4 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3886d438451190324ab5ffe30c43053d.pdf 529e5817eb5acd045ca864e7db6b7775 PDF Text Text �Tartalom 1 3 4 8 X IX . É V F O L Y A M , 6. S Z Á M Csanády János: Dunatáji rapszódia, Gravitáció hordszalagján, Másnap (vers) Borbély Tibor: Csak-versek K őváry E . Péter: Toronyugrás (elbeszélés) Sarusi M ihály: Csúszda (elbeszélés) 11 Csepeli Szabó B éla: Öregek szerelme, Tűzszomj (vers) 12 Ádám Tam ás: Tolvonás az égen, Nincs már védelem, Anyám (vers) 13 Tandori Dezső: A mai nap mint holnap (vers) 16 Veres János: Palackposta (vers) V IT A 17 Petőcz A ndrás: É s mégis politika? ABLAK 20 E g y arc Jugoszlávia mai lírájából (Csala Károly) 21 27 Radovan Zogovic versei B allada a kút vizéről (Kőrössi P. József) KÖ ZM Ű VELŐ D ÉS ÉS VALÓ SÁG 32 38 42 Brunda G usztáv: Hol a helyünk a karavánban? (tanulmány) K orill Ferenc: E gy filmforgalmazó kettős tudata (kritika) Mészáros G yörgy: Utolsó beszélgetés Balázs Jánossal HAGYO M ÁNY 46 R . Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc emlékezete (tanulmány) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 50 Krim ik a történelemben (Romsics Ignác) TAN ULM ÁN Y 53 Csokonai A ttila: N égy évtized gyermek- és ifjúsági irodalma 60 Pósa Z oltán : Mese és valóság határán A címoldalon N EM ES-LAM PÉRTH J ÓZ SE F munkája (M IH ÁLYFY ERNŐ hagyatékából), SZABÓ G YU LA (Losonc) grafikái, a 15 , és 59. o . M ILAN SZO KOL (Besztercebánya) HIBÔ TAM AS, a 37. o. D ECSI ILO N A , a 41 o. G A Á L J ÓZ SE F grafikái láthatók. LÁSZLÓ ) A 43. o. utolsó felvétel BALÁZS JÁNOSról. 45. o. balról jobbra: SZE PE SI B ALÁZS JÁN O S, a szerző és BARI K Á R O LY költő. (Fotó: Mészáros György) a 7., 3 1., 52. o. rajzai, a 19. o. (Fotó: BUDA J ÓZ SE F költő, �C S A N Á D Y JÁ N O S Dunatáji rapszódia Vitorlák a messzi tengeröbölben a zöld-vizű hullámokon, itt földet szorít az ökölben tenyér a magyar homokon, - tengerek, tudjátok-e a földet vitorlásokkal hátatokon, hogy itt a föld hátán tenyérnyi országban, szél-fútta humuszon micsoda vágyak lávája égeti a szíveket? Izzok, amíg kimondom: vitorlák a messzi tengeröbölben a zöld-vizű hullámokon, barna karok forgatta vásznak, míg reptetitek a jachtot, s fröccsenő vizet vág a hajóorr, mi itt fellélegzünk, ha jókor jön az eső a tengerek felől, s v é res föld csurran ki az öklök kapcsos, szorító ujjaiból. I �Gravitáció hordszalagján Magamra is úgy kell néznem, mint elmúló valamire az idő-óceán kies partján, még kék az ég, még vitorlát feszít, repít a szél de meddig, meddig, de még miért? - nem tudhatom melyik vihar dönt a hullám bálna-hasa alá, hogy össze­ zúzzon, hogy lenyomjon a mélybe, ahol már nincs levegő buborék száll, ahogy kifújom tüdőm a vízbe - nem tudhatom, nem tudhatom az idő-tenger kies partján, mikor köszön visssza gyermekkorom, a boldog végtelenség, nem tudhatom; magamra is úgy kell néznem - hogyha nem teszek valam it mint elmúló testre és észre, mikor süllyedek észrevétlen a korral, az évek évre terelődnek, Földgömb a N ap körül, lehull az Alm a a toronyból lehull az égi almafáról az idő-tenger kies partján gravitáció hordszalagján. Másnap Tegnap vendéget fogadtam, ma itt ülök csak magamban: ma is hiányzik v a laki, hiányát az űr tölti ki, különös űr, mint a tenger, hullámzik belül az ember, már aki volt: messze-távol villamos darun kopácsol, emlékképe tán elvillant a tegnapnak, szavainknak, estében a pohár bornak; a magányban én is szerszám után nyúlok, toll mered rám, 2 golyóstoll és itt az asztal szélén halom írólappal: tegnap is volt, holnap is lesz, manap a magányos jelent kell valahogy áthidalni, amivel épül a másnap emlék fénylik, sok vasárnap mikor még a férfigondtól távol csikóként ficánkolt vagy madárfényesen szállt fenn a kamaszkedv, s tört nyers ágat, hol a gesztenye virágzott. �BO R D ÉLY TIBO R Csak-versek Illyés Gyulának CSA K A Z É R T , CSA K A Z ESŐ mert arcomon még a bőr, vert szembe minket a bakon. hús és izom? Ezért nem hiszik, Gyermekkoromból még ezt is tudom, hogy én leszek „szegény Yorick” ? és eszembe jut amikor szemembe Hihetőbben szól majd a néma most fröccsen a sár koponya, a gyerekkoromból indult úton. ha akiből-amivé sikerült már az időnek és a földnek lecsupaszítania? CSA K A K K O R kezdődik az igazi baj, amikor az ember már CSA K V É L E T L E N E K nem csupán magában illeszkedtek össze úgy, hogy tervezettnek beszél, de ajtót is nyit, ha kilincset zörget a szél! tűnik most az út? Közös utunkat egyszer nélkülem CSA K E G Y F E LT Á M A D Á ST felszedheted te, engedélyezett fiának az Úr, - halomba rakva a követ - és én a halandó molnár fia mert építeni majd új utad, már ki tudja hányadikra szükséged lehet rájuk is készülődöm konokul vérzőn - mint a véletlenekre. a hitben megfeszítetten?! 3 �K Ö V Á R Y E. P É T E R Toronyugrás Arányi, a Pest összes iskolájából kitiltott diák úgy kerül éppen a mi osz­ tályunkba, hogy a Csökmői-ikrek unokatestvére volt. Csökmőiék-Tseökmeöynck írták a nevüket (ezen mindenki röhögött) és nem féltek senkitől. N agy­ apjuk, az öreg Hricsovinyi állt a hátuk mögött, azzal a tekintéllyel, amit még tizenkilencben szerzett, mint városparancsnok-helyettes. Ácsnak tanult, eredetileg, de hamar rájött, hogy ennél sokkal többre hivatott, amit a ro­ mán intervenciósok is megsejthettek, mert Hricsovinyi elvtárs elsők között kapta meg Csabán a d ózecsecsincset. Ez, meg az, hogy egyetlen kortyban tudott meginni egy liter rumot, egyenessé tette a karrierjét negyvenöt után. Sokan példát vehettek volna róla, mert legalább tizenötféle fontos tiszt­ séget töltött be, míg csak hatvanhét évesen a temetkezési vállalat igazgatóhelyetteseként nyugdíjba nem vonult. A különböző posztokon mindig de­ rekasan állta meg a helyét, építette a jövőt és aggódott is érte. Amikor a legvégén a temetkezési vállalat igazgatóhelyettese lett, egészen összetört az aggódástól. „N em fogjuk tudni teljesíteni a tervet. Nem fogjuk tudni tel­ jesíteni a tervet” - támadt rá utóbb az utcán ismerőseire. É s ez így ment volna a végtelenségig, ha egyszer apám azt nem mondja neki egy ilyen ta­ lálkozáskor, hogy miért nem jár jó példával elől a Hricsovinyi elvtárs?! A k ­ kor nyugdíjba vonult. D e a tekintélye az megmaradt. E z a tekintély volt a Tseökmeöy-ikrek rettenthetetlen bátorságának egyik tápláló forrása. A másik meg a nagybátyjuk, az öreg Hricsovinyi fia, aki szintén nem félt senkitől, a már említett okból, másfelől meg azért, mert testi ereje, sőt megjelenése is, felért egy bivalyéval. Homlokán, két oldalt, valódi szarvkezdemények dudorodtak, így a B ivaly Bandi név ellen, ami valam ikor régen ráragadt, egy szót sem szólhatott. Nem is szólt, a maga módján még igyekezett is rászolgálni erre a megkülönböztetett címre. Legendák lengték körül száznegyven kilós alakját. Ezekben a történetek­ ben Hricsovinyi András félelmet nem ismerő lókötőként ál! előttünk, aki­ nek minden tettét két dolog vezérli. A z egyik, hogy egyszer s mindenkorra kikerüljön az öreg veteránnak, apjának árnyékából, hogy bizonyítsa, bol­ dogul a „vörös” Hricsovinyi érdemei nélkül is az életben. Persze ez nem volt könnyű, mert az öreg Hricsovinyi érdemei hervadhatatlanoknak bizo­ nyultak, ami nem csoda, mert Csabán egyedül ő merte visszalopni az in­ tervenciósoktól az elrekvirált lovát. Ezért kapta a huszonötöt a Pánmajszter szerint, nem azért, mert benne volt a direktóriumban. A másik ami B ivaly Bandit a cselekedeteiben mozgattta, talán még az előbbinél is erősebben, az, hogy tetszeni akart. Szerette volna, ha az egész város szereti. Ártatlanlelkűsége ebben nyilatkozott meg leginkább, mert aki városunkat ismeri, jól tudhatja, mely hiú ábránd itt mindenkinek tetszeni! Ezt még legelső polgárunk, a 45 után országszerte igazán népszerűvé lett első 4 �megyei főispán, sem tudta elérni, pedig ő aztán tényleg mindent megtett, hogy az emberek szívébe lopja magát. Am ikor begyűjtési miniszterré lépett elő, tőlünk vitte el a legtöbb en­ nivalót a főváros élelmezésére. Minden hét végén megjelent személyesen is fekete Csajkáján, három disznót vágatva le jó embereivel, a vágási tilalom megszegéséért járó igen szigorú büntetéssel mit sem törődve, s vitte föl a kolbászt, sonkát, Rákosi elvtárséknak. Mindezt csak azért, hogy szűk ebb pátriájának különleges bánásmódot eszközöljön ki. Ebben ért is el némi eredményt, hiszen vidékünk rövid néhány év leforgása alatt az ország leg­ szegényebb övezetévé vált. Mondták is egy alkalommal a hazalátogató miniszternek egykori kenye­ res pajtásai: - D e szép nagy teherótód van, te Ondris! A miniszter méltatlankodott: - N e bomoljatok, elvtársak! Személyótó ez, nem teher! - Neked Ondris, de nem nekünk! Nekünk teher! A miniszter lelki nagyságát tanúsítja, hogy nem sértődött meg azért az övéire, továbbra is támogatta osztályos társait, de, s ez újabb bizonyíték az előbbire, csak az elvtársiasság és az erkölcsösség határain belül. Így volt ez akkor is, amikor a tökéletesen kifosztott megyéből küldöttség érkezett hoz­ zá. Földijeit minisztériumi dolgozószobájában fogadta, ahol éppen fehér ke­ nyeret és füstölt kolbászt falatozott az íróasztal félig kihúzott fiókjából. Amikor az általános éhínségre panaszkodó csabai delegáció a színe elé já­ rult, gyorsan betolta az asztalfiát, s egy másikat húzott ki félig, amelyben fekete kenyeret, meg avas szalonnát tárolt. Í gy midőn a keserű szavak el­ hangzottak, a miniszter fénylő arccal mutatta fel a rekvizítumokat: - Ejnye elvtársak, miért panaszkodtok a fekete kenyérre? Örüljünk neki, hogy még ez is van. D e nézzétek csak, én is ezt eszem! Csoda-e ha példája még ma is cselekvően hat a csabai népre? Csoda-e, ha B ivaly Bandi, ki nem kevesebbre tört, mint elődei, tanult ezekből a megindító példákból? Ő vezette azt a kis diákcsapatot is, ame­ lyik ötvenhatban a felszabadulási emlékmű tetejéről eltávolította a vörös­ csillagot. Igaz B ivaly Bandi ezt nem politikai meggyőződésből, vagy esztéti­ kai indítékból tette, mint ahogy azt sem, hogy fél évvel később egyenesen a hátára tetováltatott egy ilyen csillagot. Ő egyszerűen csak tetszeni akart. E z alkalommal a Pánmajszternek, aki mint a legtettrekészebb utcaparancsnok éppen kerületparancsnokká lépett elő. Igaz csak negyvennyolc órára, mert akkor a börtönből szabaduló Kaczkó átvette tőle a parancsnokságot. Ám ez a negyvennyolc óra B ivaly Bandinak éppen elegendő volt ahhoz, hogy meg­ nyerje az elöljáró elismerését. Ahogy a vöröscsillag ízzé-porrá zúzódott az emlékmű tövében, B ivaly Ban­ di 140 kilóját meghazudtoló fürgeséggel trappolt jelenteni a parancsnoknak. A Pánmajszter, vagyis hát Dubánszki M áté cipész, kerületünk esze, karbafont kézzel hallgatta a lihegő hústornyot: - Máté bácsi, levertük a vöröscsillagot! A Pánmajszternek szeme se rebbent, úgy válaszolt: - Jó l van, fiam ! Hisz ti tettétek föl! N o azért mégsem szabad azt hinni, hogy B ivaly Bandi elvtelen volt, vagy hogy ne lettek volna elvei. Voltak, de nem erről lett híres, hanem az erejé­ ről. Később aztán hős is lett. Életmentő. 5 �Egy diáklány - történetesen a kis Hankóczki, aki miután a D eli velünk együtt faképnél hagyta, ráadásul a gimnáziumban belekeveredett egy disznóságba is - végső elkeseredésében felmászott az evangélikus toronyba. É s ép­ pen ez volt benne az érdekes. Mert az még rendjén volna, hogy egy ki tudja kitől megesett lány szégyenében véget vet az életének. D e hogy egy katoli­ kus az evangélikus templom tornyából akarja levetni magát arra csak egy ma­ gyarázat lehet. (Miután ezekben az években a vallásosság túl nagy érdem­ nek nem számított, legfeljebb az állami akarattal mit sem törődő, egyetlen­ egy temetést ki nem hagyó télen, nyáron, utcán, otthon, mindig fekete ruhát viselő öregasszonyok körében keltett némi megbotránkozást.) Valószínű, hogy Esztike nem tudta, hogy a csabai az ország legnagyobb evangélikus temploma, éppen csak láthatta, hogy elég magas tervének vég­ rehajtásához. E gy valam it azonban számításon kívül hagyott. Azt, hogy mint rendesen, Bivaly Bandiék akkor is ott hűsölnek a templomkert égbetörő fái alatt, szerte köpködve a szotyola magjának héját és a lucfenyők alá hajigálva a kiürült sörösüvegeket. M ikor tehát a kis Hankóczki kilépett a harang melletti ablakocskába, hogy egy utolsó pillantást vessen a várost belepő porfelhőre, valaki a fiúk közül fülkiáltott a kertben: - Atyám ! Micsoda angyalka! É s a fiúk, akiket a pán farár csöndesen megtűrt az árnyas templomkert­ ben - a vörös világ lassú erjedésére utaló első jelnek tartva B ivaly Bandiék törvényt se tisztelő magatartását - , szóval a fiúk mind talpraugráltak, úgy meresztették a szemüket a sörgőzön át, hogy a szélben az ég felé lebbenő kék szoknya alatt mindent jól láthassanak. D e hát ahhoz egy jó messzilátó is kellett volna, mert az angyalka legalább hetven méterrel a fejük fölött jelent meg. - Ez röpül! - hangzott a kiáltás, azután meg egy szörnyű sikoly és B i­ valy Bandi a következő másodpercben már ott is tartotta karjában az ég ajándékát. A toronyugrás rendkívüli hatást tett B ivaly Bandira. Nem csak Eszterkét vette hamarosan feleségül, nem csak a balkézről jött fiúcskát íratta a nevére, de elvadította magától egykori csodálói csapatát is, fölhagyott az ivással, a bolondozással, minden munkát fölvállalt, dolgozott hajnaltól késő estig, csak­ hogy Eszterke minden kívánságát teljesíthesse. Mert Eszterke is megválto­ zott a toronyugrás óta, amiről a papok a katolikus és evangélikus templo­ mokban egyaránt olyan jelentőséggel és súllyal szóltak, mint Saul pálfordulásáról. É s Eszterke ehhez méltóan viselkedett, még a divatot is ő diktálta a v árosban. Ahogy nőtt Eszterke dicsfénye, úgy halványult B ivaly Bandi régi dicsősé­ ge. A rettenthetetlen férfiú, aki soha nem ijedt meg a saját árnyékától, pedig abból is jókora volt neki, még egyszer megmutatta, ki is ő valójában: a rendőrrel farkasszemet nézve átment a tiloson, sőt, amikor az őrmester meg­ büntette egy ötvenessel, a régi világfi mozdulatával nyomott a kezébe egy százast: - Tegye csak el tábornokom - veregette meg a rendőr vállát - , vissza­ felé is erre jövök. Erre mondják azt, hogy a vér nem válik vízzé, hogy kutyából nem lesz szalonna, meg a többi. E z azonban már kevés volt ahhoz, hogy megint na­ pokig róla beszéljenek, mint annak előtte. Ráadásul unokaöccsei, a Tseök- 6 �meöy-ikrek addigra réges-rég az örökébe léptek már, s az ilyen, ma már csak megmosolyogni való tréfáknál sokkal megrázóbb cselekedetekkel tartották izgalomban a várost. Hogy lesz belőlük valam i, azt már akkor sejteni lehe­ tett, amikor harmadiknak Arányi, a pesti unokatestvérük társult hozzájuk. Am ivel ketten kezdték, az mind ártatlan csínytevésnek számított ahhoz ké­ pest, amivel később évek múlva már hárman folytatták. A z ikrek a bugyigyűjtéssel kezdték. Lesben álltak kapujukban, s ha arra jött egy lány, elkapták, bevitték a kapu alá, és elvették a bugyiját. M agya­ rázatát senki nem tudta, de az ügy csak a negyvenhetedik kis alsónadrágocskánál pattant ki, amikor egy reggel a város másik felében lakó tanácselnök­ helyettes nyolcadikos kislányának nem volt mit fölvennie. - Volt vagy tizenöt bugyid kislányom! - csapta össze a kezét csodálkoz­ va a mama, aki első pillanatban a bejárónőre gyanakodott, de a kislány a papa második pofonjára zokogva vallott be mindent. A fiúk viszont a szembesítéskor is tagadtak mindent, sőt kikérték maguk­ nak, hogy ilyen gyógypedagógiás dolgokkal gyanúsítgassák őket, s hogy bi­ zonyítsák, milyen távol áll tőlük az egész, kijelentették: nem is tölthetik mostanában ilyen hülyeségekkel az időt, amikor éppen azon fáradoznak, hogy összehozzanak egy ütőképes csapatot Erdély visszafoglalására. Ekkor jártuk ki a hetedik osztályt. 7 �SARU SI M IH Á L Y Csúszda Itten él, éldegél Hofman Iluska. Amolyan német lány. Ahogy itten mondják, sváb lány. M-ről szakadt ide. Hogy mért épp ide? Sváb lány létére mi más lehetne, mint némettanárnő. Mindig abban bízott, hogy német faluba kerül. Mindenki ezt várta, tanárai meg a szövetség. Mert csupa hit, odaadás. Mindig mondta az anyja, német fiú kell neked, legalábbis V-i. De, hogy P -i.. . A rosseb vigye el, nem sikerült. Pedig, hogy ropta a német táncot, dalolta a német dalt, szavalta a német költeményt. Hány ilyen ember kellene szerte Dunántúl! Kis maradék német faluban anyanyelvre tanítani az öregapjuk be­ szédjét feledő s nem értő apróságokat, német játszóházba csalni leányokat, fiú­ kat, hogy mentsék, ami még menthető. Csakhát milyen is az élet. Megkeveri az emberiséget. Hihet ő anyja szavá­ nak, maradna ő német lámpásnak magyari tengerben. D e az a szerelem. Be­ tett neki. Még a főiskolán. Összemelegedett, mint annyi társa, egy magyar legénnyel. A főiskolai évek nehéz esztendők. A legszebb, ám a legveszedelmesebb. Majd­ hogynem az első fiúval. Csak be a leányszálló szobájába, s kész. Együtt is van a szerelem. Nem élni nem lehet. Nem ölelni lehetetlenség. Amikor minden úgy kivirul. Persze, másként kellett volna. Érteni, hogy ez csak játék. S nem vérre megy. Tán anyjának volt igaza. Német fiúval is járhatott volna így, de akkor legalább most nevelhetné gyermekeiben is a huszonegyedik század NémetBakonyát. A tizenkilencben elsőnek földosztókét, azokét, akiket a föld éhe hajtott a nagynémetek közé, vagy éppen a nagynémetek ellen. A kis vörös. Így hívják a T-iek. Egyébként szőke, kiköpött német lány. Sely­ mes fehér bőrű, bódítóan szöszke, valahogy a szája is németes. Északról vagy honnan közénk keveredett bájos teremtés. Száznyolcvan, mert különben jó nö­ vésű. Csak a melle ne lenne olyan pici. Szinte befelé hajlik. Ám nem pompá­ zik csali ruhában, nem rejti vekni nagyságú műmell mögé a valódit. Csak így jár, igen lányosan. Persze még nincs gyereke. T-n szolgálati lakás várta őket. A fiú szeret kertészkedni, hát a földnek is örültek. Németes faluban sehol sem kínáltak otthont, a szomszédban lebeszél­ ték a szülőket, mi az, már megint volksbund? Márpedig hónapos szobához nem volt kedvük. K i tudja, jönnek a gyerekek, meghat a legény szülei a közeli városban laknak. Tiszta haszon, mondta a fiú, menjünk T-re. Még Iluskában motoszkált a jó érzés, mégis csak sváb faluba kéne menni, akár a Dráva mel­ lé, dehát a szerelem. Az élet erősebb volt, mint a remény. A kis kommunista, szokták emlegetni. A pap se nagyon szívelte. Ez az Ilus játszóházba csábít minden fiatalt. Ifikörbe, színjátszó-, néptáncos-, fényképész­ körbe, szóval be a művelődés házába. T-n csak így írták a játszóház elejére. Mit mondok, visszacsalni, amikor azelőtt csak egyszer telt meg, avatáskor. Meg a sátoros ünnepek berendeltjeivel. Most meg: élni kezd a ház. Már táncházat is csinált. Nem sváb bált, az igaz. Jó magyarost, székit, de Ilus csak ilyen. 8 �Hisz mindenben, ami szép. Persze a német neki csak szebb. Vagy hogy pon­ tosabban fogalmazzunk: édesebb. Amikor a főiskoláról Halléban járt. csak bá­ multák, mennyivel régiesebb a magyarországi. A pap különösen haragudott reá. Mert a régi kultúrossal nem volt baja. Nem csinált az semmit, csak erre-arra lófrált, tette magát a kultúrigazgató, ha megszorult, összehozott valami népünnepélyt, bált, jó italos klubdélutánt, a kocsmából átjöttek, mert itt olcsóbb, s a budit is tele lehet hányni, leviszi a víz. De ez a kis bolsi fölforgat mindent. A pap élte világát. Nemrég szentelték föl, modern lelkipásztor, a templom­ kertbe asztaliteniszezni meg focizni, a templomba magába beatmisére hívogat­ ja a legényeket, s lányokat. Jöttek azok tömegesen. A járás már a haját tép­ te, valahogy meg kéne rendszabályozni azt a papocskát. Ráadásul istentelenül jóképű a fiatal tisztelendő úr, már nemcsak a vénasszonyok, a menyecskék is eljárogatnak gyónni. Akkor ütött az óra, amikor a falu szektája, húsz év óta először, beállított egy nagylányt a sédbe, s megkeresztelte. Betelt a pohár, szok­ ták mondani. Lejött az első titkár, megmosta a falu vezetőinek a fejét. Különösen a közsé­ gi titkárnak esett rosszul, mert ő köztudottan vonalas ember. Ha valaki barna, fekete, vagy zöld inget vesz föl, már ferde szemmel méregeti. Rendkívül éber. Az egyik munkacsapat vezetője kipróbálta. Egy hétig csak vörös nyak­ kendőben járt még trágyát hordani is. Rögtön kiemelték. Most a megyeszék­ hely kádercsúszdának nevezett műintézetében tanul magasabb tudományokat. Akkor jött ez a szemtelen kis fruska. Méghogy Hofman, jó hogy nem Hofburg, hagyján, bár jó lenne megpiszkálni, nem voltak-e volksbundisták a szü­ lei, vagy legalábbis a szomszédai. De most itt ne játssza az eszét. Okosabb akar lenni nálánál is. A taggyűlésen azzal állt elő, hogy majd ő elcsalja a gye­ rekeket a paptól, csak bízzák rá. K i hallott még ilyet. Neki, a jól képzett ká­ dernak, két esztendő alatt se sikerült, ez a bakfis meg idejön, hogy majd ő. Hát kicsoda ő ? ! K i vezeti ezt a falut, én vagy te? T IT-előadókat hívunk, ők majd fölvilágosítják a népet a vallás tarthatatlanságáról, meg a klerikális re­ akció sundabundáiról, bízd oda. Iluska első T-i heteiben jöttek is az ismeretterjesztők. A maradék kultúrnép meg ki a házból. A szép iratos játszóház ásított az unalomtól, de leginkább az ürességtől. Ám Iluska nem hagyta magát. A ház esténként csak megtelt fiata­ lokkal. Fél év múlva már szép sikerük volt a megyei színjátszó-találkozón, Lúdas Matyival. A tánccsoport se adta alább, pávakör is lett vagy három. A me­ gyében már kitüntetésről sugdolóztak, s rövidesen járási központ lett a T-i ját­ szóház. A titkár nehezen nyelte le a békát. A papnál is keservesebb képet vágott. Ilust a járás elküldte a kádercsúszdába három hónapos pártiskolára. A titkárt alig kérdezték meg. Ilus elszámította magát. Kezdte azt hinni, hogy otthon van. Ha nem is né­ met falu, mégis csak szép, jó falu. Ha az ura több időt töltött is a szomszéd tantestület szüzeivel, mint otthon. Így persze gyerek sincs. Csak munka, mun­ ka, ha ezerszer érezte is, hogy abba kéne hagyni. Hogy tovább nem bírja, ide­ gei fölmondják a szolgálatot. Dehát a szolgálat az szolgálat. S egy kis harc­ tól csak nem rezei be ez a kisvörös Ilus. Lány létére. Hogy asszony, arról meg is feledkezett. Eltemetkezett a munkába, s a tanulásba. Hazajött ő is a kádercsúszdából. A tavaszi szünetben általános népszavazás. Úgy gondolta, összerázza egy kicsit a szétszokott társaságot, szavazás reggel hatkor, elsőnek, aztán találka a főtéren, s kerékpárral neki a hegynek. Be az 9 �erdőbe, föl a csúcsra, a tisztásokon pihenő. Dal, jókedv, mese, szerelem. Me­ lyik fiatal ne lenne boldog, ha így szabadjára eresztik. S mert nemcsak Ilust érdekli, mi van a világban, szokás szerint a közéletről is szó esett ott benn a rengetegben. Mint mindig, végül ugyanarról: a néphatalomról. Mondom, a ’70-es évek derekán. Kétségtelen, ezt nem tervezték sehol. Semmilyen nagykönyvbe nem írták be, hogy politikai szemináriumot tartson Ilus. A frissen tanultak szellemében. Az ura inkább a kurvákra szavaz, hát aztán? Az ő dolga. Ilusé meg ez. De, mondom, elszámította magát. A templom mellett volt a gyülekező. A falu közepén, főterén, a templom mellett. Nyilván. Tiszta sor, nem? Ott fut össze mindenki, köpésnyire a szavazóhelyiségtől. S a titkár mit nem gondolt magában: ez valami vallásos összejövetel lehet. Maga nem látta, csak hallotta, ahogy szokta. Akitől hallotta, a papot nem észlelte, dehát mi más lehet ez, mint beatmise az erdőben, kerékpárról. A pap bizonyára az erdő szélin várja őket. Nem tudta, hogy Ilus hazajött. Lóra kapott, jó magosra, s beviharzott a járáshoz. Majdhogynem munkás­ őröket kért. Bekeríteni és kész, elfogtuk a diverzánsokat. Mert itten kérem rendet kell teremteni. Ennyit ér, lássák, Hofburg Ilona ténykedése. A fiatalok az első mézesmadzagra átállnak. Itt a bizonyíték. Nagy cirkusz lett belőle. A járás is bizonyítani akart. A lig mászott ki belőle a mi kis hősünk. Mert amikor a nagyfőnök rádöbbent, hogy mégse pappal vol­ tak, mi mást tehetett, tovább fújta a magáét. Nem lehet véletlen, hogy éppen a szentegyháznál találkoztak. Onnan csak valódi fölforgatásra indulhattak, oda, ahol a madár se látja őket. És akkor, eszerint, nyilván, Ilus volt a tettes. Ilust megvédték. Mehetett vissza a csúszdába. E j, ez a nép, hogy kiforgatja a szavakat. De a megyeszékhely helyett a legközelebbi szívkórházba kellett vin­ ni. Kikészült. Majdnem bemondta az unalmast. A megyénél csak sápítoztak, ekkora ökörséget. Lefogyott, olyan, mint az ujjam. Az iskola kedvence. Mert visszajött. Hogy T-vel mi lesz? Isten tudja. Beválasztották a megyei KISZ-bizottságba. Az ura már nem ura, tegnap félholtra verte. Mert részeges is a lelkem. Válnak. Hazahívja az édesanyja. Gyere, lányom, itt a helyed, közöttünk. Az isko­ lában német szakost keresnek. Van hely a házban. De egyedül gyere, kincsem, bogaram, szöszi kicsikém. T-re ment. Vissza abba a katolikus fészekbe. A sok csúszda csak kiegyen­ líti egymást. Igaz, ott a szép kétszobás lakás, de amikor csak teheti, hazajár. Csak buszra ül, s már döcög is vele át a hegyen. Mi mást tehetne. Valamikor színésznő akart lenni. De a várost sose tudta megszokni. Úgy, mint otthon, itt minden ember ráköszön. Talán ezért marad? Nagynéha kiáll az út szélére, elnéz a hegynek. Hát, hogy is van ez? A titkárt nemrég leváltották. Ilusnak szeretője van. Megint nem sváb. 10 �C SE P E L I SZABÓ B É L A Öregek szerelme Égető, aszályos nyarunkat derűs, napfényes ősz követte, szikrákat szórt az életünkbe, s felgyújtva szívünkben a vért, óarany szüretet ígért: ó, újbort csurrantó venyigék gyönyörű öröme, s vén diófákat zörgető asszonyillatú őszi szél, öregek ősze, őszi táj szele, miért is ne ígérhetnél — ne adhatnál — vén szívünknek is új reményt, új vágyakat, szerelmeket, míg ránknevet a messzi ég? Míg utunk hóba nem merül, miért ne élhetnénk emberül ? Tűzszomj — Mondd, hová tűnt el, hol van az a lány, aki oly sok-sok nyári délután mezítláb várt rám a mezőn, s édes vadfüvek könnyű illatában, haja sátrában lett a szeretőm? Az ifjú lány, aki parázzsá izzott, mint a szén, ha átöleltem én ... Nézd emlékeim furcsa lobogását: szívem tűzszomjas őszi tájain a bennem élő suhanc még ma is, férfiként is csak tégedet keres minden árnyékba hajló délután. A szélből mintha ő sóhajtana: Mondd, hová tűnt el, hol van az a lány, vadfű-illatú, vidám szeretőm, aki estéim hideg tűzhelyében újra nevető tüzet gyújtana? �Á DÁ M TAMÁS Tollvonás az égen Így ősszel a fák gazdagok és számolatlanul szórják leveleiket arannyal fizetnek a baráti szavakért s a madarak matt tollukkal már rég készülnek köszönő levelet írni az égre Nincs már védelem Pinczési Ju d it em lékének eddig úgy tudtam hogy a félig kinyílt ajtókat törvényszerűen becsapja a szél és a kilincsre égett félelmet csak a zápor mossa le Nincs már lombja a csöndnek hát túléltelek nincs már védelem Judit csak a mozdulatlanná dermedt váróterem csak a krétapor tenyereden „Fiatalon fogsz meghalni! ” mondta a cigányasszony nincs már védelem verseid kiszöknek a könyvből zúgnak a harangvirágok Anyám fűzfakosárban gyűjtögette haragját szeretetét szégyenkezve lyukas zsebembe dugta 12 �T A N D O R I D EZSŐ A mai nap mint holnap Besötétedett. Í róasztalomnál ülök, téli délután, szemközt a fákon át a Duna, a szállodák fényei, vizes csillogás, itt bent száraz szeszmentesség, papírlapok, feladat, melynek egyik lehetséges megoldásához valami könyv kellene másik szobánkból. D e ott most éjszaka van már, ott alusznak ők, a k i k - Hová kellene átmennem, hogy a meghatározás legalább egyik lehetséges megoldásához szót találjak, elképzelést, keretet, melybe beilleszthető, a m ik - - Ő k. Tíz pár szem, tizenegy pár szárny, és fogalmam sincs testhelyzeteikről. Ő k akik miatt ezt írom egyáltalán? V agy akik nélkül könnyebb lenne írni bármit? A lig hihetem; és ki akar „bárm it” írni. A könyv holnap kerülhet csak át, ennél kevesebbel és ennél fontosabbért sem lehet megzavarni őket, holnapra meg már nem kell a kiegészítő eszköz, holnap délelőtt már postára adom csekély ismertetőmet. É s hajnalban, reggel nem lesz módom dolgozni. Azaz...nem hagyom olyankorra a dolgozatírást. Fölkelek ötkor, kimegyek a konyhába, a már ma előkészített ennivalót, vitamint, zöldfélét és minden egyebet kiszedegetem a jégszekrényből, ez nap mint nap ugyanígy történik, még hajnali sötétben, már „holnap” mindig; ha akarom „m a” , de ők még alusznak. Ő k most már alusznak, én még soká fönn leszek. Holnap már fönn leszek, ők még soká alusznak. E z a tél egyik lehetséges, mai meghatározása. D e hagyjuk az évszakokat. Mintha egészen más dolgozatok emléke jönne elő, ilyeneké, mint a vers címe itt, e ffé lé k - - - ki hitte. Változik a tartalom, ezek ők, ezek is, a látszólag mindig ugyanazok. Beszélek hozzájuk, beszélgetünk velük, ahogy nekilódul a nap, ez a bizonyos holnapi, kapják a zöldeket, repkednek már, s hogy vissza ne rakjuk őket házukba, a kalitkába, melyből máskor meg alig lehet kikergetni őket, vállunkra röppennek, fejünkre, ott foghatatlanok; egész cselsorozatokra van szükség, hogy egymás elől el ne vegyék a teret, az időt. É s ebben egyenérvényű, a látó s a vak, a „híres” s a rejlő. Bizonyosan 13 �ennyit mondhatok. A többi: találgatás. A minap elütött valami gépkocsi a Dob utcában; fölálltam, észleltem, hogy ez a dolog velem történt, de ép vagyok, bokámból dől csak a vér, ahogy a járdaszélnek nekirepültem, ív em b ő l - - Minden megtörténhet azonnal és végérvényesen. Nem foglalkozhatom valóságon túli számításokkal. A téli eleségről kell, a bentiek és a kintiek bizonyos - megint ez a szó lélekszámát figyelembe véve, gondoskodnunk. Főleg ezt csináljuk ketten, és megpróbálunk írni róla. Legjobb feljegyzéseinkhez sem jutunk hozzá; minden másképp lesz a következő pillanatban. Ezért nem idegeskedem, hogy miattuk nem tudok átmenni most a szükséges segédkönyvért. Ő k már nem ma vannak, ők vagy sehol és semmikor sincsenek most, vagy már csak holnap. „ A mai nap mint holnap” , ki hitte volna, ilyesmiről lehet írni, s mennyire! Mennyire ugyanaz maradt a lényegesség - ha volt valaha! É s volt. Mint aki iskolai dolgozatot ír ma is? Határidőkre összeállítandó válogatást, a következő munkát a rend és minden egyéb kedvéért lehetővé tevő időbeosztást valósít meg, rosszul már inkább, mint j ó l - - - mert leül „zenélni” nekik, velük a vállán, a lábán a pedálnál, vagy csak egy fotel karfáján egy poszátával, akit odavisz a billentyűk fölé, és a bel canto annyi, hogy a szedres-sűrű totty ne okvetlenül a fehérre-feketére hulljon, de ha oda, az is törölhető. Mint egy félreütés... Most este, már éjszakába fordult sötétben itt is, ez mind nincs. Nem láthatom a fehér szárnytollakat, a sánta lábat, a kúpos csőrt a kikopott pofatollak tövénél, a pirosas-gyulladt „bokát” , nem hallom a lihegést, nem látom a repülni vágyakozó szárnyemelgetéseket, nem mászkálhatok négykézláb a szőnyegen, miközben barátném, nyolcadik éve itt így, magvakat szedeget csőrrel a szőnyegről, a takaríthatatlanságban.. . Semmivel nem vígasztalnak m ost.. . alusznak. Elcsüggednem se szabad; ki tudja! M ár a holnap hajnalra gondolok, megcsinálom éjfél előttig a másfél-két flekk ismertetést, nagyon szívesen. E z voltam én... megtettem, amit lehetett., ég veletek; annyira „holnap lesz csak ma” , hogy az éj vaksága is láthatatlan. É s rég, rég túl az iskolás koron valami lehetőségem volt, íme, hogy arról írjak, hogy „a ma - igazából a holnap” . Lehet rá mondani bármit; de hát azt ki mondaná meg végre: „M ire i s . . . 1985. január 14 �15 �VERES JÁNOS Palackposta 2 Szinte a létezésen túlról hallgatódzom vissza elröppent éveimbe; mint vékony falon átszűrődő zongoraszó, úgy szöknek be hozzám a régi nyarak. Fojtogat kínzókamráknál, halálnál is rosszabb távlatnélküliségem. Átsuhannak rajtam a megíratlan jeremiádok, lent a város tetői, fent a kék ég, ahol egy kigondolt világkép agóniája folyik; megszámolom ezerszer a kiskertben pompázó tulipánokat, azt mondják, ez kórtünet, holott csak azt becsülgetem kétségbeesve, hányan is maradtunk tulajdonképpen mi utolsó mohikánok, akik a „jöttem, láttam” -má zsugorodott szállóige megtestesítői vagyunk, s megnyomorodtunk, hamuszürkévé váltunk, mert a porond közepén Szélkötő Kalamona áll, nyakában babérkoszorúval. Valahol láncravert aranyhajú reggelek sírnak, s honvágyat érzek a tébolyda után, ahol jóindulatú emberek élnek, kik nem akarják lelőni a vadgalambokat, s vérré átkozni a vizet a kútban. 16 Romok terpeszkednek bennem, romok; bozótvágó késem már a sutba való. Marad-e valami hírmondónak belőlünk, mint az inkák sziklarajzai Peruban s a kecsua-indiánok telepei? A bölényeket nemzetközi társaság védi, de ki védi meg a kipusztulástól a mocsoktalanság mániákusait? Zsigereinkben hordjuk a teljesség-esélyt, s tapasztalatokkal és könyvtudománnyal feltarisznyáltan nem törhetünk ösvényt a paradicsomi tilosba. Fiatal nők jönnek-mennek az utcán, lányok, s kismamák - gyerekkocsiban tolva boldogságukat, combjuk körül a hullámzó szoknya fényhozó pünkösdi harangzengés; tudják-e, hogy a folytonosság peremvidékét ékesítik, mint sivár külvárost a magnóliafák? Temetőlakó parasztok nyelvén beszélnek divatról, bolti árakról, tánclemezekről. Hallottak-e vajon Pacamaca földanyáról s Viracocháról, a teremtőről? a dzsungel gyökerei közt megmaradt kőtömbökről, Machu Pikchu hegyivárosról, ahová a napisten szűzei menekültek, hogy tovább vallhassák az ősi hitet? Palackba zárom e soraimat, s csapongó hullámokra bízom. �VITA P E T ŐCZ A N D R Á S És mégis politika ? Másodszor kérek szót a vitában, ha lehet; mentségem legyen rövidségem. Nem akarnék változtatni korábbi álláspontomon: amit mai modern költésze­ tünk általam legfontosabbnak ítélt vonulatának (Weöres, Tandori, Erdély Miklós, Magyar Műhely) alapvető apolitikusságáról mondtam, változatlanul fenntar­ tom. „A költészet a művészeté, és nem a politika szolgálóleánya” , írtam akkor, és vallom ma is. Újraolvasva azonban Gyertyán Ervin nagyszerű, gondolatébresztő vitacikkét, egy mondat ötlött a szemembe: „A helyzet tudniillik paradox: vannak elkö­ telezetten és szenvedélyesen politizáló költőink, és mégsincs (vagy nem eléggé hangsúlyos) elkötelezetten és szenvedélyesen politizáló költészetünk” . Valóban. Korszerű irodalmunk „visszalépett” a művészetbe, és, néhány létező kivételtől eltekintve, elutasítja a mű direkt politizáltságát. Az írók politikai aktivitása - azonban - igen erős, az esetek nagy többségében. És lehet-e ez másképp? „Most jövök a Duna mellől, szememben még az út porával, talpamon a föld sarával, s nem bírok megnyugodni. Leállítanak itt is, ott is, érdeklődnek, hogy mi újság, sürgetnek, hogy beszélj, de nem vagyok többre képes, csak le­ gyintek, mi mást is tehetnék? Ott, ahol jártam, az ördög uralkodik” - vissz­ hangzanak bennem Cselényi László szavai, jóval válogatott verseinek elolvasása után is. Az elmúlt hetekben a Felvidéken jártam, és többek között őt is, Mács Józsefet is meglátogattam pozsonyi otthonukban. Nem kérdeztem őket az iro­ dalom és a politika viszonyáról. A kisebbségben élő számára minden anyanyel~ ven leírt szó társadalmi cselekvés és felelősség egyben. Egy határon túl élő magyar író számára az írás: politikai tett. Politikai tett az anyanyelv, a közös­ séghez tartozás, az identitás, az önmagam és az önmagunk felmutatása, a sze­ mélyiség létezése érdekében. Valami olyan érdekében, mely nélkül a szellem létezni nem tud, amely nélkül pszichikai zavarok keletkeznek, amely nélkül be­ következhet az elnémulás, a személyiség leépülése, a test elkorcsosulása. „Nyel­ vében él a nemzet” , nem tudom, ennek igazát valóban látjuk-e tudjuk-e any- Előzmény: 1 . Alföldy Jenő K Ö LT ÉSZET ÉS POLITIKA N A PJA IN K BA N című vitaindítója (1984/5, szám); 2. Gyertyán Ervin A VI HARMADAR - K A L IT K Á B A N ; Héra Zoltán A TISZTA POLITIKUM (1984/6. szám ); Sík Csaba NAPLÓJ E G Y Z E T E K - A L FÖ LD Y JE N Ő C IK K É H E Z ; Petrőczi É va É R T E , ÉR T E D , É R T Ü N K !; Tandori Dezső V ER S ÉS KÖZ (1985/1. szám); 4. Kerékgyártó T. István „ . , A MI M EGHÓDÍTÁSRA VA R, A Z T LÁ TVÁ N YO SA N NEM LE H ET M EG K Ö ZELÍT EN I Petőcz András AZ IRODALOM K Ö LT ÉSZET M Ű V ÉSZET E; Kassai-Végh Miklós É R D E K E L T SÉ G E K KONFLIKTUSA (1985/2. szám); 5. Németh János István A H IÁ N Y K Ö L T É SZ E T E ; Endrődi Szabó Ernő HOGYAN AKASSZUK A K IR Á LY O K A T !? (1985/3. szám); 6. Karikó Sándor A K LASSZIKU S H A G YA ­ T É K É R T : Simor András; A POLITIKAI K Ö LT ÉSZET E S É L Y E IR Ő L ; Szerdahelyi István K Ö LT ÉSZET ÉS K Ö Z E LET ISÉG (1985/4. szám); 7. Magyar József LEH ET -E A PO LITIKÁBAN K Ö L T É SZ E T ?; Csepeli Szabó Béla A VIH ARM AD ARNAK SZÁ LLN IA K E L L ! (1985/5. szám). 17 �nyira, amennyire Kölcseyék tudták? A nemzet emberekből áll, és az emberi személyiség leépül, ha tartós identitászavarban szenved. Pszichológusok már évekkel ezelőtt bizonyították ezt. Nincs még egy művészeti ág, amely - éppen nyelviségénél fogva - ennyire a nemzethez kötött lenne, mint az irodalom. Nagy lélekszámú népeknél ez va­ lós problémát nem jelent: angol, német, spanyol, orosz vagy kínai nyelven ír­ ni - éppen súlyából, nagyságrendjéből következően - egyet jelent a világ köz­ véleménye előtti megszólalással, a film, a képzőművészet, a zene egyetemességé­ hez hasonlóan, a világirodalomba való belépéssel. Az ilyen irodalmak számára az anyanyelven írott szó társadalmisága, politikai tett szerepe fel sem vető­ dik. A nyelv nem a nemzet megtartásának alapja, hiszen a nemzet eltűnését semmilyen erő nem veszélyeztetheti. (Az idegen szavak befogadásával, azok magyarításával foglalkozó Fábián Pál nyelvészprofesszor mondotta egyszer egy előadásán, hogy az idegen szó jellegzetesen kis népek problémája: Angliában, Olaszországban például ismeretlen, hiszen a nyelv asszimilációs ereje olyan nagy, hogy ez természetes úton megoldódik.) Ebből következően, minden ma­ gyar író politizál: Kazinczy óta tudatosan is teszi ezt. A nyelv, az irodalom egy nép megtartó ereje. Különösen az egy kis lélek­ számú nép esetében. Az olyan, nyelvében magányos, rokontalan nép esetében, mint a magyar, fokozottan így van ez. És a határon kivül, kisebbségben, vagy a világban szétszórtan élő mintegy ötmillió magyar számára ez a megtartó erő: létkérdés. Londonban egy francia, „irodalmárkodó” lánnyal beszélgetek, angolul. Dosz­ tojevszkij, Puskin, Majakovszkij, Márquez, Petrarca, Marinetti, Hölderlin neve kerül szóba: megnyugvással állapítjuk meg, mindketten jól mozgunk Európa és a világ kulturális légterében. És milyen magyar írókat ismersz?, kérdezem. Gondolkozik. Talán Petőfi, próbálok segíteni, vagy Ady, József Attila, Kassák, Déry, Örkény?, bizonytalanul mosolyog, sajnos, nem ismerem őket, mondja. London egyik hatalmas, többszintes, bejárhatatlannak tetsző könyvesboltjá­ ban nézelődöm. Az angol irodalom Amerikától Ausztrálián át Indiáig, Japánig terjed, az angol könyvkiadók a világ legkülönbözőbb pontjain megtalálhatók. Sokszáz millió ember vallja anyanyelvének az angolt: aki ezen a nyelven egy­ szer leírt egy verssort, az belépett a világirodalomba. És az Ausztráliában ki­ adott könyv ugyanúgy megvásárolható Londonban, mint Kanadában. Kinyomta­ tásukkor már eleve úgy készülnek, hogy borítójukon feltüntetik az Új-Zélandban, USA-ban, Kanadában és egyéb helyeken fizetendő összeget: a könyvek így forgalmazódnak az angol könyvpiacon. Onnan nézve hazai irodalmunkat, irodalmi életünket: bizony, kissé periférikusnak, partikulárisnak tűnik egy pil­ lanatra az egész, vitáink is, szavakban pontosan meg nem fogalmazható nehéz­ kességünk is. Aki magyarul ír, az mással nem pótolható politikai tettet hajt végre: a M E G T A R T Ó E R Ő letéteményesévé válik. Tudatosítottuk-e magunkban ezt ténylegesen? Ismerik-e a magyar írók az angliai Határ Győző műveit, az ame­ rikai Vitéz György verseit, Tolnai Ottó, Cselényi László, Kibédy Varga Áron, Tőzsér Árpád irodalmi munkásságát? A magyar irodalom ötágú síp: Illyés szavai szállóigévé lettek. Önmagunk megtartása, a nagyvilág előtti méltó felmutatása érdekében nem mondhatunk le irodalmunk nem-magyarországi értékeiről. Mégis: naponta megtesszük azt. A magyar irodalom tekintélyes hányada nincs megfelelő súllyal jelen közgondolkodásunkban. Vajon mi, magyarországi írók, megteszünk-e mindent a magyar irodalom egyetemességéért? Csak hangosan gondolkodom, a számomra 18 �ideális helyzetet próbálom felvázolni. A magam részéről helyesnek tartanám, ha minden határon túli magyar irodalmi alkotáshoz hozzájuthatnék, ha könyvterjesztésünk gondoskodna arról, hogy ezek a lehető legtermészetesebben len­ nének jelen a hazai könyvespiacon, megfelelő számban és mértékben. Nagysze­ rű lenne, ha ezek az alkotások ugyanolyan kritikai elbírálás alá esnének, mint a hazaiak, ha szerzőik ugyanúgy részesülhetnének hivatalos irodalmi díjban, mint az itthoniak. Ideálisnak tartanám, ha külföldön élő magyar írók is tagjai lehetnének a Magyar Írók Szövetségének és a Művészeti Alapnak. Örülnék, ha egyszer a legjobb első kötetesnek járó díjat egy erdélyi, vagy felvidéki al­ kotó kapná meg. Számomra érthetetlen, hogy az újságárusoknál miért nem kap­ ható az újvidéki Híd, az Új Symposion, a felvidéki Irodalmi Szemle. Ezek nyilvánvalóan nem csak helyi érdekeltségű lapok. A magyar irodalom egységes magyarországi terjesztésébe a nyugati magyar írók könyvei, folyóiratai is bele kéne tartozzanak. Meggyőződésem, hogy ez ma az esetek nagy százalékában megoldható lenne. A Magyar Műhely kalocsai találkozója úttörő lépés volt: a Magyar Műhely újságosi terjesztése úttörői lé­ pés lenne... Nem tehetünk mást: politizálunk. Mert létezik-e nagyobb társadalmi cselek­ vés, politikai tett, mint magyarul írni, ma? Mert létezik-e nagyobb őrültség, mint magyar verset írni, külföldön? Az ilyen őrültek több gondoskodást igé­ nyelnének. Nem lett mentségem rövidségem. (Első mondat!) 19 �ABLAK Egy arc Jugoszlávia mai lírájából: Radovan Zogovič Fölsejlik talán az alábbi versek olvasóinak, hogy költőjük sok mindent - megpróbáltatót és hitet adót, konokságra gerjesztő ellenzendőt és biztos tudást adó tapasztalatot - átélt élete során. Radovan Zogovic 1907-ben született Crna Gorában, a Lim felső folyása mentén meghúzódó kis faluban, Masniciben. M a nagy betegen Belgrádban lakik. Fiatalos erővel szóló öreg­ kori lírájának néhány darabját mutatjuk b e; korábbi verseiből 19 7 1-b en a M agvetőnél jelent meg válogatás (A szerelemről, utólag), ami voltaképpen fölfedezése volt Magyarországon az akkor már élete delén túljutott költő­ nek. A nyelv nagy mestere, a középkori hősi epikus énekmondás kutatója, a múlt századi költő feje delem, N jegos egyik leghitelesebb magyarázója soha­ sem zárkózott el a saját maga teremtette és mások alakította irodalmi világ bástyái mögé. Volt is baja elég emiatt. A háború előtt, if jan, az illegalitásban tevékenykedett, a népháborúban - amelynek egyik szervezője volt - fontos posztokat töltött be. Aztán többedmagával irányítója lett hazája irodalm i­ kulturális életének egy kurta időre, mígnem - háziőrízetbe került, mert jól­ lehet korántsem helyeselte minden betűjében a Tájékoztató Iroda nevezetes határozatát a jugoszláv kommunista pártról, egyáltalán nem értett egyet a rá adott válasszal. Kiszorult évekre az irodalmi közlés lehetőségéből is; M i­ roslav K rleza segítette vissza - 1958-ban - a folyóiratok és kiadók látó­ mezejébe. Verseket - fő tevékenységként - mindig írt; elbeszélő prózába k é ­ sőbb kezdett. K ét vaskos elbeszéléskötetéből néhány novella magyar antoló­ giákban is olvasható, egy kisregényét önálló könyvként jelentette meg a Z rí­ nyi 19 8 3-ban. Líráját oroszul a legkiválóbb szovjet műfordítók tolmácsolták, s számos más nyelven is olvashatók versei. Cs. K. 20 �R A D O V A N Z O G O V IČ Az öregember és a tenger Csapódj a szirtnek! M íg élsz, hogy igazán élj, lódulj, csapódj, sziklafalon zúzódj széjjel! Sötét hasadékból hogyan is születne másként a hab csodája - a szürke ég alatti szürkeségben? Szédítő sziklaperemre a permet föl hogyan érne, kései fényességből tajték miképpen fakadna? S mint lehetne élni másképp, s a lét mivégre, ha a tengermély szívverése nem dobban ki a partra? Hogy a megtört hullám, a szirt falán zúzott, morajlón térül, s tört kagylókat görget? Hát görget! Hisz egy ifjú olajfának se ronthatsz neki úgy, hogy kezed a törzsén csipkésre ne törjed! Ó , szelídek! Lám , az imént még viharos víz bárányt ringat. D e ki másnak, mint a viharnak szólhatsz: ím, a borostyán, csiszold simára! Argonauták gyapjára vágyik minden öböl, sekély vízpad, minden kis szigetnek Van Dyck-i nyakfodor a vágya! Csapódj a szirtnek! Hullámok sorával. Rendre szépen. Mi más terem fodrot, mint csapás, mely egyre lendül, sose tikkad? S mi mással fogsz föl csöppnyi napfényt, ha fény derül az égen, mint tarajos habbal - magvaidnak, korallja id n a k ?! Sirató I. A szivélyes ajtószárnyak mögül immáron senki nem toppan elém, örvendezőn nem fogad engem ujjongó „ ó ” -val. 21 �Az ajtó mögött egy szoba tárult, benne asztal: ott már senki sem olvas. Tudom gyászos-tévedhetetlen: ott már senki sem olvas. Mert ő olvasott folyvást, és egymaga többet, mint együtt az utca. Meglátogatni őt nem volt már érkezésem. Csak érzem: olvas. Olvasva érzem. Így hozzá érkezem. Leülünk. Az asztalon három nyitott könyv hever arcra bukva, várja, hogy fölvegye, hogy velük társalkodni kezdjen. 2. Olvas. Éjfélig éjjelente, naphosszat nappal. Imigyen védekezve - olvasva - a vénség ellen, olvasással betegség ellen. Vénséges dühvei védekezve hamisítás, hazugság-lavina, butítás, homály-teremtés ellen. Életét védi, elperelhetetlen ifjúságát, kilenczázötben, iskolai hírnév teljén hozzá érkezett hívását az orosz forradalomnak, presznyai barikádnak. Így védekezik, olvasással, vénséges dühvei védi mindazt, ami embert emberré tesz. Elmondhatta, hozzásóhajtva halkan: „Nem adtam föl. Ugyanúgy megyek el, ifjúkoromtól ugyanakként.. . ” Már senki sem olvas. É s immár a szivélyes ajtóban örvendező karral senki, soha többé — ó, ó, ó ! — nem fogad engem. 22 �A sohaviszontlátásra 1. De régen vártad ezt a békét, e nyugvást az asztalon! Mi drágán fizettél érte! A szoba közepén asztal. Így akartad mindig, ha kedvedre voltak a társak. Heversz most a legsimább síkon, abszolút békességben. E békébe merülsz, de nem merülsz el benne. A szobában szó folyik. Jó ez, beszéljenek. Nekik így könnyebb, s nem háborít téged. Minthogyha gondolatokba merülnél, s ez tart, hogy végképp ne merülj el. Háborítatlan béke telje. Az egész érinthetetlen nyughelyen. Többé már senki sem verhet föl, verhet át, vezethet el téged. Mi hosszan vártad ezt az érinthetetlenséget. S mi drágán fizettél érte! 2. Ilyen ez a mély s mind mélyebb nyugvás. Süllyedsz az asztal lapjával együtt, s szinte belesüllyedsz. Minden tagod mind mélyebb álomban pihen már. Szemhéjaid pihennek. S pihennek szemeid alattuk. Pihen most a forró és gyors légzés után az ajkad, s mell-katlanod mellkasodban. Pihen a vállad, a nyomott és zúzott, gerendák nyomán, malomzsákok után, a partizánpuska évekig húzó vállszíjától s a hármasával tetézett cementes-zsákok terhétől megviselten. Pihen a kéz, a kinyújtott kar. Bütykei az ízületeknek. Minden ujjad. Minden bütyök az ujjadon. 23 �Pihennek a mások kádjától, abroncsától, a bárdtól meg a villától, az irtókapától. Pihennek a márványtömbbel megterhelt targoncától. Lám , a csuklóban legvastagabb e kéz! A tenyérhez úgy simul az asztal, mintha borogatás volna; s a zúzások nyoma enyhül. 3. D e régen vártad e pihenést! Ezt az álmot az asztal lapján. S mi drágán fizettél érte! Fekszel. Minden testrész, tag kinyújtva, egyenesítve a síkon - pihen mind. Sebaj, hogy kemény a deszka, sebaj, hogy túl egyenes - e pihenés ilyen most, tömör az álom - tömörebb, mint a tölgyfadeszka, amelyen kinyújtóztál. 4. M it sem számít neked a kemény és tömör sík lap. Ugyan már! Hozzászoktál a földön aludni. Megszoktad a diákkori fogda-kőpadlót, a láger emeletes priccsét. M it számít ez már! D e régen vártad e pihenést. Most végre e, kemény lapon, kipihenten, még hátad görbesége is eltűnt. Mint összeg, ha kettőhöz adsz kettőt, minden oly világos, egyszerű, mint szimpla számolás, mit irkalapon végzek Víz és csontok - gondol-e, érez-e a víz bármit az égvilágon; szenvednek-e Sutjeska szurdokán a csontvetemények? A számvetés szilárdabb, mint a szikla. Ám a bú-halomból egy bús kérdés előbukkan mégis: hogy is lesz? É jjel, befalazva? A z ajtó felé fordítva! S az ajtó nyitatlan lesz, végestelen-végig. Súlyosabb - zokog a gondolat - a sírveremnél a kripta. Gödörben föld takar, minden kinti lépés tompa. A kriptában - tér van, s levegő is, ha száraz, ha ritka. Falazott bejárat. É s nincs, aki kibontsa. Tudom ezt mind: mint kettő meg kettő mindig négy lesz, mint szimpla számolás egy iskolásfüzetben. V íz! É s mégis, mintha gondolkodna, a víz is érez. Csontok! É s mégis, Sutjeska szurdokán a csupasz csont is szenved. 24 �Vándorok a Purgatórium első körében M i jő felénk? Minő találkozás vár még ránk? Vázak? S láthatatlan gyeplő tiltja, fejük hogy emeljék? Em berek! S mind a földre görnyed, szinte bénán. S léptükben mindnek térde veri mellét. Görnyedt lelkek. Púpjukon bűnbánó szőrcsuha porlik. S minden háton kő, mit ítéletnapig hordhat. Lelkek, akiknek egy közeg a lábtól fölvert por s az orrlik. Fizetség vétkükért? Fizetség. Túl merészek voltak. S végtére görbedő alázat mind. Ghibellin, festő meg író, fénylő csillag - merni bátor - két marokkal veri most mellét. S zengi közben: Hozsánna, ó, teremtő! Fizetség vétkükért? Fizetség. Túl merészek voltak. A Legfőbb, végső Bírához esdve, most, ím, fizetnek, megtörten hordják terhüket, míg el nem jő a megszabott nap. Épp azt teszik, mit életükben el sosem viseltek. Adózás vétkükért? Adózás. Túl merészek voltak. Ó, angyalok, kik akaratuk Istenüknek áldozzák azonmód és elébe járulni sietnek hozsannás szóval, oltalomban. Én is, bár angyal nem vagyok, lemondhatnék akaratomról. Adózás vétkemért? Kötelesség. Hisz vakmerő gyakorta voltam. (A „D ante Színjátékának lapszélére” ciklusból) 151. zsoltár Urunk, Istenünk! Te jóságos mindenható, gyöngéknek gyámola, árvák atyja, adósok váltsága, mindent látó szemedet fordítsd városodra, választottadra, választottaid lakhelyére. 25 �Gyámolítónk! Te ezt a várost, választott városod századról századra, sötétségről sötétségre védelmezted támadóitól. Ezt a várost, a tiédet, s a miénket, szelek seprőivel, keleti szelekkel évszázadszámra söpörted. Söpröd ma is. É gi fecskendőkkel, zuhanyrózsás eső-legyezővel századról századra mostad. Mosod most is. Gyöngék bizodalma, vakok napvilága, adósok váltsága! Mindenkor s mindenben menedékünk! Seregek Istene-Ura! Milljom-karú még egy védő kart fölénk! K üldd cl hadaid városod, lángszárnyaik szelével égessék s oszlassák a füst és bűz szemfedelét - városod bűzben fuldokol. Seregek Ura-Istene! Hadat küldj, ejtőernyős angyalokat, hogy minden gyárkéményre, kéménynek csúcsára kettessével leszálljanak, szárnyuk légcsavarával hajtsák el a mérges gázt oltalmazott városod bűzben fuldokol. Büntető-bűnhődő sereged küldd el istensöpörte, istenmosta városodba: minden autón csüngjenek fejjel lefelé hátul, fekete kezükkel fojtsák el a fekete kipufogókat. Adj választott városodnak, adj neki éjjeli csöndet legalább, folyóról nyalábolt levegőt, hadd lélegezzen, hadd aludjon, fuldoklás és köhögés nélkül aludjon. Oltalmazónk! Gyöngék gyámola, adósok váltsága, napvilágunk minden homályban, benső fényünk, örökkön örökké. Ámen. C S A L A K Á R O L Y fordításai �Ballada a kút vizéről Egy irodalom bármilyen körülmé­ nyek között képes egy nemzet lelkiismerete (is) lenni. Kell is, hogy az legyen. Kis és feltörekvő nemzetek irodalmának lelkiismeretét, közérzetét pedig különösképpen befolyásolják hosszú időre meghatározzák - a legkülönbözőbb belső és külső, első­ sorban történelmi, társadalmi esemé­ nyek szorításai. Európában a második világháborút követő időszak mindedütt vajúdott olyan nemzedéket, amely „csak” az illető nemzet lelki­ ismereteként szólalhatott meg; illetve a satupofák lazulása, elernyedést szín­ lelő játéka után, „illett” - egy egész­ séges(ebb) tudatformálás reményében, érdekében is az események mozgatórugóját is megpiszkálni; a következményekkel számolni; a hagyatékot illett számba ven­ ni. A tiszta vagy rossz lelkiisme­ ret pedig sűrűn volt innen-onnan ritkábban alulról, gyakrabban felül­ ről - diktált, mintsem a megélt és fel­ dolgozott események függvénye. Közép-Európa kis nemzeteinek művészei, írói számára e tekintetben az „ötvenes évek” -ként emlegetett csordafekély is feladta a leckét. Ittlét(ünk) hogyan­ jának és mikéntjének problematikája, ezekben az országokban, egymást kö­ vető generációk íróinak sorát foglal­ koztatta, foglalkoztatja. A háborús évek széllökéseinek közvetlen közelé­ ben született, és a szélárnyékos évek pedagógiájának-ideológiájának harso­ náján nevelkedett írók, művészek se­ hol sem szabadulhattak nehezebben a korántsem tiszavirág-életű jelenségek korosztályokat nyomorító nyavalyái­ tól, mint Európának ezen az újra- és újrafoltozott vidékén. Érdemes hosszan (és sokszor) idéz­ ni, amit a már közép-európai klasszi­ kusként emlegethető Bohumil Hrabal egy, az É let és Irodalomnak adott in­ terjúban a közelmúltban mondott: „Irodalmi tudatunk - ami még a mo­ narchiabeli időkbe nyúlik vissza tovább él. ( . . . ) a prágai könyveket Bécsben olvassák, a budapestieket Varsóban vagy Prágában; eljutnak városainkba az irodalmi alkotások. A témák is hasonlóak, s ugyanúgy mikrokörnyezetbe ágyazottan mutatnak rá mindenütt a valóságra, a közös gon­ dokra. A kultúra és az irodalom, a közös szellemi értékek - ezek azok, amik összekötnek minket minden meglevő feszültség ellenére.” Az antológiát, melynek kapcsán e sorokat írom, Budapesten adták ki, a szerzők Pozsonyban vagy annak kör­ nyékén élnek, és a most magyar for­ dításban is olvasható munkák erede­ tije pozsonyi kiadóknál jelent meg a hetvenes években. A gyűjteményben szereplő szerzőket a Karol Wlachovsky által jegyzett - és Kiss Gy. Csaba fordította - utószó, fiatal íróknak te­ kinti: közülük a legidősebb (Milan Zelinka) 1942-ben, a legfiatalabb (Jo ­ zef Puskás) pedig 1951-ben született. A magyar olvasó - ezúttal - öröm­ mel fedezheti föl, hogy ez a váloga­ tás a Hrabal által mondottakat iga­ zolja és erősíti: életérzéseink hasonló­ ak, számos vonatkozásában azonos lüktetésűek; ugyanazt a papírsárkányt közös erőből - nem egyszer, sajnos, egymás ellenébe - építettük. 27 �Egy válogatás - bármely nemzet irodalmából történjen is az - csak­ nem minden esetben a válogatók, a szerkesztők és nem utolsósorban a fordítók érdeklődését, értékrendjét, ízlését stb. tükrözi, és csak nagy rit­ kán képes az adott nemzet irodalmá­ nak tükrévé is minősülni. Éppen ezért szerencsésnek - vagy inkább átgon­ doltnak - mondható, hogy az Európa Könyvkiadó egyetlen nemzedék rep­ rezentatív munkáira korlátozta érdek­ lődését. A szlovák irodalom történetében a hetvenes éveket a mennyiségi ugrás korszakaként tartják számon. Ezek­ ben az években sorra - és számunkra meglepő gyorsasággal - jelennek meg az akkor még valóban fiatal szerzők - elsősorban költők - könyvei, de az antológiában szereplő prózaírókat is ezekben az években avatják első, majd pedig több kötetes írókká. Szá­ mukra sok tekintetben a felnőtté vá­ lás és az átértékelés időszaka is ez az évtized. A gyűjteményben szereplő novellák jól jelzik azokat a formai törekvéseket, amelyek ezekben az években a szlovák művészeket izgat­ ták ; ugyanakkor forrásértékűnek mondhatók a művek abban az érte­ lemben is, hogy ezek az írók néznek először szembe a '45-48 utáni szlovák társadalom változásaival, és ezzel együtt a szlovák - és így közép-euró­ pai - ember életérzéseiről is Szlováki­ ában elsőként adnak pontos, ugyanak­ kor rendkívül színes, gazdag, egy kor­ osztály érzelmi örökségét is hitelesen megörökítő látleletet. A hetvenes évek az az időszak, és ebben az antológiá­ ban szereplő szerzők azok, akik a szlovák irodalom történetében csak­ nem először fedezik föl és választják alaptémául a várost, a város embe­ rét; addig ugyanis a szlovák prózairodalom központi, és szinte egyetlen nagy témája a falu és a háború volt. Ivan Habaj (született 1943-ban) Szürke pontok a tájban című novel­ lája kötődik leginkább a klasszikus 28 szlovák elbeszélés hagyományaihoz. Hőse egy jogász, aki hosszú évek után először utazik gyermekkora színhelyé­ re. A vonaton egy helybeli öregem­ berrel találkozik. A nehezen induló, és a fiatal jogász jóvoltából végig gör­ csös beszélgetésből kiderül, hogy az öreg ismerte a fiatalember elhalt őse­ it, szívesen is beszélgetne róluk. Habaj hősét azonban a réglátott vidék, az idő szétszórta tanyák fel-felcsillanó világa, és az öreg, az időben meg­ rokkant világ ízeit fellebbentő „fecse­ gése” egyre feszengőbbé, egyre nyo­ mottabbá teszik. El is titkolja uta­ zása célját, elhallgatja, hogy neki is köze van ehhez a - Habajnál egyéb­ ként mindig csallóközi - világhoz. Me­ nekülni, szabadulni szeretne; a benne élő emlékek megcsalták, ami itt rá vár(na) idegen, akárcsak ez a vele szemben uzsonnázó öregember. A kis állomás pénztáránál nyomban meg­ váltja a menetjegyét - visszafelé. Az új és váratlan helyzet miatt ha­ sonló módon feszengő, zaklatott (ma­ gán ?)életet él Dusan Mitana (1946) Karácsonyi titok című hangulatos, de családi tragédiát sejtető novellájának hőse is. Nyugtalan, helyüket nem találó em­ berekkel meglehetősen sűrűn találko­ zunk a többi novellában is. A külön­ böző generációk szembesítése - oly­ kor szembeállítása mint ugyancsak Dusan Mitana Ördögtrilla című írá­ sában - gyakran foglalkoztatja az an­ tológiai szerzőit. Mondhatnánk ugyan­ akkor, hogy az elbeszélések mintegy kétharmada egy-egy családregény be­ vezető fejezete is lehetne. O ľga Feldeková (1943) Költözködés helyben című elbeszélése például egy átlagos, mai kisvárosi családban született kis­ lány, Nórika Zimaiová családfájának történetét mondja el rendkívül érzék­ letesen, a kisgyermek szemével csodál­ kozva rá az időnként meglehetősen furcsán formálódó eseményekre. Az írónő egészséges humorral rajzolja meg a nagyváros vonzásában ágas­ �kodó, szellemileg is tollasodó, féligmeddig már értelmiséginek számító hétköznapi emberek életmódját. Ma már hagyományosnak mondható mó­ don váltogatva az idősíkokat, hiteles és mélységesen emberi képét adja mind a kis-(család), mind pedig a nagyközösségek (város) életmódjának. Feldeková elbeszélése egyben az an­ tológia egyik legszebb, legízesebb írá­ sa is. Ahogy maguk a szerzők egy át­ meneti korszak és a kiszámíthatatlan változások szellemi örökösei, éppúgy hőseik többsége is az átmeneti, egyen­ súlyukból kibillent(ett) helyzetek ál­ dozatai, többé-kevésbé labilis életfor­ mák hordozói. Lássuk például Jozef Puskás (1951) A z igazmondó hal cí­ mű novelláját: Martin Sopko hivatal­ nok egy vállalat statisztikai és számí­ tástechnikai osztályán. Nehéz hetek vannak mögötte, álmai nyomasztóak. Idő előtt teljesíti a tervet, megkap­ ja jutalmát - ami nyomban erőske­ zű felesége pénztárcájába vándorol és barátja javaslatára - nem is igen kellett unszolni: „szívesen fogadta el mások javaslatait” szabadságának ideje alatt horgászni megy. Ugyan napokig nem jár szerencsével, mégis hihetetlen változásokan megy keresz­ tül : felfrissül, korábbi élete is új ér­ telmet kap. Elhatalmasodott rajta a vadra leső ember kellemes, várako­ zásteljes feszültsége. S ez, úgy tű­ nik, elég ahhoz, hogy kiegyensúlyo­ zottságát visszanyerje. Egyszer még a szerencse is hozzászegődik . . . - egy rövid időre. A zsákmányul ejtett ka­ pitális domolykó a szákból elmene­ kül. Otthon előadja történetét a fe­ leségének - akinek „úrhatnámságába Sopko szerelmes volt” - , de megjele­ nik a horgász barát és mindent leta­ gad; Sopko hazugságban marad. A korábban szelíd, báránytermészetű, csupaalázat hivatalnok önérzetében érzi sértve magát; indulatba jön. oly­ annyira, hogy életében először föllá­ zad: faképnél hagyja családját, gyer­ mekeit. Rájön, hogy „ . . . házassága is hazugságra épült, minden emberi kap­ csolat hazugság.. . ” Bezuhan egy kocsmába és életében először a sár­ gaföldig leissza magát. Felesége két hatalmas tenyerese téríti magához. Ekkor már úgy gondolja: „Igen, en­ gedelmeskedni fog. (.. .) A parancsot teljesíteni kell, fölösleges kérdezős­ ködni, hogy van-e értelme. Engedel­ meskedni fog mások parancsának, tel­ jesíteni fogja az idegen utasításokat. Itthon, munkahelyén, mindenütt.” Csakhogy a Sopko betörésére szánt lecke hatása is egyetlen pillanatig tart: amikor megtudja, hogy az ember­ telen munkával szerzett prémiumból felesége akváriumot vásárolt a gyer­ mekeinek, elborult az agya: „Földhöz vágta az akváriumot. Ezer darabra tört. É s feltartóztathatatlanul ezernyi szilánkra hasadt szét Sopko agya is.” A regényíróként Magyarországon is ismert - Beismerő vallomás című kis­ regénye 1982-ben jelent meg magyarul - Jozef Puskást, a mai ember civili­ zációs ártalmak által próbára tett bel­ ső világa érdekli. Hőseit csaknem minden esetben külső tényezők irá­ nyítják, lökik ide-oda, cselekedeteik­ nek belső indítékai alig-alig vannak, s ha mégis, akkor az a megzavarodott elme vak lázadása, melynek rendre áldozatául is esnek ezek az emberek. Puskás, akárcsak nemzedéktársai, nem moralizál; látleleteit a cselekmény át­ tekinthető, szellős anyagából kell ki­ hámoznunk. Éppen ezért pontos K a ­ rol Wlachovsky megállapítása, amikor azt mondja: „ A fiatal szlovák próza nem oktat, nem ítélkezik, nem mora­ lizál. Az etikus gondolat a cselek­ mény szövetébe van rejtve.” Ez vo­ natkozik Julius Balcóra is (1948), aki­ nek viszont A hegedű című cigánymuzsikus-történetében túlságosan sok a romantikus elem. Ennek az elbeszé­ lésnek inkább a nyelvezete érdemel figyelmet. (Mint az írások többségét, ezt is Körtvélyessy Klára fordította). Milan Zelinka (1942) novellájának 29 �groteszk helyzete kínálja az ironikus hangütést (mely egyébként furcsamód az egész válogatásból hiányzik, akár­ csak az önironikus szemlélet, s e hi­ ányzó elemek ennek az irodalom­ nak a túlságosan is komolyan vett kamaszkoráról árulkodnak), ám az egyébként „bombajó” ötlet melodramatikus megoldás felé sodorja a szer­ zőt. A válogatás egyetlen olyan novel­ lát közöl, amelyről elmondható, hogy szerzőjétől nem idegen a kísérletező szellem sem. Karol Horák (1943) a nyelvet, mint a kifejezés - csak egyik lehetséges - eszközét választja kísér­ lete tárgyául. Az új nyelv egyben fel­ kínált menekülés is hőse számára. Nyelvtanfolyam című - időnként eszszéisztikus elemekkel is operáló - írá­ sának narrátora hiába „teremt” új nyelvet magának, az új nyelv semmit sem változtat a már megtörténteken: nem biztosít menedéket, felejteni, múltjából kitörölni azzal semmit sem lehet: felelős barátja haláláért. És az előbbi gondolattal eljutot­ tunk az antológia címadó, és egyben legmegrázóbb, legszimbolikusabb je­ lentésű írásához. Stanislav Rakus (1940) Ballada a kút vizéről című el­ beszélésébe a balladák valamennyi drámai elemét mesterien építette be. Az elkerülhetetlen tragédia valódi okainak felfedését mértékkel késlelte­ ti; szaggatott nyelvezetével, az ismé­ telgetésekkel sikerül az emberi drá­ mák mélységeinek fokozatait érzékel­ tetnie. Árnyalt és a végkifejletet foko­ zatosan előrevetítő környezet- és jellemrajzvázai mélylélektani feszültsé­ gekkel telítettek. Hőseinek belső gyöt­ relmeit erős, rideg, de érzékeny és sodró költői képekkel rajzolja az ol­ vasó elé. Hősének lassú és szörnyű pusztulása nemcsak saját életének megfeneklése, hanem egy egész közösség életét átszövő, behálózó - szimboli­ kus jelentéstartalmakat hordozó tragé­ dia: a kisebb testi hibával született Justin - Jozef Gomboj kisebbik fia - , 30 aki nyomorultságát lelki teherként viseli, felindultságában megöli Blazejt, a bátyját. Tettét azonban apja vállal­ ja magára. Gombojt el is ítélik, hoszszú időre a börtönbe kerül. Justint ezentúl nemcsak testi fogyatékossága, hanem levezetetlen és feloldatlan ma­ radt bűntudata is sorvasztja. Bele is pusztul. Ekkor derül ki az igazság, és szabadul a börtönből - szintén nem kis bűntudattal - az apa, aki sejti már: bűnének magára vállalásával megölte kisebbik gyermekét is. Gomboj álmát rémlátomások kísérik, és az új szom­ széd megérkezésének napján „megvi­ lágosodása” van: beleőrül a várako­ zásba, bele addigi nyomorult életébe, és hiába tapad a szomszéd kapujára - „Én vagyok a szomszédja, uram” elborult elméjével már sohasem fog­ hatja fel, hogy a szomszéd kutyáinak agyarai szétmarcangolták a kezét, őt pedig elviszik: falujába, viskójába vissza sohasem térhet; kutyáját lelö­ vik, házát széthurcolja az idő, éppúgy mint saját kezűleg faragott muzsikus bábuit a gyerekek. Jozef Gomboj faragott bábuit az idő hordja szét a világban. Azok, akik ezeket a faragványokat a kezükbe veszik, a bábuk készítőjéről soha sem­ mit sem tudhatnak meg; L ’ubos J urik. (1947) temetőőre viszont mindent tud azokról, akikre - az utolsó temetés után - rázárja a temetőkaput. A te­ metőőr csak a temetőt ismeri: „Azt nem tudom hogyan élnek az emberek a falon túl.” A halandó temet, és minden halandó őrködik halottai em­ léke fölött. „A temető tele esemény­ nyel. Én gyűjtöttem ezeket az esemé­ nyeket, összeszedtem őket, mint lehul­ lott leveleket és a föld alá rejtettem. ( . . . ) . . . én magam meg az esti kör­ út a temetőben, ez minden, ami tör­ téneteinkből megmaradt.” - mondo­ gatja L ’ubos Jurik hőse számos, az antológiában helyet kapott novellahős helyett is. Mert bár egyetlen igazán történelmi vonatkozású írással sem �találkozik az olvasó ebben a gyűjte­ ményben, a közelmúlt történelmének eseményei ott bujkálnak a történetek, a cselekmények, a figurák magánéle­ tében és a sorok között. Így van ez még Dusan Dusek (1946) két itt kö­ zölt írásában is, melyek közül külö­ nösen a másodiknak néhány részlete - Egy kis földrajz a novella címe modern versnek is tekinthető. A gyűjtemény tizenhat írását né­ gyen fordították; nem csak az illen­ dőség kívánja úgy, hogy nevüket fel­ soroljuk, hanem mert vállalkozásuk és a hasonló, eléggé sohasem értékel­ hető vállalkozások - nélkül aligha le­ hetne elmondható az, amit ismerte­ tőnk elején Hrabaltól idéztünk. A fordítások tehát: Bába Iván, Körtvélyessy Klára, Mányokiné Kovács An­ na és Tőzsér Árpád munkái. (Európa) KŐ RÖ SSI P. JÓ Z S E F 31 �KÖZMŰVELŐDÉS ÉS VALÓSÁG BRUNDA GUSZTÁV Hol a helyünk a karavánban ? Népművelő vagyok - jövök, megyek. Annyit nem mint egy szövőnő, de sokszor többet mint egy kifutógyerek. Kartont, szobrot, képet cipelek, létrára mászok, előadást tartok közművelődési folyamatokról, érvelek, majd néhány óra elteltével plakátot ragasztok egy iskola bejáratára a város másik pontján. E forgolódás közben alig elviselhetően sok „barátot” , támogatót és „ellenséget” szerzek. Nem tanácsos becsületesebbnek és szélhámosabbnak lennem, mint ami a tágabb környezetem mértéke szerint még (már) tolerálható; itt a részleges el­ lehetetlenülés is végzetes. Elmélyültté, kompetenssé egyetlen kérdéskörben sem válhatok, hiszen az egész embert kíván, csakúgy mint a szétszórtság, az általá­ nos és széles körű felszínes tájékozottság, ami foglalkozásom egyik jellemzője. Igaza van Széchenyinek: „az aki mindenhez tud egy kicsit, jól közönségesen semmihez sem ért” . Csakhogy mai helyzetünkben a velünk szemben támasztott (vagy vélt) elvárások rendszerében mást nem igen tehetünk, mint úszunk a könnyed(nek hitt) parttalanságban. Igen, mintha lenne ebben a „szakmában” valami könnyedség. Gondoljanak egy zavartalan, pergő műsoros rendezvényre! A közönség szépen megtölti a termet, megszólal a gong (ha van), csalafinta, ügyes játék a fényekkel és a színfalak mögött is bizonyára minden rendben megy, hiszen a szereplők akkor jelennek meg, amikor kell. No és az ünnepélyek! Egy kis virág, drapériák, szavalatok, s az üveg­ kancsókban a tiszta víz! Névadókról, esküvőkről most ne is beszéljünk, de gondoljunk a kiállításmegnyitókra, az avatásokra! Mennyi kellemes, jó érzés, elegancia! Bár meg kell mondanom az avatásokról mindig szegény kollégám esete jut eszembe. Tudják, ő az a lelkes népművelőfajta, aki még ráadásul szenvedélyes is. Hisz az igazában, a céljaiban (acélba öltözött ő!) és ha kell, nem kíméli sem magát, sem társait. Szaktársam élete fordulóponthoz érkezett amikor megtudta, hogy szíve mélyén dédelgetett csoportja, második otthonát jelentő közössége, évekig tartó személyes küzdelme révén új létesítményt kap. Nem kell két év és korszerű, önálló épületben járhatnak majd össze. Persze, hogy lelkesedett! S ahogyan erejéből, tehetségéből futotta, egyengette is az építkezés útját. Ha akadály mutatkozott, szervezett, kijárta a szükségeset. Ha az építőmunkások munkakedve elalélt, ő szaladt a boltba, hogy néhány üveg kisüstivel élesztgethesse. Végül elérkezett a nagy nap, a művelődési ház ava­ tása: erős lámpák, ünnepi beszéd, dicséretek. Egy valakit különösen kiemeltek, aki nélkül ez az új művelődési intézmény nem jöhetett volna létre. Vagy öten kihúzták magukat és elégedetten mosolyogtak, nevet nem említett a szónok, az építők legjobbjai pénzjutalmat vettek át. Az én kollégám pedig süllyedt, sülylyedt, egészen elveszett a tömegben. A történetet azért mondtam el, mert érzek ebben valami tipikusat, ránk, nép­ 32 �művelőkre jellemzőt. Természetesen nem a konkrét helyzetben, hanem annak belső folyamatában, tartalmában. Végigvonul itt egy küzdő, feltétlen odaadásá­ ban és ügyszeretetében fegyvertelen, sebezhető és lesújtható szereplő. Majd­ nem szakembert írtam, de nem tehettem, mert ezzel paradoxont állítottam vol­ na fel. Hiszen a szakembernek eszközei, sajátos, rá jellemző szabályok szerint szerveződő érvei, technológiái vannak egy-egy probléma megoldásához, fel­ oldásához, ami megtanítható. A népművelőnek? Éppen működési körének parttalansága folytán aligha lehet hagyományozódott ismeretek birtokában. Ha mégis, csak néhány konkrét helyzetre, amelyek lehetséges tevékenységkörének csupán szegmensei. Lehet-e egyáltalán a létezést (a kultúrában létezést) szak­ másítani? Ha igen, mi lennénk a „létezésszakma” avatott képviselői? (A ró­ lunk kialakult kép mintha mást mutatna.) A megtanítandók és elsajátítandók körét most nem is veszem sorra. Nem látok jobb megoldást, mint a kérdést megkerülni és a szakma helyett inkább a foglalkozás szót használom. E foga­ lommal még eljuthatunk a hivatás kérdéséig is, de a munkánkkal szemben tá­ masztott valamilyen szemlélet jogos igényéig mindenképp. Pedig szakmai tu­ datunkra igen nagy szükség lenne, hiszen ezzel az önmaga helyét kereső fog­ lalkozás társadalmi sikereinek lehetőségeit növelnénk. Ezen túl egy látványos veszély kikerülésére is nagyobb esélyünk lenne. Arra, hogy önmeghatározásunk ne legyen negatív önmeghatározás, tehát ne váljon fontosabb kérdéssé: mi el­ len létezünk, gondolkozunk, mint az, hogy miért? Mert mit láthatunk ma? Jó néhány Don Quijote pályatársam gyakorlott harci erényekkel védi és terjeszti a valami „ellenlétet” , és közben olyan és annyi önigazoló ideológiát vonultat fel, amennyi és amilyen biztos talajt kínál az ingoványban, de egyebet nem a pillanatnyi talponmaradásnál. Ezzel erősíti a „rossz világ” érzetet környezeté­ ben, s megváltó allűröket táplál társaiban és hatókörében. Az ilyen kasszandrai küzdelem azért is önmaga szánalmas paródiája, mert igazából az illúziója sem lehet meg e váteszi küldetésnek ott, ahol a tömegek nagyobb részének a hétköz­ napi értelemben vett „kultúra” elsajátítása, a művelődés még ma is alkalmi szerzemény, mint a jó ruhára való és a vásátfia. Fel kellene már tennünk a kérdést és beszélnünk is szükségszerű lenne róla: mi a mérce leendő szakmánkban? Van-e már önértéke? S ha netán azt látjuk, hogy eddig a mércék prakticista célok szerinti folyamatos átkalibrálása folyt, vajon nem lenne-e célszerű az egyetemes emberi kultúra értékeiből etalont ál­ lítani? Megtartva a politikai célok és ideológiák létjogosultságát, de észrevenni, hogy ha csak ilyen szempontjaink lesznek, szakmaiságunk tartalmai, formái aligha gazdagodhatnak. Nem beszélve arról, hogy politikai célok megvalósítá­ sában is a hatékony, eredményeket garantálni tudó szakemberekre lehet hoszszabb távon számítani. Már a társadalom reprezentatív eseményeinek szaksze­ rű kiszolgálása, a szimbólumok politikai szándékok szerinti alkalmazása, kü­ lönféle események jó hatásfokú megrendezése, egy meglevő kulturális kínálat­ ból a környezetünk elvárásainak megfelelő válogatás is fontos tudás. Mégis: itt van elvégzendő feladataink és lehetőségeink netovábbja? Amikor a társada­ lom meg-megvillanó tünde fényei mögött ott a szürkeség? Amikor együtt éljük át miként ébred rá a társadalom éltető és erősítő rostjainak, a közösségeknek a hiányára, az elidegenedés politikai, ideológiai veszélyeire? Valóban itt kell felállítani önmagunk és szakmaiságunk korlátait, ha az emberi viszonyok fej­ lesztőiként is megjelenhetnénk a társadalom számos színterén, a gazdaságtól az iskoláig? E kérdéseket a közösségi társadalom igényével akkor is tegyük fel, ha magunk körül éppen az individualizálódás eufóriáját látjuk, s ha gyakran tapasztaljuk a középszintű művelődésirányítás menedzselési (támogatási) szán­ 33 �dekának hiányát. Nem egyszer csak a méltatlan küzdelmek árán fénybe állí­ tott jelenségek, folyamatok felkarolását látjuk. E jelenség háttere, személyes emberi motívumai jól érthetők - hiszen egy hivatali beosztásban levő vezető nem szívesen kockáztat, inkább megvárja míg biztosra mehet - , de a társada­ lom valódi érdekei felől nem elfogadhatók. Ma még nehéz eldönteni, azért nem tudjuk (vagy csak nehézkesen) gyakorlattá tenni a közművelődésben meg­ jelenő alkotó, újszerű elképzeléseket, mert a középvezetés kockázatvállalás hiányában nem meri elszánni magát bizonyos jelenségek preferálására, vagy az újszerű koncepciók-gyakorlat csírái nem jutnak (s ha nem, miért nem?) olyan stádiumba, amely a mai kritériumoknak megfelelő garanciát jelenthet. Félre­ értés ne essék, nem áll szándékomban ráolvasással elterelni önmagunk hiányos­ ságairól a figyelmet. Helyzetünk tisztázása azonban - amely a társadalomban történő mozgás alapfeltétele - megköveteli, hogy e mozgást befolyásoló té­ nyezőket kalkuláljuk. Gyakran az az érzésem, hogy népművelőmúltunk dicső korszakára függesz­ tett tekintetünkből lassan kifordul dinamizálódó társadalmunk. Érezzük, érzé­ keljük látóterünk perifériáján a mozgást, de nem tudjuk saját magunk számá­ ra nevén nevezni és értelmezni változásait, új árnyalatait. Pedig pontosan ne­ künk, a társadalom testében közlekedőknek adatik meg, hogy a gazdasággal és politikával foglalkozók mellett, közvetlen hatásunk lehet bizonyos viszo­ nyokra. Ugyanakkor a külső, a kultúra által kitermelt értékek nyújthatnának viszonyítási pontokat. Számunkra, akiket ma itt jobb híján népművelőknek ne­ veznek, mi lehetne a létünket, szakmaiságunkat igazoló cél, mint a minőség? Ezért nem mindegy, hogy elbambuljuk-e vagy sem a viszonylag gyorsan zajló változásokat, amelyek a reform fogalomkörével illethetők. Ha azt mondjuk, hogy nem mindegy, akkor tisztázni kellene azokat a szereplehetőségeket, ame­ lyek a társadalom hasznára és saját megelégedésünkre szolgálnának. Sajátos és pótolhatatlan is lehetne ez a szerep, hiszen mi azon a színtéren vagyunk, ahol azok, akik látják a lényegi összefüggéseket és próbálják irányítani a folyama­ tokat, nem lehetnek? Alul, a társadalom szövetébe, sejtjeibe beépülve. E l kellene hinni mindannyiunknak, hogy nem érdemes átgondolt szemlélet nélkül végezni ezt a munkát és néhány hónapos programok szerint dolgozni. Pedig többségében ezt csináljuk! S ha valaki ránk sandít, hogy cinikusan meg­ jegyezze, „A kutya ugat, a karaván halad” , talán meg is sértődünk. Azért is­ merjük el, az ilyen célzás eltalál bennünket! Nem egyszer csaholunk, rohan­ gálunk a karaván körül, olykor még sakálkodunk is. Igaz, vannak már közöt­ tünk, akik azon sündörögnek, miként válhatnának megbecsült teherhordóvá. Érthető, talán természetes is ez a vágy. Ha a teherhordók összeállnak, abból karaván lehet, ha a kutyák társulnak, abból legfeljebb falka. Vajon javít-e helyzetünkön az önvádaskodás el nem végzett dolgaink mi­ att? Aligha. Ezen a munkaterületen nem lehet megtenni semmi olyat, amire nincsenek együtt a több irányú feltételek. Pesszimizmusra ugyan lenne okunk, hiszen a közművelődés anyagi feltételei folyamatosan romlanak, ugyanakkor ér­ zékelni lehet a társadalmi feltételek bizonyos javulását. A nyolcvanas évekkel mintha - nem találok jobb szót - megkezdődött volna a közművelődés szeku­ larizációja. Egyre több önszervező társulás, az állami és a szakszervezeti intéz­ ményhálózattól független művelődési forma, vállalkozás jön létre. Hahermass szavaival élve, a társadalom államosodott szféráját kezdi áthatni az állam társadalmasodott szférája. E tendenciával számolva fontossá válik, hogy olyan te­ vékenységformákra inspiráljunk, amelyek egybeesnek mások szándékaival, tö­ rekvéseivel. Ne akarjuk egymás dolgainak „lekoppintása” árán, saját területün34 �kön tájékozatlan emberek körében olcsó csodálatot kiváltani, és ne dőljünk be azoknak se, akik fizetett „módszertani szakemberként” terjesztik e tant. A megváltódáshoz ez úgyis kevés, akkor már hosszabb távon jobban megéri, ha kialakítunk saját környezetünkhöz valamilyen tudatos viszonyt. Így feltétele­ ket teremthetünk arra, hogy valami olyat csináljunk, ami a körülöttünk élő emberek természete szerint való és hasznos. Ennek akkor van a legnagyobb esélye, ha alaposan ismerjük a terepet, amivel dolgunk van. Nem azt mon­ dom, hogy szakmánknak egyértelműen és csupán szociológiai megalapozottsá­ gúnak kellene lennie, de vallom, hogy az ilyen gondolkodásmód kikerülhetet­ len egy népművelő számára. Amiként az is, hogy a társadalom működéséről, a kultúra fogalomköréről lényegi ismeretekkel rendelkezzünk. Azért hangsúlyozom a fentieket, mert úgy tűnik, foglalkozásunk „elpszichologizálódott” , s ami még rosszabb, „ elmoralizálódott” . Pedig a kihívások éppen a realitásérzéket, a tár­ sadalmi mozgásokat, változásokat számba vevő gondolkodást követelik meg tőlünk. Ma már nem nagyon akad aki vitatná, hogy a művelődés egész terü­ letén kényszerről, saját magunkhoz viszonyított lemaradásunk kényszerítő pót­ lásáról van szó. Nem lehetnek illúzióink, semmilyen „felső hatalom” nem old­ hatja meg egyszeriben ezt a problémát. S ha e kérdéskörhöz tartozó további tényezőket is számba vesszük, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a jövőben egyre karakteresebben fog kibontakozni a folyamat, mely szerint a környezetüktől elhatárolható, valamilyen érdekek szerint differenciálódó cso­ portoknak, közösségeknek meg kell tanulniuk önmagukat éltetni, érvényesíteni. Ha így lesz, megteremtődik a társadalmi cselekvéstechnikák gazdagodásának lehetősége. De látnunk kell, hogy a társadalom egy része számára nehézségek­ kel fog járni az ilyen alkalmazkodás. Számos csoport, település, vagy településrész nem rendelkezik annyi belső (nem anyagi természetű) tartalékkal, hogy olyan mérvű spontán megújulásra legyen képes, amilyet halmozódó hátrányai újratermelődésének elkerülése érdekében az általános társadalmi fejlődés meg­ követel. Vagy ha van is, előfordulhat, hogy nincsenek eszközei, eljárásai ezeket életre kelteni, amint azt az elmúlt évek példái is mutatják. A helyi megúju­ lásban, egy-egy csoport önmagára találásában döntő szerepe lehet a művelődés ügyén szerveződő közösségi életnek. Mindebben jelentős feladatokat látok ma­ gunk („népművelők” ) számára, amelyek a társadalom egészséges működése szempontjából alapvető jelentőségűek lehetnek és „szakmai múltunktól” sem idegenek. Hiszen végső soron e vállalható munka során sincs másról szó mint közösségről, autonómiáról, műveltségről, következésképpen: minőségről. A közművelődés utóbbi néhány évben kitapintható mozgásait értelmezve megállapít­ ható, hogy a hasonló szerepeket vállalók esetében nem a közművelődés (nép­ művelés) hagyományos módszereinek, formáinak tagadását tapasztaljuk. Inkább az ezekhez kötődő eljárásoknak, eszközöknek, „technológiáknak” szisztematikusabb, ha úgy tetszik, fejlesztő (kultúrafejlesztő) programba ágyazását. Azt, hogy szolgáljanak szakmánk felhalmozott tapasztalatai a mai és holnapi igé­ nyeknek megfelelően, és ne csak egy-egy illuzionista - jobb esetben blikfangos - mutatványként létezzenek. Mielőtt bárki az elragadtatottság vádját sütné rám, igyekszem gyorsan ki­ jelenteni: ma olyan helyzetben kell gondolkoznunk saját jövőnkről, szakmaisá­ gunkról, amelyben nincs nagy becsülete a minőségi munkának. Nemcsak anyagi megbecsülésről beszélek, hanem a pályánkon levők heterogenitásából adódó erős értéktorzulásokról és a már említett - s talán egy kicsit túl is hang­ súlyozott - művelődésirányítás bizonytalanságairól, előforduló kompetenciahiányról. (Azt utóbbi kérdésben megítélésem szerint az igényesebb népműve35 �lőknek igazi gondot nem az átélt konfliktusok okozzák, hanem az a - felté­ telezhető - jóhiszeműség, hogy a legkülönbözőbb képzettségű igazgatásban és irányításban dolgozó emberek azt hiszik, ők igazából értenek ehhez a „terü­ lethez” . Ebből következően - valamint hivataluknál fogva - kötelességüknek érzik az alájuk rendeltek helyett gyakorlati, sokszor tisztán szakmai kérdések­ ben is dönteni. Például tanácsi vezetőként arról, legyenek-e és milyen regulái egy lakóhelyi közösségnek. Szerencsére az utóbbi néhány évben mintha ritkább lenne a hasonló esetek száma.) Ha nyugodtabb perceinkben jövőnket latolgatjuk, ne feledkezzünk meg ar­ ról sem, hogy a társadalomban megszerezhető pozícióinkat nem csak a kör­ nyezetünkkel szembeni együttes reagáló képességünk dönti el, hanem az is, egyénenként milyen fokára érünk/értiink az értelmiségi létnek. A felvetés ön­ magában is lényeges, de különösen fontossá az teszi, hogy közülünk sokan első generációs szellemi munkások. Bizonyos rétegek e pálya felé fordulásának okait szociológusok vizsgálták, többet mint ők, természetesen nem tudok mondani. Azt pedig, hogy a rétegváltás hátrányokkal és lelki megterheléssel jár, kutatá­ sok nélkül is tudjuk. Gyűjtögethetjük - akár fogcsikorgatva is - személyisé­ günk pannójára műveltségünk mozaikjait, de nem úgy járunk-e vajon, mint Goethe Wilhelm Meistere, aki így ír levelében: „A polgár szerezhet érdemeket és nagynehezen kiművelheti szellemét; személyisége azonban odavész, akármi­ lyen helyzetet foglal is cl.” Igen, és semmilyen arkánummal nem válthatjuk meg önmagunkat. A választott utunkon járva - minimális igényességet feltéte­ lezve - , görcsös küzdelem vár ránk, ami elkísér bennünket életünk végéig. Mi tudjuk igazán, hogy az értelmiségi lét életforma, ami együtt tanulható a járás­ sal, a beszéddel. Aki beleszületik, az természetes módon érzi magát benne. Aki magára illesztgeti, alakítgatja, az mindig talál benne valami furcsa ünnepélyes­ séget. (Színpadiasságot?!) Belső küzdelemről beszélek. Csak az értheti, aki éli, s az szenved tőle igazán, aki nem vetheti le. Mondjuk azért nem, mert már nincsen olyan helyzetben, amilyenben pedig régebben még volt, amikor az újhoz, a vonzóhoz, a lehetőségeket tartogatóhoz ragaszkodott. S egy idő elteltével, amikor igazán talajtalan: onnan (munkások, parasztok, kishivatalnokok közül) már kiszakadt, ide még nem illeszkedett be (megtörténhet, hogy soha nem is fog), neki kell terjesztenie a „magas kultúrát” stb. Visszalépni reménytelen, noha mindig akad, aki megpróbálja. Ebben a kosztümös szerepben sokan úgy járunk, mint a 19. század tipikus regényhősei: akkor is vereséget szenvedünk, ha elérjük kitűzött céljainkat. Bizonytalan célok, kétes szakmaiság, eszköztelenség, alacsony jövedelmek, személyiségzavarok, gyakori ripacskodás. Első pattanásait takargató, prepubertását éli még e „szakma” . Valamit gon­ dol már a társadalmi munkamegosztásban elfoglalható helyéről és várható sze­ repeiről, de nem ért még fogékony kamaszkorába, hogy megtanulta volna: a szabályok hol és mennyire szeghetők meg, a papák álszigora mikor, milyen gesztusokkal szerelhető le, elvárásaikból mit kell és mit szabad komolyan venni. Népművelő vagyok. Jövök, megyek a „világban” . Ilyenkor van időm elmé­ lázni egy-egy társam személyes útján. Néhány éve kezdő népművelő ismerő­ sömmel beszélgettem, tele volt kiéletlenséggel. Mikor azt mondtam neki, hogy vigyázzon, mert ez a foglalkozás narkotikum is lehet, és akkor az ember mást se csinál, csak rohangál a drogok után, nevetett. Három év múltán szép fele­ sége, akinek több irányú igénye van, válni akar tőle, mert az ő embere soha nincs otthon, ha meg hazamegy, másról se beszél csak erről a hülye népműve- 36 �lésről. Érthető szándék. Mint ahogy számomra az is érthető, hogy a színészi mesterség után miért a mi foglalkozásunk produkálja a legtöbb neurotikus ese­ tet, lelki sérültet, pesszimistát, hőzöngőt, otthontalant stb. Ha népművelő vagy, könnyen rád osztják, hogy bolond vagy, álmodozó etc., de elvárják, hogy szalonképesen koldulj pénzért, pártfogókért. Jól tudhatod, hogy csak emberi tartásod megőrzésével érhetsz el valamit a számodra kijelölt terepen, mert ez munkaeszköz, de kijárni valamit sokszor csak lakáj módjára, vagy urambátyámkodva tudsz. Ráadásul felelősségvállalásod infantilizálható, mert végül is ki vagy te? Ezek után csoda-e ha folyton úgy érezzük, hogy háromkilincsű ajtón kell bemennünk valahová, miközben mindkét kezünk tele van hamis talentumokkal? Mindennek ellenére azt mondom - amit egy régi vicc az optimista és a pesszimista kapcsán - fontosabb, hogy a pohár már félig tele van, mint az, hogy félig még üres. Különben meg ahhoz, hogy menjen a gőzhajó: fűteni kell! Ezt azonban már nem én mondtam, hanem egy magyar író. 37 �KO RILL FEREN C Egy filmforgalmazó kettős tudata Vallomás és tűnődés A sors - de inkább a 25. miskolci filmfesztivál intéző bizottsága - jóvoltá­ ból, azzal a kétes dicsőséggel bírok, hogy (valószínűleg) az egyetlen élő ma­ gyar filmforgalmazóként többé-kevésbé ismerem az elmúlt két év nem játék­ film termését. Ez önmagában persze még nem ok a (kritika) írásra, azzal együtt sem, hogy a felejthetetlen B. Nagy László egy könnyelmű pillanatában mindenkit rábeszélt volna erre. Természetesen ő nem a Palócföld olvasóinak bosszantására gondolt, hanem arra, hogy az „önellenőrzésnek és az igazság­ keresésnek” nincsen jobb módszere ennél. Azért veszem hát a bátorságot és a tollat, mert számomra a miskolci zsűrizés legnagyobb tanulsága éppen az „ön­ ellenőrzés és igazságkeresés” kötelezettsége volt. Ez egyben - a „társadalmi” jelzővel kiegészítve - akár az egész miskolci filmfesztivál mottója is lehet, jó­ val túlmutatva így a személyesség határain és korlátain. Mielőtt azonban a filmekről szólnék, térjünk vissza a bevezetőhöz, amire jog­ gal kaphatja fel bárki a fejét és kérdezheti: mi az, hogy nem ismerik?! Ha nem ismerik, hogyan forgalmazzák?! A válaszban gorombaságig őszinte leszek: (lé­ nyegében) nem ismerjük és nem forgalmazzuk ezeket a filmeket. (A többesszám nem nyelvtani hiba, vállalom még a kivételek ismeretében is, mert ezek most valójában a szabályt erősítik.) És ezen a ponton éreztem először az említett kötelezettséget, s itt csapódott le tűnődésem első párlata. Mert mi is történik ma a filmforgalmazásban a nem játékfilmekkel? Egy részük a játékfilmekhez kapcsolva éli az életét, s így statisztikailag akár 25 millió nézőt is lehet „produkálni” évente. De - túl a szépített számokon és azon, hogy ez a mód a filmek jó részét eleve kizárja - a fő gond, hogy a kap­ csolások szervetlenek és a befogadás (vigyázat, műalkotásokról van szó!) egyéb feltételei is kedvezőtlenek. Ez tehát igen korlátozott lehetőség, bár lehetőség. A dolog igazán forróvá az önálló forgalmazásban válik. A hetvenes évek vé­ gén úgy tűnt, hogy a társadalmi forgalmazás - ahol „már meglevő (munka­ éj lakóhelyi, művelődési stb.) közösségek konkrét helyzetének megismerésére, tudatosítására és a megoldás irányába történő mozgósításra használják a fil­ met” - járható utat jelent. Ez a mozgalom azonban kezdeti sikerek után lelassult, majd mára lénye­ gében kifulladt. Ennek alapvetően két oka van. Egyrészt kiderült, hogy azok a közösségek - amelyekre a társadalmi forgalmazás ideológiája épült - nem, vagy nem úgy léteznek, ahogy tételezték. Másrészt a filmszakmán belül a mennyiségi szemléletű műsorpolitika és a bevételkényszer erősödése ellenérde­ keltséget konzervált, illetve teremtett. Végül vannak a kedvező kivételek, de ezek főként néhány játékfilmpályára állított művet kivéve - a személyes am­ bíciókra, ismeretségekre épülnek. Minderre persze szükség van, de nem pótolja az intézményes keretek és a valós műsorpolitikai és anyagi érdekeltség hiányát. Összegezve: a filmforgalmazásban (is) keményen tartja magát az a történeti­ leg kialakult értékhierarchia, amely a játékfilm mögé utasít minden mást. 38 �Másként szólva, a különböző filmműfajok objektíve egy, az egyéni értékíté­ letektől független hierarchia mentén helyezkednek el, amely meghatározza sor­ sukat. S nem mintha a játékfilmnél minden rendben lenne, de ez a tény - di­ vatos kifejezéssel élve - a nem játékfilmeket halmozottan hátrányos helyzetbe hozza. Ez igaz is mindaddig, amíg a jelenlegi korszerűtlen forgalmazási (és gyanítom gyártási) struktúra át nem alakul.. . Addig is a kedvező kivételek sza­ porítását tartom megoldhatónak a gyártó stúdiók és a ténylegesen forgalmazó vállalatok közvetlen együttműködése révén. Lendületet adhat az ügynek az új technikák (video, kábeltelevízió) elterjedése is, de itt sem várhatunk ölbe tett kézzel, mert az új hordozók akár merevebbé is tehetik a meglevő rendszert és súlyosbíthatják működési zavarait. Ezek után a tűnődések második stációja: milyenek is ezek a nem játékfilmek, kell-e egyáltalán a forgalmazásukkal törődni. A választ most a miskolci fesz­ tivál filmjei fogalmazzák. Bevezetőként hadd említsek egy elméleti problémát, amely azonban konkré­ tan tükröződött a filmek egy részében és a zsűri munkájában is. Az illetékte­ lenek bátorságával merem kijelenteni, hogy a nem játékfilm műfajelméleti gondokkal küzd (emiatti zavaromban használom a negációs „műfajmegjelölést” is). Példaként vegyük a híradófilm-kategóriát, és egyúttal essünk túl rajta. Mi­ után a klasszikus híradók - a televízió elterjedésével - elvesztették funkcióju­ kat, most az „egytémás híradó” fantázianéven igyekeznek megőrizni önálló státusukat. A lényeget tekintve azonban a látott „egytémás híradók” - sajnos, többnyire gyengébb - dokumentumfilmek. Hibáik is ebben a felemás - már nem híradó, még nem dokumentumfilm - állapotban gyökereznek. Nevezete­ sen az a „munkamegosztás” , miszerint a híradók mutatják a valóság színét, a dokumentumfilmek pedig a fonákját. Másrészt az a technika, ami a klasszikus hiradóknál a belső tartalomból és/vagy a munkakörülményekből adódott, itt már inkább formai gyengeség. És kár is tagadni, ez volt a legszürkébb kategó­ ria. A zsűri dilemmáját pedig az okozta, hogy a híradóknak álcázott dokumentumfilmeknél valóban voltak jobb dokumentumfilmek, de a kategóriadíj az kategóriadíj. Végül két film, amely megjegyzésre azért őszintén érdemes. A forradalmi ifjúsági napok (Sántha László) és a Kát iskola (Csőke József) tulajdonképpen két szavazat. Az előbbi az élményszerű, átélhető politikai ünnepségekre, a for­ mális gyakorlat ellen. Az utóbbi az átlagostól eltérő gyermekek különleges bá­ násmódjára, az antidemokratikus egyenlősdivel szemben. De két filmről és nem két jó ügyre leadott szavazócéduláról van szó. Mert Sántha Lászlónál fel­ fedezni vélem az ellenformalizmus kritikáját is, míg Csőke József filmjét a ki­ vételek iránti őszinte megértés „emeli meg” . A népszerű-tudományos filmeknél részben tovább kísértettek a műfaji gon­ dok és következményeik. Az előbbinél egy fokkal színvonalasabb kategória kö­ vetelményrendszerének - a korszerű tudományosság, érzékletesség, művészi igényesség - hármas egysége egy filmnél sem jött igazán össze. Talán éppen ezért a népszerű-tudományos címkével jegyzett filmek közül azok tetszettek igazán - vállalva a paradoxont - , amelyek kevésbé voltak tudományosak és népszerűek (itt: szájbarágóak). A mesterség dicsérete (Préda Tibor) és Psalmus Humanus (Dénes Gábor) főszereplői, Hupek István falusi ácsmester és Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós - mégha hihetetlen is - „egy tőről fakadtak” . Ahogyan vallanak életük­ ről, munkájukról, úgy tágul ki egyéni sorsuk az egyetemesség irányába. Szemé­ lyes példájukból önbizalmat és hitet meríthetünk, hitet az alkotó emberben, a 39 �hivatássá nemesedett munkában és egyáltalán egy emberi jövőben. Sajnos, a va­ rázs időnként megtörik, ott ahol a filmek népszerűek és tudományosak lesz­ nek . . . Eljut a varázslathoz a Magas hőfokon című film is. Sunt lacrimae rerum: a tárgyakban, anyagban lélek lakik. Lakatos Iván megmutatja nekünk né­ hány pillanatra az üveg lelkét. De a játékszabályok itt is erősebbnek bizonyul­ nak a varázslatnál. Az animációs műfaj az utóbbi időben elkényeztetett bennünket. Így már honi szokás szerint - akkor is lehet fanyalogni, ha egyszerűen jó a termés. De - lám ennek a szakmának is vannak előnyei - forgalmazóként megtanul­ tam becsülni a „csak" jó filmeket. A látott animációs filmek semmi szenzáció­ val nem szolgáltak, de a korábbi tartalmi és formai teljesítményekből futotta még egy jó körre Miskolcon is. Részletesebb értékelésnek nincs sok értelme, mert mire ezek a sorok napvilágot látnak, a kecskeméti szemlén és a szakírók ítéletén megméretik a teljes animációs termés. Ezért sorakozzanak itt azok a filmek, amelyeket szívesen néztem: Gravitáció (Rófusz Ferenc), Rapszody in Blue Jeans (Zoltán Annamária), Hegedű (Vajda Béla), Békéltető expedíció a Mars bolygóra (Reisenbüchler Sándor), Ajtó 8. (Horváth Mária). A dokumentumfilmek mezőnyét - ha tetszik, ha nem - mindig is minősí­ tik a vállalt témakörök. A valós társadalmi konfliktusok jelenléte vagy hiá­ nya önmagában is szándékokat igazol. Ha csak címszavakban sorolom, akkor is - a családtól a közművelődésig, az öregektől a demokratizmusig, a történelmi tudattól a megélhetésért vállalt túlmunkáig stb. - hosszú és fajsúlyos a mis­ kolci lista és tematikailag lehetővé teszi a bevezetőben említett „társadalmi önellenőrzést és igazságkeresést” . Ez azonban csak az első szűrő. A második: milyen őszintén és hatékonyan dolgozták fel az alkotók vállalt témáikat. Itt sokan kihulltak a megformálás gyengéi miatt. Kudarcuk oka alapvetően az, hogy a „tetten érni a valóságot és eltávolodni tőle” feladatát csak vagy-vagy alapon tudták megoldani. És mi maradt fenn a rostán? Szám szerint tíz film, amelyekről méltánytalanság lenne két-két sorban semmit mondani. Kollektív dicséretük azonban az, hogy - véleményem szerint - elsősorban róluk és mi­ attuk pereg le a 25. miskolci filmfesztiválról a „fáradt középszer” vádja. A mi családunk (Magyar József), Mindennapi kenyerűnk (Tényi István), Endlősung (Fehéri Tamás), Húzzák a nótánkat (Zombori Katalin), A magyar nép nevében (Róna Péter), Otthon (Balogh Gábor, Dániel Ferenc), Élt negy­ ven évet (Simon György), Szerződés mindhalálig (Gulyás Gyula-Gulyás Já ­ nos), Erőviszonyok (Paulus Alajos), Hajózni tudni kell (Borsodi Ervin). Íme, azok a művek, amelyek hatékonyan részt vállalhatnak a társadalmi „konfliktu­ sok tudatosításában és végigharcolásában” . Ezek alapján tudom megvála­ szolni magamnak korábbi kérdésemet - egyértelmű igennel, amelyet a siker­ telen filmek számszerű többsége nem kérdőjelez meg. É s ez az „igen” , egy­ ben a személyemre vonatkozó önellenőrzés végeredményét is jelenti az ügy­ ben. A két „igen” egybehangzó állítása pedig remény a filmforgalmazó ket­ tős tudatának megszüntetésére. 40 �41 �Az utolsó beszélgetés Balázs Jánossal 1971 júniusában röppentette fel a hírt a magyar sajtó, hogy megnyitották Ba­ lázs János, az akkor 66 éves cigány naiv festő bemutatkozó kiállítását a sal­ gótarjáni József Attila Művelődési Központban. Ezt követően nevét szárnyra kapta egész Európa. A sajtóban egymás után jelentek meg a róla szóló írások. 1972. november 23-án a televízió is bemutatta portréfilmjét. Képeit kiállítot­ ták a Magyar Nemzeti Galériában, Pozsonyban, Svájcban, Dániában, Norvé­ giában, Kubában, Belgiumban, NSZK-ban és Japánban, de ki tudja felsorolni, még hová is kerültek el festményei a salgótarjáni cigánydombról. A festőről azóta is sokat írtak, az emberről keveset. Balázs Jánossal 1972 telén ismerkedtem meg. A kiállítást ugyan megnéztem, de mint cigányságku­ tatót, a ciganistát, különösebben nem vonzott a magyar nyelvű naiv festő, Úgy esett, hogy a Napjaink tematikus cigányszámában olvasta egyik tanulmá­ nyomat és egy egri fotóművésszel üzent: szeretne találkozni velem. Száraz, kemény hidegben vágtam neki a Pécskő utcai cigánydombnak. Háromosztatú, düledező vályog putriban lakott. A konyhában üldögélt kedvenc macskái között, amikor beléptem. Hosszasan mustrált és csak megkésve nyúj­ tott kezet: - Hát maga az? - nyugtázta némi csalódással. Leültem a billegő sámlira, a festőállvány előtt és szótlanul vártam, amíg a Gréti által hozott krumplilevest megette. Rögtön a tárgyra tért: - Cikkeiből, meg Jóskától (Szepesi József cigány költő - M. Gy.) már is­ merem magát. Azt kérem, hogy jelentesse meg verseimet kötetben. Mindegy, hogy mibe kerül, de látni akarom összegyűjtve mielőtt meghalok. Ezzel kezembe adott egy igen vaskos, géppel és kézzel írott papírköteget. Mint később kiderült, mintegy hétszáz verset tartalmazott. Innen indult barát­ ságom Balázs Jánossal. Nem sokkal később, a karácsonyi ünnepekre, újból Sal­ gótarjánba utaztam és egy hétig maradtam nála. Közösen válogattuk a ver­ seket. A Füstölgések című 73 verset tartalmazó kötete végül is 1973-ban jelent meg. Vas István és Bata Imre lektorálta. A színes nyomás Budapesten, a szöveg Egerben készült. Az ötszáz példányos kötetből százötven számozottan jelent meg. A kötet mottóját - „É ln i annyi / mint ide-oda rakni / azt, ami veszendő holmi” - hosszú töprengések után ő maga választotta. Felejthetetlen élményem volt, amikor autóval váratlanul beállítottam hozzá és hiánytalanul átadtam a szerzői kiadásban megjelent példányokat. A számozott kötet első és második példányát azonnal kezembe nyomta, majd órákig nem szólt hozzám, csak ült és újból elolvasta verseit. Már esteledett, amikor összecsukta kötetét és újabb számozott példányokat adott át, azzal, hogy küldjem el mindenkinek, aki a kö­ tet megjelenésében közreműködött. Külön kihangsúlyozott négy nevet: Ortutay Gyula, Vas István, Bata Imre és Hatvani Dániel (akinek első kötete az Üveg­ cserepek, ott lapult vásznai között). Ortutay Gyula rövidesen válaszolt is a küldeményre: 42 �„K edves Mészáros elvtárs! Engedje meg, hogy ezt a különleges kötetet, Balázs János „ Füstölgések" c. kötetét őszinte hálával megköszönjem Önnek. Jólesett, hogy elküldte nekem. Üdvözölje a kedves, öreg művészt is. Szívélyes üdvözlettel Ortutay Gyula, Budapest, 1973. július 10." Azt hiszem ezután lettünk igazán barátok. Gyakori vendég voltam a Pécskő utca 208. számú házban. Láttam, hogyan dolgozik, hogyan zavarják éjjel és nappal békéjét, nyugal­ mát, a festménygyűjtőktől a sznobokig. Tanúja voltam, amikor egy kanadai magyar származású házaspár meglátogatta és festményeket akart vásárolni kana­ dai magyar házukba. Balázs János nem adott. Végül már csillagászati árat kínál­ tak a Gyötrődés című festményéért, de nem adta. Megdöbbenve láttam, meny­ nyire ragaszkodik festményeihez, ahogy ő mondta: édes gyermekeihez. Csak ak­ kor adott el belőlük, ha már nem bírta a koplalást. De akit szeretett, fest­ ményeivel ajándékozta meg. Naponta tíz-tizenkét órát dolgozott. Örökké elé­ gedetlen volt: „még nem született igazi mű" - mondogatta. Hajnalban kelt és ha elegendő fénysugár szűrődött be az 50x50 centiméteres ablakon, már festett. Ha elfáradt, írógéphez ült és írt: verseket, filozofikus írásokat. Írni is úgy írt, ahogyan festett. Mintha minden képet, gondolatot már jó előre rendezett vol­ na fejében. Az önkritikus Balázs Jánosra csak egyetlen példa. 1973-ban fordítottuk a Cigány meg sárkány című oláhcigány-mesekötetet Vekerdi Józseffel, az Euró­ pa Kiadó megbízásából. Kértem Karig Sárát a sorozat szerkesztőjét, hadd ké­ szítse el Balázs János a cigánymesék illusztrációját. Balázs csak nehezen állt kötélnek. Végül mégiscsak elkészítette a 16 darab mintapéldányt (akvareli he­ lyett ceruzával), amelyről levélben így tájékoztatott: „N em tudom kellőkép~ 43 �pen elmondani a velem történteket, mert, hogy most bizonyos fokú nyomás ne­ hezedik rám (utalás arra, hogy többször sürgettem - M. Gy.). Jó néhány nap óla nem is festek úgy, ahogy azt tenni szoktam, de a tétlenség még rosszabb, mint a dolgozás... elkészítettem a szóban forgó rajzokat, mind a tizenhat dara­ bot: ellenére annak, hogy ezt én semmiképpen megtenni nem szándékoztam. No, de nem mondom, hogy a rajzok elfogadhatók, mert csak jobb munka híjján csináltam és nem is azokra a kartonokra, amelyeket küldött, hanem hát az én rajzlapjaimra. Gondoltam minek rongáljam el a szép kartonokat, amikor a rajzok csak hánya-veti módon készültek. É s most már megengedem, hogy jót nevessen rajtam.. . ” Végül a kötetet mégsem ő illusztrálta, mert hiába kértük, hogy azokat akvarellel készítse, nem tette. Ceruzás rajzai bizonyítják azonban, hogy az oláhcigánymesékből mindig a lényeget, a legfontosabb mozzanatot ragadta ki. Emlékezetes marad, amikor 1974-ben Bari Károllyal meglátogattuk. Bari frissen megjelent második kötetét az Elfelejtett tüzeket adta át. Balázs János bele sem nézett. Barit kezdetben igen bizalmatlanul fogadta, de később na­ gyon megbánta. A kötetből a Hazánk című vers nagyon felzaklatta. Napokig beszélt még róla: „a szívemből ír ez a fiú - mondogatta - csak ő a képeit szavakba, én pedig vászonra foglalom” . Kevesen tudják róla, hogy faragott, kitűnően hegedült és harmonikázott (később zongorát is vásárolt). Esténként gyakran hallgattam capriccio-szerű saját szerzeményeit. Ezeket azóta is őrzöm magnószalagon. Később sokat foglalkozott az élet értelmével és a halál gondolatával. Így írt erről: „Számtalanszor elgondolom és mondom magamban, hogy miért és mivégett is muszáj élni? . . . ha van értelme, az is múlandó, amiről lógó orral elmélkedik az egész emberiség. Nagy a tudomány.. . de nem boldogabb és hosszabb életű tőle az ember, hanem inkább miatta lesz gyötörtebb és fogéko­ nyabb a megbetegedésre, a korai megvénülésre, amely ellen valóban nincs el­ lenszer az emberi hatalom kezében.. . Ha elfáradt, és bele is mélyül a tudo­ mány abba, amit nem tudott megfejteni, . . . mert hiszen az élet nem a tudo­ mányon, hanem a kenyéren alapszik: ez pedig a legegyszerűbb és egyben a legnehezebb feladat, mert minden embernek, amikor emberré lett, ez az első kérdése és lesz, amíg bele nem pusztul a kenyérért folyó küzdelembe. Igaz, hogy a tudomán y segíti az embert kenyerének megkeresésében, de kérdés, hogy hogyan. . . . Az ember hatalmas úr, minden földi érték dicső birtokosa, százezernyi orvos buzgólkodik azon, hogy erejét, egészségét minél tovább fenn­ tarthassa, mégis menthetetlenül elpusztul, meghal. . . Egyébként az ember ha­ lálából is komédiát vitet végbe: nem úgy az állat: utolsó órájában elbujdosik, elrejti végső kínjait és kimúlik, senki által nem látva, nem tudva, életének hal­ vány nyoma sem marad. É s mit csinál az ember? Díszes építményeket emel­ tet sírja fölé, mintha az enyészet azt nem döntené porba.. . " A magányt szerető, mások által gyakran különcnek tartott Balázs János sa­ játos életviteléről így írt: „M indig riadoztam az emberek társaságától. Ha nem volt muszáj nem is tartózkodtam a közelükben sem. Ez a sajátosságom életem fenn­ tartásában életveszélyes játék volt és lett, mert az ember társas lény és számá­ ra teljesen lehetetlen és kikerülhetetlen az egymással való érintkezés.. . sok millió ember között egy ilyen magamformájú, téveteg életű alak elcselleng a maga útján, úgy, hogy nincs ártalmára senkinek, inkább csak saját magára hoz­ hat szerencsétlenséget. Bölcs figyelmeztetésként csengett fülemben (édesanyjáé - M. G y .): inkább húzódj vissza remeteségedbe, mint keresd az emberek ba­ rátságát. É s ne agodalmaskodjál azon, hogy lesz-e kenyered, meg ruhád. 44 �Igénytelenségedhez mérten az ütött-kopott, másokon elnyűtt gúnya összejön ré­ szedre s a kenyér is megadatik fizikai fáradozásodon keresztül . . . Újjongva mondom: nem bántam, inkább lelkemben örülök, hogy létezésemet természe­ tes adottságomban kellett leélni a kedves öregségig". 1976. március 9-én váratlanul táviratot kaptam a kedves Grétitől: „János bá­ csi nagyon beteg, kórházban van, azonnal jöjjön” . Március 6-án kapott agy­ vérzést, jobb oldala teljesen lebénult. Balázs János soha addig nem volt ko­ moly beteg. Kegyetlen tréfának vélte az egészet, amely rövidesen véget ér. A kórházban egy hét után megpróbálta elhagyni az ágyat, arccal zuhant a szí­ nes mozaiklapokra. Megdöbbenve álltam ágya mellett. Amit még sohasem tett, megfogta a kezem és megpróbált valamit mondani. De szó nem jött ki az aj­ kán. Állapota teljesen reménytelen volt. Már március 23-án kiadták a kórház­ ból. Grétitől aznap kaptam a táviratot, hogy János bácsi kér, azonnal menjek Salgótarjánba. Mentem. Végrendelkezni akart. Soha életemben nem készítet­ tem végrendeletet, de akkor nekiültem és úgy, ahogyan kérte - a sebtiben öszszehívott tanúk előtt - megcsináltam. Minden szóért szájához kellett hajolni. Mindannyian azt hittük ez a vég. Nem így történt. Egy évig birkózott vele a halál míg leteperte. Irtózatosan akart élni. Az egész nyarat az udvaron nyugágyban gubbasztotta végig. Ködös szemek­ kel hunyorgott a Pécskő utcai cigánydombra, ahonnan egyik napról a másikra eltűntek a cigányputrik. Szívszorító látvány volt összetöpörödött alakja. Madárcsontú teste már fekete volt és halott, csak szemei tüzeltek, s bal oldalon béna szája repdesett hangtalanul, mint szárnyon lőtt madáré. Látogatásaim so­ rán meg sem kísérelte a beszédet, inkább csak vigasztaló szavaimat hallgat­ ta. Hitte, hogy valamennyire meggyógyul és bal kézzel megtanulhat festeni. Kért, hogy szerezzek tolókocsit ehhez a munkához, még hátra van a halálból az élet­ be való visszazuhanás élményének megfestése. Sajnos, erre már nem maradt ideje. 1977. március 18-án, délelőtt 10 óra 15 perckor meghalt. Temetésén, már­ cius 24-én, ott voltak a salgótarjáni cigányok és két magyar: Mihály Ida és én. MÉSZÁROS G YÖ R G Y 45 �______H A G Y O M Á N Y R. V Á R KO N Y I Á G N E S II. Rákóczi Ferenc emlékezete Napjainkban különösen sokat idézzük M ikes Kelem en sorait: „ Am itől tartottunk, már benne vagyunk. A z Isten árvaságra téve bennünket, és ki­ vévé ma közülünk a mi É d es Urunkat és Atyánkat. . . a keserűségnek ködje valóságban reánk szállott. D e ne azt a jó Atyánkat sirassuk.. . , hanem mi magunkat sirassuk, kik nagy árvaságra jutottunk.” Rodostó 1735. április 8-án. Sokat idézzük, de vajon ismerjük-e jól e kétszázötven éves szavak értel­ mét. Tudunk-e felelni mai világunkban is hiteltérdemlően az egymást váltó generációk izgató kérdésére: mit testesített meg Magyarország és Európa tör­ ténetében ez a nagy ember, akit - Mikes szavaival élve - „az ellenségei is nagynak tartanak” ? Miért nem tudták nevét a lezárult múlt lapjaira írni, miért nem tudták el­ felejteni az egymást váltó generációk? Évszázadok jöttek és mentek. Közép-Európa keleti térségein újra és újra átrajzolta a térképeket a változó tör­ ténelem. Mégis, Rákóczit mindig is kegyeletes emlékezet, kérdés, kritika, vizsgálódás, az újabb és újabb megismerések öröme és valam i különös sze­ retet kísérte változatlanul. Vonzotta, mintha élne, a múlt terhes örökségei­ vel leszámolni szándékozókat és azokat, akik a magyarság jövőjéért aggódva közeledtek hozzá. Kortársaiknak érezték a 20. század évtizedeinek gyerme­ kei éppen úgy, mint az egykori apák, nagyapák és a szabadságharcot kezdő vitézek, jobbágyok, nemesek unokái. Nehéz időkben fordultak hozzá, mint egykoron az igazukat nála remélő jobbágyok, az elviselhetetlen helyzetüket elébe táró szomolnoki bányászok és mint az ország jövőjén gondolkodók. Mi az oka Rákóczi e különös túlélőképességének? Mi az a többlet, ami a szó történelmi értelmében naggyá tette a X V II- X I II. században Magyarországon cselekvő politikust? A válasz manapság egyértelmű: az érték, amit megtestesít. Világszerte egyre inkább nyilvánvaló, hogy az óriási technikai átalakulá­ sát élő, a végletes veszélyek és lehetőségek válaszútjait járó korunkban, az emberiség közös értékei nélkülözhetetlenek. A z önmaguk hatalmas felelős­ ségére ráébredő társadalomtudományok, mindenekelőtt a történettudomány művelői, úgy vizsgálják a múltat, mint értékrendszerek történetét. Mert a leg­ különbözőbb nemzetek történészeinek és felelős gondolkodóinak közös véle­ ményét fejezi ki az egyik francia történetíró Georges D uby megfogalmazása: a haladás vagy megőrződés erői között az egyik leghatalmasabb fegyver az az értelem, amit valam ely kor, valm ely kultúra saját történelmének tulajdo­ nít. A társadalom egyik leghatalmasabb formálóinak egyike az értékrendsze­ rek megőrzésének vagy elpusztításának szándéka. S tudnunk kell, hogy az 46 �értékrendszer a történelem legösszetettebb és leginkább közvetve érvényesü­ lő tényezőinek egyike, nemcsak a szellemi és anyagi javak, jelenségek öszszességét foglalja magában, hanem szerves egységben őrzi a magatartások, a politika, az etika, az alternatívák és választások tényeit. Tudjuk. Rákóczi nevét zászlójára írta a nemzeti függetlenségért és polgá­ ri átalakulásért harcba szálló reformkor, példáját idézhette Petőfi és Angli­ ában Szalay László, a szabadságharc nemzetközi kapcsolatait kiépítő diplo­ mata. S hogy neve a nemzeti és társadalmi fejlődést szétválaszthatatlanul tes­ tesíti meg, azt századunk hajnalán A d y fejezte ki legtömörebben: „Rákóczi úr tudta. . . merre van a föld népének boldogságos útja.” Mégis hiba lenne tagadni, hogy nevét sokszor ki is sajátították, kultuszát - József Attila szavaival élve - „új ordas eszmék” szolgálatába próbálták torzítani, és hányszor zárták volna a korfölötti öncélú militarizmus kalodá­ jába azt, aki számtalanszor leírta: „hazám nyugodalmát keresem” , „Csak hazám békéjét akarom megnyerni” . Hányszor próbálták elszakítani Európától azt a magyar politikust, aki ta­ lán elsőként fogalmazta meg Európa számára, hogy az újkori fejlődésben, a nagy birodalmak hatalmi egyensúlyának kialakításában a kisebb nemzetek sem nélkülözhetők. Az elmúlt napokban hangzott el Kassán, a fejedelem ko­ porsójának megkoszorúzásán, az erdélyi költő Szilágyi Domokos Európa cí­ mű verse. Méltóbban aligha emlékezhettünk volna meg arról a magyar po­ litikusról, aki a Resrudescunt vulnera kezdetű, a V ilág népeinek címzett ki­ áltványában már lényegében az erdélyi költő szavait fogalmazta meg: Csi­ náljunk Európát! Zászlóját itt ismertem meg Salgótarjánban. Itt hallottam először a sokat idézett szavakat: Cum D eo pro Patria et Libertate. Érthető és talán megbocsájtható, hogy amikor már történetkutatóként keresve a választ, hogyan vé­ szelték át országunk népei a kegyetlenül mostoha időket, hogyan őrződtek meg múltjában olyan értékei, amelyek megismerése a mi korunknak jutott osztályrészül, bennem József A ttila sorai merültek fel minduntalanul: „H a beomlanak a bányát vázazó oszlopok a kincset azért a tárnák, őrzik és az lobog. É s mindig újranyitják a bányászok az aknát, amíg szívük dobog.” Rákóczi tökéletesen tisztában volt vállalkozásának horderejével. A 17. század végén a nemzetközi szövetség háborújával megszűnt Magyarországon a százötven éves török uralom. A z ország új berendezkedésére alternatív le­ hetőséget hordott magában a történelem. A z egyik változat, mint a Habsburg-birodalomban állami önállóságát teljesen elvesztve betagolódó, határ­ vidékké süllyedő ország, az 1680-as 1690-es években valósult meg. Ú gy mint a bécsi kormányzókörök egyik csoportjának nyers katonai uralma, alá­ rendelve és kiszolgáltatva az udvari arisztokrácia és a dinasztia érdekeinek. Rákóczi, amikor az állami önállóság megteremtéséért harcrakész jobbágyok, nemesek, városi polgárok élére állt, az ország történelmi lehetőségei másik változatának, a magyar királyság és az erdélyi fejedelemség állami önállósá­ gának útját próbálta kiépíteni. Forrásaink azt mutatják, céljait elsősorban nem a fegyver erejével akarta elérni, hanem a korabeli magyar politikai kultúra más eszközeivel: diplomá­ ciával és belső reformok útján tört célja felé. „N em tanácsokra van szükségünk, hanem a tanulékonyság képességére.” Számtalan szava van arra, hogy az ország belső viszonyain változtatni kell: a tanulékonyság képessége, „megújulás szüksége” , „reform áljuk magun- 47 �kat” , „előttünk áll a választás felelőssége a jó és a rossz között” . „H a a régi utakon boldogulásunkat nem találjuk, válasszunk új utakat” . Valamennyi azonban egyet jelent: első a közügy, a közösség ügye, a nemzet érdeke, s ez Európától elválaszthatatlan. Szécsényben, az országgyűlésen már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a nemzet fogalmába éppen úgy beleérti Rákóczi a jobbágykatonát, mint a mezővárosi civist, a polgárt mint a kisnemest és a „robotban elfáradt szegény parasztembereket” , akikkel - amint feljegyezték - az országot járva sokszor elbeszélgetett. Nem a feudalizmus viszonyait akarta megváltoztatni, a terhek és javak elosztásában új, igazságosabb és az ország teherbírását megnövelő rendszert akart megvalósítani. Tudatában volt - sok idevágó kijelentését idézhetnénk - , hogy a király­ ság és az erdélyi fejedelemség - korabeli megfogalmazásában: a „két ma­ gyar haza” - csakis korszerűbb berendezésével fejlődőképes, csakis így fog­ lalhatja el méltó helyét Európa nemzetei között. Azt a helyet, amelyre az államiság megőrzéséért, Európa nyugalmának biztosításáért harcolva a tö­ rökkel másfél századon át, hatalmas anyagi és véráldozatokkal, időtálló kul­ turális értékek megteremtésével váltotta meg a történelmi belépőjegyet. A nemzetközi államelméleti irodalom elvi megállapításait idézve sokszor kife­ jezte, a magyar királyság és az erdélyi fejedelemség érdemes arra, hogy az európai hatalmak béketárgyalásaiba foglalva, nemzetközi garanciával ren­ dezzék ügyét. Nagyon magasra tette a mércét. Minden cselekedete a jövőre tekintő, fe­ lelősséggel áthatott, s amit újabban egyre inkább látunk - rendelkezései me­ részen újító uralkodónak mutatják. Országrésznyi vagyonát, családi életét, személyes biztonságát, mindenét a feltett ügyre áldozta. Hasonlót követelt híveitől is. Egyik nemes hívét, aki 1704-ben fizetésének emelését kérte a következőkkel utasította el: „most az ország szolgálatának előmozdítására feles költség kívántatik, azért, hogy fizetése szaporíttassék, a sok szükség nem engedi” . „M ost a jobbágyok keresésének nincs ideje” hárította el má­ sik főúri híve kívánságát. D e ugyanakkor nem ismerünk olyan jobbágypa­ naszt, amit meg ne hallgatott volna, ha hozzá eljutott. A katonák, a vitézek, a szegények helyzetén minden úton-módon próbált segíteni és a lehetőségek­ hez képest segítette a rászorulókat. Lerakta az állandó magyar hadsereg alapjait. Következetes jobbágypolitikát valósított meg. Érvényre juttatja a vallási egyenjogúság elvét. Bátran állíthatjuk, hogy iskolarendeletével kor­ látlan lehetőségeket nyitott az anyanyelvi műveltség és ezzel együtt a külön­ böző nyelven beszélő országlakosok nemzeti műveltségének kifejlődése előtt. Oldalakon át idézhetnénk gazdasági utasításait. Keresztülvitte, hogy a nemesek is fizessenek adót, de látta, hogy az adórendszer csak akkor kor­ szerű, csak akkor működőképes, ha élénk, eleven, kiterjedt árúforgalomra épül. „Olyan kerti veteményeket és gyümölcsöket termesszen - adta utasí­ tásba tiszttartójának - , melyekből minél több pénzt árulhat.” Gabonával és kedvezményekkel segíti a bányászokat, utat nyit a kísérletezések, technikai újítások, kereskedelmi vállalkozások előtt. Korának legmunkásabb magyar embere volt: „Akkor dolgozom, amikor az alvók alszanak, a részegeskedők isznak” . Sokszor találta tábori íróasztala mellett a hajnal és feljegyez­ ték róla, a fejedelemnek unokájáról, akinek udvari rendjét, fényét a francia király küldötte is megcsodálta, hogy nem tűrte asztalánál a kenyérmaradékot. Szigorúan megkövetelte a pontos, tisztességes munkát. Keményen büntette a hivatalukkal visszaélők nyerészkedéseit. A köz kárára gazdálkodót kegyet­ 48 �lenül felelősségre vonta, lett légyen nemesúr, vármegyei tiszt, nagynevű család tagja, vagy vitéz ember. Csak sajnálni lehet, hogy a gazdálkodásról, a művelődés jövőt teremtő feladatairól, az ifjúság neveléséről kifejtett néze­ teit még ma sem ismerik szélesebb körben. Kegyetlenül nehéz viszonyok között tervezte meg az új magyar államot, kedvezőtlen viszonyok között: kik segítették, kikben bízott töretlenül, kikre épített? Kormányzókörét művelt, vállalkozószellemű, kereskedő, iparkodó ne­ mesekből állította össze. Legfőbb segítője, Ráday Pál, másokkal együtt Nógrád vármegyéből került melléje. Katonáit, a vitézlő rendet, fiainak, társai­ nak nevezte, a jobbágykatonát maradékaival együtt kiemelte a földesurak hatalma alól. Új hang a magyar történelemben, hogy az emlékiratait író fe­ jedelem a jobbágyság munkáját, a gazdálkodást, az ipart, a kereskedelmet, az országfenntartó, történelmet formáló tényezők közé emeli. „Minden gyö­ nyörűségemet hazám ifjúságában lelem” - mondotta és az oktatást, a neve­ lést, a fiatalság külföldi tanulmányait nemzeti ügynek tekintette. Régebben úgy vélték, hogy a végsőkig hajszolt véres harc ábrándjaival hagyta el az országot. Ma már tudjuk, tények sokasága bizonyítja, hogy je­ len akart lenni Európában, például a nemzetközi béketárgyalásokba akarta foglalni hazája ügyét, s elismertetni az önállósághoz való jogát. Bujdosó sorsának értelmét maga fogalmazta meg: ,,ha számkivetésbe megyek meg­ marad a remény, amely a nép szívében mindig élni fog irántam.” A társadalom különböző rétegei akkor és később a maguk uralkodó esz­ ményét tisztelték benne. Szépen fejezi ki az ország jövőjén gondolkodók el­ várásait Csuzi Cseh János pápai prédikátor: „Virágozzék országában a labor, a mechanica, az agricultura, a mercatura, a béke, a rend, mivel megvannak benne a képességek, hogy országát Hollandiához hasonló állapotba vezesse.” Elhangzott Salgótarjánban, 1985, április 12-én a II. Rákóczi Ferenc halálának 25 o évfordulóján rendezett ün­ nepségen. 49 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ Krimik a történelemben történelem a krimikben (Péter K atalin: A csejtei várúrnő: Báthory Erzsébet; N iederhauser E m il: Merénylet Erzsébet királyné ellen; Szabad G yörgy: Miért halt meg Teleki László?) „A Labirintus sorozat a magyar történelemnek a közvélemény előtt nem eléggé tisztázott, tényszerűen kevéssé ismert, s így rejtélyesnek tűnő eseménye­ it kívánja megismertetni népszerű, olvasmányos formában, de mindig a leg­ frissebb tudományos kutatásokra támaszkodva. Történelmi krimik, különös bűnperek, vitatott öngyilkosságok, titokzatos gyilkosságok, összeesküvések és merényletek a témái az olcsó, illusztrált köteteknek.” Steinert Ágota szerkesztő ezzel az ajánlással bocsátotta útjára a Helikon Kiadó új sorozatát, amelyből a könyvhétre máris három kötet jelent meg. A rejtélyesség és titokzatosság kritériumának leginkább Péter Katalin „hőse” felel meg. Báthory Erzsébetről, a legkülönfélébb hiedelmek és mendemondák élnek a köztudatban. Magyar nyelvű könyv ugyanakkor közel fél évszázada nem jelent meg róla, szaktanulmány is csak a legutóbbi években. A terme­ lőerők fejlődésére, valamint a termelőerők és a termelési viszonyok dialekti­ kájára koncentráló „hagyományos” történetírás számára Báthory Erzsébet de­ vianciája, kéjgyilkosságokig fajuló szadizmusa teljességgel irreleváns volt. Újra­ felfedezését meg kellett hogy előzze a történelem dimenzióinak kitágulása, s ennek hazai recepciója. Továbbá a történészi képzelet, fantázia és intuíció régi jogaiba való visszaállítása. A kötet szerzője mindezekkel az eszközökkel bát­ ran, s többnyire meggyőzően él. Bámulatos például, hogy egyetlen festményről mi mindent tud elmondani és elhitetni. Ki volt hát Báthory Erzsébet? Koncepciós per áldozata, amint ezt egy újabb szaktanulmány szerzője (Nagy László) is véli, avagy feudális előjogait abnormális hajlamának, szadizmusának kiélésére felhasználó beteg asszony? Péter Katalin számomra meggyőzően - ez utóbbit valószínűsíti. Betegsége eszerint házassá­ gát (1575) követően, az első szexuális élmények után alakult ki benne. Első gyilkosságait nagy valószínűséggel a kilencvenes években követte el. 1610-ig, elfogatásáig több száz, de bizonyosan több tucat „leányt és szűzet és más nőket” ölt vagy öletett meg „kegyetlenül és a halál különböző nemeivel” . Kör­ nyezete és az ország vezetői, akik tetteit bizonyítottan ismerték, tehát közel két évtizedig elnézték „kilengéseit” . Miért? A szerzőnek erre is van korhű és elfogadható magyarázata. Egyfelől az országos főméltóságok hatalmi szem­ pontjai (Báthory Erzsébet az ország egyik leggazdagabb földbirtokosa volt), másfelől a környezet mai ésszel alig érthető értékrendje, amely alapján Báthory Erzsébet udvara az alacsonyabb rangúak szemében az ott történtek ellenére is nagy vonzerővel bírt. Ha viszont ezt elfogadjuk, meggyőzőbb magyarázatra len­ ne szükség atekintetben, hogy miért éppen 1610-ben határozta el Thurzó György nádor az „úrnő” lefogatását? Ez egyike azon bizonytalan pontoknak, amelyek esetleg másféle értelmezést is lehetővé tesznek. 50 �N iederhauser Em il témája egy 1898-as gyilkosság. A gyilkos Luigi Lucheni olasz anarchista; az áldozat Erzsébet, Ausztria császárnéja és Magyarország ki­ rálynéja. A színhely Svájc. Az olvasó izgalmas politikai krimit vár. Hamaro­ san kiderül azonban, hogy az áldozat kiválasztása teljesen esetleges, minden törvény vagy szükségszerűség nélküli volt. Az esemény rejtélyesnek vagy ti­ tokzatosnak sem tekinthető. Lucheni minden jel szerint egyszerűen egy doktrí­ na eszközének tekintette magát. Valamiféle politikai krimit tehát nem lehetett a gyilkosság köré kerekíteni. Niederhauser ezért igen ötletesen két világot mu­ tat be és szembesít: a bécsi Burg közönséges halandók számára megközelíthetet­ len lakóinak anyagilag gondtalan és pazarló, más szempontból azonban mégis kíméletlenül szabályozott életvitelét, ill. a törvénytelen gyermekként és szülők nélkül felcseperedett, a társadalom peremén élő alkalmi segédmunkásét, aki az anarchista tanok fanatikusává vált. A két világ szembekerülése és az alullévők győzelme történelmileg szükségszerű volt, s csupán a sors fintora, hogy Erzsébet személyében olyan „koronás fő” esett áldozatul, aki maga is lázadt környezete ellen, s aki még halála előtt úgy végrendelkezett, hogy verseinek 1950-es kiadásából befolyó összegeket az akkori politikai foglyok gyermekeinek juttassák. A harmadik kötet témája, amelyet Szabad György dolgozott fel, gróf Teleki László öngyilkossága. Teleki életpályájának legfontosabb adatait általános lexi­ konjaink és történeti kézikönyveink egyaránt tartalmazzák. 1811-ben született. A '48-as reformnemzedék egyik legradikálisabb tagja, 1844-től a Védegylet alelnöke. 1848 őszétől a magyar kormány párizsi követe, majd az emigráció egyik vezetője. 1859-től Kossuth és Klapka mellett a Magyar Nemzeti Igazgatóság harmadik tagja. 1860-ban a szász rendőrség Drezdában letartóztatta, s kiszolgál­ tatta a bécsi udvarnak, Ferenc József, a politikától való tartózkodás ígérete mellett szabadon bocsátotta, Teleki azonban ennek ellenére szinte azonnal be­ kapcsolódott a hazai politikai életbe. Az országgyűlésen a Béccsel egyezkedni próbáló ún. felirati (Deák)-párttal szemben a radikálisabb, s az emigrációhoz közelebb álló politikát követő ún. határozati párt vezére lett. A két álláspon­ tot a két párt vezérének 1861. május 8-án kellett volna a képviselőház nyilvá­ nossága előtt kifejteni és vitára bocsátani. A vita azonban elmaradt, mert a nyolcadikára virradó éjjelen Teleki főbe lőtte magát. Mint minden hasonló esetben, ebben is felmerült a gyilkosság lehetősége. Ezt azonban egyetlen komoly bizonyíték sem támasztja alá. Szabad György ezért főleg arra törekedett, hogy az öngyilkosság okát megmagyarázza. Kossuth - ahogy a szerző is idézi - annak idején úgy látta, hogy a Ferenc Józsefnek tett ígérete és politikai működése került benne kibékíthetetlen ellentmondás­ ba és sodorta az öngyilkosságba. A Deák-párti Lukács Móric szerint Teleki megijedt attól a felelősségtől, amely a felirati párt által tervezett kiegyezés leszavaztatásából hárult volna reá. Másként fogalmazva: rájött az emigráció és saját addigi politikájának a követhetetlenségére. Ennek konzekvenciáit azonban nem merte, nem akarta vállalni. Szabad György részletesen kifejtett és megindokolt álláspontja szerint azon­ ban nem ezekről, hanem arról volt szó, hogy Teleki saját alvezéreivel, az alku elhárításában és egyéb politikai kérdésekben nála jóval kevésbé következetes Tisza Kálmánnal és másokkal került összeütközésbe. E felfogás szerint tehát Teleki azért lett öngyilkos, mert rá kellett döbbennie, hogy saját pártja, ill. annak hangadói sem támogatják az emigráció politikai koncepcióját és annak hazai viszonyokra való adaptálását. 51 �Báthory Erzsébet lefogásához hasonlóan, természetesen ez a magyarázat sem zárja ki a vita lehetőségét, s biztos is, hogy mindkét eseményről még többen, többször és különböző megközelítésben fognak írni. Ez azonban egyáltalán nem baj. Fontosabb, hogy mindkét kötet olvasói - miként Niederhauseré is - érdekes, filmszerű szerkesztésben és olvasmányos, könnyű stíluban olyan tényekről, folyamatokról és összefüggésekről szerezhetnek tudomást, amelyek más, hagyományos „tálalásban” rejtve maradtak volna előttük vagy talán el sem jutottak volna hozzájuk. (Helikon) ROMSICS IG N Á C 52 �_____ T A N U L M Á N Y CSOKONAI ATTILA Négy évtized A m agyar gyerm ek- és ifjúsági irodalom vázlatos története 19 4 5 - t ő l A felszabadulás utáni évek gyermek- és ifjúsági irodalma történetének első periódusa - a közkeletű szakaszoláshoz igazodva - 1945-től 1949-ig terjed. Ez az időszak az élet minden területén az átmenet, a kísérletek, a demokratizá­ lódás kora. A könyvkiadás ekkor még túlnyomórészt magánkézben van. Az ifjúsági könyvek tekintélyes hányadát a Szent István Társulat adta ki, de jelentetett meg ifjúsági könyvet az Anonymus, az Athenaeum, a Cserépfalvi, a Dante, a Franklin, a Hungária, a Nova, a Palladis, a Révai, az Új Idők ( Singer és Wolfner) sőt a Szív és a Ferences Misszió is. A még 1944 novemberében létre­ hozott Szikra (a kommunista párt kiadója) adta ki például A kis kakas gyé­ mánt félkrajcárja című „parasztmesét” Szántó Piroska rajzaival. Ez utóbbi, va­ lamint az Új Magyar Könyvkiadó különösen sokat tett a klasszikus orosz iro­ dalom (népmesék, Bazsov-mesék) és a kortárs szovjet gyermekirodalom ma­ gyarországi megismertetéséért és népszerűsítéséért. (Megjegyzem: a továbbiakban a fordításirodalommal sajnos, nem foglalkozhatom.) Kevés új ifjúsági mű látott napvilágot, s ezek nagy része értéktelen sablo­ nokat ismételgető, a maradi ízlést kiszolgáló „műalkotás” . A legtöbb giccset és ponyvát termő műfaj a lányregény, jóllehet történtek kísérletek a „műfaj” megújítására. A gyerekkönyvek közül kiemelkedik Balázs Béla két kalandregénye, ame­ lyeket még az emigrációban (németül) írt: Karcsi kalandjai, Mikor Karcsiból Károly lett (mindkettő Athenaeum, 1945). Mesés történetei, amelyekből most, születésének 100. évfordulója alkalmából ismét készült két kötet, Az igazi ég­ színkék. című kiadványban jelentek meg (Új idők, 1946). Tersánszky Józsi Je ­ nő Én fogom az aranyhalat (Rádió Gyermekújság Könyvek, 1947) továbbá Kardos László A tanár úr notesza című bandaregénye tartozik a korszak érté­ kes, maradandó prózai alkotásai közé. 1947-ben jelent meg ezeknek az éveknek talán legsikeresebb ifjúsági regénye, Hárs László Majd a gyerekek! című köny­ ve, amelyet később átdolgozva többször is újra kiadtak. Érdekességképpen megemlítem, hogy a Révainál 1946-ban megjelent egy ifjúsági regény Tamási Árontól Szívbéli barátok címmel, s ez nem más, mint az 1928-as Szűzmáriás királyfi első része. Tersánszky Józsi Jenő Egy szarvasgím története című műve pedig az Egy vezérbika emlékiratai című regényének az ifjúsági változata. Napvilágot láttak új szemléletű ifjúsági történelmi regények, amelyeknek té­ mája - éppen a centenáriummal összefüggően - az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, és megjelentek az első úttörőregények. A Köznevelés 1947-es évfolyamában sorozatban publikált, sokat idézett A gyermek és a könyv című tanulmányában Kardos László többek között ezt írja: „Kiadóink sokkal több gondot fordítanak az ifjúsági művek köntösére és tartalmára is, mint korábban. 53 �J elesebb költőinknek, is kedve támad olykor a gyermekvershez. Pompás kí­ sérletekkel ragadott el bennünket épp mostanában két fiatal költő, Devecseri Gábor és Weöres Sándor.” Az azóta is sikeres, több kiadást megért és bőví­ tett Állatkerti útmutatór ó l és a Gyümölcskosár című kötetről van szó, mely utóbbi 29 versével minden további Weöres-gyermekverskötet alapjául szolgált. Gyerekeknek szóló lírai köteteket publikált Z elk Zoltán Az állatok iskolá­ ja (Új Idők, 1947), Négy vándor (Dante, 1948), verses meséket Kormos István (Az égigérő fa, Misztótfalusi-kiadás, 1947). E periódus legjelentősebb kísérle­ te - voltaképpen egy 1942-es kiadás megismétlése és további gyűjtemények alapja - Aszódi Éva és Binét Ágnes Versek könyve című antológiája (Ano­ nymus, 1945), amelyben a népköltészetből és klasszikus költők műveiből válo­ gatott értékes alkotásokat találtak a kis olvasók. Csak megemlítem, hogy ké­ szültek nélkülözhetetlen népmese-válogatások és szépen illusztrált leporellók (dalokkal, mondókákkal, találós kérdésekkel) is. És nem szabad megfeledkez­ nünk a korszak kritikáiról, tanulmányairól sem. Az Embernevelés, a Közne­ velés, az Új Szántás, a Magyarok hasábjain közzétett írások eszmei, elvi, pe­ dagógiai és esztétikai kérdésekben útmutató megállapításokkal segítették az új gyermek- és ifjúsági irodalom megszületését - hangsúlyozza K olta Ferenc Húsz év ifjúsági irodalma című írásában (Élő irodalom, 1970). A gyermek­ és ifjúsági irodalom történetében 1950 „a fordulat éve” : ekkor fejeződött be a könyvkiadók államosítása, amely 1948-ban kezdődött a legnagyobb cégek­ kel. Megalakult a „profilgazda” Ifjúsági Könyvkiadó is, amely a továbbiakban egyedül, mondhatni versenytárs nélkül, monopolhelyzetben látta el feladatkö­ rét. A gyermekirodalom a (voluntarista) kulturális politika szervezett részévé vált - állapítják meg a korszakra visszatekintő írások. 1951-ben az írókong­ resszuson is foglalkoztak a gyermekirodalommal, 1952 júniusában a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége az ifjúság helyzetét elemezve kitért a gyermek- és ifjúsági irodalom kérdéseire is. Két féléven át ifjúsági irodalmat is előadtak a budapesti egyetemen. Az eredmények azonban csak részben iga­ zolták a lelkes igyekezetet, az optimista elvárásokat. Nemcsak az elméleti írá­ sokban, hanem magukban a szépirodalmi művekben is sok volt a tévedés, a hibás kísérlet, a túlzás. A sokat emlegetett sematizmus, dogmatizmus nem ke­ rülhette el az ifjúsági és gyermekirodaimat sem. A Népművelési Minisztérium több ízben is hirdetett pályázatot gyermekés ifjúsági művek írására. 1953-ban például harminc írót hívtak meg egy pá­ lyázatra, ekkor huszonegy mű érkezett be, közülük Szabó Pál Hajdú Klárája lett az első, Sziráky Judit Tisztességes Jánosa a második, Thury Zsuzsa A francia kislánya pedig a harmadik díjat nyerte el. Ekkor született Hollós Korvin Lajos A Vöröstorony kincse című népszerű munkája. A gyermekirodalom Zelk Zoltán Mese a kiscsikóról, akinek, még nincs patkója és Hajnal Anna Eső esik című verses meséjével gazdagodott. 1953-ban jelent meg Tamási Áron egyetlen történelmi regénye, a Hazai tükör, amelyért Kossuth-díjjal tüntették ki. Az agitatív, eszményesítő, túlpolitizált úttörőregények tökéletesen megfelel­ tek a korszellemnek. Az első sikerültebb művet ebben a témakörben Gergely Márta írta (A mi tanítónk, 1951), de ez sem bizonyult időtállónak. Művészi és pedagógiai szempontból is jelentősek viszont a korszak ifjúsági történelmi regényei. Az Ifjúsági Könyvkiadó már megalakulása évében olcsó sorozatot in­ dított Hazáért és szabadságért címmel. Ebben Jókai, Krúdy, Eötvös Károly egy-egy kötete mellett mostanában felújított alkotások is szerepeltek: például Geréb László Búvár Kund, Bárdos László A dzsidáskapitány. Ebben a kate- 54 �góriában további értékes műveket találunk: Hegedűs Géza Az erdőntúli ve­ szedelem című regénye azóta a tizenharmadik kiadásnál tart, Tatay Sándor Kinizsi Pál ja kilencszer jelent meg eddig, Kolozsvári Grandpierre Emil A tö­ rökfejes kopja című alkotása filmen is nagy sikert aratott. Szántó György Az Alapiak kincse és Lengyel Balázs A szebeni fiúk című regénye szintén újra és újra forgalomba kerül. Az Ifjúsági Könyvkiadó a magyar gyermekirodalom legjobb hagyományait igyekezett feleleveníteni azzal, hogy kiadta Gárdonyi, Móra, Móricz, Mikszáth Kál­ mán, Thury Zoltán és Kaffka Margit kisgyermekeknek szóló írásait. A kortárs ma­ gyar írók közül Tersánszky Józsi Jenő (Misi Mókus kalandjai, Makk Marci hőstette), Hárs László (Híresincs szélmalom), Mészöly Miklós (Hétalvó puttonyocska) és Vidor Miklós (Kökörcsin, a király bolondja) mesekötetei a je­ lentősek. E periódus végén látott napvilágot Török Sándor meseregény-trilógiájának első darabja, a rádiójátékból kinőtt Csilicsala csodái. Az egyik legfontosabb és mára már hagyományteremtő vállalkozása volt az Ifjúsági Könyvkiadónak a meseantológiák kiadása, például Csinosamdrága, Hetedhétország, Tarka-barka, Új mesekönyv, Mesék, történetek. Sorra jelentek meg Illyés Gyula, Kolozsvári Grandpierre Emil és persze Arany László meg Benedek Elek népmesefeldolgozásai. Hovatovább Pesti Gábor, Fáy András és Kazinczy Ferenc me­ séiből is kaptak ízelítőt a legkisebbek. Elévülhetetlen érdemeket szerzett szer­ kesztőként, irodalomszervezőként és főleg alkotóként Kormos István, aki A tréfás mackók című kötetéért (1955) elsőként kapott József Attila-díjat gyermekirodalmi munkássága elismeréseként. A következő év hozta meg az első Vackor-kötetet (Mese Vackorról, a pisze kölyökmackóról). A gyerekeknek szóló lírai kötetek alfájaként a korszakos jelentőségű és iskolateremtő Weöreskötetet, a Bóbitát kell említenem, amely 1955-ben jelent meg. Mind ez idáig hét kiadásban, írd és mondd, 400 000 példányban kelt el, s ehhez még vegyük hoz­ zá a Ha a világ rigó lenne című, az előbbinél teljesebb összeállítás négy ki­ adásának 300 ooo-es összpéldányszámát - utána pedig jusson eszünkbe, hogy a költő eredetileg nem is gyermekeknek szánta ezeket a minden óvodában sza­ valt, énekelt verseket. 1957-ben, az Ifjúsági Könyvkiadó felvette Móra Ferenc nevét. (Innen számít­ juk a harmadik periódust.) Rajta kívül a Minerva valamint a Tankönyvkiadó, esetenként a Zeneműkiadó és a Képzőművészeti Alap ad ki gyerekkönyve­ ket. A konszolidáció talaján újjászerveződött írószövetségen belül először If­ júsági Irodalmi Bizottság jött létre 1959-ben, amelynek elnöke Tatay Sán­ dor, titkára Dékány András lett, az ő halála után Földes Péter vette át ezt a tisztet. 1965-ben az írószövetség közgyűlése jóváhagyta, hogy a bizottság szakosztállyá alakuljon át, amely azóta két állandó munkacsoporttal működik. „ A magyar ifjúsági írónak az utóbbi 2o-}o évben nemcsak, az volt tehát a feladata, hogy valóban irodalommá tegye az ifjúsági irodalmat, hanem hogy egyben korszerű irodalommá is tegye azt. A már kikristályosodott műfajokon belül, a lehetőségekhez képest, modernizáljon is” - írja Lengyel Balázs, a ma­ gyar ifjúsági irodalomról külföldi olvasóknak készült összefoglaló cikkében. Majd megállapítja, hogy a líra az, ahol leginkább előre vagyunk, ahol teljes áttörést értünk el: „ma Magyarországon a költészet a vezető gyermekirodalmi műfaj”. Mi sem bizonyítja jobban a gyermeklíra növekvő rangját mint, hogy a hatvanas évektől már az szabja meg a minőséget, hogy sorra jelentek-jelennek meg Zelk, Áprily, Nemes Nagy, Rónay György és Takáts Gyula, tehát leg­ jobb költőink gyermekverskötetei. Őket követve, a hetvenes évek elején 55 �Csoóri, Beney, Horgas, Orbán Ottó és végül, de nem utolsósorban Tamkó Sirató Károly teremtett modern, eredeti és értékes lírát. Még később Kiss An­ na és Veress Miklós jelentkezett rangos és sikeres alkotásokkal. Még a magyar avantgard magányos óriása, Kassák Lajos is adott ki gyermekverskötetet (Csillagok csillogjatok, virágozzatok), Pilinszky János előbb a Magvetőnél jelentkezett Aranymadár című kötetével, amely négy verses me­ sét foglal magába, A Nap születése című könyvét viszont már a Móra Kiadó gondozta. Tandori Dezső művei egyedülálló színfoltot jelentenek gyermekkönyvkiadásunkban: verset, meseregényt és ifjúsági regényt egyaránt ír, a maga öszszetéveszthetetlen módján. A gyermekirodalom színvonalának emelkedését biz­ tosította Mészöly Miklós, Hárs László, Szabó Magda és Végh György alkotó­ kedve. A hatvanas években kezdett a gyerekeknek folyamatosan írni (az egyéb­ ként 1941-ben debütált) Bálint Ágnes, továbbá Tarbay Ede, Bakó Ágnes, Nagy Katalin, Csukás István, Sebők Éva, Gyurkovics Tibor és Marék Veronika. Nagy kritikai és közönségsikert „könyvelhetett el” Lázár Ervin A hétfejű tün­ dér című mesekötete (1973-ban). Török Sándor Hahó, Öcsi!, Hahó, a tengeri, A varázsló című irodalmi forgatókönyveivel, 1939-ben írt és közel negyven év múlva felújított Kököjszi és Bobojsza című Andersen-oklevéllel kitüntetett me­ seregényével, valamint 1945-ben keletkezett 1979-ben újra kiadott Gilikoti című munkájával gyermekirodalmunk élő klasszikusává avanzsált. Varga K a­ talin különleges ismeretterjesztő könyvei (Gőgös Gúnár Gedeon; Mosó Masa mosodája; Én, te, ő) a hatvanas évek elején kezdték meg tartós iskolai „kar­ rierjüket” . Ekkor születtek meg a Janikovszky-Réber szerzőpáros első képes­ könyvei, amelyek aztán páratlan hazai és nemzetközi sikert arattak, eddig több mint huszonöt nyelvre fordították le őket. 1973-ban elnyerték az N SZ K ál­ lami díját (Deutscher Jugendbuchpreis) Ha én felnőtt volnék című könyvükért. 1958-ban a kiadó pályázatára írta Dékány András első kalandos ifjúsági regényét, amelyet számos hasonló zsánerű műve követett. Ezekért az írót Jó ­ zsef Attila-díjjal tüntették ki. Az ő népszerűségét csak Hunyadi József, Róna­ szegi Miklós, Fehér Tibor tudta megközelíteni. A korábban kompromittált és „kiátkozott” lányregény Gergely Márta, Thury Zsuzsa, Janikovszky Éva, Ker­ tész Erzsébet, Szalay Lenke tolla nyomán sikeresen megújult, majd Szabó Magda művei (Álarcosbál, Születésnap, Abigél) meghozták e regénytípus igazi rehabilitációját és korszerűsödését. Népszerű történelmi olvasmányokkal gaz­ dagította ifjúsági irodalmunkat Révay József, Hegedűs Géza, Földes Péter, Ignácz Rózsa, Erdődy János és Takács Tibor. A politikai tárgyú ifjúsági re­ gények sorából kiemelkedik Földes Péter Mennyei páncélvonat című „króniká­ ja” , Mesterházi Lajos Pár lépés a határ című könyve és az ugyancsak megfil­ mesített Puskák és galambok, Tatay Sándor alkotása, amely iskolai földolgo­ zásra is került. Ezek már csak ezért is egy blokkba tartoznak, mivel 1919-es témájúak és szerzőiket éppen ezekért az opuszukért József Attila-díjjal tüntet­ ték ki. A jelen mindennapjait és esetenként a közelmúltat örökítette meg rea­ lista igénnyel és művészi fokon Takáts Gyula, Vidor Miklós, Mészöly Miklós, Mezei András, Kántor Zsuzsa, Gerő János, Hárs László és Mándy Iván, aki­ nek Csutak-tetralógiájából az első 1957-ben jelent meg (Csutak színre lép), de folytatása, a két évvel később kiadott Csutak és a szürke ló, a voltaképpeni remekmű, a magyar ifjúsági irodalom egyik klasszikus alkotása, alapműve. Külön fejezete lehetne dolgozatunknak Fekete István életműve, amelyet szin­ tén József Attila-díjjal tüntettek ki - szinte csak Verne, Cooper, K arl May, Gárdonyi vagy Erich K ästner népszerűségéhez fogható az övé. Nemcsak a gye­ rekek, hanem a felnőttek körében is rendkívül nagy sikert arattak sajátos, új­ 56 �szerű állattörténetei. A Tüskevár, iskolai ajánlott olvasmány, s folytatása a Téli berek mellett a romantikus, történelmi témájú A koppányi aga testamen­ tuma ugyancsak kedvenc olvasmánya a kiskamaszoknak. Bár a science fiction igazából csak az utóbbi évtizedben tört be mindent elsöprő divatjelenségként hazánkba, már a hatvanas években is született néhány figyelemre méltó (tudo­ mányos) fantasztikus regény - Csernai Zoltán, Fekete Gyula, Földes Péter, Rónaszegi Miklós, Fehér Klára, Botond Bolics György és végül, de nem utol­ sósorban Zsoldos Péter tollából. Az életrajzi regény mesterei mindenekelőtt Kertész Erzsébet, Székely Júlia, Erdődy János, Száva István és Földes Pé­ ter. Sajátos „műfajt” teremtett mondafeldolgozásaival Komjáthy István és Len­ gyel Dénes; Lipták Gábor pedig hazánk tájegységeinek regéit dolgozta fel el­ beszéléseknek. 1974-ben Szegeden(!) létrehozták az első ifjúsági irodalmi folyóiratot, a Kincskeresőt. Ugyanekkor az iskolai könyvtárosi tájékoztató helyett megalapí­ tották a Könyv és N evelés periodikát, amely eddig talán a legtöbbet tette a gyermek- és ifjúsági irodalom rendszeres ismertetése, kritikája, elméleti és gya­ korlati problémáinak megoldása érdekében. Rajta kívül hébe-korba az Elet és Irodalom, a Kritika és elvétve a Kortárs közöl tanulmányokat, recenziókat gyerekkönyvekről, ifjúsági regényekről. Az 1960-ban lezajlott „mesevita” , majd az évtized közepén a Jelenkorban közzétett vitacikkek jelzik, hogy igye­ keztek elméleti igénnyel is foglalkozni jelenkori literatúránknak ezzel a méltat­ lanul elhanyagolt, háttérbe szorított ágával. A Móra Kiadónak kezdettől hálás, de nem könnyű törekvése a legjobb köl­ tőknek és íróknak kedvet csinálni ifjúsági kötetek írására, s különösen az el­ múlt tizenöt-húsz évben sikerült a nem kevésbé fontos ismeretterjesztő mű­ vekhez is jó tollú tudósokat és szakembereket megnyerni, mint Hermann Ist­ ván, Ágh Attila etc. A Képes Történelem sorozatban írt - többek között Makkai László, R. Várkonyi Ágnes, Falus Róbert, László Gyula. Az Így élt. . . szériába Karátson Gábor, Keresztury Dezső, Szilágyi Ferenc, Tüskés Tibor, Kiss Tamás, Lengyel Dénes, Péter László stb. Természettudományi ismeretterjesztő müvekkel jelentkezett - hogy csak néhányukat említsem - Schmidt Egon, Koroknay István, Hédervári Péter, Farkas Henrik, Balázs Dénes, Greguss Ferenc. Kisiskolásoknak szóló ismeretterjesztő könyveket írt Megay László, Ruffy Péter, Antalffy Gyula, Varga Domonkos, Tasnádi Kubacska András, Holdas Sándor, Berkes Péter, és a sort hosszan lehetne folytatni. Mérei Ferenc és V. Binét Ágnes Ablak - Zsiráf című munkája, az első képes magyar gyermeklexikon immáron 14 (időközben javított, bővített) kiadásban több százezres példányszámban került piacra. Ugyancsak rendkívül kelendő­ nek bizonyult A világ és az ember, a korábbi ötkötetes Gyermekenciklopédia átdolgozott, együttes kiadása, amely szintén segédanyag a 8 -10 éveseknek. Az utolsó periódusnak egyik fő tendenciája tehát az ismeretterjesztő illetve - kisebb mértékben - a foglalkoztató könyvek arányának erőteljes növekedése; az évi könyvtermésnek körülbelül, átlagban 40 százaléka tartozik ide. Másik alapvető jellemzője ennek a tíz évnek a kiadott művek számának gyarapodása, és ezzel együtt a példányszám nagymértékű „felfutása” . . . Erre a konjunktu­ rális időszakra esik az olvasótábori mozgalom beindítása és fellendülése, ki­ szélesedése. Az írószövetség ifjúsági irodalmi szakosztálya, az úttörőszövet­ séggel és a Móra Kiadóval összefogva 1972-től rendszeresé tette a szekszárdi tanácskozásokat és ezzel nélkülözhetetlen fórumot teremtett elméleti, kritikai kérdések felvetéséhez, megvitatásához, az érdekelt szakemberek, írók eszme­ 57 �cseréjéhez. Negyvennegyedik nemzeti szekcióként 1978-ban a magyar bizottság is bekapcsolódott az IB B Y (Ifjúsági Könyvek Nemzetközi Tanácsa) munká­ jába. De térjünk vissza most már magukhoz a könyvekhez! A Móra Kiadó egyik örvendetes törekvése a színvonalas lapozók és leporellók, képeskönyvek kellő (példány)számban való (újra)kiadása, de az óvodásoknak már a klasszikusok (Petőfi, Arany, Vajda, Szabó Lőrinc, Radnóti, Babits stb.) alkotásaiból is adnak ízelítőt. És nem is olyan régen egymás után került kiadásra József Attila (Világokat igazgatok, üveggolyókkal játszom), Szabó Lőrinc (Lóci óriás lesz), Nemes Nagy Ágnes (Szökőkút), Hajnal Anna (Mese az elefántról meg a fánkról), Rónay György (Mondd, szereted az állatokat?) és Rákos Sándor (Gyíkpalota) című szépen illusztrált gyűjteményes vagy válogatott gyermekverskötete. Ma is a gyerekkönyvtárak standard darabjai a következő verses összeállítá­ sok: Antanténusz, Bóbita álmos, Cini-cini muzsika, Nefelejcs. A fontosabb mescantológiák: Icinke-picinké, Csupa mese, A mesélő kert. Az RTV és a Mi­ nerva közös kiadásában jelent meg az Óvodások műsora anyagából az Óvo­ dások könyve, amelyben versek, mesék, találós kérdések, sőt gyakorlati felada­ tok is találhatók. A mesegyűjtemények közül többet is T. Aszódi Éva állított össze (Minden napra egy mese, Első meséskönyvem, Második meséskönyvem. Harmadik meséskönyvem), akinek szerkesztői tevékenysége szorosan összefonó­ dott az elmúlt negyven év gyermekkönyvkiadásának történetével. Újszerű, szövegben és rajzban egyaránt vidám mesekönyvet adott ki Mosonyi A líz és Háy Ágnes Budapesti mesék címmel. Csukás István Pom Pom meséi című nagy sikerű könyvéért tavaly Andersen-diplomát kapott. Ezt a ki­ tüntetést kapta 1982-ben Lázár Ervin Berzsián és Didek.i című kötetéért. Az utóbbi tíz esztendő sikeres meseregényei közül hármat emelek ki; ilyen volt Mándy Iván Arnold, a bálnavadásza, Iszlai Zoltán Manóalagútja és Nagy Franciska A zöld ördögje. A gyerektörténetek közül Kiss Dénes, Varga K a­ talin, Márton Klára, Bakó Ágnes, V erbőczy Antal írta az igazán figyelemre méltóakat;. Lírai hangvételű regényekkel tűnt fel a költő Kárpáti Kamii, és ígéretes alkotásokat jelentetett meg Kádár Péter, Kósa Csaba, B enkő Mihály valamint Berkes Péter, jóllehet az ő megítélésükből még hiányzik az irodalom­ történeti távlat. A történelmi regény kategóriájában mindenekelőtt Dávid An­ tal művei (elsősorban Erdély nagy romlása című trilógiája) garantálják a ma­ gas nívó megtartását. A népszerű, realista igényű, mai környezetben játszódó ifjúsági regények számát szaporította Kende Sándor, Simai Mihály, Petrovácz István, Doór Ágnes, Joó Katalin, G. Szabó Judit. Dániel Anna Karambol című regénye méltán részesült nemzetközi elismerésben, csakúgy, mint a vala­ mivel kisebbeknek ajánlható Világgá mentem című Nagy K atalin-kötet: mind­ kettőt Gorkij-díjjal jutalmazták. 58 �59 �PÓSA Z O LTÁ N Mese és valóság határán W eöres Sándor, K orm os István, T örö k Sándor, Fekete István a gyerekirodalom ban Gyermek- és ifjúsági literatúra. E gazdagodó, ma is egyre gyarapodó tarto­ mányt szokásos az óhatatlanul „leminősítő” alkalmazott irodalom terminológiá­ val illetni, ami azt jelenti, hogy e kategóriába tartozó művek afféle (persze, a szó legnemesebb értelmében vett) eszközök a „felnőttirodalom” későbbi meg­ értéséhez. A másik, rangadó megfogalmazás Lengyel Balázstól, a műfaj talán legjobb esztétájától, az ifjúsági regényirodalom prominens művelőjétől szár­ mazik: az igazi ifjúsági irodalom a „nagybetűs” literatúra szerves ré­ sze, a különbséget mindössze az jelenti, hogy e művek címzettje a gyermek, vagy a kamasz (tartalmilag idézve az Emancipáljuk-e a gyermekirodalmat című cikket; ÉS 1973. III. 17.). A két megfogalmazás ütköztetéséből - nem is annyira rejtetten - kikristályosodik: olvasóvá nevelni, irodalomértésre han­ golni azok a gyermek-, illetve ifjúsági alkotások fogják a gyerekeket, amelyek az egyetemes literatúra szerves, egyenrangú részei. Az olyan ifjúsági irodalom, amely Pilinszky János, Nagy László, Tankó-Sirató Károly, Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes lírájával, Lázár Ervin, Csukás István, Janikovszky Éva, Tordon Ákos öntörvényű, egyedi alakzatot teremtő prózájával, Dávid Antal, Rónaszegi Miklós, Majtényi Zoltán, Hollós Korvin Lajos történelmi regényeivel büszkélkedhet, nem szorul védelemre. S kinek jutna eszébe Ander­ sen, Bechstein, Benedek E lek alkotásait, ifj. Gaál Mózes M ildi meséit külön tartományokba sorolni. Kis esszémben a legújabb magyar gyermek- és ifjúsági irodalom immár klasszikusnak minősült négy alkotójáról ejtenék pár szót, alapvetésként. Azon írók közé tartoznak, akik a meghatározatlan tárgyiasság, a valóság és az álom határán lebegő költészet, a mese és realitás komplex összhatására törekszenek. Meghatározatlan tárgyiasság. Hegel, majd Lukács György révén közismert esztétikai kategória. Nincs értelme a teljesség viszonylagos igényével sem körül­ járnunk, inkább témakörünk szempontjából szeretném megvilágítani. A tárgyak még a legrealisztikusabb műalkotásokban sem önmagukként vannak jelen, sza­ vakban sem önthető, nyelven túli jelentéstöbbletet nyernek, amint átkerül „ha­ sonmásuk” az alkotás közegébe. Ugyanakkor minél elvontabb, példázatszerűbb, szürreálisabb az adott mű, annál inkább elhomályosodnak, sejtelmesülnek a megjelenített tárgyak kontúrjai, azaz, tárgyiasságuk - éppen a jelentéstöbblet egyenes következményeként - válik meghatározatlanná. Ez a folyamat legszél­ sőségesebb formában a lírában, a költemények bizonyos típusaiban testesül meg. Weöres Sándor költeményein a gyerek (s a felnőtt) önmaga számára is észre­ vétlenül hajózik át abba a világba, ahol megsokszorozódik a dolgok jelentése, „lazurosabbá", „szolarizálttá” válik az alakja - s ráadásul mindez természetes­ sé, magától értetődővé válik. Számtalan vers jut eszünkbe, vegyük például a közismert Regélőt, szinte nincs olyan hat év körüli gyerek, aki ne fújná azon­ nal: „Három görbe legényke, róka rege róka” . Abszolút hangzós, ütemes, pat­ togó mondóka. A nyelv muzsikáját, áttételes jelentését, stílromantikáját tanul­ ják meg a gyerekek e művek elsajátítása közben, s a ritmusérzékük is kitűnő- 60 �en fejlődik. Vérükké válik Weöres olvasásakor a versből kikristályosodó be­ szédmód. A gyermeki derű és a bölcsesség alkot harmonikus egységet, felnőttkölteményeinek filozofikus hangoltsága testesül bennünk újjá. Telitalálatosan jelenít meg konkrét hangulatokat is: „Ju li néni, K ati néni / letye-petye-lepetye ” . A pletykázó asszonyok rokka módján pergő nyelve kere­ pel e költeményből - anélkül, hogy bármiféle történet, vagy egyáltalán maga a pletyka szó elhangzana. A konkrét jelentést nem sugárzó, inkább a pletykázás lényegét kifejező szavak, a játékosan elénk vetített „nénikék” áttételesen me­ sélnek egy egészen hétköznapi élethelyzetről. Azaz a meghatározatlan tárgyiasság légköre megidézésének fő eszköze a nyelvvel folytatott magas szintű já­ ték. Vagy úgy, hogy az idézetthez hasonló halandzsaszavakat alkalmaz (legeklatánsabb példa a klasszikussá vált „panyigai ü” ). Máskor látszólag hétköznapi elemeket helyez meglepően egyedi megvilágításba: „lófejszéles ibolya virul” . Elmondhatjuk róla is, mint Arany Jánosról, hogy eredetisége a kompozícióban (is) rejlik, de soha nem hallott, újszerű szókapcsolatok megalkotásában is jeleskedik: „Csija, csicsija rózsa / csicsija m ályva!'’ Az A l tatódal muzsikája érzékelteti a leszálló este atmoszféráját, egyben ringat, becéz, valósággal átsegíti a gyermeket az álom birodalmába. Weöres átvesz népi mondókákat is, de „megcsavarja” a szöveget, bonyolul­ tabbá, sokrétűbbé teszi a csak látszólag egyszerű elemeket. A „Csiribiri csiri­ biri / zabszalma” szinte már slágergyakorisággal hallott költemény, hihetetlenül gazdag és sokszínű. A refrénszerűen ismétlődő nyitósor is számtalan variációt tartalmaz. A zabszalma, a négy csillag közt alvó kisded, a szikrát lobbantó szellőlány, a fült katlanban szárnyatlanul szálló sült kappan, a lágy paplan, a forró ágy - tökéletesen összetartoznak ritmikailag és jelentéstanilag. Minden egyes kép zárt egységet alkot. Mesés képzeteket, látomásokat ébreszt mind a felnőttekben, mind a gyermekekben, tesztként is izgalmas volna, minő gondo­ latokat vált ki e költemény különböző embertípusokból. S végül, hogy bizonyítsuk, nem csupán szólam, hogy a Weöres-versek egy­ szerűségükben is mennyire összetettek és filozofikusak, gondoljunk csupán a Falusi fiú a városról beszél című költeményre. Az elidegenedésről vall egysze­ rűen, a gyermek sajátos látószögéből, sőt, az önmagunkkal való azonosság megkérdőjelezésének bizonytalanságélményét is föltárja. N épi szürrealizmus „ Hol volt, / hol nem, / messze, messze volt egy bag­ lyos lompos loncsos / és bo zo n to s...” Na, kicsoda? - kérdezhetnénk a vers­ imádó gyerekektől, akik nyomban folytatnák, kapásból: „Vackor nevű kicsi medve” . A piszén pisze kölyökmackó „édesapja” Kormos István (1023-1977) mesekönyvei a legnemesebb veretű műalkotásai, népi szürrealista felnőtt- és gyermekkölteményeivel egyetemben. Sokat töprengtek barátai, tanítványai, a „Kormos-egyetem” hallgatói, a költő mágiájának titkán. Lenyűgöző szókincsé­ nek kimeríthetetlen gazdagsága. Mosonszentmiklósi, lébényi, szigetközi ízes ki­ fejezések, a párizsi utca nyelve alkot sajátos szintézist a műveiben. Ősmagyar, kemény, pogányveretű zord szavak és jellegzetes, letagadhatatlanul huszadik századi beszédfordulatok döbbenetes párosítása alkot bennük az álom és az ébrenlét, a valóság, a mese, a mágia határán létező, varázslatos világot. Szabó Lőrinc 1945-ben Naplójában így ír róla: „fiatal, tehetséges költő, sok gro­ teszk ötlettel az írásaiban: szürrealizmus népi, magyar hangon” . Kormos Ist­ ván legszívesebben Yorickkal azonosította magát. Shakespeare Hamletjének közvetett szereplője, a királyi udvar bohóca - Yorick - koponyáját tartja ke­ zében, az örök töprengő gondolkodó ember szimbólumává növekedett dán királyfi, egyik felejthetetlen monológja közben. Egyik kötetének címadójává 61 �tette a legendás bohócot (Szegény Y orick.). „ Halálon túl kicsit / mondjuk öt­ százöt évvel / senki sem tudja rólam / hogy én valék Y orick / koponyám part­ ra vetve fűrésszel elfelezve / egy jó öreg sírásó / pohárnak kinevez / széléről kortyint a fecske” . S a gyermekfülekre hangolt, játékosan groteszk szemlélet eszközeit is kézzel fogható, áttetsző egyszerűséggel alkalmazza. Hétköznapi képeket és fordulatokat helyez szokatlanul egyedi párosításba. Mennyire ki­ fejező a „piszén pisze” szerkezet, s korábban senkinek sem jutott eszébe, pe­ dig látszólg kézenfekvő a mackó „dupla fitosságának” kifejezésére. Persze, csak utólag tűnik „evidensnek” , miután Kormos már kitalálta nekünk. Vagy az apró-cseprő helyet a „cseprő-apró” összeállítás. Az egyik, szinte közhelyesre koptatott kifejezés lekicsinylő kisugárzású, valamilyen dolog jelentéktelenségé­ re utal. A Kormos-féle megfordítás egyben „átfordítás” , ilyen formában az összetétel kedves, bensőséges hangulatot sugall. A hármaskönyv (Mese Vac­ korról, egy pisze kölyökmackóról; Vackor világot lát; Vackor az első bében) költőjének életútját példázza fanyar, kesernyés - alapjában mégis derűs hang­ nemben. A faluról érkezett, a megalopoliszban magányosan csetlő-botló, tiszta eszével, meséivel mégis győzedelmeskedő „ lompos, / loncsos / és bozontos. / piszén pisze kölyökmackó” maga a költő. Műfaji szempontból páratlan fegy­ vertény, hogy visszaszerezte a verses meseregény hitelét, amelyet az ötvenes évek didaktikus, klapanciákba szedett történetei járattak le. Mindhárom alko­ tás rímelése, időmértékes ritmusa, s maga a történet is lendületes, sodró. A metrumok hol szabályosak, hol pedig csapongva széttöredezettek, ahol a mű belső lüktetése diktálja, maga a verselés is bravúros, a műnemen belül szinte egye­ dülálló. Verses meséit (Az égig érő fa, E jhaj csibe kas stb.) is igazi költői teljesítménnyé szublimálja ez a briliáns formakészség, a groteszk képzettársí­ tások és a szabályos versalakzatok összhatása. Félreértés ne essék, e művek gyerekekhez szólnak. A hétköznapi eseményekbe Kormos elbűvölő természetes­ séggel szövi a mesés elmeket, Vackor, a piszén pisze kölyökmackó elmegy a gyermekóvodába, az embergyerekek iskolájába, a nyelvükön beszél - s ezt elhisszük neki. Csak az képes ilyen minden kételyt elsöprő erővel összebékiteni a leglebegőbb, legelvontabb mesevilágot a legmindennapibb tartomá­ nyokkal, aki olyan tisztán megőrizte magában a gyermeket, mint Kormos István. Őrizd magadban a tündéreket. „Az egészen kicsi gyerek ma abba a világba nő bele, ahonnan a mese hiányzik. De, ha szerencséje van, megtalálhatja a törpéket, s a tündéreket vénségére is” - nyilatkozta Török. Sándor, a Híradó, a Móra Kiadó gyermekirodalmi folyóirata 83/8-as számának, nyolcvanadik szüle­ tésnapján. A gyermekirodalom nagy nesztora egyedülálló regényműfajt terem­ tett újabb magyar literatúránkban. A mese és a valóság nála is lenyűgöző természetességgel fonódik össze. Ugyanakkor hajszálpontosan ketté is válik, mégpedig úgy, hogy egyszerre láttatja a „valóságot” kétféle hőstípus szemü­ vegén át. Az egyik, a „gyermek” , akinek igazi királysága van (Falatka király­ sága). E birodalom lakói: a varázsló (Csilicsala csodái, Csilicsala újabb cso­ dái, Csilicsala legújabb csodái), Kököjszi és Bobojsza, a törpék (ld. még Gilikoti, Hahó, Öcsi), tündérek, királyok, sárkányok. A másik alapfigura a „fe l­ nőtt” , aki e terrénumot nem látja, vagy nem akarja látni. Akinél a „gondos­ kodás elrejti a gondot” , aki nem látja a fától az erdőt. Török Sándor élet­ művében szinte lépésről lépésre láthatjuk, mennyire finomul-métyül a kétféle világ ábrázolása, s ettől a kapcsolatuk is egyre differenciáltabbá lényegül át. A Csilicsala-trilógia első részében meseregény-irodalmunk klasszikus hőse, Balogh Gyuszi, az ötvenes évek Budapestjének Rosszcsont Ferkója, legtöbbször még 62 �egyedül idézi meg Csilicsala bácsit, hogy kimentse őt valamiféle veszélyhely­ zetből, vagy teljesítse olyan kívánságát, amely szerinte könnyebbé varázsolja az életét. A jó varázsló úgy döbbenti rá Gyuszit kívánalmainak képtelen vol­ tára, hogy szó szerint és ad absurdum fokozva teljesíti azokat, ráébresztvén hősét, hogy elkövetett tetteink felelőssége alól a mese sem menthet föl ben­ nünket, hiszen szigorú, sokszor a valóságnál is szigorúbb törvényei vannak. A trilógián belül csodáról csodára, kötetről kötetre haladva bővül a varázsló­ idézők száma, s nem csupán Ágival, Gyuszi kamasz „kapcsolatával” . Már azok a felnőttek is láthatják, akik megőrizték magukban a gyereket. Csilicsala bácsi - s persze Török Sándor, soha nem hódol be a gyermekifjúsági művek­ ben közismert tiszta kicsinyek-romlott nagyok, vagy vásott lurkók-jóságos fel­ nőttek sémának. A gyerekek vásottak és jólelkűek, a felnőttek esendők, ám bölcsek, azaz, sokrétűen valóságosak. A gyermeki tabula rasat a felnőtt is meg­ tarthatja magában. Csilicsala bácsi hitetlenek számára is megjelenik valódi ba­ rátságos felnőttálarcát öltve a második részben, mindenki maga eldöntheti, kinek nevezi és hiszi. A trilógia második részében, s Török Sándor gyermekalkotásaiban általában nem a valóság és a mese, hanem a puszta valóság és az igazi világ áll szemben egymással. Az utóbbi a reális és szürreális létezők, a valóság és a transzcendencia természetes kettősségét magában foglaló „totális igazság birodalma” , melyben a nádpálca és a varázspálca, kisebb testvérünk és a törpék, a tanár úr és a varázsló - egyaránt létező személyek, csak más dimenziókban, amely dimenziók viszont lépten nyomon „találkoznak” , ütközé­ sükből egyedülálló tündérország bontakozik ki. Az abszurd gyermekmese a tri­ lógia harmadik részétől kezdve már-már szürreálissá fokozódik. Az „igazi va­ lóságábrázolás” komplex, bonyolult pompájában a Kököjszi és Bobojsza tör­ ténetekben, s a Falatka királyságában bontakozik ki. E művekben a törpék, a mesehősök egy valódibb, igazabb világból jönnek el hozzánk - tehát az em­ bertől függetlenül is léteznek, hinnénk. Ám a dolog még ennyire sem egysze­ rű. A Habó, Öcsi főhőse, (Balogh Gyuszi öccse) mondja ki: olyat nem tudok kitalálni, ami nincs. Azaz - a fikció ugyanúgy létezik mint a valóság, Ám, ha létezik, azaz valóság - akkor nem is fikció és kitalácó. A gyerekek e mű­ veken át korán megérthetik az abszurd, a „parttalan realizmus” lényegét, még ha egyelőre nem is tudják megfogalmazni - s ez fölbecsülhetetlen érték, mely Török Sándort a világirodalom olyan nagyságrendű alkotói közé emeli mint a Csudálatos Mary-történeteket alkotó Travers, vagy az Alice-kalandok szü­ lője, Carrol. Szi mbólunképzés és mikronaturalizmus. Ifjúsági regényirodalmunk másik nagy klasszikusa (kinek életművét a Móra sorozatszerűen jelenteti meg) Fekete István. Műveiben megszemélyesített állatok, növények, természeti elemek, ro­ mantikusan eszményített hősök, s jóízű népi figurák élnek együtt. Mese és realizmus, költészet és tudományhűség ötvözete, szintézise alkot sajátos, egye­ di életművet. De míg Török Sándornál a fikció és az empiria küzdelméből egyértelműen az előbbi kerül ki győztesen - hiszen a hétköznapok is a mese varázsköntöséből bújnak elő - addig Fekete István műveiben a legtudományo­ sabb értelemben vett valóság törvényei a legmerészebb fantasztikumot is fogva tartják. Az író történelmi kalandregényei (Hajnal Badányban, A koppányi aga testamentuma), az ember és a természet viszonyát ábrázoló mai ifjúsági regé­ nyei, s az állatregények közül az utóbbi kettő a meghatározó. (Mind a négy írónál a gyermek- és ifjúsági művekre korlátozzuk megjegyzéseinket.) Ezen be­ lül, mennyiségi szempontból is az állatregények a legjelentősebbek. E regényeknovellák központi hőse egy-egy állat, akiknek Fekete István öntudatot vará­ 63 �zsol. Ám ezt a mesére jellemző sajátosságot rendkívül óvatosan, szinte sze­ mérmesen ajándékozza egy-egy figurának. „Fekete István művészi tudatosságá­ nak meghatározó jegye éppen az, hogy állathősei egymással való érintkezé­ sükben vagy belső monológjukban a feltétlen hihetőség határain belül mo­ zognak. Csak annyit fordítanak le magukból a mi fogalmi nyelvünkre, amenynyit természetes viselkedésükből, életmódjuk ismeretéből bátran tulajdonítha­ tunk nekik” - írja Lengyel Balázs a Filmvilág 1982/ 1 -es számában (A róka. mint legkisebb királyfi). Bogáncs, a kutya, Lutra, a vidra, K e le, a gólya, Csi, a fecske, Kata, a kotlós (Huszonegy nap), Cinyi, az egér, V uk, a róka mind­ mind a mese, a romantika - ám egyben a már-már tudományos, szinte scientista valósághűség és precizitás jegyében és igényével jelennek meg e művek­ ben. Bogáncs, a terelő pumi (puli és komondor keveréke) határozottan szereti a gazdáját, Galamb Mátét, az öreg juhászt. Ám amikor a csapdába esés után új pártfogói támadnak, akik jól bánnak vele, nem hal meg látványosan az ere­ deti tulajdonosa utáni reménytelen sóvárgástól, mint a hűség szimbólumává növelt ebek a romantikus regényekben és mesékben. A szökésre is akkor vál­ lalkozik csupán, amikor a véletlen alkalmat szolgáltat erre. Azonkívül, hogy gondolkodó lény, úgy viselkedik, mint ahogyan ezt egy átlagon felüli képes­ ségű kutyától a valóságban is elvárhatjuk. Fekete István állatábrázolásának különlegességét érzékelheti minden néző, illetve olvasó, ha megtekinti Dargay Attila V uk. című rajzfilmjét, majd elolvassa az író kisregényét. A rajzfilmen Lengyel Balázs idézett cikkének címére utalva - valóban egy mindenkinél fur­ fangosabb, ügyesebb legkisebb királyfit látunk rókabőrben. Fekete István regé­ nyében pedig egy átlagon felül ravasz, intelligens róka szerepe), aki viszont rókához méltóan viselkedik, képtelen lenne olyan emberi fortélyokra, mint amivel filmbeli névrokona kiszabadította például a rókalányt a „simabőrű” börtönéből. Fekete István tudatos állatokat ábrázol, nem állatszimbólumokat alkot. K i­ véve a két bagolytörténetet, a Hu-novellát, illetve regényt. Az előbbi egy uhu házaspár, az utóbbi az emberek fogságába került utódjuk története. Az apa és a fia Hu, bár megtartják ragadozó tulajdonságaikat, annyira elvont gondol­ kodásra képes lényekké váltak, hogy egyben a bölcsesség szimbólumának is fölfoghatjuk őket. Az író életművének másik csoportját az ember és a termé­ szet viszonyát ábrázoló ifjúsági regények alkotják. A Tüskevár, s folytatása, a Téli berek, a műfaj klasszikussá nemesedett alkotásai. Tutajos és Bütyök, a fő­ városi életből a Kis-Balaton menti községbe, a nádasba, a természetbe szaba­ dult két kamasz, s Matula bácsi, a mindenttudó öreg pákász története, ha máshonnan nem, Fejér Tamás kitűnő tévéfilmjéből - közismert. A természet bölcsességre, emberszeretetre nevel. A civilizáció „bántalmaitól” szenvedő em­ ber számára gyógyírt jelent, önmagunk megismerésére, hamis nézeteink mó­ dosítására késztet. E humanista tanítást sugallják Fekete István megszemé­ lyesített állatai, fái, rétjei - s a természetközeiben élő, a mese és a valóság törvényeit egyaránt ismerő emberek. 64 �E SZÁMUNK SZERZŐI Ádám Tamás költő (Balassagyarmat); Borbély Tibor költő (Bp.) ; Brun­ da Gusztáv népművelő (Salgótarján); Csala Károly fordító (Bp.) ; Csanády János költő (Bp.) ; Csepeli Szabó Béla költő (Bp.) ; Csokonai Atti­ la költő, a Móra Kiadó munkatársa (Bp.) ; Korill Ferenc Nógrád M.-i Moziüzemi Váll. ig. (Salgótarján); Kőrössi P. József költő (Bp); Kőváry E. Péter író (Békéscsaba); Mészáros György ciganológus (Eger); Petőcz András költő (Bp.); Pósa Zoltán író, Móra Kiadó munkatársa (Bp.); Dr. Romsics Ignác tudományos munkatárs (Göd); R. Várkonyi Ágnes történész (Bp.) ; Sarusi Mihály író (Békéscsaba); Tandori Dezső költő (Bp.); Veres János költő (Rimaszombat). A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG EL N Ö K E : Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János F űzesi István Németh János István Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZERKESZTŐ SÉG T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A Nógrád Megyei Tanács VB. művelődési osztályának lapja, Főszerkesztő: BARA N YI FE R EN C . Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: a Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint T a m á s igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely, hírlapkézbesítő postahivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér I. - 1900 - közvetlenül, vagy postautal­ ványon, valamint átutalással a H ELÍR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, elő­ fizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. K é z i r a t o k a t é s r a j z o k a t n e m ő r z ü n k m eg és n em k ü ld ü n k v is s z a . I S S N : 0 55 5-886 7. I n d e x : 25- 9 25. Készült a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat F. v .: K e l e m e n G á b o r igazgató. 83.41834 N . S. salgótarjáni telepén, 5,6 (A/5) ív terjedelemben. _______________ �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fbefc92bad0b9b3bc9301480abaf27cf.pdf 10ca5183ecf0fa7f31baeb16d76d0d9d PDF Text Text �Tartalom XIX. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM ABLAK 1 2 3 4 14 15 16 Csongrády Béla: Üzenet Szibériából Igor Kiszeljov, Vlagyimir Mamajev verse (Hárs György fordításai) Mihail Nyebogatov: Kortársak (vers); (Ford.: Ircsik Vilmos) Vlagyimir M azajev: Mocsári rozmaring - bódító fű (elbeszélés; ford.: Földeák Iván) Valentyin Mahalov: Kenyér és só (vers; ford.: Erdődi Gábor) Mihail Boriszov: Negyvenhárom (vers) Gennagyij Jurov: Városom (vers); (Rigó Béla fordításai) 18 22 Benjámin László: Téli utazás (visszaemlékezés) Simor András: József A ttila Latin-Amerikában 27 28 Baranyi Ferenc: K ét részlet a Chénier stációi című ciklusból (vers) Bódi Tóth Elemér: Angyal a szamárban (vers) (tanulmány) N E G YV E N ÉVE TÖRTÉNT 29 Összeállítás visszaemlékezésekből (P. M.) T Ö R T É N E L M I F IG Y E L Ő 36 M. Kiss Sándor - Vitányi Iván: A Magyar Diákok Szabadságfrontja (Romsics Ignác) 39 39 Szepesi József: Nincs annál szörnyűbb (vers) Karácsondi Imre: Pedig (vers) VITA 40 43 46 Kerékgyártó T. István: „ . . . ami meghódításra vár, azt látványosan nem lehet megközelíteni” Petőcz András: A z irodalom/költészet művészete Kassai-Végh Miklós: Érdekeltségek konfliktusa M ŰH ELY 50 32 Egy harmadik vörösesszőkéhez - Zalán Tibor verse elé P. József) Zalán Tibor: Egy másik vörösesszőkéhez (Kőrössi M ÉRLEGEN 54 59 Laczkó Pál: Egy költő „pártoló énekei” (Váci Mihály kötetéről) Menyhárt László: K ilóg a lóláb (Rajzbiennálé Salgótarjánban) 64 64 E számunk szerzői A Madách-pályázat eredményhirdetése Ebben a számunkban Czinke Ferenc rajzait közöljük. A 25. oldalon chilei v ersplakát József A ttila A város peremén című versével, arcképével. �ABLAK Üzenet Szibériából Aranyhídon érkezett szépírások a Palócföld ünnepköszöntő számában. Szer­ zőikkel úgy ismerkedtünk, amint közel két évtizede betűzgettük Kemerovo, Novokuznyeck, Belovo és más városok, falvak neveit. De ahogy akkor egy csa­ pásra barátokra leltünk a zord természeti viszonyokkal dacoló, meleg szívű szibériai emberekben, úgy érezzük most nekünk is szólónak e távol fogant irodalom üzenetét. Emlékezésre szólító erkölcsi parancs, amit kiolvasni vélünk belőle. Igaz, negyvenévnyire vagyunk már a történelemformáló győzelemtől, a golyó­ szaggatta sebek végképp behegedtek Európa-szerte, de felejteni nem szabad, nem lehet egyetlen percre sem. Hisz lelkek millióiban munkálnak nemzedéke­ ken átörökített, gyógyíthatatlan fájdalmak, újabb viharfelhők tornyosulnak a béke kék egén. Az emlékezés az ember teremtő erejének apoteózisa is. Az esz­ telen pusztításhoz viszonyítva, még értelmesebb az építés, a halál közelsége emeli igazán rangjára az életet, a szenvedéssel összevetve, különösen értékes bármely boldog pillanat. Ennek talán legszebbikét - a frontkatonák hazatértét, találkozását szeret­ teikkel - élhetjük ezúttal ismét át. Hiteles dokumentumokból, világsikerű fil­ mekből idéződik fel újra az anyákkal, feleségekkel, gyermekekkel zsúfolt, a várakozás feszültségeitől túlfűtött, a harmonikaszótól és az egymás szólítgatásától hangos pályaudvarok képe. A legmerészebb képzelőerővel sem lehetsé­ ges megrázóbb, drámaiabb hatású szituációt komponálni a nyüzsgő tömegben izgatottan fürkésző, tágra nyílt, beszédes - valóban él? egészséges? vajon megismer-e? - szemek, az egymásra találó kezek, az örömkönnyek perzselte borostás, sebhelyes arcok látványánál. Ez aztán az ünnep: a túlélés, a viszont­ látás mámoros boldogsága. Beleremeg az is, aki sose hallott fegyverropogást, aki csak önmaga választotta, kellemdús élmények okán volt távol otthonától. Ki ne értené ezután - a jelen másfajta örömei, másfajta gondjai, új dallamai közepette is - a költő igazát: „Csak egy zene nem kell: háború több ne le­ gyen !” E sorokkal a klasszikus orosz-szovjet kispróza és líra legnemesebb tradí­ cióin építkező, rokonszenves irodalmat ajánlunk a hagyományosan szép olvas­ mányokat kedvelők figyelmébe. C SO N G R Á D Y BÉLA 1 �IG O R K IS Z E L JO V Gyermek-időnk muzsikái Hallani vélem a máig gyermek-időnk muzsikáit. D alt: ereszünk belekápráz, s hullik a bamba veréb. D alt: ha repeszti a náthás kornyika-szó a tanácsház hajdani hangvederét. Harmonikák epekednek, fülled a csönd subaként. Szótlan epekszik a kedves, várnia kell a legényt. Éj, fut a rejtekező hold, s kél valahol dal imígy: - Júni huszonkettő volt, pontban hajnali négy... Könnyesen összeszorítja Szívem a volt muzsika. Sír a hadak nyomorékja, porban a harmonika. Krumpliszedő hadifoglyok, 2 németek ásnak, a zsebszájmuzsikán a maguk jobb néhai sorsa szepeg. Gyermek-időnk muzsikáit már sose veszthetem el váltva kísértek idáig, mint utakon visz a jel. Látom a hajnali hars színt, látom, a tél hogy inal. Győztesen-ünnepi mars int látnoki szárnyaival! Éltem a harcok igéit gyermek-időnk tavaszán: szívdobogásközeiéig tőlük enyém a hazám. Gyermek-időnk hova zeng el! Halkul a volt gyerek-ember? Más zene jött: a jelen? Rajta!... Csak egy zene nem kell: háború több ne legyen! �VLAGYIMIR MAMAJEV Holttá nyilvánítva Ment az úttalan tavasz-latyakban, néha szó szerint a semmibe, ment a jószerével öntudatlan, ment a harcos: kellett mennie. Már leírták: vélik őt halottnak - nyolc nap óta nem hált, nem evett -, társait keresve tébolyog csak, varjas éggel a feje felett. S lám, az úttalanban nyílt egérút, és ha mind nem, ám akadt azért, aki végül Berlinig elért úgy, hogy papíron régesrég nem élt! (Hárs György fordításai) M IH A IL N Y E B O G A T O V Kortársak A fényképről nevetve néz rám, Fiatalon és boldogan . . . És ott kint, a széljárta pusztán Felette Vörös fejfa van. Nem, össze semmit nem zavartam, Hajdan egykorú volt velem. És mégis, mégis gondolatban Ma is ifjúnak képzelem. Szívem sajog, a képre nézve a fájdalom belém nyilall, És mindeneknek ellenére Így szólítom meg őt: - Fiam! . . . (Fordította: Ircsik Vilmos) 3 �VLAGYIMIR M AZAJEV Mocsári rozmaring — bódító fű Megmondom kerek perc: a macskák és a fehérnép - egyformán szívós teremtés. Csépeled, püfölöd az asszonyt, de amint egy kissé abbahagyod - magához tér! Túléltük a nehéz éveket, soványak lettünk, akár a ke­ szeg, de a legfőbb parancsolatot teljesítettük; megóvtuk a gyerekeket, nem veszítettünk el egyetlenegyet sem az egész faluban! S íme, amit szívünk úgy várt, eljött a május. Megünnepeltük a G yő­ zelem Napját, kedvünkre örvendeztünk; a kapatos asszonyok még né­ hány nótát is eldaloltak hamisan, kisírták magukat egymás vállán, úgy ám, aztán másnap megint gyerünk, beálltak húzni az igát. Pár nap múlva, éppen estefelé járt, látom, hogy a szomszéd kislá­ nya, Nasztyenka ott toporgott a kerti kapuban: Marija néni, Marija néni! Szaladj a tanácsba, táviratotok jött! Majd leültem a meglepetéstől. - Istenem, miféle távirat lehet? - Én meg honnét tudjam! Anna Filippovna megparancsolta, hogy ro­ hanjak ide! Anna Filippovna könyvelő a tanácsnál, de helyettesíti a titkárnőt, sőt magát az elnököt, Ippolit Fedoszicsot is. - Mit hoztak nekem? - kérdezem mégegyszer. - Táviratot. A lá kell írni. Erre magamhoz tértem, úgy ahogy voltam, mezítláb, usgyi rohantam. Rohanok, s közben majd eláll a szívverésem. Világéletemben féltem a táviratoktól. A rémülettől majd megdermedek: csak nem Pásával tör­ tént valami? Áprilisban jött tőle az utolsó levél, pont a Győzelem előtt, a kórházból. Fekszem, s gyógyulófélben vagyok, ezt írta, de hogy mi van vele, s hogyan van - arról egy szót sem írt. S minden rendben is lett volna, ha saját kézzel írja, de nem! S azóta ismét semmi hír felőle. Most meg tessék - itt ez a távirat. A háború alatt babonás lettem, istenem, ettől már meg nem szaba­ dítasz. Egyszer sokáig nem jött semmi Pásától. A jóisten tudja, milyen régen volt, vagy fél évig nem jött, még Sztálingrád alatt. A levélkihordó lány egyre csak elment a házunk mellett. O tt álltam, s lám jön a postás­ lány és már messziről mutatja a levelet: Pásától jött, él a kedves! A t­ tól kezdve bebeszéltem magamnak, ha összefonom ujjaim, jön a rég várt levél. Rohanok az irodába - micsoda buta teremtés vagyok! - de egyre csak ott a szálka bennem: amint belépek, el ne feledjem összefonni az ujjaim, csak el ne feledjem! Már nem is emlékszem, sütött-e a nap, vagy sem. 4 �Anna Filippovna az asztalnál ült. Cigarettázott, s papírokról számolt, csattogtak a számológép csontkarikái. Nem volt könnyű természet, sokat cigarettázott, csitítgatta a felbolydult kedélyeket, szinte az egész tanács az ő vállán nyugodott. Felém nyújtott egy lepecsételt papírlapot, de valahogy nem akartam átvenni tőle. Lélegzet-visszafojtva álltam, a kezem már a küszöbön össze­ fontam. Végleg elhagyott a bátorságom. - Bontsa fel és olvassa. Ő pedig csak néz rám és mosolyog. Ugyan, minek tépném fel, minek olvassam el - anélkül is tudom, mi van benne. Hiszen ő maga vette telefonon a kerülettől, ő ragasztotta le a borítékot. „Várj tizennegyedikén, a vidám ötszázas szerelvénynél. A te Páveled.” Leültem a padra a fal mellé, s könyörgök Anna Filippovnának: olvas­ sa el még egyszer. „Várj tizennegyedikén, a vidám ötszázas szerelvény­ nél. A te Páveled” . A derék Anna Filippovna egyre ismételi a szöveget, hanem az én fülemben csak az cseng: Várj... a te Páveled. Várj... a te Páveled. Felpattantam, mint akit kígyó csípett meg: Hányadika van ma? - Reggel tizenharmadika volt - feleli. - Tehát holnap? Istenem, ha így igaz, akkor holnap még sötétedéskor el kell indulnom. Van szabad bricska? - Mikor volt nálunk szabad bricska! - jegyezte meg Anna Filippov­ na. - D e te csak rohanj az istállóba Brjuhovhoz, neked adnak. Ilyen al­ kalomból ne adnának! Ha húzódzkodik, mondd, hogy tőlem jössz. Per­ sze enélkül is adnak. Brjuhov ne tudná, minek kell? Való igaz - adtak. Brjuhov nem ellenkezett, csupán elgondolkozott, fapapucsával megkopogtatta a padlót. Már segített befogni, amikor meg­ jegyezte: - Örülök neki, Marija. Tehát Pável a kilencedik, aki hazajött. — S még utánam kiabált, hogy ne hajszoljam agyon a lovat. Nem hajszoltam én, úgy örültem neki. Hazaérkeztem, lekantároztam a lovat, szénát vetettem eléje. A gyere­ kek már aludtak egymás mellett. Na, jól van. V olt félretéve egy marék lisztem, felszítottam a kemencét, s gyorsan dagasztottam egy kis tésztát. Alighogy kint világosodni kezdett, ébresztgetni kezdtem a nagyobbik lányomat, Olkát. Már ötödikbe járt, maholnap eladószámba megy. Kelj fel lányom, megyünk az apád elé! Álmosan nyújtózkodik, nem tudom, eljutott-e hozzá, amit mondtam. Közben Kátyát és Mityenkát ölbe kap­ tam, s fel a bricskára, az ördögbe, legalább felébredtek volna! Betakar­ tam őket, mindhármukat belenyomtam a szalmába —, s gyerünk, akár a vándorcigányok! A z állomásunkig, Itatszkajáig több mint negyven kilométer az út. V é­ gig az Ingol-tó partján, a tajgában, majd egy kanyar, s a keréknyom egyenest az országútra visz ki. A z országúton túl pedig ott húzódtak a kolhoz földjei. A lápos, alacsony erdőt helyenként felszántott domb­ oldalak szakították meg. A vasútig különösebb látnivaló nem akadt a szemnek. 5 �Lassan döcögve és poroszkálvan kijutottunk az országútra. Előbújt a nap, szekerek jöttek szembe, néha-néha a port felverve megelőzött ben­ nünket egy autó. A por nehéz volt, harmat itatta át, s érezni lehetett, for­ ró napunk lesz! A z én kis csapatom pedig csak alszik, kis fejecskéik rázkódnak a szalmában! Megérkeztünk: feltűnt az állomás, a nagy, tágas falu, a mozdonyok fü­ tyülnek, szénaszag terjeng. Odaérünk az állomással szembeni szabad tér­ ségre. A z egész zsúfolásig tele van szekerekkel, talpalatnyi hely sem marad. S mint egy hangyaboly, úgy nyüzsög a sok nép. Akár egy vásá­ ron! Kora hajnal van, hat óra, s lám, mennyien vannak! Jobb kéz felől kis kert, almafával teleültetve, kerítés azonban nem védi, csak az oszlopok árválkodnak Odakötöttem az egyikhez a lovat, felébresz­ tettem O lkát; kelj fel, s ügyelj, én addig rohanok az állomásra, hogy megtudjom, mi a helyzet. Ugrottam az egyik ablakhoz, majd a másikhoz - senki nem tud sem­ mit! Jön egy vörös tányérsapkás férfi, kérdem tőle: mikor érkezik be a vidám ötszázas? - Melyik? Nyugat felől? - Hát onnét, Novoszibirszkből. - Nyugat felől nem tudjuk. - Hogyhogy nem tudják? - Hát úgy. Azért is hívják vidám öt­ százasnak, s ráadásul Nyugat felől érkezik! - A vörös tányérsapkás ezt már csak úgy, elmenőben vetette nekem oda. Csapna beléd a... - gondoltam. Senki nem tud semmit, szép kis rend van itt. Egyszer csak zsivaj, zúgás - bedübörög az állomásra egy szerelvény. Minden kocsi ponyvával van letakarva, a platókon kiskatonák: fiatalok, napbarnítottak, a gimnasztyorkájuk fehér, mintha frissen mosták volna ki. A szerelvény pedig megállás nélkül továbbzúg! S utána nemsokára még egy, az is robog, mint a szélvész. S mind arra, kelet felé tart. Miféle dolog ez, hisz’ a háború a másik irányban van, különben is, már vé­ get ért... Visszamentem a gyerekekhez. Olka, akit őrködni hagytam, az igazak álmát alussza, én is lefeküdtem hát, de előbb löktem a lónak egy kis szénát, s befészkeltem magam a kicsik mellé. Fekszem, köröttem pedig zsibog a nép, beszélgetnek, nevetnek. A sza­ vaikból kitűnik, a leszerelt katonák vonatját várják. Valaki harmonikázik, s csasztuskákat dúdol hozzá. Nők, férfiak, több persze a fehér­ nép. Gyerek, mint égen a csillag - örülnek a nyüzsgésnek. Magam se tudom hogyan, de erőt vett rajtam az álom. Csak fekszem, fekszem, s azt látom: ülök otthon a tornác grádicsán, s fonalat gombo­ lyítok. A másik végét Pavlusa tartja. Tartja, a fonal pedig egyszer csak elszakad. S alighogy összekötöm, ismét szétszakad. Pavlusára pillantok, egészen idegen az arca. Hirtelen felkiáltok, s magamhoz térek. Fekszek, s az ostoba álom miatt sajog a szívem. Most már nem ál­ momban, hanem a valóságban szeretném látni Pavlusa arcát - , de nem megy. Képtelen vagyok felidézni. Összefut minden a szemem előtt. E l­ feledtem! Szép kis dolog - gondolom!... Zsivaj, zúgás, kiabálás; jön a vonat a leszerelőkkel! Mindenki a pá­ lyaudvar felé rohan, a sínekhez, én sem tudtam maradni. Leugrottam a bricskáról, betakartam a gyerekeket, s mentem a többiek után. S közben 6 �arra gondolok: csak találok ismerősre. Egyébként is nagy dolog ez, haza­ térnek a frontharcosok, a győztesek, a mieink. Legalább megnézem őket, hadd örüljek mások boldogságának. S még az is az eszembe jutott: hát­ ha Pavlusa is közöttük van! Lehet, hogy útközben átült egy másik vo­ natra. előfordulhat ez is. Befutott a vonat, a mozdony vörösbe volt burkolva. Mögötte össze­ vissza mindenféle vagon. Először személykocsik, öt vagy talán több is, azután a többiek, marhavagonok. S mindenütt, az ajtókban, az ablakok­ ban arcok, arcok és arcok. Mind meglett katonaember. Egyik-másik ba­ jusszal. Fiataloknak se híre, se hamva. Idősebb korosztály, szentigaz. Arra gondolok: letöltötték a drágák a háborút, s élve hazatértek. A vonat fékez, mi távolabb állunk, egy csoportba verődve, se moc­ canni, se lélegezni nem merünk, biz’ isten. Mindenki szeretné látni a pár­ ját! A vagonok lassan begördülnek. A tömeg némán, halotti csöndben áll, remegek én is. Tőlem nem messze egy asszony áll, virágos kendőben, hímzett blúzban - parasztasszony, kolhozparaszt. Egy fiú ácsorog mellette, már nagyob­ bacska. A z asszony hirtelen összerezzen., s felkiált: Ványa! Ványusa!... s a nyüzsgő tömegen át hanyatt-homlok rohan a vagonhoz. S elkezdődött. D e még hogy! Kiabálás, zokogás, könnyek; valahol har­ monika csendül, de a zsivaj elnyomta a hangját. Én is csak álltam, s nem sok kellett hozzá, hogy elbőgjem magam. Óh, asszonyok, asszonyok, mennyit szenvedtek és mégis tudtok boldogok is lenni! Ünnep van ma, micsoda nap! Istenem, mi mindent láttam itt! Egy gárdistának egyszerre három nő csimpaszkodott a nyakába, de az meg sem rezzent (egy idősebb és két fiatal fehérnép). Egy lépést sem tud menni, már a nyaka is bíborvörös volt. Körötte pedig még egy negyedik is futkosott, egy kislány, s a töb­ biek szoknyáját rángatta: - Apu, én is itt vagyok, apu engem is!... N e­ vetni kellett rajta. Egy leszerelt frontharcos, váll-lapjai furnérlemezként ágaskodtak köpe­ nyén, nagy nehezen kikecmergett a tömegből, bőröndjét átölelve hozta, míg felesége mellette lépdelt. Odakiabálnak neki: - Mért a bőröndöt öleled az asszony helyett? - Leszakadt a füle - feleli. - N a jó, de otthon el ne feledd az asszonyt is megölelni - , s nevetnek. A szerelvény tovarobogott, visszatértem, s látom, hogy a kicsik már fel­ ébredtek. Ülnek a szalmában, mint kis varjúfiókák, s fészkelődnek: hová is kerültünk? Olka viszont - mert ő tudta hová jöttünk - azt kérdi: Hát apu hol van? - Még utazik - felelem - , nemsokára megjön apátok, várni fogjuk. Felpattantak, ugrándozni kezdtek. Mityenka szeme felragyogott, újjongtak hangosan. Én pedig rögtön meghagytam nekik: a bricskától egy lépést se! Nézzétek, mekkora tömeg gyűlt össze, még eltévedtek, aztán itt a vasút, a mozdonyok, körös-körül mennyi jármű! Hagyjatok egy kicsit pi­ henni! Én pedig ledőltem, de sehogy sem esett jól a fekvés. Látom, hogy egy asszony elmegy mellettem, s vodkásüveget visz a kezében. Felállok, s meg­ kérdem, hol vette?... Jaj, bizony jobb lett volna, ha nem kérdem, ha soha nem látom ezt az átkozott vodkát!... Megkérdeztem, ő meg azt felelte: itt, az üzletben, a dombon, nemrég hozták. 7 �Ahá - gondolom. Ilyen különleges alkalomra nem kellene nekem is odaugranom? Pénz volt nálam. Egykettőre odaértem, hiszen fiatal és gyorslábú teremtés voltam. Meg­ kerestem a boltot, s tényleg volt vodka. Igaz, hosszú sor állt - a vége kint volt az utcán. Beálltam a sorba, s várok. Látom, hogy fügével is jönnek kifelé, s van aki lazacot hoz. Ami a halat illeti, elegünk volt már belőle, gondoltam viszont, hogy veszek fügét a gyerekeknek, mégiscsak legyen nekik is va­ lami. Már több mint egy órája álltam a sorban, amikor elfogott a nyugta­ lanság. Mi van, ha megjön a vonat, én meg itt toporgok a sorban vod­ káért. S mindenkit megkérdezetem, aki az állomásról jött: mi a helyzet, tudnak-e a vidám ötszázasról nyugat felől? Nem, úgy tudják még nem jött meg. A zt mondják, hogy „nem” , én meg tovább nyugtalankodom, reszket a szívem, mint a balalajka húrja. Nincs türelmem állni, de otthagyni is kár lenne a sort, jó kis kelepcébe kerültem. Kivártam a sorom, s megkaptam a szerencsétlen üveg vodkát, meg a gyerekeknek a fügét - egy kilónyit. A pénzem mind elvertem! Ugyan, gondoltam, mit sajnáljam, most már kettem leszünk, megkeresi az uram. Rohanok vissza a kis dombról, majhogynem bukfencezve. A nap már delelőn jár, perzsel, mint a kemence, nincs hová bújnod előle. Leérek a térre, hanem a vonat csak nem jön... Jó hogy nem jött, mert különben... Odafutok, a lányok szipogva ugranak a nyakamba: Mityka valahol el­ veszett! Kerestük, mondják, már bejártuk az egész teret!... Arra gondolok; óh, ez a gyerek ötven évet elvesz az életemből. A csirke­ fogó, micsoda rosszcsont kölyök, pedig meghagytam, hogy egy lépést se tegyen! Amit vettem, belehajigáltam a bricskába - vinné az ördög az egészet! - s először rohantam a kertbe. A kis fák alatt árnyék, emberek üldögéltek, s hevertek a fák tövében. Kérdezgetem, nem láttak-e egy kisfiút? Nem, nem láttak. Körberohantam az állomást, a lépcsőfeljárónál autó állt, abba is bekukkantottam. Hol lehet még az ebadta? Beszaladtam az állo­ másra, végigjártam a síneket. Egy raktárba is be akartam nézni, hanem ott egy géppisztolyos őr állt, fegyverét csattogtatva rám emelte, majdnem letartóztatott. P fu j! Visszatértem a bricskához, s csak úgy dőlt rólam a veríték. Fogalmam sem volt, hová rohanjak, hol keressem az eltévedt gyereket, azt se tud­ tam, hol áll a fejem. Tán beszökött utánam a faluba, s eltévedt. Be kell szaladni oda is. Alighogy ez az eszembe jutott, hallom, hogy bejelentik: a vidám öt­ százas közeleg... Na, akkor aztán felsikoltottam örömömben! Felültem, s nyögtem egy nagyot: Ó h, lányok, mit tegyünk, hogyan sza­ kítsam ketté magam. Fussak a gyerek után vagy apushoz, akit már oly rég várunk. Nem kétséges, ha az egyik után mész, a másik fog nyafogni. 8 �Idesüss, mondom Olkának. Maradj a bricskánál, tartsd nyitva a sze­ med, mi pedig Katyusával kimegyünk a peronra. Közben a szívem majd megállt, mi van, ha Pavlusa megrokkanva tér haza (átkozott álom!), le­ száll, s nem lesz, aki segítsen neki. Mit gondol akkor rólunk... Olka azonban megmakacsolta magát, s nem engedett az istennek sem. É n is várni akarom aput! Nem, mondom, lányom, ülj, s lesd Mityenkát, hátha befut, mi pedig sehol sem leszünk. - A kkor - közli O lka - , jól elfenekelem. N a jól van, hagyom rá, fenekeid el, de ne nagyon fájjon neki, mert lehet hogy nem is ő a hibás. Kirohantunk Katyusával a peronra, s lám, a vidám ötszázas már pö­ fékelve be is gördült. Odanézek, s jézusmária! A vagonok zsúfolásig te­ le vannak, mintha kenyérért állnának sorba a téren, de még ott is több a hely. Mindenféle népség, katonák, civilek. A merészebbje még a tetőre is felkapaszkodott... oda fészkelte be magát... Úgy bizony, vidám kis vo­ nat, vidámabb már nem is lehetne. Katyusával elsodortak minket és a kerítéshez nyomtak, még jó hogy közvetlenül a bejáratnál, ahonnan mindent látni. Felemeltem a kicsit, s csak álltunk és nézelődtünk. Alighogy meglátok valakit egyenruhában - a szívem majd’ kiugrik a helyéből! D e amint közelebb lép, rájövök - nem, nem ő az. Főképp azo­ kat méregetem, akik bottal jönnek. Nem tudni miért, de a fejembe vet­ tem: ha már kórházból jön, akkor mankóval jár, vagy üres a kabátujja (nem véletlenül írta idegen kéz a levelet). Katyusa pedig tovább siránkozott: - Anyu, meg fogom ismerni? Megismered, miért ne ismernéd. Csak nyisd ki jól a szemedet. - És ő megismer minket? - Ő is, mondom, ránk ismer. Hiszen ott van nála a fényképünk. - Hanem téged nem fog megismerni - mondja egyenest a szemembe. - Ugyan miért, kislányom? - Mert sírsz és csúnya vagy. A fényképen viszont olyan szép és vidám vagy. - Óh, így igaz, lányom, okos vagy, hadd tegyelek le, s törlöm meg az arcom. S úgy állunk ott, mint két magára maradt árva. Utas már alig-alig van, csupán azok maradtak, akiknek tovább kell utazniuk. ...Állunk, s messziről, a peron végéről egy terepszínű zubbonyos férfi le nem veszi rólunk a szemét. Vállán hátizsák, jobb kezében kis bőrönd, a másikban köpenyét tartja. Néz, mintha más nem is lenne a peronon. Egész testem reszketni kezdett. A szemem még nem fogja fel, de már minden porcikám érzi: ő az! Odajött hozzánk, kiejtette a bőröndöt meg a köpenyt a kezéből, s egyszerre Katyusával mindkettőnket átölelt. Átölelt, s borostás képét hozzánk nyomta, engem az ostobát pedig csak úgy rázott a hideg: istenem, hogyan is hihettem, hogy elfelejtem az ar­ cát. Nem, soha... Soha életemben... Ha özvegyként haltam volna meg, ak­ kor is emlékeznék minden porcikájára, örökké velem lenne... Megtaláltuk, elindultunk. Katyuska felkapta apja bőröndjét, s cipeli, akár egy hordár (szuszog, de át nem engedné nekem), én a köpenyt v i­ szem. Pavlusa valamit kérdez, én felelek - arra válaszolok-e, amit kér­ dez, fogalmam sincs. Ami a fő, a bricskát lesem. Meg is találom, Olka ott áll mellette, hanem Mityenka sehol sincs. Óh, micsoda balszerencse, micsoda balszerencse... 9 �N a és, hogy volt tovább...? Mi volt utána? Azután a dolog olyan for­ dulatot vett, de olyat - magam sem hittem volna. Mityenkánk már fel­ nőtt, családot alapított, de még mindig, ha összejövünk, egyre csak nó­ gatjuk: nosza, meséld el, hogyan vártad apádat a frontról! Semmi baj, lépdelünk a bricskához. O lka, amint meglátta apját, usgyi, máris ugrik a nyakába, csókolgatja, apus pedig körbepillantgat, hol a fia? Valahol itt kószál a közelben, rögvest megkeressük - dünnyögöm. A nap pedig csak süt, nincs menekvés előle. Látom, hogy a kertben van egy kis árnyékos hely. Mondom is az uramnak: - Pavlusa, most jöttél, nyilván fáradt vagy, üldögélj egy kicsit, az árnyékban, mi majd megkeressük Mityát. - Lekapok egy ölre való szalmát a bricskáról, s az almafa alá terítem (egy szál fű nem volt ott). D e szinte már semmi han­ gom... alig bírom visszatartani a sírást... Ledobtam a szalmát, kiegyenesedek, s felkapom a tekintetem. Felpil­ lantok..., s tessék, az almafán az ágak között egy kis, szutykos folt moz­ golódik. — Szent úristen! Kissé odébb lépek, ahonnét jobban látni, hát ott van, teljes valójában a mi rosszcsont fiacskánk. Ül az ágon, fejét egy másik ágra hajtja, kezé­ vel átfogja a törzset és szundikál. Szundikál a gazfickó, s csak úgy szu­ szog a kis csibész! Leroskadtam a szalmára - sírás és nevetés egyszerre ráz. Nézd csak, atyus, hogyan vár téged az édes egy fiad! Pavlusa óvatosan felmászott a fára, leemelte az ágról a kis álomszu­ székot, én pedig lent átvettem tőle. Mityenka felébredt, pislogott a szemecskéjével, de fogalma sem volt, miért nevettünk. S egyszercsak böm­ bölni kezdett. Hogyan is történt? A pernahajder meglátta a gyümölcsöt az ágakon, s felmászott. A z alma még zöld volt. Evett vagy nem, mindegy, de ekkor meghallotta, hogy a lányok keresik. S azt hitte a semmirekellő, hogy bújócskáznak vele. Ült-üldögélt, s várta, hogy megtalálják, aztán hiába várt, s elaludt... Már alaposan bent jártunk a délutánban, amikor hazaindultunk az ál­ lomásról. A kislányok egyre csak bújnak az apjukhoz, a nagyobbik, az Olka, igaz, mintha szégyellené, hol a kezét fogja, hol csak titokban oda­ simult hozzá. Mityenka először egy kicsit nyakaskodott, de aztán ő is felengedett, még el is szemtelenedett. Lekapta a sapkáját az apja fejé­ ről, feltűzte magának apja kitüntetését, ugrálni kezdett a kocsiban, egy ki­ csit meg is kellett csapkodni. Kátyenka, az a hízelgő viszont le nem mászott apja nyakából. Döcögünk a bricskával, a nap pedig egyre tüzel. Pavlusa kibombolta a zubbonyát, s látom, lefogyott a kedves. A kulccsontját akár meg is lehetne markolni. Igaz, nem vendégségben volt, hanem kórházban, ott pedig senki nem hízik meg. Én meg úgy szeretném megkérdezni, hol sebesült meg, de félek. Úgy látom, keze-lába ép, a feje is, a levelet mégsem ő írta. No, elszántam magam, s megkérdem tőle: ugyan hol sebesültél meg? A gyerekeket egy kissé odább tolta, átölelte a vállam, s elmosolyodott: - Marija kérdezd inkább azt, hol nem sebesültem meg... - E zt mondta, én pedig odaszorí­ tottam a kezéhez az arcom, s nem kérdeztem többé. 10 �A nap lemenőfélben volt, s mi kijutottunk az Ingolhoz. Megyünk fel­ felé a meredek kaptatón, itt a part magas, Pavlusa pedig egyszerre nyug­ talan lett, így szólt hozzám: - Megállj, szeretném megnézni a tavat. Négy éven át csak álmomban láttam. Felpattant, én meg rögtön arra gondolok: világos, mit akar. A lovat félrecsapjuk - a lekaszált kis rétre, a boglyához. A gyerekeknek pedig bejelentem: világosban úgysem érünk haza, szedjetek gallyakat a par­ ton, tüzet gyújtunk, itt töltjük az éjszakát! Erre ugrálni, csipogni kezdtek, én pedig csak nevetek, velük együtt bolondozok, alig ismerek magamra. Kifogtam a lovat, kiszedtem szájából a zablát, s elengedtem, hadd le­ geljen. Nekifogtam vacsorát készíteni. A gyerekek visítoztak: gyerünk fürödni! Fürödjön csak az apjuk velük! Ugyan, szaladjatok le, mártóz­ zatok meg a vízben, legalább lemossátok a port a képetekről. Vödröt lógattam a tűz fölé, kimentem a tó partjára, s leültem. A z enyéim ott viháncoltak a vízben, sikítoztak, fröcskölték egymást, apjuk hátán lovagoltak! Mityenka pucéran, Katyusa kisnadrágban, Olka pedig a kisingjében, hát persze, már nagylány, szégyenlős. Én meg csak nézem Pavlusát. Istenem, mi lett vele! A mellén kereszt­ ben végig fehér barázda, a lábán sebhelyek, mintha valaki szögeket vert volna belé, s úgy maradt. A hátán pedig tányérnyi folt... Megfürdöttek, s a gyerekeket a tűzhöz ültettem. Lepényt rágcsáltak, s hozzá uborkát harapdáltak, csak úgy ropogott a foguk között. Apjuk előhúzott egy amerikai kolbászkonzervet - gyerünk ide vele! Illatos repkényből készített teával itattam meg őket. Most pedig, tessék, minden­ kinek egy fürt füge és gyerünk, be a bricskába aludni. Ha kevés a szal­ ma, tépjetek szénát mellé, különben összefagytok reggelre. Ketten maradtunk a tűznél. Előhúzom a vodkásüveget, s nyújtom Pav­ lusa felé: - Na, rég várt párom, iszunk egyet a találkozásra? Olyan furcsán nézett rám... Rám nézett, s azt mondja: jó lenne, Marija, de nekem tilos. - Hát az meg hogy lehet, hogy tilos? - Hát így. Meghagyták: felejtsd el az italt. - Ugyan, miféle ital ez? Csak neve van, ereje nincs. Soha nem ittam, hisz’ tudod, még májusban, a győzelemre is, éppen csak egy picit, s most is... - Anton Fomihin viszont mindkét lábát elveszítette, mégis csak úgy dönti magába az italt - de még hogy, s meg se kottyan neki. Neked pedig megvan kezed, lábad, hála istennek. Igaz, kissé lefogytál a kórházi koszton, de most már otthon vagy, a családban, gyorsan megtestesedsz, erőt gyűjtesz... Legalább a találkozásunkra igyál, Pavlusa. Ó h, bizony helyesen mondogatja Anna Filippovna, a titkárnő: - Marija, a nyelved akár a kereplő. Kerepelsz egyre csak kerepelsz. Mi a csudá­ nak tereltem a szót Fomihinra, mintha felingereltem volna a párom vele... Odaült hozzám Pavlusa, átölelt, cirógatni kezdett. - Ha már így, hát akkor legyen, igyunk asszony a találkozásunkra. Erre bizony inni kell. A kincstári porciót azért én is felhajtom. Megvacsoráztunk, beszélgettünk, többnyire csak én járattam a számat. Pavlusa kérdezget, hogyan is volt velünk. u �Közben beköszöntött az éjszaka, felragyogtak a csillagok. Ciripelnek a tücskök, a ló nem messze fel-felhorkant, prüszköl. A boglyához mentünk, leheveredtünk az aljába. A boglya mögött pedig ott a még kaszálatlan rét, kiszáradt lápos rész. Lápos rész, s tele mocsári rozmaringgal. Hófehér az egész. S olyan il­ latot áraszt, hogy nincs hová bújnod előle, mindenhová utánad jön. K ü­ lönösen ilyen forró, fülledt nyári nap után. Jársz egyet közöttük, s egé­ szen elbódulsz. Pavlusa kérdi: - Honnét ez az illat? - Hát a mocsári rozmaringtól, tán elfeledted kedvesem? - Aha, elfeledte. Bedugtam a kezem az inge alá, s tüstént sebhelyhez értem. - Fáj? kérdem suttogva. - Nem - feleli ugyancsak suttogva - , éppen ellen­ kezőleg, mintha nem az én bőröm lenne, nem érzek semmit. - Hát itt? - Itt sem. ...Istenem, végigcsókoltom összes sebét, simogattam, dédelgettem. Á l­ matlan éjszakáim, magamba fojtott könnyeim egyszerre eltűntek - mintha nem is lettek volna, elrepültek. Magam sem tudom hogyan, de elnyomott az álom, elszenderedtem. Arra ébredtem, mintha valaki jeget dugott volna a derekam alá. Pavlu­ sa nincs mellettem! Pedig az égbolt már ragyogott, a hajnal elűzte a sö­ tétséget, a madarak versenyt csiviteltek, itt a reggel. Felpattantam, körülnéztem. Itt a part, mellette az út, minden derűs, verőfényes, csak a boglyánk mögötti lápon kúszik köd. S látom: Pavlusa, Jézus Mária - ott bolyong a ködben. Kiáltok neki, de oda se figyel. Rohanok utána, futok, s látom, hogy nem is köd az, hanem a mocsári rozmaringerdő! Félálmában mi mindent lát az ember. Utolértem, megállítom, ő meg olyan furcsán mered rám... Mintha üve­ gen keresztül nézne. S az arca is megváltozott. Óh, de megrémültem! Á t­ ölelem, ölelem, próbálom magam felé fordítani, de nem hagyja. - Pav­ lusa, kedvesem, hová igyekszel, menjünk vissza... Ő pedig, mintha nem is hozzá szólnék, félretol, majd egyszercsak meg­ kérdi, de úgy, hogy a hideg is futkos a hátamon tőle: - Hol van Hrjapunov? A szívverésem is megállt. Miféle Hrjapunov? Nincs itt semmiféle Hrjapunov. Én vagyok az, a feleséged, Marija. Menjünk drágám. Ő pedig, mint akinek gyökeret vert a lába: - Hrjapunov, hozzám! Hű, csak hajtogatja a magáét! S sehogy sem tudom lecsitítani. Nincs itt semmiféle Hrjapunov, egyre csak ezt mondom. A gyerekeink vannak itt, más senki. Menjünk oda hozzájuk, a gyerekekhez. Olkához, Katyusához, meg M ityenkához, mind alszanak. Menjünk, nézzük meg őket. Alighogy említettem neki a gyerekeket - Olkát, Katyusát, meg a fiún­ kat, Mityenkát - megenyhült, én pedig erőszakkal visszacibáltam a he­ lyünkre. Lefektetem, s magam is mellé dőltem. Lihegek, teljesen kiremültem. Ő pedig lehunyta a szemét, s mély álomba zuhant. A szánalomtól lángra gyúlt a lelkem, mellé fordultam, átöleltem a fejét, s magamhoz szorítot­ tam... 12 �Magamhoz szorítottam a fejét, tarkóját... erre megrándult, felugrott, mintha áram ütötte volna meg! Felült, azután hol a földre vetette magát, hol ismét felpattant. Dermedten állt, mint aki karót nyelt. Kezével végigkapott rajtam, aztán el­ taszított; mitkálblúz volt rajtam, rögtön cafatokra szakadt! Ő meg négy­ kézláb kúszni kezdett a boglya körül, mintha előlem bújna. Kúszik és nyög, egyre csak nyög. S a fejét rázza... Messzire elkúszott tőlem. Felugrottam, körbeszaladtam a boglyát... Jóemberek, ugyan ez meg mi? Ő pedig csak rángatózik, forog a földön, mint a motolla. Alatta a le­ kaszált üröm, vadrozs, görcsben fetreng, arcát a lekaszált fűbe fúrja... Térdemhez szorítottam a fejét, s így tartottam, keményen tartottam, kezem majd elzsibbadt.. Rángatózott, rángatózott, teste megfeszült, akár az íj, majd megnyugodott. Elcsöndesedett, arca verítékben úszott. S homlokától a halántékáig vé­ kony sebhely húzódott. Ajkammal rátapadtam.... Óvatosan megemeltem a tarkóján a haját.... Felemeltem a haját, alatta kis csupasz folt villant elő, akkora volt, mint akár egy pénzdarab. S bőr helyett ezüstös fémlapocska csillogott ott... A térdemen aludt el. Betakartam, magam is leheveredtem, s elalud­ tam, olyan mélyen, mintha sötét verembe zuhantam volna. Erős napsütés ébresztett végleg fel, az arcom égette. Olyan jó volt fel­ ébredni, mintha valahonnét a mélyből jöttem volna fel a fényre... Körbe­ járattam tekintetem, Pavlusa nem volt a közelben, s a gyerekeket sem találtam a bricskában. S ekkor hangok hallatszottak a szomszédos kis ligetből. Nevetés, hallom, hogy egymást szólítgatják. S hallom Pavlusa kacagását is. Óh. soha életemben nem aludtam ilyen sokáig! Felkönyököltem, s feléjük pillantottam. Felém jönnek, mind a négyen, egymás szavába vágva kacarásznak. Lehunytam a szemem. Istenem, kedveskéim, alaposan megszenvedtük a boldogságot. Pavlusa hol az egyik lányt hintáztatja meg a levegőben, hol a másikat. S a lányok elégedetten sikoltoznak. Mityenka előttük ugrál, akár egy labda, valamit szorongat a kezében, s már messziről kiabálja: — Anyu, cserebogarat fogtunk apuval, csiklandozza a tenyerem! S Pavlusa, az én Pavlusám... Zubbonya kihajtva, arca derűs s moso­ lyog. Jó reggelt, köszönt, vidám napra ébredtünk. Istenem, csak álom volt az egész éjszakai szörnyűség, csak rossz álom? Odalép hozzám, s látom a szemén, semmire nem emlékszik. Gyorsan felkapom kis kabátkámat, s elrejtem a rongyokra szaggatott blúzt. Ha így van, hát legyen. Én sem emlékszem semmire, hát nem is volt semmi. Semmi kétség, csak álmodtam az egészet. Nézem a kedvest, s mosolygok. Látom a kis kék foltot a halántékán, amelyet végül is nem csókoltam meg... (Földeák Iván fordítása) 13 �V A L E N T Y IN M A H A L O V Kenyér és só Semmitől nem fosztott meg a sors keze. A fényes orosz ég alatt születtem, hol felnevelt-táplált anyám teje, s a földnek legjobb kenyerét ehettem. Én túléltem a háborús hiányt. És akkor, ott értettem meg egészen, hogy kenyérrel űztük el a halált: pelyvás, szikkadt, fagyos, komiszkenyérrel. A földi fájdalom s a földi jó a kenyérben szépen elkeverednek; s tán ezért van, hogy a kényér - a só, ha szívvel adjuk, a legkedvesebbek. Bármely falunkat, ha felkeresed, az a szokás járja századok óta, hogy kendőn hoznak eléd kenyeret, s festett tartóban ott a gazda sója. Lelki büszkeségem nem titkolom, hogy oly szilárdan, erősen vigyázod meghitt házaidban, Oroszhonom, e sosem avuló népi szokásod. A szokásért hazám megszenvedett: Nincs a világnak más országa-vidéke, amelynek sorsa verejtékesebb, s melynek ily egyetemes küldetése. Hazám, a ráncokért homlokodon hű fiaid az életüket adnák. Hát éljen örökre a földgolyón a kenyér, a só, az emberi jóság. (Erdődi Gábor fordítása) 14 �M IH A IL B O R IS Z O V Negyvenhárom Negyvenhárom. Égő üröm Füstölt messziről A fekete Felszaggatott mezőkön. Ez volt a Kurszki könyök. Tigrisek kúsznak. Sok makacs vadállat. De itt velem, Ebben az örökkévalóságig Gyötrő pillanatban A távcső keresztjére feszítve Lapul az ezred. És megdördülünk. Ez már a végítélet. És a tankok K igyúlnak mint a fáklyák... Mért nem hamvadnak el Végre Azok a négy évtizedes Lángok? Talán, mert erőnket érzem Bennük, hiszen a hazát ölelte Védőn a tűzben is magához Akkor is A vérző Kurszki könyök. �G E N N A G Y IJ JU R O V Városom Reggel A nagykémények Felszúrják a ködöt. Városom! Benned szitkokon át Fogcsikorgatva Gyönyörködök. Torkomban nem kapar áhítat Csak füst. Régóta nyelem. Pedig utcáidtól első látásra Bennem se gyúlt ki A szerelem. Így vagy úgy, de vállalja sorsát Mindenki, amíg él. Ha már - hallottuk sokszor A z izzó kuznyecki koksztól O lvad a kőből acél. Mikor a háború Hörgött a szirénák Torkán, és égő ég Szakadt a mérgezett Földre, akkor a füsttől Fuldoklott itt a város, Hogy vehessen még a világ Szabadon lélegzetet. Még emlékeznek a vén szirénák, Mikor a reggeli ködbe búgva Várják a napot, hogy feltündököl. A z újak már meg sem értik, És egyszer a füstöt is félrehúzzuk, Városom, Szépülő arcod elől. (Rigó Béla fordításai) 16 �17 �B EN JÁM IN L Á S Z L Ó Téli utazás (I. rész) Ahogy híre jött Pest felszabadulásának, közöltem Gergely Pistával, hogy két-három nap múlva hazaindulok, a lapnak hét végén esedékes megjele­ nését se várom meg. Családommal utoljára júliusban váltottam levelet, azóta nem tudtunk egymásról; én biztonságban ültem Debrecenben, de­ cember eleje óta, és szorongtam szüntelenül a nyilasdúlás és az ostrom szörnyűségei között élő hozzámtartozókért - nem sejthettem, hogy élnek-e még egyáltalán? Mióta a Népszava megjelenését engedélyezték, s bizonyos­ sá vált, hogy együtt fogunk dolgozni, Gergelynek többször is megmond­ tam, hogy amint lehet, megyek haza Pestre a családot megkeresni. Eddig mindig rábólintott, de most, hogy valóban eljött az indulás ideje, egysze­ ribe nem tetszett neki a dolog: hol szokott erőszakosságával, hol híze­ legve próbált lebeszélni az útról. Megértettem, hogy nem szívesen vesz­ tené el már a kezdet kezdetén egyetlen munkatársát; de hiába ígértem szentül, hogy nem szegem meg egyezségünket, s akár megtalálom az enyéi­ met, akár nem, a lehető leggyorsabban - számításom szerint nyolc-tíz nap múlva - visszajövök, s beállok a szerkesztőségbe, nem hitte el nekem, vagy inkább úgy tett, mintha nem hinné. - Nem fogsz visszajönni! hajtogatta komoran, pedig aligha gondolta komolyan, hogy be akarom csapni, csak éppen jólesett neki a komiszkodás. Nagy előkészületekre nem volt szükségem: a szoboszlói kórház pokró­ cából varrt nadrágot, a Kisvárdáról hozott fiúfelöltőt és diáksapkát, a nehezen szerzett nyári szandált, az egyszál inget-gatyát - egész ruhatára­ mat magamon hordtam. A kemény januári hidegben sem gondolhattam széllelbélelt ruhatáram kiegészítésére, mert a használt holmikért is ren­ geteget kértek. Csak abban reménykedhettem, hogy otthon, majd a ruhásszekrényemből újra tisztességesen felöltözöm, s eldobhatom ócska göncei­ met. Élelmiszert viszont még elég olcsón, s bőségesen lehetett vásárolni, kevés pénzemért egy hátizsákravalót sikerült beszereznem, abban bízva, hogy nem kell majd magamnak felélnem útközben, hanem hazavihetem. A hidegnél jobban féltem attól, hogy kénytelen leszek magányosan in­ dulni a bizonytalannak tetsző útra. Nem volt ez alaptalan félelem: úti­ készülődésem főként annyiból állt, hogy útitársakat kerestem — és nem ta­ láltam. Valahány pesti ismerősöm, akit hívtam, hogy jöjjön velem, rend­ re visszautasított; korainak mondták az indulást, félve a fagvtól, a gyalog­ lástól, a kényelmetlenségektől, az ismeretlen veszedelmektől, a fogságba eséstől, legjobban pedig attól, hogy a harcok forgandóságában és zűrzava­ rában a nácik kezébe kerülnek. A z utazásra tehát senki sem vállalkozott, de mindenkitől, akit csak hívtam, sőt ismeretlenektől is, kaptam egy-egy hozzátartozóiknak kézbesítendő levelet. A kis műbőr mappa, amit a Lászlólakásban zabráltam, dagadásig megtelt a rámbízott 35-40 vagy tán annál is több levéllel. Két vagy három nap múlva pedig, valóban az utolsó pil­ 18 �lanatban, amikor már elkeseredetten beletörődtem, hogy egyedül utazom. Hódi Lajos szabósegéd, volt századbeli bajtársam személyében útitársam is akadt; eléggé felületesen ismertem, de most nagyon örültem neki. Betiltása után tíz hónappal, 1945. január 26-án pénteken ismét meg­ jelent a Népszava. Akkor én már nem voltam Debrecenben, előző nap elutaztam. Két-három hete talán, másodnaponkénti ingajáratban, újra járt a személyvonat Debrecen és Szolnok között. A ki utazni akart, kora haj­ nalban, a kijárási tilalom végeztével igyekezett az állomásra, mert csak az indulás napja volt biztos, az indulás óráját a vasutasok maguk se tudták előre. Mi is Hódival hajnaltól kinn rostokoltunk az állomásnak ne­ vezett romok között, s a hidegtől, a földön kuporgástól elgémberedetten szálltunk fel órák múlva a vonatra. D e így is nagy érzés volt személykocsiban ülni és tudni, hogy utunk nagyobbik felén még aznap túlleszünk. Induláskor úgy terveztük, hogy Szolnokon fogunk éjszakázni; mivel azon­ ban már kora délután odaértünk, nem akartuk fölöslegesen tölteni az időt, hanem azonnal továbbmentünk, persze már gyalog. Jól kiléptünk - a fagy is siettetett - és alkonyatra Abonyba értünk. Az abonyi „proletárdiktatúráról” , mint az ország szétesettségének, po­ litikai zűrzavarának egyik szélsőséges példájáról, korábban beszéltem már. Többet most se mondhatok róla; nem tudom, mit őrzött meg belőle a hely­ beliek emlékezete, s az emlékezeten túl maradt-e valami nyoma létezésé­ nek egykori hivatalos iratokban. Ha a véletlen 1945. január 25-én nem éppen Abonyba vet egy estére és egy éjszakára, bizonyára én se hallottam volna hírét. Nos, a front elvonultával, amikor közlekedés, posta, hírköz­ lés nélkül, érvényes törvények és központi hatalom hiányában minden falu és város kényszerűen önálló köztársasággá alakult, Abonyban a 19-es vete­ rán kommunista, A csai elvtárs - keresztnevére nem emlékszem - kiki­ áltotta a proletárdiktatúrát. Ehhez aztán később is ragaszkodott, nem óhaj­ totta Abonyban átadni a hatalmat az ideiglenes kormánynak. Azon a ja­ nuári estén hosszan becsmérelte Hódinak, s nekem a kormány és a kom­ munista párt politikáját. - Ha ide mer jönni az a Rákosi, letartóztatom! - mondta szigorúan és magabiztosan. Sejtelmem sincs egyébként arról, ho­ gyan festett a gyakorlatban ez az abonyi proletárdiktatúra, mert reggel már indultunk tovább, Ceglédre, s ott más volt az államforma. Ceglédre jó korán értünk; ha tovább megyünk, még világosban talál­ tunk volna lakott helyett, de a ceglédiektől azt hallottuk, hogy a szov­ jet katonaság minden reggel tehervonatot indít a ceglédi állomásról Pest­ re vagy Pest felé, és civileknek is megengedik a felszállást. Így aztán egy helybeli család vendégszeretetével élve másnap reggelig maradtunk. Reg­ gel valóban indult szerelvény Pest felé, csupa nyitott vagonnal: senki se törődött vele, hogy felszálltunk. Nem tudom, hány fok - , de kegyetlen hideg volt. Míg állt a vonat, ugrálva-toporogva mégcsak elviseltük vala­ hogy; menet közben aztán dermedten kuporogtunk a védelmet nem nyúj­ tó nyitott kocsi sarkában. Ha nem félek a láb- vagy kartöréstől, leugrottam volna a szabad pályán üres kocsikkal robogó vonatról és inkább gyalog mentem volna tovább; de amikor Üllőn véget ért az északi-sarki utazás, és meggyőződtem róla, hogy se a fülem, se az orrom le nem fagyott, még­ iscsak örültem, hogy sikerült megmenekednem újabb két-három napi gya­ loglástól. Hiszen innen, Üllőről már csak egy iramodás hazáig: ha baj nem ér útközben, estére otthon leszek! 19 �Most, hogy leszálltunk a vonatról, láttuk: mennyien utaztunk rajta; majdnem minden vagonból lekászálódott néhány hozzánk hasonlóan össze­ fagyott fiatalember, csupa civilbe öltözött, volt katona, munkaszolgála­ tos - csak az ilyenfajták vállalkoztak akkor még az utazásnak mondott kockázatos kalandra. Ahogy összegyülekeztünk ott, kiderült, hogy min­ denki Pestre igyekszik, arrafelé, ahol szünet nélkül mennydörög a hábo­ rú, egyetlen hatalmas, félelmetes morajjá nőnek a kilövések és a becsa­ pódások, Buda ostromának hangjai. Csapatban mentünk egy ideig, az útról óvatosan letérve, toronyiránt, egészen Ferihegyig; ott valahonnan a semmiből elénk állt egy kis katona nagy puskával és „kicsi robotra” szó­ lította a csapatot. A kicsi robot, a hadimunka pedig tarthatott három óráig, három napig, három hétig vagy annál is tovább, senki se tudhatta, meddig. Ú gy éreztem s nyilván úgy a többiek is mintha a hosszú távoliét után az otthon küszöbén az orrom előtt csapnák be az ajtót. Ha az a puska nincsen, bizonyára szétfut a társaság, így azonban ki-ki papír­ jai segítségével próbált szabadulni - már aki úgy gondolta, hogy alkal­ mas igazolványa van. Hódi párttagsági könyve felmutatásával kérte el­ bocsátását, ettől a katona egyenest dühbe gurult. Ő arra kapott paran­ csot, hogy embereket vigyen munkára, fütyült hát a papírokra. Igazolvány, nem is egy, az én zsebemben is volt, minden Debrecen­ ben föllelhető és mozgósítható pecséttel hitelesítve, de nem láttam értel­ mét - a többiek kudarca után - , hogy akármelyiket is mutogassam. Á ll­ tam csak mélységesen elcsüggedve, s az járt a fejemben, hogy mégiscsak azoknak volt igazuk, akik az utazást korainak mondták és Debrecenben ülnek most a meleg szobában, s akik valószínűleg előbb lesznek otthon, mint én. Ez a keserves gondolat juttatta eszembe a rámbízott leveleket, s szülte az ötletet, hogy elővegyem a hátizsákból a levelekkel kitömött mappát, s a katona orra alá dugjam: postát viszek, sürgősen Budapesten kell lennem, engedjen utamra, vagy vigyen a parancsnokhoz! A sok le­ véltől, meg nyilván a nagy hangomtól is meglepődött harcos előbb vissza­ utasította kívánságomat, de néhány percnyi kézzel-lábbal-oroszul-magyarul folytatott vita után mégis kedvemre döntött: eredj, vidd a postádat! A lemaradottak miatt némi rossz érzéssel, de alapjában elégedetten, a szerencsének örülve, mentem tovább, most már egészen egyedül. A kez­ deti jó kedvem azonban hamarosan gyászosra fordult. Sietnem kellett, nem kockáztathattam, hogy sötét este érjek haza, s a kijárási tilalom az utcán találjon. Lőrincen mégis útbaejtettem gyerekkorom néhány emlékezetes helyét, házakat, ahol gyerekkori barátaim laktak valaha, abban remény­ kedve, hogy egyiket-másikat talán megtalálom, s ha futtában is, néhány szót válthatunk. D e mintha kísértetvárosban jártam volna: az utcán, a kertekben, sehol egy lélek, s egyre gyötrelmesebbé, kísértetiesebbé vált az egyedüllét. Kimentem az Üllői útra, végigtalpaltam rajta Lőrincen, Kis­ pesten keresztül, anélkül, hogy egyetlen emberrel találkoztam volna; csak már Pesten, a Valéria-telep környékén jöttek szemben velem, kis csapa­ tokban, karszalagos férfiak, öröm volt végre megint embereket látni, be­ szélni velük. A M Á V A G -ban dolgozó kispesti és lőrinci munkások vol­ tak, a szovjet hadsereg tankjait és teherautóit javították. Siettek haza ők is; amint elmentek, megint néptelenné vált az utca. 20 �Egyfolytában gyalogoltam Üllőről Pestre, nem volt alkalmam pihenés­ re; reggel óta nem is ettem. Nagyon elfáradtam, alkonyatkor még csak a Népliget környékén jártam. Össze kellett szedni magam, versenyezni az idővel, hogy még a sötétség leszállta előtt fedél alatt legyek: nem sze­ rettem volna az éjszakát valami katonai fogdában vagy még rosszabb he­ lyen tölteni. A z bizonyos volt, hogy a lakásomra, Angyalföldre aznap már nem jutok el, szüleimhez indultam - bizakodva is, szorongva is, hiszen nem tudtam, megtalálom-e őket, vagy bárkit is a családból. Szedtem a lábam, ahogy bírtam, mégis sötét este lett, mire háromnegyed évi távol­ iét után, '45. január 27-én bezörgettem az Izabella utcai ház kapuján. (Folytatjuk) 21 �SIMOR ANDRÁS József Attila Latin-Amerikában József Attila kubai fordítóját, Fayad Jamist 1963-ban ismertem meg Ha­ vannában. A hatvanas évek első felének Kubája olyan volt számomra, mintha Maja­ kovszkij októberi poémája, az Így jó! - amelynek első fordításváltozatát ép­ pen egy évvel első kubai utam előtt fejeztem be - , elevenedett volna meg a forradalmára büszke szigetországban, futuristák helyett absztraktokkal, költő­ baráttal, akivel egymás verseit fordítottuk, és Guevarával, aki Budapesten ak­ kor még nem volt Che. Biztos voltam abban, hogy a latin-amerikai kontinens hamarosan egységes partizánháború színtere lesz, Venezuelát Amerika eljö­ vendő második szabad földjének neveztem, és gúnyosan mosolyogtam volna, ha valaki azzal a képtelen ötlettel áll elő, hogy Guevarát három év múlva el­ fogják és megölik Bolíviában. József Attila magától értetődő természetességgel illett ebbe a képbe. ,,Rongy ceruzámat inkább leteszem, / s köszörülöm a kasza elit, / mert földünkön az idő érik, / zajtalanul és félelmesen." Még odahaza kezembe került Fayad Jamis 1963-ban megjelent József Attilafüzete, a Nem én kiáltok, a Szegény ember balladája, az Altató, az Egy spa­ nyol földmíves sírverse, a Favágó és a Szocialisták kitűnő fordításaival. Leg­ első találkozásunkkor a kubai költő a Nemzett József Áron első változatát mu­ tatta meg. Egy pillanatig olyan volt ez a vers spanyolul, mintha a fiatal Nicolás Guillén írta volna. Szó sincs véletlenről. A szegényemberversek József Attilája és a kubai népi táncdal, a szon ritmusára rátaláló Nicolás Guillén r okonhangokat próbálgat­ tak, a városi népiesség énekeit írták. Guillén szonkölteményei egyszerre táplálkoznak a Lope de Ruedánál, Gón­ goránál, Gil Vicenténél, Juana Inés de la Cruznál felcsendülő ritmusokból és Kuba félvér dallamaiból, az ültetvényeken dolgozó rabszolgák dala keveredik bennük a spanyol vers zenéjével, karneválok néger táncai, kongái, rumbái ölelkeznek a rabszolgatartó fehérek európai énekeivel. Mintha ugyanazt a rit­ must hallanánk szongjaiban, mint a Teodora Mama című dalban, amelyet egy szabad néger nő komponált 1580-ban. Mintha a sajátos havannai zenés szín­ ház, a teatro bufo betétdalai, gvaracsái támadnának új életre ebben a különös zengő rumban. Mintha Bertolt Brecht Koldusoperájának kubai hősei kezdené­ nek énekelni. Ősi és modern költészet ez. A Menni, menni költőjének ritmusai közel állnak a Tiszta szívvel, Szaba­ dos dal, Bevezető József Attilájához. Az új realizmus születésének pillanatai ezek. De József Attila spanyolul is magyar maradt. A Nemzett József Áron első szakasza idegen világot tár fel a tenger övezte kubaiak számára. A kiván­ dorlónak hitt apa József Attilánál a tengeren szagos füveket kaszál (Fayad Jamisnál ezerjófüvet), olyan költő írja ezt, akinek a tengerről az Amerikába 22 �tántorgó szegény jut eszébe, és a Nagy Óceán hullámait barázdáknak látja. A magyar olvasó azonnal a Hazam híres sorára gondol: „Adtál földmívest a tengernek”. Fayad Jamis József Attilát franciául fedezte föl, Párizsban. Képzeljük el a huszonnégy-huszonöt éves kubai költőt és festőt, akinek apja arab, anyja mexi­ kói, és aki a havannai nyomor és kilátástalanság elől Párizsba menekül. Egy verseskönyve jelent meg, a Szemhéjak és por, Havannában számon tartják, sze­ repel Cintio Vitier 1952-ben megjelent híres antológiájában, José Lezama Li­ ma féloldalnyi dedikációkkal ajándékozza neki könyveit. Az ötvenes évek első felének Havannájában mégis úgy érzi, hogy csak elpusztulni lehet, az emigrációt választja, akárcsak nem egy nemzedéktársa, öt éven át alkalmi munkákból tengődik Párizsban. Első könyvében ilyen szakaszok vannak: „Esők. testvére, / segíts kiáltanom, / nedvek kutyája, / őrizd nekem / a finom csontot.” (A virrasztó éneke) A fiatal József Attila hangja rikoltóbb, szenvedélyesebb: „Akár borzalmas, akár nagyszerű, / Nem én kiáltok, a föld dübörög”, de képei rokonvilágot tükröznek: „Rejtőzz a gyémántok fénye mögé / Kövek alatt a bogarak közé, f O, rejtsd el magad a frissen sült kenyérben, / Te szegény, szegény.” „Fű test­ vére, gyűlölsz?” - kérdezi Fayad Jamis, „friss záporokkal szivárogj a földbe” - írja József Attila. A kubai költő Robinson Crusoe marad Európában, „a rettenetes, gyönyörű, hatalmas város, Párizs Robinsonja” , és azt üzeni a tábor­ nok úrnak, a kereskedő úrnak, a drótból és hamuból készült pápaszem urá­ nak, hogy „ új élet új emberei emelik fel városaikat / az önök csontjaiból meg az enyémből, no meg a Notre Dame porából”. A bohém nyomorgó hasonló életet él Párizsban az ötvenes évek második felében, mint József Attila három évtizeddel azelőtt. A Bonaparte kávéház akasztottjának gyönyörű beszédét, a szerencsétlen kisember, Louis Krizek vallomását idézi; jól tudja, hogy „he­ gyes körmeivel a csontot markolássza az éhség” , és rossz cipői láttán a „sza­ badság iszonyú vágyá”-ra ébred hajnalban, „Kuba fénylő egé”-re gondol. „ Ó , koldus, ó, kőműves, ó, költő, meddő anyánk gyerekért könyörög.” A két egy­ beírt sor közül az elsőt Fayad Jamis írta, a másodikat József Attila. Amikor franciául fölfedezte József Attilát, még semmit sem tudott Magyarországról. Egy valaki volt Párizs ismeretlen művésznyomorgói közül. Amikor fordítani kezdte - magyar hispanisták segítségével - neves kubai költő volt, Amerika első szabad földjének fia, akinek verseit több nyelvre fordították már, könyvei egymás után jelentek meg. (Fayad Jamis József Attila-kötete 1966-ban látott napvilágot a Corvinánál, új kiadása a Visornál jelent meg Madridban, részleteit kiadták Mexikóban is.) Egyáltalán nem mellékes az a körülmény, hogy a hiteles spanyol József Attila a győztes forradalom orszá­ gában született meg. József Attila lírája olyan „társadalmi szükséglet” -et elé­ gített ki Kubában, mint Majakovszkijé a felszabadulás után nálunk, azzal a szerencsés - legalábbis a kubai olvasók számára szerencsés - különbséggel, hogy József Attilát kiválóan fordította Fayad Jamis, ami nem mondható el a hazai első Majakovszkij-fordításokról. Sajátos vonása fordításának az is, ahogyan megszólal bennük a történelem, a hatvanas évek hangja. A Március második részét például így kezdi: „ A férfi zsoldos, a nő szajha / szívük és szívem közt nem lesz párbeszéd.” A katego­ rikus kijelentés a korszak szenvedélyét őrzi. V ictor Valera Mora például, aki César Vallejót idéző haraggal fordult szembe a hatvanas évek elején Vene­ 23 �zuela hatalmasaival és opportunistáival, így fogalmazott: „Nyissátok ki rette­ gő kapuitokat, oligarchák, / mert tiveletek békét nem kötünk.” A salvadori Roque Dalton, a nicaraguai Leonel Rugama lírájával rokon Fayad Jamis-féle Március József Attilája. Nem idegen ez a hang a Munkások költőjétől, de mégsem az övé. A Már­ cius eredetije mélyebb, összetettebb: „szívüket el nem érhetem.” Húsz év múlva Caracasban ismét erre a József Attila-sorra gondoltam. A várost körülölelő nyomornegyedek másfél millió lakója közé egyelőre csak a drog jut be csempészáruként, a baloldal pártjai „nem érik el szívüket” . Talán nem az optimisták közt kell keresni József Attila véreit, rokonait? (Más kér­ dés, hogy az említett négy latin-amerikai költő közül természetes halállal egye­ dül Valera Mora halt meg, 1984-ben, szívinfarktusban.) Mintha a nagy perui, César Vallejo állna hozzá legközelebb. Minálunk erre a rokonságra először András László figyelt fel: „a Mama versek, a Jaj, szeressetek szilajon, a N é­ hány éjjelre padra, köre motívumai világosan és felismerhetően rajzolódnak ki Vallejo költészetében is.” Vallejo is poklokra ment. A halál előtti pillana­ tokban állítólag azt mondta, már-már agonizálva: „Bicskát! Megyek Spanyolországba!” A spanyol polgárháború második évét írták. A perui forradalmár költő úgy pusztult bele a harmincas évek forradalom helyett világháborúba torkolló világba, mint József Attila. A z Andok messzi falujában született mesztic, a Trilce univerzális hangú lírikusa éppen úgy saját húsából, csontjá­ ból építette a verset, mint a magyar költő. 1971-ben levelet kaptam Fayad Jamistól. Azt írta: „A város peremén (Atti­ la verse, természetesen) megjelent egy versplakáton, amely Santiago de Chile jó néhány utcáján látható.” A levél hatására cikket írtam József Attila Santia­ go de Chilében címmel. Idézek belőle: „Megnyugtat ez a plakát, biztossá tesz, és bizakodóvá. Harmincnégy év a történelemben nem is olyan hosszú idő, Jó­ zsef Attila halála óta a testvéri tankok mindenütt fölindultak, és lám, elértek Santiago de Chilébe is. Ezentúl erre a versplakátra fogok gondolni, ha vala­ melyik éppen soronlevő amerikai elnök Chile-ellenes kijelentést tesz” Az idé­ zet folytatását nem igazolta a történelem. „A chilei munkás tudja és olvassa, hogy minden emberi mű értelme benn búg, és megszerkeszti azt a harmóniát, amit harmincnégy évvel ezelőtt egy magyar költő csak önmagában szerkeszt­ hetett meg, mialatt nézte a hulló, kövér, puha kormot, amelyről a guanó ju­ tott eszébe, ami Latin-Amerika városainak peremén mindmáig építkezési anyagként szolgál a győzni fogó megaláztatottak számára.” Chilében azóta Jó­ zsef Attila versei is a betiltott könyvek listájára kerülnének. Van József Attilának egy kérdőjele, amelyről sokszor megfeledkezünk. A Mondd, mit érlel végén levő kérdőjelre gondolok. S még valamire. Arra, hogy az egyik szövegváltozatban csak kérdőjel, a másodikban csak felkiáltójel sze­ repel, a véglegesben viszont együtt a kettő: kérdőjel és felkiáltójel. Ezt kell József Attilától eltanulni. A legkegyetlenebb kérdéseket, amelyekkel olykor egyedüli reménységét, a jövendőt is kikezdi azért, hogy az igazat mondja, „ne csak a valódit” , és a felkiáltójelet, amelyet végül mégis odaír a kérdőjel után. Egy argentin költő, Juan Gelman, mintha éppen ezt a József Attilát fedezte volna fel, Jiri W olkerral együtt. Barátok című verse ezért a legszebb József Attiláról szóló költemény számomra. 24 �25 �„jiri wolker józsef attila én mi hárman nagyszerű barátok lennénk jiri beszélne prágáról a fűtő szemeiről ki világtalanul is ránk néz attila flóráról és a forradalomról énekelne és nem lennének vonatok hogy öngyilkos légy sem kórházi ágyak hogy meghalj igazam van? jiri attila én mi hárman országokat asszonyokat bejárnánk és bort innánk és villogó verseket írnánk világunk széles volna a miénk semmink se lenne mindenünk olyan lenne mint az ifjúság úgy érne véget minden miként mindig akartuk egy barikádon jiri attila és én végsőt fütyörészve hárman kik hetyke nemmel viszik vásárra bőrük jiri kórházban halt meg attila vonat elé vetette magát istenem beh szépek is lennénk végsőt fütyörészve” Így képzeli József Attilát az argentin költő „hetyke nemmel” egy barikád­ ra, Latin-Amerikában. De ez a barikád nem csak a képzelet játéka arrafelé. Az uruguayi Mario Benedetti 1977-ben gyűjteményt állított össze az elmúlt két évtized latin-amerikai mártírköltőinek műveiből. Válogatásában tizenhárom or­ szag huszonhét költője szerepel. A Jiri Wolkerek, Majakovszkijok némelyike talán pályája kezdetén hal meg ma Salvadorban, „villogó verseket” írva és „végsőt fütyörészve!” . A szellem és szerelem latin-amerikai költőgerillái Jó­ zsef Attilával vallják: „ Én mondom: Még nem nagy az ember. / D e képzeli, hát szertelen.” Holnap testvéri tankok dübögik szerte rímeit talán ott is, ahol ma még csak néhányan ismerik nevét. René Depestre haiti költő följegyezte, hogy hazájában egy illegális gyűlés versidézettel ért véget. József Attila Ars poéticájából idézett egy haiti forradalmár. 26 �BARANYI FERENC Két részlet a Chénier stációi című ciklusból I. ORIGINES Apám sosem volt zabolátlan, csak megbízható úriember, kivel a mindenkori állam megtéteti, amit kitervel. Az isten bottal sohasem ver, csak magas posztokkal. Eme karóval sújtott rám is egyszer, de eddig nem haltam bele. Költők közé szöktem tehát, hogy az igazság legyen a mérce, de a megannyi büszke látnok csakis saját magát dicsérte. Szelíd zefír lehelletére vártam - s csak irigység szele csapott a képem közepébe, de eddig nem haltam bele. Kikupáltabb indíttatásom gerenda volt sokak szemében, a rongyosoknak kell a mákony, hogy jászolban születni: érdem. S bár mákonyukkal felcseréltem a rációt: folyton fele­ másnak ítélték, ahogy éltem, de eddig nem haltam bele. Herceg, paraszt, zsivány, akárki! Felhőre olykor nézel-e? Segítettelek odalátni s csak ebbe halhatok bele! 2. M A D E LEIN E Kegyetlen nyár, te gyönyörű: szerelmek s tusák nyara, mélybe sodort s fel az égig a sugarak zuhataga, lángot lehelő évszak, átkozlak s megáldalak, akár a pipacsot, marokszám téptem a tilalmakat, azután százfele szórtam: vigye mind messze a szél, kedvem is százfele görgött, mint pusztán az ördögszekér, szemezni kezdtem a Nappal, maga az ég volt örömtanyám, a Holdnak farára vertem - riszált, mint sarkon a lány. Szép hölgyem, idegen tőled e pogánymód tiszta beszéd, amelyre súgva tanított a nagyhangú utcai nép, fintorog is fiatal s vén szűrt szavú családod berkeiben, de hozzátok csak a vér köt. Hozzájuk a hitem. Lehet, nem is hit ez, csak hatásos beletörődés, hisz’ másoknak isteni zápor a minket fenyegető vész, hát híve lettem a vésznek! Jöjjön és mossa le végig a hajdani, zöldfényű hársak füstlepte facsemetéit! 27 �BÓDI TÓTH ELEMÉR Angyal a szamárban — Benamy Sándornak — Néz a tükör, Attól tartok, kedvére szemléli én is szóra magát bennem, nyitom a számat, föltehetően ha sokáig bámul tetszik magának, még ez a tükör. felhőtlenül fényes. De hová jutna Alig várom, hogy az ember, ha hátat fordítson, senki se nézné habár mi vagyok magát benne, én nélküle. mint az angyal a szamárban. Mi Bálám szamara az Úr angyala nélkül, Még egy tükör is aki addig jobb a semminél, nézegette magát ha már olyan kevés a lelkes állatban, angyal jár az úton. hogy azt még ő sem bírta ki szó nélkül, egyszer csak beszélni kezdett emberi nyelven. Meg is kapta a verést Bálámtól. 28 �40 ÉVE TÖRTÉNT Visszaemlekezések reneszánszát éljük ma is. Pedig a memoár-irodalom körül újból és újból fellángol a vita. Nem véletlenül. Mégis egyet nem lehet elvitatni ettől a műfajtól: a történelem személyes átélésének hite­ lét. Különösen így van ez akkor, ha a történelem „kisemberei” vetik pa­ pírra visszaemlékezéseiket, akiknek élettere és cselekvésköre aránylag szűk horizontú volt. A z alább következők is olyan emberek, akik nem voltak történelmet formáló, cselekvően tevékenykedő személyisegek. A zt a hét­ köznapi életet élték, amit sok milliónyi társuk Magyarországon. Nincs két egyforma emberi élet, vallják ezek a visszaemlékezések, s lapjaikról az én-sorson keresztül a közösség sorsa is kibontakozik. D ön­ tési és választási lehetőségek villannak fel, vagy éppen az tűnik elő, hogy a pillanatnyi helyzet miként formálhatja, készteti színvallásra, a felis­ mert döntés bevallására és végrehajtására azt az embert, aki a hétköz­ napok menetéhez szokott. A most közreadott néhány visszaemlékezés-részlet a felszabadulás pilla­ natait rögzíti. Terjedelmi okokból csak rövidke sorok ezek a Nógrádi Sán­ dor Múzeumban őrzött teljes anyagokból, de így is segítenek egészebbé tenni azt a képet, amit e nemzeti sorsforduló histórikumával foglalkozó összegzések, hadtörténeti, politikai tanulmányok már véglegesítettek. A résztvevők számára a nagy összefüggések felismerhetetlenek. N ekik ott és akkor történik meg minden, ahogy az éppen lezajlik, távlatok és összefüggések ismerete nélkül, mégis szinte szervesen kapcsolódva ad­ digi életük rendjéhez. D e valamennyien megérezték, előbb-utóbb válasz­ taniuk kell, s az emberi élettől olyannyira idegen háború, pusztítás senki számára nem lehet közömbös, még akkor sem, ha ideig-óráig hagyja ma­ gát az eseményekkel sodródtatni, ha szeretné elodázni a döntést. A tör­ ténelem azonban nem ismer kompromisszumokat, még ha nem is va­ gyunk tisztában azzal, hogy most éppen saját sorsunkról, a családunkról, a nemzetünkről döntünk. A z életet le kell élni, a történelmet át kell élni, s válaszolni cselekvően mindarra, amit feladatul elénk állít - mondják a most következő vallomások. P. M. 29 �A katonaköteles férfilakossághoz szóló felhívás alapján a jelenlegi acél­ gyári iskolában felállított „sorozó bizottságnál” kellett megjelenni. A sorozó bizottság mindenkit alkalmasnak talált, hiszen csak ránézésből állott az alkalmassági szemle. A szemle után hazaküldtek, azzal, hogy másnap reggel háromnapi éle­ lemmel és váltóruhával 9 órakor jelentkezzünk. Ennek a többi sorstársam­ mal együtt eleget is tettünk, abban az időben más választás nem volt. Vagy ez, vagy katonaszökevényként fognak kezelni, esetleg a hozzátartozó­ inkat is kitéve valami meghurcolásnak... Impozáns menetünk volt. Attól félve, hogy esetleg az úton el is térí­ tenek, még tábori csendőrök is kísértek, az előttünk ismeretlen úticél felé. Egyre távolodtunk a városunktól. A z első pihenő a mostani campingnél volt. Körülbelül egyórás pihenő után, éppen sorakoztunk, amikor Somos­ kőújfalu felől az útkanyarulatból előtűnt és mellettünk megállt egy katonai dzsipkocsi, rajta három civil és két egyenruhás, nyilas karszalagos, gép­ pisztollyal felszerelt társaság. A minket vezető főhadnagytól érdeklődtek, hogy kik vagyunk és hová megyünk. Mikor megtudták, hogy Losonc az úticélunk, jóakaratúlag közölték, hogy siessünk, mert a határt lezárják és akkor nem tudunk átmenni. Milyen jó, hogy a gondolatot nem lehet hallani, mert akkor hallották volna, hogy nekünk nem sürgős, akinek az, ám siessen. A z indulás első percétől fogva egyre jobban foglalkoztatott az, hogy hol és hogyan lehet­ ne „rugalmasan elszakadni” . Indulás tovább, s a szürkület már Fülekpüspökiben talált, ott volt az első éjszaka. Másnap reggel a hazai elfo­ gyasztása után, nem nagyon sietve, átvonultunk Füleken, majd a temető melletti dombon leültettek és a hozzánk ugyancsak ragaszkodó tábori csendőröktől körülvéve, pihenőt tartottunk. Majd azután átmenve a dom­ bon, a másik oldalon ereszkedtünk lefelé, beérve Fülekkovácsiba, utolért egy lófogatú német trénoszlop. Már a falu utolsó házait is elhagyva észrevettük, hogy Losonc felől há­ rom repülőgép ráfordult az országútra, majd egy kanyarból mélyrepülés­ ben kezdve, irtózatos gépfegyvertüzet zúdítottak reánk. A németek nem, de a mi menetünk jobbra-balra az árokban és a mező felé futva keresett fedezéket. A gépek szovjet Raták voltak, elhúzva fe­ lettünk, egy kanyart véve ugyanazon irányból, újra támadtak, majd utána eltűntek. Ekkor újra rendeződtek a sorok, szerencsére az elvonulókat nem érte sé­ rülés, az ijedtséget leszámolva. Néhány, már a frontot is megjártakon kí­ vül, a többinek ez volt az első tűzkeresztsége. Borzalmas látvány tárult a szemünk elé. Mivel a német trénoszlop nem tudott kitérni, igen meg­ tizedelték. Felborult szekerek, emberek, állatok tetemei hevertek az úton. Mi az utat ezután tovább már nem az országúton folytattuk, hanem bal kézre letérve, egy mezei dűlőúton Rapp felé gyalogoltunk. Délután 3 óra körül érkeztünk a faluba és rögtön szétszórtak bennünket. Négy-öt ember jutott egy-egy szálláshelyre. Jómagam a falu bírájához kerültem, két mun­ katársammal és két acélgyári dolgozóval. A hátizsáktól megszabadulva, gondoltam, kinézek az utcára, milyen le­ hetőség van az eltűnésre. Amint kiérek az udvarra, és elérem a befelé nyíló nagykapu szárnyát, hangokat hallottam. Egy magasabb rangú csendőr­ tiszt állt az utcán - rangjelzését, mivel háttal volt, nem tudtam kivenni - , 30 �utasítva az előtte álló tíz tábori csendőrt, hogy a szállásokra küldött elvonulókat összeszedve, a menetet azonnal indítsák tovább Losonc felé, majd utána átfésülni a házakat, az esetleg itt talált egyéneket falhoz állítani! Ezek után visszatértem a házba és elmondtam társaimnak a hallotta­ kat. Arra az elhatározásra jutottunk, hogy nem lehet kísérletezni, megyünk tovább. Mire kijöttünk a házból, a menet már kiért a faluból, hátra­ nézve láttuk az udvarba belépő csendőröket. Nem siettünk, látótávolságot tartottunk és a losonci gyepmesteri telepnél megállapodtunk éjszakára. Úgy gondoltuk, hogy inkább itt maradunk (mert előtte való nap Losonc volt a bombázás célja). Másnap reggel utunkat folytatva, hátra-hátranézve láttuk, hogy több­ kevesebb ember követ bennünket és megbillennek a kakastollak is a tá­ volban. A városhoz közeledve szemünk elé tárult a plakáton hirdetett szö­ veg: Minden katonaszökevényt felkoncolunk., felakasztunk. Szomorúan lát­ tuk az útszéli fákra felakasztott katonákat, civileket a nyakukba függesz­ tett táblákkal, rajta a felírás „ Így jár minden szökevény és azokat rejte­ gető civil” . H ID A SI JÓ ZSE F 1944. december közepe felé jártunk már, amikor az egyik napon a műhelyben felkeresett a villamosközpont főnöke, Hlinka János művezető. Először csak közömbös dolgokról beszélgettünk - hogy korán beköszön­ tött a tél - , majd rátértünk a gyár leszerelésének kérdésére. Tudod, en­ gem nagyon bántott a gyár leszerelése és fennhangon szidtam a németeket és nyilasokat. Majd felvetettem: hát nincs igazam! Mi lesz itt velünk gé­ pek nélkül? Hlinka végighallgatott, megcsóválta a fejét, majd mindkét ke­ zét a vállamra tette és komoly arccal megszólalt: „Csak ne olyan hevesen, Béla, és főleg ne olyan hangosan, mert a falnak is füle van!” . Majd foly­ tatta: ő is megkapta az utasítást, hogy még ma be kell rakni vagonba a gyár két elektromos turbináját, mert Németországba szállítják. Erre én közbeszóltam: „É s berakja, Hlinka úr?” Erre már Hlinka is elmosolyodott és megszólalt: „Éppen azért vagyok itt, hogy a segítségedet kérjem” . Arról beszélt, egy páran úgy döntöttek, hogy nem rakják be a turbinákat, hanem elrejtik. Már mindent megter­ vezett, azt is, hogy hová rejtik el a turbinákat, csupán a szerszámlakato­ sok közül három önként jelentkező, megbízható emberre volna szüksége. „H át ebben kérem a segítségedet. Úgy gondolom - folytatta - , hogy csak megbízható, jó szakmunkás jöhet számításba, mert ez nem gyerekes do­ log” - fejezte be. Meglepett a dolog. Erről a komor, kimért művezetőről - aki egyéb­ ként igen nagy tiszteletnek örvendett a gyárban - fel sem tételeztem, hogy ilyen veszélyes akciót mer kezdeményezni. Még a hideg is végig­ futott a hátamon az akció hallatán. D e mint ahogy ő, én is megbíztam benne. Én is bizalmasabbra fogtam a szót, s megkérdeztem, hogy egy­ nek én megfelelnék-e? Ekkor már másodszor mosolyodott el és megszó­ lalt: „H át elsőnek is rád gondoltam - majd folytatta - , de még rajtad kívül két fő kellene” . K it tudnék javasolni? 31 �Rövid ideig gondolkoztam, majd végül elmondtam a javaslatomat: „H át itt volna egynek Jakabos Pista bá’, aki ugyan nem tősgyökeres salgótar­ jáni, de megbízható, becsületes ember. Erdélyből, Lupényből települt át, jó szakmunkás, ízig-vérig igazi munkásember - fejeztem be. Másiknak meg Horváth Gyulát javasoltam, akit szintén megbízható, becsületes szak­ munkásnak tartottam. Hlinka néhány másodpercig gondolkozott, majd megszólalt: „H át jó, te ismered őket” . - És még hozzáfűzte: - „H a esetleg nem vállalják, úgy keress meg és szólj nekem, hogy még időben lehessen intézkedni” . Hlinka már indulni készült, mikor megkérdeztem: „N o és mikor csinálnánk meg a dolgot Hlinka úr? - Igenis - fordult vissza - a legfontosabbakról meg majdnem megfeledkeztem: délután négy órára jöjjetek be a villamos­ központ géptermébe, s a portán mondjátok meg, hogy túlórában jöttök vagont rakodni” . Nem mondom, egy kicsit meglepett az idő rövidsége, hisz’ már tíz óra is elmúlt. D e beláttam, hogy egy ilyen akciót nem le­ het hetekkel előtte szervezni, mert nagy a lebukás veszélye. Megegyeztünk abban, hogy két órakor hazamegyünk ebédelni és négy órára jövünk be vagonrakodás végett. Hlinka művezető távozása után azonnal munkához is láttam. Felkeres­ tem mindkét szakit, s külön-külön beszéltem velük, akik vállalták az ak­ cióban való részvételt. Délután négy órakor már mind a nyolcan együtt voltunk, mikor bejött az ajtón Hlinka művezető. Végignézett rajtunk, majd csendesen megszó­ lalt. Arról beszélt, hogy ő nem a szavak embere, hanem a tetteké. Rövid mondanivalójában először azt fejtegette, hogy ez a gyár adott nekünk ke­ nyeret, de azután is ad, ha most is megtesszük kötelességünket. Itt van a munkahelyünk, itt van a családunk, s nekünk a jövőben is itt kell majd dolgoznunk. Elmondta, hogy milyen veszélyes feladatra vállalkozunk. Majd folytatta: ha valaki úgy érzi, hogy nincs ereje ebben a munkában részt venni, inkább most mondja meg, nem haragszik érte. Menjen szépen haza és felejtse el az egészet. Ekkor ismét végignézett rajtunk, s mivel senki sem mozdult, senki sem szólt egy szót sem, folytatta. Arról beszélt, hogy gyorsan kell dolgozni, s az egész akciót egy óra alatt be kell fejezni. Elmondta még, hogy az ácsok a „kavicsosbányáknál” dolgoznak, s görgők­ kel, kötelekkel ők helyezik el a kiszemelt rejtekhelyen a turbinákat tartal­ mazó ládákat. A z ácsbrigád az elhelyezés után úgy temesse be az üreget, hogy ott semmit se lehessen észrevenni. A második csoport pőrekocsikon a ládákba csomagolt turbinaalkatrészeket folyamatosan szállítsa a rejtek­ helyre. A harmadik csoport pedig megkezdi a ládákban levő ócskavas berakodását az üres vagonba. Erre azért van szükség, mivel a vagonok még súlyellenőrzésen is átesnek, s ha a vagon üresen menne ki, már itt azonnal kiderülne a turpisság. Érthető, világos? Van-e valakinek kérdése? Mivel nem volt, még hozzáfűzte: „É n személy szerint a vagon környékén tartózkodom - mondta mert ha véletlenül jön egy ellenőrzés, időben tudjak jelezni.” Befejezésül arra kért bennünket, hogy az akcióról sem a gyárban, sem otthon ne beszéljünk, hisz’ a fejünkkel játszunk, de családunkat is meg­ hurcolhatják. (Mucsi Lajos összeállítása a salgótarjáni acélgyári munkások akciójáról) 32 �Esős, őszi november volt és vigasztalanul esett az eső. Híreket már biz­ tos helyekről tudtunk, és már délről-keletről ágyúdörgéseket hallottunk. Szaporodtak a légitámadások és sok estén néztük a Sztálin-gyertyáknak nevezett világító rakétákat. D e ez időben már csak a győztesek légirajait lehetett látni, a német csapat húzódott nyugat, illetve kelet - Budapest - felé. Karácsony előtti napokban motorkerékpáros német katonák jelentek meg Somoskőn. A motorosok megjelöltek házakat, de nem mindegyiket. Szálláscsinálók voltak. Estére jöttek a németek és beszállásolták magukat a megjelölt házakba. Hozzám is jutott egy lábon sérült tiszt és ennek sesédtisztje, valamint egy tiszthelyettesféle, aki összekötő futárszolgálatot teljesített. A család meg volt ijedve, hogy mi lesz, de komoly helyzet lévén, nem tudtunk előre semmit, csak azt, hogy az ágyúdörgés már kö­ zel van és igen hallani. Karácsony előtti napokban elállt az eső és erős fagyás következett. A front már a M edves-hcgység túlsó oldalán folyt. Egyik napon többen lát­ tunk a Medves-hegység felől jönni civileket, akiket német katonák kí­ sértek a helyi parancsnokságra. Ez a vár tövében levő Somoskeőy-kúria helyisége volt. Később derült fény e civil emberek sorsára, akik nyolcantízen lehettek. Ö t főt szabadon engedtek. Másnap karácsony este! K is­ lányom karonülő, egyéves volt, akinek azért egy fenyőgallyat szereztem, melyen pár szem szaloncukor és gyertya égett, melyet meggyújtottunk. A nálunk levő két tiszt is megnézte a gyertyagyújtást, de nem szóltak sem­ mit, elvonultak a szobájukba. A két ünnep alatt csak a harci zajok közeledtek, ami arra utalt, hogy erős ütközet folyik a Medves túlolda­ lán. Ez igaz is volt. Karácsony utáni napon a község lakói ébredéskor egy német katonát sem láttak. A kik nálunk szállásoltak, azok sem voltak a szobában. A z éj leple alatt kivonultak a községből. A Medves-hegy felől ágyúdörgés nem volt. Tehát igaz lenne? Talán szorult a gyűrű és odébbálltak? Igen, így volt! Felszabadult a község és az ágyúdörgés áthelyeződött a Karancshegység mögé, Balassagyarmat irányába. Egyelőre csend volt és közben jött egy riasztó hír, hogy a németek azért „búcsúszó” nélkül csak nem mentek el. A volt német parancsnokság mel­ lett, a gyümölcsösben, öt fő civil embert találtak agyonlőve, dermedtre fagyva. Azonnal a helyszínre mentünk, ahol borzalmas látvány várt. Ö t ember feküdt a földön, akiket géppisztolysorozatok értek, a lövések erre utaltak. Hastól koponyáig kapták a lövést, melyik hol állt. Megdöbbentő látvány volt. Ismerősök voltak, Bást és Vecseklő községekből, kőbányászok valamennyien. Tehát itt hagyták a németek névjegyüket, s bennünk a ha­ tártalan gyűlöletet. Halott munkatársaink szüleit nem kellett már értesí­ teni, jöttek kocsival hozzátartozójukért. Már ők előbb tudták a dolgot, mint mi, mert az említett foglyok közül, akiket szabadon engedtek, azok otthon elmondták már nekik, mire számítsanak. Később kiderült, hogy ezen halott bajtársakat a románokkal vívott harcvonalban foglyul ejtet­ ték, zsebeikben 1-2 üres töltényhüvelyt találtak, s rájuk fogták, hogy par­ tizánok. Tehát elvitték őket hozzátartozóik és mi e döbbent lelkiállapot­ ban nem sokáig lehettünk, mert a Medves-hegység felől óriási zajjal, ko­ csizörgéssel, hangos beszéddel közeledtek a felszabadító csapatok. 1945. 33 �új év a szó valódi értelmében. A z országnak csak fele része szabadult fel. Mi tehát a Debrecenben már megalakult Debreceni Ideiglenes Kormány és kommunista pártunk jelszavai szerint kezdtünk mozogni. Kezdetben ez abból állt, hogy eltemettük a hegyekben elesett román katonákat, tizenöt­ húsz főt. A z abroncsospusztai véres események nyomára Valesek Józsi bá­ csi holttestének eltemetése emlékeztetett, különösen engem, mert ő volt az, aki engem is személyesen hívott partizánnak a fenti helyre. A halottak eltakarítása során feladatunk volt az utak-hidak megjaví­ tásához való munkások, parasztok megszervezése. Közben a legfontosabb feladat volt számunkra a helyi pártszervezet megalakítása. Megkezdtük a szervezést, de csak öt fő jött össze, a többi még várt, mert az ágyúk a Karancs-hegységen túli irányból még dörögtek, s többen féltek attól, hogy egy-két napra a harcvonal ingadozása még lehetséges lehet. Mi ezzel nem törődtünk már és a salgói pártszervezet (itt hamarabb megalakult) kül­ döttei jelenlétében létrehoztuk és kimondtuk az M K P létrejöttét, s meg­ alakult a pártszervezet. Kézbe vettük a község irányítását és lassan az élet kezdett megindulni. SOMOSKŐI JÓZSEF Tudtam, illetve sejtettem, hogy volt a gyárban néhány kommunista mun­ kás, akikről az ember akarva-akaratlanul tudta, hogy a párt illegális szer­ vezetének tagjai, de legalábbis föld alatti kommunista pártmunkát vé­ geznek. Ezek közé tartozott Alics János, Teleki János, Kovács István, Hajek Rezső, Brabecz (a keresztnevét elfelejtettem) és mások. Tiszte­ lettel, sőt szeretettel néztem ezekre az emberekre a háború alatt, egy tisz­ tességesebb jövő világ meggyőződéses híveit láttam bennük, és remény­ kedtem, hogy megérem ezt a jövőt. Ő szintén megvallom, hogy a kommu­ nista munkásokat abban a korban nem tartottam a szó mindennapi értelmében közönséges embereknek. Akkoriban ugyan még nem ismer­ tem Sztálinnak azt a híres, mai fejemmel egyébként korántsem osztott véleményét, hogy ,,mi kommunisták más fából faragott, különös em­ berek vagyunk” , de valójában valahogy így vélekedtem a kommunista munkásokról, noha a neveltetésem inkább afféle „baloldali szocdem” szemléletnek felelt meg inkább. Lényegében idealizáltam őket, mint ahogy a munkásmozgalmat is olyasminek láttam, amely mentes az emberi gyen­ geségtől, a mozgalom hordozóit gyarlóságoktól megtisztultnak, a többség jólétéért és szabadságáért önfeláldozó módon küzdő harcosoknak láttam. Külön szeretnék megemlékezni Hajek Rezsőről, az én hallatlanul de­ rék Rudi barátomról. Hajek Rezső a faesztergályos-műhely vezetője volt. A kiváló szakmunkás és ugyanakkor a kemény tartású, büszke munkás­ ember típusa volt. Nálam jóval idősebb, ennek ellenére a háború alatt igen jó viszonyban voltunk. Kommunista meggyőződését a háború alatt sem titkolta. V olt is bizonyos aggodalma, hogy az utolsó pillanatban el­ hurcolják. Szerencsére nem így történt. Hangadó szerepet játszott az üveg­ gyárban a felszabadulás után, ha jól emlékszem, ő volt az első übtitkár, vagy szakszervezeti titkár. Sajnos, az egyik üzemi bizottsági ülés közben, valamennyiünk szemeláttára, 1945. május közepén, szívroham 34 �következtében meghalt. A vállalatra nézve súlyos csapás volt ez, mert hig­ gadt, megfontolt magatartása csillapítóan hatott az izgágákra, abban a zavaros, kezdeti időben. Restellem, hogy a drámai eseményeket, a magyar történelem várvavárt nagy fordulatát nem tudom tárgyilagosan, a kívülálló higgadt szenvtelenségével és személytelenségével közel négy évtized elmúltával sem szemlélni, vagy elmondani, minduntalan beleszövöm a magam személyes élményét, látásmódját. Dehát talán senki sem képes arra, hogy kikap­ csolja önmagát és mintegy a világűrből jött lény módján számoljon be a dolgokról, történésekről, folyamatokról, amelyek körülötte, vele zaj­ lottak és amelyek annyi várakozást, reményt, feszültséget, oldódást, és ugyanakkor újabb, más jellegű feszültséget keltettek mindannyiunkban. 1944. április 11-én bevonultam, először Egerbe, majd Miskolcra ke­ rültem és 1944 júliusában a galíciai frontra vittek. A z 1944. évi nyári visszavonulásban a munkaszolgálatos alakulatom „részt vett” , olyan han­ gulatban, amelyet a maga vészterhességében, eszeveszett iszonyatával ta­ lán csak az emberiség legnagyobbjai, egy Dante Alighieri, Shakespeare, Goethe, Tolsztoj, Balsac tudott volna hihető módon leírni. A századom, mielőtt a frontra vittek benünket, Miskolcon, a Tiszai rendező pálya­ udvaron végzett romeltakarítási munka során végignézte kb. 250 000 magyar zsidó deportálását, mert az erdélyiek kivételével mindet ezen a vonalon szállították Auschwitzba, a megsemmisítő táborba. A legtöbbünk szülei, testvérei, gyerekei, feleségei, rajta voltak ezeken a rémvonatokon. Nehéz a maga teljességében és ördögi vonásaival ezeknek a „szállítmá­ nyoknak” a körülményeit a mai olvasó számára egyáltalán érzékelhető­ vé tenni. 1944. április 11. és december 25. között tehát nem voltam Tarjánban, így az ezen időszakban történteknek tanúja nem lehettem. Ter­ mészetesen, a hazajövetelem után, hamar értesültem mindarról, ami a városban végbement a felszabadulás pillanatáig. Kisterenyén, ahol kéthárom napig tartózkodtam, hogy bevárjam a németek kiverését Salgótar­ jánból, egy magas rangú, szovjet tiszt közölte velem és a munkaszolgálat­ ból megszökött bajtársammal, Kürschner Ferenccel, hogy karácsony este a Vörös Hadsereg bevonult Salgótarjánba. - „Igyi domoj” - mondta ne­ künk az a tiszt, „Gorod Salgótarján szvabodno” , és három kupicába pá­ linkát töltött, éltette az új debreceni kormányt, a magyar demokráciát és a magyar szabadságot. A debreceni kormány megalakulásáról tőle ér­ tesültünk. Mezítláb, tetvesen, de lelkesen, így értem el a gyárkaput, kora délelőtt, ahogy azt előzőleg megemlítettem. A kapuban éppen Alics Jani álldogált. Már említettem, hogy őt jól ismertem, hiszen a fazekas­ kemencén dolgozott és a nézeteit előttem sohasem titkolta. Jermendi főmérnök döbbenten nézett rám, meghívott mindjárt ebédelni, de kérte, hogyha tetves vagyok, előzőleg mosakodjam meg. A holmijaimat ugyan­ csak tüstént átadták, de előzőleg alaposan lecsutakolták. A felszabadulá­ som így kezdődött, de többé-kevésbé az ország egész népét „lecsutakolta” a történelem. TATÁR IST V Á N 35 �TÖRTÉNELMI FIGYELŐ M. KISS SA N D O R -V IT Á N Y I IVÁN: A Magyar Diákok Szabadságfrontja M. Kiss Sándor és Vitányi Iván igénytelen külsejű könyvét az Antifasiszta Ifjúsági Emlékmű Szervezőbizottság, tehát egy „nem hivatásos kiadó” jelen­ tette meg még 1983 végén. Különösebb visszhangra ennek megfelelően nem­ igen talált; folyóirataink közül talán egy sem recenzálta. Kár pedig, mert a II. világháború alatti magyar ellenállási mozgalom eddig jórészt ismeretlen vonulatát dokumentáló empirikus anyag, s a tényfeltáró fejezetekhez csatla­ kozó teoretikus fejtegetések okán egyaránt megérdemelte volna. A Magyar Diákok Szabadságfrontja hét diákellenállási csoport közös szer­ vezete volt, amely hivatalosan 1944. november 7-én, ténylegesen pedig 1944 októberében alakult meg. E hét diákellenállási szervezet közül a szerzők néggyel foglalkoznak részletesebben. A Nemzeti Ellenállás Diákmozgalma 1944 nyarán szerveződött meg a fel­ oszlatott Győrffy-kollégium diákjaiból. Gyakorlatilag a békepárt diákszek­ ciójaként működött, amelyet az akkori KISZ irányított. Vezetője Hegedüs András volt. A szervezet 1944 októberéig főleg propagandatevékenységet fej­ tett ki. Ezt követően egy-két demonstratív fegyveres akciót is végrehajtott. E lényegében kommunista csoporttal szorosan együttműködött a Szűcs Ferenc vezette Parasztfőiskolások Közössége. Ennek bázisát a korábban G yőrffy pro­ fesszor körül tömörült parasztfőiskolások alkották. A két szervezet közösen adta ki 1944 augusztusától a Szabad Diákfront című illegális lapot, amely a németek elleni fegyveres ellenállásra szólított fel. A Szabad. Elet Diákmozgalom 1944 júliusában jött létre Fitos Vilmos irá­ nyításával. A csoport bázisa a rendszer hivatalos diákszervezetén, a Turulon belül még a harmincas években kialakult ellenzéki mozgalom volt, amelyet Fitos korábban a Diákegység Mozgalom keretein belül igyekezett egységes mederbe terelni és összetartani. A Szabad Élet Diákmozgalom ideológiai pro­ filja ennek megfelelően sokszínűbb és ellentmondásosabb volt, mint a győrffysta szervezeteké. Tény viszont, hogy a legtekintélyesebb szervezeti bázissal és az egyetemisták között a legnagyobb befolyással ők rendelkeztek. Továbbá az is, hogy bátran vállalták az antifasiszta és németellens harcot. S az adott hely­ zetben - állapítják meg a szerzők is - ez volt a legfontosabb. Lapjuk, a Szabad Elet mintegy 1000 példányban jelent meg, röpcéduláik pedig alkalmanként a több ezres példányszámot is elérték. Emellett külön katonai akciócsoporttal is rendelkeztek, amely októbertől nagy szerepet játszott a különböző fegyveres ellenállási csoportok szervezésében. A Demokrata Diákfront a nyilas hatalomátvétel után alakult meg Zimányi Tibor vezetésével. Korábban a Fitos-féle Szabad Élet Diákmozgalom katonai csoportján belül működtek. Több sikeres fegyverszerzési akciót hajtottak végre. Többek között a Fehér Lajos vezette kommunista ellenállási csoportokat is ez a diákszervezet látta el robbanóanyagokkal és fegyverekkel. 36 �A Magyar Diákok Szabadságfrontja, amelynek a fentiek mellett még a Technikusok Demokrata Frontja, a Demokrata Ifjúság és a Protestáns és Ka­ tolikus Egyházak Demokrata Ifjúsága nevű csoportok is alapító szervezetei voltak, 1944. december 12-ig működött. A nyilas elhárítás ekkor több veze­ tőjét letartóztatta, aminek következtében a szervezetszerű munka a további­ akban lehetetlenné vált. A diákellenállás novemberben megszervezett fegyveres alakulatai, az ún. Görgey és Táncsics zászlóaljak azonban megmaradtak, s a szovjet csapatok megérkezéséig központi irányítás nélkül folytatták az anti­ fasiszta harcot. Röviden összefoglalva ennyi a kötet tényszerű, adatfeltáró hozadéka. Az empirikus fejezeteket kiegészítő elméleti igényű fejtegetések arra a jól ismert kérdésre kívánnak választ adni, hogy valóban Hitler „utolsó csatlósa” volt-e Magyarország? Másként fogalmazva: vajon azért nem volt Magyarországon komoly, tömegeket magával ragadó és fegyveres felkelésben kicsúcsosodó ellen­ állási mozgalom, mert a magyar fasiszta nép volt, vagy pedig egyéb okok kö­ vetkeztében? A szerzők szerint - s általánosan elfogadott álláspontnak ma már ez te­ kinthető - Magyarország nem volt a náci Németország „utolsó csatlósa” , s a magyar nép többsége ugyanúgy szembenállt a fasizmussal, mint Európa más népei. Az ellenállási mozgalom kétségtelen erőtlensége más okokkal magyará­ zandó. A szerzők több determináló tényezőre hívják fel a figyelmet, amelyek közül megítélésünk szerint legfontosabbnak a Horthy-rendszer belpolitikai be­ rendezkedése és háború alatti politikája s ezzel összefüggésben az ország szu­ verenitásának kései megszűnése tekinthető. Erős antifasiszta ellenállási mozgalomhoz mindenütt két dolog kellett: egy­ részt német megszállás, vagy fasiszta Quisling-kormány, másrészt ütőképes bal­ oldali erő. Amint ez ismeretes, Magyarország 1944 tavaszáig nemcsak meg­ őrizte szuverenitását, hanem úgy őrizte meg, hogy a parlament és a többpárt­ rendszer is fennmaradtak. A negyvenes években, amikorra Angliától és Svéd­ országtól eltekintve immár Európa szinte minden országában totalitariánus vagy tisztán autoritatív politikai rendszerek alakultak ki, ez meglehetősen kivé­ teles jelenségnek számított, amit a baloldal is pozitívumként könyvelt el. A harmincas és negyvenes években Magyarország és a térség belpolitikai alterna­ tívája ugyanis nem a demokrácia, vagy korlátozott parlamentarizmus, hanem a korlátozott parlamentarizmus, vagy totális diktatúra volt. Ehhez járult, hogy a horthysta vezetés egészen 1944 őszéig kapcsolatban tudott maradni az angol­ szász hatalmakkal. Mindezek a legális baloldalt lojalitásra, sőt a Kállay-kormánnyal való együttműködésre, s nem szembefordulásra ösztönözték. 1944. március 19-ig tehát fegyveres ellenállásra egyszerűen nem volt mód, mivel ez nem ellenállás, hanem teljesen fölösleges és értelmetlen polgárháború lett volna. A német megszállás után ez a helyzet bizonyos mértékig megváltozott, s aligha véletlen, hogy - mutatnak rá a szerzők - ezt követően meg is indult az ellenállás szervezése. Továbbra is reális lehetőségnek és legjobb megoldásnak látszott azonban a háborúból való kiugrás, s ezt csak a hivatalos vezetés hajt­ hatta végre. Tudjuk, s az akkori baloldal is tudta, hogy a kormányzó környe­ zete és a Lakatos-kormány kifejezetten erre törekedtek. Érthető hát, hogy az adott helyzetben elsősorban az ellenállás vezetői is ennek sikerén, s nem a fegyveres felkelés kirobbantásán munkálkodtak. Október 15. csúfos kudarccal végződött, ám ezért a magyar baloldal, az ellenállási mozgalom, vagy a ma­ gyar nép a legkevésbé tehető felelőssé. 37 �A nagyobb arányú ellenállás kifejlődését gátló tényezők közül utalnak még a szerzők a magyar baloldal viszonylagos gyengeségére, 1919-ig visszanyúló traumáira és hagyományos megosztottságára, továbbá a szovjet hadseregtől való félelemre és néhány egyéb körülményre. Egy fontos szempontról azonban mintha el feledkeztek volna. Nem írnak arról, hogy Németország és Magyarország között külpolitikai téren bizonyos mértékű érdekazonosság állt fenn. Jugoszlávia és Lengyelország, ahol a kelet-európai országok közül nagyarányú ellenállás bontakozott ki, Németország áldozatai voltak. A szerb és a lengyel nép nemzeti érdekei tehát feltétlen németellenességet diktáltak. Magyarország ezzel szemben Németország támogatásával realizálni tudta a trianoni béke­ szerződés revízióját, ami a két világháború közötti magyar külpolitika, sőt politika alfája és omegája volt. A magyar ellenállási mozgalom kései kibon­ takozásának és erőtlenségének úgy véljük, ez is igen fontos (ha nem legfonto­ sabb) oka volt. (Az Antifasiszta Ifjúsági Emlékmű Szervezőbizottsága, Bp. 1983.) ROMSICS IG N ÁC 38 �SZEPESI JÓ ZSE F Nincs annál szörnyűbb Bizony nincs annál szörnyűbb, naiv, nem sejti azt sem mint akkor halni meg, mért él, mi dolga van; mikor még lelke nem nyűg, mikor még minden úgy jó, a test alig beteg; ahogy van, nem vitás, mikor még szép a látás ifjú a vér és forró, és semmi sem kevés, és lenni még csodás; s a szívben zsenge hajtás mikor még célja nem volt, csupán a szenvedés; sem titka - senkivel... mikor még mindegy minden, Nincs annál szörnyűbb hóbort, az ember oktalan, mint akkor múlni el. K A R Á CSO N D I IMRE Pedig pedig kitapinthatóan itt a nyár egyre nagyobb mellekkel jönnek szembe a lányok itt a nyár lenyíratkoztak a rockénekesek megteltek a parkok ölebekkel és tinédzserekkel itt a nyár lenyiratkoztak a rockénekesek szexeinek a kutyák itt a nyár üvölt a heavy metali dönögnek az elektronikus dzsessz legyei itt a nyár feltalálva rég a kerozin űrhajók műholdak boeingok itt a nyár repülni kéne egyet valahogy egyenest valahogy bele a Napba 39 �V I T A K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTVÁN „...ami meghódításra vár, azt látványosan nem lehet megközelíteni” A költészet és a politika évszázados összetartozását valóban nem nehéz bi­ zonyítani. Még ha koronként más és más formában is, a költészettől sohasem volt teljesen idegen a politika világába tartozó jelenségek önálló lírai témák­ ként történő feldolgozása. Csakhogy a politika - világi és külsődleges jelenség lévén - éppoly' változékony, mint a valóság állapotai általában. Kezdetben fő­ ként a polisz típusú közösségre vonatkozó államszervezetet és -rendet jelen­ tette, s csak a későbbiekben vált jelentése önmagában is többoldalúvá. S azt sem nehéz kimutatni, hogy a politikai költészet akkor teljesedett ki leginkább, amikor a politika az állampolgári léttől elkülönült életet élt, s az állampol­ gároknak a legkevesebb lehetőségük volt a közügyek irányításában való rész­ vételre. Mert ahol az egyén - Hegel szóhasználatával élve - közvetlenül öszszefonódott az állami élet általánosságával, ott a szubjektív sajátosság és en­ nek privát partikularitása még nem szerezte meg jogait. Csak a politika önál­ lósodásával vált lehetővé, hogy az egyén szuverén módon éljen a mindenkori politika elfogadásának, bírálatának vagy elvetésének jogával. Másrészt ezen a szabadságon belül is felébredt a szubjektum önmagában való, magasabb rendű szabadságának szükséglete, amely azután igényt tartott arra, hogy ne csak a politikát megtestesítő államban, ne csak az adott erkölcs és törvényesség keretei között, hanem saját bensőjében is szabad legyen, amenynyiben a jót és az igazat önmagából, szubjektív tudása révén akarja a maga számára megteremteni és elismertetni. Nemcsak, s nem is elsősorban azért, mert az egyének - így maguk a költők is - távol akarták magukat tartani a társadalmi szerkezet érdek- és értéktagoltságára épülő, azt szervező és tudato­ sító erőcsoportok hatalmai harcától, hanem sokkal inkább azért, mert ha mégoly hihetetlennek tűnik is - a politikai cselekvés valódi alternatívái hiá­ nyoztak. S innen nézve kiderül, hogy a politikai költészet a maga sajátossá­ gaiban és következményeiben szorosan összekapcsolódik a konkrét politikai cse­ lekvések hiányával. Sőt úgy látszik, mintha éppen a tettek hiánya teremtette volna meg a szavak tettét. Ám ez a paradoxon - Alföldy Jenő állításaival el­ lentétben - egyrészt szűkebb, másrészt szélesebb területre vonatkozik. Mert ha igaz is az, hogy a politika demokratikus és nyilvános fórumai többnyire valóban tehermentesítik a lírikusokat, sohasem abban az értelemben, hogy működés­ módjaiknak elfogadása vagy elvetése többé ne lenne szubjektív választás kérdése. Előzmény: I. Alföldy Jenő K Ö L T É S Z E T ÉS PO L I T I K A N A P J A I N K B A N című vitaindítója (1984/5. szám); 2. Gyertyán Ervin A V I H A R M A D Á R - K A L I T K Á B A N : Héra Zoltán A TI SZ TA POLITIKUM ( 1984/6. szám) ; 3. Sík Csaba N A P L Ó J E G Y Z E T E K - A L F Ö L D Y JE N Ő C I K K É H E Z ; Petrőczi Éva É R TE, É R T E D , É R T Ü N K ! ; Tandori Dezső VE RS ÉS K Ö Z (1985/1. szám). 40 �Ellenkezőleg, a szavazó, a nyilvánosság előtt véleményt mondó magatartás mindig választáson alapul, még ha nem is jelenik meg versekben. És nem is kell, hogy költeményekben fejeződjék ki. A citoyen magatartás ugyanis a legköznapibb politikai, közéleti tevékenységek során épülhet ki. S éppen így mu­ tatkozik meg a legélesebben a citoyen és az individuális költői magatartás el­ válása. Míg a költői attitűd alapja - legáltalánosabb értelemben - az indivi­ dualitás önállósulása, elkülönülése, s ismérve az egyéniség, amely személyes­ ségében fogja össze az embernek a világhoz fűződő viszonyát, addig a citoyen magatartás és tevékenység - érdekformáló, érdekképviseleti és érdekérvényesítő sajátosságai révén - a társadalom minden területén s annak legkülönbözőbb válfajaiban érzékelhető. Meglehet, a vitaindító cikk szerzője számára elfogad­ hatatlan, ám filozófiai-szociológiai szempontból mégis szükséges egyértelműen kijelenteni: a citoyen magatartási valójában csak a citoyen közösségek magatar­ tásmódjaként jelenhet meg. Azaz nem egy vagy két ember tulajdonságaként, hanem a többség jellemzőjeként. Az alkotó szempontjából viszont elképzelhe­ tetlen az individualitás, s az imént említett elkülönülés hosszú időn át történő felfüggesztése. Mert ha József Attila, Kassák Lajos, Illyés Gyula vagy éppen Petri György tudatosan politizáló verseikben a citoyen szemléletmódot képvi­ selték is, ezzel egyszersmind a többség számára elérhetetlen politizálás lehetet­ lenségét nyilvánították ki. S bármily erősen és szükségszerűen fonódtak össze bennük az individuális és a citoyen tulajdonságok, bármily erőteljesnek érezzük is költeményeikben a „közéleti töltést” , mégiscsak a belülről vezéreltség volt számukra a legdön­ tőbb. Éppen ezért sokat árul el e tekintetben az, hogy a vállalt költői szere­ pek mennyire presztízsszempontúak? A tekintélyveszteség ugyanis - és ezt akár a politikai költészet egészére vonatkoztathatjuk - nem azért következett be, mert a „felszabadulás utáni évtizedekben jelentőssé nőtt költők (és nem­ csak költők, hanem epikusok és közírók is) megfelelő utánpótlás nélkül haltak meg, vagy hallgattak el”, még csak nem is azért, mert a közéletiség devalvá­ lódott, hanem sokkal inkább azért, mert időközben az olvasói közönség „nagykorúsodott” . Miután a politizálás - a kívánatos ideáltól némileg eltérő mó­ don - mindennapi életünk részévé vált, jóval több ismeretet és élményt sze­ rezhetünk a társadalmi nyilvánosság intézményes és intézmény nélküli fóruma­ iról, mint azoknak a költőknek a műveiből, akik a közéletiség szerepét ma­ gukra vállalták vagy vállalják. Ha nem is explicit módon, Alföldy Jenő írásá­ ban ezt mindvégig tagadja. Következtetései mintha azt a fikciót erősítenék, hogy a költők számára ab ovo adottak a politikának olyan tartományai, melyeket a lehető leghívebben kell „kifejezniük” ; hogy tehát a „nézőpont” és a belőle nyert kifejezőeszközök a maguk sajátos lehetőségeikkel egy az egyben a szo­ cialista citoyen formálódására hatnak. Á m annak, hogy ez a hatás tényleg érvényre jusson, az volna a feltétele, hogy azok a társadalmi folyamatok, melyekben a politizálás alternatívái rej­ lenek, újra anonimmá váljanak, és csak az alkotói magatartásnak és megnyilat­ kozásnak a citoyen közösségek magatartásától való különbözése módosíthas­ sa, artikulálja őket. Csakhogy ezt nincs jogunkban feltételezni, mert napjaink­ ban a közéleti demokrácia valóságos formái másfajta érvekkel szolgálnak. Még akkor is, ha tudjuk: a jelenlegi gyakorlat korántsem mentes ellentmondások­ tól. Ennek ellenére olyan előfeltételként kell elfogadnunk, amely ugyan ön­ magában nem cáfolja a politikai költészet szükségességét, de nem is teszi nél­ külözhetetlenné. Hiszen egyáltalán nem magától értetődő, miért van szükség 41 �politikai költészetre, ha a politizálásnak evilági, gyakorlati formái és módsze­ rei mindenki számára elérhető. A „tudatosan politizáló költészet” követelése a döntő ponton azzal a következménnyel jár, hogy a költőkre újra kívülről vezé­ relt szerepeket kényszerítenénk. Így a feltételezett hatás előírt volta által im­ már nem belülről vezérelt magatartás kilép lehetőségei köréből és kudarcot vall. Mert a mégoly tiszta politikum megjelenítése sem rendelkezhet önmagá­ ban azokkal az „iránymeghatározó” tényezőkkel, melyek elvezetnének a valódi politikai gyakorlathoz. Bárhogyan nézzük is, politikai költészet nem születhet megrendelésre. Poli­ tizáló versek ugyan íródhatnak, s magukban véve is értékesek lehetnek a cse­ lekvési alternatívák felismerésében-felismertetésében, de a politizálás paradig­ máiként mégsem foghatjuk fel őket. Ha belső felismerésekhez, iniciatívákhoz nem kapcsolódnak, nemcsak elméletileg és esztétikailag érvényes művek nem születhetnek soha, hanem éppen az, amit a politikai költészet akar - aminek paradox lényegére már utaltam - , annak lehetetlensége igazolódik. Csak a va­ lódi politikai cselekvések révén küzdhető le a „tiszta politikum” megjelenítésé­ nek elvont pozitivitása, s csak a belülről vezéreltség minden, a valóságot be­ szűkítő „pártos nézőponttal” való szembenállása által lehet igazából alkotó­ ként is politikusnak lenni. S ha a felszólító imperatívuszokat tartalmazó versek lehetnek is tettekre sarkallóak, értékük - egy valóságként megformált eszmei teljesség hordozójaként és alapjaként - a politizálás mindennapi gyakorlatá­ ban teljesedhet ki. A merő tiszta politikum megjelenítésével erre nincs lehe­ tőség, hiszen a politikai költészet értéke és funkciója csak abban állhat, ha nem pótszerként lép fel. Még ha tartalmat is adhat az elvont politikai viszony­ latok magában véve üres törvényszerűségének, hatása az egyéni tetteken múlik. Más oldalról viszont a politizáló verseknek napjainkban is megvan a szere­ pe a hamis szemléletmódok leleplezésében. Jelentőségük a politika önhelyesbítésének, önkorrekciójának megindulásával értékelhető igazán; azzal a megszorí­ tással, hogy a valóban tudatosan politizáló költők - a szűk értelmű „pártos nézőpont” bárminemű figyelembevétele nélkül - csak az emberi élet humá­ numával összefüggő jelenségek kifejezésére törekedhetnek. A politika irányí­ tóinak ezt is tudomásul kell venniük; mindenfajta apriorisztikus szükségszerű­ ség elfogadtatása vagy kizárólagossá tétele nélkül. Ami persze távolról sem jelentheti azt, hogy a politizáló költemények csupán a politika kritikájaként nyerhetik el sajátos funkciójukat. Mert azok a jelenségek, melyek az élet egyéb szféráiból sugároznak bele a műbe, s amelyek egyéb szférák mediátorain át sugároznak a befogadóra, végső soron, ha közvetetten is, kötve vannak a min­ denkori társadalmi gyakorlathoz. Ahogyan létezhet olyan költői magatartás is, amely értékválasztás alapján azonosul a politika által képviselt üggyel, ugyanúgy megőrizheti létjogosultsá­ gát az a lírikusi attitűd, amely bizonyos distanciával közelít a politika vilá­ gához. Mindezt azért is kell hangsúlyoznunk, mert a „szocialista társadalom iro­ dalmát nem pusztán az jellemzi, hogy a szocialista mozgalom vagy a szocia­ lizmust építő államiság irodalma, illetve, hogy teoretikusan kikövetkeztetett formai, módszertani, tematikai kötelmeket és igényeket példázó irodalom. Nem a szocialista voltukat látványosan igazoló publicisztikus, illusztratív mű­ vekkel, műfajokkal, műrétegekkel határozza meg önmagát és öntudatát, hanem mindenekelőtt irodalomvoltának, esztétikai lehetőségeinek a teljességével”. (Szili József). Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, a költészet és a politika viszo­ nyát sem érthetjük meg. 42 �P E T ŐCZ ANDRÁS Az irodalom/költészet művészete Bár hazai folyóiratstruktúránk ennek nem látványos bizonyítéka, mégis, ma már mindenki számára egyértelmű: irodalmunk pluralistává vált. No, ez így meglehetősen csúnyán hangzik, fogalmazzunk tehát másképp, magyarosabban: ma stílusok, irányzatok egymásmelletiségéről beszélhetünk. Jelenkori prózánk­ ban például egyszerre van jelen Balázs József és Esterházy Péter, vagy érez­ hetően másképp fogalmazza meg mondandóját Czakó Gábor, mint a Csepregen élő Molnár Miklós, aki felfogásában inkább a párizsi Magyar Műhely vonzáskörébe tartozik. A költészetben - a prózához képest néhány évi lema­ radással - ez a folyamat napjainkban vált egyértelművé: különösen a JAKfüzetekben megjelent VER/S/ZIÓK tette világossá azt, hogy bekövetkezett a stíluspolarizáció, a költészet jövőjét másképpen és másképpen elképzelő költők lépnek fel egyre határozottabban, nemritkán csoportba szerveződve, önmaguk és irányzatosságuk tudatosításának igényével. A sokféleség - természetesen - a politika, a „társadalmi elkötelezettség” meglétét is jelenti, egyes alkotóknál. A - hadd fogalmazzak ilyen egyszerűen - politizáló költészet napjainkban is - változatlanul - meglehetősen erős, sőt, annak bizonyos területe egyre erősödik. Én magam - nyilván a Figyelmes O l­ vasóhoz hasonlóan - ismerek jó néhány folyóiratot, rendszeres vagy alkalmi ki­ adványt, melyekben pro és kontra elkötelezetten jelenik meg a „társadalmi mondanivaló” , és ismerek költőket (Garai Gábor, Csoóri Sándor, Petri György), akiknek lírájában a közéletiség gyakori vendég, és ez csupán megállapítás, nem értékelés; hogy kinek ki a szimpatikusabb, illetve a „költőbb költő” azt most hadd bízzam az Időre, vagy ismét a Tisztelt Olvasó megítélésére. Mielőtt még - napjaink vitaszelleméhez igazodva - teljesen beletemetkeznék önnön monomániámba, egy vékonyka szálon kapcsolódnék Alföldy Jenő írá­ sához. Hiszen az író és a társadalomban élő ember szükségszerű „politizálásá­ nak” , „pártot vállalásának” tudatossága és mértéke valóban nem lehet közöm­ bös. Ahol minden és mindenki fehér, ott nem tűnik fel, hogy valami vagy va­ laki fehér, ahol mindenki fekete, ott senki sem néger, az állítással tehát, mi­ szerint mindenki „zoon politikon” , nem igazán tudok mit kezdeni, bár való­ színű igazságát belátom, annak ellenére, hogy hamisságára is lehetne érveket mondani. Vagyis: állításunkkal még nem mondtunk semmit. Az ember két lá­ bon járó lény: ez még nem jelenti azt, hogy mindenki fut, vagyis társadalmi jelenlétünk, „íróságunk” szempontjából valóban jellemző lehet önmagunk és művészetünk politizáltsága, illetve nem politizáltsága, a politika jelenléte a művekben, és a művek jelenléte a politikában, jellemző lehet, de nem kell, hogy jellemző legyen. Az ember két lábon jár, ez a mondat annyi, mint hogy „az ember társadalmi lény” , és a következtetés, hogy „tehát fut”, illetve „te­ hát politizál” igaz és hamis egyszerre, pontosabban semmitmondó, mint minden közhely. Az „aki nincs velünk, az ellenünk van” légkörében igaz lehetett az Alföldy-esszé elé tett lukácsi mottó, miszerint írás egyenlő pártot vállalás, hi­ szen egy ilyen légkörben nyilvánvaló ellenzékiségnek tűnhetett az „ige” nem 43 �elég lelkes propagálása is, de tudatosítani kéne már magunkban, hogy nem csupán ez az irodalom feladata. Egy egészséges társadalmi, politikai, irodalmi légkörben egy mű, egy író zseniális lehet anélkül, hogy minimálisan is érdek­ lődne a politika iránt. Persze, minden mű önnön korszakának és társadalmá­ nak egy-egy szeletét mutatja meg sajátos megvilágításban, ám ezzel még nem mondtam többet annál, hogy az ember két lábon jár, így kénytelen vagyok kimondani, hogy míg Csoórit politizáló költőnek tartom, addig Weörest nem, hogy egyértelműen létezik olyan költészet, amely nem politizál. (Ebben a pil­ lanatban úgy érzem felesleges dolgokat írok le, mindez számomra annyira egyértelmű, és mindenki számára az, úgy gondolom. Jó lenne, ha így lenne.) Félreértés ne essék: ha egy költő nem politizál, ez nem azt jelenti, hogy bár­ mivel is szembenáll, egyszerűen azt, hogy nem érdekli, nem ebben él, nem fog­ lalkoztatja, eszébe sem jut stb., stb., stb. Tandori Dezső, a mai magyar iroda­ lom egyik legnagyobb alakja, de aki azt állítja, hogy költészetében politizál, az hazudik. Valahol persze minden mindennel összefügg, én azonban az iro­ dalmat is - talán kissé szokatlan ezt hallani - művészetnek tartom és egy szonettben ugyanolyan értékeket vélek felfedezni, mint egy szonátában, különb­ séget tudok tehát tenni politikus és apolitikus irodalom között. V erlaine Őszi chanson című alkotása más csoportba tartozik ilyen szempontból, mint Ady A magyar ugaron című verse. Szonett és szonáta: ezek elsősorban művészeti ka­ tegóriák, mind az irodalomban, mind a zenében. A l'art pour l'art irodalma, és a közismerten kevésbé politikus nyugat-európai költészet a régmúltban és a közelmúltban is maradandó értékeket tudott produkálni, elsősorban emberi, művészi értelemben. Az író tehát nem szükségszerűen politizál akkor, ha ír. É s akkor sem, ha netán nem ír. Mindkettőnek még egyéb okai és eredményei is elképzelhetők. Közeledjünk önnön monomániánkhoz! Kiadói és folyóirat-struktúránk mint­ egy 34-35 éve változatlan: elöregedett, idejétmúlt. Ennek is köszönhetően az irodalom elvesztette frisseségét, korszerűtlen lett, közönségének száma csök­ kent. Más művészeti ágakkal ellentétben a költészet nem követte az idők vál­ tozásait: míg a képzőművészetben és a modern zenében (komoly?, könnyű?) sorra jelent meg a koncept, a pop, a mail, a minimal stb., addig az irodalom ezekről nem vett tudomást, pontosabban csupán néhány alkotó elszigetelt tu­ domásulvételéről beszélhetünk, köztük Tandori legújabb „Szép Ernő-költeményeit” én a nemrégiben felbukkant posztmodern kategóriába utalnám. A leg­ újabb, legfrissebb törekvések gyors megmutatkozása, nyilvánossághoz jutása nem következik be, így irodalmunkban látszólag minden változatlan. De en­ nek az is a következménye, hogy az idősebb generációk tájékozatlanok, nem ismerik a fiatalabbak „másságát", törekvéseit. Az újabb törekvések pedig nem tudnak a régi folyóiratok hasábjain artikulálódni, talajukat vesztik. Költészet és politika? Meggyőződésem, hogy a vitafelvetés inkább a struktúra jellegéből adódóan jogos, nem napjaink igénye ez. Pontosabb persze, ha így fogalmazok: nem kifejezetten az én igényem, amire jellemző, hogy a szerkesztőség jelzése nélkül, miszerint a vita létezik, és szívesen fogadnának tőlem, mint a legfia­ talabbak egyik képviselőjétől hozzászólást, megvallom, nem valószínű, hogy tollat „ragadok” . Gondolom, álláspontom már a fentiekből is körvonalazódni látszik. Nem ál­ lítom, hogy ez az álláspont feltétlenül másoké is, de a lehetőség erre kétségte­ lenül megvan. A mai fiatal költészet alapvetően két kihívással kell szembenéz­ zen: az egyik az ironikus önmagunk-helykeresés társadalmizáltsága és politi44 �záltsága, a másik az „úgynevezett avantgarde” . Sietek leszögezni: mindkét ka­ tegória hibás, ráadásul számtalan egyéb erővonal is létezik mai líránkban. Az átfedésekről nem is beszélek. Mégis ezt a kettőt tartom én a legjellemzőbb­ nek, mert egyre jobban úgy tűnik számomra, hogy a valóban korszerű, mo­ dern törekvések közül - minden látszat ellenére - ez a kettő nem egy irány­ ba visz, képviselői más-más korosztály, más-más időszak gyermekei, és - ugyan­ akkor - mindkettő járható út, hat egyik a másikra, színvonalas, szembenézés­ re késztet, mindkettő reális alternatíva, amennyiben egyik irányzat sem tart igényt „egyeduralomra” , úgy az igazi sokszínűség első két tartópillére lehet. Az első irányzat, a groteszk, a pátosz nélküli énlíra, az irónia a „költő” szere­ pét vizsgálja felül, úgy, hogy egyszersmind az egyén szerepét is nagyítólencse alá teszi. A bizonytalanság költészete ez, a vállrándításé, az „engem ez az egész hidegen hagy” elutasító gesztusáé. Fanyar nevetés ez, mégis átpolitizált, alapvetően társadalomközpontú. Társadalomközpontúnak nevezett ezt a költé­ szetet, mert a „minek vagyok én itt?” , „mi a francot akarok?” kérdéseit fogal­ mazza meg, és válaszaiban meglepően tudatosan az őt érintő környezetre irá­ nyítja a figyelmet. Az utóbbi évek legfontosabb vonulata ez, elsősorban a Fél korsó hiány nemzedékéé, Parti Nagy Lajos egyik jellemző költője a mai har­ mincasok közül, az idősebbektől Petri György előzményként mindenképp ide­ kapcsolható. Az „úgynevezett avantgarde” alatt érthetjük elsősorban a párizsi Magyar Műhely körét, az idősebbektől Tandori Dezsőt, Erdély Miklóst, a fiatalabbak közül a VER/S/ZIÓ K utolsó fejezetének szerzőit, Zalán Tibort és másokat, az olyan avantgarde szellemiségű alkotókat, mint Székely Ákost Szombathelyről, vagy Szombathy Bálintot Jugoszláviából. A vonulat meghatározása roppant ne­ héz, éppen annak sokféleségéből fakadóan. Akusztikus (Ladik Katalin) és vizu­ ális (Nagy Pál) költészet, automatikus-filozofikus szöveg (Erdély Miklós) és posztmodern „új érzelmesség” (Tandori Dezső), mindezek megtalálhatók eb­ ben a napjainkban megerősödő irányzatban, melyet (rosszul!) gyűjtőfogalom­ ként avantgardnak szoktak nevezni. Legyen inkább ,,úgynevezett qvantgarde” ez az egész, és vizsgáljuk meg, hogy a politika jelenléte szempontjából milyen általános jellemzői vannak ezen törekvéseknek. Meglepő eredményre jutunk: a „klasszikus” avantgarde irányzatokkal ellentétben, melyektől nem volt ide­ gen a politika felvállalása, a mai törekvések egyértelműen politikamentesek, kevésbé kifeléfordulók, a költészet szövetét és az egyént vizsgálják. Akár „új érzelmesek” , akár ironikusak ezek a szövegek, mindenképpen hangsúlyosan a nyelvvel és az ahhoz kapcsolható új médiumokkal (vizuális és akusztikus ele­ mek) foglalkoznak, mondandójuk szinte mindig elsősorban művészi és emberi, soha nem politikai. Erősödőben van a „nyelv mint művészeti közeg” felfogás, és ez a társadalmi szerepvállalás tagadását eredményezi. A vizuális költészet kissé kézműves jellegétől idegen a vátesz szerepe és a pátosz is. A politika kilép az irodalomból. Ebből a fajta irodalomból legalábbis eltű­ nőben van. A szépírók fellélegeznek: mesterségük, amely az utóbbi időben meglehetősen elhagyatottan tengett-lengett a társadalomtudományok és a művé­ szetek között, ismét bebocsátást nyert. Elsődlegesen művészet az irodalom, és így az annak legérzékenyebb gyermeke is, a líra, mely új kifejezési formákkal látszik gazdagodni. A költészet a művészeté, és nem a politika szolgálóleánya. 45 �K A SS A I-V É G H MIKLÓS Érdekeltségek konfliktusa A magyar sajtóéletben oly sajnálatosan gyakori személyes indítékon ala­ pozott vitamódszerre figyelmezve, pontosabban azt elkerülendő, idézem ide bevezetőül az alábbi passzust (A magyar nyelv értelmező szótára, VII. 513. o .): „vita fn vitát, vitája I. Két v. több személynek szóban v. írás­ ban érvek és ellenérvek felsorakoztatásával folytatott küzdelme vlmely kérdés eldöntésére, vmely álláspont kialakítására, lerögzítésére.” Különö­ sen fontosnak vélem ezt a hivatkozást akkor, amikor Alföldy Jenő egy korántsem kellemetes kérdéskörre hívja fel a figyelmet, ráadásul meg­ fontolásai is meglehetősen sajátszerűek ahhoz, hogy a kapcsolódások fontoltan-fontolatlanul hamis irányokba indázzanak, éretlen-ízetlen „gyü­ mölcshöz” juttassák az olvasót. Mindez persze végső soron a szerkesztőség, s szerzőként kinek-kinek hitbéli dolga; mondogatom hát következéskép­ pen csak csupán magamnak. Mert értő fül számára könnyed olvasmány ugyan Alföldy Jenő „dol­ gozata” , ám benne rejlik a rutiner szakírónak minden (számos) olyan gesz­ tusa, ami egy vitaindítónak szánt írásban nemes értelemben vett „csapda­ ként” fogható fel. Abból a feltevésből indulok tehát ki (jóllehet, a szer­ zőt személyesen nem, írásait azonban annál tüzetesebben ismerem), hogy Alföldy egy (akárha csak önmagával egyeztetett) feladványt szerkesztett - látszólag önellenére is. Nos, már elöljáróban bevallom, hogy engem a vitaindítóban felvetett kérdések másféle összefüggésben, sorrendben és hangsúlyok szerint nyug­ talanítanak: egyetértéseim és replikáim ilyen módon nem igazodnak paralell formában Alföldy gondolatmenetéhez. Mindenekelőtt: az alapvető és címben is megfogalmazott gondot, hogy tudniillik költészet és politika között közvetlen kapcsolódás létezik akár összhang, akár disszonancia formájában - , lehetetlen eltagadnunk, hogy napjainkban a disszonancia, vagy a közvetlenség hiánya dominál, nehéz megcáfolnunk. Hasonlóan nehéz azonban elfogadnunk azt a sugalmazást is, miszerint e kettő meghatározottsági viszonyában bármikor is feltételezhető lehetne a felcserélhetőség elve és gyakorlata, kívánná az egyik, s engedné a másik a determináció jogkörét átvenni-átadni. (Bár az előbbiről, közvetett-közvetlen tények ismeretében nem vagyok meg­ győzve.) A feladatátvállalás kérdését pedig - történelmi vonatkozásban és napjainkra értelmezve egyaránt - differenciáltabban szükséges megköze­ lítenünk. A köztudatba valóban az a képlet ivódott, hogy Magyarországon egy olyan, századokon át konzerválódott társadalmi közegben, amelyben a politikát kisajátító szűk réteg - uralmi pozíciója folytán - arra kény­ szerítette a tömegeket és azok elit gondolkodóit, hogy kiszorítottságban éljék meg a társadalmi és nemzetsors konfliktusait, az irodalom vállalta fel a politikai tudatformálás, sőt nemegyszer a társadalomtudományos és filozófiai elméletalkotás hatáskörébe tartozó feladatokat is. Hogy az irodalomnak ezt a szerepét kevésbé illuzorikusan értékeljük, ahhoz iro46 �dalom (költészet) és politika mindenkori adott viszonyát szükséges át­ tekintenünk. Szabó Ervin például 1904-ben ezt mondja: „Valójában úgy áll a dolog, hogy a magyar szépirodalom jellege egészen a negyvenes évekig még nemzeti sem volt, nemhogy forradalmi lett volna (még ha forradalmin csupán a reformert értjük is). ( . . . ) De, ha akár a nemzeti­ ség eszméje, mint a magyar nyelvet beszélő nép egyenlősége és független­ sége, akár a nyugat politikai áramlatai kifejezésre jutottak volna is ezen kor költészetében, mi hatásuk lehetett volna? Hisz’ a magyar íróknak alig voltak olvasóik.” . A társadalmi közhatásra tekintő, kemény, némely rész­ leteiben cáfolatot igénylő, de lényegét illetően valós megállapítás ez. Tár­ sítsuk mellé Hatvany Lajos 1911-ben lejegyzett sorait: „ A z irodalompolitika a XIX. század szülötte, s az arisztokrata művészetnek a demok­ ratával, a tömeggel szembekerüléséből származott... Pedig a közönséggel bánni kell tudni, nem ugyan a művészi munkán esett engedményekkel, hanem épp ellenkezőleg, a tiszta, engedmény nélküli munka produkciója céljából... A z olyan művész, aki csak művészi kötelességének tett eleget, s a művészet politikai kötelességét elmulasztotta emberi gyöngeségek mi­ att, súlyosan vétkezik a saját tehetsége ellen, melynek megtermékenyítő hatását törüli ki a művészet történetéből.” A politikai hatás mint társa­ dalmi hatás kerül hát itt szóba. Belső inspirációból fakadó befolyásoló szándékként, s nem a politikai intézményrendszer általi befolyásoltság­ ként. D e akár a legtudatosabb politikai befolyásolás alaptétele is tűrő­ képesnek minősíthető, akárha Lenin 1905-ben a párt szervezete és a pár­ tos irodalom tárgyában írt munkájának idevonatkozó kitétele szerint is: „N em vitás, az irodalmi munka tűri a legkevésbé, hogy gépiesen uni­ formizálják, nivellálják, hogy a többség uralkodjon a kisebbségen. Nem vitás, hogy itt feltétlenül nagyobb teret kell engedni az egyéni kezde­ ményezésnek, az egyéni hajlamoknak, teret kell engedni a gondolatnak és fantáziának, a formának és a tartalomnak.” Ami gondolatsor persze így folytatódik: „E z mind vitathatatlan, de mindez csak azt bizonyítja, hogy a proletariátus pártmunkájának irodalmi részét nem lehet sablonosan azo­ nosítani a proletariátus pártmunkájának más részeivel.". Azaz (értelme­ zésem szerint: K V M ) „külügy” és „belügy” dialektikus, s nem mecha­ nikus-drasztikus viszonyaként értelmeződik politika és irodalom kapcso­ lata. Am it persze a legkevésbé sem konzekvensen valósított meg az el­ múlt évtizedek gyakorlata. * Politika és költészet ilyen módon tehát soha „egymást szem elől nem veszíti” , sőt mondhatni különös figyelemmel vannak egymást iránt. Miért akkor mégis, hogy egy tudományos alaposságú áttekintő vizsgálat öszszegző tanulmánya is csak azt a tényt erősítheti meg, hogy az utóbbi időben csökkent az irodalom közvetlen átpolitizáltsága, direkt közéletisége, hogy a művészet sajátos visszatükrözési módjának megfelelő eszközö­ ket keres, minek jóvoltából felszabadul a művészet, s a közvetlen való­ ságismeretet nyújtó műfajok veszik át a korábban a költészet által váll­ ra emelt vállalkozásokat? Ezen belül is milyen eredőkre vezessük vissza, hogy háttérbe szorult az ún. közéleti költészet? Nyilván nem térhetünk ki a visszautalás elől, mely szerint a felszaba­ dulást követő (nem röpke) időszak egészségtelen politikai gyakorlata olyan, szinte már abszurd, követelményeket támasztott az irodalommal szemben, 47 �amely - ritka tisztes kivételektől eltekintve csak lehangoló eredménye­ ket szülhetett. A z ötvenes évek kincstári költészete ugyan homályba me­ rült, e köd azonban nem fedi el azt a közfelfogásra gyakorolt hatást, ami­ nek okán máig is fanyalgó gyanakvás kíséri az úgynevezett közéleti köl­ tészetet, illetve annak mégoly rangos művelőit. Ami viszont azért nem indokolható egyértelműen, mert a hatvanas években viszont politika és irodalom harmonizálásának következtében olyan költőnemzedék, (s nem csupán költőké) lépett színre, amely alkotói és magánéleti-közéleti minő­ ségében, opuszai által egyaránt a politikával való meggyőződéses azono­ sulásra utalt, élményadó erővel kutatta, s tárta fel a „jelenidőt” jel­ lemző alapvető érdekeket és értékeket. Szinte a szónak szoros értelmében véve keltvén ezáltal egybehangzó (előadók különféle szintjeire is utalván: demonstratív) lelkesültséget. Ma e nemzedék reprezentánsai többek közt így vélekednek: „ . . . az olyan vers, amely közvetlenül az értelemhez vagy az érzelemhez szól, ma­ napság nemcsak hogy nem divat, hanem egyenesen a primitívség, a fan­ táziátlanság, a költőietlenség gyanújába kerül.” , „ . . . arra a közéletiségre, amit mi - rendszeresen vagy olykor-olykor - művelünk, nincs igazán szükség. Legfeljebb annyira - vagy még annyira sincs szükség rá, mint a belterjes, egymás lelkéből szemelgetö lírára, amely egyébként érthe­ tően foglalta el az uralkodó helyet költészetünkben.” . Hogyan is őröltek hát az idő malmai, ha nem vitatjuk el Mezei András és Garai Gábor itt idézett (és többek mások itt nem citált) megállapításainak igazságát? * A zt hiszem, ismételten hivatkoznom kell a már korábban többször em­ lített közhatás jelenlétére, illetve hiányára, figyelembevételére vagy fi­ gyelmen kívül hagyására; ennek kapcsán pedig a már egyszer rangos oknál fogva elfogadható érvényűnek tekintett tanulmányra. E tanulmányból elsősorban az érdemleges itt és most, hogy tudniil­ lik megállapítja: a mai magyar társadalom politikai kultúrája és tudatos­ sága korántsem megnyugtató, s ez nem a politikai ismeretek, hanem a po­ litika presztízsének félreértelmezésében mutatható ki. Úgy tudniillik, hogy a mindennapi ember megítélése szerint minél távolabb esik valamely szer­ vezet, funkció, személy a napi gyakorlattól, annál inkább tulajdonít an­ nak politikai jelentőséget, s ruház fel politikai jelleggel olyan foglalko­ zást is, amelynek valójában ahhoz vajmi kevés köze van. Ha ezt igaznak, (s tapasztalásom szerint igaznak) fogadom el, akkor egyúttal azt is megállapítom, hogy az egyszeri olvasó számára az előbb említettek szerint a költő egyben politikai szerepkörrel is bír; mivel pedig maga Alföldy Jenő sem állít mást, mint hogy egy tevékeny közéletiség­ re ténylegesen mozgósító demokratizálódási folyamat részesei vagyunk, mely a költészetre is inspiratív erővel hat - a közéleti költészet „hanyat­ lásának” okaként nem nevezhetjük meg sem a politikát, sem a befogadó (sőt, túlhangsúlyozva így is mondhatnám: várakozó) közeget. A z elsőt - a politikát - , az irodalomhoz való viszonyát, természetét és törekvéseit elfogadottan adottnak tekintve, szükségtelennek tartom elem­ zés tárgyává tenni. Szükséges azonban tekintetbe venni a befogadó közeget, az adott társadalmi viszonyok között adott művel szembetalálkozó ol­ vasó „várakozásait” . Ami ugyanis az előzőekben a mindennapi ember po­ 48 �litikához való viszonyaként félemlítődött, korántsem önmagáért történt, sokkal inkább tisztázandó szerző és olvasó felelősségét. Egyik oldalon ugyanis feltételeződik az állampolgárnak az a törekvé­ se, hogy tevékeny részese legyen a társadalmi folyamatok (ilyen-olyan nagyságrendben történő) alakításának, s jelen tudatállapotának megfelelő­ en politikai tájékoztató-orientáló jelleget tulajdonít a költőnek, a költé­ szetnek, az irodalomnak. Korábbi tapasztalataira hivatkozva, vagy tájé­ kozatlanul jóhiszeműen. Ide azonban be kell iktatnunk Roman lngardennek egy figyelmet érdemlő fejtegetését, miszerint az olvasó „az irodalmi műalkotást gyakran csak külső ösztönzőként használja, mely érzelmeket és egyéb általa értékesnek tartott pszichikai állapotokat vált ki belőle, s a műalkotást épp csak annyira engedi érvényesülni, hogy megtehesse neki ezt a szolgálatot. ( . . . ) Valójában azonban nem saját értékei miatt ér­ tékeli, mert azokat ilyen beállítottság mellett be sem tudja fogadni, sőt a szubjektív érzések sokasága el is fedi őket. Csupán értékesnek ítéli a műalkotást, mert az eszköz arra, hogy kiváltsa a számára kellemes élmé­ nyeket.” Látszólag ellentmond ez annak, amit korábban a költészet közhasznú­ sága, közéletisége, politikussága okán szóba hoztunk. Valójában azonban élesen utal a költészet nagyon is közvetlen felelősségére. Kétségkívül iga­ zat kell adnunk A lfödy Jenőnek abban, hogy a szocializmus irodalma részben az irodalom kiemelkedő személyiségeinek viszonylagos tartózko­ dása, részben az „árnyékukban” felnőtt nemzedékek ilyen sajátszerű nevelődésének okán - „nem futotta ki” adottságait, képességeit. Igaz ugyan­ akkor az is, hogy a személyiség legbensőbb rendjét-rendezetlenségét óha­ tatlanul „kiadásra kényszerítő” líra helyett, a külső vagy belső rend­ rendezetlenség állapotának közvetlenül szerzőre visszautaló kodifikáló líra helyett költőink java része a veszélytelenebb utat választotta - elmozdul­ va (alkotói tevékenységét értve itt) a személytelenebb műfajok, az igen gyakran önmagába kacsolódó „lelki szemelgetés” irányába tolódott el egye­ di esetekben a nézetek és fórumok szélsőségei felé. Bármily átgondolt és elmélyülten megalapozott tehát Alföldy Jenő okfejtése a „kisembert” , „költőt” , s a társadalom egyéb tagjait illető „zoon politikon” -lényeget illetően, a közéleti költészet most és itt jelenvaló vál­ ságával összefüggő gondjaink feloldani kész szándék igénye szerint vál­ tozatlanul nem látunk más lehetőséget, minthogy egyfelől a mai magyar költészetnek arra a sajátosságára hivatkozni, ami belső szándék szerint „szemelgetőnek” , külső hatást tekintve (a Lukács által tételezett) „tendenciózusság” -nak nevezhető - jobb híján. Végkifejlete pedig ennek az, hogy mivel az átlagolvasó tájékozottságának kivételezett forrása a tö­ megkommunikáció, s a költészet politikailag számottevő szerepét törté­ neti alapokon is számottevőnek tekintő „mai elit” is hasonlóan eligazo­ dásra induló szándékkal veszi figyelembe az irodalmat (költői munká­ kat), jobbára vagy a Garai által „szemelgetőnek” , vagy a Lukács György által „tendenciózusnak” nevezett valóság-visszavetítéssel találja szemben magát. Rendkívül elgondolkodtató tehát az előzőek ismeretében, miért te­ kinti, (s nem csupán) Garai Gábor ezt a helyzetet olyan természetsze­ rűnek (keserű hangsúllyal megerősítve), amit jellemzően így vél helytálló­ nak: „érthetően” . 49 �MŰHELY Egy harmadik vörösesszőkéhez Zalán Tibor verse elé Apollinaire 1918-ban, halálának évében írja meg egyik legszebb versét az Egy szép vörösesszőkéhez címűt. A vers a költő „irodalmi végrendeleteként” is felfogható. Túl van már két fejműtéten, jól ismeri a kloroformrészegség másnaposságát. Zseniális rá- és beleérző képessége mellett - talán a barátság okán is - megírt már egy-két marhaságot is Braque-ról, Picassóról, Picabiáról, a kubizmusról és Henri Rousseau-ról. Ha még nem is megfontolt - ahogy ver­ sében írja már korántsem az a régi „bohóc” , aki fehér ingre fekete olajjal festett csokornyakkendővel jelenik meg egy polgári vacsorán. Valóban: mind­ azt tudja már „az újról, s régiről, amit ezekről így egy ember egymagában tudhat” . Mégsem minden befejezett még. Továbbra is a Kaland és a Rend teremtheti meg számára - és csak, csakis így együtt, egy időben - az egyetlen közeget, amelyben vergődnie már nem szükséges, de autonóm életet élnie lehetséges. Az „értünk zajló harc” két - mustárgáztól csípős - lövedéke kö­ zött, abban a pillanatban, amikor a korábbi ellenségek ugyanabból a forrás­ ból merítik ivóvizüket - könnyűnek tűnik elítélni a „hagyomány, s a lele­ mény hosszú vad vitáját” . Pedig éppen ezeknek a vitáknak volt korábban ugyanő - egyszerre gyermekded és zseniális - provokátora. Ekkor, egy vi­ lágháborús fejseb birtokosának a Kaland már nem hadjárat, és különösen nem a Rend ellen való. Ekkor - az izmusok egyik megharcolt szünetében a meg- és túlélt Kalandot már szolgálni is lehet. Szolgálják is sokan: min­ dig egy (a) Rend ellenében. Költőkről van szó - ne feledjük - : művészekről, nem politikusokról. „Nem ellenetek harcolunk mi / Csak az óriási, s furcsa birtokokra vágyunk” - írja Radnóti fordításában a francia költő. Kalandra készen szolgálni a bir­ tokot csak az képes, ki ura is a Kalandnak. Ne feledjük: költőkről, művészek­ ről van szó - nem politikusokról. „Nevessetek hát rajtam emberek” - írja, ugyancsak a francia. De hát kinek van kedve nevetni akkor, amikor az óriási furcsa - de tudjuk, hogy öröklött! - birtokokon valóban „virágzó rejtelem hajlong” az új értékek új kalandorai felé. A rejtelem már nem csupán a beavatottaké: „új tüzek” , „ezernyi súly­ talan lebegő látomás” , „eleddig nem látott színek” lobognak ott, ahol addig legfeljebb az „Isten szájához hasonló száj” volt „maga a Rend” . Legyetek elnézőek, ha minket - „akik ápolják és folytatják e rendet” összemértek (kiemelés tőlem - Kápéjé). A „jóság tájai” így és itt kutathatók. Fontos - mindenkor fontos - vers az Egy szép vörösesszőkéhez, mert könynyedén és gátlástalanul, mert Erasmus győztesének lelkiállapotában nyújt békejobbot a legyőzöttnek. A költő, győztesként és örökösként, az örökbehagyók és a legyőzöttek helyett, az ő nevükben is tisztességgel fogalmazza meg min­ den korra érvényes „ars poeticáját” . 50 �Nem véletlen tehát, hogy Zalán Tibor Egy másik vörösesszőkéhez című versét Apollinaire-remineszcenciával kezdi. Számára a vörösesszőke szépségé­ nek már nincs különösebb jelentősége, de a neki ajánlott vers élesre töltött gondolatait a két legsúlyosabb Apollinaire-sor erős oszlopai közé ékeli. A mindenkori „kalandorok” szemei előtt szöknek - szökjenek! - „parázna fénybe” ezek a függőleges betűsorok. Felesleges kitérni arra, hogy Zalán - számos korosztályos társával együtt újra kénytelen élni „A Kaland és a Rend pörpatvarát” . Nincs korosztály, amely - és nincs autonóm költő, aki - ha erős, minden időkben ne erre kényszerült volna. Budapesten vagyunk már, illetve Budapestországban. Ahogy egy másik versében írja az éppen, és már harmincéves magyar költő: egy zalántiborongós, marcipánból égetett Európában. Örökségünk a „vad temetkezési zene” , az andrássyút (így, egybeírva), az ezüstös szabadság repülőgépszaga. A Kaland és a Rend számunkra sohasem hordoz csak pusztán esztétikai értékeket. A Kaland és a Rend számunkra mindig mozgás és lehetőség: kalandokra és rend­ re utasítanak; többnyire: a kaland Rendre, a Rend kalandra. Számunkra a Kaland és a Rend csak a legritkábban a „magas esztétika” szolgája. A Kaland során felfedezhető óriási és furcsa birtokok határait nálunk, és számunkra leg­ többször - és nagyon sokszor - a vasúti sínek és a tarkólövések jelzik. Kép­ letesen szólva, természetesen. A Kalandhoz és a Rendhez, a Kaland és a Rend felé bennünket nem az esztétika jelzőtáblái vezettek. „Költő vagyok” jelenti ki az emberről, aki vállalja, rendben a Kalandot, a kalandban a Ren­ det. És: „ Íme ember vagyok”, aki most költőként próbál szabadulni ettől az örökségtől, és önmagára nézve is „kártékony gusztusai” mögé kénytelen me­ nekülni. Menekülni? Ugyan! Önmagával szemben is megvédik azok az örökö­ sök, akik „megfélemlített hajnalaimban sorfalat állnak” , és akik ráküldik a „nyájas arcú pribékeket” . „A kor bűne hogy ilyen, s nem más” vagyok írja. A kor bűne, hogy a jelzőtáblákon nem a müvek olvashatók. De melyik koré?! Kik állnak megkövülten, cementporba, kőporba áztatottan a leköpött rímek és metrikák (cafrangok) mögött olyan mozdulatlanul, hogy most újra írni kell a másik - és harmadik - és a meghurcolt vörösesszőkéhez?! Miért épül újra általam is a halál karcsú temploma? És Zalán Tibor sorai közt miért éppen Radnóti Miklósnak, az Apollinaire-vers fordítójának a halála évében írt Hetedik ecloga című verse kell emlékeztessen mindezekre? „. . .sort sor alá tapogatva” Zalán Radnótit is pontatlanul idézi - persze akárcsak a francia költő versét. Sem a francia, sem a magyar költő „kaland­ jával” nem azonosulhat: a franciáé merőben esztétikai, a magyar költőé... ma­ gyar kaland. Az idézettek és szóba hozottak mellett számos rokon vers van még Zalán Tibor itt olvasható művének, hiszen ez is - akarva-akaratlanul - programot fogalmaz meg: a vers mellett, a kalanddal szemben, de a Kalandra „kérve engedélyt” . A vers számos sorával céloz József Attila közismert gondolataira, de Kassák költészetének következő három sorba sűríthető ítéletére-intelmére is: „a költemény / nem nyalánkság / elkényeztetett gyermekek számára” . Biztosan lesznek majd, akik megkérdezik: honnan ez a rengeteg dísz kor­ társunk versében, és általában: verseiben. Ezek - Ő k! - nézzenek magukra és szagoljanak magukba: „meleg poharak homályos éjén” megérzik majd kint és bent - a „poshadt tintával” lilára festett ég bűzét, habzó illatát. 51 �Sokan lesznek majd, akik azt gondolják, hogy Zalán újra a versen, a költé­ szeten kívül keresi verséhez - verseinkhez -, (költői) (maga)tartásához a fogódzókat. Súgólyukak összehajolnak és dudorásszák (majd?), hogy az immár érett költő, (költői) gesztusaival a költészeten és a költészetén kívüli moz­ gáslehetőségeket, az elfogadható mozgástereket célozza meg újra és újra. Akik ezt gondolják, akik így dudorásznak - Ő k! - nézzenek arra a szerencsés költőre is, akinek hazája a szó, és nyughelye lehet a furcsa birtok jóságos tájain. A költő, aki újra leírja: ember vagyok, korai nyughely helyett vállal­ ható nyugalmat keres, vállalható Kalandokkal elérhetőt. Mert Zalán Tibor versének utolsó sora szintén idézet: Dante Isteni színjátékának Poklából való. Ott, a Huszonhatodik ének így folytatódik: „nem születtetek tengeni, mint az állat, / hanem tudni és haladni előre.” Ami a fenti sorok előtt olvasható Danténál, az az egyetlen pontos idézet kortársunk ver­ sében. „Gondoljatok a dolgozó erőre” - lásd fentebb, a pontatlan idézetek­ nél, hogy miért. KŐRÖSSI P. JÓZSEF ZALÁN TIBOR Egy másik vörösesszőkéhez N E M E L L E N E T 52 Íme ember vagyok - költő kinek nevére megzendülnek a tűnődő pálmafákGrönland hallgató jegén a semmibe haló ég zuhogtatja rám paráznán fényét állok lemeztelenítve fogaim között erőmet faló elektromos violával agyamat hídverő gépek csörömpölik véresre imára kulcsolom kezem hallgatom a föld megnyíló gyomrából áradó vad temetkezési zenét N E M E L L E N E T �E K H A R C O L U N K Mondom nem álltam a kivégzőfalaknál nem verték le herém vesém az andrássyút mélyben én már csak a spicliket örököltem: megfélemlített hajnalaimban sorfalat ők állnak ők figyelik a repülőgépek felém küldött ezüstös szabadságszagát eső hull - őket áztatja el nap süt - nyájas arcuk nekik sül pribékkékre engem ellenük is megvédenek, nyugodt vagyok, felszámolják önmagamra nézve kártékony gesztusaim E K H A R C O L U N K C S A K A Z Ó R I Á Mondom költő vagyok a kor bűne, hogy ilyen s nem más hogy már köpök rímekre metrikára s költőkre kik fontoskodva átírják poshadt tintájukkal az eget lilára s költőkre kik nem írnak csak hallgatásuk köré szövik mítoszuk mint hálóját a halálos pók valamint köpök a költőkre kik feltámadtanak s azokra is kik rég alszanak meleg poharak homályos éjén C S A K A Z Ó R I Á S I F U R C s A B Mondom magam vagyok, a teremtés így ér el céljához velem sort sor alá írva épül karcsú templommá a halál általam titkok tenyésznek bennem s falnak mint a rák s ahogy fogyok úgy növök közétek messzi birtokokon felejtkezett mosolytalan társaim hozzátok utazom vörösborok átvirrasztott éjszakáján miattatok emelem ki a mocsokból elfáradt fejem S I F U R C S A B I R T O K O K R A V A G Y u N Mondom költő vagyok van népem hazám s nyughelyem : a pontos törhetetlen verssorok vezetnek sem a harc nem érdekel sem a magát eladó ének sem a magát népnek kiadó számító söpredék a költészet nem a politika szolgálólánya sisakrostélyán át zene ömlik a nyújtózkodó térbe (ezt nem kell mindenkinek értenie a vers nem mindenkié a műértés nem állammonopolizálható gesztus) - mégis minden versemkor mint nyúlánk diáklány vörösesszőke karját nyakam köré fonja a halál szégyenem lüktető testével lágyan fölitatja I R T O K O K R A V Á G Y U N K gondoljatok az emberi erőre K 53 �MÉRLEGEN Egy költő „pártoló énekei” Váci Mihály: Értelmes terhek alatt Váci Mihály most karácsonykor töltötte volna be hatvanadik életévét. Még csak a hatvanadikat, de már tizennégy éve nincs közöttünk. Ez idő alatt veszteségünk megkettőződött. Azt is tapasztalnunk kellett, hogy művei sincsenek jelen érdemük szerint, még a szűkebb irodalmi élet érték­ börzéjén sem - leginkább azon nem! - s lassan már az amatőr előadói reper­ toárból is kikopnak versei, vagy nem megfelelő hangsúlyokkal szerepel élet­ műve. Mindezt súlyosbította bizonyos kritikai ítélkezések divatja, amelyek jó­ formán egész irodalmunkból szerették volna kiiktatni mindazt, amit Váci köl­ tészete jelent és képvisel. A tét nagyobb volt, mint egyetlen életmű helyes ér­ telmezése. Ha visszalapozunk a mögöttünk hagyott időszak vitáira, figyelmet keltő tanulmányaira, avagy a szalmacséplő recenziók tömegére, tanulságpárla­ tunk megadja az általánosítás ilyenfajta lehetőségét. Újraolvasva például a Kritika (1975) tanulmányait és az Elet és Irodalom (1979) szenvedélyes vi­ táját Váci Mihály költészetéről, mindkettő megbízható értékelését csak az előbb jelzett tágabb keretben végezhetjük el. Kérdés persze, hogy nem szít­ juk-e fel az indulatok parázsát. Mert nem gondolhatjuk, hogy már valaminek a végén vagyunk. Még akkor sem, ha már némi távolság segít bennünket a mérlegelésben. Tagadhatatlan ugyanis, hogy az elmúlt egy-másfél évtizedben a magyar irodalom belső viszonylatai és társadalmi erőtere - egymástól egyál­ talán nem függetlenül - átrendeződtek, s a jelen vitái, eseményei, művei nem a megnyugvást szemléltetik. Nem kell bizonygatni, hogy egyetlen közelmúlt­ ban lezárult életmű, vagy alakuló pálya sem vonhatta ki magát e változások alól. Így Vácié sem. Azt azonban már ma is tudjuk, hogy az övét igen súlyosan érintették a zajló folyamatok. Viták dúltak körülötte, amelyekben a megszólalókat nem mindig a higgadtság vezérelte. Akadt híve, aki jóformán az egyedül érvényes minta­ ként mutatta fel, míg az ellentáborban mindenestül korszerűtlennek minősült. Nem tudhattuk, mi várható a mostani évfordulótól, ám az kézbevehető tény, hogy az olvasó szép ajándékot kapott az Értelmes terhek alatt című kö­ tettel. Váci Mihály halála után - gondos kezek jóvoltából - olvashattuk posztumusz kötetét, fordulatot (vagy óvatosabban: annak lehetőségét) jelző verseivel. Kiadásra került gyűjteményes kötete is. A bürokráciáról írott könyvnyi ciklusán keserűen nevetve, maró szatíráján lepődhettünk meg. Amely egyáltalán nem mellékesen jegyzem meg - a politikai, avagy közéleti költészet új lehetőségeit kínálta. Megkockáztatható, hogy ezen hangvétel következetes folytatódása és költőnk hangsúlyos jelenléte - Váci Mihály esetében egyiket sincs okunk kétségbe vonni, s ez az örökösen égő alkotó még igazán messze volt az emberi élet végső határától - segítségére lehetett volna a halála után is rendületlenül sorjázó új költői évjáratoknak, akiknél (és főleg: akikkel kap­ csolatban) a személyiségképletekbe és a formai kísérletekbe való bonyolódás 54 �mindmáig nem kis zavart okoz. Éppen azért, mert nem csupán irodalmi, ha­ nem társadalmi érvényességüket is óhajtják. Ha másképpen is - erre még visszatérünk - , mint Váci. Váci nélkül azonban nehezebben. Miként Nagy László, Illyés Gyula vagy Veres Péter, Németh László és mások nélkül. Erre a másképpenre és erre a hiányra érzett rá a vadonatúj Váci-kötet ver­ seinek válogatója és gondozója. Kereshetnénk ebben, mi az, ami kimaradt, mi az, amit a magunk ízlése szerint inkább elhagytunk volna. Mégis félretolom az összegyűjtött versek vaskos kötetét. Nem erről van szó. Hanem Váci Mi­ hály költészetének lehetséges mai metszetéről. Más ez a kötet, mintha teljességre, vagy időrendi keresztmetszetre vállal­ kozott volna egy lelkiismeretes szerkesztő. A legközelebbi, a legkitűnőbb társ olvasata ez, „aki - Kovács Sándor Iván szavaival élve - mindig is összefogta élete lobbanásait.” (De ajánlatos elővenni Illyés Gyula közismert Váci-tanul­ mányát is, amelyben - Illyés Gyula jellegzetes tapintatosságával és sokak szá­ mára érthetetlen szemérmességével - a feleség szerepe először kap fontossága szerinti méltatást.) Váci Mihályné Juhász Mária munkája előtt tisztelgünk, aki érzékeny megfigyelője napjaink irodalmi folyamatainak, s legbensőbb is­ merője Váci költészetének. Ezért volt képes olyan válogatásra, amelyből a Váci-portré vonásai úgy rajzolódnak meg, hogy a vonalháló rejtettebb, álta­ lánosabb helyzetképre is utal. Juhász Mária nem titkolja el ezt az összefüg­ gést, nem is választja szét, nem is helyezi egymás fölé az összetevő elemeket. Tisztában van vele: ha a versekben megvalósuló személyiség érvényessége nem bizonyított, nehéz bármit is elfogadtatni, ami túlmutat az egyénen, mint költészettel kacérkodó valakin. Neki tehát a korát átélő, pályáját nem szűnő hevülettel befutó ember a fontos. A mába hosszítható képzeletbeli úttal. Vagyis kor és személyiség konfliktusláncolatából - amelyhez az újabb szemeket ma­ gunk kovácsolhatjuk - válik világossá e kötet olvasója számára Váci költé­ szetének időszerű jellege. Nehéz egyetlen jelzővel, vagy akár egy körülményes mondattal meghatároz­ ni, mire is gondolunk, amikor az időszerűséget hangsúlyozzuk. Válaszunk a kötet szerkezetének feltárásával kerekedhet ki. * A Váci Mihály költészetét kicsit is ismerők előtt nem kell bizonygatni, mi­ lyen mértékben meghatározója ennek a lírának az önéletrajziság. Ez a nyolc ciklusba szervezett kötet még inkább megerősíti eddigi véleményünket. Mintha nyolc más-más időben írott önéletrajzot olvasnánk, a szükségképpen ismétlődő állandó elemekkel, amelyekhez az új vonatkozásokat a telő idővel halmozódó újabb tapasztalatok és élethelyzetek társítják. Ennek a képletnek megfelelően olvashatunk minden ciklusban a (I.) szár­ mazást, az eredetet feldolgozó verseket. Váci köztudottan a társadalom leg­ mélyéről jött népi tehetségeink közé tartozik. Ez a meghatározó életrajzi tény közössé teszi sorsát sokakéval. Elsősorban a kialakuló új értelmiség legjavá­ val. Magatartásuk lényeges eleme éppen az útra indító körülmények felmé­ rése és az ahhoz való viszony. Milyennek látják? Mit őriztek meg belőle? Kapcsolatban maradtak-e vele? Olyan kérdésegyüttesről van itt szó, amelyet újra és újra fel kell tenniük, nem lehetséges egyszer és mindenkorra megválaszolni. Nem elvtelenségből, hanem szükségképpen másként és másként hangzik a felelet. A kiszakadás pillanatában nosztalgikus, idilli elemekkel vegyülten vagy kegyetlen realizmus55 �sal, mivel a szegénységen, a lent levők állapotán nincs mit visszasírni. Váci­ nál ehhez szervesen társul a (2.) vállalás magas hőfokú kifejezése is. A maga felemelkedését feladatként fogja fe l: segíteni az otthon maradottakon. Ehhez szintén a társadalmi méretekben való gondolkodás társul. A (3.) közügy ál­ landó témává lép elő, amelyben az otthoniak mindig jelen vannak, mint akik a közgondokat emberléptékűvé teszik a költő számára, ám amely gondok túl­ nőnek a közvetlen személyesség körén, tömegek élethelyzetére vonatkoznak. A költő (4.) társadalmi megbízatás teljesítőjének tudja, hiszi magát. Megszó­ lalásában ez a hit dolgozik, ettől magabiztos. Még a (5.) szerelem is - bár vannak tisztán szerelmes versei - a közélet, a társadalom gondjaival együtt kerül a műbe. A felsorolásból kihagyhatatlan Váci Mihály (6.) betegsége. A hanoi utolsó utat követően olvasva verseit, s most ezt a válogatást, vált nyil­ vánvalóvá, hogy egész életén át haláltudattal, halálvárással élt. Következés­ képpen felfokozottan. Közéletiségének - pontosan kiolvasható ebből az össze­ állításból - nem csupán a származása és a belőle fakadó elkötelezettség volt az ösztönzője, hanem a test kiszolgáltatottságának műtőasztalon, kórházakban megélt döbbenete is. Vácinak a haláltudathoz nem kellett intellektuális felfokozottságból vagy a művészlélek depressziójából kinövő hipochonderség. Hi­ szen betegségei még a származásánál is meghatározóbban visszafogták kibon­ takozását. Megkésettségének talán nagyobb hányadban volt okozója gyötrető betegségeinek sora, mint a viszonyok, amelyek akár röptették is volna. Mint ahogy az be is következett irodalmi jelentkezése után. Ebben az összefüggés­ ben is van okunk csodálkozásra, ha feltesszük magunknak a kérdést: hogyan válhatott az évek során a derült egű, felhőtlen optimizmus költőjévé Váci Mi­ hály, amikor a leghitelesebb tanú válogatásában személyiségének inkább kí­ nokat is kiálló jellege válik egyre szembetűnőbbé. Különösen akkor, ha az ed­ dig felrajzolt vonásokat ciklusról ciklusra kísérjük figyelemmel, amint az idő árnyaló, kiegészítő, módosító, korrigáló munkáját végzi. A hitvalló versek lassan fogyatkoznak, egyre gyakrabban csapnak át szem­ rehányásba, vádba. Végül elégedetlen lesz övéivel is. Akiket vállalt, akikről az volt a reménye, majd ajkukon hangzik fel a neve. A kiszakadás dilemmái megszűnnek, tudja, nincs visszatérés. Már a „gyalogutak ihletét” is elveszett­ nek érzi. A korábbi szerep felbomlóban van, mindent újra kell értékelnie, új­ ra kell fogalmaznia. Hiszen azt ebben a zavarodott állapotban sem teheti, hogy azokban tegyen kárt, akiket vállalt. Bármennyire nem tetszik neki, aho­ gyan az átalakulási folyamatokat megélik. Ennek a szerepválságnak egyik szorongató lenyomata a Staccato című verse. Sűrűsödnek az önmeghatározást újra és újra megkísérlő sorok. Kezdettől fogva megfigyelhető erős éntudata most ennek az énnek ismétlődő körüljárására irányul. Ezekben a származás már kisebb szerepet játszik. Az élethelyzet - mint versbéli kiindulópont köznapian valóságos, rendszerint a városi mindennapokhoz kötött. A Staccatohoz kapcsolható versek legjava azért izgalmas, mert nem eldöntött bennük, hogy a beilleszkedés görcseiről, a küldetéstudat aprópénzre váltásáról van-e szó, esetleg a mindennapok természetének felismeréséről, avagy a városi ér­ telmiségi lét, általában is a nagyvárosi lét kritikájáról. Csupán az elégedetlen­ ség egyértelmű: „kis ügyecskék” nagy dolgok helyett. Tudnivaló, bizonyos felismeréseinknek nem könnyű átadni magunkat. Min­ den igyekezete ellenére Váci Mihálynak sem sikerült. Hiszen még a felismerendőket is pontosítania kellett. Végezte ezt is szívósan, miközben hite folyto­ nos megerősítésére is szüksége volt. Másként nem győzte volna. (Így is idő 56 �előtt alul marad.) Ezért szerepel párban a Staccato és a Szelíden, mint a szél; utóbbi már a szereptudat módosításaként. Egyáltalán nem véletlen, hogy a későbbiek során is ilyen párdarabokra akadunk. Legfeljebb azzal a különb­ séggel, hogy a kételkedésben, vagy a valóság csapásai alatt, vagy a betegség­ ben a szerelem jelenti-e a segítséget, esetleg egy-egy külföldi út, s még inkább a harmadik világ forradalmi folyamatai (Kuba, Che, Vietnam) képezik-e a helyreállított hit új bázisát. Ma már kockázat nélkül megállapítható: válságköltészet a Vácié. A hatva­ nas évek középső harmadától egyetlen elhúzódó átalakulási folyamatból áll költészete, míg eljut a Valami nincs sehol keserűségéig. Ebben a versében (jelképesen kötetzáró!) Váci saját hitével szembeni ko­ nok realizmussal hiányokat állapít meg. A hatvanas évek elejéhez képest nem képzeli már, hogy minden napunk feltétlenül újabb lépés a teljesség felé, hogy tetteink mindig érvényesek, hogy az emberi személyiség oly közel lenne a be­ teljesüléshez, hogy a Történelem minden ígérete mirajtunk - itt és most, vagy a nem túl távoli jövőben - fog beteljesülni, a Jövő (így, nagybetűvel) szinte személyes ismerősünk stb., stb. E hiányleltár után világosan leszögezi: „D e már reánk tört a tudás: - Va­ lami nincs sehol!" Azon túl, hogy eltöprenghetünk, milyen korán tette ezt a szigorú megállapítást a költő, amihez társadalmunk egészének hosszabb tanuló­ időre volt szüksége, még legalább két vonatkozást érdemes megidéznünk. Az egyik, hogy tanult esztéták egybehangzó, máig helytálló megállapítása szerint a hatvanas, hetvenes évek fordulóján indult költők élménye éppen a Váci Mihály által is megállapított hiány volt, átszínezve az ifjúság minden­ kori sajátosságaival. Ami eleve meghatározta alkotásmódjukat, a versformálás mikéntjét is. Vácinál azonban közérzetének ilyenfajta alakulása nem eredmé­ nyezhetett rögtöni poétikai fordulatot is, hiszen nála nem kezdésről volt szó, hanem egy megtett út lehetséges új szakaszáról. Az előzmények tehertételével és kötöttségével. A másik kétségtelenül számon tartandó tanulság az elkötelezett költőre ál­ talában vonatkozik. Benjámin László és mások példájából ismerjük egyféle korunkbéli változatát. Vácié másféle. Neki nem egy nemzeti kataklizma tisz­ títótüze adatott, hanem a magát reformokkal megújító társadalom. Ennek az újfajta - a létező szocializmusok történetében remélhetően korszakos jelentőségű - gyakorlatnak is a kezdeti próbálkozása. Összetettebb politikai mozgások, bonyolultabb társadalmi struktúra a velejárója ennek a szakasznak. Újfajta el­ lentmondásoké is, amelyek bizonyos elemeikkel visszatetszést szülnek az olyan hitekkel szemben, mint a Vácié is. Sarkítva úgy is vázolhatjuk Váci dilemmáját, mint a hit- és a társadalomismeret (az ittlét) összeütközését. A nyolcvanas évek olvasója előtt számos vers társadalomfelfogása közel jár a naivsághoz. (Egyáltalán nem mellékesen: má­ sokat is lehetne ebben a vonatkozásban idézni, nem csupán Vácit.) Utólag va­ gyunk okosak: a következmény nem is lehetett más, mint a Valami nincs se­ hol csalódástömege. Ekkor érkezett el az idő, hogy józan társadalomismeret alapján az eddigiektől eltérő költői program és szerepfelfogás kimunkálásába kezdjen. Szinte fáj végigkövetni, ahogy a heves indulati töltés lecsihad, mindenféle külső tényezők hatására megfékeződik a rohanás, elbizonytalanodás jön, majd egy megfáradt, törődött ember portréja rajzolódik ki a sorok mögül. Váci Mi­ hály azonban nem tartozott a könnyen legyűrhetők táborába. Pedig legnehe­ 57 �zebb óráiban még a halált is sóvárogja. Napjait egyre gyakrabban gyűlöli, magányosnak érzi magát, szenved testi erejének felőrlődésétől, nincs már ta­ nácsa másoknak, hiszen ő is kívülről remél segítséget, támaszt. Ez az erős érzelmi hullámzású költészet EKG-görbénél pontosabban leol­ vasható látleletét adja a társadalmi mozgásoknak, amelyek Vácira hatottak, s a hetvenes évekre teljesen átformálták társadalomképünket. Természetesen nem szociológiai műszavakba burkolt valóságkép ez, hanem egy költői érzü­ let, közérzet alakulásának folyamatábrája. Ennélfogva nem csupán megérthe­ tő, hanem átélhető. A költő válsághelyzete mai magunknak jelent útmutatást. Arról ad leckét - nem követendő példát! - , hogyan kezeljük szemléleti vál­ ságainkat. Akár társadalmi méretekben is. Nem ismerünk nála elkötelezettebb költőt, mégis - vagy: éppen ezért - neki volt bátorsága feltenni a kérdést: mivé lesznek a hitek, társadalmi eszmények a valóság próbakövén? Megtol­ dotta egy másikkal is: hogyan őrizzük meg magunkat, elkötelezettségünket, miként lehetséges érvényesnek megőrizni alapvető társadalmi célkitűzéseinket? Még nem volt az út végén. Még csak sejthette, mit kell tennie. Legnehe­ zebben talán a „postaláda”-szerepen, a néptribüni attitűdön módosított volna. Fekete Gyula szellemesen fogalmazza meg, miről van szó: „Tanulságok, egy nemzedék tapasztalatából: - Nem tűrhetjük, hogy helyettünk mások politizáljanak. - Még kevésbé szabad eltűrnünk, hogy mi politizáljunk mások helyett.” Gyökeresen másfajta társadalomkép társul az utolsó mondathoz, mint az el­ sőhöz. Helyes politikai-költői program - ma úgy látjuk - inkább az utóbbira, illetve a kétféle tapasztalat együttes tanulságaira építhető. A közéleti költé­ szet centrumában, természetszerűleg, mindig a társadalmi igazságosság elvének gyakorlati érvényesítéséért folyó küzdelem az egyik legfontosabb mozzanat. Láthattuk az elmúlt évtizedekben, hogy igen nehéz eltalálni azt a kényes vers­ béli egyensúlyt, amikor sikerül elkerülni a politikai balekságot, és a költőnek egyszerre van igaza a jelenre érvényesen is és távlatosan is. Mára vonatkoz­ tatva: paternalista módon aufklérista gyógypedagógiával közelíteni a társada­ lom felé, aligha nevezhető távlatos felfogásnak. Struktúrájában más az, ami­ nek kifejlődését mai programok célozzák. Ehhez is megtalálható a költő szá­ mára az út. Mint ahogy az új helyzetben mások viszont politikamentesen is ké­ pesek elképzelni a maguk irodalmi-művészi pályáját - amiért szintén nem osto­ rozhatok. Nincs nehezebb, mint eszményeinkkel elszámolni. Láttunk rá elég példát a közelmúltból is, amikor ez leszámolást jelentett. Vácinak volt hozzá elég ere­ je és bátorsága, hogy ezt a zsákutcát elkerülje. Mégis felemás versek születtek így. Verseinek ismétlődő képlete szerint előbb hiteles vívódásról olvashatunk, majd a vers belső logikájából nem következő, ám a versíró egyén számára nél­ külözhetetlen „és mégis” -típusú lezárás íratik. Ami után nehéz eldönteni, bá­ torság diktálta-e a versforma ilyenfajta alakulását (fittyet hányni az esztéti­ kumra!), avagy emberi szükséglet (nincs mibe kapaszkodnom, ha a logikát­ lanságnak ez a szalmaszála is elvész). Sejtésünk arról lehet, hogy a költő ta­ nulmányaiból, esszéiből megismert felkészültsége ezt a formai-tartalmi ellent­ mondást előbb-utóbb tudatosította volna, s annak felszámolására készteti. Eb­ ben az irányban fejlődve, költészete új szakaszba érkezhetett volna. Nem ok­ talan reményről van szó. Utolsó versei pontosan ezt tudatják velünk. Ám a halál megrabolt bennünket. Mint azt oly gyakran tette, ha költészetünkről volt szó. L A C Z K Ó PÁL 58 �M ENYHÁRT LÁSZLÓ Kilóg a lóláb Rajzbiennálé Salgótarjánban — csak fiataloknak Kilencvennégy művész százhetvennégy „rajza” volt látható az elmúlt év októberében-decemberében a II. országos rajzbiennálén, a Nógrádi Sándor Mú­ zeum emeleti kiállításán. Azt máris megállapíthatjuk: a mennyiség csökken­ tése üdvözölendő „húzása” a rendező szervnek. (Két évvel ezelőtt az anyag egy részét helyszűke miatt a József Attila Művelődési Központba kellett „szám­ űzni” .) Az persze megint más kérdés, hogy a válogató zsűri kit-mit, milyen elgondolásból, mivégre mellőzött. (Itt említem meg: a seregszemle katalógusá­ ban „zsüribizottság” felirat díszeleg, ami ugye, pleonazmus a javából. A zsűri tudniillik magyarul azt jelenti: kijelölt szakértőkből álló bíráló bizottság.) Ami a létszámot és a bemutatott művek mennyiségét illeti, önmagukban ele­ gendőek lennének, hogy a jelenkori hazai rajzművészetről izgalmas, nem utol­ sósorban értékorientáló képet adjanak. Másmilyen szempontot nemigen tudok elképzelni-elfogadni, mert ha - mondjuk - a válogatás arra törekszik, hogy lehetőleg minden irányzatot-törekvést képviseltessen, egészen biztos, hogy a színvonalmércéjét akarva-akaratlan lejjebb kell eresztenie. Az anyagot tanul­ mányozva (még inkább azt számolva, hogy a zsűri kitől, hány művet érdeme­ sített kiállításra), az a benyomásom támadt, hogy Tarjánban - szinte minden más megfontolást mellőzve - sokkal inkább bizonyos nevek favorizálása és a rajz műfajának parttalanítása folyik, egyre gátlástalanabbul - teszem hozzá mindjárt. Ennek érdekében már a szó szoros és nemes értelmében rajzolni sem köte­ lező, noha uram bocsá’, mégiscsak rajzbiennáléról van szó - egyelőre. Mert naivul kérdem én: Csorba Simon pointilista ecsetrajzainak, Drozsnyik István fotó és cérna vegyesének, Haász István akril-temperájának, Kalmár István há­ rom blöffjének, Karginov Germán két gouache-sának, Nádler István most ép­ pen temperában kiélt, „mélyértelmű” gesztusainak, Pető János három, szintén temperában előadott szakmai remeklésének, Schmal Károly többszörösen idé­ zőjelbe tett, konceptuális „áthatásainak” , Szüts Miklós pasztellképének elnéző beválogatását mi indokolja? Úgy tetszik, a jelenlét fontosabb, mint a biennálé szabályzata. Aztán szép számmal szerepeltek olyanok is, akik okkal, ok nélkül, csakhogy a kiírásnak valamiképp eleget tegyenek, több-kevesebb in­ vencióval bele-bele rajzolnak, vonalaznak a képbe. (Jovián György, Kiss Zol­ tán László, Soós Tamás, Szörtsey Gábor, Ujházi Péter stb.) Külön kategóriát képeznek azok, akik egy festészeti biennálén szintén dobogósok lehetnének, mivel a festői és rajzi technikákat ötvözik - szó, mi szó - olykor bravúrosan. É s azok, akik gátlástalanul koptatják a ceruzát, tollat (Kovács Johanna, K o­ vács Péter Balázs, Lantos Ferenc, Soós Tamás, Szabados Margit, Véssey Gá­ bor), valamint azok, akik önfeledten leveleznek (Hegedüs Z. László, Lux An­ tal, Pataki Ferenc). Jelentőségükhöz, csekély és - fájlalom - sekély művészi szándékaikhoz, eredményeikhez képest szerfölött túlzott és szemet szúró mértékben kaptak fó­ rumot az úgynevezett new wave ifjú titánjai - a rossz nyelvek szerint az új gyengék - , akik az új divat (dogma) előtt szolgai alázattal hódolva, annak 59 �rendje és módja szerint firkálgatnak, vagy szándékoltan úgy csinálnak, mint­ ha nem tudnának rajzolni (pedig közülük egyesek igencsak tudnak). Mindezt hangsúlyozottan közönséges, banális vagy misztikusnak szánt témák ürügyén (Böröcz András, Gaál József, Molnár EM Gyula, Révész László, Sinkó István, Szirtes János). Tudom, transzavantgarde, új szenzibilitás, meg miegymás, az­ tán jöhet a következő „ötperces mozgalom” , de a művészetnek azért vannak még ma is érvényes, mert örök alapkritériumai. Úgyhogy, amikor egy nagy­ vonalú gesztussal a fürdővizet loccsantjuk, nem árt, ha néha azon is eltűnő­ dünk, eredetileg mihez is kellett. A művészet, ha úgy tetszik, az élet megvál­ tása, pusztán a művészet beltenyészetéből eleve sikertelen vállalkozás. Azért időzök e jelenségnél a kelleténél egy kicsit hosszabban, mert hova­ tovább megengedhetetlen energiapocsékolásnak tartom, hogy kortárs képzőművészetünk egy jobb sorsra érdemes, szűk szelete - a pártoló, felelőtlenül manipuláló, illetve kisebbrendűségi komplexusból minden nyugatról jövő hul­ lámtól feldobódó művészetkritika segítségével - időnként kizárólagosságra, he­ gemóniára tör, s ezt az elbizonytalanodó intézmények gyakran vissza is iga­ zolják. Kétségtelen tény, hogy e vád a rajzbiennálé idei zsürijét nem érheti, mert egyelőre más irányban volt elfogult. De a vásárló szervek, intézmények, hivatalok (például a Művelődési Minisztérium) már nem voltak ilyen szemér­ mesek, s ezzel tudva-tudattalan, mintegy elő is készítették a talajt a jövőbeni, teljes mellszélességű frontáttöréshez. Ismeretes, a hatvanas, hetvenes évek kultúrpolitikai balfogásai, illetve a művészszakma egyéni és csoportérdekeinek kultúrpolitikai mezbe öltöztetett diszkriminációi jelentős értékeket is a perifériára szorítottak, miközben minő­ ségileg halovány törekvések is az ellenzékiség glóriájával tetszeleghettek, ami nem is rosszul kamatozik. Ezt félve elkerülendő, túlkompenzálandó, ma meg az ellenkező véglet erősödött fel. Az rendben van, hogy mesterségesen senkit sem célszerű és politikus az amúgy is elavult, tiltott kategóriába rezerválni, s ezáltal fölértékelni. Ha valami létezik, azt nem kell rejtegetni, sokkal inkább az a demokratikus, ha neki is lehetővé tesszük az igazságos versenyt. Ott úgyis hamarosan kiderül, mit ér. A sokszínűség csak gazdagíthatja képzőmű­ vészetünk palettáját. De azért nem minden arany, ami fénylik, akarom mon­ dani, ami villog. A stíluspluralizmus mellett az érték hegemóniáját minden­ képp meg kell őriznünk. Még akkor is, ha ez nem könnyű és kevésbé látvá­ nyos - Fülep Lajos szavaival - , különleges képességeket igénylő, kiváltképp minőségkritikai feladat. Különben automatikusan életbe lép az úgynevezett Gresham-féle „közgazdasági” törvény: ha egy országban ugyanabban az idő­ ben kétféle pénz van forgalomban, a rossz pénz kiszorítja a jó pénzt. A Nógrád megyei Tanács Nagydíját ezúttal Banga Ferenc kapta. Ami mér­ hető I-III. című munkái egészen jó karikatúrák. Ezzel korántsem a karikatúra műfaját akarom lebecsülni. Sőt. Még csak az sem zavar, hogy a grafikus szel­ lemesen a kritikán ékelődik. Igen, „ami mérhető” - csak éppen szem kérdé­ se - , az az, hogy (egyszer már minden köntörfalazás nélkül ezt is illő leírni) Banga egyszerűen nem tud rajzolni. Ezért sraffoz, szálkáz oly előszeretettel és monomániásan, lett légyen a téma bármi. Persze: egyéni, karakteres stí­ lusjegy, irónia, groteszk, gyermekrajzok, szorongás, őszinteség varázsa, ősi ösz­ tönök, lefojtott feszültségek, játékosság. . . - egyik jelzőt sem vitatom, csak éppen egy szigorú szakmai megállapítást akarok leszögezni, bármily szokatla­ nul is hangzik ez a térdre boruló jelzők inflációját élő kritikai gyakorlatunk­ ban. Mindezzel ugyanakkor egyáltalán nincs szándékomban Banga sajátos he60 �lyében kételkedni a kortárs grafikánkban, de ennyivel - úgy érzem - tarto­ zunk azoknak, akiknek meg éppen a mesterség fölényes tudása miatt van ugyancsak sajátos helye a „Parnasszuson” . V áli Dezső a lapkiadó vállalat által alapított Kritikusok díját nyerte el a Bukovina című triptichonjával. Tisztes munka, tiszteletre méltó érzelmi-gon­ dolati töltéssel. Ám, ha némi szakmai fogékonysággal közelítünk hozzá, az a gyanúm támad, hogy a megjelenített (leképezett) valóság és a közvetlen él­ ményforrás közé beiktatott egy mesterséges közeget, a fotót. A művész tud­ niillik előbb lefényképezte a neki megtetsző valóságrészletet (egy sorsára ha­ gyott, az enyészetnek induló bukovinai zsidótemetőt), majd a hallatlanul esz­ tétikus sírkövek sziluettjét körülrajzolta, másként fogalmazva: lekopírozta. Nincs semmi kifogásom a közbeiktatott médium ellen (az csupán eszköz), hi­ szen a gondosan megkomponált képkivágás, a részletek tudatos elhagyása, ma­ ga a dokumentalista indíttatású motívumválasztás stb. mind-mind alkotói erény lehet. Mégis bátorkodom ismételten megjegyezni: egy rajzbiennálén talán a mondanivaló magas színvonalú kifejezésének szolgálatába állított rajztudás sem lehet utolsó - horribile dictu - , elhanyagolható követelmény. (Itt emlí­ tem meg: e díjzsüriben magam is részt vettem, de fenntartásaimat 2:1 arány­ ban leszavazták. Azzal az ellenvetéssel, hogy Válinak legalább van valami­ lyen közlendője a nézővel, s ezzel egyet kellett értenem.) Schmal Károlynak a képző- és iparművészeti lektorátus díja jutott. A fes­ ték. megszínezése I- II. című munkáinak semmi köze a rajz műfajához. Ezért külön nem is foglalkozom velük. Csak egy apró észrevétel: a lektorátus kép­ viselője úgy találta díjazandónak, hogy amikor megtekintette, a mű csak félig volt installálva. Ha már egyszer Schmal meditációs célból is hozza létre mű­ veit, azon is érdemes eltűnődni,vajon honnan tudta a díjazó, milyen lesz a kész mű? Ha meg már ismerte, honnan tudta előre, hogy a biennálé mező­ nyében is díjra érdemes? A kitűnő alkalmazott grafikus tervezte a plakátot és az ötletes katalógust, s ezekért nyilván megkapta a méltó tiszteletdíjat. Vagy talán mégsem? Lóránt és Stefanovits Péter, a beküldött anyagával némi jóindulattal a sal­ gótarjáni tavaszi tárlaton is jó eséllyel indulhatna, mint festő. Úgy látszik, a Csohány Kálmán-emlékplakett, az MN Művészeti Alapjának díja ott is utol­ érné őket. Ismét egy szakmai kitétel: a Csohány-plakettet inkább olyan mű­ vésznek lenne ildomos és hasznos odaítélni, akinek törekvéseiben közvetveközvetlenül kimutatható valamiféle kötődés, elkötelezettség Csohány vérbeli, par excellence grafikai ars poeticája iránt, akinek egyfajta létformája volt a rajzolás. Márpedig Lórántnál - aki mellesleg kiváló festő - ez nyomokban sem érhető tetten. Egyedül Dienes Gábor (Nógrád megyei Múzeumok Igazgatóságának díja) és Sáros András Miklós (Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa díja) elis­ meréséért tudok maradéktalanul lelkesedni, noha az előbbiek miatt jócskán kilógnak a menetből. Sáros ugyanis tényleg ízig-vérig grafikus, nem is akár­ milyen; időszerű és nagy távon is érvényes mondanivalóit mindig a lehető legnagyobb szakmai hozzáértéssel, odaadással és alázattal fogalmazza meg. Fészek című ceruzarajzán egy fészek látható, benne két madártojás. Ami meg­ hökkentő: a fészek szögesdrótból van. A művész önkényes kép- és képzettár­ sítása, a valóságtartományok egy az egyben való attraktív montázsa? Aki be­ hatóbban ismeri Sáros intellektuális grafikáinak előtörténetét, az tudja, szinte kivétel nélkül, mindig valós, általa látott, megtapasztalt dolgokat jelenít 61 �meg, vagy fiimi értelemben rendez el a képen, anélkül, hogy különösebben beleavatkozna a dolgok külsőleges képébe. Amit a művével láttat, azt van szerencsém direktben visszaigazolni. Váli Dezső festőművész budapesti műte­ remlakásának ablakában kísértetiesen ugyanezt láttam. Ő mesélte, hogy egy galamb az ablakában évről évre fészket rakott. Amikor azonban a Mártírok útján - ahogy ez már lenni szokott - kivágták a fákat, a makacs galamb a fajfenntartás ösztönétől és az alkalmazkodás kényszerétől vezérelve, drótok­ ból építette meg a fészkét. Döbbenetes látvány volt. Nem tudom, milyen esélylyel indultak útnak a madárlétbe az így felnövő galambok, a környezetpusz­ títás kis mártírjai, mint ahogyan azt sem, hogy a galamb megismételte-e e „konstruktív” alkotását, ha úgy tetszik, design-ját. Némi elvonatkoztatással és lényeglátással azt azért nem árt észrevennünk, hogy az emberiség egyre foko­ zódó tempóban kerül egy ilyen szervetlen, a velünk egylényegű természettől elidegenedő, mesterséges, jócskán szennyezett környezetbe, maga konstruálta gettóba (a szennyeződés alatt természetesen nemcsak biológiai, hanem szelle­ mi, vizuális, etikai stb. szennyeződést is értve), ami igencsak jó táptalaja a kontraszelekciónak. Például - mint Salgótarjánban, jóval kisebb horderejű kér­ désben statisztikailag kimutatható - a generációs kontraszelekciónak. Ha sorra vesszük a díjazottakat, a legfiatalabb 35, a legidősebb „mindöszsze” 46 éves, de a többség inkább a 35-40 év között mozog. Ezen korhatár alatt és fölött senki sem produkált kiugró teljesítményt, legalábbis a zsüri szerint. Rendkívül figyelemre méltó tény, ha igaz volna. De ha arra gondolok, hogy a résztvevők túlnyomó többsége is ezt a korosztályt képviseli, akkor ez már nem is oly meglepő. Ennek két oka lehet: az egyik az, hogy a válogató zsüri ok­ kal, ok nélkül, kíméletlenül fiatalított; a másik pedig az, hogy a művészeti alapnál 1982-ben bejegyzett 500 alkalmazott és a 270 képgrafikus közül eleve csupán a 30-asok, 40-esek látnak fantáziát Salgótarjánban. (Ne feledjük azt sem, hogy a 94 kiállító közül mintegy 20 művész más műfajokból rándult át ez alkalommal a grafikához!) Nos, úgy vélem, nem véletlenül szűkült, illetve tágult ilyen értelemben a kör. Én sem látnám értelmét annak, hogy grafikát, rajzot küldjek a biennáléra - még akkor sem, ha a nevében országosnak tün­ teti is föl magát - , ha ilyen sajátos szempontok, érdekek munkálnak a rende­ zőkben, a szervezőkben, a biennálé koncipiálóiban és a 130 ezer forintot szét­ osztó zsüriben és a 26 művet megvásárló mecénásokban. Márpedig, ha ez a folyamat tovább tart, a biennálé rövid időn belül elveszíti ragját-becsületét, s önmaga kérdőjelezi meg azt a nemes funkcióját, hogy a hazai kortárs grafika tájékoztató, értékőrző-továbbító és orientáló fóruma legyen. Pedig Salgótar­ jánnak elvben minden esélye és feltétele megvan ahhoz, hogy a rajz, a grafi­ ka országos fóruma legyen, hiszen itt működik immáron tíz éve a nemzetközi grafikai szimpozion is, amellyel kapcsolatban azonban az utóbbi időben — éppen a jövőt illetően - szintén fölmerültek szervezeti problémák (lásd Mű­ vészet, 1984/12.). „ . . . a lerajzolás helyett a megrajzolás területére léptem át - nyilatkozta nemrég Szalay Lajos. - Ahol a vonal éppúgy ragozódott, mint hogyha egy nyelvnek a műveleti része lenne. . . Utánozhatósága rögtön feltűnt mindenki­ nek, és mint ahogy a gyermek beszélő emberek között tanul meg beszélni, úgy tanulta meg a fiatal magyar grafika az én jelenlétemben, dramatizált formá­ ban megrajzolni a létezést a lerajzolás helyett. Ami nem jelenti azt, hogy ők tőlem bármit is örököltek volna.” Bizony, a biennálét szemlélve (amely le­ hangolóbb az elsőnél), keserűen kell megállapítani, hogy - tisztelet a 62 �kivételnek - nagyon kevesen vannak, akik a létezést, az igazit igye­ keznek megrajzolni, akik nem ragadnak le a valódinak tetsző felszín lerajzo­ lásánál, illetve annak tetszőlegesen torzított részleteinél. Pedig Szalay képírómesterrel együtt vallom, az országban vannak ilyen - közvetlen és átvitt ér­ telemben - „fiatal” grafikusok is, nem is kevesen. Befejezésül és csekély vigaszul tisztelegjünk azok előtt, akik még mindig hisznek a vonal hatalmában, varázsában, a mesterségbeli tudásban (Decsi Ilo­ na, Klossy Irén, Kőnig Frigyes, Molnár László József, Topor András, Végh András), valamint azok előtt, akiknek érdemleges, mindnyájunkat érintő-ér­ deklő, egyszersmind előremutató mondanivalójuk van zaklatott világunkról (Bálványos Huba, Czinke Ferenc, Cziráki Lajos, Földi Péter, Gazsó Rozália, Muzsnay Ákos, Szentgyörgyi József, Würtz Ádám), s ezt anyanyelvi szinten és elkötelezettséggel rajzolják meg. 63 �E számunk szerzői B a ra n y i F e r e n c költő, a L á s z ló költő, az Ú j Tükör Palócföld főszerkesztője (Bp.); B e n já m in főszerkesztője (Bp.); B ó d i T ó th E le m é r költő, a Nógrád főmunkatársa (Salgótarján); dr. C so n g rá d y B é la pártmunkás (Salgótarján); K a s s a i-V é g h M ik ló s , Nógrádi Sándor Mú­ zeum munkatársa (Salgótarján); K a r á c s o n d i Im r e költő, könyvtáros (Balassagyarmat); k e m e r o v ó i k ö ltő k , írók. (Szovjetunió); dr. K e r é k ­ gyártó T . Istv á n népművelő (Jászberény); K ő r ö s s i P . J ó z s e f költő, Móra Könyvkiadó munkatársa (Bp.); L a c z k ó P á l író, Palócföld szer­ kesztője (Salgótarján); M e n y h á rt L á s z ló kritikus, a Művészet rovat­ vezetője (Bp.); P e tő c z A n d r á s költő (Bp.); dr. P ra z n o v s z k y M ih á ly muzeológus, a Nógrádi Sándor Múzeum igazgatója (Salgótarján); dr. R o m s ic s Ig n á c tudományos munkatárs, M T A Történettudományi Intézet (G ö d ); S im o r A n d r á s költő (Bp.); S z e p e s i J ó z s e f költő, se­ gédmunkás (Salgótarján); Z a lá n T ib o r költő, a Kortárs munkatársa (Bp.) A MADÁCH-pályázat eredményhirdetése A hagyományos Madách-ünnepség keretében került sor 1985. január 28-án a Madách-pályázat eredményhirdetésére. S Z O C IO G R Á F IA , ESSZÉ, T A N U L M Á N Y K A T E G Ó R IÁ B A N : I. dr. Praznovszky Mihály (Salgótarján) és Simonffy András (Budapest) II. III. dr. Kerékgyártó T. István (Jászberény) dr. Botlik József (Tatabánya) V ER S, P R Ó Z A K A T E G Ó R IÁ B A N : I. II. III. Papp Lajos (Miskolc) Bódi Tóth Elemér (Salgótarján) Onagy Zoltán (Esztergom) és Szepesi József (Salgótarján) A szerkesztőség a nem díjazott, de a zsüri által közölhetőnek minősített írásokra is igényt tart. Erről az érintetteket levélben értesítjük. �A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN Ö KE: Dr. Horváth István A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG TAG JAI: Csik Pál A SZERKESZTŐ SÉG TAG JAI: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Dr. Fancsik János F ü ze si István Németh János Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I FER EN C A Nógrád megyei Tanács V B művelődési osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc, Szerkesztőség: 3100. Salgótarján, Arany János ót 21. T elefon : 14-386. K i­ adja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Irodánál (K H I, Budapest, V ., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest), K özvetlenül vagy, pos­ tautalványon, valamint átutalással a K H I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetés! díj fél évre 48, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza, ISSN: 0555-8867. Index: 25-925. j Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, terjedelemben. F. v .: Kelemen G á bo r igazgató. 85.38977. N . S. 900 példányban 5,6 (A/5) ív �Ára: 16,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1985/2. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1985 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1985 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/885cbfc316555b637d71382ddbdb4507.pdf 57a60b48af69624a85457640f6ef64fd PDF Text Text �Tartalom 1. 2. 3. 11. 12. X V III. É V F O L Y A M 6. S Z Á M Ladányi M ihály: Almaszósz, Evolúció (versek) Andrássy L ajos: Jevgenyij Jevtusenkónak (vers) Laczkó P ál: Ő rjárat (elbeszélés) Veres János: Himnusz (vers) Soós Zoltán: Zsuzsi meg a „vének” , Levél a császárhoz (versek) N O TESZ 15 . Hermann István : A z elvontság visszaüt V IT A 18. Gyertyán E rv in : A viharm adár - kalitkában 27. 37. Héra Zoltán: A tiszta politikum Petőcz A ndrás: Álom Nagyfehérrel, Krúdy G yula ismeretlen története (versek) Bíró József: Térérzés (vers) 39. M Ű H ELY 40. 4 1. Tandori Dezső: E gy vak madár a M akk Hetestől (vers) Sík Csaba: Tandori verse után Ö RÖ KSÉG 43. 46. Farkas László: Váci M ihály néhány arcvonása Réti Zoltán: Váci M ihály-levelek ABLAK 55. 56. Baranyi Ferenc: E gy költőről, aki magyarul olasz Paolo Santarcangel i : Részletek a „K ilen c titkos és játékos elégiá” -ból (versek) M ÉRLEGEN 6 1. 63. Sárándi Jó zsef: A teljesítmény gyönyöre (Endrődi Szabó Ernő) Üzenet az őrzőktől (Németh János István) E számunk illusztrációs anyagát Feledy Gyula rajzaiból válogattuk. (Fotó: Buda László) Az 56. old. Paolo Santarcangeli arcképe látható. �L A D Á N Y I M IH Á L Y Almaszósz „M inden tulajdon lopás.” - Mindez egy szerelem kapcsán jut eszembe, mivel a lány érzelmeit fokozná, ha fokoznám érzelemdús megnyilatkozásaim, vagyis ezentúl nem éreznék más iránt semmit soha, csak nézném fényképét az ágy fölött, míg ő a laktanyában leltározik, aztán mint ki galambot étet, elém teszi a hideg almaszószt, nekem viszont ámulnom kell, ha vetkezik, mintegy szobor-leleplezésen. Mert az ember képtelen abbahagyni erőtelen konvencióit, melyek fárasztóbbak, mint a tízórás munkanap. Evolúció A társadalomra írja az újság feltétlenül jó hatással van harsogja az újság az egyéni érdekeltség elvének szavalja az újság demokratikus elterjedése miáltal krákogja az újság bebizonyosodik hogy egyetlen elvből bizonygatja az újság is lehet több elvet dadogja az újság a klozett szögén. 1 �A N D R Á S S Y L A JO S Jevgenyij Jevtusenkónak (születésnapján) Megcsihadt hát a Kölyök is! A „neveletlen” , „zabolátlan” ?! Elforrt a must duhaj szesze s bor gyöngyözik a telt kupában! Csikó-kedvedben láttalak szikrázni és meg hajdanában Helsinki távol part-kövén a b b a n a fejér éjszakában: mi Tőled izzott! - Parolánk csak nékem emlék, tán feledted. . . Szóval: az Idő Úr beért, kenyered javát már megetted?! Nagyapa korba léptetett fakó lovad? De mért ne lennél ifjabb még számos hadfinál magad, ha vívni kerekednél! Költő ne higgadj még, ezért tüzelj, amíg a szíved dobban! Szólj! S újra szólj! Verd haragod dobokra egyre hallhatóbban! Ebek csaholnak mindenütt, ha nem a mi szavunk erősebb, s terjed a rák: a félelem mint mártírok szívén a lőtt seb. N e higgadj hát, ha vénül is porhüvelyed a nyűtt anyag: csapjon villám ló szellemed. hisz abban élsz való-magad! 2 �LACZKÓ PÁL Őrjárat Cs. Sz. L.-nak - főhajtással „M ár köztük van! - állapította meg ingerülten. Megtorpant, majd ön­ maga elleni dühvei, jobb híján, egyik kezéből a másikba dobta át a fegyve­ rét. H a vet rá valaki egy futó pillantást, indokolatlanul harcrakésznek mi­ nősíti. Elöntötte a nevetségesség pírja: megint nem tudta magát úgy fékez­ ni, hogy tettenérhesse, amint beléjük olvad. A döntő pillanatban most is kihagyott a figyelme. M ire föleszmélt, minden visszafordíthatatlanná vált, mint amikor valakivel beomlik a hullámok által alámosott partszegély, mert mindenképpen le akart tekinteni a meredélyről, s bár a talaj hosszanti re­ pedéseit jól látta, amint átlépte, mégis óvatlanul haladt előre, kiszolgáltat­ va a kíváncsiságának. Ha legalább töredéknyi időt még elorozhatna. M ég nem fedezte fel sen­ ki. M ég nem köszöntötték, és ő sem viszonozta mások üdvözletét. A dob dübög, szinte a gyomrában érzi. Gyülekezőre verik. Messze elhallatszik. Még hiányozhatnak. Van még idő, míg a marhabőrön pergésre v á l­ tanak át az ütők, hogy fejlődjenek alakzatba e férfiak, majd a lépéseket ütemezhesse a dobos. Átkelnek majd azon a keskeny csatornahídon. A dob szól. Fegyverzaj. A férfierőnek az az önhittsége, amely mindig érzik - mint a tengeri szél mindenfelé az atlanti kikötőkben - , ha csapatba verődve ismer rá önma­ gára. Legyen szó akár csapszékről, lövészegyletről, a céh gyülekezetéről, vagy csáklyázásra készülő hajó fedélzeti izgatott nyüzsgéséről. Lopva, szinte alattomban, körülkémlel. Ettől a sunyítástól váratlanul pol­ gárháborúba képzeli magát. Feladata van : ki kell puhatolnia ezek szándé­ kát, akiktől semmi sem különbözteti meg, s az éj amúgy is fedezi, hogy el­ végezhesse, amit az övéi rábíztak. Kevés híján hangosan felnevet. Övéi? Kicsodák azok? É s hol vannak? Fékezi magát, majd elönti a bosszúság. Á t­ engedi magát a merengéseinek, ahelyett, hogy a semennyi ajándék idővel gazdálkodna! Izzad a tenyere, leplezni akarja. Fegyverét a mellének támasztja, övken­ dője alá tűzött, hosszúszárú, puhabőr kesztyűjét kiemeli, felhúzza. Kesz­ tyűs kézzel új hangsúlyt kap a markolt fegyver. Így szinte már nem is gyil­ kolásra való eszköz, hanem inkább kellék, ami nélkülözhetetlen ehhez a felvonuláshoz. Távolról sem láthatja így mindenki, mint ő. Ebben legalább biztos. Enynyi fegyverrel kezdeni is akarnak valamit, ha már kéznél vannak. A lándzsák szára és hegye folyton változó képleteket teremt a fejek fölött, amint a század tolong a gyér fáklyafényben: olvasni lehet belőlük. A lőfegyverekkel komolyan, szinte belebódult figyelemmel foglalatoskod­ nak. Ahogyan csaták, rajtaütések előtt. Hányan vannak köztük, akik szá­ mára a lőszerszámok célzókészülékéhez egyszerűsödik a világ? A dolgok pe­ dig egyenesek, mint a puskavessző. 3 �Pedig csak átmennek majd azon a hídon, és előre meghatározott útvo­ nalon pirkadatig bejárják a várost, egészen a külterületek sivárságáig, a dűnék elveszettségéig, ahonnan már látszanak a környező falvak templomtornyai, amint gombjukkal a szárazföld fölé éppen beúszó tengeri tömött felhőkre mutatnak. M íg távolabb a látóhatár homorú kagylószája opálos fénnyel öblösödik. Mint mindig, hirtelen határoz. M a este nem gúnyolja önmagát kedves játékával, a társasági modora ki­ élésével. M a este nem hívja ki versenyre a teherbíró képességét, hogy va­ jon sikerül-e mindenkivel szót váltania. Méghozzá korántsem futólag szok­ ta, ahogy üzletre éhes kereskedők bontanak sietve vitorlát kies kikötőkben, hanem érdemben, mint elszalaszthatatlan ügyletek alkalmával. Mindenki­ vel személyre szabottan, ahogyan halaskofák egyénítik a maguk áruját, amely megszólalásig azonos a szomszédjukéval, még bűzre is. Közben szeretetre méltónak maradni, hiszen magunkat kívánjuk eladni legjobb for­ mánk szerint, amilyenné önképünket alakítjuk otthoni tükreinkben, mi­ előtt kilépünk legbelső körünkből; futó pillantást vetvén a legösztökélőbb emberi találmányra, kősúlyos óránkra. Innen, közelről: puffanó ütések a dobon. Zászlólengés. A közeli csapszékek még a polgárőrség közembereitől hangosak. Nem, mintha ő nem hajtotta volna fel a magáét. Felkészülési rendjébe a mér­ tékletesen elfogyasztott bor is belétartozik. Lehetőleg portugál, vagy rajnai származék, ón talapzatba ékelődő hosszúszárú üvegkehelybe öntve. Nem úgy, mint szerte a tér körüli kocsmákban, ahol a kupák fémjéhez ér a száj, s az íny többszörös félrevezetésnek van kitéve, hogy nem lehet fintorgás nélkül megállni. Tudja, mert szándékkal kipróbálta. É s már nem is hajlandó felhagyni a szokásával, hogy alkalmasint - miként idefelé jövet is - valamelyikbe be ne térjen. No, persze, korántsem akármelyiket választ­ ja. Rendszerint a piktorét. A fickó mindig kísérletet tesz, hogy húsos, zsí­ ros képével szívélyesen mosolyogjon rá. Alkalm asint hajlandó azt képzelni, méltányolja, mint az egyletbeli társai a gyülekezőhelyen, amikor egyikőjüket sem hagyja ki a köszöntéséből. M áskor úgy látja, pusztán a képeit akar­ ja rásózni. Ha a pipáját a szájába veszi, míg a tulajdonos öntudatával tölt neki, arcvonásai átrendeződnek: innen már sem a méltánylását, sem az üz­ leti mohóságát nem érzékeli. A pipaszárat szorító száj köré mintha gúny ül­ ne ki — jól látja - , míg a kancsót a különleges vendégnek fenntartott po­ hár fölé billenti, majd nem átall ugyanolyat elővenni, tölt magának is, és megemeli feléje. Akárhogy is vannak, ritkán mulasztják el, hogy ilyenkor össze ne nevessenek. Mert úgy gondolja, ők, ketten, talán értik egymást. D e sem a festő-kocsmáros, sem ő nem teszi meg a hiányzó kézmozdulatot. Cinkosságuk ilyetén megpecsételését függőben tartják mindketten. E z az alapja a betéréseinek. Ha valam ikor vásárolna tőle, emiatt a régenshez il­ lő tapintat miatt tenné. Kettősük kifejezőbb, sokatmondóbb az állapotok­ ról, mint a testületek és egyesületek nagyhangú gyülekezetei. Tapintat? Hiszen rajta röhög! E lég! Lent, délen, mégis másként folyhat minden. A festőt a műtermében ta­ lálod, a kocsmárost a csapszékében. »A teljes kialakulatlanságunk.« É s ez a nyirkosság, amitől Itália emléke mindig kirobbanó viharként tör rá. M iért tervezi el mindig ilyen körülményesen, a legapróbb részletekig, ahogyan közéjük lép? Most is miért halogatja a kapcsolatfelvételt? Kimó4 �dolt, körmönfont késleltetései mostanában már elindulásakor terhesek. A z­ tán az utolsó állomás mindig a festő kimérése. Itália helyett a csehó embersűrűje. Mihelyt bal lábát a lefelé vivő lépcsősor fokára teszi, már orrá­ ba nyomul a savanyú bor, a mosdatlan testek, a tüdőtől szennyezett do­ hányfüst vastag szaga. Ebben a közegben a bőr tompa puffanásán túl már a ritmust is ha llja. Ingerli. Mi lenne, ha engedne a kocsmáros ajánlatainak és kipróbálná egyszer a fölkínált némbereket is? Időzíthetné az alkalmat a sorakozó idejére is. Előző nap kifejezetten kérné, hogy ne a vizet rég lá­ tott hónaljúak közül mutasson neki valakit, akik ilyenkorra már többnyire bódultak; netán az öklendezésnél tartanak. Rövid, forró combú, életvidám parasztlányt képzel magának, aki estelente vastag ujjaival tehéntőgyre akaszkodik fejés közben, trágyát rak halomba, s vele is ilyen természete­ sen tenné a dolgát. Krum plireszelékkel kikeményített főkötőjét a fején hagy­ ná. E gy ilyen nő csiklandós kacagását, amint először érinti, most minden­ nél jobban kívánta. Hirtelen megborzongatta az éjszaka tengerfelőli nyirkossága. Hiszen, mi­ előtt beöltözött volna, szertartásosan lemosta magát. Testének hőérzete a meleg víz, az otthoni és a kocsmai bor, meg a férfigerjedelme után most állt helyre. Ha sarkonfordulna - még megtehetné - , nem hagyná ki a kocs­ mát. Vigyorogna-e vajon a festője? Feketlik már a kis képe, amit annyi­ szor kínált. É s lehet, hogy a rendkívüli alkalom emlékére elajándékozná? Mert meg tudná venni ebben a pillanatban is. D e nem lenne rá képes. Van annyi pénz nála, de inkább szétszórná a füstös terem padlózatán: minden­ ki a vendége. Kórházak és szegényházak várományos lakói, sánták, vakok és más nyomorékok, a testi rútság annyiféle képviselői, mind a vendégei lennének. Igaz is: miért lát a piktor kocsmájában annyi szembeötlően torz testet? Tanúja volt már nála is, másnál is, amikor az ital keltette dühtől felhasítják a másik száj szegletét, öntudatlanul sarokba vizelnek, bezúzzák egymás koponyáját a háromlábú székkel, kártyacsata közben, vagy két uj­ jukat torokba dugva könnyítenek rángó gyomrukon. A torz testek gyüleke­ zete mégis senkinél sem ilyen változatos, mint nála. É s mindig vigyorog. Az ilyen nem a festészete miatt végzi az aggok valam elyik gondosan sú­ rolt otthonában. H a vásárolna még, tőle ezért is. Bár sem az övét, sem a többiekét soha nem szerette igazán. M aga sem érti, hogy mappái miért vastagodtak, széles fiókos szekrényei miért teltek egyre, miért aggatta te­ le otthona falait. Valójában a tükörrel mindig beérte. A kupa elég neki, ha marokra fog­ ható, a kisujját nyomhassa a metszett kehelynek, míg fölhajtja italát. A citromot neki ne hámozzák meg mesterkélten: kiharapja maga a lekanyarított szeletet, vagy a felébe vágottat marokból csurgatja a szétnyitott kagy­ lóra. A sonkát mért cakkoltatná úgy, ahogy ecsetjüknek tetszik, amikor dí­ szített nyelű késével egybefüggő karéjt hasít inkább szívesen? Talán még a kocsmai jeleneteiket szívelte leginkább: okádjanak lógó fejjel, vagy cso­ rogjanak kidüllesztett altesttel; markolják lógó mellű nők farhúsát; tépjék egymás fülét, haját; szakítsanak be konok koponyákat; töröljék gyermekük bélsáros fenekét; röhögjenek terpesztett combú részeg ledéreken; duzzad­ jon félreérthetetlenül felkötött ágyékrészük falusi lakodalmak dudaszójára. É s legelhetnek árva marhák, vagy bőséges csordák tengerközeiben. Csak ne a csendéletek finomkodását, amelyek amúgy is disznózsírtól csöpögnek, vagy nehéz boroktól felhőzöttek. A z elevenségüket inkább, mint kiműveletlensé- 5 �gük nevetséges ágaskodását a nem elérhető más felé. Tobzódó életerejüket mindig, szemléletüket módjával - ameddig a lazult hitek körével szem­ ben az ő magabiztosságuk igénytelenség nélkül elfogadható. Lehet még mellettük a falon végtelen víz, beláthatatlan ég. Mindez nem túl nagy méretben: ha kézbefogja is, elég legyen a kartáyolság, ha szeme elé tartja. Kereslet van mindenre, s az, ha elég mohó, előbb-utóbb megtalálja ki­ elégülése tárgyát. A piac dús, lassan már a törekvőbb paraszt házában is föllelhető néhány kép, amit holmi pár hizlalt szárnyasért cserélt, valam elyik nyavalyás műfestő könyörgésére. Mert míg bírja magát, pimasz mind. De korán vénülnek, semmire se viszik, és akkor már tudatlan gyerek módjára elkótyavetyélik értékeiket. Megérdemelnék őt műárusnak. Abból a fajtából, amelyik nagyban advesz, árverések hiénája, a festőcéh állandó hivatkozása. Mert ezek, ezek a holttestüket eladnák! M it utált meg, hogy egyik napról a másikra túladott a gyűjteményén? Olyan szenvedéllyel váltott át az abrosznyi térképekre, amilyen vadászösztönnel kajtatott a piacokon, kocsmákban, leste kereskedők telezsúfolt üzleteit, ahol a légy is festményekre kényszerült piszkítani, anynyi hely sem maradt keret és ráma között; járt összetéveszthetetlen levegő­ jű forgalmas műtermekben; egyszóval, a műpiac minden lehetséges helyén. Végül kialakítván otthona falain a nyerseségnek azt a meghitt panorámá­ ját, amitől mindig előszeretettel határolta el személyét, anélkül, hogy a könnyen ítélkező felületességével lett volna vádolható. Ellenkezőleg. V á ­ lasztott együttélése ezekkel a képekkel világosan kifejezte, hogy a pallérozatlant nem állítja szembe a tökéletessel. Tartott az egyik, vagy a másik egyeduralmától. Am i pedig legtitkosabb perceiben megtörtént vele, benne. Mostanra pedig már nem osztozik sem a fokozódó Itália-rajongással, sem emezek disznócomb-imádatával. Hanem az atlaszai... M ert nincs nevetségesebb a zsíros disznóhús köré oltárszerű ünnepélyességgel elrendezett csendéleteknél, amelyekről valóság­ gal menekülnének a ragyogó ötvösmunkák, s a hámozott citromok, mint méltatlan környezetből. »Á llj! Á llj! Mintha törtetnék valahová. . . !« Van középpontja ennek a gyülekezetnek? A kifeszített marhabőr hangja irányt jelez? Miért ilyen felajzott mindenki, mint a vadászfalka, amikor agyaras kan­ ra fog szagot? M ire számítanak? M it remélnek éppen ettől az éjszakától? Többről lenne szó, mint máskor? Ezen az éjszakán is az történik, ami szokott: semmi. Mindössze alvás he­ lyett az utcát róják majd. M it féltenek? A szabadságukat, vagy a biztonságukat? V agy a szabad­ ságtól a biztonságukat? Hiszen olyan rég volt, amikor utoljára a partok göd­ reiben, apály idején, hátbaszúrt, puffadt holttetemeket találtak reggelente. Mostanában parasztokat látni kosarakkal, akik a visszamaradt, könnyű hal­ zsákmányt komótosan begyűjtik, hogy aztán telhetetlen disznaikkal föletessék. A z a pojáca zászlót lenget. Oda tartson tán? A rudat, s rajta a selymet csak a saroktól látja. Am ióta könnyelműen összeolvadt velük. A bőr keltette légrezgést tán már akkor felfogták az ide- 6 �gei, amikor utoljára nézett szembe m agával a tükrében. »Ő rséghelyzet« biztatta magát. Ez talán még jelent valamit. Csekélység, de próbatétel. Fontoskodva készült fel, mint mindig. Mintha sárkány ellen indulna, vagy idegen bajnokokra. Valójában csak annyi történik majd, hogy ma éj­ szaka nem alszik, hanem fönt jár a sötétségben, arcán imbolygó fényekkel. Dob és zászló. »Lengesd csak, pü föld csak!« Ő itt van nélkülük is. Nem neki kellenek. A borzongására figyel. Nem tudja eldönteni, a dagállyal beáramló nyirkosságtól-e, avagy a közös jelek okozzák, amelyek jegyében ismét és újra együtt vannak. »Ennyi fegyver! Ennyi ember!« Megcsillanó mellvértek; pallos-erdő; széles karimájú tollas kalapok ár­ nyéka az arcokon; keményített csipkegallérok hivalkodó fehérsége. A z em­ bersűrű téveszthetetlen, átható szaga. Miért őket határozza meg ilyenkor, együtt és külön-külön? M iért tűnik úgy, köztük nem róla, hanem róluk van szó? Tisztálkodás alatt, gondos ba­ juszvágás közben, öltözködés idején, idejövet végig az úton, egészen a tér sarkáig, ahonnan már látszik a székházuk - róla. Most, itt — már róluk? Mi lenne, ha egyszer el sem indulnának? A szokásos gyülekezési láz még összecsődítené a századot és tisztjeit, viszont a sorakozó, a feladatkijelölés elmaradna. M ár a baráti üdvözlésekben megbújna valami szokatlan. Eztán járőrözés helyett hogyan fejlődne ki a senki által nem várt eloszolás, azt nem tudja. Belátja, nincs hozzá elég fantáziája. Annyit legalább sejt, hogy nem ennyiféle fegyveresnek kellene idetódulnia. Ha túlnyomóan olyanok lennének, mint azok, ott, ketten (vagy ő), akkor egyik napról a másikra be­ következhetne a fordulat. D e körülöttük másféle húsból, és nem abból a vérből valók is tolonganak. Lehetséges, hogy ők ketten kevesebbet tudnak, mint hiszik? »Vagy, mint én?« M ár a sétájuk is - le, s fel - , már ez is ingerli. Számukra nincs érkező, akinek üdvözletükkel örvendeznének. Gyülekezet van csupán, embermaszsza, amiben nem egyedenként igazodnak el, hanem osztályozásuk minősí­ tései szerint. És persze, kötelességtudatot mutatnak, az elöljárók megbízhatóságát. Pe­ dig már csak kedvtelés lehet ez is mindkettőjüknek, mint a hivatal. Talán még kételkednek is. Jelenlétük önindoklása? Gyakorlatban maradni. Igen, ez lehet az. »Mint az enyém.« Hiszen egyiküknél semmiféle fegyver nincs. A rátörő sűrű sötétbe legfel­ jebb a kesztyűjét vághatná, amit most jobbjában tart, miközben csupasz bal­ jával kíséri a beszédét. Am az pedig mintha társasági összejövetelre és nem harcfeladatra öltözött volna. Arannyal átszőtt világító mellénye, hozzáillő világos kalpagja - a többiek általános feketesége között - szurokéjben is felfedné kilétét. N ála ott ugyan a rövid, vékony fájó lándzsája, de olyan kimódoltan tartja, mintha mindjárt papíros fölé hajolna, s toll gyanánt kris­ tályosodó felismeréseit rögzítené vele. Nem látja az arcát, mégis tudja, hogy szótlan, a némaságig az. Ú gy tesz - »Úgy tesz?« - , mintha a másik mindenik eléje hulló szavát előre tudná. Ő a megtestesült bizonyosság. Számára nem a kimondás hozza meg az új­ donságot - hiszen mi meglepetéssel szolgálhatna neki bárki is? - , hanem 7 �a másik gyötrő kételyei, amelyekkel együttérezhet, amit nyomon követhet. Végre-végre újra átélhet ő is valamit, aztán a megértés álszent leplébe bur­ kolózhat. Ó, milyen megrendíthetetlen ilyenkor! Szomorúsága mintha nem is a maga fölötti lenne, hanem a másik állapotához járulna hozzá kegyes érzelmi adományával. »Lehetnék a harmadik.« Rangsor nélkül, hárman együtt. A z arányosság kedvéért is akár, Nem pályázik az aranyos mellényű helyére: tőle állhatna középen, hallgatagon. K ét oldalán, mint két lator, ők ketten onthatnák a bölcsességeiket, várva a szótlan igazolást. Nem alakulna ilyen összehangzóan, tudja. Sokat beszélne, elébe menne a helyeslésének. Ingerelné, hogy átlát rajta, s türelemmel zárva tartja a szá­ ját. Ettől egyre hányavetibbé válna. »Azt is tudná, hogy mindezek ellené­ re én is eligazodom rajta.« Mért maradna mégis nyugton? »Belőlem mi hiányzik, hogy fölérjek vele, hozzá?« Nem mosolyog, és képes nem sajnálni is. »Gátlástalan megértő!« Pedig egyetlen valaki van, akit sajnálni kell ebből a csürhéből. Tán, ha az ő tekintetük mentén látná elrendeződni ezt a gyülevész nép­ séget.. Ha úgy tagolná a tér medúzatestű, lüktető tömegét, mint ők. Fázik. Még sarkonfordulhatna. Otthon családmeleg, asszonyi öl, rajnai bor. Még nem vették észre. Még takarásban van. Még nem döntött, hozzájuk lép-e. Még figyel. Látja a fejek fölött lengedező egyletzászlót. Szívében annak a kiállhatatlan baromnak a ritmusa. A nem kímélt dobverők. Ha észrevétlenül kivonná magát, leendő alkalmakkor mert egyszeri lenne a mai lépése, tudja - hallgathatná az arcátlan zászlótartó pimasz élceit, és a dobosnak, ennek a pökhendi törtetőnek az otromba számonkéré­ sét. M ert tudja már, hogy velük v ív ja majd megint gunyoros szócsatáját az éjszakában, s nem ama kettővel, ott, a fáklyafényben. Ú gy állnak ott, mintha valam it elfelejtettek volna; valamit, amit koráb­ ban már tudni véltek, és most... Nem. Még egy pillanat... Most! Felötlene bennük. Világnyi talány tárult volna fel? Ha még ő is tudna így visszahőkölni az újnak vélttől. Túlságosan sok­ ról és túlságosan sokat tud. Nyomasztó. Rettegi önmagát: mit el nem kö­ vet egyszer! Am ikor irigysége abba a kettőbe belekap, csak gúnnyal, torz megvetéssel nézheti a színjátékukat. M áskor is eljátszottak már hasonlót. Látta nem­ egyszer. Fogadna is: megteszik újból, hamarost. Lefestené őket, ha a csuk­ lója engedelmeskedne a belső képnek! Í gy, ebben a pózban. A lándzsák iz­ gatott mozgása megdermedne, az arcok, kezek, tekintetek, mozdulatok le­ lepleződnének. Örök partnereire, a sima zászlótartó és a dühödt dobos ar­ cára kiülne, mi lényegük. Mert a legocsmányabb emberfajta nem az a gnóm, hanem ezek, a rekvizitumaikkal, s talán velük saját maga, harmadikként; velük együttesben, ha már az arannyal átszőtt mellény mellé nem léphetik. 8 �A többség pedig jellemre és szellemre meghaladja-e a tömegét? É s a régens (egyben, mint tiszt) és parancsnokló társa (éppen felismeré­ seinek egyikétől megdöbbenve) hová kerülhetne a festményén? Elvegyítené beosztottjaik közé? Fölébük? Elébük? Hogyan látnák magukat szívesen? »Magam hová tenném?« Itt van jól. Még nem lépte át a fényhatárt. M ég rajta az érkezés újdonsága, félig rejtve a homály által, takarva a nagyszájú handabandázók rezsgésétől, ahogy fegyverrel a kezükben minden óvatosság nélkül hadonásznak. Mégis úgy helyezné el önmagát, hogy kitűnjék, szeme van mindenre. Ezek a piktorok valósággal megmérgezték. Pedig rég tudja, hogy nem csupán a kézfeje merevségén múlna. Ő még csoportképet akar, a jószimatú éhenkórászok pedig már az egyéni megrendeléseket festik: a portrénak van piaca. Mégis, legalább a szemlélet rámaradt tőlük. A térkép, a térképei, az a védekezés ellenük! A z emberi lakhely, legyen város, vagy község, útszéli magányos fogadó, s maga az ember (a csecsemő is!), minden járulékos tartozékával, milyen közönséges a közvetlen szemlé­ letnek. D e egy térképen!? Különösen azokat az abroszokat kedveli, amelye­ ken Európa belül, a szárazföldön, részletezetlen, legfeljebb díszes szélrózsa ékesíti, s csak a tengerparti települések neve sorakozik sűrűn egymás mel­ lett, mint a sündisznó tüskéi, kontinentális külső védőburokként. Ezek igen! Semmi okoskodás, semmi részlet, csak a lényeg. Jelzés, hogy van ott vala­ mi; jelentősége azonban csak a megnevezés szintjéig terjed. A többi mint­ ha nem is lenne: semmi. Egyszerűen nem érvényes. Minden más nevetsé­ ges csip-csupság. »Á lljunk m eg! H ová rohanok!« Mit érne vele, ha rögzítené azt a pillanatot, aminek ők teátrálisan még hangsúlyt is adnak. Megerősítést adna önhittségüknek. A pojácaságukat dicsőítené. Hasonlatossá válna megvetett mázolóihoz. Holott mást sem akar jobban, mint az ellenkezőjét. Rájuk kiáltani: »Lássatok végre!« K i dobol? K i lengeti a zászlót? Tudják vajon? É s milyen tekintetek kereszttüzében szerepelnek? K i az a gnóm, aki nem alhat szaggató csontjaitól, s közéjük furakszik? Miért van itt az a gyereklány, különös asztráltesttel, akinek arcát nem csu­ pán a fáklyafény teszi oly ijesztően gügyévé? É s a korcs kutyák a lábak között? Ha legalább a tekintetek olyan nyilvánvalóak lennének, mint a lándzsák a fejek fölött, villám ló vasukkal. M a éjszaka is elindulnak? Minek? M iért? A város horkol, emészt, saját nedveiben fetreng. A zászló leng, a dob szól, megy ez már magától is. »Várnom kellene, keresnek-e? Számontartanok? Hiányzom?« Még jobb lenne, ha a párhuzamos utcákban rejtve követné a vonulásukat, mint a kalózhajók a jól védett kereskedelmi flottát. Aztán lecsapna az első­ tisztre a kérdéseivel, amikor a hajnal már üszkösödést hozna a felismeré­ seire. Mégsem. Még beléje puskáznának ezek a..., ezek a... N E M T U D V IG Y Á Z N I? É R Z É K E T L E N Ö K Ö R ! 9 �A csatornaléből felemeli a kalpagját. Sértettségében komolyan azon tű­ nődik, maradjon-e egyáltalán. Megkísérli lecsapkodni az undorító nedves­ séget, bár tudja, ezt a fejfedőjét már nem használja se ma éjszaka, se más­ kor. Újat vásárol. A dob dönt helyette: sorakozóra szól. A z elsőtiszt hozzálép, kézben tartott kalapját félreérti. Jobban örülne, ha a régenssel szemben játszódnék le mindez. Kezet fognak, miközben tiszttársa hangját hallja: E L IN D U L U N K M A IS. E L IN D U L U N K - válaszolja. Ezen az éjszakán sem tétlenkednek. A z otthonok, ágyak, álmok fülledt melegét őrjáratuk vigyázza majd. Hogy kitől? É s mi végre e gyülekezet? V árja, hogy elhallgasson végre az az átok dob. Hamar némaságra kény­ szerül már, mert őrjáratuk fénykorén túl a polgár aludni tért, s ők nem azért vannak az utcán, hogy álmát zavarják. Pedig tréfájukat kiérdemelnék. O lya­ nokat is, mint: »Ég a város!« V agy: »M artalócok!« Esetleg: »A spanyolok!« Készületlenségük, a pánik, végre komoly igazolás lehetne. Így csak a megve­ tése marad gyanútlan gyakorlatlanságuk iránt. »Lehet, hogy az egyetlen lovag vagyok a jelenlevők között?« Amikor a híd kaptatóján a többiekkel együtt középre ér, megcsapja a csatorna léghuzata. A kőkorlát fölött a vízbe repíti hasznavehetetlen kalap­ ját. Tudja, fázni fog. Így akarja. A napnak úgyis rendje van : éjszakára nappal következik, és fordítva ismétlődően.” 10 �V E R E S JÁ N O S Himnusz Ó lányok, lányok, nagylányok, tövis közt nyíló virágok, a blúzt s a ruhaszövetet majdnem kiböki melletek, de így szép a lét, ez a jó, véremnek éppen ez való fekete harisnyakötőt és műszempillát viselők, presszóasztalnál trécselők, erkélyen meztelenkedők, ó lányok, lányok, nagylányok, váltsátok meg a világot, paripátok a kerékpár, hajatok könnyű szélben száll, baljósan szürke hajnalok ne fogjanak ki rajtatok Mozi előtt várakozók, erdőszélen sátorozók, biológiát magolók, piros autókról álmodok, szatyorral vonathoz futók, Mikszáth regényét lapozok, feszes nadrágban feszítők, hivatallépcsőn lihegők, fatányért, iccét, keszkenőt csak múzeumból ismerők, beat-zenét buzgón hallgatók, térdetekkel hivalkodók ó lányok, lányok, nagylányok, megszédít ringó járástok; ál-aszkéták, hoppmesterek szemétől ne reszkessetek, ne egye köd a vágyatokat, mint óriás a bárányokat Arasznyi-szoknyás jótevők, bokorban hanyatt-heverők, tömegben hozzám-tapadók, strandhomokban fagylaltozók, gép mellett gyöngyöt izzadok, kapanyelet cirógatok, vasárnap kiöltözködők, sztárfotókban gyönyörködők, obsitost hőssé hevítők, látköröm benépesítők, akárhogyan is: éljetek! s hadd éljek én is: köztetek! ha kell, a világ peremén, ha kell, tengerek fenekén Gyümölcsbe mohón harapok, ingnyakon rúzsfoltot hagyok, sarat arannyá nevetők, okos szemmel kötekedők! Lakodalmatok ünnepén szálljon belétek égi fény, tündérré fésülködjetek, pozsgásan tündököljetek. S őrizzetek új Veszta-lángot, mint tűzhelyét a nagyanyátok - Eszméim Muhi-pusztáján legyetek ékes szivárvány. 1 �SO Ó S Z O L T Á N Zsuzsi meg a „vének” (Betét a B ICSKA-KÖ N YV-ből) Zsuzsánna dundi kis pipi, ketten nyúzzuk s nem áll kötélnek. Időt húz, tesz-vesz, szöszmötöl: hadd hergelődjenek a vének! - Zsuzsánna fürödni akar. K ét vén kezén hámlik a kelme, pulcsija mögül kigurul, kirobban görögdinnye-melle! - Zsuzsánnára víz permetez. Szép teste két birtokra osztva: köldökvonala két felét egy-egy vénember szappanozza. - Zsuzsi visong: vadulnak a vének, egymás kezére verve: mindkettő a határ-csücsök bozótja közepén delelne. - Zsuzsánna erre-arra néz. „Egyszerre nem !” - makacs a drága. - „ Ő se megy: én se hagylak itt, Zsuzsim, ez őszhajú vagányra! Tudod mit? Gyere, fuvolázz! Rád ma éjjel senki se mászik! Tempó, Szivi! Szép öleden János úr szájhermónikázik!” Levél a császárhoz (Betét a BICSKA -K Ö N YV -ből) Lehet, Öcsém, hogy Te voltál a C S Á S Z Á R , ki kocsmákat tör össze, s ha akarja: egy város féli - s ha ellene ágál akárki is, azt felkeni a falra. - Lapátmarkodban egy-egy nyomozóval meg is tapsoltad hős produkcióid: és jött a sitt - párban az elvonóval, jött Állam elvtárs: most pedig kigyógyít! H a bősz szándékát Te komolyra vetted s jó partner voltál hókusz-pókuszában: gyógyultan ne légy gyáva rongy, ki retteg múltjától! A gyanakvók fókuszában - vigyázz! - ahelyett, hogy fejed lehajtod s a klub sarkában adnád az esendőt: húzd ki magad! Most vagy igazi bajnok! E rő d : az A B S Z T IN E N S -G Ő G ! 12 �Igen: erőd. Letisztult szívvel-aggyal figyeld: ez itt a M É R T É K L E T E S élet! Szádba szaglász a Hivatalból-angyalfőlebeszélő s kitartásról béget. Aztán berezdült kézzel hazavágtat: hála-piákból szívni bambulásig. N e keress ott, fenn alkoholistákat: A P L E B S Z B E T E G . É S T E . S M IN D IG A M Á S IK ! S hogy mentse lelki nyugalmát e rendszer: bizottságosdizik, új elvonókat kreál sebtiben, hol barbár szerekkel V É R I G A L Á Z , ahogy leszokni nógat. - Itt: almabor, „D ian a” , s N agyfa végül, ott: Courvoisier, külföldi pezsgők! E szakadék szélén, hogy meg ne szédülj, ölel: az A B S Z T IN E N S -G Ő G ! Figyeld az asszonyt: exmártír, repesve örvend neked, látványosan becézget, ám más tésztához szokott lelke-teste: azt lesi: mikor hagyod az egészet! Szegény, maga sem érti tán, ha orvul piát felejt előtted: hátha újra vedelni kezdesz s minden R O S S Z R A F O R D U L : őkelme ismét M Á R T ÍR lesz, a „durva, részeges állat áldozata” , „fáradt, megkínzott nő” , ki sírdogálva éji R É M T E T T E ID R Ö L regél - „Ó gyalázat!” holott E G Y H E T E N E M L Á T O T T a lédi! - M íg visszahúzna: csökött szokás, lelki erődtől ijedt, válni-kész hites nőd: minden álságos mocskot elviselni segít: az A B S Z T IN E N S -G Ő G ! Régi brancsodból ezután kizárnak. Ám addig is figyeld a hőzöngőket! Ha kigúnyolják absztinenciádat: fizess nekik - pénzed van - IT A S D Ő K E T ! S figyeld a groteszk szökdelést a mámor grádicsain: E L Ő B B víg lesz a káder, M A JD über-okos, É S kan a javából, ki minden csöcsös szukának aláver; 13 �A Z T Á N zokogva elátkozza tetves családját, vérét veszik, látja bárki; M A JD nagy magyarként nagy lélegzetet vesz: a „Székely himnuszt” bőgi. . . s M E G Y okádni! - É s kész, Öcsém! Pajzsod lesz, amit láttál! Orvos várhat, nejed potyára kárpál, leszólhatnak a kocsmába igyekvők: erős maradsz! Hiszen Te vagy a C S Á S Z Á R ! Trónod: az A B S Z T I N E N S -G Ő G ! 14 �NOTESZ Az elvontság visszaüt Már régen készülök arra, hogy Kertész Ákos kiváló regényéről, a Családi ház manzarddal-ról megírjam a véleményemet. Nem azért, mintha Kertész Ákosnak ez a regénye annyira összetett problémákat tárgyalna, mint például a Makra. Itt egyszerűen arról van szó, hogy az elvont gondolkodás visszaüt. Visszaüt ab­ ban az értelemben, hogy elvont gondolkodással egyetlen problémát sem lehet megoldani. Hiszen miről beszél a regény? Arról, hogy Kertész Ákos főhőse családi házat épített, mégpedig manzard szobával. Ebben a családi házban él ő maga, a felesége és két kisgyereke. Egyszóval élete minden tekintetben fel­ hőtlen immár, nincsenek benne konfliktusok, s teljesen egyenesnek tűnik további életútja is. S maga az a gondolkodás, mely éppen erre a felhőtlenségre épül, melynek alapja az, hogy igenis, Magyarországon meg lehet teremtenie minden munkásembernek azt az életformát, melyben gondok nélkül és nagyobb konfliktusok nélkül élhet - ez az illúzió foszlik szerte. S miért? Azért-e, mert vannak olyan nézetei is hősünknek, melyek valamilyen értelemben ellenkeznek az adott társa­ dalmi nézettel? Erről szó sincs. Kertész Ákos központi figurája gyárban dolgo­ zik, szorgalmasan, becsületesen és tökéletesen megérti azt, hogy másoknak időle­ gesen komoly problémái vannak lakással, megélhetéssel és más minden egyéb­ bel kapcsolatosan. D e Kertész hőse kollektív ember. Azok közé tartozik, akik mint minden becsületes kommunista, azt vallják: addig nem lehetek nyugodt, míg másoknak az életében vannak súlyos problémák. Így azután egyik munka­ társát, akiről egyébként még azt is tudni kell, hogy cigány származású és alko­ holista volt, felkarolja. Azon az alapon teszi ezt, hogy megveti a faji előítélete­ ket, hogy evidensnek tartja: ha ö rendelkezik egy felesleges manzarddal, akkor azt rendelkezésére kell bocsátania annak, akinek komoly lakásproblémái van­ nak. S nemcsak erről van szó. Hősünk védence azért is válik rokonszenvessé, mert tehetséges ember, mert újításai vannak (mégha eddig nem is fogadták el azo­ kat), mert talán éppen az lesz az akadálya valóságos kibontakozásának, hogy ket­ tős bizalmatlansági légkör veszi körül - származása és múltja miatt. Továbbá az is akadályozza, hogy nincs mögötte semmiféle életbiztonság. Vagyis nincs családi háttér, nincs lakás, nincs iskolai végzettség, nincs társaság - egy­ szóval mindaz hiányzik, ami az átlagember számára fölkelthetné a bizalmat a fiatalember iránt. S ekkor karolja fel Kertész hőse, de úgy, hogy saját családi körébe fogadja. Vagyis ezek után megszűnhetnek a fiú életét aláásó rossz fel­ tételek. Van lakása, van családja, van társasága, jár iskolába és van egy olyan barátja, akire mindenképpen számíthat. Csakhogy bármennyire racionálisan gondolkodik is Kertész hőse, egyet ki­ felejt a számításból. Azt tudniillik, hogy a családi viszonyok, egyáltalán nem olyanok, mint az egyéb társasági vagy társadalmi viszonyok.. Egy társaságba be­ le lehet illeszkedni vagy éppen ki lehet belőle kerülni. De ha valakit családba 15 �akarunk beilleszteni, annak megvannak a feltételei és megvannak a következ­ ményei is. Adott esetben ezek közé a következmények közé tartozik, hogy hő­ sünk védence hősünk feleségének szeretője lesz. S ez még mindig elfogadható a családfő számára. Elfogadható, mert személyesen meg tudja magyarázni a szi­ tuációt, s csak végül derül ki, hogy minden magyarázat ellenére is - ez a szituáció elfogadhatatlan. Ugyanis hősünk hosszan elmagyarázza önmagának is, feleségének is, sőt, a családba befogadott fiatalembernek is, hogy az egész eset természetes. Hiszen a nő többé nem rabszolga, nem tulajdona a férjének, a női egyenjogúság min­ den szempontból érvényes, s végül miért ne lakhatnának ők egyetlen család­ ként együtt, miért ne fogadhatnák el a fennálló szituációt? Legfeljebb az egyé­ ni önzés és hiúság gátolhatja meg azt, hogy a továbbiakban családilag együtt éljenek. - ezt azonban ki kell irtani az embereknek önmagából stb. A gondolatmenet tehát kiteljesedik, most már azt lehet mondani, hogy csaknem kerekké, de ugyanakkor eszelőssé is válik, noha minden részletében tökéletesen racio­ nális. S nemcsak racionális, hanem még modern is, humánus is, a felvilágosultság minden jegyét magán viseli. Az olvasó persze már ebből a rövid vázlatból is érezni fogja, hogy Kertész Ákos hősének mégiscsak el kell buknia, hogy nem tarthatja fenn eddig kifejtett nézeteit, elveit. Megbukni persze sokféleképpen lehet. Lehet úgy is, hogy a hős feleségének családja, nevezetesen az asszony édesapja közbelép és megpróbálja lányát kiemelni a „fertőből". A papa, aki maszek cukrász még olyan gondolat­ kört képvisel, mely szükségképpen kerül szembe Kertész „ heroikus” munkásá­ nak elképzeléseivel. Még azt is el lehetne viselni, hogy az egész környék, sőt, a gyári barátok, is hősünk háta mögött a megjegyzések sorozatát teszi arra az emberre, aki hihetetlen naivitásában befogadta a cigányfiút. D e van, amit már nem lehet ilyen szótlanul elviselni. A fiatalember ugyanis nem elégszik meg az említett viszonnyal, mivel - joggal - úgy érzi, hogy ez a viszony nagyonis al­ kalmi, féloldalas és nincs benne semmi, ami teljesség lenne. Így azután ő is felhoz magával egy lányt, mégpedig ugyanabból az üzemből, ahol védnökével közösen dolgoznak és ezt az új viszonyt a régebbi szerető, hősünk felesége már nem tudja elviselni. Mert lehet valami racionális, és racionálisan indokolható, de a racionalitáshoz hozzátartozik, hogy az emberek teherbíró képessége meddig terjed. S amit a ház ura még meg tud magának magyarázni, az ütközik a ház asszonyának érzelmi világával, mert az önmagunk legyőzése lehet hogy sikerül ideig-óráig, de végső soron mégiscsak önkorlátozás ez. Így történik, hogy vé­ gül is a hős elzavarja az albérlőt és a szokványos módon helyreállítja a csalá­ di békét. Nem nagyigényű regény ez, viszont olyan iróniával van megírva, olyan fino­ man leplezi le a monologikát, az egyirányú, önmagán is erőszakot tevő logi­ kát, hogy ez messze föléemeli az átlagnak. Érdekes viszont, hogy éppen ez az irónia, éppen azok a mellékmondatok, melyek állandó lebegésben tartják a szö­ veget, valahogy teljesen kimaradt abból a színpadi változatból, melyet a Nem­ zeti Színház, a Várszínházban mutatott be. Pedig a színészek kitűnőek. Különösen Esztergályos Cecília az asszony szerepében nagyon színes és még kicsit, kétség­ beesetten játékosan bohókás is. D e ugyanezt elmondhatjuk a férj szerepét ját­ szó Avar Istvánról is. Mégis valahogy eltűnt az, ami fenntartotta a regényt. A színpadon görcsössé válik az a gondolkodás, ami a regényben még levegős, sokoldalú volt a maga egyoldalúságában is. A színpad nem engedi meg, hogy az író akár a helyszínrajzban, akár a hangulati elemekben vibrálva olyan at­ moszférát teremtsen meg, mint a regényben. �S az ok igen furcsa. Amint említettük, a fő probléma az. hogy a családba való befogadás és a befogadás között különbség van. Itt azonban a család mint család tűnik el. A drámában nem jelennek meg a gyerekek úgy, ahogyan a re­ gényben, a család helyett csupán férfi van és feleség. É s ez a változás egyúttal megbontja az egész mondanivalót, még akkor is, ha a színpadra befutnak, a gyerekek, de a gyerekek., a szülők és a védenc egymáshoz való viszonya vala­ hogy nem rajzolódhat ki. Így azután a dráma azzal végződik., hogy hősünk megpofozza feleségét, míg a regény azt mutatja be, miképpen kénytelen az el­ vont eszméből kiábrándult ember a ma teljesen normálisnak számító családi léthez visszatérni. S ebben a különbségben is benne van a regény sikere és a dráma ellentmondása. H E R M A N N IST V Á N 17 �VITA G Y E R T Y Á N E R V IN A viharmadár — kalitkában Gondolatok jelenről, jövőről — költészetről Bevallom, él bennem némi kétely azzal a közhelyszámba menő elmélettel kapcsolatban, amely szerint a politikai költészet valamiféle pótszer lenne csu­ pán, s ott és akkor fejlődik ki, válik naggyá és jelentőssé, ahol és mikor a po­ litikum egyéb és állítólag természetesebb csatornái ilyen, vagy olyan okokból eldugulnak, vagy ki sem fejlődhetnek. Egyoldalúnak és sematizálónak érzem ezt az elméletet általában is és speciális magyar vonatkozásában is, amely sze­ rint mivel az ország provinciális elmaradottsága, félgyarmati függősége és feu­ dális szerkezete megakadályozta, hogy a politikai élet korszerű formái kialakul­ hassanak, a politizálás számára egyetlen lehetőség maradt: a költészet. Túl azon, hogy kell lenni valami pozitivebb okának is, ez tényszerűen sem igaz. Hiszen egy kicsit is tüzetesebb vizsgálat éppen azt mutatja, hogy a nagy poli­ tikai költészet többnyire akkor alakult ki, amikor politikai pezsgés, fellendülés volt a szellemi és a társadalmi élet egyéb területein is. Petőfi mögött ott állt a reformkor - beleértve még az ellenfelének tartott Kossuthot és Szécsényit is, A dy mellett ott áll Jászi Oszkár, a magyar radikalizmus és szociáldemokrácia másik reformnemzedéke; József Attila elődje és kortársa Lukács György, Gaál Gábor, Fábry Zoltán, barátja Fejtő Ferenc, Ignotus Pál és Bálint György (aki már átvezet Radnótihoz is); Illyéssel egy táborban találjuk Németh Lászlót, E rdei Ferencet, Bibó Istvánt, s az egész - politika-mentességgel igazán nem vádolható - népi irodalmat stb. stb. Persze nem szeretnék az ellenkező végletű sematizálásba sem esni, nem kí­ vánom teljesen vitatni, hogy a költő esetenként a maga allegorikus-szimbolikus nyelvén akkor is hangot adhat a népi-nemzeti közösség társadalmi-politikai érzéseinek-fájdalmainak, amikor az egyéb csatornák bedugulnak, a hatalom a po­ litikum egyéb szószólóira szájkosarat rak, képviselői kezéből kiüti a tollat. Egy ,.madár” is üzenhet a fiainak, és például a francia ellenállás kiváló lehetősé­ get nyújtott a kisformátumú, mozgékony líra - Aragon, Eluard stb. - számá­ ra, hogy nagy politikai költészetet teremtsen, míg a nagyobb, időigényesebb, az alkotási processzusukban is nyilvánosságot igénylő formák - az epika, a szín­ ház, a film, a bölcseleti és történelmi tudományok stb. - csak később zárkóz­ hattak fel hozzá hasonló jellegű politikai mondanivalójukkal. S azt sem kívá­ nom vitatni s ez az a sajátosság, ami talán történelmi elmaradottságunkból fakad, s ami jellemző Kelet-Európára - , hogy a politizálás többi elméletibölcseleti, szociológiai, publicisztikai, történelmi stb. - formái nem érték el ezen a tájon nemcsak azt a hatékonyságot, amit a lírai politizálás ért el, hanem * Előzmény: Alföldy Jenő KÖLTÉSZET ÉS POLITIKA NAPJAINKBAN című vitaindítója ( 1984/ 5. szám) 18 �azt a hatékonyságot és színvonalat sem, amelyet a nálunk fejlettebb országokban el tudtak érni. Nos azt hiszem, hogy e tekintetben történt változás szellemi és társadalmi életünkben, aminek nemcsak negatív, de pozitív vonatkozásai is vannak. Örvendetesen felértékelődött kulturális közvéleményünkben a teore­ tikus irodalom, megnőtt az érdeklődés - egyébként világjelenség ez - a polito­ lógia, a szociológia, a história tudományai, a memoárok és visszaemlékezések iránt. Mintha a csak lírai igénnyel és hevülettel politizáló népből, epikai és tu­ dományos igénnyel is politizáló néppé lettünk volna, vagy legalábbis úton va­ gyunk e felé. De ez önmagában nem magyarázza, nem magyarázhatja a politikai költészet háttérbe szorulását, hiszen - éppen ezzel kezdtem az írásomat - ez nem pót­ szer, nem protézis, hanem költői dimenzió, amelyben a lírikus közösségi élmé­ nyei és céljai fogalmazódnak meg, s amely nélkül egy költészet épp úgy cson­ ka, egyoldalú, mint az idividuális élményvilág - a szerelem, a családi érzés, a létélmény stb., stb. - megfogalmazása nélkül. Másutt és másban kell keres­ nünk tehát a politikai költészet elhalványodásának okait, amelynek funkcióit ha vannak még - nem vállalhatja át sem a film, sem a regény, sem a polito­ lógia, vagy egyéb tudomány. És amellyel kapcsolatban az lenne a logikus, hogy mindezeknek a szféráknak, tevékenységeknek politikai felélénkülése serkentőleg hasson a költészetre is. A helyzet tudniillik paradox: vannak elkötelezetten és szenvedélyesen politi­ záló költőink, és mégsincs (vagy nem eléggé hangsúlyos) elkötelezetten és szen­ vedélyesen politizáló költészetünk. A lföldy J enő vitanyitó cikkében négy kiváló­ ságot is említ közülük - Csoóri Sándort, E ö rsi Istvánt, Mezei Andrást, Ladá­ nyi Mihályt - akik közül egyik sem kevésbé politikus alkat, mint mondjuk fil­ meseink. Mégis, a négy közül három politikai indulatait elsősorban nem a lírá­ ban, hanem más műfajban - esszében, publicisztikában, riportban, sőt a film­ ben - nyilvánítja ki és talán csak Ladányi az, aki elsődlegesen verseivel és ver­ seiben politizál. És amikor Alföldy arra hivatkozik e jelenség indoklására, hogy eltávozott a politikai költészet egy nagy nemzedéke, köztük olyan óriás, mint Illyés Gyula, nemcsak arra nem ad feleletet, hogy az utódokban vagy utódje­ löltekben (akik elődeiknek és mestereiknek vállalják őket) miért nem folytató­ dik ez a hagyományos lírai-politikai véna, hanem arról is elfeledkezik, hogy élete utolsó húsz esztendejében magának Illyésnek a költészetében is háttérbe szorul a politika - holott életében, cikkeiből tudjuk, nem; hogy bár számos nagy vers került ki tolla alól, hasonló szintű, mint korábban, vagy ifjúkora re­ meklésével egyenértékű politikai hitvallás egy sem. Úgy vélem tehát, hogy ezt a kérdést valahogy mélyebben és őszintébben kellene megvizsgálnunk, mint ahogy ezt Alföldy Jenő vitaindító cikke tette. Sajnálom, sőt fáj nekem, hogy ezt kell mondanom, Alföldy Jenőnek erről az írásáról, hiszen a szerzőt évtizedek óta barátomnak, fegyvertársamnak érzem, és az egyik legfelkészültebb és számomra legrokonszenvesebb lírakritikusnak, akinek csaknem mindig lényegi egyetértéssel olvastam kitűnő írásait, és aki ge­ rincességével, nyíltságával és tündéri naivitásával valahogy mindig szeretett ta­ náromra és atyai barátomra, Komlós Aladárra, emlékeztetett. Ezt az írást, a maga - valljuk be - alapfokú és leckefelmondó vulgármarxizmusával azon­ ban elhülve és kedvetlenül olvastam. (Ha a Palócföld nem kér fel hozzászólás­ ra, alighanem telefonon hívom fel, hogy ezt közöljem vele.) Végül is egy A l­ földy Jenőnek nem szabad belemenni abba a zsákutcába, hogy a valóság, a tör­ ténelmi helyzet marxista elemzését állítólagos és vitatható marxista idézetekkel helyettesíti, ráadásul egy úgynevezett marxista Filozófiai kislexikon szócikke 19 �alapján (amikor ezekről a filozófiai kislexikonokról a tüzetesebb vizsgálat több­ nyire azt deríti ki, hogy se nem marxisták, se nem filozófiaiak, se nem lexiko­ nok). A marxista igénnyel fellépve a húszadik század végén már nem hivatkoz­ hat éppen arra, ami Marx tanításaiból a legkevésbé bizonyult marxistának és maradandó érvényűnek - tudniillik üdvtanára és utópizmusára - , az állam és a politika elhalására, az emberiség társadalmi homogenitásának a kialakulására (amitől egyébként a marxista atyaúristen mentse meg az emberiséget), mégha ezt a távolabbi jövőbe teszi is. Én azt vallom - bármit is írt le itt-ott a fiatal Marx - hogy az ember zoon politikou, s amíg lesz a társadalomnak gazdasági alapja - és amíg a természettől kell elhódítania azt, amire létfenntartására szüksége van, mindig lesz - addig lesz felépítménye is, amelyben a politikának meghatározó szerepe van. A politikának, mint specifikus emberi tevékenység­ nek eltűnését életünkből egyes marxista teoretikusok talán lehetségesnek tartot­ ták a múlt században, de századunkban éppen az önmagához következetes marxista elméletnek kell ezt tévedésnek - se nem lehetségesnek, se nem kívá­ natosnak - tartania. Még korunktól plátói messzeségben sem. A munkamegosz­ tásnak kellene ugyanis eltűnnie életünkből, ahhoz, hogy a politika eltűnhessen belőle, márpedig korunk minden trendje a munkamegosztás további differen­ ciálódása irányába mutat. Ám nemcsak szükségtelen erre a tételre hivatkozni, de - a maga hangulati auráját tekintve - káros, retrográd is. A politika eltűnése ugyanis nemcsak utó­ pisztikus tételezés, de - mai kicsengésében - mélységesen antidemokratikus is, hiszen a közéleti demokrácia minden formájának eltűnését is jelenti. Minek küzdenünk hát a közéleti demokrácia fejlesztéséért, ha az - valamikori időben - úgyis eltűnésre van ítélve? S ebben az összefüggésben: minek harcolnunk a politikai költészetért, amely a közéleti demokrácia megnyilvánulási formája? Persze tudom, hogy ez a csacskaság így meg sem fordul Alföldy Jenő fejé­ ben, s amit művelek megengedhetetlen extrapolálás. De azért sajnos, van mit extrapolálni. Mert végül is Alföldy Jenő abban az igyekezetében, hogy jelesre vizsgázzon marxizmusból - feltehetően valamelyik kislexikon-szerkesztőnél csak két legfontosabb elemét, a materializmust és a dialektikát felejti ki belő­ le, amikor „jelen gondolatmenete szempontjából” így határozza meg a politi­ kát „a mai szocialista Magyarországra értve: a politika az ország uralkodó osztályának és pártjának az államhatalom berendezésében, a kormányzásban követett irányvonala; az osztálynak, nemzetnek az államhatalom megtartására, felhasználására, távlati fejlesztésére, végső fokon mindezen formációk »megszüntetve megőrzésére« irányuló tevékenysége” . Ebből a megható idillből csak az ér­ dekellentétek (csoportok, rétegek, vezetők-vezetettek stb.) materializmusa és a társadalmi ellentmondások és ellentétek dialektikus összefüggésrendszere hi­ ányzik. Vagyis az, ami a politikát az elmélet jámbor óhajaiból a gyakorlat ke­ mény csatározásaivá teszi. És ez az a definíció, amivel egy költő végképp nem tud mit kezdeni, mert megfosztja a kezdeményezés, az iniciatíva lehetőségeitől, és még azt a szabad­ ságot sem nyújtja, amit Lukács György, a partizánstátussal biztosított számára. Ez a maga idejében bölcs, bátor és haladó gondolat és tett volt, méltán lelke­ sedik Alföldy Jenő is érte. De amikor ezt a szép és találó metaforát - amelyre akkor a szocialista kultúrának égető szüksége volt - a költő, a filozófus, a tudós, a megismerés reprezentánsai társadalmi helyének és funkciójának elmé­ leti „kidolgozásaként” , „megoldásaként” , „meghatározásaként” kolportálják ezt már nem tudom elfogadni. Az én felfogásomban a költő, a teoretikus, a tu­ dós stb. épp olyan hadvezér - vagy hadnagy, őrmester, közkatona - , mint a 20 �gyakorló politikus, legfeljebb más fegyvernemek felett parancsnokol. Marx, a teoretikus, vagy Gramsci vagy Lukács a munkásmozgalom sokkal nagyobb szervező erejének bizonyult — tábornokabb tábornok volt mint akár Marx a gyakorlati politikus és nem egy - hadd ne mondjak neveket - első titkár és pb-tag a nemzetközi munkásmozgalomból az utóbbi évtizedekben. A dolog lé­ nyege ugyanis abban van, hogy mint marxista nem hihetem, hogy bárki is is­ tentől nyert kiváltságot a csalhatatlanságra és fensőbbrendűségre, hogy e misztikus kiválasztottság érvényesülhet a szellemi, politikai életben, hogy ele­ ve elrendelt a hierarchia különböző jellegű tevékenységek között - más szóval a költészet is, a bölcselet is, a tudomány is önelvű és szuverén tevékenység a szememben, amelyek felett csak a költészet, a bölcselet, a tudomány autonóm és szuverén szervezetei, mechanizmusai - „piacai” - gyakorolhatják a maguk időben kibontakozó felügyeletét, értékelését. Nem egy műhelyben készült a vi­ lág, és nem egy műhelyben készül a jövőben sem. Nagy és előrevivő társadal­ mi igazságait sokkal többször fogalmazták meg Jézusok, Aristotelesek, Luthe­ rek, Kálvinok, Szervet Mihályok, Voltaire-ek, Rousseau-ak, Hegelek, Marxok. Heinék, Petőfik, József Attilák gyakran egymással is vitázó írásai, mint akár a legkiválóbb politikai szervezetek vezetői vagy vezető testületei (akik, ha va­ lóban kiválóak voltak, az előbbiektől tanultak). Vagyis röviden: a politikai költészet alapelve, csak „az én vezérem bensőm­ ből vezérel” átéltsége lehet. Ez a belülről vezéreltség természetesen összecseng­ het pártprogramok és párthatározatok téziseinek sugallatával, inspirálódhat is belőlük, részben vagy egészben konfliktusba is kerülhet, vagy eredendően szem­ ben is állhat velük - nincs a priori recept, mindig a konkrét helyzettől függ, hogy melyik magatartás a progresszív, a termőtalaja a nagy eszmei-politikai költészetnek - , de pártprogramok és párthatározatok is inspirálódhatnak magá­ nyos bölcselők, tudósok, költők eszméiből, írásaiból - esetleg éppen verseiből - és én jobban kedvelem és jelentősebbnek tartom ezt az utóbbit. Hiszen a kereszténységtől, sőt a zsidóságtól és a görögségtől a reformáción át a polgá­ ri, majd a szocialista forradalom elméleteiig ez a fejlődés döntő és elkerülhe­ tetlen mozzanata volt. Kautskynak az a Lenintől is nyomatékosan hangsúlyo­ zott tétele, mely szerint a tömegekbe kívülről kell bevinni azt az elméletet, amely anyagi erővé válik - s a politikai költészet is része, formája ennek - , alapvető igazság, amely természetesen a pozitív és negatív jelentőségű tanok­ ra egyaránt vonatkozik. És gondoljunk csak bele - , hogy friss példát is mond­ jak - milyen katasztrófától óvhatta volna meg népünket, milyen skizmától, az indulatok milyen eldurvulásától, mennyi emberi tragédiától ha Rákosi nincs olyan makacsul meggyőződve arról 1953-ban és '55-ben is, hogy nagyobb és bölcsebb, mint Benjámin, Illyés, Déry, Lukács, sőt szinte az egész magyar köl­ tészet és irodalom együttvéve. Ha egy-egy figyelmeztető versnek, novellának stb. is tulajdonít annyi eszmei értéket és igazságot, mint egy-egy tévesztett, vagy rossz lelkiismeret szülte párthatározatának. Ennek a belülről vezéreltségnek két eleme van. Számomra mind a kettőt József Attila határozta meg legpontosabban és legmaradandóbb érvénnyel: az adott világ, a valódi világ - más szóval a létező történelmi helyzet társadalmi viszonylatai - és a vágyott világ, a kívánatosnak tartott világ - a sollen világa -, úgy ahogy azt a maga feltételezett vagy valóságos ellentmondásaiban, kap­ csolatrendszerében a költő átéli. Ha ma hiányoljuk a politikai költészetet, ak­ kor ennek a hiánynak az okait, csak e két faktor valamelyikének - vagy eset­ leg mindkettőnek - érvényesülési-működési zavaraiban kereshetjük. Tehát vagy az adott világ, az adott társadalom vált - ilyen vagy olyan okból kifolyólag 21 �- költőileg nem, vagy nehezen apercipiálhatóvá, vagy az az ideálkép, az a célképzet vált zavarossá, bizonytalanná, amely felé a politikai költészet a maga meggyőződésével orientál, orientálhat. Vagy - s én hajlok erre - mind a két tényezővel kapcsolatban problémák merültek fel. Nézzük először a kérdést a valóság oldaláról. Ma már tudjuk, hogy a szocializmus - bár lehet jobb és lehet fogyatékosabb - csak reális lehet. S így meg van ter­ helve mindazzal, amivel minden emberi realitás; amivel a reális kereszténység különbözött Jézus tanaitól és a katakombák álmodozóinak a hitétől; amivel a reális liberalizmus az alapító atyák, egy Tocqueville vagy Jefferson korlátlan reménységeitől, amivel a szabadság, egyenlőség, testvériség demokratikus prog­ ramja, Rousseau vagy Robespierre elméletei a polgári társadalom és a burzsoá demokrácia valóságától - egyszóval az eszmei és a valóságos örök és szük­ ségszerű szembenállásával és diszkrepanciájával. De röviden úgy is mondhat­ nánk: az emberi tökéletlenséggel. Ám valljuk be, hogy marxista mestereink, erre nem, vagy nem eléggé készítettek fel bennünket. Ha van is szó Marxnál arról, hogy a szocializmuson folyamatot ért, a tökéletlenségnek, az eszme és a valóság egységének és ellentétének ez a dialektikája valahogy elsikkadt - még felvillantott lehetőségként is - a marxizmus klasszikusainak a szocializmusról, s még inkább a kommunizmusról szóló „jövendöléseiben” . (Pedig ezzel azt a motort állították le - igaz, szemben Hegellel, ők a távoli jövőben - , amely minden emberi fejlődés hajtóereje volt, és marad, amíg ember lesz, s aminek a törvényszerűségeit, a múltra vonatkoztatva, éppen ők maguk ismerték fel.) Minket arra tanítottak, hogy az emberiségnek két történelme van: egy gyar­ ló, hibákkal, bűnökkel, szenvedésekkel teli előtörténete és egy boldog, tökéle­ tes, erkölcsös, a természeti és társadalmi korlátoktól megszabadító igazi törté­ nete. És keservesen kellett megtanulnunk, hogy ebben tévedtek, hogy az embe­ riségnek csak egy története van, hogy ez a gondolat a millenarisztikus utópizmus jegyét viseli magán, s ez amire valóban vonatkozik Bergyajev állítása, mely szerint a marxizmus a vallásos túlvilág szekularizálása, földrehozatala, más szóval, hogy ez a gondolat nem a marxizmus filozófiájából származik, mégha marxisták magukévá tették is. S még ha a jövőben a történelem eset­ leg nem a klasszikus osztályharcok formáját ölti is fel. Mert igaza van Simone Weilnek - akire akkor is érdemes odafigyelnünk, ha a vallásos ontológiájával, ismeretelméletével nem is értünk egyet - a jövő ugyanabból az emberi anyagból készül, mint a múlt (és mint a jelen, ami ifjúkorunkban jövőként állt előt­ tünk), mégha - és ezt már mi tesszük hozzá - esetleg más tervek, szabás­ minták és technológiák alapján is. Á m a ma emberének nemcsak azzal a ténnyel kell szembenéznie, hogy a szocialista fejlődés csak redukáltan, ellentmondásosan, a feltétlen szükséges­ nél jóval nagyobb emberi áldozatokkal, és iszonyatos szubjektív bűnök és hi­ bák „kitérőinek” adva lehetőséget teljesítette és teljesíti a maga „ígéreteit” , hanem azzal is - s ezt talán még nehezebb megemésztenünk, - , hogy a kapitaliz­ mus útja sem a marxi és mégcsak nem is a lenini „előrejelzéseknek” megfele­ lően alakult. Illetve ezek a prognózisok és karakterisztikák csak egy bizonyos ideig voltak érvényesek. Végül is a szocializmusnak és a kommunizmusnak vi­ lágtörténelmi létjogosultságát - a marxizmus szerint - az adja meg, és az tű­ zi napirendre a proletárforradalmat, hogy a kapitalista termelési viszonyok gátolják - gátolniok kellene - a termelőerők fejlődését. Ezzel szemben lé­ nyegében a kapitalista világban zajlott és zajlik le - s hozzánk csak begyűrűdzik - a harmadik s minden eddiginél radikálisabb tudományos-ipari-technikai forradalom a maga szociális vívmányaival és beláthatatlan perspektívájával, 22 �miközben nem egy szocialista ország gabonaexportra szorul, hogy az éhínséget elkerülje. A mi meggyőződésünk szerint ennek épp fordítva kellene lennie és nincs vezető teroetikusunk, aki erre - és sorolhatnám a hasonló fejbevágó kérdéseket - választ adna. A történelem - nem először teszi - minket is becsapott. Egy sematikus vi­ lágkép foglyaivá tett, amelyből csak keserves tapasztalatok és újraértékelések után törhetünk ki. Igaz ez nem a mi hibánk. A magunk egykori „helyéről” a harmincas évek válsága, a fasizmus, a háború megpróbáltatása idején - nem láttuk és nem is láthattuk hosszú ideig, hogy sematikus az a kép, amely a ha­ ladás és a reakció harcát csak két ideológia, majd két világrendszer küzdel­ meként értékeli. Keserves tapasztalatok árán kellett megtanulnunk, hogy bár ez a horizontális szembeállítás végső soron még igaznak bizonyulhat a történe­ lemben, van vertikális megosztás is: a haladó és a konzervatív, a humánus és a reakciós - sőt a forradalmi és az álforradalmi (vagyis lényegében ellenfor­ radalmi) - koncepciók az egyes rendszereken belül is szembenállnak egy­ mással. Másrészt, ha más nem (de persze más is) a termelőerők említett rohamos fejlődése - ami a marxizmus számára a haladás nem utolsó kritériuma - jel­ zi, hogy a tőkés termelési mód és a kapitalista társadalom humanizáló lehető­ ségei távolról sem merültek ki, miközben dehumanizáló adottságai - elidegenedettség, munkanélküliség, infláció stb sem szűntek meg funcionálni. A vi­ lág sokkal nyitottabb, sokkal bonyolultabb, sokkal flexibilisebb, ellentmondá­ sosabb, színesebb, kuszább, manipuláltabb képét mutatja a reakció és a prog­ resszió elemei egymás mellett élésének, összefonódásának, harcának - ha más módon is, de mind a két nagy társadalmi rendszerben - annál, ahogy a múlt századnak, vagy századunk első felének progresszív és reakciós gondolkodói, költői képzelték. Számomra nem kétséges, hogy abban a szociális fejlődésben, szociális humanizálódásban is, amely a vezető tőkésországokban zajlott le (és éppen az utóbbi években torpant meg) óriási szerepe volt a marxizmusnak, a munkásmozgalomnak és később a szocialista forradalomnak (az úgynevezett jóléti tár­ sadalom eszméit is a szocializmus programjából vették át), de nem áll tőlem távol Berlinguernek és az olasz kommunistáknak az a tézise, hogy ez az év­ százados és hatalmas történelmi erőforrás - én nem úgy fogalmaznám meg, hogy kimerült, de: - eddigi formáiban és formáival betöltötte történelmi hi­ vatását, s ha nem találja meg a húszadik század új formáit, avantgarde jelle­ gét és szerepét is elvesztheti. A marxi-lenini tézisek egy része felett túlhaladt az idő - maga Marx és Lenin sem képzelte azokat örök időre szóló normatí­ vának - , csak a módszer bizonyult időállónak, feltéve, ha tudunk és merünk élni vele. Hiszen - , hogy megint csak egy kérdést ragadjak ki a sok közül az atompusztulás fenyegető árnyékában a kommunista világmozgalom célja sem lehet már az amúgy is utópisztikusnak tűnő világforradalom (mint a múlt században, vagy a komintern időszakában), hanem csak egy tartós és világmé­ retű történelmi kompromisszum, a maga mindkét oldalon demokratizáló alter­ natívájával, amely nemcsak békét biztosít az emberiségnek, de lehetőséget is arra, hogy mind a két társadalmi formációban háttérbe szorítsák a reakciós erőket, átvegyék egymás szociális vívmányait, s a rendszerek versengésének súlypontját az élet humanitárius vonatkozásaira tegyék át, beleértve az elma­ radottság, a harmadik világ problematikáját is stb. Az emberiség reális vá­ lasztási alternatívája ma a megegyezés - úgyis mondhatnám kiegyezés - vagy az egész világ elpusztításának a lehetőségét is magában rejtő kozmikus világ­ háború. 23 �Mit tehet ebben a helyzetben a költő, aki az eszméknek van elkötelezve, és nem futballmeccsnek képzeli a világtörténelmet, amelyben kinek-kinek megvan a maga önkényesen választott csapata, és annak akkor is drukkol, ha az csal, bundázik, rossz, korszerűtlen játékot nyújt. Mit tehet a költő, aki tudja, hogy a politikát - amely nem mindenható - , csak a jelen valóság humánus lehetőségeinek kiaknázásaival mérheti és ezért akkor is tisztelettel adózik a mai politikánknak, ha helyzetünk fogyatékosságait is érzékeli. Mit tehet a költő, aki tudja és nagyra értékeli, hogy hazánkban nincs már ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, nagy méretű elárvulás, korai öregség, de azt is tudja, hogy jócskán van még öngyilkosság, iszákosság, lelki restség, egyke, még a múlthoz viszonyítva is. Aki tisztában van azzal, hogy nincs már hárommillió koldus e földön - s ez hatalmas történelmi vívmány de azzal is, hogyha az inflációs ráta és a nyugdíjak emelkedési rá­ tája között nem következik be a kiegyenlítődés, vagy legalábbis nem csökken a különbség, s ha a kezdő értelmiség helyzete nem javul, néhány év alatt is­ mét lehet. Aki értékeli, hogy a gazdag parasztok fejlett kollektív mezőgazdasá­ gával rendelkező ipari ország lettünk, de aggodalommal tölti el ennek az iparnak lemaradási ollója a fejlett országok technológiai színvonalához viszo­ nyítva, amely az istennek sem akar összébbzárulni. Aki örül, hogy a szellem napvilága valóban közkinccsé vált (mégha nem is élnek vele kellő mérték­ ben), de szomorkodik, hogy nemcsak uszító pamflettek, de esetenként érdemes tudományos munkák, értékek is számiszdat formájában kell, hogy megjelenje­ nek. És folytathatnám azzal az óriási vívmánnyal, amit a születési és pénz­ arisztokrácia felszámolása jelentett, s azzal az aggodalommal, amelyet az új bürokratikus arisztokrácia, vagy dzsentri feltűnése, egy részének néptől elide­ genedése és helyenként már parazitizmusa óhatatlanul felkelt a szocialista gon­ dolkodású marxista költőkben. (Noha természetesen tudják, hogy a vezető ré­ teg a maga egészében nem nevezhető sem arisztokráciának, vagy dzsentrinek, sem a néptől el szakadottaknak, bár sajnos - az új lendületet kapott kontrasze­ lekció következtében - elitnek sem.) Aki - előre és nem hátra nézve - nemcsak a tulajdon alapján, hanem a ha­ talmi rétegeződés struktúrájában szerveződő antidemokratizmust, privilégizáltságot, önkényt is leküzdendőnek, veszedelmesnek, antiszocialistának tartja. Hi­ szen azért adta hitét, lelkesedését a szocializmusnak, mert azt várta, remélte tőle, hogy egyaránt felszámolja a kizsákmányolásból eredő gazdasági-társadal­ mi egyenlőtlenségeket, kiváltságokat, és népi-faji-nemzeti-nemzetiségi el­ nyomás minden formáját, és most azt látja, hogy egyfelől valóban felszámolta azokat, de másfelől, másképp, más formában újratermeli. S miközben büszke arra, hogy önnön népe, a magyarság már nem tartozik a más népeket el­ nyomó nemzetek közé, okkal és joggal aggódik a határainkon túli magyarság milliós nagyságrendű tömegeinek sorsáért. Mert a tudomány, az esszé, az epika, a dráma és a film gondolkodhat az egyrészt-másrészt, az is-is, a tól-ig, a viszonylag kategóriájában, mérlegelhet viszonyíthat, amikor történelemről és politikáról beszél - a vers, a líra politi­ kai hagyományai azonban egyértelmű, homogén értékrendszereket kívánnak. A politikai költészet hagyományos formája a megszólító imperativusz (Isten áldd meg a magyart, Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar, Talpra ma­ gyar, Tegyünk a tűzre, ébreszgessük, Jö jj el szabadság, A d j emberséget stb. stb.), amely egy eszme jegyében kíván egy közösséget felrázni, meggyőzni, moz­ gósítani egy olyan helyzet ellen, amelyet a költő a maga egészében elvetendőnek tart. Vagyis a politikai költészet par excellence szituációja a totális ellen- 24 �zékiség (s nagyon ritka történelmi pillanatokban - forradalmak, szabadsághar­ cok, honvédő háborúk idején - a totális azonosulás). Ezért öltik a nagy poli­ tikai versek oly gyakran a bajok vagy a követelmények valamiféle leltározá­ sának jellegét (mint az előbb idézett „ezernyifajta népbetegség” kezdetű fel­ sorolás, mint Ady „Bécs, babona, grófgőg, irigység” stb. kezdetű felsorolása, mint Illyés grandiózus zsarnokság inventára vagy a hazafiság „nem elég” -jeinek felsorolása stb.). Ezért oly’ gyakori a „ha. . . majd” formula valamilyen formája és a kategorikus imperativusz feltétlen hite. S ezért szárnyal fel a leg­ nagyobb mélységekből a legszebb hangon a politikum. De hol találja meg a mai magyar lírikus - minden probléma, nehézség el­ lenére - azt a homogén negativitást, azt a maga egészében elvetendő totális bűnösséget, amelyet nagyapái a fasizmusban, apái a rákosizmusban (az volt a politikai költészet utolsó felvirágzásának ideje) megtalálhattak? És hol találja meg azokat az eszméket, amelyek a jövő ajtajának szezám nyílj ki-jaként ol­ danák meg a ma problémáit (ahogy apái, nagyapái, ősei a polgári, majd a szo­ cialista átalakulásban és eszméiben, a fasizmus szétzúzásában, vagy később a személyi kultusz felszámolásában megtalálni vélték és bizonyos értelemben ma is ezt vallom - meg is találták, legalábbis átmeneti időre). Se a jelenben, se a jövőben nincs meg ez az egyértelműség. Így hát a távoli jövő csekkszám­ lájáról sem hívhatunk le erkölcsi „előlegeket” , s nemcsak azért, mert erkölcs­ telen a jelen nemzedéket a jövőért feláldozni, hanem azért sem, mert senki sem tudhatja, lesz-e annak - és milyen lesz - a fedezete. Az a kellemetlen hegeli-engelsi-lenini más, távolabbi, kiszámíthatatlan, ami nem rejlik a szándé­ kunkban, de ami a különböző szándékok elkerülhetetlen eredőjeként mindig jelentkezik a történelemben, mint a múltban, a jövőben is tartogathat számunk­ ra kínos meglepetéseket. A közelmúltban olvastam egy közgazdasági tanulmányt (K ornai János tollá­ ból), amely azt bizonyította be, hogy a mai gazdaság bármelyik betegségét úgy lehet csak, nem is orvosolni, hanem csökkenteni, ha más betegségét, vagy beteg­ ségeit erősítjük fel. Azt hiszem, a gazdasági alapnak ez a sajátossága kisugár­ zik az egész társadalmi-politikai életre. Az eszmék is korlátozzák egymást érvényesülésükben, kollizióban, konfliktusban állhatnak egymással, tehát min­ den helyzetben meg kell találni az optimális prioritást, sorrendet, hierarchiát közöttük, ami (bizonyos határok között persze) a kompromisszumok szüntelen játékát feltételezi és kívánja meg. Ez a politikus feladata. Az író, a költő, a művész (aki magánemberként lehet híve a politikusnak), mint író és költő azonban csak a kompromisszummentes eszmeiségnek lehet a szócsöve, és a mindent, a mindenséget kell követelnie az ember és az emberiség számára. A kultúrpolitika csak akkor jó, csak akkor elkötelezett és szocialista, ha ezt kéri számon a kultúrától. Vagyis azt dicséri benne, ami a politikának a kritikája, a korrektivuma, amiből tanulhat, és akkor ostorozza, ha szervilisen egyetért ve­ le, és terméketlen ismételgeti téziseit. Különben nem pártszerű, hanem az el­ lenkezője: klikkszerű csupán (a jó ég a megmondhatója, milyen gyakran cse­ rélődik össze ez a kettő!). Nem nembeli és eszmei érdekeket véd, hanem sze­ mélyes, vagy legfeljebb csoportérdekeket, a nembeliek vagy népiek-nemzetiek rovására. (Igaz, ehhez a magatartáshoz szentnek, vagy mazohistának kell len­ ni - de a forradalmiság, a kommunistaság a szentek hivatásaként indult, mi­ előtt a karrierizmus manipulációs formája is lett.) Egyszer végre szembe kellene nézni azzal a ténnyel, hogy a politika és a kultúra emberei - s az utóbbiak közt elsősorban a költők - egy sajátos tör­ ténelmi munkamegosztás alapján végzik feladatukat, amely óhatatlanul szem­ 25 �be is állítja őket egymással, miközben fegyvertársakká, szövetségesekké is te­ szi, teheti. A politikus elsődlegesen a létező politikai formációk - esetünkben a létező szocializmus - érdekeinek embere, védelmezője (s ha jó, haladó po­ litikus, permanens reformere), a költő az eszmei érdekek - esetünkben a még nem létező szocializmus - embere elsősorban, mint ahogy a haladó polgári költő is a soha meg nem valósult szabadság, egyenlőség, testvériség polgári eszméinek embere és védelmezője. A politika gyakorlata annál jobb, minél józanabb és realistább, a politikai költészetben azonban mindig kell, hogy leg­ alább egy csipetnyi részegítő utópizmus is legyen, amikor a létezőt tetemre hívja, szembesíti a valóságát életresegítő eszmékkel. De, ha több, az se baj. Petőfi vagy József Attila politikai költészetét például, realizmusuk mellett ki­ fejezetten az utópizmus emeli a nembeliség utolérhetetlen magaslataiba. De más példákat is mondhatnék. Ez az utópizmus azonban - éppen mert em­ beri érzésekkel, vágyakkal, álmokkal dolgozik - csak a költészetnek megen­ gedett, csak a lírában lehet érték, pozitívum. De ott az. Ott nembeli szükség van rá. Egyéb irodalmi műfajokban, más művészetekben, a politikai elméletben és gyakorlatban nem. Az az utópizmus, ami Petőfinél és József Attilánál ér­ ték, az - számomra legalábbis - még Hegelnél és Marxnál is elméleti negatí­ vum, tehertétel, hiba, a gyakorlati politikusnál pedig a legtöbbször demagógia. Vagy az is. Mert még ez is összetettebb jelenség annál, hogy egy komponen­ sére szimplifikálhassuk. Tudom: sok mindent konkrétabban kellene kifejteni a politikai költészet helyzetével, annak hiányosságával kapcsolatban - dehát cikket, s nem köny­ vet írok a témáról. Így például beszélnünk kellene a demokratizmus jelenlegi és távlati problematikájáról, arról, hogy Marx feltételezett ugyan egy rövid ideig tartó proletárdiktatúrát, de azt demokratikus társadalmi és nem mono­ litikus politikai diktatúrának képzelte (hiszen áldását adta arra a párizsi kommünre, amelyben két konkurrens politikai erő tevékenykedett). S Lenin se előre eltervezve, elméleti meggyőződésből fogadta el a forradalmi pártszövet­ ség felbomlását, hanem a történelmi kényszer hatására mint ott és akkor, a forradalom fennmaradása szempontjából elkerülhetetlen. De se Marx, se Le­ nin nem beszélt arról, hogyan fog ez a diktatúra átmenni a minden eddiginél igazabb, teljesebb, nem formális demokráciába, hogyan alakul ki az a szocia­ lista pluralizmus, amely fejlettebb és sokszínűbb a polgárinál - és azóta se akadt politikus vagy teoretikus, aki válaszolt volna erre a kérdésre. (Pedig azt minden marxista tudja, hogy minden hatalmi apparátus természeténél fogva hajlamos öncélként is tételezni magát.) A költőnek tehát ebben a vonatkozás­ ban is egy olyan eszmét kell képviselnie, amelynek gyakorlati érvényesülését il­ letően nincsenek elképzelései, és - hogy mondjam finoman? - nemcsak biztató impulzusokat kap a társadalmi-politikai valóságtól. Mit tud tehát a szocialista költő ma mondani annak a népi-nemzeti-társadalmi közösségnek, amelynek költője? Mit tehet a viharmadár - kalitkában? Ha tisztességes, csak azt mondhatja: tanuljatok meg együtt élni a nagy tár­ sadalmi konfliktusokkal, mert csak újakat teremtve szüntethetitek meg a régie­ ket (tehát csak formáikat változtathatjátok), s ha nem vigyáztok, az újak súlyo­ sabbak lehetnek a régieknél. Csak a testvéri részvét szavát továbbíthatja a szenvedőknek - s ezt továbbítja is. Csak a valóságról adhat le jelzéseket s ezt meg is teszi. Dehát születhet-e nagy eszmei-politikai költészet a tehetet­ lenségből, a rezignációból, vagy abból a bele nem törődésből, amely éppen csak programot nem tud felmutatni? Olyan történelmi helyzetben, amelyben a szocializmus gazdasági javulását is az ellenség, a tőkésországok gazdasági fel- 26 �lendülésétől várhatjuk. Napjaink költészete - szinte az egész világon, talán csak néhány fejlődő országot kivéve - azt bizonyítja: nem. Korunk kitüntető jegye és újszerűsége ugyanis abban rejlik, hogy az első olyan korszak a törté­ nelemben, amelynek nincs se valóságos, se utópisztikus képe a jövőjéről, nincs se tudományos, se áltudományos elmélete arról, hogy mit kezdjen önmagával. (Ezért fordul egyoldalúan a hagyományőrzés felé.) Az emberiség kollektív él­ ményévé lett József Attila strófája: „Minden, mi nem ennivaló, / megrágtam és kiköptem. / Magamtól tudom, mi a jó / s hogy egyremegy, szappangolyó, / vagy égbolt van fölöttem." Védtelenül állunk szemben a hamis tudat különbö­ ző formáival és csak az erkölcsünkbe kapaszkodhatunk (olyan görcsösséggel, mint a hajótörött a tutajához), amelyet azonban nem tudunk elhelyezni, érvé­ nyesíteni, semmilyen társadalmi formáció valóságos értékrendjében. Persze meglehet, hogy minden korban így volt ez. Hogy az eszmei és a valóságos so­ hasem harmonizált egymással. De a mi korunk az első, amely tudja is, amely kénytelen tudomásul venni, amely szétrombol minden történelmi illúziót, s politikai agnosztikusokká tette az eszmékben hívő embereket is. Sőt azokat el­ sősorban, akik mindenek ellenére Sisifusként küzdenek, bízva bíznak, de nem­ igen tudják, hogy miben. Talán a módszerek finomulásában, amelyek már nem szorulnak arra, hogy a céloknak keljen szentesítenie őket. Hiszen a célok mindig a jövőben vannak, és ki tudhatja biztonsággal, hogy mi és hogyan va­ lósul meg belőlük. A módszer azonban mindig a jelen. A humanizmus. H ÉRA ZO LTÁN A tiszta politikum Am ikor a költészetről és a politikáról, illetve a politikai költészetről be­ szélünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy a költőknek nálunk minden okuk megvan arra, hogy a költészet elé tett jelzőktől viszolyogjanak. M ég akkor is, ha azok olyan ártatlanok volnának, mint az, hogy „természeti” , „szerel­ mi” , vagy „történelmi” (mármint líra). Számukra a saját munkásságuk ugyanis nem tematikailag tagolódik. A z a vers, amit az elemző kritika csu­ pán alanyinak érzékel, nekik maguknak legalább annyira közösségi hangoltságú lehet, mint amennyire magánérzelmi. Vannak olyan pillanataik, sőt pe­ riódusaik, amikor a legélesebb szociális ítéleteiket, az olyan-amilyen emberi viszonyról való véleményüket a szerelmes versekben rejtik el, illetve feje­ zik ki, már csak azért is, mert tetszik nekik a kontraszt, ami így létrejön, s élni akarnak vele. Mint ahogyan vannak olyan szakaszaik is, amikor merő­ ben személyeseknek látszó érzelmi konfliktusaik torlódnak meg úgy, hogy szükségük lesz az ellenkező irányú folyam atra: nem tudják „nyélbe ütni” a lelküket csak úgy, hogy a bennük fölhalmozódó feszültségeket élesen társa­ dalmi vonatkozásúvá teszik. É s sosem úgy, hogy kompenzálnak ezzel, nem 27 �úgy, hogy egyszerűen a magánéletiből a társadalmiba menekülnek. Amenynyiben valóban költők, mindig az ilyenfajta átemelések, átvitelek többletével. „K özéleti” , „m agánéleti” : ezek magában a lélekben, s magukban a dol­ gokban sosem válnak így szét, az éles megkülönböztetés az osztályozó rá­ ció műve. A dinamikus szellem - , s az igazán költői mindig olyan - , mint alkotó nem ismerhet el mereven szétválasztott tematikai területeket. Ellen­ kezőleg: élvezi és ki is használja azt, hogy az ilyenfajta elválasztásoknak ellenszegülhet, mintegy megkontrázhatja őket. Mint, ahogy Petőfi tette anynyiszor, például akkor, amikor egy politikai - közéleti kudarc után minden logika szerint a vereségén kellett volna rágódnia, fogta magát, és megírta a Kiskunság című versét, azt az egészen másról szóló, éppen hogy nem közéleti, egy kis túlzással azt mondhatnánk: tisztán panteisztikus költe­ ményt, abban az egészen másban állítva helyre lelke egyensúlyát. A leg­ messzebbmenően előnyben részesítve az érzelmek és indulatok által való észrevevés logikájával, annak kiszámíthatóságával szemben az észrevevés kiszámíthatatlanságát. Am ikor a jelzősítés, a merev tematikai elkülönítés ellen vannak a költők, igen nagy részben műveiknek és munkálkodásuknak ezt a di­ namizmusát és szervességét védik, s azt az örömöt, amit ennek a kiküzdésével, vagy egyszerűen az elérésével élnek meg. A z említett viszolygás nem merül ki ebben. A politikai költők közé való besorolás, vagy a politikai szótár valam elyik szavával való globális jellem­ zés ellen a riasztó, ma még eleven emlékű irodalomtörténeti példák miatt is tiltakoznak a költők. Ezt az eljárást ugyanis századunkban - jóval az­ előtt, ami előtt Révai (s persze, nemcsak ő) „lejárathatta” volna a politi­ kai költő fogalmát - büntetés- és halálszagúvá tették azok a régebbi költők és kritikusok, akik éppen a politikumba kapaszkodva, az ahhoz fűződő kép­ zetek kiforgatásával próbálták megszorítani a legnagyobbakat is, egy sor­ ba állítván őket a politikai költészet mindenkori témaspekulánsaival. Em lé­ kezzünk csak, mit alkalmaztak József Attilára mint leggyilkosabb jelzőt. Nem a „fasiszta” volt a legmerénylőbb. A z kívülről jött, olyan körből, amely szellemileg és lélektanilag, a költői önérzet mélyrétégeinek viszony­ lagos harmóniáját tekintve, végül is nem volt annyira veszélyes. A leggyil­ kosabb az volt, amivel itthon illethették és illeték is őt, hogy „szakszerve­ zeti költő” . E z magára a költői organizmusra támadt, nemcsak ilyen, vagy olyan politikai elfogultságból - , amit a költők lélektanilag általában elég könnyen kivédenek - , hanem a szellem sandaságával. Kiszámított, szinte kicentizett kegyetlenséggel, úgy értve, hogy pimasz - és bizonyos értelem­ ben szellemes - rámenősséggel támaszkolva arra, ami a költővel szembeni ér­ tetlenségben szigorúan történeti eredetű volt. Visszaéltek azzal, hogy a köl­ tő úgy érzett és úgy gondolkodott, olyan eszmények jegyében alkotott a versei­ ben, amelyeknek a súlyát akkor még nem lehetett evidenssé tenni, könynyű volt viszont bizonyos jegyek rossz beállításával gyanúba keverni: a po­ litizálás egyik, szellemi-költői értelemben értéktelen form ájával, a szakszer­ vezeti hevülettel egy nevezőre hozni, kivált azok előtt, akik amúgy is kíván­ ták, hogy valamiképpen „égjen le a fiú” . É s, hogy éppen abban égjen le, amit mint látszatot, maga hozott létre egy olyan-amilyen művészértelmiségi elit szemében. Nos, sikerült. József Attila, akinél egyetemesebb, metafizikailag is invenciózusabb, kiműveltebb és kiforrottabb és ihletettebb költőegyéniség akkor nem volt, nézhette magán amit ráhúztak, a szégyeninget. 28 �Hasonló sandasággal támadtak akkor a nagy halottakra is, köztük a leg­ nagyobbra A d y Endrére. A „polgári” - a költészetben felemás módon pol­ gáriasuk - költői és esztétikai szellem a maga híréért és dicsőségéért vívott versenyküzdelmeiben meglehetőséges gátlástalannak bizonyult. Minden kü­ lönösebb aggályosság nélkül épített „polgári” (ugyancsak félpolgári) és a középosztályi átlag ízlésére és hangulatára, amikor pillanatnyi érdekei úgy kívánták meg, anélkül persze, hogy ezt az idomulást és érdekeltséget beval­ lotta volna magának. Ilyen motivációkkal ment neki az annyi mindenben kiváló és páratlan Kosztolányi Dezső - tulajdonképpen már akkor is, mint „homo esztétikus” - Adynak, mint „homo morálisnak” , azaz „homo poli­ tikusnak” , „homo prófétikusnak” . Tanulmányában, amit A d y ellen írt, ott volt a kicsinyesség: bebizonyítani a nagy próféciásról, akinek a kultusza irri­ tálta őt, hogy kedélyének és szellemének nem volt mélysége, és különben sem tudott igazán verset írni. Kosztolányi minden látszat szerint - és olva­ sóinak többsége nem láthatott át ezen - a tiszta művészetet, a költészetet mint költészetet védte a verset morállal és próféciával „szennyező” A dyval szemben, egy magasabb lét-líráért. Éppen A dyval, a létproblémákkal telí­ tettel szemben, a lét legmélyebb színeit felkomorítóval és fellobogtatóval szemben, egy olyan líráért! Miközben nyomon követhető volt már akkor, hogy a költészetet szennyező próféciát nem A d y művelte, hanem fiatalkori és fiatalabb-kori költészetének egyik ágában, egész versciklusokon át többek között éppen Kosztolányi, mindent elkövetve - még A d y felhígítva követé­ sét is - , csakhogy elfoglalhassa a maga helyét a nemzet költői tudatában úgy is. mint nemzeti költő, prófétikus, a múlt felidézésével is a jövőt szol­ gáló költő. Ennél a pontnál, azt hiszem, érdemes egy kicsit elidőzni. Hogy lássuk, ki támadt itt kire, s következésképpen milyen motiváltsággal, érdemes elő­ venni a már érett Kosztolányi reprezentatívnak szánt publikus-próféciás ver­ sét, az Ódát. Árulkodó már a feltüntetett vershelyzet is. A költő abból az alkalomból vesz mély lélegzetet, hogy beválasztották őt egy intézmény­ be, nevezetesen a Petőfi Társaságba. Felfúj, komoly lírai versalkalomnak vél egy olyan helyzetet, amelyet az európai költészet grand-art-szabású része már a múlt század második felében érdektelennek tartott, s ha egyáltalán fi­ gyelemre méltatott, csak azért, hogy megfricskázza. A z anakronizmusokat látszólag nem kedvelő Kosztolányi nem veszi észre, hogy, amibe belemegy, az merő és meddő anakronizmus. Lelkesedni kezd, mint a múlt század ele­ jén egy önképzőkörben debütáló diákköltő. A d y makulátlanul költői-politi­ kai és nem politikai verseit ihletszinten, a szellem és az artisztikum feszült­ ségszintjén tartó próféciáját könnyűnek minősítő Kosztolányi verses kortes­ beszédet tart itt maga mellett. Biztosítani akarja a hallgatóságát, hogy jól választott, amikor őt választotta, hiszen az ő nagyapja honvédszázados volt, aki látta és hallotta Petőfi Sándort, s így ő maga, Kosztolányi, családilag is el van kötelezve Petőfinek. Am i itt működik, az a költői érvényűvé válni nem tudó személyesség, a provinciális-patriarchális, középosztályi kellemkedés és érzelmesség. A z akadémizmus, még csak nem is polgári, hanem fél­ polgári szinten. E gy hivatalos alkalom „megszentelése” , egy hivatalos él­ mény „ódásítása” ez a vers, minden mélyebb szín nélkül, csak úgy - pályataktikusan. Híján az olyan fajta szellemi tartásnak, amelyet az szokott meg­ adni az igazi költészetnek, a valóban próféciásnak, hogy a költő nem egy nyájat, hanem nagyszerű felserkenéseivel és tragédiáival együtt egy népet, egy nemzetet tud maga mögött, és maga mögött tudja és érzi az egész lét­ 29 �történetet, lélektörténetet. Kosztolányi úgy hajtott fejet Petőfi prófétikus és forradalmi - szelleme előtt, hogy teljesen félreértette: egy szentimentá­ lisnak indult, vagy olyanná stilizált Petőfi-élménnyel hozakodott elő. Kitűnt itt, jobban, mint másutt, hogy mit nem lehet csinálni a prófétikusnak szánt versekben a nagy tehetségnek a költői prófécia sérelme nélkül. Láthatóvá vált, hogy a kurtán-furcsán elintézett, Kosztolányi által és má­ sok által is annyira degradált költői-politikai szféra az, amely igazán pró­ bára teszi az egész költői intellektust, annak minden vonatkozásában, az esztétikai-etikaiban éppúgy, mint az esztétikai-lélektaniban, lélektörténetiben. S, hogy mennyire vizsgáznak ilyenkor az ösztönös költői erők is. E l­ árulva, hogy valaki született próféciás-e, sorsának és érzékenységének, há­ borgó, káromkodó, protestáló, gúnyolódó ihlete artisztikumának a kegyel­ méből, vagy csak megirigyelte mások prófétikus lázát, s az azzal elérhető dicsőséget. D e kik előtt tűnt ezt ki? K ik vették ezt igazán észre? - kérdezhetné v a ­ laki, jogosan, hiszen a vérbeli politikus költészetnek - a költészetbeli poli­ tikumnak - erről a teljes tehetséget, az összes költői képességeket vizsgáz­ tató szerepéről, a jelek szerint, a mai irodalomtörténészek nem sokat tud­ nak. Kosztolányi ilyen irányú törekvéseit nem mindig a megfelelő mércé­ vel mérik (amit az sem ment, hogy Kosztolányinak kétségtelenül a javára lehet írni: költőként belátta, hogy neki az a fajta próféciásság-közérdekűség nem megy, s elismerésre méltóan odébb tette a nagy próféciát, mint nem neki valót), a fiatal Illyés Gyuláról értekezve pedig szinte kivétel nélkül elhallgatják az Ó da Európához című verset, amely remeke a X X . század politikai lírájának - úgy új politikai-költői gondolat, hogy egyben újszerű kompozíció, új alakzat, úgy publikus tett, hogy egyben líratörténeti tett is. (Miközben roppant tekintélyt igyekeznek szerezni a lírai dialektika szem­ pontjából hézagos-hiányos N em menekülhetsz című Illyés-versnek.) Hát igen, elmondhatjuk, hogy fejletlenek e tekintetben a kritériumok. Ám ez csak az irodalomtörténészek többsége által alkalmazott kritériumokra áll, a jobb költők legtisztább perceikben mindig tudják, hogy miről van ilyen­ kor szó, és ha nem érdekük e tudás elhallgatása - mint ahogyan időnként a kvalitásos politikai verset elismerő, de annak igazán nem mindig örülő Babitsnak is érdeke volt - szólnak is. * Mindezzel - úgy érzem - el is jutottam meditálásom második részéhez, ahhoz, amelyik már a próféciás-expresszív költő mai típusának a kérdésé­ hez szólna hozzá. Azzal kezdeném ezt, hogy szerintem a politikai költőnek ma sincs külön típusa nálunk. A kik a nagy költészet esztétikai probléma­ szintjén voltak politikai költők a legutóbbi három-négy évtizedben - és, ha tipizáláson nem átlagosítást értünk, hanem valóban tipizálást, őket kell néz­ nünk - , azok egész költészetükkel emelkedtek ki, s nem csupán annak po­ litikai részével. Bár némelyiküknél a hangsúlyelosztás olyanformán alakult, hogy szembetűnő lett a közérdekűség, a politikum nem külön szenvedélyük volt, hanem megkerülhetetlen, számukra nélkülözhetetlen eleme annak a komplex világnak, amit mint saját költői világot kialakítottak, vonzódva úgyszólván minden iránt, ami korunkban érvényes, eredeti alakzatokban fel- 30 �mutatható létdráma. „Szabadság, szerelem” - ennek jegyében indultak mind, ám nem azzal, hogy petőfisek, vagy adysak lesznek. Erőfeszítéseik szinte már kezdettől fogva arra irányultak, hogy költészetükből, mint formaművé­ szetből, kitűnjön, mi minden módosult a világ költői érzékelésében, és per­ sze, amúgy is, a próféciás klasszikusok költészetéhez és korához képest. (No­ ha az, amit a múlt nagyjai alkottak, mint szellemi kor-esszencia, természe­ tesen sértetlenül megmaradt, mint elevenség fölbujt és inspirál továbbra is.) A mozgó, a klasszikusok idejével meg nem álló történelem jóvoltából kíván­ ták megtenni ezt a továbbjutást a század második felének ezek a költői, és a történelemben és a művészetben mozgó, fellépő és kibontakozó egyéniség - egyéniségük - jóvoltából, a többi között a „más alkat, más alakzat” tör­ vényszerűségei, úgy is mondhatnám: kényszerítései szerint. Ady-hívőknek nevezni őket így aztán nem egészen pontos. Nem Adyban hittek, hanem ab­ ban, amiben A d y is, és rajta kívül, előtte és utána, még annyian: a szentségesként felfogott - illetve olyanként akart - élet költői kimondásának örömében, és - mert a megemelt igények kihívják a gyötrelmeket is - fáj­ dalmában, és minden más kísérő indulatában. Abban is, hogy e kimondá­ sokkal, sokrétű jelenítésekkel egyszerre történhet valami nagyon fontos a költészetben, és egyszerre a szellem világában, ami aztán nem csak vissza­ hathat az életre, hanem maga is élet lehet. Mielőtt ezek a költők beleártották volna magukat a politikába, már ben­ ne voltak az ilyenfajta hiteket, erélyeket megelőlegező életben. Többségük­ ben paraszti környezetben felnövő plebejusok voltak, megpróbáltjai az elma­ radottságnak, a szegénységnek, a szociális igazságtalanság kirívó és ravasz­ lappangó formáinak, azonkívül, hogy természetes beavatottjai minden életes rejtélynek és emelkedettségnek. Például a spontán panteizmusnak, és az olyan félig önkéntelen, félig tudatos „m etafizikáknak” , amilyeneket játsz­ hat a fogékony és tudásra szomjas emberrel az a feszültség, ami az élet gaz­ dagsága és sivársága, ünnepi és köznapi oldala között támad. Mielőtt per­ be kerültek volna a magyar feudálkapitalizmussal, már pereltek istennel, mielőtt kétségessé tették volna az égiek teljes hatalmát, már kétségbe von­ ták az uraság abszolút hatalmát, mielőtt megismerték volna istent, már érez­ ték a természetben munkálkodó egyetemeset, „istenit” . Nem a kozmikus költészet, hanem a természetáhítat megélése révén ismerték meg azt, amit később úgy nevezhettek maguk is, hogy „kozmikus én-világ” , vagy „koz­ mikus én-világ oppozíció” . É s ismerték, szintén, mint élményt, a szavak hatalmát, mindenekelőtt az élőbeszéd szómágiáját. A rra, hogy „megsüketült az égben az Isten” , elő­ ször nem egy versre kapták föl a fejüket, hanem arra, amikor úgy károm­ kodott valaki előttük a réten, vagy az istállóban, hogy „a süket istenedet” . Adyt nem azért érezték költőibb költőnek, mint Kosztolányit, mert valakik úgy tanították; abból tudták a különbséget, hogy az egyiknek a versére majdnem mindig felborzolódtak, a másikéra csak néha. A rra, hogy szabad­ vers is írható, nem valamilyen mester vezette rá őket, hanem elsősorban is az, hogy látták: Adytól, aki a saját versképletekig oldozta-szorította a ver­ set, határozottabban úgy különbözhetnek, hogy átlépnek egy prozódiai kü­ szöböt, amelyet ő csak néhány versében lépett át. A politikai irányultság ebből az irányultságból keletkezett náluk, s e ke­ letkezés jegyeit viselte magán. A rosszmájúak verseket emlegetnek föl, ame­ lyekkel ezek a költők elárulták, hogy engedve az érvényesülési érdeknek, hiszékenyek voltak. Nos, vannak olyanok e költők között, akiknek egyetlen 31 �ilyen versét sem lehet előhúzni, s akiknél egyet vagy kettőt lehet, de ők is hamarosan korrigáltak, kivettette velük a közönségeset az ízlésük, mielőtt még bárki figyelmeztette volna őket, hogy könnyűek voltak, megtéveszthetők. A politikának való könnyű behódolás vádjával itt csak azok állhatnak elő, akik nem tudják elképzelni, hogy - 1947 körül - újra lehetett nálunk egy időszak, ha rövid is, amikor a költészet és a szorosabb értelemben vett politika egy ütemre lépett. Hogy a forradalmi eszmények megvalósulása tapasztalásközelbe került a valóban előre mozgó, hatalmasat lépő történelem révén. Úgy, hogy azt nem lehetett aztán nem áhítani azok után sem, amik kiderültek. Minden túlzás nélkül elmondhatjuk: először került így az immár szám­ ban meggyarapodott, bár még mindig nem nagy számú, magyar forradalmi szellemű művészértelmiség olyan helyzetbe, amikor valamit, ami megkí­ nozta, nem intézhetett el úgy, hogy otthagyja. Am ikor - főleg 1956 után a katarzison át való továbblépést választhatta, és kellett választania, nem külső késztetésre, hanem az adott szituáció erkölcsi-szellemi természete sze­ rint. A lig esik erről szó, hadd írjam hát ide: igen nagy részben katarziskölté­ szet keletkezett így, a próféciás költészet sokáig elválaszthatatlan lett a ka­ tarzistól. Ú j tartalmú, új feszültségű, új nyelvet inspiráló helyzetnek, a jö­ vő - a mindenkori jelen - szempontjából alapvetően fontos költői beszéd­ helyzetnek tartom azt, ami így előállt, s aminek a szóban forgó típus költői a lehető legalkotóbb módon, értékadó módon feleltek meg. Némely kritikusok letagadhatják, ám maga a történelem nem tagadhatja le, hogy volt nálunk egy elitje, amely a nagy művészet - esetünkben a nagy költészet - távlatosságával élte meg és fejezte ki a társadalmi és nemzeti meghasonlásokat és rájuk való válaszként - a legösszetettebb erélyeket. Hogy az új szerkezetű kollíziókra való rádöbbenés nem kiábránduláshoz ve­ zette el ezt az elitet - a szociálisan plebejus, vagy plebejus vonzódású elitet -, hanem ideáinak másfajta kifejezéséhez. A z igazán tehetséges egyéniségek, a szóban forgó típushoz tartozók, akiket oly sokszor mondtak megcsalatottaknak, tulajdonképpen az által lettek új értékek esélye­ sei, majd létrehozói, hogy nem voltak hajlandók magukat megcsalatottak­ nak tekinteni. Nem térültek el, nem adták alább annál, amit elkezdtek, a grand art jel­ legű és próféciásnak, jövő-irányultságúnak is ekképpen próféciás költészet újabb meglendítésénél. Ellenkezőleg, éppen a sebek után (új hangzásúvá té­ ve magát a „sebnek” a szimbolikáját is), immár a meggyötörtség energiáit is működtetve, adtak új értelmet az emberi-költői aktivitásnak. É lv e a mű­ vészet ama lehetőségével, hogy teremtő indulatainak és erejének jóvoltából egyetlen ember - a művész - is megoldottá teheti a különben megoldhatatlant, vagy az olyannak látszót (a megoldás ilyenkor az érvényes mű), végül is diadalra vitték e típus költői a X X . század második felének új ellenál­ lások közé került, azokban formálódó homo socialisának, annak az egyete­ mesnek az alakját. Azzal, hogy a történelemben egyedülálló módon formál­ ták meg ezt az embert - érvényes, új nyelvet, s ezzel alakot adva neki elvégezték, ami az adott históriai periódusban rájuk tartozott úgy, hogy az azután már a nemzetre, és - mert közös emberi jelentése volt mindennek - az emberiségre, a közös szellemi kultúrára tartozhasson. Nem veszítve, inkább még nyerve is attól, hogy ezt az embert oly nagyon alig akarta v a ­ laki is rajtuk kívül, hogy létezésében-létezhetőségében - akár művészi létez- 32 �hetőségében - rajtuk kívül szinte senki sem hitt. „H a ti nem, hát majd én, alkalmazva rátok azt a mércét, amit a magammal és a korszakkal való küz­ delemben elsősorban is magamnak vívtam ki” - ilyen polémikus éllel ilyen próféciával - még soha senki sem szólhatott, és szólt a saját kora em­ bereihez, mint e típus költői, amikor így kellett szólniok, mivel az embert - jobban, mint bármikor - cserbenhagyni látszott a saját kora, az előre sza­ ladó, aztán visszakozni látszó idő. M aga a történelmi idő is a helyére került így: e költészetnek köszönhetően megragadhatókká váltak azok a tartalmai, amelyek az aktív szellemben felfogott jövő, a tulajdonképpeni emberi jövő szempontjából nézve leginkább számítanak. Hogyan és miképpen ment mindez végbe, megemelve újra a magyar köl­ tészet szintjét, még senki sem mérte föl, és nem is olyan biztos, hogy a mi életünkben igazán föl fogják mérni. A valóságos érdemek föltárásában elég­ gé nem érdekelt, partikuláris vonzásokkal terhelt kritikai tevékenység ma még általánosabb, mint az értéket annak pillanatnyi árfolyamától függet­ lenül kereső, s ekképpen megragadni és elismerni képes, az általánosabb vé­ lekedések világába átvezetni tudó, nagy távlatú kritikai mérlegelés és in­ venció. Ám , ami minket, magunkat illet, nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk, amit tudunk. Azt, hogy ilyesmiről volt szó e típus tevékenységé­ ben, erről volt szó, s minden olyan kísérlet, amely máshol keresi e típus köl­ tői cselekvésének rugóit, motiváltságát, s helyzeti energiáját az egész magyar költészetben, rossz helyen és rosszul keres, s így vagy értetlen lesz, vagy annál is rosszabb. Vannak e típus költőinek, némelyikének legalább olyan bőségben, mint a régebbieknek, közvetlenebbül is politikainak minősíthető verseik. M aga a politikum azonban leginkább említett továbblendüléseiknek a dinamiká­ jában, kifejezett vonatkozásrendszerében, végül is a nyelvében lelhető meg. A z eszmények és eszmék - nem a kölcsönvettek, készenkapottak, hanem kiküzdöttek, megszenvedettek — elsiratása helyett másképp működtetésük vált itt esztétikailag érvényes ténnyé, ilyen fajta tények rendszerévé. Ami az alkotáslélektani technikát illeti, bizonyos értelemben „csakazértis” jellegűnek lehetne mondani ezeket a verseket. Kétségtelen, hogy vannak ilyen vonásaik, de voltaképpen nem ilyenek. Protestálásaikban, amelyek úgy igénymegtartások, hogy egyben az igények dúsításai és erőteljesebb sugalmazásai-körvonalazásai is, többnyire éppen a magától értetődés a meglepő elem. Érződik belőlük - s ezért is megragadóak - , hogy, ami másnak nem természetes, az nekik természetes: az egész természetük olyan, hogy nekik a kivételesnek tetsző a természetes. Ezek volnának azok a vonások, amelyeket úgy vélem, tipikusként lehet­ ne megragadni egy hozzám közelálló nemzedék igazán jellegzetes költői­ ben. Hogy ki milyen egyéni jelentéssel — vagy a jelentések egész rendszeré­ vel - gazdagította az említett vonásokat, az már konkrét vizsgálódást kö­ vetelne. Ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy nekem tetszik az egészben, mint „áram latban” egy külön „áram lat” is. Az, amelyik arra vállalkozott önkéntelenül, s mivel úgy, hamarosan már tudatosan - tudva, tehát akarva is - , hogy az említett lélekmozgásoknak a lehető legnagyobb körét, annak artisztikumniá emelt-szervezett tagoltságában fejezze ki. Nem a d o l­ goknak ezt, vagy azt a tapasztalati körét általánosítva művészileg úgy, hogy abból határozott szellemi és etikai irány támadhasson, hanem az élményi jelleget őrző, de tulajdonképpen már afölött járó tapasztalatok egész 33 �sorozatát: majdnemhogy „minden” - úgy értve, hogy mindent érintő tapasztalatot, ami a költészet szempontjából mint magas feszültséggel telí­ tett élmény és tapasztalat számba jöhet. Tetszik ez az ambivalenciák rendkívül széles körére összpontosító költé­ szet, a „minden” megragadásának lebontó és újra felépítő m ódjaival, a lét­ drámák lírai átkutatásának, s az így feldúsuló pszichofizikai-szellemi ener­ giák szétsugároztatásának módjaival. A magánérzelmi kettősségek világától a haza- és emberiségérzések új ambivalenciáinak a világáig terjed e költé­ szet köre, átjátszatva egyiket a másikba, megadva a ma emberének azt a nyugtalanító egységérzetet, ami megilleti. Tetszik az a költészet, amelyik így tudott sokszólamú lenni, sokrétű anél­ kül, hogy bárhol is elektikába tévedt volna: ne tudta volna kézben tartani a sokágú, sokszálú matériát, amely így - a komponálásnak és a nyelvnek, az ezen át megnyilvánuló energikus személyeségnek köszönhetően - végül is egyetlen matéria: az adott korban aktuális emberi problematikát a költészet igazi problémaszintjén előadó ember, a költő - egyszerre mint formáló-létre­ hozó és egyszerre mint matéria. Lezártnak tekintik sokan e típus költészetét. Úgy tartják, hogy nem le­ hetséges a kor szintjén tartani a mai lírát másként, csak úgy, ha szembe­ fordulnak vele, mint meghaladottal. Lezárt-e valóban ez a költészet? Ahhoz, hogy akár még viszonylagosan is, befejezettnek lehessen tekinteni, olyan szerveződésűnek kellett volna lennie, amilyen nem volt. A többi között az kellett volna hozzá, hogy iskolajellegű legyen, külön mesterrel, iskolavezető­ vel, akin aztán minden áll, vagy bukik. D e hát nem iskola volt itt, az a típus teljesen autonóm költői egyéniségekben bomlott ki, más és más di­ lemmákkal a saját továbblépést illetően is. Az egyes életműveknek a szer­ vessége lett olyan természetű, hogy az ahány alkotó, annyiféle folytatható­ ság elve szerint alakulhatott és alakulhat mind a mai napig a dolog. E m lí­ tettem a katartikus jelleget, különös tekintettel bizonyos közösségi természe­ tű, az individumot azon át érintő ambivalenciákra. Ez a jelleg nem marad­ hatott évtizedeken át ugyanaz, s, hogy mi lett belőle, mi felé változott, mi­ lyen új hangsúlyok, s következésképpen formák, jelentek meg benne, vagy mik foglalták el a helyét, azt egyre inkább az alkatnak mint költői alkat­ nak a sajátos jellemzői határozták meg. Új alakzatok így keletkeztek, új kon­ cepciók és nyelvi eszközök így jöttek létre azok után is, hogy a típus egyé­ niségei - köztük olyanok, akik utat nyitnak más típusoknak is - már ki­ forrtak. Mennyi elmozdulás, mennyire más és más dilemma - kellene mondania mindenkinek, aki valóban a teljesítményt nézi. Észrevéve, s a maga helyén méltatva, sok olyan vonást is, nyelvit és kedélybelit, a reáliákhoz való v i­ szonyt mutatót, amelyet sokan most a fiatalabbak hozadékaként emlegetnek, így akarva borsot törni az „öregek” orra alá. A kik - különben - ma, 1984ben, még nem is öregek, hanem öregedők: arra kényszerítettek, hogy meg­ dolgoztassák ennek az állapotuknak az energiáit is, éppúgy, ahogyan meg­ dolgoztatták annak idején ifjúkoruk erőit. „Végigmenni az úton” : azok, akik a megújhodásról és a megújításról ál­ talában írnak, rendszerint nem veszik számításba, hogy milyen megújíttató kényszerítés, serkentés lehet ez is. Fölszólíthat a többi között a nagy öszszegző művekre, az olyanokra, amelyekben más megmozdításban, más összefüggésben, más megtapasztalásban jelenhetnek meg a régeb­ bi motívumok, s amelyekben gazdagon törhetnek fel az új, váratlan motí­ 34 �vumok. A legtöbb kritikus - nemcsak fiatal - ahelyett, hogy akarná ezt az összegzést, összhangzatot, s benne a politikum új értelmét és hangsúlyait, azt sugalmazza, hogy úgy is hiába minden, e típus számára a teremtő források kimerültek, új esély már nincs. Hallani ezeket a jó biztatásokat, s úgy ten­ ni, mintha nem is volnának, néha jó kaland ez is, igazán jó mulatság. S ha minden úgy is volna, ahogyan állítják, akkor sem tekinthetnénk olyan­ formán lezártnak azt a költészetet, amelyet itt megpróbáltam jellemezni, mint, ahogyan lezártnak egy dolgát elvégző malmot, vagy - a hulla elteme­ tése után - egy halottasházat. Hogy él-e, hal-e, mozgat-e valamit a múltból jövő, azt, a költészetet illetően, nem lehet függővé tenni közvetlen folytat­ hatóságától. H a netán megtagadnák az újabb költők a tegnapi előzménye­ ket, érződne azoknak az ereje a megtagadás hevében: abban, ahogyan megpróbálnának ellenére tenni. A fiatalabb esztétikusok és kritikusok egy része - másutt már írtam is erről - szeretné úgy megszervezni a fiatalabb költők tudatát, hogy azzal bi­ zonyíthassa: eljött a nagy cezúra, az irgalmatlan idő megvonta azt a határt, amelyen túl az előző nemzedékek költőinek szereptudata - a többi között a politikumhoz való szerepes viszonya - már csak üres fikció lehet, kicsú­ szott alóla a világ. Feltételezni ezt az utóbbit nagyobb távon még terméke­ nyítőnek is bizonyulhat, a tagadás indulatai - vitákon át - elvezethetnek olyan verbalizálásokhoz, amelyekben végül is jobban definiálhatják magu­ kat a nemzedékek, meghatározhatják azt, ami olyan-amilyen közérzetük­ nek oka, vonatkozásrendje, specifikuma. Ám addig is jó, ha látjuk: azok a fiatalabb költők, akiknek a munkásságát a legplasztikusabbnak tarthatjuk, egyelőre csak amolyan félellenséges viszonyban vannak az előző nemzedé­ kek költői teljesítményével. Am i jellemzi őket, az éppen az indulat, hogy nekik a világ nem állhat össze úgy, mint az előttük járóknak. Hogy a prófécia - , amely a költészetben nem egyszerűen jövendölést jelent, hanem vehemens jövőre vonatkoztatottságot, s ily módon előállt erélyt és kedélyt - nekik már úgy lehetetlen. A jelek szerint meg akarják szen­ vedni a maguk útját, nem döntenek például elhamarkodva úgy, hogy elvetik az expresszivitást. Ellenkezőleg, mintha a fő gondjuk éppen az volna, hogy azt megtartsák, s más síkra szorítsák. A kritikusaik talán igen, de ők ma­ guk nem hajlandók automatikusan újnak, s akként szükségesnek tekinteni például a válságköltészetet, ha annak a fő újdonsága az, hogy válságosa n jelentkezik. A legtöbbjükben ott van az igény az expresszivitásra, s ha arra, hát valamilyen „új-próféciára” is. * Mindehhez, azt hiszem, már nem is kell hozzátennem, hogy szerintem, amit az irodalomban legjobban becsülhetünk mint politikumot, az nem az egyes költők és írók felserkenése a társadalmi élet ilyen, vagy olyan „témaszektorában” . Rendkívül hasznos lehet ez is - különösen akkor, ha még mű, vagy művet inspiráló alkalom is támad belőle - , de az aktivitást, az aktuali­ tást, a jellemet-jelleget elsősorban is abban kell méltányolnunk, ami az irodalomnak, mint irodalomnak lehet az aktivitása, aktualitása, jelleme, próféciás-komoran, vagy próféciás-ironikusan, s minden más lehetséges módon az éle és heve. Ami ekképpen tiszta politikum: költészetről lévén szó, igazi politikum, a szó klasszikus és új értelmében. 35 �36 �P E T ŐCZ ANDRÁS Álom Nagyfehérrel Nagy fehér fehér fehéret láttam. N agy bundás prémes bundát láttam. Milyen kedves kedves a tenyered, mondtam. Milyen nedves milyes síkos a kezed, mosolyogtam. Álmomban álmodtam álmodról, mondtam. Csizmádat lehúztam lábadról, mondtam. Kezemmel tested simogattam, mondtam. Öleltem, mondtam. Mosolyogtam, mondtam. N agy fehér fehér fehéret láttam, mondtam. Nagy bundás prémes bundát láttam, mondtam. Síkos a tested, nedves a tenyered, mondtam. Hideg a szád, mondtam. Hideg a szemed, mosolyogtam. ÁLM O M BAN N Á G Y FE H ÉR PRÉM ES Á LLA TO T LÁTTAM C S IZ M Á JÁ T L E H Ú Z T A M V E L E T A K A R Ó Z T A M H ID E G V O L T F É L T E M F É L T E M É S B O R Z O N G T A M S ÍK O S T E N Y E R É V E L S Z E M E M E L T A K A R T A M Ő nem volt. Én nem voltam. Fáztam és nevettem. Nevettem, megborzongtam. Teste volt. Csizmája nem volt. Bundája volt. Teste nem volt. 37 �Krúdy Gyula ismeretlen története Először csak a levest. Izgatottan beleszimatolt. A szárnyat és a mellét. Azt a különös aranyló húslevest. Aztán a többit is. Mind-mind. Az utolsó falatokig. Majdhogynem a csontokkal együtt. És még a túróscsusza. Azok a pirult szalonnadarabok! Jó tejfölösen és paprikásan. Mondhatni: nyakönöntve. Erőszakosan és türelmetlenül. Enyhén odaégett pörköltmaradék. „ É s mustárt is !” „M eg egy falatnyi szalámit talán.” „Ism eri, barátom, a kaszírnő P irit?” „ É s Jolánt? No, ismerie-e?!” „H agyja csak, köszönöm, ne is válaszoljon!” „Holnap Viktória a biztos befutó.” (Váratlanul és értelmetlenül. Még tétován a szájához kapott. Mintha megfogni akarna valamit, ami kirepült: Könnyedén, játékosan.) 38 �B ÍR Ó J Ó Z S E F Térérzés kocogtatja a RÁCSot kopog szememben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztok létrám harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemedben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztasz létrád harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemében tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbaszt létrája harmadik fokán X X X kocogtatja a RÁCSot kopog szemünkben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztunk létránk harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemetekben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztotok létrátok harmadik fokán kocogtatja a RÁCSot kopog szemükben tükör benne kíváncsi vadgalamb gubbasztanak létrájuk harmadik fokán és K O C O G T A T JA A RÁCSot KO PO G S Z E M É B E N TÜ K Ö R B E N N E K ÍV Á N C SI V A D G A L A M B G U B B A SZ T L É T R Á JA H A R M A D IK FO K Á N 39 �MŰH EL Y T A N D O R I D E ZSŐ Egy vak madár a Makk Hetestől avagy: „Tudni valakiről, valóban akarni azt, aki ő...” Milyen karcsú a feje. A két eltűnt szeme nyomán. Áll a rúdon, ásít, érzi közelségünket, s valóban: ott kuporgunk mellette, kétfelől, nézzük. Mennyire akarjuk őt! Milyen jó, hogy ez talán az életét jelentette. Tudni valakiről, valóban akarni azt, aki ő, akarni őt, amilyen: lehet, hogy ez a valódi megmenekülés annak a lénynek, ezzel érkezik meg valahová, ahol már biztonságban van. Persze, egy veréb az ilyen biztonságról nem álmodozik! Lócitrom! És ahogy a Pipi Nénit elnézzük, a nagy csijjapp !-ját halljuk, ahogy balra kitolja a lábát, a szárnyát szétteríti, mint egy kártyacsomagot, amilyen erőteljes ma is, négyéves karcsú verébfejjel, és harsogva veszi védelmébe a hím madarat a másik kalitkában, „a Samut” , akivel rég „közös háztartásban élnek” - itt, a miénkben! - , hát ahogy ezt nap mint nap nézzük és csodáljuk, nincsenek kétségeink. Íme, van jó szerencse és menekülés! Vannak váratlan találkozások! Van igazság! Miért kellett volna a Pipit beinjekciózni. Persze, aki lelte, nem tarthatta már. Jó, de azért vagyunk - mi! Kiáltunk szinte a természetességtől. Hanem az ilyenhez csend is kell, és ez Pipivel megvan. Ül délután, magába roskad egy kicsit, túl sok volt neki a nap! Feje fölé füvek lógnak, épp a Makk Hetes Vendéglő közeléből kerültek! A járdaszegélyről, ahol ő szökdelt talán. Fejét a zöldekbe fúrja most, nem zavarja tisztaságuk. A sötétség: itt az sem az Ismeretlen. 40 �Gondoljuk meg, évmilliók találkozása ez! Milyen rég elveszítettük egymást, ősei és a mieink. Ami nekik a legnagyobb fény, számunkra maga a rejtély. Mit tudunk róluk, ugyan mit? Félreértések, féligazságok fűződnek a közeli-távoliság lényeihez. Hanem így? Kalitkájába nyúlunk, mondjuk neki: „Pipi N én i... most, most . . . jön a tyúkhúr! Vigyázz, itt a s a jt ... ! Pipi, k é s z ... ! Kész! Most!” És ő oldalazva hagy helyet nekünk, hogy elláthassuk minden szükségessel. Szükséges jó? Szükséges rossz? Ki tud már megkülönböztetni ilyeneket. És még az sem egészen igaz, hogy ő sosem fog úgy a kezünkbe feküdni, mint a többi madarunk. Csak holtan. Ez nem egészen igaz. Ahogy az imént megérezte a kezünket, riadalmában menekülni próbált, de nem nagyon. És így épp az ujjunkat ragadta meg. Fogta, szorította, előle menekült, belé kapaszkodott. Vakon. Tandori verse után Azok a verselmények, melyekre manapság az „avantgarde” címkét ütik, többnyire epigon termékek. A z avantgarde ha utánzat, önnön lényegével kerül ellentétbe, hiszen a másodlagos avantgarde: ellenforradalom az avantgarde ellen. Más dolog, ha valaki a személyiségét kifejező struktúrák egyikévelmásikával minősíttetik avantgarde írónak; példa a képzőművészet területé­ ről : Picasso kubista is volt, sőt, a kubizmus az ő legszemélyesebb leleménye volt, egyik énjével tökéletesen harmonizáló kifejezésmód, ám Picasso egész műve jóval több kubistánál - modern, amely az avantgarde-nál jelentéke­ nyebb történet, mondhatnók, a feje fölött zajlik. Egyidőben a kubizmus szá­ mára tökéletesen alkalmas kifejezésmódnak bizonyult, később, bár vissza­ visszatért a köznapi tárgyak geometrizáltan jelszerű kategóriáihoz, skatu­ lyának bizonyult, ki kellett törni belőle, szakítani elveivel, gyakorlatával. E sete tipikus, törvényszerű; a Tandori-epigonok, s épp a legjobbak bizonyít­ ják : ugyan kisajátítanak valam it Tandoriból, a Tandori-jelenség egészében azonban idegen tőlük. A z epigon részlet, a mester egész. A nagy művész - költő, festő stb. - minél inkább egyszerűsíti jel-, illetve jelképrendszerét, annál inkább válik tevékenysége terepévé a modern és a nem-modern egy­ szerre, azaz: a művészet egész jelene és teljes múltja; a jelen része ugyan, de ez a jelen az örök időnek csak egy fejezete, éppúgy, mint a kubizmus Picasso életművének. E gy színből is kibontja a teljes színskálát, egyhan­ gúságból a tónust, amelyben egyaránt megszólal Jékely gordonkája, Szép Érnő sípja, s még nagyon sok hangszer - immáron a sajátjaként, anélkül, hogy a kapcsolatot eredetével megtagadná. A nagy költő: az azonosulást 41 �személyessé és eredetivé hasonító szerep, amelyben magát alakítja, s bárki mást önmagaként teljes szabadsággal. Annyiban rokona az epigonnak, hogy - teljes ellentéte. Juhász Ferenc óta Tandori az, akit a nagy szótól tartózkodó habo­ zással, de kétely nélkül zseniálisnak nevezhetünk, azóta vagyunk ebben bizonyosak, mióta rátalált az emberi világot, s benne önmagát teljesen kifejező szimbólumrendszerre. A jelkép először is tény. M adár. Vakság. Pusztulásra ítélő magány. Menekülés a lények kapcsolatába. Találkozásokba, amelyek az igazság meghatározásának hitelével bírnak. A természetesbe és a művibe - a kettő együtt mi mást jelenthetne, mint az emberit, a művé­ szit? A pillanatba, s az évmilliókba, a közelibe és a távoliba, ahol a más is azonos már, s a különböző - egy. (Ha kínál reményt napjaink művé­ szete, ez és itt igen; gondoljunk Picasso egy ülőhelynyi végtelenbe kitett vak koldusaira, akiket sohasem talált meg más, s a vak madárra, akinek mégiscsak kínálkozik egy ujj megkapaszkodni. Véletlen és csoda helyett, mert ez a történés ugyancsak köznapi tény. Ahogy a versben jelképpé lesz a tény, s kérdéssé a helyzet, amelyre a monoton, mégis belső fényektől színes, antik kolonoktól meg-megringó, köznapi társalgást idéző versmondat feleletet is tud. „M ennyire akarjuk. . . az sem egészen. . .” - ennyi a kiszólás a természetesből. A z átszólás a művibe, a művészetibe; a kettő oly egyszerűen hangzik együtt a fülben, ahogy a veréb menedéket talál ott, amitől menekülne. S ha műszót keresnénk a kapcsolatra, a modern szót kellene említenünk, amivel időszerű és időtlen érvényű találkozását értelmezni szoktuk. S ÍK C S A B A 42 �ÖR ÖK S É G FA R K A S LÁSZLÓ Váci Mihály néhány arcvonása Aggódva figyelem azt a csöndet, amely az utóbbi egy-két évben Váci Mi­ hály műveit elhallgatja. Nemcsak a költőért, a háttérbe szoruló költői s em­ beri magatartásért aggódom, hanem irodalmunk, kritikánk egészségéért, egész­ séges arányérzékéért, szélsőségekre hajlamos szeszélyessége, értékfelejtő ter­ mészete miatt. Ezért mint egykori munkatársa, barátja is, mint olvasó és kritikus is öröm­ mel látom, hogy e feledékenység ellenében egy-egy könyvtár, könyvesbolt ne­ vében fölbukkan a neve, szavalóversenyeken, iskolai s más ünnepségeken leg­ alább néhány versét hallani lehet - örömmel látom, hogy „népe emlékezeté­ ben” rangos helye van. De féltem is az emlékezetét. Félek, hogy költészete sokakban egy-két vers­ re szűkül, hogy teljes emberi arca vonásokat veszít, hogy szenvedélyes és okos, orientáló értekező prózája elfelejtődik, hogy - példaként, magatartási modell­ ként is - szoborrá merevedik. Szoborrá az a költő, akinek minden szenvedélyre, érzületre, bánatra és lelke­ sülésre, vitára, iróniára, játékra - mindenre van verssora, kedélye, hangszíne ? Aki néhány éve még itt szikráztatta, villogtatta, zengette és panaszolta - má­ morosan és depresszióban, elfogódottan és lelkesülten ezt a sokszínű kedélyt? Költői lényének és emberi alakjának szürkítése, redukálása ellenében, szo­ borrá merevítése ellenében mit tehetünk? A kritika egy tárgyilagosabb korban, mai elfogultságaitól szabadulva majd mérlegre teszi minden művét. Az olvasó mit tehet? Egykori és mai középiskolás rajongói, az őt tisztelő pedagógusok, fiatal költők, személyes találkozások emlékét is őrző sok híve - keresse meg verseiben, tanulmányaiban a teljesebb alkotót, költészete egész színképét, meg­ rendülése, rajongása, szemlélődése, hite minden rezdülését. S ugyanezért, lénye pontosabb megismeréséért vállalom szívesen, hogy szü­ letése hatvanadik évfordulóján fölvillantsam emberi arcképe néhány vonását megidézzem a szerkesztőségben dolgozó, napi munkájában megnyilatkozó, vi­ tatkozó, hadakozó, bosszankodó, mérgelődő, küszködő - és bolondozó, csú­ folódó, évődő, játszó költőt. Kilenc esztendeig dolgoztunk együtt az Új Írás szerkesztőségében 1961-től, a lap indulásától 1970-ig, haláláig. Mellettem szavazott, amikor munkatársat ke­ restek a szerkesztőségbe („ilyen kell nekünk, falusi tanár, ez nem a haverok, a csoportok érdekeit fogja nézni, hanem az irodalomét"), s ő akarta, hogy évek múltán olvasó-szerkesztővé nevezzenek ki („te leszel a harmadik ember a lapnál, szavad lesz” - mondogatta). S ma nem tudok, ma sem tudok úgy verset vagy novellát olvasni s megítélni a szerkesztőségben, hogy ne érezném magam mellett, véleményével, vitatkozó szenvedélyével, elveivel. Milyen volt a szerkesztőségben? Éppen, mint a műveiben: szenvedélyes, in­ dulatos, elvszerű: szenvedélyesen elfogult is, magasabb szempontból ítélő - és 43 �vidáman sziporkázó, szellemes, csípős, játékos - és megkeseredett is, szomorú, csalódott, belefáradó is. Amikor pályája indult, igen rossz szemmel néztek a „pesszimista” , a „deka­ dens” költőkre, akik szomorúságról, betegségről énekeltek, ezzel az előítélettel is meg kellett küzdenie, még maga-magával is. Mígnem nyilvánvaló lett, hogy ha a szívében együtt van a „drága szép ügyhöz szegődött hű cseléd” , meg a „kések között” szenvedő, magányosságtól is gyötrődő ember, akkor a versekben is összefér. A „sokaság fia” a sokaságnak nemcsak politikai, hanem érzelmi képviseletét is fölvállalta, az „alkalmi” , sokat szavalt versei mellett megtalál­ hatók és egyenértékűek a szenvedésben és magányosságban is együttérző, de ugyanígy a táj, a szerelem, a tárgyak, a zene, a távoli földrészek csodáiba be­ lefeledkező versek is. S megtaláljuk a versekben, a szatirikus pengevillogásban, kivált az Utazás Bürokronéziában csapongásaiban játékos kedvének vonásait is. Bár visszafogot­ tabban, mint emberi kedélyében, a hétköznapokban; a versekben soha nem en­ gedte szabadjára fesztelen, vidám, ugratásra, játékra mindig hajlandó ke­ délyét. Szédületes munkatempója volt, annyit dolgozott egymaga, mint mi többiek ketten-hárman. A Staccato című vers nem túloz, a Százhúszat verő szív nem nagyít. Korán reggeltől olvasta a verseket, novellákat, tanulmányokat otthon, vagy írt, cikket, verset. Délelőtt a Gellért Szálló teraszán folytatta, vagy va­ lamelyik presszó mélyén. Délben berobbant a szerkesztőségbe, majd leszakadt a fél veséje, ahogy a kéziratokkal, könyvekkel tömött aktatáskát cipelte. S itt kezdődött a munka neheze: várták a költők, kezdők és beérkezettek, tehetségesek és megrögzött dilettánsok, szorongok és agresszívek, magabiztosak és sikert sóvárgó idegbetegek, és közülük csak kevésnek lehetett igent monda­ ni. Beleparancsolt a fotelba: itt azonnal elolvasod ezeket a verseket. Aztán közrefogtuk a költőt vagy versírót, és mint a rendelőintézetben, mondtukmondtuk a diagnózist. B elebetegedett mindenegyes elutasításba, visszaadásba. Jobban megszenvedte, hogy bánatot okoz, mint maga a költő. A kéziratok elemzését, olvasását, a fölöttük való vitát folytattuk délután is a kávéházban, vagy hazakísértem, s ott olvastunk, vitatkoztunk, nemegyszer hajnalig. A belső vitákon, értekezleteken kérlelhetetlen volt. Szenvedélyesen, kiabálva védte azt az írást, amelyet igaznak tartott, vitriolosan elemezte, „kikészítette", amit ellenzett. Vagy bámulatos önfegyelemmel, elfehérült szájszéllel, tagoltan, fojtottan sorolta az érveket, mint egyik-másik tanulmányában. Értekezleten, ha tűzbe jött, új meg új cikkötletekkel szikrázott, meglódította mindannyiunk kép­ zeletét és munkakedvét. Aztán egy-egy csendes félórában, pihenésül, olyan lett, mint egy gyerek, egy szertelen kamasz. Bolondozott, tréfált, karikatúrát rajzolt, bökverseket faragott, kiforgatta az újságok címeit, összefirkálta a plakátokat. Fölhívott bennünket a másik szobából valami képtelen szöveggel, vezető politikusok, fölháborodott ol­ vasók nevében, méltatlankodott, veszekedett, aztán nagyot nevetett a beugra­ tásunkon, élvezte, ahogy sápadtan, dadogva mentegetődzünk. Bokszolt, csap­ kodta a lapockánkat, ha meg vissza akartunk ütni, kiabált: - N e bánts, fáj a vesém, ne bánts, nekem mentelmi jogom van! S folytatta az utcán vagy a presszóban is, viháncolt, csipkelődött, a pincérekkel vagy a vendégekkel, ked­ vesen szólongatta a nőket. Ú risten, mondtam, egy országgyűlési képviselő! De hát ez nem nagyon látszott rajta ilyenkor, egyébként sem sokan látták a kép­ viselői igazolványát. Ha választója kereste föl a szerkesztőségben, komolyra fordított, ezt szent 44 �dolognak tekintette. Egy-egy szabolcsi néni vagy téeszelnök hozta el hozzá a maga vagy a közösség gondjait. Nagy figyelemmel hallgatta meg, s ha méltat­ lanságot látott vagy szükséget, azonnal írt, telefonált, veszekedett, s boldog volt, ha szerzett egy traktort a szövetkezetnek, vagy nyugdíjat adatott valaki­ nek. De ha valami hamisságot gyanított a dologban, demagóg módon nem biz­ tatta választóját, így nem akarta a népszerűséget. Nemegyszer kiabálva, ingerül­ ten utasította vissza a jogtalan követeléseket. Gyűlölte a protekció minden fajtáját. Senkinek nem ígérte, hogy „jó, majd odaszólok” , ha nem látta érdemeltnek. Maga nem fogadott el semmi előnyt. Felháborodottan kiabált, lecsapta a kagylót, amikor a rádióból fölhívta egy szerkesztő: - Drága Miskám, csinálunk neked egy szép m űsort... Igaz is, átküldtem neked egy néhányat a saját verseimből... Mámorosan tudott örülni minden felismert tehetségnek. Tépte föl az ajtót, rohant át a másik szobából, lobogtatta a kéziratot: ezt olvasd el! Ilyen hevü­ letű lektori megjegyzéseket írt a kéziratok mellé: „ Gyönyörű vers! Lám, eze­ ket a fiatalokat kell közölni, nem az égmaszatoló, makogó, dadogó, nyelvet, képet nem tudó „hűdéseseket” ! Ez igazi szenvedély, láng, erő és költészet, mely íme nyelvet is teremt magának, nemcsak prózában recseg, és szétszórt ké­ „Szenzációs lesz! peket seper össze. . . Ez költő!” Vagy egy tanulmányhoz: Megindító őszinteség. Kegyetlen röntgen-kép, és Veres Péter szép tulajdonsága, ahogyan a politikát mindig a nép, a szegények, a történelem által háttérbe szo­ rítottak szemével vizsgálja. Nagyon szép és jelentős írás. Közéletnek, történe­ lemnek, szocializmusnak, forradalomnak értő, szerető és hozzáértő, izgalmas szellemi értékelése, ábrázolása. - A szépirodalmi rovatban, kiemelve hozzuk!” Ha meg nemet intett valamire: „Nemtelen epigonizmus, dilettantizmus, hamis­ ság, tehetségtelenség. Hét éve látom - azóta semmi jelét nem mutatta egy szikra őszinte, emberi hitelű költői tehetségnek. Eddig sem javasoltam, ezután sem fogom javasolni! - Váci.” Hogy elfogult volt? Leginkább olyanokért, akik nehéz sorból akartak költő­ vé válni. Előbb bontotta föl a messzebbről érkezett borítékokat; hosszabban, s a sorsa iránt is érdeklődően válaszolt egy-egy tanyasi gyereknek, bátortalan kollégistának. Szívesebben kért verset olyantól, akit társadalmi programjában társának érzett - de kért másoktól is, minden igazi tehetségtől. Naponta korri­ gálta elfogultságát. Persze, hogy voltak hibái, gyöngeségei. Persze, hogy hiú volt, melyikünk nem az. Ha megmutatta egy-egy versét, és valamit, kivált formait, kifogásoltam raj­ ta, nehezen nyelte le, védte körömszakadtáig, vagy napokig csipkelődött miatta. Ha dicsértem, belepirult, de elhessegette, elnevette a dolgot: hazudsz, híze­ legsz, ellenség vagy te is, mit akarsz kiudvarolni? Gyanakvó volt, s tán nem is ok nélkül, amikor valaki egy-egy költőt pártfogolt nála: vajon nincs-e valami érdek mögötte? Szúrós szemmel nézett, vagy gúnyosan nevetett, ha költőnő versét javasoltuk: könnyebb a tevének átbújni a tű fokán, mint volt egy csi­ nos nő versét közöltetni az Új Í rásban. Sok sérülés érte, miközben a szerepét, helyét kereste a közéletben. Értetlen­ ségek, tapintatlanságok miatt, s a gyanakvó tekintetek miatt - talán még hoz­ zá is képzelt valamit - : minek politizál a költő? Erőfeszítése a beleszóló, jó ügyet szolgáló költői magatartás kialakítására majd még példa lesz. Azzal, hogy a politikának alapvetően jó szándékai mellé állt, erősödött a joga a költői protestáláshoz. Magában kereste az érdekek egyensúlyát, meggyőződése sze­ rint mondott igent is, nemet is. Ennek a magatartásnak a harmóniáját nem tudta - magában sem - megteremteni, de a szintézis kísérlethez - sebekkel, keserű vereségekkel - haláláig ragaszkodott. 45 �RÉTI ZOLTÁN Váci Mihály-levelek „ . . . . s Réti Zoltánnak akkor nem ki­ sebb és nem nagyobb szerep jutott osz­ tályrészül Váci Mihály életében, mint az első ébresztőé. . . ” (Juhász Mária: Réti Zoltán - Balassa­ gyarmat. Kortárs, 19 7 3 .7 .) Tudom, hogy Váci M ihály a fél országgal levelezett. Nagyon sok V áci­ levelet lehetne összegyűjteni. Az alábbi egy-két levélnek talán az lehet az érdekessége, hogy írójuk ekkor még a tanyasi tanítói világban élt és gon­ dolkozott. A levelek nem azzal a szándékkal keletkeztek, hogy majd egyszer nyilvánosságra kerülhetnek. Nem is akartam kiadni a kezeim kö­ zül, pláne nem szeretném, ha kérkedésnek tűnne közlésük. Engedtem még­ is a rábeszélésnek, mert az a fiatalkori rövid együttlét és az ezt követő évekig tartó meghitt levelezés felidézése számomra is izgalmas, érdekes, szép emlékek sorozatát jelenti. Úgy érzem, tartozom ezzel Váci Mihály, a költő emlékének, mert ezek a sorok talán későbbi írásainak gyökereit is rejtik, s rávilágítanak egy testileg-szellemileg gyötrődő, tudást óhajtó, tanulásra vágyódó fiatal keresetlen megnyilatkozásaira. Negyven éve, 1944 augusztusában találkoztam Váci M ihállyal N yír­ egyházán, amikor letettük az esküt. Májusban ugyanis kijelentették a képzőművészeti főiskolán, hogy az 1923-as korosztálynak nem adják meg a katonai felmentést, ősszel be kell vonulni. Mások tanácsára a bevonulás előtt - mivel volt oklevelem — elvállaltam egy tanítói állást a nyíregy­ házi bokortanyavilágban. Számomra nagy élmény volt, egy más v i­ lág, más szokások, más erkölcsök, mintha nem is Magyarország lett volna. Még most is ropog a fogam alatt a sárga tirpákhomok, hallom a végte­ len csendben fel-felugató tanyaőrző kutyákat, látom a tanyákat jelző je­ genyéket, ízlelem a szagos-aromás almaételeket, látom a kétségbeesett, re­ ménytelenül aggódó katonafeleségeket, a maszatosan bájos gyerekarcokat és a nagy üres nyomort, a „reménytelen szegénység” -et. Váci M ihály már egy éve tanított a bokortanyán, ezen a vidéken gyermekeskedett, sok olyat tudott, amiről én nem is álmodtam. Viszont őt érdekelte Budapest, a főiskolák, egyetemek világa, különösen a képzőművészet, irodalom, zene. Hallotta, hogy én Pestről kerültem hozzájuk, hát megkeresett. Igen rövid idő alatt melegen összebarátkoztunk, nekem is jólesett a beszélge­ tések hosszú sora, szüleinek meleg fogadtatása. Én Halmosbokorra kerül- A levelek szövegén nem változtattunk, csak a nyilvánvaló elütések esetében, valamint tekintettel voltunk lehetséges érzékenységekre, ezért bizonyos esetekben teljesen kipontoztunk neveket. ( - A szerk.) 46 �tem, de Váci Mihályékhoz bejártam, nagyokat sétáltunk hatalmas kutyája társaságában. Kérdezett, hallgatott, én beszéltem. Így telt el az ősz. Kint a tanyán H ulvej András kollégámmal laktunk egy szobában, az iskola épületében. Szombat-vasárnap estéken a mi szobánk volt a társalgó, ide­ jártak beszélgetni, politizálni a tanyáról, a férfiak. Tőlük tudtuk meg, hogy mit mondott a londoni, a moszkvai rádió, mi lesz, ha itt lesznek az oroszok. M ár hallani lehetett a debreceni páncéloscsata zaját, látni lehe­ tett a felvillanó tüzeket. Mi olyan parancsot kaptunk, hogy szedjük össze a leventéket és induljunk nyugat felé. A tanyasiak mondták, elbújtat­ nak kettőnket, de nem mertünk ott maradni. Viszont csak ketten indul­ tunk el, a fiatalokat otthagytuk a szüleik mellett. Beszaladtam a v á ­ rosba (gyalog) Miskáért. De ő éppen Dosztojevszkijt olvasott és azt mondta, nem megy el itthonról. (M a bármilyen hihetetlennek is tűnik, Miska ezzel készült a szovjet csapatok érkezésére. Nem utólagos feltéte­ lezés ez: maga mondta.) Í gy mi ketten, Hulvej András és én elindultunk éjfél után gyalog, neki a nagy bizonytalanságnak. A z országút tele volt erdélyi menekültek kocsijaival, gyalogosokkal, munkaszolgálatosokkal, s csak a tokaji hídon lehetett átjutni. Pár nap múlva Érsekvadkertre érkeztem a szüleimhez. Itt még béke volt, nem akarták elhinni, amit elbeszéltem. A rengeteg szenvedést, fé­ lelmet, iszonyatot, amit egy ilyen menekültáradat látványa árasztani tud. Eltelt úgy nyolc-tíz nap, bementem Gyarm atra, mert megkaptam a be­ hívómat. A volt pénzügyi palota ajtajában egy elcsigázott, sápadt arcú fiatalember borul a nyakamba. M iska volt. A front Nyíregyházán hol erre, hol arra húzódott, így kénytelen volt ő is öccsével errefelé vonulni. Kimentünk Vadkertre a szüleimhez, itt lakott egy darabig. M ivel ne­ kem be kellett vonulnom, szereztem neki állást Csesztvén, lévén üres ta­ nítói státus. Így váltunk el 1944 novemberének végén. 1946 áprilisában jöttem haza nyugati fogságból. Í gy igazoló bizottság elé kellett állnom. Itt közölték velem, hogy az utolsó munkahelyemről érkezett két igazolás 10 0 -15 0 aláírással. A z egyiket Hulvej András szer­ vezte a tanyán, a másikat Váci M ihály Nyíregyházán. S ekkor kaptam az alábbi levelet: Kedves Zolikám! Nem tudom emlékszel-e még rám? É n legalábbis igen sokszor gondoltam arra, hogy vajon látjuk-e még egymást Nyíregyházán. Szerettem volna akkor V eled tovább együtt maradni - mert úgy hittem, Te lennél az, akit végre jó barátomnak nevezhetnék - de ez akkor nem sikerült. Annál inkább szeretném, ha most - mikor hála Istennek Te is előkerültél pótolhatnánk azt, amit a háború nem engedett meg. Éppen ezért elvárom azt - hogyha (mint Hulvej Banditól hallom) Nyíregyházára jössz, lehetővé teszed nekünk, hogy mindazt a szívességet viszonozzuk, amit én és öcsém kedves jó szüleid részéről tapasztalhattunk. Nem is gondolhatsz másra, ha bármiféle szükséged lesz is itt - csak mireánk. Ezen a téren minden jogot fenntartunk. Bármikor jössz, ígérem mindnyájunk nevében, hogy szeretni fogunk.. Ha elfe­ ledted volna, a Bánság u. 32. szám alatt lakunk. Itt várjuk, mielőbbi érkezé­ sedet. Remélem, Te szerencsésebben és főként egészségesebben jöttél haza, mint én. Régebben sem voltam valami jó lábon a vesémmel, és hathónapi katonás­ 47 �kodás és barangolás még betegebbé tett. Áprilisban (1945) jöttem haza, de egész nyáron csak az tartotta bennem a lelket, hogy még egyszer meg akartam kóstolni az élet régen ízlelt örömeit (hogy ilyen költői kifejezést használjak). Tavaly szeptemberben mégis be kellett mennem a debreceni klinikára, hol megoperáltak. A műtét csekélység volt, úgy hogy itthon már többször elsirat­ tak, és „m ár" április végén felkelhettem az ágyból. Május elsejétől tanítok is­ mét a Te iskoládban a II. Mandán, - közben az a vigasztaló tudat éleszt, hogy ősszel ismét meg kell operálni a másik vesémet is. Még egy dolgot szeretnék tisztázni. Mikor ón Csesztvéről bevonultam nem lévén már időm, az ügyet személyesen elintézni - meghagytam N . . . -nak, hogy a dunnát és a párnát juttassák vissza hozzátok. Másnap az oroszok be­ vonultak és az öcsémet elhurcolták - így ő sem tudott intézkedni, hogy az ágynemű visszakerüljön. S mivel nekem alapos okaim vannak N . . . -ék megbíz­ hatóságában kételkedni, - aggaszt az a gondolat, vajon nincs-e még mindig N . . . -éknál az ágynemű, mint ahogy az egyes ruhadarabjainkkal megtörtént. Na­ gyon kérlek, ezt légyszíves megírni, - ha Te nem jössz mihamar, hogy tudjuk magunkat mihez tartani. É desanyádnak és Édesapádnak kézcsókomat és szeretetteljes üdvözletemet küldöm. Üdvözlöm az Öcsédet. N e felejtsd, hogy szeretettel vár barátod V. Mihály 1946. május 12.-én. A meghívásnak eleget téve 1946 júniusában ellátogattam hozzájuk, két hetet töltöttem Váciéknál, s természetesen Halmasbokoron. Sok barát még nem volt otthon, fogságban voltak, de nagyon örültünk egymásnak, bár­ kivel találkoztam, Miska elmondta betegségének történetét, az utat ha­ zafelé a kórházból - ezekről később sokat írt. E gy érsekvadkerti leven­ tével, Hustyava Sándorral együtt élte át a frontot, együtt is szöktek ha­ zafelé. Hustyava emlékszik arra, hogy Váci M ihály nagyon sokat bete­ geskedett, szenvedett vesegörcseitől és ő gyakran ápolta. Különben töb­ ben emlékeznek Váci Mihályra, akikkel a szécsényi gyülekezőhelyről együtt terelték őket nyugati irányba, például Km etty Kálmán, aki közvetlen elődje volt Váci Mihálynak Csesztvén és ott is találkoztak. A levélben elírás a II. Manda, én Halmosbokron tanítottam Az ágynemű meglehetősen bonyolult körülmények között visszakerült szüleimhez. Az én fehérneműimet Hulvej Bandiék szépen megőrizték, de a kis könyvtáram, s néhány nagyobb ruhaneműm elkallódott. Infláció lévén, Váci néni adott nekem 20 tojást, azt szépen beosztva, nagyobb állomásokon eladogattam és így jutottam haza. S megkezdődött a nagy levelezés. M iska igen hosszú leveleket írt, nagyon szeretett min­ dent papírra vetni. Akik annak idején leveleztek vele, ezt jól tudják. Sajnos, a levelek egy költözködéskor eltűntek, csak ez a pár darab maradt meg. Aztán a levelek ritkultak - az én hibámból, mert én állandóan vizsgákra készültem, így lassan - néhány évre - megszűnt kapcsolatunk. Egyszer találkoztan vele futólag Pesten 1950 táján, de mindketten nagyon siettünk. Az alábbi levél keltezés nélküli, 1946-ban vagy 1947-ben íródha­ tott. 48 �K e d v e s Z o lik á m ! Ha alábbi soraimban majd érezhető lesz általad most még nem ismert, de azonnal ismeretessé váló okok. által előidézett haragom, ne lepődj meg, mert az csupán tőlünk, messze álló tényezők ellen irányul. Tudom, hogy teljes tudatában vagy annak, hogy a tanítói munkásság meny­ nyi sok, már itten a földön üdvöt szerző munkával jár együtt, de ilyen irányú ismereteid kibővítése érdekében engedd meg nekem, hogy szerény tanítói éle­ temből vett példákkal csak. növeljem benned azt a tudatot, hogy mi valóban a nemzet mindenesei vagyunk.. (Ez utóbbi kijelentés nem frázis, hanem inkább gúny akart lenni.) Azokután, hogy Te minket bölcs belátásra jutván elhagytál, minden tanító kénytelen volt papjával bejárni a tanyakörzetét az egyház vá­ rosi iskoláinak, az egyházi hivatali helyiségek és a papok tüzelőanyag-szükség­ letét fedező százhatvan darab malac összegyűjtésére buzdítani népe szunnya­ dó lelkiismeretét. A malacok - hála Solymár tisztelendő úr ragyogó szónoki tehetségének és a tanítók már régen gyakorolt gyűjtögető erényeinek, - össze is gyűltek; csak az volt a baj, hogy az összegyűjtött malacokkal csak a városi is­ kolák szénellátását fedezték és a tanyai iskolák önellátásra vannak utalva, ami azt jelenti, hogy kénytelenek voltunk újból bejárni tanköteles gyermekeink atyáinak kutyáktól népes udvarát most már búzáért esedezve a saját iskolánk részére. Nem beszélek arról, hogy a zsebre rakott szemrehányások mennyiben sértették a tanítói önérzetet és támasztották alá minden tanítóban a saját je­ lentéktelenségéről alkotott reménytelen véleményt. A búzagyűjtés még most is folyik; ezenkívül azonban még a városi közigazgatás illetékes szervei is igyekeztek bővíteni önzetlen munkásságunk területét, amenynyiben a mezőgazdasági munkások munkaközvetítő irodájának szükséges ada­ tok összegyűjtésére minket jelölt ki, mint olyanokat, kik e téren hivatásunk ma­ gaslatán állunk. J elen esetben kénytelen voltam e fentebb nevezett körök osz­ tályunkról alkotott véleményét részben megváltoztatni, olyan módon, hogy a kívánt összeírást még most sem adtam be, azon egyszerű oknál fogva, mert az még most sincs kész. Nem utolsósorban említendő meg az a kétségtelenül nagy horderejű hazafias szolgálat sem, hogy a napokban megtartott hadifogoly na­ pon szintén csak a tanítók voltak azok, kik ,,a hazáért” legalább annyit meg­ tettek, hogy az urnákat tartották (s a közönség adakozóbb lelkületű tagjait az­ zal vigasztalták elvesztett filléreiken való búsulásaik közepette, hogy a jókedvű adakozókat szereti az Isten). Itt az igazság kedvéért ismét megkell jegyeznem „már akik.” . T. i. már akik tartották az urnát, mert én vettem magamnak anynyi bátorságot, hogy hadifoglyainkért annyit sem voltam hajlandó megtenni, és csupán csak azért, mert még egyetlen egyszer sem láttam se egy rendőrt, se vasutast, tisztviselőt vagy kereskedőt, aki csak egy percig is hajlandó lett volna ingyen, vagy pláne egyenesen kötelességszerűen kijelölt bármilyen helyen a „hazáért” akár összeírni, akár pedig urnákat tartani. Az eddig elsorolt dolgok nem érdekesek egy cseppet sem, de azért mégis engedd meg, hogy tovább foly­ tassam azzal, hogy a Szlovákiába kitelepülök összeírásával is minket bíztak meg, evangélikus tanítókat azzal a megokolással ismét, hogy a helyes adatok összegyűjtése, - mely majd megakadályozza ezek kitelepülését és az ottani magyaroknak a határon való áttoloncolását, - igen nagy magyar érdek és így kell, hogy minden evangélikus tanítónak szívügye legyen. Csupán arra lettem volna akkor kíváncsi, hogy a többi tanítónak és általában a többi magyar embernek miért nem lehet ez szintén szívügye és mért nem csinálhatják meg ezt mások is? Ezt azonban nem lehetett megkérdezni, mert nem egyeztethető össze az ál­ 49 �talános tanítói lelkülettel, mely a mi tantestületünkben is uralkodó. Hogy újsá­ goljak is valamit, el kell mondani, hogy szeretett jó igazgató urunk, [ . . . ] , ki annak idején megsértve a világszerte oly híres magyar vendégjogot, - a mi egyetlen erényünket, - Téged a gyűlésről kiküldött, most már újra az 1. Mon­ da bokornak a tudományokkal szemben passzív magatartást tanúsító népét és annak nagy számú gyermekét részesíti a kellő szellemi irányításban, lévén ő is­ mét csak tanító. Te mint érdektelen szemlélő, valószínűen mérsékelt lelkese­ déssel veszed tudomásul e bírt, de mi, - talán emberi gyarlóság, - el nem tit­ kolható ujjongások közepette üdvözöltük őt ismét köreinkben, mint tanítót, megbocsátván neki ama gyászos múltat, melynek emléke majd mindenkit eltán­ torít attól, hogy valamikor is hasonló igazgatót válasszon magának. [ . . . ] le­ mondásának körülményeit ugyan annak idején K orényi igazgató úr hivatalos titoknak nyilvánította, de azért remélem, nem háborodsz fel, ha Te leszel az, ki rá visz arra, hogy a hivatalos titkok megtartására vonatkozó fogadalmamat megszegjem. A dolog . . .-né nagysasszony hivatali mulasztáséinak, a tantestü­ let elé terjesztésekor kezdődött már régebben, hol [ . . . ] igazgató úr .. .-né egyik állítását azzal a kijelentéssel cáfolta meg; - Hazudik, hazudik és kény­ telen vagyok harmadszor is kijelenteni, hogy hazudik. - Ehhez járult még a vizsgákon tanúsított állítólag személyeskedésből fakadó több rosszindulatú megjegyzése és a . . .-né iskolájához tartozó népnek a mai időkben nem kí­ vánatos és meg nem engedhető hangnemben történt erélyes megfeddése az is­ kola rosszkarban levő épületeiért. Az öntudatra ébredt nép, melynek öntudatát a nevezett tanítónő és férje is serényen ébresztgette; - népbíróság elé akarta vinni a részleteiben még botrányosabb ügyet abban az esetben, ha [ . . . ] igaz­ gató azonnal nem mond le. N oha [ . . . ]-nak hiúsága csak alig bírta elviselni ezt a csapást, az egyházat érhető botrány elkerülése miatt kénytelen volt engedni az erőszaknak, mely egy gyenge nő részéről érte és lemondott. Mostan Korényi látja el a tanyai igazgatói teendőket is; mivel azonban most 16 új állást szerveztek, - az igazga­ tói elfoglaltság megkönnyítésére két tanyai tanítót rendeltek be az irodába, az írásbeli teendők elvégzésére. Ezek egyike vagyok én is, kit arra való különös tekintettel, hogy állandó orvosi felügyelet alatt állok, egy évre a központi ál­ talános iskolához osztottak be, hol a magyar nyelvet, tornát, és valami műhely gyakorlatnak nevezett tantárgyat tanítok, heti 15 óra számban és ezenkívül, nos képzeld, - az általános iskola V. c. osztályában osztályfőnök vagyok.. Ami az általunk itt megbeszélt kántori állásról való felvilágosítást illeti, leg­ nagyobb sajnálatomra kell közölnöm veled, hogy .. . -nak esze ágában sincs nyugdíjba menni. Ezt igen érdekes körülmények között volt szerencsém meg­ tudni; ugyan is bementem K orényihoz, hogy aziránt érdeklődjek, lehetséges lenne-e az, hogy Te, mint majd annak idején idekerülő kántor tanító, a város­ ban taníthass. Erre ő azt válaszolta, hogy tekintve azt, hogy még fiatal vagy, nem kerülhetsz be a városba, még ha úgy is tudsz orgonázni. - Náluk tudod ez is egy szempont, - bocsásd meg nekik, - É s különben is - folytatta Koré­ nyi, - nincsen egyelőre üresedés kántori állásban. - Hát . . . nem megy nyugdíjba? - kérdeztem, mire a hátam mögött megszólal az illetékes egyén; Miért mennék? Megértheted, hogy ezek után leforrázva hagytam ott őket, annál is inkább, mert . . . felháborodva nézegetett utánam, ami, ha figyelembe vesszük 45 évet szolgálatát, érthető is, nemde? Miért menne ő még nyugdíjba? Az illetékes tényezők azonban nem voltak annyira tapintatosak, hogy szegény . . . kollegánkat is megkérdezzék; - akar-e még tovább tanítani, vagy nem, hanem 50 �egyszerűen a napjainkban szokásos módon nyugdíjba tették, ami békés körül­ mények. között is megkellett volna, hogy történjen, mert .. . szolgálati ideje túl van a 45 éven. Sajnos, hiába van azonban nyugdíjban, a kántori teendőket to­ vábbra is ellátja, míg előrelátható hosszú földi pályafutását be nem fejezi s így kántori állásról nem beszélhetünk. E lújságolandó változás békés családi körünkben az, hogy egyetlen öcsém is e fényes pályát szemelte ki magának, melyen én már oly sok. elévülhetetlen ér­ demeket szereztem, és így most a tanítóképző ötödik osztályába való felvételé­ hez szükséges különbözeti vizsgára készül elvetemült bátorsággal, — mely csa­ ládunkban a vizsgák iránt már tradicionális, de annál kevesebb szorgalom­ mal. Nem tudom, hogy a tanítói pálya neki mit fog hozni? Ha elégedetlen lesz is bizonyára nem azért lesz az, amiért én vagyok. Ő, amint a jelek mutatják, ha­ mar beevez ama közhelynek ismert révbe, melynek házasság a neve s aztán kénytelen lesz lemondani azokról, amik még most talán izgatják a fantáziáját és szédítik a vágyait, - kénytelen lesz disznót hizlalni, mely gyászos véget Isten látja lelkemet, nem kívánom neki. Tudod van erre egy idézet; „ . . . ki­ nek szoba kell s nem barlang a sziklán . . . boldog az . . .” Nos hát itt, éppen úgy, mint a világnak minden táján, ezeknek szoba kell. S örömöm elképzelhetetlenül nő. mikor . . .-val, vagy tantestületünk bármely bokros érdemül tagjával arról kell beszélgetnem, hogy a disznó nem eszik, mert szorulása van. S nem kevésbé érdekfeszítö számomra az is, midőn nagy sikereket elért pedagógus kartársaim helyes, helyesebb s leghelyesebb módsze­ rekről vitatkoznak s ha megkérdeznek, - ó, Istenem, hogy hol jár az én eszem. Ne félj, nem a nőkön jár. E z megbocsátható lenne itt, de amin nekem jár az eszem, azt ők. nem értenék, ők, akik Gárdonyit olvasnak nyakra-főre. Egyedül Árpáddal szoktunk csak összenézni felettük s már nem is nevetünk rajtuk, mert döbbenve gondolunk rá; - mi is ilyenek, leszünk.? Ezért sajnálom, hogy nem vagy köztünk. - nem ő köztük! M i köztünk. Abból pedig ne ítélj meg, hogy levelet nem írtam Neked. Mikor még diák voltam, nagyon szerettem levelet írni s a végén mindég elérzékenyültem, mert így jár az, aki takaratlanul érzi a szívét s barátot keres. Akkor még azt hit­ tem, hogy lehet másokkal együtt élni, de most már azt hiszem, te is látod, milyen reménytelen a mi esetünk. Egyedül kell lenni örökre, még ha együtt is hálsz valakivel egy életen át. Mit írjak., hát hosszú leveleket; - hát ismerhet­ lek-e én Téged, vagy Te engem? Csak arra kérlek légy jó barátom, legalább Te rád gondolhassak itt. (Tudod hol!) Szeretettel üdvözöl Miska Te azért hamarabb is írhatsz, mint én és nem kell feltétlenül betartani e hosz~ szú batáridőt. Az a bizonyos kiutasítás úgy történt, hogy én is beültem a hatalmas tantestület tagjai közé. D e - mivel már nem voltam tantestületi tag — az új igazgató aki engem nem ismert - felszólított, hogy hagyjam el a helyiséget. Azt hitte mindenki, hogy ez tréfa, de amikor láttam, hogy komoly, felálltam, elköszöntem és búcsútapsok közepette kijöttem. N agy ajtócsapódás követett, Váci M iska is elhagyta - szolidaritásból - a ter­ met és nem volt hajlandó visszatérni, kikísért az állomásra. (Ha szi­ gorúan hivatalosan nézzük, az igazgatónak igaza volt. De a tanyasi ta­ nítók között olyan baráti, közvetlen légkör uralkodott, hogy ezt rám nézve mindenki sértésnek tekintette.) 51 �Párszor orgonáltam az evangélikus nagytemplomban, s tényleg szeret­ ték volna — különösen a fiatalok —, hogy én legyek a másodkántor. De én ezt egyáltalán nem vettem komolyan, márcsak azért sem, mert bár­ mennyire kedves, meghitt napokat töltöttem Nyíregyháza környékén, szá­ momra az ottani homokos síkság idegen maradt, mindig honvágyam volt. 1964-ben vettük fel újra a kapcsolatot. D e a nagy rohanásban soha­ sem volt arra időnk, hogy úgy igazán elbeszélgessünk, a nagy találkozást valami mindig elodázta. Drága Zolikám! N e haragudj, hogy csak. ilyen későn válaszolok, de annyi minden van az én nyakamban, hogy csak kéthetenként érek. rá nekiülni leveleim megvála­ szolásának. Bizony isten ritkán esett ilyen jól valakitől jött levél, mint a tiéd. Hát hogyis ne, milyen szép emlékek is kötnek minket össze! Emlékszel rá, ezelőtt húsz évvel mennyit beszéltünk a festészetről, rajzolásról, és emlékszel-e rá, hogy Te voltál, aki annakidején felhívtad a figyelmemet Baudelaire költé­ szetére, azóta is nagy rajongója vagyok. Zolikám, azt az utat se felejtem el, amit együtt tettünk meg Csesztvéről É rsekvadkertre. Bizony jó lenne már egyszer találkozni. Ha Pestre jössz, írd meg és módot ejtünk a találkozásra nálunk, és tavasszal pedig megpróbálom úgy csinálni, hogy arra járjak és akkor megkereslek. A z irodalmi estet is megrendezhetjük. Jó lenne ezt összekötni az új kö­ tetem megjelenésével. Könyvnapra jelenik meg az ötödik kötetem Szegények, hatalma címen, akkortájt lehetne csinálni ott egy irodalmi estet, ha tényleg akarjátok, de csak a Te kedvedért. Szeretettel ölel Váci Mihály Budapest, 1964. jan. 1 5. A Baudelaire-kötetet — kézikönyvtáram darabját - neki adtam, az volt vele a debreceni klinikán. A Szegények hatalma kötetét itt is be akarta mutatni, Balassagyar­ maton. Nekem egy hosszabb tanfolyamra kellett mennem, s nem tudtam foglalkozni a megrendezésével, más nem vállalta. így ez elmaradt. A szép csesztvei út 1944 őszén volt, amikor elvittem őt bemutatni a csesztvei kurátornak. Valóban, csodálatosan megejtő nógrádi dimbes-dombos útvonalon mentünk Lőrincpusztán keresztül, érintve Göröcöt is. Ezekben a napokban kaptam tőle a Mindenütt otthon dedikált példá­ nyát is. Baudelaire itt is szerepel. Nem gondoltam, milyen nagy szerepet fog játszani később életében. Réti Zoltánnak, húsz éve tartó barátságunkért, Baudelairéért, a mániákus be­ szélgetésekért, képzőművészetről, művészetről - a régi baráti szeretettel Váci Mihály 1964. 1. 6. Tulajdonképpen 1964 körüli időben találkoztunk ism ét személyesen, de mindig nagyon rövid ideig. Legtöbbször véletlenül. Állandóan az volt a téma, hogy összejövünk, csak írjak, megnyitja a kiállításomat, irodalmi 52 �estet tart stb. Természetesen ezekből nem lett semmi, mert néha ne­ kem nem volt jó az idő a találkozásra, de legtöbbször miatta, más irá­ nyú utazásai miatt „tolódott el” a találkozás. 1964. III. 20. Réti Zoltán, Balassa-gyarmat, Rákóczi u. 49. Kedves Zolikám! É n sem nagyon siettem a válasszal. Vártam, míg összegyűlik s elrendeződik a programom. A találkozót júniusban tudom vállalni - június 6.án, szombaton, ha az ottani körülményeknek ez megfelel. Ha nem, írjátok meg a jobb dátu­ mot. Addig megjelenik az új kötetem - a könyvnapra - Szegények hatalma címmel s legalább már abból olvashatok fel. Andrisról: - most nyílt kiállítása Nyíregyházán. Szüleim jól vannak. Apám hat éve nyugdíjas. Többet majd szóban. A régi barátsággal, szeretettel ölel ___________ Váci Mihály Drága Zolikám! Nagyon köszönöm a meghívót. Nagyon örültem kézhezvételekor, örültem és sajnáltam, hogy nem tudtam elmenni a megnyitóra, de ebben megakadályozott külföldi utam. A meghívót is csak most október 30-án kaptam kézhez - ezért jelentkezem csak ilyen későn. Elnézést érte. - Őszintén örülök kiállításodnak, és remélem lesz mód arra, hogy müveidet megismerjem. Jó munkát, alkotó erőt kíván, régi jó barátod Váci Mihály Bp. 1965. XI. 2. Drága Zolikám! Először is megrendülten vettem tudomásul, hogy édesapád meghalt. Em lék­ szem még a húsz esztendővel ezelőtti találkozásra, arra a ritka szép családi életre, meghitt, tiszta otthonra, emberségre, amellyel szüleid körülvettek engem az akkori nagy bajban. Éppen ezért jól tudom, mit jelent N eked édesapád el­ vesztése és ezzel együtt annak a szép családi életnek a lassú elmúlása. Nagyon ritkán találkozunk, de azt hiszem, ez nem szűnteti meg azt a baráti érzést, ami 1944-ben összekötött minket. Őszintén sajnálom, hogy nem tudok sok minden más hajszoló munkám miatt egyszer elutazni Hozzád. Tavasszal, kiállításod előtt jóelőre értesíts, megpróbálok akkor Miskolcra utazni. Drága Zolikám! szeretettel gondolok Rád Váci Mihály Bp. 1963. XI. 19. Drága Zolikám! Nagyon köszönöm meghívódat és kedves leveled. Nagyon örülök, hogy ki­ állításod nyílik, csak sajnos nem tudom megnézni, mert minden emberi számí­ tás szerint külföldre utazom több hétre. Még az se biztos, hogy júliusban itt­ hon leszek. Így van ez most már évek óta, folyton csak levelezünk, tologatjuk 53 �a találkozás idejét, de az az izgató és dühítő, hogy nemcsak Veled, hanem több más barátommal is. É s miközben annyit járok annyi emberhez, végülis nem találkozok, azokkal, akikkel szeretnék. Dehát remélem azért szeretjük, egymást anélkül, hogy gyakran találkoznánk és sokszor terhesek azok, akik­ kel gyakran találkozunk, bizonyára Te is így vagy vele. Drága Zolikám! Mégegyszer hadd mondjam meg: örülök a kiállításodnak, nagyon sajnálom, hogy nem láthatom így gyűjteményesen munkásságodat. K í­ vánok sok sikert Neked és szívből szeretettel üdvözöl régi barátod Váci Mihály Bp. 1967. IV. 24. U i. - Kubába megyek, egy hónapra, vasárnap - onnan meg Párizsba. Ölel Miska. K ét levél van még hátra. A Balassi Gimnázium meghívta egy találko­ zóra. N agy örömmel vállalta. Itt lakott volna nálunk a feleségével. Azt terveztük, hogy Rétságon is tart egy előadást a gimnáziumban és sokat kirándulunk, átmegyünk Vadkertről Csesztvére, mint régen, és nagyot beszélgetünk. Kedves Zolikám! Kedves levelednek nagyon örültem. É n is azért vállaltam ezt a programot, mert közel van Csesztve. E l is megyek, csak azt nem tudom ígérni előre, hogy másnap is tudok maradni. Kérlek, írjátok meg most már pontosan, mi­ kor lesz az ünnepély, hogy a naptáramba feljegyezzem, (mert attól függ min­ den). Szeretettel ölellek Zolikám Váci Mihály Bpest 969. dec. 14. Kedves Zolikám! Leveledre a következőt válaszolom. Feleségem is jön. Április 2-án, csütörtö­ kön megyünk, ott alszunk, és másnap majd odaviszel ahova akarod. Jó lesz így? Még azt írjátok, meg, csütörtökön, ápr. 2-án délelőtt vagy délután érkez­ zünk meg, mivel, és hol, kinél jelentkezzünk. Budapest, 1970. jan. 12. Szeretettel ölel Váci Mihály Nagyon készült Csesztvére. Utolsó találkozásunkkor - véletlenül ta­ lálkoztunk, majd Trabanttal hazavittem Budára - tervezte, hogy megírja ezt az egészet, ami Csesztvével, Érsekvad kerttel kapcsolatos, ezzel még tar­ tozik magának. D e ez a találkozás is elmaradt, mert közbejött az utolsó - a vietnami - út- 54 �ABLAK Egy költőről, aki magyarul olasz Íme egy ablak, amelyhez nem kellett üveges.. . Íme egy olasz költő, akinek a versei alatt ezúttal hiába keressük a fordító nevét - vagy ahogy Weöres Sándor irta: „ Íme egy olasz költő, akinek anyanyelve magyar." Hogy is van ez? F iuméban - a mostani Rijekában - 1909. június 10-én megszületett egy kis­ fiú, akit az édesanyja magyarul nevelt. E z látszott a legcélszerűbbnek az akkori Osztrák-Magyar Monarchia területén. A későbbi érvényesülés, gáttalanabb suhanás érdekében a vitorlákat már az út elején az uralkodó szél irányába aján­ latos állítani... Ám a széljárás gyakorta változik a történelemben: a kis Paolót az első világháborúból olaszként menekítette ki az édesanyja. S a fiú felnőve az olasz nép olasz nyelvű költője lett. A „fertőzés” azonban megtörtént. Érdeklődése a magyar irodalom iránt tö­ retlen maradt, sőt, fokozatosan elmélyült. Manapság ő az egyik leghivatottabb itáliai tolmácsolója a magyar lírának, amely saját költészetére sem volt hatás­ talan. Lírica ungherese del '900 című antológiája - amely 1962-ben jelent meg - századunk magyar költészetének hiteles keresztmetszete. Máig sem lanyhult a magyar líra iránti érdeklődése, az idén például három magyar költő (Weöres Sándor, Somlyó György és Rákos Sándor) válogatott verseit bocsátotta közre egy kötetben, Enrico Vallecchi kiadásában. Paolo Santarcangeli ma egyetemi tanár Torinóban. Itáliában számos verses­ könyve és esszékötete látott napvilágot. Magyarországon megjelent müvei: A labirintusok könyve (1970), „Pokolra kell annak menni” (esszék, 1980), A be­ tűk mágiája vagyis hortulus literarum (esszék, 19 71) és egy verseskötet: a Szökőár 1974-ben. Ebben saját verseit olaszból fordította magyarra, Weöres Sándor segítsé­ gével. Most viszont eleve magyarul kísérelt meg verseket írni - s a kísérlet, úgy érzem, fényes sikerrel járt. Megtiszteltetés számunkra, hogy első magyar nyelvű verskézírataival lapunkat kereste meg. „Santarcangeli magyar költő, noha írásainak legtöbbjéből sós tengeri lehelet árad. Nekünk, tengertelen népnek, ő hozza el a tengert.” Ezt is Weöres Sándor írta róla. É s én erre csak. rábólintani tudok. BARANYI FERENC 55 �PAO LO SA N T A R C A N G E LI Részletek a „Kilenc titkos és játékos elégiá"-ból I. Szépséged nélkül Tested nélkül Szép szemed nélkül Borzalmas vadállat volna a világ. Tűzköpő sárkány. II. Mostan a tenger csendjében Friss lepedőn elnyúlva Mélyhangú gordonka húrjával Jöttödet várom. 56 �v. Hallgatsz mint árnyék a fák között. Hasztalan hívlak, kereslek, virágom. Pedig ezüstös levélként villogsz az éjben, Hullócsillagok bokra vagy és mégsem talállak. V III. M ár úsznak a sellők az öbölben ahogy a tenger ringatja őket. „Igen” és „nem ” , bólintják a bárkák ahogy a hullám emeli őket. Itt már a reggel, ne aludj, kedvesem. A z ablakon keresztül sirályok kerengnek, Vedd már fel meztelenségednek köntösét, K ét combod szétnyitva mint ölelő karod. Mondjad már (csak ezt mondd, semmi m ást): „Jö jj mellém, Húzd el a függönyt: Sellők és csónakok várhatnak holnapig” . I. A vadlúd Am ikor az ötödik özönvíz holtcsöndes habjain vesztegelt bárkánk, elárvult vitorlánk vásznát szellő sem fodrozta, s hasztalan múltak a naptalan napok, a vaksötét éjjek. Hírnök galambom elmaradt régóta s útját vesztette kémkedő hollóm is. D e a huszadik napon felnéztek társaim. Fehér pont mozdult a szürke ég alján. Mind-mind közelebb, s megült a végén árbocom csúcsán: E g y életre sebzett vadlúd volt. Nyílvessző fúrta át oldalról oldalra. Sehonnan. D e látjátok, mégiscsak elrepült hajónkig! Nézzétek, lássátok! 57 �Velőnkig tudtuk akkor meg örökre: Í gy fogunk mi is holtunkig bolyongni: Életre sebezve, magányra kárhozva. Kikötőnk sose lesz, békénk meg seholsem. Háborúk dúlják a földnek négy sarkát, fegyverek sivítanak mifelénk élesen. Haragos partokról dörögve szállnak a sziklák, keményen zúgva csapódnak a dögletes vízbe. Meghalt a kegyelem, meghalt az isteni nyugalom. Libegjünk tovább a végtelen Semmin, óh, nemlétben szeretett védetlen társaim, oldalról oldalra átütött hontalan vadludak: N yilak közt szabadon libegjünk tovább, libegjünk bárhová, libegjünk örökké! II. Holofernesz elmondja titkát Judithnak, a hősnőnek (akit, az „eset” után, „vérdíj fejében” ) soha találóbb képlet! (105 éves élettel jutalmazott meg az Ú risten): Ú gy lesz minden, ahogy az Í rás elmondta. Számold az estének perceit Mert meg fogsz előttem jelenni. Északon hőseim védik a határt. Keleten hét csillag és három üstökös. Nyugatot elzárja a végtelen víz. Csak D él felé nyitott a járás, de útvesztőimnek se vége, se hossza. Birodalmam talányait senkisem ismeri Ártatlanságnak helye nincs seholsem. É s, bár eszeddel felfogni nem tudod, igazam a tiédbe ömlik át, mint távoli törvénykönyv ős-szava, vagy kettős akarat ünnepe-összege vagy ondóm ömlése öledbe. 58 �Felbukkan még a mélyből a szó. D e szeretet híján fehéren hallgat: Kardomnak adja át hatalmát (már öklödben szorítod) Sirasd meg önmagad örökre, titkosan: S utána lépjél csak nyugodtan sátramba. Testőreimnek álomport adtam. (Talán megérdemeltem volna egy szerelmes éjszakát). Látod: Itt fekszem. Megölhetsz. III. Figyelj. Talán A győzelmes királynak nincs társa, nincs szava. Népeket hajtott már igába. Halottak hallgatnak. A nyári gőzben életünk felett tesped a Város. Sorsunkat rejti a csönd. D e hallgass és figyelj! Talán. Talán. . . Talán feléled benned az ős-láng? Mégis van kegyelem? Mirtuszok fehér csillaga sóhajt az éjben. . . IV . Kenyértörésre kerül a sor? Markomból kiáll cipómnak fele. Fogd meg erősen. Törd ketté. Fele a tiéd, fele az enyém. Óh, soha ily békés harc, soha ily harcos b é k e.. . 59 �6o �MÉRLEGEN Egy kétségbeesett figyelmeztetés! Sárándi József: A teljesítmény gyönyöre Sárándi József új versgyűjtemé­ nyét — A teljesítmény gyönyörét — a Vándor az aszályban, a Tűzoltók napja és A barbárság kora című kö­ tetektől két alapvető jellegzetessége különbözteti meg. A z egyik az, hogy - bár e vonás régebben sem uralta el a szerző költészetét - a jelenlegi könyvben az előzőektől eltérően jófor­ mán sehol sem bukkanunk revelációszerű kinyilatkoztatásra, révület-döb­ benet szülte, ha úgy tetszik váteszi verskövetkeztetésekből álló felismeré­ sekre, létigazságszerű axiómákra. S ezzel a mondattal tulajdonképpen már el is árultam, hogy felfogásomban ez a hamisítatlan érettség jele, mert e „visszafogottság” nem mindennapi költői erényként a lét- és sorsanalí­ zis teljes, olykor önemésztő kegyetlenségű elmélyülését eredményezi. E z a kötet másik alapvető megkülön­ böztető jegye-jellegzetessége. A telje­ sítmény gyönyörével ismerkedve e szembeszökő pozitívumok azonnal nyilvánvalóvá teszik, hogy rendkí­ vül tudatos, átgondolt költői-alkotói oeuvre-építéssel állunk szemben. Azt mondhatjuk tehát, hogy Sárándira a kezdetek óta jellemző markáns te­ matikus körvonalak, az egyedi vers­ építési mód és versmodell, valamint az „élőbeszéd” kifejezetten „sárándis” lírai dikcióvá transzponálása amely jellemzőket eddigi legkiforrottabb formájukban-állapotukban A barbárság korának L o v e Story címet viselő ciklusában figyelhettük meg leginkább - itt, ebben a kötetben vál­ tak a kiteljesedett költőiét megnyil­ vánulásainak-megnyilatkozásainak ki­ munkált, hamisítatlan öntőformáivá. Ezt a költői érettséget, kiteljesedettséget az olykor infernális mély­ ségekbe való aláhatolást az attitűd­ nek és az írástechnikának - vagyis az írói technének - három fő moz­ zanata eredményezi. Ezek - amelye­ ket a „sárándis” költészet alapele­ meinek is nevezhetünk - a nyelvi­ ségben, a létanalízis irányában és milyenségében, valamint a közösségi és egyéni lét viszonyában, megélé­ sük módjában, illetve a megélés versbe emelésének mikéntjében ra­ gadhatok meg. Felszínes rátekintésre elválasztható volna így a stiláris és tartalmi oldal, azonban - túl az általános igazságon - forma és tarta­ lom szerves egységének hangoztatá­ sán - egy ilyenfajta szétválasztás e költészeten (és általában a költésze­ ten) való közvetlen erőszaktétel vol­ na. Sárándi nyelvisége két gyökérből táplálkozik. Egyfelől a szikár és erős gondolati szerkezet, a logikai váz leképezése, a versnek már-már szubmonlimátumszerű-esszenciajellegű datképletekből való építése történik, ami gyakorlatilag egy-egy mű stabil, megbízható s egyben meghökkentő - ha úgy tetszik: csavaros — nyelvi illesztésekkel, tökéletes fogalmi-képi átcsatolásokkal „összeszerelt” logikai építményét adja, másfelől ezt a szi­ gorú néha már szinte a sakkfelad­ ványok szikárságára utaló fegyelme­ zett nyelviséget a leghétköznapibb szövegelemek - kiszólások, sikamlós 61 �képek-megfogalmazások, helyenként már-már az obszcenitásig durva sza­ vak, szókapcsolatok - dúsítják. Fél­ revezető volna tehát azt hinnünk, hogy Sárándinál valam iféle populá­ ris, a durvaságig és a megíratlanságig „egyszerű” szövegtesttel találko­ zunk. A verstípus csak felszínes kö­ zelítésre hihető pongyolának, a v a ­ lódi élőbeszéd lejtéséhez csak hajazó olvasatban hasonlít, igazából na­ gyon is rafinált, mesteri szinten ellenpontozó, sokszög-szerkesztésű versépítési mód jellemzi a szerzőt. E nyelvhasználat - mint az eddi­ giekből is kiderülhetett - a költői létanalízis mélységét hivatott előse­ gíteni. E z lényegében szorosan kö­ tődik Sárándi költői technéjének harmadik alapeleméhez, a közösségi, illetve a magán-lét versbéli megjelenítődéséhez. A szerzőről ez idáig majd mindenik méltatás megállapí­ totta, hogy lírája erősen közéleti in­ díttatású. Jelenlegi kötetét olvasva azonban úgy tűnhet, mintha e jel­ lemző erőteljesen elhalványult, sőt - mondjuk ki - eltűnt volna. Ugyan­ akkor tény, hogy csakis a „közéletiséget” erősen félreértelmező, s an­ nak vulgarizált változatát prekoncepcionáló szemlélet mondhatja ki azt a téves megállapítást, miszerint Sárán­ di a magánélet szférájába, s annak is fonálnyi, szexuálerotikus peremé­ re szorult vissza. Akkor amikor a szerző e tematikát emelte lírája kö­ zéppontjába - egy műszaki hason­ latot híva segítségül - az extenzív, külszíni rétegfejtés helyett a telért célzó aknamélyítést, a mélyfúrást, azaz az intenzív módszert válasz­ totta. Mert ki vonhatná kétségbe, hogy a makrokörnyezet által közve­ tített igazságok csak akkor lényegül­ nek belső tartalommá - erkölcsi felfogássá, érzelmi alakzattá stb - , vagyis végső soron a személyiség energiáivá, csakis akkor válhatnak szélesebb értelemben vett társadalmi cselekvéseket mozgató hatóerővé, ha 62 az egyéni tett, az egyéni lét hatósu­ garával azonos körben mozognak. Egyszerűbben fogalm azva: magán­ életünk meghasonlásai könnyen el­ vezethetnek a társadalmi csapdák fölismeréséig és viszont. S nem hi­ szem, hogy különösebben bizonygat­ nom kéne, miszerint az egyéni lét organikus megélésének generális és generatív szférája az érzelmi, jele­ sül a szerelmi élet. Meglehetősen téved tehát, aki Sárándi új kötetét a némely külországban divatozó erotomán irodalom hazai diadalútjának látja. A költő a magánélet szerelmi, szexuális vetületében épp a „köz” hasznára aktiválható energiák meg­ óvásának és szétsugárzásának lehető­ ségét keresi. A közéletiség A teljesítmény gyönyöré ben - jelképes értelemben persze - épp a magán­ élet társkereső viszonylatában sűrítődik s hogy a szerző önmarcangoló, kegyetlen létanalízise jobbadán csak a személyiségépítés vágyának hiába­ valóságát, az autonóm személyisé­ gekből felépülő emberléptékű közös­ ségek tragikus korlátait, hiányait ké­ pes csak fölmutatni, az föltételezhetően nem csupán vagy nem első­ sorban a költő hibája. Azok - fölte­ hetően nincsenek (és nem lesznek) kevesen — akik e költészet önsorsrontásba hajló hiányérzetében csakis erotomániás hiányt, szexushiányt vélnek fölfedezni, alighanem kevés­ sé gondolkodnak el azon, hogy az esetenként patologikussá váló ma­ gányérzet alapösszetevője - biológiai­ lag és pszichológiailag, egyszóval or­ vosilag is bizonyítottan - épp a szó pozitív értelmében vett erotikus hi­ ányérzet állandósulása. S ez gyakor­ latilag nem más, mint az alapvetően monogám emberfaj egyedei igazi társ utáni vágyának összegeződése az ösztönökben. Ám gondolatmenetük nem ezen, hanem már a premisszá­ nál hibádzik, amikor is e hiány jelentését-jelentőségét a kifejezés primér nyelvi szintjére szűkítik le. S �ugyanebbe a csapdába esnek azok is, akik esetleg az előző kötetekből ismert Sárándi közéletiségét válto­ zatlan formában, minőségben kérik számon, figyelmen kívül hagyva a tényt: A teljesítmény gyönyöre egyetlen neuralgikus közösségi-köz­ életi gond egylélegzetű megfogalma­ zása: az eltűnni látszó meghittségé, a humanitás melegségéé, a kiürülő, törékeny-rideggé váló emberi kap­ csolatoké! Nem más ez a kötet, mint a szerelmi kapcsolat, a család, tágabb értelemben a csoport szint­ jén és még tágabb értelemben nem­ zeti-társadalmi és világméretű szin­ ten is egyaránt érzékelhető atomizá­ lódás, az elmagányosodás veszélyére való kétségbeesett figyelmeztetés. A rendelkezésre álló szűk terje­ delem immár nem teszi lehetővé számomra, hogy az eddig elmondot­ takat verscímekkel és/vagy idézetek­ kel támasszam alá. Végezetül meg kell tehát elégednem annyival, hogy a kötet legkiválóbban szerkesztett és minden bizonnyal a legjobb opuszokat magában foglaló ciklusaira, A szakítás terápiája, A magányosok éj­ szakája és A szerelem iskolái címűekre fölhívjam a figyelmet. (Szépirodalmi). E N D R Ő D I SZA BÓ ER N Ő Üzenet az őrzőktől Dobos László és Duba Gyula ta­ nulmányköteteiről írva óhatatlanul is Fábry Zoltán egyik legfontosabb -Adytól kölcsönzött - erkölcsi alap­ tételét érdemes idézni: „ Ő rzők, vi­ gyázzatok a strázsán.. . ” Hiszen a Fábry-örökség vállalásának cselekvő életereje meghatározó módon jele­ nik meg a két csehszlovákiai ma­ gyar író művészetében. Ezúttal ta­ nulmányaikat gyűjtötték könyvbe, mintegy a közéleti, művészetpolitikai, kritikusi tevékenységük foglala­ taként. Valamennyi írásuk közös lét­ helyzet szülötte. A személyiségüket, írói teljesítményüket meghatározó élményvilág a kötetek visszatérő mo­ tívumrendszerét alkotja: világhábo­ rú, kisebbségi közösségtudat, a jogfosztottág gyötrelmes évei, mozgalmi élet, a faluból városba kerülés élet­ mód-alakító hatása. Szilárd azonos­ ság érezhető mindkettőjüknél - az eltérő indulatok és esztétikai meg­ fontolásokon túl - az írói elkötele­ zettséget illetően. Gondok könyve, olvashatjuk D o ­ bos László új könyvének címlapján. Súlyos cím, igaz cím. Gondok és örömök, kudarcok és sikerek, küz­ delmek és elkeseredések, máig meg­ oldásra váró problémák, feszültségek és tanulságok gyűjteménye parázslik e kötet lapjain. 1959-ben írt tanul­ mány nyitja a sort, 1978-ban kelt a Tóth László készítette kötetzáró in­ terjú. E nagy időtávolságot figye­ lembe véve, meglepő az írások gon­ dolati egysége, a fölvetett problémák azonossága és a megoldás reményé­ ben választott írói szolgálat sokrétű gazdagsága. A harmadvirágzás iro­ dalmának első tíz évét összegző ta­ nulmányban (Szépprózánk néhány kérdéséről) meglepőnek tűnik az a friss hang, kritikai élesség, és biztos helyzetmegítélés, mellyel a reális elemzésre és feladatmeghatározásra vállalkozott a harcos publicistaként „pályakezdő” író. A z Irodalmi Szem­ le főszerkesztőjeként hosszú ideig a figyelem középpontjába tudta állí­ tani a szlovákiai magyarság helyze­ tének számos fontos kérdését. T a l63 �lózva és igazán csak a kedvcsinálás reményében emeljünk ki néhányat ezek közül: „ A pontos és találó d i­ agnózisoknak a mi esetünkben rend­ kívü li jelentőségük van. A z alulról felfelé irányuló gondolati áramlás csak itt és ezzel kezdődhet: a té­ nyeken alapuló látleletek megfogal­ mazásával.. Életünk történelmi, szo­ ciológiai, etikai kérdései aránylag kis területen vetődnek f e l . . . értelmisé­ günk elsősorban végrehajtó értelmi­ ség. . . Nemzetiségi történelemszem­ léletünk mai formájában sérelemvo­ nulat. . .” - sorjáznak a könyvcím ígérte gondok. Nem középiskolás fo­ kon izgalmas irodalomtörténetet ír az erkölcsi kölcsönhatások összefüg­ gő világáról (A d y és Fábry). H atá­ rokon átívelő kézfogás a Sütő A n d ­ rást köszöntő levél, melynek már ko­ rabeli magyarországi megjelenése a debreceni A lföldben is jelentős ese­ mény volt. Kelet-európai barangolá­ sai, jugoszláviai és romániai útiélmé­ nyei egy sajátos látószög fölkavaró emlékképeit örökítik meg. A könyv utolsó írása példamutató tisztelgés a szülőföld előtt, mely a Bodrogköz­ től a Vox Humana egyetemességéig terjed. A kitűnő író, Duba G yula talán reménykedőbb alkat kortársánál, mi­ ként ezt a Látni a célt könyveimmel is érzékelteti. Esztétikai, filozófiai és erkölcsi megközelítések váltakoznak a nyitó tanulmányokban. Ezekben az írásokban foglalkozik az alkotás ér­ telmével, értelmezésével, valamint az irodalom és pártosság újszerű meg­ közelítésével. Igazán csak az olva­ sót érte veszteség, hogy az utóbbi kérdéssel foglalkozó tanulmány (Iro­ dalm i problém ák és célok) 19 71 óta még nyomtatásban nem jelent meg. A szocialista nemzet és nemzeti tu­ dat fogalmi tisztázására, G á ll Ernő Tegnapi és mai önismeret címmel megjelent könyvének elemzésével tesz kísérletet a szerző. Gondolatébresztő portrékat olvashatunk Illyés­ 64 ről és Fábryról, és igazi szerkesztői biztonsággal fogalmazott esszét a költő-kortársról: Tőzsér Árpádról. A szerkesztő figyelő gondosságát érez­ hetjük a fiatalabb pályatársakról írt tanulmányaiban. Az Irodalmi Szemle volt főszerkesztőjeként, Duba ezek­ ben az írásaiban is tanulságot tesz arról a felelősségről, mellyel a nyil­ vánosságra segítette az új nemze­ dékek alkotásait. Egylapú nemzeti­ ségi irodalomban ez a felelősség egészen kivételes. Magyarországról fölmérni szinte nem is lehet. Annyit azonban mi is érezhetünk, hogy az Irodalmi Szemle mindenkori kormá­ nyosa egy kicsit a csehszlovákiai ma­ gyarság szellemi életének vezérlő ka­ pitánya is. A könyv utolsó vissza­ emlékezése szintén - az oly jellem­ ző „kettős kötés” - a szülőföld és európaiság szétválaszthatatlan egysé­ gének művészi lendülettel megírt összefoglalása. D uba G yula írásmű­ vészete elegáns és fanyar, visszafo­ gott, ugyanakkor mélyen realista. Nem csupán stílusát, de világszem­ léletét illetően is. Tanulmányai tankönyvfontosságúak s egyben irodal­ mi élménnyel gazdagítják olvasóit. N yilvánvaló, hogy a két író helyét és szerepét elsősorban regényeik ha­ tározzák meg a jelenkor magyar iro­ dalmi életében és a jövő emlékeze­ tében. E két gondosan szerkesztett kötet fontosságát mégis érdemes hangsúlyozni. Épp úgy nélkülözhe­ tetlenek az írói pályák kialakulásá­ nak megértéséhez, mint a nemzeti­ ségiként élő szlovákiai magyarság teljesebb és hiteles megismerése szempontjából. A pozsonyi Madách Könyvkiadó e két új könyvének valódi ereje abban van, hogy az elmúlt harminc év számadásán túl egy értelmes prog­ ram valóra váltásához nyújtanak reménytkeltően gazdag segítséget. (Madách) N É M E T H JÁ N O S IS T V Á N �A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G E L N Ö K E : Dr. Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T SÁ G T A G JA I: Csik Pál Dr. Fancsik János Dr. Molnár Pál Németh János Radácsi László Dr. Szabó Károly Dr. Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (kritika) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: B aran y i F e re n c . Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Ki­ adja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: B á lin t T am ás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Irodánál (KHI, Budapest V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 6z pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. K éz ira to k a t i s ra jzo ka t nem kü ld ü n k vissz a , I S S N : 0555-8867. I n d e x : 2 5-9 25, Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni terjedelemben. F. v .: K e le m e n G á b o r igazgató. 84.37613 N. S. telepén, 900 példányban 5,6 (A/5) ív �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1984 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/09f3ceec5039d7c6235e868e3f9d7d2f.pdf 5046dbfc31f67981b51b54b1d6fbfc87 PDF Text Text �Tartalom XVIII. É V F O L Y A M 5. SZÁ M 1. Konczek József: Költői episztola.. ,Kert és alkonyat, Vendég (versek) 3. Székely Dezső: Idők árnyéka, Európai ősz (versek) 4. Sigmond István: Varázslat (elbeszélés) 10. Endrődi Szabó Ernő: Bevezetés egy végtelen könyv közepéhez (vers) 12. Pass Lajos: Madách, félig már szenderegve (vers) V IT A 13. A lföldy Jenő: Költészet és politika napjainkban (vitaindító) ABLAK 21. E. Fehér Pál: Egy szlovák szociográfiáról 22. Vladim ir Ferko: Egy kizárólag szlovák mesterség N O TESZ 32. Hermann István: A humor tanúsága 34. Kerényi Ferenc: Noteszlapok - évforduló után M ŰH ELY 40. . . .a grimasz az arcomon nem látszik.. . (Kőrössi P. József beszélgeté­ se Varga Imre költővel) M ÉRLEGEN 48. Kovács Győző: Balogh Edgár útjai 32. Vladim ir Páral: Gyilkosok és szeretők (Körmendy Zsuzsa) TAN U LM ÁN Y 58. Aradi Nóra: Téma és jelentésváltozás a X IX -X X . századi művészetben E számunk illusztrációs anyagát a II. salgótarjáni országos rajzbiennálé anyagából válogattuk. A címoldalon Luzsica Árpád, 9. old. Topor András, 31. old. Würtz Ádám, 39. o ld . Decsi Ilona, 47. o ld . Molnár Tamás, az 57. old. Szunyoghy András rajza látható. (Fotó: Buda László). �K O N C Z E K JÓZSEF Költői episztola... (Részlet) Ó, bennem a csipkedő kedv, huncutkodás, nyelves szavak íze elforrt, elpárolgott, új árama is elapadt, álltam ott és énekeltem, fölszállva az orgonával, ezer csövön kisüvítő dallamával, tűzlángjával, keringve a falu felett, érintve a messzi hegyet, s a halottak édes arca, foszló hús mágneshatalma, éreztem, hogy magába szív, mint légüres űrkatlanba, lehelleteket keverve, dallamokat elkavarva, mint lángot, feljebb tekerve, mint a húst hússal takarva, s széllel, homokkal keverve, s mint az idők terjedelme, vitt az ének, sírt és zúgott, emelkedett egyre feljebb, aki vagyok, aki voltam, magamat belédaloltam, élve-halva, éltem-holtam, éltem-haltom, éltén-holtan egészen a születésig és a megsemmisülésig, zokogásig, nevetésig, hallgatásig, tűzig, késig, kifosztva és becsapottan, aki vagyok, aki voltam, kilökve a tavaszokból, hogy amikor hangszóró szólt, nem tudtam még, mit takar el, csak azt tudtam dalolni kell, zászlók alatt, képek alatt, kalapács és sarló alatt s kiállítva, hogy szavaljak, öntudatból példát adjak, hogy ne azt lássák, ami van, hanem tiszta szemem-szavam, hogy azt higgyem, okos vagyok, mert a vers tapsot aratott, mondták, hogy a jövő vagyok . . . G Y E R E K E K V O L T A K A N A G Y O K , s nagyok voltak a gyerekek, s szép volt, nem baj, ha bereked torkod, te csak énekeljed, szavald, ordítsd, egyre feljebb fokozva a szavak lángját, világíts, akár a lámpák, mint az ívfény, mint a villany, homlokodon idevillan igazunk, hogy megmaradjon, ékes, tiszta gyerekhangon . . . . . . a z a dal, hogy lángra kapott, elöntötték gennypatakok! Rátok száradt ősz, tél sara, vörösnyakkendős tavaszok . . . Így a korán becsapottak keveregnek, forgolódnak, Nyilas Misiknek, nemecsek ernőknek és Gavroche-oknak vágják, irtják nagy kaszákkal a világűrt a halottak, s száll a dal, már nem a templom, hanem fenn a zöldes dombon. Doberdó és Don-kanyar és mind, ki elesett a fronton elzúg, söpör, szikrát okád, körülzengi az orgonát, tüzet lövellő rakéta, micsoda gyászkomoly csodák, fehér fogsoron kacagó gyöngyök, lábszárcsont-Bach-fugák, milyen fénylő kavicspartok, szentélyoszlopok, robajlók, milyen lángok, milyen fémek, dallamosan összehajlók! 1 �Kert és alkonyat Fölhasogatott zengő üveglapok pallosain vérzik el a nap, s úgy zúdulnak elő a naptorokból lézerfegyelmű sugarak, hogy mégsem véres ez az augusztusi tombolás, csak paradicsomszószban topogsz a nyárvégi kertben, s leszel tocsogás, locsogás, de ki tudja, mi ez a más, míg bele nem retten? Vendég Á ll a ház előtt. Megindul a lift felé. Kilép a lépcsőházba. Haját igazítja. Zakóját gombolja. Cipőjével csoszog. A fal fehér. A z ajtó barna. A kilincs sárga. A z ajtó nyílik. A z ajtó csukódik. A z ajtó csukva. Belül a lábak. Belül a testek. Belül az arcok. A z arcokon belül az izmok. A z izmokon belül az idegek. A z idegekben a történelem. A történelemben a létezés. A létezésben újabb létezés. A létezésben a nem-létezés lehetősége. Mi van a ház előtt előtt előtt? A létezés mögött mögött mögött? Hogyan vajúdjanak kifordíthatatlan kövek? Kell-e hogy vajúdjanak? Hogyan van az, hogy nincs? Van-e vanabb, van-e legvanabb? Mi legyen a szavakkal, amelyek csak szavakat jelentenek? a �S Z É K E L Y D EZSŐ Idők árnyéka A percek álnok tükrei az elmúlásnak fölmutatnak, te ártatlan, te bűnteli árvalánya a pirkadatnak. A perc a halál ügynöke - mondják a bölcsek meg a vének mindegy, hívod-e, űzöd-e: elszáll s nyomában fut az élet. A perc, a perc, én kedvesem, süvít, mint lövedék a fronton; még addig se marad velem, amíg a nevedet kimondom. A múlás vak törvénye ez. Idők árnyéka dől a napra. Szempilláim bokra deres, de ibolyák közt élsz alatta. Európai ősz Törvényes? Vagy törvénytelen? Körülrágott levél-országokat zizegtet a történelem. 3 �SIGM OND ISTVÁN Varázslat Ha valaki megáll a kispark bejáratánál, elkezdenek csikorogni a kavicsok. Csendes környék ez, a legkisebb zaj is elszáguld a padig, hogy tudtomra adja a betolakodók érkezését. Ugyanis ez az én parkom. Már gyermekkoromban kisajátította magának a család, noha telekkönyvileg ezt nem lehetne igazolni. De senki se kér ilyenszerű bizonylatot. A járókelők néha végiglépkednek a fősétányon, s szigorúan megnéznek, mert a dolgaimat úgy helyezem el a pa­ don, hogy az ülőke teljes hosszában foglaltnak tűnjék. Nem emlékszem rá, hogy valaki is arra vetemedett volna, hogy helyet kérjen magának mellettem, valószínűleg érzékelik a szememből kisugárzó tiltakozást, egyik-másik lelassít, de végül mindegyik továbbáll, belenyugodva a helyzetbe. A helyzet pedig az, hogy ez az én padom. És a helyzethez az is hozzátartozik, hogy nem szeretem a társaságot. Sajnos, hajnaltól késő éjszakáig nem ülhetek egyfolytában a pa­ don, de ha megtudnám, hogy hiányomban valaki elterpeszkedett rajta, igen­ csak rossz néven venném. Annak örülök, hogy ragyogó hallásom van, mert ahogy valaki megsérti ezt a hozzámnőtt szentélyt, van elég időm, hogy arco­ mat gyűlöletessé torzítsam. Pedig bennem még egy mákszemnyi gyűlölet sem lappang, kedvelem az embereket, segíteni is szeretek rajtuk, ha esetleg vala­ kinek egy öregasszony erkölcsi támogatására lenne szüksége, de az ilyenszerű érzések csak a parkon kívül jellemeznek engem. Ahogy óvatosan rálépek a sé­ tány kavicsaira, s elkezdenek integetni felém a fák koronái, valami megszál­ lottság költözik belém, s a megszállott ember nem fecseghet holmi földi apró­ ságokról a saját külön bejáratú szentélyében. Hiszen elkerülhetetlen, hogy a mellettem ülővel ne váltsak néhány szót, ha netalán mégis ideszemtelenkedne valaki, pedig tudva tudom, hogy ilyen esetben a varázslat sértődötten elillan, s aztán kutyagolhatok utána, amíg visszacsalogatom. Mert varázslatról van szó, ebben biztos vagyok. A padon ülve, sorban előjönnek gyermekkorom em­ lékképei, amelyek egytől egyig a kisparkhoz fűződnek. A szüleim idejártak csókolózni és később vitatkozni. Anyám közben megszülte Putyikát, majd né­ hány év múlva én is kiléptem a világba, s ez fontos lépésnek bizonyult, mert ugyan utódok nélkül, de egyedül maradtam életben a családból, s ha még so­ kat élnék, sokáig tudnám őrizni családom egyetlen ereklyeszámba menő örök­ ségét: a kisparkot, s ezt az egyetlen padot. És ezt fontosnak érzem, hagyo­ mányápolásnak, szent kötelességnek, egyszóval, valami egészen fenséges dolog­ nak. Csufikát ne bántsa senki, mondta a bátyám, aki csak négyszemközt meré­ szelt Csufikának nevezni, valószínűleg nem tündököltem a szépségtől, ezzel szemben mindig megvédett, ha az itt játszadozók valamelyike rám emelte a kezét. Két világháború zúgott el mellettem, az elsőben a bátyám tűnt el vala­ merre, a másodikban a szüleim. A lelkemen sosem hegesednek be a sebek, de bántani valóban nem bántottak sohasem. A kisparkban, a padomon ülök, és gyönyörködöm a varázslatban. Ez nem­ csak belülről kerít hatalmába, néha kívülről áramlik felém, körülvesz, meg­ ölel, betakar. A magzat érezheti így magát az anyaméh bársonyában. Én ezt a fáknak köszönhetem. A fák közelsége tisztító hatással van az emberre. Me4 �legség árad belőlük, pedig a göcsörtök és a gyűrött ruhájú törzsek, a megszag­ gatott levelek és a siránkozva hajladozó ágak annak a jelei, hogy több szen­ vedést mért rájuk a természet, mint az emberekre. A fák szeretnek engem. A levelek örömtáncot lejtenek a tiszteletemre, az ágak néha mélyen lehajolnak, hogy megérinthessem őket. Mindennap kiviszek egy öntözőnyi vizet, és inni adok a gyökereknek. De most ősz van, és ilyenkor hiábavalónak bizonyul min­ den igyekezetem. A természet törvényei erősebbek, mint az én gyöngécske aka­ ratom. A levelek sorban meghalnak, itt fujdogálja őket a szél a padom körül, de szerencsére ebből semmit sem éreznek, már csak elsárgult tetemüket hajkurássza ez a halottgyalázó fuvallat. Ilyenkor ha megzavarnak, úgy érzem, mintha a fülembe ordítanának valamilyen trágárságot. Pedig csak egy öregúr jön, majd ez is tipeg egy kicsit a padom előtt, s továbbáll. S én újra vissza­ térhetek a varázslatba. - Szabad? A tekintetemmel felnyársalom, és mégis állva marad. Mit akar itt? És mit akar tőlem? A járását sem szeretem, rátartiság van benne. A haja galambősz, de erősen ritkul, ez is valami rosszat jelent bizonyára. Az én hajam is ritkul, de azért van kendő a világon, hogy eltakarja. A mozdulatai is különösek. Mi­ előtt leülne, sepergetni kezdi a faleveleket a padomról, de olyan furcsán tartja a kezét, mintha egy nagy, merev lapát volna. Műkeze van, gondoltam. Köz­ ben jócskán szürkülődött, de az öreg nem mozdult el mellőlem. Megpróbál­ tam elijeszteni. - Műkéz? - kérdeztem. - Nem. A sajátom - válaszolt. - Miből gondolta? - Lapátszerű - mondtam. - Hö-hö - nevetett. - Ilyet se mondtak nekem soha. Az ö-vel nevető embereket nem szeretem. Van bennük valami bizarrság, va­ lami . . . Atyám, ne hagyj el! Ez egy kéjenc! Vagy csak gyilkos? Hát, az is éppen elég. Ilyen közel sem voltam még gyilkoshoz soha. Dermedten ülök to­ vább, pedig tulajdonképpen menekülnöm kellene. De hogyan? Ha hirtelen felpattannék, s elszaladnék a kispark bejáratáig, talán sikerülne akkora egérutat nyernem, hogy ez a megmenekülésemet jelentse. Csakhogy felugrani nem nagyon tudok a reumám miatt, aztán meg az én koromban szaladgálni a fák között, ugyancsak különös ténykedés lenne. És nehezemre esne minduntalan felkapdosni a lábamat, a lehullott levelek között gázolva pedig nem tudnék felvenni akkora sebességet, hogy az elegendő legyen. Kiböjtölöm. Ez az egyet­ len megoldás. Egyszer csak elmegy, hiszen nem az övé a kispark, hogy itt te­ leljen. A gyilkosokban is kell lennie valamelyes jóérzésnek, de ha ez teljesség­ gel hiányzik is belőlük, időnként bizonyára passzívak. Szerencsés ember va­ gyok. Akkor találkoztam a gyilkosommal, amikor Laci a nyakára ült, s vala­ miféle merengő tétlenségre kényszerítette. Amire az életkioltás hajlama újra cselekvésre buzdítaná, remélem, már elválnak útjaink. - Szeretem holdfényben nézni az éjszakát - mondta. Az SS-tisztek is szerették Beethovent hallgatni, gondoltam, ezzel a holdfé­ nyes mondattal, barátocskám, nem győzöl meg. Sőt, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ennek rossz vége lehet. - A holdfényes éjszakákban varázslat van - folytatta. Az intelligens gyilkosok gondolatolvasók? Képtelenség. Lehet, különleges képességük van arra, hogy egy bizonyos időre azonosuljanak társuk lelki alka­ tával. Társuk? Miket nem beszélek?! 5 �- Ilyenkor különös hangokat hall az ember, mintha a régmúlt időkből jön­ nének elő a zörejek, vagy a túlvilágból ideérkező zsongás kábítja el az em­ bert, de az is lehet, hogy a holdról sugárzik a földre ez a zenében összeálló hangözön. Ahogy a föld őrzője méltósággal köröz körülöttünk, ez nekem biz­ tonságérzetet ad. Ezért nem féltem soha az éjszakától. Csak a nappalok félel­ metesek. Nem gondolja? É n . . . én nem gondolok semmit, akartam mondani, de csak nem fogok szó­ ba elegyedni vele?! Viszont gyilkos nem lehet. Ez hallucinál. Biztosan az örültek házából szabadult, most már csak az a kérdés, engedték vagy szökött? Mindegy. Az ilyenekkel ugyanolyan különösen kell viselkedni, ahogy ők vi­ selkednek. - Három, harmincöt, ötvenöt - szólaltam meg. Gondoltam, a lottószámok olyan ártatlan, evilági dolgok, hogy ez megnyugtatóul hat rá. - Értem - mondta. - Egyesek a számokba menekítik a gondolataikat. Is­ mertem egy embert, aki minden érzést, gondolatot, fogalmat számmal helyet­ tesített be, s a számok párosításával különös, bizarr játékot lehetett játszani. Engem is meg akart tanítani rá, csakhogy én nem vagyok matematikus alkat, inkább arra lennék hajlamos, hogy a számoknak adjak emberi értelmeket, mert attól félek, hogy az egzakt tudományok egyszer csak elsötétítik a földet, ki­ oltják a napot, s nem fogjuk tudni napvilágnál élvezni a lassan-lassan haldokló kultúrát. Na, ezt jól kifogtam. Pedig tulajdonképpen nem is ellenszenves. A mozdu­ latai is nyugodtak, megfontoltak. És a gondolatai is logikusak, amelyeknek a lényegével ugyan nem értek egyet, de most nem ez a fontos. Beszéd közben behunyja a szemét, a képzelet világában így jobban lehet tájékozódni bizo­ nyára. Behunyom én is, lássam, milyen. Semmilyen. Behunyt szemmel nem lá­ tom a fáim leveleit, ahogy a holdfény sugarában lejtik az őszi haláltáncot, s nekem látnom kell ezt a szívbemarkoló ceremóniát, mert én egyformán részese vagyok életüknek is, haláluknak is. Hát így ültünk még egy ideig. Társam be­ hunyt szemmel hallgatta a belső muzsikát, én meg nyitott szemmel figyeltem az elmúlást. * Másnap a szokottnál valamivel korábban érkeztem, az öreg a padomon ült, és szemmel láthatóan várt engem. Ez valamit akar tőlem. Finoman tudtára kell adnom, hogy nincsenek ékszereim, kevés nyugdíjat kapok, viszont tudok éne­ kelni. Az énekszó megnyugtatóan hat az idegbetegekre, főleg az ilyen holdkórosfajtára, mint az én emberem. Egy ideig csendben ültünk, aztán csak úgy dúdolgatva elénekeltem néhányat a kedvenc dalaimból. Idáig rendben volt minden, semmi kivetnivalót nem találtam a történtekben, az ügy akkor kez­ dett meglepő fordulatot venni, amikor az illető elkezdett tercelni nekem. Igen meggondolkoztató volt ez az egyetértés, mintha valahogyan egy kaptafára húz­ tak volna bennünket az istenek cipészei. Kiegészítettük egymást, olyannyira, hogy amikor az egyik nótámhoz nem tercelt, finoman megböktem az oldalát, hogy figyelmeztessem: nem szeretem a lazsáló dalnokokat, ha már egyszer hoz­ záfogtunk valamihez, úgy fejezzük be, ahogy ezt elkívánja tőlünk a nótázás tisztessége. Nem tagadom, felkavartak az események. Az egyedüllétben minden apró esemény élményt jelent, s az élmények, legyenek azok bármilyen természetűek, nem tesznek jót a vérnyomásnak. Jobbnak láttam, ha szépen hazamegyek, az én koromban amúgy sem illik egyedül róni az utcákat az esti sötétben. 6 �Hazafelé menet nem nagyon beszélgettünk. Talán csak annyit mondott, hogy birsalmaillatom van, s hogy náluk az egész család birsalmaillatban úszott va­ lamikor, ifjúkora egyre inkább homályba vesző, de mégis csak legszebb emlé­ kei ehhez az illathoz fűződnek. Álltunk a kapuban. El kellene búcsúznom tőle, ami igencsak nehezemre esett, mégis csak ő volt az egyetlen ember az életemben, akivel együtt énekeltem. Talán az lesz a legjobb megoldás, ha behívom teázni. Noha jóval túl vagyunk a teázás időpontján, ilyenkor, estefelé ne teázgasson a magunk korabeli ember, de hát semmi sem szépíti meg jobban az egyformán telő hétköznapokat, mint ezek az apró törvénysértések, ha olyasmiket követünk el, amelyek nincsenek túl az illendőség határán, de annak a küszöbén ólálkodnak. - T eázott ma? - kérdeztem. - Nem szoktam teázni - mondta. Visszautasít? Csakhogy arról nem volt szó, barátocskám, hogy a jólneveltséget is félretegyük! Na, megállj! Az ilyenekhez erélyesnek kell lenni, ettől megszeppennek, s akkor már kezes bárányként lehet kezelni őket. Ökölbe szo­ rítottam a muffomba bujtatott kezemet, erősen ránéztem, és nagyon hűvösen, nagyon leereszkedően szóltam rá, szavaim között vágni lehetett volna a jégtáb­ lákat. - Jöjjön utánam! Azért is teáztunk. Semmi sem megnyugtatóbb, mint ülni a kisasztal körüi, és szótlanul teázni. A tea átmelegíti az embert, a szótlanság elandalítja. Ilyen­ kor erőt vesz rajtunk a jóleső álmosság, a megnyugvás és az egyetértés bágyadtsága. Amikor nem ül megfeszülve az ember, hogy zakatoló gondolatait megpróbálja glédába állítani, s csak azokat engedje ki lelke kapuján, amelyek megérdemlik, hogy a szavak köntösében szétszóródjanak a külvilágban. Ven­ dégem is ilyesmikre gondolhatott, mert engedelmet kért, hogy végigdőlhessen a díványon. Nem horkolt, csak enyhén pöfékelt. Ezt örömmel nyugtáztam, nem szere­ tem, ha valaki álmában hangoskodik. A lábát betakartam egy pléddel, az em­ ber minden helyzetben legyen emberséges, ez nálam elvi kérdés. Aztán átmen­ tem a másik szobába, mégsem illik valakit bámulni alvás közben. Persze én is ledőltem egy kicsit, végiggondoltam a napot, ahogy minden este szoktam, mérlegre téve tetteimet, gondolataimat egyaránt. Semmi kivetnivalót nem talál­ tam az aznapi cselekedeteim között, talán még azok a szavak közötti jégtáb­ lák is felolvadtak a tea párájában. Megnyugodva szenderedtem el. Kifürkészhetetlenek a sors útjai, állapítottam meg, amikor reggel hatkor felnyitottam a szemem. A cipője a dívány mellett volt egymás mellé téve, átmentem lábujj­ hegyen a szobán, s ahogy elhaladtam a fekhelye mellett, felemeltem a cipőjét, kivittem a konyhába, és alaposan megtisztítottam. Az egyik cipője talpán ta­ láltam egy rozsdabarna falevelet. A jókedv néha megmagyarázhatatlanul tör rá az emberre. Valahogy jókedvű lettem attól a falevéltől, pedig az elmúlást jelképezte, de nekem akkor egészen mást jelentett. Mintha a kispark beköltö­ zött volna a házamba, padostól együtt, a fák itt billegtették magukat körülöt­ tem, nem láttam rajtuk göcsörtöket, a fatörzsek ruháján sem voltak gyűrődé­ sek, a hajladozó ágak pedig az ébredés örömét énekelték a fülembe. Tálcán vittem be a reggelit, a csészék csörömpölésére felnyitotta a szemét. - Reggel van? - kérdezte. - Bocsásson meg, hogy. . . - Most nem beszélgetünk - szakítottam félbe. - Most enni kell. Nálam mindennek megvan az ideje. 7 �- Én is szeretem a rendet - mondta. - A rendetlenség az akaratgyenge em­ berek jellemzője. S az ilyeneket nem szívlelhetem. - Ezzel tökéletesen egyetértek - mondtam. - Ebédet is terv szerint készí­ tek. Minden napnak megvan a maga étele. Ma például túrós laska lesz az ebéd, előtte köménymagleves. Remélem, szereti?! - Egyáltalán nem vagyok kényes - mondta. - Ennek örülök - mondtam. - Ki nem állhatom a válogatós embereket. Ebéd után engedelmet kért, hogy rágyújthasson. - Naponta négy-öt cigarettát el lehet szívni - mondtam. - Semmi kifogásom ellene. Csak tudjon róla, a füstöt magukba szívják a függönyök, s azokat nem könnyű kimosni. - Ez az én feladatom lesz - mondta - , ha ez nehezebb munka. - Nagyon helyes - hagytam helyben. - A mosás amúgy is nehezemre esik. - A masszázst próbálta? - Nem - mondtam. - Pedig az a legjobb. Tapasztalatból beszélek, nekem elhiheti. - Hiszem - mondtam. - Miért ne hinném? Délután megmasszírozta a két lábamat. Este kimentünk a kisparkba, s hall­ gattuk a hangokat. Behunyt szemmel, az éjszaka sötétjében, különös hangokat hall az ember. Mintha a régmúlt időkből jönnének elő a zörejek, vagy a túl­ világból ideérkező zsongás kábítja el az embert, de az is lehet, hogy a holdról sugárzik a földre ez a zenében összeálló hangözön. A nyugalom s a béke mu­ zsikája. Reggel korán keltünk. A holmik miatt. Nem rendeltünk kocsit, azt a né­ hány holmit kézben is át lehetett hozni. A házigazdái igényt tartottak az egész havi bérre, noha csak hónap eleje volt, ezen ne múljék, mondtam, összeadjuk. A nyugdíját ugyanis csak a jövő hétre várta. Volt néhány gyönyörű szép dí­ ványpárnája, azokat bevittem az én szobámba. Csakhogy ő ezeken szokott aludni, mondta. Így aztán bent aludt ő is, s ezzel elrendeződtek a dolgok. Este későig olvastunk az ágyban. Nagy csend volt, csak a könyvek lapjai zizegtek néha. - Hetvenöt múltam - mondta. Ebben a korában az ember azzal tölti el az idejét, hogy sétálgat, olvas, gondolkodik, élvezi az őszt, szidja a telet, s vár­ ja a nyári melegeket. Egyébre nem nagyon van ereje, a kora miatt. - Például, mire? - kérdeztem. - Most például mást is lehetne csinálni - mondta. - Maga csak olvasson - feleltem - , mással ne törődjék. Én is közeledem a hetvenhez, és nagyon bánt ez az átkozott reuma. - Mindennap megmasszírozom, ha akarja. Ebben megegyeztünk. Az első együtt töltött éjszakát kellemesen átaludtuk, csak a lába volt nehéz egy kicsit. Álmában sokat forgolódik, s amikor felém fordul, a lábát mindig rárakja az enyémre. De ezt is meg lehet szokni. Har­ madnap már hiányzott, ha nem éreztem a lába súlyát a derekam s a térdem között. A hét végén elhívtuk a papot. - Jól gondolja meg - mondta - , mert én még sokat fogok élni. - Én is - mondtam. - Reumával száz évig is ki lehet tartani. A papot megkínáltuk törkölypálinkával, utána, mondta, előtte sosem szok­ tam. Aztán felálltunk egymás mellé a kisasztal mögött, a pap velünk szemben állt, s összekulcsolta a kezét. A nevünket kérdezte. 8 �- Szegedi Mária - mondtam. - Szegedi Sándor - mondta a társam. Lassan fordultunk egymás felé. Amikor találkozott a tekintetünk, valahon­ nan a múltból előjöttek a hangok is, alámnyúltak, s elkezdtek repülni velem. Talán elrepítettek volna véglegesen, ha nincs a szemem előtt az arc, egy öreg­ ember kifehéredett, máj foltos arca, egy nagyon-nagyon öreg gyermekarc. A pap nézett bennünket megrökönyödve. - Valami baj van? - kérdezte. - Nincs semmi baj - mondtam - , csak átmegyünk a másik szobába egy ki­ csit. - Várok - mondta a pap. - Kérem, siessenek. Becsuktuk az ajtót, s néztük egymást csendben. Hosszú percek után szólalt meg a társam: - Csufika, te vagy? - Én mondtam. - Én vagyok. - Most mi lesz? - Visszamegyünk - mondtam. - A tiszteletes úr biztosan türelmetlen. Álltunk a kisasztal mögött. Átölelt a birsalmaillat. Anyámtól vettem át azt a szokást, hogy a szekrények tetejét megrakom birsalmával, hogy mindig illatos legyen a levegő. Amikor birsalmaillat volt nálunk, mindig béke volt. Most is az van. 9 �E N D R Ő D I SZABÓ ER N Ő Bevezetés egy végtelen könyv közepéhez és végül néhány szót erről a verseskötetről melynek alapképlete három szó (szöveg) hátterének szövetéből fejthető föl és ezek mondta károly a T Ö R T É N E T mondta károly amit az iratokból ma­ gad is kikövetkeztethetsz mondta levert forradalomként dé­ lutánromok köröttünk oldalukra dőlt hatalmas zöldmárványbálnák fölrobbantott bársonydömperek bolyhos szétdobált síkjai dombok erdők tömör izzó ferdén hulló nyalábokban fény napcseppek sercegő szüremlése roncsolt ezerkilencszázhetvennyolc dunántúl késődélelőtt késődélután mondta károly zöld fényalagútban gubbasztó nagy fekete reverenda­ galamb feladat ha ez még annak nevezhető a hivatás ha érted hogyan gondolom mondta károly nem a történet újraalkotása mondta károly a feladat az elégett idő roncsainak össze­ gyűjtése a korommal mocskolt törmelékek mondta károly a R É G É S Z kezében a lelet ha érted hogyan mondom ha ez egyáltalán leletnek nevezhető még a régész kezében akinek hivatása ha ez még annak nevez­ hető összetörni a tudat visszapillantó tükreit melyek az emlékezést cseppfolyóssá olvadó szemek szivárgó ragacsos esőjévé változtatják kényszeríteni az álmokat hogy megke­ ressék az eredeti helyszíneket ahol föllelhetik önmaguk bizonyítékait elvezetni az emlék tárgyát az emlékezésig lekalapálni levakarni szétrobbantani a leletre (a tárgyra) tapadt idő zárt szakaszos rendjét mert a lelet nem talált tárgy a lelet nem egy eseménysor végeredménye a lelet (a tárgy) az eseménytelen történet ha ez még annak nevezhető közepe mondta károly a lelet (a tárgy) az idő-gömb nulla pillanatú középpontja, amely örökké ott volt örökké ott állt ahol mint az iratok a padláson vagy a pincében vagy egy alagsori szoba páncélszekrényében mondta károly mert magad is tudod a történetet a történet megírható tehát nem 10 �fontos mondta károly magad is tudod minden hatalom végcél­ ja ez mindegyik ezt teszi egyik így másik úgy nem a vers fontos tehát mondta károly a vers megírható a szavak nél­ küli költészet a fontos belső verseink ezek belső verseink m agunknak íródnak az igaziak mondta károly a lehetetlen meg­ valósítására irányuló akarat a fontos tehát a külső megje­ lenés nélküli versek fontosak amelyek megközelíthetetlenek mint az úszó jéghegy teste a hajós tekintetének bentről kimozdíthatatlan az a költészet ami a borospohárral való v i­ szonyom az ivás pillanatában azok a versek fontosak amelyek hermes tristmegistos atomjai agyvelőnkbe zárva mondta ká­ roly zöld reverenda fekete tócsafényben nagy ázott galamb dálutánősz ezer K IM O N D Á S mégis a régész hivatása és ez még annak nevezhető ezerszer ezer sokszor ezer vagy csak egy kimondás mert az idő ismeri tulajdonságát az anyagot kiter­ jedését a teret ismeri a valóság elemeit az idő fölismeri a jelenség-jelekben önmaga gömb-egészének kicsiny cserepe­ it és mert a régész ism eri az id ő t hivatása és ez még és már annak nevezhető a kimondás mert a kimondás a lét lehe­ tősége (a lelet) a tárgy létének lehetősége és a tárgyat látó lét lehetősége a kimondás e lét lehetőségének kimondá­ sa a kimondás létének lehetősége a lehetőség léte a kimon­ dásra a lét tárgyának a tárgy létének kimondására ezért a kimondás cselekvés a lehetőségbeli lét cselekvése a tárgy létének és a tárgyat látó létnek a cselekvése a tárgy ese­ mények nélküli története a kimondás cselekvése mert a ki­ mondás a látó létének bizonyítéka vagyis lehetősége a cse­ lekvésre és egyedül lehetséges cselekvése mert a látó léte kimondás nélkül csak mint lehetőség létezik s a lehetőség e létnek nem bizonyítéka pusztán csak élhetőség lehetősége és ezért a tárgy és a látó létlehetőségének létezhetősége a kimondás cselekvése és - - ------- --- ez már beszéd mondta károly így hát itt ez a szöveg ami nem az amit gondolsz róla ha­ nem az am i mert a szöveg sorsával megírja belső versét ró­ lad rajtad áll hogy a tárgy leletté válik-e kezedben hogy a lelet belső versed tárgyává válik-e úszó jégyhegy-létedben rajtad áll hogy léted bizonyságává válik-e a kimondás itt ez a könyv itt vannak ezek a szavak / mondatok a lehetetlen megvalósításának csúfos kudarcai ragyogó kísérletei itt van ez a szöveg ezek a szavak / mondatok az elégetett idő törmelékei az úszó jéghegy csúcsáról lehasadt szilánkok itt ez a szöveg végül amit megírtam és nem én írtam 11 �PASS LAJOS Madách, félig már szenderegve * - - Tapodtat sem mozdulok innen! A fakéreg repedései között az Univerzum. Szarvasbogarak tusakodnak, hangyák őrjöngenek lábamnál; rovarok ragadnak egymásba. Mi kell még? Feltámadunk - rikoltja hülyén a kakas. Istenem, én aludni szeretnék. ** - - Tegnap itt járt a pap, beszéltünk erről-arról, hideg kappan, öreg bor mellett; s marasztaltam, mert gyanítottam: nyelvén maradt valami még. S végül, hogy így meg úgy, kinyögte: valami perzekutorok kóstolták borát a minap, lehet, csupán megpihenőben, dehát az ördög sosem alszik keresztet vetett s elköszönt. Most csillagokba nézek bambán. Az asszony odabenn szuszog. *** - - Egy zárkában! - egy-két hét (mármint a kellemetlenségek) után a gép már forog: kukucskavillanások, löttyök, kenyerek, pisilés, villanás, kenyerek, löttyök, morzsák, kanalak, lotyók . . . Elábrándozék . . . Ott tartottam, hogy egy zárkában . . . De itt? **** - - Helyére kell billenteni egy festményt; minő feladat! Egy ujjamat sem mozdítom. Hozzanak lábvizet! - - - 12 �VITA Eszmecserére, közös gondolkodásra, vitára hívjuk olvasóinkat, a köl­ tőket, kritikusokat, teoretikusokat, mindenkit, akit a magyar líra jelen­ béli helyzete foglalkoztat! Napjaink honi lírája körül időről időre fel­ fel parázslanak a szenvedélyek, de aki áttekinti a közelmúlt irodalmi eseményeit, több indulattal, sarkított véleménnyel találkozhat, mint hig­ gadtan mérlegelő töprengéssel. Természetesen nem a hevületet kárhoz­ tatjuk, hanem az átfogó széttekintést hiányoljuk. Mert a magyar iroda­ lomban. s literatúránk társadalomban elfoglalt helyét illetően, olyan mértékű változásokat észlelünk, amelyek az eddigieknél pontosabb hely­ zetértékelésért kiáltanak. A diagnosztizálást megkönnyítendő, szándéko­ san szűkítettük le a kérdést közéleti költészetünk jelenbéli gondjaira. E kérdéskör feltérképezése — reményeink szerint — líránk egészére néz­ ve is hasznos megállapításokat hozhat. Ezzel a meggyőződéssel tárjuk olvasóink elé A lföld y Jenő vitaindítóját, amelyet szerkesztőségünk fel­ kérésére írt. (A szerk.) A L F Ö L D Y JENŐ Költészet és politika napjainkban — Kísérlet — Minden író - azzal, hogy ír - politizál, pártot vállal. A kérdés csak az: milyen fokú tudatos­ sággal teszi ezt. Lukács György Költészet és politika összetartozására bizonyságul épp elegendő tárgyi ada­ tot sorolhatnék föl a magyar- és a világirodalom kimeríthetetlenül bőséges kincsestárából - de napjainkban sürgetőbbnek vélem az elvi tisztázást, amikor tudós férfiak egész sora bizonygatja, hogy ez az összetartozás nálunk felbomló­ ban van, vagy már föl is bomlott, s a politika véglegesen más, a líránál objektívebb, „extenzívebb” műfajokba tevődik át, az epikába, filmbe, s a mű­ vészeteken kívüli tartományokba: társadalomtudományba, publicisztikába, hi­ vatásos politikusok és népképviseletek napi tevékenységébe. 13 �Elismerem, van ennek a gondolkodásnak realitása és elméleti megalapozott­ sága. A marxista teoretika szerint „A politika a társadalmi élet azon megnyil­ vánulásai közé tartozik, amelyek történelmileg átmeneti jellegűek ( ...) A tár­ sadalmi élet politikai aspektusa a társadalmi viszonyok fejletlenségéről tanús­ kodik és óhatatlanul a múltba vész, mihelyt az emberek közti kapcsolatok megtisztulnak minden olyan lerakódástól, amely az egyenlőtlenség és a kizsák­ mányolás uralmából adódott. (.. .) Az emberiség társadalmi homogenitásának a kialakulása a politikának, mint az emberi tevékenység specifikus formájának a végét fogja jelenteni.” (Filozófiai kislexikon, 1970.) A politika eltűnését éle­ tünkből eszerint a marxista teoretika lehetségesnek tartja. Mondanom sem kell, ez az elvi lehetőség ma plátói messzeségben van tőlünk; megvalósulását, félő, hogy unokáink sem fogják látni. A mai gondolkodók, akik szerint a költészet elveszítette politikai feladatát, ennél persze gyakorlatibb körülményekre hivatkoznak: a magyar költészet azért fonódhatott össze tradicionálisan a politikával, mert az ország provinciá­ lis elmaradottsága, félgyarmati függősége és feudális szerkezete egészen a felszabadulásig nem tette lehetővé, hogy kialakuljanak a politikai élet korszerű fórumai (s itt a kivételek csak a szabályt erősítik), ezért nagyrészt a művészi hivatásuk és hitvallásuk szerint bátrak, álmodni és éberen látni merők, a köl­ tők vállalták föl a politikus küldetését. Napjainkra azonban kialakultak a po­ litikának azok a modern, demokratikus fórumai, amelyek - úgymond - le­ vették ezt a „terhet” a lírikusok válláról, s fölöslegessé tették a politikai köl­ tészet hagyományainak továbbvitelét. Semmiképpen se szeretném - szándékomat, illetékességi körömet meghala­ dóan - kisebbíteni azokat az eredményeket, amelyeket a szocializmus céljait követő Magyarország ezen a téren - a demokratikus fórumok megteremtése­ nek terén máig elért. Mégis, a közéleti demokráciának, a hazai hírközlésnek, vagy akár csak az emberi mindennapos érintkezés szociabilitásának és demok­ ratizmusának túlbecsülését érzem ki ezekből az érvekből. Ha igaznak tartom is, hogy az utóbbi években vesztett presztízséből a magyar politikai költészet (és alighanem emiatt az egész magyar költészet), akkor ezt elsősorban nem a közéleti demokrácia kétségbevonhatatlan vívmányainak tulajdonítom. Ezek a vívmányok ugyanis igen sok tennivalót hagytak, azt hiszem, nemcsak nekünk, hanem, mint mondtam, unokáink unokáinak is, amennyiben el nem tántorodunk a szocializmus eredeti céljától, a megvalósult kommunizmus „depolitizált” , vagyis eszményi célképzetétől; attól az állapottól, melyben minden em­ ber minden viszonya az individualitás sérelme nélkül társadalmiasult. A poli­ tikai költészet pillanatnyi hullámvölgyhelyzetét én annak tulajdonítom, hogy a felszabadulás utáni évtizedekben jelentőssé nőtt költők (és nemcsak költők, ha­ nem epikusok és közírók is) megfelelő utánpótlás nélkül haltak meg, vagy hall­ gattak el. Ez azonban nem indokolja, hogy ne lássuk meg azokat a lírikuso­ kat, akik mégis vállalják, hogy az Illyés Gyulák, Veres Péterek és Lengyel Jó­ zsefek nyomában tátongó, fájó hiányt betöltsék. Rájuk még visszatérek - egye­ lőre maradjunk az elvieknél. * A lírai költeményekben minden más műfajnál közvetlenebbül jut érvényre a szerző lelkülete, érzelmi, indulati tartománya, gondolatvilága. S jóllehet - Lu­ kács Györggyel szólva - „ . . . nem kristályosodhatna formává még a legbenső­ 14 �ségesebb líra sem, amely közvetlenül csak lelkiállapotokat fejez ki, ha nem tá­ maszkodna a külvilág visszatükrözésére és nem idézhetné fel, ha csak indíték­ ként is (. . .) a külvilág képmását” - azért a lényegre szorítkozva kimondhat­ juk, hogy a sok évezredes lírai költészet az emberi személyiség önkifejezésének műfaja. A lírai költemény holdudvarába vonva, még a „legobjektivistább” mo­ don kezelt változatban is a személyiségre vall a mű tárgya. A vers - mint Jó­ zsef Attila tanítja - nem „önkifejezés” , mert akkor a sírás, a sóhajtás is az volna, hanem valami egyébnek a kifejezése az én által - viszont ez föltéte­ lezi, hogy a mű tárgya óhatatlanul kifejezi azt, ami által ő maga kifejezésre jut; ilyen értelemben tehát mégiscsak „önkifejezés", minden egyéb műfajnál nagyobb mértékben, „műfajspecifikusan” . Az emberi személyiség - tehát az, amit a vers „kifejez” - nem egyéb, mint az egyén társadalmi és természeti viszonyainak összessége. Az egyén társadal­ mi viszonyai térbeliek és időbeliek: a tudatában felhalmozódott és elrendező­ dött művelődéstörténet, nemzet-, osztály- és történelemtudat, érzelmileg és ér­ telmileg feldolgozott hagyománykincs épp olyan meghatározó lehet a termé­ szettől adott alkatára nézve, mint az őt közvetlenül és közvetve körülvevő tár­ sadalmi állapotok, pedagógiai hatások, érvényben levő konvenciók és utópiák, elméletek, ideológiák, illúziók, személyes érdekek és kötelezettségek bonyolult, manipulációknak is kitett hálózatrendszere. Jelen gondolatmenetem szempontjából a politika meghatározása így hangzik - a mai, szocialista Magyarországra értve: a politika az ország uralkodó osz­ tályának és pártjának az államhatalom berendezésében, a kormányzásban kö­ vetett irányvonala; az osztálynak, nemzetnek az államhatalom megtartására, felhasználására, távlati fejlesztésére, végső fokon mindezen formációk „meg­ szüntetve megőrzésére” irányuló tevékenysége. Eddig külön-külön esett szó a személyiségről és a politikáról; most már kapcsoljuk össze őket, hogy azután majd a költői személyiségre vetíthessük. Eszerint a politika, az egyes emberre szűkítve, (aktív vagy passzív) személyes részvétel az állam, az osztályok, párt, nemzet, nemzetiségek, szervezetek és egyéb társadalmi csoportok életében. A politikai élet szűkebb körre terjed ki, mint a társadalmi élet; míg a társadalmi élet magában foglalja a nemzeti és népszokások gyakorlását, az úgynevezett „társasélet” minden megnyilvánulását, az egyénnek a társadalomhoz való egész viszonyrendszerét, és ami talán a leg­ fontosabb: a munkatevékenységet - addig az egyén politikai élete „csupán” attól függ, hogy mennyiben vesz részt, és hogyan, abban a mozgalomban, mely a szervezettség különféle, lehetséges fokozatait mutatva, hatalmilag irányítja vagy akarja irányítani a társadalmi életet. A politika tehát csak része a társa­ dalmi életnek, míg a társadalom élete magában foglalja a politikát. Más kérdés, hogy mindezeket tudatosítva is, milyen rangot adunk a politi­ kának, az ember politikai cselekvésének, meggyőződésének, akár önkéntelen politikai cselekvésének, meggyőződésének, akár önkéntelen politikai megnyil­ vánulásának. Még csak vázlatos képet sem kívánok most adni arról, hogy a politizálás milyen sarkalatos különbségeket mutat történelmi korszakonként, társadalmi osztályonként, országonként, rétegenként és nemzetiségenként. Csu­ pán annyit szeretnék megállapítani, hogy a politizálás ugyanúgy az ember nem­ beli lényegéből fakadó tevékenység, mint ahogy a nembeli lényegből követke­ zik az ember erkölcsi érzéke, a humorérzéke, az esztétikai érzéke - vagy ami a magyar politikai költészettel hagyományosan összefonódva oly sokszor emlitődik: a szerelem. Igaz, hogy létezik embertelen politika, erkölcs, humor, esz15 �tétizálás, mi több, még embertelen szerelem is létezik - de az, hogy például hazudni is csak ember tud, még nem teszi a hazugságot nembeli lényegre utaló tulajdonsággá; ez csupán az őszinteség dialektikusan tagadó fogalompárja, mely szükségképpen a nembeli lényeget is tagadja. A modern társadalomban minden egyén, ha akarja, ha nem, társadalmi lény, „zoon politikon”, és az egyik ember nem abban különbözik a másiktól, hogy társadalmi lény-e vagy sem (mindenki az, kivéve a remetéket és robinzonokat), nem abban, hogy függ-e a politikától vagy sem (mindenki egyaránt függ tőle) - , hanem abban, hogy mennyire tudatosan, szándékosan, elhatározottan és te­ vékenyen veszi ki részét a politikai életből; hogy mekkora erőfeszítéssel és ha­ tásfokkal politizált. Bálint György írta a fasizmus korszakában: ,,Közéletet él a nagy tömeg minden egyéne, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is beleszól­ hatna a közéletbe. Mindenki közéleti szereplő, helyesebben: közéleti statiszta. Szereplésével sohasem arathat sikert, de azért ugyanazokkal a nehézségekkel kell megküzdenie, mint a főszereplőknek.” A szocialista társadalomnak eredeti célja az, hogy mindenki teljes jogú, autonóm szereplője legyen a közéletnek, még akkor is, ha vannak a politikának „hivatásosai” és „nem-hivatásosai” . Szónoki kérdésem: miért éppen a politikával, közéletiséggel hagyományosan összeforrt költészet mondjon le arról, hogy akár „hivatásosként” , akár „nemhivatásosként” részese legyen a politikának, a közéletnek? De hiszen a minden­ napi életben az egyén annál inkább lesz hivatásosa a politikának, minél kevés­ bé hivatalosan politizál! * Miként a politika a görög polisz - a városállam - szóból ered, úgy a mo­ dern társadalomban élő ember politizáló (választó, szavazó, a nyilvánosság előtt véleményét hallató) magatartásformájára is van a francia forradalom óta elnevezésünk: a francia ci té -ből - a város szóból - származó citoyen. (A szó­ ban foglalt fogalom tulajdonképpen már az itáliai városállamok korában meg­ volt - gondoljunk Dante guelf-jeire és ghibellin-jeire - , és megvolt az ókori Athénben, sok szempontból máig példaadó formában; Alkaiosz versei a ten­ geren hánykódó hajóhoz hasonlított államról, Aiszkhülosz kardalai a szalamiszi csatáról, Bakkhülidész vagy Szimonidész és még számos költő művei, bámula­ tosan magas fokú társadalmiasultságra, közéleti aktivitásra utalnak.) A citoyen a polgári korszakban a politikából üzletet csináló burzsoá ellentéte. A citoyen a progresszív elméletek értelmezésében úgy jött át a magyar köz­ tudatba (már amennyiben átjött), mint állampolgár, polgártárs, elavultabb vál­ tozatban „honpolgár” ; eredetileg a francia forradalom jakobinus eszméket valló, szabadságra, egyenlőségre és testvériségre fölesküdött közösségi embere, az intervenciós erőkkel szemben hazafi. Magyarországon épp úgy megvoltak követőik, mint Oroszországban és egyebütt; a magyar citoyen útja szinte a francia forradalommal egyidőben ered Kazinczyval, Martinovitsékkal, Batsá­ nyival, Csokonaival, hogy aztán bebörtönzésük, lefejeztetésük,, emigrációjuk vagy korai haláluk után fél évszázaddal újjászülessék Petőfiben, Vasváriban és Vajda Jánosban, s erőteljes citoyeni vonásokkal tegye markánsabbá Kölcsey, Vörösmarty, Bajza, Kossuth, Szemere, a Madarász testvérek, Táncsics és má­ sok arcélét. A magyar citoyen legtudatosabban Petőfiben és ismét jó fél évszá­ zaddal később Ady Endrében testesül meg. Ady kortársai közül irodalmunk­ ban - ha sokszor cinizmusba, szkepticista „fekete” humorba burkoltan is - vé­ leményem szerint Karinthy Frigyesben és persze Nagy Lajosban, Móriczban élt legerősebben a magyar citoyen, az autonóm társadalmi tudatú, radikális vé­ leményt alkotó, választó ember. 16 �A polgári társadalom győzelmes pillanatában született citoyen fogalmát kel­ lene tudatosabban kiterjesztenünk a szocialista viszonyokra és ott alkalmazni. Vitapartnereim segítségével szeretném meghatározni - vagy a meghatározást kezdeményezni - ezt az embertípust: a szocialista citoyent. A magyar citoyen útja irodalmunkban József Attilával, Déry Tiborral, Len­ gyel Józseffel, Sinkó Ervinnel, Lukács Györggyel folytatódik. Illyés Gyula gyermekként már ott van a tizenkilences forradalomban születő, kommunista citoyen típusának soraiban, s amikor íróilag felnő, egyik vezéralakja lesz a népi írók mozgalmának, később egész irodalmunknak, a Magyar Csillag szer­ kesztésétől haláláig. A népi írók közt másféle árnyalatok is megjelennek, de a Márciusi Front, majd az antifasiszta Történelmi Emlékbizottság harcaiban a citoyen elnevezést megérdemlő, új értelmiség kétségtelenül ebből a mozgalom­ ból nőtt ki, mint a későbbi NÉKOSZ-mozgalom elődje. A Szép Szó és más ra­ dikális fórumok körül is formálódik egy értékes árnyalat; a harmincas évek értelmiségi mozgalmai sok nélkülözhetetlen színnel gazdagodnak. Radnóti Miklós és Bálint György például mindenféle szektás csoportérdeken fölülemelkedve munkálkodik nagyszerű életművén. Kassákkal kezdődően jelenik meg a magyar szellemi életben a proletár citoyen típusa; fájdalmas tudat, hogy az emigrációban nem mindig jól tájéko­ zódó Lukács György, a marxista teoretika legjelentősebb alakja, teljességgel félreérti és éles hangon elmarasztalja, mint „szociálfasisztát” ; ezzel szinte meg­ ismétlődött József Attila lefasisztázásának szörnyű esete. Király István „citoyen-magányról” beszél enciklopédikus jelentőségű Ady-monográfiájában; ez a citoyen-magány a maga szocialista változatában még dermesztőbb és még nagyobb légszomjjal sújtja a szellem emberét a Horthy-korszakban, mint a Monarchiában. A harmincas években szerveződik a proletariátusnak egy új ér­ telmisége, mely nem csupán kivételes, „született zseniket” adott, mint koráb­ ban Kassák, József Attila vagy Derkovits Gyula, hanem közös programokat szervező, egységes csapatok létrejöttét ígérte, mígnem a fasiszta terror szét nem zilálta, munkaszolgálattal, fronttal vagy népirtó törvénykezéseivel. Mégis akad­ tak e munkásírók közül, a „fényes szellők” nemzedékével párhuzamosan, akik a felszabadulás után kifejthették munkásságukat; az új magyar líra egyik leg­ jelentősebb alakja, Benjámin László személyében - minden átmeneti torzulás ellenére, azaz éppen ezek tanulságait levonva - rendkívül fontos, új tulajdon­ ságokkal gazdagodott a költészetben a szocialista citoyen. Ő , aki a háborús években Kikiáltom dicsekedve című versében, ahol teljes bizonyossággal mond­ hatta ki, hogy „Fújhat felém a jólnevelt bölcs: / az én erkölcsöm tiszta erkölcs” - azt vághatta oda a hivatalos Magyarország gazdáinak, vagyis osztályellen­ ségeinek, hogy „az ellenséghez tartozom!” Ez a proletárváltozatú citoyenöntudat méltó ahhoz, amit e korszakban a korábbi nemzedék legjobbjai, József Attila, Illyés és Radnóti vallottak verseikben. Váratlanul érte azonban s fölkészületlenül a szociáldemokrata mozgalom e következetesen baloldali költőjét a fordulat éve utáni átalakulásban a szek­ tás politikai berendezkedés irodalompolitikája, követelményrendszere, a párt­ fegyelem értelmezése. A kiváló költő jóhiszeműen sétált egy időre a sematiz­ mus zsákutcájába, melynek semmiféle alternatívája nem mutatkozott a látha­ táron. Nem mutatkozott akkor sem, ha nem felejtkezünk el a fontos tényről, hogy a nemzetközileg is nagy jelentőségű magyar teoretikus, Lukács György már a felszabadulás évében - szerintem mindmáig érvényesen - kifejtette el­ méletét a pártköltő helyes értelmezéséről, igaz, egy többpártrendszerű demok17 �rácia körülményeire értve, melyben azonban a kommunista és a szociáldemok­ rata párt (és ne feledkezzünk meg az erősen baloldali parasztpártról se, mely például Nagy Lászlót a „Pártom te kardos angyalom” kezdetű dalra ihlette!) az uralkodó és kormányalakításra esélyes pártok közé tartozik. Lukács György elmélete az 1948-49-től életbelépett irodalompolitikai helyzetben elvesztette minden nyilvános érvényét, s mindmáig arra várt, hogy újragondoljuk. Íme né­ hány részlet a röpiratból: „ A z igazi történelmi fejlőd és éppen a fordítottját mutatja annak, amit a pártköltészetről elszórt polgári rágalmak hirdetni szoktak. E zek nagyjából így szólnak: volt valamikor a tiszta irodalom - és azután jöttek a pártok, a d e­ mokratikus politikai élet és elrontották a költőket. A valóságban m indez ép­ pen megfordítva játszódott le. A politikai költészet jóval előbb lépett fel, mint a megszervezett, modern pártok. Itt nem beszélünk az ókori líráról, mert ott igen kifejlett pártélet volt. D e a polgári társadalom keletkezése idejében egymás után lépnek fel a nagy pártköltők is, ahol még egyáltalában nincsenek politikai p á rto k . . . Így Lessing, Shelley, sőt még H eine is pártköltők, párt nél­ k ü l.” Lukács György kifejti, milyen sarkalatos különbség van a mozgalmi „plakátköltő” és az igazi pártköltő között: míg az előbbi a lehető leglapo­ sabb értelemben beéri a napi aktualitású alkalmi versek írásával, addig a párt­ költő pátosza „lenyúlik az élet végső kérdéseiig” . A pártköltészet tehát ugyan­ úgy az emberi személyiség totalitását fejezi ki a maga szemszögéből, mint a szerelmi költészet, a tájköltészet, vagy bármely tárgyú, tematikájú vers. Lukács György a pártok megjelenését megelőzően fellépő „pártköltők” - a Shelley-k, Heinék, Ady Endrék - jellemzése után fontosnak tartja jelezni, hogy „ . . . ha egyszer itt van már a párt, ha találkoznak párt és pártköltő, vi­ szonyuk mégsem problémamentes” . És a sztálini korszakban nem tartózkodik attól, hogy leírja: „ A szektaszellem csak a plakátköltőt ismeri el pártköltő­ nek . . . az igazi pártköltő mindig a párt nagy, nemzeti, humanisztikus, világ­ történeti hivatásának énekese.” S az ismert optimizmus-pesszimizmus vitákat évekkel megelőzve, leszögezi: „A költői szabadsághoz hozzátartozik a kétségbeesés szabadsága” . S ami talán a legfigyelemreméltóbb gondolatmenetében, a telibetaláló metaforapár a pártköltőről és a plakátköltőről: „ A pártköltő so­ hase vezér vagy sorkatona, hanem mindig partizán.” A z autonóm emberről be­ szél, József Attila szavával, „ A z én vezérem bensőm ből vezérel!” elvét valló és követő lírikusról. „ E z nem jelent sem anarchiát, sem véletlenszerű össze " függést, csupán a párttevékenység és a pártköltő lényeges vonásai közti helyes kapcsolatok helyes felism erését és m egfelelő gyakorlati alkalmazását.” Mindezt ha Benjámin László költői útjára alkalmazzuk, azt látjuk, hogy az 1949 és 1953 közé eső néhány év kollektív tévelygése után pontosan ennek a viszonynak a lehető legmélyebben átgondolt és magasabb szintre emelt újra­ alkotása történt meg verseiben. Fájlalhatjuk, hogy a hatvanas, évek második fele óta erősen megritkultak újabb versei, de tudomásul kell vennünk - és ilyen értelemben kell teljesnek tekintenünk életművét - , hogy az 1953 utáni másfél évtizedben írt munkáival egy irodalomtörténeti korszak zárult le, a szo­ cializmusért harcoló, a szocialista berendezkedésért pártfegyelmet vállaló, majd a szocialista költői autonómia visszaperléséért munkálkodó költészet korszaka. A később indult költők nemzedékei is számtalan eredménnyel gazdagították politikai líránkat, s nélkülözhetetlen új vívmányokat hoztak a szocialista citoyen formálódásához. Csoóri Sándor esszéi, publicisztikái az új, közösségi kul­ túrateremtésért, Eörsi István felvilágosító erejű, ironikus közírói tevékenysége, 18 �Mezei András bátor „beleszólásai” a technokraták és más, bürokratikussá vált hatalmi helyzetű felelős emberek hatásköre alá tartozó gazdasági és morális kérdésekbe, Fekete Gyula és Bertha Bulcsu intézményeket pótló interpellációi a népesedés, illetve a mentálhigiénia megannyi országos jelentőségű kérdésé­ ben - mindez és még sok-sok jel arra vall, hogy irodalmunk nem vesztette el erőtartalékait a citoyeni írómagatartás továbbfejlesztéséhez. Magában a lírá­ ban, úgy gondolom, Ladányi Mihály hallatja legkövetkezetesebben és legszín­ vonalasabban az autonóm szocialista ember hangját. Mondhatnék más neveket is, de mielőtt szavaimból egy féloldalas, értékrendet veszélyeztető összkép kez­ dene kibontakozni, sietve szeretnék valamit tisztázni. Kétségtelen, hogy irodalmunkban meglehetős presztízsveszteség érte a szín­ vonalasan folytatott közéletiséget, a politikai költészetet. Ezért tartom szük­ ségesnek, hogy szóljak az érdekében, tudatosítsam hagyományait és reményekre jogosító mai tüneményeit. Mindamellett kínosan érezném magam, ha valaki azt olvasná ki szavaimból, hogy az irodalmi - költészeti - érték, meg a poli­ tikai költészet közé egyenlőségi jelet teszek. Lukács György említett tanulmá­ nyában olvashatjuk, hogy a politikai tudatosság tekintetében három fokozatot is megkülönböztethetünk, mely egyáltalán nem jelent egyszersmind értékfoko­ zatokat. Az első fokozathoz tartozó költő „öntudatlanul, igen gyakran szán­ déka és akarata ellenére politizáló költő volna” - és Babitsot hozza föl példa­ ként. A második típushoz Goethét, Tolsztojt vagy Thomas Mannt sorolja; ná­ luk sincs szó a napi politikában való elvegyülésről, de tisztában vannak azzal, hogy „a világ megváltozott tartalmai és szerkezete új költői formákat követel­ nek meg”, és gondos mérlegelés tárgyává teszik progresszivitásukat. A harma­ dik típus - melyhez Adyt sorolja - a tulajdonképpeni (akár párt nélküli) párt­ költő. Szó sincs tehát arról, hogy minél politizáltabb valamely költő lírája, an­ nál értékesebb; ez vulgáris és szektás felfogás, melyet az elmúlt korszakban szerencsésen meghaladtunk. Amellett, ahogy Babitsnak és még sok, „apolitikusként” elkönyvelt költőnek is vannak politikai szempontból igen jelentős meg­ nyilatkozásai, a jelentős tehetség pontos és becsületes társadalom- és önábrá­ zolása (amilyen szerintem életműve nagy részében Szabó Lőrincé is volt) az ellenkezőjét demonstrálhatja annak, amit bizonyítani akar - itt elég, ha a balzaci paradoxonra gondolunk. És ha tüzetesen megnézzük a felszabadulás utáni évtizedek magyar líráját, azt látjuk, hogy a korántsem politizáló termé­ szetű lírikusok legjava bőséggel teremtett politikai értelemben is jelentős mű­ vet; gondoljunk Weöres Sándor, Kálnoky László, Vas István, Jékely Zoltán, Csanádi Imre, Nagy László, Pilinszky János, Juhász Ferenc és még jó néhány kitűnőségünk munkásságára, melyből tucatjával és tucatjával szemelgethetnénk az olyan erős közéleti töltésű műveket, melyek nélkül a politikai líráról adott kép csonka és kirekesztősdit gyaníttatóan hiányos volna. (Egyszer meg kellene írni a politikai líra hazai történetét, hogy ez világossá váljon, egészen a legfiatalabbakig.) Megközelítőleg sem sorolhatom föl a mai társadalomnak azokat a területeit, ahol nemcsak a közélet és a politika hivatásosai, hanem oly régóta bevált „amatőrjei” , a költők is megtalálhatják tennivalójukat. S határozottan elzár­ kózom az elől, hogy akár csak megkíséreljek „témákat” vagy „programokat” adni a politizáló vagy politizálni vágyó újabb költőgenerációknak. Még csak nem is ötleteket kívánok adni, csak szempontokat sorolok föl jelzésszerűen, a teljességnek csupán töredékét érzékeltetve. 19 �Először is szeretném megismételni, amit D. Nagy László mondott írószövet­ ségi felszólalásakor, a hetvenes évek elején: a szocialista társadalomban élő költő illetékességét hangsúlyozta közdolgainkban - s én most ennél is szeré­ nyebb leszek: a költők illetékességtudatára szeretném irányítani a figyelmet, mely a jelek szerint egyre szűkülő tendenciát mutat, ellentmondva az új típusú citoyen-magatartás iránti szükségletnek. „Tessék sürgősen megváltani a világot!” - mondanám legszívesebben Bálint Györggyel. A részletfeladatok meghatározásakor tisztázni kellene, melyek a szocialista politikai költészet mai specifikumai, mert abban biztos vagyok, hogy ezek nem lehetnek a polgári társadalomban élő citoyenköltő másolatai. Egészen más a helyzet, amikor valaki az osztályuralomért küzd a költészet és közírás terepén, mint amikor valaki a társadalmi berendezkedés szociabilitását és demokratiz­ musát fejleszteni akarja. Vannak olyan hagyományos költői magatartástípusok, amelyeknek másolgatása komikus és anakronisztikus pozőrségbe fulladhatna. Ha a citoyen-polgár a burzsoának, akkor a szocialista citoyen a politikailag kö­ zömbös nyárspolgárnak és a bürokratának az ellentéte. Megszívlelendőnek tartom viszont, amit Pozsgay Imre hangoztat a Művészet és politika című tanulmánygyűjteményben, Minden író felelőse a nemzet sorskérdéseinek cím alatt: „ . . . néhány fontos kérdést újra kellene fogalmazni. Például ilyeneket: - Író és politikus, irodalom és politika hogyan működhet­ nének együtt a társadalmi átalakulás és a jólét árnyékában keletkezett vagy fennmaradt, az embert lealacsonyító jelenségek megszüntetésében, a népszapo­ rulat, a szegénység, az öngyilkosság, az alkoholizmus vágta sebek enyhítésé­ ben, megszüntetésében? - Hogyan építhetnénk tovább természet és történelem adta szövetségeseinkkel, a kelet-európai népekkel barátságunkat, együttműkö­ désünket úgy, hogy ki-ki a maga hazájában becsülje nemzetiségeit, óvja a sa­ ját érdekében is sorsukat? Hogyan értethetnénk meg velük, hogy a határain­ kon kívül élő magyarság fennmaradása, anyagi és szellemi gazdagodása nem csupán e térség lelkiismereti kérdése, hanem közös érdekünk is?” Az állam­ férfiúi felelősséget éreztető szavak, íme, kérdésekként hangzottak el; most már a helyes választ is meg kellene találnunk. Végezetül azt a véleményemet szeretném kimondani, hogy a szocializmus társadalmi keretei között minden kultúrateremtő, kultúrafejlesztő, az emberek önismeretét, közösségi érzését, esztétikai és erkölcsi érzékét, minden humánus jellemvonását, munkaszeretetét és minőség iránti érzékenységét fejlesztő iro­ dalmi mű - legyen az vers, novella, regény, film vagy esszé - politikai jelen­ tőséget kap. Ennek tudatában kívánok mielőbbi föllendülést, sikert és növekvő népszerűséget a tudatosan politizáló költészetnek, a Petőfi-, Ady-, József Attila-i hagyomány bensőből vezérelt követőinek. 1984. június 10. 20 �ABLAK Egy szlovák szociográfiáról K i ne látott volna drótostótot? Na, nem elevent, olyan ma már nincs. Ha­ nem hát rajzon, festményen, folyóiratban, könyvillusztrációként, elbeszélésből, szülő-nagyszülő meséiből. Szemünk előtt kivetül megtermett alakja, gondolat­ ban keressük a széles karimájú kalap árnyékában fürkésző tekintetét, irigyel­ jük titkokat sejtető bő köpönyegét, csodáljuk vállára akasztott limlomait: a me­ rőkanalat, vasalóalátétet, szűrőt, egérfogót, no és szánjuk a szűk nadrág végé­ ben a bocskorba bújt lábat; mennyi gyaloglás, mennyi úttalan út számlálatlan kilométerei az osztályrésze. Magyarországon így festettek a mesterség képvi­ selői, ők voltak azok, a házaló drótosok, járták az Alföldet, megdrótozták a cserépedényt, megfoltozták a fészerablak rácsozatát, árultak patkányfogót, ügyes konyhai szerszámot, ha kellett, készítettek - persze titokban - pálinka­ főző üstöt, rézlemez volt hozzá a legjobb. Jöttek és hozták a híreket is a vi­ lágból, meg a szomszéd községekből, fontosak, hasznosak, örömmel látottak voltak faluszerte. Ma azt mondanánk: a szervizszolgáltatás és a tömegkommu­ nikáció sajátos formáját testesítették meg. Hanem mentek ők másfelé is. Észak- és Dél-Amerikába, Oroszországba, Tá­ vol- és Közel-Keletre. Ott a nyomuk Egyiptomban, Brazíliában. És persze és főleg Európában. Legjobban a cári Oroszországban szerettek dolgozni, ahol hatalmas, jól szervezett műhelyeik nyíltak meg, szállítottak-javítottak a cári udvarnak is. A legnagyobb szerencsefiak Amerikában lettek, akadt köztük milliomos is, New York-i polgármester is. S a dúsgazdag mellett találni nyo­ morgót, koldust, a képviselő mellett meg csavargót vagy rablógyilkost - tény azonban, hogy zömmel becsületes, dolgos és találékony emberek voltak, akik sokra vitték, mert a nyomor és nélkülözések bélyegétől megjelölt Felső-Vág völgyének vidékén tisztes iparosi vagy polgári jólétet teremteni bizony óriási előrejutásnak számított. Kis híján drótos lett Vladimir Ferko (1925) maga is, hiszen szülei mindkét részről neves drótosfamíliából származtak, akadt a családban oroszországi dró­ tos, de volt amerikai nagybácsi is. Ámde belőle újságíró, publicista, szépíró lett. Tudományos-népszerűsítő monográfiák és ismeretterjesztő művek mellett (az arany története, a gyémánt históriája, a barlangkutatás könyve, a kozmosz meghódításának regénye) az egyik legtermékenyebb szlovák riporter. Fő műve mégis a drótosok története (Svetom, moje, svetom - Világgá, kincsem, világgá - két szlovák kiadást ért meg), melyben hatalmas anyagismerettel és lebilin­ cselő elbeszélésmóddal tárja olvasói elé ennek az egyedülálló szlovák mester­ ségnek létrejöttét, virágzását és hanyatlását. 21 �N em fölösleges a magyar olvasó számára fö l jegyezni azt sem, hogy a dróto­ sok históriája - egy kissé közös történelmünkhöz tartozik, hiszen az első v i­ lágháború előtt külföldön ők, a szlovákok, magyar állampolgárokként szere­ peltek. Dicsőségük, sikereik tehát a közös haza fényét, jóhírét is emelték. M int ahogyan kényszerű vándorlásaik a Monarchia közös nyomorát dokumentálták: Am erikába „kitántorgott” , A dy- és József Attila-elsiratta „em bereink” között bő számmal voltak a drótosok is. Jelen szemelvényünket a megjelenés előtt álló kötetből vettük (a Tatran Könyvkiadó, Bratislava és az Európa K iadó, Budapest közös vállalkozásában). E. F E H É R PÁL V LA D IM IR FERKO Egy kizárólag szlovák mesterség Kétségtelenül festő ecsetjére kívánkozó kép lehetett, amikor a nagymajtényi síkon 1711. május elsején felvonult tízezer kuruc, élükön főparancsnokukkal, Károlyi tábornokkal, hogy halomba rakja harci zászlait, s így ünnepélyesen te­ gyen zajos és valóban színpompás pontot három viharos évszázad végére. Pálffy generális, a győztes labanc vezér százhuszonkilenc kuruc lobogót vett át, me­ lyek annyi véres találkozáson ott lobogtak egykor. Az eseményt nyilvánvalóan máshogy érzékelték a császáriak, hiszen már kész tervük volt a katonaság el­ helyezésére Szlovákiában, s másként érezte át a nép. Vereség feletti keserűsé­ gét bizonyára némi elégedettség enyhítette. Elege volt a háborúskodásból, az újoncfogásból, a fosztogatásból - hol a császáriak, hol meg a kurucok meg­ unta a vérfürdőt, a pusztítást, a háború gyötrelmeit. A Habsburg-abszolutizmussal nyíltan szembeforduló harcnak vége. A ma­ gyar nemesség valamennyi kiváltságát megvédte. A lefittyedt ajkú Habsburgok pedig „örökös jogukat” a magyar koronára. A számlát, akárcsak addig és majd utána is, a népnek kellett fizetnie. Négy esztendővel a kuruc fegyverletétel után királyi biztosok széledtek szét a szlo­ vák megyékben - a hatóságok képet szerettek volna kapni az unió állapotá­ ról, mondhatnánk századunk zsargonjában. A felzsinórozott, prémekkel ékesített biztosok feladata volt háború utáni számvetést csinálni. A lakosság lélekszáma. Gazdasági helyzete. 22 �A biztosok olyan valóságot találtak, amitől maguk is elcsodálkoztak. A „sze­ gény adófizető népet” leírhatatlan nyomorban találták. Félig üres falvak. Alul­ táplált férfiak, szánalmas nők, sápkóros gyerekek. És minden faluban hihetet­ len számú hadirokkant, szörnyen megnyomorodott férfi. Kopár kunyhók, közel az összeomláshoz. És egész Szlovákiában, az akkori Felvidéken, alig egymillió lelket tudtak összeszámolni. Ma csak a Vág mentén élnek ennyien. Mindenfelé kimondhatatlan nyomor. A legszörnyűbb északon, a Vág felső folyásánál, Kysucén, Árvában, Liptóban. Az 1708-1710-es aszály ezt a vidéket sújtotta leginkább. Háború, pestis, aszály! E borzalmas triumvirátus összefogá­ sából miféle eredmény születhetett? Az emberek gyökér után túrták a földet. Még a fiataloknak sem volt annyi erejük, hogy a tél beállta előtt befoltozzák a tetőt, tűzifát gyűjtsenek, elvessék az őszi magot. Hogyan is vessenek, ha nem akadt kétmaréknyi vetőmag se? Egész Európában nem volt nagyobb szakadék a nemesség - az uralkodó osztály - és a lét határán tengődő jobbágynép kö­ zött. A felfuvalkodott és üresfejű nemesség nem átallja Európa-szerte széttrom­ bitálni magyarcentrikus jelszavát, hitvallását: Extra Hungaria non est vita et si est, non est ita! Magyarországon kívül nincs élet, s ha van, az nem olyan! A drótosok voltak egyebek között azok, akiknek be kellett bizonyítaniuk, hogy valóban nem olyan! Hogy létezik szabadabb, elviselhetőbb, kulturáltabb, minden szempontból jobb. A tizennyolcadik század, ha a három megelőző századdal összehasonlítjuk, a konszolidáció időszaka volt, vagy inkább a társadalmi és gazdasági újjáépíté­ sé. Nehéz és lassú lábadozás volt ez. Hogyan is szedhette volna magát össze a nép gazdaságilag ennyi csapás után, állandó elnyomás és a fokozódó kizsák­ mányolás mellett? A feudális jobbágyrendszer virágkorát éli és ebből nincs kiút. Változtatni csak azon belül lehetséges. Az északi megyék jobbágyai meg­ kísérlik a menekülést: egyénenként és tömegesen is (tanítóstul és papostul) a török nyomán elnéptelenedett déli vidéken próbálnak szerencsét. Ugyanakkor tetőzik az ellenreformáció, a feudalizmus mind mélyebbre merül történelmileg elkerülhetetlen válságában. A nép, persze, nem tudatosítja, hogy ebben a bonyolult társadalmi és gazda­ sági folyamatban formálódni kezd a modern értelemben vett szlovák nemzet. A népet az élet gyakorlati dolgai érintik: a földek elvétele és szétosztása, a vá­ rosok gazdasági széthullása, a jobbágyterhek növekedése, a világi és vallási fensőbbség kínzó elnyomása. S a nép a maga módján reagál. Nem ismeri el a magyar honi nemesség szer­ vilis elvét, hogy az istenhez és a királyhoz csak kéréssel lehet fordulni. Igen, ké­ résekkel is előáll, de a legtöbb levélben, melyek e korból fönnmaradtak, az el­ lenállás is érzékelhető, saját erejének felismerése. Nem egy feudális hatal­ masságnak címzett levélben kap hangot a fenyegetés: ha nem enyhítettek baja­ inkon, leszámolunk ezzel a világgal. Döglött évek. Így hívták a kysuceiek azokat az éveket, amikor az állandó nyomort még a rossz termés, a természeti csapás vagy a járvány tetézte. Ö reg krónikákban olvashatjuk, ilyen döglött évek kezdődtek 1847-ben, és tar­ tottak 1852-ig. „A mezőn nem termett semmi. A krumpli mind, ha nem a földben, hát a pincékben megrohadt. Vasút nem volt, hogy az élelmet pótolták volna. Az em­ berek hullottak, nemegyszer még az is, akinek pénze volt, mert venni érte nem tudott semmit. Megesett, hogy az egyik ember agyonverte a másikat egy darab kenyérért, s amikor megette, maga is belepusztult, mert kiéhezett gyom­ 23 �ra meg sem tudta emészteni. A z emberek füvet és gyökeret ettek. Fűrészport kevertek a korpába, abból sütöttek lepényt. A sírásók egész nap az utcákat járták, s egy nagy községi koporsóba gyűjtötték a halottakat, a hullaházban halomba rakták, éjjel meg közös sírba temették őket.” Hasonló volt a helyzet végig a Vág felső mentén és a Szepességben is. Lopuchovban egy anya megbomlott, egyik gyerekét megölte, megfőzte, és azzal táplálta magát meg a többi gyereket. Útszélen a hulla megszokott látvány volt. Árvában az emberek szecskát főztek fűrészporral és lenfürtökkel. Hivatalos dokumentumok igazolják, hogy a múlt század negyvenes éveiben Trencsén me­ gyében az emberek a pázsitfű gyökerét kaparták ki a földből, míg az nem fagyott, s azzal táplálkoztak. Tízezrek tengődtek híján bármiféle jövedelem­ nek, s kilátásuk nem volt rá, hogy helyzetük változhatna. A krónikus éhezés és az alultápláltság igen gyakran végződött halállal. Rovnében 1769-ben négy hó­ nap alatt 151 ember halt meg kanyaróban. Turzovkán egyetlen hónap alatt há­ romszázan. A kormány hiába akart reformokkal enyhíteni a nép helyzetén. A földes­ urak úgyis azt csináltak, amit akartak, fütyültek az urbáriumra, kényük-kedvük szerint erőszakoskodtak. Magyarországon nem sok változott meg 1785 után sem, amikor II. József elrendelte a jobbágyok szabad költözködését. Az em­ berek a megyei hatóságoknál kerestek támogatást, de amikor a kedvezménye­ ket nem tudták kivárni, segítettek magukon, ahogy tudtak. Belá, Krasnany, Lysica és Varin községekben elfoglalták az uradalmi erdőket. 1787-ben Kolárovicében fölkeltek a földesúr ellen, de a katonaság letörte a lázadást, 1815ben a közeli Setechovban és Cicmanyban került sor zavargásokra, az 1828-as év pedig Mariková faluban maradt emlékezetes lázadás miatt. A katonák meg­ botozták és áristomba dugták az izgágákat. Elmúlt ötven év - fél évszázad - s ugyanennek a községnek a lelkésze írás­ ban hívja föl a hatóságok figyelmét az egyházközségben uralkodó állapotokra: „Igaz ugyan, hogy Felső-Mariková hegyes-dombos szántói sohasem nyújtottak a népnek elégséges eledelt; egyházközségemben szerzett tizenhét éves tapaszta­ lataim szerint az emberek szinte minden esztendőben gyűjtenek fenyőtobozt, amit a megpenészedett krumplival együtt megőrölnek, s abból készítenek ma­ guknak ennivalót, ettől pedig gyomorrontás következik és belázasodnak. Az 1841-es anyakönyv szerint csupán Október, November és December hónapokban, s 1842 Januáriusában és Februáriusában 420 fő halt bele a lázba; 1854. esztendő­ ben 96 ember halt éhen és még sokan a láztól meg a hidegrázástól - mert rot­ hadt krumplit és hajdinapelyvát ettek; 1874-ben a családok nagyobb fele főtt és tejjel felöntött fűvön élt. Ebből is látható, hogy Felső-Mariková községben gyakori úr a nincstelenség és a nyomor. Ugyanakkor a hitközségiek nem ren­ delkeznek telekkel, mint más községek lakói, kivéve 16 házat.-., a többi ház­ ban lakók az uraság kegyelméből árendában laknak, úgyhogy a sok nyomo­ rúságuk mellett még árendát is fizetnek, mégpedig 3 vagy 6 évenként... ezek a körülmények is szaporítják a nyomort és ez az ami végett a lakosság álla­ pota mind rosszabbodik... a kiskorú árvák a falvakban kóborolnak és koldulással keresik betévő falatjokat. Ebből tehát látnivaló, hogy Felső-Mariková falu számára segély szükségeltetik, melynek híján az emberek részben éhen, részben a méltatlan eledelekből származó láznak következtében sorra elpusztulnak. Felső-Mariková, 1879. nov. 26. Florián Lobodka, plébános.” 24 �A marikovái lelkész harminc évvel azok után az események után vetette pa­ pírra panaszát, melyek 48-ban egész Európát, s így Szlovákiát is forradalmi lendületbe hozták, s melyektől az emberek oly sokat vártak és oly keveset kaptak. Sőt egy s más még rosszabb lett. „A z 1848-as esztendő - írja Anton Bielek a Slovenské pohľady (Szlovák Szemle) című lapban 1891-ben (11. szám) - mintha elmetszette volna a pezsgő élet gyökereit a trencsényi városkákban, hanyatlásnak indultak mind egy szálig. S később, mikor eljött az egyenlőség, jog és szabadság ideje, az az ököljoggal uralkodó szörnyeteg, amelyet a mi hazánkban liberalizmusnak neveznek, tel­ jesen tönkretette a Vág mente iparos polgárságát. A zsidóság a maga szerve­ zettségével, szorgalmával, garaskáival mindjobban felülkerekedett az őslakossá­ gon, megalázta és teljesen háttérbe szorította őt. A Vág menti iparos elvesztet­ te piacait, földjeit, ma már csak holmi egyszerű halandó vásárol tőle. Kivitelről szó sincs, s e hanyatlásban, melynek sarkában ott lohol a nincstelenség, nem lehet szó a termelés technikai fellendítéséről sem. Mindenki úgy segített magán, ahogy tudott. Irtani kezdték az erdőket. A z úr megmaradt úrnak, a zsidó gyönyörű völ­ gyeink rengetegeiben terpeszkedett, irtott és pusztított mint a levéltetű, amit csak lehetett. Egész erdősávok tűntek el, vitte a Vág vize, a zsidóság emelkedni kezdett, gazdagodott, a földbirtokos, az iparos meg szegényedett: elmúlt 40 esztendő, s a viszonyok oly mértékben megváltoztak a trencséni lakosok hát­ rányára, hogy aki idegen, az tejben, vajban fürödhet, a honlakó meg az erdő­ ben bolyong és örülhet, ha valami nyomorult élelemmel elűzheti éhségét. A spekulánsok között is kitűnt egy Popper nevezetű, ki rongyszedőként kezdte, s milliókkal végezte, ki ma a Vág mente legnagyobb erdőgazdaságát tartja ke­ zében, a bytčait. Egész Kysucén, Bytča környékén, a rajeci, marikovái, poprádi völgyekben neki nőinek a fák, három gőzfűrész nyeli a trencséni hegyek karcsú jegenyéit, aztán a sebes Vág és a tüzes ló szerteszállítják a világ minden sarkába.” Az az időszak ez, amikor régi intézkedések visszhangoznak váratlanul s nem is ritkán. Az például, hogyan kívánták az urak megoldani a nyomort, a sötét középkor szörnyűségeit idézi: 1874-ben Trencsén vármegyéből négyszáz gyere­ ket csalogattak össze - legtöbbször erőszakkal - és szállítottak el marhavago­ nokba zsúfoltan . . . számmal a nyakukon, a vásárba... „Felteszem a kérdést, kinek van kedve élni vagy gyermeket nemzeni ebben az oszágban, ahol a közterheket nem egyformán viselik, de a teher - a jog és az egyenlőség, s királyságunk legszentebb törvénye ellenében - a szerencsétlen parasztot és a legnyomorultabb népet sújtja?” A tudós szlovák, a terchovái születésű Adam František Kollár szavai ezek, amelyek száz év elmúltával is érvényesek voltak. Púchov után kezdődnek a sziklák, és ér véget a kenyér. Ez talán kétszeresen is igaz volt. Azok, akik nem álltak be betyárnak, s nem keltek útra délnek, az „ígéret földjére” sem, azok impozáns fejezetét írták meg Szlovákia történetének. Amennyiben élni és túlélni akartak, konok kitartásra, rátermettségre és merészségre volt szükségük. A megélhetés legkülönfélébb mó­ dozatait kellett kitalálniuk, ha nem akartak belefulladni a nyomorba. Ki tudja, tán a termékenyítő erejéről nevezetes, sűrűn fogyasztott zab tette, bizonyára a nép természetes vitalitása is, hogy Szlovákia hegyes vidékein első ízben mutat­ kozott viszonylagos túlnépesedés. A lakosság száma nőtt, a föld és a munkale­ hetőségeké viszont nem. 25 �Az emberek abból éltek, amit a föld nyújtott, a szülőföld gyönyörű termé­ szete. Kenderből készítették az ingüket, maguk szőtte vászonból szabták kön­ tösüket és a nadrágjukat, nemezből a széles karimájú kalapot, később a csú­ csos süveget. Fából csinálták a háztartáshoz meg a földműveléshez szükséges szerszámokat, eszközöket. S mert minden rosszban van valami jó is - így volt ez a nyomorúsággal is erre. Volt abban valami jó, hogy a nehéz körülmények felkészítették az embereket az élet keménységére, hogy kitartásra, makacsságra nevelték, szerénységre és még sok egyebekre tanították őket. Nem utolsósor­ ban kifejlődött bennük a természetes kézügyesség, amit aztán nemzedékek csiszoltak, tökéletesítették és stafétaként adtak tovább. A falvakon és a tanyá­ kon szaporodott a szlovák parasztnak az a típusa, aki nem hátrál meg a ne­ hézségek előtt, amolyan ezermesterféle, aki mindent megcsinál, amit kell. Szlovákia-szerte különféle mesterségek és megélhetési lehetőségek alakultak ki, az emberek foglalkoztak szénégetéssel, szurokfőzéssel, madarat fogtak, vásznat készítettek, gyógyolajakat főztek, dolgoztak bőrrel, de leginkább fával és fém­ mel. Előbb csak úgy a maguk szükségletére, később már mindenféle kiegészítő foglalkozások születtek, megindult a házalás. És valamikor azokban az idők­ ben, a tizenhetedik század derekán, valahol valaki, ki tudja, hol, és ki tudja, ki, fogott egy darabka drótot, amit ott gyártottak a közeli Sziléziában, a Javornikyn és összefogta vele a repedt tejesköcsögöt. Nem először történt így, hi­ szen az archeológiai leletekből tudjuk, hogy az úgynevezett heftelés már a neolit korban ismert volt. Később a sérült agyagedényeket kenderből font spárgával javították. A szemfüles ember észrevette, hogy a drót nem tágul úgy, ahogyan a spárga, évekig kitart, s ez az igen egyszerű technológia össze­ forrt az ősi hefteléssel, aminek a lényege egyszerű: a repedés mindkét oldalán árral lyukat kell fúrni, a drótot keresztülhúzni, szorosra húzni, a lyukacskákat betömni, és az edény úgy szolgált tovább, akár az új. Joggal feltételezhet­ jük, hogy kezdetben az emberek maguk javítgatták edényeiket, majd később törvényszerűen bekövetkezett az a pillanat, amikor a szomszéd hozta rendbe a csorba bögrét, s kapott érte egyéb szívességet. Ezután könnyű kita­ lálni, hogy sok a háztartás, még több a köcsög és a bögre, a korsó és a tál, hogy az agyagedény törékeny, naponta reped, csorbul valamelyik. Valaki tehát egy­ szer fogott egy darab drótot, árt és a fogót, vette a tarisznyáját és elballagott a szomszéd faluba.. . Talán valahogy így történhetett. Persze csak azután, hogy ehhez a hegyi juhászkolonizáció megszűnésével - létrejöttek a feltételek. Megszületett a drótos, létrejött a drótosmesterség. A Felső-Vág mente népének egyedülálló foglalkozása. Olykor túlértékelt, de lényegében - többféle oknál fogva - , lebecsült mesterség. Gyolcsosa, késese, vasöntője, kádára, szűcse, szurokfőzője mindig minden nemzetnek van. Gyó­ gyító olajokat árusító házalók nemcsak szlovákok voltak, űzték ezt a mester­ séget a svájciak, osztrákok, németek, oroszok, drótosok azonban egész Euró­ pában kizárólag a Felső-Vág menti és a szepességi szlovákok voltak. Csodálatra méltó bátorságukkal bebarangolták az egész világot. Ott jártak a világ valamennyi óceánjának partján, a földkerekség minden lakott földrészén megfordultak. Drótosok jártak az Osztrák-Magyar Monarchia országaiban. Az Atlanti-óceán európai partjain. Északon, Skandináviában és délen, a Pireneusi­ félszigeten, Egyiptomban, Palesztinában és Tuniszban. Oroszországban és In­ diában. Ceylon szigetén. Ausztráliában. A Csendes-óceán mindkét partján. New Yorkban és Moszkvában, Vlagyivosztokban és Bécsben. Belgrádban, 26 �Mexikóban és Rió de Janeiróban. Irkutszkban és Buharában, Varsóban és Bu­ karestben, Los Angelesben - ott a nyomuk minden emberlakta kontinensen. Ő k voltak az első szlovákok, akiket megérintett a világ tágassága. Többnyire egyedüli képviselői voltak egy kicsiny nemzetnek, melyről a világ mit sem tu­ dott. A szláv népekkel való barátság tényleges úttörői lettek. Legtöbbjükben szociális és nemzeti öntudat lobogott. Felemelkedést hoztak nyomorgó szülő­ földjüknek. Szinte a semmiből sok mindent tudtak elővarázsolni. Később megállták a helyüket a konkurrenciaharcban is. Dolgosságukért, becsületességükért és szerénységükért kivívták a világ megbecsülését - egyetlen kivételt a Mo­ narchia képezett, mostoha hazájuk volt. Hiszen megfizetett ezért! A drótosok idővel ügyes és keresett mesteremberekké váltak. Eleinte pót­ foglalkozásként űzött mesterségüket elismert iparrá emelték, később akadtak a mesterségnek művészei is. De hát mikor is kezdődött ez a figyelemre méltó, több mint kétszáz évig tar­ tó drótoshagyomány? Kétségkívül a fejletlen magyar kapitalizmus idején, amikor hanyatlani kez­ dett, majd megszűnt a pásztortelepek szerepe, mely jelentős mértékben volt a drótosság életrehívója. Akkor, amikor a XVI. század második felében a pásztortelepülések lakossága még a pásztorkodás termékeinek értékesítésével foglalkozott a közeli Szilézia és Lengyelország vidékein. A nép folyamatos elnyomorodása azonban fokozatosan kiiktatja ezeket a lehetőségeket, s a földnél­ küliek kénytelenek új megélhetési források után nézni. Ha az első írásos emlékek után kutatunk, álljunk csak meg bizonyos D avid Drotitius nevénél, aki ugyan nem volt drótos, hanem evangélikus tanító Vágbesztercén (Považská Bystrica) a XVII. század első felében. Az a tény, hogy ez az ember nem volt drótos, lényegtelen, neve nyilván az eredeti családnév latinosított formája. Nyilvánvalónak látszik, hogy valamelyik őse drótos lehetett, hiszen számtalan családnév született a mesterség vagy foglalkozás alapján. Hasonló magyarázat adódik Juro Drotárik neve olvastán is, akit a bytčai uradalom egyik perirata említ 1714-ben. Mindkét esetben feltételezhetjük, hogy nem ők voltak az első drótosok, s a mesterség jóval korábban született. Idő­ sebb Jur Buchholtz (1645-1725) evangélikus lelkész, pedagógus, a Magas-Tátra kutatója, 1719-ben azt írta, hogy a tátraalji vidékeken emberek járnak házról házra egérfogókat kínálva, valójában azonban a Tátra kincseit keresik. Dróto­ sok lettek volna? Tulajdonképpen mindegy, mi a válasz, maga e tény kellő­ képpen bizonyítja a mesterség meglétét, s a házaló kereskedői formát. Bernolák nagyszótárában (1796-ban került nyomdába) a drótos szó már mint bevett címszó szerepel, ennélfogva a drótosmesterségnek is megszokottnak, álta­ lánosan ismertnek kellett lennie. Nem csoda, hogy a drótosok bekerültek a népköltészetbe, amelyben a mon­ da szerint Jánošík, a betyár idejéből való ez a mesterség (Gunda Béla: Acta Etnographica, Budapest, 1953). A mondában szó van egy Jánošíkhoz tartozó kompániáról, amely Veiké Rovné, Dlhé Pole, Kolárovice, Petrovice falvakban ügyködik. Az áruló szerető szerepét itt a betyárok hívei veszik át, akik a meg­ torlástól való félelmünkben nyílt harcban elárulják Jánošíkot, Juro Jánošík, a legendás hős akkor átkot szórt a fejükre, mondván: „Fogjatok drótot és hara­ pófogót, vegyétek nyakatokba a világot, mert jobb életre nem vagytok érde­ mesek!” Van egy hasonló álláspont, miszerint a drótosok elődje az a szökött jobbágy, aki nem állt a betyárok közé, hanem egy köteg dróttal és fogóval megélhetést keresve járta a világot. 27 �Az iparosok 1755-ös összeírásában (Anton Spiesz: Remeslo na Slovensku v obdobi cechov. Mesterségek Szlovákiában a céhek idején. VSAV, 1972) a dró­ tosok nem szerepelnek még Turzovka, Dlhé Polc, Vysoká nad Kysucou Štiavnik, Popradno, Veiké Rovné falvakban sem, hiszen otthoni termelésről és házaló árusításról volt szó, nem pedig céhbe tömörült iparosokról; a drótosok soha nem is alapítottak céhet, s más céhhez sem csatlakoztak. A drótosmesterség elejétől fogva a saját, s ebben az értelemben eltérő útját járta. A Topográfiai Statisztikai Levéltár 1811-es kiadványának 368. lapján a dró­ tosokról - ezúttal a szepességiekről - a következő bejegyzés található: ,,... a fent említett falvakból indulnak útnak. . . a mindenütt ismert drótosok, akik az osztrák császárságban széltében-hosszában... edényeket drótoznak, drótból ablakrácsot készítenek, s egyáltalán ebben a mesterségben igen nagy kézügyes­ ségről tesznek tanúságot." A régi iratokból megtudható, hogy a szepességi drótosok a Felső-Vág men­ tiektől tanulták a mesterséget, ezért „fejlődéstanilag” a Felső-Vág mentiek a korábbiak. Gyér emlékeink a drótosokról nyilván még a történészre várnak, aki kiszemelgeti a megőrzött korabeli irományok garmadájából. Adatot adathoz, érte­ sülést értesüléshez - a drótosok történetét úgy kell türelemmel összerakosgat­ ni, mint a mozaikot. A hírhedt gömöri betyár, Michal Vdovec periratában pél­ dául - 1822. július 4-én ítélték el - említés van arról, hogy Vdovec több tár­ sával szövetkezett, leginkább egy Andrej Hatala nevű drótossal... (Viera Gašparíková: Zbojník Mišo Vdovčŕk. Mišo Vdovčík, a betyár. Mladé letá, 1966.) A Trencséni Állami Levéltárban találhatók azok a latin okiratok, amelyek­ ben a konskripciós bizottság a lakosság foglalkozását is összeírta a Felső-Vág mentén. A listákban ez áll: Dlhé Polc „Ez a népség télidőben favágással és kenderolajból szurokfőzéssel foglalko­ zik, valamint edények drótozásával az egész királyság területén. Nyáridőben mezőgazdasági munkát végez.” Kotesová és Kolárovice. Leginkább drótosok. („Possessionem meret sibi plebs hymis tempore. .. per obductionem item Vasorum fictilium cum Drata ferrea toto anni tempore. ..) A nép télvíz idején azzal keresi meg a kenyerét, hogy vasdróttal fonja be az agyagedényt Rovné (Veiké). „1689 lakos. Ebből 191 fiú, 791 leány, 105 fráter. Szolgáló 14. A fő foglal­ kozás a drótosmesterség. Drótból rácsokat és kosarakat készítettek.” Nesluša „1090 tizennyolc éven felüli lakos. 305 paraszt, 18 zsellér, 5 bérlő. 176 fiú, 535 leány.” (Az eredeti szerint a számok összege Rovné és Neslusa esetében hibás - szerző megj.) Ugyanebből az évből való az a feljegyzés, amely a Canonica Visitatióban található, Veiké Rovnéról: „ . . . többen a férfiak közül oda­ hagyják nőjüket és gyermekeiket, s munkát keresni elmennek akár messzi föld­ re, távoli országokba is, és nemegyszer előfordul, hogy idegenben maradnak hat, nyolc, olykor több évig.." Ezekből az okmányokból nyilvánvaló a drótosmesterség határozott differen­ ciálódása. Elterjedése és területi szóródása egyaránt azt mutatja, hogy önálló mesterség, sajátos munkafolyamattal, technológiával és színvonallal. Ekkor 28 �ugyanis a drótosmesterséget már nem csak kiegészítő mellékfoglalkozásként űzték, hanem mint fő kereseti forrás is szerepel. Kotešovában és Kolárovicén egész évben azzal foglalkoztak, hogy „dróttal fonják körül az agyagedényt” , Dlhé Poléből eljártak az egész Monarchiába, Neslušában nem voltak még dró­ tosok, Rovnéból pedig már a határokon túlra vándoroltak szerte a világba. Hasonló állítást találunk A. Tatijevnél is, aki Magyarországi utazás 1849 (Uhorsky pochod 1849) című cikkében (Slovenské pohlady 1883, 3. sz.) egy öreg orosz katona elbeszélését jegyezte fö l: „ . . . nagy falvak arrafelé nincse­ nek, uram, hanem csak amolyan aprócskák szerteszórva a hegyekben, a nép meg, akit láttunk, az mind szegény, mert a föld itt rosszul terem s a lakos­ ság. .. úgy látszik kissé lusta. Ők inkább vándorolnak, az asszonyok edényeit drótozgatják, csapdákat készítenek és azokat árulják. Ide Moszkvába is eljön­ nek. Az ábrázatuk meg olyan kedves - édestestvérednek neveznéd valamenynyit.” Ez, ugyebár, már puszta ténymegállapítás. Az eredet kérdése magukat a dró­ tosokat is foglalkoztatta. Nem egy közülük megpróbálta kideríteni, mikor és hogyan született a mesterségük, de nem sikerült. Még a legöregebbek is, a múlt század végéről, nagyjából egyformán válaszoltak arra a kérdésre, mikor kezdő­ dött a drótosság, mikor kezdtek a drótosok világot járni: „Bizony én azt nem tudom. Vándorolt az ükapám, vándorolt a nagyapám, vándorolt az apám és vándorlok jómagam is.” Az oroszországi drótosok nesztora, a V elké Rovné-i Jozef D žavik Drótos múlt (Drotárska minulost, Živnost, 1943.) című cikkében írja: „A drótosmester­ ség létrejöttének és a drótból font, cínezett, később bádogból készült konyhai és gazdasági edények gyártása eredetének legnagyobb rejtélye abban van, hogy idő múltával és az öreg drótosok kihalásával megállapíthatatlanná válik, hol és mikor, milyen körülmények között született meg ez a titokzatos mesterség. Egy azonban bizonyos, a drótosmesterség csak azután jött létre, hogy kitalálták a drótot... A múlt század második felének elején úgy tanították nálunk az elemi iskolában, hogy bizonyos Rovné, amely Velká Bytča mellett fekszik (ma Veiké Rovné) a drótosok hazája, ami azt jelentheti, hogy ez volt a drótosmesterség bölcsője. E minden valószínűség szerint helyes feltételezést, különféle jelek és körülmények igazolják...” E „jelekből és körülményekből” több is akad (a drótosfalvak közül csupán Rovné pecsétjében fordul elő drótosfigura), ezért úgy tetszik, hogy e sorok író­ ja minden kétely nélkül felsorakoztathatja más szerzők véleményét, akik ha nem is a keletkezés idejéről, de a bölcsőjéről vitatkoznak. Fényes Elek 1847-ben ek­ ként ír: „Rovné. Sűrű hegyek közt fekvő falu hatezer lakossal. Innen és erről a vidékről származnak az ismert drótosok, akik egész hazánkat végigjárják: szál­ fa növésű, erőteljes, kemény élettől edzett fajta, kik bár nyelvük szerint szlová­ kok, mégis szemmel láthatóan különböznek Trencsén megye egyéb lakosságától. A lakosság hat hetede vándorlásra adja a fejét, s olykor három-négy évig is tá­ vol vannak. Némelyek egy-két ezer aranyat is hazahoznak készpénzben és el­ mondható, hogy valamennyi falu között itt van a legnagyobb pénzforgalom, s messze földön nem beszélnek annyi nyelven, mint itt.” A következő magyar történész, Lovcsányi Gyula tanúskodása a drótosmester­ ség fénykorából, 1881-ből való. „Rovné ennek a völgynek legészakibb és legnagyobb falva, hegyen-völgyön rendezetlenül szerteszórt 889 házával, 6909 katasztrális holdon sanyarún éldegé­ lő 4800 lakossal, ahol a zabon és burgonyán kívül csak némi káposzta terem. 29 �Ez a szegény föld már a régmúlt időkben arra kényszerítette a lakosság két­ harmadát, hogy másutt keresse mindennapi kenyerét. Így lett hát Rovné és a szomszédos Dlhé Pole a drótosok hazája, akik megfordulnak a Duna legdélibb vidékein is, s nemegyszer csak évek elteltével, de számottevő tőkével térnek ha­ za. Így történt, hogy Rovné a vidék egyik leggazdagabb faluja lett, s e világlátottság okozza, hogy a túlnyomóan szegény és termetes rovnéi férfiak több nyel­ ven beszélnek, odahaza kényelmesek és általában a környéken alig tapasztalt könnyed életet élnek.” Anton Bielek, az író Felső-Magyarország egy-egy tájegységét, mind nemzetgazdasági, mind társadalmi-politikai szemszögből tudta vizsgálni Obchod, prie­ mysel a hospodárstvo v Trenčiansku (Kereskedelem, ipar és gazdálkodás Trencsén vármegyében) című cikkében, mely a Slovenské pohlady 1891. évi, II. szá­ mában jelent meg, tehát tíz évvel az idézett magyar szerző után. Azt írja: „...kez­ dem a drótosokkal azaz bádogosokkal, akiknek Rovné a központja. Két hegy közé ékelt kicsiny völgy, a lakosság szerte a hegyekben. Az első pillantásra nyilvánvaló mindenki számára, hogy az őslakosság kényszerűségből fogott bele a kereskedésbe. A kavicsos sárga föld azt sem adja vissza megművelőjének, amit az belefektetett. Mellékjövedelem lett a létfenntartás fő forrása. Ma Rovnéban felosztották a világot. Ezeké Oroszország, azoké Németország, amazoké Ameri­ ka és így tovább. Előfordulnak eltérések, de ezek legtöbbször hagyományból fa­ kadnak. Idővel a szomszéd falvakban is meghonosodott az ipar, ma már Ky­ suce vidékén is ezrek meg ezrek űzik. A fejlődést itt is észrevenni. A régi dró­ tos eltűnőben van, helyette megszületik a bádogáruját kínáló kereskedő. A dró­ tosokat tulajdon társaik gúnyolódva »becárnak« szólítják. A mesterséget egyik a másikától tanulja. A drótosgazda összeszedi a környékről a legényeket, magával viszi a világba, megtanítja őket a mesterségre. Az ilyen surbankó neve »dzsarek.« Nem egy drótos, aki tán még írni, olvasni se tudott, leleménnyel, és per­ sze tegyük hozzá, szerencsével, meggazdagodott, gyárat alapított. Példa erre akad elég, az viszont érdekes, hogy kizárólag Oroszországban. A drótos az év nagy részét szülőfalujától távol tölti. Legtöbbször csak sáto­ ros ünnepeken vetődik haza, de ha karácsonykor nem áll módjában és nincs na­ gyon távol, húsvétra szinte biztosan hazalátogat kedveseihez. És akkor érde­ mes őket megnézni, amikor a templom előtt várják a nagymisét. Csoportokba verődve ácsorognak. Viseletük azé a népé, akinél a kenyerüket keresik, s az ő nyelvét is beszélik. Így aztán hallani ott francia, orosz, német, román és még is­ ten tudja, milyen szót. Aztán az ünnepek elmúltával szétoszlanak és szülőföld­ jük fellendüléséért bejárják a világot...” Megszületett a drótos, létrejött Drótosország. Szlovákia északnyugati csücskében, amely földrajzilag a következő politikai­ közigazgatási járásokat foglalta magában: Velká Bytča, Čadca, Kysuce-Nové Mesto, s részben Žilina és Považská Bystrica. A drótosmesterség mint egyedülálló mesterség született meg, melyet a fény­ korban körülbelül tízezren űztek. (1902-ben csak Veiké Rovnéból 825-en voltak kenyérkereseti okokból a világban, s ezek túlnyomórészt drótosok voltak.) A drótosság mint mesterség jött létre, de bonyolult fejlődése folyamán kü­ lönféle szempontokkal bővült - a történelmitől az etnográfiaiig, a gazdaságitól a kulturálisig, a szociológiaitól a szociálisig, s ez összetevők némelyikében nem csak regionális, hanem szlovákiai missziót töltött be. (Nagy Judit fordítása) 30 �31 �NOTESZ A humor tanúsága A magyar irodalom - mint minden igazi irodalom - telítve van humor­ ral. E z a humor néha átfordul szatírába is, időnként ironikus, sokszor szarkasztikus, de mindenütt jelen van, ahol irodalom létezik. Éppen ezért fá­ jó, ha a mai magyar irodalomról éppen úgy, mint az irodalomtörténetről, legtöbbször úgy beszélnek, mint valami hallatlanul komolykodó, mérhetet­ lenül belső elszántságú irodalomról és történetéről. Pedig a játékosság, a humor nem új keletű nálunk. A legnagyobb magyar költő, Petőfi, költészeté­ ben éppen annyira döntő szerepe van a humornak, mint amennyire már Csokonainál vagy később Mikszáthnál megtalálható. Mert mi volna leleplezőbb Petőfi versei közül, mint éppen az a költemé­ nye, melyet az iskolákban nem vagy alig tanítanak. A z Okatootáiáról van szó. Ez a vers megállapítja, hogy Magyarországra talán éppen osztrák kö­ zelsége miatt nehezen lopózik be a civilizáció, ez a költemény mondja ki, hogy hazánkban a nyilvános épületeket az akasztó fa reprezentálja, hogy itt a költőket és művészeket a kapa-kasza kerülök közé sorolják. Petőfi sza­ tírája, mely keresztülvonult már népdalain is, nem csupán a Magyar nemesben ér el egy határozott és humorral telített fokra, nemcsak a Pató Pálok alakját teremtette meg, hanem ezzel együtt az Okatootáia nevű or­ szág típusát is. S ha mindez igaz volt Petőfi esetében, sokkal erősebben igaz a mikszáthi regényírás vonatkozásában. Persze sokszor leszólják Mikszáthot a Tóth atyafiak és a Jó palócok, valamint regényeinek úgynevezett anekdotizmusa miatt is. Igen ám, csakhogy ezek az anekdoták, melyekből Mikszáth mint regényíró építkezik, néha olyan véresen szatirikusak, hogy az emberek aligalig veszik észre bennük az egyáltalán nem megbocsátó humortartalmat. Mert Kopereczky például midőn főispán lesz, nemcsak azáltal válik igazi magyar főispánná, hogy egy régi beszédet megtanul, s úgy tűnik, pusztán gúnyolja az előtte szólót, mert szó szerint annak szövegét adja vissza. Midőn Noszty Ferit szolgabíróvá választják, előtte a nemzetiségi kérdés egyik problémája, a nemzetiségi iskolák működtetése kerül szóba. É s igen sokan - nemzetiségi küldöttek - felszólalnak a nemzetiségek kulturális autonómiája mellett. Csakhogy Kopereczky, aki jól ért szlovákul, azt mondja: mivel nem hallottam ellenvéleményt, a javaslatot határozati rangra emelem. A z ellenvélemények ott voltak. S Kopereczky a magyar urak dörgő tapsvihara között jelenti ki, hogy ő a főispáni székben nem ért más nyelvet, mint a magyart. Ezek után csak természetes, hogy noha Noszty Feri megválasztásának is megvolt az ellenzéke, a magyar urak kénytelenek fékezni magukat, mert ha egyszer elfogadták a törvénytelenséget, másodszor is rákényszerülnek. 32 �A zt hiszem, hogy ebben a jelenetben a magyarországi nemzetiségek hely­ zetének olyan leleplezése van - bár a forma anekdotikus - , hogy ennél mélyebbet még az ügyükben rendkívüli energiával dolgozó Mocsáry Lajos sem mondott. Egyébként is az irodalom alapvetően groteszk látásmódja szinte végig­ vonul a világ legnagyobb müvein. Laclos Veszélyes viszonyok című regé­ nye éppen úgy már első hangütésében humortartalmú, mint az Anna Karenina. A z előbbi úgy kezdődik, hogy egy fiatal lány, akit éppen a zárdából hoztak haza, s aki azt sejti: nemsokára férjhez fogják adni, lát egy nagyon elegáns urat, aki miatt a mama hivatja. Biztos abban, hogy ez lesz a vőle­ gény és elszorult szívvel megy édesanyjához, aki közli vele, nyújtsd a lába­ dat ennek az úrnak - tudniillik az illető látogató a cipész volt. S az Anna Karenina a világirodalom eme kiemelkedő regénye nem csak azzal kezdődik, hogy a boldog családok egyformán boldogok, míg a boldogtalanok sajátlagosan azok, hanem azzal is, hogy mi ennek a boldogtalanságnak az oka. A z a nagy gond, ami miatt Anna Karenina Moszkvába érkezett, nem más, mint annak a családi háborúságnak a megszüntetése, mely úgy keletkezett, hogy kiderült: Oblonszkij gróf, Anna fivére viszonyt kezdett a nevelőnővel. A z igazi regény tehát éppen úgy a humoros attitűdön alapul, mint ahogy nem hiányozhat a játékosság az igazi lírából sem. É s ha a magyar irodal­ mi fejlődést megnézzük, akkor Móricz novellái szinte telítve vannak az olyanfajta humor megnyilatkozásaival, melyek mögött persze mérhetetlen szomorúság rejlik, melyben látensen ott rezeg a magyar elmaradottság miat­ ti kétségbeesés, de ez adott esetben humoros formában jelenik meg. G on­ doljunk például olyan novellákra, mint a Papnál vagy akár arra a részletre, midőn Móricz megjegyzi egy féllábú emberről, hogy neki egy fél lábbal ke­ vesebbet kell táplálni és ez is takarékosság. Nem véletlen, hogy az iroda­ lomnak. általában és a magyar irodalomnak különösen meglévő humoros vonulata újraéledt abban a groteszk - sokszor tévesen abszurdnak tartott - ábrázolásmódban, mely Örkény István írásművészetének sajátja. Örkénynél a humor annyira átfogó tud lenni, hogy egy-egy pillanatra szinte a magyar sorsot veszi célba. A z ő Tótékban megrajzolt őrnagya vol­ taképpen nem kegyetlen, nem fennhéjázó és nem is tökéletesen üres ember. Csupán a „dobozolás” válik mániájává s az ilyen mánia, mely adott eset­ ben személyes megnyugvást vagy éppen „megváltó” gondolatokat hordoz, bizony sok esetben emlékeztet arra a magyar sorsra, midőn akár az úgyne­ vezett győri program, akár a nagy gazdasági átalakítás a vas és acél or­ szágává, akár a trösztösítés, akár pedig a decentralizálás mint valamiféle személyes megnyugvás és ugyanakkor „megváltó” gondolat jelentek meg az emberek fejében. Persze az ilyen „ megváltó” gondolatok mégis objektíve ránehezednek az emberekre és teljesen érthető, hogy a Tót család meg akar szabadulni az őrnagytól. Mindenki meg akar szabadulni az ilyen típusú mindent elintéző, mindent megoldó gondolatoktól. A humorban tehát olyan általános leleplező erő van, melyet nem nélkü­ lözhetett soha a művészet, és nem nélkülözhet soha az iro­ dalom. Goethe egyenesen arról beszélt, hogy szinte szükséges az irodalmi művek hullámzása. Ez a hullámzás annyit jelent, hogy nem sikerülhet tömör, monolit módon tragédiát írni és Goethe példá­ ja szerint még a legszörnyűbb shakespeare-i tragédiákban is ott rejlik va33 �lahol a humor. Lear király bolondja, a Hamlet sírásói, a legjobb példák erre. S a humor, valamint a tragédia összeszövődése a legjobb eszköz arra, hogy mind a humort mind pedig a tragédiát elmélyítsük. Mert nem arra a humorra van szükség az irodalomban, ami az úgynevezett krokit vagy a ka­ barétréfát jellemzi. Ezek a humor többnyire pillanatnyi hatásait adják anél­ kül, hogy a humor általános leleplező erejével élnének. S ha a mai magyar irodalom tanulni fog saját történetéből, ha igyekszik arra, hogy ábrázolá­ saiban a goethei hullámzás, a goethei eszközváltogatás meglegyen, ha kevés­ bé óhajt monolit lenni, akkor hirtelenjében kiderül: a humor nem életünk kísérőjelensége, hanem élettény, mely nélkül a művészi alkotás tartalmatlan­ ná válhat. Mert a legtragikusabb és legfenségesebb óda mögött is valahol ott kell lenni a megütközés, a csodálkozás humorának. H E R M A N N IS T V Á N Noteszlapok — évforduló után (A műfordító dilemmáiból I.). Hallgatom Sebestyén György új német szövegét a klagenfurti színészek előadásában a Vígszínházban. Szép, pontos, gördülékeny, jól mondható - megannyi dicséretre méltó erénye ez egy szín­ padra készült fordításnak. Valami mégis, mégis hiányzik... Hallgatom Sebestyén Györgyöt, az osztrák P E N Club alelnökét a ma­ gyar P E N Club találkozóján. Pontokba szedve fejtegeti Madách-fordításának vállalt feladatait és felismert nehézségeit. Tehát: 1. A Tragédiát meg kell ismertetni a német ajkú közönséggel. Erre a szín­ pad a legalkalmasabb fórum. 2. A mai német nyelvérzéknek megfelelő szöveget kell adni, egy olyan publikumnak, amely a tévé, a rádió és a sajtó reklámhadjáratainak tömör­ ségéhez, jelszavaihoz szokott, amelynek számára már nem írják át, nem sti­ lizálják a telexen özönlő híranyagot. 3. A gondolati tartalom érdekében sok helyütt fel kell adni Madách zengzetességét. A lírai értékeket csak az igazán exponált helyeken lehet meg­ őrizni, például a konstantinápolyi szín kolostorablak alatti jelenetében vagy a haláltáncban. Bizonyításul Sebestyén fel is olvassa saját fordításában a XI. színt záró Éva-sorokat, majd - összevetésül - Mohácsi Jenő elavultnak minő­ sített átültetésében ugyanezeket. Utóbb, felkért hozzászólóként, Keresztury Dezső akadémikus mondja el (mintegy megerősítésül), hogy lírai hevületé­ ben összehasonlíthatatlanul gyengébbnek látja Madáchot, mint gondolati építményének egészében. A két fordítást nem tudjuk egymás mellé fektetni: Sebestyéné csak 1986ban jelenik meg, a tervek szerint a Corvina Kiadó és a grazi Styria V erlag gondozásában. Első vagy (a nézőtérit is idevonva) második hallásra 34 �is hiányzik azonban a felolvasott sorokból a szimbolikus szó: „Strahl” (su­ gár). Pedig enélkül É va lényege aligha érthető: E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra. Igen, ez hiányzik - szinte korunk tüneteként - az új német Tragédia­ fordításból. A hétköznapin felülemelkedő, szokatlanságában zengzetes, meg­ állásra késztető váratlanság, az érzelmek ajándéka. É va ma már nem lesz ,,az édenkertnek egy késő sugára” ; megőrző, felidéző és otthont teremtő képessége a múlté: a klagenfurti rendezésben némi habozás után maga is leballag a sírgödört jelképező lépcsőfokon. (A műfordító dilemmáiból II.) Lengyel Györggyel, a Madách Színház rendezőjével és Hazai György akadémikussal ülünk együtt már vagy egy órája. Hazai professszor készíti a török nyersfordítást a Tragédiából egy török költő számára, a vállalkozást a Nemzetközi Színházi Intézet magyar központja szervezi, amelynek Lengyel György az elnöke, engem pedig a munka részesévé avattak a konzultáció lehetőségével. Látszólag könnyű dolgunk van: Hazai professzor, a kiváló turkológus az elmúlt hónapokat Madách Imre szellemi asztaltársaságában töltötte, a Tragédiát kétszer is színrevivő Lengyel György pedig kívülről tudja a szöveget. Valójában nincs könnyű dolgunk: minden értelmezett sor, min­ den, ma már magyarázatra szoruló metafora után egyre jobban érezzük a vállalkozás nagyságát. A z európai kultúrkörhöz tartozó népek nyelvén csak­ nem kivétel nélkül megszólalt már Madách, a bibliai keretszínek szövegét a fordítók saját nemzeti nyelvük kialakult frazeológiájával tolmácsolták. Most azonban a mohamedán hitvilágba kerül át Luficer lázadása, az éden, a két fa bibliai legendája. És milyen lesz törökül a V II. szín beköszöntése, Tankréd lovag érkezése, aki keresztes hadjáratból érkezik: Atyám, a szent sír harcosai vagyunk, S a fáradalmas útból megpihenni E város népe még be sem fogad. Vagy hogyan szól a remélybeli török olvasónak a XIV. színben a ritka hazai vonatkozások egyike: Ha nagy Hunyad nem méltó nép körében Jő a világra, hogyha szerecsen Sátornak árnya reszket bölcsején: Mi lesz első hőséből a keresztnek? A falanszterjelenetben lapozunk. Ádám a múzeumban feszültsége egyre nő a Tudós magyarázataira: Ez ló, de korcsult fajta, mondhatom, Más állat volt ám hajdan Al-borak. szemlélődik, de Ez Mohamed próféta lovának neve, de senki nem róhatja meg érte a for­ dítót, ha így adja vissza: „A rab telivér” . Nekünk, magyaroknak, azonban többet kell, hogy jelentsen: Széchenyi István lovát hívták így, a sor te­ hát egyike a Tragédia hazai utalásainak és bepillantást enged a képzettár­ sítások, érzelmi kötődések gazdag birodalmába, a remekmű szellemi hát­ országába. E z az egyetlen szó is figyelmeztessen bennünket a magyar ol­ vasó felelősségére, akinek nem csak joga, hanem kötelessége érteni, meg­ érteni, átörökíteni a madáchi szöveg minden árnyalatát, szépségét. 35 �Tisztelem, becsülöm, de nem irigylem a Tragédia fordítóit. (A rendező dilemmáiból I.). Szép sorozatát láthattuk-hallhattuk a Tra­ gédiának az elmúlt évben: Szegeden és a Nemzeti Színházban, Zalaeger­ szegen és Miskolcon, Klagenfurtban és a Népszínház közművelődési pó­ diumán, változatlanul a Madách Színház műsorán, továbbá a Magyar Rádió hullámhosszán, s végül karácsonyra megjelent az 1938-as hanglemezfelvétel új kiadása. A z első benyomás tehát a bőség örvendetes zavaráé: 45 év után elő­ ször láthattunk egyszerre nagyszínpadi, szinte operai látványosságú elő­ adást (Vámos László rendezését), kevesebb vizuális eszközzel dolgozó kö­ zépszínpadi változatot (Lengyel György ismert munkája) és szobaszínházat (Csongrádi Mária rendezésében.) Volt rítusszínházi koncepció (Ruszt Jó­ zsef felfogása) és a mostanság dívó, folklórelemekkel díszített, Alsósztregovára transzportált játék (Csiszár Imre elképzelése). Jótékony gazdagság. További ok az örömre, hogy nem született szövegellenes előadás. Té­ vedés ne essék szólván: nem a szállóigék teljes gyűjteményét kérjük szá­ mon a színpadon. Húzni-törölni a dramaturg és a rendező joga, sőt fel­ adata, legkivált nem színpadra szánt mű esetében. 1980-ban például a szol­ noki előadásban el tudtam fogadni a híres zárómondat hiányát, mint az adott és következetes rendezői koncepció szükségszerű következményét. Amikor azonban a minszki színház vendégjátékán a megtoldott szöveget észleltük, el kellett gondolkodnunk azon, hogy a szövegmódosítások bizo­ nyos százaléka fölött indokolt a kérdés: a klasszikus textus nem áll-e út­ jában a rendezőnek, helyesen választott-e darabot elképzeléseihez? Ezúttal nem fenyegetett ilyen veszély, sőt a rendezők igen figyelmesen olvastak: számos olyan részletét bontották ki a műnek, amely a szövegben benne rejlett ugyan, de színpadon most élvezhettük először. A legfon­ tosabb talán annak felismerése, hogy az Ú r az I. és a X V . színben nem azonos: a mechanikus rend indulatos védelmezőjéből a dialektikus, maga­ sabb minőségű, Lucifert is tartalmazó harmónia hirdetőjévé válik. A z ún. keretjáték új, nagy értelmezési lehetőségei nyílnak meg ezáltal - Zala­ egerszegen és Miskolcon revelációnak hatott a zárójelenet. O tt a rezignált jóságú Ú rral és az égi hierarchiába fintorral besoroló Luciferrel, itt az egy­ mást kiegészítő-átfogó Űr és Lucifer távozásával és a magára hagyott em­ berpárral. M it is kifogásolt 1862-ben Zilahy Károly, a Tragédia egyik első bírálója? Hibának rótta fel, hogy minden szereplő szájából a szerző be­ szél. Most Ruszt József nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megbont­ ja Ádám szerepét: az álmodó, szemlélődő, fiatalnak megmaradó figurára és az öregedő, a történelmi színek jelmezeit magára öltő Ádámok sorára. Mindez együttjárt persze a szöveg felbontásával közöttük. Ugyanígy ké­ zenfekvő ötlet volt Lucifer nevének (=fényhozó) látvánnyá értelmezése Miskolcon. Mindkét megoldásban talán a teljesebb következetességet hiá­ nyolhatjuk, maguk a rendezői elképzelések azonban méltóak voltak Madáchhoz és a nemes irodalmi nyersanyaggal dolgozó értelmezők eddigi leg­ jobb munkáihoz. Magyar rendező, ha a Tragédiához nyúl, nem tagadhatja meg, hogy egy százéves színpadi játékhagyománnyal rendelkező művel dolgozik. Ez nem csak akkor kézenfekvő, ha továbbépítő folytatásról van szó, hanem ak­ kor is munkál bennük, amikor különállását, a megszüntetve megőrzést akar­ ja a rendező kifejezésre juttatni. Ezúttal Vámos László vallott leginkább a száz év tapasztalatainak hasznosságáról és a Nemzeti Színház előtte volt 36 �1299 előadásának jogfolytonosságáról. Am it értelmezésben, látványban, sze­ reposztási gyakorlatban, színészvezetésben Paulaytól Épp Kaiduig itthon és külföldön felhalmoztak, azt Vámos most mérlegre tette a jubileumi elő­ adásban. M i hiányzott mégis e gazdag és sokszínű évfordulós kínálatból? Jósze­ rével két dolog. A z egyik, ami aggasztó: a szép magyar beszéd vissza­ szorulása. A Tragédia versben íródott, gondolati és lírai tartalma egyaránt megköveteli a míves előadást. E téren a produkciók szinte feleződtek: V á ­ mos László és Lengyel György sokat foglalkozott a plasztikus szövegmon­ dással, a jambus kizengetésével - talán kissé ki is merült fiatal színészeik energiája ebben. Sajnos, a zalaegerszegi és a miskolci előadás hatásán so­ kat rontott a henye szövegmunka, az elharapott mondatok, a megzavart versritmus, a sok betoldás. A másik észrevétel szintén színészetünk kortünete lehet: mintha megfo­ gyatkozott volna a nagy, emlékezetes alakítások száma, mintha szűnőben lenne a színészi öröm a Tragédia-előadásokon. A z persze a mindenkori rendezői koncepció lényegi vonása, hogy milyen évjáratú színészre osztja a három főszerepet és épít-e nemzedéki, tapasztalati konfliktust ezáltal kö­ zöttük. Mind a Madách Színházban, mind a Nemzetiben feltűnt, hogy a fiatal főszereplők mellett a fontos epizódokból (Péter apostol, Rudolf csá­ szár, Tudós, Eszkimó), hiányoznak a két színház neves vezető művészei, holott a százéves játékhagyomány egyik legértékesebb része, hogy az ős­ bemutatón Prielle Kornélia fellépett a londoni szín Egy asszonyának sze­ repében, az 1938-as lemezfelvétel pedig megörökítette a Cigányasszony szö­ vegével Márkus Emília hangját - és ehhez ki-ki hozzáteszi a kiváló epizódalakítások hosszú névsorát. Most, a feladat súlya alatt bizony olykor meg-megtántorodó fiatal színészeknek szükségük lehetett volna idősebb, ta­ pasztalt pályatársaik segítségére, jelenlétére. Zalaegerszegen és Miskolcon Lucifer nem volt nemzedéktársa Á dámnak és Évának, s korántsem vélet­ len, hogy végigpillantva a jubileumi Tragédia-előadások során, inkább Lucifer-alakításokra emlékezünk: Gábor Miklósra, Blaskó Péterre - , s (viszszautalva az értelmezések új mozzanatára) az Ú r megformálóira, Máriáss József jóságos öregemberére, Körtvélyessy Zsolt szikár falusi plébánosára. (A rendező dilemmáiból II.). Sebestyén György némi rezignáltsággal be­ szélt klagenfurti közönségéről, akik jóindulatú nyíltsággal, de „az Alpesekből jöttek” , nemhogy „M adah” nevű magyar szerzőről, de még a német nyelvterületen örökösen felemlegetett állítólagos mintáról, Goethe Faust­ járól sem igen hallottak. Íme, a rendező, F erkai Tamás Szküllája. A rendezői elképzelések valóra váltásához adva volt egy kisvárosi szín­ ház együttese és lehetőségrendszere, Ferkai szemlátomást kénytelen volt ke­ vés schillingbe kerülő előadást rendezni. D e „raktárról gazdálkodott” a szó átvitt értelmében is, amikor alkalmazkodnia kellett társulata és közönsége beidegződéseihez: Lucifert középkorú rezonőrre bízta, aki még csaknem Paulay korának stílusában játszott; talpig feketébe öltöztette, ujjára nagy vörösköves gyűrűt húzott; Ádám ja gyermeteg lelkesedő volt, É vája termé­ szetesen szőke naiva stb. Íme, a rendező Kharübdisze. A kettő között aztán sziklának ütközött az előadás hajója. Bevalljuk: a rendező jó néhány megoldását nem értettük. Miért kellett elhagynia a má­ sodik prágai színt, a Tanítvány jelenetét? Számos fontos gondolata szüksé­ ges lett volna a nagy gondolati ívek felvázolásához... Miért kellett - ed­ dig teljesen szokatlan módon - az Első demagógot és Péter apostolt egy37 �azon színészre osztani? Ismerjük a száz év színháztörténetéből a Péter-Patriarcha és a Péter-Agg eretnek szereposztás értelmező lehetőségét. Ha egy színész játssza őket, az előző esetben az eszme visszájára fordulása, az utób­ biban az eszme továbbélése fejezhető ki a puszta kiosztással. A mostani megoldás mögött nem láttunk ilyen koncepciót... Iskoláink, közgyűjtemé­ nyeink ellátottságát ismerve, némi irigységgel figyeltük a falanszterjelenei nagyképernyős diavetítőjét, színes videóját, amelyen az Aggastyán megje­ lent és igazságot osztott. Csakhogy a technika jelenléte a színpadi előadás­ ban kényes elem: precíz begyakorlottságot kíván. Nem válik a klagenfurti előadás dicséretére, hogy a budapesti vendégjáték alkalmából három al­ kalommal is „belebeszélt” az Aggastyán a színész szövegébe, amelynek má­ sodpercnyi pontossággal kellett volna kezdődnie és végződnie. A hatás­ szüneteket tartó, deklamáló színészek mintha belefeledkeztek volna saját alakításuk varázsába. Sebestyén György mesélte, hogy fordítását először a bécsi Burgtheaternek nyújtotta be előadásra. A válasz az volt, hogy a színház nem szándé­ kozik faustiádát játszani, de ha mégis vállalkozna ilyenre, akkor az origi nálisat, Goethe művét tűzi műsorra. Most megtudtuk, hogy a csesztvei emlékmúzeum térképére 16 előadással felrajzolhatjuk Klagenfurtot. A frontáttörés, a német nyelvterület meghódítása mégsem, ezúttal sem sikerült. Marad a színháztörténet vigasza: Paulayék és a hamburgiak 1892-es bécsi sikere meg a Burgtheater már-már legendás 1934. évi előadása. (Egy másik kihívásról) A Népszínház közművelődési fóruma előadáshoz készülődik Kispesten, a Latinca Sándor Gép- és Villamosipari Szakközépiskolában. Pódiumról azonban csak a szórólapon esik szó: egy köves padlójú helyiségben (ebédlőben?) ülünk, a fogason 15 kép, Varga Mátyás Tragédia-kerámiatányérjainak reprodukciói. A négy szereplő ugyanolyan szé­ ken ül, mint jómagunk. Feláll Kürti Papp László mint Narrátor és elkezdi, bevezeti, kommen­ tálja az előadást, leakasztja a már „leszerepelt” képet és emellett - a ha­ gyományos színészi eszközök segítsége nélkül is - karaktereket formál: mint Úr az első színben ideges, a zárójelenetben viszont lehiggadt igazságtevő: Eszkimója riadtan tétova; falanszterbéli Tudósa hiú és álságos. Rosta Sán­ dor Adámja talán halványabb, kevésbé lobogó-lelkesedő, mint ahogyan a szövegben áll, de 16-18 éves fiúkból álló közönségéhez éppen ezzel kerül közelebb. Jakab Csaba Luciferjének - nemcsak a szöveg szerint, de a mos­ tani produkcióban is - mintha kicsiny lenne a tér: erőteljes egyénisége, visszafogottsága nagy színészi formátumot sejtet. Szilágyi Zsuzsa meleg hangszíneiben őrzi az elveszett édent. Szerencsés gondolat volt Csongrádi Máriától, hogy a Tragédiának egyegy tanítási óra keretében előadható kb. 450 sorát összekötőszövegbe ágyaz­ ta és hogy ezt a feladatot - bár prózában kérte - költőre. K elényi István­ ra bízta. Megtette ezt már Németh Antal is 1935-ben, amikor Szabó Lőrinc verseivel fűzte össze hangjátékká Tragédia-adaptációját a rádióban. (A Szabó Lőrinc-strófákat éppen a Palócföld közölte először nyomtatásban, 1968. évi 1. számában.) Akkor Csortos Gyula-Lucifer volt az akusztikus előadás játékmestere. Csongrádi Mária külön Narrátort alkalmazott: ezzel megnövelte a szereplők (és a lehetséges kapcsolatrendszerek) számát, s alapvetően didaktikai céljának megfelelően - nem tette az értelmezés ré­ szévé azzal, hogy az egyik főszereplőnek adta a szöveget. Mert kinek is készült ez a szobányi produkció? 38 �Azoknak a nézőknek (elsősorban fiataloknak), akik nem végeztek-végeznek gimnáziumot vagy szakközépiskolát, nem találkoznak kötelező olvas­ mányként a Tragédia amúgy sem könnyű szövegével. (Ebből a szempontból a kispesti publikum nem volt tipikus: az itteni diákok tanulták magyar­ órán Madáchot). És nem feledjük: az ország lakosságának többségét ők teszik, a Tragédia potenciális közönsége. 45 perc után zúg a taps, majd zsákba kerülnek a felgöngyölt képek (de kár, hogy nem színesek voltak!), a széksorok visszarendeződnek. Újabb 10 perc múltán semmi sem emlékeztet a helyszínen arra, hogy a csoda, a színháznak ezúttal délelőtt 1 1 órai csodája percekre felsugárzott. K E R É N YI FEREN C 39 �MŰHELY ...a grimasz az arcomon nem látszik... — több napos beszélgetés Varga Imrével, valamikor 1983 nyarán — (Részletek) Varga Imre 1950. február 5-én született Kisgyarmaton. Két évig, Pozsonyban, filozófia-m agyar szakos egyetemi hallgató volt. Korrek­ torként dolgozott az Új Szónál, majd lektorként az Irodalmi Szemlé­ nél; ez utóbbinak 1974. és 1980. között egyik szerkesztője. Szerepelt az Egyszemű éjszaka című antológiában (Madách, 1970.), valamint gyermekvers-antológiákban. Kötetei: Crusoe-szaltók (1975.); A med­ ve alászáll (1977.); Sárkányölő Jankó (mesekönyv, versben - 1978.); Boszorkányszombat (1981.) Elsősorban költő, de ír prózát, esszét is; rendszeresen publikálja a szlovák irodalomból készült műfordításait. 1980 tavaszától Budapesten él. Kőrössi P. József: Itt van A medve alászáll és a Boszorkányszombat cí­ mű köteted a kezemben. Mindkettőben szerepel A medve alászáll című vers. Kijegyeztem magamnak azokat a változtatásokat, amelyeket eszközöltél. A medve alászáll 1977-ben jelent meg, 1981-ben a Boszorkányszombat. . . Varga Imre: A medve alászáll című vers, ami átkerült az azonos című második kötetemből a Boszorkányszombatba, a folytonosságot jelezné. Nem az én ötletem volt, a könyv felelős szerkesztője vetette föl, hogy milyen jó lenne ezt a verset szinte mottószerűen szerepeltetni a könyv élén. Én egy ideig gondolkodtam is ezen: túlságosan rikító propagációnak tűnt, aztán rájöttem, hogy beleillik a könyv szerkezetébe, sőt: úgy áll össze, ha ez a két az vers - a verses játék és A medve alászáll - összefogja, keretbe fogja anyagot. A z volt a szándékom, hogy az első... a természeti népek költésze­ tére hajazó ciklusban egy, az előző kötetemben is közölt verssel, sőt, az elő­ ző kötet címadó versével jelezzem a folytonosságot. A Boszorkányszombat­ ban található változatban stilisztikai és verstani változtatásokat eszközöl­ tem: plasztikusabbá vált a sor, kifejezőbbé a ritmus. Ez műhelymunka volt, ennek semmi köze a politikához, a kiadói ideológiákhoz, vagy az évfordu­ lókhoz. K . P. J .: Igen. A sorok tördelése is másként alakul a második változat­ ban. Viszont ennél érdekesebb dolgok is vannak itt, amelyeket azért tartok fontosnak, mert általuk be tudunk tekinteni egy olyan szakmai mozgástér­ be, amelyben talán gondolataid alakulását is megfigyelhetjük. Ugyanakkor az is kiderülhet, hogy az évek során hogyan változtak eszközeid, hogyan ke40 �rested és találtad, vagy nem találtad meg azt a formát, amelyben egyre pontosabban fejezheted ki magad. A medve alászáll című vers második szakaszának harmadik sorában, az első változatban használt „lehulló” , lágy hangzású szót - a h és az l-ek pu­ ha havazását - a hangos, ropogó, kopogó, kemény csörgésű „lepergő” szó­ val cserélted föl (p, r, g). . . V. I . : Ezekről nem szívesen beszélek. A szóváltoztatás vagy magyarázza magát, vagy nem. Ha nem, akkor fölösleges volt, és fölösleges a kimosakodás is. Formai, verstani kérdések ezek, melyeknek nyilván tartalmi vonatkozásuk is van. K. P. J .: Általában a lágyabb, kellemesebb hangzású szavakat cserélted kopogó, dübörgő, hangos szavakra. Nem árt, ha újra megemlítem: az első változat '77-ben, a második ’81-ben jelent meg. . . V . I.: Kíméletlennek kellett lennem. Nem tartom szenteknek a saját szö­ vegeimet, elvégre én írtam őket, én felelek értük. E lég sokat változtatok. Később, ha legépelem, átgépelem a verseket, előfordul, hogy szavakat cse­ rélek ki, szakaszokat hagyok el, tömörítek; esetleg, ha úgy érzem, valami hiányzik, beleírom. Nem hiszem, hogy a verset az isten, vagy a múzsák súgják, és nem lehet rajta változtatni. K . P. J .: Vannak itt olyan változtatások is, amelyek összefüggéseket vál­ toztatnak meg gyökeresen. Ennek a versnek az első változatában Atyácskám, míg a Boszorkányszombat-beli, tehát a későbbi változatban már Anyácskám szerepel. . . V. I.: E z sajtóhiba... Sajtóhiba. Igen, ez egyértelmű. A z Atyácskám, a medveatyám a vogul mítoszokra utal. E z a nyomda alkotókészsége. K. P. J .: A Tóth László készítette interjúban - úgy éreztem - mintha próbálnád mentegetni, kimagyarázni első kötetedet: nem tartod jónak. Egy­ másután olvastam viszonylag sok publikációdat, három verseskönyvedet: egyszerűen nem találtam bennük üresjáratot. Arra vagyok kíváncsi, hogyan sikerül kiválogatnod, összegyűjtened egy kötet anyagát, úgy, hogy abban sem pongyolaság, sem üresjárat nemigen található. Honnan ez a fegyelme­ zettség és önkontroll? Mennyit dolgozol verseiden? V. I.: Kicsit udvariasabb vagy, mint a kritikusaim. Én nem tudok olyas­ mit mondani, ami engem jobb fénybe állít, mint a köteteim. K . P. J .: A Lied című versed az Életünkben jelent meg. Klasszikus szo­ morúságot érzek benne; megvertséget, amit viszont erősen viselsz, „fecskék csontja hull; / a föld is megremeg.” „a szél fűrésze csontot ért” , „bozsognak rémei” . Fontos versnek tartom, de könyveidben nem találkoztam vele. V. I.: Ha jól tudom, a válogatott verseimbe se került be. Nem is tudom miért. K. P. J .: Nem annyira fontos? V . I.: A z élmény még elég közel áll hozzám. Rossz, bizonytalan időszak­ ban nagyon szerettem egy lányt, akivel mégsem sikerült igazából találkoz­ nom. Ezt ne úgy értsd, hogy pusztán valamiféle kamaszos vágyódásról be­ szélek. Megpróbáltam ezt a szétszórtságot, borzalmakkal telített időszakot formával enyhíteni: ezért a dallamosság. Nem véletlenül írtam németül a címét: az a lány is német származású volt. K. P. J.: Mindenképpen említettem volna Szőcs Gézát; úgy érzem, van valami közös a verseitekben, a költészetetekben. V. I.: A zt akarod, hogy megmagyarázzam.. . Meg lehetne ezt magyaráz­ ni. . . Tudom, ez a rokonság nem hatásszinten megy. Legalábbis az én ré41 �szemről nem. Szőcs Géza is elemibb erejű költő annál, hogy hatással lett volna rá az, amit én csinálok. Egyrészt a gondolatiság, a filozófikum igé­ nye az, amit én a szövegeimben, verseimben fontosnak tartok; másrészt meg a... képek, mítoszok, mesék.. . Ezt a kettőt elég nehéz összegyúrni, mert hogy is mondjam - két irányba tartanak. A gondolatiság a filozófikum a versben, ugyanakkor a mítosz, a mesemotívumok a mesék képei, a legen­ dáké; valamiféle epikum, prózaiság és lírikus szenvedély. . . A versben ez nem jár együtt, sőt. . . kiszorítják a gondolatiságot, a filozófiát a versből. Megpróbáltam a kettőt egyeztetni. Szőcs Géza verseit olvasva, megismer­ ve, úgy érzem, hogy ő nem csak a romániai magyar irodalomban jelent újat, új hangot, hanem egyáltalán a magyar irodalmi közegben is egészen új je­ lenség. Ha majd elmúlik az ő divatja is, erre rá fognak jönni. Ő nem csak divat, hanem valóban olyan költő, aki fontosakat mond, és úgy érzem, a módszere is nagyon jó. A z a módszer, ami engem is izgat, engem is mozgat, engem is foglalkoztat: a gondolatiságnak és a gondolatelőttiségnek az öszszegyúrása. Meg lehetne magyarázni, hogy ez a helyzet miért éppen kisebb­ ségi közegekben termelődik ki. Erre megvan a lélektani, szociológiai ma­ gyarázat. K. P. J.: Komoly élmény volt, hogy fölfedezhettem köztetek ezt a rokon­ ságot. Hogy lehet az, hogy Szlovákiában és Kolozsváron, egymástól teljesen függetlenül, egymástól szinte elzárva, két hasonló korú költő hasonlóképpen lát, gondolkodik, sőt - újra kihangsúlyozom: egymástól függetlenül - ha­ sonlóképpen fogalmaz meg hasonló gondolatokat saját magáról és a világ­ ról. Nálad is találkoztam például a szétszerelt szóval, amelyet te is - akár­ csak Szőcs - olyan jellegzetes kontextusban használsz. Idézem Ő sz című ver­ sedből ezeket a sorokat: ,,Szétszerelt csókák, pintyek, / szétlazult őzek szarvasok / beomlott hátú vadkanok” . Egy asszonyszeretőhöz című versed­ ben pedig ezt írod: „Tudnál-e olyan bonyolultan szeretni, ahogy én kíván­ lak” ; Szőcs ezt írja Hajócsavar című versében: „ Olyan lány kell nekem, aki örülne a hajócsavarnak” . Nem csak hangulati rokonságot érzek a kiemelt szövegrészek között, hanem. . . Hogy van ez? Lelkiekben is nagyon hasonlí­ totok egymásra. . . V . I.: A vers megírása után nem érdemes magyarázni születésének a kö­ rülményeit. Ez a vers azonban valóban konkrét élményből fakad, és az indító mondata - amit idéztél - is konkrét: az asszony számára ez kaland volt, a férje mellől elfutott, jött hozzám. . . szóval. . . nem. . . Semmiféle iro­ dalmi remineszcenciák nem éltek akkor bennem. Erre a helyzetre gondol­ tam, ezt akartam megírni, ezt akartam számomra világosabbá tenni vers­ ben. Olyasmit kérdeztél, amire nemigen tudok válaszolni. Nem tudom, mi­ ért ez a rokonság, miért ez a hasonlóság. Bizonyos szemléleti rokonság, ha­ sonlóság, bizonyos törekvéseknek azonos iránya lehetséges. Másrészt pedig elképzelhető, hogy az indulatok is hasonlóképpen működnek bennünk. K. P. J.: Én is ezt sejtem. V. I.: Van valami ebben, mert Szőcs világában is megjelennek ilyen ké­ pek, képzetek. A z Ő sz című versem, ez a ’77-es szöveg, lehet, hogy már az ő szemléletének az ismeretében is íródott. E zt a verset, annak idején dátum nélkül közölték, nehogy valami célzást érezzen belőle az olvasó. A z 1977et kihagyták a cím mellől, nehogy ez a pesszimizmus dátumozott legyen. A historizmus, amiről beszéltem már, itt is érvényesül: lehet beszélni problé­ mákról, gondokról, de légy időn kívül pesszimista, légy a római költő sa­ rujában pesszimista, légy a francia forradalom bukása utáni állapotban pesszimista. . . 42 �K . P. J.: Erőltetni sem akartam, kimondani sem, most már megteszem: éppen helyzeteitek hasonlósága miatt kínálkozik a párhuzam. A ki ismeri Szőcs Géza verseit és a te verseidet, nem tekinthet el ettől: nagyon sok közötök van egymáshoz. A magyarázat, amit te is érintettél az előbb: ha­ sonló életkörülmények, hasonló élethelyzetek szülik a hasonló életérzést; és köztetek - persze - alkati hasonlóság is felfedezhető. . . V . I . : Érdeklődési kör is. . . Kolozsvárott, beszélgetésünk egy része Ham­ vas Béla kéziratban terjesztett hagyatéka körül folyt. Nem volt véletlen. K. P. J.: Te magad gondoltál már erre a rokonságra? Mondta még va­ laki? V. I.: Nem mondta, még nem említette senki. Te mondod, és kellemesen meglep, mert Szőcs Géza verseit szeretem annyira, hogy ez az összehason­ lítás érzéseket keltsen. K. P. J .: Fontos könyv a Boszorkányszombat, és benne A medve alászáll című vers. Beszéltünk már róla, de nem árt, ha másképpen is közelí­ tünk hozzá. Nem vagyok előadó, de vagyok annyira exhibicionista, hogy szalagra mondjam magamnak ezt a verset. Születésmítosz. Keserves. Ön­ magad megvajúdásának a pillanatai. . . Önvajúdásaid. . . Idézek belőle: „ Mikor Atyácskám szépmívű bölcsőben alábocsátott / feküdtem nagy me­ dencecsontban ez az én bölcsőm / lendített csillagtól csillagig a szél kacarásztam / mikor Atyám a föld iránt eresztett / mikor megcsörrentek a lán­ cok / szólt jó Atyám beteget aggot holtat ott lent elkerüld /A föld A föld A föld A föld A föld / felszökök ujjongva magamban” . Hihetetlen. Banalitás­ nak tűnik talán első látásra, első olvasásra ennek a szakasznak az indítása: ötször egymás után: A föld, A föld. . . Kihangsúlyoznám a szövegkörnye­ zet fantasztikusan nagy hatását: itt semmi más nincs, ötször ismétlődik ugyanaz a szó: nem talajról, nem is a gömbről van itt már szó, hanem az ellipszisről, a pályáról. V. I.: Nem lehet véletlen, és jó fülre, érző szemre vall, hogy ezt a sort megtaláltad. Ez valóban a ,,Földet” -érés verse. A z első kötetemben talál­ ható szövegek absztraháltak, nyelvi irányultságúak, nyelvi „témájúak” ; ké­ pei lazán társulnak. A medve alászáll című versben stilizálva próbáltam megfogalmazni azt, hogy „Földet” értem: abba a világba jutottam, amely­ ben nekem élnem kell. K. P. J .: Élned és pusztulnod, erről is szól a vers. . . V . I.: A váltás maga, így utólag, ellenőrizhetetlen. Ú gy éreztem, hogy a Földre kell érkeznem ebből az elvont nyelvi anyagokkal, zárt képekkel tün­ döklő égből. Alapanyag volt hozzá, úgyszólván az én élményemet mondták el a vogul medveénekek. A z ember egy ideig titkolja a tapasztalatait, meg­ próbál az eszményekben, a szavakban élni; gondozza a gesztusait. A férfi­ kor részint akkor kezdődik, amikor vállalod a tényleges tapasztalatokat. A versbéli halál, betegség, öregség hármasélménye a Sziddharta legendakör­ ből kerül a versbe. Számomra ez a földetérés azt jelentette, hogy azt az éle­ tet próbálom versekben rögzíteni, amit tulajdonképpen élek. Ez egy ideig csak próbálkozás szinten folyt. A medve alászáll című könyvet egyrészt a stilizáció és az élménybeszámoló közti feszültség jellemzi; a mítosz és a napló közti feszültség. Ezen csak a későbbiekben sikerült valamit változtatnom, enyhítenem. Én is sorsdöntőnek és lényegesnek tartom A medve alászáll című versemet, mert ebben fogalmaztam meg először olyasmit - versben, ritmizálva - , ami korábban csak, mint elképzelés, mint igény, kép és ösz­ tön élt bennem. 43 �K. P. J.: A kkor sejtetted már, milyen váltás - kitelepedés, ottmaradnak a gyermekeid - következik be az életedben? V . I.: Nem tudtam. Rögtönzésszerűen írok. Nem tudnám most elmonda­ ni, hogy öt-tíz éven belül mit fogok csinálni. Nyitott vagyok az élménynek is. Néha megtörtént, hogy elhatároztam valamit: most ezt kell írnom, ezt kell befejeznem, és leggyakrabban nem sikerült. K . P. J .: A Boszorkányszombat Vershez közelítve című fejezetét, egy a Természetjárók, Enciklopédiájából vett idézettel indítod. Ha nem jelölnéd meg a forrást, gondolkodás nélkül verseid megközelítéséhez - a vers - meg­ közelítéséhez írt útbaigazításnak gondolná az ember. A forrás megjelölése után sem gondolhatom másképpen, de így már érzem mögötte a fintort. Idéznék ebből három-négy mondatot: ,,Ne vegyünk fel olyan öltözetet, amely suhog, vagy fűhöz, ágakhoz, kövekhez érve zizegő hangot ad. Moz­ dulataink legyenek hangtalanok, könnyedek és folyamatosak. Guggolva, térdrugózással, lelapulva, fedezéktől fedezékig ugrálva, kígyószerű mozgás­ sal hason kúszva, vagy könyönkünkön mászva haladjunk előre. Minden moz­ dulat előtt gondosan tekintsük át a terepet magunk előtt és magunk körül, és gondoljuk át előrehaladásunk további szakaszait. Lehetőleg olyan he­ lyekre lépjünk, ahol nincsenek száraz ágak, amelyek lábunk alatt megrecscsenhetnének. Hogyha mégis ilyen terepen kényszerülünk átmenni, először lépjünk mindig lábujjhegyre, és csak azután ereszkedjünk a talpunkra.” Stb. Szívem szerint teljes terjedelmében idézném a szöveget, annyira találó és ugyanakkor kikezdhetetlen, megismételhetetlen humora van. V. I.: Első változatban nem is annyira az olvasónak szólt, mint saját magamnak. . . K. P. J .: Hogyan írjunk verset? V . I . : Hogyan lehet megközelíteni a verset, a vers tárgyát. . . Mint bú­ jócskában a rejtőzködőt. . . Mikor erre a szövegre rábukkantam, azt érez­ tem, hogy nem kell újra fogalmazni, semmit nem kell stilizálni, ebben a formában is azt mondja, amit én, esetleg másféle stilizációban, másféle for­ mában elmondhatnék. A kár konkrét versnek is felfogható, elfogadható. A z idézőjel, a forrásmunka megnevezése és a cím között ironikus feszültség van. K. P. J .: E z a fintor benne. . . V . I.: Igen, ezt akartam. K. P. J .: A b háziai naplólap című versedről újra a Nem kár indulatai jut­ nak eszembe. Így fejezed be: ,,A napon heverészők álmosan nézték, hogy hajóra száll a nép, és elindul a tengerre, kifelé vonulva nyelvből és hazából.” V . I . : Ennek a versnek története v a n .. . K . P. J .: Örülök, hogy ráéreztem. Érdekelne. . . V . I.: A szöveg azok közé tartozik, amelyeknek a történetére emlék­ szem. Olaszországba készültem, nem kaptam útlevelet, viszont kötöttem magem ahhoz, hogy mediterrán vidékre menjek nyaralni, ez Grúzia fekete-ten­ geri partvidéke volt: Abházia. Épp abban az időben jelent meg Babrat Sinkuba könyve magyarul, a Hírmondó, ha jól emlékszem a címére. Ebben a könyv­ ben egy kipusztult nép sorsát írja meg, az ubihokét. Épp az ő volt lakóterületü­ kön voltunk elszállásolva, egy KGST-nyaralótelepen. Napozás közben eszem­ be jutott a könyv és az ubihok sorsa. Néztem a kirándulóhajókat, és ez a kép rögződött bennem: napoznak az emberek, süttetik a hasukat a nappal - csehek, magyarok, bolgárok, románok - és száz évvel azelőtt épp ott tör­ tént a tragédia. Ezt minden moralizálás nélkül átéreztem. Élt ott egy nép, 44 �és csupán két tárgy maradt belőle: egy kürt, a szuhumi múzeumban, és egy kard. Egy hétfői napon elmentünk Szuhumiba; a múzeum éppen zárva volt: nem láthattam ezt a két tárgyat sem. Személyes ügyemmé vált az, hogy egy népet egyszerűen eltüntettek. A kirándulóhajók pedig nem ok nélkül idézték emlékezetembe a kitelepítést: a múlt században, az orosz állam és a törökök megegyeztek az ubihok feje fölött: egy részüket Törökországnak adták el rabszolgának, másik részüket kiirtották. A z utolsó ubih ember, ez a hírmondó, akinek az elbeszélését irodalmi formába önti Babrat Sinkuba. K. P. J .: Gondolod, hogy másokat is ennyire foglalkoztatnak a genocidiumok, mint bennünket? V . I.: Mint magyart, vagy mint kisebbségit? Hogy érted azt, hogy ben­ nünket? K . P. J.: . . . V. I.: A veszélyeztetettség érzése, azt hiszem, történelmi okokra vezet­ hető vissza. Egyszerűsítenék, ha azt mondanám, hogy történelmi betegség, mert ezzel elkenném a tényleges okokat. A függőség, a történelemben elfog­ lalt helyzet, a határok elvesztése.. . A szlovákoknál is előfordul — mostaná­ ban egyre kevésbé - , mert feltörekvő kis nemzet. Nem ismerem annyira Eu­ rópa kis nemzeteit, hogy általánosabban meg tudjam ezt fogalmazni, de ta­ lán mindenütt élnek ezek a félelmek, ezek az indulatok: elveszünk, valami visszavonhatatlan történik velünk. K . P. J .: Ugyanezt érzem egy másik. . . Most segíts nekem. . . V. I . : A Nem mondok halotti beszédet. . . K . P. J.: Igen, azt hiszem .. . ez az a versed .. . V. I .: Sírgyalázók ellen írtam. . . K . P. J .: Erre gondolok.. . A z ordasok gyakori emlegetése, világbaüvöltése ami nyilvánvalóan valamiféle utolsó üvöltésnek készült - olyan ele­ mi erővel akar szólni, ami nekem újra a nemzetféltő költőket juttatja eszem­ be. V . I.: Ennek megint csak története van. Inkább verskeltő indulatra em­ lékszem. Szerkesztő koromban elég sok Fábryt méltató, Fábryt sirató, Fábryt bemutató kéziratot kaptunk. Általában - , mint afféle szerkesztőségi min­ denesnek — nekem volt a feladatom, hogy ezeket a kéziratokat elolvassam, és, ha közlésre érdemesnek tartom, a főszerkesztőnek továbbadjam. Egy idő után, mikor hatalmasan összegyűltek ezek az anyagok, ízléstelennek tartot­ tam, hogy egy ember glóriájába így belekapaszkodnak ezek a senkik, akik magyarul se tudnak igazából, akik fogalmazni se tudnak, és érvényes gon­ dolataik sincsenek. . . Egyszerre csak meg kellett írnom ezt a verset. Ez volt az indító élmény. Nyilván belekerült azokból a momentumokból is jó néhány, amiket te mondtál. Nem véletlenül kerültek oda a farkasok, a sírkaparó vadak. K. P. J .: A toronyépítő jeleket lát című versben van két olyan sor, amit bekereteztem magamnak: „Tőlünk minden jel, s elvontság idegen, s min­ den, mi másra utal, idegen, mert szabadságunkra tör.” Így kiragadva, nem egészen jelzi ez a néhány sor, miről is van szó .. . Jel és elvontság.. . V . I . : A versnek a tájékozódási pontjait jelzi az alcíme i s . . . K . P. J .: Rousseau és Kazinczy emlékére. V . I.: A z ő korukban írtak le ilyen mondatokat. A zt hiszem, szó szerint leíródtak ezek a mondatok. Ezt a helyzetet próbáltam: a felvilágosodás, mint embereket közelítő, ugyanakkor embereket egymástól eltávolító kor. A Bábel-torony képzetét nem véletlenül jelzem ezekkel a nevekkel, és nem vé45 �letlenül helyezem abba az időbe. Amikor olyan társadalmi, politikai erők törtek a felszínre, amelyek az emberek egységesítését - Szabadságot, Test­ vériséget, Egyenlőséget - akarták, épp akkor tör ki B ábel; akkor váltak le­ hetetlenné a kisközösségek, nemzeteket kellett teremteni. Ez a furcsa kettős­ ség fogott meg. Nem véletlen a folyóképzet sem. Nem kell megcsillagoznom és megmagyaráznom: a Dunára gondoltam. A Duna mellett épül a Bábeltorony. Vízióm történelmi igényű. A történelmi múlt jelzéseit mindenkép­ pen be akartam építeni, dolgozni a versbe. K. P. J .: Boszorkányszombat című kötetedről írt a Mozgó Világ 1983 áprilisi számában Szörényi László egy kiemelkedő dolgozatot. Ebben foglal­ kozik a Lerombolt tömbház-szonett című verseddel is: ,,Az olvasó valóban elbíbelődhetik a szonett romok alóli kihámozásával és eközben fokozott erő­ vel élheti át a hiányt, a nemlétet. Hogy kinek, vagy minek a hiányát, arra nincs világos utalás. D e könnyen lehet, hogy egy szeretett nőét, aki hiány­ ban tud metafizikai minőséggé válni.” V. I.: Hát igen, ez szerves mondat. Jó észrevételei vannak. Nem volt olyan elszánásom, hogy egy nőnek a hiányát írjam meg. A zt vettem észre, hogy olyan furcsa szonett került ki toliam alól, amelynek a rímei nehezen nevezhetők csak rímeknek. Szavakat elválasztva, félbetördelve, mégiscsak szonettforma lett belőle. Hirtelen ötlettel leromboltam ezt a furcsa, sza­ bálytalan szonettet: sorait prózaversszerűen, folyamatosan írtam egymás mellé, azzal, hogy próbálja meg valaki újrafelépíteni: építsen jobbat he­ lyette. K. P. J.: A Boszorkányszombat című játékodról Szörényi azt írja, hogy annak második része a paródia iskolája. . . Úgy rémlik, elég sokat dolgoztál rajta. . . V. I.: Bíbelődtem vele. Miután a magánéletem tönkrement, úgy éreztem, hogy minden emberi kapcsolat hazug. Pokolinak, boszorkányosnak láttam az életet. Elég hosszúra nyúlt időszak volt ez. Megpróbáltam hogy is mond­ jam? - faustiáda formában feldolgozni azokat az érzéseket, amelyek akko­ riban reggeli ébredés után lerohantak és nem tudtam normálisan eltölteni a napjaimat ezek miatt. Persze, egy csomó anyagot hozzáolvastam. Regőséne­ keket építettem be, kábítószeres élmények is belekerültek. Feldolgoztam egy ófrancia legendát is. . . Ú gy indul a verses játék, mint egy kábítószeres v í­ zió: valaki eljut ebbe a furcsa, boszorkányszombati világba, és tudatosan végeztem egy álomszerű anyaggal: fölébred a hős, aki látja ezt a boszor­ kányszombati világot, víziót. A torz emberi viszonylatokat akartam kifejez­ ni. D e nem volt ez olyan könnyű, hogy most könnyűszerrel azt mondhas­ sam rá: paródia. Ha újra elolvasnám, talán kicsit derűsebb lennék. A z el­ nyúló munka azt is jelzi, hogy bizonytalan voltam sok mindenben: nem tudtam, lehet-e ilyet csinálni, és hogyan. K . P. J.: E z a kötet - a Boszorkányszombat - egy születéssel indul - A medve alászáll című verssel - és fölébredéssel fejeződik be, de közben - és most ebben a kötetben olvasható Boszorkányszombat című verses játékodra gondolok elsősorban - a szexualitás, a szexuális élet és a kommunikálás csődjét is megfogalmazod. Hadnagy mondja ebben a verses játékban: „ A cogitus interruptus - / én mondom: poeta ductus ez az izé arra jó , / mire a félig szólt szó. / S a cogitus reservatus, / mit magával hoz a státusz: /nem mondjuk ki, mi a rossz. / Használható mindkét módszer, / s megbízhatóbb. mint az óvszer. / Sőt, még pénzbe sem kerül;/ fő, hogy a kéj teljesül.” A cogitus interruptusra pedig van egy szómagyarázat, lábjegyzetben: ,,lgric 46 �látszik. Tudatosan keveri a coitus (közösülés) és a cogitus (gondolkodás) fogalmait. Neologizmusa talán a terméketlen gondolatokra vonatkozik.” Tehát: születés, ébredés. Közben: szexualitás: csőd; kommunikálás: csőd; gondolkodás: csőd. . . V . I.: Ezt a verses játékot szabálytalan hármasoltárnak szerkesztettem meg. A z egyik szárnya a szexualitás. Fogalmazzunk könyvszerűen: terjede­ lemben ez a legnagyobb. A második része a társadalom: az iskola, az osz­ tályok. . . ezeknek a versben kettős értelme van. A harmadik táblája en­ nek a hármasoltárnak az irodalom. K . P. J.: Mindegyiket átszövi az irodalom. . . V . I.: Igen. . . átszövik nyelvi élmények is. K . P. J.: Maradjunk még ennél a kötetépítkezésnél, amit én nagyon tu­ datosnak érzek. A medve alászáll című verseddel, a születés mítoszával kezd­ tem én is ezt a kötetboncolgatást, mert egy szokatlan keretet látok abban, ahogy kezded, és ahogy a Boszorkányszombat utolsó soraival zárod ezt a kötetet. Ezek a sorok így hangzanak: ,,Fölébredek. Hajnali mozgás az utcán. A nagy ruhásszekrény tántorogva hátrál a falhoz, majd mereven megáll. A vízesés visszaváltozik falitükörré. Szomjasan nyúlok a vizespohár után. Las­ sú kortyokban fenékig iszom.” Egyértelműen rólad van szó. E z a „fenékig iszom” , pedig jelképes is lehet: nem hinném, hogy arról a pohár vízről be­ szélsz. Nem azt iszod te fenékig. . . A z utolsó sorokhoz is lábjegyzet tartozik: E sor ,negatívjaként’, lásd Rilkét: ,,Innen túl sok volna, túl világos.” Pedig a hősnek éppen ,világosság’ kellene. E z a fölébredés, tudniillik, azt sugallja, hogy szükséges egy, A medve alászáll-szerű folytatás. A következetesség. . . V . I.: Igen, a fölébredés után most már álomverseket írok. Volt ugyan közben egy kötetnyi kitérő: Pozsony és a szülőföldpoémák. . . Furcsának tűnhet, de nincs ebben semmi hamisság. A z álomversek, amelyeket most írok, a teljesen fölébredt embernek a versei. 47 �MÉRLEGEN KO V Á CS G Y Ő Z Ő Vallomás és intelem BALOGH EDGÁR ÚTJAI Az 1981-ben megjelent Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I. kötete, mű­ fajának megfelelően, így határozza meg Balogh Edgár irodalmi helyét és rang­ ját: „közíró, szerkesztő” . E meghatározás köré vonja az életrajzot, az életmű jellemző vonásait. Egyébként erre mutat az az előszó is, melyet Sándor László írt a D una-völgyi párbeszéd (1974) cikk-, tanulmány- és dokumentumkötethez. Ezeket a meghatározásokat („közíró, szerkesztő”) erősíti meg, s fejti ki visszapillantón - Balogh Edgár is, eleddig utolsóként megjelent kötetében, az Acéltükör mélyében. Mi ennek a kötetnek, mondanivalójának lényege? Vallo­ más és intelem. Műfaja: visszaemlékezések füzére, mely a közíró Balogh Edgár tudatvilágának mélyrétegeibe hatol, hogy onnan merítsen egy-egy történetrevalót. Így nyújtva tanulságot, intve a példára - saját életének útjaira; figyel­ meztet a tanulságokra, a bukdácsolásokra, az azonnali vagy későn jött felisme­ résekre. Ilyen értelmezésben össze is kapcsolható az 1972-ben megjelent Intelmek kel. Meglehetősen tájékozottnak kell lennie annak Csehszlovákia és Románia tá­ volabbi és félmúlt történelmében, szellemi életében, aki eligazodni kíván Ba­ logh Edgár félszáz igaz töténetének szertefutó szálai között. Az életút sűrű, megannyi megpróbáltatásával teli, szélviharokkal át- meg átfútt történelmének tömör emléktömbjeiből hozza fel csillogó emlékeit az író. Adytól, Kafkától, Fábry Zoltántól Gaál Gáborig, Nagy Istvánig, Eftimiuig és még rajtuk is túl; a történelemben az Osztrák-Magyar Monarchiától a Sarló mozgalmáig, s túl ezen, a Duna-táj demokratikus államaiig. Megannyi név, találkozás; még több remény, ennél is több kudarc és csalódás: a sok be nem teljesült álom. Nem valahol távol, nem, itt - Közép-, Kelet-Európában. Csehszlovákiában, Magyarországon, Romániában; az acéltükör mélyén megjelennek arcok, moz­ dulatok, helyeslések és tiltakozások, viták és baráti ölelések. Balogh Edgár másként jutott el Adyhoz, A halottak élén Adyjához, miként a sors- és küzdőtárs Fábry Zoltán. De eljutott! Egykor - mint ő írja - nem úgy vetődött fel a kérdés: Ady vagy Kafka, hanem úgy, hogy Ady és Kafka. Különös élmény annak végigkísérése: miként alakult ki - még a Monarchiá­ ban, majd abból szellemileg kinőve - Balogh Edgár tudatvilága. A tudati vi­ lág végigkísérésére kiváltképp alkalmas az Acéltükör mélye: a schwarzgelb világ nevelésétől a modern, progresszív gondolkodásig, a népi értelmezésű nép48 �frontig - íme, ez ennek a pályaívelésnek a lényege. Nemcsak arról van szó, hogy a férfiúvá serdült Balogh Edgár a Monarchia szellemi világából jutott el a marxizmusig, hanem arról is, hogy mindezt a Duna-völgyi párbeszéd kereté­ ben akarta-tudta megvalósítani. Fábry Zoltán éppúgy életéhez tartozik, miként Vlado Clementis, Nagy István, Tamási Áron éppúgy, miként Petru Groza, avagy a „csupaszív oltyán parasztfiú” a katonaság éveiből. Balogh Edgár számára a Dimitrie Gusti-féle monografikus iskola éppoly közel áll, miként a Csüry Bálint-féle népnyelvkutatás. Hihetetlen méretű és intenzitású belső azonosulást vallhat magáénak Balogh Edgár, aki az Arany János-i magyarázat hetedik gyermekének acéltükörlátását mondhatja magáénak. Úgy, hogy a kérdés a végén csattan: melyik vagyok, ki vagyok hát? A vándor, az agitátor, a művelődésügyi mindenes, a pedagógus, az író? Kicsoda hát Balogh Edgár? Melyik arc ragadható meg, kőbevéshetően? Szerinte talán legigazibb énje ez: „Rajta tartani a közélet, a nemzetiségi önis­ meret és együttélés, az ország dolga és a nagyvilág lüktetésén a kezemet. . . Ha újrakezdeném az életemet, megint a publicisztikát választanám. Muszáj. ." Ha felidézzük Balogh Edgár - korántsem lezárt - életútját, meg kell idéz­ nünk a kort, mely veszélyekkel teli, sorsfordulókban és fordulatokban gazdag volt. Mint az imént már körvonalaztuk, az író életútja a Monarchiában sarjadt, s onnan, abból nőtt más, tágabb horizontú távlatokba. Mint ő írja a Hét próbá­ ban, a prágai Szent György-körről, illetve a névadó lovagról, hogy az „a Go­ noszt szúrja le. Jelében mi a múlt bűneivel szakítottunk . . . ” A tágabb horizonton a békés fejlődés XIX. századból eredezett felfogása melyről az első világháborúban kiderült - illúzió volt; a XX. század első év­ tizedeiben már azzá kellett válnia. Sőt: 1914-ben ez az illúzió szertefoszlott. A szűkebb láthatáron, itt, Közép- és Kelet-Európában, Trianon után összeom­ lott a magyar birodalmi tudat is. Csak analógiaként idézzük Fábry Zoltánt, aki szintén viaskodott e gondolattal, az 1930-as években már „a mai Szlovenszkóra gereblyélt magyarok”-ról ír; sőt, odáig megy - ti. Fábry Zoltán - , hogy egy volt hazát nevez illúziónak. Balogh Edgár életútja, Csehszlovákiában és Romániában, akkor, éppen ezt erősíti fel, hiszen ő is, miként e Duna-táj szá­ mos progresszív gondolkodója a történelmi fejlődés történelmi „törésvonalain” haladva - úgy találta, hogy a közgondolkodás gyorsabban és sarkítottabban változott, mint Európa más tájain. Éppen a sajátos földrajzi és történelmi hely­ zet, fekvés ürügyén - a rohanó és erjesztő, sodró események hatása alatt. Mindennek megfelelően változott a helyzettudat, az azonosulástudat. Balogh Edgár életében oly értelemben is: 1935-ben, amikor kiutasították Csehszlová­ kiából a csehszlovákiaiság tudatát fel kellett váltania - törvényszerűen - a romániaiság tudatának. Ez a váltás meghatározta az irányt: merre kell haladnia; a kereteket és a formát is, melyek között, és amely szerint élnie kellett. Nem kevésbé azt is, hogyan írhatott. Ezek együttesen alakították ki a közíró, Balogh Edgár magatartását, szellemi arculatát, emberi habitusát. Balogh Edgár a Kortárs 1982-es Illyés-számában azt írja: „Számomra úgy adatott, hogy veszélyes időben a dévényi Nagytetőtől a Barcaság fölé emel­ kedő Nagykőhavasig végigkanyarodjam a Kárpátok karéján, s ahogyan észak­ ról betájolódhattam, úgy keletről sem veszítsem el vándorösztönömet a tájak felett. Volt hová igazodnom. . Amit itt Balogh Edgár megfogalmazott, nem más, mint a kolozsvári Benkő Samu nagyszerűen eltalált, s nemcsak Balogh Edgárra érvényes terminológiája: a helyzettudat változása. Mi is történt ak49 �kor, 1935 májusában? A nem maga választotta fordulópont: ekkor „a benesi demokrácia” kiutasítja a Sarló „lelkét” , a Fábry Zoltán-szerkesztette Az Út „motorját” . A változás lényege: az akkori polgári demokratikus Csehszlovákiából - ahol legálisan működött a CSKP - átkerül a királyi Romániába. A Sarlóval, a Bartha Miklós Társasággal való kapcsolattal, a Fábry Zoltánnal való együtt­ működéssel a háta mögött - mindez óhatatlanul tudati változást idézett elő benne. A „másultságban” nyilvánult ez meg. Miután ő mindig reálisan igye­ kezett felmérni az erőket, a lehetőségeket, s ennek következtében önmaga hely­ zetét is: tudta, látta, hogy nyíltan nem szervezkedhet. Amíg Csehszlovákiában élt, tudatosan és nyíltan vállalhatta és vallhatta a népiség és a kisebbségi­ nemzetiségi lét kettős egységét. A táborok élesebben határolódtak el egymás­ tól; ez tette lehetővé egyébként azt is, hogy például Fábry Zoltán az antifasizmust és a nemzetiségi-kisebbségi létet együttesen vállalhatta, mindkettejük­ nél ezek erős szociális töltéssel is párosultak. Balogh Edgárnak, miután letelt kétesztendős katonai szolgálata (Romániá­ ban) - állás, megélhetés után kellett néznie. A párt csak illegálisan működhet; őt eleve fokozottabban figyelik. Végkövetkeztetése: a korábbi szervezkedőagitatív nyílt munka után sokkal visszafogottabban kellett viselkednie. Ez meg­ határozta magatartását is. Vagyis a csehszlovákiaiságból kihullva - vállalta a romániaiságot. Írni kényszerül. Ez így bizarrul hangzik, de a tényleges helyzetet fejezi ki. A megfogalmazás kedvező és negatív értelmében. Kedvező értelemben úgy: ekképp alakulhatott ki a sajátos Balogh Edgár-i publicisztika, magában hor­ dozva az erdélyi emlékirat-irodalom nagyszerű hagyományait. Kedvezőtlen ér­ telemben pedig úgy: progresszív szervezkedésre, főként nyílt formában, nem maradt ideje; egyébként is a nyíltság nem lett volna ajánlatos számára. Így lett közíró. Alkatának, törekvéseinek agitatív jellemzői az írásban ölthettek testet. Szolgálat volt ez is, Balogh Edgár életútjának immár véglegesen szerves része. De másfajta, mint volt a Sarló-mozgalom, avagy a csehszlovákiai regös­ járások. Pedig már ekkor, Romániában, vallotta szívével és eszével és tollá­ val is, hogy a szolgálat csak a népszolgálat lehet. Dehát a történelem szorításában lépnie kellett. A fasiszta-germán veszély késztette erre, s ezzel szemben a haladás, a demokrácia igénye. Az objektív helyzet lökte őt egyszeriben a nyíltabbá válható szervezkedésbe. Pontosabban: a Vásárhelyi Találkozó előkészítő szervezésébe. A „cselekvő ifjúság” vonzás­ körében Balogh Edgárnak sajátos szerep jutott: a népieket és az akkor még meglehetősen zárkózott kommunistákat egy közös táborba kellett összehozni; annak érdekében, hogy a Vásárhelyi Találkozónak és annak nyomán a kibon­ takozásnak ne polgári jellege és tartalma legyen. Nagy István emlékirata (Szemben az árral, 1935-1944.) sokat elárul erről és ebből. De nagy jelentő­ ségűnek tartotta a találkozót Méliusz József is (Korunk Évkönyv, 1976. KvárNapoca, 1976. 24-30.), s nem kevésbé Gaál Gábor. Ő azt írta - éppen Mé­ liusz Józsefnek, 1937. december 1-én, Kolozsvárról -, hogy „...ha senki se ve­ szi komolyan, én komolyan veszem a Marosvásárhelyi Találkozót. Komolyan kell vennem. S azután: a lap romániaiságát mind erőteljesebben kifejezésre akarom juttatni.. . ” (Gaál Gábor-levelek, Kriterion, 1975. 432; a különböző politikai csoportok rövid ismertetését ld. Balogh Edgár Duna-völgyi párbeszéd című kötetében, valamint Sándor László jegyzeteiben, amelyet e kötetben a Vásárhelyi Találkozóhoz fűzött.) 50 �Vagyis annak vagyunk tanúi, amit Balogh Edgár Fábry Zoltán pályájáról írt le, hogy ti. ha „egy pályaív egészén mérjük le a részek feszültségét”, ki­ bontakozik előttünk a korabeli népfronti szellemiség számos erővonala, me­ lyet Balogh Edgár oly igazán óhajtott. Óhajtott az együttélő nemzetek és nem­ zetiségek közösségében. Illyés Gyulával vallotta és vallja, hogy „nemzeti, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért” (Illyés Gyula: Hajszálgyökerek. 1971. 445 -)- Egyébként számos közös gondolati vonást találunk Balogh Edgár, Fábry Zoltán és Illyés Gyula eszmerendszerében. Olyanokat, amelyek mind a tudati elemekre utalnak. Nézzük részletesebb vázolásban. Fábry és Balogh Edgár között: az antifasismus, nemzeti-nemzetiségi jegyek, a nemzetköziség gondo­ lata, erős szociális érdeklődés; Balogh Edgár és Illyés Gyula között: az antifasizmus, a progresszív nemzeti, a népi-nemzeti, a nemzeti-népfronti gondolat, a nemzetköziség, az erős szociális érdeklődés; Illyés Gyula és Fábry Zoltán között: az antifasizmus, a progresszív nemzeti gondolat, a nemzetiségi-nemzeti kapcsolatrendszer, a nemzetköziség, s nem utolsósorban az erős szociális fogé­ konyság. Úgy véljük: ezekből világosan kitűnnek a közös és eltérő vonások. Annyit megjegyezve, hogy Fábry gondolatrendszerében a nemzeti és a haza fogalma (visszavezethetően a Horthy-Magyarország bírálatára, s csakis úgy értelmezve) diametrális kapcsolatban állt a volt haza (mint illúzió) és a „szél­ re gereblyélt magyarok” megfogalmazásával. Ez legfeljebb árnyaltabbá teszi hármuk gondolatrendszerének összefüggését és kapcsolatát. Balogh Edgár együtt tudott - tényleges és szellemi értelemben - menetelni a román nemzetiségűek legjobbjaival, akik barátai lettek. Volt alkalma arra is, hogy megnyerje őket a jobb ügynek, a közös ügynek. Így is hordozni tudta, s ápolni akarta Petőfi és Ady örökségét és hagyatékát; így is megtalálta a mód­ ját annak, hogy az új, a szocialista társadalom normáit megfogalmazza az In­ telmekben (1972), melynek érdekes módon előzménye-folytatása az Acéltükör mélye. Ugyanakkor pontosan regisztrálta a romániai valóság változásait a Táj és népben (1978), s nem kevésbé a Várgyasi változásokban (1979). Ezek már közvetlenül a máig érő és ható tudati változásokba engednek bepillantást. A gondolati erővonalak, a tudati elemek tárulnak elénk, s e vázlatos tanulmány­ ban elsősorban ezt, ezeket szándékozunk felvillantani. Balogh Edgárt is beleértve, de tőle függetlenül: sejtet valamit az a tény, s elgondolkoztató, hogy itt, Közép- és Kelet-Európában ez a megfogalmazás (szinte definíciószerűen) - helyzettudat-változása - elsősorban romániai-erdélyi ere­ detű (Benkő Samu: A helyzettudat változásai, Kriterion. 1977., továbbá Fá­ bián Ernő: A tudatosság fokozatai, Kriterion, 1982., s nem kevésbé Gáll Ernő: Nemzetiség, erkölcs, értelmiség, Bp., 1978., Az erkölcs dilemmái, Dacia. 1981. és A sajátosság méltósága, Bp., 1983.). Mind arra utal: hol és mi a helyünk a világban és Európában; az identitástudat megőrzése minden történelmi hely­ zetben. Közép- és Kelet-Európában a nemzetiségi problematika, s a szociológiai kutatások elméleti módszerei meglehetősen korán kidolgozottak voltak, itt a keleti térfélen (V. Goldis, N. Iorga, másfelől D. Gusti stb.). Olyannyira, hogy már a századelőn, de a tízes években határozottan kitapinthatok voltak kör­ vonalai. Mint tudjuk, ezek után változott a történelmi helyzet Európának eme tér­ felén, változtak az uralkodó államhatalmi viszonyok is. Ennek megfelelően: 1920 után amaz első nemzedéknek kellett kidolgoznia a maga elméletét az új államiság keretei között. Nem ment ez könnyen. Rendkívül plasztikus képet 51 �rajzol erről a változásról Balázs Sándor, pár esztendeje megjelent kötetében (Szociológia és nemzetiségi önismeret, Politikai Könyvkiadó, Bukarest, 1979.). Balogh Edgárnak is - akárcsak Fábry Zoltánnak, vagy ugyancsak Gaál Gá­ bornak, Kacsó Sándornak - rá kellett ébrednie, hogy a helyzettudat változása megköveteli a nemzeti önismeretet, melynek további lépcsőfoka az önmegvalósí­ tás lehetősége és mikéntje. Sőt, tovább haladva a gondolati szálon: az azono­ sulástudatot is magában kell foglalnia. Balogh Edgár történetileg úgy fogal­ mazza meg - Szolgálatban című kötetében (Kriterion, 1978.) - az adott pilla­ nat fontosságát: „1937 kulcsesztendővé vált a romániai magyarság önkifejlése és önmegfogalmazása számára. . . ” Nem sokkal később - ugyane kötetében már utal is az új terminológiára, melyet akkor Kacsó Sándor a „kisebbségi humánum” erkölcsi indítékú kategóriájába sűrített (akárcsak közel egy évti­ zeddel korábban Csehszlovákiában a poéta Győry Dezső a „kisebbségi Gé­ niusz” megfogalmazásával). Mivel történelmi folyamatról, s annak megraga­ dásáról van szó, érthető, hogy a specifikum is jelentős szerephez jut. Hiszen a kétségtelenül meglevő hasonlóság mellett - a fenti terminológia („kisebbségi humánum”) azért más töltésű volt Csehszlovákiában, Fábry Zoltán publiciszti­ kájában, vagy Győry Dezső költészetében („vox humana” , „emberi hang”). E l­ sősorban a kisebbségi-nemzetiségi keretek között megvalósulni akaró haladást jelentette, s ebben nem csekély ösztönző szerep jutott az erkölcsi indíttatásnak. Balogh Edgár tudatváltásában - 1935-ben - ez bizonyos állandóságot, de „másultságot” is jelentett. Mindenesetre: ez vezette el őt a népfronti szellemi­ ség megragadásához, a törekvéshez, mely azt megvalósítani segítette elő; ez vezette el őt a MADOSZ-hoz, s nem kevésbé a Vásárhelyi Találkozóhoz; sőt, 1943-ban Szárszóhoz (Levél Balatonszárszóra. In.: Szárszó. Magyar Élet ki­ adása, 1943. 215-216.). A kor- és a nemzedéktársai között szinte ő az egyetlen, aki „végigkanyaro­ dott a Kárpátok karéján” . Amikor a történelem sodrába került, mindig fel­ ismerte, a barikádnak melyik oldalán a helye („népszolgálat” ). Ő is a több­ ségből csöppent a kisebbségi helyzetbe; a szociális élmények őt sem hagyták nyugodni. Ez is magyarázza azt, hogy manapság, visszatekintve a pálya különböző for­ dulóira, Balogh Edgár is helyesnek tartja azt a törekvést, mely az egyéni élet­ műveket inkább korfolyamba, a történelmi-társadalmi folyamatba igyekszik (be)ágyazni. Véleménye szerint így az egyéni portré is plasztikusabbá válik. Így kerekedhet ki egy - általa találóan megfogalmazott - „dunai korrajz” . A tudati elemek is erőteljesebben bonthatók ki ily módon. Kolozsvárott, a Rákóczi utcában, íróasztala („tintás esztergapadom”) mel­ lett idézi a múltat Balogh Edgár. Íróasztala fölött, az utca fölé félkörben ki­ ugró ablakok előtt - láthatatlanul is ott él, s munkál az Arany János-i mottó - „Néz le aczéltükör mélybe ható szemmel; Legelteti gondját csöndes figye­ lemmel” . A Buda halála hun öreg istenének attitűdje ez, amelyet Arany János a következőképpen magyaráz: „Nemcsak acélból készült tü k ö r... sőt ilyet a mai nép nem is ösmer, hanem az a gyújtó karikaüveg, melyen a babona sze­ rint hetedik gyermek meglátja a föld alatt rejlő kincset és így tömör testeken keresztül lát v e le . . . ” A történelem bugyrait megjáró Balogh Edgár így lett a történelem (nem a babona szerinti) hetedik gyermeke. Aki körültekint a ter­ hes viharokkal át- meg átfútt Közép- és K elet-Európa tájain. 52 �Vissza a fára? Vladimir Páral: Gyilkosok és szeretők Gyilkos könyv. Nem kegyelmez senkinek. A z olvasónak sem. Nem­ hogy pozitív, de még rokonszenves hőse sincs. Még a nyilvánvaló áldo­ zatokat sem tudjuk igazán sajnálni. Mert vagy vérszívókból lettek ál­ dozatok a regény fantasztikus kör­ forgása szerint, vagy pedig botcsi­ nálta próféták, jóságuk steril agreszszivitása nemhogy megváltaná az embereket, de a halandókból hal­ doklókat és öldöklőket, a gyarlókból még gyarlóbbakat gyárt. Itthon tapsolunk a szó-diaré áldá­ sával vaskosra írt nagy (?) regény­ nek, sőt gyakran regénnyé nevez­ zük ki az - annak bizony vérsze­ gény - allegóriát (mert a szerző an­ nak szánta), elfelejtve Thomas Mann bölcs intelmét, miszerint nem biztos, hogy műve legjobb értelmezője ma­ ga az író. Hát ha már úgy várjuk, s úgy szeretjük a regényt, akkor most van okunk örömre: egy ország­ határral odébb, Közép- és Kelet-Európában, nagyszerű regény született, fergeteges leleplező kedvvel, vér-hús emberekkel, sorsokkal, melyek nél­ kül se anti-, se tény-, se tudatregény nem áll meg a lábán, legföljebb szorgos magyarázók filosz-mankóin. 1968-ban fejezte be Páral a Milenci & vrazi-t. A Gyilkosok és szeretők alcíme: „ A szenvedélyek és a kielégülés magazinja a 2000 előtti évekből” . A laza időmeghatá­ rozás annál inkább jogosult, mivel a regény megírása óta eltelt röpke 16 év nyomtalanul múlt el a mű fölött. Ennek, mint olvasó, örülünk, mint „a társadalmi viszonyok öszszessége” kevésbé vagyunk boldo­ gok tőle. A Kafkától idézett mottó mindössze értelmezi, verbalizálja a regény belső formáját: „Leopárdok törnek a templomba, / és felfalják az áldozati edények tartalmát; / ez ismétlődik szüntelen; / végül már előre várható, és a szertartás részé­ vé válik.” Leopárdok és áldozati edény, „ostromlók és ostromlottak” (a regény ismétlődő fejezetcíme!), „kékek” és „pirosak” - Páral el­ lentétpárjai nem mechanikusak, dia­ lektikájuk éppen az, hogy pirosból nehéz kéknek lenni (de lehetséges), az ostromlottak is ostromlók (pusz­ tán védekezésük, közönyük, hata­ lomféltésük révén), s a kafkai mot­ tónál maradva: minden leopárd ad­ dig ragadozó, amíg belé nem szentelődik az áldozati edénybe.. . Annak idején a naturalizmus az ember biológiai determináltságát sorsmeghatározó erőként fogta föl. Páralnál ez fordítva van: a följebbjutás, a karriervágy - legyünk őszin­ ték: sokszor csak simán az egzisz­ tenciateremtés, például a lakáshoz jutás stb. olyan erős hőseiben, hogy sorsuk determinálja a biológiai létüket. Ezért olyan hátborzongató Páral diagnózisa, mert hát mit is állít? Hogy évmilliókkal ezelőtt hiá­ ba jöttünk le a fáról; ahhoz, hogy emberré-váltságunkhoz viszonyla­ gosan emberi körülményeket te­ remtsünk, vissza kell mászni a fára. Hőseinek ez a hangsúlyozott bioló­ giai agresszivitása éppen azt az erőt jelenti, amely a társadalom rossz mechanizmusait egyedül képes le­ győzni. Mert itt naponta-oldalanta őserdei harcoknak vagyunk tanúi: őserdei küzdelem őserdei eszközök­ kel lakásért, férfiért / nőért, pozíció­ 53 �ért. Nem jachtért, kérem, nem lu­ xuskocsiért. A z odébb van. E z itt nem a XXI. és nem is a XIX. szá­ zad. Itt nem egyetlen középponti hős akar karriert csinálni, hanem mindenki. A tehetséges villanyszere­ lő és a tehetségtelen mérnök, a ve­ lejéig romlott szűzlány és a bűbájo­ san morálon kívüli kurva. Cselekménye révén a regény le­ hetne éppen kusza és áttekinthetet­ len is. Szétágazó meseszövése, for­ mai játékai azonban kristálylogikát követve épülnek egymásra. Páral nem kuszái szándékkal, nem hagy homályban semmit sem, nem ma­ gának ír, hanem az olvasónak. Invenciózusan sokrétű és drasztikusan egyértelmű. Latinos tisztasága Fellini filmjeinek harsányságával társul. Humanizáltsága is hasonlóképpen bonyolult: mert noha ábrázolásában végtelenül szenvedélyes, mégis alap­ vetően, gyökeresen részvétlen. A tisz­ tánlátás gyilkosan kíméletlen rész­ vétlenségével. Főhőse nincs. Középponti hőse van csak: Borek Trojan, az ifjú mérnök, akit tökéletes egzisztenciá­ lis és szexuális nyomorában isme­ rünk meg. Helyzete fölháborító, de nem sajnáljuk, mert nem szeretjük. Bokrok alá cipeli a lányokat, akik a döntő pillanatban elfutnak előle, s csodálkozik, hogy senki se akar szerelmes lenni belé. Kamaszdühé­ ben szánandó is, viszolyogtató is, de, hogy a szánalom kerekedjék felül valakiben, ahhoz ,,kék” -nek kell lennie. Páral igen egyszerű szín­ szimbolikája kékekre, és pirosakra osztja az embereket. „K ékek” a finomlelkűek, a kulturáltak, a beér­ kezettek, a szerelmesszívűek. De „kékek” a gyöngék, a pozíciójukat féltők, a whiskyt ivók, a nyaralóval rendelkezők, vagyis „kék” (kékvér!) a szocializmus arisztokráciája. Ezt némi szorongással írjuk le, mert Pá­ ral nem „direktben” politizál annál ő sokkal jobb regényíró. Sem­ 54 milyen formai eszköztől, se újtól, se régitől nem riad vissza. Vállán egy zsákkal ott sétál az esztétikai ter­ melés szupermarketjén, s belegyö­ möszöli mindazt, ami neki kell. N a­ pi hírek snittjeivel teszi ambivalens­ sé a történéseket, latin idézetekkel változtatja groteszkké az elviselhe­ tetlenül triviálisat, máskor meg tényregénybe illő, pontos, adatolt élet­ rajzot ad hőséről, rendszerint olyan­ kor, amikor már úgy hisszük, min­ dent tudunk róla. Páral nem enge­ di meg a félreértés luxusát, őt se meg-, se fölfejteni nem kell, fölfejt ő mindent úgy, hogy csak bámul a nyájas olvasó. Még véletlenül se unalmas. A mo­ dern próza - valljuk csak be mély lelkiismeret-furdalással időnként rettenetesen unalmas. A magára va­ lamit adó értelmiségi olvasó már le­ szokott a műélvezetről, kötelező pen­ zumokon rágcsálja át magát, agyát gyötri a fárasztó és kimódolt formai megoldásokon. Fölcsiklandozzák a szellemét semmiért, s ő élvezet he­ lyett hümmög és méltányol. Páralnál ezt a rossz beidegződést egy pillanat alatt sutba tudjuk dob­ ni. Miközben érezzük, hogy műve csillagtávol van a selyempapír zizegésű lélektani regénytől, fokozato­ san rájövünk, hogy hősei ábrázolá­ sának pszichológiai logikája tökéle­ tes. A lélektani regény jéghegyek csúcsait ábrázolja, és sejteti a fel­ szín alatti hatalmas jégtömböt. Pá­ ral föltűri az inge ujját, és minden egyes szereplője személyiségének „jéghegyét” megfordítja. Legyen kint a hullámok alá rejtett tömb! És inkább a csúcs legyen a felszín alatt. (A csúcsokról már annyi min­ dent tudunk!) Páral nem a sejtetés írója. Tartja a megfordított jégtöm­ böt, amíg bírja, aztán visszadobja az óceánba. D e megmutatta, és mi megláttuk. Megláttuk a gyönyörű­ lelkű Zita-de Renal-né-t sárló szu­ kaként padlót súrolni ifjú, életerős �szeretője szobájában. O tt súrol mel­ lette Dása, a vallásra, jóságra, em­ berségre oly fogékony kis doktornő, hogy a csimpánz-charmeur, a szőrös mellű A lex Serafin babája marad­ hasson klimaxa végeztéig. A séma azt kívánná, hogy a doktornő szel­ leme emelkedett, lelkét az ösztönei révén galádul megkísértették, s ő, az értékes, elhullik a vadállat Alex öleléseiben. Erre föl Páral közli ve­ lünk, hogy a kis doktornő latinos műveltsége eléggé hiányos, Alex, az univerzális villanyszerelő javítgatja rosszul szerkesztett, hibásan rago­ zott idézeteit, s végül is nem dönt­ hető el tisztán, melyikük emelkedik gyakrabban két lábra. Alex-e, aki ugyan nyájasan megerőszakolja csi­ nos húgocskáját, de legalább az, aki, megingások nélkül, vagy a doktor­ nő, aki Julda Serafin, az SS-katonába oltott Miskin herceg térítő szán­ dékainak nyomására egy ideig meg­ tartóztatja magát kísértőjétől, de az­ tán rajta is túltesz, midőn fonnyadó testtel veti bele magát az - amúgy megvetett - érzéki örömökbe. Alex csimpánzméltósága néha határo­ zottan magasabbrendűnek tűnik D á ­ sa zavarodottságánál, kétes tiszta­ ságvágyát ciklikusan követő teljes kontrolltalanságánál. Páral hősei, szellemi, s egyéb kva­ litásaiktól függetlenül, kivétel nélkül rendkívül összetettek, s talán ezért is nem szerethetők. A megismerés mértéke ugyanis a bonyolultság föl­ tárásának mértéke, s többnyire egy­ úttal az illúzióvesztés, a szerethetőség lefokozódása. Páral hőseinek komplexitása trivialitásként közöltetik velünk, ezért első pillanatban az az érzésünk, hogy festett típusfigu­ rákkal van dolgunk, pantomimarcok­ kal. (A könyv borítójának tervezőművésze is ilyesmire érezhetett rá.) A S Z O C IA L IS T A K A R R IE R A Borek Trojan-Julien Sorel párhuzam formailag is meghatá­ rozza a regény szerkezetét. Ju­ lien Sorelnek varázsa volt, kar­ rierizmusában poézis volt, mert egy társadalmi réteg legkiválábbja önbíráskodott a hierarchikus viszonyok fölött. Halála árán kapja vissza az olvasó szemében eredeti varázsát, halála konzerválja karrie­ rizmusának poézisét, hiszen még lel­ ki szépségének is tanúi lehetünk, midőn a börtönben, ha későn is, de rádöbben Madame de Renal szerel­ mének értékeire. Borek Trojan nem legkiválóbb, nem kiválasztott. Nem érezzük, hogy a társadalmi kontraszelekció áldozata. Tucatifjú. Sőt, később a társadalmi kontraszelekció hullámlovasa. Praktikusan elsajátít­ ja a „kékek” -től a megtanulandókat: viselkedést, öltözködést, for­ mát. Zita asszonnyal való kapcsola­ ta végtelenül banális, Páral nem en­ ged minket elandalodni a szerelmü­ kön. Zita bőrének és lelkének rán­ cait részvétlenül tárja szemünk elé, Borek pedig nem is tehet mást, mint, hogy a kapcsolat hűkével vil­ lámgyorsan beleszeret az ifjú vas­ szűzbe, Janába. Jana éppolyan buta, eltökélt és kegyetlen ragadozó, mint Borek volt. Ideális pár. Még szerelmesnek is képzelhetik magukat, úgy összeille­ nek. Ebben a könyvben tulajdon­ képpen mindenki addig „é l” , s jut előbbre (följebb, az emeletre), amíg vérszívóan céltudatos. A ki már csak vérszívó, de már fáradt és bizonyta­ lan (Zita férje), az már sajátosan kiszolgáltatottá válik. Hiába oszlik föl „kékekre” és „pirosakra” a sze­ replőgárda, mert a pirosakból kékek lesznek, és a kékek is őriznek egy sor piros árnyalatot, például a vágy és a pozícióféltés révén! Páral erre az átjátszásra maga figyelmeztet, mi­ dőn a kékekről és a pirosakról való definiáló felsorolásába odakeveri a látszólag oda-nem-illőt. Tehát piros: „a férfi, a hús, a vér, az ostromlók, az ifjúság, az éhség, a dzsungel, a 55 �belföld, a gettó, az erekció, a nemi erőszak, a szadizmus” stb. D e pi­ rosnak állítja a folyót, a gótikát, az üdeséget, a füvet stb. - ezek az át­ játszások. Ugyanígy a másik szín­ nél: „M i kék? A nő, a lélek, a szó, az ostromlott vár, az aggkor, a jól­ lakottság, a park, a part, a kikötő, a postkoitális megnyugvás, az oná­ nia, a mazochizmus” stb. És kéknek állítja még a szerelmet, az erotikát, a távolból irányítható elektromos ra­ kétaelhárító rendszert stb. - ezek is átjátszások, átfedések pirosból kék­ be, kékből pirosba. Stendhal befejezhette a Vörös és feketét Julien Sorel halálával. A tár­ sadalmi följebbjutás, a karrier árá­ ról ő mindent elmondott Julien le­ fejezéséig. Századunk szocialista kar­ rierregénye akkor kezdődik, amikor Julien Sorel leszeletelt fejét viszszafusizzák a nyakára. N a és most mutasd meg fiú, ki is vagy te tu­ lajdonképpen! Hagyunk mi érvénye­ sülni, csak előbb prostituálódj, ahogy mi. (A regény egyik legdöbbenete­ sebb részlete Jolana és Bogan lakás­ hoz juttatásának leírása.) Megen­ gedjük, hogy velünk korrumpálódj, ne érezd magad kitaszítottnak, de különbnek se! A nagy formátumú, szenvedélyes Matild de La Mole he­ lyett neked, igaz, csak egy kis Jana Rybárová jut, de jövőtök fényes. Majd törlesztesz az életeddel, 45 éves korodra lesz belőled egy második Zita-asszony-férje, és az új, a legeslegfiatalabb ragadozónak (vezérigazgatói posztodhoz dukáló vörös körmű titkárnődnek) te még akár a megtestesült előkelőség is lehetsz. Mit tudja azt már a legifjabb nem­ zedék, mi a különbség arisztokrata és parvenű között. Páral számlálhatatlan ötlete közt az egyik legelgondolkodtatóbb: a gyilkosok nem elsősorban a „piro­ sak” . A „kékek” gyilkolják egymást és önmagukat: Zita túlfinomult, neu­ rotikus fiacskája megöli Julda Sera- fint, Zita pedig önmagát. G ráf és Borek Troján elhullásának is ön­ nön enerváltságuk a fő oka. A regény gyilkosai közül az igazi gyilkosok nem közvetlenül ölnek. A z abszolút céltudatos ember sose közvetlenül öl. (Az ifjú Borek, Jana, Brona sem.) Nem a tízparancsolat, hanem saját jól felfogott érdeke tiltja neki meg­ törni az ígérkező karrier ívét. Jana halálosan gyűlöli Zitát, mert a „kék” szerelem, a „kék” erotika ne­ ki útjában áll ahhoz, hogy piros if­ júságával, éhségével Férfit (ponto­ sabban csak férjet) szerezzen magá­ nak. Jana tehát közvetetten gyilkol: az ideggyenge Zitára ráijeszt, infan­ tilis kéjjel eszel ki új és új ötlete­ ket, hogy Zitát megalázza és az őrü­ letbe kergesse. A „kékek” ugyanis, a „pirosakkal” ellentétben, megalázhatóak. Jana végül is célt ér: Zita lába alól kicsúszik a talaj, Borek se a régi hozzá, kapcsolatuk már nem az érett asszony és a fiatal férfi iz­ galmas szerelmére, hanem az örege­ dő nő és a selyemfiú viszonyára em­ lékeztet. Zita az öngyilkosság előtt lefekszik az alatta lakó - egyébként mélyen megvetett és mélységes nosz­ talgiával irigyelt - Egyszerű Embe­ rekkel, sorban minddel, ő, a finom úrinő, részegen. Bevégeztetett. Borek és Jana boldogságának te­ hát már semmi sem áll az útjában. (Házasságuk története a regény Szahara-sivárságú fejezeteit jelentik.) Borek közben ígéretesen kapaszkodik fölfelé a társadalmi ranglétrán: ugyanazzal az eltökéltséggel, amelylyel őt Jana, Borek megszerzi az igaz­ gatói széket. Mint vezérigazgató, te­ hetségtelen és tehetetlen. Ez axióma. Kényúrként üldögél igazgatói széké­ ben, külföldi lapokat járat, s nem juthat be hozzá senki se, míg ő a szakirodalmat tanulmányozza. Brona, a kis titkárnő azonban kilesi, hogy a vezérigazgató úr csak a Sündisznó című vicclapot olvassa el lelkiisme­ retesen, mert, ha azt az egyet nem �viszi be, veszekszik vele a főnök. Brona akit már Páral megfoszt attól a primitív bájtól, amely Mad­ da Serafinovát még valami módon kedvessé tette - csalhatatlan érzék­ kel a leglényegesebb információt ka­ parássza kis vörös körmű kezecskéi­ vel Borek személyiségéből: ott-e a helye a vezérigazgatói székben, vagy csak odaültették? Mert, ha az utób­ biról van szó, akkor Trojan úr zsa­ rolható. A vicclapba mélyedő vezérigazgató egy, a tönk szélén álló vál­ lalat élén? A kkor itt a Brona-féle figurák előtt komoly perspektíva áll! A széplelkűvé fásult vezérigazgató mellett ott van az új, technokrata értelmiség, s Borek Trojannak ter­ mészetesen fogalma sincs róla, mit akarnak, mit kezdjen velük. Arisz­ tokratává kékülve vár, megvárja, míg fejére ég a ház (a vállalat, a társadalom), nem tudja integrálni az ifjúságot, hiszen öt sem integrál­ ták, hanem korrumpálták. Ha a társadalmi berendezkedést működtető mechanizmus képtelen arra, hogy változásaival, reform­ jaival érje utol önnön eszméjét, ha lemond arról, hogy szocialista lévén szociálisabbá, jogállam lévén jogtisztelőbbé, demokrácia lévén demokratikusabbá tegye önmagát, akkor néz­ ze meg a tükörképét Páral regényé­ nek infernójában. Szomorú mulat­ ságban lesz része, de megéri. Fölrepedt szánkkal csak sike­ rüljön nevetni rajta. (Európa) K Ö R M E N D Y ZSUZSAN N A 57 �TANULMÁNY A RA D I N Ó RA Téma és jelentésváltozás a X IX — XX. századi művészetben* A XIX-XX. századi művészet ikonográfiai-ikonológiai változásait főként a részletekre koncentrálva kutatták. A legtöbb mélyfúrás motívumkutatásként jellemezhető, ez is tartalmaz több megközelítési lehetőséget,1 de viszonylag ke­ véssé érinti az interpretáció annyira fontos és meglehetősen elhanyagolt, elna­ gyolt kérdéseit. Ezek a hiányok csak azért nem szembeötlőbbek, mert - elte­ kintve az eltelt egy, másfél évtized kutatásaitól - csak elvétve fordítottak fi­ gyelmet a múlt század művészettörténeti összefüggéseire. Régebbi és újabb tanulmányokban, főként pedig A szocialista képzőművé­ szet jelképei című kötetben2 elsősorban arra koncentráltam, hogyan értelmez­ hetők a XIX-XX. századi művészetben fellelhető, régebbi vagy újonnan fel­ tűnt, a témához tartozó motívumok; itt és most csak néhány csomópontot eme­ lek ki, amelyek különösen jellemzők a művészettörténeti és a történeti folya­ matra, a kettő viszonyára. A korszakhatárok - 1830 és 1917 - ikonológiai szempontból is tarthatóak. A júliusi forradalom kiváltotta egy sor, igen fontossá lett kompozíciós típus megszületését, az 1917-tel induló nemzetközi forradalmi hullám nyomán pe­ dig új minőségek érlelődtek meg és terjedtek el, és csakhamar nyelvezeti elem­ mé lett egy azelőtt csak részben és csak látensen létező jelképi anyag. A két időpont között, 1848 körül, viszonylagos szakaszhatárt jelez az akkori társa­ dalmi feszültségek közvetlen hatása, ez azonban csak ikonológiailag szembe­ ötlő, kevésbé jellemzi az egyetemes művészettörténetet vagy a nemzeti művé­ szetek alakulását. 1870 körül viszont az ikonográfiai-ikonológiai mozzanatok fontossága törpül el az egyetemes művészet és a legtöbb nemzeti művészet ak­ kori nagy fordulatához képest, és majd csak a századfordulón tapintható ki ikonológiailag is az akkori művészettörténeti szakaszhatár. A múlt század folyamán a haladó polgári művészet majdnem minden meg­ nyilvánulási formája érzékenyen reagált a társadalmi jelenségekre, témaválasz­ tásában is tudatos orientálásra törekedett. Ez különösen szembeötlő olyan al­ kotóknál, akik érdeklődtek a szocialista vagy szocialisztikus teóriák iránt, eset­ leg kapcsolatban is álltak megfelelő társadalmi szervezetekkel. De számolni kell az újabb problémák, történeti helyzetek ösztönös felismerésével és hatá­ sával is. A teoretikusok által kifejtett kívánalmak, akárcsak a művészek személyes, egyéni érdeklődése mindenekelőtt a témaválasztásban nyilvánult meg. Az új *Előadás szövege. Elhangzott Zur Ikonologie neuer Kunst címmel a berlini Humboldt egyetemnek a Marx-évforduló alkalmából rendezett ülésszakán (1983. XI. 23-25.), melynek kerettémája: Proletarisch-revolutionäre Kunst 1830-1917. 58 �témák által kiváltott, különösen fontosnak bizonyult kompozíciós megoldások a stílustörekvéseket is gazdagították, egyik-másik megnyilvánulásuk a korstílus vonulataiban is nyomot hagyott. A továbbiakban három témacsoport néhány vonását járom körül. I. Tömegábrázolás és osztálytömeg. Az embercsoport ábrázolásának lényeges változásai lelhetők fel 1848-1849 táján Daumier-nál, mégpedig festményeiben. Ezek az alkotások tematikailag igen eltérőek. Vannak képek, amelyek közvet­ lenül utalnak a februári forradalomra, mint a barikádjelenetek, vagy a mene­ külők csoportjai. Mások teljesen függetlenek a kortársi eseményektől, így a Kakasülő vagy az Iskolából. Előbbiben a színházi közönség, utóbbiban a gye­ rekek csoportja. Ezekre a munkákra, amelyek Daumier kevés datálható festményéhez tartoz­ nak, egy új és igen gyorsan megérlelődött formaalkotási koncepció jellemző. Az embercsoport ábrázolásának ez az új felfogása nem folytatódott sem nála, sem a francia művészetben; a kompozíciós gondolat újabb fázisa majd másutt jelenik meg, az 1890-es években, akkor már természetesen módosult jelen­ téssel. Az új felfogás lényege, hogy egy konkrét, adott szituáció résztvevői egysé­ gesen, összehangoltan cselekszenek, ez határozza meg a mozgást, a ritmust, a gesztusokat is; a változás leginkább az eseménytörténetileg közömbös Kakasülő című képen mérhető le. Ebben az időben alkotta egyébként Courbet is legin­ kább kritikai töltetű munkáit, amelyeket Proudhon később művészeti koncep­ ciójának érveiként értelmezett. Daumier-nak ez a képcsoportja a maga korában ismeretlen volt, kiállítá­ sára nem került sor, mégis akad a kortársi hatásnak egy érdekes, elszigetelt példája: a spanyol Lucas Forradalom című képe. A festő, legjellemzőbb mun­ kái szerint, Goya ún. fekete korszakának epigonjaként ismert, itt viszont első­ sorban Goya kupolafreskójának hatása észlelhető. Mindenekelőtt pedig Daumier egyik barikádjelenetének kompozíciós modellként való alkalmazása. A példa főként azért figyelemre méltó, mert ez a daumier-i festészet hatásá­ nak a legkorábbi nyoma.3 Daumier felfogását aligha lehetne szocialistának vagy forradalminak nevezni, de annyi leszögezhető, hogy ezekben a képeiben benne rejlik az osztálytömeg ábrázolásának potenciális lehetősége. A cselekvés ritmusa, ez a legfontosabb új formaelem, tartalmilag is meghatározza a kompozíciót. Ez folytatódott a szá­ zadfordulón, majd tovább 1917-ig, és azon túl is. Az adott összefüggésben Daumier 1848-1849-es képcsoportja a szocialista képzőművészet előtörténeté­ nek első csomópontja.4 Közel félszázad múlva, 1894-ben festette a belga Laermans a Menekülők című triptichonját s a még jellemzőbb, Sztrájk napján este című képét; itt már tudatosan választott téma az osztálytömeg. A z utóbbi Laermans-képen a vörös zászló alatt vonuló tömör, ún. névtelen tömeg, a szerszámukkal fel fegyverzett munkások és munkásnők a német Kollwitz 1897-es, Takácsfelkelés című réz­ karcán, a német Baluschek 1900-as Munkásnők című nagyméretű festményén az első ízben osztálytömegként megjelenő gyári munkásnők csoportja stb. termé­ szetesen a motívum, a formaalkotás, a kompozíció és a jelentés további, más­ fajta elemzésére is indít, amivel most nem foglalkozhatunk. A tematika gyorsan terjedt, és a stiláris sokféleség mind szembeötlőbb lett, különösen a forradalmi időszakban. A szovjetorosz Apszit 1918-as plakátja (Előre Pétervár védelmére!) és Uitz Béla 1919-es plakátja (Vöröskatonák előre) világosan mutatja, hogy nem csak a rohamozástéma rokon, hanem az abból fa59 �kadó ritmusprobléma is. Stilárisan azonban teljesen eltérőek, és ez megfelel a más-más művészeti hagyománynak és egyéni művészi érdeklődésnek; Apszit plakátja az ún. nagyrealista előzményekben gyökerezik, Uitzé a magyarországi avantgarde-ban.5 Az Uitz-felfogáshoz közelebb áll a szovjetorosz Szvarog 1918-as pannótervének avantgarde szellemű, racionális építettsége. A más jel­ legű embercsoporttémát a román Tonitza 1918-1920-as, Sortállás a péknél című festményén, posztimpresszionisztikus lírával oldja meg, eltérően egyidejű, in­ kább konstruktív stílusú, eseménytörténetileg kötöttebb témájú rajzaitól. A századfordulón az osztálytömeg ábrázolásának egy különös tematikai sa­ játossága figyelhető meg. A képsíkkal párhuzamosan vagy a háttérből előre mozduló tömeg, ahol tehát mechanikus mozgásfolyamat is jelen van, mindig munkástömeg. Csak néhány sztrájkjelenet a kivétel (például a holland Toorop 1899-es rajza), ahol tudatosan hangsúlyozott a mozdulatlanság. De mindig pa­ raszti tömeg jelenik meg, ha a tömeg passzívan áll (Révész Imre: Panem, 1899), ha passzivitásra kényszerített (Kollwitz: Foglyok, 1908), vagy ha moz­ gásban van ugyan, de a színbeli megoldás révén inaktív tömegként hat (a ro­ mán Luchian Kukoricaosztás című, 1905-ös festménye). Az egyre fontosabb ritmus jellemzi a XX. század elejének munkajeleneteit is, ha kevés alak együtttes, egybehangzó cselekvését akarják hangsúlyozni. Egy munkafolyamat adott szakaszának ábrázolásában nyilvánvaló tartalmi-kompozíciós szerepe van az egymásnak megfelelő mozdulatoknak, mint az angol Brangwyn 1906-1908 közötti grafikáin, Conrad Gyula 1908-as rézkarcán (Ganzgyári munkások) vagy a német Sterl 1911-es festményén. Ez a képtípus ugyan nem tartozik közvetlenül a tömegábrázoláshoz, de az utóbbi eredménye, és hat emennek egy későbbi, az 1930-as évek legelején elterjedt változatára. Arra a képtípusra gondolunk, aminek jellemző példája Dési Huber István Tömeg cí­ mű festményének 1931-től született több változata és Kollwitz Propellerlied című litográfiája 1931—32-ből. (A két művész munkájának kiindulópontja is, a részletek tematikája is szinte azonos, csak éppen stilárisan teljesen mások.)6 A felfogás lényege, hogy a művész igen kevés, három-négy-öt szereplővel ér­ zékelteti az osztálytömeg egységét vagy az osztályhelyzet azonosságát. A gon­ dolat egyébként nem új, a festő Degas mondta még a század elején: nem ötven, hanem öt személlyel lehet tömeget festeni, és Lukács György is hasonló megközelítésből elemezte Hauptmann Takácsok című drámáját A művészi for­ ma objektivitása című írásában.7 A húszas évek végétől más irányban is kutatták a tömegábrázolás új lehe­ tőségeit, megcélozva az egyén és a közösség, az egyén és a tömeg viszonyának igen komplex témakörét, amely mindmáig többféle kompozíciós lehetőséggel is szolgál.8 Az októberi forradalom előtt azonban még nem jellemző ez a te­ matika, elsősorban az embercsoport egységének a hangsúlyozása fontos. 2. A munkástípus néhány sajátossága. Már sokoldalúan vizsgálták a mun­ kás, munkajelenet, munkásélet igen nagy témakörét, a motívumkutatás még a szakmák szerinti csoportosításra is vállalkozott. Viszonylag korán kezdtek el ezzel foglalkozni, és ebben minden bizonnyal szerepe volt a századfordulón el­ terjedt társadalompolitikai szemléletmódnak. Többféle megközelítés is jelle­ mezte a szorosabban vett motívumkutatást, de metodológiailag csak újabban léptek ezen túl az interpretáció, a jelentésváltozás kutatásának irányába. A munkástéma, legáltalánosabban értelmezve, a leghosszabb előtörténetre tekinthet vissza mindazon témák közül, amelynek a jelentése a XIX. század­ ban sajátos módon megváltozott. Így különösen figyelemreméltóak a korábbi 60 �jelentésváltozások is, mint a XVII. században a kovácsmesterré lett Vulcanus Flandria, Spanyolország, Franciaország művészetében, vagy a mérnökeszménynyé lett kovács a XVIII. század végén Angliában és néhány évtizeddel ké­ sőbb az USA-ban. A XVIII. század közepétől lett színhely az üzem, előbb a bánya (Franciaország, Svédország), később, a XIX. század elejétől főként az öntöde (Svédország, Anglia, Közép-Európa); a nehéz fizikai munkának, a kör­ nyezetnek az ábrázolását mindig áthatották a legújabb festői ismeretek a szín és az atmoszféra szerepéről. A munkásábrázolás története elválaszthatatlan a nagyváros képi megjelené­ sétől. A városlakók és a városképek a XIX. század második felétől egyre konk­ rétabbak lettek; megjelent a nagyvárosi periféria sajátos ikonográfiája is, ezt követte, már az 1910-es években, egy világosan körvonalazható nagyváros­ szimbolika. Csak egyetlen fontos múlt századi változásra koncentrálok, ez pedig a hős­ alakká lett munkás. A kezdetek ismét Daumier-nál kereshetők. 1834-cs Sajtószabadság című litográfiáján jelenik meg először érett formában az új törté­ nelmi eszmény. A frígiai sapkás alak mozdulata, lendülete, testi ereje nem csak önmagában fontos, hanem abban az összefüggésben is, ahogyan a hős­ alak szembeszegül a királyi hatalmat és a jogrendet jelképező, szatirikusan fo­ galmazott mellékalakokkal. Ez a felfogás a XX. század eleji politikai grafiká­ ban hatott a legközvetlenebbül. A román lser egy 1912-es, május elsejei cím­ lapján ugyanez a koncepció jellemzi a hősnek és a szatirikusan ábrázolt, „má­ sik oldalnak” a viszonyát. Még szembeötlőbb, ahogyan Bíró Mihály folytatta az előképeket két 1918-as, a köztársaságot hirdető plakátjában. Mindkettő hő­ se a frígiai sapkás, nagy erejű munkás, az egyiken lelöki a trónust és a szati­ rikus királyfigurát, a másikon koporsóba zárja a monarchia attributumait; emennél Daumier-nak főként egy 1833-as lapjára hivatkozhatunk, ahol a nyomdász nyomdaprésbe szorítja a kis királyfigurát. Igaz, hogy Daumier grafikái, képeitől eltérően, kezdettől fogva széles kör­ ben hatottak, de az említettekhez fogható példák nemcsak e hatással magyaráz­ hatók. Közben ugyanis, a kilencvenes évektől, mindinkább programszerű lett az erős, izmos munkás eszménye. (Viszonylagos kivétel az agrárproletár típusa, de ez nem lehetett egyetemesen jellemző.) Stilárisan ugyan különböztek egy­ mástól a nagy erejű alakok, de nemzetközileg mind elterjedtebbek a program­ szerűen közös vonások; elég olyan alkotókra hivatkozni, mint a svéd Josephson még a nyolcvanas években, a belga szobrász Meunier a nyolcvanas évektől a század elejéig, a svájci Steinlen a századfordulón, a svájci Hodler és a lengyel Lentz 1910 körül. A magyar szociáldemokrata párt elméleti folyóirata, a Szocializmus, első, 1906 októberi számában kifejtette, hogy a munkásábrázolásnak csak egyetlen lehetséges útja van, ez a nagy fizikai erő érzékeltetése, mert csak így lehet ki­ fejezni a munkáserőt. 1909-ben alkotta meg Bíró Mihály a kalapácsos vörös ember tervét, s a plakát 1911-ben jelent meg először, mint Népszava-hirdetés. Azonnal pártjelvény- és kiadói embléma lett. Azután nem csak plakátként jelent meg, igen sokszor, újságcímlap háttérrel vagy anélkül, mint 1919. május elsejére, hanem maga a figura többször is feltűnt a két világháború között, röpcédulán vagy más agitációs grafikán. És külföldön is megjelent, így sztrájkbrosúra cím­ lapján (Kína, 1922), röpcédulán (Olaszország, 1930-as évek), könyvcímlapon (Anglia, 1965), plakáton (Olaszország, 1970). 61 �Bíró kalapácsos vörös emberében emblémává tömörül különböző jelképek sajátos komplexitása: a program szerinti erős, izmos férfialak, a jelképpé pars pro toto - lett szerszám, a kalapács, maga a mozdulat, amely a legna­ gyobb erőkifejtést lehetővé teszi és természetesen a vörös szín. Magyarorszá­ gon a vörös színnek világszabadság jelentése volt 1848 körül (Petőfi: „ . . . P i ­ rosló arccal és piros zászlókkal / És a zászlókon eme szent jelszóval: / »Világszabadság!«” ), és közvetlen proletárforradalmi jelentése a hetvenes évek­ től. A jelképek ilyen összefüggései már áthatották az általános tudatot; ez ma­ gyarázza a művész készségét és lehetőségét, hogy emblémaként ható, komplex jelképet létrehozzon. Figyelemre méltó egyébként, mennyire egyidejűleg tűn­ nek fel nemzetközileg a századforduló óta a legkülönfélébb szimbólumok, akár verbális, akár képi fogalmazásban; gyakran a verbálisan terjedt új eszme ani­ málta a képalkotást, és a fordítottjára is van példa. 3. Kapcsolódások a keresztény és a szocialista tematika között. A nem vallási művészetben továbbélő vallási témáknak némileg közös sajátossága, hogy maga a téma általános etikai tartalom vagy fogalom megtestesítője, mint a Madonna az anyaságé, Szent Sebestyén a kiszolgáltatott, fenyegetett fiatalságé, a Piéta a legmélyebb gyászé stb. A keresztény tematika megjelenésének módja azonban igen különböző. Van, amelyik nem kötődik semmiféle időszakhoz, mint a Madonna-téma; esetleg gyakoribb a különösen válságos periódusokban, mint Szent Sebestyéné; meghatározott időpontokra jellemző, mint az agitátor­ apostol kapcsolódás 1890 utántól nagyjából 1905-ig, vagy pedig a megváltás­ forradalom gondolata 1918-1923. között. Vannak közöttük olyanok, amelyek körvonalazható kompozíciós típusokhoz köthetők, mások ettől függetlenek. Egyetlen, a századfordulón népszerű gondolatot járunk körül, ez az agi­ tátor-apostol (esetleg prédikátor) témája. Megjelölése ebben a formában ter­ mészetesen leszűkített, hiszen csupán a legkülönfélébb kompozíciók közös te­ matikai kiindulópontjára utal.10 Az előkészítő kutatás még csak a kezdeténél tart. Egyre többet tudunk már a keresztény szakszervezetek történetéről, az anarchoszindikalizmusról, a szo­ ciáldemokrácia kulturális programjának alakulásáról, de alig foglalkoztak még mindennek képi ábrázolási vetületével. Még csak főbb vonalaiban ismert a tár­ sadalmi és a művészeti mozgalmak országonkénti eltérő viszonya, illetve en­ nek nemzetközi összefüggései. Néhány példa mégis illusztrálhatja az említett témakör jellegét és elterjedését. Fontos kompozíciós típussá lett az ún. agitátorjelenet, főként a magyar mű­ vészetben. A beszélőnek és az őt hallgatóknak a csoportba fűzése már 1871-ben jellemezte Munkácsy Tépéscsinálók című képét: a negyvennyolcas sebesült honvéd mesél az asszonyoknak. (Hasonló képépítés jelenik meg később, köz­ vetlenül Munkácsy hatására, a német Liebermannál.) Munkácsy egyik legutolsó képén, az 1895-ös Sztrájkon szembeötlik egyfelől a hasonló csoportfűzés, más­ felől pedig az 1881-es Krisztus Pilátus előtt képre és a Sztrájkkal egyidejű Ecce Homo festményre utal némelyik figura gesztusa vagy a vörös szín szerepelte­ tése. Ez nyilvánvalóan nem bizonyít többet, mint a vallási és a társadalomkritikai mozzanatok kölcsönhatását egyazon művész munkásságában. Az 1871-ben megjelent hazai képtípus nálunk 1905-ig folyamatosnak mond­ ható. Ez jellemzi kompozicionálisan - minden jelentésbeli újszerűsége ellené­ re - Kernstok Agitátor a gyár kantinjában című, 1897-es munkáját. Ezt kö­ veti Réti István 1905-ös Agitátora is, amely egyik kompozíciós előtanulmánya 62 , �volt az 1908-ban befejezett, Krisztus az apostolok között képnek. Az „agitátor” címadás egyidejű azzal a filológiailag is bizonyítható, rövid időszakkal, ami­ kor Réti progresszív értelmiségi szervezetekkel keresett kapcsolatot és elméle­ teik iránt is érdeklődött. A századfordulón egyébként gyakori, sőt, divatosnak is mondható jelenség, hogy a művészek különösebb indok nélkül is olyan cí­ met adtak képüknek, mint agitátor, forradalom stb.; a szándék, hogy ilyen je­ lentést sugalljanak, inkább értelmezhető szociológiailag, mintsem művészettörténetileg. Ugyanakkor ebben az időben tűnt fel egy másik, kapcsolódó téma­ kör, amellyel most nem foglalkozom, ez a hegyibeszédé. Csak alkotásként ítél­ hető meg, hogy mennyiben volt az indító gondolat vallási vagy társadalomkritikai, vagy pedig mennyiben szolgált a téma ürügyül ahhoz, hogy a művész kutassa az embersokaság és a természet vizuális viszonyát, e primér élményét vetítve ki. Elegendő néha egy fényszimbólum alkalmazása ahhoz, hogy például a vo­ nuló munkástömeg ábrázolása sajátos jelentéssel telítődjék. A cseh Kupka Pá­ rizsban alkotta 1902-1903 körül Internationale feliratú rajzát, ahol a roman­ tikából megőrzött szivárványív zárja le fent a sűrűn vonuló munkások csoport­ ját. De a kép köríves lezárása is elég ahhoz, hogy a társadalmi jelenségnek vallási aspektusa is legyen; példa rá az olasz Pellizza 1901-es, A negyedik rend című festménye, amely oltárképekkel egyidejűleg készült. Hasonló szimbió­ zisban születtek már valamivel korábban is munkásjelenetek és oltárképek, elég két belga művész, Maunier és Laermans munkáira utalni. Különös példa Steinlen 1900-as, Az apostol című képe. Az igehirdetőnek a dobogón álló alakja valóban apostoli, fényözönben jelenik meg; hallgatósága egy gyűlés munkásközönsége. E szimbiózis valamivel későbbi, tematikailag már továbbvivő megnyilvánulása Brangwyn 1906 körül alkotott nagy szénrajza (feltehetően képtanulmány), egy Piéta; a sirató anya ölében overallos, bajuszos munkásember fekszik. A néhány említett, annyira eltérő példa is jelzi, hogy - noha feltűnnek nem­ zetközileg analóg vonások - mennyi eltérő megoldáshoz vezet a tematikailag rokon, felfogásában sokféle kiindulópont. Az alaposabb elemzést segítené elő a kortársi képzőművészet és irodalom összehasonlító vizsgálata, ami árnyaltab­ ban láttatná a nemzeti és az egyetemes sajátosságokat; népi tapasztalattal szol­ gál a már sokoldalúbban kutatott későbbi téma, a megváltás-forradalom gondolata, 1920 körül. * A három különböző témakör alakulásának eddigi ismerete lehetővé tesz egy történetileg sem érdektelen általánosítást. A századforduló óta az ikonológiai és a jelképi változások nemzetközileg szembeötlően egyidejűleg észlelhetők. A munkásmozgalom nemzetközisége olyan mély nyomot hagyott a képi kifejezés­ ben, hogy itt szinte kiegyenlítődött a nemzeti társadalomtörténeti folyamatok eltérő foka. A századforduló óta eshet szó egységes szocialista képi szimboliká­ ról, és ez összhangban is van a történelem legáltalánosabb menetével. Így vá­ lik érthetővé az a jelvény is, amit a Magyarországi Szociáldemokrata Párt 1904. május elsejére kiadott: itt jelent meg nemzetközileg először, a későbbi emblé­ mának megfelelően, az egymásra helyezett sarló-kalapács. 63 �JE G Y Z E T E K 1. L . Peter H . F e is t: M otivk un de als kunstge schinchtliche Untersuchu gsm eth ode; in : K ünstler, K unstw erk und G ese llsch a ft, D re z d a ; 1987. V e r la g der K u n st; 18-42 l . 2. B udap est, 1974. K o ssu th -C orv in a. 3. D aum ier-tanulm ányom ban (L es ta b leaux de D aum ie r et l ’ art un iverse l, A c ta H isto riae A rtiu m ; tom. X X V I. fasc, 1-2 , 9 3 -12 3. l .) a kép ek jó v al későbbi hatásával fo g la lk o zta m . E z t az egyébként k iv é te l­ nek tekinthető képet még nem ism ertem . 4. E z az összefüggés A szo cialista képzőm űvészet története (2. k iadás C o rv in a, 1980.) cím ű munka elő k é­ szítő kutatásai során v ilá g lo tt k i, így lett első fejezetén e k cím e A z előtörténet k ezd etétő l a történet k ezd etéig t és ez D a u m ier-val indul. 5. E zt a két eltérő, de eg yid ejű kiin d uló pontot jellem ezték ú g y , különösen a hatvanas év e k b e n , mint a szo cialista m űvészet két lehetséges kiin d u ló pontját. A m egállapítás e korai időszakra érvén yes, a k é­ sőbbi folyam atokra már nem általánosítható. 6. D ési H uber ism erte és becsülte K o llw itz m unkásságát; ezt a gra fiká ját még nem ism erhette; ek k o ri­ ban éppen túljutott a kubizm us bűvöletén , festőként is máshonnan in d u lt; mint ahol a már idős K o ll­ w itz á llt. K e tte jü k m unkájában nemcsak az alap gon d olat közös. M indkettőn van re jtett önarckép, D ési H uber képén a középső, kalapácsos m unkás, K o llw itz n á l a jobb szélső női p ro fil. É s D ési H ubernál is van egy női profil a bal o ld alo n , feleségén ek arcképe. 7. In : A realizm us p rob lém ái, 1948. A th eneum K ia d ó , 43 -4 4 l . 8. A z egyén és a töm eg kölcsönös f e ltéte lez ettségének a k ifejezésére gondolunk, eltérően olyan felfo g ástó l, mint többek között D e r E in zeln e und d ie M asse k iá llítás (Städtische K u n sth alle Recklinghausen, 1975.) koncep ció ja, ahol az egyes em ber, az egyén a töm eggel szem b eállított, és a töm eg sem legesíti az egyént. 9. E tém ákkal alaposabban foglalkoztam az aláb b i tanulm ányban: Isztorija obraza cse lo v ek a truda v izobrazityelnom iszkusztve in : S zovjetszk oe iszkusztvozn an yie ’ 8o, N r. 2., M oszk va , 1981. S z o v je tszkij H udozsnyik, 224-251. l . 10. 64 A gitato r und A p o ste l an der Jabrbundertswende cím m el tartottam referátum ot a V Il I. esztétikai vilá g kongresszuson (D arm stadt, 1976.) A kon gesszusi akták m in ded dig nem jelen tek m eg. �A SZERKESZTŐSÉG TAG JAI: A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN ÖKE: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Horváth István Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG TAG JAI: Csik Pál Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Radácsi László Pál József szerkesztő (kritika) Dr. Fancsik János Dr. Szabó Károly Dr. Molnár Pál Dr. Tamáskovics Nándor Németh János Tóth Elemér A Nógrád megyei Tanács V B művelődésügyi Főszerkesztő: B A R A N Y I F ERENC osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc. Szerkesztőség: 31oo Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K i­ adja: a Nógrád megyei Lapkiadó V állalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Irodánál (KH I, Budapest V ., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KH I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 56, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem küldünk vissza. ISSN : 0555-8867. Index: 25-925. Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni terjedelemben. F. v . : Kelemen Gábor igazgató. telepén, 900 példányban 5,6 (A/5) ív �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/5. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1984 Baranyi Ferenc Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/8f3b1af32b45dc7c98126f99851a1e93.pdf cbe99e56b81bfc497a7ee2c0258a1016 PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 11. BACSKÓ PIROSKA „Az adatok...azt a pozitív tényt tükrözik, mely szerint hallgatóink döntő többsége elfogadja, magáénak vallja a marxista-leninista ideológiát. Ez a helyzet még akkor is örvendetes, ha a különféle kontrollkérdések kapcsán kiderül, hogy a hallgatók önmagukról alkotott képe és világnézetük valóságos állapota nem fedi pontosan egymást.” 56. TARJÁN TAMÁS______________________________________ „Irodalmi elemzés és színházi értelmezés nem romló gazdagságra lel Az ember tragédiájában. A történelmi és poétikai tudással fölvértezett irodalomnak érdemes fegyverbarátságot kötnie a más készségekben jeles színházzal: így találkozhat a históriai, az elvi-filozófiai a maival, érzékivel. Így lehet teljes érvényű, amit a száz éve született Babits Mihály írt Madách Imre születésének centenáriumán, 1923-ban: „...olvasd újra művét, s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás; korod és életed legégetőbb problémáival találkozol...” �Tartalom 1 . Keresztes Jó zsef: Mesteremberek dicsérete, Egyszer v o lt . . . (vers) 3. Fecske Csaba: Fölirat (vers) 4. Györgyei G éza: Sárga cseppkövek (kispróza) 6. Endrődi Szabó E rn ő : Konyak és gerbera, Záró (vers) 8. Szepesi József: Tél van, Ugatják a kutyák, Helyzetjelentés (vers) 9. Bódi Tóth Elem ér: A z elbűvöltek, Hang, Csehov hölgyeinek tépett álma (vers) 10. V ihar B éla: M ikor m á r.. . , A szavak ecsetjével, A z alkony perceiből (versek a költő hagyatékából) 11. Bacskó Piroska: Szembesítés (tanulmány) 16. U jlaky István: A világnézeti nevelés kérdésköréhez (tanulmány) 19. Köpeczi B éla: Műveltség és minőség (Csongrády Béla) 22. Ladányi J.-C san ád i G . : Szelekció az általános iskolában (Horpácsi Sándor) 25. Kamatoztassuk az „agyvagyont” ! (Interjú Kozm a Ferenc közgazdászszal, készítette Regös Molnár Pál) 29. A Miskolci Új Zenei Műhelyről (Szendrei Lőrinc interjúja Selmeczi György zeneszerzővel) 34. Előítéletek nélkül (Gáspár István Gábor interjúja V íg Rudolf népzenekutatóval) 38. Kelényi István: „Palócföld Anteusza” - Réti Zoltán (tanulmány) KÖ RKÉP 43. Jászi Oszkár: A Habsburg-monarchia felbomlása (Romsics Ignác) 45. Tóth László: V ita és vallomás (Kőrössi P. József) 48. Balázs József: A z eltévedt tank (D. Rácz István) 50. Csapiár Vilm os: A kételkedés útjai (Laczkó Pál) 54. A szécsényi Psyché (Petrőczi É va) 56. Tarján Tam ás: Űrhajónk rózsaablaka (tanulmány) A 15. old. az alsósztregovai, a 28. old. a csesztvei Madách-emlékhely, a 64. old. a Madách-díj plakettje látható. (Fotó: Buda László) �KERESZTES JÓZSEF Mesteremberek dicsérete Annak örülnék - én örülnék neki a legjobban mibe belefogok, ha minden, a- sikerülne. H a, amihez hozzányúlok, arannyá válna a kezem alatt, mint M idásznak.. . D e legtöbbször csak torzó marad a nagy garral, pheidiászi szándékkal indult munka. A z anyag ellenáll. („V olt egy szent szándékunk” . . .) Ilyenkor irigylem a szél­ molnár dédapámat és a kovácsbognár nagyapámat! Ő k tudták, mi a kezük munkájának eredménye: az egyiknek ott volt a zsá­ kokba visszatöltött tiszta, jó szagú liszt, az őrlemény; a másiknak a kijavított kocsikerék, a lőcs, vagy a lerúgott lópatkó helyett visszarakott új, faszén - reve - és szaruszagú, a ló patájára szabott-igazított fémköltemény. . . A lisztből kenyeret sütöttek, a kerék gurult: haszna volt mindkettőnek. Én meg csak nézek magam elé, bizonytalanul, hogy mit is akarok tulajdonképpen, mit akartam a fogalmaz­ ványon áthúzásokkal, a sorok közé, a margóra írt nyilak­ kal és kampókkal, lejjebb-följebb terelt - összefirkált, agyonjavítgatott - szöveggel? S félelemmel remélem, hogy mégis-mégis sikerül(t)l 1 �Egyszer volt... Ülünk az őszi hidegben egy falusi kiskocsmában, bundapálin­ kával az asztalon: K iss Bence cukrot rágcsálva int, hogy nem iszik; alkohol-elvonó utáni gyógyszert szed, s erős jellem­ mel nézi, hogy’ tüntetjük el a pohár pálinkákat. Nem tudtuk, mi van K iss Bencével, milyen poklok után van ; soványan, gyűrött arccal görnyedt közöttünk. Tele volt az orra a „hétméteres” törköly szagával. Nem undorodott tőlünk, tűr­ te a szagunkat. Tűrt, és lelkében szenvedett, mert szíve szerint velünk ivott volna Kormos emlékére, akire néhányan illőbbnek láttuk a kocsmában emlékezni, mint a helybéli kultúrházban rendezett emlékműsort szedni bánatunkra: bennünk brummogott „mecséri márcos” hangja még, s látta­ tott velünk cinkos arccal füvet, fát - csöndeket - , emlé­ keket. S közben nem tudtuk, hogy K iss Bencében bömböl az egykori, másfél éves kis Bence, halálra rémülve a rá a magasból géppuskázva lecsapódó karvaly-repülő bömbölésétől, s hogy hogy’ nézi mindezt, hideg verítékben, a rezzenéste­ len „harm adik” . 2 �FECSK E CSABA Fölirat Csillag homlokára, béka fenekére föl van írva szépen: mi okból, mi végre Kiszúrt szemű múltam keresi az ösvényt fenekemre lábbal írták fel a törvényt Kontár, s igaz mester egy személyben Isten, patkót ver szívemre, hogy így melegítsen Am it én tettem meg, vállalták magokra, a semmiből nőtt ki dicsőségük bokra Fejemet homokba, oroszlán torkába — Én magam voltam a vakmerő, s a gyáva Nem házat építek, hazát, hogyha bírok, hol otthont találnak legelésző sírok Ledöntött lábamról, mint télvégi járvány, tisztátalan énem, dőrén és paráznán Otthont talál élő, s porában a holt is, ami ezután lesz, a van, meg a volt is Utak elszaladnak, utak visszajönnek Borostája serken másnapos örömnek Mint krumpli a földben, megbújnak a holtak Nagyon nincsenek már, hiszen nagyon voltak Építettem ködből, építettem vérrel Tüzek gyönge ága cicomázva dérrel Csillag homlokára, béka fenekére föl van írva szépen: mi okból, mi végre 3 �G YÖ RG YEI GÉZA. Sárga cseppkövek Vakít ez a fehér fal. Már kikezdte a szemem, így kínom le-föl járkál bennem. A gyomrom szétfeszíti a fájdalom. A morfium szememre is hat, de homályosan látok. Lekaszált fűben kari­ kák, és sárga cseppkövek. Lázas még, feküdjön nyugodtan, súgja a nővér. Büdös az ágyam. Teleizzadtam, vergődve agyongyűrtem. Lehet, hogy már nem is kapok új, klórszagú lepedőt? Bátorság barátom, bátorság, hajol fölém a főorvos. Mosolyog. Ferde a bajusza, de operálni tud, tűnődöm magamban. A gyomrom, a beleim már úgy ismeri, mint egy gépírónő a klaviatúrát. Csukott szemmel is eligazodna közöttük. Harmadszor metszi majd fel, hosszában, egészen a mellkasomig, és a főorvosoknak már különben is jó a memóriájuk. Valamit súg a nővérnek és a két fiatal orvosnak, akik vele vannak. Mindhárman bólogatnak. Mit gondolna anyám, ha most látna. Átizzadt, zsíros hajam szinte ráta­ pad a fejbőrömre. Mit mondana, ha megkérdeznék tőle, hogy felhasználhatják-e a vesémet, mert most éppen jól jönne valaki másnak, engem pedig megmentenek a további kínoktól? Én beleegyeznék, de tőlem csak azt kérdezik, jobban érzem-e magam? Feleslegesen kérdezik, mert sohasem érzem jobban magam. Éhes vagyok, de ma nem ehetek. Ez így szokás. Tegnap este főzeléket adtak. A hústól undorodom. Ez is jelent valamit, olvastam abban az időben, amikor még érdekelt, mi van velem? Ma már tudom, és nem érdekel. Gondolkodom, de nincs semmi új gondolatom. Semmi olyan nem jut eszembe, amire eddig ne gondoltam volna. Anyám se átkozhatom el, amiért a világra hozott, mert már csak ő az egyetlen, akihez tartozom. Ennyit értem el harmincöt év alatt. Három feleségem közül egy sem volt, aki azt mondta volna, maradj! Dénes, aki sem Évára, sem rám nem hasonlít, hét éve fekszik vastüdőben. Karácsonykor mindig megnézem. Aludjon, szól a nővér búcsúzóul, és megigazítja a párnám. Az ajtóból még biztatóan visszamosolyog. Görbe a lába, mint Marinak volt, aki két évig elviselt, pedig csak a szeretőm volt, és soha nem mondtam neki, hogy szeretem. Két évet várt egy szóra, tovább ő sem bírta. Szótlanul, és talán rosszul szerettem. Hanyatt fekszem, kezem felhúzott combomra teszem. Érzem, hogy bő­ röm fityeg a csonton. Az izmok, a hús már leégett az örökös láztól. Me­ dencecsontom hegyesen nyomja ki a takarót. 4 �Ordítanom kéne. Szobatársam tegnap vitték ki, letakarva. Egyedül va­ gyok, Lehet, hogy tegnapelőtt? Egyformák a napok. Háromszor étkezés, reggeli után friss levegő az ablakon keresztül, egyszer vizit. Tegnap reggel hideg volt. Először tüsszentettem, amióta bent vagyok. Ezt megjegyeztem, mert ez gyenge havi átlag. Az ágyból csak az eget látni. Nem tudom, megmaradt-e még a hó. Majd a nővértől megkérde­ zem, ha visszajön. Szép neve van, Emese. Kár, hogy görbe a lába, de a haját szeretem. Hosszú, egyenes, szőke és mindig friss illata van, mint a reggeli levegőnek. Egyszer a vállamhoz ért a melle, amikor a párnám igazította. Kár, hogy ez nekem már csak egy emlék, amire visszagondolni sem érdemes. Évának volt ilyen kemény, körte alakú melle. É va a magányt szerette, mégis elhagyott, pedig mellettem annyit lehetett magányos, amennyit akart. Azt mondta, elvből nem festi a körmét. Ez volt az egyetlen do­ log az életében, amiből elvi kérdést csinált. Csurog a nyálam. Újra gyerek lettem. Letörlöm a takaróval. Fáradt vagyok. A végtelenre gondolok. Szürke és egyenes. Néhány karika. Piros tulipánok, sárga cseppkövek, kék fű. Nem fog fájni, szól a nővér, és már nyomja is belém a morfiumot. Utolsó erőmmel megfeszítem a karom. Van még hó, kérdezem. Nincs már, elolvadt. Álmos vagyok. Mégsem engem operálnak ma, egy sürgős eset megelőzött. Én ráérek, már van időm. Hitem vesztettem csak, és nyugalmat nyertem. Megnyugvást, hogy úgy tűnök el örökre, hogy egy nyomorék gyerek csak, mit vétettem a világ ellen. Kék tulipánok, piros fű, de a cseppkövek sárgák. Semmi sem változik. Változik minden. A lényeg állandó. Ami állandó, az nem lényeges. Próbáljon aludni, szól a nővér. A lig hallom. Elhagy ő is, az erőm is. Dobog a szívem és emlékeztet rá, hogy még élek. Nem mondják meg, hogy meddig. Azt hiszik, még reménykedem. A szemükből látom, le­ mondtak rólam. Nem vagyok sürgős eset. Anyám puha keze simogat. Nem szól, csak nézi beesett, barna szemem. Látom, szomorúbb, mint én. Neki sem volt öröm az élet. A bátyám aknára lépett, apám elhagyta. Erős az én anyám, engem is neki kell eltemetni. A papnak azt mondja majd, jó gyerek volt. J �E N D R Ő D I SZABÓ E R N Ő Konyak és gerbera Simonyi Imrének és Petre Stoicának tegnapelőtt tegnap koraeste vagy késődélután öt - tíz - ötven éve vagy régebben talán amint ott ültem - ugyanúgy mint most ám most is ugyanott - a kávéház teraszán szóval akkor ott - és most is - (valahonnan mintha jáspis illata és fenn mintha jáde-ég) a levegőben valami fellobban kigyúl elég a levegőben valami hirtelen-ősz valami furcsa ámulat egy jóleső de mégis idegen érzés valami józan kábulat valahonnan akkor valami édes riadalom (és bennem most is ez a jáspis-ősz ez a karcfinom fájdalom amikor etimegica nevetve befordul a sarkon karonfogva és nekipirulva jönnek az úszásból a teniszezésből a fiúzásból - gömbölyű far feszes keblek karjuk mézesre sült - ott és itt lesem őket panamakalapom karéja s villogó konyakospoharam mögül) szóval akkor azon a napon - tegnap? tegnapelőtt? öt-tíz? ötven éve? vagy még jóval azelőtt? kibomlott bennem valami nevenincs érzés (valami karcfinom fájdalom) öt-tíz vagy ötven éve tán azon a késődélután (akkor koraeste) mikor a túloldal barnájából rámbiccentett Szerkesztőúr-Ady-Endre akkor azon a délutánból szétindázó esten a korzó - Váradon Kolozsvárt Kassán vagy épp Budapesten - mézízű élveteg s elomló zenével volt teli (az utcákon szanaszét plakátrengeteg hirdeti: a tűzoltózenekart vezényli Weingruber Szepi) és szállt remegve habosan kerengve az argentin tangó piros tetők fölött lebegett szétterülve s lenn a kertekben rózsák dáliák hortenziák rejtették kelyhükbe a számtalan bódult-szerelmes pillepárt fénylett pezsgett forrt az estéli város: lám habot vet örvénylik kavarog az úttestre ki-kicsap dagadoz színes folyamként az emberáradat: diákok inasok fess bajuszos gigerlik s mint farsangi maskarák csákóban mentésen K.u.K. katonák emiatt masamódok s tarka szoknyák között fújtató madám közeleg s pingvinküllemű főügyész is föltűnik - karján libeg a patikus negédes neje - s mögöttük két nyafka úrilány nyomában tipeg a görnyedt gardedám és száll remegve habosan kerengve az argentin tangó száll az esti ragyogás fölött szétömölve míg odalenn árad pezseg kavarog a korzó szóval akkor azon a napon tegnap vagy azelőtt 6 �öt-tíz vagy ötven éve vagy száz évvel ezelőtt (a levegőben hirtelen valami ősz valami barnuló pillanat az olvadó-jáspis égbolton valami kábult riadalom és bennem is valami régtől várt félében álom valami karc-finom fájdalom) az asztalon konyak és szál gerbera és tangó kereng ömlik ragyogva remegve és felejthetetlen a késődélután (a koraeste) amikor lassúdan alámerült zuhanórepülése után talpaspoharamban egy magányos pillangó gyöngyházszínű összezúzott teste Záró lényedbe az elmúlással szeretnék végleg belopózni ha meghalok föld alá viszem az arcod szétázó fogsorom jéghideg vizekre bolyhos férgek csillámló hadára testálja ízed szétcsorgó szememből kimarja rideg agyaggá oldja a föld lúgja lenti mosolyod ó hogy szeretnek majd téged az izgő-mozgó bomló épülő hasadó születő atomok csontjaid ércek molekuláiban merevülnek gyűrűsférgek palába vésett ívelt járata őrzi csípőd hajlatát zúzmó moha s üvegszárú fű szívja majd ki testemből nedveid és serény csermelyek mélyvizek földalatti patakok hordják szét fülemből s földmélyi üregek repedések visszhangozzák vakond barlangja erősíti hangod kacagásodtól visszhangzik a sírkert és a sírkamra egyszerre megtelik - veled 7 �S Z E P E S I JÓ Z S E F Tél van Hófehér kert a kirakat nézd, benne mennyi jégvirág. Söprik a járdán a havat, nevetsz, s lilára fagy a szád. Zuzmaracsipkés utakon - üveggyöngy-ezüstmozaik csillogó tükör, a beton ragyog, szikrázik, süt, vakít. Hókucsmás házak vállain fehér nyúlprém. Az eresz itt-ott még vedlett, szalmaszín, később azonban szürke lesz. Mint irhabundás, ősz apó, megáll az utcasarkon, s szivarra gyújt egy házikó, Tél van. Homály és alkony. Ugatják a kutyák Ugatják a kutyák, mintha tolvaj lenne az a sötét nyárfa ablakommal szembe’. Vajon, ki a lombok árnyékába rejtve lesben áll, a Balsors az, vagy a Szerencse? Feni rám a kését a szeretőm párja, vagy a szeretőm vár, hogy szívem megáldja? 8 Helyzetjelentés_ A huszonegyedik század küszöbén korhadó ajtófélfának dőlve megrökönyödve, bambán bámulok egy huszonöt voltos poros, olaj foltos villanyégőt ami a nyálkahártyás, párás mennyezetből arasznyi kormos vezetéken akasztott ember nyelveként kilóg s gennyesen-sárgán idegeimbe vibrál szaggatottan, amint zihálva végső (?) lélegzetet vesz ez a századeleji, bágyadt, otthonnak csúfolt, ványadt, hörgőhurutos putri-kőrakás.. . �BÓDI TÓTH ELEMÉR Az elbűvöltek Elbűvöltek a bimbózó lányok, elúszik mellettük rakott gályám, kalózhajó a gyöngéd öbölben, évek színarany terhével szállok, bizánci kincseimmel, ki dúskál bennük, ha egyszer majd partot értem. Elbűvölők a riongó gályák, ha megvillannak azok szemében, kik még nem fölvont zászlókra néznek, később pedig jobb is, ha nem tudják, a kincses hajók miként úsznak el, ami hallatszik, miféle ének. ____________ Hang_______________ Mert minden olyan megfoghatatlan, csak a tárgyak bújnak tenyeredbe, minden más illanó alkonyatban kék füst, szívedet azért ne csukd be. Ne múljon kielégítetlenül vágy, hamvas mell - rózsa - ne maradjon simogatás nélkül, míg csendesül a láng, hullámzó öl, fájjon nagyon. Az idő múlik, ne fuss utána, el nem éred, zivatart hajszolnál, majd hív a távol nyugalmas álma amúgy is, mélyebb a dúlt napoknál. Csehov hölgyeinek tépett álma Kinéztem az ajtón, az égen kaláris fények, egy alvajáró nő állt ott csöndben az illatos tükör előtt, a szalon is - álomi - tele volt alvajáró nőkkel, valaki éppen pisszegett, hogy hangos szó ne essen, riasztó lenne a szíveknek, de én azt mondtam, tessék egy alvajáró férfit is hívni, ha a nők itt lehetnek. 9 �V IH A R B É L A Mikor már... Mikor már túl vagyunk a négyszer tíz esztendő tájain, havas következik; magunkra maradunk, s felénk néz, mint merengő hófödte hegy, az Ötvenedik. Ezüstös lesz hajunk, és testvérünk az este, ahogy ködbe kanyarog az út, s felragyog bánatunk sugárból szőtt keresztje, s minden egyre tisztább, szomorúbb. A szavak ecsetjével Az alkony perceiből A rét mentén, a nyárfasor mögött, hol a szellő lepkeszárnyon zizzen, mint alázatos, öreg parasztisten földre rakott óriás kucsmája, visszatérő gazdájára várva boglya borong, a bozontos kazal. Az ibolyaszín, vibráló eget habzó felhőkkel festette meg egy láthatatlan gigászi ecset. * Mi moccan az anyagban? Csikorog az atom. A dolgok ősvilági halk hangját hallgatom. A fákban is ez roppan. Sejtek sóhajtanak. Magánya vándorútján töpreng a Föld s a Nap. * Az országúti alkonyati árnyban, két karcsú, szárnyas nyárfaóriás, két vándor jő a távolból felém? Az egyiknek a neve Fájdalom, a másiké: Vigasztalás? Miféle rejtélyes üzenet közeledő hírhozói ők? Reámköszöntve mit mondanak, vajon? Talán csak annyit, hogy siess, siess... 10 Lobban a gyertyalángú alkonyat, s a fák csúcsára gyöngéden ráhajolt, a mélyből fölkelő, tájra gördülő selyemkorong: a hold. Az éj orgonaszava patakzik szívem körül. Állok a csillagok sugárerdeje alatt. Madár kering. Suhan, Ívet karcol a csendbe. Búvóhelyét keresi a gerle. �Szembesítés A V IL Á G N É Z E T I N E V E L É S H E L Y Z E T E É S F E L A D A T A I E G Y FELM ÉRÉS TÜ KRÉBEN A P É N Z Ü G Y I É S SZ Á M V IT E L I FŐ ISK O LA S A L G Ó T A R JÁ N I IN T É Z E T É B E N Az olvasó a cím láttán bizonyára a legszívesebben tovább lapozna, azt gon­ dolván, hogy már megint felmértek valakiket, már megint kitöltöttek egy nagy halom kérdőívet, feldolgozták, most pedig levonják és közzéteszik azt a következtetést, amit már úgyis mindenki régen tud. Valóban, majdnem pontosan így történt. Az 1980/81-es tanévben az első év­ folyam 95 nappali tagozatos hallgatóját kértük meg, hogy válaszoljon arra a közel 100 kérdésre, amit szociológusok e célra összeállítottak. Két év eltelté­ vel, az 1982/83-as tanévben (immár harmadévesen) a kritikai megjegyzéseik alapján módosított kérdőívet ismét kitöltötték a hallgatók. A kódolás és a számítógépes feldolgozás után következett az elemzés. És itt térnek el az ese­ mények a feltételezett olvasói vélekedéstől, mert az adatok számtalan olyan összefüggést hoztak felszínre, melyek eddig az intézet oktatói előtt is rejtve maradtak. Pedig a nagy egyetemekhez és főiskolákhoz mérten kis létszámú intézetünkben bensőséges viszonyok uralkodnak: minden oktató személyesen ismeri a hallgatókat, részt vesznek rendezvényeiken, támogatják őket a tanu­ lásban, segítik politikai, kulturális és sporttevékenységüket, bevonják tudomá­ nyos munkájukba stb. Tehát állandó személyes kontaktusban dolgozik tanár és diák. Ezért gondolhattuk, hogy a felmérésből levonható konklúziókat a vizsgálattól függetlenül is ismerjük. Tévedtünk. Már az anyaggal való első ta­ lálkozás kapcsán is számtalan új szempont, mérlegelendő körülmény, megfon­ tolásra érdemes megoldási mód mutatkozott, melyek felkeltették oktatóink érdeklődését. A terjedelmes adatmennyiség minden lényeges összefüggését azonban még ma sem dolgoztuk fel maradéktalanul. Eddig csupán két vetületét, két szeletét vizsgáltuk meg a rendelkezésünkre álló információknak. Az egyik: az oktatott tantárgyak által nyújtott világnézeti nevelés lehetőségei és megvalósításának gyakorlati feladatai intézetünkben. A másik vizsgált terület, politikai-ideológiai munkánk helyzete, valamint a párt- és KISZ-szervezet tennivalói a hallgatók színvonalasabb világnézeti nevelése érdekében. Ezúttal a felmérésben szereplő kérdések közül két problémakört emelek ki. Az egyik a hallgatók viszonya a marxizmus-leninizmushoz, a másik, a vallásos világnézetről alkotott felfogásuk. Arra törekedtem, hogy e két kérdés kapcsán lehetőleg azok is képet alkot­ hassanak az intézetünkben folyó világnézeti nevelő munka egészéről, akik más információforrással nem, vagy alig rendelkeznek. Ezért az olvasónak a kifej­ tés során időnként jogos hiányérzete támadhat a részleteket is megvilágító, szá­ mokban és statisztikai adatokban kifejezhető érvek viszonylag kis mennyi­ sége láttán. Talán nem érdektelen tehát megjegyezni, hogy egy, a jelenleginél terjedelmesebb változat - táblázatokkal és grafikonokkal kiegészítve - előreláthatóan 1984. év folyamán, szakmai folyóiratban megjelenik. A közeljövőben ugyanezen vizsgálati anyag alapján elemezzük a különböző özművelődési területeknek a világnézeti nevelésben betöltött szerepét, ezt k 11 �követően a hallgatók körében végzendő pártépítési munka lehetőségeit és ak­ tuális feladatait. Végül megvizsgáljuk a hallgatók politikai érdeklődésének és aktivitásának fokát, a munkához, a tanuláshoz való viszonyát és választott szakmájukról alkotott véleményüket. Mielőtt a vizsgálati eredmény részletesebb ismertetésére rátérnék, álljon itt néhány - világnézeti szempontból releváns - adat, amely a hallgatók családi hátterét jellemzi. A hallgatók 44 százalékának apja fizikai munkás 31 százalékának anyja fizikai munkás 19 százalékának mindkét szülője fizikai munkás 6 százalék nem válaszolt. A hallgatók 43 százalékának családjában van párttag 51 százalékának nincs párttag 6 százalék nem válaszolt. Vallásos környezetben nőtt fel a hallgatók Részben vallásos környezetben Vallástalan környezetben Nem válaszolt 20 43 44 2 százaléka százaléka százaléka százalék A szülők foglalkozására vonatkozóan természetesen e felmérés előtt is pon­ tos adatokkal rendelkezett intézetünk, de a családban élő párttagokról, a kör­ nyezet teista vagy ateista voltáról eddig nem voltak megbízható ismereteink. * Amikor a hallgatóknak a marxizmus-leninizmushoz való viszonyát vizsgál­ tuk, mindenekelőtt arra kerestünk választ, hogy reális képet alkotnak-e önma­ gukról, azaz képesek-e megítélni saját világnézetük tartalmát, állapotát. Fel­ tettük tehát a kérdést: Milyen a világnézete? Materialista? Marxista? Idea­ lista? Vallásos? Kiforratlan? stb. (A kérdések felsorolása nem teljes.) A leg­ fontosabb tendenciák kimutatása érdekében - bizonyos mértékig még a le­ egyszerűsítés veszélyét is vállalva - a válaszokat típusuk alapján három cso­ portba soroltam be. Ily módon megállapítható, hogy a hallgatók 72 százaléka marxistának, illetve materialistának, 13 százaléka idealistának vagy vallásos­ nak, 12 százaléka kiforratlan világnézetűnek vallotta magát (3 százalék nem válaszolt). Ezek az adatok rendkívül fontos információkat hordoznak számunkra. Mindenekelőtt azt a pozitív tényt tükrözik, mely szerint hallgatóink döntő több­ sége elfogadja, magáénak vallja a marxista-leninista ideológiát. Ez a helyzet még akkor is örvendetes, ha a különféle kontrollkérdések kapcsán kiderül, hogy a hallgatók önmagukról alkotott képe és világnézetük valóságos állapo­ ta nem fedi pontosan egymást. A további válaszok során ugyanis valamivel kevesebben adtak helyes marxista megoldást a kérdőíveken megfogalmazott problémákra, mint ahányan marxistáknak vallották magukat. Többen válaszol­ tak helytelenül, mint ahányan idealistáknak tekintették magukat. Végül: lé­ nyegesen többen válaszoltak helyesen, mint ahányan azt állították magukról, hogy kiforratlan világnézetűek. Valójában tehát a hallgatók világnézeti állapota részben kedvezőbb, rész­ ben kedvezőtlenebb, de összességében jobb, mint amit saját magukról gondolnak. 12 �Bizakodásra adnak okot a különböző évfolyamok mutatóinak összehasonlí­ tásából levonható következtetések is. Határozott jeleket találunk ugyanis arra vonatkozóan, hogy az első évfolyamtól fölfelé haladva egyre csökken, a har­ madik évfolyam hallgatóinak világnézetéből pedig már jórészt eltűnik az ösztönösség. Helyét döntően a valóban tudományos dialektikus materialista világ­ nézet foglalja el, amit egyre nagyobb tudatossággal igyekeznek elmélyíteni. Hogy ezt lényegében sikerrel teszik, arra bizonyítékul szolgálnak azok a több irányból érkező információk, amelyekből kitűnik, hogy végzős hallgatóink első munkahelyükön igen aktívak. Azok is vállalnak és sikeresen teljesítenek tár­ sadalmi, politikai megbízatásokat, akik főiskolai tanulmányuk három éve alatt nem az általunk elvárt mértékben vettek részt a közösség életében. A fejlődés tehát egyértelműen kimutatható, mégsem szabad evidenciának te­ kinteni. A valóságban nincs szükségszerű megfelelés az életkor és a tudatos­ ság foka között, sőt a marxizmus tanulmányozására fordított idő és a tudatos­ ság fejlettségi szintje között sem. A számunkra kedvezőnek tekinthető eredmények mellett is változatlanul fontos teendőink közé tartozik oktató-nevelő munkánk állandó javítása. Min­ denekelőtt tovább kell emelnünk a marxizmus-leninizmus oktatásának szín­ vonalát, hatékonyságát és fejleszteni módszertani kultúránkat. Erre vonatko­ zóan intézetünkben az elmúlt évek során több megoldási javaslat született, me­ lyek közül néhányat azóta is sikeresen alkalmazunk. Az elemzés hatására az eddiginél is nagyobb hangsúlyt helyezünk oktatóink felkészültségének fokozására, politikai érzékenységének, tájékozottságának ja­ vítására. A jövőben több figyelmet fordítunk a marxizmus oktatása során jelentkező pszichológiai tényezőkre is, nevezetesen arra, hogy mint azt Földesi Tamás ír­ ja egyik cikkében: „M inden ideológiai tárgy oktatásának külön tehertétele. . . , hogy a hallgatók nem tekintik magától értetődőnek a problémák marxista in­ terpretálását. Eltérően a nem osztályjellegü tudományoktól, ahol általában nem merül fel kétség a tekintetben, hogy az oktató által előadottakat igaznak tekintsék-e vagy sem.” (Tájékoztató 1968/5. 133. old.) Az ebből fakadó veszélyeket csak akkor kerülhetjük el, ha a jelenleginél gyorsabb ütemben fejlesztjük a hallgatók dialektikus gondolkodását, ha sike­ rül kialakítani bennük a helyes történelemszemléletet, ha képesek leszünk to­ vább fokozni érdeklődésüket a gazdasági, politikai, ideológiai, kulturális kér­ dések iránt, és ha a felkeltett érdeklődést ki is tudjuk elégíteni, azaz ha az új kérdésekre új módon reagálunk. Így növekedhet az esélyünk arra, hogy hallgatóink az ideológiai tárgyakban is fölismerik az objektivitást, ami gyor­ síthatja a marxista világnézet meggyőződésen alapuló értelmi és érzelmi elsajá­ títását. Emellett változatlanul nagy figyelemmel kell segíteni a kollégium és a K ISZ mozgalmi, közösségteremtő, közösségfejlesztő munkáját. Feladataink eredményes megoldásához ismernünk kell a hallgatók vélemé­ nyét azokról az információforrásokról, melyeknek fontos szerepet tulajdoní­ tanak világnézetük formálásában. A kérdőívek tanúsága szerint e tekintetben az első három helyet sorrend­ ben a tömegkommunikációs eszközök, a marxizmus oktatása és a család fog­ lalja el. Az ebből ránk háruló feladat nyilvánvaló: a filozófia, a politikai gaz­ daságtan, a tudományos szocializmus és a magyar munkásmozgalom története tantárgyak oktatását kell még hatékonyabbá és még vonzóbbá tenni, hogy je­ lenlegi kedvező helyzetüket megtarthassák és tovább javíthassák. 13 �A hallgatók világnézetének formálásában - saját véleményük szerint - to­ vábbi fontos szerep jut a baráti körnek, a kollégiumi életnek, a KlSZ-politikai vitaköröknek, tömegrendezvényeknek, alapszervezeti rendezvényeknek és a különféle vetélkedőknek. Ma már ennek figyelembevételével tervezzük és szer­ vezzük hallgatóink szabadidős-programját. A vallásos világnézetre vonatkozó kérdések köréből a továbbiakban kiemel­ ten azokról lesz szó, amelyből a hallgatók valláshoz való viszonya olvasható ki. Figyelemre méltó jelenség, hogy a megkérdezettek közvetlen csoporttársai­ kat nem tartják vallásosnak, vagy ha mégis, azt állítják, hogy arányuk min­ denképpen 10 százalék alatt van. Csak egyetlen hallgató vélte úgy, hogy ta­ nulótársainak több mint a fele vallásos. Mivel a vallásos világnézetnek a főiskolás hallgatók körében gyakorlatilag semmilyen szerepe nincs, ezért nem is tartják szükségesnek az ellene való küz­ delmet. A válaszadóknak csak 12 százaléka vélte úgy, hogy a meggyőzés esz­ közével fel kell lépni ellene. A többség (82 százalék) azt reméli, hogy a szo­ cializmusban egyre csekélyebb lesz a vallás befolyása és egy idő után ön­ magától is megszűnik (6 százalék nem válaszolt). Ez, a talán túlzottnak is nevezhető türelmes magatartás valószínűleg annak a valóban helyes politikai törekvésnek a tükröződése, melynek elsődleges cél­ ja a háború elkerülése, a béke megóvása, a szocialista társadalom építése. En­ nek érdekében minden becsületes, a realitásokkal számoló ember szövetséget alkot, legyen az vallásos vagy ateista. Ez azonban nem jelenthet lemondást a felvilágosító, meggyőző munkáról. Társadalmi haladásunk érdekében elenged­ hetetlenül szükséges, hogy egyre több ember - közöttük lehetőleg minden fia­ tal értelmiségi - tisztán lássa helyét, szerepét a világban, s cselekvőkészségét ne fékezze az irracionalitás, egy nemlétező szellemi hatalomba vetett hit. Ezzel a problémakörrel függ össze az - a számunkra igen figyelemre méltó jelenség - , hogy a felszabadulás előtt általánosan uralkodó valláserkölcs nyo­ mai ma is fel-felbukkannak hallgatóink tudatában. A megkérdezetteknek közel 30 százaléka állítja ugyanis, hogy a vallás tartalmasabbá teszi az életet és er­ kölcsösebbé az embert. Furcsamód, ezt olyan fiatalok állítják, akik egyébként szinte teljes közömbösséget mutatnak a vallás minden megnyilvánulása iránt, s akiknek cselekvésében, magatartásában a valláserkölcs még nyomokban sem lelhető fel. A hallgatók döntő többségének véleménye szerint (60 százalék) életvitelükben semmilyen szerepet nem játszik a vallás, mert - mint írják - , nem ad elfogadható magyarázatot az őket foglalkoztató kérdésekre (10 száza­ lék nem válaszolt). Mégis, filozófiaelőadásokon, politikai vitakörökön az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó téma éppen a vallás. Ezen belül is, a vallás eredete és történetének fontosabb szakaszai, állomásai, megszűnésének körül­ ményei. Többek között ezek a problémák jelzik számunkra, hogy bár hallgatóink valóban nincsenek vallási befolyás alatt, hatásától mégsem függetleníthetik ma­ gukat, hiszen olyan tudatformával állnak szemben, amely egyre csökkenő mér­ tékben ugyan, de valamilyen módon mégis jelen van az emberek, így a fiata­ lok gondolkodásában is. * A világnézeti nevelés sohasem volt egyszerű feladat, ma sem az. A követ­ kező években pedig talán még az eddigieknél is több gondot fog okozni azok14 �nak, akik ezzel hivatásszerűen foglalkoznak. A jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzet, a meg-megújuló háborús fenyegetettség, belső gazdasági problémáink, mind kedvezőtlen hatást gyakorolnak a felnövekvő ifjúságra. Ennek tudatá­ ban szervezzük oktató-nevelő tevékenységünket, mely többek között arra irá­ nyul, hogy reális kép alakuljon ki hallgatóinkban az őket körülvevő világról, a szocializmusról, szocialista társadalmunk vívmányairól, elért eredményeink­ ről, történelmi utunkról, forradalmi munkásmozgalmunkról, kitűzött céljaink­ ról. Ugyanilyen fontosnak tartjuk a fejlődő országok és a modern kapitaliz­ mus természetének megismertetését, hogy hallgatóink a dialektikus materializ­ mus által megalapozott tudás birtokában eligazodjanak a világban, egyre na­ gyobb biztonsággal ismerjék fel a haladás irányát, a békéhez és a kommunista társadalomhoz vezető utat. B A C S K Ó PIRO SK A 15 �A világnézeti nevelés kérdésköréhez A világnézeti nevelés - a közoktatáshoz hasonlóan - állandó feladata, al­ kotó eleme a politikai káderképzésnek és továbbképzésnek is. A feladat tel­ jesítése ugyanakkor feltételezi a helyzetismeretet, az eredmények számba­ vételét, a propagandamódszerek átgondolását - , s az ezekre alapozott to­ vábblépést. A z M SZ M P Központi Bizottsága 1976. október 26-án hozott, a pártpro­ paganda soron levő feladatait megfogalmazó határozatában önbírálóan azt állapította meg, hogy nem használtunk ki minden lehetőséget a materialis­ ta világnézet elterjesztésére és elmélyítésére. Ebből szükségszerűen követ­ kezett a határozatban is előírt kötelezettség: a pártpropaganda, s ennek ré­ szeként a káderképzés minőségi javítása, személyiségformáló, nevelő szere­ pének - más nevelési területek mellett a világnézeti nevelésnek is - jelen­ tős fejlesztése, s mindezekhez a módszertani kultúra tökéletesítése, a külön­ féle feltételek biztosítása. A z M SZ M P Nógrád megyei Bizottság Oktatási Igazgatósága mind a hely­ zetértékelést, mind a feladatmeghatározást mértékadónak tekintette saját oktató-nevelő tevékenysége számára is. S - hasonlóan az országosan kibon­ takozott törekvésekhez — az elmúlt években a világnézeti nevelés javításán is fáradozott. Ő szintén el kell mondanunk: az elért eredményekkel még mindig nem vagyunk elégedettek. A világnézeti nevelés feladatainak, egyes szaktárgyak tanítása során realizálható lehetőségeinek átgondolása, különböző fórumo­ kon történt vitatása csak elindított egy - több sikert, nagyobb hatékonysá­ got ígérő - folyamatot, de a minőségi változás érdekében sok még a ten­ nivalónk. Optimizmusra, a nagyobb sikerbe vetett hitre ad alapot, hogy az elmúlt években az intézmény tanárai körében sok mindent tisztáztunk, fel­ ismertünk, s világnézeti nevelési terveinket egyre inkább ezekre építettük. Érdemes ezek közül a felismerések közül párat konkrétan is áttekinteni, hiszen gondjaink, nehézségeink, s más oldalról lehetőségeink, terveink egyegy csoportja van mögöttük. A z oktatási igazgatóság felnőtt emberek képzését, nevelését végzi. Ebből adódóan számolnunk kell azzal, hogy a tanulmányaikat kezdő hallgatók már rendelkeznek világnézettel! Előképzettségüktől, műveltségüktől, de még élet­ koruktól függően is igen nagy azonban a szóródás: mennyire ösztönös, il­ letve tudatos, mennyire rendszerezett, illetve kaotikus, mennyire szilárd, il­ letve labilis ez a „hozott” világnézet? N agyok az eltérések hallgatóink v i­ lágnézetének természettudományos megalapozottságában is. Szerencsés ho­ mogenitás az említettekkel szemben, hogy a politikai káderképzés résztve­ vőinek túlnyomó többsége materialista, de legalább materialisztikus néze­ tekkel - sokszor csak vélekedéssel, homályos elképzelésekkel - kezdi ta­ nulmányait. 16 �A z eredményes világnézeti nevelés egyik fontos feltétele, hogy az osztályvezető tanár, a propagandista mennél pontosabban mérje fel: milyen ala­ pokra építhet? A tanévkezdéskor, a tanfolyami munka indításakor végzett ismeretszint-felmérés, szemlélettérképezés, ennél fogva nem „szociológiai játszadozás” , tudálékoskodás, hanem elengedhetetlenül fontos tájékozódás. A hallgatók felnőtt korával függ össze a körükben végzendő világnézeti nevelés egy sor további vonása is. Ilyen például az, hogy nem csak „építe­ ni” kell, hanem „lebontani” is: a m arxista-leninista világnézet tudományos ismeretanyagának, osztályszempontúságának közvetítése, elfogadtatása, meggyőződéssé formálása csak akkor lehet eredményes, ha együtt jár a hi­ bás elképzelések, a tévhitek cáfolatával, lebontásával, meghaladásával. A szóban forgó nevelőtevékenység érdekes befolyásolója a világnézet és más tudatformák kölcsönhatásának konkrét megjelenése hallgatóinknál. A r­ ról van szó, hogy a világnézet magatartást, cselekvést befolyásoló, életutat orientáló hatása többnyire nem közvetlenül, hanem a politikai tudaton, az erkölcsi tudaton stb. keresztül érvényesül. Utóbbiak - miközben „egymás­ sal” is bonyolult kölcsönhatásokba lépnek - mintegy „ráépülnek” a világ­ nézetre, a világnézeti állásfoglalásra, beállítódottságra. A z oktatási igazgatóság hallgatóinak zöme a pártéletben, a munkásmoz­ galomban, egyszóval a politikai szférában tevékenykedő vezető, tisztségviselő, aktivista. E z azt jelenti, hogy többségük a politikán (politikai meg­ győződésén, nézetein, gyakorlati tapasztalatain és tevékenységén) keresztül közelít a világnézethez, nem pedig fordítva. A politika oldaláról történő közelítés, s az ebben jellemző homogenitás igen nagy szerepet játszik abban, hogy a hallgató nem passzív alanya a v i­ lágnézeti nevelésnek! Ellenkezőleg: partnere tud, s partnere akar is lenni a propagandistának - önmaga és tanfolyami társai világnézeti kérdéseinek megválaszolásában, esetleges kételyeinek eloszlatásában, helyes nézeteinek tudományos érvekkel, gyakorlati tényekkel történő alátámasztásában, meg­ szilárdításában. Ugyanebből a forrásból táplálkozik az önnevelés szüksé­ gességének és lehetőségeinek a hallgatók jó részénél tapasztalható felisme­ rése és realizálása is. A , politika oldaláról történő, röviden vázolt közelítés az oktatók, a pro­ pagandisták számára több következtetésre szolgáltat alapot. Ezek közül itt azt említjük csupán, hogy a jelzett viszony: nagy lehetőség a m arxista-leni­ nista világnézet elfogadtatására! Olyan lehetőség, amelyet még nem aknáz­ tunk ki eléggé, amelynek realizálásában „adósságaink” vannak, de ame­ lyet már felismertünk! Indokolt szóvá tenni azt a következtetést is: ha a hallgatók zömének világnézete és politikához való viszonya olyan, mint azt fentebb vázoltuk, akkor az oktató-nevelő munkában (természetesen nem a kizárólagosság, hanem csupán a „jellemző mértékben” , a „főként. . .” értelmében) a világ­ nézet, az egyes világnézeti kérdésekre adott tudományos válasz nem „k i­ indulási alap” a politika jobb megértéséhez, hanem „következtetés” , általánosítás, amelyhez tudományos és politikai-gyakorlati premisszákból juthatunk el. Befolyásolja a munkát - intézményünk nevelési feladatai teljesítésének módját, módszereit is - , hogy be kell járnunk az említett utat ellenkező irányban is: eredményétől vissza kell térnünk a politikához, vagyis, arra kell felhasználnunk, hogy elméletileg megalapozza, vezérelje a politikai ál­ lásfoglalást, meggyőződést, cselekvést. 17 �Nem nagy túlzás azt mondani: a politika kiindulási alapja is, célja is világnézeti nevelő munkánknak. (Igaz, nem egyedüli célja; hasonló szere­ pet tölt be az erkölcsi tudat, s a tudat más „tartom ányai” szocialistává alakításában is.) Egyértelművé vált tanáraink számára a világnézeti nevelés és a világné­ zet oktatásának különbözősége is. Utóbbi - a dialektikus és történelmi ma­ terializmus tételes oktatása a filozófiai tanfolyamok feladata, (melynek teljesítése természetesen nevelő funkciójának érvényesítésével együtt ér­ tendő), míg az előbbit a marxizmus-leninizmus más alkotórészeinek anya­ gát, vagy egy-egy szak-társadalomtudomány tételeit tanulmányozó tanfo­ lyamon is teljesíteni kell. Ezeken a tanfolyamokon tanári munkával, az éves munka, s az egyes foglalkozások gondos megtervezésével kell a - gyakran közvetett, áttételes - világnézeti hatásokat, nevelési, szemléletformálási lehetőségeket feltár­ ni, realizálásukat biztosítani. Tudatossá, rendszeressé, általánossá kell tennünk ezt a gyakorlatot. Re­ mélhetőleg jól segíti majd a tanárok munkáját az oktatási igazgatóság nem­ régiben elkészített nevelési irányelvei. A z 1983-84-es tanévben - az oktatási igazgatóság tevékenységének álta­ lános politikai jellege, s a tanévi munka konkrét politikai feladatai miatt is - megkülönböztetett figyelmet fordítunk hallgatóink szocializmusképének formálására. A társadalommal kapcsolatos gondolkodásmód, a társadalom­ szemlélet fejlesztése feltétlenül megköveteli, ugyanakkor nem kismérték­ ben lehetővé is teszi világnézeti nevelési céljaink teljesítését. Ú gy véljük ugyanis, hogy bár a világnézet egyaránt magában foglal a természetre, il­ letve a társadalomra vonatkozó nézeteket - egy politikai káderképzést foly­ tató intézmény munkájában az utóbbiaknak van különös jelentőségük. U JL A K Y IS T V Á N 18 �KÖPECZI B É L A : Műveltség és minőség A tanulmányok megírásakor, kö­ tetbe szerkesztésekor a szerző még nem volt művelődési miniszter, a könyvheti megjelenés idején viszont már közel egy éve állt a kulturális tárca élén. Állami irányító szerepben méretik így meg a hetvenes évtized ben társadalomtudósként, elméleti szakémberként papírra vetett, konfe­ renciákon kifejtett mondandója. Rea­ litásérzékét, problémaérzékenységét, valóságismeretét bizonyítja, hogy aka­ démiai tisztségviselőként jegyzett gon­ dolatainak többsége a gyakorló poli­ tikus nézőpontjából is helytállónak minősül, nem veszített aktualitásából. Erre utal már a kötet címe is, amely az írások, előadások tartalmi összefüggéseit kifejezendő, egyszer­ smind a társadalmi - s ezen belül a kulturális - fejlődés napjainkra jel­ lemző fő vonásait hivatott néven ne­ vezni. A műveltség és minőség egy­ aránt több értelmű kategória. E sajá­ tosságuk a köznapi szóhasználatba ke­ vésbé, inkább az elméleti tudat szint­ jén érzékelhető. Köpeczi Béla a szo­ cialista építés intenzív szakaszának lé­ nyegi követelményeként értelmezi a minőséget, mint aminek egyaránt ér­ vényesülnie kell a politikai, a gazda­ sági és az ideológiai, kulturális szfé­ rában. Miként a mindennapi tapasz­ talatok mutatják, általában nem könynyű e kihívásnak megfelelni, a szelle­ mi folyamatokban azonban különösen nehéz e társadalmi igényt konkrétizálni. Ugyancsak e g y általánosabb szempontnak - a szubjektív tényezők növekvő szerepének alárendelt a könyv műveltségfelfogása. A szerző - éppen a gazdaság prioritásának tu­ datában, az objektív folyamatokra apellálva - hangsúlyozza az adekvát tudati fejlődés, a „szellemi haladás” szükségletét. „ Korszerűbb és nyitot­ tabb általános műveltséggel, maga~ sabb színvonalú és többirányú szak­ tudással rendelkező, az ország és a világ dolgaiban eligazodni tudó és azokban részt vevő, közösségalakító, tudatosan választott értékekre építő emberre van szükség”, mint ahogyan a minőségi követelmények érvényesü­ lésének is maga az ember az alapve­ tő feltétele. Ez az embercentrikus szemlélet teremt kapcsolatot a címben jelölt fogalmak között, és ezáltal ren­ deződik szerves egységbe a kötet mondanivalója. De Köpeczi Béla egész munkásságának vezérgondolata is abban fogalmazható meg, hogy „mit mond az irodalom, a művészet, a tudomány, általában a kultúra az emberről, miért mondja, és az, amit mond, hogyan használható fel az em­ ber formálására.” Egyszerre tudomá­ nyos és gyakorlati program ez. Az elvi, elméleti megalapozás szán­ dékával kerültek tanulmányok a kö­ tet első fejezetébe, melynek a tudat a központi kategóriája. Koncepciózus szerkesztésre utal, hogy a társadalmi tudat, az ideológiai élet - átfogó és egy-egy területet érintő - elemzését a mindennapi tudat (jelesül a hiedel­ mek, nemzeti sztereotipiák formájá­ ban megnyilvánuló) jelenségeit vizs­ gáló eszmefuttatás zárja le. Így szin­ te komplexen sikerül bemutatni azt a bonyolult társadalmi környezetet, hát19 �teret, amelynek hatásaival a kulturá­ lis fejlődésben is számolni kell. A kötet magvát - tartalomban és terjedelemben egyaránt - a má­ sodik rész képezi. Ehelyütt ke­ rülnek kifejtésre a direktebben ér­ telmezett kultúraelméleti, művelődéspolitikai jellegű kérdések. A de­ duktív szerkesztésmód ezúttal is ér­ vényesül, hiszen az elemzés köre a kultúra fogalmi megjelenítésétől szin­ tén a mindennapi kultúra, illetve a szubkultúra - szükségszerűen gyakor­ lati konzekvenciákkal is járó - témá­ jáig terjed. Közben olyan társadalmi folyamatok is tárgyalásra kerülnek, mint a kulturális forradalom vagy a tudományos-technikai haladás egy-egy aspektusa. Itt kapott helyet - többek között - a műveltség szerkezetét, a művészetfelfogás korszerűségét, a szocialista realizmus kialakulásának el­ vi kérdéseit taglaló tanulmány, vala­ mint az anyanyelv és a kultúra egybeeséseit, egyre hangsúlyosabb össze­ függéseit érzékeltető gondolatsor. Ta­ lán e fejezetben nyilvánul meg leg­ következetesebben a szerzőnek az a törekvése, hogy a fő kérdéseket mar­ xista és polgári közelítésben is jelle­ mezze, a kapitalista és a szocialista társadalmi viszonyok gyökeres kü­ lönbözőségeit, a munkásmozgalmon belüli fejlődést a kultúra fogalmának, funkcióinak értelmezésében is kimu­ tassa. De e konfrontáció arra is al­ kalmat teremt, hogy elméletileg mé­ lyen megalapozott saját véleményét, következetesen elkötelezett, pártos ál­ láspontját kifejezésre juttassa. „A szocialista társadalomban a marxizmus-leninizmus alapján keressük a választ a korszerű műveltség problé­ máira . . . E z azt jelenti, hogy min­ denki ismerje meg a természeti és társadalmi valóságot, értse a termé­ szet és társadalom legalapvetőbb mozgástörvényeit, a logikus gondol­ kodás alapelveit, ismerje meg a fej­ lődés összefüggéseit, tájékozódjon a környezetében és a tapasztalatok alap­ 20 ján is alakítsa ki magában a korsze­ rű világnézetet, ismerje az ember és önmaga helyét és szerepét a termé­ szeti és társadalmi valóságban. M ind­ ezek érdekében rendelkezzék a szük­ séges ismeretekkel, legyen képes az önművelésre, rendelkezzék a termé­ szet, a társadalom és önmaga alakítá­ sának képességével, legyen világnéze­ tileg megalapozott belső igénye a közéleti társadalmi aktivitás és a fe­ lelősség vállalása, emberi kapcsolatait a szocialista erkölcs normái szerint alakítsa.” Ugyancsak a világnézet, értékrend, kultúra összefüggésrendszerében vizs­ gálja az életmód kérdéskörét. Arra a következtetésre jut, hogy az emberek tevékenységi-magatartási rendszerét természeti, gazdasági és társadalmi tényezők determinálják, de a szub­ jektív tényezők között nem hanya­ golható el a kultúra szerepe sem. Az olyan kultúráé, amely nem egyszerű­ en csak az ismeretszintet vagy az íz­ lést befolyásolja, hanem meghatáro­ zott irányba formálja a tömegek szem­ léletét, magatartását és ezáltal élet­ módját is. Rámutat, hogy az MSZMP egész művelődéspolitikája erre épül, de az 1974-es közművelődési határo­ zatban kiemelt hangsúlyt kapott ez a törekvés. Megvalósulását - egyebek közt - az életmódkutatások, az idő­ mérlegek tapasztalatai birtokában is igyekszik nyomon követni. Mintegy végkövetkeztetése, hogy a „gazdasági­ társadalmi változások megteremtették a fe ltételeket a jobb életkörülmények­ hez, de ez a színvonalemelkedés nem jelentette feltétlenül és automatikusan egy olyan életmód kialakítását, amely megfelel a szocialista kritériumok­ nak.” A kötetzáró fejezet egyik írása az értelmiség helyzetével foglalkozik a szerző tollából - a másik egy in­ terjú, amelyben Bodnár György kér­ déseire válaszol. Az értelmiség helyét és társadalmi szerepét a történelmi változások tükrében vizsgálja, és kü­ �lön kiemeli e réteg közvéleményfor­ máló, kultúraközvetítő, közéleti funk­ cióját, amelyet különböző mértékben és színvonalon teljesít. Az a vélemé­ nye, hogy a „magyar értelmiség szá­ mára az az út, amelyen járva való­ ban gyakorolni tudja funkcióit, a Gramsci által megjelölt út, az ún. or­ ganikus értelmiségié, aki egyszerre szakember és politikus. A politika a szó széles értelmében, tehát abban az értelemben, hogy a köz ügyével törő­ dik. Az értelmiségi számvetés meg­ kívánja a szembenézést a kérdéssel, hogy a világ és Magyarország mai helyzetében mit jelent ennek az út­ nak a választása.” A jól „időzített” interjú „vissza­ menőleg” is magyarázatot ad Köpeczi Béla sokoldalú érdeklődési körének kialakulására. Jól érzékelteti a több­ nemzetiségű Erdély, az igényességre, szellemi nyitottságra nevelő Eötvöskollégium hatásait, magyarázza a ro­ mán és a francia orientációt, a Rákóczi-kutatás, majd az eszmetörténeti vizsgálódások eredményeit, melyek többek között - az egzisztencializmus, az új baloldal, a szocialista realizmus elemzésén át végül is e kötetbe fog­ lalt interdiszciplináris jellegű kultúra­ elméleti, művelődéspolitikai tanulmá­ nyokban öltöttek testet. Most már csak egy tárgyilag és szemléletileg is rendszerező, szintetizáló mű várat magára. Köpeczi Béla nagy műveltségű tu­ dós, széleskörűen tájékozott poli­ tikus. Imponáló ismeretanyaggal ren­ delkezik, jártas a klasszikus és a mai, a külföldi és a magyar „szakirodalomban” . Szinte minden témát az alapvető fogalmak tisztázásának igé­ nyével vezet be. Tárgyilagossága a sajátjával ellentétes nézetek tisztelet­ ben tartásából fakad. Módszerében megteremtődik az általános és a konk­ rét dialektikája. Nem kinyilatkoztat, inkább továbbgondolásra késztet, mintsem hogy tételes igazságokat hir­ dessen és próbáljon elhitetni. Felelős­ séggel mond véleményt, következteté­ seit szívesen hitelesíti kutatások, konkrét vizsgálatok adataival. Stílu­ sára az igényesség, a tárgyszerűség s mindemellett a könnyen érthetőség a jellemző, és ez tudományos igényű mű esetében nem elvetendő szem­ pont. Kötetét jól hasznosítható aján­ lott irodalomjegyzék egészíti ki. (Ez­ által egyszersmind az is szembetűnő­ vé válik, hogy a tanulmányok, elő­ adások eredeti lelőhelyét a szerkesz­ tés során nem tüntették fel.) A szerző mindössze abban jelölte meg célját, hogy könyve segítséget nyújtson a tájékozódáshoz, a gondol­ kodáshoz és a cselekvéshez. A szelle­ mi élet szinte valamennyi lényeges, időszerű problémáját érintő gazdag tartalom, az inspiráló gondolatok is­ meretében megállapítható, hogy sze­ rénységből is példamutatónak bizo­ nyult . . . (Kossuth) CSO N G RÁ D Y B É LA 21 �LADÁNYI JÁNOS-CSANÁDI GÁBOR: Szelekció az általános iskolában Ki tudja, hányadik iskolavita közül talán az a tavaly, az általános iskoláról folytatott disputa volt a legizgalmasabb, amelyben nem ke­ vesebbet állítottak A ndor M ihályék (Mozgó V ilág), mint azt, hogy an­ nak idején (1948-ban) a nyolc osz­ tályos általános iskolához nem vol­ tak adottak sem az objektív, sem a szubjektív feltételek. Igen súlyos állítás ez, s érthető, hogy szenvedé­ lyesen csaptak össze az érvek, pro és kontra. Azt, hogy a tankötele­ zettségi törvény végrehajtásával, az általános iskola valóban általános jellegével, annak tartalmával, ha­ tékonyságával gondok vannak, már korábban is jelezte a szakma. Elég itt csupán Gazsó Ferenc tanulmá­ nyaira utalni. Sűrűsödtek a figyel­ meztető jelek arról is, hogy miutan lefékeződött a társadalmi mobilitás, néhány iskolatípus (például a szak középiskola), olyan zsákutcát jelent, ahonnan igen nehéz, vagy csak nagy áldozatok árán lehetsé­ ges a továbblépés. Úgy tűnik, hogy most jött el az ideje annak, hogy ezeket a zsákutcákat az általános­ nak nevezett iskolatípusban is ki­ mutassuk. Magyarán azt, hogy a társadalmi, környezeti hátrányt az általános iskola számos vo­ natkozásban nem hogy nivellálni, leküzdeni, feloldani nem tudja, de még tovább fokozza, mélyíti. E z megint olyan súlyos állítás, hogy alapos szociológiai-pszichológiai vizsgálattal kell bizonyítani. Ezt végezték el Ladányi János, Csaná­ d i G ábor és munkatársai. Eléggé 11 nem dicsérhető módon nem vala­ mely „hátrányos helyzetű” vidéket választották vizsgálódásuk terepé­ ül, hanem a főváros egyik, (a X V III.) kerületét. Ú gy vélték, hogy ebben a homogén közegben kell és lehet kimutatni azokat a területi szociológiai hátrányokat, amelyek nagyon is meghatározzák egy-egy gyerek általános iskolai karrierjét, boldogulását. Gyakorló pedagógu­ sok mindig is tudták - , bár nem szívesen beszéltek róla - , hogy lé­ nyeges, minőségi különbségek adód­ nak abból, hogy egy iskola földraj­ zilag hol is fekszik. Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki hol született, hol nő fel. E d d ig azonban mindig a centrumoktól való távolságban láttuk a hátrány okát, holott ezt bizonyítja be a szerzőpáros maga a centrum (értve ezen a fő­ várost) sem homogén. Számos ténye­ ző köti gúzsba a gyerekeket és az iskolát. A miliő mellett a gyerek sorsát meghatározza a szülők társa­ dalmi munkamegosztásban elfoglalt pozíciója is. A legnagyobb és leg­ szomorúbb tanulsága Ladányi és Csanádi vizsgálódásainak, hogy az iskola még mélyíti és konzerválja is ezeket a különbségeket; sajátos módon éppen az értékrendjével, amellyel a teljesítményt, a „felm u­ tatható” eredményt fetisizálja. N é ­ meth László sokat idézett mondása szerint: ,,akit lehet tanítani, azt nem kell, akit kell, azt nem lehet.” E z igazolódik Ladányiék sokolda­ lú, alapos felmérésében is. Németh László pedagógiai ethoszától azon- �ban idegen volt a fetisizmus- A fentebb idézett mondásából egyál­ talán nem a legyintő lemondásra kell következtetnünk. Sőt! Senki se hitt jobban az ember nevelhetősé­ gében és a minőség eszméjében. Minden ember egy megvalósítandó program, s a pedagógia feladata éppen az, hogy hozzásegítse az egyént eme program megvalósítá­ sához. M a miért nem tud ennek az elvnek maradéktalanul megfelelni az általános iskola? Azért - vallja a két szerző - , mert az iskola nem tud úrrá lenni az őt meghatározó körülményeken. Ú gy alkalmazkodik, hogy kiszolgálja azokat. Tehát előnyhöz juttatja azokat a gyereke­ ket, akik lakóhelyük (értve ezen területet, lakásnagyságot, a lakás létét — nem létét), származásuk, neveltetésük miatt eleve előnyben vannak, s még hátrányosabb hely­ zetbe merevíti azokat, akiket fel kellene emelnie. A z eredmény az iskolában mutatkozik, az ok azon­ ban nem kereshető csak az isko­ lában. Ladányi és Csanádi sorra vette a X V III. kerület iskoláit, s megvizs­ gálta, hogy milyen körülmények között dolgoznak. Kimutatták az iskolai dokumentumok, a pedagó­ gusokkal készített interjúk stb. alapján, hogy a két véglet: nyol­ cadikig a kisegítő iskola és a zenei tagozat, a „norm ál” és a napközis osztályok között, hullámzóan ugyan, de állandó minőségi, színvonalbeli különbség mutatkozik. A z elit a zenei tagozatú iskola, ahová felvé­ telizniük kell a gyerekeknek. M i­ után az iskola deklarálta, hogy többet nyújt, de többet is követel ezektől a válogatott gyerekektől, meg is kapta hozzá a segítséget, az anyagi és erkölcsi támogatást. A válogatott gyerekkel többet is pro­ dukált, mint más osztályok, isko­ lák, az elért eredmények pedig iga­ zolták és növelték az iskola presz­ tízsét. A z igazi vesztesek azok a gyerekek, akiket nem a tehetségük, hanem a lakóhelyük, valamint a szülők társadalmi helyzete alapján fogad az iskola is. A ki előnyösebb helyzetből startol, az kivételes bá­ násmódban részesül, mert megkap­ ja a jobb munkához szükséges fel­ tételeket, míg aki a helyzete miatt nem felei meg az iskola normái­ nak, azoknak a feltételeit nem ja­ vítja. A szerzőpáros az iskolai do­ kumentumokkal (osztálynapló, a gyerekek jellemzése, környezetta­ nulmányok stb.), valamint a peda­ gógusokkal készített interjúkkal sok­ oldalúan és meggyőzően bizonyítja a fentebb mondottakat. Pestszentlőrinc bizonyos szempontból mo­ dellnek is tekinthető, mert példá­ ul nagyon sok olyan vidéki váro­ sunk van (Ózd, Miskolc, Salgótar­ ján stb.), amelyeknek társadalmi szerkezete sokban hasonló a vizs­ gált kerülethez. Valószínűleg az em­ lített településeken is ezekhez az adatokhoz jutott volna a szerzőpá­ ros, mégis, szerencsésebb, hogy ép­ pen a főváros peremkerületét v á ­ lasztották, mert így meggyőzőbbek az érveik, mintha az untig ismételt Budapest-vidék ellentéteket doku­ mentálták volna. M ert végül is a hátrányos helyzet csak részben adó­ dik a fővárostól való földrajzi tá­ volságból. Sokkal lényegesebb a szociológiai, társadalmi környezet. Illetve a kettő együttesen determi­ nálja a gyerekek általános iskolai karrierjét, magának az általános iskolának a stratégiáját, helyzetét is. A z alapkérdés ugyanis az, hogy az iskola tudja-e kompenzálni azo­ kat a hátrányokat, amelyeket a gye­ rek „m agával hoz” , és mennyire tudja elősegíteni, illetve mennyire gátolja a társadalmi mobilitást. Nos, - ezt bizonyítja a két szocio­ lógus - az általános iskola jelenle­ gi állapotában rögzíti, konzerválja a társadalmi különbségekből adódó 23 �hátrányokat. Éppen azáltal, hogy a saját értékrendjével (jó, illetve rossz tanuló, rendes, illetve deviáns magatartás stb.) mintegy szentesíti, hitelesíti ezeket a különbségeket. Elhitetve, hogy, aki boldogul, az a tehetségének, szorgalmának kö­ szönheti, míg, aki peremhelyzetbe kerül, az csak önmagában keresheti a hibát. Különösen élesen vetődik fel ez a kérdés a kisegítő iskolák­ nál abban, hogy egyáltalán ki ke­ rül oda. Kimutatható (statisztikák­ kal dokumentálták), a hátrányos helyzetű gyerekeknek sokkal na­ gyobb esélyük van arra, hogy ma­ gatartásbeli devianciájuk miatt eb­ be a zsákutcát jelentő iskolatípusba kerüljenek, csaknem végleg elzár­ va útjukat a környezetből való ki­ emelkedésre, hiszen az ott szerzett bizonyítvánnyal többnyire még szak­ mát sem tanulhatnak. Konklúzió­ ként a legegyszerűbb az lenne, ha 24 a „felelősöket” keresnénk, ám a szerzők óvakodnak ettől. Egy tár­ sadalmi jelenséget, törvényszerűsé­ get írtak le, amely a benne érde­ keltek (szülők, gyerekek, pedagó­ gusok) tudatától függetlenül is ér­ vényesül. Megváltoztatásukat ép­ pen ezért naivság lenne csupán az iskolától elvárni, amely sem tárgyi eszközeivel, sem szubjektív feltéte­ leivel, sem érték- és célrendszerével nem képes erre. Az iskola, ha úgy tetszik tükör, de lenyomat is, amely a mindenkori társadalmi viszonyok terméke. A lelassult társadalmi mo­ bilitást ugyanis képtelen az iskola ismét mozgásba lendíteni, ha kint­ ről nem kap hozzá segítséget, ha nem biztosítják hozzá (az objektív és szubjektív) feltételeket. (M a g ve ­ tő, G yo rsu ló idő). H O RPÁCSI SÁ N D O R �Kamatoztassuk az „agyvagyont” ! Tréfás túlzással az emberi tényező apostolának nevezhetnénk Kozma F e­ renc közgazdát: az ismert szakember számos írásában - könyvekben, tanulmá­ nyokban - és szóbeli megnyilatkozásaiban is e fontos gazdasági faktor jobb ki­ használását szorgalmazza. Az idén SZOT-díjat kapott tudóst munkahelyén, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságán kerestük föl. Kérdéseink na­ gyobbik részét az év eleji ideológiai konferencián elmondott hozzászólására utalván fogalmaztuk meg. - Az újítani akaró közgazda hogyan teszi mérlegre egyfelől gazdasági ered­ ményeinket, másfelől gazdasági gondjainkat? - Magyarországon komoly szakgárda figyeli a gazdasági folyamatokat. Azért vagyunk, hogy reálisan elemezzünk. A tapasztalatok szerint - ritkán - előfor­ dulhat, hogy nem pontos az elemzés. A gyakoribb az, hogy az elemzés pon­ tos, de közbejön a körülmények „mutáció” -szerű változása. Megeshet, hogy míg az elemzés végbemegy, megváltozik a világ. Vagy az elemzés után - a világhoz képest - lassú a döntéshozatal. Mert a döntésnek is van hatásfok­ csökkenése. Ezért minden eredmény csak relatíve jó. Ez természetes. Persze törekedni kell a pontosságra. A döntés nincs kockázat nélkül. Ha két mozi közt dönt az ember, akkor is kockáztat. Pláne akkor kockázatos a döntés, ha a bizonytalansági tényező nagy . . . - É rdemes-e ilyenkor ragaszkodnunk a tervezés eddigi módszeréhez? - A mai terveink nyitottak; inkább stratégiai útmutatók, mintsem szoros, végrehajtási programok. Egyszer leírtam egy „bárgyú” hasonlatban, hogy azt kell leszögeznünk, Szolnokra akarunk utazni, s nem azt, hogy Cegléden vagy Nagykátán át menjünk-e. Az útvonalat közben megváltoztathatjuk. De azt tud­ nunk kell, hogy az elintéznivalónk bennünket Szolnokon vár, és nem Szom­ bathelyen ! Tavaly elhatároztuk például, hogy a fizetési mérlegünkben aktívu­ mot hozunk létre. Ez sikerült is. Idén is így terveztünk. Ugyanakkor közbe­ jött az aszály. Tehát menetközben kell átcsoportosítanunk, hogy a fő cél, az aktívum meglegyen. - Indokolt-e leírni ilyen változó viszonyok közt, hogy a mostani tervnek „nincs alternatívája” ? - A tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai alapcélok mindenképpen teljesítendők, nem azért, mert a „tervnek” nincs alternatívája, hanem azért, mert a népgazdaságnak bizonyos eredményeket mindenképpen el kell érnie ahhoz, hogy egyensúlya, fizetőképessége, továbbfejlődési lehetősége fennmaradjon. En­ nek keretében persze sok a variációs lehetőség. Ez az alapvető gazdaságpoli­ tikai vonal széles körű vizsgálatok és viták alapján alakul ki, és ez így is van jól. Köztudomású, hogy egy ember bármilyen alaposan végiggondol is vala­ mit, nem kerülheti el, hogy elképzelése egyoldalú legyen. Naiv volnék, ha azt hinném, hogy amilyen álláspontra pl. én jutottam, ahhoz más nem tud mit hozzátenni. A koncepciót X-en nézik Y-féleképpen, s a nézetek konfrontálód­ 25 �nak. Ezekből aztán kiforr a megoldás, ami döntéssé válik. De még ebben is lehet - sőt rendszerint van is - hiba. Ez szükségszerű kockázat. - Az ideológiai konferencián többen, köztük ön is, hangsúlyozták a tévedés jogát. Mért kell hangsúlyozni, am i e m b e r i d o l o g ? - A tudománnyal kapcsolatban szokás erről szólni. Mert a tudományban a tévedés is lehet igen fontos kutatási eredmény. Előfordulhat, hogy hibás úton indulunk el, de ez csak a tudományos munka egy adott szakaszán derül ki. De ez is érdekes, mert figyelmeztet: „vigyázzatok, erre ne” ! Lehet, hogy a félrecsúszott kutatás célját nem éri el, de más értékesre rájön. Ezért fontos a tévedés joga . . . - „Tévedési kötelességről” is szólt. Ilyen mikor fordulhat élő? - Azok hivatkoznak erre, akik tudományos igényű megállapításokat a kellő körültekintés nélkül próbálnak megfogalmazni. Nem szabad elfelejtenem, hogy csak akkor van a tévedéshez jogom, ha mindennek utánanéztem, harcoltam a saját egyoldalúságom ellen, és nem becsültem le „mesterségesen” az ellenvé­ leményeket. Ha ezeket a feltételeket nem teljesítem, akkor „gondatlanságból való félrevezetést” követek el. A szakemberek lelkiismeretén múlik, hogy en­ nek elejét vegyék. - Taglalta a „szélesebb értelemben felfogott dogmák” hátulütőit. Elképzelhetők-e olyan strukturális biztosítékok, amelyek közömbösítik ezek fékező hatását? - Erre biztosítékok nincsenek. Olyan automatizmus, amely biztosítja az em­ beriséget afelől, hogy az elméleti felfogás mindig pontosan reagáljon a világ változásaira, nem volt és nem is lesz . . . - Tény, hogy nem v o l t . . . - Nem is lesz. Dogma akkor keletkezik, ha valaki nem veszi figyelembe, hogy a világ változóban van, s ma már érvénytelen egy korábban jónak lát­ szó gondolat. Semmilyen szerkezet nem veszi le az emberiség válláról azt a gondot, hogy az ellen a fék ellen megújuló, tudatos erőfeszítéseket tegyen. - Eszerint dogma az is, hogy az élénk demokratizmus hatékony eszköz a dog­ mák érvényesülése ellen? - Hogy önmagában hatékony eszköz, az tagadhatatlan, ám ez sem „csodagyógyszer” . Példázzák ezt olyan mély demokratikus hagyományú országok, amelyekben mégis uralkodnak a társadalmi-gazdasági életben rég túlhaladott dogmák. Jó eszköz a kulturáltság, a szó szoros értelmében is. Olyan emberek védettek a dogmák ellen, akik képesek körülnézni, kulturáltan vitatkozni ez összefügg a demokratizmussal is - , és tudatosítják magukban, hogy én csak egy vagyok, és más oldalai is vannak a világnak, mint amit én látok; egyszó­ val, akik nyitottak általában a valóságismeret, és ezen belül mások gondola­ tai iránt. De ez automatikusan nem biztosítható, meg kell küzdeni érte. - Tehát most minden úgy van jól, ahogy van? - Nem, semmiképpen. Minden lehet jobb is, kell is, hogy jobbá váljék. De tudni kell azt is, hogy az ember képzelete sokkal gyorsabban száguld előre, mint ahogyan ezt a valós lehetőségek követni tudják. A képzeletnek és a tü­ relmes bölcsességnek olyan ötvözetét kell magunkban kialakítanunk, amely elő­ remozdítja a cselekvést, de nem szakítja el a valós realitásoktól, s számol az inerciával is. - Kifejtette, hogy a teljesítményorientáció fontos színtere a társadalmi rend­ szerek versenyének. M ik gátolják, hogy a teljesítményelv nálunk jobban ér­ vényre jusson? 26 �- Az egyik oldalon ott a teljesítményelv, a másikon ott van Magyarország, az ő „világközépszintű” mutatóival: az egy főre jutó termelésben, a nemzeti vagyonban. A X V . században kiestünk a világforgalomból, elmaradt az ere­ deti tőkefelhalmozás, 150 évig a hadak útján álltunk. Utána ismét több mint két évszázad elmaradottságot konzerváló függőség következett, majd pusz­ tító világháborúk, ellenforradalmi rendszer stb. Öröklött elmaradásunkból so­ kat behoztunk egy emberöltő alatt. Így a teljesítményelv és a honi gyakorlat ellentmondása tipikus kelet-európai ellentmondás. Képességben pl. a teljesen képzetlen ember és az akadémikus között igen nagy különbség van. Ha a kö­ zepes nemzeti jövedelmet is ennek arányában osztanánk el, akkor aki a leg­ kevesebbet kapja, mivel teljesítménye is a legkevesebb, jóformán meg sem élne. Háromszor-négyszer ilyen gazdagnak kéne lennünk, hogy a tényleges telje­ sítményarányokat megvalósíthassuk. - Leszünk-e háromszor-négyszer ilyen gazdagok, ha nem valósítjuk meg? - Jelenleg kénytelenek vagyunk embereket „alulfizetni” és „túlfizetni” . Ez abból a szempontból egybeesik a szocialista országok stratégiájával, hogy nem akarjuk a nyomor öröklődését; és esélyegyenlőséget kívánunk kialakítani. Így persze megvan annak is a lehetősége, hogy az „alulfizetettek” egy része azt mondja: minek törjem magam, a viszonylag tisztességes emberi létet kis ha­ tásfokú munkával is elérem. Fordítva is igaz: a legnagyobb teljesítményre is képes emberek sincsenek hatékonyan ösztönözve arra, hogy kihozzák maguk­ ból a maximumot. Hamarabb segíthetnénk a dolgon, ha gyors növekedésben volnánk. Erre azonban egyelőre nincs lehetőség, nagy teljesítményekre viszont szükségünk van. Így hát más módszerekkel kell elérnünk, hogy a teljesítmé­ nyek növekedjenek . . . - A fegyelmezésre gondol?! - Fegyelemre, rendre is szükség van, de ezt n e m adminisztratív eszközök­ kel kell elérnünk. E l kell érnünk, hogy a gazdasági, jövedelemhez jutási kö­ rülmények fegyelmezzenek. Vagyis: tekintélye legyen a tudásnak, a produk­ ciónak. (Ma néhol nem szégyen butának lenni.) Emellett a jövedelmeket is a mainál jobban a teljesítményhez kell igazítanunk, mégpedig mindenekelőtt a z e l s ő m ű s z a k b a n ! Akkor itt nagy energiák szabadulnak fel. D e két­ ségtelen, hogy a teljesítményelv következetes, tompítás nélküli alkalmazása nálunk még évtizedek kérdése. - A „ lökésszerű reformmal” szemben ön a fokozatosság mellett teszi le a voksot. Miért? - Jó l tudjuk, hogy minden változás átmeneti zavarodottsággal jár. A gaz­ daságirányítás reformjának is volt elbizonytalanodási, „hozzászokási” korsza­ ka. Nyugodt környezetben ezt vállalhatjuk, kibírjuk a bizonytalanságból eredő mai veszteségeket, az átrendeződéseket követő korszak nagyobb hatékonysá­ gának reményében. De gazdasági feszültségekkel teli közegben kevésbé vál­ lalkozhatunk arra, hogy a változásokat nagy dózisokban adagoljuk. Viszont azt sem vállalhatjuk, hogy n e m változtatunk. Egyedül az a módszer adatott meg, hogy úgy helyezünk bele új elemeket az irányítási rendszerbe, hogy a folyamatokat kevéssé bolygassák meg, de - tervszerűségüknél fogva - belát­ ható időn belül az új minőség váljék uralkodóvá. - Jó l gondolom, hogy ezt kissé a kör négyszögesítéséhez is lehet hasonlí­ tani? - Nem. Ez nem az, hanem keserves, nehéz munka, látványos eredményeket sem hoz súlyos évekig. D e teljes realitástartalma van. Ezt hívjuk a gazda­ ságirányítás folyamatos továbbfejlesztésének.. Lényege, hogy előre tudjuk, me­ 27 �lyik elemet, miért tesszük be, meddig hagyjuk ott, mikor cseréljük fel má­ sokkal. - Jellegzetes Kozma-gondolat, hog y „ez a kis ország egyedül kiművelt em­ berfőkben gazdag’’. Nem illúzió ez? lgazolható-e, hogy hazánk „ agyvelőállománya” értékesebb, mint más országoké? - Ezt relatíve kell érteni. Biztos, hogy ilyen szempontból sem vagyunk olyan gazdagok, mint például Svájc vagy az N SZK . De mi kiművelt főkben va­ gyunk relatíve a leggazdagabbak. Szélesebben értelmezett nemzet vagyunk, 45 százaléka az emberfők művelt égében testesül meg. E summa kétharmada a szakemberek fejében van „betéve” . Igaz, a mérnökök többsége még csak első, második generációs. Nem azt mondom tehát, hogy kiművelt főkben gaz­ dagabbak vagyunk, mint pl. a svédek. Hanem, hogy gazdagabbak vagyunk, mint gépekben, ásványi kincsekben. Arra kell tehát koncentrálnunk, hogy az ötmillió aktív fő kihozza magából, amit belefektettünk. Mert ha ésszel hasz­ náljuk fel a régi gépeket, ha ésszel nyúlunk a kevés természeti kincsünkhöz, többet fognak érni. R EG Ö S M O LN Á R PÁL 28 �A Miskolci Új Zenei Műhelyről B E SZ É L G E T É S SELM ECZI G Y Ö R G Y Z EN E SZ E R ZŐ V EL A miskolci új zenei műhelyt nem pusztán zenei, hanem sokkal inkább ál­ talános művészetszociológiai felismerések hívták életre. Nevezetesen az, hogy ma a M Ű létrejöttének és befogadásának folyamatát egyaránt olyan, a művé­ szettörténetben mindeddig ismeretlen szabadság jellemzi, amellyel még nem tud igazán élni sem a művész, sem közönsége. Az esztétikai kategóriák soha nem hordozták ilyen mértékben a művészet demokratizmusát, mint éppen nap­ jainkban. Ezt a demokratizmust gyakorolni, ezzel a szabadsággal élni legalább annyira fegyvertényt jelent, mint vállalni az új művészet korlátait, s azt, hogy egy elemző kor elemző emberének a problémái nélkül soha nem születtek vol­ na meg a szintézisek. Az új esztétikai igazságait bizonyítani nem más, mint nyi­ tottá tenni az emberek többnyire zárt esztétikai rendszerét. A Miskolci Új Zenei Műhely nem csoportosulás, hanem alkotó- és előadóművészek alkalmi szövetkezésének egy lehetősége. Ezt a lehetőséget kísérlik meg 1976 óta minél jobban kiaknázni Miskolcon, miközben igyekeznek megfe­ lelni a zenei közművelődés és ismerettterjesztés követelményeinek is. Hogy ez milyen emberi, szakmai, morális, esztétikai és nemegyszer egzisztenciális fe­ szültségeket teremt, erről kérdeztem a műhely vezetőjét, Selmeczi György zeneszerzőt. - Kérem, hogy beszélgetésünk elején, anyakönyvi tömörséggel, foglald össze a műhely történetéti - Rövid anyakönyvet adni nagyon nehéz, mivel az olyan vállalkozásnak, aminek folyamatos jelenkori sikerei vannak, valóban elégséges egy rövid, csak­ nem fejlécszerű anyakönyv. Csakhogy nekünk nincsenek folyamatos, jelenkori sikereink . . . és nem is ez a lényeg. Az első pillanattól, az 1976 októberi első koncert óta nagyon sokat változott a műhely, de egyetlen dolog változatlan maradt: létezésünk óta egy bizonyos szakmai magatartásmodellt kívánunk meg­ teremteni. A mai zenei életet mi a zenetörténet részeként fogjuk fel és az egész zenetörténetet, mint egyetlen ontológiai egységet, mint egyetlen ontológiai fo­ lyamatot értelmezzük, mely végigkövette az emberiség fejlődését. A zenei hangok szerveződése jóval lényegesebb volt az emberiség történetében, mint ahogy azt eddig sikerült átgondolni. A legelfogultabb muzsikus, a legelfogul­ tabb művész sem tudja igazán fölbecsülni azt a döntő jelentőségű, alakító erőt, amit a zene képviselt az ember szellemi fejlődésében. É n úgy tekintem a zenetörténetet - némiképp a hangrendszer fejlődésére alapozva, anélkül, hogy ezt az egy tényezőt túlzott jelentőségűnek tartanám - , mint egy törzsfejlődést, amely arányos egy etnikai közösség, vagyis egy nép, egy nemzet zenéjének a fejlődésével és mindez egyeztethető egy embernek, a zenei egyednek a fejlődésével. Vagyis: az új zenében is fellelhető mindaz a mozzanat, rokonvonás, amely az egyetemes zenetörténet egészét jellemzi, tehát 29 �az új zene viszi magával, magában a folytonosságot. Ha egy ember zenei fejlő­ déséhez hozzátartozik az absztrakciós készségének alakulása - és miért ne tar­ tozna hozzá? akkor megint igazoltnak tekinthetem az ontológiai egységet. Visszatérve tehát a kérdésre, az említett szakmai magatartásmodellnek pon­ tosan az a lényege, hogy a muzsikusokban, művész emberekben, zenész em­ berekben tudatosítani kell: mi ennek az ontológiai folyamatnak részei vagyunk. - Vagyis az új zene fogalmát megközelítendő, először nem esztétikai kate­ góriát, hanem egy erkölcsöt, egy etikai tartást kell körülírnunk, meghatároz­ nunk. - Természetesen, hiszen esztétikai kategóriává akkor válik minden művészi eredmény, amikor végérvényesen megszületett, miután már egyaránt lemérhető egy objektív és egy szubjektív értékrendszerrel. Visszatérő gondolatom, már néhányszor beszéltem róla: a zene nem más, mint az időnek hangokkal való megszervezése. . . ez is lehet a zene egyik meghatározása, ahogy találnánk még további ezret. . . A zene valamilyen formában, az emberi földhöz ragadtsághoz képest, abszulutum, még akkor is, ha ez az elmélet teljesen empirikus és aligha illeszthető bele valamilyen esztétikai rendszerbe. - Te is tudod, hogy az idő olyan egynemű közegében, mint a zene is, vég­ telenül sok esztétikai visszatükröződési lehetőség van, melyek mind-mind másképp hatnak az emberre. - Éppen ezért nem az idő, hanem az emberi magatartás szempontjából ér­ tékelem a kérdést. Az, hogy én a műveim időtartamát a hallgatóim életéből rabolom el, önkéntesen megajándékoznak ezzel az idővel, az azonnal emberi vonatkozásokat vet fel; a felelősségét, a kockázatvállalásét, egy sor olyan dol­ got, amely érdekessé, izgalmassá, „kemény meccsé” teszi ezt az egész vállal­ kozást . . . , hogy visszatérjünk a műhelyhez. - Az új zene milyen magatartást kínál, teremt az alkotóknak, előadóknak, hallgatóknak? - Minden kor minden zenéje nem egy bizonyos időszervezést hoz létre, ha­ nem matematikailag végtelen lehetőségét az idő újraszervezésének és ezért a magatartást nem az idő szerveződése határozza meg, hanem az újraszerveződésnek a tudata. Tehát olyan szakmai, emberi magatartásra gondolok, amikor a muzsikustól, a zenész embertől azt várom, hogy tudatosan vállalja föl annak a lehetőségét, hogy saját munkájával az idő szubjektív újraszervezését végzi. - Mondhatjuk-e, hogy zenetörténetileg az analízis korát éljük? - A zene fejlődéstörténetét figyelve - régebbi meggyőződésem ellenére - , ma már nem hiszek abban a spirálban, amiben korábban, vagyis hogy az ana­ lízis és szintézis követi egymást a szellemi törzsfejlődésben. - A zene történetét végignézve ez a spirál eddig viszonylag szabályosan funkcionált. - Valóban, de ezt ma nem érzem kilátásnak, ma nem nyugtat meg az a le­ hetőség, hogy eljön a szintézis kora, nem bízom benne. Felhívom viszont a fi­ gyelmedet arra, hogy az új zenészek nagyon sokat foglalkoznak például a kö­ zépkorral, vagy a gregoriánnal, de a reneszánsszal is. Az új zene elképesztő primitívségeket, másrészt borzasztó bonyolultságokat produkál. Vagyis az új zene megpróbálja asszimilálni az eddigi törzsfejlődési folyamatot, és ezért an­ nak minden időbeni mozzanatából merít valamit. - E z viszont magával hozza, hogy túlságosan gyorsan és sokféleképpen variálódnak az információk értékei. - Igen, ez egy rendkívül fontos mozzanat. Az információérték teszi elfogad­ hatatlanná a spirálelméletet. A reális információ és a redundens információ 30 �kontrasztelve olyan helyzetet teremt ebben a spirálban, ami miatt nem tartom valószínűnek, hogy bízhatunk egy valamikori szintézis létrejöttében. - E z a helyzet milyen perspektívát jelent a zeneszerző és az előadó szá­ mára? - A zeneszerző szempontjai szerint nem tudom megítélni a perspektíváját, mert olyan széles spektrum ez, annyira mást csinál mindenki a világban. . . képtelenség öntörvényű korszaknak tekinteni a mát, abban az értelemben, ahogy megírható egy zenetörténet könyvalakban. Fantasztikus differenciálódás van a világ zeneszerzésében. Gondoljunk csak arra, hogy a szerializmusnak micsoda hatalmas követői vannak, Boulezzel az élen. Arról is beszélhetnénk, hogy ezzel szemben mit produkálnak a repetitív szerzők, akik saját iskolát te­ remtettek. Vannak még az új expresszionisták, akik a zene által létrehozott pszichózist igyekeznek meglovagolni. . . megpróbálnak közvetlen emóciókat éb­ resztő zenéket írni. Mások a folklórból merítik a zenei anyagot, és vannak neo­ klasszikusok. Ma, itt, különösen nálunk, igen hajlamosak vagyunk az új zene bajnokaként abszolút avantgarde-nak lenni, holott ez nem igazi avantgarde, hiszen az avantgarde valamilyen fajta totalitárius szemlélettel nézte a világot és próbált meg minél többet befogadni. - Mennyire tükrözi a történetileg új időbe került ember magatartását, intel­ lektusát, emócióit az új zene? - Csak a legközvetlenebb módon. A zene végül is nem a társadalom törté­ netének új dimenzióját tükrözi, hanem azt, amit az individuumban létrehoz a társadalom. Végül is az emberekben létrejött történeti hatást méri le és tük­ rözi. Azért rettegek mindenfajta társadalomtudományi megközelítéstől a zene vonatkozásában, mert állandóan vakvágányra visz és olyan tételek kimondá­ sára kényszerít, amelyeket később megbánunk. Az elmúlt időszak nagy félre­ értései is abból fakadtak, hogy megpróbáltuk valami fajta direkt kapcsolatba hozni a zenét a társadalom mozgásaival. - Térjünk vissza a műhely életéhezi M ely irányba tartottatok, mi felé köte­ leztétek el magatokat? - A mi elkötelezettségünk tulajdonképpen nem is nevezhető elkötelezett­ ségnek. Amikor mi elindultunk, 1976-ban, és még 1977-78-ban is, jóval avant­ gardabbak voltunk, mint m a . . . Ahogyan megismerkedtünk egészen új zenék­ kel, úgy jöttünk rá, hogy borzasztó sok pótolnivalónk v a n __ ez természete­ sen önmagunkra vonatkozik, hiszen úgy kezdtünk el ma születő zeneműveket játszani, hogy nagyon kevés Sztravinszkijt, nagyon kevés új bécsi iskolát, vagy Schönberget, Webernt, Berget és nagyon kevés Bartókot játszottunk. Bartókot végül is mindenki megkapja valamilyen módon az iskolákban, csakhogy az új zene szempontjából még mindig nem hasznos az, ahogy Bartókot tanítják. Bar­ tókot nem mint a század zenéjének egyik úttörőjét, hanem mint egy folklorista népszolgát tanítják. . . és ez nagyon káros. A műhely tehát 1976-ban jött létre és csak azért akartam beszélgetni ezek­ ről az elméleti kérdésekről, mert még egyszer hangsúlyoznom kell, hogy a mű­ hely nem annak indult, ami ma. Ma a műhely egy többé-kevésbé félstagione rendszerű, produkcióra összehívott, nagyon magasan kvalifikált hangszeres mu­ zsikusok társulása. E z lett mára a műhely. Nem ilyen volt - mihez is tud­ nám hasonlítani? - , talán egy bibliópresszóhoz, ahol alkalmanként összejött néhány ember, természetesen egy sor ismeretség alapján, jobbnál-jobb előadóművészek, együttesek az ország minden részéből, és eljátszottak egy-egy mű­ vet, ami éppen repertoáron volt. Így a műhely mai tagjai tanúként vettek részt a műhely munkájának alakulásában. 31 �- Hogyan alakult ki a repertoár? Kiket játszottatok? - Az elhatározásunk az volt, hogy csak élő szerzőket játszunk. Így tehát az első feladat az volt, hogy azok a muzsikusok, akik élő szerzőktől akarnak ját­ szani, ehhez lehetőséget kapjanak, hogy teremtsünk valamilyen közönséget, biztosítsuk a közérdeklődést. Az első időszakot eléggé kritikátlan korszaknak kell neveznem. Majd. két év elteltével, elhatároztuk, hogy fölvállaltan és ke­ ményen avantgarde zenét kell játszani, a legújabbakat, a legtisztábban jelent­ kező irányzatokat. Így kerültek az érdeklődés homlokterébe az Új Zenei Stú­ dió szerzői; Jeney, Sáry, Vidovszky, így kezdtünk komolyabban foglalkozni amerikai művekkel, mégha nem is kerültek a közönség elé különféle repetitív darabokkal. És jöttek a külföldiek: Penderecki, Ligeti, akik nagyon nagy súly kaptak a műhely munkájában. Ez az érdeklődés, elmélyülés kezdett rá­ ébreszteni minket a hatvanas évek közepén beérett nagy szerzők eredményeire. Az elképzelések bonyolultabbá váltak, tágítani kellett a horizontunkat, ezért került be már 1980-ban egy teljes évadnyi Webern, és jött az egész új bécsi is­ kola, így jött Shönberg és Berg, majd nagyon komolyan elkezdtünk foglalkoz­ ni Sztravinszkijjal is. - E z olyan tekintélyes névsor, aminek felvállalása bizonyára számos szak­ mai és emberi konfliktust teremtett a műhelyen b e lü l... Egy korábbi beszél­ getésünkkor említetted, hogy a műhelyben miniatürizálva benne látod az el­ múlt öt esztendő magyar szellemi és művészeti életének feszültségeit. . . - Ezzel én tulajdonképpen azt akartam érzékeltetni, hogy a műhely a fejlő­ dést hordozza magában, vagyis a magyar humán értelmiség és azon belül a művészek - a látható és érezhető káosz ellenére - , a zenészek fantasztikus fej­ lődésen mentek keresztül öt év alatt. A fejlődésen elsősorban változást értek. Megszűntek bizonyos dolgokról az illúzióink és a magyar szellemi élet felis­ meréseivel párhuzamosan jöttünk rá mi is, hogy mennyi tanulnivalónk van még. - E z a folyamat nem mehetett simán. . . feszültségeket kellett szülnie. . . - Ezt le kell választani a feszültségekről. . . a műhelyen belüli feszültségek tulajdonképpen rendkívül apró ügyek voltak. . . mármint egy hivatásos együt­ tesen belüli feszültségekhez képest nem érdemes feszültségekről beszélni. N á­ lunk nem egzisztenciális kérdések domináltak. . . a műhely szabadúszók cso­ portja, illetve a műhely maga „szabadúszó” , olyan emberekből áll, akik másütt keresik meg a kenyerüket és a műhelyben gyakorlatilag önkéntesen dol­ goznak. - É s a feladatok nagysága . . . - Ami a feladatok nagyságát illeti, természetes, hogy morális szinten vol­ tak és vannak nagy feszültségek, mert a műhely, a maga szempontjából kije­ löli egy muzsikus helyét a ranglétrán. A műhely elmondhatja magáról, hogy a legjobb és a legképzettebb miskolci muzsikusok játszanak benne, akik való­ ban magas szinten művelik a szakmát. És az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy - ismerve most már majdnem az egész országot, a vidéki városokat egyszerűen nem lehet egy napon emlegetni a többi megyeszékhely muzsikusait a miskolciakkal. A zenekari élet majdnem minden vidéki városban válságos idő­ ket él át, és erőteljesen gyengül a kamarazenei élet, amihez még provincializ­ mus is járu l. . . mindehhez képest Miskolc maga a zenei arisztokrácia . . . ezt most számszerűleg értem. Nincs még egy olyan vidéki város, mint Miskolc, ahol ilyen sok jó muzsikus lenne. Tehát végül is az a tény, hogy Miskolcon sok muzsikus van, azt is jelenti, hogy rang a műhelyben játszani. 32 �- Említetted - a vidéki zenei élet kapcsán - a provincializmust. Az erőfe­ szítéseitek ellenére nem termel ki a műhely újfajta provincializmust? - Nem. Nem hagyományos tétje van munkánknak. Egyáltalán nem hiányo­ lunk több elismerést, mint amennyit kapunk. Egy cseppet sem érezzük, hogy a műhely kevésbé lenne megbecsülve, mint érdemelné. Akkor válna provin­ ciálissá a munkánk, amikor a tét a karrierre menne. Vegyünk egy konkrét pél­ dát: műsorra tűzünk egy művet, ezt játsza tíz ember. Ez a tíz ember, ez a tíz muzsikus egy árva fityinget sem kap az előadásért. Ennek a tíz muzsikus­ nak ennyi az alaplehetősége. . . a maximum pedig, ha eljátszuk Pesten, vagy máshol azokat a műveket, melyek reprezentálják a törekvéseinket. .. tehát a muzsikusok semmi másért nem dolgoznak heteken keresztül, csak a mű meg­ szólalásáért, és ettől nem lehet, nem válhat provinciálissá. - Milyen a kapcsolatotok a közönséggel? - Van egy állandó, de nagyon kis létszámú közönségünk, ez maximum fél házat jelent. De nagyon sokszor van telt ház. Ugyanakkor nagyon becsületesen vezetjük a nyilvántartást, hogy hány százalékos a terem telítettsége. Előfor­ dult, hogy tízszázalékos volt. Beírtuk. Annak ellenére, hogy nagyon rosszul mutatott egy olyan statisztikában, amiben négy százszázalékos és egy nyolvanszázalékos termet jegyezhettünk. Nem szeretnénk áltatni magunkat, hogy népszerűbbek vagyunk annál, amit a valóság mutat. Így a közönségünk össze­ áll egy olyan rétegből, akik valóban kíváncsiak arra, hogy mit csinálunk, és ők mély meggyőződéssel hiszik, hogy jót csinálunk, és van egy másik törzsközönség, akik sznobizmusból követik a munkánkat és ennek is nagyon örü­ lünk. . . ők ugyan nem vesznek részt mindig a koncerteken, de tudják, hogy ez egy jó dolog, ez egy mozgás a zenei életben, mozgás a városban, illik ró­ la tudni. . . És van egy harmadik csoportja a közönségnek, ez a változó kö­ zönség. Itt van például egy szakmunkásképző intézet, akik minden évben hű­ séggel eljönnek két koncertre. Nagyon kedves gyerekek, ipari tanulók, bor­ zasztóan élvezik a dolgot, ha valami nagyon újat hallanak, jókat röhögnek, és mi nagyon élvezzük ezt. Vagy alszanak egyet__ de ez mind természetes. Min­ ket borzasztóan zavar minden ilyen vállalkozásban a szemforgatás. - Meddig tudja fenntartani magát a műhely így, ilyen magatartással? - Nekem most az az érzésem, hogy addig biztosan bírni fogja, amíg a kí­ vánatos repertoár létrejön . . . addig tisztán tud maradni. . . de hozzá kell ten­ nem, hogy nem végső cél egy tiszta, steril, zárdai helyzetben m ara d n i... Hogy utána mi történik, amikor már nem ebben a helyzetben jönnek létre a művek, hogy akkor mi történik, amikor a műhelyből esetleg egy világjáró csapat lesz, amely mérvadó módon tud megszólaltatni nehéz, új műveket, azt nem tudom megmondani, nem is vállalkozom rá. Elképzelhető, hogy akkor már rám sem lesz szükség. S Z E N D R E I LŐ R IN C 33 �ELŐ ÍTÉLETEK NÉLKÜL A z utóbbi években sajtónkban megszaporodtak a cigányságot érin­ tő, a cigánylakossággal foglalkozó írások. Szerepe van ebben a cigány­ ság életkörülményeiben tapasztalható változásoknak is. A z új hely­ zetből adódó ellentmondások közvéleményünk egy részét élénken fog­ lalkoztatják. A kialakuló cigány értelmiségi réteg számára pedig a tuda­ tos identitáskeresés központi kérdéssé vált. Amint azt jól ismerjük más példákból — a történelemből és a jelenből egyaránt számuk­ ra is a saját múlt megismerése és felmutatása az egyik lényegi vonat­ kozás. Víg Rudolf népzenekutatóval e múlt fontos rétegéről beszélge­ tünk. - Sokan vitatják, hogy a cigányság saját hagyományokkal, saját kultúrá­ val rendelkezik. Kétségbe vonják - többek között - zenéjük egyediségét. Hogyan látja ezt a népzenekutató? Van-e cigány népzene? - Talán elfogultnak hangzik a válaszom : Európának ezen a táján, K özép-Európa ezen részén csak a cigányság zenéje élő valóság mint népzene. Ú gy hangzik, mintha elfogult lennék, pedig csak a tényt közlöm, hogy min­ dennapi valóságként Közép-Európa népeinek többsége ma már csak em­ lékeiből tudja rekonstruálni a saját zenéjét. Talán az egyetlen kivétel a ci­ gányság. N ekik ma is élő népzenéjük van. - M ilyen hagyományai vannak nálunk a cigány népzene kutatásának? - A cigány népzene kutatása nem mai kezdetű. A múlt század végéről számos, kutatóktól származó, kitűnő forrás maradt ránk, ami bizonyítja, hogy a múlt század utolsó éveiben, egyéb népcsoportok mellett, a cigányok népzenéje iránt is mutatkozott érdeklődés. A rra is föl kell hívni a figyel­ met, hogy nem kisebb személyek, mint Bartók Béla és K odály Zoltán az első világháború előtt sok néprajzi csoport között - többek között a cigá­ nyok körében is - elkezdték a gyűjtést. Munkájuk nehézségét elsősorban akkor értették meg, amikor nagyon logikusan és megfontoltan ők maguk fogalmazták meg a gyűjtés előfeltételét: beszélni kell a gyűjtési szándék­ kal kiválasztott nemzetiségi csoport nyelvét. Tehát azt, amit tenni szándé­ koztak, azért hagyták abba a korai szakaszban, mert fölmérték, hogy nem tudnak cigányul. K odály, aki gyerekkora óta anyanyelvi szinten beszélt szlo­ vákul, Bartók, aki gyerekkorában megtanulhatott volna románul, de csak felnőtt ésszel tanult meg, rájött arra, hogy igazán érdemi munkát csak nyel­ vi ismeret birtokában lehet végezni. A cigány nyelvet nem beszélve, nem ismerve, szórvány próbálkozásukat abba is hagyták. Gyűjtésem kezdetén - sajnos - én sem tudtam ezt a tudományos előfeltételt megszerezni. A fontosságával azonban éppen K odály jóvoltából mindig is tisztában voltam. Érdem i gyűjtőmunkát addig én sem végezhettem, míg a cigány nyelvet el nem sajátítottam. 34 �- Tudomásom szerint elég kevesen végzik ezt a munkát. - Elég kevesen és mindig is kevesen végezték. D e azért ne essünk át a ló másik oldalára! M eg kell mondanom, hogy nagynevű elődeink voltak a cigányfolklórban, még Bartók és K odály előtt is. Így például Hermann Antalnak és Visoszki Endrének gyönyörű szöveges gyűjteményei vannak. K otta nélkül, „népi rögzítés” nélkül. Összegezve: a nagyközönség nem tudja, de a cigányfolklór gyűjtése nem most kezdődött napjainkban. M ár a múlt század végén elkezdődött, s nem szabad lekicsi­ nyelni az akkori próbálkozásokat, hanem becsülnünk kell a maga helyén, a maga rangján. - A nagyközönség keveset tud a cigány népzenéről, mert kevés a publi­ káció. É s nem minden publikáció a valóságot tárja fel. Feledhetetlen emlé­ egyik kiváló rövid kű jóbarátom, E rdő s K am il (aki túl korán halt meg), cikkében - a cigányokkal foglalkozó irodalom áttekintése - bibliográfiai fel­ sorolást ad. A bevezető legszebb és legfontosabb szavai így szólnak: „talán nincs a földkerekségnek még egy népe, akiről ennyi cikk és publikáció lá­ tott napvilágot a múltban, de a rengeteg publikációból paradoxiális módon - talán a legkevesebb publikáció olyan, amelynek maradandó értéke len­ ne” . A cigányokat érdekes, egzotikus népnek tartották. Észrevette őket nem csak a tudomány, hanem a népszerű irodalom is. Összeírtak róluk hetet-havat, de komoly, hiteles érvényűt és ma is helytálló információt bizony nagyon kevés publikáció nyújtott. Tehát nem az az igazság, hogy a cigá­ nyokról keveset írtak, hanem a legtöbbet írtak. Ugyanakkor ne legyünk tiszteletlenek az elődeinkkel szemben: ma is kevesen publikálnak a tárgy­ ban a tudományosság igényeinek és rangjának megfelelő szinten. - K özel huszonöt éve foglalkozol a cigány népzene kutatásával, gyűjtésével. M i indított el ebben az irányban? - A véletlen. Belebotlottam, és, ahogy te mondod, azóta tényleg negyed­ század telt el, és csillapíthatatlanul, sőt, egyre fokozódó kíváncsisággal foly­ tatom ezt a munkát, a nagyközönséget sajnos, 1976-ig „kizárva” , amikor is megjelent az első cigány népzenei lemez. - Szavaidat hallgatva, úgy tűnik, ha rajtad múlik, ez a lemez már ko­ rábban is megjelenhetett volna, m ivel az összegyűjtött anyag rendelkezés­ re állt. - É n magam mestereim eszmei mesteremtől, Bartóktól, gyakorlati tényleges mesteremtől, K odály Zoltántól tanulva - örökségének szellemé­ ben, tudatosan, komolyan vállalva szerettem volna nyúlni ehhez a témához, ha már a véletlen rávitt. N agy eszmei serkentést - nem támogatást, an­ nál többet - kaptam Kodálytól, aki mindjárt 1957 végén, '58 elején ar­ ra biztatott, hogy ezt csináljam komolyan. Azt hiszem, bizonyos tévhiteket itt is eloszlathatok. K odály sohasem volt „ellensége” a cigány kultúra kuta­ tásának. Ő tisztán magyar szempontból is fontosnak tartotta a cigány nép­ zene létének, valóságának ismeretét. Éppen ezért támogatta ezt a fajta kí­ váncsiságomat. É s, amikor félve megmutattam neki első gyűjtéseimet, nem hogy megbocsátotta volna botladozásomat, hanem azonnal, a leghatározot­ tabban támogatta, mondván, ebben a vonatkozásban idáig túl sokat beszél­ tünk. Pedig most már nincs szükség a további beszédre, hanem tényszerűen meg kell mutatnia a magyarországi cigányság hagyományait. Miben hasonlít, miben különbözik, miben teljesen más a magyar hagyományokhoz viszo­ nyítva. 35 �- Végeredm ényben megszületett az első cigány népzenei lemez. E z ön­ magában nagy eredmény. M ilyennek ítéled meg a lemez fogadtatását, sike­ rét? - Azon kívül, hogy akár látszólag is csökkenteni akarnám személyes örö­ mömet, amiért a lemeznek sikere volt a nagyközönség előtt is, tudományo­ san sem akarok álszerénynek mutatkozni. Végső soron a leghatékonyabb módon, az egyik leghatékonyabb kommunikációs eszközzel lehetett bizonyí­ tani, hogy a cigányság érdekes hagyományát nem valam i titkos kottaírás­ ból kell megfejteni a nagyközönségnek és a szakembereknek, hanem a hang­ zó valóságból, amit a modern technika segítségével a legtökéletesebb mó­ don demonstrálhatunk. Tehát álszerénység volna részemről, hogyha ennek a jelentőségét csökkenteni akarnám. Mégis azt kell mondanom, hogy a ku­ tatásomnak a lemez „csupán” szükséges mellékterméke. Nem szerényke­ dem, mert a népszerűsítő megismertetés feladatának legjobban ez a forma tehet eleget. É s azt kell mondanom, hogy érdemileg kell eleget tenni en­ nek a feladatnak. A lemezgyártónak is sikere volt ezzel a kiadvánnyal. Foly­ tatni kell - vonták le a következtetést. - A z újabb nagylemez is átfogó képet ad majd a magyarországi cigány népzenéről? Vagy esetleg egy terület mélyebb bemutatását vállalja föl? - Kérdésedben benne van a válasz. A legelső kiadvány 1976-ban szük­ ségszerűen azt tűzte ki céljául, hogy keresztmetszetet nyújtson az ország leg­ különbözőbb vidékein lakó cigányságról, sokfajta tájszólásáról, zenei sajá­ tosságairól, a népzenei hagyomány egészének részleteiről. Most, amikor a kiadó jóvoltából folytathatom ezt a munkát, úgy érzem, már nem általá­ ban kell gazdálkodni és bemutatni a cigány népzenét, mint olyat, hanem mód és lehetőség van arra, hogy ezt a gazdagságot egyes földrajzi tájegységeken belül mutassuk meg. Úgy döntöttem, nem markolok nagyot földrajzi szé­ lességben, hanem egy kisebb tájegység mai népzenei valóságát mutatom meg. - M elyik tájegység népzenéje lenne a lemezen? - E z a tájegység Északkelet-Magyarország felső csücske, a valamikori három határmegyénk, Szatmár, Ung és Beregszög közös szöglete. M ai közigazgatási terminológia szerint úgy kell meghatároznom, hogy Szabolcs-Szatmár megye határvidéke. M ásik szempontból, politikai határainkat tekintve, úgy kell mondanom, hogy a m agyar-szovjet-rom án hármas határ csücské­ ből a Felső-Tiszavidék magyar cigányai. - Huszonöt éve állsz a népzenekutatás, a cigánynépzene-kutatás szolgá­ latában. M ilyen terveid vannak az elkövetkezendő időre? - M ég egyszer szeretném hangsúlyozni, amit a nagyközönség tud vagy hall, azok melléktermékek. Nem lebecsülni akarom ezt a munkát, de a tu­ dományos kutatásban távolról sem ilyen mutatósak az eredmények, még ha a nagyközönségnek akár módja is van meghallgatni mondjuk egy, vagy több lemezt. M ivel elméletileg ez a lehetőség fennáll. Azért mondom, hogy el­ méletileg, mert Japánban is jelent meg egy album. Tehát dicsekvés nélkül mondhatom, már négy darab nagylemez jelent meg két kiadványban. A ke­ retek mindig szűkek: hála istennek, a létező hagyomány nem fér rá egy le­ mezre, de még kettőre se, de kettőre több fér, mint egyre. Azt hiszem, hogy két darab lemezen jobban eleget tudunk tenni a várakozásnak, mint egyen. H ál’ istennek olyan bőséges a magyarországi cigány népzene, minden mes­ terkélt erőlködés nélkül olyan sokszínű, gazdag változatosságával olyanynyira alkalmas arra, hogy több tájegységet mutassak be. A z egységes cigány népzenén belül különböző dialektusok vannak. 36 �- A cigányokkal kapcsolatban sok az előítélet. A népzenei lemezek ta­ lán hozzájárulhatnak ahhoz, hogy más oldalról is megismerhessük őket. D e vajon, a cigányok hogyan viszonyulnak saját kultúrájukhoz, saját hagyomá­ nyukhoz? - Anélkül, hogy lebecsülnénk a kérdés jelentőségét, a másik szélsőség­ be sem szabad esni. Van egy közmondás: minden cigány a maga lovát di­ cséri. . . A magyarországi cigányokon belül nem minden részegység szereti igazán a többieket, talán csak a fajtájának, csoportjának legsajátosabb, egyé­ ni hagyományait kedveli. E z az egyik dolog. A másik dolog talán nem elég­ gé köztudott. A magyarság a cigányokat érzelmileg különböző módon fo­ gadja. Ebben nemcsak fokozati, árnyalati különbség érzékelhető. Vannak, akik rajonganak a cigányokért, vannak, akik a cigányokat ritkábban szeret­ nék látni. M agyarán: az érzelmi hozzáállásban, nem pedig a visszatükrözött anyagban van a hiba. Tehát a készülékben, az ön készülékében. D e az ér­ dem is az ön készülékében, az ön szemüvegében van. H a valaki - hogy is mondjam - negatív módon viszonyul a cigányokhoz, nem fog hatásuk alá kerülni. D e ha valaki előítéletek nélkül a szépet, az értékeset keresi ben­ nük, előbb-utóbb rá is talál. Az interjú után néhány héttel kaptuk a szomorú hírt, hogy Víg Rudolf 53 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Beszélgetésünk már nem folytatódhatott. G Á S P Á R IS T V Á N G Á B O R 37 �„Palócföld Anteusza” - Réti Zoltán R éti Zoltán művészete önmagát mindig a föld erejével újítja meg, tá­ masztja életre. Nem is tudom, találna-e Réti Zoltán lélektáplálékot, ha elszakadni kényszerülne attól a földtől, amelyből vétetett! A palóc táj az ő igazi lételeme, festészetének inspirálója, és e föld erősíti meg, ha ellan­ kadna a csúcsok felé vivő úton. A háború herkulesi ereje ideig-óráig elsza­ kította életterétől, de a szülőföld magnetikus vonzereje legyőzte az idegen vidék csábítását, visszahúzták a hazai kertek és szántók, akár Ádám ot az űrből a Földszellem szava. A z csupán életrajzi körülmény, hogy ma is Balassagyarmaton él, hogy Nagyorosziban született, és Érsekvadkerten járt iskolába. A z is csak ma­ gyarázat, melyet vallom ása erősít: „Életem fényei és felhői mögül gyakran felbukkan gyermekkorom, Nagyoroszi és Érsekvadkert” - Mert a lényeget a szülőföld szeretete adja útravalóul, ez az anteuszi közelség az anyaföldhöz: a mater materiae melege! „ A valóság - a munka - a tanulás” hármas oltárát jelenti tehát az isko­ laévek „vadkert” -je, s a nyaralásokban újraélt „meséket - játékot - csodá­ kat” pedig születésének helye. Réti Zoltánt, ha el is ragadja vágyódása koz­ mikus távolokba is, és újabb munkái, törekvései a végtelenbe szólítják, mégis a „starthely” az anyaföld, az áldott és termékeny-termékenyítő pa­ lóc határ - e láthatár végessége - közvetíti a határtalant. Réti Zoltán hazajött a hadifogságból a délnémet dombok közül, pedig már műkereskedőnek festett, kiállításra - de ennél a csáberőnél delejesebb volt a szülőföld vonzalma. Pedig manapság divatos éppen az idegenbe sza­ kadt hazánkfiainak itthoni megdicsőülése, s járhatta volna esetleg az ő út­ jukat. . . Vannak, akik idehaza is idegen próféták maradnak életük végéig. Örömmel mondhatjuk, Réti Zoltán nem idegen hazájában, s szűkebb pát­ riájában különösképpen nem, de legutóbbi szereplései külföldön is (Lon­ donban, Tokióban) megismertették a nevét a műkedvelőkkel. Éppen a lon­ doni „színek” színezik újabb törekvéseit, a nagyhatású Turner - (festésze­ tében is „impresszionista” hangulatokkal) és grafikáinak Madách-gondolatait is kiteljesíti a londoni szín - a „Londoni szín” -ben. Képzőm űvész ként több műfajban is jeleskedik: a grafikában, s a festé­ szetben, melynek két ágát is m űveli: az olajfestést és az akvarellt - s ép­ pen az akvarelltechnika erősítette meg olajfestési megoldásait is. D e a ze­ néhez is köze van, lévén képzett zenepedagógus is, s ez nem csupán a har­ monikusságra való törekvését, vagy a kontrapunktikus szerkesztésre való hajlamát erősíti, hanem tematikáját is. A munka fölmagasztalása mellett a művészi alkotás, az együttmuzsikálás meghitt örömét is szeretettel ábrázolja. F Ö L D K Ö Z E L B E N lehetne összefoglaló címe grafikái e ciklusokba ren­ dezhető gyűjteményének (miként éppen ezen a címen jelent meg egy válo­ 38 �gatott mappaanyag grafikáiból, a Palóc Múzeum 1981-es kiállítása alkal­ mából). E z a földközeliség láttatja meg vele a kétkezi munka szépségét, a földhöz közel hajoló emberek esettségében is a magasztos „termékeny pillanatot” lessingi és örök emberi értelemben, a vetés és aratás körforgásában. Ilye­ nek a Szőlőmetsző és a Kazalrakó alakok mellett a két míves rajza, a K a ­ lászszedő (rézkarc), valamint a Paradicsomszedő (tusrajz) „életképe” - Utób­ bi (miután maga is vallja, hogy egy-egy témát makacsul őriz és újra és újra megfogalmaz) ismét megjelenik egyik festményén is. Kiállításain is grafikák és festmények reprezentálják művészetét. Tucat­ nyi lényegesebb bemutatkozása (1973-tól a Fényes Adolf-teremtől az 1982es Tokyo Roma A rt Hall-ig) szépen fejlődő ívet rajzol Réti Zoltán arcéle köré - vedutaélményt, háttérrajzolatot, melyből ismét csak az ismerős táj körvonalai sejlődnek föl és benne egy reneszánsz alkatú művész önvalloinása-önarcképe! (Kiállításainak száma: 60. születésnapján Nagyorosziban éppen az 50. önálló volt, s ez illő jubileumi köszöntése is!) Jellemző műfajait, stílusjegyeinek összefüggéseit tíz év távlatában kell te­ hát méltóképpen áttekinteni! G rafikái közt a legfinomabb megoldások - a pókháló-finomságú „szálkázások” — rézkarcaiban rejlenek, s mutatkoznak meg. M ár a hetvenes évek elején sorozatokban komponálta meg - a sorozatcímekkel is jelzett - Falu emberét és a Hétköznapok varázsát. A z 19 71-es Sóskázó, Kalászszedő, K a ­ száló grafikai életképek egyazon téma változatai, a reneszánsz életszemlé­ letből ismerős „tevékeny élet” , a vita activa motívumaira. Közülük is ki­ emelkedő a tájban időtlenül és személytelen álló alak - hátikosarában az élet-jelkép kalász-szálak szinte szárnyakként emelik lebegővé.. . A kompo­ zíciót levegős könnyedség jellemzi, nincs horizontot érzékeltető, a földet és az égi magasságokat elválasztó „lá t” -határ. A Hétköznapok sorozatban is a F űrészelők, a Gyapjúszemle, a Palántázók, tehát a köznapi munka motívumait látjuk. Em ellett az Anyaság ked­ ves motívumát. A z anyaság áttételesen is megjelenik nála, szépséges örökérvényűségével (akvarelljeiben majd ismét az asszonyi-gyermeki kapcsolat, a madonna-bambino összetartozása jelenik meg pasztellfényekben), az el­ vontságában is „em beri” kiscsikó anyjával megfogalmazásban is. A z anya­ ság motívuma némiképpen a táj és ember, az „anyaföld” és a földi ember kapcsolódásában is megmutatkozik. Réti vallja ugyanis, hogy „nincs ember nélküli táj” , még az „embertelen” értelmében sincs, de akként se, hogy a megművelt föld mindenütt az ember keze nyomát őrzi és érzi. A „term ő” föld pedig az egyik legemberibb arcú t á j! A Hazafelé és az Ipoly partján motívumkereső intuícióit jelzik, ezek majd festői attitűdökként jelennek meg találékonyan. A megtalált téma éretteb­ ben és kiteljesedve él festészetében. Tusrajzaiban is a motívumkereső témaelőképletek dominálnak. Fölnyíló A kt-jának finoman erotikus szépsége előlegezi a későbbi Madách-sorozatában vakító Nap-testű, érzékien-tündéri Éva-parafrázisok pompáját. Mintha a N aptestű-Évák is Réti Zoltán életszereimét sugároznák! K ét figyelemre méltó témamotívumot említsünk még. Szintén későbbi festményeiben visszatérő az életteremtés anyaságszimbolikája. A z egyikre a „m odernizált” (traktoros) M agvető lehet a példa, a másikra a mementószándékkal született Anyuska megörökítése. A z édesanya alakja később poétikus címmel (Pihen a gond) olajként válik maradandóvá, a megőriző pil­ lanattöredéket fölvillantva. 39 �G rafikáinak jellemzője az egyszerűségre törekvés. A zenei kontrapunktikusság megoldásai pedig mutatják, hogy Réti Zoltán a zenét is az átlagnál jobban érzi, hiszen zenepedagógus is. A panteista természetimádat festményeiben érződik igazán. Természete­ sen itt is említettem, természet és ember, táj és alakítójának viszonya áll a középpontban. Még akkor is, ha „ember nélküli” tájat hoz közelebb hoz­ zánk premier pla nban. Réti Zoltán makacs, önmagát feltáró művész, „p ik ­ torkrónikás” , aki megörökít egy-egy jellemző nógrádi földdarabot, tudvántudatva, hogy lehetséges, ez is holnapra eltűnik, miként évszakonként meg­ változik „ugyanazon” táj arculata, hogy ismét megújulva sohasem-ismétlődő örök arcát mutassa. Mert tudja, málladó falú házai (a tájfestés „klaszszikus témái” ), vagy akár azok az utak, amelyeken sokáig nem járnak, el­ mosódnak, végül sehová-semerre visznek. Eltűnnek a dombok és vizek, az az ember saját képére és hasonlatosságára átformálja környezetét. Néha elő­ nyére, máskor hátrányára. A z ismerős dombok és vizek mégis mindig a meg­ újulás, a termékenységre készülődés várakozás feszültségeiben őrzik a fel­ szín alatt is a mélység eredőit. Talán éppen ezért fest Réti Zoltán előszere­ tettel felszántott földet, szántásformációkat! Az olajképeiről szólva, szükségképpen idéznünk kell egy korábbi kritiku­ si megállapítást (Tasnádi A ttila írta még 1973-ban): „az olaj műfajban még nehézkesen mozog, de az akvareli nagyon a kezére áll” . E z a megállapítás a tíz évvel ezelőtti és (figurális) olajképekre vonatkoztatva még igaz is le­ hetett, de mára, a nyolcvanas évek olajképeiben, a dicsért akvarelltechnika kölcsönhatásában, az olaj festészete is megtermékenyült, kezéhez szelídült. Sőt, az olaj tónusai is pasztellszínragyogást hirdetnek, sokszor vidámabban, mint az akvarellek lavírozásai. Mintha az akvarell segítségével jutott vol­ na el Réti Zoltán az É b redő föld színe változásait „megénekelni” tudó olaj­ festészetig is! A figurális kompozícióiban ugyan néha érződik az esetlegesség (különö­ sen az életkép-mozgalmasságú több alakos olajképeken), de önarcképei és anyaságváltozatai, vagy a N ógrádsipeki népművész és a Katonatörténetek elbeszélése közben már a feszes szerkesztést és az alak belső világát-hangulatát is kifejezni tudó portréfestési készségét mutatják. Néhány érdekes kísérlete már a hetvenes évek elején, olajképeiben is elő­ legezi a nyolcvanas évek eredményeit, sejdítteti már az évtized végére ki­ teljesedő minőségi változásokat. A z akkori kvalitást szükségképpen csak fejlődési fázisnak, kiindulópontnak kell tekintenünk (a konkrét tematikus­ körvonalú alakábrázolásokra szüksége volt), melyre, mint alapra, épülhe­ tett az elvontabb tematikai igény is. A jelenlegi eredményszintről pillantsunk vissza néhány korábbi állomá­ sára, s a motívumösszefüggésekre figyeljünk! A Paradicsomszedőt már em­ lítettük. A szép arcú menyecske, vagy asszony, érsekvadkerti viseletben, egyik grafikájának újraálmodása olajfestményként. A műfaji váltás a képet is megváltoztatja: olajban az alak mögül előtörő keresztirányú fények való­ ban élő keresztté formálják a figurát, jelképessé emelik. A Salgótarjánban található pannó (a tsz-szövetség épületében) szintén a „gépesített Magvető-téma.” grafikában vázolt jelenetének festői parafrázisa (1975-). S ezen a képén a szántásnyomok már önálló jelképiséggé formálód­ nak, itt még a barnás-sárga „ f öldszínek” dominálnak; de később a kibomló föld színes szalagjai (Kerényi Ferenc találó megfogalmazásával) „Ostorcsapás-barázdákká” válnak: viliódzó sárgák, kékek, vörösek, barnák, feke­ 40 �ték és zöldek szivárványlanak! A szemhatárig tornyosuló domboldalon földszelet-örvénylések, ostorcsapás-barázdák és képnyi-szántásköltemények! A föld hullámai is a tenger érzetét keltik, a végtelenséget! Réti Zoltán lírai természetét jelzik ezek a vallomások. 1977-es Dezsőpuszta című képen, melyen az utak, a tó tükrében önmagának tetszelgő fa, a házak háttérsziluettjei már önálló jelképi rendszert mutatnak, jelzi az önmagánál továbbvivő festői utakat is. Ugyanilyen jellegzetes a N ógrádi táj, a várral, a szántással, ismét a tó tükrében magukat pillantgató, titok­ zatos és múltat sóhajtozó fákkal. Réti Zoltán kialakítandó és máig megva­ lósított világképének elemei sorjáznak itt. Ezen évből az Ő rhalom a „festő-krónikás” ambícióit teljesíti tovább. E megörökített házak sincsenek már meg - mint elmondta - , csupán festmé­ nyei őrzik, hasonlóan sok-sok Ipoly menti, nógrádi táj pillanatképéhez! Ezért is oly fontosak a Balassagyarmati kerteket, vagy a K étbodonyi dombokat (feleségének szülőfaluját) megörökítő művei! Legutóbbi időszakában, a nyolcvanas években tünedeznek föl az akvarelltechnika hatását mutató olajképekben is az absztrakció felé mozduló képzeletjátékok, melyekben a táj is lírai-mágikus örvénylések színszimboli­ kájával jelenik meg. Fái lángolnak, lendületes ágaik pirosak és élénkzöl­ dek (néha mint kreppszalagok röpködnek) az alkonyi kékeslilában. A ná­ dasok szálkás ecsetkalligrammái, a szántások ide-oda hömpölygő színfolya­ mai, egy megtalált „hang” -vétel hangulatjelentéseit tükrözik. Réti Zoltán lélekarcait a táj tükrében. A z 1983-as Temető — kompozíciójában is remeklés, a balról a világosabb háttér irányába mozduló kép, több temetésmotívumot őriz, azok letisztult eredménye: mozgást érzékit, az életből a halálba vonulást, az óramutató járásával megegyező ritmus, az „örök nyugalom” és az „örök élet” kontrapunktikáját - zenei formává, halotti siratóvá növesztve! Külön tanulmányt érdemelne Madách-sorozata, melynek a művész által válogatott - legjobb darabjaiból album készült! V I R Á G Z Á S - lehetne az akvarellek összefoglaló cikluscíme. Valamenynyiben a kivirágzást, a Feszülő domboldalakat, a Szántás-dinamikákat, az Őszi napsütést, a tocsogókat, réteket, nyíreseket, a szelek és vizek, nádasok suttogását szólaltatja meg képi nyelven mesterien. H a e virágzás-jelkép a korábbi örök megújulás - N ap - motívumkörhöz kapcsolható, nincs is különösebb „m egújulás” Réti Zoltán művészetének te­ matikájában. Ám megoldásaiban sok újszerűt hoz ez a korszaka, már-már a foltfestészet legjobb eredményeit hasznosító, sajátos, realisztikus impreszszionizmust alakítva ki, „pointillista” hatásokra törekedve. Kozmikus táv­ latokat sugalló, lendületes ecsetkezelése (olaj- és akvarellképein egyaránt) festői nyitottságát is mutatja. A z 1983-as Á rvalányhaj (több előtanulmány után) a fel-felszikrázó vörösek, az árvalányhaj-tengerben, magyarszegfű-hullámlásban a „termő végtelen” -t idézi! S e költői asszociáció (Tóth Sándor poétikus sora) mellé Weöres Sándor versének címe illik - „B enső táj” ez: Réti Zoltán benső végtelenjének kitárulkozása. A Föld-anya virágoktól lo­ bogó rétjeinek tenyeréből utak ívelnek a végtelenbe. Valóban különös, hogy Réti útja képeinek útjain át vezet, akár a miti­ kus kínai festőé a legendában - kozmikus távolokba! Újabb művein ezek a virágzások és utak már „hold” -örvénylésekké válnak. V agyis: mert tud­ juk, a Hold terméketlen, inkább így fogalmazunk, olyan csillagforgókká vál­ 41 �toznak, amely csillagokban még ilyen buján diadalmas lehet (a lehetséges!) élet - akár Földünkön. D e kozmikus távolokba vágyódása mellett nem szabad elfeledkeznünk Réti lokális színeket őriző alkotásairól sem, amelyek szűkebb pátriája szép­ ségeit ragyogtatják föl, s amelyeknek éppen ezért az akvareli hagyományait értékelő Japánban is nagy sikerük volt. A z absztraháló szándék bár ott bujkál valamennyi „táj"-képében, mégis felismerszik: ez a Felszántott Karancs, amaz Nagyorosziban az Esti ,,T a­ bán” , vagy emitt az oroszi szőlődombok, a Kaluckó mesevilága, amott az Ipoly kiöntései, ezek az utak H ollókő felé visznek. A k ár meg is kereshet­ nők ezeket a festő jellemzően kiválasztotta tájrészleteket. D e ha pontosan lokalizálnánk is őket, mind mást is jelentene. D e az ember (a festő) saját ké­ pére formált tája ez, a teremtő ihlet forrása, maga a Teremtés jelképe, s a világ panteisztikus önteremtődésének is megnyilatkozása. Az emberarcú táj Réti Zoltán „ars picturá” -jának kifejezett vallomása. A z utak akárhová fordulnak is Réti képein, az ember felé vezetnek. M in­ den mozgása galaktikánk perpetuum mobile mivoltát hirdeti. N ála a behatá­ rolt emberi a végtelenségből kiparcellázott életterünk. Réti Zoltán megdicsőítésében a „palócföldi É d en ” tájdarabkáin az elveszített másik Éden visszfénye ragyog. K E L É N Y I IS T V Á N 42 �KÖRKÉP J ÁSZI O SZKÁR: A Habsburg-monarchia felbomlása Jászi Oszkár könyve úgy tűnt el a könyvpiacról, hogy a könyvesbol­ tok kirakataiban és a könyvheti standokon alig volt látható. (A kézirat beérkezése óta újabb kiadás­ ban kapható - a szerk.) A jelenség magyarázata: hiány, illetve ,,éhség” . Az újabb kori magyar politikai gon­ dolkodás nagy alakjai közül a ma­ gyar értelmiség az utóbbi években kettőre hivatkozott leggyakrabban: Jászi Oszkárra és B ibó Isvánra. A Jászi- és a Bibó-művek új kiadása ugyanakkor egyre késett, s részben késik ma is. Hiány keletkezett te­ hát, mert a régi kiadások megszer­ zéséhez és elolvasásához nem min­ den érdeklődőnek volt ideje, mód­ ja vagy lehetősége. Örvendetes, hogy Jászi Oszkár publicisztikai írásainak tavalyi, s egyik fő mü­ vének idei kiadásával könyvkiadá­ sunk csillapította az érdeklődők „éhségét” , s még örvendetesebb len­ ne, ha az igényes olvasóközönség „kulturális ellátottságáról” a to­ vábbiakban is gondoskodna. A felfokozott várakozás, amely Jászi először 1929-ben, Chicagóban és angolul kiadott nagy munkájá­ nak hazai megjelentetését megelőz­ te, lényegében indokolt volt. Jászi Oszkár igen sokat tudott a M o­ narchia és egyes népeinek történe­ téről; a birodalom szerkezetéről és működési mechanizmusáról; a szét­ húzó és összetartó erők dinamiká­ járól. M űve elkészítésekor törekvé­ se érezhetően az volt, hogy ebből a hatalmas tényanyagból minél többet elmondjon. A kötet bevezető jelle­ gű első nagy fejezetének rendező­ elve a történetiség. Ebben a X V I. századtól a szarajevói gyilkosságig kronologikus rendben követhetjük nyomon a Habsburgok birodalmá­ nak kialakulását és fejlődését. A to­ vábbi részek felépítése szociológiai­ politológiai jellegű, azaz a történeti fejezet vertikális megközelítésmód­ jával szemben horizontális. A X IX . század második felét és a X X . szá­ zad első két évtizedét egyetlen nagy egységként kezelve, a harmadik és negyedik részben a birodalom öszszetartó, „c entripetális” , s széthúzó, „centrifugális” társadalmi-politikai és gazdasági erőtényezőit ábrázolja Jászi. A következő nagy fejezet M a­ gyarország birodalmon belüli hely­ zetét, s kettős, Bécs és a nemzeti­ ségek elleni harcát mutatja be. Utolsóként a Monarchia nemzetiségi mozgalmai tétetnek vizsgálat tár­ gyává. Jászi elemzéseinek számos rész­ lete ma is helytálló, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy meg­ állapításai közül jó néhány a M o­ narchiával foglalkozó hazai és nem­ zetközi szakirodalomba és történe­ ti kézikönyvekbe is átkerült. A történeti irodalomban járatosabb ol­ vasó gyakori déja vu érzését ez a körülmény magyarázza. Kétségte­ len viszont az is, hogy az oberlini professzornak bármennyire is igyekezett elfogulatlan tudósként közeledni témájához - eredendően politikusi alkatától és politikusi múltjától elszakadnia ebben a köny­ vében sem sikerült. 19 18 előtt Já - 43 �s z i a polgári radikális mozgalom vezére, 19 18 őszén a Károlyi-kor­ mány nemzetiségi minisztere, az 1920-as évek elején pedig a demok­ ratikus magyar emigráció egyik ve­ zetője volt. Mint ilyen, különböző társadalmi-politikai erőkkel került szembe, s politikusi sebeitől és el­ fogultságaitól tudósként sem sza­ badulhatott. A bemutatandó tények kiválogatására, csoportosítására és értékeléseire ez a körülmény erő­ sen rányomta bélyegét. A kötethez írott bevezető tanulmányában Ha­ nák Péter több olyan kérdéskört érint, amelyek tárgyalása során Jászi tudósi tolla erősen megbicsak­ lott, vagy félresiklott. Nem igaz például (s elfogulatlanabb megfi­ gyelők ezt már a könyv megírásá­ nak idején is tudták), hogy M a­ gyarország, sőt Ausztria még a X X . század elején is „feudális állam ” , az 1867-es magyar alkotmány „á l­ alkotmány” , s a dualizmus kori kétségkívül korlátozott, s a századfordulótól konzervativizmus felé hajló - liberalizmus csupán „dísz­ let” volt. Fél igazság, hogy az irre­ denta mozgalmak (így például a román, vagy a szerb) a magyar bel-, illetve nemzetiségpolitika szűkkeblűsége és szűklátókörűsége miatt nőttek nagyra, s. hogy ezeket Bu­ 44 karestből, Belgrádból és Szentpé­ tervárról nem, illetve lényegében nem táplálták. S a sort — Jászi egy­ oldalúságait és tévedéseit még folytatni lehetne. Én tehát e könyvet egyértelmű­ en a tudós mezét felöltő politikus művének tartom, s könyvtáramban nem a Monarchiával foglalkozó szakkönyvek, hanem a századvég és századelő magyar politikusainak munkái mellé, a kor eszmetörténe­ ti dokumentumai közé helyeztem. Ezen belül azonban kitüntetett helyre, mert a politikus Jászi ve­ zéreszméi, a kölcsönösen méltányos Duna-völgyi rendezés és megbéké­ lés, s a belső demokratizálódás ma is aktuális feladatok. Üzenete — mégpedig megírása óta egyfolytá­ ban időszerű üzenete - tehát ma is van Jászi Oszkár könyvének. Jászi Duna-völgyi megbékélési koncepci­ óját az érdekelt felek 19 18 őszén elutasították. Jászi hitt, bízott, re­ ménykedett benne, hogy „közös dol­ gaink” egyszer valóban rendeződ­ nek, s amennyire erejéből tellett, haláláig ennek érdekében munkál­ kodott. Mást kései olvasója sem te­ het. (G ondolat) R O M SIC S IG N Á C �TÓTH L Á S Z L Ó : Vita és vallomás Tóth László interjúkötete az egyik legfontosabb könyv, amit nemzetiségi irodalomról, kultúráról az utóbbi idő­ ben olvashattam. Tóth László bevezetőjében vitát (is) ígér beszélgető partnereivel. E r­ re azonban nemigen kerülhet sor, mert a csaknem minden esetben, tör­ vényszerűen létrejött nagycsaládi han­ gulatba a vita már nem illik bele. Ha mégis, akkor elsősorban Fábry Zol­ tán életművének, az összmagyar kul­ túrában való elhelyezésének sürgeté­ se kapcsán mutatkozik vitakedv a kérdezőben. Pedig egy helyesen ér­ telmezett provokálóbb, ingerlőbb hoz­ záállással több és minden bizonnyal árnyaltabb információink lehetnének a történtekről. Izgalomban így sincs hiány. A negyvenes évek legvégének ma­ gyar vonatkozású kulturális helyzeté­ ről saját szerepére is magyarázatot keresve így szól Dénes György: „Ha az irodalmat egy folyónak képzeljük el, s ebben a folyóban meg akarunk tanulni úszni, akkor nem töprenghe­ tünk sokat: bele kell ugranunk és csapkodnunk kell a vizet. Beleugrottunk mi is, sodort magával az ár. Irodalmat szerveztünk, alapítottunk - hagyományok nélkül, mert a foly­ tonosság még 1938-ban megszakadt.” (Kiemelések tőlem - Kápéjé) A beszélgetéseket olvasva elkép­ zeltem, amint valahol Európában magyarul írni tudó költőket, írókat, kritikusokat, magyar irodalom és kul­ túraszervezőket toboroz, keres egy népcsoport - és talál. Legfeljebb ak­ kor még nem tudja, hogy ezekből az írástudókból elsősorban és mindenek­ előtt - ahogy az lenni szokott - irodal ompolitikusokkat, kultúr politikuso­ kat fog nevelni az ideológia. Nem derül ki elég világosan, hogy Tóth László hogyan viszonyul az iro­ dalom csinálásának ezen módszerei­ hez. A leggyakoribb, hogy ámulattal hallgat (és a néha csak komolykodá­ sig merészkedő családi idillbe ez is belefér), máskor pedig saját vélemé­ nye helyet egy idézettel helyezi más megvilágítás alá az interjúalany által elmondottakat. Ezt teszi a Dénes Györggyel folytatott beszélgetése so­ rán is, amikor - mintegy a családias hangulat színezéseként - Duba Gyu­ lát idézi. S mivel ez az idézet összeg­ zi mindazt, amit erről a korszakról Rácz Olivér, Gál Sándor, Tőzsér Á r­ pád, Turczel Lajos mond, nem árt, ha belőle egy részletet ebbe a dolgo­ zatba is átmásolok: „Soha ilyen for­ dított helyzetet: nem az irodalmi tel­ jesítmény növekedése és az irodalmá­ rok szaporodása hozta létre a lapo­ kat, intézményeket, hanem az előz­ mények nélkül színre lépő sajtó szólította az írástudókat: dolgozzatok! ( . . . ) Szabad volt a tér, aki írni akart, írhatott.” Aztán, amikor az ír­ ni tudók összeverődnek, majd lesz közöttük, aki úgy gondolja, hogy 1948-ban és ötvenvalahányban: „H iá­ nyoltam, hogy költészetünkből szinte teljesen hiányzik például a hangulati, érzelmi líra, a szerelmi költészet, hi­ ányzottak a történelmi ihletésű versek - talán ez a hiányérzet késztetett az­ tán a költészet eme tájaira." - mond­ ja Rácz Olivér. 45 �És ez már egy - vagy: az - olyan irodalom születésének pillanata, amelynek hetvenes évekbeli periódu­ sát is találóan diagnosztizálja Zalabai Zsigmond, amikor „fejletlen tudatú irodalomról” , illetve „háztáji” iroda­ lomról beszél. Szó sincs róla: ezek az emberek nem tehettek mást, és nem is igen tehették másként. Tóth László könyve erről is szól, különösen akkor, amikor Zalabai Zsigmond kritikust, és költő barátját, Varga Imrét szólaltatja meg. Ha Rácz Olivér, Dénes György, Csontos V il­ mos nevéhez az 1948 utáni csehszlo­ vákiai magyar vers megszületése kap­ csolódik, akkor Zalabai nevéhez a szlovákiai kisszínpadok - és egyálta­ lán: a színház igényének - megterem­ tése fűződik. Igaz, ennek - például az Üzenet nevet viselő kisszínpad indulása is éppoly amatőr módon tör­ ténik, mint a nemzetiségi kultúra egyéb területeinek az elfoglalása. Az elsősorban műszaki egyetemistákból és munkásfiatalokból verbuválódott cso­ port első műsora Hej, Dunáról fúj a szél címmel csallóközi életképek szín­ padi összeállítása, színpadi megfogal­ mazása, de Nagy László Rege a tűz­ ről és a jácintról című poémáján ke­ resztül Páskáncli abszurdoid drámáiig jutnak el. A Zalabaival készült interjú mégis akkor válik igazán izgalmassá, ami­ kor Tóth László a hatvanas években indult költőkre tereli a szót. A kér­ dezett ennek az időszaknak megfá­ radt lírájáról, önképzőköri hangról, utósematizmusról beszél, és Tóth László megiegyzésére („Lázadni volt éppen mi ellen” ) Zalabai ezt vála­ szolja: „Az újat akarás egyik forrá­ sa tehát ebben, líránk belső ritmusá­ ban, költészettörténeti okokban kere­ sendő.” Belső ritmusról beszél, való­ jában mégis inkább lagymatagságot, a lehetőségekkel - lehetetlenségekkel élni nem tudást kell érteni. Ez a köl­ tészet hosszú ideig - sematizmus ide vagy oda - csak megfelelni akart. 46 Úgy tűnik ebből a beszélgetésből, hogy ennek a „császármetszéssel” vi­ lágra (?) kiáltott irodalomnak - Tőzsér mellett - Zalabai a legélesebb szemű és legigényesebb, a lehetősége­ ket - lehetetlenségeket - a legreálisabban látó kritikusa. Zalabai azt is elmondja, amit az idősebb, az alapo­ zó generáció, természetszerűleg nem tudhatott saját magáról: „ ...lírá n k hosszú ideig hagyományos eszközök­ kel élt, nem lélegzett egyszerre a vi­ lággal.” A kilencekről - az Egysze­ mű éjszaka szerzőiről (csehszlovákiai fiatal magyar költők antológiája, 1970.) - ezt mondja: „A kilencek egynémelyike mindmáig nem tudott mihez kezdeni akkori önmagával. (...) Akik e tíz évet munkával töltötték, mint Varga Imre, Mikola Anikó és te (ez alatt értsd Tóth Lászlót - Kápéjé) - úgy érzem költészetünk élvo­ nalába küzdött ék fel magukat.” Zalabainak legfeljebb az róható fel s ez sem kevés - , hogy állandóan az erdélyi, illetve a vajdasági magyar irodalomhoz méri a szlovákiai ma­ gyar költőket, írókat. Ha színpadi irodalomról van szó, akkor egy szlo­ vákiai Sütő Andrásért kiált - miért éppen Sütőért? - , ha nyelvkutatásról szól, akkor egy Szabó T. Attila hiány­ zik. Alig hihető, hogy a szlovákiai magyar irodalomnak így kellene megméretkeznie, hiszen ez is egy belső megméretés, és az erdélyi, illetve a vajdasági irodalom felé tekintgetés aligha teszi nyitottabbá a szlovákiai magyar irodalmat. Életképessége sem azokhoz mérve lesz megállapítható. Marosvásárhely vagy Kolozsvár nem lehet - sem követhető, sem elutasít­ ható - példa Pozsonyban vagy Rima­ szombatban. A Varga Imrével készült interjú két egymást minden rezdülésében ismerő barát izgalmas, emlékező beszélge­ tése. Sajnos gyakrabban - újra! csak emlékező. Nagy kár, hogy ezen is átszaglik az íróasztalo(ko)n kevert fűszer: az utólagos munkák eredmé- �nye ebben az esetben is az, hogy a végtermék tálalása lett túlízesítve, vi­ szont a tartalom szegénye(se)bbre si­ került, mint amilyen lehetett volna. Két pályatárs - éveken keresztül együtt dolgoztak, együtt lélegeztek - , akkor sem beszél (get) het ilyen modo­ rosan, ha a számukra legszentebb do­ logról, pályájuk, irodalmuk - lé­ legzésük! - dolgairól van szó. Varga Imre saját magáról, pályatársairól, irodalompolitikáról és Arany János költészetéről, de a szlovákiai viszo­ nyokról is határozott véleménnyel, magabiztosan áll elő. Ars poeticájá­ nak is tekinthető az a két mondat, melyet „Mit jelent most, egy-két év­ vel a harminc előtt fiatal magyar író­ nak lenni Csehszlovákiában?” - kér­ désre válaszol. Így hangzik: „Mára megtanultam azt is: az író nemcsak stílusában szervezett lény, hanem tár­ sadalmilag is szervezett és »szervezkedő« egyén. S az íróság nem csupán jó vagy kevésbé jó müvek megírásá­ nak állapota egy-egy személyiség éle­ tében, hanem társadalmi helyzet is." Varga Imre ezzel a gondolattal lé­ nyegében összefoglalta Tóth László interjúkötetének lényegét. Még akkor is így van ez, ha Varga Imre és Tóth László irodalom- és világszemlélete külön-külön is - és természetszerűleg - korántsem azonos a náluk két-három generációval előttük járókéval. Ha az irodalompolitikáról és a szlo­ vákiai magyar irodalomról alkotott Varga-véleménnyel az idősebbek nem is értenek, nem is érthetnek egyet, a fenti gondolatot - az íróság társadal­ mi helyzet is - minden bizonnyal ők is alájegyeznék. Tóth László könyvében sok minden más, ebben a recenzióban nem érint­ hető kérdés szerepel még hangsúlyo­ san. Fábry Zoltánról leginkább szte­ reotipiák fogalmazódnak meg - kér­ dés, hogy ez mennyire tekinthető je­ lenségnek. A szlovákiai magyar re­ gényről Dobos László és Duba Gyu­ la beszél úgy, hogy nem egy kérdés­ kör érintésekor igen kényes problé­ mákról esik szó. A szülőföldhöz való viszonyulás viszont valamennyi eset­ ben - sajnos - csak nosztalgikus, csak szentimentális, csak szomorú képek sorozata. Talán erőltetett is a kérdésfeltevés, talán előnyösebb lett volna úgy irányítani a beszélgetést, hogy ott, ahol spontánul és elkerülhetetle­ nül felmerül, beszéljenek is róla, akár terápiaszerűen; ha természetes igény szüli a vallomást, talán elkerülhetők lettek volna az újabb sztereotipiák, a közhelyek. Külön is szót érdemelnek: Turczel Lajos, ez a lelkesedésben és jó szán­ dékban utolérhetetlen „menedzser” , akiről a legfiatalabbak is csillogó szemmel szoktak beszélni, és Tőzsér Árpád (1970-ben ő állította össze az Egyszemű éjszaka című, akkor is in­ dulatokat kavaró, hangvételében ma is hiteles, de ma már kissé fésületlen­ nek tűnő, a hatvanas évek hangula­ tát ma is pontosan tükröző csehszlo­ vákiai fiatal magyar költők antoló­ giáját), aki „menedzser” kvalitásai mellett szilárd és igényes kritikai ér­ zékkel is rendelkezik, ennek a két kü­ lönböző generáció szellemiségét kép­ viselő, különböző érzékenységű és fel­ készültségű és indíttatású, a szlová­ kiai magyar irodalom legújabb korát is szervező író mondataiból, két nagy egyéniség személyjegyei sugároznak. Hogy róluk, és mindezekről szó es­ het: Tóth László érdeme, aki - min­ dig úgy tudja irányítani a beszélge­ tést, hogy alanya a tájékozatlan és a tájékozott, az irodalomban élő olva­ só számára is érdekes legyen. Ha bántó is néha az interjúk jól fésültsége, túlfésültsége, az életszerűség hiányáért kárpótol a kérdező-szerző mindenre kiterjedő érzékenysége, mely minden esetben a megkérdezet­ teket is érzékennyé teszi a felvetett probléma iránt. Kár, hogy - családias környezetben - vita helyett „csak” vallomásokra tellett. (Madách) KŐ RÖ SSI P. JÓ Z S E F 47 �BALÁZS JÓZSEF: Az eltévedt tank Egy új Balázs József-kötet megje­ lenése ma már nagy figyelmet kelt irodalmi életünkben. Bár Az eltévedt tank novelláit egyenként folyóiratok­ ból ismerhetjük, kétségtelen, hogy cik­ lussá, majd kötetté szerveződve kap­ ják meg végleges jelentésüket. Sok tényező - mindenekelőtt a történelemfaggató szándék - az író előző műveinek szerves folytatását mutatja, de újdonságot is ígér a könyv - mű­ faji tekintetben már első pillantásra is. Az első rész történeti értelmezés­ ben azt az időpontot jeleníti meg, amikor az ötvenes évek elején a ha­ talom irracionalizmusa kezdte előidéz­ ni a félelmet a hétköznapi ember tu­ datában. Ritka írói erény, ahogyan Balázs József tud írni az ötvenes évekről: nem a megszokott, külsődle­ ges jelekre összpontosít. A padláslesöprés, a ház előtt várakozó autó ké­ pe csak háttér, a lényeg az, ahogyan ez a világ az emberek tudatában csaknem öntudatlan reflexióként meg­ jelenik. Két szempontból is folytatá­ sa ez a hetvenes évek elején megkez­ dett írói pályának. Amellett az állan­ dó törekvés mellett, hogy a csaknem primitív körülmények között élő em­ ber tudatában is fölmutassa a lét nagy kérdéseit, az is megfigyelhető, hogy Balázs a XX . századi magyar történelem minél több korszakára igyekszik kiterjeszteni vizsgálódását. Az első világháború (Fábián Bálint találkozása istennel), a második vi­ lágháború (Magyarok, Az ártatlan) és napjaink (Koportos, Szeretők és szerelmesek) ábrázolása után az öt­ 48 venes évek bemutatása azonban nem rutinszerű kiegészítése az eddigi so­ rozatnak. A változás a téma szintjé­ nél mélyebben zajlik; lehetséges, hogy új írói korszak kialakulásának va­ gyunk tanúi. Tegyük hozzá: a kisre­ gények átütő sikere után nem egy tel­ jesen kiforrott novellista Balázs Jó ­ zsef áll még előttünk. Az értelmezhe­ tőségnek az a gazdagsága, az a tör­ ténetfilozófiai mélység, amely példá­ ul a Magyarokat jellemezte, hiány­ zik Az eltévedt tankból. Legfonto­ sabb írói erényeit mégis megőrizte: a szegényparaszt és a történelem szem­ besülése itt is kíméletlenül zajlik, a narráció tömör, fegyelmezett. A mű­ faji megújulás pedig szükségszerű volt a kisregényírónak ama kifulladása után, amelyet - részértékek ellenére - Az áruló és a Szeretők és szerelme­ sek jelzett. Az első ciklus novellái nemcsak a hatalom által előidézett félelmet tük­ rözik, hanem azt is bemutatják, hogy ez a hétköznapi embertől elidegene­ dett hatalom, hogy borzolja a tudat felszínét, miközben a kisembert saját szűk világába, csökkent értékű élette­ rébe kényszeríti. Ugyanez a drámai tér válik alapjává a látszólag eltérő témájú második novellafüzérnek. Már a kisregények magas művészi szinten bizonyították, hogy az alapvető ham­ leti kérdés a legegyszerűbb ember tu­ datában is megjelenhet, s az ilyen je­ lenség semmiképpen nem tekinthető esetlegesnek. Ugyanez a probléma más élettérbe vetítve, a művészet pe­ remvidékén élő emberek között jele­ nik meg újra. Egyetlen novellában �(A csapos) az életanyag annyira meg­ határozóvá válik, hogy az ábrázolásmód a „tündéri realizmushoz” köze­ ledik: az asztaltársaság tudatában az egész környező világ átalakul, sajátos módon megszelídül. Ezzel új dimen­ zió nyílik térben és időben. Mint Balázs József regényeiben, úgy e novellákban is az egyik legna­ gyobb érték a ki nem mondott gon­ dolatokban rejlik. Az első ciklusban ezt többek között az teszi lehetővé, hogy szinte minden novellában más szereplő szemszögéből mutatja be ugyanazt a falut. Kellő távolságot is tart, amikor hősei léthelyzetét rögzí­ ti. A második rész némileg Krúdy és Hrabal világát idézi. Nemcsak a fő­ szereplő Hamala Henrik, hanem a társaság többi tagja (például Neu­ mann úr) is kitűnően megrajzolt jel­ lem. Maga a haláltéma az egymás után következő novellákban nem mindenütt tud új motívumokkal gaz­ dagodni, mégsem érzünk egyetlen no­ vellát sem önismétlésnek, s ez első sorban a stilizált jellemfestés megújí­ tásának, a szűkebb értelemben vett eszményítéstől való eltávolodásnak köszönhető. Az idealizálás helyett új minőség jelentkezik: szemérmes, viszszafogott költőiség. A korábbi művek mítoszanyaga nem tűnt el, csak át­ alakult: egy kicsit eltávolodott a nép­ balladák világától, fokozódtak benne a lírai elemek, lebegőbbé, kevésbé tragikus színezetűvé vált. Ez a leg­ több novellában nem tompítja a kri­ tikus történelemvizsgálat élét. A kötet írásainak egyik jellemző szerkesztési elve, hogy két látszólag egymástól távol eső motívumot csen­ dít össze. Így hordoz több rétegű je­ lentést a Bujkálokban az apa bujdosása a téeszszervezés miatt, és a fiú bujkálása kamaszos szerelmi bánatá­ ban. Az A ki szerette a fánkot és a halált soraiban is két távoli motívum mögött sejlik föl a mélyebb összefüg­ gés: a művészetek világában és az alantassá váló mindennapiságban egy­ aránt jelen van a halállal szembesül­ ni akaró emberi szellem. A követke­ ző novella (Távolodó fehér szerelvé­ nyek) magvát azonban már az adja, hogy a két létforma között szükség­ szerűen létező kapcsolat a főszereplő tudatában megszakad. Hamala Hen­ riket a halállal való szembesülés nem éri váratlanul, életösztöne azonban megakadályozza abban, hogy a halál közelségét a mindennapiság szintjén is elfogadja. A könyv ismeretében nyugodtan ál­ líthatjuk: a novella műfaja nem „melléktermék” Balázs József művé­ szetében. Ott a kötetben az indirekt bizonyíték: a csaknem kisregénnyé te­ rebélyesedő címadó novella nem vá­ lik a kötet meghatározó alkotásává. Talán túl sok motívumból építkezik, melyekből egyik sem bomlik ki iga­ zán. Mintha minden fejezete egy-egy önálló novellát kívánna. Azért is fel­ tűnő ez, mert a többi írásban azt érezzük, hogy az írói tehetség hatal­ mas tartalékait elsősorban a formai és szemléletbeli megújulás kötötte le. Kis Pintér Imre már egy régebbi ta­ nulmányában megállapította, hogy Balázs József műveinek eszköztelensége, a nagyfokú stilizáltság nem al­ kalmas nagyobb epikus forma kiala­ kítására. Egyelőre nem is a nagyepi­ ka irányában fejlődik Balázs művé­ szete, hanem - mint láthattuk - a novella felé tért el. Írói világa telje­ sebbé vált ezzel, a környezetrajz gaz­ dagabb lett, és - különösen a máso­ dik ciklusban - a modorosságtól is távol áll: nemcsak a téma, hanem a formai eszközök is újszerűek. (Szépirodalmi) D. RÁCZ ISTV Á N 49 �C S A P L Á R V IL M O S : A kételkedés útjai A prózaíró, ha valamicskét ad magára, no és ha nincs kiszolgáltat­ va bizonyos áldatlan körülmények­ nek (anyagi helyzet, időzavar, írás­ képtelenség stb.), novellái válogatá­ sát, gyűjteményes kötetté építését, átgondolt szempontok szerint végzi ha arra elérkezettnek látja az időt. Ú gy tűnhet, Csapiár Vilmos számára a kedvező feltételek együtt­ állása öt kötet után következett be. A hatodik - a válogatott - köny­ vét olvasva viszont világos, hogy a szerző nem eddigi kisprózai termé­ sének teljes keresztmetszetét kíván­ ta megmutatni. Hiszen írói világa tágabb, mint, ami A kételkedés útjai-ban feltárul az olvasók előtt. A ki veszi magának a fáradtságot, és legalább átlapozza a szerző ko­ rábbi köteteit, tapasztalhatja, hogy nem hiánytalan Csaplár-válogatást olvas. Bizonyos kihagyott novel­ láknak egy majdani gyűjteményben hangsúlyos szerep juthat. Eddigi munkásságából az egyik - kétség­ telen: legfontosabb - vonulatot is­ merhetjük meg tehát, amelyet az állandó hős, Sebestyén már-már le­ gendás alakja rokonit. Ez a könyv viszont már az ívek összefűzése előtt is jól láthatóan létezett. Alkotói szándékait illetően Csap­ iár eddig elvétve részesült abban az áldásban, amit az olvasók és a kritikusok támogató, beleérző ké­ pessége jelent, jelenthet. Sebestyén­ nel is csupán az utóbbi években van szerencséje. E d d ig túlságosan is gya­ kori volt szerző és hősének egybemosása, alteregó emlegetése. M ár 50 sokkal tartalmasabbak azok az elemzések, amelyek ciklusban való gondolkodást emlegettek. Legutóbb pedig A lexa Károly megbízható re­ gisztert készített az egyes Csaplárkötetek között kimutatható megfe­ lelésekről. Dérczy Péter már egy látens műről beszélt, amely mint­ egy menetközben jött létre, szinte észrevétlenül, s amelyet csak föl kell mutatni. Szerző vagy komo­ lyan vette a szavahihető nemzedék­ társakat, vagy dolgozott benne a minden recenzióban kötelezően fel­ emlegetett tudatossága, és az eljö­ vendő időkben epikai szintézist megvalósító „elvitathatatlan” , „szü­ letett” tehetsége ( - szintén a re­ cenzensek kedvenc reménye és mi­ nősítése). Lényegében mindegy is, a kritika epiteton ornansait ez a kötet is igazolja, s még fontosabb, hogy Sebestyén után nem kell nyo­ moznunk, egyetlen kötetben követ­ hetjük útján. H a most kérdezzük, hol, milyen terepen és mikor kanyarognak Se­ bestyén útjai, s választ keresünk, meglepően konkrét topográfiát ta­ lálunk, nem kevésbé konkrét időt. És. ha emlékezetünk érdemesnek tartja még, hogy elérjen a hetve­ nes évek elejéig, az akkori polé­ miákig, csodálkozni fogunk, miért szolgálhattak botránykőként a ko­ rai Csaplár-írások, miként voltak illethetők azzal a váddal, hogy fi­ gurái nélkülöznek minden konkrét meghatározottságot stb., stb- A ko­ rán összetartozónak tudott Sebestyén-novellák újbóli olvasata ép- �pen azzal okoz meglepetést, hogy mélyen, sűrítetten kapjuk egy nem­ zedék felnövekedésének, eszmélé­ sének, kezdeti tévútjainak minden gondját - amelyek azóta a legiti­ mitás szintjére jutottak —, velükbennük jellegzetes látószögből a hatvanas és hetvenes éveket. A mi­ nősítésekben érzékelhető átrende­ ződés következménye: elmúlóban a fölény Csapiár hőseivel szemben, amely nem ritkán a szerzőre is átháramlott. Csapiár látlelete az újabb évjáratokkal újratermelődő — olykor még súlyosabb, mint ko­ rábban - „problém ák” nyomására új értelmet is nyer. Mondhatni, a valóság utolérte az irodalmat. Am i által ennek az irodalomnak. (hi­ szen nem egyedül Csaplárról van szó!) új dimenziója nyílik: a be- és megérkezettségé. A jogosultságé, hogy a „m ai magyar valóság” be­ jegyzett topográfusai immár a (jobb kategória híján) „69-es nemzedék” (Vasy Géza) tagjai is. Csapiár persze nem látnok, csu­ pán prózaíró: Sebestyén az egyik lehetséges válasz a mögöttünk levő, agyonelemzéssel fenyegetett két év­ tizedre. Nem mindent kimerítő v á ­ lasz, de az egyik legtisztább artiku­ lációjú. Í rónk határozottan a személyiség felől indult. Prózánk változási fo­ lyamatába a leghangsúlyosabb tar­ talmi kérdés újbóli, egyéni feltevé­ sével kapcsolódott be. Hangütésé­ ben szerepe volt általános helyzetfelismerésének is, és a felkészültségé­ nek. A kérdéseit ugyanis nem ki­ zárólag a magyar glóbusz helyi ösz­ tönzései szerint fogalmazta meg, ha­ nem a korszak tendenciáinak és a modern irodalom eddigi válaszai­ nak ismeretében. Mint epikus, meszszibbre tekint a múltba, semmint, hogy alapállása kizárólag prózánk kibontakozó átalakulási folyamatából lenne levezethető. Í rásmódja kétség­ telenül kapcsolatot mutat a felerősö­ dött önreflexiós törekvésekkel, amint arra többen rámutattak, különösen a K ét nap, amikor összevesztünk... című hosszú elbeszélése kapcsán. A prózapoétikai fordulat azonban Csapiárnál szervesen nőtt ki szel­ lemi és írói önfejlődésből, nem pe­ dig csupán kapcsolódott az aktuá­ lis fősodorhoz. Csapiár írói felis­ meréseinek fontos eleme, hogy tágabban értelmezi az aktualitást, mint ahogyan általában szokás. A próza belső átalakulását ahhoz a folyamathoz köti, amely Doszto­ jevszkij tájékáról eredeztethető. A l­ kotói szempontból közömbös, hogy ez a világirodalmi helyzetmegítélés pontosítható, árnyalható. A levon­ ható következtetésben van a ter­ mékenyítő mozzanat: előbb volt a személyiség felfokozott önszemléle­ te, s erről a komplexumról leválaszthatatlan a próza reflexivitása, egyben lírizálódása. A forma tehát nem önmagától, vagy írói önkény­ ből adódik, hanem a lényegkere­ sés, a központi kérdés megtalálásá­ nak és artikulációjának folyomá­ nya. Szerzőnk persze nincs egyedül a helyzet értékelésével, de most csak a csapiári alkotófolyamat vázolását kíséreljük meg. Nemzedéktársaihoz hasonlóan kiélezett konfliktusként élte meg önnön léttelenségét egyik oldalról, és felhalmozott, elvont tudását a másik oldalról. „K o ra i” tanulmányai tagolt elemzéseikkel, világosságukkal és programatikus jellegükkel tűnnek ki. Nincs itt te­ rünk, hogy ezen tanulmányokat szembesítsük a megszületett mun­ kákkal. Jelezni szükséges viszont, hogy más a felismerések gondolati összegzése, és megint más azok epi­ kus érvényesítése. Ezért Csapiárt, mint szerzőt, hamarább tekinthet­ jük „késznek” , mint hősét, Sebes­ tyént. Csapiárt sem egyszer és min­ denkorra. Mindig csupán egy néhány menetütemmel hamarább, mint, 51 �hiánya, jelenik meg, élményszerzés­ ahogy a soron következő Sebesbe hajszolván Csapiár hőseit. Ezért tyén-novella megszületne. Ú tjaik egyáltalán nem azonos dimenzió­ az egyén önkipróbáló kalandja küz­ delem a saját arc megteremtéséért, ban haladnak. A szerző esetében a személyiség kiépüléséért. Ám szó lényegében az egyre pontosabb kér­ sincs szerves önépítésről, sőt az eh­ dezés és az egyre konkrétabb, he­ lyi ihletésű válaszadás menetét fi­ hez szükséges, nélkülözhetetlen élet­ technika - társadalmi méretekben gyelhetjük meg. Miközben szerző mutatkozó - hiányáról értesülünk. és hőse úgy távolodik egymástól, Csapiár Vilmos kritikai alapállása ahogyan a tartósan alakzatban re­ pülő gépek sebességet és irányt vál­ e ponton érhető tetten. A tétnélkü­ liséget nem figurái súlytalanságá­ toztatnak, s kondenzcsíkjuk jelzi ból eredezteti, hanem éppen fordít­ még az együtt megtett távot, de az va. A z elvont eszmény és a gyakor­ elkanyarodás íve is látszik már. lat ellentétei közt vergődő alakjai Lényegében ezért van időszer­ spontánul izzadják ki a megoldásai­ vezte írásokkal és idő által össze­ kat, s ezeket Csapiár egyben a tár­ hordott kötettel dolgunk. Mert sadalom válaszaiként, lehetőségei­ mint utaltunk már rá nem egy ként mutatja be. Miközben Sebes­ tömbben írólapra szakadt művek tyén és társai körében annak ábrá­ ezek. Csapiár 1972-ben (Kortárs) zolását látjuk, hogy az önrombolás, még azt a vágyát fejezte ki, hogy önvesztés irányába csúszó életmód múltja legyen. Sajátja, önmagának és hőseinek (nemzedékének) egy­ jellege fel sem ismerszik: egyéni szabadságnak, a személyiség tágas­ aránt. A hatvanas évekhez, amely ságának vélik a megélői. Viszont éppen a következő évtized sajátos­ és reflektálni ságai által vált múlttá, hozzácsap­ múlttal rendelkezni erre a múltra, önmagunkra, az a hatja az elmúlt tíz évet, valamint felnőttség állapotát jelentené. A a távolabbi, a gyermekkor ködébe felnőttség korszakában pedig a kí­ vesző dekádét. Miért ez az időhaj­ nos jelenidejűség képzelgő átdimenszolás? Mert Csapiár emberképében a bensőség meglehetősen ingová­ zionálása, a feltöltöttség erőszakos nyos, bizonytalan, illékony látszat­ szorgalmazása fölöslegessé válna. birodalomnak minősül, amelynek A z író szempontjából nézve, je­ művekből kihámozható prog­ lentősnek értékelhetjük a megtett ramja szerint - a létrehozó, örökö­ utat. D e Sebestyén eljut-e valahon­ sen befolyásoló meghatározói nél­ nan valahová? N ála alig történik kül nincs önálló valósága. Ebből elmozdulás. A novellák füzéréből fakadhat idegenkedése a pszicholoazonban mégis a tapasztalás folya­ gizmustól, s gyakran írásainak ne­ mataként körvonalazódik ez a cse­ hezen belélegezhető száraz levegője kély helyváltoztatás is. Sebestyén is. Egyben lényegi különbözése több jól körülhatárolhatóvá vált, anél­ nemzedéktársa jelentős teljesít­ kül, hogy e művelet közben a szer­ ményétől. ző vállába ütköznénk. A z A hol a sziget kezdődik kamaszodó fiúja a N ála a bensőség (az olyannyira gyermekkor állandóságából, moz­ délelgetett bensőség!) mint üres tér dulatlanságából, tagolatlan önazo­ jelenik meg, amely csak az idő által nosságából a kaland és tétlenség, nyerheti el a telítettség állapotát. az ön- és világelemzés, a sorjázó Miként az arc is azonosíthatatlan, életkori stációk megállóin át a összetéveszthető, felcserélhető az Moralista történet.. . talán titoktaidővéste rovátkák nélkül. A z idő lanságnak nevezhető állapotáig jut. hiánya, mint az egyén történelem­ �Veszélyeztetett korszak ez, hiszen az életkori meghatározottságok kel­ tette köd rég felszállt — bár ebben Sebestyénnek bőséges része van s pőrén előbukkan a „valóság” . Győzelmes leleplezésnek nevezhet­ nénk, ami történt, pedig nem ke­ gyelmi állapot ez sem. Kiinduló­ pontja lehet újabb kapkodássoro­ zatnak is. Amiként a helyrehozha­ tatlan torzulások iránya helyett sa­ ját út kikövezése is elképzelhető elméletileg. Sebestyén történetei tehát foly­ tathatók. A hogyan? csak részben múlik Csapiár Vilmoson. A köte­ tét záró írással jelzi a maga irányát és hajlandóságát. A Csikósok és Kreutzok a novellafüzér végén már példázza korán tudatosodott írói igényét: „Számomra lezárult az egyhősű moralizálás időszaka (. . .) Csakis az egymást keresztező, egy­ mást vonzó és taszító hősök kapcso­ latai adhatják azt a sok lapú priz­ mát, amellyel a világ megmutatha­ tó.” (Kortárs, 19 72/12.). A záró írással nem csupán Sebestyéntől ve­ szünk búcsút, hanem Csapiár táv­ latairól is jelzést kapunk, a két vo­ natkozás pedig összefonódik. E b ­ ben az írásban Sebestyén kurta idő­ re, epizodistaként van jelen, mint­ egy véletlenül. Viszont a közeg, amelyben megjelenik, Sebestyén je­ lenbe fagyottságánál sokkal tágabb. Hősünk futó találkozása a névtelen­ nek történelmi menetelésével, öszszevetésre ad alkalmat. Miként Se­ bestyénnek, nekik is megvan a ma­ guk világmagyarázata, amely az önkeresésükkel együtt megmarad a részlegesség szintjén - ahogyan Se­ bestyéné is. A fölnagyított hős viszszaaplikálódik származtatási kör­ nyezetébe. A Csikósok és Kreutzok mély iróniával elénk állított élete Sebestyén (gyakran drámaira han­ golt) esetét jellegében más keretbe helyezi. A z iróniát pedig minden­ képpen a szerző szemléleti érlelődéseként kell üdvözölnünk. M íg Csapiár idáig jutott, nem csupán írói eszköztárának folyama­ tos gyarapítását figyelhettük meg. Am ikor új és új közelítésmódokat, eljárásokat próbált ki, mintha menekülésszerűen tette volna. Menekü­ lés a megformálás elkopott, bevett normáitól, egyben szorongás attól, hogy megfeneklik a saját konven­ ciójában. Kétélű dolog tehát Csap­ iár írói felkészültségének emlegeté­ se. A mesterségbeli színes mozai­ kok részlegességet, kudarcot is je­ lentenek olykor. Kötetének belső szervessége mindezt elfedni lát­ szik, és a feloldás lehetősége a re­ gény felé mutat. Csapiár és nemze­ déke feltehetőleg nem térhet ki a regényfeladat elől; megírni a hat­ vanas, hetvenes éveket, annak is egy speciális szeletét - az emberi történésnek azt a változatát, ame­ lyet kelet-európai kísérletnek neve­ zünk, s amelybe immáron belenőt­ tek. Talán megkockáztatható, hogy erre a feladatra a megújított, átér­ telmezett fejlődésregény műfaja lesz majd alkalmas. Am ely felé Csapiár Sebestyén-ciklusa is mutat. (M agvető) LACZKÓ PÁL 53 �A SZÉCSÉNYI PSYCHÉ Ferenczy Teréz: Minden versei Praznovszky M ihály szép és gon­ dos bevezetőjében a múlt század „irodalm i aprószentjei” közé so­ rolja Ferenczy Terézt. Találó és időtálló meghatározás ez, s jóval többet mond a megszokott, ereden­ dően lekicsinylő színezetű „kisebb költő” (poeta/poetessa minor) fo­ galomnál. Hiszen ha jól meg­ gondoljuk - az irodalomban, s azon belül különösen a költészetben, az „aprók” , a kevéssé ismertek az iga­ zi „szentek” , hiszen mindennapos alkotói pokoljárásukért sem a hír­ név, sem az anyagi siker, de még a halhatatlanság tudata sem nyújt kárpótlást. Mindez természetesen csak az igazi poétákra, nem a di­ lettánsokra vonatkozik. Így az 18 2 3. december 27-én R i­ maszombatban született Ferenczy Terézre is, aki 1853. május 22-i öngyilkosságával lezárult rövid életé­ ben költőhöz méltóan viaskodott a maga X IX . századi kisvárosi viszo­ nyok közé szorított duendéjével. Nem véletlenül jutott eszembe ez a lorcai kifejezés; a fiatal szécsényi költőnő megszállottsága olykor a másik költőre, Szent Terézre, az avilaira emlékeztet. M agyarra fordítva: a halál an­ gyalával küzdött, aki egy személy­ ben a költészet nemtője is. Ezt ta­ núsítják a 48-as honvédtiszt-testvért sirató gyászdalok (Ó , ne kérdjé­ 54 tek. . . , Testvéri emlék, Apám . . . ) éppúgy, mint a német romantikán edzett, rémregénymotívumokkal át­ szőtt szerelmes verseiben. (A meg­ ölt kígyó, A visegrádi hölgy, Ju ­ tok-e eszedbe?) Vannak, hogyne volnának banális pillanatai a költői tetszhalálból ez idáig mindössze kétszer, az 1854-es kiadású T éli csillagok című könyvecskében, illet­ ve a Három veréb, hat szemmel című antológiában feltámasztott Fe­ renczy Teréznek. Mégsem a késői elégtételadás vágya, vagy a nem­ béli szolidaritás vezetett, amikor a „szécsényi Psyché” -nek neveztem őt. Néhány verséből, pontosabban, csaknem minden versének - s ezzel harminc-egynéhány költeményről lé­ vén mindössze szó, nem mondtam túl sokat - néhány sorából egy tor­ zón maradt jelentős költészet hang­ ja érződik. A kötetkezdő Vezérhang első két sora például azonnal ismerős vissz­ hangra lel a X X . századi olvasó szí­ vében: „H a elvennétek fájdalm ai­ mat, / A z életre több semmi nem m arad.” (Ferenczy Teréz: Vezér­ hang) „Szeretnem kell gondolatai­ mat, / minthogy belőle egyéb nem maradt.” (Szabó Lőrinc: Egyéb nem) Hasonlóan kulcsfontosságú, még, ha a címzett mai szemmel nézve méltatlan is a költőnő lelke­ sedésére, az a vers is, amit egyik �pártfogójához Lisznyay Kálmánhoz írt: „E g y hang tőled: - és a jég­ szív / Túlvilági lángra kél.” (Lisz­ nyay Kálm án em lékkönyvébe) Ezt a verset az értheti meg igazán, aki vidéki süldőlány-költőként repesve tudott örülni egy-egy valódi, vagy vélt irodalmi nagyság fővárosból érkezett válaszának. Ferenczy Teréz weöresi értelem­ ben „legpsychéibb” verse a már említett A visegrádi hölgy, amely személyes sorsának egyik tragédiá­ ját, a „bukott lány” -ra váró gyöt­ relmeket rajzolja elénk, természete­ sen allegorikus formában. Egyéniségében különösen vonzó, hogy a nőies, minden korai szüfrazsettségtől mentes érzelemvilág bámulatos önismerettel és küldetés­ tudattal párosul. Visszatérve kiindulási pontunk­ hoz: minden „kisebb költő” kate­ góriába tuszkolt, vagy okkal-joggal odautalt íróember / asszony számára tanulságokkal szolgál N em vagyok én n a p ... című verse: „N em va­ gyok én nap, se h o ld ,.. . ( . . . ) Egy szörnyű éjszakának, / S az elborult pusztának / M ár, amilyen, olyan, / Mégis fénye vagyok.” Ugyanez az alapgondolata az 18 5 2. Végestéjé­ nek is - valam i szerény nyomát hagyni annak, hogy itt élt, írt, dol­ gozott ezen a földön: „ É s mindőn haldoklom / A d ja egy tekintetet: / hagyok-e a földön / Reményt és életet.” Hogy Ferenczy Teréz va­ lóban „reményt és életet” hagyha­ tott ránk, hosszú magány és „ké­ részéletű” ragyogás után, az most, halálának 130. esztendejében, Nógrád megye dolgozóinak és szellemi erőinek érdeme. Tisztelet és meg­ becsülés mindazoknak - K ISZ -fiataloknak, szocialista brigádoknak és a helyi irodalomtörténet ismerői­ nek - , akik az értékmentés mun­ káját magukra vállalták. Érdeklődéssel várjuk a sorozat további, országos visszhangra is joggal számító köteteit. (N ógrádi irodalmi ritkaságok I ., Salgótar­ ján.) PETRŐ CZI É V A 55 �T A R JÁ N T A M Á S Űrhajónk rózsaablaka A Z ÚJA B B SZÍN I E L ŐA D Á S O K S Z E R E P E A T R A G É D IA M AI É R T E L M E Z É S É B E N (Drám a és színház) A színjátszás több ezer éves történetét végigkísérő egyik felfogás szerint a teátrum nem egyéb, mint az irodalom, közelebbről a drámai műnem kiszolgálására termett művészeti ág. E z az „ancilla” -elmé­ jét rejlik a máig is jelenvaló nézet mögött, ez mondathatja, hogy a színházi előadás az írott szöveghez képest másodrendű, hiszen annak interpetálója csupán. E nézet, bizonyos részigazságai ellenére is, könnyen cáfolható, hi­ szen például a vásári színjátszás, a commedia dell’arte, vagy - nagyot ugor­ va - az elidegenítő effektusokkal élő színház mit sem érne a replikák pusz­ ta, alázatos tolmácsolásával. Szerencsére - és természetesen a színházművészet, különösen a X IX ., majd még inkább a X X . században mind job­ ban kitört abból a szekunder helyzetből, amit a nem irodalomcentrikus esz­ tétikai rendszerek korábban sem akartak ráerőltetni, az irodalomközpontúak viszont igencsak. M a egyre nagyobb tért nyer az a szemlélet, amely nem függő viszonyt — de szabad szövetséget, kölcsönös kapcsolatot lát drámairodalom és színház között. A z évezredes hagyományokra és a gazdag modern vívm ányokra tá­ maszkodva ez a művészeti ág végérvényesen öntörvényűvé emelte magát. Furcsa és sajnálatos módon azonban épp az irodalomtudomány, az irodalmi műelemzés hajlandó legkevésbé tudomásul venni ezt, pozícióvesztésnek, sőt akár szentségtörésnek ítélve a színház szöveggel szembeni - pontosabban: épp a szövegért való! - autonómiáját. Konkrét eseteket, darabok úgymond „m eggyalázását” említeni ezúttal fölösleges lenne, ám tárgyunkról, A z em­ ber tragédiájáról szólva, nem hallgatható el: legkiválóbb irodalomtörténé­ szeink közül is sokan tiltakoztak, amiért a Paál István rendezte szolnoki előadás el merészelte hagyni a nevezetes zárósort és Jeles A ndrás gyermekszereplőkkel forgatott Tragédia-filmje látatlanban is a legingerültebb v á ­ daskodásra, adminisztratív tiltó eszközök óhajtására ragadtatott kitűnő szak­ embereket. Sajátságos módon a Paál-féle produkcióval kapcsolatban a het­ venéves-örökifjú - szellemiségében fiatal — Czimer József, a legtekintélye­ sebb magyar daramaturg is szükségesnek tartotta kifejteni, miért nem fo­ gadhatja el a módosítást (holott más műveken ő maga végezte a legradiká­ lisabb metszéseket). A teljes jelenségkört itt nem részletezhetem, de gondolatmenetem hátteré­ ül föl kellett villantanom. M a az a helyzet, hogy miközben a színház mű­ vészei - elsősorban persze a rendezők — egy-egy dráma színreállításakor (tisztességes munka esetében) szinte filológusi alapossággal merülnek el a mű irodalomtörténeti elemzéseiben (így tették ezt valamennyien a Madách Imre remekével újabban foglalkozók), addig az irodalomtudomány, a mű­ elemzés egyszerűen nem hajlandó észrevenni, fölhasználni azokat az ered­ ményeket, amelyekre a különféle előadások jutnak. Pedig, meggyőződésem, 56 �egy dráma történetéhez az előadások története szervesen hozzátartozik, és bizonyos tekintetben a rendező de akár a színész, a tervező is — „irodal­ már” , akinek maradandó érvényű szava lehet a darab analízisében; aki mű­ vészi munkájával jelentékenyen segíthet vitás kérdések tisztázásában. Nagy kár, ha az előadásokkal együtt újdonságaik is feledésbe merülnek. Sajnos, ma ezt tapasztaljuk. M aradva a Tragédiánál: a szépen gyarapodó szakiro­ dalom legszínvonalasabb, legújabb tanulmányai, kötetei sem „kérdezik meg” egy-egy vitás pontban a színházat. Sőtér István például alapvető, 1969-es összefoglalásában (Á lom a történelemről) így ír: „M adách sokkal kevésbé drámai, mint inkább költői remeklésekkel szolgál a Tragédiában. Ezeknek a remekléseknek alkalmát a dráma konfliktusai helyett az esz­ mék konfliktusai, a kritikai szembesítés alkalmai hozzák el” - , s ezzel akarva-akaratlanul is tovább örökíti Lukács Györgynek A modern dráma fejlő ­ désének története lapjain 1907-ben papírra vetett (már nem előzmények nélküli), kanonizálódott megállapítását: „ . . .gondolatai gondolatok marad­ tak, nem váltak tettekké, nem lettek drámaiakká. A z ember tragédiájában művészileg külön van gondolat és megérzékítése. Minden megtörténés jel­ képez, illusztrál valami világhistóriai, vagy kozmológiai gondolatot, de nem olvad fel benne egészen, külön marad. Minden jelenet szép, allegorikus ki­ fejezése egy mély gondolatnak de a gondolatok drámai kifejezésének egyet­ len útja: a szimbolikus.” M inden színházi bemutató: polémia ezzel a felfogással. S ha nem is min­ dig - vagy nem mindig teljesen - került ki győztesként a színház a drámá­ val a drámáért vívott küzdelemből, színszerűségének egyértelmű - és sok­ szoros, sokféle - bizonyításával nem maradt adós. „ A történelmi illusztrá­ cióból valódi dráma lett” - állapíthatták meg például az 1979-es minszki premier kritikusai. A hazai előadások közül - az utóbbi egy-két évtizedre gondolva - M ajor Tamás, Szinetár M iklós, Paál István, legfrissebben Ruszt József rendezésének egyes reveláló elemeire utalhatunk legfőképp. A z aláb­ bi vázlatban azt kísérlem meg bizonyítani, hogy a színrevitelek tanulságai a jövőben az irodalomtörténész, a literatúra érdeklődő búvára számára sem nélkülözhetők. Természetesen nem valam iféle irodalomtudomány-ellenesség, vagy a színház melletti elfogultság vezet. Ezért hát alaptételként foga­ dom el, hogy az eddigi kutatás számos kérdést megnyugtatóan tisztázott, és - többek között - Arany János, E rd ély i János, Szász Károly, A lexander Bernát, Palágyi Menyhért, Babits M ihály, R ied l Frigyes, W aldapfel József, H ermann István, Lukács György, Sőtér István, M ezei József írásaira, köny­ veire - megfelelő kritikával bár - bátran támaszkodhat az elemző: de olyan súlyosan ellentmondásos véleményeket sem hagyhat tekintet nélkül, mint amilyen mondjuk R éva i József Tragédia-képe. Alaptételként fogadom el, hogy Madách művében a vesztett szabadságharc utáni magyar valóság li­ berális nemesi szemlélete kap hangot, de azt is, hogy - újra Sőtér szavával - az író „teljes egységben fogja föl a nemzetet és az emberiséget. A nem­ zeti sors az emberiség sorsa miatt érdekli az emberiség sorsában pedig a nemzeti sors megoldását is várja.” Magam is problematikusnak ítélem a tömegek ábrázolását, a szereplőpárok egyes viszonyainak olykori tisztázat­ lanságait, a determinizmus és szabad akarat fölfogását - és így tovább, egé­ szen az „optimizmus, vagy pesszimizmus?” vitapontjáig. A színházi bemu­ tatók néhány tanulságát abban a reményben idézem, hogy a színpadi reflek­ torok sugara új fényben is láttathatja mindezt. 57 �(Az Úr : Hang vagy személy?) A z ember tragédiája színrevitelének egyik, s talán legelső kardinális kérdése: megjelenjen-e testi valójában az Ú r, vagy sem? A döntés dramaturgiai és színpadi következményei igen nagy horderejűek. Ha csak a Hang hallik, nyomasztó a misztikum érzete, ránk nehezedik a transzcendens szféra, s eleve eldöntött az ember fogvatartottsága hiszen az Atyaistennek még akár a jósága, szeretete, biztatása is fogvatartó. Ha Isten és Ember - az Ú r és Ádám között nem jöhet létre az egyenrangúság, a „küzdj’ és bízva bízzál!” bármilyen fölemelő elzengése ellenére is eredendően pesszimista a mű, mert az ember önmagán kívül v a ­ laki másnak is tartozik elszámolnivalóval, s így az út és a megítéltetés is többé-kevésbé kívül esik jogkörén. Ebbe a múlt század második felének embere, vagy a valláserkölcsi felfogás híve belenyugodhat - a X X . század és különösen a század- és ezredvég azonban egyre kevésbé. Mégis, felemás törekvések ritka példáját nem számítva, az 1883. szeptember 21-i, Paulay E de rendezte ősbemutatótól kezdve, mintegy kilencven éven át az volt a színpadi gyakorlat, hogy az Urat hangja képviselte. A z újabb előadások zömében az Úr mint (gyakorta nagyon is hangsúlyozott, hétköznapi) embe­ ri személy jelenik meg —. de akadnak ellenpéldák is. Vámos László centenáris, nemzeti színházi rendezése, híven az egész produkció muzeális törté­ neti jellegéhez, ezt a formát választja. Kevéssé meggyőzően, a szegedi sza­ badtérről „átköltöztetve” . Am i ott, a hatalmas templom előtt viszonylag jó lehetett, (mivel az épület mintegy meg is testesíthette az Urat), nem jó itt; ráadásul illúzióromboló s következetlen, hogy a Hangot „játszó” színész civil ruhában meg is hajol befejezéskor. M it eredményez az Ú r fizikai jelenléte, embersége? Minden konfliktus egyetlen körbe: a fö ld i körbe utalódik, emberek közötti konfliktussá lesz. A z istenit máris f ö l é r e n d e l t n e k , az emberit a l á r e n d e l t n e k látjuk, Lucifer a kettő között, mondhatni, „ingázva” helyezkedik el. E z a viszonytípus nem változhatatlan - ellenkezőleg: a látható (így demitizált) „szö­ vetséges” és „ellenfél” , az Úr testi valójában fölvállalható küzdőtárs. A humanizálódás folyamata játszódik le megjelenése által, s ez a másfajta, egészében emberi kapcsolatforma az optimisztikus kifejletnek kedvez. Noha a Tragédiát „filozófiai költeményként” , (tehát általában semmi esetre sem színpadra szánt-remélt drámaként) olvasó irodalmárok erre lényegében sem­ mi figyelmet nem fordítottak, Madách mintha ösztönösen megérezte volna az Úr fizikai jelenlétének szükségességét. „A z Ú r dicstől környezetten trón­ ján” írja, s ezt instrukciónak is olvashatjuk. Am ikor a X V . színben az Úr „dicsőülten, angyaloktól környezve” lép elő ismét, Madách persze, szükség­ képp a mindenhatóságra teszi a hangsúlyt. Bármely színpadi megvalósítás azonban a valóságos Úrral új rendet teremt: ember embert nem fogad — nem fogadhat, ne fogadjon - el mindenhatónak. A vallásos világkép viszszahúzódtával a szín fantasztikus monumentalitása egyébként is enyhül, s mindinkább csak a fennség, méltóság marad belőle (vagy az sem). A szintén nem az emberi nemből való Lucifer (és az angyalok) színrelépte különben is majdhogynem kizárólagos érvénnyel diktálja az Úr színreléptét. A már eddig is számos színpadi megvalósítás közül itt csak két alaptípusra célzunk. Egyik az A tyaisten-felfogás: a z öreg Úr. Ruszt József 1983-as zalaegerszegi premierje joviális öregurat mutat, afféle mesemondó falusi plébánost, aki ereje fogytán, de az álmatag álorca mögött is bölcses­ sége teljében vonja magához teremtményeit. Mennyországából (az alig emelt, csúf dobogóról) lebaktat hozzájuk; nem gyönyörködik művében, a világ­ 58 �ban, de csöndesen, önironikusan elfogadtatja: ez van, így van. - A másik típus az Ádámmal (vagy Ádámmal és Luciferrel is) egykorú fiatalemberÚr. Több előadásban ő lép a teljhatalommal bíró agg zsarnok, vagy jóságos öreg helyébe. Ezáltal nemcsak Ádám és Lucifer lehetnek - ahogy ezt a szakirodalom többször fölfejtette - „egymás énjei” : az Úr is részese lesz az Ember (a Férfi) megkétszerező-megháromszorozó történelmi tudathasadásá­ nak ha pesszimisták vagyunk; illetve a históriára rácsodálkozó, próbákat vállaló Ember alkati, tudati, pszichikai polifóniájának, sokszínűségének - , ha optimisták vagyunk. (Ádám , h á n y v a g y ? ) A kérdés korántsem olyan egyszerű, mint hihet­ nénk. Lucifer Ádám álmaként jeleníti meg a történelmet és a vélt jövőt, ha tehát a színpad ragaszkodik az álmodóhoz és az álmodotthoz is, akkor két Ádám ra és két É vá ra van szüksége. Rossz esetben ez ügyetlen szerepkettő­ zés, amint most a Nemzetiben is látható: az elalvó emberpár helyébe sta­ tiszták másznak, ők az álmodok, az „igazi” Ádám és É v a pedig Egyip­ tomnak veszi útját. Ettől a zavaró, de elhanyagolható negatívumtól függetlenül is fölvetődik a kérdés: egyetlen személy-e a szerepeket próbálgató Ádám ? Különösen az ún. „álom az álomban” : a Kepler-önmagát álmodó Ádám Danton-álma élezi ki a dolgot. A válasz egyfelől nyilvánvaló: Ádám - egy, mert csakis az emberiség egyetlen reprezentánsát érő tapasztalatsorozatot fogadhatjuk el általános érvényűnek. Csakis az egy szempontú, egy nézőpontú megisme­ rést: a mindenkit képviselő és megtestesítő ego útját. Tudta ezt Ruszt József is, ezért Zalaegerszegen a szokáshoz híven egy színészt visz színről-színre Ádámként. D e mellette, négy másik színész megjelenítésében, mindig van egy-egy „második Á dám ” is. Egyszerűbben szólva: Ádámot és szerepeit szétválasztja. Ádám mindvégig Ádám marad, a Paradicsomból épp kiűzetett kalandra induló - és önmagát nézi, látja később mindig más alakban. Zse­ niális dramaturgiai megoldás, még ha nem teljesen végigvitt is! Ádám így osztatlan, változatlan önmaga lehet, és kívül kerülve a színek szituációin, önmagával is szóba állhat. A rendező „kettejük” közt úgy osztja meg a szöveget, hogy a kétely, a vita, a meditáció hangjai (vagyis az elvi-filozófiai igényű részek) az „alap-Ádám nak” jutnak, a konkrét szituációhoz tartozó szavak, mondatok az álmodott Ádámnak. M íg Ádám egyébként csak Luci­ ferrel, ritkábban É vával, kiváltképp az Úrral perlekedhet, itt önnön ma­ gával is, s a kettéválasztás, kettéosztás eredményeként elbukó, kudarcot valló énje alkalminak tetszik, továbbszáguldó énje viszont öröknek. Ruszt előadása távolról sem diadalos hangoltságú, de ezzel a minden erőltetés nélküli megoldással - mely, mint a „nagy ötletek” szinte mindig, kézenfek­ vően egyszerű - a Tragédia távlattudatát, a kudarcok ellenére is egyértel­ műen ható fejlődéstendenciáját erősíti, növeli meg. A z ötlet buktatója egy­ felől az, hogy bár így lenne logikus - É v a nem változik. E z persze. M a­ dách szövegének buktatója, ellentmondása is. Tudvalevő, hogy Lucifer Ádám ra és É vá ra is álmot bocsát, a „nagy álmot” , a történelmet azonban csak Ádám álmondja. További gond a zalaegerszegi előadásban, hogy az első prágai szín K ep lerje (aki „m ásodik Á d ám ” ), a párizsi színbe az „alap-Ádám ot” álmodja (mészároslegény-öltözékű) Dantonként. Vajon az dominál-e itt, hogy e forradalmi csúcsponton föltétlenül „igazi” Ádámunknak kell állnia? V agy egy másik - itt már harmadiknak számító! - Ádám túlzás lett volna? A k ár így, akár úgy, igaza volt a kritikusnak, aki általá- 59 �ban kitörő lelkesedéssel fogadta a szokatlan megoldást, de a következetlen­ ségeket is észlelve rögzítette: néha „kicsit sok az Ádám okból” . Ruszt szuverén eljárása nemcsak pompás, eredeti ötlet, de közvetve ar­ ra az igényre is rámutat, hogy mind árnyaltabban kívánjuk látni a Tragé­ dia főalakjait. A nagyobb figyelem a kezdetektől fogva a mindig vonzó diabolikus alak, Lucifer felé irányult. Legtöbbször ő került előtérbe, az advocatus diaboli: az ördög, mint a saját ügyének védője. Ádám , a hérosz iránt - mint általában a nagy hősök iránt - fogyatkozó érdeklődéssel viselte­ tett színház és publikum, összhangban azzal az (igaz, vagy nem igaz?) föl­ ismeréssel: századunk végén nincsenek - mintha nem is lettek volna - a szó klasszikus értelmében értett hősök. A föntebb vázolt színházi megoldás, sajátlagos szereposztás cl is fogadja, cl is utasítja a „hőstelenséget” . (É v a ) Az első asszony figurája a Tragédia szinte mindenki által és szin­ te mindig leghálátlanabbnak tartott szerepe. É v a jelzői - „örök” , „term é­ keny” , „egyszerre nemes és nemtelen” stb. - konvencionálisak, ezért most el is hagyhatók. A z újabb értelmezések is ezzel az alakkal szemben tanács­ talanok leginkább. Nem a színésznők hibájáról: a koncepció ingatagságáról van szó. Ezért szükséges röviden jelezni, hogy Borisz Lucenko 1979-es minszki rendezésében - ahogy arról Alekszandr Gerskovics tudósított - „a színházi mese főhőse É v a lett, aki nemcsak az emberiség ősanyja, hanem minden emberi tett és kezdeményezés elindítója: ő az, aki elsőként harap a tudás tiltott gyümölcsébe, rábírja Ádám ot az Isten ellen vívott harcra, kényszeríti, hogy kövesse a tagadás szellemét, L u cifert.. . Nem szűnik meg kimeríthetetlen kíváncsisága, érdeklődése az élet iránt: életrevalósága és feltétlen életszeretete.” Ha a gyümölcs megízlelésének bátorságát az égi tűz ellopásával állítjuk párhuzamba (jogosan, hisz mindkétszer az isten(ek) el­ leni lázadásról van szó), akkor igazán szembetűnő, hogy a „prométheuszi ember” itt - nő! Lucenko víziója mely egy vendégszereplés alkalm ával Budapesten is megtekinthető volt - szintén úgy találja, hogy a „hősi” elem, mit Ádám hivatott képviselni, kihalt világunkból, vagy legalábbis ma nincs jelen. Helyébe É v a - anyaságából táplálkozó - szilárdsága, érzelmi bizton­ sága lép. Ádám történelmi szerepváltása: identitáshiány: identitás nélkül nincs hős. É v a élettovábbadó szerepe: önazonosság. Feminin hősiesség. (Lucifer kalapja) A Tragédia legizgalmasabbnak tartott, legtöbbet anali­ zált, boncolt szereplője. Érdekes módon a figura sokáig volt uniformizáltságát, mintha új egyenruha váltaná föl. Korábban legtöbbnyire ördögként lé­ pett föl, mint a fausti Mephisto rokona. M ára a leghétköznapibb, legembe­ ribb alakot ölti, és a talán legjellemzőbb emberi létérzést fejezi k i: a kétel­ kedést, a bizonytalanságot. Nem annyira a tagadást tehát. Kontradikciója nem bukásra ítélt, emberellenes lázadás, hanem józanul okfejtő, az embe­ rért való létvizsgálat. Lucifer rezonőr volt és rezonőr maradt —. de a lehe­ tő legközelebb jött hozzánk: Ádám nál, Éván ál is közelebb. Madách Imre Ádámot tekintette az emberiség megtestesítőjének (É vával az oldalán), L u ­ cifer az „ellenjátékos” volt; s ha „m ásik én” , akkor így az. A ma színháza arra hajlik, hogy Luciferben - a fényhozóban - sejtse az embert, és Ádám lesz a „m ásik én” . A z új Luciferek alapvonása a hangsúlyozott köznapiság. Ú jra a minszkiek előadásáról szólva: garbópulóveres, kopott farmert viselő, szakállas kortárs-értelmiségi jelent meg a színpadon. Ebbe az irányba vitte a figurát Szi- 60 �netár Miklós is Szegeden, 1976-ban. Paál István Szolnokon hasonlóképp, Len­ gyel György a Madáchban ugyancsak (bár az utóbbi két előadásban a stilizált öltözék „öröknek” hagyta az alakokat, nem konkretizálta a cselekményidőt). Ruszt József Lucifere majdhogynem rosszul öltözött, gyűrött, ballonkabátos alak, szemébe húzott puhakalappal - mintha Humphrey Bogart lépne ki a negyvenes, vagy Y v e s Montand az ötvenes évek elejének esős filmjeiből, úgy jár-kel zsebredugott kézzel G ábor M iklós is. A Madáchnál még kétség­ bevonhatatlan Á d ám -L u cifer „egyensúly” megbomlását, az újabb színpadi megjelenítések szinte kizárólagos Lucifer-centrikusságát az is jelzi, hogy ki­ vétel nélkül ez a szereposztások legerősebb, leghatásosabb, legmaradandóbb pontja. Nyilván nem csupán arról van szó, hogy mindig a Lucifert játszó színész a legjelesebb. A rendezői munkába átszűrődő világközérzet kedvez Lucifernek (akihez a legjobban kivitelezett előadásokban azért vagy Ádám , vagy É v a , vagy az Ű r hozzá magasodik a játékban. Sajátságos titka - tit­ ka? - a műnek, hogy az emlékezet és a kritikai irodalom nem őriz olyan produkciót, amelyben mind a hárman —, vagy mind a négyen - egyként fel­ adatuk magaslatán álltak volna. E z a látszólagosan csak színházi kérdés azt jelzi: a Tragédia szereplőviszonyainak mérhetetlen gazdagsága, összetettsége mellett e viszonyoknak a szövegben rejlő bizonyos ellentmondásosságával, alkalmankénti „kioltó” hatásával is számolni kell). (A kulcsjelentőségü színek) A z ember tragédiájának mindenkori jelen­ ideje, az olvasás, értelmezés, eljátszás pillanata mindig más és más színnek adhat különös fontosságot. Mindig annak, amellyel valam ely okból épp leg­ inkább kerül szinkronba az olvasó, a néző kora. Így nőtt meg régebben nem­ egyszer - Hont Ferenc 1933-as szegedi, szabadtéri rendezésében is - a for­ radalmas párizsi szín funkciója. Mindent egybevetve azonban, mára a törté­ neti színek Párizsig tartó sora, sőt, maga a párizsi szín is kevesebb figyel­ met vonz, s a londoni, a falansztert ábrázoló és az űrbeli képek kerültek kulcspozícióba. Szükségképp, hiszen - az értelmezéstől függően - ezek egyi­ ke vagy másika (sőt, akár közülük kettő, vagy három együtt), fogható fel a történelmi mának. 1937-ben már Németh Antal a világháború előtti, 19 10 körüli években játszatta a londoni színt az 1860-as idők helyett: a kapitaliz­ mus helyett az imperializmust ábrázolta. A z újabb rendezések a londoni v á ­ sári forgatag haláltáncvízióját mind jobban összefüggésbe hozzák a fejlő­ dő szocialista társadalom egyes erkölcsi, gazdasági problémáival. Iglódi István és Szigeti K ároly 1974-es, a Huszonötödik Színházban előadott M -A -D -Á -C -H című (a címben is kifejezetten analitikus szándékú) kompo­ zíciója csak a londoni színt mutatta be a Tragédia egészének képviseletében, egy-egy, más jelenetekből vett mondattal megtoldva. „ E törpe korban így kell lelkesülni?” - a kérdőre fordított sort szánta szemnyitogatóul, lelkiismeret-ébresztőül ez a kamarajáték. A minszkiek sokat idézett, kitűnő pro­ dukciójában — ahogy Szücs Miklós megfogalmazta — „ a legkidolgozottabb és leghatásosabb kép éppen Madách kora: a londoni szín. Itt funkcionál iga­ zán a díszlet is. K ét, malomkerékre emlékeztető díszletelem összepréseli, közös sírba darálja az embereket.” E z bizony nemcsak Madách kora: Lon­ don kapitalizmus-kritikáját a modern szemlélet általában a túltechnicizált társadalom kritikájába fordította át. A londoni szín: a Tragédia egyik le­ hetséges jelenideje. (Rusztnál: passióparódia, az élet elől az alkoholba me­ nekülő tucatemberek részeg öklendezése. Paálnál: rideg temetési szertartás. Vám osnál: inkább csak színes kavalkád.) A kadt olyan felfogás is, amely 61 �nem értett egyet ezzel az erősen bíráló tendenciával. Groznijban, 1979-ben M ihail Szolcajev anakronisztikusnak találta a London-képet, idejétmúltnak és torzultnak a kapitalizmus elleni vádbeszédet, s a szín teljes elhagyásával a Falansztert úsztatta rá (a második prágai színt ugyancsak kihúzva!) a forradalmi Párizs képére. A Falanszter: a másik lehetséges jelenidő. Ruszt attól sem riad vissza, hogy a színpad tüll előfüggönyére ekkor egy lakótelep fényképét vetítse. Madáchot - főleg Erdélyitől - már korábban is éles bírálat érte a F a­ lanszterben adott negatív szocializmusvíziója miatt, s e vád alól teljes fel­ mentést későbbi monográfusaitól sem kapott. Ám ahogy a London-kép ma már nem egyértelműen a kapitalizmust jelenti, úgy a Falansztert sem (utópikus_ vagy nem utópikus) szocialimusnak értjük. A - legalábbis egyes kon­ tinenseken és egyes országokban, társadalmakban - túlérett X X . századi ci­ vilizáció egyéniségellenes megnyilvánulásait tárja föl mindinkább ez a szín: az embert fizikailag és morálisan, akaratilag és érzelmileg is kikezdő, kény­ szerűen uniformizált életformát. A különbözőségükben is egymásra hason­ lító Falanszter-képekből egyet emeljünk k i: Ruszt tudósa ebben a színben, míg a messziről jött vándoroknak, Ádám nak és Lucifernek magyaráz, a londoni színből itt feledett snapszospoharakat szedi össze, maradék tartal­ mukat töltögeti egybe. E nevetséges módon keres bódulatot - ő, aki pedig az élet titka megfejtését reméli, hirdeti. Talán az újabb Falanszter-megjele­ nítésekben nyilvánul meg leginkább, hogy a Tragédia „kinőtte” azokat a keletkezése korához kötött, s így közvetlenebb tartalmakat, amelyek sorába például a szocializmus-dezillúzió is tartozott Madáchnál — feltöltődött v i­ szont olyan új jelentésekkel, miket az író aligha sejthetett, a nagy mű zse­ niális rendjében mintegy lappangva mégis megérzékített. A z ember tragédiája egyik legradikálisabb (nem elsősorban a rövidítés­ ben megnyilvánuló) átértelmezése Paál István nevéhez, a szolnoki előadás­ hoz fűződik. Szinte csak mellékesen megoldotta az egyik legfontosabb színi kérdést, a színek folyamatosságának problémáját: a képek logikusan simul­ tak, folytak egymásba a hétszereplős kamarajátékban. A kiemelt fontossá­ gúvá lett Ű r-képben egyszerre volt képes megmutatni az emberi lét föleme­ lő nagyszerűségét és kétségbeejtő korlátait - azaz, a legkorszerűbbnek ítél­ hető, polifon Tragédia-felfogást nyújtotta. A X III. színben a Föld szellemé­ nek csak a feje látszott ki a padozatból, mintha egyes abszurd drámák szánnivaló hőseinek mintájára állig betemetkezett volna - nem a szemétbe, szennybe, homokba, ürülékbe, csak a glóbuszba. Eközben Ádám és Lucifer fönn a magasban, a csarnokszerűen kiképzett, matt színű, lépcsőzetes templomra is emlékeztető - építmény legfelső platóján ültek, a díszlet egyet­ len, gyönyörű fényforrása, a mértani környezetébe mérművével be is illesz­ kedő, s abból szépségével ki is ütő rózsaablak előtt. Ő k mintegy trónuson ültek a sugárzó fénynyalábtól ölelve: mintha repülőgépen, sőt űrhajóban száguldanának. Vibrált, szaggatott ez a hatalmas színpadi fesztáv: az űrbe kilépő, a lenti sártól szabadulni ugyanakkor mégsem tudó mai ember esé­ lyei, dilemmái fogalmazódtak meg benne. S az évezredek óta virágzó-világló rózsaablakban a múlt, az űrrakétaképzetben a jövő is szimbolizálódott. A fordulóponthelyzet, a választásszituáció - az elmúlt és eljövendő között voltaképp mindig csak pillanatnyi: késélnyi jelen. A z emberiség kettes-útja: fölröpülni, kitörni - vagy lesüllyedni, belehalni. A z abszurd drámákra főleg a Paál rendezői fantáziáját sokat foglalkoztató Beckettre - való uta­ lás nem volt véletlen. Paál István azért hagyta el az utolsó sort (amely a 62 �legtöbb elemző szerint nem kellően szerves része, következménye a mű egé­ szének), mert mint X IX . századi abszurdot fogta föl a Tragédiát! Olyan alkotásnak, amelyben a reménytelenség komor szólama zendül meg, ha csu­ pán a cselekménymenetet nézzük - de a rendíthetetlen morális tartás szép­ séges éneke, ha a cselekménymenethez való viszonyra, a mindig újrakezdés­ re, s a kudarcok viselésének méltóságára figyelünk. A z abszurd jelentősége épp abban áll, hogy míg végleges pusztulást mutat, etikailag épp ez ellen lázit. Paál rendezésének záróképében a mindig új útra hívó Lucifer hiába akarta fölrángatni a földről a kereszt alakban elzuhant, agyonfáradt Ádámot és É vát. De ez a kétségbeesett igyekezet fölért a „K ü z d j’ és bízva bízzál!” intelmével. (Tér és tömeg) A mű színpadi pályáján az egyszerűsödés jellemzi a játék keretét. A revüszerűséget vállaló előadások (így Vámos László rendezései) is egyre puritánabbak. E z a folyamat törvényszerűen a dráma dekontretizálódásához, gondolatiságának általánosabb érvényű hangsúlyozásához vezet. A színháztörténészekre váró feladat annak mélyebb elemzése, miért lett mind uralkodóbbá az ún. mejerholdi színpad a Tragédia tereként. Döntő vonás, hogy a színház mind gyakrabban lépteti föl a darabbeli tö­ meget a tér részeként. A Madách-bírálatok lényegében egyetértenek abban, hogy az író bizalmatlanul, olykor lenézőleg szemlélte, kezelte a tömeget, a népet. A színház a maga eszközeivel oldani, enyhíteni tudja ezt a sok te­ kintetben kétségtelen tényt. A z egyszerűbb út a kamaravariáns kialakítása: itt nincsenek mellékszereplők, azaz, erről a problémáról el is terelődik a figyelem. A z értékesebbnek tűnő közelítés: a színpadi teret élettérnek, tör­ téneti térnek fölfogva, alakítóként és megélőként vonni be a statisztériát: a tömeget, népet az előadásba. Groznijban ők nemcsak athéni polgárok, pá­ rizsi forradalmárok, falanszterlakók stb. voltak, de az Ű r-jelenetben a spe­ ciális világítás révén csillagok, bolygók képzetét keltették a föl-le sétáló fi­ gurák. A Jégvidék kristályalakzatai is emberekből formálódtak: mintegy a tömeg fagyott tehát a kihűlt Föld jégmezőjévé. (Ezzel rokon az a szép meg­ oldás, amelyet Vámos alkalmaz az eszkimó-képben.) A z egyik legsikerül­ tebb Tragédia-rendezés, E pp Kaidu 1971-es tartui munkája ugyancsak szá­ mos olyan elemet tartalmazott, amelyek a szövegre visszavetítve jelentősen árnyalják Madách Imre remekének megítélését. (Végezetül) Az aranybánya kifogyhatatlan. Irodalmi elemzés és színházi értelmezés nem romló gazdagságra lel Az ember tragédiájában. A történel­ mi és poétikai tudással fölvértezett irodalomnak érdemes fegyverbarátságot kötnie a más készségekben jeles színházzal: így találkozhat a históriai, az elvi-filozófiai a m aival, érzékivel. Így lehet teljes érvényű, amit a száz éve született Babits Mihály írt - Madách Imre születésének centenáriumán, 1923-ban: „ ...o lv a s d újra művét, s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás; korod és életed legégetőbb problémáival találkozol.. . ” 63 �Szeptember végén új lendületet kapott a Madách Imre-emlékév eseményso­ rozata. Drámaköltőnk születésének 160. és halhatatlan műve bemutatásának ioo. évfordulója alkalmából számos kiemelkedő rendezvényre került sor. Hí­ reink között legfeljebb töredékesen számolhatunk be a történtekről. Szeptember 17-én a csehszlovákiai Nagykürtösön került sor a Madách Imre irodalmi és kulturális napok nyitó rendezvényeire, melyen Nógrád megyét né­ pes delegáció képviselte. A járási székhelyen Madách Imre élete és munkás­ sága címmel megnyitották a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum kamara­ kiállítását. A nap fénypontját a Madách Színház Lengyel György rendezte Tragédia-előadása jelentette. Az ember tragédiája bemutatásának 100. évfordulójára a Nemzeti Színház­ ban díszelőadással emlékeztek szeptember 21-én. Ünnepi beszédet mondott Köpeczi Béla művelődésügyi miniszter. Beszédének végén bejelentette: „a Ma­ gyar Népköztársaság Minisztertanácsa - a közóhajnak is eleget téve - határo­ zatot hozott az új Nemzeti Színház építésére, melyet 1989-ben át kell adni 64 �rendeltetésének” . A drámatörténetben amúgy is egyedülálló megemlékezés ez­ zel valóságos nemzeti ünneppé vált. Szeptember 22-én Budapesten a Fészek Klubban irodalomtörténészek és színházi szakemberek - közöttük számos rendező - nemzetközi szimpozion ke­ retében vitatták meg a Tragédia utóbbi években megvalósult színpadi válto­ zatait, s a színházak alkotó részvételét a Tragédia időszerűségének elismerteté­ sében. Történeti áttekintésével termékenyítő vitaindítót mondott dr. Kerényi Ferenc, a Színháztudományi Intézet igazgatója, irodalomtörténész. A szűkebb pátria, Nógrád megye, rendezvényeit felsorolni is hosszú lenne. Kiemelkedőnek minősül az október 1 -i Madách-emléknap (egyben a múzeumi hónap helyi nyitánya), amelynek keretében Csesztvén felavatták jeles írónk felújított emlékmúzeumát. Az egykori Madách-kúria rendbehozott épületét és a remekbe sikerült kiállítást bensőséges ünnepség keretében dr. Boros Sándor­ nak, az MSZMP K B osztályvezető-helyettesének megnyitó szavai után tekint­ hette meg a nagyszámú közönség. A nap ugyancsak kiemelkedő programja volt a Madách-díj kitüntetettjeinek találkozója Balassagyarmat város Tanácsának dísztermében, amelyen többek között Hubay Miklós, az írószövetség elnöke, Szinetár Miklós, a Magyar Te­ levízió elnökhelyettese, Ladislav Hradsky prágai professzor, Sinkovits Imre színművész vett részt. Horpácson a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága emléktáblát állíttatott Szontágh Pálnak, a költő barátjának. Október 13-án Salgótarjánban a Palócföld Szerkesztősége és a helyi alko­ tók találkoztak az írószövetség képviselőivel, Nagy Gáspárral és Serfőző Si­ monnal. A beszélgetésen jelen voltak a megye kulturális irányításának képvi­ selői. A találkozón - többek közt - szó esett a folyóirat munkájáról és a me­ gye által kiadott Palócföld Könyvek sorozatról. Nagy Gáspár az írószövetség és a Palócföld, Serfőző Simon az Észak-magyarországi Írócsoport és a Nógrád megyei alkotók kapcsolatának lehetőségeiről beszélt. A vendégeket fogadta dr. Gordos János, az MSZMP Nógrád megyei Bi­ zottságának titkára. A SZ E R K E S Z T Ő BIZO TTSÁG ELN Ö KE: Horváth István A SZ E R K E S Z T Ő BIZO TTSÁG T A G JA I: Csik Pál Fancsik János Molnár Pál Németh János Radácsi László Szabó Károly Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZ E R K E S Z T Ő SÉ G T A G JA I: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a magyar posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest, V ., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat is rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 05 5 - 8867 Index: 25- 923 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban 5,6 (A/5) ív terjedelemben. F. v. : Kelemen Gábor igazgató. 83.32774 N. S. �Ára: 1 2 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/6. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld Végh Miklós https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/97c0d31c23f417408ce1d8f77c443749.pdf 506f0974b5c17377e0f5c0cdc8faf505 PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 31. KRISTÓ G Y U L A ____________________________________ ,,A Nógrád megye kialakulásáról formált és itt most kommentárok nélkül közreadott, egymással olykor el­ lentétes, nemritkán önmaguknak ellentmondó elképzelé­ sek is jelzik: sem Nógrád megye kialakulásának, sem általában a magyarországi vármegyerendszer létrejötté­ nek kérdése nincs megoldva. A megoldás útját egyen­ getheti az alábbi néhány szempont mérlegelése.” 63. TÓTH ELEMÉR___________________ ____________ __ „A képzőművészeti élet decentralizációja jelentős vi­ déki centrumok létrehozásával és erősítésével is szol­ gálni kívánja a művészetirányítás és a mecenatúra fo­ lyamatos megteremtését és kibontakoztatását. Amikor az 1970-es évek elején e gondolat jegyében megtörtén­ tek az első lépések, Salgótarjánban született meg az a koncepció, hogy a jövőben — szoros összefüggésben a tárgyi és személyi feltételekkel — a Nógrád megyei mú­ zeumi szervezet legyen hivatott az egyedi rajz gyűjté­ sére, országos gyűjtőkörrel.” �Tartalom 1. Tóth Károly: Prófécia túlról 3. Agócs Sándor: Nagyapám, Csernók Imre, Nézem a Holdat 4. Fecske Csaba: Kép, Cella 5. Id. Szabó István 80. éves 6. Takács József: Májzsugor 10. Karácsondi Imre: Nyomot hagyni 12. Tanka László: Mi vagyunk a debilisek? 17. Brunda Gusztáv: Hagyományőrzés és átörökítés 22. Laczkó Pál: Kalandozások és göröngyök (II.) 24. Kerényi Ferenc: A Komjáthy kör 25. Csikász István: Rembrandt-ballada 26. Radnai Ketykó István: Sólyomröptű lányok 27. Lázár László: „...egy ország vérben áll...” 29. Ádám Tamás: Nyár, Tél 30. Zonda Tamás: Várakozás, Hirtelen ősz ez is K R Ó N IK A 31. Kristó Gyula: Nógrád megye kialakulásának kérdéséhez 38. Kosján László: A parasztnemesség KÖRKÉP 45. Vers/z/iók (Bezzeg János) 48. Világvesztés?! (Endrődi Szabó Ernő, Veress Miklós és Nagy Gáspár kötetéről) 52. „Csak itt és így tudunk élni” (Törőcsik Miklós Grendel Lajos három könyvéről) 55. Megértés és megélés (Kardos András Balassa Péter könyvéről) 59. Hitler hatvannyolc tárgyalása 1939-1944. (Romsics Ignác) 61. M. Szabó Gyula: Bordásfalak (Horpácsi Sándor) 63. Tízéves a salgótarjáni nemzetközi művésztelep (Tóth Elemér) E számunkban id. Szabó István munkái és műtermének belső részei látha­ tók. A 5. oldalon a művész fényképe. Fotó: Buda László. �PETŐ TÓTH K Á R O L Y Prófécia túlról (Nagy László emlékének) Sajdul a seb és jajdul a szó gyönyörű gyásszal gyónom gyötrelmeimet a tudat habosra hajszolt szárnyas lovai még zihálnak gyomrukban még pókhálóremegés fészkel fogukon forrásfakasztó szomjúság peng és iszonyú késeivel már a tüdőt szabdalja Megtérek ím hát hars harmatos füvek klorofil kirakatához s nem kell üveget bezúznom csillaghókás fejjel ha vágyaim természetes színüket mutatják s nem manipulálják reklámreglamák mert itt nem nőnek tilalomfaligetek nem harsognak mindent-lehet-vidámparkok és nem kattognak gombnyomásautomaták tündérmosolyú tavak tükrére hajolok vízzel iszom felhőt napot és csillagot De a kétségemet nem adom szabadjegy az ég és föld közötti liftezéshez Bűneim ím bételtek egyszerre választottam hitet és hitetlenséget és mindörökre hiszek bennetek mert hitetlen vagyok nem hiszek bennetek mert hívő vagyok de ne feledjétek szememben a ti szemetek is benne ragyog Ez az élet kegyetlen csak azért mert egyetlen ha volna több is belőle hogyan jutnánk előbbre A M IN D EN SÉG M U N KÁLJO N M IN D E N K IBE N HOGY M IN D E N K I M U K Á LK O D H A SSÉK A M IN D E N SÉG EN Még az ujjlenyomatomat sem hagyom rátok hogyan azonosítotok engem önmagammal „versben bújdosó haramiát” miféle billogbandérium tüzesül ellenem I �homlokom holdját halovánnyá halottasítani hogy éj fürdető fényem rámsütött bélyegetek betűit izzítsa melyet milliók leikébe akartok égetni De vigyázzatok mennykőharagom ég velőtöket is pöndör pernyévé aszalja és aszályom olyan Szaharát szül néktek hogy szemetek nedve is hozzám szivárog és én felhőként föliszom s harmadnapra nyakatokba zuhintom hogy tengerjáróitok is belerokkannak mire megjárják az én nagy óceánomat s „hozzá légoszlopot fúvok a zavaros időbe” dőre dimenzióitokat halomra döntögetni és megnyitom alattatok az anyaföld méhét hogy halálba öleljen s nem éltető só gyanánt vajúdjon Karthágó-pusztaságot Nem a szavaimhoz dörgölőző macskahízelgést hajszolom nekem immár hajszálam se görbülhet de néktek még a gerincetek is és nem a térgörbület az oka ha tartásotok a ferde tornyot formázza Ő rizzétek ó a pártában hagyott gyermek-Krisztusokat ne házasítsák a halállal magukat A „kerub-Kondorral” parolázok görbe törpe hiteket meggyalázok de tiszta tenyérből megitatok növényt embert és állatot Ritmusomat ott zengetem asszonyaitok hajának elektromos vibrálásaiban és a férfi falloszok égnek meredő legősibb ütemek utáni vágyakozásaiban de tudom nevetésem tengermély árkokat vető tektonikáiban vér villog véren a halál öröklétre-fent késein Ezüst glóriám a Napra akasztom leszállok a poklok poklára is értetek szívdobbanásra az élet örök áramát fakasztom ne görbítsétek hamis imára térdetek büszkén meneteljünk a megsemmisülésbe tudván „ jelett hagyni” e földön a legdicsőbb érdem Nemcsak húzódoznak tőlem hátba is támadnak a hamisok de hozzám húzódnak a hóvirág-hitű igazak s arcom barázdáiból betűzik emberi és isteni sorsukat 2 �AG Ó C S S Á N D O R Nagyapám, Csernók Imre félárbocra kellene ma zászló, beállt a télidő: harang szól, hosszúakat sírva, a testben már nincs annyi erő csillag hullt le Jankovác mellett: nagyapám, s az ország nagyapja Európát járták a két háború alatt, de tengert nem láttak soha ami megmaradt, kevés a sorhoz, mint nagyanyám száján a mea culpa, Magyarország! vesznek katonáid, és belehűlnek a múltba kabátját hordom, szorítja testem, nyomába lépve kell tüzesednem! s arcomat védeni a lázban, a ködben. . . - ruháiba már belenőttem Nézem a Holdat nézem a Holdat és a csillagot, mint aki megismeri magát, nyitott ablaknál születtem: fázom egy életen át méregből is mézet szívtam, s csak így lehettek tagjaim nagyok, ígért szavamat visszavonom, ha már hitegetésből vagyok egy elértett szóért fejemet vennék s lenne, aki testem szanaszét hordja! — de ne legyen fölöttem úr, és én ne legyek szolga 3 �FECSKE CSABA KÉP Középen állok én, a két szülő között, kapocsként fogva egybe - mit is? - a képet, szét ne esne az, mi itt még csak éppen készülő félben: krizantém-kert, már őszülő, s az érzelgős fényképész kedve szerint tán, kissé elmerengve mi hárman, és az - elkapott idő, a pillanat, mely mint a lepke, gombostűhegyre szúrva, már örök pózba dermedt, a por belepte Mögöttem mint a macska sündörög megfoghatatlan, szürke árnyam, s ami a legszebb: nincs szakállam CELLA Hűséged kolostorában írom a verset, emlékek dohszagú kódexeit; az idő homályos folyosóján visszhangzik a szerelem cipőkopogása míg el nem nyeli egy cella vasfogú csöndje, s azontúl már csak az évek rései közé szorult ábránd halk nyöszörgését hallani, s ahogy súlyos suhogással szemhéjad árkádjaira telepszik a hó. 4 �ID. SZABÓ ISTVÁN 80 ÉVES Ritkán köszöntünk fiatalosabb szellemű 80 éves alkotót, mint id. Szabó István. Vele kapcsolatban a közhely igazságtartalma nehezen megfellebbezhető: töretlen alkotókedve, életenergiája csodálkozásra készteti látogatóit. Ő stehetségnek mon­ danánk, ha a harmincas években - amikor pályája valójában indul - ehhez a ki(ejezéshez nem tapadt volna annyi művészeten kívüli megkérdőjelezhető moz­ zanat. Kétségtelen azonban, hogy ő is abból a tovább lefojthatatlan forrásból buggyant a felszínre, amely a népi írókat, az első parasztfestőket adta a ma­ gyar kultúrának. A z elzárt medvesaljai kis településről, a különös hangzású Ceredről indulva vált a nógrádi népélet hiteles művészi megfogalmazójává. 1934es első kiállítása óta van jelen a magyar képzőművészeti életben. Úgy tartja magáról, annyi fába nem öntött lelket egyetlen szobrász sem, mint ő. A nem­ zetközi hírnév útján 1939-ben indult el, amikor is a New York-i világkiállí­ táson mutatták be műveit. Azóta számos ország számos kiállítóhelyén szerepelt. Munkásságát a legmagasabb helyi és országos kitüntetésekkel ismerték el. A Kossuth-díj után 80. születésnapján a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét kapta meg, amelyhez ezúton is gratulálunk. Itt az ideje, hogy kiterjedt közönsége albumok és egész munkásságát bemutató tudományos igényű pályaképek révén is még behatóbban megismerje. Születésnapján a tehetségébe a hűséget és szolgálatot is beépítő elkötelezett művészt köszöntjük. Olvasóink nevében is fogadja szívből jövő jókívánságainkat. A P A LÓ CFÖ LD SZERKESZTŐ SÉG E 5 �TA K Á C S JÓZSEF MÁJZSUGOR Még akkor elkerült Pestre azokban a keserves időkben, a legelején. Az egyik este a nagyon szegényes vacsoránál - épp krumpliganca volt - azt mondja az apja: - Fiam, te vagy hármatok közül a legnagyobb, nincs pénz, nincs kenyér, menned kell munkára. Hiába, én nem mehetek. Mindenki ránézett, ő bólintott, tudomásul vette. Még vacsora után és másnap összeszedegette a holmiját, az anyja készített valami kis elemózsiát, hátizsákot csinált, erős pántokat kötözött rá, bepakolt, s vasárnap este már ő is ment a többivel, a meglehetősen felduzzadt csapattal az állomásra. Minden további nélkül felvették, kellett akkor a segédmunkás mindenütt. Nagy, ormótlan épületben kapott szállást - nem akart elszakadni a cimboráktól nem messze a munkahelytől. Mit számít az, csak fedél legyen a feje felett. Úgyis ideiglenes az egész, megy ő haza, ha teheti. Bizony az első hetekben, hónapokban nagyon nehéz volt, hiába voltak ott a cimborák. Valósággal szenvedett, mivel sehogysem találta fel magát, de egy szóval sem panaszkodott volna senkinek. A lig várta már a péntek estéket, mikor végre otthon lehet, leülhet a szokott helyére az asztal mellé, vagy vé­ gigsétálhat a sokszor legucsmolt kis, görbe utcájukon. Szinte észrevétlenül min­ den más lett a szemében, amire eddig oda sem figyelt, most hirtelen jelen­ tőséget kapott, megnőtt, megszépült. Az esővert deszkakapu csakúgy, mint a ház előtti, megrokkant eperfa, az utcájukban meghúzódó majdnem egyforma házak, a kerítésekben őrt álló orgonabokrok, minden. Ö röm volt rajtuk végig­ nézni. Még a keskeny járda is kényelmesebb, lábhoz simulóbb volt, mint az ot­ tani akármilyen széles és praktikus, amelyiken reggel, este végig kell mennie. Valósággal boldog volt, mikor benyitott a kapun, s megláthatta az ámbitus melletti kiskertet, gyorsan körbeszaladta az udvart, benézett az istállóba, a nagykertbe, mindenhová, hogy lássa, mi változott egy hét óta. Csak aztán ment be üdvözölni az itthonvalókat. Akár nyár volt, vagy tél, lökte le a husoló ru­ háját, magára kapkodta az ócskát, amiben itthon dolgozott, s már csinálta is, amit kellett, ami elé került, mintha csak az előbb hagyta volna abba. Hogy­ ne biztatta volna az apja, mikor egy-egy cigarettaszünetre megálltak: - Ne félj fiam, nem maradsz ott, csak egyszer egyenesbe jöjjünk. Fiatal volt, tele munkakedvvel, hogyne csinált volna mindent örömmel. Szinte égett keze alatt a munka. Néha az apja alig tudta követni vagy utolérni. De bizony csaknem jöttek ők egyenesbe, mert ha egyszer-másszor úgy is érezték, mindig közbejött valami, s gyorsan szétfoszlatta az illúziókat. Pedig néhány évre rá, hogy elkerült, meg is nősült, de mégsem ragadt meg otthon. Ha nem úgy jött ki a lépés, mit csináljon? Éppenséggel, ha nagyon akarja, maradhat, belép a tsz-be, vagy keres valami más helyet, épp akadt volna; a gépállomásra is hívták, noha elég gyatra munkára, dehát - ha már egyszer elment - ilyenre nem pályázott. Valamire mégis nézze magát. A z igazság az, 6 �a felesége sem húzta vissza, sőt néha ilyeneket mondogatott: - Minek ma­ radnál itthon, hogy húszforintos munkaegységért dolgozz? Legalább pénzt ho­ zol, ezek meg várhatnak rá az osztozkodásig. Bizony az otthonragadás így mindinkább kitolódott. Aztán - mit tagadja - egy idő után már nem is akart véglegesen haza­ menni, hiába tataroztatta a házat - az apja a két testvére beleegyezésével neki ígérte - , kerítést csináltatott, mikor a pénz már jobban eresztett. Ám ar­ ra mégsem mert vállalkozni, hogy valahol Pest környékén telket vegyen, s lassan házat építgessen rá, mivel az erszény csak így bírta volna. Maradt tehát a munkába járás, a vonatozás, a munkásszálláson való egyhangú élet, a he­ tenkénti, néha kéthetenkénti hazalátogatás, noha egyre inkább ez bujkált, ez formálódott benne: elég volt, jövőre ő ezt már nem csinálja. Ám olyan meg­ oldást, ami neki is, meg a családnak is jó lett volna, egyelőre nem talált. Ma­ radt tehát minden a régiben. A reménykedései viszont egyre jobban koptak, száradtak. S ő - mi tagadás - ennek arányában egyre kényelmetlenebbnek, néha már-már elviselhetetlennek érezte ezt az egész vigasztalan helyzetet. A legjobban az aggasztotta, ugyan egyszer vége lesz-e ennek az egésznek? Vagy ő már örökké a sivár munkásszállás meg a vonatfülke rabja lesz? Hogyne mosolyodott el - , ha élete három állomása közül valamelyiken felfordul. Ak­ kor biztos, hogy vége lesz. Mit mondjon, míg fiatal volt, mindent kibírt, elviselt. Ha azt mondták neki, így csinálja - akármilyen szamárság volt is - , úgy csinálta, nem morgott, nem tett megjegyzést semmire, mert nagyon hamar megtanulta, az ilyesminek nagy ára van: ő húzza a rövidebbet. Legjobb hát, ha hallgat, csinálja a dolgát, szorgoskodik, nehogy még jobban keresztülnézzenek rajta ezek a szakmájukra olyan büszke szakik meg művezetők. Így is, ha valami baj volt, csak ők, a hasonszőrűek szorultak. Őket le lehetett tolni, káromkodni rájuk: - Azt az ér­ teden parasztistenit az eszednek! Még ennyit se tudsz? Honnan szalajtottak téged ? Mikor mi volt a baj, mikor hogy tódították. Hogy merte volna hát valaki is kinyitni a száját! Igaz, később, mikor el-elhagyogatták a rosszul fizető üzemeket, gyárakat, némileg megváltozott a hangnem, még kedveskedni is tudtak, ha a piszkos munkákra végképp nem maradt ember. Megtanulták, mégiscsak érnek valamit. Persze, idővel ők is megedződtek, ha kitoltak velük - mindig a legroszszabb munkákat adták nekik - , a maguk módján visszaütöttek, vagy egysze­ rűen kinyitották a szájukat, visszabeszéltek, nem hagyták annyiba. Sokszor a vezetőség is nekik adott igazat, legalábbis úgy látszott, aztán kezdődtek a fi­ nom megtorlások, visszaütések. Így a praktikákat nekik is meg kellett tanulniuk. Megtanulta hát ő is. Otthon is hasonló várta. Az jó lett volna, ha minél több pénzt visz a ház­ hoz, de ráadásul az otthoni munkát is elvégzi. Ha a gyerekekkel baj volt - per­ sze, te rájuk nem szólnál, csak dédelgeted őket - engem meg tönkretesznek egész héten. Örökké a sok dolog, vesződség. Vagy ezt kellett csinálnia, vagy azt, de ha leragadt valahol, már baj volt. Mit tagadja, egyre jobban beleunt az itthoni bajokba is, mivel sose tudott kikászálódni belőlük. Hiába remény­ kedett, csak ezt befejezze, neki is jár egy kis nyugalom: sehogysem sikerült. Akkor még a felesége is ilyesmivel traktálta: - Könnyű neked, te visszamégy, s egész héten egyet csinálsz, másra nincs gondod. De nekem ezret kell, nya­ kamon a gyerekek, a sok jószág, minden. 7 �Most vitázzon ővele is? Úgy is van elég baja. Hogyne, neki könnyű, semmi gondja! Menne csak a helyére. Egy idő után arra a keserves igazságra kellett rádöbbennie, még a vona­ ton a legjobb, nem parancsolgat neki senki. Egy üveg bor mellett elbeszél­ getnek, vagy kártyáznak, esetleg meghányják-vetik, mi történt a héten. Nem oktatja senki. Végre szabadok, a maguk kedvére élhetnek. Hogy néha mind­ ezt értelmetlenül csinálják, igaz, már másnap belátják, dehát nekik is van önérzetük. Az első években ő is örült mindennek. Hazafelé már azon morfondírozott, ugyan mi változott egy hét alatt. Virágzik-e már a kedvenc körtefája, vagy az eső után milyen a határ. Bizony később már csak azt vette észre, amit nagyon kellett: - Hallod, törjük a kukoricát szombaton, vagy le kell kaszál­ nod a rétet. Még később teljesen mindegy, volt neki, hogy mit csinál vagy egyáltalán mit vár a szombat-vasárnaptól. Ha azt mondta neki a felesége: - A lányodnak szombaton lesz a ballagása, úgy készülj! Netán a lakodalma. Mindenre bólintott és tudomásul vette. Mikor jött hazafelé, néha már arra is lusta volt, hogy a tájat szem­ lélje, a vetést. Pedig régen de szerette nézegetni! Ha a busz már a faluja határában kanyargott, még az annyira ismerős hajlatokat sem méltatta sok­ szor egyetlen pillantásra sem. Minek - mondogatta semmi köze hozzá. Mit nézegesse, megunhatta már. Sokszor otthon is mindenféle tárgy, eszköz mintha ellene lázadt volna. A kalapáccsal az ujjára üt, a szög megsebzi, egy éles ág a lábába szúr, a kezét a rácsba üti, mindezt csak úgy merő véletlenből. A legszívesebben leült volna az udvar vagy a kert valamelyik félreeső zugába, hogy pihenjen és összeszed­ je magát, de ha már egy-egy pillanatra megállt nézelődni vagy esetleg elbók­ lászott, már kiabált a felesége: - Hol vagy már? Mit szamuklálsz, mikor annyi a dolog! - Pedig sem a felesége, sem a két lánya nem volt követelő­ zőbb, mint a többieké. Mit mondjon, egyre rosszabbul érezte otthon magát. A legszívesebben haza se ment volna, dehát nem tehette meg. Volt rá eset, mi­ kor ottmaradt a szálláson - egy-kettő mindig akadt - , kipihente magát, még a városba sem volt kedve bemenni, csak ült, feküdt. S ez az elfuserált élete jutott az eszébe, két napig csak ezen tusakodott. Ez még rosszabb volt, mint otthon, keservesebb. Otthon sose ért rá gondolkodni, ez mindig az utazásra maradt. Ott volt idő ilyesmire. Egyszer-egyszer az is megfordult benne, majd ha nyugdíjas lesz, minden el­ rendeződik. Szépen fog élni otthon, ráér a fákat is gondozni meg a kertet. Az is lehet, több hízót tart, esetleg libát. Nem olyan ő, hogy. csak otthon kushadjon vagy üldögéljen. Néha még azt is elképzelte, mit fog mondani, ha hízót vágnak a családnak, vejeinek. Azt megnézhetik, nem olyan lesz, mint amit a felesége hizlal. Agár. Á m néha az is felmerült benne, úgy lehet, meg se éri ő ezt az egészet, vagy egyszerűen nem bírja kivárni. S ha véletlenül megérné is, ki tudja, lenne-e valami öröme benne. Hisz úgy összezsugorodott minden a tagjaiban, a testé­ ben, de körülötte is minden. Tán még a levegő is. Az, hogy él, mozog, jönmegy, néha szót ejt, mit számít az. Itt is, ott is egy számot tölt. Ennyi. Régen olyan, mint az elhasznált szerszáma, selejtbevaló. Eldobni, tűzre hajítani. Aztán egyszer úgy érezte, mintha beteg volna. Szorult a torka, melegség fogta el, de nem törődött vele. Majd elmúlik. Hangtalanul dolgozott tovább. Sem a munkatársai a telepen - egy-egy ottragadt régi cimbora -, sem otthon nem vettek észre semmit, s ő nem panaszkodott. A vonaton is csendesebb 8 �volt, mint máskor. Se a bort, se a sört nem kívánta. Máskor is volt így. A társai nem vették komolyan. - Rigolyás - ezzel el volt intézve, s mind több­ ször a szemébe is mondták. Egyébként is az volt a te mpó, ha valaki megha­ ragszik, majd megbékül. Itt senki nem rimánkodik senkinek. Ő ket nagyfejszé­ vel nagyolták ki a fából, nem simogatáshoz szoktak. Így senki nem vetett rá ügyet. A kártyát meg tudja fogni, ez a lényeg. Hogy sosem tud jó partit fog­ ni, az ő baja. Ám egyszer kiesik a lap a kezéből, s kicsit előrebukik. Még viccelődnek is vele, mert néha, ha vesztésre állt, voltak kissé fura húzásai. Ne játsszál már Jani! Jókat találsz ki. Késő. - Ám ő most az egyszer nem játszik. Kicsit kedélyesen visszanyomják a sarokba, s ő végleg úgy marad, csak az álla szaladt némiképp lejjebb, s a szemét is kissé csodálkozón nyitva felejtette. Különben mintha csakugyan játszana. A szembenülő csak most lesz rá figyelmes. Megérinti, s nagy megrökönyödéssel ennyit mond: - Hisz ez meghalt. No, szépen vagyunk. Jobb helyet már ki sem választhatott volna! É s csendben tovább sopánkodnak, hogy viszik haza, meg ilyesmi. Aztán tört szavakkal az életét idézgetik, milyen ember volt, hisz együtt dolgoztak, ismer­ ték. Miben halt meg ilyen hirtelen, hogy ki sem bírta már hazáig. De nem tanakodtak sokáig, úgyis tudták, majd megállapítanak valamit - szívelégte­ lenség, embólia, májzsugor - , hogy a rubrikát kitöltsék, mivel ezt így írják elő a rendelkezések. Amit ők tudnak, azt viszont nem kérdezik. 9 �KA RÁ CSO N D I IMRE N YO M O T HAGYNI a pincemély puha gömbjei penészszag terjeng koponyádban szavaid lefelé fejjel sarokban mind mint a denevérek fölkászálódsz és borotválkozol - megegyezel és különbözöl szemed körül és szád sarkában maradék vonások kitekerni a másodperc nyakát - a fal itt áll szögekkel tömötten vércafat-öklökkel vered a fehérremeszelt valóságba a versek másodperc-szög-fejét a fényben elmerülni - fejedre húzod a paplant levegő-szilánkél-éjszaka paplan alatt pihék alatt rögök alatt föld alatt emberként növényként szemeim elkeverednek a sárral szemeim nem folyhatnak szét szemeim az igazgyöngyök a nappalok-éjek kagylójában rétegeződöttek csupacsont kezeim között a végtelen éjszaka paplan alatt villany-izzószál éjszaka foszforeszkálok 10 virító csontvázam az ágyon összekushad a vers minden összedőlt bocsássanak meg uraim torony visszafelé pincetorony nyelveden harang - a bronzban hát szél lengedez íme a kelléktár a dáridó díszletei a csillogás nem talmi pompa csillagpor az arcotokra kinek arca fénnyel fényes gyötrelem-gyöngy menedékes kinek arcát pántlikázza hétszín függöny puha fátyla fénnyé válik fénysugárrá szél-kavarta csillagporrá por - nyomot hagyni lerakódni a kiszögellésekben ennyi mária-siralom-arcú magyarok köpönyegesek fodros gallérúak combrafeszülő harisnyások és mi és mi Levi strauss farmernadrágban loholunk az úton az eső esik cipőnk beleveszett a sárba talpunk bütykeink kiáztak kifehéredtek ebben az istentelen gyaloglásban megyünk megyünk követjük a �távgyaloglók csapatát arccal a sárban vánszorgunk még fogaink megszűrik a posványt köpködjük szavainkat Köpjük a sarat nyelvünk alól feszülsz arccal a csöndbe néha a bútorok megreccsennek éjszaka hó hull Nap kél mint napszakok évszakok földtörténeti korok mint mammutok jég alatt feszülsz arccal a csöndnek szavaim ékek a halál nyakán szavaim denevérek mitől riadtatok meg árnyék a fák levelén vízcsepp egy rózsa szirmán szavaim mitől féltek 1 �T A N K A LÁSZLÓ Fölzárkózni - Neveket nem mondok! Ne sértegessük ezzel azokat az embereket, akik­ nek amúgyis éppen elég bajuk van. Legtöbbjük szégyelli, sőt letagadja, hogy valaha idejárt hozzánk... Ám, azért senki nem tud teljesen elszakadni az „alma matertől” , vissza-visszajön, idehúzza a szíve, beugrik, ha csak néhány percre is. Megkérdezi, mi újság van, hogy vagyunk, bepillant valamelyik tan­ terembe, aztán már siet is ... Tudja, ilyenkor az ember szíve átmelegszik: a visszajáró diák minden pedagógusnak nagy sikerélmény, hát még nálunk! Oly­ kor többet ér bármilyen pénzjutalomnál. Mert a kisegítő iskolában csak az a pedagógus állja meg a helyét, aki hivatásból választotta ezt a pályát, aki ko­ molyan tenni akar valamit a sérült gyerekekért... Sőt, azt mondom magának, még a hivatástudat is kevés, ehhez fanatizmus kell! Akinél ez nincs meg, né­ hány hónapon belül bedobja a törölközőt, megszökik innen. (Egy gyógypeda­ gógus véleménye.) * A z intézmény a város keleti magaslatán, festő ecsetére kínálkozó környezet­ ben kapott új helyet, idestova négy esztendeje. Megvallom őszintén, nem is tudom, hogyan tituláljam helyesen: régebben gyógypedagógiainak nevezték, a telefonkönyv egyszerűen csak „gyógyítva-nevelő” -ként említi, az iskola falán pedig ez áll: „Kisegítő iskola” . Kérdem az utca elején az egyik tágas, sátortetős házmonstrum udvarán szor­ goskodó, idősebb nénét, merre van a kisegítő iskola? Nem érti a kérdést, az­ tán próbálja értelmezni, mutatóujját a szájához biggyeszti, szemöldökét össze­ vonja, majd hirtelen földerül az arca: - Ja, a gyogyósokat teccik keresni?! Hát a’ még föntébb van - vágja rá, aztán elmosolyodik, kacarintva fűzi hozzá: - Én csak így ismerem őket, a gyogyósok... - Ismeri egyáltalán őket? - fagyasztanám arcára a mosolyt. - Hát, itt mennek el mindennap a kapum alatt! Hogyne ismerném őket feleli magabiztosan. - Ilyen fene rossz kölyköket még nem látott a világ. Né­ melyiknek a diliházban lenne a helye, én mondom! Pár méterrel arrébb egy fiatal pártól érdeklődöm az iskola felől. - Mi nem oda jártunk! - mentegetőzik a fiú, jobb karját lefejtve kedvese derekáról. - De nem ismerjük különösképpen a sulit.. . csak azt tudom, hogy o!van, hogy is mondjam.. . félnótás gyerkőcök járnak oda. Ha találkozunk ve­ lük. mindig úgy röhögnek, mint a fakutya. He, he, h e... - próbálja utánoz ni ama bizonyos fakutyát. Sikerül neki. 12 �* Kósza emlékeim közül eszembe jut F. Erika, a tizenhárom éves p.-i kis­ lány egy gyermektáborból. Ő volt a társaság mókamestere, nótafája, sportbaj­ noka, egyszóval: a lelke. Önfeledt hancúrozás, bohókás magánszámai osz­ tatlan sikert arattak a kisdiákok körében. Ő t bezzeg nem kellett noszogatni, biztatgatni, „eredj már, az isten szerelmére, fuss száz métert!” - nem, ő min­ den programban önként főszerepet vállalt. Mígnem egyszer nagy sebbel-lobbal törtet be a táborvezetőségi szobába két gyerek: - Azonnal gyere! - lihegik lóhalálában. - Baj van! Nagy baj! Csata utáni kép a szobákban. Fehér lepedők a földön, a párnák széthajigálva, a virágváza fölborítva, a függöny letépve, cipők, ruhák, fogkefék szanaszét. - Ő volt - súgják a gyerekek, s magyarázatul hozzáteszik: azért, mert ivott. - Miért tetted? - faggatom négyszemközt Erikát. Nagy barna szemeit le­ süti, magas homlokára dől csapzottan punkos frizurája, arcát enyhe pír járja át. - Fogalmam sincs, talán, mert dühös voltam. - És az Egri bikavér? Fölkapja fejét, villámlik a tekintete. - Csak egyetlen kortyot ittam! Becsszóra! Aztán nem bírja tovább idegei harcát, kitör belőle a düh: - Engem ne nézzenek hülyének, én nem vagyok dilis! - üvölti, aztán sírva fakad. - Azért, mert kisegítő suliba járok, még nem vagyok egészen hülye... mért csúfolnak ezzel?! - potyognak a kislány könnyei. É n akkor tudtam meg, honnan jött. * Az iskolaudvaron éppen játszanak a gyerekek. Fürkészem az arcokat: pszi­ chológusok mondják, hogy a fizimiska sokat elárul az értelmi képességekről. Talán, ha három-négy gyerekre rá merném mondani, arcvonásai alapján, hogy értelmi fogyatékos. A fogyatékosságnak egyébként három fokozatát különböztetik meg a szak­ emberek: legsúlyosabb az idióta, a 0,00-0,25 intelligencia-quocienssel rendel­ kezőket sorolják ide. A második kategóriába az imbecillisek tartoznak, IQ-juk 0,25-0,50, míg debilitásnak az enyhe mértékű értelmi fogyatékosságot nevezik, vagyis akinek IQ-ja 0,50-0,75 közötti. Dehát ki dönt arról, hogy valaki debilis, imbecillis, vagy idióta? Egyálta­ lán milyen pontosan lehet ilyenféle IQ-kategóriákba sorolni az életük kez­ detén álló gyerekeket? És mennyi az esélye annak, hogy ezekből a skatu­ lyákból kijuthatnak? * - Óriási a felelősségük azoknak a szakembereknek, akiknek ezekre a kérdé­ sekre ki kell mondaniuk a választ, ennélfogva meghatározzák, befolyásolják egy ember életútját - vélekedik a gyógypedagógus-pszichológus, aki korábban a gyógypedagógiai áthelyező bizottság munkáját irányította. Akkoriban néhány szűköske helyiségből, szegényes technikai fölszerelésből, eszközökből, s nagy hivatásszerető gárdából állt ez az intézmény, amely nemrégiben új helyet, jobb feltételeket kapott. - Széles körű, minden apró részletre kiterjedő munkát igé­ nyel annak elbírálása, hogy az értelmi fogyatékos gyerek melyik kategóriába sorolandó? Ugyanis ettől függ, hogy a későbbiekben hová kerül: zárt inté- �zetbe, kisegítő iskolába vagy csak korrekciós osztályba. Ennek eldöntésére meghatározott vizsgálatok, tesztek, megfigyelések, satöbbi állnak rendelkezésére. Mélyen a cigarettába szív, beszélgetésünk alatt ki tudja hány csikket nyomott el. Iróasztalfiókjába nyúl, rajzokat mutat, különböző korú és értelmi képessé­ gű gyerekek alkotásait. A téma: „bácsi, néni, gyerek” . Egyikük a rajzlap föl­ ső sarkába húzott néhány vonalat, a másik három téglalapból illesztette össze az ábrákat. Meglepően szép a rajza egy tízéves kislánynak, előtérben az apa hatalmas alakja, mellette az eltörpült anya, hátul pedig a kisgyerek... - Általában mikor észlelhetőek az oligrofénia (értelmi fogyatékosság) első jelei? - folytatjuk a beszélgetést. - Voltaképpen már kisgyermekkorban észrevehetőek bizonyos problémák, a központi idegrendszer sérülései. Gyakran az óvó néni figyel föl arra, hogy nem játszik úgy a gyerek, mint a többi. Nem annyira eleven, mint a többi, nem úgy és azt csinálja, amit az átlagos gyerekek tesznek. Szóval, esete válogatja, hogy milyen jellegűek ezek a tünetek. Viszont, ha ezek jelentkeznek, akkor a nevelési tanácsadóhoz kell elvinni a gyereket, de ha idősebbről van szó, ak­ kor az iskolaérettségi vizsgálat is szelektálásra ad lehetőséget. Ha például itt nemleges a válasz, akkor az áthelyező bizottság dönt a gyerek további sorsáról. - Gondolom, a szülők ezeket a döntéseket nehezen veszik tudomásul. - Megértem, hogy rettentően rossz érzés egy szülőnek azt hallania, hogy gyereke nem épértelmű. De ettől még az tény marad, s az agyonhallgatással, a mellébeszéléssel nem oldunk meg semmit. Arról igyekezzük őket humánu­ san meggyőzni, hogy abban a helyzetben csak az szolgálja a gyerek érdekét, ha a neki megfelelő iskolába, intézménybe kerül. Az esetek egy részében ez nem végérvényes diagnózis, többeknél megfigyelhető jelentős javulás, fejlődés, harmonikus társadalmi beilleszkedés. Erre természetesen a legtöbb esélyük a legenyhébb fokozatban levőknek, a debiliseknek van, akikért sokat tehetnek a kisegítő iskolák pedagógusai. * Az s.-i kisegítő iskolában a feltételes módot az utóbbi évtizedben kijelen­ tőre változtatták. Az igazgatónővel végigjárjuk az intézmény termeit, bené­ zünk a különféle helyiségekbe, s bizony szembetűnő, hogy a változás elsősor­ ban csak tartalmi. Merthogy a tantermek szűkösek, az iskolapadok, a szek­ rények eléggé kopottasak, hiányos a technikai fölszereltség, meg a taneszkö­ zök sem vetekszenek a színvonalasabbakkal... - Még csak hagyján ez az állapot - magyarázza az igazgatónő -, hiszen mos­ tanában már több fölszerelést, taneszközt kapunk, sőt szocialista brigádok, vö­ röskeresztesek, üzemi kollektívák is segítenek a maguk módján. Ezeket a köny­ veket - mutat a polcokon sorakozó, sárgult-barnult, itt-ott foszladozásnak in­ dult állományra - a városi gyermekkönyvtártól kaptuk. Legnagyobb gondunk, hogy kevés az igazán speciális, a kisegítő iskolába való eszköz, tankönyv, mód­ szertani kiadvány. Pedig erre nagy szükségünk lenne, mivel az itteni gyerekek rendkívül differenciált nevelést-oktatást kívánnak. Bekukkantok néhány foglalkozásra. Nem éppen angyalfegyelmű gyerekek! Az egyik óra elején apró termetű, tintafoltoktól virító, maszatos kislány állít a tanárnőhöz. - Hoztam neked negrót, neszei - s nyújtja a kék papírzacskót, benne cu­ korkával. - Tudod, beteg voltam, azért hoztam, de most már meggyógyultam. - Ez aztán a szeretet jele.. . - jegyzem meg a tanárnőnek. 14 �Elmosolyodik. - Nézze, többször hívtak már innen jobb hírű iskolákba, ahol nem kellene ennyit dolgozni, s az eredmény is látványosabb lenne, sőt a fizetés is - mond­ ja. - De soha nem tudtam elszánni magam, nekem itt jó. A huszonhárom álláshely közül tizenkilenc foglalt, négy tehát kiadó. A pe­ dagógusgárda fele a tanári diplomája mellé a gyógypedagógusi oklevelet is megszerezte. Egyáltalán, mi lehet az iskola szerepe, reális célja az értelmi fogyatékos gyerekek nevelésében? Kissé ridegen fogalmaz a nevelési terv: „Az iskola funk­ ciója, hogy a központi idegrendszer károsodása következtében a népesség átla­ gától számottevően eltérő értelmi fogyatékos gyermekek fejlődésének alapozó nevelését adja” . - Ha valahol, akkor nálunk valóban az első helyen áll a nevelés - fűzi hozzá az igazgatónő, dr. M.-né. - Mert addig én nem tudok tanítani, amíg a gyereket a pad alól ki nem húzom! Higgye el, ilyen is van, és nem túl ritkán. Mi lehet a reális cél? Valóban az alapvető ismeretek, az írás, az olvasás, a számolás elemi tudnivalóinak elsajátítása. - Nem ment ez könnyen. De ahogy ön is írja egyik, pedagógiai pályázaton nyert dolgozatában, 1971-ben a 114 tanuló közül 36 volt tanévvesztes, 14 bu­ kott meg. Aztán tíz év múlva már csak egy-egy gyerek került ilyen helyzetbe. - Egy évtized kemény munkáját jelentette ez az eredmény. Átértékeltük a stratégiánkat, s rájöttünk, hogy a legnagyobb figyelmet, tárgyi, személyi felté­ telek tekintetében az első osztályra kell fordítani, hiszen, ha itt szilárd tudás­ sal indítjuk útnak a gyerekeket, ha a képességek maximális felszínre hozására törekszünk, nagyobb a remény, hogy befejezik az iskolát. Később fokozato­ san erősítettünk minden évfolyamon: nőtt a gyógypedagógusok száma, vala­ mint következetessé váltak az iskolába kerülés kiválasztásának feltételei. - Lehet, hogy rosszmájú a kérdés, de nem a pedagógusok lettek elnézőb­ bek egy kicsit a statisztika „lakkozása” érdekében? - Gondoltam, hogy megkérdezi! Nézze, 1971-ben, amikor igazgató lettem, arról beszéltünk a kollégáimmal, hogy miként lehetne az egykori nehéz hely­ zeten javítani. Mi is két út között választhattunk. Nevezetesen, hogy liberáli­ san osztályozva szép statisztikát produkálunk, vagy pedig megtanítjuk a gye­ rekeket, s ennek rendelünk alá minden egyebet. Az utóbbi mellett szavaztunk, s egy komplex pedagógiai programmal próbálkoztunk, amely az anyanyelvi neveléstől a manuális ügyességek fejlesztésén át a napközis létszám bővítéséig valamennyi nevelési lehetőséget átfogta. Ez utóbbiból például 1970-ben mind­ össze egy csoport működött 16 fővel, most hat napközis osztályban közel 120 gyerekünk van. S ennek keretében nagyon sok lehetőség kínálkozik, például a diák-tanár viszony helyes kialakítására is. A kor és érdeklődés alapján oszt­ juk őket csoportokra, s a nevelők, a gyerekekkel közösen, maximális beleszó­ lással állítják össze a programokat. * F.-né a város túlsó végéről hozza nap mint nap két gyermekét a kisegítő iskolába. Kétszoba összkomfortos, szerény berendezésű szövetkezeti lakásban élnek. Az asszony háztartásbeli, bár korábban a vízműnél asszisztensként dolgozott. - A gyerekek miatt hagytam ott a céget - mondja -, nem lehetett össze­ egyeztetni a munkahelyemmel. Hiszen reggel fél hétkor már hoznom kellett 15 �őket át a városon, mire ideértünk már rohanhattam is dolgozni. De fél négy­ kor ismét indulhattam, hogy hazavigyem őket. Nem sokáig bírtam, mondta az uram, hagyjam ott a céget, majd ő pluszmunkát vállal. - Annak idején ön is idejárt az iskolába. Volt-e hátránya valaha is ebből? - Nem jut eszembe konkrét eset. De őszintén szólva, sehol nem azzal kezd­ tem, hogy én hova jártam, az embereket meg nem is érdekelte. A munkám alapján ítéltek meg! - S most a két gyerekkel. .. Elszomorodik az arca, hirtelen elhalkul hangja is. - Ikerszülésem volt, s akkor maradtak vissza károsodások. Az orvosok azt mondják, hogy nem súlyos mértékű, a gyerekeknek azonban jobb, ha a ki­ sebb követelményű iskolába járnak. - Mégis kétszer is fellebbezett, hogy ne ide járjanak a gyerekek! - Igen. Nagyon nehezen tudtam elviselni, hogy ők értelmi fogyatékosak. Ezzel minden szülő így van, akit ez a baj ér. Később megnyugodtam, s most már úgy érzem, így a legjobb a fiaimnak. Igazolja ezt a tanulmányi ered­ mény is. F.-né kiveszi részét a társadalmi munkálatokból is. Tagja például a szülői munkaközösségnek, s azt mondják, hogy az iskola nem tud tőle olyat kérni, amit ne tenne meg szívesen. - Értük, a két fiamért teszem - motyogja félhalkan. - Meg a többi gye­ rekért. * És mi lesz velük az iskola után? A hátránnyal indulók közül képes lesz-e bárki is végleg fölszámolni lemaradását? S hogyan fogadja be majd a kö­ zösség, a munkahely? Neveket nem írok. Megígértem. Pedig néhányan ugyancsak említésre mél­ tó karriert futottak be. Itt van például az egyik barna bőrű fiú, akiért alkal­ manként egy fél ország izgul a televízió képernyője előtt, s szorít neki, hogy győzelmet szerezzen az ükölvívóringben. . . Aztán egy másik, mint jól kereső autószerelő, a harmadik festő, a negyedik kőműves, az ötödik víz- és gázve­ zeték-szerelő, a hatodik varrónő... S folytathatnám még tovább, de sajnos vé­ ge szakad a sornak. Mert bármennyire is sikerül néhányuknak „kitörni” , a többség nem tanul tovább. Életük csúcsteljesítményének tekintik az általános iskolai végbizonyítványt. Az utóbbi öt év 56 végzőse közül csupán néhányan töltöttek ki továbbtanulási lapot. * Vége a tanításnak. Elszabadul a pokol a suli kapujában, egy csoport ro­ hanva indul lefelé az úton, a buszmegálló irányába, néhányan melankolikus hangulatban sétálnak hazafelé. Valahonnan egy autó érkezik, megáll, vár a bejárattal szemben. Nem telik bele tíz másodperc, egy bozontos szöszi kislány csapja föl az ajtót, s rohanvást fut a kocsihoz. - Édesapa! Édesapa! - harsogja, mire a volánnál ülő férfi kipattan az autóból, magához öleli a lánykát, aki közben, mint egy imamalom, úgy ontja a szöveget. Önkéntelenül is az áthelyező bizottságon látott gyermekrajzok jutnak eszem­ be. A lapot csaknem teljesen betöltő, hatalmas vonalakkal összeeszkábált raj­ zocska, alatta ákombákom betűkkel ez állt: „akit legjobban szeretek” . 16 �Hagyományőrzés és átörökítés A közelmúltban adták át Salgótarjánban a néptánc szakmai házat. Irá­ nyítója M línár Pál az Örökös Aranysarkantyús cím tulajdonosa, a nép­ művészet ifjú mestere, négy éve a Nógrád táncegyüttes vezetője. A nép­ táncról, oktatói tevékenységéről beszélgettünk. - A „ táncos kibontakozásod” egybeesik azzal az időszakkal, amikor az értelmiség széles rétegei tudatosan jelvállalták a néphagyományok, a nép­ művészet megőrzését, megőriztetését. - Ha körülnézünk, hagyományőrzés címén egyetlen nagy múzeumot lá­ tunk. A gyűjtők felgyűjtik a tárgyakat, szellemi értékeket, majd leltározzák, őrzik. A lig lehet ma már olyan népművészt találni, aki hordozza és maga formálja például a táncát. Nekem jó ismerősöm egy ilyen ember, a méhke­ réki Nyisztor Gyuri bácsi. Megtanultam tőle, amit meg lehetett tanulni, de a sors úgy hozta, hogy két évig nem találkozhattunk. Amikor újból nála jártam, elcsodálkoztam: te jó isten, teljesen mást táncol! Méhkerékit tán­ colt, de már teljesen mást. Mi fog történni Nyisztor Gyuri bácsival? Film­ re, múzeumba kerül. A z eredeti táncokat mi tanítjuk az együttesben, meg a táncházban, de az eredeti funkciójukat nem tölthetik be. Ugyanígy van ez a teljes folklórunkkal, tárgyi emlékeinkkel. Ma a táncház funkcióját más tölti be, méghozzá ugyancsak tánc: a diszkó. Hozzá kell tennem, hogy más­ képp, de ez természetes, mert a néptánc abba a világba, életformába il­ leszkedett, ez meg emebbe. Ma azért jönnek táncházba a fiatalok, mert kuriózum. Régen az élet fontos része volt és egyben szórakozási forma a parasztfiataloknak, hiszen nem mehettek moziba, színházba stb. - Fejleszthetik-e a néptánccal foglalkozók ezt a letűnt tánckultúrát, vagy csak a színpadon mutatják be szeleteit, mint a múlt rekvizitumait a vit­ rinben? - A válaszom: igen is, nem is. A probléma bonyolultabb annál, hogy egyszerűen túltegyük rajta magunkat. Például Nyisztor Gyuri bácsi a méh­ keréki táncokat táncolja. Nem tud mást, ő ezen belül fejleszt. Kitalál új motívumokat, esetleg, ha meglátott valahol egy legény táncában számára ismeretlen motívumot, azt beépítette a sajátjába. Csak a saját táncanya­ gán belül gondolkodhatott és ez fontos. És így is változott, fejlődött a tánc. Ma én, aki ezzel foglalkozom és a Kárpát-medence csaknem teljes tánckultúráját ismerem s el tudom anyanyelvi szinten táncolni, teljesen más helyzetben vagyok. Táncosa válogatja, hogy ennyi ismeret birtokában ki, mennyire tud eligazodni és választani a mezőségi, a méhkeréki, a dunán­ túli, a rábaközi stb. táncok között, közül. Rettenetesen jó táncosnak kelle­ ne lenni, és elképzelhetetlenül sok idővel rendelkezni ahhoz, hogy minden tájegység táncát fejleszteni tudja valaki. A Kárpát-medence táncfolklór­ jában van olyan tizenkét-tizenhat táncrend, ami elkülöníthető egymástól. 17 �Ha én egyikre ráállok, mondjuk a méhkerékire - azért ezt mondom, mert ezen a „tejen” nőttem akkor azt fejleszthetem, talán Nyisztor Gyuri bá­ csi tudásán továbbléphetek. Méhkeréki táncot csinálok, továbbfejlesztem, él a hagyomány, bár benne lesz Mlínár. Igen ám, de én nem méhkeréki em­ ber vagyok, hanem egy néptáncos, aki más táncokkal is foglalkozom, s ab­ ba megint bele kell élnem magam, s a következőbe úgyszintén. Ehhez még hozzáteszem, hogy amit csinálok, az már kikristályosodott valami, mert amit én filmről vagy videofelvételről megtanulok, abból kiküszöbölöm a hibá­ kat, vagyis a saját nézőpontomon szűröm át a táncot. Feltehetjük azonban, hogy valaki csak egy tájegység táncaival foglalko­ zik, s miért ne tennénk? Van olyan táncosunk, aki a lőrincrévi táncok iránt érdeklődik. A z együttesünk archívumában rendelkezésünkre áll a film, és ő nézte, nézte, sokszor egymás után, majd táncolta. Háromnegyed év múltán táncosunk lőrincrévivé kezdett válni, olyan szintre emelte a tudását, hogy akár fejlesztheti is a táncot. A válaszomból tehát ez az igen, s a minőségre vonatkozik. Mégis látnunk kell, a tánc nem a lőrincrévi embe­ rekben él, tehát nem a maga közegében. Kitépett fa ez, még ha hoz is v i­ rágot. Nem beszélve arról, hogy kivételes lehetőségről van szó az említett esetben. Ilyet egy csoportban dolgozó táncos ritkán tehet meg, hiszen első­ sorban az együttes szempontjait kell figyelembe venni mindannyiunknak. A kérdésedre kívánkozna még egy igen, amit a táncház jelenthetne: ha lennének olyan táncházak, ahol csak egy-egy vidék táncait táncolják, és ha lennének olyan fiatalok, akik ilyen táncházakba járnának. Dehát ilyen nem létezik. - A hatvanas években még elmondható volt, hogy Nógrádban jelentős mértékben fellelhető a palóc néphagyomány. Ha most körülnézek, megdöb­ benek mekkorák a veszteségeink. - Most mondhatnám, hogy hiszen többnyire felgyűjtötték ezeket a ha­ gyományokat, sőt már irodalma is van, de tudom, nem csak erre gondolsz. - Igen, a tudati átörökítés hiányát tapasztalom. A z a folyamat, amely a hatvanas évek elejétől a szemed láttára lezaj­ lott palócföldön, évszázadok óta zajlik a világban. Ahol tért hódít a polgá­ rosodás, az ipari civilizáció, a nagyüzemi, gépesített földművelés, állatte­ nyésztés, ott hamarosan szétesik a feudális alapokra épülő, önellátó rend­ szerű gazdálkodás és a korábbi közösségi tudatformát tükröző szellemi kul­ túra is. A folyamat tehát Észak-Magyarország sűrű településes vidékén nem elkezdődött, hanem folytatódott. A tendenciát megállítani nem lehet, mert gazdasági-társadalmi változások kísérője, tehát nem folkloristák, megszál­ lott művészetpártolók szándékai szerint változtatható. Nem csodálkozom, ha furcsának találod, hogy pont az én számból hallasz ilyeneket, de azt hiszem, nekünk nem lehetnek illúzióink, mert az többet árt az ügyünknek, mint amit a feltétlen lelkesültség használna. Erre is igaz, mint annyi másra: tud­ nunk kell, mi történik körülöttünk, hogy beavatkozhassunk a magunk mód­ ján. Megint egy méhkeréki példa. Létezik a hagyományőrző együttes, mely Nyisztor György, a népművészet mestere mellett még vagy tizenöt idős táncosból áll, de képtelenség volt összeverbuválni fiatalokból egy csopor­ tot, mert nekik ez nem kell. Kazáron sem lehet feleleveníteni a hagyományőrző csoportot; próbálta más is, próbáltuk mi is - nem megy. - Tehát az életformaváltást nem lehet ,,megerőszakolni” . - Pontosan erről van szó. Nem lehet. Marad az egyetlen járható út: ne­ künk kell felgyűjteni, megőrizni az értékeket és megtanítani a gyerekekkel. 18 �Beépíteni a személyiségükbe, lelkületükbe, a lehető legeredményesebben, hogy ne vesszen el véglegesen egy kultúra. Ha már nem hagyományozódhat, hát őrizzük, mentsük, ami menthető. A nép szellemi kultúráját szerintem úgy kellene tanítani, mint a történelmet. Nem oktatunk néprajzot, de még va­ lami ahhoz hasonlót sem. Pedig a nyelvünk, nemzeti tudatunk elválasztha­ tatlanul fonódik össze ezzel a szellemi és tárgyi kultúrával. Számomra érthetetlen például, hogy a paraszti élet kialakította egyszerűbb használati tárgyak elkészítését miért nem tanítják az iskolákban. Olyan dol­ gokra gondolok például, mint a madzagszövés, vagy a természetes anyagok, termények felhasználása a mindennapi életben. A z ilyen munkák önmaguk­ ban is fejlesztik a kézügyességet, nem beszélve arról, ami ezen túl tanítha­ tó lenne a feledésbe merülő óriási értékekből. Vagy nézzük a két ősművé­ szetet, a zenét és a táncot. Mit tanítunk a magyar népzenéből és -táncból? Ha végiggondolom, elszomorodok. - Vannak, akik azt mondják, hogy az a tánc, amit az együttesek, szín­ padra állítanak, már nem is néptánc, hanem egyszerűen csak tánc. Értik-e a mai emberek a néptáncot? Á t lehet-e élni a nézőknek azt, amit ti eltán­ coltok a reflektorfényben? - Népköltészet-e a népköltészet, ha leírják, kinyomtatják és esetleg szín­ padon előadják? Népdal-e a népdal, ha lekottázzák és pódiumon éneklik, és utána meg is tapsolják? Mert amennyire népköltészet a kinyomtatott ballada, amennyire népdal A csitári hegyek alatt színpadon énekelve, anynvira néptánc a mi dobogón eltáncolt filmről tanult legényesünk. Aki egy kicsit figyel a táncművészetre, az tudja, hogy nemcsak eredeti folyamatokat és azokból felépített improvizációkat láthat a különféle együt­ tesek műsorán, hanem valami mást is A színpadra rendezett néptánccal egyrészt - szeretnénk elérni olyan hangulatot, amilyen egy táncházé lehetett, vagy ami feleleveníti egy tájegység, esetleg etnikum ,,ízeit” , „színeit” . Lé­ tezik egy második színtere is az együttesek működésének. Ebben az eset­ ben az anyanyelvi szinten ismert táncokkal minket foglalkoztató gondolato­ kat, viszonyokat, vagy egy történetet „beszélünk” el, A harmadik féle értel­ mezés ettől is tovább lép. Itt a néptánc már csak jelzésként marad meg, te­ hát mozgásvilágában is szétbontja az eredetit. Azt mondhatjuk, hogy a nép­ táncból táplálkozik, de ez már néptáncnak nem nevezhető mozgásművészet. Tehát beépítjük az általunk felismert értékeket mint anyagot egy új mozgásmű­ vészetbe. E téren vannak olyan elődeink más művészetekben, akik példaként szolgálhatnak erre. Erről sokat lehetne beszélni, és messzire vezetne, de a példák eléggé közismertek (József Attila, Bartók stb.). Igen, az a tánc, amit színpadra viszünk, valóban közegéből kitépett. V a ­ lószínű, hogy nem tud olyan katartikus élményt adni, mint ha valaki a sa­ ját falujában a kedvesével, vagy kedvesének táncol a számára fontos em­ berek szeme láttára. De valamilyen élményt azért adhat most is. Én úgy próbálok koreográfiát csinálni a színpad lehetőségeinek „agyafúrt” kihasz­ nálásával, hogy lehetőleg minél intenzívebb érzelmi hatást érjek el. Más lesz ez, mint amiről az előbb beszéltem, mert a néző nem éli át izomérzetben, de vannak olyan koreográfiák, amelyek elkapják és megforgatják a jelenlévőt. Nehéz ezt elérni, de a nyitott lelkű emberekkel lehet. Ami talán mindennél fontosabb és ide kívánkozik, mi olyan kultúrát igyekszünk megőrizni és újra elplántálni, amely nélkül a modern világ elszomorítóan szegényebb lenne. 19 �- Többek - nem kevés fáradságot igénylő - munkája révén, a Nógrád táncegyüttessel birtokba vehettétek a néptáncos szakmai házat. Tudom, hogy megteremtésében kitüntetett szerepet játszottál. Talán most már nin­ csen más gondotok, mint táncolni. - Lehet, hogy jó lenne, ha így lenne, de ebben a pillanatban másképpen van, s remélem, később is akad a táncon kívül problémánk. A gondtalan táncolgatás feltételezi, hogy lemondunk együttesfejlesztő tevékenységünkről, működési feltételeink további javításáról, eldobjuk egyelőre még diszkréten kezelt terveinket, fátylat borítunk szakmai gyötrelmeinkre, és nem vesszük tudomásul a körülöttünk létező, más mozgásművészetekkel foglalkozók gondjait. Mert már ismerjük az otthontalanság kenyerét, hiszen az elmúlt időben nem volt állandó próbatermünk, és így nagyon nehéz jó szakmai munkát végezni. - Mégis azt mondhatjuk, hogy az együttes jelentősen jobb feltételek mel­ lett indult az esztendőnek, mint ennek előtte bármikor. - Ami a próbalehetőségeket illeti, feltétlen. Bár el kell mondanom, hogy a költségvetésünk szélesebb körű szakmai tevékenységünk ellenére sem emel­ kedett. A társművészetek felvállalása mellett szeretnénk állandó táncházat is működtetni. Noha elképzeléseink szerint fizetni kell majd a résztvevőknek - még csoportunk tagjainak is, ebben megegyeztünk - , ez az összeg a ze­ nekari költségek felét sem fogja fedezni. Nem szeretnénk lemondani egy-egy népművész jelenlétéről sem az ilyen összejöveteleken, hiszen a népi kultú­ ra terjesztését, megismertetését vállaltuk fel. Több pénzt kell majd fordíta­ nunk jelmezek terveztetésére, előállítására. Tudomásul kellene venni a fenn­ tartóknak, hogy egy jelmez megterveztetése művészi alkotó munka, és mint ilyen, bizony sok pénzbe kerül. - A Nógrád táncegyüttes a környék legjobb amatőrcsoportja. A mű­ vészi munka színvonala az utóbbi néhány évben jelentősen emelkedett. Em­ lékszem a táncegyüttes ötéves fennállásának alkalmából adott műsorotokra. Szinte robbant... - Örülök, hogy így látod, mert nekem is ez a véleményem. D e tudok mást is, hiszen belülről ismerem a hazai néptáncmozgalmat, és a többi terü­ leten dolgozó amatőröket is figyelem: mi a magyar amatőrmozgalom legjobb csapatai közé tartozunk, olyan értelemben, hogy érezzük, közösséggé vál­ tunk. Nem volt könnyű idáig eljutni, ehhez évek kellettek. Említetted az öt­ éves évfordulónkon bemutatott műsorunkat. Tényleg robbant, ezt min­ denki láthatta. Mégis azt kell mondanom, a mai tudásunkhoz képest az csak petárdapukkanás volt. Bízom benne, hogy lesz még igazibb, nagyobb robba­ nás is. - Állhatatos kemény munka révén jelentős szakmai fejlődést értetek el, ahol fölléptek, sikeretek van. A szakmai ház is elkészült, és nemrégen még­ is beadtad a felmondásodat. - Igen, beadtam. - D e hát miért? Tudom, nem kevés tisztelőd van, sokan szorítanak ér­ ted, értetek. Salgótarjánba jöveteled óta pezsgés indult a néptáncban, számos utánpótláscsoportot szerveztél, pedagógiai munkád elismert az általános is­ kolák körében, néptáncosztályok sorjáznak városszerte. Mindez jelzi, hogy előrelátó, hosszú távú programot építesz. - Gondoltam, hogy ezt nem fogod megkerülni. Nehezen tudok válaszol­ ni, pedig a dolog nem nevezhető bonyolultnak. Most mondhatnám, hogy meguntam a várost, vagy azt, elegem van a kufárkodásból, a hiába való, 20 �sokszor értelmetlen hadakozásból. D e nem mondom, mert tudom, enélkül nem megy. Ha az szükséges, hadakozni kell! Nem lehet társadalmon kívül, légüres térben dolgozni, még táncolni sem. A tánc számomra csak akkor jó, ha valóságízű, vagyis megélt - tartalmában és előadásmódjában is. Ehhez teljes életet kell élni, ezért nem térhetek ki az összeütközések elől, nem huny­ hatok szemet a minket körülvevő problémák felett. Olyan érzelmi amplitudó­ val csinálni valamit, ami állandóan a nullához tart, nem lehet, főleg nem lehet koreográfiát, táncot. Emberek vagyunk, és a nézeteink, viszonyunk a világhoz, művészetekhez más és más, tehát természetes, hogy ütköztetjük őket. Nincsenek egyedül üdvözítő megoldások, másrészt ugyanazon dologhoz többféleképpen lehet közeledni, és nincs kizárva, hogy a különféle álláspon­ toknak megvan a maga igazságtartalma. A z viszont megvisel és elkeserít, ha valakik orvul támadnak, s idegtépő hidegháborúban őrlik fel a nekik nem tetszőket. E z tisztességtelen, s hiába vigasztalom magam azzal, hogy ez kultúrálatlanság, folyton úgy érzem, megromlik bennem valami. A nyílt öszszecsapás - természetesen nem ökölharcra gondolok, hanem felnőttekhez mél­ tó véleménynyilvánításra - magában hordozza a megoldás lehetőségét. Ha az ütköztetésnek, egyértelmű megoldáskeresésnek nincs színtere, demokrati­ kus közege, a problémák feloldhatatlanokká válnak. Ilyen élmények sodor­ tak az eltávozás gondolatához. Hangsúlyoznom kell, hogy ezeket az élménye­ ket nem az együttesen belül, hanem azon kívül éltem meg. - Úgy tudom mégis maradsz. - E z még nem dőlt el végérvényesen. Erős szálakkal kötődök ide, ame­ lyeket nem lehet egyik napról a másikra eltépni. Amikor a csoportnak be­ jelentettem távozási szándékom, furcsa dolog történt. Képzelj el két-három olyan próbát, amelyen rendkívüli a munkafegyelem, mindenki legjobb tudá­ sa szerint dolgozik, csak éppen nem tudja, miért. Valamennyiünknek lelki légszomja volt. Mert minden együtt megszületett ötlet, felépített koncepció, letáncolt ütem értelmét veszítette. A táncosok - táncosok? ezt mondom, mint­ ha nem barátok lennénk - becsapottnak érezték magukat, mert megcsalom őket, és én is úgy éreztem, cserben hagyom mindannyiukat a közös vágya­ ink, céljaink beteljesülése előtti pillanatban. Ezt a feszültséget fel kellett ol­ danom. Képtelenség volt nem feloldani. Másrészt viszont elindítottam vala­ mit, amit csak végigjárni lehetett. Talán sejted mekkora konfliktust éltem meg. Végül a távozás helyett a csoportot választottam, noha folyamatosan történnek körülöttem olyan események, amelyek nagyon megnehezítik a munkánkat. Pedig ha megismernéd az együttes nyári és őszi programját, lát­ hatnád, hogy van mit csinálnunk, terveink szerint a turnénk Bakutól Pári­ zsig ívelve. Nekem a tánc, a folklór nemcsak mesterségem, hanem az életem. - Köszönöm a beszélgetést. BRUNDA GU SZTÁV 21 �L A C Z K Ó PÁL KALANDOZÁSOK ÉS G Ö R Ö N G YÖ K (II.) Naplómból — dátumok és magánügyek nélkül N A G Y PÉTER V Á R O S A ? Nem egyéni felfedezésem, hogy a városoknak jellemük van, mint nekünk magunknak. A jellem pedig sokkal illékonyabb és megfoghatatlanabb valami, semhogy a hétköznapi gyakorlatiasságra bízzuk rej­ telmeit. Kétségtelen azonban, hogy létezik az, amit emberismeretnek nevezünk. Valójában felderítetlen, nagyobbrészt titokzatosnak tűnő képességünk ez is. Eveinkkel felgyülemlő tapasztalataink mellett egyenrangú szerep jut benne így vettem észre magamon - az ihletettségnek is. Ahhoz hasonló felfokozottság ez, mint amilyennel remekművek befogadására nyílunk meg. Képtárak, ki­ állítások rendszeres látogatói viszont jól ismerik azt a kínos, átmeneti állapo­ tot, amelyben a falakon lógó alkotások csupán mint képkeret, felhordott fes­ ték jelennek meg, s képtelenek vagyunk a látvány elemeit műnek látni. Egy­ szóval nem állandóan (és persze nem mindig jól) működik ez a képességünk sem. D e ez hosszabb mese ennél a néhány sornál. Amiért szóba hoztam? Ha van emberismeret, létezik városismeret is. A kettő nem sokban különbözik egy­ mástól. A tárgyukban természetesen, de „hatásfokuk”, teljesítőképességük csú­ csát csak azzal az igényességgel érhetik el - ebben az egyezés - amit Rilke ír elő szelíd terrorral: sokat látni, tapasztalni, aztán várni kell, hogy emlékezni tudjunk, és még ezzel sem érhetjük be. Az emlék sem elég. Még felejtenünk is kell, majd kitartó türelemmel várni, úgy támadjék fel az élmény, hogy már nem tudni, mennyi az emlék, és mennyi vagyok én. Itt a kulcsa leningrádi el­ bizonytalanodásomnak. Már tudom: ha Leningrádban valaki nem azt találja, amit keresett, tartson önvizsgálatot, mert nem kint leli meg a magyarázatát hiányérzetének. Nem szá­ molt ugyanis azzal, hogy ez a város másból is áll, mint az épületei, utcái, terei és a most benne élő emberek. Amit az ide látogató nem kap meg a paloták és a sugárutak, csatornák, hidak és körutak, vagy a Nyevszkij Proszpekt széles jár­ dáin hömpölygő tömeg feletti csodálkozásában, azt nem is várhatja mástól, csak önmagától. Mert nincs még egy városa Európának - talán csak Párizs -, amelyhez a képzelet teremtményei ennyire valóságosan hozzátartoznának. A XIX. század orosz irodalmára, s elsősorban a prózára gondolok, azokra az alakokra, regényhősökre, akiket mindenki ismer, vagy legalábbis hallott ró­ luk, s akiknek a neve, jelentéktelen vagy lenyűgöző élete annyira összeforrott a városéval, hogy iskolás felsorolásuk szükségtelen. Kalauzunk egyszerre ijed meg és lelkesül fel a kérdéseimtől. Amikor a Rogozsin-házat is látni szeretném, leszakadván a barkácskészlet, szamovár, búvárszivattyú után kajtató utastársaktól, attól kezdve már két irodalomrajongó ve­ télkedik egymással a felsőfokok halmozásában. Idegenvezetőnk hibátlannak tekinthető magyar tudása kibicsaklik az izgalomtól, miközben a várostérkép fö­ lé hajolva azonosítjuk a dosztojevszkiji helyszíneket. Mert az utcanevek egy ré­ sze itt is módosult. Az otthon kigyűjtött nevekkel segítség nélkül nem sokra mennék. 22 �Mielőtt az átírt, új jelzésekkel feldúsított térképpel nekiindulnék, még meg­ osztja velem az örömét. Tudom-e, mit igazol a kíváncsiságom? Azoknak a helybéli fanatikusoknak a magatartását, akik Dosztojevszkij születése vagy ha­ lála napján szabadságot vesznek ki, testben-lélekben felkészülnek a magánün­ nepükre, kora reggel virágot választanak, elzarándokolnak írójuk sírjához, az­ tán valamelyik kedves könyvükkel a hónuk alatt bejárják a regényvárost. É s ahogy vannak Dosztojevszkij-rajongók, tábora van Puskinnak, Gogolnak, Bioknak. A névsor hosszú: van választási lehetőség. Nyakamba veszem a várost. Véletlen, fontossá váló találkozásokban, megrendítő élményekben nem volt részem. Mindössze annyi történt, hogy láttam mident, amit belepréselhettem az időmbe. Viszont tudtam végig, hogy a roppant méretű városban sokan vannak rajtam kívül is, akiknek Raszkolnyikov, Sztavrogin, Miskin herceg, Nasztaszja Filipovna - s annyian mások - bejegyzett lakosok. Evakuálhatatlanok, mert bennünk élnek. LEN I N VÁROSA. Azok az első világháborús fegyverek ordenáré hangosság­ gal szólhattak. A tér azonban nem visszhangos. Rastrelli épülete és szemben a diadalív melletti félkörív kényelmesen messzi esik egymástól, mint minden je­ lentős pontja a városnak. (A Rossi-udvar, amely megoldásában az Uffizi együt­ tesére emlékeztet, ezért is tűnik némileg idegennek a zártságával.) A z egyes lö­ vések durranása, a sortüzek recsegése elszállhat ereje szerint. Mire épülethom­ lokzatba ütközik, már fáradt, mint egy tévelygő puskagolyó, ami már nem üt sebet, csupán megnyugodva lehull, mégha húsba ütközik is. Nem is beszélve arról, hogy a Sándor-oszlop tengelyében két irányba is nyitott a tér. Balra az Admiralitás előtti park fái közé, jobbra, a csatorna felett, Puskin lakóházának irányába terjeszkedhet és oszolhat el a fegyverzaj. Akkor hát minek a hangja tölhette be a Nagy Roham idején a teret? Persze a lövéseké is, az ordításé is, de mégis, ezeken a köveken ezrek csattogtak a kor minden elképzelhető láb­ belijében. Még kora délelőtt van, gyér a forgalom. A hatalmas tér szinte kihalt. Igaz, már több száz turista bámészkodik, ekkora méretek között azonban, mint el­ tévedt hangyaraj a pázsitfűben, úgy elvesznek ennyien. Hallhatom hát hatvanhat év távolából is a csizmákat és bakancsokat, a szétmállókat és szegecseiteket, a spiccvasakat és patkókat, a matrózokét és a lovukat felejtett katonákét, meg a munkások olaj- és vasreszelék érlelte lábbelijét, amely lehulló szikra, eldobott izzó vasvég ellen óvott lábfejet és talpat. Ezt a csússzanást, koppanást, verődést, csattogást hallom most, amely aztán a Téli Palotán belül folytatódott. Ahol a térről beözönlők feljutottak a számukra elképzelhetetlen termekbe, azt most a Forradalmárok lépcsőjének nevezik. Hajómélyből törhet fel olyan robajjal a bezúduló tengervíz, mint ők ezeken a lépcsőkön. A tér szétmálló hangjai itt már valósággal megkomponáltakká válhattak. A z építészeti elemek mederbe szorí­ tották, terelték a kinti zajt, egyben fel is erősítették a dübörgésig. A fehér szalon­ ban a lábak zenéjét egyszerre érzékelhették művészien jelképesnek, ugyanakkor kiszámíthatatlanul valóságosnak is. 23 �A KOMJÁTHY KÖR 1982. február 16-án huszonnégyen - balassagyarmatiak, a környéken élők és Nógrádból elszármazottak elhatározták és írásba is adták, hogy Komjáthy Jenő szellemi örököseinek vallva magukat, élő szellemi-művészeti műhelyt hoznak létre Balassagyarmaton; kritikával, eszmecserével segítik egymás munkáját. Otthonra a Madách Imre Városi-Járási Könyvtárban leltek. Amikor Podlipszky Ervin könyvtárigazgató útján először kerestek meg levélben, mondanék véleményt írásaikról, bizony meglepődtem. Nem va­ gyok gyakorló kritikus, bírálatot csak szakkönyvekről írok. Nem éreztem és ma sem érzem az értékítélet jogosultságát velem együtt élő, együtt lé­ legző kortársak fölött. Mégsem mondhattam nemet. Hogy mi ragadott meg a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság tagjaiban? A z, hogy nem szabtak fel­ tételeket, nem kértek megjelent vagy elkészített írásokat belépőül a csat­ lakozni szándékozóktól; hogy felelősséggel érző, problémákkal áldott em­ beri arcélek bontakoztak ki - akkor még ismeretlenül - , a gépelt lapokról; hogy munkájuk, életük része lett az önkifejezés igénye, a véleményformá­ lás belső kényszere. Összejöveteleiknek utóbb híre lett a városban, a megyében. Vendégeket is hívtak - jobbára még Nógrád határai közül - és 1983 júniusában meg­ szervezték első, háromnapos alkotótáborukat. Ma már szellemi holdudva­ ruk van, barátaik, sőt szurkolóik. Nem életkor, nemzedéktudat, foglalkozás, iskolai végzettség vagy stí­ lusvonások rokonítják őket. Írásaik is ezt mutatják. A z irodalom alapele­ meit, a költőmesterség gyakorlati abc-jét ma már iskolai tananyagként ta­ nítják. Megszólalni mégsem könnyű. Figyeljük együtt magabízó vagy félénk, hetyke vagy tétovább indulásukat; mikor és hogyan történik meg tolluk mozdulásában a művészet hétköznapi csodája. K E R É N Y IFERENC 24 �C SIK A SZ IST V Á N Rembrandt-ballada K O L D U L V A kullogok utánad kutatva kötelet keresve meg a HÁROM FA egyikét, hát mért is rajzolok jaj mit csináljak s mikor a Rosengracht táján meglep a rendőr az ÉJJELI ŐRJÁRAT kikötöm magam az oszlopokhoz nehéz vagyok mint egy ardennes-i mészkő és évszázados mint a házak homlokomra enyhe penész nő elsötétülök mint az éjféli árnyak beszippantva a sós illatot amit a tengeri szél hoz: a gondolatom utánad gondol a parttalan partokon valahol s a leideni malomhoz fut ijedten a láthatártalant elködölve a lisztbe fúj: barna homály-anyó csoszog a végtelenben és a vásznakon kimerevedik mozdulatlanul EG YSZE R R E M IN D EN feltolul: Zsuzsanna lágy fürdője forr a lombok közt kínlódva kéjelgő vének buja megriadt szemétől s felvillannak mint a bronz ragyás meggörnyedt koldusok éneklő bibliai arany-királyok félbevágott bikákkal áldozok fátyolos átkozottak bűnösök: önmagukból is kitaszítottak zúgó szárnyas vad nőstény-angyalok sejtelmes puhán-lebegő glóriák édes szelíd kis holland szűzmáriák megkínzott krisztusok zokogó férfiak semmibe hurkolva kezük SZÁRN YAS vad angyalom: SASKIA bűvös kezében pirosan gyullad a szerelem-virág: öngyilkos kardok itt a boltozatos mellek bordáiban drága kis holland szűzmáriám: az ajtófélfának támaszkodik: 25 �H EN D RICKJE tejízű arca sír ó jaj kárhozott krisztus-énmagam a megváltásért a földön maradtam: templomok hajók umbra-batna tenger elefántcsont-okker éjszakák jaj mester-mester-MESTER...! ítéleted beteljesül ma rajtam: a címek rangok menthetetlen posványba hullnak mint a pernye s ott is maradnak eltemetve: farizeusok főpapok királyok takácsok ünnepélyes céhe csapszékek csatornák népe magunk megváltva itt ölelkezünk s én térdrehulló tékozló fiú lerongyolódva hiú kényszerképzetektől szertartás nélkül felkiáltok: BOT végén ecetes szivacs nem végeztetett el halálunk után tovább szenvedünk: R A D N A I K E T Y K Ó IS T V Á N SÓLYOMRÖPTŰ LÁN YOK A Feleségek könyvéből Mert voltunk mi egykor sólyomröptű lányok alma illatú őszben forró vízmosások szénaszárító nyárban kócos, göndör boglyák virágfakasztó tavaszban tüzes nyelvű borotvák élesek, mint a kés: kifent fényes pengék gömbölyű mellű, szelid füsti fecskék hó szagú télben lavina omlás szivárvány-hídon pántlikás dekoltázs és lettünk madonna arcú menyecskék férjek nyakán lógó féltett ereklyék vagyunk szerelmes nőstény lepkék fényben megfogott kék szemű legyecskék. 26 �LÁZÁR LÁSZLÓ „...egy ország vérben áll...” Bodó Benjamin, a Fővárosi Ruhafestő Ipari Vállalat becsületes dolgozója, aki másodállásban ruhafestő kisiparos volt, majdnemhogy késve rontott be a gyár kapuján. Sietve blokkolt, majd tovább ment volna, de a portás meg­ szólította: - Uram, önnek vérzik az arca. Köszönöm, hogy figyelmeztetett - mondta és rohant tovább az öltözőbe. Magára öltötte festéktől tarkálló overállját és sietett a műhelybe, mikor egy munkatársa vészjósló hangon figyelmeztette: - Benjamin! Neked vérzik az arcod! - No és?! Vérzik. Olyan nagy dolog, ha valakinek vérzik az arca? - Nem. Nem nagy dolog. - Hát akkor? - kérdezte kicsinylően Bodó Benjamin, és bevonult a mű­ helybe. Beindította a gépet és befűzött egy vég fehérvásznat az orsók közé. Meg akarta kezdeni a munkát, mikor egy kolléganője csivitelő hangon így szólt hozzá: - Jaj, Bendzsi! Magának vérzik az arca. - Tényleg? Jaj, nagyon köszönöm, édes Elvira kisasszony - válaszolta finomkodva, dühét leplezve, Bodó Benjamin. Zakatol a gép, fogy a vászon és csörög a telefon. Felveszik. - Benjamin! Telefon. A főnök. - Halló?! Tessék, Bodó Benjamin vagyok. - Jó napot, Bodó elvtárs. Fel tudna szaladni öt percre hozzám, az iro­ dába? Lenne egy kis megbeszélnivalónk. - Igen, főnök! Mindjárt ott leszek. Morse-hangokhoz hasonló kopogás. - Igen - hallatszik belülről egy lágy női hang. Nyílik az ajtó. - Jöjjön, Bodó elvtárs, foglaljon helyet . . . A ncika lenne szíves egy ki­ csit magunkra hagyni - kérte parancsolva a főnök titkárnőjét. - D e Bodó elvtárs! Ön, Bodó Benjamin. . . Önnek vérzik az arca! - Hol igazgató elvtárs? - kérdezte ő szenvtelenül. - Itt a bal felén. - Igen? Itt a bal felemen? Vérzik a bal felem? Tényleg. Milyen ér­ dekes! Vérzik a bal felem. Szól a duda, tömeg özönlik ki a kapun, és közben csattog a blokkolóóra karja,,. Bodó Benjamin is odaér, leemeli kartonját, csörömpölve lebélyegzi; majd kilép a kapun, fehér színű trikójában, melyre nagy vörös betűkkel ráírta: Tudom, hogy vérzik az arcom! 27 �Másnap a szokásos időben felkelt, elvégezte reggeli teendőit, és kilépett az utcára, hogy munkába induljon. A kapuban találkozott szomszédjával, aki szokás szerint köszöntötte, és ő is köszöntötte volna, ha a meglepetés­ től a torkán nem ragad a szó. Ugyanis a Józsi bácsin is (mármint a szom­ szédon) ugyanolyan pólóing volt, mint rajta. Meglepettségéből felesz­ mélve nagyot köszönt, majd beszédbe elegyedve nekivágtak szokásos útjuknak. A körúton elbúcsúztak egymástól, Bodó Benjamin pedig elvegyült a tömegben, ahol mindenki fehér pólóinget viselt, rajta nagy vörös betűk­ kel: „Tudom, hogy vérzik az arcom” ! D e ez számára már annyira természetes volt, hogy észre sem vette. 28 �ÁDÁM TAMÁS NYÁR Szekercém élén kéket lobban a nap vörös cérnaszálakat húz az égen és hamuvá csendesül a pillanat égett üzenet lapul a gyékényen rézbőrű indián kezében harag szemében sápadtabbak a füstjelek holnapra csupán aszalt szilva marad égett kenyéren sárga-lángú sebek formás meztelen fenéken fényostor csillogó vízcsepp halad a gerincen medencecsonton madárének lapul cserepes szájon megcsillan a korom fényes csónakban szőke bábu pihen fején szalmakalap zizeg hanyagul Lepkeszárnyak ragadnak az üvegre jégvirágot ültetnek fehér lányok vad lovak szájában páragömb lebeg celofán mögött sápadt villanások a szikrák visszafogottak reggelre kökény-színű rúzs folyik szét a szájon hósapkákat húznak a fenyvesekre a szélvédő üvegén pattanások hófehér kendőben várnak a szikék puha párnánkból kiveszik a tollat vörös rókák hideg mancsa tör utat megfagyott néhány felelőtlen szirén kopasz fákon magányos csillag borzad farkas-magányok szelik a vasutat 29 �ZONDA TAMÁS: Várakozás Pulzusom pergőtüzétől robajló éjszakában huszonkét felhangolt bohóc rugdossa pöttyös álmait, a tárgyak harisnyában, mint bizarr terroristák. Fényévre hallgat az ajtó. Apadnak lassan a kölcsönök. Aztán egy kifosztott hegedű, kiáltásom belepattan végre a bodza-szavú éjfél lélegzetébe. Hirtelen ősz ez is, smaragd vonósnégyeseim eltapasta egyetlen éjszaka. Szétdúlt pacsirták a réteken, darvak ékjétől felvérzett láthatár. Rozsdát szitkozó garázda tombol, öklét nem oldja vérem. Még egy ütés: hűlő tetem a nyár, tarkóján halkan csordogál a nap. �KRÓNIKA Nógrád megye kialakulásának kérdéséhez A jelen előadás1 ugyan azt tűzi ki céljául, hogy szempontokat szolgáltasson Nógrád megye létrejöttének problémájához, de nem lép fel azzal az igénnyel, hogy magát a kérdést megoldja. Nem is léphet fel, hiszen mi sem volna elhibázottabb dolog, mint egyetlen vármegye kialakulásának önmagában való „megoldása”, s azután e konstrukció, illetve rekonstrukciós eredmény mechanikus rávetítése Magyarország többi vármegyéjére. A helynevek vonatkozásá­ ban Fügedi Erik ezt a módszertani elvet ekként fogalmazta meg: „A helynévanyag olyan, mint egy textília, amely beborítja az országot. Sűrűsége vidéken­ ként eltérő, a szálak is más és más anyagból készültek, más és más színűek. Ezért, ha egy megadott területet vizsgálunk, akkor az egész helynév-szövetet tekintetbe kell venni, nem lehet egy-egy szálat kihúz­ ni belőle és arra az egy szálra építeni".2 Hasonló a helyzet a ma­ gyarországi vármegyék kialakulásával is. A Kárpát-medence területén a vármegyeszervezet még akkor is egységes „textíliát” alkot, ha egyes vármegyék egymástól eltérő, olykor több száz évnyi távolságra levő időpontokban jöt­ tek is létre, ha ennélfogva társadalmi közegük és funkciójuk is sokban vál­ tozást szenvedett. Nógrád megye kialakulásáról megbízható képet csak akkor tudunk rajzolni, ha Trencsén megyétől az erdélyi Fehér megyéig, valamint Máramarostól Zágrábig adatokon nyugvó elképzeléseink lesznek magáról a folya­ matról, a vármegyék kialakulása mikéntjéről. Mindaddig meg kell elégednünk szempontokkal, amelyek érvényét, valóságtartalmát a későbbi kutatások szük­ ségszerűen módosíthatják vagy cáfolhatják. Az eddigi szakirodalom egymástól erősen eltérő képet vázolt fel Nógrád megye kialakulásáról. Reiszig Ede a századfordulón úgy vélekedett, hogy a Nógrád várhoz tartozó királyi uradalomból alakult ki Nógrád vármegye, „mely már Szent István alatt, a nemzeti királyság alapításakor keletkezett” . Az első foglalás jogán szerezték megyebeli birtokaikat a Záhok. Nógrád megye másik törzsökös nemzetsége, a Kacsics, „ha nem is az első foglalás jogán, de alkal­ masint a nemzeti királyság első századában telepedett le a vármegyében”. O k­ leveles adatok csak 1108-tól kezdve vannak a nógrádi várszerkezetről. A vár­ megye kiterjedésre nézve jóval nagyobb - északi - része az esztergomi érsek­ ség alá tartozott; az első nógrádi főesperes 1254-ben szerepel pápai oklevél­ ben. Ugyanakkor a váci püspökséghez is tartozott egy nógrádi főesperesség, amely a megye déli, kisebbik részére terjedt ki: ez a terület az ún. Kis-Nógrád megye.3 Vácz Elemér szerint Nógrád vára, amely egyszerű földvár volt, a hon­ foglalás előtt bolgár-szláv területen feküdt. A honfoglalás után Nógrád is azon várak közé tartozott, amelyeket a magyarok némileg átalakítottak, és a várispánságok, a későbbi vármegyék székhelyéül választottak.4 A felszabadulás utáni szakirodalomból előbb Makkai László vázolta fel Nógrád megye kialakulását. Szerinte a megye nyugati fele a fejedelmi törzs szállásterületéhez tartozott, ide esik a „későbbi királyi és egyházi birtokok zö- 31 �tne, továbbá maga a megyének nevet adó vár, Nógrád is, sőt egy másik me­ gyeszékhely, Hont is közvetlenül ehhez a területhez, az Ipoly alsó folyásához csatlakozik”. Míg e nyugati területen a X. századi magyar leletek és törzsi helynevek hiányoznak, addig a megye keleti részén mindezek megtalál haték. Erre a területre a magyarok az Alföldről, a Galga és a Zagyva mentén vonul­ tak fel, s itt helyezkedtek el a Szolnok, a Kacsics és a Záh nemzetségek bir­ tokai. „Mindenesetre legkésőbb I. István korában a feudális államszervezés N ógrád megye területére is kiterjedt, mégpedig - mint az természetes - dél­ nyugat, a központ felől haladva kelet felé. Ennek a terjeszkedési iránynak két­ ségtelen bizonyítékai a tárgyalt terület szélén emelt királyi várak, Nógrád és H ont. . . A területünkre eső két, egymáshoz aránylag közeleső királyi vár kö­ zül Nógrád a kelet, Hont pedig az északnyugat felé eső királyi birtokok szer­ vezési gócpontja lett” ; Nógrád és Hont között pontos határ nem volt, mivel „a királyi vármegyerendszer nem az ország területének közigazgatási beosztá­ sára, hanem a szétszórtan fekvő királyi birtokok igazgatására szolgált”. Ugyanakkor Makkai László sem zárta ki annak lehetőségét, hogy „a várszer­ vezet a királyi birtokok igazgatásán túlmenően már kezdetben bizonyos közigazgatási szerepet is játszott” . Hangoztatta, hogy az esztergomi érsekség csak a XV. században jutott Nógrád megyei birtokai zöméhez (egyedül Érsekvadkert látszik régi szerzeményének), az egyházi közigazgatás szempontjából pe­ dig úgy foglalt állást, hogy Nógrád megye „részben a váci püspökhöz, részben az esztergomi érsekhez tartozott. A két nógrádi főesperesség közül a váci püs­ pökét Kis-Nógrádnak is nevezték, amely a Diósjenőtől Mátraszöllősig húzható vonaltól délre eső területet foglalta magában” .5 Györffy György Nógrád megye kialakulására nézve is érvényesnek ítélte a magyar vármegyerendszer létrejöttéről alkotott elméleti konstrukcióját. Ennek lényege, hogy a vármegye a nemzetségi szállásterületből alakult ki, vagyis „az új magyar államban a hét törzs nemzetségeinek népe ugyanazon területi ke­ retek között élt tovább, mint a X. században” . E feltevésre Györffy szerint azon vizsgálatok jogosítottak, hogy „a vármegyének a nemzetségi szállásterü­ letből, ill. a ívárral rendelkező nemzetségfő uralmi területéből való alaku­ lása minden olyan megye esetében levezethető, ahol a birtokviszonyokat és a nemzetségi hagyományokat ismerjük”. Doboka, Komárom és Békés megye ki­ alakulásának vizsgálata vezette Györffyt ezen általános tétel kimondására, amely tételt azután a legtöbb megyére, így Nógrád esetére is érvényesnek te­ kintett. Megint csak egy-egy vármegye (Csanád, Csongrád, Komárom) vonat­ kozásában végzett vizsgálódásai alapján jutott arra az eredményre, hogy a vár­ megyék területén „a nemzetségi birtok, a királyi várbirtok és a királyi magán­ birtok 1/3- 1/3- 1/3 arányban oszlik meg. Ez arra mutat, hogy a nemzetségi szállásbirtoknak általában kétharmad része került kisajátításra, míg egyharmad része nemzetségi birtok maradt” . A nemzetségi egyharmad birtoklásának kér­ dése Györffy szerint további következtetést tesz lehetővé a vármegyék kiala­ kulását illetően. Ahol ugyanis a nemzetségi egyharmad nem az ősfoglaló nem­ zetség kezén maradt, ott „a nemzetség ellenállt a kisajátításnak” . Más me­ gyék esetében viszont „a nemzetségi részen az ősfoglaló nem és az első ispán nemzetsége kb. egyenlő arányban osztozik” . Ez utóbbi csoportba tartozik Nóg­ rád megye, ahol az ősfoglaló Záh nemzetség és a megye első ispánját adó Kácsik (Kacsics) nemzetség egyenlő arányban osztozik a nemzetségi harmadon. A Záh nemzetség őshonosságát az igazolja, hogy „birtokai összeesnek a honfog­ laló magyarnak tartott régészeti leletek területével” . Ugyanakkor Györffy úgy ítélte meg, hogy Nógrád a hercegség (dukátus) megyéi közé tartozott, vagyis 32 �olyan megyék közé, ahol „sokkul kevésbé tapasztaljuk azt a szabályosságot, ami a királyi vármegyékben a megye, a nemzetségi birtok és a törzsnévi hely­ nevek között fennáll. A nagy ősfoglaló nemzetségek helyén több kisebb nem­ zetség tűnik fel. Ugyanakkor itt terülnek el a testőrség parancsnokainak birto­ kai". Általában a dukátusi megyékben kereste Györffy a magyarokhoz csatla­ kozott katonai segédnépek, a kabarok lakhelyét.6 Moór Elemér szerint a magyar honfoglalást megelőzően „a bolgárok alföldi tartományuk határvidékeit mindenfelől várak létesítésével igyekeztek biztosí­ tani, amely várrendszernek a nyomai magyar helynevekből biztosan és határo­ zottan felismerhetők". E várrendszer a Duna-Száva torkolatánál levő Belgrád­ tól és Zimonytól indulva a Duna völgyét védő Visegrádon és Nógrádon, majd a Tisza menti Csongrádon át az erdélyi Belgrádig (azaz Gyulafehérvárig) hú­ zódott. Vagyis Nógrád - Baranyához, Zemplénhez, Csongrádhoz hasonlóan ősi bolgár váruradalom volt, amelyek „a magyar honfoglalás után is tovább­ éltek mint fejedelmi dominiumok központjai” . A bolgárok egykori alföldi or­ szágrészének állami intézményei szolgáltak a korai Árpád-kori magyar államszervezet alapjául.7 Nógrád megye kialakulásáról legfrissebben Belitzky János formált képet. Szerinte Nógrád megye területe a honfoglalás előtt a bolgár dukátushoz tar­ tozott. A várispánságokat „a nemzetségi birtokok figyelembevételével, első­ sorban a morva-cseh territoriális egységek mintájára alakíthatta ki” Géza fe­ jedelem, majd I. István király. A királyi vármegyék szervezésekor tekintettel voltak a X. századi nemzetségi várbirtok területére, új vármegyék alakítása esetén a nemzetségi területi hagyományok keretét megtartották. „Nógrád me­ gye hihetően X. század végi kialakítása összefügg a volt bolgár dukátusból alakult nemzetségi várbirtok két részre szakításával” . Ez akkor történt, ami­ kor Hont és Pázmán lovagok hatalmas birtokokat kaptak. A Rima völgyi, ké­ sőbbi Kis-Hont vármegye szervesen hozzátartozott az Ipoly völgyi Nagy-Hont vármegyéhez. „N ó rád megye honti szórványokkal tarkítva birtokolta a kö­ zépső Ipoly-völgyet és nem biztos, hogy a Szemere és Tornaj nemzetségek Szenna és Losonc vidéki birtokai - a XII. század eleji losonci Hont-Pázmán nemzetségi szórvány is erre mutat - már ekkor nógrádi fennhatóság alá tar­ toztak." „Bonyolítja a tisztánlátást az, hogy Nógrád megye északi része (Nagy-Nógrád) az esztergomi érseki, déli része (Kis-Nógrád) pedig a váci püspöki egyházmegyéhez tartozott, és hogy a kalocsai érsekség a Rima völ­ gyében birtokos volt."8 A Nógrád megye kialakulásáról formált és itt most kommentárok nélkül közreadott, egymással olykor ellentétes, nemritkán önmaguknak ellentmondó elképzelések is jelzik: sem Nógrád megye kialakulásának, sem általában a ma­ gyarországi vármegyerendszer létrejöttének kérdése nincs megoldva. A megol­ dás útját egyengetheti az alábbi néhány szempont mérlegelése. Mindenekelőtt elég egy pillantást vetni a térképre, s máris beláthatjuk: megyéink kialakulása, a megyeközpontok „megválasztása” nélkülözte a mérnöki munkát, a szabályszerűséget. Nógrádtól északra a legközelebbi vármegyeközpont a tőle légvo­ nalban 18 km-re cső Hont, ugyanakkor kelet felé - Heves megye kialakulása előtt - a „szomszédos” megyeszékhely, Borsod 135, délkelet felé pedig a leg­ közelebbi, megyeközpontként funkcionáló vár, Szolnok 120 km-re van. Ez ön­ magában arra mutat, hogy a vármegyék területének kialakulásában, a várak mint központok működtetésében nagyfokú spontaneitás érvényesült. Segítséget nyújthat a kérdéskör megoldásában annak figyelembevétele, hogy a vármegyének volt határa.9 Maga a szlávból szármázó megye szavunk eredeti 33 �jelentése határ ('limes, terminus’) volt.10 Azonban a legkorábbi vármegyéket nem úgy kell elképzelnünk, mint amelyek első pillanattól kezdve szigorúan kö­ rülhatárolt és területileg megváltozhatatlan egységek lettek volna. A vármegye kétségtelenül bizonyos kettősséget foglal magában. A kérdéskörnek főleg a XIX. század utolsó évtizedeiben támadt nagy irodalma. A Botka Tivadar, Pesty Frigyes nevével fémjelezhető irányzat külön polgári és külön katonai me­ gyét tételezett fel.11 Pauler Gyula kétségtelenül helyesen számolt le több írá­ sában a vármegyei szervezet kettősségét ily módon megragadni kívánó felfo­ gással,12 ám ezzel mintha a vármegyei szervezet kettőssége (dualizmusa - mint ezt száz évvel ezelőtt mondották) általában kiszorult volna a szakirodalom­ ból. Márpedig ezt a kettősséget maga a vármegye szó is tükrözi. Egyfelől a várnak voltak birtokai. Ezek a földek fekhettek a vártól igen nagy távolság­ ra is, tehát bizonyosan a megyehatáron kívül. Így például közvetlenül a tatár­ járás előtti (1238. évi) adat szerint a nyugat-dunántúli Vasvárnak hajdan lé­ tezett két Vasvár nevű birtoka a tiszántúli Csanád megyében. Noha ezek 1238ban már Csanád megyében feküdtek, egykor (quondam) viszont Vasvárhoz tar­ toztak (ad Castrum Ferreum pertinebant).13 Másfelől megye szavunk önmagában mutatja, hogy a vár körüli, várból irányított területnek lassan kezdett kiformá­ lódni a határa. Egy vár birtokai általában a vár körüli vidéken feküdtek, a ki­ vétel mégiscsak - ha nem is egészen ritka kivétel - az imént említett vasvári birtokok példája. A várkerület határai a vártól távolodóan terjeszkedtek, s egészen addig terjeszkedhettek, amíg a szomszédos (vagy távolabbi) várkerü­ letek határainak terjeszkedésébe nem ütköztek. A határ persze nem merevedett meg azonnal, hanem az eltérő tulajdonú ingatlanok ölelkeztek egymással. Nógrádból véve a példát: nógrádi (tehát Nógrád várához tartozó) várföldek vol­ tak a későbbi Pest, Hont és Kis-Hont megyében, viszont Nógrád megyében földjei voltak a honti, gömöri, bolondóci és szolgagyőri várnak.14 Érdekes, hogy kelet, illetve délkelet felé Borsoddal, illetve Szolnokkal nem ölelkeztek a nógrádi vár birtokai, mivel a XIII. században kialakult Heves megye, to­ vábbá a Gömör vártól délre lenyúlt Gömör megye éket vert a hajdani szom­ szédos (bár egymástól igen nagy távolságra fekvő) várak, illetve megyéjük kö­ zé.15 A vármegye kettőssége tehát például Nógrád megye esetében abban ra­ gadható meg, hogy volt olyan időszak, amikor a nógrádi vár tartozékainak összessége és Nógrád megye területe nem egyezett meg egymással. A fejlő­ dés abban az irányban haladt, hogy az idegen megye területére került várbir­ tokok enkláve jellege megszűnt, a szórt várbirtokszervezet a tatárjárást köve­ tően felbomlott, jobbára magánkézre került, s ezzel érvényét vesztette a vár­ megye kettőssége is. Immár egyértelműen határokkal (mégha kisebb mértékig ingadozó határokkal) körülvett közigazgatási egységet jelentett a megye. A me­ gyének itt röviden vázolt kialakulási folyamata mind a kettősség felszámolásá­ ban, mind a határok megszilárdulásában szintén spontán módon zajló folyamat volt. Tehát nem csupán Szent István korában nem rajzolták térképre az alapí­ tandó megyék központjait, hanem a XIII. században sem készítettek tervet és nem vezettek nyilvántartást a megszilárduló megyehatárokról. További szempontot jelent a megyekialakulás vizsgálatához a vármegyék számának kérdése. Mivel tudjuk azt, hogy a XII. század közepén 70 körüli megye volt Magyarországon,16 míg 75 évvel korábban, 1074-ben csak 45, kér­ dés, mennyi megye lehetett újabb 40-70 évvel ezt megelőzően, vagyis Szent István uralkodásának idején. E ponton aligha oszthatjuk Pauler Gyula állás­ pontját, aki szerint „már pedig a mi megye volt 1074-ben, az alig keletkezett az István halála óta lefolyt zavaros 36, helyesebben az I. Endre és Béla osz­ 34 �tályáig lefolyt i o - i i év alatt, hanem bizton visszavihető Szent István idejére” , vagy hogy Szent István alatt is jogunk van 45 megyével számolni.17 A z ország­ ban időről időre támadt nehézségek aligha akadályozták meg újabb várme­ gyék alakulását, lévén a megyealakulás bizonyos mértékig spontán folyamat. Ha természetesen nem is vállalkozhatunk a Szent István-kori vármegyeszám megadására, bizonyosak vagyunk abban, hogy az negyvenötnél kevesebb volt. A viszonylag csekély számú István-kori megyék tehát nagy kiterjedésű terüle­ tet fogtak át. Ajtony leverését követően a Maros-Körös-köz déli részétől kezd­ ve az Al-Dunáig húzódó hatalmas területen egyetlen megye alakult ki, Csanád vármegye, ahol utóbb, a XII-XIII. század folyamán jöttek létre a kisebb terü­ letű megyék,18 Csanád mellett Arad, Temes, Keve és Krassó. Északon Újvár megye eredeti állapotában a Zagyva-parti Hatvantól kezdve fel egészen Bárt­ fáig, illetve a Kárpátok hágóiig egy furcsa, félkörív alakul, több száz kilomé­ ter hosszan elnyúló képződmény volt, amely a XIII. században szinte a sze­ münk láttára szakadt szét kisebb megyékre, Sárosra, Abaújra és Hevesre.19 De említhetünk erdélyi példákat is. A történelmi Erdély térképén szemet szúrnak a hosszúkás alakú, 200-250 km hosszú, alig 10-20 km széles vármegyék (Do­ boka, Kolozs, Torda). A spontán módon határukat elnyert megyék közül a ha­ tárvármegyék szinte az Árpád-kori Magyarország egész területén a kerék kül­ lőihez hasonlatos alakot öltöttek. Hosszan elnyúló, keskeny csíkok voltak, ami­ ként a küllő is a tengelyből indul ki, hogy a peremig jusson el. Nem véletlen, hogy a XI. századi források nagy figyelmet szenteltek a határvármegyéknek (a marchiáknak). Vajon Nógrád határvármegye volt-e ? A kérdés megválaszolása nagy jelen­ tőségű Nógrád megye kialakulása szempontjából. Amennyiben ugyanis határvármegye lenne, akkor Nógrádot is egészen mélyen fel kellene vinnünk a mai Szlovákia területére, ha viszont nem, akkor megint másképpen kellene Nógrád megye létrejöttét elképzelnünk. Mutatnak nyomok arra, hogy Nógrád nem volt határvármegye. Nyitva hagyva itt és most Gömör problémáját, keleti szomszédai közül mind Borsod, mind Újvár az eredeti állapot szerint a Kárpátokig el­ nyúló határvármegye volt.20 Ugyancsak határvármegyének tekinthető a Nógrád vár tőszomszédságában fekvő Hont vár megyéje. Hogy Hont messze északkeletre elnyúlt, annak a XX. század elejéig élő bizonyítékát szolgáltatja Kis-Hont, amely utóbb Gömörrel együtt alkotott megyét, de eredetileg Honthoz tartozott, mi több, nyilván területileg is összefüggött az Ipoly alsó folyása mentén elterülő Hont megyével, így eredetileg nem enkláve volt. Ha viszont az Ipoly-menti Nagy-Hontot összekötjük a Rima völgyi Kis-Honttal, a kettő közti kapcsola­ tot biztosító széles „folyosó” éppen a középkorból ismert Nógrád megye északi felét foglalja magában. Mindenesetre Belitzky János sem tekintette biztosnak, hogy Szenna és Losonc vidéke (vagyis az észak-nógrádi tájék) eredetileg is nógrádi fennhatóság alá tartozott. Hont megye a korai időszakban azonban még Kis-Honttól északabbra is elnyúlt. A XIV. század harmincas éveiben keletke­ zett pápai tizedjegyzékek tanúsága szerint az országhatárig elérő Liptó a kö­ zépkor e szakaszán még a honfi főesperességhez tartozott,21 tehát a Magas­ T atra lábainál a honti főesperes gyakorolt egyházi fennhatóságot. Ezt a híradást egy 1307. évi oklevél megerősíti. Eszerint a liptói Kispalugya plébánia sorsáról a honti főesperes nyilatkozott,22 mutatván, hogy Liptóban valóban a honti főesperes volt otthon. Az eredeti Hont megye tehát Szobtól, a Duna és az Ipoly találkozásától ugyanúgy szalagszerűen nyúlt fel 200 km-rel északabbra, miként Erdélyben Doboka, Kolozs és Torda megye ugyanilyen hosszúságban keleti irányban, a Tiszántúlon Csanád, továbbá a 35 �Dunántúlon a Száváig elérő Somogy és Zala megye pedig dél felé megközelí­ tően hasonló távolságra. A magyarországi határvármegyék legyezőszerűen, su­ garas elrendezés szerint fogták közre a központi területeket, s maguk az öszszeköttetést biztosították a határ- és a központi területek között. Nógrád nem volt határvármegye, mert ilyen jellegű adataink nincsenek, továbbá mert a ha­ tárvármegyék eme sajátos elrendezésében Nógrádnak (Hont, Gömör, Borsod és Újvár megyéje ellenében) nem jut tér északi irányú, az országhatárig elérő terjeszkedésére. Újabb - és adott keretünkben az utolsó - szempont lehet Nógrád megye kialakulásához a terület egyházmegyei beosztása. Nógrád megye területe a kö­ zépkorban két egyházmegyéhez tartozott. Északi részén az esztergomi érsekség, déli részén a váci püspökség gyakorolt egyházi fennhatóságot. Nem párját rit­ kító kivétel ez, hiszen hasonló helyzetben volt még Nyitra és Komárom is (az előbbi területén az esztergomi érsekség és a nyitrai püspökség, az utóbbi terü­ letén pedig az esztergomi érsekség és a győri püspökség osztozott). Nem térve ki arra, hogy mi okozta Nvitrában és Komáromban e sajátos helyzetet (ami persze önmagában is rontja a nógrádi helyzet megoldásának esélyeit), Nógrád esetében megkockáztatható az a feltevés, hogy az eredeti Nógrád me­ gye csak a váci püspökséghez tartozott, s az eredeti Nógrád megye a közép­ korban dél-nógrádinak nevezhető részre korlátozódott, amely azonban déli irányban majdnem egészen Pest határáig lenyúlt. A XIV. században a pápai tizedjegyzékben megőrzött Diósjenő-Mátraszele vonal képezte a két egyház­ megye közti határvonalat.23 Ismerve az egyházi berendezkedés konzervatív, ha­ gyományőrző jellegét, azt kell hinnünk, hogy a Diósjenő-Mátraszele vonaltól északra fekvő, tehát az esztergomi egyházmegyéhez tartozó vidék eredetileg Hont megye részét képezte, amint hogy Hont megye valóban az esztergomi ér­ sekség területén terült el. Eszerint a váci püspökség nógrádi főesperessége al­ kotta az eredeti Nógrád megyét, amely a Diósjenő-Mátraszele vonaltól mé­ lyen délre elnyúlt, míg az esztergomi érsekség nógrádi főesperessége (az em­ lített vonaltól északra eső rész) utóbb került át Hontból Nógrádba. Itt is spon­ tán folyamat játszott döntő szerepet: nyilván a földrajzi közelség okán a Nógrád várból és szomszédságából kirajzó nógrádi várkatonák „hó­ dították el” a később észak-nógrádinak mondott vidéket Honttól. Ez­ által viszont Hont megye elvesztette területi kapcsolatát a később KisHontnak nevezett Rima völgyi tájékkal, amely idegen megyék által köz­ bezárt területté, enklávévá lett. A XIV. század közepére kialakult Liptó megye, a XIV. század végére a hontitól független liptói főesperesség, vagyis Hont megye - Kis-Hontot leszámítva - elvesztette északi területeit, megszűnt határvármegye lenni. Hont megye rovására viszont megnövekedett Nógrád me­ gye. A XIV. századra így kialakult határok némi módosítással egészen a XX. század elejéig éltek tovább. KRISTÓ G Y U L A 36 �1. A m a g y a r á l l a m a l a p í t á s s a l f o g la lk o z ó e lő a d á s r é s z e k é n t e l h a n g z o t t S a l g ó t a r ­ j á n b a n 1982. d e c e m b e r 2 9 -é n a M a g y a r T ö r té n e lm i T á rs u la t N ó g rá d m egyei c s o p o r t j a t i s z t ú j í t ó ü lé s é n . 2. F ü g e d i E rik . A z e g y ü t t m ű k ö d é s p r o b ­ lé m á i. A m a g y a r k ö z é p k o r k u t a t ó i n a k nagy v ázso n y i ta lá lk o z ó já n e lh a n g z o tt e lő a d á s o k , h o z z á sz ó lá so k . V e sz p ré m 1973. 130. 3. R e isz ig E d e. N ó g r á d m e g y e tö r t é n e t e . M a g y a ro rsz á g v á rm e g y é i é s v á r o s a i. N ó g r á d m e g y e . B p . é . n . 354.. 373. 4. V á c z E le m é r . N ó g r á d v á r a tö rté n e té ­ h e z . E m lé k k ö n y v D o m a n o v s z k y S á n d o r s z ü le té s e h a tv a n a d ik é v fo rd u ló já n a k ü n n e p é r e . B p . 1937. 592. 5. M a k k a i L á s z ló : N ó g r á d m e g y e t ö r t é n e ­ t e 1848-ig. M a g y a r o r s z á g m ű e m lé k i t o ­ p o g r á f i á j a III. N ó g r á d m e g y e m ű e m lé ­ k e i. B p . 1954. 36—37.. 40—41. 6. G y ö r ffy G y ö r g y : T a n u l m á n y o k a m a ­ g y a r á lla m e r e d e t é r ő l . A M a g y a r N é p ­ r a jz i T á r s a s á g K ö n y v t á r a . B p . 1959. 35., 20—21., 75. o ld . 239. je g y z ., 39.. 94.. 76. 7. Mo ó r E le m é r . A z Á r p á d - m o n a r c h i a k i ­ a la k u lá s á n a k k é rd é sé h e z. Századok 1970. 362—365., 369—371. 8. B e litz k y J á n o s : N ó g r á d m e g y e t ö r t é ­ n e te 896—1849. N ó g r á d m e g y e t ö r t é n e t e I. S a l g ó t a r j á n é . n . (1973.) 16., 20—21., 54—55. 9. G y ö r ffy G y ö r g y : a 6. j e g y z e tb e n i. m . 17— 19. 10. K n ie z s a I stv á n A m a g y a r n y e lv s z lá v jö v e v é n y s z a v a i I .2 B p . 1974. 333—334. 11. B o tk a T iv a d a r A v á r m e g y é k e ls ő a l a ­ k u lá s á ró l és ő s k o ri s z e rv e z e té rő l. S z á ­ zadok 1870. 499—522.; 1871. 297—309.. 388—398.; 1872. 23—38.. 67—85.. 133—143.; P e s t y F r ig y e s : A m a g y a r o r s z á g i v á r is p án ság o k t ö r t é n e t e k ü lö n ö s e n a X III . s z á z a d b a n . B p . 1882. p a s s im . 12. P l. P a u le r G y u la M e g y e ? V á r is p á n s á g ? S z á z a d o k 1882. 202—222; P a u le r G y u la T a l á l u n k - e e g y id ő b e n k ü lö n ,, p o l g á r i ” S zázadok 1882. és „ k a to n a i” is p á n t? 635—642. 13. G y ö r ffy G y ö r g y : A z Á r p á d - k o r i M a­ g y a ro rs z á g tö rté n e ti fö ld ra jz a A —C s. B p . 1963. 876. 14. B e litz k y J á n o s : a 8. je g y z e t b e n i. m . 22 . 15. B r a n is la v V a r s ik : O s í d le n i e k o s ic k e j k o t lin i 1. B r a tis la v a 1964. 139—143.: Ila B á lin t G ö m ö r m e g y e I . A m e g y e t ö r ­ té n e t e 1773-ig. B p . 1976. 81.. 143. 16. A lb in u s F r a n c is c u s G o m b o s : C a t a lo g u s fo n tiu m h is to ria e H u n g a ric a e II I . B u d a p e s t i n i 1938. 1767. 17. P a u le r G y u la : A m a g y a r n e m z e t t ö r ­ té n e t e a z A r p á d h á z i k i r á l y o k a l a t t I .2 B p . 1899. 204. O ld. 110. je g y z . 18. O r tv a y T iv a d a r : M a g y a r o r s z á g e g y h á z i f ö l d l e í r á s a a X IV . s z á z a d e le jé n a p á ­ p a i t iz e d je g y z é k e k a l a p j á n fe ltü n te tv e I. B p . 1891. 380. 19. B r a n is la v V a r s ik : a 15. je g y z e t b e n i. m . 127—152. 20. G y ö r ffy G y ö r g y : a 13. j e g y z e tb e n i. m . 737.. 45. 21. P á p a i tiz e d - s z e d ő k s z á m a d á s a i 1281— 1375. V a tik á n i m a g y a r o k i r a t t á r . E lső s o r o z a t I. B p . 1887. 197—198. 22. R e g e s ta d i p lo m a tic a n e c n o n e p i s t o l a r ia S lo v a c ia e I. A d e d e n d u m p r a e p a r a v i t V in c e n t S e d lá k . B r a t i s l a v a e 1980. 453. s z á m . 23. A 21. j e g y z e tb e n i. m . 188.. 192., 195— 196., 224.. 227—229.. 230—231. 37 �A PARASZTNEMESSÉG A magyar történetírásban az utóbbi néhány évben örvendetesen megélénkült az érdeklődés a különböző társadalmi osztályok, rétegek, csoportok iránt. Ezen belül is az egykori nemesi rétegekre fokozottabb figyelem irányult, amit az 1980 őszén Szécsényben megrendezett tanácskozás is bizonyít. Közleményünk is a köznemesség egyik rétegével, nevezetesen a parasztneme­ sekkel foglalkozik. Munkánk konkrét néprajzi gyűjtésen alapszik, amelyet 1979-81 között végeztünk a történeti Gömör megye Szárazvölgynek nevezett ré­ szén, annak három egykoron nagyrészt kisnemesi falunak minősülő községében, Szuhafőn, Zádorfalván és Alsószuhán. Dolgozatunk része egy nagyobb tanul­ mánynak, amely kísérletet tesz az itt élő nemesek társadalmi kapcsolatainak feltárására, és egy-egy falu szerkezetén belül, illetve ezen tájegység társadalmában igyekszik elhelyezni az egykori nemességet a huszadik században.1 Az itt bemutatandó tények érdekességét és jelentőségét az adja, hogy az utolsó 38 év társadalmi változásai ellenére elevenen élnek társadalmunk zsigereiben a múlt hagyományai, gondoljunk csak szórakozásaink, életformánk dzsentroid vonásaira. Éppen ezért tanulságos lehet, ha a szuha-völgyi egykori kisnemesek életéből bemutatjuk azt a három területet, amely már-már anakro­ nisztikus módon napjainkig élő hagyományként szabályozza az itt élők minden­ napjait. Az egyik sajátosság házasodási szokásaikban található. Tárkány Szűcs Er­ nő gondolata, hogy a párválasztásban a vagyoni szempont rendszerint az élet­ forma, életstílus keretein belül történt, meghatározó volt ennek folytán a nem­ zetiség, a vallás, majd a foglalkozás, élethivatás azonossága, tehát több egyidőben jelentkező, értékelő, korlátozó körülménytől függött az a személyi kör, mely­ ből valaki házastársat választhatott magának,2 alapvető megállapítás, amelyet tovább árnyal Paládi-Kovács Attila. Szerinte a XIX. század végétől a feudális társadalom tagolásában betöltött szerepeknél sokkal fontosabbá válik az általá­ nosabb, eszményi szemponttá lett vagyoni helyzet, amely a kapitalizmus idősza­ kában mind döntőbbé vált.3 Kutatásaink fő tendenciájában igazolják ezen meg­ állapításokat. A Szuha völgyében is a vagyoni helyzet figyelembevétele egyre döntőbbé válik a század folyamán, azonban a feudalizmusra jellemző szempont még ma is élő tényezője a párválasztásnak, állandóan jelen van, sőt lentebb tár­ gyalandó tényezők hatására napjainkig mintha újra felerősödött volna. Erre utal a következő érvelés, amely az 1980-as gyűjtésünk alkalmával hang­ zott el. ,.Én is mondtam a fiamnak, hogy nézze meg kit vesz el feleségül, ud­ varolgat most is, de mondtam neki. jól nézd meg, én is vigyáztam a család be­ csületére. és hogy meg ne szóljanak, más az udvarlás, más a házasodás.” Úgy gondoljuk egyértelmű, hogy a nemes famíliából származó adatközlőnk mire utalt. A Szuha völgye egyébként ún. lokális endogám körzetnek számított, amely azt jelenti, hogy egy-egy faluban a nemesek és jobbágyok egymással nem há­ 38 �zasodnak össze, hanem ilyen kapcsolatokat két-három falu nemessége egymás­ sal épített ki, 8-10 azonos műveltségű lokális endogám egységet tételeznek a körzetben.4 Ilyen lokális endogám körzet a vizsgált három falu (Szuhafő, Zádorfalva, Alsószuha és Imola). Minden valószínűség szerint a nemesek a Szuha-völgyben más területekhez hasonlóan - a múlt század során nem házasodtak jobbágy ivadékokkal. Tapasztalatunk szerint a „vegyes” házasság - itt használt elnevezés - egy­ szer fordult elő a múlt század nyolcvanas éveiben. Az Alsószuhán ma is élő Lipták fiúk édesanyja, a Lipták nevű cselédjéhez ment férjhez, nemesi szárma­ zású férje halála után. Ezen történet érdekességét azonban az adja, hogy gyűj­ tésünk során, amikor a házasság témakörében kérdeztünk, szinte minden al­ kalommal megemlítették a történteket, és a közvélemény egy része még ma is elítélendőnek minősítette. Mindez bizonyítja állításunkat is, mert ha a száz év­ vel ezelőtt történt esemény ma is elevenen él emlékezetükben, a gondolkodás mély rétegeiben a nemesi felsőbbrendűség, másság tudata létező, amely társa­ dalmi kapcsolataikban meghatározó szerepet tölthet be. Ezen „botrányos histórián” - az itt élők minősítették így - kívül az első vi­ lágháború utánig nem történt házasság a két egykori eltérő jogállású réteg kö­ zött. Az 1920-as évektől már elszórva találkozunk „vegyes” házassággal, vagy más, általában nemesi származású adatközlők által használt terminológia sze­ rint ún. „rangon aluli” házassággal. Az esetek többségében megjegyzik, „jól ki­ jöttek ugyan” , de a családban mindig ellenkezést váltott ki. A párválasztás sokszor a „birtokkönyvből” történt, hogy „30 holdas a 30 hol­ dashoz, 60 holdas a 60 holdashoz” menjen férjül, illetve feleségül.5 A vagyoni helyezet figyelembevétele, mint párválasztó tényező azonban nem élte túl az 1940-50-es évek fordulóját; mivel az állam politikája nivellálta az anyagi alapokat, így a nemesi származás, mint párválasztó szempont újra fel­ erősödött. Az évszázadok óta hagyományozódott felsőbbtudatnak - a vagyo­ ni helyzetnek, mint szempontnak semmissé válása után - , egyik megnyilvánulá­ si módja lehetett, objektíve segített abban, hogy szinte napjainkig tovább él­ jen a házasodási szokásokban is. Felvetődik a kérdés, mi az oka, miért eleven a XX. század nagy társadalmi mozgásai ellenére is ezen egykori nemesi jogállás, mint párválasztási tényező? Milyen társadalmi intézmény tartja fenn és mozgatja? Kutatásainkból úgy tűnik, a família becsületét tartották szem előtt általában amikor házasodtak, elfogadva a kiterjedt, mindenre figyelő, információkat gyűj­ tő és feldolgozó rokonság elképzeléseit. Ilyen esetben történt meg, ha a vőle­ gény „egy kicsit bamba volt” is, létrejött a házasság, de mint egy másik adat­ közlőnk említette, „az ilyen dolog érzelem és tetszés szerint megy, aztán ha ez nem volt, jött a vízbefúlás, mert csak azért vette el, mivel a nagymama, vagy nagynéni így hagyta meg.” A família elsősorban ellenőrző szerepével védte a nemesi nemzetséget, többek között azért is, hogy „valaki be ne kerüljön a családba a parasztok közül” . K i­ puhatolta, hogy a kiszemelt családban megfelelően fogadják-e a házasodni szán­ dékozót, „hiszen nagy szégyen lett volna egy nemes fiú számára, ha csak járat­ ják, aztán hoppon marad” . Amikor az egyén a család, a família elképzlését nem teljesítette, néha halá­ láig fagyos légkör vette körül. Volt rá példa, amikor a család nem is tagadta meg őt, de legalábbis mindig felemlegették „ballépését” . A famíliára egy falusi szintű és alokális endogám területre kiterjedő közvé­ lemény figyelt a házasságkötési alkalmak során is. Például ez úgy nyilvánult 39 �meg, hogy megkérdezték az örömapát, „nemes-e akihez a lányod megy? Ki­ kutattad-e. utána néztél-e már, hogy jó család-e?” Pedig mindenki ismerte egy­ mást a vizsgált falvakban, még az imolaiakat is, amely nem alkotott szerves egységet a három faluval. Érdekes módon az endogám területre kiterjedő nemesi közvélemény mel­ lett, a falusi parasztcsaládok előtt is tekintélyt romboló volt, ha „kisebbhez” ment valaki, vagy „rangon alul” nősült. A nemesi közvéleménynek pedig olyannyira szemet szúrt az ilyen választás, amikor a családba bekerült egy parasztlány, a templomszéken előrerukkoló menyecskét tűvel szurkálták meg a templomban a sógornői. Mint azt a következő forrás kitűnően megvilágítja, a falu elöljárói, a helyi hatalom képviselői is akadályokat gördítettek a házasság elé, ha az a megszo­ kottól eltért, olyannyira szabály volt, hogy nemes csak nemessel házasodik. Az idézet érdekességét továbbá az adja, hogy a történetet elmondó Lipták Lászlónak bátyja, Alsószuha tekintélyes papja volt. „ É n nem voltam nemes, mikor nősülni akartam, az én feleségem apja orosz fogságba került. 1914-ben balt meg, a bolttá nyilvánítás nem jött le hivatalosan. Mikor én esküdni akartam, még ak­ kor 21 napra kitettek a hirdetőtáblára. A jegyző nekem nem csinálta meg a papírokat, azt mondta nem lehet, mert nem jött le hivatalosan az értesítés a ha­ lálesetről, menjek az árvaszékbe. Ott azt mondták, mondja meg a maguk jegy­ zőjének, ha magát a menyasszonya szereti, nem választhatják el, levelet is adott. A jegyző azt mondta, nem mondom meg mit írtak, de ha nem járok el hivatalo­ san, akkor engem szidnak meg. Úgy volt ez itt is, ha megszerették egymást, vagy elvette, vagy megszöktette a lányt, én 1924-ben nősültem.’’ A „rangon aluli” házasság ritkasága nemcsak a számos nehézség miatt jellemző, úgy lát­ juk, hogy az esetek többségében maga a házasulandó sem gondolt erre, egy­ szerűen a választhatók közül kiesett a paraszti származású. Gyűjtésünk során találkoztunk olyan helyzettel is, amikor nem a „60 holdas a 60 holdashoz, 30 holdas a 30 holdashoz” kicsinyes problémája állt fenn, ha­ nem egy szuhafői nemes fiú részére több család által kívánatosnak tartott meny­ asszony egy nagyobb távlatú gazdasági természetű vállalkozást jelentett volna, amennyiben létre jön, több egymás mellé kerülő birtoktesten a kitermelt fa szál­ lítását volt hivatva megoldani ez a házasság. Láttuk a paraszti rétegek nem kívánatosak a nemesek számára, most vizsgál­ juk meg milyen a nemesi családok viszonyulása más rétegekhez. Zádorfalván a tanítók egész sora nemes lányt vett feleségül, de nem csak a tanítók, a jegyzők és papok is így nősültek. „Egy közjegyző innen nősült és ka­ pott olyan hozományt, hogy dúsgazdag lett", állítják egy kis túlzással. Mind­ ezen jelenség a másik két faluban is megfigyelhető. Tehát úgy tűnik, szívesen látták a kérőként jelentkező értelmiségit. Midezt felismerhették a házasodni szándékozó ügyvédek, állatorvosok stb., mert adataink számtalan ilyen házas­ sági esetről számolnak be. Ismerünk olyan történetet, hogy azt a feltételt szab­ ták a nemes családfőnek, amennyiben ügyvédi irodát nyit számára, elveszi a lányát, az apa megnyitotta a leendő veje számára az irodát és létrejött a há­ zasság. Amilyen szívesen vették a nemesek a falusi vezető réteg, az értelmiség köz­ lekedését, olyannyira nem - kb. a harmincas évek közepéig - az iparosok há­ zasodási szándékát. Erre utal egyik adatközlőnk. „Szép ember volt az uram, de nem néztem volna én gépész legényre, mert birtokos voltam, nemes, de már nem voltam fiatal, így hozzámentem.” 40 �Az 1930-as évekre már a nemesek körében jellemző, hogy az Alföldről tőke­ erős nagygazdák lányát hozzák birtokukra feleségnek. Fő okát az 1930-as évek elején tapasztalható gazdasági leromlásban látjuk, így próbálnak javítani gaz­ daságuk helyzetén, és persze az Alföld viszonylagos távolsága miatt az ismeret­ lenből érkezett új asszony kívül esik a társadalmi ellenőrzés körén, elfogadtatá­ sa könnyebbnek látszik. A közvélemény azonban soha nem fogadná el akkor a nemes legény vá­ lasztását, ha az „tót” lányt venne feleségül. „Serényfalva az tót, zádori nemesember nem ment oda nősülni, pedig már ki is vetkőztek” , szokták mondani a másik két faluban is. Másképpen ítélik meg a nemesek a vők szerepét is. Amíg Szuhafőn a parton, és a másik két faluban is a parasztok között vőnek menni negatív dolog, „vőnek nem jó menni, mert a kutya is azt kiabálja: vő, vő, vő” mondogatják. Addig a nemeseknél a vőnek jövő fiú is nemes, tekintélyes ember, tehát nem tapad a vőséghez negatív előítélet. A másik, napjainkig is szembetűnő elválasztó vonalat a nemesi származásúak és a paraszti, vagy iparos ivadékok között az ún. köznapi érintkezési viszonyokban6 találtuk meg. A nemesi társadalomra és a különböző rétegek közötti éles határok egyik jellemző megnyilvánulási formája volt az egyoldalú letegezés, vagy az, hogy a nemeseket különféle titulusokkal illették a köznapi beszélgetések alkalmával. A Szuha-völgyében még 1981-ben is létezik a megszólítás régi formája a hatvan éven felülieknél. A volt nemes letegezi a volt zsellért, cselédet, iparost, míg azok tisztelettudóan magázzák őket, de ahogyan egyik adatközlőnk mondta, „az ilyen úr, olyan úr elmúlik, mi már csak megszokásból mondjuk így, az unokáink már nem fogják így mondani” . Ezen máig élő formák a társadalmi érintkezésben nem éles társadalmi konfliktusok kísérő jelenségei már napjainkban, mindez a kölcsönös tiszteletet és megbecsülést nem zárja ki. Érdemes történetiségében is megnézni hogyan alakultak az említett viszonyok a XX. században. Találtunk egy érdekes irodalmi említést is, egy 1940-ben készült tudományos igényű munkában.7 „A leszegényedett hétszilvafa nélküli nemest a község meg­ fogadta tehén pásztornak. Egyik kora nyári reggel történetesen egyik parasztgazda elkésve engedte ki teheneit a gulyára, miért is utána kiáltott a nemesből lett tehén pásztornak: Ifiúr várja meg az én teheneimet is! E kis példával mindent elmondtunk a paraszt és a nemes viszonyának korszerűtlenségéről.” A Szuha völgyében az imént említett „korszerűtlenség” a század elején olyannyira létezett, hogy még a nemesek gyermekei felé a kismagácska megszó­ lítás volt a gyakorlat a zsellér és más nem nemesi származékok részéről. „Ha megszületett a gyerek, mindjárt úgy mondta a nagyanyja, meglett a kismagácska, hogy már értsen az ember róla, majd meg kell magázni.” Ebben az időben a felnőttek is így szólították a nemes gyerekeket. A későbbiekben a gyerekek között oldódott a viszony a köznapi érintkezésben, a felnőttek pedig elhagyták a nemesek gyermekeinek magázását. Az 1920-as évektől csak a 14-15 éves kortól kezdve, amikor kikerültek az is­ kolából és társaságaik szétválnak, ekkor válik az érintkezésben a magázás gya­ korlattá, a nemes ifjakat már nem tegezik a paraszti származásúak. A felnőttek közül a cselédek mindig is - ma is - magázták a nemeseket. Megszólításuk például ez volt: Lenkey uram, Deme uram, Lenkeyné asszo­ nyom, Deméné asszonyom. A fiatal nemes lányok titulusa kisasszony volt. 41 �Maguk az egykori nemesek említették, rendjük gőgös emberei, „akinek na­ gyobb volt a gőgje, mint a módja” , azok megkövetelték az uram megszólítást, sőt egymás között is a kegyelmed megszólítást használták. A nemesek a Ragályi bárót nem méltóságos úrnak mondták, hanem báró úr volt a megszólítás, kifejezve ezzel, hogy a különbségek ellenére is egy rendbe tartozónak tartják magukat a báróval. A tekintélyesebb nem nemesi családok tagjai ugyan tegezhették volna a ne­ meseket, ezt többen meg is tették, de általában nem, mert így élt a szuha-völgyiek mentalitásában, vagy akár praktikus okok miatt sem. „Koós Károly bácsi, mint elzselléresedett nemes letegezhette volna a gazdát, nem kérte volna ki, de inkább magázta, a gazda feleségét leasszonyomozta, már csak azért is szépen be­ szélt, hogy előbb kapjon egy findzsa bort. De volt olyan, aki kikérte már gyer­ mekkorában, hogy magázzák. Apám például nagyon népszerű ember volt, kö­ zel állt a népréteghez, mi nem követeltük ki, persze a mi időnkben már kezd­ tek elmosódni a határok.” Zádorfalván a Róth nevű zsidó család közmegbecsülésnek örvendett, gazdag is volt. Egyik ősük 1948-49-ben a szabadságharcban századosi rangig vitte, ez óriási megbecsülést biztosított számukra a nemesek körében - egyelőre ki nem derített okok miatt a nemeseknél igen nagy volt a Kossuth-kultusz -, ezért a nemesekkel tegező viszonyban volt a családjuk. Tegeződtek még a ta­ nítóval is, „egy tanító már majdnem annyit ér, mint egy nemes” , jegyzi meg egyik adatközlőm. Érdekes a pappal történő érintkezés. Neki Nagytiszteletű Úr járt, ezt a pa­ raszti származásúak jelenlétében is megadták neki a nemesek, egymás között azonban tegeződtek a pappal, egyébként is a társaságukhoz tartozott. A pap fe­ leségének Juliska néni megszólítás dívott a nemesek részéről, míg a zsellérek Nagytiszteletű asszonyt mondtak az illemnek megfelelően. Harmadikként a templomi ülésrendet említhetjük. Bár az utolsó 25-30 év­ ben már kevesen járnak templomba mindhárom faluban, de a templomszékek­ ben elfoglalt helyet ma is egykori előkelőségük szimbólumaként emlegetik a ne­ mesek leszármazottai. A múlt század végén a templom székeit és a belső asztalosmunkát egy Kósik nevű asztalos ingyen végezte el Zádorfalván az egyház számára, csak azért, hogy családja ezáltal előkelőnek számító templomszéket nyerjen. Mielőtt elemeznénk miért tulajdonítottak ilyen jelentőséget az itt élők a templomban elfoglalt helyeknek, lássunk mindhárom faluból példákat, amely néhány igen fontos és érdekes tényt közöl a társadalmi kapcsolatokról. Szuhafőn a nemesi családok vagyon és előkelőség szerint foglaltak helyet az első négy székben. A templomban a nemes lányok családjukkal ülnek, míg más­ hol általában külön egy csoportban foglalnak helyet. A székek és padok az úrasztala körül három irányban helyezkednek el, tehát kb. 12 nemesi szék és pad van a templomban. Csak az ötödik széken ülnek a nagyobb, tehetősebb pa­ rasztgazdák a partról, és itt húzódnak meg a vagyontalan nemesek is. Az el­ ső székek között is legelőkelőbb az ún. kalapos szék, közel az úrasztalához, mely fölött fogas van és a templomba lépők arra teszik kalapjaikat. A székek családról családra öröklődnek a fiúk révén. A székek jogának fenntartása fejé­ ben a nemesek ún. székbért fizetnek.8 Az alsószuhai ülésrendről adott leírás sokkal plasztikusabban és érdekeseb­ ben tárja elénk a nemes és nem nemesek, itt Alsószuhán, a másik két falunál jelentősebb ellentéteit. 42 �„Azzal, aki vétett a szokásjog, illetőleg a nemesek privilégiuma ellen, gyak­ ran drasztikusan jártak el, még abban az esetben is, ha valakit egyébként a ne­ mesi családhoz rokoni szálak kapcsoltak. Így például a nem nemes Járdánházi Pál feleségül vette (ilyen házasságra ritkán került sor) a nemes Dapsy-lányt, s azt követően a templomban az első székbe ült. Néhány alkalom után Dapsy Antal és az öccse Dapsy Gábor megragadták Járdánházi Pálon a gubát, kiemel­ ték a székből és kilökték a templom piacára. Járdánházi Pál elkeseredve bal­ lagott haza az új gubában; szégyenében nem ment többé a templomba.” Egy másik Dapsy-lányt, a Dapsy Pál vagyonos nemes ember lányát egy nem nemes származású legény, Lipták János vette el. Ő sem ülhetett a Dapsy-székbe. Ezért külön széket csináltatott magának a kar alá az utolsó sorba. A mai napig is abba járnak a leszármazottai. Az első világháború után jelentős változás következett. Amikor a katonaviselt legények hazamentek, a nemesi karban már csak három legény üldögélt. A nem nemes parasztlegények, akik a háborúban kitüntetéseket, rangot szereztek ma­ guknak, több, mint harminc nem nemes parasztlegényt a nemesi karba vezettek egy vasárnapi istentisztelet alkalmával. A parasztlányok is beültek a nemes lányok széksorába. Lett nagy zűrzavar. A székrend ügyében a vármegyei gondnok is kiszállt, de a nemesekkel nem lehetett szót érteni. Bár azt határozták, hogy 18 éven felüli fiúk az első kar­ ban, az azon aluliak az utolsó sorban üljenek, „a nemes vér nem engedett” . Az egyházi vezetők kérték a gyülekezetet, hogy ne ellenkezzenek a szék, az ülés­ rend miatt. Üljenek az öregek előre, a fiatalok hátra. Hasztalan volt minden. Hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy a nemesi előjog a templomban is elmaradjon. A régi nemesek megfogyatkoztak, s azok a kevesek, akik még őr­ zik nemes származásukat, napjainkban már békésen megférnek egymás mellett.9 A zádorfalui templomot is az egyházközösség tagjai építették. A nemesek itt is mindnyájan reformátusok voltak, tehát mind hozzájárultak a plébánia létre­ hozásához, fenntartásához. Élénken él a nemesség emlékezetében Hegyi Szabó Gergely, aki állítólag Lipót király idejében ellovagolt Bécsbe, hogy a templom építéséhez engedélyt kérjen. A z első templomszékekben a falu jelentős nemesi családjai foglaltak helyet. Így a Lenkey, Hegyi, D eme, Dusza családok. Jól lát­ hatók külön a női padok. Itt is megtalálható mindenki padja. A papné és a ta­ nító külön széken ült a szószék alatt, az ún. katétrán. A „nagyságos” Deme Sándor is ide ült. A templomszékek megvételének gyakorlata divat volt Zádorfalván is. Örök­ lődött itt is „családról családra, fiúról fiúra” . Azonban volt egy érdekes kü­ lön pad a jövevényeknek. Mélyebb okokra kell rávilágítanunk, hogy megértsük, miéit töltött be olyan jelentős szerepet a nemesek életében mindez, miért emlegetik ma is nagy büszkeséggel, milyen előkelő helyen ültek a templomban. Ismeretes, hogy a katolikus egyház, mint intézmény vesz részt az emberek mindennapi életében,10 ezzel szemben a protestáns egyház hívei már közössé­ get alkotnak, a gyülekezet tagjai egy szélesebb önkormányzat talaján részt vesz­ nek az egyház ügyeinek intézésében a közülök választott presbiteri testületben. Az élet olyan fontos szükségletét kielégítő területen, mint a hitélet - kulcs­ szerepet betöltő intézmény munkájában részt vesznek, ezáltal ezt a testületet is, az egyházat is inkább a magukénak érzik, mint például a katolicizmus hívei. (Gondoljunk Hegyi Gergely lovaglására.) Tehát a maguk alkotta és irányította szervezetben nagy rang volt az első sorokban ülni. 43 �Ha mindehhez hozzászámítjuk, hogy a nemesek mindig szerettek reprezen­ tálni, jól öltözni, így a padokban elfoglalt hely fontosságát növelte, hogy min­ den vasárnap az egész falu előtt ünneplőbe öltözve ülhettek családjuk már-már ereklyének számító helyére. Ebben látjuk, hogy a templomszék oly nagy jelen­ tőséget és szerepet töltött be a nemesi tudatban és még ma is betölt. Az itt felsorakoztatott tények, reméljük figyelmeztetnek a probléma fontos­ ságára és arra, hogy találhatók még az országban hasonló volt kisnemesi fal­ vak, amelyekben néprajzi módszerrel kutatható az ott élő nép társadalmi múltja. KOSJÁ N LÁSZLÓ JE G Y Z E T 1. A z á l t a l u n k v iz s g á lt f a l v a k e g y ik é ­ rő l, S z u h a f ő r ő l, L a jo s Á r p á d a z 1950e s é v e k b e n v é g z e tt g y ű j t é s e a la p já n k ö z z é te tt e g y t a n u l m á n y t , o t t v e z e tte b e a p a r t i a k k if e je z é s t, m e ly e t m i is h a s z n á lu n k — a fa lu n e m n e m e si ré ­ t e g e i r e h a s z n á lv a , a k i k n e m a „ d e r é k ­ b a n ” , a f ő u tc á n , h a n e m a h e g y o l d a l ­ b a n é p í t e t t h á z a k b a n é lte k . L a jo s Á r p á d : N e m e s e k és p a rtia k S z u h a f ő n , M is k o lc . 1979. B o r s o d i K is ­ m o n o g r á f i á k 8. 2. T á r k á n y S z ű c s E r n ő : M agyar kpg n é p s z o k á s o k . B u d a p e s t, 1981. 303. la p . 3. P a l á d i K o v á c s A ttila : A k e le ti p a ló ­ c o k p á s z to rk o d á s a é s á lla tta r tá s a . M ű­ v e lts é g é s H agyom ány. D e b re ce n , 1965. 10. la p . 4. P a lá d i K o v á c s A t t i l a : im . D e b r e c e n , 1965. 11. la p . 5. P a l á d i K o v á c s A t t i l a : A k is n e m e s e k u t ó d a i a p a r a s z t i t á r s a d a l o m b a n (X IX . —X X . sz.) 44 6. 7. 8. 9. 10. I n : N ó g rá d m e g y e i M ú ze u m o k Év­ k ö n y v e 1981. S a l g ó t a r j á n . I t t k i t é r a z e n d o g á m ia e x t r é m f o r m á i r a is é s m e g ­ á lla p ítja : „ Á lta lá n o s íth a tó m e g á lla p í­ t á s n a k lá ts z ik , h o g y a lo k á lis e n d o g á ­ m ia a k is n e m e s s é g k ö z e p e s v a g y o n i á l l á s ú r é te g é n é l v o l t a le g e rő s e b b .” 169. la p . A k ö z n a p i é r i n t k e z é s i v is z o n y o k a tá rs a d a lo m n é p ra jz b a n h a s z n á lt fo ­ g a lo m . a m e l y e t S z e n d r e i Á k o s v e z e ­ t e t t b e a z E t n o g r á f i á b a n 1936—3 8 -b a n k ö z ö lt s o r o z a tá b a n . U n g v á r é s U n g v á r m e g y e (V á r m e g y e i S z o c io g r á f iá k ) s z e r k . C s ik v á r i A n ta l B u d a p e s t. 1940. 101. la p . L a jo s Á r p á d : I n . M is k o lc . 1979. 37. la p . U j v á r y Z o l t á n : N e m e s e k a z a ls ó s z u h a i t e m p lo m b a n . M ú z e u m i k u r í r 1981. a u g „ 33. sz. (IV . k ö t. 6. s z . 60—61. la p ) . M a k k a i L á s z ló : A m ű v e lő d é s tö rté n e t, m in t é rté k re n d s z e re k tö rté n e te T S Z . 1974. 13, 434 la p . �_______ K Ö R K É P _______ VER(S)ZIÓK Formák és kísérletek a legújabb magyar lírában .. olyan verseket, szövegeket kí­ vántunk tekintetbe venni, amelyek a versbeszéd nyelvi megszervezettségének szintjén már kifejezik elhatároló­ dásukat a líra hagyományos formaelveitől (versláb, ritmus, ütem, vers­ szak, rím stb.). Elképzelésünk nagy­ jából az volt, hogy a »kísérletező köl­ tészetnek« Európában lényegében már az utóbbi két évtizedben polgárjogot nyert alakzataihoz viszonyítva leg­ alább annyit próbáljunk szemléltetni, miben és hogyan halad együtt a leg­ újabb költők lírai gondolkodása a jellegadó áramlatokkal.” Kulcsár Sza­ bó Ernő és Zalán Tibor, a Ver/s/ziók szerkesztői definiálják az iménti mó­ don elképzeléseiket arról az antoló­ giáról, melynek leggyakoribb kísérő jelzője nyilvánvalóan az avantgarde lesz - noha a benne szereplők egy részéről botorság lenne ka­ tegorikusan ezt állítani ugyanak­ kor jogosan nevezhetnénk experimen­ tálisnak akár, kísérleti jellegű művek gyűjteményének, amely biztos recep­ tek helyett inkább a formák - vagy: formabontás - lehetőségeinek sokfé­ leségét kínálja. Tulajdonképpen a századelő nagy művészeti forradalma óta az alkotás egyik hangsúlyozott motiválója a mind újabb, teljesebbnek vélt terrénumok felkutatása. Miként Roland Barthes mondja, minden új író megindítja ma­ gában az irodalom perét, s ezt a fel­ ismerést pontosítja tovább Umberto Eco Nyitott mű című alapvető ta­ nulmányában : „Napjaink művésze ak­ kor, amikor hozzákezd egy mű meg­ alkotásához, egyúttal kétségbe vonja mindazokat az ismereteket, amelyeket ráhagyományoztak a művészet alko­ tási módját illetően. Úgy rögzíti tevé­ kenységének módját, mintha a világ vele kezdődnék, vagy legalábbis mindazok, akik megelőzték, olyan hamisítók lennének, akiket meg kell tagadni, és válságba kell taszítani.” Ha nem is ilyen radikális formában, sőt, inkább némi öniróniával elegyít­ ve, ez a szemlélet tetten érhető a V er/s/ziók szerzőinek műveiben. A ta­ gadás gesztusának értelmezésekor fon­ tos szerepet kap Wittgenstein tétele: „A szónak nincs jelentése, csak szóhasználat van.” A nyelv tehát nem szubsztanciaként, hanem viszonyként működik. Erre utal áttételesen Déry Tibor 1927-ből való írása is: „A szel­ lem matériája irodalomban nem a valóság, hanem a nyelv. Nem is a nyelv, amely már feldolgozása, for­ mába állása a nyersanyagnak, hanem maga az ősanyag, a szó; a szó, amely lehet a valóság megjelölése, neve. de nem szükségképpen az. A szó abszt­ rakció is lehet, grammatikai hajtószíj, zenei hangemlék, optikai kép, lehet minden racionális értelem nélküli hangcsoport is, meghatározatlan aszszociációk gyűjtőmedencéje.” A for­ mának a látvány, a vizualitás, ezzel együtt a társművészetek - akár kép­ zőművészet, akár zene felé való ter­ jeszkedése tehát - mégha eltérő tar­ talommal is - , egyáltalán nem új in­ tenció. Épp ezért meg kell jegyeznem, hogy szerencsésnek tartottam volna, ha a szerkesztők az előzmények te­ kintetében nem csak egy rövid, töre­ dékes utalást tesznek Kassákra, ha­ 45 �nem bővebben is megpróbálják fel­ vázolni a M A konstruktivista törek­ véseinek jelentőségét, kiemelik a Tankó Sirató Károly által kidolgo­ zott planizmus szerepének fontosságát, netán említést tesznek az 1952-ben Sao Paulóban alakult Noigandres cí­ mű folyóiratról, melynek tagjai jóval a sokat emlegetett Magyar Műhely megalakulása előtt a költészet hatás­ körébe vonták a plakátot, a reklámszerű jelszavakat, s összetettebb, több értelmű jelként felhasználták a fotót, betűhalmazokat, írásjelcsoportokat, grafikai ábrákat és tipográfiai klisé­ ket. Mindez bizony segíthetett volna a kevésbé tájékozott olvasónak az ér­ telmezésben, kapcsolásban. A kissé vaskosra sikeredett antoló­ giában - az iménti vázlatos fejtege­ tést szem előtt tartva - nyers egysze­ rűsítéssel, tulajdonképpen két fő tí­ pusát különböztethettem meg a kísér­ letinek, avantgarde-nak címkézett mű­ veknek. Egy részük csak a nyelvhez, a valósághoz való viszonyát, felesle­ ges illúzióktól való tartózkodását tekint­ ve formabontó - ugyanakkor a vers linearitása náluk többé-kevésbé meg­ marad, nem dúlják fel, tördelik szét a versmezőt. A másik csoportba so­ rolhatók a vizuális költemények, tipoversek, fonikus kísérletek szerzői a gyakorlatban természetesen nem ilyen élesen, kategorikusan elkülönít­ hetően. A kötet szerkesztésében is ez érez­ hető: az első ciklus - Nem Paris, sem Bakony, címében tehát a taga­ dás - afféle előkészítés a komplex formabontáshoz - , a forma felbontá­ sához. Ez a rész egyébként eléggé ve­ gyes képet mutat, s egyesek szerepel­ tetését - például Nagy Gáspár, Par ti Nagy Lajos, Szervác József stb. erőltetettnek, alkalmi demonstrációnak és szövetségnek érzem - ha érvényes lehet itt az utóbbi kifejezés egyál­ talán. Félreértés ne essék, az említet­ teket jó költőknek tartom, csak ép­ pen alapvetően nem érzem sajátjuk­ 46 nak a szándékolt kísérleti jelleget. Ha pedig megpróbálunk a szerkesztőktől valami markáns koncepciót, egységes szemléletet számon kérni - s ugyan miért ne tennénk! - , a Sziveri János, Egyed Péter, Szügyi Zoltán által hangsúlyozottan vállalt avantgarde vi­ lágkép és versmodell mellé nehezen illeszthető egy-két - s itt már mások­ ra is gondolok - erősen rögtönzésjellegű, másságával félően csak ez al­ kalommal tüntető vers, szöveg. Talán nem lett volna olyan hullámzó, egye­ netlen az anyag, ha egyértelműbben a különbözést okkal vállaló alkotókra, s nem néhány kuriózumnak minősít­ hető teljesítményre tevődik a figye­ lem - ha az egyébként nagyszámú szereplőgárda esetleges csökkentésével kibontakozhatott volna számos, máris közelítő pontossággal felmutatható arcéi. Ugyanakkor a szerkesztői nyi­ tottság védelmében viszont feltétlenül meg kell említeni, hogy éppen ez tet­ te lehetővé a szomszédos országok magyar nyelvű irodalmának felvonu­ lását. Különösen egységes, határozott kép rajzolódik ki az Új Symposionkör költőiről: Sziveri Jánostól, Csor­ ba Béláról, Szügyi Zoltántól, Fenyve­ si Ottótól, a valóságot szikár, lecsu­ paszított nyelvhasználattal újraértel­ mező lírájukról. De megemlíthetem az erdélyiek közül Szőcs Gézát vagy Cse­ lényi Bélát, mint e fiatal nemzedék legjelesebb képviselőit. Velük párhu­ zamosan kiragadható hazai példát csak nehezen tudnék most mondani, talán csak Zalán Tibor rendkívül aszszociatív szabadverseit illeszthetem melléjük, amelyek éppen nem rí­ melnek a bevezetőben is felvetett metaforaellenességre, de grafikai jelei, kiemelései az első lépéseket jelentik a forma felbontásában - amit aztán a további két ciklus teljesít be. Természetszerűleg látványosabb, iz­ galmasabb az itt közölt anyag, címük - Egy pohár kviz, Drámagömlés - is játékosabb, oldottabb - egyben na­ gyobb lehetőséget kínál a visszaélé­ �sekre is. Hogy miképpen képzelhető el ilyen aspektusból egyfajta szintézis közelítő állapota, idézzük most JeanFrancois Boryt: „A vizuális költé­ szet, amikor eddig irodalmon kívüli­ nek tekintett elemeket (plakát, fel­ irat, útjelző tábla, kilométerkő) tart az alapjának, s belőlük építkezik, az írást keletkezési állapotában igyek­ szik megragadni, megkeresni azt a vékony szálat, amely a zsidó-keresz­ tény kultúra súlyos poggyásza alatt összeköti a Hammurabi törvényeit (i. e. Sooo), a phaisztoszi korongot (Kréta, i. e. 3000), Nicolas Cirier epigram­ máit a középkor kalligráfikus meste­ reinek kézirataival, s a példák vég nélkül folytathatók." A Ver/s/ziók vi­ zuális költeményei - mi tagadás egyelőre nem közelítik meg ezt az il­ luzorikus teljességet, de a legtöbb esetben vélhetően nem is akarják, legalábbis nem oly görcsösen, hogy a dolog esetleg azonnal önmaga ellen­ tétébe csapjon át. Egyfajta egyensúly próbál itt megvalósulni a szellem tetszetősnek mutatkozó játékai és a világegész minél adekvátabb, össze­ tettebb kifejezésére irányuló örök mozdulata között. A befogadás elkép­ zelt aktusa - az egyoldalú belső szem­ lélet uralmától elvonva - a külső, vi­ zuális, érzéki élménnyel egészül ki. Jellemző tendenciája a társművészetek eredményeinek asszimilálása; ennek révén a vizuális költészet újabb, éles­ nek hitt határvonalak elmosása felé mozog: már nem pusztán nyelvi mű­ vészet, de nem is képzőművészet - ha­ tárvonalon helyezkedik el a művésze­ tek intermediális részeként. A Ver/s/ziókban a lettrizmustól a body poémáig, a fonikus szövegtől a pla­ kátversig szinte minden irányzat do­ kumentálva van. Törvény nincs mondja Bujdosó Alpár. s bizony hiá­ bavaló próbálkozás lenne akár egyegy alkotó művei között is azonos tör­ vényszerűséget keresni. Mindegyik al­ kotás egyszeri, ezért korlátozottan al­ kalmazható szabályokat teremt, ugyan­ azzal a kulccsal ritkán nyithatunk be egyik műből a másikba. Jóllehet, ez védi az egészet az iskolás jellegtől, ugyanakkor bosszantó esetlegességek, felszínességek forrása lehet. Eseten­ ként egy-egy ötlet már a siker remé­ nyével kecsegtet, s ez sokakban bizony joggal indukál bizalmatlanságot. De ne legyünk se telhetetlenek, se igaz­ ságtalanok. Az ötletszinten maradó munkák mellett jócskán tartalmaz a kötet érett kompozíciókat. Tetszenek Endrődi Szabó Ernőnek a formaután­ zó képverstől induló, később már szí­ nekkel is hangsúlyozó tipografikus szövegei, Körmendi Lajos többféle el­ járást is magába olvasztó, de több­ nyire a szabadvers keretein belül ma­ radó művei, Petőcz András kissé Nagy Pált idéző fotóversei, Géczi János ál­ landó kísérletező kedvről tanúskodó, mégis minden esetben tudatosan meg­ komponált alkotásai, Szombathy Bá­ lint nyugodtan képzőművészetnek mi­ nősíthető poétikus grafikái. Úgy gondolom, a Ver/s/ziók a kö­ zeljövőben joggal pályázhat a legvi­ tatottabb könyv címére, s ez tulaj­ donképpen máris eredmény - a nehe­ zen kivívott, dokumentált jelenlét eredménye, ami azonban szükségsze­ rűen nem eshet egybe a teljes el- és befogadás aktusával. Különösen, hogy nálunk az avantgarde, vizuális költé­ szet elmélete olyannyira szegényes, s így a közönség kellő érzékenységének kialakulásához még - félő - sok idő­ nek kell eltelnie. No, és mindig könynyebb a hermetizmus, esztéticizmus, alogicizmus és egyéb hangzatos cím­ kék emlegetésével az elutasítás ke­ vésbé fárasztó gesztusát gyakorolni. A Ver/s/ziók megjelenése után viszont többé aligha lehet az új és újjáéledő törekvéseket figyelmen kívül hagyni, s hatása tán ahhoz is elegendő lesz, hogy meggyorsítsa a vizuális költészet komplex rendszerének kidolgozását. B E Z ZE G JÁNOS 47 �VILÁGVESZTÉS?! Épp abban a pillanatban, amikor az ismertetés(ek) megírásához fogtam, koponyámban belül, belső mozim ve­ títővásznán elindult egy megállítha­ tatlan képsor: hangstúdióban ülök, ahol lemezfelvétel folyik. Természetesen az én hangomat rögzítik. Állok a mik­ rofon előtt, fejemen a fülhallgatóval és — filmen minden lehetséges ugyancsak én ülök az üvegfallal elrekesztett keverőhelyiségben is, a hatal­ mas pultok előtt, hangmérnöki minő­ ségben. Körös-körül ismerős és isme­ retlen arcok, zsibongás, majd hirtelen csend. Kigyullad a piros lámpa: F E L V É T E L ! Azután megkezdődik. Elsőként a cím hangzik el: V I­ L Á G V ESZTÉ S?! (Nagy Gáspár: Földi pörök. Bp. 1982. Magvető; V e­ ress Miklós: Vakügetés. Bp. 1983. Szépirodalmi.) Az előadó cirpegő fül­ hallgatójából és a hangmérnök duru­ zsoló kontrollhangfalából valószínűleg egészen más szűrődik ki, én, a mozinéző azonban ezt hallom: A Koronatűz és a Halántékdob köl­ tője harmadik kötetének első oldalai után már sejthető, ami a későbbiek­ ben bizonysággá válik: számottevő hang- és szemléletváltás, a későbbi pályaszakaszt feltehetően lényegesen módosító hangsúlyeltolódás uralja az itt olvasható verseket. Noha az elő­ ző könyvek műveit jellemző vonások - mint például a látomásos expresszivitás vagy „ellentéte” , a transzcenden­ ciára hajló szemlélet és hangvétel most teljességgel eltűnni látszanak, azt az érzést keltve föl, hogy valamiféle tudatos önmanipuláció zajlik itt - a 48 költői és versvilág központi helyére kívülről, mesterségesen beemelt elem szervezi át az attitűdöt - , a figyelmes olvasó azonban fölfedezheti: szó sincs efféléről, a váltás, változás éppenhogy természetes következmény: a kitelje­ sedő költőiét eredménye. A „repül­ ni vágyó akarat” és a „ketreces szavak”-at szülő repülési viszonyok szembenállása-szembesülése; az öntörvé­ nyű költői és a (szintén öntörvényű) poézis nélküli világ szükségszerű (?) ütközése hozza létre azt a groteszkbe, iróniába, olykor az abszurditás ko­ morságába hajló versvilágot, ami a Földi pöröket markánsan megkülön­ bözteti ugyan az előző könyvektől, de nem távolítja el ettől azokat. A Halántékdobban és a Koronatűzben jobbadán csak körülírt „repülésvágy” ebben a kötetben teljesedik pontosan meghatározható akarattá. S míg azok­ ban az emberpróbáló, de még nem vérontásig menő „árnyékbokszolás” szült meggyőző erejű műveket, addig itt már nagyon is „talajszagú” birkó­ zás folyik a porból vétetett, de aka­ ratunktól immár függetlenül, kiismer­ hetetlen belső törvények alapján cse­ lekvő gólemszerű hatalmakkal-hatalmasságokkal. A küzdelem tétje a le­ hető legnagyobb: „a száj börtönudvará”-nak megszüntetése vagy a „hall­ gatni szabad” véglegesülése. Az egyet­ len lehetséges életfunkcióját végző, azaz a repülő vagy az „áthúzott ma­ dár” állapota: a költői „élet vagy ha­ lál” olykor már-már eszkatologikus tisztasággal és tisztánlátással formulázott „tételei” a Földi pörök, legkivált a Hangtompítók című ciklus versei. �Emellé, a könyv egészén végighúzódó gondolatgerinc vagy „pörmenet” mellé, azt támogatva-kiegészítve fölrajzolódik egy másiké is: a repülés involválása, azaz a szuverén, a poézist nélkülöző dolgokat is költészetté alakító látásmód - illetve e látásmó­ dot motiváló-meghatározó szabadság­ építő vágy - és a „ repülni-miért” átlényegíthetetlen, bénító látószöge egy­ másra vetéléséből kibomló gondolat­ menet, amelyet legtisztábban az első és második ciklus (tantárgyak a feke­ te indexből, párhuzamos koporsók) fogalmaznak meg. E gondolatmenet lényege végső közelítésben világvesz­ tésként határozható meg, mely világ­ vesztés nem csupán a létminőség ver­ sekben, versek által is megrajzolt alázuhanását (ko/ó/rkép, ha látnál), ha­ nem az embervesztéses idő állandósu­ lását is jelzi-jelképezi (párhuzamos ko­ porsók). Egy elsüllyedt világ, amely életünkben ma már csak emlékek, sír­ keresztek formájában és reminiszcen­ ciákban van jelen, és az itt- és meg­ maradt, ám kiürült, emberi tartalmát és funkcióját vesztett világ párhuzama ez. S a költő, az ellentétes irányokban mozgó, merülő és emelkedő világok között ide-oda lökődve-verődve riad­ tan keresi a kötődés lehetőségeit, mó­ dozatait („ D e szüljön meg valaki az­ zá, aki voltam”). A „tartozni valaho­ vá” megindítóan emberi motivációja egyúttal arra is készteti, hogy szűkebb élet- és mozgásterét, a költészet, az irodalom tájait is végigjárja (utak és kutak) pörölve és vitázva a - számá­ ra a művekben nyilvánvalóan a világ­ vesztés zajait-zörejeit intonáló - kü­ lönféle poétikai felfogásokkal, költői magatartásformákkal. A világiét és emberiét biztonságát és méltóságát ku­ tató, mérlegelő szenvedély egyúttal a költői lét felelősségét is keresi (párhuzamos koporsók, Távirat Kányádi Sándornak Kolozsvárra ...) , olykor ta­ lán túlzott, indokolatlan szigorral ma­ rasztalva el a felfogása szerint ide­ gennek, itt és most gyökértelennek minősülő/minősített poétikák követőit (Az ún. nyelvkritikus költészet manifesztumának rekonstruálása..). Ag­ gódása, félelme persze nem alaptalan, hisz' a világvesztés eléggé pontosan érzékelt és jelentésteli metaforákban fölírt történelmi időben, történelmi folyamat/ok/ban jelentkezik . . . , s ki vonhatná kétségbe „a többféle megnemközelítés látványos eszközeivel.. . a lényegről” „kussoló” művészet elveszejtő cinkosságát!? E világ-, ember-, hit-, és honvesztéses történelmi időérzékelés legkiválóbb megfogalmazása a Két nyárfa a Hódoltságban, a kötet egyik kiemelkedő szépségű verse és a Benézünk majd a Múltidőbe. . . ősz­ szel, melynek „arcod egy üvegtáblába merül. . . ” és „egy élére állított v e r s ...” kezdetű betétjei ugyancsak lírai csúcspontjai a kötetnek. A z utolsó ciklusa az ÉvTiZeDhAtÁrHíD, találó lezárása a poézissel végzett törvénykezésnek, a repülés szabadságáért folytatott, lírai kérdésfelelet formájában végigvitt pöröknek. Betetőzéseképpen, utolsó darabjában megbomlott világunk, tudathasadásos létünk egyik alaphelyzete elevenedik meg: a költő önmagával pöröl, ön­ magát idézi - felfogásától eltérő fel­ fogások nevében! - (fogalmazzuk így:) a kor ítélőszéke elé. S ebben az ab­ szurd pörben könnyebbséget - mely korántsem jelent meg- és belenyug­ vást - nem a zsebben hordott borot­ vaéles kés tudatának biztonsága, s nem is az asztalra tett láb talmi te­ kintélyeknek fittyet hányó, józan pi­ maszsága ad (vagy adhat), hanem az a tény, amelyet a mű végső üzenet­ ként (ítéletként?) tartalmában és tar­ tásában is sugall: embertelenül nehéz, de ama bugyrokban is létezhetünk sé­ rülésmentes gondolkodással, gerinccel. Ha a Földi pörök. a bugyrok lefelé táguló, szélesedő s mindinkább söté­ tülő köreibe való alámerülés naplója, úgy a Vakügetés az ízig-vérig tapasz­ talt, többszörös „alámerülő” útleírá­ sainak gyűjteménye. Olyan „utazóé” , 49 �olyan költőé és emberé, akiről művei ismeretében bízvást elmondható, hogy a legsötétebb sötétség tapasztalásával tudja a József Attila-i igazságot: „éle­ tét a halálra csak ráadásul kapja” . Olyané, aki a magánélet és a közélet, a költői és a tágabb értelemben vett irodalmárlét pástjain egyaránt megtöretett. ..szélütötten, mint egy haza: / vérömleny-kígyók halmaza / melyek közt küszködve vakon anakronizmus Laokoon” - írja Pókháló című versé­ nek Kívül alcímet viselő darabjában, s néhány sorral alább a kegyetlen be­ ismerés, amelyre valóban csak a szen­ vedés minden lépcsőfokát ismerő tu­ dat képes: „ember utáni pillanat / lebegtet, mint egy madarat.” Nem a véletlen költői lelemény mű­ ve tehát a cím, a komorságával rend­ kívül pontosan találó, a léthelyzetet, a költői létérzékelést frappánsan meg­ fogalmazó Vakügetés. Nem tudni nem derül ki a kötet elolvasása után sem - vajon még mindig a legmé­ lyebb bugyrok sötétségében tapogató­ zik, „üget vakon” a „ló nélküli és lótalan létizé” - ahogyan a költő aposzt­ rofálja magát keserű-gúnyosan a Szemethy Imrének ajánlott, bökverset intonáló opuszában - vagy már fölsőbb, világosabb régiókba emelkedett, csak épp olyannyira reátapadt a pokolszag és a sötétséglepel, hogy bízvást hihet­ jük: odalenn jár! Nem bizonyos eb­ ben a könyvben hol a fenn és hol a lenn, hol a kinn és hol a benn, merre van az előre és merre a hátra, egyet­ len bizonyosság létezik csupán: hala­ dunk, vakon! Félrevezető volna azonban elhamar­ kodottan úgy ítélni: áthatolhatatlan versszövevénnyel, netán kimódoltan fölfejthetetlenné tett könyvrébusszal állunk szemben. A tájolás lehetetlen­ sége - a versek tanúsága szerint nem a költői szándék eredménye, sőt, bízvást elmondható, hogy a szerző, mind a hagyományos költői eszköz­ tár teljes mozgósításával, mind biztos, kiforrott, elegáns verskultúrájával, 50 mind pedig hagyományos poétaalkatá­ nak összes rezdülésével, energiájával annak a célnak a szolgálatába állt, hogy markánsan fölírható, jól érzékel­ hető, körvonalazható tartalomként ve­ títse elénk a világot. Nem az ő hibá­ ja, ha az eredményt az olvasó (a re­ cenzens) átláthatatlan ködgomolyként érzékeli. Mert ez a világ - világunk - átlényegíthetetlen, szublimálhatatlan - és számomra ez a Vakügetés egyik fontos tanulsága - a hagyományos köl­ tészet eszközeivel, s a hagyományos költői magatartással mindenképpen az. Alighanem a szerző maga is érezte ezt az állapotot, amelyben a poézisbeli hiányosság vádjával aligha illet­ hető, ám a helyzet ettől függetlenül fe­ lemás marad. S ha így, akkor, hogy így érezte, szerencsénk, mert föltehe­ tően ebből sarjad, ennek köszönhető a kötetnyitó Macskaszem, amely - mint a cím is sugallja - jelképes értelmű tájékozódási-bemérési lehetőséget kí­ nál, s amely egyúttal a könyv egyik invenciózus, szépen formált darabja. Néhány lappal később követi, a Fe­ kete máglya címet viselő ciklusban a Jean-Paul Sartre halálára írt műve, mintegy rálicitálva az előző fényforrás erősségére, annak szép, kiegyensúlyo­ zott személyes-emberi indíttatású mon­ dandóját a vers műfaji sajátosságai ál­ tal megszabott lehetőségek végső ha­ táráig tágítva, igazi filozófiai magas­ ságokba emeli. Úgy vélem, erről a műről (A filozófus halála) már most nyugodtan elmondható, hogy a böl­ cseleti fogantatású és igényű költészet újabb csúcsa, maradandó darabja. Gyors egymásutánban sorjáznak ezentúl az alapkettősséget, a kettős (olykor többszörös) téridő-, illetve helyzetérzékelést az egyszerre fenn és lenn, kinn és benn, előre és hátra ér­ zetét - amelyet a groteszk és abszurd fanyarság frappírozásával a Pókháló második darabja a Gyerekvers fogal­ maz meg kiválóan - a könyv egészén végigvivő művek. És persze sorra föl­ villannak az „emberi vadon mélyén” �„lován kószáló” költő pillanatnyi helyét-állapotát tükröző jelzőfények, a versekben föl-fölvillanó erőteljes su­ garú „macskaszemek” , az olyan sorok és részletek, mint például „ lélekhiány a testem . . . harmincnyolc éves múltam / vacogom tébolyultan” ; vagy: „ nem való lángtrónra aki / zápolya is le­ het” ; és ,,országtérképnyi alkonyat” ; és: „az egész ország már szurony / Hi­ ába szól a megafon / hiába csattan a pofon / hajol le isten: alacsony / e ha­ za és e rossz plafon”. De világítanak a jelzőfények versfáklyaként is. A Fo­ civers, a Fehér, a Salieri javallatai Mo­ zartnak, az El Bosco föltámasztása vagy a kötetzáró, egyszersmind cím­ adó, nagy lélegzetű, igényes vers a legjobb, de korántsem a teljességet felsorakoztató példák. Az Erdő a vadaknak, a Bádogki­ rály, a Porhamu című kötetek után a szépívű költői pálya méltó folytatása az ismerős élményanyagot, mondani­ valót a filozofikus igényű fogalmazás­ mód irányába tágító újabb verseskönyv a Vakügetés. A felvétel Dolby NR rendszerű zaj­ csökkentő berendezéssel készült. E N D R Ő D I SZABÓ ERNŐ �„Csak itt és így tudunk élni” Grendel Lajos három kötetéről Az a harminc-egynéhány ívnyi „prózai szöveg” (regények és elbe­ szélések), amely összesen 7900 pél­ dányban bejött az országba, elegen­ dő volt ahhoz, hogy a harmincöt éves Grendel Lajost a magyarországi kri­ tika és a közönség egy része olyan jelentős íróként üdvözölje, akivel valami új kezdődött a csehszlovákiai magyar irodalomban. A z újdonság lényege nem a kisebbségi sors ábrá­ zolása (hiszen ennek már hagyomá­ nyai vannak), nem is annak tragikus és tragikomikus, paradox vagy gro­ teszk vonásai. A szerző történeti, történetfilozófiai és ismeretelméleti megközelítései azonban az eddigiek­ nél szélesebb távlatok és mélyebb összefüggések felfedezésére adnak le­ hetőséget. Ennek a látásmódnak a meghonosítása, amelyhez társul a modern irodalom eszköztárának szu­ verén, magas írói tudatosságra valló kezelése, azt eredményezi, hogy mi­ közben feltárul a művek lapjain egy felvidéki kisváros magyar lakosai­ nak sorsa, az sajátos többlet hordo­ zójává válik. Nemcsak a kisebbség és nemcsak a magyarság sorskérdé­ seit, hanem az emberi élet lehetősé­ geit is elemzés tárgyává teheti ál­ tala az elbeszélő. A három kötet (Hűtlenek, 1979., Éleslövészet, 1981., Galeri, 1982.) legszembeötlőbb vonása, hogy vál­ lalja és következetesen teljesíti a széppróza eredendő feladatát: a múlttal való szembesülést. Nem kell túlzóan fogalmazni ahhoz, hogy el­ mondhassuk, ez az egyetlen témája az írónak. Megoldásaiban azonban 52 mindig mást és mást ad. A Hűtle­ nek című kötet elbeszéléseiben a ha­ gyományos mód az uralkodó, miköz­ ben felvillannak olyan jegyek és el­ járások, amelyeket a két regényben kifejlődve láthatunk újra. Ilyen pél­ dául a hűtlenség, a megalkuvás, az értelmetlen áldozatvállalás stb. mo­ tívuma, illetve a szereplők sorsának vagy az időnek kötetlen írói keze­ lése. Ezek az Éleslövészet című Nem(zetiségi) antiregényben negatív formában vannak jelen: az írói szán­ dék szerint három leszámolás (törté­ nelmi, irodalmi és végső leszámo­ lás) során el akar szakadni minden­ től, ami a létét és egyáltalán a lé­ tet, valamint annak irodalmi ké­ pét olyanná tette, amilyen. Nem akarja vállalni azt a történelmet, amely a cselekvés helyett pótcselek­ vésre kényszerítette szereplőit, azt az irodalmat, amely ,,a becsület, őszin­ teség, szeretet szavakkal” dobálódzik, és a történetek érdeklik a törté­ nések helyett. A harmadik kötetben (a Galeri­ ben) a pozitív megoldásra tesz kí­ sérletet az elbeszélő. Ez is leszámo­ lás, igaz, kimondatlanul, de ezt a leszámolást azért kell elvégezni, hogy a jelen értelmezhető legyen, hogy a jövő meghatározhatóvá váljék. A múltnak, jelennek, jövőnek (és a há­ rom kötetnek) a summáját az a di­ lemma adja, amely előtt E L , a po­ zsonyi fotóriporter, a Galeri egyik hőse áll: „Persze, kell valamiből él­ ni, de megalkudni - az túl nagy rá­ fordítás volna” . �A dilemma lényege egyik részről abban a feltétlen parancsban gyöke­ rezik, amely szerint élni kell, tudni­ illik életben maradni és megélni. Másik részről viszont ott a kényszer: ha élni és megélni akarsz, meg kell alkudnod. Ám, ha megalkuszol, ez az egyéniség elvesztése, egyben az élet értelmének az elvesztése is. Így viszont nem érdemes élni. D e élni kell, tehát meg kell alkudnod. E z az a kérdés, amellyel minden­ kinek szembe kellett nézni abban a kisvárosban, amely a történetek szín­ helye. Boross Ambrus városbírónak, 1632-ben éppúgy, mint Fried pol­ gármesternek 1944-ben, a török ura­ lom alá került magyaroknak épp­ úgy, mint a különböző hatalom- és határváltozásokat elszenvedő XX. századi utódaiknak. Hogy ki és ho­ gyan vállalta, élte meg, milyen mér­ tékben alkudott vagy nem alkudott meg, ez vált mind az emberi élet, mind az emberi tisztesség mércéjé­ vé. A megalkuvás mértéke különbö­ ző lehetett, de épen, sértetlenül sen­ ki sem élhette át. Testi és lelki rok­ kantak, eltévedések, egyéniségek megsemmisülése, álutak, pótcselekvé­ sek, önáltatások, öncsalások, egyked­ vűség és még ki tudja mennyi for­ mában lel tragikus megoldást az él­ ni vagy megalkudni dilemmája. „M eddig lehet így élni, hit és am­ bíciók nélkül?” - kérdezték egyszer EL-től, s a válasza egyszerre cini­ kus és pragmatikus: „így soká le­ het élni” . A z igazi választ azonban nem itt kapjuk meg, hanem egy má­ sik hőstől, aki már végigélte az éle­ tét: „Szeretnék szembenézni ma­ gammal. de rájöttem, hogy nincs ki­ vel. Odaállok a tükör elé, és nincs tükörképem” . - írja Grendel. Ebben a válaszban tárul fel a fenti dilemma megoldása vagy ép­ pen megoldatlansága és megoldha­ tatlansága. A válaszban egyszerre van jelen a létezés mélysége és e mélység groteszk sőt abszurd volta, tudniillik az igazi emberi élet hiá­ nya. Hiszen ez a létezés a nem-lé­ tezéssel azonos, az élet csak túlélést jelenthet, az egyéniségben az állan­ dó az egyéniség feladása, a hitben a hit örökös megtagadása. A z ész­ szerű, valóságos dolgoknak ebben a világban legfeljebb korlátozott sze­ repe lehet, hiszen nem a racionális, hanem az irracionális, nem a nor­ mális, hanem az abnormális, nem a morális, hanem az amorális az, ami meghatározza a valóságot. D e kér­ désessé válik így: milyen valóság az, ahol a normális mindennapiság he­ lyébe lépő irracionális lesz minden­ napivá. Ahol az átlagos fel sem tű­ nik, nemhogy döntővé tudna válni, de még annak igényét sem tudják kimondani. Ahol az egyszerű embe­ ri élet iránti vágy legfeljebb láto­ más lehet, s ha vannak is hétköz­ napok, hétköznapi történetek, nor­ mális átlagemberek, arra kénysze­ rülnek, hogy mindig többet hordoz­ zanak és jelentsenek önmaguknál. Mert ezek, ebben a világban és ezekben a művekben mítosszá vál­ nak. Itt jutottunk nyomára Grendel egyik legfontosabb szépírói módsze­ rének: mítoszt, sajátos közép-euró­ pai mítoszt teremt, abszurd, irra­ cionális mesét. Szereplői istenek és tündérek helyett emberek, de olyan emberek, akik sem földi világukat, sem emberi mivoltukat nem talál­ hatták meg. A z író persze mást aligha tehetett. A valóságos élet el­ lentmondásai, szenvedései és abszur­ ditásai olyan szélsőségesek, olyan valótlanok, hogy csak a valóságon kívüli szférákban, a mítoszban (ha úgy tetszik, az irodalomban) lehet­ séges az értelmezésük. A z írói eljárásnak többféle követ­ kezménye van. (Esetleg éppen ezek a következmények az írói eljárás elő­ feltételei?!) A z egyiket még a Hűt­ lenekben megfogalmazta Grendel: „minden lehetséges, csak a történet 53 �igaz” - írta. Mi másnak a megfo­ galmazása ez, mint annak, hogy a történés nem bír önálló létezéssel, a valóság viszonylagossá vált, vagy az is volt mindig. Helyébe a történet, vagyis a műalkotás, mint láttuk, a mítosz lépett, s általa a történetet elmondó, alkalmasint az író szerepe megnövekedett. S bár Grendel sze­ rint nem a történet, hanem a tör­ ténés fontos, most a dolog megfor­ dult. A z író (és minden mesélő) nem elmondja a valóság eseményeit, hanem azáltal, hogy elmondja, te­ remti azokat. A szubjektum ilyen nagyfokú előtérbe kerülését sokszor láthatjuk ezekben a művekben. A különböző nézőpontok szerint ugyan­ az az eset hol romantikusan könynyes-érzelmes, hol közönségesen nyers és durva, hol elringatóan szomor­ kás, krúdys ízekkel vegyített, mint azt Fazekas Lőrinc és Borbás Mag­ dolna története példázhatja. A másik következményt (vagy előfeltételt), az elbeszélő tehetetlen­ ségét, a G a leriben fogalmazza meg G rendel : „fogalmam sincs róla, ho­ gyan kellene ezt a történetet elmon­ dani. Nem lehet elkezdeni és befe­ jezni sem lehet” - írja. A z átélt események nem engedelmeskednek az emlékezőnek, konkrét egyedisé­ gükben elmondhatatlanok. A z ered­ mény ismert: lehetetlen megállapíta­ ni, milyen is (volt) a valóság, mi­ vel helyébe a történet lépett, a mű­ alkotás vált igazzá. A világ megis­ merhetetlensége így kétszeresen is deklaráltatott. A z már szándéko­ kon, elveken és gondolatokon túli többlet, hogy e deklaráció ellenére mégis a történések érvényes képe bontakozik ki a művekből. És itt, ezzel bezárult a kör: hiszen e törté­ nés, e valóság lényege nem más, mint az a dilemma, amit E L fogal­ mazott meg az élet és megalkuvás viszonyáról a hetvenes évekbeli Po­ zsonyban. 54 A körök (az előfeltevések és kö­ vetkezmények) egyébként a művek­ ben is bezáródnak. Ennek oka, hogy a történetek nem különbözhetnek egymástól alapvetően. Ezek „a v i­ lág bármely pontján és bármikor megtörténhetnek, ennélfogva időben is és térben is bármely más hasonló történettel felcserélhetők” írja Grendel a G a leriben . „Látni, ahogy egy szöveg a saját farkába harap” - mondaná erre az eljárásra (amely egyébként az Él eslövészetben a leg­ tökéletesebb) Esterházy Péter. Hi­ szen a mű befejezése így hangzik: „Alighanem ez a vallomás az, amit kerestünk, s ami kiindulópontnak megfelelne” . A valóság teremtésének, a mí­ toszteremtésnek, a bárhol és bármi­ kor érvényes és önmagába visszaka­ nyarodó történeteknek még két kö­ vetkezményét kell említenünk. Ha ilyenek a történetek, akkor ezek számára nem lehet döntő a valósá­ gos idő; Grendel ki is emeli ő k e , mint a várost annak kiszabadult szelleme, a reális időből. Az időnkívüliség a mítosz jellemzője, s lát­ hatjuk, ahogy időtlenné válnak főleg az É l esl övész et - történetei is. D e ha nem az idő egyenletes múlá­ sa a fontos az események folyásá­ ban, akkor nincs jelentősége a tör­ ténetek folytonos elbeszélésének sem. L e is számol ezzel a regényírói „ha­ gyománnyal” az elbeszélő, s miként Bohuniczky bácsi, „emlékezett, kötetlenül, ahogy egy dologról valami tőle térben és időben távoli másik dolog az eszébe jutott” . A z eredmény látható, olvasható: egy novelláskötet, amelyben az írói készülődés még túlzottan erős, két regény, amely révén a magyar iro­ dalom élvonalába került Grendel Lajos csehszlovákiai magyar író. (Madách Könyvkiadó, Pozsony.) T Ö R Ő C S IK M IK LÓ S �MEGÉRTÉS ÉS MEGÉLÉS Balassa Péter: A színeváltozás „A kritika - életvitel; méghozzá nem a birtokló ítélet és megismerés, hanem a kimondó megértés életvite­ le, kapcsolatteremtés és teremtő kap­ csolat.” Balassa Péter esszékötete nem kevesebbet vállal, mint élet és művé­ szet problematikájának és problema­ tikussá válásának együttes vizsgálatát, elsősorban a „fiatal” magyar prózá­ ban. Pontosabban: az a nézőpont, ahonnan Balassa az irodalmat szem­ léli, csak mint életproblémaként fel­ fogott forma nyitható fel. Balassa szemléletében - mint azt a kötet több művészetfilozófiai-módszertani tanulmánya is leírja - a művészet folytonos dialógus, párbeszéd. Az iro­ dalom „ kultúrateremtés, közmeg­ egyezés bizonyos értékek evidenciájá­ ban és tolerálásában, a forma, mint magatartás sokszólamúságának köztudomása, témák, motívumok, formalehetőségek. és életproblémák közvéle­ ménye, nyilvánossága, az írásnak mint az életre adható plurális válasznak az elismerése.” Az irodalom a „maga­ tartások parlamentje” . A megértés föltétele: a tolerancia. Balassa Péter kritikái a következő kérdésre adandó válaszkísérletekben nyerik el „végső” értelmüket: „A ta­ pasztalat újkori prózaiságából, az em­ beri történet nélküli történelemből, a formátlan átmenet jelenéből megszülethet-e egyáltalán a művészi for­ ma?” Ezzel a kérdéssel esztéták, fi­ lozófusok, kritikusok egész hadserege került szembe az elmúlt kétszáz év­ ben. A hegeli művészethalál koncep­ ciótól Adorno „Auswitz után nem le­ hetséges verset írni” tételéig és to­ vább terjed a történetfilozófiai fogantatású művészetanalízisek sommás végítélete. Balassa könyvében utal is e filozófiai esztétika kritikájára, no­ ha ezt inkább csak jelzi, mint sem tételesen fejti ki: „Ha foglyai mara­ dunk például annak a szuperhisto­ rikus és tragizált sémának, amely minden művészeti jelenséget az el­ vesztett aranykor kisugárzásában vizs­ gál és mindazt, ami »utána« történt, egy totálisan hanyatló világállapot szintén hanyatló kifejezésének tekinti, melyben a művészetnek csupán he­ roikus vagy parodisztikus áttörései le­ hetségesek. - akkor az »aranykor-vaskor« sémához szükséges rutin meg­ szerzése után, hirtelen megmagyarázhatatlanná válnak a művészet valósá­ gos jelenségei. A művészetfilozófia negatív dialektikája mindent eláraszt ebben a tragizált sémában, miközben a vaskor is autentikus nagy művé­ szetet hoz létre, anélkül, hogy hivatá­ sos értői elismernék ezt.” A könyv lapjain a vita kifejtett formában Lu­ kács Györggyel folyik leginkább, e könyv írójának mesterével, azzal, aki korai esztétikájában feltette a kérdést, amire ma Balassa Péter is válaszolni igyekszik: „Műalkotások vannak hogyan lehetségesek?” Balassa köny­ ve elsősorban kritikai kötet, és nem is célunk részletezni azokat a művészetfilozófiai-problémákat, melyeket részben maga a szerző vet fel, rész­ ben - kényszerűen - beléjük ütközik. De: Balassa nagyszerű elemzései mind a mai próza, mind a Flaubertkönyv - kihívást jelentenek az elmé­ let, jelesül az esztétika számára. L e55 �hetséges-e egyáltalán olyan esztétika, mely egyszerre indul ki a valóságos létező műalkotások sokféleségéből, és amely ugyanakkor rendelkezik a tör­ ténetfilozófiai általánosíthatóság és értékvilág kategóriáival? Balassa sem tudja e kérdést megkerülni, noha elemzései az „anyagközpontúság” je­ gyében fogannak: „Meggyőződésem szerint alig lehetséges művön kívüli esztétika, a művészet önmagában vett elmélete, viszont a művön belül sem lehet kizárólag a műről beszélni: nincs magányos »monológikus« műal­ kotás” . Lehetséges-e a művet, mint művet és mint egy dialógus résztve­ vőjét megérteni és értelmezni, hogyan lehetséges a mű, mint életprobléma? A feltett kérdésre most nem adhatunk választ; megkíséreljük Balassa konk­ rét elemzéseinek mentén a megvaló­ sulás egyik jelentős kísérletét ismer­ tetni. A könyv két részre tagolódik. Az elsőben Flaubert „titkos főmű­ vének” az É rzelmek iskolájának elem­ zését találjuk. Fontos döntésnek tar­ tom, hogy a második részhez - mely a mai magyar prózával foglalkozik hozzákapcsolta Balassa a Flaubert könyvet: a tartalmi „össze nem tar­ tozást” egy mélyebb szinten haladja meg. Egyrészt módszertani szempont­ ból: megvilágosul Balassa szövegke­ zelési „technikája” , másrészt saját fej­ lődése szempontjából Balassa gondo­ lati útrendeződésének is dokumentu­ ma e kötet, harmadrészt láthatóvá válik a modern irodalom, mint az új­ kori élet prózájára, kiürülésére adan­ dó válasz néhány lehetséges, sőt Flau­ bert esetében egyik első reprezentatív kísérlete. Röviden nézzük át a rendkívül színvonalas Flaubert-elemzés legfonto­ sabb eredményeit. Balassa célja a re­ gény történetfilozófiai és poétikai elemzéstechnikájának együttes alkal­ mazása. Pontosabban: Lukács törté­ netfilozófiai elemzését és az orosz formalisták poétikai kategóriáit, mint­ egy egymást „átértelmezve” kívánja 56 Balassa az elemzést megtenni. Ez egy­ ben kritikát is jelent mind a két tí­ pus megközelítése felé. Lukács re­ gényelméletét bírálva fejti ki például, hogy a múlt század második felének regényét nem a Lukács-féle „hanyat­ lás” séma szerint kellene értelmezni, hanem a regény funkcióváltásáról kell beszélnünk. Balassa szép elemzésben mutatja ki a regény „duális” szerkezetét, azt, hogy a homlokzati szint (Frederic élete és hányódása stb.) mögött léte­ zik egy másik, „mélyebb” szint is, amely a regény „titkos” középpontja­ ként nem egy „hőst” , egy problema­ tikus individuumot tesz meg, hanem magát az Időt. „A puszta időlefolyás, a tiszta egymásutániság szellemi elve lép az effektíve »cselekvő« motiváció helyére. Ironikusan, parodisztikusan átveszi a hagyományosan reprezenta­ tív-problematikus individuum össze­ forrasztó, világalkotó szerepét. A mű­ faj döntő átváltozása ez, amennyiben az Időnek nincs motivikus alapja, nem életténye, cselekvése, személyisé­ ge a könyvnek, hanem - szelleme”. Ezt igyekszik igazolni Balassa a mo­ tiváció, a szüzsé, a fabula, a stílus stb. aprólékos és ugyanakkor élveze­ tes elemzésével. Flaubert a polgári világhoz való „odaláncoltsággal”, a széthullás kegyetlenül pontos ábrázo­ lásával, a „hamis perspektíva” kiik­ tatásával tehát a deformáció leírásá­ val juttatja el az olvasót az eloldozás lehetőségéhez. „Egyszerre hatástalan egy aktuális és azonosulást követelő olvasótípusra a polgári világ egyetemes olvasójára, és mélyen »hatásos«, mert negatíve a semmiség kimondásával kifejezi az adott világ meghaladhatóságát, ben­ ne az aktuális olvasóval.” A fölháborodás: a kegyetlen meg­ figyelés rögzítése. Balassa valóban iz­ galmas elemzésével kapcsolatban egyetlen megjegyzésem van. Talán meggyőzőbb és még megalapozottabb lenne elemzése, ha az idő formaépítő �szerepét - épp művészetfilozófiai fon­ tossága miatt - egy alaposabb „időelmélet” felvázolásával egészítette volna ki. Ekkor válna tényleg teljes­ sé például a hanyatlástörténet általa adott felfogása és értelmezné telje­ sebben a poétikai analízist az idő mű­ vészetfilozófiája. Ezzel együtt is: pél­ damutató műelemzést kapott az ol­ vasó. Balassa érdeklődése az utóbbi évek­ ben a mai magyar próza - mondjuk így - „nem-realista” vonulata felé for­ dult. Folytassuk ott, ahol a Flaubertkönyv ismertetését elhagytuk: ebben a prózában „. . . . Egyfajta hiánybefo­ gadás jön létre, amikor nincs szük­ ségképpen »fölemelő« katarzis, hanem tudomásulvétel van, konstatálás, le­ számolás, odaláncoltság, amiről tud­ juk, hogy egyben az ellenkezője: sza­ badulásvágy, csak a feje tetejére ál­ lítva.” „Ottlik műve a végső dolgok köny­ ve” - mondja Balassa az Iskola a ha­ táron című regényről. És mintha az a próza, amellyel Balassa foglalkozik (Ottlik, Mészöly, Tandori, Nádas, Bereményi, Eszterházy, Pályi, Kornis) mindig ennek a „végső kérdésnek” valamely variációja lenne. Azonban nem a hagyományos „realista” próza történelemfaggató magatartásáról van szó, hanem a személyiség, a PERSO­ NA „vérzivatarairól” . Hogy jobban érteni lehessen, mire gondolok, ide­ másolom a könyv néhány kulcsszavát, melyekkel Balassa mintegy átfogja, keretezi, vagy az ő szavával: szimu­ lálja ezt az irodalmat. Az Ottlik-mű alapszavai: határ, vég, iskola, vár. Mészöly Filmje: passió és állathecc; „Hiszen a hordók és ketrecek zűrza­ vara ugyanaz” ; az élet: bestiárium; Nádas könyve „biblikus” könyv, „mert hatalom és személyiség pusz­ tító-ellenállásra késztető, megtörő és megépítő konfliktusát messze a po­ litika, meg a közelmúlt dimenziói fölé helyezi” , a családregényben kibomlik a mítosz, a szenvedéstörténet, mely a család sorsát a „bárány” jegyében ér­ telmezi. Bereményinél ugyanez a to­ posz „legenda” , az ő célja is „az igaz­ ságig keresztülhazudni magunkat” . Eszterházy Termelési regénye, kaland­ regény és paródia; karneváli dialó­ gus. A sok idézet mélyén a „Va­ gyunk” „grammatikai tere áll” , mely „semmiképpen sem evidencia” . Esz­ terházy könyve kapcsán még a kö­ vetkező kulcsszavak tűnnek fel: a re­ gény tere az otthoniét - mely „szeretetszó” , gyógyír a sebre. „Rend van, méghozzá egy mélyről jövő bizonyosság adta rend, ebben a »vérbőn kusza« világ­ ban, a szeretetek látásából, a házon kí­ vüli otthonosságból születő rend, ami nem más, mint nyomatékos - igen.’’ Kornis Mihály könyvének kulcsmon­ data egyben a Balassa-féle interpretá­ ció kulcsa is: „A reményben, hogy ké­ résem értő fülekre talál, maradok, aki leszek. . . ” Kornis nyelvi rétegei a paródia sacra mély formájában a „kul­ túra sebére” adott „válaszként” „re­ ménnyé” állnak össze, „hogy életünk, mint puszta létezés, és mint megéltmegértett létezés egyáltalán lehetővé válik.” Ezzel „katalógusunk” - mely per­ sze hiányos, kissé önkényes stb. - vé­ gére értünk. Utolsó idézetként: „A megértés: a Történéshez, az esemény­ hez, a jelenséghez való viszony, a személy viszonya is s ez annyit tesz, hogy amit átélve megértünk, az meg­ változik velünk együtt” . Balassa egy „új” irodalom és esztétika születésé­ nek, pontosabban a vajúdás verejtékes-gyönyörű pillanatának „króniká­ sa” . Az élet és kultúra „sebe” immár évszázados „újszülött” . Ám vala­ hányszor új megélt-megértés keletke­ zik a tályogon, mindent újra kell ta­ nulnunk és tanítanunk: hogy létezhes­ sünk. Ennek a mélyen pedagógiai elv­ nek a belátásából születtek ezek az esszék. Ottlik, Mészöly és Örkény in­ dítja el az irodalom, mint új válasz­ 57 �keresés „súlyos” és nagy reményeket adó formateremtését. Ami új: a ma­ gyar kultúrában szinte kötelezően vál­ lalandó szerep a politikai és társa­ dalmi kínok és mozgalmak direkt fel­ vállalása helyett az emberi létezés és szenvedés egyetemesebb, „biblikusabb” meglátása-kimondása, a sze­ mélyiség és a szeretet-mitológia köze­ gében. Új nyelv és új forma keletke­ zik: egy új kultúra esélye. Balassa már néhány remekművet is regisztrál­ hat: Iskola a határon, Mészöly Filmje, Nádas és Eszterházy regénye. Ez azonban még nem új irodalom - de esély. Balassának újra kellett gondol­ ni a kritika és az esztétika lehetősé­ geit. Esszéi - kísérletek, egy új nyelv és szemléletmód első fogalmazásai. A Flaubert-könyvtől kezdve a szerző szisztematikusan építkezik: csak olyan művekhez és alkotókhoz nyúl, ahol a kimondott megértés nem lesz a tárgy megerőszakolása. Műközpontú kíván maradni. Nyelve nem tudományos: problémái sem, hiszen a létezés töré­ sei és hiányai, valamint a művészet hozzájuk tapadó „csalárd egysége” nem szakosítható: létről való beszéd. Balassa felveti azokat a „hagyomá­ nyos” kérdéseket is, melyeket az esz­ tétika mindig is felvetett. Válasza a legtöbb esetben nincs és nem is lehet, hiszen eleve új alapokon kell, hogy építkezzen. Mégis egy kérdésben fon­ tos adalékokkal szolgál. A befogadás döntő szerepének tudatosításához épp ezen „új irodalom” vezette el. A hi­ ánybefogadás a hagyományos olvasá­ si és újraalkotási technikákkal szem­ ben új beállítottságot is eredményez: „Valamilyen egyidejűséget követel ez a szöveg, mert linearitásellenes, nem lehet egyszerűen végigolvasni, hanem inkább körbe. . . ezt a prózát szinte eleve másodszor kell olvasni”. Mint látható, kiemelkedő könyvnek tartom Balassa könyvét. Ha egy ki­ fogásról is szólok, azért teszem, mert a módszerében bennerejlő veszélyre is utalok ezzel: az általa képviselt új szemlélet és nyelv következtében stí­ lusa is új. Esszéírása „archaikus” nyelvi formák és a problémák létka­ rakterét „szimuláló” kategóriák elegye. Nyelve még sokszor kicsorbul, ponto­ sabban költőien-szecessziósan-barokkosan indázik. Ez néhol telitalálat, néhol erőltetett és göcsörtös igyeke­ zetté változik. A veszély: a tudomá­ nyos és fontoskodó akadémikus kriti­ kaírás helyébe nehogy a cizellált ki­ fejezések és képek „normája” kerül­ jön. Élet és művészet együttes meg­ élésének és megértésének nyelve: ho­ mály, melyet nem a túlírás, hanem a nyelvi sejtetések ökonomikus haszná­ lata enyhíthet csak. Még egy: Balassának közelednie kellene ahhoz az irodalomhoz is, amely bár más lét- és formaszemléle­ tet artikulál, mégis jelentős eredmé­ nyeket hoz (például Spiró lkszek cí­ mű könyve). Ezt azért mondom, mert az általa nagyon mélyen megélt to­ lerancia és értékpluralizmus elvéhez ennek is hozzá kell tartoznia. Az iro­ dalom csak így lehet a „formák par­ lamentje” , a dialógusok demokrati­ kus hazája. (Szépirodalmi) KA RD O S AN D RÁS �Hitler hatvannyolc tárgyalása 1939— 1944. A II. világháború iránti érdeklődés nem csökken. Az elmúlt fél évben tvnézők ezrei meditálhattak és meditáltak a híres sanzon költői kérdésén - „ Hol vannak a katonák?” -, s az idei könyvhét újdonságai közölt is több olyan akad, amelynek tárgya e gyászos-átkos évek története. Ezek közül legfontosabb és legérdekesebb alighanem az a kétkötetes dokumentumgyűjtemény, amely Hitler és a kelet-európai államférfiak 1939 és 1944 közötti tárgyalásairól ké­ szült korabeli jegyzőkönyveket, ill. feljegyzéseket tartalmazza. A könyv eredeti­ jét Andreas Hillgruber, az egyik legismertebb modernkori nyugatnémet diplo­ máciatörténész adta közre még 1970-ben „Államférfiak és diplomaták Hitler­ nél” címmel. A magyar változat, melyet Ránki György rendezett sajtó alá és látott el a dokumentumok értelmezését nagyban megkönnyítő alapos bevezető tanulmánnyal, a német eredetitől annyiban tér el, hogy csupán a kelet-európai politikusokkal folytatott tárgyalásokról és megbeszélésekről készült anyagokat tartalmazza, s a Mussolinival, Petainnel, Francoval stb. folytatott diskurzusok­ ról papírra vetetteket nem. A Magvető Tények és tanúk című, méltán kedvelt sorozatában kiadott könyv főszereplője Adolf Hitler, akinek hús-vér alakjával a fiatalabb és szélesebb magyar olvasóközönség most, e kötet olvastán szembesül először. A világháború alatt és után készült angol-amerikai szórakoztató filmek és irodalmi alkotások ugyanis, amelyek többségünk Hitler-képét formálták, a valóságos történeti sze­ mélyiségnek csak propagandisztikus karikatúráját mutatták be. A kép azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek ezek. az - egyébként méltán népsze­ rű - művészi alkotások láttatják vagy láttatni akarják. Hitler távolról sem csak az őrjöngéshez fenyegetőzéshez és erőszakoskodáshoz értett. Egyebek mellett e válogatás is kellőképpen bizonyítja, hogy tudott - ha kellett - taktikusan is tárgyalni, rábeszélni, megértést színlelni, hízelegni, kedveskedni és szuggesztív lenni. S mindenekfölött: hazudni. Rendelkezett tehát a politikus, a diplomata bizonyos ismertetőjegyeivel. Különösen így volt ez, amíg hatalma emelkedett, amíg úgy tűnt, hogy valóban a kontinentális Európa ura lesz. Bukásához köze­ ledvén személyisége egysíkúbbá válik: monomániái elmélyülnek, sztereotípiái szaporodnak és elsekélyednek. Elméjének szegényessége és lapossága, gon­ dolkodásmódjának zavarossága és merevsége az utolsó években valóban szem­ beötlő. Nem kevésbé érdekes és tanulságos a kötet mellékszereplőivel sem megismer­ kedni, akik közül a magyar olvasó ez idáig inkább csak a magyar vezetők, Horthy, Bárdossy, Teleki, Sztójay és Szálasi viselt dolgairól olvashatott hiteles tudósításokat. Ez a válogatás kiegészíti a palettát. A magyar politikusok mellett színre lépnek a szomszédos országok vezetői is: a magyarellenes boszszúszomjtól áthatott Antonescu marsall, Románia államfője; a vidéki plébános­ ból országelsővé lett és állandó kisebbségi komplexusokkal küzdő szlovák állam­ fő, Tiso; az emberileg lezüllött, politikusként pedig a brutális erőszak bűvöle­ 59 �tében élő Pavelics ügyvéd, Horvátország „ poglavnik” -ja; s végül az erőviszo­ nyokat és a hatalmi érdekeket hideg fejjel és racionálisan mérlegelő Filov professzor, Bulgária miniszterelnöke. S mellettük a statiszták: a külügyminisz­ terek, követek és tábornokok. Némi maliciával az egész anyag egy nagy, több évig elhúzódó adás-vétel do­ kumentációjaként fogható föl, amelyben Hitler az eladó, a kelet-európai poli­ tikusok a licitáló vevők, s a tét pedig, amelyről az alku folyik: Kelet-Európa, pontosabban a kelet-európai országok egymás közötti határvonalai. A térség több szempontból mélyen igazságtalan - új rendjét az I. világháború győztesei alakították ki 1919-20-ban Párizsban és környékén. A hitleri Németország egyik legfőbb (vagy talán: legfőbb) célja e békemű érvénytelenítése volt. Ennek ré­ szeként került sor többek között az első bécsi döntésre, és egy vazallus szlovák állam kreálására; Ausztria, Csehország és Lengyelország bekebelezésére; Beszszarábia Szovjetunióhoz csatolására és a második bécsi döntésre; Jugoszlávia megszállására és egy fasiszta horvát állam létrehozására, hogy csak az átren­ dezés alapvető momentumaira utaljunk. Főbb vonásaiban így nézett ki KeletEurópa térképe 1941-ben, amely azonban az érdekelt felek egyikét sem elégítet­ te ki. Magyarország a régi Erdély kétharmadát szerette volna, de csak a felét kapta, s Románia mindent vissza akart szerezni. Horvátországnak szerb terüle­ tekre fájt a foga, Szlovákia az első bécsi döntést érezte méltánytalannak. A bol­ gár-román viszonyt ugyancsak határviták tették feszültté. Ezek voltak az igények és panaszok, amelyek jövőbeni teljesítése, illetve or­ voslása fejében Hitler három dolgot követelt: nyersanyagot és élelmiszert, ka­ tonát, s politikai hasonulást. Kétségtelen: valamennyi kelet-európai állam meg­ tette a maga ajánlatát. A z ajánlatok módja és mértéke, ill. a megvalósítás idő­ pontja, formája és nagysága tekintetében azonban nem jelentéktelen különbsé­ geket érzékelhet az olvasó. Különösen szembeszökő ez a zsidókérdés esetében. Románia a zsidóság lemészárlásának útját választotta (már 1941-ben), Szlovákia „csak” deportálta őket (1942-től), s a „végső megoldást” Hitlernek engedte át, mig Horvátország mindkét „módszert” alkalmazta. Ezzel szemben a hasonló „megoldást” sürgető német követeléseknek a magyar vezetés egészen 1944 ta­ vaszáig, tehát az ország német megszállásáig ellenállt, sőt a budapesti zsidóság életének megmentése érdekében még ezt követően is sokat tett. Egyéb téren ugyanezt a különbséget konstatálhatjuk. Ahhoz képest, ahogyan Antonescu, Pa­ velics és Tiso „hízelegnek” Hitlernek - jegyzi meg bevezetőjében Ránki György is - , Horthy mindvégig „sokkal nagyobb méltósággal” tárgyal, a német igé­ nyeknek - amíg és ahogy tud - ellenáll, s a szomszédok denunciálásában is mu­ tat bizonyos rezerv áltságot. Mi volt tehát a második világháború alatti Magyarország valójában? „Utol­ só csatlós” , ahogy azt a hatvanas évek közepéig-végéig hatottuk és tanultuk, avagy „ vonakodó csatlós” (Unwilling Satellite), ahogyan a korabeli budapesti amerikai követ nevezi Magyarországot visszaemlékezésében? Úgy véljük, s ezt ez a kötet is bizonyítja, hogy Szálasi hatalomátvételéig egyértelműen az utób­ bi. (Magvető, 1983.) R O M S IC S I G N Á C 60 �M. Szabó G yula: Bordásfalak Mondják, hogy az újságírás a közhely művészete, s ebben az állí­ tásban minden túlzással együtt van valami igazság is. Mert - gondoljuk csak meg! - mikor használunk közhe­ lyeket? Amikor nem jut más az eszünkbe, nincs időnk, vagy éppen tehetségünk arra, hogy magunk fo­ galmazzuk meg a felismeréseinket. Márpedig a napi újságírás kegyet­ len malom, sok idő nincs az el­ mélyedésre. Talán ezért is oly rit­ ka a jó riport manapság. Ez ugyan­ is az egyik legidőigényesebb mű­ faj. Nem elég még az sem, ha a bemutatandó tárgyat alaposan meg­ ismerjük (sajnos, erre nem sok időt hagy a vidéki újságírás), valame­ lyes távlat is kell, hogy a való­ ság elemeit megszerkesszük, formá­ ba öntsük. Csak a laikus hiszi el ugyanis azt a közhelyet, hogy „a téma az utcán hever” , hogy az eset önmagában már olvasható írást is produkál. Egyrészt, mert ami az ut­ cán hever, azért már nem érdemes lehajolni se, másrészt annyi kosz ra­ kódott rá, hogy megtisztogatás nél­ kül fogyasztásra alkalmatlan. Nagyon jól tudja ezt M . Szabó G y u la is, akinek tizenhét írását ve­ hetjük most kézbe a P a ló cfö ld K ö n y ­ v e k - immáron negyedik - köte­ tében. A fiatal újságíró a legkézen­ fekvőbb módszert választotta. K öz­ tudott, hogy a riporter jegyzeteket készít. Van, aki az írás elkészül­ te után ezeket egyszerűen eldobja, mások megőrzik. Nos, M. Szabó Gyula is az utóbbit tette, s ami­ kor kellő mennyiségű „anyag” össze­ gyűlt, akkor már rendszerezhette, megszerkeszthette. Nem véletlenül emlegetem a mennyiséget (amely mint tudjuk - a minőség egyik fel­ tétele is!). Nem számoltam meg, de legalább kétszáz eset, név, fi­ gura szerepel a tizenhét írásban. Gyanítható, hogy ez csupán a jég­ hegy csúcsa, noha én még szigorúbb rostálásra biztatnám. A legnagyobb gondom ugyanis ezekkel a ripor­ tokkal, hogy némelyik talán éppen a szerző szándéka ellenére didakti­ kusra sikeredett. A szerző módsze­ rének sajátosságából következik ez. Tétele bizonyítására nem egyetlen sorsot követ végig, hanem analóg­ eseteket rak egymás mellé. Ezek vagy megállnak a lábukon, vagy nem. Sokszor bizony banálisak, eset­ legesnek tűnnek. Példaként A ház ... című írást említem. Ilyen idilli len­ ne a kép Salgótarjánban egy lakó­ telepi házban? - tűnődtem el, ami­ kor elolvastam. Szeretném hinni, ám a tapasztalataim (Miskolcon) nem igazolják. E z - természetesen - még nem cáfolat. Alighanem a szerző maga választotta módszere üt itt vissza. A z apró, életből ellesett mo­ zaikok, esetecskék, életképek együt­ tesen nem adnak új minőséget. (Zá­ rójelben jegyzem itt meg, hogy ugyanez teszi már modorossá a kö­ tetben előszót író Szekulity Péter írásait is.) Ezeket a kritikai megjegyzéseket is azért merem tenni, mert bízom M. Szabó Gyula tehetségében. A k i­ nek ilyen fiatalon ilyen nagy élet­ anyag gyűlt fel a noteszaiban, az 61 �tovább is léphet, akár a szépirodalmibb megformálás, akár a szociog­ ráfia felé. Kitűnően ismeri példá­ ul a mai magyar falut. A gazdál­ kodót is, a téeszeket, de a kultúrá­ ban vérszegényt, a szellemi elsivatagosodás tüneteit is. Számos példát említhetnék arra, hogyan tud egyet­ len szituációval jellemezni. Belép mondjuk egy falusi kocsmába, rög­ tön kontaktust tud teremteni az ott iddogáló emberekkel, s máris kész a skicc a falu kulturális életéről, állapotáról. Tudniillik nincs más kö­ zösségi és kulturális fórum az ille­ tő faluban. A kettőt: a kultúrát és a közösséget nem véletlenül emlí­ tem együtt. M. Szabó Gyula ugyan­ is nem rest utánajárni hogyan is ala­ kult az élet, az életmód az elmúlt évtizedekben a magyar vidéken. Bő­ ven esik szó a munkáról, amit (ahol lehet) ellazsálnak (Elveszett órák), míg mások, máshol megszakadásig hajszolják önmagukat. Akár az egyik, akár a másik végletet veszem, az értékrend zavaraival kell szembe­ néznem. M. Szabó Gyula is pozitív példaként emleget néhány téesz- (és más) vezetőt és nem vezetőt, aki 12-16 órát dolgozik naponta. Félre­ értés ne essék, nem a szorgalom és a kötelességtudat ellen kívánok szól­ ni! D e szeretnék már olyan veze­ tőről (munkahelyről) olvasni, aki (ahol) a nyolcórás munkaidőn be­ lül és jól végzi el a feladatokat. G ya­ nítom ugyanis, hogy az, aki napi 15 órát dolgozik, az derék, tisztessé­ ges ember, de nem jó vezető, mert nem tud szervezni. Maga M. Szabó 62 sorol fel - igaz más összefüggés­ ben - ezekre is néhány példát. A vezetői túlkapásokról, basáskodó, ön­ kényeskedő, öntelt és buta, tehát al­ kalmatlan vezetőkről van szó, akik jégre viszik a rájuk bízott céget, kö­ zösséget. Kár, hogy ezeket meg nem konkrétan, hely és név megje­ lölésével - de ezt csak halkan jegy­ zem meg, mert ismerem a vidéki új­ ságírás korlátait... A z lenne az ideá­ lis, ha nemcsak a panaszosok, kár­ vallottak neve kerülne be az újsá­ gokba, de az elkövetőé is. Így ta­ lán nem kellene megvárni sokszor, hogy a dolgok akuttá válása után fejeknek kelljen hullania. A legerkölcstelenebb, ha valaki más helyett bátor. Szóvá csupán azért tettem az előbbieket, mert M. Szabó Gyu­ la bizonyságát adja írásaiban, hogy pontosan tudja diagnosztizálni a mai magyar valóságot. Jó gazdaként ki­ terjed a figyelme az erdők, mezők, megművelt és ugaron hagyott föl­ dek, a vizek (és a vízellátás), a szol­ gáltatás, az elhagyott és állami gon­ dozásba került gyerekek és öregek, a pályakezdő szakmunkások és ér­ telmiségiek, egyszóval az élet gond­ jaira. Szinte már zavaró is ez a bő­ ség, mert félő, hogy a szerző elap­ rózza magát. Ám - fiatalemberről lévén szó - tekintsük ezt a kötetet az anyag- és tapasztalatgyűjtés do­ kumentumának, egy közírói pálya első, s máris sikeres fázisának. (Pa­ lócföld Könyvek, 1983., Salgótar­ ján). HORP ÁC SI S Á N D O R �Tízéves a salgótarjáni nemzetközi művésztelep A képzőművészeti élet decentrali­ zációja jelentős vidéki centrumok lét­ rehozásával és erősítésével is szolgálni kívánja a művészetirányítás és a me­ cenatúra folyamatos megteremtését és kibontakoztatását. Amikor az 1970-es évek elején e gondolat jegyében meg­ történtek az első lépések, Salgótarján­ ban megszületett az a koncepció, hogy a jövőben - szoros összefüggésben a tárgyi és személyi feltételekkel - a Nógrád megyei múzeumi szervezet le­ gyen hivatott az egyedi rajz gyűjtésé­ re, országos gyűjtőkörrel. Nagyjából ugyanebben az időben, 1974-ben kezdte meg tevékenységét a salgótarjáni nemzetközi művésztelep, az országosan is megélénkülő művész­ telepi mozgalom keretében. Ez az alkotótelep 1978-ig általános műfaji főként festészeti - jelleggel működött; a szobrászat nem képviseltette magát. Utána - éppen a fentiekben vázolt koncepció jegyében - grafikai profil­ jával tölt be jelentős szerepet. A hazai művésztelepek között (például a nakói az offset műfajra koncentrál) nincs átfedés, a salgótarjáni által nyert alkotótelep szintű fórumot a képgrafi­ ka Észak-Magyarországon. Miskolc az országos grafikai, Salgótarján az egyedi rajz, Eger az akvarellbiennálék otthona. A salgótarjáni művész­ telep tehát a képgrafika hagyományos művelésére (fémkarc, lemezlitográfia, linómetszet, szita stb.), s mindenek­ előtt az egyedi rajzra nyújt alkotási lehetőséget. Miután a kortárs hazai rajzi törekvések áttekintésére a tavaly először megrendezett salgótarjáni or­ szágos rajzbiennálé hivatott, szeren­ csés, hogy a nemzetközi művésztelep szintén mind erőteljesebben tölti be a rajzi bázis szerepét. E cél egyébként mind a művészek meghívásában, mind pedig a múzeumi képzőművészeti gyűj­ temény gazdagodásában realizálódik. Így 1974 óta háromszáz mű került a múzeumi gyűjteménybe, amely már részben alkalmas arra, hogy az elmúlt években Salgótarjánban dolgozó szlo­ vák, lengyel, bolgár, szovjet, román, finn, NDK-beli, jugoszláv és magyar művészek törekvéseinek tükrében né­ miképpen reprezentálja ezen országok grafikai irányzatait. De legalábbis be lehet mutatni e gyűjtemény által az említett országok jó néhány jelesét. A külföldi meghívások elsősorban a baráti országok rajzművészetével való kapcsolatok megteremtését, illet­ ve erősítését szolgálják. Ily módon a művésztelep kiemelkedő szerepet ját­ szik nemzetközi kapcsolataink ápolá­ sában és kiteljesítésében is, annak konstans elemét jelenti. Ugyanakkor erősíti testvérvárosi kapcsolatainkat a nyugat-szibériai K emerovóval, a kö­ zép-szlovákiai Besztercebányával és a finnországi Vantaaval. Mód van arra, hogy a Nógrádban élő művészek ér­ zékenyebbé, fogékonyabbá, nyitottab­ bá váljanak a környező népek művé­ szete iránt, újabb művészbarátságok szülessenek, s a már meglevő szemé­ lyes kapcsolatok tovább mélyüljenek. Mindennek hatása és haszna a helyi művészek munkásságára is ösztönzően hathat. Szakmai szempontból pedig elsősor­ ban azok a formai, anyagtechnikai kí­ sérletek érdemelnek figyelmet, ame- 63 �lyek változatos tartalmakban jelennek meg, betöltve a művésztelep azon cél­ ját, hogy a rajz műfajának országos kibontakoztatója legyen, támogasson minden érvényes mondandóval ke­ csegtető rajzi kísérletet. Az elmúlt években nemcsak a nem­ zetközi művésztelep profilja alakult ki, hanem szervezeti felépítése is sta­ bilizálódott, kedvezőek a tárgyi fel­ tételek, jó a technikai felszereltség. A telep sokszorosító grafikai műhellyel, rézkarcnyomó géppel, szitafelszereléssel stb. rendelkezik, s lehetőség van a különböző rajzi technikák művelésére. Egyéni és kollektív munkára szintén mód nyílik. A művésztelep mindenekelőtt az al­ kotást kívánja elősegíteni, a feltéte­ leket ennek megfelelően szervezik meg. De ezen kívül az is cél, hogy az itt dolgozó művészek megismerkedjenek Magyarországgal, Nógrád megye vá­ rosaival és falvaival, e táj gazdag po­ litikai múltjával, irodalmi hagyomá­ nyaival, művészeti eredményeivel, gaz­ dag folklórjával, mindennapi valósá­ gával. Ennek érdekében a szervezők többek között látogatásokat szervez­ nek ipari üzemekbe, mezőgazdasági termelőszövetkezetekbe, munkás-mű­ vész találkozásokra kerülhet sor. S természetesen megismerkedhetnek a művészek Salgótarján, Balassagyarmat, Szécsény múzeumainak gyűjteményei­ vel, Hollókővel s Nógrád más neve­ zetességeivel. A budapesti programok­ ban pedig elsősorban a Magyar Nem­ zeti Galéria és más múzeumok kiál­ lításait tekinthetik meg, hogy csak né­ hányat említsünk a fakultatív lehető­ ségek közül. Igen emlékezetesek egyébként a magyar művésztársaknál tett műterem-látogatások is. Az egyhónapos nemzetközi művész­ telephez kiállítások is kapcsolódnak. Idén válogatott grafikai anyagot mu­ tattak be a korábbi művésztelepeken született alkotásokból. A telep zárá­ 64 saként pedig kiállítást nyitottak a leg­ frissebb művekből. Mindkét tárlat a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum kisgalériájában nyílt meg, hogy a nagyközönség is megismerhesse a vég­ zett munkát. Idén tízéves volt a salgótarjáni nemzetközi grafikai művésztelep. Az eredmények máris jelentősek s a jö­ vőben a művésztelepi tevékenység to­ vábbi gazdagodására számíthatunk. A telep grafikai - elsősorban egyedi raj­ zi - profiljával rangot vívott ki ma­ gának, eredményesen kapcsolódik az országos képzőművészeti élet vonu­ lataihoz. Ugyanakkor néhány gondról is szól­ ni kell. Ezek közé tartozik például az, hogy több éves tapasztalat szerint főként a meghívott külföldi művészek megjelenésére nem mindig számítha­ tunk. Esetenként a testvérvárosi, test­ vérmegyei kapcsolatok is nehezen rea­ lizálhatók, néha bizonytalan a kemerovói, vagy a szlovákiai művészek ér­ kezése, s hazai művészek is hiányoz­ nak. Pedig a tervezett nagyobb lét­ számú telep eredményesebben tudna működni. Az észak-magyarországi területről már valamennyi Jelentős művész részt vett a telep munkájában. Igaz, festők­ ről ez nem mondható el, de a telep grafikai. A jó kezdeményezések folytatására ugyancsak szükség van, gondolunk itt a nemzeti estek, művész-közönség ta­ lálkozók szervezésére, elsősorban an­ nak érdekében, hogy a művésztelep intenzívebben kapcsolódjon be Salgó­ tarján, illetve Nógrád megye kulturá­ lis életébe. Kívánatosnak látszik ugyan­ is a lakosság figyelmének - az eddi­ ginél fokozottabb - felkeltése, a köl­ csönösen haszonnal járó ösztönző fi­ gyelem. TÓTH ELEM ÉR �Olvasóink figyelmébe ajánljuk, hogy megjelenés előtt áll a Palócföld Könyvek újabb két kötete. A z év utolsó negyedében - a sorozat ötödik és hatodik darabjaként - Szepesi József, valamint Bódi Tóth Elemér verseit vehetjük majd kézbe. Tizenkettedik alkalommal rendezték meg a tokaji írótábort (1983. szept. 11-15 .). A tanácskozás nagy érdeklődést kiváltó témája A család a szo­ cialista társadalomban volt. A résztvevő írók koszorút helyeztek el Darvas József tiszaladányi és József Attila lillafüredi emléktáblájánál. Vásárosnaményben kegyelettel emlékeztek a közelmúltban tragikus szerencsétlenség következtében elhunyt Fábián Zoltán íróra és munkásságára. Nógrád me­ gye alkotói közül Laczkó Pál vett részt az írótábor munkájában. A Balassagyarmaton működő Komjáthy Kör, amely irodalomkedvelő és alkotói ambíciójú helyi fiatal értelmiségiek szervezésével alakult, június 25-26-án tartotta első táborozását. Találkoztak a kulturális élet helyi irá­ nyítóival, megbeszélték gondjaikat, megvitatták új műveiket. E számunk­ ban összeállítást közlünk a kör néhány tagjának munkáiból. Amint azt Tisztelt Olvasóink tapasztalhatták, e számunk sajnálatos mó­ don, késve és a korábbiakban megszokottól eltérően, más színben jelenik meg. A késedelemért és a színeltérésért szerkesztőségünk — rajtunk kívül­ álló okok miatt — nem vállalhatja a felelősséget. Kérjük Olvasóink szíves megértését és változatlan érdeklődését. (— a szerk.) A SZERKESZTŐ BIZO TTSÁG ELN ÖKE: Horváth István A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG TAG JAI: Csik Pál Fancsik János Molnár Pál Németh János Radácsi László Szabó Károly Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A SZERKESZTŐSÉG TAG JAI: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós A N ó g r á d m e g y e i T a n á c s V B m ű v e lő d é s ü g y i o s z tá ly á n a k lap ia. F ő s z e r k e s z t ő : V é g h M i k ló s. S z e r k e s z tő s é g : 310 0 S a lg ó t a r já n , A r a n y Ján o s ú t 2 1 . T e l e f o n : 14-386. K i a d j a : a N ó g r á d m e g y e i L a p k ia d ó V á ll a l a t . F e l e lő s k i a d ó : B á lin t T am ás ig a z g a tó . T e r je s z t i a m a g y a r p o sta. E lő fi z e t h e t ő b á rm e ly p o s t a h iv a t a ln á l, a k é z b e s ít ő k n é l, a p o sta h ír la p ü z le te ib e n és a K ö z p o n ti H ír la p I r o ­ d á n á l ( K H I , B u d a p e s t, V . , J ó z s e f n á d o r tér 1. sz. P o s ta c ím : 1900 B u d a p e s t) . K ö z v e t le n ü l v a g y po s­ ta u t a lv á n y o n , v a la m in t á tu ta lá s s a l a K H I 21 5 - 9 6 1 62 p é n z fo r g a lm i je lz ő s z á m r a . E g y e s szám ára 12 Ft, e l ő f iz e t é s i d ij fé l é v r e 36, e g y é v r e 7 2 Ft. M e g je le n ik k é th a v o n ta . K é z ir a to k a t és r a jz o k a t n em ő r z ü nk m eg és n em k ü ld ü n k v issza . I S S N O5 55- 1 1 0 7 I n d e x : 2 5- 9 2 5 K é s z ü li a N ó g r á d m e g y e i N y o m d a ip a r i V á ll a l a t s a lg ó ta r já n i t e le p é n , 1000 p é ld á n y b a n 5,6 ( A / 5)ív t e r e d e le m b e n . F. v . : K e le m e n G á b o r ig a z g a tó . 83.3 1 3 1 9 N . S. �Ára: 12,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/5. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld Végh Miklós https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/417f624e05ea4962cda15100beaeb40f.pdf b33a5559f1691bc60aa9e02d98c04159 PDF Text Text �köszöntőm az olvasót abból az al­ kalomból, hogy elvállaltam a Pa­ lócföld főszerkesztői tisztét. A köszöntésen kívül mást nem is nagyon aka­ rok mondani, hiszen a nagyhangú fogadkozás sohasem volt kenyerem. É s különben is: korántsem egy zátonyra futott hajóra kerültem kapitánynak, hanem egy jól ringó bárkára, amelynek a haladási iránya eddig sem volt elhibázott. TISZTELETTEL Azért már előre is elnézést kérek, hogy a bőrömből majd itt sem tudok kibújni. Költői hitvallásom nagyon is rímel szerkesztői programommal. V a l­ lom, hogy az irodalom nálunk sohasem csak a művészetek egyike volt, ha­ nem a küzdőtér egy darabja is. A magyar olvasó sohasem csak azt várta a magyar könyvtől, hogy szórakoztassa őt, hanem azt is, hogy a nevében is perlekedjen. A jobbért, az igazabbért, az emberibbért. Éppen ezért engem sem érdekel „ a költészet maga” , csak annyi érdekel belőle, amennyit az olvasó visszaigazol. E g y csipetnyivel nagyobb hazaszeretettel, egy árnyalat­ nyival nagyvonalúbb közgondolkodással, vagy éppenséggel a másik ember iránti megnövekedett hajlandósággal. Csak az az irodalom érdekes nekem, amelyik segít élni. A Palócföld az ilyen szándékú irodalom áramlatainak szeretne gyűjtőme­ dencéje lenni elsősorban. A helybeli tehetségek mellett olyan országosan ismert írókkal is ki szeretnénk bővíteni szerzői körünket, akiknek „előjelét” a világ­ nézet egyértelműen meghatározza. S hogy milyen világnézet? Azt hiszem, Salgótarján munkásmozgalmi múltja szinte sugallja, hogy az egész ország elkötelezett íróinak váljunk a magunk lehetőségei szerint - melengető műhelyévé. Azért az izgalmasabb kísérletezésektől sem zárkózunk el, csak éppen nagyobb gonddal igyekszünk szétválasztani a jó magot az ocsútól. Nem kinyilatkozás ez, csupán egyfajta jámbor szándék csöndes kivallá­ sa. Megtisztelő számomra a lap szűkebb pátriájának bizalma, ez minden­ képpen lelkiismeretes munkára kötelez, amelyben reményünk szerint az ol­ vasónak is öröme telik majd. Ám ez jó csapatmunka nélkül nem megy. Egyet ígérhetek csupán: azzal a tisztességgel igyekszem szerkeszteni Palócföldet, amellyel a verseimet írom, immáron három évtizede. Salgótarján, 1984. január a �K IS S D É N E S A pillanat átélése 1 Ahogy a pillanat az időből foszlik s elővillan az ismeretlen rétege hús nem fedi fogak oszlopsorát nem tudod: sír-e a múlt vagy nevet-e és nem tudod a homlok-mögöttit könnyek üvegén fürkészve át S aki befelé sír mit mutat? A z eljövendőt és önnön magát? Vagy valam i istenverte sorsot? A holnapba kapó kéz még béna! A tegnap sem a jelenvalónak megfogható morzsa-maradéka 2 A pillanat az időből kifoszlik de nem szövetdarab cérnaszála mit tűbe fűzhet a tapasztalat s fércelhető új és új ruhába Roppant erő ami megteremti s roppant erő amit megteremt! Szüntelenül egymássá vakítja a lehetetlen vulkánkodó benti s nyugalmával lenyűgöző kinti kínvallató örök végtelent! 1 �Falfirka 1 Kivégzőarc Puskacsőszem A nagyvilág szíve alatt rugdalózik vérben úszik végső világrajövésem 2 Alámgyújtottak! Süt a máglya É g alattam a történelem egymásra hányt fahasábja István s Koppány a testem alatt egyizzásban fölparázslik Mind mi történt százszor élem mindhaláltól mindhalálig Mielőtt ránk csukódna Kinyitjuk ezt a délutánt s halkan elzongorázzuk Cserép földjébe ültetve rügyeznek aknák ágyúk Berkekben kézifegyverek burukkolnak és brekegnek Égi kottavonalon rakéta-rigók telelnek Nincs helye hangnak madárnak tán még egy fütty sem fér el Játsszuk le ezt a délutánt mielőtt reánk csukódna a vaskapcsos éjjel 2 �DO M O KO S JÓ Z S E F A KAKAS Ha megfeszülök sem tudok visszaemlékezni a pórázon vonszolt kakas lát­ ványához hasonlóra. Kínzó és mégis nevetésre ingerlő, ahogy az apró, kifejezésrelen madárszemek sebesen forognak, a vékony nyak esztelenül ráng, a sarkantyús lábak barázdát vonnak a kimerevedett test után. Aztán a megfulladás előtt a kakas beletörődik sorsába, és pompás vörös tarajával, hivalkodó tollazatával megadóan kullog a gazdája után. Sírni tudnék azon, ahogy gyűjti az erejét és bosszút forral, de valójában már nem képes ellenállni, harciassága megalázko­ dássá tört, és a torkából a fáradt hangok úgy hullanak szerteszét, mint fáról a férges gyümölcs. Az állat helyzete olyan reménytelen, hogy bizonyos elképzelése­ ket feladhatunk az életéről. És mégis nevetséges az egész! Szűkösen csordogál a vigasz, amikor így gyilkolnak egy ösztönt. Egy hajlott há­ tú, nagy orrú, cserzett bőrű fickó, mellesleg a féltestvérem a pofámba vágta ezt a felemás látványt és most bogozhatom, hogy milyen örömet talál ebben ő. .. .sudár jegenyén csipog a zsiráf, / szuszogó foka hegytetőre hág, / vizek mé­ lyén keselyű lapul, / künn a parton rüh ugat vad u l.. . - szavalja jellegzetes orrhangján ez a pocsék ürge, aki tönkretette a vakációmat. Mellém telepszik a balatoni kerthelyiségben. Hová is telepedhetne? Minden mozdulatával engem bosszant, hergel. Mégis a töprengőt alakítja, aki gondolatainak zsibongása közepette alig talál oda egy bizonyos asztalhoz. Tízezer mandró közül egyetlenegy sem tudná így megjátszani a közönyöst, és talán százezer közül egyetlenegy sem élvezné jobban a megjelenése okozta fel­ hördülést. „Felkerestem a barátomat - közük a mozdulatai - mert nincsen el­ lenemre, hogy elverjem az időm ezzel a nagyokossal! Én vagyok a legnagyobb név és a legsajátosabb egyéniség ebben a kerthelyiségben, ezen a tóparton, és az egész kerek, szaros világon” . „Rohadt pojáca” - gondolom én. És rávigyorgok. Mert alakítok én is: begazoltat, megszédültet. Rámvillantja öreg és tapasztalt tekintetét. „Kussolj csak! Keresztüllátok rajtad!” Pedig fiatal a fickó, ha nem is olyan parádésan, mint jómagam a tizennyolc évemmel. Hét ével idősebb nálam, de biztos vagyok benne, hogy nem lehetne olyan csapatot összehozni, amelyben ne ő kapná a legöregebbnek kijáró lapokat. Fásult, de milyen fásult.. . - és ezzel félemlít meg engem. Ha lekeverhetnék ne­ ki egyet.. . D e már a mozgásától is megzavarodom. Csoda, hogy lábon van még, és igazán nem tartozna életem fénypontjai közé, ha behúznék a bor­ dái közé. Mert a kakas igazán nem érdemli meg a sorsát. És ő sem, ő sem ér­ demli meg, bizony nem, és egyébként sem kedvelem az ítélkezést, bárhogyan próbálom, de minden porcikám tiltakozik az ügyészi szerepkör ellen. - Özsen, Özsen, - korholja nekemszánt szirénhangon azt a szerencsétlen jó­ szágot - Özsen, te bárdolatlan dög, így viselkedik egy jól nevelt kakas? K i­ 3 �szolgállak, kosztot, kvártélyt, mindent megkapsz, jobb dolgod van, mint a sitkó­ soknak, és akkor ezzel fizetsz.. . Az ifjúságom érted, az ifjúságom áldozom rád, azt az egyetlent és szépségest.. . Órák százait és ezreit, miként a nagy nevelők... De sehol semmi, csak a konokságod, az impertines viselkedésed.. . A tópart büszkesége lehetnél, bálvány és mirákulum, akiben hisznek, aki elbűvöl, hogy ilyen is van, ilyen teljesség... De te makacs és hiú vagy, rossz hajlamaidra hall­ gatsz és tönkremész, te megátalkodott, inkább tönkremész, de nem szerzed meg nekem az örömöt, hogy lássam mint érik be munkám gyümölcse! Mert tönkre­ mész, Özsen, szerelmetes cimborám, de nem hagyod, hogy kikupáljalak. Csak pocsékolom rád az erőm, te ellenszegülő d ög... És hiába minden - elnevetem magam. Rám néz.. . és megítél. Nem az erkölcs magasából tekint le, ó egyáltalán nem, inkább a mélyből les ki rám, a lekopott keserűség, a kiküzdött kopárság mélyéből. Szemvillanása vállaltan és tudottan gonosz. Hatalmasat ránt az állat pórázán. Ezen leginkább a kakas lepődik meg, méltatlankodva kukorékol és maga sem hiszi, hogy örökös vereségei után ekkora harsányságra futja még. Kifejezéste­ len szemei vérben úsznak, a nyaka ráng, fulladozik. Bizsereg a tenyerem, de leteszek a pofonról. Higgadt és megfontolt vagyok a magam tizennyolc évével, és el akarok iga­ zodni ezen a lököttön, nem hagyhatom, hogy játszadozzon velem. Meg aztán ez a kínlódó kakas - nekem túl bonyolult! Hát igen.. . lejövök ide nyaralni és az első ürge, akivel összeakadok a mos­ tohafivérem, aki egy kakast vonszol maga után. Katasztrófa ez a nyár, ka­ tasztrófa! Minden délután eszméletlenre issza magát és én asszisztálok ehhez a baromsághoz. Sose józan - az én fivérkém sose józan. Beszívott, már délelőtt beszívott, láttam a parton tántorogni. Mostanra valamicskét józanodhatott de szomjas is, csettintget zabosan. Mó­ nika csitítva visszaint neki, ennek a mocsoknak, már észrevette ezt a mocskot, nevet rá és sietve hozza az üveg pálinkát meg a két poharat. Siet és nevet, kapkod és hízeleg. . . Belekapaszkodik ebbe a részegen is éber fickóba, élénken és könyedén akaszkodik rá, gyerekes arca félénk mosollyal lesi a komor bohócot és boldog, ha az pajtáskodva megpaskolja. Jó itt, mert jó, hogy Mónika is itt van. A kerthelyiséget háromoldalt jegenyék szegélyezik, úgy nyúlnak az ég felé, mint a ciprusok annak az őrült hollandnak a festményein. A negyedik oldal szabad, idelátszik a tó. Még kellemes és tiszta a helyiség, a sebtiben összetákolt dobogón várnak a hangszerek, a pincérlány mosolygós, még nem gyűrte le a nyúlós idegességet még nem fájdult meg a lába, a gerenice és még engem sem gyűrt le az ital meg a hányinger. Legörgetjük az első poharat, aztán még egyet, meg még egyet. Tüzek, fény és zűrzavar a testemben. Megváltozom. Fogékonyabb, veszélyesebb vagyok. Annyira nem hasonlítok önmagamhoz, mint a vendéglő tejfehér búrái, amikor kigyulladnak és férgektől, lepkéktől körülzsongott holdakká változnak. Nyugi, nyugi, szedd össze magad öregem! A bátyád nem változik: gunyoros, elégült, leereszkedő. Kérj elnézést a nehéz emberektől! Tévedtél, mert pihekönnyűek. Ez olyan, mint az ólom: legalulra süpped. Olyan részeg, hogy nem lát és mégis fürkész, vizslat. És neked végigfut a hátadon a hideg. 4 �Mennyire másként iszunk mi ketten. Én a számban tartogatom az italt, mielőtt legyűrném. A nyelvem elzsibbad, a garatomban tűszúrások, míg végre kihasználhatom szervezetem ellenállásának aprócska kihagyását, az undor kicsiny szünetét. Pedig most kívánom a pálinkát, legalább olyan erősen és mohón, mint ez a szakértő, aki hátraveti magát a ka­ rosszékben, szélsebesen felhajtja a kupicát és máris újratölt. Az ital nem cseréli ki, csak nehezíti a lényét, már nem ólom ez az ember, hanem a súly maga, ab­ szolút súly, a növelhetetlen teher, amin már semmi sem fog. Már nem fulladozik, mar megfulladt, - gondolom. Egy hulla, amelyik soha nem elevenedik meg gondolom én és nincsen igazam. Legbelső elevenségétől félek igazán! Már nem kémlel ellenségesen. Fivérfélét alakít és legszívesebben a vállamra tenné a kezét. És én pontosan attól rettegek, hogy valóban a vállamra teszi. Hát­ rább is húzódom, nem bízom képzelt mozdulatában. Azt hiszem, hogy ez a moz­ dulat a vesztemet okozná. És mert ez a tróger szőröstől-bőröstől, testestől-lelkestől ismer és ért engem, lemond erről a féktelenül erős vágyáról és nem teszi a vállamra a kezét. Végigmér, szinte kedvesen.. . Ám ennek sincs értelme, hiába na, nem hiszek benne: csak azért iszom, hogy meghallgassam, ő pedig azért iszik, hogy elmondhassa. Nem is ihatunk egyformán. - Mondjad - szólok rá - bűn volna, ha nem mondanád! Újfent rámvillan a tekintete: a változatosság okáért egy beteg kutyatekintet. Savanyú a világ, savanyú! Annyi délután és annyi pohár után még mindig nem gondolunk egyet és erre rájött ő is, megutálta az üldöző szerepét és túl akar lenni az egészen. - Döntöttél hát? - kérdi ez a zűllöt Jézus a zűllött tanítvány elhívásakor. Bámulok magam elé. Tanácstalanul, mint a koszorúzási ünnepség elnöke, aki­ nek az a benyomása, hogy a szervező elnézte a naptárt. Vagy ismét hergelne? Elereszt és visszaránt? Hallgat. Közölt valamit és elhallgatott. Ha ki szeretne csalogatni a sündisznóállásomból, akkor haláljói csinálja. „No lám, ilyen a jó fivér - gondolom - ilyen a csapásosztó isten, aki szeretetből bocsát pestist a földre” . És keserű a szám íze. Tudom, holtbiztosan tudom, hogy hibáztam. Talán az ital miatt van, talán másért. Talán ez az ürge többnek képzel annál, aki vagyok. Talán arra vár, hogy azt mondjam neki: „Rendben van. Te meg én, mi ketten mindent egyenesbe hozunk” . És mert ezt várja, ezért képzel rólam fenemód so­ kat. A fejem zúg, nagy szelek érkeznek a tó felől, a nagy szelek nagy vihart kavarnak, és én a viharral törődöm, nem vele. Egye a fene az egészet! Kívánom az italt, tüzek, fény és vihar a testemben és talán soha, de soha nem fogok ma­ gamhoz térni. - Döntöttem - bököm ki - , a legegyszerűbb, ha elmondod. - Ha meghallgaszt elmondom, - és máris nyúl az üveg után, csüggedt ön­ uralommal, nem úgy, egyáltalán nem úgy, mint az előbb, hanem annyira a ked­ ve ellenére, hogy a bűntudattól azt sem tudom hová legyek. - A dolgok fordítva esnek Nagyokos. Tótágast áll a világ és minden fordít­ va van. Nem ér semmit, amiben hiszel. Nem akarsz megérteni engem Nagyokos. De érjünk a végére, alig várom, hogy a végére érjünk. Mert ott a végén, majd megérted te is, hogy minden fordítva v a n .. . Nyújtja nekem a pohár pálinkát, a kupicát, nyújtja nekem a jó fivér, és én éles, kíméletlen fényben szakadok ketté. Lehet, már valamelyik korábbi délutá­ 5 �non kétfelé váltam és most rögzül véglegessé az állapotom. Lehet, már egyszer biztatóan, megértően vigyorogtam erre a született vesztesre és kinyitottam sza­ vainak a füleimet. Lehet, nem is én vigyorogtam rá, nem is én hallgattam szirén­ szavait, hanem a bennem lakozó idegen. És ha elönt a veríték nem engem önt el, hanem az idegent. Ha elváltozik a hangom, akkor az idegené változik el. És ha aljas vagyok, akkor az idegen az aljas, nem én. Én egyenesen látok, ő fordítva lát. Nekem tág a világ, de neki, ennek az idegennek szűk lett már, ocsmányul szűk és egyre szűkebb. - Köszönöm - szólok - előre is köszönöm. A szája is nyitva marad meglepetésében és esküszöm, hogy elpirul. Megértett, ez egyszer megértett. Tuti, hogy bohóc az ürge, de verekedő is, a legnehezebb súlycsoportból, re­ mek tempóérzékkel, gyors ütéskészséggel. Méltányolta a szövegem, megszé­ dült, aztán összekapta magát és támadott. Mert belekezdett észrevétlen lassan, és én az elején nem is fogtam fel, hogy folyamatosan beszél, vagyis elmond, lead egy történetet. Nem eszméltem rá, hogy az ő története az enyém is, és hogy az azonosságot szeretné velem elfo­ gadtatni, az azonosságot, azt az érzést, amelytől a fák, a vendéglő, a tópart ki­ mozdul a helyéből és a mindenség díszletté változik, egy sosemvolt nyár díszle­ tévé. És a részegség, az imbolygás teszi valóságossá a világot, mert ha a szilárd, mozdíthatatlan és megbízható látványok díszletek, akkor csak úgy találhatunk magunkra, ha elfogadjuk díszletvoltukat. - Mónika egy kurva, akit ötszázért megkefélhetsz - világosított fel a fivérem egy délután, amikor ugyanilyen furcsán folyt rá a fény a kockás asztalterítőre. A mozgása ér a legtöbbet... - Lehet, igazad van - gondoltam akkor. Felhajtottam az elém rakott pálin­ kát, éreztem a hívást, az imbolygó díszletekét, és engedtem nekik. Osztoztunk a lányon, a fivérem meg én. Ám nem emiatt vesztettem el a me­ netet. A cinkosság, a vágyam, hogy cinkos lehessek, az árult el. Hogy hajlandó vagyok a dolgok végére járni és fizetni. Az ürgék kilencvenkilenc egész kilenc tized százaléka nem vágyik a pokolra, de én abba a másfajta, abba az utolsó különleges egyetlen tizedbe tartozom! Aki hajlandó inni a hányingere ellenére. Aki hajlandó meghallgatni egy valóságos történetet, amelyben nincsen kitalá­ lás. És ezt még élvezi is. Olyan lennék, mint az apám, a mi közös apánk? Az apámat csendes, higgadt embernek hittem, minden mondott szavához ra­ gaszkodónak. Olyan volt, mint én, vagyis én lettem olyan, mint ő . . . Erős, figyel­ mes, energikus, a maga meghúzódó módján erőszakos. Azt hiszem, nem köteles­ ségből, de szívesen ismételtem meg a mintát. Nem is vágyom többre. A Fémszerkezetek Gyárának megbízható, szorgos raktárosa, a remek munkaerő hajnal­ ban kelt, a korán fogyasztott reggeli után megcsókolta anyámat és engem. „N a mentem a Szerkezetbe” - mosolygott fanyarul. És amikor hazavetődött, a nagy­ darab emberből csendes diadal áradt: „N a, megjöttem a Szerkezetből” . Ez így ment napra n ap ... És most megtudhattam, hogy apám valamikor nyakló nélkül ivott és beszíva nadrágszíjjal verte a feleségét, meg a gyermekeit! Újabban van egy álmom. Szomjazom, rettentően szomjazom, méghozzá szóda­ vízre. Felébredek, kikecmergek, kitámolygok a konyhába és sehol nem találom a szódásüveget. Mert az apám eldugta, mindörökre eldugta! A szomjúság úgy 6 �gyötör, szinte belepusztulok. És nem találom, sehogy nem találom az eldugott szódásüveget! „Apám, apám - üvöltöm - add elő azt a rohadt üveget! Ne hagyd, hogy ezt a büdös pálinkát igyam! Ne hagyd, hogy kifeszítsenek e mellé a ravasz lator mellé!” A szódásüveget álmomban soha nem találom meg. Hiába is kapálódznék, fel kell nőnöm és megbirkóznom azzal, amit hallok és ami a fejemben dübörög. Es hiába gondolom: „ Öreg vagy hapsikám, ősöreg” . És hiába gondolom: „Élni szeretnék, úszni, napozni, szeretkezni Mónikával. Nem izgat, hogy te vagy a stricije. Mert rohadék vagy hapsikám, bármivel is hozakodsz elő, rohadék vagy” . Hiába gondolom mindezt, mert váratlan és pontos mozdulataival leütött a fivérem és lent, az ő fojtogatóan nehéz szintjére zuhanva, semmi rendkívülit nem találok többé sem az ütésben, sem a helyzetemben. Mondhatom, hogy a legkülönösebb az a természetesség, amellyel az ember átbillenhet minden korláton és nem találja többé az idegent idegennek, hanem a sajátjának érzi és a dolgok új rendjén nem is ütközik meg. - Rémregényt éltünk mi át haver, szabályos rémregényt. Amúgy csendes, higgadt ember volt az öreg, fegyelmezett katonatiszt, aki maga sem tudja, ho­ gyan szokott rá az italra. Nincs erre magyarázat. Nem értette az anyám sem. Mert az ital elvette az eszét és akkor nem nézte hova üt. Csépelte a bátyámat, a nővéremet, meg azt a taknyos, kicsi kölyköt, aki voltam. D e legdühödtebben a szegény mamát verte, nadrágszíjjal, kímélet nélkül. Nem való az fehér ember­ nek, amit átéltünk mellette. Télen kabát nélkül rohantunk ki a kertbe és vacog­ va hallgattuk a szíj csattanásait, és a mama nyögéseit. Nem is nyögött a mama, csak az összeszorított fogai közül szivárgott ki valami: vér és kín, és ez így ment eveken át, hosszú éveken át, haver. Hányszor éheztünk, de nem mertünk haza­ menni, mert az apád dührohamot kapott és pisztollyal kergetett ki. Míg aztán a bátyám gondolt egyet, vállat vont, belökte az ajtót, bement és megverte az öreget. Bikaerős kamasz volt, az öreg meg szokása szerint tökrészeg. És akkor egyszerre, egyik napról a másikra megoldódott minden. Apádat kirúgták a se­ regből, a mama beadta a válópert és szétköltöztünk. Milyen boldogok voltunk egyedül maradva. A büdös kölyök, meg a mama. Micsoda idők! Együtt teke­ regtünk, az elválaszthatatlan testvérek. Bélyeget gyűjtöttünk, táncolni jártunk, bekerékpároztuk az országot. Azt az étvágyat, azt a falánk kedvet! Behoztunk a lépéshátrányt, és ragyogóan állt a partink fiacskám. Azaz ragyogónak hittük az állást és a világot kimeríthetetlen kincsesbányának. Hogy milyen váratlanul omlott ránk ez a bánya! A mama, tudod fiacskám, nem figyeltünk a mamára... Hogy a hónap közepén elfogyott a pénzünk, hogy este nincs vacsoránk és ro­ hangálhatunk kaja után. Hogy milyen rendetlen, milyen fecsegő, hogy nem ér­ dekli semmmi, csak jár szobáról szobára és motyog. Már nem is takarított, nem is mosdott. Bolyongott a lakásban, mint aki valamit keres. És amikor rájöttünk, hogy mire vágyik, mi hiányzik neki, akkor vénemberekké váltunk. Megláttuk véletlenül, de mondom, haver, színtiszta véletlenül, am int.. . amint . . . Mindegy is! Végünk lett, akkor lett végünk mindnyájunknak. Pedig a mama hirtelen rá­ ébredt, hogy nem élhet így tovább. Összeszedte magát, fodrászhoz ment, új ruhá­ kat vásárolt. Még udvarlója is akadt, jól ismertük, rendes hapsi volt. Mi meg cukkoltuk a mamát, és szurkoltunk neki, istentelenül szurkoltunk. A mama meg nevetett rajtunk, amíg újra csak döbbenten és zavartan mászkálni kezdett szo­ báról szobára és kapkodta a fejét, mintha darazsak donganák körül és összerándult, amikor beledöfték a fullánkjukat. Aztán egy este, amikor mindhárman 7 �elmentünk hazulról, megmérgezte magát. A nővérem hozzáment egy manilai pofához. Istenem, ez a Manila nem is létezik, ezt csak a nővérkém találta ki, hogy legyalogolhasson a térképről. A bátyám eltöltött egy fél évet az állami­ ban, aztán villámgyorsan lopott egy kocsit, tömegszerencsétlenséget okozott vele és bevonult a sittre. Értem meg eljött a papa, aki végre megemberelte magát és abbahagyta a piálást. Elvitt hozzátok az új, barátságos családi fészekbe. Lehúztam köztetek azt a másfél évet, ami a nagykorúságomtól elválasztott és végig arra vártam, mikor mehetek már a fenébe. És bizony nem szereztem diplomát, ha­ ver. . . Elhallgatott, megkönyebbülten hallgatott el, mint aki kihányta magából a mérget. És összeroppant, előredőlt, feje az asztalon koppant. Már aludt is. Csurgott a nyála, hortyogott. Én meg szédültem, forgott velem a világ. Meghallgattam egy részeg vartyogását és a tárgyak, a növények, az emberek csak azért nem vesztették el körvonalaikat, csak azért mutatták szokott alak­ jukat, mert még nem bukott ki belőlem a sóhaj, még nem emeltem fel a keze­ met, hogy a homlokom megtörüljem, vagyis még nem támadt az a parányi ér­ zékelhetetlen szellő. Lehetnék én ennek az eszméletlen fickónak a helyében és akkor én borulnék az asztalra, ő meg velem szemben ülne szédülve és töprengve. Vagy lehetnék a másik féltestvérem, akit sohasem láttam. Ülhetnék a sitten megszabadulva a kötöttségektől, a felelősségtől és a robottól, a kajával meg az alvással törődnék. A hátam mögött az elgázoltak, és én üres vagyok, fanya­ rul mosolyogva szólok a reggeli után: „N a, mentem a Szerkezetbe” , este pedig csendes diadallal térhetek haza, mert megúsztam a napot, megúsztam ital, vere­ kedés nélkül. Persze ez már nem az én lesittelt fivrem, ez már az apám, aki végig sem csinálta az elvonókúrát, mert egyik napról a másikra leszokott az italról és már győzi erővel az életet és a gyermekét egyensúlyos, energikus em­ berré neveli. A sóhaj még nem bukott ki a mellemből, a kezemet sem emeltem fel és a fák, a vendéglő, a tópart mégis díszletekké változtak, egy sosemvolt nyár csalóka díszleteivé és az emberek kitömött bábukká, papírmasé figurákká, én meg iga­ zán, rettenetesen megszédültem, amikor rájöttem, hogy az apám sohasem mesélt nekem a múltjáról, nem említette egyetlen egyszer sem a katonaságot, és sosem szólt egyetlen szót sem a lesittelt fivéremről, megszökött nővéremről. Pedig egy­ szer, egyetlen egyszer bizonyosan megemlítette volna, ha mindez igaz, reggeli vagy vacsora közben, távoztában vagy érkeztében elmélázva és akaratlanul is szólott volna róla, mellékesen és hanyagul, mint lényegtelent vetette volna oda a leglényegesebbet. Ó, ha ez az őrült hazudott nekem! Ha megtévesztett és az apám nem volt kettős lény, ha nincs is másik fivé­ rem, ha nincsen nővérem és az egészet csak a pojáca találta ki, hogy igazolást ta­ láljon elrontott életére, ha másba ment tönkre és én nem vagyok érte felelős! Vajon lesz-e erőm utánajárni az igazságnak és kell-e utánajárnom? Van-e értelme a múltat kibogozni és újrajátszani az összevisszaságát? És ki­ bontaná-e magát érvényes tanulság, vagy olyan vigasz, amelyre mindketten vágyunk? De vigyázat, már ébred is! Rámvillan a tekintete: tapasztalt és kiégett. K i tudja, mi van még a tarsolyában? Már semmi! 8 �Feláll, tántorog, nem veszteget rám egy büdös szót sem. Eloldja az asztallábtól, vonszolja maga után az ellenkező állatot. A kakas apró, kifejezéstelen szemei sebesen forognak, vékony nyaka esztelenül ráng, sarkanytyús lábai barázdát vonnak kimerevedő teste után. És a jószág feladja, újra feladja.. . Sündörgök mögöttük. A fasor kihalt, most az egyszer nem hallok vihogást, gunyoros, bizalmaskodó megjegyzéseket. Megtakaríthatom a szégyenkezést. De van valami, amit nem takaríthatok m eg... A tóparton két fekete árny: az egyik őrjöngve rángatja a másikat. A madár árnya száll, repül egy borzasztó rúgástól, körvonalai rárajzolódnak az alkony eszeveszett színeire. .. .sudár jegenyén csipog a zsiráf, / szuszogó foka hegytetőre hág / vizek mé­ lyén keselyű lapul, / künn a parton rüh ugat v ad u l... - ordítja handabandázva a fivérem, elereszti a pórázt és menekülő állat után veti magát. Émelygek, a kezem ökölbe szorul. De már nincs is, hiába keresném, elvesztettem, kikerült a látóteremből, hortyogva alszik féligholt kakasa mellett, vagy elmászott a vityillójáig, vagy viszszatántorgott a vendéglőbe, az agyonfáradt pincérlányhoz. Vagy vízbe fulladt. . . A legszívesebben ordítanék. Ha meglenne benem ennek a bohócnak a keserű ereje, akkor én is világgá ordítanám, hogy igenis minden fordítva van és nem a nap fullad bele a vízbe, hanem a víz emelkedik, amíg csak el nem éri a napot és akkor elnyeli, mert ez a rohadt nagy víz nem nyugszik, amíg bele nem fullasztja a napot abba az átkozott bendőjébe! Állok a parton megütötten. Elképzelem, amint hajnalban a nap kinyomja a hátát a látóhatárból, amint bíborlik felfelé szálló gömbje és amint a színei a víz­ re ömlenek. Elképzelem, hogy mozdulhassak. 9 �FO D O R Á KO S Blow up Valam it elfelejtünk, elmulasztunk valamit, elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk. É s ez a majdnem-semmi attól fogva jön-jön, nyomunkban van és egyszercsak mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka csendjében egy padlóreccsenés. Egy hálaadás Nemigen van világ. Am i mégis lenni tűnik: többnyire érvénytelen. D e szobák vannak, itt, ott. Egy-egy szoba mindenütt van. Szoba, ahol üldögélni, feküdni, föl-alá járkálni jó; ahol meg lehet szólalni, de nem muszáj. Ahol együtt lehetsz, vagy egyedül lehetsz, ahol még a csend is lehetséges - szobák, ahol nem erőszakolnak meg, nem fosztanak ki, nem aláznak meg ok nélkül, szünet nélkül. - Jó , hogy vannak szobák Most már most már vigyázni kell. A feldőlt, elszórt tárgyak, dolgok dőltségére, szórtságára is. Hogy rendet ne csináljak a Rend helyett, hogy más helyre ne toljam a Helyén-Í gy-Levőt 10 �Axióma A szeretésen k í v ü l minden emberi tett: romépítés. Műhely-haiku Talán hozzá se nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak gyönyörű nem lesz. Szeretők Két Nap süti egymást: értelmetlenül: gyönyörűen. Szinopszis Az emberi állapotról Hallomásból tudom, hogy megszülettem. Életem azt pletykálja: meghalok. - Valami más (aminek nevére se leltem) biztosít: a z is csak múló állapot. bizakodj - lévén helyzetünk mindenkor a l e g pillan atnyibb 11 �SARU SI M IH Á L Y Gyerünk a Bahama-szigetekre! - Suhajdának párja nincsen! - mondják a lányok Suhajda állítása szerint. - Minek nősültél meg? - súgja Turgucz komájának, amikor az fölsóhajt, hogy nézd, mekkora mellek. Turgucz közönséges marha, minek itt megnősülni. Rohangálhat haza, néha még pelenkát is mos, sétáltatja a gyerekeit, ahelyett, hogy beülne velem a ko­ csiba, és jöhetnek a lányok! Suhajdának jól megy. Igaz, a múltkor az apja hozta ki a rendőrségről, ő vál­ lalt érte kezességet, mert annyit lopott az állami szerelőknél, hogy még ott is ész­ revették. Meg állítólag valaki följelentette, hogy túl nagy a számla. Most az­ tán az apja nyitott neki üzletet, otthon barkácsolja a tévéket. Az öreg is nagyszerelő, kocsit vett neki, s lakást is azonnal kapna, ha nősülne. - Majd ha meszet eszem - szokta az apját kikosarazni. Az a lakás már nagyon kéne, mégsem mindegy, hova viszi az ember a leányo­ kat. Ott vannak a haverok meg aztán némelyik csajnak lakása is van, de bizony elég sokszor csak a kocsi marad. Ezért vett olyat, amelyiknek az első ülése hátradönthető. A kislány csak bámul, hát már le is döntöttél. Nagyon szidja ezt az új rendelkezést, hogy kitolnak az emberrel, ezrest is elkér­ nek egy kaparásért. Úgyhogy vigyázni kell, vagy jól megtángálni a hölgyeket, mert a végén még rámegy a keresete. Jól nézünk ki, hetente egy ezres. Ifjú korában még Bónékhoz meg a Melósba járt, szóval ezekre a proli helyekre, dehát hol van az már, oda csak a kisstílű pasasok járnak, akiknek semmijük sincs. Beül a kocsijába, int az első szabad lánynak, s irány az aznapi lakás. Nemrég még a Körös-parttal is megelégedett, meg Póstelekkel, dehát a lányok is vál­ toznak, egyre kényelmesebbek, nekik puha ágy kell. - Ha megöregszel, ki fogja a seggedet kitürülni? - szokta Turgucz heccelni. - Te, öregfiú! Biztos Suhajdának van igaza. Úgy él, mint hal a vízben. Bár a múltkor már egyszer elvált. - Hogy mondtad, lányok? - riadt föl a múltkor, amikor az anyja vízért küldte. Néha megelégszik bárkivel, ám többnyire csak a legjobb nők izgatják. Össze­ fekszik akárkivel, de tartósan csak azzal, aki érti a mókát. Aki azzal folytatja, hogy akkor most már megkérheted a kezem, egyből kívül találja magát. Aki meg elég korszerűen gondolkodik, szóval túlvan ezen az ósdi fölfogáson, többnyire az­ zal járja meg, hogy visszapofázik. Jancsi azt az egyet nem szereti, hogy nála valaki okosabb legyen. Ha tanárnő is a lelkem, akkor is kussoljon, ebben a házban csak én pofázhatok. Ilyenkor hamar eljár a keze. A korszerű leány pedig pucol­ hat a gönceivel. Aztán nemrég ráakadt egy igazán hozzáillő leányra. Jogásznak készül, Szöge­ débe jár levelezőre, s még a mamáját is úgy mutatta be Suhajda Jánosnak, hogy itt az anyósod, kapd el! Suhajdának ez módfölött tetszett, s ha békén hagy12 �ta is az öreglányt, elfogadta a kicsit hónapos szeretőnek. Kapott a kislány egy két­ szobás öröklakást, Suhajda oda szinte beköltözött. Egyszer ugyan már megjár­ ta ezzel a költözködéssel, dehát most az isten se szedi rá a házasságra. - Egyszer volt Csabán kutyavásár. Valójában nem is költözött ahhoz az értelmiségi leányhoz, esténként ma­ gát tette be az ágyába. Amolyan jó franciaágyat vett neki az anyukája, hogy mu­ tassa, milyen a művelt magyar anya. Még a fogkeféjét se vitte ehhez a lányhoz, nehogy megfogja, az övét használta. Aztán a leány megunta a csinzánószagú fogkefét, hát vett magának másikat. Az efféle viszonyban az a jó, hogy bármikor megszüntethető. S mindennap frissíthető az idegen, egyfordulós lányokkal. Turgucznak köszönheti azt az egyhetes házasságot is. - Micsoda marha vagy te, fiami Mindig csak a család, a család, semmit az életnek! Nézd, mennyi lány vár férfiúra, hogy valaki jól eldöngesse! Lány, asszony, mindenféle! Csak szűz ne. Azt meghagyom neked! Mert Turgucz jól beugrasztotta. Akkor véletlen gyalog sétáltak, s a piacon szembetalálták magukat egy olyan oltári csinos babával, hogy olyat még Suhajda sem látott. Feszült rajta minden, az ember legszívesebben odanyúlt volna megsimogatni a popóját. Az ingét föl­ tűrte, hogy kilátszott a köldöke, s a dudáján ott virított a kiírás: BA H A M AS, meg még valami, s a két dudán egy-egy sziget, természetesen pálmafával. - Gyerünk a Bahama-szigetekre! - szólalt meg Turgucz az erős áramütés után. Addig ólálkodtak a kislány körül, segítettek neki vásárolni, lealkudtak az ár­ ból, a kofákkal majdnem összevesztek, s olyan vicceket súgtak a bahama-szigeti pipi fülébe, hogy nem állta meg nevetés nélkül. Nem volt ő álszemérmes, nem, már hogy lett volna, dehát csak nem áll szóba bárkivel, ámbár ezek a fiúk egész jóképűek, s milyen jó a dumájuk! Így amikor Suhajda azt mondta, hogy Jézus, fölnevetett. - Jézus, ne adjon neki többet - mármint a krumpliból. Suhajdának más se kellett, mert hát e nevetés nyilván bátorítás. Rá két nap­ ra oltár elé vitte, mert vallásos mindkét család, s úgy igaz, szűzen vitte a nászi ágyba. - Megőrültem, kész őrült vagyok - magyarázta egykomájának, Turgucz paj­ tásnak. - Ilyen még velem nem történt. Ő, Suhajda, a lányos mamák réme, a lányos papák ostorozója, a múltkor is a szemébe vágta egy apukának, amikor az a lányért jött a Kishajóba, hogy ne félj, csak megkefélem a lányod, aztán hazaviheted, mondom, ő, Suhajda, így bemenjen a csőbe! Sose hitte volna, hogy ilyesmire ő is kapható. Valami nagy tiszta érzés ragadta magával, s csak csodálta, hogy ő ilyesmire is képes, meg hogy ez a kislány hogy ragaszkodik hozzá, meg se kell verni, még­ is olyan kezes, ha a kezére is üt, amikor nyúlkál, szóval közelről lerítt róla, hogy még érintetlen. Ilyen pedig még vele nem esett meg. Mert ami igaz, igaz, a szüzikéket mindig messze elkerülte. Csak bajlódik ve­ lük az ember, napokig kell kínlódni, aztán meg úgy ragadnak, hogy az isten se kaparja le őket. Sírnak, hogy mért nézel arra a nagycsöcsűre, jaj, már terhes va­ gyok? Isten ments, neki már belőtt csaj kell. Aki ahhoz is ért, hogyan kell nyolcvan­ nyolcast csinálni. És akkor ez a kis szemtelen Jucika nem levette a lábáról? - Jól van, Suhajda, vedd csak el. 13 �Turgucz akkor még nőtlen volt, később csinálta azt a három gyereket. Janó bekapta a horgot. Hogy aztán a nászút kellős közepén a szőnyegen ta­ lálja magát. Az úgy esett, hogy inkább ne beszéljünk róla. A kis asszonykája egy pillanat alatt megvadult, úgy szerette, hogy Janót úgy még senki sem. Éjt nappallá téve gyömöszölte, s Janónak megártott. - Ami sok az sok - mondta akkor, s Jucika lerúgta az ágyról. Mindez még rendben lett volna, csakhogy az üdülőben, valahol a Balatonparton, volt egy másik nászutas pár is, s a mérnök úrnak megtetszett ez a kivi­ rult dudás leány. Amikor Janó föltápászkodott a szőnyegről, kiment úszni egyet, hogy megnyugodjon, az új asszonyhoz bekopogott az az ember, hogy nincs neki egy kis sója, a felesége főzni akar. Amolyan önellátó üdülő volt, mindenki annyit sütött, főzött, amennyit akart. Majd végül elpanaszolta neki, milyen sajtalan az élete, ezt a nőt csak azért vette el, mert a szülők akarták, jó bará­ tok, de hogy ő a szülők barátsága végett ezzel a rondasággal élje le az életét. Aznap még nem, másnap viszont már ágynak estek. Suhajda ifjú neje meg az idegen úr. Úgy is lehet mondani, Janó visszakapta. Úgy járt, mint az a mint­ egy ezerötszáz nő, akit eddig menesztett. - Látod, fiam, megbüntetett az Isten! - cirógatta könnyezve az édesanyja. Ám haza csak a második útja vezetett, elsőbben is Turguczhoz állított be. Le­ köpte, hogy te piszok, jól becsaptál, kellett neked észrevenned azt a Bahamaszigeteket, jól kibabráltál velem. Suhajda egyetlen szerencséje, hogy azok ott a Balatonon maradtak, nem érte az a csúfság, hogy itt, mindenki szeme láttára csinálják ezt vele. Így aztán azt terjesztett, amit akart, hogy mekkora ribanc ez a Jucika, partiba akarta vágni, őt, Suhajdát, összehívta az üdülő minden csaját, s addig nyomorgatták, míg meg nem szökött. Jucika ugyan mindjárt megpocakosodott, de ki tudja rábizonyí­ tani azt a gyereket. A legjobb az egészben, hogy akkor nyilván nem ő volt az első, hiszen ilyen hamar azért mégsem megy az a gyerekszülés. Mivelhogy rá öt hónapra egészséges ikreknek adott életet. A válóper eléggé elhúzódott, így aztán Suhajda egy életre megcsömörlött. Neki aztán szűz eztán sem kell többet! - Turgucz, te jól átvertél! Nem te voltál? - Barom, hát hogy nem vetted észre, hogy már terhes? Turgucz akkor akkora nyaklevest kapott, hogy átesett a kerítésen. - Ha el mered mondani, hogy Jucikát már így vettem feleségül, kitekerem a nyakad! Még csak az hiányzott, hogy elterjedjen róla ez az átverés. Hogy ő azt hitte, s mégse. De hogy Jucika hogy csinálta ezt a szűz dolgot, az isten se érti. Hát ez tényleg jól átejtett. - Jézus, befejeztem. Megfogadta, soha többé nem utazik a Bahama-szigetekre. A körgáton túl egy tapodtat se. S hogy ő mekkora kan! Terjed a városban, Janónak nincs párja. Most is, nem összeállt vele az a kis cafka! Biztos nagyon jól tud szeretkezni. Tegnap ugyan meggyepálta, dehát kezes jószág ez. Mondottam volt, korszerű a gondolkodása. - Csak gyereket ne csinálj! - szokta bíztatni ezt az átok Janó mojt. S Janó azt tesz mellette, amit akar. Hát nem kifogta Amerikát? - Te, nekem Amerikát se emlegesd! 4 1 �ROMHÁNYI GYULA L. M. reprodukció Kicsit rút vagy és tested sohasem nevezhetnéd a szépségversenyekre Érett málnaízű szádra nappal még légy se szállna, s blúzod lombjába rejtett két vadalma-melled sem csábít szüretre De itt szűk kamrád küzdőterének negyven vattos rivaldáján - hol füstös kocsmából felszedett „fiúkád” hálából szerelmedért e verset faragja te vagy a bajnok szívem minden/én/ek felett Éva halála Egy arc álmaim szűkülő rácsán fennakadva vállán át tétován visszanéz rám Ismerem?! Talán csak hasonmás Tépelődöm Talán csak képzelet Keresni kéne a szót a találkozást mint akkor Ott az Idegen Kertben már csalóként és megcsalatottként Nevén szólítom S valóban szája szóra nyílik Már mozdul. . . Mintha üdvözölne de az ébredés táguló rácsain át lehull: visszahull belém mindörökre 5 1 �O N A G Y ZO LTÁN Lázár, mint kondomínium N em élnek ezek a versek, Szomorú diagnózis K éz-lábujjuk szépen növekedett, K is homlokuk összpontosítva duzzadt Most mégse bírnak ember módra járni Pedig m egvolt az anyai szeretet (S y lvia Plath) Kedves Lázár Bácsi! Már megérkeztem, P-be, de most olyan rossz nélküled. Legszívesebben már holnap utaznék hozzád. Mikor léphetek be a Kastélykánkba? Olyan rossz volt látni, ahogy kiszálltál az autóból és nekem tovább kellett mennem akármenynyire nem akartam. Most a képed nézem, szádat, szemed, hajad. Olyan jó lenne mindenhová pu­ szit adni. Szeretnéd? Mit csinálsz most? Este 10 óra van, biztos adod le a tízest. Látod, újra olyanokat írok, mint először, egy éve. Már délután kettőkor hazaértem. Otthon aztán bementem apuhoz az üzletbe, nagyon örült, hogy olyan hamar megjöttem, inkább veled maradtam volna még néhány órát, mert apu örülhet még másnak is, nekem meg nagyon hiányzik most az elvesztegetett idő. Anyunak persze sokat kellett mesélnem, frissnek kellett lennem, mintha aludtunk volna egész nap és egész éjszaka (a telefonodról nem is beszélve) kétszer kávét főznöm, kedveskednem, este meg 11 - ig tv-t néztem. De közben máshol jártam, gondolatban veled voltam. Nagyon szeretlek! Az a telefon nem is rossz találmány, aki szeret, akár két hetet is behoz két éjsza­ ka meg két nappal, mert nincs elalvás! Igaz, kedves? Képzeld 2 kg-ot lefogytam már azóta! Ezt csak úgy mondom, mellékesen. Másnap aztán, mert a cipőmön, amit vettem, látszott a sok járás, anyu azt hiszi, hogy csak egy napot voltam Magyarországon. Persze a dátumot rögtön megtalálták, csakhogy anyu megvédett, azt mondta, a vámon reggel váltanak, és ezért még a csütörtöki nap van a pecséten. Olyan nyugodt voltam, amikor néz­ ték. Rád gondoltam, hogy akármit is mondhatnak, én veled vagyok, téged sze­ retlek, és nem tehetnek ellene semmit. Habár lehet, hogy még utánajárnak, hi­ szen megint elvették tőlem. Mit csináljak? Mikor mehetek legközelebb? Meg­ próbálok egyszeri átkelésest szerezni. Aztán este apuval havannai rumot ittunk, örült nekem, és azt hiszem, min­ den a legnagyobb rendben van, nem ír megint neked, hogy elvitet a rendőr­ séggel. 16 �Ma délelőtt is kint voltunk a kertben, ahol van egy hintaágy. A szomszéddal bort iszogattunk, és ahogy feküdtem apu mindig meghintáztatott. Ugye meny­ nyire el vagyok kényeztetve? Ezt nem is tudom miért írtam neked. Hazudnék ha azt mondanám, rossz otthon. De én veled akarok lenni, mindig, együtt jár­ ni mindenfelé, hallgatni, ahogy beszélsz és érezni, ahogy szeretsz. Most eszembe jutott: lehet, hogy elkészítettük a Béla fiát! Milyen lenne? Azért még most nem akarnám. Ugye Lázár bácsi, nem baj? Van rá időnk, hogy megcsináljuk! Jaj, de jó, most olyan jó kedvem van! De azt - már nem a Bélának akarnám, ha­ nem neked. Mit szólsz most? Mérges vagy? (K i tudja Bandiék idéznek-e ebből a levélből is? Majd mondd meg!) Most olyan jó. Ott fekszem az ágyadon, ér­ zem a meleged, a füstöt, a bor ízét. E l akarok menni egy hétre, hónapra. Be­ csukom a szemem és érezlek. Írjad meg, hogy mikor mehetnék, de miért nem mondhatom meg itthon, hogy szeretlek és csak ott akarok, csak veled aka­ rok lenni? Talán majd egyszer. De milyen rossz, hogy így lopkodom a veled töltött napokat. Édes Lázár bácsi, olyan jól fogok aludni, mert mostanáig beszélgettem veled! Ma éjjel otthon valamit kiabáltam, anyu felkeltett és megkérdezte, „milyen tele­ fon nem csörög, Sárikám?” De reggel elfelejtette újra megkérdezni, szerencsé­ re. Hiányzol nagyon. De ugye nemsokára megint el tudok menni. És sietsz írni! Nagyon szeretlek. Küldök egy puszit a levélben, és abban mindent, de igazán mindent - habár ez így nem sokat ér. Sára LÁZÁR! Eljutottál-e már a Sylvia Plath-könyvben odáig, hogy „a víz, melyet ízlelek, meleg és sós, mint a tenger, s ahonnét jön, messze mint az egészség?” Eljutot­ tál? Én ide jutottam most. Egész nap olyan voltam, mint egy holdkóros, és nem tudom, mikor lesz ennek vége! S mikor éreztem utoljára olyan iszonya­ tos fájdalmat, mint amikor elmentél. Azt hiszem, nem lett volna szabad talál­ koznunk, de ha már megtörtént, találkoznunk kell. Azt mondtad, szeretnéd tud­ ni, hogy mit akarok. Akaratom nincs, de minden pillanatban látni szeretnélek, érezni. Már Tafik-Rafik is csak szomorítani tud. Különben is elveszítette a Coltját. Hívjál föl, ha tudsz, ha tudsz, hívjál a Kastélykába, vagy gyere Pestre, vagy írj levelet, vagy írj regényt! Láthatod én most nem tudok levelet írni. Szeretlek. És mindig azt az arcodat látom, ahogy a fotelben ültél ma reggel, már kabátban. Mire gondoltál akkor? S. Lovag Úr! Elképedek a bátorságán, vagy nem is tudom, talán nemtörődömségén! Hát nem tudja, hogy magára gondolva alszom el? És mégis azt meri tenni amit tesz?! Nagyon várlak. Nagyon. Soha senkit nem vártam még ennyire. Nem tudom mi van velem, elvarázsoltál. Levelibéka lettem huszonhárom évesen. Egyszerűen 17 �megtiltod, hogy pénteken lemenjek a lakásból, mert azt írod pénteken jössz, de nem tudod, mikor, mert messziről, és az út soha nem biztos. Persze, ha letanyá­ zol valamelyik kocsmában, vagy útba eső „gyöngyvirágodnál” . Megtiltod, és olyan természetesnek veszem, hogy nem megyek sehová, még egy zacskó tejet se vásárolok, mert biztos éppen akkor érkezel, azt meg alig viselem el, ha morogsz. Mi az Isten van velem? Mit tettél velem, lovag úr? Hát nem elképesztő ez? A napokban korábbi szeretőm - akivel ráadásul még szerettem is lenni buliba hívott, én meg, mint a hülye gyereklányok, akik első szerelmetes farkuk­ ról álmodnak, nem mentem el. Nagyon bánom, mert így legalább tudnám, csúnya vagyok-e, vagy csak behálózva hazugságaid közepébe lettem ily érthetet­ lenül gátlásos és félelmes. Kellesz, kellesz, kellesz, ezt tudod és kihasználod. Néhány napot kibírok még nélküled, mert egy út sem olyan hosszú, hogy egy hét alatt, meg ne lehetne ten­ ni, és ha nem érkezel, iszom két kortyot, és új szeretővel kisöpörlek. Megírom persze, hogy tudd, mire számíts. Sára Lázár, Drágám! - Nem tudom, nem is nagyon akarom tudni, mi történt ez­ zel a 25-ével. Arról volt szó, ha emlékszik rá, hogy vár rám. Nem kívántam, hogy epekedve várjon, de ha egyszer megbeszéltük - és utaztam száz kilométert Magáért, annyit talán elvárhattam volna, hogy nem máshol jár, annyit valaho­ gyan megtehetett volna, mondom valahogyan, vagy akárhogyan, hogy ott le­ gyen. Erre, ehelyt, megérkeztem, és nem is tudnak magáról semmit. M É G IS M IT K É P Z E L M A G A M A G Á R Ó L ? De Magának nem öröm, hogy nagyon várja valaki? Nem gondol ilyenre? Nem nagyon értem, hiszen nekem öröm volt Magára gondolni az egész tíz nap alatt, amíg szépítgetem magamat, és tervezgetem az érkezést, elképzeltem, mi­ ként fogad. És mégis, minek nézi maga a női nemet? Párnának, vagy lepedőnek, tárgy­ nak, melyet ha itt az idő használnak?! Téved, ha engem is párnának néz. Ennek az egész és buta félreértésnek megbeszélése ügyében várom péntek délutántól vasárnapig. Ha valami miatt nem értesülne meghívásomról - őszin­ tén megvallva azt se nagyon tudom, hogy négy címe közül melyiket tartsam célravezetőbbnek - , úgy a jövő hét ugyane napjain is várom. D e most is úgy írom, és a napok minden perce úgy telik, hogy várom, bár­ mikor betoppanhat, hiszen maga olyan fiatal, és olyan kiszámíthatatlan. Egyéb­ ként nem csak ez, más, a beszéltnél örömtelibb közlendőm is van, de mert sze­ retném csigázni magát, nem írom meg, ill. részletesen nem mondom el miről is van szó, csak annyit, élettere megváltoztatása, majd szóban többet. Szeretettel csókolja Sára 18 �Drága Lázár bácsi, drága szeretett Lázár bácsikám, olyan bolond vagy! Nagyon régen nem volt ilyen rosszul sikerült napom. Reggel 9-től 1 1 -ig várta­ lak, és még éjszaka is kiugrottam az ágyból amikor valaki dudált az internátus alatt. De tudod-e, mit jelentett nekem, hogy hallottalak beszélni? Igaz volt az egyáltalán? Tényleg telefonáltál? Leraktam a kagylót, és megállt a szívem, mert a hangod pontosan olyan volt, mint te, itt láttalak magam mellett, érezte­ lek, ha hasadon volt a fejem, ne haragudj de olyan rémítő, ha dühöngsz, amikor én meg szeretlek, és amikor veled álmodom és azt se tudom, ha te nem jössz, én mikor mehetek és mikor bújhatok már melléd, hogy minden szónál pontosabban bizonyíthassam, mennyire itt vagy örökösen, benne a napjaimban, éjszakáimban. Persze biztosan igazad van, lehetett valami titkos szándékom a kastélykabeli utammal, csak éppen nem tudom mi a csuda. Lehet, hogy szeretlek? Nehogy felbőszülj megint, de mégis mire gondolsz? Én arra, igaz, nincs nagy gyakorlatom ebben az egészben, és mert sokat gondolkodtam a kiabálásodon, úgy gondolom, hogy csak azért üvöltöztél velem a telefonban, mert olyan nagyon drága a telefon, és mert hat perc alatt semmit nem lehet megbeszélni, és azt akartad, hogy tudjam, hogy nem csak én vagyok veled, mel­ letted, hanem te is itt vagy, akkor is és úgy is, ha a látható jelek ezt nem mu­ tathatják. (A hálózsákodra gondolok.) Drága Lázár bácsi, olyan szép itt a sörök színe! Fémes is és sárga is, és ben­ ne van Zebegény, benne, ahogy megismertelek, és minden benne van ezeknek a gyönyörű hideg söröknek a színében. De jó lenne, ha semmi rosszra nem gondolnál. Ott szeretnék veled élni gyönyörű Magyarországon, utazni, utazni, és mindazt megismerni tőled, amit a határnak ennek a felén nem tanítottak meg velünk, és még néhányszor együtt nevetni a ZIL-es sofőrrel, de lesz még? Drága Lázár bácsi, drága szeretőm, ha tudnád mennyire gyomromban a Du­ na, néha itthon este lesétálok és csak nézem. És látom benne ahogy megjelen­ tél, ahogy fél éjszaka sétáltunk, és hallom, mondod, az istenit, mennyit me­ gyünk még, öreg vagyok, hajnalban aludni szoktam - lehet, hogy emiatt szeret­ tem beléd?! - , és elhagyva a Duna-partot fölsiettünk ahhoz a költő barátodhoz és bár majdnem hajnal volt, mégsem aludtál, én meg reggel, már megint a nagy, csudaszép Dunánál csak nevettem, és már nagyon szerettelek, megkérdez­ tem, na szeretőm, hát mennyire vagy te öreg, és a combom még mindig reme­ gett. Úgy szeretlek! Egy nap elteltével írok. Nem kell férjhez mennem! Magyar akarok lenni, veled szeretnék élni ott­ hon, Magyarországon! Nem is tudom, pontosan, hogy miért kell nekem „tótul” - így szoktad mondani - vizsgáznom, amikor magyar vagyok, magyar az anyám, magyar az apám, és magyarul tudok csak „szépen” - ezt is te mondtad. Hallom megint a hangod, Sára, Sára, S ára.. . mit beszélsz? Vagy kicsi, vagy szeretőm.. . Ezt szerettem legjobban, amikor azt mondod, szeretőm. Az vagyok. Szeretőd vagyok, és megbolondulok attól, hogy nem tudom biztosan, szeretőm vagy, vagy mi vagy nekem? K i vagyok neked? Egy tíz évvel fiatalabb nő, aki­ nek öröm megcsókolni a mellét, akinek öröm ölébe bújni? Több is vagyok en­ nél? Úgy szeretnék a fejedbe látn i... 19 �Bélának megmondtalak - elegem is van már belőle, meg nem is szeretem, „pitiáner” ezt is te mondtad. Ez aztán egy külön mese. Kár, hogy nem mondta­ lak meg már tavaly, mert már tavaly is így szerettelek, csak nem tudtalak, és kár, hogy egyszer egyszer még szóba is álltam vele - nem akarom ezt is pirulva mondani, de egy katonát sehogyan nem könnyű elzavarni, és amikor hazaenged­ ték, került idő, hogy voltam vele - ezt tudod te is - , de amikor itthon volt, az nekem mindig szenvedés volt, ennek végre vége. Tehát megmondtalak Bélának, erre szegény, hogy megtartson magának, nagy féltékenységében az aputól, mondhatom így, megkérte a kezem. Apu termé­ szetesen ellene volt - lehet hogy bőszült levele ellenére tudja, rád van szük­ ségem? - és úgy érzem, Bélát megutálták. Most nem tudom leírni, hogy milyen (Béla). Talán egyszer beszélned kellene vele, vagy látnod. Annyira más mint te! Olyan nagy vastag, az ember azt se tudja, mit kezdjen vele. Nem úgy vastag, hogy kövér, vagy nem is tudom, hanem olyan vastag az agya. Nincs egy jókedvű mondata, ha nem kérdeném, elülne itt naphosszat, mint a talapzat. De valamit kiszimatolt - és bár azt javasoltad, amíg le nem szerel, ne mondjalak meg neki, mert a katona a legrosszabb, legbőszebb szerető, nem lehet kiszámítani mit tesz - , nem álltam meg, és amikor eluntam hogy faggat, meg csak nyúz, először azt mondtam neki, menjen haza a francba, levelet akartam írni neked, de mi­ atta nem tudtam, aztán vettem egy nagy levegőt, és elmondtam, hogy nem Pozsonyban, hanem Magyarországon van valakim, vagy te, é s... Egy kicsit sírtam megint, mert nem vagy itt, és nem is tudlak, nem érezlek, olyan nagy bajban vagyok. Ha megfoghatnám a kezed, ha odabújhatnék, iste­ nem, de jó lenne.. . Most mondd! Hát megverhet engem egy Béla, amikor té­ ged szeretlek? Hiszen senki, milyen messze van tőlem. Nagyon megütött többször is, és olyanokat mondott, hogy teherbe kellene engem ejteni és letagadni. Ilyen piszkos beszédet, még nem hallottam tőle! Még otthon se mertem megmondani. Apu azt mondta, három évig szabad vagyok, amíg el nem végzem a főiskolát, ők mindent megadnak, használjam ki ezt az időt, aztán ha úgy gondolom, men­ jek férjhez. Az időt, ami hátravan, veled szeretném kihasználni, és mert úgy is elválsz, hozzád szeretnék feleségül menni. Apu azt mondta, ő nem szól bele. Azt persze tudják, hogy „miattad veszett meg a Béla” . Sárád csókol Barátom! Én már nem is tudom, mit kezdjek veled. Amikor itt voltál, láthatóan itt voltál, érezhetően is, közben pedig másfelé. Én már nem is tudom, mit gondol­ jak, mi ez a furcsa, senki másnál nem tapasztalt meghasonlottság, melyek miatt a legkézenfekvőbb, legegyszerűbb dolgokat sem vagy képes elhinni, mitől ez az elképesztő bizalmatlanság? Miért másra, miért gondolsz a végére az elején. Mi­ ként lehet a végéről kezdeni valamit - márpedig amit művelsz ennek bizonyíté­ ka! Úgy bántál velem, legalábbis érezhetően úgy műkedveltél, mint egy gyakorló biszex, akinek sem ez, sem az nem számít, és nem tudja elhelyezni magát a bir­ tokon belül, miközben ismerve útjaidat, tudom milyen baromság erre gondolni. 20 �Vagy netán ezzel nyersz szüntelenül? Nem lehet, hogy kissé ribanc vagy? Ha megkaparnám egy egészen kicsit a mázt, amit használsz, lehet, ott találnálak meg? Kilátszanál? Vagy még ott sem? Hol találok belőled egyetlen egyszer egy árva őszinte gesztust? Megjelensz, úgy tűnik, a kedveddel semmi baj, aztán egy pillanat alatt elmú­ lik minden belőled, száraz vagy, mint a téli kóró, kedvetlen, úgy véli, aki veled egy asztalnál ül, hogy maga van, mert nem szólsz az istennek se. Aztán egyszer csak fogod magad, indulsz, miközben hetekig várt, akivel ülsz, miközben ő is úgy gondolja, hogy végre, végre! Mi ez veled? Betegség? Tudsz még szeretni? Egyáltalán tudsz szeretni anél­ kül, hogy az őrületedtől félni kellene, mert az első napon ettől féltem, de iga­ zán. És miféle tulajdonságod az, amivel így megzavarod a barátaidat? Gondolkozz el ezeken, és nem ártana meg, ha valamelyest változnál is, hoszszú útra megismert formáddal nem lehet indulni. Örülnék, ha a változáshoz segítő kezemet is használnád. Szeretettel ölel: Sára Lázár az anyádat! Megint megvert a vőlegényem miattad, mert fecsegsz! Mi az öregistennek fe­ csegsz? És minek iszol annyit? Már csak az hiányzik, hogy a Sára mosolyában is szerepeljek, akkor aztán befellegzett a házasságomnak. Egyszer úgy megha­ raplak, hogy nem keversz több bajt senkinek. Tudod, hogy szeretek hozzád menni, tudod, hogy a Kastélyka oázis, tudod, öröm a kezeid közé kerülni, mert olyankor végre azt gondolom, van valaki, aki legalább a testemmel tisztességgel, szeretettel bánik. Lehet, nem is ott, nem is a combod ágát, inkább a nyelved harapom ki egyszer, mert akkor aztán csak te leszel, fecsegés nélkül, és nyugodtan alhatok veled. Igaz, akkor nem tudnál te­ lefonálni nekem, a telefonjaid pedig mindig öröm. Majd hívlak, Sára. Lázár! A gyerekek várnak. A hetek vége annak jegyében telik, hogy mikor érkezel. És persze miként - ezt csak én látom és tudom. Nem voltam olyan „asszonyod” , amilyen lenni szerettem volna, de hát erről ezek a kölykök nem tehetnek. Sze­ resd őket, mert úgy várnak! És gyere. D an olyan lesz, mint te. Olyan nyugha­ tatlan, olyan cigány. 21 �CSEH K Á R O L Y Gyönyörű merénylet Lebegés L. K.-nak Csöndünk ellen Áruházak akváriumaiban gyönyörű merénylet - a lubickoló halak olykor egymáshoz koccannak Napsütött domb a hátam a hínárban a mélyvízi fényben zizegő pórusaimat benövő Tátognak és tovább lebegnek harapások futórózsái közt Befúródnak az áruk iszapjába vércsepp-szikrát villant a nyár Szétpattanó életjelüket a gerinc buborék-forintjaikat gyújtózsinórján eresztgetik a felszínre végigfut a láng Túl a horog és a háló félelmén izzó bányamélyben ikrákat raknak a bőség igézetében fehér robbanás s elfelejtik lassan a tengert - lélegzet dörren A kéz sóhaj száll messzire ami kiemeli őket egyszer Csak kegyelem ujjak égre fordult gyökerek kapaszkodnak íz 22 egymás-semmibe ��SE R FŐZ Ő SIMON Amíg beáll a halál Közvetlenül az új bérházak mögött, mellett sorakoznak erre, az utcazu­ gok kanyarjaiban, a város század eleji vagy még régebbi vályogépületei, kisudvaros-kertes, csöpp-ablakos családi házai, viskói. Mindenféle fatákolmá­ nyokban, sufnikban, ólakban egyik-másik helyen nemrégiben még malacokat, kecskéket tartottak. D e itt-ott lovat, tehenet is. Am íg be nem tiltotta a ta­ nács, egészségügyi okokra hivatkozva. Azóta csak tyúkokat hallani a drót­ deszka kerítések mögött, ahogy kárálnak, kotkodácsolnak a szegényes, limlomos udvarokon. A fölszabadult melléképületeket, miután sokan úgy-ahogy kipofozták-meszelgették, kiadták albérlőknek, ágyrajáróknak. A tőlük havonta beszedett összegből egészülnek ki a szomorúan kevés nyugdíjak. A z öregek nyáron ki­ ülnek a kapukba, meghúzódnak a kis, sovány akácfák, ereszek árnyékában. Beszélgetnek, hallgatnak. A körzetet járó nővér sorra látogatja őket. Kijön az egyik házból, megy a másikba. Néhány hete az egyik bérház lakói arra lettek figyelmesek, hogy az alat­ tuk levő utcavégi ház udvarán egy öregasszony fekszik. Azt gondolták, biz­ tosan Surányi néni feküdt ki napozni. De amikor másnap is ott látták, le­ mentek, s beszóltak a szomszéd Nagyékhoz, hogy nincs-e kulcsuk Surányiék kapujához, esetleg nem tudnak-e valamit. Átléptek aztán a kerítésen, s költögették, rázogatták az öregasszonyt, hogy mi baj Surányi néni, mért nem tetszik fölkelni? Nem bír, azt suttogta; a hangját alig lehetett hallani. S hogy fölbukott valamiben, nem tud lábra állni. S mert a férje kórházban volt, ott halhatott volna meg, hisz segítsé­ gért se tudott kiáltani. Zöldséget akart csak bevinni, motyogta, mikor lefek­ tették odabent, a savanyú szagú ágyra. Elvitte aztán a mentő a kórházba, mint az urát, egy héttel azelőtt, aki évek óta betegeskedik. Pár hétig itthon van, utána viszik vissza- * Nagy bácsi is - a szomszédban - először ezelőtt két éve lett rosszul. Ősz volt. Október vagy november. A kertben ásogatott akkoriban. Kiszedve közben a sárgarépát, zöldséget a földből, nehogy megfagyjon benne, ha beáll a hideg. E llátta a konyhát paradicsommal, krumplival, paprikával, borsóval, salátával. Néhány gyü­ mölcsfa is lézeng az udvaron, azokon is termett ez-az: szilva, alma. Amióta nyugdíjba ment, s már idénymunkát se végzett - nyáron ruhatá­ rosságot a Tisza-parti strandon - , mert fájlalta a lábát, csak a kertben tett­ vett. Hetven éven felül járt már. Hatvanéves volt, mikor először mun­ kát vállalt, addig tanyán lakott, s amíg a téesz nem tagosította be a föld- 24 �jeit, azt művelte, azután pedig a jószágokból próbált megélni. S hiába sze­ retett volna továbbra is tanyán lakni - máshol el se tudta képzelni az életét végül csak muszáj volt valam i kis rossz házat venni, amilyenre tellett a pénzéből, s fölpakolni mindent a kocsira, otthagynia a tanyát, hogy ne sze­ gényedjen el teljesen. A Közép-Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság egyik telephelyéről ment nyug­ díjba, mint portás, miután tíz évet ledolgozott. Ám senki se mondta volna rá, hogy hetvenéves, olyan jól bírta magát, jól nézett ki. Nem volt öregemberEgy év múlva vizelt először véreset. Megfázott biztos, arra gyanakodott. Hűvös, esős, szeles idők jártak. S érezte is, hogy ásás közben fázik a lába a gumicsizmában. * Ám ekkorra más panasza is volt. Gyaloglás közben, ha sietett vagy ha hosszabb utat tett meg, mondjuk, a tyúkoknak kukoricáért, daráért ment ki a piacra, vagy ha a hazalátogató lá­ nya, veje utazott el, és segített nekik a csomagot kivinni az állomásra, út­ közben be-begörcsölt a lába. S az megállította, akármennyire iparkodott is volna, vagy pedig leültette hol az egyik padra, hol a másikra. A z SZTK -ban kismérvű érszűkületet állapítottak meg. Értágító és vér­ nyomáscsökkentő gyógyszereket kapott. Ezenkívül néhány tanácsot még: húz­ zon meleg zoknit, szerezzen be meleg papucsot, bundabéléses cipőt, egy-két számmal nagyobbat, mint kellene, ami nem nyom, s naponta mártogassa a lábát hideg-meleg vízben. S főleg arra vigyázzon, hogy ne fázzon meg. Augusztus végén azonban „elővette” a másik baja. Egyik napról a má­ sikra belázasodott, állandóan véreset vizelt, amit már nem is tudott tartani. A megyei kórház urológiai osztályának főorvosa tükrözte meg az S Z T K ban, s a hólyagján egy borsószemnyi szemölcsöt (papillomát) fedezett föl, amit javaslata szerint le kell égetni. Megnyugtatta, a műtétet belülről, elekt­ romos eljárással végzik, s nem fáj jobban, mint a tükrözésnél- Följegyezte, hogy ha lesz szabad ágy, majd értesíti. A z értesítés azonban nem jött, ő meg huszadikán már nagyon rosszul volt. S orvos az ünnepek alatt nincs a láthatáron se! Valam it mégis tenni kellett. Otthon volt most is a kisebbik lánya s a veje is. Hova menjenek? A z SZTK -ból hívták ki az ügyeletest, hogy adna neki fájdalomcsillapító injekciót. A kórházba hiába vinnék be, mégha volna is szabad ágy, ennél többet ilyenkor ott sem csinálnának vele. A lánya ezer forintot adott a sebész főorvosnak, akivel sikerült elintéztetni, hogy az édesapját fölvegyék az urológiára. Egyúttal kérte, hogy vegye­ nek szövetmintát, mert az a biztos, ami végül is nem történt meg. Az orvos nem tartotta szükségesnek. S november elején újabb égetésre került sor. A múltkori állítólag nem si­ került. D e azután is hol kitisztult a vizelete, hol megint véres volt. Csak fél év telt el valam ivel nyugodtabban. D e akkor meg a lába fájt megint, s a panaszával megjárta Pestet is. A városmajori kórház egyik orvosa fogadta, akivel először az „odafönt” lakó idősebbik lánya beszélt telefonon, majd személyesen: az édesapjáról van szó, szeretnének bizonyosat tudni, mi várható, mire kell számítani. 25 �Operálni nem kell, se amputálni a lábát, attól ő még messze van, nyug­ tatta meg az orvos. * Miután a lábfájása nem enyhült, sőt fokozódott, a körzeti orvos - a bete­ gekhez jóindulatú, türelmes fiatalember - javasolta, hogy feküdjön be a helybeli kórház belgyógyászati osztályára. Ő el tudná intézni, hiszen ismerős ott, s kapna injekciókat, infúziót, ami remélhetőleg használna. Abból, hogy ő „el tudná intézni” , nyilvánvaló volt, ezért hálapénzt vár. Legalábbis így gondolta, s ötszáz forintot tett a zsebébe. S jól gondolta, mert az orvos nem utasította vissza. Közben az asszisztensnő elfoglalta magát va­ lamivel, hogy a jelenetet ne lássa. Úgy tett, mintha nem tudna semmiről. Ekkoriban tíz-húsz lépésnyi gyaloglás után már görcsös, kínzó fájás hasí­ tott a lábába, amit egyébként egyre hidegebbnek érzett. Ezért is vállalkozott a kórházi ápolásra, hiszen mi lesz, ha ez így megy tovább. De azért is, hogy megbizonyosodjon, hátha azért vizel közel másfél éve véreset, mert annyira kevés vért kap a lába, hogy ha kimegy az udvarra, szénért a fészerbe, már az is elegendő, hogy megfázzon, s ez az oka mindennek. Bár nyáron nem­ igen fázhat meg, de ki tudja, tűnődött magában S reménykedett, hátha se­ gítenek rajta. Legalább annyit, hogy ne súlyosbodjon az állapota. A lábfájás valamit enyhült is, de az időről időre jelentkező vérzés nem szűnt meg. Javasolták, hogy menjen át az urológiára, amibe nem egyezett bele. Az ottani kivizsgálásnak nem látta értelmét, hiszen már volt ott két­ szer is, égették, tükrözték, forgatták benne a műszert, az egészségét mégsem nyerte vissza. Saját felelősségére hazament. Karácsonykor még elutazott a kisebbik lányához, az ünnepek után mégis sietett vissza. Már megvolt a beutalója, hogy az év utolsó napján az újra ki­ újult szemölcsét - amit kontrollvizsgálaton állapítottak meg - , leégesse az osztályvezető főorvos, aki január elsejétől már másik kórházba kerül. Azt ja­ vasolta, ezt a kis műtétet még végezzék el. Jószándékból-e vagy a pénzért, amit kinézett belőle, ki tudja. De nem lett jobban. Húsvétkor már negyed-félóránként kellett a bilihez mennie. A felesége öntögette ki belőle a vért. Az ágyéka tájékán szúrós fájást érzett, sőt, egyszercsak a belül megal­ vadt vértől elakadt a vizelete. Mi legyen vele? Megint ünnep lévén, a körzeti orvos nem rendel. A kór­ ház urológiai osztályának sebészeti orvosa viszont az itteni bérházak egyiké­ nek a földszintjén lakik. Őt hívták át, aki a beteget, hogy megindítsák a felgyülemlett vizeletét, ami feszítette, s a kíntól már teli ordította a házat, beutalta a kórházba. A felesége egy ötszázast adott neki a kapuban. Másnap, amikor bement látogatóba a férjéhez, ugyanennek az orvosnak kétezer forintot adott. Azzal, hogy, doktor úr, ha tükrözésre, bármire kerül a sor, és mert a férje nagyon fél tőle, hisz azon a részen fáj már mindene, kéri, altassák el. - Úgy lesz, asszonyom - ígérte meg. - Legyen egészen nyugodtan. 26 �Aztán a kivizsgálást gyakorlaton levő fiatal orvosnövendékek végezték, nyilván felügyelet mellett, de bizonyára mégsem olyan hozzáértéssel, mintha gyakorlott orvos tette volna. S altatásra sem került sor. * A kórházból való hazakerülése után, nehogy sok vér összegyűljön benne, megalvadjon, és amiatt akadjon el a vizelete, aludni sem mert. Éjszaka is a konyhában ült, s tízpercenként, negyedóránként ment a bilihez. Hiszen, mint ahogy azt az orvosok javasolták, literszámra itta a teát. Ő jobban akart lenni, meg akart gyógyulni. Szedte a vérzéscsillapító, alvadásgátló, görcsoldó gyógyszereket. Naponta jött az asszisztensnő a fájdalomcsillapító injekciókat beadni. Anélkül már nem tudott meglenni. S egyszer tíz napon át mégsem kapott egyet sem, mert a körzeti orvos elment három hét szabadságra, s a kiírt injekciók közben elfogytak. A helyetteséhez hiába járkált a felesége, hiába panaszkodott, mennyire szenved a férje. Hiába környörgött, ígért pénzt is, a szükséges injekciókat nem írta fel: nem az ő betege, ő nem ismeri a baját, s ha nem kap injek­ ciókat, akkor se történik semmi. K iadta az útját, azzal, hogy majd, ha viszszajön, aki kezelte, az fölírja, amit kell. Ráadásul szabadságon volt a szomszéd urológus főorvos is. Am ikor meg­ jött, akkor intézkedett gyorsan. Ám a beteg a kórházban is egyre rosszabbul volt. D e miért? Nem rákos talán? Szó se lehet róla, hárította el az orvos. S a lányai hiába kérték most is, s máskor is, hogy vegyenek szövetmintát, azzal tért ki, hogy nem fontos, nem olyan komoly a dolog. - De, doktor úr, állandóan vérzek, ez nem jót jelenthet - panaszkodott a beteg. Akkor épp otthon volt. - Nem kell mindig azt figyelni. Itt van a kert, s ha kimegy N agy bácsi, nézze az eget! Nem szabad mindig a betegségével foglalkozni. Nem. Csak a betegség foglalkozott ővele, nem hagyta nyugton. A z orvos fölvetette: volna egy gyógyszer, ami segítene rajta, de sajnos, az Magyarországon nem kapható. A felesége meg tudná ugyan szerezni, ám elég nehéz hozzájutni. Vagyis, pénz kell! Am ire abból is lehetett következtetni, hogy amikor megkérdezték, jó lenne-e, ha ők szereznék be külföldről, van kint ismerősük, s ha írnának neki, az biztosan megküldené, elütötte a dolgot azzal, hogy akkor ezt most halasszuk el későbbre. Most még megpróbál valam i más gyógyszert alkalmazni. A betegben ekkor erősödött meg az elhatározás: itt kell hagyni ezt a kór­ házat, ezeket az orvosokat. Ezek csak a pénzét szedik el, de nem segítenek rajta. M ár elintézte a nagyobbik lánya, hogy fölviszi Pestre, mikor az utazás előtt való este beállított az orvos, hogy sikerült megszereznie azt a gyógy­ szert, amiről szó volt. B ár nem olcsó - mondta - , de ez biztosan használ majd. Kétezer forintot adott neki, s a pesti utazást lemondta. E rre két nap múlva elakadt a vizelete, mert, mint később egy ismerős orvost megkérdez­ ve kiderült, a beadott injekciók egyszerű nyugtatok voltak. Mennie kellett a kórházba, s újra intézni, hogy Pestre kerülhessen, már másban nem bízott. 27 �Itt a kórházi kivizsgálás nem került újabb ezresekbe, mert nem fogadták el tőle, de százasokba igen, hogy amikor már kibírhatatlanná fokozódott a fájás, kapjon fájdalomcsillapító injekciókat. - Tessék szólni, bácsika, ha kell - mondták a nővérek. D e, ha ő vagy a lánya, nem adott pénzt, többnyire hiába szólt. Sokszor „elfeledkeztek” róla. * A pesti kórházban pár nap múlva már tudták, hogy prosztatarákja van, amire otthon nem jöttek rá két év alatt sem. Nem, mert szövetmintát nem vettek tőle, amit Pesten kérni se kellett, bár anélkül is meg tudták állapítani, mi a baja. N yilván mert jobb fölszereltségű, mint az előbbi, s még jó né­ hány vidéki kórház. S azt sem kellett kérni, hogy altassák el, az is termé­ szetes volt. Föltételezhető azonban, bár erre nincs bizonyíték, ha tőle nem vettek szö­ vetmintát, akkor másoknál is el-elhanyagolták. S hogy ilyen vizsgálatot nem végeztek, neki is csak az utolsó zárójelentésére írták rá, amikor már biztos volt, hogy Pestre megy, addig egyikre sem. Természetesen nem mondták meg a szemébe, hogy gyógyíthatatlan a be­ tegsége, ami már eléggé előrehaladott stádiumban volt, de mivel nem csi­ náltak vele semmit, új gyógyszereket sem kapott, már sejtette, tudta, róla le­ mondtak, már nem lesz jobban. Elejétől fogva félt az operációtól - nem véletlenül! — de itt beleegyezett volna. Otthon ugyanis egyszer fölvetették, hogy meg kellene műteni, de, hogy miért, azt csak azzal indokolták, hátha akkor meg tudnák állapítani, mi a baja. E zt elutasította, mert akárhányszor tükrözték, utóbb mindig hó­ lyaggyulladást állapítottak meg nála, s kismérvű szűkületet, amit faragással akartak kitágítani, hátha akkor nem akad el a vizelete. S tanúja volt nem­ egyszer, hogy akiket így tártak föl, illetve műtöttek meg, a kínok kínját élték át. A keletkezett seb nem gyógyult be. Akiket pedig a nem teljesen tisztázott diagnózis miatt operáltak, sokukkal napokig táncolt az ágy, ahogy hányták-vetették magukat, mire végre meghaltak. Jobban nemigen lett egyik sem. Talán úgy voltak vele az orvosok, ezek már úgyis öregek, hadd menjenek? Pestről hazakerülve, átmeneti jobbulás után, újra nagyon rosszul lett. Fél­ rebeszélt, megmeredt. M it csináljon vele a felesége? Ő se fiatal már, tíz éve agyvérzése volt, amiből teljesen nem gyógyult föl. Ő nem tudja a férjét megmozdítani sem. K ihívta a körzeti orvost, aki azonnal beutalta a kórházba, s a mentőket is értesítette, mert a betegnek sürgősen vért és infúziót kellett volna kapnia. Késő délután volt, amikor a kórházba bevitték. Ám oda sehogyse akar­ ták fölvenni, mikor a zárójelentésben elolvasták, hogy menthetetlen. Akiken még lehet segíteni, azoknak kell a hely. - D e hát nézzék már meg, milyen beteg! - környörgött a felesége. - L e­ gyen egy kis emberség magukban! K ét napra engedték meg nehezen, hogy ebben a kórházban maradjon, de tovább nem lehet semmi szín alatt, mert nem ide tartozik, „menjen a me­ gyeibe!” 28 �A megyei viszont csak úgy vette volna fel az urológiai osztályra, ahová másnap fordult az asszony, ha előbb elviszik az SZ T K -b a, ahol megtükrö­ zik, s utána megírják részére a beutalót. - D e hiszen már tudják a baját, azt is, hogy menthetetlen, akkor minek kínoznák még a szerencsétlent? - siránkozott a felesége. - Akkor nem kell kórházba vitetni! - mondták neki. S hogy ők mindent megtettek, amit lehetett. D e most már csak a helyet foglalná, hiszen meg­ gyógyítani nem tudják. Legyen otthon, s ápolja a családja! V agy ha azok nem érnek rá, mert Miskolcon, meg Pesten laknak, dolgoznak, fogadjanak mellé ápolót. D e hogy honnan fogadjanak, nem mondták meg. Nyilván nem is az ő dolguk. Csakhogy ki az, aki talál ma ápolót, s aztán bírná is fizetni? A hazaérkező lányai is megpróbálták, hogy fölvegye a kórház, hisz ott mégiscsak jobb helyen lenne. Ahol ha fájdalomcsillapító injekció kell, rög­ tön kéznél van. M íg otthon az asszisztensnő csak egyszer egy nap tudná be­ adni. V agy ha vér kell, azt otthon nem lehet megoldani. A körzeti orvoshoz fordultak végül, hátha tudna segíteni. Tudott. Elintézte, persze nem semmiért, hogy édesapjukat fölvegyék a kórház belgyógyászatára. Ahol mégis orvosi felügyelet mellett lesz. Bár, ami­ kor meghalt, egy szombaton délután, nem volt az osztályon egyetlen orvos sem. A feleségére való tekintettel, halál esetén, meg volt beszélve, hogy a két lányát értesítik. Nem értesítették. A z asszony másnap délben az egyik ro­ konától tudta meg, aki látogatni ment volna a beteget, hogy ahhoz már nem kell menni, ne vigyen ebédet se, mert már nem él. * Azóta az asszony sokszor csak ül a kis vályogház konyhájában. Ül nap­ közben, s késő éjszaka is. El-elsírja magát, s hiába szeretné, nem tud megbékülni azzal, ami az urával történt. Bár tudja, hisz ő is volt kórházban nem­ egyszer, az orvosok többsége mindent megtesz a betegekért. D e sajnos, hogy vannak, akik kihasználják őket. Azokat a legkönnyebb. S nem nagyon tö­ rődnek velük. Talán elég idő sincs rá, hisz annyi a munka. D e azért akár­ mennyi gond, baj is van, mégse lenne szabad, hogy egy beteggel mindez meg­ történhessen. Mégha egyetlen emberről van is szó. S akármilyen idős is. Nem szeret belegondolni se a sok tortúrába, rengeteg hercehurcába, amit megjárt. Csodálkozik, hogy kibírta. D e hát a férjéről volt szó, muszáj volt kibírnia. Azóta meghalt Surányi néni is a szomszédban. A férje is valam elyik hé­ ten. M ár nem ballag szegény a boltba. Be van zárva a kapu, az ajtó. Söté­ títővel elfüggönyözve a kis vaksi ablak. 29 �L A C ZK Ó PÁL KALANDOZÁSOK ÉS G Ö RÖ N G YÖ K (III.) Naplómból — dátumok és magánügyek nélkül A L P H A V IL L E , A V A G Y Ú JA B B V Á L T O Z A T A F A L A N S Z T E R R E . Gondolhatnánk-e másra? Aligha. Rájár az eszünk. Tévedésről nem is lehet szó. Azért mégis ellenőrizzük magunkat! Godard arról beszél, amiről a mi Madáchunk - szorítom vissza a helyére a Tragédiát a préselődő könyvsorba. Nem kell hozzá bölcsesség, hogy megállapítsam, a rokonság feszültségét a százévnyi távol­ ság kölcsönzi, nyomom meg a televízió gombját, mert a képernyőn a hangyás rezsgés és a készülékből áradó fülbántó sistergés már nem ígér semmit az éjsza­ kában. Alphaville-ben és Madáchunk falanszterében a Rend nevében mindazt felszámolják, amiért örökös élet-elégedetlenségünk vádbeszédeit fogalmazzuk. A végsőkig megvalósított logika, az elképzelhetetlen ön- és közfegyelem a min­ den fellebbezést kizáró ésszerűség megfagyasztja azt az életet, amelyet mi az esetlegességei, kuszáltsága, banalitásai miatt hajlandók vagyunk kisszerűnek mi­ nősíteni. Ami a mesterséges világ alapszabályai ellen szól. azt ott kiiktatják még az egyén tudatából is. Ha másként nem megy, törlik a szót, amely nevén ne­ vezte a tűrhetetlen jelenséget. Semmi új a nap alatt. Még a totalitárius társadal­ maknak az a jellemzője sem, hogy a beilleszkedni nem tudók öngyilkosságra, a nem akarók pedig halálra ítéltetnek. Mindamellett a film krimiizgalma elkap bennünket, hasonlóképpen, mint a Tragédia a szöveg jó ismerőjét, aki előtt a színpadi megvalósítás véresen aktu­ álissá, személyét érintő valóságképpé sűrűsödik. Ahogyan Babits 1923-as olva­ sata óta fokozódó mértékben igazolódik a drámaköltemény. Godard-nak persze van egy eredeti vonása. (Nemhiába a legkiválóbb rendezők egyike). Érdes, rapcsos arcú, kemény öklű ügynöke olyan céltudatos, könyörte­ len bajnoka az „örök emberi” értékeknek, mint Madách Konstantinápolyában a hitvédelmező (térítő) megszállottak a maguk rögeszméinek. Azzal a különbséggel, hogy ott szellemi hajlandóságaink ellenére zajlanak az események, míg Alphavil­ le-ben a javunkra, s ezért a szokványos szimpátia nélkül is az ügynök oldalára állunk. Ha nem is tudjuk mindjárt, de egy megkopottnak látszó szerepre szavaz­ tunk: a „harcos humanizmusra” . A mi Ádámunk a falanszterben mintha passzívabb lenne mai várakozásaink­ nál. Lucifer visszafogja ugyan, tart a lelepleződéstől, de azért Ádám a megfenyítés közelébe jut. Godard ügynöke már a tapasztalás végpontjára jutott Ádám. A Tudós viszont nincs sehol. Az IBM-ekből és a többi számítógépcsodából gi­ gantikus mikroelektronikai agy állt össze. A tudósok fölöslegessé váltak. A tár­ sadalom elitje az elszemélytelenedett tudás zavartalan működésére ügyel. A tu­ dás kinőtte az embert és eszét, újmódi Pantokrátorrá hatalmasodott. 30 �Az Ügynök harca mégis győzelemmel végződik, feszültségünk kioldódik. A já­ téknak nem volt igazi tétje, ezt kell megállapítanunk. Az ismert sablon szerint alakult a játszma, a Jónak diadalmaskodnia kellett, a Rossz vesztésre ítéltetett. Nem úgy a falanszterben. Rideg világa nem kisebb cél érdekében szerveződött, mint az Emberiség megmentéséért. Mert számukra kiméretett az idő. Négy­ ezred év. Ennyi á ll a tudomány rendelkezésére. Magától értetődik, hogy ekkora feladattal szemben a magányos hős tudatlan mitugrásszá törpül. Lehet, hogy Lucifer ezért tartja vissza - ameddig bírja - beavatkozási kísérleteitől Ádámot? Saját sérelmeként fájna neki, ha tanítványát gyógyíthatatlan baleknak nézné a célracionális világ? Innen nézve, már elbizonytalanodunk, hogy Á dám lázadása az érzelmek nevében jogosult-e. Ugyanazon érzelmek nevében Alphaville pusztu­ lásához kétség nem fér. Godard esetében egyszerűbb volt az alaphelyzet. Úgy látszik bonyolultságban Madách állja a versenyt a modernekkel is. A M E L A N C H O L IA É S A T R A G É D IA . Mire lefutnak a történelmi színek, majd Á dám ébredésével elenyészik a falanszter racionális kétségbeesése, az Űr tájolhatatlan - mert céltalan, s akadály nélküli - légritka tere, végezetül az esz­ kimó szín visszafordíthatatlanul korcs világa, s Lucifer arzenálja kiürült, ekkor­ ra a lehetséges jövendő emberi vívmányok olyan laza, dőreséget sugalló szét­ szórtságban hevernek a színpadi deszkákon, mint Dürer angyala körül - Melan­ cholia című metszetén - a tárgyak. Cselekvés és tétlenség, tevékenység és gondo­ lat, eszközök és célok, ártatlanság és beavatottság, elnehezült helybenmaradás és véghetetlen tér, megmaradás és jövő - effajta párok állítása sokáig folytatható - sorra kipróbáltattak. Kiderült mindegyikről, mire jók, mire elégségesek. Szó­ rakoztató játék volt, de ezzel vége! Most olyan a világ körülöttünk, mint a ki­ belezett játékbaba a gyerekszoba szőnyegén, amelyre döbbenten nézünk minden­ tudásunkkal: már soha többé nem tekinthetjük annak, aminek barbár műtétünk előtt. Szenvedélyes erőfeszítésünkkel a legtöbbet veszítettük - felfedeztük a Semmit. Madách Imre készen áll erre a vereségre, szinte eszmélése pillanatától. Kora­ vén érettsége, alkati hajlamai összejátszanak a világ közelebbi és hírből ismert eseményeivel. Körülötte - szűkebb és tágabb körben - még igazából senki nem meri kimondani, ő viszont már zsigereiben éli az emberi történés végső fokon való hiábavalóságát. Nem is feledkezik el róla soha. Lehetetlen is, mert nem az emlékezet ügyéről van szó. Nála a megélés természete játsza a főszerepet. Ahogy a léthez közelít, az orrában nőtt szőrszáltól az eszmékig. Most csak egyetlen ér­ vet: készítsünk szószedetet a Tragédiából és fel fogjuk fedezni, hogy a dőre gyakorisága minden mást felülmúl. Kapcsolódásaiban pedig az értékek teljes körét feldúlja. Eddig a pontig jutván, vélhetnénk hétköznapian borúlátónak is a szerzőt. Mint akiben Szontágh Pál életerős cinizmusa mindennapos kedvetlen­ séggé savanyodott. Testi valójában időszakonként talán ilyennek is látszhatott. Amilyen azonban valójában volt, olyannak mégis a Tragédia őrizte meg, azzal, hogy a dőreséget szerkezeti elvvé avatta. Ennek egyik következménye mindaz, ami a londoni szín után játszódik. Ám a falanszterrel, az űrrel és az eszkimó szín hóvilágával nemcsupán a mi korunkat és a lehetséges jövendőt állítja szín­ padra profetikus előrelátással - ahogyan újabban hódolunk ezen ötleteknek - , hanem a dráma eddigi menetét követi s ezért a jövő minden számításba vehető változatához kizárólag a dőrét képes társítani. Más nem áll módjában. Ha eddig igazunk van, innen már nem nehéz. Igen, a Tragédia egy melanko­ likus alkatú férfi munkája. M i más magyarázná — egyebek között - a dráma31 �költemény fokozottan elvonatkoztatott világát, ha nem a szerző emberi és mű­ vészi karaktere? (Csupán jelzésként: vajon nem azért vallott-e kudarcot törté­ nelmi tárgyú darabjaiban - amelyek röghöz kötöttebb feladat elé állítják az al­ kotót - , mert művészi alkatától eltérő munkába fogott? Viszont a sorscsapások által megérlelt melankóliája végül hozzásegítette a Nagy Műhöz. . .) A melankólia csapdájáról értekezve írja Földényi F. László: „ A jövő a me­ lankolikus számára nem a lehetőségek megvalósulását jelenti, hanem a valóságos dolgok elmúlásának lehetőségét: a jövendő a múlandóságra vonatkozik, azaz nem jövő, hanem egy semmilyen igeidővel ki nem fejezhető eljövendő múlt.” A Tragédia ennek az eljövendő múltnak a kezdetével zárul. Az Úr ti. nem törli Á dám agyát, mint egy fölöslegessé vált magnófelvételt. Zengzetes hangjával fel­ riasztja ugyan hagymázas álmából Á dámot, de a freudi pszichotechnikát nem is­ meri még, hiába szabadulna Á dám az álomképek nyomása alól. Az Ember a kétes kimenetelű jövő tudatával kénytelen nekivágni az időnek. Jövőnek? H i­ szen az a múlt! Ott van az emlékezetében. „Kész az idő egésze” - ahogy Jó ­ zsef Attila fogalmazná. Ő persze már nem rettenne vissza, s pörölne az Úrral. Fölkínált olcsóságát, a Reményt, visszautasítaná. Lévén mindennel tisztában. Mert aki mindent tud, nem remél. Biztos a világ dolgaiban. Remény és tudás kizárja egymást. A kérdés most már csak az, hogy ki mihez kezd a bizonyosságával? Mintha lenne olyan mélyárama is költészetünknek, amelyben a végső igazságokat meg­ pillantok, a bódulatból magukhoz térve, még a kénkő bűzétől prüszkölve, po­ koljárásuk utáni első gondolatukat a többiekre irányítják? A ki közülünk láthat­ ta a valódi rettenetet mind azon igyekezne, hogy kíméljen bennünket, közönsé­ ges halandókat? Mi ez? E lleplezés? Gyerekek módjára bolondítanak bennünket? Nem. Bármilyen nehéz is úgy kimondanunk, hogy ne váltsunk ki alkalmi gú­ nyos fintort, nem tudjuk másként gondolni: „félrevezetőink” a legmélyebb sze­ retetig jutottak el. Miért lehetetlen szinte befejezni a színpadon a Tragédiát? Állítják: mert a dramaturgia törvényei szerint erőtlenül hat az Űr biztatása, hogy a „történtek” ellenére bízzon az Ember. A felemás megvalósulásokat látva, igaz lehet az érve­ lés. Madách azonban - az eminens és a hű gyermek - megkérdőjelezhette-e a csillámló eszméket, amelyeket tiszteletre méltó mesterek beléje tápláltak; s anyja gondoskodó közelségében kétségbe vonhatta-e, hogy a szeretet jegyében legalább társas melegben húzhatjuk meg magunkat? Kettős életet élt. Ápolta mély melankóliáját, de nem szólított fel senkit, hogy kövesse. Fő művében is képes volt elrejtőzni. Erőt vett önmagán. Fegyel­ me hozzásegítette az érvényes művészi tetthez. Amely persze nem élne, nem lenne eleven az alkat pulzálása nélkül. Madách Imre életgesztusa ennyire megformáltan majd József Attilával ismétlődik, aki szintén utolsó szavával - riasztó egy­ beesés! - ugyancsak képes lesz - hittel! - másoknak remélni. Hogy Heidegger a következetesen végigjárt útjával, s megtalált Semmijével nagyobb filozófusa a kornak? Bizonyára. D e mi a saját költőinkről szóltunk, akikben - ha csak ma­ gukra gondoltak - meg volt a heideggeri bátorság. M E G IN T M AD ÁCH . Imént befejezett előadása után hosszú beszélgetés az­ zal a magyar íróval, akinek Keresztúry Dezső mellett a leginkább szívügye Madách és a Tragédia. Megint meggyőződöm róla, hogy elégséges a közeledés­ hez, ha legalább az egyik fél csak a másik hullámhoszát keresi. M ivel már ko32 �rabban hallgatóság előtt rekonstruáltam a gondolatmenetét M adách pörében, azt gondolom, kívül-belül ismerem. Nehézségeink nincsenek is. Önmagát láthatja idegen tükörben, s mire magunkra maradunk figyelm e egészével felém fordul. Szakaszosan lep m eg: üresjáratokat csillámlások követnek. A z Úr ilyen k elle­ mesen enervált, amikor titkolódzó színenkívülisége után ismét jelenlétével jegyzi önmagát. Am int egyre tisztábban látjuk egymást, kirajzolódik a dramaturgiai alaphelyzet is. A tanúk, a közönség rég szétoszlott. Am iről szó van, férfiak ügye. Á dám é és Luciferé. É ppen mondanám, hogy Lucifer M em ling festette ar­ kangyalszárnyakat érdemelne, de megelőz. Tragédia-olvasatát mutatja. Lesza­ kadt könyvtábla, széthulló ívek, a felvillanó gondolat rácsodálkozó jelzései a margón, valamint a tömegkommunikáció korának jellegzetes következm ényei­ ként újságkivágások - kü lfö ldi la poké is - kötetkövérítő berakásai a lapok kö­ zött. Aztán a vidékies magyar szellem európai teljesítményeként méltatja a Tra­ gédiát. Válaszként szerepértelmezésbe bonyolódom. A vid ék i értelmiség előképét ragasztom a rögzült Madách-portréra. A hajtok révült izgalmával csörtetünk végig ötleteink bozótján. M ire hazaérek, már mindenkit a televízió előtt találok. Úgy telepszem közé­ jük, hogy még a kiugrasztott gondolatköröket látom magam előtt. A képernyőn a nagy szenzáció fut, Az idő urai című rajzfilm. A gyerekek edzettek, nem ez az első sci-fi, amit látnak. Élengedem magam a jövendő évezredek űrközi bo­ nyodalmaiban. M ilyen kellem esek a borzalmaikkal együtt is. Egyszerű a ma­ gyarázat, hogy miért. Mert élünk. A kkor is, annyi idő m úlva is. E z korunk me­ séje. Szegény száraz M adáchunk! Ő meg úgy tudta, hogy „az em berkebel korlá­ tot kíván, fél a végtelentől” . Lucifer optimizmusa viszont dolgozik. Bízik benne, hogy ráveheti az embert még egy próbára, előbb-utóbb lesz mersze szembeszáll­ ni a F ö ld Szellem ével és ismét megkísérelheti v ele a kiszakadást. T erve kész: É v a gyermeke megszületett, a kicsit kell fondorlatokkal megnyerni. Lucifer nem tétlenkedik. Sci-fi képregényt rajzol, sci-fi könyvet ír, sci-fi folyóiratokat ala­ pít, sci-fi film et forgat, sci-fi klubokat szervez. Nincs kifogásom ellene. Gyerekeim elég ok a behódolásra. M ert M adách valóban fe l­ fedezte azt a logikát, amire a világ hosszú ideig eljárt tengelyén, ám erre a logi­ kára végre rákérdezünk. Hihetünk-e benne, hogy a következő hosszú távra ér­ vényes felfedezést - a képernyőn futó fantasztikus világért szorító - gyerm eke­ ink dugják m ajd ereszkedett orrunk alá? 33 �KRO N IKA A Tragédia svájci színpadokon Egyszer egy német színháztörténész, aki ismerte és becsülte Az ember tragédi­ áját, de rossz véleménnyel volt az úgynevezett „színházpolitikáról” , legyintve mondta nekem: - Ugyan kérem! Madách művét többször is lefordították német­ re, foglalkoztak is vele, tanulmányokat is írtak róla, de színpadon sosem belső értékénél fogva játszották. Csak irodalmon kívüli okokból. Politikából. Volt ebben a számunkra keserű megállapításban elég sok igazság, főként ami a német nyelvterületet illeti, de sommás általanosításként elfogadhatatlan. Mert ha csupán Svájcot tekintjük, ahol a Tragédia német fordításának két színpadi bemutatójáról tudunk - való igaz, hogy az alkalom mindkét ízben po­ litikai jellegű volt, ámde a kiválasztásban, és a kivitelezésben nagyon is a mű belső értékei játszották a szerepet. * Van a világirodalom nagy műveiben olyan nyelvileg-tartalmilag kielemezhetetlen vonás, amely különös hangsúlyt ad egy-egy mű és egy-egy nép - mint né­ zőközönség - találkozásának. . . . Miért volt a Tragédia egyik legművészibb, leghatásosabb külföldi előadá­ sa a tartui Vanemuine színházé a Szovjetunió 1971-es magyar drámafesztiváljá­ nak keretében? Annak idején ezzel a címmel számoltam be róla: Ahogyan Madách megálmodta. Azt hiszem (bizonyítani nem tudom), hogy ugyanazért volt olyan kitűnő, amiért a finnugor népek mai zenei folklórjában a több évezredes különélés ellenére is Kodálynak és tanítványainak sikerült közös alapelemeket felfedezniük: hogy ezeknek a népeknek a tudatalattijában ennyi különélés után is megmaradtak közös elemek. Az észt színház és közönsége ilyen mélyen rejlő okoknál fogva rezonált a Magyarországot nem is említő, de magyar gondolkodást, érzést sugárzó alkotásra. Ugyanígy, a Tragédia két svájci bemutatójának körülményeiben is lélektani alapú rezonálást fedezhetünk fel. Itt persze nem őstörténeti közösség, hanem két nemzet történetének néhány párhuzamossága játszik közre. A svájciak a hatal­ mas francia királyok, olasz hercegek, német fejedelmek és nyomukban Napóleon, Mussolini, Hitler hódító törekvései közé ékelten, többnyelvű nemzeti egységük­ kel védekezve szerezték meg a magyarságéhoz hasonló történelmi tapasztalata­ ikat. A két nemzet sorsának ez az analógiákra alapot adó hasonlósága játszhatott közre abban, hogy a magyar filozófiai költemény éppen két világháború idején szólalt meg svájci színpadokon: a semleges Svájcban mint a háborúba sodort magyarság vallomása, 1916. február 15-én egy zürichi, majd 1943. február 11-én egy berni színpadon. 34 �Nem voltak ezek harsány művészi sikerek: az 1916-os bemutatót mindössze egyszer ismételték meg (többre nem is tervezték s ez az egy ismétlés is erkölcsi siker jele volt), 1943-ban pedig valóban politikai, sőt „protokolláris” körülmé­ nyek közt került rá sor - mégis létrejöttük körülményeiből valamint sajtóvissz­ hangjukból bízvást a két történelmi sors párhuzamosságán alapuló sajátos rezonálásra következtethetünk. * Diákok színjátszása nem új találmány. A zürichi egyetem diákjai is alkalmi színtársulattá álltak össze 1916-ban és először Szophoklész Oidipuszának Reinhardt-féle inszcenálásával próbálták ki képességeiket. Sikerük lelkes elhatározást ébresztett bennük: híven a Vöröskereszt hazájának szelleméhez, jótékony célú színielőadást terveztek a hadviselő országok fogságba esett diákjainak megsegíté­ sére. A megfelelő színdarab kiválasztását egy ismert színházi rendezőre, J osef Daneggerre bízták, s ő azt tanácsolta nekik, hogy ilyen nemzetközi emberbaráti célnak leginkább a magyar Madách Imre drámai költeménye felel meg: Az em­ ber tragédiája. A Tragédiát ekkor már negyedszázad óta játszották a német nyelvterületen, Dóczi Lajos fordításában. Útját - Hamburgban, Berlinben és Bécsben - sike­ rek és bukások jelzik. Érdekes ez a váltakozó sorozat: kezdete a mű külföldi ősbemutatója 1892-ben Hamburgban jelentős siker volt: Madách gondolatainak gazdagsága mellett - sőt ezen túlmenően is - a „történel­ mi revü” pompázatos külsőségei, dús jelmezek és díszletek kápráztatták el a kö­ zönséget és lelkesítették a színikritikusokat s ez a siker még ugyanabban az évben egy bécsi színházi fesztivál során folytatódott. Akkora volt a siker, hogy hírére Párizsban is, Londonban is tervbe vették, a közeli Prágában pedig meg is va­ lósították a Tragédia színrevitelét. A bukás a berlini Lessing Színházban követ­ kezett be. Ludas volt benne a rendezés is: a még dúsabb látványosság érdeké­ ben négy teljes színt kihagytak a műből s ezzel szinte érthetetlenné tették mon­ danivalóját, de még súlyosabban nyomott a latban, hogy a színikritikusok ek­ kor olvasták el a darabnak a népszerű Reclam-sorozatban megjelent szövegét, s előtte Jókai előszavát. Ebben az előszóban ragadtatta el magát nagy írónk annyira, hogy a Tragédiát a Faust fölé helyezte, s a fölbosszantott berlini kriti­ kusok most már Goethe stílusára felajzott füllel hallgatták Dóczinak valóban goethei v erselésű szövegét: így, ekkor született meg a Tragédia másodlagosságának legendája. Hogy a zürichi rendező ismerte-e a legendát, ezt nem tudjuk - a művet azonban ismerte és tiszta szívvel ajánlotta a diákszínjátszók jótékonysági elő­ adására. A lelkes svájci visszhangból azt is megtudjuk, hogy R obert F. Denzler operakarmester külön kísérőzenét komponált ehhez az előadáshoz, mely este nyolctól éjfél után egy óráig tartott, tehát ha nem is teljes, de majdnem teljes madáchi szöveg szólalt meg németül a telt ház előtt, az előadást pedig négy nappal később meg kellett ismételni. A 6000 svájci frank bevételből a pompás kiállítás költségein kívül bőven futotta a jótékony célra. A másik svájci Tragédia-bemutatóra ismét egy világháborúban került sor, s a művet ismét „rehabilitálni” kellett. Mert időközben bekövetkezett ugyan Madách művének a német nyelvterületen mindmáig legnagyobb sikere, de legnagyobb balsikere is. A siker Mohácsi Jenő új fordításának volt köszönhető, aki - saját kifejezése szerint - „fausttalanította” a szöveget. 1930-31-ben a bécsi és a mün­ cheni rádió, majd 1934-ben a bécsi Burgtheater rendezőjével együttműködve, 35 �olyan bemutatókat produkált, amelyeknek híre ismét messze országokba jutott el és újabb, több nyelvű fordításokra adott ösztönzést. Volt ennek a nemzetközi sikersorozatnak egy másik tevékeny részese is, Madách művének avatott hazai és külföldi propagátora: Németh Antal, akkor a buda­ pesti rádió főrendezője, majd a Nemzeti Színház igazgatója, aki az 1968-ban be­ következett halála előtti években is rendezőként és az Országos Széchényi Könyvtár színháztörténeti tárában tevékenykedett. 1937-ben Hamburgban siker­ re vitte a Tragédiát, de a nagyszerű fordító nevét, minthogy származása nem felelt meg az embertelen törvényeknek, a hitlerista hatóság levétette a színlapról. 1939-ben azután a háború első hónapjában, Németh Antal nélkül, egy sebtében összetákolt fordítás szövegével a rendezés annyira eltorzította a berlini bemuta­ tót, hogy az valósággal meggyalázása volt Madáchnak. 1948-ban még megpró­ bálta Németh Antal a hivatalos kultúrcsere keretében Frankfurtba kiküldött vendégrendezőként visszaállítani a madáchi mondanivalót, de a szövegen nem segíthetett. Madách művének és vele Mohácsi fordításának „rehabilitálása” ismét Svájc­ ban következett be. A berni Stadttheater igazgatójának magyar felesége, Andor Mária, aki va­ lamikor a Budai Színkörben É va szerepét játszotta, már 1939-ben próbálta Svájcban színre hozatni Az ember tragédiáját. A terv 1943 elején „érett be” ak­ kor, amikor megvalósításában politikai szempont is érvényesült. Tudjuk, hogy a magyar kormány „hintapolitikájának” egyik diplomáciai terepe a semleges Svájc volt - ebben a keretben javasolta és készítette elő a Tragédia berni előadását a hivatalos Magyarország s képviseltette magát a bemutatón diplomáciai képvi­ selőjével akkor, amikor a színlapon a hitleristák által proskribált fordító neve állott. S hogy ez a bemutató nem a pezsgőbb művészi életű svájci városok vala­ melyikében - Zürichben, Genfben, Bázelben, vagy Luzernben - , hanem a szö­ vetségi kormány székhelyén zajlott le, ez ugyancsak az előadás politikai súlyá­ nak bizonyítéka. Ám a művészi siker is teljes volt. Amint Hubay Miklós, aki akkor a genfi magyar könyvtárat vezette, és a bemutatón szintén jelen volt, anynyi év után visszaemlékezik, gyönyörű előadás volt. Tanúsítja ezt a svájci sajtó­ nak, s nemcsak a berninek, hanem a többi város nagy lapjainak is bőséges vissz­ hangja. Így többek közt a bázeli Nationalzeitung azt emeli ki, hogy a rendező Németh Antal milyen nagyszerű technikai apparátussal, kórusokkal, vetítésekkel, zenekarral, határozott stílusú jelmezekkel dolgozott, és kiemeli Mohácsi fordítá­ sának költői szépségeit: igazi német nyelvű színpadi műnek minősíti. A nagy­ szabású technikai apparátusnak különös érdekességet adott az a tény - írja a Journal de Geneve recenzense - , hogy a bemutatónak éppen a kis méretű berni színház adott otthont, és mégis kiválóan működött. Végül ne mulasszuk el meg­ nevezni a berni siker többi részeseit sem: Farkas Ferenc kísérőzenéjét játszot­ ták, a díszletek tervezőjének Bignens volt a neve, Ádám szerepében Adolf Spalinger, Éváéban Friedel Nowack, Luciferében Ekkehard Koblun lépett fel. Megjegyezhetjük még, hogy franciául is felcsendült már Svájcban Az ember tragédiája; igaz, hogy nem színpadon. 1946 novemberében a lausanne-i Suisse Romande rádió sugározta Roger Richard akkor készülő s utóbb a Corvina kia­ dásában megjelent fordításának részleteit. Az ember tragédiája Svájcban: bízvást állíthatjuk, hogy az elmondottak nem egyszerű színházi krónika eseményei, hanem két nemzet figyelemre méltó talál­ kozásának dokumentumai. RADÓ GYÖ RGY 36 �K Ö R K É P A művészeti pártosságról Vannak formulák, melyeket bizo­ nyos esetekben akkor sem lehet mel­ lőzni, ha közhelynek tűnik használa­ tuk. Így kívánkozik a Vélemények / Viták sorozat újabb kötetéről mondan­ dó gondolatok élére az időszerű jelző. Bár az elmúlt években - a társadalomtudományi kutatási program részeként - több szintetizáló igényű publikáció is napvilágot látott a pártosság, népiség, realizmus témakörében, mégis érződik - alkalmasint erősödik - né­ mi bizonytalanság, egyfajta értékzavar e kategóriák körül az elméletben, a kritikai gyakorlatban és a közvéle­ ményben egyaránt. Ezért aktuális a Bojtár Endre és Szerdahelyi István szerkesztette tanulmánykötet, amely egyrészt az eddigi legszélesebb ke­ resztmetszete a művészeti pártosság fogalmáról zajló évtizedes vitáknak, másrészt jól sikerült foglalata a mai magyar szakirodalom jellegzetes nemegyszer ellentétes - álláspontja­ inak, s ily módon potenicális ösztön­ zője a kívánatos egységes értelmezés kialakításának. A szerkesztők tudatosan eltekintet­ tek a marxista pártosságfogalom esz­ metörténeti előzményeinek extenzív feldolgozásától - mely legtágabb kö­ zelítésben Platón államelméleti fejte­ getéseinek művészeti vonatkozásait is érintené, de mindenképpen foglalkoz­ na legalább Marx és Engels vélemé­ nyével a szocialista irányzatosságról, vagy például Plehanov, Lafarque, Mehring esztétikai nézeteivel - , hogy a fi­ gyelmet a napjainkra is közvetlen ha­ tású lényeges kérdésekre koncentrálják. Eszerint a fogalomtörténeti visszate­ kintés határa Lenin 1905-ben publi­ kált, A párt szervezete és a pártos irodalom című cikke, amely legtöbb­ ször kiindulópontja a mai eszmecse­ réknek is. A fő vitakérdés, hogy a cikk útmu­ tatásai csupán az agitációs és propa­ gandairodalom problémakörére vonat­ koznak-e, vagy érvényesek a szépiro­ dalom, illetve a művészet egésze szá­ mára. Egy negyedszázadon át az ere­ deti szándékú, szűkebb értelmezés uralkodott. Első ízben - mint Szerda­ helyi István E . Fehér Pál Kritika-beli írása nyomán rámutat 19 32-ben, Lunacsarszkij Lenin és az irodalomtu­ domány című tanulmányában buk­ kant fel az a gondolat, hogy a Lenin-cikk a politikai irodalom, a pub­ licisztika körén kívül, a párt irodalom­ politikai tevékenységében is haszno­ sítható alapelveket nyújt, de lényegé­ ben csak Mihail Lifsic 1938-as össze­ állítása óta szerepel a szépirodalomra vonatkozó Lenin-művek között. A cikk keletkezéstörténetét, valamint a szocialista kultúrairányítás „tanuló­ éveit” , a húszas évek „proletárirodal­ mi” mozgalmát bemutató tanulmá­ Illés nyok Gránicz István, illetve László tollából mintegy a politikai hátterét adják a szépírói tevékenység és a pártmunka közti viszony alaku­ lásának. Lényegében e kérdés hazai vetületét elemzi József Farkas írása a 37 �Magyar Tanácsköztársaság irodalompolitikája tükrében és ugyancsak ma­ gyar - művészetelméleti, esztétikai vitákról szól Agárdi Péter, felidézve Fejtő Ferenc harmincas években! munkásságát, kevéssé ismert és mél­ tányolt érdemeit. Fejtő éppúgy nem vonhatta ki ma­ gát Lukács György Tendencia vagy pártosság? című - 1932-ben írott tanulmányának hatása alól, mint ahogy Lukács más művekben kifejtett nézetei is mindig a „gyújtópontját” képezték a pártosság körüli vitáknak. Lukács eredendően az ellen lépett fel, hogy a proletárirodalom vállalja a polgári teoretikusok által sugallt ten­ denciairodalom szerepét. „E z a pár­ tosság - a »tendenciával«, a »ten den ­ ciózus ábrázolással«ellentétben - nem mond ellent a valóság visszaadásához és megformálásához szükséges objek­ tivitásnak. Ellenkezőleg: az igazi dialektikus - objektivitás előfeltétele. A »tendenciával« ellentétben, ahol a helyeslő állásfoglalás az illető dolog idealisztikus felmagasztalását, vala­ minek elítélése pedig eltorzítását je­ lenti, a »pártfelettiséggel« ellentétben, amelynek (gyakorlatilag soha meg nem valósított) mottója a »mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani« és amely egy öntudatlan és ezért csaknem mindig hazug állásfoglalást is tartalmaz, a pártosság ép­ pen azt az állásfoglalást vívja ki, amely lehetővé teszi, hogy az író az összfolyamatot mint valódi hajtóerői­ nek öszefogott totalitását, mint az alapjául szolgáló dialektikus ellent­ mondások állandó, magasabb szintre emelt reprodukcióját ismerje meg és ábrázolja. . . A »tendencia« helyét el­ foglaló pártosság egy olyan - fontos - pont, ahol áttörhetünk és át is kell törtünk a marxizmus-leninizmusnak alkotómódszerünk számára történő ki­ aknázásához" - írta Lukács. Később a pártosságot már nemcsak a „proletárforradalmi” írók alkotásainak meg­ 38 különböztető sajátosságaként fogta fel, hanem minden „igazi műalkotás aktív propagandisztikus hatásával” azono­ sította. A személyi kultusz időszaká­ ban a párttevékenység és a pártköltő általa értelmezett viszonyát - hogy tudniillik az „igazi pártköltő még egyetértésben van a párt történelmi hivatásával, a párt által kijelölt nagy stratégiai útvonallal, ezen belül azon­ ban egyéni eszközeivel szabadon, sa­ ját felelősségére kell, hogy megnyi­ latkozzék” - érte sok támadás. Ugyancsak ellenérzéseknek adott táp­ talajt - nem is minden alap nélkül az a gondolata, hogy a pártosság a re­ alista művészet minden fajtájának el­ kötelezettségére vonatkoztatható. „V i­ lágos: a lenini értelemben vett pár­ tosság (melyet Lukács nem azonosított az 1905-ös cikk tartalmával: Cs. B.) a szocialista realizmus sajátossága. D e alaposan tévedne az, aki azt hinné, hogy a kritikai realizmus nem ismer­ te az író szenvedélyes állásfoglalását kora nagy kérdéseihez, hogy ez az ál­ lásfoglalás és a költői alkotás szer­ ves összefügésének művészi egysége ne lett volna egyik legfontosabb kérdése ez írók formamegoldásáinak is’.” Lényegében ennek adott hangot esz­ tétikai fő műveiben is, megengedve, „ hogy a szocialista realizmus tudatos pártossága egy - elvben - helyes tu­ datú pártosság, amely csakis a marxiz­ mus vilégnézete által vívható ki, va­ lami minőségileg új a minden korábbi művészeti gyakorlatban mutatkozó spontán állásfoglalásokhoz képest” . Lukács nézeteihez való korrekt vi­ szonyt a hatvanas évek „szellemi kon­ szolidációja” alapozta meg s ezzel mintegy párhuzamosan fogalmazódott meg az igény a marxista esztétikai alapkategóriák - köztük az összetartó pártosság, népiség, realizmus - újra­ értékelésére, fogalmi tisztázására, a dogmatizmus, a sematizmus kompro­ mittáló tehertételeinek feloldására. E r­ re utalnak Szigeti József, Köpeczi B é­ �la, Zoltai Dénes, e kötetben is helyt kapott írásai, s az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközösségének a szoci­ alista realizmusról, valamint a művé­ szetek társadalmi hivatásáról közzé­ tett állásfoglalásai. Mint Szerdahelyi István az összegzés szándékával meg­ jegyzi „az új kategóriaelemzéseknek - Lukács f elfogósával szemben - sze­ rencsés megoldása az, hogy terminológiailag is elkülönítik egymástól a mű­ vészet általában vett irányzatosságát (amely tehát bármiféle nyílt vagy burkolt osztálytörekvést egyaránt je­ lölhet) az elkötelezettségtől, amely a haladó, lényeges társadalmi-politikai vagy etikai értékek melletti kiállást jelenti, valamint a pártosságtól, amely e szűkebb értelemben a szocialista re­ alista művészet azon jellemvonását je­ lenti, hogy vállalja az osztály nélküli társadalom célkitűzésének megvalósí­ tásáért folytatott.. eszmei harcot” . Elfogadottá vált az a nézet is, hogy a pártosság történeti kategória s tartal­ ma az általános jellemzőkön belül a munkásmozgalom, a szocialista építés konkrét körülményeihez igazodva ko­ ronként is változik. Nem tagadva az 1905-ös Lenin-cikk forrásjellegét, egy­ re inkább az a felfogás erősödött meg, hogy a művészeti pártosság le­ nini koncepcióját az életmű egésze alakította ki. A hetvenes évtizedben kevesebb spontán vita kísérte a pártosság, népiség, realizmus kategóriákat, direkt használatuk is megritkult, esetlegessé vált, noha a műelemzések legjava vál­ tozatlanul támaszkodott orientáció­ jukra. „Joggal merült fel hát az a kér­ dés, hogy a hallgatás oka netán az le­ het, hogy a művészeti fejlődés túllé­ pett e korábbi meghatározásokon, s azok az új, gyakorlati eredmények fé­ nyében további korrekciókra szorulnak. A probléma tisztázása a Pártosság, népiség, realizmus - a hazai marxis­ ta esztétika tükrében című kutatási program feladata volt” , melynek kere­ tében 1976 és 1979 között a legkülön­ bözőbb szakterületek képviselőinek részvételével országos méretű eszme­ csere bontakozott ki e tárgykörben. Mint a kötet frissebb keletű tanul­ mányai jelzik, a vita - bár néhány kérdésben nyugvópontra jutott - nem zárult le végérvényesen. Meggyőzőnek bizonyult - többek között - az az ér­ velés, hogy a pártosságnak - s így a realizmus, népiség kategóriának is csak az úgynevezett „autonóm” vagy „visszatükröző művészet” szféráján belül van igazán érvényessége, s mint ilyen, ma is - függetlenül az alkotó esetleges viszolygásaitól - kísérője az igazán maradandó művészi értékek­ nek. Megerősítést nyert, hogy a pár­ tosság terminust mindenekelőtt a szo­ cialista művészet számára kell fenn­ tartani, de abban viszont Lukácsnak szolgáltatik igazság, hogy a szocialista realizmus pártosságát nem lehet a mű­ vészi formálás teljesen új elveként ke­ zelni, minthogy a pártosság éppúgy le­ származottja a progresszív elkötelezett­ ségnek, ahogyan a szocialista realiz­ mus folytatja a realizmus történelmi fejlődésének hagyományait. Az M TA Irodalomtudományi Inté­ zetének vizsgálatát reprezentálandó Szili József és Sőtér István a „hagyo­ mányos” marxista kérdésfelvetések kö­ rén belül maradva vet fel új problé­ mákat. Ezzel szemben Bojtár Endre és Bonyhai Gábor túlhaladottnak véli az alkotó, illetve a műalkotás szere­ pét hangsúlyozó hagyományos megkö­ zelítést s a pártosságot a befogadás­ esztétika összefüggésében, mintegy az olvasó értékítéletére apellálva fogják fel. Mint Bonyhai fogalmaz: „ A kér­ dés most nem az, hogy az alkotó mi­ lyen világnézetet milyen eszközökkel juttat el a befogadóhoz bizonyos rá­ hatás céljával, hanem hogy a befoga­ dó milyen fejlett esztétikai kompeten­ cia birtokában és milyen világnézet alapján értelmezi, értékeli s ami a leg­ fontosabb: igényli a művet” . 39 �E koncepcióhoz nyújt adalékot K a­ marás István olvasásszociológiai elem­ zése. Pándi Pál és Király István - a kutatási programoktól független - ta­ nulmánya az alkotói pártosság elvei­ nek gyakorlati vonatkozásait állítja előtérbe a művészi szabadság kérdé­ seinek felvetésével, illetve a pártos írói magatartás aktuális konfliktus­ helyzeteinek - Bölöni György példá­ ján való - megjelenítésével. Veres András a pártosságfogalmakat a ve­ zetési stratégiákkal összefüggésben ér­ telmezi. A kötetet szerkesztő Szerdahelyi István és Bojtár Endre nézetkülönbsé­ 40 gei - a műközpontú, illetve a befoga­ dói pártosságról - jelzik legszemlélete­ sebben a további alkotó eszmecserék tudományos szükségletét. De - s ezt már a mai társadalmi valóság, a mű­ vészeti, kritikai közélet ellentmondá­ sos tapasztalatai mondatják - a jelen helyzetben politikai, ideológiai érdek is a marxista esztétika alapkategóriái­ nak következetes érvényesítése. Egyet kell érteni Szerdahelyi - más helyütt kifejtett - gondolatával, miszerint az irodalomelmélet marxista pozíciói a társadalmi tudat egyéb területein is erősíthetik a marxizmus hegemóniáját. (Kossuth) C SO N G R Á D Y B É L A �V ÉLEM ÉN YEK, VITÁK vagy az elmaradt szintézis kísérlete Am ikor egy társadalom fejlődésé­ nek fontos állomásához érkezik, szük­ ségessé válik, ahogy mondani szok­ ták, a megtett út áttekintése, a szük­ séges tanulságok összegezése. Minél jobban felismert egy elkövetkezendő fordulat elodázhatatlansága, annál sürgetőbb igénnyel jelenik meg a múlttal való szembenézés, minél kö­ vetkezetesebb ez a szembenézés, an­ nál biztosabbnak látszik, hogy elő­ feltételévé válik azoknak a cseleke­ deteknek, amelyek a jövőt alapozzák meg. Úgy tűnik, a hetvenes években Magyarország történetének új forduló­ pontjához érkezett el. Látványosan lezárultak olyan folyamatok, amelyek esetleg már száz-százötven, vagy ép­ pen húsz-harminc éve indultak meg. Egyre inkább kiderült, főleg a gaz­ daság működésének tanulságai alap­ ján, hogy új utak nyílhatnak előt­ tünk. A z évtized vége, különböző kény­ szerek hatása alatt, újabb részleges változásokat hozott. A fordulat mind elodázhatatlanabb, a jelen végtelen meghosszabbítása helyett a saját jövőnkbe való átlépés egyre sürgetőbb. Ezért történnek kísérletek, szinte a történelmi kényszernek engedelmeskedve, az elmaradt szintézis megva­ lósítására. E gy ilyen kísérletnek te­ kinthető a V élem én yek , vitá k című sorozat, amelynek jelen négy kötete A hetvenes é v e k m agyar irodalm áról (1979), A m űvészetkritikáról (19 8 1), A vizu ális kultúráról és a Z en ek u l­ túráról (1982) szól. E válogatás egy­ ben jelzés is: a gazdasági alapzattól, amelynek reformjáról a legtöbbet le­ het hallani, el kell jutnunk a felépít­ mény területére, s egyben tudatosíta­ ni szükséges, hogy az itt napirenden levő fordulat nem automatikus, nem csupán az alapzat függvénye, hanem sajátos cselekedeteket követel meg. E cselekedetek között nem elhanyagol­ ható az a lehetőség sem, hogy „tük­ röt tartson” - a magyar valóságnak, amelyben „alakját és lenyomatát” lát­ hatja az meg. A tükörképek olykor igencsak élesek, nem lehet őket ész­ re nem venni. A m üvészetkritikáról szóló kötet írásaiból egyértelműen kitetszik a húszéves egy helyben topogás. Nem csupán a fordulat hiányzik itt, de még a fordulat időszerűségének a fel­ ismeréséig sem jutottak el. Az írások nagy része a hatvanas években ugyanazokat a kérdéseket járja kö­ rül és hagyja megválaszolatlanul, mint a hetvenes években. A felada­ tokat újra és újra elmondják, de semmi sem változik. Ráadásul egy pezsgő kritikai élet illúzióját kelti a válogatás, vitaszellemet sugall, pedig csak a válogató-szerkesztő beavatko­ zása által vált ilyenné. Az élénkség látszata leplezi, de nem takarhatja el a húszéves óvatoskodást, jellegtelenséget, az általánosságokba való süllyedést. Teljesen egyértelmű, hogy hiányzik az összegzés, helyette az egymás mellé sorakoztatott írások szervetlen, de magára a művészet­ kritikára jellemző halmaza a kötet. A z irodalm i életben másféle kép tárul fel. A változás itt olyan nagy­ ságrendű, hogy szinte minden vita nélkül evidenciává vált. A „lesántult költészet” jelzi valaminek a vé­ 41 �gét, de sem az új költészet, sem az élre settenkedő széppróza, nem is be­ szélve a drámairodalomról, nem ké­ pes tudatosítani azt, hogy a kezdet vége, egy korszak lezárulása nem azonos egy új kezdetével. Sőt az iro­ dalmi közvélemény sajnálkozik a v ál­ tozás miatt. Nem a mai valósághoz méri a magyar irodalmat, hanem egy (talán soha nem létezett) esz­ ményhez, egy megszépült, idealizált régi képhez, egy aranykorhoz, ami­ hez képest a mai változások egyér­ telműen csak a színvonalcsökkenést jelenthetik. A z értékőrzésnek ez a módja, minden jó szándék, minden tiszteletre méltó hagyomány ellené­ re egyoldalú és végső soron konzer­ vatív magatartás. Újratermeli a je­ lent, de még azt is akadályozza, hogy a jelen valós értékei értékeltessenek. M ivel számára a múlt az egyedüli ér­ ték és példa. A vizuális kultúra éppen ehhez v i­ szonyítva van kedvező helyzetben. Nem abban, hogy a vizuális kultúra területén megszületett valami új, ha­ nem abban, hogy a vizuális kultúra maga volt új a hetvenes években. Megszületése tünetértékű: az ipari termelés újszerű követelményeivel van összefüggésben. M ivel itt a lét és nemlét kérdése volt napirenden (míg az irodalomban a lét milyensé­ ge), sokkal határozottabban fogal­ mazódtak meg a cselekvés lehetősé­ gei (a jövő) és akadályai (a jelen). Itt tükröződik a legerősebben az értelmes cselekedet vágya, ennek kor­ látozottsága és ebből következőleg a rossz közérzet. Látványos kísérletek és fontos kezdeményezések jelzik, hogy valami megindult, de a súlyos vereségek arra utalnak, hogy a je­ lenből a jövőbe való átlépés a dek­ larációk ellenére sem egyszerű dolog. A múlt korlátozó szerepe és fel­ használható értékei persze jelen vannak a vizuális kultúránkban, mi­ vel a művészettől és a hagyományos 42 kultúrától semmiképpen sem lehet elvitatni egyfajta látásmódot. A régi felbomlása azonban annyira élesen látszik, hogy ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni, képtelenség megmarad­ ni abban az illúzióban, hogy a dol­ gok mehetnek tovább a megszokott rendben. Sajnos, hiába az új vizuális kultúra, a régi rend helyén új rend nem alakult ki. Jelzi ezt az az eklek­ ticizmus és szürkeség, amely az épí­ tészetben, a belső terek kialakításá­ ban, öltözködésben, használati tár­ gyaink formájában nap mint nap a szemünkbe ötlik. Tehát a múlttal való leszámolás kedvező helyzete egyfelől, a múlt értékeinek felhasz­ nálása és felhasználhatatlansága más­ felől - íme a vizuális kultúra dilem­ mája a hetvenes években. A zenekultúra kérdéseit összefog­ laló kötetben is szembetaláljuk ma­ gunkat a fenti kérdésekkel, de a megoldások itt a legátgondoltabbak. Ú gy tűnik, a zene kritikusai nemcsak a zenei kérdéseket látják tisztán, de mélységesen értik az esztétikai prob­ lémákat, és a társadalmi-történelmi összefüggéseket is. „Rendkívül vilá­ gosan és pontosan meg kell vizsgál­ nunk, mi folyik az országban. Én állandóan érzem ennek hiányát" mondja M ihály András. A kötet mot­ tója lehetne ez a gondolat, mert ép­ pen ők a lehető legkritikusabban ép­ pen azt vizsgálják, mi történik az or­ szágban, mi történik a zenei életben, a zeneoktatás válságától a szórakoz­ tató zene életpótlék-funkcióján át a zeneszerzés és zenélés újkeletű prob­ lémáiig. A következetes szembenézés és feltárás megóvja őket a múltbafordulástól, pedig sehol nincs ilyen nagy kísértés: Bartók és K odály élő hagyomány. M egóvja őket a múlttal való teljes szakítástól: úgy ismerik fel és el az új zene értékeit, hogy az­ zal nem tagadják meg a hagyományt. Hitet tesznek a továbbhaladás mel­ lett és teret biztosítanak az új tö­ �rekvéseknek: a fiatalok (és idősek) kísérletei a jövőt jelentik. Életünk egy részén, a zenekultú­ ra területén, megvalósultnak látszik az, amit elmulasztottunk más terü­ leten: a szintézis, a fordulat tudato­ sítása és ennek alapján a jövő meg­ fogalmazása. A valóság (a zenei va­ lóság!) igazolja vissza, hogy minden­ nek az elvégzése nem hiábavaló. De talán túl könnyű érv a hetvenes évek zenei sikereire hivatkozni! Egy másik metszetben vizsgálva a négy kötetet, a hiányok megfogal­ mazása a legszembeötlőbb. A jelen­ ségnek több gyökere van. Az elsőd­ leges természetesen a gazdaság; a közgazdaságtanban már megtörtént ennek a leírása. Vannak azonban át­ tételesebb okok is. Onnan erednek, hogy Magyarország elmaradottsága következtében mindig követő maga­ tartást kénytelen volt magára ölteni, mindig olyasmit akart elérni, amit a a példaadó országok igen gyakran már maguk is meghaladandónak te­ kintettek. A hetvenes években le­ hetségesnek tűnik ennek a követő magatartásnak a feladása, mivel le­ zajlottak azok a társadalmi folya­ matok, amelyek lehetővé teszik az öntörvényű, saját helyzetünk és cél­ jaink által meghatározott fejlődést. É s itt jelentkezik a hiány: nem fo­ galmazódtak meg azok a célok, ame­ lyek a lehetséges jövőt jelentenék, s helyette csak a jelen újratermelése folyik, mintegy vég nélkül meghoszszabbítva a hetvenes éveket. A z előbb emlegetett társadalmi folyama­ tok e jövőhiány mellett másféléket is termeltek. Felbomlottak a régi kö­ zösségek, devalválódott sok régi ér­ ték, elvesztette vonzerejét számos eszmény, követhetetlenné vált nem egy magatartásforma. A nehézséget az okozza, hogy helyükbe nem lép­ tek vagy nem kellő hatékonysággal léptek az újak. Nehezen jönnek lét­ re az új közösségek, s ha létrehozá­ sukra négy-öt magyar összehajol, bi­ zony nem néznek rájuk jó szemmel. Eszményeink, értékeink vagy az idealizáltság ködébe vesznek, vagy ün­ nepi beszédek közhelyeivé üresednek, de a mindennapokat alakítani aligalig képesek. Magatartásformáik kö­ vetkezetlenül csaponganak az esz­ ményített altruizmus és a gyakorlati egoizmus között, és kemény harcokat kell megvívnia annak, aki a közös­ ségi magatartást hirdeti és gyako­ rolja. A z itt felsorolt ellentmondások, nehézségek tükre és példatára lehet a sorozat most olvasott négy kötete is. Csak ötletszerűen válogatva is sorjáznak a példák. Nem tud (ott) nemzedékké szerveződni az új ma­ gyar irodalom, sőt alkotóközösségei, műhelyei sem jöttek létre. A kísér­ letek a művészet határait átlépő po­ zícióba szorultak. Hiába hozott ez az irodalom magával és magának új kritikusgárdát, legfeljebb baráti kö­ rök, esetleg klikkek alakultak belő­ le. Jobb a helyzet az iparművészet területén, az iparművészet egy-egy műhelyében. Szemléletes példaként Pohárnok M ihály közösségteremtő kísérletére, a konyhai eszközök for­ matervezésében elért eredményeikre és a csoport nehézségeire utalnék. Hasonló, de látványosabb és tartósabb a zenei életben az Új Zenei Stú­ dió közössége, bár a sok ellenségről és a sok értetlen kézlegyintésről ők sem feledkezhetnek meg. Ezek után nem meglepő, hogy ta­ lán a hiány szó az amely különböző szerkezetekben a négy kötetben a leggyakrabban előfordul, vagy ilyen­ olyan módon utalás történik a hi­ ányra, mint jelenségre. Tanulságos néhányat idézni. „ A lírai tudat csak a hiány, a negatívum .. . formájában foghatta föl a történelmi mozgást” - írja Szilágyi Ákos, majd ugyanő beszél „a reálisan létező történelmi hiány” -ról is. M aga a kritika válik 43 �hiánnyá, de legalábbis a kritika ér­ tékcsökkenése látható az Alm ási M ik­ lós által megfogalmazott ellentmon­ dásban, amely „az elkötelezett kriti­ ka követelése és lehetetlensége” kö­ zött feszül. D em e Tamás a vizuális kultúra egész területeit minősíti hi­ ánykultúrának, Attalai G ábor pedig arról ír, hogy nincsenek karakteres mintáink, „szerény, de világos és impulzív tárgyi világ” -unk. Mégis (és újra) a zenével kapcso­ latban megszólalók azok, akik leg­ inkább túl tudnak lépni a zene v i­ lágán és általánosabban fogalmazzák meg „egy demokratikus közélet nyil­ vánosságformáinak” (Balázs István), „az új idők új dalainak” (Hanák Pé­ ter), saját zenei és nem zenei utunknak (Petrovics Emil) valamint az egyéniségeknek (Szunyogh Balázs) a hiányát. A hiányok, az értékvesztések és -tévesztések felsorolása természetesen nem öncélú. Akármilyen fájdalmas is ezek felismerése, elengedhetetlen alapja és nélkülözhetetlen előfelté­ tele mindenféle megújulásnak. Nem veszélytelenül, mivel könnyen csap­ dává, vagy éppen pótcselekvéssé vá­ lik, mert azt a látszatot kelti, hogy a feltárás, elemzés és szintézisterem­ tés maga a cselekvés, azaz a meg­ újulás. Erre a hitre egyébként is megvan benne (és bennünk) a haj­ landóság, mert közösségeink és esz­ ményeink elvesztése cselekvési lehe­ tőségeink pusztulásával is járt, s most mindenképpen meg akarjuk ta­ lálni azt a terepet, ahol értelmes dol­ gokat lehet megvalósítani. Hogy ez még azoknak az embereknek sem könnyű, kiket hagyományos fordu­ lattal alkotó értelmiségieknek szokás nevezni, azt többek között a Véle­ mények, viták című sorozat jelen négy kötete messzemenően igazolja. (Kossuth) T Ö R ŐCSIK M IKLÓ S 44 �Láncz Sándor: FELED Y GYULA Lassan három évtizede annak, hogy Miskolcon a grafika műfaján belül elindult az a folyamat, amely hatásá­ ban, kisugárzásában fontos katalizátora volt a magyar sokszorosító grafika fej­ lődésének. Ez fordulópontot jelentett a miskolci képzőművészet történetében is, de egyben szerves része volt annak a változásnak, amely szinte észrevétle­ nül kezdődött el az 1950-es évek má­ sodik felében. Az adminisztratív úton trónra emelt patetikus naturalizmust ekkor kezdték ki olyan felfogású mun­ kák, amelyek - egyéni hangvétellel heves közösségi indulatokat tarmaztak. Az új hangot, a más-más stíluselkép­ zeléseket vállalók között voltak azok is, akik a magyar grafikát képzőművé­ szetünk élvonalába emelték és a műfaj újjászületésével megszerezték ennek a művészeti ágnak a legszélesebb nyilvá­ nosságot. E grafikusnemzedék egyik legkie­ melkedőbb alakja Feledy Gyula, aki­ ről bizony eléggé megkésve jelent meg az első monografikus igényű munka a Mai magyar művészet sorozatban. (Éppen e könyv apropóján izgalmas lenne tudni, hogy az így megjelenő monográfiák kiadási sorrendjét, az al­ kotók listájának kialakulását, meny­ nyiben befolyásolja a tudatos szerkesz­ tői igény). A megszokottan szép kivi­ telű sorozat újabb kötete tehát Láncz Sándor tanulmányával, jól válogatott képanyagával régi igényt elégített ki. A rajz és grafika immanenciáját, a kortárs magyar grafika megszületésé­ nek eredőit vázolva indítja írását Láncz Sándor, előzményét keresve Fe­ ledy művészetének, melynek nemcsak első periódusát határozta meg a „der- kovitsosok” -at oktatók (többek között: Hevesy Iván, Beck András, Koffán Károly, Kállai Ernő, Bortnyik Sándor, Kmetty János, Rabinovszky Máriusz) haladó szellemisége. A főiskolai mes­ terek - Szőnyi István, Pór Bertalan és Hincz Gyula - hatása és - krakkói ösztöndíjasként - a lengyel grafika sajátos karakterű, érzékeny nyitottsága is mindvégig nyomon követhetők ha rejtetten is - alkotásaiban. Már a kezdeti művek elemzésével is Feledy egyéni hangú elkötelezett művészeté­ nek rajzát adja, elszakadását az „uni­ formizált grafikáktól” , felmutatva az újat kereső, invenciózus tehetség ígére­ tes erejét. Tömör életrajzi adalékokra és a mű­ vek keletkezésének kronológiájára építkező, értékelő elemzések kapcsán bontakoztatja ki az író Feledy eddigi életművének három szakaszát, ezek tematikai és stiláris jellemzőit, vissza­ térő íveit, művészete alakulásának irá­ nyát, az egyéni hangvétel kialakításá­ ban megtett útját. A megtett út kie­ melkedő állomásait mérlegelve, egyegy ciklus (Az ember tragédiája, Énekek éneke, Babits-illusztrációk, V a­ riációs sorozat, Karancslejtős-sorozat) sajátos problémafelvetésén, modern mítoszt teremtő gondolatiságán, a for­ mai megújulásért vívott küzdelmen ke­ resztül az eddigi életmű mögött lá­ tensen megjeleníti az alkotó egyéniségét is. A közéletiséget vállaló művészét, az intellektuális alkotóét, a törvényt, sorsot, történelmet faggató elhivatott emberét, aki így vall magáról: „V á­ szon, papírlap, kő, vagy fémlemez előtt állva, engem nem az a kérdés izgat, hogy mindenkitől megkülönböz­ 45 �tető hangomat találom-e meg a művé­ szetben, hanem, hogy formázva, ala­ kítva ezeket az anyagokat sikerül-e ne­ kem is korszerűen értelmes feladatot teljesítenem a dolgozók társadalmá­ ban” . Feledy Gyula munkáságát - ahogy méltatója is jellemzi - változatlan tö­ retlen elszántság, gazdagodás jellemzi a mai napig. Alkotói magatartását nem stiláris igazodások és nem is stiláris szintézisre való törekvés jellem­ zi. Hűen ars poeticájához - Aradi Nó­ ra szavaival - szemléletét, magatartá­ sát érezhetjük jellemzőnek, a tájéko­ zódni akarás sokféleségét, hangulatok rezdülésnyi finomságú megragadását, a sokat befogadni képes, nyitott szemű fogékonyságot. „ A kör amelyben mozog - a mun­ ka, a szerelem és a halál nagy kér­ dései felölelik az emberi lét teljes­ ségét - olvashatjuk a tanulmány befe­ jező, összegező részében. A tradíciót, amelyhez művészete kapcsolódik, amelyben született és kivirágzott, szí­ vósan őrzi, mint egy történelmi fordu­ lókat létrehozó, átélő és elszenvedő nemzedék tagja, akinek tevékenysége ma már a kortárs művészettörténet egy darabjává nemesedett” . Láncz Sándor könyve gondosan vé­ gigvezeti olvasóját a művész eddig megtett útján. Ha nem is sikerül az alkotóról mindenütt és munkásságáról mindenhol árnyalt képet rajzolnia, ta­ nulmánya nagyon fontos a Feledy Gyula művészetét megismertető úton, melyet nemcsak rangos kiállítások so­ ra jelez, hanem a kapott elismerések is: a Munkácsy-díj, az Érdemes mű­ vész cím, a Kossuth-díj. (Képzőmű­ vészeti) D O B R IK ISTV Á N 46 �METAHAIKU Fodor Ákos: HASADÓ AN YAG „lábam előtt ült / egy madár, majd felröppent - / Nehezebb lettem.” Az idézet Fodor előző kötetéből való, a vers A haiku címet viseli. Azt a for­ mát látjuk magunk előtt, mely Fo­ dor számára egyre kizárólagosabban a megszólalás foglalata. Költészetét - most csak erre a főformára redu­ kálva - a haiku lehetőségei terem­ tik meg és határolják be. „U gyan­ azt írom” mondja, s valóban lírai anyagának hasadásai a haiku forma­ világában homogenizálódnak. A hai­ ku Fodor teremtette versvilágát ma­ gából a formából, magát e formát a Fodor-versből kell és lehet csak meg­ érteni. A haiku - eredetét tekintve ősi japán versforma - lényege a termé­ szetábrázolás volt. E z a rendkívül kötött (háromsoros, 17 szótagból ál­ ló - 5, 7, 5 - rímtelen, hangsúlyos) forma belekerülvén az európai líra újkori történetének viharos évszáza­ daiba megőrizte zárt, feszes és pon­ tos jellegét. Harmóniájának, szim­ bólumrendszerének, természetköz­ pontúságának alakváltozásait akkor érthetjük meg, ha e forma modern történetét a ki-jelentés terminusában ragadjuk meg. E néhány sorból és szóból álló vers az evidenciák meg­ szűnésének és megkérdőjeleződésének újkori világában határ-forma: a még megszólalás a már elcsendülés metszéspontján a nyelvet, harmóniát, kommunikációt már kétségbevonja, de még ezek lehetőségét állítja. Pon­ tossága nem a közös tudásból szár­ mazik: önmagát nevezi meg, hasítja ki az anyagból, mely a „közösség” számára nemlét, s mivel nem-lét, nem állítható róla, hogy van vagy hogy legyen. Csak kíméletlen pontos­ sággal ki-jelenthető. E forma „veszé­ lye” kettős: az alkotás oldaláról a pontosság és a kíméletlenség álarcá­ ban jelentkező pontatlanság és szét­ csúszás: a blöff; a befogadás olda­ láról pedig a „szórakozott” vagy „túl mély” odafigyelés: a belehelyezkedés modern pólusai. Azért be­ szélek ki-jelentésről és nem ki-mon­ dásról, mert a haiku valamilyen je­ lentést bocsát ki, de kimondani nem mond ki semmit - ez éppen e for­ ma lényegéből fakad - „tükrökben: tükrök: / köztük színes kis szemét: / helyben-cikázás.” és „ mire bármit is / észrevettél - hallgass. N em / tudom : miről be-” . Fodor Ákos költészetének egyanyagúságát a határhelyzet teremtet­ te meg: „m i nyomtalanul / eltűnt kint: belénkszökve / rendezkedni kezd” . Fodor három kötetének kulcsszavai rendre: a szeretet, a v i­ lág és a meta. . . A három kötet szétválasztása pusztán „technikai” kényszerűség, lírai anyagának hasa­ dásait mesterségesen elkülönítő teo­ retikus gesztus. E z az egyneműség azonban zenei értelemben polifónikus: „Persze, csak a mozart-érvényes ze- / nék, melyekben maga a Közeg működik (s nem / holmi epikus-lát­ ványos iránymozgás zajlik és fe- / lejtődik) az egy - (mindent!) - anyagúság derűs / é re ttsé g é b e n :...” Az egyes tételek csakis oly módon lép­ hetnek fel, hogy már eleve bennerejlenek, bennefoglaltatnak az előző­ ekben, együtthangzanak, hiszen az egy-minden-anyagúság hasadásai. Éppen ezért Fodor haiku-lírája nem „fejlőd ik” , hanem variálódik. A kö­ 47 �vetkező két idézettel összefoglalom azt a két „variációt” , mely előző kö­ teteinek alapszólamát jelentette: „ Szeretni szeretek sem m i m ást” mondja első kötetében. A második­ ból egy haiku: „ jelentős helyen, / istenhátam ögötti / idő ben élü n k ” . A szeretet és a v ilá g kijelentése előző két kötetében a haikuforma transzcendálásához, ahhoz a ponthoz ju­ tott el, ahol a haiku vagy elhallgat vagy m etahaiku formájában létezik tovább. Előző köteteiben mind a két lehetőséget előkészítette. Az elhall­ gatás és a metahaiku egyaránt e lí­ ra antropologizálását jelenti. Előző kötetében még így ír: „Általános Megszólított! / adj több fé n y t!/ E z csak fizika: nem gyönyörködtet a méta- /;". Ugyanakkor már ebben és az első kötetben is megtalálható jelen kötetének alapszólamát előidé­ ző dallam. „Á m a kusza sorocskák közt nagy rendet vágva / a R A D Í R : nyomán fehéren fölizzik a várva- / várt, a tiszta nagy meta-poéma!” É s még egy idézet első kötetéből: „Szűkszavúságra, elhallgatásra jó (?) okunk van az alapos talán / megfe­ lelőbb jelző lehetne;. . . ” Utolsó idé­ zet a második kötetből: „ikrásodsz. mézem, / színed mélyül, aranyom, / borom, erősödsz; / hunyoroghatok-e még / fényedben, napom?” . A vers címe: E g y haiku túlcsordul. A sze­ retet és a világ ki-jelentésének köze­ ge már tartalmazza a forma transzcendálását, a túlcsordulást, a metaform át. A fizikai világ (szeretet, jelen stb.) haikuba foglalása a meta-fizikait hordozza. A három kötetből ki­ emelt alapszólamok az anyag meg­ tisztulásának és megmaradásának esélyeit jelentik. A megtisztulás esé­ lye: az ítélet, abból a nézőpontból, „m ely nem bandzsít önmagába: / nem ítél, nem menteget; / tág, mint a gyerekszemek: / lennék isten ka­ merája” . A nézőpont koordinátáinak precíz meghatározása ez: a distan­ 48 cia felvétele. A z ítélet, mely „diag­ nózis” , „kérdés” , „üzenet” formájá­ ban fogalmazódik meg, negatívban rajzolódik ki ( A szabadság). A fizi­ kai világ megfigyelése: a jelenlét­ vesztés: nem-lét, Fodor szavával „á r­ nyékvilágcsúcs: lélekvesztőhely” . Fo­ dornál ez egybeesik a líra antropologizálódásával, mely a formára néz­ ve metahaikut, esszét jelent. Mosta­ ni kötetében írja: „m a ga dra íté lle k ” . (Les Adieux). Az egyanyagúság po­ lifóniája (!) azt jelenti, hogy ebben a kötetben is tovább kell, hogy él­ jenek az előző kötet szólamai, oly módon azonban, hogy alapszólam­ ként most a meta. . . lép elő. A kér­ dés: ,,- Miért nem inkább szociofilozo / pszicho-ökonoetceterát tár­ gyal a versezet?!’’ már jól ismert előző köteteiből, akárcsak a szeretet, az emlékezés vagy a világ „diagnó­ zisa” . (E folytonosságot jelzik azok a versek - például a Diagnozis, A x i­ oma, P énelopé - , melyek sorszám­ mal ellátva behálózzák a három kö­ tetet.) A meta-poéma első kötetében tűnik fel, mint a törlés, a Radíro­ zás eredménye. A meta-forma Fo­ dor számára a megtisztulás esélye, melynek a „fizikai világban” a ste­ rilizálás a párhuzamos fogalma. A tisztulás tehát nem a jelenlét, hanem a meta-jelenlét kategóriája, „ha csak egyetlen zokni is tisztulni / kezd a viselés következtében; / stb.: / fö­ lülvizsgálom / nézeteimet és világo­ mat” (F ogadalom ) „M eta-vers” elő­ ször a második kötetben tűnik fel: „ha közelebb van : / élesebben látni, hogy / elérhetetlen” (M etaoptika). Mostani kötetében olvashatjuk a M etaoptika II-t. „N agyon figyelj, mert a világot / teszed is azzá, ami­ nek látod” . A metaforma antropoló­ giai nézőpont. E z a megtisztítás ak­ tusa, mert „ A J E L E N L É T a bot­ rány esélye: ilyen közelségben / az érzés harcol és csorbul, az érzék ki­ foszt, / a cselekvés amputál, egy �szó megölhet” . E z a distanciapont, melynek tükrében ilyennek látjuk a szabadságot: „távolodóban / hirde­ tem hűségesen: / csillagot fénye” . A metaforma a kiteljesedett distancia: néző pont, mely a megtisztításban a világ, a jelenlét, a szeretet, a Másik stb. elérhetetlenségét, távolságát, választhatatlanságát jelenti ki. M eg­ annyi haiku tanúskodik: megszűnt a „viszony” , a „társasélet” , a kapcso­ lat. A fizikai együttlét, a jelenlét nem érvényes, „súlypontom kívül / esik jelenségemen: / aki fog — nem bír ” (Meta-Metafizika). A metanézőpont: „napszem” , „isten kamerá­ ja ” , melyből Fodor poétikáját - kiteljesedett formában: metapoétikáját - megalkotja. E metapoétika közép­ pontja, szervezőelve: a szabadság. Pontosabban: a szabadság, mint hi­ ány. Jelen kötetének első versében e „legdrágábbról” , „egyetlenről” mond­ ja: „ez a túlsúly” . A metapoétika tette: a fizikai világ szabadságnél­ küli botrányának transzcendálása: „függesszük oda a sort, / ahonnan a fölemelt / figyelem jónéhányszáz(??)nyi / szívszorító-boldog szabad-/ eséshez juthat” (M etapoétika). Mit jelent a metahaiku közegében a „m agadra ítéllek” és, hogy „ M aga­ dat ne hagyd elgazosodni” ? K i ez a lírai „meta-én” ? Fodor, ellentétben például a haiku másik jelentős ma­ gyar költőjével Oravecz Imrével, nem alapít a létező világ ellenében egy másikat, Oraibit, lírai énje nem lesz egy másik - lakható - világ pol­ gára, noha ez a dallam is megszólal lírájában éppen úgy, mint az én feldarabolódásának, megszűnésének nagy lírai hagyományokkal rendel­ kező szólama („szórakozottan / más­ valaki arcával / mosolyodtam el” ). Nem alkot tehát másik univerzumot. A z örökbefogadás, az emlékezés, az a nyom, mely a hazát, az ént látha­ tóvá teszi, pontosabban negatív ki­ rajzolódását, meta-létét, ha nem is teremti meg, de posztulálja: „em lé­ kezésem / haván lábnyomuk vezet / haza magamból” . (Ebből a szempont­ ból kellene költészetében, a hó, hó­ pehely motívumának vándorlását vé­ gigkövetni.) E három vékony kötet mindegyike tartalmaz műfordításo­ kat (örökbefogadásokat) és tartal­ maz (az utolsó két kötet) egy-egy olyan szólamot is, mely elüt köteté­ nek alaphangjától. (Mostani köteté­ ben egy ciklus például Hazafi V e­ rai János múlt századi költő, hang­ ján szólal meg.) Továbbá minden kötetében találhatunk „esszéket” , melyek egy-egy író, költő, zeneszer­ ző hangjait idézik (Mozart, Brahms, A dy, Szép Ernő, Kosztolányi, K rú ­ dy, Weöres, Pilinszky, Szentkuthy, Tandori stb.). Nem a múlt vagy a kultúra világa áll előttünk, mint le­ hetséges és/vagy vágyott ellen-világ, hanem az érvényesség meta-léte: „(milyen érvényes / lett arcom: két tenyered / zárójelében!)” Nem a má­ sikban való hit, tudás vagy remény igézetéről van már szó, hiszen „itt ülök én és / gondolataim se száll- / nak sehová se” . A z érvényességet éppen a túlcsordulás, a meta-nézőpont alapozza meg. E z ugyanis min­ den tudás, érzés, kapcsolat eviden­ ciájának hiányát jelenti: „tudom, hogy fontos: / nem tudom: szeret­ jük-e /a maradandót?” Fodor sza­ vával azt mondhatjuk, hogy a meta­ haiku minta (Részegség), mely az anyag elmosódása után meg kell, hogy maradjon. Azt mondtuk fentebb: a metahai­ ku esszé, a forma transzcendenciája. Fodor az elhallgatásig redukálta és bővítette saját líráját, pontosabban a haikut. A csendről ma már tudjuk, hogy nem csupán a forma része, ha­ nem lehet maga a forma. A distancia végiggondolása: a némaság. A z a „napszem” , ahonnan hiány és eviden­ cia még, mint „kavics és tenyér / simulása” meglátható és megformál­ 49 �ható, de, amelynek „folytatása” a csend. A hiány nem ragozható. Így szól a kötet utolsó haikuja: / „titkom ne firtasd: / fölhasítod labdád: se / tudás - se játék.” . Ahol nincs tu­ dás és játék - ott a csend. Az ő versformája az antropoló­ giai csend pillanatába jutott. M ás­ képpen fogalm azva: az esély, az ér­ vényesség a csend kiteljesedett álla­ pota. A befejezésül idézett vers egy József Attila-töredék parafrázi­ sa - „játéka” , „fájdalm a” , „em lé­ ke” és „hiánya” a kiteljesedett metahaiku: „Irgalom, édes - / anyám, mama, nézd, jaj kész / ez a vers is !” KARDO S ANDRÁS TISZTA SZÍVVEL Három szabolcsi költő versei N ém eth L ászló nyilatkozta még 1946-ban: „ A v id é k i folyóirato k cél­ ja az volna, hogy h elyi feladatokat találjanak. H a tényleg h elyi csopor­ tok életét szolgálják, jó - , d e ha csak néhány pesti írót szerepeltetnek, az csupán szerkesztősdi. M en n él ta­ goltabb egy ország szellem i élete, annál gazdagabb” . Azóta a magukra valam it is adó megyékben, városokban egymást kö­ vették a közművelődési, szépirodal­ mi folyóirat-alapítások; tegyük hoz­ zá: zömmel sikeres, szerencsés-kezű alapítások. Legtöbbjük ma már több évtizedes fönnállással dicsekedhet. Antológiák is jöttek, amolyan kísé­ rőként. Pár esztendeje pedig szerzők önálló köteteit is odahelyezik az ol­ vasó asztalára. A z országos „szabványhoz” al­ kalmazkodtak a szabolcsiak is. Fél évtizede költőik, íróik munkacsapat­ ba verődtek, s H ogy a virág m eg­ m aradjon címmel mintegy százhar­ minc verssel tizenhárom költő anto­ lógiáját adták ki. E lapokról lépett most ki három költő önálló kötetecskével a nyíregyházi Móricz Zsigmond megyei Könyvtár kiadásában, s a K ato n a B é la szerkesztésében meg­ jelenő Tiszta sz ívve l füzetek soroza­ tában. Tán sehol nem oly terhes-nehéz egy országrész gondja-baja burája alól „szellemi terméket” kínálni a világnak, mint éppen e tájakon. E gy­ felől a nagy meseálmodó K r ú d y G y u ­ la szavai kötnek: „ A Nyírség M a­ gyarország legszebb tája. Írni róla �csak oly gyöngédséggel lehet, mint egy halott menyasszonyról. Vagy egy elaggott vitézi életről. . . ” Másfelől kötnek a közismerten elesett vidék jajai, melyek nemcsak szociográfiák­ nak, de színpadi műveknek kínáltak még nemrég is „hálás” témákat. S mindezek mögött a nyargaló szelek­ kel ott futkos V á ci M ihály tekinte­ te. Szerencséjére a vállalkozó kedvű költőknek, íróknak, ma is jó őrtálló vigyáz rájuk, tollukra. Talán le sem kellene írni a nevét, úgyis tudja az olvasó, hogy Ratkó Józsefre gondo­ lok. Már-már szabály a magyar iroda­ lomban, hogy a kezdő első szájnyi­ tása versre fordul. K i tartja számon például - , mert az irodalmi lexikon sem hogy az ifjú Kodolányi J á ­ nosnak két verseskötete is megjelent, mielőtt maradandó értékű prózájá­ val az olvasók elé lépett? Ezt a kezdetet példázza, ez történt N yír­ egyházán is? A Tiszta szívvel soro­ zatban ugyanis gyors egymásutánban három versfüzet látott napvilágot. Elsőnek, 1982-ben Mester Attila Hangulatjelentése, 1983-ban előbb Nagy István Attila Társadul szegő­ döm, majd Bodnár István A szám­ adás évszaka jelent meg. A gyorsu­ ló megjelenés sejteti, a vállalkozás sikeres; szép, rokonszenves szándékok kéltek és kélnek a Nyírség homok­ ján, a szabolcsi-szatmári-beregi tája­ kon. A három füzet nem egészen ki­ lencven verset tartalmaz, s hozzáve­ tőlegesen szerzőnként harmados arányban. Am i közös és nem közös „lehet” hármójukban? Ketten e földön lát­ ták meg a napvilágot, N agy István Attila Debrecenből hozta habitusát. Születésük időpontjai épp másfél év­ tizedet kerítenek be öt-öt éves „szó­ ródással” : a 45 éves Mester s a 36 éves N agy között „középarányosan” Bodnár 40 esztendős. Közös mindannyiuknál, hogy országos rangú or­ gánumokban már korábban szép számmal jelentek meg írásaik, kivált versek, s eljegyzettjei az oktatói-nép­ művelő hivatásnak. Mester Attilát lírikusi attitűdjéhez mérten - , s illően - elsősorban ön­ maga foglalkoztatja. Látszik, kedvét leli képeiben. Racionális, de ha kell, irracionális eszközök is fogódzói, s bár tudja a halált, mégsem harsog re­ kedten a létért. Bölcs, s mértéktartó mer és tud lenni. Mélységeit, ma­ gyarság-, emberségtudatát érzéke­ nyen őrzi, s nagy haszon poézise számára, hogy ezeket oly verstab­ lókban vetítheti ki, mint az A d y két kuruca vagy a nyírbátori Tinódi-szobor avatására írt Történelem című „alkalm i” verse. Figyelmetlenség? Olyasmi. A „lángos csillag” annyira József Attiláé, hogy ma verselő költő nem veheti tőle kölcsönbe. A „Harminckét évem elszállt” megintcsak József A ttila „Harminckét évem elszelelt” sorának visszhangja. Tárgyiasuló lírájában nincs utánérzés. A meggyilkolt böl­ cső, halott balta, a szájtátott kemen­ ce álián a fekete vér - , s tovább is sorolhatnánk - arra utal, hogy Mes­ ter ezt a költői kifejezési formát is betöri a maga számára, s kitárja si­ kerrel ezt az iskolát. Nagy István A ttila, említettük, a Hajdúságból, a „szomszédból” jött Szabolcsba, s vált szabolcsivá. Bizo­ nyított előnyei vannak az odaszármazottnak a „bennszülöttel” szemben. Tárgyilagos szemlélőként meglátja azt, ami mellett ez utóbbi észrevét­ lenül halad el. Tájékozódó-, s ítélő­ képessége szeizmográfszerűbben mű­ ködik. Ezek megszerzésének azon­ ban ára van. N agy megírja e katar­ zisát: „Innen m indenki messze szé­ le d : / röptető fészek ez a táj. f Jó lenne mégis itt maradni, / s hazát 51 �találni, új hazát” . S aztán a rábólintás: a nyírségi dűlőutak, melyek nem vezetnek már sehová. Mert új világa hiányra épül, ár­ va otthona a szerelem lesz. A sze­ relem, melynek kidalolására hármó­ juk között ő a legfogékonyabb, ő tesz közzé féltucatnyi szerelmes ver­ set. A szerelem oltalma nyugalmat ád a költőnek, s lám mire jó ez szá­ mára? - ugródeszkává emelkedik talpa alá népe, hazája sorsának meg­ ismeréséhez. Kifakadásához, mellyel odavágja az önmagát fölemésztő Ma­ gyarországnak, ne gyönyörködjék ha­ lotti maszkjában! A búsmagyarko­ dást elvetve a H alálra ítél jegenye című versében különös és egyedi ma­ gasokba lép, látva és láttatva. Szere­ lem, s nemzetféltés Nagynál egy­ azon tőről fakad. Egymás szerves folytatói, oly egy­ síkú, jellegű a bodrogközi és a sza­ bolcsi táj. Így egységesül Bodnár István költészetében is e két vidék. Kisvárdán született, de a Bodrog­ közben gyerekeskedett, végül vissza­ tért a szülőföldre. S most poézisében igen meggyőzően igazolja, lehet­ séges egy szívben két vállalt, egy­ mással jól megférő haza. Kötete első darabjaiban hamiská­ san könnyed, megelégszik hangulat­ festéssel, talán csak azért, hogy - , kontraszként - erőteljesebben bele­ jöjjön súlyos mondandói sodrásába. Már hitelesen, s visszanyomozhatóan a szabolcsi égöv alatt. A ma is megoldatlan szociális kér­ dések szemmel láthatóan őt irritál­ ják leginkább. Olvassuk el a gally­ szedegető anyókáról, vagy az éjjeli­ őrökről írt verseit! De őt szenvedteti legjobban a nagyvárosi összezárt nyüzsgő életmód, embere ősember a toronyház balkonketrecében, kinek terve nem több, mint, hogy másnap vadászni tanítja majd a fiát. S a vi­ lág sivár képei önmagába taszítják vissza a költőt, ki térdelve-kutatva benne rejlő génjeiből igyekszik össze­ állítani - önmagát. Azt az önma­ gát, akit fölsért, s szenvedtet az ólomtól süvítő, tankok-járta világ, melynek otthona kis zugában nem csekélyebb esti számvetésének ered­ ménye: „Valahol egy falu ma is ki­ halt” . Meg hogy a ma dúdoló pász­ torból holnapra talán csak fogsor marad. Keserű szorongások, melyeket sze­ retne Bodnár föloldani, de ma még csak vágyálomfélével sikerül: . . . vi­ rágzó almafákkal / mindöröknek / árulás nélkül / gyanakvás nélkül él­ ni / igennel / és nemmel felelni.. . Bólint rá az olvasó, igen - anynyi között — ez hiányzik legjobban az emberiségnek. KISS G Y U L A 52 �ELV ESZET T FÉ L ID Ő Dohogások a színházi évad derekán Ami eddig volt, annál csak jobb lehet. Az óév végéig négy hónap telt el a színházi évadból, de még nem ta­ lálkoztunk egyetlen vérbő, felrázó, fel­ kavaró, minden ízében korszerű, színvonalas produkcióval sem. Képle­ tesen és sportnyelven szólva, nemso­ kára kettőt fütyül a bíró, a játékosok erőgyűjtő pihenőre vonulnak, és még nem láttunk SZ ÍN H Á Z -at, még nem tájoltak Salgótarjánban megszokott, megbízható vendégeink, a szolnokiak. Debrecen járt itt operatársulatával, a szolnokiakat is helyetesítették nagy­ nevű művészekkel - a budapesti Nem­ zeti Színházból és a Mikroszkóp Szín­ padról. Ö rülnünk kellene, de__ na­ gyon sután, sőt rosszul kezdődött ez az évad. Már javában pezsgett mindenütt a színházi élet, falinaptá­ runkról letéptük a szeptember hóna­ pot, de a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központban tehát megyénk színházi centrumában - még nem volt színházi előadás. Ok­ tóber közepén kezdtük az évadot a felújítás alatt álló Mikroszkóp Szín­ pad két produkciójával. A Mikroszkóp - saját helyén nem szerepelhet, létérdeke a tájolás - pár évvel ezelőtti sikerdarabját, a Ho­ gyan? Tovább!-ot és az Értem? című kabarét mutatta be. Az előbbi lénye­ gében folytatás és újrakezdés egyszer­ re, a színházalapító Komlós János ko­ rai elvesztésének kényszerű terméke, melyen a kényszerűség, egyáltalán nem látszik. Érzékelhető ugyanakkor bizo­ nyos szellemi-tartalmi, stiláris tanács­ talanság, egészében azonban sikeres továbblépésnek tekinthető. Szívből saj­ nálhatjuk, hogy a produkció több éves késéssel jutott el hozzánk, így legsikeresebb jeleneteit már láthattuk a televízióban, hallhattuk a rádióban, az újabb találkozás tehát nem oko­ zott semmiféle meglepetést. Ha csak azt nem számítjuk ide, hogy a „sza­ kállas” vicceken is tudtunk még jóízű­ en nevetni. Kiéhezettek vagyunk, hu­ morra fogékonyak. Az Értem minden szempontból fris­ sebb előadásnak tűnt. A színház fiatal művészei lehetőséget kaptak, hogy megmutassák és bizonyítsák rátermett­ ségüket, tehetségüket, s az alkalommal kellőképpen éltek is. Az Értem? po­ lemikus, politizáló, nevetőizmaink mellett próbára teszi szel­ lemünket, személyes és kö­ zösségi toleranciánkat, mely mellesleg nem a legerősebb oldalunk. A produk­ ció néhány poénja a jóízlés határát verdesi ugyan, az előadás azonban él­ ményt adó, felfedezésszámba menő vállalkozás. A színház érzékelhetően megfelelő művész-, humorista-után­ pótlással rendelkezik. Ezek után joggal kérdezhetik: ha két ilyen produkcióval nyitott a salgó­ tarjáni színházi évad, miért a fanyalgás? Igaz is, de ne felejtsük: a kabaré másféle színház. Éppen ezért a kaba­ rét bérleti sorozaton kívül tudjuk el­ képzelni, elfogadni, ráadásként, mint ahogyan az operett- vagy dalesteket. A kabaré még nem vált szerves alko­ tóelemévé színházi évadunknak, nem úgy mint az opera. Az utóbbi több mint egy évtizede természetes ré­ sze a megyeszékhely színházi évadjá­ nak, míg az előbbi - hiszem, hogy 53 �nem tévedek - a (nekünk jóleső) kényszerűség, a Mikroszkóp Színpad átalakításának ajándéka. A debreceni operatársulat Bánk bán előadásával folytatódott a szezon. Több ízben láthattuk már Erkel Fe­ renc operáját a megyei művelődési központban, ez önmagában nem lenne baj. Új generációk, közönségrétegek nőnek fel, új énekesek tolmácsolják a halhatatlan művet. Ahhoz azonban, hogy igazi színházi élménnyé váljon, nagyszerű énekesek kellene;, olyanok, akik nem csak hangban, hanem megje­ lenésben, küllemben, életkorban is il­ lúziót keltően felelnek meg a szerepek­ nek. Kockázatosnak tűnik, hiszen nem élek a közelükben, csupán a salgótar­ jáni vendégszereplések tapasztalataira hagyatkozhatom, mégis kijelentem: a debreceni operatársulat frissítésre és erősítésre szorul. Egy jól sikerült vér­ átömlesztés visszaadhatja a régi, meg­ bízható fényét, hitelét. Aki bérletet váltott - miért bünte­ tik a bérleteseket? - , decemberben a szeptember hónaphoz hasonlóan még mindig nem láthatott az igénye­ ink szerinti színházi előadást. A Nemzeti Színház ugyanis bérle­ ten kívül mutatta be Verebes István Üzenet című egyrészes abszurd komédiáját. A darab, az előadás olyan élményt ígért, amilyent eddig minden sorunkban hiányoltunk. A téma mai, közösségi, politikus, a mon­ danivaló úgyszintén, és Szurdi Miklós rendezése sem szorul erőszakolt dicsé­ retre. Újjongani kéne, nem tudok. Eszembe jut, hogy pár esztendeje a szolnokiak ezzel a darabbal már sze­ repeltek a megyei művelődési köz­ pontban, hogy a színészek - olyan ré­ gen játszhatták utoljára nincsenek tökéletesen, de még félig sem, a szö­ vegtudás birtokában. Holott ez egy komédia, amelyben minden tizedmilliméter pontossággal kiszámított. Ha a partner csak egyetlen pillanatot is ké­ sik a reakcióval, vége, nincs poén, vár­ hatunk a következőre. . . .Miként várunk most a színházi szezon folytatására is. Milyen lesz? Nem tudni. Fohászkodom. Ne higgyék, hogy a színházban csak kikapcsolódni, röhög­ ve (pardon) szórakozni akarok. Nem is biztos, hogy mi, közönség mindnyá­ jan ugyanazon nevetünk. Az „első fél­ idő'' vidámságdömpingje minden való­ színűség szerint egy tévedés következ­ ménye: talán úgy vélik a szervezők, hogy ezzel elébe mennek az igények­ nek, kielégítik a közönség kívánságát. Aligha. Az előadásonkénti nézőszám - bérletes és szólójegyes - bizonyítja ezen elképzelés kétes voltát, mi több, a sikertelenségét. Ez az egyvelegszínház - pontosabb szót nem találok rá - senkinek se jó. A közönség a jelenlétével (távollété­ vel) voksol. A szervezők ugyan mit mondanának, ha a koncepció iránt ér­ deklődnénk? Kabaré, opera, komédia - bérletben és a la carte. Számomra ami eddig történt eléggé szimpla kon­ cepció, szándék bizonyítéka: színház kell? Legyen! Ez a színházeszmény de messze van, nem is a hetvenes évek közepihez, hanem csak a pár évvel ezelőtti­ hez is. A társadalmi, gazdasági válto­ zások - nem törvényszerűen - összekutyulták a műsorrendet, megzavarták a jól funkcionáló értékrendet. Ezt a za­ vart tapasztaljuk az idei salgótarjáni színházi szezonban. Bízván bízva: átmenetileg. SU LYO K LÁSZLÓ 54 �ÚJ UTAKON A Madách Imre irodalmi színpadi napok Az ötlet Balassagyarmaton pat­ Ezután váltakozó sikerrel és vál­ tant ki a fejekből, s azonnal társra takozó színvonalon a bolgár, a cseh­ lelt a megyei illetékeseknél és szak­ szlovákiai, a jugoszláv és a romániai mai támogatásra a Népművelési In­ irodalom találkozója lett a rendez­ tézetben. H em erka G y u la - a Mik­ vény. Újból a kifáradás jelei mutat­ száth Kálmán Művelődési Központ koztak, ami az amatőr színjátszás igazgatója - otthont teremtett a hat­ meghatározó jellegét tekintve nem vanas évek legelején az akkor virág­ meglepő. Az állandó személyi fluk­ ba szökkenő irodalmi színpadi moz­ tuáció, az új meg új törekvések szín­ galomnak. Az elnevezés, a megye re lépése teszi magát a mozgalmat szülöttét tisztelve, Madách Imre iro­ változatossá, s teszi ilyenné - hű dalmi színpadi napok lett. A het­ tükrévé - a balassagyarmati napo­ venes évek elejére - úgy tűnt - a kat is. mozgalom kissé elhanyagolta a ba­ A mozgalom mozgását figyelve tá­ lassagyarmati rendezvényt. „Vigyázó madt az a gondolatunk - és itt is­ szemeit” Kazincbarcikára, az ifj. mét D ebreczeni T ib o ré az úttörők Horváth Istvánról elnevezett feszti­ érdeme - , hogy megérett a helyzet válra vetette. Ekkor jött F á b iá n Z o l­ a monodrámák, önálló estek, kama­ tán és D ebreczen i T ib o r nagyszerű raszínházi, szobaszínházi kezdemé­ közös ötlete: szenteljük az irodalmi nyeknek otthont adni. Jól gondol­ színpadi napokat az európai, baráti tuk, bizonyítja ezt az is, hogy nyolc­ szocialista országok irodalmának. Az vannégy együttes (illetve személy) ne­ első ilyen szellemű rendezvény a vezett be a találkozóra. Ebből a je­ lengyel irodalom jegyében született. lentkezéseket szűrő előválogató (és Nagyon jó ötlet volt, mert ez akkor forgatókönyvet bíráló) bizottság har­ megte­ történt, amikor Lengyelországban do­ minckét produkciót tartott bogott a „világszínház” szíve, s Var­ kintésre érdemesnek. Ezeket a báb­ só - saját szememmel láttam - ön­ színház rendezője (régi amatőr ren­ magát a világ „színházi fővárosá­ dező) L e n g y el P á l vezette előzsüri nak” plakatírozta, s természetesen a tekintette meg, s kívüle - felváltva „valamire való” amatőr a lengyel - E r d ő s István, B allagó K atalin , dr. avantgarde irányához igazodott. E k ­ K ecskem éth y G yu lá n é, s egy-egy kor a Madách Imre irodalmi szín­ földrajzi terület helyi képviselője padi napok - már csak nevében vett részt. Ez a megközelítően egy­ voltak „irodalmi színpadiak” - a tö­ séges szemléletű, és nagyon határo­ rekvések a totális színház felé mu­ zott szempontú bizottság végül is ki­ tattak. A következő évben a Ma­ lenc produkciót hívott meg a kiírás dách Imre nevével fémjelzett ren­ szellemében és hagyományosan - a dezvény kezet fogott az A U R O R A kiírástól eltérő műsorú - kassai Szép elnevezésű szovjet-magyar baráti ren­ Szó ifjúsági színpadot. dezvénnyel. Egy komplex folyamat Nagyszerű élmény volt a két nap - versmondás és vetélkedő - szer­ tíz produkcióját végignézni. A rend­ ves, de önálló arculatát megtartó ré­ kívül jól szervezett, koncentráltan sze lett. pergetett műsorok fennakadás nélkül 55 �követték egymást. A produkciók jó hangulatban, nagy érdeklődés köze­ pette zajlottak, noha nem volt olyan úgynevezett „fesztiválhangulat” , mint a hetvenes évek elején. Ennek elsőd­ leges oka talán az idők változásá­ ban keresendő, másrészt abban, hogy ezúttal egy-egy közösség képvisele­ tében néhány egyén, s nem húsz-har­ mincas létszámú „tömeg” volt jelen. Ezen a tizenhetedik találkozón az is emelte a jó hangulatot, hogy a szakmai színvonal igen magas volt. Még a leggyengébbnek ítélt, vagy gyengén sikerült produkció is igazol­ tan volt jelen. Van kereslet, jó ér­ telmű közönségigény az olyan pro­ dukció iránt is, ami ellen a zsüri (és a közönség egy része is!) jogos kifo­ gásokat támasztott: mint a gödöllői Szép Salamon Sára című produkció, vagy a jobb színvonalú, de a kiírás profiljába nem nagyon illeszkedő pé­ csi M ájus (Szép Ernő). Rendkívüli színészi teljesítményt nyújtott Tóth Zsóka a tatabányaiak K ő hull apadó kútba című monodrá­ májában, és tiszteletre méltó volt a szolnoki Gyuricza Péter törekvése Stefan Zw eig Sakknovellájának meg­ szólaltatásával. A diákszínjátszás új lehetőségeit kutatta és nagyban meg is valósította a kaposvári ipari ta­ nulók K IT -K A T diákszínpada Cse­ hov Leánykérésének sajátos megva­ lósításával. Nagyszerű pillanatokat szerzett a budapesti Szó színház tagja Bezdán József, aki Kornis M ihály A pa győz című monológjának adaptációjával dramaturgiai hiány és tegyük hozzá, a politikai hangvétel hiányának pót­ lására vállalkozott, természetesen a dramaturgiai-rendezői rátalálás (D ebreczeni Tibor munkája) segítségével. M ár egy éve rangja van a mozga­ lomban Sződy Szilárd rendezésének (Szöveg és zene, Samuel Beckettől), mely a KISZ-művészegyüttes szín­ pada tagjainak meggyőző tolmácsolá­ sában itt is bizonyította erejét. 56 Felmerült, hogy azok a városok, amelyekben érdekes és jó színház van, talán az átlagosnál többet ké­ pesek nyújtani az amatőr színházban is. Így például Kaposvár és Szolnok két-két produkcióval képviseltette magát, és a már említetteken kí­ vül a szolnoki A z utolsó tekercs (Beckett) a legteljesebb közönségél­ ményt idézte elő Varga Sándor re­ mekmívű alakítása és László Béla elemző rendezése következtében. K o r­ szerű színházi eszközök egész arze­ nálját vonultatta fel Vértess Elem ér rendezése Kaszás Ferenc színvona­ las színészi megoldásainak segítségé­ vel. Végezetül a két nap méltó koro­ nája volt a két műsoron kívüli pro­ dukció. A kassai Szép Szó színpad hagyományosan jár Balassagyarmat­ ra, és mindig nagyszerű élményt nyújt. Most csak azért léptek fel versenyen kívül, mert tematikájuk (Kalevala 51. ének) és létszámuk nem illett a kiírás feltételei közé. Viszont nemcsak versenyen, hanem valóban műsoron kívül lépett fel a budapesti Katonai József Színház, melynek országos hírű Stílusgyakor­ latok című produkciója valójában stílusiskola volt az amatőr színját­ szók számára. Nagyon szép eredményeket hozott az idei, X V II. Madách Imre irodal­ mi színpadi napok rendezvénysoro­ zata. Bizonyos, hogy két év múlva lesz folytatása, és, méltó folytatása remélhető. De amennyire bízhatunk a jövő években a jó folytatásban, a kifáradásra, csüggedésre, elszürkülésre is fel kell készülnünk. Hiszen az amatőr mozgalom igazán csak ab­ ban mozgalom, hogy mozog. Ú tja változatos, fejlődése ellentmondásos. De létezik! S abban, hogy létezik, Balassagyarmat már tizenhetedszer tett fontosat: életre segített új meg új törekvéseket. Köszönjük minden­ kinek, aki ebben segített! M Á T É L A JO S �Ferency Teréz Minden verseiről Mennyi mendemonda és milyen kevés felkutatott tény jellemzi irodal­ munk múltját (jelenét) ! A jószándékú érdeklődő is háromszor belebotlik emezekbe, míg egyszer amarra rábukkanhatna. Mikor kezdődik valójában a magyar irodalomtudomány? A rendszeres magyar irodalomtörténet? A tu­ dós búvárok mért állnak olyan méltatlan helyen, hogy több mint fél évszázado­ kig is nyugodtan elnélkülözik munkásságukat az utós ok ( 1 . Szinnyei)? Tudom, az irodalom nem üzlet és nem is valamely szolid, egzakt tudomány tárgya. Többnyire kétes hírek és hírnevek, zsíros egzisztenciák csillogó jelene alatt soványkán és alig észrevéve csordogáló búvópatak. Ezért is nehéz útját utólag követni. Amire figyelnek, hányszor bizonyul talminak és érdekességét veszti, amire pedig nem, azt a hétköznapok a szakmához hasonlóan érteden és érdektelen közege temeti maga alá. Hogy lehet ebből a kettős körből kitörni? Talán egy más érdek és érdeklődés bekapcsolásával: az egykori művelő­ dési színhelyeken, életszínhelyeken tevékenykedő utódok tudós munkálkodá­ sa révén. Ha nem mindent egy centrumból közelítve, hanem helyi művelő­ déstörténeti nagyítóüvegelv alá helyezve kutatnánk! Bizonyos, hogy más v a ­ lamit kívülről, s más azon a helyen állva, a helyi történet folyamatosságát ismerve érteni, felmutatni. Mindez a N ógrád megyei Múzeumok Igazgatósága által indított N ógrádi irodalmi ritkaságok első kötetének, Ferenczy Teréz M inden verseinek ol­ vastán jutott újfent eszembe. Újfent, mert egyszer már, pár esztendeje a sza­ bolcsi F olia Rakocziana sorozat, ami Heckenast Gusztáv és néhai Molnár Mátyás szerkesztésében jelent meg Vaján és Nyíregyházán, rádöbbentett arra, hogy mennyivel teljesebb a múltja annak a vidéknek, amelynek jelenét szak­ májukat és szűkebb „provinciájukat” szerető kutatók munkája gazdagítja. A k ­ kor ott Z ay Anna több szempontból is unikumnak számító Herbáriája, Vay Á dám verses önéletírása, K ajali Pál kuruc szenátor, Bercsényi László kuruc kapitány, Lónyay Ferenc főhadbiztos iratai, dokumentumai és más levéltá­ rakból előbúvárlott, a kor egészét is lényegesen színező források váltak hoz­ záférhetővé. Most Salgótarjánban az 1840-50-es évek kiemelkedő, bár azóta is alig ismert, fiatalon öngyilkosságba menekülő szécsényi költőnőjének eddig össze­ gyűjtött harminc-egynéhány versét adták ki ízléses könyvecskében. Fájdalmas és pontosságra törő tanulmányában a szerkesztő, dr. Praznovszky Mihály, igyekszik összegezni mindazt a - valljuk be - nagyon keveset, amit Feren- 57 �czy Teréz alakjának és írásainak megismertetésére az utókor eddig tett. Úgy tűnik, hogy V a jd a Já n o s 1857-es méltatása óta ez az 54 oldalas, 1000 szá­ mozott példányban megjelentetett füzet a legtöbb. Ferenczy Teréz, nemes és nemzetes Ferenczy Sámuel lánya 1823. december 27-én született Rimaszombaton, majd apró gyermekkorában családjával együtt Szécsénybe költözött, ahol haláláig élt. Édesanyja a hagyományok szerint az irodalom iránt fogékony asszony, korán meghalt. A z első könyveket ő adta lánya kezébe, a romantika iránti vonzódását is anyai örökségnek tulajdonít­ ják. Teréz bátyja papnövendék, aki 1848-ban honvédnek áll, majd Csalló­ közben elesik. Édesapja, Ferenczy Istvánnak, a kor nagy szobrászának első unokatestvére. Előbb a Forgách grófok könyvkötője, később szeszfőzdéjük vezetője. Mindkét foglalkozása sorsdöntő motívumokat hoz a család életébe. Teréz érzékeny, korán jelentkező tehetség. 1844-ben, huszonegy éves ko­ rában Esküszegő című novellája megjelenik a Pesti Divatlapban. A népies, palóc dalokkal induló Lisznyay K álm ánn ak hibátlanul petőfis, de sajátos, ügyes fordulattal záruló verset jegyez emlékkönyvébe. (A barátságot, amit ajánlani tud neki, fölébe helyezi a szerelemnek - az elutasítás gavalléros, fi­ nom formája egy fiatal lánytól.) B o ld o g perc című - korainak tartott - verse egy hosszas tekintettől fel­ gyúló szerelem pontos, őszinte rajza. A M essze vagy talán ugyanennek a kapcsolatnak későbbi, fájó visszhangja; ahogy a Ju to k -e eszedbe és a D a lo lj kis m adárka is az elhagyott szerelmes lány fájdalm át fogalmazza meg. Ezek­ ben a versekben is előfordulnak keserű fordulatok, de a kor stílusából, és egészséges, teljes emberi érzelemvilágból fakadnak: a hűtlen szerelmes siratása a tárgyuk. Más természetű A m egölt kígyó és A viseg rá d i hölgy. Mindkét költemény a női kiszolgáltatottság, gyengeség, az alkalmat el nem szalasztó férfi felelőtlenség balladája. A z első lírai és erőteljes indítású, meg­ hitt természeti rajzokat ad : „ E lm e n t a lányka zöld erdő be, / H o l az ég a k ék tóba néz, / S repkényes szirtek ősz fe jé b e / T ö rik m eg a zord é ji vész. / / H o l az ibolya e lvirítvá n / A gyöngyvirág nyom ába kél, / S a hársok tányér lev é lk é it / Pofozgatja a játszi szél.” A z idilli kezdet élettelenebbül megrajzolt melodrámába fordul. A visegrá­ d i hölgy a Zách Klára-témát Arany János-i dikcióval, de végletesen romanti­ kus, engesztelhetetlen színekkel dolgozza fel. A hatalmi erőszak áldozatául esett lány végzete visszavonhatatlan, az érte bosszút álló apa is , , . . Összekoncoltatva / Veszett el hasztalan.. . ” . K ár volna - , mint ahogy Arany János balladái esetében sem tesszük - áttétel nélküli tényeket kutatnunk ezek mögött a versek mögött. Annyi azonban bizonyos belőlük, hogy a kiszolgál­ tatott ember érzelemvilága drámaian támadt föl költőjükben. Milyennek mutatják a korainak ítélt versek Ferenczy Terézt? Mély érzé­ sűnek és sérülékenynek, büszkének és képzelődőnek, feledni és megalkudni nem tudónak. Ahogy maga is írja E m lé k k ö n y v b e című versében: „K o r á n fe ­ 58 �lejt a törpe lélek, / A műveletlen, a hiú és / A kevélyek. / D e akin e vád foltokat nem ejt, / A z a rideg sírig el nem felejt” . D e bármilyen szuggesztívek, részletszépségekkel telik szerelmi versei és a két ismert ballada, mindez még csak „irodalom ” . Elmélyülni, sorssá, végzet­ té, költészetté válni igazán akkor kezdenek írásai, amikor saját élete fölött is tragikus gyorsasággal elborul az ég: hozzátartozói közül a legkedveseb­ beket elveszíti és az eufóriás negyvenes évek pezsgését vad hullámverés, majd bénító, halálos némaság, a bukott forradalom utáni idők váltják föl. Ferenczy Teréz ekkor válik ügyesen, tehetséggel verselgető kislányból iga­ zi, a kor legnagyobbjai között is - rövidke néhány év alatt - fontos jelet író költővé. M aga így fogalmazza meg helyzetét: „ E g y szörnyű éjszakának, / S az elborult pusztának / - Már amilyen, olyan, / M égis fénye vagyok.” (N em vagyok én nap) Tudatos felismerés és szerepvállalás süt ki ezekből a sorokból, egy ke­ mény intellektus szembenézése helyzetével. Mert a tragédia maga a nagy lelkekben még nem okoz föltétien összeom­ lást: „Lassan gyilkolva ölnek a napok / de meg nem halhatok” írja a T él kezdetén-ben. A z igazi meghasonlás akkor következik be lelkében, amikor a környezet, az életbenmaradottak törpeségét kénytelen látni és napról napra megszenvedni. Mikor megérti, hogy a mártírok, a vértanúk sírjai fölött mi­ lyen szenvtelenül és lealacsonyodottan, milyen kajánul és közönyösen fut tovább az élet, cinkosává szegődve a hatalomnak. K ét verse is szól a rész­ vétlenségükben más fájdalm át sem értőknek. „H isz mindnyájunknak tépett fürtjeinkkel / Jajgatva kéne porba fetren­ geni! / D e vigadjatok! - van itt egy kebel / A m ely kíván és el tud vérze­ ni. / / K ín itt a léget szívni - s a tavasznak / piros rózsáin vérszag terje­ dez, / Az erény sírján fúriák virrasztnak, / S minden szent hitet koporsó fe­ dez.” (Kassandra) Ezeket a sorokat olvasva értjük meg, mennyire nem véletlenek V ajda J á ­ nos méltató szavai: ez a hang az ő líráján át egész A dyig sugárzik. A Test­ véri emlék, az Apám , az Ó, ne kérdjétek esendőbb, mert még hevesebb, kíérleletlenebb strófái után megindul az a sorozat, amelyet talán már ma is, bizonnyal hiányos ismereteink fényében, a költőnő tehetsége betetőzésének tarthatunk. A Fájdalm ak tengerén, a Bolygó tüzek, A z alvó Krisztus, az Életunt, a Példakép, a Szécsény, 1852. okt. 2 1. mind a legnagyobbak közt is méltán helytálló, gondolati mélységükben arisztokratikusan, önkínzóan magas erköl­ csi igényességükben, formai hibátlanságukban messzire előremutató költemé­ nyek. A Szent Kútnál pedig még a kor beivódott, jellegzetes stílusjegyeiből is kitörő realizmusával, fájdalmas és végleges tisztánlátásával humanista, egyszersmind kiábrándult, modern költőre vall. 59 �„Istenbe vigadni / M ennek a szegények - / Leng a szent lobogó IS közö­ sen zokogó / Hangon kél az ének. / / B ő az aratás szüret / Am it ők kívánnak S mit kérnek meghitten / M egadja az Isten / A szent karavánnak. / / É n ma­ gam közöttük / Hit- és reménytelen; / A szent forrás habja / Képem viszszaadja - / S az olyan élettelen. / / A közelgő halál / Arcomon írva van - / Te hozzád Istenem! / Nincs miért esdenem. . . / M inden haszontalan." K i mondaná meg, hogy ezt a verset 1851-ben írta egy alig 28 Kíméletlen szembenézés és istentagadó szkepszis, megbocsátó kevéssel is beérők iránt és az engesztelődni nem tudó fájdalom önmagában. Száz év múlva már mindez milyen természetes is gyar költészetben! éves, leány? megértés a felismerése lesz a ma­ É s ez a pillanat, amikor az embernek szorongató párhuzamként eszébe jut az amerikaiak manapság igazán felfedezett és megbecsült költője - Em ily Dickinson. Ferenczy Teréznél hét évvel később született és harminchárom esztendővel tovább élt. D e hasonlóan vidéki magányban, csalódottságban, el­ szigeteltségben, csak egy felvirágzó társadalomban, a győztes polgárháborút követő évtizedekben. É s aki ezernél több verset hagyott az utókorra. Meny­ nyi a hasonlóság a két múlt századi költőnő életében és alkatában! É s meny­ nyi a különbség a sorsukban! Ránk maradt teljesítményük jelentőségében! Nem a tehetség minősége, de lehetősége volt más - és ez, úgy tűnik, meghatáro­ zó. (Ne keresgéljük a fájdalmas összehasonlítás pontjait, bőségesen akadnak: még témákban, feldolgozásmódban is nem egy rokon verset találhatunk a két életműben.) Kövessük tovább Ferenczy Teréz életútját. A Bolygó tüzek számozott darabjai mintha egy filozófiai összefoglalás tételei lennének. Sorra veszik a költőnőt foglalkoztató legfőbb gondolatköröket. Kiábrándult, józan kép tárul elénk, ha ezek között a versek között tallózunk. A V I. darab például a föl­ det nagy bomló tetemnek láttatja, melynek férge az emberiség, míg a IV . vers mintegy életmentségként fogalmazza meg a madáchival rokon konklúzi­ ót: „É ljen hát - ki küzdelem közt, / Tűrve tud rem élni!!” A z V . strófában a költészetet és zenét jelöli meg, mint megtartó erőket önmaga számára. A V III. versszak viszont történetfilozófiai pesszimizmusával tűnik ki: „H a fe l­ kelnének mindazon nagyok / A kiktől a történettan ra g yo g !.. . / Ugy-e jó em­ berek / Rájuk rohannátok / G yilkotokkal készen / S vér folyván a kézen / Ezt kiabálnátok / Nincs szükség reáto k ? !” Utolsó, X III. verse viszont a megalkudni nem tudó, büszke ember arcát rajzolja elénk, sejtetve a többször felrémlő halálszándék komolyságát: „ Úgy kértem az imádott életet: / H a vágyaimnak nem tesz eleget, / N e alkudjék, mondjon le rólam! / D e az élet - e vén kereskedő / Csalt, bolondítolt - így múlt az idő. . . / Most szívem, lelkem kipusztítva v a n !" 60 �A vers megoldása: a halál keblén „feltalálom mennyemet” - Az egyre dübörgőbb végzet elől azonban még menekülni próbál, még nem eldöntött e harc kimenetele, úgy tűnik életért vitázó verseiből. „Ó h , az én életem / Őrjöngő vad álom / Legyőzni a halált / Lassacskán próbálom. / / F ú j a szél - fúj a szél / A z ősz fagyos szele; / Lelkem röpül, miként / Fa száraz levele.” Támaszt nem talált ebben a küzdelemben. Hiába járja édesanyja sírját, hiába gyűjtögeti forintjait bátyja méltó síremlékére. Nincs aki ebben a szo­ morú, vívódó helyzetben mellé álljon, erőt adjon, akivel társulva elviselhe­ tővé válnának a lezúdult csapások. „Szólok jó apámhoz, / A k i bor mellett ül / A kancsója soha sincs tele. / Vigasztaló szava fáj végbetetlenül. / Ó, bár inni tudnék v e le !” Nem tudjuk, külső események-e vagy belső tényezők gyorsították-e föl 1852 szilveszterétől a Ferenczy Terézben lezajló végzetes folyamatot: egy­ re kisebb és kisebb sugarú kört ír a halál gondolata fölött. 1853. május 3-án 19 nappal halála előtt bátyjához, a híres szobrászhoz ír hibátlan, szép epistólát. Búcsúzik tőle, biztatja, hogy bár életükben sosem találkoztak, halála után hamarosan meglátogatja. A nagy szobrász összeomlásában mintha a maga összeomlását rajzolná meg: „ A nemzet egyetlen szobrásza ott hever / A kis kunyhó körül, / Hol gyermekkorában kihajtott a szeder / A zöld sövénytő­ rül. / . . . Kinek vándorbotja a dús Itália / Babérhajtása volt, / Most mint koldusbotra, népének hű fia, / Görnyedten meghajolt. . . ” (Szobrász bá­ tyámhoz) Bizonyosságként, de iszonyattal ír ebben a versében is saját közeli halá­ láról, és megjósolja bátyja hamaros pusztulását is (amiben szintén tragiku­ san igaza lett, alig három évvel élte túl őt a művész). Mondom, nem tudjuk, hogy a felgyorsuló baj miért pont 1853. május 22én tetőzött, miért épp ekkor ért el a cselekvés fordulópontjához? Tény, hogy a még alig harmincéves költőnő szíven lőtte magát. A már csak a halál be­ következtét megállapítani tudó szécsényi körorvos ad róla végső, pontos le­ írást: „ . . .sápadt, inkább sovány test alkatású, mint egy 22 éves v a l a . . . A szívburok, úgy maga a szív is sértetlen maradt” . Mégis meghalt. Talán már a pisztoly elsütésének pillanatában. „ . . .A berohanó családtagok íróasztalán Czakó Zsigmond arcképét találják. Azét a Czakóét, aki a 40-es években vadromantikus drámákkal tört be a magyar színpadokra. . . 1847-ben pisztolylö­ véssel végzett magával. . . ” - írja bevezetőjében Praznovszky Mihály. A halál módjára tehát tőle vett mintát Ferenczy Teréz. Verseiben is mély nyomot ha­ gyott a kor romantikája, költészetének azonban sajátos ízt és előremutató je­ lentőséget éppen pontos megfigyelőkészsége, gondolati, erkölcsi ítélőképessé­ ge és igényessége adott. A sorssal megalkudni nem tudó, környezete, hazája sötét jelenéből a maga számára kiutat nem találó, a feledésbe, vegetatív lé­ 61 �tezésbe menekülő világ lealacsonyodottságát elviselni nem képes szelleme, zaklatott, gyenge idegrendszere a pusztulást érezte egyedül sorsszerűnek. Köszönet érte, hogy kései irodalmi örökösei ezt a végzetet megváltoztat­ ni törekedve legalább szellemi hagyatékát a megmaradás fényébe emelték. Bízom benne, hogy irodalomtörténetírásunk észreveszi, hogy szükség van Ferenczy Teréz M inden verseire, szükség van az alakja, élete körül mint irodalmunk annyi más jeles tehetségének alakja és munkássága körül - ter­ jengő homály, tisztázatlanság eloszlatására. Szükség van költészete legszebb darabjainak felfedezésére, a magyar líra folyamatosságában az őket megil­ lető hely biztosítására. Ehhez az első, jelentős lépést a Nógrádi irodalmi ritkaságok szerkesztői megtették. Kívánjuk mindannyiunknak, hogy dicsére­ tes buzgalmukból még sok hasonló érték kerüljön napvilágra, az olvasó- és írótársadalom kezébe. M E Z E Y K A T A L IN 62 �Híreink November 26-án Gerelyes Endre (1935-1975) emlékest volt az óbudai Zichy-kastélyban. A Gerelyes Endre halálának tizedik évfordulója alkalmából tartott megemlékezés (az író alakját a pályatárs, Baranyi Ferenc költő idézte fel) egyben a Nógrád megyéből a fővárosba elszármazottak baráti körének ala­ kuló rendezvénye is volt. Nógrád megye baráti köre intéző bizottságának el­ nöki tisztére dr. Jakab Sándort választották. A kör minden tagjának ezúton kí­ vánunk eredményes munkát, színvonalas programokat és eleven kapcsolatokat - mindnyájunk javára - útra bocsátó pátriájukkal. Lezárult a Madách Imre-emlékév. 1984. január 20-án - miként az év min­ den jelentős rendezvényére - a közönség nagy érdeklődésétől kísérve, egész napos megemlékezésre került sor. Délelőtt megtartotta záróülését a Madách-emlékbizottság. Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese, az emlékbizottság titkára összegezte a kettős év­ forduló eseményeit. A minden részletre kiterjedő jelentés után Devcsics Miklós, a megyei tanács és az emlékbizottság elnöke joggal állapíthatta meg, hogy drá­ maköltőnk géniuszához méltó évet zárunk. Ezt az értékelést megerősítette dr. Köpeczi Béla művelődési miniszter meleg hangú, gratuláló levele, amely­ ben külön is kiemelte Nógrád megye dicséretes kezdeményezéseit. Sorait Rátki András, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője olvasta fel. Délután Színház a X IV . századi magyar képzőművészetben címmel kiál­ lítás nyílt a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban, a Magyar Színházi Inté­ zet anyagából. Megnyitót mondott dr. Kerényi Ferenc, az intézet igazgatója. Valódi csemege volt a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótarjáni intézete Aula színpadának Komédiajáték című előadása, amely a megnyitó közönségé­ nek a vándorszínészet korát idézte fel. Ugyancsak délután tartották a Madách-emlékünnepséget a salgótarjáni Jó ­ zsef Attila városi-megyei Művelődési Központban. A Nemzeti Színház felépí­ tésének javára kibocsátott emelt árú, sorszámozott, díszes belépőjegyek az utol­ só szálig elfogytak. Ünnepi beszédet mondott Hubay Miklós író, a Magyar Írók Szövetségének elnöke. Ezt követően az idei Madách-díjakat Devcsics Miklós nyújtotta át. A dí­ jazottak: Anton Podolec, a közép-szlovákiai pártbizottság titkára, barátságunk, kulturális kapcsolataink erősítéséért, Ernest Caban, a Közép-szlovákiai Nemzeti Bizottság alelnöke, a Madách-évforduló rendezvényeinek színvonalas megszer­ vezéséért, Lengyel György érdemes művész, a Madách Színház rendezője, a Tragédia nagy sikerű színre viteléért, a mai magyar dráma ügyének szolgála­ táért, a Madách-emlékév rendezvényeinek segítő támogatásáért, valamint a Nóg­ rádi Sándor Múzeum alkotó közössége (dr. Praznovszky Mihály, Horváthné Szabó Ágnes, Presics Antal, Kollár Sándor, Buda László) a Madách-hagyományok megőrzésében, népszerűsítésében kifejtett kimagasló tudományos és közművelődési tevékenységükért. 63 �Majd az 1983. évi jeligés M A D Á C H -P Á LY Á Z A T került sor. eredményhirdetésére Esszé, tanulmány, irodalmi szociográfia kategóriában: I. Laczkó Pál (Salgótarján) II. Tarján Tamás (Budapest) A harmadik díjat nem osztották ki. A szépirodalmi kategóriában: I. Csanády János (Budapest) II. T. Pataki László, Laczkó Pál (Salgótarján) III. Ardamica Ferenc (Losonc, Csehszlovákia), Hajdú Gábor (Miskolc). A zsüri tagjai voltak: Baranyi Ferenc költő; Serfőző Simon költő; dr. Kerényi Ferenc irodalomtörténész; Kojnok Nándor, a Palócföld rovatvezetője; dr. Praznovszky Mihály, a Nógrádi Sándor Múzeum igazgatója; Kassai-Végh Miklós, a Palócföld volt főszerkesztője. Ezúton köszönjük minden pályázónak a részvételt és gratulálunk a díjazot­ taknak. A nyertes műveken kívül a zsüri javaslata és a szerkesztőség döntése alapján további írások közlését is tervezzük. Erről az érintetteket időben ér­ tesítjük. Örömmel tájékoztatjuk kedves olvasóinkat, hogy megjelent a Palócföldkönyvek ötödik és hatodik kötete. Bódi Tóth Elemér A mesék kapujában, Szepesi József Elszórtan, mint a gyom címmel gyűjtötte össze verseit. A SZ E R K E S Z T Ő BIZO TTSÁ G ELN Ö KE: Dr. Horváth István A SZ E R K E S Z T Ő SÉ G T AGJ AI : Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A S Z E R K E S Z T Ő BIZO TTSÁG T A G JAI: Dr. Csik Pál Radácsi László Dr. Fancsik János Dr. Szabó Károly Dr. Molnár Pál Dr. Tamáskovics Nándor Németh János Tóth Elemér A N ó g r á d m e g y e i T a n á c s V B m ű v e lő d é s ü g y i o s z tá ly á n a k la p ja . F ő s z e r k e s z t ő : Baranyi Ferenc. S z e r k e s z t ő s é g : 3 1 0 0 S a l g ó t a r j á n , A r a n y a N ó g rá d m egyei L a p k ia d ó V á lla la t . F e le lő s k ia d ó : Bálint Tamás Já n o s út ig a z g a t ó . 2 1. T e le fo n : T e r je s z t i: a 14 -3 8 6 . K ia d ja : M agyar P o sta . E lő f iz e t h e t ő b á r m e ly p o s t a h iv a t a ln á l, a k é z b e s ítő k n é l, a p o sta h ír la p ü z le t e ib e n é s a K ö z p o n ti H ír la p I r o ­ dán ál (K H I, B u d ap est V ., Jó z s e f n á d o r té r I. sz. P o s t a c ím : 19 0 0 B u d a p e st). K ö z v e tle n ü l v a g y p o s­ ta u t a lv á n y o n , v a la m in t á tu t a lá s s a l a K H I 2 15 -9 6 1 62 p é n z fo r g a lm i je lz ő s z á m r a . E g y e s szám á ra 12 F t , e lő fiz e t é s i d íj fé l évre 36, egy évre 72 F t. M e g je le n ik k é th a v o n ta . Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. IS S N 0555-8867 In d ex : 25-925 K é s z ü lt a N ó g rád t e r je d e le m b e n . F . v . : 64 m egyei N y o m d a ip a ri V á lla la t s a lg ó ta rjá n i i g a z g a t ó . 8 4 .3 3 6 8 3 N . S . K elem en G ábor te le p é n , 10 0 0 p é ld á n y b a n 5 ,6 ( A / 5) ív �Tartalom X V III. É V F O L Y A M 1 . SZÁM . 1 . Kiss Dénes: A pillanat átélése, Falfirka, Mielőtt ránk csukódna (vers) 3. Domokos József: A kakas (elbeszélés) 10. Fodor Ákos: Blow up, Egy hálaadás, Most már, Axióma, Műhely-haiku, Szeretők, Szinopszis, Az emberi állapotról (vers) 12. Sarusi Mihály: Gyerünk a Bahama-szigetekre (novella) 15. Romhányi Gyula: L . M. reprodukció, É va halála (vers) 16. Onagy Zoltán: Lázár, mint kondominium (elbeszélés) 22. Cseh Károly: Gyönyörű merénylet, Lebegés (vers) 23. Serfőző Simon: Amíg beáll a halál (irodalmi riport) 29. Laczkó Pál: Kalandozások és göröngyök (III.) K R Ó N IK A 33. Radó György: A Tragédia svájci színpadokon KÖ RKÉP 37. A művészeti pártosságról (Csongrády Béla) 41. Vélemények, viták - vagy az elmaradt szintézis kísérlete (Törőcsik Miklós) 45. Láncz Sándor: Feledy Gyula (Dobrik István) 47. Metahaiku, Fodor Ákos: Hasadó anyag (Kardos András) 50. Tiszta szívvel, Három szabolcsi költő versei (Kiss Gyula) 53. Elveszett félidő, Dohogások a színházi évad derekán (Sulyok László) 55. Új utakon, A Madách Imre irodalmi színpadi napok (Máté Lajos) 57. Mezey Katalin: Ferenczy Teréz minden verseiről A címoldalon Czinke Ferenc rajza. A 23. oldalon Muzsnay Ákos, a 40. oldalon Jozef Hascsák (Csehszlovákia), a 44. és 46. oldalon Szentgyörgyi József munkái láthatók. (Válogatás a salgótarjáni nemzetközi képzőművé­ szeti szimpozion anyagából.) Fotó: Buda László. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/1. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1984 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/73389afa3f4632552363588ac712798d.pdf 66362d0e8ab9a692cdb9df43df83cc9f PDF Text Text �Tartalom XVIII. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 1. G yöre Imre: Avaron j á r . . . , Végösszeg, Rákészülés egy versre (vers) 5. Tamás Menyhért: Esőrácsok (Regényrészlet Baranyi Ferenc bevezetőjével) 13. Baranyi Ferenc: Végzetes elkötelezettség (Emlékezés Radnóti Miklósra) 16. Czigány György: Az éj filmjeiből, Öt kérdés (vers) 17. Hubay Miklós: Madách születésnapjára 21. Tandori Dezső: Az én költőim (vers) 22. Ardamica Ferenc: Rovarirtás (elbeszélés) ABLAK 29. Szovjet népek költészetéből (Fodor Ákos, Körmendi Lajos, Szöllősi Zoltán, Hideg Antal, Buda Ferenc fordításai) M ÉRLEGEN 34. Kérdések és válaszok, G yöre Imre: Idill és vége (Simor András) 36. Emlékezet és felelősség, Csanády János: Hátamon a történelem (Madár János) 38. A hiány jelvényei, Bari Károly: A némaság könyve (Hunya Márta) 40. A magunk támasztéka, Tamás Menyhért: Vigyázó madár (Pallagi Szabó Ferenc) VALÓ SÁGU N K 42. Kelemen Gábor: Ujj-jelek (riport) 47. Lakáspolitikánkról (Kerékgyártó T. István) 51. Laczkó Pál: Változatok a lakásörömre (szociográfiarészlet) F IG Y E L Ő 54. Vitányi Iván: Vitairat a mai magyar művelődésről (Csongrády Béla) 57. Menyhárt László: Iparművészet - társadalom - jövő (tanulmány) A címoldalon az első olasz Radnóti-kötet (1964) címlapja. Borító: Ennio Calabria Fordítók: Gianni Totti és Marinka Dalosm 15. o .: Varga Imre: Radnóti (Salgótarján). A belső oldalakon Földi Péter festőművész, az idei tavaszi tárlat nagydíjasának művei láthatók. (Fotó: Buda László.) �G Y Ö R E IM R E Avaron jár... Avaron jár a holnap, emlékezik a mára, gyökerek közt botolgat, kezét előre tartva, nekimegy egy bokornak, vér-pettyes lesz az arca. Végösszeg . . . a mélységekből jön fel, honnan nem jött még senki, hová nem szállt le senki, s már megnevezhetetlen, akár a nedves falban keringő víz, mely gombát érlel a fal tövében, az alvók homlokától nem messze, s nem kell hozzá egy fél nap csak s egy éjjel: a vízcsepp benn marad a láthatatlan résben, résben és repedésben, s egy másikon hanyatt dől a fal, vele a többi, a tető csak lecsusszan, s a kémény áll meredten, és nyílásán kiszökken a rejtett víz a napra, mocskos szökőkút, rajta táncol a Nap s a Hold is, akár a ping-pong-labda, míg el nem fújja őket a szél a porral együtt, mikor 1 �tegnap, ma, holnap, a felhúzatlan vekker nem csörög, s rézkakas se ugrik a bodzafára, hogy utolsót rikoltson, vagy sikoltson, száll a fejsze, s még röptében lecsapja fejét, vércsepp a csőrén, taraján hangya mászkál, távirányított kémhold filmjén már rögzül mindez, az elő- s utókornak, attól függ, honnan nézzük, nőhetne még az ember, hogy lába földig érjen, kétértelmű szavacskák dögbogár és a fű közt, az egyértelmű tények még fedő alatt főnek, de szaglanak, az orrát befogva száll a varjú, a meztelen csigának nem épül csigaháza, minden szó árulás lett, valami más helyett van, vagy volt, már múltidőben, közelmúlt, régmúlt, mindegy, árulás, persze másként, hogy érdektelen félként nézel a gyenge rügyre, volt rügyek, volt virágok, egyik csokrot az egyik sírról másikra lopják, egy csokor, s mind díszes lesz, attól az egy csokortól, egyhangúan zörögnek a jambusok, a játék karácsonyt vár, a padlás sarkában angyalhaj csüng, mellette angyalszárnyak, s az angyal is, kötélen, oldalra billent fejjel, ki számol el felőle, s kinek, túlélni szép lesz, fagyöngy, sapkára tűzve, csillag-mag minden szemben, beledögleni még szebb. Rákészülés egy versre Kinek és mire jó ez tapadnak falevélre nincs reggel nincsen este ki veszi őket észre szakadatlanul ömlik fűz-levél csónakuk a világ százfelől és a vizet is min úsznak százfelé ömlik visssza az évgyűrűt amint épp parányi vízikagylók megjelenik a törzsön 2 �egyszer és mindörökre por csillámlik a porban lemarhatatlan jelként aranypor vízfenéken hét bő hét szűk esztendő a vadkacsák nem értik esős vagy száraz évek mért érdekes ez meddig a füvek ki se nőttek a gondolat besüpped a virág összezárta olvadt aszfalt cipőjét kelyhét időközönként otthagyja vetkezik csak hányszor hét év ki látta és hasonul az úthoz nem lát valahol itt van szegélykő lesz még pár perc ultrába mártott spongyák ki lábujjára ejti mosogatják az arcot egykor sóhajt na végre egyforma lesz mind végül üres káposztáshordók sütőtök kívül zöld és szagát hordja a szél de belül sárga, ha dér jön példásan nevelt disznók Leptodaktylus rák, de röfögnek benn az ólban mi légcsövünket rágja elpárolog a csepp és más névre hallgat csakhogy sohase ér a földre elég a szép szavakból bár odakészül mindig az okádás a sarkon míg összeáll a felhő valóságosabb sokkal megúszni ezt is azt is egy fejszenyom az ujjon van szó kilátás szombat örökre tanúsítja vasárnap élni is kell hogy volt fa fejsze hozzá nem kell csak megszokásból s hozzá kéz is mi vágta proletárok is hol van az utókornak készült ki akár varjú lenne viasztáblák csöpögnek hogy a kéményről nézze velük a betűk rajzok nyakát tekerve hátra a piacok az árak s előre láthatár kell az árusok húsz ujjal várni akár egy szóra s négy marékkai az erszény szavakkal szíven-verve százkarú Siva osztja beleköpni a porba negyvenkilenc pár karját holnap is sistereg majd a szegénykék közt széjjel közömbös tárgyak közt kik levágott lábak futnak túlélnek minden élőt nem fut utánuk senki a kivételt kivéve 3 �kavicsként vasbetonba világ fa fejsze együtt kevert magot parányi a végső harc a végső reményt Hogy mindig késő nincs reggel nincsen este de sose késő semmi kis csillag szívbe tűzve százfelől folyik ömlik fej láb tenyér és vércsepp s százfelé folyik vissza 4 �„ A lelkekben zajló történelem pontos krónikása Tamás Meny­ hért, eszközei között éppúgy megtaláljuk a népköltészet legeleve­ nebben haló hagyományait, mint a modern formanyelv legéletké­ pesebb vívmányait.” Ezeket a sorokat tíz esztendővel ezelőtt ír­ tam, amikor Tamás Menyhért első verseskötete megjelent. Azóta öt könyve látott napvilágot: három verseskötet és két nagy sikerű regény. A harmadikkal most készült el, a Szépirodalmi Kiadó gondozásában jelenik meg ez is, mint az eddigiek. Tamás Menyhért ahhoz a székely népcsoporthoz tartozik, amely­ nek „földönfutása” Bukovinától Tolna megyéig tartott a második világháború idején. Új regénye ezekből az időkből merítkezik. Laptársunk, a Kortárs, januári számában több fejezetét közölte Tamás Menyhért új müvének. Egy fejezet nekünk is jutott belőle, örömmel adjuk közre. Ez a részlet az 1941. június 17 -ről 18-ra virradó éjszakán játszódik Hadikfalván, nem sokkal azelőtt, hogy a hitleri Németország megtámadta a Szovjetuniót. B. F. TA M ÁS M E N Y H É R T ESŐRÁCSOK * 5. Mintha . . . alábbhagyott volna az eső, fehérül a felhők futása, csendesül a tetőzet, a hasadékok sustorgása, nagyobbodik az ablak, világossága araszolva járja végig a deszkafalat, a szalmazizegésű fekhelyeket, az összegyűrt katona­ pokrócokat, a szalmadíszítésű vászonsapkákat, a kioldódzó fejkendőket, az álmatlansággal küzdő szempillákat, az erőtlenedést felejtő mozdulatokat. . . , Balbina elunja világosságváró kuporgását, fölegyenesedik, lekapja a vászon­ sapkát, szembefordul az ablakkal, megrázza a fejét; hosszú, fekete haja világulásba szálazódik (Elég volt a sötétből, az ártó beszédből, a kígyókból, a gyermekijesztőkből, a vasfogú bábákból, a lovakat nyergelő fehér asszonyok­ ból, a halotthívókból, a cserregő kísértetekből, a fekete ördögökből, maga­ magát kísérti meg, aki elhiszi, hét ördög bújt a lelkünkbe, az imádkozás sem s e g ít..., jöjj, világosság, seperd k i...) , Hova cihelődsz, Balbina?, kérdi má­ sodjára is ugyanazzal a kereső hangsúllyal Mózesné, Világosságnézőbe, feleli Balbina a napvárók örömével, Erősné szinte félálomban fogja be Balbina mozdulatát, szertefutó hajóról lánysága úszik a résnyi világosságba: („Ne fuss olyan sebesen, Regina” , „É rj utol” , „É rn élek. . . ” „Milyen legény vagy, te?” , „Tudod, te jól, az egyik szemem hibádzik” , „Tudom, kinn maradt Taljánországban” , „Nem jószántamból hagytam ott” , „Én így is szeretlek” , „Így is?” , „Így is” , „Akkor a fene bánja” , „M eg az erőd” , „Az én erőm-e?” , „Nem is a Piavéba hullott kapitányodé” , „A k k o r. . . ” , „Akkor birkózz le, ha tudsz” , nézett rám a félszemével, úgy nézett, mintha azt kértem volna tőle, hogy 5 �döntse le a mellékoltár Mária-szobrát, én nekiiramodtam a Szucsáva vízinek, csak pendely volt rajtam, azt is nyakamig emelte a víz, ő csak állt, állt a parton, nem tudta, meddig merészkedjen, nem baj, gondoltam, majd megtu­ dod, ha fölébred a folyó, láttomra sietősebb lesz a folyása, úgy is történt, utá­ nam vetette magát, hol elmerült, hol magasba szökött a feje, de jött, s ami­ kor u t o lé r t ..., mint aki prés közé kerül, csak annyit tudtam mondani: „Mos­ tantól erősségedé vagyok . . . ) , a világosságvárás, a szertefutó haj Mózesnét is magával ragadja, várakozása szabadult várakozás: (Tiszta seb ez a gyermek s mégis . . . , leánykasága Salamon szőlőjéből való, akár a szőlő kinyílt virága, haja fonadéka a királyt is magához k ö tn é...), Hova szabadult a szíved, Balbina?, mozdul utána Bíró Erzsi, Nem tudom, Erzsi, csak azt érzem, nem akar bennem maradni, szeretné szabadját járni, megyek is mindjárt ki, úgy, ahogy odahaza, eső után mindig kikívánkoztam a dombra, a fák, a virágok közé, eső után, amikor minden porszemét elveszti a levegő, kékké fényesedik az ég, zöldnél is zöldebbé a fák levele, esőcseppet gyöngyöztet a cickafark, a ka­ kukkfű, sárgásan bókol az árnika, fürtőzik az aranyvirág, telik meg virágzás­ sal Balbina, mint aki gyöngyajakra, pipitérre, jázminra, vadrózsára lel, magá­ ba feledkezőn mosolyog, csakhogy még esik, se livádás, se rét, a fa halott fa; barakkdeszka állítja meg Balbina könnyülését, Erősné pillantása akárcsak Mózesnéé, együttérző pillantás, Balbina a hirtelen ébredés riadalmával fordítja fejét Erősnére, szomorú szem, kendő mögé rejtőző homlok, fölötte deszka, ba­ rakkdeszka, átázott deszka, az imént még héricset kereső keze elakad a leve­ gőben, Az állomás megébredt-e már, könyököl fel Sebestyén Lajosné, Éled, ketten is serénykednek a mozdonyon, nyújtogatja a nyakát Balbina, Már attól féltem, hogy reggelre ez is továbbáll, mondja Sebestyénné, hangját suttogóra fogja, így is megrándul a pókapárna, a rugdalózás gügyögő sírásban folytató­ dik, Sebestyénné karjára veszi az alig egyesztendős fiúcskát, arcát arcához érinti (Csittass, csittass, kicsikém, kicsi fiam, Márton, míg kezem van, oltal­ mazlak, míg erő van a karomban, mindentől megvédelek, nemcsak az Isten parancsolatjából, hanem még inkább az enyémből, szentüljön le a napom, ha még egyszer elengedem a kezecskédet, nem is tudom, hol volt az eszem, hol volt akkor az eszünk, amikor beleegyeztünk, hogy keresztapád magával vi­ gyen, nem is tudom, hol volt, nem is a közeibe, Bukarestbe vitt volna, először egy héten egyszer jött, a zsebe tele volt pénzzel, ajándékkal, nem fértél a pókapárnába, annyi lejt dugdosott bele, tellett neki, gyermektelen volt, étter­ mes kocsijaival tengernyit keresett, „Hogy jutottunk az úr eszébe?” , „A pap küldött ide” , „Éppen ebbe a szegénységbe?” , „Éppen, mert utoljára, itt volt gyermekáldás” , „Jó l tudja az úr, de hát az úr nem magyar” , „S ha román va­ gyok?” , „Hallom a szavából. . „Tehát nincs ellenére . . . ” , „,Az esperes úr?” , „Mondtam, ő küldött ide” , „ . . . Az uram csak holnap jön haza, egyedül, ugye. . . ” , „Holnap megint eljövök” , jött is, de már feleségestől, úgy járták körül a bölcsőcskédet, mintha Isten adománya lettél voln a. . . , „Hallod-e, L a­ jos, hogy mivel keresett meg ma egy román úr?” , „Ugyan bizony, mivel?” , „Hogy örömest lenne a keresztkománk” , „Nekünk?” , „Nekünk, nekünk” , „S te mit mondtál neki?” , „Mit mondtam volna, várjon meg téged, holnap érke­ zel haza a deszkagyárból” , „Most mit tegyünk?” , „Tőlem kérded?” , „Kitől kérdjem, te vagy a gyermek anyja” , „É s te, te kije vagy?” , „K ije, kije lennék, az apja, mint a tö b b in e k ..., mit mondtál? ne rekeszd ki az eszemet, Emer, azt mondod, hogy szemet vetett rá a román?, még mielőtt jobban megnéztem volna, szemet vetett rá?” , „Csak a keresztvíz alá akarja tartani” , „Urat for­ máz, vagy embert?” nevette beleegyezését, nevetett, a nevetés felét nekem 6 �szánta, a másikat neked, kicsi Márton, egyszer csak látom se az enyémből nem marad, se a tiédből, mint aki rosszat sejt, nem tudott egy helyben marad­ ni . . . ) , Mit csinálsz, Emer?, halálra szorítod azt a gyermeket, érinti meg a karját Mózesné, Sebestyénnéhez nem jut el a figyelmeztetés, keze kapkodóvá válik, vastag kendőjével átköti a pókapárnát. (Így ne, meg ne fázz, nehogy úgy járj, mint Boldizsárka, míg erő van a karomban, megvédelek..........Meg­ jött a keresztkománk, Lajos” , „Meg-e?” , „Nézz csak az ajtóra” , „Meg, ha ez a kalap őt takarja” , fogott megint kacagásba, a kalap beljebb került, Lajos ki­ húzta az asztal alá tolt széket, hellyel kínálta, majd hosszú köhécseléssel ő is le­ ült, a köhécselésnél is hosszabban méregették egymást, „N o, együtt megyünk-e a templomba, Sebestyén bácsi?” , „Együtt, ha egy sorba fér velünk” , toldották a szót, a végén már olyanformán, mintha régtől ismernék egymást, a szó mellé pálinka is került, Mártonka fejére keresztvíz, Mártont, a keresztkoma tisztele­ tére, Nicolaera hallgatott, megtoldottuk Miklóssal, ünnepeltünk téged, a ke­ resztapádat, a keresztanyádat, ünnepeltük a komaságot, felejtettük a kezdeti izgalmakat, hogy komaságba keveredtünk, felejtettük, de más nem, a szom­ szédok erőst merkeltek ránk, szavuk megtelt nehezteléssel, Fazekas Bori fújta a leghangosabban: „Éppen most, negyven nyarán kellett komaságba essetek, most, amikor a legjobban nyuvaszgatnak?” , „E z nem olyan román” , „Mind egyformák” , „M i egyformák vagyunk-e?” , „Védjed, védjed” , „H a gamat em­ ber lenne, nem védeném” , „Bújj a seggelikába” , mondta, mondta, megállás nélkül, mondta ő, mondták a többiek, mert az ilyesminek hamar híre megy...), Emer megzavarodott, áll meg Sebestyénnén Mózes Mári tekintete, a barakk elcsendesül, csend, halk ajtónyöszörgés, gyengéd, óvó pillantások, Sebestyénné teljesen elmerül Mártonka féltésében. (Először egy héten egyszer jött, aztán kétszer, a legvégén minden másnap, azzal se törődött, hogy az uram oda van dolgozni, „Erre jártam, gondoltam, benézek . . ",s mivel egyre sűrűbben gon­ dolta, attól féltem, hogy hírbe hoznak vele, az irigy szájnak elég a legkisebb fuvallat, végigfújja vele az utcát, az egész falut, félve a tudtára adtam, de ő csak legyintett, s tovább lesett téged, pókapárnástól megemelt, beszélt hozzád, az egyik szava román volt, a másik magyar, nem tudott betelni veled, ott kék­ lettél a selyem pókapárnában a magasban, a párna pántlikája úgy verdesett, ahogy a madár megindul, felemelkedik, minden emelkedésedre a szívem is felröppent, az örömtől, hogy jutott volna eszembe, gondolatban már meszszebb jár, „ Úgy megszerettem, mintha édes gyermekem lenne” , „Én meg úgy szeretem, mint az édes gyermekemet” , „Mint a többit?” , „Mint a többit” , „Lajos komám is így érez?” , „Talán még erősebben” , kezdett puhatolózni ná­ lam, majd apádnál egész októberig, s akkor az egyik vasárnap, előhozakodott a kívánsággal. . . , azt hittem helyet cserélek a gerendára akasztott lámpás­ s a l. . . , attól a minutától apád se lelte a helyét, nekem kicsordult a könnyem, ő is gyöngének mutatkozott, Nicolae sietősen mondta a magáét, hogy hát mi­ képpen gondolja, csak nevelésre vinne el, sűrűn visszahozna, náluk épségesebben tudnál nevelődni, orvos vigyázna minden lélegzésedre, tanulttá finomít, meg, hogy nekünk is könnyebb lenne, elég küzdésnek a többi gyermek, az öt nagyobb. .. hallgattam, sírtam, apád hallgatott, megberetvált arca árnyékot vetett, vártam, hogy tagadólag mozduljon a feje, de nem mozdult, haragot se gyűjtött, nagy sokára csak annyit mondott: „Most semmiképpen” , a következő vasárnap: „M eg kell beszélni” , október végén: „Majd legközelebb” , novem­ ber első vasárnapján, „Jövő vasárnap...” ), Emer, ha, szólítja meg Erősné, Se­ bestyénné Regina arcába néz, szemén látszik, gondolatban továbbra is távol marad, Boldizsárka nyöszörgését se veszi észre: („Odaadtad neki a gyerme­ 7 �ket, Lajos?” , „Hogy adtam volna?” , „Hát nem azt mondtad: jövő vasárnap” , „Azt mondtam” , „Akkor mégiscsak odaadtad” , „Odaadtam, s mégse adtam” , „N e rekeszd ki az eszemet, Lajos” , „Nem te mesélted a szegény ember esetét a halállal?” , „Mi köze annak a mesének Mártonkához?” , „Az, hogy addig mondogatom neki a majdot, meg a holnapot, m í g ...” ténylegesen addig mon­ dogatta, de a halogatáshoz a halál is kellett, a novemberi földrengés kereszt­ apádat maga alá temette . . . apádat azóta is öli szomorúság, elég, ha csak .. .), Ne jussak ki ebből a veremből, ha Emert nem érte utol a bomlás, vizslatja tovább Mózes Mári, a barakk megtelik vizslatással, csend, fullasztó csend, E rősné szúrósan néz, Csiki Antalné megrendülten pillog, Szőcs Bálintné eny­ he kárörvendéssel fészkelődik, Győrfi Balbina riadtan kuporodik vissza a szal­ mára, Forrai Brigitta a vászonsapkával vesződik, Bíró Erzsi félve lélegzik, Sebestyénné szájmozgása apró rezdülésekbe csitul, karja még mindig nem la­ zít a pókapárna szorításán, Gü . . . g ö .. . g ü .. . gö, nyöszörgi Mártonka, a fö­ léje hajoló száj elveszett mondatát keresi. (Édes Istenem! Te, aki bőkezű vol­ tál áldásban, szívem mélyéből könyörgök Hozzád, könyörgök Mártonkáért, gyermekeimért, áldd meg őket és töltsd el őket mindenható kegyelmeddel, vi­ lágosítsd meg értelmüket, hogy parancsod szerint az erény útjait járják, s ne­ kem is juttass kegyelmedből, hogy ezentúl odaadóbban nevelhessem őket és jó példával járhassak előttük. . . ) , K i elől dugdosod a gyermeket, Emer?, a román keresztkoma elől?, kérdi még mindig kárörvendéssel Szőcs Bálintné, Se­ bestyénné ajkába harap, Törődj a magad dolgával, Bori!, mondja hirtelen ha­ raggal, csend, cihelődő mozgás, csend, A magamé nem kíván törődést, nevet Szőcsné Sebestyénné arcába, Nem, mert törődik vele más, veti közbe Mózesné, K i nem törődik?, vékonyul el Szőcsné hangja, Eredj te, sápadék, próbálja elnémítani Erősné a lármába emelkedő asszonyt, csend, kihevült arcok, csend, Szőcsné merkelő pillantásokba fogja az egész barakkot, láthatóan forgat va­ lamit a fejében, Essél nekem, Mári, te is, Regina, tegnap még tele voltatok alázattal, ha kérem, egy tál faszujkáért a kezemet is megcsókoljátok . . . , Csó­ kolta volna az a féleszű urad, vágja közbe Erősné, csend, pisszenést se hallató csend, majd fölmorajlik a barakkmély, Sebestyénné elgyötört arccal hallgatja a pártfogó nemtetszést, bánkódását az sem enyhíti, hogy mindenki az ő párt­ ján áll. (Bori, Bori, mivé lettél, gyermeklányságodban, lányságodban meny­ nyire más voltál, sose gondoltam rólad, hogy idáig változik a természeted, bár­ milyen játékot játszottunk, szívestől benne voltál, még akkor is, ha a tapasz­ taltabbak jóhiszeműségedre játszottak, „Álljunk kenyérre” , kezdték veled a csomagbontást, s te úgy bontottad ki a tarisznyát, mintha az övékét is te hoz­ tad volna magaddal, „Együk meg a tiédet” , született meg az előre kitervelt javallat, s te abban a helyben oldogattad a kistakargatót, „Itt van, egyétek” , kínáltad körbe a vajas kenyeret, ötig se jutottál az osztásban, morzsányi se maradt belőle, örültél, hogy adhattál, annyira örültél, éhségedről is megfeled­ keztél, szívességedet senki sem felejtette el, már az első farsangodon kérőd volt, anyád nem adott, a másodikon apád tiltotta el a neked tetszőt, a har­ madiknál te kértél haladékot, a negyedikre már jegyesként érkeztél, apád s anyád akarata szerint, a másod-unokatestvér jegyeseként, hogy együtt marad­ jon a vagyon. . . , ettől keseredtél meg, vagy mástól, ki tudja, annyi szent, lelket cseréltél. . . mind így jár, aki nem a farsangon kel el, állhatnék én is a mondás sodrába, de nem állok, mert nekem se a farsang kerített párt, L a­ jost a nagyon egyedülvaló ember kétségbeesésével a háború hozta utamba, harc, fogság s megint harc után kereste a páros boldogulást, ahogy ismerlek, te is kerested, társulásotokban te látszol a kardnak, csakhogy kardoskodásod 8 �egyre csorbultabban suhog, arra se marad erőm, hogy megállítsam. . . , az uradnak is látni kellett volna, hogy a fejedbe ültetik s nem a szívedbe, szol­ gálónak kerül melléd, akárcsak a többi szolga, s ha már a parancs megfordí­ totta szerepét, szeretet híján ne is várjon mást, csak amit megérdemel, paran­ csolatot. ..), csend, ajtónyöszörgés, csend, az ablak tovább mélyíti világossá­ gát, a lassú derengéstől színt kap a barakkfal, a szalma, a szürke ruházat, Se­ bestyénné gyűrött kendője, arca, Mártonka kék pókapárnája, Szőcsné rápillant, a pókapárna kéksége lemossa homlokáról a haragosult foltokat, elakasztja ful­ lánkosságát, a derengés szemlátomást erősödik, a feszülés perceit is kikezdi, Sebestyénnét meglepi a gyors változás, úgy érzi: Borival megint kenyérre álló játszótársak, Tudod-e, Bori, mi jutott eszembe?, fogja el az emlékezés, Tu­ dom, feleli, Szőcsné ellágyult hangon, Sebestyénnének ismerős ez az ellágyulás, mégis meglepi, elszokott tőle, azt is tudja, hogy minutányi rezdület benne, szeme hamarost fagyos lesz, ellenséges érzület torzítja el az arcát. (Bori, Bori, rajtad már az Isten se tudna segíteni, szállj magadba egy kicsit, lásd be, hogy igaztalan haraguvásod, mi lenne, ha mindenki örökös haraguvásban élne, még több vért látna a világ, Lajos parancsolata szerint hátat kellene fordítsak ne­ ked, neked s mindenkinek, aki szüntelen csak a maga dolgával hozakodik elő, a saját vétkében akarja megfereszteni a másikát, nélküled is elég bajunk van, lásd be, hogy a te gondodnál nagyobb is van, a nagy gond mellett még nagyobb, közte a mi gondunk, a sehova érkezőké, akármiképpen nézzük, kilököttségből is kilökött nép vagyunk . . . ) , Ha már megvirradt, ne hagyjuk köszöntés nélkül a napot, mondja csendűzésül Mózesné, Balbina, most rajtad a sor, biztatja Balbinát Erősné, Balbina elgondolkozik, ablakra emeli a fejét: D e szeretnék tölgyfa lenni erdőben, Ha valaki tüzet tenne belőlem, Mert a tölgyfa kék láng­ gal ég, füst nélkül, Az én szívem soha nincs bánat nélkül, ejti le a dallam vé­ gét, lélegzetnyi szünetet tart: Volt énnékem édesanyám, de már nincs, Mert elvitte a tavaszi nagy árvíz, Három éve, mióta mind halászom, Könnyeimtől még a vizet se látom, Kihalásztam édesanyám kendőjét, zöld selyemmel rá­ varrattam a nevét, Közepébe búbánatot varrattam, Édesanyám, jaj, de árván maradtam!, énekli hunyt szemmel Balbina, Sebestyénné egész testében meg­ rázkódik, közelről szólt az ének, fonás, orsópörgetés közben gyakran élesztgette a kék lángú tölgyet. (De szeretnék tölgyfa lenni erdőben, Hogy a rózsám tü­ zet tenne belőlem, Mert a tölgyfa kék lánggal ég, füst nélkül, Az én szívem so­ ha nincs bánat nélkül.. . énekeltem lelkületem szerint, nincs szebb, mint bele­ felejtkezni az éneklésbe, ha boldogság ér, azért ha csalatkozás, azért, a távollevést közelíti, az egyedülvalót párosítja, a gyermekdajkaságot zsendülésbe emeli, mivel dajkaságban volt a legtöbb részem, kezdtem s végeztem a dalt, akkor is, ha szomorúság ölt, akkor is, ha Lajos távollevését kívántam közel, különösen, amikor takaratlan volt az ég, a csillagok ablakomig ereszkedtek, testem parázslásukkal parázslott, vérem áramlóbbá v á lt . . . , „Mikor hagyod ott a deszkagyárat, Lajos?” , „Hagynám, ha nem kellene a pénz, h a . . . ” , „Azt mondtad, ha megépül a h áz. . . ” , „A ház megépült, Lőrinckével s Boldizsárkával többen lettünk” , a bőrére gondoltam, erős karjára, egyre kínzóbb, nyilallóbb vágy kerített hatalmába, égesemből Boldizsárka sírása rántott ki, sze­ gényke sokat sírt, két esztendeig fájlalta a hasát, s míg ringattam, eszembe ju­ tott a reggel, hogy a fájós hasnak is étek kell, s hogy minél több jusson, nem ismersz se messzeséget, se fáradságot, most is ott fekszel a hideg, köhögtető barakkban, a vacogtató szalmán, deszkán, én a gyullasztó párnák közt, a test panaszát panaszolom, vágyakozásom igaztalan, igaztalan, mert megfeledke­ zik a szenvedésedről, nem osztozik szenvedésedben, s míg ezeket gondoltam, le9 �léptem az ágyról, kioldottam a pendelyemet, csórén végigfeküdtem a hideg, tapasztott földön, érezzem, amit Lajos érez, szenvedjek, ahogy Lajos szen­ ved . . . ) , Emer, te mikor énekeltél utoljára?, kérdi biztató kacsintással Csiki Antalné, Én-e?, fordul oldalt Sebestyénné, mintha csillagnézésből érkezne viszsza a tekintete, hunyorog, Úgy egy esztendeje, futja be szemráncait a tovább­ nagyobbodó világosság, Nem adódott rá alkalom?, veszi át a kérdezősködést Balbina, Alkalom még csak adódott volna, lelkem nem állt rá, mondja re­ kedtséggel, A keservesekre se?, kérdezősködik tovább Balbina, Mióta menés­ re állt a lábunk, arra se, eleget hajtott minket a sors, hogy következő hajtá­ sát ünneppel várjam, különösen a pokollá gyűlt világban, apámtól, míg élt, porában is áldott legyen, mást se hallottam: a hazulról idegenbe szakadót nem a sors bezgeti, hanem a vére, s most, hogy minden a feje tetejére állt, a hazulrólt szakasztják le rólunk, a szívünkről, azt se tudjuk, hogy az idegenné tettségből megint idegenbe vetődünk-e, vagy pártolásos ég alá, vagy végképp kiszáradunk a világból. . . , keserüljön még keserűbbre a nyelvem, semmint az átkozódók nyelvén tépdessem az ingemet, szitokkal nehezítsem álomtalan utun­ kat, álomtalan vagy éber álommal, megszusszantunk az éjszaka, szembe tud­ tunk, szembe mertünk nézni sötétségével, vízözönös esőzésével, júniust felejtő hidegével, szembenéztünk, mert örökös szembenézésre rendelt minket az Isten, örökös szembenézésre és szédülésre, szédültünk akkor is, ha a földet néztük s még inkább, ha magasba tartottuk a fejünket, ezért esik mindinkább horgadásba a fejünk, a fejem, bizonytalanodik el a szavak torlódásában, lenéz a szalmára, Mártonkára, körbepillant: értetlen szemek, pillogások, egyedül Balbina kísérte el a szavak torlódásáig, többre nem is várt, Mózes Mária, akivel valaha is szót értett, fáradt, eddig keményen tartotta magát, Erős Regina Orbánkával foglalatoskodik, Orbánka, hálóingét öszszefogva szökdel a szalmán, az éjszakai levertségnek, lázgyanús forró­ ságnak semmi nyoma, akárhogy halasztódott a reggel, megérkezett, a cihelődés hangos készülődéssé erősödik, zsibogássá, a gyerekek levegőbe hajigálják a tetűfedőjüket, kivágódik a barakkajtó, négyen kifut­ nak, ketten vissza, kergetőznek, Mári néni, dalolhatnékom van, sugárzik fel Biró Erzsi, Ha dalolhatnékod van, ne rekeszd magadba, ad­ ja beleegyezését Mózesné, Biró Erzsi fájdítóan zengi: Árva az a madár, kinek párja nincsen, Én is árva vagyok: Jaj, mert nekem sincsen!, Sír az egyik sze­ mem, Sírjon a másik is: Sírjon mind a kettő, Mint a záporeső!, Cserefát égettem, Parazsat rengettem; Cserefának füstje kihozta a könnyem!, A nyárfának lángja, elvette szívemet; A nyírfának lángja elvette színemet, hajlik fiatal teste a dallam után, Szépen vitted az éneket, Erzsi, dicséri Mózesné, K i tud vidá­ mabbat?, keresi a vidámkodást, Én, jelentkezik készséggel Csiki Antalné: Ne búsuljon senki menyecskéje, Hogy az ura nemigen szépecske!, Ha meghal is meg ne haljon érte, Mást hoz neki a tavaszi fecske, Nekem olyan emberecske kéne, Aki nekem recefátyolt venne, Egyszer-kétszer jól megveregetne, úgy be­ lőlem friss menyecske lenne. . . , ér közelebb hozzájuk a reggelbe merítkező hangulat, az átellenes sarokban hangos kacagás tör, valami más hozhatta meg a kedvüket, Anya, ma is kapunk kolbászt?, csimpaszkodik Orbánka Erősnébe, Kapunk, biztosan adnak a tiszt urak, És tejet?. Tejet is, Jaj, de jó, él­ jenek a katonák, ugrálja körbe Orbánka fáradt-mosolyú édesanyját, Sebestyén­ né szíve összeszorul, biztosan adnak a tiszt urak, fut át rajta Erősné nyugtatása. (Ma még adnak, holnap ki ad? másutt se nyakig tejfel, az adomány előbb-utóbb alamizsnává fogyatkozik, s akkor mit mondunk csipckedő gyerme­ 10 �keinknek?, nem mintha eddig jól ment volna a sorunk, éppen csak éltünk, de a magunkéból éltünk, szemünk-szánk nem kívánt többet, mint amennyink volt, a nyomorúság néhanap meg-megszorított, egészen sose tudott befogni, megesett, hogy egy-egy hónapra oda kellett adjam valamelyik nagyobbacska gyerme­ ket szolgálni s ha nem volt, ahová elszegődjenek, kicsaptam őket az erdőre gombászni, a Szucsávára halat fogni . . . , ezután hova csapom ki őket?. ..) , Készülj, Emer, mindjárt osztják az élelmet, hajtogatja össze a szürke pokró­ cot Mózesné, Nekem jó a sor vége is, vonja meg a vállát Sebestyénné, mint­ ha csendesedésre várna, igazít a szalma derékaljon, s visszadől Mártonka mellé. („Készülj, Em er!” , „Hova, míg nem tudjuk, hányadán állunk.. . ” , „Ahová a nekibuzdulás vezet” , „Te tudod, Lajos” , „Készülj, Emer, készülj, Lajos, ké­ szülj, Ferenc, készülj, Gáspár, készülj, Lőrinc, készülj, Erzsi, készülj, Boldizsárka, te is Mártonka, nem baj, hogy híján vagy az esztendőnek, készülj, ha mást nem, segíts sírni .., milyen élet, élet-e egyáltalán, amelyik két szó közt is megfér, várj és készülj . . . , várj, míg Bori kinövi a cipőjét, várj, míg Sza­ bina szedéses ingét fel tudod venni, várj, míg nagyobbacska leszel, várj, míg Bori férjhez megy, várj, míg Lajos haza nem jön a háborúból, várj az első gyermekáldásra, várj a másodikra, a harmadikra, a negyedikre, az ötödikre, a hatodikra, a hetedikre, a nyolcadikra, várj Mártonkára, a kilencedikre, várj, míg Lajos megérkezik a deszkagyárból, várj, míg összegyűl a házhelyre, házravaló pénz, várj, míg résziben dolgozhatsz, várj, míg a magadéban, várj, míg gúnyát vált fölötted az é g . . . , várj s készülj, készülj a templomba, készülj az iskolába, készülj legeltetni, készülj szolgálni, készülj anyád halálára, készülj apádéra, készülj a lakodalmadra, készülj az első ágybontásra, első gyermeked, Apolló elvesztésére, készülj örökös VÁRJaidra, készülj a legutolsó K É S Z Ü L Jig . . . , a többi szó e két szó uralmát szenvedte, hiába énekelt bennem a szerelem, az se volt, ahol megbújjunk, Lajos anyjától annyit sem remélhet­ tünk, mint egy idegentől, apám s anyám Lajosról nem akart hallani, ha nincs Kóka Mári, áldott védőnő kisasszony, talán bizony máig se kelünk össze, Kóka Mári, ránk nézett, s abban a minutában megesett rajtunk a szíve, „G yer­ tek, megfértek nálam, fizetség se kell, csak gyertek, hátha felvidul tőletek ez a ház, annyira rám szomorodott, még a szúnak sincs kedve percegni benne” , csalogatott minket, s mi, nem kellett kétszer mondani, mentünk, mentünk csil­ lagnak, csillagzásnak, parázsnak, parázslásnak, Kóka Mári kívánsága szerint, vidámult a ház, csak bennünk maradt valahogy felére az öröm, a más hajlé­ kában a kacagás se kacagás, nemhogy a páros élet, és hiába szorgalmult ben­ nem a munka, surrogtattam orsómat napszentüléstől késő éjszakáig, csattog­ tattam az osztovátát; szőttem méterszám az ingnek, lepedőnek való vásznat, hímeztem a lakodalmas ingeket, hasogattam a ruhákat rongyszőnyegnek, hiába keltem a madarakkal, álltam az aratók közé kévekötőnek, kévehordónak, jár­ tam feles és harmados terebúzakapálásba, a szegénységnél feljebb nem csipekedhettünk, a reménye is csak sajdulni keresett meg; egyszer majd jobbra for­ dul minden, fordulni fordult, csak azt nem mutatja, m ire. . . ) , Anya, mi nem megyünk?, kerekedik nagyra Boldizsárka szeme, Megyünk, megyünk, vet Boldizsárkára biztató pillantást, Boldizsárka megkönnyebbülten lélegzik fel, sietve húzza fel a cipőjét, azalatt Sebestyénné bebugyolálja Mártonkát, mint akinek ereje fogytán van, nehézkesen mozdul, szédülést érez, bal karjában Mártonka, jobb karjával a barakk falának támaszkodik, a fal mellett lépeget előre, Hát te?, áll meg a kályha mellett kuporgó, csupa árnyékarcú asszony előtt, az aszszony felnéz, a fekete kendő árnyékában kisírt szempár vöröslik, Most ismer­ 11 �lek meg, Vilma, mondja Sebestyénné Sándor Vilma fájdalmához csendesülő hangon. (Szegény Vilma, neked aztán kijutott; a gyászos út mellé külön gyász, itt kellett hagynod, eltemetned anyádat. . . valamikor milyen szép, erős aszszony volt, ki hitte volna, hogy huszonkét esztendősen ágynak esik s többet ki sem kel belőle, mennyit könyörgött: „Hagyjatok itt, itt akarok meghalni. . . , ágyastól induljak neki a világnak?, nem és nem . . ",az utolsó állomásig, Florenig b ír t a ... csak nagy üggyel-bajjal sikerült átlopni a h atáron ...), Isten nyugasztalja, mondja, mintha imát mormolna Sebestyénné, Nyugasztalja, ha már jel nélkül hagyja, néz mozdulatlanul Sándor Vilma, csend, kiürült ba­ rakk, csend, Kereszt se jutott neki?, ráncolja össze a homlokát Sebestyénné, Sándor Vilma sokáig hallgat, majd sovány arcát megemeli; Két bot, két öszszekötözött bot, mint apámnak Galíciában . . . , futtában készült a gödörásás, futtában a temetés, erősen sötétedett, ha az a katonaember s az állomásvezető nem üti olyan haraggal az elöljáróság asztalát, tovább kellett volna vinnünk anyámat, mondja remegő hangon, Sebestyénné bénultan áll, Hova tovább, va­ lamelyik árokmartig?, gyűjti fájdalmát; Hát még porainkban sem könnyít sor­ sunkon az Isten? * Részlet a szerző új regényéből 12 �VÉGZETES ELKÖTELEZETTSÉG „A z idő rabságában é ln i. . . harcot jelent. Ennek a harcnak vállalása ez a könyv, s ez a vállalás nemcsak lélekalkat kérdése, hanem az elhatározásé is, jobban mondva, az emberi vagy az írói lelkiismereté.” Radnóti Miklós ezeket a sorokat barátjának, Bálint Györgynek egyik publi­ cisztikai kötetéről írta. Ám ez a vélekedés Radnóti saját hitvallása is egyben. A költő elkötelezettségét megannyi lemérhető és rajtakaphatatlan összetevő határozza meg: a miliő, amelyben nevelkedett, azaz:- ez osztályhelyzet, a na­ ponkénti - legtöbbször jelentéktelennek látszó - benyomások természete, olvas­ mányélmények, tananyag, közszellem - és így tovább. Ezek határolják be az indulatok irányát. Mert vers mindig indulatból születik: feneketlen dühből, túláradó örömből, mélységes elkeseredettségbőt vagy lefojtott indulatok feszítette töprengő nyuga­ lomból - de ceruzarágó egykedvűségből sohasem. Ezeknek az indulatoknak az iránya viszont a költő egyéni sorsától, meghatározó körülményeitől függ, azok szabják meg sejtekbe, génekbe maródott parancsaikkal, hogy kikre legyen dü­ hös és kikért, kik miatt keseredjen el, és kiknek az érdekében töprengjen órák hosszú során át a lefojtott indulatok álmatlan éjszakáin. Ezen spontán ösztönök indulatos művészi lecsapódásai a kezdő költő hova­ tartozását akarva-akaratlanul jelzik az indulás időszakában, de korántsem sza­ vatolják egy teljes életmű egyértelműségét. Láttunk már szegényparaszti szár­ mazású fiatal lírikust igaz lázadóból a fasizmus szócsövévé silányodni, ugyan­ akkor olyan költő sem ritka az irodalomtörténetben, aki az uralkodó körök dölyfös magasságából „süllyedt le” - ó, felszárnyaló süllyedés ez! - a történe­ lemformáló tömegek közé és lett szószólójuk. Akkor fogalmazódik meg egy költő ars poeticája, akkor válik népe lelkiismeretévé, amikor tudatosan felmé­ ri, rendezi és csatasorba állítja spontán alapindulatait. Amikor nemcsak a szí­ ve elkötelezett, hanem már az esze, az értelme is. Amikor öröklött elemi in­ dulatainak terelési irányát vállalt útirányává nemesíti. Radnóti huszonhárom éves korában a következőket írta: „'Tanítok. és vallom a harcot is! Költő is vagyok, meg proletár." Proletár - ő? Hisz még küllemére nézve is a legintellektuálisabb alkatúak közé tartozott! Törékeny volt és szenzibilis, egyetlen olyan vonás sem volt az arcán, amely a proletármarkánsságot idézte volna. Mégis proletár volt, mert emberi lelkiismerete és lelkiismerete szerint tudatosan kikovácsolt indulatai ar­ ra késztették, hogy az elnyomottak, az üldözöttek szemszögéből szemlélje és elemezze a világot. Tisztességes költő nem is tehetett egyebet abban a korban, amelyben „az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancs­ ra” . Teljesen fölösleges meditálni azon, hogy vált volna-e belőle halhatatlan klasszikus, ha tragikusra fordult egyéni sorsa nem „hozza ki” leikéből élete 31 �utolsó napjaiban a nagy verseket. Fölösleges, mert az ő sorsának szükségkép­ pen így kellett alakulnia, nem volt más út. „ A fasizmus korában Radnóti sorsa tipikus sors, minden ártatlan, tiszta, nemes eszményeket őrző és képviselő em­ ber sorsának jelképe. Azé az emberé, aki áldozat lesz, mert csak az lehet eb­ ben a jelenben, és majd példa a jövőben, mert lesz jövő” - írja a hatkötetes irodalomtörténetben Imre Katalin. A végső pillanatig tudósított az iszonyat korából. Gyakran „araszolgatván a papíron” , egészen az abdai tömegsírig. Ha rágondolok, mindig felpaprikáz némely jelenlegi pályatársam nyafogása, miszerint nem tökéletesek nálunk az alkotói körülmények, mivel nincs elég idő és megfelelő hely a versírásra. Radnóti a férges barakkban is verset írt, rövid éjszakai pihenését kurtítván meg, mert mi sem volt természetesebb neki, mint az, hogy a legembertelenebb körülmények között is emberi szót hallasson. Mert költő volt, igen! Nekem elsősorban e t t ő l volt költő. BARAN YI FEREN C Kiálthat-é a végtelen előtt, ha véges útja véget ért; a hontalan vagy láncon élő kiálthat-é az életért? (Radnóti Miklós: Csütörtök) Face a l’infini est-ce qu’il crie quand de la route enfin il sort? Qui vit enchainé et sans patrie peut-il crier pour la vie encore? (Franciára fordította Jean Follain) Poteva gridare davanti all’infinito se la sua strada, finita, finiva? Chi e senza patria o vive in catene, puo continuare a gridare tutta la sua vita? (Olaszra fordította Gianni Toti és Marinka Dallos) ¿Puede gritar, clamar al infinito cuando ante é ya no hay ningun camino? E l sin patria, el eterno proscrito, ¿para qué va a seguir viviendo? (Spanyolra fordította José Luis Cano) Or complain before an endless life That their ended life has an end? Is it likely one so chained, So displaced, can cry Life? (Angolra fordította Keith Botsford) 14 �15 �C Z IG Á N Y G Y Ö R G Y Az éj filmjeiből Megintetvén álmában József eltérül Názáret felé. Titok: talán Isten üzen vele . . . Hisz álom vezet napkeleti bölcseket. Város: csordultig látvány. Maguktól, pontos részletek. A korlát hűvös könyöke. Medencék fala, mozivászon. Amott a kert, a ház. Egy erdő. Kihajló test - se én, se te az ablakon: statisztának fogad az álom, s feledve létemet mint barmát pásztora, terel - törvénytelen teremtő elmém édes művészete. Csak ámulok, hogy nem csodálkozom. Finom motor zubog: miért ne hajtanám fejem a kóbor oroszlán szívére - kutyányi állat ez, vidám a város címerében. Virágözön a lányok nevetése és hetyke is, akár a lejtős háztetők. Fala? Cserép? Piros, vagy szürke? Látom, színekhez nincs közöm. Szólít s futtában átölel: sosemlátottra ismerek cukorka ízű lihegését - már nincs itt - mégis hallgatom. Pajtásaként fogom kíváncsi kezeit. Gyereklány?! Szent Teréz?! Két biztató hidacskaként a felnőtt ív: nyugodt szemöldöke. Elfordul. Elfelejt. Mezítlen háta van. Kapu a háta és keze-kilincse sárgaréz. Szemét ez csak, az emlék szennyvize? Megkívánt erőszak: titkolva méz? Fény-ürülék: tündér salak csupán? Öt kérdés*S Hogy együtt leszünk a Paradicsomban? A színpadi fák szélcsöndjét feledve? A szájhoz kapott kéz rémületét is? S végre: hogy mi az emberi méltóság? Hogy bármely élet mindünkével ér fel? 16 �H U B A Y M IK L Ó S Madách születésnapjára* Januárban született, a Ja nnus istenről elnevezett hónapban. Janus az, aki hátra és előre egyaránt tekint. A múltba és a jövőbe. Így mutatja ja­ nuár hónapot egy márványszobor is a pármai dóm keresztelő kápolnájában. A tizenkét hónap között az elsőt. Nem kell Keplerhez folyamodnunk horoszkópért: Madáchnak a művé­ re is, a Tragédiára, mennyire jellemző ez a Janus-arcú, hátra és előre tekintés az időben; hátra, azaz vissza a kezdetekig és előre ama eszkimószínbeli, oly kisszerű, oly kevéssé látványos apokalipszisig - , amelyben felismerhetünk egy testünkre szabott világvéget, arra az esetre, ha be­ válik Lucifer szava az ökológiailag tönkretett földgolyóról: „ a tudo­ mány nem győzött végzetén” . É s ha nem győz, azért nem győz, mert nem is akar győzni: mással van elfoglalva: hidrogén-, neutron-, vagy kémiai fegy­ verek előkészítésével. (Minden emberiségnek olyan világvége van, amilyet megérdemel.) Nem csak a madáchi műre jellemző az, hogy egyszerre tekint a törté­ nelem elmúlt korszakai és a jövő esélyei felé. Ránk is jellemző ez, akik itt most Madách születésnapjára összegyűltünk. Ennek a mai ünnepségnek is megvan a maga Janus-arcúsága. E gy ünnepi esztendőre tekinthetünk vissza - egy olyan Madách-évre, amelyik csak itt N ógrádban volt programszerű. Ám de az ország közvéle­ ménye olyan rendkívüli figyelemmel kísérte a Tragédia bemutatásának szep­ temberi centenáriumát, hogy ez az érdeklődés a nagy ünnepek fényeit gyúj­ totta föl országosan is, Madách köré. Nemcsak Szegeden a Dóm téren, immár hagyományszerűen, nemcsak a Nemzeti Színházban - ahol már megszoktuk, hogy hol ellankad, hol erőre kap a Tragédia interpretálásának kedve - került bemutatásra Madách nagy műve, hanem egy most alakuló új színház is, a zalaegerszegi, nyitó­ darabjául A z ember tragédiáját tűzte ki. példát adva nagy múltú színhá­ zaknak is, bátor, új, korszerű értelmezésre. S tudjuk, hogy már a mis­ kolci Nemzeti Színház is készül a maga Tragédia-értelmezésére. Ú j Madách-értelmezések nemcsak rendezésben, hanem kritikában, elem­ zésben is jelentkeztek - talán elég, ha András László kiváló könyvére uta­ lok (A M adách-rejtély) - , de jelentkeztek a korunkban egyre úttörőbb sze­ repre jutó vizuális képzőművészeti kultúrában is. Ezért tartom különleges jelentőségűnek a 13. salgótarjáni tavaszi tárlatot, amelynek gazdag kiállí­ tási anyagában sok kiváló magyar képzőművész fordította le a Tragédia gondolatait mai ízlésünk formanyelvére - és tágította ezzel a modern mű­ vészet kifejezési határait... A Tragédiával első ismerkedésre az alkalmat nekem egy régi illusztrált kiadásban Zichy M ihály rajzainak reprodukciói adták - amikor még ol­ vasni sem tudtam. Ezek a Zichy-rajzok segítettek később ésszel felérni a szöveget. Hisz’ a párizsi szín feledhetetlen nyaktilóját megint látom, ami­ kor olvasom, hogy „B akó ügyes légy, óriást vesztesz el” , mint ahogy fe­ 17 �ledhetetlen az utolsó Zichy-képen Ádám kiállása a sziklán: „egy ugrás, mint utolsó felvonás...” . Nem is beszélve az egyiptomi szín szép, pucér odaliszkjáról, aki megvesztegetően illusztrálta azt a madáchi sort, hogy „a szőke szépség lankadó szemével. Finom, gyöngéd, mint játszi-tünemény.” A mai fiatalok számára már más képek, formák társulnak a változatlan - igen: az örökérvényű - madáchi szöveghez. D e nemcsak a Tragédia színei, hanem maga Madách Imre arca és alak­ ja is kínálhat a modern portréin keresztül bepillantást az alkotáslélektan­ nak arra a rejtélyére - csakugyan mélytitkú jelenségére hogy milyen test hordozhatta ezt a rendkívüli teremtő szellemet. E tekintetben is szol­ gált meglepetésekkel a salgótarjáni kiállítás, például Kirchmayer Károly vöröskőbe faragott Madách-portréjával. (Amit - úgy tudom - azóta már fel is állítottak.) Nem az én feladatom, hogy számvetést csináljak, milyen gazdagodást ho­ zott az elmúlt, 1983-as év a magyar nép Madách-kultúrájában. D e az bi­ zonyos, hogy ez a gazdagodás országosan nem - vagy nem ilyen mérték­ ben - történt volna, ha Nógrád - a szülőmegye - nem intonálta volna ezt a Madách-évet oly határozottan, annyi gondoskodással, fáradhatatlan aktivitással. N e higgyék, hogy henye stilisztikai fordulattal használtam az imént azt a kifejezést, hogy „ a magyar nép madáchi kultúrája” . Egyre mé­ lyebb meggyőződésem (és nem is csak az enyém), hogy a magyar köztu­ datban, közgondolkodásban szerkezeti elemként van jelen A z ember tra­ gédiájának. a filozófiája és történetszemlélete. Gondoljunk csak arra a legsajátosabban madáchi tanra: az eszmerendszerek relativitásáról (a ke­ reszténységgel kapcsolatban demonstrálja Madách az áldást hintő eszmék dogmává merevedését); vagy arra a másikra: az em berfaj létbizonytalan­ ságáról a londoni szín - a X IX . század után. E z különösen aktuális ma: a szemünk láttára kibontakozó, de eszünkkel nem könnyen felfogható mo­ tivációjú világválság idején. (Zárójelben hadd emlékeztessek a falansz­ ter tudósainak prognózisára egyfajta energiaválságról; hadd emlékeztes­ sek a madáchi látomások sorában a természeti környezet pusztulására, amelyről ugyancsak szó esik a Falanszterben - , s vajon ki is tudna rea­ gálni erre nagyobb érzékenységgel, mint az az Ádám , aki emlékszik még a paradicsomra: a természet teremtéskori gazdagságára és harmóniájára? S hadd emlékeztessek a három utolsó előtti színben mindarra, ami a természeti erők megcsappanásán túl az emberi fantázia és kreativitás for­ rásainak intézményes kiszikkasztásáróí szól, az elidegenedésről, a Föld Szellemének és az embernek egymástól való elszakadási kísérletéről, s végül az új kőkorszakról...) É s ha elfogadjuk, hogy a magyar közgondolkodás kialakításában a legnagyobb tanítómesterek közé kell ma már sorolnunk Madáchot - a különleges dialektikus logikájával (amely csak látszatra hajaz a hegelire), és azzal a számtalan, szinte közmondásként forgó szentenciájával (attól, hogy a gép forog, az alkotó pihen, addig, hogy ember küzdj), akkor mind­ járt hozzáfűzhetjük, hogy ezek a közkinccsé váló madáchi tanítások korunkban egyre aktuálisabbak és használhatóbbak. Mondhatnám akár úgy is, hogy korunk egyre beljebb jön Madách utcájába. Persze nem tudom, hogy örömömre vagy szomorúságomra szolgáljon-e inkább, hogy ez az ezred­ vég egyre több megvilágító érvvel kezd szolgálni a madáchi műhöz. Ugyan­ 18 �is ezek az érvek jobbára Madách borúlátásait igazolják. Ezek közt a legfélelmetesebb az a felismerés, hogy Ádám óta ma jut el az emberiség másodszor abba a helyzetbe, hogy végezhet magával - ha akar. Csak „egy ugrás...” . Csak egy gombnyomás. * E Madách-év sugárzása - Nógrád központtal - túlmutat a határokon. Nem az én dolgom számba venni. D e hadd mondjam el személyes élményemet: a firenzei egyetemen a magyar irodalomból vizsgázó olasz fiatalok legtöbbje - 300-350 diák legalábbis - Madáchból felkészülten jelentkezett az idei vizsgákra. A z ünnepi év most befejeződik. Madách születésének 160. évfordulója, a Tragédia bemutatásának a centenáriuma szolgáltatta az alkalmat az ün­ nepre. D e a váratlan intenzitását nyilvánvalóan az időszerűségének köszön­ hetjük, mely egyre nagyobb evidenciával jelentkezik. Ezért mondhatjuk, hogy ez az év fordulópont is volt a magyar nép Madách-kultúrájában, és ez indokolja, hogy a mai nap ne csak a múltba, hanem a jövőbe is tekintsünk - Janusként. A z 1983-as bemutató centenáriumát nemcsak a nemzeti színházi felújítás­ sal ünnepeltük, hanem azzal is, hogy ez az este szolgált alkalmul, az új Nemzeti Színház felépítésének a proklamálására és az új Nemzeti Szín­ ház felépítését támogató gyűjtés megindítására. Kihívó dolognak látszik épp a gazdasági nehézségek világszerte növe­ kedésének idején színházat építeni. M ég kihívóbb az általános drágulás időszakában az önkéntes adakozókedvre apellálni. Mi - amikor kezdeményeztük - arra gondoltunk, hogy ezek csak egy szimpla logika szerint lehetnek ellenérvek. Igazából az ügy mellett szól­ nak - a beosztás időszakában kell ébren tartani az önzetlenség reflexeit is alkalmat adni a hazafiúi nagyvonalúság gesztusaira. Budapesten, bevallhatjuk, a vártnál kevésbé van egyelőre nyoma ama reformkori lelkesedésnek, amely egyszer Nemzeti Színházat épített az or­ szág fővárosában. Annak a lelkesedésnek a hőfoka sem tapasztalható, amit pár hónapja Prágában láttam - az új fényben ragyogó, régi nemzeti színházuk átadásának ünnepén. . . Hogy ennek mi az oka, nem is próbálom most elemezni. Ugyanis van példa más is, ha nem is a fővárosból. É s erről szeretnék szólni. Pár hó­ napja - Madách-ünnepségek voltak akkor is - itt jártam Nógrádban, s azt tapasztaltam, hogy itt - , s ki tudja, talán a többi megyében is ma is tisztán élnek azok a bizonyos reformkori érzések; az áldozatkész­ ség, a teremtőkedv. Itt alakult ki tehát gondolat a megye jelenlegi veze­ tői körében - a balassagyarmati egykori vármegyeházán, ahol az ünnep­ ség záróaktusa volt, hogy Nógrád megye élére állhatna egy országos gyűj­ tésnek. Ám , ünnepeljük meg minden megyében az illető megye egy nagy költő, költő-drámaíró vagy drámaíró fiát - és a bevétel szolgáljon az új Nemzeti építési költségeihez hozzájárulásra. Hogy Nógrád megye kivéte­ les szellemi éghajlata, vagy a M adách-év atmoszférájának köszönhető-e (az utóbbi az előbbi terméke), de a terv varázslatos gyorsasággal fogant meg és kezdett megvalósulni. Íme, Madách születésnapjára itt vagyunk együtt. 19 �S ez a teremtő kedv terjed tovább Nógrádból. Mához két hónapra BácsKiskun megyében terveznek Kecskeméten az itteni Madách-ünnepséghez ha­ sonló Katona József-ünnepséget a Nemzeti Színház javára. D e mint a legnagyobb magyar megye, egy másik ünnepséget is tervez „Petőfi, a szín­ házi ember” emlékére Kiskőrösön. K erényi Ferenctől, akinek a mai Madách-ünnepi műsor összeállítását köszönhetjük, ma kaptam levelet, hogy Somogy megye is jelentkezett. Szeptemberben a 80. éves Keresztúry Dezső tiszteletére Zalában tervezünk hasonlót, Weöres Sándor tiszteletére V as­ ban, Lengyel M enyhértet talán majd Borsodban ünnepelhetjük, ahol gyerekségét töltötte... E z az egész terv most azon fordul meg, sikeres lesz-e itt a mai. Bízom benne, hogy igen. D e hadd tegyek hozzá egy lényeges dolgot. A Nemzeti Színház fel­ építésének elindítása körüli langyos légkörnek minden bizonnyal van egy olyan motívuma, sokan hangot adtak ennek, hogy vajon van-e garanciája annak, hogy nemcsak kövekből, hanem szellemből is méltóan fog felépül­ ni az ország első színháza. M ások meg úgy vélik, hogy a Nemzeti Színház valam i maradi tradi­ cionalizmus bástyája akar lenni... Azt hiszem, ez a Madách nevében induló akció - a Tragédia 1 oo. é v ­ fordulóján, s ma, Madách születésnapjának a vigiliáján - híven mutatja azt a szellemiséget, amely a nemzet első színházát hivatott lesz betöl­ teni. Nemcsak A z ember tragédiájával, hanem Az ember tragédiájához fog­ ható eszmei igényű, új magyar drámákkal. A z első Nemzeti Színház homlokzatán az ajánlás azt fejezte ki, hogy az épületet a Hazafiság emelte a Nemzetnek. A z újnak a homlokára én azt látom odaírva - van, aki mást, én ezt A magyar nemzet az emberi­ ségnek. Ahogy Madách műve az emberiségért való aggodalomban íródott. Vörösmarty ama legelső Nemzeti Színház megnyitását Árpád ébredésének látta. E z volt a címe ünnepi nyitó darabjának. A z új Nemzeti Színház megnyitása legyen Ádám ébredése. A föld elpusztításának rémálmából ébredő emberiség ünnepe. • Elhangzott 1984. január 20-án, a Madách-ünnepségen, Salgótarjánban. 20 �T A N D O R I D E ZSŐ Az én költőim (I.) „Itt éltem e tisztáson valaha...” (Dmitro Pavlicsko) Hogy a szív verdesve száll, s hogy hova, miként verődik, azt se tudja, írod. A z asztalon zsömlékké gyűrt papírok mocorognak, ahogy gép-kocsija jár ide-oda versemnek. A tisztás, a mindig beíratlan lap, zajokkal fényes, fényekkel zajos, annyi okkal népesülhetne. Mégis, ma ez itt más, mint - bármi átélt - ráemlékezés valakire, aki nem is kevés időt töltött „velem ” : gondolatával, tájaival és m adaraival; s nem köszöntöm őt „tisztások sorával” , csak egy verskezdetével, annyival, hogy fenyők kérdezgetik, hol lakik, ahogy a tengerhez, vendég, lemegy, és ahogy tudom, e sok s ez alig oly égaljtól független-egy elegy, és ha majd a fák így, „kit keresel” , engem kérdeznek, gondolok, Barátom, töprengéseidre: mint múlik el a világ csak úgy, mint lebbent-madár-nyom; akik megvoltak nekem, odavesztek, mondom, de - hátha ti: engem kerestek...?! 21 �A R D A M IC A F E R E N C ROVARIRTÁS Brigádunk négy tagból áll. Ragadványneveink: Őrnagy, Szabó, Bányász, Író. Jelszavunk: „K i ide belépsz, felejtsd kint becsületes neved!” Ehhez tartjuk magunkat. Már öt éve. Öt év alatt összekovácsolódtunk. Kis család. Kis súrlódások. De a nagy dol­ gokban teljes egyetértés. Voltunk már többen is. Azután megcsappantunk. Főleg a főnökök cserélőd­ tek. A spekulánsokat cégünk vezetősége váltotta le. Az iszákosokat a járási egészségügyi állomás. A hülyéket felfelé buktatták. Az okosok és impotensek maguktól álltak tovább. A tolvajokat mi zavartuk el. Így maradtunk négyen. Munkánk három fő tevékenységből áll: fertőtlenítésből, patkányirtásból és rovarirtásból. Fertőtlenítés ritkán akad: pöcegödör, kanális, kukák, fertőző betegek ágya, közönyfelejtette hulla a lakásban. Bűz, bűz, bűz. A patkányirtás, mióta megszüntették a neragenpatronok gyártását, döguna­ lom. Bezzeg azelőtt, az volt az igazi szórakozás. Egyikünk meggyújtotta a pisz­ toly töltetét és behelyezte a lyukba. Mi, többiek, vastag botokkal körülálltuk. Egész családok fulladtak meg a föld alatti folyosók labirintusában. Az erősebb példányok kiugráltak. Ezekről mi „gondoskodtunk” . A munkánkhoz szükséges agresszivitást legádázabb ellenségeink nevének hangos kiáltozásával élesztget­ tük. Tompa puffanások jelezték, hogy sikeresen. Az eredmény meg azonnal látható volt. Nem úgy, mint most. Mostanában lerakjuk a mérgezett töpörtyűt, vagy kukoricadarát, azután malcajt! Jó étvágyat kívánva továbbállunk. Eszik, nem eszik? Ez van, ezt kell szeretni! Amikor harmadnapra beáll a belső vér­ zés, mi már messze járunk. Tulajdonképpen a rovarirtás a legszórakoztatóbb. Igaz, számunkra a legár­ talmasabb! Itt mindig történik valami váratlan. Légyirtásra hívnak, kisül, hogy poloskájuk van. Nékünk azután igazán nem számít, csótány, tücsök, poloska, moly, szúnyog, svábbogár, tetű. Idegen lakások ajtaja nyílik meg előttünk (vagy csapódik be - , mert ilyen is volt már!). És szállodák, éttermek, üzemi kony­ hák, kocsmák, öltözők, fürdők. Csótány a telefonkagylóban, poloska a nagybő­ gőben. Ugye, mulatságos? Hát még amiről nem beszélhetek, mert kötelez az ígért diszkréció, no meg a saját érdekem is úgy kívánja. A privát munkák! Péld ául... Telefonál egy volt úriasszony, látogassam meg délután, kedvenc, lakásban tar­ tott kendermagosánál tyúktetűt vett észre. Felkeresem. S mi a nagy helyzet? A tyúk tolla között nincs egy fia tetű sem, a volt úriasszony ellenben már az arcbőre alatt is rühös. Te jó isten, hogy mit dolgoztam, míg kipucoltam belőle, végül kiszúrta a szemem egy pirossal, pedig a legszimplább orvos egy zöldön alul szóba sem állt volna vele. Ráadásul azóta nagy ívben kikerül az utcán. Csak azért mondtam el. Azután a srácok, akik először szednek fel lapostetűt a W C-n... - Ugyan, fiacskám, ezt meséld az anyukádnak, majd, ha észreveszi. Ha jó 22 �volt, és megérte, akkor ne szégyellt!! - vigasztalom őket. - Ha nem, akkor ugyebár más a helyzet. Aztán mit akartál húsz koronáért, selyemhernyót?! No, vesd le a gatyád, először borotválunk! Te jó isten, mivel kented be magad, fáradt olajjal? Hát szóval ilyen vagy hasonló privát munkáim akadnak. Keveset hoznak a konyhára. Gyomor kell hozzájuk. Ha mégis elvégzem őket, inkább szánalomból csinálom. A mai munka rovarirtás lesz. Ma estére, jobban mondva éjszakára egy járási székhely főpályaudvarának vasúti restijét vállaltuk el. Hétre, vagy ha urasabban kívánják hallani, tizenkilenc órára jöttünk be a munkahelyünkre. Beöltöztünk a kötelező cuccok felébe. Azért a felébe, mert a teljes cuccban lehetetlen dolgozni. Azután jöhet a raktár. Anyagvételezés. Az Őrnagy kiadja. S máris pakolunk. Autóba rakjuk (rakjuk? - gyömöszöljük!) az anyagot, gumitömlőket, a két, fődarabokra szétszerelt tologatható kéziszi­ vattyút, szórófejeket, miegymást. Majd a gumicsizmák, gumikesztyűk, szemüve­ gek, respirátorok következnek. - Megvan minden, fiúk? Nem hiányzik semmi? - kérdezi az Őrnagy, mi­ előtt a volán mögé ülne. Ő rnagy a főnök. Egyébként úgy dolgozik, mint mi. Az egész főnöki rang, kinevezés vállalatunk részéről nem más, mint égbekiáltó szélhámosság. Min­ den felelősség az Őrnagyé, kap érte kétszázötven koronát. Azonkívül ő az egyik gépkocsivezetőnk. Ez újabb kétszázötven koronát jelent. A mai útviszonyok kö­ zött büntetésre kevés. Bányász a másik autónk sofőrje. D e most egy autóval megyünk. Szabónak csak a feleségére van hajtásija. Nékem van jogosítványom, de kétszázötven koronáért nem vagyok hajlandó régen roncstelepre való autóval kínlódani. Otthon a Zsiguli, ugye, egészen más! Őrnagy kérdéseit figyelemre sem méltatjuk, egymás között marháskodunk. - Mi hiányzik még, fiúk? - kérdi türelmetlenül. - Pénz! - kiáltja Szabó. - Az a legkevesebb! - nevet Őrnagy. - Bányásznak egy kereke! - kezdem a szokásos évődést. - Vigyázz, Író, vigyázz! A tollat már kivették a kezedből, azt a csúfszájú pofádat meg én verem szét! - Minden rendben! Mehetünk! - állapítja meg Őrnagy. Elindulunk. A sarkon előnyt adunk, irányjelző jobbra, kikanyarodunk a fő­ útra, de nem jutunk messzire. A városokon keresztülvezető főutakon többnyire található egy-egy vendéglátóipari egység. Hát ezen is van egy. Koronának hív­ ják. Nem tudom miért. Történelemben jártas személyek szerint valamikor itt rejtegették a koronát. A mai emberek véleménye egészen más, s az is megosz­ lik. Egyesek szerint azért hívják így, mert az egész hely nem ér egy koronától többet. Mások szerint azért Korona, mert ezen az átkozott helyen költik el az utolsó koronájukat. Képtelen vagyok eldönteni, kinek lehet igaza, mi mindenesetre betérünk. Jöhet a szokásos kávé. Bányász kivételével, ő kofolát iszik. Nem bírja a ká­ vét, ideges tőle. Általában kissé ideges. Mióta rászakadt a bánya. Mert való­ ban bányász volt. Nem lett nagy baja, csak rájött, hogy a bányát nem neki találták ki. - Meg nem innám! Moslék! - mondom utálkozva a kofolára. 23 �Bányász pulykavörös lesz. Amíg visszanyeri rendes színét, megbeszéljük a megbeszélnivalókat. A vas­ úti restiről. Mely helyiségeiben szokott lenni a legtöbb csótány . . . Milyen kon­ centrációval fogunk permetezni, satöbbi. Azután fizetünk és otthagyjuk a Koronát a cigányoknak. Máskor egy óra az út autóval N.-be. Most valamivel tovább fog tartani. Sű­ rű köd ereszkedett alá. Őrnagy választékosan káromkodik. Én szintén. Persze nem a köd miatt, mi közöm nekem a ködhöz, én csak u tazom ... Nyolc óra! Szombat lévén, Kojak megy a tévében. Épp most je­ lenik meg a képernyőn a ragyogó biliárdgolyó. Sokkal szívesebben nézném, mint egész úton a Bányász kopasz fejét. Meg is mondom Bányásznak. - Miért? - kérdi érdeklődve. - Több benne a fantázia. - Viszont kevesebb rajta a haj - jegyzi meg. - Az igaz! - hagyom rá. Vadul cigarettázunk és nagyokat hallgatunk. A szivattyúk irgalmatlanul bü­ dösek. Alig várjuk, hogy megérkezzünk. Mióta harcolunk már olyan autókért, melyekben az utastér el lesz választva a rakodótértől! Lehet, hogy Őrnagy vé­ gül kiverekszi? A köd majdnem N.-ig elkísér. Feltűnnek a város fényei. Másfél órával korábban érkezünk. Fél kilenc, csak tízkor kellene kezdenünk. Tízkor zárnak. De a több éves tapasztalatból tudjuk: puszta jelenlétünk is sietteti őket. Az Őrnagy megkeresi a restifőnököt. Bejelenti neki érkezésünket. - Az alagsorban kezdünk - hozza meg a döntést Szabó. Ő a brigádvezető. Egyúttal Ő rnagy helyettese. Bányász tizenöt, ő tizenhét éve végzi ezt a lenézett munkát. Károsodás nélkül! Kicsit sovány. Az ifjúkorban kitanult szabómester­ ség foltot hagyott a tüdején. Orvosi ajánlásra meg kellett válnia az ülőfoglal­ kozástól. Röhögnöm kell! Jó levegő helyett idejött. Vagy mégse röhögjek? Mert a tüdejének semmi baja. Szabó kacsint. Értjük a kimondatlant. Hallgatunk rá. Nem az utcáról me­ gyünk le az alagsorba. Szándékosan a konyhán keresztül cipeljük le a pincébe a kéziszivattyúkat. A konyhaszemélyzet befogja az orrát, a gyengébbek öklendeznek. Óriási a hatás. Záróra ide, záróra oda, a konyhalányok fele máris lázasan csomagol, a hatalmas hűtőszekrényekbe rakják a nyers húst és a főzött ételt. Tulajdonképpen ezt akarjuk. Megjelenik Őrnagy, nyomában a restifőnök. A vak is láthatja, hogy a resti­ főnök úgy beszívott, mint a pálinkába ejtett szivacs. A levegőbe szagol, kar­ jával hadonászik. Szabó nyakába borul, s azt mondja: - Szigorúan bevárjuk a zárórát! - Jó - válaszolja Őrnagy készségesen, de a háta mögül int, hogy ne vegyük komolyan. A restifőnök a szakácshoz támolyog, utasítja, készítsen nekünk vacsorát. Az­ után a söntésbe megy, drága orosz vodkával tér vissza. Folyik a nyálunk. Fel­ bontja, s ráparancsol a belibbenő üzemvezetőnőre: - Marienka, poharakat! Szabódunk, most nem ihatunk, tönkremegy a májunk. Otthon bezzeg meg­ innánk . . . ! Felhajt egy stampóval, nem érti. . . 24 �- Mit isztok akkor, tejet? - Tejet se, nagy a zsírtartalma! - No nézd csak! Kurva patkányosok! Hogy válogatnak! Az üzemvezetőnő (mit nő! - a múltkor kikérdeztem, lány még, huszonhat éves) kijön velünk az étterembe, s elhelyez minket egy sarokasztalnál. - Frizurát változtatott, alig ismertem meg! - ilyeneket mondok neki. - Igen, lenyírattam rövidre . . . - Kár. Én a hosszú hajat kedvelem. - Igen?! Nem tudhattam! - válaszolja félig gúnyosan, félig érdeklődve. Hja, egy pillanatig elfelejtettem, hogy rovarirtó vagyok, s az ilyen nem szá­ mít férfinak. Kimegy a konyhába, kétszer fordul, hozza a vacsorát. Nem nevezném éppen kiadósnak. Persze, ajándék lónak . . . Leül mellénk, jó étvágyat kíván. Teli szájjal megköszönjük. - Mihelyt a főnök „kiesik” , azonnal kezdhetnek. Nem várjuk be a gyorsot, se a zárórát. Korábban szeretnénk hazamenni. Lelkendezünk. A szőke üzemvezetőnő szeme végigpásztázik az éttermen, majd hirtelen öszszeszűkül. Az egyik asztalnál felfedezi a főnökét, nagy barátságban összeborul­ va egy másik részeggel. Bosszankodik. - Ennek eszébe sincs olajra lépni! Bizony nem. Felrángatja részeg asztaltársát, s hozzánk cipeli. Az üzemvezetőnő arcán méla undor. Én sem vágok valami lelkes képet. Még a részeg restifőnök is észreveszi. - Hát te? Miért vagy olyan búval bélelt? Vacsorát már kaptál, inni nem akarsz, mi kell még? Mit adjak neked? Ő jó lesz? - mutat az üzemvezető­ nőre. - Eddig én használtam, de ha akarod, neked adom, megkaphatod. . . Marienka! - Piszok! Marienka felugrik, egész testében remeg, elrohan. - Eredj utána! - taszigál a restifőnök röhögve. - Ne törődj semmivel, te­ szi magát, nem olyan finnyás - biztat. - Kerítőre nincs szükségem! Nem mondom, nem volna rossz lefektetni Marienkát, de számtalan akadá­ lya van . . . Munkánk előtt már nincs idő ilyesmire, munka után meg legalább három napig nem fogom kívánni a nőt. Egyébként is ilyen kezdet után már teljességgel lehetetlen . . . - Eredj utána! - nógat még, de már nem lökdös, ő maga megy Marienka után, vagy ki tudja, hová. Megkönnyebbülten felsóhajtunk, amikor végre elviszi az ördög. Egyszer csak izegni-mozogni kezd a piás pasas, akit az asztalunknál felejtett, s akit jó­ formán csak most vettünk észre. Rámteszi a kezét. Megborzongok. Még kezet fogni sem szeretek senkivel. Azt meg, ha fogdosnak, egyenesen rühellem. Gyengéden, de határozottan elhúzódok. Köze­ lebb hajol, de fejét elfordítja - a többiek felé. - Ma délután múlt három éve, hogy meghalt az apám. Minden másra számítottunk, csak arra nem, hogy ezt fogja mondani. - Ráérnek, uraim? - kérdezi a hitvány emberke szertartásosan. - Egyelőre még rá! - válaszolja Őrnagy. Nem érti, hová akar kilyukadni. Én már sejtem. 25 �- Akkor elmesélem, hogy történt. . . - mondja, és mit nem veszünk észre?! Hogy mindkét szeme könnyben úszik. Nincs erőnk visszautasítani. - Mit isznak az urak? - Hárman kávét, a negyedik kofolát - igyekszem praktikus lenni. Megrendeli. Magának meg a rumot. Sörrel. - Csak akkor kezdjen hozzá, apuskám, ha nem fog soká tartani - tisztázza a tisztázandókat Bányász mindjárt az elején. Én megértem. Kofola mellett jó­ zanul hallgatni egy részeg ember fecsegését?! - Nem . . . Hogy tartana soká . . . ? Az egész nem tartott soká . . . Fél öt le­ hetett, nem több, apámmal a futballmeccsről ballagtunk hazafelé. N. csapata játszott Hrinovával, barátságos mérkőzést. Még arra is emlékszem, hogy há­ rom nulla volt az eredmény. Úgy beszélt, mint egy baptista pap. Lágyan, szelíden, de folyékonyan és ke­ netteljesen . .. - Lassan bandukolva haladtunk, egyikünk sem sietett, minek siettünk vol­ na, sem őt, sem engem nem várt asszony odahaza. Mindketten özvegyek vol­ tunk jóideje. Csak a fiam, az egyetlen fiam tartózkodott otthon, ha ugyan ott­ hon volt, akkoriban kezdett el csavarogni. Érettségi után volt, nem vették fel az orvosi egyetemre. Megértettem, hogy nem találja a helyét, nem haragudtam rá. Vigasztalni persze nem tudtam. Az anyja dolga lett volna, aki tízéves korában itthagyta. . . Nem siettünk tehát, ráérősen lépkedtünk az út szélén, keveset beszélgettünk, mert apám rosszul hallott. Utoljára egy kompresszorállomáson dolgozott, ott ment tönkre a hallása. Figyeljenek ide, ez nagyon fontos: majdnem teljesen süket volt! Tudomásul vesszük apja süketségének fontosságát. - Amikor a húsfeldolgozó üzem elé értünk, én már néhány lépéssel előtte jártam, fönt a járdán, mert onnan kezdődött a járda. A hátam mögött autózú­ gásra lettem figyelmes, egyszerre megéreztem, hogy baj történhet, olyan gond ütött belém apám miatt, mert akár hiszik, akár nem, én nagyon szerettem apá­ mat. Meg aztán épp tudatosítottam, hogy a rossz oldalon m egy. . . Mint a szellő, elsuhant mellettem az autó, csak előbb még egy koppanást hallottam. Inkább hallottam, mint láttam, hogy fékez. Chrysler volt - mert közben hátra­ néztem . . . Szeretett apám ott feküdt az út szélén, mozdulatlanul, eldobott rongycsomóra hasonlított. Rohantam hozzá, föléhajoltam, hörgött. A feje meg . . . A fejéről inkább nem beszélnék.. . Kérlelve ránk néz. Legyintünk, hogy a feje nem fontos. - Nem tudtam, mitévő legyek, csak néztem tanácstalanul, jobban mondva már ketten néztük, mert a Chrysler tulajdonosa is ott hajlongott fölötte: „Az ismerőse? Az istenért! Válaszoljon! Segítsen rajtam! Mondja azt, hogy dudál­ tam. Már messziről dudáltam! Kérem?! A rokona t a lá n ? !...” „ . . . A z apám! Nagyon szerettem . . . !” „A z istenért! Mondja azt, hogy dudáltam! Segítsen rajtam! Mondja azt, hogy lassan mentem. Ötvenessel-hatvanassal. Hogy elém lé p e tt... K é r e m ... Van pénzem! Megfizetem! Nem fogja m egbánni... Dr. Székács vagyok, dékán a főiskolán . . .” - s itt megnevezte a főiskolát, meg a várost, de én azt rögtön elfelejtettem, csak az a szó dobolt bennem, hogy főiskola, s bevallom, én ott, akkor egy pillanatra teljesen elfeledkeztem csendesen hörgő apámról, s nem tudtam másra gondolni, csak a fiam ra. . . „Bocsásson meg! Megfizetem. Ha lecsuknak, oda a pozícióm! Mondjon egy összeget. . . Siessen, az istenért. . . !” Lassan magamhoz tértem. Meg akartam simogatni az apámat, de egyszerűen nem volt hol, mindene véres volt. Meg­ 26 �szólaltam: „Nem hallotta volna meg a dudát. Süket v o l t . . . ” A dékán a hi­ deg verítéket törölgette sápadt arcáról. „Bocsásson meg ember, de mennyi? Mondjon végre egy összeget!” „Nem kell a pénze! Ha az apám életben ma­ rad, nem bocsátok meg magának soha. Az ő nyomorúságáról mindig maga jut­ na az eszembe, dékán úr. De ha meg talál halni, ami nagyon valószínű, akkor megbocsátok. Egy feltétellel: bejuttatja az egyetlen fiamat a főiskolára. S én maga mellett fogok vallani. Ha azonban nem állja a szavát, s nem segíti be a gyereket, ne feledje: bármikor megváltoztathatom a vallomásomat!” „M eg­ egyeztünk” - mondta a dékán, s láthatóan óriási kő esett le a szívéről. . . „Kezet rá!” , s akkor, uraim, haldokló apám fölött kézfogással pecsételtük meg azt az alkut. Kórházba szállítása után másnap meghalt az apám. „Cso­ da, hogy eddig is élt” , mondták az orvosok, „erős volt a szíve . . . ” Egyébként minden más rendben megtörtént. Úgy, ahogy a dékánnal megbeszéltük. Én az ő javára vallottam és eltemettem az apámat. Ő visszakapta a gépkocsivezetői jogosítványát és felvétette a fiamat. - Sejti-e a fia, milyen úton jutott be végül az egyetemre? - kérdem. - Természetesen. Nincs titkunk egymás előtt. Világos. Cinkosok. - A harmadik évet járja már Jozskó. Szép eredménnyel. Büszke vagyok rá. S főleg abbahagyta a csavargást. Szép fiú. Különben megláthatják. Most ép­ pen idehaza van. Tegnap este érkezett. Tanul, egy vizsgája még hátravan. Rendes fiú. Tudja, hogy ez a törzshelyem. Zárórakor értem jön és hazakísér. A szeme már régen száraz. Nem sajnáljuk! Vesztünkre befut a gyors, mikor lesz itt záróra?! Otthagyjuk az apust, s a dolgunk után nézünk. Egy negyed óra múlva vég­ leg nyomavész a restifőnöknek, s mi hozzáfoghatunk az alagsorhoz. Van ott csótány bőven. Fölöttünk meg, mikor megérzik a szörnyű szagot, hanyatthomlok menekülnek. Kijövünk az alagsorból. Bányász és én hozzáfogunk az emeleti irodákhoz, öltözőkhöz. Szabó és Őrnagy a konyhához. Az egyik iroda előtt ott toporog a zömök szakács. Rövid, fekete szakállát tépdesi. - Mi van, pajtás? - kérdem, mert útban van. - Hallottál már ilyet? Szobát is szereztem ma éjszakára - mutatja a kul­ csot - , mert nem vagyok idevalósi. De ő csak bőg, bőg, én meg nem tudom, hányadán vagyok. - Megsimítja nadrágja domborulatát, vastag combját. Pedig most akkorát kamatyolnék . . . ! Spriccelni kezdem a folyosó falát, mire elmenekül. Majd benyitok az iro­ dába. Ott ül Marienka - az asztalra borulva. Megfordul, szeme vörösre sír­ va. Letolom a respirátort. - Ne legyen gyerek! Csak nem fog sírni egy hülye alak hülye megjegyzése miatt?! - vigasztalom. - Igaza van! - feleli. Maga olyan rendes. Olyan finom. Mondja, hogy ke­ rült ezek közé? - Én? - nevetem el magam. - Engem, meg az Őrnagyot egyszer valamikor szánkóra ültettek. Azóta egyfolytában csúszunk lefelé. De állítólag ez még nem a hegy lába . . . - Értem . . . - hümmögi. Kész az emelet is, megyünk az étterembe. Még egyszer találkozunk a zömök szakáccsal. Már gálában van. Kulcsait 27 �csörgetve távozik. Egyedül. Vagy azt már mondanom sem kell? Az étteremből a buzeránsok léptek le először. Nemsokára utánuk távoztak a kurvák. De a legmakacsabbja még ül. Ezeket külön-külön kell meggyőzni. Marienka is segít. Végül nem marad más, csak az apus, aki olyan jó üzletet csinált az apja halálából. Bányásszal gyengéden a hóna alá nyúlunk és a hátsó kijáraton át kivisszük a levegőre. - Uraim - dadogja - , nem sejtik véletlenül, miért nem áll velem szóba apám halála óta a legkedvesebb nővérem? Na és ha kapizsgáljuk?! Akkor mi van?! Leültetjük egy árva padra. Ezentúl ketten árvák. Csak nem fog megfázni. Kész az étterem, kész a büfé, már a söntés is, szünetet tartunk. Csak a konyha . . . Hogy mi van o tt. . . Szóval nem bírjuk kipucolni a konyhát. Újabb szünet következik . . . Az asztalokban, katlanokban, üstökben, sütőkben, a vil­ lanyvezeték kábelein hemzsegnek a csótányok. Rengeteg van, kicsi, nagy, még fehéret is látok, no lám, volt idejük degenerálódni.. . Nem hullanak. Nincs más hátra, itt csak az antrix és a szoldep kombinációja segíthet. Gyors ta­ nácskozás után alkalmazzuk. Prüszkölünk, krákogunk, taknyunk, nyálunk bele­ csorog a respirátorba. - Az istenit! - Fél egy! - Kész! Marienka aláírja és lepecsételi a munkalapot. Szétszedjük a szivattyúkat, kiengedjük belőlük a maradék permedét, bera­ kodunk az autóba. Visszamegyünk a konyhára, kezet mosni. Szabó felhúzza a gumikesztyűt, be­ kapcsolja az óriási hűtőszekrényeket, melyeket biztonsági okokból kikapcsol­ tunk. Mielőtt elköszönnénk Marienkától, figyelmeztetjük, hogy az üzemegység két napig, azaz negyvennyolc óráig köteles zárva tartani. Alig figyel már ránk. Két sráccal szórakozik. Megtermett srácok, biztosan megvan mindenük, ami kell. Hát ezek miatt nem kellett a szakács! Elbúcsúzunk Marienkától, és a drága, nekünk ígért orosz vodkától. Azzal itatja a srácokat. - Mit gondoltok, betartják a két napot? - kérdi Bányász. - Ah, jaj - feleli Őrnagy. - Mérget vehetsz rá, hogy holnap, bocsánat, azaz ma reggel hatkor takarítanak. - Mindegy. Mi figyelmeztettük. A lá is írta. Fáradtak vagyunk, a cigaretta most nem esik jól. - Kíváncsi vagyok, kiirtottuk-e mind - szólalok meg. - Az egészségügyi állomás szerint, ha nyolcvan százalékuk lehull, sikerrel járt az irtás. - Attól több lehullt. - Legalább kilencvenöt százalékuk elpusztult. - És a maradék? - kérdezi az Őrnagy. Nem kérdezünk vissza, mire gondolt. Elindulunk. Ekkor látjuk, hogy apusunkat az árva padról éppen fölszedi egy jólöltözött magas gyerek. Lassítunk, de az arcát nem tudjuk kivenni. - Még hogy nem csavarog! - jegyzi meg Őrnagy gúnyosan. - Hát eddig hol volt? Most van záróra? - Magas gyerek. Jóval magasabb, mint az apja. - De ha az apja a nagyapa sírjára állna, pont egyformák volnának. 28 �ABLAK Új rovattal köszöntjük az Olvasót, s egyben bővíteni szeretnénk tájékozódási lehetőségeit. Reméljük, vállalkozásunkban számról számra öröme telik majd. A világirodalom olyan térségeire szeretnénk ablakot nyitni, amelyeken értékekre lelhetünk ugyan, de az olvasói közérdeklődés, valamint a kordivatok nem mél­ tányolják eléggé. Elsőként a szovjet népek költészetéből válogattunk - tisztel­ gésül hazánk felszabadulásának évfordulója előtt. S Z Ö L L Ő SI Z O L T Á N és FO D O R Á K O S fordításai önálló kötetben fognak megjelenni, B U D A F E ­ R E N C , H ID E G A N T A L és L E Z S Á K SÁ N D O R munkái annak a formálódó fordítói körnek a tevékenységéből adnak ízelítőt, amelyet a későbbiekben ön­ állóan is bemutatunk. Mit ígérünk erre az évre? Salvadori forradalmár költő­ ket, délolasz baloldali lírát, szlovák irodalmi válogatást, testvérmegyénk, Kemerovo szerzőit. ( - a szerk.) Szovjet népek költészetéből UKRÁN Ház tornácán, tornáckáján Szent Iván napján Ház tornácán, tornáckáján, vásznát szőtte egy szép kislány. Szent Iván napján, Iván napján szemhunyást sem aludt a kislány. . . Szőtte vásznát egy szép kislány, egyre csak a tavaszt várván. Két lába háromfelé viszi, ökrét is álmosan tereli. . . Tavasz eljő, kérdi tőlem: vásznam vajjon mind megszőttem? - Adjon az Isten jobb éjszakát: hadd aludná ki jobban magát! Vásznam biz én meg nem szőttem: tavaszt lesni ki- s kiszöktem . . . 29 �Új ház megett Új ház megett áll egy fűzfácska, azon ül apró harmatocska. jó ostor lesz a fűz-ágacska, arcra-jó víz a harmatocska: Kinek is kell az a fűzfácska? Kinek kell az a harmatocska? jut az arcra bőven belőle - minden megvan az esküvőre! Legénynek kell az a fűzfácska. lánynak kell az a harmatocska: Ha kiröppensz, Ölyvem Elmegyek a malomba, malomba - Ha kiröppensz, Ölyvem, idegen vidékre: kire hagysz majd engem, kire-mire hagysz s mivégre? Elmegyek a malomba, malomba, mert a lisztünk kifogy ma, kifogy ma! Bár a molnár lisztes, hej, a molnár tisztes, hej, a molnár oly kedves . . . Ingyér’-őrölt lisztünk lesz! - Csak elhagylak téged, s a szülémet szintén! Rögös útra lépek, sokan léptek már rá, mint én! - Gyere vissza, K ed ves... zivatar lesz, látod! Vagy az ellenség les reád s keserű halált hoz! - Nem ijeszt el engem se vihar, se zápor! Ellenségem el kell űznöm, ha nem fut magától! - Hol a hely lovadnak, hol is majd megkössed? Várni vaj’ hol foglak, hol is mondsz majd kedvesednek? - Kötöm majd egy fának, vagy egy másik fának! Ne várj vissza, Kedves, megyek, társaim már várnak! 30 Őrli, őrli, szórja a garatba, megölelget közbe megfordulva! Bár a molnár lisztes, hej, a molnár tisztes, hej, a molnár oly kedves . . . Ingyér’-őrölt lisztünk lesz! Ő rli, őrli, finomra szitálja, meg-megfordul, csókolgat a szája! Bár a molnár lisztes, hej, a molnár tisztes, hej, a molnár oly kedves . . . Ingyér’-őrölt lisztünk lesz! Tegnap zápor zuhogott, zuhogott, sok vizecskét lehozott, lehozott, hej, patak, ha duzzad, jó molnár megizzad, olyan gyorsan dolgozhat. . . Jó sok lisztünk lesz holnap! Fodor Ákos fordításai �CSUVAS Hólepett a rét, Erdőn tüske tép, Hej, a szegény nyúl Kibírja-e még? Állj a ménes elébe ki, Apám lovát hadd nézzem ki. Állj meg, párom, hogyha szeretsz, Jó apámra emlékezni. Falun szóbeszéd, Otthonom se véd, Hej, szegény fejem Kibírja-e még? Apám lova lassan megyen, A szekérrúd rövid legyen. Ha az uram másat szeret, Az életem rövid legyen. Körmendi Lajos fordítása K A Z Á N ITATÁR Gonosz nyelvek Piros alma, piros rózsa, várok piros turbánosra, jó ha eljön, ha nem is jön, jó kedvemet nincs mi rontsa. Gonosz nyelvek mit nem pletykálnak, rontják hírét jó leánynak! Ragyog, ragyog, hej, de ragyog nogáj legény lándzsahegye, megcsókoltam a hugát is, ne legyen nénje irigye. Gonosz nyelvek mit nem pletykálnak, rontják hírét jó leánynak! Hajnalodik, lefele áll már a Göncölszekér rúdja, dalolok én, amíg bírom, míg a rózsám meg nem únja. Gonosz nyelvek mit nem pletykálnak, rontják hírét jó leánynak! Kiszárítja szél a vizet, kitépi a lengyökeret, szeretőknek válniuk kell, nékünk is így rendeltetett. Gonosz nyelvek mit nem pletykálnak, rontják hírét jó leánynak! Rózsabimbó nyiladozik, piros szirma illatozik, dalolnom kell, dalolok hát, ifjú koromhoz tartozik. Gonosz nyelvek mit nem pletykálnak, rontják hírét jó leánynak! 31 �TA T Á R Csendesedj, nádas Folyó mentén végig erdő Szerencsét próbálni megy a legény, selyem kendőt kötnek övére, szerencsét próbálni elmegy szegény, mikor találkozhatom véle? Csitulj el, ne zúgj, csendesedj, nádas! túl sok nékem így is a bánat. Elég látnunk, amit láttunk, nagy háborút végigjártunk, noha még e földön vagyunk, mi magunk is holttá váltunk. Vándorló hattyúk nem énekelnek, ékes szájuk tele van gyönggyel, vándorló legények nem üzennek, szívük telve búval és könnyel. Csitulj el, ne zúgj, csendesedj, nádas! túl sok nékem így is a bánat. Vándorló hattyú, hej, nem énekel, szárnyatollát veszem toliamnak, üzenetem néked hogy küldjem el, örülnél-e fájó szavamnak?! Csitulj el, ne zúgj, csendesedj, nádas! túl sok nékem így is a bánat. Folyó mentén végig erdő, vadonában egy égerfa, egymagamban, idegenben társak nélkül így élek ma. Ülök csak és gondolkozom, abbahagyni nem akarom, szépséges szép kedvesemmel ilyenképpen társalkodom. Szöllősi Zoltán fordításai UDM U RT Sárga lovat vettem Falum felé mentemben Sárga lovat vettem pénzért falum felé mentemben farkas megevett kedves kutyám nem kísért fejem oda lett az én jó társaim indulnak szántani az én jó vasekém csűrömben ott ma rad az én jó társaim indulnak fát vágni az én jó vasfejszém tőkémen ott marad az én jó társaim indulnak kaszálni az én jó vaskaszám pajtában ott marad az én jó társaim indulnak aratni az én jó vassarlóm padláson ott marad kibéklyóztam jaj a kertbe Inmár-áldott szerencse bár nem vehető semmi pénzért ripsz-ropsz kúsztam nyírfa-hegyre szél-se-fútta háncsocskáért suhanc fejjel majd’ meghóttam csiribiri leánykáért 32 �Magas-magas hegynek csúcsán magas-magas hegynek csúcsán vörös lovam vizet nem lelt vizet nem lelt nem is legelt árva fejem pajtást sem lelt H ideg Antal fordításai M ARI Partos szántóföld, rajta szélmalom Nénénk meghalt Partos partos Vajon Vajon Nagy kár, hogy az ezüstgyűrűm elgurul a palló végén, hej, nagy kár, hogy édes nénénk elporlad a földnek mélyén. szántóföld, rajta szélmalom, szántóföld, rajta szélmalom. mit őröl olyan sietve? mit őröl olyan sietve? Bánatom vitték őrletni abba, bánatom vitték őrletni abba. Jenge lapályán vízimalom, Jenge lapályán vízimalom. „Gyöngyhímzésem félbemaradt, holtom után kivarrjátok. Kis családom árván maradt, helyettem is gondozzátok.” Apám, anyám nem hív vissza Szalem falu közepén áll Szalem falu közepén áll Szólítottam apámat, haj, Szólítottam apámat, haj, Szálem falu közepén Szálem falu közepén Szólítottam anyámat, Szólítottam anyámat, egy lombos egy lombos nem hívott nem hívott tölgyfa, tölgyfa. vissza, vissza, áll egy lombos hársfa, áll egy lombos hársfa, haj, nem hívott vissza, haj, nem hívott vissza, Buda Ferenc fordításai 33 �MÉRLEGEN KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Györe Imre: Idill és vége G y öre Imre új verseskönyve, az Id ill és vége lehetőséget ad arra, hogy költői eredményeit elődjeivel és tudatosan vállalt példaképeivel szembesítve is megvizsgáljuk. A Györe-versek legáltalánosabb válto­ zatává az utóbbi évtizedben az a hétköznapi látomásokra épülő, gro­ teszk-ironikus monológ vált, amely­ nek reflektorával a költő egyszerre világít be a kinti és benti világba, összefüggéseket fedez fel látszólag össze nem tartozó dolgok között. Saját helyzetének önironikus képeit hol a nagyvilág, hol a történelem, hol a biblia ismert vagy kevésbé is­ mert történetei közé vetíti, hogy valam i fontosra figyelmeztessen min­ ket. Ezúttal például arra, hogy „ a galamb, / mely a Vízözön után / csőrében olajággal / vissza­ repül hajónkra, / már kikelt a to­ jásból” , a bárka építése viszont hát­ ravan még, „ d e elkészül az is / megfelelő időben, / hacsak az eső, / mely negyven napja ömlik, f nem lassítja túlságosan a munkát” . tovább G y öre Imrében, amikor az Úristentől egyetlen utcakövet, ba­ zaltot követel, hogy széttörje „ . . . annak az egyetlen / szónak a héját, mely értelmet ad / még a mosléknak is, mit odalöttyint / a vályúba v a la k i. . . ” Új kötetében G y öre megjegyzé­ seket fűz Hamlet úr ügyeihez. E z a ciklus - bízvást mondhatjuk mai líránk kiemelkedő darabja. A Hamlet-versek kulcsát talán az első és az utolsó vers tartalmazza leg­ inkább, az Opheliához szóló, amely azzal kezdődik és végződik, hogy szegény Ophelia, „eredj, fulladj a vízbe” , mert: „E ttő l m ajd Hamlet úrfi, / ki rágódik a Tetten, / vagy inkább a Tett helyett, / egy kissé elénkebb lesz, / s nem annyira bo­ lond, / mint ahogy mí me l i . " ; és a kizökkent időről gondolkodó vers, amely arra figyelmeztet, hogy: „nem egyidőben zökken ki az idő / mindenkiben, / s igazából csak ak­ kor, / ha látja: nincs egérút, / solymászás, kacarászás, / susmogás sö­ tétben, / mert ő született helyre tolni azt.” Régóta úgy érzem, G y öre verseit olvasva, hogy leginkább a „Montblanc-ember” huszadik századi utódja ő. A G y öre-monológok V aj­ G y öre Brechtet új kötetében is da János A lfréd-regényének láto­ példaként emlegeti. Shakespeare másaira emlékeztetnek, mintha A lf­ „H am let” -jéhez című szonettjét réd „mindent kimagyarázó” , titko­ Brecht így fejezi be: „M ost végre kat „fölfejtő látománya” munkálna vöröset lát a K övér. / M ár tudja, 34 �eleget ingadozott. / Tettekre van szükség, folyjon a vér. / / Kom o­ ran kiálts hát, ha kiabálnak: / Csak jutott volna trónra fel, legott / nagy­ szerűen bevált volna királynak.” (Görgey Gábor fordítása). G y öre Hamlet-versei arról szólnak, miért kell bólintanunk „lel­ künk felé” -re, Hamletra, és egyút­ tal arról is, hogy miért kell komo­ ran bólintanunk reá. „ . . . reszke­ teg lábbal / ki hajthat végre Tet­ tet?” - kérdezi Györe-Hamlet, aki miközben Tettet követel, illúziók nélkül tudja, hogy korántsem egy­ szerű követelés ez. Brecht szelleme, ez a színét s fonákját egyszerre vizsgáló szellem leginkább abban segíti G y örét, hogy összetéveszthetetlenül eredeti lírai figurákat teremtsen. Ezúttal Ham­ letből. Külön elemzést igényelne k i­ mutatni, hogyan vált költői műhe­ lyében Petőfi, Mózes, M arx egyko­ ri indulata, világlátása lírai élmény­ anyaggá, lehetőséggé, hogy őket idézve-vallatva, a mával szembesít­ ve vizsgálja világunkat, ahogyan régebbi, a kritika által többnyire méltatlanul elhanyagolt köteteiben tette. G y öre világlátása éppen azért összetett, mert egyértelműen elköte­ lezett. A z ironikus fintorra legtöbb­ ször ő maga válaszol, miként pél­ dául A dolgok rendje (Lenin múl­ hatatlanságának) című versében ol­ vashatjuk. Íme az ironikus fintor: „B első zsebedben / folyton egy kéz van, és nem a tiéd, és ha szipog­ nál, / kihúzza zsebkendőd, / s megtörli orrod, / s mielőtt elrakja, / gondosan megszámlálja a bankje­ gyeket. / A világ normális rendjé­ be / tartozik ez is.” É s az ellen­ válasz: „ Csakhogy Lenin úgy vélte: / a világ normális rendje nem ez. / A történelem normális rendje / a forradalom .” Bizonyára ettől az elkötelezettség­ től szabad lélek G y öre Imre. Ezért játszik önfeledten akár gyerekver­ set is (jó volna, ha kitűnő ciklusá­ ra a Móra K iadó is felfigyelne!), akár hétköznapjairól, akár az árak alakulásáról gondolkodik. Kötetének legjobb verseiben ezért talál rá az epigrammatikus megfogalmazásra, az aforizmára. Érdemes volna egy­ szer ilyen megfontolásból végigol­ vasni mai líránk termését. Hiszen nem véletlen, hogy a dialektikát lí­ rává formáló József Attila szintén aforizmákban, persze őelőtte ki nem mondott aforizmákban gondolko­ dott. Idézzük G y öre egyik nagyon is végiggondolandó négysorosát: „ É rdekés, a zöldséges / még soha­ sem panaszkodott / a magas zöld­ ségárakra. / Igazán megbízható ál­ lampolgár.” Ám G y öre nem elégszik meg a gondolatébresztő kérdésekkel. Nem elégszik meg a brechti „kötelező tiszteletlenség” kritikus hangjának megszólaltatásával sem. Válaszokat keres, és talál. Valójában nemcsak szabad, de optimista lélek is. Op­ timizmusa azonban nem valam iféle könnyen fölemelhető zászló. A Genezáreti tavon, pontosabban a tó fenekén látja a lábnyomokat, de nem megkövült nyomokat lát, ha­ nem frisseket, amelyek a halászokat arra figyelmeztetik, hogy van vala­ ki, aki tudja az utat a visszahúzó­ dott vízhez, oda, ahová minden­ képpen el kell jutniuk, „m ég ha há­ tukon viszik is / a vitorlát, a kö­ telet, a bárkát. / M ert különben ott döglenének / a parton valahányon” . (Szépirodalmi) SIM O R A N D R Á S 35 �EM LÉKEZET ÉS FELELŐSSÉG Csanády János: Hátamon a történelem Lét és sors, idő és folytonosság, táj és élmény fogalmazódik meg a költő tizedik kötetében. Ezt a sze­ mélyességet a szorongás, a magány, a fenyegetettség érzésvilágával hoz­ za közelünkbe. Ars poetica-szerű vallomásai erős elhivatottsággal szól­ nak a társadalmi cselekvéssürgetésről, a történelmi változások „mene­ külő rabszolgá” -iról. A könyv má­ sodik ciklusát megvizsgálva, ezt a költői lelkiállapotot prózai pillanatképek sugalmazzák. A szerkesztés fokozatosságából kiderül, hogy mi­ nél messzebb sodródik a gyermek­ kortól, annál erőteljesebb lesz megindultsága a múlt felé. A Pályám emlékezete, avagy: pofon a halott­ nak című lírai elbeszélésben - ez zárja a második fejezetet, s egyben a kötetet is - jut el a legmélyebb nosztalgiáig: ,,Ártatlan koromban kezdtem verset írni, innen jött az a szavazat, amely mindig helyrebil­ lentette mérlegemet, bármilyen nem­ telen eszközökkel is igyekeztek el ta­ posni, félrelökni az útból, amikor még nem tudtam, szegény vagyok, bilincsbe verve táncolhatok csak, és mások gazdálkodnak becsületem­ m el” . Kegyetlenség, s a történet­ filozófia hitelessége teszi edzetté eze­ ket a sorokat. Versei közül a Szó­ beszéd, Hátamon a történelem, Az én V ereckém, Lássátok feleim, A vágtató lovak, Lázadó zsoltárt Is­ ten ellen és a Földből kimeredő tartozik ebbe a vonulatba. K oráb­ bi költeményeit nézve pedig: Ő szi dal, A d j tüzes ita lt. . . (Fölzúdul a táj, 1958); K ár volna korán halni meg, R égi rapszódia, Forradalom 36 után (Hegyélen, 1962); Váltott lova­ kon, Igaz hűtlenség, Alkudozók ( Ú j törvény, 1 964); A szerelem, Kőszáli dal, A teljesség, Vers egy álomról, A z oroszlán halála (Európai ősz, 1966); Jób, A z ősember-magány, Prológus (Sziklakút, 19 75); Vérrel kevert hó, A közlegény álma (N é ­ ma kórus, 1979) rokoníthatók az em­ lített alkotói interferencia szempont­ jából. A z új kötet - Csanády János ed­ digi költészetét vizsgálva - a N é ­ ma kórushoz áll legközelebb. Egye­ nes folytatása az ott felrajzolt szo­ morúságnak. „T ú l a szürke beton­ blokkokon, la messzeségben zöld a táj, / mert a házak méhkaptársejtjében / úgy erőlködik a szem, hogy / szinte fá j” - kezdi Bennem is. . . című versét az előző könyvben, s most: „ A z érthetetlen városokba / vágytam a szűkös anyföldről, / lelke hatalmát vittem volna, / mint fényt lefölözött felhőkről” (Az én Vereckém). Olyannyira hasonlók ezek a részletek, hogy egy-egy mozzana­ tukban fel is cserélhetők. Számtalan párosítást tudnánk fölmutatni a két verseskötetből, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy igen erőteljessé vált a költő múltbafordulása. A meditatív hajlam, a megidézés kényszere szinte meghatározó lett művészeté­ ben. Ebben ott érezzük azt a fanyar ízt is, ami sok esetben az „ötven felé” józan felismeréseinek követ­ kezménye: „B íbelő dn i magammal, s a szavakkal / sorsom csomózta G ordius-kötés” ; „ B e vagyok zárva, azt hiszem / vérkörömbe és ki nem sza- �badít / a szavak mesés griffm adara sem” . A tudatosodás időszaka ez. A gyermekkor megváltoztathatatlanságának fekete démona, leíró szo­ rongása. Felfokozott éntudatát, lá­ tomáskeltő erejét prózai sorokban hitelesíti. Mitikus menedékként je­ löli meg a falu képét, s mellette az inasévek kedélyeit. Hűségfogadalma - ami korábbi köteteiben is szembe­ tűnő volt - most természetrajongás­ sal, az értékösszefüggések filozofi­ kus szemléletével ötvöződik. A mun­ kásélet motívumai most is jelen vannak, de veszítettek meghatározó szerepükből. A hangsúly az emléke­ zésre tolódik át - a gyermekkor tisztaságának, idillikusan őszinte v i­ lágának fájdalm ával. Megrázó ké­ pek, visszatekintő közvetlenség v ál­ togatják egymást Csanády kötetében. Lírai egyensúlyról árulkodó, osztinátószerűen ismétlődő motívumokra építi verseit és elbeszéléseit, ami egészséges belső ritmust ad az egyes írásoknak. Lajoskomárom - nagyanyja és nagybátyja feledhetetlen emlékeivel — meghatározóvá vált alkotásaiban. Sokszor kimondatlanul is ott lüktet hasonlataiban, metaforáiban. Tettenérhető mindez a későbbi történések anapesztikus hangsúlyozásában, drá­ mai szaggatottságában is. Eleven képekkel fogalmazza meg a fizikai munkások közvetlen vilá­ gát, benne önmagát. Gyakran elő­ forduló neologizmusai - napszentület, lángkorona, polyvaszag, betonkalicka, sisakrostély, autó-állat, láng­ buborék, acéltérdek, világprés elemi erővel jelenítik meg azokat az éveket, amelyek a gépek szelídségét, olajkoszos reményét adták a költő­ nek. Büszkén vállalja ezeket a for­ dulatokat, s megtartó erőként szó­ lítja verseiben, prózai írásaiban. Korábbi köteteiben is kitapint­ hatjuk a munkáslétet, amelyet fia­ tal korában maga is élt; a Háta­ mon a történelem lapjain szintén több vers és néhány rövid próza vall erről a korról. „K ö rü l várak a hegy. tetők / kúpján, lovag-romok, / még m indig ébren figyelők; / Somlyó, Salgó, Somos” - tekint szét Tavasz Salgó felett című versében, majd féltéssel, aggódással telnek meg a sorok: „ a motor lelkét Salgótarján­ ban ismertük meg” , „vas-mágusok, kezünk alatt újra lélegzeni kezdett az Egész, és ment ez véghetetlenül, aranyos nappalok, komorló éjszakák során, amikor felhők, felhők fedték be a nagy völgyteknőt, akárha a Szaturnusz porgyűrűi, s a város alig lélegzett alattunk, mint bányász for­ ró, fö ld alatti, szűk járataiban” ; „N ógrád, Kazár, Karancs, Salgó, Istenmezeje, Nagylóc, Ludányhalászi, E n drefalva, s a többiek; áldás vol­ tak a mi munkánkon” ; „M a is itt énekel bennem az anyag, s az ember mindenttudása, a kozmikus tapaszta­ lat, amely belénk ivódott, vas-má­ gusokba” (Vás-mágusok). A salgó­ tarjáni éveket idézi a Pályám emlé­ kezete, avagy: pofon a halottnak is, de itt már keverednek az érzések, emlékképek az apa iránti mélységes tisztelettel-félelemmel, a Zsiga báty­ ja és Simon Erzsébet nagyanyja alakjával, a háború borzalmaival és költői eszmélkedésével. Hátamon a történelem - mondja ki felelősségének, az emberi cselek­ vés sürgetésének hangsúlyozásával legfőbb életérzését. Védetté nyilvá­ nítja a gyermekkort, amely - szin­ te - az egyetlen menedéket jelenti számára. Nem túlzás, ha azt állít­ juk: a kor történetfilozófiai, borzal­ makkal teli képét rajzolja meg leg­ újabb könyvében. (Szépirodalmi) M A D Á R JÁ N O S 37 �A H IÁNY JE L V É N Y E I Bari Károly: A némaság könyve Öröm ez a kézbesimuló kis kötet. Tíz év csönd, „ném aság” van mö­ götte. Szegényebb volt a magyar irodalom Bari K ároly nélkül. H iá­ nya annál erősebben volt érezhető, mert indulásakor szinte túl hangos ovációval üdvözölték, s a hozsan­ na utáni csönd üresebben kong, mint egyébként természete volna. Bár nem publikált, a köztudatból nem veszett ki. Mendemondák, jóés rosszízű pletykák keringtek körü­ lötte. Mindenki tudni vélt valamit. Találgatások és féligazságok keltek szárnyra a költő életéről, életmód­ járól, magán- és közéleti bonyodal­ mairól. Most a leghitelesebb forrásból, tőle magától értesülhetünk a törté­ nésekről: versben kimondott igaz­ ságot, nyílt, meztelen, őszinte és kendőzni nem is szándékozott infor­ mációkat szerezhetünk az eltelt idő­ szakról, hiszen Bari számára ez nem szenzáció, hanem versbe transzpo­ nált élet. A kötet egyik legjobb versében (Száműzetés) így ír a hallgatásról: „ koponyámat / tenyerébe képzelte már a sírásó csönd / hiányom jel­ vényével ékszerezte föl magát / min­ den hír, meghalt, kiégett mondták” . Ugyanebben a versben emberi és költői jelenlétét fogalmazza meg: ,,ha azt m ondják; megtörtem, ne higgyétek / s ne higgyétek, ha mond­ ják rólam-. / megszakadt útja, fö ld ­ mélyre zü llött.............. üzenem nek­ tek, élek, s írok” . 38 Örömre éppen ez ad okot: a je­ lenlét felhangosítása, a némaság be­ népesítése, az, hogy egy egyéni hang­ szín újra belezúg irodalmi tudatunk­ ba. Nemcsak az tette Barit már in­ dulásakor is becsessé, s a szokott­ nál dédelgetettebbé, hogy egy önma­ gáról hallgatni kényszerülő világ jel­ zéseivel könnyítette lelkiismeretün­ ket, s gazdagította közös kultúrán­ kat. Tehát nemcsak az egzotikum, hanem a szerencsés ötvöződés az oka, hogy „kamaszzseniként” emle­ gethettük. Népe folklórja, színes ké­ pi világa, gazdag fantáziája nem ki­ zárólagos költői lényege volt már ak­ kor sem. A z általánosabbá, mélyeb­ bé és egyetemesebbé válás folyama­ ta azonban napjainkra felerősödött. Öröksége eszköz és feladat ma is, de célja tágasabb. A jelentkezésen túl, a tékozló vagy eltékozolt gyermek visszatérésén vagy visszafogadásán kívül ez az, aminek elsősorban örülhetünk. Prob­ lémafelvetése, elemzőképessége és gondolkodásmódja kiteljesedett. Alapvető változásról azonban nin­ csen szó. Ugyanazokból a motívu­ mokból építkezik, nagyjából válto­ zatlan technikával. Továbbra is jellemzi a képgazdagság, a színes­ ség, az indulatok magas hőfoka. Formailag talán nem is érzékel­ hető a tízévnyi távolság. Persze csalóka mérce ez a tíz év, hiszen maga mondja, hogy ezek a versek nem tíz év után, hanem annyi idő alatt keletkeztek, tehát távolléte raj­ zolatát, dokumentumait tartjuk ke­ zünkben, hiányának eddig zsebben �hordott jelvényeit. Am i mégis ész­ revehető: az amúgy is gazdag képi világ kicsit túlterhelődött. A gya­ korta alkalmazott, mellérendelő ké­ pekkel építkező szerkesztési mód számos esetben nem ad kifutást az egyes motívumoknak, sőt erősítés helyett kioltják egymás hatását. A z effajta burjánzó, indázó képiség mindig jobban érvényesül, ha hierarchizáltan jelentkezik, s ezáltal a logi­ kában nyeri önmaga indokát. A forma Barinál sok esetben „ránő” a tartalomra, ahelyett, hogy kibon­ takozását segítené. Bari K ároly rendkívül gazdag nyel­ vi anyaggal, vérbő képi kultúrával rendelkezik. Ezt azonban mérték­ letesebben kezelte második köteté­ ben. Ennél is nagyobb hiba, hogy az érett költő sem mentes a képzava­ roktól. Éppen bravúrus fantáziájá­ nak esik áldozatul néhány ellenőriz­ hetetlenül bugyogó képsora eseté­ ben. Nem marad kétsége az olvasónak afelől, hogy Bari K ároly nehéz éve­ ket hagyott maga mögött. Képei ke­ ményebbek, szigorúbbak, tónusai sötétebbek lettek. A természetet oly nagy kedvvel versbe ültető költő most főleg a kemény, hideg, nyirkos, éles jelenségeket részesíti előnyben. M o­ tívumai között feltűnő gyakorisággal szerepel a tél, a fagy, a zúzmara, a vihar, a villám , a köd, a csont, a borda, gerinc, szemgödör, elmúlás, pusztulás, halál... Tragikusabbra v ál­ tott tehát megélt élményei hatásá­ ra. Lírája nagymértékben gondolati­ vá vált, filozofikussá lett. A versbeli történések már csak a tételek és ké­ telyek illusztrációi, nem az ábrázo­ lás tárgyai. A z emberi lét legsúlyo­ sabb problémáira keresi a választ: szabadságról, fennmaradásról gon­ dolkozik, s az egyén szerepét, he­ lyét keresi, felbolydült világunkban. Kételyei nem magánsiralmak, ború­ ja nem magánügy. A legteljesebb, legtisztább értelemben vett közössé­ gi költészetet műveli, felelősséggel nemcsak önmaga, nemcsak szűkebb népe, hanem az egész emberiség iránt. A verseken átütő kemény ke­ serűség a „létm agány” , az elidege­ nedés, az irányvesztettség lenyomata. Legjobb versei egyszerre adják az egyéni és a társadalmi lét diagnózi­ sát. (Jannisz Ritszosz, A némaság könyve, Számüzetés. stb.) A kötet szerkezeti és minőségi csúcsát az előbb említett versek jel­ zik. A második rész kisebb hanyat­ lást mutat. Már-már megszokná az olvasó az „ ú j” Barit, s különösebb izgalom nélkül, de elégedetten la­ pozgatna tovább, mint aki már csak eddig kialakult véleményének meg­ erősítését várja a további írásoktól, amikor kellemesen oldja a majdnem monotóniává váló tartalmi egyönte­ tűséget a Hajnalkötöző című eroti­ kus vers. Ebben a szabadszájúság hitelesített határait feszítgeti. A kötetet záró két gyermekvers talán csak azért lett annak keresz­ telve, hogy formai egyszerűségüket igazolja. Tartalmuk azonban (főleg a másodiké), úgy hiszem, nekünk szól, nem annyira Máriusznak. Bari tehát jelen van irodalmunk­ ban, köszönteni és biztatni nagy örömünkre szolgál. H UN YA M ÁRTA 39 �A MAGUNK TÁMASZTÉKA Tamás Menyhért: Vigyázó madár Megszaporodtak mostanság a mély­ beásó, gyökerek után kutató írások. Közülük talán legnagyobb hírre az amerikai néger író, Alex Haley Gyö­ kerek című, történelmen és földré­ szeken át hazát, népet kereső riportregénye jutott. A belőle készült tele­ víziós sorozat bejárta a világot és mindenütt hatalmas sikert aratott. Gyanítom, hogy nem is annyira a mű esztétikai értékei, sokkal inkább a téma, a sokak gondjának-gondolatának kimondása volt a zajos ünneplés oka. Egy szóra érthető ez, ha vitorlás gályák fenékterében polcokra zsúfolt, az óceán túlsó partjára hurcolt nége­ rek százezreinek-millióinak emberi, kulturális sokkjára gondolunk. De gondoljuk meg azt is, hogy az elmúlt századok során hány kisebb-nagyobb közösség, etnikai törekvés kényszerült addigi életét hátrahagyva, újra meg újra nekirugaszkodni az otthonterem­ tésnek, az eltépett gyökerek újraélesz­ tésének. Mára milliók élettöredékei keresnek humusszá lágyítható talajt, megka­ paszkodásra alkalmas szegleteket. A természetes közösségeiből kieső, ha­ gyományaitól, múltjától megfosztott, a személytelenséggel, magánnyal küzdő ember óhatatlanul fordul önmaga múltjához ősökért, közösségért, a va­ lahova tartozás érzéséért. Így tesz Ta­ más Menyhért is Vigyázó madár című könyvében, amelyet a nagy sikerre való tekintettel, most újra kiadott a Szépirodalmi Könyvkiadó. Történetében a reccsenő árbocú vi­ torlások helyén nyikorgó parasztsze­ kerek zötyögnek a háború sebezte uta­ kon, hogy az odahagyott ház, a föld, 40 az ottani patak, a gyermekkor emlé­ kének súlya alatt roskadozó székelyek kis vagyonkáját, emberségét mentsék pusztuláson, értelmetlen és érthetetlen halálon át, 1944 infernójában. A Hadikfalvától Kisdorogig vezető út meghosszabbodik majd negyedszázad­ dal, míg veszteségeinek, nyereségeinek lajstroma megíródhat. A magát múlandó dolgok gyűjtöge­ tésére adott költő fiú apja halálának és temetésének krónikájában egy csa­ lád, egy nép, a mindig a maguk tá­ masztékára utalt emberek sorsának megakadásait, újrakezdéseit ábrázol­ ja hitető erővel. Nem a riporter sze­ mérmetlenségével, szem fülességével, sokkal inkább a vers pontosságával, az eposz nagy időt átfogó mértékével. Támaszt, biztonságot keres annyi újra­ kezdés, annyi szétdúlt élet, hiába ve­ sződött emberség után - a folytatha­ tóságot. Századok rossz tapasztalataival, Mádéfalva emlékével érkeztek a bukovi­ nai székelyek a Bácskába, majd on­ nan tovább Tolnába, Zalába. Izmaik­ ban, idegeikben a vándorlás állandó kényszerének emlékével, a bizonyta­ lanság feszülésével. „Esztendők telté­ vel sem volt bizodalmunk, hogy itt maradunk. Még ötven tájékán es a lá­ bunkban vót, hogy tovább kell menynyünk.” És nem volt elég megszokni az idegen házat, kertet, istállót, kita­ pasztalni, kezessé tenni az idegen föl­ det, a szívbe ragasztani az új fákat, meg kellett állni a történelem frissen támadt förgetegében is. A végre ott­ honhoz, szántóhoz jutott paraszt meg kellett, hogy érje az erőszakos tago­ sítást, a beszolgáltatást, a padlások �lesöprését, a végrehajtó félését, azt, hogy amint kapott valamit, máris nagy árat kérnek érte. De az élet fogyat­ kozásánál is mélyebben sebzett az em­ berség fogyatkozása. Az idők enyhültével, nyugtával új gazdálkodási rend, új munkaformák, új életforma alakult - csak már túl sok a seb. Így lehet, hogy a koporsó­ ra írt évszám az „É lt 71 évet” is ha­ zugságnak tűnik. „Csak élt volna, ha hagyják. Igen, csak létezett. Létezése is egyetlen igyekezet volt.” Ezek a tapasztalatok nem egy föl­ dönfutóvá lett kisebbség tapasztalatai. Egy pusztulásra ítélt, felbomló társa­ dalmi osztály közös történelmi tapasz­ talatai. És ez az a pont, ahol Tamás Menyhért igazsága az országban bent­ lakó valamennyiünk számára érvé­ nyessé válik. Története kezdetén a G a­ líciából szégyenében Bukovinába szö­ kő megesett szolgálólány nagyanya, végén az önmagát, sorsát, esélyeit megérteni akaró értelmiségi fiú. Ket­ tőjük között a történelem. Ez a törté­ nelem pedig közös minden társadalmi réteg, minden nép számára KözépKelet-Európában. „Török, tatár, tót, román” kavargásában épp úgy meg kell keresnünk a gyökereinket, mint az Ú jvilágba rabolt mandinkáknak, jorubáknak, ibóknak. Ezeket az elvágott összecsomósodott, vékony kis hajszálgyökérkéket bogozgatja, kötözgeti Ta­ más Menyhért nagy érzékenységgel, felelősséggel. Külön tanulmányt érdemelne, ahogy az író a vers és próza határán mozgó szöveg montázsszerű szerkezetében térrel és idővel bánik. A tér váltásai­ nak hajszálpontos illesztése az idő szeleteivel érett, a mesterség minden titkát ismerő alkotóra vall. Szerkesz­ tésmódja tömörségével, gazdaságossá­ gával éri el, hogy leírt sorainak csönd­ je, elhallgatásainak súlya legyen. A kisregény konstrukciója minden elemé­ ben bravúros, anélkül, hogy nyomát lelhetnénk a magamutogató zsonglő- rösködésnek, öncélú játszadozásnak. Ennek a rendnek és tisztaságnak a legfontosabb alapja Tamás Menyhért nyelve. Székelyei megőrizték, magukkal hoz­ ták honfoglaló őseink nyelvét, a Ha­ lotti beszéd drámai, expresszív tömör­ ségét, a zsoltáros Színezi Molnár A l­ bert és a Biblia-fordító Károly Gás­ pár magyarságát. Ezzel szólva a köz­ napi beszéd is emelkedettebb, ünne­ pélyesebb lesz. A képekkel zsúfolt szöveg a nyelv egyszerűsége, kifejező ereje által kerüli el a terjengősség, a barokkos zsúfoltság, a népies modo­ rosság leselkedő csapdáit. Tamás Menyhért így képes a vers pontossá­ gával, láttató erejével és a próza sza­ batos tárgyszerűségével egyszerre élni. A Vigyázó madár a dolgok és a szavak egyidejű rendjének lehetőségét keresi. Azt a történelmi, emberi esélyt, amelyben az állandó megfutások min­ dent összezavaró káoszát, veszteségét megtöri egy folytatható, élhető rend. Ám ennek meglelése lehetetlen a múlt megértése, a József Attila-i „közös dolgaink” rendezése nélkül. Tamás Menyhért megtalálta a for­ rást. Ez azonban nem csak tápláló vi­ zet ad, de kötelességet is ró arra, aki fölébe hajol. Szeméttől, idegen anyag­ tól óvni, tisztán tartani, fogyásának út­ ját féltő szemmel vigyázni, attól a ponttól, ahol a tiszta víz kibuggyan a kőből addig, amíg rohanásában meg­ szelídülve belesimul a nagy folyóba. A Vigyázó madár vállalása ennek az örökségnek a továbbvitele, továbbéltetése. A halállal megpecsételt múlt, az el­ múlással megnövesztett emberi sors folytathatósága, a folytatás kötelessé­ ge szól Tamás Menyhért minden so­ rából: ez a póztalanság, természetes­ ség talán a könyv legnagyobb erénye. És ez emeli az utóbbi évek prózai ter­ mésének élére, a legjobbak közé. (Szépirodalmi) P A L L A G I SZABÓ F E R E N C 41 �VALÓSÁGUNK K E L E M E N G Á BO R Ujj-jelek A Központi Statisztikai Hivatal közleménye szerint 1983-ban 7 4 250 lakás épült, s ebből 5 7 915 az úgynevezett magánerős forrásból került tető alá. Az adatot természetesen csak most kerestem elő, akkor még eszembe sem jutott ilyesmi után búvárkodni, amikor K . J., a rokon gyerek először állt elém, re­ ménykedve, tudakolva a szombati programomat: - Segíthetnél a betonkefni szállításában. Ez a béléstest néven is emlegetett nélkülözhetetlen építőanyag a közelben nem kapható, de most megoldódik a gondom. A nagybátyám ugyanis, aki osztályvezető . . . Itt egy hosszú és körülményes magyarázat következne. Arról, hogy honnan ismeri az osztályvezető nagybácsi a szövetkezeti elnököt, aki viszont egy építő­ anyag-ipari vállalat tótumfaktumának a . . . Szóval, „naka-neke” . A lényeg, hogy K . J. kezében ott a régen várt és boldogító papír. A kiutalás. Csak éppen el kell menni azért a fránya kefniért a gyárba. - Oda és vissza majdnem háromszáz kilométer az út, de bánja a fene - így az ifjú építkező. - Mit tehet a magamfajta ember, ha csak így juthat hozzá az építőanyaghoz? Menni kell, mert kőből-vályogból ma már a cigány sem épít házat. Hajnalok hajnalán kapaszkodunk fel a teherautóra. A vastag göncökbe bugyolált rakodók hungarocell lemezekből vetnek ágyat a platón, a minden bi­ zonnyal puhánynak tartott toliforgatót pedig a gépkocsivezető mellé, a langymeleg vezetőfülkébe ültetik. Ismeretlen falvakon és városokon robogunk ke­ resztül, mintha csak a világ végére tartanánk, a koránkelésnek azonban van egy vitathatatlan előnye. A rosszkedvű portás éppen csak nyitja a gyárkaput, de mi már ott toporgunk a bejáratnál, kisvártatva pedig már mutatják is a la­ tyakos udvaron az építőanyagok félelmetesen nagy depóját. Éppen lenyitjuk a teherautó oldalát, amikor didergős társaságunkhoz somfordái egy pufajkás em­ ber és a világ legtermészetesebb hangján ajánlja: - N e strapálják magukat, jó uraim, kár a finom kezükért. Feldobom én az egészet a platóra percek alatt, erre való ez az ügyes kis targonca. A védőkesztyűt is cafatokká maró, éles sarkokkal gyártott betontestekre né­ zek és hálás tekintettel pillantok a jövevényre: „Jó ember, fene nagy szíve van magánaki” A jó ember azonban egy villanásnyi ideig zavartan áll, majd a vi­ lág minden táján pontosan érthető nemzetközi jelet mutat. Sokatmondóan öszszedörzsöli jobb kezének három ujját. K . J., akinek a koránkeléssel, az átfagyással és a rakodással baráti szívessé­ get teszünk, kurtán csak ennyit kérdez: „Mennyi?” A választ azonban nem hall­ juk, mert ellentmondást nem tűrő hangon dörren az após: 42 �- Hagyd a fenébe! Ha már eljöttünk, akkor feldobjuk azt a négyszáz-ötszáz kefnit - ahogy látom, ezret úgysem tudunk elvinni - , közben pedig legalább felmelegszünk. Átfagytunk a platón, mint a mirelitcsirkék. Az üzletre pályázó felhúzza a vállát. „Nekem mindegy, ahogy gondolják. Csak segíteni akartam.” Sarkon fordul, megy a gépéhez, végezni a munkáját tovább. Az állami targonca villája az állami raklapok alá csúszik és emeli az állami kefnit az állami vasút vagonjaiba. A targoncás tehát teszi a dolgát, azt cselekszi, amiért a fizetését kapja. Csak kissé bosszúsan, mert ezekben a per­ cekben dolgozhatna svarcban is. Emelgetjük a csaknem húszkilós, betonból öntött béléstesteket, egyre jobban feledjük a kora reggel csípős hidegét, a morcos após mégis morog: - A fene vigye el az ilyen eltérő lehetőségeket. Hiába, nem mindenkire süt egyformán a nap. Gondoljátok csak el, ha elfogadjuk az ipse ajánlatát, akkor egy jó félóra alatt keres vagy ezer forintot. Mellékesként. Munkaidőben és a munkahelye gépével. Az öreg morog tovább, én meg nyugtatom: „N e tépje az idegeit, bizonyára egyedi esetről, ritka hiénáról van szó.” A hangomban meggyőződés. Elvégre, járatlan vagyok az építőanyag-beszerzés és -szállítás rejtelmeiben. Egyelőre. De nem sokáig, mert a jelek szerint manapság mindenki építkezik. Néhány nap múlva egy pesti mérnök keresi apámat a faluban, aki barátai ajánlására itt húz magának egy kis házat és most homokra lenne szüksége. De már „teg­ napra” , mert itt van a kőműves, így apám közbenjárását kéri. - Úgy tudom, van a téesznek homokbányája. Arra kérem, segítsen nekem a vétel intézésében, meg emberek is kellenének a kitermeléshez, rakodáshoz. Apám bólint: az irodán is intézkedik, meg lapáthoz értő kezekről is gondos­ kodik. Egy fél nap múltán azonban szalad az emberünk az utcában és már a kapuból kiabálja: - Elnézést kérek, de vissza az egész, nem kell már a homok! - Nocsak. Meggondolta tán az építkezést? - Azt nem. De megvan már az anyag, nem kell érte sehová menni. Jött egy Z IL , keresztül a falun, a platója tele jófajta homokkal. Úgy tudom, B-ből vitte (volna) a pilóta valahová. A pesti mérnök az ujjait összedörzsölve mutatja: „megegyeztünk” . A pilóta jól járt, a mérnökről nem is beszélve, mert házhoz jött az üzlet. Ritka szeren­ csés ember a mérnökünk. Egy számára teljesen ismeretlen termelőszövetkezet fizeti a homok, meg a fuvar egy részét. A svarcon tehát csak a közös veszít. Gyanítom, hogy hasonló ügyből lehet bírósági akta is, ezért elképedve hall­ gatom - a bírót. - Egy hétig próbáltam gépet szerezni a terepmunkákhoz, az istennek sem ment. Az pedig az első lépés, addig még a fundamentumot sem áshatom ki a leendő házamhoz. Valaki aztán megsúgta, hogy ne az irodában alázkodjak a kapacitásra hivatkozó ügyintézők előtt, hanem beszéljek a gépésszel. - És ha hasonló ügy kerül eléd . . . - A bíró is em ber. . . de azért ügyelek a rendre. Én át nem adtam egyetlen fillért sem, kimaradtam az egész buliból. A feleségem elmondta, hogy miről lenne szó, erre a gépész böffentett: háromezer. A feleségem ajánlott kétezret. Kettőezerötért este már ott pöfögött a gép a telken. Menetlevél nélkül, persze. Mi tagadás, a bíró szépen haladó munkáinak szívből szurkolok. Különös­ képp most, amikor egyre jobban megismerem a magánerős építkezésre való biz­ tatás és az ehhez szükséges feltételek közötti elképesztően nagy szakadékot. 43 �B. K . már régen elfeledte a terepegyengetést és az alapásást, neki már ké­ ménytéglára van szüksége. Százhúsz darabra csupán, de szép fényes téglára, merthogy a tetőn kívül - ahol látszik - olyat akar az asszony. B. K. tehát be­ ül a kocsiba, végigjárja a megye valamennyi TÜZÉP-telepét, aztán mérgében to­ vább megy a szomszédos megyébe is. Tégla helyett mindenütt sajnálkozó kéz­ mozdulat fogadja. Egyszer aztán a Heves megyei B. község kicsinyke építő­ anyag-telepén felcsillan a remény. A rossz tekintetű középkorú nő magabizto­ san kéri a tégla árát, aztán a papírjaival foglalatoskodik. - Momentán, fiatalúr, nekem nincsen kéménytéglám. De azért vagyunk, hogy segítsünk egymáson. Valamit valamiért alapon, persze. Szépen kifizeti nekem a tégla árát, én adok magának egy diszpozíciót. Azzal elmegy a Nógrád me­ gyei K . TÜZÉP-telepére és ott erre a papírra kiadják az árut. B. K . derült arcáról ismét lefagyott a mosoly, a „jattnak” előkészített öt­ százassal együtt visszagyűrte a téglapénzt a zsebébe. - Tegyen bolonddá, öreganyám, mást. A lig másfél órája voltam a k.-i TÜZÉP-en, ahol egyetlen törött tégla sincs. A magánerős építkező a kapuban kapott még egy-két tippet, végigjárt vala­ mennyi címet. Este hét óra volt, amikor hazaért - kéménytégla nélkül. Elké­ pedve nézte a kilométerórát, csaknem négyszáz kilométert autózott, potyára. S amikor hullafáradtan végigdőlt az ágyon, kínjában még felnevetett: „Legalább a borravalóra szánt pénz is a zsebemben maradt” . A megyeszékhelyről jövet betérünk egy idős házaspárhoz, mértékkel fogy a bor és a kávé. Az öreg H. I.-vel beszélgetünk, a felesége meg ott somfordái körülöttünk, már érzem, hogy valamit akar. - Nem tudom .. . kérdeznék valam it. . . - Hagyd, nem kell ez - dörmög az öreg, az asszony azonban csak kiböki, mi nyomja a begyét. - Építkezik az unoka, de olyan tehetetlen a lelkem, a pokolból sem tud anyagot szerezni. Gondoltam, megkérdem, nincs-e magának valami ismeretsége M.-n, merthogy ott a gyár. Az édes kávé cigányútra megy, mert felnevetek: „M ár, hogyne lenne, Mar­ git néném! Ismerek ott egy élelmes, rizikót vállaló kocsmárost, meg néhány sötét tekintetű ügyes embert” . És mesélni kezdek. A korábban említett K. J. jön egy napon újra és szinte restellkedve mondja: - Most kellene igazán a segítséged, mert itt a kezemben a távirat, elszállítható a négyezer darab falazótégla. Ezt is a gyárból hozzuk, de M. közelebb van, nem kell három megyén átautózni, mint a kefniért. Alig száz kilométer az egész, de kellene a személykocsid is, mert akárhogy számítom, a három te­ herautóhoz, meg a két pótkocsihoz kell vagy tizenkét rakodó. Találkozunk szombaton hajnalban, öt órakor. Együtt a brigád, előkerül a pálinkásüveg, aztán istenesen a „lovak közé csapunk” , hogy idejében érkez­ zünk, előbb kerüljünk sorra. A személyautóban bizsergetően kellemes a meleg és álmosan azt tudakolom az ifjú építkezőtől: hány kilogramm egy ilyen tégla? „ Úgy tudom, kilenc.” Bámulom az útmenti sötétséget és magamban számolok: az alkalmi baráti brigádnak - minden egyes segítő legalább ötszáz forintot spórol K . J.-nek ma meg kell mozgatni harminchatezer kilogrammot. Mennyit?! Akárhogyan is, a téglát meg kell fogni vagy háromszor, ugyanígy a lerakodásnál is. Harminc­ hatezerszer hat . . . előre sajognak a csontjaim. 44 �Éppen megvirrad, amikor a tenyérnyi völgyben lapuló gyár kapujába érünk. Kapujába? Hol van még az a sokat ígérő bejárat! Előttünk vagy harminc te­ herautó várakozik sorban, a személygépkocsikban meg ott gunnyasztanak a ra­ k o d á sra szövetkezett baráti-rokoni kompániák. A mi teherautóink egyikének a pilótája a kilátások felől érdeklődik, ismeretlen kollégája nem valami vigasz­ taló: - A rosseb, ami megeszi. Én éjfélkor indultam, mégsem vagyok első a sor­ ban. Topogunk, melegszünk. Vágyakozva nézünk a gyárkaputól tíz-tizenöt méter­ nyire felhúzott bisztró hatalmas üvegtáblái mögé, nyolc óra után megszánja a népes társaságot a fenemód elegáns vendéglős, nyitja az ajtót. Gőzöli az előre lefőzött kávét és önti a hadrendbe állított féldecis poharakba a szeszt. Reggel nyolc óra után pár perccel, tizenöt lépésnyire egy gyárkaputól. A Traubisódám mellé magam is rendelek kevertet, vegyespálinkát, cseresznyét, sört - társaim kívánsága szerint. A teherautók kígyója alig észrevehetően araszol előre, a mieink tíz órakor jutnak be a kapun. A bisztró lehetőséget felismerő vezetője közben csinált anynyi forgalmat, mint egy jólmenő falusi vegyesbolt egész hét alatt. Odabenn téglatenger, amíg csak a szem ellát. A rámpák mellett vasúti kocsikat rakod­ nak - érdekes, ezek sosem jutnak el a TÜZÉP-telepekre?! - , de sok a lézengő is a depók között. Beállnak a helyükre a teherkocsijaink és rögvest ott terem né­ hány overállos, pufajkás ember. Ránk bazsalyognak, emelik a kezüket és dör­ zsölik össze három ujjúkat: - Főnök! Szívesen segítünk rakodni. Majd megegyezünk... Lám, a lehetőségeket itt is felismeri a találékony dolgozó. Egy kis mellékes után néz. Másodállást vállal. Rendes munkája, rendes munkaideje alatt - mi­ közben ketyeg az óra. Talán kétezer tégla lehet már a platókon, amikor egyre nehezebbnek érzem a súlyukat. Belém bújik a kisördög és kajánkodva azt mondom K. J.-nek: - Egyszer számolni kellene. Talán olcsóbban jönne ki az egész, ha szétosz­ tasz valami pénzmagot az állami, azaz feketén dolgozó rakodóknak, mi meg otthon maradunk, más egyébbel eltölteni az időnket. Nem kell hajnalban kelni, üresjáratban várakozni, benzinre költeni. Matematika kérdése az egész, csak ezen múlik a döntés. Végzéskor ballagunk a kapu felé, kezemben a ronggyá tépett kesztyű. Vége­ láthatatlan sorban rakják a teherautókat, mintha csak az egész ország építkez­ ne. Halljuk, amint az egyiken éppen ezt tárgyalják: - Állítólag lehet egy kocsira ötven-száz darab téglával többet tenni, csak szolni kell a kiadónak, hogy ne érje meglepetés. Egy üveg konyakot, vagy egy­ két száz forintot a bolondnak is megér ez a többlet. A kocsiról melegítőbe öltözött, bajszos fiatalember cihelődik le és eltűnik a téglatenger zegzugos ösvényei között. Talán pisilni megy. Vagy megpróbálja egyengetni a kocsira rakandó, de a diszpozíción nem szereplő fölösleg útját. Most, kifelé menet tűnik csak fel, hogy a kapu mellett is jókora téglakupac hever. Ott, ahol papírral a kézben szemrevételezik a rakományt. A minden jel szerint sebtiben összestócolt téglahalom arról árulkodik, hogy nem mindenki is­ meri a szokásokat: a fölösleg útját egyengetni kell, jó előre. A szigorú kiadó pedig könyörtelenül lerakatja a felesleget, mert nem úgy van az, hogy „ miénk az ország, vigyük haza” . K ivált akkor, ha a szemhunyásért még egy üveg ko­ nyakot is sajnál a félmilliós adósságot vállaló építkező. 45 �V. J. már végigjárt minden procedurát, kész a háza, hébehóba már ott is al­ szik. Nehezen mozgó édesanyja kínos napokat, összesen talán heteket töltött az autóbuszokon és vonatokon, sokszor reménytelenül, mert anyagbeszerző gya­ nánt ő járta a telepeket. - Nincs fogalmad, hogy mibe került - néz rám indulatos szemekkel. - Az útiköltség a legkevesebb, de sehová sem mehet üres kézzel az ember. Italból a drága kell, de pénzben sem lehet egy-két száz forintot senki zsebébe dugni Az ma már bagó, csak kiröhögik érte az embert. Fiatalember jön éppen, ő is építkezik, tudja ezt jól V. J. anyagbeszerzésbe belerokkant édesanyja is. - Majd meglátod te is, micsoda nyűgöt vettél a nyakadba__ Az ifjú ember magabiztos, egyelőre legalábbis. - Ha felkötötte az ember a kolompot, akkor ráznia is kell. De engem ne féltsen! Együtt jártam esti egyetemre a k.-i TÜZÉP-telep egyik vezetőjével, majdcsak segít a régi cimborám . . . Segítségben nem volt hiánya Z. A.-nak sem. A termelőszövetkezeti mellék­ üzemág vezetője ismerősöknek sincs híján, ugyanakkor felhívja a figyelmem egy pénzben ki nem fejezhető helyzeti előnyre. - A nehezén túlvagyok. De sokszor gondoltam rá, hogy ha nem ilyen a munkahelyem, akkor belerokkanok. Cserép kellett? Palaszög kellett? Ajtó, meg ablak kellett? Bármi kellett, felvettem a telefont, vagy leültem a telex mellé és tudakozódtam. Közben, hívásokra várva, végeztem a munkám, úgy, ahogy tudtam. Azt hiszem, az utóbbi hónapban megterheltem a cég számláját vagy ötezer forintnyi telefonálással és telexezéssel, de így legalább gyors és biztos. Nem kell sehová potyára menni, időt és pénzt pocsékolni. Mi tagadás, kétségtelen előny. Különösen akkor, ha összehasonlítom a másik oldallal: E. községben J. J.-né reggel odaül a postára, meghívatja a sz.-i TÜ ZÉPtelepet, aztán vár délután két óráig, hogy megtudja: éppen nincs, amire szük­ ség volna. Na, persze, J. J.-nének nincs telexes, telefonos munkahelye. Nem tud érdeklődő üzenetet küldeni a sokat sejtető megjegyzéssel: „ Nem lennék hálátlan.." Meglehet, hogy ez a szólásmondás hamarosan szállóige lesz P.-én is. Az esz­ tendő elején nyilvánították nagyközséggé a települést, s a tanács titkára csil­ logó szemekkel újságolja, mennyire megnőtt az építkezési kedv, alig győzik ki­ alakítani az alkalmas házhelyeket. - Csak egy TÜZÉP-telep kellene, de nagyon - sóhajt a tanácsi vezető. Hoz­ zánk a legközelebbi is távol van, sokat segítene az embereken, ha helyben vá­ sárolhatnák meg a szükséges építőanyagot. TÜZÉP-telep? Eggyel, kettővel, öttel, tízzel, százzal több a számuk, mitsem számít, ha a „nincs” az úr. Építőanyag kellene. A már emlegetett rokongyerek­ nek, K. J.-nek is, mert az elbeszélt betonkefnin és a nagyméretű téglán kívül haza kell még szállítani tízezer darab kisméretű téglát, ezer darab téglakefnit, a tetőfedő palát, s az ördög tudja, hogy mi mindent. Megannyi lehetőség, hogy alaposabban megismerje az ember az építőanyag-beszerzés és -szállíttás új rej­ telmeit. A hozzátartozó - egyszerűségében is beszédes - ujj-jelekkel együtt. 46 �Lakáspolitikánkról Régi és mindig újra felmerülő di­ lemma a lakásépítés és -gazdálkodás ellentmondásos jelenségeinek okait ke­ resve, hogy vajon a kialakult érdekstruktúra, vagy az objektív társadalmi­ gazdasági feltételek magyarázzák-e a már-már megszüntethetetlennek látszó lakáshiányt. Veszélyes dilemma ez, ha eldöntjük. Akár a lakásgazdálkodás­ ban érvényesülő állami, vállalati és egyéni érdekeltségi viszonyok között, akár a leszűkült gazdasági lehetősé­ geinkben keressük az okokat, semmi­ képp sem feledkezhetünk meg arról, hogy a lakáshiány felszámolására irá­ nyuló törekvések óhatatlanul kudar­ cot vallanak, ha nem tudnak kapcso­ lódni a társadalom más területein (ipar- és településpolitika, jövedelemelosztás) tapasztalható ellentmondások megoldási módozataihoz. Jóllehet két­ ségbevonhatatlan tényként fogadható el, hogy azonos időszak alatt soha a magyar történelemben nem épült anynyi lakás, mint az elmúlt két évtized­ ben, a társadalmi-gazdasági fejlettség­ hez képest a lakáshelyzet mégis anynyira súlyos, hogy a változtatás kény­ szere elől semmilyen szinten nem le­ het kitérni. Már csak azért sem, mert, ha a lakáshiány egy nem kielégítő ál­ lapot más minőségét is jelzi, mint amit a tömeges ágyrajárás, vagy az utcára került kilakoltatottak nyomortelepekre szivárgása jelentett valamikor, a meg­ felelő minőségű lakás „birtoklása” a legelemibb emberi igények közé tar­ tozik. A lakáshelyzet javítására irányuló erőfeszítések közepette, a gazdasági reform másfél-két évtizedes folyama­ tában, amikor a lakásgazdálkodás rendszerének felülvizsgálata is elő­ térbe került, végül mindig olyan alap­ vető kérdésekhez kellett eljutni, me­ lyek elválaszthatatlanul összefonódtak a lakáspolitika bizonyos elemeinek új­ raértékelésével. Bárha más összefüg­ gésben, a Vélemények/Viták sorozat­ ban megjelent Lakáspolitikánkról cí­ mű kötet tanulmányai ugyanezt a fel­ ismerést támasztják alá. Az elsősor­ ban folyóiratokból - és többnyire a Valóságból - válogatott cikkeket ol­ vasva nem csupán a lakáshelyzet ala­ kulását és a nyolcvanas évtized vé­ géig várható változását kísérhetjük nyomon, hanem a magyar lakáspo­ litikai elmélet hetvenes évekbeli fej­ lődésével is megismerkedhetünk. Ép­ pen e tág horizontú válogatásnak kö­ szönhető, hogy a cikkek szerzői kö­ zött egyaránt megtaláljuk a hazai szo­ ciológiai élet lakáspolitikával foglal­ kozó ismert szakembereit, illetve azo­ kat a közgazdászokat, akik nem egy figyelemre méltó reformjavaslatot fo­ galmaztak meg a lakásgazdálkodási mechanizmus átalakítását illetően. Így mindenekelőtt Liska Tibor - kezdet­ ben igen merésznek tetsző - bérlakás­ kereskedelmi koncepcióját említhetjük meg, mely - vitatható megállapításai ellenére is - nagy hatást gyakorolt la­ káspolitikai elméletünk fejlődésére. Kiindulópontja az, hogy a lakáshiány az adott lakásgazdálkodási rendszer­ ben elvileg sem szüntethető meg. Meg­ győző okfejtéssel bizonyítja, hogy a párhuzamos, szabad bérlakás-kereske­ delem bevezetése után „senkinek sem kell kérvényezni, sorban állni, hosszú ideig várakozni vagy feltétlenül tete­ mes összeget összegyűjteni ahhoz, hogy lakáshoz jusson.” Mivel - s ez javaslatának lényege - a lakást kiutaló és sokszor önké­ 47 �nyesen osztogató hivatalok helyét egy­ mással versenyző állami lakáskereske­ delmi vállalatok veszik át, a jövedel­ mező bérbeadásra való törekvés nyil­ ván hatással lesz a lakáskeresletet op­ timálisan meghaladó lakáskínálatra is. Csakhogy ennek a lakásgazdálkodási rendszernek a létrehozása rögtön a kezdet kezdetén jelentős anyagi és szellemi ráfordításokat igényelt volna, hiszen például a lakáspiac irányításá­ hoz és ellenőrzéséhez olyan „trösztel­ lenes bizottságot” kellett volna meg­ alakítani, mely az állami szerveken keresztül célracionálisan szabályozná az egyensúlyhiányra vezető versenykorlátozásokat, illetve megakadályoz­ ná a különböző privilégiumok újrakeletkezését. Éppen ezért vált szüksé­ gessé újból megfogalmazni azt az alapkérdést: lehetséges-e javítani a lakásgazdálkodási rendszert anélkül, hogy megreformálnánk a népgazdaság jelenlegi - a társadalmi konszenzus alapján végső soron elfogadott - in­ tézményi rendszerét? Kétségkívül a kérdésre adandó válasz aligha fogal­ mazható meg egykönnyen: mindunta­ lan figyelembe kell ugyanis venni azo­ kat az ellentmondásokat, melyek csak­ nem az egész lakásszférában torzulást eredményeznek. A Bérlőből tulajdonos című tanulmány szerzője abból indul ki, hogy az állami lakáselosztás és in­ gatlankezelés jelenlegi mechanizmusa szükségképpen azoknak kedvez, akik a lakást mintegy „nemzeti ajándék­ ként” kapják. Ennélfogva a nem túl jelentős állami lakáskínálat újra és új­ ra kitermeli a privilegizált helyzetben levők körét. S ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a rendszerbe be­ épített burkolt életszínvonal-támoga­ tást jórészt nem a legrászorultabb ré­ tegek kapják, az állami lakásgazdál­ kodással szemben egy másfajta meg­ oldási javaslat kimunkálása egyre ha­ laszthatatlanabb feladatnak látszik. A tanulmánykötet szerzői közül töb­ ben is felvetették a tulajdonjogi „re­ 48 form” lehetőségét és szükségességét. Azáltal például, hogy az állam ren­ deleti úton lemond a birtokában levő lakások tulajdonjogáról, a lakáskörül­ ményekben jelentős változás állna be. Mindenekelőtt megszűnnének azok a jogi korlátozások, melyek jelenleg a bérlakások adásvételét nehezítik, s ezentúl maguk a lakók határozhatnák meg, mikor és milyen módon akarnak saját helyzetükön javítani. illetve mennyi pénzt és energiát hajlandók érdekében áldozni. Valójában rendkí­ vül vonzó elképzelésről van szó, még ha magában a koncepcióban - miként erre Hegedüs József és Tosics Iván tanulmányukban utalnak - kevésbé tűnik is megindokoltnak az a körül­ mény, hogy miért kell a fennálló szub­ venciós rendszer megszüntetése érde­ kében pontosan azoknak a rétegeknek „extrajövedelmet” adni, akiket az ed­ digi rendszer a legjobban támogatott, és akik anyagi helyzetük révén erre többnyire a legkevésbé szorulnak rá. Eltekintve attól, hogy az említett szerzők kérdése minden szempontból jogos, a mai lakásgazdálkodás csakis akkor tehető racionálisabbá és szociálisabbá, ha a reformtervek megvaló­ sítására a gyakorlatban is történnek kísérletek. A diagnózis és a kételyek regisztrálása aligha számolhatja fel a mindennapi gyakorlat és elvi elmélet szabályozása közötti szakadékot. A lakáságazat irányítási stratégiájával foglalkozó cikkek is arról győzik meg az olvasót, hogy az intézménvi kor­ látok és az ideológiai előítéletek kö­ vetkeztében sokszor csak a felszínen jelentkező néhány részprobléma felü­ leti kezelése a meghatározó. S ez a helyzet annál is inkább el­ szomorító, mert ma lakáshoz jutni „vagy szociális kritériumok alapján le­ het - igen nehezen, s a teljesítmény­ növelésre egyáltalán vagy csak alig ösztönző feltételek között vagy pe­ dig olyan kemény piaci feltételekkel kell szembenéznie az építtetőnek, il- �letve a vásárlónak, amelyek széles rétegek (különösen fiatalok) számára eleve reménytelenné vagy csak a tá­ voli jövő bizonytalan kilátásává teszik a kielégítő lakáskörülmények megte­ remtését” . Ebből adódóan a lakásgaz­ dálkodás szervezeti-intézményi rend­ szerének továbbfejlesztése - kulcskér­ dés. Különösen azokban a tanulmá­ nyokban válik hangsúlyossá ez a fel­ ismerés, melyek - a lakáshelyzet tár­ sadalmi-gazdasági összefüggéseinek tár­ gyalásán túl - az állami, a vállalati és az egyéni érdekeltségi viszonyok kapcsolódására is fényt vetnek. Bár­ mily meglepőnek tűnik ugyanis, a la­ kásgazdálkodásban csak akkor lehet nagyobb eredményeket elérni, ha a piaci viszonyok és kontroll erősítése, a nagyobb vállalati önállóság, a való­ ságos kockázatvállalás és következmé­ nyeinek viselése az eddiginél megha­ tározóbbá válik. Jelenlegi formájában a lakásépítés szervezeti rendszere ha a gazdaságosságot, az igények op­ timális kielégítését nézzük - sem se­ gíti a különböző hatékonyságú építési technológiák versenyét, a helyes vá­ lasztást. A közvetlen irányítástól örö­ költ szervezetek belső kohéziója, a benne rögzült érdekstruktúra valójá­ ban fékező hatással van a lakásépí­ tési tervek rugalmas megvalósítására. Mint ahogyan az urbanizációs fo­ lyamatok felemás irányítása is gya­ korta szembekerül a lakáspolitikai döntésekkel. Mert bár igaz az, hogy a hatvanas évek óta céltudatosabbá vált a fejlesztés, mégis a lakossági infrastruktúrához rendelkezésre álló központi erőforrások nyolcvan-kilencven százaléka a fővárosba, a megye­ székhelyekre és a városokba koncent­ rálódik. A fennmara ló tíz-húsz szá­ zalék nagyon kevésnek bizonyul a több mint háromezer egyéb településre. Így a minőségi változásokra aligha kerül­ het sor, amíg ezeken az arányokon lé­ nyegesen nem sikerül változtatni. De éppígy szükség volna arra is, hogy az egyének - mint ahogyan Molnárné Venyige Júlia írásában kifejti - a „tel­ jesített munka társadalmi hasznosságá­ tól függően differenciáltan elégíthessék ki a lakásra irányuló szükségleteiket” . S mivel a jelenlegi lakásgazdálkodási és -elosztási rendszer abban a tekin­ tetben sem szolgálja jól a munka sze­ rinti elosztást, hogy a jövedelem át­ tekinthetetlen, a végzett munkától szinte teljesen független átcsoportosí­ táshoz vezet, egyszerre kellene lehe­ tőséget nyújtani a legkülönfélébb ál­ lami és magánberuházóknak a lakás­ építésre. Ennek érdekében nemcsak az állami teherviselés optimumát kellene figyelembe venni, hanem a különböző mértékű teherviselésre kész rétegek számára a magánlakás-építés eltérő le­ hetőségeit is meg kellene teremteni, hiszen az állami és magánlakás-építés egyaránt közérdek. Talán már az eddigiek is érzékel­ tethették, hogy a Lakáspolitikánkról címmel egybegyűjtött írások valóban sokrétű képet adnak az elmúlt másfél évtized lakásgazdálkodási helyzeté­ ről. Az egymástól sokszor merőben el­ térő vélemények és reformjavaslatok úgy is felfoghatók, mint annak a kol­ lektív gondolkodásnak a megnyilvá­ nulásai, melyek akaratlanul is előidé­ zői voltak lakáspolitikánk folyamatos felülvizsgálásának. S ha valamifajta megfellebbezhetetlennek lát zó követ­ keztetést nem is lehet levonni, min­ denképp megszívlelendő a könyv egyik szerzőjének az a megállapítása, hogy 49 �„az átlagos körülmények között élő dolgozó lakosságot nem »támogatni« kell - például az olcsó lakbérrel hanem a megfelelő munkát kell úgy megfizetni, hogy az fedezze a reális lakbért vagy a saját lakás létesítését és fenntartását” . (Kossuth) K E R É K G Y Á R T Ó T. ISTV Á N 50 �L A C Z K Ó PÁL Változatok a lakásörömre* „A z új lakásba költözők örömét már számtalanszor megírták. É s azt is, bár ritkábban, hogy ez az öröm néha el is vakítja az új bérlőket. M it szá­ mít, hogy nem zárnak az ajtók, ablakok, hogy csepegnek a csapok, hogy a vakolat repedezik, a festés málik, hogy még nem m űködik a lift? M ind­ ez tizedrangú dolog, a fontos, hogy megvan a lakás. A z építők is tudják ezt. D e hónapok m úlva a részletek kerülnek előtérbe..." (Korunk Évkönyve, 1980.) 1 . változat: „Fantasztikus volt! Hihetetlen érzés! Gondold meg: 27 éves voltam! Nem tudom hányszor lehet még - egyáltalán lehet-e? - olyan örömben részem, mint akkor? Gondolom, akinek a szülei vesznek lakást, azok ezt nem érthetik meg. Nem mondom, hajtottam is, hogy megkap­ jam. Am it el tudsz képzelni, mindenhol megjelentem. Még a Vöröskereszt­ hez is elmentem. Én akkor tanultam meg kinyitni a számat. Hogy szól­ jak magam mellett. Aztán határtalanul boldog voltam. Tágasság, gyönyörű kilátás. Ősz volt, körben a hegyek, az erdő akkor volt a legszebb... K oráb­ ban a vasúti sínek mellett jártam munkába. Ahogy készült a toronyház, min­ dig figyeltem, hol tartanak már. Am ikor nem adták át határidőre, még az építésvezetőhöz is elmentem. Mutatóba berendeztek egy lakást az első eme­ leten. Megnézhettem. Ettől a pillanattól még egy évnek kellett eltelnie, míg az enyém elkészült. Mégis el nem mondhatom, mit jelentett, hogy leg­ alább tervezgethettem már... A magam életét! Még nem kaptam meg a kulcsot, mert még nem tudtam befizetni a pénzt, de már feljártam, be­ kukucskáltam a levélbedobón. Csak a kék padlószőnyeget láttam. A kék a kedvencem. M ár az boldoggá tett. E z volt az első igazi otthonom. Apám kutya életet élt; ehhez számítsd hozzá, hogy két és fél szobára ki­ lencen voltunk. E l is jöttem otthonról mihelyt kerestem. Hat évig laktam albérletben.” (35 év körüli nő, vendéglátóipari dolgozó). 2. változat: „1969-től dolgozom a városban. Három albérletem volt, míg 1978-ban megkaptam a lakást. Sehol, soha semmi biztatást nem kap­ tam. Am ikor meghallottam, hogy végre lakást kapok, nem tudtam felfog­ ni: ez nem lehet igaz! Senkihez nem kell alkalmazkodni! A z apró dolgok jutottak eszembe, amiket eddig nem csinálhattam, mert akadályokba üt­ köztem. Majdnem tíz évet húztam le albérletben. M a sem tartom reá­ lisnak a hosszú várakozásomat. A felét tartottam volna elfogadhatónak. T u d­ tam olyanokról, akik egyedülállóként, salgótarjáni szülői háttérrel ide köl­ tözhettek. Azóta azt is látom, hogy az idősebbek között is van olyan, aki napokra, hetekre eltűnik, mert a gyerekeihez ment. E gy részük biztosan lak­ hatna akár a gyerekeivel is. Am ikor beköltöztem, ilyenekkel persze nem törődtem. E gy ideig el vol­ tam telve a függetlenséggel, az önállósággal. N agy volt a baráti köröm, *Részletek egy terjedelmesebb szociográfiából, amely a salgótarjáni toronyházról szól. 51 �sokan feljártak. D e amikor egyedül maradtam, nyomasztó volt. K ét év magány után férjhez mentem. Most pedig - láthatod - már alig férünk, a kicsivel hármunknak már szoroskodás az élet. M ásodikat is szeretnénk. Szerencsére a férjem révén hamarosan nagyobb lakást kapunk.” (34 éve? nő, pedagógus, azóta kiköltöztek). 3. változat: „K o ra ősszel, szeptemberben költöztünk. Azért mondom, hogy költöztünk, mert az ún. pedagógusszállót számolták fel, aztán átalakítot­ ták - kellett valam elyik frissen érkezett magas beosztású vezetőnek. Nagy volt az izgalom, mert olyan váratlanul történt, hogy még az anyagi fede­ zetünk sem volt meg. M ég emlékszem, hogy a szép kilátás mennyire tet­ szett. A kezdeti öröm persze elszáll, mert lassan belakod a lakást. E lő ­ ször azt kellett megállapítanom, hogy minden rossz. Azt mondták, hogy ez egy modern, szép és drága lakás. Megdöbbentett, hogy ehhez képest meny­ nyi a hiba. Még olyan - számomra felfoghatatlan - hibát is találtunk, hogy az ablakokat nem lehetett kinyitni, mert a távfűtés csövei rossz helyen fu­ tottak. Meg aztán lassanként hiányoztak a többiek is. A szállásunkon nagy társasági élet folyt. D e ami elmúlt, azt nem értem rá sajnálni. Belevetet­ tem magam az itteni munkába. Ránk, értelmiségiekre, és főleg a peda­ gógusokra, a kezdetek kezdetén nagyon számítottak a társadalmi szervek, főleg a tanács. Meg kellett szervezni az itteni életet, ki kellett alakítani az itteni normákat. Izgalmas, mozgalmas időszak volt. A z öröm általános volt. Ö regnél, fiatalnál egyaránt. Akkor úgy látszott, az egész épület egyet­ len közösséggé, nagycsaláddá olvad össze.” (Nő, pedagógus, egyedülálló). 4. válozat: 1977-től dolgozom Tarjánban. A szomszéd megyéből jöt­ tem. Ehhez képest elégedett is lehetnék, hogy öt év után saját otthonom van. Ha előadnám albérleteim történetét, vagy ha arra gondolok, hány fiatal, egyedülálló értelmiségi nő - de fiú is - éli ugyanazt az életet, mint én az albérletes korszakomban, megértenéd, miért nem lelkesedem. A n ­ nak az időszaknak egyik legkellemetlenebb élménye mégsem az albérletek­ hez, hanem a város legnagyobb, vadonatúj kollégiumához fűződik. A fő­ nököm és az szb-titkár szereztek ott nekem helyet. N o, nem szobát, csu­ pán férőhelyet kaptam. Heten laktunk így lányok, pedagógusok, óvónők, népművelők, közel két évig. 1979 augusztusában ki kellett költöznünk. Kaptunk a kollégium vezetésétől egy felszólítást, hogy keressünk albérle­ tet, mivel nagyon sok elsős igényel kollégiumot. Pár nap alatt kellett al­ bérletet találnunk. Mindannyian kezdő fizetésből éltünk, tudtuk, mi elé nézünk: a kollégiumban csak kétszáz forintot kellett fizetnünk. A városi tanácshoz fordultunk segítségért. Megnyugtattak bennünket. Közeledett a kiköltözés határideje, de még mindig nem volt helyünk. A z utolsó előtti napon ismét elmentünk a városi tanácsra. Kiderült, hogy nem tudnak sem­ mit csinálni. Elkeseredésünkben sátrat akartunk felverni a városi tanács előtt. D e szó szerint. Ennyit érdemiünk? Hiszen a városnak szüksége van ránk! Aztán belefáradtunk, és mindenki igyekezett megtalálni a maga lehetőségét. A z albérletek után ide úgy jutottam, hogy a vállalat bérlőkijelölési jo­ got vásárolt. Én kaptam meg a lakást. Ennek fejében tartósabb ideig itt kell dolgoznom. D e nekem ez becsületbeli ügy is. Azon túl, hogy imádom a munkámat és elzavarni sem lehetne. 52 �E l sem tudom mondani, mit éreztem, amikor a vállalatnál közölték ve­ lem a hírt. Még nem tudták megmondani, mikor fogom megkapni, de már álmodtam a lakásról. Nem fantáziáltam ! Lefeküdtem, és kétszer is azt ál­ modtam, hogy lakást kapok. Mégsem az következett be, amit vártam, ami­ kor már a kezemben volt a kulcs. Azt hittem, ugrabugrálok majd, mint a gye­ rekek. Am ikor megtörtént, úgy éreztem, ez olyan élmény, hogy ilyen kül­ sődleges dolgokkal nem tudom kifejezni. Valójában a harmadik hónap után kezdtem mélyen átérezni, miben van részem. E gy reggel, amikor ked­ vemre tisztálkodhattam. . . E gy este, amikor igényeim szerint lemezezhettem. . . Am ikor leszakadt a fregoli. . . Am ikor vízben úszott mosás köz­ ben a fürdőszoba. . . Kiválóan érzem magam? É n azért nem úgy vártam a lakást, hogy ez majd minden gondomat megoldja. A belső világomat nem változtatta meg. Boldogabb vagyok, persze. Nyugodtabb lettem, ki­ egyensúlyozottabb. Van egy biztos alapja az életemnek. Végre önálló v a ­ gyok, s ismerhetem az otthon érzését.” . (Nő, népművelő, egyedülálló, azóta nagyobb lakásba költözött). 5. változat: „Kezdetben csodálatosan éreztem magam. Tetszett nekem ez a szállodai forma. Mindennap takarították a folyosókat. Automata hívású lift, ami abban az időben még újdonságnak számított. Távfűtés. Semmi áthallás. Öt percen belül mindent elérek, üzlet, mozi, étterem, presszó, színház, munkahelyem, piac - mind elérhető távolságra. E z éve­ ken keresztül örömet okozott. Most a bezártság érzésénél tartok. Levegőtlen. H a napfényt akarok, meg kell várnom a délután kettőt. A nyarat már nem tudom itt tölteni.” (Nő, elvált, főiskolai tanár). 6. változat: „A z Arany János úton hagytam ott a nagy lakást. Eltün­ tették, azóta se épült oda semmi. Három gyereket neveltem fel, mind­ egyik jó hozzám. Nem panaszkodhatom semmire. A szomszédaim is jók, hál’ istennek. Megkérdezik mindig, hogy hogy’ tetszik lenni mamika. Meg azt mondják, verjem meg a falat, ha valam i baj van. Csak már az alvás nem esik úgy. Sokszor csak altatóval megy. Azt felírnak itt is a nyolcadi­ kon.” . (Nő, nyolcvanon túl, özvegy). 7. változat: „H át mit m ondjak?! Ismerte maga a kolóniákat? Ugyan még most is láthat, ha akar. É g és. föld, na, nem lehet erről többet mon­ dani. É g és föld. Nekem a szomszédok se hiányoznak, meg az a cseppsemmi kert se. Itt van ez a szép erkély! Nekünk, így kettecskén, ez már elég. A z igaz, hogy az első napok még olyanok voltak, hogy a piros lám­ pát ide ki lehetett volna tenni. D e azt a porta megoldotta. M i elvagyunk ketten, magunknak. Mikor először magunkra zártuk az ajtót, hát bol­ dogok voltunk. E z már nekünk megfelel végleg, azt mondtuk egymásnak. A rra az időre, ugye, ami még hátravan. Átmenetnek. . . he-he. A ki kettőnk közül egyedül marad, annak is. M i meg mással nem törődünk.” (Ahogy nézem, még egyikük sincs hetven; kérték, ne fedjem fel őket.). �FIGYELŐ Vitányi Iván: Vitairat a mai magyar művelődésről Napjaink szükségszerűen gazdaság­ centrikus közfelfogása feltűnően el­ lentmondásosan ítélkezik a kultúráról, a művelődésről. Egyfelől dokumentált tény az iskolai végzettség eddigi történelmi léptékkel mérve - legma­ gasabb szintje s ugyancsak bizonyít­ ható, hogy a műveltebb, felkészültebb közeg hatékonyabban reagál a társa­ dalmi fejlődés nehezedő próbatételei­ re. Az is egyre inkább tudatosodik, hogy a legtöbb - külön befektetést, beruházást nem igénylő - tartalék­ energia a politikai rangra emelt em­ beri tényezőkben, köztük az általános műveltség, a szakmai tudás, a politi­ kai tájékozottság folyamatosan javí­ tandó színvonalában, a mobilizált is meretek, készségek hatványozódó ere­ jében rejlik. Elismerést kiváltó, hogy a kulturális ágazat a szűkösebb idők­ ben is mindig megkapta a normális működéshez, az alapfunkciók érvé­ nyesítéséhez nélkülözhetetlen támoga­ tást, ezért nem sok megvalósulásra ér­ demes kezdeményezés futott még zá­ tonyra anyagiak hiányában. Mind­ emellett joggal éri bírálat (bárcsak annyi önkritika is társulna hozzál) a közműveltség gondolkodásban, ma­ gatartásban, életmódban megnyilvá­ nuló állapotát. Kétségkívül nagyok a művelődés fehér foltjai, számottevő tömegek még passzív résztvevőként is ritkán részesülnek - s csak részben önhibájukból - a kultúra javaiból. Új­ ra találkozni a termelés elsődlegessé­ gét mereven értelmező felfogással, 54 erősödőben van a dolgozni, vagy mű­ velődni hamis dilemmája, most még jobban érzékelhető a kulturális akti­ vitás adekvát anyagi és erkölcsi ösz­ tönzésének megoldatlansága. Ugyan­ akkor a művelődési gyakorlat alkal­ mazkodása sem elég dinamikus az új követelményekhez, a tartalmi, minő­ ségi megújulás fogyatékosságait az ér­ dekeltek előszeretettel hárítják a ked­ vezőtlen objektív feltételekre, a való­ ban takarékosabb szemléletű gazdál­ kodásra. A nemegyszer direkt módon szem­ ben álló, vagylagos vélemények ke­ reszttüzében - a felszínes megközelí­ téseket, könnyelmű általánosításokat ellensúlyozandó - megsokszorozódik a reális helyzetmegítélés szükséglete, a jelenségek okait is elemző, lényeglátó gondolatok jelentősége. Ebből a szem­ pontból is forrásértékűek a politikai dokumentumok - s nemcsak az ideo­ lógiai, kulturális jellegűek - , de a tu­ domány eligazító szerepe is kézenfek­ vő, különösen, ha érzékenynek mutat­ kozik a társadalmi praxis kérdésfelve­ tései iránt. Vitányi Iván újabb köny­ vét feltehetően az a belső indíték hív­ ta életre, hogy folytatva, szintetizál­ va korábbi törekvéseit, egy helyütt fejtse ki a kultúraelméletre, művelő­ déspolitikára vonatkozó nézeteit; de a motivációk sorában tetten érhetők a kulturális fejlődés aktualitásai is. Ezt látszik igazolni már a kötet címe �is, amely - akarva-akaratlan - túlmu­ tat eredendő célján, az írás karakteré­ nek megjelölésén. Eddigi munkássága ismeretében ter­ mészetes, hogy Vitányi materialista alapú koncepciót képvisel, s a kultú­ rát - immanens törvényei ellenére társadalmi meghatározottságában, mintegy a totalitás részeként értel­ mezi. Elismeri a társadalmi-gazdaságikulturális fejlődés szoros összefüggé­ seit, kölcsönös feltételezettségét, elle­ ne szól viszont annak a mechanikus felfogásnak, amely lineáris folyamat­ ként tételezi az alkotóelemek egymás­ ra hatását. A valódi kérdések - vé­ leménye szerint - ott kezdődnek, ahol ez a linearitás megszakad, amikor a várt tendenciák kibontakozása elma­ rad és másoké kezdődik el. E jelenséget magyarázandó vezeti be a szerves és szervetlen fejlődés ka­ tegóriákat, s lényegében könyve egé­ szét a köztük levő különbségek - al­ kalmasint átfedések - érzékeltetésének és értelmezésének szándéka hatja át. A megkülönböztetés alapját - e gon­ dolatmenet szerint - a nagyipari áru­ termelő gazdálkodás - marxi kifeje­ zéssel „második társadalmasulás” teremtette meg. Az úgynevezett „cent­ rum országokban” a szerves, a megké­ sett „perifériális országokban” a szer­ vetlen fejlődés vált jellemzővé. Ugyan­ akkor a legfejlettebb kapitalista or­ szágokban is csak viszonylagos a szerves fejlődés, összes konzekvenciá­ ja még végiggondolatlan, mint aho­ gyan a szervetlen fejlődésnek is van­ nak kivételes mozzanatai. A magyar társadalmi-gazdasági-kulturális fejlő­ dést - az átmenetiség, a „kelet-középeurópaiság” ellenére - összességében a szervetlenség jellemezte, amelyen a szocialista fordulat is csak annyiban módosított, hogy megteremtette a ke­ reteit egy új tartalmi kibontakozásnak. Miután eddig (a szervetlen fejlődés jellegzetességeként) a keretek - a ter­ melésben, a termelés szerkezetében és a társadalmi struktúrában egyaránt erőteljesebben fejlődtek a tartalomnál, egyelőre ellentmondás van közöttük. Az így felépült „társadalmi állapot” természetszerűen a „művelődési álla­ potot” is meghatározza, több vonat­ kozásban választ ad a kultúrában ta­ pasztalt bonyolult helyzetre. „A tör­ ténelem kanyarja hozta létre, hogy a szocializmus felépítéséhez olyan or­ szágokban kellett hozzáfogni, ame­ lyekről kevés azt mondani, hogy a kapitalizmus kifejlődésében hátrább voltak a vezető polgári országoknál, mert ez esetben a feladat valóban csak annyi lett volna, hogy utolérjük őket. A különbséghez azonban az is hozzátartozik, hogy ami nálunk már megvalósult, az is szervetlenül ment végbe, előbb tehát a szerves fejlődés útjára kell visszatérni, hogy onnan a szocializmus felé előreléphessünk.” Mindebből logikusan következik, hogy ezen változtatni csak úgy lehet, ha megteremtődnek az átfogó szerves fejlődés lehetőségei. Ez esetben a kultúra aktív részese lesz az egész prog­ ramnak, fontos partnere a gazdasági ágazatoknak. Egyébként „pozícióhar­ cokba kényszerül, a »szinten tartásért« küzd, igazi fejlesztés helyett a paran­ csoló szükséggel jelentkező renoválá­ sokat hajtja végre, ahogy tudja. Erre az utóbbi alternatívára nem érdemes tervet készítenünk. A mechanizmus már túlontúl rögződött, évről évre ugyanis a pillanatnyi helyzetnek meg­ felelően működik - írja Vitányi. E stratégiai elgondolás realizálása legelőbb a terep alapos feltárását, is­ meretét feltételezi. Az analízishez vi­ szont fogalmi konvenciókra, dimenziók rendszerére van szükség. Ezt szolgál­ ják a könyvben a kultúra fajait, ága­ zatait, formáit, intézményrendszerét, szerkezetét, tartalmát, a kulturális élet történelmi periódusait elemző fejeze­ tek. A szerző nem törekszik minden­ áron egzakt definíciókra, saját okfej­ tésének summázataként azonban szük­ 55 �ségképpen eljut az önálló fogalomér­ telmezésekig, s ezzel egyfajta fogód­ zót nyújt a kultúraelméleti alapkate­ góriák mibenlétének megértéséhez, a terminológiai vitákban való tájékozó­ dáshoz. Alapkoncepciójának megfelelően, nagy figyelmet fordít a kultúra szer­ ves, illetve szervetlen fejlődésének, polgári és szocialista modelljeinek ér­ telmezésére. Azt az átalakulást neve­ zi szervesnek, melynek során az anya­ gi, a társas és a szellemi kultúra egy­ mással összhangban fejlődik. Más vo­ natkozásban a szervességet a tradicio­ nális, az autonóm és a heteronóm kul­ túra egymáshoz való viszonya, min­ denekelőtt pedig az egyes rétegek élő kultúrájában megvalósuló közvetlen kapcsolata képezi. A szerves fejlődés további kritériuma a kultúra nemzeti jellegének szabad kibontakozása, kö­ zelebbről a paraszti-népi, és nemzeti­ autonóm kultúra sajátos összefüggése, találkozása. A szerves és szervetlen fejlődés szisztémájával összhangban jellemezhetők a kulturális politika li­ berális, centralizált, illetve demokra­ tikus-szocialista alaptípusai is. Ugyan­ csak három fő irányzat különböztethe­ tő meg a művelődéseszmények válto­ zásai alapján, a felvilágosodás kori és a hegeli; a szabadidős-rekreációs; vala­ mint a szocialista közművelődés. Az utóbbi magában foglalja ugyan a másik kettőt, de nem pusztán azok elegye, ha­ nem szintézise. A szocialista szellemű művelődés középpontjában nem a kul­ turális aktivitás, hanem a társadalmi cselekvés áll. A kultúra igazi funk­ ciója nem az, hogy saját létezésével tegye szebbé az életet, hanem, hogy kulcsot adjon az életnek a társadalmi cselekvés útján történő szebbé tételé­ hez. Ennek szellemében prognosztizálja Vitányi a magyar kulturális fejlődés alternatíváit könyve befejező részében. Vitairathoz híven szenvedélyes elköte­ lezettséggel fogalmazza meg a marxiz­ mus reneszánszának, a kulturális for­ radalom magasabb szintű kibontakoz­ tatásának szükségletét. Olyan magával ragadó szellemi közeget sürget, „amely előreviszi a társadalom fejlődését, elősegíti a szocializmussal és a szocia­ lista nemzettel való azonosság tudatát, kiterjeszti a szocialista kultúra és ideológia hatósugarát, hozzájárul az életmód átalakításához, a társadalmi instabilitás csökkentéséhez, a szerve­ zettség, a tudás, a termelékenység nö­ veléséhez, mindezeken keresztül az egyetemes társadalmi-gazdasági-kulturális fejlődéshez. Mindennek meg­ van a lehetősége, de ugyanakkor meg­ vannak az akadályai i s . . . Tudnunk és tudatosítanunk kell tehát, hogy kultúránk szerves fejlődése sorskérdés, nemzeti életünk és szocialista létünk sorskérdése. Megoldása nem részfel­ adat, hanem átfogó társadalmi össze­ fogást, valóságos és mélyreható meg­ újulási mozgalmat igényel, mely az egyetemes tárrsadalmi program és re­ form egyik legfontosabb része és fel­ tétele.” Újabb markáns - bár megjelenésében kevésbé igényes - kötettel gyarapodott immár a hazai kultúraelmélet, a mű­ velődéspolitika szakirodaima. Vitányi Iván annak tudatát mélyíti el az ol­ vasóban, hogy történelmi fordulópont, vagy legalábbis annak lehetősége előtt állva a kialakított kereteket úgy kell most tartalommal megtölteni, hogy a belső érés, a szerves fejlődés - úgy tűnik, tudatosan túlhángsúlyozott tendenciája erősödjék fel. Remélhető, hogy több tekintetben újnak tetsző, szó­ kimondó gondolatsora sokakat késztet szembenézni a valósággal, s eszmecse­ rét inspirálva segít az általa is kör­ vonalazott, szorgalmazott korszerű szemléletű megszüntetve megőr­ zött - társadalmi, kulturális gyakorlat tudati hátterét megteremteni, s ennek révén a praxist realizálni. (Gondolat) C SO N G R Á D Y B É L A �Iparművészet— társadalom— jövő Megélénkült az érdeklődés a képzőés iparművészet iránt: tízezres nagy­ ságrendű közönség tekint meg egy-egy kiállítást. De még e fölpezsdült ér­ deklődési hullámból is kiemelkedik az a látogatottság, amelyet az elmúlt év őszén hét hét alatt az országos iparművésztei kiállítás élvezett. Ez a je­ lenség mindenképpen megérdemli a figyelmet, egyszersmind arra is köte­ lez, hogy iparművészetünk időszerű problémáin mélyebben eltűnődjünk és szerteágazóbban vizsgáljunk meg né­ hány kérdéskört, ezzel iparművésze­ tünk társadalmi-gazdasági-kulturális környezetét esetleg érdemi változások­ ra és a szakmát is belső önvizsgálatra serkentve. A kiállítás szakmai és kritikai vissz­ hangjában három alapvető szempont­ ból máris örvendetes tendenciaválto­ zást vehettünk észre, legalábbis a megnyilatkozások egy részében. Először: úgy tűnik, végre-valahára sikerül fölülemelkedni azon a felszí­ nes és az igazi problémákat akarvaakaratlan rövidre záró hozzáálláson, amely egy-egy ilyen reprezentatívnak szánt seregszemle alkalmából abban merül ki, hogy az érdekeltek rendre egymásra mutogatnak. A korábban nagy vehemenciával űzött pótcselekvés közben valójában minden folyt to­ vább a maga kényszermedrében, amely hosszú távon egyik félnek sem volt kedvező-kifizetődő, sőt kifejezetten veszteséges (a mindennapi közérzetről, életminőségről nem is szólva). Ezt föl­ ismerve, szinte mellékesnek tartom, hogy ismét azon vitatkozzunk-rágódjunk, netán személyeskedve: jól volt-e megrendezve a kiállítás vagy sem. A dolog lényege úgysem a Műcsarnok eklektikus falain belül dől el. (Egyet­ len szempontból lehet azonban mégis különleges jelentősége annak, hogy milyen benyomást keltett ez a kiállí­ tás. 1985-ben hazánkban rendezik meg az európai kulturális fórumot, amely megtisztelő alkalomból az iparművé­ szeti tárlat ismét látható lesz.) Milyen választási lehetőségei adód­ nak az ilyen nagyszabású, kiemelkedő jelentőségűnek szánt bemutató koncipiálójának-rendezőjének? Azt és ak­ ként mutatja be, ami és ahogy volta­ képpen nincs, csak terv-, prototípus­ vagy javaslatszinten, a művész műter­ mében, különböző műfaji szimpozionok zárótárlatain stb. látható, vagy ami kizárólag exportra megy, illetve csupán kisszériás termék, az átlagvá­ sárló számára olykor elérhetetlenül magas áron. Mindez természetesen föl­ ingerelheti, mozgósíthatja a közönsé­ get, ám a folytonos, idegőrlő kereslet­ tel nemigen képes jogos igényeinek (a teljes értékű termékválaszték bővíté­ sének) érvényt szerezni. Még a tömeg­ kommunikációs fórumokkal karöltve sem lehet érdemleges nyomást gya­ korolni a monopolhelyzetben levő vál­ lalatokra, mindaddig, amíg azokat az eszi, nem eszi, nem kap mást szem­ léletről - nem állítják át kényszerí­ tőbb erejű és érdekbevágóbb (haté­ konyság- és minőségközpontú) külső­ belső piaci viszonyok. Meglepő módon egyelőre a közel­ múltban megnyílt maszek lakberende­ zési butikok sem jelentenek számukra különösebb konkurrenciát, amelyekben szinte ugyanazzal a kínálattal találja magát szemben a vevő, mint például 57 �az iparművészeti vállalat boltjaiban. (Ez adott esetben lehet jó is meg rossz is.) Kevés olyan lakberendező, iparművészeti jellegű magánüzletről tudok, ahol ötletgazdag, nívós tárgya­ kat kínálnak, amelyek a kereskede­ lemben krónikusan hiánycikkek, vagy ahol a vásárló rendelését az adott mé­ retben, színben, formában stb. elégítik ki, igen rövid idő alatt. De az olyan is ritka, amely mögött egy egységes szemléleti irányultságú, tartósan vagy alkalmilag megszervezett-menedzselt művészcsoport áll. Az iparművészeti vállalaton belül erre volna törekvés és hajlandóság, de a szűk keresztmetsze­ tű üzlethálózata ezt a profiltisztítást, differenciált és rugalmas kereskedel­ met jelenleg akadályozza (magyarul: a Művészeti Alap kasszájába évi, kb. félmilliárdos nyereséget befizető vál­ lalatnak az üzlethálózat bővítésére nem marad pénze). Az induló butikok pe­ dig még nem merik vállalni annak kockázatát, hogy - élezve a versenyt - „egy lóra tegyenek” . Így itt is, ott is marad a minőség és a bóvli, a kom­ mersz és az eszményi (előremutató), a hasznos és a haszontalan igények kö­ zött ingázó kínálat. Mindezeket megfontolva: a hiány agresszív vagy tárgyszerű tudatosítása egyfajta hiánygazdálkodás, illetve a remélhetőleg csupán átmeneti gazda­ sági nehézségeink között vajmi kevés eséllyel vezet megoldásra. Már éppen tíz éve erre világított rá a magyar de­ signról kezdeményezett vitaindító írá­ sában Bereczky Loránd művészettör­ ténész: „N em a szellemi-esztétikai fö­ lénnyel, az invenció kívülállóságával kell, illetve lehet az ipart a korszerű, formájában igényes tárgyak gyártására rákényszeríteni, hanem kényszerítés nékül lehet a termelési kultúrán ala­ puló tárgy- és környezetkultúra mai és holnapi igényeinek közvetítésével az ipar maximális adottságait kihasználni s a kereskedelmet a megfelelő szerep­ körbe juttatni és tevékenységét befo­ lyásolni.” Tovább bonyolítja a problémát, hogy szerfölött kérdéses a művészet (az esztétikum, az ízlés) vonatkozásá­ ban a kereslet hatása a kínálatra, hi­ szen a jelenlegi, nemritkán manipulált racionális-irracionális kereslet, csak­ úgy, mint a termelés-tervezés csereér­ tékre koncentráló formái nem kívána­ tos lét- és tudati viszonyokat tartósít­ hatnak. Igen ám, csakhogy azt is szá­ mításba kell venni, hogy vajon menynyiségileg mekkora és mennyire tőke­ erős az a látens kereslet, amelyet egy magasabb esztétikai minőség nevében - egyéni érdekből vagy a közművelő­ dés fontosságát átérezve - „felülről” minduntalan szorgalmazunk. Nemrég egy kritikus kollégám ér­ deklődött a kiállításon szereplő ipar­ művésztől egy igen szép lakástextil­ együttese iránt, hogy mennyibe kerül­ ne, ha a boltinál alacsonyabb áron venné meg tőle a műtermében. A be­ fektetett munkához és anyaghoz, nem utolsósorban a konkurrens termékek­ hez képest rendkívül kedvező és reá­ lis ár hallatán szerényen elnézést kért, és gyorsan elbúcsúzott. Nos, nem tu­ dom, milyen érzéssel, meggyőződéssel, és kinek akarja népszerűsíteni a neki tetsző munkát - vagy oszt pofonokat a nem tetszőkért - , ha potenciális fo­ gyasztóként még ő sem létezik. Jó, jó - máris hallom - , emeljük föl sze­ génynek a fizetését! D e miből, ami­ kor a szerkesztőségek, a könyvkiadók többnyire szintén veszteségesek? S mikor lennének nyereségesek? Ha pél­ dául engednének a folyton lebecsült tömegigénynek, a műveletlen, az „elit­ kultúra” befogadásától megátalkodottan idegenkedő többség elvárásainak... S természetesen ez az érv is csak az első, felületes és türelmetlen közelí­ tésben helytálló. Mivel - ahogy K o ­ �dály zeneelméleti kutatásai nyomán kifejtette - „a keleti kultúrák nagy gyújtópontjaitól elszakadt magyarság minden kultúrát Nyugattól kapott, ezért elfogult lett magával hozott ősi hagyományaival szemben, vezetői min­ dig azok ellenére akarták civilizálni es boldogítani. A nemzet műveltebb rétege, még ha nem is volt idegen ere­ detű, ezért vetette meg a néphagyo­ mányt Anonymustól máig . .. egyik kezűnket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach, Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli v i­ lágokat? . . . nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd s talán mind­ kettővel összefüggő szárazföld? Fel­ adatnak elég volna újabb ezer évre.” A másik választási lehetősége a rendezőnek - ha már a föltételek és a szakma jelenlegi állapotából fakadó nehézségek előzetes tisztázása nélkül iparművészeti kiállítás rendezésére vál­ lalkozik hogy azt teszi „kirakatba” , ami tényleg van, s lehetőleg olyan együttesben, szórásban, miként az kö­ rülöttünk megjelenik. E kendőzetlen, a valóságot nem szépítő-provokáló, in­ kább dokumentumjellegű interpretálási módszer avatott alkalmazása arra is éles fényt vet, van-e, lehetséges-e egy organikus, a szűkebb-tágabb élet­ térrel harmonizáló tárgy- és építészeti kultúra. De ha ez a miliő imitt-amott ugyancsak hiánycikk, a kiállítás össz­ képe vagy egy-egy részlete is törvény­ szerűen bazári zsúfoltságot, rendezet­ lenséget, anarchiát tükröz. De ezért nem ildomos a felelősséget sem a tü­ körre, sem a tükröt tartóra hárítani. Eleve nem lehet hálás az olyan fel­ adat, mely azt állítja a rendező elé, hogy az ímmel-ámmal, egyfajta (szö­ vetségi és alaptagságon alapuló) ál­ demokrácia jegyében a beküldött­ bevett munkák esetleges halmazából valamiféle kellemes, ünnepi és homo­ gén látványt hozzon össze. Különösen akkor nem, amikor jól tudjuk, sokak számára az ilyen szereplés (reklám, jelenlét stb.) már nem sok jelentőség­ gel bír, energiájukat inkább a gazda­ sági haszonnal kecsegtető kis- és nagyvállalkozásokra összpontosítják. Ezért fölösleges és naiv dolog név­ sorolvasást tartani, hiányolni ezt vagy azt. Akkor már célravezetőbb, ha az országos iparművészeti kiállítást a BNV-n, a fővárosi és vidéki állami boltokban, valamint a butikokban látható árukínálattal párhuzamosan tárgyaljuk. S még nagyobb igényesség­ re vall, ha koordináta-rendszerünkbe a külföldi folyóiratokban, üzletekben, galériákban, utcákon, üzemekben, la­ kásokban szerzett élményeinket is be­ vonjuk. Ha elemezzük: mit hogyan csinálnak máshol másként - netán jobban. De a legértelmesebb az volna, ha alaposan, minden előítélettől, ki­ sebbrendűségi komplexustól mentesen a saját lehetőségeinket, adottságainkat és megkerülhetetlen hagyományainkat is föltérképeznénk, kamatoztatnánk, hogy mindenekelőtt ezek határozzák meg az önmagunkkal szemben támasz­ tott igényszintet, amely lehet, hogy nem is olyan alacsony, mint első pil­ lanatban, gépiesen gondolnánk. S ő t. . . Érdemes ismét Kodály Zoltánt idéz­ ni: „Teljes értékű magyar művészet csak a teljes magyar múlt talaján fej­ lődhetik, anélkül mindig hiányozni fog belőle valam i. . . gyökértelenül hány­ kolódunk az egyetemes kultúrában vagy a nemzetközi félműveltségben.” Ezért nem hiszek végül is a design internacionalitásában, csak abban az értelemben, miként a népművészet is eredeti meghatározottságában nemzeti, egyszersmind „nemzetek fölötti” . Tel­ jesen mindegy ugyanis, minek nevez­ zük a jelen vagy a jövő „korszerű” tárgykultúráját, mindaddig, míg nem vagyunk képesek legalább olyan tech­ nológiai és művészi színvonalon és mennyiségben ellátni a közösséget, mint ami egy falusi fazekasnak, pász­ 59 �torfaragónak stb. a hatáskörében nem okozott különösebb gondot. S ne fe­ ledjük: termékeibe az esetek többsé­ gében a megrendelő személyes igé­ nyeit, óhajait is betervezte. Hogy eb­ ből az együttműködésből minőség szü­ lessék, ahhoz persze az kellett, hogy a „befogadó” valóban személyiség le­ gyen. Olyan valaki, aki tökéletesen tisztában van azzal, mire van szüksé­ ge. Az így született, a művészi alko­ tás specifikus etikai követelményeit is magánviselő termék formai-tartalmifunkcionálási tartósságáért, maradandóságáért peddig reklamáció esetén az alkotó, az „adó” személyesen vállalt garanciát, felelősséget. Ellenérv, amely önmagában hordozza csattanós vála­ szát: a viszonylag önellátó paraszti gazdaságokban nem jelentkezett olyan tömeges igény, mint manapság, hiszen a szükségletek tekintélyes részét a csa­ ládtagok természetes anyagokból ma­ guk készítette tárgyakkal fedezték, amelyek generációról generációra örök­ lődtek. Azaz: egyszeri befektetéssel magas fokú anyag- és munkatakarékos­ ság valósult meg, amely más vonatko­ zásokban nyilván kamatostul visszaté­ rült (lásd szervetlen hulladék, szenynyeződés, energiapocsékolás stb. mint ismeretlen fogalom). Lehet-e ezt a létmódot modellként állítani a XX. században? Természe­ tesen - legalábbis a lényeget illetően - igen. Persze az ma értelmetlen vol­ na, hogy ki-ki a saját háztartásában önellátásra rendezkedjék be. De, ha már iparművészeink közül számosan skandináv lapokból „merítenek” ötle­ teket, azt is ildomos e lapokat nem ismerőknek elárulni, hogy azokban a növekvő szabad idő értelmes kihasz­ nálására mennyi hasznos gyakorlati tanáccsal, technikai utasítással látják el az olvasót, a potenciális fogyasztót, ha történetesen hajópadlót, lambériát akar rakni, könyvespolcot, bútort, há­ zat akar építeni, konyhájába, szobájá­ 60 ba, kertjébe praktikus, egyszerű és az egyénhez idomított tárgyakat barká­ csolni, amelyeket ugyanakkor a ked­ vére ki is díszíthet. Erre persze ná­ lunk is van törekvés, példa, legföljebb - okkal, ok nélkül - nem mindenki hiszi el, hogy erre képes. Csakhogy mit ér, ha tudom, mit mivel, hogyan, ha nincs hol, továbbá a szükséges anyag és elmés szerszám hiánycikk, vagy ha véletlenül kapható, még a tegnapi ára is kissé borsos. Másodszor: megkésve bár, de azok is kezdik belátni, hogy a klasszikus, ha úgy tetszik, kézműves (egyedi) iparművészet vagy design vitának, problémafölvetésnek nincs alternatívá­ ja, akik eddig nem kímélve senkit és semmit - jókora szemellenzőt öltve kizárólagos érvénnyel törtek lándzsát az egyik vagy másik mellett. Az más kérdés, hogy az említettek miként könyvelik el önmaguk és mások előtt a korábbi tévedéseiket, gyermekbeteg­ ségeiket vagy az olyan pálfordulásukat, melynek során ma például azokat a törekvéseket, művészeket dicsérgetik hangadó kritikáikban, amelyeket ed­ dig már-már pavlovi reflexszel retrográdnak, alacsony színvonalúnak minő­ sítettek, mert - mondjuk a kézműves­ hagyományokat, a népművészet hal­ latlanul összetett formai-tartalmi-funkcionálási eredményeit igyekeztek ki szerű formába önteni. Egy jellemző példa az úgynevezett jóvátételi kritika következetlenségeire. A kiállításra reflektáló kritikákban szinte egyöntetű elismerésben részesül­ tek a Blazsek Gyöngyvér-Csete Ildikó -K u n É va művészcsoport által bemu­ tatott asztalok, székek, textilek, kerá­ miák, amelyek külön-külön és - ami a lényeg - egységes enteriőrré szer­ vezve is valóban üde, biztató színfolt­ ját képezték a kiállításnak. Csakhogy nem tudom, mit gondoljak a kritika szakértelméről, ha már azt a szemet- �szúró technikai fogyatékosságot sem veszi észre, hogy a vesszőből font Blazsek-fotelben nem valami kényel­ mes ülni, mivel előregörnyedő tartás­ ra kényszerít. (A teremőr nénik leg­ nagyobb neheztelésére ezt személyesen megtapasztaltam.) Kollégáimat nyil­ ván elbűvölte a tervezés értékteremtés jellegét bizonyítani akaró - a szék fö­ lé kasírozott és a laikus számára a bonyolultságában szabályos és eszté­ tikus - műszaki rajz. Mindezt azért merem szóvá tenni, mert mindig is nyíltan rokonszenveztem a három ipar­ művész törekvéseivel, s az előbbi konstrukciós bakit is könnyen kikü­ szöbölhetőnek vélem. De az igazság­ nak, az orientálódni vágyó közönség­ nek, nem utolsósorban a hozzáértő kritikai visszajelzést komolyan vevő művészeknek azért ennyivel tartozunk. Objektíven azt is el kell ismernünk, hogy a kiállításon egyedül a kézmű­ ves iparművészet egyik intézményesí­ tett letéteményese, a saját és a hozzá kötődő művészek műhelyi bázisán eg­ zisztáló iparművészeti vállalat tűnt ki kiváltképp a rendelkezésére bocsátott kicsiny teremben, elegáns mértéktar­ tással és imponáló rendezői koncepció­ val, amely szintén egységes enteriőrbe foglalta a vállalat által gyártott-for­ galmazott és jó ízléssel kiválasztott alkotásokat. Holott épp a vállalatot érték az utóbbi időben megalapozott és indokolatlan támadások, többek közt a boltjaiban tapasztalható bazári érték- és minőségkeveredés miatt. Meggyőződésem: a vállalat a jövőben még inkább betöltheti eredeti, nemes hivatását, s gazdaságilag még hatéko­ nyabbá válhat, ha hathatósan korsze­ rűsítik a Művészeti Alaphoz csatolt működési (pénzügyi-adóztatási-szervezeti) mechanizmusát, hogy tevőlegesen és dinamikusan támogathassa a művé­ szek műhelyeinek fejlesztését és a saját offenzív kereskedelmi tevékenységét. Harmadszor: az előbbiekhez szoro­ san kapcsolódik és azokból követke­ zik, hogy iparművészetünk akut prob­ lémáit is csak a múlt-jelen-jövő szer­ ves egységében lehet és érdemes szem­ lélni és érdemlegesen megoldani. Az persze szintén korántsem megnyugtató, hogy az elmúlt évtizedben sokan és sokszor leírtuk-elmondtuk ezt is, vagy hogy akadnak szép számmal, akik egész eddigi életművüket következe­ tesen és tudatosan ennek szellemében, ám gyakran az árral szemben, az er­ kölcsi-anyagi lét perifériáján hozták létre. Nem hiszem, hogy közülük bár­ kinek is szerény vigaszt jelentene, hogy paradox módon utolérte őt a valóság, hiszen az életéből haszonta­ lanul elrabolt idővel és a társadalom­ nak fölajánlott, de nem hasznosított értékeivel meglehetősen nehéz elszá­ molni. Annál is inkább, mivel nem­ csak elfecsérelt energiákat kellene szá­ mon kérni, hanem azt is, hogy hol tar­ tanánk most, ha akkor . . . Ezért tartom (az expanzív gazdál­ kodásról az intenzívre való átállás kezdeti szakaszában) egyfelől rendkí­ vül időszerűnek, másfelől kissé egy­ oldalúnak az iparművészeti kiállítás jelmondatát: A tervezés értékteremtés. Nem azért, mert ezt esetleg nem min­ dig sikeredett igazán érzékletes, elhi­ hető erővel megjeleníteni, hiszen en­ nek számos szubjektív és objektív oka lehet. Például éppen az, hogy a jel­ mondat állításának általános fölisme­ résében és kiaknázásában a nyitó lé­ péseknél tartunk. Hogy újra ne essünk azonban a vagy-vagy alternatíva csap­ dájába, nem árt tudatosítani: „a ter­ vezés értékteremtés” , csakúgy, mint egy másik, korábbi műcsarnoki kiállí­ tás címére utalva - a „kéz intelligen­ ciája” is értékteremtő, -őrző. S erről a közép- és felsőszintű képzés sem feledkezhet meg! Ha az iparművésze­ tet - átvitt értelemben - organikus lénynek fogjuk fel (lehet-e más ész­ szerű és épkézláb hasonlat, hiszen fej 61 �vagy kéz nélkül csak anatómiai, boncnoki eset?), csak az értelmi-érzelmi és a fizikai képességeinek, tulajdonságai­ nak szintézise, magas szintű együttmű­ ködése eredményezhet komplex sze­ mélyiséget. Ellenkező esetben - Mar­ xot idézve „ A különös részmun­ kákat nemcsak különböző egyének kö­ zött osztják el, hanem magát az egyént is felosztják, egy részmunka ön­ működő gépezetévé változtatják, és valóra váltják Menenius Agrippa ízet­ len meséjét, amely az embert saját teste puszta töredékeként ábrázolja.” Képző- és iparművészeti művet, épí­ tészeti létesítményt nagyiparilag, soro­ zatban gyártani meglehetősen kocká­ zatos vállalkozás. Tudniillik futósza­ lagon termelni káros következmények nélkül csak a működési-használati szint alatti alegységeket (részelemeket, zárt, elnémított jeleket, motívumokat, paneleket stb.) lehet, eleve lemondva az organikus kapcsolódásuk eshetősé­ géről. Minél bonyolultabb és egysze­ rűbb térbeli-síkbeli szerkezeteket, for­ mációkat próbálunk így létrehozni, an­ nál inkább kísért annak belátható ve­ szélye, hogy a termelés és a „fogyasz­ tás” , az esztétikai élménykeresés so­ rán vele gyanútlanul találkozó, érint­ kező ember előbb-utóbb beilleszkedik a sorozatgyártás, a szabványosítás lán­ colatába. Vagyis e létszatra praktikus és kényelmes miliőben érzelmileg-értelmileg-fizikailag mintegy észrevétle­ nül ráhangolódik a gépies sokszorozás, másolás monoton ritmusára, ami egy­ re specializáltabb, egysíkúbb gondol­ kodás- és viselkedésminták felé tereli. Innen kezdve pedig - mint arra a marxizmus klasszikusai oly nyomaté­ kosan figyelmeztettek - már csak idő kérdése, hogy ezen visszafordíthatat­ lan leépülés folyamán mikor veszítjük el az egyedi arculatunkat (lásd: arc nélküli alattvaló), s mikor az élőlény­ jellegzetességeinket (lásd: eleven au­ tomata). 62 A szocialista országok designszak­ irodalmában rendre leszögezik: a styling (az értelmes és egészséges fo­ gyasztás céljaitól elidegenedett tömeg­ igények merkantil kiszolgálása és bő­ vített újratermelése) a tőkés termelési viszonyok tipikus kísérője. Fölmerül azonban a kérdés: akkor ezek a mos­ toha viszonyok miért nem torzítják el alkalmasint a többi formatervezet irányzat produktumait is? Azokat, amelyeket gyakran állítunk példaként magunk elé, vagy amelyek tekinteté­ ben mi is versenyképesek, olykor iránymutatók vagyunk. Gondolok itt például a hadiipar, az űrkutatás, a gyógyászat stb. már-már a XX I. szá­ zadot idéző mikro- és makroméretű objektumaira, eszközeire. Azt hiszem, a válasz önként adódik: az említett területeken támasztott szigorú követel­ mények egyszerűen nem engedik meg az irracionális formai leleményeket. Ellentétben a ki: és nagy sorozatban gyártott kereskedelmi termékekkel, amelyeknél a profitszerzés mindent megelőző mozzanat, amikor az innová­ ció minőségi fogalomból mennyiségivé, és a mennyiség pedig eladhatóvá válik. Ezzel együtt azonban a konkurrenciaharc élesedése akarva-akaratlan egy bizonyos határig a teljes értékű ter­ mék kifejlesztését mozdíthatja elő. Van tehát egy rövid időintervallum, amikor a termelő-forgalmazó és a vá­ sárló érdekei egybeesnek. A kérdés a mi számunkra most már csak az, mi­ ként lehet a szocialista gazdálkodás viszonyai között ezt az állapotot mi­ nél tartósabbá, netán optimálisan tar­ tóssá tenni. A válasz keresése és meg­ adása azonban nemcsak a designerek, az iparművészek föladata. Az emberiség történetében sokolda­ lúan képzett és foglalkoztatott szemé­ lyiség a közösségi és szerves karakte­ rű kultúrákban-társadalmakban lépett színre, s a jövőben is csak ilyen ke­ retek között van esélye dominanciára. �Mindaddig tehát, míg nem alakul ki - József Attilát idézve - „a hozzáértő dolgozó nép okos gyülekezete” , mely maga képes értékelni-bírálni, hogy mi az, ami a valódi anyagi-szellemi szük­ ségleteit elégíti ki, addig érdemi, mi­ nőségi előrelépésben az iparművészet területén sem reménykedhetünk. De hiszen ez több mint remény - ezen munkálkodunk! Közösségi és organikus kultúrán, társadalmi formáción természetesen azt értem, hogy abban minden hasznos és értelmes tulajdonság szabadon fejthe­ tő ki, ahol az individuum a fölismert szükségszerűség jegyében bontakoztat­ ja ki önmagát - a köz javára. S nem az elbutított, jellegtelen, személytelen tömeget, amely kulturálatlanságából fakadóan megelégszik a giccsel, a kö­ zépszerrel, a szellemi többletmunkára nem késztető közérthetővel, a mű­ anyag tudattermékkel, a monoton, ste­ ril környezettel stb. Az igazi közös­ ségben a teljes élet lehetőségét nem az egyenlőség teszi lehetővé, hanem a föladatok, a lehetőségek és a szemé­ lyes tulajdonságok sokszerűségének, sokoldalúságának megkülönböztetve egyesített társadalmi munkamegosztása. Ehhez mindenekelőtt meg kell te­ remteni annak státusbeli, pénzügyi és erkölcsi föltételrendszerét, hogy a spe­ ciális szakértelem a különböző szak­ területek munkamegosztásában, dönté­ si mechanizmusában elfoglalja a neki megfelelő helyet. Különben ne hábo­ rodjunk föl - tárgyunknál maradva ha a legöntudatosabb és -etikusabb iparművészeink szabotálják a rájuk méltatlanul kiosztott szerepköröket, vagy a magánkereskedelemben fejte­ nek ki sokszor rangon aluli, bár annál kifizetődőbb tevékenységet. A szerves egység nem az egymással egyenlő, gé­ piesen fölcserélhető, hanem az egy­ mástól lépték és mérték szerint kü­ lönböző elemek természetes találkozá­ sa, ha úgy tetszik, metamorfózisa, a szabadság jegyében. Az iparművésze­ tek és művelőinek elsőrendű etikai kö­ vetelménye kell hogy legyen tehát, hogy ember-tárgy intenzív kapcsolatát a puszta birtoklási, tulajdonosi sze­ repkörből az önmegvalósítás magasabb szociális nívójára emeljék és az egyre bővülő és közvetlenebb társadalmi érintkezés felé tereljék. (Ezt a funk­ ciót akár interperszonális designnak is nevezhetjük, ha az elnevezéseknek itt egyáltalán van valami jelentősége.) A közösség csupán típust teremt. A sze­ mélyiség akkor és ott kezdődik, ami­ kor és ahol az ember a típust földol­ gozza és individualizálja, s így minél több kollektív kategóriát tudatosít ön­ magában, az individuáció annál ma­ gasabb fokát éri el. A személyiségnek ugyanis végső soron egyetlen közössé­ gi kategóriája lehet: az emberiség. Ezért is lehet számunkra oly tanulsá­ gos modell minden kor és hely internacionális szemléletű népművészete és magas kultúrája. Századvégünk kettős szorító pers­ pektívája és ígérete: vagy egyetemes katasztrófa... Vagy: a jövő m ár most körvonalazódó („technikai és hu­ mán” ) kultúrája nagy valószínűséggel - a társadalom fejlődésével párhuza­ mosan - értékőrző és -teremtő, egy­ szersmind valóságtükröző, közösségi és szerves világképet adó lesz. Ennek modelljei pedig nem föltétlenül a re­ neszánsztól kezdődő időszak szorosan osztályérdekekhez tapadó (a maguk idejében jobbára rövid távú társadal­ mi-politikai célok szolgálatára kitermelt-támogatott) grand art-jának pro­ duktumaiban vagy ezek eklektikus montázsaiban, mozaikjaiban mutatkoz­ nak meg a legtisztább formában. Sok­ kal inkább a mindenkori társadalmi lét fő sodrában - s nem pedig az al­ só vagy felső perifériáján! - nemze­ dékről nemzedékre örökített-csiszolódott, sűrítménytípusú népművészeti, 63 �valamint bármely magas kultúra ihlet­ te kisebb-nagyobb léptékű, funkcioná­ lis és szakrális rendeltetésű művekben, műegyüttesekben, tárgyakban, épüle­ tekben. Vagyis kiváltképp a természe­ ti-társadalmi mozgásokba való orga­ nikus beépülésük, emberszabású funkcionálási rendjük alapján tekinthetők számunkra meghaladni való példának. Nem a korábbi természeti-társadalmigazdasági viszonyoknak megfelelő, de azokkal szükségszerűen letűnt lét- és tudatforma, valóságmagyarázó modell, környezetkultúra stb. mechanikus, kritikátlan, egy az egyben való adaptá­ lásáról van tehát szó, hanem, hogy képesek vagyunk- és leszünk-e a múlt-jelen-jövő tanulságait és lehető­ ségeit olyan összefüggésrendszerben szemlélni, technikailag meghaladni és vizuálisan leképezni, amelyben minden fölmerülő probléma megoldásában, minden adandó alkalommal nem kell nullpontról startolnunk. „Végül is mit tudunk ma arról, hogy mit tudtunk valaha? - kérdezi egy ta­ nulmányában a népművészet elmélyült kutatója, Pap Gábor. - . . . Sajnos, igencsak keveset, s azt sem mindig jól. Ezt a témát aligha lehet ma »komoly« társaságban szóba hozni, hogy az okosabbak ránk ne legyintenének: ugyan már, miféle kérdés ez a toronyházak, az atomerőművek, az űr­ szondák korában? És ilyenkor az ul­ tima ratió rendesen a »budi kontra angol vécé« képlet, amely ellen, ugye, nem lehet érvelni. . . Nem is érdemes. Viszont elgondol­ kodni a példán annál inkább. Tehát: egy elhanyagolt, bűzt és kórokozókat árasztó kertvégi bódé hátrányait hang­ súlyozni egy most épített, még tiszta, jól fűtött (és a sors különös kegyel­ 64 méből éppen javításra sem szoruló) új klozettal szemben - értelmetlen, mi több, méltatlan dolog. Aki viszont nem veszi észre a régimódi árnyékszék alapvető előnyét a modernnel szem­ ben, azt tudniillik, hogy a tartalma a mindenkori szükségletektől megszabott ritmusban, saját erőből és minimális technikai fölszereltséggel is maradék­ talanul visszaépíthető a természetbe, és ezáltal egy sejtnyi élet háztartásába a maga helyén szervesen illeszkedik bele, aki tehát mindezt nem látja be magától, az - úgy sejtjük - a lénye­ gét téveszti szem elől a hagyományos népi műveltségnek: azt, hogy szerves fölépítésű, és megnyilatkozásai egye­ temes érvényűek. . . . Amint a szerves világban vala­ mennyi sejt külön-külön is teljes in­ formációmennyiséget tartalékol az egész élőlényről - más szóval: egyet­ len sejt fennmaradása esetén is meg­ van rá elvben a lehetőség, hogy a tel­ jes lény, sőt az egész élővilág rekonstruálódjék - , hasonlóképp a népművé­ szet (tágabban: a népi kultúra) is olyan elemekből épül föl, amelyek mindegyike - eredetileg és potenciáli­ san - a műveltség teljességét rejtjele­ zi különleges töménységű, ám éppen ezért a végtelenségig újra és újra oldható-fejthető sűrítményekben. (E l­ mondhatjuk-e ugyanezt a mi mai kul­ túránkról? És ha nem, az előny va­ jon a mi részünkön van? . . . ) ” És a kérdést napjainkban külföldön és ná­ lunk, például az országos iparművé­ szeti kiállítás kapcsán is különböző nézőpontokból, más és más elvi-gya­ korlati igazolásokkal és végkövetkez­ tetésekkel egyre többen teszik föl. M E N Y H Á R T LÁ SZLÓ �BU D A P EST I HÍR L A P B O L T O K C ÍM JE G Y Z É K E A H O L A PALÓ CFÖ LD M EG V Á SÁ RO LH A TÓ 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13 . 14. 15. 16. V ., Váci u. 10 . V ., Szabadsajtó u. 6. S U G Á R Üzletközpont, Örs vezér tér M agyar jakobinusok tere, D éli pu. Szt. István krt. 25. V ., Felszabadulás tér 4. (Párizsi udvar) I., Bem u. 9. József nádor tér 1. C O R V IN Áruház Lenin krt. 17. Hegedüs G yula u. 43. Baross u. 59. S K Á L A Áruház Petőfi Sándor u. 17. Rákosfalva-park 3/c. (XV.) Hírlapbolt (K H I) V ., Bajcsy-Zs. u. 76. 185-604 184-840 843-160/69 314-334 18 1-4 0 1 352-346 185-850 335-551 423-929 491-505 131-286 852-222/28 189-013 116-269 valamint - a megyeszékhelyek hírlapboltjaiban és hírlappavilonjaiban; - Nógrád megyében minden postahivatalban és hírlappavilonban. A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G ELNÖ KE: Dr. Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Dr. Horváth István Kelemen Gábor (riport, szociográfia) A SZ E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: Kojnok Nándor (szépirodalom) Dr. Praznovszky Mihály (hagyomány) Csík Pál Radácsi László Dr. Fancsik ]ános Dr. Szabó Károly Czinke Ferenc (művészet) Dr. Molnár Pál Dr. Tamáskovics Nándor Pál József szerkesztő (kritika) Németh János Tóth Elemér Főszerkesztő: B A R A N Y I F E R E N C A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Baranyi Ferenc. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. K iadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti: a Magyar Posta, Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest V ., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KH I 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN o555-8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban 5,6 (A/5) terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 84, 34897 N. S. �� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1984/2. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Baranyi Ferenc Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1984 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1984 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/cf69e13269fb59e82c327a81775c1adc.pdf 1147aee19afb526e76388943b34e750d PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 15. BACSKÓ PIROSKA___________________________________ „Marxra emlékezik az idén a haladó világ, születésé­ nek 165., halálának 100. évfordulóján. Tudományos konferenciák előadói, folyóiratcikkek szerzői nagy tisz­ telettel és megbecsüléssel méltatják a tudós, a politi­ kus, a forradalmár munkásságát. (...) De bármennyire fontosak is ezek az ismeretek a tudományos gondolko­ dás számára, (...) nem elégségesek ahhoz, hogy általuk megismerjük Marxot, az embert. Ebben a törekvésünk­ ben talán leveleinek olvasása nyújthatna legtöbb segít­ séget.” 34. DÜMMERTH D EZSŐ ________________________ _ „Országos tükör ez a könyv (Mocsáry Antal leírása Nógrád megyéről) a maga műfajában, tartalmában és felnőttségében egyaránt. Hiszen Magyarország vala­ mennyi vármegyéjéről lehetett volna ilyen sokoldalú leírást adni, s akkor még teljesebb lenne előttünk a kép hazánk egykori állapotáról. De így, most egyetlen vár­ megye nyújtja elénk a tükröt. Nem véletlen, hogy éppen Nógrád, mely az ország hosszú, viszontagságos történe­ te folyamán példáiban is sokoldalú” �Tartalom: 1. Serfőző Simon: Teszem, Kikhez lehetnek szóval? (vers) 2. Petrőczi É v a : Ú gy alszanak, Házasság, Neked (vers) 3. Onagy Zoltán: Álnovella egy gerilla-kerítésről (novella) 12 . K iss Anna: Öregecske dáma, Buta madár, Paprikacsizmás, Aszalt szil­ va ördög, Házaspár makkok, Piros pocegér, Virágos malac, Piros mellényes, Krumplicskáné, Boldog krumplifej (vers) 15 . Marxtól a marxizmusig (Bacskó Piroska dokumentumösszeállítása) 23. A z élő M arx (Csongrády Béla recenziója) 26. Romhányi G yu la: Helyzetjelentés, Könyörgés (vers) 28. Laczkó P ál: Kalandozások és göröngyök (I.) Naplómból - magánügyek és dátum nélkül K R Ó N IK A 3 1. Mocsáry - hasonmás kiadásban (Tuscher Tünde) 34. Mocsáry Antal leírása Nógrád megyéről (Dümmerth Dezső) KÖ RKÉP 39. Serfőző Simon költészetéről (M adár János) 46. Kalász Lászlóról - hogy ötvenéves lett (K iss Gyula) 48. A Nógrád megyei múzeumok évkönyve, 1982. (G ergely András) 51. Jelenben gyógyítani (Jegyzetek a salgótarjáni színházi évad végén) (Sulyok László) 54. É g y hangversenyévad végén (Becze Lajosné) 57. Szepesi József: „Ecsettel és irónnal” E számunkban látható rajzok Réti Zoltán, Balassagyarmaton élő festőművész munkái. �S E R F Ő Z Ő SIM O N Kikhez lehetnek szóval? Teszem Állatoknak meghagytuk jószágainkat, Nem tudom megtagadni, nem gondoltunk velük. hol éltem, Istállóinkat is a csirkés tanyákon, hasznukért lakhatták, gyár-mélyekben pedig ők ragaszkodtak volna hozzánk. a szerszámok Figyelték beszédünket, milyen munkát adtak mint a gyerekek. fogásukkal Anyáink értették is nyelvüket, értésemre. ahogy csipogtak a porban. Szót fogadtak nekik, s az ólból kiszóltak hozzájuk, ha arra mentek. Korán reggel panasszal voltak, mint a szegények. Jóba voltunk velük, s kihasználtuk őket. A szomszédokat se ismertük jobban! Helyettük ki vár most már minket haza? Nélkülük kikhez lehetnek szóval az otthon hagyottaink? Kikben vigasztalódnak? Légyzungatyús konyhájukban az egyedülléttel maradva, lábatlankodnak maguknak. S nincs ellenkezés bennem! Teszem én is, amit ők tettek: a dolgok nyelvén beszélek. �PETRŐ CZI É V A Úgy alszanak Házasság Úgy alszanak, szembefordulva a szürke díványon, mint az ikermagzatok. .. hol is? Leonardo rajzán... vagy Vesaliusén? Mutatják, mit vettek megint: vezérürü-nem-látta díszkolompot, szobányi virágládát - Lám, előjött ismét egy fél-tudásom; molnárka-módra futkosok a dolgok felszínén. vásárolgat a pár kerek öt éve már: ragyogva élvezik, hogy szaporodnak szánandó eskü-utóvédjeik. De gondold meg: én állandó késésben vagyok magamhoz képest.. . - Már kétszer voltam „pályakezdő” és „ifjú asszony” Nehéz, új rázott kezdeteim közt nincs is más diadal, mint ez a két, ikret formázó drága poronty. Pontosan egy év, s kilenc hó különbség híján mégsem azok, ők ketten, a N É G Y K É N T szeretettek. Úgy alszanak, szembefordulva, szüntelen aggódásomból legalább ilyenkor kiszabadulva, (kórusban süvöltik néha: „anya, ne félts!” ) hogy látva látom a rajzot.. . Leonardóét?.. . Vesaliusét? 2 Neked Tudom, fáraszt a szüntelen muszáj-trubadúri szolgálat, s hogy körülöttem a dajka is te vagy: munkám mellől elszólít sokszor szekrényeim-fiókjaim tótágas fata morgana-rendje, bújócskát játszó kézirat.. . Sok ez, túl sok, tudom. De mit tegyek? Hosszú a sor: eltávozottak, elrablottak és őket csak veled pótolhatom. �ONAGY ZOLTÁN Á LN O VELLA EG Y GERILLA-KERÍTÉSRŐL „ K endőb e csavar vöröshagymát M egölöm ! - kiáltja ; s a térdére teszi; rácsap, besózza; m egeszi" (Mészöly Miklós Gyilkos) VO LTAM ÉN Voltam én KISZ-titkár is, a munkásosztály ifjú csapatának ideológiai tá­ masza, segítője, öle és öröme. Aki nem hiszi, lelke sötét, agya hitetlen, akár a feltámadási gyászbrokát. Végtére, miért is ne lehettem volna bármi? Voltam én ezidőben árkos szemű, részeges kölyöknyomdász is, iszákos gép­ mestergárda virtuóz szóvivője, bősz munkaügyi képviselő, s mind ez időben zsenge szűzek, hamvas lelkületű leányzók rontója; törzsgárdista a Dobi út Zsibbaszt nevű talponállójában, törzsgárdista a Lenin-sétány 156. alatt szobáztató boszorkány Flóra-szagú, durva lepedőin. Voltam én ezidőben csop.-vez. is, miként a tekintettel senkire nem levő link, aki nagy pofájával időlegesen azt is elhiteti magáról, aranyerén gyémántsüveg. Egy kapcsolataiban, kompromisszumaiban ügyefogyott, öregedő mestert szabadítottam meg vezetői kötelezettségeitől, szegénynek szíve majd megsza­ kadt szégyenében. Háborús helyzetben a küzdő fél megengedheti magának a blöfföt, orvtámadást, füstös játékokat: ő pedig, a hosszú békeidő megmacskásította és rugalmatlanná változtatta haditechnikájával egyetemben, a Heidelbergi gyorssajtó kezelője lett. A Heidelbergi mindig feketét nyom. A Heidelbergi mindig A/4-es táblakvert. A Heidelbergire nem kellett figyelnie: így nyert az öreg azzal, hogy ve­ szített. Jóvoltomból a sámliról mereszthetett hordóseggű Kovácsné hordójára, álmodozva elmúlt ifjúsága fölötti szomorúságában. Voltam én mindeközben gyáros is, természetesen szocialista viszonylatok közé ékelődött: kicsike gyáros. Esküvői meghívók gyárosa, névjegyeké és ha­ lotti tori étlapoké. Könyvkötők és milliomos maszekok reklámszakembere, ezen belül tipográfus, grafikus, kézi- és gépi szedő, gépmester és szűz berakónő. Mindezekből egy huszáros délelőttön KISZ-titkár, mint a mesebeli békából me­ sebeli királyfi. C SIN Á LD M E G ! - M O NDÁ Csináld meg! - ajánlotta melegen a ceruzavékony, mérföld magas szerkesz­ tő. Hálás anyag. Esetleg a fejedre koppantanak, de az sose árt. Nem roszszabb, mint ha észre nem veszik . . . - bölcs meglátás, de alig húsz fölött ki ké­ pes bemérni a bölcs szavak jelentőségét? 3 �Száraz gyűjtemény elkészítéséhez kértem segítségét: „ K i lép be, miért lép be?" - Remek! - dörzsölte tenyerét elégedetten a szerkesztő úr, majd emelte a telefont, hívta az illetékest: - Te, Laci - mondta minden bevezető helyett - , van itt egy fickó, aki a munkádhoz szorosan kapcsolódó tervezettel állított be. Feltétlenül beszélned kell vele, feltétlenül támogasd, még ma beszélj vele, fel­ tétlenül! Lenézett rám valahonnan a légyszaros lámpabúra vidékéről, kacsintott. - Tehát ebéd után, ühüm, ebéd után. Ez remek, ebéd után! Feltétlenül tá­ mogasd a tervezet megvalósítását, Lacikám! Ó, Istenem, ha ennyire feltétlenül, ó, az én nagy tálentumom ismételten ki­ mutatja foga fehérét! sustorogtam az elégedettség ritka perceinek örömével. - Bízom benne, hogy diplomáciai érzék szorult beléd, hogy kissé módosítva adod le a tervet. Valami olyan legyen az alapkoncepció: miként segíti a szer­ vezeti élet a fiatalok világhoz való viszonyát, és meghatározza-e, ha igen, ho­ gyan határozza meg a szervezeti élet. Így, ilyen egyszerűen! - oldalba vágott, de nem hunyorított, mint már eddig hatszáznegyvennégyszer, tehát ne hivat­ kozzak rá, ha a dolgok másként történnek, mint azt szavak nélkül elter­ veztük. Megint hunyorítás nélkül, búcsúzóul: - Ha megnyered őt az ügynek, akár éves ösztöndíjra is leharaphatod. Szí­ vesen adják, úgysincs kinek. Egymás közül választanak évente. Ahogy elnéz­ lek, el is férne rajtad egy kis ösztönzés. - Gúny nélkül fejezte be, futva vé­ gigmért, lehet, elpirultam, akkoriban tán tudtam még. Csavargókorom ruháza­ tát viseltem, mert csavaros szocialista gyárosságom bármennyit is hozott, még­ sem jutott nadrágra, digó ingre, cifra szűrre. LAC I, S Z É T F O L Y Ó , T E R P E S Z K E D Ő Laci szétfolyó, terpeszkedő, fekete et., ragyogó fogsorral, kékre beretválva. Szégyenkezve topogtam sáros antilopbakancsomban a fényes teremben, ahová a föltúrt teret átszelve jutottam. Bődületes erővel szorította kezem, akár egy hajóács, s bár igyekeztem, ro­ pogtak perceim, úgy éreztem, a fickó kihajítana az ablakon, ha feldühödne. De nem. Mosolygott, elégedetten. A torna az első találkozások próbája lehetett. Később soha így meg nem szorongatott, és mert láthatóan élvezte a dolgot, nem húztam el a kezem, szemébe néztem én is. Hátha ezen múlik. De nem mosolyogtam. Annyi önuralom nem maradt, túlságosan igénybe vett a parolázás. Végre aztán megelégelte, és mielőtt komikussá válhatott volna a póz, ahogy állunk a fényes asztal előtt, a frissen tisztított perzsán, elengedett és vigyorgott: - Egészen jó kezed van. Lapátolsz néha, igaz? - leültetett. - Te meg birkóztál korábban. Leült a fogadófotelba. Megmért, szemén láttam, nem néz ki blöfföt belőlem. - Ifjúsági válogatott voltam - úgy mondta futva, mintha nem számítana. De a kocka megállt ötösön-hatoson, és nyilvánvalóan. - Emlékszem a nevedre. Kubai spartakiádról hoztál ezüstöt, vagy aranyat. Jó a memóriám? - persze tétován. Istenem add, hogy volt Kubában a birkózó ifjúsági válogatott! Legyintett. Csak bronz. De az is szép volt. Sérülten versenyeztem. És nekilátott. Aprólékosan, pontosan, és olyan lázító szép magyar nyelven, ha magnetofon van nálam, és szalagra vehetem a történetet, amelynek két re­ 4 �pedt bordája, egy fekete bőrű kubai birkózó és egy mesztic kubai lány volt fő­ szereplője, és prózát csinálhatok belőle, Gerelyes Kilenc perce a dobogó má­ sodik fokára szorul. Csak nekem töltögetett mindeközben, ő maga alig a nyelvét dugta a Lánchídba. Megkérdeztem, biggyesztett: - Kivénült sportoló sem ihat, csak az ilyen lapátos legény, mint te - vi­ gyorgott hozzá, s figyelte, megbántott-e. Nem bántott meg, de rátértünk jöve­ telem céljára. Nyert ügyem volt, hiszen a sport csodálatos. APÁM H A Z A R E N D E L T K E R ÍT É S É P ÍT É S . , . Apám hazarendelt kerítésépítés ügyében. A munka gerilla. Az építmény ge­ rilla-kerítés. Egy több, mint tíz éve tartó harc végeredménye, melyet az erdész ellen vívott. A gerilla-kerítés teendője nem kevesebb, mint hogy elzárja a kert alatti útszakaszt. Ezen közlekedett az erdész évenként újabb és márkásabb ko­ csijával, és ütötte el hol a kutyát, hol a kiscsirkék csapatát kotlóstul. Az er­ dészen kívül az utat használták a hatalmas erdei járművek, emelődaruk, szál­ lító monstrumok és egyéb szörnyek. Az út hajdanában gyalogutacska, választóvonal a Kisrét és a háztáji földek között. Miután az erdészet kibérelte és feltörte a Kisrét parlagát, topolyák­ kal ültette tele, s a területbe beszántotta az utacskát is. A csemetéket a hatá­ rig palántázta. Így a laposon levő kukoricájukhoz, novaszőleikhez igyekvő gya­ logosok kényszerűségből két lépéssel beljebb, a magánföldecskéken törtek újat maguknak. Az erdész csörgő Csepel motorjával ugyanerre jutott haza, mert az erdészház és a csemetekert közti legrövidebb út ez az ösvény, és a kijárt talpasfüvön és békapázsiton nem fulladt le, mint a száz méterrel távolabb levő, sivataggá tört dűlőn. Itt még nincs hiba. Az erdész, érkezését követő néhány évben kicsi fiúcska és gyüttment, arról szót sem ejtve, lerobbant gazdaság parancsnoka, ami eleve meghatározza helyzetét. Apám pedig gazdája egy birtoknak, amelyet élete hosszú évei alatt épített, emellett kevés beszédű, súlyosakat mondó, ha szólaló, mindig meghallgatásra találó öregember. A vadászok, a falu és a környék elitje nap mint nap bejárnak hozzá, lőtt nyulat hoznak vadasnak, levesnek fácánt, foglyot, és néhány pohárka pálinka vagy forralt bor mellett megtárgyalják a világ hazudós folyását, a falu életét, és zsidóznak, sváboznak, ruszkiznak ke­ ményen: összhangnak nincsenek híján. Aztán megfogyatkoztak a nyulak, eltűntek a foglyok, majd a fácánok is rit­ kultak, nem szenvedhetvén a műtrágyával sózott bogarakat, s ezzel egyenes arányban eltűntek a vadászok, akik viszont a haszontalan erdőjárással töltött napokat nem kedvelték - mindeközben az idő telt. Az ifjú erdész középkorú erdész lett, felvirágoztatott gazdaságához csatoltak még két rongyos gazdasá­ got - , mindeközben beindult és aranyat tojt a környék egyetlen és hatalmas fenyőiskolája - , mindeközben jó munkája elismeréséül bronzot, vagy mi a csu­ dát kapott, s Trabantja után öreg Zsigulival, majd zörgő Polskival járta ki a pázsitot a kert alatt, leszakítva újabb lépéseket a területből, s úttörőként csa­ pást vágva az óriási, hat-hét szobás erdészház - hajdani hercegprímási pihenő - vendégei elé. Ha csirke, tyúk kimúlt, mert a vendégek sofőrjei alkonyat előtt sem, alko­ nyat után sem döcögve haladtak a keskeny, egynyomos és egyirányú úton, mert a vaddisznó-kecske-töltöttfácán mulatozásokkal elvesztegetett időt be kel­ lett hozni: a harc újra, meg újra fellángolt. Bár alkalmanként elütött állat sem kellett, elegendő volt, ha anyám valami ostobán nőnemű elégedetlenkedéssel 5 �fölbőszítette, vagy több gint kortyintott a nap telvén. Ilyenkor kint állt az út közepén, nem engedte elhaladni az erdészt, aki egy ideje már használhatta vol­ na a sivatagi utat; de mert pontosan bemérte, mekkora szüksége van rá a vidéknek, az erdőnek: nem került. Apám aztán villámló dörgedelmeket vágott fejéhez, amelyek legszolídabbika sem ereszkedett a tolvaj gyüttment szintjére. A két keréknyom a gyakori használattól egyre mélyült, mígnem az erdész tolólapos szörnyeteget vezényelt ki, elsimítás és szélesítés okából. Mindehhez hozzá kell tenni, tyúkjaink és a többi állatféle csak és kizárólag a fröcskölő olaj és benzintől átitatott békapázsitot, talpfüvet legelészte, mintha a világ legízletesebb étke volna, s apám nem akármennyire viselte szívén baromfiálla­ taink kedélyét. Az állatocskák nyilván bojkottálták az erdőt, ahol róka la­ pulhatott, és mely nem gazdájuk kedve szerint nőtt: kaparójukat a topolyák közé be nem tették. Csak és kizárólag az utat gyomlálták, s hogy Vicikus a tolólapjával ezt kívánta eltüntetni főnöke parancsára: apám fogta a horolót, kiállt az út közepére, mint a kőszikla. Összecsapásig nem jutottak, Vicikus meghátrált, szörnyetegével a fák közé tolatott, majd eldörgött, magában mind­ azt elmotyogva, amit ilyenkor parasztember elmotyog. Főkén fejének horolóval való széthasításának ígéretét vehette zokon, annál is inkább, mivel osztály­ társak voltak ezer évnek előtte. Apám ekkor már nyugdíjas, ideje, türelme korlátlan. Az utat őrizni kell. Ha hosszabb ideje nem akadt alkalom akcióra, tréfára veszi a dolgot, s tréfái ülősek; szalmát vásárol, s azt úgy rakatja le, mellette szűkösen fér el egy kerék­ páros is. Az erdész érti a tréfát, traktorral nekihajtat a kazlacska útra lógó kétharmadának, s az egyébként is törött-zúzott kombájnszalmát harmincmé­ teres távolságig túratja-szóratja. Apám összeszedi, de most szorosan a kerítés mellé boglyazza. Az út tehát szabad. A kerítés közvetlen közelében, a drótot már-már nyomva, áll néhány nyár­ fa: ezeket évekkel korábban kivágja apám, ha egyszer úgy érkezünk meg, hogy neki is, nekünk is kedvünk kerül a munkához. Azért szükséges a nyárfák ki­ irtása, mert beárnyékolják a paprikának és egyéb zöldségeknek fenntartott kertrészt. Ennek mostanára semmi jelentősége, hiszen a Kisrétre telepített és villámgyorsan növekvő erdő délig vastag árnyékkal teríti a területet. De apám cselekszik. Nem vár tovább. Amint az erdész délutáni munkáját befejezvén elporol a kert alatt, új kék WV-je háta eltűnik, fogja a nagybaltát, nekilát. A két legvastagabbat választja ki, de csak az egyikkel végez. A másikat hol­ napra hagyja. A fa keresztben fekszik, ledöntve. Törzsén áthajtani erdei ször nyetegnek is sok. Aztán hajnalban, mert az ellenség a nappal együtt kel, hogy távolabbi birodalmában is ellenőrizhesse a munkakezdést - apám a verendaablakban áll, türelmetlenül figyeli az órát és a dombtetőt, mikor érkezik már, csak nem aludt el éppen ezen a napon! Aztán egész napos jókedvet szerez a látvány: az erdész kipattan WV-jéből, s a ház felé fordulva átkozódik, ká­ romkodik. Majd ingerülten bőgetve a motort, hátra tolat, néha kicsúszik a nedves fűre, pörög a kerék, apám győzedelmesen mosolyog. Az sem zavarja, ha déltájban traktor érkezik, s a ledöntött koronát ráfordítja a kerítésre, peng, jajgat a drót. Vasárnap: nyomjuk az ásót, csapjuk a csákányt a szentségtelenül megtiport, kegyetlenül összeállt földbe. Öcsémmel pálinkásan összenevetünk, részt veszünk az öregember játékában, aki láthatóan izgul, nem hagy ott bennünket egy perc­ re sem, szokásával ellentétben. Máskor kiadta a munkát, az első mozdulatok­ ban még részt is vett, majd eloldalgott, „valami más fontos elintéznivaló ügyében” - s csak a munkavégzésre érkezett vissza, amikor persze nem felelt 6 �meg neki semmi, mindenben talált hibát. „Ha tik mind így dolgoztok, tíz év múlva éhen fogtok halni!” - morgott, arra gondolva, ha a korosztálya kivé­ nül a munkából, és nem ad kenyeret szánkba, akkor már senki meg nem ter­ meli azt. Diskurálunk az öcskössel, ő csákányoz, én lapátolok, szöveg közben jobban tempóz a munka, a poharat lassabban emelgetjük, alján kotyog, tartson ki leg­ alább a kerítés feléig. Eldicsekszem, úgy látszik, kapok valami pénzt egy anyag megírásához. Apám fülel, még nem mordul, bár látom, a nyelve hegyén fickándoz, de mert nem neki szólt a mondat, úgy tesz, mintha nem érdekelné. Aztán, hogy közelebb legyünk egymáshoz, az üres nyúlólból három üveg kő­ bányait varázsol elő, egymás mellett állva iszunk. - Milyen írást csinálsz, gyerek? - kérdezi hirtelen, mint akinek ebben a pil­ lanatban jutott eszébe, de azért olyan nagyon nem foglalkoztatja, verébrajt szemlél messze az akácbokron. - A KISZ-ről - mondom. - De milyet? - Szárazat, tárgyilagost. - Hülye vagy! Nem azt kérdeztem, milyent, hanem, hogy milyet! Elmondom. Lassan, óvatosan fogalmazva, nehogy rosszul használjak vala­ mit, nehogy félreérthető legyen egy-egy szempont, minderre azért ügyelek, mert figyel, mint a héja, lesi, hová csaphat le. Elfordul, oszlop tetejére helyezi az üveget: - No, rajta! - mondja. Látha­ tóan tudja a választ. Borsólevest, nyúlpaprikást eszünk. A nyulat nockedlivel. Apám tesz-vesz, totyog, már végeztünk a levessel, még mindig nem ül közénk. Kora délután befejezzük a gerilla-kerítést. Sehol máshol nincs betonoszlop a kert körül, csak itt, hátul. Együtt ballagunk a pályára. Haza is így, hármasban. Soha nem fordult elő. Korán kirebbentünk, korábban, minthogy meccsre mehettünk volna az öreg­ gel, nem számítottam rá, nem is vártam, hogy ez valaha is megeshet; ezzel együtt váratlanul megható, ahogy képtelenségnek tűnik - , de így igaz: férfiszámba veszi két fiát. Nem hagyott ott bennünket, amint a pá­ lyára értünk, nem kortárs barátaival döntött le egy sört a mérkőzés végén: velünk. Talán még valami büszkeségfélét is felfedezni vélek, ahogy ott feszít közöttünk, egy fejjel kisebb mindkettőnknél, tehát: ahogy feszít két nagy ló fia között:. Este kártya: „víg a hetes” . Tíz éve nem játszottunk, négyesben pedig van az tizenöt, húsz is. Csakhogy amint hazaérkeztünk, apám megint a családfő, a főokos, az ellent­ mondást nem tűrő. Hogy bizonyítsa ezt, kiprovokál egy röpke, villámgyors és oktalan veszekedést, amelyet öcskössel kettesben elhárítunk, mielőtt eldurvul­ hatna. Szükséges közbelépésünk, és egyértelmű is, hiszen apám a mi kedvünk­ re gyártotta, bemutatandó, a kalapot ő viseli, a gyeplőt nem engedte ki kezé­ ből, nehogy azt merészeljük hinni: nyugdíjas vénember, akinek már saját há­ zában sincs szava! Öcsém kever, aztán leteszi a paklit, szemléli, nyomkodja kezét. - A szentségit! - morogja. - Vérhólyag, vízhólyag, ilyen dudor, olyan du­ dor. Válogathatok, melyiket szeressem. Nem komoly morgás ez, csak megfeledkezett kezeiről a nap sűrűjében, most meg már látja, a nyomdafesték miféle rejtekhelyeket, zugokat talál zilált bőrű 7 �tenyerén, és hogy hónapokig, amíg a hámszövet meg nem birkózik a sebekkel: lehetetlen lesz kimosni. Apám az asztalra csapja ökleit, öcskösre néz, de nekem mondja: - Itt früstököltél? - Itt früstököltem - bólint öcsém. - Itt ebédeztél? - Itt ebédeztem. - Itt vacsoráltál? - Igen. - Itt alszol? - Igen. - Pálinkát ittál? - Ittam. - Pálinkát reggel is iszol? - Ha marad. - No, látod! - emeli föl mutatóujját apám, mint M. az M. tér közepén, bók­ lászó szomorúfüzek alatt: - A napszámos, ha evett, ivott, aludt, akkor ne dünnyögjön, még a kapanyélre se, mert holnap másikat vesznek föl helyette. A napszámos dicsérje a gazdát, szépet mondjon gazdaasszonyáról, s a kapanyél legyen a legjobb, az adja a kenyeret. . . Öcsém is engem néz, apám is engem néz. Anyám csodálkozik, honnan bújt e csudás szentencia, mi lehet az oka? Aztán mindhárman az öreg ellen játszunk. Intéssel, lábtaposással jelezve, ki, hány ütésig bírja. Apám tudja ezt, összeszorítja fogát, játszik, veszít és dü­ höng. Minden múltból előkerült tréfát legalább kétszer elsütünk a kontójára, anyánkkal az élen. Aztán megcsíp egy partit, hosszasan, összehúzott szemmel gondolkodva, minden lap lerakása előtt. Feláll: Takarodó, tíz perc múlva lám­ paoltás! - indul mosakodni, az előszoba függönyének ráncai közül visszasan­ dít: Csak sikerült hármótok ellen is, kutyák! Az ágynak anyámillata van. Gyermekkor illata. Sokáig nem alszom el, for­ gatom, kergetem a napszámos-példabeszédet. Jellemző az öregre. Minden sza­ va, minden gesztusa és gondolata ikergyereke a húsz évvel ezelőttieknek. - Ha fele ilyen büszke volna az öreg, és fele ilyen gőgös, nem kezdtünk vol­ na mindketten a béka seggénél - bököm meg szuszogva alvó öcsém vállát. REGGEL BEM EG YEK Reggel bemegyek a tanácsra, megnézem a térképen, jelölt, kimért út-e a há­ ború oka. Ezt a csatát nem vesztheti el, úgyis az utolsók egyike, amelyben fel tétlenül győznie kell. Az út nem szerepel egyik térképen sem. Két tanácsi úriasszonyság csodál­ kozva csapja elém az összetekert kartont: Micsoda hülye kérés hétfő reg­ gel! - látszik rajtuk, s cserélgetik tovább a vasárnapi, bükkszéki élményeiket. Miután hatszor is meggyőződve arról, hogy út az nincs, és írógéphez kérem a leginkább titkárnőnek látszó hölgyet, ezt egyenesen személyük elleni sértésnek veszik, grimaszaiktól forrni kezd az agyam, és őszintén örülök, hogy csak há­ romcentest ittam ébredéskor, torokkaparónak. Leíratom a szöveget: „ A K - D II/z 197. sz. F . község külterületi térképén, az L-10-es szelvényben tanácsilag kijelölt üt nem szerepel. Ezt aláírásommal igazolom. Tanácstitkár sk. ” Három példányban. 8 �Otthon aztán fehér jelzőrongyot, fényvisszaverő korongot drótozok a kerí­ tésre, ebből ne legyen baj, nehogy valamelyik szörnyeteg nekihajtson. Apám­ nak átadom a leiratot, lobogtassa, ha itt az idő. K É T HÉT E L T E L T É V E L Két hét elteltével anyám táviratozik: bontják a kerítést, az út létezik. Tele­ fonozok a tanácstitkárnak: kérdem, hogy az úristenbe’ van ez? Az erdészet kérvénye hónapok óta elbírálás alatt áll, mint időközben kiderült, és minden bizonnyal olyan döntés születik, amely az erdészet számára kedvező. Telefonozok jogász barátomnak: nézzen utána, milyen indokok alapján sa­ játíthatnak ki magánterületet, és kik illetékesek, milyen szerv rendelkezik ez­ zel a joggal. Telefonozok Lacinak, a birkózó funkcinak, van-e módja, hogy lépjen az ér­ dekemben. Azt mondja, nem tudja, de szinte biztos, van olyan munkatársa, akinek van olyan barátja, akinek van döntési, de legalább beleszólási joga. Mindkét telefon hangneme biztató, így újra felhívom a titkárt, üvöltve közlöm, a kisajátítást jogi személyekkel kivizsgáltatom, és ha suskus vagy fenyődeszka van a dologban, úgy már most legyen boldogtalan. Egy nap elteltével újra hívom Lacit: összeállt a kapcsolat, ma küldték el a hivatalos felkérést a kisajátítás ejtéséről, ugyanis egy nyugdíjas, harcokban meg­ őszült kommunistáról van szó, akinek az idegei nincsenek rendben, és megvi­ selné, ha levágnának gondűző és idegnyugtató kertjéből. A problémát igyekez­ zenek más - személyes érdeket nem sértő - módon megoldani. Köszönöm, mondom. Nagy vagy, Laci! Gyere be, ha tudsz, megisszuk az áldomást, lapátos! - mondja búcsúzóul. Másnap hazautazom, összegyűlt elintézendőim nagy halma miatt sietősen, és autóval. Egyenesen a tanácsra megyek, látni akarom a térképet. A titkár szét­ tárja karját, nagyon sajnálja a dolgok ilyetén állását, de a térkép ottjártam óta nem került elő, eltűnt, tán a föld nyelte el. Nincs. De beadták a kérvényt a térképészeti hivatalnak, a másolat pedig az idén elkészül, ha látni akarom, ér­ tesítenek. Lesz rajta út apám kertje végében? Nem, mondja, nem. A térkép pontos másolata lesz annak, amelyet ön látott. Bükkszéket megjárt hölgyek vonaglanak, mint a macskák, meresztgetik szemüket, mellüket. Fontos ember telefo­ nozhatott, írhatott alá az érdekemben, ha ennyi jut nekem. Az egyik macská­ nak igazán kóstolásra váró szép melle van, de az orra túlméretezett, nézem búcsúzóul és nem köszönök, bevágom magam mögött az ajtót, ha lúd, legyen kövér. Hull a mész. Hátam érzi, lesnek az ablakon, de barátom távolabb áll, így a rendszámot nem, csak a kocsi márkáját láthatják, attól pedig lehet álla­ mi, nem Trabant. Az alsó, kivégzett úton, az erdészén gurulunk a kert alá, nyomom a dudát, hadd dühöngjön apám, ha meglátja a gerilla-kerítés előtt álló szürke autót. Nem szállok ki, nehogy korán felismerjen, inkább várok és nyomom a dudát. Látom, jön, még mindig tülkölök, már cifrázom is, kezében ott a horoló. K i­ lép az elkerített útszakaszra, felénk fordul, szikrázik a szeme. Erre már nyi­ tom az ajtót. - Ne csinálj hülyét belőlem, gyerek, neked nem jó a másik kapu?! - mond­ ja recsegve. 9 �- Az alkotásra voltam kíváncsi, áll-e m ég. . . - mondom. - Ezt senki le nem bontja - néz körbe a hússzor háromméteres, megművelhetetlenül ledöngölt, visszarabolt birtokán. Bemegyünk. N Y A K IG F E S T É K B E N Nyakig festékben, a gép mellett ér utói Laci telefonja. Vegyek kabátot, men­ jek be azonnal, a főnökkel megbeszélte. Jól van hát, megsúrolom magam, át­ öltözöm, munkásancúgban mégsem mehetek oly szép, fényes helyre. - Meg akartad csinálni azt az anyagot, lapátos? Meg akarom most is. - Akkor hétfőn elmész egy hathetes vezetőképző tanfolyamra, addig van négy napod, hogy lógó-függő dolgaid elintézd. A kérdések vázlatait látni kí­ vánom én is. - Milyen tanfolyam ez, Lacikám? - Mit gondolsz, milyen? - De hogy mehetnék, ha egyszer nem is vagyok tag? - Belépsz. Ezt el is intézzük, máris. Mária! Bújjon be! N Y O L C hó olvadt el, s a KISZ-anyag azóta is roncsaiban hever. Már a tárgyévet követő nyár új és fontos kérdést hozott: „ K i és miért vándorol Len­ gyelországba?” Ezt sem hagyhattam parlagon, hiszen oly izgalmasan távolbamutató, a felnőtté válás alapvető gondjait megfestő, ráadásul általam alaposan ismert témáról volt szó! Majd kicsi idő öregített rajtam, s máris nyakig a be­ vonulásom elleni hosszú háborúban. Új fejezetcím: „K i miért menekül hazafiúi kötelezettsége elöl?” Majd az ódzkodók nagyobbik részével beöltöztem a zöld ancúgba, és önmagától adódott: „ K i miért, milyen mértékben alakul a hata­ lom birtoklásának terhe alatt?" Összegyűjtve néhány füzetnyi forgácsot, nem sokkal jutottam előre a kérdés megválaszolását illetően. Egy idő után bizonyossá vált bűnös és alig mérsékelhető vonzódásom a szebbik nem irányulatába, ezügyben történt kimutatásaim nyomozati anyaga kötetekre rúg, válogatott és kielemezetlen történeteim gyűjtőkérdése a követ­ kező: „ Miért oly őrületes Sára mosolya?” Miután magammal és a fiatalka Sárákkal eleget foglalkoztam, kortársaimra tereltem - meglehetősen nehezen - figyelmemet, és csodálkozva tapasztaltam: korosztályom jelentős része tagja a szervezetnek. Miért? kérdezgettem őket, hi­ szen enélkül is annyi gondja, baja van az ember szegényebbik fiának: munka mellett tanulás, a gyerek óvodai elhelyezése, a szakmai fejlődés, a normális életet biztositó lakás megszerzése, és a többi, ésatöbbi. Vajon miért vállalnak plusz terhet az egyéb, bokrosan növekvő felelősség tetejébe? Amikor rá kellett döbbenjek, ennek a befejezésére se módom, se helyem, se tájékozottságom nincs, felbontottam a tanácstalanság idejére tartalékolt Lo­ vas Russiánt, öblögettem vele. Egy óra alatt messzire távolodva a ta­ nácstalanság depressziós vermétől, lemezjátszót kikapcsolva, villa­ nyokat le, előbújtam a füstös oduból, amely behatároltságával gúzsba köti képzeletemet, leültem hát a már ágyba dugott kölykök mellé, hogy bár ked­ vetlenül, kötelességszerűen, de teljesítsem az esti mesemondást: hétfő lévén. Összeszedtem magam. Aztán még keményebben össze. - Volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így be­ szélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így be- 10 �szélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így be­ szélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így be­ szélt . .. - Apa nem unod még ezt a rohadt tengerészt? - kérdezte a fiam. - Nem, fiatalúr. Nem unom még . . . - Akkor folytasd. És folytattam: Volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így beszélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így beszélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így beszélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehívatta fiait, és így beszélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála előtt összehivatta fiait, és így beszélt, volt egyszer egy tengerész, aki halála után összehívatta fiait, és így beszélt. . . - Heej! - csapott le a gyerek: - Hogyhogy halála után? Ha meghalt, már nem tudja összehívatni! H AT E N N Y I A K E R ÍT É S Hát ennyi a kerítés, mely szervesen összenőtt titkári hivatalom első hónap­ jaival. Ha hihetetlennek tűnik, kételkedőknek javallom a nyomozást, bár aki részese volt ezen vérzivataros eseményeknek, úgyis letagadja. Mint én is. Ter­ mészetesen. 11 �KISS ANNA: Paprikacsizmás Ez a fura illető tücsöklikon bújt elő. Ijedtségem el se múlt, a likon már visszabújt. Piros pocegér Most lapuljon, aki él! Meneküljön, aki fél! Erre felé dübörög a rettentő pocegér! Virágos malac Kórólábam megvetem, bogyószemem lehunyom, négylevelű füveken kerek orrom jártatom. 12 �Öregecske dáma Régi szép világom sóhajok közt múlt el, halovány orcámon egyre több a púder. Buta madár Pálcahegyen nézelődöm, mondj egy titkot, meg nem őrzöm. Az a titok reggelig a csőrömön kiesik. Boldog krumplifej Fény hajol az ághoz, kitelő világhoz, özvegyecskét, piros almát vezetek oltárhoz. 13 �Piros mellényes Haha, hehe, ki más lehet a tökfejnél vidám abb! Piros mellényben üldögél, hülyéket mond magának. Krumplicskáné Konytba tekerve a zsup, de már dűl is széjjel, a zsup alatt krumplicskáné felhőket pöfékel. Aszaltszilva ördög A pogácsaszigeten sehol egy rossz lélek! Láncom üresen csörög, széjjelvet a méreg! A bábuk gyermekmunkák, Berbidai M agdolna és Bény Tibor segítségével készültek 14 �MARXTÓL A MARXIZMUSIG Marxra emlékezik az idén a haladó világ, születésének 165., halálának 100. évfordulóján. Tudományos konferenciák előadói, folyóiratcikkek szerzői nagy tisztelettel és megbecsüléssel méltatják a tudós, a politikus, a forradalmár mun­ kásságát. Elismeréssel szólnak a dialektikus és történelmi materializmus meg­ teremtéséről, mely új távlatokat nyitott az emberiség számára a haladás útján. Hivatkoznak hatalmas életművére, amelynek ismerete ma fontosabb és aktuá­ lisabb a szocializmus-kommunizmus felé törekvő népek számára, mint valaha. Az életrajzírók is egyre több lényeges összefüggést tárnak fel, amelyek se­ gítségével nyomon követhetjük Marx életének szinte minden fontosabb moz­ zanatát, művei keletkezésének idejét, és azokat a történelmi-társadalmi felté­ teleket, amelyek életrehívták ismert munkáit. D e bármennyire fontosak is ezek az ismeretek a tudományos gondolkodás számára, bármennyire nélkülözhetetlenek is az egyedül helyes materialista vi­ lágszemlélet kialakításában, nem elégségesek ahhoz, hogy általuk megismer­ jük Marxot, az embert. Ebben a törekvésünkben talán leveleinek olvasása nyújthatna legtöbb segítséget. Marx életútja ugyanis Engelshez, fe­ leségéhez, leányaihoz, barátaihoz, harcostársaihoz és politikai ellenfeleihez írott leveleiben nyilvánul meg leggazdagabban az utókor számára. A levelek olva­ sása során a jól ismert Marx-kép megelevenedik, a megszokott portréból esen­ dő ember válik, mert tanúi lehetünk küzdelmeinek, szorongásainak, miközben még határozottabban rajzolódik ki elszántsága, erkölcsi nagysága, amely elég erőt adott neki ahhoz, hogy lemondjon saját és családja polgári jólétéről és anyagi biztonságáról. Marx életének három szilárd pontja volt: a családja, az Engelshez fűződő bensőséges, mély barátsága és a munkásmozgalom. Ezek nélkül nem valósít­ hatta volna meg monumentális terveit, mert a hatóságok örökös zaklatásai, a krónikus anyagi gondok, a meg-megújuló és egyre súlyosbodó betegsége leg­ feljebb időnként enyhülő, de soha meg nem szűnő terheket rakott vállaira. E három pillérre támaszkodva azonban Marx nemcsak elviselte a gondokat, hanem úrrá tudott lenni rajtuk, megindítóan harmonikus, teljes életet teremtve a maguk számára. Több kötetnyi levelezését lapozgatva az a meggyőződés alakulhat ki az ol­ vasóban, hogy az emberiség boldogabb jövőjéért küzdőnek magának is szük­ ségképpen boldogságra, derűre, optimizmusra termett gazdag személyiségnek kellett lennie, távol az aszkétizmus minden terhétől, nyűgétől, önsanyargató, hamis pátoszától. Máskülönben hogyan is kerülhette volna el az álmodozás veszélyét, a X V III. század jeles gondolkodóinak gyönyörű tévedését, az utó­ piát, amelyből a kivezető utat éppen neki kellett megtalálnia? 15 �Marxra emlékezve, életének néhány jellemző epizódját szeretnénk felvillan­ tani az itt következő levélrészletek segítségével. Bár nyilvánvaló, hogy a ki­ ragadott szövegrészek nem képesek visszaadni a marxi életnek sem gazdagsá­ gát, sem szépségét, sem drámai erejét. Ahhoz túlságosan esetleges a váloga­ tás térben is és időben is. D e remélhetően sokan ismerik a teljes életművet. Számukra az újraolvasás még számos meglepetést, eddig fel nem fedezett öszszefüggéseket tartogathat. Mások talán most készülődnek e felbecsülhetetlen szellemi érték befogadására. Rájuk az az élmény vár, amit Marx a teoretikusmegismerés útjára lépőknek ígért A tőke egyik bevezetőjében: „A tudo­ mányhoz nem visz széles országút, s csak azok remélhetik, hogy napsütötte or­ mait elérik, akik nem riadnak vissza attól, hogy meredek ösvényeinek megmá­ szása fáradságos.” (M arx : A tőke, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1961. 23 1. - a szerző.) A levelek olvasása azonban könnyíthet a tudati elsajátítás nehéz munkáján, azáltal, hogy érzelmileg motiválja, támogatja, segíti az embert kitűzött célja felé, s elvezetheti Marxtól a marxizmusig. BA CSK Ó PIRO SK A 1. Marx Arnold Rugéhoz Párizsba Dr. Ruge úrnak. Biztos forrásokból értesültem, hogy Ön ellen és én ellenem és néhány más személy ellen a főkapitányságon hatósági rendeletek vannak, melyek szerint 24 órán belül el kell hagynunk Párizst és a lehető legrövidebb időn belül Franciaországot i s . . . Helyén valónak tartottam, hogy amennyiben az újságot még nem tudná, értesítsem Önt. Párizs. 1845 január K. Marx 2. Marx I. Lipót belga királyhoz Brüsszelbe Síre, Alulírott Kari Marx, a filozófia doktora, huszonhat éves, született Trierben, a Porosz Királyságban, feleségével és gyermekével. Felséged államaiban kíván letelepedni, ezért tisztelettel bátorkodik Felségedhez fordulni azon kérelemmel, hogy megtelepedését Belgiumban engedélyezni szíveskedjék.. . . Brüsszel. 1845 február 7. Dr. Karl Marx Engels Marxhoz Brüsszelbe Kedves Marx. . . . A „Kritikai kritik a ". . . egészen remek. Pompásak fejtegetéseid a zsidó­ kérdésről, a. materializmus történetéről . . . s kitűnő hatásuk lesz. Mindamellett a dolog túl terjedelmes. . . Különben az egész könyv pompásan van megírva és az ember halálra nevetheti magát rajta. . . A „szajhaviszonyokról" szóló részt jobb lett volna törölnöd. Túl kevés és jelentéktelen. Barmen, 1845. március 17 . Barátod Engels 16 �4. Engels Marxhoz Párizsba Kedves Marx, . . . A rendőrtiszt-helyettest, aki hozzád behatolt, állítólag már elmozdítot­ ták. A história az itteni kispolgárok között nagy felháborodást keltett. Brüsszel, 1848. március 9. Engels 5. Marx Geiger kölni rendőrfőnökhöz Nagyságos Geiger megbízott rendőrfőnök úrnak helyben Értesítem Nagyságodat, hogy az Ön által hozzám intézett irat ellen azon­ nal fellebbezést nyújtottam be a Belügyminisztériumhoz és épúgy, mint eddig, német birodalmi állampolgárnak tekintem magam. Köln, 1848. augusztus 5. Dr. Karl Marx A „N eue Rheinische Zeitung” főszerkesztője Marx Engelshez Bernbe Kedves Engels! Az újságokat elküldtük neked. Hogy ez nem történt meg hamarább, annak tisztára az a szamár K orff az oka, aki túlterheltségem mellett, amelyet még ál­ landó idézések, is szaporítanak, rendelkezéseimet idáig nem hajtotta végre. Egyelőre maradj B ern b en ... jobban pecsételd le a leveleidet. Az egyik fel volt tö rve. . . K. H e in zen közzétette régi szennyiratát ellenünk. Lapunk min­ dig a lázadás szintjén mozog, de minden idézés ellenére megkerüli a büntető törvényeket. Most nagyon közkedvelt. Kibocsátunk naponta röplapokat is. A forradalom halad. Írj szorgalmasan. Remélem hamarosan viszontlátlak. Köln, 1848. november 29. Marxod Marx Engelshez Veveybe Kedves Engels? Nagyon sokat nyugtalankodtam miattad és igazán örültem, amikor tegnap levelet kaptam a te írásoddal.. . Egész családom itt van; a kormány Morbihanba, Bretange Pontini mocsa­ raiba akart kiutasítani. Mostanáig megakadályoztam a végrehajtást. Ha azon­ ban azt akarod, hogy bővebben írjak az én itteni viszonyaimról és az általá­ nos dolgokról, akkor biztosabb címet kell küldened, mert itt szörnyű a hely­ zet . . . É g áldjon. . . Párizs, 1849. kb. aug. 1. Barátod K. M. 17 �8. Marx Engelshez Lusanne-ba Kedves Engels! Kiutasítottak Morbiban départemet-ba, --Bretange Pontini mocsarába. Megérted, hogy ebbe a burkolt gyilkossági kísérletbe nem megyek bele. E lhagyom tehát Franciaországot. Svájcba nem adnak nekem útlevelet, Londonba kell tehát mennem, mégpedig holnap . . . Párizs, 1849. augusztus 23. barátod K. M. 9. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Engels! Most csak két sort írok neked. Ma reggel tíz órakor Főxchen, a mi kis lőporos összeesküvőnk, meghalt. Hirtelen egy olyan görcsben, amilyen gyak­ ran előfordult nála. Néhány perccel azelőtt még nevetett és huncutkodott. A dolog egészen váratlanul jött. Gondolhatod, mi van itt. Távolléted miatt ép­ pen ebben a pillanatban nagyon elhagyatottnak érezzük magunkat. . . London, 1850. november 19. Marxod Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Engels! Leveled nagyon jólesett a feleségemnek. Valóban veszélyesen izgatott és el­ gyötört állapotban van. Maga szoptatta a gyereket és a legnehezebb viszonyok között, nagy áldozatokat vállalt létezéséért. Ráadásul az a gondolat, hogy sze­ gény gyermek a polgári nyomorúság áldozata volt, jóllehet neki éppen nem volt hiánya gondozásban . . . London, 1850. november 23. Barátod K. M. 11. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Engels! Néhány napig komolyan rosszul voltam, ezért ezt a levelet és a két pénzesutalvány kézhezvételének nyugtázását később kapod meg, mint szerettem voln a. . . London, 1851. jan. 6. K. M. 12. Marx Engelshez Manchesterbe K edves Engels! Nagyon leköteleznél, ha a pénzt, amennyiben lehetséges, postafordultával el­ küldenéd. A háziasszonyom nagyon szegény; már 2. hete, hogy nem fizettem neki és borzasztó erélyesen sürget. . . London, 1851. január 6. Barátod K. M. 18 �13. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Engels, Maryn tanulmányozod a fiziológiát, vagy másutt? Az első esetben megér­ tem, hogy ez nem héber, sót még csak nem is orosz tanulmány. Új járadékelméletem egyelőre csak annyit hozott a konyhára, hogy nyugodt a lelkiismeretem. . . Annak, hogy a föld termelékenysége fordított arányban van az emberi termelékenységgel, mély benyomást kellett lennie egy oly erőságyékú családapára, amilyen én vagyok, annál is inkább, mivel házasságom termelékenyebb, mint iparom . . London, 18 5 1. február 3. Írj hamarosan Barátod K. M. 14. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Frederic. Csak ezt a két sort írom neked, hogy hírül adjam: a kis gyermek ma egy­ negyed kettőkor meghalt. London. 1852. április 14. K. M. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Engels! Mai leveled érkezésekor itt igen izgatott volt a légkör. Feleségem beteg, a kis Jenny beteg, Lenchennek valami ideglázféléje van. Orvost nem hívhattam és nem hívhatok, mert nincs pénzem orvosságra. 8 -10 nap óta a családot ál­ landóan kenyérrel és krumplival tápláltam, de kérdéses, hogy e kettőt ma is elő tudom-e teremteni. . . Cikkeket Dana részére nem írtam, mert nem volt egy pennym, hogy elmehessek újságokat olvasni. .. Mindent megkíséreltem, de hiába. Először ez a kutya Weydemeyer csap be 15 fonttal. Írok Németország­ ba Streitnek. . . A barom még csak nem is válaszol. . . A legjobb és a legkí­ vánatosabb lehetőség az lenne, ha a lakásadónő kidobna a házból. Akkor 22 font tartozástól legalább megszabadulnék. D e ekkora szívesség aligha tételez­ hető fel róla. Aztán itt van még a pék, a tejesember, a teakereskedő, a zöldsé­ ges, és még egy régi tartozás a mészárosnak. Hogyan boldoguljak mindezzel az ördögi nyavalyával? Végül, az utóbbi 8 -10 nap alatt néhány sbilinget és pen­ nyt kölcsönkértem mesterlegényektől, ami számomra a legeslegkínosabb, de szükség volt rá, hogy meg ne dögöljünk . . . London, 1852. szeptember 8. K. M. 19 �16. Marx Jenny Marxhoz Trierbe Drága Szivem, Ismét írok neked, mert egyedül vagyok és mert zavar, hogy gondolatban ál­ landóan veled beszélgetek.. . . bármennyire rossz is az arcképed, a legjobb szolgálatot teszi nekem, és most megértem, hogy még a „fekete madonnák" is, a Szűzanya eme legcsúfabb ábrázolatai is rendíthetetlen tisztelőkre tudtak ta­ lálni, sőt még több tisztelőre, mint a jó k ép ek . . . D e én kijavítom a napsuga­ rakat, amelyek hibásan festettek, és úgy találom, hogy az én szemem, bár­ mennyire elromlott a lámpafénytől és a dohánytól, mégis tud festeni, nemcsak álomban, hanem ébren is . . . Valóban sok nő van a világon, és közülük néhányan szépek is. D e hol ta­ lálok olyan arcot, amelyen minden vonás, sőt minden redő életem legfőbb és legédesebb emlékeit ébreszti fel? Még végtelen fájdalmaimat, pótolhatatlan veszteségeimet is ott olvasom édes homlokodon, és édes arcodat csókolva, le­ gyűröm a fájdalm at.. . Isten veled édes szívem. Ezerszer csókollak téged és a gyerekeket. Manchester, 1856. június 21. A te Karlod Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Frederick, . . . Meg tudod-e mondani nekem, hogy a ti gyáratokban pl. milyen időkö­ zökben újítjátok fel a gépi berendezést? . . .A z átlagos idő, amely alatt a gépi berendezést felújítják, egyik fontos mozzanata ama több éves ciklus magyará­ zatának, amelyet az ipari mozgás befut, amióta a nagyipar megszilárdult. . . London, 18 58. máricus 2. Barátod K. M. 18. Marx Engelshez Manchesterbe Kedves Frederick, Hosszú hallgatásomra egyetlen szóval adhatok magyarázatot - képtelen vol­ tam írni. Mégpedig nemcsak képletesen, hanem a szó szoros értelmében így v o l t . . . A néhány elkerülhetetlen „Tribune” -cikket tollbamondtam a felesé­ gemnek, de erre is csak erős izgatószerek használatával voltam képes. . . Az orvos azt akarta, hogy utazzam el, de ezt először is pénzügyi helyzetem nem tette lehetővé, másodszor pedig napról napra reméltem, hogy ismét hozzá tu­ dok fogni a munkához. . . Az ördögbe is, alig várom, hogy ennek az állapot­ nak a jövő héten már vége legyen. . . Úgy látszik, a télen túlzásba vittem az éj­ szakai munkát. Hinc illae lacrimae. (Innét hát a könnyek.) . . . London, 1858. április 29. Barátod K. M. 20 �Marx Engelshez Manchesterbe 19 . Kedves Fred, . . . T e úgy látszik, erkölcsileg felháborítottad. (Wilhelm barátunkat). Mát válaszoltam neki, hogy tévesen értelmezte leveledet. Ez az ember képtelen fel­ fogni, hogy a világnézet és az üzleti ügyekkel való foglalkozás korántsem sar­ kalatos ellente k . . . London, 1869. július 3. A Szerecsen Marx Eleanor Marxhoz Londonba Kedves Jó Gyermekem, Milyen kedves tőled, hogy ilyen gyakran és részletesen írsz; de nem aka­ rok elvenni abból a nagyon kevés „ szabad” idődből, amellyel rendelkezel. . . Meissner úr tegnap elküldte az 188 1. évi elszámolást, a bevétel nagyon ki­ csi; az 1882-esnek aztán annál többnek kell lennie, mert egyúttal azt írja, hogy a „T ő ke" példányai gyorsan fogynak. Persze türelmetlenül várja a korrektúra­ íveket. Csókoltatom unokámat Ventor, 1883 január 9. É g veled. É lj boldogul 21. Engels Eduard Bernsteinhez Zürichbe Kedves Bernstein, Táviratomat bizonyára megkapta. Borzasztó gyorsan következett be a dolog. A legjobb kilátások után ma reggel hirtelen az erők teljes összeroppanása, az­ után egyszerű elalvás. Két perc alatt megszűnt gondolkodni ez a zseniális ko­ ponya. . . . Hogy mit jelentett nekünk ez a férfiú az elmélet és minden döntő pillanatban a gyakorlat területén is, arról csak annak lehet fogalma, aki foly­ ton együtt volt vele. Nagy szempontjai évekre eltűnnek vele a színről. . . A mozgalom megy a maga útján, de híjján lesz a nyugodt, idejében jövő meg­ fontolt közbelépésnek, amely eddig sok hosszadalmas tévúttól megkímélte. . . London, 1883. március 14. Híve F. E . Forrásjegyzék 1 . NEM 27. köt. Kossuth pest, 1971. 404. o. Könyvkiadó Buda- 14. NE.M 28. köt. Kossuth Könyvkiadó 2. u.o. 577. old. 1 5 . u.o. 1 1 8., 119. old. 3. u.o. 22., 23. old. 16. NEM 4. u.o. 106. old. 29. köt. Kossuth Könyvkiadó 5. u.o. 459. old. 17. u.o. 273. old. 18. u.o. 302. old. 7. u.o. 130. old. 19. NEM 8. u.o. 133. old. 1974. 322. o. 20. NEM 35. köt. Kossuth 9. u.o. 134. old. 1 1 . u.o. 137. old. Buda­ pest, 1972. 506; 509; 510 . old. 6. u.o. 122. old. 10. u.o 135. old. Budapest, 1071. 45. old. 32. köt. Kossuth Könyvkiadó Könyvkiadó Budapest, Buda­ pest, 1976; 398 ; 399. old. 21. u.o. 432. old. 12. u.o. 162., 166. old. 21 �AZ ÉLŐ MARX Marx születésének és halálának ke­ rek évfordulói mindig aktivizálták a tanaival egyetértő, vagy akárcsak ro­ konszenvező magyar progressziót is. A számtalan méltatás sorából ezúttal a Népszava 1933 márciusi vezércikkére utalunk, amely éppúgy Az élő Marx címmel idézte meg az akkor fél év­ százada halott tudós, politikus emlé­ kezetét, mint ahogyan e cím foglalja most - a századik évfordulón - kö­ tetbe az M TA Filozófiai Intézetében, a Társadalomfilozófiai Osztály műhe­ lyében született Marx-tanulmányokat. Ez esetben azonban nem az alkalom szülte direkt tisztelgésre esik a hang­ súly, hanem egy folyamatos - a tár­ sadalomtudományok elméleti-módszer­ tani problémáit vizsgáló - kutatómun­ ka jelenlegi helyzetét reprezentáló ki­ advány látott így napvilágot. A szerzők Marx társadalomelméleti alapfogalmait elsősorban tudományel­ méleti és metodológiai szempontból teszik mérlegre, arra keresvén a vá­ laszt, hogy a társadalom- és humántudományok (jelesül a filozófia, a po­ litikai gazdaságtan, a történelem, az etnológia, a nyelvészet) mai kérdései tükrében mi a jelentősége Marx munkásságának. Az a meggyőződésük, hogy a 19. században fogant marxi gondolat nem korhoz kötött, nem túl­ haladott, s mindaddig élőnek bizo­ nyul, „amíg a változó körülmények kö­ zött is megőrzi ösztönző, heurisztikus erejét, amíg az új problémák újféle megoldásait keresőnek is mintát, mér­ cét, módszert kínál” , és szüntelen töp­ rengésre, a tézisek, kategóriák tovább­ 22 gondolására készteti a marxi örökség­ gel Marx szellemében sáfárkodót. S hogy e tanulmánykötet ilyen szemlé­ letű írások gyűjteménye, azt éppen úttörő jellege bizonyítja, hisz a ma­ gyar nyelvű Marx-irodalom még nem, vagy csak érintőlegesen tárgyalt ha­ sonló kérdéseket. Jó példa erre Orthmayr Imre ta­ nulmánya, amely a marxi társadalom­ elmélet egyik alapkategóriájának, a termelési mód fogalmának logikai elemzésére vállalkozik, megállapítván, hogy bár e fogalom Marxnál nem min­ dig ugyanazokat a megkülönböztető jegyeket tartalmazza, mégis jól fel­ ismerhetők a termelésbeli sajátosságok átfogó csoportjai: a termelés anyagi­ technikai és társadalmi jellegzetessé­ gei. ,,Az ismérveknek, ezt a két körét Marx gyakran együtt használja a ter­ melési módok megkülönböztetésére, más esetekben viszont a termelési mód jogalma csak az egyik vagy csak a másik típusú tulajdonságokat je­ löli. Ez utóbbi esetekben néha meg­ különböztető elnevezéseket is használ e két eltérő „termelési m ód" jelölésé­ re: az anyagi termelési mód és a ter­ melés társadalmi formája kifejezése­ ket. . . Marx a termelés anyagi és tár­ sadalmi jellegzetességeinek analitikus szétválasztásából adódó konceptuális bázison fogalmazza meg azt az össze­ függést, hogy a termelés tőkés formá­ ja lassan és fokozatosan kialakítja a termelés neki megfelelő üzemformáit és eljárásmódjait.” Ugyancsak újszerű megközelítésben tárgyalja Redl Károly Marx gazdasági �nézeteit a középkori gazdasági gon­ dolkodással való összevetésben és főképp a tulajdon-, az áru- és pénz­ viszonyok kérdéskörében - érzékelteti a marxi eszmék termékenységét a nyu­ gat-európai feudalizmus értelmezésé­ ben. Arra is felhívja a figyelmet, hogy Marx módszerének a feudális rend­ szer ideologikus reflexének elemzése szempontjából is jelentősége van, hi­ szen - a középkori antropomorfizáló és moralizáló szemléletmódtól eltérő­ en - a dologi viszonyok mögött fel­ tárja az emberi, társadalmi és osztály­ viszonyokat. Makai Mária a politikai gazdaságtan Marx általi elméleti meg­ alapozását, a gazdasági formának az alapokból kifejtett rekonstrukcióját elemzi néhány mai, korlátozó érvényű szaktudományos értelmezés kapcsán. Lukács József és Tütő László egy­ aránt a társadalmi fejlődés, a haladás kérdéskörével foglalkozik egyrészt kul­ túratörténeti, másrészt történettudomá­ nyi, illetve történetfilozófiai aspek­ tusból. Lukács József a ’7o-es évtized­ ben sokat vitatott kulcskérdésben fog­ lal állást, amikor azt törekszik igazol­ ni, hogy az egyenlőtlen politikai, gaz­ dasági, jogi, tudati fejlődés ellenére éppen a történetiség marxi eszméje alapján - az emberi kultúrák egységét is bizonyítani lehet. Tütő (egyebek kö­ zött) arra mutat rá, hogy Marxnál a három alapfázisú - az árutermelést megelőző, az árutermelő és az áru­ termelés utáni - történelemszemlélet képezi az ideológiatörténeti vonatko­ zások bázisát, s ennek alapján külön­ böztethetők meg a hagyományos-pat­ riarchális, az árutermelő-polgári és a proletár ideológiai álláspontok. Rózsahegyi Edit a marxi tudomá­ nyos módszer központi elvét, a törté­ neti és a logikai viszonyának egységét operatív tartalmában értelmezve ar­ ra keresi a választ, „hogy van-e olyan történeti gondolkodás, amely lehetővé teszi, hogy a jelen társadal­ mi összefüggéseit átfogóan és ugyan­ akkor gondolatilag megalapozott ér­ vénnyel fejtse ki az elmélet. Milyen az a történetiségfelfogás, amely erre ké­ pessé teszi az elméletet? Ha van ilyen, hogy működik az elméletben? - Ami­ kor a marxisták a történeti és a lo­ gikai egységének marxi elvét akarják kifejteni, ezekre a kérdésekre kell fe­ lelniök. Ez a történeti gondolkodás így nem alátámasztja vagy megerősíti, ha­ nem alakítja az elmélet logikáját. A sajátosan marxi logikát enélkül értel­ mezni nem lehet.” Hársing László Marx módszertaná­ nak mintegy formai oldalát érinti, amikor a szakszerűségről és a tudo­ mányos kritika moráljáról kifejtett el­ veit, illetve azok gyakorlati megvaló­ sulását mutatja be. Kiemeli, hogy Marx fontosnak tartotta például a tu­ dományos problémák adekvát megfo­ galmazását, az elemzések, következ­ tetések objektivitását, vagy a kímélet­ len polémiákhoz is szükséges tisztes­ séget. Követelményeiben másokkal sem volt szigorúbb, mint önmagával szemben. Ez az írás azért is figye­ lemre méltó, mert akarva-akaratlan Marx személyiségének jobb megisme­ réséhez járul hozzá. Szintén Marx műhelyébe enged betekintést Dajka Balázs írása. A szerző azokat az et­ nológiai, kulturális antropológiai „jegyzeteket” értelmezi, melyeket Marx - többek között - Morgan műveinek olvasása közben papírra vetett. Konk­ rét, a technikai részletek szintjét is jellemző példákkal illusztrálja, hogy a korabeli tudományos módszereket hogyan használta Marx egy sor, új­ donsággal bíró, felívelő szakaszban lé­ vő tudományterületen. A felvetett kérdések további, alaposabb kutatások létjogosultságát bizonyítják. Kelemen János - aki Hársing Lászlóval társ­ szerkesztette e kötetet, sőt az előszót is ő jegyezte - a nyelvtudomány és a marxizmus kapcsolatára mutat rá, Marx és Engels úgynevezett „nyelvé­ szeti (a nyelv keletkezésére, lényegé­ re, természetére, a nyelv, a gondolko­ dás és a valóság, valamint az osztá­ 23 �lyok és ideológiák viszonyára, a kor nyelvtudományi eredményeire, nyelvé­ szeire vonatkozó) megjegyzéseinek." elemzésével. A kötetzáró tanulmány - Sziklai László tollából - Lukács György „Marxra találásának” , Marxhoz veze­ tő útjának pontosabb feltérképezésé­ hez nyújt adalékokat. Annak az ér­ zékeltetésére törekszik, hogy a lukácsi recepció korántsem az elsajátítás egye­ di megvalósulásaként érdekes, hanem egy kor eszmei kifejeződésének, a kommunista mozgalom alakuló elmé­ leti tudatának reprezentánsa. „Vissza Marxhoz - előre a valósághoz! Ket­ tős hűség: ez a lukácsi magatartás lé­ nyegi törekvése.” Sziklai a harmincas évek eleji, meglehetősen ellentmondá­ sos Marx-értelmezések sorában he­ lyezi el Lukács Marxhoz való viszo­ nyulását, amelyet a Történelem és osztálytudat (1923) önkritikus megta­ gadása és később meghaladása, a ke­ rülő utakkal is járó újrakezdés jelle­ mez. A legjellegzetesebb példája a ki­ térőknek, ahogyan a Marxhoz vezető úton Hegelhez érkezik. Ugyanis: „...a fasizmus és az egy országban létező szocializmus korában a Hegel-kérdés: Marx-kérdés.. . Igenlés és tagadás dia­ lektikájának monumentuma A fiatal Hegel ( 1938). Lukács Hegel-elemzése szükségszerűen Marx Hegel-kritikáján teljesedik ki, most realizálja valójá­ ban a Gazdasági-filozófiai kéziratok sokk-hatását, módszertanilag érvénye­ síti Marx bírálatát. . . Ám ezen a pon­ 24 ton Lukács megáll. Kitér az elől, hegy itt és most értelmezze Marx nézeteit az elidegenülés pozitív megszüntetésé­ nek. esélyeiről a nyers vagy a fejlett kommunizmusban. Ezt Marxhoz veze­ tő útjának következő időszakára bíz­ za" - fejezi be fejtegetéseit (és a könyvet) Sziklai László, mintegy ér­ zékeltetve, hogy a kutatókra is továb­ bi feladatok várnak, akár ebben a témában is. E tanulmánykötet megjelenése csak egyik, de lényeges mozzanata az idei kettős Marx-évforduló hazai megem­ lékezéssorozatának. Méltán illeszke­ dik a programba, hiszen nem keveseb­ bet vállal és teljesít, mint a Marxtól öröklött és általa ösztönzött intellek tuális bátorsággal, tudományos igény nyel és elmélyültséggel keresni, kimun­ kálni a válaszokat a társadalomelmé­ let fontos, világszerte aktuális kérdé­ seire. Annak bizonyítéka e jubileumi kiadvány, hogy a társadalmi gyakor­ lat, a felhalmozódó sok-sok tapasztalat és ismeret, a mindegyre új szituáció szüntelen megújulásra készteti a marxizmust, amelynek ráadásul belső igénye, fő tendenciája is a megújulás - de természetesen saját elvi alap­ jain, saját módszerének, logikájának a bázisán. Az Az élő Marx című kötet szerzőinek, szerkesztőinek törekvései azért érdemelnek figyelmet és elisme­ rést, mert a marxista elmélet tovább­ gondolását ilyen felfogásban értelme­ zik és művelik. (Kossuth, 1983) C SO N G R Á D Y B É L A ��ROMHÁNYI GYULA H ELYZETJELEN TÉS Álmodtam szépet kocsmazugba’ Poharak között karra bukva Öleltem asszonyt hűtlen-ágyon Sírtam a koszlott koldus-vágyon Gondoltam magam jobbnak-szebbnek Más derekával egyenesebbnek Daloltam már T Ö B B földet magamnak D e vétkeim mind I D E nyilaztak S hiába gyónásom-imádkozásom Nem O ld: de Köt - feloldoztatásom KÖ N YÖ RGÉS „K ettőnkben egy szív dobogott; É n is érzem benne a véget S most, mint élet nélküli élet, M int festett kép olyan v a g y o k .. . ’’ (Villon) Hány napja már, hogy léted testemből tova űztem; hogy elmondhatom: Tiszta vagyok s bűnöm nem mocskol már általad engem 26 �Nem tudom. Nem számoltam percet, órát, napot: De azóta „nyitott” szemmel alszom éjjelente, s ajtóra, ablakra meredve várok, és sírok olykor, ha nem motoz bogár, szú a csendbe’ s vélem, hogy lépteid suhogását hallom. Gyere hát vissza! Megbocsátok! Amit ellened tettem - nem igaz! Nappalok súlyában roppant testem tört csontjait összerakd! Add vissza röpülésem: Otromba karom könnyű tollait, mi a zuhanás kráteréből hazug-szép tájaidra felrepít! Hallgatsz? Hiába kérlek? J aj, nézd! - újra este van, Ajtóm kulcsra zárva már, ablakom csillagtalan. Agyam letaposott havára dőlve várom, hogy mész-ezüst falaim betemetnek; csak szemem parázs-bokra ég még, jelet lobbantva lépteidnek. Jö jj! Vess szemem mögé virágos rétet, nászi ágyat, és az ébredés kulcsával zárd ránk szempilládat! Jö jj! Jö jj! Tiszta nappalok kapuját nyitom eléd: (Ékesítsd fel színes-mocsokkal. . .) Lépj be rajta Álom egyszer lépj be rajta még! �LACZKÓ PÁL KALANDOZÁSOK ÉS G Ö RÖ N G YÖ K (I.) Naplómból — magánügyek és dátum nélkül M int annyi minden korunk tudományos eredményeiből, az is szinte kö­ vethetetlen, ahogy a régészek és antropológusok - újabb és újabb leletek­ re bukkanva - egyre öregbítik az Em beriséget. Olvasom például, hogy bi­ zonyos Desm ond Clark, a K aliforniai Egyetem antropológusa, fölfedezé­ sével nem kevesebb, mint négyszázezer évvel nyújtaná meg - tapintatla­ nul - éveink számát. A F öld életkorához képest ugyan mindössze másod­ percekkel, mégsem csodálkoznék, ha kialakított mércéinkkel a kezünkben, önmagunk iránti türelmünk fogyatkozását érzékelnénk: ennyi évvel mögöt­ tünk még mindig csak idáig jutottunk? E d d ig a mai világállapotig? Ha elég optimizmus dolgozik valakiben, felröppenthet egy-egy közhasználatú módszertani biztatást, afféle jó tanácsot: nézzük, kicsit hunyorítva és meg­ felelő szemléleti távolságból az inkriminált éveket, miként bizonyos fest­ ményeket. N em lesz okunk panaszra - ennyiből ennyire futotta. . . V a ­ jon? - tehetnénk fe l az ismert szkeptikus kérdést. É s ha mégis beletörőd­ nénk, nem lehetünk biztosak, hogy minden lehetséges kérdést elhárítottunk. D e lesz-e időnk többre? - kérdezné a pesszimista, aki sohase hajlandó a fenekén maradni, abban a bizonyos Most-ban. A Desmond Clark-féle tu­ dósok pedig csak fokozzák a kételyeit. E n n yi elkótyavetyélt é v ! D O B S IN A . A barlang szájából árad a hideg, mint a hirtelen kinyitott nagyméretű hűtőszekrényből. Mégsem visszatántorít, hanem vonz, titkokat ígérőn. E lveszve a látogatók tömegében, hamar kiderül, hogy mint minden, ami rejtett, igényt tart a bensőséges, szűk körű találkozásra. En nyi ember között a hideget érzem, nem a jégalakzatok játékosságát, pompáját, eset­ leg fenségességét. A z első személy tekintetére gondolok, az eddig senki által nem látot­ tat megpillant óra. Valahogy másról van itt szó, mint az élet egyéb vetél­ kedőin, ahol szintén az elsőségért folyik a versengés. A tekintetben van valami kizárólagos, ami tönkreteszi a látnivalók hímporát. Indítékaikban megérthetők - ha felmentést mai felfogásunkkal nem is adhatunk - azok a férfiak, akik a hozzájuk tartozó nő kíváncsiságból fellebbentett csadorja miatt képesek idegent ölni. Feltűnő, hogy a természet egyedi látnivalóira vonatkozik javarészt a tekintetnek ez a fajta kizárólagossága. (É s mi a női arc, ha nem természeti jelenség?) A művészet szemlélhető eredményei döntően más jellegűek. A z Akropoliszra vagy a Scrovegni kápolna falaira szüntelenül záporozó tekintetek mintha egyre érvényesebbé tennék az eljö­ vendő látogatók számára az Erekteion kariatidáit, Giotto freskóit. 28 �V E L E N C E , a Palazzo D ucaléban a Nagytanács terme. Fokozódó iz­ galommal jutottunk idáig a dózsék palotájában, betekintve a hírhedett börtöncellákba is. A cél mégis Tintoretto. K orábbi előítéletem Velencé­ ben oldódott, hogy aztán éles fordulattal tiszteletre váltson át a X V I. szá­ zad mestere iránt. Szokványos történet, tudom. Ilyenkor már elvből sem akar visszaesni a korábbi véleményéhez a rajongó. A világ egyik legna­ gyobb méretű festményeként számon tartott Paradicsom végül nem okoz csalódást. Pedig hihetetlennek tűnt, hogy 200 négyzetméteren festőileg min­ dent rendbe lehet tenni. D e úgy látszik, Tintorettót kimerülésre egyál­ talán nem hajlamos tobzódása, am ellyel m üvek példátlan tömegét hozta létre, a méretek felé is hasonló hevességgel űzte. Térképző fantáziája, amelyet a misztikumot levetkező, az űrkorszakba lépő emberiség még maid újra felfedez magának, ha képeit nem eszi meg előbb a közömbös idő, itt is kalandozásra csábít. E z a Paradicsom nem az örök megállapodottság unalma. Felhők és üdvözültek, karok és szárnyak, arcok és fények nyug­ talan mozgásban vannak. A tér nem a geometria kimért tere, hanem, mint a tenger alaktalan, nyughatatlan vize, amely mégis mintha szabályszerű­ ségeket mutatna változásaiban. M ihelyt otthonosságom valamelyest kialakul és igyekszem ideképzelni a hatalmas festmény alá a hajdanvolt patríciusokat, önkéntelenül a jelen­ béli társakra nézek, kutatom, kikkel vagyok éppen jelen. Arra leszek fi­ gyelmes, hogy egy tizennégy év körüli fiú a hűvös kockát tekeri elszánt belefeledkezéssel. A Szent György-sziget felől árad be a kora délelőtti nap­ fény. Tintoretto dinamikája mintha megemelné a Nagytanács gyűléster­ mét, de a fiúnak mit se számít a Mester kompoziciós fantáziája, am ellyel a levegőég tagolatlan kupolájába a tér bonyodalmait volt képes belelátni! N eki ott a feladat: átrendezni a marokba fogott teret. A bonyolultat át­ tekinthetővé tenni, a káoszt elrendezni. Megteremteni a K end nyugalmát, áttekinthetőségét. A z sem akármi. V égre siker! Fölpattan, rohan a cso­ portja után. akiktől rég leszakadt, hogy felmutathassa az eredményt és a diadala teljes legyen. Tintoretto misztikus terére ügyet sem vet. N em két­ séges, hogy Tintorettót viszont érdekelte volna a R ubik-kocka, ha Leonar­ do feltalálja, s Itália-szerte áruba bocsátja. A m ivel természetesen nem a gyereket akarom elmarasztalni. B E J R ÚT. A terhes nő - különösen abban az időszakban, am ikor a dom­ borodó has szinte természetellenesnek tűnik valamiért már rég a k i­ szolgáltatottság jelképe a szememben. Talán a képzeletem miatt, amely in­ kább a veszélyeztetettség beláthatatlan körét vonja a várandós mama kö­ ré, semmint, hogy a kötelező elérzékenyüléssel közelítsek. Okát kereshet­ ném, d e az már biztos, hogy ebben a tekintetben nem változom. E ffe lő l azóta vagyok ilyen bizonyos, mióta egy palesztin anya és gyermeke sorsá­ ról a televízióban láttam azt a drám ai tudósítást, amit valószínűleg szerte a világon sugároztak.. A tüzérségi lövedékek robbanása, repülőbombák hul­ lása között menekülő asszonyt úgy hasította fe l egy szilánk, mintha a császármetszést brutális avatatlansággal hajtanák rajta végre. A fém darab­ ka lendületéből még futotta arra is. hogy a kilencedik hónapjába ért mag­ zatot a lábán megsebezze. Lehet, hogy erre a sértésre sírt fe l először az anyja nedveiben mocorgó, kényszerűen világba szakadt gyerm ek? É s az anya jajveszékelésén átütő panaszt hallotta meg V alaki? A k i így, névte­ 29 �lenül is nagybetűvel írandó. Mert a megmásíthatatlan tragédiában az ál­ dozatok mellett ő a hős. Volt ereje, hogy a szerencsétlen, menthetetlen anyáról leválassza a csecsemőt - elvágta a köldökzsinórt, s kiemelte a halál mocskából, amibe pedig maga is arccal bukhatott volna. Az ilyen jelenet, ha képesek vagyunk elgondolni a részleteit, mintha az ész határán túl zajlana. V alószínűleg azzal az öntudatlansággal é li át a benne résztvevő, ahogy utunkba került kavicsot rúgunk arrébb szórakozot­ tan, s a kő még gurul, de a mozdulatunkra már nem is emlékszünk. E set­ leg riasztóan éles létérzékelés közben. M inden esetre sokkal többet nem tehetünk., mint fejet hajtunk a névtelen V alaki előtt. N o, nem a tisztele­ tünk jeléért. Sokkal inkább a kapott bizonyságért: tanúságot tett valamiről, aminek a létét olykor már fel sem tudjuk tételezni az emberi történés végletes helyzeteiben. M inek is nevezzük? Mintha nem futná a névadásra, csupán a jelenet önkínzó ismétlődő felidézésére, mert kevés a szó teher­ bírása a kép brutalitásához képest. Hogy mindez Izrael Bejrút elleni offenzívája idején esett meg? Fontos-e, ha föltételezhetjük korábbi időkben is. és nem lehetünk biztosak a meg nem ismétlődése felől. Csak. kívánhatjuk: szűnjék meg az életet hordozó nők. kiszolgáltatottsága. V Á R N A . A strandon túl, följebb, a hullámtörő kövekkel védett part­ szakaszon keresünk magunknak helyet. Családias, rejtett, napozásra még­ is alkalmas zugokat találni, tenyérnyi fövennyel. M a azonban nincs szerencsénk. Hamar megértem, miért méltatlankodott előbb egy férfi: a hullámzás ellenére jól látni az olajfoltokat. A parton re­ kedő tajtékkal fonálszerű barna szennyeződésként marad hátra a kisodort olaj. A visszahúzódó tenger után a homokban most nem a nedvesség el­ nyelődését lehet nyomon követni, hanem az olaj szétterülő pávaszemét cso­ dálhatjuk az erős fényben. Lábammal árkot húzok, gyanúm igazolandó. Rétegenként bukkan elő a lerakódás. Följebb nézek a szabadstrand felé: hosszú méterekkel beljebb, d e a pariközeli sekélyebb vizekben is tömeg: lejjebb, a fizetőstrandokon szintén. Lábszáramra pillantok: barnás szélű, fekete, zsíros, apró foltok tapadtak, meg rajta. Innen szedhetjük a sátor­ fánkat. Újabb hely után kell néznünk. A végre alkalmas ponton sörösüveggel a kezemben szembeállok. a hul­ lámokkal. Csak annyira bent, hogy a tenger ismétlődő rohama a boká­ mig érjen. Mögöttem kifullad a makacsság, szelíden elömlenek, szétterül­ nek a hullámok. Ilyenkor leválasztódom a szárazföldről, s ha nem is ma­ radok az ajkamig a tengerben, mégis mintha bekerítene a magány, majd gyorsan, ahogy jött, fel is számolódik. A visszavonuló víz előbb a sar­ kam, m ajd a lábujjaim alól sodorja el a homokot, szinte szemenként, aztán a fogyás a talpam alatt folytatódik, s mire szárazon maradok, lehet tán néhány centi is, amennyit süllyedtem, úgy érzem. Pár másodpercre eltű­ nődhetek. a helyzetemen, aztán már növekszik, duzzad a víz, közelít a so­ ros hullám : semmibe vesz, a part érdekli kizárólag. Úgy mellékesen, oda­ felé is és vissza, szemcsézi alólam a homokot. Hiába, tudom, hogy nem a szárazföld tűnik el mögülem, amin a lábam megvethetném, mégis az a bizsergető állapot lesz úrrá rajtam, amely a végső kérdések felmerülésével jár, ha azok. nem a valódi veszélyességükkel rontanak ránk, hanem csupán jelzik a jelenlétüket a látszatok és kellemességek közepette is. 30 �K R ÓNIKA M OCSÁRY - HASONMÁS KIAD ÁSBAN Nagyon szép könyv fekszik előttünk. Mocsáry Antaltól N em es N ógrád V ármegyének. Históriai, Geographiai és Statistikai Esmértetése. V agy ahogy inkább ismerik, a Mocsáry. 157 évvel az első kiadás után ismét megje­ lent hasonmás kiadásban. A könyv szerkesztője, felelős kiadója Praznovszky Mihály múzeumigazgató. Nem szeretném azt a hiedelmet kelteni, hogy ennek a könyvnek a ki­ adását ez a bizonytalan évforduló tette szükségessé, esetleg valamiféle nosztalgia, vagy netán mert kedvet kaptunk a napjainkban egyre inkább szaporodó reprint és fakszimile kiadásoktól. Többről van szó. E z egy rend­ kívül gazdag, eredetileg négykötetes munka; számtalan olyan adatot tar­ talmaz, amely ma mindenképpen szükséges ahhoz, hogy valaki a szülő­ földjét még jobban megismerje. E z túl általánosan hangzik, de ha felidézem önnek, hogy például az utóbbi évtizedekben, vagy talán az utóbbi egy év­ században született Nógrád megyei történeti munkák alapvetően a Mocsáryra hivatkoznak, az ő adatait használják fel, akkor máris közelebb kerültünk a szándékunk megértéséhez. - Alapműnek, forrásműnek tekintik a M o csá ry t, mely a megyében, ha jól tudom, mindössze négy példányban maradt fenn. - Nem tudom, hogy országosan is sokkal több példány ismert-e? Hiszen olvasható a könyv előszavában is, hogy mindössze 80-90 előfizetőt tudott rá szerezni. N e felejtsük el, hogy 1826-ot írunk, egy évvel vagyunk Szé­ chenyi felajánlása után, az Auróra folyóirat ekkor kezd igazán közönséget toborozni. A megjelenő újságok, könyvek általában azt panaszolják, hogy kevés az előfizető, lehetetlen, hogy Magyarország olvasó, művelt közönsége csak 200-300 példányban tudjon egy folyóiratra, vagy egy könyvre előfi­ zetni. Tehát a valódi helyzet ez volt, amikor Mocsáry ezt a művét meg­ fogalmazta. Nem az volt a fő kérdés, hogy hány száz példányban adjunk ki egy könyvet. Egyáltalán jussunk el oda, hogy megjelentessünk magyar nyelven folyóiratokat és könyveket. Olyan szempontból egy magyar nyel­ vű, hogy úgy mondjam, honismereti mű megjelenése rendkívül fontos ese­ mény volt. - Nemcsak, hogy magyar nyelvű, de szép ízes magyarsággal ma is ele­ venen ható nyelvezettel írta meg Mocsáry ezt a művét. - Mocsáry nem volt képzett tudós. Mocsáry egyszerű táblabíró volt, a korszaknak megfelelő iskolai végzettséggel. Viszont, mint önmaga csi­ nálta tudós, csatlakozott ahhoz az ún. államismereti iskolához, amelynek helye a felvilágosult történelemszemlélet, tehát a felvilágosodás történe­ lemszemlélete és a majd Horváth Mihállyal megjelenő magyar pozitivista történetírók között van. A z volt a legfontosabb feladatuk, hogy ésszerű, Elhangzott a M agyar R ádió Társalgó című műsorában 1983. III. 8-án. 31 �pontos, tárgyszerű adatokkal járuljanak hozzá az államvezetés mindennapi gyakorlatához. Éppen ez adja meg e könyv egyik nagy értékét is, hogy Mocsáry nem hibázhatott. Nem beszélhetett mellé, az adatoknak pontosaknak kellett lenni. A legtöbb adatot személyesen gyűjtötte össze. Sorra járta a megye összes települését. Am ikor látott vagy hallott valami érdekeset, ak­ kor elment a helyszínre, meggyőződött róla, azután írta le. - Lapozzuk fel Mocsáry könyvét. M i is a tartalma, mi a foglalatja, ahogy a szerző nevezte? - Mint mondtam, négy kötetből áll a mű. Nagyon érdekes és nagyon szisztematikus felépítése van, ezen is látszik a tudatos szerkesztői politi­ ka. Az I. kötetben Mocsáry bevezetésként a korszak ismeretének megfe­ lelően közel ötvenoldalas összefoglalót ad Magyarország történetéről. E z­ után Nógrád megyét mutatja be. Először főbb jellegzetességeit, területe, földrajza, vizei, ásványai és egyéb jellemzők alapján, majd sorra veszi az akkori történelmi járásokat és a járásokon belül minden egyes falut be­ tűrendben bemutat. A II. kötetben a vármegye nevezetességeivel, a III. kö­ tetben váraival foglalkozik, míg a IV. kötetben a vármegye jeles embe­ reit mutatja be, és végezetül felsorolja, hogy melyek azok a területek, ame­ lyeken Nógrád megyében mindenképpen változtatni kell. Ez már kicsit a reformkori politika előérzete is. - Melyek voltak a hiányosságok, a fogyatkozások, amelyeknek orvos­ lását szükségesnek látja? - Általában ő a fogyatékosságokat a nemesi osztálytársadalom szem­ szögéből ítéli meg. De például leírja, hogy a megyében nincsen szabad ki­ rályi város, s ezzel nemcsak azt akarja érzékeltetni, hogy le vagyunk ma­ radva például Borsod vagy Hajdú-Bihar megye mögött, hanem azt is, hogy egy szabad királyi város jelenléte a polgári fejlődés szempontjából milyen fontos. D e ugyanez érződik, amikor azt mondja, hogy a megyé­ ben összesen csak egyetlen jelentős ipari kezdeményezés van: a Gácsi posztómanufaktúra, kisebb-nagyobb mezővárosainkban pedig a céhek alig élnek, vagy vegetálnak. Holott az iparfejlődés, a polgári nemzetté válás, az önálló hazai ipar megteremtése szempontjából - a későbbiekben a nem­ zeti önállóság szempontjából - milyen fontosak! D e ugyanígy kikel ma­ gából, hogy műveletlenek, iskolázatlanok a fiatalok. Sokan választják az emlékképünkben élő patópálos életmódot, a nemesi ifjak henye, tunya életmódját. Lehet, hogy elmennek iskolába, de visszatérve aztán szögre akasztják a tudományt, elfelejtik, és csak a kártya, pipa, a mulatság. . . D e ugyanígy szót emel a divatmajmolás, a felesleges pazarlás ellen, ame­ lyek jelen vannak például a női és a férfidivatban. - Öröm forgatni ezt a könyvet. Hiszen nemcsak a szép betűkben, szép tipográfiában gyönyörködhetünk, de művészi igényű ábrák is gazdagítják. - Örülök, hogy észrevette. Ez a könyv egyik értéke. Ugyanis Nógrád megye története, a Nógrád megyei művészettörténet rendkívül szegényes ábrázolásokban. Néhány korai vármetszetet, X V II., X V I. századi vármet­ szetet leszámítva, Mocsáry könyve az első hiteles helyzetábrázolás a X IX . század eleji Nógrád megyei településekről. A III. kötetben, amelyben a várakat mutatja be, minden egyes várhoz nagyon szép rézmetszeteket kö­ zöl. M ár amelyikhez érdemes volt csinálni, hiszen a várak romokban áll­ tak. Ezt nem ő készítette, hanem egy Lányi Sámuel nevű kékkői uradal­ mi mérnök, és Pesten, a korszak egyik leghíresebb rézmetszőművésze, Lenhardt Sámuel metszette rézre, így adták közre a kötetben. 32 �- A könyv impresszumában az olvasható, hogy a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet támogatásával jelent meg. M iért vállalkozik ma egy tsz mecénási szerepre? - E z az a mondat a könyvben, ami sokakat meglep, és amire sokan fel­ kapják a fejüket. Nem hiszem, hogy olyan gyakorlat lenne ma M a­ gyarországon, hogy egy termelőszövetkezet ilyenfajta szerepre vállalkozik. Mielőtt azonban válaszolnék a kérdésre, hadd mondjam el: mi dicsértük már Mocsáryt, dicsértük a metszetek készítőit, de dicsérjük egy kicsit azt a nyomdát is, amely ezt a könyvet előállította, a kecskeméti Petőfi Nyomdát. Meggyőződésem, hogy a mai magyar könyvművészet legmaga­ sabb színvonalán sikerült nekik ezt a régi, időrágta, nagyon fontos művet rendbe hozni és ilyen állapotba újjávarázsolni. Visszatérve a termelőszö­ vetkezetre. A termelőszövetkezet - és különösen annak elnöke, dr. Hütter Csaba - megérezte, hogy egy adott lokális környezetben, Szécsényben, min­ den gazdasági egységnek vagy szervezetnek a maga módján jelen kell lennie a hagyományápolásban, múltunk megörökítésében és közzétételében. Amikor ezelőtt két esztendővel Szécsényben országos konferenciát tartot­ tunk a magyar köznemesség kutatásáról, akkor vetődött fel ez a gondolat. Úgy döntöttek, hogy segítenek minket. Azt tudni kell, hogy ebből nekik különösebb anyagi hasznuk nem származik. Egyszerűen visszakapják a for­ gótőkeként számunkra biztosított összeget. Viszont a gesztusukkal jelezték azt a szándékot, hogy a termelőszövetkezet ebben a környezetben nem­ csak mint termelőegység és pénzkereseti forrás van jelen, hanem igenis szerepet kér és szerepet akar vállalni Nógrád megye szellemi életének egé­ széből. Amellett, hogy ez közvetve mindenképpen hasznos a termelőszövet­ kezetnek. A kár úgy is, hogy dolgozói érzelmileg még jobban kötődhetnek ahhoz, amit végeznek és ahol végzik. Másrészt pedig bebizonyíthatják, hogy a kultúra támogatása a jelenlegi szűkös anyagi lehetőségek között is megoldható, csak meg kell találni a lehetőségeket és a támogatás az ésszerű, a hasznos és jó kezdeményezésekre terjedjen ki. TU SCH ER T Ü N D E 33 �Mocsáry Antal leírása Nógrád megyéről Különleges érzés újra kézbe venni Mocsáry Antalnak, e régi, reformkori bir­ tokos nemesnek és táblabírónak hasonmás kiadásban ismét megjelentetett mun­ káját. A Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai E smértetése eredetileg 1826-ban hagyta el Trattner Mátyás pesti nyomdáját. Most, országos például szolgálva, a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum nyúlt vissza érte a múltba, és tette ismét, az eltűnő példányokat megsokszorozva az érdek­ lődők asztalára - és ez újabb példa: a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő szécsé­ nyi termelőszövetkezet támogatásával. Igen: különlegesen jó érzés kézbe venni ezt a gondosan kiállított, zöld kötéses hasonmáskiadást. Mintha nem csak a nyomtatott betűk, hanem a termé­ szeti táj, a hegyes-völgyes Nógrád erdőinek, mezőinek, messze magasodó vár­ romjainak hangulata éppen egy másfél száz éven át könyvtárak mélyén poroso­ dó könyv felélesztésével - friss levegőt, friss szellemet árasztana a maga sze­ rény körében is, a technikai civilizációban nagy léptekkel előrehaladott, de a természeti gyökerekkel egyre kevesebb összeköttetést tartó világban. Országos tükör ez a könyv a maga műfajában, tartalmában és szellemiségé­ ben egyaránt. Hiszen Magyarország valamennyi vármegyéjéről lehetett volna ilyen sokoldalú leírást adni, s akkor még teljesebb lenne előttünk a kép ha­ zánk egykori állapotáról. De így, most egyetlen vármegye nyújtja elénk a tük­ röt. Nem véletlen, hogy éppen Nógrád, mely az ország hosszú, viszontagságos története folyamán példáiban is sokoldalú. Egyszerre volt török hódoltsági te­ rület és királyi-császári terület, majd az erdélyi fejedelmek Bécs elleni felvo­ nulásainak színtere. Magyarok és szlovákok egyaránt lakták, s míg déli részein sokáig a török volt az úr, északabbra, Fülek várának központjában, hosszú idő után a szomszédos vármegyék: Pest és Heves székhelyének is otthont adott. Műfajában a könyv nem az első próbálkozás a magyar történeti irodalom­ ban. Ez a „históriai, geographiai és statistikai” nézőpontokat összefogó komp­ lex szemlélet már a X V III. század elején, Bél Mátyás hatalmas, egyetlen ember­ életet messze meghaladó, s ezért befejezetlenül maradt munkájában megjele­ nik. De ő még latinul írt, s az utána következő, bár kisebb igényű, de az ak­ kori modern, statisztikai szemléletet követő szerzők, mint Korabinsky, Schwartner - németül. Csak a X V III. század végső éveiben napvilágot látott munka: Vályi András háromkötetes országos leírása használja már a magyar nyelvet. Úgy lehetne mondani, hogy ezek „polgári” munkák, szerzőiknek az akkori társada­ lomban elfoglalt osztályhelyzete szerint. E megállapítással dicsérünk is, de Ma­ gyarország sajátos történeti viszonyai között a korlátokat is meg kell látnunk: a nálunk osztállyá kialakulni még nem tudó polgárság korlátait. A nemzet „ge­ rince” még mindig a köznemesség. Korlátai természetesen ennek az osztálynak is vannak - ezt már jól tudjuk. De tömegénél, számarányánál fogva, mellyel a hangadó-irányító értelmiségi réteget magába öleli éppen ekkor, a reformkor­ 34 �ban, a hiányzó polgárok helyett is - Mocsáry Antal, a nógrádi közbirtokos és táblabíró, akár csak előtte Kazinczy barátja, a Zemplén megye leírását adó Szirmay Antal - egész felfogásmódjában, írói magatartásában az általános ér­ telemben vett nemzeti-értelmiségi közfelfogás színeit jeleníti meg. Mocsáry Antal (1757-1832) ugyancsak Kazinczy barátai közé tartozott, de csak annyira, mint Szirmay Antal. Mikor 1803-ban, feleségének, Darvas Máriá­ nak halála után mint nógrádi főszolgabíró visszavonult a megyei közélettől, már nem annyira Kazinczy, mint inkább a Zemplén, Ugocsa és Szatmár vár­ megyéket leíró Szirmay volt példakép előtte. Szirmay 1798-ban, illetve 1805ben még latinul írt, csak utolsó, Szatmár megyéről írt munkája volt magyar nyelvű, 1809-ben. Mikor Mocsáry a maga munkáját közreadta, az 1825-i első reform országgyűlés után, már elképzelhetetlen lett volna nem magyarul írni. De nem követhette Szirmayt időben a maga elmúlt jakobinus múltjával, s annak megtagadásával sem. Követhette azonban magát a jellegzetes nemesi, visszavonult birtokosmagányban megnyilvánuló, történeti érdeklődést. Ez a történetírói magatartás nem a könyvtárakban és levéltárakban kutató polgári tudósé, hanem a birtokos úré, aki udvarháza ablakán kitekintve, ked­ venc fái alatt sétálva, és a szomszéd urakat és jobbágyokat a saját jobbágyai­ val együttesen ismerve, a „talajban gyökerezik” bizonyos módon. S mikor ada­ tok után kutat, nem a kívülálló tárgyilagosságával, olykor szenvtelenségével szemlélődik, hanem tulajdon környezete segítségével, egyszerű természetességgel „benne él” a múltban. Csak saját könyvespolcára, saját szekrényébe kell nyúl­ nia, hogy a nyomtatott könyvektől a kéziratos forrásokig, a legrégibb közép­ kori oklevelekig mindent megtaláljon. Legfeljebb még néhány szomszédos bir­ tokost is meglátogat, ahol kellemes ebéd, pipa és kártya közben feltárulnak egy-egy másfajta, de hasonló családi levéltár és könyvtár ajtajai. Ne feledjük: ezekben a vidéki kastélyokban és kisebb udvarházakban ugyanaz az objektív vizsgálódásra alkalmas iratanyag fekszik, mely ma már a központi módon öszszegyűjtött, állami levéltárakban áll rendelkezésre azoknak, akik olvasni tudják. S azt se feledjük: az a reformkori, vidéki udvarházakban pipázó nemes, ha egyszer nem a patópálok fajtájába tartozik, hanem a Mocsáry Antaléba, ak­ kor olvasni is tudja a régi iratokat, hiszen második anyanyelve a latin. Akkoriban a reformerek, okkal és méltán, főleg a patópálokat látták. De ma visszatekintve, csodálkozva rajzolódik ki előttünk egy Mocsáry Antal-típusú főszolgabíró alakja, aki olyan közvetlen-bizalmas viszonyban volt még Lapujtőn lakva a dombhátak között kanyargó patakokkal, a föld termésével, a várak omladékaival. S nem utolsósorban azokkal a történeti forrásokkal, mint ami­ lyen a maga családi levéltára volt. Többek között azokkal a Mocsáry-iratokkal is, melyek nélkül most az ország történelme is szegényebb lenne, ha a régi nemesasszony, a XV II. századi Mocsáry Györgyné Osztroluczky Anna, nem csem­ pészte volna ki élete kockáztatásával, a ruhájába varrva, a töröktől és Thökölytől ostromlott Fülek várából. Inkább a családi ékszereket hagyta veszni ez a messze távlatokban gondolkodó asszony, akinek nem csak saját családja, de a történetírók és közönségük is sokat köszönhet. A messze távlatoknak és a vidéki szűkkörűségnek ilyen ellentéteiből alakult ki az a fajta történetírás, melyet Mocsáry Antal könyvét lapozgatva - most magunk előtt látunk. Az első jellegzetessége a könyvnek a tárgyilagosságra törekvés egy fajtája. Mocsáry Antal nemhiába a felvilágosult kor gyermeke, Kazinczy kortársa és barátja, számára még idegen az érzelmektől túlfűtött hazafiság. A megye tör­ ténetével szorosan összefonódó Mocsáry-családtörténet csábításait is igyekszik elkerülni. Ezért írja: „Nem akarom én itten hosszan kiterjeszkedve, unalomig 35 �előadni famíliám hajdani állapotját.. . magam ellen vétenék.” (I. 151.) Segíti a tárgyilagosságban az is, hogy - különösen a községek, városok leírásában a hasonlóan tárgyilagos Bél Mátyás munkájára támaszkodik legfőképpen. Mint protestáns köznemeshez, már csak azért is közel esik Bél Mátyás, a szom­ szédos Felvidék szülötte, hiszen ő szintén protestáns (evangélikus) volt. A katolikus történetírás, az ekkor már nagyhatású jezsuiták ezért alig kapnak hivatkozási forrást a munkában. Elvétve előfordul ugyan Pray és Katona István neve. De jellemző, hogy mikor felsorolja Nógrád vármegye híres szülöt­ teit, az Ipoly-Bolykról származó Katona István csak mint „kanonok” -ot emlege­ ti, de egy szóval sem jegyzi meg, hogy az addig a legalaposabb, sokkötetes forráskritikai módszerű művet írta meg Magyarország történetéről. Annál inkább érvényesül azonban a feudális barokk kor királyhű, sőt, már inkább „császárhű” szemlélete. Igaz, számításba kell vennünk a nemzeti elnyo­ matás viszonyait is, a cenzúrát is, mely - ilyenkor látjuk csak tisztán szinte lehetetlenné tette a nemzeti múltnak éppen tárgyilagos felfogását is. Min­ dent a Habsburgok bécsi kormányzása szemszögéből kellett tekinteni a magyar­ nak, önmagát is. Csak így kerül sor arra, hogy a szerző hitfelekezetén lévő Thököly Imrének kurucai csak mint „gyülevész nép” szerepeljenek, sőt, Rákóczi Ferenc is csak „zenebonát” csinált (pl. I. 16 1. stb.). Ezzel szemben az egekig magasztalja a szerző Kékkő várának urait, a Balassákat. Irodalom­ történet-írásunk fejletlenségére is jellemző, hogy míg a renegáttá vált, a hely­ tartótanácsban egyenesen a magyarság kárára működő gróf Balassa Ferencet és szűkebb családját a szerző nem győzi dicsérni, mint vendégszerető háziurat, idézve német nyelvű (!) leveleit, a költő Balassa Bálintnak, Kékkő hajdani urának még a létezéséről sem látszik tudni. Sorra véve a vármegye történetét alakító nemes családokat, a szerző végül is a Koháry családban talál rá igazi eszményképére, a királyhűség és a katonai vitézség példaképeire. E család tagjai szinte egymás után áldozták életüket a Habsburg császárságért, nemegyszer idegen földön is, magyar érdekeken kívül har­ colva. De szép példa Koháry István, aki vitéz katona-volta mellett még költő is volt, hajthatatlan híve a királynak, aki egymaga nem hódolt be Thökölynek a füleki várban, nem tekintette fejedelemnek, s leülni merészelt a jelen­ létében. Az ilyen részleteknél Mocsáry higgadt, tudós nyelvezete még bizonyos lendületet is kap. Talán nem véletlen, hogy egykor, pályája elején ő maga tulajdonképpen költő volt: versekkel jelentkezett, mielőtt Nógrád megye ismer­ tetését megírta. A poétikus képzelet azonban e könyvben már nem sajátja, csak a tudományt keresi. „Megkomolyodását” jelzi, hogy a regényességet, a képzelet szórakozásra való műveit még külön is leszólja (II. 7.). A munka maradandó értékei azonban azokon a lapokon olvashatók, ahol Mocsáry Antal a maga és a hozzá hasonlatos birtokos nemesi családok levéltá­ rából merítve, minden színezéstől mentes dokumentumokban, levelekben, kirá­ lyi leiratokban és török pasák magyar földesurakhoz írt magyar nyelvű leve­ leiben egyaránt elénk vetíti a százötven éves török uralmat, a hódoltság korát. Azt az időt, amikor Nógrád hódolt föld és ellenálló hely, végvidék volt egy­ szerre. Olykor, szándéka ellenére is regényesnek, romantikusnak ható képe­ ket villant fel. Mikor például elmeséli a szügyi harang történetét: hogyan menti meg a töröktől elfoglalt falu egykori földesura, Abonyi János a moha­ medánná vált „felségterületről” a kereszténység régi jelképét, élete kockáz­ tatásával éjnek idején belopakodva, szekérre rakatva a harangot. Majd pedig hogyan húz józan hasznot is belőle később, 1632-ben, mikor a palástiaknak elzálogosítja. (I. 362.) 36 �Szűkszavúságában is megdöbbentő képet ad arról, miként pusztították el a törökök a magyar történelem írásos emlékeit, ahol hozzájutottak, az emberek­ kel együtt mint például Vácon: „ . . . a váci k á p ta la n b e lie k e t... a város piacára vitették, és ottan őket ren dre rakásfára rakatván, kegyetlen ü l m egégették, az­ után p ed ig a régi jeles s becsben tartott iro m á n y o k a t.. . o k le v e le k e t sem m ivé tették.” (II. 4.) De ahol teheti, szót ejt a török előtt épült, s megmaradt épületekről, temp­ lomokról is. Csesztve falu templomáról például úgy tudja, hogy még 1212-ben épült, és romjaiból 1731-ben újították meg. Itt tárgyilagosan idézi Péterfy Károly munkájából az adatot, hogy annak idején Pázmány Péter esztergomi érsek szorgalmasan lajstromba szedette a régi, katolikus templomokat. A ma is meglevő Szentkút Mária-kegyhelyről is megemlékezik, melyet „messze földről” , még Máramarosról is fölkeresnek (I. 226, 300.). D e ugyanilyen egyöntetűség­ gel írja le a tavakat, a „tengerszemeket” , melyek a néphit szerint a föld alatt összeköttetésben vannak a tengerrel, mivel vizük soha nem gyarapszik és nem apad. Ugyanígy kutatja megyéjének barlangjait és kőzeteit, ír a gránátkövek­ ről, melyekből ő is hozatott magának Alsó-Esztergály környékéről, és ame­ lyeket a paraszt vadászok puskáikba lövedéknek használnak (I. 315.). A fal­ vak földműveseinek munkáját is előszámlálja, több helyen dicséri, többnyire Bél Mátyás adataira támaszkodva, főként a szegény szlovák lakosok szorgal­ mát, akik a rossz termőföldön sokszor hiába küszködnek a szőlőműveléssel. Még a hivalkodásoktól mentes történeti leírásokból is dicsőséggel villan fel a múltban Nógrád megye országos tükre, hiszen a sok említett, vagy csak már számunkra felidéződő híresség között olvassuk Toldi Miklós nevét is, aki nógrádi hagyomány szerint Alsó-Told faluban lakott (I. 221.). Ilyen adatai­ ban előremutató is a könyv, hiszen Toldi emlékének idézésekor Mocsáry még nem tudhatta, hogy Arany János két évtized múlva majd megírja a nagy hős emlékét, de a tiszántúli vidékhez kötve, a saját származása szerint. Ilyen előre mutató adat, mikor Alsó-Sztregova ismertetésénél megemlékezik Madách Imre cs. kir. kamarás szép angolkertjéről, s leírja a környezetet, az erdőt, a szőlőt, a rétet és a fürdőházat azon a helyen, ahol akkoriban A z em ber tragédiája jövendő írója még mint hároméves gyermek lakik. (II. 15.). A történelemnél sokkal szomorúbb a jelen, mikor arról kell emlékezni, hogy Losoncon van a vármegye egyetlen középiskolája, mely valaha szélesre tárta ugyan kapuit, de ma már csak saját (református) felekezetét fogadja. (II. 8.). Nyilvános könyvtár is csak itt van. A gazdasági dolgokról, s a kereskedésről sem írhat sok jót. Korrigálja Schwartner Mártont, a hazai német statisztikust és történészt, aki arról írt, milyen gazdag ez az ország. Mocsáry józanul hozzá­ teszi, hogy mi magyarok, „amiben bővelkedni látszunk, az többnyire nincsen a mi hatalmunk alatt, vagy csak fele áron adhatjuk el, ellenben ami nélkül szűkölködünk, hármas áron kéntelenítettünk megvenni.. . ” (II. 24.). A nemesi birtokos így látja saját jelenét: „A nemesi rend és a szegénység fogyatkozást szenved, csak a városi polgár gazdagodik.” (II. 26.). Bármennyire igyekszik is elfogulatlan, tárgyilagos lenni, elismerve az ide­ genek szorgalmát és nyelvi hagyományait is, a nemzeti érzelmek feltámadását azokon a helyeken mutatja, ahol saját osztályának, a nemességnek nagyfokú elszegényedését, a parasztságba való lesüllyedését állapítja meg: „amidőn a Török és Tatár nagy hadával Fülek várát és városát hamu-maradvánnyá tette... azolta számtalan régi és szerencsétlenné tett nemes famíliák maradéki az eke szarvánál nyomják a bocskor-talpat, hogy valamennyire megszerezhessék so­ 37 �vány élelmeket, s a küszöbön síró gyermekeik számára is valamit szerezhesse­ nek. Ennek és az eféle szomorú történetnek ők nem okai, de még az ő eleik sem, hanem a haza ellen változtatva csoportozott veszedelmek. . . " (I. 197.). E sorok megjelenése után néhány évvel, a pozsonyi országgyűlésen Széchenyi, Wesselényi és Kossuth vezetésével a reformnemzedék már nem csak a sze­ génységbe lesüllyedt nemesek, hanem az egész szegénység sorsától indíttatva bontakoztatja ki a nagy, nemzeti-politikai mozgalmakat. Mocsáry Antal még a korábbi nemzedékbe tartozik, Kazinczy nemzedékébe,, de ott is a konzervatív, csendes szemlélődők közé. Szemlélődése azonban termékeny, s ha nem is a nagy távlatok beszáguldásában jelentős, de a hely, a szeretett szülőföld, a haza nagyobb megismerésére és életközei jelentőségére tanít. D Ü M M ERTH D E ZSŐ 38 �KÖRKÉP Serfőző Simon költészetéről A hűség énekese, a kétkeziek életét-sorsát fölvállaló költő újabb könyvvel gazdagította munkásságát. Itt is - csakúgy, mint korábbi mű­ veiben - azonnal szembetűnik a konfliktus iránti érzékenység, a nagyfokú felelősségtudat. Tenni sze­ retne a faluért, a népért, a városba került munkásokért, hogy életük tel­ jesebb legyen. Személyes sorsa kész­ teti erre, mert végigpróbálta „a min­ dennapok távoli alvégeit” , „egybe­ kényszerült földek” -et, honnan „gondolatban se értek rá elbaran­ golni messzire” . M ár az első köte­ tében (H ozzátok, jö ttem , 1966.) egy­ értelmű ez a küldetés: „nem tehe­ tem már, / hogy rajongásig / ne őket érezzem, / akiknek / példáin élhetek, / akik tartalommal / cso­ mózzák össze sorsom” (Ú gy ragyo­ gok föl). M ásodik verseskönyvében (N in c s e n n y u g a lo m , 1970) még mé­ lyebbre ás. Perlekedik, ugyanakkor kutatja a jelenség mögött rejlő tör­ vényszerűségeket is. Lázadásaiban megjelenik az értelmes cselekvés hi­ te, a világértelmezéssé tágított nosz­ talgia. Versbeszéde sokkal egysze­ rűbb lesz. Minden feltűnést elkerül, megteremti szuverén költői kifeje­ zésmódját. Ezen a nyelven szólal meg a M a és m in d e n n a p című köny­ ve (1975) valamennyi darabjában; és most, a B ü n te le n ü l lapjain is. Kiforrott hangja, cselekvésekhez kapcsolt metaforái összetéveszthe­ tetlenül sajátosak: közösségi élmé­ nyeket, egyéni értelmezéseket hor­ doznak. Sejtetik az emberi-társadal­ mi léthelyzetet is - jogos kétellyel, megfontoltsággal. József Attila, Nagy László, Váci Mihály felelősségérzete, egyetemes­ ségigénye jut eszünkbe Serfőző Si­ mon verseinek olvasásakor. A z él­ ményvilágát tekintve Csoóri Sándor­ hoz, Ágh Istvánhoz, Bella István­ hoz, Ratkó Józsefhez hasonlítható. Természetesen a H E T E K többi tagjától (például Buda Ferenctől, R affai Saroltától, K alász Lászlótól) sem tudjuk elhatárolni költészetét. Művészi alapállásuk, világnézetük rokon. A dikció közösségi hevülete, a költői képek nyíltan vallott forradalmisága, cselekvéssürgetése azon­ ban elhatárolja költőnket az emlí­ tettektől. Világértelmezésében is egyszerű tud maradni, alakítván közérzetünket, közgondolkodásun­ kat. A dolgozó ember, a munkás je­ lenti nála a példaképet. Ebben a művészi felfogásban ott rejlik a ma­ gyar parasztság átváltása, a földjé­ től elszakadok új sorsvállalása. B ű n te le n ü l című könyvében mindezt leginkább a kötetkeresztelő versben, valamint a N e k ü n k k e ll p á rto ln i, H e g y e k re k iá llv a , E m lé k ü k t é v e ly e g és S z e d e lőz k ö d ik soraiban figyelhet­ jük meg élesen. „Elküldettünk / apá­ ink portáiról, / ahol már minek is / ( E m lé ­ maradtunk volna otthon?” k ü k té v e ly e g ). „Otthon élnünk nem lehet, / mert szégyellnének / a madárbölcsőket ringató / ágak is bennünket” (H eg yek re k iá llv a ) . V agy: „Szedelözködik innen a nép 39 �/ a városi dobozolt életbe, / s más­ felé. A kutyaugatást / szabadon en­ gedi. / Elpotyázza vagyonkáját, / csakhogy vigyék. M últját / elcsapja, mint a barmot. / Otthagyja teme­ tőjét!” (Szedelőzködik). Ezekben a költeményekben történelmi sorsala­ kulást rajzol a költő. Különös hang­ súlyt kap mindez a B űntelenül cí­ műben, ahol az alaphang meghatá­ rozó elemként van jelen a bűn tör­ ténelmi színtere: „Hazámból kívülrekedtek / tájak, országrészek. / Az erő szétriadt innen, /mint rengeteg inda” . A vers további soraiban csak fokozódik ez a per: „ A bűnökért, / amikért nem mi vagyunk felelősek, / a csendet kurjantó / határainkon túlról / miránk mutogatnak a galylyak, / mint e hörcsöglukakkal / alá­ csatornázott országból, / másokra innen az ágak. / Ugyanúgy bűntelenek, / mint mi, / akik még min­ dig / a múltból hozzánk öntögetett szemetet / taligázzuk történelmünk kertaljába” . A teljes emberi lét v á ­ gya, az „ide tartozom” megszenve­ dett hűsége mondatja ki Serfőző Simonnal ezt a súlyos költeményt. Nem véletlen, hogy ezt választotta a kötet címadó versének. Mert mi­ közben erős benne a szűkebb pát­ riához való kötődés, ugyanakkor a szülőföld haza-tartalommal telítő­ dik. Így kap címadó verse általá­ nos jelentést, s lesz az egész kötet anyagának is összefoglalója. Asszo­ ciációs terével fölerősítvén a töb­ bi verset is. költői visszaemlékezés adja a hang­ súlyt. Aggódással szól gyermekkorá­ nak hűséges tájairól, az aprófalvak megfellebbezhetetlen ügyében. Eb­ ben a ciklusban olvad össze a parasztsághoz-munkássághoz tartozás érzése is. A z oknyomozás folyama­ tának pontos érzékeltetésével. A z Egyre távolibb című ciklus versei­ ben a város, a nagyváros életét ta­ láljuk. Gyárudvarokat sepregető sorstársakkal, poros munkapadokkal, elodázott álmokkal. Bizonyos szem­ pontból ez a ciklus az elsőnek is folytatása, mert visszatérő motívum­ ként van jelen a történelem. Szá­ mon kéri a múltat, a jövőt. A meg­ alkuvások önérdekeit följelentve, a vállalt feladatok leltározásával. Az életformát, a sorsot összegzi min­ den versében; valam iféle prehisztorikus hangvétellel, amit valamennyi verskötetéről elmondhatunk. Most megjelent könyvének utolsó negye­ dében etikus keménységgel legyint a világra. Hűséges dac, beletörődés, önkritikus megszólalások váltakoz­ nak az Eltűnők a szélekről lapjain: „Kim egyek / a külvárosokba ér­ tem. / Ma sem vagyok messzebb, / mint ahová egykor elértem” (K im e­ gyek): „Sorsomnak vagyok / szép szál legénye. / végem elől / irány / a végtelenségbe!” (Irány); „G o n d ­ ból a vagyonom. / Bajból a fésze­ rem. / Fiatalságtól vagyok még ! lobogós. / Aggodalmaim, / ne féltse­ tek!” (N e féltsetek.) A személyes nagyfokú harmóniaigénnyel, szin­ tézistörekvéssel olvad be a kény­ szerű és vállalt közösség világába. Mindennek megvannak a líraszer­ kezeti és stiláris összefüggései is. A könyv négy ciklusra tagolódik. Az elsőben - Ide tartozom - tuda­ tosítja a költő szülőföldjének mér­ hetetlen szeretetét, a történelmi Pusztító megpróbáltatásainkról megaláztatásokat, Legtisztábban az szóló igéi, népies szókapcsolatai az Ide tartozom, Szolgáltasson igazat, állandó önvizsgálat szükségszerűsé­ B üntelenül és a N ekünk kell pár­ gét hirdetik. A többes szám első tolni gondolatvezetésében sikerül személyben való megszólalásokat mindez. Lélektanilag is felkészítik használja leggyakrabban, ezzel is a az olvasót a második fejezet darab­ jaira. Itt - az A m i volt részben - sorsközösséget hirdetve. Tárgyias-Iea kívülrekedt ember meditálása, a író alkotómódszere ad lehetőséget a 40 �belső versritmusok eszköztárának megmutatására, valamint dísztelenitetten-egyszerű ábrázolására. E l­ sősorban gondolati kifejezésre tö­ rekszik, ami sok esetben nélkülözi a versben a képet is. A láttató erő a pontos költői megfigyelésben, a szi­ gorú nyelvi megfogalmazásban van. Jelzős szerkezetei igen pontosan ér­ zékeltetik, hogy valóságközeiben születnek Serfőző Simon költemé­ nye: „leszakadt lombú” , „elham va­ dó táj” , ..engedelmességre nevelt nép” , „csődöngölt kertvég” , „kapirgáló kazlak” , „alácsatornázott or­ szág” , „múltból hozzánk öntögetett szemét” , „szelektől hangos ország­ szélek” , „gágogó nappalok” , „fé ­ szerlakó szerszámok” . Realista szabadverseiben a költő nagy szeretet­ tel alkalmazza - saját stílusához kimunkált - megszemélyesítéseit: „túl a károgó fákon” , „Lázadása­ ink az ajtóba se / mertek kiállni, / Düheink éjszakánként / elbújva vi­ csorogtak” ; „halkan kapirgáló kaz­ lak” ; „a gágogó nappaloktól zajos/ pocsolya-strandok” , „ A vályút meg odavezetni néha / itatni a kúthoz” ; „tollúkombinés m adarak” . Sajátos jelenség Serfőzőnél az is, hogy sok esetben cselekvő tárgyak hordozzák a versmondat lényegét, az ember hiányzik: „Á sók. kapák hiába akarták sokszor” , „vackáról fölriadt kapa / szaladt a kazaltól” , „ A taliga szégyellne / végig menni az úton” , „Rossz lőccsel, / járommal aludt éjszaka. / Az özvegy ekéhez kijárt beszélgetni” ; „H ajnalra föl­ fázik / alulról a ház” ; „Segítségül nem ugrottak ki / mélyedésükből a gödrök. Kövek se dobálóztak” . A Ma és mindennap című kötetben még gyakoribbak ezek a formai esz­ közök. A népmesék, olykor-olykor misztikus érzések adnak rezignált indíttatást verseinek. Ebben a tragédiába forduló - hangvételben megmutatkozik a magára figyelő, befelé is érzékeny ember. Ha úgy tetszik - Serfőző Simon versei böl­ cseleti drámák. Lírai-emocionális ütköztetések. H a ilyen szemmel vizs­ gáljuk eddigi költői pályafutását, a Ma és mindennap című kötetét és a Büntelenült kell kiemelnünk. Í rt egy prózakötetet is: Am íg élünk (1978). Ha megpróbáljuk el­ helyezni az életműben, nincs nehéz dolgunk. Jól megfigyelhető a szo­ ciografikus kölcsönhatás, az állapot­ rajz hasonlósága. Itt is a múlt, a szülőföld-szülőhaza konfliktusait ke­ resi, mint verseiben. Azt is mond­ hatnánk, lírai riportok ezek. Szelíd szemlélődéssel, tisztelettel megírt oknyomozások. Serfőző Simon -, hasonlóan költeményeihez ezek­ ben az írásokban is keresi-kutatja azt a mozgató erőt, amely a faluntanyán élő embereket a földhöz, a szűkebb tájhoz köti. Valamennyi ri­ portjában van valami közös, ami a kötet egészét elolvasva - azt a jelszót mondja k i: amíg élünk. L í­ rai tömörítés ez, amelyben megfo­ galmazódik az „am íg élünk, dolgo­ zunk” . É s ami szintén ott bújkál a sorok között, hogy azon a tájon, ahol megszülettek és eddig is éltek. A Zagyván innen és túl. ,.Idevalósi írásaimban minden barázda, ideva­ lósiak a zakatoló vasútpartok, a ku­ tyákat gyalogoltató faluszélek. S idevalósiak a szavak is, amelyeknek a legtöbbjét azoktól kaptam, akik­ nek. az életét kívánom megmutatni” - írja könyvének fülszövegében. Serfűző Simon emberi-művészi sze­ rénységét igazolja, hogy hiába szü­ lőfalujáról, Zagyvarékasról szól ri­ portjaiban, önmaga életével-sorsával kapcsolatosan sohasem hivalkodó. Inkább elhallgat olyan vonatkozáso­ kat, amelyek ebbe az irányba vin­ nék az írások gondolatát. Könnyed stílusban, olvasmányos fordulatok­ kal tárja az olvasó elé mondandó­ ját. A bejárók és ingázók életét, a tiltott pálinkafőzést, a bürokratikus túlkapásokat. Találunk riportot a 41 �42 �tsz-agitálásról, a magángazdálkodók kihalt világáról, az idénymunkások­ ról, járványról. A falusi demokrá­ cia helyzetét, a hagyományokat, szo­ kásokat is fölvillantja. A könyv leg­ érdekesebb darabjai: Otthontalan munkások, Pálinkafőzés, Zárlat, B ú ­ csú a gémeskúttól, Élhetnénk nyu­ godt abban. A z utolsóként említett riportban ugyan Zakarék minden­ napjairól, az állatok etetéséről, téesztörténetekről ír Serfőző Simon, mégis érzékletes líraisággal mondja ki az emberi érték bűvöletét. A vá­ gyak fölvillanásait, teljességigényét. Mindez kiérezhető Ócskai Ferenc szavaiból is, aki általános érvény­ nyel fogalmazza meg a magafajta ember szabadságértelmezését: ,,Most már élhetnénk nyugodtabban is, de nem! Eszünkbe sem jut! Például olyan vagyok én is, ugye, mint a jó kutya, amelyik, ha véletlenül el­ szabadul, szalad egy-kettőt, de siet vissza, annyira megszokta a lán­ cot” . Riportjaiban, szociográfiai írá­ saiban feltérképezi a valóságot. Azt az emberi-tárgyi színhelyt, ahol Ser­ főző Simon számára mindig kínálja magát a konfliktus. Az ellentétek felismerése, a problémaérzékeny fel­ ismerés. Ezért érzi sokszor az olva­ só, hogy verseiben is drámát ír. Az egymással feleselő ellentmondásokat ugyan oldja írásaiban a sztereotí­ pia, mégis lényeges üzeneteket tud közvetíteni. Ebben a sajátos nyelv is segít. A z átfedések, a kölcsönha­ tások, viszonyrendszerek nagyon jól megfigyelhetők. Olyannyira, hogy sok esetben rendező elvként is hasz­ nálja őket. Az egyes kötetek öszszeállításánál is, de az alkotás pil­ lanatában még inkább. Róla elmond­ hatjuk, hogy nem enged a - mai értelemben vett - modern verselés törekvéseinek. Öt szigorú - önmaga által felállított - törvények vezér­ lik. E z jelenti nála a sajátost. Ö szszetéveszthetetlenül egyéni hangra talált, amiben fontos szerepet ját­ szik a falu-tanya kizárólagos él­ ményforrása. E gy fejlődésvonal mentén vizsgálja az ország nagyko­ rúvá válását. Egyrészt az életfor­ ma változását követi nyomon, más­ részt az emberi lélek folyamatának leglényegesebb mozzanatait taglafja. Mindezt egymásba vetítve. Költői személyiségképének fölmutatásakor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy Serfőző Simon nem tar­ tozik a felfedezők közé. Ő nem akar új tartományokat hódítani. Megelégszik azzal, ami van: azt gondosan megszemléli, leltárt ké­ szít róla, újrafogalmazza. Amiv e l nem ért egyet, azt többes szám első személyben kimondja. Mesterségbeli tájékozódásával hozható szoros kap­ csolatba a prehistorikus szín és a népdalok, ráolvasások jelenléte. K öl­ tővé érlelődésének legősibb álla­ potára is utal mindez. A Zagyva menti tanyákról olyan emlékeket ho­ zott magával, amelyek költészetét kitágítják — visszafelé a múltba. Verseinek időés térdimenziója egyre tágabb lesz. Ezt segítik a litá­ niaszerű építkezések is. Érzelm i­ gondolati csúcsait a legtöbb esetben költeményei végére teszi. A tárgyi bőséget hordozó versek az utolsó so­ rokban összegeződnek, mutatnak magasabb minőséget. A grammati­ kai párhuzamok, kifejezésbeli, képi életteljességek is a befejezés fölíve­ lését segítik. Ezen a ponton mutat­ kozik meg a költői azonosulás is legerőteljesebben - a falusi-tanyasi szegényekkel és a városi munkások­ kal. A összetartozás érzésének igen szép példáját mutatja az Édestest­ véreim című vers. Jelképként is fel­ fogható összeesküvés a fölemelke­ désre. Kifejezéseinek közvetlensé­ ge, a versmondatok egyensúlyának keresése is ezt az egymás mellé ren­ delést hordozzák. Ha figyelmesen végigolvassuk, kicseng belőle a meg­ félemlített ember önbátorítása, a 43 �származástudat hűséges vállalása, a közösségi igény. Élménykincse úgy tükröződik vissza a versből, hogy epikai fegyelmet, moralizáló kivált­ ságot kapnak. Elkötelezettségét, te­ hetségét állítja szembe az arányta­ lanságokkal, a társadalom torzulá­ saival. Az Egykék országa című ver­ sében - , amely a Ma és m inden­ napban jelent meg - a múlt és je­ len helyzetet állítja szembe. „ A kü­ szöbpartokra szültek az asszonyok / házőrző kölyköket. / A fájós lábú bölcsőhöz kicsi pesztrákat / a jö­ vőnyári csöpptestvérhez” . Most így szól a vers végén: „H át fáradt a szerelem, / és nem ad jelet. / Nem akar gyereket! / Csak az újszülött madarak oáznak, / rugdalóznak gü­ gyögve” . Ratkó József Halott halottaim című versét juttatják eszünk­ be ezek a sorok. Több versében szól az osztálykötöttségből szárma­ zó hátrányról. Emlékezetes a Ha igaz gondolatsora: „viselik itt mun­ kások, / parasztok törődött életü­ ket. / Gond burjánzik, nem legelné le / a tehén se ezt a füvet. /. . ./ Lesz itt kihelyezett igazság, / szolgálat ér­ tük ha igaz. / Integetem errefe­ lé az időt. / A jövő nem vigasz” . A félreszorult emberek életéért, a szegények öröméért szól számtalan versében. Mindez Váci M ihály köl­ tészetére késztet asszociálni. Alapvető személyiségélménye a képhiányokban fogalmazódik meg. Az önmentő prózaiságban, amely nagyon is fegyelmezett: „Elszeret­ jük feleségünket” , „szétnyerített fe­ delű istálló” , „ A libamadaras hoszszú kanálisparton” , „ A kémények­ ből kieresztem / a ház mögé a füs­ töt” , „Lázadásaink az ajtóba se/ mertek kiállni” . Gondolati kerete­ ket orientálnak Serfőzőnél ezek a kifejezések. Minden esetben a lét fenyegetettségétől indul el. Az ará­ nyos egyensúly megteremtésén át jut el az általánosításig. Versvilá­ ga - tapasztalhattuk - nem idilli. 44 A szorongás kényszerítő parancsa, az önmagával szembeszegülő dac és az újra összegző költői alapállás viszi tovább költeményeit. A rész­ letek az elemi tárgyszerűség logi­ kájának megfelelően rakódnak öszsze. Szemlélődő, realista összeveté­ sét adja a valóságnak. Gyakran portréversekben. Jogos a kérdés - ugyanakkor a Serfőző-versek megközelítésének le­ hetőségét is jelzik —, mi az esztéti­ kai értéke „hűségének” , amely a „jószágetető havas hajnalok” -ért, „egybekényszerült földek” -ért ölt formát? Pontos választ aligha tud­ nánk adni. Mindenesetre: ki keli emelni a hangzásbeli hitelt, a szavak mögött rejlő törvényszerűsé­ get, a lázadássá csillanó értelmes cselekvés hitét. Nagyon rokonszen­ ves, ahogy elkerül mindenféle fel­ tűnést: egyszerűsítései fölemelik a verset. Szuverén költői kifejezésmódjával felelősen tud szólni. Me­ taforái amelyek minden esetben cselekvést hordoznak - sorra vil­ lantják fel az élet kérdéskomplexu­ mát. Példaképe, a dolgozó ember, jelen van minden sorában. Nála a szülőföld és haza - egy. Ezért nem érzi magát vidéki költőnek. Ő ma­ gyar költő, aki megszenvedett hű­ séggel szól a teljes emberi létért: „V ajon ügyünk, / a jövő / még hányszor odázható el?” Serfőző Simon nagyon sokat bíz a versek asszociációs terére is; a versmondatok holdudvarai egybeér­ nek. Felkészítik az olvasót a meditálásra, ugyanakkor gyönyörködtet­ nek is. A visszatérő motívumok föld, tanya, szegénység, nép, gally, árokpart, szél, porta, por, vasvilla, ól, kazlak, ludak, dűlők, csutkakú­ pok stb. - hangulati azonosságot hoznak létre puszta jelentésükkel. A már korábban említett prehistorikus hangvétel is egyik érdekes jel­ lemzője Serfőző verseinek. Dacos­ ságában, önkritikus megszólalásai- �ban is etikus tud maradni, népies szókapcsolataival eres kötődést je­ lez. A közös sors vállalásának leg­ szembetűnőbb kifejezője a többes szám első személy, amit gyakran használ. Tárgyias leírásai lehetőséget biztosítanak a belső és külső vers­ ritmusok összhangjának megterem­ tésére. Jelzős szerkezetei sajátosan realisták: „esődöngölt kertvég” , „múltból hozzánk öntögetett sze­ mét” . Az elhallgatott hasonlat-meg­ személyesítés is izgalmas kelléke verseinek. Azonosító hasonlataiban, rezignált cselekvő tárgyaiban is gyö­ nyörködhetünk. Szociografikus köl­ csönhatásai - , amelyek verseiben és prózai munkáiban egyaránt jelen vannak értetődő természetesség­ gel szólna k a morális értékrend hiá­ nyosságairól. L itániaszerű építke­ zései, grammatikai párhuzamai, él­ ménykincsének összegező-epikai viszszatükröződése is szerencsés. A múlt meghatározó ereje behálózza, eggyé ötvözi minden írását. Ó dai szár­ nyalásaiban gyakran megjelenik egy fajta hetykeség, dacos közvetlen­ ség. Hangulataiban, ellenpólusokra épített érzelmi íveléseiben m indig az azonosulás tényét nyilvánítja ki. A leírások részletképeit az azonosítás kényszerűsége fogia össze. Nem túl­ zás, ha azt mondjuk. Serfőző Simon mindig megtalálja költészete meg­ különböztető jegyeit. Ráérzései se­ gítenek legtöbbször. Megfigyelhető nála az is. hogy sokszor kép helyett a nyelvi elemek energiáját szaba­ dítja fel. Meglátja a szavakban rej­ lő helyzeti energiát. Nyelvének haj­ lékony változatossága, a bensőséges pátosz segíti az otthonkeresés-otthonteremtés szükségszerűségének fel­ ismerésében. Tárgyak és helyszínek azonossá­ gát ragadja meg a nosztalgikus ál­ lapotok visszatükrözésére. Számta­ lan megfogalmazásából kiderül, hogy a tanya-falu-munkásnegyed eleven részének tekinti önmagát. Világképében fontos helye van származásának: „A zok közül jövök, / akik a nagy dologidők dombjain / pacsirtákkal rebbennek föl a porból” . Hasonlóan az É n jövök soraihoz szeretettel vall gyermekkoráról a H olddal világítottunk. Bezárkózik az ajtó. Itthon legyek, Édestestvéreim. Otthonunk: e táj. Hegyekre kiállva című versekben; és az Amíg élünk minden egyes riportjában. Fel­ nőttként, költőként sem tud elsza­ kadni. Ezért nem hiányzik neki Pest, ahol mások gyors babért remélve tömörülnek. V állalja a vidékiséget ha van ilyen egyáltalán. Ü t könyvének tükrében nézve: el­ mondhatjuk róla, sikeres költő-író. Verseit, prózáit szeretik. Drámáját színházban játsszák. Beszélnek róla. Í rótársai egyre nagyobb tisztelettel fordulnak felé. Nem túlzás, ha azt állítjuk, a fiatal magyar irodalom­ nak egyik tehetséges, várományos egyénisége Serfőző Simon. Közéletisége, esztétikai élményt jelentő lírai fegyelme szinte ritka kivétel manap­ ság. Letisztultan él benne a plebejusi elkötelezettség, a munkásokkalparasztokkal való azonosulás: „ I t t a mindennapok távoli / alvégeit is is­ merem,/ a bajok, háborúk járta ég­ tájakat, ahol itthon vagyok / e népe megszenvedett múltjával / minden nemzettel / egy-rangú or­ szágban” (Ide tartozom). A javító szándék, az átformálódás szükséges­ sége és parancsa vezérli. Szolgál. Öröklött készenlétben. MADÁR JÁNOS 45 �Kalász Lászlóról — hogy ötvenéves lett A közhelyet - poeta non fit, sed nascitur - annyi koptatás után Kalász Lászlóra újfent alkalmazni kell. Az útőrapai szülői házból aligha hozott ma­ gával eleve indíttatást a költői pálya felé. Sejtésszerűen sugalmazó génjei­ ben annál inkább. Iskolavárosaiból szintén. A négy közül kettő, Sárospa­ tak és Debrecen; 19 éves korában ez utóbbiban jelenik meg nyomtatásban első verse. Aztán tanítóként beveszi magát az abaúji Szalonnára. Ott él ma is. Nem kényszerből, hiszen mehetett volna vá­ rosokba. Nem is lemondásból. Igenis jól fölfogott érdekből: faluja a talaj, a mező, mely egy élet végéig szólóan táp lírájának. A bukolikusan csordulónak, a mikrokozmoszra rácsodálkozónak. Kalász László a Magvető „fölfe­ dezettje” , s azóta itt jelennek meg kö­ tetei. Máig is legtöbb versét tartalmazó első kötete, a Szánj meg idő 1967-ben látott napvilágot. A költő ekkor már nem túl fiatal: 34 éves. S azóta négy kötetet tudhat maga mögött (Parttól partig, Hol vagy jövendő?, N e dűts ki szél, s ebben az évben jelent meg a Mintha rögtön meghalnék). K öl­ tői tekintélye, hitele jó pár eve a József Attila-díjat is meghozta szá­ mára. Most a születési évforduló, a kerek ötvenes egyéb kedves megle­ petést is tartogatott számára: megyé­ je egy most induló sorozat első da­ rabjaként válogatott versei kötetével lepte meg: Címe: Színt vallok a sze­ lekkel. 46 Milyen is voltaképpen e líra? Hall­ gassuk ki titkait. A gejzírkitörést előkészítő darabo­ kat nem ismerjük. A spontaneitás s a fegyelmező tudatosulás tanú-verseit azonban már igen. Bemerészkedését a világba, a véznavállú és értelmes te­ kintetű, az alvásnál ébren többet ál­ modó, a sorból mindig kilógó újon­ cét igen, aki önmagát nem védi soha, s belehalna, ha képekkel, hasonlatok­ kal nem élhetne. Számon tartva, hogy része a létnek, s ismeri a parancsot: okosan kell bánni az idővel. .. És egy kevésbé szerencsés percben elejt egy közhelyet arról, hogy ő is ember, a milliárdok közül. Élete „négy X-énél” még érzi a küldetés-elrendelést, hogy ez az ara­ tás, betakarítás ideje. S aztán vallo­ másaiban - szerencsére csak abban, s nem verstermésben - szinte érthetet­ len módon torznak látja pályáját, már csak fél hittel alkot, önmagát is csu­ pán megunt versnek érzi. Kimond­ ja a félelmetes igéket arról, hogy gyű­ löli verseit, s már önmagát sem kí­ vánja megtalálni. Negyvenévesen el­ tűnt ifjúságától várja, hogy nyúljon érte, erősítse meg. Bizonyos, hogy egyéni okai is meg­ vannak a hulló kedélynek. „Jól sike­ rült” kavernák, gyomra mély fekélyei az intő jelek. S leírja először, mát ekkor: félek a haláltól. Minden igazi költő - Kalász is filozófus egyben. Sajátos nyelvén hirdetve tételeit, átlényegül maga is, aki helyett tesz a tett s szól a szó. Költői panoptikumában a szerelem, �család, környezet, ember, barát mel­ lett jól megférnek a rögek, virágok, gyümölcsök, madarak. . . s a gépek is. Holmi panteistaként nem azonosul azonban velük. Embertársai közt csak átsiklik anekdotázó kedvvel, mert tudja s vallja: a táj és az emberek maguknak élnek. Bizony, végül is min­ denki magának él, tehetjük hozzá. A természethez s egyáltalában a világhoz szinte szoros tartozékként kapcsolja há­ za táját, a lakást, a szerelmet, az „ölek szédítő öblét” . Megdalolja szeretett asszonyát, ki három gyermekkel aján­ dékozta meg, s Éroszon túl „testet­ lenét” is szereti benne. Asszony után elkábult szeszekkel ölelkezik, inkább csak menekvésként, s mihelyt szüksé­ gét érzi, sör-, rum-, és nikotinszagú emlékeit a fényre teríti. Joggal kérdezhetnők, nem beszűkülte e líra, hogy egy falun s lakóin nem­ igen akar túllátni? Mindenképpen az lett volna, de Kalász utolsó kötetei­ ben egyre tágabb kapukat tár a világ felé. Egyre inkább „mindenről” szól. Szól, de nem harsog. Az eszeveszett verbalizmus divat idején is mértéktar­ tóan szűkszavú, nem akar többet mon­ dani, mint amennyivel szükségszerűen kifejezheti mondanivalóját. A l’art pour l'art ijesztő mondattömegeihez hálistennek - semmi érzéke sincs. Az avantgarde bravúrokat, ha voltak is, rég levetkőzte. Jeszenyinnel parolázik, a háborúsdit játszó Istennel perel apo­ kaliptikus képekben s az égi vizelet, azaz az eső alatt állva az ágyásból kikandikáló karalábéra tekintve, men­ ten a föld alól kilőhető rakéták vízió­ ja borzasztja. Igen, költőnk nem alapta­ lanul fél a kollektív halál veszélyétől. S az sem véletlen, hogy a kezét mosó Pilátus portréja kétszer is fölbukkan verseiben. A magának szánt kínjai mel­ lé most odasorolja a világét - s ben­ ne hazájáét is. Ott érezzük a verset rovo költő feje körül Vörösmarty bo­ rúját szálldosni. Ha ad taná­ csot, mily libbenően könnyed az s igaz: a Földét a fény felé kéne tarta­ ni, miként tartja anyja a tojást a Nap felé, keresve benne az élet apró, még csak sejthető jeleit. .. Kalász köteteiben követi a volta­ képpen Ady-meghonosította ciklusos beosztást. Jó ez, mert a csokrokba fo­ gott mondandók szeparált egységeket teremtenek s tartalomjelzővé válik va­ lamennyi ciklus-cím. Sajátos ökonó­ miája a költőnek, s végig habitusa, hogy a címe egyben a vers első sora, része legalább is, s hogy a kötetek cí­ müket nem valamelyik verstől kap­ lak, hanem a szövegben rejtőző s hir­ telen előbukkanó sorból. Tartja, de bont is formákat. Tiszta rímek, lükte­ tő ritmusok viszik a ,,karcsú” sorokat, s hogy mennyire nem idegen Kalász­ tól a klasszikus verselés, példa rá öt­ hat szabályos szép szonettje. A bűvésznek is vannak téves fogá­ sai. Az öt kötetet egyvégtében elolvas­ va bizony túlzottan sok a kő, kés, kék fogalom s szó, de döccenőkért-zavarokért édes kárpótlást nyújtanak a tájszavak, melyeket sikerült poézisába Kalásznak beépítenie. Akad költő, aki versét évekig csiszolgatja, míg kiadja kezéből. Nem úgy Kalász. Egy író-sereglésfélén vé­ letlenül egymás mellé kerültünk. A szónok szavai tán nem adtak elég őrlendőt agykerekeinek, elkérte golyós­ toliamat, s mire a szónok beszédé­ vel, ő is kész lett versével. Idemutat­ ta a kéziratot. Jelentéktelen észrevé­ telt tettem, Kalász tán javított is, s két-három nap múlva már nyomta­ tásban olvashattam a frissen fogant verset. Költőnk pályája példa s bizonyság rá, hogy az országnak egy isten háta mögötti zugából is föltörhet az igazi tehetség. Kivált ha oly szerény maga­ tartással párosul, melyet valaha így fogalmazott meg: versét, dalát ne csak Szeged, a Hold vagy Párizs, de faluja hallja legalább! Az a kérdés marad legföljebb nyitott, hogy az a bizonyos sors bona megkívántatik-e ilyenkor is? . . . KISS G Y U L A 47 �A Nógrád megyei múzeumok évkönyve, 1982. A nógrádi múzeumok évkönyvé­ nek V III. kötetét szerzői Schneidet Miklós néhai leváltárigazgató emlé­ kének ajánlják, s így egyúttal em­ lékkönyvként jelent meg Salgótar­ jánban ritka módon még a címé­ ben megjelölt évben, 1982-ben. Az évkönyv - követelményeinek meg­ felelően - tartalmaz beszámolót a megye múzeumainak munkájáról, előzetes jelentést régészeti ásatásról, közreadja a Salgótarján várossá nyilvánításának 60. évfordulója al­ kalmából rendezett tudományos ta­ nácskozás felszabadulás utáni város­ történeti áttekintéseit - a kötet túl­ nyomó része azonban, egy emlék­ könyv igényeinek megfelelően, egy­ séges szerkezetet alkot, amennyiben X I X . szá za d i történeti-néprajzi-művelődéstörténeti dolgozatokat tesz közzé. A tanulmányok helytörténeti vonatkozásúak, néhányuk azonban közvetlenül is országos érdeklődésre tarthat számot, szakmai szempont­ ból pedig a tanulmányok többségéről jó lélekkel állíthatjuk, hogy olyan anyagot tárnak fel, amelynek isme­ rete feltétlenül elmélyíti, árnyalja az országos történeti képet. Több­ ségében tehát olyan helytörténeti dolgozatok ezek, amelyek anyaguk­ kal, eredményeikkel maguk is befo­ lyásolni képesek az országos összké­ pet. Jelentős (már előzetesen hang­ súlyozandó) értékük, hogy nemcsak a gazdaság, hanem a tá rsa d a lo m v i­ szonyainak rekonstruálására is kísér­ letet tesz jó néhány tanulmányíró, családtörténeti módszerük pedig 48 módszertani szempontból is újítónak tekinthető. Érdemes tehát a nyolc X IX . száza­ di tanulmányt egyenként megemlí­ tenünk. Zólyomi József igen gazdag levél­ tári anyagot feldolgozó tanulmánya ( A d a t o k N ó g r á d m eg y e fö ld m ű v e lé ­ sén ek X V I I I - X I X . szá za d i tö rtén eté­ h ez) „néprajzi” tanulmányként nyert ugyan besorolást, de a szerző maga is érzékelteti: a művelési rendsze­ rek nem társadalmi rétegenként, hanem tájanként különböztek, s a változások is jórészt egyszerre, egyidőben zajlottak le az úri és a pa­ raszti birtokon. Talán a címben sem lett volna felesleges érzékeltetni, hogy a gabonatermelés-betakarítástárolás folyamatát veszi ezúttal szemügyre. A magas színvonalú önellá­ tástól az árutermelésig tartó folya­ matot számos ponton rekonstruálni tudta, ám „néprajzos” (ezt kritikai­ lag értjük) e tanulmány még annyi­ ban, hogy az idő dimenziójának ér­ zékeltetését nem mindig tekinti vál­ lalt feladatának. Pedig a gabonatá­ rolás mennyiségi és minőségi szem­ pontból folytonos előrelépést jelen­ tő fejlődési sorát elég, ha csak elő­ adása nyomán felsoroljuk: verem, szuszék, kas, hordó, hombár, magtár - az adatok első megjelenése magá­ ban kiadja azt az időbeli sort, amelynek nyomatékosabb kiemelése szorgalommal és ügyességgel feltárt adatait igazi történelmi dimenzióba helyezte volna. �A gazdasági folyamatok tudatoso­ dását, a megye múlt századi gazdasá­ gi önismeretét vizsgálhatjuk a „N ógrád vármegyei gazdasági egyesület” működésén, amelyet Maruzs Mónika dolgozott fel. (A dalékok a „N ógrádvárm egyei gazdasági egyesület” tör­ ténetéhez ( 18 39 - 1 8 7 1 ) A helyi egye­ sület mindössze az abszolutizmus né­ hány esztendejében fejtett ki élénkebb működést: érthető, hiszen Nógrád mezőgazdaságának alakulá­ sa elsősorban a megyén kívüli té­ nyezőkön múlott (konjunkturális v i­ szonyok, a jobbágyfelszabadítás és szabályozása stb.), s a helyi egyesü­ let inkább csak a társadalmi élet pótlékaként funkcionált. A közgyű­ lések napirendjéből kitűnően az egyesület főként saját adminisztrá­ ciójával foglalkozott. Az elmélyül­ tebb helyi gazdasági elemzés, amely a társulatra várt volna, elma­ radt. A legterjedelmesebb és legérde­ kesebb tanulmány ebben a kötetben a Szvircsek Ferencé (Üveghuták, üveggyárak N ógrád megyében). A lexikonszerű, egymásutáni bemuta­ tás megismertet kicsiny manufak­ túrákkal éppúgy, mint technikai újí­ tásokkal, vagy jó vezetéssel orszá­ gos piacra dolgozó üzemekkel. Nem feledkezik meg a nyersanyagviszonyok ismertetéséről, ideértve az alap­ vető fontosságú erdőgazdálkodást. Elemzi a piac igényeit, illusztrációk­ kal ismerteti és jellemzi a terméke­ ket, s külön kiemelendőnek tartjuk, hogy bemutat egyes vállalkozói tí­ pusokat is, akik kezdeményezéseik­ kel, szaktudásukkal virágzó üzeme­ ket tudtak létrehozni. Gazdaság, társadalom és politika összefüggéseit egy-egy nagy múltú megyei köznemesi család X IX . szá­ zadi történetébe illesztve elemzi a kötet középpontjában álló, a mikroszintű közelítés összefüggések meg­ mutatására való alkalmasságát ma­ ximálisan értékesítő két tanulmány. A z egyik, Praznovszky Mihályé, a gazdaságtörténeti megközelítést ál­ lítja középpontba (E g y nógrádi jó­ módú köznemesi család, a Szent­ iv á n yiak. gazdálkodása a XIX. század első felében). A felemelkedést a birtokosztályok nyomán igen gyor­ san, két nemzedék múlva követi a viszonylagos elszegényedés: a cím­ ben jelzett jómód - tárja fel a ta­ nulmány - időben nagyon is v i­ szonylagos. Aligha ismerünk még egy köznemesi birtokos családot, amelynek gazdálkodása ilyen precíz mennyiségi adatokkal lenne re­ konstruálva, mint Praznovszky jó­ voltából a Szentiványiaké. Vagyonszerzés-gazdálkodás-m egyei roko­ ni kapcsolatok-m egyei és országos politika alkotja azt a láncolatot, amelyen a tanulmány bennünket vé­ gigvezet, teljes értékű társadalomtörténeti tanulmánnyá alakítva a címében csak gazdaságtörténetit. A másik ilyen írás, a Horváth Istváné (A Sréter család társadalmi, gazda­ sági szerepe a XI X. század első fe­ lében N ógrád megyében), elegáns művelődéstörténeti esszé, amelyben gazdálkodás, művelődés, politikai tá­ jékozódás egymást átható összefüg­ gései tárulnak fel egy család életé­ ben. Három, egy-egy jeles, nógrádi il­ letőségű, magyar művelődéstörténe­ ti rangú személyiséggel foglalkozó dolgozatot kell még felemlítenünk. A jeles történész, N agy Iván könyv­ tárából annak művelődési irányult­ ságára következtet Kovács Anna. (N agy Iván könyvtára, mint egy m űvelődési eszmény bizonyítéka.) A könyvanyag csoportosítását más ismert magán- és közkönyvtáraknál is elvégzi, s azokhoz viszonyítottan jellemzi Nagy Iván nyitottságát, egyetemes látókörét, roppant törté­ neti tájékozottságát. A hatezer kö­ tetes horpácsi magánkönyvtár nem reprezentatív célokat, hanem az ak­ tív tudományos munkát szolgálta. 49 �Rejtő István Mikszáth és Sel­ mecbánya címmel ismerteti a gim­ nazista Mikszáth iskolai konfliktu­ sainak eddigi bizonytalan leírásait, s bár az eredeti döntő forrásokra vonatkozó Selmecbányai kutatásai eredménytelenek maradtak, ottani közvetett forrásokból nagy filoló­ giai ügyességgel rekonstruálja M ik­ száth gimnáziumi éveit, önképzőköri tevékenységét, osztályismétlésé­ nek, önképzőkörből való kizáratásának körülményeit. Belitzky János egy, a Mikszáthfilológiában is jeleskedő, méltatla­ nul elfeledett levéltáros-történész társadalmi kapcsolatrendszerét, ezek által is meghatározott témaválasz­ tásait, tudományos állásfoglalásait rekonstruálja (Miskolczy-Simon J á ­ nos N ógrád megye dualizmus kori utolsó főlevéltárnoka). A társadalmi érvényesülést az irodalmi ambíciókkal egyeztetni tö­ rekvő fiatal újságíró kezdetben az irodalmi avantga rdhoz csatlakozik, majd politikai okokból szakít ve­ lük, s a tudományban, a történettu­ dományban találja meg azt a me­ nedéket, ahol nézeteit és a társada­ lom elvárásait még össze tudja egyeztetni. Az igazság érdekében itt akár konfliktusokat is vállal, mű­ ködése e téren vitathatatlanul ma­ radandó. Képességeinek megfelelő pálya és tudományos tematika: egy beérkezett és eredményes, békebeli­ en harmonikus életpálya tragikus végét hozza meg az 1914-ben iga­ zán beköszöntő huszadik század: hő­ si halált hal az orosz fronton. Értékes helytörténeti, sőt olykor közvetlenül is köztörténeti jelentősé­ gű tanulmányok a X IX . század tárgyköréből. Anyaggazdagság, mód­ szertani és tematikai érzékenység jellemzi őket - tehát nemcsak azért sikerültek, mert Nógrád története érdekes, s e történelem anyagai fennmaradtak, hanem azért is, mert a szerzők jól sáfárkodtak a feldol­ gozásukra, megőrzésükre bízott anyaggal - értéket teremtettek ma­ guk is, magas mércét teremtve év­ könyvük további kötetei számára. G E R G E LY ANDRÁS 50 �JELENBEN GYÓGYÍTANI Jegyzetek a salgótarjáni színházi évad végén 1. Bizonyos művészeti ágak képviselői előszeretettel hangoztatták: őket bizony nem érdekli, miként vélekedik műve­ ikről a közönség; az értékbe vetett saját hitük számít, melyet majd az utókor fog igazolni. De kivel igazolják magukat Thália szolgálói? Sztanyiszlavszkij aligha szá­ míthatott a jövő jóindulatú megérté­ sére, amikor a moszkvai Művész Szín­ házban színpadra állította Csehov Si­ rályát. S ugyanígy délibábot kergetett volna Sarah Bernhardt, ha elhiteti magával, akármilyennek láthatja a közönség a Hamlet címszerepében, nem számít, mert majd az utókor... Nem, a színházi rendező és a színész munkája eredendően és lényegileg jelen idejű - talán éppen ezért felelősebb alkotómunka is. E gyben a kritikus számára bizonytalanabbul megítélhető, nehezebben szolgál általá­ nosítható érvényű tapasztalatokkal, mint más művészeti ág. 2. A salgótarjáni József Attila Me­ gyei Művelődési Központ az 1982/83as évad három bérleti sorozatában kilenc darabot kínált a közönségnek. Az „anyaszínháznak” számító szolnoki Szigligeti Színháztól négyet: A kazet­ tát; a Várj, amíg sötét lesz-t, a Vonó Ignácot és Az ügynök halálát; a szintén „hazajáró” debreceni Csoko­ nai Színháztól kettőt: a Traviatát és a Nabuccót; a Vidám Színpadtól, a békéscsabai Jókai Színháztól és a Népszínháztól egyet-egyet; a Bubust, a Szép volt fiúk.!-at és az Elveszett pa­ radicsomot. Tetszetős kínálat. Van benne víg­ játék, krimi, színmű, dráma, opera: olyan szerzőktől, mint Vaszary G á­ bor, Végh Antal, Fejes Endre, Sar­ kadi Imre, Arthur Miller. Verdi . . . Csak az nem világos teljesen, miféle helyi műsorpolitikai rendezőelv sorol­ ta egymáshoz az egyes darabokat. N é­ mi töprengés után arra a következte­ tésre jutottam, hogy az egyén és a közösség dialektikus kapcsolatát, a mindenkori érvényesülés gondolatát nevezhetem meg központi rokonító elvnek. Bár mégsem tartom mind­ egyik darabra érvényesnek, vannak amelyek - például a Bubus - kilóg­ nak a sorból. Sokkal inkább arra kell gondolnom, hogy a legfőbb cél­ kitűzésnek a szórakoztatást tekint­ sem - amely során esetenként tartal­ mi mélységek meghódításával kacér­ kodnak a produkciók létrehozói. Ezt az elképzelést valósítják meg tehát a salgótarjáni bérletes soroza­ tok. Dicséretesen úgy, hogy a megszo­ kott három színház mellett a végre­ hajtásba újabbakat is bekapcsolnak; a Vidám Színpadot és a Jókai Szín­ házat. Azzal a feltétlen előnnyel, hogy gyarapodnak konkrét színházi ismereteink, összehasonlításokra nyí­ lik alkalmunk. 3. A szórakoztatás fontosságát va­ lamennyi színház felismerte. Ha más­ ként nem, kényszerűségből. Az egy­ re nehezebbé váló gazdasági helyzet ugyanis csökkentette az állami dotá­ ciót, a kiesett pénzügyi támogatást va­ lahogyan pótolni kellett. Ez a pótlás mindenütt úgy ment végbe, hogy a színházak igyekeztek elébe menni az igényeknek, tudomásul vették a jelen­ legi ízlésszinteket, és műsorrendjükbe 51 �zenés vígjátékokat, krimiket is felvet­ tek. Szolnokon is nyilván így került a repertoárba az angol K nott Várj, amíg sötét lesz című bűnügyi játéka. De a szolnoki színházra továbbra sem ez a jellemző: megmaradt idő­ szerű gondolatokat közvetítő, politi­ kai, közéleti színháznak, jóllehet hatá­ sa nem vetekedhet a 4-8 évvel ezelőt­ tivel. .. A pályakezdő Czizmadia Tibor a német expresszionista Sternheim A ka­ zetta című munkájával a társadal­ munkban is elharapódzó kapzsiságról, a pénz embert, rokoni, embertársi kapcsolatokat megrontó hatalmáról ítélkezik. Másik rendezésében, Fejes Endre Vonó Ignácában már többre vállalkozik: egy típus sorsán és visel­ kedésén keresztül ábrázolja társadal­ munk fél évszázadának jellemző vál­ tozásait. Vonó Ignác élete önvizsgá­ latra késztet, s tetteiben, szavaiban - nemegyszer pironkodva - a ma­ gunk esendőségére ismerünk. A pár éve hivatásos, de korát te­ kintve a középnemzedékhez tartozó rendező, Árkosi Árpád szintén két színjátékkal jelentkezett. Angol szer­ ző krimije a Várj, amíg sötét lesz a közepes szintet súroló, érdektelen, színészileg is megoldatlan, cselekmé­ nyében azonban lebilincselő történet. Az amerikai Miller „ügynöke” T í­ már József jóvoltából már csatát nyert nálunk. A szolnoki Az ügynök halála képtelen megbirkózni a több mint két évtizedes emlékkel. De önmagá­ ban sem eléggé súlyos előadás. Pedig lenne min elgondolkodnunk az álom és valóság, a tehetség és a tett, az egyén és a család összekapcsolódásán. Árkosi mindkét rendezésén mintha a külső mindig hangsúlyosabb lenne a belsőnél, mintha a részletek elhalvá­ nyítanák az egészet. Színészei is nehe­ zebben oldják meg feladatukat. Az évad nagy felfedezettje: Csiz­ madia Tibor. Önállóan gondolkodik a színházról ez a harmincéves fiatal­ 52 ember. Mindezt át is tudja plántálni színészeibe, akik érezhető élvezettel formálják szerepeiket. A szolnoki előadások ábrázolásmódja, játékstílusa, szcenikai megva­ lósítása korszerű, ötletes, elmét, fan­ táziát mozgató. A társulat színészállo­ mánya azonban erősen meggyengült az évek folyamán. Ez a tény ma már az előadások befogadásának, hatásának rovására megy. Számomra azonban a Színházat Salgótarjánban még min­ dig a szolnokiak jelentik. Jöttük min­ dig szellemi próbára inspiráló ün­ nep. Mérhetetlen hiány a színház fő­ rendezőjének, Paál Istvánnak az idei távolléte. Pedig a Tangó, Az ember tragédiája, a Hamlet után idén Csehov Ványa bácsiját rendezte meg. Könnyelműség elfeledkezni róla, aki olyan jól ismeri, tudja a színházat” , aki olyan karakteresen és lényeglátóan tud színházban gondolkodni. 4. Verdi két operáját játszották a debreceniek, Kertész Gyula rendezésé­ ben. A Traviata számomra klasszikus példája annak, hogyan nem szabad ma operát játszani. Konzervatív, szen­ velgő minden porcikájában. Az a fő­ szerepet éneklők játéka is; nem rész­ vétet, hanem már-már viszolygást kel­ tenek az alakított figurák iránt. Az ellenkező póluson foglal helyet a Nabucco, bizonyítva, ha kellő in­ vencióval rendelkező és tehetséges, rutinjukra nem hagyatkozható fiata­ lokra épít a színház, az operajátszás is mutathat fel eredményeket. Többen „mélyvízben” igazolták képességeiket. Így Mohos Nagy Éva, Kertész Ta­ más, Bárány Pál László, Tas Ildikó. Ideje hát, hogy forduljon a kocka, és a színlap az ő nevükkel kezdődjön. A Vidám Színpad zenés vígjátéka, a Bubus a magas színvonalú színészi játék - Bodrogi Gyula, Schubert Éva, Horváth Gyula, Csata Zsuzsa - foly­ tán kellemes színházi estét szerzett. A figurák szokványosságát a színészek feledtették, míg a helyzetkomikumok �sokaságát a rendező, Pethes házi évadot hagytunk magunk mögött. György kifogyhatatlan könnyed öt­ Csúcsán a Vonó Ignác, mélyén a Szép letei tették elviselhetővé. A volt fiúk!, míg közepén a Bubus he­ lyezkedik el. A Bubus fölötti mező­ társulat megjelenése Salgótarjánban nem egyszerűen új színfoltot jelent, ben található A kazetta és a Nabucco, hanem a szórakoztatásban, a vígjáték­ alatta a többi színjáték. ban új, az eddig megszokottnál maga­ Most már évek óta tapasztalni a sabb minőséget. közönség elmaradozását. Egy-két éve még átmenetinek gondoltam, ma úgy A békéscsabaiak bemutatkozása tűnik, hosszú távú folyamatról van szó. bármennyire nem szívesen írom le Sok bérletes már tavaly is csak né­ nem volt sikeres. Végh Antal „utánlöhány előadásra jött el, az idén még véses” , nagyon silány, futballista „drámáját” , a Szép volt fiúk!-at mu­ többször maradt otthon, még keveseb­ tatták be Ungár Tamás rendezésében. ben ültek be a színházterembe. Egy el Gyakran tanácstalan, patentokban gon­ diák- és nyugdíjasbérleti előadás is maradt, mert olyan kevés néző dolkodó a rendezés, hiteltelenek, hal­ ványak, unalmasak a színészek. Egy volt kíváncsi a produkcióra. színházi fesztiválon láttam tőlük a Természetesen akadtak közönségsi­ Tévedések vígjátékát, musical válto­ kerek - például a Bubus, a Szép volt, zatban, amelyben lényegesen jobb tel­ fiúk! - , de a fokozott várakozás in­ jesítményt nyújtottak. Talán hasz­ kább a neves színészeknek, a témának nosabb lett volna musicalt kérni tő­ szólt. S a közönség pozitív előítéletét lük, mert prózában - a szakma előtt nem igazolta vissza a művészi ered­ ez ismert - egyelőre nem versenyké­ mény. pesek. Nem tudom, mi segítene útját áll­ A Népszínház diákoknak és nyug­ ni a nézőszám csökkenésének. Anynyit azonban tudok, hogy jó színházat díjasoknak mutatta be Sarkadi Imre nem lehet közönség nélkül csinálni. A Elveszett paradicsom-át. Tanúi lehet­ jó színház fogalma nem műfaji kérdés tünk az országjáró színház megújulási - tartalmi, stílusbeli. Üres nézőtérnek folyamata egyik stációjának. Meczner fölösleges bármilyen nemes, fenséges János rendezése egészében azonban gondolat. A gyér közönség kedvét sze­ nem hozott újat, kiemelkedőt. 5. Végére érve az egyes darabok gi a színésznek, fuccsba megy az álla­ mi dotáció. dióhéjnyi értékelésének, adnunk illik egy általánosító összegzést is. Ebből A színházművészet jelen idejű mű­ kitetszhet az évad művészi értéke, vészet - nyavalyái halaszthatatlanul szellemi, társadalmi hasznossága. gyógyítandók. Nos, művészi szempontból a koráb­ bi éveknél jóval egyenetlenebb szín­ SU L Y O K LÁ SZLÓ 53 �EG Y H AN GVERSEN YÉVAD VÉGÉN Ahogy iskoláink évzárásra készül­ nek, zenei életünk éve is befejeződik. Már maga az a tény, hogy az évad hagyományosan a fiatalok tanulmányi idejét követi országszerte, jellemzi fő célkitűzéseit: nyerjük meg az ifjúsá­ got a komoly zenének, fiatal korban fejlesszük rendszeres igénnyé a zene­ hallgatást, mert csak így teremthető meg a jövő közönsége. Az Országos Filharmónia iskolabérletei Nógrád megyében is ezt a célt szolgálják, de az a sok hangverseny is, melynek ott­ hona döntő többségben a salgótarjáni zeneiskola szép hangversenyterme. Az 1982/83-as hangversenyévad rangban igen jelentős eseményeket vonultatott fel. Hallhattuk a méltán világhírű Liszt Ferenc Kamarazenekari, Lehotka Gábor orgonaművészt, Kodály Zoltánné énekművészt, ifj. Fasang Árpád zongoraművészt, Koó Tamás gordonkaművészt, hogy csak a legnagyobbakat említsem. A megyében működő három zeneiskola - a balas­ sagyarmati, a salgótarjáni és a nagybátonyi - pedig több tanári és nö­ vendékkoncerttel járult hozzá az év sikeréhez. A Salgótarjáni Pedagógus Kórus 25. éves jubileumi koncerttel ör­ vendeztette meg hallgatóit. A József Attila Megyei Művelődési Központ Kamarakórusa és a Balassagyarmati Kamaraegyüttes megyénken kívül is szép eredményeket mondhat magáé­ nak. A Nagybátonyi Kamarazenekar hat koncertjének egyikére olyan kitű­ nő szólistát csábított megyénkbe, mint Geiger György trombitaművész. A Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar pe­ 54 dig - megyei ifjúsági bérletkoncert­ jein kívül - hazánk legrangosabb koncerttermében, a budapesti Zeneaka­ démián játszhatott, ahol Jandó Jenő zongoraművésznek lehettek partnerei. Ezen kívül szép elismerésben volt ré­ szük a Szimfonikus Zenekarok Orszá­ gos Fesztiválján, Szolnokon. Számszerűen is pezsgő, jól sikerült évet zárhatunk tehát. Mégis érdemes ezt a sikerlistát nagyító alá tennünk. Elsősorban a nógrádi együttesek szempontjából szeretném vizsgálni "az eseményeket, mert nézetem szerint még sok, ki nem használt lehetőség rej­ lik bennük. Nyitásként érdemes le­ szögeznünk: a rendezvények száma is bizonyítja, hogy olyan pedagógusok tanítanak zeneiskoláinkban, akik az aktív zenélést is ugyanolyan Fontos dolognak tartják, mint a tanítást. Hi­ szen diplomájuk is két részből áll: a diplomatanítás és a diplomahangver­ seny együttes értékéért kapták. To­ vábblépve elsősorban a Balassagyar­ mati Kamaraegyüttesről, a Nagybáto­ nyi Kamarazenekarról és a Salgótar­ jáni Szimfonikus Zenekarról essék szó. A két kamaraegyüttes tagjai kivétel nélkül mind diplomával rendelkező zenészek, tehát ilyen értelemben nem tekinthetőek amatőrnek. Működésük feltételei viszont - akár erkölcsi, akár anyagi szempontból nézzük - bizony amatőr szintűek. Nem is az amatőr kifejezéssel van itt a gond, hanem azzal, hogy már mindhárom együttes túlnőtt azon a szinten és időn, amikor alkalomszerű fellépések, csak szemé­ lyes kapcsolatokon múló szerepelteté- �sek kielégíthetik igényeiket. És ami még fontosabb: jelenlegi körülménye­ ik nem biztosítanak megfelelő alapot fejlődésükhöz. A zene, mint minden művészeti ág, produktív cselekvés, a befogadókkal együtt él, annak kö­ zönség kell, nélkülük nem létezik. A zenészektől nem várható el, hogy saját magukat „árulják” . Jelen­ leg a műsor- és közönségszervezői fel­ adataik elvonják őket valódi felada­ tuktól, és természetesen nem lehetnek teljesen sikeresek önmenedzselő pró­ bálkozásaik, hiszen nem ilyen irányú a képzettségük. Emiatt történhet meg, hogy zsúfolódnak rendezvények egy bizonyos helyen, miközben máshová nem jutnak el, oda, ahol pedig va­ lódi népművelői funkciót tölthetnének be. Egyetlen példát: Nógrád megye bővelkedik üzemekben, vállalatokban, mindenütt van üzemi kulturális bizott­ ság - csak kapcsolatot kellene létesí­ teni velük. (Talán a most megszerve­ zett összevonás, ami a megye sok mű­ velődési házát érinti, tudna segíteni ezen a hiányosságon.) Együtteseink már több helyen és alkalommal szak­ mailag bizonyították, hogy megfelel­ nek a valódi követelményeknek. Való­ di „apjuk” mégsincs. Az a vélemé­ nyem és sok évre épülő tapasztalatom, hogy egy olyan menedzserre (mened­ zserekre) lenne szükségük, aki (akik) szakmailag is és emberileg is rendel­ kezne az említett kapcsolatok létre­ hozásához szükséges tulajdonságokkal. Hogy ez az út járható, arra példa a megyei kórusmozgalom. Olyan kó­ rusvezetőink vannak, akik élnek-halnak a mozgalomért. Már évtizedek­ kel ezelőtt elkezdhették ezt a mun­ kát, amelynek persze nagyobb hagyo­ mánya is volt, mégis az ő serény munkájuk eredménye az a sok és jó színvonalú kórus, amely ezen a tava­ szon bizonyított az Éneklő ifjúság rendezvényein. Külön kell szólni a szimfonikus ze­ nekarról, amelynek esetében némileg fordított a helyzet. A megye területén az ifjúsági bérletek hangversenyein rendszeresen jelen vannak; az általuk közvetített zene ifjúságnevelő funk­ ciójáról már többször olvashattunk. Egy városi szimfonikus zenekarnak viszont egy évadot nem szabadna évi egyetlen (!) felnőtt koncerttel zárni. Tartanának az üres háztól? És ha a zenekar oldaláról csak a műsorválasz­ táson múlik a siker? (Mert a közön­ séget se felejtsük ki!) Már volt olyan év, amikor könnyebb műsorral próbál­ kozott a rendezőség, volt is telt ház, volt siker - szintén egyetlen alkalom­ mal. Pedig az olyan opera-, operettest, mint amilyen pár éve elhangzott Öt­ vös Csilla, K ukely Júlia, Gulyás D é­ nes, a Magyar Állami Operaház fia­ tal művészei közreműködésével min­ den nagyobb településünk szervezett (!) közönségének tetszene. Tehát nem egészen a műsorpoliti­ kával van baj, a zenekar szívesen ját­ szik operettet is, Beethoven-szimfóniát is, ha van hol és van kinek! Az az érzésem, hogy a megyének sokkal több mozgósítható kulturális értéke van, mint amennyi pillanatnyilag bekerül közművelődésünk vérkeringésébe. Újabb példa: hat évvel ezelőtt senki nem hitte el Nagybátonyban, hogy egy induló kamarazenekar koncertjén telt ház lesz. Az volt (és gyakran van azóta is): mondhatni, már törzsközön­ séggel. Salgótarjánt is meg lehetne mozgatni. Persze ez nagy munka, és nem is megy máról holnapra. De ad­ dig amíg a szimfonikus zenekar fog­ lalkoztatottsága nem oldódik meg, nem lehet szó szakmai to­ vábblépésről. Sem a zenekar kategó­ riáját, sem dotálását illetően, mert ez is a foglalkoztatottság függvénye. Bű­ vös körnek látszik, pedig ki lehet törni belőle. Van még egy része zenepedagógu­ sainknak, akik még kevésbé bizonyít­ hatnak, mint a szimfonikus zenekar tagjai. Ők az immár zenekari lét­ számnak csaknem megfelelő számú képzett fúvószenészek. Azokon a mi­ 55 �nősítő fesztiválokon, ahol kisegítették például a Bányász Fúvószenekart, a zsűri csodálkozva kérdezte, hogy mi­ ért nem kérték a koncertzenekari cí­ met, ugyanis a követelményeknek pá­ lyázat nélkül megfelelt a zenekar. Csakhogy arról nem tudtak, hogy a diplomás zenészeket (nem tudom, miért) nem fizetik meg a zenekarok, ezért állandó tagságot nem vállalnak megyei együttesnél, hiszen ebben szak­ mailag nem látnak perspektívát. Ezt a gondot egy városi fúvószenekar old­ hatná meg, melynek létszáma öt perc gondolkodási idő alatt - koncertzene­ kari szinten - összeállítható. Még mielőtt leszögeznénk, hogy mindez anyagi fedezet kérdése, jó lenne azt is hozzávetni, hogy milyen hátrányok­ kal jár - anyagi és művészetpolitikai szempontból egyaránt - , ha értékeinket nem hasznosítjuk. A művészet áru 56 vagy nem áru voltáról folyó vitáink közepette se feledjük el, hogy pénzben aligha mérhető eredményeket hoz­ hatnak. Tudom, hogy amit leírtam nagy­ részt kiforratlan ötletek halmaza. Rá­ adásul azzal is tisztában vagyok, hogy ez mind a zenész szemüvegén keresz­ tül néz ki így. Hogy mégis a nyilvá­ nosság elé bocsátom, annak az az oka, hogy zenésztársaim nagy része is hasonlóan gondolkodik ezekről a kérdésekről, mert szeretnének többet és jobban dolgozni. Kizárólag ez ve­ zette toliamat. Sok szakmáját szere­ tő és érte tenni akaró emberről van szó, akik „próféták” szeretnének len­ ni szűkebb pátriájukban. Őszintén re­ mélem és kívánom, hogy megfelelő irányítással lehetnek majd. B E C Z E L A JO S N É �SZ E P E SI JÓ Z S E F „ECSETTEL ÉS IRÓNNAL” Balázs János méltán európai hírű salgótarjáni festő, az első jelentős magyarországi cigány festőművész; a közfelfogás mégis alig tud róla ennél többet. Mű­ vészetének csúcsai felől ítélik meg az embert is. Az igazi emberművész Balázs Jánost ezért csak kevesen ismerik. Érkezését a művészet világába ugyan egyes sajtóorgánumok lelkes ovációi mellett szenzációkeltő publikációk egész sora üdvözölte (a televízió portréfilmet is készített róla), száraz életrajzi adatain, önéletírásán és csípős megnyilatkozásain kívül azonban aligha tudnak többetróla tisztelői. Köztudottan magányos és nyomorúságos életének nagyobbik ré­ szét szerénység, igénytelenség, puritán bölcsesség és tisztesség jellemezte - ezt korai, naiv művei tükrözik leginkább. Ám Balázs János tehetsége által nem csak úgynevezett naiv képzőművészeti alkotások születtek. Jóval korábban, mielőtt szárnyra kapta a hír, Balázs már író, költő és böl­ cselő volt. Harminc-egynéhány évvel ezelőtt költött poémái és helytörténeti írá­ sai legalábbis erre engednek következtetni. De nincs szükség következtetésekre sem, a hetvenes évek elején saját költségén kiadott Füstölgések című verses­ kötete végén ő maga vallja a következőket: „Gondolataim döcögő édes gyer­ mekei festményeimnek. Ez vagyok. Azért vagyok ilyen, mert mélyről nézem az embereket és a világot, miután mindenki felfelé igyekszik. S ahogy egyre jobban eltávolodnak tőlem, úgy torzulnak el karjaik, lábuk, mozdulatuk. Nem vagyok naiv festő, csak homorú tükröt kaptam örökül.” Ez így igaz. Balázs János sohasem volt naiv festő. Az igazság az, hogy ez a különös öregember sokkal előbb volt irodalmár (lírikus), mint képzőművész bár ilyen formában kifejezésre jutott mondanivalói csak csekély mértékben is­ meretesek - , s páratlanul dús és bizarr költői fantáziáját később születő, jól ismert, sajátos festményei is örökölték. Magas fokú intelligenciája tehát - fest­ ményeiből éppúgy kitűnik, mint írásaiból - úgy vélem, iskolázatlansága elle­ nére is vitathatatlan. De nem akarok a nagyon is tanulmányízű okfejtések művelője lenni. Ne­ kem Balázs Jánost, mint embert barátként, személyesen volt szerencsém ismer­ ni, csaknem fél életén keresztül. Gyermekkorom számos emléke fűződik sze­ mélyéhez. A régi Pécskő utcai cigánydombon haldázásból, szedrezésből, csipkézésből, cipő-, hegedűjavításból élő Balázs Jánost éppúgy alkalmam volt is­ merni, mint a hetvenes évek elején felfedezett, új sorsába beletörődni sehogyan sem bíró különös, bölcs, bogaras agg gyereket. A régi öreg cigányok által ró­ la költött legendák akkor már csendben foszladoztak. Mind nagyobb erkölcsi és anyagi elismerésével egyidőben azonban, egyre ritkábbak lettek találkozá­ saink. Új barátok, új ismerősök, új gondoskodók nyüzsgő processzusáradata tette járhatatlanná a viskójához vezető utat. Tomi (Szabó Tamás, aki ígéretes tehetségű szobrász lett azóta), és Balázs János önéletrajzban futólag, kereszt­ nevén megemlített Botos Zoli - aki a nyomorúság éveiben vásznak, ecsetek, 57 �festékek, s más rajzeszközök mellett adományok egész tömkelegével segítette rendszeresen valamint jómagam, mitagadás, abban az időben már alaposan lemaradtunk a zsörtölődő öreg remete kegyeiért való versengésben. Csodála­ tom a nagy öreg iránt ekkor ingott meg először, s a szemrehányással bizony máig is adósa vagyok magamnak. Mert sokkal jobban becsültem mindig őt an­ nál, hogy felmenthetném magam akkori vétkem alól. Persze, e sorok olvasói között, tudom, lesznek majd jópáran, akik elítél­ nek emiatt. Számukra megismétlem: nekem személyesen, barátként volt alkal­ mam ismerni Balázs Jánost, az őszinteséggel tehát úgy vélem, elsősorban neki, mint barátomnak tartozom. Annál is inkább, mivel tapasztalatom szerint ő ma­ ga tűrte el legkevésbé a személye köré mesterségesen tákolt mítoszkorlátokat. Egyedül élt, módja volt rá, hogy megismerhesse önmagát. Félt a sikertől, mert sejtette benne sorsa tragikumát. A hírnév elleni küzdelemben azonban ment­ hetetlenül alul maradt. A sejtett, de sohasem tapasztalt életélmények nagysze­ rűségét hatvanhat éves korára ismerte meg. Ez újjászületését s egyszersmind vesztét is jelentette. Az emlékezet síremlékén azóta ez a felirat á ll: itt nyug­ szik a hetvenkét éves korában elhunyt Balázs János festőművész: élt öt és fél esztendőt. K i is volt tulajdonképpen Balázs János? Balázs János 1905. november 27-én Alsókubinban született. „Abban az időben Alsókubinban éltek a szüleim. Ez a szlovák városka Sal­ gótarjántól elég távol estik. Nem sok évet éltem le itten, mert az apám hir­ telen, harmincnyolc éves korában elhunyt, és így az anyám velem és még há­ rom testvéremmel visszaköltözött szülővárosába, Salgótarjánba. Mink négyen testvérek: mint árvák, itt részesültünk némi támogatásban, pártfogoltságban. mert családunk összes rokonai itt éltek. Nagy keserűségemre beírattak iskolá­ ba. Súlyos tehernek éreztem én az iskolába való járást. Nehezen két osztályt kijártam, amikor (idézve a régies mondást): kitört az első világháború.” Balázs János (nagy örömére) nem járhatott többé iskolába. Élte a cigány­ ság, számára megszokott, kilátástalannak tűnő, nyomorúságos életét. Azazhogy, élte volna. Gyenge jelleme, túl érzékeny volta ugyanis sehogyan sem bírta el­ viselni a valahová tartozás kötelezettségét. „Ezzel még párosult - vallja a mai napig is érthetetlennek tűnő, valami szellemi rendetlenség, túl finom szenzibilis idegjáték, erős erkölcsi tudat.” Nem csoda hát, ha a társadalom­ mal szembeni évszázados anyagi-erkölcsi hátrányát máig megsínylő közösség (saját fajtája) már akkor kirekesztette sorai közül. Akarata ellenére is előfu­ tára lett tehát annak a mai modern cigányértelmiségi típusnak, aki bár szakí­ tott hagyományos életformájával, az őt megillető egzisztenciát még nem sike­ rült kicsikarnia a társadalomból. 1968 június, nyár eleje. Az öreg gombázni jár, hazahordja, süti, főzi, szárít­ ja, s el is adja, ha sok van belőle. Az árán cigarettát, kenyeret, petróleumot és tejet vásároltat a szomszédasszonyokkal. Így él tökéletes, magányban, elszi­ getelten a világtól és az emberektől; és a világot, amelyben él, szereti. A vi­ lág azonban nem kedveli őt. Körülményei rabjaként, ellentmondások közé fa­ lazva vállalja, s tűri tengődve sorsát. Mi mást tehetne? Szeret élni, de nincs hozzá tehetsége. Egy kora délutáni órán azonban különös dolog történik. Zoli festékekkel, rajzlapokkal, ecsettel, ceruzával, radírgumival lepi meg János bácsit. „Fiata­ labb korában szeretett rajzolni, festegetni: hátha menni fog most is!” „Nézegettem egy ideig, aztán félretettem. Gondoltam: minek ez már énnékem? Később még aznap: elővettem a csomagot, kivettem egy rajzlapot, ce- 58 �ruzát és törlőgumit. Kimentem az udvarra, széjjelnéztem a szomszédos házak térségében, leültem a földkupacra, belekezdtem negyven év múltán az első raj­ zolásba.” Negyven év telt el ugyanis azóta, hogy Balázs Jánosnak az első világháború kitörése miatt ki kellett maradnia az iskolából. Ezt követően azonban „tíz éven felül már olyan sajátos szeszélyeim voltak, hogy amerre jártam (mindig egyedül), a széjjeldobált újságlapokat, széttépett könyvek, füzetek maradvá­ nyait, leginkább képeslapokat, mind összeszedtem és örömmel vittem haza: úgy csináltam, észre senki ne vegye. Feszült kíváncsisággal, izgalommal kutat­ tam az értéktelen papírhalmaz között. Minden nyomtatott írást elolvastam, minden képet, ábrát csodálva bámultam, amelyiket legszebbnek találtam: ösz­ tönömtől hajtva elkezdtem ceruzával tiszta lapra lemásolni. Ezután én már csak olvastam, rajzoltam: annyira, hogy bizonyos idő múlva magyar nemze­ tünk majd minden szellemóriásának, művészének, költőjének, írójának arcképe le volt másolva életnagyságban, kisebb képekről. Szobánknak fala körben fel volt aggatva ezen nagy emberek portréjával. Példának felsorolom a híres, nagy magyar neveket: Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc; az írók és költők közül: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Petőfi Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály; no végül a művészek következnek: Munká­ csy Mihály, Benczúr Gyula, Barabás Miklós, Fadrusz János stb., stb. a na­ gyok közül. Néhány nagy nevet ki is hagytam. Ha jól hiszem, nem is baj ez. Bóna-Kovács Károly, városunknak azon időben való szobrász- és festőművé­ sze, amikor hírét vette a dolognak, otthonomban személyesen felkeresett, és amikor meglátta szobánknak falain a ceruzával készített portrékat, amelyek híres elődeink arc- és mellalakját mutatták, egytől egyig mindre ráismert. Mély megilletődésében nekem gratulálni nem tudott. És én enyhén mosolyogtam.” Ez a „rövidke élmény” azonban hamar feledésbe merült, s Balázs János­ nak rövidesen abba kellett hagynia kedves foglalatosságait, mert anyja és csa­ ládtagjai nem nézték jó szemmel ezt a mihaszna időtöltést. „A veled egykorú gyerekek mindnyájan mesterséget tanultak, dolgoznak, pénzt keresnek a családjuknak, te mit csinálsz? Az erdőket, a hegyeket járod, itthon irkálsz-firkálsz: mi lesz belőled? Ha a családunk leveszi rólad a kezét, ki leszel taszítva a világba: csúfosan éhen pusztulsz!” - zsörtölődtek gyakran a hozzátartozói. „Nagyon megsértődtem, keserű haragomban lehúztam a falakról a rajzokat, összetéptem őket és belegyűrtem a tűzbe.” Ezt követően már csak az erdőket és hegyeket járta. Nyár elején gombázni, nyár végén szedret szedni, vadkörtézni, krumplit bengészni járt. Télen pedig a Somlyó-szénbányatelep palahányóján hulladékszenet szedett. Sok hosszú éven keresztül ebből a munkából élt és tartotta el családját. Akár a legtöbb cigány annak idején, aki - mint mondta - „folyton teher alatt görnyedező haldázó, a neve: senki tróger” . A második világháború után Salgótarjánban is megváltozott az élet. Társa­ dalmunk minden rétege számára száznyolcvan fokos fordulatot jelentett a felszabadulás. Csak a cigányság élete maradt az ősi, természetében és eszközei­ ben egyaránt. S velük együtt természetesen Balázs Jánosé is. A hatvanas évek elejétől kezdtük őt látogatni rendszeresen. Zolival együtt jártam iskolába, Tomit ő mutatta be nekem. T izennégy-tizenhat éves srácok voltunk, s tehetségünk gyenge szárnyait bontogattuk. Ők ketten festők, én köl­ tő akartam lenni. Eleinte csak beszélgettünk. Vagyis: hallgattuk János bácsit, aki sokat és szívesen mesélt nekünk. A szomszédai nagyon csodálkoztak ezen, 59 �mivel az öreget mogorva, rosszindulatú remetének ismerte a környék. Azaz­ hogy nem ismerte senki. Ezekkel kapcsolatban, gyakran a véleményét is kifej­ tette nekünk. „Higgyétek meg nekem, semmirekellő, mihaszna fajta a cigány. Nem értenek ezek egyébhez, mint az asszonyveréshez és a gverekcsináláshoz. No meg az evés-ivás művészetéhez. Semmirekellő, mihaszna fajta, mondom." S mivel ez volt a legtöbb cigányról a véleménye, legtöbbjükkel természete­ sen nem is állt szóba. Meggyőződésem - bármilyen furcsán hangzik is - , hogy nyiladozó értelmemet ezek az eszmefuttatások kezdték először bontogatni. Mert igaz, hogy tőle hallottam Nietzscheről először, s ő mesélt először nekem számtalan, számomra akkor még ismeretlen íróról, költőről, festőről, államfér­ firól - tiszteltem, szerettem, csodáltam is ezért - , a cigányokkal kapcsolatos eszmefuttatásaival azonban sem akkor, sem később nem tudtam egyetérteni. A kutyából nem lesz szalonna közmondás igazságával érvelt minden józan és humánus ellenvetésre, s ez az eszmetársítás mélységesen naivnak és nevetséges­ nek tűnt mindig nekem. Nem értettem, miért és miként lehetséges, hogy egy, a világot ismerő, a dolgok kerékvágását tisztelő, zseniális elmével és lélekkel megáldott ember, nagy művész, mint János bácsi, mi okból érez utálatot és előítéletet saját fajtájával szemben. Talán az őseitől örökölt évszázados öntu­ datbeli hiányosságot, s a vele karöltve járó kisebbségi érzést próbálta ily mó­ don művészetétől távol tartani? Ez volt mindig a gyanúm, cselekedeteivel bárhogy is tagadta. Mert megesett jó néhányszor jelenlétemben is, hogy a szom­ szédos cigány család némelyik porontya rányitott félpucéran, foltos klottgatyában, mezítláb, sáros bokával, sebes térddel október táján, megállt félénken a csikólábú sparhelt mellett, az ütött-kopott, gyalulatlan nagy láda előtt, és szutykos kis markát, mint perselyt tartotta az öreg elé. Beszélni nem mert, vagy nem tudott, fölösleges is lett volna, hiszen a remete nagyon jól ismerte az alázatos pózba merevedett mozdulatrejtvény megfejtését. A mód, ahogy ültéből felszö­ kött és ráförmedt a szerencsétlen apróságra, legalábbis erre enged következ­ tetni: „Mit gondoltok, mi ez a ház, jótékonysági intézmény, nemzeti bank vagy élelmiszerraktár!? Mi kell megint anyádnak?! Cukor, paprika, só, pet­ róleum?! Nincs, nekem sincs, vegyétek tudomásul!” S miután a hangos szóáradat következtében a gyerek a markát még mindig előrenyújtva, lassan sodródni kezdett háttal a kijárat felé, minden átmenet nél­ kül hirtelen higgadt, hűvös és hitetlenkedő hangon kezdett zsörtölődni: „Most hova mész? Hát nem ide küldött anyád? Mi kéne, ha vóna?” Nem só, nem paprika, nem cukor, az bizonyos, mert ezekre a kérdésekre fe­ jét ingatta a fiú. A szutykos perselybe végül néhány szál gyűrött cigaretta hul­ lott. Az efféle jelenetek után sosem volt hajlandó a cigányság problémáiról be­ szélgetni. Inkább háborús élményeiről mesélt, vagy helytörténeti ismereteit csil­ logtatta. Őtőle hallottam például először, hogy a Salgótarjánnal szomszédos Baglyas nevű község néhány száz évvel ezelőtt eredetileg a jelenlegi Idegér te­ rületén, a Kővár alatt terült el; nevét a vár és a helység Baglocz nevű urától örökölte, s csak a török támadások miatt húzódott át (a ma ismeretes helyé­ re) a hegy túlsó oldalára. A város iparának történetét is nagyon jól ismerte. Ő mesélt először nekem Gróf Andrási Manóról, a Gömör megyei bánya- és vasgyártulajdonosról, aki­ nek kezdeményezésére alakult meg 1869-ben a Salgótarjáni Vasfinomító Tár­ sulat, azért, hogy a Gömör megyei ércekből termelt nyersvasat finomítsa. Sal­ gótarjánban végződött ugyanis a Szent István Társulat Budapestről kiinduló vasútja és Salgótarjánban volt akkor Magyarország egyik legnagyobb szénte- 60 �lepe, amely a vas finomításához szükséges hőenergiát biztosította. Tőle hallot­ tam azt is, hogy a salgótarjáni öblösüveggyárat 1893-ban alapította az Egye­ sült Magyarhoni Üveggyárak RT, mely 1908-ban egy csehországi érdekeltség tulajdonába ment át. A vállalat részvényeit 1925-ben a Salgótarjáni Kőszénbánya RT szerezte meg, melynek tulajdonában a gyár soha nem remélt fellen­ dülésnek indult. Beszélt az ezernyolcszázkilencvenes években eredetileg csavar­ gyárnak épült Keszler-Böhm-Bauer vasöntödéjéről és gépgyáráról, amit 1898ban a Hirsch és Frank cég vett át: a jelenlegi tűzhelygyárról. Elmesélte azt is, hogy Salgótarján és egyes vidékeinek széntelepeit már a XIX. század első felében ismerték, de csak az 1840-es évek óta művelik. Moosbrugger Jeromos, bécsi vállalkozó, a kutató Weber Alajos mérnökkel ugyanis akkor kezdett rendszeres szénbányászathoz Zagyvarónán és Inászó-pusztán a báró Prónay Alberttől húsz évre bérelt birtokon, mely később „M ária” -tárna néven lett ismert. Mesélt továbbá régi tarjáni szállodákról, éttermekről és sorházakról, fürdők­ ről, kaszinókról és társaskörökről, a régi városi Apolló mozgóképszínházról, sportegyesületekről, dalárdákról, zenekarokról, divatáruházakról, pénzintéze­ tekről stb. Csak a régi, akkori cigányok életéről nem akart beszélni soha. Vagy nem is éltek abban az időben cigányok? Az ő számára mindenesetre - nem. Lélekközelbe, úgy vélem - hiába élt közöttük nem került sosem velük. K i­ vételes intelligenciája elkülönítette az ősi közösségtől. Cigány fejjel nem tudott gondolkozni többé, cigány szívvel érezni sem. Cigány sorsát azonban vállalnia és tűrnie kellett. Cigány méltósággal. Hogy minket, fiatal srácokat miért fogadott kegyeibe: egyértelmű és világos. Nyiladozó értelmű, növendék művészek voltunk, művészetének értő tisztelői. „Különös, szeszélyes változata a gondviselésnek az én életem egyszerű me­ netében: amikor gyerek voltam, öreg emberek között tartózkodtam, nem hoz­ zám illő vén emberek voltak a barátaim, most, hogy már hatvanhárom éves öreg-szenvedő vagyok, a fiatal, növendék fiúk járnam hozzám beszélgetni, ba­ rátkozni. Egyik-másik hoz nekem cigarettát, vagy harapnivalót is tesznek le az asztalomra, amikor azt mondom: miért hoztátok? Hát csak hoztuk (mondják ők), hogy legyen, magának úgyis kevés valami jut! Én rávágom: nekem ez a kevés is nagyon elég és kielégítő: kevéssel beérem. Tudjátok-e (mondom to­ vább), hogy a leggazdagabb ember az, aki semmit sem kíván? Így beszélge­ tünk: ők a fiatal emberek és én az öreg remete.” Ebben az időben történt, hogy Zoli hozta a festékeket. Még aznap meg­ csinálta az első színes képet. „Ettől az időponttól számítva nem tudtam nyugodni, folyton rajzoltam, fes­ tettem, amíg a rajzlapokból volt és tartott a festékből.” Zoli megint jött, most temperát hozott. „Nagy lett az öröm, amikor megmutattam a képeket. Tudtam (mondta Zo­ li), aki fiatalon tud valamit, az öreg korára sem felejti el. Együtt örültünk: a fiatal barátaim és én.” Később Zoli művészfestékkel lepte meg. Olajat, ecseteket, vásznakat hozott. „Ezzel a lépéssel megindult elgondolásaimban az érthetetlenségig fokozódó, összevisszaságban csúcsosodó, fantasztikusan összpontosuló, életformákban gomolygó, visszás színezetű, borongós ábrázolás.” Mindez 1968 nyár elején történt. Aztán az öreg megszállottan, hitetlen gyor­ sasággal kezdte festeni merész fantáziájú, különös képeit. Mindennap új, jobb­ nál jobb képpel lepte meg barátait. Ámulva láttuk: csoda történt, s nem akar­ tunk hinni a szemünknek. Fennhangon, hosszan nevetett álmélkodásunkon, de 61 �dicséretünket hallván, akkor még hitetlenkedett. Mindazonáltal, azt hiszem, ez volt életének a legderűsebb korszaka. S nem tévedek bizonyára, ha azt mon­ dom, hogy képein kívül mi, fiatal srácok voltunk talán a legkedvesebbek neki. Mindennap festett (gyakran több képet is) és alig várta, hogy megmutathassa nekünk. Boldog idők voltak, felszabadult, kiegyensúlyozott életet élt az öreg: festett, faragott, írt, mikor mihez volt kedve éppen. Ezekre az időkre így em­ lékszik: „Amiket idáig beszélgettem magamnak írásban, azt most képekben adom a világnak! ( . . . ) Viaskodom egymagamban - önmagammal. Ecsettel, irónnal kezemben, a hatalmas világgal szemben!” 1971 februárjában látogatta meg Balázs Jánost salgótarjáni lakásában F. Mihály Ida művészettörténész. A szűk kunyhóban, a mennyezetig felhalmozva, száznál több festményt talált. „A látott képek sem a parasztfestők, sem az úgy­ nevezett »vasárnapi« festők műveihez nem hasonlítottak. Az eredetiség, az egyéni látásmód mellett a szemlélőt megfogta a képek különös, bizarr világa.” - írja F. Mihály Ida, az Ecsettel és irónnal című Balázs-könyv utószavában. Salgótarjánban, a Magyar Nemzeti Galéria támogatásával még ez év nyarán kiállítást rendeznek neki. A kiállítás szenzációt jelent. Festményeit nem sok­ kal később Budapesten és több vidéki városban is bemutatják, majd Svájc, a Német Demokratikus Köztársaság, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Dánia, Norvé­ gia, Kuba és Belgium következik. Hazai és külföldi műgyűjtők, a Magyar Nemzeti Galéria, valamint Winterthur város Művészeti Múzeuma vásárolt festményeiből, s több újság közölte alkotásainak reprodukcióját. Én ekkor katona voltam. 1972 júniusában, amikor leszereltem, Balázs Jánost, mint ünnepelt festőművészt üdvözölhettem. De ez a Balázs János már nem volt a régi. Ezt azonnal észrevettem. Itallal kínált. Megrökönyödtem. Két éve még nem ismertem embert, aki jobban gyűlölte nála az alkoholt. „Külföldiek hoz­ ták” - mondta kurtán. Nem mentegetődzött. Más volt, mint régen. Magabiz­ tosabb. És sokkal zsörtölődőbb. Mint később megtudtam, régi barátaim egyre ritkábban látogatják. Annál gyakrabban mások. Előkelő idegenekkel „cimbo­ rái” . Gréti, régi gyámolítója magukhoz hívott a látogatas után. - Féltem az öreget - mondta. - Segíthetnél. Olyan, akár egy rossz gyerek. És sorolni kezd­ te az utóbbi idők viharos eseményeit. Elbeszéléséből kiderült mindaz, amit ké­ sőbb magam is keserűen tapasztalhattam. Balázs János nem volt többé az a puritán, bölcsességgel áldott, igénytelen, agg kamasz, akit jó néhány évvel ez­ előtt megismertem. Nagykorú lett, s a nagykorúságával örökölte mindazt az emberi gyarlóságot, amely ellen egész életében küzdött. A sors keserű iró­ niája ez. „A történés egyenes menetének mondásait rongáló oldalazásokat az illeté­ kes kezek kiszorítják, alig marad belőle valam i!” - Nem sejthette, hogy bölcs mondása valaha önmagával kapcsolatban lesz legérvényesebb. Megismerte az életet. A mait. A miénket. A könyörtelent. Megkóstolta és ízlett neki. Nem vé­ letlen, hogy éppen ebben az időben jelennek meg festményein a kincs rejtek­ helyét eláruló kék virágok és kék lángok, valamint - a cigány mitológiában a világegyetem jelképe - , a kígyó, ami egyébként a gonoszságot, sőt a betegsé­ get is jelenti. Magányát már gyakran terhesnek érzi: „Az ember sorsa néhány órányi lét és magány a nagy mindenséghez képest.” Találkozásaink egyre ritkábbak lettek. Beszélgetéseink mind rövidebbek. Nem volt többé ideje rám. Sem a barátaimra. Gréti elbeszéléséből tudom, hogy kora hajnaltól késő éjszakáig hihetetlen energiával dolgozott. Megszállott lett, a nyomorult lét kéken sugárzó fárosza. De a kék láng bűvöletében ott nyüzsögtek a sors kufár rovarjai is. 62 �1973 -ban saját költségén kinyomtatta Füstölgések című verseskötetét. Régi, igazi nagy álma végre valóra vált. S mindezt a festményeinek köszönheti. Ezért az örömbe egy kis üröm is vegyül: „Szellemem sötétségbe borul, lelkemben vé­ szesen háborognak az ellentétek, agyamban őrjöngve cikáznak a gondolatok és közülük kivillan egy ingatag elhatározás: én már aligha veszek ecsetet a ke­ zembe, hogy vázoljam tovább összekuszált szerkezetét az életnek, amelyben sok a gyűlölet, kevés a szeretet, s több a megvetés, mint az egymáshoz való kö­ zeledés.” Ragaszkodott megszokott viskójához, és nem akarta elfogadni a részére fel­ ajánlott lakást. Cigányságát sose hangsúlyozta túlságosan, mégsem akart elkü­ lönülni. 1975-ben azonban erre is könyörtelenül sor került. A régi Pécskő ut­ cai cigánydomb szanálása vészes fordulópont lett életében. Az otthonváltásnak ugyanis az életmódváltozás mindig törvényszerű következménye. S ez hetven­ éves korban már aligha áthidalható. A meghitt otthon szúrágott, málló bútorait nem vihette magával az „új” la­ kásba. Régi viskójától párszáz méterre egy régi, öreg parasztházba költözött. A ház ablakai a cigányhegyre néztek. Itt rendezkedett be új életéhez, melyben mint mondta - „kedve legcsekélyebb” se volt. Mégis írógépet és pianínót vá­ sárolt magának. S ezentúl csak művészvászonra festett. A „nagyon kevéssel be­ érem” régi mondása, a ragadozó csupa üvegbeton modern város silány marta­ léka lett. Művészösztöne, mely hosszú évtizedeken keresztül titkon száműzve szunnyadt tudata alatt, az első adandó alkalommal maga alá gyűrte a prüd melankóliát. Harcképtelenül állt az ártó hajlamok előtt, mik sértett önérzeté­ nek hiú reptiljei voltak. Festményein megjelennek a bőség és a humor variációi. Figurái ruháját hím­ zésekkel és stilizált állatfejekkel díszíti. A kompozíció központjának gyakori motívuma a gazdagon színezett pajzs. A híres emberek mellé szimbólumként a földgömb egy részét is odafesti. Ez önarcképéről sem hiányzik. Értékelni kez­ di önmagát. Festményeit - ismerve értéküket - már nem osztogatja ajándék­ ként. Nem alkuszik, nem kínál, nem kér, nem ajánl. Minden festménynek „tisztes” ára van, ezzel tisztában vannak a vevők. Meglopják mégis. És be­ csapják. Ez idő tájt, egy alkalommal újra nála jártam. Vendége volt; egy férfi, ki kétes körök és körülmények folytán engem elég jól ismert; - s talán ezért érkezésem után néhány pillanattal kissé zavartan távozott. - „Tudod, ki volt ez?” - kérdezte az öreg. - „Nem akárki, hidd meg ne­ kem. Ez egy diplomata-pszichológus.” - És mit akart János bácsitól? - kérdeztem meglepetten. - „Mit akart vóna? Képet. Venni akart egy képet. Dehát, ti mindig zavar­ játok az embert. Nincs a napnak egyetlen órája, hogy ne zörgetne valaki az ajtón.” És sokáig morgolódott még a jó időbeosztással összefüggő kiegyensúlyozott­ ságról, az egészséges életmód e fontos feltételéről. Végül faképnél hagyott s bezárta maga után a szobaajtót. Az ilyen esetek máskor, többször is mégismétlődtek. Hiába könyörögtem, hogy ne higyjen el mindenkinek mindent, s ne bízzon föltétel nélkül mindenkiben, ő a magáét fújta, s a végén mindig összevesztünk. Bizalmatlansága irántam és barátaim iránt, mi tagadás, mély­ séges csalódást okozott nekem. De csalódást keltett más tisztelőiben is. Mind­ azonáltal büszke voltam rá. És büszkék voltak a barátaim is. Sőt mind több és több fiatal büszkélkedett vele. Az ország minden részéről látogatták, aján­ dékokkal kedveskedtek neki. Eljött hozzá Bari Károly cigány költő is (akinek 63 �dedikált könyvét Balázs János nem fogadta el). Később, a betegség hónapjai­ ban, Lakatos Menyhért író rokkantkocsit készíttetett számára. A fiatal cigány értelmiség tehát elfogadta, értékelte és mélységesen tisztelte művészetét. Ő azonban továbbra sem akart csak cigányfestő lenni. Így érvelt: „Ó ti szegény emberek, akiknek a lázas törtetés, a nagyravágyás, meg a hitvány pénzszerzés adja a kenyeret - azt hiszitek, ami hamis a világban, megfogamzik bennem.” S festményein megjelentek a „kékszájú viperák” . A cigányság „ügye” , látszólag továbbra sem érdekelte. „A cigány cigány volt mindig, és az is marad, míg világ a világ” - ismétel­ gette gyakran. Nem értette, hogy a cigányság mért akar másként élni, mint har­ minc évvel ezelőtt. S nem hitte el, hogy másként élhet. Törekvéseiket nagyzási mániának nevezte. Hitetlenkedve csóválta a fejét: „Hidd meg nekem, a cigányt még egy társadalom sem vette emberszámba. Attól, hogy munkát, meg lakást adnak neki, hidd el, még nem lesz ember a cigány.” Hiába mondtam, hogy új időket élünk, s gyors társadalmi átalakuláson me­ gyünk keresztül. Nem értette. És nem is akarta érteni. Mint gyermek a dudlijához, ragaszkodott koncepcióihoz. Őt Shakespeare, Nietzsche, Paganini, Leo­ nardo és Goethe érdekelte. Alkotószenvedélye napról napra nő: „ ...é g e k , gyűjtöm a szép et... meg­ fosztom a világot a csodás és sugárzó látomástól . . . még a szomorúságot is addig formálom, vágom, kalapálom, míg tüzet nem ereszt” . 1976 nyarán mutatkoznak rajta a betegség első tünetei. Szorongás, az isme­ retlentől való félelem fejeződik ki képein. Gréti egyre jobban aggódik érte. Az öreg azonban orvosról hallani sem akar. „Akkor is lehet festeni, mikor az ész tombolva ellenáll, de az ecset már formát keres, a lét mögül előráncigálja a valót.” Nagy feszültségben továbbra is alkot, és mikor hirtelen megbénítja a beteg­ ség, nem akarja elhinni, hogy többé nem ura önmagának. Keserűen bár, de mégis belátja: „Aki érezni és látni tudja, annak részére csodálatos ez a rejté­ lyes, színes küzdelem: egyik oldalon szemben áll egymással a szellemiség nagy­ sága a fizikai óriással, amott az erkölcs megtépázott istene, a minden üdvös­ ségre részt jelentő ördöggel. Győzelem se itt, se ott nem keletkezik: nem ám! mert győzelem nem volt, most sincs, nem is lesz soha! De hogy a művészet re­ mekei ebből keletkeznek, születnek, az megdönthetetlen igazság! Hogy hisz­ nek-e nekem, egyszerű mondásaimnak s a bennük örvénylő zsongásnak, ez ne­ kem vajmi érdekes közömbösség.” Gyötrelmes útkeresésének 1977 márciusában bekövetkezett halála vetett vé­ get. A temetés költségeit - hagyatékáért cserébe - a Salgótarjáni városi Tanács fedezte. 64 �B U D A P E S T I H ÍR L A P B O L T O K C ÍM JE G Y Z É K E , A H O L A PA LÓ C FÖ LD M E G V Á S Á R O L H A T Ó I. V., Váci u. 10. 2. V., Szabadsajtó u. 6. 3 . SU G Á R Üzletközpont, Örs vezér tér 4 . Magyar Jakobinusok tere, Déli-pu. 5 . Szt. István krt. 25. 6. V., Felszabadulás tér 4. (Párizsi udvar) 7 . I., Bem u. 9. 8. József nádor tér 1. 9 . CO RVIN Á ruház 10. Lenin krt. 17. 11 . Hegedüs Gyula u. 43. 12. Baross u. 59. 1 3 . S K Á L A Áruház 14. Petőfi Sándor u. 17. 1 5. Rákosfalva park 3/c (XV.). 16. Hírlapbolt (KHI) V., Bajcsy-Zs. u. 76. 185-604 184-840 843-160/69 314-334 181-401 352-346 185-850 335-551 423-929 491-505 131-286 852-222/28 189-013 116-269 valamint - a megyeszékhelyek ban; hírlapboltjaiban és hírlappavilonjai­ - Nógrád megyében minden postahivatalban és hírlappavi­ lonban. A SZ E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G ELN Ö KE: Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: Csik Pál Fancsik János Molnár Pál Németh János Radácsi László Szabó Károly Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. Kiadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a magyar posta. Előfizethető bámely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest, V., József nádor tér 1. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg is nem küldünk vissza. ISSN 0555—8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban 5,6 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 83.31319 N. S. �Ára: 1 2 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/4. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Végh Miklós Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/d357b97965b5420abc21402a574fdd1f.pdf ef3a08e8ed4897bd970bfb6f548329c9 PDF Text Text ��TARTALOMJEGYZÉK SZÉPIRODALOM Jóna Dávid versei Frideczky Katalin: Resurrectio Monostori Tibor versei Szentjánosi Csaba versei Szirmai Péter: Arenas Gáspár Aladár: Bözsike Simek Valéria versei Oláh András versei Barna T. Attila: hajnali csend Zentai László: Rebeka, meg az a 66. senki odafönn (regényrészlet) Zoltay Lívia: Egy emberről… Istenes Tibor versei Zsibói Gergely: Reggeli a szabadban Oravecz Tibor versei Fellinger Károly versei Abafáy-Deák Csillag: Fogas kérdés 3 5 8 14 16 28 35 43 51 52 61 66 72 75 81 82 KÉPZŐMŰVÉSZET Matyóföldtől Palócföldig – Antal József művésztanár, képzőművész és könyvtáros 10 MŰFORDÍTÁS Modern japán haikuk (Fordította: Márkus László) Manfred Streubel versei (Fordította: Lukáts János) 20 22 VALÓSÁG Lakatos Tibor: Requiem egy eltűnőben lévő műfajért, avagy „Húzd rá cigány csak azért is” – de vajon meddig? Baráthi Ottó: 30 évesek az önkormányzatok – Szemelvények Salgótarján város gazdaság- és társadalomtörténetének elmúlt 30 évéből 24 87 EMLÉKEZÉS Papp Dénes: „és visszajön a régi, mely újnak látszik” – 175 éve született Asbóth János 36 SZOCIOGRÁFIA Onagy Zoltán: Lókos, almaálom, almacsaták (folytatás) 45 �INTERJÚ Ádám Tamás: Orvos akart lenni, színész és igazgató lett – Interjú Dörner György színművésszel 57 HELYTÖRTÉNET Fancsik János: Nyelvünk megőrzendő kincsei, a helynevek 67 PALÓC KONYHA Nagy Zsófia konyhája – Öt recept – öt történet 77 SZEMLE Bakonyi István: Albert Zsuzsa: Az ötvennegyedik év 1954–2008 99 Madár János: Nógrádi könyvlapok 102 Kovács András: Magány és szerelem a diktatúra árnyékában – Zentai László: Bolhasípok Jankó városában 105 A Füleki Vármúzeum szakmai kiadványainak bemutatása 108 �SZÉPIRODALOM 3 JÓNA DÁVID A tél Tél 1. A repkényen megül a kásás hó apró kucsmák a levelek hasán, egy srác toporog vászoncipőben az utca túloldalán és vár hintázik a teste, fekete garbós tánctanár az este, a pillanat körbezár. Tél 2. Mosolyod, mint téli napsütés, arcom tartanám feléd, ott vagy bennem lapulva, ahogy a zsebem mélyén alszik egy golyóstollbetét. A fagyos szél éget, ha zuhannék már talán meg se fognál, nem szeretlek téged, csak azt, aki voltál, aki régen voltál… Tél 3. A tél gyilkos szikével hadonászik, a hanyagolt világba harap, mint őrült borbély szétvagdalt arcokra nevet, a járdán kupacokban a borotvahab. �SZÉPIRODALOM 4 Tél 4. Jégborda alatt cuppog a víz, mintha lélegezne, a fájdalmába csönd fekszik keresztre, reccsen néha egyet, ahogy buborékot kerget, egy őszi sóhaj lehet, mely félelmében dermed. Tél 5. Könnyet ejtő jégcsapkések, deszka dől a kerítésnek, fenyegetőn, mint egy dárda hótorlaszon deszkajárda, acélszürke sóhajával, sipítozó furulyával fojtva üvölt a süvítő ég, ház olyan, mint egy kidobott tejesfazék az istállóudvaron, bukdácsol a január a virágágyásokon, Te felállnál, mennél, de újra és újra csak visszanyom. Tél 6. Bolond kutya árnyat ugat, pedig altatnák a fájdalmukat a vihar-csonkolt fák, az akácok ágaiból szárnyak nőnek, egymást álomba csókolgatják, és bólogatva tavaszt hazudnak, éjjelente sok mindent tudnak a szélrágta halványzöld-imák: reményt őriz titkon a fagyott világ. �SZÉPIRODALOM 5 FRIDECZKY KATALIN Resurrectio – Ajtók záródnak! – harsant fel a géphang, majd hangos csattanással becsukódott a metró ajtaja, és a szerelvény lassan kigördült a végállomásról. Az író helyet keresett magának, és leült. Komor volt, akárcsak az idő. A szürke novemberi égen varjak szálldostak. A vonat a felszíni állomásról az alagút felé tartva lelassított, meg kellett várnia a szembejövő járatot, kis időre le is állt ezért. Az emberek is elcsendesedtek, meredten bámulták a szemben ülőket. Ekkor az írónak furcsa érzése támadt. Mintha meghalt volna… A varjak monoton károgása, a mindent beborító szürkeség, a vonat veszteglése időn túli érzést keltett benne. Meghaltam! – gondolta magában. – Ezek a varjak az énutánami varjak, a szürkeség az énutánami egeké, ezek az arcok az énutánami emberek arcai… vagy az énelőttemiek? Tökéletesen mindegy, a lényeg, hogy halott vagyok! Ettől a felismeréstől felvillanyozódott. Azelőtt nem nézett az emberek arcába. Most megtehette. Mintha láthatatlanná tévő köpönyeg lett volna rajta. Ujjongva kiáltott fel magában: – Nem ér a nevem, házban vagyok! Csodás érzés volt! Kezdte szemügyre venni az arcokat, az őelőtti-őutáni arcokat, akikhez semmi köze. Szabad prédái a holt szemeknek. A vadász izgalma kerítette hatalmába. Gondolatban egész sorsokat kanyarított az arcok köré: – Lám, ez itt nyilván takarítónő. Az arca szederjes, valószínűleg nem veti meg az italt. A keze vörös, haján lekopott festék. Mindazonáltal kimosakodott munka után, s most hazafelé tart tömött szatyraival. Amott az a férfi tán banktisztviselő, az a nő pedig a kockás kosztümjében valami szekta tagja lehet. Színes brosúrát olvas a világvége közelgő eljöveteléről. Ebben a játékban egészen felvidult, s észre sem vette, hogy megérkezett. Az utolsó pillanatban tört utat magának a már befelé tóduló tömegben, hogy leszálljon. Senkitől sem kért elnézést, csak nyomult a kijárat felé. Soha ilyen szabadnak nem érezte magát. Meghaltam, meghaltam! – repesett magában – semmi közöm hozzátok! Ti csak éljetek, de a világ az enyém! Otthon persze semmit sem vettek észre rajta. – Fiam, vidd le a kutyát, és hazafelé hozz egy tejfölt a vacsorához! – fogadta a felesége. Jobb is így… – gondolta az író. Felcsatolta a pórázt a �6 SZÉPIRODALOM kutyára, és lesétált vele a Körútra. A jókedv tovább tartott. Megmustrálta a prostituáltakat, akik persze azonnal ajánlatokat duruzsoltak a fülébe. Azelőtt elment volna mellettük, de most lelassított. Miért is ne? Mi történhetik egy halottal? A nők biztatásnak vették a lassítást, s az író kisvártatva azon kapta magát, hogy karonfogva igyekszik valami sötét kapualj felé egy hirtelenszőke, minibundás, hosszú combú lánnyal. A kutyát kikötötték az udvarban egy ecetfához, a lány kulcsot vett elő, és belökte egy földszinti lakás kopott ajtaját. – Hát a tejföl? – Persze elfelejtetted, mint mindig, ha kérek tőled valamit – fogadta a felesége egy hülyegyereknek kijáró enyhe rosszallással a hangjában. Óriási! Mint mindig… – Azelőtt sem hoztam tejfölt, ezután sem fogok. Meghaltam! – mosolygott befelé az író, és szó nélkül bevonult a dolgozószobájába. Jobb is így, jobb is így – gondolta. Nem kell ezt neki tudnia, úgysem értené meg. Az író, miután „meghalt”, hihetetlen aktivitással kezdett részt venni a dolgokban. Azelőtt mindenből kihúzta magát. Nem járt el a helyekre, ahová a pályatársai jártak, nem ápolt emberi kapcsolatokat, nem foglalt állást semmiben. Otthon nem lehetett hozzászólni, ha elromlott valami, meg sem kísérelte megreparálni, közönyös volt felesége mártírtekintete iránt, a gyermekei – mert voltak – hidegen hagyták. Most minden megváltozott. Köpött a világra. Meghalt! Felszabadult a felelősség alól, ami állandóan nyomasztotta, s amit ez a nyomás eddig nem engedett megtenni, azt most mind szabadon megtehette. Eljárt a körökbe, ahol írótársai váltogatták meg a világot. Cinikus lett és kíméletlen. Mintha Karinthy igazmondó székébe ültették volna, mindenkinek a képébe vágta a véleményét. Tarolt. Igazi haláltáncot járt. A felesége sok mindent megélt már mellette, eggyel több hóbort ide vagy oda, föl se vette már, besorjázta a többi közé. Az író röhögött a világon. Meztelen sebekben turkált büntetlenül. Tolla szárnyalt a papíron, ontotta magából a műveket, melyeket szent borzadállyal fogadtak a Kiadók. Neve kezdett nimbusszá válni. S akkor történt valami. Telefonálnia kellett valahová. Az utcai fülke, ahová betért, enyhe parfümillatot árasztott. Az automata tetején egy gazdátlan pénztárca hevert. Miközben a számot pötyögtette, szórakozottan beletekintett. A pénz mellett egy névjegykártyát is talált: Marok Éva keramikus, lakik itt és itt, telefon ez és ez… Marok… – ez jó – gondolta magában – az agyaghoz marok kell. Nomen est omen. Lebonyolította a szükséges hívást, majd gondolt egyet, és felhívta a pénztárca tulajdonosát. Kellemes női hang jelentkezett a vonal túloldalán. – Tessék! – mondta szinte éneklően. – Hölgyem, nem hiányzik valamije? �SZÉPIRODALOM 7 – Talán egy kerekem, ha erre gondol – volt a válasz. – Aha, akkor azon gurult el a garasocskája. Itt tartom a kezemben. – Csak nem? – De. – Megtalálta? – Meg én! – És vissza is adná? – Ha parancsolja. És találkoztak. A nő nem volt szívbajos, rögtön a lakására invitálta a becsületes megtalálót. A szemében azonnal megvillant valami. Ez tudja… észrevette… – döbbent az íróba a felismerés. Ettől kissé elbizonytalanodott, s egy pillanatra kiesett jól bevált halotti szerepköréből. Az előre elgondolt szellemes körítés, amit a pénztárca mellé tálalni szándékozott, egyszeriben elpárolgott. Némán ült le a felkínált karosszékbe. Kitette a tárcát a dohányzóasztalkára, és várta, mi következik. Közben végigjártatta a szemét a szobán. Nem azt látta, amit várt. Égetőkemencét, korongozópadot vagy mindenhol fellelhető kerámiacsecsebecsét nem látott sehol. Ellenben rengeteg könyvet. Ez felkeltette az érdeklődését, és a polcokhoz lépett. – Mutasd meg a könyveidet, s megmondom, ki vagy – mondta. – Ki vagyok? – kérdezte a nő, miközben rendületlenül az írón tartotta fürkésző tekintetét. – Egy élő! – akarta volna mondani az író. Haláljátéka óta úgy tűnt fel neki, mintha mindenki más is halott lenne. De ez a nő, ez él, rögtön látszik rajta! Egy élő! – szakadt ki belőle végül is önkéntelenül. – Olyan nagy dolog ez? – kérdezte a nő. – Igen, azt hiszem, a legnagyobb – vallotta be az író. – Örülök, hogy így gondolja, én ugyanis egyébhez sem értek, csak az élethez. – Meséljen! Mi az, hogy élni? – Maga nem tudja? – Talán mások… azok tudják. Én nem. – És szeretné megtanulni? – mosolyodott el a nő. – Ha elvállal… – roskadt vissza a fotelba az író megadóan, s úgy érezte, mintha lassan maga is agyaggá válna, ami csak arra vár, hogy értő kezek formává alakítsák. A nő a háta mögé került, s lassan masszírozni kezdte a férfi nyakát, vállát. Erős keze alatt az író elernyedt, és lehunyta a szemét. Valahonnan sírás harsant fel. Egy csecsemőé. �SZÉPIRODALOM 8 MONOSTORI TIBOR Feledés Tiszta bőröm homlokboltján esőráncok gyülekeznek. Prófétáló fellegek, mint őrt álló zsáknyi csepp s függönybe forgatott feloldozás. Könnykirálynő fogadja, vakmerő, hervadt alattvalója szikkadó otthontalanából lépdel tovább. Álmoktól izzó varázsitala lélekfelmérő, lélekfalmaró emésztősavakat higít, dala elérhetetlen-sarki sebeket szakít, tép, bont, és az ott lapító, alvadt kíntól szabadít, hajat fon s barázdás arcokat fiatalít. A piszkos munkát már másra bízza. Gondolja, a pocsolyákat hízza, szárítsa ki a déli feledés, párologtassa a múlt melege, a port pedig a változás szele, nyomtalanná halványuló pecsét, hordja el a világban szerteszét. Bolond, ki elhiszi. Lusta úrnő, régi megfigyelés, engesztelő szavaidból mocsárra futja csak, az utad ezernyi sáros latyak mossa, s felségsértő a dagonya. Dörgő-villámló szándékod derék, s oly harmatos a kivitelezés. �SZÉPIRODALOM 9 MONOSTORI TIBOR Sós csapás Éles emlék-színeim kifakulva, búval bélelve, dühösen, dús-könnyes forrásban fakadnak ki, türelmetlen szavakban szakadnak ki, elalélva. Strófákat izzadok: Szorulj el torkom, rebbenj meg szemem, tedd meg hangom, hogy elcsuklasz nekem, sajtold ki testem, égszínkék lelkem, napmeleg vérem, Hold-verítékem. Vagy még egy könnycseppet… Itt is jössz, mondd, jól vagy? Gördülj le rajtam, milyen gyönyörű, hogy utadat halkan járod egyedül! Ha szólni tudnál, elhallgatnám, hogy a lelkemen növekszel. Ne hagyj ma magamra! Meséld el nekem, míg ajkamhoz érsz, drága folyadék, régi menedék, miért jöttél el, és mit vittél el felhő-szememből örökre talán? Csendben dalolj nekem, olyan szomorú, mint ez a két akkord úgysem leszek soha már ezután. Zord, amorf éden, te angyalként rebbensz, én porlakat, dobbanok, szeretőd vérén öltök álomszárnyakat. �KÉPZŐMŰVÉSZET 10 Matyóföldtől Palócföldig Antal József művésztanár, képzőművész és könyvtáros Antal József Borsod megyében, Szentistvánban született 1948-ban. A Matyóföldről származik, de 48 éve Nógrádban él, 1979 óta Salgótarjánban van az otthona. Sátoraljaújhelyen, a Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett 1967-ben, majd a Pécsi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán szerzett tanári diplomát 1972-ben. Pedagóguspályáját – feleségével együtt – egy nógrádi kis faluban, Endrefalván kezdte. Később dolgozott az államigazgatásban, a megyei szintű művelődésirányításban, majd 22 évi könyvtárosi munka után 2009-ben ment nyugdíjba a Balassi Bálint Megyei Könyvtárból, tájékoztató könyvtárosi munkakörből. 23 évvel ezelőtt volt az első önálló kiállítása a könyvtár galériájában, melyet még számos követett szülőfalujában, iskolagalériákban, különböző nógrádi településeken, a megyeszékhelyen, Salgótarjánban, Budapesten, Zalaegerszegen és máshol. Több művésztelepen, csoportos bemutatkozáson is részt vett, és sok kép díszíti volt munkatársai, barátai, ismerősei és családtagjai otthonát. Hitvallása: szereti az állandóan megújuló természetet, az emberi környezetet pedig kiapadhatatlan forrásnak és a leghálásabb modellnek tartja. Igyekszik ezt a világot bemutatni: ahogy látja, ahogy ábrázolni tudja. 2020 júniusában a bodrogközi Pácinban, a Mágocsy Kastélymúzeumban Magyar Ferenc önkormányzati képviselő nyitotta meg Antal József kiállítását. �KÉPZŐMŰVÉSZET 11 Tisztelt Jelenlévők! Engedjék meg, hogy a kiállító művésztanárról, életfelfogásáról, munkáiról néhány gondolatot megosszak Önökkel. Az egyik információ, hogy ő a sógorom, a nővérem férje. Nem először és biztos nem utoljára jár Pácinban. Megyénkben, a Mezőkövesd alatti síkságon található Szentistván községben született. A matyóföldi származás, amelyre mindig büszke, meghatározó, de nem kizárólagos, hiszen sok éve már, hogy „Palócországban”, Nógrádban él. Ott születtek gyermekei (fia és lánya), és ma már négy unoka boldog nagypapája. Mint pedagógusnak és könyvtárosnak a közlés, a kapcsolat, az emberekkel foglalkozás, a tapasztalatok továbbadása akár a munkában, akár az alkotások teremtésekor: természetes létformája lett. Festmények, grafikák, körplasztikák készültek az évek során. A paletta színes. Ebből a sokszínűségből itt, most – a lehetőségekhez igazodva – csak egy szeletet látunk. A képek mellett a faragások (kérte, hogy ne szobrokat említsek) is a gondolatait közvetítik. A tanári diploma után a könyvtárosi szakma elsajátítása következett elméletben és gyakorlatban egyaránt, majd digitális világunk tőle is megkövetelte – mint sokunk esetében – az ismeretek bővítését. Mint tudom: nagy lelkesedéssel és eredménnyel sajátította el a számítástechnika vívmányait. Nyugdíjba vonulása előtt a napi 8−10 órás munkavégzés, a gyarapodó család mellett kevés ideje és energiája jutott az alkotómunkára. Igazából a nyugdíjas évek adták meg a lehetőséget az aktívabb alkotás számára. Nem véletlenül írták róla a Nógrád Megyei Hírlapban, hogy Antal József „már rég nem vasárnapi festő”, vagyis nem csak a hétvégeken veszi kézbe a ceruzát, az ecsetet, a vésőt. Az első önálló tárlatát évente több is követte. Természetes volt, hogy ezek sorában megjelenjen szülőfaluja, és az is természetes volt, hogy az iskolák is – mint helyszínek – teret adjanak művei – elsősorban tájképei – bemutatásának. Szinte minden alkalommal tárlatvezetést és rendhagyó rajzórát tartott. Több helytörténeti és irodalmi kiadványban jelentek meg illusztrációi is. A kiállító azt vallja, hogy a művésznek, egyáltalán az alkotó embernek fontos, hogy munkáit megismerjék, azokról véleményt formáljanak. Ezt ő maga igényli is. Úgy gondolja, hogy a művészi produktum nem foglalkozástól és semmiképp a titulustól függ. Nem tartja magát festőművész- �12 KÉPZŐMŰVÉSZET nek, még ha ez a szerénység furcsán hangzik is. Vállaltan maradt pedagógus, könyvtáros, művésztanár. Feltettem neki a kérdést: kinek, kiknek, miért és mit állítasz ki? A kinek? kérdésre azt válaszolta, hogy mindenkinek, aki érdeklődik a szép, az ember szűkebb és tágabb környezete és a képzőművészet iránt. Hogy miért? Mert az ember hiú, gyarló. Ha nem is ismeri be, az akkor is így van. A látni és láttatni akarás kényszere bújik meg amögött, hogy megismerjék őt és a munkáját, és azt, hogy miben hisz, hogyan látja ezt a világot. Ez a műfaj a vizuális kommunikáció egy fajtája. Kifejezőeszközei számosak: vonal, folt, szín, fény, kompozíció… Úgy mondja, hogy inkább grafikus, mesélő alkat. Szereti az alaposságot, ceruzarajzain szinte minden négyzetcentiméter megdolgozása nyomon követhető. Ezen túl meditáló, vívódó, töprengő típus is. Képei hosszabb folyamatban, napokon át alakulnak, készülnek. Korábban főleg előzetes, helyszíni vázlatok alapján, manapság pedig a digitális fotózást használja segítségül. És hogy mit is állít ki? Világmegváltó, filozófiai, politikai gondolatokat tartalmazó műveket ne keressenek, habár sok mindent bele lehet magyarázni az alkotásokba. De itt másról van szó. Természetszeretetről, emberismeretről, érzelmek kifejezéséről, rácsodálkozásról, amelyek elmélyült gondolkodást feltételeznek és sugallnak. Ezért látnak többségében tájakat, hegyeket és vizeket, évszakokat ábrázoló képeket. Közvetlen környezetéből portrékat a családtagokról, ismerősökről. És néhányat településünk környékéről. Mint a képek többségéből kitűnik, kedvenc eszköze a pasztellkréta, de dolgozik akrillal, ritkábban olajfestékkel, és természetesen ceruzával is. Minden alkotás sikerének az alapos rajztudást tartja. Ezt tanította éveken át tanítványainak is. A faragásokról azt tudom, hogy kezdetben kipróbálta, később megszerette a háromdimenziós kifejezési formát. Hogy miért ezeket faragja, és miért ilyeneket? Mert még „szabadabb” kifejezésformát talált meg, amelyben a fantázia, az érzelem, az esemény ábrázolása nagyobb teret kaphat, adhat számára. A fa szeretete, természet iránti rajongása régebbről datálódik az egész családban. A földrajzos apa, a biológus anya pedig mindezt sikerrel adta tovább erdőmérnök fiának és Olaszországban élő lányának. Tisztelt Közönség! Ajánlom megtisztelő figyelmükbe Antal József utóbbi években, hónapokban készült munkáit. �KÉPZŐMŰVÉSZET 13 Antal József: Karancsság (papír, diófapác) Antal József: Tél Palócföldön (papír, pasztell) �SZÉPIRODALOM 14 SZENTJÁNOSI CSABA Aki Aki bicskát nyitogat, szúr, fenyeget, az, hogy összefirkálja az eget, kihegyezi a ceruza-hegyeket, aki monóban hall, nem tudja, mi a sztereó, Dolby-hatás, hiába kapcsolja be idegrendszerét – nincs szívbéli adás, aki háborog, mint a részeg, pedig csak a keserűség italából ivott, az betöri a semmit, lelked hiába nyitott, aki önmagát hergeli, az csak énjét hengerli le, annak, bekattanásaiból van az összes szelfije, de aki gránátalmával, kardvirággal harcol, hogy legyen béke, annak minden körme-pénzérméjén ott lesz fényének képe, aki agya fogaskerekeit tekerve a szeretet hullámhosszát keresi, az úgy cselezi ki indulatait, gyarlóságait, mint Lionel Messi. �SZÉPIRODALOM 15 SZENTJÁNOSI CSABA Apuka… Mit csinálnál, ha meghalna a tenger, hová temetnéd el a rengeteg halat, ha elmegy valaki… fázom, mert érzem az Űr hidegét, amerre halad, ha betegek lennének a hegyek, mondd – hogy gyógyítanád meg a köveket, láttam széttöredezett szeretteim testét, amiket újra szülni már nem lehet, ha eltűnne az ég, a hold, a csillagok, nem lenne nappal és éjszaka, akkor csak a Tejút kórházfolyosóján járnánk egymáshoz haza, ha eltűnne a tavasz, eltűnne minden virág, fa, élet, akkor a hó nem tudna kire hullani, ha a tél idetéved… de, ha az utca egyszer elmegy Apuka lépteiért, ha elmennek éveiért az órák, akkor sivatagnyi porából a Szentlélek fújásai visszahoznák… �SZÉPIRODALOM 16 SZIRMAI PÉTER Arenas Arenasnál a sivatag homokja vörös színű. Vasat tartalmaz, de nem kinyerhető belőle. Semmire se jó, semmire se használható. A sivatagban nincs semmi, ami használható lenne. Arenas északról dombokkal határolt, a többi irányban: végtelenbe nyúló síkság. Itt, Arenas északi határánál a táj teljesen kopár. Fa nincs, nem él meg. Voltak próbálkozások fatelepítésre, de a csemeték pár hónap után elpusztultak. A vízhiány, a csontszáraz föld az oka. Arenas városa kétezer lakosú. Fura kimondani a második szót. Hivatalosan város, valójában falu. Elmaradott, szegényes. A belső részek gazdagabbak, élhetőbbek, mint a külváros. Én a külvárosban lakom. Anyagi okai vannak ennek. Raktáros vagyok egy logisztikai cégnél. Keveset fizet, de legalább közel van: lakásomtól két kilométerre. Kismotorral járok. Otthonról munkába, munkából haza. Csak ez az útvonalam. Évek óta nem voltam sehol, még a város belső kerületeiben sem. Szabadidőmben ülök a lakásomban, hallgatom a csendet vagy a sivatagi szél zúgását. Utcánk szűk, szélessége nincs öt méter. Középen két és fél méter széles aszfaltcsík húzódik, kétoldalt homok, a téglakerítésekig. A kerítéseken belül apró telkek, földszintes, vakolatlan, lapos tetejű házak. Belül három helyiség: szoba, konyha, fürdő. Az egész nincs húsz négyzetméter. Az én házam is ilyen. Hajnalban kiürül az utca. Az emberek dolgozni mennek. Sötétedés után visszatérnek. Kerítések előtt ócska székekre ülnek le, négyen-öten. Isznak. Tizennégy, tizenhat órányi munka után nincs kedvük máshoz. Felejteni akarnak. Néha bevadulnak. Ilyenkor nem érdemes az utcán tartózkodni. Törnek-zúznak. Nem haragszanak ők a másik emberre. A világra haragszanak. A kerítések magasak, zártak. Az ablakokat védik ezzel. Nehogy a tombolás időszakában egy kő, féltégla berepüljön a szobába. Én nem iszom. Ez errefelé ritka. Különcnek tartanak. Már meg akartak verni emiatt. De aztán rájöttek, hogy tudok segíteni rajtuk. A gyerekek matematikapéldáit mind meg tudom oldani. Ezért néha átjönnek, áthoz- �SZÉPIRODALOM 17 zák a gyereket, aki nálam megérti a matematikát. Már kérdezték, honnan tudom mindezt. Mondtam, hogy mérnöknek tanultam. Ahhoz, hogy elvégezzem az iskolát, tudnom kellett számolni. Kérdezték, hogy miért nem dolgozok mérnökként. Mondtam, hogy nem bírom a stresszt. Csak a csendet bírom. A nyugalmat. Raktárosként, munka mellett végeztem el az iskolát. Azt gondoltam, hogy kiemelkedhetek az alsó szintről. Akkor még nem tudtam, hogy nem bírom a stresszt. Márpedig ez a helyzet. Stresszhelyzetben kiszámíthatatlan vagyok. Vagy agresszív, vagy félős. Tomboló vagy menekülő. Van úgy, hogy nekiesek valakinek, addig ütöm, fojtogatom, amíg le nem szednek róla. Van úgy, hogy felállok, és elmegyek, otthagyom az egészet. Hát, igen. Felesleges volt tanulnom. Akkora energiát beletennem. Mérnökként nem dolgozhatok. Tanítóként sem dolgozhatok. Nincs képesítésem. Pedig azt szeretem. Megértetni egy probléma megoldását valakivel. Ismeretet adni a világról. Egy gyereknek. Azért nem iszom, mert nem érdekel az alkohol. Nem érdekel a hatása. Érdekel ez az, de az alkohol nem. Néha térképeket nézegetek. Vagy azon gondolkodom, hogy a családom hogyan került ide. Apám miért jött ide? Ebbe a porfészekbe. Miért kell nekem itt szenvednem? A porban, a szárazságban. A nyomorban, a kilátástalanságban. Dédapámtól indul a történet. 1890-től. Magyar volt. A Monarchia területéről érkezett. Ubudáról vagy Óbudáról. Már nem emlékszem, hogyan kell írni. Ez a település, úgy tudom, a Duna, a helyi nagy folyó mellett fekszik. Érdekes lehet, szép lehet. A földje termékeny. Fás, bokros. Szóval, dédapámnak valamilyen hitelügy miatt menekülnie kellett. Hajóval jött. Négy-öt hétig utazott az óceánon. Buenos Airesben szállt ki. De nem telepedett meg ott. Miért nem maradt Buenos Airesben? A fővárosban? Rejtély. Pedig akkoriban reményt keltő hely volt Buenos Aires. New York ellenpólusának szánták. A marhahús-kereskedelem központjának. Aztán persze később szerepe csökkent, virágzása megállt. Diktatúra, államcsőd következett. Voltak problémák. Valami történt vele. Mármint a dédapámmal. Talán bajba került, fenyegették. Apám nem tudott erről megfelelő információkat mondani. Annyit mondott, hogy ő, mármint apám, már Santiago de Chilében született. Nagyapja, az én dédapám, akkor már nem élt. Apám apja kereskedő volt. Dohánnyal kereskedett. Bejárta egész Chilét. Hónapokon át távol volt. Egyik útjáról nem tért haza. Nem tudni, mi lett vele. Eltűnt, meghalt, disszidált? Valamelyik a három közül. Apámat és három testvérét az anya, nagyanyám nevelte fel. Varrásból élt. Éjjel- �18 SZÉPIRODALOM nappal dolgozott. Mesélte apám, hogy éjjel, ha felébredt, mindig hallotta a varrógép zakatolását. Santiago külvárosában éltek. Ez a környék tele volt elhagyott telekkel. A gyerekek bandába verődtek. Harcoltak a területért, az érvényesülésért. Könnyen pórul járhatott, aki nem volt észnél. Apám megtanult magára vigyázni. Bátyjai megtanították verekedni, késsel harcolni. A négy fiú közül a két idősebbik 1950 körül, háborúban halt meg. Az egyik argentinchilei katonai határkonfliktusban. Akkoriban gyakoriak voltak a határvillongások. A középső fiú, apám bátyja, Kubában tűnt el. A Batista-rezsimben. Szivarral, rummal kereskedett. Egyik útja során nyoma veszett. Akkoriban Kubában bárkire könnyen ráfogták, hogy baloldali kém. Apám próbált információt szerezni róla, de leállították. Mondták: nem akarják, hogy baja essen. Apám, Antonio jött Arenasba. Mondta, hogy el kellett tűnnie Santiagóból. Nem indokolta, hogy miért. Ha rákérdeztem, mindig legyintett: hagyjuk. Anyja halála után volt mindez. Én már Arenasban születtem. Anyám születésemkor meghalt. Apámmal maradtam. Ott dolgozott, ahol ma én. Csak a raktárt azóta felújították. Apám keveset beszélt. Néha a Monarchiát emlegette. Mondta, hogy látott fotókat róla. Szép, gazdag hely. Kár volt onnan eljönni. Meg azt, hogy Buenos Airesben vagy Santiagóban is jobban élnénk, mint itt. Ha a nagypapa nem tűnik el nyomtalanul, ma is ott élnénk, mármint Santiagóban. Kérdeztem, hogy miért nem költözünk vissza oda. Mondta, hogy nincs ereje változtatni. Ha anyád élne, más lenne, mondta. Aztán elcsendesedett. Nem lehetett szavát venni. Apám melankolikus természet volt. Soha nem nősült meg újra. Tizennyolc éve halt meg. Sokszor ült az ablaknál, szótlanul nézte, hogyan kavarja a vihar a város határában a port. Vagy este a csillagos eget. Én is örököltem a természetét. Ha szabadnapom van, ki se mozdulok otthonról. Nézem a sivatagot, ahogy apám is nézte, vagy ülök a sötétben, éjjel. Néha térképet nézek, bár ezt már mondtam. Néha azt gondolom, hogy föl kéne keresni elődeim nyomait. Argentínában, Európában. De ez csak egy rövid ideig marad bennem. Se pénzem, se energiám hozzá. Marad a sivatag, a sötétség. Vagy az írás. Furcsa. Valaki mondta, hogy az írás segít a melankólia visszaszorításán. Visszaszorítás: helyes kifejezés, mert leküzdeni nem lehet soha. �SZÉPIRODALOM 19 Gondoltam, megírhatnám az előbb elmondottakat. Apám emlékiratait, helyette. Kevés valós adatom van. Cinikus módon a hiányokat fantáziámmal tölthetném ki. De ez végül is nem baj. A történetmondás szubjektív műfaj. Biztosan lenne ezer oldal. Gondolom, húzni kellene belőle. Antal József: Valahol Itáliában (papír, ceruzarajz) �MŰFORDÍTÁS 20 Modern japán haikuk Fordította: Márkus László KAKÓ SZÓJA (1945–) KATÓ KÓKO (1931–) hanetobaszu icsimai kai no utagaruta asza no taku tanmago no katacsiharu kizaszu elrepítettem a szerelmes versemet egy kártyalapon tavaszt idéző tojásmintás abroszon szerény reggeli * * ARIMA KAZUKÓ (1910–) ASZAKURA KAZUE (1934−2001) daikan no aokiharu aszu no ten kiszaragi no hikari momiau zókijama reggeli mennybolt kék selymét hasogatja rideg zimankó minő február napsugarak vad tánca messzi bozótban * * SINA FUKOMI (1908−2000) KATÓ KENKÓ (1920–) kóbai nimottomo tóki iszuerabu szekidzsú no kucsi ni musi szumi júszecuki barackvirágzás távol foglalok széket így látványosabb hóolvadás jött kőállat szoborban ni telelő rovar * JAMAGUCSI SZEISZON (1892−1988) tanpopo ja Csókó óniguru tokosinae ti pitypangok ó a Jangce vizét rútul beszennyezitek �MŰFORDÍTÁS 21 AOJAGE SIGEKI (1929–) HOSZOMI AJAKO (1907−1997) tanpopo no vata a fuku toki mune jutaka fudangi de fudan no kokorono hana ha pitypangodat teli tüdővel fújod mellkasod tágul házigúnyában hétköznapi gondolat ni barackvirág * * MIURA JUZURU (1930–) OKAI SÓDZYI (1925−2001) kjútan no ivao no ue no ocsi-cubaki hacuhana no eda ni furetaru agito kana vízmosta sziklán egy hullott kamélia végre megpihen állam érinti a cseresznyeágat s lám virágzik menten * * MIZUHARA SÚÓSI (1892−1981) NAITÓ MASZAO (1901–1996) júcsóka haru va szoboku ni hadzsimareri sunrai ni kotóno szorio nagame ori árvácskám lám egyszerű köntösében hozta a tavaszt tavaszi mennykő ősszablya íves éle suhintott felém * SINOZAKI KEISZUKE (1934–) nami oto nocukihi nosidarczakurakana holdfény napsütés hullámmoraj mért búsulsz ó cseresznyefa �MŰFORDÍTÁS 22 MANFRED STREUBEL Fordította: Lukáts János Borostyán bogárral A partra vetve gyermekkéz talált rád, a harmadkorból szép aranyszilánk. Hadd nézzelek, csepp örökkévalóság, hogy szórod szét a nap fénysugarát! Kiforrva egykor forró rétegekben, mikor még minden lény az űrbe szállt, mikor még nem volt szem, mely fölfedezzen, te rám találsz, kicsinyke szarkofág. évmillió, s a légy, amelyet nézek, benned pihen: békén, sértetlenül, s a világ sorra porrá szétesett. Csak most, torzó, hogy kézbe foglak téged, kapott értelmet léted egyedül, és szinte zsákmány lett a szép lelet…! Őszutó Az ágművet, mely tarkán eltakarta, Lehullt a lomb, mint könnyes imaszó. Helyén az ínség néma torzalakja: Szívós, kopár, sötét konstrukció, Mit vén farönkök ég felé emelnek, Hogy megbotoljon kis tavak felett. A törzsek és tagok, viharban edzett Derék anyag, kemény lett és merev, �MŰFORDÍTÁS 23 Hogy itt helyét megállja: felhőtömbök S örvény között, dacos, megbízható, – S a ködbe, mely már reggeltől borong, Élő ágával bátran beledöfköd S felcsendül halkan távol zeneszó, Egy sejtés: már a jövő nyár zsibong. Újévi napfény Te, vaksi szem, múló évem felett a környező világra körbenézel, a látvány erdejére: szép sereg, – s halkan hintesz be minket gyenge fénnyel. Úgy áll az erdő: szinte hálát érez, mert nézed őt, – és új erőre kap, hogy álljon a tél roppant seregéhez, és minden lény szomszéd után kutat. Élesre nyisd meg most értelmedet, ki kemény kontúrt vetsz a tiszta hóra, te pillanat, mely átfájsz testemen, hogy én is éles árnyékot vetek, ki szembeszállok, rád csodálkozóan, s hogy vén a föld: lassan belém dereng. �VALÓSÁG 24 LAKATOS TIBOR Requiem egy eltűnőben levő műfajért, avagy „Húzd rá cigány csak azért is” – de vajon meddig? A muzsikus cigány családok legfőbb összetartó ereje, kettős identitásuk alapja a cigányzene. A magyar nóta iránti igény drasztikus csökkenésének lehettünk és lehetünk tanúi az utóbbi évtizedekben. Lehetséges, hogy az utolsó pillanatban születik ez az írás, hogy emléket állítson egy műfaj és azok kizárólagos művelői számára. Személyes indíttatásból írom e sorokat, hiszen jómagam is muzsikus cigánycsaládból származom, de nem a zene a hivatásom. Középiskolai tanár vagyok, még kedvtelésből sem fogtam hangszert a kezemben. Fontosnak tartom egyértelművé tenni, hogy írásom tárgya a cigány népcsoportokon belül kizárólag a muzsikus cigányok. Talán nem árt, ha nagyon röviden definiálom ezt a csoportot. Magyarországon a cigányságnak három jelentős csoportja található. Az oláhcigányok, a beás cigányok és a magyar cigányok, más néven „romungrók”. A magyar cigányok érkeztek a legkorábban hazánkba, nagyjából a 15−16. századra tehető az érkezésük. Ez a népcsoport mára teljesen elhagyta az anyanyelvét, és kizárólag magyarul beszél. A három népcsoport közül ők azok, akik leginkább integrálódtak és asszimilálódtak a társadalomba. A cigányság 70%-a közülük kerül ki. A muzsikus cigányok kizárólag a magyar cigányok között találhatók. Nagyjából a 19. század közepére tehető annak a folyamatnak a kezdete, amelynek eredményeképpen a 20. század első harmadának végére kialakultak az ún. zenészdinasztiák. Ezek a családok élesen elkülönültek a cigányság többi részétől, a magyar cigányok közül is. Jelentős mértékben asszimilálódtak, jómódú polgári életet éltek. A dinasztiák általában egymás között házasodtak, de gyakori volt a magyarokkal kötött vegyes házasság is. Bár több „krízishelyzet” is volt a század során, ez az asszimilációs folyamat nagyjából töretlenül zajlott, hiszen a többségi társadalom is a cigányságon belüli elkülönült, ún. „úri” cigány csoportként kezelte őket. A 20. század 80-as éveitől csökkent az igény a magyar nóta iránt, és ez komoly kihívást jelentett a családok számára. A rendszerváltozás tovább erősítette a folyamatot. Az új politikai és gazdasági rendszer bizonyos hatásai a muzsikus cigányok életében egzisztenciális problémát okoztak. A �VALÓSÁG 25 vendéglátóipari egységek privatizálása teljesen új munkaerőpiaci helyzetet eredményezett a cigányzenészek számára. Töredékére csökkent az éttermekben, szállodákban foglalkoztatott zenészek száma. Az állami és önkormányzati bérlakások tömeges kiárusítása lakásproblémákat okozott általában a cigány családokban. A szakképzettség iránti megnövekedett igény, a munkaerőpiaci elvárások, valamint az információs technológia okozta igények megoldhatatlan feladat elé állították a muzsikus cigány családok döntő hányadát. A családfenntartó férfi eddigi életpályája a muzsikuséletről szólt, a befektetett energia és munka a zenetanulás területére koncentrálódott, amelyet más területre átváltani, konvertálni nem lehetett. A továbbképzés, átképzés lehetőségével a cigányzenész nem tudott élni, annál is inkább, mert a hagyományos szakmák és az ahhoz szükséges ismeretek, készségek, gyakran még az alapkompetenciák sem álltak rendelkezésére, ezáltal nem lehettek versenyképesek a munkaerőpiacon. Amíg a vendéglátóipari egységek állami tulajdonban voltak, és kötelező volt zenekart alkalmazni a férőhely függvényében, szinte mindenhol volt élőzene. Amikor megszűnt az ilyen irányú kényszer, szinte pillanatok alatt eltűnt a cigányzene. A legtovább még a szállodákban alkalmazták a cigányzenészeket, de amikor azok is külföldi befektetők kezére kerültek, szinte lehetetlen lett megélni az eddigi módon. A többségi társadalom által kialakított intézményrendszerhez, a piacgazdaság követelményeihez való alkalmazkodás a cigányzenészek számára túlzott elvárást jelentett. Sok muzsikuscigány-család szociális transzferekből való megélhetésre kényszerült. A feketén alkalmazott zenészek elestek a munkajogi védelemtől, illetve azoktól az ellátásoktól, melyek munkaviszonyhoz kötöttek. A cigányzenész-családok gyermekeiket már vagy polgári pálya felé irányítják vagy a zeneművészet területén a klasszikus, esetleg jazz-zene felé. Egyelőre úgy tűnik, hogy a rendszerváltozás megadta a kegyelemdöfést a cigányzenének és a cigányzenészeknek. Ami bizakodásra adhat okot, az az, hogy a cigányzenét többször is eltemették már, de mindent túlélt – idáig. Túlélte azt, amikor a 20. század elején megérkezett a jazz Amerikából. Zipernovszky Kornél így ír erről az időszakról: „Ezzel szemben kulturális és egzisztenciális harc bontakozott ki 1920 után, amikor már nemcsak a divatos zenék, hanem a zenekarok, a zenészek is Magyarországra jöttek azokra a helyekre, ahol addig a cigányzenekarok muzsikusai keresték a kenyerüket. A nemzeti érzés kifejezése letéteményesének gondolt cigányzenekar és az intenzív szenvedélyeket felkorbácsoló jazzband között létrejött összeütközést még az amerikai napisajtó is harcként ábrá- �26 VALÓSÁG zolta egy karikatúrában. A jazz hatása nem korlátozódott a kávéházak és műsoros szórakozóhelyek közönségére, a teljes szellemi és kulturális életen nyomot hagyott”.1 Túlélte a 30-as évek világgazdasági válságát (a bevezetett kötelező betegbiztosítási díjak miatt a 20−25 fős cigányzenekarok létszáma 8−10 főre csökkent). Túlélte a Rákosi-korszakot is, amikor osztályidegennek bélyegezték a cigányzenét. A muzsikuscigány-önazonosság alapja a cigányzene hivatásszerű művelésén alapul. Ez jelentette a közelmúltig a legerősebb kohéziós erőt a családon belül, a családok között és ez a biztonság jelentette az önbecsülés bázisát, amely nélkül nem lehet felvenni a harcot a sztereotípiák és stigmák ellen. Gyakori szituáció manapság, hogy az idősödő cigányzenészek gyermekei keresik a helyüket a magyar társadalomban. Az egzisztenciális biztonság és önbecsülés manapság nem biztosítható a hivatásszerű zenéléssel. Ellentétben a többi cigány népcsoport tagjaival a muzsikus cigányok nem rendelkeznek olyan „nem magyar” identitással, ami segítségükre lehetne. Nincs olyan érdekérvényesítő képességük, ami a (kizárólagos) cigány identitásukra épülne. Hiszen a családban ehhez nem kaphattak mintát. A beilleszkedést megkönnyítheti számukra a kapcsolati hálójuk, amely nem korlátozódik cigányokra, ugyanakkor nyilván kisebb-nagyobb mértékben, de őket is érik előítéletekkel kapcsolatos negatív élmények. Ellentétben a többi cigány népcsoport tagjaival, ők nem rendelkeznek olyan identitással, amit a „magyarságuk” konkurenciájának tekinthetnének. A társadalom a kulturális diskurzusokban elvár bizonyos viselkedésmintákat, egyfajta hierarchikus cigányszerepet, kiváltképpen új, ismeretlen környezetben. Egyszerre kell megfelelniük a társadalmi elvárásoknak, ugyanakkor meg is kell őrizniük vagy éppenséggel ki kell alakítaniuk a saját önazonosságukat mindig ügyelve arra, hogy ne sérüljön a családtagjaikkal meglévő érzelmi viszonyuk. A családokat összetartó, a családi viselkedés mintákat és az identitást meghatározó hivatásszerű zenélés már nem biztosítja a megélhetést a fiatal generációk számára. Itt elsősorban a magyar nótáról, kávéházi zenéről mint műfajról beszélek. Sok fiatal választja a komolyzenét, esetleg a jazzt, de ez a hivatás már nem bír a cigányzenéhez hasonló identitást formáló erővel. Feltehetően a szóban forgó korosztály részben megőrzi muzsikus cigány identitását, és át fogja örökíteni azt a gyermekei számára. Ebben 1 Zipernovszky Kornél: Ki fog győzni – a jazz vagy a cigány – nehéz megjósolni. A cigányzenészek megvédik a magyar nemzeti kultúrát. Replika 2017/1−2. �VALÓSÁG 27 fontos szerepet játszik, hogy ők még „élőben” tapasztalták meg, hogy az édesapjuk zenél, s ez erős érzelmi kötődést jelent a műfajhoz is. A gyermekek identitásának kialakulásában fontos szerepet játszik, hogy szüleik mindketten cigány származásúak-e, hogy szüleik zenészek-e, és ha igen, akkor milyen műfajt választottak. Közülük sokan már nem látják a szüleiket cigányzenészként vagy egyáltalán zenészként dolgozni. Nyilvánvaló, hogy a vegyes házasságok segítik az asszimilációs folyamatot. Az asszimilációt előidézi a már meglévő nyelvvesztés, amelyhez – véleményem szerint – az egyre gyakoribbá váló vegyes házasságok is hozzájárulnak, és az is, hogy egyre többen választanak maguknak „polgári” foglalkozást, de még ha a hivatásszerű zenélést is választják, akkor is a pop, a komolyzene vagy a jazz jöhet szóba elsősorban. Az asszimilációhoz járul hozzá továbbá, hogy a tanulás rendkívüli fontossággal bír a muzsikuscigány-családok életében. Az értelmiségivé válás a társadalom részéről növelheti az elfogadás erősödését és a sztereotípiák csökkenését. A fent leírtak prognosztizálják, hogy a muzsikuscigány-családok számára legvalószínűbb alternatívának az kínálkozik, hogy néhány nemzedéken belül teljesen asszimilálódnak a magyar társadalomba. Bármennyire is szomorú, de az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a magyar nóta és a híres cigányzene egy lassan feledésbe merülő szép fejezete lesz a történelmünknek. Remélhetőleg ez a rövid írás hozzájárul ahhoz, hogy minél tovább emlékezzünk erre a fejezetre! Zárásképpen álljon itt Liszt Ferencnek néhány mondata, még akkor is, ha tudjuk, hogy szavait inkább az érzései, mintsem a tudományos megalapozottság vezérelték, hiszen szívébe zárta a muzsikus cigányságot. „Tekintély, törvény, szabály, parancs, elv, ígérettartás, kötelesség reá nézve türhetetlen fogalmak és dolgok. (...) Leráztak magukról minden erkölcsi nyűgöt, minden társadalmi függést, minden belső köteléket, hogy annál jobban követhessék az érzés villanyos szikráját. Érezni: létök foglalatja, érezni akarnak bármi áron.”2 2 Liszt Ferenc: A czigányokról és a czigány zenéről Magyarországon. Magyar Mercurius Kiadó, Bp., 50. �SZÉPIRODALOM 28 GÁSPÁR ALADÁR Bözsike Ha vannak emberi sorsok, amelyeknek az irányát még a Jóisten se tudta másfelé fordítani, akkor Bözsike életútja ilyennek indult, amikor a múlt század eleje táján abba a szegény paraszt-munkás családba beleszületett. Ennek történetét most egy véletlennek látszó, de nagyon is várható pillanattól kezdve meséljük el. 1942-ben, egy borongós, késő őszi estén azzal állított be hozzájuk Bandró Pista, ez a csinos fiatalember, akinek a faluban iszákos, duhaj híre járta, hogy szeretne Bözsikének udvarolni, mert innen-onnan úgy hallotta, hogy már eladósorban van, és hát tetszik is neki. Ő meg huszonhét évesen már házasodna. Bözsike ott ült a tűzhely mellett, a lóca végiben szemlesütve, és mi tagadás, nagyon megrettent, amikor hallotta, amit a váratlan jövevény mondott nekik. Akkor hirtelenjében nem akartak se igent, se nemet mondani Pista ajánlatára. De ahogy elment, a család meghányta-vetette a lehetőségeket. Bözsike nem volt szép lány meg csúnya se, inkább szikár, mint kövéres, minden része olyan, ami vonzotta a legények szemét, ingerelte azok vágyait. Csakhogy ő cseppet sem szerette, ha a férfiak szemet vetnek rá, viszolygott azok érintésének még a gondolatától is. Tiltakozott is az udvarlás ellen kétségbeesve. Legfeljebb pár percig húzódozhatott, mert az apja, Zepo Józska ellentmondást nem tűrő döntést hozott: – Jányom, itt má nincs mit várnyi, elmútá húsz éves, véjjány maracc, ha ezt az alkalmat elszalasztod! Tuggyuk, hogy ez a Pista nem kifogástalan, de ne válogassá! Aszongyák, dógos ember, majcsak megleszel vele valahogy. Mások is kibirták má, hogyha az urok iszákos, meg durváskogyik. Maj lassacskán összeszoktok, úgyhogy itt az idő férhe mennyi! Másnap Pista eljött a válaszért, és örült, hogy az biztató volt. Onnantól aztán ha egy kicsit józanabb volt, be-benézett Bözsikéhez, hogy erősítgesse rá az igényét, meg aztán szerette volna már egy kicsit megfogdosni is. De nem minden úgy alakult, ahogy azt a merész gavallér remélte. A lány sehogy sem akart a sóvár férfival kettesben maradni. Ha tehát ehhez Pista jogot akart magának, meg kellett kérnie választottja kezét, utána meg sürgette, hogy mielőbb össze is házasodjanak. A széptevéshez Band- �SZÉPIRODALOM 29 ró Pista egyáltalán nem értett, az ösztönei meg hajtották, a kezén kívül hozzá akart jutni menyasszonya testének intimebb részéhez is. Háborús idők jártak akkor. Bányászként Pista megúszta a SAS-behívót, meg a Don-kanyart. Így 43-ban megtarthatták a „hadi” esküvőt, meg egy szerény lagzit is. Ezzel elkezdődött két más természetű, mást akaró ember közös élete, belevágtak a kérdőjelekkel teli jövőbe. Az eladdig ártatlan, befelé élő lánynak bele kellett törődnie, hogy az urának kiszolgáltatott asszony lett belőle. Pedig Bözsikének nagyon nehezére esett a házasélet. Nem annyira a rá háruló, ház körüli munkák miatt, ezekhez a szüleinél már hozzászokott. Étellel, meleg mosdóvízzel várta, tiszta gúnyával látta el a munkásembert, elvégezte az otthoni tennivalókat, művelte kevéske földjüket. Jobbára attól irtózott, hogy ágyba kell bújnia emberével. Még a gondolatától is megborzadt, hogy bármikor alá kell magát vetnie a számára gyönyörtelen szeretkezésnek. S az első verésre se kellett sokáig várnia. Az ura, ahogy a dolgozónak dukált, gyakran a kocsmában kötött ki, ahonnan legtöbbször ittasan tért haza. Újdonsült felesége persze szóvá tette ezt. Pista nem volt hozzászokva az ilyen szemrehányásokhoz. Hiába csitítgatta dohogó asszonyát, az tovább szájalt vele, egy cseppet se félt az önmagát nehezen fékező urától. S akkor Bözsike megkapta az első pofont, aminek később sűrűn volt folytatása is. Bözsikének meg Pistának a szorgalmon kívül alig voltak olyan vonásaik, amelyek egymáshoz közel hozhatták volna őket. Kicsi volt tehát az esélye, hogy egymással majdcsak egybeszoknak, a tűz a vízzel még sosem tudott összeférni. Bözsike hűvös típus volt, aki leginkább az eszére hallgatott, az urát meg az ösztönei vezették. Jólelkű ember volt ugyan Pista is, de szelídségét az alkohol démona mindig kiűzte belőle. Bözsike szívesen tervezgette a jövőt, míg a férjének sosem voltak távoli céljai, neki csak odáig értek a vágyai, hogyan érezze jól magát holnap is. Azokban a nehéz időkben mégis belefogtak még a fészekrakásba is. A szülők segítségével, a falu szegélyén, az állam adta házhelyen, alig egy év alatt felhúztak egy aprócska vályogházikót. Ennek csak az egyik szobáját tudták belakni, innen-onnan kaptak bele néhány szükséges bútort, és beköltöztek közös szálláshelyükre. Amint elkészült a fészkük, máris bomladoztak összetartó fonadékai, amiért az sosem válhatott lakói meleg otthonává. A gondjuk több lett, az életük meg itt sem vált derűsebbé semmivel. Ezután is ugyanúgy múltak a napok: munka, kocsmázás, munka a ház körül, szűkszavú együttlétek, munka a földeken, kényszerű szeretkezések, munka, kocsmázás, veszekedések és gyakran verések is. Bözsike �30 SZÉPIRODALOM hiába szaladt a szülőkhöz panaszra, nem sok vigasztalást, védelmet kapott, az apjától legalábbis semmit. – Türnyi kell, jányom, az asszonnak az a dóga! Az anyja meg csak hallgatott, félt az urától, magában sajnálkozott, neki is ilyen sorsa volt. Honnan is tudta volna szegény Pista, hogyan lehetne vadóc feleségét megszelídíteni, egy kis szeretgetéssel magához kedvesíteni? Ő sem sok szeretetet kapott egész addigi életében, családjukban nem volt szokás a gyerekek becéző cirógatása. Betegeskedő anyja korai halála után a kiskamasznak meg még fakóbb lett az élete. Az apja számára onnantól szinte már nem is létezett, csak az új asszonya meg a maga boldogítása érdekelte. Ha a magára maradt fiúcska egy kis törődésre, jó szóra vágyott, férjes nővéreihez kéredzkedett be. Tizennégy éves korától meg, keresőképes munkásemberként, a szabadideje legjavát a kocsmában, a haverjaival töltötte el, s elég hamar az alkohol rabja lett. Az évek során aztán a lelke meg a tenyere is egyre kérgesebb lett. A maguk sorsszerű rendjén-módján hamarosan a gyerekek is jövögetni kezdtek. Ezt a családjuk el is várta a fiatal házasoktól. A fogamzás ellen amúgy se tudtak semmivel védekezni, pedig szeretkeztek nyakra-főre, ahogy diktálta az ifjú férj tomboló ösztöne. Eszükbe se jutott, hogy azokban a zavaros háborús időkben meg az utána jövő szűkös években a körülmények milyen kedvezőtlenek a magzatviseléshez, meg a gyerekszüléshez. Ha frontok vonultak át, az óvóhelyeken szorongtak, aztán meg a romba dőlt országban rossz volt a közlekedés, a kórházak alig működtek, orvost is csak itt-ott lehetett találni. Azt ették, amit nehezen sikerült maguknak megtermelni, előteremteni. Bözsike hamar teherbe esett tehát. A várandós hónapokban is, szinte az utolsó pillanatig el kellett végeznie a háznál adódó tennivalókat. Amint kényszerűen ritkultak a szeretkezéseik, Pista a vágyai csillapítása forrását más asszonyok szoknyája alatt kereste, de részegen nekiesett még állapotos asszonyának is. Az anyaságra alig érett fiatalasszony először egy kislányt hozott világra, akinek Bözsike zsenge méhében nem sikerült az életre felkészülnie, Margitkát kéthetes korában a Jóisten magához szólította angyalkái seregébe. Aztán a család újabb reménységeként Áronon volt a sor, akit az anyjának egymagában kellett megszülnie. – Apádnak hiába montam, hogy ne mennyen el munkába, mer má fájásaim vannak, csak elment. Később Zepo mama felgyött ugyan, de ő meg �SZÉPIRODALOM 31 a kapuba várta a bábaasszonyt – mesélte Bözsike neheztelően Áron fiának a születése körülményeit. – Így osztan ott marattam magamba a hátsó szoba ablak felőli ágyán, azon a júniusi, fülledt hajnalon. Mire a bába ideért, te má ott mozgolóttá alattam a vérembe fekve. Mert szülés közben Bözsike gátja átszakadt, csoda, hogy magatehetetlen helyzetében nem vérzett el teljesen. De Áronka szíve a világra vergődése pillanatában működni kezdett, élt, ordított. Ott hevert anyja combjai közt félig öntudatlanul, mégis fellelkesülten. A fiú megszületésének ez az ősi módja aztán az anyjához kötődése erejét szélsőségesen felfokozta. Egész életében valósággal csüggött ezen az érte vérét adó nőn, és Bözsike is fia megszállottja volt. A lenni akarók sorában végül Erzsike következett. Bözsike ekkor már tapasztalt, erős kismamának számított, a sors akaratából méhének gyümölcse mégsem érhetett egészségesen. Hét hónapos terhesen magas lázzal járó fertőzést kapott, amivel az orvosok akkor nem sokat törődtek. Testének krízise kihatott a magzatára is. Kislánya agyának a sérülése tartós maradt, négyéves korától epilepsziás rohamok gyötörték. Szerető édesanyja sok éven át kórházról kórházra hordozta őt, hátha valahol kigyógyítják egyre súlyosbodó bajából, de nem járt sikerrel, Erzsike félember, egész életében gyámságra szoruló családtag maradt. Lánya betegsége aztán Bözsike lelkét tartósan sebezte. Ötvenegyben készült a családról egy különös hangulatú fénykép. Bözsike ennek a központi alakja. Nem azért, mert középre állította őt a vándorfotós, a tetszetős, sudár fiatalasszony különben is magára vonja a néző figyelmét. Láthatóan magányos, az élet arcára rajzolta már dacosan viselt sorsa szomorú vonásait. Pista a felesége baljára került, csinos, fiatalon is markáns férfiarca, határozott, magabízó tekintete azt sejteti, mintha a többiek nem nagyon érdekelnék. Áron és Erzsike meg bambán révedeznek, látszik, hogy ők is csak testben vannak ott ezen a felvételen. Semmi nyoma nincs itt jókedvnek, idillnek. A fényképész hiába igyekezett, csak azt a szeretetlenséget örökíthette meg, ami ezeknek az embereknek a hétköznapjait uralta. Mert férj és feleség, anya és apa szinte állandó feszültségben éltek, a gyerekek meg ott vergődtek borzolt idegzetű szüleik között, kiszolgáltatottan. Csak nagyon ritkán lehetett itt kedves feleségem, anyukám, vagy Pistukám, Apuci, Anyuci, meg kicsi lányom, édes kisfiam szólítgatást hallani, és puszilkodást látni. Bözsikének e búskomor fénykép-családja fölött hiába múltak az évek. Sok minden alig változott velük a történelmen átsuhanó időben, később �32 SZÉPIRODALOM sem éltek másként, mint a felvétel készítésekor. Legfeljebb idősebbek lettek, a szülők és a gyerekek is egyaránt. Áron meg Erzsike már iskolába jártak, növögettek, mint erdőben a gomba, helyzetük felismerései és az egyre nehezebben teljesíthető kötelességek megviselték, az életre edzették, érlelték őket is. Egy dolog biztosan változatlan maradt az évtizedek során, Pista munka után mindig megkövetelte a maga ital- meg szexadagját, legtöbbször a kocsmában kötött ki, ahonnan sosem jött haza józanul. Bözsike meg, ahogy már annyiszor közös életük kezdete óta, vakmerőn nekiesett részeg, fékevesztett urának: – Szégyelld magad, te korhely disznó! Állandóan csak iszol meg b..ná, ahhelyett, hogy énvelem meg a gyerekeidvel törődné! – Ha nem fogod be a pofádot, rögtön agyonütlek! – vágott vissza ilyenkor Pista. – Ki ad nektek kenyeret, ha nem én? – és már ütött is. – Istenem, mé verté meg engem evvel az embervel! – siránkozott Bözsike, ha rátört a bánat. Elhagyom ezt az iszákos vadállatot! De hova menek, kihe, hogyan? Ki tart el engem meg a családomot? Nem akarom, hogy a gyerekek apjok nélkül nyőjönek fel! Majcsak lesz valahogy, mások is kibirták má a keserű életet! A válás akkoriban faluhelyen különben se volt szokásban, maradt hát Pista mellett, tűrte tovább az örömtelen életet, és vívta vele tovább kudarcos küzdelmeit. Sokszor volt már olyan, hogy a gyengének a durvától sehogy sem sikerült elszakadnia, s a feloldódás csodájában makacsul bizakodva végleg együtt maradtak. Bözsike és Pista közös sorsának is ez volt az egyetlen kiútja. Amint nagyobbacska fiúvá cseperedett, Áron lett Bözsikének a legbiztosabb támasza, vigasztalója és védelmezője. Vállára vette a családi munkák terhének rá rakható részét: sorban állt kenyérért, húsért, libapásztorkodott, az erdőre fát szedni, az anyjával kapálni járt, nagy kamaszként meg aratáskor már kaszát is kapott, mindent megcsinált, ami a ház körül adódott. Eleinte, mert muszáj volt, ímmel-ámmal, később már öntudattal is, amint észrevette, hogy az anyjának szüksége van rá. Ha az apja részegen randalírozott, a család védelmére kelt, még akkor is, ha a verésből ő is kapott. Így aztán Áronnak nem nagyon volt gyerekkora, engedelmeskedett, félt, menekült, játszani mindig szöknie kellett, csak lopva olvasgathatott. Így serdült, lassan siheder, s aztán észrevétlenül felnőtt férfi lett belőle, várta élete próbatételét. Az évek során beleivódott rossz emlékek, sérelmek és bántalmak nyomán az apjától elhidegült teljesen. A munkájáért tisztelte őt, de nem tudta igazán szeretni. Így aztán sosem voltak apa �SZÉPIRODALOM 33 és fia közt egymásra kíváncsi, egymást megértő beszélgetések. Az anyjához meg egyre elfogultabban kötődött, nemcsak szerette őt, de fel tudott rá nézni is. A testi sérülések meg lelke ártalmai, a sok magába fojtott feszültség, a gyógyíthatatlan beteg lánya gondjai lassan kikezdték Bözsike egészségét is. Már egészen fiatalon orvosokhoz kezdett járogatni. Többször és hosszabb időre kórházba kellett feküdnie. Először az egyre jobban fájó gátját kellett megműteni, aztán a csont-tbc következett, majd az immunrendszere fordult saját teste ellen, helyrehozhatatlanul. – Csak énék még valameggyig, hogy ezek a gyerekek tehetősebbek legyenek – sopánkodott és hősiesen viselte a fájdalmakkal járó betegségeit, mindig az utolsó erejéig dolgozott. Betegségei dacára a család életét mindig is Bözsike tartotta működésben. Okos asszony volt, apja józan paraszti észt hagyott rá. Ez már az iskolában kiderült. A tanító kérte is a szülőket, hogy engedjék a lányukat továbbtanulni, ez azonban eszükbe se juthatott, a háznál nagy szükség volt a női munkás kezekre, a család mit tudott volna egy tanítónővel vagy egy irodista kisasszonnyal kezdeni. Bözsike asszony- és anyasorsa aztán később se engedte meg, hogy művelődjön. Talán egyetlen könyvet se olvasott el egész életében. Sosem volt színházban és moziban, meg nyaralni se. Az okos észjárása mégis élete végéig megmaradt. Bözsikét tehetséggel is megáldotta a Teremtő. Jó érzéke volt arra, hogyan kell a pénzzel bánni, nem szórta azt szét meggondolatlanul. A család élelmezését nagyobbrészt önellátással oldotta meg, és alig költött valamit ruházkodásra is. Beosztó volt és szinte mindenből pénzt tudott csinálni, adott, vett, kereskedett. Az évek során aztán az urától elrakott meg a maga csinálta pénzből egy szép kis összeget sikerült összespórolnia, s ez elégedettséggel töltötte el. Évek múltán ebből tudták aztán rozoga kis házikójukat komfortos családi házzá bővíteni. De nemcsak a sefteléshez volt tehetsége, szépérzéke is volt. A faluban valakitől eltanulta a cukrászatot, amibe annyira belejött, hogy a környék falvaiban híre lett, hozzá hordták a lakodalmi sütnivalókat. Tojásból, lisztből, vajból meg cukorból bármit megalkotott, tortaféléket, bárányt, imakönyvet, fatörzset és még ki tudja mit. Sok munkája volt, gyakran bele is fáradt szegény. De csinálta végkimerülésig, mert örömét lelte benne, meg büszke volt magára. Boldog volt, amikor gyönyörködve elnézegette remekműveit, sokszor még dalra is fakadt eközben. Bözsike talán csak olyankor volt még boldogabb, amikor a fia meg az unokái meglátogatták. Áron jó eszű gyerek volt, az általános iskolában �34 SZÉPIRODALOM mindig kitűnő bizonyítványt kapott. A tanárai szorgalmazták, hogy továbbtanuljon, meg ez volt az anyja leghőbb vágya is: leérettségizett, aztán egyetemre járt, tanár lett belőle. Feleségével egy távoli város neves gimnáziumában tanítottak, szerették a hivatásukat. Az anyja autót vett a fiának, hogy gyakran el tudja hozni kicsi családját a nagyszülőkhöz. Mama meg önfeledten eltársalgott velük, gyönyörködött az ő okos, szép gyerekeiben, kipanaszkodta magát, sírt egyet, s aztán finomakat főzött nekik. Ennek az örömének aztán hirtelen vége lett. Áron és felesége ellentétei békétlenné fajultak, nem tudták egymást boldogítani, muszáj volt egymástól elszakadniok. Bözsike sosem tudott beletörődni ebbe a kudarcba, ami aztán végleg feldúlta lelke nyugalmát. Ez volt az utolsó ártó sérülés, amitől gyógyíthatatlan betegsége végzetes lett. Áron mindig megrettent, amikor otthonról táviratot kapott, mert az bajt jelentett, rossz hírt hozott. Így volt ez azon a 94-es őszi délutánon is, amikor az utolsó sürgönyt felnyitotta: „azonnal gyere haza stop anyád nagyon beteg lett stop a mentő a kórházba vitte stop onnan élve már biztosan nem jön haza stop apád stop” Rohant is rögtön, ahogy csak tudott, keresztülszáguldott a fél országon, egyenesen a kórházba, Őhozzá sietett. Ott találta drága, jó anyját egy elkülönítő szobában. Már második napja feküdt eszméletlenül. – Súlyos agyvérzést kapott, kómában van, kicsi az esélye, hogy még egyszer magához térhet. S ha igen, akkor is... – ismertette vele az ügyeletes orvos a drámai helyzetet. Áron ott ült édesanyja ágya mellett, fogta hűvös, ernyedt kezét. Kérlelte, Édesanyám, nyissa ki a szemét, mondjon valami biztatót. Kérlelte órákon át, mindhiába. Az ágyban fekvő egyszer csak sóhajtott egy nagyot, és nem lélegzett tovább, meg nem volt már pulzusa. Pedig azt hitte, hogy szeretett szülője nem hal meg sosem. – Mért mentél el, Anyám, miért hagytál itt engemet? – sóhajtott Áron abban a végtelennek tűnő, igazságtalan pillanatban. Ma sem emlékszik rá, hogy a temetését hogyan élte át. Szíve napokig tartó szorító fájdalmával aztán Áron is kórházba került. De az anyját ezzel sem tudta már az életbe visszahozni. Felesége halála után Pista teljesen megváltozott, csendes, magába forduló ember lett belőle, nem ivott többé egy korty alkoholt se. Sehogy se tudta elviselni ötven évig jóban-rosszban élete társa hiányát. Nemsokára ő is elment asszonya után. Hozzá lett eltemetve is. Egymás mellett fekszenek már évek óta, békességben, örökre összeszokva. �SZÉPIRODALOM 35 SIMEK VALÉRIA Útközben Útközben keresed a valahol elveszett önmagad. Némaságod a legbeszédesebb. Engedj utat az időnek, és az folyamatosan áramolva követ már visszafelé. A kondér alatt tüzet gyújtasz, énekelsz, arcodon feltűnik egy ritka fény. Emberi jóságod, ártatlanságod sugárzik. Koldushoz, szegényhez kenyérrel kezedben hajoltál. Ruhát, kendőt adtál, s a Bözsinek, a szép roma asszonynak egy melence* savanyított káposztát. A hóna alatt vitte a másnapi ebédhez. Eltaposott vágyaid nem csillapodtak a titoktartó, nyugtalan éjszakákban. A melence fából faragott teknő alakú edény, akkora, hogy az ember a hóna alá tudja fogni. * Hol vagytok? Deszkakerítés. Zegzugos udvarok, pajták, istállók. Ifjúkorom öregjei, tanítói hol vagytok? Tanítottatok a bizonytalanságban is hinni, látni. Abban, hogy az egymásnak segítő igavonó állatok is könnyebben húzták a terhet hazafelé. Megtartó erővel ebben a reménytelennek látszó küzdelemben, együtt lenni, segíteni. Múltatok főútvonalai, sikátorai a háborúk után hogyan vezettek vissza az életbe? Hogyan tisztogattátok meg vérző emlékeiteket? Feltámadt a fényesség, felébredt a lélek és az értelem. Az Úrtól eligazítottan, nagy alázattal az estéli csendben az Istenhez kuporodtatok. �EMLÉKEZÉS 36 PAPP DÉNES „és visszajön a régi, mely újnak látszik” 175 éve született Asbóth János „kereslek Nekeresden, talállak Nemlevőn” (Szilágyi Domokos: Don Quijote szerenádja) Amikor elénk toppan egy hajdani kor embere, kezdetben oly idegen mód állhat előttünk, mintha nem is ugyanazon bolygó gyermeke lenne, mint amely minket is kidobott magából. Mindez akkor is előfordulhat, ha éppenséggel egyik hazánkfiáról van szó. Olykor az is megesik, hogy mindezen idegenség nem elriasztja, hanem kíváncsivá teszi aktuális jelenünk emberét, legyen bár érthetetlen a szemlélt személy egykori létlátványa. Így hát lehetőségeihez mérten valamiféle nyomozásba kezd, hogy a rejtélyes jelenést feloldja, számlálatlan oldalt olvas el, mígnem feltartott kézzel, fulladozva evickél ki a maga választotta betűfolyamból, mint aki megadja magát az idő kiismerhetetlen sodrásának és a reá tapadt tanulságot, mint kapaszkodó hínárt, lesöpri magáról. Amikor egészen úgy hiszi, hogy a kutatásban semmit sem talált, csak még több kérdést és némi hiábavalóságot, a parti föveny homokjában megcsillan valami. Törött kagyló egy darabja, mely úgy tükrözi vissza a fényt, hogy ízekre szedi azt, néhány szivárványos emléket hagyva maga után. Nos, némiképp hasonló kalandom volt Asbóth Jánossal. Ha végigpillantunk akárcsak vázlatos életrajzán, olyasmivel találkozhatunk, hogy nemesi család sarja, tanulmányok Pozsonyban, Pesten, Zürichben, aztán utazások, Párizs, később Egyiptom, Bosznia-Hercegovina, Algéria, satöbbi. Volt fogalmazó, titkár, írt folyóiratoknak és szerkesztett is, aztán ott vannak eklektikusként föltűnő politikai szerepvállalásai, mígnem egyszer csak a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választja, és még sorolhatnánk a sokszínű életrajzi külsőségeket. Ha írásművei lajstromába nézünk bele, hasonló változatosságot találunk, tárcák, útikönyvek, tudósítások, tanulmányok, képviselői jelentések, egy regény, levelek, jellemrajzok, hogy csak nagyjából említsünk néhány írásos formát. Ehhez jön még, hogy a Sőtér István által szerkesztett, méltán legendás A �EMLÉKEZÉS 37 magyar irodalom története IV. kötetében, az 1849−1905 közötti korszakot vizsgáló könyv Asbóth Jánosról szóló fejezete egyenesen egy vérbeli Don Quijote alakját látja bele szeszélyes és különc természetébe, nem feledvén megemlíteni, hogy szerzőnket kortársai a Sir John gúnynévvel illették, angolos modora, zárkózottsága és hóbortosnak tűnő eszméi miatt. A 19. század második felében Cervantes akkor már majd háromszáz éves regényének hatása különösen erősnek mutatkozott íróink körében, hiszen inspiratív és reflektív formában sorra bukkannak föl szépirodalmi művekben Don Quijote alakmásai, a Don Quijote-szituáció folyamatos újragondolásának leplezetlen igényével.1 A világból kizökkent ember metaforája szövi át ezt a kort, mely változásaiban értékrendek ütközésére érzékeny. Korszakok kerülhetnek ily módon egymással szembe egyén és társadalom konfliktusának szintjén, korszerűtlennek, illuzórikusnak tűnő figurák bolyonganak egy olyan világban, melynek igazságát, valódiságát pont e délibábos tekintetű lények kérdőjelezik meg puszta létükkel, így billentve ki a „dologtalan olvasót” is a hétköznapokból, pusztán kérdőjelként mutatva távlatot. E kérdőjel szimbóluma lehetne az álom-valóság ősi nászának is, mely az örökös ébredés késztetését hozhatja magával, mivel az ébredő ráeszmél, hogy újabb álomba csöppent, így leginkább fo1 Erről bővebben lásd: GÖNCZY Mónika, A Don Quijote mint architextus a 19. század második felének magyar irodalmában = Irodalom, nemzet, identitás. A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson elhangzott előadások, szerk. JANKOVICS József, NYERGES Judit, Bp., Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, 2010. �38 EMLÉKEZÉS lyamatos ébredésben élne, hogy törekedjen valamiféle valóság felé, még akkor is, ha már tudja, azt el sosem érheti. Vagy az ébredésekben elfáradva belemerülhet az éppen korszerűnek nevezett kollektív álomba, hogy magányát oldva együtt álmodjon a többivel, ám hamar gyanút fog, hogy a közös világról valószínűleg mindenkinek más álma van. Asbóth egyetlen szépirodalmi alkotása az Álmok álmodója címet viseli. Az 1878-ban megjelent regény a maga korában semmiféle visszhangot nem kapott, száz esztendő kellett, míg irodalomtudományunk fölfedezte. Az úgynevezett dezilluzionált nemzedék műveihez társított írás Darvady Zoltán világra ébredését követi nyomon Velencébe utazásától kezdve hazatértéig. A kiábrándultság és keserűség érzékeltetéséhez Cervantes regényalakjának említése már egészen magától értetődő, amikor így szól hősünk egy helyen – „Minek irjak le minden részleteiben egy DON-QUIXOTTI harczot? Minek irjam le a harczolónak keserves, a nézőnek nevetséges harczát a benső igazságnak a külső valóság ellen.”2 Az anyja temetésére hazaérkező ifjú, aki bolyongó lélekként utazgatva járta addig a földi tereket, kiábrándulva már világból, szerelemből, a tevékeny életben véli megtalálni a gyógyírt minden bajára. Ezzel a regénynek vége, és vége Asbóth szépirodalmi kísérletének is, tollát ezután más irányba fordítja. Kísérletet kell mondanunk, mivel kora kórképének ábrázolásában, néhány részletmegoldásában találtatott kitűnőnek ez az írás, de a mű egészét illetően, regényként, nos, eleddig nem igazán. Egy európai műveltségű, történeti távlatú és kitűnő kritikaérzékkel rendelkező elme érzékeny szüleménye, melyet vizsgáltak már többek között a kiegyezés utáni nemzedéki koraérettség és/vagy éretlenség viszonylatában, csakúgy, mint a magyar őskapitalizmus kritikájaként a modernség kezdeti szakaszában.3 Volt, aki az első magyar szecessziós regényt vélte fölfedezni Asbóth írásában, korát megelőző alkotásként szemlélve azt, mivel húsz évvel a szecesszió századvégi fölbukkanása, stílszerűen inkább kivonulása előtt született meg az Álmok álmodója.4 ASBÓTH János, Álmok álmodója, Bp., Atheneum, 1878, 28. – Elektronikus változat, Bp., Magyar Elektronikus Könyvtárért Egyesület, 2019. 3 Erről lásd BÁN Zoltán András Éretlenségünk iskolája és LÁNCZI András A költő és a Gründerzeit című írását – Két bírálat egy könyvről, Holmi, 1991. július. 4 Vö.: BARANYAI Zsolt, Az első magyar szecessziós regény (Asbóth János: Álmok álmodója) = Médiumok, történetek, használatok – Ünnepi tanulmánykötet a 60 éves Szajbély Mihály tiszteletére, szerk. PUSZTAI Bertalan, Szeged, Szegedi Tudományegyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, 2012, 191–203. 2 �EMLÉKEZÉS 39 Talán nem lenne haszontalan egyszer a szecesszió művészetének növényszimbolikáját egybevetni azzal az organikus társadalomszemlélettel, mely ezekben az időkben jelentkezett egyrészt a mechanikus világszemlélet, másrészt az evolúció elméletének, nem utolsósorban a szocialista eszmék hatására, némiképp mindezek ellenhatásaként. Hasonlóképpen azt a konzervativizmust, melyet Asbóth próbált valamiféle erkölcsi kötelesség szintjére emelni, érdemes lenne talán a későbbi konzervatív forradalom fényében és például Oswald Spengler organikus történelemszemléletének árnyékában vizsgálni, nem is beszélve az ultrakonzervatív tradíciók képviselői által tartott tükörről. Ugyanakkor ingoványos terepre érkeznénk mindezzel, hiszen sokan egyenes utat látnának a nemzeti szocializmus, tehát a fasizmus, még tovább antiszemitizmus és rasszizmus irányába, és ily módon egyből a két világháború között találnánk magunkat. Természetesen nem ildomos vonalzóval egyenest húzni e korszak problémáira megoldást kereső, eszmei áramlatok között hajózó, de azokon túlmutatni vágyó elmék, a mindezt később fel- és kihasználó politikai eltévelyedések és mindezek ma is emésztő és kísértő erkölcsi mételye között. Ha e korszak levegőjébe szeretnénk kicsit jobban beleszippantani, akkor megemlíthetnénk például, hogy Asbóth János világra jöttét csak néhány hónappal előzte meg az a csecsemő, aki felnővén egy eljövendő kor elsőszülöttjének vallja majd magát, azaz Friedrich Nietzsche. De talán nem szükséges ennyire elrugaszkodnunk ahhoz, hogy megsejtsük Németh László szavaiban témánk kényes voltát, midőn Asbóthról szólván, kissé talányosan, így zárja mondandóját – „Sajnos, mint nagyon sok ezek közül az újabb konzervatívok közül, az elmélet subája alatt nála is gyanakodva nézzük a gyakorlatot, s attól félünk, hogy amint láthatárban túlhaladta korát, jellemében is előfutára azoknak, akik a szellem luxusával, eredeti gondolatokkal szolgálnak ki eredetiségre képtelen, de sajnos, befolyásos rétegeket.”5 Pár évvel regénye után jelent meg Asbóth azon kötete, melyben a Nemzeti műveltségünk című írás is található.6 Ez a keretes szerkezetű, esszéisztikus szöveg az akkori közoktatás kritikája, bár kétségtelenül néhány vonatkozásában a mai iskolarendszeré is lehetne. Itt azzal az alapvetéssel találkozunk, hogy hazánkban közvetve a klasszikus, (ó)görög nyelvtudás hiányának tudható be a tudomány meddősége, a szépirodalom élettelenLásd NÉMETH László, A Nyugat elődei = N. L., Az én katedrám, Bp., Magvető és Szépirodalmi, 1983, 675–677. 6 ASBÓTH János, Új Magyarország. Magyar jelenről, magyar jövőről, Bp., Athenaeum, 1880. 5 �40 EMLÉKEZÉS sége, a közigazgatás élhetetlensége és a közélet elvtelensége. Hamar kiderül azonban, hogy e hipotézis javarészt a megszólalás terét hivatott kijelölni és biztosítani. Talán érdemes itt zárójelben megemlíteni a Szőllősy Klára által hőn idézett Heinrich Shliemann módszertani tanácsait e nyelv tanulásával kapcsolatban, miszerint „a gyermekeket először görög anyanyelvű tanárokkal taníttassák újgörögre, s csak azután térjenek át az ógörögre, miután a gyerekek a nyelvet már folyékonyan beszélik és hibátlanul írnak.”7 Shliemann szintén a 19. század embere, mesébe illően kalandos életét és nagy port kavaró amatőr régészeti hadjáratait kivételes nyelvérzékenysége is nagyban segítette. Ugyanakkor Asbóth nem kalandorként, hanem felelős hazafiként próbálja felkutatni a hazai oktatás hübriszét. Írásából több helyen kitűnik, hogy a lexikális tudás értékének dominanciája a gondolkodást és az arra való folyamatos igényt is képes elnyomni, így nem alakulhat ki kellő alap az értelem fejlesztéséhez, ahogy tanulási képesség sem, mert az iskola nem tanít meg tanulni, pusztán adatokat szolgáltat s kérdez vissza; idézzük most szerzőnket – „A tehetségben is reagál a természet a liba-tömés ellen, és az eredmény többnyire a semmit-tanulás, vagy pusztán a vizsga számára tanulás. A ki pedig tanul, annak kevés haszna belőle. A concret életpálya speciális czéljaira szükséges ismereteket mindég csak az életpálya maga fogja megadni. Az iskola adja meg a tanulási és tudási képességet, a tudományos alapot amazoknak nagymérvű elsajátításához, legma7 SZŐLLŐSY Klára, Kiklász-kalandozások, Bp., Gondolat, 1967, 44. �EMLÉKEZÉS 41 gasabb értékesítéséhez. Ha ezek helyett csak ismereteket ád, minden élet számára csak igen csekély részét adhatja annak, ami kell, és mégis igen sokat ád, a mi az életben lehull, mint a falra hányt borsó.”8 Ezen idézet jó példa az egzakt fogalmazásra, ugyanakkor az erre való belső igényt Asbóth igencsak ritka virágnak érzi a 19. század vége felé, s az írástudók felelőtlenségén túl megint csak az oktatásban találja meg gyökerét mindennek, hiszen, szép szavával, az „írmodor” a gondolkodással van összefüggésben, melynek táptalaját az iskolák kellene, hogy megadják. Írta mindezt 1880-ban, nem sokkal a kiegyezés és Magyarország első népoktatási törvényének megszületése (1868) után, midőn Eötvös József vallási és közoktatási miniszterként állítólag úgy vélte, a monopolizált állami közoktatás távol áll a szabadság eszméjétől, ugyanakkor az államnak jogot kell biztosítania a tanuláshoz. A kritikai gondolkodás napjainkban is górcső alá veszi az oktatási rendszert, a kortárs pedagógiát, a közoktatást. Borbély András nemrégiben megjelent esszéjében a kapitalizmus viszonylatában teszi meg ide vonatkozó vizsgálódásait, s arra jut, hogy a tanuláshoz való jog biztosítására létrejött közoktatási rendszer immár a tanulás kényszerét visszhangzó üzemmé vált a kapitalizmus termék, termelés, termelő stb. fogalmainak örve alatt. Kérdéseit idézzük most ide – „De mit tegyünk, ha kiderül, hogy az általános tankötelezettséget biztosító intézményrendszer ma a diszkrimináció, a szegregáció, a kényszertanulás, a piaci törvényekhez szoktatás, a diákok debilizálásának és infantilizálásának, a hatalmi káosznak melegágya? Mit tegyünk, ha a tanuláshoz való jog intézményesülése az egyenlőtlenség rendszeres újratermelődését eredményezi? Mit tegyünk, ha az iskola lenevel a tanulás szabad tevékenységéről?”9 A Korunk uralkodó eszméi című írás már Asbóth akadémiai székfoglaló értekezése, mely olvastatott a II. osztály 1895. október 14-iki ülésén. E korbírálatban a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség francia forradalom által szétszórt eszméinek megvalósulatlanságáról olvashatunk, sőt a 19. században mindezen eszmék ismételt felbukkanásáról, majd következetes és módszeres kiirtásáról számol be szerzőnk. Úgy véli, századának legsajátabb gyermeke a socialismus, miközben az egy századdal korábbi Adam ASBÓTH János, Nemzeti műveltségünk = A. J., Új Magyarország. Magyar jelenről, magyar jövőről, Bp. Atheneum, 1880, 73. 9 BORBÉLY András, Pedagógia és kapitalizmus. A pedagógia nyomorúsága, ÚjNautilus Irodalmi és Társadalmi Portál, 2020. augusztus 28. http: //ujnautilus.info/pedagogia-es-kapitalizmus 8 �42 EMLÉKEZÉS Smith skót közgazdásztól idézi kedvtelve a laisser faire, laisser passer éppen másodvirágzásban leledző gondolatát, azaz hadd történjék, amint történik, az állam a közgazdaság dolgaiba ne avatkozzék. Bírálja a materializmust és a darwinizmust, hol Istennek és vallásnak nincs helye. A francia forradalom eszméit állítja szembe a darwinizmus gondolataival, így jut arra a következtetésre, hogy utóbbi Szabadság helyett csupán az előzményekből eredő kényszerűséget, Egyenlőség helyett pusztán az ősöktől eredő születési különbséget, Testvériség helyett pedig az erősnek alávetett gyengét képes nyújtani követőinek. Szerzőnk konklúziója, hogy „a társadalmi kérdés nemcsak biológiai kérdés, nem is közgazdasági kérdés csupán, hanem mindenekelőtt és mindenekfölött ethikai kérdés, az equitás, a humanitás, a felebaráti szeretet kérdése.”10 Meg lehetne még említeni az éppen százhúsz éve kiadott A föld mint társadalom-politikai és nemzeti kérdés című írást is, mely a nagybirtok, majorátus, latifundium, parcellázás, telepítés témáival foglalkozik, s igyekszik lerántani a leplet a földkérdés megoldásaira ajánlott korabeli „panaceákról”, azaz a mindent azonnal gyógyító állítólagos csodaszerekről. Ezzel együtt átgondolt, körültekintő és távlatos cselekedetekre ösztönöz. Szólhatnánk a Három nemzedék (1873) elvétettnek könyvelt kísérletéről és még sok egyébről, de nem tesszük, hanem csak ámulunk e Bánságból indult és Nógrád vármegyében megtért ember különös alakján. A képek forrása: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei 10 ASBÓTH János, Korunk uralkodó eszméi. Székfoglaló értekezés, Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1896, 24. �SZÉPIRODALOM 43 OLÁH ANDRÁS [szemlesütve] szemlesütve hátráltunk faltól a falig nem maradt már semmi – bizalom is alig – elhittelek – kár volt – nincs már jó kód hozzád de tudtam: a tiltás sem jobb mint a fogság könnyek nélkül járunk bóklászunk téren hiánypótló kávét szürcsölget a szégyen álmainkat bontja vissza a szűk este s ránk zuhan egy emlék kerékbe tört teste [elmúltál] elmúltál belőlem – csak magamtól félek – úgy látszik most csupán rám hatott a méreg kölcsönadott múltam egyszer visszakértem odacsempésztelek – nem maradtál mégsem… párásodik a szem minden ajtó zárul börtön lett a szíved: ott rekedtem hátul borongós a reggel megcsikordul egy fék szívemhez seprű kell mert sok a törmelék �SZÉPIRODALOM 44 OLÁH ANDRÁS hazudni valami igazat hazudni kell valami igazat mielőtt elalgásodnak az álmok… hideg a zuhany szisszen a vízcsap kotyog a kávé szól egy rádió is – valaki másé – rohanni kell odakint ősz van hideg szél szurkál ingerelnek a tócsák az utcán bekövetkezett hát amitől féltünk már az indulás is bujkálásra épült el kell engednünk titkainkat – pedig fájtak tegnap is ma is – miért akarjuk makacsul mégis hogy maradjon ami múlik Antal József: Maconka (farost, akril) �SZOCIOGRÁFIA 45 ONAGY ZOLTÁN Lókos, almaálom, almacsaták (folytatás) Az ötödik házhely Az ötletet az ötödik házhely tulajdonjoga hozza elő apánkból, és egy nálunk vendégeskedő szabolcsi katonabarát. Közös szakaszban szolgáltak a második hadseregben, együtt menekültek gyalog a Dontól, a lánya Nógrádba kerül a férje után, őt látogatja, benéz hozzánk két napra. Szabolcs-Szatmár ritka virágzó korszakát éli. Valamennyi kultúrnövényre alkalmatlan területét telenyomja a Párt és a párthatározat almacsemetével. Az alma meghálálja a szűzföldek energiáját, terem, mintha parancsra tenné. A gyümölcsöt százvagonos tételekben szállítják keletre. Erről is folyik a szó, miután végigbeszélik a világ folyását, katonaemlékeik végére érnek, befejezik ötvenhat és Kádár megtárgyalását, zárásul az északra megérkező téeszesítésekkel. Szabolcsot és Nógrádot ugyanabban az időben, ’61– ’62-ben éri – az ötvenhatban szétrepült téeszcsék – az új téeszek megalakítása. Hátrányos természeti adottságaik miatt ilyen későn. A népi demokrácia nagy testben gondolkodik: ötszáz, ezer kataszteri hold, de ha választhat, legyen inkább ötezer. Ennyi földre lehet kiváló ötéves terveket konstruálni. A hegyek és dombok közül az erdőkből kimart két-három, traktorral megközelíthetetlen hold nem csábítja a népi demokrácia földügyeinek intézőit. Sok velük a pepecselés, szétaprózza az ukrajnai kolhozjelleget, ahol, amíg a szem ellát, száz és száz traktor vonszolja az ekét, tűnik el a dombocska mögött. Miután elfogynak a nagy területek, vigyázó szemüket az északi, méretükben kétséges parcellákra vetik. Apám végigviszi birodalmán a vendéget. A gazda szeme biztosan, de a vendégé is hizlalja a jószágot. Az ötödik házhelynél elárulja a tanácstalanságát, mi szerint kukoricát, krumplit nem akar ekkora tételben eladásra termelni, töri a fejét, lehet, málnát ültet vagy földiepret. Az Ipoly-völgy homokja a málnájáról híres. Meg a krumpliról (a legendás Gül baba), meg a káposztáról. Amire specializálódott egy-egy közösség, azt termelte évtizedeken át. A vendég morzsolja a földet, lelépi a házhely hosszát, széltét, és azt mondja, ültess almát, Laci. A málnáért, ha jól terem, alig fizet az át- �46 SZOCIOGRÁFIA vevő. Ha kevés terem, neked is kevés. Az eper dettó. Az almát akkor is megveszik és áttolják az oroszokhoz, ha a tervezettnél tízszer több terem. Almát, almáskertet nem láttam sehol Nógrádban. Itt könnyű lesz eladnod. Ősszel telenyomod csemetével, tavasszal már látod, ha valami hiba van, látod az esetleges pótlást. Két év alatt megerősödik, annyit kell kibírnod bevétel nélkül, a harmadik évben termőre fordul, a negyedikben minden fa egy mázsa almát hoz. Számoljunk. Szoroznak. Tőtávolság négy méter, de ez jó föld, lehet három és fél, ha úgy metszed. Négy méterrel tizenhárom almacsemete fér, de a tizenhárom nem szerencsés, három és féllel tizennégy. Széltében hét sor, hétszer tizennégy. Kettő híján száz csemete, száz csemetére kedvezményt kapsz. Kilencvennyolc fér, kettőt elsütsz valahol a nagykertben. Ülnek a veranda fonott foteljeiben, számolnak, fújják a füstöt, isszák a bort, recseg alattuk a vesszőből font fotel. Izgatottak. De milyen alma? A geológiai hasonlóság azt diktálja, legyen úgy, olyan arányban, mint Szabolcsban. A Jonathan kelendő, legyen kétharmad Jonathan. A Starking különleges és tárolható, legyen a maradék egyharmad fele Starking. És ott van még a jól bevált Húsvéti rozmaring, ami következő nyárig, tavaszig raktározható, eladható, ez nálam is tartalékpénz, mondja a katonabarát. A száz fa négy év múlva száz mázsát terem. Egy kiló alma leadási ára X forint, egy mázsa százszor X forint, száz mázsa százszor X forint. Egyetlen házhelyről ekkora bevétel. A kukorica ötszöröse, a krumpli nyolcszorosa. Még este papírra fektetik a megrendelést, és elhatározzák, apám augusztusban gyorstalpaló tanfolyamon vesz részt Szabolcsban, a katonabarát almáskertjében. Ennyi gyereket bebolondítani Ezzel becsukódik egy kapu apám mögött. Az almaliget és a várható haszon átveszi a hatalmat. Almatermesztő könyveket vásárol. Ránk is átragad apánk jövőbe tekintő öröme, persze nem tudjuk, számunkra mit hoz az almaliget, a korlátlanul fogyasztható almán túl. Gyorsan kiderül. Apánk megváltoztatja a tervet, nem az újan vásárolt házhelyre ültetjük az almacsemetéket, hanem a ház melletti elsőre. Több indokot talál. Az első a kút közelsége, hogy ne kelljen a permetezővizet átcipelnünk a közbenső három telken. A második, hogy minden második évben trágyáztuk. Mielőtt Szabolcsba indul, kiadja a parancsot, ássuk ki a krumplit, hogy felszabaduljon a terület. És elutazik augusztus utolsó hetében, hogy a csemeték vásárlását, szállítását is elintézze. �SZOCIOGRÁFIA 47 Házhelynyi krumpli kiásása kalákafeladat, két gyerek és egy asszony hetekig küzdene ekkora munkával. Anyám levág három idei tyúkot, én lecsapok, megnyúzok két erős süldőnyulat, és összetrombitálja a rokonokat. Nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek. Ez az első közös őszi munka (lesz még: kukoricatörés, szüret), szívesen jönnek, nem értik, miért az idő előtti krumpliszedés, néhol még zöld a levél, nem szokás ilyen korán kiásni, mert a gumók csak addig nőnek, amíg a földben vannak. Anyám – büszkén – előadja apánk tervét, és hogy már folyamatban az ügyek. A rokonok, a nagynénik és nagybácsik ismerik a hatvanas évek világát, élcelődnek, hogy ők ebben nem akarnak részt venni, mert majd váci börtönbe hordhatják apánknak a rántott csirkecombot, az almabirtok és a vagyonosodás miatt valaki biztosan feljelenti, becsukatja. Négy férfi, öt nő, szekérderéknyi unokatestvér, középről indítjuk, gyorsan végzünk. A nagy, ünnepi ebéd után hegyben a krumpli. A sérült, az ennivaló nagy eleve külön, az ültetni való, az apró malackrumpli is külön. Könnyen megy, sokan vagyunk. A betakarítással kezdődik az almaálom kálváriája. Három napig várjuk apámat. A harmadik nap éjszakáján érkezik egy öreg, zörgő Csepellel, lepakolják a felcímkézett csemetéket. Anyám ugraszt bennünket, behordjuk az előre elkészített, az öreg vászonponyvával bélelt, vízzel feltöltött térdig érő árokba. Éppen elfér. Visszafektetnek bennünket, mert holnapra kell az erő. Ülnek a verandán a petróleumlámpa fakó fényében, készítik a terveket. Hajnalra három és fél méterekre megjelölve a madzagcsomó. Apám leméri és kijelöli a fasorok távolságát, a majdani gödrök pontosan meghatározott helyére leütjük a jelzőkarókat. Három napunk maradt, hogy kiássuk a kilencvennyolc darab nyolcvanöt centi mély gödröt, hogy meghordjuk humusszal, a humuszra földet rakjunk, hogy beiszapoljuk az egészet. A negyediken iskolakezdés. De nálunk nincs humusz, minden tavasszal felhasználjuk a felgyűlt trágyát. Érett trágya ott terem, ahol évekig gőzölög az öreg trágyadomb. Apánk a kondástól szerez végül tízéves disznótrágyát. A kondásék nem nagyon foglalkoznak a mezőgazdasággal, mert ők mindent megszereznek a falutól, a kihajtott disznók gazdáitól, amire szükségük van. Trágya van, de apánk nem kap lovaskocsit, traktort a téesztől, hiába követeli. Augusztus vége, minden foglalt a betakarítási munkákra. Marad a trágyaszállító tragacs. De a kondás háza háromszáz méter oda, háromszáz vissza, ketten soha nem végzünk. Apánk összehívja a hadra fogható unokatestvéreket a családi fúrikkal, tragaccsal. Harangszóra megjelennek az orvos fiai is úri, gumikerekes kiskocsival. Végül beesik agronómus nagybátyám, aki bánatában, hogy nem �48 SZOCIOGRÁFIA tudott a bátyjának (apámnak) segíteni kocsit szerezni, utánfutós Pannóniájával áll be a sorba. Az utánfutóra annyi fér, mint három tragacsra. Így a helyzet megoldva. Nagybátyám a trágyacsapat parancsnoka. Apám ügyes, kedves, baráti, ha úgy szolgálja az ügyet. Mi hárman ássuk a gödröket, ők hordják a trágyát, lepakolják a gödrök mellett, mint a hangyák. A nagy közös munka csodájára járnak a szomszédos Mezőkerből, ilyet, hogy ennyi gyereket egyszerre bebolondítson valaki, sose láttak. Apám megnyeri az első almacsatát. Megy minden, mint a karikacsapás. Az öreg valójában felügyel, intézkedik, ellenőriz. Jön, és nyolcvanöt centinél bejelölt karóval leméri, megvan-e a mélység. Ha nincs, „ebből még fél ásónyomot szedj ki!”. A trágyát ő adagolja a gödrökbe, ő lapátol rá földet, tömöríti a talpas rúddal, ő locsolja be azzal a vízzel, amit anyám – főzés közben futkosva – odakészít a locsolóhordókból. A szállítómunkás-osztag elkészül, meghordja a mennyiséget, mosakszik, ebédel a hosszú kerti asztalon, mi futva bekapunk valamit, hogy haladjunk. Világos van, de lement a nap a Börzsöny mögé, amikor a kilencvennyolcadik gödör elkészül, mire a kilencvennyolcadik gödör fenekére apánk gereblyével behúzza a trágyát, fölé a földet, ledöngöli, iszapolja. Siker. Másnap apám vezérletével precízen elültetjük a csemetéket. A törzsek nem egyformák, a korona se ugyanott kezdődik minden fánál. Se mélyre, se magasra. A mélyre kerülő gyökér befullad, a magasan maradt kiszárad. Aranyigazság. „Egy centi jobbra, egy centi balra, nem kettő, hányszor mondjam, ha egy, az nem kettő!” Apánk azt szeretné, hogy takarják egymást a törzsek, ha a vonalba belenéz. Hát ez nem megy. A vékony törzsek körül felkupacoljuk a maradék földet, ami megül tavaszra. Nem tudjuk ekkor, hogy az utolsó nyarunk ez, amikor jutott lélegzetvételnyi szünet, fél nap az Ipolyon, fél nap gesztenyesütés a Kéghly-hegyen. Nem tudjuk, hogy a szőlő, az állatok, a veteményes mellé csatlakozó almaliget megszünteti a szabad félnapokat. Az alma háttérbe tol mindent. Az alma a jövő, a remény, a kiszakadás a szegénységből, az alma mindennél és mindenkinél fontosabb. Apám megnyeri az első nagy almacsatát. Az első tél A Kr. utáni 1962. esztendő tele nagy hideget, méteres havat hoz, váltott lovakon. Hol olvad, a napsütés meglágyítja a hó tetejét, az éjszakában megfagy, arra hull a következő néhány centi. Lapátoljuk, söpörjük a havat, tehermentesítjük az ólak tetejét, nehogy az állatokra szakadjon. A hó a vadnyulak elől elzár minden ehetőt. De nem tudjuk. Annyit tudunk, a �SZOCIOGRÁFIA 49 téli szünetet követi az első, aztán a második kéthetes szénszünet. Egész nap otthon. Ha nem akarunk megfagyni, fűteni kell. Végezzük a téli kötelezőt. Törjük a havat a kiserdőig, a Topolyosig, akácot vágunk, vastag nyárfát vágunk, a kettő kombinációjával fűtünk. Fűrészelünk és fűrészelünk, ha nagyon fogy, újra fát lopunk, szánkóra kötözzük, mert az élet áll a völgyben, semmi nem mozdul, a szállítás áll. Ha az iskola nem kap szenet, fát, magánember ne reménykedjen. Ha szerencsénk van, értesülünk a mellékvágányra tolt szenes vagonról, mert ugyan szén nincs, de a honvédségnek jut, és fényes fekete rögökkel megpakolunk néhány papzsákot. Olyanok vagyunk, mint a sakál. Egyik szemünk azt figyeli, mit lehet lenyúlni, a másik az ellenséget, az erdészt, a mezőőrt, a határőrt kutatja. Az erdész és a mezőőr eredendő ősellenség, de a kiskatonák is képesek kellemetlenséget okozni. Jobb a kellő távolság. Kiszúrunk a hó alatt egy rakás kátrányos talpfát, amit az elmúlt években cseréltek a sínek alatt, kettesével hazahúzzuk, hogy a fűrészelés még nagyobb kín legyen. Jajgat a kőkemény, kátránnyal átitatott százéves törzsben a cseh karos fűrész. A balta, az ék is jajgat, amikor hasogatjuk. De a talpfa megéri az árát. Két hasáb a sparheltbe, máris meleg a konyha, megsül a platnin a pirított kenyér. Olyan fekete füst bodorodik az ég felé, mintha autógumit égetnénk. Közben nem figyelünk a frissen telepített almacsemetékre. Arra se, hogy nincs kerítés. Mert nincs, csak az ólak körül. Minek a kerítés. Szegény ember lop ugyan, ha van mit, de nem lop a másik szegény embertől. Apám látja meg véletlenül a lábnyomokat. Gyönyörű reggeli napsütés, és ahelyett, hogy tükörsima volna a hó felülete, dudorok, horpadások árnyéka látható tisztán és egyértelműen. A nyúl nyoma a hóban nem téveszthető össze mással. A négy lábnyom fekvő papírsárkányt formáz. Ezek a sárkánynyomok körbeveszik a hóval nyakig belepett fácskákat. Amelyik törzs kiér a hóból, mind körberágva. Az alacsonyabbak koronáját rágják meg. Apám előbb nem hisz a szemének, aztán felrúgja Cézárt, a házőrzőt, hogy minek eteti, ha nem végzi a dolgát, alszik őrködés helyett, és káromkodik, mint a záporeső. Tombol. De kész a tervvel. Kerítést építünk. A hó tetejére. Előbb a sérüléseket gépzsírral végigkenegeti, aztán a műhelybe vezényel bennünket, ahol a pincéhez vásárolt vékony betonvasakat kell átlósan, hogy hegye legyen, vasfűrésszel félbevágnunk. A hegy azért kell, hogy képesek legyünk beleverni a fagyott földbe. Mire végzünk, ő a kert végében felhalmozott kisebb kazalnyi venyigét bontja ki a hóból, rakja le sorba a telek végében. A venyigekévékkel elzárt szakaszon négy rést hagy, hogy a nyúl, akinek nincs annyi esze, hogy átugorja a félméteres akadályt, bejáratot keresve megtalálja. A rések mögé ütjük be a �SZOCIOGRÁFIA 50 betonvasat. A betonvasakra apám vékony rézdrótból hurkokat erősít olyan magasságba, hogy az éppen ugró, de a laposan kúszva közlekedő nyulat is elkapja. Az almafás telek hosszabbik oldalán is kiépítjük félig a védművet. Ennyire elég a venyige. Összesen tizenkét csapda, huszonnégy hurok várja a nyulakat. Ügyesek voltatok, mondja apám a vacsora végén. Nem szokása ilyet mondani, nem dicsér szembe. Este imádkozik. Nem szokott. Nem hallani jól, lehet, káromkodik. Azt szokott. Éjszaka újra finom szél apró hóval, elfedi a tegnapi munka nyomait. De másnap, amikor kelünk, apám a disznóól mellett vadnyulat nyúz a ringlószilva keresztágán. Apró vágásokkal, mert nem akarja megsérteni a kiváló minőségű vadbőrt, ami csonttá fagy hajnalig. A krumpliskosárban még három hamvas szürke, téli bundájú vadnyúl hever egymáson. Én szóltam, hogy rossz helyen járnak, mondja apám, nem hallgattak rám. A csapdarendszert egészen a hóolvadásig fejlesztjük, tökéletesítjük, vigyázunk. Kenegetjük a kisfák sebeit. Azokat a csemetéket, főleg a hosszabb törzsű Starkingokat, amelyeket teljesen körberágtak az első éjszakákon, apám merőben tudománytalan operációval gyógyítja, amint vége a fagyoknak. A sérülés helyére almavesszők lehántott bőrét illeszti fel résmentesen, függőlegesen, disznózsírba mártott rafiával körbekötözi. Minden sérült csemetefa túléli a nyúltámadást, a telet. Apám megnyeri a második nagy almacsatát. Antal József: Hátsó udvar (papír, szénrajz) �SZÉPIRODALOM 51 BARNA T. ATTILA hajnali csend Irénnek záporozva hull cseng eseng szertegurul tetőkön dermedt ágakon szikrát vetve perdül a jégen pendül az ablakon rezdül a pillád hallod? szórja marékszám Isten a csendet a földre �SZÉPIRODALOM 52 ZENTAI LÁSZLÓ Rebeka, meg az a 66. senki odafönn (regényrészlet) Tönköly Tihamérral bármi történt ebben a megveszekedett városban, bármi, amitől akár kifordulhatna az ember gyomra, akkor is csak ezt ismételgette: ‒ A Jóisten majd elrendezi! ‒ kiabálta, borzasztóakat legyintve hozzá. Hatalmas tenyerét magasra emelte, s onnan eresztette zuhanórepülésben lefelé. Nevetséges volt, de a határozott „G”-erő, meg a szabadesés akadálytalanul hatott a kézmozdulataira. Olyannak tűnt ilyenkor, mint egy háborús Messersmith, amelyiket eltaláltak bevetés közben. Néha kiültette magát a Fertő-tó eszkábált stégjére, és bámulta a vizet. Céltudatosan ezzel fékezte a napközben összegyűlt indulatait, mert az Ikva meg ez a – negyedében sem magyar – tó, minden nap elvitte elkárhozott, magára maradt igazságait. Akkor kelt föl a stég korhadt deszkáiról, amikor a Nap lebukott, merthogy a szürkületet legalább annyira utálta, mint a szürkeséget. – Majd holnap, a Jóisten megoldja – motyogta maga elé, azzal elindult kedvenc vendéglője felé. Kora tavasztól késő őszig annak a teraszán szeretett üldögélni. Tavasszal a vadgesztenyefák kúpos virágainak illatát élvezte, ősszel meg a lassan ejtőernyőző, bronzba fáradt levelek lassú hullását figyelte. November közepétől mindenki behúzódott, de Tihamér akkor is kinn maradt. Nem hivalkodásból, mert ahhoz nem igazán értett. Messze volt tőle az efféle dacos feltűnési viszketegség. Egyszerűen ezt szerette, így szokta meg. Majdnem mindig ugyanannál az asztalnál telepedett le. A fehér kötényes pincér kérés nélkül felszolgálta neki a túrós csuszát, külön kiskondérban a halpaprikást, amit Tihamér egyenletes, de fegyelmezett szertartással csurgatott a torkába. Lassan evett, mert az ételek ízét szerette, nem a mennyiségét. Annyira megszokta, hogyha valami nem stimmelt, akkor azonnal odahívta a tulajdonost, és harsány szavakkal ostromolta: – Dezső bátyám! Ma nagyon spóroltatok a fűszerpaprikával – nézett a vendéglősre. – Azt gyanítom, hogy a tegnapi maradékot öntöttétek föl vízzel – kajánkodott, nem törődve azzal, hogy vérig sérti a vendéglőst. Hatalmas bikaszemeit egyenesen Dezsőnek szögezte. Úgy csüngött a tekintetén, mint keresztespók a hálóján. Valójában nem a válaszra volt kíváncsi, hanem a hatásra. Várta, hogy Dongó Dezső bepörögjön, nyakába �SZÉPIRODALOM 53 borítsa a halpaprikást, és a túrós csusza kockatésztái szétterüljenek a kerthelyiség kavicsán… Nem ez történt. A majdnem kétméteres ember egy elegáns mozdulattal elemelte előle a tányért, a bográcsot, amely alig volt nagyobb három biliárdgolyónál, sarkon fordult a zsákmányával és otthagyta a vendégét. A csücsöri csend nulla volt ahhoz képest, ami ebből a fehér kötényes, nagytermetű ember-fricskából keletkezett. A köpcös Tönköly Tihamér kopasz tyúknak érezte magát, akit már le is forráztak, de még jóval a megkopasztása előtt. Utóbbira így is, úgy is sor került volna. Falfehér arccal kapaszkodott a széke karfájába, úgy szorongatta mind a kettőt, mintha örökre összenőttek volna. Eszébe jutott, hogy gyermekkorában akkor érezte magát utoljára így, amikor a szürkék templomának oldalhajójában az öreg plébános úr szabályosan nekiesett. – Fiam, már megint elfelejtetted megtanulni, hogy Pál apostolt Priszka és a zsidó származású Aquila keresztény házaspár gyakran fogadta Korintusban – emelte fel basszusba hajló hangját. Harsogása visszhangzott az egész templomteremben. Nádpálcájával a mögötte álló imazsámolyt paskolta, szinte üvöltött, jellegzetesen remegett az álla: – Hány alkalommal rágtam a szátokba, hogy akkoriban, amikor Claudius császár kitiltotta a zsidókat Rómából… Érted már, felfogtad már, Isten együgyű gyermeke! Korintusban meg Efezusban! – harsogta, miközben levegőt is elfelejtett venni. Tihamér emlékezett rá, hogy a tisztelendő úr szája szélén ilyenkor egymástól eltérő buborékok jelentek meg. Kisebbek meg aránytalanul nagyobbak… Gyermekkorának azon szakaszában csupa kudarc volt az élete. A tiszi folyamatosan rászállt, szinte kizárólag rá, pedig jártak a hittanórákra nála sokkal neveletlenebbek meg csóróbbak. A szüleik erőltették, mert bíztak benne, hogy a gyerekek Jóisten-félelmükben kinövik a rosszaságot, meg sikk is volt titokban idejáratni az apróságaikat. Annyira szép volt, ha a templom mögötti kertben csoportképet csináltattak az elsőáldozókról. A magasabb fiúk álltak az első sorban, a kisebbeket meg a tiszi lócára állította. Aztán az öreg Lobi bácsi kattintott, hogy a mindig morcos plébános is mosolyoghasson a csoportképen. Nincs harag, a megörökített pillanat bekerült az albumba, már aki rendelkezett fotóalbummal, mert csóróéknál az se volt. Néhány évig az anyukájuk őrizte a fényképet a konyhaasztal fiókjában, néha megmutogatta a gyerektelen szomszédasszonyoknak, aztán addig hánykolódott odabenn fiók alján, hogy egyszer csak eltűnt vagy lepotyogott, esetleg beesett a szekrény mögé; talán valamikor előkerült, amikor végre jöttek a szobafestők, és nagy nehezen elmozdították a konyhaszekrényt. �54 SZÉPIRODALOM A sekrestyéből jól lehetett látni a hatalmas ablaküvegen keresztül, ahogy az öreg tiszi házvezetőnője tüzes vasalóval simára varázsolja a miseruhát. Marcsa néni mosott, főzött, takarított, vásárolt. Az öreg plébános meg a szentséges teendőkkel foglalkozott. Nagymisék kerek órakor, litánia meg félkor. Gyászmisét, keresztelőt egyre ritkábban rendeltek a hívők. Féltek, hogy a pártemberek megtudják. Úgy vélték, hogy a halottaknak már úgyis mindegy, az újszületetteknek meg még az égvilágon sem jelent semmit az a keresztvíz. A kis buksijukat szenteltvíz alá tartó keresztszülőknek marad majd életre szóló emlék és holtig tartó kötelesség. Folyamatosan tartott a tiszitől, mert reggelente, amikor beöltöztek a litániára, már hajnali negyed hétkor ledorongolta: ‒ Milyen a cipőd? – kérdezte, de meg sem várta a választ és ostorozta tovább. – Szutykos, fiam, és nem fekete. Hányszor kértelek már, hogy Isten házába csak fekete lábbeliben gyere! Az oltár előtt csak fekete cipőben szabad térdepelni. – De hát, tiszi bácsi! A ministráns ruhám olyan hosszú, hogy nem látszik alatta a cipőm – kezdte félszegen magyarázni, bízva persze abban, hogy méltó meghallgatásra talál. A gyereki bölcsességen az öreg plébános olykor egy-egy pillanatra meghökkent, de csak egy villanásra és máris a fiúra dörrentett: – Isten akkor is látja! Ő mindent lát. A cipődet is, a lelkedet is, a testedet is. Érted? Őt senki sem vezetheti félre, még a hitetlenek sem! – kiáltotta. Nyomatékként a mutatóujját emelte az ég felé. Annyira hangos volt az intelme, hogy kihallatszott a sekrestyéből. Néhány öregasszony már a padokban ült, legtöbbjük az első sorokban, mert jó előre, a nagymisére készültek. Úgy akartak helyezkedni, hogy mielőbb áldozhassanak. Előző este gyóntak, de tülekedésükkel máris bűnbe estek, mert Isten szemében az efféle tolakodás is az. Minden szem a sekrestye felőli bejárati ajtóra szegeződött. Az ájtatos várakozás csendjét harangok szakították meg. Előbb a nagy, öblös és mélyzengésű, azután a vékonyabb, fürgébb és magasabb hangzású lélekharang zúgott az utca felett. A torony a templom homlokzatával egy síkban vigyázott Isten házára és hirdette az Úr dicsőségét. Talán a templomban ülők sem tudták, hogy minden délben Hunyadi János 1456-os nándorfehérvári diadalának emlékére szólnak a harangok, amikor Szilágyi Erzsébet hites ura megállította és hét kerek évtizedre visszavetette a százezres török ármádiát. Az öreg tiszi a hittanórán ezt sohasem mesélte. Talán nem gondolta fontosnak. Azt azonban minden reggel a ministránsai lelkére kötötte: – A kék vagy vörös nyakkendőtöket az iskola előtt kössétek a nyakatok köré! �SZÉPIRODALOM 55 Tönköly Tihamér ott a kerthelyiségben, ahol a főpincér elvitte előle a halpaprikást meg a túrós csuszát, erősen kapaszkodott a szék karfájába. Soha sem fogja megérteni, hogy az öreg plébános miért adta nekik ezt az utasítást. S persze, ministráns éveiből maradtak emlékezetes pillanatok. Talán harmadik osztályos lehetett az általánosban, amikor a megyéspüspök egy fiatal tiszit rendelt az öreg plébános mellé. Egyre gyakrabban tartotta a hittanórákat. A szent témák után maga sem vetette meg a világi hívságokat, gyakran focizott hittanosaival a templom udvarán. Reverendában rúgta azt a sárga labdát, amelyiket Tihamér csempészett be a tornazsákjában. Muris volt, ahogy felemelte fekete reverendáját és kirúgta a labdát, mert kapus volt az egykapus játékban. A porológerenda két lába közötti terület volt a kapu. Jól védte, legalább annyira erősen, miként a hitét. Védte és irányította a hittanosait. Velük élt, értük hirdette Isten igéit. Az öreg plébános egyre bizalmatlanabban követte fiatal rendtársa sikereit. Gyakran bejött a hittanóráira. Tihamér nem értette, hogy miért zavarja meg az órát, hiszen a tanulók is érezték, hogy a bibliai szavakat nem egyformán tolmácsolja Isten két, evilági szolgálója. Az idősebbnek kemény, megfáradt hangja volt, a fiatal tiszi pedig úgy mesélt az apostolok tetteiről, hogy a levegő is megállt az oldalhajóban. Tihaméron kívül olykor a többi gyereknek is tátva maradt a szája, ha a fiatalabbik beszélt. Logikusan építkezett, annyira közérthetően, akkora empátiával, hogy a hallgatóságát képzeletben elrepítette az apostolok közé. Megfogta őket, és a fantáziájukat elvitte Jézus elé, majd Mária Magdolnához, aztán Szűz Mária és Szent József ölelő karjaiba. A barlangsír elé görgetett kő nagy morajlással előttük mozdult el, Mária Magdolna előttük kiáltotta az apostoloknak, hogy Jézus örökké élni fog! – Ne féljetek Jézustól! – mondta szelíden a hittanóra végén. – Mindig veletek lesz… A fiatal tiszit a megyéspüspök hamarosan visszarendelte. Az étlenszomjan maradt Tihamér ott, a vendéglő kerthelyiségében most sem értette, hogy miért kellett elmennie a fiatal papnak. Élesen az emlékezetébe villant, hogy ugyanebben az esztendőben, 1959 telén, mumpszban feküdt otthon az ágyban, amikor az egyik délelőtt édesanyja szólt be a szobába: – Vendéged érkezett, Tihamér! – mondta és beengedte a fiatal tiszit, aki leült az ágya mellé, megsimogatta a beteg tüzes homlokát. Gyümölcsöt hozott, hogy gyorsabb legyen a gyógyulás. Hatalmas narancsokat és banánt. Tihamér akkor látott életében először déligyümölcsöt. A fiatal tiszi ott az ágyánál újra megismételte, hogy „Ne féljetek Jézustól, ő mindig veletek lesz!” Aztán elköszönt a beteg ministránsától. Tihamér évtizedekkel �SZÉPIRODALOM 56 később tudta meg, hogy a káplánt a rendházba vezényelték vissza, ahol vasalt, és a villanyvasaló zárlata ölte meg. – Talán a Jóisten gondolhatta így? – emlékeztette önmagát a kerthelyiségben, pontosan hatvan évvel később. – Az élet ennyire igazságtalan, vagy a Jóisten tréfálkozott velünk? – tépelődött magában tovább, mert egyre éhesebb lett, egyre szomjasabb lett, és képzeletben homlokán érezte a fiatal káplán kezét. Az a kéz lüktetett a halántékán, mert különös érzés volt mindig megidézni azt az érintést, amely a ministráns Tihamérnak simogatta meg a mumpsztól forró fejecskéjét. – De hát a Jóisten még soha, senkivel sem tréfálkozott! – hessegette el magától saját, félrevezető gondolatát. – Akkor mégis az élet bizonyult igazságtalannak – tűnődött, de igazából ezt sem fogadta el. Csapongó gondolatai rulettkerekén, megpróbálta magát elhelyezni a 66. rubrikában, de oda nem gurulhatott az emlékek hatalmas fémgolyója, mert az már foglalt volt… Ministránsruhában, akkor ott, 1959 tavaszán Tihamér ezt még nem tudhatta, de érezte. Most újra maga előtt látta a nála alig húsz esztendővel idősebb tiszit, akit a plébános nagyon nem szeretett, és nagyon el akart üldözni, pedig rajongásig szerethető volt. Elegáns szelídségű szavai ott, a szürkék templomában ma is boldogan bolyonganak. Padovai Szent Antal faragott szobra folyton útra kél. Vándorapostolnak képzelte akkoriban a fiatal papot, merthogy magától ment el, s amikor kellett, önként visszatért. Nem a szürkék templomába, hanem az ő mumpszos ágyához. Már öreg estébe hajlottak a megperzselt szárnyú vadgesztenyefák, de Tihamér még mindig ott ült várva az újra elkészített halpaprikást meg a túrós csuszát, hátha az a főpincér megbocsájtja a pimaszságát és ismét kihozza neki a vacsorát. Szenvedett és szomjazott az éhségtől, pedig tudta, hogy a másik nem hozza vissza az ételt. (…) �INTERJÚ 57 ÁDÁM TAMÁS Orvos akart lenni, színész és igazgató lett Interjú Dörner György színművésszel Dörner György Kossuth-díjas magyar színművész, szinkronszínész, az Újszínház igazgatója, érdemes és kiváló művész Budapesten született 1953. december 9-én. Ez év januárjában Balassagyarmaton vehette át a Madách-díjat. 1979-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ugyanebben az évben a Nemzeti Színház tagjaként kezdte meg pályafutását. 1982ben a budapesti Katona József Színház alapító tagja, 1988-tól a Radnóti Miklós Színház társulatának a tagja. 1989-től szabadfoglalkozású művész. Játszott a veszprémi Petőfi Színház, a Komédium, a Várszínház, a tatabányai Jászai Mari Színház, a kecskeméti Katona József Színház és a Pesti Magyar Színház előadásain. Színpadi alakításai mellett számos mozi- és televíziós filmben szerepelt. 2011 októberében Tarlós István főpolgármester kinevezte az Újszínház igazgatói posztjára, azóta is ő irányítja a teátrumot. Határozott egyéniség Dörner György. Nem lett orvos, legfőképp a művészetbarátok örülnek ennek. Filmjei, színpadi fellépései, szinkronjai feledhetetlenek. Ő adta a magyar hangját Mel Gibsonnak, Bruce Willisnek, Michael Douglasnek, Eddye Murphynek. Elmondható az is, hogy színháza életébe igazgatóként új színt vitt. A koronavírus őt is, és a társulat tagjait is jórészt némaságra ítélte. Dörner reméli, mielőbb teljes lendülettel beindul a színházi élet. Mondhatom, hogy egy pesti vagány művésszel beszélgetek? Mondhatja. Egy pesti srácról van szó, aki Kőbányán, a Hős utcában született. A Hős utca abban az időben elég csibészkörnyék hírében állt. De becsületes hely volt! Gyermekkoromban minden rendben ment. Mert �58 INTERJÚ a rendőrök nem nagyon mertek bejönni az utcánkba Kőbányán sem, és Zuglóban sem. Ha mégis betértek, megkértük őket, a kicsiknek vegyenek csokoládét. Többnyire rá lehetett őket venni erre. És jöttek az el nem kerülhető iskolák. Jöttek, sorban. Ért egy-két meglepetés. Amikor ki kellett tölteni a jelentkezési lapot, értetlenül álltam azon rubrika előtt: milyen kitüntetések vannak a családban? Lehetett választani. A nagyapa lóversenyezett, ha jól tudom, szórta a pénzt. Egyfolytában „lovizott” az öreg. Mentségére legyen mondva, hogy az első világháborúban megsebesült, így aztán később másképp látta a világot. Természetes, hogy nőkhöz is járt, neki is vér folyt az ereiben. Növekedett a kis Dörner és eldöntötte, színész lesz. Orvos akartam lenni. A gimnázium harmadik és negyedik osztályát ellógtuk. Túl közel épült a sportcsarnok, a tornatanárunk igen jó ember volt. A büféjében három ötvenért lehetett kapni egy korsó sört, jobban szerettünk oda járni, mint az iskolába. Elfoglaltuk az utcát, fizikai kísérleteket végeztünk az aszfalton. Élveztük, hogy élünk. A holland követség is ott működött, nem messze. A követség portásától kértünk tüzet, szépen parázslott a cigi. Na, ugye, visszasírja a régi szép időket! A háromötvenes sört! Az mindenképpen dicséretes, hogy csak ennyibe került a sör. Már akinek volt ennyi pénze. Mi összedobtuk négyen. Volt a családban doktor? Nemhogy orvos, de művész sem. Éppen ezért izgatott a dolog. Nagyapai ágon akadtak papok, iparosok, ő maga is hentes- és mészárosvizsgát tett. Igaz, soha nem dolgozott saját szakmájában, háborúba kellett mennie. Utána dolgozott? Nagyapám az Aranybikában pincérkedett, ami minőségében nagyon hajaz a pesti Gundelre. Egyik ág elindult Bajorországból, a másik az Alföldről, így lettünk pestiek. Miként van az, hogy egy tehetséges embert csak harmadikra vesznek fel a Színművészeti Főiskolára, ami ma egyetem? Úgy akarták. Nem mindig derül ki időben a tehetség. Legalábbis azoknak, akik döntenek ez ügyben. De lehet, rosszul mondtam a verset a felvételin. Nem fontos, elvégeztem a főiskolát. Az orvosit nem. �INTERJÚ 59 Nyilatkozta valahol, mekkora baj, hogy az orvosok manapság nem tanulnak latint, legfeljebb a speciális szavakat tudják így. Miért baj? Azért, mert az európai műveltség alapja. Ez legalább akkora hiba, minthogy az európai alkotmányba nem teszik be a kereszténységet. Hogy emlékszik a főiskolás évekre? Szép emlékeket hordozok magamban. Kiváló csapat jött össze, kevesen voltunk, úgyhogy minden lépcsőfordulóban előadásokat tartottunk. Tanárai? Remek emberek: Kapás Dezső, Morvai István. Első színháza a Nemzeti lett. Hívtak, nagyon élveztem. És ugyanazzal a csapattal átmentem a Katonába. Mint tudjuk, hétévente jönnek a fordulópontok az ember életében. Szabadúszó lett. Véletlen az, hogy éppen a szabadság évében, ’89-ben lett az? Onnantól kezdve ez a folyamat megállíthatatlan volt, sok jelentős színész szabadúszóvá, kényszervállalkozóvá vált. Sokat szinkronizál. Én például el nem tudnék képzelni más hangot Mel Gibson, Bruce Willis, Michael Douglas vagy éppen Eddye Murphy alá. Pedig mások is beszálltak. A jó filmeket, a jó színészeket szeretem szinkronizálni. Andrzej Wajda Ördögök című filmjében sok kiemelkedő színésszel találkozhattunk. A bolond és a királynőben eszméletlenül nagyot játszott Bolek Polívka cseh színész. Élvezet volt szinkronizálni. Felsorolni is sok, mennyi filmben szerepelt. Uramisten, Szívzűr, A falfúró, Egy kicsit én, egy kicsit te, Rosszemberek, Vadászat, Kútfejek, Honfoglalás, Üvegtigris stb. Megtaláltak a filmek, bár nem minden időszakban volt ez így. Magyarnak lenni jó dolog? A világon a legjobb, itt van szavazati jogom. Ebben nem vagyok különlegesség. Talán abban sem, hogy szeretem a hazámat. Család? A család a legfontosabb számomra. Szent dolog. Nekem megadatott a nagycsalád. 2011-ben kinevezték az Újszínház igazgatójának, azóta bemutató bemutatót követ, új arca lett a teátrumnak. Valóban átalakult a repertoár, a magyar szerzők jóval nagyobb szeletet kaptak, Wass Albertről, másokról sem feledkeztünk meg. �INTERJÚ 60 Már az év elején jött egy elismerés, januárban megkapta a Madách-díjat Balassagyarmaton, aztán pár hónapra rá a Kossuth-díjat. Váratlanul érte? A Madách-díj mindenképpen. A Kossuth-díjnak is nagyon örültem, sok kolléga gratulált hozzá, régóta esedékes volt szerintük, úgyhogy mindkettőnek nagyon örülök. Egyáltalán, mit jelentenek önnek a díjak? Elismerést feltétlenül. Talán emellett az átlagnál nagyobb figyelmet. Rám nézve pedig nagyobb felelősséget. Hogy viselte, viseli személy szerint a vírusos akadályokat? Igazából otthonról is tudok dolgozni, de a szomorú az, hogy színházi előadást így nem nagyon lehet csinálni sajnos. Élem a mindennapjaimat, mint mindenki más. A társulat tagjai mit csinálnak a némaság hónapjaiban? Szenvednek. Igyekeznek kihasználni ezt az időszakot arra, hogy bepótolják az elmulasztott otthoni teendőket. Sokan pedig online mutatják meg magukat, mert a színészi lét nem mentes az exhibicionizmustól. Reálisnak tartja, hogy a közeljövőben teltházas előadásokat tartsanak? Ha rajtam múlik, igen, de a vírus nem mindig engedi azt, amit szeretne az ember. Antal József: Védőbástya (papír, ceruzarajz) �SZÉPIRODALOM 61 ZOLTAY LÍVIA Egy emberről… Jól állnak a dolgaim. Ha divatos szófordulatokkal jellemezném magam, akkor azt mondanám, sínen van az életem. A munkám érdekes, kreatív. Negyvennégy éves vagyok, és megteremtettem minden feltételt ahhoz, hogy hamarosan családot alapítsak. Megvan már a kiszemeltem is ehhez. Fiatal, szép és okos nő. Nem nagyon fiatal, de ahhoz épp eléggé, hogy gyerekeket akarjon. Úgy érzem, hogy szinte mindenben egyezünk. Mostanában gyakran gondolok a múltra, főleg tizenéves koromra. Harminc éve egyáltalán nem úgy tűnt, hogy bármire is viszem majd az életben. Problémás családi háttér, nehéz gyerekkor, cirkuszok, lázadások. Volt egy tanárom, Laci bá. Matek-torna szakos. Ez a párosítás már akkor is megfogott. Nem értettem, hogy kerül egymás mellé ez a két dolog: a számok és a jó fizikum. Élt bennem egy előítélet azokkal szemben, akik jók voltak matekból és nem a sportos testfelépítés és az előnyös külső ugrott be. Laci bá viszont baromi jól nézett ki, férfiszemmel nézve is. Magas volt és szikár, izmos. Nem a kigyúrt fajtából, pedig abban az időben kezdtek elterjedni nálunk is a konditermek. Szemüveget hordott, de az is jól állt neki. Szóval Laci bá külseje szöges ellentétben állt a matekos agyával, legalábbis az én akkori gondolkodásom szerint. A felesége, Éva néni is az iskolánkban tanított, magyart és történelmet. Amennyire utólag meg tudom ítélni, pontosan tisztában volt a férje előnyös tulajdonságaival. Laci bá nem volt csélcsap, legalábbis soha nem lehetett hallani egyetlen nőügyéről sem. Pedig a hetedikes-nyolcadikos csajok úgy bámulták, mintha valami menő popsztár lenne. A tanárnők meg folyton ott lebzseltek körülötte, volt, aki csak azért ment a közelébe, hogy hozzáérjen. Fiatal srácként érzékenyen érintettek ezek a kis jelenetek, de Laci bá rendíthetetlennek tűnt, nem lehetett rávenni még egy ártatlan flörtre sem. Egyszer megkérdeztem tőle, hogy fér össze a matek a tornával, mire ő azt mondta: – Aki trenírozza az agyát, az trenírozza a testét is. Egyik sem ér semmit a másik nélkül. Trenírozza… Fogalmam sem volt, mit jelenthet ez a szó. �62 SZÉPIRODALOM Amikor odakerült az iskolánkba, én hatodikos voltam, ő meg úgy harminc körül lehetett. Ez az évszám nekem akkor matuzsálemi kornak tűnt. Nem voltam különösebben jó semmiből, még tornából sem tartoztam a legjobbak közé. Gyakran kaptam karót, mert nem vittem felszerelést és hetedikben úgy nézett ki, hogy meg fogok bukni matekból. – Fiam, semmi nem lesz belőled, ha nem készülsz az órákra! Mi akarsz lenni? Egy nulla? – Nem tudom – feleltem, és tényleg nem tudtam. Fogalmam sem volt, mit akarok kezdeni magammal. Akkor még a lányok sem izgattak. Egyik délután, talán pénteki nap lehetett, mert már viszonylag korán kiürült az iskola, én a folyosón ültem az egyik padon, és azon gondolkoztam, hogy mondom meg apámnak, ha Laci bá tényleg meghúz matekból. Különösebben nem érdekeltem a szüleimet soha, de annak biztos nem örültek volna, ha megbukok. Nem akarták, hogy évet ismételjek. Ahogy ott ültem, megláttam Laci bát, amint közeledik, de nagyon el volt gondolkodva. Valami belém bújt akkor, és nem eresztett, egyetlen pillanatra sem. Kinyújtottam a jobb lábamat, mert biztos voltam benne, hogy a figyelmetlensége miatt jó nagyot fog esni. Harminc éve ez nem csak nagy merészség volt, de olyasmi is, amiért simán kicsaphattak valakit az iskolából két-három jókora pofon kíséretében. Hiába sejtettem, hogy ez fog történni, nem húztam vissza a lábamat. A tanár hatalmasat esett. A táskája elcsúszott a folyosó végére, a szemüvege darabokra tört. Összetört a karórája is. Mindez néhány másodperc alatt zajlott le, de a csattanásra azonnal megjelent a portás, két napközis tanár és Éva néni is. Laci bá felállt a földről. Az elrepült táskát a portás adta a kezébe, a törött szemüveget és órát pedig Éva néni szorongatta. Egyértelmű volt mindenki számára, hogy nem véletlen balesetről van szó. – Ezt mindenképpen jelenteni kell az igazgatónak – sziszegte a portás. – Nem tudom, honnan vetted a bátorságot ehhez, fiam! – kántálta az egyik napközis tanár. Felkészültem a pofonra, az intőre, arra, hogy kivágnak az iskolából, és apám azt mondja, hogy akkor takarodjak dolgozni. Akartam azt a pofont. Az arcom vöröslött és pontosan tudtam, ha Laci bá csak meglegyint, annak még hetekig érezni fogom a helyét. Hogy még jobban provokáljam, felemeltem a fejemet és belenéztem a szemeibe. – Üss meg! – szuggeráltam magamban. – Elgáncsoltalak! Amekkorát estél, csoda, hogy nem tört el csontod! �SZÉPIRODALOM 63 – Menjetek el, ha kérhetem! – szólalt meg Laci bá halkan, de határozottan. – Te is, Éva! Ez hatott. Ketten maradtunk, ő meg én. A dühtől elsírtam magam. Éreztem, ahogy a könnycseppek kifolynak a szemeimből, végiggördülnek az arcomon, a nyakamon, és bekúsznak a koszos, izzadtságtól nedves pólóm alá. Szégyelltem magam. De nem azért, amit tettem, akkor még nem. Azért szégyelltem magam, mert fiú létemre sírtam. Laci bá csak állt előttem, egy szót sem szólt. Ahogy rám nézett, azt, amíg élek, nem felejtem el. Abban a nézésben minden benne volt: értetlenség, düh, fájdalom a megaláztatás miatt. Nem bírtam a tekintetét, a hideg, szürke, vizslató szemeit. Elfordultam, és még jobban sírtam. Nem tudtam abbahagyni. De akkor már azért sírtam, amit tettem. Leült mellém a padra. Továbbra sem mondott semmit. Végül kinyögtem: – Ne haragudjon rám! Nem a kirúgástól féltem vagy a pofonoktól, amiket egyébként nem kaptam meg. Saját magamtól undorodtam. – Jól van – mondta végül. – Menj haza! Ettől kezdve valami megváltozott, bennem is és benne is. Nem alakult ki köztünk szorosabb tanár-diák kapcsolat, de elkezdtem odafigyelni a tantárgyakra, és ahogy jobbak lettek a jegyeim, úgy ő is másképp állt hozzám. Nem mondogatta például, hogy semmi nem lesz belőlem…. Aztán elérkezett a ballagás ideje. Elkerültem onnan, és azóta sem hallottam róla semmit. *** Két év telt el. Megnősültem, elvettem a kiszemeltemet. Megszületett az első gyerekünk. Ha nem érezném túl felszínesnek ezt a kijelentést, akkor azt mondanám, hogy boldog vagyok. Pedig voltak nehézségeim bőven. A tanárom ma is gyakran eszembe jut. – Látogasd meg! – szól a feleségem. – Nem tudom. Nem biztos, hogy még mindig a régi iskolámban tanít, semmit nem tudok róla. – Nézz utána! Ma már ez nem jelenthet gondot. – Nem akarok tolakodni és különben is, lehet, hogy nem emlékszik már rám, rengeteg tanítványa volt. – Biztos, hogy emlékszik rád. Biztos. Hidd el nekem! �64 SZÉPIRODALOM Talán tényleg emlékszik rám. Én viszont nem vagyok büszke magamra. Minél idősebb vagyok, annál jobban zavar, amit tettem. De nem csak ezért gondolok rá annyit. Szeretném látni a volt tanáromat. Elég rámenős vagyok, úgyhogy nem jelentett gondot bejutni a régi iskolámba. Beszéltem az igazgatóval is (persze már nem az az igazgató, aki akkor volt, amikor én oda jártam). Megtudtam, hogy Laci bát egy éve nyugdíjba küldték. Tragédiák sorozata történt vele. Meghalt a lánya, pár évre rá a felesége, mert beteg volt. Belebetegedett a gyereke elvesztésébe. Laci bá tartotta magát évekig, aztán inni kezdett. Nyugdíjazták, mert így nem lehet tanítani. Felkavar, amit hallok, de megszerzem a címét. Nem is kell harcolnom érte. Ott lakik még mindig, a lakótelepen. Nem akarom sokáig húzni a dolgot. Lehet, hogy csak amolyan pótapafélének tartom az apám helyett, aki valójában soha nem volt igazi apám. De ez most nem érdekel. Látni akarom az öreget. Becsengetek. Viszonylag gyorsan kinyílik az ajtó. Megtört öregemberre számítok. Megtörtnek megtört, de még így is, mindannak ellenére, amiken keresztülment, nagyon jól néz ki. A haja már ősz, az alakja azonban még mindig izmos, szikár. Farmert és pólót visel. Alkoholt nem érzek rajta. Egy kis ideig nézi az arcomat, aztán halkan megszólal: – Jé, a gáncsolós! – Nem hiszem el, hogy megismer! – dadogom. – De bizony! – elmosolyodik, a mosolya halvány, szolid. – Gyere be! – mondja. Bemegyek, leülök. Beszélgetünk, hosszú órákon át. Megtudom, hogy valóban ivott egy ideig, de már több hónapja tiszta, bár rettentő nehezére esik „így maradni” azok után, amiken átment. Megértem, és ezt el is mondom neki. – Annak örülök, hogy belőled ember lett, fiam! – veti oda nekem, a harmadik órában. Jól esik, de most már nem sírom el magam, mint annak idején. Búcsúzóul annyit mond, hogy ha nekem nem jelent gondot, akkor örülne, ha időnként meglátogatnám, hiszen nincs senkije, velem meg szívesen beszélget. A gáncsolásról nem beszéltünk. Nem elemeztük, mi miért történt. Hetente egyszer elmentem hozzá. Szerettem ezeket a délutánokat. Volt, hogy főzött, volt, hogy én vittem valami finomat valamelyik étteremből. Sokszor beszélt a lánya és a felesége elvesztése miatti fájdalmáról, arról, hogy milyen nehezen állt talpra, de muszáj volt, mert tudta, hogy nem hagyhatja el magát végleg. És most már örül, mert van, aki látogatja. Raj- �SZÉPIRODALOM 65 tam kívül senki nem járt hozzá. Amikor elkezdett inni, elmaradtak a volt kollégák. – Ilyen az élet – mondta. – Nyakon vág, leteper, aztán itt maradsz egyedül. Bár én most már nem vagyok egyedül. Nem akart nagy temetést, azt kérte, hamvasztassam el. Hirtelen jött a betegsége, vagy csak hirtelen derült ki. Amennyit tudtam, mellette voltam. Ott voltam aznap is, amikor meghalt. Fogtam a kezét. Mintha az apám kezét fogtam volna. Antal József: Temetődomb (papír, mahagónipác) �SZÉPIRODALOM 66 ISTENES TIBOR Ahogy Ahogy a csend ül a harangban, Vagy a szótlan lélekben a bánat, Úgy fonja körbe faggyal A végzet egy nyári éjszakámat. Ahogy a gyümölcsben szunnyad a mámor, Ahogy arctalan szíveken terjed a vágy, Úgy nehezedik rajtam az álom, Úgy láncol magához az ágy. Ahogy a kenyér végén a sercli Véget rajzol a lisztnek, Úgy teljesedem ki én is, a véges, Míg szavaid hitre visznek. Ahogy a fütty ábránd a madárban, Ahogy hang nélkül dalol az élet, Úgy hordom magamban féltve A sok elgurult, fénnyé vált évet. Belső köröm A lábam hajt, nem a karom, Futok még, de nem akarom, Hogy bezárjon végül a kör. Ujjam kapar, nem a köröm, Kivájódott belső köröm, Mégis magamba zárt. Magam tettem körbe zárat, Körön futva a kör bezárat, De fentről nézve szabad vagyok. �HELYTÖRTÉNET 67 FANCSIK JÁNOS Nyelvünk megőrzendő kincsei, a helynevek A helyről való beszéd ősi dolog, hiszen a helyek megjelölése alapkategória az ember számára. A nyelvvel lényegében egy időben alakult ki a helynév is. (…) Míg a közszókészletből minden ember tíz- vagy százezres nagyságrendben ismer szavakat, addig a helynevek közül többnyire csak nagyon keveset tudunk. A helynévkincs épp ezért sajátos. Hoffmann István Akó-bérc, Anyisza, Arany-hegy, Bodolló, Billinges, Csákta, Cinegés, Csepegő, Csörge, Csörszenyíri, Ereszvény, Fujkó, Hatrongyos, Háromlápa, Hosszúvölgy, Illémes, Járás-part, Jancsika-pallag, Kincsér, Kiscsipkés, Kopó, Kövesszer, Kukucs, Mázsa, Málnás-tető, Nagyarany, Ortvány, Pipagy-árok, Rozsnok, Szőlőharaszt, Tatároklápa, Winter-rét, Zsodány. Mindezek az abc-sorrendben emlékezetből felsorolt helynevek nagyrészt ízesen kiejthető, ismert fogalmakat tükröző gyönyörű magyar szavak, de jelentésüket már nem értjük, s olyan is akad köztük, amely más nyelvet beszélő egykori névadójára utal. Mintegy száz, itt fel nem sorolt társukkal kiegészítve a területileg nem nagy Magyarország legkisebb megyéjének csupán egy Karancs alatti települése, Karancsberény környékéről valók. Hazánk alig néhány négyzetkilométernyi területe tenyérnyi darabjának helyét és/vagy annak jellegét határozzák meg. Egyre kevesebben vannak, akik még ismerik és használják is őket. De azoknak ezek a szavak a szülőföld, a tájhaza meghatározói, identitástudatuk gyökerei. Globalizálódó, de sok szempontból nagyon is sérülékeny világunkban (például a jelenlegi világjárvány) egyre inkább rá kell ébrednünk, hogy a csábítások ellenére szükséges a helyi értékek számbavétele, megbecsülése, használata, megőrzése és továbbörökítése. Pótolhatatlan veszteség lenne, ha a mindennapi életterünk részleteit pontosan megjelölő helynevek, dűlőnevek feledésbe merülnének, mert nemcsak emlékeink gyérülnének, hanem nyelvünk is szegényebbé, színtelenebbé válna. Talán nem véletlen, hogy a helytörténeti jellegű szépirodalmi művek egyikéből sem hiányoznak a helynevek a hozzájuk fűződő emlékekkel, tudnivalókkal. A Palócföld könyvek-sorozatban A falu szája címmel megjelent kötetben Solymár József egy egész fejezetet szán szü- �68 HELYTÖRTÉNET lőföldje helyneveinek. „A palócok fantáziagazdagságát és humorát az is mutatja, milyen nyelvi leleménnyel választják ki a határneveket.” S ezek után faluját és határát saját és két „megbízható” barátja emlékeinek kiegészítésével felsorol 96 helynevet, de biztos benne, hogy néhányat még kifelejtett. A helynevek ugyancsak jelentős szerepet kapnak Tőzsér Kapcsos Anna Palócul tanított imádkozni anyám című néprajzi memoárkötetében is. A szövegközti, érzelmektől áthatott megemlítéseken túl egy térképmellékletben részletesen megismerkedhetünk Kazár határának helyneveivel az 1867-es tagosítási térkép alapján. A régi helynevek nagy részét levéltárak okiratai, kataszteri térképei őrzik, de megtalálhatók közforgalomba került katonai vagy turisztikai térképeken is. Sokszor azonban tévesen másolva vagy elírásokkal torzítva. Mindennaposan már általában csak az idősebb, erdőn-mezőn dolgozó falusi emberek és a vadászok, erdészek használják őket. Irigylésre méltó, amikor egymás közt beszélgetve minden körülményeskedés nélkül pontosan meg tudják egymásnak mondani egy farakás, egy szénaboglya, egy szederbokor, egy magasles vagy akár egy nagyvad rendszeres kiváltásának a helyét: a Bércoldalon vagy a Nagysárnál. A helynevek egykor közszói helymegjelölésként születtek, másodlagosan váltak tulajdonnévi értékűvé. A névadás természetes folyamatában tehát valaki vagy valamely embercsoport körülírás helyett egyértelműen határozta meg (identifikálta) a számára fontos helyet, s ezzel akaratlanul is jelt hagyott a maga helyhez kötődő viszonyáról (identitásáról) is. Jellemző például, hogy a Medves bazaltsziklákra épült középkori várainak omladékai környékén mindmáig fennmaradtak az akkori elődeink által használt helynevek: Pást, Töröktemető, Strázsa-hegy (Tarázsa-hegy), Várberek, Pénzgödör. A hajdani kőbányászatra utaló helynevek, a Bányató, Vitla-ház, Gyurjánház, Kató-ház. A helynevek általában hosszú életűek, de nem örökérvényűek. Az utókor nemcsak feledékenységből vagy tiszteletlenségből, de néha a saját fontossági szempontja alapján (pl. a turizmus) megváltoztathatja a helynevet. Így lett a Hársas-kútból Petőfi-forrás, a Mogyorós-kútból pedig Losonczy Anna-forrás. Néha félrehallás áldozatává is válnak helyneveink. A salgói vár tövében lévő Várberekben eredő patakot egykor Várberki-pataknak hívták, Somoskőújfalu lakói azonban (helytörténeti ismeretek nélkül) Báberki-pataknak keresztelték át. Somoskő határában pedig van a legelő alján egy kis völgykatlan, a Nádé. Mivel a Kenderáztató patakocskája folyik rajta keresztül, különösebb kutatás nélkül is megállapítható az igazi név: Nád-ér. Ahhoz sem kell különös nyelvészeti képzettség, ha egy helyi la- �HELYTÖRTÉNET 69 kosnak az új turistatérképen ez az egyébként tetszetős név szerepel: Békaszó. Csak egy pillanatig ráncolja homlokát, s máris tudja, hogy a Békás-tóról van szó. A helynévkutatás a nyelvtudományból nőtt ki több, más tudományággal, a történeti földrajzzal, a történelemtudománnyal, a néprajzzal, a régészettel és egy sor egyéb szakterülettel szoros kapcsolatba kerülő tudományként. A helynévkutatás nyelvészeti szempontból is tagozódik: ezek közül például a szókincstörténet, a szóeredetkutatás vagy egyéb részterület kifejezett szakértelmet követel, de a mindennek nélkülözhetetlen alapját képező szókincsgyűjtés nem igényel különösebb szakmai képzettséget. Napjainkban legsürgetőbbnek ez a gyűjtőmunka tekinthető, mert társadalmi viszonyaink hatványozottan felgyorsuló folyamata mellett talán már csak az utolsó generációk élnek közöttünk, akiktől még kérdezősködhetünk, és akik még vállalkoznak a kérdezősködésre. Néhány évtized múlva elapadnak az élőnyelvi gyűjtés forrásai. Magyarországon a tudatos helynévgyűjtés a múlt század elején kezdett kibontakozni. Módszerei és méretei helytől és időszakoktól függően többször is változtak. Az egész országra kiterjedően, egységesen kidolgozott módszer alapján, a politika által is támogatva, az 1960-as években került sor. Országrészenként, közigazgatási egységenként, levéltárak, múzeumok szervezésében, turisták, vadászok, diákok és társadalmi szervezetek tagjainak bevonásával hatalmas anyag, mintegy félmillió helynév gyűlt össze, de aztán a 80-as években a folyamat megszakadt, a munka befejezetlen maradt. Legjobb eredmények az országnak azokon a részein születtek, ahol felsőoktatási intézmények és elkötelezett szakemberek vannak, ahol a helynévgyűjtés már egyébként is szép hagyományokkal rendelkezett. Megyénkben a munka – sajnálatosan – félbeszakadt, az addig összegyűjtött, hiányos adatok nem kerültek feldolgozásra. Szerencsénkre azonban nem semmisültek meg, a Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltárában gondosan megőrizve ma is rendelkezésre állnak. Manapság – talán a digitális korszak eljövetelének és a nemzeti mozgalmak erősödésének köszönhetően – világszerte növekszik ismét a nyelvtudomány és a helynévgyűjtés jelentősége. Hazánkban is folyik a gyűjtött anyag egyre magasabb szintű feldolgozása, közkinccsé tétele. Talán nem késtünk még le, érdemes lenne befejezni a megkezdett munkát, hogy a Palócföld ne maradjon fehér folt a helynévkincs magyarországi térképén. Befejezésül engedje meg a kedves Olvasó, hogy a szerző figyelmébe ajánlja rímfaragó buzgalmának néhány sorát: �HELYTÖRTÉNET 70 Mesél a Medves „Medvés” volt, vagy „nedves”, nekünk most már Medves! Regélnek kövei: Somos, Szilvás, Fakó, rajtuk a kökörcsin lepkehívogató. Salgó most is fénylőn uralja a tájat, felette a hollók sötét árnyként szállnak. Pénzgödör, Nádé, Gortva és Várberek, bennetek folynak az üdítő víz-erek. Hársas-forrás, Ickós-kút, arra megy a gyalogút. Magyarbánya, Macskalyuk, arra meg a Kővasút. Gyökeres, Vecseklő és Medves magossa, ösvényeiteket bakancsom tapossa. Vármegi, Strázsa-hegy és a Pást rám int, hajdanán itt vívott Balassi Bálint. A Rónai-lapos és a Réti kereszt széljárta vidéke útnak alig ereszt. Marasztal szarkaláb és a búzavirág, fenn a pacsirtadal, lenn a réti világ. Kispuszta, Nagypuszta és Leégett-Medves, nincs már, csak romotok, amely mégis kedves. Gyurján- és Hajdú-ház, kőbányák vidéke, István-akna mélye (Zagyva eredése), Stolna és Brenzalja, Bányató, Vitla-ház, emlékeitekre az utókor még vigyáz. �Antal József: Téli randevú (papír, akvarell) �SZÉPIRODALOM 72 ZSIBÓI GERGELY Reggeli a szabadban Fakó jegyzet egy Manet-reprodukció hátoldalán A diákok egész télen a kerttel álmodtak. Reggelente az ajtó keskeny üvegszemén keresztül figyelték a kiszorult világot: a kaviccsal szórt ösvényt, az apró, kerekded teret a szökőkúttal s a körülölelő padokkal. A kertet virágágyások meddő árkai és posztoló nyárfák kerítették. Mindent belepett a hó. Úgy emlékeztek: a szökőkút peremén kis szobor ül, márványból vésett meztelen lányalak, amit most vastag nejlonburok véd a fagytól, s inkább csak sejteni lehet a körvonalait, de tudták: ott van, ott kell lennie. Még tavasszal meglesték a kút káváján ülő lányt a házak közein keresztül. Egymásnak sem merték bevallani, de a szobrocska megbolygatott bennük valami zaklató érzést. Valahányszor elmentek a ház előtt, lopva odapillantottak, ott ül-e a lányka a kút peremén. Ősszel határozták el, hogy új albérletbe költöznek. Elvágytak a belvárosi zajgó nyüzsgésből a találomra szétszórt utcák valamelyikébe, egy külvárosi kertes házba. Végigjárták a meghirdetett lakásokat. Jártak vak, elfeledett szobákban, láttak bútor-csontvázakat, melyekről minden emlék lefoszlott már, tapintottak falakat, melyek nedves, hideg kézzel marasztalták volna őket, és jártak házakban – kényelmesekben és fényesekben –, melyeket megfizetni nem tudtak volna. Az egyik este, mikor hazafelé baktattak, szemükbe ötlött az épület, mely a kertet rejtette s az ablakban a tábla: „Kiadó lakás”. Egyszerre villant a tekintetük, s egyszerre bólintottak. Az idősödő asszony körbevezette a diákokat, megmutatott mindent aprólékosan. Kényelmetlennek ígérkezett: sötét volt, itt-ott a falakon kiütközött a penész, a bútorok szikárak voltak, kopottak, idegenek. De a fiúk jóformán körül sem néztek, mindegyre az ajtó felé sandítottak, mely a kertre nézett. – Ennyi? – kérdezte egyikük csalódottan. – Még van ez a kis kert is, menjenek, nézzék meg! – s kitárta az asszony az ajtót. A ház ott állt, ahol a város és az erdő összeér, a kerítésen túl kérges tenyerű fák nyújtogatták ágaikat a szobrocska felé. A lányka márványszeme �SZÉPIRODALOM 73 őket kutatta, mosolyát inkább csak sejteni lehetett, de ezt a mosolyt tükrözték az ösvény gömbölyű kavicsai, a kút vize, a fák fehér törzse. A diákok megilletődve nézelődtek: milyen jó lenne itt olvasgatni, tanulni, vagy mást sem tenni, csak üldögélni a szoborral szemközt és nézni őt. Kilépni azonban egyikük sem mert. – Mennyibe kerül? – kérdezték szinte egyszerre. Az asszony bezárta az ajtót, míg az árat mondta. Magasabb volt, mint bármelyik lakásé, melyet idáig felkerestek. A fiúk bólintottak: − Kivesszük. Azon az éjjelen nagyon békés volt az álmuk. Másnap, amint beköltöztek, szigorú és nehéz lakat függött a kerti ajtón, s hiába kérdezték az okát, az asszony csak ennyit mondott: − Most hideg van, nem lehet kimenni. Majd tavasszal odaadom a kulcsot, majd ha melegebb lesz. A fiúk beletörődtek, de minden reggel úgy ébredtek, hogy kinéztek az ajtó üvegszemén, megvan-e az a nejlonba bugyolált halom, mely idelátszott a fák sora között. És minden nap figyelték az időt, nem fordul-e melegebbre; az időt, mely kezükbe pottyantja a kulcsot. Különben gyakran mondogatták egymást is biztatva, nem is baj, hogy nem mehetnek most a kertbe, hideg van még, minden kopár, de milyen öröm lesz majd, ha kivirulnak a fák, és a virágágyak megtelnek élettel. A tél azonban hosszan benyúlt a tavaszba, s az üres fekete esteken a diákok plédekbe burkolóztak – néha-néha elkalandozva tekintetükkel a kert felé – s tanultak. Nem jártak sehova, csak nagy ritkán az öreg belvárosi presszóba, hol a pult üvegborítása visszatükrözte a hátuk mögött futó életet. Végre elolvadt a hó, és április derekán életre kelt minden növény. Puha-zöld fű sarjadt, a fény lecsordult élükön, s a földből apró életeket bontott. És végre a kulcs is előkerült, de még mindig nem volt itt a megfelelő alkalom – így érezték. Amire ennyit várunk, azt nem lehet ilyen mohón bekebelezni, azt ünneppé kell tenni! Úgy határoztak, hogy május első napján közös reggelit rendeznek a kerti asztalnál. Már egy héttel előtte sorba járták a boltokat finom falatok után kutatva, elképzelték, amint az étkekkel megrakodva átvonulnak a fák sorfala között mintegy diadalmenetben, de erről egymás között sem mertek beszélni. Az ünnep vasárnapra esett, és szombat estére már a kamra polca megroskadt a gömbölyű zsömlék, a rózsaszín sonka, a vaj sárgája alatt; külön tálcán sorakoztak a sütemények, másikon a sokféle gyümölcs, aztán az italok, s középen állott a bordó óbor meg a hófehér búzakenyér. �74 SZÉPIRODALOM Izgatottan feküdtek le, nem jött álom a szemre, mint a megszentelt gyermekkorban, a karácsonyfa estéjét megelőző éjszakán. Reggel azonban borúra ébredtek. Kövér esőcseppek verték a kerti ajtó üvegét. Nem hihették el, s elnyújtott, fölösleges mozdulatokkal lassították a mosakodást, öltözködést. Végül mégiscsak letelepedtek, s onnan figyelték a felhőket, hátha hamarabb veszik észre azt a csöppet, mely utolsóként válik el az égtől, s akkor felkiálthatnak: – Végre! Hát, mégis megérte! De az eső egyre csak esett, hólyagos tócsákat merítve, és – a bent ülők számára úgy tűnt – az ajtó kicsiny üvege mindegyre zsugorodott, míg egyszerre mindent elzárt, csak a lány kerek, fehér arcát nagyította hatalmassá, gyönyörűvé. Egyikük hirtelen felugrott, feltépte az ajtót, de meg is torpant, s állt kicsit a zuhogó esőben. A lány a kút peremén mintha intett, s szólt is volna: − Gyere! – legalábbis a fiú erőt merített valamiből, és megindult az ösvényen. De amint közeledett, a szobor mintha növekedni kezdett volna, s ő attól félt, ha még egy lépést tesz, ráomlik, betemeti ez a hatalmas és gyönyörű asszonytest. Akarata darabokra tört, és lepergett a csikorgó kavicsok közé. Egész nap a szobában ültek az eső monoton hullását figyelve. Estére végül a kamrába gyűltek, s csak úgy állva nekiláttak az evésnek. De a gyümölcsök megbarnultak addigra, a vaj megavasodott, megposhadtak az italok, s ecetessé lett a bor. Másnap korán reggel kiköltöztek. Ki erre, ki arra keresett magának szállást. Évtizedek múltán találkoztak véletlenül egy tárlaton. Hajukat, szakállukat már fehérre borzolta az idő. Körülöttük szobrok feszültek, ércbe, kőbe, márványba faragottak, anyagukat szaggatóan, s ők ismét úgy álltak ott, mint régen, a másik szavára várva csillogó gyermekszemmel. De egyikük sem szólalt meg, tekintetük újra megöregedett, úgy mentek el egymás mellett. �SZÉPIRODALOM 75 ORAVECZ TIBOR Vagonlakók Vagonlakók vagyunk mi holtvágányon batyuba kötött emlékeink között. Kutatjuk a lelkiismeretet száz éve de gyászfestményes kudarc vág pofon. Halotti tort ülünk mozdonyok között Néha valaki átszalad a síneken hoz néhány szem Márait, Wass Albertet, de úgy nyitunk ajtót, mint az üldözött. Tízmillió vélemény maradt a vagyon számolhatjuk a vármegyéket sorba nem jön az vissza, csak mutogatunk mert vagonlakók maradtunk, vakvágányon. Szimultán Szimultánt játszva a színpadon, kórusban Zihálva a ritmust, a függöny legördült, Közönség énekel, bajra hajtva bájt, Vet vérbe s alkot a félelem szabályt. Elindulsz és érkezel, a fény kialszik A zene már süket, omlik rád a fal Akarnok lelkek hajtanak ki, mint a gaz Hirdetik plakáton, az ő szavuk igaz A rendező vak, kukri-képe homály Árnyékban élők között ő a király Harcolnak egymással, nekik ez dukál Tudják, hiénák után jön csak a sakál. �SZÉPIRODALOM 76 ORAVECZ TIBOR Harminc ezüst Ma-holnap az ünnep vacak hétköznap, Te ide mész, én oda – ez a kórlap. A közös szó mára elhervadt, Álmainkból semmi sem maradt. S ha a vezér beszél, az ember bátor, Mert a magyar mindig csak magyart vádol. Nagy a mámor, egy a tábor, Hol a tábor? Nincs ki számol? Nagy átok a rontás, ármány, hazug szó, Istenverése sorsod, léted zokszó. Véredből vétetett vágy veszejt, Ám a jövő soha nem felejt Ima sem segít, jogát eladtad rég, Vokson vett hazád lett a fizetség. Harminc ezüst volt az ára, Telik neked majd villára. �PALÓC KONYHA 77 Nagy Zsófia konyhája Öt recept – öt történet Juhtúrós leves Hozzávalók: 25 dkg juhtúró, 1,5 l víz, 30 dkg krumpli, 2 db babérlevél, 2 gerezd fokhagyma, 1 tk. pirospaprika, só, 5 dkg füstölt szalonna. A kockára vágott krumplit a babérlevellel és a fokhagymával megfőzzük, elkeverjük benne a juhtúrót, és szükség szerint sózzuk. A szalonnát kisütjük, zsírjára szórjuk a pirospaprikát és kevés vízzel felengedve a leveshez öntjük. Nagyon ízletes, laktató leves, főleg, ha friss, omlós juhtúróból készült. A szomszéd bácsi juhász volt. Természetesen, mint jó szomszédok el voltunk látva finom zsencicával, juhsajttal. Nagyi a juhsajtot megdarálta, jól megsózta, majd gombócokat készített belőle, így érett a sóban egy ideig. Utána 4 literes üvegekbe szokta betépni, szorosan belenyomdosta az üvegekbe. A tetejüket beszórta vastagon pirospaprikával, majd légmentesen �78 PALÓC KONYHA lezárta. A sajt nagyon jól összeért az üvegben. Amikor szükség volt friss juhtúróra, felhozta a pincéből az üveggel, és evőkanállal kaparta belőle a szükséges mennyiséget. Ez az omlós juhtúró már önmagában is nagyon finom volt, jó friss kenyérrel, hagymával, vacsorára is fogyasztottuk. A férfiak pedig saját termésű szőlőből készült vörösborral öblögették a sós juhtúrót. Ebből a juhtúróból készültek a különböző tészták, pogácsák, de ezek már másik receptek. Almás lepény Hozzávalók: 50 dkg rétesliszt, pici só, 2 ek. zsír, 3 dl tej, 1 ek. cukor, 5 dkg élesztő, 1 kg reszelt alma, 4−5 ek. cukor, ízlés szerint cimet (őrölt fahéj). A lisztet elmorzsoljuk a zsírral, sóval, hozzáadjuk a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt és jól kidagasztjuk. Mikor a duplájára kelt a tészta, kettévágjuk és tepsi nagyságúra kinyújtjuk. A tepsit kizsírozzuk, belehelyezzük az egyik tésztát, rárakjuk a cukros, cimetes reszelt almát, majd betakarjuk a tészta másik felével. Vékonyan megkenjük olvasztott zsírral, és szép pirosra sütjük. Amikor megsült, újból megkenjük zsírral, és letakarjuk. Nagyon szerettem az almát reszelni, de bizony sokszor előfordult, hogy az ujjam is odaért. Ilyenkor elment a kedvem az almareszeléstől, de a nagyi gyorsan átvette és pár perc alatt lereszelte. Aztán mindig megdöntötte a tálat, hogy az alma leve a tál egyik részébe folyjon össze. Persze akkorra már elfelejtettem, hogy fáj a reszeléstől az ujjam, és nagy örömmel kanalazgattam a finom édes almalevet. Fagyasztott Hozzávalók: 1 cs. BB. pudingpor (25 dkg), 25 dkg zsíros vaj, 2 ek. kakaópor, 2 ek. porcukor. Töltelék: 12 dkg darált dió, 15 dkg porcukor, 1,2 dl tej. Gőz fölött megolvasztjuk a zsíros vajat, hozzáadjuk a pudingport, a kakaóport és a porcukrot. Addig keverjük, míg besűrűsödik (össze nem áll) kb. 15−20 percig. A diót leöntjük a forró tejjel, hozzáadjuk a cukrot és jól elkeverjük. A papírkosárkákba rakunk a pudingkrémből, a töltelékből és újból a pudingkrémből. Mikor félig megdermednek, dióval díszíthetjük. �PALÓC KONYHA 79 Ezt a süteményt főleg ünnepi alkalmakkor és lakodalmakba szokták készíteni. Nagy előnye, hogy sokáig eláll (már ha nem esszük meg). Kiadós sütemény, gyerekek és felnőttek nagy kedvence. A nevét onnan kapta, hogy ha jól elkészítették, szépen megdermedt a formákban, szinte olyan volt, mintha fagyasztóba tettük volna pár percre. Bizony sokszor a nagyi eldugta, feltette a szekrény tetejére, mert mint ahogyan ő szokta mondani: – Gyerekek, lába kelt a süteménynek! Mi pedig kérdezgettük, hogy mi az, hogy lába kelt, hiszen a süteménynek nincsen lába. Aztán vártuk az alkalmat, hogy a nagyi mikor megy ki a házból, valami kinti dolga legyen, és persze mondanom sem kell, gyorsan nekiálltunk keresni, hová is tehette. Már majdnem feladtuk a keresést, amikor valamelyikünk észrevette, hogy a szekrény tetején van. Máris vittük a széket, és amelyikünk a legmagasabb volt, felállt, és osztotta a többi gyereknek is a finom sütit. Mákos, diós csavart kalács Hozzávalók: 80 dkg liszt, 1 tk. só, 5 dkg élesztő, 5 ek. cukor, 5 dl tej, 10 dkg zsír, 3 tojássárgája. Mákos töltelék: 40 dkg darált mák, 15 dkg cukor, 1,5−2 dl tej. A darált mákot összekeverjük a cukorral és a tejjel. Diós töltelék: 40 dkg darált dió, 15 dkg cukor, 1,5−2 dl tej. A darált diót szintén összekeverjük a cukorral és a tejjel. A zsírt elmorzsoljuk a liszttel, sóval, hozzáadjuk a tojássárgáját és a langyos cukros tejben felfuttatott élesztőt. Jól kidagasztjuk a tésztát, letakarjuk, majd a duplájára kelesztjük. A megkelt tésztát kétfelé vágjuk, mindegyiket téglalap alakúra nyújtjuk. Az egyiket mákos, a másikat diós töltelékkel töltjük meg, és felcsavarjuk. Kizsírozott tepsibe rakjuk őket, negyedórát pihentetjük, megkenjük olvasztott zsírral és megsütjük. Ez a kalács is nagy kedvenc volt, hiszen tele volt finom mákos-diós töltelékkel. Nagyon jó uzsonna vagy reggeli volt egy csésze tejjel elfogyasztva. A diódarálás valahogyan mindig könnyebb volt, mint a mákdarálás. Nem győztem kivárni, mikor mondja a nagyi, hogy már elég, nem kell többet darálni, de aztán amikor összekevertem a cukros tejjel, az már nagyon tetszett. Hogyisne, hiszen amikor nagyi töltötte a kalácsot, a finom töltelékből spórolt nékem is „kóstolót”. �80 PALÓC KONYHA Mákos kukorica (a nagy kedvenc) Hozzávalók: 7 csív krajcárkukorica, 60 dkg darált mák, 40 dkg cukor. A kukoricát este lemorzsoljuk és hideg vízben áztatjuk másnap reggelig. (Jó nagy fazékba kell tenni, mert a kukorica megdagad.) Ekkor kicseréljük rajta a vizet, és feltesszük főzni. Közben, ha kell, pótoljuk vízzel, mert főzés közben a kukoricaszemek megdagadnak. Addig főzzük, míg meg nem puhul, és a kukoricaszemek szét nem nyílnak, mint a rózsa. A darált mákot a cukorral összekeverjük, és rátesszük a megfőtt kukoricára. Jól átkeverjük. A mákos kukoricát mindig télen szoktuk főzni. Gyerekkoromban főleg tollfosztáskor került az asztalra. Régen nagyon kemény telek voltak. Minden tollfosztáskor hullott a hó. Este mi gyerekek is szoktunk tollút fosztani. Becsületesen elkezdtük mindig a munkát, és hallgattuk, hogy az asszonyok milyen régi történeteket mesélnek. Aztán egyenként szép lassan elkezdtünk elszökni az asztaltól. Mindig kitaláltunk valamit, amikor már nem akaródzott fosztani. Meg sem álltunk a kapuig, és már kezdődtek is a nagy hógolyócsaták. Persze hóembert is csináltunk, legalább két méter magasat. Aztán, hogy ne kapjunk annyi szidást, hogy nem segítettünk, söpörtünk utat az udvarban. Az asztalhoz mindig időben érkeztünk meg, mikor már letakarították az asztalt. Akkor következett a mákos kukorica feltálalása. Nagyi kitette az asztalra a hatalmas nagy tál kukoricát, mindenki kapott hozzá evőkanalat, és egy tálból kukoricáztunk a tollfosztó asszonyokkal. Micsoda nagy lakmározások voltak! Persze szóltunk időben a nagyinak, hogy ne tálalja fel az összes kukoricát, tegyen el belőle másnapra is, hisz mi azt nagyon szeretjük, ne mindent az asszonyok egyenek meg. �SZÉPIRODALOM 81 FELLINGER KÁROLY Jövőkép Nincs ég és föld között. Mint ahogyan a két egyenes, találkozva a végtelenben, elhajlik, visszafelé fordul. Nem téma többé. Nevet adok az ismeretlen fának, bokornak, hogy érezni tudjam. Új inget vett az anyám, gombostűit szalmakazlakba rejtem, visszamegyek a valóságba. Címkék Amikor a csillagok libasorban követik Jánost, majd a rend széthessegeti őket, mint a magából kiinduló és magába visszatérő kísértet, akkor érzi Juli, hogy amit Jánosból jónak lát, ahhoz neki semmi köze, de Jánosnak sincs. �SZÉPIRODALOM 82 ABAFÁY-DEÁK CSILLAG Fogas kérdés Unokahúgom egyik nap rákérdezett, neked miért nincs fülbevalód? Mért nincs kilyukasztva a füled? De hát az egy bolhacsípés, belövik, és egy pillanat alatt kész. Mutatta, hogy nem is egy fülbevalója van, ott sorakozott vagy négy darab. Elmehetünk együtt, mondta, úgyis szeretnék egy újabb lyukasztást, meglátod, milyen semmiség, ahogy egy kis géppel belövik. Már a szó is elborzasztott, belőni, átlőni, mi vagyok én, egy állat, akit megjelölnek? A puszta gondolatra a fülcimpám vörös lett és égni kezdett, úgy, mint amikor gyerekkoromban megszégyenítettek, főleg, ha igazságtalanul. Ilyenkor égett mindkét fülcimpám, néha feldagadt, pedig nem kaptam pofont és nem is húzták meg a fülemet. Még a születésnapomon se, ahogy az kedves gesztusként akkoriban szokás volt. A testi kontaktus, ölelés nálunk nem volt szokás. Majomszeretet, mondta szigorú nagynéném, amikor ilyesmit látott. Nem akartam majom lenni, azok össze-vissza ugrálnak és nem is szépek. Élőben csak egyszer láttam ilyen állatot, egyik ismerős titokban tartotta a lakásában. A hangja is ijesztő volt, féltem, rám ugrik, nagyon nézett engem és tudtam, mire készül, főleg mikor mondta a gazdája, hogy miért félsz, kislány, ez is csak egy majomgyerek még, csak játszani szeretne. Tehát észrevette a majom, hogy én is gyerek vagyok. Nem akartam majommal játszani, egyedül szoktam, és alig vártam, hogy eljöjjünk onnan. Útközben kaptam a szidást, hogy milyen udvariatlanul viselkedtem, velem sehova se lehet elmenni. Arra gondoltam, biztos a majom is neheztelt rám, de ezt nem mondta, mert szerencsére nem tud beszélni. De ez se biztos, mert azt hallottam, hogy a majmoktól származunk. Akkor olyan nagyon buták se lehetnek, még belőlük is lehet valami, vagyis beszélő. Erre rákérdeztem, patália lett belőle, hogy én miket beszélek. Semmi közünk az állatokhoz, hallottam. Akkor miért tartjuk a ház körül, sőt a házban is őket? Azok haszonállatok. Ja, és akkor meg is esszük őket? Akkor ez azt jelenti, nem szeretjük az állatokat, csak úgy teszünk, mintha szeretnénk őket. Ez olyan, mint amikor mi orvososdit játszunk, én vagyok a beteg, és Lili jön a doktorkofferrel, amit karácsonyra kapott és gyógyít engem, injekciót is ad. Általában meggyógyulok, de van, amikor nagyon sokáig teszem magam, hogy �SZÉPIRODALOM 83 nem gyógyulok, amit kezd Lili unni, de én továbbra is teszem magam, azért, hogy Lili minél tovább maradhasson nálunk, amit nagymamáék nem néznek jó szemmel. Én nem mehetek hozzájuk soha. Nem hozzád való társaság, hallom, ott semmi jót nem tanulsz. Azon gondolkodtam, miért jobb az a társaság, ahol egy majom lehetne a játszótársam. Ja, mert nem tud semmit se elmondani nekem, miközben arra kíváncsi lennék. Biztos magában gyakorol, mint én is sok mindent, amit senkinek se mondok el. Micsoda mázlista ez a majom, mivel nem haszonállat, így nem eszik meg. Vajon azért nem, mert nem finom a húsa? Akkor a macskának mi a haszna, kérdeztem, mert a kutyáról tudom, hogy sikeres házőrző, de a macska csak összekarmol mindent és hízeleg, ezért kap finom falatokat, ami nagyon drága. Volt olyan, hogy a boltban azt mondták a szüleim, most édességre nem pazarolunk, meg kell vennünk Cirmi konzervét. Egész hétre valót vettek, nekem egy kis Balatonszeletet sem sikerült észrevétlenül becsempésznem a kosárba. Most nem, hallottam a dörgedelmes ítéletet, és kidobták a kosárból a bűnjelet. A csokit. Tudod jól, hogy mennyire rosszak a fogaid, ez a sok édességtől van, otthon ott a finom alma, arra rá se nézel. Nem néztem rá, mert nem volt édes, és amikor ettem, akkor tényleg fájt a fogam. Ez majd javul, hallottam, meg ezek úgyis mind kiesnek, ezek tejfogak. Akkor meg miért nem ehetek csokit? Ne szemtelenkedj! Arra is gondoltam, ki kellene mielőbb paterolni a régi fogakat, igen, ezt a kifejezést hallottam nemrégiben. Benne volt a páter szó, ami atyát jelent, és az atya nagyon gyakran jön hozzánk, de nem őt akarták kipaterolni, hanem valakit ki akartak dobni, mert ez azt jelenti, kidobni, és én is ki szeretném dobni a számból a fogaimat. Az egyik már mozog. Kérdeztem a bátyáimat, ki vállalkozna arra, hogy kihúzza. Jó buli, mondta Anti, és intett Gabónak, na, megteszed? Gabó elsápadt, és csak annyit mondott, majd úgyis kiesik. Gyáva kutyák, kiáltottam, ami nem volt szokásom. Na, pisis, mit ordibálsz, még a Szamosba se mersz bemenni, csak bokáig, foglalkozz te a fogaiddal, úgyis nagyon csúnyák, én már rég kihúztam volna őket, úgy nézel ki, mint egy ronda nyúl. És olyan is vagy. Tényleg, kicsit kiáll a két első fogam, felül, de nem annyira, mint a Lilié. És sajnos nem a felső mozog, hanem az alsó, rossz a sorrend. Kérdeztem Lilit, neki nem mozog? De igen, és alig várja, hogy kihulljon, mert azután jön a fogtündér. Miért jön? Ő hozza majd az új fogat. De kell várni. Én nem vártam a kérdéssel otthon, megkérdeztem, mikorra várható, hogy új fogam lesz, és közben a csokievésre gondoltam. Ó, az még messze van, ne türelmetlenkedj, de majd ha kiesnek ezek, hoz neked az egérke új fo- �84 SZÉPIRODALOM gakat, és reméljük, hogy egészségesebbek lesznek, mint a régiek. Egérke? És nem fogtündér? Csak legyintést kaptam. Egy újabb nem haszonállat. Az egér. Többet is láttam a pincében, bátyáim egyet behoztak a szobába, letették a földre és várták, hogy sikítozni fogok. Nem sikítottam, erősen dobogott a szívem, kiszaladni nem tudtam, mert a két fiú ott állt az ajtóban, és figyelt, közben kuncogtak. Nem volt egyszerű, hogy megmozdítsam a lábam, először egyiket, majd a másikat, ebből végül lett egy lépés, így közelebb kerültem a fekvő egérhez. Féltem, talán felugrik, egyenesen rám, mert azt hiszi, én bántottam, de nem mozdult. Még egy lépés sikerült. Akkor se moccant. Át volt harapva a nyaka. Ezt Cirmi tette, de neki nem haszonállat az egér, azért nem ette meg, pedig az óvodában azt hallottam több mesében, hogy az egeret megeszi a macska. Ezt most nem értettem, de mire valami okos eszembe jutott volna, Anti rámkiabált, na, látod, veled játszani se lehet, csak mindig nyafogsz, hogy nem foglalkozunk veled, most meg játszod a bénát. Ezt csak messziről hallottam, mert még mindig erősen gondolkoztam, hogy van ez a macska- és egérdolog, ekkor benyitott nagynénink, engem is a sarokba állított, mert nem árultam el, hogy nem voltam benne az egér szobába szállításában. Vörös lett a fülem. A sarokban aztán volt időm újból gondolkozni, és arra jutottam, egyelőre ne hulljanak ki a fogaim, mert elképzeltem, hogy amikor ez megtörténik, és ahogy Lili mondta, a fogtündér éjszaka jön majd, akkor hozzám az egérke is ugyanakkor jön, és bebújik a paplanom alá. Ettől félek, de nagyon. A pincében nem szoktam visítozni, ha meglátom őket. Nagymama ilyenkor mondta, bátor kislány vagy, ne félj ezektől a kis egerektől, nem bántanak ezek senkit. Akkor se mentem közel és nagyon szorítottam az öklömet, de azt is láttam, ahogy elrohannak, jobban félnek, mint én. De hogy bebújjanak az ágyamba, az borzasztó lenne. Talán meg is állna a szívem, ami nagyon tud erősen dobogni, és hallottam, hogy valakinek ettől meg is állt, mert nem bírta ezt a sok dobogást. Akkor tényleg vigyáznom kell a fogaimra, eddig csak a fogorvostól rettegtem, de most már vártam, hogy menjünk oda, majd valahogy megmondom neki, hogy én megelégszem ezekkel a nem túl szép fogakkal. Ebbe belenyugodtam, de azt is tudtam, ennek érdekében tennem kell valamit, és szót kell fogadnom, nem ehetek több csokit, se cukorkát. Ez elég nagy áldozatnak tűnt, de elég volt az ágybabújós egérre gondolnom, és máris könnyűnek tűnt a döntésem. Csodálkoztak a szüleim és az egész rokonság, hogy nem kérem, sőt, ha kínálnak csokival, el se fogadom. Egyik rokon egy szép doboz pralinét hozott nekem, megköszöntem, és �SZÉPIRODALOM 85 arra gondoltam, nagymamának adom, ő olvas néha mesét nekem, és tudtam, hogy szereti az édességet, de mindig rászólnak szegényre, úgy, mint rám korábban: mama, tudja, hogy nem szabad! Nem értettem, miért van ez a tiltás, mert úgy láttam, vannak fogai, és azt se hallottam, hogy annyit hordoznák a fogorvoshoz, mint engem. Egyszer elcsíptem azt a szót is, hogy cukros. Ezután még inkább csodálkoztam, ha cukros, akkor lehetne akár csokis is, azzal jobban járna, mert az finomabb. Este, miután mindenki lefeküdt, és a pralinédoboznak csak a szép, színes képét nézegettem, odalopóztam a nagymama ágyához. Már aludt. Kinyitottam az éjjeliszekrénye fiókját, és oda betettem a csokis dobozt. Sötét volt a szobában, csak a holdvilág fénye szűrődött be az ablakon és akkor egy vizespohárban megláttam a fogakat. Egy teljes fogsor csillogott a vízben, mintha rám vicsorítana, mintha egy koponya része lenne, vagy egy világító töklámpás, amit nemrégiben csináltunk a fiúkkal, és én vágtam ki a jó nagy lófogakat a világító fejhez. Erősebben dobogott a szívem, mint a pincében az egerek láttán. Gyorsan bebújtam az ágyba és a fejemre húztam a takarót. Nehezen aludtam el, és alig vártam a reggelt, hogy megfigyelhessem nagymama száját. Semmi különöset nem láttam, evett a konyhában. Vártam, hogy mosolyogjon, de azt ritkán szokott, megcsiklandoztam a lábát, kicsit felsikoltott, és rosszallóan nézett rám, de ahogy hangosan szólt, láttam, megvannak a fogai. Min csodálkozol, kérdezte. Nem szóltam semmit, nem tudtam, mit lehetne most kérdezni, és általában úgyse kapok érthető választ. Az ebédnél mégis megkérdeztem, az egérke egyenként hozza a fogakat, vagy van, akinek egyszerre nagyon sokat. Amikor ezt kimondtam, máris tudtam, butaságot kérdeztem, hogyan tudna egy kisegér egy egész fogsort elbírni? Mármint az egérke? Hallottam, hát majd meglátod, ha eljött az ideje. Az ideje annak jött el, hogy megkérdezzem a fiúkat, mit tudnak erről, mert a felnőttek sokkal többet füllentenek, mint a gyerekek, ezt már rég észrevettem. Közben az ebéd is félbeszakadt, az előszobában Cirminek kismacskái születtek, a fiúkat nem lehetett többet az asztalnál tartani, pedig az nagy bűn volt, az ebéd befejezése előtt felállni. Csak annyit kérdeztek, hány van. Talán négy, hallottam. Akkor lesz megint nagy macskakonzerv-vásárlás, gondoltam, de egyelőre még nem esznek ilyesmit a kiscicák. Azzal vigasztaltam magam, ezek a kiscicák lesznek az én haszonállataim, megtanulnak egerészni, és akkor egy egér se marad a pincében, és ide se merészkedik egy se, vagy lehet, hogy elbujdosnak, ha ennyi cica lesz a házban, így aztán a fogaimmal sem lesz, ki foglalkozzon. �SZÉPIRODALOM 86 Belopóztam a nagymama szobájába, kivettem a csokisdobozt, ami érintetlen volt, és beraktam a párnám alá. A konyhában mindenki a kiscicákról beszélt, hogy valamivel nagyon sietni kellene. Engem nem engedtek a közelükbe. Ezért nem haragudtam, majd holnap kezdünk barátkozni, ez nagyon fontos lesz. Reggel hiába kerestem a kiscicákat, csak Cirmi gubbasztott a sarokban, egyedül. Senki se mondta meg, hova tűntek a kicsik. Nagyon rájártam a csokisdobozra, miután a bátyáim elmondták az igazat. Már az egérkétől se féltem. Kihánytam az egész csokit, nagynéném először azt hitte, hogy vért hánytam, a sötét szín miatt. Ez annál is sokkal rosszabb volt. Lefeküdtem a másik sarokban a földre, és nem akartam többet felkelni onnan. Antal József: Anyám hímez (papír, akvarell) �VALÓSÁG 87 BARÁTHI OTTÓ 30 évesek az önkormányzatok Szemelvények Salgótarján város gazdaság- és társadalomtörténetének elmúlt 30 évéből A helyi önkormányzatokról szóló törvény hatályba lépésének 30. évfordulója az érdeklődő városlakó számára jó alkalom a visszatekintésre, a lokálpatrióta közgazdász számára pedig nyomós ok az önkormányzat gazdaságával és társadalmával összefüggő tevékenységének elemzésére. Ez késztette a szerzőt dolgozata elkészítésére, amelynek első részében Salgótarján város népességére és gazdaságára irányítja a figyelmet. Bevezetés Egy helyi önkormányzat tevékenységét a település gazdasági fejlettsége, a közszolgáltatások minősége és a helyi foglalkoztatás színvonala, a lakosság élet- és munkakörülményei alapján is értékelhetjük. Így kézenfekvő, hogy az egyik pályázati dolgozatomban1 közgazdász-képzettségemnek és érdeklődésemnek megfelelően ezeket a fontos komponenseket állítsam dolgozatom középpontjába. Így megvizsgáltam, hogy a megválasztott városi önkormányzatok tevékenysége milyen változásokat eredményezett városunk reálgazdaságában és humánszférájában. Igyekeztem Salgótarjánt az országban elhelyezni: Nógrád megyében és a megyei jogú városok mezőnyében is pozicionálni. Megkíséreltem érzékeltetni a városi vezetők szerepvállalását, levontam néhány következtetést, rámutattam néhány „kihagyott” lehetőségre és megmaradt vagy éppen kínálkozó új esélyre. Ahogy már magát a dolgozatomat is csak tanulságos történetnek, tervezést is alapozó adaléknak, semmint cáfolhatatlan értékelésnek tekintettem, úgy ezt a szerkesztett cikket is csak helyismereti tájékoztatónak szánom. Az eredeti dolgozatomra, amelyből a cikkemben szemezgetek, „saját elemzésünk alapján”, vagy „…szerint” szövegközi megjegyzéssel utalok. 1 Baráthi Ottó: Salgótarján város gazdaságának és társadalmának főbb jellemzői 1990−2020 időszakában (Adalékok egy várostörténeti kiadványhoz). Nagy Iván Honismereti Pályázatra beküldött pályázati dolgozat. Dornyay Béla Múzeum, Balassi Bálint Megyei Könyvtár, Salgótarján, 2020, 175. �VALÓSÁG 88 A népesség: markáns metamorfózis Egy település legnagyobb értéke a lakónépessége, jóllehet ez helyenként és időnként feledésbe merül. A demográfiai folyamatok alakulásában a múlt történései, a hagyományok, a kultúra, az értékrend stb. is közrejátszanak. Tehát a népességváltozás főbb okait is csak a múlt és jelen sokoldalú összefüggéseiben lehet megragadni. Ezért is először nézzük meg az elmúlt három évtized népességváltozását területi összehasonlításban! Területi egység Salgótarján Nógrád megye Magyarország 1990 2018 Index, % 2018/1990 45 351 227 137 10 374 023 33 579 190 937 9 778 371 74,1 84,1 94,2 A lakónépesség száma területenként és időszakonként, fő Forrás: ksh.hu Saját szerkesztés és számítás – B. O. Salgótarján népességfogyásának mértéke meghaladta a megyei és az országos átlagot is. Az elsődleges ok, hogy évről évre kevesebb gyermek született, mint ahány személy elhunyt. Ezt tetézte, hogy a városból többen elköltöztek, mint betelepedtek. Mindezek következtében városunk lakónépessége 1990−2018 között egy kisváros lakosságszámával csökkent, valamennyi megyeszékhely és megyei jogú város közül is relatíve a legnagyobb mértékben. A népesség összetétele is kedvezőtlenül változott, az életkor, az iskolázottság, a szakképzettség, az idegennyelv-tudás és a nemzetiségi összetétel szerint. Az előbbieket saját elemzésünk alapján állítjuk, az utóbbit az alábbi táblázat adatai is igazolják: Területi egység 1. Salgótarján Nógrád megye Magyarország 2001 2011 Összes Roma Index (%) Összes Roma Index (%) népesség, fő 3:4 népesség, fő 6:5 2. 3. 4. 5. 6. 7. 44 964 1124 2,5 37 262 1980 5,3 220 261 9950 4,5 202 427 15489 7,7 10 198 315 189 984 1,9 9 937 628 308 957 3,1 A magyar és a cigány/roma népesség számának és arányának alakulása Forrás: Salgótarján Megyei Jogú Város Szociálpolitikai Koncepciója, 2016–2020. Saját szerkesztés – B. O. 2001-ről 2011-re a magukat romának vallók száma Nógrád megyében 56%-kal, Salgótarjánban (1124 főről 1980 főre) 76,2%-kal emelkedett, így �VALÓSÁG 89 e kisebbség aránya a megyében 7,7%, Salgótarjánban 5,3% volt. Ezek a mutatók meghaladták a hasonl(íthat)ó térségek értékeit. (Ráadásul a népszámlálás nemzetiségi adatai önkéntes bevallásra épülnek, egyes becslések szerint a valós adatok sokkal magasabbak lehetnek.) Az átlagosnál nagyobb roma gyermekszám miatt viszont tovább növekszik a cigány népesség száma és aránya az egész népességéhez képest. Miután pedig a roma népesség több fajlagos (iskolázottsági, szakképzettségi, egészségügyi stb.) mutatója az egész népesség átlaga alatt van, a cigány nemzetiség arányának növekedése rontja a gazdaság és társadalom minden mutatóját, így városunkéit is.2 Reálgazdaság: folyamatok és ágazatok Már a népességváltozás vizsgálatánál is utaltunk a múltra, a gazdaság elemzésénél hangsúlyoznunk is kell a jelentőségét. Amennyiben érteni akarjuk Salgótarján mai gazdasági fejlettségét és potenciálját, vissza kell nyúlni a múltba és szét kell nézni Nógrádban és az országban is. Erre alkalmas a bruttó hazai termék (GDP) fajlagos mutatója. Kevesen tudják, de Nógrád megye GDP mutatója a „szocialista építés csúcséveiben” sem érte el a GDP hazai átlagát, sőt – ahogy az alábbi táblázatban látszik – 1977-ben is jóval (23 százalékponttal) elmaradt attól. S azóta a „helyzet fokozódott”: 2018-ban Nógrád egy főre jutó GDP-je már csak az országos átlag 44,5%-a, így korábbi gyengén fejlett megyék is megelőzték. Területi egység Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak-Magyarország Magyarország 1977 1995 2000 2010 2018 111,0 100,0 77,0 .. 100,0 75,3 75,5 60,1 72,7 100,0 62,9 70,6 52,3 63,0 100,0 60,0 68,5 44,5 60,1 100,0 73,6 74,6 44,5 66,3 100,0 Egy főre jutó bruttó hazai termék az országos átlag százalékában Forrás: Baráthi 2010, http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/terstat/2010/ 04/ts2010_04_ 06.pdf, illetve KSH-táblák (STADAT). Saját szerkesztés és számítás – B. O. 2 Dr. Tátrai Patrik: Etnikai folyamatok Magyarországon az ezredforduló után. Területi statisztika, 2014, 54(5): 506–523. http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/terstat/ 2014/05/tatrai.pdf, 506. �VALÓSÁG 90 A fenti táblázat adatai jól mutatják Nógrád megye gazdasági hanyatlását, fokozatos gazdasági tér- és súlyvesztését. S hogy Salgótarján hogyan is teljesített? Ezt mutatjuk be szemelvényünk első, nagyobb fejezetében. Kedvezőtlen vállalkozás-szerkezet Egy település gazdaságának teljesítményét – többek között – a vállalkozások száma, szerkezete és hatékonysága határozza meg. Először vessünk csak egy pillantást a vállalkozások számát jól kifejező fajlagos mutató alakulására: Megnevezés 2001 2010 Növekmény Miskolc Eger 115 136 21 149 198 49 Salgótarján MJV együtt 101 124 23 137 166 29 Ország összesen 111 165 54 Az 1000 lakosra jutó vállalkozások száma Forrás: KSH Megyei jogú városok, 2012. Saját szerkesztés és számítás – B. O. Városunk vállalkozás-sűrűségi mutatója 2001-ben az országos átlagtól 10%-kal, 2011-ben már 25%-kal maradt el. A tendencia napjainkra sem fordult meg. A vállalkozások összetétele a kezdetektől kedvezőtlen, alább csak néhány jelenségre hívjuk fel a figyelmet. Az új vállalkozások nagyobb része kényszervállalkozás, törpe és/vagy családi volt, jelentősebb tőke és tudás nélkül. Egy részük hamarosan meg is szűnt, miként napjainkban is magas a fluktuáció. Az agárvállalkozások aránya elmarad a megyei jogú városok átlagától, és ami a nagyobb baj, szinte a nullával egyenlő. Az egykor domináns ipari vállalkozások aránya is csak az átlag körül konvergál, és például már Egerben is magasabb, mint Salgótarjánban. A regisztrált gazdasági szervezetek között relatíve magas az egyéni és alacsony az általában tőkeerősebb társas vállalkozások aránya. Nincs – országosan is jelentős – korszerű nagyfoglalkoztató a városban, ma is a város önkormányzata ad legtöbb lakójának kenyeret. A város gazdaságának ágazati struktúrája ugyanakkor nem mutat releváns eltérést a megyei jogú városok átlagától. Jellemzője, hogy a produktív és a szolgáltató ágazatok aránya „megfordult”, sőt az utóbbi túlnőtte az előbbit. A szerkezetváltás spontán módon ment végbe, a kényszerű alkalmazkodás és korántsem az innováció jegyében. A korszerű nagyipar, a �VALÓSÁG 91 külföldi nagytőke, a high-tech nem talált otthonra Salgótarjánban. Így a városnak nincs húzóágazata sem. Ipar: vesztett súlyából Az ipar évtizedeken át kiemelkedő szerepet töltött be Salgótarján életében. Az 1950-es évektől a „rendszerpreferált” nehézipar haladt az élen. A ’80-as évektől a derekasan dotált, magas költséggel dolgozó, energiafaló nagyüzemei sorra veszítették el piacaikat, a KGST szétesésével néhány veszteségessé vált. Az 1990-es évek elején pedig az „elfuserált privatizáció” a legtöbbnek betette a kaput. „Ma már csak emlék” a Nógrádi Szénbányák Vállalat, az Ötvözetgyár, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, a Salgótarjáni Síküveggyár, a Salgótarjáni Öblösüveggyár, a Bányagépgyártó Vállalat, a Budapesti Rádiótechnikai Gépgyár (BRG) Salgótarjáni Gyára, a VEGYÉPSZER Salgótarjáni Gyára, a Nógrád Megyei Nyomdaipari Vállalat. Ez a korántsem teljes körű felsorolás érzékelteti, hogy ez a veszteséglista a háborús pusztítással vetekszik. Hiszen ezek a vállalatok „csak” itt Salgótarjánban 12−15 ezer főt foglalkoztattak, munkát adva a környék községeiből bejáró dolgozóknak. A nagy múltú cégek elenyésző része tudott talpon maradni. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár sikeresen stabilizálta „magát”, a város legnagyobb üzemeként, WAMSLER SE néven eredményesen működik. A SALGLAS Zrt. a Síküveggyárból kikelve főnixmadárként szárnyal. A kevés külföldi tulajdonú cég reprezentánsa az egykori VEGYÉPSZER vezetői által alapított, még norvég vizeken is biztosan navigáló PIRAZOL Kft. A fentiekből is úgy tűnhet, városunk vasiparának vezető szerepe töretlen. Ami nem is lenne baj, ha hatékony is maradna. De mivel az exportnak erősen kitett, lehet némi szkepszisünk. Közben finoman felvetjük, hol van a faiparunk? Minthogy az ország erdőben leggazdagabb megyéje, viruló „zölderővel” körülvett városa vagyunk. Nem valami kiáltó paradoxon ez, netán csak újabb indikátora innovációs és vállalkozói készségünk színvonalának? Erről is megkérdeztük az illetékeseket, de lehangoló válaszokat kaptunk. A lényeg, hogy Nógrád erdőövezte székhelyvárosának szinte nincs faipara. Építőipar: saját romjain építkezik A rendszerváltást követő időszak megrendítette és „felborította” Salgótarján építőiparát. A város veszteséglistája az építőiparban is fájdalmasan súlyos, hiszen itt működött például: a Nógrád Megyei Állami Építőipari �VALÓSÁG 92 Vállalat, a Nógrád Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a Nógrád Megyei Beruházási Vállalat, a Nógrád Megyei Tervező Vállalat, a Salgótarjáni Termelőszövetkezeti Építőipari Vállalat. Ezek a cégek mintegy további 5−8 ezer főnek adtak munkát. A nagyobb méretű szervezeteket felszámolták vagy átalakultak, helyettük nagyszámú, lényegesen kisebb egységek jöttek létre, és persze ebben a gazdasági ágban is létesültek új „kényszervállalkozások”. Nem ritkán ideig-óráig. Területi egység Salgótarján Nógrád megye Magyarország Összes vállalkozás száma Index (%) 2000= 100,0 176 981 63 706 83,0 90,1 117,0 Az összes vállalkozás közül 10000 társas árbevétel 20 lakosra legalább vállalmd Ft-nál jutó 10 fős kozás több vállalaya, % kozás 54,5 5,1 19,9 47 43,8 3,4 15,7 48 53,3 5,2 21,1 64 Működő vállalkozások az építőiparban Forrás: KSH SMJV Településfejlesztési Koncepciójának, Integrált Település-fejlesztési Stratégiájának Megalapozó Vizsgálata. Helyzetfelmérés. 2011 végén 176 építőipari vállalkozás volt. Számuk a megyében működők 18%-át, az országosnak a 0,3%-át (!) adták. A tízezer lakosra jutó építőipari működő vállalkozások száma kisebb, mint az országos és megyei átlag. Salgótarjánban 2011 végén a vállalkozások 7,5%-a működött az építőiparban. Részesedésük alacsonyabb a többi vizsgált terület átlagánál jelen időszakunkban is. Kereskedelem: volumenében kielégítő Salgótarján még napjainkban is Nógrád megye kereskedelmi centruma. A rendszerváltás előtti három zászlóshajója a Nógrád Megyei Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat (utódja a Palócker Kft.), a Nógrád Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat (utódja a Nógrádker Kft., majd Zrt.) és a Nógrád Megyei Vendéglátóipari Vállalat. A város kereskedelme iparánál kisebb veszteségekkel, nagyobb alkalmazkodókészséggel lépett túl a rendszerváltáson. Ezek egyike volt a Palócker Kft., amely jó ideig látványosan fejlődött, ám egyszer csak – túlfűtött beruházásai, hibás üzletpolitikája stb. miatt – csődbe jutott, magával rántva számos kiskereskedőt, nehéz helyzetbe hozva saját munkavállalóit is. Napjainkban is eredményesen működik viszont a Nógrádker Zrt.: áruház-, üzlet- és bolthálózata nemcsak a város, de a környező települések lakosságának iparcikk-szük- �VALÓSÁG 93 ségleteit is kielégíti. Az áruházláncok – például a Lidl, a Penny Market, a Spar, a Tesco, a Jysk – betelepült egységei széles választékukkal, gazdag kínálatukkal, kedvező, gyakran akciós áraikkal biztos és jó színvonalú ellátást biztosítanak. Tagadhatatlanul megkeserítve jó néhány kisvállalkozás életét – a kínai kereskedőkről most ne beszéljünk. Salgótarján kereskedelmi üzlethálózata mindent egybevéve – volumenében legalábbis – ma is megfelelő, fajlagos mutatója szerint a megyei jogú városok mezőnyében is megállja a helyét. Ez kitűnik az alábbi táblázat adataiból is. Területi egység 2001 2010 2018 Miskolc Eger Salgótarján 23 megyei jogú város 16 24 19 19 19 25 21 20 15 22 20 19 1000 lakosra jutó kereskedelmi üzlet Forrás: KSH Saját szerkesztés és számítás – B. O. Figyelmeztető – és ezt már elsősorban saját elemzésünk alapján állítjuk – a döntően kisvállalkozók tulajdonában lévő élelmiszerjellegű és a zöldség-gyümölcs boltok számának csökkenése. Ezért is lenne feltétlenül indokolt a kisvállalkozások erőteljesebb támogatása. Turizmus: az örök remény ágazata Városunkban – kies környezete és gazdag nagyrendezvény-kínálata miatt – a turizmus évtizedek óta bizakodásra adott okot: még húzóágazat is lehet – mondták. Pedig jól tudhatták: Salgótarján idegenforgalma még a korábbi sok vendéget vonzó rendezvényei – mint a nemzetközi ugrógála és a dixielandfesztivál, néptánc-fesztivál – időszakában is jóval szerényebb volt, mint a legtöbb megyeszékhelyé, illetve megyei jogú városé. A vendégek döntő többsége – napjainkban különösen – csak átutazóban tekinti meg a várost, hivatalos küldetés, üzleti tárgyalás céljából érkezik, és legfeljebb csak néhány éjszakát tölt el a kereskedelmi szálláshelyeken. �VALÓSÁG 94 Megnevezés Salgótarján Nógrád megye Magyarország Ezer lakosra jutó férőhelyek száma A férőhelyek számának változása, % 2000 = 100,0 A vendégek számának változása, % 2000 = 100,0, Vendégéjszakák számának változása, % 2000 = 100,0, Külföldi vendégek aránya, % Külföldi vendégéjszakák aránya, % Átlagos tartózkodási idő, vendégéjszaka Külföldi vendégéjszaka 22 17 34 38,9 75,7 108,9 47,2 83,9 135,0 32,1 65,9 112,2 5,6 5,4 2,1 7,3 9,7 2,3 47,6 50,5 2,6 2,0 3,1 2,7 Főbb turisztikai mutatók a kereskedelmi szálláshelyeken, 2011 Forrás: Salgótarján város társadalma és gazdasága 1992–2003 KSH Nógrád Megyei Igazgatósága, Salgótarján, 2004. Saját szerkesztés és számítás – B. O. A fenti táblázat pedig némi túlzással Salgótarján „katasztrófaturizmusának” számszerű ábrázolása. A salgótarjáni kereskedelmi szálláshelyek ezer lakosra jutó férőhelyszáma (22) elmaradt az országos (34) mutatótól. A városban csökkent az egységek száma és azok befogadóképessége, amelyek – valamint a fogyatkozó lakosságszám – együttesen eredményezték a mutató alacsony értékét. Területi egység Miskolc Eger Salgótarján 23 megyei jogú város 2001 34 92 45 29 2010 28 94 23 24 2018 35 91 17 29 Az 1000 lakosra jutó kereskedelmi szállásférőhelyek Forrás: KSH Tájékoztatási adatbázis. Éves településstatisztikai adatok. Saját szerkesztés és számítás – B. O. A fenti táblázatok adatai – nemcsak Miskolccal és Egerrel, de más városokkal történő összehasonlításban is – kedvezőtlenek, Salgótarján idegenforgalmának visszaeséséről tanúskodnak. Mindezek ellenére egyes szakembereink változatlanul optimisták, és ezt akár pozitívan is értékelhetjük. Tény, napjainkban is reményekre jogosító a Geopark Kft. eresztvényi látogatóközpontja, ami régen várt eredményességgel működik. Az �VALÓSÁG 95 ambiciózus irodavezető által menedzselt szervezet kétségtelenül generálja a turizmust. Aki reálisan gondolkodik: „Nagyon fontos szerepe van tehát abban a folyamatban, hogy a helyben élők felismerjék, megóvják értékeinket. [...] a turizmus hosszú távú haszna a természeti erőforrásaink, vagyis a legnagyobb kincseink megóvása kell, hogy legyen. Ezt a célt véleményem szerint úgy érjük el, ha a salgótarjáni turizmust megfelelő stratégia mentén építjük fel, figyelünk a fenntarthatóságra és irányítottá tesszük. Nagy probléma, hogy a térségben hiányoznak a színvonalas turisztikai és alapszolgáltatások, amelyek az új épületek működését kiegészítenék, segítenék.”3 A Geopark kitörési pont lehetne potenciális lehetőségei kiteljesedésével: határon átnyúló közös fejlesztésekkel, programokkal, pályázati lehetőségek kiaknázásával és a szlovák befektetői tőke érdeklődésének felkeltésével. „Arányos” adóbevételek A gazdaság teljesítményének mérésére települési szinten nem állnak rendelkezésre adekvát adatok (mint például a GDP megyei szinten). Ezért – indirekt módon – a helyi adóbevételeket érdemes megfigyelni. A város adórendszere önmagában is tükre a település gazdaságfejlesztési politikájának és gyakorlatának, hiszen ha egyedi kedvezmények biztosítására nincs is mód, az adónem léte, mértéke, mentességi rendszere vonzani és ösztönözni – vagy éppen visszafogni – képes a vállalkozások letelepedését, létesítését. A fajlagos összehasonlító mutatók szemléletesen tárják elénk Salgótarján város relatív jövedelemtermelő képességét a különböző adónemek alapján és összességében is. Itt a legjelentősebbről szólunk. Területi egység Miskolc Eger Salgótarján Magyarország 2006 2010 2018 93,7 124,7 82,8 100,0 98,7 116,7 78,7 100,0 98,5 97,8 54,4 100,0 Egy lakosra jutó iparűzési adó százalékban Forrás: KSH Megyei jogú városok, 2012. Saját szerkesztés és számítás – B. O. Ugye, a mutatókat nem kell magyarázni? Tendenciájában hasonló módon alakult az idegenforgalmi adó bevétele is, de drasztikusabban csök3 Drexler Szilárd: Kell valami érdekes, megkapó, különleges… Új turisztikai beruházások Salgóbányán és Eresztvényben. Tarjáni Városlakó Magazin 2015/2. 28. �96 VALÓSÁG kent, ezt itt – „lokálpatrióta lojalitásból” nem is részletezzük. A személyi jövedelemadó alakulásról pedig majd egy más fejezetben szólunk, szerényen. A helyi adóbevételek alakulása – ahogy arról egy további érdekes helyi tanulmány is tanúskodik4 – kedvezőtlenül hat a város népességmegtartó- és versenyképességére egyaránt. Az adóbevételek alakulása nem olyan meglepő, mondhatnánk némi malíciával, hiszen csupán „teljesítményarányos”. Ipari park: megkésve is mentőöv A produktív szféra és jelentősebb ágazatai után nézzünk be Salgótarján legjelentősebb gazdaságfejlesztő szervezetébe, az ipari parkba, ami a versenyképesség javításának fontos terepe. Míg a létező (piac)gazdaság, különösen a vállalkozások fejlesztését a tulajdonosi döntések determinálják, azaz működésük a piaci folyamatok függvénye, és ezekre csupán közvetett ráhatása lehet az önkormányzatnak, addig az ipari park közvetlen hatékony területfejlesztési eszközként funkcionálhat, gazdaságot generáló hatással bírhat egy-egy településre és térségére is. Mint ahogy ezt már az országszerte és megyénkben is működő számos ipari park – köztük a Salgótarjánban 1990-es évek végén átadott és az eltelt időszakban folyamatosan bővülő – is igazolta. (Már most forszírozom, gondoljuk csak meg, ha csak néhány évvel korábban átadásra kerül...) A 100%-os önkormányzati tulajdonú Salgó Vagyon Kft. kezelésében és üzemeltetésében működő Salgótarjáni Ipari Park-komplexum ismérvei napjainkban – a teljesség igénye nélkül – az alábbiak: Déli Iparterület „volt NÁÉV” ipartelep, Ipari Park I., Ipari Park II., Ipari Park III. Budapesti út melletti iparterület volt „Síküveggyár telephelye” Az Ipari Parkok összterülete: 72 hektár 1488 m2 Hasznosított terület: 42 hektár 6233 m2 Hasznosítható szabad barnamezős terület: 11 hektár 1026 m2 Hasznosítható szabad zöldmezős terület: 11 hektár 4912 m2 Összes hasznosítható terület, ideértve a hasznosított területet is: 65 hektár 2171 m2 Közlekedési és egyéb területek, melyek nem minősülnek építési teleknek: 6 hektár 9317 m2 Az Ipari Park jelentőségét mutatja több, itt létesült és/vagy betelepült, ma is működő vállalkozás, így például a SÍNIA Bútorgyártó Kft., a Bum4 Sándor Ildikó: Salgótarján Megyei Jogú Város gazdasági-társadalmi helyzetének elemzése hasonló méretű és helyzetű magyarországi városok adatainak tükrében. Nógrádi Fejlesztési Ügynökség (NFÜ), Salgótarján, 2017. �VALÓSÁG 97 chun Kft., az R-Carnet Service Kft., a Drucktech Kft., a Salgó Vagyon Kft., a Mitsuba Kft., a Mikropakk Műanyag- és Fémfeldolgozó Kft., a Balobau Kft. Ma már a térségben létesült új ipari parkok között is rivalizálás folyik a befektetők kegyeiért, ami az eddiginél hatékonyabb és célzott marketingtevékenységet is követel. Harcban a jobb pozícióért A rendelkezésre álló információk és saját elemzés alapján világosan kirajzolódik, hogy Salgótarján város gazdasági helyzete – több mutató által „igazoltan” – a vizsgált időszakban nem javult, még önmagához viszonyítva sem igazán. Az egyes időszakokban elért fejlődésének nem volt egyenletes az üteme, tartós a dinamikája. Ebből is következik, hogy Salgótarján a megyeszékhelyek és 1995-től a megyei jogú városok közötti pozíciója sem változhatott előnyére. A számított mutatók, a KSH és saját elemzésünk alapján néhány fontos gazdasági mutató tekintetében romlott is a megyei jogú városok mezőnyében korábban sem előkelő helyezése. Így érthető igazán a KSH-értékítélet, miszerint a megyei jogú városok közül Salgótarján és Dunaújváros küzd problémákkal.5 A KSH-elemzés adatait továbbszámítva kiderült, hogy 2001−2018 időszakában (is) romlott a város pozíciója a 23 megyei jogú város mezőnyében a regisztrált társas és egyéni vállalkozások, a kiskereskedelmi üzletek száma, a kereskedelmi szálláshelyek férőhelye, az egy adózóra jutó személyi jövedelemadó tekintetében is. Lehetőség – a programokban S hogy milyen lehetőségei vannak a városunknak az előrelépésre, netán a sokat hangoztatott felzárkózásra? A kérdést a szakértő olvasóink könnyen meg tudják válaszolni, de ők vannak kevesebben. Mit mondhatunk a városlakók többségének? Először azt, hogy ne ringassuk magunkat illúziókban. Másodszor mondjuk meg őszintén: a gazdasági felzárkózásra a „gazdaság közgazdasági természetéből” – ami tautológiának tűnhet, de kifejezéshasználatunk szándékos és pontos – belátható időn belül nincs esély. Ezzel szemben a város önmagához képest történő előrelépésére van lehetőség. Elemzéseink és tapasztalataink egyaránt azt támasztják alá, hogy ez is jelentős erőfeszítéseket igényel a városvezetéstől. Miközben van fix fundamentuma is a fejlődésnek: az Operatív Program és a 5 Megyei jogú városok. KSH. Budapest, 2012 �98 VALÓSÁG Megyei Városok Programja, minthogy mindkettőnek megvan a forrása. Ezért e két nagy programban foglaltak végrehajtása kell, hogy álljon az önkormányzati vezetés figyelmének fókuszában, a város civil szervezeteinek, lakossági fórumainak nyilvánossága előtt. Ha úgy tetszik, bevonásukkal és részvételükkel, ahogy ez a hatékonyan építkező városok esetében történik is. Rövid összegzés A város széles értelemben felfogott gazdasági és pénzügyi rendszerének fontos – de itt teljességgel nem tárgyalt – összetevői az 1990-es évek elején krízisközeli állapotba kerültek. A munkanélküliség csúcsra járt, a fizetőképes kereslet minimálisra csökkent, az önkormányzat költségvetése csaknem összeomlott. A város ipara és építőipara leépült, majd az elhibázott privatizáció után alacsony szintről sok kényszervállalkozással újra indult. Ennek következtében is a gazdasági szerkezet spontán módosult, a nagytőke, a nagybefektető, a high-tech nem talált otthonra Salgótarjánban, ezért a városnak ma sincs országos szinten jelentős nagyfoglalkoztatója, húzóágazata, tudásbázisa. A jobbára tőkeszegény kisvállalkozások többségének gyártmány- és termékszerkezete, szolgáltatásainak színvonala kevésbé vagy nem versenyképes. A jövedelemtermelő és vele együtt a népességmegtartó képesség alacsony szintű, a vállalkozói készség és kockázatvállalási képesség nemkülönben. Nem folytatjuk, viszont hangsúlyozzuk, hogy a háborús veszteségek után az is nagy eredmény, hogy a város gazdasága talpon maradt, amiben az önkormányzatoknak is jelentős szerepük van. Minthogy abban is megvan a szerepe a helyi politikai és állami vezetésnek, hogy miért nem találta meg Salgótarján a kitörési pontokat, miért nem tudott lépést tartani más megyeszékhely és megyei jogú városokkal. Mi ezt is megvizsgáltuk és vannak is erről információink. Jó reményeink szerint a jövő évben meg is oszthatjuk olvasóinkkal. �SZEMLE 99 BAKONYI ISTVÁN Albert Zsuzsa: Az ötvennegyedik év 1954−2008 Igaza van Petrőczi Évának, amikor ezt írja: „…ha rajtam múlna, az összes médiaszakos egyetemista kezébe, de főleg szívébe és agyába beleplántálnám Albert Zsuzsa valamennyi „rádiós” könyvét…” S közéjük tartozik Az ötvennegyedik év is, amelyben a több mint félévszázados rádiós tevékenység krónikája olvasható. Persze több ez, mint krónika, hiszen a jeles szerző nemcsak a Magyar Rádió irodalmi műsorainak volt kitűnő szerkesztője és vezetője, hanem maga is Magyar Örökségés József Attila-díjas író és költő. Nagy idők tanúja, s mindez jól látható azokból a visszaemlékezésekből, miniportrékból és levelekből, amelyek igazán gazdaggá teszik ezt a kötetet. Egy hiteles személyiség páratlanul nívós munkásságának dokumentumát. Bizony, sokat tanulhatnának tőle a sajtóban dolgozó mai utódok és természetesen a jövendő „sajtómunkások”. Arról nem is szólva, hogy ez a kötet irodalomtörténetileg is kivételesen fontos alkotás. A XX. század második felének szinte valamennyi jeles írójáról, költőjéről, irodalomtörténészéről, és persze a rádiós kollégákról olvashatunk izgalmas részleteket. Albert Zsuzsa nem rejti véka alá véleményét, ha úgy adódik, bírál is, de minden esetben az alázat a legfontosabb szempont számára. S tegyük hozzá, hogy élete párja és férje, az ugyancsak kiváló szerző, a 2017-ben elhunyt Albert Gábor neve is folyamatosan jelen van. A megszólított írók őket mindig elválaszthatatlannak látták, és a levelek is erről tanúskodnak. Közben olvashatunk az egyetemi évekről, a meghatározó tanárokról, a rádiós munka kezdeteiről. Azt is hangsúlyozza, hogy a diktatúra évtizedeiben is megvolt számukra a viszonylagos szabadság. Voltak korlátok és falak, ám a nagy alkotók – ha nem is egyenletes arányban, de – teret kaphattak a rádióban. És Albert Zsuzsának mindvégig erőt adott református identitása, hite és kitartása. Egyszerre kötődött és kötődik a régi magyar irodalomhoz és a kortársakhoz. Átélte 1956-ot, és egy fontos mondata: �100 SZEMLE „…Elveimmel ellenkező műsort nem készítettem, későbbi dokumentátorok dicsértek érte…” (19−20.) A kötet egészéből kirajzolódik egy korkép is a tárgyalt korszakról, s közben az jut eszembe, hogy hasonló értékekre bukkanunk itt, mint pl. Fodor András híres naplóköteteiben, többek között a múlt század hetvenes éveiből. Albert Zsuzsa könyve persze nem napló, hanem többműfajú alkotás. Igen fontosak azok az arcképvázlatok, amelyek gyakran eddig kevésbé ismert adalékokat szolgáltatnak egy-egy alkotó pályájához vagy életrajzához. Emberi nagyságához vagy éppen hibáihoz. A teljesség igénye nélkül essék szó néhány példáról! Fontosnak tarthatjuk többek között a Keresztury Dezsőről és tőle olvasottakat. A levelek mellett a verseket is. Mint ahogy valamennyi tárgyalt költőtől is találunk verseket, kitől többet, kitől kevesebbet. Remek válogatás mindegyik, alapjaiban jellemzik a bemutatott szerzők főbb sajátosságait. Csoóri Sándorra úgy emlékezik, mint aki megvédte Albert Gábort 1986-ban ama legendás írószövetségi közgyűlésen, a rendszerváltozás előtt időben. Itt érdemes megjegyeznünk, a legkülönfélébb alakok is szerepelnek a kötetben, hiszen Albert Zsuzsa számára nem a kánonok jelentik a mércét, hanem a Németh László-i értelemben vett minőség. E sorok írója pedig különösen örül akkor, amikor az általa is ismert szerzőkről hall, egyetértvén a könyv írójának értékszemléletével. Elég talán említenem a fentieken kívül Bella István, Ágh István, Szabó Magda, Pilinszky János, Csanádi Imre vagy Kalász Márton nevét. Utóbbi írónk életével kapcsolatban például szó esik a stuttgarti munkáról, és erről az is eszembe juthat, hogy addig volt ő az 1988-ban újjáalakult Vörösmarty Társaság elnöke Fehérváron. Vagy éppen Pilinszky, aki élete utolsó nyilvános szereplésén akkori munkahelyemen, a fehérvári II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tartott rendhagyó irodalomórát 1981. március 25-én… Albert Zsuzsa életében rengeteg felejthetetlen találkozás, élmény és történet játszik kiemelkedő szerepet. Például az Új Holdhoz kötődők közül Nemes Nagy Ágnessel. Ez is mutatja, hogy szemben állt az irodalompolitikával, a hatalommal. Azt sem titkolja, hogy a számára legkedvesebb alkotót Jékely Zoltánnak hívták. A levelek és a versek is ezt erősítik. Többek között ezt írja róla: „…Okos, árnyalt érzelmű tenorja volt és édes székely hanglejtése. Ahogy verseiben a tragikus alaphang mellett mindig jelen van a játékosság és az örök kamasz, ilyenek voltak telefonbeszélgetéseink is…” (90.) Vers is szól Albert Zsuzsa tollán a szeretett mesterről: „…És az a kórház, / honnan elhagyott / családot, hazát, tereket. / De �SZEMLE 101 asztrál lelke mégis / ittmaradt / itt sétálgat a fák alatt. / Csak éppen látni nem lehet.” (Jékely: Részlet) Közben az is világosan látható, hogy a Magyar Rádió a fölelevenített évtizedekben a magyar kultúra és irodalom nemes közvetítője volt. (Szeretném hinni, hogy nem a múlt idő a helyes igealak…) És ebben Albert Zsuzsának döntő érdemei vannak! Számomra az is rokonszenves, ahogy rajong egyes társaiért, például a számára is fontos pécsi kultúra nagy alakjáért, Csorba Győzőért. Így ír róla: „…Költészete nagyon nekem való, a természet és az ember, ember és ember kapcsolata, az idő és a lét kérdései…” (103.) Ám a legteljesebb portrét Rónay Györgynek szenteli. Itt is teret nyer a hétköznapi élet sok pillanata a költészet mellett. Egy lakásfelújítás éppúgy, mint egy verseskötet megjelenése. Levelezésük pedig mély emberi kapcsolatot sejtet. Nem túlzás azt állítanunk Albert Zsuzsáról, hogy a szellemi erők organizátora is egyben. (Németh László után szabadon…) Elegancia, a legjobb értelemben vett polgári stílus és magatartás az övé. Ez abban is megnyilvánul, ahogy érinti a népi-urbánus viszonyt. Rába Györgyről szólván írja: „…a népiek csak egymást kedvelik, az urbánusok szintén, így került két front közé, ez volt titokzatossága forrása, mert mind a kettőhöz tartozott, de a gyengébbet – a magyarságot – védte…” (123.) Hasonlóképpen közel áll a szívéhez Takáts Gyula, aki ugyancsak beskatulyázhatatlan. Hozzá is szép verset írt, a kaposvári költő 85. születésnapjára Kertemben él címmel az „Arcunkon aranyló / archaikus mosoly”-féle befejezéssel. (151.) Aztán vannak tömörebb portrék azokról, akikkel viszonylag kevesebbet foglalkozott: Tersánszky, Tamási Áron, Illyés, Veres Péter, Pilinszky, Toldalagi, Németh László. S amiről még nem szóltam: a fotók vagy a kézírásban közölt versek is a kötet értékei közé tartoznak. Meg a hiánypótlások: Berda József, Kárpáti Kamil vagy Tóth Endre esetében. S a legfőbb hiány: a férj halála. Ezzel a megrendítő részlettel fejeződik be a kötet anyaga. A történés leírásával, búcsúversekkel. Közülük a méltó befejezés az özveggyé vált szerző A hatvannegyedik év című műve. Utolsó sorai: „…Lengedeztek a tavalyi szőlővesszők / a madár elrepült aztán visszajött, / hangja is volt, rekedtes. De csak nagy / fehér csőre látszott, a feje belesimult az éjbe. / Valahonnan jött, s ment valahová.” (Pannónia Könyvek, Bp., 2019) �SZEMLE 102 MADÁR JÁNOS Nógrádi könyvlapok A Balassi Bálint Asztaltársaság Asztaltársasági Füzetek című könyvsorozatának 21. kötete jelent meg 2019 decemberében. Már a kiadvány első borítója – amelyet Orbán György János tervezett Kopócs Tibor Cantata profana című színes linójának felhasználásával – is kifejezi a szarvasként menekülő, hazáját kereső ember és a természet ősiségét, mely tele van népi motívumokkal, történelembe ágyazott örökös fenyegetettséggel. Kozmikus töltetű a látvány, ugyanis az ágak, agancságak rései között megjelenik a Teremtő asszony-arca. A háttérben pedig – alig-alig láthatóan kirajzolódik – a Jézusként megfeszülő, önnön terheit cipelő ember. Küzdelem és szabadság, háború és béke – lesznek igazi hangsúlyai az illusztrációnak, amelyek nagyon pontosan jelzik a könyv tartalmi sokszínűségét. Ezt a gazdagságot kutatva azonnal megakad a szemünk a füzet hátsó borítóján olvasható képversen. Kupcsulik Ágnes Kerítés című alkotása megragadja az olvasó figyelmét már a puszta formájával is, hiszen egy keresztrejtvény látványa fogad bennünket a maga lírai titokzatosságával, magába zárt világával: Kertemben / virágzó rózsa / húsos málna / hajol novem / ber négyzethá / lójára lassan / megfejtjük / Isten nevét. Ehhez a sokszínűséghez jól illeszkednek a borító belső oldalain látható képek is (elől Csépe Ferenc Cézanne emlékére című festménye, hátul pedig Kun Péter Kettősség című munkája). K. Peák Ildikó 30. című írása Salgótarján és a megye képzőművészeti életének három évtizedes áttekintését összegzi. Kuruc Tóth Tamás prózaverse érdekes megszólalás. Szokatlanul személyes, a próza és a vers határán történő lírai tájékozódás. Paróczai Csaba Nyolcadik emelet című novellájával folytatódik a könyv. Majd Sóvári László Az indián című haikujában arról tudósít bennünket, hogy tölgyfát ültettek Balatonfüreden a Tagore-sétányon Cseh Tamás emlékére. Stork Máté Gyerekkor című költeménye régi emlékeket idéz. Igazi költői megszólalás, a személyes líra esz- �SZEMLE 103 közeivel való múltba nézés. A Kávé egy ismeretlen lánnyal már az indításában telitalálat: „Miközben nézem, már akkor emlék / A szem köré ügyeskedett vékony festék”. Torják Kitti három versében a szerelem és a mindennapi élet tájleírását láthatjuk. Gebúr Balázs Első című írása arról árulkodik, hogy egy fiatal, pályakezdő alkotó – a gondolati líra eszközeivel – keresi a helyét a világban. Almádi Róbert Teenagerparty című prózai írása a fiatalok párbeszédének, gondolkodásának azokat a kapcsolódási pontjait mutatja fel, amikor a „ki vagyok én?” fiziológiai, erkölcsi és lélektani kérdésköreit vizsgálgatják. A hit megtartó erejének keresése nagyon fontos kapaszkodót jelent ebben az írásban. Gáspár Aladár három verssel is szerepel, amelyek közül a Harmónia hordozza leginkább azokat a jegyeket, amelyek folytatást ígérnek: „gonosz gyűlölet sosem / elevenült a szívük szögletében / s a lappangó dühöt se kellett / magukban felszítani”. Karaffa Gyula négy verse sokban erősíti a könyv egészét. Kiss-Simon Miklós fantasztikus írása, a Csicsófalvi fesztivál az egyik kiemelkedő munka a könyvben. A népi humor és bölcsesség elementáris fordulatai rámutatnak a falu és a város, a népi és az urbánus világ ezeréves egymásnak feszüléseire is. Almádi Róbert három versével is találkozunk, melyek közül elsősorban a Szilveszter másnapján néhány sora ragad meg bennünket. Csépe Ferenc Metamorfózisom című verse a személyes átváltozások meghatározó pillanatait, míg A weisweileri temetőben a szüleinek tragédiájáról szól megrendítő erővel. Ezt a tragikus szemlélődést viszi tovább Kasza Márton Lajos két verse Somoskő, Salgó lírai tájleírásában. Nosztalgikus hang, a személyesség egyidejűségével. A múlt és a jelen nála most történik. Ezért tárgyias és leíró is egyszerre. Frideczky Katalin Vadat és halat, s mi jó falat... című elbeszélése olyan valóságelemeket tartalmaz, amelyekben a tragédia és a komédia keveredik. A tér és idő, az élet és a halál egyidejűsége, az ember és az állat egymásrautaltsága olyan lelki mélységeket hordoz, amelyben az ártatlan gyermek – mint szemlélő – reményt és jó érzést őrizget magában. Kupcsulik Ágnes neve a belíveken is felbukkan, itt négy további versét is olvashatjuk. Gyönyörű részletek emelnek magasba bennünket. Zsibói Gergely Földi Péter rajzaihoz írott szonettjei igazi remekművek. Hasonlóan megrázó a szerző Szarvasvadász című szonettje. A Holtak napja c. költeménye a prózavers szabadságával mutatja föl a költő fegyelmezettségét. Handó Péter Változatlan című remekművében megrendítő sorokat találunk, tele életfilozófiával és bölcsességgel. A Megtisztulás, Átkelés és Határ- �104 SZEMLE axiómák szintén jó versek a töprengés, önemésztés lírai sorozatából. Botos Zoltán Kazlak című prózája egy kép utóéletét örökíti meg, amelyhez nagyon pontos mottót is talált: „Aki önmagát túlbecsüli, kicsiny.” Ez az önmegszólító, szerénységre intő idézet a festőnek szól, aki évtizedek múlva találkozott újra egy már-már elfeledett festményével. A festő és az író tudathasadásos állapota ez, amikor az önvizsgálatnak méltósága van. Kuruc Tóth Tamás egy verssel is jelen van a kötetben. Buddha tovább – már a cím is elvont, filozofikus tartalomra és hangvételre utal. Hosszú, ciklusszerű költeményről van szó, amelyben a meditálás tárgyias-leíró térideje fogalmazódik meg. A konkrét anyag – a víz és az edény – alakváltozásainak fölmutatása. Zsibói Gergely prózával is jelen van. A Véletlen – abszurd két személyre – szatirikus hangütés, amely egy pincér és vendég között zajlik. Kovács Sándor Beszélik a Mátraalján címmel olyan helytörténeti értékeket örökít meg, amelyek mélyen gyökereznek e táj múltjában. A háború, az orosz megszállás, a bíróválasztás – mind-mind olyan adalékok, amelyek ismerete nélkül keveset tudnánk Nógrád és Heves megye történelméről. Hanácsek Zsuzsanna Karnevál című verse a természet ezernyi csodáját hozza közelünkbe. Madár János két rövid versét követően Hanácsek Erzsébet Hamis büszkeség, XXI. század címmel olvashatunk egy szép, ugyanakkor társadalomkritikát is megfogalmazó verset. Oravecz Tibor Moduláció, Megnyilvánulás és Rezzenéstelenül című verseiben mintha Hanácsek Erzsébet gondolatait írná tovább. „Csend van, csak a kavicsok / Cilingeznek lelkemben” (Rezzenéstelenül). A gyűjtemény végén olvasható még Kelemen József L versek című, régi szerelmeket megörökítő költeménye és Handó Péter Emlékek és fák című prózai írása, amelyben Kelemen József képzőművészetét elemzi. Ez az értékelés azonban nemcsak Kelemen József képzőművészeti, irodalmi tevékenységét vizsgálja, hanem Nógrád megye – így a jelen kötet szerzőit is érintő – művészeti életet is. Érték, helytörténet, lemondás, megbékélés és emlékezés... a kötet meghatározó hangsúlyai lehetnek. Jól illeszkednek mindehhez az illusztrációk, képek, amelyeket a Parola 2 nemzetközi kiállítás anyagából, a Balassi Bálint Asztaltársaság képzőművészeinek munkáiból, a révkomáromi Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesületének alkotásaiból és a salgótarjáni StArt 20:10 műhelyéből válogattak Agócs József, Botos Zoltán, Cene gál István, Domoszlai Tímea, Fancsikné Deák Ibolya, Földi Péter, Gedeon Hajnalka, Király Mandi, Ispán Tibor, Kovács Bodor Sándor, Kovács Lea, Kun Péter, �SZEMLE 105 Losonczy Ildikó, Pécsi Ágnes, Perényi Anna és még sokan mások. Úgy az irodalmi, mint a képzőművészeti anyag kiválasztása és megszerkesztése a könyv szerkesztőit dicséri: Handó Péter, Kupcsulik Ágnes, Losonczy Ildikó, Orbán György János és Zsibói Gergely igényes munkáját, amellyel hozzájárultak ahhoz, hogy az Asztaltársasági Füzetek sorozatának újabb gyűjteményét kezünkbe vegyük. Hiszem, hogy ez a szép kiadvány is sokban hozzájárul Nógrád megye irodalmi, képzőművészeti életének folyamatos gazdagodásához. (Balassi Bálint Asztaltársaság, Salgótarján, 2019) KOVÁCS ANDRÁS Magány és szerelem a diktatúra árnyékában Zentai László: Bolhasípok Jankó városában A soproni helyszíneken játszódó regény a hetvenes évek második felébe repít vissza. Már túl vagyunk az 56-os események megtorlásain, a kádári gulyáskommunizmus látszólag lusta és unalmas időszakában járunk. A kerettörténetben keveredik a fikció a valósággal. A cselekmény ugyan kitalált, a szereplők a korszak tipikus karaktereit hordozzák. Ugyanakkor önéletrajzi vonatkozásokba is belebotolhat a figyelmes olvasó. Lehet ugyan, hogy „Jankó nem ismerte az évszakokat, a napszakokat, a sógorokat és a sógornőket, talán még az anyját sem ismerte”, viszont ösztönösen rendelkezett azzal a lelki, mondhatnánk gyermeki tisztasággal, mely csak nagyon keveseknek adatik meg. Megmaradt nagybetűs EMBERnek abban a korban, amikor talán még a saját anyjukat is feljelentették volna sokan, csakhogy némi előnyhöz jussanak a szocializmus göröngyös útjának egyengetése közben. Persze, aki kilóg a �106 SZEMLE sorból, az mindig gyanús, pláne, ha télen-nyáron „ugyanabban a szakadt munkásnadrágban, barna rövid ujjú ingben, és legalább 47-es, lyukasorrú gumicsizmában caplat”. Ő volt a város élő emlékezete vagy inkább lelkiismerete, ezért aztán egész lénye és létezése irritálta a kisvárosi (párt)hatalmasságokat, így a „vörös” ünnepeken mindig a helyi rendőrkapitányság „vendégszeretetét” élvezte… A főhős, Sárosi János, az akkori felfogástól gyökeresen eltérő, ma úgy mondanánk, deviáns gondolkodást, illetve életformát követ. A különc és sajátos látásmóddal rendelkező, élete delén járó Jankó és az otthonról megszökött gimnazista kamaszlány ugyancsak különös találkozása és kapcsolata áll a cselekmény középpontjában. Zentai László beszédes neveket ad szereplőinek, ironikusak és kifejezőek a jellemábrázolásai. Még a mellékszereplők magánéletébe is bepillantást enged. Tóth II. Zoltán szolgálattevő zászlós elvtárs, akinek a feleségét Mérges Magdolnának hívták. Főnöke Harangozó-Földházi Tamás főhadnagy elvtárs, a kapitánysági titkárnő pedig Hajlékony elvtársnő… A helyszínek, napszakok és hangulatok aprólékos leírása megeleveníti előttünk az egykori Sopront. S mintha mi is ott járnánk a sörgyár felé vezető úton, a szőnyeggyár előtt, szinte arcunkba csap a szenesgőzös füst, amint a reggeli személyvonat befut Nagykanizsáról, aztán betérünk a Schmauzer Sörözőbe, de a következő pillanatban már az uszoda fölötti utca dohos szuterénlakásában, Jankó otthonában vagyunk… De bármerre is járunk, mindig akad egy-egy „igazi bolhasíp”, aki csak kellemetlenkedni tud. Persze mindig lesből támadnak. Akár a halott felesége emlékétől szabadulni képtelen főbérlő is lehet az egyikük. És vigyázni kell, mert „már a tenni akarás szándéka is gyanút kelthet”. Jankó egyik kedvenc törzshelye az Erzsébet-kerti sequoiadendron giganteum, azaz a kaliforniai mamutfenyő alatti pad. Innét indul a regény tulajdonképpeni cselekménye (és itt is ér véget). Hiszen a jelzett napon itt találkozik a szülei veszekedése elől, otthonról megszökni szándékozó gimnazista lánnyal, a szőke Szucsánszky Annával. Előbb érdekes, sokat mondó párbeszéd, majd egy különös kapcsolat bontakozik a találkozásból. A sörgyári főmérnök lánya és a „cserzett bőrű” egyformán egyedül érzi magát a világban. Egyik sem tud mit kezdeni a kommunizmus hazug ideológiájával, amely nem tűri a másként gondolkodást és nemcsak a társadalomra, de az egyénre is kegyetlenül rátelepedik. A másik pedig a kívülről aranykalitkának látszó börtönéből szeretne kitörni, menekülni a családi perpatvarból, miközben mindketten elfogadásra, szeretetre vágynak… A �SZEMLE 107 találkozás közben sok minden a felszínre tör. Emlékek sorjáznak, egy másik korszak megfakult képei sejlenek föl. A párhuzamos síkok bővülnek, amikor – látszólag talán oda nem illő módon – belép a történetbe a Budapesten élő Nagysimonyi Jenő, a Szucsánszky-lány apjának egykori osztálytársa. Éppen a lány eltűnésekor érkeznek Sopronba, hogy ismét találkozzanak a régi barátok. Általuk a szocialista társadalom felsőbb szintje jelenik meg, akik mindennapjaiban keveredik az „új ember” típusa a (nagy)polgári létből átörökített életérzéssel… A több idősíkon futó szálak, mint egy jól megkomponált film képsorai peregnek előttünk. Aztán a rendőrség is belekeveredik az egyre kényelmetlenebbé váló ügybe… Mindenki mást, többet gondol, mint ami történt. Pedig Sárosi János igazi úrként viselkedett és ismét a hatóságokkal gyűlt meg a baja… Az évek elrepülnek. Az a novemberi találkozás mindkettejük életében nyomot hagyott. Talán ilyen az igazi szerelem? Érinthetetlen, plátói, őszinte és igaz. A diktatúra árnyékában két igaz, őszinte ember. Körülöttük a sok megfelelni vágyó, néha önmagával is meghasonlott, csupán (túl)élni vagy a rendszerből hasznot húzni akaró… A sorok között átdereng a történelmi igazságtalanság. Akár hajdanvolt önmagunkra is ráismerhetünk. Jankó a miénk, mert néha titkon szerettünk volna mi is – egyik-másik helyzetben – olyan szabadok lenni, mint ő. De aztán ismét elénk tolakodik az a bántó közöny, melynek szorításától gyakran szenvedünk. Ám vannak az életnek olyan különös kegyelmi pillanatai, amikor nemcsak Anna szívében, de a mi szívünkben is kigyúlnak azok a rőzselángok. A regény zárófejezetének temetői jelenete mestermunka. A gyermeki lélek naiv őszintesége ütközik édesanyja, Szucsánszky Anna kegyeletével, a névtelenek sírhantjára helyezett fehér rózsák emlékezésével. A kötetet ugyanaz a kötészeti és tipográfiai igényesség jellemzi, amit már megszokhattunk a Zentai-könyvekkel kapcsolatban. Az ezúttal is méltó köntösbe öltöztetett, tetszetős, keménytáblás kötet kellemes méretével és jól olvasható tipográfiájával vonzza magára a tekintetet és irányítja figyelmünket a tartalomra. (Civil Flotta Kiadó, Bp., 2019) �108 SZEMLE A Nógrádi Turisztikai Információs Központ Füleki Vármúzeum szakmai kiadványainak bemutatása A Füleki Vármúzeum a nógrádi kisváros történelmi gyöngyszemét, a füleki várat kezelő járulékalapú szervezet. Az intézmény tevékenységei közé tartozik a szakmai kiadványok megjelentetése, amelyek a levéltári, történeti és régészeti kutatások legújabb eredményei révén a térség egyes történelmi korszakait meghatározó eseményeket, annak kiemelkedő alakjait, valamint gazdasági viszonyait hivatottak bemutatni a szakmai közönségnek, ugyanakkor minden egyéb történelemkedvelőnek is. E céllal jelent meg a Discussiones Filekienses szakirodalmi kötetsorozat, melynek első, Egyetértésben a közös érdekért – A füleki végvár működtetése Koháry István főkapitányságának idején (1667−1682) című része 2015-ben került kiadásra. Az említett kötet a Vámbéry Polgári Társulás, míg a következő három rész a Füleki Vármúzeum gondozásában jelent meg. Szerzője Komjáti Zoltán Igor, akinek nyolcéves kutatómunkája eredményeként született meg a könyv. A monográfia kiterjedt forrásanyag feltárása és széleskörű szakirodalmi anyag felhasználása révén dolgozza fel Fülek várának működéstörténetét. A szerző szakértői precizitása nagymértékben járul hozzá ahhoz, hogy a vár történetét ne csak a jelentős hadjáratokkal, várostromokkal összefüggésben ismerhessük meg a tárgyalt korszakban, de betekinthessünk annak mindennapjaiba is. Említi például Koháry István főkapitányi kinevezésének és beiktatásának körülményeit és folyamatát, melynek hitelességét jónéhány korabeli dokumentum közzététele emeli – többek között a főkapitányi eskü és instrukciók, vagy a kinevezési okirat. Ugyanakkor hűen mutatja be a Bányavidéki Főkapitányság militarizálódó társadalmát és a korabeli katonai, nemesi és paraszti magatartásformákat is. A sorozat második része egy nemzetközi konferencia kétnyelvű tanulmányköteteként jelent meg A Koháry és a Coburg család emlékezete Barstól Gömörig címmel. Tíz aktualizált, kibővített és időrendben kapcsolódó értekezést tartalmaz, bemutatva az említett családok legismertebb képvise- �SZEMLE 109 lőinek életével, a hozzájuk fűződő alkotásokkal, műtárgyakkal és műemlékekkel foglalkozó levéltári, műemléki, történelmi, illetve irodalomtörténeti kutatások legújabb tudományos eredményeit. A Komjáti Zoltán Igor és Agócs Attila által szerkesztett tanulmánykötet, melynek fejezetei eredeti nyelven jelentek meg a konferencia másik nyelvére fordított összefoglalókkal, a 17. századtól napjainkig dolgozzák fel a családok történetét, a Barstól Gömörig terjedő területet érintve. A kötetsorozat harmadik, Tanulmányok a Koháryak Nógrád vármegyei központú birtokairól (1647–1731) c. kiadványa szlovák nyelven jelent meg: Štúdie ku koháryovským majetkom v Novohradskej stolici (1647–1731). A monográfia a szerző, dr. Szirácsik Éva eredeti, magyar nyelven publikált tanulmánya alapján készült, melyet a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár adott ki 2017-ben Budapesten. A Discussiones Filekienses negyedik kötete a múlt év végén került ki a nyomdából. Az Állandó tűztől övezve – A füleki végvár hadtörténete Koháry II. István főkapitányságának idején (1667−1682) című, a várhoz közvetlenül kapcsolódó publikáció az eddig elért levéltári és történeti kutatások eredményeit, továbbá Koháry II. István tábornagy és országbíró főkapitányságának idejéhez kötődő, a füleki végvár hadtörténetét feldolgozó legújabb információkat közvetíti az olvasóközönség felé. A magyar nyelvű könyv szerzője ez esetben is Komjáti Zoltán Igor. A publikáció, mely tulajdonképpen az első rész folytatása, a szerző több mint tízéves szakmai kutatásának gyümölcse. Az író hasznos információkkal járul hozzá a 17. századi hadtörténet megismeréséhez. Bemutatja a várban és a környékén zajlott eseményeket, elemzései azonban sokkal szélesebb körűek. A könyvben olvashatunk a történelmi Magyarország és az oszmánok által elfoglalt északkeleti országrész szinte minden váráról, valamint a különböző társadalmi rétegeket és rangokat képviselő lakosság életéről. A magyar nyelvű könyvek Magyarországon az ELTE BTK Könyv- és Jegyzetboltjában, Budapesten vásárolhatók meg, míg Szlovákián belül személyesen a füleki Nógrádi Turisztikai Információs Központ irodájában, illetve postai úton a Füleki Vármúzeumhoz intézett megrendelés alapján kapható a sorozat összes része. �110 SZEMLE Folyamatban van az intézmény következő, A füleki vár kincsei című fotókönyvének kiadása is, amely előreláthatólag a jövő évtől lesz elérhető az érdeklődők számára. A tervezett kétnyelvű (szlovák-magyar), neves szakértők és régészek együttműködésével készülő kiadvány a füleki vár területén és közvetlen környékén folytatott régészeti feltárásokat követi nyomon, melyek a második világháború idejétől kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a mai napig zajlanak. A könyv a kutatások során napvilágra került értékes leletanyag válogatását mutatja be gazdag és szemléltető fényképanyaggal tárgycsoportokra osztva, közérthető, tömör szöveges ismertető kíséretében. A fotózott leletek nagy része a múzeum állandó kiállítását gazdagítja, de bemutatásra kerülnek itt olyan leletek is, amelyek a múzeum gyűjteményét képezik, a kiállításon azonban nem láthatók. A kiadvány értékes információkkal szolgál majd úgy a szakmai, mint a nagyközönség részére. A szakmai köteteken kívül az intézmény egyéb promóciós és ismertető kiadványokat is kínál több nyelven a városba érkező látogatóknak. A füleki vár évszázadai című kiadvány több mint harminc oldalon a vár történetét és állandó kiállításait mutatja be, míg a másik, szintén mintegy 30 oldal terjedelmű Várkalauz az erőd egyes épületrészein és építészeti fejlődésén vezeti végig az olvasót. A kínálatot bővíti a további három, képekben gazdag brossúra, amely Fülek történetét, nevezetességeit, jelentős eseményeit és a turisták rendelkezésére álló szolgáltatásait foglalja össze. A vármúzeum tárlatának őslénytani részébe egy különálló, színes ismertető nyújt betekintést. 2018-ban került kiadásra az adott évben, a váralja területén folytatott régészeti feltárás eredményeit szemléltető, értékes leletek válogatását felvonultató tájékoztató anyag. Az említett kiadványok a füleki Nógrádi Turisztikai Információs Központban és a várpénztárban érhetők el. �SZERZŐINKRŐL ABAFÁY-DEÁK CSILLAG (1949, Marosvásárhely) novellista, művészeti író. ÁDÁM TAMÁS (1954, Balassagyarmat) Nagy Lajos-díjas költő, szerkesztő, újságíró. BAKONYI ISTVÁN, DR. (1952, Székesfehérvár) irodalmár, főiskolai tanár. BARÁTHI OTTÓ, DR. (1944, Hatvan) közgazdász, újság- és közíró. BARNA T. ATTILA (1971, Vác) Bella István-díjas költő. FANCSIK JÁNOS, DR. (1932, Salgótarján) közíró, belgyógyász-reumatológus főorvos. FELLINGER KÁROLY (1963, Pozsony) felvidéki magyar költő, meseíró. FRIDECZKY KATALIN (1950, Budapest) író, zongoraművész. GÁSPÁR ALADÁR (1946, Ságújfalu) képzőművész, költő, tanár. ISTENES TIBOR (1972, Budapest) költő, író, esztéta, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. JÓNA DÁVID (1968, Budapest) médiatanár, újságíró, operatőr, az Arťhúr Irodalmi Kávéház alapítója, szerkesztője. KOVÁCS ANDRÁS, DR. (1969, Kapuvár) teológus, tanár, publicista. LAKATOS TIBOR (1961, Budapest) közgazdász-tanár, doktori hallgató, kutatási témája a muzsikus cigányság története. LUKÁTS JÁNOS (1943, Budapest) magyar–könyvtár szakos bölcsész, író, költő, műfordító. MADÁR JÁNOS (1948, Balkány) író, szerkesztő, könyvkiadó-vezető. MÁRKUS LÁSZLÓ (1955, Miskolc) költő, fotós, lapigazgató. MONOSTORI TIBOR, DR. (1982, Székesfehérvár) közgazdász, történész, hispanista, a Korona „Lendület” kutatócsoportjának tagja. NAGY ZSÓFIA (1962, Nagykürtös, Veľký Krtiš) felvidéki gasztroszakértő, gasztroblogger, rovatszerkesztő, ételkritikus. OLÁH ANDRÁS (1954, Hajdúnánás) költő, író, pedagógus. ONAGY ZOLTÁN (1952, Budapest) író, költő, drámaíró. ORAVECZ TIBOR (1959, Salgótarján) költő. PAPP DÉNES (1980, Miskolc) író, zenész. SIMEK VALÉRIA (1953, Bakonycsernye) óvodapedagógus, költő, író. SZENTJÁNOSI CSABA (1965, Budapest) költő, az Art’húr Irodalmi Kávéház szerkesztője. SZIRMAI PÉTER (1970, Budapest) író. ZENTAI LÁSZLÓ, DR. (1950, Sopron) költő, író, a Soproni Füzetek főszerkesztője. ZOLTAY LÍVIA (1974, Budapest) író, jogász. Kedvelt műfaja a rövidpróza. ZSIBÓI GERGELY (1974, Kolozsvár) költő, író, tanár. �Lapszámunkban Antal József alkotásai láthatók. A borító az Alkalmi sereglet (papír, pasztell) és a Friss hó (papír, pasztell) című képek felhasználásával készült. A borító belső oldalain látható alkotások: Salgói vár (papír, pasztell), Téli szántás (vászon, akril); Húgom emlékére (fa, kerámia), Gyermek született (fa), Pásztorpár (fa), Favágó (fa). Főszerkesztő: DR. GRÉCZI-ZSOLDOS ENIKŐ Fenntartó: SALGÓTARJÁN MEGYEI JOGÚ VÁROS ÖNKORMÁNYZATA Főmunkatárs: DR. CSONGRÁDY BÉLA NAGY PÁL (Párizs) Támogatónk: NEMZETI KULTURÁLIS ALAP Képzőművészeti szakértő: KELE SZABÓ ÁGNES Partnereink: Borítótervező: RÁDULY CSABA NÓGRÁD MEGYEI HÍRLAP MAGYAR NEMZETI LEVÉLTÁR NÓGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁRA ARTÉRIA NYELVSTÚDIÓ, GALÉRIA ÉS KLUB Online szerkesztő: TAJTI BÁLINT Tördelőszerkesztő: HERNÁDINÉ BAKOS MARIANNA Készült a Polar Stúdióban (Salgótarján) Kiadja: Balassi Bálint Megyei Könyvtár (3100 Salgótarján, Kassai sor 2.) Felelős kiadó: MOLNÁR ÉVA igazgató Alapító: Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése A lap díjai: Nógrád Megye Madách-díja Salgótarján Pro Urbe-díja Nógrád Megyei Értéktár „Nógrádikuma” Levélcím: 3101 Salgótarján, Pf. 18. ♦ Telefon: 32/521–560 ♦ Fax: 32/521–555 Internet: www.palocfold.wordpress.com ♦ Elektronikus cím: palocfold@bbmk.hu Terjeszti a Magyar Lapterjesztő Zrt. (LAPKER) ♦ Egy szám ára: 500,– Ft ♦ Előfizethető a Balassi Bálint Megyei Könyvtárban és az elérhetőségeinken. A Palócföld Könyvek sorozatban megjelent könyvek ugyanitt megrendelhetők. ♦ Kéziratokat és rajzokat megőrzünk, de nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 ♦ INDEX 25925 ��� Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Text Any textual data included in the document https://dkvt.bbmk.hu/pf/36f141522ad4fcb39b067247137d5eda.pdf Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 2020 Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Language A language of the resource hun Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Subject The topic of the resource Irodalom Művészet Közélet Társadalompolitika Title A name given to the resource Palócföld - 2020/4. szám Type The nature or genre of the resource folyóirat 2020 folyóirat Irodalom Közélet Művészet Nógrád megye Társadalompolitika