtve marad(t). Szerzőnk első ciklusbéli verseit épp az teszi érdekessé, hogy rendre meghaladják a manapság oly divatos, egyneműsítő sémákat. Amiket később persze maga is átvesz. Ezért érzem úgy, hogy mint költészetének valódi tétje, Nyirán Ferenc számára az elkövetkezőkben mintegy megoldandó feladatként adódik majd személyes emlékezethagyományának újragondolása és poézisbéli újraértékelése. (Műút Kiadó, Miskolc, 2016) Ispán Tibor: Sárkánycsikós 1. �SZERZŐINKRŐL ABAFÁY-DEÁK CSILLAG (1949, Marosvásárhely) író, művészeti író. Kolozsváron szerzett bölcsészdiplomát, a müncheni egyetem pszichológia szakán diplomázott. 1992 óta él Budapesten. Prózát és kortárs képzőművészetről szóló esszéket publikál. 2015-ben látott napvilágot Kötött pálya című novelláskötete (Parnasszus Kiadó). BAJCZÁRNÉ GYENES ERZSÉBET (1971, Salgótarján) tanár, irodalomtörténész, tánc- és drámapedagógus. Magyar-összehasonlító irodalomtörténet-török szakon végzett az ELTE-n. A Salgótarjáni Madách Imre Gimnáziumban tanít 1996 óta. BAKOS GÁBOR (1981, Salgótarján) film- és művészettörténész. Kutatási területei: Gaál István életműve; film és képzőművészet interdiszciplináris kapcsolata a magyar művészetben; modernizmus-posztmodern kapcsolata a magyar filmtörténetben. Jelentős folyóiratokban és tanulmánykötetekben jelennek meg filmekkel kapcsolatos írásai. BENE ZOLTÁN (1973, Kecskemét) író. A Madách Irodalmi Társaság elnöke, a Szeged folyóirat főszerkesztője, a Magyar Írószövetség Csongrád Megyei Írócsoportjának elnöke. Jelentősebb díjai: Fehér Klára irodalmi díj (2006), Teleki Pál Érdemérem (2013), Kölcsey-érem (2014). Tanulmánykötete, több novelláskönyve és regénye jelent meg. BERETI GÁBOR (1948, Miskolc) író, költő, kritikus. Évtizedekig könyv- tárosként dolgozott. Szerepelt antológiákban, novellás- és verseskötete jelent meg. A Magyar Írószövetség tagja. BIRÓ ERIKA (1987, Békéscsaba) sokszorosító grafikus, rajz- és angoltanár. Jelenleg Budapesten él. Folyóiratokban, antológiákban közlik írásait. Csendkirály című önálló kötete 2011-ben jelent meg. Az Országos Mécs László Irodalmi Társaság pályázatán 2016-ban 1. helyezést ért el. BÓDI TÓTH ELEMÉR (1940, Vasszilvágy) Madách-, Magyar Lajos- és Pro Arte-díjas költő, újságíró. 1963 végén került Salgótarjánba a megyei napilap szerkesztőségébe, ahol 2009-ig dolgozott kulturális újságíróként, rovatvezetőként, szerkesztőként. Első versét 1956-ban publikálta, négy líra- és két prózakötete látott napvilágot. Munkásságáról számos publikáció jelent meg. A Dukay Nagy Ádám által készített interjút a Palócföld a 2003/3. számában tette közzé. BOZÓ GYULA, DR. (1937, Bocsárlapujtő) nyugalmazott magyar-történelem szakos tanár. Salgótarjánban él. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület tagja. Publikációi (könyvei, cikkei) többnyire helytörténeti munkák (témái: a mai Karancslapujtő, a Madách Imre Gimnázium története, Mocsáry Antal, Ravasz István, Gerelyes Endre élete, munkássága). CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002-ig �volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madách-hagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. DÖME BARBARA (1973, Debrecen) író, újságíró, szerkesztő. Budapesten él. Novelláit számos folyóirat és antológia közli. Eddig négy önálló kötete jelent meg, szépirodalmi és riportkötetek. Újságírói munkáját 2011-ben Magyar Toleranciadíjjal ismerték el. A Magyar Újságírók Szövetségének tagja. ERDŐS ISTVÁN (1939, Hernádnémeti) író. Tanárnak, népművelőnek jött a debreceni egyetemről Salgótarjánba. A Palócföld, a Napjaink, a Népszava, a Valóság, a Kapu közölte legfontosabb írásait. Játékfilmet, mesejátékot írt a televíziónak. A Párkányjárás című kötete után Nagyoroszi, Messze kéklik a Duna címmel jelentek meg könyvei. Madách-díjas. Romakutatóként Eötvös-életműdíjjal tüntették ki. KELE SZABÓ ÁGNES (1962, Salgótarján) grafikus, tanár, vizuális kultúra szaktanácsadó. A Madách Imre Gimnázium Fayl Frigyes Galériájának alapítója, a Nógrád Megyei Önkormányzat galériájának kiállítás-rendezője. Grafikái egyéni és csoportos kiállításokon láthatók. KIS DOMOKOS DÁNIEL, DR. (1968, Budapest) történész. Kutatási területe: a Rákóczi-szabadságharc, bujdosás, naplók, naplóírók, a 18–19. századi magyar történelem, a pestis története, zenetörténet, protestáns egyháztörténet. 2010-től a Magyar Református Presbiteri Szövetség, a Presbiter lapjának szerkesztőségi tagja. LANGSTADLER KÁLMÁN (1991, Budapest) mérnök. Versei internetes lapokban jelentek meg (Art'húr, LiteraTúra). MADÁCSY PIROSKA, DR. (1942, Szeged) magyar-francia szakos középiskolai tanár, tanszékvezető főiskolai tanár, irodalomtörténész. Fő kutatási területe a 19. és 20. század eleji magyar-francia irodalmi és kulturális kapcsolatok. Eddig több mint 90 tanulmánya, és 6 önálló könyve jelent meg magyar és francia nyelven. Tudományos és szakmai-közéleti tevékenységének elismeréséül több díja mellett Miniszteri Dicséretben részesült. ORAVECZ PÉTER (1977, Budapest) költő, műfordító, újságíró, gitárművész, zeneszerző, a Szabad Gondolat folyóirat felelős szerkesztője. Könyvkötő és könyvkereskedő képesítést szerzett, majd magyar szakon végzett az ELTE-n. Szerkesztő-műsorvezetőként dolgozott a Magyar Rádió művészeti főszerkesztőségében. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. Középiskolás korától ír verseket. Az akkori Palócföld irodalmiszellemi életében telt ifjúkora. Jelenleg Nagytarcsán él. PETRŐCZI ÉVA, DR. (1951, Pécs) József Attila-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, publicista. A Károli Gáspár Református Egyetem Puritanizmuskutató Intézetének vezetőjeként ment nyugdíjba. 16 verseskötete, 4 prózakötete, 2 gyermekkönyve, 12 tudományos kötete és 6 műfordításkötete jelent meg, ezen kívül számos bel- és külföldi antológia és folyóirat szereplője. Több külföldi egyetem vendégtanára volt. Főbb dí- �jai: a Magyar Rádió Nívódíja (2005), a Protestáns Újságírók Szövetségének Rát Mátyás életműdíja (2014). SAITOS LAJOS (1947, Soponya) költő, szerkesztő. Írásait napi-, hetilapok, irodalmi folyóiratok közlik. Eddig 13 önálló kötete jelent meg. A 2018. évi könyvhéten két új kötetét vehették kézbe az olvasók (Saitos Lajos legszebb versei; A tizenegyedik parancsolat). SARLÓ BÉLA ANDOR (1947, Baglyasalja) üzemmérnök, közgazdász, Salgótarján Pro Urbe-díjasa. Több városi alapítvány, civil szervezet kezdeményezője. A 2010-ben megalakított Öblösüveggyártás Hagyományápoló Egyesület elnöke. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének elnökhelyettese. Több Nógrád megyei napilap főszerkesztője volt. Első könyve, a Recski rabszolgák 1990-ben jelent meg, melyet további hat kötet követett. Írásai többnyire a kommunista diktatúra számkivetettjeinek sorsáról szólnak. Díjai: Bátonyterenyéért Díj (2001), Salgótarjánért emlékérem (2007), Nógrád Megyéért Díj (2018). SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő. Eddig két önálló verseskötete látott napvilágot (Vers a versben, 2003; A falu bolondja, 2018). Folyóiratokban publikál. A Rákoske- resztúri Református Gyülekezet elhívott tagja, elhivatott szolgálója. ZENTAI LÁSZLÓ, DR. (1950, Sopron) költő, író, a Soproni Füzetek főszerkesztője, nyugalmazott kormányzati főtisztviselő, a Parlament Népjóléti Kabinetjének főtanácsadója, nyugdíjszakértő. 2010 és 2016 között a Parlament Nyugdíjbiztosítási Ellenőrzési Testületének tagja. 1968 óta publikál szépirodalmi írásokat és szakmai cikkeket, tanulmányokat. Legutóbbi kötete: Fel a hatodikra (2018). ZSEBŐK CSABA (1974, Budapest) történész. Kelet-európai történelem szakterületen doktori címet szerzett. A WSUF-en tanszékvezető docens, az MTA–BTA Bolgár-Magyar Történész Vegyes Bizottság tagja, a NEB külsős kutatója. Versei napvilágot láttak hazai, határon túli és nyugati magyar folyóiratokban, illetve antológiában, évkönyvben. Kötetei: Sejtjeidben élnék (2011), Végtelenjeinken hajózunk (2017). Képzőművészet: ISPÁN TIBOR (1956, Salgótarján) rajztanár, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán diplomázott. Munkahelye a SÁI Beszterce-lakótelepi Tagiskolája. Ismereteit alkotótáborokban bővítette, elvégezte a Magyar Hagyomány Műhely szabad-iskolát. Tagja a Balassi Bálint Asztaltársaságnak, csoportos és egyéni kiállítások résztvevője. �Lapszámunk borítóján és belső oldalain Ispán Tibor alkotásai láthatók. A borító a Jurtahegy című festménye felhasználásával készült. A belső borítóoldalak közül az elsőn a Fényviselő, a hátsó belső borítóoldalon a Hagyaték című képét közöljük. A Fürjesi Csabával készült interjút a 23. Ceredi Nemzetközi Kortárs Művésztelep alkotásai illusztrálják. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap Szerkesztő: SZÁVAI ATTILA SKUCZI NÁNDOR, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Borítótervező: RÁDULY CSABA Médiapartnerünk: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/ed766aaca4fbf3869fbc11fb425707dd.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2018 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2018/3. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2018 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/b7dc1ce43516da66cdc7aadf3b34bcef.pdf 0939696451ad1f24039100e9a718df32 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Brassó Anna: Formálódni – Méterek Legendárium Ádám Tamás: Érkezés Fecskefészket ver – Utazás Radnai István: A stációkon túl – Tetszhalottak ébredése Hartay Csaba: Éjjel kirabolják a tél sírkamráit Leoltott nappalok „ez itt a nyár” Abafáy-Deák Csillag: Vízválasztó Kölüs Lajos: Erdőzúgás Járjanak-e a folyók? 3 4 7 8 36 63 64 5 9 10 „A GÉP FOROG” Máté Zsuzsanna: Adaptáció, autonomitás és intermedialitás Jankovics Marcell Az ember tragédiája című animációs filmjében 13 Képiró Ágnes: Interjú Jankovics Marcell-lel 26 IRODALOMTÖRTÉNET Bárdos József: Megjegyzések Kaffka Margit pályakezdéséről Andor Csaba: A Himnuszról (Egy könyv továbbgondolása) 37 48 KÉPZŐMŰVÉSZET „Ne legyen gyűlölet!” – Beszélgetés Botos Zoltán festőművésszel 56 MÚLTUNK Paróczai Csaba Gergely: Múzsa a fehér asztalnál – A Balassa Irodalmi Társaság története 65 Kováts István: „Caristia, Fames, Pestilentia, Mortalitas…” – Európa a „kis jégkorszak” idején (1. rész) 78 SZEMLE Nagy László: A végakarat... és a világ eltört tengelye – Gy. Szabó András kisregényéről, novelláiról Csongrády Béla: Tisztelgés az Igazgató előtt – A Dornyay Béla Múzeum XL. évkönyve Mándi Hajnalka: Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647–1731) Sulyok László: Ikon-imádságok, verssel és prózával – Veres József: Színek áhítatával 91 95 99 104 �Lapszámunk külső és belső borítóoldalain Botos Zoltán festményei láthatók. A borító a Szénaboglya című képe felhasználásával készült. A belső borítóoldalak közül az elsőn a Granadai utcarészlet, a hátsó belső borítóoldalon a Kukoricás című festményét közöljük. Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzata Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Nemzeti Kulturális Alap Szerkesztő: SZÁVAI ATTILA Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Médiapartnerünk: NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP Borítótervező: RÁDULY CSABA Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,- Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 �SZÉPIRODALOM 3 BRASSÓ ANNA Formálódni Az Ipoly mögötti utak a Tátrához vezetnek. Ott sziklaélek törik fel a horizontot, míg játékhegyeink itt fölös bukkanók az országúton. Egy határfolyót csak a gázlón keresztül lehet átszelni. Minden híd beszakadt, de a folyó érintése a bőrnek való. Az utazó maga is formálódik, akár a víz – ha átér az Ipolyon, megváltozik a neve. Ami itt még éger, odaát már jelša, vagy egyszerre mindkettő. A hegyek felé tartó utazó térképe az ég, iránytűje a Tátra. A hegyek felé tartó utazót, ha elveszti egyensúlyát, megtartja jobbról Magyarország, balról Szlovákia teste. Méterek Az egykori híd csonkjai bújnak a bokrokban. Elszökik alóluk a víz. Két feketébe öltözött férfi tekintetében utazok a híd felé, mindkettő egy ország. Egymást nézik rajtam keresztül. A híd mögött több ezer köbmétert vágtak ki a földből, teleöntötték a gödröt az ember alkotta, ötödik napszak fényével. Két fekete tömb között ülök, és számolom, hány percbe telhetett átgyalogolni a hídon. Átgyalogolni oda, ahol a napszakok neve folyton felcserélődik. �SZÉPIRODALOM 4 BRASSÓ ANNA Legendárium A madártojást törő dejtári gyerekek sorra megvakultak. A macskát nyúzó ipolyszögiek testében fekete madár vert fészket. Minden falu rémmeséi peregtek a száraz babbal, apró fehér fogak, piros csíkos bogarak szaporodtak a kosarakban, ahogy nőtt az este, fejtettük, fejtettük az éjszakát. Akik meséltek, hiányosnak hitték történeteik, pedig ők maguk voltak hiányosak. Minden falu rémmeséi álmaimban visszatérnek. Miattuk nem merjük kivágni a veszélyesen dőlő, öreg fenyőt, balkáni gerle költ ágai közt. Aki az állatot elűzi otthonából, maga is üldözött lesz. Hiszen már üldözöttek vagyunk, a véget nem érő tél elől menekülők, az ország leghidegebb pontját, az ország üres hűtőszekrényét maguk mögött hagyók. Emeletes házak tetején élünk, az égtől csak egy vékony fal választ el minket. Könnyen állhat rajtunk bosszút újra és újra a természet. �„ez itt a nyár” 5 ABAFÁY-DEÁK CSILLAG Vízválasztó Gyalog indultam az edzésre és közben lepergettem magamban tegnapi beszélgetésemet anyámmal. Keserűen kifakadt: nem telik nekünk igazi úszómedencére. Mondtam is apádnak, ezt a nejlon kacsaúsztatót tüntesse el, tönkreteszi az udvart, egyébként is mindig elfolyik belőle a víz. Jaj, vetettem közbe, akkor engem nem találtatok volna meg, meséld el, mama, még egyszer, hogy volt. Felsóhajtott anyám, már hallottad egy párszor, de elmondom. Egyik reggel kimentem a kertbe és a pancsolóban, mert így neveztem a műanyag medencét, egy rózsaszín fürdőkád, amilyenben a csecsemőket fürösztik, az úszott a vízen. Odarohantam. A kádban egy újszülött feküdt és sírt, azt hittem, álmodok. Nekünk se gyerekünk, se ilyen kádunk nem volt. Ruhástól másztam be a vízbe, ekkor felborult a kis kád, te kiestél. Mivel felkavartam a zavaros vizet, nem láttalak és a sírásodat se hallottam. Félrenyomtam a kádat és megpillantottalak, ott pancsoltál a víz tetején, még mosolyogtál is. Gyorsan kiemeltelek, de te újból sírni kezdtél, és annyira ficánkoltál, hogy kicsúsztál a kezem közül, be a vízbe. Ott azonnal elhallgattál, nem kapálóztál, hanem úsztál, nyugodt mozdulatokkal. Mint egy sellő? Igen, mint egy igazi vízi tündér. Azóta is az vagy nekünk. Felemeltem a kezem, nem látom, hogy uszonyaim lennének, szóltam. Anyám elmosolyodott, megfogta mindkét kezem: járj rendszeresen az edzésekre, ússz és… De én nem szeretem az uszodát, az egy cement akvárium. Anyám elengedte a kezem: az edződ szerint, ha nem különcködsz, sokra viheted, bajnok lehetsz. Újból közbevágtam, nem kedvelnek a csapattársaim, szerintük nekem túl könnyen mennek a gyakorlatok, többet bírok a víz alatt lenni, mint ők, az orromra se teszem rá a csipeszt, nem hiszik el, hogy nem megy az orromba a víz, biztosan azt képzelem, a nélkül szebb vagyok. Ha valamelyik figurába, a szinkronba hiba csúszik, rám kenik. Tegnap hallottam az öltözőben, rólam beszéltek, nem látták, hogy beléptem, Évi, a csapattársam mondta, rövidesen lemegy a csillagom, mert hízni kezdtem, ő már látja, olyan leszek, mint egy bálna, az országos versenyt még megcsináljuk együtt, aztán nem leszek alkalmas a folytatásra, hiába becéz engem az edző sellőnek. Anyám megint megfogta a ke- �6 „ez itt a nyár” zem: ne törődj ezekkel, lányok között van irigység, rivalitás, méghogy bálna, és nevetni próbált. Edzés után vizsgálgattam magam a tükörben, de semmi bálnásat nem észleltem magamon. Még vizes volt a testem a zuhanyozástól, és ahogy az ablakon át rám sütött a nap, úgy tűnt, mintha a bőrömön szivárványos pikkelyek csillognának. Hátrébb léptem, akkor ez már nem látszott. Sima a bőröm, mint a bálnáé, nevettem. Bejöttek a lányok, ők is nevettek, de amint megláttak, abbahagyták. Szó nélkül öltöztem fel. Távozáskor csak annyit mondtam, akkor a holnapi győzelemig. Éva utánam szólt, ne gondold, hogy rajtad múlik. Másik két csapattársam gúnyosan nevetett. Hiába léptem ki a levegőre, súlyosnak, szinte bálnának éreztem magam, aki csak csúszkál a szárazföldön. A verseny előtt az edző emlékeztette csapatunkat, az utolsó próbán tökéletes volt a mozgások összhangja. Ezt kell megismételnünk és megvan a győzelem, a bajnokság. Már a bevonulásnál nehezen tartottam a ritmust, nem tudtam a zenére se koncentrálni, lépni. A koreográfia szerint harmadikként kellett volna beugranom a vízbe, de nem bírtam megállni a szárazföldön, mintha nem is a lábam vinne, máris a víz alatt voltam. Senki se ugrott be utánam, kiabálások foszlányát hallottam, a zene is elhallgatott. Nem kellett úsznom, sodort a víz, elengedtem magam, még hallottam az edző kiáltását, hova tűnt, hova tűnt, miért engedik le a vizet, de én akkor már messze jártam. Éreztem a sós víz illatát, a testem megkönnyebbült. �SZÉPIRODALOM 7 ÁDÁM TAMÁS Érkezés Tóparti csendéletet rajzol a nyár; sárguló damilon szitakötők ülnek, szöcske fulladozik gombostűből készült horgon, selymesen suhan egy mogyorófaág. Ki gondolta volna, hogy túlélhető a gyerekkor. Soha nem jutottam túl azon a lüktetésen, páfrányok illatán. Elhittem, hogy hajam soha nem festi fehérre a tél, és csontjaimban megmarad a mész, lábaimat nem húzza ólom. És itt vagyok már öregen, nem érzékelem a köztes időt. A temető felé ballagva elém áll egy katedrális, háló leng hatszögű ablakán. Csak oda ne térjek vissza, ahol elpusztult minden, ahol iszap húz a semmibe! Maradok hát a temetőnél, andalogva, szelíden. �SZÉPIRODALOM 8 ÁDÁM TAMÁS Fecskefészket ver Gőzölög a vasaló, elfüstölsz néhány sápadt téli délutánt. Hátad fázik, átlátszó a lenge kardigán. Ennyire meztelennek még sosem láttalak. Legalább annyira tapintatosan szólítalak, mint ahogyan te szólítod a macskáidat. A szarkalábak megszépülnek szemed körül. Felszántott ágyunkon eredetinek tűnik sóhajod. Már csupán a végső mozdulat hiányzik: amikor fecskefészket ver lábad. Utazás Arcomra színes csíkokat mar a várakozás, sínre tapasztom fülem. Zavarukban eloldalognak a talpfákat tartó bazaltkövek, ma sem veszek hozzád szóló menetjegyet. Mire megfejtem a gőzmozdony füstjeleit, az esőben újra kinő az elpusztult állomás, majd rom lesz megint, széthordják a számozott téglákat. Az olajfoltos peron az egyetlen biztos pont, ahol a sín kattogása igazodik az elhasznált szívhez. Így ér véget egy el sem kezdődött utazás. �„ez itt a nyár” 9 KÖLÜS LAJOS Erdőzúgás Tökéletes nő benyomását keltette, szilikon mellek nélkül is. A strandon tűnt fel, a forgatagban, az egyik halas stand előtt várakozott, szilvakék bikiniben. Keszeg, ponty, naphal – vitték mintha ingyen adták volna. A szőke hajú lány, lehet, hogy asszony, kezében az apró pénztárcával, az előtte álló magas férfi hátát bámulta. A férfi talán kosaras, a lába vékony, de izmos, állapítottam meg. Mint egy szeizmográf, követtem a nő tekintetét. A pultos arcát pásztázta, árnyékban is izzadtságcseppek gyöngyöződtek a homlokán, kézfején átlátszó gumikesztyű, mérte a halat, csomagolta, a pénzt másik társa kezelte. Higiénikus, suhant át a szőke hajú arcán egy félmosoly. Mosolynak láttam. Bal lábára támaszkodott, a jobbot kissé behajlította. Keskeny csípője formás, combja telt, és feszes, ahogy előrelépett, hibátlannak tűnt, narancsbőr sehol. Hívtak a többiek, mennem kellett. Még visszanéztem, a szőke hajat kerestem, de csak barnát, feketét és ritkuló ősz hajat láttam. Csapra vert söröshordó várt, szomjamat nem oltotta ugyan a hideg sör, de torkomat megbizsergette. A sátor alatt ültünk, járt a szél, délutánra vihart ígért a meteorológus. Hullámzott a víz, partnak vetődve is újabb hullámok jöttek. Tökéletes nő, járt az agyam. Szóltak hozzám, válaszként csak bólintottam. Nem szeretem a halat, sem a szálkásat, sem a szálka nélkülit. Apám gyakran magával vitt horgászni, szeretett villantózni. Körforgó és támolygó villantók dobósúlyát mutatta és magyarázta, miként kell a halat megakasztani és sportszerűen kifárasztani. Állt a hegyi patakban, térdig felgyűrve a nadrágját, és lendült a keze, a válla. Nem tudta abbahagyni. Áramlással szemben, felfelé dobta és dobta a horgot. Ültem a parton és néztem apám igyekezetét, kitartását, ügyesen elkerülte a víz fölé hajló fákat, bokrok ágait. Óriásit kiáltott, amikor horgára akadt egy pisztráng. Idővel kezembe nyomta Széchenyi Zsigmond könyvét, akinek kedvenc mondását apám is idézte: A vadászat: vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás. A harmadik korsón voltam túl. Barna sör, inkább fekete. Tökéletes, és szőke hajú, és ismét rögzítettem a képet magamban. A szél erősödött, lebegtette a sátor vásznát. Az ég alja szürkére vált, szorult a nap, felhők vonultak, el-eltakarták. Mindenki mozgolódott, senki sem akarta megvárni �„ez itt a nyár” 10 az esőt. Mi is elindultunk. A strand kijárata előtt ismét megláttam. Egy férfikéz ölelte át a nő vállát. Sodródtak a kijárat felé, ahogy mi is. Előresiettem, inkább tolakodtam, könyököket éreztem az oldalamban, lábamra léptek, lábakra léptem. Néhányan az anyámat emlegették. A nő mellett álltam. A jobbján. Szeme zöldesszürke, állapítottam meg, és gyorsan elkaptam a tekintetem. Mintha villantóztam volna. A Föld lakóinak kilencven százaléka barna szemű. Az én szemem is barna. A nő arca pókerarc volt, nem árult el semmit. Nem fél a vihartól, gondoltam. A férfi, aki korábban a nő vállán tartotta kezét, néhány lépésre lemaradt. Pocakos negyvenes, lassú lépésekkel araszolt előrébb. A nő megbotlott, elkaptam a könyökét, csak egy pillanatig értem a bőréhez, csontjához. Apám örömét éreztem a tömegben. A nő felém fordult, a fejem fölé nézett. Holnap is itt lesz, kérdeztem váratlanul. És zúgni kezdett a fejem. Járjanak-e a folyók? Alacsony a víz, mondta gumicsizmás apja, kezében horgász-szettet tartott. Sorra látni a homokpadokat, egyik-másik olyan nagy, hogy napoznak rajta. Idén is alacsony, tette még hozzá, majd a ház alagsorába indult. Benő a Póra gondolt, a deltájára, a víz nélküli meder holdbéli tájnak tűnt. Ilyenné válik a Duna is, tette fel magában a kérdést. A tornácon ült, sört ivott, időnként okostelefonjához kapott, pityegett a készülék, valami jött, e-mail, facebookos üzenet. Képeket pásztázott, mint a villám, járt a két hüvelykujja. Holnap vesz egy ceruzát, és azzal nyomogatja a betűket, biztosabban találja el, mint az ujjával. Az időjárás piktogramját nyomta meg, megint nem esik. Eshetne már, néhány nap, és Medárd jön. Jönni jön, csak az eső nem. Este van, és süt a nap, messze ugyan villámokat vél látni, de lehet, hogy a szeme káprázik. Alacsony a víz, tért vissza gondolatban apja szavaihoz. Alacsony. Télen is befagy, gyalog megy át a fagyott vízen, nem szakad be alatta a jég, vastagra hízik. Ha beszakadna, se esne kétségbe, térdig állna a homokos vízben. Fagyos vízben, és Benő megborzongott, a hőségben érezte a jéghideget a hátán, biztosan a légkondi miatt. Kiújul az asztmája, pedig az orvos megmondta, vigyázzon, nagyon vigyázzon. Éjjel nem tud aludni a hőségben, muszáj bekacsolni a légkondit. Egyedül alszik, Marietta nem bírja a hideg levegőt, a másik szobába költözött, még éjjel sem jön át hozzá, igaz, ő sem megy Mariettához. Együtt élnek, de nem házasok, so- �„ez itt a nyár” 11 ha sem lesznek azok, egyikük sem akarja, hogy azok legyenek. Tíz éve, hogy összetartoznak. Holnap lesz a fordulónap. Alacsony a víz, nem ér semmit a motorcsónakja, felrakhatná az utánfutóra, de nem akar a Balatonra, az Adriára menni. A Dunát szereti, a folyó sodrását, lassú hömpölygését, áradáskor az uszadékokat, faágakat, fatörzseket. A zöldárt májusban. Az idén elmaradt a zöldár, ha volt is, nem volt árnak nevezhető, kicsit megemelkedett a vízszint, de csak az avatott szem vette észre az emelkedést. A Tisza sem különb, telefonálta meg a sógora, a Pék Laci, aki csakugyan pék, ha látogatóba jönnek, kenyeret hoznak, és cipót, a kedvencét. Beteg a sógora, a veséje, az egyik alig működik, operálni kell, de nem akar a kés alá feküdni. Most nem. Benő nővére gyereket vár, Pék Laci apa lesz, először, tíz éve várnak. Benő két gyereke Sopronban tanul, az erdőmérnökin. Mindkettő lány, és vadászni járnak. Csak nevetnek a nagyapjukon, a horgászon, aki visszaengedi a kifogott példányt a folyóba. Most nincs mit visszaengedni, elúsztak a halak a folyó mélyebb szakaszához, az meg odaát van, a határon túl. Benő apja mégsem adja fel, naponta kimegy a folyópartra horgászni. Pihen, gondolja fia az apjáról. Sosem tudta, mit csinál az apja. Mindenhez értett, ilyen férfi kellene nekem, hallotta a szomszédasszonyt, aki öt éve megözvegyült, és senkire sem számíthatott, csak magára. Időnként az apjára. Aranykezű ember. Mások is ezt mondták. Benő másra is emlékszik. Az apai pofonokra, mert a gyerek kiskora óta visszaszájalt, dacból is, a kapott pofonok után is. Egyszer elszökött a háztól, hetekig nem adott életjelet magáról, egészen a határig jutott. Átmehetett volna, de visszafordult, az anyja sírását hallotta. Anyja korán meghalt, a fiú még ötéves sem volt. Biztosan nem az anyja sírását hallhatta a határon. Valaki másét. Apja sosem sírt, könnyet sem ejtett, amikor felesége meghalt. Száraz, égő szemekkel bámulta a földet, két keze tehetetlenül csüngött alá. Hetekig meg sem szólalt, csak ténfergett a ház körül, hol ide tett valamit, hol oda, aztán máshova. Forgott a saját tengelye körül. Néhány napra eltűnt, majd egy új asszonnyal tért vissza. Ő lesz az új anyád, mutatta be fiának a középkorú nőt. Idősebbnek tűnt, mint korábbi felesége. A fiú játszott tovább, rá se nézett az asszonyra. Harminchét fok lesz holnap, jelent meg apja ismét. A tornác lépcsőjére ült, egy üveg sörrel a kezében, költözzünk a hegyekbe, állt elő váratlanul javaslatával. Jövőre negyven fok is lesz. Az erdő is kiszárad, felelte a fia, kigyullad és leég. Ahogy Kaliforniában. Apja ingatta a fejét, nem tudni, hogy helyeslőleg vagy tagadóan. Amit egyszer kimondott, ahhoz tartotta �„ez itt a nyár” 12 magát. Sokszor értelmetlenül. Nyakas és konok férfi hírében állt. Benő az apjára ütött. Felmondtak, szűrte fogai közt a szót Benő. Összehívták az állományt, és mindenki füle hallatára olvasták fel azok nevét, akiknek felmondtak. Közöttük az én nevemet is. Holnap már be sem kell menni. Apja fia felé fordult, némán nézett a szemébe. Pár percig mindketten hallgattak. Apja törte meg a csendet. Akkor eggyel több indok, hogy a hegyekbe menjünk. Itt már nem lesz árvíz, de víz sem. Csak üres meder. Írni ott is tudsz. A Dunáról akár. Benő az okostelefonját forgatta. Nem kapcsolta ki. Botos Zoltán: A vén diófa (Az eredeti színes olajkép) �„A GÉP FOROG” 13 MÁTÉ ZSUZSANNA Adaptáció, autonomitás és intermedialitás Jankovics Marcell Az ember tragédiája című animációs filmjében Jankovics Marcell1 Az ember tragédiája c. rajzfilmje Madách fő művének adaptációja; ugyanakkor az irodalmi szöveg továbbgondolásával és egy jelentéstelítő médiumköziségbe, intermedialitásba helyezett autonóm műalkotás. „Megérte!”2 – mondta az animációs film második, szakmai bemutatóján a rendező, ahogy mondhatja minden néző, aki figyelmesen végignézi, sőt, akár többször is megtekinti e 155 perces rajzfilmet. A rendező már 1983-ban elkészítette a szövegkönyvet, a közel hatórányi (4141 soros) madáchi, drámai költemény szövegét 105 percnyi dialógussá rövidítette, inkább a párbeszédeket emelve be a film szövegkönyvébe. A Tragédia szövegének értelemegésze nemcsak hogy nem sérült meg, hanem, ahogy az a film alkotójának szándékában állt, a film egy vizuális magyarázatot is adva segítette az irodalmi műalkotás teljes szövegének a megértését. E magyarázat a képek nyelvén egyrészt tömörítette mindazt, ami az irodalmi szöveg el nem hangzó részeit tartalmazta. Másrészt a transzformációk, a színszimbolika, a vizuális áthallások és a szimbólumok használatával túl is lépett a szövegen, továbbgondolta azt, néhol folytatta. Közel 23 évet vett igénybe az animációs rajzfilm elkészítése. Az alkotói folyaJankovics Marcell (Kossuth-díjas grafikus, Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, forgatókönyvíró, kultúrtörténész, kultúrpolitikus). Rajzfilmjeiben feldolgozta a magyar mese- és mondavilág kincseit (Ének a csodaszarvasról, Mondák a magyar történelemből, Fehérlófia, Magyar népmesék), illetve olyan feledhetetlen rajzfilmek alkotója, mint a János vitéz, a Kacor király, a Lúdas Matyi vagy a Gusztáv-sorozat. Sisyphus című művét 1974-ben Oscar-díjra jelölték, a Küzdők című alkotásával 1977-ben elnyerte a cannes-i fesztivál legjobb rövidfilmnek járó Arany Pálma-díját. Jelképkutatással és művészettörténettel is foglalkozik, több kötete jelent meg a témában, melyek a szimbólumok hátterével, történetével foglalkoznak (pl. A Nap könyve, Jelkép-kalendárium). Csanda Mária – Laik Eszter 2011. Rajzfilmek, jelképek, kultúra egy életen át: Interjú Jankovics Marcellel. In: Irodalmi Jelen, 2011. július 6. 2 Gyenge Zsolt 2011. Be van fejezve a nagy mű – Az ember tragédiája kritikája. http: //www.origo.hu/filmklub/blog/kritika/20111129-az-ember-tragediaja-kritika-jankovics-marcell-madach-imre-.html (Letöltés: 2017. 11. 15.) 1 �14 „A GÉP FOROG” mat 1988-ban kezdődött, a számtalan pályázat lebonyolítása, az anyagi források megteremtése (összességében 750 millió forintos költségvetéssel), a filmkészítés ideje alatt végbement technológiai változások miatt is – miáltal e film magába rejti a magyar animációs filmkészítés történetét, a kézi fázisrajzoktól a számítógépes munkáig – a gyártási folyamat 2011-ig tartott. Szinetár Miklós lassan fél évszázada készült televíziós Tragédiafilmfeldolgozása3 után 2011. december 8-án került a mozikba Az ember tragédiája második filmváltozata, az animációs film műfajában, Jankovics Marcell életmű-összegző, lenyűgöző alkotásaként. Madách Imre drámai költeménye többféle vonatkozásban is ideális irodalmi műalkotás a különböző médiumok jelrendszerére való átvivéshez. Ezt bizonyítja az elmúlt másfél évszázad kivételesen gazdag és változatos hatástörténete a különböző művészeti ágakban, a legkülönbözőbb illusztrációk, adaptációk, színpadra állítások, zenei feldolgozások, transzformációk formájában.4 E madáchi drámai költemény önmagán belüli mediális kevertsége az a belső sajátosság, mely igencsak kedveltté tette a különböző művészetekben való átformálásra. Ilyen immanens mediális sajátosság: a vizuális, auditív, kinezikai jelenségek leírása vagy a jelenlétüket jelző bevonása az irodalmi szövegbe, direkt formában a színek elején a szerzői utasításokban található, indirekten pedig az egyes dialógusok látásra, hallásra, érzékelésre felszólító, illetve utaló szövegrészeiben. A filmnyelvi átformálásra e mediális kevertségek különösen alkalmassá teszik Madách művét. Mivel a film lehetősége éppen az, hogy egyidejű érzéki hatások sokféleségével közvetít nagy hatású, komplex élményeket, érzelmeket és gondolatokat,5 ily módon a képpel, a hanggal és a zenével, a gesztussal, a mozgással, a fényelosztással és a ritmussal (stb.) a különböző jelenségek olyan vonat1969-ben készült el Az ember tragédiája tévéfilm-változata, az emlékezetes rendezés Szinetár Miklósé volt, Lucifert Mensáros László, Ádámot Huszti Péter, Évát pedig Mór Marianna játszotta. Szinetár tévéfilmjében a madáchi irodalmi szöveg volt az elsődleges, a színészi játék, a többi médium bevonása, a látványvilág, a zenei aláfestés ennek interpretációját szolgálta. E tévéfilm az irodalmi szöveggel analóg megoldásokra törekedett, adaptációjában kiemelte az irodalom és a film közti hasonlóságokat, a rendező szinte „lefordította” az irodalmi művet a (tévé)film nyelvére, jelentősen hozzájárulva a madáchi mű népszerűsítéséhez. 4 Máté Zsuzsanna 2013. A bölcselet átlényegülése esztétikummá – középpontban Madách Imre Az ember tragédiája című művével. Madách Irodalmi Társaság, Szeged. 242–288. 5 Bíró Yvette 2001. A hetedik művészet. Osiris Kiadó, Bp., 20. 3 �„A GÉP FOROG” 15 kozásait, összetettségét hozza létre a befogadó élményvilágába, amelyre a nyelv, a verbális médium csak igen bonyolult és hosszadalmas körülírásokkal lenne képes. A film és a képzőművészet határán létrejött „hét és feledik” műfaj, az animációs film pedig egy többszörös médiumköztességben van, azaz hatványozottan intermediális műfaj. Az animációs rajzfilm olyan illúziót kelt a nézőben, mintha az egymástól kis mértékben eltérő rajzos képkockák sorozatából összeálló történésben a szereplők megelevenednének, lélekkel telítődnének. Mindezt a képzőművészeti statikus és térbeli elemek (vonal, mező, szín, tér), valamint a filmes, így a dinamikus és időbeli elemek (rendezés, forgatás, vágás, hangosítás, zenei aláfestés) vegyítésével éri el, mintha „valamiféle ősi mágia káprázatának lennénk tanúi, ahol az is akármikor megmozdulhat, amiről szilárdan tudjuk, hogy mozdíthatatlan. Bármi megtörténhet, aminek hétköznapi világunkban határok szabnak keretet. Nem kétséges, hogy mindez csak a filmművészet »mesevilágában«, az animáció birodalmában lehetséges.”6 6 Margitházi Orsolya 2002. A filmművészet „mesevilága”. Az animációs film története 4/1. In: Filmtett, 2002. szeptember 15. (http://www.filmtett.ro/cikk/1426/ az-animacios-film-tortenete-4-1) �16 „A GÉP FOROG” Jankovics Marcell alkotásának nagyszerűsége abban rejlik, hogy az animációs rajzfilm-adaptáció valamennyi intermediális jellemzőjét optimálisan tudja működtetni, mely éppúgy köszönhető az adaptált műnek, mint magának az adaptáló művésznek, aki ennek eredményeképpen egy szuverén műalkotást teremtett. Az animációs film nem csupán illusztrálja, kiválóan adaptálja és egyben koherensen értelmezi a Tragédiát, mint pretextust, hanem – az adott kornak megfelelő művészet- és művelődéstörténeti utalásokkal egyetemes szintre emeli, mégis, ahol lehet, aktualizáltan – újra is teremti: egy komplex, folytonos változásban lévő „közlésalakzatot” hozva létre a szó–kép–zene intermedialitásában, a közlési csatornák összeszövődése által: a nyelvi dialógus, a képiség és a zeneiség intermediális összjátékát. E folyamat jelentéstelítődéssel jár együtt, melynek eredményeképpen például számtalan szimbólum, groteszk képi elem kerül a madáchi pretextus mellé, annak értelmezési lehetőségeit kitágítva, hermeneutikai feltölthetőségét gyarapítva. Az animációs film a Tragédia álomdinamikájának folyamatát és szerkezetét követve mintegy a működésüket is bemutatja, az álomképek örökké mozgásban lévő vizuális formái, alakváltozásai révén, egy folytonossá tett transzformációba helyezve, mégis mindvégig megtartva a madáchi műhöz való kötöttségüket. A madáchi (rövidített) pretextus verbalitását olyan remek szinkronhangok szólaltatják meg, mint például Usztics Mátyás (Lucifert), Molnár Piroska (a Föld szellemét) vagy Szilágyi Tibor (az Urat). A vizuális-verbális együttlevőséghez társul a zene, mely a kép és szöveg együttes hatásának érzelmi tónusát fokozza és a jelenetek hangsúlyozását, kiemelését szolgálja, motivikusságában pedig strukturális összekötő elem. A zenei aláfestést Sáry László szerkesztette, miközben saját művei is helyet kaptak az afrikai és a görög népzene, valamint a klasszikus zene nagyjai, így például Bach, Berlioz, Debussy, Ravel, Liszt Ferenc, Wagner, Rimszkij-Korszakov, Muszorgszkij mellett. A műegészt átfogó, meghatározó zenei motívumként, funkcionalitásában a fájdalommal, valamint a halállal kapcsolatos jeleneteket Mozart Rekviemjének két tétele, a beletörődést is sugalló Lacrimosa és a dühöt is jelző Dies irae köti össze.7 A szó, a kép és a zene egymást sajátos módon egészíti ki, a néző számára komplex esztétikai élményt nyújtva, ugyanakkor nem lépve át a befogadhatóság határát. Kétségkívül nem könnyű mű Jankovics rajzfilmje, 7 Máté Zsuzsanna 2017. Mozart, Madách, Jankovics. In: Zenei évfordulók. Tanulmánykötet. Szerk: Dombi Józsefné–Asztalos Bence. SZTE JGYPK Művészeti Intézet, Szeged. 15–26. �„A GÉP FOROG” 17 így akár többszöri megnézést igényel. Főképp az animáció dinamikussága, gyors pergése miatt, hiszen a különböző médiumok impulzusainak feldolgozása igen összetett befogadói koncentrációt feltételez és egyben időigényes is, tudniillik a konkrét érzéki (vizuális és auditív) ingerek befogadása mellett a (madáchi) fogalmi beszédet is fel kell dolgozni. Ugyanakkor külön figyelmet igényel az, hogy a verbális szint miképpen kapcsolódik vagy éppen módosul az intermediális – a vizuális és a zenei – átvitelben. Egy különleges helyzetben, befogadói élményben is részesít mindemellett Jankovics rajzfilmje, hiszen azt is megtapasztalhatjuk, hogy milyen természetes módon közlekednek gondolataink a kép és a nyelv, a vizualitás és a verbalitás között; az értelem és a – zenei aláfestés révén felkeltett vagy megerősített – érzelem között. A különböző (verbális, vizuális és zenei) médiumok együttlevősége rendkívül feszült dinamikusságot és tömörséget kölcsönöz az animációs filmnek, mivel e médiumok nem csupán egymás mellett vannak, hanem éppannyira egymásra is hatnak, átfedve egymást. Az animációs film az életre keltést a mozgás illúziójának megteremtésével hozza létre, a mozgás és a mozdulatlanság, az életre keltés és az élettelenné tevés két pólusa között, a sík és a tér elemeit vegyítve a mozgás és a filmművészet elemeivel. Az adaptált irodalmi mű szövege (a madáchi pretextus megrövidített és hallott szövege); az animációs film mozgásillúziója, technikai megoldásai, képzőművészeti látványvilága (a fázisrajzok által például a freskók, a szobrok, a domborművek, a kódexminiatúrák, a rézkarc, képregény-stílus stb. megjelenítései), valamint a zene intermedialitásában, művészetköziségében egy teljes mértékben autonóm műalkotást hozott létre Jankovics Marcell. A pretextustól leginkább eltérő ironikus képsor az, amikor az Úr szállóigévé vált utolsó mondatát halljuk. A rendező mintha olvasta volna Umberto Eco tanácsát: „Az elhasznált vagy elidegenedett közhely vagy úgy győzhető le, hogy szétszedjük a kommunikatív formát, amelyen alapul, vagy úgy, hogy ironikusan viszonyulunk hozzá és így szabadulunk meg tőle.”8 Ám ha nem is olvasta az eco-i tanácsot, az iróniát eredményező szétszedést, mégis, a Tragédia szállóigévé és bizony elhasználttá vált utolsó mondata kapcsán a rendező éppen ezt alkalmazza. A „Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!” elhangzásakor az Úr ikonikus alakja átvált a negatív értéket hordozó szereplőkre. Először a konstantinápolyi szín eretneküldöző pátriárkájává, majd a következő, egyre gúnyosabban hangzó „küzdj” szónál – a Keplert megalkuvásra kényszerítő – Rudolf csá8 Eco, Umberto 1998. A nyitott mű. Európa, Bp. 315. �18 „A GÉP FOROG” szárt láthatjuk, aztán a még cinikusabban hangzó „bízva bízzál” szavaknál a Dantont lefejeztető Robespierre-t láthatjuk, s gyors egymásutánban az óriáskereket is beindító londoni mutatványost és a falanszter öreg tudósát. Ekképpen az Úr utolsó mondata, a médiumköziség erőteljes elkülönböződésében és ezáltal egy éles feszültségben mutatkozik meg. Az utolsó mondat kimondása, az auditivitás szintjén a gúnyos, a cinikus és a lassú hanglejtés, párosítva a pergő látvánnyal, mégpedig Ádám csalódódásait (felf)okozó figurák portréival olyan ironikus minőséget hoz létre, mely határozottan megkérdőjelezi az utolsó mondat – írott formájú – jelentéstartalmát és a hagyományban rögzült pozitív ’küzdés-filozófiáját’,9 egyúttal élesen szembekerülve azzal. Az írás elkülönböződése a beszédtől a kimondás révén és a verbalitás–vizualitás köztességében megjelenő irónia a negatív katarzist erősíti fel a rajzfilm végén, így nem enged teret a ’minden rendben lesz’ érzés kialakulásának a befogadóban. A Madách jelene óta eltelt másfél évszázad történelmi rémtettei a rajzfilmalkotó számára nem adnak okot a „bízva-bízzál” transzcendentált közvetítésére. Jankovics Marcell az egyes színeket gazdag szimbólumrendszerrel, valamint az adott kornak megfelelő művészet- és művelődéstörténeti utalásokkal, illetve arra valamilyen módon jellemző – a korszak ábrázolási konvencióiból vagy mediális technikáiból származtatott – stílusjegyekkel jelenítette meg, szinte enciklopédikus teljességgel. A rajzfilmrendező, a grafikus rendkívül széles művelődéstörténészi, szimbólumkutató, kultúrtörténeti, mitológiai ismeretanyagát szinte észrevétlenül beépítette alkotásaiba, ahogy a Tragédiáról készült animációs filmjébe is. Úgy véli, a művészetnek hasznosnak kell lenni, máskülönben nincs értelme: „Kezdettől fogva úgy gondoltam, hogy a művészet, mint olyan, hasznos. És hogyha nem hasznos, haszontalan.”10 Ezt a hasznosságot, a madáchi mű éltetése, népszerűsítése mellett, többek között annak három jelentés-horizontjának – egyetemes, történeti és aktualizált – megerősítésében és kitágításában vélem felfedezni. Az irodalmi műalkotás filozofikus témája egy univerzalisztikus igényű világmagyarázat, értelemadás és értelemkeresés, létés önértelmezés. Anyaga: az egymást kritizáló, egymással szembeálló filozófiai eszmék és gondolatok történelmi dimenziókba helyezése. A madáMáté Zsuzsanna 2015. „...és bízva bízzál!”. In: A bizalom. Lábjegyzetek Platónhoz (13). Szerk: Laczkó Sándor. Pro Philosophia Szegediensi Alapítvány; Magyar Filozófiai Társaság; Státus Kiadó, Szeged. 70–79. 10 M. Tóth Éva–Kiss Melinda 2014. Magyar alkotói Portrék II. Animációs mozgóképtörténet II. Typotex Kiadó, Bp. 9 �„A GÉP FOROG” 19 chi mű egyaránt szól a teremtésről, az emberről, a történelmi korokról; a különböző eszmerendszerek alakulástörténetéről, szembekerülve a megvalósulásukkal; valamint az emberi lét értelméről, miközben alapvető létfilozófiai és erkölcsi, egyetemes és egyben aktualizálható kérdéseket tesz fel minden olvasójának.11 Jankovics Marcell a szimbólumokkal az egyetemesség horizontját tágítja, a történeti dimenziót pedig a művelődés- és művészettörténeti utalásokkal teljesíti ki. A művészettörténet ismert narratívájából a művészetnek mint médiumnak a közvetítő (stílus- és hordozó-) közegeit helyezi funkcióba, néhány ikonikus alkotás mellett. Autonóm módon olyan filozofikus problémakört is érint a Tragédia szövegét továbbgondolva, konkrétan az élet és a művészet kapcsolatát, melynek során a műalkotás és az élet (mint a valóság) két tartományának elhatároltságát oldja fel: azaz az alkotások és az életesemények egymásra vetülnek, kölcsönösen egymásból formálódva és egymásba alakulva. Néhány példát kiemelve a sok közül: az egyiptomi piramisok csodálatos építményeit, egyes köveit a rabszolgák agyondolgoztatott, meggörbült és lassan kővé vált testéből for11 Máté Zsuzsanna 2013. i. m. 90–113. �20 „A GÉP FOROG” mázza. A görög színben ennek inverzét láthatjuk: a vázafestészet vörös és fekete alakjai életre kelnek, majd ki is törik e vázát, talán a görög kultúra hanyatlását jelezve; a római szarkofágok domborművein a római légiók masíroznak, ahogy a gladiátorok is harcra kelnek a mozaikpadlók statikusságát dinamikus mozgássá változtatva, majd abból háromdimenziós alakokként emelkednek ki. Vagy a Római Birodalom pusztulását oly módon érzékelteti a rendező, hogy a palota falain a vakolat folyamatosan repedezik, a freskó fájának virágairól hullanak a virágszirmok, a szoborszerű szereplők fokozatosan töredezettebbek lesznek. Valamennyiben a közvetítő médiumot (piramis köve, váza, szarkofág, mozaik, freskó, szobor) teszi meg a rendező a képsorozat narratív részévé. A másik különlegessége e kreatív megoldásoknak az, amikor az animációs film műfajára jellemző alaptulajdonságokkal játszik az alkotó, azzal, hogy miképpen válik az élettelen (freskó, szobor, mozaik) élővé, ugyanakkor más jelenetekben éppen fordítva történik, az élő lesz élettelenné, így például a piramis kövei (említett) esetében vagy a londoni jelenetben a mesterlegény szerelme bábbá alakul, vagy az űr színben Ádám megsemmisülését élettelen űrhajóvá alakulásaként szemlélhetjük. Visszatérve az egyes korokra jellemző mediális stílusokhoz: a konstantinápolyi szín arany háttere, színpadias beállításai a kódex-miniatúrákra emlékeztetnek; a prágai szín rézkarctechnikájába ékelődnek a párizsi szín forrongó tömegjeleneteit kísérő kék-fehér-piros örvénylő tusrajzai; a londoni szín színes, képregény-stílusú jelenetei néhol fekete-fehérbe váltanak. S egyben megindul egyfajta időutazás is, kilépve Madách jelenéből, egyre erőteljesebbé válik az egyetemesség és a történelmi horizont mellett az aktualizáltság horizontja, mely ugyan többször is visszatér a filmben, azonban innentől a leghangsúlyosabb. Egy óriáskereket választ a rendező egyfajta időgépként, átívelve a Madách jelene óta eltelt másfél évszázadot. A különböző történelmi traumák is megelevenednek, melyen – Jankovics Marcell kommentárjaiból idézve – „az ördög megmutatja legördögibb arcát”, Leninként, Hitlerként, Sztálinként stb. A pretextus haláltánc-jelenetének továbbgondolását, a 20. századot átfogó történelmi tablót, az óriáskeréken a semmibe forgó alakokat így kommentálja az alkotó: „Eddig Madách, innentől Jankovics! Ahogy én válogattam a szereplők között, akik itt sorba fognak jönni majd. (…) Vannak köztük nem létezőek, filmekből előléptek és vannak köztük a művészetből, tudományból és vannak köztük tudatformáló politikai és közszereplők. Vannak köztük jók és rosszak és az egészet, sajnos egy olyan szellemiség irányítja, ami inkább emlékeztet a haláltáncra. (…) A keréken felvonultatottak sokfélék, – egy kihaló népcso- �„A GÉP FOROG” 21 port, egy magyar találmány, férfivá operált nő, megölt politikusok, túlsúlyos kamaszok, a fiú, aki a magyar zászlóval beburkolva áll a rendőrségi sorfallal szemben. A jegesmedve zárja a sort. Az ő pusztulása mutatja, mi vár a mi világunkra az általános felmelegedéssel.”12 Szavakkal szinte lehetetlen leírni azt a vizuális élmény- és hatásimpulzust, melyet az első színtől kezdve tapasztalhatunk: a formák és színek transzformálódását, a legkülönbözőbb dimenzióváltásokat, a ritmusos, áttűnéses képi mozgásokat, ötleteket és bravúrokat, a rendező vizuális fantáziájának gazdag manifesztációját. A befogadó részéről komoly szellemi energiát és erőfeszítést kíván e film nézése, olyan vizuális kompetenciát feltételez, melynek alapeleme a látvány képi üzenetének azonnali érzékelése s egyúttal megértése, másrészről komoly szövegértési kompetenciát is feltételez: a megélését és megértését e folytonos változásban lévő, a szó–kép–zene intermedialitásában létrejött műalkotásnak. Az értelmezés, a megértés fokozatai nyilvánvalóan függenek a befogadó művelődéstörténeti háttértudásától, különösen megnyilvánul ez a szimbólumok vizuális megjelenítésében és a szöveghez való társításában, de ha ez a háttértudás nincs meg, e film különlegessége éppen az, hogy ezt a tudásanyagot közvetíteni is képes. A továbbiakban csupán az első három bibliai keretszínt emelem ki, melynek során az egyetemes horizont kialakításának egyik tényezőjét, a szimbólumok alkalmazását mutatom be, egyúttal a szemantikai szinkretizmus megvalósulási folyamataként. Az első szín a teremtés folyamatát meséli el, bemutatva a hatalmas erőket és sejtetve egy hermetikus filozófiai analógiát – a mikro- és makrokozmosz közötti megfelelést – az emberi szem íriszébe is átjátszó csillagködökkel. Bemutatják az ellentétes erőket és szükségszerű együttlevőségüket: az isteni fényt, annak villanó kettős keresztjének jelképisége mellett a gonoszt, a vak feketeség folytonosan változó, más-más formát öltő sziluettjét. A hétperces második szín narratíváját, az első emberpár bűnbeesését a fa szimbolikájával és a folyton változó színszimbolikával jelzi a rendező. A fa gyökeréből formálja Évát, ahogy azt például a jakutok hagyománya őrzi, a fa-ősanya és a faősapa képében.13 Ugyanakkor e fák világfáknak is felfoghatók, melyek gyökerei az alvilágból erednek és az égig nyúlnak. Majd csak a harmadik Jankovics Marcell 2012. Beszélgetés Jankovics Marcellel, „Az ember tragédiája” c. rajzfilm alkotójával a Beregszászi Főiskolán: https://www.youtube.com/watch?v= impAA_AKbyE (Letöltve: 2017. 11. 10.) 13 Hoppál–Jankovics–Nagy–Szemadám 1997. Jelképtár. Helikon, Bp., 62. 12 �22 „A GÉP FOROG” színtől kezdődően kap testet az ember: mindaddig üres, körvonallal megjelenített, jelképessé tett színekben megjelenő, testetlen alakok. Kezdeti zöld színük a fákhoz, az édeni környezethez hasonulva a természeti lénymivoltukat jelzi. Ám Éva szemében már megjelenik az ösztönös vágy piros színe, mikor a „csábgyümölcsből” szakítani kíván és ennek nyomán hangzik el az Úr tiltása. Lucifer velük szemben a vak sötétség, fekete alakja hol kígyót, Anubisz-fejű lényt, hol denevérszárnyú alakot formál (ez utóbbi tér vissza a mű zárásában is). Az első emberpár alakjának változó színszimbolikája pedig követi a tudás és a halhatatlanság iránt való elcsábulásuk folyamatát. Miközben Lucifer érvelését hallhatjuk az önerőről, a gondolat erejéről és a szabad sorsformálás nagyszerűségéről, arról, hogy miért is kéne az Úr tiltásának ellenszegülniük, eközben mind az emberi alakok sziluettjeibe, s majd később Luciferébe is mintegy belevetülnek későbbi, már történelmi sorsuk alakváltozatainak darabjai, továbbírva a képek nyelvén a pretextust, ezáltal konkrét vizuális formában előre utalva a történelmi színekre, a történelmi alakokra. E kreatív megoldás az előreutalás funkcióját tölti be, Ádám és Éva alakjának egymásbaolvasztásával pedig visszafelé utal az ószövetségi teremtéstörténetben a férfiból teremtett asszony narratívájára. A luciferi csábítás eredménye az isteni tiltásnak való ellenszegülés, az eredendő bűn elkövetése, melynek nyomán először Éva szeme, majd teste változik vörössé, mikor leszakítja a hideg háttérben lámpásként világító almát, s beleharap, hozzá hasonlóan Ádám alakja is vörös színt vesz fel. Az élet, a vér, a test színe jelképezi számunkra, hogy az ember tudatára ébredt saját halandóságának. A halhatatlanság gyümölcsét azonban már nem ízlelhetik. A Édenkert zöldjéből futva távozik a vörös színű pár, a komplementer színek hatalmas feszültséget generálnak, miközben az Úr csalódottan megszólal („Ádám, Ádám, / Elhagytál engemet, / Elhagylak én is, / Lásd, mit érsz magadban”), majd az emberpár parányivá válik, hogy végül Lucifer denevérszárnyai alatt találjanak menedéket. A kép ekkor már hideg kékekben, szürkében jelenik meg. Ugyanez a szürke hidegség és elhagyatottság sugárzik az emberi alakokból is, miközben Ádám és Éva elindul a sötét világ felé. Érdemes röviden utalni a színszimbolika kapcsán az utolsó színre. A 15. szín első felében majd éppen a különbözőség lesz hangsúlyozott a szereplők bőrszínében, Ádám színe szürke, jelezve az álomképek hatására a kétségbeesést az emberiség jövőjét illetően, míg Éva valósághű, életteli, jelezve a jövőbe vetett hitét, anyaságát. Majd a 15. szín zárójelenetében, az Úrhoz való visszatérésükkor testük körvonalai ismét szivárványszínűekre váltanak, mely az Istennel való új szövetségkötést (Noé történetére is �„A GÉP FOROG” 23 utalhatunk) szimbolizálhatja számunkra. A harmadik szín kezdetén Ádám egy sötét barlangba lép be, mintegy illusztrálva az isteni útmutatás hiányát, Istentől való elhagyatottságát. Az Ádám kezében lévő fáklya talán az isteni fényt szimbolizálja. Másik oldalán, kutya képében Lucifer kíséri az első embert. Összességében a pozitív és a negatív, de nemcsak kívül, hanem belül is, így a mágikus tevékenységet végző ősemberben is ott van e kettősség, szétválaszthatatlanul. A pozitív erő jelenlétére utal majd e színben a fény csillogása Ádám szemében, miközben a Vénusz-szobrot faragja, a negatív erők jelenlétét pedig azok a pillanatfelvételek sejtetik, melyeken a tűz körül táncoló ősember feketébe átjátszó, mágikus cselekedeteket végző alakját láthatjuk felvillanni. A keretszínek közül a 3. és a 15. színben lép túl a rendező leginkább az irodalmi szövegen. Miáltal egy szemantikai szinkretizmust hoz létre az eltérő, feszültséget generáló (verbális, vizuális, auditív) médiumok egymásra vetülése révén, mely egyúttal a jelentés pluralitásaként, az újabb jelentésrétegek létrejöttében is funkcionál. Az Ádám kezében lévő fáklya fénye a barlang falán megjeleníti a lascaux-i barlangrajzon látható állatokat. E rajzok, vizuális áthallások szöve- �24 „A GÉP FOROG” dékét teremtve, többször is megjelennek e színben, utalva a mágikus tevékenységről és ezen belül a művészet kialakulásáról szóló elképzeléseinkre. A barlangrajzok egyik áthallása a mágikus tevékenység (már említett) pozitívat és negatívat egyaránt egybeolvasztó jellegére utal, például az emberi kéz és a fekete árnyék-kéz együtt rajzoló és életre keltő, teremtő mozdulatában vagy a szarvast tisztelő, agancsait a nappal és csillagokkal ékesítetten rajzoló, de a másik képsorban azt már leölő emberkézre. A zenei aláfestések harmonikus, illetve baljós hangzásai jelzik ennek polaritását. A barlangrajzok másik áthallási vetülete a művészet kialakulását vetíti elénk, azt a folyamatot, miképpen az ősember a véletlenszerű formákba mintegy belelát(hat)ta a konkrét formákat. Az Ádám szemében lévő csillogó fény mint egyfajta isteni szikra áthallását teremti meg, azt, hogy amikor alkot az ember, szinte istenként a semmiből teremt, életre is kelt. Ugyanazon isteni szikra villan fel az őskori művészet ikonikus alkotását, a Willendorfi Vénusz termékenységszobrát faragó vagy a barlang falára rajzoló Ádám szemében, egyben utalva az ősember (feltételezhető) alkotási folyamatára: míg Ádám farag vagy rajzol, a mechanikusnak tűnő munkafolyamat során egy elmélyült tudatállapotban elmélkedik. Míg a Luciferrel történő párbeszéd filozofikus jellegű mondatait halljuk, ebbe az elvontságba ékelődnek bele az ősember mindennapi jeleneteinek montázsszerű felvillanásai, vagy például Ádám vágya a szárnyát próbálgató Ikarosz mitológiai történetének előhívásával, ily módon felvillantva a mitológiai narratívák keletkezéstörténetét is. Amíg Ádám faragja a Vénuszszobrot, a közbeékelt pillanatszerű képek az anyatermészet és az ember viszonyára is utalnak, ahogy a másik konkrét mintaképre is, a háttérben ténykedő, telt keblű Évára, valamint a felvillanó szülő anyaképére is vagy – a Föld Szellemének mondatait hallva később – a gigantikus Földanyaként, mint egy már monumentálissá növesztett vénuszi termékenységszoborra. A Földanya (a csillagászati értelemben vett Gaia, termőföldként Démétér) kettős természetű, „jóságos szülőanya, és az emberevő” is, „tenyészet-enyészet”.14 Jankovics Marcell a pretextus e nehezen értelmezhető szereplőjét, a Föld Szellemét ily módon egy jelentéstöbblettel gazdagítja a madáchi műhöz képest: verbalitás és vizualitás köztes terében, egy szemantikai szinkretizmus összefüggésrendszerében láttatja az egyéni élet Vénusz-szobrocskájával; a mikro-világ egy darabjával és a makrovilágot átfogó Földanyával, egyben bemutatva számunkra a mitológiai alakok (feltételezhető) keletkezéstörténetét is. 14 Hoppál–Jankovics–Nagy–Szemadám i. m. 70. �„A GÉP FOROG” 25 Jankovics Marcell animációs filmjének néhány intermediális sajátosságát bemutatva látható, hogy annak sűrítettsége, dinamikája, szimbólumrendszere, előre- és visszautalásai a nyelvi megfogalmazás elemző szintjén csupán igen bonyolult és hosszadalmas körülírásokkal valósítható meg. Gombrich fél évszázaddal ezelőtti megállapítása egyre inkább beigazolódik, miszerint „olyan történeti korszak kezdetén vagyunk, amelyben a kép átveszi az írott szó helyét”.15 Azonban napjainkban még az írott szó és a kép még egymás mellett van, ahogy jelen esetünkben is. Jankovics animációs filmjének nézője pedig egy különleges és kétségkívül nehéz befogadói státusba kerül, hiszen a szövegértés mellett „valódi” látással16 is bírnia kell, mivel a film hatásában elképesztő mennyiségű információ-, impulzus- és élményáradattal, gondolatokkal telíti befogadóját. Ez az animációs film éppen erre a valódi látásra tanítja minden nézőjét, ebben rejlik az egyik – alkotói szándéktól is vezérelt – hasznossága, azon túl, hogy egy lenyűgöző alkotásként tovább élteti Madách klasszikus művét, a fiatal generáció számára is élvezetes módon. Gombrich E. H. 1978. A látható kép. In: Kommunikáció II., szerk: Horányi Özséb. Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp. 123. 16 Gadamer, Hans-Georg 1994. A szép aktualitása. Magvető, Bp., 161. 15 �„A GÉP FOROG” 26 KÉPIRÓ ÁGNES Interjú Jankovics Marcell-lel „A magyarok sajnos a humorérzéküket veszítik abban a pillanatban, ha magas művészetről van szó, így aztán Madáchot is túl komolyan veszik.” Jankovics Marcell rajzfilmrendező, grafikus és művelődéstörténész 1941-ben született, a 20. század második felének és az ezredfordulónak egyik legnevesebb hazai rajzfilmrendezője. Egyik legismertebb alkotása Madách Imre Az ember tragédiájának egész estés rajzfilmváltozata, mely közel három évtizeden át, 1983 és 2011 között készült. Jankovics Marcell-lel Képiró Ágnes 2014-ben és 2017-ben rögzített beszélgetéseket, melyekből részleteket közlünk – hangsúlyozva a rajzfilm létrejöttének körülményeit, fogadtatását és szimbolikáját. A felvétel 2017. június 24-én készült a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon. (Fotó: Eötvös Csaba) �„A GÉP FOROG” 27 Az ember tragédiája első forgatókönyve 1983-ban íródott, a rajzfilmet 2011-ben mutatták be. E három évtizedes munkafolyamatban az eredeti forgatókönyvhöz képest milyen változások történtek és mely tényezők indukálták az esetleges módosításokat? A forgatókönyv eredetileg egy irodalminak nevezhető forgatókönyv volt, némi technikai szerkezetben, kéthasábos megoldást használva. Mindegyik színhez volt egy bevezető, ami elég terjedelmes is volt. Magából a műből is következik, hogy nem lehetett vékony. Rengeteg olyan dolgot írtam le, ami végül is aztán kimaradt a filmből, mert nem fért volna bele az időbe. Az első forgatókönyv egy 1958-as Diákkönyvtár Tragédia-kiadvány volt, mert „azt nyugodtan lehet firkálni”. Töredezett és rossz minőségű volt a papírja. Ezt a kiadását olvastam a műnek, fennhangon lejátszva magamnak, hogy lássam, nagyjából milyen terjedelmű lenne az animáció. Kiderült, hogy öt és fél órás lenne a film, így nekiálltam meghúzni, melynek végeredménye 105 perc lett. Ebben a szövegben voltak olyan irányok, amelyek elveszítették a érdekességüket a rendszerváltást követően, így módosítottam rajtuk. Menet közben technikai váltás is történt: át kellett állnunk a számítógépre, addig filmen is elkészült körülbelül a mű kétharmada, ezért mindkét hordozón be kellett fejezni. Ami a munkafolyamatot illeti, nem a színek sorrendjében haladtam, hanem először rövid részekre kértem és kaptam pénzt, mert az volt a koncepciónk, hogy ha elkészül egy három- vagy ötperces szín, akkor nem hoztunk túl nagy áldozatot, ha mégsem sikerül folytatni. A londoni szín volt az utolsó, amit elkészítettünk. Egy-két esetet leszámítva saját kezű rajzom nem volt a filmben, minden rajzom át lett téve. A rajzolóim nagyon precízen teszik át a rajzaimat egy-egy filmbe, de ennek ellenére szerettem volna, hogy legyen benne valami, ami egyenesen az én kezemből jön, és ezeket a londoni szín végére készítettem, ami nekem manuálisan a film végét jelentette. Több mint 180 lapot rajzoltam meg: James Bondtól Benazir Bhuttón át egy öreg gyimesi csángó házaspárig. Vannak Madáchnak hihetetlen anyagszerű észrevételei, amelyek aktuálisak: „elfogy a sajt és éhen veszünk” –„növényeket nem szül többé a Föld” – mondja a falanszterben a tudós és megkopogtat egy fém növényt. New Yorkban 1973-ban találkoztam először nyilvános helyeken vödörbe állított műfikuszokkal, amelyek nagyon élethűek voltak. Lehetett tudni, hogy ez a tendencia. Én mindig az abszurdig megyek a saját pesszimista rémlátomásaimban, tehát azt mondom, hogy a „dolog” el fog jutni odáig, amikor már nem lehet megállítani a történetet. Áttételesen ez mind benne van a Tragédiában, csak nem ilyen konkrétumok szintjén. �28 „A GÉP FOROG” A londoni színt nem véletlenül hagytam a végére és nem is vagyok vele annyira megelégedve. Az egy tudatos dolog volt, hogy Madách saját vadkapitalista korát kössem össze az én saját korommal, amikor Magyarország még egyszer kénytelen a vadkapitalizmuson keresztülmenni. A filmet elvezetem a 20. századi szimbolikus jelenig, de egy kicsit benne van a 21. század is. Azt gondoltam, hogy elég érzékeltetni: változik a divat, eltűnnek a lovak, lóerővé válva, úgy, ahogy az emberek ezt elképzelték. Ezek mind adták magukat, pezsegtem benne. A londoni színtől a szimbolikus jelenig tartó jelenetekben milyen előzetes rendezőelv alapján keletkeztek a sajátos figurák és vizuális áthatások? Több szempont alapján. Az első olvasás után kiderült, hogy húzni kell a forgatókönyvet és megpróbálni olyannyira drámaivá tenni a drámai költeményt, hogy elfogadható legyen filmen, ugyanis nagyon sokszor egymás mellett elbeszélő monológokat hallok beszédek helyett. Ez volt az egyik fontos szempont, a másik szempont pedig a szerkezet volt. Mielőtt hozzáfogtam volna a filmhez, egyszer vendégségben voltunk Szemadám Györgynél valamikor a 70-es évek végén, 80-as évek elején, s akkor elmesélte, hogy őt az foglalkoztatja, hogy bizonyos nagy alapműveknek, többek között a Tragédiának, az Isteni színjátéknak és Joyce Ulyssesének a szerkezetéből kiolvasható a Tarot-kártyának a szimbólumrendszere. Szemadám nagyon hatásos észrevétele az volt, hogy van a nulladik számú lap, �„A GÉP FOROG” 29 mely a vándort ábrázolja: megy egy ember és mellette megy a kutya. Nekem pedig erről Kiplingtől a Just So Stories jutott az eszembe, a Macska, amelyik egyedül járt sétálni című mese, melyben az ősember mindig elmegy a kutyával, az akkor még farkassal, otthon a barlangban az asszony főz, és ott ül a macska a tűzhely mellett. A macska elmaradt, és tűzhely sem volt, de ahhoz, hogy én a Paradicsom utáni színben egy ilyen fajta hangulatot akartam megteremteni, Kiplingnek ugyanúgy volt köze, mint Szemadám Györgynek, pontosabban a Tarot-nak. Körbe kell rakni 21 lapot és középre teszi az ember a vándort. Hogy ezzel hogyan lehet játszani, azt én nem tudom, de egy lappal szemben kettő van mindig, mert páratlan számú lapokból áll a kör és a lapok között van „átjátszás”. A filmemben a színek szimbolikáját egy főhatás határozza meg, egy fővonal, és van két másik, ami mellékhatást képvisel. A néző számára befogadhatóbb a film, ha minden egyes színnek van egy olyan vezérmotívuma, ami vissza-viszszatér és megkönnyíti a madáchi gondolatok értelmezését, aha-élményt ad. Mint ahogy Madáchot sem lehet úgy olvasni, hogy elkezdem az első oldalon és végigmegyek rajta, hanem időnként vissza kell lapozni, mert ezt már valahol olvastam. Én nem akartam Tarot-szimbolikát belevinni a filmbe, egyszerűen megtetszett a Tarot-kártyalapok vezérmotívuma, ilyen például a diadalszekér az athéni színben: megjelenik Miltiadész úgy, hogy asszociálja azt a képet, ami a Tarot-kártyán van: két ló, ami kétfelé húz, és ez meghatározza a hadvezér jövőjét. Ilyen motívum a két ministráns a főpappal a bizánci színben, vagy a Nap a párizsi színben, a Hold Prágában, a szerencsekerék a londoni színben. �30 „A GÉP FOROG” Mondok még egy szempontot, a kutyaság vagy farkasság, amin végig akartam menni mindenféle szinten. Ezek a gondolatok a forgatókönyvírás idején születtek meg, és ekkor vált nyilvánvalóvá számomra, hogy annyi olyan ötletem van, ami másnak nincs a Tragédiát illetően, hogy ha belehalok is, ezekért a filmet meg kell csinálnom, mert hozzá tudok valami olyat adni a műhöz, amivel szerintem nem gyengítem, hanem inkább erősítem. Az űr színben materiális megoldást választottam: megpróbáltam érzékeltetni a mai fiatalok számára talán érthetőbben, hogy a kozmosz miért jelent halált az ember számára: a kozmikus létezéshez át kell alakulnunk szervetlen aggyá. A számítógép a legjobb úton van, hogy átvegye a helyünket, de akkor lemaradunk mindenről, ami az embernek fontos: szerelem és küzdelem nélkül mit ér a lét? Madách drámai költeménye a Kádár-korszakban az irodalomtörténeti viták egyik központi kérdése volt. Amikor Önben megfogant a gondolat, hogy animációs formában alkossa újra a művet, milyen megvalósítást akadályozó tényezők merültek fel a hatalom részéről? Azonnal gátakba ütköztem. 1983-ban megírtam a forgatókönyvet, és akkor idősebb Matolcsy György volt a Pannónia Filmstúdió vezetője, aki azt mondta, nekem erre nem tudnak pénzt adni, próbáljak meg kalapozni. Elmentem a Magyar Televízióba, külföldi csatornákhoz, leveleket írogattam, de mindenhonnan visszautasítottak. A Magyar Televízió akkori elnöke, Kornidesz Mihály bevállalta, hogy felállít egy 6 fős bizottságot az ügy érdekében, melynek eredménye egy 4:2 arányos elutasítás lett, és jóval később derült ki számomra, hogy a két pozitív bíráló Sőtér István és Vámos László voltak. Szegedy-Maszák Mihály hozta szóba nekem, hogy Sőtér mennyire dicsérte a forgatókönyvet, odaadta neki, hogy foglalkozzon vele. Szegedy-Maszák szerepel is a főcímben mint dramaturg. Ugyan nem adott nekem dramaturgiai tanácsot, de nagyon sok lelkierőt kaptam tőle, és aztán a film bemutatóján volt egy kis kiállítás az Uránia Galériában, amit ő nyitott meg. Vámos pedig egy workshopon, ami már jóval később, a 90-es évek első harmadában volt, amelyen bemutattam az elkészült részeket, szólított meg engem: „Megnéztem ezt a három epizódot, állati kíváncsi voltam, hogy meg fogod-e tudni csinálni. Úgy látom, hogy meg fogod tudni csinálni. De minek kell ebbe szöveg? A kép tökéletesen elég lenne.” Mondom: „Neked, te ismered a művet, fújod fejből és tudod, hogy most minek kellene hangoznia, de hát az emberek nem tudják.” Ez is szöget ütött a fejembe, hogy van egy ennyire nyitott színházi rendező, aki azonnal azt mondja egy szövegcentrikus műnél, hogy minek ide szöveg. Ez volt az �„A GÉP FOROG” 31 1988-ig tartó történet, közben jött a rendszerváltás, sok vezető be volt rezelve. Matolcsy nem tett rosszat, mégis félt. Egyszer csak váratlanul azt mondta, hogy ad nekem induló pénzt. Megkérdezte: „Marcikám, menynyire van szükséged?” Én mondtam, hogy egy komplett hangfelvétel és egy szín. A kapott összegből megcsinálhattam az űr színt. Ez volt az állami dotáció vége. Több pénzt nem kérhettem, nem is kaptam. Még kétszer próbálkoztam a tévénél, viszont a támogatásoknak új formái indultak meg: a Mozgókép Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Alap. A Mozgókép Közalapítványnál az Animációs Kuratórium első elnöke, Kopácsi Sándor azt mondta, hogy amíg ő az elnök, addig nem kap támogatást Jankovics: „Mickey Mouse-t ne csináljunk Madáchból, Madách nem érdemli meg ezt a bánásmódot”. Voltak később is kieső periódusok, és volt, amikor jött támogatás. Családi részről is beraktunk 80 millió forintot az idők folyamán. Az összes olyan nagyobb díjamat beleinvesztáltam, ami pénzzel járt. Ezzel egyrészt lendületet adtam az alkotómunkának, mert a kollégáim érezték, ők abból élnek, hogy én a saját pénzemet rakom bele. Magyar filmrendező ilyet nem csinál, ebben úttörő voltam. A Nemzeti Kulturális Alap 1993-ban alakult meg, Fekete György, aki most a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, azt mondta, legfeljebb 10 millió forintot tud adni, amiből akkor meg lehetett csinálni másfél színt. Akkor 5-600 ezer forint volt egy perc. Mondom, „Ez ilyen egyszerű?” „Hát átutalom!” – válaszolta. A pénz nem jött meg, ezzel szemben elment a Mozgókép Közalapítványhoz, igaz, hogy nekem címezve, de azt a pénzt rögtön felosztották maguk között, egy fillért nem kaptam belőle. Akkor elkezdtem kiverni a balhét, másfél millió forintot végül is megkaptam a tízmillióból. Szóval ez nagyon nehéz volt, ilyenkor elkezdek gyűlölni, de a gyűlöletből alkotó energia lesz. Az első Orbán-kormány idején sem kértem erre, akkor készült a Csodaszarvas. Az NKA-nál én soha nem pályáztam, nem volt jogosultságom, mint elnök vagy volt elnök. A Mozgókép Közalapítványnál pályáztam főleg, ahol 20% önrészt kellett biztosítani. A végeredményhez, ami, ha mindent összeadok, kereken 750 millió forintot tett ki, a magam 80 milliója nem érte el az igazi önrészt, de voltak más támogatóim is. Legalább még egyszer ennyi pénzt sikerült úgy kapnom, hogy nem kértem és adtak. Büszkén mondhatom, hogy több mint 20%-ot tudtam betenni az állami pénzek mellé. De nem csinálnám még egyszer végig. Menet közben drukkoltam, hogy éljem meg, hiszen a magyar átlagférfikoron túl vagyok már. Amikor a filmet még javában megcsináltam, 68 volt az átlagéletkor, és volt benne közben mindenféle olyan, ami egészségi és politikai akadályozás volt. �32 „A GÉP FOROG” Nemcsak a kész műhöz vezető út, hanem a Tragédia animációs filmváltozata is bővelkedik groteszk, humoros jelenetekben éppúgy, mint küzdelmes pillanatokban. Van benne humor. Madáchnak szatirikus érzéke volt, humorérzéke nem annyira, mert az eltompult a tüdőbajban, börtönben, sok mindenben, ami érte. Amikor a filmnek már 2–3 színe elkészült, Huszti Péter meghívott a fentebb említett workshopra, amit a Filmművészeti Főiskola szervezett, és ott ezeket a színeket le is vetítettem. Ott derült ki számomra, hogy néhányat feldolgozott amerikai vidéki amatőr társulat is, és a workshopon be is mutatták. Ők szintén szatírának látják: a magyarok sajnos a humorérzéküket veszítik abban a pillanatban, ha magas művészetről van szó, így aztán Madáchot is túl komolyan veszik. Vigyázzba állnak, miközben hallgatják. A színészek is úgy játsszák. Egyetlen jó Tragédia-előadást nem láttam még, nem is való színpadra, de hát erőlködnek. Ám abban a pillanatban, ahogy egy idegen szem olvassa a darabot, megpillantja benne azt, ami a lényege: ez egy szatíra, Istennel szemben is és az ördögpártiság, a Lucifer-pártiság is nagyon átjön ebben az egész történetben, valamint Ádámnak a gyermetegsége, ahogy állandóan el van ájulva mindentől. Amikor készítette a filmet, esetleg használt-e fel hozzá vizuális előképeket, legyenek azok illusztrációk, színházi élmények? �„A GÉP FOROG” 33 Színházi előképeket ellenpéldaként igen. Például az a változat, amelyben Huszti Péter volt Ádám és Básti Lajos Péter apostolt formálta meg, abban van olyan mondat, amikor azt mondja Péter apostol Ádámnak: „Tekints körül!” És akkor szegény Huszti Péter kinéz a közönségre, de nem lát semmit. Pedig meg kell mutatni, amit lát! Egy másik, gyermekkori élményem: az állatkerti szabadtéri színpadon láttam Lukács Margit, Ungváry László és Básti Lajos szereplésével a Tragédiát. A párizsi színben lógtak a hatalmas kék-fehér-piros zászlók. A zászlónak lobognia kell, de nem tudott lobogni, mert kánikula volt, állt a levegő. Ha fel-alá rohangáltak volna, akkor talán lobogtak volna, de nem jutott eszébe a rendezőnek. Ilyen negatív előképek nagyon erősen hatottak rám, hogy mi hiányzik a színpadról. Ha én használom a görög vázaképet stíluselemként, akkor összegyűjtök 8-10 könyvet a görög vázákról. Egyesével kirajzoltam a figurákat: a megszólaló mellékszereplők a görög színben létező vázaalakok. De Keplert például magamról mintáztam, mert a csillagos ég nekem a másik nagy mániám, és úgy gondoltam, én Kepler „bőrében” vagyok leginkább a helyemen. A római színben etruszk temetkezés látható, ott összevonom a római kultúrát az etruszkkal, mégiscsak az etruszkokra alapozták a rómaiak a kultúrájukat. De azt nem tudom, hogy egy nézőhöz eljut-e, hogy ez tulajdonképpen egy halotti tér, halott tér – itt semmi sem él már. A Tragédiának egyetlen olyan színházi feldolgozását nem láttam, ahol a küzdésnek lenne súlya. Nekem kellett menet közben rádöbbennem arra, hogy a Sisyphus és Küzdők, tehát a legsikeresebb rövidfilmjeim is a „madáchi” küzdelemről szólnak. A Tragédia animációs változata éppúgy hiteles korrajza lett a madáchi színek korának, mint elkészülési időszakának. Milyen reakciók érkeztek a befogadók, a közönség részéről a bemutató után? A jó mű mindig nyitott marad. Nem kell, hogy nagyon megfogható legyen. Örök visszatérő kérdés, hogy a gyerekek hogy bírják ki az én filmjeimet. Sok kisgyereket láttam, akik végigülték a Tragédiát úgy, hogy egy szót nem értenek belőle, de a zene meg a vizualitás hat és nem kell érteni. Nekem vannak olyan találkozásaim, hogy gyermekkoromban nem értettem egy mesét, és felnőtt fejjel sok könyv után, amit a mesékről írtam, még mindig nem értem. Hát akkor mi a baj? Szerintem feltétele is a jó műnek, hogy ne legyen túl konkrét. Sok közönségtalálkozón voltam, és értek nagyon pozitív észrevételek. A zenei alapot illetően egyesek Mozartot túl soknak tartották, de annak is megvolt a magyarázata: az ádámi billegésnek és az érzelmi billegésemnek tökéletesen megfelel a Dies irae és a Lacrimosa tételeknek az ellentétessége. �34 „A GÉP FOROG” A dühroham a Dies irae, a Lacrimosa a beletörődés, és is e kettő között hányódtam életem során. Ez a tényező nagyon személyessé tette a filmet, de ha nem lett volna személyes, akkor azt megérezte volna a közönség. A film viszonylagos sikere a személyességnek köszönhető. Elmondok egy dolgot, amit én nagyon fontosnak tartok. Az Economist 2010. januári első számában egy brit közgazdász tanácsolja nyugati közgazdászoknak, hogyha a Nyugat ki akar mászni a válságból, akkor olvassák el egy a 19. századi magyar drámaírónak, Imre Madáchnak a művét. Ez akkora igazolás volt nekem! Úgy aktuális, hogy nem is látom, hogy mi benne az aktuális, mert én nem értek a közgazdaságtanhoz. Talán a londoni szín váltotta ki belőle? Vagy a falanszter? Alighanem ez a kettő jöhet szóba. De nem írja le, majdnem glosszajellegű az írás, de mindenképp azt igazolja, hogy Madách fölfedezhető állandóan, és újra megismertethető a világgal. Ha most látna neki a drámai költemény filmes forgatókönyvének, lenne-e olyan rész, amelyet napjaink kihívásainak is megfelelően, másként oldana meg? Nem, nem. A rajzfilm nagyon igényes dolog. Nekem az a 28 év hat évet jelentett. Annyit dolgoztam körülbelül ezen a filmen, nem is volt a kollégáim számára sem folyamatos munka, de ők azért zömmel egy-két év kimaradással dolgoztak rajta, én hat év alatt ezt abszolváltam. Ez reális, mert körülbelül egy egész estés rajzfilmnek az elkészülte az három év. Ebben az esetben két egész estés film terjedelmét tekintve rajzfilmben hat év, közben megcsináltam az Ének a csodaszarvasról című filmet. Képtelen lennék a Tragédiát újraalkotni. Nekem óriási önfegyelem kell még ahhoz is, hogy ha megírtam egy könyvet, akkor az elejétől átolvassam és kijavítsam. Filmnél ezt meg nem tenném. A szakma nagyon sokszor pályája legnagyobb sikereként a Sisyphust méltatja. Nemrég azt nyilatkozta, hogy leteszi a lantot az animációs tevékenységét illetően. Hol helyezi el animációs munkásságában a Tragédiát? Az ember tragédiája a zárókő volt, ott kellett volna befejezni. A János vitéz után csináltam a Sisyphust, ami arról az az irdatlan erőfeszítésről szólt, amit a János vitéz megvalósítása jelentett, 150 embert irányítva, fiatalemberként. Amikor hozzáfogtam ténylegesen, 30 éves sem voltam. Szóval óriási dolog volt, még ma is átélem azt az örömöt, hogy én micsoda szerencsés fickó voltam ezzel. Aztán ezt valahogy le kellett vezetni. A Tragédia után ismét volt egy ugyanilyen érzésem, hogy akkor ezt is le kellene vezetni talán. Szerencsésen a Sisyphus és Az ember tragédiája nem hasonlítható össze. Szerintem a Fehérlófia sem hasonlítható, meg a János vitéz sem, és a kevés- �„A GÉP FOROG” 35 sé értékelt Ének a csodaszarvasról című filmemmel sem összevethető. Mindig törekedtem arra, pontosan annak a tanulságaként, amikor a Sisyphus után megcsináltam a Küzdőket, Gémes József – azóta már elhunyt kollégám – azt mondta, hogy hát az nem olyan jó, mint a Sisyphus. Ez is csatahajó, de nem vezérhajó. Akkor nekem nem szabad még egyszer filmet csinálnom a Sisyphus után? Törtem egy kicsit a fejemet, és arra jutottam, hogy olyan filmet nem szabad csinálni, amit azzal össze lehet hasonlítani. A Tragédia személyes ambícióm volt. Nekem sok sikeres küzdelemből áll az életem, és a küszködés ennek az ellentéte. Madách önkéntelenül is nagyon sokszor használja a „küzd” szót. Az viszont borzasztó, amikor valaki csak küszködik. Nekem nincs panaszom erre, mert ha egyes munkáimat közöny veszi is körül, az se baj, mert az összkép abszolút pozitív. Amikor bemutattuk a Tragédiát, nem esett jól, hogy egyetlenegy kormánymeghívott jött csak el, ő is csak a film első felére, és a polgármesteri hivatalból is csak egy helyettes polgármester volt jelen. Hetven meghívót küldtünk ki, és nem jöttek el. Csináltunk emiatt még egy bemutatót, ugyanis az elsőre sokan épp azért nem fértek be, mert helyet kellett biztosítani az „uraknak”. A második bemutatón megtelt a ház, és tele volt kollégákkal. Kellett persze utána mondanom egy beszédet, és annyit mondtam, hogy „megérte”. Az ember tragédiája volt az én animációs filmrendezői pályámnak a lezáró darabja, a többi, ami utána jött, az csak utánlövés. *** Az utolsó interjú rögzítését követően Jankovics Marcell belefogott Arany János Toldijának 13 részes rajzfilmes feldolgozásába, amely – szavait idézve – „Nem utánlövés lesz, annyi szent.” (2018. május 23.) �SZÉPIRODALOM 36 RADNAI ISTVÁN A stációkon túl valami furcsa vágy és éles vád nem találom a helyemet rosszmájú érdek pénzzsugorgatás és nincs csak cinkos felelet mert megtartjuk magunknak a közöst ami néppé emberré tesz elvesztjük talpunk alól a rögöt mert nincs ember aki érez hiszen elkölthetetlen összegek farkastól idegen étvágy a jog kapuját törő ösvények melyen megkerül a kéjvágy érzelem tudás erény parlagon hiszen a pénz fukar mint harpagon bárányherceg akinek keresztje harminc ezüstöt ér steril tudat s a vér ne engedj a tett s malaszt elveszne Tetszhalottak ébredése gazdátlan évek libasorban kivárták sorsukat gazdátlan rendek a kaszáló testén élettelenül élnek érnek a vágyak csordája csendesen kérődzik már a jászol hűvös éjek altatója a megváltás kisdede születik kiérdemeltem megszenvedetten két kar kulcsolódik imára nyakamon egymásnak könyörgünk röpimákat kék ablakok a homlok felhőjében mohó hajnaloktól nem kímélve a csillagok esetlegessége menekül �IRODALOMTÖRTÉNET 37 BÁRDOS JÓZSEF Megjegyzések Kaffka Margit pályakezdéséről Idén van száz esztendeje, hogy a spanyolnáthának nevezett járvány elvitte a modern magyar irodalom egyik legnagyobb ígéretét, Kaffka Margitot. Ígéretet írtam, holott 38 évesen, amikor meghalt, már olyan életmű volt mögötte, amelyet irigyeinek és ellenfeleinek minden igyekezete ellenére sem lehetett kitörölni a magyar irodalom történetéből. Ady tudta, kiről beszél, amikor Vágyni hogy szeretnék című versét így dedikálta az írónőnek: „Kaffka Margitnak küldöm, a nagy írónak, félelmetes barátnak, de derék embernek”.1 De a Nyugat első nemzedéke, amely pedig olyan sokat köszönhetett neki, igazán méltatlanul bánt vele már életében, halála után pedig kissé „megfeledkezett” róla. Hogy valóban így van, azt jól bizonyítja az alábbi hír: „Kaffka Margit felújult emlékezete Az igaz művész nem vész el; még nálunk sem. Török Sophie szívhez szóló tanulmányában nemrégiben úgy szólott Kaffka Margitról, mint akiről megfeledkeztek írók és emberek, pedig ez a fájdalmas gondolat egy túlzott pesszimizmusból eredt. Úgy, amint Török Sophie nem feledkezett meg a Nagy Nővérről, úgy nem feledkezett meg a költő- és írónők új generációjának többi tagja sem róla. Huszonnégyen, nagyrészt a Nyugat talajában sarjadt asszonyművészek Társaságot alapítottak, hogy követendő példának tekintsék azt a rettenthetetlen írói és asszonyi bátorságot, amivel Kaffka Margit a maga művészi és emberi igazságát kifejezte. A Társaság kötelességének tartja, hogy Kaffka Margit jeltelen sírjára méltó emlékművet állítson és ennek elérhetésére március 22-én Emlékestet rendez a Zeneakadémia nagytermében. A műsor első részét, amely Kaffka Margit műveiből s a róla szóló megemlékezésekből fog állani, Schöpflin Aladár vezeti be; míg a második műsorrész a Társaság tagjainak válogatott műveit és Szenes Piroskának a Társaság alapításáról és annak íróiról szóló előadását tartalmazza.”2 1 2 Ady Endre é. n. Összes versei. Atheneum, Bp. 332. A Nyugat hírei (Nyugat 1937/3. szám). http://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (letöltés 2018. 03. 13.) �38 IRODALOMTÖRTÉNET Akárhogy is, Kaffka Margit pályája lényegében máig feldolgozatlan. Tulajdonképpen csak Bodnár György munkái jelentenek kivételt, egyúttal általában ő a művek, kiadások szerkesztője, bevezetőírója is. Kezdjük hát innen. „Kaffka Margit első életjelei az irodalomban versek voltak”– kezdi monográfiájának a szerző irodalmi pályafutását bemutató fejezetét.3 Ezek az „első életjelek” a szakirodalom állítása szerint a Szatmármegyei Közlöny hasábjain jelentek meg, a legelső, az Ind legenda a Szatmármegyei Közlöny 16. számában 1901. április 21-én. Az információ ősforrása valószínűleg Rolla Margit, aki A fiatal Kaffka Margit4 című munkájában egészen pontosan datálja ezeket a nagykárolyi megjelenéseket. Azt gondolná az ember, hogy Rolla Margit nyilván átbúvárlotta ezeket a lapokat. Aztán kiderül, sokkal valószínűbb, hogy kiindulása egyetlen lapszám volt, mégpedig a Szatmármegyei Közlöny 1904. február 14-ei száma. Ennek tárcarovatában ugyanis egy Kaffka-vers (Madonna) mellett a szerkesztő tollából elismerő kritika olvasható a költőnő éppen ekkor megjelent első verseskötetéről. S a szerkesztő nem mulasztja el az alkalmat, hogy elbüszkélkedjék vele, az ő lapja indította el a költőnőt. Ennek bizonyítására pontosan elősorolja, hogy az elmúlt években a Szatmármegyei Közlöny Kaffka Margitnak melyik versét és milyen névvel (álnévvel) közölte. A cikkből megtudható, hogy a következő verseket közölték Kaffka Margittól. Az első vers, az Ind legenda Margit aláírással jelent meg 1901. április 21én, a következőkben pedig még 1901-ben a Magdolna, az Utolsó jelenetek (Egyszer, Vihar előtt, Madár), a Madonna, a Színészleány válasza című verseket közölték (az aláírás ezúttal K. M. volt), és 1902-ben az Augusztus című vers alatt már Kaffka Margit teljes neve szerepelt, későbbi megjelenései alatt újra egy álnév (ezúttal a Pausa) volt olvasható. A cikk ezeknek a verseknek is pontosan megadja a megjelenési idejét, ez akár az adott lapszámok kikeresésével ellenőrizhető is. Sőt, egy valamikori kritikai igényű kiadás számára ellenőrizendők is, annál is inkább, mert Kaffka Margit a már megjelent versein is gyakran (szinte minden újabb megjelenés előtt) változtatott, kisebb-nagyobb szövegeltérések tehát mindig vannak. Ráadásul nem kizárólag a Szatmármegyei Közlöny közölt korai Kaffka-verseket, hanem például a Nagy-károly és Vidéke is, sőt, van olyan vers, ami először éppen itt jelent meg: 1901. október 24-én a Felelet. 3 4 Bodnár György 2001. Kaffka Margit. Balassi Kiadó, Bp., 91. Rolla Margit 1980. A fiatal Kaffka Margit. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei. Bp. �IRODALOMTÖRTÉNET 39 Néhány verse nem is két, hanem több alkalommal is megjelent. Egyrészt mert első kötetének sikere után egyszerűen nem győzte új verssel teljesíteni a felkéréseket (Pesti Napló, Hazánk, Az ujság, A Hét, Pesti Hírlap stb.), miközben a költőnő hűségesen küldött verset még évekig a Szatmármegyei Közlönynek is. Másrészt mert újabb és újabb verseskönyveibe is beválogatta kedvenc verseit, ám ilyenkor gyakran javított, változtatott rajtuk. Például a Felföldi románc, melyet a Kozocsa-kiadás 1907-re datál, és amely a Nyugat 1908. évi 8. számában Fröhlichné Kaffka Margit névvel jelent meg először, benne van a költőnő Tallózó évek5 című kötetében és Az élet útján6 című kötetben is. A három változat központozásban, kiemeléseit tekintve, illetve a harmadik sor kezdetének megoldásában is eltér egymástól. Nem sok. De van olyan vers is, ahol két megjelenés között szinte minden, a cím is megváltozik. Ilyen vers például a Dodó mesél című. Csak az első strófákat mutatom: Dodó mesél Egy kis romantika Dodó főhadnagy mond mesét Sok asszony csügg szaván Megint az apród, az a régi S a szép királyleány. A mi kadétunk uj mesébe kezd, – Sok asszony csügg szaván, Megint az apród szerepel, a régi, S a szép királyleány. A lány az erkélyrács megett, – A fiu kinn dalolt Nem leste, – csak a jó öreg A teliképü hold. A hölgy szive a rács megől epedt, A fiu kinn dalolt, Nem látta más, csak a diszkrét öreg, A teliképü hold. Zengett a lant – szakadt a hur – Nem látta, csak a hold, – Megtudta mégis a király és Kőkemény szive volt. Zengett a lant, – és ah, – szakadt a húr, Nem látta, csak a hold, – Megtudta mégis a király, kinek Vad, kemény szíve volt. Mint látható, fontos volna számon tartani a vidéki megjelenéseket. Azért is, mert mindenképpen közelebb juthatunk ezáltal Kaffka műveinek születési sorrendjéhez. Ez pedig alapvető, hiszen a jelenlegi legjobb, Ko- 5 6 Kaffka Margit 1911. Tallózó évek. Nyugat kiadása, Bp. Kaffka Margit 1918. Az élet útján. Nyugat kiadása, Bp. �40 IRODALOMTÖRTÉNET zocsa Sándor szerkesztette Kaffka-verseskönyv7 sem vesz tudomást a vidéki, csakis a Magyar Géniusz-beli és későbbi pesti megjelenésekről. Így egy-egy vers keletkezési dátumaként néha két-három évvel későbbi adatot közöl, mint ahogy a vers először megjelent nyomtatásban, ami nagyon félrevezető, ha valaki a költőnő fejlődését szeretné vizsgálni. Igaz, ha elfogadjuk első publikációnak azt az 1901. áprilisi dátumot (az Ind legenda megjelenését a Szatmármegyei Közlönyben), ahogy ezt Rolla Margit állítja, akkor egyetérthetünk Bodnár Györggyel, aki eleve eltekint a vidéki közlések vizsgálatától. (Pedig ismerte Rolla Margit munkáját), és egy elegáns (de óvatos) mondattal megkerüli a problémát, mondván, az első irodalmi fórum, amely közli Kaffka Margit verseit, a Magyar Géniusz, mégpedig 1901 májusában. Egyébként pontosan át is veszi a Kozocsa-féle kiadás időrendjét. (Egy hónap ide, vagy oda, mindegy.) Mindenütt érezni ezt a lenézést, műfölényt, ami már a nyugatosok hangjában is tetten érhető. Nem lehet véletlen, hogy Bodnár György 1988-as könyvében is Németh Lászlót idézi, mondván: „Németh László Kaffka-portréja hiteles”8, s ezt olyannyira komolyan gondolja, hogy Németh László cikkét teljes terjedelemben közli az általa szerkesztett dokumentumkötetben is. Ebből idézek: „Talán senki sem vette olyan komolyan ezt az egész híres modernséget, mint ő. Csak egy egyszerű, hivő természet adhatta magát így élet és irodalom különc dolce stil nuovojára. Hisz az új madárnyelvben, hisz a nők felszabadításában és hisz azokban a beszélgetésekben, melyekben okos újságírók és zsidó költőnők tanakodnak a szexualitásról.”9 Szégyen ezt Kaffka Margitról leírni, de úgy vélem, szégyen ezt „hiteles portré”-nak nevezni is. Lám előttünk áll a szegény, buta, vidéki Kaffka Margit, aki „megszédült attól a sok művelt, zseniális embertől, asszonytól, akik közt forgott, témáival, modorával ezek közt akart helyt állni.”10 Jó volna tudni, ki ez a sok zseni. (1903-ban Ady még Nagyváradon, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula még egyetemista, Karinthy, Füst Milán kamaszkorú). Persze ebből a nézőpontból tényleg nem sokat számít egy-két hónap. (Bár néha több év a tévedés). Kaffka Margit 1961. Összes versei. (s. a. r.: Kozocsa Sándor) Magyar Helikon, Bp. Bodnár György 1988. A „mese” lélekvándorlása. Szépirodalmi, Bp., 11. 9 Kaffka Margit 2005. Szinek, évek, állomások. Szerk.: Bodnár György. Nap Kiadó, Bp., 282. 10 Kaffka Margit 2005. i. m. 282. 7 8 �IRODALOMTÖRTÉNET 41 Bodnár György monográfiájában11 megint a meglehetősen rosszindulatú Rolla Margitra hivatkozva egyértelműen fogalmaz: „Tény, hogy – ha csak néhány hónappal is – Kaffka Margit elindításában a Szatmármegyei Közlöny megelőzte a Magyar Géniuszt. S ebben nem a véletlen működött közre, hanem az atyafiság: Almásy Ignác ismerte a szerkesztő Baudisz Jenőt, s Rolla Margit szerint ő teremtett kapcsolatot mostohalánya és a nagykárolyi hetilap között.”12 Kevéssé valószínűvé teszi Rolla Margit rosszmájú, továbbgyűrűző véleményét, hogy Baudisz Jenő lapjának tárcarovatában 1898 és 1902 között olyan szerzőkkel találkozhatni, mint például Ábrányi Emil, Ady Endre, Szomaházy István, Lauka Gusztáv, Pásztor Árpád. Nem valószínű, hogy a tárcarovatot „atyafiságos” alapon szerkesztette volna. Persze mindenre vannak „hiteles” tanúk és emlékezők. Földes Anna Dénes Sándorra hivatkozik, aki állítólag magától a költőnő édesanyjától értesült az első megjelenés körülményeiről. Így: „Költői írói hajlandóságai korán mutatkoztak. Egy húsvéti vakációban Nagykőrösön volt nővéremnél, annak mutatta meg az »Ind legendát«. Nővérem elküldte nekem a kéziratot, nagyon tetszett, megmutattam Baudisz Jenőnek, aki el volt ragadtatva, és leközölte a Szatmármegyei Közlönyben.”13 Érdemes itt is a jó történet mögé nézni. 1901-ben a húsvét április 7–8-a volt. Ha elfogadjuk, hogy ekkor Kaffka Margit Nagykőrösön megmutatta versét, aztán a kéziratot a nagynénje elpostázta Nagykárolyba, ott édesanyja megmutatta Baudisz Jenőnek, akinek valóban nagyon el kellett (volna) ragadtatva lennie, tekintve, hogy a hetilap legközelebb 14-én és 21-én jelent meg, és az utóbbiban már benne is volt a vers. Említésre érdemes Kaffka Margit költői indulásával kapcsolatban az a másik, legendás történet is, melynek talán kitalálója (?), elterjesztője (?) maga a költőnő, és melyet Földes Anna szintén elmesél életrajzi könyvében. Az Erzsébet nőiskolában „osztálytársai, a III/A »közdicsvágyból«, születésnapi ajándékul, vagy csak hogy a bé-sek pukkadjanak, beküldték poétájuk verseit a Magyar Géniusz-hoz. A vállalkozás sikerült: Kaffka Margit harmadéves tanítóképzős növendék verseit – az osztály nagy örömére – kinyomtatták.”14 Marad tehát a Magyar Géniusz? Vagy ez is csak a legendákat szaporítja? Íme, így ír erről Gellért Oszkár a Kortársaim című könyvében15: Bodnár György 2001. i. m. Bodnár György 2001. i. m. 31. 13 Földes Anna 1987. Kaffka Margit. Kossuth Kiadó, Bp., 56. 14 Földes Anna i. m. 57. 15 Idézi Rolla Margit: Rolla Margit i. m. 129. 11 12 �42 IRODALOMTÖRTÉNET „Tény az, hogy amikor Osvát a Magyar Géniusszal magamra hagyott, álkulccsal kinyitottam Basch Árpád íróasztalának fiókját; gondoltam, nem sértem meg vele a fiókban levő kéziratok és levelek titkát. Meglepődtem: a közölhető dolgok között találtam egy csomó verset és föl nem bontott levelet. Felbontottam a leveleket és a versek közt találtam többet Kaffka Margittól is. A verseket elkezdtem sorban közölni, de rögtön írtam is Kaffka Margitnak. A versek mai szemmel – olykor még tényleg Szabolcska és Kiss József – hatását tükrözték. De nőköltő írta azokat és milyen nőköltők voltak akkor.” A történetek szépek, kerekek, s keveset ront rajtuk, hogy valószínűleg egyik sem igaz. Mert a tények, mint általában, kevéssé törődnek a szépséggel. Úgy tűnik ugyanis, hogy Kaffka Margit egészen másként indult el a maga pályáján. Természetesen nem vonom kétségbe, hogy 1901-ben az Erzsébet nőiskolában sokan tudták, hogy társuk verseket ír, azt sem, hogy talán egy-kettőt iskolai alkalmakkor el is szavaltak ezek közül. Ahhoz, hogy végképp kétségessé tegyük a rokoni alapú közlés legendáját, elég fellapozni a Borsod-Miskolczi Közlöny 1900. január 18-i számát. Ugyanis ott is megjelent M. monogrammal egy írása. Érdemes lesz további megjelenések után kutatni, valószínűsíthető, hogy az induló írónő ekkor még igyekezett kerülni a személyes találkozást olvasóival, s ezért van, hogy Nagykárolyban 1899 nyarától (tehát Miskolcra távozása után), Miskolcon pedig Pestre távozta, az Erzsébet nőiskolába való felvétele után jelent csak meg írása. Ne csodálkozzunk: közhely, hogy írásaiban általában saját életét, annak problémáit, konfliktusait írta meg. S ez nyilván nem egyszerű (gondoljunk a későbbi sok haragra és sértődésre, akár a Szinek és évekre (ami után megüzenték neki szülővárosából, hogy ne merészeljen többet hazamenni), akár az Állomásokra (amelynek nagy szerepe lehetett abban, hogy a Nyugat a húszas években mintha megfeledkezett volna halott írónőjéről). Jó történet (újabb legenda?), akár igaz, akár nem, hogy állítólag az Állomások megjelenése előtt Kaffka elment legjobb barátnőjéhez, a költőképzőművész Lesznai Annához, akitől két főhősnője is kapott vonásokat, és elbúcsúzott tőle, mondván, ha megjelenik az új regénye, úgyis vége e barátságnak, mert Lesznai Anna nem áll többé szóba vele. Igaz, Kaffka Margit önéletrajzában is alaposan leegyszerűsíti a pályakezdés történetét, de ez se tévesszen meg bennünket. Ezt írja: „Írni húszéves koromban kezdtem népies versikéket Szabolcska és balladákat Kiss József hatá- �IRODALOMTÖRTÉNET 43 sa alatt, Erzsébet-nőiskolás koromban Basch Árpád Géniusz-ába”.16 A Szatmármegyei Közlöny, a Nagy-Károly és Vidéke, a Borsod-Miskolczi Közlöny mintha nem is létezett volna. Szívesen hinnénk az önéletrajznak. Csakhogy 1905. május 3-án Kiss Józsefnek ezt írta egy levelében: „Huszonkét éves koromig egy verset sem írtam – próbából sem – akkor valami hóbortos kis szerelem, vagy csak hogy ráébredtem az életre – vagy 35-40 versikében tombolta ki magát, mert egyébben nem tehette. Most nyugodt vagyok és semmisem kényszerít belülről, hogy verseket írjak. Valószínű, hogy végkép elhagyom”.17 Húszéves 1900-ban volt Kaffka Margit. Huszonkettő 1902-ben. Legenda tehát akad bőségesen, öröklődik könyvről könyvre. S a tények? Talán mégis számot kéne vetni azokkal is. Ami talán a legérdekesebb a dologban, hogy van egy vers, amely később nem jelent meg, így máig ismeretlenül bújik meg a Szatmármegyei Közlönyben. Holott a korábban említett kötetet méltató írásban szerepel, ekként: „Ugyancsak a szerzőtől az 1901. évi október 20-ki számban K. M. jel alatt »A szinészleány válasza« czímű költemény jelent meg”. A vers nem került be semmilyen későbbi kötetkiadásba, nem szerepel a Kozocsa Sándor szerkesztette Kaffka Margit Összes versei kötetben sem. Bár Rolla Margit könyvében (1980) közölte, de a verset azóta se tartják számon (a MEKben sem szerepel), miután Kaffka összes versei a Kozocsa-féle kiadás (1961) óta nem jelent meg. Szomorú. Most már csak annyit kell hozzátennem mindehhez, hogy Kaffka Margit pályáját egyáltalán nem versekkel, hanem tárcanovellákkal kezdte. Az első ezek közül 1899-ben, pontosabban 1899. július 16-án (tehát két évvel az első vers előtt) jelent meg a Szatmármegyei Közlönyben. Címe: Az égi lény. Később még két tárcanovella jelenik meg a Szatmármegyei Közlönyben (A fénykép és Az új doktor, majd később a Borsod-Miskolczi Közlönyben a Napraforgó. Tekintve, hogy ezek máig ismeretlenek maradtak, jó 110 éve várnak bebocsátásra a Kaffka-novellák közé. Engedtessék meg, hogy az első szövegét itt (betűhíven) közzétegyem. Kaffka Margit 1972. Önéletrajz. In: Kaffka Margit: Az élet útján. Szerk.: Bodnár György. Szépirodalmi, Bp., 402. Az önéletrajz szerepel itt is: Kaffka Margit 2005. i. m. 7–8. 17 A levelet idézi Borgos Anna: Borgos Anna–Szilágyi Judit 2011. Nőírók és írónők. Noran, Bp., 40. 16 �IRODALOMTÖRTÉNET 44 Az égi lény Már megint olyan sötét az én kapuczinerem, hiába beszél az ember ennek a mamlasz pinczérnek. – Pinczér! Hozza az ifjuság hetiközlönyét. – Mit tetszik parancsolni, nagyságos uram? – Hát a Magyar Figarót, nem érti meg az embert? Minden bosszant ezen a világon; tegnap is húsz pengőt veszítettem a tarokkozásban; hát az egész világ ellenem szegődött? – ördöngös egy élet ez! A kávéház rendesen megtelik a szombati vén asszonyokkal és elég nyomasztó a levegője is. Meg kell ezt is szokni, mivel kávéház nélkül el nem lehetek. – Való-e vagy csak képzelet? Épen a szomszéd asztalnál ül egy „égi lény”! Nem is lehet az más. Oh ezek a szemek, a legszebb azurkék szinbe játszók, milyen ábrándosak, milyen szelíd a tekintetük! Az a piciny száj és az apró fogak, mintha mindenike a ceyloni gyöngyök legszebb példánya lenne. A karcsu termet, a rózsás arcz, mind az igazi szépség és gyönyörüség. Most már megváltozott az egész környezetem: a füstös levegő, mint menyei félhomály tünt fel, melyben a bájos angyal ábrándosan tekint reám; az Auer-világító mindmegannyi egy-egy-egy csillogó bolygó a menyei háttérben; a vendégek egész serege pedig, mint hódoló alattvalói a szépség e fejedelemnőjének. Rajta csüng tekintetem és oh boldogság! Ő is reám tekint néha-néha… Nem tudom, talán csak képzelem, hogy reám mosolyog. E mámorító légben tölték vagy két órát, mikor egyszerre a szellemeknek virradóra fujtak, akarom mondani a gonosz szellemek közremüködésével eljött a vállás pillanata. Mint mindenkor ugy most is a vén anyóka okozta a bajt, az az anyóka, aki egész idő alatt mellette ült, sötét háttér gyanánt. Felálltak. A leányka még egy sokat mondó pillantást vetett felém és távoztak. E pillantást nem tudtam megérteni; kövessem-e őket vagy nem. Nem tudtam határozni. Végre eltüntek. Nyomasztó lett a levegő, fölösleges minden, a mi mellettem volt, kiállhatatlan lett a füst; siettem a szomszéd játékterembe, hogy a tarokkozással elüzzem a démonokat. Mi sem természetesebb, mint hogy veszítettem; no de mi az, harmincz pengő, hiszen áll a közmondás: aki szerencsétlen a játékban, szerencsés a szerelemben. Ez a babonás mondás felvidított, ujjongtam örömömben. Azt képzeltem, hogy e bájos teremtés rózsás ajkaira czuppanós csókot nyomhatok. Szűk lett már a kávéház; mennem kellett ki a szabadba, hogy lázasan lüktető szivemet a korai tavasz levegőjével lehütsem. Hiába, a balzsamos levegő mint ittas �IRODALOMTÖRTÉNET 45 embert tántorított. Haza mentem és lefeküdtem. De nem tudtam elaludni. Forrongott képzeletem, előttem ült a vén anyóka, gunyos mosolylyal ábrázatán, előtte a kis angyal, akinek csak szende pillantása tévelygett a környezeten, mintegy bocsánatot kérve az alkalmatlankodásért, s ez az ártatlan tekintet, az igéző szemek annál csábosabbak voltak. Démoni gondolatok gyötörtek: miért hagytam elmenni őket, miért nem kutattam lakásukat, talán nem látom viszont soha azt az aranyost. Izgatottságom nőttön-nőtt, majdnem tomboltam dühömben, hajamat téptem mérgemben, fel kellett kelnem és rendetlenül öltözve menekültem a szabadba. Végig jártam az utcákat, bolyongtam a ligetben, fáradtan, kimerülten dőltem egy padra, s mint valami hosszu, sikertelen harcz után nyugalmat kivántam. Már hajnalodott, az utcza élénkült, mikor hazaérkeztem és lefeküdtem, hogy aludjam, de agyamban irtózatos rémképek vonultak végig: csalódott voltam, tanulmányaimat elhanyagoltam, hazulról kitagadtak és sok minden más, a mire már nem is emlékszem. Dél volt, mikor felkeltem. Rendbe szedtem magam, és étvágytalanul fogyasztottam el ebédemet. Két órakor már a kávéházban voltam. Mindenkinél tudakozódtam, vajjon nem ismerik-e azt a hölgyet, a ki tegnap itt volt… pinczérektől, ismerősöktől, még a kaszszirnőt sem rösteltem megkérdezni; mindenkitől csak tagadó választ kaptam… Leültem, végig lapoztam az összes illusztrált és nem illusztrált lapokat, de nem olvastam, minden egyes ajtónyitáskor nagyot dobbant szivem. Négy óra lett, öt óra, s még mindig nem jöttek. Végre – boldog pillanat – beléptek. Ő még szebb, még elragadóbb volt, mint tegnap. Velem szemben ültek le, és e pillanattól kezdve szememet róluk le nem vettem, figyeltem minden mozdulatukra, hogy amikor távoznak, gyorsan követhessem őket. Ma is ép ugy, mint tegnap néha-néha rám tekintett, és mosolygott, én pedig folyton pirultam. Félhétkor fizettek, én felkeltem és megelőzöm távoztukat, hogy a vendégek előtt föltünő ne legyen, odakünn megvártam őket. A leány rögtön észrevette, és egy hálás mosolylyal köszönte meg érdeklődésemet. Követtem őket; majd egy kirakat előtt álltak meg, majd meg valami utczai látványosság előtt, s a leány minden alkalmat felhasznált, hogy élénk szemeivel felém tekintsen és mindannyiszor reám mosolygott. Egyszerre megállnak, hosszasan beszélgetnek, a matróna befordul egy házba, míg a lány kissé gyorsabb lépésekkel tovább halad. Szivem hevesen dobogott, minden vér a fejembe szállt – s egy merész határozással mellette teremtem: – Ezer bocsánat, nagysád, engedje meg, hogy bemutassam magam, X szigorló orvos vagyok; megengedi talán, hogy elkisérjem? – Oh kérem, örömmel. �46 IRODALOMTÖRTÉNET Boldogabb nem lehettem volna, mint e pillanatban. Együtt mentünk, én csak ugy szivtam be édes szavait. Csevegett köznapias dolgokról. Mondott sok szépet, jót is, én meg folyton bókoltam, mint egy ügyetlen, szórakozott udvarló, s az alatt folyton tünődtem, hogyan lehetne az ismeretséget állandóvá tenni. Megállt egy földszintes ház előtt. – Bocsánat uram, itt lakom, igen köszönöm a fáradtságát. – Ez kegyetlenség, nagysád; de ha esedezném, csak nyujtana alkalmat, hogy társaságát máskor is élvezhessem? – Hát én nem bánom, szivesen látom, ha meglátogat, mikor nagynéném is itthon van, délután 5 óráig, mert azután elmegyünk. A viszontlátásra! – Megengedi nagysád, hogy már holnap meglátogassam? – Kérem, szivesen. – Oh, kezét csókolom! A viszontlátásra! Egy hétnek vagy hónapnak tünt-e fel e rövid nap, nem tudom, annyi azonban bizonyos, hogy nehezen érkezett el a három óra, mikorra látogatásomat terveztem. Bekopogtattam. Nagynénje fogadott. Nagyon háziasan volt öltözve és miután üdvözölt, tudomásomra adta, hogy valamivel későbbre várta látogatásomat; azután bocsánatot kért, hogy toilette váltás miatt egy pár perczig távolmaradhasson, és az ajtót mutatta, hol Aranka, az én bájos angyalom tartózkodott. Beléptem. Aranka elém jött és viszont üdvözölt. Beszélgettünk aztán sok közömbös dolgokról, mentegetődztem merész lépésemért és ő mosolyogva megbocsátott. Kitártam egész ideális lelki világomat; ő pedig szánalmas pillantást vetett rám és mindig a dolog reális oldalát tüntette fel. – Lássa, nagysád, így bolyongok én egy bizonytalan jövő felé, ma még megélhetek, mert szüleim vagyonosak, de holnap… a jövő titka. – Azért uram előrelátónak kell lenni és a jelenben gondoskodni a jövőről; akárhány ilyen gazdag család van, ahol a pénz bőségesen kijut még a jövőre is és mégis biztosítják a gyermekeket; ön uram rendelkezik ilyen kis összegekkel a jelenben, könnyen nélkülözi azokat és a jövőre biztosíthat velük magának egy igen nagy összeget; nagyon ajánlom önnek e módot; különben, hogy megkönnyítve legyen a dolog, mindjárt hozok önnek megfelelő blankettákat. – Nézze csak, ezek azok, töltsük ki és ön csak alá fogja írni, s biztosítva van 2000 frtra. Nagyot néztem a váratlan fordulaton, de szó nélkül aláirtam az ívet, a hölgyecske pedig szomoruan, lesütött szemmel folytatta: – Bocsánat, uram, hogy ide fárasztottam, de tudja, kérem, a világ szája rossz, én a férfiakat fel nem kereshetem, a megélhetés sulyos feladata pedig megkivánja, hogy én önökkel érintkezzem, ne vegye tehát rossz néven… Különben bemutatom magam: én az F… biztosítóintézet ügynöknője vagyok. K. M. �IRODALOMTÖRTÉNET 47 Ezek után talán kevésbé meglepő, hogy amikor kinyitjuk Kaffka Margit novelláinak gyűjteményét, az első írás benne, az Új típusok kifejezetten érett, modern munka, műfaját tekintve természetesen tárcanovella, még ha annak kereteit szerencsésen és nagyon modern módon szét is feszíti a szerző. Érdekes figyelni, hogyan jelenik meg a sajátos kaffkai írói világ, írói problémakör már ebben a korai, Nagykárolyban megjelent novellában. Az égi lény klasszikusan tárcanovella. Viszonylag hosszú előkészítés, tudatosan közhelyekből való építkezés jellemzi, hogy aztán a csattanó annál nagyobbat szóljon, hogy a zárlat a feje tetejére állítsa, mintegy idézőjelbe tegye, ironikusra változtassa az egész írás hangulatát. Szellemes, hogy elbeszélőnek a novella férfi hősét választja Kaffka, ezzel be is csalogatja a férfiolvasókat a szövegbe. Kávéház, férfiak. Unalom, világfájdalom. Ekkor feltűnik a kávéházban egy csodálatos nő egy idősebb másik kíséretében. Hősünk tehát azonnal lángra lobban, lesi, figyeli a nőt, de az távozik, eltűnik szeme elől. Kiderül, senki sem ismeri. Másnap reménykedve várja, hátha újra megjelenik „az égi lény”. Így is történik. Az elbeszélő most szerencsés, utánamegy, hazakíséri, sőt, meglepetésszerűen engedélyt kap arra is, hogy már másnap délután meglátogassa a nagynénjénél. Hősünk izgatottan készül, elmegy, itt heves, közhelyekkel teli, szerelmes vallomás következik a jövőtlenségről, a magányról. Mire a kisasszony egy biztosítási ívet vesz elő, és annak kitöltését ajánlja. Ennyi. Lám, az önálló, az új típusú nő, amint él a férfivilág adta egyetlen előnyével, amivel rendelkezik, már tudniillik azzal, hogy nőnek született. A novella kifejezetten a férfivilág ostoba közhelyeire játszik rá, és jót nevet is rajtunk. Ebben a pályakezdő írónőben dolgozik valami elemien jókedvű önbizalom. Mintha csak azt üzenné, elbánunk mi még majd veletek! �IRODALOMTÖRTÉNET 48 ANDOR CSABA A Himnuszról (Egy könyv továbbgondolása) 2017-ben igényes könyv jelent meg A Magyar Himnusz képes albuma címmel.1 Az egyes fejezetek szerzői: Voigt Vilmos, aki A modern himnuszok címmel foglalta össze mindazt, amit a világ himnuszairól tudni érdemes, különös tekintettel az ún. néphimnuszokra; Szabó G. Zoltán (a Kölcseykritikai kiadás szerkesztője, és a szerző életművének legjobb ismerője), aki Kölcsey Hymnusa címmel, Bónis Ferenc pedig (Erkel legavatottabb értője), aki A Himnusz születése és másfél százada címmel írt értekezést. Végül a kötetet Riskó Kata: Erkel Hymnuszának keletkezése és hagyományozódásának története az első világháborúig című dolgozata zárja, és egy DVD-melléklet, amelyen régi Hymnusz-előadásokat lehet meghallgatni. A helyesírási eltérések tudatosak. Szabó G. Zoltán következetesen, a kéziratnak (és a szerző életében megjelent szövegközléseknek) megfelelően a Hymnust tartja a Kölcsey-mű címének, Erkel viszont a Hymnusz címet írta kottája fölé élete alkonyán. (A pályamű másolója is így írta a címet, viszont a megjelent kottában már Hymnus szerepelt.) A kötetből számos érdekes részletet tudhatunk meg a világ himnuszairól, Kölcsey művének előzményeiről, Erkel (és más pályázók) zenéjéről. Legfőbb érdemének mégis azt tartom, hogy inspiráló, az egyes témák továbbgondolására készteti az olvasót. Szabó G. Zoltán tanulmánya részletesen kitér mindazokra az irodalmi és történelmi hagyományokra, amelyek a vers egyes sorainak, sőt: egyes szavainak helyes értelmezéséhez szükségesek. Az izgalmas és szerteágazó hagyományok nyomán az az érzésünk támadhat, mint sok más részletgazdag verselemzésnél: a szerző alapvetően más alkotások hatására írhatta művét, s ha volt is személyes oka az alkotásra, arról (ha csak ő maga nem árult el valamit a leveleiben, naplójában, ismerőseivel való beszélgetéseiben) általában nem sokat tudhatunk. 1 A magyar Himnusz képes albuma. Országos Széchényi Könyvtár–Argumentum Kiadó, Bp., 2017. [A továbbiakban: HIMNUSZ] �IRODALOMTÖRTÉNET 49 Meggyőződésem, hogy a Hymnus megértéséhez, pontosabban a mű megírására sarkalló közvetlen előzmények egyikéhez közelebb kerülünk, ha nemcsak azt vizsgáljuk: mi mindennek a hatására íródott, hanem azt is, hogy minek az ellenében. Az 1822-es évszámmal (valójában 1821 végén) megjelent első Aurora almanach egy magyar nemzeti himnusznak szánt művet is tartalmazott, Kisfaludy Sándor: Magyar Nemzeti Ének c. művét.2 A cím ugyan nem tartalmaz idegen szót, de ez nem lehet ok arra, hogy ne himnusznak tekintsük a művet. Kölcsey versével ellentétben ez igazi himnusz volt, bizonyság rá, hogy a könyv mellékletében szerepelt Schreiber Károly kottája is, vagyis elénekelhető volt, szemben Kölcsey versével, amelyet csak olvasni vagy szavalni lehetett, legalábbis abban a formájában, ahogyan szerzője életében közreadták. Kölcsey biztosan olvasta a könyvet, hiszen megjelent benne egy verse (Az ideál). Abban is biztos vagyok, hogy (finoman fogalmazva) nem derítette jókedvre, amikor a címoldal után egy egész lapot betöltő ajánláson akadt meg a tekintete: „FELSÉGES / KAROLINA AUGUSTA / AUST2 Kisfaludy Sándor 1822. Magyar Nemzeti Ének. In: Aurora hazai almanach, kiadá Kisfaludy Károly, Pesten, Trattner János Tamásnál [1821] 344–346. [A kotta a kötet végén, a Jobbítások utáni 5–8. lapon található.] �IRODALOMTÖRTÉNET 50 RIAI CSÁSZÁRNÉ / ÉS / MAGYAR ORSZÁGI KIRÁLYNÉNAK. / Mélységes / Jobbágyi tisztelettel.” Sajnos, Kisfaludy Sándor verse is ebben a (Kölcsey szabadelvű felfogásától vélhetően markánsan eltérő) szellemben íródott. Ahhoz, hogy megsejtsük, mit érezhetett és gondolhatott Kölcsey a himnusz olvastán, az egyetlen út az, ha elolvassuk a művet. 1. 2. A’ Nemzetnek teste a’ Nép, Feje annak a’ Király; A’ nemzettest erős és ép, Virág- ’s gyümölcs korban áll, Míg azt ősi törvényinek Erős lelke élteti; — Idő’ ’s világ’ vészeinek Dühe meg nem döntheti. Tartsdmeg, Isten, Fejdelmünknek, Nemzetünknek, Törvényünknek Háromágú kötelét! Egy testté váltt lételét! A’ jó Király édes Attya Hív népének: törvénnyel, ’S kegyelmekkel igazgattya, Nem változó önkénnyel. A’ Nemzettest’ boldogságát Hordozván nagy szívében, Onnön [!] őrzi szabadságát, — Törvény ’s fegyver kezében. Áldmeg, Isten a’ Nép’ Attyát, Ágozattyát és Magzattyát! — Imígy kiált minden hív, Királlyát szerető szív. 3. 4. A’ hív Magyar jó Királlyát Tiszteli és szereti; Megjárni a’ világpállyát A’ Népet Ő vezeti. A’ Magyar hív Királlyáért Kész kikelni vérével; Kész áldozni Hazájáért Értékével, éltével. Táplálly, Isten, elméinkben, Szíveinkben, míveinkben Megegygyező Értelmet! Öszvehangzó Érzelmet! Tiz századot kiélt ’s állott Árpád Népe ’s törvénnye: ’S boldog volt, bár vérbe szállott Más Nemzetnek’ napfénnye; Kormánnyában ’s törvényiben Élvén, halván, soha mást Nem kíván, mint a’ Régiben Boldog örök maradást! — Tarcsd-meg, Isten, Nemzetünket, Királyunkat, Törvényünket, Boldog Egygyességében, Erejében, Fénnyében! Tekintsünk el ezúttal az esztétikai és poétikai szempontoktól, attól, hogy a Magyar nemzeti ének Kisfaludy Sándor életművén belül sem tartozik a legsikerültebb versek közé. A könyv elejének és végének aulikus hang- �IRODALOMTÖRTÉNET 51 vétele egészen biztosan nem nyerte el Kölcsey tetszését. (Ezután már csak egy vers következik az Aurorában: Vitkovicsnak a Felséges csázárnéhoz [!] című négysorosa.) Ha nem lett volna szabadelvű politikus Kölcsey, református emberként még akkor is ellenérzést váltott volna ki belőle Kisfaludy Sándor éneke, hiszen aki a pápaság intézményét elutasítja, az általában az egyeduralom egyéb formáiért sem tud lelkesedni. Úgy vélem, Kölcsey Hymnusának ez az egyik közvetlen előzménye; részben ennek elutasítása késztethette később a versírásra. Azt, hogy mennyivel később, sajnos nem tudjuk. A sokat emlegetett (1823. január 22-i) keltezés a kéziraton kételyeket ébreszthet, egyáltalán nem világos ugyanis, hogy mire vonatkozik. Lehetséges, hogy a vers első fogalmazványának időpontja, de éppígy elképzelhető az is, hogy az utolsó (végleges) változaté. Más kéziratot nem ismerünk, s ami fennmaradt, az egy versíró füzetben szereplő, javításokat nem tartalmazó tisztázat. Kölcsey nyugodtan írhatta az aznapi helyszínt és dátumot a verscím alá, de az sem zárható ki, hogy a korábbi fogalmazványról azt is csak átmásolta. Azon viszont, hogy nem siette el a közreadást, nem csodálkozhatunk. Alig több mint egy évvel Kisfaludy Sándor énekének megjelenése után kínos lett volna az érintett testvérének (az Aurorát ekkoriban Kisfaludy Károly szerkesztette) elküldeni a maga „ellenhimnusz”-át. Hiszen Kisfaludy Károllyal jó viszonyban volt; emberi (és szakmai) kapcsolatok hálójának összetett rendszerét bolygathatta volna meg ezzel a lépésével. Inkább évekig várt tehát, s így csak az 1829-es almanachban látott napvilágot a Hymnus, amikor már mindenki régen elfelejtette Kisfaludy Sándor művét. Ami viszont érthetetlen: ha már egyszer ilyen címet adott a versének Kölcsey, miért nem tett közzé igazi himnuszt? Miért nincs ugyanúgy kottája, miként Kisfaludy művének? Különösebb gondot már csak azért se jelenthetett volna a komponista megtalálása, mert a korábban megjelent A váró leány című versének kottája is volt: br. Podmaniczky Lajos szerezte a zenét.3 Erre látszólag nincs magyarázat, sőt, amennyire meg tudom állapítani, észszerű feltételezés sem fogalmazódott meg eddig. Az biztos, hogy 1823 elejétől 1828 végéig bőven lett volna ideje a költőnek arra, hogy zenét komponáltasson a vershez, ám ezt elmulasztotta megtenni. Szerintem a legegyszerűbb magyarázat a legvalószínűbb: nem tekintette 3 Érdekes módon Kölcsey verseinek kritikai kiadásában ilyen verscímet nem találtam. Ugyanakkor Szinnyei Józsefnél a Kölcsey-bibliográfiában (Magyar írók élete és munkái VII. 16.) ezt olvassuk: „Zsebkönyv (1822-re A váró leány, zenemelléklet báró Podmaniczky Lajostól)”. �52 IRODALOMTÖRTÉNET egy igazi himnusz szövegének a versét. Hiszen, ha jobban megnézzük, a nyolc versszakból csak kettő, az első és az utolsó felel meg a klasszikus feltételeknek, a többi inkább történelmi áttekintés; pl. a fohász a közbülső hat versszakból hiányzik. Verse annyira eltért a kor ismert nemzeti himnuszainak szövegeitől, hogy Kölcsey fejében szerintem meg sem fordult az a lehetőség, hogy alkalmas zenével esetleg nemzeti himnusszá válhat. Vagy inkább néphimnusszá: nem hagyhatjuk ugyanis figyelmen kívül, hogy a kézirat első (cím)sorában a magyar nép szerepel. (A Marseillaise-t viszont bátran figyelmen kívül hagyhatjuk; ma ugyan himnusznak tekintjük azt is, de teljesen kizárt, hogy Kölcsey annak tartotta volna.) Akkor viszont fölösleges a kotta. Nagyon valószínű, hogy a Hymnus a későbbiekben éppen azért válhatott igazi himnusszá, mert eredetileg nem volt az. Ha ugyanis kottamelléklettel látta volna el a szerző, akkor fölöttébb valószínűtlen, hogy utóbb a Nemzeti Színház pályázatot írt volna ki a megzenésítésére. Zenét komponáltatni egy vershez, amely eleve kottamelléklettel jelent meg, nem túl értelmes dolog. A siker titka tehát a sikertelenség volt, hiszen sikeressé csak Erkel megzenésítése után válhatott az immár elénekelhető himnusz. (Állítólag volt már egy korábban készült, kéziratban maradt kottája a Hymnusnak, ezt azonban, még ha esetleg tudtak is a létezéséről a pályázat kiírói, nyugodtan figyelmen kívül hagyhatták.) A művel kapcsolatban azonban van még egy talány: az, hogy valójában mi is a címe? A közfelfogás szerint (és Szabó G. Zoltán is ezen a véleményen van), Hymnus, ami pedig az ezt követő vessző után áll: „a’ Magyar nép zivataros századaibol.”, az alcím. Nem tudok róla, hogy bárki is megindokolta volna ezt a feltételezést, noha nem vitatnám az ésszerűségét. A gondot főképp az jelenti, hogy Kölcsey egész életműve sem kínál semmiféle viszonyítási alapot a talány megfejtéséhez. Az alcím ritkaságszámba megy Kölcsey költészetében, alig fordul elő, hogy alcímet adott volna valamelyik versének, arra pedig végképp nem találunk példát, hogy a vers címe és alcíme, akár együttesen is, ilyen hosszú lenne. A verscím pl. csak kivételes esetekben áll háromnál több szóból. [A kritikai kiadásban szereplő, 1823 végéig keletkezett versek címei 31 esetben egyetlen szóból állnak, 35 esetben két szóból, 10 esetben három szóból és 3 esetben négy szóból. Öt szóból álló verscím egyáltalán nincs, hat szóból álló pedig csak egy, a Hymnus. (A névelőket is egy-egy szónak tekintettem.)] Mi végre ez a Kölcseytől oly idegen bőbeszédűség? A gondot csak növeli a kézirat tagolása, amely egyáltalán nem arra vall, hogy alcímmel állnánk szemben: „Hymnus, a’ Magyar nép / zivataros �IRODALOMTÖRTÉNET 53 századaibol.” Ha új sorban vagy zárójelben állna az, amit a közvélekedés alcímnek tart, akkor minden rendben lenne, ám így, vesszővel elválasztva, a címsorban folytatólagosan írva és kis betűvel kezdve, legalábbis elgondolkodtató, vajon Kölcsey minek szánhatta? Úgy vélem, ennek nincs is különösebb jelentősége, az viszont mindenképpen kérdés, hogy miért ilyen hosszú és Kölcsey költészetétől idegen a cím (vagy alcím)? Feltételezésem szerint azért, mert a szerző világossá szerette volna tenni, hogy nem igazi himnuszról van szó, hanem csupán a régi korokat himnikus keretbe foglaló versről, s ezt csak egy megszorító megjegyzéssel (ha úgy tetszik: magyarázattal vagy magyarázkodással) tudta megtenni. A műnek a megzenésítés (1844) utáni története is érdekes, helyenként fordulatokban gazdag. Kölcsey szövegén ugyan tudomásom szerint csak egyszer változtattak: Hóman Bálint rendelete nyomán, amelyet a Himnusz éneklésének empirikus megfigyeléseivel véltek alátámasztani. 1939től, a gyakorlatban már korábban elterjedt megoldást követve, a szöveg így módosult: „Hozz reá víg esztendőt”. Néhány évtizeddel később azonban ismét a szerzőpáros eredeti elgondolása szerint kellett elénekelni, így ma is az említett sor első szótagjára esik a hajlítás. (A problémát elkerülhette volna a zeneszerző, ha a 6. sorban is úgy jár el, miként a 2., 4. és 8. sorban, ha tehát a hajlítás az 5. szótagnál állt volna: „Hozz rá víg eszteendőt”. Tudomásom szerint soha senki sem elemezte, hogy miért nem így járt el.) A szöveg állandósága azért érdekes, mert bizonyos tájnyelvi elemek mára annyira ritkán használtakká váltak, hogy pl. a „Nyújts feléje védő kart” sort ma már szinte mindenki félreérti, és nem az eredeti jelentést tulajdonítja neki (’Nyújts föléje védő kart’). Az a körülmény, hogy Erkel lett a Nemzeti Színház pályázatának győztese, s hogy ezt követően több helyen is előadták, majd egyre több helyen a közönség is énekelte a Hymnuszt, sokakban azt a meggyőződést alakította ki, hogy a mű története 1844-től kezdve egyértelmű sikertörténet volt. Ám meglepő módon ez nem egészen így volt. A siker ellenére voltak, akik úgy gondolták, hogy ez azért még nem „igazi” nemzeti (vagy nép-) himnusz. Nehéz lenne megmondani, hogy mivel lehettek elégedetlenek: Kölcsey versével vagy inkább Erkel zenéjével? Szabó G. Zoltán egy érdekes felkérésről számol be, amely jelzi az elégedetlenséget. „Megjegyzendő, hogy 1845-ben a Kisfaludy Társaság nevében Toldy Ferenc felkérte Vörösmartyt egy »jeles, maradandó nemzeti hymnus« megírására, s e munkát 30 arannyal szándékozták jutalmazni. A költő erre az alkalomra meg is írta a Hymnus című költeményét, mely voltaképpen egy ki- �54 IRODALOMTÖRTÉNET rályhimnusz, a Kölcsey-féle nemzeti himnusz ellensúlyozására.”4 Szabó G. Zoltán nem foglalkozik részletesebben ezzel a kitérővel, ami érthető, hiszen Vörösmarty Hymnusának – kínos ezt leírni – gyakorlatilag nincsen jelentősége. Toldy Ferenc felkérése azonban jelzi, hogy az előző évben díjat nyert alkotással nem volt igazán elégedett. Érdekes az is, hogy Vörösmarty nem sértődött meg a kérés hallatán. Pedig tényleges funkcióját, használati módját tekintve a megzenésített (és 1843-ban pályázatot nyert) Szózat is a néphimnusz szerepét töltötte be ekkoriban. (Ezt jelzi az is, hogy a kezdetektől napjainkig számos rendezvényen mindkettőt eléneklik.) Az a feltételezés, hogy Toldy valamiért nem kedvelte volna Kölcseyt, nem tűnik túl valószínűnek; nem a szerzővel, inkább a művel lehetett elégedetlen, bár az nem világos, hogy szakmai vagy inkább gyakorlati megfontolásból. Vagyis nem tartotta igazi néphimnusznak, vagy csak a megzenésített mű hatása maradt el a várakozásától (amiben persze a zenének is lehetett szerepe). Mindenesetre feltűnő, hogy irodalomtörténetének 1876-os kiadásában a Kölcseyt taglaló fejezetben egyáltalán nem említette a Hymnust, jóllehet a közreadott 18 vers egyike épp ez a mű. Ugyanakkor Vörösmarty-életrajzában futólag ugyan, de megemlíti a hasonló című verset: „Hymnus, a Kisfaludy-Társaság által jutalmazva”.5 Az biztos, hogy Toldy Ferenc nem volt egyedül a vélekedésével. Riskó Kata a tanulmányában idéz az Életképek 1844. július 10-i számában megjelent írásból: „Évek előtt képtelenségnek gondolák némellyek azt: hogy lehessen magyar daljáték; ’s ime vannak magyar daljátékink is már. Igy voltunk a’ hymnusz körül is; ’s noha ezen hymnusz még nem ollyan, hogy a’ világi összes zenészet valódi hymnuszai közt a’ legelsők közt megálljon, de az mindenesetre jeles, kitünő, mellyben büszkélkedhetünk – ’s van tehát hymnuszunk, ’s be van bizonyítva, hogy a’ magyarnak is lehet, ’s pedig ennyi ’s illy jeles zenetehetségek mellett, akármennyi hymnusza is; csak rajta! haladjunk.”6 Ebből annyi azért kiderül, hogy a külföldi „világi” himnuszok legsikerültebb darabjait tekintette a cikkíró mércének. A szóhasználata pontos, hiszen a templomi himnuszok ellenpólusáról van szó; nehéz volna megmondani, hogy van-e, s ha igen, akkor mi a különbség a néphimnusz és a nemzeti himnusz között, mindenesetre mindkettő „világi” himnusz. (AnHIMNUSZ 68. Toldy Ferenc 1876. A magyar költészet kézikönyve a mohácsi vésztől a jelenkorig. Franklin-Társulat, Bp., IV. k. 241. 6 HIMNUSZ 97. 4 5 �IRODALOMTÖRTÉNET 55 nál nyilvánvalóbb, hogy mi az állami himnusz: az, amit a törvény annak nevez.) Valóban: ekkoriban az angol és az osztrák himnusz volt a legismertebb, amelyeknek a szövegeik, de talán még inkább a zenéik eltértek Erkel nem is titkolt templomi jellegű zenéjétől. Az andante religioso instrukció a kotta elején már előre jelezte, hogy milyen hangulatú zenére számíthatunk, s ezt erősítették a továbbiak is: az előjátékban (a kötet DVDmellékletén egy ilyen előadás is szerepel) az első és a negyedik ütemben kétszer is megszólal a harang. („mély Harangszó / vagy Tamtam” – áll a kottában.”) Vagyis alighanem a mű templomi jellege, s ezáltal a mérceként szolgáló külföldi (osztrák és angol) himnuszoktól való markáns eltérése lehetett a fő oka annak, hogy a Hymnuszt sokan a siker ellenére sem találták elég alkalmasnak arra, hogy nemzeti himnusszá váljék. Ám ha a szakma egyöntetű elismerését nem is vívta ki eleinte, a közönség elfogadta nemzeti himnuszként, és ezáltal valóban azzá is vált. Az előadásmódja is egyre inkább a templomi jelleget erősítette, bár nehéz megmondani, hogy a kotta apróbb, főképp a ritmust érintő változtatásai, a choriambusok megszüntetése vagy a hajlítások számának csökkentése (különösen a nyomtatásban megjelent első kiadáshoz képest) miért történt. Az is elképzelhető, hogy Erkel az utolsó fennmaradt kéziratánál már figyelembe vette azt is, hogy a közönség hogyan énekli a művét. De az is lehetséges, hogy művének koherenciáját kívánta növelni és a ritmust az andante religioso instrukcióval összhangba hozni. Hiszen a choriambus, ellentmondva az instrukciónak, nyugtalanságot, szenvedélyességet fejez ki. (Hasonlatokkal élve: nehéz lassan, méltóságteljesen csuklani vagy kimérten, áhítatosan szökdécselni.) Riskó Kata a tanulmányában komoly teret szentelt a korai Hymnusz-kottákban szereplő choriambusoknak, az azzal kapcsolatos hagyományoknak és vélekedéseknek. Van azonban a közölt kottáknak és a hangfelvétel-mellékleteknek még egy érdekességük. Eredetileg a Hymnusz végén is volt ismétlés, ugyanúgy, mint pl. a Szózat megzenésített változatánál. Ma az utóbbit ismétléssel, az előbbit viszont ismétlés nélkül énekeljük. Az érdekes azonban az, hogy a kórusok még a 20. század első felében is általában ismétléssel énekelték, pedig Erkel utolsó kottájából már hiányzott az ismétlő jel. Egyébként a Dohnányi-féle előadásnak is az a (laikus számára is) feltűnő sajátossága, hogy az általa vezényelt előadás is megőrizte az ismétlést. �KÉPZŐMŰVÉSZET 56 „Ne legyen gyűlölet!” Beszélgetés Botos Zoltán festőművésszel Beszélgetőtárs: Gréczi-Zsoldos Enikő Botos Zoltán salgótarjáni festőművészt kérdeztem munkásságáról, életéről. Ha ő nincs, nem ismerhetjük Balázs Jánost, a festő- és költőzsenit. Ha nem visz vásznat, ecsetet és festéket Balázs Jánosnak, ma nem ismernénk a nevét. A Dornyay Béla Múzeum munkatársai nemrégiben készítettek filmet Balázs Jánosról, „a csillag-igazgatóról”, amelyben Botos Zoltán is mesél a vele töltött időről, karizmatikus személyiségéről. De barátja volt Szepesi József költő is, akivel együtt nőtt fel, s akinek tiszteletére emléktáblát avattak nemrég egykori vásártéri otthonának a falán. Az avatóünnepségen Botos Zoltán mondott emlékező beszédet, korábban pedig egy Salgótarjánban rendezett konferencián elevenítette fel emlékeit Szepesi Józsefről. Milyen volt a gyermekkorod az egykori salgótarjáni Cigányhegyen (vagy másképp: a Cigánydombon)? Mivel foglalkoztak a szüleid? A Pécskő utca végén, a Cigányhegyen születtem, heten vagyunk testvérek, az öcsém kivételével mindannyian ott jöttünk a világra. A szemközti Rokkanttelepről járt át a Cigányhegyre egy bábaasszony, ő segítette világra a gyerekeket. Szegények voltunk. Az édesapám szobafestő-mázolóként dolgozott, alapító tagja volt a salgótarjáni KTSZ-nek. Kitűnően hegedült és gitározott, de nem játszott éttermekben, csak otthon hallottuk. Néha a Pécskő úti kiskocsmába elment a hegedűjével, és ott játszott némi italért, egy kis aprópénzért. Megmaradt bennem, hogy otthon velünk, gyerekekkel soha nem beszélt durván, megválogatta a szavait, választékosan beszélt, ezzel is próbált nevelni. Édesanyám is, ő is szeretett olvasni, én is megszerettem az olvasást. Téged megtanított zenélni édesapád? Próbált, de nekem nem ment, ám a zenét imádom. Szívesen hallgatok klasszikus zenét, gyakran hallgatom a Bartók rádiót. Nagyon kedvelem Beethoven, Bach zenéjét, de a hagyományos jazzt is. A képzőművészetre, a festésre mint alkotómunkára azonban rátaláltál. Korán megmutatkozott a festék és az ecset alkotta világ iránti vonzalmad? �KÉPZŐMŰVÉSZET 57 Igen, már gyerekkoromban festegettem, rajzolgattam, először gombfestékkel. Elsős lehettem, amikor először bejutottam Balázs János bácsihoz. Édesapám hordta neki a könyveket a könyvtárból. Könyvbarátok voltak, beszélgettek az olvasmányokról. Egyszer elkísértem édesapámat. Míg beszélgettek, be-bekukkantottam a kunyhójába, s ott a falakon láttam rajzokat, ki is voltak színezve. A magyarság nagyjairól voltak ott mellképek, politikusokról, költőkről, emlékszem, Széchenyi, Deák, Kölcsey, Petőfi, Arany János... Ez annyira belém ivódott, hogy még ma is emlékszem. Te is kedveled az irodalmat. Mit olvasol szívesen? A szüleim, emlékszem, cserélgették a könyveket egymás között a Cigányhegyen. Én is mindig kedvemet leltem a remekművekben. Élvezettel olvastam Jókait, a francia realistákat: Victor Hugót, Balzacot, Stendhalt; az orosz írókat, a németeket… A legeslegnagyobb élményem Thomas Mann. Az a fennkölt fogalmazás nagyon megkapó. Volt olyan, hogy megihletett egy irodalmi mű és az élményből létrehoztál képzőművészeti alkotást? Balázs János versei ihlettek meg. A könyvem1 elején olvasható a Mottó című verse. Ennek az első sorai ihlették egy képemet: „Nincsenek verseim, / csak álmaim, / nem is kétlábon járok, / csak a képzelet szárnyain lebegek kábán, valahol:” A könyvem elején is az a kép látható, amint Balázs János egy ecsettel a kezében lebeg a Cigányhegy fölött. Mik a témáid, mi az, amit szívesen vászonra viszel? Nagyon nagy élmény volt 1991-ben a mártélyi művésztábor. Szabó Tamás képzőművész2, gyerekkori tarjáni barátom költségén, az ő meghívására jutottam el oda. Én nem tudtam volna finanszírozni. Óriási élmény volt, évekig ebből táplálkoztam. Ott több képem is készült, pl. a Mártélyi pajta és a Szénaboglya3. Egyik reggel, amikor nekivágtam a tarlónak, ott volt egy búzamező, azt elhagytam, s akkor találtam rá erre a pajtára. Kezemben volt a mappa, leültem, elkészült ez a pasztellkép. Akkor hirtelen jött egy óriási nyári zápor. Jöttem kifelé erről a tanyáról, elhagytam a búzatáblát, lépkedtem a tarlón keresztül. Azt vettem észre, hogy nagyon fáj a lábam. S a végén megálltam, már elállt az eső, ragyogóan sütött a nap, s rájöttem, hogy miért fáj a lábam. Mert lábujjhegyen jövök kifelé. Botos Zoltán 2014. Beszélgetéseim Balázs Jánossal. Salgótarján Salgótarjánban a Pécskő út elején áll Szabó Tamás Balázs Jánosról készített szobra. 3 Ld. a borítón. 1 2 �Mártélyi pajta (Az eredeti színes pasztellkép) �KÉPZŐMŰVÉSZET 59 Mert ahogy lenéztem a földre, a víztócsákban ezernyi csodát láttam: bogarakat, apró virágokat, a természet ezer csodáját, amit soha el nem tudok felejteni. És vigyáztam rá, nehogy eltapossak valamit. Olyan szépen meg tudod fogalmazni az élményeidet, hogy akár szépíró is lehetnél. Erre nem vállalkoztál még? Többször próbálkoztam írással, vannak rövid prózai írásaim, de még novellának sem tekinthetők. Csak a saját élményeimet tudom leírni. Olyan képzelőerőm, hogy önálló regényt írjak, az nincs. Néhány éve elmentünk Alsókubinba, Balázs János szülőhelyére, ennek az utazásnak az élményeit írtam én le. Hol tanultál? Milyen iskoláid voltak? Kitől tanultad a festészetet? Az alsó tagozatot a Pécskő úti kisiskolában végeztem, felsőben átkerültünk a Rákócziba. Édesanyámnak volt egy rossz emléke az iskolás éveimből. Elsőben behívták őket szülői értekezletre, és azt vette észre, hogy csak a cigány szülők vannak ott. A tanító néni ugyanis más időpontban hívta be őket, elkülönítve a fehér gyerekek szüleitől. Úgy megharagudott, hogy azután többet nem ment szülői értekezletre. Velünk, gyerekekkel azonban nem tettek különbséget. Nem akartam lemaradni, mindig igyekeztem. Nyolcadikban osztályelső voltam. Kitűnő tanáraink voltak, úgy éreztem, szerettek. Utána a Madách Imre Gimnáziumba kerültem, két évig jártam oda. De aztán elmentem ipari tanulónak, hogy segíthessem a családot. Üveges-képkeretező szakmát szereztem, és mint ipari tanuló az Építő-Tervező KTSZ-nél voltam. Aztán a régi tanácsépítőnél, a NOTÉV-nél dolgoztam. 20 évesen megnősültem, három gyerekünk lett. Amikor a második lányom megszületett, akkor érettségiztem le levelező tagozaton. A festészetet nem tanultam. Iványi Ödönhöz mentem el, Földi Pétertől kaptam tanácsot, Szabó Tamás barátom nem kímélt a kritikával, de ezt a jobbítás szándékával, barátsággal tette. Milyen módszerrel készíted a képeidet? Vászonra dolgozom vagy rétegelt lemezre, ha hozzájutok. Olajfestékkel festek. Drága az alapanyag, van, hogy nem jut rá a kis nyugdíjból. Ha a festészet történetéből kellene valakit kiemelned, kit választanál? Én Van Goghtól nem tudok elszakadni. A képeiden is látok Van Gogh-os vonásokat. Az ecsetkezelésed emlékeztet az ő festményeire. Van is. Kérdezték már, hogy miért nem tudok elszakadni. Egyáltalán nem vagy Van Gogh-utánzó. A képeid felismerhetően Botos Zoltán-iak. �KÉPZŐMŰVÉSZET 60 Valóban nem utánzom, csak érződik a hatása. Mikor 90-ben Szabó Tamással elmentünk a Velencei Biennáléra – olyan barátom volt, hogy ő finanszírozta –, elmentünk a Giottótól Cézanne-ig című kiállításra. Egy hatalmas falon kisméretű képek voltak, de vagy 600 darab. Ránéztem a falra, kiszúrtam egy képet, odavonzott. És mi volt? Egy Van Gogh-kép. Régi vágyam volt az Uffizi Képtár. A fiam jóvoltából eljutottam Firenzébe, előtte elvitt Rómába is, a Sixtus-kápolna ájulat. Az Uffiziban Michelangelo A szent család c. képét akartam megnézni. Ott remekműveken keresztül megy az ember, de az az egy kép úgy belém ivódott, ahogy az az isteni fény megvilágítja a szent családot! Ahogy néztem, rádöbbentem, hogy ez nem fehér fény, hanem maga a Fény. Kábultan jöttem ki onnan. Másnap átmentem az akadémiára, mert ott van az eredeti Dávid-szobor. Az tökéletes. De engem nem is az ragadott meg, hanem ahogy bemész, kétoldalt Michelangelo rabszolgái. Ahogy azok meg vannak faragva, ahogy a kőből próbálnak kibújni! És Michelangelo nem hagyta, hogy kibújjanak. Azok a mozdulatok! Az a szabadság utáni vágy! Engem ez döbbentett meg. Nyár (Az eredeti színes olajkép) �KÉPZŐMŰVÉSZET 61 Valaha foglalkoztál azzal, hogy akár fából, akár kőből kihozz valamit? Nincs formaérzékem. Próbálkoztam, de valahogy nem érzem. Viszont a színeket nagyon. Többségében élénk színekkel dolgozol. Többségében igen. Tavaly ősszel megláttam Marokkóban, a Kis-Atlaszban, fönn egészen magasban a kék várost. Ott a kis zegzugos utcákon mindenfelé kék. Gyerekkorom Cigányhegyére emlékeztetett. Azért kék minden, mert rájött az ottani lakosság, hogy a kéket nem bírják a szúnyogok. Az ultramarinkékkel festenek, annak a világosabb és sötétebb változatát is használják. Az engem annyira megragadott! Érdekes, ahogy a fény bejut azokon a kis réseken az udvarba például vagy az utcába, és megvilágítja ezeket a kékeket. Nagyon érdekes, hogy viselkednek a fény hatására a kékek, most ezt a hangulatot próbálom visszaadni. Hoztam onnan pigmenteket, por alakban árulják az utcán. Elsősorban az ultramarinkéket, de vannak más kékek is, olyan is, amelyik majdnem szürkébe hajlik. Ezt ők úgy használják, hogy vízzel keverik, de rájöttem otthon, hogy olajjal is jó. Hol voltak kiállításaid? A Salgótarjáni Tavaszi Tárlatokon állították ki a képeimet, iskolai galériákban önálló kiállításaim voltak, szerepeltem csoportos kiállításon, volt közös kiállításom Losonczy Ildikóval és Szabó Tamással. A József Attila Művelődési Központban Handó Péter verseivel jelentek meg a képeim, Budapesten egy galériában volt önálló kiállításom. Az Egri Akvarellbiennálén is szerepeltem, ez nemzetközi kiállítás volt. A legtöbbször Földi Péter Kossuth-díjas festőművész nyitotta meg a tárlataimat, az első önálló kiállításomat is, amelyre Molnár Péter válogatta a képeimet. Emlékszem, néhány éve történt egy baleseted, ezért hosszú ideig kórházban voltál. Leestem a cseresznyefáról. Szörnyű állapotba kerültem, két ágyékcsigolyám és az összes bordám összetört, az egyik a tüdőmet átszúrta. Elviselhetetlen fájdalmam volt. Hogy ne ártsak magamnak, kikötöztek, a számba csontot tettek, hogy arra harapjak rá. Több hónapig voltam kórházban. Csodának tartották az orvosok, hogy egyáltalán életben vagyok. Akkor már nem aludtam vagy tíz napja, minden levegővétel iszonyú fájdalom volt, teljesen kimerültem. Egyik este mély álomba zuhantam. Álmodtam, de ez az álom olyan valóságos volt, hogy ma is látom. Azt álmodtam, hogy a Vág felső folyásánál vagyok, ott egy kis vízesése volt a folyónak, és hogy valaki hív ki. Csobogott a víz. Farönkök voltak ott, azokon ömlött át a kristálytiszta víz. Azt láttam, hogy egy henger alakú tárgyon, amit a víz sebessége forgatott, nagy biztonsággal jár az a férfi, �KÉPZŐMŰVÉSZET 62 aki engem hívott. Először háttal láttam, de már akkor sejtettem, ki ő. Megkerültem, hogy szemből láthassam. Nagyon szép férfi szakállal. Jézus volt. Bordó köpenyben, a gallérja valamivel világosabb. A keze a köpenye alatt volt. Amikor szembe kerültem vele, kivette a kezét, intett és ezt mondta: – Ne félj! Vigyázok rád. Meg fogsz gyógyulni. Evangéliumot mondasz most, az újszövetségi történetekhez hasonló csoda történt veled. Nyugalom szállt rám akkor. Belőle jött ez a nyugalom, szinte súlytalan lettem én is. A szeretet, hogy bízzak, az is átjött tőle. Attól a pillanattól szépen, lassan gyógyultam. Addig is hívő voltam, de azóta még erősebben. Tudom, hogy vigyáz rám. Azóta jobban megy a festés is, azóta írok. Ez egy csoda, ami velem történt. Ez valóban az. A gondviselő Isten szeretete. Kegyelmi állapot, hogy ezt lejegyezhetem. Biztos vagyok abban, hogy emberek életutai rendelésszerűen találkoznak. Köszönöm, hogy találkozhattam, beszélgethettem veled. Mit kívánnál embertársaidnak? Az egyszerűségben hiszek, az emberi kapcsolatokban. Ne legyen gyűlölet! Semmi értelme az ellentéteknek. Igyekezzünk a jót meglátni! Higygyünk Istenben! Én pedig azt kívánom neked, hogy Isten adjon erőt, hitet, egészséget, sok igaz barátot és olyan emberi világot, amelyben jó élni és alkotni. Parkrészlet Clonmelben (Az eredeti színes olajkép) �SZÉPIRODALOM 63 HARTAY CSABA Éjjel kirabolják a tél sírkamráit Kora tavaszi esteledés. Gyanta hűl a csonka törzsön. Az évszak nem tud a saját létezéséről. A gyanta sem. Az est sem tud a gyantáról. Mégis mélyíti színeit. Nem kell tudat, csak esemény. Csak a vezeték, ahogy aláhúzza az eget. Hangsúlyosak a magány áramütései. Az árokban alvó hófolt holnap már nem lesz. Talán már éjjel kirabolják a tél sírkamráit. Csak az létezik, amit megérintünk, pislákol, majd eladja magát az éjnek. Nem születik, nem kel fel. Nem hal meg, nem fekszik le. Az állandóság évszaka ez. Örök napszakban ázunk. Öreg tavasz ez. Korai, de máris vén. Vénülő napszakok fekete kendői. Csattogó sátorvásznak integetnek. Majd szélcsend, és suttogva kibeszéljük a minket körülvevő, érinthetetlen díszleteket. Az esteledés halmazállapota gyanta. De nem tud rólam se az est, se a gyanta. Az árokban alvó hófolt eladja magát a tavasznak. �SZÉPIRODALOM 64 HARTAY CSABA Leoltott nappalok Akkor maradjon január, negyvenegy felé. A kilencvenből letörött kisebb darab ússzon. Ne tengeren, csak parthorizontos holtágon. Elhagyott múltam lakatlan ingatlan. Szétrobbant izzók a leoltott nappalok. Tobozok potyognak esős éjen. Kitapintani a tűlevélszőnyeges közeledést. Mindig közel voltunk. Mindig volt égve hagyott. Hadd hagyjam égve az utolsó bolygót. A világűr szerveimben tágul, szakad tovább. Kilélegezzük a testetlen űr fémszilánkos útporát. Úgy akarok visszatérni, meghívó nélkül. Tépett szalag legyen mellemre tűzve. Egy erodálódott emlék. Égi réz a felejtés kiszakított kárpitja alatt. Hasadt vágókép marad az ébredők után. Gyűrött párnák és szúró törek a letarolt búzamezőn. Lángok függönyei. Izzó kombájnok felvonulása. Arat a hamu. Szétporladt búzaszem az agy. Szétrobbant izzók a leoltott nappalok. Vagyunk mégis, mint görbe szög a parázsban. Mint horog az eleresztésben. Imádkozásra emelt kézfejek, templomok romjainál. Belenyugszom, hogy nem én vagyok a beszélő. Nem a testemet élem, és nem is a logoszt. A gyerekkor díszleteit világítom újra. A porcelánbaba betörött arcát. A pocsolyába ragadt tűzoltóautót. Szétrobbant izzók a leoltott nappalok. Mezítláb lépek édes szilánkokra. �MÚLTUNK 65 PARÓCZAI CSABA GERGELY Múzsa a fehér asztalnál A Balassa Irodalmi Társaság története Bevezető – kissé személyes felhangokkal Az ember, ha megér egy bizonyos kort és visszatekint addigi munkásságára, könnyen észreveszi, hogy az bizony szakaszolhatóvá vált. Ismerjük Picasso „kék korszakát”, s a műveltebbek rögtön tudnának sorolni további példákat. Én valamikor az 1990-es évek elején-közepén még úgy gondoltam, hogy a középiskolai tanárkodás mellett komolyan foglalkozom helytörténet-kutatással, mondhatnám ez volt életem történészi korszaka. Ennek megfelelően sűrűn jártam a Levéltárba, a Múzeumba és hosszú szombat délelőttöket töltöttem a Megyei Könyvtár helytörténeti részlegén, olvasva a korabeli iratanyagot, s pörgetve a mikrofilmolvasón a Munka oldalait. E korszaknak végül két tanúja maradt: az egyik az eredetileg Vallási és karitatív egyesületek közművelődési tevékenysége Salgótarjánban a két világháború között című tanulmány, amely a Nógrád Megye Közgyűlése és a Palócföld szerkesztősége által meghirdetett 1996. évi Madách Imre Irodalmi Pályázaton Salgótarján város díját nyerte el. Néhai kedves barátunk, a Palócföld akkori főszerkesztője, Pál József a munkát figyelemre és közlésre méltónak ítélte, de mondta azt is, hogy ezzel a címmel ember nem lesz, aki elolvassa, úgyhogy javaslatára Kegyesség, közösség, kultúra címmel, a jegyzetapparátust mellőzve hozta le a Palócföld 1996. évi 2. száma. Miközben tehát a korabeli egyesületi élet és a kisváros társadalmának jellegzetességeit, összefüggéseit kutattam, nem tudtam nem észrevenni, hogy a korabeli helyi sajtó a harmincas évek közepétől milyen nagy terjedelemben foglalkozik egy művelődési-művészeti egyesülettel, a Balassa Társasággal. A társaság hol az előbb említett rövid néven, hol Balassa Irodalmi Társaságként bukkan fel a híradásokban, így engedtessék meg, hogy én is hol így, hol úgy nevezzem meg. Inspirált a témával való foglalkozásra az is, hogy 1990 elején, a honvédségtől való leszerelésem után Kojnok Nándor, aki önmaga egy kulturális intézmény volt, buzdítására beléptem magam is a Balassi Bálint Asztaltársaságba, mely – mint utóbb számomra kiderült – 1989-es indulásakor nem véletlenül vette fel ezt a nevet. Ez az írás a szerző történészi korszakának másik tanúja, mely kései �66 MÚLTUNK megjelenésével ezen éra posztumuszának is tekinthető, de főként tisztelgés azok előtt, akik odaadó és önzetlen tevékenységükkel valódi várossá igyekeztek tenni a korábbi „kenyeretlen Tarjánt”. Társaság születik 1933 nyarán a város újságolvasó közönsége arról értesülhetett, hogy egy új társaság kezdi meg működését Balassa Irodalmi Társaság néven.1 Az Előkészítő Bizottság alakuló ülésére invitáló közleményből kiderül, hogy egy olyan független szerveződésről van szó, mely „anyagi megterhelés nélkül” szeretné szolgálni az irodalom és általában a művészetek ügyét. A pár hét múlva lezajlott alakuló ülésről készült tudósításból kiderül, hogy a nyárközépi időpont ellenére szép számú közönség érezte indíttatva magát a megjelenésre.2 Ha végigtekintünk Salgótarján közösségi művelődési életének eseményein az első világháború utáni korszakban, akkor láthatjuk, hogy mind a megalakulás, mind az élénknek mondható érdeklődés várható volt. Maguk az alapítók is egy folyamat eredményének tekintették az ünnepi aktust. A világháborús és trianoni sokkhatásból lassan magához térő városban már a várossá alakulás időpontjától kezdve élénk és egyre pezsgőbb közösségi élet folyt. A néhány háború előtti egyesület újraindulása mellett a húszas évek második felétől kezdve újabb városi, polgári jellegű egyesületek születtek, melyek karitatív tevékenységük mellett egyenrangú célként a helyi művelődés, közösségi élet fejlesztését tűzték maguk elé. „Kultúrestélyeiken” a város valamennyi ismert művésze, műkedvelő szerzője és előadója, a tudományos ismeretterjesztést fontosnak érző tanára, orvosa tevékenyen részt vállalt. Támogatóra leltek munkájukban a helyi politikai vezetőségben, Förster Kálmán polgármesterrel az élen, aki a közélet, a művelődés ügyét mindig elsőrangú kérdésként kezelte, s szinte demonstratív módon vett részt ezeken a rendezvényeken. Ez az öngerjesztő folyamat szinte természetes módon jutott abba a stádiumba, hogy felvetődjék egy tisztán művészeti-művelődési profilú egyesület megalakításának szükséglete. A szervezés már valamikor a 1930–31es évek fordulója táján megindult, de hogy pontosan mikor, ezt ma már csak sejteni lehet. Egy későbbi visszaemlékezésből úgy tudni, hogy az ötlet Szántay Istvántól, a Munka című helyi újság szerkesztőjétől származik. Szántay maga is érdekes jelenség, számára a heti egyszer, majd kétszer 1 2 Munka 1933. július 1. Munka 1933. július 29. �MÚLTUNK 67 megjelenő lap szerkesztése csupán másodállásnak tekinthető, „civilben” MÁV-állomásfőnök volt. Sajnálatos módon az ötletgazda nem sokáig segíthette a szervező munkát, mert 1932 nyarán kelenföldi állomásfőnökké nevezték ki, és így eltávozott a városból, s bár kapcsolata nem szakadt meg végleg a tarjáni közösséggel, a hivatalos megalakulásnál már nem volt jelen.3 Az egyesület tisztikarának összetételéből következtethetően az első időszakban kulcsszerepet Dornyay Béla, Semethay József, Rőder Alfréd, Gólián Rezső és Schwabach László játszott. Minden kezdet nehéz, tartja a mondás, és ez különösen érvényes a Balassa Társaság indulására. Látszólag pedig minden szépen, zökkenőmentesen alakul. 1933. július 11-én délután hat órakor a városháza nagytermében összesereglő leendő tagok és érdeklődők egy világosan megfogalmazott programot, szabályos egyesületi szervezet tervét ismerhették meg. A születő egyesület díszelnöki tisztét Sztranyavszky Sándor, a megye alispánja, tiszteletbeli elnöki méltóságát Förster Kálmán polgármester fogadta el. A fővédnökök sorában ott találjuk a város nagyüzemeinek vezetőit: Chorin Ferencet, Fabini Henriket, Hirsch Albertet, Róth Flórist. Az addigra már elkészített alapszabályt annak rendje és módja szerint elküldték az akkor ügyben illetékes hatóságnak, a Belügyminisztériumnak4, s a kezdeti lelkesedést kihasználva azonnal megkezdték a működésüket. A kor szokásainak megfelelően az egyesületek éves működése két időszakra bontható. Októbertől májusig tart az aktív periódus, a nyár a közösségi kulturális élet szempontjából más, ritkábbak a rendezvények, különösen a zárt terekbe szervezett programok. Így van ez a Balassa Társasággal is. Az aktív, ősztől tavaszig tartó szezonban havonta legalább egy önálló estet rendeznek a többi egyesülethez hasonlóan, de a tagok a város méretéből adódóan minden rendezvényen ott vannak, így elmondható, hogy hetente akár több kisebb-nagyobb kulturális esemény történik a városban, így sűrűn nyílik lehetőség a tartalmas vagy lazább együttlétre, szórakozásra, ismeretterjesztésre. A Társaság indulásától kezdve nyit a megye egyéb települései és egyesületei felé. Kiemelkedő fontosságú a viszonyuk a vármegyei Madách Társasággal, mellyel 1934 februárjában közös vándorgyűléseket tartanak. Or- 3 4 Érdemei elismeréseként Szántayt a megalakulás után örökös taggá nyilvánítják. Ennek az első alapszabálynak a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárában (a továbbiakban: MNL NML) sajnos nincs nyoma. �68 MÚLTUNK szágos kapcsolataikat mutatja a ’33 decemberében tartott estjük, melyen a Külügyi Társaság vezetőinek előadásait hallhatták az érdeklődők.5 A kezdeti időszak programjairól elmondható, hogy egyszerre próbálnak művészi, műélvezeti és tudományos célokat szolgálni. A műsoros estek szokásos felépítése a következő: általában egy irodalom- vagy művészettörténeti előadással indítanak, ezt követik a versek, kisprózai művek az egyesület tagjaitól leginkább saját előadásban, az irodalmi műsorszámok között dalok zongorakísérettel, de felcsendülnek időnként kamarazenekari művek is. A színvonalra nagyon ügyel a Társaság. A rendes taggá váláshoz két tag ajánlására van szükség, és megválasztása után egy éven belül székfoglalót kell tartania az új tagnak.6 Az éjszakába nyúló esteket általában kötetlen beszélgetés zárja. A programok szervezésében és lebonyolításában különösen aktívan vesz részt a tisztikarból (ma elnökségnek mondanánk) Dornyay Béla, Semethay József, Rőder Alfréd és Vilezsál Richárd, de az irodalmi és a művészeti szakosztály szinte valamennyi tagja fellép legalább egyszer. A közösségnek jó sajtója van, így az estekről érzékletes leírást kap az is, aki esetleg nem volt ott.7 Ahogyan az az újságcikkek megritkulásából is látszik, 1934 nyarától a lendületes kezdés után az egyesületi működés megtorpanása figyelhető meg. Ennek a természetes kifáradáson túl az is az oka, hogy a Belügyminisztérium nem fogadta el az egyesület alapszabályát, visszaküldte azt átdolgozásra. Az 1934–35-ös szezonban így helyben csak Fayl Frigyes kiállításáról tudni, mely karácsonykor volt látható a bányatelepi iskolában, illetve megemlítésre kerül egy, a Madách Társasággal közösen szervezett szécsényi vándorgyűlés.8 Ebben a nehéz időszakban a vármegyei Madách Társaság oly módon is megpróbál segíteni, hogy tagjai közé választ néhányat az egyesület alkotói közül, így nyújtva fórumot számukra. Az, hogy nincs minden rendben az egyesülettel, abban is tetten érhető, hogy a Társaság könyvkiadási programja is akadozni kezd. Már a megalakuláskor tervbe vették, és az alapszabályban is rögzítették, hogy az egyesület megjelenteti tagjainak a munkáit. Ennek jegyében keletkeztek a SalMunka 1933. november 5. Tartalmazza a Balassa Bálint Társaság alapszabálya. MNL NML IV. 534. Nógrád Vármegyei Egyesületek Alapszabályainak gyűjteménye. 6. doboz 7 Erről az időszakról részletesen, a műsorszámokat és azok fogadtatását is tartalmazóan beszámolnak a Munka következő számai: 1933. november 18., november 25., december 2.; 1934. január 27., február 19., március 12., április 7., április 28., december 1. 8 Munka 1935. január 19. 5 6 �MÚLTUNK 69 gótarjáni Könyvek. E zsebkönyv-sorozat „gazdája” Dr. Dornyay Béla volt, az ő helyi témájú régészeti, földrajzi tanulmányai jelentek meg elsőként. Az 1933-ban és 1934-ben napvilágot látott kötetek kiadójaként a Balassa Bálint Társaság neve szerepel. A további kötetek azonban már Tatán készültek.9 Dornyai Béla10 egyébként is a legtermékenyebb tagok közé tartozik. Salgótarjáni tartózkodása éveiben folyamatosan jelennek meg könyvei, tanulmányai, melyek közül többet folytatásokban közöl a Munka. Az egyesület első önálló megnyilatkozása az ő negyedszázados alkotómunkásságának ünnepe volt, melyen kiemelték, hogy már 90 kötet és tanulmány áll mögötte.11 A művészeti szakosztályban, a képzőművészet területén Bóna Kovács Károly önálló alkotói tevékenysége meghatározó. 1933 novemberében avatják Báthori szobrát a városban, és fél évre rá Borsodnádasdon a Hősi emlékművet.12 Az átmenet évei (1935–1937) 1935 nyarán végre megoldódni látszik a társaság ex lex helyzete. A Belügyminisztérium által visszaküldött alapszabályt módosították, így a résztvevők joggal gondolhatták, hogy a törvényes működés kezdetét veheti. Június 1. napján tartották meg az új alakuló közgyűlést, amelyen egyben új vezetőséget is választottak.13 Az elnöki tisztséget a város polgármestere, Förster Kálmán töltötte be, Dornyai Béla lett az alelnök, a főtitkár Koltay Imre, volt jegyző, pénztáros, háznagy. Két szakosztályt hoztak létre, az irodalmit és a művészetit, és ezek szervezésében újra megrendezésre kerültek a felolvasóestek, egyéb összejövetelek. Mindezek ellenére az újraindulás a vártnál nehezebben ment. A bizonytalanság fennmaradt, ugyanis a tényleges bejegyzésre még több mint egy évet kellett várni. 1936. június 4-én az immár a Belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabály alapján tartották meg a harmadik alakuló közgyűlést.14 A kötetek megtalálhatók Salgótarjánban, a Balassi Bálint Megyei Könyvtár helytörténeti gyűjteményében. 10 Őt következetesen Dornyaiként említik, így e tanulmányban ezzel az írásmóddal élünk. 11 Munka 1933. december 2. 12 Munka 1934. június 30. 13 Munka 1935. június 1. 14 MNL NML IV. 534. NVM EAGY 9 �70 MÚLTUNK Az ezen részt vevő huszonnyolc főt nyugodtan nevezhetjük a korabeli város szellemi élete képviselőinek. Az 1935-ben kialakított két szakosztályos működés megmaradt, gyakorlatilag az történt, hogy a valós működés három év után törvényes kereteket kapott. Mindez azért volt fontos, mert, amíg a bejegyzés nem történt meg, a Balassa Társaság nevet nem használhatták. A szakosztályok különböző helyszíneken hetenként tartottak „fehérasztalos” összejöveteleket, de ebben az időszakban Művész Asztaltársaság néven hirdették meg ezeket.15 Ehhez a periódushoz kötődik az első közös képzőművészeti kiállítás, melyből rendszeres éves tárlat fejlődik ki a későbbiekben. Az 1936. november 7-én nyíló tárlaton Bátki József, Bóna Kovács Károly, Fayl Frigyes, Blanár Sándor képeivel, Jónás Ödönné kerámiáival, Ambrus Béla éremgyűjteményével, továbbá fafaragásokkal találkozhattak az érdeklődők. A négynapos rendezvénysorozat eseménye volt még nógrádi Pap Gyula (a város korabeli legismertebb és -elismertebb költőjének, nógrádi Pap Dezső édesapjának) költői emlékestje és 10-én kubini Kubányi Lajos emlékkiállítása. Valamennyi alkalom lehetőséget nyújtott a társaság tagjainak a sokoldalú bemutatkozásra, mind az irodalmi, mind a művészeti szakosztály szinte teljes létszámban szóhoz jutott.16 Mindeközben a társaság külső kapcsolatai is fejlődnek. 1937 januárjában az a megtiszteltetés érte az egyesületet, hogy a vármegyei Madách Társaság a költő születésének évfordulóján rendezett ünnepi estjén rendes tagjává fogadta az irodalmi szakosztályból Koltay Imrét, Koppány Istvánt, Kraft Aladárt, a művészetiből Vilezsál Richárdot és Fayl Frigyest. Az eseményről szóló tudósításból az is kiderül, hogy Jónás Ödönné és Pap Dezső már korábban bekerült e közösségbe.17 Az irodalmi szakosztály előbb említett három tagja révén a társaság életéről, tevékenységéről igen plasztikus kép nyerhető a helyi sajtóból, lévén mindnyájan a Munka állandó munkatársai. A hetilap vezércikkeinek –ány szignója nagy valószínűséggel Koppány Istvánt rejti. De nemcsak a megyében válik ismertté a társaság tevékenysége. Kraft Aladárt a szegedi Tömörkény Társaság 1936 novemberében fogadja tagAz, hogy a BM által jóváhagyott alapszabály szerint szervezték újra az egyesületet, nem jelentette az automatikus elismerést. Erre még majdnem egy évet kellett várni, csak 1937. március 16-án tudták bejelenteni, hogy Balassa Társaság néven nyilvántartásba vette őket a minisztérium. 16 A négynapos rendezvénysorozat élményszerű leírása megtalálható a Munka 1936. november 21-ei számában. 17 Munka 1937. január 21. 15 �MÚLTUNK 71 jává. Azt, hogy ez a közösség több kiváló művészt, egyben húzóembert foglal magába, éppen Kraft Aladár példázza. Kraft tevékenysége kulcsfontosságú ebben az időszakban: a minisztériumi nyilvántartásba vételt bejelentő 1937. március 16-ai ülésükön a tagok úgy ünneplik őt, mint aki energiájával éltetője, lelke volt a társaságnak. Ez az ülés ugyanakkor az 1936–37-es szezon záróaktusa is volt. A műsoros est keretében jelentette be Förster Kálmán, hogy immár hivatalosan is Balassa Társaság néven végezhetik tevékenységüket. A nyugodt működés rövid időszaka A Munka 1937. április 17-ei száma a Balassa Társaság belépési nyilatkozat-mellékletével jelenik meg, s már a vezércikk is Út a lelki oázis felé címmel az egyesület támogatására szólítja fel a város közönségét, bemutatva egyúttal az elmúlt négyéves működést. A vezércikk szerzője a helyi művelődési egyesület megalapításának szükségességét a „fővárosból importált művészet” csődjével indokolja, mely úgymond „csak szórakozás, de nem lelki élmény”. Az írásból közvetetten kiderül, hogy dacára a több tucat helyi egyesület működésének, a város művelődési-művészeti élete, a rendezvények látogatási aránya távolról sem idillikus. Ennek okát a szerző a már említett fővárosi import mellett az „ad hoc” műsorszámoknak és az esetleges szervezésnek tulajdonítja. Mindez egyúttal ki is jelöli a Társaság feladatát, s egyfajta ars poeticának, küldetésnyilatkozatnak is felfogható. A Dornyai Béla elnök és Koltay Imre főtitkár által jegyzett toborzóban értesítik a nagyközönséget az immár törvényes megalakulásról, s arról, hogy az alapszabály értelmében pártoló tagokat keresnek, akik évi 2 pengő ellenében kedvezményesen jutnak a társaság esetleges kiadványaihoz és látogathatják az esteket.18 Ilyen előzmények után négy év szervezéssel és tényleges működéssel a hátuk mögött, 1937. május 3-án kerül sor az immár bejegyzett Balassa Társaság első ülésére az Ipartestület székházában.19 Koltay Imre titkári beszámolójában részletesen elemzi az 1933 óta eltelt időszakot, Szántay István ötletétől az adott pillanatig, kiemelve Schwabach László és Kraft Aladár fáradozásait a társaság életben tartásáért, s megköszönve dr. FörsA Belépési nyilatkozat érdekessége és az ésszerű takarékosság vagy az anyagi szűkösség jele, hogy megjegyzik, a kiadott nyilatkozatot akkor is kérik vissza, ha az illető nem kíván élni a lehetőséggel és ezért nem is tölti ki azt. 19 Az ülés jegyzőkönyve és az alapszabály: MNL NML IV. 534. NVM EAGY. 18 �72 MÚLTUNK ter Kálmán polgármester és Soldos Béla főispán támogatását a hivatalos elismerés ügyében. A szervezeti felépítés ismertetése után a célkitűzéseiket foglalja össze, melyek lényege: a magyar irodalom és művészet nemzeti irányú művelése; általában véve is a közművelődés nemzeti szellemű előmozdítása; Balassi Bálint munkásságának kutatása, ápolása; valamint Salgótarján és környéke népi kultúrájának megismertetése, ápolása.20 A nyári erőgyűjtés után szeptemberre részletes programmal állnak elő. Az őszi-téli-tavaszi szezonban heti kisebb összejövetelek mellett november 6–7-én kollektív kiállítást, a KESZ fölkérésére Hubay Jenő-estet, havonta műsoros esteket, egy májusi salgói kirándulást szabadtéri előadással és palócműsorral és két vidéki vándorgyűlést terveznek.21 Ezek a helyi lap beszámolói alapján meg is történnek.22 Hubay-estjükön, december 4-én Rőder Alfréd, Semethay József és Vilezsál Richárd, valamint az általa vezetett Bányazenekar mellett a fővárosból Szalay Karola, az Operaház prímabalerinája, Laurésin Lajos tenorista (szintén az Operából) és Szentgyörgyi László hegedűművész lépett fel. Persze voltak rögtönzések is. Még november 12-én a programban nem jelzett eseményre került sor. Koppány István – ötvenedik születésnapja alkalmából – Országzászlót ajánlott fel a társaságnak, s ezt avatták fel a Jóvári étteremben. Az avatóbeszédet Csengődy Lajos evangélikus lelkész, az irodalmi szakosztály tagja mondta. A beszéd szellemiségét az alábbi idézettel lehet visszaadni: „…ez a legszentebb szimbólum, mely előbbutóbb a Kárpátokban fog lengeni.” Az estnek a beszámoló szerint a korhangulatnak megfelelő erős nemzeti színezete volt, és az elhangzott beszédeket, műveket tomboló tetszés fogadta.23 Az 1938. június 21-én tartott első rendes közgyűlés és művészeti est a nyugodt működés termékeny évének összefoglalása volt. A társaságnak erre az időre 30 rendes és 200 pártoló tagja lett, és még vettek fel új tagokat is. Az elnöki poszton Dornyai Bélát dr. Vilmon Gyula váltotta fel, aki rögtön székfoglaló előadást is tartott.24 Ennek a periódusnak ünnepélyes Alapszabály 5.§ Munka 1937. szeptember 11. 22 Munka 1937. október 30., november 6., november 12., december 4.; 1938. március 12., április 9. 23 Munka 1937. november 12. A zászló jelmondatai 1. oldal: A Salgótarjáni Balassa Bálint Társaság a Magyar feltámadásért. 2. oldal: (színes bokréta körül) A palóc népművészetért 24 Munka 1938. június 21. 20 21 �MÚLTUNK 73 lezárásaként értékelhető a Főtéren 1938. augusztus 13-án este megtartott Szent István-emlékünnepély és a Kölcsey-emlékest. Előbbi fényét emelte, s egyben a helyi kórusmozgalom erejét mutatja, hogy fellépett a város kórusaiból összeállított 160 tagú egyesített férfikar is. A Szent Istvánról szóló megemlékezést a társaság új elnöke, Dr. Vilmon Gyula tartotta. Háborús légkörben (1938–44) Hogy a világpolitika milyen hatással van vagy lehet az egyének és közösségek életére, kiválóan mutatja Salgótarján, és benne a Balassa Bálint Társaság 1938–1944 közötti története. Az 1937–1938-as szezon eseményei, majd az eucharisztikus év helyi csúcspontjaként megvalósított augusztusi műsorsorozat méltó folytatást ígértek. Sajnos nem így alakult, s hogy ez nem a társaság tagjain múlott, azt egy 1938. decemberi laphír mutatja. A csak a helyi sajtóból tájékozódó embernek is eleve feltűnik, hogy a társasági élet híreit egyre nagyobb mértékben szorítják ki a világpolitika kacskaringói, az egyes események lehetséges következményeit tárgyaló írások és a rendkívüli helyzetre felkészítő polgári védelmi hirdetmények. Az ősz a müncheni egyezmény és az azt követő magyar-cseh-szlovák tárgyalások fordulatainak figyelemmel kísérésével, végül az első bécsi döntés körüli izgalmakkal köszöntött be és telt is el. Ez az egész országot lázban tartó folyamat érthető módon a kettészakított Nógrádban, s különösen a határszélre szorult Salgótarjánban még inkább lekötötte az emberek figyelmét, meghatározta cselekvéseiket. A Balassa Bálint Társaság is az események hatása alá került. A Munka december 3-án megjelenő számából megtudjuk, hogy gazdag őszi-téli program készült a szokásos szerkezetben és a már lassan hagyománnyá váló december eleji kiállítással, „de a háborús feszültség, majd a Felvidék visszakerülése fölötti öröm miatt háttérben illett maradni”. Amikor pedig a feszültség csökkent, a karitatív egyesületek25 „foglalták le az alkalmas időpontokat.” Az éves kiállítás korjelző módon az „egyelőre ismeretlen idejű légvédelmi gyakorlat” miatt maradt el. A programokat karácsony utánra tolták. A csonka idény mellett a Felvidék visszakerülése személyileg is gyengítette a társaságot. A tagok jó része köztisztviselő volt, akiket az államhatalom most a régi-új területeken kívánt alkalmazni. Így került el a város25 A karitatív egyesületek működése érthető okokból éppen most pörög majd fel. Ezeket, lévén elsősorban női jellegűek, a behívások sem érintik. �74 MÚLTUNK ból előbb az irodalmi szakosztály vezetője, Semethay József (Kassára), majd a nemrég megválasztott elnök, dr. Vilmon Gyula, akit Nyitra és Pozsony egyelőre egyesített vármegyék tiszti főorvosává neveztek ki, és Érsekújvárra helyeztek 1939 áprilisában. Ez év nyarán rendőrkapitánnyá nevezték ki Dudás Jánost, így ő szintén elkerült, majd 1940 nyarán Dornyai Béla búcsúzott. Ő szülőföldjére, a Balaton mellé tért vissza mint keszthelyi múzeumi igazgató. 1942 karácsonyán a város képzőművészeti életének kimagasló alakja, a társaság egyik meghatározó személyisége, Bóna Kovács Károly köszön el, alkotói munkásságát Budapesten folytatja.26 A meghatározó személyiségek elvesztése ellenére is tovább folytatódik azonban az egyesületi munka. 1939 tavasza a Felvidék visszakerülése jegyében telik. A tevékenységben addig is meghatározó – az egyébként az egész korszakra jellemző – nemzeti indíttatású eszmeiség, ha lehet, tovább erősödik, a korábbi megaláztatottság érzése azonban átadja helyét a büszkeségnek, az emelkedett ünnepélyességnek. Az idény kiemelkedő eseménye a Felvidéki Est az Ipartestület székházában, melynek díszvendége a kor legendás alakja, Mécs László költő. Az ő és Durkó István író, a kassai rádió igazgatója fellépését valóságos extázis követte.27 Ide kapcsolódik még a szokásos vándorgyűlés is, melyet ebben az idényben Losoncon tartanak meg 1939 márciusában. De, hogy a nemzeti szellem nem kizárólagos és a társaság a közízlésre is fogékony, mutatja a szintén ez év február-márciusában kibontakozott sajtóvita, az úgynevezett Nyam-nyam-ügy. A Munka hasábjain Petróczy Gyula támadja meg az egyesületet. Az ok: a Felvidéki Est második, farsangi részében a hagyományos cigányzenekar mellett fellépett a helyi dzsesszegyüttes, a Grey Boys is modern számokkal, a divatos zenét kedvelők számára. A hangulatot mutatja, hogy a közönség legnagyobb része őket fogadta nagy örömmel, és a Petróczy szerinti nemzeti, nótás cigányzene hívei kisebbségben maradtak, majd fel is adták a hiábavaló küzdelmet. Mindebből ő azt a következtetést szűrte le, hogy a Balassa Társaság tagjai nemzetietlenek, nem táncolnak a csárdásra, csak a dzsesszt várják. Az egyesületet Koltay Imre tag, az újság állandó munkatársa védi meg nagyon okosan, kulturáltan mutatva rá a nemzeti érzés és a modern tánc 26 Munka 1939. február 1., április 11., 1940. június 25., 1942. december 23. Felvidéki Estek sorozata eredetileg a fővárosból indult és hamarosan országos mozgalommá nőtte ki magát. Salgótarjánban is szinte valamennyi egyesület szervezett néhányat. 27A �MÚLTUNK 75 egymást ki nem záró voltára, felelevenítve a társaság nagy rendezvényeit azzal a végkövetkeztetéssel, hogy nem a külsőségekben kell magyarnak lenni.28 A világháború kitörése után még az 1940-es év tekinthető az aktív működés, az egyesületként működés utolsó sikeres esztendejének. 1939. december 8–11. között tartják a 3. éves képző- és iparművészeti kiállítást, irodalmiest-megnyitóval. Ezen a társaság jeles képzőművész tagjai szerepelnek, Bóna Kovács Károly, Fayl Frigyes, Blanár Sándor, Jónás Ödönné.29 A kiállítás előtt megtartott rendes évi közgyűlésen a már említett Koltay Imrét választják elnökké, aki a megszűnésig megtartja ezt a pozícióját. A szokott működés mellett újdonság, s valószínű Koltay kezdeményezése, hogy a Munkában önálló rovatot nyitnak, melyben rendszeresen beszámolnak az egyesület kiemelkedő programjairól, a tagok egyéni sikereiről.30 A háborús életérzésnek, az egymás iránti fokozottabb felelősségvállalásnak megfelelően a karitatív tevékenység előtérbe kerülését mutatja a Füleken rendezett Balassa Est, melyen a társaság legismertebb tagjai lépnek fel, s melynek bevételét az árvízkárosultak javára ajánlják fel.31 Ősszel a második bécsi döntés fölötti örömben a Felvidéki Est mintájára Erdélyi Estet rendeznek és salgói zarándoklatot tartanak „komoly magyar öntudatmerítés” és „Mementó tartás” céljából. Az éves kiállítások sorozata azonban már abbamarad. Ez évben még Bóna Kovács Károly jelentkezik önálló tárlattal, de ez az utolsó ilyen jellegű alkalom. Általánosságban is megfigyelhető, hogy egyre ritkább a híradás az ilyen jellegű egyesületi tevékenységről. 1944. november végéig, a Munka megszűnéséig évi egy-két tudósítás jelenik csak meg. Ezekből értesülhetünk csak arról, hogy a működés nem szűnt meg, vannak még próbálkozások egy-egy városi szintű rendezvény megtartására, az alapszabály értelmében lebonyolítják a közÉrdekes egyébként a február-márciusi lapszámokat végigolvasni. Roppant tanulságos mindkét fél érvelése. Szinte tapinthatóvá válik a kor hangulata, a hagyomány és a modernség keveréke egy vidéki kisváros mindennapjaiban. 29 Vitéz Jónás Ödönné kerámiáival egyre nagyobb sikereket ér el. 1940 májusában a Budapesti Nemzetközi Vásáron az Iby-kerámia a Mai Nap szerint a BNV legnagyobb erkölcsi és anyagi sikere. Több mint száz tárgyat adtak el, a korban hatalmasnak számító összegért. 30 Maga Koltay Imre is ekkorra válik országosan ismert szerzővé. Cím a kiadóban című nagyoperettjét Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Kassán nagy sikerrel játsszák. 31 Munka 1940. május 4. 28 �76 MÚLTUNK gyűléseiket, de a pezsgő kulturális élet már a múlté.32 1943. november 20án a társaság 5. közgyűléséről és az azt követő irodalmi és zenei estről írva az újság keserűen jegyzi meg, hogy bár a műsor nagyon komoly és magas színvonalú volt, „városunk közönsége távol tartotta magát.” A legutolsó híradás 1944. február 26-i keltezésű. Az egyesület két tagjának, Dudás Jánosnak és Pap Dezsőnek a közös daljátékát, a Cinka Pannát, illetve ennek sikerét köszönti. Ebből még megtudható, hogy a március 11-én Kecskeméten tartott ősbemutató nagy siker volt, és hogy erdélyi színházakba került a darab. A többi néma csend. A háborús nehézségek, az egész addigi világ összeomlása a helyi művelődést, benne a Balassa Bálint Társaságot is maga alá temette. Értékelés A két világháború közötti Salgótarján sokszínű egyesületi életében sajátos tónus volt a Balassa Társaság. Több mint 50 egyesület működött a nagyjából 14 ezer lakost számláló kisvárosban, és szinte valamennyi igyekezett közművelődési funkciókat is ellátni, de tisztán művelődési-művészeti profilú társaságként csak ez létezett. E rövid tanulmány megírásának célja az volt, hogy bemutassa a mai városlakóknak, hogyan küzdöttek azért a nevében már várossá vált település művészei, tudósai és a polgári társadalom megteremtését szívügyüknek érző politikai vezetők, hogy ebben a tipikus munkáskörnyezetben gyökeret eresszen a „magas kultúra”; meghonosodjék a polgári létforma, legyenek komolyzenei és költői estek, országos szintű képzőművészek alkotásaiban gyönyörködhessen a helyi közönség. De, hogy a munkáskörnyezet kulturáltságát ne értsük félre, ne becsüljük alá, gondoljunk bele, melyik mai vidéki kisváros tudna 160 fős kórust kiállítani, vagy melyik mai helyi egyesületünknek van 30 rendes és 200 pártoló tagja. Ezek mind olyan eredmények, amelyekre büszkén emlékezhetünk. Hogy a harmincas években a Társaság által képviselt szellemi életre valós társadalmi igény volt, mutatja, hogy minden adminisztratív nehézség ellenére sikerült bejegyeztetni az egyesületet, s amíg erre nem került sor, hát különböző neveken, ad hoc jelleggel, de addig is működtették. A kettős célt, az értékes kultúra iránti elkötelezettséget és a közönség felé való nyitottságot a társaság lehetőségei szerint mindvégig megvalósította. Nyitott szellemüket mutatja, hogy alapszabályban rögzítették a népi kultúra, 32 Munka 1941. június 27., december 13.; 1942. március 21., december 23.; 1943. június 26., november 20.; 1944. február 26. �MÚLTUNK 77 a helyi hagyományok iránti tiszteletet, ápolásának igényét. A Nyamnyam-ügy bizonysága szerint ugyanakkor józanul ítélték meg a nemzeti érzés valódi tartalmát, ami az akkori hangulatot, a bőven áradó nemzeti indulatokat ismerve nem volt könnyű, sokaknak nem is sikerült. Az ügy még egy érdekes aspektusa, hogy több mint két hónapon keresztül egy komoly sajtóvita bontakozik ki, melyre manapság sajnos már nem nagyon van példa. Kis helyi tragédia az ország tragédiájában, hogy az egyesület a nyugodt, törvényes működését éppen akkor kezdhette meg, amikor a világháború kitörése gyökeresen új, rendkívüli helyzetet teremtett. A nyomasztó háborús hangulatban alapító, meghatározó tagjait egymás után elvesztve nem történhetett meg más, mint ami a többi hasonló egyesülettel: a működés szétesése és a csendes megszűnés. A fehér asztal felborult, a múzsa tovaröppent, s vagy tíz évig vissza sem tért. Összességében egy végig a maga korának legjobb szintjén álló tisztes vidéki egyesület története a Balassa Bálint Társaságé. Működésének ismerete a korabeli fiatal város, illetve a vidéki városok helyi társadalmának megismeréséhez visz közelebb, s most az alapítás után nyolcvanöt évvel mindenképpen megérdemlik a benne résztvevők, hogy tevékenységükről e helyen is megemlékezzünk. �MÚLTUNK 78 KOVÁTS ISTVÁN „Caristia, Fames, Pestilentia, Mortalitas…” Európa a „kis jégkorszak” idején1 (1. rész) Napjainkban az éghajlatváltozás egyre komolyabb kihívást jelent az egész Föld számára. A jelenkori globális felmelegedés okai és várható következményei nemcsak nemzetközi szervezetek (Éghajlat-Változási Kormányközi Testület, Meteorológiai Világszervezet stb.) napirendjén szerepelnek rendszeresen, hanem – a mindennapokban érzékelhető és tapasztalható jelei miatt – egyre inkább a közbeszéd részét is képezik.2 Az emberi történelmet végigkísérték a különböző korokban bekövetkezett klímaingadozások és a nyomukban bekövetkezett változásokra adott társadalmi és kulturális reakciók. Ebből a szempontból különösen figyelemre méltó az ún. „kis jégkorszak” – és ezen belül is a 16–17. századi kora újkor – időszaka. A rendelkezésre álló forrásanyag bősége miatt ez a klímakrízis részleteit és hatásait tekintve viszonylag jól ismert, így pontosan jelzi – akár jelenkorunk számára is –, hogy az éghajlat bekövetkező változásai hosszú távon milyen mélyreható társadalmi és politikai átalakulásokhoz vezethetnek. Ez az időszak a változások kora, átmenet a középkor és az újkor között. Kritikus periódus, amelyben a hidegebb éghajlat, a népességrobbanás, a városi fejlődés, a távolsági kereskedelem és a világgazdaság kialakulása, a tudományos-technikai-ipari fejlődés, a hadügyi forradalom és következményei régiónként eltérő mértékben, de mindenképpen fokozottan vették igénybe és alakították át nemcsak a természeti környezetet, ökológiai rendszereket, de egyes politikai-társadalmi struktúrákat is. Végső soron pedig e tényezőknek alapvető kihatásai voltak a korabeli mindennapi életre, mentalitásra, anyagi és szellemi kultúrára egyaránt. A cikksorozat elsősorban az „átmenet” időszakának korabeli időjárási tényezőkön 1 2 Jelen kézirat a szerzőnek 2015-ben az Archeologia.hu weboldalon megjelent, befejezetlen ismeretterjesztő írása alapján készült; annak e folyóirat igényeihez szerkesztett, átdolgozott, kiegészített és lábjegyzetekkel ellátott változata. http://archeologia.hu/tevhitek-a-kozepkorrol-2Újabban lásd például: http://valasz.hu/kultura/tiz-fok-karacsonykor-minusztiz-jozsef-napra-itt-az-idojaras-apokalipszis-127156 �MÚLTUNK 79 alapuló főbb európai és magyarországi történeti-kultúrtörténeti jellemzőit, tendenciáit és következményeit igyekszik megvilágítani. „A kis jégkorszak” éghajlattörténeti fogalom, amely a 14. század elején kezdődő periodikus lehűlések időszakát jelöli. Ezen belül az éghajlattörténészek négy különösen hideg időszakot különböztetnek meg: az első a 14. század derekán, a második a 16. század utolsó harmadában, a harmadik a 17–18. század fordulóján, az utolsó pedig a 19. század első felében mutatkozott meg.3 Nem állandó lehűlésről volt szó, hanem egy uralkodó tendenciáról; hideg és csapadékos évek nagy száma után voltak „átlagos” időjárási periódusok, sőt kimondottan meleg évek is. A kis jégkorszakot tehát a klíma változékonysága és a szélsőséges klimatikus események gyakorisága jellemezte.4 A globális lehűlés lehetséges okai között a naptevékenység enyhe visszaesését (a Nap csökkenő aktivitását) szokás megjelölni. A természettudományos vizsgálatok kimutatták, hogy ezt valószínűleg a 13–17. század között a Melanézián, Jáván, Kolumbiában, Peruban és másutt lezajlott erős vulkanikus tevékenység okozta. A sorozatos vulkánkitörések miatt olyan légköri károk keletkeztek, amelynek következtében az egész világra kiterjedően csökkent a napsugárzás. Mindez hosszú távon globális szintű éghajlati-környezeti változásokat okozott.5 Egyes területeken (pl. a Földközi-tenger térségében) nem a lehűlés, hanem a fokozódó szárazság (ariditás) és a szezonális csapadék áthelyeződése, megváltozása jelentett fenyegetést. A teleket viszont egyre inkább az abnormálisan hideg időszakok, és/vagy a szélsőséges csapadékmennyiség jellemezte. Hegyvidéki területeken (Svájc, Franciaország) ugyanakkor a glecscserek növekedéséről számolnak be a történetírók, amelyek „a mezőket és réteket zord, kopár hegyekké változtatják”. Az a klímazóna, ahol korábban földművelés folyt, a kora újkorra csökkent le drasztikusan, de a folyamat már a 14. században megindult. A történeti források sokrétűen alátámasztják az időjárási körülmények megváltozását, rövid- és hosszútávú következményeit.6 A tartós hidegRácz Lajos 1989. A középkor és a koraújkor éghajlattörténetéről. In: Agrártörténeti Szemle XXXI/1–4., 118–148. Rácz Lajos 2009. Környezeti változások a kora újkori Magyarországon-környezettörténeti vázlat. In: Kázmér Miklós (szerk.): Környezettörténet. Az utóbbi 500 év környezeti eseményei történeti és természettudományi források tükrében. Hantken Kiadó, Bp., 158–165. 4 Behringer, Wolfgang 2010. A klíma kultúrtörténete. A jégkorszaktól a globális felmelegedésig. Corvina Kiadó, Bp., 117–118. 5 Behringer i. m. 119–123. 6 Részletesen lásd: Behringer i. m. 121–191. 3 �MÚLTUNK 80 hullámokkal (pl. 1317–1318-ban, amikor a tél novembertől húsvétig tartott, sőt egyes területeken még júniusban is havazott) együtt járt a folyók és tavak gyakori, extrém mértékű, hosszú ideig tartó befagyása. Hendrick Avercamp: Téli tájkép (1608 körül, Amszterdam, Rijksmuseum) Kölnben, az 1560-as években a Rajna nem egyszer a meder aljáig (!) jéggé dermedt. Számtalan rézkarc, fametszet, festmény örökíti meg a 16–18. században a Temze jegén tartott londoni vásárokat. 1491 telén Velencében a Canal Grande jégpáncélján lovagi tornát rendeztek. 1709 téli hónapjaiban Dél-Franciaországban elfagytak az olívafák, a gesztenyefák, a szőlőtőkék, megdermedt a bor a pincékben és a tinta a tintatartókban. A tengeri kikötők egy része a kora újkorban az év nagyobb részében a feltorlódott jég miatt megközelíthetetlenné vált, amelynek elsősorban a távolsági kereskedelemre volt hatása. Tavasszal és nyáron viszont Európaszerte a rendkívül csapadékossá vált időjárás okozott gondokat. Számtalan korabeli krónikás feljegyzése tanúskodik arról, hogy sok helyen rendszeresen nagy területekre kiterjedő áradások következtek be. 1316-ban a Duna Bajorországban és Ausztriában háromszor lépett ki a medréből, hidakat, malmokat és más partmenti létesítményeket sodort el. 1342–1343 nyarán az éghajlattörténészek szerint a legutóbbi 1000 év egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófája következett be. Az intenzív, extrém mértékű esőzések következtében a Duna, a Majna és az Elba területéről özön- �MÚLTUNK 81 vizek indultak meg. Az árhullámok – amellett, hogy hosszú időre megváltoztatták a táj arculatát – jelentékeny termőterületeket tettek tönkre, ahol megsemmisült a gabona, drágulás és éhínség lépett fel. Az 1612–1613. évi thüringiai vízözön (fametszet, forrás: Behringer 2010, 131. 22. ábra) A klímakrízis hosszú távon kihatással volt a növényzetre és állatvilágra is. A szélsőséges időjárási körülmények miatt lerövidült a gyümölcsvirágzás, a szénabetakarítás és a szőlő érésének ideje. A vegetációs határok változása az európai agrikultúra legfontosabb növényeit, a búzát és szőlőt érintette a legerőteljesebben. A szőlőtermesztés határai messze déli irányba tolódtak. A 16. század végére teljesen eltűnt a szőlő Dél-Norvégiából, Angliából (ahol korábban általános volt), és a Balti-tenger vidékéről, de még az olyan kedvező fekvésű területekről, mint a Rajna és a Mosel vidéke évtizedeken át hiányzott a bor vagy élvezhetetlen minőségű volt. A gabonaárak drasztikusan emelkedtek az egész időszakban Európa-szerte a �82 MÚLTUNK rossz termésátlagokkal összefüggésben. Ezzel együtt természetesen drágább lett a kenyér, amely a késő középkorban és a kora újkorban a legalapvetőbb élelmiszernek számított, és amelynek drágulása minden más termék árára hatással volt. Negatív irányú változások következtek be az állatvilágban is. Bizonyos állatfajok kipusztultak, a folyók és a tavak gyakori befagyása miatt erőteljesen megcsappant a halállomány, változtak a tengeri halászatra alkalmas területek határai is. Az erdőkben elszaporodtak a farkasok és más ragadozók; rendszeressé vált, hogy lakott területeken és azokon kívül is embereket támadtak meg. Talán nem véletlen, hogy az időszak egyik sajátos jelenségének tekinthető ún. állatperek7 – állatok ellen indított büntetőperek – főleg a 14–15. században voltak jellemzőek Európa bizonyos területein. Az ínséges időkben nagymértékben megnőtt a vadlopások és az orvvadászatok száma. A legelőterületek csökkenése miatt sok helyen kritikusan beszűkültek az állattartás lehetőségei. Egyes észak-európai országokban lehetetlenné vált a marhatenyésztés és teljesen át kellett térni a juhtenyésztésre. Pozitív hatásnak tekinthető, hogy a „kis jégkorszak” idején teljesen eltűnt Európából az egyes szúnyogfajták által korábban terjesztett malária. Más kórokozóknak ugyanakkor kedvezett a lehűlés, amely időszakonként elősegítette új betegségek, sőt nagyobb epidémiák elterjedését is. A következmények a hétköznapok és az anyagi kultúra legtöbb területén megfigyelhetők. A 16–17. század fordulójától átalakultak a városképek: a faanyagú házakat lassan felváltották a kőből emelt épületek. Ezeknél már a fűtőanyag optimális felhasználhatóságára is ügyeltek, így lényegesen kisebb lett a tűzveszély és a lakóházak egészségesebbek is voltak. Általánosan elterjedtek az üvegezett ablakok (korábban a nyílászárókat főleg spalettával, papírral, pergamennel fedték) és a jobban szigetelő fapadló és faburkolat. A polgárházakban is mindennapossá vált a (reprezentációs tárgyként is használt) díszes cserépkályha, amelynek nagy előnye volt, hogy a szobákat füstmentesen lehetett fűteni. Az írott és képi források egyöntetűen megerősítik, hogy kimondottan sok ágyneműt, dunyhát, gyapjú hálóingeket és sapkákat használtak a hálószobákban. Ebben az időszakban terjedt el szélesebb körben az alsónemű és a vastag szövetből készült többrétegű felsőruházat viselésének szokása. Megjelentek a merev, fekete filckalapok, a prémgallérok, a bő kabátok, a nehéz csizmák és kesztyűk. 7 Dinzelbacher, Peter 2002. Animal Trials. A Multidisciplinary Approach. In: The Journal of Interdisciplinary History. 32: 3, 405–421. �MÚLTUNK 83 A legerőteljesebben az északon fekvő területeken – Skandináviában, a Brit-szigeteken, Németországban, Hollandiában – figyelhető meg az időszak egyik jellegzetes jelensége, a falupusztásodás, vagyis a falvak tömeges elnéptelenedésének és megszűnésének folyamata (Wüstungsprozess, Deserted Villages).8 A régészeti módszerek segítségével csak Angliában több mint 4000 olyan faluhelyet azonosítottak, amelyek még a kora középkorban létesültek, évszázadokon át élték a virágkorukat, majd 1300 után fokozatosan eltűntek.9 Ezt korábban a 14. századi nagy pestisjárvánnyal magyarázták, más vidékeken pedig kiterjedt fegyveres konfliktusokkal, feudális magánháborúkkal, katasztrofális éhínségekkel, a földbirtokviszonyok átalakulásával. Noha egyes esetekben a fentiek is igazolhatók, ma már tudjuk, hogy az okok jóval összetettebbek voltak és összességükben a „kis jégkorszak” klímaváltozásaival függnek össze. Az újabb, interdiszciplináris kutatások már nem csupán magukat a faluhelyeket, hanem azok gazdasági területeinek (a szántóföldeknek, erdőknek stb.) fejlődését, az agrártermelés formáit is bevonta vizsgálatainak hatókörébe. Kimutatható, hogy a kedvezőtlenné vált klimatikus viszonyok miatt drámaian lecsökkent a vegetációs időszak, fokozatosan lehetetlenné vált a gabonatermesztés, beszűkült, majd teljesen eltűnt a jószágok legelőterülete. Az emberi maradványok csont-és fogleletei azt jelzik, hogy vészesen megromlott a lakosság élelmiszerellátottsága. (A rendszeresen visszatérő táplálékhiányra utal az is, hogy a 16–17. században élt emberek általában kisebb termetűek voltak, mint azt megelőzően vagy azt követően).10 Az alultápláltság következtében mindenki fogékonyabbá vált a betegségekre. Vagyis elsősorban a sorozatos rossz termés, az ezzel összefüggő éhínségek és járványok egyenes következményeként megfigyelhető elvándorlás okozták a települések zömének elnéptelenedését. Az egyik legjobban kutatott pusztafalu a Yorkshire-ben fekvő Wharram Percy 40 éven át zajló ásatásai megerősítették a fentebb felvázolt képet. Kiderült, hogy a települést nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan hagyták el. A nagy pestisjárvány után, az 1360-as években továbbra is mintegy 30 háztartás létezett ott. A viszontagságos időjárás (kellemetlenül hűvös, csapadékos mikroklí- Szabó István 1971. A falurendszer kialakulása Magyarországon. X–XV. század. Akadémiai Kiadó, Bp., 139–148. 9 Behringer i. m. 136–137. 10 Behringer i. m. 151. 8 �84 MÚLTUNK ma, sokáig megmaradó hó) vezetett a további hanyatláshoz, végül a település teljes feladásához, amely csak a 16. század elején következett be.11 A termőterületek csökkenése és a vidékről történő fokozódó elvándorlás elsősorban az urbanizáció fejlődésének kedvezett. Ekkor jelentek meg a mai fogalmaink szerinti igazi metropoliszok – pl. London, Párizs, Nápoly –, amelyek lakosságszáma a negyedmilliót is meghaladta, de nagyjából 100 000 főre nőtt Bécs, Firenze, Velence, Amszterdam lakosainak száma is. A városiasodás folyamata további jelentős változásokat idézett elő a települések belső rendjében, végső soron pedig ezek az átalakulások visszahatottak a természeti környezetre is. Az egyre inkább koncentrálódó városi ipar, az infrastruktúra (vízellátás, szennyvízelvezetés, szemétszállítás) és a logisztika (élelem és fűtőanyag) szükségletei egyre nagyobb mértékben vették igénybe a természeti erőforrásokat. Ez látványosan mutatkozott meg az erdőterületek nagyarányú pusztulásában is, amelynek következményei többek között a megművelt területeket fokozottan fenyegető szárazság, a talajerózió és az árvíz voltak. A klimatikus változások összessége, azok összeadódása egyes időszakokban igazi katasztrófákat eredményezett. Ilyennek tekinthető a 14. század első felében egész Európát sújtó nagy éhínség, amelyhez hasonló méretű csapást a modern történelemben sem találunk.12 Nem véletlen, hogy már a kor krónikásai is a Genezis könyvéből ismert „hét szűk esztendőhöz” hasonlították. A rendkívüli, „biblikus méretű” éhínség kitörésének fő oka az évtizedeken keresztül tartó rendellenes időjárás volt, amelynek következtében Európa nagy részére kiterjedő élelmiszerellátási zavarok léptek fel.13 Az írott forrásokban rendszeresen ismételt kifejezések, mint a Caristia (nélkülözés), Fames (éhség), Pestilentia (dögvész), Mortalitas (mulandóság) apokaliptikus képet rajzolnak ki.14 A történetírói feljegyzések számos országból szintén kaotikus viszonyokról tudósítanak: halottak tízezreiről, zavargásokról, elnéptelenedő városokról és falvakról, sőt kannibalizmusról is. Bár az adatok némelyike nyilvánvalóan túlzó, a bizonytalan jövőtől való általános félelmet mindenféleképpen jelzik. Beresford, Maurice–Hurst, John 1990. Wharram Percy. Deserted Medieval Village. New Haven and London, 15–30. Behringer i. m. 136–137. 12 Lucas, Henry S. 1930. The Great European Famine of 1315,1316 and 1317. In: Speculum, Vol. 5., No.4., 343–377. Kershaw, Ian 1973. The Great Famine and the Agrarian Crisis in England 1315–1322. In: Past&Present, No. 59, 3–50. 13 Szántó Richárd 2005. Természeti katasztrófa és éhínség 1315–1317-ben. In: Világtörténet. (Új folyam), tavasz–nyár, 50–65. 14 Lucas i. m. 345. 11 �MÚLTUNK 85 Haláltánc- (dans macabre-) ábrázolás Michael Wohlgemut fametszetén Hartmann Schedel Világkrónikájában, 1493 (Forrás: Horányi–Magyar 2007, 63.) Az éhínséggel együtt jártak a különböző betegségek, köztük az Európát 1346–1352 között elérő fekete halál; ennek első hullámát a becslések szerint a kontinens lakosságának 30%-a (mintegy 30 millió ember) nem élte túl.15 Ez a járvány már a csökkent ellenálló képességű, betegségektől megtizedelt, éhezéstől legyengült lakosságot sújtotta; csak ezzel magyarázható, hogy ilyen mértékű pusztítást tudott végezni. Ráadásul gyakran más kórokozókkal együtt lépett fel, amely tovább fokozta a halálozási rátát. A feltárt járványtemetők tömegsírjai alapján is azonos időben bekövetkezett nagyarányú pusztulással számolhatunk.16 Horányi Ildikó–Magyar László András 2007. Démoni ragály: a pestis. Kiállításvezető. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Bp., 6. 16 Antoine, Daniel 2008. The Archaeology of ’Plague’. In: Medical History. Supplement 27., 101–114. 15 �86 MÚLTUNK Minden korábbit felülmúló mortalitás jellemző azonban egyes későbbi időszakokban, de különösen a 16. század második és a 17. század első felében. Augsburgban, amely a 16. században még a német birodalmi gyűlések székhelye volt, 1519 és 1634 között átlagosan 10 évente szedett a pestis áldozatokat; ennek következtében a város lakossága a felére csökkent. Elsősorban a rendszeres epidémiáknak és a harmincéves háborúnak a következménye, hogy a település a 17. század közepére végleg elvesztette a jelentőségét és kisvárosi szintre süllyedt. Különösen nagy veszteségeket okozott a ragály Itáliában az 1570-es években; egyedül Milánóban 16 000 halálos áldozatot követelt. Velencében a 160 000 főt számláló lakosság egyharmada veszett oda. A 17. század harmincas éveiben német területeken a rossz termés és a harmincéves háború kíméletlen pusztításainak következményeként tört ki éhínség, amelyet járványok követtek. A rendkívül nagyarányú veszteségeket növelte az időszakban elterjedt kiütéses vagy flekktífusz (amely magyar lázként is ismert volt), a himlő, a gyakran halálos kimenetelű vérhas, a kanyaró és a skarlát is. Már ekkor jelen volt a változatos neveken hívott influenza (angol izzadás, spanyol kór, új mocsárláz), amelyet csak a 18. századra tudtak diagnosztizálni és leírni.17 A gyarmati források szerint a klímaromlás a Távol-Keleten és DélkeletÁzsiában is az európaihoz hasonló következményekkel járt.18 A sorozatos viszontagságok következtében az időszakban kiéleződtek a vallási, társadalmi és politikai konfliktusok. Ez természetesen a korabeli hétköznapokban is markánsan megmutatkozott. A 11–13. század nyugalmasabb évszázadaihoz képest jelentősen elharapózott az erőszak, amelynek számos jele van. A 16–17. század kriminalisztikai összesítéseiben19 kimutathatóan megnőtt nemcsak a tulajdon ellen elkövetett, hanem az erőszakos bűncselekmények száma is; más szóval, a különböző területeken és régiókban eltérő mértékben, de általánosan romlott a közbiztonság. Következményeként az időszakban – különösen a 16–17. században – nemcsak az életellenes bűncselekményeket, hanem sok más (vagyon elleni, erkölcsi, vallási) vétséget is többnyire halállal toroltak meg.20 A végrehajtás módja szerint egyszerű vagy minősített, illetve súlyosbított, szinBehringer i. m. 149–150. Behringer i. m. 151–152. 19 Dülmen, Richard 1990. A rettenet színháza. Ítélkezési gyakorlat és büntetőrituálék a kora újkorban. Századvég Kiadó–Hajnal István Kör, Bp., 206–213. 20 Dülmen i. m. 75–126. Bódiné Beliznai Kinga 2014. A bíbor méltóság, a sárga árulás. Szimbólumok és rituálék a jogtörténetben. Balassi Kiadó, Bp., 259–279. 17 18 �MÚLTUNK 87 te mindig nyilvánosan végrehajtott büntetések alkalmazásának21 elsődleges célja a megtorlás és elrettentés, valamint az elkövető számára a bűnismétlés megakadályozása volt. A tudatos büntetésstatuálás teljes folyamatában különböző szimbólumok és rituálék egész sorával egészült ki, amelyben vallási elemek és babonás szokások keveredtek. A 16–18. században ez a szertartás – amelynek középpontjában az erőszakos halál liturgiája állt – még kötöttebb formákat öltött, sőt a 17. századtól egyre inkább látványos ünnepségekké kezdett válni. A testi büntetések rendszerét és a hozzá kapcsolódó ítélkezési és kivégzési rítusokat csak a 18. században, a felvilágosodás és a büntetőjogi átalakulások korában kezdték el bírálni, majd fokozatosan megszüntetni; ennek ellenére az egész korszakban uralkodó büntetési forma maradt. A korabeli ítéletvégrehajtás legfontosabb helyszínei közé tartoztak a települések határában vagy szélén, többnyire dombokon vagy magaslatokon emelkedő vesztőhelyek, amelyek az egész korszakban meghatározó elemei voltak a tájnak. Ezt a fennmaradt városképek és térképek mellett a régészeti kutatások eredményei is alátámasztják.22 A kegyetlenség legalizált formáinak – nyilvános kivégzések, megszégyenítő és testi büntetések – elterjedéséről és az azokat kiváltó okokról a 16. századi társadalmakban írásos forrásokból is értesülünk.23 A köztörvényes bűncselekmények mellett a boszorkányság bűntette szélesebb körben a 14. század elejétől, a „kis jégkorszak” kialakulásával párhuzamosan jelent meg. A két jelenség összefügg, hiszen az időszakban minden rosszért a vajákosokat, varázslókat tartották felelősnek. Régóta kimutatták, hogy az európai boszorkányüldözések legnagyobb hulláma 1550–1650 között, a klímaválság legrosszabb évtizedeiben tetőzött24; a boszorkányok lettek a bűnbakok, akiknek személyén keresztül minden, a korabeli embert érintő katasztrófára (pusztító viharok, állatvészek, gya- Bódiné Beliznai Kinga 2013. Kivégzési rituálék. In: Máthé G.–Révész T. M.– Gosztonyi G. (szerk.): Jogtörténeti parerga. Ünnepi tanulmányok Mezey Barna 60. születésnapja tiszteletére. Bp., 31–45. 22 Auler, Jost 2013. The Archaeology of Execution Sites in Early Modern Central Europe. In: Historical Archaeology in Central Europe. Special Publication Number 10. Society for Historical Archaeology, Rockville, 139–149.; Kováts István 2017. A középkori és 16–18. századi vesztőhelyek régészete Európában és Magyarországon. In: Archaeologiai Értesítő 142: 167–191. 23 Szeghyová, Blanka 2004. Erőszak és konfliktuskezelés a polgárok mindennapi életében a 16. században. In: Történelmi Szemle 46: 1–2, 167–190. 24 Cohn, Norman 1993. Európa démonai. Corvina Kiadó, Bp., 279. 21 �88 MÚLTUNK kori ismeretlen betegségek, kései fagyok, hosszú esőzések stb.) magyarázatot találtak.25 Vesztőhely Urs Graf fametszetén, 1513 (Forrás: Keller, Albrecht 1921. Henker/Blutvogt, Carnifex. Der Scharfrichter in der Deutschen Kulturgeschichte. Bonn und Leipzig, 65.) Európában a 14. század közepe és a 17. század közepe között – kis túlzással – szinte szakadatlanul dúlt a háború.26 Az 1350-től 1650-ig eltelt 300 évben csak a Német-Római Birodalmon belül 38 jelentős fegyveres konfliktus zajlott le, amelyek végül a harmincéves háborúban (1618– 1648) érték el csúcspontjukat. A belföldi viszálykodások, vallásháborúk és parasztfelkelések által egyaránt megosztott Franciaország és a Német Sebald, Hans 2000. Boszorkányok hajdan és ma. Holnap Kiadó, Bp., 58.; Cohn i. m. 264–269.; Behringer i. m. 171–176. 26 Holmes, Richard 1992. A „hitvány salétrom”. In: A háborúk világtörténete. Katonai újítások, amelyek megváltoztatták a történelem menetét. Corvina Kiadó, Bp., 70–79. 25 �MÚLTUNK 89 Birodalom között sorozatos összecsapásokra került sor. Ebben a korszakban jelentett egyre nagyobb fenyegetést az oszmán hatalom, amellyel időközönként szintén komoly összeütközések zajlottak le, kezdve a magyar vereséggel végződő mohácsi csatától (1526) egészen a török seregek Bécs alóli visszaveréséig (1683), majd Magyarország és a közép-európai területek keresztények által történt visszahódításáig. A középkori hadviseléshez képest ebben a korban jelentős fejlődés figyelhető meg a hadügy és a harcászat területén.27 A tüzérség és a kézi lőfegyverek általános elterjedése, a hadseregek létszámának növekedése, az ostromtechnika, az erődépítészet és a tengeri hadviselés átalakulása, ezzel párhuzamosan az új harcászati módszerek és taktikák alkalmazása, a különböző fegyvernemek fejlesztése a 16–17. században azt eredményezte, hogy nagymértékben megnövekedett a kor hadseregeinél az ütőerő, a mozgékonyság és a védelmi erő. Az új típusú, nagy létszámú, mozgékony haderővel vívott háborúk egész régiókra terjedtek ki és rendszeresen hallatlan szenvedést zúdítottak a lakosságra. Különösen jellemző volt ez a vallási gyűlölködés által elmérgesített, több szakaszban lezajlott harmincéves háború során. Ez a konfliktus óriási területeket tett hosszú ideig lakatlanná és a legóvatosabb becslések szerint is több millió áldozatot követelt. A háború borzalmait a minden hadviselő fél által széles körben alkalmazott zsoldosok tették még elviselhetetlenebbé, akik gyakran tömegesen fosztották ki és gyilkolták le a lakosságot. A korban is kirívó esetnek számított Magdeburg 1631. évi májusi ostroma, ahol a császári zsoldban állók olyan vérfürdőt rendeztek, amely 25 000 lakos lemészárlásával és a város felégetésével ért véget.28 A 18. században a háborúkat egyre inkább egy korlátozott cél politikai eszközének tekintették, vagyis egyre kevésbé törekedtek az ellenfél megsemmisítésére. Az összecsapások korlátok közé szorításának gazdasági megfontolásai is voltak: az egyre inkább nemzeti alapon szervezett, hivatásos hadseregek fegyverben tartásának egyre növekvő költsége önmagában is korlátozó tényezőként hatott. Mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a 18. századi, időben és térben korlátozott háborúk kevesebb emberveszteséggel jártak volna. A tökéletesített tűzfegyverek és a tüzérség, Ágoston Gábor 1995. Az európai hadügyi forradalom és az oszmánok. In: Történelmi Szemle XXXVII. 4: 465–485. 28 Medick, Hans–Selwy Pamela 2001. Historical Event and Contemporary Experiment: The Capture and Desctruction of Magdeburg in 1631. In: History Workshop Journal, No. 52. (Autumn) 23–48. 27 �MÚLTUNK 90 illetve a korra általánosan jellemző vonalharcászat alkalmazásával korábban elképzelhetetlen számú áldozattal járt egy-egy ütközet. Az európai kontinensen csak a hétéves háborúban (1756–1763) több mint félmillióan haltak meg; Poroszország lakossága ugyanennyivel csökkent ezen időtartam alatt.29 Zsoldosok fosztogatása (Jacques Callot metszete, Les Grandes Misères de la guerre, 1633) A fentiekből is kitűnhet, hogy egészen a 18. század második feléig a váratlan és tömeges pusztulás, a csapások és katasztrófák még a magasan szervezett civilizációk mindennapjaiban is az élet szerves részét alkották. A modern kor előtti ember világképének, hétköznapi életének megértéséhez így nélkülözhetetlen figyelembe venni ezeknek az eseménysorozatoknak az okait, összetevőit és a megoldásukra adott válaszokat, kísérleteket. Ez utóbbiaknak részét képezte a tudomány, a gondolkodás, a mentalitás és az anyagi-szellemi kultúra területén megfigyelhető számtalan változás, átalakulás, vitathatatlan fejlődés is. A „kis jégkorszak” Magyarországon is éreztette hatását, de az európaitól eltérő mértékben és időben. Erről és következményeiről a Magyar Királyság területén a cikksorozat következő részében lesz szó. 29 Holmes, Richard 1992. A kovás puska kora. In: A háborúk világtörténete. Katonai újítások, amelyek megváltoztatták a történelem menetét. Corvina Kiadó, Bp., 80–95. �SZEMLE 91 NAGY LÁSZLÓ A végakarat... és a világ eltört tengelye Gy. Szabó András kisregényéről, novelláiról Kevesekről állítható magabiztossággal, napjainkra úgy jutottak el az előadóművészet, irodalomtörténet- és szépprózaírás gyönyörűséges, de mára egyre kevesebbek által értékelt magasságaiba, hogy mindhárom területen egyazon nívón tudnak maradandót nyújtani a közönségnek. Nem kell hozzá elvakult palócországi lokálpatriotizmus, csak Gy. (vagyis Gyarmati) Szabó András irodalmi életútjának ismerete, hogy őt joggal sorolhassuk ebbe a körbe. Madách-díjjal, szülővárosa díszpolgárságával is elismerve, versés prózamondóként évtizedek óta végvári harcosként őrködik a középkori és határainkon túli magyar költészet és irodalom értékeinek megőrzésén, irodalomtörténészi ismereteit nemcsak tanulmányaiban, cikkeiben teszi közkinccsé, hanem előadóestjein is szervesen köti össze a két műfajt. A Vigiliában, Hitelben, Magyar Naplóban és másutt megjelent számtalan tanulmánya ezáltal tovább erősítheti meggyőződésünket kiváló irodalomtörténészi kvalitásairól. Prózaíróként pedig immár harmadik kötetével jelentkezett, 2018 márciusában a tizenöt novella és a címadóul szolgáló A végakarat c. kisregény a Magyar Napló gondozásában jelent meg. * Ha az írások téma- és karakterválasztásával, sőt a személyesség alkalmankénti felvállalásával sikerült is a szerzőnek meglepetést okozni, de azzal aligha, hogy az előző kettőhöz hasonlóan legújabb kötetében sincs semmi posztmodern, sem megfejthetetlen mondatfüzér, ahogyan hiányzik az öncélú mondanivaló is, „konzervatívan” minden a maga helyén van. Az is csak látszólagosnak tűnhet, hogy nincs közös kapocs a kötet novellái és a kisregény között. Hiszen a szerző szándéka maradandóan megvalósult – bármennyire is eltérőek a helyszínek, korszakok, a társadalmi �92 SZEMLE környezet – mélységes tiszteletet nyilvánítani egy eltűnt, elsüllyedt világ iránt. Ezzel kimondatlanul is szembeállítja az erkölcseit, hagyományait, értékrendjét vesztett „szép új világot” az archaikussal, tradicionálissal, az utóbbiakban az ember–természeti környezet–tárgyi világ hármasának egysége alkotja a szerző szemében a követendő mintát. A novellák vezérfonalát az édesapa egykori szülőfalujában, a Vas megyei Bőben tett ifjúkori látogatások, élmények megörökítése képezi, a nagyszülők, dédszülők hűsége a szülőföldhöz, a munka, a „feladat” szinte mániákus tisztelete, a tradíciók átörökítése zsigerileg beleívódott az akkori kamasz gondolatvilágába. Ugyanúgy, ahogyan a nagyapának, édesapának a történelmi időkben elszenvedett megpróbáltatásai is máig tartóan rezonálnak az íróban. E téren tragikusan szomorú és elgondolkodtató közös sorsuk megörökítése. A nagyapa többévnyi „utószolgálat” után térhetett csak haza a Nagy Háború orosz terepéről, de az új politika túlbuzgó és gátlástalan kiszolgálói „jól” elverték külhoni „kollaborálásáért”. Az édesapa három évtized múlva az ÁVH-tól részesült még ennél is gyakoribb példastatuálásban. Az irracionálisnak tűnő erőszak célja maga a megfélemlítés, a megalázás volt, az írások döbbenetes pontossággal érzékeltetik, az aktuális hatalom szándéka sikeresen teljesült, természetesen nem fizikai, hanem lelki értelemben. Mintha Móricz Zsigmond Barbárokjában járnánk, a magyar magyartól való elidegenedettség, az embertárs megkínzása, a szolidaritás, a testvériség hiánya mint nemzeti önsorsrontás köszön vissza az apa és fia sorsában. Nagyszerűen jellemzi az író az elhallgatás, elhallgattatás rejtett vonulatát is, a szülő, nagyszülő szégyenét. Az igazságtalanságot, a jogtalanságot, amelybe csak beletörődni lehetett, de kibeszélni nem, amely mögött éppúgy munkált a felnőtt ember szégyenérzete, hogy mindez vele, velük megtörténhetett, mint az utódok, családtagok „megvédése” is: jobb, ha nem tudnak az egykori történésekről. Szabó András mondatai, történetei a Vas megyei falu mindennapjairól, ahogyan az édesanya felmenőinek lakhelyeiről írott sorai is fényképezőgépként rögzítik a karaktereket, a kisbírót, a fejkendős asszonyokat éppúgy, mint a borostyánnal fedett sírokat vagy az elsüllyedő világba beletörődő nagyszülők könnyes búcsúját a szeretett tehénkéktől. De az olvasó maga elé képzelheti a falvak egy-egy jellegzetes épületét, a kovácsműhely eszközeit, a Répce-parti vízi világot is. A gondolatok mögött nem a kényszeredetten kötelező búcsú szándéka áll, szinte érezni a fájdalmat, a visszatérés szándékát, ami betölti az írót, ő ebben a tradicionális világban érzi csak jól magát. A kötődés alapja nem csak lelki, hiszen a nagyszülők szerszámainak, eszközeinek pontos leírása, az „ütemre dolgozó kala- �SZEMLE 93 pács”, a „szikrázó parázsból kikerülő patkó” hangutánzásszerű megjelenítése is azt sugallja, a szerző működésük mibenlétével is tisztában van. Ha fényképezőgépi pontosságú megörökítésről beszélünk az egykori falu és lakói esetében, ugyanez a precizitás emelhető ki a többi novellánál is, ahol ez alapvetően a tömörített jellemrajzokban nyilvánul meg, hiszen a szerző ezekre koncentrál. Tökéletes választás a kötetet indító Nílusi utazás c. novella témája, az előkészület, az egyiptomi rövid bárkautazás minden egyszerűsége ellenére izgalmas történet, mondhatni misztikus. Ezt a misztikumot fokozza a szerző az Etervit c. írásával. Nemcsak a fürdőben játszódó történet révén érezhetjük magunkat páraködben, hanem a főszereplő szándékát illetően is sokáig bizonytalanságban maradunk. Ami jól érzékelhető, az a tornagyakorlatokat bemutató főhős, Keresztes kilépési szándéka a megszokottból, a mókuskerékből, az ismeretlenség felé. Mestermunka A főlegény c. írása, amelynek témája messze hagyja napjainkat, törökkori végvári vitézek világába visz el. A plasztikus írás többértelmű, tükrözi a hősiességet, a főlegény irányította magyar csapategység hebehurgya szervezetlenségét, amelyet mintha átokként évszázadokon keresztül átörökítenénk, de az örök újrakezdés reményét is. A példázat és a Ligetben c. írásokban azok különleges hangulata és a személyes őszinteség kiemelendő, hiszen a harmadik személy ellenére joggal vélhetjük, a szerző saját élethelyzeteit jelenítette meg. * A végakaratnak, a kötet címadó kisregényének előtörténete azonban már némi kiegészítő magyarázatot igényel. 1957-ben, közvetlenül halála előtt fejezte be A párduc c. regényét egy különc olasz, Giuseppe Tomasi, a szicíliai sziget, Lampedusa hercege, akinek felmenői a sziget örökös birtokosai voltak. A betegségével tisztában lévő, halálára tudatosan készülő herceg könyvének megjelentetését családjára bízta, így az csak 1958-ban kerülhetett az olvasók elé. A párduc hatalmas sikert aratott a háború után gyorsan iparosodó, de a mégis gyökereit kereső Olaszországban, Visconti 1963-ban emblematikus filmet is készített a regényből. A történelmi eseményeket, a Risorgimento-t, az olasz egyesülést, Garibaldi mozgalmait az író a dédapa, Fabrizio Salina herceg szemével láttatja, aki kiábrándult rezignációval, fájdalmas iróniával tekint a régi világ és életforma pusztulására. A szereplők gyakori mitikus környezetbe helyezése, történelmi pesszimizmusa mellett a mű jellemző vonulata annak társadalomkritikája. Többek között az, hogy a hanyatló arisztokrácia helyébe �SZEMLE 94 lépő polgárság vezetőit is jobbára a hatalomvágy uralja, Szicília elmaradottsága sem szüntethető meg a remélt gyorsasággal, nincs új az azúrkék ég alatt, valami elpusztul, de az újjászületés nem lehet fájdalommentes. Szabó András „végakarata”, a továbbgondolt „párduc”, 1957 márciusában kezdődik, akkor, amikor Tomasi befejezte műve megírását. Az olasz egyesüléshez képest száz évet lépünk előre a korban, a szereplők nevei jobbára megváltoznak, de a családi viszonyok kevésbé. A családfő, Don Antonio a halálra készül, ugyanolyan „hercegi” tudatossággal, mint Tomasi főhőse. Közben könyvét írja, a felmenők történetét, családfáját rögzíti. Pater familias, aki magabiztos természetességgel, sőt önelégültséggel fogadja családja féltőnek szánt, de mégis távolságtartó szeretetét. Mesterkélt feleségéhez való kötődése is, hiszen a férjet hosszú évek óta erős szálak kötötték egy nem is titkolt szeretőhöz, de ahogyan élete végét is elrendezi, így ennek a kapcsolatnak is véget vet majd. A két regény közötti korszakváltást alig tükrözi valami, Szabó András gondolatisága, karaktereinek megjelenítése szinte visszavisz Tomasi művének Itáliájába. A modernkori változásokat az előkelő státusból adódó méregdrága gépkocsik és egy-egy technikai eszköz felemlítése mutatják, és az, a szép új világ „boldog” napjaira immár elmaradnak a mitikus utalások, a történések érzelemmentességét pedig a család egy-egy hűséges szolgájának remek karakterrajzai és az olasz táj pazar leírásai oldják fel. Joggal vélhetjük, ugyanaz az erős kapocs köti össze az író Don Antonioját a dédapa iránt, ami a novellákban a Vas megyei faluban szerzőnket az apa, nagyapa, a felmenők felé, tisztelet erkölcsi tisztaságuk, szellemi képességeik, kivívott társadalmi renoméjuk iránt. * Don Antonio könyve elkészül, a végakarat teljesül, a mű megjelenik és ahogyan a valóságban is történt, „méltó” sikert arat. Érzékeny, fájdalmasan őszinte mű, mondhatnánk, ahol ez alkalommal felesleges a karakterek és az élők között bármi azonosságot keresni, az írói „összegyúrásnak” más szándékai lehettek. Giuseppe Tomasi di Lampedusa halálával a szicíliai sziget utolsó hercegének családnevét, múltját már hazájában is jobbára a feledés borítja. Puritán egyszerűségében megmaradt azonban a sziget neve, mára tíz- és tízezrek exodusának első állomáshelyenként. A nagy és még nagyobb hatalmak mesterkedésére a világban pedig megint eltűnik valami, hogy egy újnak adja át a helyét. �SZEMLE 95 Ki tudja, talán sok évtized múlva éppen egy magyar író lesz, aki megörökítheti ezt a változást, csak remélhetjük, lesz hozzá értő fogadókészség. Addig is olvassunk, Szabó András írásai már most is gondolatébresztők. Olvassunk, amíg nem jutunk az Ami maradt novellája hősének, a nagyapának sorsára, akinek „távozásával végérvényesen eltört annak a világnak a tengelye, melyben [a szerző] olyan felhőtlenül boldognak érezte magát.” (Magyar Napló, 2018) CSONGRÁDY BÉLA Tisztelgés az Igazgató előtt A Dornyay Béla Múzeum XL. évkönyve Bizony csak alapos, hosszan tartó kutatómunkával lehetne kideríteni, hogy előfordult-e már valaha, valahol, hogy egy intézmény – konkrétan a salgótarjáni székhelyű Dornyay Béla Múzeum – hajdani igazgatója hetvenedik születésnapját évkönyvvel tiszteli meg. Egy olyan – eleddig legnagyobb terjedelmű – ötszáz oldalas kiadvánnyal, amelyik történetesen éppen a negyvenedik e sorozatban. S ez akkor is elegáns, kuriózumszámba menő gesztus, ha Praznovszky Mihály jó másfélkét évvel ezelőtt ünnepelhette e kerek évfordulót. „Évkönyvünk szerzői, egykori kollégái, barátai Nógrádból és szerte az országból most igyekeztek olyan témákat választani, melyek kapcsolódnak valamilyen módon Praznovszky Mihályhoz, kutatásaihoz vagy éppen mindig vallott nógrádiságához” – írta az előszószerű köszöntőjében Shah Gabriella, a múzeum jelenlegi igazgatója. Praznovszky Mihály 1946. november 29-én született Salgótarjánban, itt végezte az általános iskolai tanulmányait s a Madách Imre Gimnáziumban érettségizett 1965-ben. Már gyermek- illetve ifjúkorában vonzalmat érzett a palóc tájhaza irodalmi értékei – élükön Mikszáth Kálmán és a Tragédia-költő munkássága – iránt. Alapdiplomáját a debreceni tanítóképzőben szerezte meg, aztán elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karának könyvtár-történelem szakát is. 1981-ben egyetemi doktor, 2000- �96 SZEMLE ben az irodalomtudományok kandidátusa lett. Vezette a szécsényi Kubinyi Ferenc, 1982-től ’87-ig a Nógrád, majd a Veszprém megyei múzeumot. Pályája csúcsán hét esztendeig Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója volt. Onnan került újra Veszprémbe a megyei könyvtár élére, ahol nyugállományba vonulásáig dolgozott. A nyugdíjas létmód azonban számára csak annyit jelentett és jelent, hogy nem kell valahol napi kötelező penzumot teljesítenie. Az alkotómunkát ugyanis soha, egy pillanatra sem hagyta abba, manapság is rendületlenül ír, előadásokat tart, programokat kezdeményez, szervez és ki tudja még mi mindent csinál irodalom- és helytörténeti, honismereti ügyekben tudományos és ismeretterjesztő céllal egyaránt. A dunántúli – Veszprémhez közeli községben – Nemesvámoson él, ahová Salgótarjánból való távozása után költözött. A Dunántúlról töltötte be sokáig az általa (is) alapított Mikszáth Kálmán Társaság elnöki tisztjét és már ugyancsak évek óta örökös elnöke az értelemszerűen nógrádi központú, de országos hatókörű egyesületnek. Az ünnepelt felmérhetetlenül gazdag munkásságából ad mintegy huszonöt oldalas ízelítőt az évkönyv első – Bódi Györgyné és Kis-Simon Éva által összeállított – Válogatott bibliográfia Praznovszky Mihály Nógrád megyei vonatkozású publikációiból című – írása. A szerzőpáros gyűjtőmunkája során kiindulási pontnak a Balassi Bálint Megyei Könyvtár könyv- és helyismereti, valamint a Dornyay Béla Múzeum könyvtárának katalógusát tartotta. A tételeket összevetették országos adatbázisokkal s figyelembe vették, hogy 2006-ban Tölgyesi József Veszprémben százötvenöt oldalon már feltárta, összefoglalta Praznovszky Mihály addigi irodalom- és művelődéstörténeti tevékenységét. Ezért a két helyi szerző a Nógrád megyére vonatkozó önálló műveket, aktív részvételével, szakmai támogatásával létrejött kiadványokat, köteteket vette számba a következőképpen csoportosítva: önálló művek, tanulmányok, kisebb cikkek, P. M. közreműködésével készült művek, a róla írott dolgozatok. Az egyes – 1965 és 2017 közötti – bibliográfiai adatok időrendben, illetve egy-egy éven belül a címek szerint, ábécésorrendben csoportosítva láttak napvilágot. A következő, Történelem címet viselő kilenc tanulmány elsősorban a szerzői – Kovács Krisztián, Várkonyi Gábor, Komjáti Zoltán Igor, Hausel Sándor, Cs. Sebestyén Kálmán, Bódi Györgyné, G. Toronyi Judit, Szomszéd András és Fodor Miklós Zoltán – révén több-kevesebb áttétellel kapcsolódik Praznovszky Mihály személyéhez. Nem így az irodalomtörténeti fejezet, amelyben – bár még szorosabbak a baráti szálak, magánemberi vonatkozások is – a tizenhárom témakör legtöbbje igencsak közel áll Praznovszky Mihályhoz. Így mindjárt a fejezet élére került �SZEMLE 97 Fűzfa Balázs-írás Arany János néhány balladájában fellelhető grammatikai metaforákról. A Toldi kétszáz évvel ezelőtt született költőjének Madách Imrével folytatott levelezéséből pedig éppen 2017-ben, a jeles kerek évfordulóra jelent meg Praznovszky Mihály újabb kötete Madách arany évei címmel. S ugyancsak az egyik nagy kedvenccel, a világirodalmi szintű és színháztörténeti jelentőségű drámát hátrahagyott Madách Imrével függ össze Andor Csaba tanulmánya a 2000 óta megjelent Tragédia-fordításokról. 2017 tavaszán a jeles Madách-kutató, -szakértő azt jelenthette ki, hogy amióta kettes számmal kezdődik az évezred megjelölése, 14 nyelven és összesen 21 kiadásban jelent meg Az ember tragédiája. S ebben elvitathatatlan szerepe volt Andor Csabának, a Madách Irodalmi Társaság korábbi elnökének, aki mindig is szorgalmazta, hogy a szervezetük által 1995 óta kiadott Madách Könyvtár új folyamában jelenjenek meg olyan nyelven (is) fordítások, amelyeket a világ országaiban csak egy kisebbség beszéli. Minden bizonnyal igaz, hogy „primus inter pares”, azaz „első az egyenlők között”-alapon Praznovszky Mihály érdeklődésének fókuszába az elmúlt évtizedek során a zseniális nagy palóc, Mikszáth Kálmán került. Ezért figyelemre méltó Balogh Zoltán Mikszáth boldog napjai, valamint Kőszeghy Péter Krucsay uram kapcsán – Adalékok Mikszáth Kálmán történet/ történelem-szemléletéhez vagy éppen máshoz című írása. Balogh Zoltán, a kiadó múzeum munkatársa – aki nem mellesleg szerkesztette is az évkönyvet – „életrajzi adatok, levelezések, visszaemlékezések segítségével és Mikszáth elbeszéléseire, novelláira támaszkodva a vendéglátástörténet szemszögéből rajzolta meg az író szülőföldjének két közösségi és társasági színterét: a zsélyi fürdőt és Mikszáth balassagyarmati törzshelyét, a Balassa fogadót.” Soha nem volt idegen Praznovszky Mihálytól a nógrádi felmenőkkel is rendelkező Krúdy Gyula alakja sem. Vele és két novellájával Fráter Zoltán foglalkozott a táj, a hagyomány, valamint a történet szerepének elemzése révén. Kelecsényi László pedig Zsenik egymás közt címmel értekezett Krúdy és Kosztolányi Dezső kapcsolatáról, mondván, hogy az író és a költő az elmúlt évszázad első harmadában páros ikercsillagot alkotott. Nem kevésbé volt kiemelkedő alakja a magyar lírának Babits Mihály sem, akinek 19. századi irodalomunkhoz való viszonyáról Sipos Lajos Az értékek munkássága címmel fogalmazta meg gondolatait. Czine Mihály rangos 20. századi kutató irodalomközelítéséről a diósjenői gyökerű Végh Károly írt érdekes eszmefuttatást. A „...gyönyörök völgyében” címmel jelent meg részletes bemutatás arról a két, összesen majdnem egy évtizedes – az 1986/2-es számtól 1987, majd 2001 elejétől 2007 végéig tartó – korszakról, amelyben Praznovszky Mihály állt a Palócföld élén. Bár beköszöntőt �98 SZEMLE nem írt első alkalommal sem, mottót – ki mástól, mint – Mikszáth Kálmántól választott. E szerint: „Aki azt az élvezetet nem ismeri, amit egy lap megcsinálása okoz, az nem élt a gyönyörök völgyében.” Nos, egész biztos másfajta, a szerkesztés napi gondjaival összefüggő érzelmek is kísérték e vezetői munkát, az azonban vitathatatlan, hogy a Praznovszky Mihály főszerkesztői ténykedése – különösen a második, jóval hosszabb időszakban – kitörölhetetlen nyomot hagyott nemcsak az 1954-ben alapított irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat krónikájában, hanem egész Nógrád megye művelődés- és egy kicsit társadalomtörténetében is. S ez nem elhanyagolandó saját pályaképe, a magyar kultúra egészét gazdagító életműve szempontjából sem. Sulyok Bernadett a Magyar Műhelyes „háromszögelési pontok” című írása a salgótarjáni születésű, Párizsba emigrált író Nagy Pál miatt emelendő ki. Ugyancsak kiemelkedően fontos az irodalomtörténeti rész Globus című zárótanulmánya. A szerző, Kovács Anna – aki az egyik utódja volt a múzeumigazgatói székben Praznovszky Mihálynak – Balázs János lírai örökségét – a kéziratokra, immár kötetekre alapozva – tekintette át, értően elemezte verseit, bizonyítván, hogy az iskolázatlan, de olvasott, nagy műveltségű salgótarjáni cigánydombi alkotó költőként legalább olyan kivételes képességekkel rendelkezett, mint festőművészként. A következő sorok (is) példázzák ezt: „Nem homokásó, / se nem szél toló /, hanem az égen / csillag-igazgató. / Nappal a napot, / éjjel a holdat / vezeti, és együtt / a Tejúton vándorolnak. / Van az időben, / él a térben, / s a napja soha / nincsen lemenőben.” A teljességhez hozzátartozik, hogy még ugyanebben a fejezetben kapott helyet Kazareczi Noémi Zubovits Fedor mint irodalmi hős – életének és utóéletének irodalmi aspektusai és Kemény Aranka A hallható irodalom – Keletkezéstörténetek című írása. Utóbbi azért is, mert a Petőfi Irodalmi Múzeum hangfelvételeiről ad tájékoztatást. S ez azért lényeges, mert az írókat, költőket hallva velük együtt olvassuk újra a szöveget, s egyszerre az alkotók személyiségéhez is közelebb kerülünk. A további – Művészettörténet, Néprajz, Régészet és Természettudomány című – fejezetek kilenc írása – Prakfalvi Endre, Várkonyi Nickel Réka, Péntek Attila–Zandler Krisztián, Horváth Tünde–Guba Szilvia–Bácsmegi Gábor, Horváth Tünde (önállóan is), Tóth Balázs és Hír János tollából – mind jelentős értéket képvisel. Jelen recenzió keretei között is feltétlenül említendő K. Peák Ildikó múzeumi művészettörténész „…már-már kacagsz / A vígjátékon, amidőn belátod, / Mi rettentő csíny az egész!” (Lóránt János Demeter: Madách) című opusa, értelemszerűen nem függetlenül a Tragédia-költőtől, a művész által 1973-ban festett, egy marionett Lucifert mozgató bábjátékos �SZEMLE 99 Madáchot ábrázoló műalkotásától és ezáltal Praznovszky Mihálytól. Ugyanez vonatkozik Steib Janka – az intézmény néprajzos munkatársa – tanulmányára, amely a népi öltözet elemeit veszi számba Mikszáth Kálmán „jó palócainál.” A dolgozat igencsak figyelemre érdemes, váratlan fordulattal zárul: „Az író a viseletek útját, szereplői sorsát a földi létben tárja elénk. Ott, ahol a szereplők életét meghatározzák a viseletek, ahol az élet fontos kellékei azok. Az Égbe azonban nem kíséri el őket. Ott Borisnak nincs szüksége kendőjére, piros karmazsin csizmájára. Ott másfajta viseletet hordanak: »az angyalok mezítláb járnak odafönn…«” Bár fentebb már szó esett róla, szükséges megismételni: Balogh Zoltán nagy munkát tett le az asztalra, s nemcsak a szerkesztéssel, a szervezés területén kifejtett tevékenységével is. A lektori munkát Várkonyi Gábor és Markó András végezte. Az olvasószerkesztő Zgolombiczki Erzsébet volt. A tanulmányok angol rezüméit – a szerzőkön kívül – Birkás Babett, Fodor Péter, Kelemen Balázs, Tóth Balázs, Zandler Krisztián és Hutter Katalin Cecília írta. A fotók egy része is kapcsolódik a szerzőkhöz, a másikat viszont Shah Timor készítette. A borítóterv Bencze Péter és Presits Antal, a nyomdai előkészítés Horváth Zsolt munkája. Azért is szükséges valamennyiük nevét megemlíteni, mert a maguk módján mind hozzájárultak Praznovszky Mihály méltó köszöntéséhez. (Polar Stúdió Kft., Salgótarján, 2017) MÁNDI HAJNALKA Szirácsik Éva: Gazdálkodás a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain (1647–1731) Dr. Szirácsik Éva – a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár főmuzeológusa, illetve a Dominium Uradalomtörténeti Kutatócsoport alapítója, a Magyar Uradalomtörténeti Társaság elnöke – évtizedek óta elkötelezett kutatója az uradalomtörténetnek, Nógrád vármegye helytörténetének és a Koháry családnak. Legújabb kötetében a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain való gazdálkodást mutatja be Koháry I. István 1647. évi Nógrád vármegyei birtokszerzéstől Koháry II. István 1731-ben bekövetkezett halálig. A több mint háromszáz oldalas munka a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár gondozásában került kiadásra 2017-ben. �100 SZEMLE A Koháry család a XVII. század végétől Nógrád vármegye egyik legnagyobb birtokosa volt, még annak ellenére is, hogy a család a Thököly-felkelés és a Rákóczi-szabadságharc során átmenetileg elvesztette birtokait. A Nógrád vármegyei központhoz tartozott a szécsényi, a gyöngyösi, a füleki, a másik füleki, a (karancs)sági és a zsélyi uradalmak, amelyek Nógrád, Gömör, Heves és Külső-Szolnok, Pest-Pilis-Solt vármegyék területén húzódtak. A divényi uradalmukat a többi Nógrád vármegyei birtokuktól elkülönítve, a Hont vármegyei birtokközpontból irányították. A hatalmas birtokok részben a család közös tulajdonában, részben pedig az egyes családtagok birtokában voltak. A kötet jelentősége abban áll, hogy a Koháry családnak a Nógrád vármegyéből irányított hatalmas kiterjedésű birtokainak birtoklástörténete, működése és gazdálkodása a korszakra vonatkozóan eddig egyáltalán nem volt feldolgozva. A szakirodalom a Nógrád vármegyében lévő Koháry-birtokokról csak elszórt adatokat tartalmaz, a korabeli vármegyei monográfiák pedig a Koháry-birtokok közül egyedül a füleki uradalomról tesznek említést. A családot érintő kutatások – a család tagjainak vármegyei, illetve országos szinten betöltött fontos pozícióik miatt – elsősorban genealógiai jellegűek voltak. A szerző a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokainak feltárásához az 1716-ban és 1718-ban készült urbáriumokat és az 1720–1731 közötti számadásokat használata fel. Míg az 1716. évi szécsényi és gyöngyösi, valamint az 1718. évi zsélyi és a füleki urbáriumok vizsgálatával a birtokok állapotáról és a jobbágyok kötelezettségeiről kaphatunk átfogó képet, addig az 1720–1731 között a különféle kiadásokról és bevételekről készült számadásokból a családon belüli birtokmegosztásról és gazdálkodásról szolgáltatnak adatot. A Koháryak birtokgyarapodása Koháry Pétertől Koháry Andrásig figyelhető meg, de a család birtokai gróf Koháry II. István országbíró idején váltak a legnagyobbá. A Hont, Gömör, Nógrád, Heves és KülsőSzolnok, Pest-Pilis-Solt vármegyékre kiterjedő birtokhálózat alapját az apai és az anyai ági örökség adta, melyet az uralkodó iránti hűség és a családtagok saját érdemei tovább gyarapítottak. A könyv a Koháry-Coburg családtagjainak képekkel is illusztrált bemutatása mellett táblázatos formában és térképekkel részletesen szemlélteti a Koháry-birtokok kiterjedését és birtokigazgatási egységeit. A könyv írója jelen kötetében a szécsényi, majd füleki központi irányításhoz tartozó, változó kiterjedésű Koháry- �SZEMLE 101 birtokokat vizsgálja Koháry I. István 1647. évi Nógrád vármegyei birtokszerzésétől egészen Koháry II. István 1731. évi haláláig a három birtoktípuson. A közös családi birtokok (szécsényi és gyöngyösi uradalmak), Koháry II. István birtoka (füleki, (karancs)sági, zsélyi uradalom) és Koháry Farkas fiainak, majd az egyetlen életben maradt fiúnak, Koháry Andrásnak a birtoka (másik füleki uradalom) külön-külön került vizsgálat alá. Szirácsik Éva jelen írásban az úrbéri összeírások adatai alapján a Koháry család Nógrád, Heves és Külső-Szolnok vármegyei birtokok benépesülésének jellemzőit tárja fel. Összesített adatokat közöl a szécsényi uradalom, a zsélyi uradalom, a gyöngyösi uradalom, Koháry István füleki uradalma és Koháry Farkas fiainak füleki uradalmára nézve a helybeli és a jövevény gazdákra vonatkozóan. Ennek alapján kimutatásra került, hogy az összeírásban szereplő 906 gazda 58%-a helyi lakosnak vallotta magát, 32%-uk jövevénynek. A jövevények betelepülésének idejére vonatkozóan a szerző megállapítja, hogy a bevándorlási hullám az 1687 és 1702 között tetőzött. A jövevények korábbi jogállását tekintve a többség feltehetően engedély nélkül szökött el az előző földesurától. A belső migráció számottevőnek tekinthető. A spontán bevándorlás mellett az urbáriumokból a szervezett betelepítések is kimutathatóak, melyek elsősorban a mezővárosokra voltak jellemzőek. A rendelkezésre álló adatok alapján a szerző részletes kimutatást készített a Koháry-birtokokról való elvándorlásról is. Míg az 1716-ban és 1718-ban készült összeírás 36 szökevényről számol be, addig az 1720-as összeírás 159 Nógrád vármegyéből elszökött jobbágyról tesz említést. A két forrás eltérő szökevényszámából arra lehet következtetni, hogy az adatfelvétel során nem minden szökevényről adtak hírt. Szirácsik Éva megállapítja, hogy a szökevények leginkább azokról a településekről vándoroltak el, ahol magas volt a helybeli gazdák aránya. Az e fejezetben közölt adatok tanúsága szerint leginkább a szomszédos vármegyékbe irányuló vándorlás volt a jellemző. A Koháry-birtokon belüli vándorlás inkább a Rákóczi-szabadságharc után vált jelentőssé. A szökések hátterében elvileg politikai okok is húzódhattak volna, azonban a jellemzően gazdasági tényezők mellett vallási ellentéteknek is szerepe lehetett, mivel a katolikus földesúri család nyíltan fellépett a birtokán élő protestáns lakosság ellen. A helybeli és jövevény gazdák gazdasági lehetőségeit nem vizsgálták korábban, a szerző ezt a hiányosságot pótolva a forrásokat a mezőgazdaságba való bekapcsolódási lehetőség szempontjából szintén megvizsgálta a házhely, a mezőgazdasági terület és az állatállomány nagyságát is figye- �102 SZEMLE lembe véve. A vizsgálat során a szerző arra az eredményre jut, hogy a jövevények kisebb földterülethez jutottak a helybelinek számító gazdákhoz képest, azonban ez az állítás az egyes uradalmakat tekintve mégsem mondható általánosnak. Az állatállományt összehasonlítva a jövevények átlagosan több juhval és kecskével bírtak, ezzel szemben a helybeli gazdák több igással, tehénnel, sertéssel és méhkaptárral rendelkeztek. A gazdák foglalkozását tekintve az összeírásban szereplő gazdák 6%-a pásztorként tevékenykedett. A Rákóczi-szabadságharc után a gazdák 3%a volt iparos, akiknek nagy része házhellyel is rendelkezett, így kereset-kiegészítésként a mezőgazdasági termelésbe is be tudtak kapcsolódni. Annak ellenére, hogy a Nógrád vármegyei mezővárosok vásártartási joggal rendelkeztek, az összeírásban kereskedők nem szerepelnek. Az uradalmi tisztviselők, alkalmazottak száma is csekély. A gazdák jogállásukat tekintve szabadosok és szabadmenetelűek (2%), nemesek (5%), főként pedig jobbágyok és zsellérek voltak. Az urbáriumok ezenfelül a családi gazdasági típusok megkülönböztetésére, területi elhelyezkedésük vizsgálatára is lehetőséget adtak a férfi családtagok számának és összetételének, valamint a gazdaságok javakkal való ellátottságának elemzése mellett. A források segítségével a szerző három családi gazdasági formát különített el egymástól, az özvegy által vezetett, az egygazdás és a nagycsaládi gazdaságokat. A családi gazdaságok legnagyobb hányada természetesen az egygazdás gazdaságokban dolgozott. Területi elhelyezkedésüket tekintve az özvegyi gazdaságok elsősorban a mezővárosokban koncentrálódtak, a nagycsaládi gazdálkodások pedig a falvakra voltak jellemzőek. Szirácsik Éva célul tűzte ki, hogy az urbáriumok alapján bemutatja a Koháry-birtokokon összeírt végvári katonákat, leszármazottaikat és a sorsukat. A vizsgálat során arra a következtetésre jutott, hogy a források elsősorban azokról tettek említést, akik a török ellen fogtak fegyvert, az urbáriumokban azonban nem említették azt, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején ki milyen pártállású volt. Az egykori katonák és leszármazottaik valamilyen formában bekapcsolódtak a mezőgazdasági termelésbe, és javakkal is jobban el voltak látva. A Koháryak mezővárosainak népességére, gazdálkodására vonatkozóan kimutatható, hogy az összeírásokban szereplő 906 gazda közül 366-an mezővárosban éltek. A mezőgazdasági termelés mellett az ipari termelés is itt koncentrálódott. Az innen származó bevételek fontosságát mi sem mutatja jobban, minthogy az uradalmi bevételek 87%-a a mezővárosokból folyt be. �SZEMLE 103 A Koháry-birtokok allódiumára vonatkozóan a majorsági földek, a majorsági állatállomány, az uradalmi erdők és a folyóvizek uradalmi hasznosításáról is képet kapunk. A majorság szerepéhez képest a földművelésre alig fordítottak pénzt, a jobbágyok robotkötelezettségére támaszkodtak. A majorságban termesztett növények és a majorsági állatok mindenekelőtt az uradalmi önellátást szolgálták, a termékek értékesítése nem volt jellemző, ennek köszönhetően jelentős készletek halmozódtak fel, főleg gabonából. Míg az uradalmi vízhasználatról nincsenek adatok, addig az uradalmi erdőkről ismert, hogy vadászatra, makkoltatásra, sőt gombaszedésre is használták. A Koháryak birtokain az ipari termelés nem volt meghatározó. A parasztok elsősorban önellátásra törekedtek. Földesúri kezelésben tartott ipari tevékenységekre vonatkozóan a források ser- és pálinkafőzőházakat, mészárszékeket és malmokat említenek, melynek jó részét a Koháryak időnként bérbe adták. Az uradalom pénzmozgásait tekintve kimutatható, hogy a bevételek összetételét a jobbágyi eredetű (cenzus, természetbeni megváltás, pálinkafőzés), a bérbeadásból (kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági bérbeadásból származó bevételei), a földesúri kezelésből (kocsma és vám) és más forrásokból befolyt pénzösszegek teszik ki, melyek közül a jobbágyi eredetűek az elsődlegesek. A bevételekhez képest a működési kiadások igen alacsonyak voltak, melyeknek nagyobb hányadát a fizetések és munkadíjak tették ki. Ingatlanra, ingóságra alig költöttek. A pénzmozgások mellett ugyan a gabonáról, a szénáról, az állatállományról és a szeszes italokról vezettek kimutatásokat, azonban ezek nem minden birtokról és nem minden évből maradtak fenn. Szirácsik Éva két igen fontos forrástípus felhasználásával rekonstruálja a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokain folyó gazdálkodást, melynek köszönhetően egy speciális birtoklási, birtokigazgatási és gazdálkodási rendszert ismerhettünk meg. Kutatása sokrétű és hiánypótló, melyeket táblázatos formában közölt kimutatásaival is alátámaszt. Ajánlom a könyvet mindazok figyelmébe, akik a vizsgált terület, illetve az uradalomtörténet iránt érdeklődnek, de a világosan megfogalmazott kutatási eredmények még azoknak az érdeklődését is felkelthetik, akik nem foglalkoznak behatóan az ilyen jellegű munkákkal. (Mezőgazdaságtörténeti Tanulmányok 13. Budapest, 2017) �SZEMLE 104 SULYOK LÁSZLÓ Ikon-imádságok, verssel és prózával Veres József: Színek áhítatával Gyönyörű könyvet tart kezében az olvasó Veres József Színek áhítatával című munkájának forgatása közben. Nemcsak a külalakja lenyűgöző, hanem a tartalma is. Versek és prózai részletek sorjáznak a lapokon, főleg magyar, sőt jórészt a legkiválóbb szerzőktől. Egyrészt kimondottan vallásos tematikájú művek ezek, másrészt áttételesen, az emberi létezés, a természet csodáinak titkait kutatva jelenítik meg a biblikus tartalmat, mint például Madách Imrétől egy ötsoros részlet Az ember tragédiájából, vagy egy másik palócot említve Kassák Lajos Esti meditáció című költeménye. Ezeket a hitből-lélekből fakadó szellemi termékeket koronázzák meg Veres József mély ihletettségű, Istentől vezérelt-ajándékozott ikonjai. A minket, a földrészünket civilizálttá formált-nevelt megváltó Jézus-hit univerzuma és misztériuma nem engedi ki bűvköréből, magához láncolja az olvasót és vezeti előre lépésről lépésre, nem a végkifejlet felé, hisz azzal tisztában vagyunk, hanem a kötet utolsó verséhez: Pilinszky János Imádságért című könyörgéséhez. A magyartanár Veres József által válogatott és szerkesztett irodalmi alkotásokat az ikonfestő Veres József szebbnél szebb szentképei egyrészt illusztrálják, másrészt pusztán kísérik, szó szerint színesítik. Mert az ikonok színvilága az – nem véletlenül adta könyve címéül a festő: Színek áhítatával −, ami a képekben elsőként megragadja az embert, és csak utána következik a többi forma és a tartalom. Veres József nagy műveltségű, mélyen vallásos, imádságos ember. A könyv előszavában meg is írja ezt, többek között ekképpen: „Az ikonfestéssel az Isten-dicséretnek új imádságát ismertem meg…, amikor ecsetet vettem a kezembe. Ezt a szentlelkes ajándékot azóta is úgy próbálom megköszönni munkás-áhítatom kiváltságos óráiban, napjaiban, hogy kérem, ’tegye teljessé benne azt, ami bennem töredékes’.” �SZEMLE 105 Nála tehát a vallás nem külső dísz, nem puszta időtöltés vagy félelemtapasz. Neki a keresztény hit a családból eredő, belsővé vált, személyes tapasztalatokkal hitelesített meggyőződés, személyiséget gazdagító-formáló erő. Tüstént érthetőbbé válik állításunk, ha megosztjuk, hogy anyai nagynénje, Lakatos Margit, a hat leánytestvér legfiatalabbja, 1936-ban a szerzetesi hivatást választotta, s karmelita nővérként szolgált a rend 1948as feloszlatásáig. Aztán ott van a piliscsabai ház, melytől egy ugrás – 150 méter – a barokk műemléki templom. A felnőtt szeretettel gondol vissza plébánosukra, a zarándoklatokat gyakran szervező, eredetileg szervita atyára, aki hosszú évtizedeken keresztül gyámolította a rá bízott közösséget. Vallja: „Ahogy szüleim, nagyszüleim és 500 éves katolikus családomnak, úgy nekem is életem természetes része volt a hitélet, a gyakorló vallásosság, ministránsként az oltár szolgálata, s lett igazi otthonom a templom, a liturgia, az ima, a szinte naponta bővülő latin-értés, az orgona, egyházzene és képzőművészet, s mindezek intellektuális hozadéka.” Vallásosságát megőrizte felnőttként is. Kiváló iskolákba járt. Az I. kerületi Petőfi – korábban Werbőczy – gimnáziumban érettségizett. Előzőleg a magyar szellemi élet és művészvilág olyan nagyjai koptatták itt a padot, mint – a sok közül kiragadva – Klaniczay Tibor, Trencsényi Waldapfel Imre, Radnóti Miklós, Bárdos Lajos, Czigány György, Szenes Iván, Makovecz Imre, Gregor József, Kass János. A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1964-től tanult, először történelem−angol szakon, majd egy év múlva már – mondván ez a két stúdium szervesebben összetartozik, harmonikusabban illeszkedik − magyar−történelem szakon folytatta. Közben – hisz’ megszokta, életének mindennapi része volt – rendszeresen járt Szegeden is templomba, mígnem egyszer felfigyelt egy ifjú hölgyre, aki történetesen a természettudományi kar hallgatója volt. Összeházasodtak, s 1969-ben együtt helyezkedtek el Balassagyarmaton mint középiskolai tanárok. Ekkor és itt kezdődött Nógrád megyei életük. Két fiút ajándékozott nekik a Teremtő. Egyetértésben, szeretetben nevelték fel őket, átadva mindazt a Krisztushitet és meggyőződést, amit ők kaptak a maguk családjaitól. A tanári munka napi robotja mellett festésről szó sem lehetett. Különben is ez csak akkor jutott az eszébe, amikor az idő múlásával csökkent a leterheltsége, illetve nyugdíjba ment. Úgy 2000 körül vett komolyan ecsetet a kezébe, „az Úristen személyes ajándékaként” – mint emlékezik rá. De miért éppen ikonokat fest? Hiszen ezek nem igazán a római katolikus valláshoz kapcsolódó produktumok, hanem az ortodox, a bizánci rítus elválaszthatatlan kellékei. Nyugaton, a középkori Európában – azt mond- �SZEMLE 106 hatjuk – annyi művészeti iskola volt, ahány város egy-egy országban, Bizáncban viszont a teokratikus állam legszigorúbb ellenőrzése alatt állt az egész szellemi élet. A császár katonai győzelmeit is úgy kellett feltüntetni, mint az isteni eleve elrendelés megvalósulását. „Így a dicsőség római eszményképe – amint olvashatjuk a téma egyik legjobb ismerője, Viktor Lazarev orosz-szovjet művészettörténész a Bizánci festészet című könyvében – észrevétlenül önmaga tagadásává: a keresztény alázat eszméjévé alakult át… A pátriárkák nem engedték meg a dogmák szabad értelmezését, még a szertartásoktól való eltéréseket sem tűrték…” Ebből következik az ikonfestészet szigorú szabályokba merevítése, örökké való kötöttsége. Veres József: Pentécosté �SZEMLE 107 Hogy mi tetszett meg ebben a stabil, archaikus, standard műfajban Veres Józsefnek, annak magyarázata visszanyúlik a gyermekkorba. Nyolcéves volt, amikor püspökladányi keresztszülei az egyik Mária-ünnepen magukkal vitték Máriapócsra. Püspökladányhoz – innen ered az anyai ág – ez a kegyhely esett a legközelebb, s a településen régi hagyománya volt a zarándoklatoknak. A pócsi Szűzanya „a hosszú vonatos-gyalogos fáradalmakért a tömeg-áhítat hitélményével ajándékozott meg életre szólóan, ugyanakkor ez az áldozat lelki hozadékával, szépség-emlékével későbbi zarándoklataimra is mindig elkísért” – gondolkozhatunk el e sorokon a könyv bevezetőjében. Hasonló lelki élményekben volt része évtizedekkel később, 1988-ban, amikor az úgynevezett békevonattal eljutott Szentpétervárra – akkor még Leningrádba −, és a pravoszláv templomban imádkozhatott. Az ószlávul énekelt imádság gyönyörűsége órákra ott tartotta. A kommunista rendszer ekkor már leszálló ágban tündökölt. „Eddig a párttagok, most a pártonkívüliek mennek” – fogalmazta meg az egyik hozzá hasonlóan gondolkodó tanártársa. Veres József nagyon jól ismeri – persze hogy is lenne másként, lévén magyar−történelem szakos középiskolai tanár, hitoktató – a történelmet és az irodalmat. Könyvéhez a vallásos vagy vallásos jellegű művek garmadájából merített, céljának megfelelően, megbízható, jó érzékkel, mondhatni: isteni beavatottsággal. Számos szerzőt beválogatott már, ugyanilyen ízléssel, első, a 2011-es Arannyal s égi kékkel című kötetébe is, ezúttal azonban mintha még többeknek adott volna lehetőséget. Több mint hetven költő, író, valamint tudomány-művelő alkotásai szerepelnek. Van idézet Szent László törvényeiből, Dániel könyvéből, Szent-Györgyi Alberttól, Albert Einsteintől; vannak versek – továbbra is csak példaként említve – Arany Jánostól, Ady Endrétől, Babits Mihálytól, Weöres Sándortól, Fekete Istvántól, Reményik Sándortól, Kosztolányi Dezsőtől. A legtöbb költeményt a katolikus Pilinszky Jánostól veszi, összesen kilencet, majd a szerencsétlen életsorsú Juhász Gyula következik nyolc, illetve a fiatalon elhunyt Dsida Jenő hat alkotással. Aligha kell külön ecsetelni, hogy beszédes névsor ez, miközben a terjedelmi korlátok miatt kénytelenek voltunk sok más kiválóság nevének említésétől eltekinteni. A műalkotásokat ez esetben is 33 fejezetbe sorolja, nyilván nem véletlenül. Kezdi a De profundis clamavival (A mélységből kiáltok hozzád, Uram!), s folytatja egyrészt a bibliai eseménytörténetekkel: virágvasárnap, Urunk színeváltozása, Via dolorosa, resurrexit, pentécosté, Jézus mennybemenetele, másrészt olyan fejezetcímeket használ, mint: A nép oltalmazója, �108 SZEMLE Örüljetek, örvendjetek!, Ave Maria, A Napba öltözött asszony, Pacem in terris. S van egy harmadik rétege is a címadásnak, ez pedig túllép a bibliai, főleg újszövetségi főszereplőkön, és a keresztény hit, illetve hitterjesztés, számára valamilyen okból kitüntetett fontosságú alakjait idézi meg, mint például Szent László királyunkat, a mártír Szent Cecíliát, a hittérítő Cirill és Metód testvérpárt, a spanyol misztikus Keresztes Szent Jánost, az orosz ikonfestő-nagyság Andrej Rubljovot. Mindegyik fejezethez egy-egy ikon társul. Ezek Veres József alkotásai, melyeket abból az immáron nyolcvanat is meghaladó mennyiségből válogatott ki, amelyeket a több mint másfél évtizedben, de jobbára az utóbbi évek során festett lelkesen, Istennek ajánlva, imádott felesége közreműködésével. Mert jó, ha tudjuk: az ikonfestés komoly előkészítést igényel. Nem csupán lelki-szellemi odaadást, átlényegülést kíván, hanem fizikális tennivalókat is, történetesen a szentkép alapját képező fatábla megfelelő kiválasztását és enyvezését, vászonragasztást, csiszolást és így tovább. Az előkészítést döntően a házastárs végzi. Majd a festés, az aranyozás és a védőkezelés műveletei után kerül fel az i-re a pont: a kész ikon felszentelése. A könyvben szereplő alkotásokat dr. Beer Miklós váci megyéspüspök, dr. Stella Leontin balassagyarmati kanonok plébános és Timár Mihály vikárius szentelte fel. A fejezetek – és az egész könyv – strukturálásában Veres József szándékosan kerülte a „sarkos megfeleléseket”. Magától értetődik azonban, hogy ez nem történhetett végig így, mert az üdvtörténetnek megvannak a maga sarkalatos eseményei, azokhoz igazodnia kellett a képeknek éppúgy, mint a szövegnek. Tudjuk, hogy a Szentírást nem úgy olvassa az ember, nem folyamatosan, mint a regényeket. A Bibliát időnként előveszszük, és szükség szerint belelapozunk, passzusonként olvasgatjuk. Ezért mondja a könyv szerkesztője, hogy számára az írás lelki kaleidoszkóp; azt pedig már mi tesszük hozzá, hogy ez a metafora határozta meg szerkesztési módszerét. Ezért van az, hogy bizonyos témák ismétlődnek a könyvben, példaként említve a karácsonyi születést vagy az utolsó vacsorát. Talán akadnak majd, akik kifogásolják ezt, igazán azonban nem zavaró, inkább szőrszálhasogatásnak tűnik az észrevétel. Mivel az idézett tárgyakról aligha lehet eleget beszélni. A könyvben tehát semmi sem véletlenszerű, sem a szöveg kiválasztása, sem az ikonképek sorrendje: „szentlelkes elvkövetés és ima” vezette a könyv létrehozóját; a szépség élménye és áhítata, amit szeretett volna másokkal is megosztani. Ebben a könyvben van benne tanári munkájának negyvenéves tapasztalata, a könyvek imádata, a vizualitás szeretete, másképpen az irodalom és a képzőművészet – vagyis a belső és a külső látás – együttes fontosságának kiemelése és láttatása. �SZEMLE 109 Veres József képes irodalomkönyve – hadd nevezzük így – minden bizonnyal nagy hatással lesz az Olvasóra, hasonlóképp, mint e sorok írójára. Már az olvasás előtt igyekeztem mentálisan megtisztulni, a jóság és a szépség gyermekien naiv, ártatlan befogadója lenni. „Ölébe bújva félve anyámnak/ Kövérkés kezemmel arcát megfogom…/ S boldogság minden nincsen egyedüllét…” – duruzsoltak fülemben Gróf József Csecsemőkori önarckép című versének sorai. Ha nem érezném profánnak, könnyen elragadna a képzelet, és belegondolnám magamat-magunkat az Újszövetség bensőséges anya-fiú kapcsolatába. A Színek áhítatával nagyon jó minőségű, fényes lapokon jelent meg, kemény kötésben, kiváló, színes nyomdatechnikával. Mindez a budapesti Pauker Nyomda felszereltségét, szakmai hozzáértését dicséri. Az ikonokat nézve – na meg ismerve a többi szentképet is, amelyek az első kötetben jelentek meg vagy kiállításokon voltak láthatóak – megerősödik bennem a tudás: Veres József ízig-vérig keresztény ember, nemcsak beszél, hanem úgy is él, aszerint cselekszik. Töviről hegyire ismeri a Bibliát, mind a két fő részét, az Ószövetséget és az Újszövetséget. Az ő esetében persze ez nem csoda. Az már talán igen, hogy mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, saját költségén hozza-viszi az ikonjait a kiállításokra. S volt belőlük már sok szerte az országban, Balassagyarmattól Salgótarjánig, Budapesttől Debrecenig, Kalocsáig. Önzetlen magatartását az egyik könyvben olvasható verssel szemléltetjük a legkifejezőbben: „Krisztusnak élni és másoknak élni/ minden mennyei kincset elfogadni/ és… adni, adni, adni!” (Túrmezei Erzsébet: Pünkösd után) Veres József püspökladányi kiállításának megnyitó beszédét – részletei olvashatók a könyvben – a következőképpen fejezte be dr. Imre Mihály egyetemi tanár, kiindulva a pedagógus, az ikonfestő hitvallásából: „… e művek tegyék teljesebbé bennünk azt, ami különben létezésünkben töredékes”. Úgy legyen!... Legyen célunk – még ha igencsak embert próbáló, vagy akár hiú akarat – a teljesség. (Balassagyarmat, 2017) �Veres József: Resurrexit �SZERZŐINKRŐL ABAFÁY-DEÁK CSILLAG (1949, Marosvásárhely) író, művészeti író. Kolozsváron szerzett bölcsészdiplomát, első írásai Abafáy Csillag álnéven jelentek meg. 1979-ben Németországba települt, a müncheni egyetem pszichológia szakán diplomázott. 1992 óta él Budapesten, prózát publikál, valamint a kortárs képzőművészetről rendszeresen közöl esszéket. 2013-ban Kölüs Lajos társszerzővel jelent meg Fókuszváltás című kötetük a kortárs képzőművészetről. 2015-ben látott napvilágot Kötött pálya című novelláskötete (Parnasszus Kiadó). ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) költő, szerkesztő, újságíró. Folyóiratokban, antológiákban közöl verseket. Tagja a Magyar Írószövetségnek és a MÜOSZ-nak. 11 kötete közül az első (Gyökerek lélegzése) és ez évben az Így mélyül című verseskönyve a Palócföld Könyvek sorozatban jelent meg. ANDOR CSABA, DR. (1950, Budapest) Madách-kutató, a Madách Irodalmi Társaság alapító elnöke. Matematikus szakon végzett, majd filozófiából doktorált. Első könyve a Jel – kultúra – információ volt (Gondolat, 1980), regénye Teofília címen jelent meg (Magvető, 1989). 1987-től főképp Madách életének eseményeivel foglalkozik, a társaság könyvsorozatát szerkeszti (Madách Könyvtár). BÁRDOS JÓZSEF, DR. (1949, Szeged) főiskolai tanár, irodalomtörténész. Magyar-orosz szakon végzett a József Attila Tudományegyetemen Szegeden, itt szerzett egyetemi doktori címet, majd PhD-fokozatot. Másfél évtizedig tanított irodalmat, gyermekirodalmat a Kecskeméti Főiskola Tanítóképző Főiskolai Karán. Kutatási területe Madách Imre életműve, a XIX. század második felének magyar irodalma, valamint a mesék világa. BRASSÓ ANNA (1989, Balassagyarmat) költő, író. Az ELTE esztétika-magyar szakán végzett. Budapesten él. Írásai folyóiratokban jelennek meg. CSONGRÁDY BÉLA, DR. (1941, Hatvan) Madách-díjas közíró, szerkesztő, középiskolai tanár. A Nógrád Megyei Hírlapnak 1996-tól 2002-ig volt a felelős szerkesztője. Évek óta szerkeszti a napilap Kultúra rovatát. A Madáchhagyomány Ápoló Egyesület elnöke, több ciklus óta tagja a TIT országos elnökségének. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ, DR. (1974, Körmend) szerkesztő, irodalmi publikációk szerzője, nyelvész, egyetemi oktató. Madách Imre levelezését (2014) bemutató legutóbbi kötetét Andor Csabával állította össze. HARTAY CSABA (1977, Gyula) költő, író. Három prózakötet és nyolc verseskötet szerzője. Szarvason él és dolgozik, a munkát Nyúlzugban piheni ki. KÉPIRÓ ÁGNES (1981, Mátészalka) tanár, kutató, illusztrátor. Tagja a Madách Irodalmi Társaságnak és a MTA két kutatócsoportjának. Az ELTE Történettudományi Doktori Iskola abszolvált hallgatója, kutatási területe az 1945 utáni magyar művészeti nyilvánosság és az alkotó értelmiség története, társadalomtörténeti kontextusba helyezve. KOVÁTS ISTVÁN, DR. (1974, Salgótarján) régész-történész, muzeológus, a visegrádi Mátyás Király Múzeum munkatár- �sa. Kutatási területe a késő középkori, kora újkori és barokk anyagi kultúra, a régészeti állattan (archeozoológia), a 14–18. századi igazságszolgáltatás tárgyi emlékei és az időszak mentalitástörténete. A gazdag történelemi múltú Visegrád több lelőhelyének feltárása, illetve magyarországi és külföldi terepmunkákon dolgozott. KÖLÜS LAJOS (1951, Sarkad) költő, prózaíró, művészeti író. Rendszeresen publikál irodalmi és művészeti lapokban és online oldalakon. Verseskötete (Mustármag és levendula) 2011-ben kortárs kiállításokról Deák Csillaggal közösen írt esszékötete (Fókuszváltás) 2013-ban, novelláskötete (Ma nálad alszom) 2016-ban jelent meg. MÁNDI HAJNALKA (1980, Kemecse) muzeológus, történész. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett történelem és új- és legújabbkori történeti muzeológus szakon. 2011 óta dolgozik a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtárban muzeológusként. Jelenleg az ELTE Történelemtudományok Doktori Iskola hallgatója. MÁTÉ ZSUZSANNA, DR. (1961, Kalocsa) Madách Imre-díjas művészetfilozófus, irodalmár, az SZTE JGYPK Művészeti Intézetének habilitált tanára, az SZTE Filozófia Doktori Iskolájának témavezetője, a Művészeti Szakkollégium vezetője. 9 művészetfilozófiai, művészetelméleti könyve, 12 szerkesztett kötete és közel másfél száz írása jelent meg. NAGY LÁSZLÓ (1953, Balassagyarmat) közíró, művelődésszervező. Budapesten él. A www.balassagyarmat.eu hon- lap létrehozásának egyik kezdeményezője és szerkesztője. A honlapot létrehozó Balassagyarmatért Baráti Kör 2014-ben Balassagyarmatért Emlékérem, Pro Urbe elismerésben részesült. 2013-ban jelent meg szerkesztésében a Portrék Balassagyarmaton innen és túl című interjúkötet. PARÓCZAI CSABA GERGELY, DR. (1965, Salgótarján) jogász, Teleki Blanka-díjas tanár, költő, a Cogito Általános Művelődési Központ alapítója. Verseit, helytörténeti tanulmányait, egyéb írásait 1990-től közli a Palócföld, a Nógrád, a Tarjáni Városlakó. Három önálló kötete jelent meg (1997, 2000, 2010) és több antológiában szerepelt. Újabban színikritikákkal is jelentkezik. RADNAI ISTVÁN (1939, Budapest) költő. Az 1970-es évek elejétől a legjelentősebb magyar folyóiratok közlik verseit. Az Élet és Irodalomban glosszái jelentek meg, antológiákban szerepel. Számos színvonalas irodalmi portálon, irodalmi folyóiratban, internetes kiadásban is jelen van írásaival. Tagja a Magyar Írószövetségnek. Nyolc önálló kötete jelent meg. SULYOK LÁSZLÓ (1944, Nagybátony) magyar-történelem szakos középiskolai tanár, kulturális újságíró. A rendszerváltás után több Nógrád megyei napilap főszerkesztője. Első könyve, a Recski rabszolgák 1990-ben jelent meg, melyet további hat kötet követett. 2007-től a Politikai Foglyok Szövetsége Nógrád Megyei Szervezetének elnökhelyettese. ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/5e2654da3175a1dcbddc01382449cbc4.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2018 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2018/2. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2018 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika