32 10 313 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/bf29e926994cf88757cb1fdcaf480128.jpg 46adf560332547676d788440dd325f93 https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/3e94cb9de4dd50deff47cddf2647efc0.pdf e8567bdb81337fd136f37f460cfa98a4 PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 19, MOLNÁR PÁL___________________________________________________ ,,Népünket talentumos alkotóközösségként elkönyve­ lő honfiakból aggodalmat vált ki, hogy az aktív kere­ sőknek csupán öt százaléka töri a fejét technikai esz­ közök, műszaki, gazdasági folyamatok megújításán. A mérnököknek, technikusoknak kevesebb, mint egyötö­ de néz körül a munkahelyén kritikus-alkotó szemmel. A fizikai dolgozóknak 3,5 ; a harmincévestől fiatalabb ke­ nyérkeresőknek három százaléka vállalja az újítással járó megpróbáltatásokat.” 28. TANKA LÁSZLÓ_________________________________________________ ,,No, keményen leszidott, hogy így meg úgy a közös­ ségi tulajdon, mit gondolok én arról, végül aztán oda lyukadt ki, hogy néha nem mennék-e el neki segíteni építkezni? Csak azért hív engem, mondta, mert tudja rólam, hogy jó szakember vagyok.” 56. DÉRCZY PÉTER__________________________________________________ „Annyi tanulságot azonban levonhatunk, hogy Fejes világa és szemlélete (különösen a Rozsdatemetőhöz vi­ szonyítva) szűkült és ez a beszűkülés az írót korai kor­ szakának szemléletéhez és műveihez közelíti. Ez pedig sajnos nem a valóság átfogó érvényű ábrázolása felé vezet, ellenkezőleg, attól távolítja.” �TARTALOM: 1. Konczek József: A ház, Kitekintés a Tangóra (vers) 3. Madár János: Csontig kifehérült, Megláttam arcodat (vers) 4. Szenti Ernő: A századvég verseiben, Egyet mond csak más szavakkal, Utólag visszanézve (vers) 5. Laczkó Pál: IBUSZ-szal a S A L T II-re (útiesszé) 14. K ara István: Helyzetelemzés, Az utolsó messiás (vers) 15, Krasznahorkai László: Rémesen van, de rendben van... (tanulmány) VÁLTO ZÓ V A LÓ SÁ G U N K 19. Molnár Pál: Fúj a szél malom nélkül is (riport) 25. Kerékgyártó T. István: Andorka Rudolf: A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon (recenzió) 28. Tanka László: Enyém, tied, miénk... kié? (riport) K R Ó N IK A 33. Nagy Károly: Inasképzés a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Ózdi V ál­ lalatánál 1889-1945. KÖ RKÉP 39. Menyhárt László: a 13. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat 44. Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980. (Mészáros János) 48. Szalatnai Rezső: Két hazában egy igazsággal (Botlik József) 52. A szárítókötél csendélete (Szkárosi Endre) 56. Dérczy Péter: Fejes Endre novellái és regényei Borító 3.: Madách-pályázat E számunk képanyagát a 13. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat művei közül válogattuk. 24. o. Hibó Tamás, 36. 0. Czinke Ferenc, 4 1. o. Kirchmayer Károly (Madách) és Szabó Tamás (Tudós), 47. o. Somogyi Győző, 51. o. Czinke Ferenc, 54. 0. Földi Péter, 62. o. Somogyi Győző alkotásai láthatók. (Fotó: Buda László) A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T SÁ G ELN Ö KE: Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: Radácsi László Csik Pál Szabó Károly Fancsik János Tamáskovics Nándor Molnár Pál Tóth Elemér Németh János A Nógrád megyei Tanács V B művelődésügyi A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós osztályának lapja. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 2 1. Telefon: 14-386. K iadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a magyar posta. Előfizethető bámely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KHI, Budapest, V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy pos­ tautalványon, valamint átutalással a K H I 2 1 5-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 72 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN 0555-8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban 5,6 (A /5) ív terjedelemben. F. v .: Kelemen Gábor igazgató. 83.30549 N. S. �KO N CZEK JÓ Z S E F : A HÁZ N em h is z e m , hogy a k k o r v a n k észen a h áz, a m ik o r k ie lé g ü lte k a lá d á k , a v a k o ló k a n a la k , a fű ré sz e k , a k é se k . S az t sem , hogy ak k o r van k észen a h áz, a m i k o r t e le v a n z s ú f o l á s i g a m iv e l a k a r ju k . Ú g y g o n d o lo m , h o g y a ház e g y s z e r m a g a is m e g s z ó la l, m a g y a r u l, t is z t á n , a k á r e g y n é p d a l. KITEKINTÉS A TANGÓRA Hová szaladsz? O t t a m a la c m e g a m a rh a p ia c b a r o m fis t a n d o k k a l ö ssz e é r, o d é b b te j m e g te jfö l, n a , e l e s t é l , k e lj f ö l , k r u m p li s h ó f e h é r , m eg b a rn a ro z sk e n y é rkupac. I �K i kupec? E j, hogy te mindig az emberek után kutatsz. M i? Mit mulatsz? Min mulatsz? M it mutogatsz? Fügét? Ja ! Hogy szagosmügét M eg hogy az ott mutogatja magát? N ahát! Nugát? Mi az, hogy nugát? Fugát? Ja , értem szóval bugát. Végül is nem értem. Kinek a húgát? Ne azzal törődj most, legyen az eszed itt. Ahol mustártól az ecetig, biciklilánctól a cetig. Lancelóttól a jövő keddig, a bútól a jókedvig, a főtthústól a fettig, igen a kedvig, a Hedvig, a koksztól a kekszig, a boksztól a rexig, a foxtól a szexig, a stósztól a stekszig, a fecnitől a cetliig, sőt a Tau-Cetiig, a betlitől a yetiig, az arasztól a versztig, a kólától a kuliig, a bulitól a puliig, a lúgtól a cúgig, a súgtól a búgig, a barna mókustól a fehér nyércekig, a cucctól a heccig, az ecctől a pecctől a kimehetszig, van minden, de minden, ami csak tetszik. É s ami nem. 2 �M AD ÁR JÁ N O S : Csontig kifehérült Szememben zúg a szél. Szememben zúg a szél. Nincsen hatalma ennek a bogárnak, fölfordul vele a világ, fölfordul vele a világ. Sírt neki senki se ás, csak a jambusok koporsói cipelik parányi testét. Himnuszt énekelek a kövekre. Könyörgések keresztjét cipelem. Lecsüngő kézfej: anyám arca, vacsoraillatok gőzölgő tanyái, szárítókötélre lökött szegénysége a foltos kivetettségnek - száguld az idő temetetlen. Fehér lepedőkkel, libanoni ággal tereli szétszéledt ujjaimat. Rémülten nyerít a határban felejtett jegenye. Elszakítaná a dombokhoz kötött gyalogutakat. Hazatalálni, nagyapám szemében meglátni az istent csontig kifehérült lázakkal perelek. Csontig kifehérült lázakkal perelek. Megláttam arcodat Úgy látszik, megistenülnek mind az ágak, tenyérnyi reményüket eleresztik. Hullatják szelekbe, hullatják rögök szívéig - végtelen ez a megsárgult lárma. Szűntelen súgnak valamit. Valami anyanyelven ki-nem-mondható árvaságot: vesztedben is szeress engem, egyetlen Mária! Ujjaid megszentelt rácsait kerítsd körém! - ha feltámadnak a halottak, szoríts magadhoz. Érezzem húsodnak véreres lüktetését, szivárogjon el fogaim közül az éjszaka-csöndes éj . . . beszélni akarok! A kései fényben virrasztó anyákról, elárvult csecsemőkről, félálom-hazában vétett bűneinkről - mert megláttam arcodat. Mert megláttam a tekintetedbe zárt tiszta jövőt: ház, haza, ház, haza . . . fényesek mind a csillagok. Elvakítják hunyorgásaink csöndjét; jó veled, csak ez az elmaszatolt árnyék sokáig így maradna. 3 �SZENTI ERN Ő : A századvég verseiben a századvég verseiben reflektorfénybe került a homály az érzékközeliségtől részeg szavak kifecsegik a kimondhatatlan titkát versenyt örül a jókedv a mámorral két dudás egy csárdában a bánat és fájdalom a végszóra érkezett kezdetek mihaszna változásokkal lepik meg kiket magukra hagyott világmegváltó szándékuk más szavakkal egyesült a volt és a van kötelező tantárgy a létezéstan egyet mond csak más szavakkal az éjszaka és a nappal kívül kicsi belül nagy a már elmúlt még maradhat Utólag visszanézve utólag visszanézve megértem izgága miértjeimet elhiszem képzeletemnek álmaim feje fölött biztos födél a valóságos 4 �LA C ZK Ó PÁL: IBUSZ-szal a SALT— II-re „-íg y sexualizálód ik kor bennünket ö ln ek.“ a világ - élvez, a ki öl - élvezünk mi is, ami(M É S Z Ö L Y M IK L Ó S) „A m íg iszunk a B ékére, azt lesem m elyikem mozdul ellenem , m elyik magamat rúgjam gyomron, fejen ? " ( K Ö R M E N D I L A JO S ) ,,A v iá g csak egyszer lehet ily e n : aztán v agy megsemmisül, vagy teljesen érthetetlenné v á lik az utókor szám ára." (VLA D O GOTO VAC) Barátaink és ismerőseink - nálunk vendégeskedve vagy közös együttléteink során más otthonokban - korábban gyakran újra s újra meséltették velünk elhíresült kézfogásunkat. Rendszerint a televízió világpolitikai hírei hívták elő az igényt, s feleségemmel ismételten szívesen előadtuk minden alkalommal, ho­ gyan is történt. Az anekdotává csiszolódó epizód felmondása alatt a képer­ nyőn nyugodt ütemben tovagördült a hírfolyam, a nap súlyos eseményhorda­ lékával. Fél szemmel is alig figyeltünk oda, egy megbízható patthelyzet tili-tolíjának tűnt a legdrámaibb képsor is. Az ital és a bennfentes csevely - anek­ dotánkkal fűszerezve - mindenkit jobban érdekelt. Környezetünk már betéve tudja történetünket, legfeljebb szórakozottság­ ból kérdeznek rá időnként, gondoltam mostanában, érzékelve az érdeklődés megcsappanását. Nem csoda, hiszen két éve múlt az esetnek, Carter sem aktu­ ális már, még ha időnként fel is bukkan a hírekben; igaz, mostanság csak a diplomáciai játszmák epizodistájaként. Nem mintha önszántamból mindunta­ lan fel akarnám eleveníteni azt a hűvös délelőttöt, de kíváncsi voltam, mi lehet a növekvő érdektelenség tulajdonképpeni oka. Egyébként zavart már a végsőkig stilizálódó produkciónk; számunkra fontos részletek maradtak ki, a kezdet kezdetén is, előadhatatlanságuk miatt. Az egyszerű megfejtést baráti összejöveteleink mindig ismétlődő mozzanata kínálta föl. Arra kellett felriadnom, hogy mostanában elmarad a fecsegés a televízió híradásai alatt. Legfeljebb indulatszavakat hallani, vagy még anynyit sem, csak puszta érzelemnyilvánító, rövid hangokat, nagyjából azonos tar­ tományból. Vannak, akik némák. Kezünket időnként szemünkre tapasztjuk, mint Michelangelo elkárhozottja az Utolsó ítéleten, mert elviselhetetlen még a látványa is, hogy mibe zuhanhatunk. Kíváncsiságunk azonban legalább olyan erejű, mint rettegésünk foka; egyik szemünk befogva, míg a másik a meredtségig kerekre tágul - nincs akaratunk, hogy a látványtól szabaduljunk. A képernyőre meredünk hát, s talán még némi elégedettség, lappangó önélvezet is van bennünk, saját fajunk előtti főhajtás, miközben a civilizáció csúcstelje­ J �sítményeit látjuk működés közben, kísérleti terepen, esetleg grandiózus sci-fi imitációban trükkfelvételeken, szakszerű magyarázattal kísérve, részletezően a pusztítás természetét, fokát illetően. Aztán egy ijedt, csodálkozó és tárgyilagos (így együtt) modat: „Nézzétek már! Ezek gond nélkül ránk rogyasztják az eget!” Pedig már hamarabb föl kellett volna neszelnünk, időben elkezdhettünk volna félni. A külpolitikai kommentárok ötlettelen meteorológiai szóhaszná­ lata által kiváltott mosoly („hűvös béke” , „hideghullám” , „lehűlés” , „fagyos szelek a béke olajága ellen” , stb. - lásd visszamenőleg, legalább a legutóbbi amerikai elnökválasztásokig, a külpolitikai híranyagot és publicisztikát) talán az első percben az arcunkra kellett volna, hogy fagyjon, de legalább töprengővé torzulhatott volna. És még most sem vagyunk hajlandók látni és tudo­ másul venni teljes mélységéig a cipőnk orra előtt támadt rianást. Görcseinket, valamelyest, nyugati kortársaink is oldják: Reagan és környeze­ tének apokaliptikusan nagyvonalú kijelentései nyomán keletkezett békemene­ tek, tiltakozó gyűlések résztvevőinek arcát figyelve, a televízió politikai mű­ soraiban, mintha ők tennék ki a tömeg javát. Ők, a 68-asok, a társadalmi re­ formokat követelők, a vietnami háború ellen tiltakozók. Legfeljebb annyi a különbség, hogy az ülősztrájkokban szívósan kitartó, majd hajuknál, lábuknál fogva vonszolt, hasbarúgott diáklányok gyerekkocsit tolnak maguk előtt; tiszta homlokú, szakállas férjeik pedig, akik megtanultak luxuskocsikból barrikádot építeni, s tudják mikor és hogyan célszerű felkapni és visszadobni az izzó, füs­ tölgő könnyfakasztó gránátot, milyen testtartás biztosítja a lágy részek, különö­ sen a herék védelmét az egyre hosszabb rendőrbotok ellen, most fiúkkal a nyakukban vonulnak. No meg elviselik az idősebbeket is, még a szónoki emel­ vényeken is. Európának nem lenne nagy ősze nélkülük. Tapasztaltabbak már, tehát csendesebbek is. Amikor a fegyelmezetten tiltakozó tömeg feje fölött a polietilénből formált, átlátszó, oxigénnel töltött, malackövér neutronbomba­ utánzat, kézről-kézre adva, fejük fölé ér, fölnyúlnak ők is, hogy remény és rezignáció, hit és dezilluzió keverékével arrébb fricskázzák. A látványon ve­ lük mosolygunk. Illik hozzánk is ez a tárgyilagos derű. Persze, 1979 júniusában, Bécsben, a S A L T -II csúcstárgyalásának utolsó nap­ ján, egy felhős délelőttön, amikor húsz-huszonöt magyar turistával együtt ke­ zet fogtunk Carterral. mindezt Kasszandraként igazán senki sem gondolta vol­ na még. Ha a véletlenen is múlott, s mi voltunk a legjobban meglepve, készületlenül nem ért bennünket az a kézfogás. Utólag úgy látjuk, minden egybevágott. Már az is, ahogy szokásunkkal ellentétben beleugrottunk abba a szabad szombatos útba: a bizonytalanság cselekedtetett bennünket. Mert minden bizonytalan volt. Idegeim mélyéről időnként az is megkísér­ tett, hogy éppen a szándékosságunk miatt. Majdnem tervszerűséget írtam, mi­ ként pontosabb is lett volna. Holott ettől irtózom leginkább. Ami azért könynyen legyőzetik, mert nevelődésem hibájának rovom fel (abból van elég, an­ nak számlájára bármi felírható), amely kései csökevényként kiütközik rajtam. Némi viszolygás így is visszamaradt bennem, mert nem tudok kiegyezni - mi­ vel? az ízlésemmel? - , hogy ennyire természetelvű kérdésben kiszámítottak le­ gyünk. Aztán minden belemosódott az állandósult kétségbe. Feleségemmel al­ kalmanként egymás megerősítésére hívtuk elő magunkból a derűt. Olyan felfokozottan éltük meg az első két gyermekünk kihordási idejét, hogy a tapasz­ talat homlokegyenest az ellenkezőjét eredményezte mindkettőnknél, mint vár­ ni lehett volna. Két gyermekünknél mindent megtanultunk, ami a „laikus” 6 �számára lehetséges. Részleteiben ismert, ésszerűen okolható, időben kibontako­ zó logikus folyamatot kísértünk végig kétszer is, tehát a tapasztalástól is fel­ dúsulva várakozhattunk volna a harmadik esetében. Mégis, már az elszánás időszakában, misztikus, véletleneknek végsőkig kiszolgáltatott, tőlünk teljesség­ gel független, s a miénkénél jóval több és meghatározóbb tényező végered­ ményének vizionáltuk, amit majd a gyermekünknek nevezünk. Kétségbeesve szerettük egymást, mondván, hogy terveink úgyis leválnak rólunk és itt állunk majd kétségek között, nem tehetvén egyebet az idegőrlő várakozásnál. Ha a nyár még a miénk lehetne! Félidős hassal mégsem lehet úgy csavarog­ ni, ahogy mi szoktunk, boldog révületben beleveszve a világba. Mégis, míg le­ het, menjünk! Akárhová, csak mozduljunk ki! Idegen is legyen, de már némi kényelem is szükséges, és elviselhető távolság. Bécs? Igen, Bécs! A terv pedig? Bruegel, mászkálás, film, sör, szakajtónyi külhoni, ismeretlen küllemű apróság (ceruza, toll, radírgumi, színesek, reprodukciós füzetkék, matchbox stb.) a gyerekeknek és végeérhetetlen dumák. Éppen be­ férünk - lemondás miatt - egy másfél hónap múlva (ez a legközelebbi lehető­ ségünk) induló csoportba. Amikor Carter kocsija a Svájci kapun, a Burg kápolnája elől csigaóvatosan kibújt, már mindent teljesítettünk, különösebb sietség nélkül, élvezve, ahogyan az idegen város összezár bennünket. Mialatt a mise végére vártunk, megint elöntött a kétely. Akkor döntünk-e ép ésszel, ha éltetjük magunkban a reményt és sötét kételyeink idején csalóka fényében tűnődünk, avagy törődjünk hozzá tévedéseinkhez, mielőtt még bűn­ né növesztenénk, nehogy soha nem szűnő bűntudatot vegyünk magunkra makacs önvádunkkal, amiért általunk taszíttattak ebbe a világba emberi lények. Minden egyéni előrelátásunk bizonytalansággá oldódik, aminek homályán át cselekvő mégis-einket a fatalizmussal határosnak látom. Zavaromban a Smenámat kattogtatom. pedig már vészesen fogy az utolsó tekercs filmem, s ha így folytatom, mire Carter végez a reggeli ájtatosságával, semmi sem marad. Feleségem fázósan belémkarol: Bécs ezekben a napokban nem szolgálhatott még jó idővel is. Ennek ellenére a várudvaron egyre szaporodott a tömeg, a nyelvi zűrzavarból is kivehetően javarészt turisták. Már I. Ferenc császár em­ lékművének talapzatára kapaszkodnak többen, úgy megvastagodott a bécsi rendőrök kordonja mögött a kíváncsi gyülekezet. A várakozás ideje túl hosszú­ ra nyúlik, már rég beleuntunk a találgatásba, vajon itt van-e már az elnök. Egyesek szerint régen, a televízióban és az újságban jelzett időponttal szándé­ kosan félreinformálták a nyilvánosságot; érdemes várni, most már nem tart­ hat soká. Annál is inkább maradjunk, mert nem lehet véletlen, hogy egyre többen vagyunk az „In der Burg” történelmi falai között. A feszültség oldódik, egyre nagyobb a zaj, s egyre több a ballonkabátos titkosrendőr, akik leplezetle­ nül furakodnak közöttünk, vizslatják, ki mit tart a kezében, fürkészik az ar­ cokat, s láthatóan fáznak, tisztán idegi alapon, függetlenül a délelőtt hűvösétől. Ballonjaikban kísértetiesen emlékeztetnek arra a magyar újságíróra, akit a Mihály-kapu előtt szólítottunk meg, segítene nekünk, mert ebből az irányból a rendőrség folyton kiszorít bennünket, pedig szeretnénk látni ezt a felhajtást. Vállpántos, csattos, sokgombos ballonja csak a színében különbözött a minden­ felé hemzsegő biztonsági emberekétől, de mivel nem viselte a mellén a tudó­ sítói minőségét igazoló fényképes, sorszámozott műanyag tokot, mint a várost elárasztó tömegkommunikációs slepp, szálfatermetével akár parancsnoknak is 7 �nézhette volna az idegen. Még kedvező időben állított le bennünket a Svájci kapu elé. Közvetlenül a kordonban álló rendőrök válla fölül bámészkodhat­ tunk. A motoros díszkíséret Hondái, BN V-i után a rendőröket figyeltük, akik az extragépek között csoportokba gyűltek, s láthatóan kellemesen adomázgattak, jókat nevetgéltek, teljes fesztelenséggel, az izgalom legkisebb jele nélkül. Amit eddig még nem láttunk, azt ők „hozták” : a bécsi kedélyt. A Mihály-kapu irányából pedig kényelmes tempóban közlekedtek a város­ néző turistabuszok, hogy a Neue Hofburg (ahol a S A L T -II. sajtóközpontja működött) irányába távozzanak. Nevetséges volt, amint a turisták egy ember­ ként forgatták a fejüket a mikrofonos idegenvezető ukázai szerint, a Carterra váró tömeg feje fölött érzékeletlenül átnézve, csak az épületek homlokzatát bámulva, kínosan ügyelve, hogy semmit el ne mulasszanak a kényelmet és eleganciát legnagyobb természetességgel ötvöző járművük haladása miatt. A buszok közé, időről időre, egy-egy konflis ékelődött, unott lovakkal. A nagy testű állatok - feltehetően blazirtságuk kinyilvánítandó - rendre kipakol­ tak a biztosított útvonalra. De akkorákat ám, amilyen végtermékre csak vas­ tagbelű, szinte korlátlanul tágulóképes zárógyűrűjű világvárosi lovak képesek. Az pedig már az egyik közismert mindennapi kiszólás anyagiasulásának tűnt, amikor éppen a Svájci kapu előtt, Carter biztosra vehető útvonalán, a hát­ tal álló és a már megélénkült, a kápolna irányába figyelő fotósok, tévések mögött potyogtak az úttestre a jól fejlett citromok. Őszinte, s mondjuk meg, kis­ sé alpári nevetés hullámzott a zárt várudvaron. Az eseményeket mintegy kívül­ ről szemlélő - tehát mindennek tanúi egyben - japán újságírók láthatóan nem értették egészen a visszhangzó röhej okát. Udvarias mosolyuk ki tudja, mit takart? Az a reményem támadt, hogy nem a lovak geggjén, hanem Európán mosolyognak. Hogy lehetséges, az ő szemükben hallatlanul gyerekesek vagyunk. Kívántam - mondjuk eképpen: „Adassék meg nekünk. Uram...” , hogy Európa végre akkora legyen, amilyen: kicsi. Mi (magyarok) csak nyernénk vele - lehetne tőlünk tanulni, hogyan viseljék el mások a dávidságukat. (R E K L Á M ! Kisebbségi komplexusban szenved? Utazzék Magyarország­ ra! Kössön magyar családdal barátsági és kölcsönös segítségnyújtási szerződést! Igényesnek fakultatíve értelmiségieket ajánlunk! R E K L Á M ) Ekkor harangoznak. Meglepően sokan vetnek keresztet. Ministránstapasztalatomat villogtatom - türelem, már úrfelmutatásra kongatnak, hamarosan elbocsátják a híveket; majd elszégyellem magam, hiszen fogalmam sincs az új szertartásrendről, a szembemisézés lefokozott misztikumán kívül. Nem is beszélve Carter felekezeti hovatartozásáról, holott illenék tudnom róla, mert mintha a mély vallásossága is hajtóerőként szerepelt volna a propaganda gőzhengerében, a farmeros, pulóveres hétköznapiságán túl. Bár itt a Burgban mást el sem tudok képzelni, mint római katolikus szentmisét. A többiek sem tájékozottabbak, de ezen nem érünk rá sajnálkozni. A kapun innen rekedt újságírók megbolydulnak, villannak a vakuk. A kapun túl mozgás, hangszórós beszédhang, derültség, taps. Az utób­ bi kettő néhányszor megismétlődik, majd álslampos, mégis elegáns küllemű mi­ sére meghívottak jönnek kifelé. Váratlanul föláll egy motoros ék. A bécsi rendőrök változatlanul fesztele­ nek, mégis, amikor villámgyorsan beáll közéjük egy zászlókkal (USA, S A L T II.) ékesített diplomáciai kocsi, majd még mögéjük kettő, villámgyorsan indí­ tanak a Mihály-kapu felé, ahonnan az egyirányúsított forgalomban az utolsó pillanatig egymásba érően közlekedtek a turistabuszok, meg a konflisok. Csa­ 8 �lódott moraj, hiszen még észlelni sem lehetett, kik ülnek a kocsikban. Majd a tetőfokára hág a várakozás, amikor újabb motoros ék áll föl: most már jól hallhatóak a BN V-kre, Hondákra szerelt URH-készülékből hangzó, majd élőben is megismételt parancsszavak. A Svájci kapuban ebben a pillanatban ejtőernyős küllemű, terepszínű ruhás katonák tűnnek fel kétoldalt, ujjaik rö­ vid csövű, éber géppisztoly elsütőbillentyűjén görcsösülnek. Valószínűleg meg­ lepődnek az egybegyűlt tömeg láttán: hátraadott jelzéseik miatt megtorpanni látszik a mozgás, aztán, ha lassan is, folytatódik. Böhöm nagy kocsi szélvédő­ je villan, majd úgy tűnik, mintha a sofőr a szűk kapu horzsolásától féltené a dukkózást. Ha csigalassúsággal is, de végre előmászik a széles, hosszú és lapos jármű. A személyi testőrök közül elől-hátul ketten-ketten a kocsira te­ nyereinek, vagy a díszlecet fogják, amitől megmagyarázhatatlanul ünnepélyes­ nek tűnik a jelenet, mint amikor a maratoni kapun behozzák a stadionba az olimpiai zászlót. A többi testőr tág körben halad együtt a „kézben hozott” el­ nökkel. Legnagyobb meglepetésünkre nem pörögnek fel helyből a kerekek, mint az előbb. Az elnök megáll a bécsi rendőrök motoros ékjében. Más sem kell az amerikai, vagy ki tudja milyen, turistáknak. Az amúgyis felerősödött hangzavart még fokozza a szavalókórusuk: „Jimmy, Jimmy, Jimmy” - ismét­ lik ritmikusan, megállíthatatlanul. Mi még szinte magukhoz sem tértünk. Előttünk áll az elnöki kocsi! Cartert alig látni a színszűrő, golyóálló ablakon át. Jobb oldalt hátul ül, csak a sofőrje van vele. Egyesek tudni vélik, hogy a felesége és a kislánya észrevétlenül el­ hajtott. Nézem Cartert, a tömeget, s az egész valahogyan megrendezettnek tűnik. Szinte várom, hogy felhangozzék: CSEN D ET! FELVÉTEL! CSA PÓ ! Ezért-e vagy másért, este, itthon a televízióban, a következő héten a mozi­ híradóban, minden sokkal valóságosabbnak tűnik. Amit pedig átélünk: lefutott színházi előadásnak, a maga illékony illuzionizmusával. Realitásérzékem hely­ reállítandó, a tülekedő tömegből fölnézek a környező épülethomlokzatokra, majd vissza az USA elnökére. A páncélozott Lincoln úgy hat ebben a törté­ nelmi környezetben, mintha Balassagyarmat alatt bálnák tűnnének föl az Ipolyon. Persze olyan esetlen is. És védtelen. Megcélozom a Smena SL-emmel. Ebben is van valami nevetséges: ugyanekkor a szuperkocsira szuperfelvevők irányulnak. A kocsi neve elnökgyilkosságot idéz, s van is valami ehhez kap­ csolódó sikamlós, titkolt várakozás a levegőben: „ hátha m égis... és mi itt voltunk, láttuk. . .” A lökdösődés és a hangzavar fokozódik, a rendőrök már összefogódzkod­ nak a kordonban, a „Jimmy, Jimmy” fáradhatatlanul ismétlődik. Carter a mandzsettáját igazgatja, láthatóan bosszús, mert többszöri jelzésére sem lé­ pett hozzá senki. Fogoly abban a díszes kalickában. Lehet, hogy később, ha megéri, klausztrofóbiás álmai lesznek, asztmás rohamokkal, aztán majd jár­ hat a pszichiáteréhez, mert a gyógyszer nem segít. Végre a testőrök parancsnoka észleli a hívást. Rövid, vita jellegű gesztikuláció. Az elnök határozott. Pillanatokon belül felhangzik megafonon át né­ metül és angolul: „Nyugalom, nyugalom! Mindenki maradjon a helyén! Nyugalom, nyugalom! Az elnök kiszáll! Mindenki maradjon a helyén!” Iz­ galmamban az utolsó képkockánál veszem észre, hogy ellőttem a filmemet. És Carter valóban kiszáll. Megkerüli hátul a kocsit, testőrei körülveszik váll a vállhoz - és mintha kiszemeltek volna bennünket, felénk, magyarok fe­ lé tartanak. Egyenesben közvetített amerikai politikai merényletek képe bukkan fel bennem. A bécsi rendőröket már elsodorta a tömeg, az elnök közvetlen 9 �közeléből kiszorította a személyi testőrség. Látom Carter mosolyát és kezét. Tudom azok nevét, akikkel előttem kezetráz. Most a feleségemmel. Most olyan közel kerülünk egymáshoz, amilyen közel egy amerikai politikai gyil­ kosság elkövetője és az áldozat, mondjuk egy étterem szűk, konyhai folyosóján. Megölhetnék! Megölhetném - villan a szemembe a helyzet. Nincs az a biztonsági ember, aki most garantálni merné az életét. De mért tenném? Hajlamom sincs rá. Vagy az már elég, ha legalább az ötlet felmerült bennem? De mi célból rántanék bicskát hirtelen? Hisz’ béke lesz! Itt, Európában leg­ alábbis. Valamilyen béke mindenképpen. Tárgyaltak, megegyeztek, aláírták. Mindent fölboríthatnék? Persze nem készültem. Legfeljebb a Smenámat törhetném szét a fején, vagy a felém nyújtott kezébe haraphatnék. Hadd éljen az elnök. Itt van előttem és mosolyog, mosolyog, jobb mint egy Lewin-karikatúra. Tán csak a testőrök valódiak körülötte: felhevült lovak módjára remegnek. Nem félelem ez, látom - készenléti feszültség. Ezeknek a jólöltözött, lányok kedvelte sportfiúknak lenne a legtöbb bajuk az egészből. A többi pedig tudható. A Carter-adminisztrációt felváltaná egy másik, a farmernadrágosok teamját követné a soron levő, akik szintén úgy lebegnének a politikacsinálás önállóságának látszatában, mint ezek. Hát ők is mik? Carter saját akarata, döntéskészsége csúcsára jutott itt, a szemünk előtt, amikor vasárnapi reggeli miséről jövet kinyilvánította a biztonságáért felelős testőrök parancsnokának azt a szándékát, hogy programon kívül hosszú lelkigyakorlatának belső békéjét egybeolvasztja embertársaival, s erről a virtuális, spirituális közösségről testi közelségével is biztosítani akarja mindazokat, akik a kedvéért várakoztak, dideregve. Lemondok hát arról, hogy a hírügynökségi jelentések szétszakítsanak a világ minden zugába. Nem repesztem fel a bőrt a fején Smenámmal, nem vájom a fogamat kézfogásokkal szennyezett tenyérhú­ sába. Egyszerűen kezetfogunk. Carter-mosoly. É s az enyém milyen? Névtelen, de szintén mosoly. Olyan, mint a katonáké 1945-ben Torgaunál, a hídroncson. Ebben a pillanatban az amerikai szavalókórus, észlelve Jimmy tőlük távo­ lodó mozgását (amit a háta mögött a Lincoln is követett), csalódottságukban megnyomják a tömeget. Jobb kezem a Carteréban, balomban a Smenám, ami­ vel legalább a körülményeket rögzítettem. Carter szabadulni igyekszik, én el­ vesztem az egyensúlyom, közben a gépet óvom. Hogy talpon maradjak, job­ bommal reflekszerűen Carter felsőkarjába kapaszkodom. Carter mosolya egy pillanatra megmerevedik, én meglepve nézek az arcába: izomzata és csontja olyan vékony, mint egy akcelerált kamaszé. Most látom, milyen fáradt. Bőre pergamensárga. Nyakán az állon rögzülő fejbiccentő két ínszalagon a bőr szinte laffog. A testőr elkésett, gondolom, amikor felemeli a hangját - ezzel a kár­ örömmel köszönök el az alsókarom épségétől, mert karatecsapás indítását lá­ tom a biztonsági fiú mozdulatában. Carter is megtántorodik, amitől megért en­ gem is. Én is vigyorgok, ő is. Békésen elválnak görcsös ujjaink. A tülekedés és a hangzavar ijesztővé fokozódik. Amint magamra maradok, 10 �hirtelen üres leszek és semmivé válok. Egyedül a nevetséges kis gépemre figyelek. Exponáltam az élményt, szeretném, ha megmaradna. Ettől az igye­ kezettől másodpercről másodpercre jövőidejűvé válok és visszanyerem az ér­ zékelésem. Emlékezetem is működésbe lép. Nem tudom honnan és miért, az Eper és vér záró tömegjelenete bukkan elő. A kézfogás felé örvénylő, fojtó, préselő törekvésben, mintegy kapaszkodóként, az egyetlen általam ismert, s hoz­ zám kötődő lényt keresem. A nevét kiáltom. Pedig tudom, hogy még a szom­ szédom se hallja. És különben is, a nyelv, amelyen megnevezem azt, aki part­ ra juttatna ebből az őrületből, ebben a nemzetközi kavalkádban - még Bécsben is - , anakronizmusnak hat. És nincs lehetőségem arra sem, hogy az Eper és vér fiújához hasonlóan, az egyetemi lépcső magasából, a rendőrkordonon át a lány felé vessem magam, kétségbeesett végső megoldásként, hogy repülésem a fejemre irányzott rendőrbot által utolsó és örök legyen. A demokratikus gesztusból - itt a kezem, a kezem! (hogy disznóláb, ki mondja egy politikusé­ ra) - a legautokratikusabb jelenet képződik: most senki sincs, csak ő, Carter, a többiek tömeg, individuális megsemmisülés a feléje irányuló kezekben, egy­ ben mágikus energiaátadás - mindenki benne akkumulálódik. Az ilyen kézfo­ gások eredeti szándéka más is lehet, mint önreklám. Evilágiasíthatja ami fölöt­ tünk történik, megteremtve az illúziót, mintha valódi közünk lenne ahhoz, ami ellenünkre vagy javunkra dől el, tőlünk független régiókban. A kézfogás a közvetlenség megteremtése sorsunk intézésével. Valójában a kompetencia med­ dő érzete. Ismét segélykérőn kiáltom az előbbi nevet. Ő talál rám. Meghallom, ahogy féltőn szólít. Érintésnyire elér. Ekkor a tömeg váratlanul kihány bennünket magából. A lovasszoborra nézek (kié is?). A bronz tárgyilagos nyugalma vég­ re jelenidejűvé tesz. Remegek. Feleségem szintén. Valaki azt mondja mellet­ tünk, hogy ez történelmi pillanat volt. Hirtelen nem tudom, mire érti. M ajd: valóban, a magam történelmének nyomatékosított pillanata. Másra értené a lelkendező? Istenem, nem vagyunk egyformák. S igyekszem nem feladni ezt a különbözést. Vizelni muszáj, amiről eszembe jut, hogy maradék schillingjeinkért sört kell vennünk. Buszunk indulásáig nyitva levő üzlet után kajtatunk, a kihalt bé­ csi vasárnapi délelőttben. Mire végre találunk, már nincs idő, hogy alaposan megszemléljük a Ringstrasse korzóját, a Sirk-sarok környékét, a Grabent, ahol Karl Kraus előadhatatlan, gigantikus passiójában, Az emberiség végnapjaiban, Bécs és a leáldozni megérett Monarchia jellegzetes kreatúrái a történelemből éppen rájuk eső világháború eseményeiről és kimeneteléről dadognak és haland­ zsáznak, nehezen vagy talán egyáltalán nem eszmélve. A buszon, a schwechati sörtől enyhe kábulatban, hallgatom a többiek hangos élménybeszámolóit. Állítólag Carter kocsija után fiatal tüntetők siettek, ko­ porsót húztak végig Bécs utcáin, csillagos-sávos lobogóval letakarva. Mások szerint igen kedves látvány volt az a több százra tehető bécsi kisiskolás, aki kerékpáron, egyenanorákban szegődött Carter nyomába, megszervezett színes rokonszenvtüntetésképp. Mások szerint fölülmúlhatatlan volt a két tárgyaló fél vezető embere marcipánból, az egyik cukrászda kirakatában, mellszoborként. „Hiába, ezek a bécsiek.. . ! ” - hangzik fel elismerően. Szorgalmasan iszom. Buszunk már kifelé kóvályog, de mintha bizonytalanul tenné. Látjuk a szovjet hősi emlékművet, előtte az impozáns szökőkúttal. Az emlékműegyüttes - a tényén túl - különösen meglep a méretével. Ha tegnap is látom, talán természetesebb lett volna az Arzenál előtti - emlékeztető T 34-es; bár a történelmi ismereteim mellett még az útikönyv is eligazított, hogy �Bécset a szovjet hadsereg szabadította fel, emellett még egy kényes érzékeny­ ségű, következetes semlegességi politika napi monumentumai is ezek; kis or­ szág egyensúlyozó művészetéé, és szerencséjéé. Mire a sírkövesek és a városi temető között kifelé tartó úton járunk, eb­ ben a szorongást keltő nekropoliszban - a kitűnő sörtől-e vagy a távozáshan­ gulattól olyan a fejem, mint egy össze-vissza vágott képmagnó szalagja. Előbb a természettudományi múzeum kőzet- és őslénytani csodái kavarog­ nak bennem, amit a Kunsthistorisches Museum nyitására várva, „hasznos időtöltésként” néztünk meg. Valahonnan felmerül egy szöveg is, amely azt ál­ lította, hogy a természet a maga előrehaladása közben, tűnjék ma számunkra akármilyen változatosnak és áttekinthetetlenül gazdagnak, formáiban lényegé­ ben mégis takarékos és gazdaságos. Szinte hangosan felnevetek. A természettudományi múzeumban mást láttunk; a rekonstruált őslények természetelle­ nesnek, groteszknek, már-már a nevetségességig humorosnak, „átgondolatla­ nul” funkciótlannak tűntek. És gyerekesnek. Kötetlenül játékos fantázia te­ remtményeinek. Még ha valóban utaltak is előre, mifelénk, az időben, volt bennük valami megmásíthatatlan fölöslegesség, kiküszöbölhetetlen öncél, s ehhez képest kipusztulásuk mindössze mint makacsabb tény állt előttünk. Még­ is, arányaikkal, szépen összeillettek a szomszédságukban megcsodálható ős­ anyánkkal, a Willendorfi Vénusszal. Kuszáit képmagnóm pereg tovább. Mert van itt valami, amihez nem jutok hozzá. A kézfogás Carterrel elintézett ügy; az 1934-es kudarcba fulladt bécsi felkelés rendben; a fiúk Schwechatnál (egészségükre ezt a jó sört), '48-ban, rendben . . , A Mariahilfer Strasse szex­ butikjai, a hatvan éven felüli útitársnőnk által vásárolt kiadós, műanyag fér­ fiszerszám rendben. A Mariahilfer Strasse erősen lejt a művészettörténeti mú­ zeum irányába. Bruegel! Hát persze! És Bruegel miért keveredik elő képmagnómról? Bruegel ismételten a gyerekek miatt. Az európai embernek, mióta ez a kifejezés jelent valamit, úgyszólván a kezdetektől fogva, volt érzéke az általános és teljes pusztulás képeihez. Brue­ gel is ismerte a triunfáló Pusztulást, mégsem bénult bele a lelke. Nála az élet lett a legfőbb érték. Minimális program? Nézzük tovább, ahogy ő kimondja. Az élet táplálása erény. Az életerő természeti tény, áthatja az embert. Élni öröm. Élni és örülni, öncél, mint a játék. A játék gyermeki, egyben kifejez valamit az életből, nemünkből. A gyermeki játék és a felnőtt öröme méretarányos a világgal. Elrugaszkodásaink ettől a mércétől többfélék. Arányt té­ vesztünk (Bábel tornya), csinálmányainkat magunk fölé növesztjük. A Tör­ vényt fordítjuk szembe az Igazzal (Keresztvitel). De a legfőbb bűn az élet el­ leni merénylet (Betlehemi gyermekgyilkosság). Végül pedig vezérlőink legyenek bár eszmék vagy emberek - időről időre kudarcot vallanak (A vakok). Jöjjön tehát a halál diadala? Nem. Szívós életkedvünk tért nyer előbb-utóbb. Mindezt helyezzük egy papírcsőbe, egyik végén nézőkével, másikon hártya­ papírral. Tartsuk a jelen fényei felé és lassan forgassuk. Bruegel kaleidoszkóp­ ja ma többe! szolgál, mint színes káprázattal, nekünk, kiknek életkedvét titkos félelmek fékezik. A tervezhetőség, irányíthatóság, a kívánt jövő megvalósíthatóságának maga­ 2 �biztosságában véghezvitt cselekedeteink ismét lelepleződtek. Teremtményeink kiszabadultak rövid távra érvényes akaratunk magabízó uralma alól. Ismét elő­ vehetjük a Reményt, a bízva-bízzunk szomjúhozó bizonytalanságát, rettegő ké­ telyeink enyhítésére. Nem valamiféle anonim bűnösség szorongó bűntudatát ér­ zékeled, hanem anonim vétkesek kiszámíthatatlan, fenyegető merényletét. Igyek­ szünk nem hinni minden szónak, amellyel rémképeket festenek elénk. Hiszen most is mások rontották el, amit ez idáig rendben levőnek hitettek el velünk. Valahol valakik, valahogyan megint elfuseráltak valamit. Pedig végig másról folyt a nekünk szánt szöveg. Esetleg mégse történt még semmi jóvátehe­ tetlen? Valamiben meg kell kapaszkodnunk. Márpedig teleológiánk porladó homokkő. Nekünk a Remény marad, mégha Goethe meg is szólna érte ben­ nünket, aki Spinoza pedantériáját szigorúsággá fokozta, megállapítván, hogy a félelem és a remény az emberi lét két legnagyobb ellensége. A mi tudásunk viszont arra is kiterjed, hogy mennyi áldozata volt a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombának. A mostani töltetek hatékonyságához képest, ha nem is „elenyészően” , de kevés. A nukleáris robbanóanyag egésze pedig már - állítólag - sok a földnek. Jutna belőle más civilizációknak is. De mit tehe­ tünk? Istentelenül magányosan vagyunk. Egy földi Nagy B ummal persze átlép­ hetjük talán magányosságunk jelenlegi határát. Kérdés, hogy megéri-e a ha­ lálunkkal hírt adni magunkról. Valószínűleg észre sem vennének bennünket, mint Bruegel hebehurgya Ikaroszát. Egyik pillanatról a másikra az éjszakai esős bécsi utca van előttem, az egyetem környéke, a templom, ahol Beethovent felravatalozták, a régi kór­ ház, meg a mögötte elterülő városrész. A kapualjakban magányos, mozdulat­ lan arabok. Mi pedig, gyanútlan, patriarchális vidékiek Kelet-Európából, összebújva az ernyőnk alatt, minden félelem nélkül igyekszünk a néptelen ut­ cákon távoli szállásunk felé. Tudom, hogy ez nem álom, mindez így történt. Erős élmények után, ha fizikai fáradsággal is társul, történik ez velem: mintha álmot látnék, a közelmúlt eseményeinek valamely lényegtelen mozzanata - ap­ rólékosan szemügyre vehetően - kinagyítódik, s egy akkor nem tudatosított, de az eseményekkel egyidőben ható érzelmi töltettel szemlélem az alvás play back játékát. Amilyen váratlanul elaludtam, olyan váratlanul fölébredek. Nyújtózkodom, körbenézek a buszon. Utastársainkon erőt vett az éhség. Előkerültek a tartalékélelmek. A rántott szeletek, a fóliába csomagolt sült csirkék, fasírozottak, kiadós húskonzervek, téliszalámik, ilyen-olyan sütemények, termoszban kávé. Eszik a busz, majdnem Győrig. Már honi földön jut eszemben, hogy hisz’ vasárnap kora délután van. Tehát szívósan rág és nyel a képzeletemmel még felfogható távolságon belül a népes­ ség túlnyomó többsége. Szinte látom a vasárnapi ebédeket. Hogy ne a nyálam nyeljem, a maradék sörömet hörpölöm. A ringó, le-föl rúgózó, váratlanul zakkanó buszban némi ügyesség szükséges hozzá. Csoda-e, ha a dühöngő tengeri viharban hánykolódó Pürrhon jut eszembe. Mohón faló, a háborgó elemek­ ről tudomást sem vevő disznajának ataraxiája meg sem közelíti a miénket. No és? - kérdezhetné bárki. - Elsőbb a gyomor. Aztán meg, sose volt még úgy, hogy valahogy ne lett volna. Nem érdekes, hogy még ezt a megföllebbezhetetlen bölcsességet is sutba dobhatjuk lassan, mivel a sehogyan sem lesz mérté­ kéig stornózhatjuk emberiség-önmagunk lehetőségeit? Az utolsó kortyokat arra iszom, hogy éltessen bennünket a Remény! Én és Te mi mást tehetnénk? 1981 őszén 13 �K A R A IS T V Á N : HELYZETELEMZÉS Most, hogy itt állok tágranyílt szájjal a vizek vizénél, s égre szárnyal, elém táncol mellét feszítve szét a tér, dübörgő dalra fakadnék, s kitárt tüdővel szívnám szívemig a lélegző csodát, s míg eltelik e fodrosodó, törthabú kékkel a lélek, már csak fölfogni kérlel dúlt agyam is, hiszen az isten is akár a gyermek, ha kiált: segíts anyám! - rémülten a horizontra lép. . . Félem a halált, Európa, múltunk, bár elnyelt már ezernyi kínt, a jövő nyugalma, új rendre int. AZ UTOLSÓ MESSIÁS Köd-síkon született, szamárszín felhő alatt, s mint a gyermeki jóság, szeplőtlenül fogant. Rojtos tüzekből jósolt, a lélekért ivott és sírt. Mielőtt keresztre vonták lenyelt egy kupa elixírt - A szerző műveit korábbi lapszámainkban Trizna István név alatt közöltük. 14 �RÉMESEN VAN, DE RENDBEN VAN... A Nat Roid-krimik I. Feladat előtt állunk; s mint annyiszor, kétféle nehézségbe is ütközhetünk: a retjvénykulcs, gondoljuk, teljes egészében a birtokunkban van már, csak a titkosíró dolgozik még, a szöveg nincsen még készen; vagy pedig előttünk már a teljes, a befejezett rejtély, ám a kulcsnak csupán bizonytalan körvonalairól van tudomásunk. A helyzet azonban most - mint annyiszor - inkább az öszszes többit magában foglaló harmadik: nem tudni, vajon a nemrég feltűnt Nat Roid négy műve része csupán, vagy teljes anyaga egy Nagy Regényegyüttes­ nek, mint ahogy abban sem lehetünk biztosak, hogy. . . fejtő buzgalmunkat nem tévesztjük-e össze magával az „operatív” kóddal, mely - esetleg - tőlünk távol áll. Ebben a bizonytalanságban azután, elöljáróban, csak annyit mondhatunk, hogy komolyan gondoltuk az imént a Nagy Regényegyüttes kifejezést, mert Nat Roid négy krimije kétségkívül egyetlen mű négy egymásból is követke­ ző, egymásra utaló, egymástól is függő „fejezete” , melyeknek eme függését az alaptörténet vakondideje, egy előre haladó mozgás ténye határozza meg; négy kísérlet, négy viszonylagosság, négyszer ismételt teremtő aktus a káoszból a rémes rend felé. A Nem szeretném, ha fáznál, a Túl jól fest holtan, a Most vagy soha és az Azt te csak hiszed, bébi nem bűnügyi regények a kifejezés ha­ gyományos értelmében, mert szerzőjüket (akinek inkognitóját nehéz szívvel bár, de mégiscsak fel kell fednünk) nem maga a detektívregény, hanem a detektívregény-írás technikája ihlette meg, mégcsak nem is úgy, mint Nat Roid sokat emlegetett kedvencét, Raymond Chandlert, akinek alábbi szavaihoz azonban neki is sok köze van: „Amikor írni kezdtem, semmi más nem volt a célom, mint az, hogy játszani akartam egy megragadóan új nyelven, meggyőződni, milyen hatást ér el, ha olyan kifejezési eszközként használom, amely valahogy megmarad a nem intellektuális gondolkodás szintjén, és mégis van ereje ki­ mondani azokat a dolgokat, amelyek rendszerint csak a magas irodalomban mondatnak ki.” S azt, hogy a detektívregény nemcsak képes erre, de alapszer­ kezete mélyen filozofikus, hogy maga a műfajjal kapcsolatos újabb keletű iz­ galom annak tudható be, hogy a krimi mint a tömegkultúra modern válfaja tiszta formaként értelmezhető, nem csupán Chandler észlelete, de ennek ma már különféle irányból érkező, komoly elméletírói vannak: többek között Pierre Boileau és Thomas Narcejac, a Tel Quel-csoportból ismert Tzvetan Todorov, a science-fiction történész, Marjorie Nicholson, illetve a tömegkul­ túra tágabb jelentésével foglalkozó Félix Guattari és Király J enő. A krimi univerzalitása épp abból ered, mondják, amely hosszú ideje a legfőbb vád ellene: konvencionalitásából, formai sztereotípiáiból, egysíkúsá­ gából, redukált szerkezetéből, hogy a tömegkultúra-ellenes Dwight M cDo­ nald pontosan megfogalmazott egyéb érveiről már ne is beszéljünk. A krimi eredendő intellektualizmusa pedig éppen sokat ócsárolt, felrúghatatlan sza15 �bá ly re n d szeréb ő l k ö v e t k e z ik , szo n yára ép ü l - ír ja K i r á l y J e n ő . - d ig ) a n y o m o zás, m in t a m e rt „a k r im i A egy r e jt é ly és egy m e g o ld á s r e jt é ly és a m e g o ld á s k ö z v e t ít ő je nyom okban v a ló o l v a s á s .” M á rp e d ig ez v i­ (p e ­ fö lfo g h a t ó ú g y is, m in t a m e g is m e ré s m o d e llje , h is z e n : r e jt é ly - nyom ozás - v a ló sá g - A m e g is m e r é s p e rs z e nem n y e ln e , ám és a e g é sz e n hogy itt k u ta tá s - bűnügyi reg én y k o c k á z a tm e n te s ezzel n em m e g o ld á s ig a z s á g . a la p s z e r k e z e t é n e k íg y , h isz e n „ t a r t a lm a k a t ” , h a n e m M á sré sz t: g o n d o lk o d á s ebből az s z in tjé n ” , a z o n o s ít á s b ó l akkor b iz o n y o s s u g á r z ik , h isz e n , h a a v a l ó s á g o t a m e g o ld á s á v a l , e z z e l k é t s é g k ív ü l t it o k te r m é s z e té b ő l ered ő en is , v a g y i s : van ig a z s á g ig é ­ a z o n o s íto ttu n k , lé te z ik m e g is m e ré s „ a nem egyetemességére annak k e llő e n nem in d o k o lt u ta l. . . o p tim iz m u s r e jt é lly e l a z o n o s ít ju k , a z ig a z s á g o t p e d ig a t ito k ság ez a z o n o s ít á s a m a g y a rá z a to t „fo rm á k a t" a n n y i e z e k u tá n is le s z ű r h e tő , h o g y a m e n n y ib e n in t e lle k t u á lis e f f a jt a bővebb azt m o n d ju k , h o g y e lv ile g m e g fe jt h e t ő , erre v a ló s á g ra , a m iu tá n m e g is m e rh e tő m é g p e d ig a r e jt é ly , a m aga m in te g y a v a ló ­ „m e g o ld á s­ k é n t ” ___ A m i k o r a z im é n t a z t á llít o t t u k , h o g y a N a t R o id - k r im i k , a z a z a N a t K rim i nem bűnügyi k o n flik t u s á r a k o n flik t u s h o z , s z in te Megoldás. hagyom án yos g o n d o lt u n k . M e r t e lju t e h h e z a m ekben reg én y m eg a - a z e d d ig ie k e n tú l - m in d a az négy R o id - azon osság r e jt é ly ű z ő em e k ís é r le té b e n Túl jól fest holtan-ban m á r a fe je z e t c í­ fo g a lm a z z a e z t : „Inkább-Kutatás-Mint- is hagyom án yos n e k e le m z é s é b e fo g n á n k , r ö v id e n Le roman policier s z e rz ő hogy a d id a k t ik u s a n M ie lő t t a z o n b a n a é r te le m b e n , és a N at R o id k r im i k ü lö n b s é g é ­ a r r a is v á l a s z t k e ll k a p n u n k , h o g y m ib e n á ll a m ű fa j v o n z e r e je . P ie r r e B o ile a u és T h o m a s N a r c e ja c c ím ű k ö n y v ü k b e n íg y ír n a k : „ . . . a b ű n ü g y i r e g é n y e ls ő s o r b a n fik c ió ( íg y ) , jo g g a l t a r t o z ik a z ir o d a lo m h o z . . . Az ir o d a lo m k el v a ló z ü l t a lá n b erre a t e r m é s z e tü n k e t a lk o t ó le g e r ő s e b b , le s e lk e d ő tü n k e t g ito a k ife je z é s e és t u d a t o s ít á s a . . . e z e rn y i r e jt é ly e s e n é r in tő á r n y o ld a la . . . hanem e g y id ő b e n v é d t e le n ü l a m e ly e k le g p r im it ív e b b v e s z é ly t ő l és v a ló az t u d a t és le g v a d a b b ősi lá t h a t a t la n m e g s e m m is ít h e t ik . . . r e t t e g é s t ... E g y e t le n N em az az la m ily e n tö r té n e t e t ” ) , p e d ig vész, a e g y e tle n az e g y ik is m e r e tle n A hogy a A f é le le m önm aga a közel erő k d o lo g t á m a d á s a in a k , a s a já t m e g k ö n n y íts ü k történetekben já r u n k C h e s t e r to n r a a co - szám ára, h u llá m , b ű n e z é rt é b r e s z t fe l b e n n ü n k p r ó z a i m ű f a j, a m e ly b e n m ár ő sre , em ­ id e n t it á s é r z e ­ a s ú ly á t : k r im i sza­ k e ll f e l s z a b a d í t a n u n k . . . " h a m o s t e m lé k e z te tü n k s o k m á s m e lle t t M a r jo r ie N ic h o ls o n m o n d a t á r a d e t e k t ív r e g é n y a z ha eszk ö zö k ­ a m e n n y ir e . . . d o lo g , a n n y ir a v a n és m ó d ja , fé le le m . á t lá t s z ó H a t á r e s e tb e n v a k b a n , m o n d a t o k b a n , e lb e s z é lé s e k b e n , S n y e lv i hanem fé le le m . . . te lje s e n d o lo g m a r a d . É s a ez, v a ló e m b er nem m é g p o n to s a b b a n a m e g g y ilk o lt te te m e m . . . v a la m i im p u lz u s o k fé le le m m e g fo g h a t a t la n t ó l (h isz e n ) k i s z o l g á lt a t v a . . . végül összes M á r p e d i g e z e n a la p v e t ő im p u lz u s o k kö- („A m é g e l le h e t m o n d a n i v a ­ v o n z e r e jé n e k g o n d o lu n k , a k i s z e rin t m e g é rté sé h ez ; „a g y ilk o s -m ű ­ d e t e k t ív - m ű k r it i k u s , a k i s z á m á r a n in c s t ö k é le t e s m ű a lk o t á s ” , m á r N a t R o id n á l v a g y u n k . II. N a t R o id K r i m i j e le g a lá b b a n n y ir a k a p c s o ló d ik K i r á l y m á r id é z e t t g o n ­ d o la t á h o z (... a az C h e s t e rto n -s z e l l e m e s sé g h e z . e lő b b i ven né nyom ozás m in d e z e k e t, m e rt k u ta tá sá b a n 16 egyré szt a e g y-eg y k ö n y v P a s c a l, F r a n c is B a c o n m in t a nyom okban N at négy s e g ít s é g é v e l v a ló R o id tö r té n e tb e n ju t el a o lv a s á s ) , m in t a m e n n y ir e u g y a n is , Jo e m in th a szó L o p i c c o lo fe lis m e r é s h e z a s z e rin t r e jt é ly (K ie rk e g a a r d , s t b .) , m iu tá n a k ö n y v , v a g y p o n to s a b b a n A K ö n y v szá­ �mára nyomok halmaza, mely a világ, a valóság, az éppen szóban forgó rej­ tély megoldásának kulcsa. Másrészt: a gyilkosságok forrása egy az E L E T , M IN T M Ű A LK O T Á S - M Ű A LK O T Á S, M IN T É L E T lehetetlenjét meg­ kísérlő zseniális akció, és Joe Lopiccolo-Ron Sadle számára egy ponton min­ dig nyilvánvalóvá válik, hogy amivel szembe kell nézzenek - életre-halálra! - az voltaképpen egy művészi tett, egy fantasztikusan kigondolt vagy meg­ valósított mű, s mert az általa kibillent világ képviselői ők, végzetszerűen ar­ ra rendeltettek, hogy újból és újból kimondják az ítéletet, pontosabban: vég­ rehajtsák: nincs tökéletes műalkotás.. . A Nat Roid-Krimi a detektívregény-irodalom különös magaslata, mert an­ nak mindig a szélső pontjain közlekedik: a hagyományos krimi műfajából eredő kényszerítő konvenciók nem egyszerűen valami „eredendő módon” meglevő konvenciók itt, hanem már-már vérfagyasztó tudatossággal a szerke­ zet működését konstituálják, más szóval, a hagyományos krimistruktúra nem pusztán van, hanem működik. A tradicionális bűnügyi regényben például a bűnnek, a gyilkosságnak a puszta ténye elegendő „a kizökkent idő” jelzésé­ re; nincs különösebb jelentősége annak, hogy a gyilkosság mivégre sérti fel az adott világ szövetét, vagyis az író és olvasó konszenzusára épülve „eleven sztereotípiaként” absztrakt módon adva van. Nem úgy Natt Roidnál: itt a gyilkosság az É L E T -M Ű paradoxonának tragikus kudarca, nem egyszerűen megátalkodott gazemberek, sötét, pokoli fickók gaztette, hanem már-már he­ roikus, s ily módon drámai kísérlet a világ adott szerkezetének újrarendezé­ sére. Vagy: minden krimiteoretikusnál olvasható, hogy a hagyományos detektívregény mély műfaji jellegzetessége a nyomozó változatlansága, valamint a ha­ mis és az igaz megfejtő egymás melletti szerepeltetése. Nat Roidnál a nyo­ mozó, Joe Lopiccolo és Ron Sadle a „megoldáshoz” vezető úton egyre mé­ lyebben lát bele a valóságot szabályozó törvény értelmébe, mintegy együtt mélyülnek - különösen Mr. Joe - a kutatással; másrészt a hamis és az igaz megfejtő egy figurában összpontosul, nem válik szét, éppen, mert a nyomozó­ páros nem pusztán a titok professzionális megoldója, éppen, mert nem csu­ pán a megoldásért, de önmagukért mint megoldásért kell küzdeniük. Végül: a tradicionális krimiben maga a megoldás mindig a megfoghatatlan feletti győzelemként jelenik meg, ily módon felszabadító szerepe van. Nat Roid­ nál a „megoldás” a rendezettség győzelme ugyan, de a megfoghatatlannal szembeni kudarc, így azután nem felszabadít, hanem kétségbeejt. Itt a győztes is, a vesztes is - veszít.. . nincs katarzis, nincs megkönnyebülés. A bűn itt voltaképpen az adott világ meghaladására tett kísérlet következménye, az efe­ lett aratott győzelem legalább annyira a győztes önmagán végrehajtott ítélete is. (Természetesen a gyilkosságok szervező középpontjáról, Axel Griersonról, Mr. Glichardról stb. van szó.) Egyszóval: a Nat Roid-Krimi olyan, mint egy pokoli éjszaka, amelynek alig várjuk már a végét, s akkor egyszercsak kide­ rül, hogy már régen napfogyatkozás van . . . A Nat Roid-Krimi alapaxiómája, hogy minden mindennel összefügg, vagyis végső soron, hogy a világ már befolyásolhatatlan, de még áttekinthető. Így az­ tán az esetlegesség csak mint gondolati tévút értelmeződik, a véletlen nem a dologban, hanem a tudatban van. A kutatásnak ezért épp a véletlen ad esélyt, vagyis a megoldás egyik kritériuma a tévedés lehetősége. Mind a négy tör­ ténet a „valami történt, vagy ki tudja” zűrzavarából indul, a valószínűségek káoszából, a nyitottság bódulatából, az „ami van, az nincs” szorongásából. És Joe Lopiccolo sadle-ve nekivág az „ami van, az nem úgy van” kimeríthetet­ 17 �len hajtóerejével a „valahogy lennie kell” korlátai között. Amit tesz, re­ konstrukció, mint ahogy maga a történet, a kutatás, maga a könyv is az, a mű­ alkotás lényegét példázva. A látszat zűrzavara a zűrzavar látszataként értel­ meződik át, s a kezdeti „bármi lehetséges” szabadságát végül a kimerevített „így volt” masszívuma váltja fel. A kutatás lényege, kiindulópontja, hogy a kutató, a nyomozó, az igaz-hamis megfejtő tagadja a valószerűséget, ám mégis ki van szolgáltatva neki. Tagad­ ja, mert tudja, hogy ami valószerű, az nem igaz, és ami igaz, az nem valószerű. Ugyanakkor ki van szolgáltatva ennek, mert mindig újra és újra a valószerűség foglya marad: hiszen örökösen egy új valószerűségbe lép csupán át. Ugyanez mondható a detektívregény írójára is: „Van valami tragikus a detektívregény szerzőjének a sorsában: az volt a célja, hogy megtagadja a valószerűséget, csakhogy minél jobban sikerül ez neki, annál inkább megszilárdít egy új való­ szerűséget, amely munkáját a detektívregény műfajához kapcsolja. - írja Tzvetan Todorov. - Ilyenformán a detektívregény mutatja fel a legtisztábban, hogy a valószerűségtől nem lehet megmenekülni . . . (De nem ő) . . . az egyetlen, aki ilyen sorsra van kárhoztatva; ilyenek vagyunk mindannyian, minden pilla­ natban . . . (mert) . . . mi hiába fedezzük fel a bennünket körülvevő élet tör­ vényeit és konvencióit, nincsen hatalmunk megváltoztatásukra . . .” Minderre, mondja Todorov, beszédünk alaptörvénye kényszerít, melyből kiszabadulni csak egyféleképpen, a beszéd megsemmisítésével lehet. Ez a magyarázata a Nat Roid-szöveg irtózatos redundanciájának. Mert Nat Roid útja a sadleetes Joe Lopiccolóval együtt a beszéd valószerűségét megszüntetni, az igazsá­ got „kimondani” akaró hős szomorú kalandja is, ennek (reménykedünk, egyik) módja a redundancia olyan felfokozása, mely közvetlenül a teljes némaság szakadéka előtt áll. Addig Todorov szavai csengnek komoran: „mert mi más volna az igazság, mint a meghaladott és későbbre halasztott valószerűség?” III. A Nat Roid-Krimi ugyanakkor az identitás ellehetetlenülésének fáj­ dalmasan ironikus „kimondása” is. Itt senki sem azonos önmagával, Joe Lopiccolo nemcsak Joe Lopiccolo, hanem „Hogpen” is, Ron Sadle D ’Orleans felügyelő is, Mr. Glichard John Picta is, Mr. Phil E. Tarius az Illető is, Axel Grierson Flaherty is, Kent nem Kent, Picta nem Picta, és így tovább, egészen addig, hogy Nat Roid nem Nat Roid. A két-, illetve a többértelműségnek ez a már a nevekben, címekben is megnyilvánuló zavara, bősége mintegy emb­ lémája a figurák, a cselekmény stb. „van és nem van” , „az és nem az” jelle­ gének. A négy nyomozásnak - egyáltalán! - van egy olyan dimenziója is, ahol az egyetlen kérdés az, hogy: K I - K IC SO D A ? S a megoldás egyetlen felté­ tele, hogy erre „valahogy összejöjjön” a válasz. Így aztán még az is megkoc­ káztatható, hogy a négy történet nem más, mint Inkognitók Nagy Leleplezé­ se. Nemcsak a Nat Roid-Krimi világmodelljének kiindulópontja a „minden mindennel összefügg” , de ugyanez érvényes a négy story szerkezetére, rögesz­ més konstellációira is. Ezért aztán a nevek végleges, helyes pozíciójának meglelése és a rejtély megoldása ugyanannak a dolognak a két oldala. Nevet ad­ ni a világnak, nevén nevezni a valóságot, a dolgokat, így épül be mint szer­ kezeti alapelem. Mert a figurák inkognitójának a világ inkognitója felel meg, ily módon hát a személy és név helyes azonosítása a világ és név helyes azo­ nosítását ígéri - és mi más a dolga az írónak, mint hogy örökösen megkísé­ relje a lehetetlent: túl-jutni a n ye lv en ... Az olvasóé pedig az, hogy Nat Roid Inkognitója mögött az Illető Személy és Tandori Dezső „valahogy összejöj­ jön” . (Magvető, 1980-82.) K R A SZ N A H O R K A I LÁ SZ LÓ 18 �VÁLTOZÓ VALÓS ÁGUNK M O LN ÁR PÁL: FÚJ A SZÉL MALOM NÉLKÜL IS Ormótlan rézcső mered fölfelé a mérnök íróasztalának sarkán. A fél mé­ ter magas, nyolc-kilenc centi átmérőjű fémdarab derekán hegesztés nyoma. - Egy újításom maradványa. Nem fogadták el - közli rezzenéstelen arc­ cal a fiatalember. Persze - villan eszembe erről én is írtam: nem kapott indoklást a viszszautasítás mellé. A cikk hatására megkapta az öt gépelt sort egy szalagnyi papírcetlin: a gyári körülmények között nincs lehetőség a módszer eredményes alkalmazására. - Sajnálatos, de nincs mit tenni. . . - nyújtom vissza a cetlit, s szenvedő képet vágok, vigasztalólag. - Dehogy nincs! - veti ellen a mérnök és a rézcsőre bök. - Én ezt „a gyá­ ri körülmények, között” hegesztettem így össze. Mindenki láthatja, hogy ez „eredményes alkalmazás” . - Ahá! Tehát ez a tárgyi bizonyíték. - Igen. A bírálók is tudják, hogy itt van az asztalomon. Idegesíti is őket, visszahallottam. Ismervén az ügyet, tudom, hogy e jó módszer mellőzése miatt a gyár kény­ telen máshová szállítani a rézcsöveket és borsos árat fizet a hegesztésekért. - Mit gondolsz, miért nem fogadták el? - Egy újítás sorsa sokszor múlik azon, hogy az újító szimpatikus-e az elbí­ rálónak - mondja, s nem fűz hozzá kommentárt. * A hetvenes évtized elején még csak negyvenkét és fél ezer jónak talált újí­ tásról tud a hivatalos statisztika, 1981-ben ezek száma hetvenkét és fél ezerre szökött fel. A hasznosítás pénzben mért gazdasági eredménye jóval nagyobb arányban - 1 milliárd 806 millió forintról 4 milliárd 383 millióra - nőtt tíz év elteltével. Hasznosított találmányt 1971-ben csupán 468-at jegyeztek föl, 1981-ben viszont már több mint másfél ezer kerülhetett lajstromba. Itt a pénz­ ben mért haszon több mint háromszorosára gyarapodott. Ami az ötletemberek díjazását illeti: a tendenciát tekintve nincs ok pa­ naszra. A hetvenes évek elején átlagban 2600 forinttal, tíz esztendő múlva 3400 forinttal honoráltak egy-egy újítást. Még nagyobb lendületet vett a ta­ lálmányi díjak növekedése. 1971-ben egy találmányért átlagosan 178 ezer forintot süllyeszthetett zsebre a technikát megújító koponya tulajdonosa, 1981-ben pe­ dig 242 ezer forint ütötte az innovátor markát egy sikeres találmányért. Az újítók népes serege 1971-ben pontosan 101 ezer 109 főt számlált. Tíz év alatt fölnőtt mellettük egy másik regiment: 1981-ben már 216 ezer 948 ötletember 19 �neve lett volna olvasható a magyarországi újítók listáján. Az új gárda ütőké­ pesebb is: a benyújtott javaslatoknak 56 és fél százaléka találtatott jónak, öt percenttel nagyobb hányad, mint tíz évvel ezelőtt. * Irányjelölő adatok sorakoztathatok föl a megállapítás mellett: a műszaki alkotók és alkotások sorsával koránt sincs minden rendben. Túl erősek még ma is azok a bástyafalak, amelyek az egyes vállalatokat óvják a más vállalatoknál készült újítások átvételétől. A témáról megjelenő szenvedélyes vezércikkek ellenére még 1981-ben is csupán 1389 ötlet tudott utat törni magának a kidolgozón kívül más egységekhez. Vagyis az isteni szik­ ráknak mindössze 1,2 percentje hasznosul a minimálisnál valamivel szélesebb körben. A népünket talentumos alkotóközösségként elkönyvelő honfiakból aggodal­ mat vált ki, hogy az aktív keresőknek csupán öt százaléka töri a fejét tech­ nikai eszközök, műszaki, gazdasági folyamatok megújításán. A mérnököknek, technikusoknak kevesebb, mint egyötöde néz körül a munkahelyén kritikus­ alkotó szemmel. A fizikai dolgozóknak 3,5; a harmincévestől fiatalabb ke­ nyérkeresőknek három százaléka vállalja az újítással járó- megpróbáltatáso­ kat. A nőknek pedig mindössze 0,6 százaléka kísérli meg ésszerűsítő ötletének meghonosítását. * Bolyhosra feslett közhelyek már a műszaki alkotással kapcsolatos legjel­ legzetesebb bajok: a „fölülről” érzékelhető közöny; az „oldalról” tapasztal­ ható irigység, gáncsoskodás; a még mindig csenevész anyagi elismerés. Rit­ kábban említhető „rendellenesség” : a célba találó ötletek elorzása! - Nem mintha mi nagyon okosak volnánk, de itt dolgozunk tizenöt-húsz éve, tudjuk, merre hány méter. Észrevesszük, kitapasztaljuk, hogy mit lehet­ ne ésszerűbben csinálni - mondja egy rangos acélüzem hat osztályt végzett ko­ vácsa. - Régebben sokat vesződtünk például az őrlőgolyók kiemelésével. Meg kellett várnunk, míg az egyik villás targonca ráér, idejön, és kettőnk közre­ működésével nagy nehezen kiemeli a tartóládát, aztán ügyeskedve rácsúsztatja a sínre. Én hamar megláttam, hogy a felső gerendázatra rászerelhetnénk egy csigaemelőt, és várakozás nélkül, könnyedén kiemelhetnénk, továbbíthatnánk a golyókat. Add be újításnak - mondta Karcsi. De én nem tudok ra jz o ln i!... Egyszer szóltam D. mérnök úrnak, hogy mi lenne, ha oda csigát tennénk fel. Az nem jó, mert leszakad a gerenda - felelte és otthagyott. Két hét múlva egy firkálmánnyal mégis felmentem az újítási irodára. Ezzel már elkéstél, Jó ­ zsikám, nemrég adta be D. mérnök elvtárs - mondja az újítási felelős. Hű, az anyját, mondom, máskor inkább lenyelem, ha eszembe jut valami. Egy jó tipp ellopása mellett előfordul annak részleges megkaparintása is. Erre ugyancsak pompás alkalmat kínál az igazi szerző képzetlensége. - Nagyon porzott a kemence előtt a szilíciumtöret. A sarokban állt egy vödör kátrány, azt öntöztem széjjel - meséli újításának történetét egy négy osztályt járt kemencekezelő. - Egy óra múlva azt vettem észre, hogy a por és a kátrány összekeményedett és felpattogzott. Mindjárt eszembe jutott, hogy ebből akár teknőbélés is lehetne. Egy héten át csempésztem ki a táskámban a szilíciumtöretet és egy kis üvegben a kátrányt. Otthon, Rónán, a saját kazá­ nomban kísérleteztem majdnem fél évig. Konzervos dobozokba kevertem bele a masszát. Különféle szemcsenagyságot, kevesebb-több kátránnyal. Még a hő­ fokot is változtattam. Télen a hóban hűtöttem le a megkeményedett darabo20 �kat: lássam, hogyan reagálnak a hidegre. A feleségem mérgelődött is, hogy füstös, meg ragacsos minden. Mikor összeállt öt jónak látszó mintadarabom, akkor szóltam a Tibinek, hogy rajzolja le, írja le, adjuk be közös újításnak. Nem szeretek én rajzolgatni, írogatni. Különösen az író emberek irigyelhetik az újítótársat. Az egyoldalas szö­ vegért és a rajzért csak előlegként tizenhatezer forintot vett föl. De további summára is számíthat, mert az eredetileg teknőbélésnek szánt massza kemencefalnak is remekül megfelel, s az ötlet alkalmasint szabadalommá fejleszt­ hető. Korántsem csupán az ötletember tudatlanságával élhet vissza a leleménydézsmáló. Megeshet, hogy vezetői beosztásával járó előjogot formál arra, hogy a keze alatt működő újítók egyenrangú, sőt elsőrangú társaként részesüljön. - Mi Ferivel nyolc éve rendszeresen újítunk - számol be egy üveggyári fej­ lesztő. - Nem biztat rá az égvilágon senki, szerencsére nem is akadályoznak benne. A múlt héten jött erre az osztályvezetőnk a főmérnökkel, és a mi újí­ tásunkat mutogatta, hogy „őnála, az ő keze alatt” bizony ez, meg az történik! El se tudta rendesen mondani, hogy tulajdonképpen mi is az, ami készül . . . Tavaly pedig, amikor kidolgoztuk a parabolaívben való hajlítást, meglepeté­ sünkre újítótársnak iratkozott fel. Mikor megkérdeztük tőle, hogy ezt hogyan gondolja, azt felelte: hiszen ő volt az, aki engedélyezte, hogy kivételesen mun­ kaidő alatt is foglalkozhassunk a témával! * Az „altera pars” meghallgatása valamilyen szempontból csaknem mindig hasznos. Ez utóbbi osztályvezetőt például főmérnöke „védte meg” igen sokatmondóan: - Először is nemcsak engedélyezte a munkaidőben való újítást, hanem ő maga kérte két kartársát, hogy oldják meg a feladatot. Másodszor: ha a két műszaki kicsik a napi munkából, az a vezetőnek ráadásterhet jelent. Gondos­ kodni kell a program szerinti tevékenységről; ez vagy átszervezést igényel, vagy pedig magának a vezetőnek kell beszállni az operatív feladatok elvég­ zésébe. Érthető (!), ha utólag az újítás előnyéből maga is részesedni akar. A másik fél elgondolkoztatóan indokolja meg a „fölülről érzékelhető kö­ zönyt” is. - Az egyszemélyi elbíráló elvileg érdekelt abban, hogy gyorsan történjen az újítások megítélése, valóra váltása - fejtegeti egy nagyvállalat vidéki gyárá­ nak „főműszakija” . - De - sajnos - túl sok az áttétel. A nyereség arányában premizált műszaki gárda nem a gyáranként mért eredmény, hanem az egész vállalat nyeresége alapján kapja a prémiumot. A legnagyobb arányban termé­ szetesen a központiakat díjazzák. Én hiába vagyok a legjelentősebb gyár fő­ mérnöke; mi vidéken vagyunk. Ezért én a műszakiaknak fizetett prémiumát­ lagnak csak nyolcvan százalékát kapom. Ha hozzávesszük, hogy az egész vál­ lalatnál is csak kis töredék marad a képződött nyereségből, s annak is csu­ pán elenyésző morzsája osztható fel részesedésként, akkor már látható, hogy egy vezető prémiumában szinte kimutathatatlan az a néhány fillér, ami az újí­ tások gyors bevezetéséből származna. Könnyen kínálkozik indok az „oldalról tapasztalható irigységre, gáncsoskodásra” is. - Jóskát a főnök hozta magával M.-ról. Bármit kitalál, az zseniális. Annak a megvalósítása halaszthatatlan, arra más újítások elől is jut pénz. A bronz­ 21 �sávos forrasztásba is azonnal beleöltek százötvenezer forintot, el is készült a gép, és azóta egyfolytában áll. Hivatalosan: egy nyugati alkatrész kellene be­ le. A valóságban: egy külföldi gép rosszul sikerült koppintása az egész. Eszem ágában sincs segíteni neki. Miért fecséreljek energiát az ő megdicsőülésébe? - Bandi bácsi fél évvel ezelőtt egy hétig járt a nyakamra. Kérdezgetett, méricskélte a gépemet, rajzolgatott. Egy szép napon a gépasztalra szereltek egy apparátot, és kértek, hogy próbáljak azzal dolgozni, biztosan szaporább lesz. Már másnap megjelent a normás, stopperórával a kezében. Úgy meg­ emelte a normát, hogy azóta a vécére is alig tudok kijárni. Ezért most már a többiek is riogatják Bandi bácsit, ha megjelenik a gépük körül. Hamar megleli magyarázatát a bürokratikus, nehézkes ügyintézés is. - Ha bonyolult, kockázatos módosításról van szó, vagy olyanról, ami száz­ ezrekbe kerül, akkor eleve hosszas a fontolgatás - magyarázza egy elismert újítási felelős. - De nem is ezekért porolnek az újítók, hanem az egyszerűb­ bekért. Ám én azokkal kapcsolatban is megértem a szakvéleményezők lassú­ ságát. Ugyanis az újításokkal való törődés csak mint általános követelmény van benne a munkakörükben. Felülről ezt nem kérik számon tőlük, sok má­ sért viszont nagyon is a körmükre néznek. Ezeket a teendőket veszik tehát előbbre, az újításokat pedig hátrahagyják. Sokszor zaklatásnak, tehernek ér­ zik, s nemegyszer ennek megfelelően bírálják el. De van áthidaló megoldás, és egy újítónak ebben is leleményesnek kell lennie. Huszár Bandi él azzal a lehetőséggel, hogy az újítócsoportba mindig bevonja a főmérnököt is. A góré sokszor azt se tudja, éppen mit újít, csak kap egy telefont: „Főnök, ha­ tos lemezt szeretnék vételezni, meg még kellene fél műszakra egy fűrészgép is az oromcsörlőhöz.” Ilyen „újítótárssal” gördülékenyen megy az elbírálás és a kivitelezés. Ez megéri a díjból eleső hányadot. A tanári katedra magaslatáról könnyedén leli meg a bonyodalmak magya­ rázatát egy vidéki főiskola közgazdásza. - Nem az újítómozgalommal, vagy a találmányok alkalmazásának me­ chanizmusával van a baj. Ezek a zökkenők csak tünetei a magyar gazdaság minőségi váltásának. Még csak a kikristályosodás kezdetén tart a teljesít­ ménnyel arányos jövedelmet garantáló szerkezet. A produkció és a pénz ma még a kelleténél távolabb esik egymástól, akár vállalati, akár egyéni szem­ szögből nézzük. A vállalatvezetők ezért nem érzik jó barátnak, „profitnövelő” tényezőnek az újítót, a feltalálót, hanem csak sürgető, fáradságot okozó „ne­ héz embernek” . Ha az egyes vállalatnál elért nyereség a mostanitól nagyobb arányban maradna a vállalatnál, akár belső fejlesztésre, akár jutalmazásra, s ezt a pénzt nem a csetlő-botló vállalatokba pumpálnánk, akkor megnöveked­ ne a tekintélye a forintvonzó újítóknak a vezető, a kolléga szemében egyaránt. Akkor szívesen segítenék az innovációt lózungok és „közreműködői díjak" nélkül is. * 1981 tavaszán, az Akadémia közgyűlésén Vámos Tibor nagy hatású előadást tartott; teljes szövegét az M TESZ-lap, egy kolumnára zanzásított változatát a Népszabadság is közölte. Egyes passzusai azóta is vissza-visszatérnek a saj­ tóban, szabad citátumai pulpituson, presszóasztalnál egyaránt elhangzanak. - Legfőbb nemzeti értékünk, amivel felkészülhetünk a nemrég kezdődött időszak történelmi erőpróbájára: a kreativitás, az alkotókészség gyors eme­ lése - figyelmeztetett az adakémikus. - Ebben a vonatkozásban követtük el 22 �valószínűleg a leghosszabb távon ható hibákat. Az erőforrások szegénységé­ vel küzdő rendszer tartalékai felélésére kényszerül, ami azonban a következő periódusban sokkal nagyobb befektetést igénylő és sokkal hosszabb idő alatt helyreállítható károkat okoz. Ezt tapasztaltuk nemrég az infrastruktúra terü­ letén. A következő évtizedekben súlyos adót fogunk fizetni az alkotó értelmi­ ségi munka devalválódása miatt. Ugyanezen év őszén az MTESZ-közgyülésen adott hangot korszerű felis­ meréseknek Aczél György: „A jelenlegi körülmények között csak. akkor tudunk a versenyhelyzetben helytállni, ha a valóságos teljesítményekre épülő szelekció érvényesül a társadalomban. ( . . . ) Jelentősen segíthet bennünket, ha figyelünk a véleményekre, még az akadékoskodásnak tűnő olyan megjegyzésekre is, amelyek talán nincsenek összhangban az eddig megszokott gyakorlatunkkal. ( . . . ) Sok. helyen nem nagyon szeretik a valóban gondolkodó, újat akaró, te­ hát »problémát okozó« embereket, a »sima modorú , gondot nem okozó ügyes­ kedőket viszont megtűrik., holott ezek nem viszik előre az ügyünket. ( . . . ) Sze­ rintem csak. azt tarthatjuk, jó vezetőnek., aki szárnyakat ad az alkotni tudó em­ bereknek közöttük az alkotni tudó műszakiaknak. (. . .) Nemzeti érdekünk, hogy mindenütt versenyképes legyen, az egész világon felértékelődjön a ma­ gyar alkotás, tudás, termék..’’ E fölismerések gyakorlati hasznosítását volt hivatva siettetni az újítók és feltalálók V. országos tanácskozása 1982 májusában. Az összejövetel gondo­ san kerülte a formai újításokat: a lehető legszokványosabb módon bonyoló­ dott le Budapest egyik szakszervezeti székházában. Hatszáz választott újító és föltaláló gyűlt egybe, képviselvén a magyar alkotó műszakiakat. A főrendező találmányi hivatal ellátta a küldötteket előzetes beszámolóval, felhívástervezettel, s egy udvarias kérést tartalmazó cédulával: kerüljék a saját cég ada­ tainak iskolás felsorolását, kímélendő az értékes szellemi energiákat. A kérés pusztába kiáltott szónak bizonyult: a félszáz fölszólaló háromnegyede statisz­ tikai kimutatást zúdított az egyre ernyedtebb hallgatóságra. Hasznos gondola­ tok is bőven elhangzottak: a gondok elsorolása mellett tippek fogalmazód­ tak meg a fölösleges szabályok kijátszására, sőt: falba ütköző újítók önvigasz­ talására alkalmas aforizmákból is rendelkezésre bocsátottak egy szekérde­ rékkal az alkalmi szónokok. A kubusával világsztárrá emelkedett föltaláló, minden magyar ötletember példaképe, retorikából is példát mutatott: papír nélkül beszélt a sok nagy szónokot már kiszolgált mikrofoncsokorba. Egy képzeletindító metaforával szemléltette az ötletek fölkarolásának szükségességét: fúj a szél malom nélkül is, de jobb az, ha egy szerkezet felfogja és haszno­ sítja az energiát. Elmondta még a véleményét munkás, művezető, műszaki, tisztviselő, politikus, sőt maszek is. Végül a gyűlés - apró kiegészítéssel - el­ fogadta az előzetes felhívástervezetet, így a F E L H ÍV Á S rangjára emelvén azt. A dokumentumban bizakodást sugallva foglal helyet az erőtől duzzadó - a tervezetből változtatás nélkül átvett - mondat: „Tanácskozásunk örömmel ál­ lapítja meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa hatá­ rozatával összhangban az elmúlt időszakban számos olyan gazdaságirányítási intézkedés született, amely jobban ösztönöz a műszaki fejlesztésre, az újító-, feltalálótevékenység kibontakoztatására.” * - Sokat írnak, sokan nyilatkoznak erről a dologról, de már túl ismerősek a mondatok - közli északi megyénk lapja egy újítási felelős nő panaszát 1982 23 �őszén. - Mondják, hogy támogatni kell az újítókat, csak azt nem mondják meg, hogyan . . . Igaz, talán nem is lehet mindenhol érvényes módszert aján­ lani. „A sok egyszerű idom - közli Rubik, Ernő szavait az Elet és Irodalom Zű­ rös kocka című cikke - szinte sugallja a hagyományos megoldásokat. Azt, hogy sorban, gondolkodás nélkül, gépiesen tegyük a dolgunkat. Aki viszont így akarja összeállítani bármelyik színt, soha nem ér el eredményt. Itt át kell látni az egész feladatot, a lehetőségeket.” 24 �A N D O R K A R U D O L F: A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon Az egyén és a család társadalmi helyzetének változása a köztudatban nagyon gyakran úgy jelenik meg, mint a fejlődés elválaszthatatlan velejárója. S ez a megállapítás akkor is igaznak tetszhet, ha tervezett fejlődésről van szó, hiszen a spontán változás irá­ nyának meghatározása - legalábbis a leglényegesebb vonásokat illetően időben megtervezett folyamatot jelent. A szociológiai kutatások számára azonban az is fontos kérdés, hogy milyen összefüggés mutatható ki a mo­ bilitás társadalmi hatásai és az azok nyomán kitermelődő egyenlőtlenségek között. Végtére is, egyetlen, szorosan összefüggő folyamat mozzanatairól van szó, amelyeknek megítélésében mérhetetlenül nagy szükség van az empirikus vizsgálatokra és a társa­ dalomstatisztikai adatokra épülő elem­ zési módra. A mobilitási adatfelvéte­ lek alapján lehet ugyanis leginkább nyomon követni, hogy az adott osz­ tály- és réteghelyzet változása hogyan befolyásolja az egyén és a család éle­ tének csaknem valamennyi mozzana­ tát. De ugyanakkor a társadalmi mo­ bilitás mértékét és irányát, a mobili­ tás terén megnyilvánuló egyenlőtlensé­ geket és a gazdasági fejlődés hatását csak akkor lehet meggyőzően feltárni, ha - miként Andorka Rudolf A tár­ sadalmi mobilitás változásai Magyarországon című művében utal rá - a történelmi tendenciák és a jelen helyzet elemzése nem különül el me­ reven egymástól. Mindezek a szempontok a polgári szociológia elméletében sem voltak ismeretlenek, csak kevésbé hangsú­ lyosak, mert úgy látszott, hogy a tár­ sadalom egészének működése szem­ pontjából elegendő az osztályszerkeze­ tek változásából kiindulni. Csupán az utóbbi évtizedben vált egyértelmű­ vé az a felismerés (elsősorban a meg­ szaporodott empirikus kutatások hatá­ sára), hogy a társadalmi mobilitás mozgatóerői sokkal differenciáltabb szociológiai vizsgálódást követelnek. Ezért is szükséges konkrétan elemez­ ni, miképpen alakulnak a különböző társadalmakban a mobilitási folyama­ tok, milyen tényezők határozzák meg őket és milyen hatásaik vannak. Míg a századforduló körül végzett első adatfelvételek egy-egy kisebb közös­ ség mobilitását vizsgálták, addig napjainkban - a szocialista és a kapi­ talista országokban egyaránt - a tár­ sadalmi mobilitás adatszerű vizsgála­ ta országos méreteket öltött. E tág horizontú kutatásokban szerzett múl­ hatatlan érdemeket Andorka Rudolf is, aki több mint másfél évtizede fog­ lalkozik a hazai társadalmi mobilitás elméleti kérdéseivel. Most megjelent kötetében a XX. század első évtize­ détől egészen napjainkig követi nyo­ mon azokat a - hazai társadalmi struktúra és foglalkozási szerkezet át­ alakulását kísérő - változásokat, me­ lyek ez idő alatt a magyar társada­ lom legkülönbözőbb rétegeinek és nemzedékeinek helyzetváltoztató készségében-képességében bekövetkeztek. Ám a könyv olvasásakor az is kide­ �rül, hogy mindazok a döntő - a ku­ tatás egészét meghatározó - megálla­ pítások, melyeket a szerző a társadal­ mi mobilitás történelmi változásaira és legújabb tendenciáira felhoz, nem annyira feltételezéseken, mint inkább a rendelkezésre álló társadalomsta­ tisztikai adatok pontos és megbíz­ ható értékeléséből erednek. Bármilyen sok, fenntartással körül­ bástyázott következtetés található is a kötetben, a gondolatmenet mind­ végig a mobilitás hatásai, az egyen­ lőtlenség mértéke és a mobilitást meg­ határozó társadalmi tényezők hármas rendszerén alapul. E rendszerszemlé­ letű megközelítés teszi lehetővé a tár­ sadalmi mobilitás történelmi trend­ vonalainak elemzését csakúgy, mint azoknak az okoknak a feltárását, melyek a társadalmi és foglalkozási szerkezet átalakulását vonták maguk után. Ebből kiindulva Magyarország társadalmi-foglalkozási összetételé­ nek bemutatásában három időszakot különböztet meg. Míg az első időszak az I. világháború előtti évtizedeket öleli fel, addig a második korszak a két világháború közötti éveket fog­ lalja magában, a harmadik időszak pedig a felszabadulással veszi kezde­ tét. Hogy ez az elhatárolás cseppet sem tűnik erőszakoknak, az éppen a három vizsgált és statisztikai adatok­ kal bőségesen alátámasztott korszak társadalmi szerkezetének vizsgálata alapján válik világossá. A több mint nyolc évtizedre kiterjedő statisztikai adatsorok ugyanis olyan kiindulópon­ tokat jelentenek az elemzés számára, melyek segítségével a különböző osz­ tályok és rétegek egymáshoz viszonyí­ tott helyzetének változása viszonylag pontosan megrajzolható. Még ha az első világháború előtti évtizedekben fennálló osztályok és rétegek egymás­ hoz viszonyított helyzete csupán az is­ kolai végzettségi adatok alapján köze­ líthető is meg, a szerző következteté­ seiből egyértelműen kiviláglik, hogy az akkori Magyarország - legalábbis 26 a foglalkozási összetétel tekintetében - azon a szinten állt, ahol ma a legingább elmaradott harmadik világbeli országok. Sokkal kedvezőbb vizsgálódási te­ rületnek legfeljebb csak a két világ­ háború közötti időszak magyar társa­ dalma ígérkezik, mely megosztottsá­ gában valóban különleges sajátossá­ gokat mutat. Miután erről a korszak­ ról az 1930. évi népszámlálás adatai is rendelkezésre állnak, a nemzedé­ kek közötti mobilitás jellemzői vitathatalanul nagyobb pontossággal vizs­ gálhatók. A társadalmi foglalkozási szerkezet elemzése alapján mindenek­ előtt arról győződhetünk meg, hogy a felszabadulás előtti magyar társadal­ mi mobilitás viszonylag csekély volta azzal az Erdei Ferenc által leírt jel­ legzetességgel is összefüggött, hogy két társadalom élt egymás mellett, de egymástól erősen elszigetelve: egy történeti-nemzeti és egy modern polgári társadalom; és alattuk a sze­ gényparasztság és a mezőgazdasági munkásság, szinte kirekesztve a társa­ dalom egészéből. De ez a függőleges elválasztódás kiegészült a társadalmi pozíciók merev elhatárolódásával is, mely nem egy esetben vezetett az el­ lenkező irányú társadalmi helycserék­ hez; vagyis az egyetemet végző dip­ lomás „szabadon” választhatott az ut­ caseprői vagy éppenséggel a villamoskalauzi foglalkozás között. Kétségkí­ vül az ilyen irányú - szakkifejezéssel élve: cirkuláris - mobilitás semmikép­ pen sem választható el a stagnáló gaz­ dasági fejlődéstől és attól a megme­ revedett társadalmi struktúrától, mely a különböző nemzedékek helyzetvál­ toztató lehetőségeit csaknem a mini­ mumra redukálta. Valójában a társa­ dalmi mobilitási folyamatok csak a felszabadulást követő években, illet­ ve évtizedekben indulhattak meg; a földreform, a nagyarányú iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása stb. egyaránt előkészítőjévé vált a társa­ dalom struktúráját, rétegződését át­ �formáló mozgásoknak. S amilyen mértékben átalakult a társadalmi és foglalkozási szerkezet, a mobilitás fő­ iránya is aszerint változott. Csakhogy a társadalmi nyitottság melynek hátterében az egyéneknek a mezőgazdaságból a munkásságba, va­ lamint a munkásságból és a paraszt­ ságból a vezető, az értelmiségi és az egyszerű szellemi foglalkozások felé való áramlása áll - többféle formaváltozatban jelent meg. Az 1960-as évek eleje és 1973 között bekövetke­ zett változások például - mint aho­ gyan a könyv szerzője minden kétsé­ get kizáróan kifejti - korántsem vol­ tak olyan mértékűek, mint amekkora változásokra a gazdasági és társadal­ mi körülmények módosulása (a mun­ kaerő-tartalékok kimerülése, az extenzív növekedés befejeződése, az ipa­ ri foglalkoztatottság emelkedésének megszűnése stb.) alapján számítani le­ hetett volna. S ha a társadalom szer­ kezetében homogénebbé vált is (a hetvenes évek első felére háromötö­ dére csökkent a mezőgazdaságban dolgozók aránya, miközben a mun­ kásság és a szellemi foglalkozásúak száma két-két és félszeresére nőtt), az imént említett nyitottságot jelentős mértékben korlátozták a legkülönfé­ lébb esélyegyenlőtlenségek. Így pél­ dául a nyolcvanas évek elején a „ szakmunkások fiainak és leányainak körülbelül egyharmad, a mezőgazdasá­ gi fizikai rétegekből származóknak mintegy egytized annyi esélyük volt arra, hogy legalább az érettségiig el­ jussanak, mint a vezetők, és az értel­ miségiek gyermekeinek” . Aligha be­ csülhetjük túl e megállapítás jelentő­ ségét, még ha talán sokak számára magától értetődőnek számít is. Éppen az egyenlőtlenségi viszonyokat újra­ termelő egyik mechanizmus, az iskola társadalmi funkcióit jelző adatok elemzése alapján válik nyilvánvalóvá az a felismerés, hogy az iskola szere­ pe a társadalmi mobilitás irányában ugyan megerősödött, de a különböző társadalmi helyzetű családok gyerme­ keinek életpályaesélyeiben ma is lé­ nyeges és egyre inkább mélyülő kü­ lönbségek vannak. Vajon lehet-e változtatni ezen a helyzeten? Ellentétben a társadalmi mobilitás nyugati irodalmában a leg­ utolsó években megszaporodott szkeptikus véleményekkel, Andorka Rudolf a társadalom nyitottságának fenntartását és fejlesztését mindenek­ előtt az oktatási rendszer keretei kö­ zött felhasználandó eszközöktől teszi függővé. Így egyebek között fontos szerepet szán a kevésbé kedvező csa­ ládi háttérből jövő gyermekek tanu­ lását támogató intézményeknek, a különböző felszereltségű és oktatási színvonalú iskolák kiegyenlítésének, végül pedig az oktatási rendszer olyan szerkezeti átalakításának, melynek révén az alapfokú oktatás meghoszszabbodik. Felsorolásszerűen is a társadalmi mobilitás optimális alakí­ tására alkalmas eszközök állnak előt­ tünk, melyeknek érvényességéről csak akkor győződhetnénk meg, ha az újabb és újabb oktatási reformok va­ lóban figyelembe vennék a társadal­ mi egyenlőtlenségek újratermelődé­ sét megszüntető vagy legalábbis mér­ sékelő tényezőket. D e ugyanígy igaz­ nak tartható az a konklúzióként meg­ fogalmazott megállapítása is, hogy „mindenfajta más dimenzióban meg­ nyilvánuló egyenlőtlenségeknek - a jövedelmi különbségeknek, a lakáshelyzet különbségeinek, a családok kulturális szintjében meglevő egyen­ lőtlenségeknek, a főváros és vidék, a városok és a községek közötti különb­ ségeknek - a csökkenése módosíthat­ ja legerősebben a társadalmi mobili­ tás terén megnyilvánuló egyenlőtlensé­ geket.” (Gondolat) K E R É K G Y Á R T Ó T. IST V Á N 27 �Enyém, tied, miénk... kié? Ücsörgünk a tóparton, mellettünk birkatürelmű horgászok szorítják a bot végét. A kellemes nyár végi verőfény röntgenszerűen átvilágítja a k ristálytiszta vizet. Apró halacskák kergetőznek a part mentén, némelyiket kézzel is oly könnyű elkapni, mint az akvárium foglyait. Ő k a kis balekok. Ö n­ feledten kergetőznek, siklatlak, mint a villám, mégis pillanatokon belül a markunkban vannak, és eszeveszetten ficánkolnak. Lessük a nagy halakat is. Azok messzire elkerülik a partvidéket, csak egy-egy márkás peca végén akad fönn néha valamelyik. Ilyenkor a kicsik rövid időre eltűnnek, a kö­ zelből, de aztán - mintha mi sem történt volna - bátran előmerészkednek. Kezdődik a vérre menő játék elölről. c s iz m a s z á r b a n c s ir k e c o m b Kánikulai hőség, fülledt, verejtékszagú este. Az emberek már kora dél­ előtt ingujjra vetkőztek, a délutáni műszakkezdésre patakokban ömlött ró­ luk a víz, most pedig a gyári porta előtt várakozva, ragadós izzadság fokozza a türelmetlenséget. A fene sem érti, miért vannak mégis bő zakóban, begom­ bolkozva, vállra vetett pulóverekkel. Pontban huszonkét órakor fölharsan a műszak végét jelző kürt. A vára­ kozó sor nekilódulna, de futótűzként terjed a hír; a kijáratnál rendőri el­ lenőrzés van! Nem is eredménytelenül; az egyik munkás hónaljából sertéskaraj, a másik zakózsebéből újságpapírba csomagolt marhamáj, a harma­ dik csizmaszárából (?) néhány csirkecomb kerül elő... - Ezekhez képest Rodolfó amatőr kezdő - vélekedik az egyik ellenőrző, s a „bűvészi” mutatványok valóban felülmúlnak minden emberi fantáziát. Volt, aki mosléknak „álcázva” hordta a hússzeleteket, egy másik az autó pótkerekét bélelte ki kolbásszal. Szerencséjére, mindig defekt nélkül veze­ tett. A razziát követő reggelen csata utáni képet mutat az udvar; szanaszét szórt húsdarabok, csontok, belsőségek, összesen kétszáz kil ónyi mennyiség­ ben. A minőséget most hagyjuk. A nyomozók egyébként egy mini-húsgyárra is rábukkantak. Z. István lakásán a „kimenekített” húsokat fölvagdalták, darálták, fűszerezték és abrakadabra - házi kolbász lett belőle. Olcsósága miatt ugyancsak kelendő volt Sz. városkában, míg egy névtelen bejelentő - rossz nyelvek szerint a konkurrens - véget nem vetett a feketeüzletnek. - Dehát mitől ilyen telhetetlenek?! - sopánkodik a vállalat igazgatója. - Hiszen már bevezettük a kedvezményes húsvásárlást is, ráadásul nincs olyan üzemi fórum, amelyen ne kerülne szóba a társadalmi tulajdon vé­ delme. Sőt, ha valakit akár tíz deka hús lopásán érünk, azonnal fegyelmi eljárást indítunk ellene! Kérem szépen, évente nyolcvan-százhúsz fegyel­ mit adunk - és négyszáz dolgozónk van. 28 �- Ha ilyen gyakran kell büntetni, miként lehetséges, hogy - bocsánat a szóhasználatért - mázsaszámra lopják a húst, hiány pedig nincs? A válasz nehézkesen születik. A minőséggel manipulálnak, illetve manipulálhatnak. Hogy is mond­ jam. . . A zsírosabb részeket is rajta hagyják a jobb minőségűnek titulált húson. Papíron tehát voltaképpen minden stimmel. Csak azt tehetjük, hogy az eddiginél sokkal szigorúbban odafigyelünk ezekre a jelenségekre... Annál is inkább, fűzöm hozzá gondolatban, mert a tudomány mai ál­ lása szerint egy rókáról két bőrt nem lehet lenyúzni, azaz: egy disznóból nem adható el kettő, vagy másfél. Anélkül, természetesen, hogy a „jelenség" számláját ne a vásárló fizetné meg. M ASZEKM ŰH ELY - K Ö Z P É N Z B Ő L Falusze rte irigylik N. házát, amely a mai építkezési divat néhány bo­ garas vonását is magán viseli. Van benne számos szoba, kékes-lilás fürdő­ szobacsempe, az előszoba falán hatalmas szarvasagancs, a második szin­ ten napozóterasz tarka mozaikokkal, aztán kakukkos óra, óriás kaktusz, színestévé, a vitrinben a Világirodalom Remekei sorozat. A házat az utca felől egy virágos, napsugaras motívumokkal díszített vaskerítés zárja, mely - állítólag - párját ritkítja a környéken. Pöttömnyi, hirtelenszőke kis srác állja el az ajtót és egy tapodtat sem enged tovább, amíg nem fizetem ki a „belépti díjat” . Kényszeredetten mosolygunk e fura szokáson, de mit lehet tenni. Zsebembe nyúlok, kikapa­ rászom a pénzem apraját - lehet vagy tizenöt forint - , és beleszórom a kölyök hordóhasú pénztárcájába. Csuda boldog. Óh, mindenkivel ezt a cirkuszt csinálja! - vigasztal barátságosan N. - Előbb a pénzt, aztán szabad az út. A múltkorában a nagyapját még össze is rugdosta, mert szegény faternál egy árva vas sem volt... Áldom magamban az eget, hogy nem jutottam arra a sorsa. Béluska, „a kis fenevad ” közben már önfeledten játszik. Nyakában szíjon lóg a pénz­ tárcája s oly szelíd, akár egy ma született bárány. A házigazda a műhelyét mutatja, erre a legbüszkébb. A volt garázs­ ból alakította ki, kocsira ugyanis nincs szüksége. Minek is az, ha úgysem járnak vele. Otthonélő típus; szeret barkácsolni, fúrni-faragni, akár éj­ szakába nyúlóan is foglalatoskodik egy-egy munkával. Lakásának beren­ dezéseit, bútorait jórészt egyedül csinálja. Egyedül, de nem saját finanszírozásában. Besegített a cég is - mondja mosolyogva, kétértelmű hangsúllyal. A fféle fizetéskiegészítésként... különben, hogy élnénk meg a négyezer fo­ rintos fizetésből, két gyerekkel? Szerintem, ha megfizetnék a melóst a munkahelyén, akkor joggal követelhetnének tőle többet. D e így? Nálunk például mindenki szemet huny, ha ennek-annak lába kél, mert azt gon­ dolják, ha sokat hőbörögnek, ember nélkül maradnak... Hébe-hóba azért lefülelnek egy-két balekot, de azok is megússzák egy papírral, vagy né­ hány százassal. Nézze, barátom, legyek őszinte? - Legyen. - Ha nem én, akkor a másik viszi el! É s ha „én nem látom” , hogy ő elviszi, akkor „ő sem látja” , amit én hozok haza. Vigyorog a házigazda, mint egy jó viccen szokás. N . nem volt igénytelen, amikor „trom bitázott” , van is a műhelyében 29 �a modern fúrógéptől a bőséges festékválasztékig minden. Takaros rend­ ben sorjáznak a különféle vágószerszámok, csiszolók, szegecsfélék, a fa­ anyagok. Volt amit egy-egy liter borért, pálinkáért kapott, a többit pe­ dig cserélte. Mondjuk, három rugós colstokot adott egy vödör falfestékért. - Egyszer hívat a főnök, s mondja a telefonba, hogy négyszemközt akar velem beszélni - meséli N . bizalmasan az ígéretem után, hogy az ismeretségünkre való tekintettel természetesen nem írom meg. - Szóval, hívat és azt mondja, Józsi b...d meg! Még jó, hogy nem az egész gyárat viszed ki a táskádban! Merthogy egy zöldfülű portás talált nálam egy forrasztópákát és egy fúrót, mire rögtön azt feleltem: „Kölcsönbe viszem, a főnök tud róla...” Dehogy tudott! Szabadságon volt, s amikor vissza­ jött, egyből berendelt. No, keményen leszidott, hogy így meg úgy a kö­ zösségi tulajdon, mit gondolok én arról, végül aztán odalyukadt ki, hogy néha nem mennék-e el neki segíteni építkezni? Csak azért hív engem, mondta, mert tudja rólam, hogy jó szakember vagyok. Később aztán egy­ s z e r-egyszer munkaidő alatt is bedolgoztunk neki, még a brigádnaplóba is bevezettük, hogy az építkezésen ennyi és ennyi óra társadalmi munkát végeztünk. Ő meg igazolta. Túl sokat nem írtunk, mert még valakinek fel­ tűnik, hogy humbug az egész, hogy munkaidő alatt megy... Nomármost barátom, az egésznek az a lényege, hogy a főnököm milyen alapon von­ hatna engem felelősségre? Nem is szólva arról, hogy én csak a töre­ dékét hozhattam el annak, amit ő vitt ki a gyárkapun. Mustrálgatom a berendezéseket, miközben N. túláradó védőbeszédét hallgatom. S hogy másra tereljem a szót, közbeszólok; - Érdemes volna valam iféle kisvállalkozásba kezdeni egy ilyen jól fel­ szerelt műhellyel. - Nem ettem én bolondgombát! - csap dühödten kezével a levegő­ be. - Tán, hogy belerokkanjak? Így, szép nyugisa n éri meg: bent ledol­ gozgatom azt a nyolc órát, s utána még marad időm és erőm maszekolni. Éppen annyit, amennyire kedvem van. Családja körében mégsem kedvelik túlságosan, a feleség panaszkodik az örökös elfoglaltságra. Béluska pedig hamar rájött, hogy elég az ajtóba állni, máris teli van a pénztárca. - Majd ráér még a példámat követni - legyint N. - Ezek a mai fia­ talok amúgy is későn érnek. N EM LÁT, N EM H A LL, N EM B E SZ É L . T. Péter harmadéves karosszéria-lakatos tanuló nem sokat töprenghe­ tett, hogy a jó példát, avagy a rosszat kövesse-e. Am ikor pedig erről mor­ fondírozott — már késő volt. Néhány hete volt hátra a szakmunkásvizsgáig, akkor történt a baleset. A jegyzőkönyv vallomása szerint: ,.A karosszéria-lakatos műhelyben le­ vő La da személygépkocsiból benzint akartam leereszteni saját felhasználás­ ra (milyen tapintatos fogalmazás! - T. L.). A benzin leeresztése után a zárócsavart, menethiba miatt, nem tudtam a tankra visszacsavarni..., az ujjammal gátoltam meg a benzin kifolyását, amely azonban végigömlött a jobb karomon..., felálltam és a jobb kezemben levő selejtcsavart éppen a hegesztőpisztoly lángive mellett akartam eldobni, és a benzin belobbant. Az égő ruhát csak hosszabb idő után tudtam magamról eltávolítani...” Hajszálon múlt, hogy nem röpült levegőbe a javítócsarnok, amelyben - a jegyzőkönyv szerint - a hat órai vacsoraszünet idejénben T. Péter 30 �egyedül benzint lopott a javításra váró Ladából. Ám , mégiscsak furcsa, hogy valaki hosszabb időn keresztül viaskodik égő ruhájával, és senki sem siet a segítségére. Hát, tulajdonképpen én is ott dolgoztam, csak egy hegesztőszem­ üveg volt rajtam, s nem láttam semmit - mondja nagy nehezen Péter ba­ rátja. - Szóval, végül arra lettem figyelmes, hogy a földön egy égő test rángatózik. Fölkaptam egy poroltót, s oltottam, ahogy az erőmből telt, aztán jöttek a többiek is segíteni. Tehát csaknem egyedül oltotta el magát Péter. Ha pedig mások is ott voltak, a baleset nem vacsoraidőben történt; az étkező ugyanis több mint száz méterre van a műhelytől. Ha viszont nem a vacsoraidőben történt a baleset, akkor szemtanú lehetett az egész műhely. S ha ez igaz, akkor ott természetszerű, elfogadott dolog az efféle „saját célra történő benzinfel­ használás...” Ugye, milyen jelentősége van az időpontnak! A műhelybeliek váltig kitartanak amellett, hogy a baleset vacsoraidő­ ben, percek alatt történt. Hátha mégsem így volt? Elbandukolok a kór­ ház baleseti osztályára, és a felvételi naplóban ez áll: ,,T. Pétert személygépkocsival hozták be, 19 óra 48 perckor. Munkahelyén körülbelül 15 perccel ezelőtt, jobb kezével a hegesztőpisztoly elé nyúlt...” Vagyis, a baleset a munkaidő alatt történt. - Persze, hogy ott volt az egész brancs! - ismerte be néhány héttel ké­ sőbb Péter. - Csak betojtak, hogy ők is lebuknak. Az igaz, hogy én vol­ tam a balga, mert hogy’ lehet olyan idétlenül leszívni a benzint?! D e ami­ kor megtörtént a baj, senki nem látott, nem hallott, nem segített sem­ mit... csak engem hagytak nyakig a szarban! Nyolc hónappal később vizsgázhat, vagyis csak ekkor juthat önálló ke­ resethez. Ez, szerényen számolva is, húszezer forint. A város peremén, egy szoba-konyhás lakásban él szüleivel, és három testvérével — az apa bányásznyugdíjából. - Fellebbezünk, kérem! A lig vártuk, hogy a fiunk pénzt hozzon a ház­ hoz, s akkor egy liter benzin miatt bent tartják inasnak - háborog az apa. Fellebbeztek. Elutasították őket. Az ügy szereplői közül csupán a legfiatalabbat, T. Pétert büntették. A B ATYUS N ÉN E Hihetetlennek tűnik, hogy hetven felé közeledve valakinek - bagatell dolog miatt - ügye legyen a bíróságon. Barázdált arcú, fekete kendős, hajlott hátú öreg néne gubbaszt a széken, mint egy szárnyaszegett vén gerlice. Előtte a sietősen beszélő bíró mormolja a paragrafusokat. Fölös­ leges is minden ceremónia, hisz’ mindössze pár száz forintról van szó. A fféle rutintárgyalás ez, pár perc az egész. Ott sorjáznak az asztalon a tárgyi bizonyítékok: az illatosító permet, a műanyag poharak, a szappanok, néhány gyerekjáték, a körömkefe és az imaszőnyeg. Ezeket nyelte el az öregasszony batyuja, amelyet hátára vetve vitt az áruházban, amíg valakinek föl nem tűntek a csenő kézmozdula­ tok. A rendész azt mondja: „N aivan csinálta az öreglány, még a vak is észrevette volna” . A történet grimasza, hogy éppen ez a rendész nem lát­ ta - aki egyébként naponta három áruházi szarkát is fog - , ahogyan rész­ legről részlegre haladva megtelik a batyu. Az öregasszony szúrós tekintete m ajd’ kilyukasztja a linóleumpadlót, 31 �tán’ a világ összes kincséért sem nézne föl. Alkalmasint azt sem hallja, mikor bűnét és büntetését mondják: a társadalmi tulajdon megkárosítá­ sáért hat hónap felfüggesztett szabadságvesztésre ítélik. Lapítva szédeleg ki a menye karján. - A fene se érti, miért lopnak ezek a vén szatyrok - fortyan föl a fo­ lyosón a bíró. - Otthon háromszobás lakása, nagy kertje, háztartása van, s ki tudja, mennyit őrizhet a bankban... Aztán bejön a városba, és úrrá lesz rajta a kleptománia, nem tud ellenállni a kísértésnek! Utána pedig, természetesen, hazamegy, egyenest a templomba, hogy az egészet meg­ gyónja - heherészik egy keveset az utóbbi megállapításán, s hozzáteszi: Most harmadszor kaptuk cl, legközelebb nem is ússza meg ennyivel. Néhány nap múlva T. falu környékére visz az utam, furdal a kíván­ csiság: az öregasszonyt valóban fölveti-e a jómód? A címre már csak ho­ mályosan emlékszem, a tanácselnök igazít útba. Bőbeszédű, hatalmas termetű, szavahihető ember, s mindezt dörgő han­ gon, meggyőző magabiztossággal adja elő: - Ah, Annuska nénit mi is olvastuk az újságban. Csak maguk mindig az ilyen kis dolgokon csámcsognak, a nagyokról pedig hallgatnak, mint a sír. Ugye, nem haragszik az őszinteségért? Ha valaki két szappant le­ emel a polcról, már másnap olvasom az újságban. D e hiába keresem a cikket azokról, akik százezrekről, milliókról döntenek, sokszor a saját hasznukat, előnyüket nézve. Persze-persze, Annuska néni nem tabu tém a! De higgye cl nekem, a legártalmatlanabb teremtés a világon, még a légynek sem árt. Néha kikapcsol az agya, olyankor mindent a zsebébe rak. Ennyi az egész. Végigsétálunk az öregasszony háza táján. Nagy, sátortetős épületben lakik, az udvaron tyúkok kapirgálnak, kacsák pocskolnak, a karámban két-három mangalica is lehet. Szép a kert, négy gyümölcsfasor között mál­ na és burgonya váltogatja egymást. - A néne biztosan a lányához ment - mondja útikalauzom, - Ilyenkor déltájt mindig átgyalogol a szomszéd faluba, viszi az ebédet a tanárnő lányának, meg a családjának. Azok nagyon elfoglalt emberek, mert se főz ni, se látogatni nincs idejük. De az öregasszony minden délben veszi a batyuját... EPILÓGUS H ELYET T „Horgászni csak engedéllyel szabad!" - olvasom egy otromba táblán, s nem telik, bele öt perc, hogy egy öregúr komótosan végigellenőrzi a hor­ gászokat. Nincs „szerencséje” , mindenkinek van érvényes engedélye. Csak éppen a fogás nincs garantálva. Ném elyikük boldogan pörgeti a zsinórt, aztán kiderül - fölöslegesen. A horgászok bosszúságára gyerekhad tele­ pedik a víz szélére, kis halakat keresgélnek ricsajozva. TA N KA LÁSZLÓ 32 �KRÓNIKA Inasképzés a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Ózdi Vállalatánál A századforduló időszakában az ózdi gyár dolgozóinak jelentős hányada a 18 éven aluli fiatalokból, sőt gyermekekből került ki. 1889-ben 1712 munkás­ ból 751 (44 százalék), 1901-ben pedig 1951 munkásból 787 (39 százalék) volt 18 éven aluli. 1901-ben 38 tizenhárom éven aluli gyermek dolgozott a gyár­ ban. A fiatalok többsége segédmunkásként dolgozott, és azok is maradtak éle­ tük végéig. A tőkéseknek a gyermek- és fiatal munkások bevonása a terme­ lésbe kedvező volt, mert ezeket a legalacsonyabb bérkategóriákba sorolhat­ ták. A profit növelésének gyakori és kedvelt módszere volt ez. A munkásgyerek - miután a család az ő kis keresetére is rá volt szorulva - sokszor még az iskoláit sem végezhette el. A fiatal munkások nagy számát nézve meglepő volt, hogy milyen kevés szakmunkástanulót találunk a gyárban. Ebben az időben a gyár urai még más helyről fogadnak fel munkásokat, és kevés gondot fordítottak a szakmunká­ sok képzésére, 1900-ban az ózdi gyárban 74 inas (ipari tanuló) volt, és ez a szám csak 1913-ban emelkedett 100 fölé. Hogyan éltek és dolgoztak ezek a fiatalok? Hogyan szerezték meg a szak­ mai ismereteket a gyárban? Tekintsük át a századfordulótól a felszabadulásig ezt a folyamatot. Az ózdi tanonciskola 1889. évi szeptember hó 1 -én kezdte meg működését. Az iskola célja (mint azt az 1890-ben megjelent „Értesítő” írja): „A család, a társadalom és a haza köréből vett lényegében gyakorlati példák által a tanu­ lókban a vallás és erkölcsi érzelmek nemesítése, a hazaszeretet fejlesztése, munkakörükben előforduló számítás és mérésbeli szükségesebb gyakorlatok megszerzése. Rajzolásnál oly irányú képzés, mely az ipari foglalkozások kö­ rüli gyakorlati haszonnal értékesíthető legyen." Akik az elemi iskola 6. osz­ tályát sikkerrel elvégezték - és 14. életévüket betöltötték az I., majd a II. osztályba kerültek. A szervezeti utasítás ugyan előírt III._osztályt is, ezt azon­ ban csak 1919-ben nyitották meg. A tanulók igen nagy száma azonban az ele­ mi iskolát sem végezte el, és nem töltötte be a 14. életévét, hiszen 13 éves kortól is felvehették a tanulókat. Ezek tehát nem rendelkeztek kellő előkép­ zettséggel. Számukra külön előkészítő osztályt szerveztek. A tanítás 10 hónapig tartott, hetenként 8 órai oktatással. Két hétköznapon a gyári munka után két-két órában, késő délután, általában 7-9 óráig, és va­ sárnap délután négy órát foglalkoztak. A vasárnapi tanítás volt a legterhesebb a tanulók számára, de a hétköznap is megterhelő volt. A 12 órai üzemi munka után kellett iskolába menni a fiatal gyermeknek. Kezdetben maga az iskola nem a szakirányú oktatásról gondoskodott, nem 33 �a szakmai ismeretek kibővítését célozta, hanem ismétlő oktatásjelleggel bírt, és csak igen kis mértékben nyújtott általános ismeretet a tanulóknak. A szakmai gyakorlatot a tanonc az üzemekben, az üzemi munkahelyen sze­ rezte meg. A napi munkaidő 12 óra volt. A tanoncokat éjszakai munkára is beosztották. Az első évben általában szakmai munkát nem végeztek. A mun­ kahelyi gépek tisztítása, takarítás, vízhordás, szerszámok vagy munkaanyagok szállítása volt az inas feladata. Sok esetben még a második évben is ezt vé­ gezték. Később fokozatosan tanultak be a szakmunkába, s a munkás jóindu­ latán múlott a szakmai ismeretek megszerzésének módja és mértéke. Tanonc általában csak gyári dolgozó gyermeke lehetett. Az első évtized­ ben, mint a korabeli összeírási adatok bizonyítják, a gyári dolgozók többségé Csehországból és Ausztriából származó munkás volt. Az 1889-94 éves évek­ ből származó Értesítő meg is emlékezik arról, hogy a tanoncok jelentős része idegen anyanyelvű, s ez nagy nehézségeket okoz a tanításban. Csak 1895-ben térnek át arra, hogy nem külföldről, hanem a hazai bányavidékekről, de még mindig Ózdtól távoli területekről hívják és alkalmazzák a szakmunkásokat. Ebben az időben a tanoncok zöme Borsod és Gömör megye bánya- és gyár­ vidékéről származó szülők gyermeke, kiknek anyanyelve zömmel szlovák. Az utána következő években emellett nagy számmal találunk Csik, Háromszék, és Krassószörény vármegyékből származó székely tanulókat. Az 1900-1905-ös években a tanoncok nagy százaléka származik a Szepes és Zólyom megyei bá­ nya- és kohászvidékről, akikből túlsúllyal a melegüzemi munkásokat képezik ki. D e ebben az évben indult meg a beáramlás Nógrád megye területéről is. Az 1910-cs évektől kezdődően azonban mind a helyi, illetve Ózd környéké­ ről és a Sajó menti bányavidékről származó tanoncokat találunk az iskolában. A z iskola megalakulásának évében, 1889-ben a tanulók létszáma harminc­ hat volt. E z a szám csak hosszú évek múltával emelkedett. 1905-ben is még mindössze hatvanöt volt a számuk. Erősebb emelkedést csak az. első világ­ háborút megelőző időszak mutat. 1914-ben eléri a száztizennégyet. A háború évében a létszám száznegyven-százkilencven között váltakozik, s ez azt mu­ tatja, hogy a kiesett felnőtt dolgozókat nagy számmal a gyermekek munka­ erejével igyekeztek pótolni. Az 1900-as évig tanoncképzés csak karbantartó szakmában történt. Csak esz­ tergályos-, gépész-, kovács- és asztalostanoncokat látunk bejegyezve a korabeli anyakönyvekben. A vas előállításával, gyártásával foglalkozó szakmunkásokat, a forrasztárokat, hengerészeket külföldről szerződtették. Ezért nem is találunk ilyen irányú képzést Ózdon. Ezek azonban igen költséges munkaerőnek bizo­ nyultak, mert igen sok anyagi előnyt kellett részükre biztosítani a hazai mun­ kásokkal szemben. A profitéhség ezért arra kényszerítette a gyár tőkéseit, hogy őket felcserélve az olcsóbb, hazai munkaerőt alkalmazzák, s ezért a századfordulótól kezdve rátértek a közvetlen vasgyártással foglalkozók itthoni kinevelésére. Ettől kezdve a forrasztárok, olvasztárok, hengerészek képzése meg­ indult. Ugyanezen időtől nagy számban találunk a tanoncok között irodafiúkat, kifutókat, kenőket, géptisztítókat, ajtóhúzókat, végszedőket, mázsálókat, vas­ írókat, hámorkezelőket, kazánfűtőtanoncokat. Ezek egy-két évig jártak isko­ lába, a többi kohász- és vasipari tanoncokkal együtt. Ezalatt némi kis általá­ nos ismeretet sajátítottak el, s utána mint segédmunkások, betanított munká­ sok dolgoztak az üzemekben. De ez az egy-két év alkalmas volt arra is, hogy a jobb képességűeket kiválasszák, és átosszák a különböző szakmákra. Ez az idő tehát részükre a kiválasztás időszaka volt. 34 �Az első évtizedekben a gyár az inasok részére a legminimálisabb óradijat biztosította. Napi kereset az első évben 20 krajcár volt, mely évente 2 -10 krajcárral emelkedett, a művezető elbírálása, értékelése szerint. Az első világ­ háborút közvetlen megelőző időtől már 8 fillér órabérben részesültek, és in­ gyenes tanszerrel látták el őket. Az iskola megalakulásakor a tanoncok részére mindössze két tankönyv állt rendelkezésre. Az Ipariskolai olvasókönyv és az Egészségtan. 1892-ben beve­ zetik Kerpelynek A vasról és gyártáséiról című könyvét a technológiai okta­ táshoz. Majd 1896-ban bővült az Ipari számvetéssel. Az Ipariskolai olvasó­ könyv tartalmazza az irodalmi és levelezési részt, a könyvvitelt, számtant, fi­ zikát, kémiát, földrajzot, történelmet, vagyis az általános ismereteket, míg a technológia a vasgyártás alapismereteivel ismerteti meg a tanoncokat. Ezek­ ben a könyvekben azonban nem volt szó a különböző szakmai ismeretekről. Ez is világosan mutatja az akkori ipariskola célját, mely nem szolgálta a ta­ noncok szakmai fejlődését. Az első világháborút megelőző, s a világháború alatti gyakorlati képzésről feljegyzések, rendelkezések csak nagyon csekély mértékben találhatók. Annak mikéntjét csak az idősebb dolgozók elbeszéléseiből tekinthetjük át. Méray Antal idős esztergályos így mondja el tanoncidejét: „ 14 éves korom­ ban vettek fel a gyárba tanulónak. Nagyon örültem ennek, mert csak. kevesen jutottak, ebbe a helyzetbe, pedig sok jelentkező volt. A szerződést négy évre kötötték meg. Az első évben - anélkül, hogy az elsajátítandó szakmát kije­ lölték volna - osztottak be bennünket a különböző műhelyekbe. Ebben az év­ ben munkánk.: a műhely takarítása, vízhordás, ebédhordás, de igen gyakran, különösen a tavaszi időszakban a művezetők kertjében, vagy az általuk bé­ relt kertben a mezőgazdasági munka volt. Szakmával kapcsolatos munkát nem végeztünk. A napi munkaidőnk tizenkét óra volt, de ezt gyakran megnyújtot­ ták tizennégy órára is. É jjeles műszakra is beosztottak bennünket. Vasárnap jó volt, mert csak. délig kellett dolgozni. Az első év után osztottak szét ben­ nünket a különböző gépek mellé. É n a »kiscseppinghez« kerültem. Két hétig, mint próbaidősek foglalkoztunk itt a szakmunkás irányítása mellett. A szak­ munkás törekvése az volt, hogy megismerje képességünket, meggyőződjön ar­ ról, hogy alkalmasak vagyunk-e a szakma elsajátítására. Ha ezt sikerrel ki­ álltuk, ott maradtunk, hogy a szakmunkástól a gép kezelését megtanuljuk. Az első időben feladatunk azonban csak az volt, hogy az anyagokat a szakmun­ kás keze alá hordjuk, eltakarítsuk a forgácsot, később letakaríthattuk a gé­ peket. Természetesen gyakran osztottak be műhelyi közös munkára, mely egyáltalán nem a szakma elsajátítását szolgálta. Csak a harmadik évben ju­ tottam el oda, hogy néha-néha a könnyebb munkáknál átadta a szakmunkás a gépet. Ilyenkor nagyon boldog voltam, s minden törekvésem az volt, hogy bebizonyítsam, már tudok dolgozni. Igazán csak a negyedik évben, a szak­ munkásvizsga előtti időszakban foglalkoztak velünk tevékenyen. Minden mű­ helyrész büszke volt arra, ha jó minősítéssel került ki a szakmunkásvizsgáról a náluk, dolgozó tanuló. Ezért az utolsó évben igyekeztek belénk „önteni” a szakmai tudást. A ddig bizony számtalanszor szembe találtuk magunkat az ön­ zéssel, szakmai sovinizmussal. Gyakran előfordult, hogy ha valamelyik szak­ munkásnál érdekesebb, addig még nem látott munkát vettünk észre, oda­ mentünk, s erre abbahagyta a munkát, hogy ne láthassuk azt, vagy ha ma­ gyarázott is, mindig a legnehezebben megvalósítható módját, kivitelét magya­ rázta. Így aztán annyit tanulhattunk meg, amennyit titokban, lopva megfigyel­ hettünk.. A tervszerű tanítás helyett, a rendszeres szakmai oktatás helyett 35 �gyakran volt részünk kemény büntetésben. A figyelmetlenségért, pajkosságért sokszor az ütleg, a pofon járta. Ha komolyabb fegyelmezetlenséget követtünk el, a hírhedt »vörösbarakk«-ba vittek, ahol az éjszakát a csendőrök felügyele­ te, s gyakran zaklatása mellett töltöttük el.” Az 1895-ös évtől kezdődően a tanideje utolsó évében vizsgai munkadara­ bot kellett készíteni a tanoncnak, melyet a tanév végén kiállításon mutattak be. Ez természetesen nem tükrözte kellőképpen az inasok szakmai jártasságát, 36 �mert ezek inkább csak reprezentatív kiállítási darabok voltak, melyeknek el­ készítésében sokszor az egész üzemrész segítségére volt. A proletárdiktatúra rövid fennállása alatt alapjaiban változtatta meg a tanoncok életét. A mesterüknek eddig kiszolgáltatott tanoncokat a tanonctörvény védi. Csak az 1919-es törvénytárban találunk legelső alkalommal rendelkezé­ seket a tanoncok szociális helyzetének javítására. Elsősorban is rendezik a munkaidőt, mely szerint napi nyolc órán túl a tanoncokat nem foglalkoztat­ hatják. Ezzel egyidőben megállapítják a tanoncok órabérét. Az ózdi gyár munkásigazgatója, Marhoffer Ferenc sokirányú munkássága mellett is gondoskodott a tanonctörvény végrehajtásáról. Már akkor felmerült annak gondolata, hogy a gyár területén a tanoncokat összevonva, külön ezzel a feladattal megbízott oktatókkal oktassák az első időszakban. Első ízben for­ dult elő, hogy a tanulóknak fizetett szabadságot, üdülést és sportlehetőséget biztosítottak. Továbbá első ízben biztosítják rendeletileg a tanoncok munka­ ruhával való ellátását is. Az 1919. július 23-án megjelent közoktatásügyi nép­ biztossági rendelet rendeli el, hogy a tanonc ifjúmunkások ruhával való ellá­ tása alkalmaztatási helyükön, vagyis, ahol alkalmazva vannak, egészséges el­ látásban részesüljenek. Az iskolában a tanulólétszám az 1918/19-es tanévben összesen nyolcvan fő volt, melyből I. éves negyvenhét, II. éves harminchárom. A következő tan­ évben ez a szám lényegesen emelkedett, s az 1919/20-as tanévben száztizenöt fő volt, nyolcvanhét I. éves, huszonhét másodéves és egy harmadéves. Az e ls ő v ilá g h á b o r ú t m e g e lő z ő a g y á r ig a z g a t ó zése e lő t t á lló d ö n t ö tt a f i a t a lo k id ő b e n , d e m ű v e z e tő k fé lv e u tá n a is , a t a n u ló k j a v a s la t a a la p já n . A z g o n d o lt a k arra, hogy f e lv é t e lé r ő l e le m i is k o la e l v é g ­ v a jo n b e k e r ü ln e k - e azon s z e re n c s é s e k k ö z é , a k ik „ i n a s n a k ” e ls z e g ő d h e tn e k . gyáro n b e lü li b e c s ü le te s , m u n k á b a n k é n y t e le n e k A v o lt a k b iz to s íta n i g y e r m e k e ik té k m e g ö r e g e d e t t d o lg o z ó k e lh e ly e z k e d é s é n e k e zt o ly m ó d o n , h o g y a m ű v e z e t ő k n e k , a já n d é k o k k a l k e d v esk e d te k , hogy m e s te r e k n e k m e g n y e r jé k m á r jó e lő r e le h e tő s é g é t. T e t­ k ü lö n m u n k á v a l ő k e t g y e r m e k e ik vagy e lh e ly e z k e d é s e é rd e k éb e n . Az e le m i b e n y ú jto tta k i je lö l t é k , s é g , nem is k o la u to ls ó é v f o ly a m á n a k a z e le m i is k o la k ik e t v e s z n e k fe l. n é v je g y z é k é t a t a n é v ig a z g a t ó ja a T e r m é s z e t s z e r ű le g a k i je lö l é s t n em a e lő r e rá te rm e tt­ a t a n u lm á n y i e r e d m é n y d ö n t ö tt e e l, h a n e m a s z ü lő k e lb ír á lá s a a l a p ­ já n , a g y á r v e z e t ő s é g é r d e k e in e k le g jo b b a n A b e fe je z é s e e lő t t g y á r ig a z g a t ó s á g n a k , a h o l a b b ó l m u n k á s m o z g a lo m b a n ré sz tv e v ő s z ü lő k m e g fe le lő k gyerm ekei közül - v á la s z t o t t á k le h e tte k b á r m ily e n k i. jó k é p e s s é g ű e k - , n em s z á m ít h a t t a k a r r a , h o g y fe lv é t e l t n y e r je n e k . A tantárgyak maradtak ugyanazok, amelyek a Tanácsköztársaság előtt vol­ tak. Tankönyvek közül mindössze kettő állt a tanulók rendelkezésére. Egyik az Ipariskolai olvasókönyv, melyet még az 1880-as években bevezettek, s több módosító kiadáson keresztül meg is maradt. Ez tartalmazta: az irodalmat, le­ velezést, könyvvitelt, számtant, fizikát, kémiát, földrajzot, történelmet, vagyis az általános ismereteket. A vasgyártás alapismereteivel, vagyis a technológiá­ val korábban A vasról és gyártásáról című könyvből, melyet még 1892-ben ve­ zettek be, majd 1932-től Nemár Béla Technológia című könyvéből ismerked­ tek meg a tanulók. Ezekben a könyvekben azonban nem volt szó a különbö­ ző szakmák ismereteiről. Ez is v ilá g o s a n m u t a t ja , hogy a ta n o n c k é p z ő a z id ő b e n is c s u p á n a c s e k é ly á lt a lá n o s a t a n u ló k s z a k m a i fe jle s z té s e . c é lja ebben is m e r e te k n y ú jt á s a v o lt , s n em is k o lá k a la p v e tő p e d ig 37 �A Tanácsköztársaság időszakában a tanoncok gyakorlati foglalkoztatására hozott rendeletek hatása nyomán egyes vállalatoknál külön tanoncokkal fog­ lalkozó „üzemrészeket” alakítottak ki. A RIM A vállalatainál továbbra is megmaradtak a tanoncok szétszórt üzemrészenkénti foglalkoztatásánál, mely magával hozta az előzőekben tárgyalt, a tanoncokra nézve hátrányos foglal­ koztatási módot. A RIM A vezetői, a tanonciskola fenntartói állandóan annak bizonyítására törekedtek az intézmény fennállásának története folyamán, hogy a szakmunkás-utánpótlás, a tanoncképzés a vállalatainak üzemeiben fejlett. Ugyanakkor már - például - a diósgyőri állami gyárban tanulóüzemek, tan­ műhelyek voltak, ahol külön erre a célra beállított oktatók foglalkoztak a ta­ noncok képzésével. A Horthy-korszakban a tanulólétszám igen nagy ingadozásokat mutat: ál­ talában megfigyelhető, hogy az szorosan követi a gazdasági változásokat és ipari fellendüléseket. Ez az oka annak, hogy a nagy gazdasági világválság évé­ től kezdve szinte felére csökken a tanoncok száma, s ez az állapot 1938-ig tart. Létszámbeli mélypont az 1931/32-es tanév volt (55 fő). A második világhá­ borút megelőző évben már 138 fő a tanoncok száma, és ismét egyenletesen emelkedik a létszám, hisz az ózdi gyár is rátér a hadiüzemi termelésre. Ami­ lyen mértékben fokozódott a hadiüzemi termelés, olyan mértékben emelke­ dett a tanoncok száma is. (Az 1943-44-es tanévben már 234 fő). Az 1920-as években kötelezték a tanonciskolába járásra a gyári napszá­ mos fiatalokat, a különböző üzemi és szállítási munkásokat is. Az 1920-30-as években már a legkülönbözőbb szakmájú tanulókat találjuk az iskolában. Túlsúllyal géplakatos, esztergályos, kovács, de van öntő, bádogos, csőszerelő tanuló is. Ezek mellett villanyszerelő, tekercselő, laboráns, kőműves, aszta­ los, ács, kerékgyártó, szíjgyártó, kereskedő, nyomdász, mészáros, cipész, sza­ kács tanoncok is voltak. A tanoncok számát mindig a gyári szükséglet hatá­ rozta meg, ezért a legtöbb szakmából csak egy-két tanulót iskoláztak be. A tanulók osztályokba tömörítését, elosztását nem a szakma döntötte el, hanem az előképzettség, a „tanulók intelligenciája” . A felszabadulás előtti hónapokban, 1944 novemberében összegyűjtötték tanoncainkat, és szakaszokra osztva, gyalogmenetben vitték őket Ózdról nyu­ gatra, hogy majd a Dunántúlon és Németországban kiképzik őket, hogy felhasználják a felszabadító Vörös Hadsereg ellen. Gyalogmenetben hajszol­ ták őket Rimaszombat, Losoncon keresztül, át Szlovákián. Sokan fekszenek közülük a losonci tömegsírban, ahol az 1944. december 19-i bombázás áldo­ zataiként haltak meg. N A G Y KÁRO LY 38 �K ÖR K É P 1 3 . Salgótarjáni Tavaszi Tárlat „ A művészetnek is legfőbb tökélye, ha úgy elb ú, hogy észre nem v e sz ik ." (Madách Im re: A z ember tragédiája) Ez év áprilisában-májusában immáron a 15. Salgótarjáni Tavaszi Tárlatot rendezték meg a három éve átadott Nógrádi Sándor Múzeumban. A háború óta ez az első olyan épület hazánkban, amelyet eleve a múzeum speciális funk­ cióit figyelembe vevő koncepcióval építették (tervezte Magyar Géza). Az épü­ let jól illeszkedik Salgótarján sajátos városképébe, amely kétségkívül építé­ szetünk egyik legfigyelemreméltóbb kísérlete az utóbbi évtizedekben, mind szá­ mos pozitív, és ugyancsak nem elhanyagolható negatív velejárójával együtt. Miközben mindenképp örülnünk kell annak, hogy a megyei múzeumhálózat ilyen korszerű közművelődési, képző- és iparművészeti, néprajzi, munkásmoz­ galmi fórummal gazdagodott, épp a tavaszi tárlat szemléje alkalmából azt sem hallgathatjuk el, hogy bizony, egy ilyen nagyobb szabású seregszemle egy­ séges és komplex téri rendezése - helyhiány miatt - némi akadályokba ütkö­ zik. (Ezen észrevételt a tavalyi I. Országos Rajzbiennálén szerzett ez irányú ta­ pasztalatok még inkább alátámasztani látszanak.) Vagyis: a múzeum szerte­ ágazó jelenlegi és jövőbeli célkitűzései máris kinőtték a korábbi lehetőségek és feladatok alapján elképzelt architekturális kereteket. Persze ez semmiképp sem lehet komoly akadálya annak, hogy - csakúgy, mint a múltban, úgy a jövő­ ben is - ez a szép múzeum színvonalas tárlatokkal tűnjön ki évről évre az egyébként jócskán túlterhelt országos kiállítási programból. Mert hiszen a menynyiség, a beküldött munkák demokratikusnak tűnő, leltárszerű felsorakoztatá­ sa adott esetben éppenséggel egy-egy kiállítás színvonalát, minőségét, a művek értelmezését-értékelését akadályozhatja. Úgyhogy többek közt a „helyhiány” in­ dokolta szigorúbb, ridegebb zsüri mindenképp a vállalkozás sikerének egyik záloga. A másik - minden igazán elemző-láttató kiállítás lényegéből fakadóan - a rendezői koncepció, illetve annak több-kevesebb sikerrel való megvalósítá­ sa, vizuális hatásfoka. Nos, mindezeket mérlegelve már elöljáróban leszögezhetjük: a 13-as szám nem bizonyult baljóslatú előjelnek a tavaszi tárlatok ismétlődő sorozatában. Sőt erényei mellett - melyek nem kevesek - szemléletében, összképében, a mű­ vek formai-tartalmi-színbeli-térbeli elhelyezésének ritmusában még azon elvárá­ sunknak is maradéktalanul eleget tesz. amit e seregszemle nevében a jelző su­ gall. Márminthogy tavaszi, amely átvitt értelemben frisseséget, üdeséget, nyíltat és életerőt is jelent. A tárlat életképességét azon tény is jelzi, hogy a már ál­ landónak számító résztvevők mellett kortárs képzőművészetünk idősebb és 39 �fiatalabb nemzedékéből mind újabbak és újabbak küldik el munkáikat. Ezzel is dokumentálva, hogy rangos megtiszteltetésnek tartják szereplésüket ezen a mél­ tán országos jelentőségű és hatókörű eseményen, amelynek szakmai hitelét a ki­ adott díjak túlnyomórészt jó hatásfokkal mélyítik. Jóleső érzés volt nyugtázni, hogy a megnyitón a nagyszámú helyi közönség és művésztársadalom mellett mily sok résztvevő művész jött el az ország különböző vidékéről, hogy ebben az együttesben is láthassa a saját munkáját, lemérhesse, hol tart. Nem utolsó­ sorban pedig, hogy baráti-szakmai eszmét cserélhessen kollégáival, a tárlatot mecénálókkal és az érdeklődő közönséggel. Ezért és itt kell ugyanakkor szóvá tenni, hogy épp ezen elért és nehezen megszerezhető eredmények megőrzése ér­ dekében nem szabad az illetékesek figyelmének lankadni, még akkor sem, ha oly lényegtelennek tetsző aktusról van szó, mint a „protokoll” . Már érintőlegesen említettem a rendezést, de személy szerint is méltatnom kell a tematikus-didaktikus kiállításokban gazdag tapasztalatokkal rendelkező Rideg Gábor rendezői érdemeit. A rendezés nem a kiállítóteremben kezdődik, hanem jóval korábban. K i­ váltképp mondanivalójának kell lennie a rendezőnek, különben mindössze „árujának” minősége különbözteti meg a kirakatrendezőtől. Mondanivalóját sokféleképpen közölheti, de egyvalamiről nem feledkezhet meg: amikor képe­ ket, szobrokat párosít, csoportosít egy bizonyos síkbeli-térbeli rendben, volta­ képp a fiimi értelemben vett montázs módszerével él. Röviden: két kép egymás mellé „vágásával” új minőséget hoz létre. A rendező tehát akarva-akaratlan valamilyen tartalmat, véleményt közöl, még akkor is, ha történetesen nincs semmilyen mondanivalója (például puszta névsorolvasásra szorítkozik, a virágozzék minden virág pluralista elvéből kiindulva), akkor ugyanis - szán­ dék ide, szándék oda - ez lesz a közölnivalója. Az egymás mellé, alá, fölé „montírozott” művek által indukált gondolatok - a fizikából kölcsönzött ha­ sonlattal élve - az interferencia következtében nemcsak fölerősíthetik, hanem ki is olthatják egymást, ha a bemutatott alkotások nem egy átgondolt, értelmes rendszerben kerülnek a nekik kiváltképp megfelelő (kiemelt vagy mellérendelt) helyre. Márpedig az ilyen kiállításokra igencsak szükségünk van, hiszen olyan összetett formai-társadalmi kapcsolatokra, árnyalatokra vethet éles fényt, amelye­ ket a szavakkal föltárni igyekvő kritika általában nem képes igazán elhitető erő­ vel érzékeltetni. Ebből a megfontolásból, úgy v élem, ez a tavaszi tárlat mi­ nőségi előrelépés az előzőekhez és az országos gyakorlathoz képest. Nem szól­ va arról, hogy meggyőző módon képes dokumentálni egy-egy művész díjazásá­ nak jogosságát, illetve indokolatlanságát. Az előzőeknek megfelelően, és a Nógrádi Sándor Múzeum térbeli adottsá­ gait optimálisan kihasználva, a grafikákkal a földszinti teremben, míg a fest­ ményekkel, szobrokkal az emeleti helyiségben találkozhatott a néző. Ez utób­ bi bejáratához vezető folyosón - mintegy „irodalmi fölvezetésként, tisztelgés­ ként” - érzékenyen mintázott portrék sorakoztak. A földszinti teremben külön bokszot kaptak a tavalyi nagydíjas, Szabó Ta­ más szobrai és a velük egyenértékű grafikái. A Nógrádbó l induló és kötődő, fiatal művész új, egyéni plasztikai hangvételével jelentős mértékben gazdago­ dott kortárs szobrászatunk. A rúthoz, a torzhoz való vonzódása egyértelműen leolvasható a többnyire drapériában feszengő-feloldódó, pszichikai feszültsé­ gektől terhes, expressziven mintázott, kis méretű (15-20 cm-es) ólom- és 40 �vonulatot képviselték: Sebestyén Já ­ nos, Fábián Gyöngyvér, Kovács Ta­ más Vilmos, Várady Róbert és Végh András. A grafikusok között is ki­ rajzolódott egyfajta „realista” kör, amely a fotónaturalizmushoz vonzó­ dik, s a valóság egy kis szeletét „egy az egyben” közvetítve, hol iro­ nikus, hol groteszk mondanivalót közvetít (Drogsnyik István, Farsang Sándor, Somogyi Győző, Szujó Zol­ tán). Rajtuk kívül kortárs rajzmű­ vészetünk olyan elismert képvise­ lői is beküldték műveiket, mint B ál­ ványos Huba, Banga Ferenc, Püspöky István, Szabados Árpád és a gra­ fikai műfaji díjjal jutalmazott Szemetby Imre. Úgy vélem, méltatá­ suktól ezúttal eltekinthetek, mivel a Palócföld majdmindegyiküket az el­ múlt évek során bemutatta olvasói­ nak. bronzfiguráiról, amelyek ugyanak­ kor - mint az ókori kisplasztikák időtlen szépségek, átélt érzelmi rez­ dülések hordozói is. A művek tudatos és példaszerű csoportosítása következtében rend­ kívül tanulságos volt együtt, egy­ más mellett látni például a színpadszerű komponálásmóddal operáló (a megyei tanács díjával kitüntetett) E l Kazovszkij és F. Zámbó István. a hiperrealista Kiss Zoltán László. Szakáll Á gnes és Szakács l mre. a szimbolikus forma- és színösszefüg­ gésekre, képi rendszerekre összponto­ sító Földi Péter, Szemadám György és Hepp Edit munkáját. Vagy az olyan képsort, amely Gyémánt László Á dámjával indult és Évájával zárult, s közben: Lóránt Já ­ nos: Bányásznap reggele (festészeti d íj); Dienes Gábor: Portré, Kovács Péter: Portré l - I I . ; Szentgyörgyi Jó ­ zsef: Bolond menet II., Szék II.. K i­ sértés; Feledy G yula: Picasso kö­ szöntése V I - V II L ; V áli Dezső: K á­ bulat: Szüts M iklós: Régi táj és Gergson Pál: Fa. A lírai absztrakt 41 �Különleges rangot és szellemi izgalmat hozott a tárlat abból az időbeli egybeesésből fakadóan is, hogy 1983 Madách-év. Madáchról tudjuk, hogy nem­ csak az irodalom területén igyekezett kibontakoztatni sokoldalú tehetségét, ha­ nem - mégha műkedvelői szinten is, de - erős szálakkal varródott a képzőművészethez is; mintegy 50 rajzot, illetve tájképet, portrét, illusztrációt és épü­ letábrázolást ismerünk tőle (lásd a Palócföld 1983/1. számát). Ugyanakkor drámája idestova 100 éve szinte kimeríthetetlen filozófiai és képi forrása képző­ művészeinknek. Éppen ettől indíttatva a madáchi örökséget - a génius loci jo­ gán - felelősen és féltő gonddal ápoló Nógrád megye illetékes szervei a tár­ lat kiírásakor külön emlékeztették és ösztönözték a művészeket, hogy a bekül­ dött alkotásaik témaválasztásával közvetve-közvetlenül, lehetőleg hangsúlyozot­ tan a jelen szemszögéből reflektáljának a Tragédia üzenetére. Felhívásuk nem maradt visszhangtalan. Balogh Géza, Bényi Árpád, Gyémánt László, Iványi Ödön, Máger Ágnes, Mustó János, Réti Zoltán, Somoskői Ödön festőművész; Benyó Ildikó, Farkas András, Felsmann Tamás, Herczeg István, Hibó Tamás, Klossy Irén, K őnig Róbert, Makó Judit, Ruttkay Sándor és Zálogh Sándor grafikusművész ihletett művei az élő példák, hogy stílusoktól, világnézettől és műfajoktól függetlenül mennyire időszerű a Madách-mű. Különösen a Madách-díjjal kitüntetett Kirchmayer Károly vöröskőbe mintázott „realista” büsztje, és a fődíjat kapott Czinke Ferenc Lucifer I - I I I . című szimbolikus grafikai triptichonja példázza ezt ékesen. Kirchmayer mellszobrán a saját és a hazája sorsán, valamint az emberiség történelmi útján magányosan töprengő, a jövőt konokul fürkésző költő törékeny alakja jelenik meg. A drámai személyiség vívódását plasztikusan erősíti föl a fény-árnyék hatásokat mesterien kiaknázó felületmegmunkálás. E mű egyszer­ smind arra is jó példa, hogy az úgynevezett figurális szobrászat, a „realista” igényű valóságinterpretálás nem elavult stíluskategória vagy munkamódszer: éppúgy alkalmas értékes és maradandó érzések-gondolatok közvetítésére, mint az elvontabb, több jelentésréteget hordozó formai megoldások. Kiemelt paraván, fő hely illette meg Czinke Ferenc bravúros technikával (diópác, ceruza) kivitelezett Lucifer-értelmezését. Mind formai, mind pedig tar­ talmi vonatkozásban megrendítően szuggesztívek ezek az egymás mellé kom­ ponált, egymást fölerősítő-értelmező, horizontálisan és vertikálisan hármas osz­ tású (81x62 cm-es) lapok. A szárnyas oltárok formai keretében ábrázolt sá­ tán, az alvilág ura - a biblia szerint isten ellen föllázadt, bukott angyal - , és a görcsösen markolt, a „felső világot” jelképező (angyal-)szárny a népművé­ szetre jellemző szerves képi rendszerben, archaikus mélyrétegekből felszínre ho­ zott kép- és képzettársításokkal képes megidézni az ellentétek mitikus harcát, mely szélsőséges lehetőségek és létszférák kiváltképp bennünk, emberekben mint természeti-társadalmi lényekben keresendők. Bár a külső jegyek alapján a té­ ma biblikusnak tűnik, mégis az az érzésünk, mintha valamilyen „pogány” , „barbár” misztérium részesei lennénk. Amit Czinke egy-egy ilyen grafikai-drá­ mai remeklésbe összesűrít, az a legtisztább, legnemesebb vallomás a fenségesgyarló emberről, önmaga jól ismert formai képletébe foglalva (a szárny, a bi­ ka- vagy kosfejű figura, a hold stb. kisebb-nagyobb jelentésmódosulásokkal vissza-visszatérő motívuma). Ez a vallomás nemcsak nekünk szól, hanem a jö­ vő - nálunk remélhetőleg fogékonyabb - műélvezőjének, -értőjének is egy ma­ gas kultúráról, műveltségről, amelynek maroknyi elhivatott képviselője közé tartozik zaklatott századunkban a szűkebb-tágabb környezetében méltán és gyakran elismert, ízig-vérig közéleti művész. 42 �S ha már a nemzeti, egyszersmind internacionális hagyományokból való tudotos merítésről szóltunk, a tárlat másik legfigyelemreméltóbb szereplője a ki­ emelt műfaji díjjal honorált Samu Géza. Természetes anyagokból (toliból, fá­ ból, vesszőből) formált konstrukciói, ha úgy tetszik, totemei, „mutációi” sza­ kítanak a klasszikus európai szobrászat bevett kliséivel, s olyan ősi, teremtő és természetes gesztusokat, a legegyszerűbb eszközökkel és minimális beavatkozás­ sal elérhető esztétikus alapmozzanatokat, arányrendszereket tárnak föl - gyak­ ran monumentális méretben - , amelyeket már csak a mítoszvilág, az emberi­ ség kollektív emlékezete őriz (vö. a mottóban közölt Madách-idézettel). Az ilyen „primitív” eszközökkel dolgozó művész úgy tud a szó legnemesebb ér­ telmében modern lenni, hogy eközben mindvégig gondosan ügyel az egyen­ súlyra az egyszeri és az örökérvényű, a konkrét és az elvont, a megformált és a talált tárgy között. Kihasználja, s egyúttal emlékezetbe idézi az általa megje­ lenített, az emberrel egylényegű világos organikus egységét, amely egység éppen szervességénél fogva tesz lehetővé, illetve szükségszerűvé különféle többértel­ műségeket, a hétköznapi léten túlmutató metamorfózisokat (lásd a Czinkegrafikákat). Közösségi mítoszteremtő igénnyel készülnek Samu munkái, s is­ merve az ilyen vállalkozások gátló objektív-szubjektív körülményeit, melyek számosak lehetnek, nem csekély eredményeket elkönyvelő törekvése minden­ képp megérdemli a bátorító támogatást. Még akkor is, ha az ilyen kísérletek­ kel szemben a felszíni jegyek alapján ítélkezők, akarva-akaratlan, egyelőre idegenkednek. Nem egyedülálló ugyanakkor a kortárs képzőművészetünkben a Samu által oly magas színvonalon művelt szobrászi irányzat. Gondoljunk például Bukta Imrére és a Nógrádban élő-dolgozó Bobály Attilára, aki ezúttal a megyei al­ kotói díjat kapta. Már a tavaly átadott salgótarjáni játszótéri plasztikarendszere is mind funkcióját, mind izgalmas formai megoldásait, technikai kivitelezését tekintve - meggyőzően igazolta, hogy az akadémiai kiképzés hiánya olykor nem­ hogy hátrány, hanem - ha megfelelő kitartással, nemzeti hagyományainkhoz elkö­ telezett világnézettel, világképpel, művészi koncepcióval és szakmai-elméleti önkép­ zéssel, szerénységgel párosul - behozhatatlan és kellőképpen nem méltányolható előnye az alkotónak. A fiatal szobrász egyformán otthonos a kő és a fa meg­ munkálásában, ismeri az anyag titkait, s tudja, mi hozható ki belőlük intim vagy monumentális méretben. Eddigi munkáiról is leolvasható, hogy olyan tágabb léptékű gondolatkör foglalkoztatja, ami igazán inkább a közösségi, rend­ szerszemléletű feladatokban, megbízásokban nyilatkozhat meg hiánytalanul és sikerrel. A fiatal művész eredendő tehetsége mielőbbi és teljesebb kibontakoz­ tatása tehát nem lehet csupán az ő magánügye. Végezetül szomorú kötelességünknek kell eleget tennünk, amikor megemlítjük hogy Jánossy Ferenc - látomásos festészetünk nem mindennapi képviselője már nem érhette meg a tárlat megnyitóját. A kiállításon - röviden ismertetve a pályafutását - külön feketére festett paravánt kapott, in memoriam fejléccel. A rendezők-szervezők egy szép olajcsendélettel (Gyenesi virágok) búcsúztak tő­ le. Sajnos, nem ő az egyetlen veszteségünk ez alkalommal. A tavaszi tárlatok egy másik állandó és lelkes résztvevője, Lenkey Zoltán is örökre eltávozott körünkből. (Bemutattuk az 1980/4. sz.-ban - a szerk.) Mindkettőjükkel érzé­ keny veszteség érte egész képzőművészeti életünket. M E N Y H Á R T LÁ SZ LÓ 43 �G Ö RÖ M B EI A N D RÁ S: A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR IRODALOM 19 4 5 -19 8 0 A m o n o g r á fia is m e rte té s e s o rá n A h ú sz a s évek m á s o d ik fe lé b e n új té n y , k o r s z a k k e z d ő d ö t t . E k k o r fo r m á ló d o t t h o g y a s z e rz ő e ls ő k é n t te k in te tte á t és nagy ír ó i n e m z e d é k : Fábry Zoltán, Győry Dezső, Morvay Gyula, Egri Viktor, Mécs László, Vozáry D e­ zső stb . K ö z ü lü k Fábry Zoltán f o g a l ­ k ü lö n e lis m e r é s t é r d e m e l ö s s z e g e z te a ir o d a lo m ből a az a c s e h s z lo v á k ia i m agyar h á b o r ú u tá n i k o r s z a k á t . E b ­ s z e m p o n tb ó l h é z a g p ó t ló m án yo s m u n k á ró l v a n bea v a to tta n , id ő r e n d b e n c s e h s z lo v á k ia i m a g y a r ir o d a lo m d ését a h e tv e n e s é v e k fe je z e t e k b e n tu d o ­ sz ó . G ö r ö m b e i e le m z i a fe jlő ­ v é g é ig . K ü lö n fo g la lk o z i k d u lá s e lő t t i id ő s z a k k a l a fe ls z a b a ­ is , és a b e v e ­ z e tő ré sz b e n t ö r té n e ti á t te k in té s t a d a c s e h s z lo v á k ia i m agyarság t á r s a d a lm i nehéz is m e re te s , v o lt , ságnak a nem v e lő d é s i é re z te m a z ta m e g le g k ife je z ő b b e n a a kezdés nagyon c s e h s z lo v á k ia i m a g yar­ v o lt a k hagyom ányos c e n tr u m a i, a ennek t e r ü le t m ű­ n em s z ü k s é g e s s é g é t. is H is z e n a h a rm in c a s é v e k fe s z ü lt p o lit ik a i lé g ­ k ö réb en v á lt o z o t t d a lo m b a n je le n tő s e n . s z ig o r ú b b le t t m é rc e . E k k o r je le n t e k m eg a s a já t o s m es m a g y a r ir o d a lo m b a n is. d ile t tá n s o k t e lje s í­ fu n k c ió ju k a t . Í g y v o lt a k é p p e n a d ile t ta n t iz m u s n a k eg yrészt szerep e n e m z e tis é g i ir o d a ­ lo m b a n , m á s ré s z t k o n z e r v a t í v e rő k é n t is v o lt a p r o g r e s s z ív h a to tt a z ir o d a lm i é le tr e . A a T a n á c sk ö z tá rsa sá g p o lit ik a i b e r á lis a b b és h a la d ó a d ta k . m eg a v a n tg a rd e je lle m z i az új in d ítá s t d ile t tá n s és e m ig r á n s a in d u ló ir o d a lo m s a já t o s je lle g é t . 44 a é le tb e ir o d a lo m s z e m lé le t ü k k e l, ö s s z e ü tk ö z é s e te re m ti ir o d a lm i k o n z e rv a tív k ís é r le t e z ő li­ K ö z tá rsa sá g b a k ís é r le t e z é s ü k k e l A u tán a b e k a p c s o ló d t a k n e m z e tis é g i m ű vészi ré s z b e n C s e h s z lo v á k m e n e k ü lt e k , a h o l m agyar le v e r é s e e m ig r á n s o k k ez d é st, a ír ó k ez n e m z e tis é g i ir o ­ s z ín v o ­ n a la s re g é n y e k és v e r s k ö t e t e k , m e ly e k h e ts é g e k is o d a t á v o z t a k . E b b e n a k ü ­ lö n ö s h e ly z e tb e n a Az a z e s z té tik a i B u d a p e s t tú l k ö z e l v o lt , és a z ír ó i t e ­ te tté k m agyar „ A cél világos: a perifériákon uralkodó öntudattá fej­ leszteni azt, ami Budapesten el van fojtva, amit ott nem is akarnak., nem is engednek: az embert. Tömegtudattá fejleszteni az emberi jog és köteles­ ség változtató, vállaló munkáját.." n e m z e tis é g k ü ld e t é s é t : M in ő s é g ile g a n e m z e tis é g i ir o d a lo m h e ly z e t é r ő l. M in t m eg a A é r t é k e t je le n t e n e k h á b o rú s s z é ts z ó r tá k k e t. az tö r té n e lm i ezt a L e g tö b b en nagy e g y e te ­ esem én yek ír ó i nem zedé­ e lh a llg a t t a k , so k an M ag ya ro rsz á g ra jö tte k . A d u lá s k e lle t t kezdeni u tá n ú jr a ir o d a lm i é le te t. A következő fe ls z a b a ­ az 1045-48 közötti idő­ szak a csehszlovákiai magyarság tör­ ténelmének legválságosabb korszaka. A magyarság diszkriminálása mély depressziót okozott, és ennek kihatá­ sa sokáig érezhető volt a nemzetiségi irodalomban is. 1948 februárjában győzött Csehszlovákiában a szocialis­ ta demokratikus forradalom, s ezzel megteremtődött annak a lehetősége, hogy a nemzetiségi kérdést is szocia­ lista módon oldják meg. E z fokról �fokra, lassan történt, az akadályok le­ küzdése után. A háborús történelmi események, majd a következő diszkriminációs évek teljesen szétszórták az első írói nemzedéket és ezzel az irodalmi foly­ tonosság megszakadt. 1948 februárja után a csehszlovákiai magyar iroda­ lom a sematizmus jegyében indult. A diszkriminációs évek után már magá­ ban a magyar nyelven szólás lehető­ sége lelkesedéssel töltötte el az író­ kat. Ez a lelkesedés gyakran személy­ telen frázisokat hozott az irodalomba, a valóság megszépítését. A további fejezetekben Görömbei pontosan rávilágít azokra az akadá­ lyokra, melyek a kibontakozó nemze­ tiségi irodalom előtt álltak. Az 1948 utáni irodalom kezdetben nem tá­ maszkodhatott hagyományokra, a fia­ tal írók nem ismerték a nagy írói nemzedék műveit. Az irodalom hely­ zetét még az is súlyosbította, hogy a csehszlovákiai magyarság elveszítette az értelmiségét, és helyébe a faluról jött autodidakta fiatalok álltak. Legerőteljesebben az eseményekre gyorsabban reagáló líra indult. Új költőnemzedék jelentkezett: Dénes György, G ály Olga, B ábi Tibor, Ozsvald Árpád, Veres János, Török E le ­ mér, Gyurcsó István stb. A fiatal pró­ zaírók sokkal nehezebben indultak, és a többsége közülük is elhallgatott. Ezek a fiatalok antológiában jelentet­ ték meg írásaikat - Mács József, Sző­ ke József, Petrőczi Bálint és Nagy Irén. Nagyobb prózai műfajt - re­ gényt, csak az irodalmi folytonosságot jelentő írók - Egri Viktor, Szabó Bé­ la és L. Kiss Ibolya írtak. A fiatal írókra általában jellemző, hogy ígére­ tes pályájuk az ötvenes évek közepén megtorpant. Ennek legfőbb okát a XX. kongresszus utáni új szellemi fej­ lődésben kell látni és nem utolsósor­ ban Fábry Zoltán szigorú kritikai ítél­ kezésében a fiatalok írásairól. Ez a korszak meghozta a sematizmustól mentes irodalomszemléletet és előké­ szítette a kibontakozás előfeltételeit. Ekkor kezdődött az irodalmi közgon­ dolkodás megélénkülése és ezzel kap­ csolatosan új kritikusok (Turczel La­ jos, Csanda Sándor) és új írók je­ lentkeztek (Rácz Olivér, Dobos László). Az ő munkásságuk készítet­ te elő azt a minőségi változást, amely 1958 után ment végbe. A faluról jött fiatal prózaírók természetesen főképp a falusi élet témáját hozták az iroda­ lomba. Művészi példájukat Móricz, Mikszáth, Tömörkény írásaiból vet­ ték. Így új témakörük ellenére epigonszerűek maradtak. A magyar nemzetiségi irodalmon belül a líra lett a vezető műfaj. Sok­ kal gyorsabban reagált az események­ re és többet mondott a csehszlovákiai magyarság életéről, mint a próza. A költők közül Bábi Tibor és Ozsvald Árpád fejezték ki leghitelesebben a magyarság életérzését. Az első írói nemzedék képviselői ebben a korszakban még gazdagítot­ ták életművüket, de alapjában már művészileg nem változtak. Különösen Fábry Zoltán esszéisztikus írásai ha­ tottak erősen az irodalom kibontako­ zására, szocialista eszmeiségére és tör­ ténelmi felelősségére. Fábrynak egye­ dülálló erkölcsirányító szerepe volt a nemzetiségi irodalomban. Az ő mun­ kássága pótolta a hagyományok, a folytonosság hiányát. A sematizmustól megszabadult gondolatiságot az ötvenes évek lírájá­ ban Bábi Tibor és Ozsvald Árpád mellett a hozzájuk csatlakozó Dénes György, Török Elemér, Veres János, Gyurcsó István. Gály Olga, Zala Jó ­ zsef, Mács József. Lovicsek Béla, Petrőczi Bálint stb. képviselték. 1958 után minőségileg új korszak kezdődött a csehszlovákiai magyar irodalom történetében. Ez évben je­ lent meg az Irodalmi Szemle, a ma­ gyar nemzetiségi irodalom folyóirata és ez új indítást adott az irodalmi életnek, az irodalmi folyamat kibon­ takozásának. Vele együtt új írók je­ 45 �le n tk e z te k - Ordády Katalin, Dávid Teréz, Lovicsek Béla. E g é s z e n új k ö l ­ tő i n e m z e d é k m u ta tk o z o tt b e (Cselényi László, Fecsó Pál, G yöre Lajos, Kulcsár Tibor, Zs. Nagy Lajos, Pat­ rik József, Simkó Tibor, T őzsér Á r­ pád), k ö lt ő i p r o g r a m ju k e lu t a s íto t ta a le e g y s z e r ű s ítő A p ró z a m ű fa j, a se m a tiz m u s v o lt in d u lt m e g . A v u lt a f e jlő d é s e s z e m lé le té t. le g e lm a r a d o t t a b b sokkal m e g in d u lá ­ s á v a l, fő k é p p a z e lb e s z é lé s k a p o t t n a ­ gyobb le h e tő s é g e t. m agyar ir o d a lo m A ir o d a lo m t u d o m á n y i fi a t a l c s e h s z lo v á k ia i fo ly a m a t o s a n m eg­ m ó d s z e r e i. A m a i k r it ik u s o k m é ltó közül fig y e le m r e Zalabai Zsigmond e s z té tik u m ­ k ö z p o n tú s z e m lé le te . A la s s a b b a n h e ly z e t fo k o z a t o s a n j a ­ Irodalmi Szemle az Péter e lm é le ti t a n u lm á n y a i, Turczel Lajos p e d a g ó g ia i k r itic iz m u s a , Csanda Sándor a d a t f e lt á r ó m u n k á ja , K oncsol László h a g y o m á n y o k a t m e g b e c s ü ­ lő s z e m lé le t e , Zsilka Tibor e g z a k t h a tv a n a s egész Az so r új évek fia t a l k ö lt ő i éjszaka b e. A m á s o d ik te h e ts é g fe lé b e n je le n k e z e tt. nem zedék Egyszemű az c ím ű a n t o ló g iá b a n m u ta tk o z o tt v e r s e i k g r o te s z k h a n g v é t e lü k k e l, gy a k ra n p e s s z im iz m u s o k k a l tü n te tte k é lé n k ü lt , m e g s z a b a d u lt k o r lá t a itó l. E z a z e g y é n és a k ö z ö s s é g k a p c s o la t á n a k e ls ő s o r b a n a r e g é n y ir o d a lo m m e g b o m lá s a fe lle n d ü ­ Dobos László, Rácz Olivér, Egri Viktor, D ávid Te­ réz, Mács József, Duba Gyula m ű­ a v e ib e n . lír a le t t e k és k ö ­ ir á n t. lé s é t h o z ta m a g á v a l, Ennek e re d m é n y ek é n t a v e s z ít e t t e p ik u s k ö t e le s s é g e ib ő l hagyom ányos kor úgy A ir o d a lm i to z á s t, t á r s a d a lm i f i lo z o f ik u s , in t e n z ív t á jé k o z ó d á s t k ö lt é ­ le g in k á b b Bábi Tibor, Ozsvald Árpád, a fia t a l Cselényi László, T őzsér Árpád és Zs. Nagy Lajos v e r s k ö t e t e i je lz ik . A kritikai és az irodalomtörténet­ írás a szépirodalomnál is nehezebb helyzetben volt. 1945 után mintha nem létezett volna: a kritikusnak csak egy feladata volt, ismertetni és megdi­ csérni a magyar nyelvű művet. E b­ ben a korszakban egyedül Fábry Zol­ tán tanulmányai, esszéi jelentették az irodalomtudományt is. Később, az öt­ venes évek közepén kezdte irodalmi pályáját Turczel Lajos, aki aztán Fábrytól átvette szerepét. Az 1963 utáni szabadabb irodalmi légkör növelte a kritika, az irodalomtörténet-írás lehe­ tőségét. A kritika szerepe is megvál­ tozott, de még továbbra is megmaradt jelentős nevelői funkciója. Az iroda­ lomtörténet-írás érdeklődése a ha­ gyományok feltárására koncentrált. Ekkor válik a csehszlovákiai irodalomszemléletnek szerves részévé Fáb­ ry Zoltán morálesztétikája, Rákos 46 nak. ra A hogy hogy okai e lle n , a az hogy m ásság u k ­ t á r s a d a lm i v á l s á g ­ g r o te s z k r e a g á lt a k . arró l tü n te tte k vannak s z e m é ly t e le n , v id u u m h ű tle n e k in k á b b ezzel a de é le t á b r á z o lá s p r o v in c ia liz m u s f i a t a lo k lírá v a l ezzel m a g a t a r tá s u k é rté k e k k e l g a z d a g o d h a to tt. E z t a v á l­ a m e l­ t é v e d e t t , a m i­ n e m z e tis é g i t a n ú s k o d ik , f e lé v a l ó T öb b ségü k k r it ik a v é lt e , a v e t h e t t e s a já t m ű v é s z i le h e t ő s é g e it , új sze t e lle n . lő z te a z ir o d a lm i h a g y o m á n y o k a t , s z ín e z é sű Í r á s a ik b a n az in d i­ b e ls ő v i l á g a k a p o t t h a n g s ú ly t. U gyanúgy a p r ó z á ju k b a n a lír iz á ló m ó d szer e red m én y ezte az tú s á g o t. t ö r v é n y s z e rű e n akkor K ís é r le t e z é s ü k k a p o tt te r e t az énközpon­ ir o d a lo m b a n , a m ik o r a z m á r t ú lju t o t t a z m us k o rszak án h e tv e n e s é v e k zedék - e le jé n a m e g ő r iz v e s é rle te z é s é r té k e it is m e rte az hagyom án yok m ű v é s z e té b e . illu z io n iz - és r e á lis a b b a - A ír ó n e m ­ p á ly a k e z d ő k í­ e l­ é r t é k e it a le tt. fo ly a m a t o s a n ir o d a lm i Ez fia ta l fo ly t o n o s s á g , és a b e le é p íte tte fo ly a m a t je lle m z ő Németh István, Tóth László, Aich Pé­ ter, Keszeli Ferenc, Kmeczkó Mihály, Varga Imre és Mikola Anikó k ö lt é ­ s z e té re . A fia t a l p r ó z a ír ó k k ö z ü l Mészáros Károly, Kövesdi János, F ülöp Antal, Mészáros László a h a g y o m á n y o s e p i­ k á t k ö v e t té k . Mikola Anikó a z e p ik a lí r i z á lá s á r a tö r e k e d e t t , Keszeli F e­ renc, Wurczel Gábor és Varga Imre �fo r m a i ú jít á s o k k a l, a k ís é r le t e z é s e k k e l el le h e t c s e h s z lo v á k ia i fo ly a m a t o s a n m o n d a n i, h o g y m agyar fe lm é r t e és ir o d a lo m szám ba v e t­ te s a já t é r t é k e it , s m é g e r ő t e lje s e b b e n t ö r e k s z ik Sándor k ö lté s z e té b e n . A c s e h s z lo v á ­ k ia i m a g y a r ir o d a lo m t u d o m á n y te r ü le ­ p r ó b á lk o z t a k . Ö sszegzésü l s a já t o s g a lm a z á s á r a . je lle g é n e k Ezzel m e g fo ­ k a p c s o la t o s a n tén a k o r á b b in á l é r v é n y e s ü l. nagyobb ig é n y e s s é g M á r m e g je le n t e k az á tfo ­ Turczel L a­ jostól, Csanda Sándortól, Koncsol Lászlótól, Zalabai Zsigmodtól és Mé­ száros Lászlótól. gó je lle g ű ta n u lm á n y o k m á r m e g je le n te k a z á t t e k in t ő , a c s e h ­ s z lo v á k ia i m agyar ir o d a lo m je lle m z ő ­ it fe lm é r ő ta n u lm á n y o k . A h e tv e n e s c s e h s z lo v á k ia i évek tö r té n te k a m itik u s a m á s o d ik m agyar s z ín g a z d a g o d á s fe lé n e k p r ó z á já t je lle m z i. k o rszerű n o v e lla új K ís é r l e t e k lé le k t a n i re g é n y , és a G ö rö m b ei s z lo v á k ia i r e a lis t a e p ik a bi években e lő r e , de s a ib a n . é r té k é n e k z a tla n A k ö lté s z e tb e n v is z o n t v á lto ­ a m in ő s é g i fo ly t o n o s s á g . K i t e l ­ je s e d é s t a p a s z t a lh a t ó Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos, Gál lé p e t t k ís é r le te z ő cseh ­ u tó b ­ k ü lö n f é le tö ­ k ib o n t a k o z t a ­ m u ta tk o z ik m agába k o rszerű a az lá t v á n y o s a n érté k e k e t tág asság a gyom ányok a és fo ly a m a t k é n t t é t ik a i Egri Viktor, Mács József, Ordódy Katalin, Duba Gyula, Dobos László, Gál Sándor, Bereck József, Kovács Magda é s Grendel Lajos ír á ­ t e r ü le t é n : se m s z e rin t ir o d a lo m s o k s z ó la m ú , re k v é sek et tó A n d rá s m agyar be. ö le li E sz­ a ha­ fo ly t o n o s s á g á t és szán d é k o t e g y a rá n t. A k o r s z e r ű n e m z e tis é g i t u d a t o t a z e g y e n ­ lő s é g és a s a já t o s s á g je g y é b e n m é lt ó s á g á n a k , f o r m á lja és fe je z i k i. ( A k a d é m ia i) M É S Z Á R O S JÁ N O S 47 �SZALATN AI REZSŐ : Két hazában egy igazsággal A hat esztendeje, 1977. március 23-an elhunyt Szalatnai Rezső ma is időszerű publicisztikáját adta közre Nemzet és emlékezet című most in­ dult sorozatában Két hazában egy igazsággal címmel a Magvető Könyvkiadó. A jeles tanár, író, iro­ dalomtörténész, műfordító, publi­ cista, könyvtáros - 1964-ben az iro­ dalomtudományok kandidátusa fo­ kozatot is megszerezte - életének el­ ső felét a két világháború közötti Felvidéken - akkori közkeletű ne­ vén, Szlovenszkón - töltötte, s ak­ tív részese volt az ottani magyar szellemi életnek. Az emlékezet - , s ezt gyakran tapasztaljuk néha túlságosan feledékeny, ezért szüksé­ ges es hasznos volna feleleveníteni Szalatnai Rezső pályáját, ám egy recenzió terjedelmi lehetőségei között nem tehetjük. A tanulságokkal teli, s egyfajta kárpát-medencei sorsot is példázó életpálya egyes szakaszait jól tükrö­ zi a közelmúltban Két hazában egy igazsággal címmel megjelent kötete, amely publicisztikájának legfonto­ sabb darabjait adja újra immár összegyűjtve közre. A kötetet gondozói két részre tagolták: az el­ ső, nagyobb felében a Kisebbségben és igazságban című fejezete alatt Szalatnai 1938 és 1948 között írt cikkeit jelentették meg, úgy, ahogy azok 1970-ben, külön kötetben a pozsonyi Madách Könyvkiadónál már napvilágot láttak. Népben, nemzetben, közép-európai összefüg­ gésekben gondolkodik ezen írások szerzője. Vezérlő elve a humaniz­ 48 mus, más népek megértése, tisztele­ te, s konok hit a kultúra közvetítő szerepében, amely utat nyit a más népekhez való közeledéshez is. ,,Tiz különös, p á ra tla nul nehéz, megpró­ báltató évb en " - írta Szalatnai e cikkeket, mint a kötetrész pozsonyi kiadásának most újraközölt elősza­ vában említette. Később az előbbi­ ekhez azt is hozzáfűzte: ,,Roppant nagy tévedés, ha valaki netán azt hiszi, hogy a múlt eltüntetésével do l­ gozik helyesen a jövőért. Múlt nél­ kül nincs jövő. A rombolók művelt­ sége sivár és hideg, mint egy tűzfal. A humanizmus nem kisebbíti a nemzetet, ahogyan a fasizmus riká­ csolva hirdette. Az emberiesség naggyá teszi a nemzetet, főként a kis nemzetet, s a nemzeti kisebbsé­ get” . S valóban, Szalatnai Rezső vala­ mennyi írasa a magyarok, szlová­ kok és csehek, a D una-medence né­ peinek elvszerű együttműködését szorgalmazta, s szorgalmazza ma is. S nemcsak ezt, hanem meggyőződés­ sel hirdette az értelmiség összefonó­ dásának szükségességét a munkás­ osztállyal és a parasztsággal. A kö­ tet első írásainak születési ideje vértolulásos esztendő, 19 38: márci­ usban Hitler’ bevonul Bécsbe, szep­ temberben Münchenben feldarabol­ ják Csehszlovákiát, s hamarosan megszűnik a pozsonyi Magyar Ú j­ ság, hasonlóan a többi itteni, s a prágai magyar lapokhoz. Mindössze kettő maradt meg: az egyik, az Egyesült Magyar Párt napilapja, az Új H ír e k , a másik egy bulvárlap, �az Esti Újság. A z utóbbiból Somos Elem ér - Szalatnai hajdani diák­ társa, s Móricz Zsigmond kalauza híres szlovákiai körútján - igényes, realista, az emberi és nemzeti fele­ lősséget mindig szem előtt tartó la­ pot formált. Színszlovák városokban nagyobb példányszámban vették meg, mint a szlovák lapokat. Sza­ latnai, a Magyar Ú jság 1938 szep­ temberi megszűnése után, kilenc hó­ napig nem írhatott cikkeket. 1939 májusában került az akkor már kö­ vetkezetes antifasizmust hirdető E s ­ ti Újsághoz, s a kötetben 1941-ig szereplő írásait mind itt publikálta. Szalatnai Rezsőt cikkeiért két íz­ ben - 1940 márciusában, majd 1941 novemberében, másodjára Peéry R e ­ zsővel együtt - a fasiszta szlovák politikai rendőrség rövid időre le­ tartóztatta, s csak a szlovák írók közbenjárására szabadultak ki. Fog­ ságában írta a megdöbbentő V a­ sárnap, illetve Csempészett ceruzá­ val című cikkeit. A z egyik szlovák börtönőr ugyanis kettétörte a tinta­ ceruzáját, s a rácson átnyújtotta Szalatnainak: tessék írni. Éjszaka papírt is vitt neki, sőt a börtönben írt cikkeket eljuttatta az író fele­ ségéhez. „Ilyen őszinte emberek táplálták hitemet a szlovák-m agyar barátság elérésére” - írta töretlen meggyőződéssel. A fasiszta pozsonyi kormányzat előbb korlátozta az Esti Újság oldalszámát, majd több­ ször egymás után elkobozta a lapot, s végül betiltotta. Szalatnai hónapo­ kig megint nem publikálhatott, 1942ben a pozsonyi T oldy K ör évköny­ vében, s a Magyar N éplap című he­ tilapban jelentek meg az írásai. Szalatnai Rezső minden sorából a haladó gondolat, a humánum su­ gárzik. Így van ez akkor is, amikor ,,a dunai élmény költője” -ként írt G y őry Dezsőről, a két világháború közötti csehszlovákiai magyar líra egyik legjelentősebb alakjáról, vagy Adyt, a Sarló egyik zászlaját, B a ­ bits egyetemes emberiségét idézte. A német veszélyre figyelmeztetett I. István királyunk halálának 900. év­ fordulóján. S az olvasónak akkor sem volt nehéz párhuzamot találni a történelem és a jelen összefüggései között, amikor az 1849-es szabad­ ságharc 90. évfordulóján a követke­ zőket írta: ,,Szülőföldünk minden halottja, s minden múltbéli emléke eleven erőként azonos velünk. Nincs nagyobb ellenfele a szétbontó szen­ vedélyeknek., a szlovákot a magyar ellen űző rosszindulatnak., mint a halottak néma, de rendületlen ta­ núsága” . S így tette időszerűvé H u­ nyadi Mátyást születésének 500. év­ fordulóján : ,,Nemcsak a magyar nép szívében él, de él a szlovák szívé­ ben, a szerbnél, horvátnál, a román­ nál, mindenkinél. A z igazságot, az országépítő okosságot ezek a népek mind Mátyással fejezik ki, akár­ csak a magyar ember. E z a mi kö­ zös örökségünk. Mátyás öröksége a Duna partján. Okuljatok. belőle, magyarok, és nem magyarok” . Sza­ latnai 1942 karácsonyán került az E sti Újság utódjához a Magyar Hírlaphoz, 1944 végéig ez volt az egyetlen magyar nyelvű napilap ak­ kor Pozsonyban. A címfeje szerint Esterházy János földbirtokos, a po­ litikailag Horthy-függvény, a Szlo­ vákiai Magyar Párt elnöke volt a lapvezér, aki azonban Szalatnai sze­ rint, kezdettől távol állt a fasiz­ mustól, s „elfogadta a Magyar Hírlap íróinak lelkiismeretét” . Í gy jelenhetett meg a lapban 1943 au­ gusztusában Szalatnai híres cikke, A nemzet nem azonos címmel, amely Fábry Zoltán szerint „felk a­ varta egész Szlovákiát” . A z olasz kapituláció bizonytalan napjai ide­ jén az írás sikeresen átcsúszott a cenzúrán. „ A nemzet - írta Szalat­ nai - nem azonos sem a szenvedé­ lyesekkel, sem az önző, gyáva üzér49 �,,A Kárpátok és a D una népei S z a l a t n a i - saját múlt­ juk és jelenük révén meg tudják ér­ teni egymást, ha akarják. E rre kell ma felkészülni szellemi, gazdasági és társadalmi téren egyaránt, kinek-kinek a maga tájékán, s egymást ke­ resve, s egymásnak bizalmat előle­ gezve, mint régen. Terveket és gon­ dolatokat csinálnak rólunk a hada­ kozó felek, csináljunk terveket ma­ gunk is és készítsük, elő a tervek megvalósulását.” M i n d e n n é l f o n t o ­ ábrándító volt” . Írásai 1948-ig zö­ mében az áttelepített és áttelepíten­ dő szlovákiai magyarok budapesti hetilapjában, a Sándor Dezső szer­ kesztette Új Otthonban jelentek meg. S 1948 júniusában a csehszlo­ vák hatóságok Szalatnai Rezsőt és családját is áttelepítették Magyarországra. A szlovákiai magyar nem­ zetiség megpróbáltatásairól tudósító szenvedélyes hangú cikkei, megdöb­ bentő és kikerülhetetlen kordoku­ mentumok. Nem meglepő hát, hogy a szlovákiai magyar szellemi élet legnagyobb alakja, Fábry Zoltán gyakran idézett Szalatnai írásaiból A vádlott megszólal című, 1946ban keletkezett és két évtizedig csak kéziratban terjedt emlékiratá­ ban. Szalatnai Rezső ezen írásai az ottani és akkori magyar sors nél­ külözhetetlen forrásai. A k ö t e t m á s o d i k r é s z é b e n N em ­ zet és emlékezet c ím m e l a z ír ó h á t ­ s a b b t e n n iv a ló r a h a g y o tt o lv a s ó n a p ló já t és e lm é lk e ­ kedőkkel. A nemzet egy ideig tűri a szenvedélyeket. Aztán lerázza. Az életnek végre is józanságra, mérték­ letességre, hagyományokra, bizton­ ságra, békére, épülésre van szüksé­ ge.” M i n d e z t e r m é s z e t e s e n úgy, h o g y a k ö z ö s m ú lt, a s o rs és a ha­ gyom ányok pek c á b ó l, d ik á lt a l ö s s z e fo n ó d o tt k ie v ic k é lje n e k a m e ly e t az v ilá g h á b o r ú abból e ls ő é p ít e t t és a né­ z sá k u t­ a m áso­ szám u k ra. h a n g s ú ly o z t a ( í r t a m á s u t t ) : e l k e ll o s z la t n i a k ö d ö t a D u n a f e l e t t , m e r t d é s e it nem tő k . lá th a tó k h id a k ! A köd a népeket ö ssz e k ö tő fe ls z á llá s á r a a z o n b a n g y ű jt ö t t é k S z ín v o n a lu k k ö v e tk e z téb e n a c s e h s z l o v á k i a i t á ja k o n m é g é v e k i g jó v á r n i k e lle t t . e ssz é ” -n e k A felszabadulás utáni évekre el­ némult a magyar szó Csehszlovákia­ ban, a magyar nemzetdarab kollek­ tív bűnösként került ítélőszék elé. Szalatnai Rezső ebben a helyzetben budapesti lapokban jelentette meg írásait, gyakran bravúros módon jut­ tatva el azokat a magyar főváros­ ba. „ A sors - írta - , melynek fa­ siszta fúriái ellen önzetlenül, számí­ tás nélkül, belső meggyőződésből, ösztönös elszántsággal és a népek testvériségének érzelm eivel harcol­ tunk, éppen rajtunk, szlovákiai ma­ gyarokon állt bosszút. A kollektív büntetés, mely az ártatlan és védte­ len magyarságot érte ebben az or­ szágban (ti. az 1945-1948. közötti polgári Csehszlovákiában) erkölcsi­ leg visszataszító, s megrázóan ki­ 50 néhány nak is - nem k ö z ü lü k közös ben , n e m z e tb e n , Ezen „ m in iír á s o k ­ m in t Sza­ - nép­ a k á r p á t-m e d e n c e i, k i t e k in t é s b e n g o n d o l k o d á s , s z ó l ja n a k r á n k je le s a l a k j a i r ó l , vagy m ű fa ju k azonban é le tm ű v é n e k e g y e te m e s szerk esz­ e g y e n le te s , vo n ása egész ricz ig , a — éppen t e k in t h e t ő . la t n a i ső t egybe akár v a ló k u ltú ­ Tinóditól Mó- a szo m széd n ép ek azon k iv á ló s á g a ir ó l, a k ik , g y a k ra n k ö r­ n y e z e t ü k e lle n é r e , s o k a t t e t t e k n é p e ­ in k b a r á t s á g á é r t , ö s s z e f o g á s á é r t . H i ­ szen nem k e v e s e b b rő l v o lt és van „ A fokozatosan em elke­ dő nemzeti tudat a szabadság, egyenlőség, s emberség érzelmeiből táplálkozik. A nemzeti kultúrák fe j­ lődése Európa jelentős részében egy­ bekapcsolódik. a szocialista integrá­ ciós folyamattal. É ppen ezért dön­ tő jelentőségű a szocialista államok­ ban a torzítás nélküli nemzeti, tör­ szó m a is : �ténelmi tudat és a nemzeti m űvelt­ ség magabiztos, élményszerű fejlesz­ tése, közvélemény-alakító szerepe". S z a la tn a i „K é t R ezső hazában egy ö n m agáró l ig a z s á g g a l ír ta : l o k ” . S o r s fa c s a r ó é v e k s o ra sem t u d ­ t a s o h a m e g t ö r n i. K ö v e t k e z e t e s á llá s a , k o n o k k i­ jö v ő h i t e m é lt ó a n e m ­ z e t e m lé k e z e t é r e . ( M a g v e t ő ) ál B O T L IK JÓ Z S E F 51 �A SZÁRÍTÓKÖTÉL CSENDÉLETE E g y v i s z o n y l a g k is lé t s z á m ú n e m ­ z e t is é g k u l t ú r á já n a k és fe jlő d é s e fe n n m a ra d á s a s z e m p o n t já b ó l k ü lö n ö s le r a n c iá v a l ír ó k n a k , s u lt h e ly e t hogy v a ló sá g á b a n t á r g y ia ­ m é rh e ssék s é g ü k , ille t v e fe la d a t a ik s ú ly á t, v á l ­ la lv a p r o b lé m a n y e iv e l, te rm é sz e te se n a k o m p le x n e m z e ti ir o d a lm a k e se té b e n á ll, ám o tt - a is f e n n ­ m e n n y is é g i m e g lé t e m ia t t , i l l e t v e h á tté r a z é rt, m e rt az ir á n y o k , t ö r e k v é s e k , m ű v e k , a erő k nagyobb e lő b b - u t ó b b té rb e n t a lo s is csak és szó ró d ása ir o d a l m i m o zgás­ lé t r e h o z z a vagy se d ését szám a az h a tó a m aga (h iv a ­ f é l h i v a t a l o s ) in t é z m é n y e ­ - az in t é z m é n y i h o sszab b tá v o n g á to lts á g é re z te th e ti ká­ íg y e seté b e n , gek a ahol m in d já r t lá s t s az h a t já k . - közegével k o ck á z a tá t Az és e ls ő két ja , hogy a ir o d a lo m lír a nagyobb m aga is a s z e lle m i hagyo­ le g b iz to s a b b - a hagyo­ m e g ú jí t á s a , am i k ín á lta tik . hogy e egyén ezt nem is le h e t m eg m a­ sz e rv e z e tt ső t e s e t le g ezen fo r­ ebből a sz e m p o n tb ó l rő l szó. 52 van egy é s s z ín ­ anyag szép p ró za egy k ia la k u lá ­ m e g lé t e u t á n p ó t lá ­ Tóth László Megközelítés - f i a t a l m ár is k ö l­ k ép ző m ű v észek a n t o ló g iá ja , a ki M adách a d ta - e lő ­ s z a v á b a n .) A lír á n a k a b e tö ltö tt lír a i m a g y a r ir o d a lo m b a n hagyom ányos sz erep e k o n v e n c ió re n d sz e r s a könnyebb e lé r h e t ő s é g e is o k a le h e t , h o g y a k é t l e g e g y e n le t e s e b b t e lje s í t m é n y it t jö t t K ia d ó g o n d o zásáb an Főnix Füzetek ha és u tó b b i h is z e n m e n n y is é g ű s z é p ir o d a lm i si g o n d ja i r ó l s z in té n ennek v é le tle n , (A k ö te tb en Ez m e g fe le lő v o n a lú tő k m a­ is m a g á t. sáh oz n e m z e t i­ kö zrem ű k ö d h et lá t s z ik , k r it ik a i t a n u lm á n y ir o d a lo m fe jle s z t e ­ p u sz tá n c s a t la k o z h a t , m e g je le n t gondok­ il y e n a e n g e d h e ti-e p e d ig M adách u tá n p ó tlá s i te o re tik u s , k o r o s z tá ly k é p v is e lte th e s s e és hogy fo ly ta tn i N em m á k a la k ítá s á b a n . A a a ra, a k a d á ly o z ­ a is le g e r ő s e b b , u tá n p ó t­ is s a k ö z v e t le n u g y a n is , f o r m á ih o z m u ta t­ m agyar i r o d a l o m m é g n e m ju t o t t a r r a a f o k ­ tér g á n lu x u s k é n t azt n eh ézsé­ b e s z é lt a gának, vag y lu ­ n é g y v e r s e s- p á ly a k e z d ő in é l ig é n y küzd, - k ö te t c s e h s z lo v á k ia i új ir á n t i le lő e n k ív á n ó nem ü d v ö z le n d ő v á l ­ füzet hat n o v e llá s szü kséges. ni b á to r, e ffa jt a t u d v a lev ő e n k u ltú r á t fe n t v á z o l t h e ly z e t e g y á lta lá n az fo ly a m a to s m in d e g y k u l­ ö ssz e m é re té s l a lk o z á s . v is z o n t c s a k a k k o r le h e tsé g e s , ha a t e h e ts é g e k fe lk a r o lá s á h o z m e g fe ­ ségi n y e lv i kal a tá g a s is , a hanem t e lje s ít m é ­ t e l je s v a ló ö s s z e f ü g g é s e ib e n xu s, já ró k a te h e t­ k u ltú r á k m egő rzésén ek m ó d ja m ány e lő t t ü k ille t v e - k ise b b s é g i á tö r ö k íté s t H is z e n m ány tú ra p ró za ro s h a tá s á t. N em az is - fe le lő e n in t é z m é n y r e n d s z e r r e l o lv a s ó ik fe l ők r e n d e l k e z i k - e a z a d o t t k u lt ú r a . E z a de p á ly a k e z d ő könyv é le s s é g g e l v e t ő d i k f e l a k é r d é s , m e g ­ tá g m aguk, adni egy b iz t a t ó h o sszab b E rő s so ro z a t út j e ln e k e le jé ­ s z ín v o n a lb e li to ­ et­ lé t r e a f ü z e t s o r o z a t e s e t é b e n i s : B tes István rá n tse m és Barak László k ie m e lk e d ő - ko­ k ö t e t e ib e n . Finta László Pogány passiója t é k e lh e t e t le n , m e rt nem v á lik é r­ ki a �m ű k e d v e lé s g y a k o r la tá b ó l. M ás a Soóky Lászlónál: ő a M eg­ közelítésben a l e g t e h e t s é g e s e b b in ­ h e ly z e t d u ló lír ik u s n a k b e ls ő e r k ö lc s i é rv é n ye se n d o tt lá t s z o t t , fo r m á lt versek b en vagy h o sszú k ö lt e m é n y e u t a l, h o g y a b e lső hoz lá t s z ó la g - k ö lt ő i m á la tla n u l a m ég nem v e rse z e tb e n fe lté te le re te s k ib o n ta k o z á s n a k ben. E g y e lő r e ta lá n n y o m a sz tó z e ls é g e le h e t e t t m ű fo r­ formálásá­ m e g n y ilv á n u ló egyik arra szerv e z e t­ és k észség ei noha c ím ű je l l e g ű t e lít é s é h e z gendőek, anyag m e g m u ta t­ azonban n a g y í v ű , e p ik u s ma b ő ség e fo r m á ló ­ képes A a az k ö rn y e z e ti v a ló s á g kép ezésén ek m ányhoz és v a ló az íg é ­ kö­ v a ló n a k a z ig é n y e B téb en é re z h e tő . t e ib e n , egyes m o tív u m a ib a n , versszervezéséb en te sz k lá t á s m ó d az k ö te ­ ö t le ­ ille tv e is a gro ­ u r a lk o d ó : p o e t ic u s f e lü t é s é b e n fe n c hagyo­ k a p c s o ló d á s ­ ettes é s Barak Bettes n y e l v i néhol (B o ­ m eg fin to r é r v é ­ fe lk é s z ü lts é g h a t ó , le g f ő k é p p e n v a ló h iá n y o l­ a z é rt, m e rt k é t- Fülöncsípésben v a g y a Bányaló-szerenádban a t á r s a d a l m i k ö r n y e z e t f e l ­ h á ro m sz o r ez is m e g je le n ik : a v illa n tá s á n a k és az t e c h n i­ kának az ab szu rd ö s s z e k a p c s o lá s a az íg é r e ­ Vándorseregben p e d i g m e g ­ m u t a t k o z ik Bettes h a j l a m a a c s e h új hullám g r o t e s z k jé n e k l á t á s m ó d j á r a . te s, a a k o m p o z í c ió á lta lá n o s az ap ró , „ n y e lv e z e t” , e lle n t e t t s é g é r e köznapi k i f e jt é s m ó d é p ü l. A g ro te sz k s z e m lé le t i t ö r e k v é s g o n d o la t i- é r z e l m i Libainon h á tte ré rő l a lenítettük c ím ű k o r lá t o z o t t s á g z o tt / s z o r ít ben” ) fű ti v a lla n a k : é rz é se , a h iá n y a , a m ár fe l Lem ezte­ és a versek („h á n y tú l­ vaska­ m in d e n le g jo b b a c iv il sz a b a d ­ p riv á ts z fé ra d e te r m in á lts á g a pocs te tte m ­ v e r s e it, ahol a p o é tik a i ö s s z e fo g o tts á g fo ly tá n e g y k ö z é r z ü le t n e k vényen a p u sz tá n egyedi t ú lm u t a t ó , e g y é n i é r­ m e g fo g a l­ m a z á s a jö n lé t r e . ars m i n d já r t a b u k ­ s z a b a d s á g á t h ir d e t i p o é tik a i ság érzet p o é t ik u s l e ­ ir o d a lm i a lk o tó k e llő nem g ro te sz k h e z Itt k é p t e le n s é g s z u b je k t í v o k a . A a c s e le k v é s e k é s m o tív u m o k , ille t v e a z é le t­ fo r m á lá s r a csak e le ­ k é s ő b b ie k ­ épp m ár fo r - é le ta n y a g le h e t e g y je le n v a ló s á g a , a a p o é tik a ila g D. I. vándorlásai k o z n i. ie n , a k in é l h a jt ó e r ő In n e n n y ű , tá r s a d a lm a s H agyo m án y o sab b le m z i B a r a k g y e le m r e lír a fe lfo g á s L á s z ló m é lt ó k ö te té t, m o t ív u m a i je l­ bár fi­ („a szá­ „ v a la h o l a hócok áldozása), m á s u t t rő l b e s z é l (Jódos vérrel), „ t e p s i lé t " ­ r ító k ö té l c s e n d é le te ” , m e g in t m á ­ n a fta lín su tt „ f e lh a jth a t ó h o k e d lik ” - ö v ez e té n ” , „S z á rn y a s k é n y szerzu b b o ­ z á l o g á t ” r e jt i k E lá t á s m ó d k i- n y o k ” ) a B e ttesé h e z h a s o n ló g o n d o ­ r ő l, m e ly e k fe d e lű „ jö v ő n k (Bányaló-szerenád). m eg n y e lv i a l a t t i é le t , a m ok és cso n y lé s , le le m é n y e k s z in te n a r it m u s á lla p o t b a n nem érd ek es sokkal m o tív u ­ p o é tik a ila g sze rv e z ő d n e k , a t ö b b n y ir e rek ed t a la ­ rím e - k e z d e t le g e s m eg, s e g y e lő r e e r ő t e lje s e b b a s z ó fű z é s v a g y a k o m p o z í c ió s k é s z s é g s e m . vagy c ím ű tes Részegek a kertben a G a libabu abuliba d a d a isz tik u s b ü ro k ra tik u s lé t ­ h a n g u la tá t k é p e s m e g je le n íte n i: „ É r ­ zem a n é v so ro k b a z á rt tö m e g / á p o - ro d o tt sz a g á t” . M á su tt b e b iz o n y í t ­ ja , h o gy k é p e s z á rt v e rssz e rk e z e te k e t lé t r e h o z n i (Ösztönös merülés), m o k ra é p ít e n i m o n d a n d ó já t c ím ű b e n , táfium) és t a lá n (gagaga) B et­ nyében, c ím a d ó szomorúban ö t le t v e r s b e n m á r m e g m u t a t ja a g r o t e s z k a b e z á rtsá g vagy é p p e n m it o l o g ik u s - a r c h a i k u s m o t í v u ­ N é h á n y jo b b v e r s é b e n , í g y p é l d á ­ ul a / h a tá r­ (Megszámláltattak) verséb en az n o s z ta lg ia la t i h á t t e r e t s e jt e t n e k . E g y i k le g jo b b é r le le tle n s é g é r e v a l l v is z o n t, h o g y a ö t le t e k , a fin ­ t o r r a v a l ó p o é t i k a i f e lk é s z ü l t s é g é t is . tat a a (Keno- te lje s ítm é ­ Sancho Panza h a tá ro z o tt h a jla m o t m u ­ g ro te sz k re egészét le g jo b b in k á b b is , egy bár k ö te té n e k s z u b je k t í v e in - 53 �d o k o lt, lír a ila g azonban k o n v e n c io ­ n á li s r e z i g n á c ió - p á t o s z e r ő t é r je l l e m ­ z i. Az — a a té n y , hogy m e n n y is é g i c ím a d ó v á is le g jo b b a rán yo k versét e l le n é r e Barak, e m e lt e - je lz i, L é t r e jö t t é n e k s z e lle m i te te tt” . V a n -e k ív á n k o z ó v a ló lo m n ó m iá v a l je l e n l e g é rv én ye­ seb b le h e tő s é g n e k lá ts z ik a te sz k , m in t s e m a p a t e t ik u s gro ­ s z e m lé ­ le t m ó d . M in d azt Bettes, Barak m in d hogy e g y e lő r e k ö te te é rv én yes in k á b b m o t í­ csak m o t í- v u m k ö lt é s z e t e t h o z n a k l é t r e : a p o é - tik a i ban ren d ezés a nem k észség én ek k v á z iv e r s k ö zrem ű k ö d ő fe s z ü lt a ír ó i m e ly b ő l köznapok f ö lé b e t e k in t e t n e k le h e t ő s é ­ rá lá tá sra ? n y a it és azokat V is z o n y la g o s é s z le lh e t i e u g y a n íg y m eg? A h iá n y á ­ m e g s z ü le t é s é b e n e n e r g iá k m o t ív u m o k s z a b a d u ln a k f o g a l m a z h a t ja - e -, m e ly e k r ő l ta n ú sk o d n a k fe l, n em - jö n lé t r e p e sség e n em csak az egyén t ik u s , s e m k u ltu r á lis h a tó e rő v é . s z é p p r ó z a á lla p o t a m in d ig á r u l­ arra kö zegre a tá r s a d a lm i nézve, k észség e­ l e g a l á b b i s t is z t á z h a t ó a n v e t ő d n e k f e l , az e p ik a i a n a líz is nagyobb és sz ü k sé g e n y ilv á n v a ló . nyában le t n e k a k érd ések et k e ll le b o n t a n i a , a m aga s az íg y a e s é ly e E n n e k h iá ­ lír a i képze­ lo g ik á ja s z e r in t n y e r t, le g a lá b b m i k ö z e g b e n á t ö r ö k ít e n i e . 54 v a ló s á g it j e l z i k , h a n e m a t á r s a d a l o m é t is . H a a k é r d é s e k á lt a lá b a n tis z tá n , d e s é g h íjá n a v e r s n e m v á l i k s e m k u l ­ kodó v is z o ­ t á r s a d a lm i m e ta fo r ik u s li s a u to ­ annak k ö lt ő i e r ő á t v i t e l , á l t a l á n o s é r v é n y e s ­ A a „v é­ r é s z le g e s é s é r v é n y e s á t l á t á s á n a k k é ­ p é ld á z z a , v u m a ik u t a l, g e a sz ű k e bb és tá g a b b k ö rn y e z e té re h o g y a c s e h s z lo v á k ia i m a g y a r ir o d a ­ t e k in t e t é b e n s z ín v o n a lá v a l a r r a k ö zeg re t is z t á z o t t s á g o t a E b b ő l a sz e m p o n tb ó l és a fe lő l nézve m agyar és k u ltu r á ­ k ia i a m e ly e t m in t á z . b á r nem a l e g ú ja b b p ró za t e lje s e n s z e lle ­ füzetek c s e h sz lo v á ­ jö v ő je a g g a sz tó , re m é n y te le n . C u th �Já n o s n o v e llá s ja az, hogy az ír á s k ö te té n e k nem é rth e tő in d ít é k a : fu n k c io n a litá s s a l la t, sem akár c é lk é p z e t r i s z t ik u s - m í t ik u s n e m z e t is é g i n y e lv veset a érv é n y e s, vagy é s z le lh e t ő ki - - az a m ég t ik - e gény cél le ­ le g in k á b b egy s z á z a d e lő V a ló s z ín ű le g a nem ­ is a Vajkainál, ir o d a lm i e h h e z is k e ­ és az nem im itá lá s a a z , a m i ö sz- s z e t a r t ja . ir o ­ m ásokn ál le s z is - nem zedéknél is és s z e lle m i m il iő n e k , fo rm á b a n la n u l - - m e ly te h át az á lla p o tb ó l, tu d a to ssá g g a l ö s z tö n ö k k e l r a jt o l és ám na­ m e részeb b V ajkai M iklós képes t á r g y ia s íta n ia érv é­ v is sz a v o n h a ta t­ m a g á t. A cseh ­ p o n t já b ó l ez a le g k e v é s b é szem ­ m e llé k e s k érd és. is . k o n v e n c io n á lis g y a k o r la to k o n t ú l­ re­ n a g y e p i­ á tfo g ó s z lo v á k ia i m a g y a r ir o d a lo m Ebből - s z ü le ­ t í v u m k i n c s b ő l , l é t r e jö n - e o ly a n s z u ­ v e r é n lá t á s m ó d ja e n n e k a t á r s a d a lm i n yességgel v a ló s z ín ű le g k isv á ro s i v íz v á la s z tó de ú ja b b n á li s A - tás z e lle ­ e b b ő l a z é lm é n y k ö z e g b ő l é s m o ­ kai gyobb h e ly d a lm á ig . t ö b b s z ö r ö s e n i d e j é t m ú lt , k o n v e n c i o ­ tu d a to s íto tt - a n y ig sem h ü v e ly e z h e t ő - de m é t in t e g r á l ó - k a f k a i z á l ó h a g y o m á ­ fe n n ta rtá sa ír á s m ó d fo lk lo a k észség Lélekharang n y ú jt: a e szk ö zh aszn á­ ir o d a lm a k b a n p u sz ta h e t, á m gabban is , ö rö k sé g tő l b ír ó k ö n y v b ő l. M e g k e ll je g y e z n i, h o g y a z e tie k k e l sz e m b e n hagyom ánya v a la m e ly e s szán d ék , nem ir o d a lm i sem k o m p o z í c ió s csak a la p g o n d ­ e g y á lta lá n Főnix Füzetek A z a té n y , h o g y a e ls ő h at k ö te te nem m u ta to tt fe l (A kóválygó, A másnapos város , A novella tartalma , W ohl) a k a f k á s m it iz á - m e g k é r d ő je le z h e t e t le n ü l lá s , a p r o v i n c i á l i s , k i s v á r o s i k ö r n y e ­ lo m z e t n a t ú r á j á n a k b e e m e lé s e , v a l a m i n t kább in té z m é n y re n d sz e r é n e k é s to ­ vábbi in té z m é n y e s e d é s é n e k m u ta tó , jo b b ír á s a i b a n az ír á s m ó d ra v o n a tk o z ó s z in t e t i z á lá s a nyom án egy (ille tv e m eg. A ennek ö n tö rv é n y ű m e g te re m té sé n e k r e fle x ió k ig é n y e ) ír ó i v ilá g le h e t ő s é g e k a fk a ia n c s illa n s z e rv e z e tt és é r t e l­ m e t le n , b ü r o k r a t i k u s v i l á g r e n d z e te , a n y o m a sz tó m e z h e tő egy - — és tá g a n k isv á ro s i nagyobb m il iő t á je g y s é g v in c ia - ad é r c í­ je le n lé t e é r z e lm i r é s z b e n s z e lle m i t é r k é p é n e k z o lá s á r a kép­ és fe lr a j­ l e h e t ő s é g e t , m e ly p ro ­ m in t t ö b b í r á s e m lít i is - a V a r s ó - P r á g a - B u d a p e s t h áro m szö g ­ b e n h ú z ó d ik m e g , s z á r ó d i k e l. kai "Vaj- e s é l y e i t n ö v e l i a z is , h o g y e h h e z a fa jt a p ró z á h o z , ille t v e e n n e k m a j­ dani m e g ú jí t á s á h o z k é n t k ín á lk o z ik a jó m ark án s te h e tsé g e t, m é g n em a z a d o tt ir o d a ­ e rő ta r ta lé k a it, h a n e m m in ő s ít i. In té z m é n y e k s o k k a l in ­ fe la d a t a i t ugyan nem h o z h a t n a k lé t r e m ű v e k e t , d e a z i r o ­ d a lo m fe jlő d é s é t nyuk vagy d ig éppen g e r je s z t h e t ik , d is z fu n k c io n á lá s u k e lz á r h a t ja az h iá ­ pe­ ir o d a lo m ­ f e j l ő d é s ú t já t . Éppen k in te n i a e z é rt F ő n ix k e ll v á r a k o z á s s a l te ­ F ü z e te k ú ja b b da­ r a b j a i e lé . ( M a d á c h , F ő n i x F ü z e t e k : B ette s Istv á n : Bohócok á ld o z á s a , B a r a k L á s z ló : S a n ch o P a n z a szo m o ­ rú , C u th J á n o s : L é le k h a r a n g , F in t a L á s z ló : P o g á n y ló s : A p a s s ió , V a jk a i M ik ­ m ásn ap o s váro s, Soóky L á s z l ó : D . I. v á n d o r lá s a i.) hagyom ány­ tá je g y s é g rég eb b i S Z K Á RO SI E N D R E 55 �D ÉRCZY PÉTER: Fejes Endre novellái és regényei Fejes Endre pályakezdő könyve, A hazudós című elbeszélés gyűjtemény, 1958ban jelent meg először. A könyvet, bár az író SZOT-díjat kapott érte, a kri­ tika fenntartásokkal fogadta, s a siker egyáltalán nem volt egyértelmű. Ami­ kor aztán megjelent a Rozsdatemető, az áttörés teljes lett; az újabb magyar irodalomban ez a siker páratlan volt - két évvel az első kiadás után a re­ gény már elérte a 200 ooo-es példányszámot, számos nyelvre lefordították, s ami még lényegesebb, hatására az addig született művek is átértékelődési fo­ lyamaton mentek keresztül, egészen más megvilágításban szerepeltek az olva­ sók és irodalmárok előtt. Így került sor A hazudós azonnali újrakiadására 1963ban, majd 1966-ban a - még a regény előtt született - további novellák közlésére, Vidám cimborák címmel. Fejes ma már egy életművet mondhat ma­ gáénak, ami lehetővé teszi számunkra ennek korszakolását, s azt, hogy az al­ kotásokat ilyen perspektívából szemléljük. Ezek szerint, kontinuitás és disz­ kontinuitás dialektikájában, három nagyobb periódust különböztethetünk meg Fejes Endre pályáján. 1. A novellák - a felkészülés ideje. Fejes Endre novelláinak megjelenése újdonság is volt, ugyanakkor, mint említettem, kétkedve is fogadták őket. Mi­ lyen nóvumot jelentettek ezek az elbeszélések? Azt mondhatjuk, hogy első­ sorban témájuk, a bennük ábrázolt világ volt más, mint az addig megszokott. Az 50-es évek sematikus, problémátlan világképe után Fejes írásainak hősei, egyáltalán a szereplői, a társadalom perifériájáról származnak. Kétes egzisz­ tenciák, a munkásosztály alsó rétegeinek képviselői küzdenek sorsukkal, egy­ mással, a társadalom szorító korlátaival (A hazudós, Vigyori, Mocorgó, Vonó Ignác stb.). Erőfeszítéseik azonban rendre kudarcot vallanak, a hősök el­ buknak. Fejes írásai olyan világról tudósítanak, mely addig is létezett, de a politika és az irodalompolitika szűkre szabott keretei miatt nem kaphatott hangot. A híradás önmagában azonban nem elég. S itt e novellák formai és szemléleti sajátosságairól kell beszélnünk. Az egyik alapvető vonásuk egy bel­ ső ellentmondás. Az író a világ legteljesebb átfogására törekszik, az általános törvényeket próbálja megfogalmazni, de műveiből a valóság legtöbb konkrét eleme kiszorul, nem ábrázolódik. A novellák világa kettészakadt egy na­ gyobb meseszerű részre és egy kisebb realitást hordozó részre. E rendszer szerint alakul ki a fejesi novellatípus. Ahogy Gyurkó L ászló írja, a kérdésfeltevés mindig ugyanaz: „animális lét vagy emberhez méltó élet” . Az írások alapképlete pedig, mint a kettészakadt világ, szintén kettős: adott a férfi, aki gyönyörű álmokat sző, emberi létet képzel, de mindez sohasem realizáló­ dik, mert a valóság ellenáll, s mert a hősök maguk is álomvilágban élnek. Velük szemben állnak a nők, asszonyok, akik többnyire nem értik meg eze­ ket az álmokat, a valósághoz tapadnak, s boldogulásukat e szerint próbálják valóra váltani. E két pólus valamelyikéhez tartozik a novellák összes sze­ replője. Az ábrázolt világ így bomlik szét, mert Fejes szemlélete az, amely ilyen - megint csak Gyurkó szavaira utalva - leegyszerűsítő, fekete-fehér ala­ 56 �pun mutatja be. A leírt világ azonban így lényegében dimenziótlanná válik, sem térbeli, sem időbeli kiterjedése nincs meghatározva, s ezért adott állapot­ ként, állapotszerűségként jelenik meg. Végső soron ez az állapot variálódik a novellák mindegyikében, csak a szereplők, a történet változik. A legtisz­ tábban talán A hazudós tükrözi ezt, de ide sorolható a Vigyori, az Eljegyzés, A bűvész, É lő Klára, a Vidám cimborák is. Természetesen következik a szem­ léletből, hogy mint jeleztem, a valóság konkrét elemei kevéssé ábrázolódnak; nem arról van tehát szó, hogy Fejes még bizonytalan, „hiányzik belőle a rea­ lizmus könyörtelensége” . Különösen nem igaz ez, ha az életművet folyamatá­ ban tekintjük. Sokkal inkább helytálló - úgy tűnik - az, hogy Fejes a no­ vellákban még csak leírja a világot, úgy is megfogalmazhatnánk, azt, ami van, tekintet nélkül arra, hogyan alakult az ki, mi a problematikája stb., azaz számbavevés ez még. Kétségtelen, hogy a magasabb rendű szintézis csak később születik majd meg. A valóságot, a maga konkrét realitásában, ilyen szemlélet­ ből nem lehet átfogóan megragadni. Hogy ez az átfogás valamilyen módon mégis létrejöjjön, szükségszerű, hogy az írói magatartás és szemlélet, illetve ábrázolási mód lírai legyen, lirizálódjon. Ez figyelhető meg - , s ez a követ­ kező sajátosság - Fejes novelláiban; az író hőseivel és ábrázolt világukkal lírai módon azonosul, hiányzik a distancia. A líraiságot újra csak kettősségben kell figyelembe vennük. Ez adja meg a novellák alaphangulatát, segít az át­ fogás létrehozásában, ugyanakkor azonban korlátozza az írót, eltakarja a va­ lóság reális, mélyebb törvényszerűségeit. Világot alkot, de e világnak csak a felszínét engedi megragadni. A világalkotást úgy kell értenünk, hogy a líraiság egyúttal az írások hitelét is megadja; másképp nem lenne elképzelhető például A hazudós meseszerűsége é s az írói hitet, alapállást hordozó befeje­ zése, ahol az álom, a mese - az emberi élet - mégiscsak győzedelmeskedik. A novellák közül el kell különítenünk egy kisebb csoportot, mivel ezek már átmenetet képeznek a Rozsdatemetőhöz. Gyurkó László két elbeszélést említ, a Mocorgót és a Kéktiszta szerelem címűt. Ehhez mi még hozzátehetjük a Vonó Ignác című novellát is, hiszen a módszer már itt is a későbbihez hasonló; nagyobb időszak, történelmi események rövid, tömör átfogása stb. (nem vélet­ len, hogy ebből is készült dráma). Lényegében ezekben az írásokban, de a többiben is, töredékeiben már készen van az a világ, megszülettek azok az alakok, akik a Roozsdatemető valóságát fogják alkotni. Hangsúlyoznunk kell a folyamatosságot, még ha nyilvánvaló is, hogy a regényben már más típusú szem­ lélettel van dolgunk. 2. A Rozsdatemető - a kiteljesedés időszaka. A regény sorsa érdekesen ala­ kult. A Kortárs akkori szerkesztője visszautasította a közlését azzal az indok­ lással, hogy „a magyar valóság nem ilyen, a maga Hábetler családja teljesen torz képet fest a munkásosztályról.” . Fejes Endre egy 1963-as interjúban azt nyilatkozta: „Hiszem, hogy az idő megerősíti a Rozsdatemető sikerét” ; ma már tudjuk, hogy az írónak volt igaza, s a kiadónak, mely közölte a művet. A tel­ jesebb megértés kedvéért azonban előbb néhány általános összefüggést kell érin­ tenünk. Az 50-cs évek zártsága után a 60-as évek elején a magyar társadalomban „nyitás” következett be, amely sok vonatkozásban éreztette hatását. Ilyen volt például az, hogy egyszeriben lehetőség és igény született a marxista etika ki­ dolgozására. Ez az etikai érdeklődés az írók szemléletében is, műveikben is megnyilvánul. Megindult a jelen és a múlt ilyen szempontú szépirodalmi fel­ dolgozása is. A valóság jelenének és múltjának objektív törvényszerűségeit, mozgását igazán az objektív műfajok képesek megragadni. Innét érthető a 57 �prózai formák (novella, kisregény, regény) térhódítása és jelentőségük növe­ kedése az időszak irodalmában. Elég, ha csak Sarkadi, Sánta, Darvas, Cseres, Konrád kisregényeire gondolunk; s természetesen ebbe a sorba tartozik Fejes Rozsdatemetője is. A kisregényben megjelenő környezet, világ ugyanaz, mint ami a novellák­ ban ábrázolódik. A szemlélet azonban, ahogy azt már jeleztük, más. A kap­ csolatot a novellákkal az is aláhúzza, hogy a kisregény is egy állapottal kez­ dődik, amely, mint láttuk, a novellák egyik alapvető sajátossága. Fejest azon­ ban ekkor már nem az állapot érdekli önmagában, hanem annak kialakulása történelmi-társadalmi távlatban. Lényegében ez a szemléleti különbség a döntő a novellák és a kisregény világa között. Ez fejeződik ki - eltekintve most attól az evidenciától, hogy novella és kisregény nem azonos prózai forma - a szerkezetben is. Mivel Fejest a Rozsdatemető ben elsősorban nem a jelen, mint olyan, hanem a múlt, mint előtörténet érdekli, vonatkoztatva a jelenre, a köz­ vetlen jelenvaló valóság a kisregényben előre vetődik, s a mű maga ennek az előrebocsátásnak a „magyarázata” . Ezért van igaza Tóth Dezsőnek, Béládi Miklósnak, s másoknak, amikor a Rozsdatemetőt (s az időszak több más al­ kotását) oknyomozó regénynek nevezi, mert valóban az okok kereséséről van szó. Az írói szemlélet és magatartás másik lényeges változása és sajátossága, hogy Fejes már nem azonosul lírai módon hőseivel, mint a novellákban. A Rozsdatemetőben már létrejött az a distancia, amely a hábetlerek, mocorgók és a többiek világának és alakjának többdimenziós és dinamikus ábrázolásához szükséges. Ilyen distancia mellett Fejes már képes reális ítéleteket alkotni, ké­ pes az értékekkel szemben a nem-értékeket is teljességükben megmutatni. Ugyan­ akkor az is csak ilyen feltételek (oknyomozás, distancia) révén képzelhető el, hogy Fejes végső fokon új formát is teremt. A polgári családregénynek az iro­ dalomban nagy hagyományai voltak, de a „proletár családregény” a Rozsdatemető megszületéséig nem létezett. Az új tartalom azonban a hagyományos családregényformát (extenzív totalitásra való törekvés történelmi-társadalmiemberi vonatkozásban, hogy csak az alapvető vonásokat említsük) is átalakít­ ja. Így jön létre az „antiregény” ; negyven év története egy kisregényben. A for­ ma azonban adekvát a hábetlerizmus világával. A hábetlerizmus nem azonos a történelmi-társadalmi extenzivitással, ezért belőle, ha az író hiteles képet akar rajzolni, csak annyi ábrázolható, amennyit a hábetlerek felfognak, amennyi szá­ mukra megjelenik. Ugyanakkor a befogadó természetesen nem tud elvonat­ koztatni meglevő élményeitől, ismereteitől, melyekkel a műben kibontakozó in­ tenzív totalitást kiegészíti, s ebben az értelemben az alkotást még további tel­ jesség felé irányítja. Az intenzív totalitás magyarázza a Rozsdatemető (de álta­ lában a kisregényforma) a regényműfajnál nagyobb drámaiságát; a cselekmény egyes csomópontokban összesűrűsödik és drámai erővel telítődik, ami. egyben ellensúlyozza a kibontott teljesség hiányát is. A kisregényforma totalitása nem­ csak intenzív, de egyszempontú is; ez nem egyoldalúságot jelent, hanem azt, hogy az író egy társadalmi réteg vagy történelmi szituáció valóságának tota­ litását ábrázolja, s minden más ebből az aspektusból vetődik fel. Az egyszem­ pontú totalitás azonban olyan általános problémákat fogalmaz meg, melyek más társadalmi-történelmi szférákban is jelen vannak, csak az író konkrétan nem ábrázolja ezeket a vonatkozásaikat. A Rozsdatemető intenzív és egyszempontú teljessége ilyen értelemben kap általános érvényt, amennyiben az alapproblé­ mája, ahogy Bandi Pál fogalmazza, az életmód és az életérdek ellentmondása, összeütközése. Ezáltal a Rozsdatemetőben valóban létrejön a valóságátfogás, 58 �mely a novellákban csak problematikusan, lírai módon fogalmazódott meg. Ezért lesz hitelesebb, árnyaltabb a kisregény összes jelentősebb szereplője, mint a novellák alakjai, még ha az utóbbiak ezeknek „előzményei” is. Az elő­ zőek értelmében már érthető a Rozsdatemető krónikaszerűsége; egyrészt a családi történet követeli ezt, másrészt maga a hábetlerizmus. Ezek után kell kitérnünk néhány jellegzetes, a Rozsdatemetővel szembeni el­ lenérvre. Tóth Dezső már az általunk átvett fogalmat is, az oknyomozó re­ gény fogalmát is, negatív előjellel használta. Szerinte az ilyen típusú forma és szemlélet szűk. Úgy érezzük, hogy a fentebb vázolt gondolatokra már vála­ szoltunk; a kisregény (ezen belül az oknyomozó), a prózai formák sajátos vál­ tozata, s a XX. században a magyar társadalom 6o-as évekbeli átmeneti idő­ szakának adekvát formája, s mint láttuk, a megfelelő módosulásokkal a való­ ság totalitását is képes magába zárni. Tóth Dezső másik elutasító érve a Rozs­ datemető determinizmusa, végzetszerűsége, melyet a kisregény keretességével is bizonyítani vél. Részben erre is válaszoltunk már. Kiegészítve hozzátehet­ jük: a végzetszerűség is lehet formateremtő elv, egyrészt, de a Rozsdatemető­ ben nem erről van szó. Fejes Endre valóban ábrázolja a körülmények szorító hatásait, korlátait az emberre nézve, de ezzel nem tagadja az emberi értéke­ ket és a cselekvés lehetőségét, ugyanis a Rozsdatemető létezése önmagában ta­ gadja ezt. A döntő azonban mégis az, hogy az író milyen perspektívákból szem­ léli a maga teremtette valóságot. Fejes pedig egyértelműen a cselekvés, az értékekben való hit, a változásban való hit tragikus perspektívájából tekint a Hábetlerek világára. Ezt támasztja alá Hábetler Jani alakja, s az író szavai: „Büntetését hivatott bírák szabják ki. Méltányosak lesznek.” ; valamint a mot­ tóként szereplő Pascal-idézet: „Legyünk hát azon, hogy jól gondolkodjunk: ez az erkölcsi kiindulás.” . Ezért játszódhat le többfajta tragédia is a Rozsdatemetőben. Idősebb Hábetler János és a lányok tragédiája az, hogy nem isme­ rik fel: életérdekük az lenne, ha életmódjukon változtatnának; Jani és Pék Mária tragédiája azonban még teljesebb, mert ők többé-kevésbé tudatában van­ nak, hogy tovább élni így már nem lehet, de a körülmények még erősebbek. Pék Mária halála ezért szimbolikus is - ebbe is belepusztul; Jani gyilkossá válik, de neki még van lehetősége a változtatásra. Egyébként pontosan ezek miatt nő Hábetler Jani előzményei (Mocorgó, Hazudós, stb.) fölé. 3/a. Újabb regények - az irányváltozás körvonalai. Az újabb regények foly­ tatásai a Rozsdatemetőnek, mégis, úgy tűnik, minőségi különbségek választják el tőle. A kérdésfeltevések is hasonlóak - életmód és életérdek, periféria és tár­ sadalom, animális lét vagy emberi élet. A „görög” fiú Mocorgóék és Hábetlerék leszármazottja. A jó estét nyár, jó estét szerelem már kifejezetten csak a jelenről szól, de ezt a jelen valóságot Fejes már nem azokkal a módszerek­ kel, azzal a szemlélettel ábrázolja, mint a Rozsdatemető világát. A „görög” fiú is az emberibb, szebb életért vágyakozik, de a valóság ennek ellenáll, s csak azt az egyetlen utat hagyja meg, mely a kisregényben megjelenik előttünk. Ez önmagában nem lenne baj, de Fejes a valóságot nem bontja ki, nem foly­ tat olyan oknyomozást, mint a Rozsdatemetőben, hanem ezt a szituációt, ezt a valóságot adottnak veszi, állapotként ábrázolja. S itt már el is érkeztünk a leglényegesebb kérdéshez; a valóság állapotként való megjelenése a ]ó estét nyár, jó estét szerelem-t a novellák világához közelíti inkább. Ezt látszik alá­ támasztani az is, hogy míg a Rozsdatemető egyértelműen reális szemléletet és ábrázolási módszert tükrözött, addig a Jó estét...-re a novellák lírai azonosu­ ló, „lirizálódó” írói magatartása a jellemzőbb. Ez biztosítja az írói hitelessé59 �get, de közel sem olyan fokon, mint az előző műben. A „görög” fiú is gyil­ kossá lesz, mint Jani; sorsa szintén tragikus, de már nem katartikus, mint Janié. Tragikus, mert ugyanúgy benne rejlenek az emberi életre való láza­ dás energiái és a felismerés, hogy másképp kellene élni, de pályája végzete­ sen rossz irányba fordul, azzal az úttal, amit választ. Ennek következménye­ képpen gyilkossága, s majdani bűnhődése már nem lehet katartikus. Hiány­ zanak az okok, a motivációk sorsa alakulásában. A Szerelemről bolond éjszakán című regényre még inkább érvényesek az elő­ ző megállapítások. A novellákkal való szemléleti közösségét az is mutatja, hogy az E tüd I. és Etüd 11. és a Párizsi emlék című írásokban már név sze­ rint felbukkannak a hősök, s Fejes már 1963-ban azt nyilatkozta, hogy regényt ír ilyen címen. Végül is több mint tíz évvel később készült el a mű: A Szere­ lemről... „lírizmusa” még nyilvánvalóbb ezek értelmében. Látható az a törek­ vés is, mint a novellákban, hogy világot átfogó legyen a regény, de ez csak lírai szinten valósul meg, és nem olyan erővel, mint a novellákban. A nagyobb forma ezt nem tudja hordozni - töredékessé is válik. A világ-valóság állapot­ ként való ábrázolása abban is kifejeződik, hogy lényegében minden konkrét kötődéstől mentes - tere Európa különböző helyszínei, de ezek is csak éppen háttérként jelennek meg. Taniszter, Rácz és Zimonyi szinte térből és időből kiesve keresik az emberibb életet; majdnem elejétől tudjuk: Rácz és Taniszter halottak; csak Zimonyi él, ő beszéli el a történetet első személyben. A másik kettőt tehát már elérte az értelmetlen halál (hogyan, azt még nem tudjuk), úgy, mint a „görög” fiút az értelmetlen gyilkosság. A három főhőst az is el­ választja Fejes előző figuráitól, hogy ők már eleve a társadalom kivetettjei, bicskázók, tolvajok stb. - a perifériának is a legalsó szintjén élnek. Erről a regényről azonban még nem lehet végső és mindenre kiterjedő ítéletet alkotni, mert az író folytatni szándékozik; ez még csak az első éjszaka volt. Nyitott kérdések maradtak: Zimonyi sorsának alakulása, s az író végső viszonya Z i­ monyi és társai világához. Annyi tanulságot azonban levonhatunk, hogy Fejes világa és szemlélete (kü­ lönösen a Rozsdatemetőhöz viszonyítva) szűkült és ez a beszűkülés az írót ko­ rai korszakának szemléletéhez és műveihez közelíti. Ez pedig sajnos, nem a valóság átfogó érvényű ábrázolása felé vezet, ellenkezőleg, attól távolítja. 3/b. - A változás képe. A változás képét a legjobban Fejes Endre legfris­ sebb műve, A fiú, akinek angyalarca volt című regény tükrözi. Kétségtelen a tény, hogy Fejes ezt a prózai alkotását összegző, összefoglaló műnek szánta. (Olyan „apróságok” is jelzik ezt, hogy a regény a korábbi alkotásokból is merít; példaként csak egyetlen tényt említek: az új regény egyik jelentős sze­ replője, Valentin úr, a főszereplője az első kötet A hazudós [1958] című gyűj­ temény A bűvész című novellájának). Minden elemzés és magyarázat nélkül, előzetes megállapításként, legszögezhető: az Angyalarcú sem a pálya összeg­ zéseként, sem önmagában, „környezetéből” kiszakítva nem állja meg a helyét. Más kérdés, hogy minden hibája, gyengesége és elenyésző erénye ellenére, a regény valamiképpen mégis összegzés, még inkább - zárszámadás; mindaz be­ mutatható rajta, ami Fejest a hatvanas években jelentős íróvá avatta, de az is, ami a Vidám cimborák óta egyre süllyedő művészi színvonalat reprezen­ tál. S még egy előrevetett megállapítás: az Angyalarcú azért is vehető a pálya összefoglalásának, mert mintegy a novellák, illetve, pontosabban, a novellák és a Rozsdatemető utáni írói világához való végleges visszatérést, illetve e világ 60 �folytatását jelzi; amit korábban bizonytalan, esetleges irányváltozásnak jelez­ tem, itt, most - lezárt, befejezett kérdésnek látszik. Egészen egyszerű is lehet kiindulási pontunk (ugyanakkor e pont sajnálato­ san felcserélhető is): a regényt próbáljuk megközelíteni, az író szándéka fe­ lől. Fejes regénye szándékában nagyregény - totális társadalomábrázolásra törekszik, s egyúttal, mint minden ilyen mű szerzője: totális létábrázolásra, -magyarázatra tör. Látszólag a mű rendelkezik is az ehhez szükséges összes kritériummal - szereplői társadalmi helyzete a lumpenproletariátustól a leg­ felső értelmiségi pozícióig terjed, azaz, ismétlem, látszólag a teljes mai magyar társadalmat felöleli. Hogy e látszólagosságot állandóan kénytelen vagyok hang­ súlyozni, annak az az oka, hogy a mű bármely rétegét (esztétikai értelemben) vizsgáljuk is, nagyon szűk keresztmetszethez jutunk el. (Itt szeretném megje­ gyezni, hogy egyáltalán nem, vagy csak utalásszerűen térek ki azokra a té­ nyekre, melyek politikai szempontból is megítélhetők; hogy mégis érintenem kell majd a műnek ezt a rétegét is, annak is esztétikai meggondolások képe­ zik az alapját.) A regény talán legnagyobb baja-hibája annak a homogén közegnek a hiá­ nya, mely valamiféleképpen „összefogná” a művet. Fejes e közeg létrehozásá­ ra érezhetően és láthatóan visszakanyarodott korábbi epikus műveinek szemlé­ letéhez, de ez akkor is problematikus lett volna, ha azokban a művekben ez nem jelentett volna problémát; ha azok ezt a stílust és szemléletet kifejtett formájában már nem jelezték volna aggasztónak. Így nyíltan egy sajátos legalábbis Fejes szempontjából - epikai tendenciáról beszélhetünk, mely 1969. óta, a Jó estét... című kisregény óta tart. Mit mondhatunk el e tendenciáról? Ami az új regénynél első pillantásra szembetűnik - a fénykép- és a filmszerűség. E módszerből is következik, hogy a regényre egy sajátos naturalizmus a jellemző. Sajátosnak azért nevezem, mert Fejes műve nem naturalista. Az Angyalarcú naturalizmusa abból származik, úgy jön létre, hogy Fejes több mint 600 oldalon keresztül naturális leírásokat, külsőleges tárgyiasságokat közöl, a legtöbbször funkció nélkül, szereplőinek bel­ ső világára éppen csak utalva, vagy meg sem kísérelve e bensőség ábrázolá­ sát. Szereplőinek motiváltságát pusztán ezen külső eszközökkel próbálja meg­ oldani s ez nagyon kevésnek bizonyul. Hősei, mint egy színpadon, jönnekmennek, beszélnek, cigarettára gyújtanak, átkozódnak stb. - , s a szöveg va­ lóban csak erről szól. S ha már leírtam a színpad szót: az Angyalarcúra talán, minden eddigi Fejes-műnél inkább, ez a színpadiasság a jellemző, ráadásul modoros, melodramatikus hangvétellel. A mű befogadója sajátos módszerbeli­ szemléletbeli keveredésnek lehet szemtanúja; de nemcsak keveredésnek, hanem ezen belül egymásnak ellentmondó, egymás hatását kioltó ellentétes tendenciák­ nak is. Így, csak tételszerűen sorolva: bár elvileg epikus anyagról van szó, s a feldolgozás is szándékában epikus, mindezt feloldja egyfajta meseszerűség, költőiség, megemelt kvázi-metaforikus rétege a műnek. Ugyanakkor e költőiségnek mélyen ellentmond Fejes sokszor direkt, publicisztikus hevülete, mely írói „ki­ szólások” , magyarázatok formájában ölt testet, s képtelen esztétikai formává válni. (A már említett külső, naturális leírások ugyanebben az irányban hat­ nak.) Nem valami kategorikus egyneműséget kérek számon Fejesen, hiszen a XX. század epikájára éppen a sokféle epikus megközelítés elegye a jellemző; szemléleti problémákról van itt sokkal inkább szó (erről azonban később). Hasonló ellentmondó tendencia a mű tisztázatlan műfaji kialakítása: utaltam már rá, hogy az Angyalarcú írói szándékában, széles epikai ölelésű regény; 61 �u g y a n a k k o r m e g v a ló s u lá s á b a n ig a z á n „ k a m a r a d a r a b ” . D e e z u tó b b i se m képes ö s s z e fo g n i a re g é n y t, m e rt itt is e lle n té te s t e n d e n c iá k é r v é n y e s ü ln e k : a „ j á t é k ” k é t s é g k ív ü l já t s z ó d ik . h ató is : n a g y á lt a lá n o s s á g b a n A m ű k ü lö n b ö z ő a s z e r e p lő k e g y m e g e m e lt sz in te n , je lz é s s z e r ű v a ló s á g b a n r é te g e it v i z s g á lv a , m in d e z b iz o n y íth a tó e ln e v e z é s e i ly e k u g y a n m é g n em „ b e s z é lő n e v e k ” , d e m á r k ö z e lít e n e k m é t lő d é s e k ; á lla n d ó je lz ő k és ( A n g y a la r c ú , T a t á r a r c ú , B r o n z h a jú ig a z o l­ s t b .) , m e ­ h o z z á : a z á lla n d ó is ­ h a s z n á la t a m in t a je lle m z é s e s z k ö z e i; n y e lv i- s t ilis z ­ tik a i szin te n p e d ig a k ö lt ő i n y e lv é r v é n y e s ít é s e a z á b r á z o lá s b a n : p é ld á u l, h o g y F e je s , m in t zában m e g s z o k o tt z á lja . A ko ráb b an is, e g y s z e rű e n h a t á r o z o tt h a t á r o z o tt hiánya n é v e lő el a r e g é n y v i lá g á t . A m it e m lé k e z te t F e je s n em n é v e lő t , h a s z n á lja m e ly az m e g in tc s a k a m agyar á b r á z o la n d ó n y e lv b e n , tá rg y a t e g y á lt a lá n o s a b b p ró ­ k o n k r e t i­ s ík f e lé t o lja itt a z e lő b b fö ls o r o lt a m , a z , a z t h is z e m , n a g y o n e ls ő , in d u ló k o rszak ára, a n o v e llá k is v i l á g á r a . M é g is , h o g y a F e je s - n o v e llá k a t m a is é r v é n y e s , jó a lk o t á s o k n a k t a r t ju k , a n n a k o k a e g y ó r iá s i k ü lö n b s é g : o tt F e je s s z e m lé le te és a lk a lm a z k o d o t t kezően is képes azt a v o lt f ö lv e n n i; e p ik a i fo r m a . K ü lö n ö s e n s z e r r e l. Í g y , v é g ü l ként az h a s z n á lt c é lju k a t m in t ahogy, n o v e lla úgy m in t : sokkal a m ár tű n ik , M a r lb o r ó r a b árh o l „ lu x u s k é p te le n in k á b b g r o te s z k s tb ., h a tá s t k e lt e n e k . m ód­ ö n g y ú jt ó v a l ; s tb ., nem hogy M in d e z e n lő d é s e k b e k e z d é s e k e n k e r e s z tü l, e g y s z e rű e n „ e p i k u s t ö lt e lé k k é n t ” c ió t la n o k . E b b e n a h e te ro g é n v i lá g b a n k ö v e t­ nagyobb e p ite to n o r n a n s - R on son to p ro n g yáb an ” a fé n y k é p s z e r ű eposzi g y ú jt á s , n o v e llá h o z fo r m á já b ó l m e g n y ilv á n u ló s z á n d é k ú m ű b e n , m in te g y m e g je le n é s e e lé r n é k , d e tö lté s t a a z A n g y a la r c ú b a n is e p ik a i k i fe je z é s e k , A n g y a la r c ú m ó d s z e r e a z a d o t t m ű fa jh o z , a lí r a i- d r á m a i is m é t­ h a t n a k ; fu n k - ( e s z t é t ik a ila g é r tv e ) F e je s h ő se i b e f o g a ­ d ó ju k r a le g a lá b b is e lle n té te s h a tá s t g y a k o r o ln a k : á t k o z ó d n a k , á g á ln a k m in t e g y görög t r a g é d iá b a n , R o n so n ö n g y ú jtó , azonban van s z ó la g o s jes m é g e g y o ly a n k ö ltő i ív é t: ez a z re g é n y e b á r m e n n y ir e t a lm i- d ir e k t 62 m ik ö z b e n M a r lb o r ó z á r t v ilá g u k b a és egyéb á lla n d ó a n k ü ls ő s é g e k b etö r az fo r m á já b a n . t a r t a lm i ré te g e , m e ly v é g k é p p é r t e lm is é g e t s z a t ir iz á ló v o n u la t a ír ó i A e rő sz a k , re g é n y n e k m e g tö ri a m ű lá t ­ a reg én yn ek . Fe­ is k í n á lja , b e f o g a d ó já t b á r m e n n y ir e is c s á b ít ja a t a r - e le m z é s , m é g is t a r t ó z k o d n u n k k e ll t ő le ; az e g y e tle n „e se t” , ahol �mégis kivételt kell tennünk - az éppen az értelmiséget szatirizáló rétege a regénynek. Itt nem térhetünk ki Fejes prekoncepciói elől. Fejes regénye bár az „ezerszer áldott nyolcadik kerületben” játszódik, töb­ bek között, főszereplői nagyobbrészt értelmiségiek: egyetemista fiatalok, fiatal, most induló és már beérkezett értelmiségi emberek. Főleg ez utóbbiakat ille­ tően, Fejes végképp elrugaszkodik a valóságtól - személyükben olyan arisz­ tokrata felső ezret próbál meg ábrázolni, ami, ha létezik is Magyarországon, úgy gondolom, nem feltétlenül a tudományos kutatók és hasonlók köréből ke­ rül ki. Ezt a réteget Fejes egyfajta leíró-realista módszerrel kísérli megközelí­ teni - kísérlete, minden tartalmi naivitástól, elfogultságtól eltekintve, azonban pontosan itt vall kudarcot. Indulatai publicisztikus, újságírói fogásokhoz, már nem is szatirikus, hanem karikatúraszerű ábrázoláshoz vezetik. A regény ezt már végképp nem bírja el. Finoman fogalmazok, ha azt mondom, a mű időn­ ként a nevetségesség határát súrolja. S itt kell visszautalnom arra az idézet­ re, mely Fejes szemléletét érintette, még a novellák korszakában. A leegy­ szerűsítő, fekete-fehér szemléletre; ahol fordított meseszerűen a gonosz győz, a jó elbukik; ahol a világ a gonoszok és az angyalarcúak megoszlása szerint szerveződik; ahol a férfiak mindig jóra törő emberek, akikről elmondható: „ . . . igaz barátaim vannak. Várnak minden vasárnap délelőtt. Szűk szemű férfiak. Bízni lehet bennünk” ; s a nők megalkuvó, helyzetükbe-életükbe bele­ törődő realisták ezen álmodókkal szemben. Ám ezek a jelzők, epiteton ornansok, egyre inkább nem a mesék szimbólumai lettek, hanem allegóriák, ráadá­ sul egyre üresebbek, míg, úgy tűnik, eljutottak a modern mítosz-mese, a wes­ tern ürességéig. Mindebből következik, hogy az Angyalarcú, bár látszólag a legnagyobb szabású, legtöbbre törő alkotása Fejesnek, alighanem a legnagyobb kudarca is. Nem takarhatja ezt el (sőt), hogy Fejes olyan formai kísérletekkel is él, mint a nézőpontváltás, epikus síkok keverése, stb. Egy idő után kiderül, hogy a látszólagos heterogenitás, mely az epikailag körülhatárolt valóságdarabot lenne hivatott a maga sokszínűségében felmutatni - homogenitás, de nem esztétikai értelemben; röviden; egysíkúság, mely a műnek sem a motivációs, sem a lé­ lektani, sem realista vonulatát nem képes tényleges információs bázissal ellát­ ni. Információs bázison persze nem azt értve, hogy mit közöl adatszerűen a regény; mert ebben, végül is, nem marasztalhatjuk el Fejest. Sokkal inkább abban a költőileg egyneműsítő közeg megteremtésében, mely a novelláknál formai-tartalmi novumot jelentett, ebben az esetben, mintegy túlhaladott for­ maként, a mű ellenében működött. A regény problematikusságának sajátos vetülete belső idejének és külső terjengősségének az ellentéte. Az Angyalarcú történési ideje mindössze 3-4 nap, Péntek Esté-től K edd Nappal-ig. Hogy a történet feldúsul egy ilyen vagy még rövidebb idő alatt, arra számtalan világirodalmi példát is hozhatnánk. Csak­ hogy a regényben éppen ezzel a „földúsulással” van a probléma: a történet nem intenzíven erősödik föl, pusztán csak extenzíven. S itt látható újra az a kudarc, mely a monoton ismétlődések, terjengős, hiteltelen leírások, párbeszé­ dek mögött rejtőzik; az újabb és újabb adalékok, melyek nem mélységében építik a művet, legfeljebb csak szélességében, de már láttuk, az sem problémamentes. Kétségtelen, ebben a momentumban Fejesnek az a felismerése is ott található, hogy a bonyolult valóság már nem ragadható meg egyszerű esz­ közökkel; hogy változtatni kell. Sajátos ellentmondás, hogy a mű mindezt csak szándékában tükrözi - epikus eszközei változatlanok maradtak. 63 �Összegzés: Úgy tűnik, mind ez idáig Fejes Endre pályájának és életművé­ nek csúcspontja továbbra is a Rozsdatemető. Ez az a Fejes-mű, amely tar­ talmi és formai vonatkozásban egyszerre és egyaránt újdonsággal szolgált. Az utána következő regények egyre inkább tartós válság kialakulásáról és elmé­ lyüléséről tudósítanak; azt a tényt tükrözik, hogy Fejes jó ideje nem találja a pontot, ahol tartalmi-formai „üzenete” összesűrűsödhetne, olyan „szerencsés” pillanatban, mint éppen a Rozsdatemetőnél. Úgy is mondhatnám, a 6o-as évek második felétől törés állt be Fejes pályáján, de ez a törés nemcsak ön­ magára mutat. Fejes nemzedékének sok tagja küszködött/küszködik hasonló problémákkal, s ez, mint már korábban utaltam rá, egyfajta nemzedéki kér­ déssé teszi a tényt egyfelől, másfelől pedig szociológiai jelentőségűvé. Már nem ennek a dolgozatnak a feladata - keretei közé ez nem is férne - , hogy részle­ tesen boncolgassa ezt az összetett problémát. Annyi azonban mégis megjegyez­ hető, kérdés formájában: miért, hogy ilyen méretekben „pusztul” ez a gene­ ráció? S válaszként is megkockáztatható annyi: úgy gondolom, az a félmúlt, melyet sokan szeretnének múltnak tudni, az 50-es évek, majd '56. tragédiája, mindaz a kálvária, melyet áldozatként végigjárt, résztvevőként önmagának oko­ zott e nemzedék - mindez egyáltalán nem tűnt el. Lappangva tovább élt, s éppen a ’6o-as évek közepére-végére hozta meg igazán a törést, az össze­ roppanást. Ugyanakkor a valóság viszonyai, arculata is megváltozott, s ehhez kevesen tudtak úgy alkalmazkodni, hogy mind formában, mind tartalomban e megváltozott valóság érvényes művészi képét teremtsék meg. S az igazság­ hoz alighanem az is hozzátartozik: e valóságnak sem volt már szüksége a nem­ zedékre, ellökte magától egyes tagjait. Fejes életműve tehát - önértékén túl nemzedékének teljesítményét is jelenti - s ez az összegező kép a legkevésbé sem biztató. Az életmű persze nem lezárt; a nemzedéknek is vannak alkotó tagjai; de a „ fejlődés iránya” még csak nem is körvonalazható. A képből hiány­ zik a jövő idődimenziója. �PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Nógrád megyei Tanács VB művelődésügyi szerkesztősége 1983. évre is meghirdeti a osztálya és a Palócföld MADÁCH-PÁLYÁZATOT. A szocialista szellemű alkotómunka ösztönzését szolgáló pályázaton olyan, eddig nem publikált, máshol egyidőben be nem nyújtott művekkel lehet ne­ vezni, melyek elkötelezetten, elmélyült szakmai igénnyel mutatják be mai valóságunk közérdekűen időszerű kérdéseit, illetőleg, amelyek Madách Im­ re korára, életére, életművére, annak utóéletére vonatkozó új gondolat­ anyagot, adalékot tartalmaznak. A jeligés pályamunkákat 3 gépelt példányban 1983. október 31-ig lehet benyújtani a Palócföld szerkesztőségének címére (3100 Salgótarján, Arany János út 21.). Kérjük, hogy lezárt borítékban mellékeljék a jelige feloldását. Pályadíjak: I. Szociográfia, irodalmi riport, esszé, tanulmány kategóriában I. díj 10 000 Ft II. díj 8 000 Ft III. díj 5 000 Ft 2. Versek, szépprózai művek kategóriában I. díj 10 000 Ft II. díj III. díj 8 000 Ft 5 000 Ft Eredményhirdetésre 1984 januárjában, a Madách-ünnepség kerül sor. Az első közlés jogát a Palócföld folyóirat tartja fenn. N Ó G RÁ D keretében M E G Y E I TAN ÁCS M Ű V ELŐ D ÉSÜ G YI O SZTÁ LYA PALÓ CFÖ LD SZER K ESZT Ő SÉG E �Á ra : 1 2 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/3. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/980f3969b874441ed352e28f47efc72f.jpg c21479baa6373ed4866dc134132c070e https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/fde94df0993463b681fedb39b60a9f24.pdf 582b22162e9d50b7730282eab9cb715a PDF Text Text MŰVELŐDÉSPOLITIKAI, IRODALMI, MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT 1. CSO N G RÁ D Y BÉLA „Gondolkodásunkat, magatartásunkat hozzáigazíta­ ni az új helyzethez, fejleszteni az önállóságot, növelni a felelősséget, az aktivitást, erősíteni a marxizmus— leninizmus pozícióit — ez most minden szinten az ide­ ológiai munka fő feladata.” 28. PETŐ CZ ANDRÁS_______________________________________________ „Benjámin László hét éve nem ír verset. Először ez fogott meg. A hallgatás. Azután végigolvastam a most megjelent Ö sszegyűjtött verseket, és rögtön meg­ értettem: kész, teljes életművet tartok a kezemben, amelyhez hozzátenni már nem lehet. Az utolsó feje­ zetbe gyűjtött, 1967—1976-ig írt versek fokozatosan vezetnek az elhallgatáshoz. Valaki elindult, futott, tár­ sakkal, társak nélkül, majd hirtelen megállt.” 34. MÁ NYOKI ENDRE_______________________________________________ „Nos, létezik-e valóban az a háborús irodalom, amelyről a szovjet sajtóban oly sok szó esik, s melynek létét e fogalom vitalitása is igazolni látszik, avagy e kategória kívülről tesz erőszakot egy pusztán tematikai hasonlóságot mutató irodalmi anyagon. . . ?” �TARTALO M : 1 . Csongrády Béla: Terepszemle - a cselekvés jegyében 5. Kassai-Végh Miklós: Jegyzetlapokból 7. Csanády János: Ez a virág, Régi kezem, Születő dallam, Találkozás (vers) 9. Kőrössi P. József: Válasz barátnőknek (novella) 13. Mezey Katalin: Ha nem is úgy (vers) 14. Győri László: A Rongyforgató, És íme (vers) 15. Oláh János: Ikarosz (novella) 18. Vaderna József: Új év: szerelem vége (vers) 2 1 .B ód i Tóth Elemér: London dokkjai (vers) 25. Benjámin László: Összegyűjtött versek (Bezzeg János, Petőcz András, Keresztes József költők recenziói) 34. Mányoki Endre: Háború és irodalom (tanulmány) K R Ó N IK A 42. Praznovszky Mihály: Salgótarján és sajtója a harmincas években KÖ RKÉP 48. Gondolkodó magyarok a szabadságról (Dérczy Péter) 54. Király István: Intés az őrzökhöz (Kovács Győző) 58. Izsák József: Illyés Gyula (Kozma Huba) 61. „Hoválettem” (Törőcsik Miklós tanulmánya Hajnóczy Péter gyűjteményes kötetéről) A 33., 53., 57., 60. oldalon és a borító 3.-on Szurcsik János rajzai láthatók. (Fotó: Buda László) A SZ E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G ELNÖ KE: Horváth István A S Z E R K E S Z T Ő BIZ O T T SÁ G T A G JA I: Csík Pál Fancsik János Molnár Pál Németh János Radácsi László Szabó Károly Tamáskovics Nándor Tóth Elemér A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Bacskó Piroska (cikk, tanulmány) Kelemen Gábor (riport, szociográfia) Kojnok Nándor (szépirodalom) Praznovszky Mihály (hagyomány) Czinke Ferenc (művészet) Pál József szerkesztő (körkép) Főszerkesztő: Végh Miklós A Nógrád megyei Tanács V B művelődésügyi osztályának lapja. Főszerkesztő: Végh Miklós. Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János ót 2 1. Telefon: 14-386. K iadja: a Nógrád megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. Terjeszti a magyar posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Központi Hírlap Iro­ dánál (KH I, Budapest, V ., József nádor tér I. sz. Postacím: 1900 Budapest). Közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-961 62 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 12 Ft, előfizetési díj fél évre 36, egy évre 71 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSL 0355-8867 Index: 25-925 Készült a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalat salgótarjáni telepén, 1000 példányban, 5,6 (A/5) ív terjedelemben. F. v .i Kelemen Gábor igazgató. 83.29878 N . S. �TEREPSZEMLE — a cselekvés jegyében Nem túl gyakori eseménye politikai, szellemi közéletünknek a januárihoz hasonló országos tanácskozás, hisz éppen tíz esztendeje volt utoljára ilyen jel­ legű - azaz az ideológiai élet egészét átfogó - eszmecsere. Az utóbbi idő­ szakban rendszeressé váltak ugyan az elméleti tanácskozások, de ezek eleve nem vállalkozhattak többre, mint egy-egy lényeges részkérdés (egyebek közt a nemzetközi ideológiai harc, a történelem és közgondolkodás, az ifjúság és tár­ sadalom, a szocialista falu témakörökben) elemzésére. Az 1983-as agitációs, propaganda- és művelődéspolitikai tanácskozás időszerűségét azonban sokkal reálisabb társadalmi szükségletek bizonyítják, semmint egy - bármily jogos hiányérzet kiváltásának szándéka. Már a X II. pártkongresszus megállapította, hogy a világban végbemenő fej­ lődés, a mozgalom új kérdései bonyolultabbá tették az ideológiai munkát, az azóta eltelt három év során - a döntések végrehajtásának „félidejében” - pe­ dig még tovább nehezedtek mind a külső, mind a belső feltételek, s - mint az élet minden területén - fokozódtak a hatékonysági, minőségi követelmé­ nyek. A konferencia ily módon nem teoretikus, elvont, szakmainak tetsző kér­ dések megvitatását tűzte ki célul, nem kívánt direktívákat megszabni, konk­ rét intézkedéseket hozni, nem hirdetett meg frontális ideológiai offenzívát, ad­ minisztratív rendszabályozást, hanem a mindennapi politikai gyakorlatban szükségessé vált magatartás elveit körvonalazta. A szükségszerűen gazdaság­ centrikus közfelfogás kiegészítéseként ráirányította a figyelmet ideológiai, mű­ velődéspolitikai kérdésekre, bizonyítván, azok sokoldalú, lényegi összefüggését, egymásra hatását a politikával, a gazdasággal, a nemzetközi helyzettel. Azt hangsúlyozta, hogy a szocializmus építésének összetett feladatát csak komplex szemlélettel lehet megvalósítani. A tanácskozást eleven, demokratikus vitaszellem jellemezte, markáns gondolatok és személyiségek fémjelezték, az alapve­ tő tendenciák megítélésében azonban nem hozott - nem is hozhatott - merő­ ben újat: rögzítette, megerősítette a párt álláspontját, az autentikus irányvona­ lat. Ilyen értelemben tehát nem volt határkő, nem tekinthető kezdőpontnak, de - , minthogy a kérdések alapos továbbgondolására, egységes szemléletre és fellépésre ösztönzött - egyértelműsítette egy másfajta munkavégzés szükség­ letét, s így jelentős állomása a megújulás folyamatának. A tanácskozás inspiratív erejére, konzekvenciáira támaszkodni a továbbiak­ ban nemcsak lehetőség, hanem egyszersmind kötelesség is. A gyakorlatban mindenekelőtt általánosítható központi gondolatát - cselekvésre szólító szelle­ mét - kell érvényesíteni, de ez nem zárja ki - sőt feltételezi - néhány részlet visszaidézését, egy-egy főbb kérdés újraértelmezését. Az egyedi reflexiókat ta­ lán nem teszi szükségtelenné, hogy időközben Aczél György bevezető előadá­ sa, zárszava és Óvári Miklós megnyilvánulása külön kiadványban, a további hozzászólások egyike-másika a folyóiratokban, napilapokban hozzáférhetővé 1 �vált, s a televízió, rádió egyes műsorai is reflektáltak e nagy jelentőségű ese­ ményre. A szelekció mindig önkényes, értelemszerűen motiválják a szubjek­ tív benyomások, a közvetlen élmények, de a közvetítés módja, a fórum jelle­ ge is messzemenően figyelembe veendő. Az utóbbi szempontok alapján emel­ jük itt ki - e hasábokon - az ideológiai munka jellegére, szerepére, feladataira vonatkozó konklúziókat, valamint a tömegtájékoztatással, a szellemi műhelyek munkájával, felelősségével összefüggő, helyileg is érvényesítendő tanulságokat. Mindezt annak tudatában tesszük, hogy számos fontos és erre a tanácskozásra annyira jellemző kérdéskör - mint például a két társadalmi rendszer szemben­ állása, küzdelme, a szocializmuskép vitája, a szocialista demokrácia fejlesztése, az oktatás, az ifjúság nevelése - , vagy az úgynevezett nemzeti sorskérdések cím­ szava említetlen marad, illetve csak indirekt módon jelenik meg. A plénumon teljes egyetértés nyilvánult meg abban, hogy ideológiai, szelle­ mi életünkben - bár tisztázott, kipróbált, bevált politikai alapokra építkezhe­ tünk - , gyakori a bizonytalanság, tétovaság, nemegyszer találkozni a kétarcú­ ság, a passzivitás jeleivel. Az ideológiai munkában kevés a kezdeményezés, előfordul lépéshátrány, a szükségesnél erősebb a védekező reflex, a defenzív magatartás. Sokszor csak a bekövetkezett események, jelenségek regisztrálása történik meg. A közel két évtizedes kiegyensúlyozott fejlődés, eredményes elő­ rehaladás elkényelmesedéssel is járt. Sok mindent megszoktunk, ami a maga idejében helyes volt, de kialakultak eleve rossz beidegződések is. Elszoktunk például attól, hogy elvi, ideológiai álláspontunkat, eszményeinket terjeszteni, védeni, polémiákban képviselni, s fejleszteni kedvező viszonyok között is kell. De még inkább szükséges ez napjainkban - a kiélezett nemzetközi ideológiai harc, a szocialista építés megváltozott feltételei és követelményei közepette. Gondolkodásunkat, magatartásunkat hozzáigazítani az új helyzethez, fejleszte­ ni az önállóságot, növelni a felelősséget, az aktivitást, erősíteni a marxizmusleninizmus pozícióit - ez most minden szinten az ideológiai munka fő feladata. Társadalmunk világnézetileg köztudottan nem egységes. A marxista elmélet meghatározó, irányjelző szerepe mellett ideológiai sokszínűség létezik. S bár a szocialista társadalmat nem lehet elképzelni e formáció törekvéseit kifejező alapeszmék jelenléte, hegemonizmusa nélkül - , hisz ennek az ideológiának a jegyében született és működik - , egyesek egyenesen a marxizmus nélküli plu­ ralizmusra voksolnak. A tanácskozás bizonyította e nézetek - egyrészt - irrea­ litását, másrészt veszélyeit, de arra is rámutatott, hogy a marxizmus hegemó­ niája nem következik automatikusan a stabil hatalmi, politikai helyzetből, nem elrendelhető, bevezethető, hanem csak folyamatos, aktív elméleti, ideológiai, propagandamunka eredménye lehet. Határozott kritikában, visszauta­ sításban részesült a másik szélsőséges vélemény is: amely szerint le­ hetséges volna egy, a létező szocializmus alapvető törekvéseivel ellentétes mar­ xista koncepció. A marxizmus-leninizmus nem létezhet a szocializmusért ví­ vott harctól függetlenül, s ez fordítva is igaz. A valóságtól fordul el, aki a marxizmust korszerűtlennek, túlhaladottnak véli. Abból, hogy a marxizmus nem tud - , de lényegéből eredően nem is vállalkozik - minden jelenkori kérdésre, új problémára azonnali, tökéletesnek tetsző választ adni, végleges megoldást javasolni, nem következik, hogy ne lennének általános érvényű, védendő, ter­ jesztendő igazságai. Jogos igény viszont, hogy a változó helyzetben újra végig kell gondolni, mélyebben kell értelmezni az alapkérdések sorát is: csak így lehetséges alkalmazásuk, továbbfejlesztésük. A társadalom előrehaladásával fejlődnie kell az ideológiának is, sőt a fejlődésnek egyik feltétele, hogy az ideo2 �lógia élen járjon az útkeresésben, segítsen változtatni azon, amin változtatni kell. De elméleti megalapozottság nélkül nem képzelhető el eredményes ideológiai munka. A nagyobb ideológiai aktivitásra a politika védelmében is szükség van. V ál­ tozatlan - a tanácskozáson is megerősítést nyert - a politikai szövetség elve és gyakorlata: mindenkivel együttműködni, mindenkit megnyerni, aki nem áll szemben a szocialista rendszerrel, elismeri annak alkotmányos rendjét, munká­ jával közreműködik a szocialista társadalom építésében, részese akar lenni a nemzeti közmegegyezésnek, még ha másképpen gondolkodik is egy sor kér­ désben. Továbbra is az eszmecsere, az álláspontok ütköztetése, a meggyőzés lesz a fő eszköze a világnézeti, gondolkodásbeli különbözőségek csökkentésé­ nek, nem elvitatva még azt sem, hogy egyik-másik új problémára a szövetsé­ gesek reagálnak gyorsabban, fogékonyabban, ha kritikájuk, szándékuk a szocia­ lizmus javára és nem ellene irányul. Sőt, a marxizmus is gazdagodhat azáltal, ha szembesülni kényszerül más eszmerendszerekkel, s a valóság kihívásaira fo­ gékony, a bonyolultabb viszonyok között is helytállók serege csakis eleven esz­ mei harcokban nevelődhet, fejlődhet. A tolarencia nagy erénye közéletünknek, de csak akkor, ha szilárd elvi alapokon és nem elvtelen megalkuváson nyug­ szik. Nem terjeszthetők hát ki a szövetségi politika elvei, normái azokra, akik kikezdeni igyekeznek a szocializmus vívmányait, semmibe veszik törvényeit, megsértik rendszerünk, államunk, népünk alapvető érdekeit, értékeit. Nem engedhető meg - sommázható a konferencia alapján - , hogy a közös társadal­ mi célokon kívül állók kényszerítsék a marxistákra, a szocializmus híveire sa­ ját elképzeléseiket, törekvéseiket. Érzékenyebb, éberebb magatartás szükséges ahhoz, hogy továbbra is elszigetelődjenek az ellenzéki, ellenséges erők, hogy ne kapjanak lehetőséget, fórumot zavart okozó gondolataik terjesztésére, kap­ csolataik szélesítésére. Ez az igény még inkább megnöveli a tájékoztatásban dolgozók, a lapokat, folyóiratokat szerkesztő kollektívák, s az irányításukban érdekelt szervek fe­ lelősségét, a demokratikus, igényes műhelymunka jelentőségét. Nem mindegy, hogy e fórumok, élve önállóságukkal, milyen értékrend alapján alakítják ki szerzőkörüket, kiknek adnak teret, hogyan válogatnak, döntenek a publikációk sorsáról. Nagyon fontos, hogy mikor, miről szólnak a nyilvánosság előtt, ho­ gyan kérdeznek, miről és mi módon vitáznak, hogyan foglalnak állást. Egyéni arculat címén nem lehet függetlenedni az ideológiák harcától, de az az út kü­ lönösen nem járható, amelyik a marxista eszmék elleni irányzatossághoz ve­ zet. E fórumok tömeges hatásuk révén a leghatékonyabban tudják befolyásol­ ni, alakítani - jó, vagy rossz irányban - a társadalom ideológiai, politikai arculatát, a közszellemet, az emberek értékvilágát, erkölcsét, ízlését. Felébreszt­ hetik az alkalmazkodás, a kezdeményezőkészség, az igényesség, az aktivitás szükségletét, edzhetik az ellenállóképességet, erősíthetik a jövőbe vetett hi­ tet, bizalmat, növelhetik a tetterőt, bizonyíthatják a munka, a küzdelem értel­ mét. De kifejthetnek ellenkező hatást is: csökkenthetik az élet- és alkotóked­ vet, fokozhatják a távlatvesztést, a kiábrándultság érzését, elidegeníthetik az emberektől a valós értékeket. Gyakori tapasztalat, hogy - a növekvő igény ellenére - nem kapnak elég figyelmet a sajtóban, a tömegkommunikációban a klasszikus és mai, a nemze­ ti és egyetemes művészi, tudományos értékek, szaporodnak viszont az irra­ cionális, antihumánus jelenségek. Egyre növekvő ázsiója van az élet torzulásai­ nak, a meghökkentő érdekességnek, a blickfangnak, a divatnak, sokszor éppen 3 �az igazság rovására. Hiteles valóságképre van ma szükségük az embereknek, a szocialista demokrácia fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele a tájékozottság, az őszinte emberi szó. Nem véletlenül kapott ez az igény olyan nagy hang­ súlyt a tanácskozás vitájában is. Ez azonban nem zárja ki - sőt szükségelteti a jogos bírálatot, a feszültségek kimondását, az egészséges türelmetlenséget, fenntartja a tévedés jogát is. De a kritika nem fordulhat negativizmusba, sen­ kinek nincs joga megfosztani az embereket kemény munkával, harcokkal, ál­ dozatokkal teli múltjuk értelmétől, vállalható értékeitől, a jelen eredményei­ től, eszményeitől, s megingatni, aláásni a szocializmus lehetőségeibe, perspek­ tívájába, a nép, a nemzet jövőjébe vetett hitet. Olyan törekvéseket kell támo­ gatni, amelyek a közírás, a sajtó, a művészet eszközeivel, az értelemre és ér­ zelmekre együtt apellálva síkraszállnak az igazi értékek védelmében, s ame­ lyek - a tényleges dilemmák ellenére - képesek mozgósítani a nehézségekkel szembeszegülő és állandó megújulásra kötelezett ember tartalékait, s egyaránt szolgálják a tömegek kulturális igényeinek kielégítését és az új igények terem­ tését. Ezzel járulhat hozzá a kultúra maga is a szocializmussal való azonosu­ lás erősítéséhez. Úgy véljük, hogy e néhány kiemelt kérdés is bizonyítja, miszerint az or­ szágos ideológiai tanácskozás a mindennapokban, a konkrét munka során ér­ tékesül majd igazán. Hasznossága, jelentősége végső soron azon múlik, hogy mennyire sikerül egyidejűleg és egymással egységben megoldanunk két felada­ tot: eleven szellemi pezsdülést hozni az új kérdések felismerésében, marxista igényű megválaszolásában, és egységesen, határozottan fellépni a marxiz­ mussal, az igazsággal, a szocializmussal ellentétes irányzatokkal, megnyilvá­ nulásokkal szemben. A felmerülő kérdésekre való válaszadás ugyanis nem kö­ tődik egyetlen aktushoz, s éppúgy folyamatjelleggel érvényesül, mint ahogyan magukat a kérdéseket is a permanens társadalmi gyakorlat szüli. A tanácsko­ zás tartalmának megismertetése, értelmezése során az MSZMP alapelveiben változatlan, részkérdésekben a körülményekhez, új követelményekhez igazodó politikáját, a marxizmus-leninizmus eszmei alapjain felépülő szocialista érték­ rendet kell érvelően bemutatnunk, képviselnünk, mert ha ezt jól értjük, ebben egyetértünk, akkor lényegi feltétele elégül ki az egységes, előrevivő cselekvés­ nek. Hisz az, hogy a szocializmus reális perspektíváiból, a lehetőségből mi válik valósággá, most is a „történelem szerzőin és szereplőin” , a néptömegek akaratán, tettein múlik mindenekfelett. C S O N G R Á D Y B É LA 4 �Kassai-Végh Miklós Jegyzetlapokból 1. E g y folyamatról Hosszú évek során szerzett ta­ pasztalat mondatja velem : kezdet­ ben volt, hogy különböző rendű és rangú emberek panaszoltak fel, vagy soroltak elő panasztalanul olyan összejöveteleket, találkozá­ sokat, értekezleteket, amelyek a körültekintő előkészítés, a várakozó nekibuzdulás ellenére a semmit­ mondó közöny légüres terében fosz­ totta meg résztvevőit a jobbító eredményesség örömétől. Rákérde­ zésre el sem tagadták, hogy több­ nyire a jelenlevők „jóvoltából” , meghatározatlan, vagy ki nem fej­ tett indítékú tartózkodása okán. Aztán mindinkább kezdett meg­ szűnni a rácsodálkozás az olyan kisebb-nagyobb volumenű megbe­ szélésekre, amelyek a régebbiektől eltérően véleményütköztető, szelle­ met mozgató eszmecserévé izmo­ sodtak. A z eredményesség ténye ugyan ekkor még nem mutatkozott meg minden alkalommal: a szabad véleménynyilvánítás korábban is nyitott útjain meginduló folyamat­ ban - megélt vagy áthagyományo­ zódó történelmi tapasztalatok kö­ vetkeztében, s kellő előkészültség híján - elsősorban a befolyásolni szándékoló szólásra esett a hang­ súly; mindez viszont nem párosult kellően megalapozott ismeretek, a kompetens felelősség érzetének esz­ közrendszerével. A történelem a le­ hetőségek felhasználására már igen, egészségesen közérdekű ki­ használására azonban még nem ta­ nította meg alakítóit. A harmónia megvalósulásának tendenciája azonban már egyre reménytkeltőbben alakul: a cselekvő részesség szóbeli kifejezésre juttatá­ sának alapja mindinkább a tevéke­ nyen alakító cselekvés, az együtt­ gondolkodás nemesítő erjedésének kovásza, a felelős és kimutatható részmunkálkodás. A z indulatokat meggyőzte a józan értelem, az akarnokságot az átgondolt és megfon­ tolt belátás. Mindez ma még természetesen nem érvényes közéletünk minden területére, s közel sem ad okot bár­ miféle hurráoptimizmusra. 2 . A megtapasztalás Voltam magam is részese nemegy­ szer olyan „m egváltónak” ígérkező találkozóknak, melyek előzetes isme­ reteim szerint a „fent” és „lent” egy­ behangzó kívánsága szerint kifeje­ zetten nem kisszerű kérdések meg­ vitatására, megoldására voltak hi­ vatottak. S amelyek végül a feszült­ ségek tágításának, az ellentmon­ dások élezésének, a közgondbéli megoldások lehetetlenségének irá­ nyába igyekeztek elmozdítani a szűkebb-tágabb közvélekedést. Út­ keresés? Összhang hiánya? Felké­ születlenség? Ilyen-olyan indítékú tudatosság? Ezt eldöntenem ma már szinte lehetetlen. M arad viszont a 5 �4. Hivatkozások kommentár nél­ kül „Történelmi utunk bizonyította, mindig azoknak volt igazuk, akik úgy gondolták és aszerint cseleked­ tek, hogy az Embert csak egy za­ varja: az őszinteség hiánya, az, ha úgy érzi, hogy taktikáznak vele. A nyílt, igaz szó — ez segíti a közös gondolkodást és a közös cselekvést. A nép mindig a jó ügy, a szocia­ lizmus ügye mellé állt, s áll, ha őszintén mondjuk: nehezedik az út, gyere, segíts - bonyolultabb kor­ szakban élünk, gondolkodjunk és 3. E g y tanácskozás közvetlen ap­ cselekedjünk közösen. E z igaz a tu­ dósra, íróra, a nyilvánossághoz szól­ ropójául nak, ezért mélyebben kell átélniük, hogy az alkotás nemcsak lehetőség, A közügyek jobbítása nyilvánva­ hanem kötelesség is, a bővülő sza­ lóan csupán akkor juthat érvényre, badság egyben nagyobb felelősség ha különböző szintű közösségei, le­ is.” (Aczél G yörgy: A szabadság gyenek ezek állami-közigazgatási rendjéért) egységek, a gazdasági szektor tarto­ „ A kulturális-művészeti élet szo­ mányába tartozó üzemek, vállala­ cialista vonásainak erősítése érde­ tok, mezőgazdasági termelő kol­ kében is sok teendőt fogalmazott lektívák, vagy éppen humán értel­ meg a X II. kongresszus határozata. miségiek különféle társulásai (is­ A művészetpolitikának nagy fele­ kolai munkaközösségek, publiká­ lőssége van az alkotófolyamat, a ciós fórumok, irodalmi-művészeti művészi munka kedvező feltételei­ műhelyek) eleve helyesen értelme­ nek biztosításában. A z eddigieknél zik a társadalomépítés politikai stra­ intenzívebben, a legkülönbözőbb tégiáját és taktikáját, nem vonat­ eszközökkel kell segítenünk az al­ koztatnak el külső és belső állapo­ kotók valóságismeretének, a társa­ taink meghatározottságaitól, kö­ dalmi problémák iránti érzékenysé­ vetkezésképpen sem mértéken felü­ günknek elmélyülését. A politikai li, sem mértéken aluli felelősséget bizalom, a nemzetközi és hazai va­ nem tulajdonítanak annak a ta­ lóság kérdéseibe való beavatás mű­ nácskozásnak, aminek áttekintő mél­ vészileg is megtermékenyítően hat.” tatására megelőző írásunk törek­ (Óvári M iklós: Művelődéspolitikai szik. E z esetben ugyanis olyan, ál­ feladataink a X II. kongresszus talánosan visszhangkeltő tanácsko­ után) zásról esik szó, amely egyaránt tény: a közszellemet gerjesztő, ám közgondjainkat megoldáshoz köze­ lebb nem segítő „magánbelépők” logikátlanul sorra fűződő vonula­ ta. Távol a ma és itt megvalósítha­ tó lehetőségek konkrét felvázolá­ sától. A tudatosan felépített straté­ giai és taktikai politikai (művelő­ déspolitikai) elképzelések jelenlé­ tében természetesen egyszerű egy­ értelműen dönteni. A történések azonban történések maradnak, s ha­ tásuk is visszavonhatatlan, avagy nehezen korrigálható. érint ideológiai-politikai-gazdaságikulturális területeket — elemző igénnyel tisztázó szándékot, nézet­ eltéréseket tisztító, szembenálláso­ kat tisztító indítékkal. A vita felizzításának igényével, de hangsú­ lyozottan (megfogalmazottan) nem a deklaratív lezárás szándékával. 6 5. Felelősségeinket meghatározó végső tanulságul „ A szocializmust építő M agyaror­ szág emberhez méltó életet terem­ tett, van tehát mit félteni eredmé­ nyeinken, van mit félteni valósá­ gunkon.” (Aczél György) �Csanády János EZ A V IR Á G R EG I K E ZEM Vas-föld, szívesen nyújtom át Visszaköszönnek a régi csavarok, versem virágát, nem rozsdásodnak, mind ragyog, vaspor-lemosta arcotok kohók fényét, szerszámgépekét hajoljon fölébe, mert hordják magukban, és a bánya ritka növény, ha vadvirág is, villanyfényét, hol csillan az érc, nevét sem tudom én, csak szívem ércével koccannak össze, azt, hogy a föld virága, múltba villan szemem, erdőn-hegyen ahonnan visszaköszönnek a régi tépem jártomban, hogy legyen csavarok, fényük acélos- ki szemetek elé emelje, olajos, szikrát csihol ne csak a hétköznapok fényes a villáskulcs, ha lepattan féme, melyet kezetek szögletükről; tűz él a vasban, formál naponta, vasemberek, fénye únhatatlan illatozzon néktek e vers-berek, nosztalgiámban világlik ebben hogy ne feledjük, honnan a műanyag-időben, jöttünk; látom régi kezem, ha tenyerem és hogy ég lebeg fölöttünk vonalát nézem, melyet megcsodál a gyerek, olajtól sárga kéreg míg le nem horgasztja bőrömön büszkén fejét a férfigond; tanúsítja; a múltak üszkén ez a virág a Nap virága, is átsugárzik az élet, amely lehajtott fejetek vasportól fekete, olajtól sárga alatt is kéznyújtásom egy jó szerszám fogása. szemetekbe - ég. 7 �SZÜLETŐ DALLAM Akiket szívem dajkál, újakat nyom kezembe, gondolatom elmélyít, nem tudom rögtön, mit tegyek álmom követ, velük, akár az új zene, és mindenfajta változatban mire rádöbbenünk; éjszaka elémbe vetít; csak hangzanak, mire szüntelen itt vannak velem, értelmükre rádöbbenünk; mint a köszörű, nem baj, csak szóljon amely csiszolta zenétek bennem, öntudatlan szerszámok éleit; csak pengessétek lelkem, szavaimat csiszolják, pergessétek jó dobomat; mégsem kopnak el soha, mert összeáll a dallam, s egyszer az elmélyülő gondolat bennetek is visszhangra kap. TALÁLKOZÁS Am ikor beléptem a vendéglőbe, a játékot sem feledte el megláttam azt a régi nyugalmas arcot, egészen; csak felnőttek játékaival amit csak a mesterség biztos tudata babrál, szerszámokat leleményesen rajzol, a jószívvel hordott hétköznapok emel, bújtat, használ; szinte már ünnepi Rend-je megláttam a kockás terítő a műhelyben, ahol a polcok, fölött egy korsó sörrel, munkagépek, szerszámok rendje a korsóban méltóság gyöngyözött, jó lelkiismerettel, tiszta fejjel világít, s eszembe jutott az a korom, s megteremti a napi gondok amikor első ünneplőmben könnyű terhét; terhét könnyedén fél-lábbal már a jövőben viselő férfiarcot - amely még 8 kihúztam magamat. �Kőrössi P. József: Válasz barátnőknek, akik szerint „életünk kafkásodik s ennek az állításnak a tagadása is életünk kafkásodásának az igazolása’’ Z. RÓO, n. város legcsendesebb és legsokoldalúbb honpolgára, a k/980-as la­ kótelepi tömbház keleti fekvésű lakásának bérlője. Egyik kora tavaszi reggel furcsa motoszkálásra ébredt. A zaj az ajtó felől érkezett és akkor erősödött fel, amikor Z. RÓO lemászott az ágyról és négykézlábra ereszkedve a kijárat felé csúszott-mászott: valahányszor csak tehette élt kedvenc és - kiváltképp - egészségesnek vélt, számos alkalommal előnyös­ nek bizonyu lt közlekedési módszerével. Ráadásul csalhatatlan füle most azt sejtette, hogy a zaj valahonnan a küszöb vagy az ajtótok rései mögül szár­ mazik. Már csaknem az ajtóig ért, amikor talpra ugrott, majd újra visszazökkent előbbi testtartásába. A küszöb és az ajtó közötti rés alatt egy borítékszerűséget pillantott meg. Rajta a saját neve, így: „Z . RÓO - M E G V Á L T Ó ” . A név rendben is volt, ezt a legnagyobb nyugalommal és még négykézláb fogadta; csak a „Megváltó” láttán ugrott, mint korábban elmondtuk, ismét talpra. Nem egy alkalommal előfordult már, hogy hasonló módon értesítették. Egy ízben, például, az írásos felhívással együtt egy teljes tűzoltó öltözet és felsze­ relés is érkezett címére. Gondolkodás nélkül tűzoltónak öltözött és taxival a laktanyára vitette magát, ahol is feleslegesen tartózkodott négy teljes napon ke­ resztül. Senki egy árva szót nem szólt hozzá. Mintha kerülték volna. A legkü­ lönbözőbb, figyelmet érdemlő kísérletek kudarca után, az ötödik nap reggelén - ezúttal gyalogszerrel - hazament. Egy másik alkalommal a színházi ügyelő­ állás haladéktalan betöltésére kapott felszólítást. Nyomban a színházban ter­ mett. Lézengett, téblábolt a színfalak mögött, meg a zsinórpadláson, napo­ kon keresztül. Mindent elkövetett, hogy valakinek útjában legyen. Mikor látta, hogy így sem törődnek vele, onnan is hazament, anélkül, hogy valakivel kö­ zölte volna ott-tartózkodásának okát, illetve távozási szándékát. Hasonlóképpen és hasonló eredménnyel volt már többek között: vándorcirkusz pénztárosa, sintér, vakvágány mellett váltókezelő, lezárt köztemetőben sírásó, villamoskalauz, víz- és gázvezeték-szerelő, városi főkertész, s egy alka­ lommal a C SA L H A T A T L A N O K O RSZÁG O S S Z Ö V E T S É G E (CS. O. SZ.) egyik helyi fiókjának libériás főportása is. De - gondolta most, miközben a kétes és még ismeretlen tartalmú boríték­ szerűséggel a kezében az ajtó előtt négykézlábaskodott, hiányos éjszakai öltö­ zékében (szürkés-zöld, csíkos pizsamájának csak a felsőrészét sikerült magára kapnia) - mindez még senkit sem jogosít fel arra, hogy őt, egy akármilyen borítékon megváltóként (csupa nagybetűvel) köszöntse, üdvözölje vagy egyál9 �talán csak szólítsa. Hacsak nem s ettől a pizsamáján lévőkhöz hasonló, szürkés-zöld sugárcsíkok jelentek meg az arcán hacsak nem az őt foglalkoz­ tató, előtte a teljes ismeretlenség homályába burkolózó hivataltól nem szárma­ zik az újabb küldemény. Miután a fentieken kívül még egyéb, jelentéktelenebb dolgokat is végiggon­ dolt, s miután a feladó kilétét sem sikerült megállapítania, elszánta magát. K i­ bontotta a borítékot. Legnagyobb megdöbbenésére - ettől megint csak talpra kellett szökkennie a boríték üres volt. Semmi utasítás, semmi tájékoztatás. Felrántotta az ajtót s úgy, ahogy volt, kopasz alsótesttel kiszaladt a lép­ csőházba, egészen a lépcsőház bejáratáig. Senkit sem talált. Felszaladt az első emeletre. Ott sem. Kissé letörten és szégyenkezve tért vissza a lakásba. Magá­ ra húzta pizsamanadrágját, leült az ágy szélére, és úgy tett, mint aki mélyen gondolataiba merül. Néhány pillanat múlva már fuldokolva dobta le magáról a még alig magára kapkodott pizsamát, összeszedte ruháit, testére ráncigálta, és anélkül, hogy megreggelizett volna, elrohant otthonról. A központi posta épületéig meg sem állt. Felkutatta a kézbesítő és lapter­ jesztő osztály vezetőjét, közölte kilétét, és minden különösebb bevezető nélkül felsorolta valamennyi eddigi funkcióját; ezzel is kihangsúlyozva látogatásának rendkívüli fontosságát, halaszthatatlan voltát. A továbbiakban pedig, anélkül hogy az osztályvezető nagyrabecsülő szólamait végighallgatta volna, elmondta, hogy a napokban újabb fontos utasításokra, esetleg kinevezésekre várt. Ehe­ lyett - s emiatt csaknem a frász törte ki - ma, kora reggel egy üres borítékot csúsztattak be - olyan fondorlatosan, mint még soha - az ajtaja alatt. A kö­ rülmények részletezésére nem ez a legmegfelelőbb alkalom, a későbbiek során azokra is ki lehet térni. Most mindenekelőtt körzetének fölöttébb gyanús kéz­ besítőjét kellene sürgősen felelősségre vonni, de még az előtt az általa eltün­ tetett utasításokat, a boríték tényleges tartalmát a legrövidebb időn belül visszaszerezni. Az osztályvezetőnek arra a kérdésére, hogy miért éppen a kézbesítőre gya­ nakszik, Z. RÓO elmondta: évek óta lakik jelenlegi lakhelyén, s annak elle­ nére, hogy szinte naponta, de gyakori, hogy naponta többször is érkezik címé­ re hasonló, de sokkal tartalmasabb és különlegesen fontos küldemény, és an­ nak ellenére, hogy ezek rendszerint ajánlott vagy tértivevényes okmányok melyeket idővel feladójuknak kell visszaszolgáltatnia - mindeddig a kézbesí­ tő színét sem látta. Mind ez idáig csakis azért nem élt panaszhoz való jogával, mert - amint most már az osztályvezető is tapasztalhatta - igen elfoglalt em­ ber. Naponta és gyakran szinte egy időben kell a legkülönbözőbb érdekeket képviselnie, a legkülönbözőbb igényeket kielégítenie, s mindezek mellett, mond­ ta Z. R ÓO, mint a legkülönbözőbb szakmák kiváló és nélkülözhetetlen mestere, igyekszik a gyakorlat terén is helytállni. De ezúttal megragadja az alkalmat, s a tisztelt osztályvezető vegye tudomásul, három évre visszamenőleg, min­ den eddig elmulasztott reklamációját, azaz: a három év minden egyes napjára számítva pontosan 1095 (ezerkilencvenötöt). Ezeket rövidesen írásban is be­ nyújtja az illetékes osztálynak, a kézbesítő rovására. Lássuk csak, mondta az osztályvezető, s elkérte Z. RÓO-tól a borítékot. A boríték szabályosnak mondható, közölte rövid vizsgálódás után, annak ellenére, hogy nyoma sincs rajta Z. RÓO lakáscímének. De hát ehhez ha­ sonló küldemény egyre gyakrabban érkezik. Az is bizonyos, hogy az intéz­ mény bélyegzőjével látták el, igen szabályosan. Ezzel Z. RÓO-t a folyosóról az irodájába tessékelte, hellyel kínálta. Rövid és Z. RÓO számára érthetetlen 10 �telefonbeszélgetés után a kézbesítő is előkerült. Nyomban kiderült, hogy soha nem járt Z. RÓO lakásának még csak a környékén sem. Igaz - mondta hogy a k/980-as tömb, melyben Z. R ÓO is lakni méltóztatik, a felosztás szerint körzetéhez tartozna, de legnagyobb csodálkozására ez az a lakótelep, mely so­ ha, semmilyen körülmények között és semmilyen formában nem veszi igénybe a posta szolgálatait. Soha, semmilyen körülmények között, még a minden szempontból legínségesebb, legkritikusabb időkben sem érkezik erre a címre semmilyen küldemény. Ő maga is, folytatta a kézbesítő, gyakorta foglalkozik ezzel a kérdéssel, s mindeddig egyetlen elfogadható magyarázatot talált, mely­ ről ugyan kellőképpen - idő hiányában - még nem győződhetett meg, mégis írásba foglalta. Most késlekedés nélkül nyújtaná át osztályvezető főnökének, ha nem látná két saját szemével, hogy: a számára mind ez idáig egyetlen ma­ gyarázat - az tudniillik, hogy a k/980-as tömb lakatlan - most, Z. RÓO sze­ mélyének ismeretében elfogadhatatlan, sőt: cáfolható. Ezek után, mondta a kézbesítő, nem marad más, mint a találgatás. A játék tehát, mely eddig is hi­ ánytalanul kitöltötte munkaidejét, maradéktalanul és tartalmasan elszórakoz­ tatta. Kizárt annak a lehetősége - modta még a kézbesítő - , hogy az a boríték, mely most az osztályvezető íróasztalán fekszik, az ő kezében is megfordulha­ tott volna. Sőt, amint a tisztelt panaszos is láthatja, ma még a lábát sem te­ hette ki, annyi dolga akadt itt, az épületen belül. Egy másik panaszost, épp mielőtt őt idehívták volna, rázott le a nyakáról. Az is lehetséges, hogy ma ki sem jut a körzetébe. A szomszédos irodában többen is várakoznak rá, a Z. R ÓO-ékhoz hasonló panaszokkal - valamennyien a k/980-as tömb lakói. Hatalmas táskáját az íróasztalra borította. Felajánlotta Z. RÓO-nak és saját főnökének, hogy együtt vizsgálják át a táska tartalmát, ezáltal is megbizonyodva afelől, hogy a k/980-as tömbház címére a mai napon sem érkezett semmiféle küldemény. Z. RÓO-nak semmi kedve nem volt a turkáláshoz. Az osztályvezető, kihasz­ nálva a ritka alkalmat, azt, hogy beosztottját ilyen könnyelmű pillanatában találja és minden különösebb könyörgés vagy rábeszélés nélkül ellenőrizheti, a taska tartalmára vetette magát, eltűnt a címzés nélkül ajánlott levelek és a legkülönbözőbb újságok tömege alatt. Z. RÓO megértette, hogy a történtek után itt már semmmi keresnivalója nincs. Annak ellenére, hogy még lett volna egy-két megrovó, sőt fenyegető megjegy­ zése is, azzal, hogy majd írásban teszi meg, magára hagyta az ügyfeléről és beosztottjáról, valamint az önmagáról is megfeledkezett osztályvezetőt. Elindult a város központja felé. Minden cél nélkül, késő délutánig csavargott, borítékjával a kezében. So­ hasem fordult még elő, hogy ennyire szükségtelennek érezze saját létét, szere­ pét ebben az össze-visszaságban, melyet csak most kezdett megfogalmazni önma­ ga számára. Ő maga sem tudta, hogyan, egy ismerős vendéglőben kötött ki. Legnagyobb meglepetésére - erre sem volt még példa eddigi életében - kiszolgálták. Ami­ kor pedig számláját rendezendő magához kérette a pincért, a vendéglő felelő­ se személyesen jelentkezett és közölte vele, hogy semmivel nem tartozik. Z. RÓO kérdéseit, melyek a példátlan eljárás okait fürkészték, figyelmen kívül hagyta. Mély meghajlással jelezte: az ügyet lezártnak tekinti, nem hajlandó további felvilágosítással szolgálni. A kijáratig kísérte - udvariasan bár, de csaknem tuszkolta Z. RÓO-t. 11 �Z. R ÓO, nyelvén a babgulyás ízével, újra az utcán találta magát. A város hangulatának ez az átmenete a késő délutániból a szürkületibe, előbb nyugta­ lansággal töltötte el, majd hirtelen, minden átmenet nélkül, elálmosította. Ha­ za indult. Másnap vagy harmadnap, vagy a tizedik, vagy a ki tudja hányadik nap reg­ gelén gyanús motoszkálásra ébredt saját lakásának ajtaja előtt, a huzatos lép­ csőházban. A kilincsbe kapaszkodva feltornászta magát a meglehetősen magas küszöbre. Lakáskulcs után kutatott a zsebében, s amikor hosszas keresgélés után sem találta, újra a kilincshez nyúlt. A kilincs semmit sem engedve, Z. R ÓO egyre türelmetlenebb erőlködésének merev és mozdulatlan maradt. E k ­ kor vette csak észre, hogy a csengő gombja mellett nem az ő neve szerepel. Az új frissen ragasztott névkártya alatt még olvasható volt saját nevének két utolsó betűje: ÓO. Mindent még nem értett, de a történtek után, itt, egykori - ez már bizo­ nyos - lakásának küszöbén, nem volt túl meglepő ez a fordulat. Még mindig álmosan szuszogott, s csak azt furcsállotta kissé - ezt sem különösebb meg­ győződéssel már - , hogy semmilyen konkrét értesítést, útbaigazítást nem ka. pott. Semmi olyasmit, ami azutáni teendőire, hétköznapjaira vonatkozna. Így s ezeken töprengve vette észre azt a hatalmas kartonlapot - valószínűleg in­ nen a reggeli zaj - , melyet egy zsineggel függesztettek volt lakása ajtajára: T IS Z T E L T É S E G Y K O R N A G Y R A B E C S Ü L T B A R Á T U N K ! M IU TÁ N Ö N L E G U T Ó B B I U T A SÍT Á SU N K A T - M E L Y B E N M IN D E N E D D IG IN É L FO N T O SA B B K Ü L D E T É S S E L B ÍZ T U K M E G N EM T E L J E S Í T E T T E E Z Ú T O N K Ö Z Ö L JÜ K Ö N N E L , H O G Y N E V E N E K E L K O B Z Á S A V A L A M IN T A N E V É V E L JÁ R Ó E L Ő N Y Ö K É S K IV Á L T S Á G O K M E G V O N Á SA M ELLETT S Z O L G Á L A T A IR A A T O V Á B B IA K B A N N E M T A R T U N K IG É N Y T T E G Y E N L E G JO B B B E L Á T Á S A S Z E R IN T ! Semmi sem győzte meg Z. RÓO-t arról, hogy ez az üzenet neki szól, mégis leakasztotta a kartonlapot. Legszívesebben rögtön a nyakába akasztotta volna, mégis a hóna alá csapta. Elhagyta a lépcsőházat, és leült az első, megviselt ülepe számára a legalkalmasabbnak tűnő járdaszélre: egy szennyvízcsatorna ak­ nafedője és egy füstölgő szemetes kuka közé. Éppenséggel választhatott volna. Tapasztalatai már vannak - papírokra lesz most már szüksége. És most - az elmúlt napok (hetek, hónapok) után először - kimondottan jól érezte magát: könnyűnek, mint egy teherbeejtő szeretkezés után. Mint aki azzal, hogy elvesz­ tette, megkapta a nevét. Úgy érezte, napokig (hetekig? hónapokig?) nem kell mozdulnia erről a helyről, és még mielőtt anyakönyveztetné magát, akár sza­ kállt is ereszthetne az aszfaltba, sajgó ülepe körül. 12 �Mezey Katalin: Ha nem is úgy Érzem, hogyan fut ki lábam alól az idő: levest főzök, nézem a gyerekek házi feladatát és közben tarkómban ketyeg az időzített szerkezet, aminek napját, óráját nem tudom, csak azt, hogy beállítva jár. Mint halálraítélt végtelen éjszakája, olyan rövid csak amivel rendelkezem, mert tudom, hogy lejár. Várom a sok henye közöny, és elutasítás ellenszerét, amitől mégis elnyeri jutalmát az örök buzgalom. S helyette egyre csak kioktatás, ingerült szó, szemöldök-ráncolt ugratás jön, s én idomítva rándulok a hangosan ki sem mondott parancsra. Csöndes, meghajtott zászlajú lelkiterrorban telnek napjaim, miközben mégis készül valami. Ha nem is úgy, ahogy - az első rossz szótól könnybefutó remények tervbe vették. �Győri László A RO N G YFO RG A TÓ A R A N Y JÁ N O S, A M IK O R „V Á N D O R CIPÓ” -T ÍRTA ÉS ÍM E A A vándor cipó jut eszébe Úgy vitték el aztán most, hogy a múltban keresgél. ruhátlanul, kivont Mint rongya közt egy vén szipó arcok közt az utcán túr, a ringye-rongya közt él. fegyveresek, Cafrang a napja, aggos éje még foltozni se jó. akik tudták, neki nem bilincs, gumibot Így érzi. Így, így. Már öreg úr. Nem vár és nem kíván sokat. kelt, hanem doktori gondviselet. Múltjába tér, hol minden ó. Sötét rongyok közt válogat. S nekünk, akik nézzük Egy épre lel. No, épp, hogy fakul... az üvegfalon át Vén posztó, agg szabó. Leírja tüstént a tolla: „vén szipó a ringye-rongya közt” , „múltamban a vándor cipó” , s forgatva lassan ujja közt vers készül belőle, költemény. Akármi rongy a szó. 14 a meztelen fémtűt, mi kéne hát? �Oláh János: IKAROSZ Föltűrtem kabátom gallérját, vagy föl se tűrtem, s nekivágtam az éjszaká­ nak. Az eső, valamikor út közben eredhetett el, konok szívósággal ette magát a ruhámon át sárga, pergamenmerev bőröm felé. Talán, hogy minden áron fájdalmat okozzon? A cseppek szúrásai, mint megannyi apró áramütés nyilall­ tak a koponyámba. Nem akartam tudomást venni róluk, de annyira erőszako­ sak voltak, hogy az első figyelmetlen pillanatban áttörték akaratomat. Tolako­ dásuk undorral töltött el. Közben történt, ami általában. Tudatom éber rezdü­ lései hiába jelezték, hogy a talajvesztett világ belém mélyeszti változása jeleit, válaszolni képtelen voltam e kihívásra. A szavak jelentősége kétségbe vonható, kétségbe, fontos-e, melyik veszen­ dő nyelv szavait használod önmagad kifejezésére, fontos-e kifejezni magadat, fontos-e bármit. Amennyivel nehezebb, ritkább a születés, annyival könnyebb, gyorsabb a halál. Kárpótlást hiába vársz. Még, ha volna is, akkor se nyerhet­ nél vele semmit. Minek magyarázzam. Egy idő után kitetszik, éppen ez a töké­ letesség a lényeg. Hinni, ha lehet valamiben, csakis ebben: a váratlan föltörő zajokban, az eszeveszett összevisszaságban, a csorgó esőben, a leveleket tépő, recsegő enyészetben, önmagad eszmélni képtelen részében, az éjszakába sze­ relmes ösztönök féligálmában, a madarak menekvő szárnycsapásaiban... Mármár érzed őket, ahogy megrendítik az éjszakát, talán biológiai létük rendjéből adnak kölcsön egy rezdülést neki. Megrepesztik a sötétet. Itt-ott lágy szürkeség szivárog elő, mintha volna remény a virradatra, de aztán újra összezárul min­ den. Üres az utca, a madarak is csak képzeletem szülöttei. Azért röppentek föl, hogy összevethessem hiányukat létezésük lehetőségével. S most már, ha elhatá­ rozhatnám is, hogy valóban létezzenek, talán akkor se tenném. Mintha minden jelenséget megszűnésének bizonyossága tartana életben. Ismerni kell határain­ kat, ez az első lépés. A fájdalom, ami megreccsent bokámból sugárzik fölfelé, sokkal kevésbé za­ var, mint vártam. Inkább megnyugtat, abban erősít meg, amiben már-már ké­ telkedni kényszerültem, hogy létezem. A csorgó esőből egy utcai lámpa fényköre alá menekülök. Minden visszafor­ dítható, mormogom, s megpróbálom elképzelni magamban, mi volna, ha meg­ roppant izületem újra eggyé válna. Az esés előtti állapot olyan ismerősnek tet­ szik most, mintha csak egy karnyújtásnyira volna tőlem. Ha újra kezdhetnék mindent, s ez egyáltalán nem látszik lehetetlennek, a friss tapasztalatok birto­ kában senki se vehetné el tőlem a sikert. A képzelet mindenhatónak látszik, elhiszem, rést üthetek az idő múlásán, levethetem, ha csak egy mozdulat erejé­ ig is, amit senki, a létezés negyedik kiterjedését. A rossz mozdulat emlékképeit szinte mikroszkopikus pontossággal őrzöm idegeimben. Úgy érzem, minden áron meg kell őriznem őket. Mintha veszély15 �ben volnának. És tényleg: a felejtés ott leskel mindenütt. Ez az esőtől átita­ tott éjszaka talán éppen azért fontos számomra, mert azt várom tőle, sikerül valószínűvé avatnia, ami teljességgel valószínűtlennek érződik. A mozdulatok lehetősége végtelen, nincs térkép, ami eligazíthatna. Vissza­ hőkölök, már képzeletben is, az újrakezdés gondolatától. Kételyeim most a kudarcnál is mélyebb megrendülést jeleznek, nem tudom, egyáltalán el tud­ nám-e kezdeni még egyszer azt, amit akkor sikerült, ha bele is kellett buknom, lehet, egyáltalán nem volnék képes elindulni semerre. Mi értelme volna változ­ tatni a lezajlottakon! Nem tudom, nem így történt-e jól, nem így igazságos-e, hiszen valakinek végül is veszítenie kell, s nem én vagyok-e erre a legalkal­ masabb, nem én érdemeltem-e ki leginkább, akivel egyszer már, hiába próbál­ nám szépíteni, úgyis megtörtént mindez? Furcsa, de mindent át lehet hidalni valótlan kombinációkkal, olyan kombi­ nációkkal, amelyekről végső soron alig lehet eldönteni, mikor valótlanok, és mikor nem, hiszen mindig csak a valótlanság bizonyos szintjét érik el, sosem kötnek ki se itt, se ott egészen. Most is, a szemem előtt összeálló és szétáramló karikák észlelésével sem jutok semmi bizonyosnak a birtokába. Csak újabb kétségekkel kerülök kapcsolatba: valóban az ájulás környékez, valóban meg­ indult lábam alatt a talaj, valóban szétáramlottak érzékeim elől a világ jelei? Ösztöneim tiltakozása vezet. Tudom, hiába keresem a bizonyosságot, de a keresés kényszer. Ezért kellett, kénytelen vagyok azt hinni, végigjárnom uta­ mat, ezért kellett végül is beletévednem ebbe a füstös, hánytorgó éjszakába, amiből már a találkozás első pillanatában menekülni szerettem volna. A meg­ ingás persze, vonz, mint a mélység: izolált lény vagy, létezésednek csak a megsemmisülés adhat igazi értelmet. Lehangoló távlat. Nem szabad tudatosíta­ nod magadban. Amíg csak az emlékezet mélyrétegeiben lappang, túlságosan nagy baj nem lehet. Tested átléphetetlen határai mögött, amíg léteznek ezek a határok, úgy, ahogy, biztonságban vagy. A parketten párok lebegtek, mint összegyűrt uzsonnapapírok a szélben. Fo­ galmam sem volt, mit keresek a lepusztult asztalok között. Lábam minden lé­ pésnél megtelt a fájdalom hideg közegével, ugyanez a fájdalom a karomba, a mellem, a homlokom tájékára már mint valami furcsa érzéstelenítő okozta zsibbadás érkezett. Lehet, hogy a környezet szőröstől-bőröstől, a maga teljes brutalitásával a megsemmisítésemre tör? A létezés logikája túlzottan távolinak, átélhetetlennek tetszett számomra. Pedig ekkor már én is ott sodródtam a parketten, éreztem, hogy partnerem kemény papírral merevített melltartója kí­ nos következetességgel nyomódik, dörzsölődik a gyomromhoz, s lakktól szá­ raz, töredezett haja ugyanígy csiklandozza az orromat, mindez szinte semmit se jelentett számomra. Ő azonban egyáltalán nem érzékelte ezt a méltatlan közönyt, lankadatlan bizalommal furakodott felém, mígnem valóban meg­ érezte annak a bizonyosságát, hogy testem, nem én magam, tudomást vett a közelségéről. E hirtelen, s főképp váratlanul ébredt vágy meglepett, visszarán­ tott egy pillanatra a széthullás érzéketlen állapotából: újra, meg újra meg tud­ tam állapítani testrészeim jelenlétét, ki tudtam szabadítani lábamat a fájda­ lom sodrásából. Fölcsillant bennem a remény, hogy elindulhatok egy függet­ len, egy valóban magam választotta irányban. Aztán ez az állapot is szétpat­ tant, mintha csak buborékot morzsoltam volna el. Most úgy érzem, különválni igyekvő testrészeimet a védekezés tartja össze, de ebben az erőfeszítésben már nincs semmi távlat, nem is erőfeszítés ez, in­ kább bezárulás. 16 �Automatikus mozdulatokkal kutatok a zsebemben, s közben észre sem ve­ szem, hogy ezek mozdulatok, és azt sem veszem észre, amikor megtalálom a kulcsot, se azt, amikor nyitom az ajtót, alig a szűk cselédlépcsőt, mintha a vé­ gén kezdődne minden, akkor, amikor belebotlok egy lépcsőn gubbaszkodó gye­ rekbe, ekkortól tudom csak igazán, hol járok. Abbahagyom a sántítást, szem­ benézek a szürkülő villanyfénnyel, ami végigvetül a kövezeten, legszívesebben kikerülném a fiút, mint egy fadarabot, akihez semmi közöm, de kényszere­ detten látom, nem tehetem, szólnom kell hozzá, meg kell kérdeznem tőle, mit keres itt, mintha nem látnám, hogy olvas. Ekkor már olyan távol vagyunk egymástól, hogy, ha kiáltanék, talán az is hiába volna, dehát nem is kiáltok. Visszhangos lépések nyelik el a fiút, s egy vétlen folyosóforduló. A fal repedései közelinek tetszenek, mint egy barázdált arc, s annyira kife­ jezőnek, kifejezéstelennek. Egy-egy elvétett szót fölkap a sejtelem, s végeérhetetlenül visszhangozza emlékezetemben, mígnem végleg elveszik eredeti, értelem­ hordozó szerepe, s puszta recsegéssé válik, hangok közötti közönyös viszonnyá, olyanná mintha visszafelé olvasná valaki folyton ugyanazt. Hiába búvok egyre mélyebbre a gyűrött lepedő, s a még gyűröttebb paplan hálóként vonagló ráncai közé, nem érzem biztonságban magamat, mintha raj­ tam kívül még valaki más is volna a szobában. A bizonyosságot megszerezni nagyon nehéz. Először is föl kéne kelni az ágyból, el kéne hagyni ezt a lázas izzású, magzatvízsötét fészket, bele kéne mártanom testemet újra a levegő hi­ deg, támadó közegébe, s már az is csaknem lehetetlen. Tegyük föl, sikerül. Az első lépés mögött újabbak ólálkodnak, és semmivel sem kellemesebbek az el­ sőnél. Ha föltépem a szekrény ajtaját, és megbizonyosodom, hogy üres, nincs benne senki, akkor se jutottam sokkal közelebb a célomhoz, vissza lesz még az ágy, az asztal alja, a fogas mögötti zug, a szokásosnál jóval nagyobb szemét­ láda, és ki tudja, mi minden, olyan rejtekhelyek, amikre jószerével nem is gondolhatok. Például a szomszédban az igazgatónő szobája: a kanapén gombóccá van gyűr­ ve a lepedő, a paplan a fal és az öregasszony combja közé szorult, a hálóing ágyékig fölcsúszott... Szeretnék közelebb lépni, de nem teszem. Újra fájdal­ mat érzek a bokámban, de mintha ez nem ugyanaz a fájdalom volna. Meg­ próbálom kinyújtani a kezemet. Vasmarok fogja le. Az álomhoz vezető egyetlen út is elveszett. Igazi álom talán nincs is, át-átszaggatja a fájdalom, kioltja minduntalan a türelmetlenség, hiszen most is egyre-másra föl kell nyitnom a szemem, például az is zavar, hogy mindenhon­ nan fény szivárog a szobába: a hamutartóban heverő csikkekből, a száraz ke­ nyérdarabokból, az asztalon árválkodó üres befőttesüvegből, a lepedő ráncai közé keveredett morzsákból, sikoltássá üresedő fény, az ébredés lidérces, villódzó fénye, de talán, még reménykedem, visszafordítható mindez, eltüntethető a feledésben, az öntudatlanság szándékolt homályában. 17 �Vaderna József: Újév: szerelem vége 1. Végigvonaglunk a gyümölcs belsejében, a ritmus rágja a mozdulatot, a héj mentén abbahagyva a virág úgy nő a bűnünk: teljesedés, számsor a semmihez és vissza, kívülünk hull le a levél. Íz-felhők takarnak el, küllő-színűek, száguldás-szagúak, vagy csak a megkásásodott köd oldalaink arányai, az aranymetszések is elhíznak, koszos helyek mértana a táj, szesszé erjed az út, a rothadás. Nincs csillaga vacsoránknak, se földünk, se egünk, csak a gyümölcs kegyetlen húsa kocsonyásodik fejünk köré. 2. A z elvesztés reménye nélkül ülsz ágyamon. A szeretettel hanyatthomlok unalmasságig nő a hátad, kezed, szád. Burjánzol, rákos daganat, rosszindulatú sejt napjaimban. Kivágni, visszavarrni, hazaküldeni, bíztatni tovább? Hazudni hülye eskük szerint? Ahány gyógyszer, annyi mellékhatás. Beteg a szeretet, beteg a hivatás. 3. Jégvirág borul arcodra. Homályos növekedés: nincs gyökér, 18 �bibe, porzó, sziromfény, Csak meleg és hideg határa, szeszélyesen kicsapódott pára. Fehér szilveszterezése, trombitás, szerpentines didergés vidámságunk szemetjei között. Az újévi pillantások sem üzennek, minden szétdurrant villanyégő pezsgőjét kiittuk már, az éjféli koccintás, bálozó szemed elcsúszik a pohár falán. 4. Nincs akadályod: könnyelmű, fordított mennyezetet, vetkőzöl földre hajított földet, bizsereg, zsibbad, ágaskodik a rög, a domb, a hegy, m intha többé semmin se látna át de nem akadályod a rövid Napfogyatkozás. 5. Ágyékod: Európa iszapos medre. A szerelem részvénytársasága. Hazug hűsége. Primitív és finoman pergetett homok. Kiélezett kövek. Hosszúra nyúlt tárgyalások és egyezmények. Hanyag dekadencia agresszív mozdulata. Békeküldöttség és hadüzenet. Enyém-tied-tárgy. Céltalan csavargás. Terror-domb. Büntetlen emberrabló. Lihegés a felgyorsult süllyedéshez. Éjszakai temető. Kinagyított támaszpont. Emberen kívüli szorítás. Egy nap legbelső dimenziója. 6. Ez a meztelenség a végleges fogyasztás, egy izgalom mentén körös-körül, mint hiábavaló munkák és órabérek. 19 �7. Hazudni is megtanultál velem nincs szomorúbb, lassú önvesztés. Visszazuhanni a barbárságig, Uramisten, aki mindenhol ott van és nincs ott sehol sem, áldozati kőre terelt állat a kezem ez az emlékezetből idesüllyedt m ondat is felszáll, füsttel és vérrel becézlek, Isten homlokához érek, vagy csak a mennyezetet simogatom, árnyékkal, fénnyel, szürkékkel írom az alkonyatot. 8. A néger nőt szeretném a trapézon helyetted járnám vele a levegőt, a botrányt, lassan megcsavarnánk az eget, a kitágult kupolát részegség dugóhúzója lenne a testem. Nem törődve a cirkuszos tapssal, pont-fényben pörögnénk: curculos vitiosus, a szerelem-égövén feketén-fehéren nem hajolnánk meg semmi földnek. 9. A sirály fordul meg így röptében, hanyatt, bizonytalanul és bukva. Alig talál levegőt a levegőben, önmagába fullad a taktika. Eltévedt a véna a csuklón, néma, kivégzési menet a vér, halk dobszó az ellazuló bőrön. M ár semmin sem tűnődöm. Egymásnak hajlított háttal alszunk. Melled és mellem prizmájánál tébolyodott, skizofrén nagyítás. Úgy esünk szét mi is a fókuszpontnál, mint a távcsőben a táj. 20 �Bódi Tóth Elem ér: LONDON DOKKJAI E z itt a múlt, hogy értsem a jelent. Ezek London dokkjai, békanyálban, rég nem élt tündökletes hőben, nádi világ cirpelése nem hallik, daruk erdeje hajlik, dagály csillámlik a folyón, utána - jaj - elfogy a Temze, mint lépteink nyomán a csikorgás a Stanley House Hotel falépcsőiben, Kent mezei bája a Victoria pályaudvar árapályaiban, Paddington kapkodó galambjai a fakult csarnokok alatt. Európa galambszínű és sebes megannyi zavarral, ellátná magát élelemmel, szép vidékeit örömmel, szívesen gazdagodna. E z a hét tenger kikötői vidéke, hártyás vízben, hullámra fordul a hullám, hogy nem tudni, fejlődés ez, vagy csak a dolgok átrendeződése, talán nem a jövendő ez az aszály, a kardos gyep a parkban, málló föld, lombok lila árnya - örvénylő csipke a rendőr fényes lova elé terítve, a viruló légi terror, sanda gyűlölet nyálkás virága, - a lapokban vigyori arc s egy hölgyé, feldarabolták �Ő felsége, a királynő Forddal táncol a Fehér Házban, hallgatom, amint Amerika két évszázadáról énekel az izgatott televízióban, függöny hálóban szél piheg, ragyog egy felleg, a házak olajfestékes homlokát éjjeli kék permet mossa, hajnalig villanyfényben ázik a Westminster katedrális kupolája, pontosan nyit és zár halvány sörhabbal a kocsma. E z a Szent Katalin dokk, csordulatban, ellenfele az időnek, az ember konok kiterjedése. kopik sziklaként, süllyed városként, vénül emberként, avul életformaként, ez a változás maradandósága, innentől nincs több híd a T emzén, csak barna raktárházak, uszályok. M ivégre ez a hajózás, túl az ifjúság évtizedein, kijőve a kontinens tájairól, a Kárpátok izgulékony medencéjéből, a törmelékes múlt szilánkjaival a szívemben, idegeimben északnyugati szélfúvással, váltakozó esők morajával e középtengeri városba, őrizgetve egy falut a kontinensről, mesélt emlék cukrával a Monarchiából, hogy lássam, amint a megkövült hidak alatt az Északi-tenger dagálya növekszik. Szelek járásáról beszél a hajós, házi állatairól a földműves, messzi városokról szólnak a kereskedők, a Föld ismeretének terjesztői. Tág világ, tőkegerendás, bordás, hajópalánkos London, 22 �csomagok, ládák, hordók, zsákok, gyapjú, tea, kávé a dokkban s az eltűnt hajók emlékei, legényeik - ingó füstök mintha még itt dülöngélnének a fehérlő köveken, kél a Tower kertjének fái közül a szél, tollászkodnak a füvön a hollók. Ez a London dokkok sora, tükrös nyárban. Foszladozik a gyermekkori emlékezet a gyűrűs kanyarulatok fölött, idehallik az érzelmes harangszó a távoli római katolikus templomok felhő-flitteres tornyaiból, porladozik a gyermekkor aranyfüst-angyala, elszálldostak a Mária-énekek a mitoszos mezei utakon, a bódés ünnepek elmúltak. Türem kedik a huszadik század vége az időből a hiányzó dolgok tudatával, égig érnek a hazugság ormai, még lüktet a ringó föld gyászimája, a Kaddis az elfújt hatmillióért az elvakult közönyben, s már fészkelődik a tenyészet türelmével az új századelő az időben. Itt vagyok - idő értelme az újra fölizzó hisztériákban, futnék a lélek belső tájaira, be furcsán múlt el Hugo von Hofmannsthal nyomtalan operettben, Rilke bársony homályban, Kafka a félelmek sikátorában, Krúdy a rózsaszín mezőkön, Metternichről értekezik Kissinger, Bécs hamvadozik az aszályban, a Stephansdom tornyára tűzött narancs a nap, hánytorog viharzónáival a tenger, morajos hasadékaival a föld. 23 �Ez a Kivégzés dokkja, gyertyás fényben, utolsó lélegzetek színhelye, régi raktár, Bicska M axival az intézményesült középszer útonállói helyett. Ragadj el, ördög kocsmája, szabadulnék sok örökségemtől, csak közben ne tűnjön el a távlat, érted keltem át a Csatornán, hol égbe mosódnak Turner lebegő fátylai, a régi hadihajók utolsó útja. Ez a Nyugat-Indiai dokksor, dús tajtékban, sarjadó muzsikaszó a Temze hangja, hogy nyugtatóbb munkába álljon a világ. Oh a régi Anglia marhasültje, már csak Hogarth képén a galériában, angyal helyett M ary Poppins felhő csücsökben, kezemben Thomas Parr - élt 152 évet a whiskys palackon, világ hombárai, ember csöndje, Föld emlékezete, szivárványos magánya. Folyó köves ágya, mező hantos háta az arcom. 24 �Benjámin László: ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEK „CSA K LA PO ZO M .." ben az új, költői szemléletben, s mennyi feledett lényeges ugrik elő Csak lapozom napok óta e vaskos­ érzések, indulatok, melyek fontossá­ testes könyvet, egy nehéz és komoly gáról már megfeledkezett a kiöregedő, tapasztalásokkal teli terjedelmes köl­ csigavonalként önmagába bonyolódó tői életmű összegyűjtött tárgyi bizo­ líra” - írja a fiatal, induló költőről nyítékát - s nem tudom hogyan kezd­ Sőtér István 1948-ban Négy nemze­ jem el az írást. Húszas éveim közepét dék című tanulmányában. S valóban taposva, egy olyan leendő nemzedék ez rajzolódik legelőször és legerőtel­ tagjaként, melynek körvonalai még jesebben az olvasó elé; a nyíltan és ugyancsak kirajzolatlanok, de amely a természetesen vállalt, de a kortól még­ lírai konvenciók tagadását bizonyítan­ sem függetleníthető személyes emberi dó szívesebben függeszti tekintetét in­ indulat, közvetlenség. Ez a személyes­ az tellektuális akrobatamutatványok lát­ ség válik legfőbb hitelesítőjévé ványos figuráira, s hangos nemtet­ általános tapasztalatok, igazságok té­ széssel fordul el minden, az egyszerű, teles megfogalmazásának. „A magam azonnal érthető költői beszédnek akár életét énekelem, / a magamét - s egy­ csak látszatát mutató teljesítménytől. ben mindenkiét.” - jellemzi önmagát Tudom-e valamennyire is dialektiku­ pontosan a Mássalhangzóban. Most, a 80-as évek elején, mikor sokak szerint san, számunkra érvényes tanulságokat is felmutatva megkísérelni e nem az értelmes, konkrét cselekvések lehe­ könnyű szembesítést - aminek értelme tősége egyre inkább háttérbe szorul, viszont csak így lehet? elképzelhetetlennek tűnik, hogy a köl­ A gyűjtemény kronológiai csoporto­ tői szó - egyáltalán az irodalom, de sításban vonultatja fel a verseket, bármely művészet - ennyire közvetle­ megkönnyítve a lineáris, fokról fokra nül, különösebb áttételek nélkül, haladó áttekintést. Köztudott, hogy szinte a jelszavak erejével hasson, mint Benjámin László költészetének meg­ akkor Benjáminé, vagy akár csak té­ közelítésekor egyszerűen nem lehet fi­ tova kísérletet tegyen az igazi cselek­ gyelmen kívül hagyni bizonyos ön­ vés funkciójának betöltésére. Persze, a életrajzi vonatkozású elemeket, neve­ társadalmi-történelmi háttér, mely zetesen: tizenöt évesen, a harmincas mindig erőteljesen alakítja egy nem­ évek elején került a munkásmozga­ zedék arcélének kibontakozását, nyil­ lomba, ami oly mértékben - bár kez­ vánvalóan más lehetőségeket kínál. detben természetszerűleg inkább ösz­ Benjámin egy sorsforduló előtt álló, tönösen, majd mind tudatosabban azonos célokért küzdő, s közelítően határozza meg indulását, sőt egész pá­ körülhatárolható közösség tagjaként lyáját, hogy költészete csak e ténnyel szinte ösztönösen, minden eltökélt szerves egységben vizsgálható. „ ... mesterkéltség nélkül, egyetlen folyta­ mennyi minden válik feleslegessé eb­ tólagos önéletrajzot, vallomást írva - 25 �aminek személyes vonatkozásai ennél­ fogva, szükségszerűen hordoznak ál­ talánosan érvényes gondolatokat, moz­ zanatokat - valósított meg egy olyan hangot, mely rímel a vállalt nagy elődökre, Petőfire, Vörösmartyra, Aranyra. Ugyanakkor rendkívül érzé­ kenyen, mindenki számára érthetően volt a korra hangszerelve - s adott helyzetben alighanem ez volt a legfontosabb. Megint Sőtért idézve: „amit mások hangoztatnak, az nála hangzik.” Ebből az eredeti termé­ szetességből táplálkozott az a hallat­ lan energia, mozgósító és összetartó erő, ami ma már nyilvánvalóan direktnek, korszerűtlennek hatna, de összefüggéseiben értelmezve minden­ képpen tiszteletet parancsoló. Mellette ugyanakkor különös figyelmet érde­ mel az a már kezdetben is megmutat­ kozó kritikus hangvétel, amely a transzparensszerű felhívások mellett és közben egyre inkább átitatja Benjámin költészetét. „Mert embernek születni még nem érdem.” - írja Vázlatok a dicsőséghez című versében. „A közös­ ség / hasznára úgy lesz, ha különbö­ zik.” Hirdeti bátran az egyén teljes szellemi szabadságát, önállóságát, egy­ ben bizalommal és felelősséggel is felruházva-körvonalazva egy elképzelt, s kialakítandó embertípust. A ke­ mény, feszes, kötött ritmusban írt, a háború alatt született verseket vizs­ gálva szembetűnő a tartalom fölénye a forma felett, ám egy sajátos aspektus­ ból szemlélve ez utóbbi is arspoetica érvényű: „Fegyver és páncél az írott szó, / nem játék, nem farsangi jel­ mez. / Munkás férfi vagy, szabad harcos, / akit a kötött forma fegyel­ mez.” A költői-emberi hit ilyen pontos és hiteles megfogalmazásának képességét - azt hiszem - , joggal irigyelhetjük tő­ le; még akkor is, ha a negyvenöt előtt megfogalmazott vágyak, célok egy ré­ sze közvetlenül a felszabadulás után, csak illúziónak bizonyult. A frontszol­ 26 gálatból hazatérő költő keserűen szembesül az ország helyzetével, vet számot a szörnyű pusztítással, ami né­ hány dolgot törvényszerűen megkér­ dőjelez. „Millió halott hever bennem, / és minden halott én vagyok.” szól a híres költemény, a Tüzet akar­ tam. Sorra születnek ekkor a hirte­ len kiábrándultságot, csalódást, a pil­ lanatnyi kiúttalanságot megfogalmazó versek, amikből nem hiányzik az ön­ vád, saját lehetséges szerepének felül­ vizsgálata sem. „Költő voltál Magyarországon, a korban, amikor a vers / úgy se kellett, annyit se szólt, mint / holmi egyiptomi tekercs;” (Három ké­ tely kapujában lassanként azonban sikerült túllépnie e keserűséggel szegé­ lyezet rövid korszakon, s hamarosan az épülő új társadalom lehetőségein gondolkodó nagyívű versek születnek - T i szüljetek meg, Tavasz Magyarországon, Számadás, Márciusi ifjak. Örökké élni - poraiból főnixként újjá­ éledő teljes hittel, a pontos feladatvállalás meghatározásának jegyében. „Azt akarom, a harcban zászló, / a munkában szerszám legyek.” Minden bizonnyal költészetének egyik legjelen­ tősebb korszaka az 1948-tól 1953 -ig terjedő időszak, amikor sorra íród­ nak a gazdag belső tapasztalásból fa­ kadó, fontos felismeréseket tartalma­ zó programszerű versek egy olyan kéz­ zelfogható jövőről, amelyben „... szét­ szórják a sötétség / falkáit az ismere­ tek, / s az embert önerejére / tudato­ sítja a tett / s kibontva leplét a világ­ nak, / nem farag isteneket.” (Folyó a föld alatt.) Az önmeghatározásban is továbblép, így pontosul: „Lekopott ró­ lam, ami még szerep volt - / a hű­ ségnek nem kell dísz, se díszlet.” (Ba­ rátaimhoz) A hűség fogalmának szin­ tén kulcsszerepe van ezen a pályán: a tépelődések, perlekedések ellenére nincsenek hirtelen elfordulások - szin­ te egyenes vonalú folytatás van, fo­ lyamatos megújulás, mondhatnám akár: az egész egyetlen végtelen mon- �dat. „Több nem vagyok, csak más, szül, higgadtabb, egyszersmind össze­ mint aki voltam, / illőbb hozzám az tettebb is lesz a hangja, bár a tárgyi­ egyszerű beszéd, / hogy — kínnal bár, lagosság gyakorta elegyedik a tör­ fakadó dadogva - újramondjam / egy min­ vényszerű elégedetlenségből dennapi ember életét.” (Önéletrajzi összegző keserűséggel: „A gépi világ­ feszülő jegyzetek) Ebben az időben szabadul ból, elismerem / hiányzik a ki egyre többször a forma kötöttségé­ küzdelem / borzongása; az egyén éle­ rutin - de te / ből, s születnek tágas lélegzetű, oldott te csupa olajozott minden akartál lenni, lásd be, és / szabadversek. E felszabadult, hitet sugárzó kor­ ezért maradtál máig oly kevés.” (A szaknak az ellenforradalom esemé­ folytatásos töprengésekből) Szemlélete nyei vetnek véget, újra előtérbeis ál­ mind összetettebbé, dialektikulítva a kétségeket, az önvizsgálatot, sabbá válik. (Vantitatum vanitas) Az minden eddiginél jobban megkérdője­ egykori, „vétkes” egyszerűséggel for­ süvölvény-lelkelezve a költészet, a szó erejét. „Osz­ radalmat teremtő, válik tódnak, szaporodnak odakint s bent sedést hordozó hang ekkorra tekintetben meggondolttá, az árnyak. / Vívásra fegyvered nincs. minden Bajra, segélyre társad. / Elveszted az filozofikussá, a gyakran egyoldalú tar­ utolsó mentséget is: a szót.” Továbbá: talomra koncentrálás kiegészül az „Kérdéses bár, hogy újabb félidőt / esztétikum teljesebb részvételével, a bírok-e átizzadt költői mezben?” Egy­ forma mind plasztikusabb, változato­ re hangsúlyosabbá válik a befelé fi­ sabb kezelésével. Ha nem is válik felgyelés, a bizonyos fokú visszavonulás, adványszerűen rejtjelessé a mondani­ a korábban oly szertelen elbeszélő és való - hiszen ez végképp ellenkezne szatírizáló kedv mind erősebb gondo­ Benjámin alkatával - szép számmal latisággal telítődik. Legmélyen keserű találhatunk itt dokumentumértékű küzdelem, perlekedés ez az értelmes szintézis-kísérleteket - amik többek is folytatásért, olyan helyzetben, amikor kísérleteknél. „A halál ellen éltünk, a túlélés bizonyos szempontból csak a ellenségeinkkel mindenkor szembe­ vereség egyik módozata. „S van, ki nézve / az élet szövetségeseiként: fizetne a halálért, menne, menne, nyílt szóval, födetlen arccal / nem rontják az évek / de nem kell a kellettük magunkat mesterséges titkok ringyó halálnak, ittmarad önmaga se­ igézetével.” Az Elveszett nemzedék bének.” - írja nyilvánvaló párhuzam­ alábbi sorai pedig szinte egész költé­ ként Aranyt megidézve. szetének pontos jellemzéseként tekint­ E depressziót kiheverve következik hetők: „Nem siratóéneket hallasz. / a minden tekintetben legkiteljesedet- Jegyzőkönyv ez: hiteles vallomás, / tebbnek mondható 1962-66 közötti történelmi adat.” szakasz, amit olyan jól ismert, súlyos Remélhetőleg sikerült a tényt vé­ versek fémjeleznek, mint a Vérző gig szem előtt tartva vizsgálni e sokat zászlók, alatt, Tengerek fogságában, vitatott, átértelmezett költészet vál­ vagy a Tiszta szóval, fedetlen arccal, tozásait, melynek legfőbb érdeme, Ekkorra jár újra eredménnyel a jövő­ hogy egyszerűen, de közelítő pontos­ re irányított hit visszaszerzéséért ví­ sággal tükrözte a történelem mozgá­ vott küzdelem, ekkor tudja tiszta lel­ sait, az emberen tartva tekintetét. kiismerettel ismét kimondani: „elkez­ Esetleges gyengeségei ennélfogva a dem újra, el én!” Szinte mindegyik kor hiányosságait tükrözhetik s költemény a szintézis igényével, a tel­ azzal dialektikus egységben válik las­ jesebb összefüggések felvonultatásá- san klasszikussá. Azt gondolom, hogy nak-számbavételének szándékával ké­ számunkra immár beválthatatlan - és 27 �bevallhatatlan? - nosztalgia ennek a lírának az őszinte, egyszerű emberi­ essége, a korszerűség rostáján ma már bizony áthulló kezdeti messianisztikus hevülete. Noha érintkezési pont alig akad, mindenképpen megszívle­ lendő lehet az életmű konok követke­ zetessége, a veszteségek és kiábrán­ dultságok után is megmaradó morális tartás, erő, melyből mindannyiszor ki­ sarjadt az újrakezdés, s a költői mes­ terség cselekvés-értékűségébe vetett elelfulladó hit, amely mostanság írót meg sem kísért. A legpontosabb jel­ lemzést azonban maga a költő adja: „ . . . a verseknek csak közvetlen je­ lentését érzékelő olvasók előtt is, ha más nem, kirajzolódik az az egykori munkásmozgalmi ember, aki mindig kritikával nézte önmagát s többnyire a kort is, és aki a szocialista gondol­ kodású, erkölcsű emberek egy vagy tán több nemzedékének kifejezője tu­ dott lenni.” S ha bárhonnan, akár 1983-ból visszatekintve nézzük is: ez bizony nem kevés. (Magvető) B E Z Z E G JÁ N O S E G Y EM BER É L E T E 1983. január 14-ike van. Ez az idő­ pont nem történelem. Csupán jelen­ idő. Mégis hány- és hányféle '83 ez! Egy újabb év. Van, akinek a jövő, a lehetőségek éve, van, akinek az el­ múlás éve. És olyan is lehet, akinek csupán ráadás. Mert lezárult / lezáró­ dott valami. Mondjuk: egy életmű. Benjámin László hét éve nem ír verset. Először ez fogott meg. A hall­ gatás. Azután végigolvastam a most megjelent Összegyűjtött verseket, és rögtön megértettem: kész, teljes élet­ művet tartok a kezemben, amelyhez 28 hozzátenni már nem lehet. Az utolsó fejezetbe gyűjtött, 19 67-1976-ig írt versek fokozatosan vezetnek az el­ hallgatáshoz. Valaki elindult, futott, társakkal, társak nélkül, majd hir­ telen megállt: kifulladt. „A képzelet­ beli / országba igyekezve / települtem meg itt / az elsüllyedt világrész / s az ismeretlen, a föl fedezetlen / tarto­ mányok között, valahol feleúton. Körülnéztünk, megálltunk, / és tartot­ tunk tanácsot: / hadsereg és vezére, / földműves, pásztor és pap, / én egy­ személyes népem. / Nem volt, akit le­ győzzünk, / nem volt, aki legyőzzön.” Önkéntelenül is József Attila jut az eszembe. A „Le vagyok győzve, győzelem ha van, / de nincs, akinek megadjam magam” - József Attilá­ ja. A totális magány, elhagyotottság, pontosabban: magárahagyatottság ér­ zése. És a totális vereség érzése, amikor legyőzetésünk már oly nagy, hogy még megadni sem lehet magun­ kat. Mert nincs kinek. Mert nincs mi­ ért. Talán súlyosbítja ezt a tényt Ben­ jáminnál, hogy Ország a vers címe: „Itt raktam fel a házat, / alapítottam a várost, / ( ...) s felépült vala az Ország / tizenhatodrét papírosból. Ha épült papírosból, / ha épült déli­ bábból, / ha csak jelekből épült, mégis az életemből.” Magány érzése nem lehet ennél szívszorítóbb: álom­ ból, narkózisból való ébredés ez: a csalódás visszafordíthatatlan. Ebben a helyzetben már „Nincsen, aki legyőz­ ze” ezt az Országot, és „nincsen, akit legyőzzön” . A legmesszebbmenőkig el­ idegenedett, hideg, reménytelen kép. A némileg ironikus befejezés feloldást, belenyugvást sugall: „Zsarnokaim ti, jó barátaim! / és ti, hűséges ellensé­ geim! / nem hagytatok engem pihen­ ni, / nem hagytatok elesni - / ideje végre megköszönnöm, / elhasznált éveimből / immár kiköltözőben.” De a pesszimista hang folytatódik. A kötetés (egyben) életműzáró Az ostrom 22 250. napja című vers a vég elkerül- �hetetlen bizonyosságát villantja elénk. A pusztulás, az egyén megsemmisü­ lése „megédesíti" a hajdani rosszat is. „Rossz hírek jönnek egyre; és ha posta nincs, ha rádió se szól, / jön­ nek a levegő áramain, jönnek a föld alól. / ( ...) Némák a szirénák, a harangok, csönd van kívül és béke van. Itt már egyedül én tudok arról, aminek vége van. // S hallgatok arról. De fölmondom a krónika lapjairól, / ami tudnivaló az ostrom utolsó napjairól: / / hogy mialatt az idő a halálos döfésre élesedik, a haj­ dani rossz, a szomorúság is hogyan édesedik - (...) s hogy akár magocskán-gyökerecskén is az élet milyen gyönyörű - / s szegény és csorbult lesz a világ, ha kinő fölöttem a fű.” Tisz­ teletreméltó erő szól ebből a versből. A mindentvállalás ereje. Talán szokatlannak tűnik, hogy az Összegyűjtött versek utolsó két da­ rabjával kezdem ismertetésemet. De az életmű csak az utolsó versek fé­ nyében érthető igazán. Hozzáteszem még: nem kutattam a kihagyott ver­ sek után, nem vizsgáltam monográfi­ ákat: az Összegyűjtött verseket lezárt egészként, önmagában álló műként né­ zem. „Ami a könyv tartalmát, »anyagát« illeti: másutt is elmondtam, itt is csak ugyanazt mondhatom, úgy érzem, egyetlen ciklust írtam egész életemben, önéletrajzi ciklusomat” mondja Benjámin. (Könyvvilág, 1982/ 12. 5. old.) Egy ember életéről szól ez a könyv, aki XX. századi magyar történelmünk legnehezebb periódusa­ it élte végig, írta versbe. Az Össze­ gyűjtött versek egyik legnagyobb ér­ deme a pontos datálás. Nyolc feje­ zetből áll a könyv, és az egyes feje­ zetcímek (példa: 1945-1947, 19481953) magukért beszélnek. Benjámin igazi lírikus: a versek mindig saját sorsáról szólnak, és egyben környe­ zetéről, ha tetszik: egy ország törté­ nelméről is. Benjámin nem takargat: a versek mögé látunk, látjuk őt, amint írja a verset. Ha fiatal, fiatal verset, ha harcol, harcos verset, ha gyáva, gyáva verset, ha bátor, bátor verset, ha csalódott, csalódott verset. Csupán a tényt szögezem le. Nem ér­ tékítélet ez, sem pozitív, sem negatív értelemben. Vallanak, rávallanak ezek a versek: életéről. (Számomra bi­ zonyosan, aki három évvel 1956 után születtem.) Egy ember élete ez a könyv, egy emberé, aki végigcsinált valamit, és utána elénk terítette élete fejezeteit: ítélkezzünk. És ennek fé­ nyében talán Kassák ellen sem vétet­ tünk, hogy kölcsönvettük híres önélet­ rajzi munkája címét. Egy ember éle­ te ez is, és - első hallásra talán meghökkentő, de ennyi engedtessék meg a jóval fiatalabb olvasó számára - bizonyos rokonvonások is felfedez­ hetők. Hadd helyesbítsek: pontosabb úgy fogalmaznunk, hogy Benjámin né­ hány versénél határozott Kassák ha­ tást érezni, mégha ez esetlegesen Jó ­ zsef Attila közvetítése is. Egy ember élete ez a könyv: és éppen ez legfon­ tosabb erénye is. Egy ember élete, tehát, dokumentum. A fiatal Benjámin költészetére két­ ségtelenül József Attila hatott legjob­ ban. Tiszta hang ez, egy új társada­ lom igényével fellépő költő hangja (1938-1940), aki sokszor naiv hit­ tel, illúziókban gondolkodva fejezi ki elképzeléseit. „Én úgy szeretném, ha nem volna állam, / csak ember volna, állat és vidék. / S az emberek, ha bölcsebbek is nálam, / hagyjanak csak: maguk sorsát vigyék, / és elér­ jem végre, hogy megbocsássam / a rontok hasztalanná vált hitét.” (Kony­ hában) A fiatal költő tehetségét (a na­ gyon erős József Attila hatás ellenére) nem vonhatjuk kétségbe. Ebből a ko­ rai időszakból még olyan érdekes, jó­ nak mondható versek maradtak ránk, mint a Mássalhangzó, az Albérlet, a Levél. Jól megírt versek, de nem kiemelkedő költői alkotások: bizony­ talanság (mégha szimpatikus bizonyta- 29 �lanság is!), az erő hiánya érződik bennük. „Én nem vagyok olyan szol­ ga, / aki urát kirabolja - / inkább volnék olyan szolga, / ki az urát meggyilkolja. / / De csak gyáva szol­ ga vagyok, / hogyha látom: megha­ jolok / s csapkodok, ha düh elönt, / mint fecske zárt ablak előtt.” (Verje Isten) Precíz és pontos kép, ám úgy tűnik hiába pontosít később: „Mert elvész mind, ki térdet / hajlít a zsar­ noknak; akit önérdek serkent, de szegényért szólni gyáva.” „Volt egy időszak, szerencsére nem túl hosszú, amikor én is igyekeztem eleget tenni a napi politika követel­ ményeinek. Ám költőnek nem dol­ ga, hogy kiszolgálja a pillanatot, az aktualitást. Amikor ezzel próbálkoz­ tam nemcsak hamis, de költőileg is rossz verseket írtam.” (Könyvvilág, 82/12.) Ma már helyesen látja ezt Benjámin. De ez nem mentesíti őt at­ tól, hogy most megjelent kötetének is ez a leggyengébb (1948-1953) szaka­ sza. A mai olvasó számára egyszerű­ en semmitmondó versek egymás­ utánja ez a korszak. Ugyanakkor azon­ ban a személyesebb hangvételű, játé­ kosabb, humorosabb versek ezekből az évekből is figyelemreméltóak: a Hajnali karének., a Családi képes­ könyv, a Bolharnadár kifejezetten jó, élvezetes olvasmányok. „Lenyűgöztek az óriások? /Álmod­ tál, Gulliver. / Lepisáltad a törpe-vá­ rost? / Álmodtál, Gulliver, / Álmodtál, Gulliver, de már berreg régen az óra, / menj, kapaszkodj a villamosra, vagy szállj a hajóra, / köszönj az embe­ reknek jó reggelt, Gulliver.” (Álm od­ tál, Gulliver) Kétségtelenül a mai ol­ vasó számára a legtöbbet a csalódott versek mondanak. 1954-től, de külö­ nösen 1956-tól erősödik a csalódott ember, költő hangja: azé az emberé, aki hitt, és akit hite elvakított. Azé az emberé, akit a csalódás kijózanító tisztessége taszított a kiúttalanságba, „ Így vagyunk, Sándor: Téged egy ha­ 30 zug vád / döfött le akkor, poklokra vetett.. . / Poklokból száll ki han­ gom, szólni hozzád - / Bűnös vagyok: elhittem bűnödet. / Ott álltam én a rekegő zsivajban, / halált böffenve, bambán, mint a részeg. / Kijózanult, de vér-eres szemekkel, / most kell, hogy egy nemzet szemébe nézzek.” (Így vagyunk) A hang folytatódik, és erősödik. K i mondta?, Ha élni akarsz, Legyetek éberek, Mulatozás, Elmegyek meghalni, Arany Jánoshoz. Egy áldomást című versein kívül még számosat lehetne említeni. Az Összegyűjtött versek érték. É r­ ték, mert dokumentum, korkép és kórkép is egyben. Még rossz versei is tanítanak: mögöttük megérezzük, és hajlandók vagyunk megérteni a külső és belső indítékokat. Benjámin tanú­ sítja nekünk, hogy a művészet és a politika változó viszonyából - példá­ ul, ha közvetlenül alárendelik az iro­ dalmat a politikának - miféle ered­ mények és kudarcok születhetnek. Ben­ jámin könyve jó, fontos verseket (is) tartalmaz. Kézbe kell venni. Ám sem formai, sem tartalmi szempontból nem sikerült azt az újszerűséget, teljességet nyújtania, amit szeretett volna. Köny­ véről szomorú, fáradt arccal néz ránk. Látom, hogy tudja mindezeket. Ezért tisztelem a hallgatását. (Mag­ vető.) P E T Ő CZ A N D R Á S SZÁ RN Y A TLA N SZAVAK Ha azt mondom, hogy minden köl­ tőre emlékszem az ötvenes évekből, akik akkor divatban (az első vonal­ ban) voltak, nem mondok igazat. De eszembe jut háromnak-négynek a ne­ ve, s köztük Benjáminé. Verseiket is­ kolai ünnepségeken szavaltuk, az ak­ kori kívánalmak szerinti alakítás és alakoskodás pózával. A nevek és �verscímek annyira összeforradtak ben­ nem, hogy bármelyik verscím előhívja a hozzá tartozó nevet, s a nevek bár­ melyike a verscímet. A tartalom több­ nyire kilúgozódott belőlem, csak a „töltés” nyomai vibrálnak tovább tu­ datomban. Mindez persze kortünet volt, s igazságtalanság lenne min­ dent a politika szolgálatába önként, a legteljesebb jóhiszeműséggel szegő­ dők, vagy a felülről jövő szirénhangot továbbzengő túlbuzgók nyakába varr­ ni. (Ki-ki amúgyis elszámolt már az­ óta magával, vagy a változó kor szá­ molt le harsányságukkal, néptribuni [ön] elhivatottságukkal.) Ugyanakkor meg kell jegyeznem s ezt nem az ötvenes évek védelmé­ ben, s pláne nem Benjámin támadásá­ ra teszem - hogy egyfajta szocdemes, zanza-marxizmusos költővezéri hang és szerep már az 1938-1940-es versekben fellelhető Benjámin László­ nál, amúgy petőfisen-adysan-József Attilásan-kassákosan. De a szerep jónási elutasítása is fellelhető, ami egy­ ben azzal a következménnyel jár ná­ la is, hogy akár felvállalja, akár el­ dobja, vele küszködik mindvégig. Ugyanakkor a puszta létért való küz­ delem elbizonytalanítja benne a köl­ tőt, a költő hasznosságába vetett - s vallott - hitét. Jobbra-balra csapkod. De a hangja, ha zaklatott is, még nem olyan sötét és depressziós, mint a rákövetkező, 1941-1944-es évek ver­ seinek tanúsága szerint. Formakeze­ lése meglepően biztos, az enjambement-t olyan természetességgel hasz­ nálja, mint a levegővételt, s ha döccen is olykor a sorvégi jambus, hadd hívjam fel a figyelmet az Ember él groteszken karikírozó magánhangzós asszonáncaira, az igazán tudó költői virtuóz bizonyítékára. Márcsak azért is, mert az ún. munkásköltő címke af­ féle lefokozott, költői félszárnyúságban szenvedő, ösztönös rímfaragó kép­ zetét kelti sokakban. Nem akarom az erről a témáról időről időre fellángoló vita parazsát fújogatni. A magam részéről azt tar­ tom: nem lehet egyszerre munkásnak és költőnek lenni. S pláne nem köl­ tőként a munkást (mint osztályt) kép­ viselni, mert az szerepjátszáshoz, s beszűküléshez vezet. Költőnek kell lenni mindenestül, s a világhoz való kölcsönös viszony lehet az az eredő, ami „léttudatnak” vagy point de vue-nek nevezhető. S innen már az ember úgy ír, ahogy tud. Erre példát legmarkánsabban Kas* ságnál látni, de minta lehet a fen­ tiek bizonyítására Benjámin is. A sok­ kal befogottabb, az elismerést nehe­ zebben kiharcoló, mert az értelmisé­ gi pályáig el sem jutott munkás (Ben­ jámin) élete még mindig nyomorúsá­ gosabb volt, mint a szabadúszó, asz­ kétán nyomorgó, de értelmiségiként élő-viselkedő-harcoló Kassáké. Két bőrt nyúzott le egyszerre a Hortyrendszer Benjáminról: egyszer a munkásról, egyszer a vasárnapi (sa­ ját szava) költőről. A földre nyomott költő reményte­ lenül próbál felállni. Egyetlen hűséges olvasója, írja, aki figyelemre méltat­ ja, a cenzor. A munkás nem olvasta. József Attilát sem olvasták, legfel­ jebb előadták egy-egy szociáldemok­ rata programba illő esten. Fantáziát­ lan világban szárnyatlan a szó is. Az 1941-1944 között írt versek Benjá­ min „legköltőietlenebb” versei. Hang­ ja szikár, sallang nélküli hang, száraz racionalizmus jellemzi. Újítása a fele­ séglíra, a feleség piedesztálra emelé­ se, amit - akárcsak Aragon - bensőságesen, túlidealizálás nélkül művel. A háborúról víziószerűen ír. Vívódá­ sait utólag és általánosítva (némi melldöngetéssel) írja meg, nem a megélés folyamatában dolgozza fel élményeit, ami hiányérzetet hagy, ér­ dektelenné - hogy ne mondjam hiteltelenné teszi „harcait” . És mint­ egy eltanulja azt a modort, ami oly ál­ talánossá lesz a felszabadulás utáni 31 �években sokaknál. Önmarcangoló ké­ telyek emésztik, majd bűntudatát egészséges józanság váltja fel. Horatius „gyalogos szavakra” (pró­ zára) képtelennek érezte magát. Né­ mi áttétellel, Benjáminra éppen ez a „gyalogosság” érvényes, hisz alig ru­ gaszkodik el a földtől, versei tépelődőn tárják fel magukat: gondolati­ politikai atmoszférájuk lényegretörő hanggal társul. S most, mielőtt bárki felróná, hogy e recenzióban nem a kötetek megje­ lenési évei szerint elemzem az össze­ gyűjtött verseket, kénytelen vagyok Benjámin fülszövegére utalni, ahol maga ír szándékáról, amivel össze­ von könyveket, éveket. S nekem így, ezekről, mintegy ciklusokról kell ír­ nom. Tehát: az 1945-1947-es évek versei témáikban gazdagodnak. Felhangolódás tapasztalható érzelmileg is. Indu­ latai felerősödnek, vitriolos kitöré­ sekbe ömlenek. Átvesz bizonyos pla­ kátjelszavakat, fentről jövő sugallato­ kat, s ezek „kiszólnak” a versből: „derékba tört hidak” , „épülő haza” ; s: „ . . . úgy vigyázzatok!” Ez utóbbi már a „Zászlónk Petőfi!” ideológi­ át magáévá tevő, kaszás parasztjaival a nemességet fenyegető népfi Dózsavíziója („Ismét pusztíthat e láng raj­ tatok!” ), és összerímeltetésnek tűnik a „Munkásököl vasököl, oda sújt, aho­ va köll!” felülről megfogalmazott, brutális és kétes axiómájával. Nem érti a tömegek ellátási hiányaiból kö­ vetkező, önmagukba harapó indulatok keserű lényegét, ami pedig a későbbi tragikus eseményeket is motiválta. De hogy maga is sebeket kap, azt talán a Bújtassatok el engem bizonyítja, ez a fájdalmát kiéneklő bánatzsolozsma, gyógyító varázslat. Az utolsó odacsa­ pott strófa sajnos, visszarántja, agyon­ üti ezt a gyönyörű, zsoltáros köl­ teményt. A gyakorlott olvasó tudja, hol kell oldalakat átugorni, ahol „fáradt” az 32 író; Horatius is felrója Homérosznak, hogy néhol elszundikál, bár hozzá is fűzi azonnal, hogy ilyen nagy műnél ez nem igen számít. Recenzens azon­ ban köteles végigolvasni minden sort, nem is egyszer. Pedig szívesen átugortam volna ezeket az 1 94 8-19 53 kö­ zött írt verseket. Maradandó él­ ményt nem nyújtanak. Néhol felparázslik egy szó, egy jól induló vers­ kezdet, aztán vége. K i is alszik. Nem szívesen írom le, hogy ezek az olda­ lak bátran ki is téphetők Benjámin László költészetéből. „ . . . valaki írja a fülszövegben - , akinek a véle­ ményére sokat adtam, azt mondta egyszer, hogy nem engedek ágakat ki­ nőni magamon.” Én ezeket a kinövé­ seket ágaknak tartom: olyan ágaknak, amiket bízvást le lehet fűrészelni. Ben­ jámin László alkotói becsületességére vall, hogy összegyűjtött versei fáján is meghagyta őket. Mi van, ha az ember eltéved, ki­ fullad? Leül, fogja a pulzusát, hall­ gatja a szívverését. Körülnéz, elgon­ dolkodik. Közben már új ösvényeket keres. Erről az állapotról tanúskod­ nak Benjámin László 1954-1956 kö­ zötti versei. Elégikusak, töprengők, számvetőek. Érzi, hogy most kell megkapaszkodnia, a válaszúton jó felé indulnia. Tévedéseit belátni, bű­ neit bevallani. A kikerülhetetlen mo­ rális számvetés megkínozza, de, ha föl nem is oldozza, megtisztítja. Hogy mégis légüres térbe, és újabb válságokba kerül, az már a korszakváltás törvényszerűen bekövetkező deheroizálásának következménye. A se­ matizmus táncoló tüzének füstje meszszire elkanyarog. Sokak szemébe bele­ mar. A kor- és pályatársak a füstszagúakat elkerülik, akik bccsapottságukban megszégyenülve, reményvesztetten bújnak maguk is. Mindez nyomon követhető Benjá­ min László 19 57-19 61 -es, vívódások­ kal és önmarcangolással teli versei­ ben. Nincs az a stáció, amit végig ne �járt volna. Már a halált kívánja, de mivel az nem jön, dacos élniakarás löki előre, hogy mindent újrakezdjen, elölről. S milyen érdekes, hogy az 19621966-os évek verseinek egyike, a Negyvennyolc, mintegy áttételesen is azt sugallja, hogy nem enged a negy­ vennyolcból, vállalt eszméje igazából. A nagy versek évada ez a ciklus. A felét idemásolhatnám kijelentésem il­ lusztrálására. Benjámin kilép az overáll-báböltözékből, s moralizáló hang­ ját tovább szublimálva megírja azo­ kat a verseket, amikért sokan a fél karjukat odaadnák. Minden együtt van ezekben a versekben: a magas feszültségű szellemi izgalom és esz­ tétikai gyönyör éppúgy, mint az afo- risztikus tömörség és képgazdagság. A szikrázó harag és lefojtott hangú lamentáció ömlő-elömlő lávaanyagából születik meg az életmű f ő vonulata. A csúcs, szocialista költészetünk exegi monumentuma. Amihez az 19671976-os évek verseinek önmagával és a világgal megbékélt, az egyetemesbe oldódó bölcsessége már csak ráadás, mintegy meg- és felerősítő továbbrezgése költészetének. Nézem a védőborítón Benjámin időtlenül maga elé meredő, indulatok nélküli arcát. Fáj látni ezt az öklelésektől meggyűrődött inkaarcot. Ezt a fénytelen szemet. Ezt a lefelé ál­ ló szájszélt. S legfőképp azt a két karba öltött kezet. .. (Magvető) K E R E S Z T E S JÓ Z S E F 33 �H Á BO RÚ ÉS IR O D A L O M (V A S Z IL B IK O V É S K O R A ) „M iután egész sor könyvet írtam a háborúról, úgy vélem, az úgyne­ vezett »háborús tém áról« sosem ír­ tam.” - Annak a Baklanovnak a szavai ezek, akit a szovjet kritika „háborús” íróként tart számon. Fur­ csa ellentmondás. A kritika pillanat­ nyi zavarára, esetleg az író és kriti­ kusa közötti szükségszerű és min­ dennapos nézetkülönbözőségre gyana­ kodhatnánk, ha Baklanov egyedül állna a véleményével (Kortárs, 1972). lén y azonban, hogy a pályatársak jelentős részének nézetei a baklanovihoz állnak közelebb - az elmélet­ szerzők törekvései ellenére. Bogomolov például már 1965-ben, tehát a műfaj népszerűségének csúcsán azt írta a Voproszi Lityeratúri című el­ méleti folyóiratban, hogy „az álta­ lam írt elbeszélésekben a háború háttér, környezeti idő - , de nem téma” . Nos, létezik-e valóban az a há­ borús irodalom, amelyről a szovjet sajtóban oly sok szó esik, s mely­ nek létét e fogalom vitalitása is igazolni látszik, avagy e kategória kívülről tesz erőszakot egy pusztán tematikai hasonlóságot mutató iro­ dalmi anyagon, s ekként - közked­ velt volta ellenére - közömbös ma­ rad a lényeg: az esztétikum, tehát a kor (amelyben a mű született) szel­ lemisége szempontjából? Van-e ma­ gán a tárgyon túlmutató sajátossága az e néven nevezett írói produktu­ moknak, s ha igen, vajon mérhetők-e az irodalomtudomány mércé­ jével ezek a sajátosságok? Első megközelítésre is számos el­ lenérv kínálkozik arra nézve, hogy 34 egyes, témaválasztásbéli rokonságot mutató műveket kiszakítsunk az iro­ dalom egységes szövetéből és ten­ denciózusan és eleve saját funkciót, saját jelentést tulajdonítsunk nekik; az irodalomtörténet az efféle klaszszifikációt sohasem ismerte. Soha nem merült fel az idők folyamán, hogy Homérosztól Tasson át az iga­ zán katona Zrínyi Miklósig, Tolsz­ tojtól B abelen keresztül Fagyejevig vagy Solohovig bármelyik író bár­ melyik művére alkalmazni kellene ezt a terminust. Önként adódik azonban a kérdés: vajon nem az emberiség legkiterjedtebb és legvé­ resebb háborújának az irodalomra gyakorolt közvetlen hatásáról van-e szó? De hát tudunk-e a francia, az angol, az olasz, az amerikai iroda­ lomban a „háborús irodalomnak” olyan tudatformáló hatást célzó el­ méletéről, mint amilyen a szovjet (és kevés kivétellel a kelet-európai) kritikát jellemzi? Norman M ailert, Joseph Hellert, Irving Shaw-t, James Jonest az amerikai kritika háborús íróként emlegeti-e? És vajon Cseres Tibor, akit pedig a magyar írók kö­ zül a leginkább indokoltan kérdez­ tek meg e „m űfaj” ügyében 1972ben, örülne-e a mesterségét jelölő szó előtti megkülönböztető jelzőnek? Mindez nem valószínű. Ám durva leegyszerűsítése volna a kérdésnek, ha a nyugati iroda­ lomnak alapvetően nem-háborúcentrikusságát eleve fölébe helyeznénk a szovjet (és kelet-európai) irodalom háborúközpontúságának. Abban, hogy milyen súllyal van jelen az egyes országok irodalmi, illetve köz­ �gondolkodásában a háború, mérhe­ tetlenül nagy szerepet játszik az 1939-től 1945-ig tartó történelmi folyamatban való részvételük mi­ nősége is. A különbségek indokol­ ják a nemzeti tudat differenciáló­ dását a háború utáni Európában (természetesen nem kizárólag, azon­ ban a társadalom- és kultúrtörté­ neti vizsgálódás ezúttal indokolat­ lan kitérő volna). Ez a mintegy húszéves periódus a nyugat-európai népek számára a nemzeti önvizsgá­ lat, Magyarország számára a kollektivizált bűntudat, míg a Szovjetuni­ ót illetően a nemzeti öntudat kora. Hogy ez a nemzeti öntudat milyen fokú volt, jól illusztrálja - a hábo­ rús tematikájú prózában néhány nemzedéktársával együtt új utat nyitó! - Dikov egy 1965-ben kelt nyilatkozata: „Ebben a háborúban mi nem csupán legyőztük a fasizmust és megvédtük az emberiség jövőjét: tu­ datára ébredtünk a magunk erejé­ nek is. Láthatóvá vált, hogy mire vagyunk képesek. Megmutattuk a történelemnek és önmagunknak, hogy mi az emberi méltóság. Teljes joggal beszélhetünk a szovjet nép halhatatlan hőstettéről. 1945-ben minden eddiginél érthetőbbé vált a világ számára, hogy a szovjet nép­ ben titán lakozik, amelynek lehetet­ len felmérni a képességeit” . (Voproszi Lityeraturi, 1965/2.) A húsz év után is ily romanti­ kus pátosszal megfogalmazódó szem­ lélet természetesen a negyvenes-öt­ venes évek sajátja. Sztálin számára a világ történetében valóban meg­ határozó jelentőségű és valóban ki­ vételes horderejű hadi siker politi­ kai szempontból is nagy fontosság­ gal bírt: egyrészt elfeledte és (né­ mileg) igazolta húszéves politikáját, másrészt érvényessé, de legalábbis annak látszóvá tette az ezután kö­ vetkező lépéseket. Érthető tehát, hogy a hősiesség tudatának ébren tartása ennek a harcok utáni kor­ nak is központi ideológiai és kultu­ rális feladata maradt: a grandiózus katonai sikert monumentális gazda­ sági és politikai (újra) berendezke­ désnek kellett követni. Mi sem ter­ mészetesebb tehát, mint hogy a kor­ szak irodalmának két, egymástól te­ matikailag különböző ága: a terme­ lési és a háborús irányregény a célt és az eszköztárat illetően édestestvérek. Felesleges volna itt bőveb­ ben szólni az e tárgykörökben író­ dott nagyregények szerkezeti és egyéb sajátosságairól, ezek a követ­ keztetések bárki által viszonylag könnyen levonhatók. Fontosabb megválaszolni a dolgozat elején feltett kérdést: a külső, a tartalmi jegyeket illetően természe­ tesen létezik, mi több, monopolhelyzetet élvez a háború utáni Szovjet­ unióban a háborús irodalom, ennek specifikuma azonban (a más tárgy­ körben íródott műveket illetően) nem az esztétikai különbözőség, ha­ nem az ideológiai azonosság volt. Másként fogalm azva: sem az elmé­ let, sem a gyakorlat szintjén nem állja ki a próbát a „háborús iroda­ lom” . Elméletileg azért nem, mert az esztétika - lényegéből adódóan - el­ vonatkoztat a tematikától és az an­ nál mélyebben fekvő igazságot ke­ resi, gyakorlatilag pedig azért nem, mert abban a korban az ideológia egyforma erővel és egyforma hatás­ fokon hatolt be valamennyi „irán y­ zatba” . Minden egyeduralomra törő ideo­ lógiának szüksége van támaszra. A művészetek erre a szerepre alkal­ masnak látszanak: nagyobb hatással képesek propagálni, mint maga a propaganda. A z esztétikai megfon­ tolásokat azonban ez esetben valami mással kell helyettesíteni. Lehet ma­ gával az ideológiával is, ám hasz­ nosabb az etikát alkalmazni erre a célra. K i kell alakítani egy normatív 35 �erkölcsiséget, és ezt kell megtenni a művek szervező elemévé. A szov­ jet (háborús) irodalom a negyvenesötvenes években erre a sémára épí­ tette rá a műveket. „ A hosszú évek alatt megszoktuk és, mint etalont fogadtuk el a férfias és csüggedhetetlen közkatonát, Vaszilij Tyorkint, Goncsar magas erkölcsiségű agilis hőseit, a szent konoksággal hadrendbe álló halhatatlan M ereszjevet, Nyekraszov mindenttűrő hő­ seit és Kazakevics markáns felderí­ tőit. (. ..) Hősiesség és nagyfokú önmegtartóztatás, a haza iránti sze­ retet és az ellenség gyűlölete: ezek a tulajdonságok rendkívüli mér ék­ ben sajátjai ezeknek a hősöknek. É s ez érthető is, hiszen az ez idő alatt íródott háborús művek alap­ vető és legfontosabb motívuma az egyértelműen megnyilvánuló hősies­ ség volt.” - Bikov szavai (A hol­ tak. emlékezete - az élők, Voproszi Lityeraturi, 1962/12.) A negyvenes-ötvenes évek szovjet háborús tematikájú regényeinek túl­ nyomó többsége világirodalmi szin­ ten másodlagos, sőt, jelentéktelen alkotás. Mégsem kizárólag a minő­ ségigény, a világnak is fontosat mondani akarás okozta, hogy ez az ideologikus, normatív erkölcsiségű, kifejezetten politikai célok megvaló­ sítására mozgósító irányregény az öt­ venes és hatvanas évek fordulóján lemondani kényszerült primátusáról, és átadta a helyét egy másféle há­ borúképet adó, másféle értékeket magában rejtő „irányzatnak” . É s a témában rejlő lehetőségek sem merültek k i! Amikor Bikov ugyanabban a cikkében, amelyből a Szovjetunió háborús dicsőségéről szóló citátumot vettük, ezt írja: „Igen, győztünk. Mi több, csak mi voltunk képesek a győzelemre vala­ mennyi hibánkkal és értékünkkel együtt. D e arra is rászolgáltunk, hogy megtudjuk, mibe került ne­ 36 künk ez a győzelem” akkor már érezhetően másról van szó, mint egy­ szerűen tematikai lehetőségekről és elvont minőségi igényekről. Másról és többről: a nemzeti tudat módo­ sulásának halvány, de kivehető je­ léről. A háborúhoz való viszony megváltozása a Szovjetunióban mély és lényegi szemléleti változáson nyugszik. E z okozza, hogy a téma törvényszerű elöregedése ellenére az új írónemzedék számára is változat­ lanul fontos a N agy Honvédő Há­ ború. N ekik ugyanis elszámolnivalójuk van vele. Ám e jelenség mellett még szá­ mos más jele is van annak, hogy a szovjet irodalomban és közgondolkodásban lényegi változások vannak folyamatban. A legfeltűnőbb: a m o­ numentális formák szétrobbanása. A dokumentáris igényű, grandiózus, a történelem külsőleg megragadható eseményeit feldolgozó nagyregény és poéma átadja helyét a novellá­ nak, kisregénynek és a lírá­ nak, s a személyi kultusz ide­ jén hallgatásra ítélt (nem termelési tabló-) dráma is igen rövid idő le­ forgása alatt elfoglalja a neki kijá­ ró helyet. Változik a szemlélet: a nézőpont, a látószög, a perspektí­ va. A mindenkori eseményben részt­ vevő ember által belátható terep és átlátható (átélhető) eseménysor képe­ zi e művek tárgyi környezetét és cselekményét. A „távolság” és „ob­ jektivitás” uralmát az ellentétes fo­ galmak megdöntik. A z évtizedeken át háttérbe szorított és elnyomott személyiség lesz tehát az „új iro­ dalom” egyetlen hőse - és tárgya, az egyén végre újra főszereplője a saját életének. Jevtusenko és Voznyeszenszkij olyan költői nyelvet, stílust és ma­ gatartást alakítanak ki, amely tu­ datosan rímel a M ajakovszkij-kor szellemforradalmasító törekvéseire, Trifonov újjáéleszt egy olyan elbe- �széles- és regénytípust, amely az orosz és szovjet irodalom történeté­ ből is jól ismert mikrorealista pró­ zára emlékeztet (amely „kispolgárisága” miatt szintén csaknem há­ rom évtizedre kiszorult a „művésze­ tek köréből” ), Kazakov, később Suksin, feltámasztják a kelet-európai hagyományokon nyugvó, ám folya­ matosságában szintén huzamos ide­ ig gátolt falusi-természeti tematiká­ jú realista elbeszélést és regényt. É s Ajtm atov, Marcinkevicius, Otar Csiladze, Okudzsava, Jaan Kross - a nevek a nemzeti irodalmak karakterizálódását, önállósodását jelzik. S végül Bogomolov, Baklanov, Bondarev és Bikov révén megteremtő­ dik a régi témájú, ám szemléleté­ ben a nem háborús belletrisztikával tökéletesen rokon, tehát valóban irodalmi színvonalú próza. Egyén és társadalom, egyén és történelem viszonya az egyénnek más egyénekhez való viszonyában ölt testet. E kapcsolat feltárására két mód kínálkozik. A z egyik: a társadalom szerkezetében fellelhető állandó elemek, állandósult kapcso­ latok és kötődések ábrázolása: a modellálás, illetve a személyiség önmozgálásának és önértelmezésének megjelenítése, ahol is a főszerepet a lélektani megközelítés játssza. Mindkét módszer alkalmas realista mű létrehozására, ám az első (ma­ gyarázó alapállású) írónak a p él­ dázatosság. míg a második csoport­ hoz tartozó, magatartásában kereső­ ként jellemezhető művésznek a par­ tikularitásig való szubjektivizálás veszélyével kell számolnia. Hogy Vaszil Bikov a modelláló írók közé tartozik, azt a szovjet kri­ tika egyhangúan vallja. Mi több, a terjedelmes, de megközelítésében kissé egysíkú Bikov-irodalom a mo­ dellálás kategóriáján messze túl­ megy. Adamovics például az önref­ lexió, illetőleg ennek kiélezettebb formája, az önítélkezés hiányára hívja fel a figyelmet, Cvetkov pedig egyenesen így fogalmaz: „Szükségel­ tetik egy világosan körül-, illetve el­ határolható szituáció, amelynek im­ már nem konkrét emberek, hanem a moralitás különböző szintjein álló típusok a főszereplői. Vége az el­ beszélésnek, kezdődik a példázat.” (Voproszi Lityeraturi, 19 7 3/5.) A szovjet kritika kétségtelen gyöngéje a Bikov-prózát illetően az, hogy nem választja szét pregnán­ san a parabolát és a realista re­ gényt, illetve elbeszélést. Ebben a disztingválatlan kritikai szemlélet­ ben kereshető az oka annak is, hogy a művek értéksorrendje ha­ misan jelenik meg. A hangoztatott tétel lényege ugyanis az, hogy a bikovi parabolakonstrukció realitástartalma és -értéke az időben (a művek során) egyre gazdagodik, s csúcsát a Szotnyikovban (m agyarul: A z út vége) éri el. E felfogás sze­ rint az elemeiben realisztikus és mo­ tivációjában következetesen megva­ lósított példázat a realizmus győ­ zelmét eredményezi. Ez leegyszerű­ sítés és félreértelmezés. A parabolában az olvasó szeme előtt lejátszódó történet egy törvény beteljesüléseként hat, s tragikus vol­ tában bizonyító erejű. A társadal­ mi-történelmi igazság (a törvény) szilárd és mozdulatlan, egyedül ez szolgál mércéül a helyes és a hely­ telen szétválasztásához, kizárólag ez biztosítja a morális győzelmét az immorális felett. Mindez csak úgy érhető el, ha az író viszonya a hő­ seihez kezdetektől fogva világos. Legfőképpen ezért van szüksége a parabolaszerzőnek a bonyodalmat megelőző állapot pontos rajzára. Ugyanis maga a kialakult helyzet hivatott arra, hogy világossá tegye az adott szereplőknek nem csupán a jellemét, de e jellem valamennyi következményét is. A parabolában 37 �tehát nincs szó jellemfejlődésről, csu­ pán a jellemdetermináció végig-, sőt, számos esetben ad abszurdum viteléről (jó példa erre éppen a Szotnyikov). A Bikov-hősök szer­ vetlen, a jelenhez sokszor csupán a narráció szintjén kapcsolódó múltja sem a cselekedetek motiválását szol­ gálja, csupán a jellem által megha­ tározott sors alakulásának törvénysze­ rűségét bizonyítja. Mindez egy igen sajátos alkotóibefogadói viszonyt feltételez: „M in ­ den ig az háborús történet, az em­ beri hősiesség és esendőség vala­ mennyi képe, a lélek zuhanása vagy felívelése Bikovnál minden esetben olyan szociális-erkölcsi problémafel­ vetést jelent, amely a kortárs olva­ só szeretetére vagy gyűlöletére apel­ lál” - írja Adamovics. Ezért nem jellemző hát az önreflexió a parabolisztikus regények hőseire, ezért nem kap jelentős teret és szerepet a múlt a regénykonstrukción belül! Mindez olyan tényező volna, ami relativizálná az olvasó ítéletét, s ez­ által csökkentené a példázat erejét. Bikov tehát az olvasó érzéseire, emocionálisan befolyásolt, ám spon­ tánnak állított ítéletére épít, rábe­ széli őt arra, hogy már a cselek­ mény menetében formálja meg, a végén pedig élje át és fogalmazza meg azt az ítéletet, amit ő sugallt neki. Ezen a ponton válik nyilván­ valóvá, miért téveszthető össze a realista elbeszélés a példázattal: a katarzis kiváltásának igényével meg­ fogalmazott példabeszéd hatásának alapfeltétele a hihetőség. Természe­ tes, hogy a helyszíntől a tárgyi kör­ nyezetig, a cselekmény valószerűsé­ gétől a szereplők életszerűségéig mindennek ,.hitelesnek” kell lennie. A hihetőség a realizmus látszatát kelti. Ám „miközben hőseinek csu­ pán egyetlen alternatívát kínál választhatnak a tiszta lelkiismerettel való pusztulás és a letudhatatlan 38 bűn érzetével való együttélés kö­ zött - , Bikov leegyszerűsíti azokat a nehéz és bonyolult érdekellentéte­ ket, amelyekkel a háború valójában szembesíti a katonát. A körülmé­ nyek igazodnak az ember életéhez” - írja Cvetkov, és szavai Bikovon át a parabolát támadják. Ez azonban a parabolának, mint műfajnak csupán az egyik, s nem is a legjelentősebb negatívuma. A példázat realizmusellenségét el­ vont ideológiai meghatározottságá­ ban kell látnunk. Szüksége van ugyanis egy olyan állandónak, változhatatlan és változtathatatlannak feltételezett igazságra (ideológiára), amelyet vízválasztó értékként foghat fel, amelyhez viszonyíthat, és amely­ nek a nevében ítélhet eleveneket és holtakat - , de amelyet soha nem érint, soha nem fejt ki és még ke­ vésbé bolygat meg. A parabola ket­ tős kötöttségben él: az érzelem és az ideológia szoros ölelésében. Egyik feltételezi a másikat. Így születhet meg az olvasóban a végső konklú­ zió: létezik egy közmegegyezésen alapuló, mindenki által elfogadott (társadalmi) igazság, amelynek lé­ nyegét nem ismerjük, de amelynek ismerete nem is szükséges a helyes és a helytelen szétválasztásához. Ha azt mondtam az elején, hogy a mo­ delláló írói módszer magyarázó alapállást takar, úgy most azt kell állítanom, hogy a parabolisztikus áb­ rázolás kijelentő írói magatartást feltételez. Ez pedig szöges ellentét­ ben áll a realizmus értelmező atti­ tűdjével. Ez a negatív ítélet azt azért nem jelenti, hogy a parabolát a maga összes megvalósult értékével együtt el kell utasítani. Bikov legszebb pa­ rabolája, a már említett Szotnyi­ kov - amint azt a szovjet kritika egyöntetűen megállapítja - valóban hitelesen ábrázolja az árulóvá v á ­ �lás lelki mechanizmusát. A regény pontosan és plaszdkusan rajzolja meg egy megszállt és rettegésben tartot t falu lakóinak jellegzetes alakjait, s azokat a lehetséges ma­ gatartásformákat, amelyek a halál vagy hallgatás alternatívájaként gya­ korolhatók. A Szotnyikov nem pa­ rabolának indul, hanem azzá válik. Azáltal, hogy ebbe a következete­ sen, hitelesen és mély humánummal ábrázolt valóságba erőnek erejével befurakszik egy, a parabolákból el­ eddig hiányzó, új elem: a mítosz. Larisza Sepityko K álvária című filmjében, amely ebből a kisregény­ ből készült, Szotnyikov arca a ki­ végzés előtt egy pillanatra határo­ zottan krisztusivá válik: a „K o p o ­ nyák hegyére” menet, cipelve lát­ hatatlan keresztjét, lázasan csillogó szeme és a feje körül megvillanó su­ gárkoszorú a nem-evilágiság magasz­ tos érzetét kelti. Szotnyikov megmen­ ti társait a pusztulástól. A szotnyikovok mentik meg az emberiséget a pusztulástól, ez az üzenet. Sepityko semmit nem tesz hozzá a bikovi példázat biblikus jellegéhez, csupán képileg fogalmazza meg azt. Miért van szükség a mitizálásra? E gy évszám eligazít: 1970, ekkor jelent meg a Szotnyikov. Tíz év alatt pedig sok minden történt a szovjet irodalomban (a változásokat e dolgozat érintette is.) A parabola szempontjából azonban a legfonto­ sabb változás az volt, hogy ama érinthetetlennek hitt és állított igaz­ ságok nem maradtak egészen érin­ tetlenek. A ki példázatot kíván 1970ben írni, már nem hagyatkozhat mint etalonra a moccanatlan és ki­ kezdhetetlen ideológiára, mert ha össze nem is omlott, de megrendült némileg az alapja: a közmegegye­ zés. A mű minden erénye mellett írói gyöngeségre vall, hogy Bikov nem a társadalmi önismeret kitelje­ sítésének (tehát a realizmusnak) az irányában halad, holott A halottak­ nak nem fáj című regényével, 1965ben ő volt az egyik legfontosabb tagja a szemléletváltozást sürgető írók csoportjának, hanem a történel­ mi fejlődéssel szembeszegülve, akár a mítoszban rejlő hatáslehetőségek kihasználásával is, újra és újra azzal kísérletezik, ami társadalmi érte­ lemben véve inkább merevít mint­ sem hogy mobilizálna: a parabolá­ val. A z átalakulóban levő, és átala­ kulni kész nemzeti tudat szempont­ jából a példázat hozadéka tehát nem igazán jelentős. A Bikov-életműben A halottaknak nem fáj (1965) az egyetlen nem példázatos, hanem realista mű. Annak el­ lenére, hogy magán viseli a többi regény számos tartalmi és formai je­ gyét. A két szálon futó cselekményt (regénytechnikai vonatkozásban csak a kevéssé sikerült Obeliszk hasonlít­ ható össze ezzel a művel) Vasziljevics alhadnagy személye és sorsa tartja össze. Tipikus Bikov-hős ő, egyike azoknak a millióknak, „akik­ nek nincs Arany csillagja, csak kéthárom ilyen-olyan m edálja” . Vasziljevics rokona az író korábbi és ké­ sőbbi pozitív alakjainak, nem válna ki közülük semmivel, még jellemé­ nek a többiekéhez képest plasztiku­ sabb megformáltságával sem, ha a paraziták feletti ítélkezést ő is egy rakétapisztolyra bízná. D e az al­ hadnagy nem hal meg egy hőstett végrehajtása közben, testén nem ti­ pornak át az ellenséges tankok, és nem várja konokul és megszállottan, egymagára maradva a halált, midőn megjön vagy nem jön meg a felmen­ tő sereg. Ő egyszerűen túléli a há­ borút, fél lábát és az egészségét oda­ hagyván, és várja az alkalmat, hogy kimondhassa a megsemmisítő ítéletet a (más művekből már jól ismert és mindig egy személyhez társított go­ nosz:) Szahno törzskari százados fe­ lett, szemtől szembe. 39 �Az alkalom eljön - és minden összezavarodik. Kiderül ugyanis, hogy az erkölcstelent nem lehet egyetlen személlyel azonosítani. Akiben Vasziljevics alhadnagy Szahnót véli fölfedezni, az Gorbatyuk gárdaőrnagy, és hadbíró volt a harcok idején. A két ember közötti külső hasonlóság belső, lényegi azonosságot takar. E gy politikai tiszt és egy hadbíró; az immorális ebben a regényben nem az átlagember ál­ tal megtapasztalható alakban és for­ mátumban testesül meg, de még csak nem is abban a régióban, ahol Bikov többi „ördöge” él, hanem a hatalom szintjén. Annak az elvont szférának a képviselői ők, amelyet az átlagkatona csak rajtuk keresz­ tül érzékelhet. Gyakorolják és ér­ vényesítik a hatalmat, amit ők ma­ guk is szolgálnak. Birtokában van­ nak a jognak, hogy saját belátásuk szerint ítélkezzenek emberek sorsa felett, egy olyan ideologikum nevé­ ben, amelyet a katona csak paran­ csok és jelszavak formájában ismer­ het. A frontharcosok (az átlagembe­ rek) fogalmai rájuk nem vonatkoz­ tathatók. Minek az érdekében történik mindez? Minek az érdekében hajt­ ja halálba Szahno a katonákat a józan ész ellenére? Minek az érde­ kében ítéli Gorbatyuk halálra a né­ met fogságból megszökötteket? M i­ nek az érdekében működtetik a sa­ ját maguk által kiépített apparátust, amelynek tagjai - a hatalom érze­ tétől megrészegedett, ostoba és többnyire gyáva kiválasztottak cselekedeteikkel óhatatlanul le kel­ lene, hogy leplezzék e hatalom im­ morális és emberellenes jellegét? Egy olyan hatalomét, amely az ellenség­ gel szembeni tehetetlenségét a ka­ tonáival szembeni kíméletlenséggel kompenzálja, s amely az irányítás hibáiból fakadó kudarcok terhét a feladatot végrehajtani kötelezett köz­ 40 katonára hárítja. Minek az érdeké­ ben? Nem születhet példázat ott, ahol már értelmezni kell, vagy kel­ lene. A múlt ebben a regényben nem csupán illusztráció, és nem is bizonyíték, hanem probléma. Vizs­ gálni kellene, s a vizsgálat végén érteni. De megadatik-e az értés le­ hetősége egy Vasziljevics alhadnagy­ nak? Vasziljevics, a leszámolásra ké­ szülve, abban a szilárd meggyőző­ désben él, hogy nyomorékságának puszta látványától Szahno megren­ dül. Nincs felkészülve arra, hogy valami olyannal találhatja magát szemben, amit nem érthet. Holott egyszer már érzett hasonló bizonyta­ lanságot, a fronton. ,,- Hagyd abba - parancsol rá (t. i. Sasokra ) Krotov, miután szigo­ rúan körülnézett. - Először ejtsd foglyul, azután tapostasd el a gebé­ iddel őket. - Mi az, sajnálja őket? - Nem sajnálom, de undorítónak érzem az ilyesmit. - Tehát védi őket? Védi a néme­ teket? - Menj a fenébe! — fortyant fel Krotov. - Be akarsz feketíteni? Nem félek tőletek! - Nono! d ünnyögi Sasok sokatmondóan, de azért visszatartja a lovát.” A törzsőrmester magatartására még van szó a frontharcosok szótá­ rában: gyáva. H atalm ának lényegét (mellyel e gyávaság ellenére rendel­ kezik, és ami a Szahno melletti írnokoskodásából fakad) azonban már nem értheti, s annak nagyságára is csak jelekből következtethet. Hogyan is volna hát esélye Gorbatyuk érvei­ vel szemben? Tudja, én másnak néztem án magát - ismerem be. - Egy aljas fráternak. A frontról. - Valami árulónak? - Nem, nem volt áruló. �- Gyáva volt. - A z sem. Sőt, olykor vakmerő volt, és másoknak sem engedte, hogy gyáván viselkedjenek. - Tehát szigorú volt? - Szigorú. . . - nem ez a megfe­ lelő szó rá. Inkább könyörtelen. - Nos, hát a háborúban a kö­ nyörtelenség nem bűn. - Igen, de miért kell elpusztíta­ ni a sebesülteket? - Visszavonuláskor? - Bekerítéskor. - Hogy is mondjam csak? És ha fogságba kerültek volna? Egyébként Sztálin parancsa volt, hogy ne adjuk meg magunkat, kedvesem. Ebbe be­ le kell törődnünk.” Minek az érdekében? Lehet-e ér­ teni? A kérdések válasz nélkül ma­ radnak. A Gorbatyukká nőtt Szahno és a Sztálinná nőtt Gorbatyuk fölémagasodik a köznapi értelem­ nek. Vasziljevics alhadnagynak, aki számára pedig annyira nyilvánvaló volt, hogy a morál érdekében a har­ cot a szahnókkal kell megvívnia, hogy az ő személyükön túl nem mert és nem is tudott gondolni, ezért kell kudarcot vallania. Jellemüket illető erkölcsi ítélete egyszerűen visszapat­ tan a történelem (a Győzelem) által hitelesített törvény ideológiai faláról. A morál alulmaradt az immorá­ lissal szemben. Nincs példázat. Ezért bír különös fontossággal ez a könyv. Mert arra kényszerít, hogy az er­ kölcstelen fogalmát ne csupán a hatalom képviselőinek jellemével azonosítsuk, hanem magával a köz­ néptől elidegenített hatalommal. Ezen túl pedig arra mozgósít, hogy lépjünk túl köznapi meghatározott­ ságaink szűk körén, és vizsgáljuk, értelmezzük azt, amit eleve adott­ ként, nélkülünk hozott törvényként próbálnak érvényesíteni rajtuk, a történelem közkatonáin. É s ez va­ lóban a realizmus diadala. Társadal­ mi szinten is az egyetlen előremu­ tató lehetőség. M ÁNYOKI EN D RE 41 �KRONIKA SA LG Ó T A R JÁ N ÉS SA JT Ó JA A H A R M IN C A S É V E K B E N Nógrád megye sajtótörténetének egyes fejezeteit lapozgatva mindenképpen megütközéssel nézhetjük a salgótarjáni lapkiadás adatait. E megütközés oka roppant egyszerű: akkor, amikor a párszáz lakosú faluból fél évszázad alatt tízezres nagyságrendű nagyközség, majd nem sokkal később város lett, a művelődési feltételek fejlődése (mint annyi más területé is) nem követ­ te ezt az ütemet. Ellenpéldaként gondoljunk Balassagyarmatra: az 1873-ban indított Nógrádi Lapok és Honti Híradó 1944-ig folyamatosan jelenik meg, irodalmi, színházi, gazdasági lapokat adnak ki. Az akkori Nógrád megyéhez tartozó Losoncon ugyancsak évtizedekig élt egy helyi politikai hetilap a Losoncz és Vidéke, de megjelentek színvonalas pedagógiai, gazdasági lapok, nem is szólva a szociáldemokrata lapkiadás első termékeiről. S mi történik mindezen idő alatt Salgótarjánban? Néhány tétova kísérlet. A megjelenő újságok csak egyes számokat érnek meg, rögtön megbuknak. Így az 1882-83-ban megjelenő Salgó-Tarján, majd az 1897-ben kiadott Salgótar­ ján és Vidéke. A századforduló lapjai tiszavirágéletűek, egynémelyikéből pél­ dány sem maradt fenn, csak más hírlapok híranyagából értesülhetünk megjelené­ sükről. (Salgótarján és Vidéke, Új Salgótarján és Vidéke.) Az már szenzációszámba ment, hogy 1902-től 1908-ig élt a Salgótarjáni Lapok című hetilap. Tar­ talmára és hatására mi sem jellemző, ha tudjuk, hogy az utolsó évfolyamokat már a helyi plébánosok szerkesztették. Lényegében egészen 1919-ig a salgótarjáni sajtótörténet az ily kérészéletű la­ pok históriájából áll össze. Az okok közismertek. A település képtelen volt el­ tartani egy periodikumot. A rohamosan szaporodó, s iparban foglalkoztatott lakosság a Monarchia soknemzetiségű államaiból verbuválódott. Az esetek többségében már az is kivételes dolog volt, ha írni-olvasni tudtak, de a ma­ gyar nyelv számukra, amíg a helyi iparban dolgoztak, mindvégig ismeretlen marad. Így tehát egy rendkívüli nagy számú olvasóréteg eleve kiesett. Hason­ ló volt a gond az idetelepülő műszaki értelmiségiekkel is, már ami a nyelv­ tudást illeti. A problémákat csak fokozta, hogy ezek az emberek érzelmileg sem kötődtek a tájhoz és népéhez, tehát számukra igazi identitást a magyar, vagy az európai valósággal a budapesti sajtó jelentett, amely most, a századfor­ dulón kezdi utolérni az európai színvonalat, ami legalábbis a bulvár jelleget illeti. És arról se feledkezzünk meg, hogy az ipartelepek erősen polarizálták a község lakosságát. Az acélgyári, üveggyári, bányai kolóniák népe ezen a té­ ren sem kívánt keveredni a másikkal, erre gondosan ügyeltek az őket irányí­ tók. Maradt volna a polgári Salgótarján, ez azonban lélekszámát tekintve (kiskereskedők, kisiparosok, tisztviselők) önmagában elégtelen volt egy lap fenn­ tartására. Mindez akkor is igaz lenne, ha vizsgálódásunk célját a harmincas évekbeli helyi sajtóra vonatkoztatjuk? Elemeiben feltétlenül igen. A már várossá fejlő­ 42 �dött településen alig hangzik idegen szó, az „alapítók” vagy visszatértek szülő­ földjükre, vagy asszimilálódtak és már csak nevük idegen csengése mutatja, milyen náció vert gyökeret a Karancs tövében. De az iskolázatlanság, a helyi lehetőségek lebecsülése, a fővárosi nívó utáni kapaszkodás továbbra is bizony­ talanná tette a sajtókiadást és annak hatékonyságát. A városban a két világháború között hat érdekes lap jelent meg. 1919 óta Salgótarjánban jelent meg a Salgótarján és Vidéke című lap, immár a negye­ dik ilyen címmel. Érdekessége, hogy mindössze három különböző száma isme­ retes 1921-ből. A „klasszikus” tartalmú és szerkezetű hírlapok közé tartozott. A Bányász című lapot Csóka Vendel szerkesztette. Az ő neve máris mutatja milyen jellegű periodikumot vehetett kezébe az előfizető. Alcíme szerint a sal­ gótarjáni szénmedence Bánya- és Kohómunkásai Gazdasági Szakegyesületének Hivatalos közlönye kívánt lenni, de egyértelműen az ún. „sárga” szakszervezet érdekeit képviselte. Minden lehetséges eszközzel uszított a baloldali szo­ ciáldemokrata, szervezett munkásság ellen. 1926-tól egészen 1939-ig élt, s e hosszú élet mögött látnunk kell az anyagi támogatókat, azokat a politikai köröket, akiknek érdekében állt a munkásmozgalom megosztottságának fenn­ tartása és elmélyítése, a politikai akciók leszerelése. Kezdetben kéthetente, majd később havonta jelent meg, bizonyítva ezzel is az iránta megnyilvánuló érdektelenséget. (Csóka után Kraft Jenő, B ernhardt Henrik, Batta Gyula vet­ te át a szerkesztést. A sűrű szerkesztőváltozás - a gyakorlatból ismerjük - a lap bizonytalan létét is jelzi.) Egy különleges lap, a Bell Miklós Féle „ Gazdasági Reform Párt’’ Központ­ jának. Körlevele címet viselte. 1933-ban indult, a 10. számtól kezdődően már a rövidebb és sokat sejtető Új Korszak címet vette fel. Havonta jelent meg ez is, egészen pontosan 32 naponta, és 1936-ban rövid agónia után szűnt meg. Szer­ kesztője Angyal János Endre, de a cikkek nagy részét maga a pártvezér, Bell Miklós írta. Ez a szélsőjobboldali, nyugodtan mondhatjuk tendenciájában fa­ siszta lap a Bell Miklós-féle Gazdasági Reformpárt szervezetet képviselte, amelyik 1932-ben jött létre a városban. Demagógiája, politikája tipikusan meg­ egyezik a későbbi szélsőjobboldali pártokéval: kommunizmus és zsidótőke édes gyermekek, majd az új párt megmutatja a kivezető utat ebből az áldatlan hely­ zetből! Mint ahogy Csóka Vendel sem tudott tartós befolyást elérni a salgótar­ jáni munkások között ez a lap és az idióta párt még inkább reménytelen vállal­ kozásnak sikeredett, s 1936-ban örökre eltűnt a város történetéből. Két másik, s merőben más jellegű lap is megjelent a városban. A NógrádHonti Kultúra bár nem kötődik szorosan Salgótarjánhoz, végső soron helyi lap, hiszen hol Zagyvarónán, hol Kisterenyén szerkesztették, mikor éppen hol tanítóskodott az éppen soros szerkesztő. Az elméleti, pedagógiai cikkek mellett igen sok irredenta, soviniszta megnyilatkozása volt, híven a korszak oktatáspolitikai elvéhez, céljaihoz. Az Egyházközségi Értesítő már a korszak végén 1944-ben jelent meg, mind­ össze két alkalommal, januárban és májusban. Alcíme egyértelműen kifejezte célját: A salgótarjáni Főplébánia időszaki közlönye. Ennek megfelelő a tartalma is amelyet kiadója állított össze, Ferencz István plébános. A hatodik lap - amely érdeklődésünk középpontjában áll - A Munka cí­ met viselte. 1923-tól 1944-ig jelent meg hetilapként. Lényegében két ember személyéhez fűződik szerkesztése: Szántay Istvánéhoz és Lapsánszky Jánosé­ hoz. A számunkra érdekes korszakban 1923-1933 között Szántay szerkesztette. 43 �Az évek során két rendszertelenül és csak időszakosan megjelenő melléklapja is volt, a Sporthíradó és a Salgótarján-Budapest Képes Híradója. A Turul nyom­ dában, majd a Munka Sajtóvállalat könyvnyomdájában, s végül Végh Kálmán nyomdájában állították elő. A lapszerkesztője Szántay István vasúti tisztviselő volt, aki Salgótarjánból el­ kerülve a kelenföldi pályaudvar állomásfőnöke lett. Ha kétségeink lennének pártállását illetően a lap olvasása közben, elég ha megjegyezzük, hogy 1935ben a Nemzeti Egységpárt budai listáján képviselőjelölt volt! A lapról, jellegéről, vállalt szerepéről maga a szerkesztő mond el mindent, amikor 1933-ban a 10 éves fennállásról megemlékezve összefoglalja a legfonsabb tudnivalókat. Az első szám igen tendenciózusan 1923 május elsején jelent meg. Néhány „szent elhatározású” helybéli állt össze, hogy lapot csináljon. (Tudjuk, hogy valamennyien „a város középosztályából toborzódtak” .) Olyan la­ pot, amelyben „az egyszerű munkásemberek igazsága, a kereszténység emelke­ dettsége, a szeretet egyenlősége találjon hangot.” Hogy ez klasszikusan hangzó szólam, az kétségtelen. Hogy valójában a munkásokhoz semmi közük nem volt, az a lap ismeretében pedig bizonyos. Azzal viszont egyetérthetünk, amit így fogalmazott meg: a lap „a város minden mozdulatát megrögzítette, minden szívdobbanását papírra vetette.” Nos, ha ezen enkefalográfiai képtelenségtől el is vonatkoztatunk, kétségtelen tény, hogy a lap helytörténeti szempontból jelen­ tős forrás, amennyiben egy periodikumot történeti forrásként lehet és szabad kezelni. A lap a városé volt. S itt a hangsúly a város szón van. Továbbra sem egy­ séges ekkor Salgótarján. Az ipari telepek élik külön világukat, szinte teljes autonómiára berendezkedve. A város pedig a polgárságot jelentette elsősor­ ban, a tisztviselő, a kereskedő és a kisiparos réteget. Ezek száma mindenkép­ pen kevés, nem véletlen, hogy a lapnak maximum ezer előfizetője van, de emögött is jelentős anyagi dotációt kell látnunk. A polgári Salgótarjánban igen erős a közszolgálatban állók, a hivatalnokok aránya. A tisztviselő réteg különösen a 20-as évektől duzzadt fel, nem utolsó­ sorban Trianon hatására. (Maga a polgármester Förster Kálmán is áttelepült volt.) Másrészt a városi rang megszerzésével számos új hivatal került a város­ ba, s ezek alkalmazottainak létszáma fokozatosan emelkedett. Természetesen itt is kialakult a rang és a fizetés szerinti hierarchia, ég és föld választott el egy adóügyi tisztviselőt egy szolgabírótól. Az iparos- és kereskedőréteg között bár nincs ekkora differenciálódás, ám mégis mutatkozik társadalmi eltérés, amelynek oka legtöbbször a vagyon, de sok esetben - mint a dzsentrikhez hasonlóan - a származási, az ősi múlt jelen­ tősége. (Már ti. ki érkezett felmenő ágon előbb Salgótarjánba.) E két réteg közül kétségtelenül a tisztviselők voltak a középpontban, s ha a város polgárságáról ír a lap, akkor szinte kivétel nélkül mindig őket érti raj­ ta. A valóság azonban mást mutatott. Ez a tisztviselői, kereskedői stb. réteg a város lakosságának 19,7 százalékát tette ki (mintegy 3350 fő), míg a bányá­ ban, iparban dolgozók aránya 60,7 százalék (10 319 fő). Ezek 1934-es adatok. Ezeket az arányokat jól látták a lap szerkesztői is, hiszen mindezekből kö­ vetkezően a lap alig, s ha igen, akkor is elítélően foglalkozik a nagy létszámú városi munkássággal. Gondolkodásmódja nem egyedi, azt az általános helyzet­ képet, megítélést adja vissza, amely ekkor jelen van a város „intelligen­ ciájában” , Az 1926-os éhségmenetről írva, kereken kijelenti, hogy tüntetéssel, 44 �erőszakkal nem lehet visszaállítani a békeévek „magas” életszínvonalát. Majd feltűnnek a korszak jellemző ideológiai frázisai: addig nem lesz munkásjólét, „míg országunk a mai határok közé van szorítva, amíg a gúnyhatárok szu­ ronyabroncsa szét nem pattan körülöttünk” . A képlet ismert: mindenfajta szo­ ciális, létproblémát a nacionalizmus, az irredentizmus leplébe kellett burkolni, hogy a valós helyzetről eltereljék a figyelmet. S a korszak Salgótarjánban, az ismert földrajzi helyzet miatt is, ennek a hangnak és politikának erős hatása volt. Néhány cím egyébként kiegészíti állításunkat a lap politikai jellegéről, és mindarról a szerepről, amit felvállalt a város már említett rétegének tájékoz­ tatásában: A kommunizmus különféle fajai, A keresztényszocializmus vezéreszméi, A keresztényszocialista munkásmozgalom, A munkahiány és a szociál­ demokrácia, A polgári bolsevista szellem, Minden magyar egyet akar, s a sor végtelenségig folytatható. Kétségtelen, hogy irányított politika ez. Nemcsak a „bolsevizmus szellemé­ től” való irtózás határozta meg; ennek a rétegnek a szemében a szociáldemok­ rácia is vörös posztó volt. A társadalmi problémák elkendőzése, a valós té­ nyek másítása van itt jelen, míg a felszínen látványos, de hatástalan nyomor­ enyhítő akciókat kezdeményeznek. Ezek egy részétől nem lehet elvitatni a jó­ szándékot, de azt viszont rovásukra kell írni, hogy képtelenek voltak - vagy nem is akarták a társadalmi egyenlőtlenség, igazságtalanság lényegét felfedez­ ni. Pedig az igen csak a közvetlen környezetükben volt. 1926-ban például büszkén jelentik be „közel 150 gyermek lett egy időre meg­ mentve” , azzal, hogy a szegény gyermekeket egy ebédre asztalukhoz engedték a gazdagok, 1928 karácsonyán, mint minden más karácsonyon is, nyomoreny­ hítő akciókat indítottak. A város tisztviselői adakoztak, ki pénzt, ki használt holmit, ki tűzifát, ki szenet. Így oszthattak ki pl. 214 pár cipőt, 38 pár haris­ nyát, 14 pár kézelőt, 5 pár kesztyűt, 31 fiúöltönyt, 13 férfigallért, 6 női inget, 2 pongyolát, 4 retikült, 7 fésűt, 43 harisnyakötőgumit stb. Mindezek mellett összegyűlt 30 kg kristálycukor, 39 kg szalonna, 60 kg liszt, 6 kg sertéshús, 3 csille szén és 110 fuvar tűzifa, valamint 1800 pengő készpénz. Mindez 568 szegény között osztották szét. Ez a jótékonykodó társadalom hördült fel aztán igazán, amikor szent cé­ lú akciója mégsem ért el eredményt. Amikor a bányászok újra és újra a sztrájk fegyveréhez nyúltak, hogy embertelen körülményeikben változtatást re­ méljenek. 1935 februárjában a lap a már ismert keresztényszocialista-nacionalista szempontok alapján próbálja a maga eszközeivel leszerelni a bányászok készülő akcióját. Agitációjuk eredménye azért is kétséges, mert A Munka nem jutott el a sztrájkolni készülőkhöz, egyes egyedül a polgárság olvasta az intő szavakat: méltatlan a bányászokhoz, hogy a föld alatt kívánnak sztrájkolni. A bánya az ő templomuk, s remélhetően nem züllesztik le azt holmi sztrájktanyá­ vá. Majd hozzáteszik: ...... az ilyen úton szerzett anyagi haszon pedig sohasem válik az illetők javára, mert nincsen rajta az isten áldása!” Ez azonban csak a kisebbik része a lap tartalmának. A középpontban a vá­ ros, annak polgári rétege áll. Az a város, amely kétségtelenül fejlődött a hú­ szas-harmincas években. Elég, ha az 1928-as polgármesteri jelentésbe belené­ zünk: megkezdték a vásártér feltöltését, rendbetették és megnyitották a városi uszodát, felépült a járásbíróság, a pénzügyőrség, nyilvános illemhely a piacon, a sporttelepen a nyári vendéglő, autóbuszközlekedés indult Salgótarján-Szécsény és Salgótarján-Litke vonalon. Majd azt is megtudjuk, hogy polgármeste- 45 �ri lakást is kialakítottak, amit így regisztrál Förster Kálm án: „. . . a város fele­ ségem részére és részemre, valamint utódaim részére is kedves, szép otthont te­ remtett.” A harmincas évek elején a város lakossága megközelítően 1 5 ezer főt tett ki. Volt gimnáziuma, polgári iskolája, tanonciskolája, elemi iskola több is, külön a városnak és külön az ipartelepeknek. 15 orvos, 1 orvosnő, 6 gyógyszerész, 9 szü­ lésznő dolgozott. A Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságban 1932-ben 5327 munkás, 34 mérnök, 30 tisztviselő, 39 tanító, 7 orvos, 237 altiszt állt al­ kalmazásban. Az acélgyárban az összes alkalmazottak száma 1330 fő volt. Az öblösüveggyárban kb. 1400 fő v olt a munkáslétszám. A bányagépgyárban 600800 munkást foglalkoztattak „ s van külön munkás lakókolóniája, tiszti kaszinó­ ja, munkás olvasóköre és levente egyesülete.” A zagyvapálfalvai üveggyárban 300 munkás kapott kenyeret. A városi polgárság is élte a maga külön életét. S ennek a lap mindvégig hű krónikása volt. A korábban említett belső rétegződés jelen volt a korszak ti­ pikus jelenségében is, az egyesületekben. E hierarchiának köszönhető, hogy pél­ dául csak 1928-ban 51 egyesület élt a városban. Persze túlzás, hogy élt, nagy része csak nevében volt, a legtöbben pedig ugyanazok a tagok voltak, csak éppen mindig más és más jelvényt tűztek ki, s hivalkodtak hangzatos elnöki és titkári rangjukkal. Külön egyesületei voltak az egyes üzemeknek, azon be­ lül az altiszteknek és a munkásoknak. Felekezeti alapon szerveződtek a katoli­ kusok, evangélikusok és a zsidók. Külön a vasutasok, külön az iparosok, a cigányzenészek, a kereskedők, s külön a turisták és a hadirokkantak is. Szórakozásaik azonban elsősorban az objektív lehetőségeik következtében alkalmanként összekapcsolták őket. Így például a városnak csak egy mozija volt, az Apolló, ahol a korszak valamennyi jelentős alkotását megtekinthették, mint például a Sátánkarmok, a Fegyenc gróf, a Texasi Don Huan, Démonok ke­ restetnek, vagy a magyar filmek végtelen sora a Hippolyttól a Meseautóig. 1935-ben újították fel a mozgót, és a 494 férőhelyet elfoglaló úri közönség álmélkodva nézett körül: „tágas előcsarnok, büffé, ruhatár, önműködően csukó­ dó ajtók, kényelmes székek, nehéz bársony drapériák, csodálatosan szép szín­ orgia a festésben, nagyszerű fényhatások a villanyfelszerelésben, új gép, új vászon. . .” Közösen jártak a műkedvelők előadásaira, amelyből minden időszakban akadt bőven. A már említett egyesületek, egyletek tagjai vállaltak ezekben szerepet és játszották a kor kedvelt és poros, avitt darabjait, a Piros bugyelláristól kezdve a Huszárszerelemig. 1934. december 23. és 1935. január 5. között hat előadásra is sor került. A rendezők: A M ÁV segédtiszti kör, a zagyvapál­ falvai Frontharcosok Egyesülete, a zagyvapálfalvai Ifjúsági Vöröskereszt Egye­ sület, az Oltáregylet, a Katholikus Kör, és a Thália színház. Ez utóbbi ván­ dortársulat volt, az ilyenekből bőven jutott a városba. Radó László társulata 1935-ben látta el, elégítette ki a helyi intelligencia operettigényét, olyan sztá­ rokkal az együttesében, mint Móróc Baba, Ila Märy, Kelemen Lincsi. (A nagy múltú üzemi együttesek, mint például az acélgyári, természetesen nem tartoz­ tak a „városi” szórakozási lehetőségek közé.) Persze kedvelték a kötetlen szórakozást is. A legkellemesebb családi szóra­ kozóhely a Tátrai kert volt, legalábbis a hirdetés szerint. Vendéglőből nem volt hiány: Bartos Tamás Székely pihenője, Kiss mama vendéglője a Karancs utcában, a Mozi Borozó, a Peész cukrászda, Ungár Gábor bor, sör 46 �csarnoka, a Pannónia étterem, a Nemzeti Szálloda mind kedvelt szórakozási hely volt annak, aki megengedhette magának. (1936-ban 71 vendéglátóhely mű­ ködött a városban.) É s természetesen ott volt a sport, abban is a labdarúgás, és a két örök ri­ vális: az SBTC és az SSE. Az SBTC-nek nagy éve volt 1935. Veretlenül nyer­ ték meg az északi amatőr bajnokságot, majd a Corinthián Kupát, s végül az országos bajnokságot is, és bejutottak a Nemzeti Ligába. A kiemelkedő ered­ mények között talán arra voltak a legbüszkébbek, hogy május 25-én 2 -1 arányban legyőzték a SSE-t. A mérkőzést 3000 ember nézte végig! A két csapat összeállítása a klasszikus nevekkel: SBTC: Géczy - Szabó, Vágó - Wahlkampf, Takács IV., Kecskés - Dupák, Takács III., Zsengellér, Thour, Bretter. SSE : Csala - Vics, Müller - Jancsi, Hercsik, Rigó - Novoszelecky, Dancsák, Már­ kus, Kautzky, Ponyi. A Munka hírt adott azonban komoly programokról is. Fayl Frigyes tanárfestőművész kiállításait több ízben is megrendezték, mindig nagy sikerrel. A Palóc néprajzi kiállítás ugyan nem nélkülözte a gyöngyösbokréta hatásvadász kellékeit, de rendeztek komplex bemutatókat is az Országos Stefánia Szövet­ ség égisze alatt. A városban kevés könyvet adtak el, az üzemek könyvtárán kívül csak né­ hány egyesületnek volt pár száz kötetes könyvtára, és azt is csak a tagok hasz­ nálhatták. A Munka szépirodalmi közleményeiben sem volt túl sok köszönet. Általában helyi szerzők alkotásait közölték. Luby Károly, Igmándy Géza, Me­ cseki Károly, Sz. T ome Mária, Nógrádi Pap Dezső, Tóth Mátyás dr., Visnovszky Rezső novellái, versei színesítették a tárca rovatot. Egyedüli kellemes színfoltot Dornyay Béla cikkei jelentették, aki a rá jellemző lelkiismeretesség­ gel és hitelességgel írta meg ismeretterjesztő cikkeit, köztük olyanokat, mint Salgótarján két földesura II. Rákóczi Ferenc szolgálatában, B eudant 1818-ik évi tanulmányútja Salgótarján vidékén, Kazinczy utazása Salgótarján vidékén 1831-ben. Dornyay a város minden jelentős szellemi tevékenységében részt vett. Ő volt a titkára többek között a helyi Balassa Bálint társaságnak. Ennek mintája kétségtelenül a megyeszékhelyen működő Madách társaság volt. 1933-ban ter­ jesztették fel a Balassa társaság alapszabályait, de csak 1935-ben hagyta jóvá a belügyminiszter. Az elnök Förster Kálmán lett, két szakosztályban tevékeny­ kedtek az önképzőkörű szintű alkotó tagok. Programjukat jól illusztrálja egy közös est a balassagyarmatiakkal, amit 1935-ben tartottak Salgótarjánban. Jó ­ nás Ödönné verseket olvasott fel, majd Sematkay József A liberalizmus kora A z ember tragédiájában címmel tartott előadást. Trattner Margit zongorázott, Nógrádi Pap Dezső saját verseit adta elő. Erlich Józsefné énekelt, Dénes Géza dalolt, Horváth Sándor elbeszéléseivel, Visnovszky Rezső verseivel lé­ pett fel. Végezetül a bányászzenekar játszott néhány zeneszámot. A város sajtójának és történetének jelképes lapjai tovább is lapozhatok. A harmincas évek végén, a negyvenes évek elején azonban más, új fejezet kezdő­ dött mindkét históriában. P R A Z N O V S Z K Y M IH Á L Y 47 �KÖRKÉP Gondolkodó magyarok a szabadságról A Gondolkodó Magyarok sorozat újabb hat füzete tulajdonképpen egy-egy nagy történelmi fordulóponthoz vagy legalábbis kiemelkedő eseményhez kapcsolódik közvetlenül. Szent István Intelmei az államalapításhoz, Csokonai Beszédei a Martinovics-féle szervezkedéshez, Bölöni Farkas Sándor Naplótöredéke és Arany János Népies politikai cikkei a reformkorból a forradalomba és a szabadságharcba torkolló folyamathoz, Krúdy A kápolnai földosztás 1918-19-hcz, végül Illyés Gyula K i a magyar? című esszéje a II. világháborúhoz kötődik. E mű­ vek csaknem ezer évet ölelnek át, s ha Illyés alkotásának nem évülő aktuali­ tását nem hagyjuk figyelmen kívül, azt mondhatjuk, hogy a hat könyvecske a magyar történelem alapvető kérdéseit boncolgatja a kezdetektől egészen a je­ lenig. Ezek a kérdések és problémák nagyjából és röviden a következők lehet­ nek: a nemzet kérdése, nemzetté válás; „államnemzet-kultúrnemzet” ; a nem­ zet nyugat és kelet között; a fejlődés nemzeti látószögből; „emberré és polgár­ rá" válás, a magyarság problémaköre, helyünk a „nagyvilágban” ; „egyedül va­ gyunk” ; a magyarság külső és belső megítélése stb.; s végül a nemzet, a ma­ gyarság a magyar történelem mint tudat problémája, azaz mindazon témakörökhöz való viszony, melyeket hézagosan az előbb felsoroltam. Hogy ezek a kérdések meny­ nyire nyugtalanítóan élők, mi sem mutatja jobban, mint az állandóan föllángoló nemzetviták, az utóbbi években is. A hat írást azonban - mindezzel persze szoros összefüggésben - valami más is összefűzi még. Nevezetesen az, hogy a művek szerzői a kérdéseket - bármilyen megfogalmazásban és bármilyen né­ zőpontból is - közelről vizsgálják. Érdekeltségük a témában természetes; még­ sem egyszerű érdekeltségről beszélhetünk, hanem egy sajátos szubjektív „megragadottságról” , amin elsősorban itt azt értem, hogy mintegy a mindennapi élet személyes átéltségéből következik gondolkodásuk iránya, problémafelve­ tésük és erre adott válaszuk. Ezt a közelről való rátekintést a művek formája is nagyon jól tükrözi: Csokonainál a szónoklatnak lírai változata, Bölöni Farkas Sándornál a naplóforma. Krúdy költészettel átszőtt riportja - mind er­ re utal. Arany és Illyés kötete bizonyos mértékig ettől eltér, hiszen az indítóok kevésbé személyes, mint Csokonai kicsapatása, Bölöni Farkas izolálódása. De mindketten olyan országos és világpolitikai helyzetből indulnak ki, mely sze­ mélyes sorsukat is eldöntheti-eldönti. Egészen sajátos a helyzet Szent István Intelmeiv e l: műfajilag egy nagyon is merev, a keresztény világképbe tartozó művek sorába illeszkedik be (királytükrök), de erősen el is tér műfaji mintái­ tól, elődeitől, ahogy ezt Szücs Jenő bizonyította. A különbözés pedig jelentős, lényegi: részben azt bizonyítja, hogy egy nyugaton már kiürült forma újjászü­ lethet az éppen szerveződő magyar királyság keretei között; részben, s ez szo­ rosan összefügg az előbbi ténnyel, hogy Szent István - közvetve, közvetlenül e formát, ha nem is merőben új tartalommal, de legalábbis bensőséges, szemé­ lyes, s ebben az értelemben nem elvont-dogmatikus tartalommal tölti meg. E 48 �személyes érdekeltségnek több szempontból is jelentősége van - én azonban most csak egyre szeretném itt a figyelmet felhívni, a kérdésnek arra az oldalá­ ra, melyet a szabadság fogalma sűrít magába. Az egyén és országa szabadsága, függetlensége nem mindig esik egybe; s nem mindig van rá azonos esélyük. Szerencsés történelmi pillanat az, amikor objektíve egyszerre és azonos módon vetődik fel egy ország-nemzet és annak polgárának szabadsága, függetlensége. Sajátos módon itt a hat mű közvetve vagy közvetlenül ezt, ezeket a pillanato­ kat demonstrálja; persze, különbözőképpen. Csokonainál éppen e kettős sza­ badság lehetetlensége villan föl, hasonlóképpen Bölöndi Farkas naplójában. Arany, illetve Krúdy cikkeiben, riportjában pedig - a polgári forradalom kibontako­ zásával - e lehetőség elérhető közelségbe való kerüléséről kaphatunk híradást. A szabadság és függetlenség fogalma azonban egy sor olyan problémát világít meg, melyre itt nem is térhetek ki, csak röviden megemlíthetek. Ilyen kérdés az ország-nemzet külső és belső szabadsága, azaz: milyen helyet foglal el Euró­ pában, hogyan tekintenek rá e nagyobb közösségből; ugyanakkor, milyenek belső viszonyai, önmagának mint nemzetnek a tételezése mennyiben függ össze szervesen a szabadság fogalmával. A hat mű egyfajta „fejlődésről” tesz tanú­ ságot, pontosabban, egy folyamatról: István király Imre herceghez intézett In­ telmei, mint tudjuk, nem egyszerűen az államalapítás és az ország megtartásá­ nak kánonját fogalmazza meg, hanem az ország megmaradását a keresztény Európában; más szóval, az ország a natio Hungarica szabadságát Európa más országaihoz való viszonyában. Arany János politikai cikkei, egy adott világtörténelmi helyzetben, s egy egészen más kiindulópontból ugyancsak ezt a külső szabadságot igyekeznek formába önteni, egyszerű emberek számára is ért­ hetővé tenni. Elég, ha csak a Mik voltunk? M ivé leszünk? című apró történelemfüzetére gondolunk, melyben példaként állítja az istváni ország-natio sza­ badságát; írásának és szemléletének külön érdekessége, hogy bár Arany a múltra, az ország hatalmasságára hivatkozik, egyáltalán nincs szó a Szent Ist­ ván-i állam és eszme misztifikálásáról. Aranynál a múlt mint szerzett és történeti jog csak annyiban példa, amennyiben az állam és eszme egy önálló, szabad és független ország kerete és gondolata, szemben egy szabadságától megfosztott országgal, mely éppen ezen elvesztett szabadságáért harcol. Illyés Gyula K i a magyar?-ja a nemzetre-országra nézve fenyegető helyzetben megintcsak erről a szabadságról beszél. Érdemes lesz itt nem elsősorban a történelmi helyzet, ha­ nem az egész külső szabadság kérdését és ennek bonyolultságát illusztrálandó, két talán meglepő idézetet egymás mellé helyeznünk. Az igazán meglepő talán Weesenmayer, a hitleri birodalom budapesti biztosának magyarországi jelenté­ séből való idézet, nem tartalma miatt, hanem azért, hogy éppen e helyt eleve­ nítem fel: „1526 óta Magyarország sohasem volt önálló állam, még kevésbé önmagában zárt népi elem. Csak 1686-ban következett be Budapest (sic!) fel­ szabadítása a törökök alól, és Magyarország azután is többé-kevésbé valami­ féle függőségi helyzetben volt 1918-ig. Sohasem volt kellő népi ereje és forra­ dalmi lendülete, hogy önálló állammá v á ljé k . . . Lázadtak és szabotáltak minden felsőbb hatalom ellen, mely az ország sorsát meghatározta. De ez mindenkor passzív rezisztenciában nyilvánult meg, kockázatmentes ellenállás­ ban, amit felfuvalkodott szólamokkal lepleztek, és messzemenően kihasználták a más vérségi elemeket, azok magas teljesítőképességét és jobb adottságait. (...) óvatosan kivárták, míg a birodalom összeomlása 1918-ban világosan látható­ vá vált, majd magukhoz ragadták azt, ami még megmaradt. Azóta létezik az úgynevezett magyar nemzet, és időközben bebizonyította, hogy nemzeti életre 49 �alkalmatlan, és az marad a jövőben is.” (Ránki György: 1944. március 19. Kossuth Kiadó, 1978. 52-53. o.) Veesenmayer hosszú szövegét azért idéztem itt, mert minden prekoncepciózussága, történelmietlen szemlélete ellenére is tar­ talmaz olyan igazságcsírákat, melyeket nem lehet egyszerűen eltaposni. A leg­ inkább meggondolkodtató az egészben a magyarság és az ország szabadságának, vagy lehetséges szabadságának és európai helyének külső megítélése. Ugyanis figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy ha nem is ilyen durván és primi­ tíven, de a kívülről való megítélés mindig tartalmazott-tartalmaz ilyen és ehhez hasonló gondolatokat Magyarországgal kapcsolatosan. Az ezzel szembe­ szegezett védekezés, a belső, belülről jövő érvelés pedig ennek mindig éppen az ellenkezője. Illyés például így fogalmazza meg: „H a megvizsgáljuk a ma­ gyar lelki tulajdonságait, valamennyi alján a szabadság szeretetét leljük. Ezt találjuk nemcsak erényeiben, hanem fogyatékosságaiban is. Ezért konok, hall­ gatag, elhúzódó, sőt egyenetlenkedő. Ezért bizalmatlan. A függetlenség, a kü­ lönállás a legnagyobb kincse. Nyilván más népnek is fontos ez. Aki a szabadságot szereti, az becsüli és szereti más szabadságát is. A ma­ gyarság már a honfoglalás korában ilyen türelmesen és testvériesen volt sza­ badságszerető." Illyés szavai még meggondolkodtatóbbak, különösen az előzőekkel össze­ vetve: egyfelől egy önállótlan, szabadságra és nemzeti létre alkalmatlan, illetve nem érdemesült, másfelől egy szabadságszerető és szabadságát féltő gonddal óvó nemzet képe. Hogy Illyés szemlélete itt történelmietlenül túlzó aligha lehet kétséges. A számomra homályos „lelki tulajdonságok” belekeverése tör­ ténelmi-társadalmi kérdésekbe semmiféleképpen nem lehet helytálló. Gondol­ junk csak arra, melyik népről nem mondható el az, hogy szabadságszerető, s hogy Közép-Kelet-Európában maradjunk: vajon például a lengyel nemzetről nem állítható-e, hogy „A függetlenség, a különállás a legnagyobb kincse” ? Persze, Illyés (legutóbbi televíziós nyilatkozatában propagandafüzetnek neve­ zett) írásában ez is ott olvasható: „Nyilván más népnek is fontos ez.” Amibe az is beleérthető és beleértendő: másnak is, de különösen a magyarnak. A Ki a magyar? azonban olyan történelmi helyzetben született, 1939-ben, amikor az illyési intő gondolat ebben a formában is tökéletesen indokolt és jogos. Különö­ sen, ha a mű utolsó sorait is figyelembe vesszük: „Magyar énelőttem az, aki nem bírja a homályt, sem a börtönben, sem a gondolatban.” A kettő együtt jelzi, hogy az illyési nemzetfogalom igyekszik a külső és a belső szabadságot összeötvözni; körülményei magyarázzák, hogy a hangsúly ott és akkor a külső­ re esik, mert ott és akkor valóban az volt a fontosabb - az elhatárolódás a német hatalmi gondolattól, de ott találhatjuk az elkülönülést is az illúzorikus magyar ábrándoktól. Az eddig idézett és fejtegetett gondolatokat mintegy magasabb szinten fog­ lalja össze Bölöni Farkas Sándor Naplótöredéke, s tegyük hozzá, e naplótól szinte elválaszthatatlan fő műve, az Utazás Észak-Amerikában. De - amint később látni fogjuk - szorosan, megerősítésképp és kiegészítésként, idetartoz­ nak Arany cikkei is, egy más, ám nem kevésbé fontos szempontból. Bölöni Farkas két műve azért igen jelentős önmagában is, és az időben kiterjesztve is, mert egyszerre kapjuk az ország külső és belső szabadságának, ennek feltéte­ leinek, egyáltalán leírásának megfogalmazását. Nemcsak az ismert reformkori képről van itt szó: haza és haladás, nemzet és emberiség, vagy ahogy Csoko­ nai írta jóval korábban, „ember és polgár” - hanem ennél jóval többről és 50 �másról is. Arról az egyszerű tényről, hogy Bölöni Farkasnak „megadatott” ha­ zaját és népét egyszerre kívülről látni - saját szemével, de a mások, a kül­ föld szemével is, ugyanakkor mindezt belülről figyelve és átélve. (Óhatatlanul eszünkbe jutnak Ady felszabadító párizsi utazásai!) Ebből a szempontból, ha némileg erőszakoltan és mereven is, de Bölöni Farkas két műve, két stá­ ciónak is felel meg - az Utazás elsősorban külső utazás a szó szoros és konk­ rét értelmében (is), a Napló pedig inkább belső, nemcsak lelki vonatkozásban. Így lesz egészen világosan érthető, hogy az Utazásban feltett kérdésekre vég­ érvényesen majd a Napló ad választ. Tipikusan reformkori az a kép, melyet Bölöni Farkas külföldi útja során fest: „Feltűnt előttem hazánk állapotja, literatúránk, tudományink, mívelődésünk állása, minden előítéletek s hazánknak ily ismeretlensége a külföldön! S szívem elfogódott. Ha vajon maga a magyar-e oka e hátramaradtának a mívelt világból? Miért, hogy e nemzet csak örökös, messzerémlő vágyás közt eped? Mi az a fátyolozott, homályos bánat, mely íróinak nagy részében fő karaktervonás? Mi az, mit oly sok jobbérzésű magyar ezerképpen és ezer formákban ki akar fejteni előmentünkre, s mégis senki az igazi nyelvet még el nem találta?” Persze, Bölöni Farkas már ekkor is sokat tud az adható válaszokból; 1835-ben azonban már a nem reformkori választ is tudja: „A nagyobb rész, még csak módiból, önhászonból, ravaszságból liberális. Kevesen gondolkodtak komolyul a szabadságról, annak szelleme nem vált még vérré bennök, s lehet-e többet remélni törvényeink mostani állásában? E nemzet soha nem fog elémenni a rendes reform útján! Külső vagy belső meg­ rázkódtatás, sanyargatás és ínség kell, hogy felébredjen bűnös henyeségéből.” - írja önmagának a vészjósló mondatokat, melyeknek igazságáról, történelem által igazoltságáról személyesen már nem győződhet meg. A Napló azért is „több” bizonyos értelemben az Utazásnál, mert valójában inkább együttesen tartalmazza a külső és belső szabadság kérdéseit, ha az előbbit talán súlyosab­ ban is. Gondoljunk itt e kiadás 24-28. oldalán szereplő már-már „kafkai ví­ zióra” (Benkő Samu is nyomatékosan hívja fel a figyelmet erre tanulmányá­ ban), ahol a hatalom, a „rendőri megoldása” emberi kérdéseknek, az ország helyzetéből következően nem csak belső kérdés, hanem az Ausztriától való függés problémája is. Bölöni Farkas Naplójáról eddig úgy beszéltem, mint gondolkodói teljesítmény­ ről, jóllehet ennél személyesebb műfajt már elképzelni sem lehet, s szerzője ezt valóban nem a nyilvánosságnak szánta. A Napló természetesen egy sajátos emberi léleknek és drámának is a tükre; egy félrecsúszott, magáramaradt és magányos lélek szenvedéseinek, keserűségének és bizonyos fokig kiábrándult­ ságának, reménytelenségének a könyve. Sajátosnak azért nevezem, mert e legbenső megnyilvánulásoknak is - túl személyes sorson, alkaton - kívül kell keresnünk pontos értelmezését, magyarázatát. Bölöni Farkas sorsa itt kapcso­ lódik törvényszerűen elődjééhez, Csokonai Vitéz Mihályéhoz, ami az egye­ düllétet illeti. Ahogy Csokonai bonyolultabban látja önmaga és hazája kérdé­ seit - s ezzel szükségszerűen szakad el kortársaitól - , ugyanez érvényesül Bölöninél. Megint az író Utazására kell hivatkoznom: Bölöni Farkas bejárta Nyugat-Európát és Észak-Amerikát, mindenütt alaposan tájékozódva az ottani tár­ sadalmakról - elsősorban az angol és az amerikai polgári társadalom győzel­ meinek eredményességéről, hasznáról gondolkodva. Számára Amerika nyil­ vánvalóan a polgári eszme ideáltípusa, amelyhez képest még Anglia is „des­ potikus” országnak számít. Nem kerüli el figyelmét, hogy „Az Anglia konstitúciójának teóriája igen szép ( ...) , de ezen konstitúció csak a nemzet egy igen 51 �kevés részének kedvező; a nagy rész ki van zárva azon hasznok és jótétek­ ből, melyeket a konstitúció ígérni látszik.” S Amerikában ugyanígy feltűnik számára az általános polgári szabadság árnyékában az indiánok sorsa, a rab­ szolgaság embertelen intézménye. S megint hasonló a fogalmazás: „. . . - min­ dig megfoghatatlan volt előttem a felséges teória s e gyalázatos praxis közti nagy ellenkezőség!” (kiem. tőlem - D . P.) Úgy tűnik tehát, hogy a nyugati, Magyarországhoz képest, mérhetetlen fejlődés Bölöni Farkast nem kápráztatja el minden pozitívumával együtt sem. Legtöbb kortársánál, még az utazóknál is, többet látott - a kép vonzotta is, de már nem tudott attól sem eltekinteni, ami taszította. Anélkül, hogy erőltetett és történelmietlen analógiákat keresnék, mégis lehetetlen megint csak nem gondolni Adyra és Két meggyőződésű em­ berek című cikkére a Nyugatban: „Követeljük a legteljesebb demokráciát, ordítjuk az általános, titkos és egyenlő választásjog elvét becsületesen, mártírosan, holott századokkal nálunk előbb járó kultúrtársadalmak eredményei mar elvették titokban minden gusztusunkat.” Bölöni Farkas Naplója - ráadásul az ország külső és belső sorsa szempontjából történelmi mélyponton ezért is olyan keserű. Mert miben bízhatott Bölöni Farkas? Kelet és Nyugat között miben láthatta a szabadság igazi megvalósulását: a Szent Szövetség-i despotikus Orosz­ ország semmi jóval nem biztathatta, a mindig is Nyugat felé orientálódó or­ szágban pedig azok közé tartozott, akik a vonzó példa árnyoldalát is látták. A probléma teljes komplexitásában természetesen az író számára és kora Ma­ gyarországa számára még nem jelentkezik; aktuálissá majd a kiegyezés után vá­ lik igazán, de talán nem tévedek, ha a legjobbak, s így Bölöni Farkas gondo­ latvilágában már itt és ekkor megjelennek a csirái. A Napló és az Utazás szer­ zője persze bizonyos mértékig „szerencsés” helyzetben is volt azzal, hogy művei nem történelmi fordulóponton születtek, mint pl. Aranyé, Krúdyé vagy Illyésé. Nemcsak szubjektíve volt lehetősége józanul és reálisan mérlegelni, elemezni saját és országa sorsát, problémáit, de az objektív körülmények is ebbe az irányba terelték gondolatait. 1848-ban, 1919 februárjában vagy 1939-ben a hangsúlyok természetes módon tolódtak el, hiszen sokkal gyakorlatiasabb kér­ dések kerültek, illetve kerülnek majd az egyén és a nemzet gondolatkörének középpontjába. Nagyon is jól jelzi ezt Krúdy két Károlyi Mihály-portjéja - az 1919-es (A kápolnai földosztás) és az 1925-ös (Károlyi különös pályafutása) közti hangulati különbség, ellentét. (Szigethy Gábor jó érzékét dicséri, hogy e má­ sik portrét a füzet végére illesztette.) S valószínűleg e két írás együttesen tartal­ mazza az igazságot - az előbbi mintegy az erkölcsi „kellést” , az utóbbi ennek valóságos lehetségességét. Arany politikai cikkeiben is elsősorban a szabadságharc, sokszor gyakorlati kérdései mellett való érvelés a döntő. Alapvetően fon­ tosnak, sok egyéb mellett, itt Arany érvrendszerét, szemléleti beállítottságát ér­ zem. Nemcsak azt tehát, amit mond, hanem főleg, ahogy mondja. Ismert, hogy Arany cikkei a Nép barátfa című újságban láttak napvilágot, elsősorban azzal a célzattal, hogy a népnek, az egyszerű embereknek az ország helyzetét, prob­ lémáit stb. megmagyarázzák. Jelen esetben azonban e gyakorlati céltól el is te­ kinthetünk. Arany a nemzet külső és belső szabadságáról beszél, végül is mind­ egy, kinek; a Segítsünk a hazán!, az Ismerkedés, a Mentsük m eg a hazát! cí­ mű cikkek, s a többiek hangneme, viszonya egyfelől közönségéhez, másfelől a szabadsághoz, mint témához, olyan, amely korokon átívelve is megfontolandó. 1848-nál, bizonyos értelemben, „romantikusabb helyzetet” elképzelni is nehéz; Arany azonban e „romantikus szituációban” is állandóan az észre, az okosság­ ra hivatkozik. Nem volt forradalmár, de mélyen demokrata - nemcsak a meg- 52 �győzés miatt érvel, magyaráz józanul, reálisan, hanem azért is, mert felnőtt számba veszi közönségét, mert hite szerint szabad és egyenlő emberekhez és polgárokhoz szól. Nem befejezésképp, csak valamiféle végszó gyanánt: mennyiben segít rajtunk e hat mű, melynek alig egy-két vonatkozását tudtam éppen csak érzékeltetni, kiemelve belőlük elsősorban azt, ami a szabadságot illeti? Nehéz vagy lehe­ tetlen történelemhamisítás nélkül, másolat-mintaképpen felidézni őket. Intő példa marad itt örökre Szent István alakja és Intelmei - nemcsak közvetlen utókora sajátítja ki a maga igényei szerint alakját (lásd a legendákat!), de mü­ vét is már közel ezer éve (lásd az idegenekről szóló fejezet mindenkori értel­ mezéseit, államelméletének a mindenkori igényekhez igazított magyarázatait!) A történelem tényei, eredményei előttünk állnak; a gondolkodó magyarok sor­ sa is ismeretes: Csokonaié, Bölöni Farkasé stb. Tanulságul mi vonható le hát ezen írásokból? Talán semmi több - a felhalmozott értékek megőrzésén túl -, mint a feladat: józanul, függetlenül gondolkodni. Aminek ma is egy furcsa, első pillantásra hevenyészett gondolat lehet az eredménye; egy tautológia, me­ lyet Bölöni Farkas Sándor írt le az Utazás Észak-Amerikában című művében, hittel, meggyőződéssel, minden további magyarázat nélkül, s melyet a múlt is­ meretében, mélyen igazként, rezignáltan csak újraidézhetünk: „Minden teóriai elmélkedéseink ellenére valónak marad az: hogy az embert a szabadságra és művelődésre csak a szabadság érlelheti meg.” D ÉRCZY PÉTER 53 �Király István: IN TÉS AZ Ő R Z Ő K H Ö Z Az utóbbi évtized egyik irodalomtörténészi, tágabb értelemben vett társa­ dalomtudományi csúcsteljesítménye K irály István Intés az őrzőkhöz című kétkötetes tanulmánya. Alcíme szerint: A d y Endre költészete az első világ­ háború éveiben. Vagyis 19 14 - 1 9 18 között. Olyannyira új és nagy formátu­ mú mű ez, amely ezentúl minden valam irevaló tanulmány mércéjéül szol­ gálhat. N agy formátumú tanulmány s ez nem terjedelmi szempontokat rögzít. A megközelítés és a K irály István-i módszer az újszerű. V alljuk be, ami­ kor 1970-ben az első két (nem kis formátumú, A dyról szóló) kötet megje­ lent, aligha gondolta bárki is, hogy ez, ilyen lesz a folytatás. Mit rejtett magában az akkori két kötet, melyek máig érvényesek? K i­ rály István íróeszményt megrajzoló szenvedélyességét, a hatalmas tárgyi felkészültséget, s azt, hogy miközben az említett íróeszményt megrajzolja, műveket elemez, ugyanakkor önmagát irodalomtörténészi és tudósszenve­ dély és alázat vezeti, hogy így - nyomról nyomra járva az utat - kibonta­ kozzék az évtizedek megalkotta Ady-arc. A ma, a modern kor nélkülözhe­ tetlen Adyjáé. Am a két kötetben még nem vehető ki egyértelmű tisztaság­ gal, hogy mennyire és mennyiben haladta meg K irály István a nagy elő­ döket, kortársakat (mint például Bölöni Györgyöt, Schöpflin Aladárt, vagy egészen más összefüggésben Fábry Zoltánt). Gyakran inkább az életrajzi vo­ natkozások állnak előtérben. D e így volt aktuális - azzá lett - A d y Endre. Az 19 0 5 -19 12 közötti Adyról van szó. Akkor még úgy tűnt, s az akkori kettős Király-kötet ezt híven és tárgyszerűen tükrözte: szédítő a mélység, amely Ady körül tátongott, s nem lehetett tudni, hogy ez az örvény, ez a mélység magába rántja-e a Művészt, avagy ő tud úrrá lenni azon a szituá­ ción, érzésen, költői attitűdön, melyet K irály István otthontalanságnak ne­ vezett; amelynek csúcspontját (helyesebben mélypontját) A dy Endre a szá­ zad első évtizedének végén, szinte - ma már tudjuk - az első világháború „torkában” érte el. K irály István hősével együtt járta be a vívódások útjait, a csúcsokat és süllyesztő mélységeket. A távlat. . . , nos a távlat gyakran messzibe veszett. D e érezhetően - a kor értelmezése szerinti - a szocializ­ mus adhatta meg. Bizonyíték: így vált az eltévedt, az otthontalan emberből - küldetéses emberré, aki szinte a nihilből tám adva lett gőgös úrrá, vált szuverénná, s lett vátesz, s lett hitvallása az életigenlés. Valahol itt és így végződik A dy története az első két kötetben. Mi volt, mi lehetett e változott magatartás hátterében? Az, ami már ak­ kor - igaz, csírájában - az Intés az őrzőkhöz vezet, ebbe az irányba mutat: a mégis, a csakazértis morállal, magatartással A d y Endre otthont akart te­ remteni az ember számára. Előtérbe lépett az ember- és jellem formáló Ady, a most már új értelmezésűen aktuális A dy, a mához szóló élő örökséget 54 �jelentő Ady. Ember- és jellemformáló A d y? Ilyen értelemben (is) a forra­ dalmi Ady. A ki leküzdve száz akadályt, leküzdve önmagát, a kor nyomo­ rúságát (a nacionalizmust, a hínárba húzó provincializmust) bebizonyította: a magyar irodalom, az aktuális és modern magyar költészet sohasem vált provinciálissá. Nem válhatott azzá. A világirodalom főáramában élt, vele dobogott e poézis „szíve” , az emberé és a művészé egyaránt. A z Intés az őrzőkhöz arra is bizonyíték: K irály Istvánnak is szembe kel­ lett nézni önmagával, nemcsak A d y életművének ürügyén. Különben nem lett volna képes a monográfia műfajának teljesen újszerű kidolgozására. K ü ­ lönben nem lett volna képes arra, hogy önmagát is szembesítse a korral, melyben élünk. Ennek eredménye: „kihagyta” az 19 12 - 19 14 . közötti két esz­ tendőt. „N em koncepcionális: gyakorlati okai voltak az elmaradásnak. Az ekkor írt versek kapcsán - a kiteljesedett forradalmiság, a népi forradalmiság problémáiról szólva — akartam tárgyalni az életmű eszmei összetevőit: a költő kapcsolatát a maga eszmetörténeti-mentalitástörténeti ösztönzőihez, a kor haladó szellemi, művészi, politikai áramlataihoz és mozgalmaihoz” vallja K irály István újabb műve első kötetének előszavában. Vagyis: nem az Ady-biográfiához igazodik, még annyira sem, miként az előző két köte­ tében, még annyira sem, mint a fentebb aposztrofált Bölöni György vagy Fábry Zoltán. A d y világképének változásait kíséri nyomon e két vaskos kö­ tetben. Úgy, hogy az egykor élt Adyn keresztül a teljes embert, az indivi­ duum dacolását mutatja be - a mának. Hiszen a mához szól. Így kettős értelmű, s értelmezésű a végigvonuló cím, mely mai korparanccsá sűrűsö­ dött: Intés az őrzőkhöz. A d y költészetében már benne él, dobog - modern korunkat idézve - a József Attila-i „mindenséggel mérd magad” ; ott él benne a Lukácstól idéz­ ni szeretett rilkei parancs: „M eg kell változtatnod az életedet” . „Nem csak a nyelvi, s nemcsak esztétikai nevelés, de az emberformálásnak is előrevi­ vője, s eszköze így egyben minden igazi irodalom. Kiemeli a maga parti­ kuláris létéből az egyest a legmagasabb rendű értékek világába. . . A z em­ beriét méltóságát, a nembeli tudatot vési a lélekbe. . . ” — írja K irály István - ugyancsak az előszóban. Bizonyítva mekkorát kellett változnia magának K irály Istvánnak, szemléletének ahhoz, hogy ezt az életművet - Adyét újszerűén megközelítve, még újszerűbb módszerrel dolgozza fel, mutassa be. Sok vita, sok gáncs, sok belső ellenkezés volt ennek előzménye: ez világosan kivehető a kötetek minden lapjáról. Még akkor is, ha figyelembe vesszük K irály István közismerten rokonszenves tudósi-emberi szenvedélyességét. Ön­ magával, s ezzel együtt a jelen megannyi problémájával is szembenéz, s a gáncsokat feledve, higgadtan tárja elénk az életmű világképspektrumának lényegét. Mert - miként A d y költészetében - K irály István (meg is vallja ezt) munkájában is ott húzódik a kérdés és a válasz, a mélyben, alant, s a felszínen. A z irodalom „az irodalomtudomány a maga hivatását csak úgy láthatja el, ha a formai kérdéseken túl a jellegzetesen irodalmi tartalmi probléma, a »hogyan kell hát élni« kérdése is foglalkoztatja ( . . . ) azaz világképet is keres a gondjaira bízott valóságanyagban, az irodalomban” . Ú gy gondoljuk, ennél sommásabban, tartalmasabban, élőbben aligha tud­ nánk megfogalmazni azt az újat, mely K irály István e kötetét jellemzi, megközelítésben és módszerben egyaránt. A kor és az egyén kapcsolata csodálatosan bomlik ki egy szuverén költői életműszakaszon keresztül. Úgy, hogy a meghatározó iránytű mindig a költői 55 �világkép, úgy, hogy az egyéni motívumokon át mindig a kor lényeges moz­ zanatait, a csúcsokat látjuk. Ú gy, Hogy az egyén morális tartásán keresztül pillanthatjuk meg a kor kínzó kérdéseit: a hatalmi nyomást, a nacionaliz­ must (annak megannyi változatával együtt), a nemzettudat változatait és változásait, a kor alapvető kulcsproblémáját ti. az imperializmust, s az ennek nekifeszülő egyéni szellemi vétót. A z egyén, mint történelmi produk­ tum és, mint antropológiai tényező jelenik meg, s így már nem meglepő az elérkezés a lét-nemlét humánum-eszményéig, de az sem, hogy elérkezik az ontológiai válság pereméig. Mindezt felépítve úgy, hogy a részek között nem érzünk mesterséges hidakat, hiszen e részek mind a személyiség és a kor szoros kapcsolatából fakadnak. Most már csak az a kérdés - konkrétan hogy mi a válságból kivezető út biztosítéka? Van-e ilyen egyáltalán? Van, létezik ilyen : a népi forradalmiság, amely itt, Közép-Kelet-Európa tájain különösen mély értelmet kap­ hatott, mindmáig. M ég akkor is, ha - A dy életében - ez diametrálisan füg­ gött össze antropológiai énjének önpusztító mozzanataival. Úgy tűnik - s K irály István érdeme, hogy ezt élessé teszi - , a társa­ dalmi lét és az egyéni (természeti) lét itt, ezen a ponton kettéválik. Hiszen míg egyfelől A dy annyi szerteforgácsoló erő között megtalálta azt a kohé­ ziót, összetartó erőt, a forradalmi tudatot, a népiség forradalmi tudatát és társadalmi aktivitását (hiszen együtt haladt a kor nagy történelmi esemé­ nyeivel), másfelől antropológiai mivoltában magányba roskadt, tökéletes önpusztítást végzett. Í gy, s ebben az értelmezésben bizony igaz az az 1939es Lukács György-i megfogalmazás: „A d y , a magyar tragédia nagy éne­ kese” . Csak K irály István rendkívül sokrétegűen, széles „színskálán” mo­ zogva bontja ki mindezt. Jelezve, hogy ma összetettebb, bonyolultabb a kor, melyben élünk, s nem elegendő egy síkon mozgatva a képet bemutat­ ni egy hatalmas, kor meghatározó életmű részletét. Lukács György egykor (1939-ben) óriási fegyvertényt hajtott végre, amikor a vízválasztó fasizmus-antifasizmus közé állította Adyt. A kor akkor azt követelte meg. Ma a kérdés már sokkal összetettebb. A z ideologikum és az esztétikum ma másképpen kapcsolódik össze s ennek a követelménynek, követelmény­ rendszernek tesz eleget K irály István. Tudva, hogy manapság bármely élet­ művet —, de az Ady-méretűt különösen csakis így lehet hitelesen bemutatni és elfogadtatni. Így válhat - újra idézve - a mához szóló érvényességűvé, korparanccsá, ha Adyról beszélünk: intés az őrzőkhöz. Külön kellene szólni arról, hogy K irály István mily gazdagon nyújtjakínálja a szebbnél szebb stiláris elemzéseket a költői világkép összetevőiről. Nem szólva a hatalmas irodalomanyagról, melyet ritkán látott biztonság­ gal kezel. D e ezeket mind alárendeli egyetlen központi elvnek: a teljes egyé­ niség látásmódján keresztül bemutatni a kor megannyi ága-bogát, összegez­ ve ezzel a költői világképet. Ezáltal azt is eléri, hogy a már ismert, lénye­ ges vagy mellékesnek tűnő életrajzi mozzanatok „belesimulnak” a két kö­ tet főáramaiba. Nagyon elmélyülten, a kort - az egykorút és a mait - nyitott szemmel, érzékenyen figyelve sikerülhetett csak K irály Istvánnak e két újabb köte­ tet megírnia, meghaladva az irodalomtörténet-írás hagyományos módszereit, de meghaladva önmagát is. Mintegy prizmán átszűrve olvashatjuk a mo­ dern Adyt, gyakran csak sejtve, hol bukkanhat fel egy-egy szeminárium ta­ nulsága, hol saját kutatásainak összegződése, mikor a politikus (pl. or­ 56 �szággyűlési képviselő) K irály István tanulságösszegezése. Mert - végki­ csengésként - mégis ez a meghatározó: a mából kiindulva megeleveníteni, megannyi összetevőjével, az egykorút, hogy e kettős szűrésen át mégiscsak a mának mutassa fel a magyar, s a világirodalom egyik nagy alakjának életműgerincét. Bonyolultan, ellentmondásosan. D e sohasem hivalkodóan, Így válhat mércévé K irály István kötete. Í gy lehet figyelmeztető összegzés: intés az őrzőkhöz. (Szépirodalmi.) KOVÁCS GYŐ ZŐ 57 �FO N T O S K Ö N Y V IL L Y É S R Ő L Izsák József: Illyés Gyula Tavaly ősszel folyóirataink ünneplőbe öltöztetett mondatokkal köszöntötték Illyés Gyulát. A „szél-kaszabolta magyar nyelv” - fölnevelő édesanyánk verskoszorúkkal ünnepelte legméltóbb fiát nyolcvanadik születésnapján. Kivé­ teles pillanat: még az ellenfelek is lábhoz tett fegyverrel, néma főhajtással tisztelegtek. A rövidebb-hosszabb tanulmányok, évfordulós kiadványok sorából kiemelkedik Izsák József Illyés Gyula című könyve, mely legnagyobb nem­ zeti költőnk művészi pályájának 1920-50-ig tartó szakaszát kíséri figyelem­ mel filológusi pontossággal. A tudós erdélyi szerző legjelentősebb alkotása ez a félezer oldalas monográfia. Asztalos Istvánról (1967) és Tamási Áronról (1969) írt munkáit nem csak mennyiségileg haladja túl ez a nagy bátorságra valló, feladatát becsülettel teljesítő közhasznú vállalkozás. Izsák József a szük­ ségből kovácsolt erényt, nem merül el az életrajzi adatok rengetegében (leg­ több esetben a művek keletkezésének körülményeire is csupán utal), ehelyett az alkotások hegyvonalait járja végig az irodalomesztéta alaposságával és alá­ zatával, s irigylésreméltó barangolásának élményeit olvasmányos stílusban igyekszik megosztani olvasóival. Életrajz helyett világirodalmi kitekintéssel indítja könyvét, majd ezt követő­ en a hazai tájakon széttekint, hogy aztán a későbbi biztosabb tájékozódás végett leszögezhesse mindvégig bizonyított, s most iránytűként ideillesztett té­ telmondatát: „Illyés Gyula lírájának első »hajszálgyökerei« a nehéz föld rö­ geibe és ebbe az európai, népi, forradalmi humánumba ágyazódtak.” Illyés pályájának első harminc évét szerzőnk három korszakra (Útkereső forradalmiság 1920-1933; A népi-nemzeti megújulás szolgálatában 19 33-1937: A nemzeti költő próbatételei 1937-1950) osztja, ezekből újabb alkorszakfiókok nyílnak, ezekből aztán ismét újabb fiókocskák, melyekbe rendszerint egy-egy mű elemzése kerül. A szerző rendszerező szándéka érthető, magyarázható. Csu­ pán azt nehéz eldönteni a könyv utolsó lapjáig, hogy irodalomtörténeti kéziköny­ vet akart-e írni Izsák, vagy pedig esszéfüzért kedvelt költőjéről? Mert az utóbbit is megvalósíthatta volna, magasívű műelemzései (Szomorú béres, A ház végén ülök, Puszták népe, Egy barackfára), helyenként fel-felparázsló, nem csak fényt, meleget is árasztó mondatai, mélységesen igaz felismerései („Illyésnek egy pillanatra sem adatott meg, hogy kívülálló lehessen. Tiltotta azt a nemzeti érdek, tiltotta az emberi erkölcs.” ) erről tanúskodnak. Néhol azonban „túlmagyarázza” a verset, tanárosan didaktikus (Az árokparton), túlságosan közel ha jol az alkotásokhoz, s már-már pozitivista módon merül el a részletekben (Magyarok). Viszont a két­ fajta (gyakran mutáló) stílus időnként nagyszerűen kiegészíti egymást, nemes harmóniába olvad. Az Egy barackfára című költemény elemzése például remek stílusötvözet: „A játékosan jambust trocheussal libegtető sorokban valóban van valami rokokós kecsesség. A báj trillázik itt képekben és hangban, sőt mozgás- 58 �ban. Csupa szökkelés itt minden, könnyed lebegés. A rövid sorok mellett a rövid szavak, a keresztezőn-pajkosan ugráló rímek, a magas magánhangzók nagy száma, a kifejezetten zenei hatású mássalhangzók, l-ek, r-ek gyakorisága finomítja, kecsesíti a vers hangulatát olyanná, mint egy Chopin-futam, mollban.” Ezt a formát kellene állandósítania. Külön tanulmány lehetne a könyv Illyés-rímekről írott részlete: a költő szándékoltan hanyag rímkezelése csakugyan avantgarde-dacból eredezhet. Ugyancsak jól elkülöníthető, ereded felismeréseket tartalmazó gondolatmenet a modern magyar esszék kialakulását elemző, s ebben Illyés jelentős szerepét kiemelő fejezet. Adósunk marad viszont Izsák József, a háborús időszak leg­ jelentősebb - nemzetmentő szándékú - irodalmi vállalkozásának méltatásá­ val. Annál is inkább érzékeljük a hiányt, mert ennek a nemcsak irodalmi célokat szolgáló szekértábornak Illyés Gyula volt a parancsnoka. A két cson­ ka és két teljes évfolyamot megért Magyar Csillagról annyi szó esik csupán, mint a folyóirat első számában napvilágot látó - egyébként valóban fontos Széchenyi-versről. Fájó felismerés az is, hogy Örley István mennyire kiesett irodalmi köztudatunkból. A folyóirat szikrázó tehetségű segédszerkesztője, Illyés hadsegédje lassan-lassan már csak az íróbarát Ottlik Géza regényében él tovább. Álnéven. S bár Izsák József, a folyóirat munkatársait felsorakozta­ tó névsorolvasása harmincnégy művet számlál, Örley hiányzik ebből a fel­ sorolásból. A szerző lélektanilag is alátámasztott, s változatlanul műközpontú elemzé­ sekre alapozott pályaszakasz-értelmezéséből nyomon kísérhetjük Illyés háború utáni hangulatváltásait is. Megértjük a költő önmagát őrző visszahúzódását, belső emigrációba menekvését, érzékelhetjük a korszak bizonyos éveinek lélekroppantó súlyát. Az Illyés iránti „hivatalos ellenszenvet” Izsák József, a költő két, ebben az időszakban írott művével magyarázza. Alighanem igaza van. A Hunok Párizsban idegesítő mondandója az lehetett a keleti emigráció­ ból hazatérő, itthon már fontos pozíciókban jutott, de még korlátlanabb ha­ talomra törő politikusok számára, hogy a magyar munkásmozgalmat nemcsak ők képviselték a két világháború között. A Lélekbúvár című színpadi szatíra - már 1948-ban! - a dogmatizmus és a korlátlan lelki terror ellen emel óvást. Szellemesen jegyzi meg a monográfia szerzője: „Talán szerencse volt, hogy azt értette a szatírából a kritika, amit értett, és nem többet.” Így, a korszakkal szembesítve, jobban érzékeljük a J egyzőfüzetbe írt versek mondatainak ekrazittöltését is. „N e nyugodj bele rosszba semmibe!” - tanácsolja költőnk Tó I. című versében. A személyi kultusz kialakulását 1950-ben született epigrammá­ jában így dokumentálja: „Rajongva nézik bölcs istenüket / a napraforgók: Oh, a nap! / Saját arcára teremtette meg / málé nagy arcukat!” (Napraforgók) A monográfia 1950-ben lezárul. Remélhetőleg Izsák József tovább folytatja munkáját, eddig megismert irodalomtudósi kvalitásai képessé teszik erre a rendkívüli munkára. Illyés - egyszemélyes országgyarapítóként - az irodalom minden tartományát újrahódította számunkra. Ezt a birodalmat minél előbb fel kell térképeznünk, élnünk kell ezzel az ajándékkal. Igaz, Illyés Gyuláról írni, ráadásul monografikus igénnyel - lélegzetállító feladat. De nem megold­ hatatlan. A marosvásárhelyi szerző ebből adott leckét hazai irodalomtörténé­ szeinknek. Adjon a Sors alkalmas időt, s körülményeket munkája befejezé­ séhez. (Szépirodalmi) K O Z M A H U BA 59 ��„H O V Á L E T T E M ” Megjegyzések Hajnóczy Péter összegyűjtött művei kapcsán Szokatlan gyorsasággal, az író halála után másfél évvel, jelent meg H aj­ nóczy Péter összegyűjtött műveinek kötete. Egyetlen könyvben az életmű - e külsődleges tényből két következtetés adódik. Az egyik az íróra vonatko­ zik: a bőbeszédűségnél többre tartva a tiszta mondatokat, írásaiból követ­ kezetesen eltávolított minden fölöslegesnek ítélt szót. Gondoljunk csak A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényének egyik bekezdésére, ahol az író, mint az aranymosó, mérhetetlen értéktelent szűr át, hogy ami megmarad, annál értékesebb legyen. A másik következtetés az irodalmi közvéleményre vonatkozik: Hajnóczy írásainak fontosságát, szinte az írások megjelenésé­ nek pillanatában, nemcsak a kritika és főleg az író nemzedékének kritikusai, hanem egy szélesebb olvasóréteg is felismerte. E fontosságot ismeri el újra ezzel a kötettel a könyvkiadás, a művelődéspolitika. Hajnóczy Péter mintegy húsz évig írt, tíz évig volt író, ebből hat évig is­ mert és két évig „befutott” író. M ár életében jelképpé lett, hivatkozási le­ hetőséggé váltak írásai. H alálával nemcsak az életmű fontossága nyert újra elismerést, hanem a jelképből mítosszá, legendává növekedett. A hetvenes évek irodalmának „ ködlovagja” - ahogyan Mészöly M iklós nevezte. V a­ jon van-e valaki, aki szembe tud, mer, akar, szembe képes nézni és szállni egy mítosszal, s elég bátor, hogy a mítosz mögött felfedezze az embert és a művet? Minden előzetes minősítés magában hordozza az előítéleteket, minden elemzés a belemagyarázást. A mélyebb vizsgálat még a jövő feladata, az irodalomtörténet ezt el is fogja végezni, bizonyára. Az előképek, a befoga­ dott hatások feltárását már megkezdte a szorgalmas filológia. Előttünk a jelenség áll: egy fontos könyv, amelyről érvényes ítéletet kell mondani, de veszélyként itt van az előítélet, amelyet a szerző legendája táplál, s akármi­ lyen a szándéka, akár a javára akar lenni, akár ellenére, mindenképpen káros. ReJ T (!) a jószándékú előítélet is; viszont az irodalmi közvélemény szank­ cionáló ereje tudattalanul is átitatja, befolyásolja a véleményeket. Ezért idő kell ahhoz, hogy érvényesebb megállapítás születhessen a műről. A z értet­ lenség szül(het)i a belemagyarázást. A közhangulat nyomása alatt mindent meg akar érteni a (sznob) magyarázó, pedig ez egyetlen nekifutásra lehe­ tetlen: a művek nem mindennapi szokatlansága és tömörsége, szokatlan ere­ detisége, a gondolatiság áttételes megjelenése és gazdagsága, a forma, az írói technika feltárása még sok munkát ad az elemzésnek. Mindezt némi­ képp a szerző ellenében mondjuk. A D inam it című írásában azt állítja: „végtére is, a mű értelmezési lehetőségei nem korlátlanok” . E z igaz, mégis sokkal gazdagabbak, semhogy különböző pozíciókból kötelezően egységesen lehetne magyarázatokat adni. Tiszteljük annyira a művet, hogy teret adunk egymástól eltérő és egymásnak ellentmondó értelmezéseknek és magyaráza- 61 �toknak. Teret adunk, de természetesen nem tartjuk egyformán autentikus­ nak. Ezért talán nem tűnik önkényes kijelentésnek, ha m egállapítjuk: Hajnóczyról beszélve a kritika jobbára csak dadog — miközben természetesen ki tud mondani értelmes mondatokat. (az út) Hajnóczy Péter útja az első ránézésre sem tudattalan bolyongás­ nak, hanem tudatos útkeresésnek tűnik. V állalta azt, hogy „a sors által kiszemeltetett, akinek az a küldetése, hogy éljen és írjon” . Útkeresésében a technikai elemekkel való kísérletezés a leglátványosabb. Ebben azonos a hetvenes években induló magyar irodalommal, nemzedékével: az elődök anekdotikusnak mondott prózájával szemben a világirodalomban megvaló­ sult formai eredményeket honosítani, „irodalm ivá” tenni az epikát. Ez a magatartás a lírában is éppen az elmúlt évtizedben vált uralkodóvá, ezzel tagadja és haladja meg az előző nemzedékek „közéleti” irodalmát. Hajnó­ czy Péter kezdetben kidolgozott egy fegyelmezett novella- (és nem elbe­ szélés-!) írási technikát, amelyet kamatoztatott az első két kötetében (A fűtő, M). A z automatikus írásról van itt szó, amelyet a mostani gyűjtemény­ ben, Hátrahagyott írások címmel, képvisel néhány darab. Ezek az írások tanúsítják, hogy igen könnyen modorossá válhatott volna ez a forma, mert csak szűk határok között alkalmazható. Viszont azért lehet igaza M alis Líviának, aki a kötetet összeállította és gondozta, mert így, az eddig nem ismert írásokkal összevetve látható, hogyan született belőle Hajnóczy kezén remekmű (Pókfonál, A szertartás). A z is fontos, miképpen tudott vele idő­ ben szakítani, úgy, hogy a megtanult írásfegyelmet megőrizte. Eközben ér­ lelődött meg az újabb technika, a vágások és az idősíkok csúsztatásának technikája. Ezek az eredmények összegeződtek A halál kilovagolt Perzsiá­ ból című kötetében, 1979-ben. A fegyelmezett írás és a montázstechnika birtokában tudatosan lépett új terepre: a belső, a belül megőrzött cselekvési lehetőség, a belsőbe rejtett szabadság megjelenítése érdekelte. Fontos művek születtek itt, és nehezen értelmezhetők: a Jézus menyasszonya című kötetben jelentek meg 1981-ben, valamint folyóiratközlésekből kerültek a gyűjteménybe (A herceg. Dinamit). Az értelmezést éppen az nehezíti, hogy bár fontos és nem mellőzhető mű­ vek ezek, nem készült el a szintézisük, miként az előző etap végén a Per­ zsia. Pedig az írói szándék nagyon markánsan rajzolódik ki: olyan művet kell alkotni, „am ely élő, organikus” . Hiszen a N agy Fazekast (isten? te­ remtő? természet? valóság?) kell lepipálni. Pedig annak egyetlen teremtmé­ nye, akár egyetlen reteklevél is lehet az, „végtelen értelmezési lehetőséget kínál” . Ellentétben a művel! Mégis, felismerve az alkotó tragikumát „ú j­ ra és újra kísérleteket tesz, eleve kudarcra ítélt művekbe kap” . Lehetsé­ ges, hogy Hajnóczy Péter itt már nem megvalósítható célt tűzött ki. Úgy próbált irodalmat teremteni, hogy túl akart lépni az irodalmon; a műalkotást valósággá transzformálva, az átlépné saját határait, megszűnne műal­ kotás lenni. Ennek a veszélye (kísértése?) felvillan az író előtt: a Hair cí­ mű novellában írja: „D e hogyan is festett H. akkoriban, milyen volt az arca, homloka, szeme és arca. Valahogy ekképp.” És itt két fénykép kö­ vetkezik. E két fénykép közlése részben Hajnóczy Péter következetességét igazolja, hiszen mindig kereste a kifejezés legmegfelelőbb lehetőségeit. De eljutott oda - és ez az irodalom határa - , hogy az írás helyett rámutat a dolgokra, személyekre: így, ez, ekképp. Ezzel viszont megszűnt létezni az 62 �irodalom. A puszta tárgy m aradt, a jelenség, a felszín. De Hajnóczy nem ment bele ebbe a csapdába, az irodalom önfelszámolásának csapdájába. (a felszín és a mély) Amikor a technikai, formai kérdésekről beszélünk, látszólag felszíni külső, esetleg járulékos elemeknek lehetne ezeket minő­ síteni. Valójában szó sincs erről. Ez a formakeresés - igaz, negatív mó­ don, tagadólag - az előző írónemzedék alkotásaihoz kapcsolódik, tehát lé­ nyeges irodalmi kérdés hordozója. Tanúként a szerzőt idézem: „minden, a feladat nehézségét bizonyító triviális ábrázolási módszerről le kell monda­ nunk (arcjáték, botladozás, verejtékezés, lihegés stb.)” - írja A szekér cí­ mű novellában, az öregasszony „ábrázolásá"-nak nehézségeire reflektálva. Vagyis amit a szerző útjával kapcsolatban elmondtunk, az egy jelentős esztétikai eredmény megszerzésének útja is: a kifejezési eszközök, lehető­ ségek gazdagodása ez, s mint ilyen, immár pozitív eredmény. Látható azon­ ban itt egy fontosabb érintkezési és kapcsolódási pont. Annak a kérdése, hogy milyen lényegi jegyeket hordoz, milyen valóságot vagy valóságszem­ léletet tár fel, esetleg rejt el ez a külső. Hosszas lenne azokat a vonásokat elemezni, amelyek a hetvenes évek világából a művekben tetten érhetők. Néhányat emeljünk ki belőlük! (az eszmény) Amilyen következetesnek láttuk az írót a formateremtés­ ben, olyan következetesnek tűnik az eszménykeresésben. Kezdetben a jelen­ ségvilág (a tények halmaza) mellett, amely mindig sokféleképpen értelmez­ hető és amely mindig egyetlen helyzetként rögzül (pl. a M árai-novellákban), ott vannak azok az írások, amelyekben megfogalmazódik valamilyen (utó­ pisztikus, fantasztikus, olykor groteszk, ritkán abszurd) cél, amit el akarnak a hősök érni, de amely elérhetetlen, éppen azért, mert utópikus, fantaszti­ kus, s mert a mindennapok világa, a konkrét és esetleges helyzetek lehe­ tetlenné teszik. (A fűtő, A véradó.) Aztán, az első két kötet után, az eszményvesztés és eszménykeresés idő­ szaka. A Perzsiá ban a helyzet, a felszíni, a középszerű, a pótcselekvés van uralm on: a feleség, aki a mást, a megoldást képviseli - bár reális - , csak gondolatilag van jelen, a főhős vár rá, miközben elveszti önmagát, s szinte hiába vár, mert az idő alig múlik. A parancsban, ahol a valósághiány vált teljessé, ahol az igazi lét a gondolatvilágban m aradt meg, ahol az élet he­ lyét a várakozás teljesen elfoglalja, az eszmény csupán fikció (ez a lehet­ séges szeretet) vagy legfeljebb szimbólum (ez a Dimorphoteca - viharvirág). A mélypontot a J ézus menyasszonya című írás jelenti: teljes reménytelen­ ség, teljes önfeladás, a negatív lehetőségekkel való azonos ulá si vágy és a teljes pusztulás képe rajzolódik ki, itt nem lehet helye vagy szerepe semmi­ féle eszménynek. Nem előzmények nélküli ez. A Perzsia látomásai előlege­ zik a belsőbe m enekített szabadság elvesztését. A drámákban (drám ák ezek egyáltalán, nem inkább a novellák új vál­ tozatai?) ismét előtűnik az eszmény. Igaz, közben a jelenség is elveszett (nemcsak a valóság). A D inam itban a látszat van jelen: a szertartás leírá­ sa nem a szertartás megjelenítése, hanem csak azé, aminek látszik. A Férfi és a N arrátor közötti különbség csak illúzió, és nem lehet azt sem tudni, élünk-e, éltünk-e vagy halva éltünk egykor, hogy valóság volt-e az élet vagy ágáló árnyak vagyunk csupán. M indem ellett nem kizárt a jó sem, minden lehetséges, de minden bizonytalan. Az értelmezésre itt Hajnóczy vezet rá, ahogyan a filológiát az előképek feltárására. M iként ott pl. Malcolm 63 �Lowry, Dylan Thomas, Faulkner vagy Szádek H edaját nevét emlegeti, itt a sztoikus filozófusokét, Senecáét, Epiktétoszét, Marcus Aureliusét. (az útvesztés) Nem Hajnóczy útvesztéséről van szó, hanem a művekben megjelenített tévutakról, eltévelyedésekről. M ert ha nincs valóság, akkor meg kell teremteni annak a pótlékát. E rre a leggyakoribb megoldás, a leg­ közönségesebb lehetőség: az alkohol. Parafrázissal élve: az alkohol az ember lehetőségének álvilága. M int pótcselekvés, mint kompenzációs eszköz, a cselekedetek elől való menekülés, az élvezetekben való feloldódás, elve­ szés, tudattalan és parancsoló vágy. A z alkohol, mint mennyország. D e ha­ missága azonnal lelepleződik. Tehát az alkohol mint pokol. Egyszerre tű­ nik megoldásnak és teszi lehetetlenné a megoldást. Vagyis egyszerre pokoli mennyország és mennyei pokol. Ahogyan azt A halál kilovagolt Perzsiából című kisregényben láthatjuk. (az alakítás) A kifejezés Szkárosi Endréé. Azért kellett kölcsönvennünk, mert ezzel jellemezhető legpontosabban Hajnóczi Péter művészete. Hajnóczy nem ábrázol: műveinek formája tagadja az ábrázolást. Az írásoknak tehát ki kellene fejezni valamit. A látszattá változott valóság nem fejezhető ki, ha kifejezhető lenne, akkor sem érdemes. M ert erre méltó csak valami lé­ nyegi lehet. Csupán két kiút mutatkozik: a semmi megjelenítése és az ala­ kítás. Az első újra az irodalom önfelszámolását jelentené. A második az iro­ dalom határán mozgó megoldás: az önmagára, a műre, a belsőre figyelő író kialakít egy művet, amely követeli a jogát, azt, hogy valóságként értékelőd­ jön. Az ilyen helyzetnek, állapotnak, belsőnek (tartalomnak) csak az ilyen forma felelhet meg. Ha ugyanis a valóság idegenné vált, a harmonikus for­ ma lenne az, amely tőle idegen. Á m az idegen tartalommal csak az idegen forma harmonizál. Ha nem így tenne az író, megcsalná önmagát, elárulná íróságát, becsapná a közönséget, szemfényvesztő lenne, nem művész. Vi­ szont az ilyen forma nem tudja feltárni a tartalm at, elrejti, elfedi, elleple­ zi azt. M indez újra negatív eredmény, de egy következetesen elvégzett mun­ ka eredménye, ami magában hordozza a továbblépés lehetőségét, egy más­ féle irodalom megteremtésének az esélyét. Ez már túlm utat Hajnóczy Péter életművén, de írásai mintegy letéteményesei a holnapi irodalomnak. H a így van, akkor ez az író legnagyobb érdeme. (Hoválettem) E tagolatlan kérdés, kérdő kijelentés és szóvá lefokozott m ondat annak az írásnak a címe, amelyikben felvillantja és összegzi H aj­ nóczy Péter mindazt, am it fentebb emlegettünk és még többet. Hiszen ha valóság nincs is, meg lehet teremteni az újat, ha elveszett minden, a dol­ gok még mindig léteznek és ezért kellő mennyiségű tapasztalatot mindenki felhalmozhat —, s ez már elegendő lehetőséget ad az életre is. Sőt lehető­ séget ad ennél sokkal többre, az igazság követésére: „D e hát - eszerint okoskodva - nóta, hajó, szél, egy közönséges vicc és tárgy és a tárgy árnyé­ ka — IG A ZSÁ G lehet, ha a ROSSZ ellenkezőjét szemléljük benne” . M ind­ ez nem a diadalmas optimizmus, de egy bizonytalan világban erkölcsi tar­ tást tesz lehetővé, nem az utazó végcélja, de fontos állomás. Tisztelet érte Hajnóczy Péternek, hogy megtette eddig a küzdelmes utat. D E H O V Á LETT? „Aztán csöndesen felkelt a székéből és elm ent.” (Szépirodalmi) T Ö R Ő C S IK M IK L Ó S 64 ��Á ra : 12,— Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - 1983/2. szám Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1983 Contributor An entity responsible for making contributions to the resource A folyóiratot alapította : Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye 1983 Palócföld https://digitaliskonyvtar.bbmk.hu/palocfold/files/original/ff3a38d942c59ae1780ee6ebca7f6937.pdf 60fbc07373abc76adf279733227bb6a2 PDF Text Text ��Tartalom 3 Utassy József ajánlásos verseinek válogatása 6 K ő váry E . Péter: A z amerikai nagynéni (novella) 1 o M átyás B. Ferenc: Történet idegen felségjel alatt (novella) 17 Kőrössi P. Jó zsef: Állam polgársága: magyar (szocionovella) 24 M ázik István: Hajnalban, Négysoros I. (vers) 25 Petrőczi É v a : E gy névtáblára, A d y-változat (vers) 26 Agócs Sándor: Séta a főtéren, M ár levelet is kellene írni haza (vers) VA LÓ SÁ G U N K 27 Ú tonjáró (a M R műsora T. Pataki László könyvéről) 35 Bacskó Piroska: A Palócföld megkérdezte... 38 Szabó A ndrás: Fogyó léptek 41 Kovács E n d re: E ger és Salgótarján a két világháború között M Ű H ELY 45 Mezcy K atalin : N apló helyett I. 49 M ezey L . M iklós: Költő-portré - kritikai tükörben 56 Veres János versei 58 Bőrünkön a betűk (Siposhegyi Péter) ABLAK 62 N . László E ndre: Finn testvéreink és az arany HAGYOMÁNY 72 Taxner-Tóth Ern ő: A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán 81 N yéki L ajos: Madách és Viktor Considerant MŰTEREM 88 Mezei Ottó: A Janus-arcú Kosztka Tivadar E számunk illusztrációs anyagát az elmúlt évben 20. évfordulóját ünneplő N A P JA IN K - testvérlapunk — gyűjteményéből válogattuk, Borító 1. Feledy Gyula, borító 2, Bálványos Huba, borító 3/a román íróvendégeink Salgótarján főterén, borító 3/b a Madách-pályázat díjkiosztó ünnepségének elnöksége, borító 4. Banga Ferenc rajza. (Fotó: Bu­ da László és Laczkó Pál.) A belső oldalon Szemethy Imre (9., 80,), Pető János (2 4 ., 87.) és Tardi Sán­ dor (34., 40.) rajzai láthatók. �K iadja: A Nógrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Bálint Tamás igazgató. A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztályának lapja. Felelős szerkesztő és a bizottság elnöke: Készült a Nógrád Megyei Nyomda­ ipari Vállalat salgótarjáni telepén, 8,4 (A/5) ív terjedelemben. F. v .: K elem en G ábor igazgató, 88.49645 N . S. szerkesztő- D R . H O R V Á T H IS T V Á N A S Z E R K E S Z T Ő B IZ O T T S Á G T A G JA I: Csík Pál Dr. Fancsik János Füzesi István Dr. K apros Márta D r. N ém eth János István Dr. Tamáskovics Nándor Vincze János A S Z E R K E S Z T Ő S É G T A G JA I: Dr. Bacskó Piroska Czinke Ferenc Dr. K ovács Anna Tóth Elemér Pál József szerkesztő Szerkesztőség: 3100 Salgótarján, Arany János út 21. Telefon: 14-386. E SZÁMUNK SZERZŐI Agócs Sándor költő (Kecskemét); Bacskó Piroska főikolai docens (Salgótarján); Kovács E n d re köz­ gazdász (E ger); Kőrössi P. József költő (B p .); K őváry E . Péter író, újságíró (Békéscsaba); Liptay K a ­ talin M R szerkesztő-riportere (Bp.); Mátyás B . Ferenc író (B p .); Mázik István költő (Fülek, Csehszlovákia); M ezey K atalin költő (B p .); M ezey L . M iklós irod.tört. O S Z K (B p .); M ezei Ottó műv.-tört. (B p .); N . László E n d re költő, muzeológus (Komárom, Csehszlovákia); N yéki Lajos költő, nyelvész (Párizs); Petrőczy É v a költő (B p .); Siposhegyi Péter író, kritikus (B p .); Szabó András előadóm. (B p .); TaxnerTóth Ernő irod.-tört. (B p .); Utassy József költő (B p .); Veres János köl­ tő (Rimaszombat, Csehszlovákia). Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármelv hírlapkézbesítő postahivatalnál, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest V ., József nádor tér 1 . - 1 9 0 0 közvetlenül, vagy postautalványon, valamint átutalással a H ELIR 215-96196 pénzforgalmi jelzőszámra. Egyes szám ára 16 Ft, előfizetési díj fél évre 48 Ft, egy évre 96 Ft. Megjelenik kéthavonta. Kéziratokat és rajzokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. ISSN. 0555-8867. Index: 25-925 �U T A S S Y JÓ Z S E F A d notam : Balassi Bálint Csillagok, virágok, kikeleti lányok, áprilisi fényes szél, hogy tündököl minden, suhog, csattog ingem: Isten, engem éltessél, éltess nyolcvan évig, hadd legyek vitéz itt: a szellemi végeknél! Potomság Petőfi Sándor utolsó szavára Ingyen idő, májusi potomság! Csillagerővel nyílnak a rózsák. Lótuszülésben húz napkeletre rongyarany szőnyegén A d y Endre. Radarernyőt bont, pörög a kapor, tökvirág darázsreaktora zsong. Íme, a sarkokig tárt valóság! Verejtékezi lovát a Lóság! Vagyok egy vén csillag kiszemeltje: gáttalan galaktikáim kertje. Tovatündököl asszonyom, alszik. H aja zúg. Ezüst combja közt partvis. N yílik az ég, ha csuknak a bankok! Nézd, uramisten: micsoda bankók! Életen innen, túl a halálon: kisfiam is száll! K ék lova álom. 3 �Lobogó gyász A d y E n d re! Vajda Jánosért Ó, Én, Ének, Te fene térzene, Űrdöngölő csillagi csárdás, E g y bolygó hét naprendszere: Pályám is! E z a zokogtató zéró, Szentségtörő tűz, Csordátlan csillagé, Zeneüzenet, Ének, Én, Ó. Lobogót, szentségtartót vinni: de jó is volna hinni, hinni! Szárszó Hervay G izella József Attila emlékének Én vagyok itt a legszomorúbb fűz. Zöld zokogású. Én vagyok itt az eső. É n ragyogok, nem a nap. Nincs egy árva szavam. Csak a pontért jöttem a sínig. M ert ez az én jussom! Hazám: a mozdony alatt. Fölesküdni istenre, pártra: hátha megváltanának, hátha! Rámeredni, míg dong a dogma, hatalmi hókuszpókuszokra. Végül csalódni, pórul járni. S a szent bibliát földhöz vágni. Ellobbantál közülünk fényesen G izike, tüneményesen. Voltál a magány vakmerő lánya, karcsú alkonyat, ideges nyárfa. Gondtól fekete, gyásztól ében menyecske a halál ölében. É s hazádban is hontalan, árva. Nézd, a tébolydák ajtaja tárva Te Drága, Te D rága, Te D rága! 4 �Temető ég Búcsú Váci Mihálytól Dúdoljunk, M iska, mielőtt landol e szívlökéses repülőgép! A nyíregyházi harang is kondul: utolsó út a temető ég Arcod márványlik, szobrosul szemed Benne vésőket roncsoló tűz ég. Dúdoljunk, M iska, mindentudón! M agát ölelő asszony a hűség. Lovat ragyogtat rúdhoz a Göncöl. Határtalan a lehetőség! D él Keresztje is keleten jön föl. Csillagnak húz a repülőgép. Csendélet Illés Gyulának E gy kérdés gerincgörbülete, mint szíved ágába akadt kampó. Én magamhoz húzhatlak vele! É s mondom: minden válasz halan­ dó, csakis a Kérdés örök e Földön, meg a csigolyák csendélete. S fönn rég nem arra vár a Göncöl, hogy fényre fordítson az eke! E z a szívnagyobbodásos ország félutak lihegője. Keselyűk koszorúzzák a horizontját. K orai szonett-koporsómon fölaranylanak mégis a betűk: száz évig élj, akár a sólyom! Szerző hozzánk elküldött verseit harmadközlésben is szívesen olvasóink elé tárjuk. Ez nem szokásunk, de a versek érvényesek, tehát újraolvasásukra is jogunk van. Minden egyéb érdem a Költőé és az Olvasóé - a szerk. (A Júdás idő című gyűjteményes kötet oldalszámai könnyen meglelhetők.) 5 �K Ö V Á R Y E. PÉT ER Az amerikai nagynéni A vasárnapi ebédeknek ezekben az időkben pontos menetrendje volt. Arról a tavaszról beszélek, 1960 tavaszáról, amikor a hetediket kijártam. A klubban ebédeltünk. Apám klubjában. A kivonulás maga a következőképp zajlott le: Én mentem elöl a kinőtt öltönyömben. A földet néztem a lábam előtt, úgy húztam magam után a két testvérmet. Ünneplő ruhám már régen csak fél lábszárig, meg fél karig ért, de nem tettem szóvá. Loholtunk mind az öten, mert a klubban egy órakor már hideg volt a leves. Négyőnk ebédje, krémessel, esetleg minyonnal, málnaszörppel, borrava­ lóval legtöbbször százasból kitelt, apánk meg egy fehér cédulával fizette a sajátját, mert ő egész héten előfizetéses menüt evett. Ez a cetli nemsokára nemzetközi bonyodalom kiváltója lett. Am ikor a táviratot N ew Yorkból megkaptuk, még csak nem is sejtettük. A táviratban ez állt: mindezt természetesen JO EVO E H EET EN CSU ETO ERTO EKO EN E E R K E Z E M H E LE N RAATH N atival, a húgommal jót nevettünk a szövegen, különösen a C SU E T O E R T O E K O E N -e n szórakoztunk nagyon sokáig, apuék viszont egyál­ talán nem tartották olyan mulatságosnak az ügyet. Össze is vesztek azon, hogy Helén néni mit fog majd enni, hol fog aludni, meg tisztálkodni? Ezen az estén nagyon nehezen aludtunk cl, a sötétben suttogva sokáig tanakodtunk azon, miféle csodalény lehet ez a Helén néni? E d d ig az Am e­ rikából érkező karácsonyi csomagokból, meg apu elbeszéléseiből annyit há­ moztam ki magamnak, hogy Helén néni valószínűleg egy ugyanolyan öreg néni, mint a nagyanyánk, mert Helén néni apu korán elhunyt édesanyja édesapjának volt a nővére. D e ha nem azt eszi, amit mi, nem úgy alszik és mosakszik, és akkor az is biztos, hogy az árnyékszékre se hajlandó jár­ ni - ahogy ezt apu ki is jelentette - akkor mégse lehet valam i közönsé­ ges földi halandó! Anyámnak kellett végül ránk kiáltani, hogy aludjunk már, hiszen a kakukkos óra is elütötte már a tízet, amit mi nem is hallottunk, annyira belemelegedtünk a találgatásba, Gergő, még azt is megkockáztatta, hogy talán szárnya is van Helén néninek és akkor tényleg nem fér be a budiba. Mindenesetre apu döntött: tíz napunk volt Helén néni érkeztéig. K ö l­ csönkért tízezer forintot Felegyiéktől, akik először hosszú siránkozásba kezdtek, hogy nem sikerült a széna, elapadt a Böske is meg a Tarka is 6 �egyszerre, a tyúkok se tojnak, nem is nőnek, mi lesz velük, a ló is lesántult, azután, amikor meghallották, hogy egy igazi amerikai hölgy jön hoz­ zánk a következő héten, azonnal kifejtették a dunnahuzatból az összegumi­ zott százasokat és ideadtak belőle két köteget. Ebből a pénzből apu mestereket fogadott, téglát hozatott, meg meszet, amit a budi mellett egy nagy gödörbe oltottak be. Gergő szerencsére csak másnap süllyedt el benne derékig, amikor a mész már kihült, de apu így is legalább tíz percig kiabált rá, talán még tovább is folytatja, meg el is fe­ nekeli, de közben megérkezett a kád, meg egy olyan vécékagyló, amilyen Verebeséknek volt Budapesten, anyu féltestvérééknél. A mesterek egykettőre szétverték a konyhánkat, velem hordatták ra­ kásra a kibontott téglát, még jó, hogy csak az egyik fal épült abból, mert a többi döngölt földből volt, lett is akkora por az udvaron, hogy mire elült, Gergő olyan szürkén került elő belőle, mint a harmadik utcában lakó Jágerék szamara, amely minden nagyobb eső előtt egy-két órával hosszú percekig iázott! Bár az utcánk esze, a cipészmester, akit mindenki csak Pánmajszternek szólított, mindig mondta, hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz, az öreg Jáger, aki fűrészgéppel kereste a kenyerét, biztos megint jól beivott, és elfelejtett enni adni Absolonnak. Í gy hívták a szamarat. Nem tudom, mi az igaz, egy biztos, akkoriban elég sokat esett. A klubban is majdnem minden vasárnap megázva érkeztünk. ..Pedig Absolon figyelmez­ tetett benünket, hogy hozzunk esőkabátot” - tréfálkozott ilyenkor apánk. Most annál morcosabb volt, hogy a mesterek lassan haladnak, pedig há­ rom nap alatt tető alá hozták a nappalit, amivel az udvar felé esően bő­ vítették meg a házunkat, lett egy főzőfülkénk, kis kamrával, meg egy für­ dőszobánk világoskék csempével, amiről eddig még csak álmodni sem mertem volna, miután az osztályból csak Deliéknek, meg Tseökmeőyéknek volt fürdőszobájuk. D e azt se gondoltam volna, hogy téglaadogatás címen en­ gem egy egész hétre ki lehessen kérni az iskolából. Pedig így történt. Vasárnapra minden készen állt, s mi hárman gyerekek többször is egy­ másnak ugrottunk azon az estén, a vízöblítéses budi használata miatt, amíg nem kaptunk egy-egy nyaklevest anyutól, mert leszakítottuk a lehúzót: hár­ munkat ugyanis nem bírt el egyszerre. Tiszta ideg volt mindenki, anyuék szegény nagymamát is betuszkolták a fürdőkádba, hiába is tiltakozott, visítozott, mint egy gverek a zuhanyból sugárzó víz alatt. A nagy baj az volt, hogy tekintettel hatalmas súlyára, ki­ szállni már nem tudott, a put meg semmi pénzért nem volt hajlandó be­ engedni, segíteni. M rázik V ali nénit, meg Duci nénit kellett a szomszéd­ ból áthívni végül, ha nem akartuk, hogy nagyanyánk örökre a kádban ma­ radion, na így hárman az anyuval azután nagy kiabálások közepette kiügyeskedték. nagyanyám meg is fogadta: ez az első és utolsó eset, hogy megfürdött. Mrázik V ali néni is neki adott igazat, sőt elmesélte, hogy ne­ ki egy nővére K om ádiban a fürdőkádban halt meg, mert leázott róla a vé­ dőréteg. „d e azért jól tette a Sóvágó úr, hogy ezt ideépítette, ne mondják az amerikaiak rólunk, hogy mosdatlanok vagyunk!” Aztán megjött Helén néni. Csütörtökön késő este. Ami csak kilátszott nagyrózsás ruhájából belőle, az mind tele volt arannyal, még a bokáján is 7 �csörgött egy karperec. Hát tényleg teljesen másként nézett ki, mint a nagy­ anyám, vagy akár Mrázik Vali néni is. Pirosra festette az arcát is, de ha jobban megnéztük, mégis csak egy öregasszonyka volt, mint a többi itt az ut­ cánkból, akiktől a festésen, meg az aranyokon kívül abban különbözött még, hogy nem tót, hanem amerikai szavakat kevert a magyar beszédébe. Legtöbbet azt hangoztatta, hogy nó, meg hogy je. Mi, gyerekek rágógumit kaptunk tőle egy-egy dobozzal, Gergő két perc alatt megette belőle mind a tízet. Apánknak öngyújtót hozott, pedig apu nem is dohányzott, anyunak meg nekiadta a fényes púderesdobozát, neki még így is maradt kettő. Szegény nagymama hoppon maradt, pedig lát­ tam, hogy nagyon vár tőle valamit. Mindannyian úgy tettünk azért, mint akik nagyon örülnek és pisszenni se mertünk, amikor végre Helén néni megfürdött és lefeküdt anyuék széles ágyába. Csak anyuék sóhajtoztak csendben sokáig helyezkedve Gergő ágyán, míg Gergő két összetolt fotel­ ben horkolt. Éjfélkor Helén néni felpattant és követelte, hogy állítsuk meg az órát, mert zavarja a ketyegés. Kora hajnalban Helén néni azzal ébresztett bennünket, hogy narancsot szeretne enni, mert New Yorkban ő mindig narancsai kezdi a napot. Anyuék tanácstalanul néztek egymásra. Apunak támadt a mentőötlete, amíg Helén néni az új vécénkén trónolt, suttogva adta ki nekem a paran­ csot: — Futás Deliékhez! Nekik biztos van! Furcsán néztem rá, mert eddig erősen tiltottak, hogy Deliéktől bármit is elfogadjunk, amikor náluk játszunk, pedig nekik tényleg volt mindig narancsuk, meg datolyájuk, fügéjük és keserű mandulájuk is. Na mindegy, hoztam öt narancsot, Deli néni amikor megtudta, hogy kinek kell, azt mondta, ezt ő küldi Helén néninek, nem kölcsönbe adja, ám ha valami divatos holmit hagyna itt, eladót, anyu gondoljon rá. De Helén néni nem hagyott itt semmit. Vasárnap ebédidőben két perc alatt összepakolt, még az anyunak szánt púderosdobozt is, és úgy rohant el tőlünk, korát meghazudtolva a két bő­ rönddel, mint egy maratoni futó. Édesanyám végső kétségbeesésében Ribi apját, Ribár bácsit a taxist küldte utána a nagy Volgával. Legszebb álmá­ ból riasztotta föl a konyhában alvó Ribár bácsit, aki annyira megijedt, hogy ahogy volt, egy szál alsónadrágban ugrott a taxiba. Töltött csirkét kért Helén néni erre a vasárnapi ebédre. A két fiatal csirkét a Pánmajszter felesége adta, Duci néni is segített tölteni Mrázikéknál, mert onnan tálalták aztán föl a friss mész illatától terhes új ebédlőnk­ ben. Mrázik Vali néni még előtte megmondta anyunak, hogy ez a két csir­ ke így töltve is kevés lesz nyolc embernek. Anyánk ijedt arccal hívta át apánkat erre, de apánk mint mindig, most is tudta a helyes megoldást. - Nekem úgyis be van fizetve a klubba, legalább nem vész kárba a jegy. Már megyek is! Sőt, viszem Gergőt magammal ne zavarja itt a nénémet. Így történt, hogy apu meg Gergő nem ült ott az ünnepi asztalnál. Helén néni föl is kapta az orrát az agyonkölnizett zsebkendőből, hogy megkér­ dezze: 8 �- H át az én J enci öcsém? - Elment a klubba, tetszik tudni be volt neki fizetve már azelőtt, ahogy a távirat megérkezett - felelte anyám ártatlanul. Erre pattant föl Helén néni, rámolt össze és v iharzott el köszönés nél­ kül, hogy szegény anyám azt se tudta, hogy legyen. Azóta nem láttuk az amerikai nagynénit, nem is tudunk semmit róla. Mindössze egy levelet kaptunk még tőle távozta után egy hónappal. Ebben közölte: „H a az alezredes úrnak fontosabb a klubja, mint a húsz éve nem látott nagynénje, akkor ő többé nem ismeri az alezredes urat.” Mit lehet erre mondani? Hogy köszönjük ezt is. H a ő nem lett volna, talán még ma is az árnyékszékre járnánk. 9 �MÁTYÁS B. FEREN C T ö rté n e t id e g e n fe lsé g je l alatt Amikor megérkezett a városba, egykori szökése első állomására, ahová góbéságát távozott levetkőzni annak idején, pontosan tudta, hogy mire készül. Felkereste a még fellelhető helyeket, épületeket - nyomait - , melyek között remélte, hogy részese lehet elidegenedése ellenfolyamatának: fellelheti az ér­ zelmeket, melyeket úgy vetkőzött le magáról, miként posztógúnyáját hányta le, hogy városi zakót, pantallót öltsön . . . (Arra a magabiztosságra vágyott, ami megkülönbözteti a helybelit a látogató idegentől . . .) Felkereste volt albérleti szobáját, ajándékkal, virággal csengetett be, s kérve-kérte az ismeretlen lakókat, hogy engedjék néhány percig elidőzni benne, kitekinteni az ablakán. Hiábavalónak bizonyult; be kellett látnia, hogy „hitehagyott vagy életed templomában” . Megszégyenülve búcsúzott cl kedves vendéglátóitól, szemükből kiolvashatta, hogy habókos nyugatinak tartják, aki jó dolgában azt sem tudja, hogyan különcködjön . . . Honvágya furcsán jelentkezett, egy csapásra. Sóvárgások, emléksajgások, nosztalgikus rohamok nélkül. Kiütött rajta, mint a lappangási idejét letöltő be­ tegség. Elfojthatatlan bizonyítási vágy fogta cl, talán az ősi virtus támad fel benne, a portyázó elődök virtusa, akik el-elhagyták szálláshelyeiket, de min­ dig visszatértek azzal a kikerülhetetlen érzéssel a lelkükben, hogy dicsőségüket-gyászukat megosszák véreikkel . . . Colománt is hasonló érzés kerítette hatalmába, és vette rá, hogy nekivágjon fél Európának . . . Szerette volna megmutatni: vitte valamire annak ellenére, hogy egykor önkezével metszette el természetes gyökereit. De hiába jelezte min­ den sejtje, hogy hazaérkezett, az idegenné nőtt város rövid idő alatt meggyőz­ te, hogy nagyszerű szándéka: győztesként megjelenni fiatalkori veresége szín­ terén, légvárnak bizonyulhat. Sejteni kezdte, hogy se több. se kevesebb (fejé­ re hamut szórhat, ingmellét megszaggathatja), már örökre idegen . . . Csepere­ dő haraggal kanyarodott a hegyekbe vezető makadámútra. A házból sistergés hallatszott, s amint belépett, megcsapta a kifutott tej sza­ ga. Gyors pillantással felmérte a konyha berendezését, és kellemes meglepe­ téssel tapasztalta, hogy nem változott szinte semmit. - Jó reggelt - köszönt a tejeslábassal ügyetlenkedő embernek. Az asztalon egymásra hányt számlák, árujegyzékek, megrendelési másodpéldányok hevertek. Abrahám fülcimpájára szorított ujjakkal, keserves arcot vágva fordult meg, s csodálkozva nézte az idegent, akin nyoma sem volt a kirándulók megszokott öltözékének, s különösen hatott nyakkendős eleganciájával a hegyoldalban álló ház konyhájában, ahová az olykor betévedők sokrétű hegymászómezben és pú­ pos hátizsákkal érkeztek. - Abrahám! Öreg cimbora! Hát fel sem ismersz? - Te lennél az, Kálmán? 10 �- K i más! - tárta ölelésre karját Colomán. Abrahám szemében megcsillant a felismerés meleg fénye: - Te jóságos, mennybenélő! Te hazajáró lélek! Megölelték egymást. Colomán érezte társa savanyútej-szagát, s miként kira­ kósjáték hiányzó elemét, befogadta az emlékeiben nyomaveszett illatot. - Hej, Kálmán, Kálmánom, hazajáró lelkem - veregette Colomán hátát Á b­ rahám, és könnyek csillantak szemében. - Hazajáró! Lélek! De nem szellem - nevetett Colomán, s zavarában fel­ kapta az asztalon álló zománcozott bádogcsuprot. A gőzölgő lábos mellé ke­ rült, ám ott megtorpant. „Talán változott a szokás” - gondolta, és inkább megkérdezte: - Meríthetek? - Bátran, Kálmán! De várj, inkább pálinkát adok! - Azután, cimbora! - És falnivalót hozzá! Biztosan megéheztél az úton - lelkendezett Abra­ hám, de nem mozdult. Nézte a madárlátta vendéget, ahogyan félrehajtja a tej bőröző színét, ahogyan merít s kiemeli a tele csuprot, vigyázva, hogy minden kósza csöpp visszahulljon a tejesedénybe; nézte, hogyan törli a bögre alját a lábas pereméhez, nehogy kárba vesszen valamennyi is a vastag, zsíros folyadék­ ból . . . - Hej, Kálmán, Kálmán . . . Hát élsz, öreg cimbora . . . - Isznak-e tejet a szellemek? - Már hogyan, ha szellemek?! - Akkor élek még - nevetett Colomán. - Még egyet? - Fogyaszd bátran - biztatta Ábrahám a vendégét, de az arca már megke­ ményedett, felszívódtak róla az érzelmes vonások. - Akár az egészet megihatod, ne sajnáld, tehenünk van - mondta büszkén, aztán megvakarta fejét. Te igyál csak, én addig az asszony után nézek, hadd jöjjön, terítsen s rakjon eleséget az asztalra. - Jól van, cimbora . . . Eredj csak . . . Colomán zavartan nézett távozó barátja után. Arra gondolt, hogy „íme, az őszinteséget többnyire kivégzi a ráció . . . Menj csak, öreg fiú, hívd a segítsé­ get . . . Ketten többen lesztek . . . Hiába . . . A józan ész előbb-utóbb az érzel­ mek fölé kerekedik, s amit egyszer megszűrt az elme, az már engedelmesség, törvénytisztelet...” Az udvarról halk beszélgetés szüremlett be: - Hol van? - A konyhában. Tejet iszik. - Hát csak igya! - Vendégünk, Zita . . . Vendég, akárhogyis. . . - Az ördögnek, ember! Annak! - Nyughass! - keményedett meg Á brahám hangja. - Jó , j ó . . . Aztán milyen? Felismerszik, hogy ő az, vagy megváltozott? A börtön, az börtön . .. - H á t . . . A fene tudj a.. . Ha már felismertem, hát olyan, mint v o lt . . . Na, persze, vénebb . . . De hát idegen volt már akkor, amikor a városba költözött, ahova a húgod járt hozzá pásztorórázni, emlékszel? - Ne a húgomról beszélj, te! Őróla! - Róla hát, szóval ült vagy hat esztendőt, de azóta is eltelt vagy tizennégytizenöt. . . - Tizenkettő! 11 �- Annyi hát! Nem mindegy, asszony? Katonatársam volt, meg azután is paj­ tásom, hozzátok is együtt jártunk, meg mindenhová . . . Kocsmába . . . - Hallottam eleget hírét! - Múlté már az mind, te Zita . . . - Akkor minek tért vissza? - Minek! Ő t u d ja ... Talán mert itt szü letett... Talán hírét vette, hogy a húgod g y e re k e ... K i tudja? De majd kimondja magától, ha azért jött! - Szóval a gyermekért. .. - Csak úgy mondtam . .. - Én is csak úgy mondom: a gyereknek semmi köze ehhez! A gyerek a Nándoré! - Isten és Imola húgod a megmondhatója - sóhajtott Ábrahám. - De elég, már gyere ám, aztán teríts! Mindenképpen vendég a vendég, asszony! Colomán érezte, lecsorog hátán az izzadság. Valamikor remélte, hogy Imolá­ nak gyermeke született kapcsolatukból, de mert a lány nem látogatta meg so­ hasem beszélőn, és azután sem adott életjelt magáról, miután disszidált és volt szállásadójának megírta címét, belenyugodott, hogy nem. Letette a csuprot. Minden erejére szüksége volt, hogy természetesen tudja üdvözölni a belépő asszonyt. Kitárta karjait, hogy megölelje, de Zita kitért előle nyíltan; látszatát sem akarta kelteni, hogy örvend a viszontlátásnak. Colomán mégis torkában érezte dobogni a szívét, hiszen Zita mozdulataiban, vonásaiban húga mozdulatait és vonásait vélte felismerni, az Imola mozdulatait és vonásait, akit számtalanszor megcsodálhatott terítés, főzés közben, minden héten, minden hét vasárnapján, amikor mozilátogatás címén leszökött hozzá a városba, és két szeretkezés kö­ zött, egy álló hétre valót főzött neki, másik szeretkezések szünetében mosott rá... - Hát, előkerültél, Kálmán? - Elő, Zita . . . - Szél volt-e, ami erre fújt? Vihar-e? T erítőt simított az asztalra, kenyeret, paradicsomot, paprikát, sót rakott ki, majd kipenderült a konyhából, de nyomban vissza is tért szalonnával, kol­ básszal, füstölt oldalassal; férjét nézte, miközben lerakott mindent az asztalra: volt-e hiányában a férfiaknak idejük összetanakodni? Kést Abrahám kínált Colománnak. Zsebre való kacort. amilyent ő is viselt rézláncon valam ikor. . . Mielőtt átnyújtotta volna a vendégnek, ujjával végig­ ment az élen, majd nadrágjába törölte a görbe pengét. Colomán vigyázva vet­ te át. ahogyan fegyverrel bánik az ember. - És maradsz-e vagy csak úgy, jössz-mész? - Asszony - mordult rá Ábrahám - , nyughass! - H á t . . . Hogy is m on d jam ?... Átutazóban v a g y o k ... K o c s iv a l... Lenn hagytam a kocsma mellett. . . Egy BMW . . . - Kivárt, de hallgatósága meg se rezzent az autómárka említésére. - Szóval a .tengerre megyek - jutott eszé­ be egy valószínű útirány - , s gondoltam, erre kanyarodok . . . Hiszen volt, ami volt, a bűnöknek is van elévülési idejük, nem csak a dossziéknak, aktáknak . . . Erre gondoltam, amikor felétek tértem ki .. . S na meg, hogy . . . Hogy is mondjam? A véremre! - vágta ki sután, és nagyon-nagyon idegennek érezte szájában a szót. - A magadéra gondoltál, avagy a máséra? - fonta össze mellén karját az asszony. - Mert, hogy a magadé hozhatott, de más számodra nincsen! Hogy ki­ mondjam: vérrokonod! 12 �Abrahám gyorsan pálinkával teli poharat nyomott Colomán kezébe és rá­ köszönt: - Isten hozott, Kálmán! Colomán az asztalra csapta a poharat. - Nincsen-e?! - nézett az asszonyra, de az állta tekintetét... Állta tekin­ tetét, ami vajmi kevéssé különbözött attól a tekintettől, amit emlékeiben őr­ zött, „utánam jössz te - nevetett Imola, s kipenderült a fürdőszobába, hogy leöb­ lítse magáról a te f érfibűzödet, kedves, s alig látszott meg rajta, hogy zavar­ ban van, amiért nem akarsz kötélnek állni, s kitartasz terved mellett. Nem ne­ heztelt, csak éppen ott hagyott az ágyon, izzadtan, cigarettázva, és mosakodni ment, pedig nem sürgette az idő, még tartott a moziban a vetítés, még nem varta az állomás, hogy újabb hétre elváljatok, hogy elszakadjatok a jövő va­ sárnapig, amikor egy filmvetítésnyi időre ismét együtt lehettek, „ha már nem bírod, nélkülem, megtalálod te a hazafelé vezető utat” - kacagott Imola, és nem értetted honnan veszi az erőt átlépni szerelmén is, amit hétről hétre olyan alaposan bebizonyított, „meg arra is gondolj, kedves, hogy itt marad az apai házad, a föld, amiben kinyílt a csipád, mert ezek gyökerek, gyökerek, melyeket kertészkézzel sem lehet átmetszeni és újraültetni, kedves” , és ismét csak nevetett, nevetett azon a hegyipatak-hangján . . . „N em -e?!” loccsant túl benned partjain a virtus, bár érezted, hogy hiába éltél már évek óta városon, valamit nem tudtál levetkőzni, valamit, amihez semmi köze az akaratnak, felvett szokások­ nak, ruházatnak, de azért se hagytad magad: „azt hiszed, asszonynéppel fele­ selsz?” - kérdezted elszántan és tettrekészen, mint az élét kiöltő bicska - , „ne­ kem már ez a földem, ez a házami” - sulykoltál körbe albérleti szobádban - , „kacagj, csak kacagj, elválik, hogy volt amiért?” - fenyegetőztél, de Imola to­ vábbra is nevetett, csikkantgatva, mint megannyi halvillanás, mintha csak kö­ telezni akarni, cukkolni, hogy megkutyáld magad, és beváltsd ígéretedet, és örökre hátat fordíts ennek a hargitai vidéknek „ahol a vas is fából van”, és nevetett akkor is, amikor kilépett a fürdőszobából, és finoman elhárította öle­ lésedet, „édesem, nem én vagyok az, akivel hadakoznod kell. hanem a te nyug­ hatatlan természeted az”, és öltözködni kezdett, egyenként takarva el az aj­ kad nyomát viselő testrészeit, s megértetted, hogy a szavak már haszontalanok, a lány nevetése pusztán takaró, mint ruházata, mely alatt változatlanul meg­ marad a valóság, megértetted, hogy Imola megértett, és nem próbál visszafog­ ni, szeret, oly nagyon szeret, hogy hajlandó le is mondani rólad . . . Búcsúzta­ tok, öleltétek egymást, s fojtogatás rejtőzött ölelésetekben, öleltétek egymást és testetekben ott pezsgett az eggyéválás, öleltétek egymást olyan erővel kapasz­ kodva, mint kitakart gyökerükkel omlás szélén az eldűlő fák, „jóságom jósá­ ga, jóságos jóságom”, s Imola a délutáni vonattal utazott el, te pedig este mentél utána, az utolsó fényderengéseket rejtő órán, kerülve a járt utakat, lo­ póként osontál, a kutyák hallgattak: ismerték hegyiember-járásodat, a föld nem dobbant talpad alatt: ismerte súlyodat, hiszen rajta nőttél fel, s már ott jártál a hegyoldalban, amikor a hold is társadul szegődött, felhőbe bújt, hogy tolvajsötétet ajándékozzon neked, amire a három házhoz érsz: legfelül az Imoláéké, alattuk a tiéd, az apai jussod, lennebb pedig a korcsmáros zsidó háza, az Abraháméké, s az ismert ösvényen könnyűszerrel surrantál fel szülőottho­ nodig . . . Úgy pirkadt fel a tulajdon két kezeddel rakott tűz, mintha a nap éledezne a zsindellyel fedett, öreg falak között, s te csak suttogtad végtelen örömmel „most mondd, most hajtogasd, kedves, most vesd keresztbe utamon, hogy van föld, van ház, hogy elszakíthatatlanok azok a gyökereim, melyek hozzákötnek” . . . 13 �- Aztán, hogyan éltek? - kérdezte, mert már nagyon hosszúra nyúlt a hall­ gatás, s mindhárman csak nézték az ételt. - Akár a többi ember . . . - Az apád kocsmájában dolgozol? - O tt. . . Csakhogy most állam i. . . Az asszony felállt, s mintha belenyugodott volna, hogy a vendég, ha hor­ doz is veszélyt, egyelőre mással van elfoglalva, magukra hagyta a férfiakat. A szobába ment átöltözni. Vasárnap volt, templomjáróóra. - É s . . . Ő ? - csúszott ki Colomán száján, amint Zita behúzta maga mögött az ajtót. - Minek a múltat előbányászni, Kálmán? - kérdezte keserűen Ábrahám. „A gyönge is erősebb, ha véle az igazság!” - olvasta Colomán a kályha fölé akasztott falvédőn. - Barátok vagyunk . . . K i mástól kérdezném? - Senkitől! Rég volt, tán igaz s e . . . Eljárt az idő . . . - A cimboraságunk felett is? - Mindannyiunk fölött, Kálmán. - Épp azért, mert eljárt! Beszélhetsz. - Szóval érette jöttél, . . - Mögöttem az ötven év jócskán, minek hát így köntörfalazni? Meglett em­ berek volnánk, akik beszélhetnek múltjukról, bármilyen volt is. Mit számít, miért, kiért jöttem? Jöttem, mert úgy éreztem, jönnöm kell! Egy biztos, Á b­ rahám cimbora, bajnak, annak nem jöttem! - Hát - sandított a szobaajtó felé Ábrahám - , változnak az idők, az em­ berek . . . Te is tudod . . . Imolát elvette N ándor. . . Jól vannak . . . A sebek, ahogy mondják, behegedtek... Csakhogy a nyomokat nem növi be az idő, Kálmán! Akinek nincs már osztanivalója veled, Kálmán, az a tüzet hányja f e l . . . Hiszen, te is tudod, erdővidéken nincs nagyobb bűn! - Tán a máséban tettem a kárt!? A saját házamat égettem fel, s azért hat év börtönnel fizettem, Ábrahám. Elfelejtettétek? - Csóvát dobtál, Kálmán, érett fejjel, csóvát! - A sajátoméra! - És az áldozatok? - Azokért nem felelhetek! Honnan tudtam volna, h o g y ... - Akkor minek szöktél, miután szabadultál? - vágott Colomán szavába Á b­ rahám. - Csak a bűnös menekül el idegen földre, aki nem tud megbékélni lelkiismeretével. - Mentem volna mindenképpen . . . Imola a megmondhatója .. . Terveztem .. . Tudtam, hol keressem, és ki az a dunai hajós, aki átcsempész a bunyevácokhoz . . . - Az ma már mindegy, Kálmán . . . A mi szemünkben szökevény vagy! Tölthetek még pályinkát? - Ha nem sajnálod . .. - Vendégem vagy, Kálmán. Ittak. Colomán felállt és körbejárta a konyhát. Megállt a házikészítésű, fa­ ragott konyhaszekrény előtt, és végighúzta ujját a rovásokon. - A ré g i. . . Itt semmi sem változott. - Változott! - mondta Ábrahám figyelmeztetőn. - Kínlódott? - Te börtönben ültél, neki orrig ért a hasa . . . - Hibáztatott. Átkozott. Mi? 4 1 �- A gyermekedet hordta . . . Hogyan tette volna? - S a gyermek? Nagyocska, ugye? - Katonakorú. - Neve? - Alvin. - Tud rólam? - Minek? Nándor az apja! - Értem . . . - Remélem, Kálmán, cimboráim . . . Mert számodra nincs jóvátétel, tudd! - A keservit, úgy mondod, mintha ti itt külön törvényt ültetek volna fö­ löttem ! - Törvényt azt nem; de a robbanás tölcsért és két kopjafát hagyott a föld­ ben . . . Halált meg csak halállal lehet letudni, Kálmán. Két halált meg két ha­ lállal, s neked csak egy van . . . - A robbanásról mit tehetek? Honnan tudtam volna, mit ásott el apám a ház pincéjében . . . Elhallgatott, mert nyílt az ajtó, és Zita jelent meg talpig feketébe öltözve; csak kendője szegélyét díszítette hullámos aranyvonal. Kezében fehér zsebken­ dőt és egy vaskos kis bibliát szorongatott. A templomba indult - lelkében ke­ gyesebb indulatokkal nézte az életet: - Aztán megtaláltad a számításodat ott, Münkenben? - Meg, Zita. Jól keresek, szép házam, autóm . . . - Asszony, gyermek? - Mikor került volna . .. - Baj, Kálmán, baj, mert nem sok értelme van család nélkül sem a kere­ setnek, sem a háznak, sem az autónak, de az életnek sem, hogy tudd! - Igaz, Z ita . . . Tudom, csakhogy én még nem készülök az utolsó szám­ adásra . . . - Mert hát öregszünk, úgy telik az élet - felelte az asszony - , vagy neked másként osztatott? - Én elégedett vagyok - mondta határozottan Colomán. - Amit kerestem, megtaláltam, amit meg itthagytam, itt maradt! - Itt számodra senki és semmi - emelte fel hangját Zita - , de isten legyen veled, jó vagy rossz ember légy, mindenképpen, csak maradj meg a saját éle­ tedben jószerivel, mást nem kívánok neked, Co-lo-mán. Büszkén, begyesen lépkedve távozott. Colomán segélykérőn nézett Ábrahám­ ra, villanásnyi legyintést várt tőle, férfias „hagyd, asszonybeszéď’-biztatást, de egyivású cimborája, pajtása, katonakollégája a padlót bámulta, s csak lógatta szeplős, keskeny kezét, és Colomán azt gondolta, hogy „sem győztest, sem ál­ dozatot nem látnak itt benned, ha elfogadnak, hát annak, amivé lettél szá­ mukra: idegennek” . . . - Gondolom . . . - tétovázott - , ott lesz ő is a templomban . . . - Nem. Neki itt funkciója van, nem teheti. . . - felelte Á brahám, s a bebőrözött tejre szálló legyeket kezdte hessegetni. Colomán várta a folytatást, közben nézte a mit sem változott konyhát, és érezte, milyen bátortalanítólag hat rá a megrögzött változatlanság, mintegy példázta az ő változottságát; „va­ jon Imola férje megértené, hogy húsz év távlatában a történtek már csak szá­ mára, az idegennek hordoznak jelentéseket, kényszereket?” - Hát azért jöttél, hogy találkozz vele - vett erőt magán Ábrahám —, én azt mondom cimbora, hogy minek bolygatni, ami egyszer már megülepedett. . . Nándor szereti őt, szereti a gyereket is, felnevelte elvégre.. . Érdemes, cim­ 15 �bora, lehet-e beleköpni az életükbe? Úgy gondolod, hogy annak a legénynek tudnia kell rólad? Hogy aztán se te, se Nándor ne lehessetek apjuk lelke sze­ rint? Miért keresed megnyugvásodat az ő rovásukra, Kálmán? - Nem keresem . . . De ami egyiknek jó, az rossz a másiknak. Így van ez öröktől fogva elrendezve. De a mi korunkban, hiszen túl van Imola is a negy­ venen, nem hiszem, hogy nagy bajt okozna, ha találkoznánk .. . Legalább vele, Abrahám - vált könyörgővé Colomán hangja. - Nézd cimbora, te régóta nem élsz ebben az országban, nem tudhatod, tör­ vény van rá, hogy jelenteni kell az idegeneket. Állampolgári kötelességünk be­ számolni és papírra vetni, hogy mi dolgunk akadt velük, mit beszéltünk és mi­ ért . . . S minél több emberrel találkozol, annál többen kell valljanak rólad, s akkor azokról az időkről is, amiket most firtatsz. S mi ez, ha nem a régi szennyesek kiteregetése? Légy belátással, cimbora. . . Imola a tanácsnál dol­ gozik . . . Hogy köze van, illetve volt hozzád, azt már csak mi, a rokonság tartjuk számon, de ha találkozol vele és másokkal is, akkor óhatatlanul rá­ szakad a régi szégyen e... Hírbe hozod! Talán még az állása is rámegy, s ha olyan utasítással távolítják el a tanácstól, amilyenekkel az ilyesmit csinálni szokták, még mosogatólánynak sem vehetem fel a kocsmába. Érted, cimbora? - Hát, hogy éltek ti itt, Ábrahám? - Megvagyunk . . . Ha meg panaszkodunk, szívünkből tesszük. De nem vá­ laszoltál, Kálmán. - Megértettelek . . . Jobb, ha elmegyek . . . - Most! Mindjárt. Mielőtt még mással is összetalálkoznál. A népek lenn vannak a templomban, most a legalkalmasabb . . . És ne Imolán törd a fejed, cimbora, gondolj a tűzre és a két kopjafára. . . Hoztál te már elég gyászt, nyomorúságot erre a völgyre . . . - Hiszed, hogy halvány gőzöm nem volt, mit ásott apám a ház alá? - Mire mennék, ha elhinném? Rejtegetett mindenki mindent, amit csak le tudott szakítani a visszavonuláskor. K i fegyvert, ki lőszert, ki embert. . . Hegyvidéken nehéz az élet, kapaszkodik mindenki, amibe tud . . . D e az ol­ tásra kigyűlt emberek közül kettőt megölt a robbanás, és kis híján múlott, hogy az erdőre át nem terjed a vész . . . Belátod? - Legalább a fiút, azt megnézhetném . . . Messziről legalább . .. Tudod mi­ lyen jó szemem volt, vetekedett a héjáéval, s nem romlott csöppet sem az el­ telt esztendők garmadájában . .. - Vasárnap van, Kálmán, s a városba ment, aki fia ta l. .. - Hasonlít rám? - Az apja lennél. . . - A szeme színe? - Hát fehérnép vagyok, hogy számon tartsam? Fáradt volt; minden kellemetlen részletében érezte ötvenhét évének ezernyi nyomát, repedését; pattogzott fiatalos tartása, akár a fejszével döngetett fa­ törzs kérge. A gázpedált taposta; idegeiben felbizsergett az önpusztítás vágya; nem kel­ lett a műszerfalra tekintenie, a szélvédőn robbanásszerűen eltoccsanó esőcsep­ pek híven jelezték, mekkora sebességgel halad, száguld, menekül, távolodik a hegyektől, melyekre húsz éven keresztül imák fennköltségével gondolta, vá­ gyakozott, melyek után szinte vallásos hittel epekedett, és amelyeket nem tu­ dott kiirtani emlékezetéből, mert megismételhetetlen évei helyszínét jelentették - a termőtalajt, amelyből egykoron kihajtott. . . 16 �KORÖSSI P. JÓ ZSEF Állampolgársága: magyar Valahonnan az Urál környékéről jöttek. Legenda volt, hogy szétváltak: fin­ nek lettek, meg észtek, meg magyarok. Magyarok az Aranyszarvas után men­ tek, és legszebb tájat találtak. Valóban így is van. Csak sajnos, szerencsétlen ország, akinek volt három tengerkijárata és hatalmas birodalma. Végül ma­ radt csak ennyi. Szerencsétlenség miatt lett így, nem magyarok miatt. Első világháború után antant úgy döntött, hogy rossz oldalon áll a magyar nép, és elvágta az ország egy részét. Döntő szerepe volt ebben Franciaország­ nak. Igazságtalan, hogy így történt, mert történelem, nem nép csinálja, és pon­ tosan a népet büntették ezzel, pedig nem is mi választjuk a kormányunk. A k­ kor nem ez volt. De most ez van. Ha mondjuk más embernek lett volna döntő szó a kormányzásban, és más politikát csináltak volna, akkor okosan kijöttek volna azt a bonyolult helyzetből. Második világháború után megint rossz ol­ dalon állt. Pedig nem lehet mondani, hogy politikai szempontból hibás volt a magyar: az egész világon - Szovjetunió után - Magyarország második ország, aki forradalom csinálta, ami összesen három hónapig tartott. Az első világhá­ ború óta csökken a területe a Magyarországnak. A második világháború után megint csökkent. Most mondják, hogy Jugoszlávia részen meg Csehszlovákia részen magya­ rok nem rosszabb élnek mint itt. Legalábbis semmi harag nincs ellenük. Sza­ badon engednek onnan ide, innen oda. De legfájdalmasabb pont az a Romá­ nia. Transilvánia. Pedig Transilvánia Magyarországnak szíve volt. Ez a szíve ott maradt, és ezt meggyilkolták. Szó szerint. Török háborúról sokat tudtam, és 1848-ról, amikor forradalom, szabadulási forradalom volt. Hát nagyon sajnálom a magyar népet. Tényleg szívemből saj­ nálom. Valahogy történelmi szempontból ez szerencsétlen nép és jobb sorsot megérdemel, mint van. Nem vagyok magyar, de számomra ez nagyon súlyos dolog. Úgy nézünk most, hogy Magyarországon lakik majdnem tizenegymillió ember, de egész világon több, mint harmincmillió. Ez bonyolult történelmi ese­ mények miatt van. Első világháború, második világháború és 56-os esemé­ nyek miatt. Ha törököket filológiai szempontból nézünk, elég sok szó jutott magyar szó­ kincsbe. Magyarok akkor is maradtak, mint önálló ország, önálló nyelv. Ha másképpen lenne, nem tudták volna védeni itt a saját kultúrát. Tudomásom szerint egyetlen nép van - ez a magyarok - , akik tudták védeni saját nyel­ vet, és saját kultúrát és hagyományokat. Pedig ez tényleg nagyon nehéz, mert százötven évet a török alatt - és sok minden közbe jött - és ezek mégsem el­ vesztették saját arcát. Nagyon lényeges dolog. Ezen csodálkoztunk, amikor ezeket tanultam, és beszéltünk is barátnőmmel. Főnököm munkahelyemen előadásokat szokott tartani nekem a magyar tör­ ténelemről az ókortól kezdve. Ez legérdekesebb számomra, mert ezt kedve­ lem. Igazságot mondott Árpádtól kezdve. Mi volt, honnan jöttek, ki volt az az igazságos király. 17 �Ezért először nagyon jó benyomásom volt. Magyarok tudták védeni saját folklór, saját kultúrát. De jobban megismerkedtem a fiatalokkal, és ezek in­ kább nyugatra néznek, sajnos, és szerintem emiatt fognak elveszíteni sokat a kultúrából. Mert valahogy olyan általános európai kultúrszintre jutnak és akkor vége. Kulturális szempontból nagyon fog elmaradni, az biztos. Mert van alapja, és ezzel nem tudnak mit csinálni. Magyarország történelméről vagy kultúrájáról sem tudtam semmit. Semmit mielőtt átjöttem. És, ha nem ismersz ennek a népnek a kultúrájára vagy tör­ ténelme, nem tudsz értékelni. Ha nem ismersz a népi kultúrát, ha nem tudsz, hogy miből él, hogy miért ilyen elképzelések vannak az embereknek, akkor egyszerűen nem tudsz megérteni magyar lélek, mert ez is olyan különös. Magyarok nem hisznek abban az emberben, aki bevándorol ebbe az országba. Azt hiszem úgy gondolnak, hogy úgyis kevesen vannak és kell őrizni ezt a ma­ gyar véret. Szerintem bizonyos szempontból azért is nem szívesen beengednek, és ha már itt van, akkor is nem vesznek fáradságot, hogy megértsenek valakit. Ha valakivel megismerkedem, először nagyon úgy érzem, hogy három lépésre tartanak tőlem. Vagy félnek vagy nem hisznek bennem. Mert nem lehet tudni kicsoda vagyok. Szoktak hazudni is, hogy minden tökéletes, hogy minden jó itt. Aztán, amikor jobban megismerkedünk, akkor helyreáll minden. Nincs probléma, de nem vagyok biztos, hogy tiszta szívvel elfogadnak. Ab­ ban nem vagyok biztos. Több emberrel találkoztam, aki tényleg szívből saj­ nálja engem, és kérdezte, hogy nincsen honvágyam, meg hogyan tudok itt élni. Most utolsó időben sikerült néhány barátot, igazi barátot szerezni. Sajnos ne­ kem ebben tényleg nagyon sok probléma volt. Szerintem mindenkivel szemben is így van. Magyarország titokzatos ország volt nekünk. Egyetlen egy magyar ember nem járt nálunk egyetemre, nem találkoztunk magyarral, és amit újságokból tudtunk kiszedni, az az, hogy valamilyen agrárország. Anyukáméknak sem volt halvány gőzük sem. Tudtuk, hogy létezik, hogy szocialista ország, de milyen színvonal van, kulturális szempontból, azt nem tudtuk. E l akartam Magyarországba menni, és rábeszéltem barátaimat. Ügy gon­ doltuk - szégyen, nem szégyen - , hogy ez a birkapásztorok országa, mert irhabundákról hallottunk. Azt vártuk, hogy ez egy elmaradott, valamilyen birka­ pásztori ország. Szinte, mint Bulgária lehet, és inkább Lengyelországba jobb. Mielőtt elindultunk volna, három napig kellett járni előadásra, ahonnan meg­ tudtuk, hogyan kell viselkedni. Az országról kellett mindenféle információkat összeszedni az egyetemen, mert azon keresztül jöttünk. Vizsgáztattak. Minden kérdésre kellett válaszolni. Például, hogy külügyminisztere kicsoda, aztán, hogy micsoda ez a népfront. Aki bukfenc lett, maradt otthon. Az információk, ami­ ket összeszedtünk, inkább társadalmi és politikai információk voltak; ez-az volt. Döbbenetes, amit itt láttunk. Láttuk, hogy ez sok fokkal magasabban áll, mint bármilyen más szocialista ország. Ez nekünk lélekben a forradalom volt. Láttuk, hogy milyen lemezeket lehet kapni..., és az illatszerboltokban..., és a divat szempontból . . . Aztán Budapest. . . Maga Budapest nagyon tetszett nekem. Annyira tetszett az architektúra, annyira hangulatos város, hogy ak­ kor egyik barátnőmnek mondtam - pontosan emlékszek: amikor az alagúton mentünk - mondtam, hogy adok fél élet, csakhogy élhessem néhány évet Ma­ gyarországon, mert ez csodálatos, romantikus város. 18 �Összesen két hétig töltöttünk itt. Gödöllőn, az agráregyetemen, kollégium­ ban laktunk, a Mátyás pincében ebédeltünk. Voltunk Kecskeméten, Debrecen­ ben és Balatonnál egy hétig nemzetközi táborban. Ott ismerkedtem meg ké­ sőbbi férjemmel. Utolsó előtti napon a nemzetközi táborban diszkóban voltam. Sok magyar fiú hívta táncra, és akkor jött későbbi férjem. Az egyetlen, aki nem figyelt rám addig, és nagyon zavart. Aztán később kiderült, hogy nem tud táncolni, pedig ő maga basszusgitár volt. Tudtam, hogy basszusgitáros. Meghívta az asztalhoz, és angolul beszéltünk. Inkább neki barátjával, mint ővele. Összesen fél órát töltöttünk a diszkóban, és elmentünk a Balaton-partra. Hold-út volt. Az volt. A halak ugráltak ki a vízből, csodálatos és romantikus minden. Ter­ mészetesen beszélni nem tudtunk csak angolul pár szót. Megálltunk egy villa előtt, nem akartam bemenni, mert nem nagyon értettem, mi van. Kiderült, hogy ez a nyaralójuk. Bevezette a szobába. Ez már este volt, és az egész csa­ lád ott volt, a nővére is. És akkor ő azt mondta: „E z a kislány lesz felesé­ gem” . Ennyi volt. Szó szerint csak ennyi. Címet cseréltünk. Másnap el is in­ dultunk csoporttal Debrecenbe. Amikor hazaértem, már várt a levele. Magyarul írva. Szaladgáltam a vá­ rosban, kerestem a magyar szótárt. Egyetlen példányt találtam. Lefordítottam magamnak, amit tudtam. De az egész levelen keresztül az volt írva, hogy „I love you” . Egy rózsából egy szirma volt benne. Én nem is válaszoltam. Szép volt, de túl egzotikusan találtam. Jött a távirat, hogy miért nem válaszo­ lok. Akkor írtam levelet. Angolul írtunk egymásnak majdnem fél évig, de nem tudtunk angolul. Mindennap kaptam egy táviratot. Többször éjszaka hozták. Szilveszter előtt újra találkoztunk. A magyar csoportvezetők nagyon rendesek voltak, mert elfogadtak engem, mint a csoportnak a tagját. Mindenhova velük jártam, és ott is aludtam a szállodában. Ez volt a baj, mert első férfi volt éle­ temben. Szilveszter után elmentünk magyar nagykövetségre. Ő akkor megérdeklődött minden, és kitöltöttük a papírokat. Ő már kezdett tanulni nyelvet. Én még el se kezdtem magyarul tanulni: nem is gondoltam, hogy férjhez fogok menni. Nem szerettem. Nagyon egzotikus volt, jólesett, de másvalakibe voltam sze­ relmes. Az volt az első szerelem, de éreztem már, hogy semmi nem lesz abból. Azért is mentem Magyarországra, mert szüleim küldtek, mint regényekben, hogy kicsit rendbe kellett hozni az idegeimet. Tovább is mindennap távirat meg levelek, hogy feleségül fog venni, mert nem tud tovább képzelni életet nélkülem. Kért, hogy meghívóleveleket küldjem neki. És akkor kellett nekem írni először, hogy ez vőlegényem. Eszem ágában sem volt, hogy ez valóban így van. Persze eszembe jutottak mindig a magyarországi napok, mert a fiú is maga nagyon jóképű volt. Ugyanolyan, mint a Play Boyból. Arra gondoltam, hogy jön, a szüleimmel megismerkedik, aztán majd látjuk mi lesz. Nem gondoltam, hogy olyan hamar minden. Nem is hittem, hogy egyáltalán sikerülni fog, mert az egész nagyon bonyolult. Amikor márciusban jött, már hozott a jegygyűrűket is. Vissza már csak nem lehetett utasítani az ember. Már harmadik találkozásunk volt, és én számomra megint tiszta cirkusz. Amikor kérte a kezemet a szüleimtől, ők hárman ott vol­ tak a nagyszobában, én másik szobában ültem és nevettem hangosan, mert annyira ez valahogy volt. Sírt, és akkor anyukám is természetesen. Anyukám mondta: na nézzél, kislányom, ha valaki ennyi ezer kilométerre hajlandó jön- 19 �ni, akkor valóban ez vak szerelem, és tényleg szeret. Most már döntsél. Addig nagyon ellen volt, mert egyetlen gyerek vagyok, és nem akarta elengedni. Apu­ kám azt mondta: neked kell élni vele, és neked kell dönteni, és nem akarja, hogy esetleg nem engednek nekem, és akkor egész életet fogok mondani, hogy ő hibája miatt nem sikerült nekem. Sokan mondták, hogy többször kell nekem gondolni, hogy hova megyek. Olyan példát is mondtak, aki Afrikába ment férjhez. Mondták, hogy Magyarországon szokás, hogy férfiak járnak bárba meg restauranciába, és asszony ma­ rad gyerekkel otthon. Nő sehova se jár, és nincsen emencipáció. Megértettem miért mondanak nekem, viszont nagyon dühös voltam erre. Nem hittem semmi. Esküvőre férjem jött repülővel, száz szál vörös rózsával. Több szempontból kell nézni, miért mentem férjhez. Nem sikerült mennem ahhoz, akit én nagyon szerettem. Másrészt pedig akartam elszabadulni életstí­ lustól. Egyszerűen más szabadságot akartam minden szempontból. Otthonról is cl akartam menni. Mindig úgy viselkedtek velem szüleim, mint kislánnyal. Ereztem, hogy nem tudom úgy élni, ahogy szerettem volna. Nekem is kellett akkor valamilyen támaszpont. Most csak én tudok ezt érzékelni. Most nem csináltam volna ez. Huszonhárom éves voltam akkor, és ő első férfi az én éle­ temben. Nagyon konzervatív nevelést kaptam. Miért is döntöttem így? Negyedik osztályos voltam egyetemen, és ötödik osztályon mindenki, mint őrült megyen férjhez, akár fiktív is. Nagyon vá­ gyódtam másik civ ilizáció után. Gondoltam, hogy nem vagyok egyetlen. Ha nem jön össze, akkor mindig lehet elválni, és visszajönni. Erre gondoltam ak­ kor. Férjem nagyon jóképű férfi. Most is mindenki mondja. Play Boyból lehetne kivágni. Csak nem az én ízlés. Ő akkor hazudott nekem, hogy egyetemen ta­ nul. Igazság szerint - mert nem hülye, és mindenből egy kicsit csipked - min­ denről tud egy kicsit beszélni: matematikától kezdve muzsikáig. Természetesen, mert muzsikus, basszusgitár. Hazudta, hogy ugyanolyan idős, mint én, pedig fiatalabb. Persze, hogy nem számít két év. De hazudta. Amikor én megtud­ tam az igazságot, akkor is gondoltam, hogy nem késő, mert lehet tanulni, ha van kedve embernek. Amikor terhes voltam, már tudtam, hogy férjem hazudik. Térden állt, sírt, vállalta minden és mondta: „A z isten ajándéka vagy, ha el fogsz hagyni, nincs értelme az életemben” . Mert szerelem, igazi melegség úgy érezte, hogy csak tőlem kapta. Azelőtt családon belül sose érezte magát. Akkor úgy gondoltam, hogy ez anyagi szempontból nézni hülyeség, és tényleg nem érdemel. Ez a leg­ kevesebb. Legfontosabb számomra őszintén lenni és kölcsönösen valakivel. Ügy gondoltam, hogy nincs nagy szerelem. Férjem valóban nagyon szeretett, én nem, de barátot őszintén reméltem, hogy meg fogok találni benne. Nagyon akartam gyereket, egy fiút. Sikerült is. Úgy gondoltam, ha nem fog megvál­ tozni, én egyedül is képes vagyok nevelni. Akkor még nem volt késő, de gon­ doltam, helyes, ha fogok szülni. Az is gondoltam, hogy lehetséges és vissza­ megyek, de az is lehetséges, hogy itt maradok, mert azt reméltem, hogy fér­ jemből lehet még faragni egy igazi embert. Férjem jött is utánam, hozzám haza rögtön tíz nap szülés után. Mert szülni hazamentem, hozzám. Itt nem tudtam. Magyar orvosok nem ismertem, nem tudtam magyarul, nagyon féltem. Szegények is voltunk. Viszont otthon a csa­ ládhoz tartoztak összes professzorok, összes orvosok. A legjobb klinikába men­ 20 �tem. Öt főorvos volt, és öt személy volt mellettem. Magyarországon biztos, hogy nem tudtak volna nekem ez biztosítani. Három hónapos volt a fiam, amikor repülővel hoztam Magyarországra. Anyukám is jött, és akkor itt volt a tragédia. A férjem nem volt hajlandó kidobni a bizonyítékokat. Valaki volt. Nem akárki. Nekem nagyon rosszul esett, hogy cigány. Ez volt a pokol. Csi­ nálja, hogy tudomásom ne legyen. Ezt nem vártam, ilyen nagy szerelem után. És hirtelen, csak így. Nem tudtam mit lehet csinálni, mert rögtön vissza nem lehetett menni kisgyerekkel. A férjem maradt és titokban tovább csinálta az adósságokat. Akkor már szerelemről nem lehetett beszélni, és az utolsó öt év tiszta pokol volt. Ami­ kor az tragikus, asztronomikus nagy száma volt adósságának - több félmillió - akkor apósomnak kellett eladni a nyaralót, hogy tudja kifizetni az adóssá­ got fiának. Nekünk kellett költözni el Pestről. Egy évig erdőben laktunk, mert férjem pesti szükséglakás törvény ellen eladta, százhúszezer forintért. Amíg nem tudtuk visszafizetni azt a pénzt, nem tudtunk visszaköltözni Pestre. A pénzt, amit szüleim hoztak nekem, meg amivel apósom segített, fizettük viszsza két év múlva az adósságot. Nem tudtunk spórolni semmi. Férjem könyörgött, hogy ne váljunk el, ameddig ő sarokban van. Amikor pedig már megint Pesten voltunk, nem akartam elválni gyerek miatt. Nem akartam, hogy gyerek ártalma legyen. Mindig gondoltam, hogy kicsit még vá­ rom. Még egy kicsit várom, hátha megváltozik, és végül is nagyon nagy szé­ gyen a szüleimnek számára, mert egész kisváros ismerte őket. Férjhezmenés előtt figyelmeztettek engem. Nem akartam, hogy nekik igaza legyen. Egysze­ rűen nem hittem, hogy valakit nem lehet úgy átnevelni, úgy átfaragni, hogy szélhámos ne legyen. Igazság szerint, ha most visszagondolok, akkor nagyon megutáltam a ma­ gyar nyelvet is. Minden, ami férjemhez kapcsolatban tartott. Megutáltam fizi­ kailag is. Nem is akartam nyelvet megtanulni. Rossz helyzet volt akkor. Üres üvegeket kellett visszaváltani, hogy gyerek­ nek tudjak venni bébikonzervet. Nevetséges dolog, mert gyönyörű szép bun­ dák voltak rajtam, meg sok arany, és nem volt mit enni. Szó szerint. Én is azt ettem, amit fél liter tejet kaptam a fiam után ingyen. Szó szerint ez is: éhezés. Akkor apósom sok mindent segített. Hét végén tudtunk oda elmenni, és enni; gyereknek gyümölcsöt vettek, meg ilyesmit. A fiam tíz hónapos volt, amikor muszáj volt menni dolgozni. Apósom sze­ rezte egy állást. Rutinmunkát végeztem 2400 forintért. Ott kezdtem igazán tanulni magyar nyelvet, mert férjemnek nem volt türelme beszélni velem. Kezd­ tem érezni, hogy valóban valahol annak az asszonyságnak otthon igaza volt, amikor mondta; férjem többször elment szórakozóhelyre, restauranciába, és nekem kellett otthon maradni a gyerekkel. Az én fizetésemből éltünk, de na­ gyon jó emberek között voltam. Ott kezdtem értékelni, hogy mi is valóban jelent ez a szó, hogy szabadság. Megtaláltam bizonyos nyugalmat nem csalá­ don belül, hanem társaságban, munkahelyen. Proletárok között jólelkű em­ berekre találtam. Számomra ez érdekes, hogy ők egymással nagyon rosszul vol­ tak, de megsajnáltak engem. Mindenki úgy jött hozzám, hogy saját baját meg­ mondta, és próbált segíteni, védeni engemet is. Akkor kezdtem érezni, hogy sok baj van emberek között Magyarországon. A kis emberek között irigység a pénz miatt, a lakáskörülmények miatt is irigység. Nagyon szerettem a mun­ kámat. Nem az volt, amire készültem, de ott igazán olyan társaságra kerültem, hogy megfelelő volt minden szempontból, és végre nagy segítséget kaptam. 21 �Pontosan akkor döntöttem, hogy itt kell maradnom Magyarországon, ami­ kor ezen a munkahelyen dolgozni voltam. Arra is gondoltam, sor fog kerülni, hogy el kell válnunk férjemtől. Sokszor úgy mentem vissza hozzám haza látogatóba, hogy tiszta eszemmel akartam megtudni, hogy hajlandó vagyok-e visszamenni végleg vagy nem. Első látoga­ tás után már láttam, hogy teljesen megváltoztattam magam pszichológiai szem­ pontból. Amit eddig én észre nem vettem, ami normális dolog volt eddig, most volt idegesítő otthon. Az egész életritmus is. Elvesztettem ismerősségeimet, pedig ott kint nagyon fontos. Nem pénz, hanem barái kör, akivel tud­ tam volna tárgyalni ilyen szinten, amilyen én már jutottam. Úgy éreztem, hogy ezek olyan kispolgári lettek. Férjhez mentek és megsemmisültek, megál­ lapodtak. Fiúk között kettő alkoholista lett, a harmadik pedig ugyanolyan. Jólesett otthon lenni, de sok minden idegesített. Idővel úgy éreztem, hogy el­ vesztettem kapcsolatomat szülei házzal. Az otthoni fiatalság máshogy gondol­ ja. Én hetvenes évekhez tartozom, és ott már idegen vagyok ezzel. Nem tu­ dok érteni őket. Számomra ez életem tragédiája, és az is marad valóban: én saját országomban már idegen vagyok, itt még mindig idegen vagyok, de az is maradok. Pontosan azért, mert én azt hiszem, hogy sohasem fogok jutni olyan szintre, hogy anyanyelvként beszéljek magyarul. Túlságosan sokat fog­ lalkoztam fiammal saját nyelv megtanítása, amikor éppen nekem kellett vol­ na magyar nyelv tanulni. Elkéstem. Nem vigasztalja engem, hogy van isme­ rősöm, aki ugyanúgy nem érez otthon magát ebben az országban. Ez százszá­ zalékosan magyar. Szerintem pontosan azért, mert ugyanolyan nevelést kapta, mint én: múlt századi. És ő valóban nem tudja találni a helyet a társadalom­ ban, és nagyon gyáva a társadalommal szemben. Nem tudja, hogy ő most kül­ földre kell menjen vagy maradni. Ismerősöm ezt még nem tudja. Első három évig, ahogy töltöttem Magyarországon, olyan nosztalgiahullá­ mok voltak. Nekem úgy volt, hogy első két évben biztos, hogy félévenként kellett hazamenni, mert nem bírtam. Addig ameddig süketnéma voltam. Ami­ kor később már megtanultam a nyelvet, könnyebb volt számomra. Akkor már több információhoz tudtam jutni, és megszoktam az életformához. Igazság sze­ rint, amikor anyósomhoz költöztünk, ugyanaz volt, mint, amikor szüleim há­ zában voltam. E l voltam kényeztetve. Ugyanez a színvonal is volt, mint ne­ kem otthon. Sőt, ugyanez a konyha is. Nem éreztem, hogy külföldön vagyok. Csak nyelvprobléma volt; nem volt ismerős, barát sem. Nem volt kivel be­ szélni. Sokszor úgy voltam bezárva a lakásba, mintvalamilyen börtönbe. Egye­ dül kisfiam volt. Mindig egyedül kisfiam volt. A fiammal most jó, azóta, hogy új lakásba elköltöztünk, férjemtől külön. Fiammal ritkán szoktam magyarul beszélni, akkor csak, ha valaki magyar van körülöttünk. Most ötéves. Nagyon ragaszkodik hozzám, túlságosan is. Ez nagy baj. Hiányzik a férfi társaságot neki, és nemtudja még mindig dönteni, hogy magyar. Az óvodában többször is mondta azt, hogy ő nem magyar, de nekem mindig azt mondja, hogy magyar. Hát azt hiszem az lesz belőle, ma­ gyar. Örömmel fogadom, mert, ha itt marad Magyarországon a gyermekem, akkor legyen már magyar. Kényes helyzet, mert ott kint született, és még neki kell eldönteni egyszer. Bosszú sem akarok állni férjemen, mert nem is érzek undor iránta. Szerintem szerencsétlen ember, mint ez az ország, aki nem tudta találni a helye. Nem csak én, ő sem találja a helyét. Inkább jobban találtam a helyemet én ebben az országban, mint ő, aki itt született. Mert ő mindenből próbált szerencsét, és mindenből bukás lett. Magyarország megfelelőbb ország 22 �én számomra, mert kulturális szempontból megfelelő . . . ez nem egységes. Volt olyan időszak, hogy megutáltam szabályosan az egészet a férjem miatt, mert gondoltam, hogy minden magyar ilyen. De minden attól függ, hogy milyen társadalmi elitekben járunk, emberek hogyan fogadnak. Sokszor egyszerű em­ berek között, például parasztok között nagyon jól éreztem magamat. Aki elitához tartozik, ezek számára én inkább olyan egzotikus vagyok, és ezek el­ várnak tőlem, hogy idegen maradjak. Attól függetlenül kedvelem a magyaro­ kat. Amikor a kisfiam magyar állampolgár lett, úgy éreztem, nemhiába, hogy itt vagyok. A fiam magyar állampolgár, és én is magyar állampolgár leszek, de tisztán még nem látom helyzetemet. Gondoltam arra, hogy elmenni. Újra nyelv nélkül, ismeretség nélkül új életet kezdeni? Gondoltam még egyszer ezt kezdeni, ez a pokol. Még egyszer átmenni valahová, nem vagyok kész ehhez, nem vagyok erős, és senki nem vár. Én itt valóban felnőtt lettem. Őnálló itt lettem. Ez olyan hirtelen történt. Rögtön történt, és nagyon kemény volt. Em ­ ber, aki megszokta, hogy minden megengedi magának, és utána az kell, hogy éhezni kell, ez elsősorban büszkesége szempontból nagyon fájdalmas. Nem lettem kedvezményezett. Rosszabb élek, mint magyar ember. Elég agilitás nincs bennem. Nem vagyok. Természetem nem ilyen, és nem hiszem, hogy fo­ gok találni ilyen ember, aki fog érteni engem egész. Mert ember, férfi szá­ mára én mindig egzotikus madár vagyok, az is maradok talán. Játszani velem nagyon jó, de ha komolyról van szó, már tartózkodnak tőlem. Nem tudok hosszú idő kapcsolatot teremteni. Nagyon könnyen tudok kommunikálni vala­ kivel, de hosszú idő nem sikerül férfiakkal. Szerintem mert mindenki akarja a magyar feleséget vagy nyugaton feleséget. A karrier szempontjából első­ sorban. Volt főnököm nagyon sokat beszéltünk nyugati életformáról, szocialista or­ szágok életformáról, a Magyarországról is. Magyarország avantgard a szocia­ lista országoknak. Avantgardja minden szempontból. Megint az egyetlen or­ szág szocilizmusból, aki tud valutát hozni. A kulturális szempontból itten sok­ kal többet engednek, mint bármilyen más országban. Avantgardista ország. Amikor kisfiammal voltunk Jugoszláviában, láttuk ezt. Két hétig voltunk Splitben. Ez volt fordulópont. Akkor tudtam először értékelni, hogy mi is va­ lóban ér Magyarország. Honvágyam éreztem Magyarország után. Olyan ha­ todik nap, pontosan. Barátnőmnek megmondtam, hogy már nem bírom tovább, esetleg haza kell menni Magyarországra hamarabb, mint tíz nap múlva, ha­ marabb, mint ahogy terveztük. 23 �M Á Z IK IS T V Á N H ajnalban Beteszed a kaput. Szó sem jön belőled, hunyorgó Sparta szád szegletében. Kúszol az éjjeli tájon, mint barna pók a reszkető hálón. Hová visz ez az út? Dűlöngsz árkon-bokron át és homályos réteken, hol riadt pipacs és búzavirág zokog, s kopáran meredeznek a telefonoszlopok. . . halk nesz kél, és mindjárt reggel lesz. Négysoros I. Talán kitaláltalak, lehet, végképp nem létezel. Elképzelt összefüggés lennél kép és tükörkép között? 24 �P E T R Ő CZI É V A E g y névtáblára Mint Braille-írást a vak, megfejtem behunyt szemmel is, hiszen kezdettől ismerős ez a névtábla-véset. Böngészem boldogan a gyerekkorra nyíló egyetlen ajtó betűit. Más név áll rajta, igaz. De mégis ez a legelső h a s o n m á s . Finom rajza azonnal ujjaim hiszékeny hegyébe égett, s elérte, (mert meg előttem nem nyittatik!) ami húsz hosszú évnek nem sikerült. E földön végleg hontalanít. A dy-vá lto zat Majdnem „Ez itt a Bence. . ."-mód loholtatott kamaszkora utcáin valaki. Ólmos júliusi nap volt. Röpültem mellette mégis, óvatlanul. Mintha mezítláb, kések élén. . . úgy járok erre mióta. . . visszavette. 25 �AGÓCS SÁNDOR Séta a főtéren ide minden reggel oda csak ha hívnak itt már behunyt szemmel amott visszasírnak ide sokadszor is amoda már sosem ehhez semmi kedvem oda pedig juszt sem ide csak reszketve oda sorszám után van ahol délelőtt van ahol délután egyik hely jutalom másik már büntetés ma még felvonulás holnap már tüntetés ide minden reggel amoda még mit nem itt csak alázattal oda tiszta ingben ide még nem lehet oda már nem szabad itt csak kísérettel amott most elmarad ide csak reszketve oda sorszám után van ahol délelőtt van ahol délután ide már két éve oda amikor nyit és még ahol kellék hiányában ma sem intézhettem semmit M á r levelet is kellene írn i haza nyugtalanul aludtam az éjjel pedig megszoktam már a lámpafényt mégis felriadtam B I Z T O S A N VALAM I TÖ RTÉN N I FO G V E­ LÜNK még fent voltál én pedig azt hittem virrad tudom valamit kérdeztem is de már nem emlék­ szem nincs most semmi baj mondtad mielőtt megint elindulsz idd meg a kávét mikor jössz pihenned kellene már ha lehet ne maradj túl későre tudod a gyerekek sem igen láttak a héten világosban és már levelet is kellene írni haza vigyázz az úton tejet és kenyeret hozzál z6 �____________valóságunk Ú to n já r ó * - T. Pataki László Útonjáró című könyvének alcíme: Feljegyzések Nógrád megyéről. Az első oldalon ez olvasható mottó gyanánt: „Nem elég a földet birtokunkba venni, önmagunk ismerete talán ennél is fonto­ sabb.” (Sütő András). A könyvben továbblapozva, a Beköszöntőféle cím alatt a következő sorok olvashatók: „A vidéket járó arra lesz figyelmes, erős érzéseket ébreszt benne a táj, a falvak sorsa, múltja, mai élete és mindaz, ami az emberbokrok jö­ vőjével lehet kapcsolatban. Azt érzi néha, jó volna megállni egy időre, körbejárni egy-egy falu valamennyi házát, bekukkantani az ereszek alá, kikérdezni múltról és jelenről az öregeket, aztán Veres Péter szavával: megírni mindent, »A mát, amint jön a tegnapból és megyen a holnapba!« Felfedezni mindazt, amit a változásban megragadni azért fontos, mert szilárd pontok kellenek. Nélkülük nincs előrelépés. A faluzó krónikás megáll egy-egy pontján a falvaknak és fényképező­ gépet kattogtató társával együtt »gerillaharcra« indul. Felderítésre, felfe­ dezésre, újraértékelésre, a hely(ek) szellemének felkutatására, a mai nóg­ rádi élet mozgatóinak kitapintására.” Sz. K .: - Egy könyv bemutatásánál talán az első és a legfontosabb dolog a műfajnak a tisztázása. Nem egyszerűen az útijegyzetekről van itt szó, hanem egy magasabb szintről, amit már útirajznak nevezünk. A ket­ tő között a különbséget az adja, hogy az útirajz igényesebb, gyönyörköd­ tetni is akar, érzelmekre is akar hatni, tehát bizonyos művészi igénnyel lép fel. Számtalan helyen lehet megfigyelni azt, hogy itt nem egyszerűen egy újságíró, hanem egy író ír. Új dolog az útijegyzet, vagy az útirajz? Semmiféleképpen nem. A magyar irodalomban, vagy a magyar művelő­ déstörténetben is meglehetősen nagy múltra tekint vissza. A XX. század­ nak is megvannak a maga útleírásai. Az egyik éppen Móricznak a műve - hogy nógrádi érdekeltségű dolgot mondjak - : a Gyalogolni jó. Dré­ gelypalánk egyébként szerepel ebben a könyvben is. T. P. L.: Drégelypalánk aztán végképp nem ad alkalmat - de ilyet miért is keresnénk? - arra, hogy a történelmet, és nemcsak a nógrádit kikerüljük. A történelmet lehet illeszteni a mához, beépítve a jelen dolgaiba, törek­ véseibe, és lehet a holnap terveihez kötni, invencióval - leleménnyel, hoz­ záértéssel vegyes szeretettel. „Lehet, érdemes” - mondják a palánkiak. A történelemre itt van mindjárt a nemzeti helytállás egyik legismertebb, iro*Elhangzott 1987. október 23-án a Bartók rádióban, Katalin, a könyvet bemutatta dr. Szabó Károly) Liptay Katalin szerkesztésében. (Riporter: Tölgyesi 27 �dalomban is feldolgozott példája, a híres „drégeli” rom legendája. A köz­ ség (Drégely) néveredetére is fel kell figyelni: a kutatás kimutatta, hogy lengyel testőrtelepítés volt ez a hely nagy királyaink idejében. A testőrök a király kíséretében kerültek ide. M agáról a drégelyi romról, egykori várukról, névadójukról (jó néhány környékbeli-helybeli cég viseli nevét intézményenként is), nemzeti hő­ sünkről nem sokat tudnak még az idősebbek sem. „M indössze” helytáll­ nak a mai küzdelmekben. A fiatalja tanulja ugyan a történelmet - már, ahogy tanulja. D e, hogy az egyoldalúság vádját elkerüljük, elmondom azt is, amit a helybeli Szondy Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet elnökétől 1980-ban hallottam, a Szondy névről. Balázs Sándor értékes adattal szolgált. E l­ mondta, hogy egy ízben komoly vita kerekedett arról, miként helyes a várkapitány nevét leírni? A z itteni gazdálkodó egységek természetes mó­ don viselik a történelmi nevet, és így természetes az is, hogy néha ala­ posabban belemennek a helytörténeti és történelmi kutatásokba. A helybeliség megtartó erejének növelése amúgy is gyakorta vetekszik egyné­ mely történelmi hőstett és kitartó szívósság erejével és súlyával. Ez az egyik. A másik a honismereti munka, ami időnként felszikrázik, jókora ismeretterjesztő holdudvart kerekítve az éppen vitatott kérdés köré. Így jutott cl az ipari szövetkezet egészen az Akadém ia állásfoglalásáig. A b ­ ban azután világosan az áll, hogy helyes Szondy György nevét y-nal írni, mert bár Szondy korában a nemesség még nem használta ezt a betűmeg­ különböztetést, Szondy lengyel származásának eredete indokolttá teszi ezt. E z a szövetkezet már az első évben majd húszmilliós értéket termelt, nagyrészt különlegesen értékes szerelési munkákból. De már 1979-ben 1 36 milliónál tartottak, nyolcvanban megközelítőleg ötszáz dolgozója volt, és a külföldi munkahelyeket is számítva, akkor nyolc üzemegységük mű­ ködött drégelypalánki központtal. Ők szerelték szovjet mérnökök irányí­ tásával az Interszputnyik földi állomásának berendezéseit, amelyek se­ gítségével a moszkvai olimpiát néztük mindahányan az országban. De ugyanők szerelték a szabadság-hegyi tévétoronytól kiindulva, az országos mikroláncot is. „Részt venni itthon is mindenben, ami az ittlétet gazda­ gíthatja” - ez az y-os Szondy szövetkezet jelmondata. Évente majd ötezer kilométert utaznak saját autóbuszukkal a kirándulásokon. A tanács éppen a szövetkezetiek segítségével állított emléket Kő Pál szobrászmű­ vész alkotásával a drégeli hősnek, központi fűtésű iskolában tanulnak a gyerekeik, néhány év alatt négy iskolai tanteremhez újabb tízet építettek (!). Negyvenkét tanköteles cigánygyerek közül negyven rendszeresen jár iskolába - ez önmagáért beszélő adat is bizonyság arra, hogy a mai küzdelmekben is lehetnek említésre méltó eredmények és persze, gondok is. „ Jó víz, jó út” - ezek a megtartás és előrelépés helybeli küzdelmének legfőbb pontjai. Sz. K .: - Körülbelül azt tette T. Pataki az Útonjáróban, amit Móricz mívelt a Gyalogolni jóban. Mások és mások a hasonlóságok az elődök­ kel. Eötvös Károllyal és Mikszáthtal elsősorban a hangvétel és a stílus, illetve a stílusváltások rokonítják. Az a neki-nekilendülő stílus, amely időnként egész mondattorlaszokat eredményez, megint máskor az apa­ dásnak az időszakait, amikor szinte úgy érezzük, hogy pipafüst mellett mondja cl a történeteit, a látottakat. A z említett szerzőkhöz tehát a szép- 28 �írói hajlandóság közelíti. Jellegzetes krónikáshangot üt meg, amely ilyen stiláris jellegzetességeket is felmutat, hogy „egykor volt” , „hajdan v olt” , „híres-neves” - ez egy kicsit a X IX . századot és a magyar roman­ tikát idézi. Egészen más vonatkozásban hasonlít ez a könyv Szabó Zoltán­ hoz, illetve Móriczhoz. A tárgyilagos rajzokban, és ugyanakkor a tárgyila­ gosságot gyakran felváltó szenvedélyességben. A könyvre jellemző a kritikus hang és a problémafeltáró felelősség. Helyenként olyan szenve­ délyes, hogy szinte sistereg. T. P. L . : Horpácson menhelyi körülményeket nem látok, de látom, hogy milyen lelemény árán „muszájherkules” hősiességgel próbál itt megélni nem szociális értelemben! - ez a kiemelt feladatokat ellátó gyermekotthon úgy, hogy megőrizze-megtartsa a Mikszáth-kastélyt a maga eredetiségé­ ben, hogy ne zavarja fölöslegesen csendjét, hogy elférjen a jelenlevő szel­ lemmel egy fedél alatt. Kerítésre például külön pénzt kaptak, több, mint 150 ezer forintot, a régi Szontágh-féle kastély elől a Mikszáth-sírokhoz vitték, és körülöttük építették fel a régi kerítést. Tisztára mosdott, szé­ pen öltöztetett gyerekek sorát látom (a régi iskolát is átvette idő­ közben az intézet), derűssé „erőlködött” ebédlőt, konyhát, tanulószo­ bákat, új hálótermeket, kollégiumokban megszokott emeletes ágyakat lá­ tok és határtalan türelemmel megáldott nevelőket. Kertész is lehetne ha volna, ebben a ma is megkapóan szép parkban. Nyugtatom magam, vi­ gasztalom tőlem telhetően a mélységesen megbántott intézeti vezetőt, aki kényszerűségből, kicsit magára hagyatottan próbál mindennek megfelelni: intézetet vezetni, múzeumra is ügyelni. Néhány külső jel helyett inkább ezt kell figyelni - mi történik itt Mikszáthért és az emberért? Szégyen­ keznie kellene az Új Zrínyiász írójának, ha hőséhez hasonlóan idelátogat­ na? Aligha erről van szó. Meghallgatná az új fabulát a különös feladat­ tal megbízott, de kevés különös figyelemmel honorált intézet történetéről és újat írna belőle. Példát mindenesetre látna abban, hogy „isten malmai lassan őrölnek” , hogy élnek itt ma is mesébe illő emberek, hogy a hivata­ lok figyelme ma sem mindig „koncepciózus” , hogy. . . - D e minek foly­ tatnánk. Az igazgatónak igazat kell adni abban, hogy alapvetően másnak szükséges lennie ennek a fontos nevelési, embervédelmi intézetnek és M ik­ száth utolsó állomásának, a megpihenés, a közéleti visszavonultság leg­ utolsó nagy mérföldkövének is. A kastélynak és az intézetnek legalább(!) három évvel ezelőtt külön kellett volna válnia. Ebben az egészben az a legszomorúbb, hogy éppúgy szorít itt is a hirtelen jövő igény, a hirtelen felbukkanó társadalmi gond, mint máshol, mint a körzetesített iskolák nagy részénél, ahol a körzetesítés valamennyi feltételének hiányában a korszerűség álarcában tulajdonképpen a célnak ellentétes eredményeket (ha lehet eredménynek nevezni) érünk el. Talán valóban nagyon bonyo­ lult mindez. Túl mindenen - miért nem lehet ennyi idő után országosan kellő összeget arra fordítani, hogy Horpács, a kúria méltóképpen fogad­ ja a kizárólag Mikszáth Kálm án emlékét keresőket, és hogy a „m ásik ol­ dalon" ezek a gyerekek valóban minden tekintetben korszerű körülmények között éljenek? „Nem vagyunk olyan gazdagok. ." Különösen napjainkban és különö­ sen művelődési célzatú fejlesztésekre mondjuk ezt gyakorta. „Nem va­ gyunk olyan gazdagok.” Hogy késve mentett, korán széthordott-lerombolt műemlékeinket, leghíresebb emlékhelyeinket, azt a keveset, ami még 29 �szóba jöhet, ne értékeljük a legmagasabbra. „N em vagyunk olyan gazda­ gok” . . . Hogy Mikszáth legteljesebb értékű és „töm egű” horpácsi „d o miniumát” ne a legteljesebb tormában és minőségben mutassuk meg a kö­ vetkező nemzedéknek. „N em vagyunk olyan gazdagok. . .” Hogy ne jus­ son még több figyelem akár egyetlen gyermeklélekre is. Sz. K . : - T. Pataki László eszköze a gondos megfigyelés, a tudatos megfigyelés. Amíg a X IX . század útleírója többnyire a fogadókban talál­ ja meg az ismereteit, az útjába kerülőktől értesül dolgokról, addig T. Pa­ taki László „céllal” megy, „helyre” megy, így is mondhatnám. Am i ebben a könyvben meglepi az embert, az a hallatlan sokrétűség. Ezt az embert minden érdekli. Történelemben búvárkodik, népi etimológiával foglalko­ zik, irodalmi hagyományok után nyomoz, nagy szenvedélye, ugye, Madách és Fráter Erzsi, de Mikszáth is és mások is. T. P. L. Csesztve. Micsoda tömörsége ez a talán leghíresebb nógrádi falu a magyar történelemnek, irodalomnak, micsoda gyűjtőhelye az emberi boldog­ ságnak és szenvedésnek, mennyi, mindmáig kellően ki nem bogozott szál, amely Madách Imre és Fráter Erzsi tragikus - férfit felemelő, nőt lesúj­ tó történetét át- meg átszövi, mennyi csend ezek között a szeptember vé­ gén is örökzöldnek tűnő dombok között és mennyi kiáltás, fény fenn, itt, a dombokon, mennyi sötétség, ami a régmúltat illeti. Ami ma itt él, az többnyire rendezett, tiszta és világos, könnyen érthető. Pedig korunkra mondjuk: „bonyolultabbá vált a világ. ." Vagyis hát, majdnem minden mai jelenség érthető. Az ember százszor is eljöhet Csesztvére anélkül, hogy innen bármine­ mű belső, igazi értéket elvinni tudna. Itt azután végig igaz a mondás az utazóra - „elhozni csak az tud, aki visz is valam it m agával” . A z út fe­ lől nézve, dombokból formált, nagy, örökké nyitott kapu mögött várja a falu a hazatérőt és az idelátogatót most, amikor „a jó ősz vélünk enyelg” - ahogy a költő Sztregován papírra vetette a sorokat. Ebben a házban, amelyben Madách és felesége élt, ahonnan a pozsonyi börtönbe Madáchot elhurcolták, ahol Fráter Erzsi a legnagyobb szükséget, a társtalanságot, a magáramaradottságot, az utolsó terhességet, majd a szörnyű betegséget, a himlőt szenvedte, ahonnan egyszer talán parasztmenyecskének öltözve, leszökött egy közeli parasztbálba, itt a költő édesanyjának megvető kö­ zelségét mindig is érezte. Csesztvén zárolt birtoka volt akkor a család­ nak, mert Madách Rákóczi Jánost, Kossuth bizalmas emberét, a halálra ítélt szabadságharcost rejtegette, s ezért ő maga Pozsonyban raboskodott... Itt élt az irodalmárok regényeiben megvetett bűnös asszony, fillér nélkül, hónapokon keresztül, mert a gőgös öregasszony, Fráter Erzsi anyósa, a három gyerek nagyanyja, Majthényi Anna februártól júniusig semmi se­ gítséget nem adott. Később aztán Majthényi Anna sorsa is kitellett, és éppen Csesztvén, ahol hosszú időt töltött, végigszenvedve a Madách csa­ lád valóságos tragédiáját, s ahol önkéntes száműzetésben 96 évesen meg­ halt. Itt, ezek között a centenáriumra (1964) szinte az utolsó pillanatban rendbe tett falak között utoljára, vagy hét esztendeje élt Madách rokon. A z újabb évfordulókor, 1984-ben teljes felújítást és új rendezésben való­ ban méltó színvonalú kiállítást nyert ez a hely, egyetlen hazai M adáchemlékhelyünk. Az új, állandó kiállítás alkotóközösségét M adách-díjjal ju­ talmazták. 30 �Sz. K .: - A szerző riportot ír mai üzemekről, termelőszövetkezetekről, egyéb gazdasági egységekről, de felidéz közben régi történeteket, hajdan­ volt eseteket betyárokról, múltbéli emberekről. Mai sorsokat villant fel: falusi kovácsmesterét, juhászét, hajdani salgótarjáni kofáét. Különböző értékű és értékrendű ismeretek, ismereti elemek keverednek ebben a könyv­ ben. Megemlíti például azt, hogy Ascher Oszkár gyerekei az 50-es évek­ ben Bánkon nyaraltak. H át miből lesz a történelem? Ilyen apró kis moz­ zanatokból, adatokból. Hogy Tolsztoj és Mikszáth tudott egymásról, hogy milyen a juhászélet Nógrádmarcalon, milyen volt Madách kapcsolata Szontágh Pállal. K is dolgok ezek de mégis csodálatosan érdekes dolgok, va­ rázsuk van a könyvben. Nem érdektelen, ha tudjuk, hogy Kiskér-pusztán gyerekeskedett Szent-Györgyi Albert, ahogy az sem érdektelen, hogy Glatz Oszkárnak, meg a bujákiaknak milyen volt a kapcsolata. D e még az sem, hogy Kerényi Nárcisz etesi, vagy hogy Papp Lacinak garábi a felesége, gyakran jár Garábra. Az, hogy Benkő G yula Homokterenyéről nősült, Molnár lány a felesége és a Péter fia is ott született. Hogy Bányapusztán rejtőzködött 1944 végén Ascher Oszkár zsidó fogolytársaival. Hosszan sorolhatnám ezeket a kis morzsákat, amelyek annyira életszerűvé, annyi­ ra színessé teszik a könyvet. Lehet, hogy ezeknek nincs országos értékük - egyiknek-másiknak nyilván van - , de nekünk mégis olyan mazsolák ezek, amelyek hallatlan élvezetet jelentenek. Azért minden helységgel kap­ csolatban van valami nagyon határozott állítása, ami a lényeget hordozza. Csesztvén a Madáchok kötik le, Magyarnándorban, vagy Nógrádm arca­ lon a juhászélet, Horpácson, érthető módon a gyerekotthon és Mikszáth, Örhalomban, ahogy ő mondja, a legendás munkaszeretet. Patvarcon a vá­ roshoz tartozás előnyei, vagy hátrányai foglalkoztatják, Drégelypalánkon a szörpüzem és a szerelőipari szövetkezet, és az se kutya, hogy Szondy ynal, vagy Szondi i-vel, és honnan ez a név, hogy Romhány, vagy Szátok, vagy Kétbodony. A népetimológia a legélvezetesebb dolgok egyike, és bő­ ven találkozunk vele a könyvben. T. P. L . : Tereske-Szátok. Tereske olyan emlékhelyek háromszögelésében áll, mint amilyen Horpács, Csesztve, Romhány. A z első Mikszáthot, a má­ sodik a „szomorú tekintetest” , Madáchot, a harmadik meg a fejedelmet, Rákóczit idézi. Történelmünk, irodalmunk, öntudatunk háromszögelési pontjai ezek. Tereske szerényen búvik meg a háromszög közepén. Pedig maga is a megtestesült történelem. A török földig égette, mindössze két háza maradt félig-m eddig épen, és hogy abból a két házból miféle erő sugárzott, sugározhatott a tovább­ éléshez, elképzelni sem tudja a mai ember. A kvadrátkövekből épült két­ tornyú templom vonzó látványossága, kiemelkedő jelentőségű műemléke hazánknak: belső falán található az a freskó, amely valamennyi közép­ kori Szent László-ábrázolásunk közül a legteljesebb. A megye legrégibb bencés apátságának székhelyén kolostor állott, amelynek maradványai újabban is előkerültek. Azt tartják, hogy Tereske valam ikor három településből egyesült a Törökhegy tőszomszédságában. A hiedelmet erősíti az az idegenes hang­ zású „tres” (három?) őrségi elnevezése a helynek, holott a szláv Treska gora (tuskós hegy) az eredet. A nemzetiségi függetlenségi mozgalom újbóli fellángolásának éveiben, a gyűlöletes Bach-korszak végén, a tereskeiek kereken visszautasították a 31 �császári-királyi minisztérium rendeletét, amely a község rendezésére és a törvénybíró választására vonatkozott. „M inden bajunk orvoslását egyedül az országgyűléstől várjuk. Az érintett bírák választásába nem ereszke­ dünk. . „Tereskei példaként” említett nyilatkozatukkal megelőzték idő­ ben a korszerűsítési törekvéseket szolgáló, úgynevezett Októberi D iplo­ mát. A példákkal folytatva: a faragott kőkeresztek valóságos szabadtéri múzeuma éppen a tereskei temető. Az egyik féltemetőt az egykor volt és ott honos földbirtokos család után, a mai napig is „Huszár-tem etőnek” hívják. (Huszár volt a família neve, kastélyukban iskola székel.) A világ fordulásáig az a rész a helybelieknek megközelíthetetlen volt mindenkép­ pen, hiszen még kerítéssel is elválasztották annak idején. Kerítés persze, jó régen nincs már, nincs megkülönböztetés sem az elmúlásban, sem az életben. Tény, hogy külön temetkeztek a birtokoscsaládok, és bár ugyan­ azon a területen, mégis elkülönülten a falubeliek. A tereskei temető ilyen­ formán kettéosztódott, és ez olyannyira erős szokássá vált, hogy ma sincs másként. A temető egyik fele az egyházé, a másik a községé. M íg az egyik oldalon néhány fejfa, az egykori birtokosfamíliák tagjait takaró sír van, a másik felében szorosan egymás mellett állnak a nyughelyek. Ez már így volt, így van, és így is marad - tartják a tereskeiek. A hagyo­ mány, különösen, ha kegyelettel párosul, nagyobb úr az ezerholdas egy­ kori birtokosnál. A tereskei temető mégsem ezért érdekes-értékes, hanem régi, ma már egyre pusztuló, eltűnő faragott kő fejfái és persze, ritkaság­ nak számító különleges növényzete miatt. E gy határozat szerint itt kell létrehozni a megye kőkereszt szabadtéri múzeumát. Ez azonban egymagukban a tereskeieknek megvalósíthatatlan. Megyei kőkeresztmentő ak­ ció kellene, már jó régen (szélsebesen pusztulnak a régi emlékek a fal­ vak temetőiben, amelyek teljesen átalakulnak, új temetőkké válnak). Ha nincs megyei támogatás, nem valósulhat meg semmiféle határozat sem. Milyen hát a hagyományos, őrzött tereskei kő fejfa? Lehajolok egyhez. Derékig süppedt a földbe, törzsén a népi ízlés, a mértéktartás kedves-fi­ nom, egyszerű ornamentikája kőbe faragva. A díszítés majdnem mind­ egyiken ugyanaz. A legfőbb közös tulajdonság: az egyszerű, nemes meg­ jelenés. Tereske és Szátok minden szálon ezerszeresen kötődik egymáshoz. A szátoki ember tartásában erősen munkál, hogy soha nem volt, nem maradt tanító, sőt tanítók nélkül ez a tanintézeti ittlakó gyerekeket is számolva, megközelítőleg hétszáz lelkes község. Kalcsó József erdőkürti születésű, s Erdőtarcsán mindössze egy évet tanító pedagógus negyvenöt esztendeje ment végig először a szátoki utcán, jó darabon gyalogosan közelítve az új állomáshelyéhez, amiről akkor vajmi keveset tudott. S ha minderről akkor valakinek az lehetett a nézete, hogy „na, ez se nagyon melegedik itt meg” , utólag is érthető lenne, ha nem figyelnénk a szátoki ember ragaszkodó ter­ mészetére és Kalcsó tanító úr képességeire. Vele beszélgetve, csodaszám­ ba megy a világnak, hogy itt a tanító a tanítónak átadta a falu lelkét. Akire legtávolabb nyújtózva még emlékeznek és ugyancsak hosszú időt töltött Szátokon, Mátyás József tanító, aztán volt egy Já vo r nevezetű, de talán „csak” hét évig, őt váltotta Kalcsó József, aki sokáig fenn tudta tartani a paraszti munkából alkonyatkor hazatérő lányokból, legényekből egy szóra verbuválódott színjátszó kört és tánccsoportot. Am it végül a te­ levíziós világ örökre eltüntetett. Vagyinszki Vendellel már együtt tanított, 32 �elérték, hogy a nagyszámú cigányszármazású gyerekek ne legyenek hát­ rányban a többivel szemben, megszűnt a cigánytelep, egykori lakói a faluba költöztek, segítséggel házat építettek. Am ikor Kalcsó tanító úr nyugdíjba ment, kitüntetéssel, vagy öt esztendeje, helyébe lépett Vagyinszki Vendel, mellé meg odaállt társnak a tokodi születésű Orosházi Vencel, így aztán most is ketten vannak a szátoki tanítók. Ezért is „szerencsés” Szátok, ahogy a helybeliek emlegetik. Sz. K . : - Én azt hiszem, nem nagyon állok messze az igazságtól, hogy­ ha cikksorozat és könyv létrejöttében egyik okként azt keresem: mi lesz a magyar faluval? Hiszen itt meggondolatlan politikai dolgok történtek a magyar faluval kapcsolatban. K i vállalja a felelősséget a falu elnéptelene­ déséért? A falu elértelmiségietlenedéséért? Azokért a morális problémákért, amelyek a magyar falura annyira jellemzőek ma, ki vállalja a felelősséget? Én is majdnem olyan szenvedéllyel teszem fel ezeket a kérdéseket, mint ahogyan kisüt a könyvből faluról falura ez a probléma. Még egy szót a szerző legnagyobb szenvedélyéről! T. Pataki László Madáchért és Fráter Erzsiért még Nógrád megye határait is képes elhagy­ ni, ezért elmegy N agyváradra is, mindent felkutat, ami csak Fráter E r ­ zsivel kapcsolatban felkutatható. És itt hadd álljak meg egy pillanatra. T. Pataki László egy lovag. Nemcsak azért, mert a feleségének ajánlotta ezt a könyvet, hanem azért is, mert igazságot próbál szolgáltatni a nőknek. A nőkkel szemben nagy igazságtalanságok történtek az irodalomban és a művelődéstörténetben nemegyszer, és sokan, nagy emberek, neves iroda­ lomtörténészek úgy próbálják a férjet emelni, hogy közben hozzá méltat­ lannak tartják a feleségét. Ezért lovagi tett az, amit T. Pataki Fráter E r ­ zsivel kapcsolatban csinál. Igazságot szolgáltat egy szerencsétlen asszony­ nak. Megmondom őszintén, nekem ezek a legkedvesebb részeim a könyv­ ből, de az újságíró lovag azért is, mert általában az igazságszolgáltatás hajlandósága vezeti. Méltánytalanságok és igazságtalanságok nagyon fel­ háborítják. Végezetül szólnom kéne a fotókról is, a könyvnek a fotóiról, amelyek Kulcsár József munkái. Rendkívül gazdag képanyaga van, méltó a szöve­ géhez. Bízom benne, hogy ez az egész nem tűnik valam i provinciális lelkende­ zésnek, hiszen a lokálpatrióta szeret nagyokat mondani, a lokálpatriótá­ nak minden csodálatos, minden érdekes. Állításaim at könnyen, nagyon könnyen ellenőrizheti bárki a könyv olvastakor. T. P. L . : Örhalom új utcarészlete néhány hónap leforgása alatt úgy körbe­ fogta a régi kis kápolnát, a temetővel szemben, hogy a gyarmati útról nézve, elvesztette eddigi artisztikus különállását. Sajnálja is a népi építészeti szokásokat nagyra értékelő szakember, hiába! E z a régi, kis fehér falú, gondosan karbantartott kápolna a falun túli részen sokáig, évszázadokig jelezte, hogy „eddig és nem tovább!” E d d ig tart az egykori Trázs, a mai Örhalom települése. M iért is maradna meg éppen ez a hagyomány? Mos­ tanra beépült a környék hirtelen nőtt emeletes házakkal. A z életerőt, a munkabírást és a legendás - tudósok által is kutatott - palóc törzsi jegye­ ket: az erőteljességet, jókedvet átvitte kőbe, téglába, gerendába és er­ kélybe, a kor mai ámbitusába az őrhalmi ember. Talán mégsem kopik el soha ez az őseredetű erő ebből a magára adó fajtából, amelyről azt tartja Henkey G yula antropológus, embertannal foglalkozó tudós szakembe- 33 �rünk: „sehol máshol olyan keményen, határozottan nem fognak kezet az emberrel” . Sehol máshol, a szélesebb Palócföldön úgy, mint itt, nem jön mindenkitől ugyanaz a nem tolakodóan erős, mégis össze nem téveszthető szorítás-fogás. Csak meg kell nézni az őrhalmiak „kötését” , állását, járását, formáját. Azt, ahogy a földet művelik, a terményt felszedve „dugják helyébe az újat” , hogy megértsük: valam it a véletlenen kívül is köszönhet önmaga fajtája legjobb jegyeinek megőrzésében az itteni ember. A legendás munka­ szeretetet és azt, hogy nem hígul fel tartásában semmilyen újmódi diva­ tokban, ha a viseletét nagyobbrészt régen elhagyta már, de miért őrizné, amikor mindenben igyekszik úgy megmaradni őrhalminak, hogy „ne le­ gyen kevesebb” a városinál semmiben - motorizáltságban, utazásban, gyerekeinek taníttatásában a közeli városban, később a nagyobb helyek egyetemein, főiskoláin. A z útonjárás itt nem érhet véget. Holnap újrakezdhető, holnapután pe­ dig azért, hogy hazai tájakon járva - s ki is tekintve megvizsgáljuk, „m it fejlődött ez, vagy az a dolog?” Sütő Andrással kezdtem, Kós K árollyal fejezem be itt. A sztánai példával. „Kalotaszegen vagyok itthon. Sztána a tűzhelyem. . .” Mindenkinek van tűzhelye, kell lennie ebben az értelem­ ben: ahol otthon van. Vagy azért, mert ott születtem, vagy azért, mert más született ott, akihez akár holtában is úgy ragaszkodik, ragaszkodhat az esendő lélek, mint eltávozott gazdájához sírkertben a kutya, vagy azért, mert odaköti minden, ami fontos számára, vagy, mert csak egyszerűen ott érzi otthon magát. Hol van a tűzhelyünk? E z a kérdés egyedül. S hogy aztán van-e, lehet-e egyáltalán egy izgő-mozgó világban? Hogy is mondja Kós K ároly? „A z én lábam nyomát pedig eltemetheti a hó, de síromon soha nem lesz korhadt a f e jfa .. . É s emlegetni fognak engem is és apáimat is az én véreim. . . Az én munkámat folytatják ők és az én életem örökkévaló lesz bennük. M ert én itthon maradtam.” Sokat mondó, sokat ígérő a palóc táj is körülöttünk. 34 �Dr. Tamáskovics Nándort, A palócföld az ötvözetgyár igazgatóját: C sa k m ú ltja v a n megkérdezte a k o h á s z a tn a k ? A minap véletlenül a kezembe került egy katalógus. Fotói az isko­ lai szertárakban őrzött, s a tanulók által csekély figyelemre mélta­ tott ásványokra emlékeztettek leginkább. A szövegből ugyan hama­ rosan kitűnt, hogy azok a szürkés fényben játszó dolgok nem ásvá­ nyok, hanem ötvözőanyagok, de számomra ettől még nem váltak sok­ kal vonzóbbakká. Amikor azonban megtudtam, hogy az ötvözőanya­ gok, vagyis a ferroszilícium (FeSi), a ferrovolfram (FeW), ferrovanádium (FeV) stb. előállítása tipikusan kohászati művelet, s, hogy a termékek hasznosítása is ágazaton belül, az alumínium- és acél­ kohászatban történik, végül pedig, hogy az ország egyetlen ötvözet­ gyára a salgótarjáni, szemlélődésemet élénk érdeklődés váltotta fel. Hiszen az utóbbi időben riasztó hírek érkeznek a kohászati vállala­ tok háza tájáról. Ezért kerestem fel az ötvözetgyár igazgatóját. - V éleménye szerint milyen körülmények hatására vált deficites­ sé a kohászat? A kialakult helyzetet alapvetően több tényező motiválja: a termelési folyamat igen nagy fokú energiaigénye, amely növekvő energiaárakkal pá­ rosul; a kohászati műveletekkel járó környezetszennyezés és az elavult technológiák, végül, sajnos, kifogyóban vannak a jó minőségű alapanyagok. Mindez az önköltség rohamos növekedésével jár együtt. Mivel bizonyos határokon túl a költségtényezők a termékek árában nem realizálhatók, így napjainkban a kohászati tevékenység stagnál. Az iparosodott országokban csökkenés, ugyanakkor a fejlődő országokban gyors növekedés tapasztal­ ható. - Mit lehet tenni a veszteségek felszámolása érdekében? Alig kínálkozik igazán jó megoldás. A vállalatok első reakcióként a ter­ melésüket csökkentik. Ennek egyik következménye - különösen az iparilag fejlett tőkésországokban - a tömeges elbocsátás. - A z ötvözetgyár kohászait is fenyegeti a munkanélküliség veszé­ lye? Szerencsére nem. Intézkedések egész sorát valósítottuk meg a belső tar­ talékok feltárására. Sikeresnek bizonyultak az anyag- és energiatakarékos­ 35 �ságra, a termelőberendezések és -technológiák korszerűsítésére irányuló tö­ rekvéseink. Ennek köszönhetőek eredményeink azokban a nehéz években, amikor a nyugat-európai gyárak jelentős része veszteséges. - Önök talán valam i nagy titok birtokába jutottak? Nincsenek titkaink. Sikerült a kollektívát mozgósítani a változó felté­ telekhez való rugalmas, gyors alkalmazkodásra. Ezenkívül sem alapanyag­ beszerzési, sem értékesítési gondjaink nincsenek. - Honnan veszik az alapanyagot? Elsősorban hazai vállalatoktól vásárolunk, de a nagy értékű volframérc például tőkésimport. Folyamatban van egy 400 millió forint költség­ gel épülő beruházás Mongóliában, melyben mi is részt veszünk. E gy év múlva indul a termelés, ezáltal az alapanyag-ellátásunk hosszú távon még biztonságosabbá válik. - Em lítette, hogy értékesítési gondjaik nincsenek. Valóban. Termékpiacunk stabil. Főleg belföldre és néhány tőkésország­ ba szállítunk. Termékeink minősége megfelel a legszigorúbb exportkövetelményeknek is. - A kkor miért nem exportálnak többet? Ennek a gyárnak kicsi a kapacitása. É v i 16 ezer tonna ötvözőanyagot termelünk. Ezzel szemben az országos felhasználás 100 ezer tonna évente. A többit importálják a felhasználók, elsősorban a Szovjetunióból. - H a így áll a helyzet, miért nem törekszenek kapacitásbővítésre? Term ékeik jelenlegi mennyiségének akár többszörösét is gond nélkül értékesíthetnék! Egyrészt, mert az érvényes szabályozó rendszerben, a nagymértékű jövedelemelvonás miatt, még az egyszerű újratermelés is megvalósíthatatlan. Másrészt, mert a K G S T jelenlegi árrendszere nem hat ösztönzőleg a ha­ zai fejlesztésre, de távlatilag körvonalazódik egy jelentősebb bővítés le­ hetősége. - Ezek szerint lemondanak a műszaki fejlesztésről? Szó sincs róla. Tág teret engedünk az innovációnak. Azt hiszem, sikerült a szellemi tartalékokat mozgásba hozni sok fejlesztési feladat megoldá­ sára. Vagy említhetem azt a környezetvédelem szempontjából jelentős, 140 millió forint értékű gáztisztító berendezést, melyet három évvel ezelőtt, francia közreműködéssel, az ötvözetgyár kollektívája fővállalkozásban va­ lósított meg. A műszaki fejlesztést szolgálják licencvásárlásaink, valamint a különböző szocialista országokkal megvalósított tudományos együttmű­ ködéseink. 36 �- A z eddig, elmondottak alapján úgy tűnik, az önök vállalata sa­ játosan kedvező helyzetben van a kohászati üzemek között. M égis megkérdem, hatással v a n -e tevékenységükre a struktúraváltás szin­ te általános kényszere? Nálunk lényeges struktúraváltás nem lehetséges, de nem is szükséges. Ha csak az új ötvözőanyagok termelésbe való bevonását nem tekintjük annak. Alaptevékenységünk hosszú távon változatlan, még technológiai ér­ telemben is. A vaskohászat más területein azonban a struktúraváltás, az importcsökkentés stabilizálja a gyárak jövőjét. A z ötvözött acélok ará­ nyának növekedése pedig tágítja a horizontot. - A vállalati közvélem ény lenlegi gondjait? hogyan fogadja népgazdaságunk je ­ Dolgozóink tudják, hogy munkájukra szükség van. E z biztonságot lent számukra. A kibontakozás érdekében pedig készek a cselekvésre. je­ - Úgy tudom, M iskolcon végezte a műszaki egyetemet, H arkov­ ban volt ispiráns, s kandidátusként ismét M iskolcra tért vissza. K is idő múlva - immár 14 éve - fogadta e l az ötvözetgyár igazgatói kinevezését. Pedig egy kohómérnök számára alig van az országban ideálisabb hely Miskolcnál. M i h ozta önt mégis városunkba? Szenvedélycsen szeretem ezt a szép szakmát, amit csak szívvel-lélekkel szabad csinálni. Ehhez kínált lehetőséget Salgótarján. Itt tág tere nyílt a tudományos kutatómunkának is. D e az igazi öröm számomra az, hogy kezdettől fogva közvetlenül részt vállalhatok a gyár fejlesztésében. K ülö­ nösen azok a feladatok érdekelnek, melyek következtében könnyebbé vá­ lik az emberek élete. Jobb anyagi helyzetet, kedvezőbb munkafeltételeket eredményeznek számukra. - Köszönöm a beszélgetést! B A C S K Ó P IR O S K A 37 �SZABÓ ANDRÁS F o g y ó lé p te k Azért egyszer már írni kellene róluk! Most, hogy fizikai létükben lassan aláhullanak és végérvényesen, minden­ korra eltűnnek a szemünk elől. Csak később, felnőtt fejjel ébredtem rá arra, hogy kik ők; mint nyiladozó értelmű gyerek természetesnek fogtam fel, hogy ott élnek mellettem, hozzá­ tartoznak a kisvároshoz, mint az öreg épületek. Akkor még nem tudtam, hogy ők valamennyien élő, eleven lenyomatai egy ok-okozati összefüggéseiben rendkívül ellentmondásos kornak, hogy összefog­ laló nevük ellenére sosem alkottak, mert nem alkothattak úgy osztályt, ahogy más osztályok kimerítik a politikai gazdaságtan eme fogalmát. Ha behunyom a szemem, őket látom, zöld ragián-, vadász- és lódenkabátjaikat, ahogy suhannak a kisváros alkonyuló utcáin, vagy nyári melegben ülnek a ligeti padokon, arcukat a napnak fordítva. Emlékeimben ők mindig öregek. Elnéző, zavart mosolyuk, mellyel közlekedtek a városka kisutcáin, azoknak az embereknek a közérzetéről árulkodott, akiket kiszakítottak környezetükből, s hosszú időre ott felejtettek v alahol. Szertartásos köszönéseik, a kelleténél harsogóbb társalgási modoruk ugyan ennek ellentmondani látszott, de magányos poroszkálásaikban, kitekintő, révedező pillantásaikban ott érződött a szorongás. Így, öregen, ahogy megjelennek az emlékezet horizontján - persze ez csak utólagos okoskodás - ahogy ülnek a padokon, a ligetben s a főutcán, látszólag gondatlanul, kedélyesen beszélgetve, talán egy hajszállal közelebb jutunk a kérdés megválaszolásához; ahhoz, hogy ez az egyedeiben kiváló, ez az egyedeiben nagyszerű teljesítményekre és kiállásokra képes osztály (nevezzük őket továbbra is annak), miért nem tudott cselekvő lenni, miért lett és maradt al­ kalmazkodó eleme a világháború előtti magyar társadalomnak. Ha végigmentem az utcán, az összebúvó szerelmespárok, a piaci bugyraikkal megpihenő szügyi, patvarci, mohorai, nándori, halápi parasztasszonyok mellett ők ültek a padokon. Átengedték tekintetüket a hétfői vásár forgatagának vagy egymással beszélgettek. Magatartásukban mindig volt valami szemlélődő és kívülálló, ami humort és bölcsességet kölcsönzött nekik. Megint csak utólagos okoskodás, de lehet, hogy ez a szemlélődésre való hajlam, mely valószínűleg onnan eredeztethető, hogy korábban se ide, se oda nem tartoztak, se a többséget alkotó paraszt- és munkástömegekhez, se a vékonyka uralkodó réteghez, fejlesz­ tette ki bennük a dolgokon való felülemelkedés képességét, sokszor a legyintést a cselekvés helyett. Ügyvédet, jogászt, tanárt, orvost, még szolgabírót is ismertem közülük. A szolgabíró a Partiumból jött, s az első világháború előtt telepedett le csa­ ládjával a kisvárosban. Diákéveit Zilahon töltötte. Magas, rendkívül szikár, egyenes tartású ember volt, aki pettyes csokornyakkendőt hordott kemény, mindig hótisztaságú inggallérja alatt és vékony elegáns botot kopogtatott az utca járdáján. Szigorú ember hírében állt, aki a törvény és paragrafusok szolgála­ tába állította munkaerejét, míg fiatal volt. Alacsony sorból nősült s ezt családja 38 �egészen felesége haláláig nehezményezte. Később engedett közte és nővérei kö­ zött a fagyos viszony, s mikor könyörtelenül rájuk csapódott az öregség, megtalálták egymást. Fogadóórákat tartottak, ha jól emlékszem kedden voltak ezek a fogadónapok, ilyenkor illett őket meglátogatni. Zilahi diákéveiről mesélte azt a történetet, hogy osztálytársaival valamelyik tanév végén egy lányos háznál zsúrt tartottak. Késve érkezett meg a társaságba. Mikor betoppant, a költő, kinek verseiről be­ széltek, a másik, csendesebb szobába húzódott vissza, mert éjszaka utazott, s nagyon fáradt volt. Tapintatlanul megnyitotta az ajtót, s az ágyon fekve ál­ matlanul forgolódva ott találta a versek íróját, Ady Endrét. Ez a találkozás még az Új versek megjelenése előtt történt. Ezeket az embereket a közös nyelv, a közös gesztusrendszer tartotta egybe. - Nézze, kérem..., vagy ...nézd, kérlek - mondta a szolgabíró az orvosnak, s ugyanilyen választékos modorban indították vagy folytatták mondataikat a többiek is, bármiről folyt a beszélgetés. A karmozdulatok erőteljesek és kicsit szögletesek voltak, amikor üdvözlésre került a sor. A köszönés pillanatában a felcsapódó kézfej a halánték vonalában maradt, s itt, ebben a magasságban ingott jobbra és balra. A szolgabíró túl kilencvenedik életévén szociális otthonba került és húgom­ mal látogatására készültünk. Húgomhoz különösen vonzódott, tizennégy évesen magázta őt és üdvözléskor mindig megcsókolta a kezét. Utoljára láttuk őt, s mintha így is indultunk volna el hazulról, mintha sejtettük volna ezt már előre, megilletődve léptük át a terem küszöbét. A magas, hosszú ember a felpolcolt vánkosok árkában mozdulatlan, elnyílt szájjal feküdt és már nem sokat tudott a világról. - Szóljanak hozzá erősen - intett a szomszédja - azt meghallja. Csak nagyon lassan nyitotta ki a szemét, s azt mondta, hogy haza szeretne menni. Aztán megint csak lassan, igen lassan a fiókjához nyúlt és kihúzott onnan egy rumosmeggy desszertet. Ez a figyelmesség a húgomnak szólt; mindig cso­ koládéval várta, ha testvérem meglátogatta őt. S most az emlékezés homályából előjön egy másik idős öregúr; avitt öltözé­ két választékos eleganciával viselő szemüveges férfi és az asztalfőre ül. Ő a pénzbeszedő! Ez a szóösszetétel igen változatos jelentésben él ma is, de nekem s öcséimnek mindig őt idézi. - Maradjatok csöndben - hallom nagyanyám hangját - bármikor itt lehet a pénzbeszedő! A toliseprű s a törlőrongy ilyenkor már reggel óta dolgozott a bútorokon, hogy a politúr fényesre csiszolva várja a vendégeket. Magas, haj­ lott alakjával aztán megérkezett a nyugdíjas ügyvéd, s miután nagyanyám fel­ hajtotta az asztal egyik felén a horgolt terítőt, a pénzbeszedő helyet foglalt, s kockás papírján szarkalábas, dőlt betűkkel igazolást adott az egyházadó be­ fizetéséről. Maga a művelet nem tartott öt percnél tovább, de illett szóval tar­ tani a vendéget, s az öreg ügyvéd mindig szívesen vállalta a társalgással eltöl­ tött időt. Ekkor már tokjába tette a szemüvegét, iratcsomóit is visszacsúsztatta csatos bőrtáskája mélyébe, s hátradőlve, egy-két figyelmesen elhelyezett meg­ jegyzéssel irányította a társalgás menetét. Hogy miről folyt a szó? Ezt nemigen tudnám megmondani, de áhítattal hallgattuk ezt a beszélgetést, mert esemény volt, s korán megözvegyült nagyanyánk várakozása ránk is átragadt, ha a pénzbeszedő látogatása esedékes volt. Ennek a kisvárosi társaságnak a tagjai valamennyien nagy lokálpatrióták vol­ tak. Az is, aki nem innen származott, hát még aki idevalósi volt. A csesztvei 39 �költőóriás, s a Szklabonyán született s ott gyerekeskedő író személye már csak a két falu közelsége miatt is vonzotta őket. Ma, amikor a nyelvtanulás elengedhetetlenül szükséges voltáról értekezünk, s a nyelvoktatás nehézségeinek fő okaként a nyelvi laboratóriumok hiányát hall­ juk emlegetni, egy kicsit az ő szemöldökük alól nézek értetlenkedve. Nyelvoktatásuk technikai apparátusa aligha terjedhetett a tankönyvnél és a tanárnál többre, azt az egy-két idegen nyelvet - dacára idős koruknak - mégis jól be­ szélték. Már elszakadtam a kisvárostól, s csak hazajáró vendég voltam odahaza, amikor hírt kaptam róluk, hogy ez is, az is... ma két hete, már egy hónapja... nincs a városban. Ahogy kifordult a macskakő a mellékutcákból, egységes aszfaltburkolatnak adva át a helyet, úgy fogytak ők is. Eltűnt a szolgabíró, a pénzbeszedő, gumivégű botjával - melynek ritmikus mozgására odatapadt a gyermeki tekintet - elköltözött a körzeti orvos. A kis utca sarki házából kivo­ nult az öreg vívómester - mindig kuruc kori nótákat játszott a klarinétján. Fes­ ték- és csempeárus kisiparosok költöztek az utcába, akiknek boltja előtt egymást váltja a puffogó szállítókocsi. Nem tudom mennyire figyelt rájuk a város, s ők mennyire éltek együtt a várossal a későbbiekben, öregkorukban. Vagy maradtak a múltjukban? Biztos érte őket méltánytalanság is, s lehetett idő, mikor súlyos hátrányt jelent sor­ suk alakulásában középosztályi mivoltuk. Erről már nem indíthatok velük beszélgetést. Én szerettem őket, vonzódtam hozzájuk. Kisvárosi gyermekkorom forgó­ színpadának ők a felnőtt főszereplői. 40 �E g e r és S a lg ó ta rjá n a k é t v ilá g h á b o r ú k ö z ö tt Szabó Zoltán Cifra nyomorúság című szociográfiájának megjelenése alkalmából A két város bemutatása és összehasonlítása a korabeli magyar társadalom szinte teljes keresztmetszetét és körképét nyújtja, melyhez képest lényegében csak a főváros jelent eltérő nagyságrendet és minőséget. (A pontosság kedvéért: egyes, más történeti alapokon kifejlődő dunántúli és alföldi társadalomszerve­ ződési formák is további változatoknak tekinthetők.) A két város a földrajzi közelség és hasonló nagyságrend ellenére alapvetően és szinte minden szempontból különbözött egymástól. Míg Eger a magyar feudalizmus és katolicizmus „védőbástyája” volt évszázadokon keresztül, Sal­ gótarján jellegzetesen tőkés képződmény. Gazdasági alapjuk, társadalmi szer­ kezetük és kultúrájuk is ennek megfelelően a modernizációs folyamat szélső pólusain helyezkedett el. Talán éppen ezért, szinte modellszerű pontossággal fi­ gyelhető meg bennük a tőkés fejlődés megkésettsége és a magyar társadalmi struktúra minden szintjén meglévő kettősség. Eger - mint Szabó Zoltán írja „külsejében csinos” , de belsejében a magyar társadalom legjellemzőbb hibáit magában hordozó város. A salgótarjáni városkép pedig a magyarországi kapi­ talizmus három korszakának lenyomata. Eger urbánus külsőségei nem párosultak korszerű gazdasági tartalommal. A városnak sem ipara, sem számottevő kereskedelme nem volt. Az ipartelepítő tényezők (ásványi kincsek, ipari hagyományok stb.) hiánya, a nem túl szeren­ csés forgalmi fekvés nem biztosított ehhez kedvező feltételeket. Biztosíthatott volna viszont a közigazgatási szerepkör és a kulturális hagyomány. Ez a ha­ gyomány azonban - egyházi és arisztokratikus színezetű lévén - a tőkés típusú fejlődéshez nem tudott, nem is akart alkalmazkodni. A hagyományt képviselő egyházi és világi vezető réteg érdekeivel egyenesen szembenállt egy ilyen fej­ lődés gondolata. Egyszerűen belátható ez a város térbeli és társadalmi szerke­ zetének ismeretében. A város középpontjában helyezkednek el a templomok, az egyházi épületek és a középületek. Ezek közvetlen közelében voltak a legnagyobb egyházi és vilá­ gi előkelőségek palotái és magánházai. Körülöttük, de még a belváros területén, koncentrálódott az egyházi és világi méltóságokhoz buzgón igazodó kisszámú és heterogén, de mégis zárt középosztály. Róluk írja Szabó Zoltán, hogy „a magyar úri társadalom dzsentroid típu­ sához tartoznak és őseiknek kutatása a faji keresztezettség maximumára kitűnő példa lehetne. E jórészt német, szlovák, délszláv származású és a magyar úrisághoz asszimilálódott réteg természetesen urabb az úrnál... Ők azok, akik jobban védik a nemesség örökbefogadott hibáit, mint amennyire a nemesség védené.” A barokk és álbarokk belváros közepétől alig néhány száz méterre, átmenet nélkül - mint döbbenetes kontraszt - húzódik a másik Eger, a falu, a „hóstyák” világa, óriási fecskefészkek gyanánt tapadva körös-körül a városra. A faluöv 41 �feladata a város élelmiszer-ellátása volt, kivitelre kevéssé termelt. Ez az egyik magyarázata annak, hogyha fizikailag kicsi, társadalmilag annál nagyobb távol­ ság van a belváros és a külváros között. E paraszti külváros társadalma sem egységes, de a módosabb rétegek számára is egyértelműen lehetetlen volt az „úri társaságba” való felemelkedés. A legszegényebbek pedig - a cigánysággal azonos életnívón - teljes kilátástalanságban, vagyon, állandó munka és jöve­ delem nélkül, pincelakásokban, tufakőbe vájt odúkban tengődtek. Ha Magyarországon átalában nem volt, Egerben különösen hiányzott az a közvetítő - pol­ gári - társadalmi közeg, amely az alsóbb osztályok kollektív mobilitását elő­ segíthette volna. A középosztálynak természetesen nem is volt szüksége ilyen alulról jövő utánpótlásra. Úriságát épp ezzel a távolságtartással tudta önmaga számára is definiálni. Eger gazdasági struktúrája tehát évtizedeken keresztül semmit sem változott. A város - és a megye - uralkodó osztályai (és közvetve az őket kiszolgáló ré­ tegek) az egyház és az állam fizetett alkalmazottai voltak, akik számára lehet­ séges és kényelmes alternatíva volt a tőkés gazdasági struktúrába való betago­ lódás elodázása. A gazdaság és a társadalmi szerkezet mozdulatlansága a kul­ turális magatartást is konzerválta. Eszerint a kultúra kevesek privilégiuma, amely nem arra való, hogy másokkal is megosszuk. Salgótarján egészen más világ; másképpen torz. Száz évvel korábban még ismeretlen porfészek. A múlt század végéig több bányavállalat és három ipari üzem települ meg a szűk völgyekben, 1922-ben nyilvánítják várossá. A város története tulajdonképpen a bányászat és az ipar története. Előbb épültek a bányák és a gyárak, utána a hozzájuk tartozó telepek. Az üzemek helyét a szén és a domborzati viszonyok határozták meg. A megmaradó helyen épültek az eleinte külön álló telepek, melyek később összenőttek. A különbség azonban továbbra is megmaradtak az egyes telepek között. A város tulajdon­ képpen ezekből a telepekből áll. Közepe nincs, illetve szinte véletlen, hogy a szegényes és jellegtelen városmag a telepek mértani középpontjában helyezkedik el. Ha Egerben földrajzilag a központ-periféria ellentét „képezi le” a társa­ dalmi különbségeket, Salgótarjánban a tulajdonosi és foglalko­ zási struktúra mellett az üzemi és ezzel együttjáró telepi hovatartozás mentén is szinte hihetetlenül nagy szociális különbségek rajzolódtak ki. A legnagyobb vállalatok a szűk völgyben elnyúló város két végén helyezked­ nek el. „A z északi részen van a rimamurányi acélgyára, a déli részen a bányai telepek, a palackgyár és a Hirsch-gyár. E vállalatok a város két végén olyanok, mint két mágneses pólus. A salgótarjániak a két pólus erőterében az üzemek vonzása alatt élnek. A két pólus erőterében mintha két irányban akarná szét­ húzni a várost” - írja Szabó Zoltán. „A z egyes telepek más-más képet mutat­ nak. A déli rész a bányatelep, te palackgyári telep és a Hirsch-gyár telepe szürke külvárosi képével szomorú világról beszél. Északon a Rima rendezett útjai, modern munkásházai már másféle életről szólnak.” A lakásviszonyok meghatározzák és egyben pontosan tükrözik a benne élők életviszonyait is. A tisztviselőházak a város minden részén tágasak, rendezettek. Az igazi különbségek a munkásság tömegeinek életszínvonalában és mentalitásá­ ban nyilvánulnak meg. A régebbi bányatelepek lapos házai zsúfoltak, egészség­ telenek. „ A házak nem annyira házak, mint inkább ólak. Deszkából ácsolták őket, oldalukon gyorsan hamvasszürke lesz a meszelés. Az ilyen négy méter hosszú és három méter széles ólban néha együtt van minden, konyha, szoba, 42 �kamra egy helyiségben. Az ól előtt egy-két négyzetméternyi területen még ker­ tet is próbált teremteni a sírnivalóan hiábavaló emberi igyekezet.” A palackgyár és a Hirsch-gyár sivár telepei többnyire emeletes barakkokból állnak, melyek ugyancsak nem magasabbak egy földszintes háznál. Északon a rimamurányi városrész minden tekintetben fejlettebb viszonyokat tükröz. Mint Szabó Zoltán írja, „úgy viszonylik a déli részhez, mint Koppenhága az A n­ gyalföldhöz" . Az északi telep munkáslakásai európai színvonalon álltak. Túlnyomórészt kétszobás, komfortos lakások, hatalmas erkélyekkel és nagy ablakokkal. A köz­ célú épületek is modernek, jól felszereltek. Itt található az akkori idők egyik legkorszerűbb elemi iskolája. Épült egy szép, modern templom, oldalában kultúrház, előadóterem, ferences rendház. A telep közepén hatalmas kultúrcentrum, színházteremmel, süllyesztett zenekarral, könyvtárral, „kaszinóval” , klub­ szobákkal. Vannak teniszpályák, játszóterek. Utóbbiak egyikét a várostól kilo­ méternyi távolságban az erdőben építette a vállalat. (Ez a népszerű „Dolinka” .) Az üveggyári, Hirsch-gyári kolóniák és a harmincas években épített korsze­ rűbb bányászlakások ellenére a bányatelepek is az akkori átlagkapitalista gon­ dolkodásmód városképi lenyomatai. A rimamurányi városrész fejlettsége azonban a vasipari konjunktúra anyagi alapjain „annak a haladó, huszadik századi kapita­ lizmusnak az arcát mutat ja, mely nemcsak azzal törődik, hogy a jelenben legjob­ ban kihasználhasson anyagot és embert, hanem a jövőt is igyekszik biztosítani.” Észak és Dél ellentéte a fizetésekben is markánsan megnyilatkozik. Mivel a telepi munkások jó része lakbért alig fizet, világítást ingyen, fűtést majdnem in­ gyen kap, az ún. kispolgári életstandard küszöbe esetükben 150 pengőnél húz­ ható meg. Ennél nagyobb keresete van a rimamurányi munkásság több mint felének. Ezzel szemben a bányai munkások és az üveggyáriak esetében az arány 1:12 , míg a Hirsch-gyári munkások keresete csaknem teljes egészében 150 pengő alatt maradt. Az üzemi munkásság kisebbik hányada nem a kolóniákban, hanem a város egyéb területein élt vagy a környékbeli falvakból járt be, a távolságtól függően általában hetenként. Munkásszállítás - a bányászvonatok kivételével - nem volt. Ez a réteg két szempontból különbözik a telepiektől: szociálisan és nemzetiségi szempontból. A környékbeli magyar paraszt úgy járt be a város üzemeibe és bányáiba, mint ahogyan más vidékek szegényei jártak summásmunkára. Számára az ipari munka és a bányászkodás szükséges rossz, kényszerűség volt. Az üzemben ők végezték a szakképzetlen, piszkos, nehéz munkát, de az üzemen kívül méginkább idegenek voltak. Noha idejük lett volna rá, hiszen a városban, kvárté­ lyon töltötték idejük nagy részét, a zárt, kasztszerű telepi társadalom nem fo­ gadta be őket egykönnyen. Minél fejlettebb volt a telep, annál kevésbé. A pol­ gáriasodó rimai társadalom nemcsak a „buta parasztot” , hanem a Hirsch-gyári prolit is lenézte. Jellemző azonban, hogy a bejáró falusi munkások nem is akartak mindenáron telepivé válni. Az ő álmuk továbbra is a föld maradt. Ők is lenézték a bér­ munka kényszerében élő „éhenkórász” városiakat. Szociálisan tehát a bennszülött palóc parasztok tömege idegen test volt az elkülönült kolóniák világában. Ugyanakkor nemzetiségi szempontból a salgó­ tarjáni medence munkássága volt idegen, túlnyomórészt szlovák és német szár­ mazású. A „vendégmunkások” első hulláma még a bányaművelés kezdetén, a múlt század utolsó harmadában jelent meg. A felvidéki liptákokat a zömében 43 �német származású ipari szakmunkásréteg beáramlása követte. A periodikus és fluktuáló bányaművelés megtartó ereje kisebb volt, de az ipari munkások lete­ lepedtek és hamar asszimilálódtak. Szabó Zoltán a harmincas évek végén már sajátosan elmagyarosodott viszonyokkal találkozott. Az asszimilálódott idegen eredetű munkásság néhány évtized alatt a táj természetes részévé vált, ugyanúgy, mint a gyárak. (Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján a már említett általános iskola tanulójaként e sorok írójának sem jutott eszébe, hogy Fancsik, Hercsik, Hepka, Sipka, Fridrich, Oszwald, Wilim stb. nevű osztálytársai magyar származását kétségbe vonja.) Ugyanígy idegen, zömében német (szlovák, cseh) eredetű volt az értelmiség, amelynek három csoportját különbözteti meg Szabó Zoltán: a köztisztviselőket és a bányai, illetve a rimai tisztviselőket. A köztisztviselőké a legszabadabb réteg, de ők hasonlítanak leginkább arra az egész Magyarországon - mint Egerben is - tipikus elmagya­ rosodott középosztályi típusra, amelynek világát Szabó Zoltán úgy jellemzi; kultúralapja német, máza magyar. A rimaiak kapitalistább, polgáribb és ke­ ményebb fegyelemben élő középosztályt alkottak. Életmódjuk és szemléletük in­ kább a nagyvárosi emberéhez állt közelebb, mint a vidéki úréhoz. A bányaiak e két típus közt képviseltek sajátos átmenetet. Eger és Salgótarján két világháború közti állapota tehát teljesen eltérő módon ugyan, de csaknem egyforma élességgel világít rá társadalomfejlődésünk évszá­ zados gyökerű és máig ható bajaira. Ezek a következők: - a céhes iparból és a kereskedelemből kinövő szerves tőkés fejlődés hiánya; - az iparra és a kereskedelemre épülő szabad városi társadalmak és kul­ túrák kifejlődésének vontatottsága; - a megkésve és idegen tőkével, idegen munkaerővel meginduló kapitalizálódás elidegenítő hatása a hagyományos helyi társadalmakra; - a hol feudális, hol tőkés, hol egyidejűleg mindkét függés szorításában élő alsóbb osztályok és egyének teljes kiszolgáltatottsága, amelyet (a főváros kivételével) a szervezett munkásmozgalom sem képes enyhíteni; - ahol pedig sem idegen tőkével, sem belső energiáktól vezéreltetve, meg­ késve sem indult meg a kapitalizálódás, ott a társadalom felső és alsó osztályai között áthidalhatatlanná nőtt a társadalmi szakadék. Szabó Zoltán egyedül a rimamurányi „gyarmatbirodalom” szociális intézke­ déseit nem illette kíméletlen tudományos kritikával (annak is salgótarjáni viszonyait, szemben a feudális lényegű ózd-borsodnádasdival). Megfigyelései ma sem tanulság nélkül valók. K O V Á CS E N D R E 44 �N a p ló h e ly e tt I. Egy évad a pokol tornácán Ha most, utólag, a szerencsés végkifejlet tudatában visszatekintek, ven­ dégnek átutazo turistának látom magamat ott. Pedig akkor nem így tűnt. Tavaly ősszel megbetegedtem, az influenza, ahogy már évek óta szo­ kott, ráment a szememre, vírusos gyulladást okozott. Szaruhártyaherpeszt, olyasmit, amiről a szemészek a fejüket a papír fölé hajtva, miközben kór­ lapot nyitnak a betegnek, elmagyarázzák: - Asszonyom, ez egy nagyon hosszadalmas, de végül is gyógyuló be­ tegség. Nem veszélytelen, mert, ha a látómezőre is kiterjed, részleges lá­ tásromláshoz, esetleg még annál is többhöz vezethet. De önnek szerencsé­ je van, a herpeszhólyagocskák a szem külső, alsó területén vannak. Na­ gyon vigyázni kell, nehogy elterjedjenek. . . Na, persze, csak azok az orvosok mondják ezt, akik látják a baj mi­ benlétét. De hát vegyük az optimális esetet. Orvostól orvoshoz vándorol­ va, előbb-utóbb megérkezik az ember egy olyan rendelőbe, ahol van rés­ lámpa, ahol az orvos már találkozott hasonló esettel és nem a betegtől kérdi, hogy volt-e már máskor is ilyen baja és akkor mit szoktak csinál­ ni? Mert szerencsére ritka baj, de azért van belőle. Hiszen mikor végül a pokol tornácára értem, ültünk ott sorban vagy tízen - négyéves kis­ lánytól a nyolcvanéves öreg néniig - , akik ebben a betegségben szen­ vedtünk. Ültünk sorban sok más beteggel együtt naponta az alagsori kis rendelő várófolyosóján. Különös kis folyosó volt ez. Nem fért el több, mint nyolc-nyolc szék szorosan egymás mellett a két szemközti falnál. Ha becsukták az ajtót, amely a régi pavilonokra és az ápolt kertre nézett, olyan gyorsan elfo­ gyott idebent a levegő, hogy még hidegekben is újra ki kellett nyitni. Ez a folyosó tehát mindig nyitott ajtóval várta az érkezőket. És a fogadtatás ugyanilyen szívélyes volt. - Magácskát még nem láttam itt - mondta évődve a kék szemű, hu­ szonnyolc éves asszisztensnő, mikor riadtan, betegen, rosszkedvűen először foglaltam helyet a váróban. Noteszt hozott, felírt rólam mindent, amit tud­ nia kellett. Attól fogva már a nevemen szólított. De mindenkihez ugyanilyen volt. Akár a főorvosa. Mondom, családias hangulat uralkodott, ami tekintve a csaknem bizonyosra vehető tényt, hogy aki egyszer itt megjelenik, az törzsvendég lesz, az egyedül elviselhető állapot volt az összes lehetséges között. Itt azonnal befogadtak. Hogy a gyógyu­ lás biztos reményében, vagy a gyógyíthatatlanság esetleges tudatában, arra 45 �ilyenkor nem gondol az űzött vándor, aki már addig nem egy kórházfo­ lyosó kövén álldogált, nem egy szűkös, vagy tágas váróterem székeit kop­ tatta. Történt ugyanis, hogy a múlt őszön a baj kiújulásakor könnyelműen nem vettem komolyan az esetet. M ár annyiszor volt, és egy-két-három hét szemcseppentés, antibiotikum-szedés, pihenés után elmúlt, hogy most ide­ jében orvoshoz sem fordultam. M ire észbe kaptam, hogy le kell fékezni a tempót, utána kell nézni a dolognak, késő volt. E d d ig a szervezet maga állította meg a vírust némi gyógyszeres segédlettel: most túlfeszítettem a húrt, eljátszottam a velünk született természetes ellenálló, gyógyulóképesség adta esélyt. Idekényszerültem hát a tudomány „csarnokába” , a pokol tornácára, hogy kipróbáljam, mit tud nyújtani. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy semmit. Ezek a napi egy-két-három órák, amiket itt töltöttem, jórészt várakozással, felértek egy világ körüli utazással. A probléma, amivel a tudós professzort felkerestem, s ami ak­ kor - a szójáték minden frivolságán túl is - , valóban óriásira nőtt a szememben, egyre kisebbedett, egyre jelentéktelenebbnek tűnt. M ert hát mi volt az én szaruhártyaherpeszem annak az ázsiai aggastyánnak a trachomás vakságához képest, akit egyik nap ötödmagával hozott a kórház valam elyik osztályáról a mentő? A kincstári pizsama és csíkos köpeny úgy lógott le két oldalt csontos vállárói, mint egy távol-keleti népi öltözék (kimono? judogi?). K ét kezét előretartva ment a vakok évezredes pózában, mezítlábán klasszikus saru­ jával, csoszogva, lassan, hogy kinyíljanak előtte az ajtók, félrehúzódjanak, akiknek szemük van a látásra. Odabent a feketére festett falú, apró, de mindennel berendezett rendelőben, amelynek barátságos személyzetéből és különös fényeiből ő semmit se látott, sokáig csattogott a réslámpára sze­ relhető fényképezőgép lila vakufénye, és mindannyiunk atyja, a negyven­ ötven körüli főorvos úgy kísérte ki jó háromnegyed óra múltán a neve­ zetes vendéget, mint, aki nagyon sokat köszönhet ennek a látogatásnak. - Gyógyíthatatlan - mondta a készségesen mosolygó, a magyar nyelvet nagy öntudattal, de alig-alig beszélő tolmácsnak. - Jöjjön a következő és beterelt maga előtt egy negyvenes, sovány, hosszú fekete copfos aszszonyt. - E lvileg pihenni jönnek Magyarországra — mondta az egyik nővérke, amikor egy lopott kis cigarettaszünetre kiállt a váró ajtajába. Aztán közben kerül nekik szemüveg, műfogsor, műláb. . . Végül töltenek néhány hetet valam elyik szanatóriumban. . . E z ilyen kormányközi megegyezés. - Szem üveg.. . - gondoltam. - Hátha ilyen messzire kell utazni azért a szemüvegért, bizonyára utóbb hordani sem meri, nehogy eltörjék. Mikor kap még egyszer - , ki tudja, milyen érdemeire, hőstetteire való tekintet­ tel - lehetőséget egy ilyen utazásra? A vak öreg velem szemben ült, a széksor végén. Szótlanul fészkelődött a bőrpárnás széken. Körülötte csak megszokott, otthoni hangok, mi ma­ gyar várakozók hallgattunk. Épp a két asszony csicseregte el a még sorra nem került férfiaknak, hogy mi történt odabent. Talán ez az otthoni be­ széd, meg, hogy mellőle ment be a rendelőbe valaki, bátorította fel az öreget, hogy megpróbáljon valamicskét változtatni kényelmetlen helyzetén. E g y nagy sóhajtás után felhúzta két lábfejét maga elé a székre, ott ült sza­ 46 �bályos lótuszülésben, szemmel láthatólag megkönnyebbülve, mondhatni, „kinyújtóztatva” tagjait. Nem sokáig ült így, mert az egyik, két székkel odébb ülő magyar figyelmetlenül megmozdult ültében, meglökte az öreg térdét, aki abban a pillanatban, mint akit rajtakaptak, leeresztette újra lábait. Nyilván figyelmeztették őt elindultakor az itteni szokásokra, meg­ adón lógatta hát a szék alá csontos, megfáradt járóművét. - Ô, hát azért nekik sem fenékig tejfel - döbbentem rá. M ert addig magam is elfogadtam az általános vélekedést, hogy mekkora szerencséjük van, hogy abból az elmaradott országból, ahol még szemüveg sincs, ellá­ togathattak a mi fejlett hazánkba. Teltek-múltak a napok, a hetek, megismerkedhettem egy fél lábú afgán vezérőrnaggyal - nem volt több huszonöt esztendősnél - , szép, sudár af­ rikai nőkkel, szénfekete néger férfiakkal, arabokkal és a főorvosunk ked­ véért Törökországból ideutazó fitestvérekkel, akik anyjuk második hályog­ műtétjét jöttek megbeszélni. Sőt, megismerkedtem a vidékről és Pest legváltozatosabb kerületeiből bejáró herpesz- és egyéb gyógyíthatatlan, vagy - mondjuk úgy - , nehezen gyógyuló szembetegségekben szenvedőkkel. E gy tízéves tanyasi kisfiúval is, aki a fél szemére vak volt és már az is marad, mert túl későn került megfelelő orvosi kezekbe. Szóval, ismereteim és kapcsolataim minden el­ képzelhető mértéken felül bővültek és gyarapodtak. Látogatásaim egyetlen szépséghibája az volt, hogy noha harmadik hó­ napja táppénzen, főfoglalkozásként a szemészeten ültem, mint, aki alapos továbbképzésben kíván részesülni a világ összes szembaja tekintetében, az én szaruhártyaherpeszem nem javu lt. M ár kétszer jóddal letisztogatták, leragasztott szemmel, félvakon jár­ tam a világot - elvesztettem kezdeti szégyenérzetemet, úgy közlekedtem sze­ memen a nagy „bu cival” , mintha azokban lenne hiba, akik nem viselnek ilyet - , de a javulás nem akart bekövetkezni. Sőt. E g y szép napon, tőle szokatlan kedvetlenséggel, szinte már dühvei közölte kezelőorvosom, hogy a nyugatról beszerzett kenőcs, aminek segítőhatásába vetettük eddig min­ den reményünket, és, amit olyan becsben tartottunk, mintha valóban ara­ nyat rejtene a kis tubus - fogyóban van. Nem tud többet a járó betegek­ nek adni belőle. Am i nálam van, az volt az utolsó kiadható darab. Nincs más hátra, feküdjek be a kórházba. E z elgondolkodtatott. E gyet biztosan tudtam: a családomtól csaknem két óra járóföldre eső kórházba semmiképpen sem akarok befeküdni. Nemcsak azért, mert nem akarom a bajt újjal tetézni: eddig, ha nehézkesen is, de el tudtam látni őket, majd a saját ágyamba dőltem és aludtam, amennyit csak tudtam, mert, ahogy egyik herpeszes kollégám mondta: - Ebben a betegségben az alvás a legszebb; - minden szembeteg fokozottan aluszékony. D e azért sem, mert úgy láttam, hogy a korábban befektetettek sem javultak, sőt, nyilván a hospitalizáció hatására a kórház kedvszegő kör­ nyezetében egyre betegebbnek és nyomorultabbnak érezték magukat. Döntöttem hát. Í rtam egy Am erikából hamarosan hazaérkező barátunk­ nak, pontosan vázoltam neki bajomat és küldtem két —, a főorvosunk ál­ tal írt - receptet arról a bizonyos „arannyal felérő” szemkenőcsről. M ajd azon a napon, amelyen kinyomtam az utolsó cseppecskét is a gyógyírból, kiírattam magam a táppénzről. Van néhány hét szabadságom, hamarosan megérkezik barátunk a kenőcsökkel, leszek a magam betege. 47 �A főorvos nem győzte a fejét csóválni és lelkemre kötötte, hogy legalább hetente kétszer jöjjek be a rendelésre. Minden rendelkezésére álló szemcseppel alaposan ellátott és megígértette velem, hogy a szememet tovább­ ra is lekötve tartom. Mindent megígértem, és mindent meg is tartottam, egészen addig a júliusi napig, amíg hazaérkezve, amerikai barátunkat ott nem találtam a kertünkben. Rejtélyes, jót ígérő arccal két szemcseppes flakont állított elém. - Ezekkel csöppents kétóránként, éjszaka háromóránként, de keresztényi lelkiismeretességgel. A z orvosom azt mondta, az a szemkenőcs semmit sem ér - ezt akkor már én is tapasztaltam - , az ilyen krónikus esetekhez ez kell. - É s megemelte az egyik kis műanyag flakont. - Kétóránként, de becsületesen. - És lekötni? Nem kell a szemem lekötni? M it mondjak még? Am ikor egy hét múlva bementem a főorvoshoz, nem akart hinni a szemének. Elébe tettem a szemcsepp angol nyelvű le­ írását. Elolvasta - inkább csak átfutotta — és közben egyfolytában ká­ romkodott. Nem, ő ilyesmit nem tesz. Felindult felkiáltásokat hallatott. Aztán szembepördült velem a forgószékén és azt mondta: - . . .,de az én apám csak egy egyszerű körzeti orvos volt. Mégis a vi­ lág összes gyógyszergyára küldte neki a prospektusait, meg a musztereit. Hát ki a fene kapja most azokat? Én rosszabb orvos vagyok nála? E gy mélyen megalázott ember minden indulata ott volt az ábrázatán és a hangja legalább akkora fájdalomról tanúskodott, mint a mienk szo­ kott, amikor neki panaszkodtunk. Hogy rosszabb orvos volna? Ő , aki panasz nélkül, barátságosan, sze­ mélyes ismerősként kezel napi negyven-ötven beteget, aki szombat-vasár­ nap délelőtt is beugrik az osztályára, hogy tudja, mi történt ott? A ki azért szidta le egy glaukomás kislány fiatal szüleit, mert elmulasztották őt éjjel kiugrasztani az ágyából, amikor a gyerekre - , valahol Hatvan és G yön­ gyös között egy kis faluban - , váratlanul rátört a roham. A ki pénzt nem fo­ gad el, sőt, legtöbb betegétől kapni sem kaphatna, mert nekik sincsen? - A legnagyobb baj ezekkel a külföldről jött gyógyszerekkel, hogy az utánpótlást nem tudjuk biztosítani - mondta aztán lecsillapodva. . . Kérdezze meg egyébként a barátjuktól, hogy mennyibe kerül a szemcsepp. Nem mintha volna rá keret. . . - legyintett, visszapördült a széken és be­ rajzolt a szememet jelképező kis karikába néhány heget jelző vonalat. Nem a herpeszhólyagocskák zöld filccel kiszínezett karikáit: kusza vonalkákat. A gyógyulás kusza ágacskáit. Úgy mentem ki a váróba, mint a házasságközvetítő irodák reménytelen várakozói közé a hosszú idő után mégis sikeresen férjhez ment. M indenki­ nek felírtam a szemcsepp nevét, a gyártó céget. Mindenki kutatni kezdett az emlékezetében valami nyugati rokon, vagy ismerős után. Hazafelé a metrón hirtelen riadalom tört rám. Belenyúltam a táskám­ ba, kétségbeesetten kotorásztam, amíg csak kezembe nem akadt a gömbölyű műanyag tartályocska. M osolyogva, boldogan szorítottam meg. Fogtam hazáig szinte. Valószínű úgy, ahogy az a távoli országból érkezett a nálunk kapott szemüvegét. Nyolcszáz magyar forintnyi valutába került. M E Z E Y K A T A L IN 48 �M E Z E Y L Á S Z L Ó M IK L Ó S K ö ltő p o rtré — - k ritik a i tü k ö rb e n „M űvésznek lenni ezt jelenti: érlelődni, mint a fa, amely nem sürgeti nedveit” - fogadta el magára nézve igaznak R ilke szavait Veres János szlovákiai magyar költő. Pályája, lírájának fejlődése csakugyan a kísér­ letezéssel járó buktatókat és vargabetűket sem elkerülő új és új nekiru­ gaszkodások sorozata. A folytonos érdeklődés rajzolta költészetének zenitre még nem érő ívét. „Ö nm aga keresése és megtalálása kaptatóján haladva - olykor lem aradva az olvasó türelmetlen várakozásától - mégis a ki­ egyensúlyozott líraiság a célja” - írta összegző érvénnyel Fonod Zoltán. Élm ényforrásai alapvetően két táj varázsos igézetében lelhetők meg: Tornaija és Rimaszombat földszagú és otthonos életvalóságában, valam int a felhők magasába törő tátrai csúcsok zárt - így lelkeket összemelegítő szanatóriumi világában. Születésekor, 1930-ban Tornaija már mezőváros, de az alvég érintetlen falu - furfangos észjárású palócaival. Aztán ott a fatelepek és proletárviskók nyomasztó világa, s bennebb haladva föltünedeznek a polgárházak rendezett udvaraikkal, ápolt virágoskertekkel, la­ kóik pedig a jobb módú iparosok és kereskedők. „ E z a sokszínű, válto­ zatos és óriási ellentétekre épülő világ nevelt engem emberré, ez formálta észjárásomat” - mondta egy interjúban Tóth László mikrofonjába. Ifjú ­ ságának az 1949-ben rátörő tüdőbaj egy csapásra véget vetett. Életének színtere - s évtizedekre meghatározó élménye - kisebb-nagyobb megsza­ kításokkal 1957-ig a tátrai szanatóriumok betegszobája. A fenyvesek és sziklaormok világa akkoriban szintén őrzött még valam it régi romanti­ kájából. A z összezárt és a halál fuvallatától meglegyintett emberek kö­ rében ismerkedett barátokkal, szerelmekkel és a versekkel. Ide, az újtátrafüredi szanatóriumhoz kötődik költővé avatásának döntő élménye. 1951 őszétől - a véletlen sorsszerűségének köszönhetően - együtt pihent gyógyult Fábry Zoltánnal. N eki mutatta meg kezéből addig ki nem adott költeményeit. Fábry röviden közölte vele: költő lesz. Ám az éjjeliszek­ rényen heverő Ady-kötetet „elkobozta” . A figyelmeztető gesztus egy­ értelmű volt: föl kell hagynia az A d y bűvkörében és méginkább az adys utánérzésekből születő versek írásával. E lső közlése - mily jellemzően az akkor éppen csak újrainduló szlovákiai magyar irodalom esztétikai enge­ dékenységére és mennyiségi szemléletére - igen egyszerűen történt. Pos­ tára tette Egykor és most című versét, s az 1952. április 2-án meg is je­ lent a pozsonyi Új Szóban. Veres Jánosból, a gömöri palóc fiúból, a ma­ gas hegyi szanatóriumok betegéből költő lett. Nem soká váratott magára az első kötetbéli jelentkezés. A Csehszlovákiai M agyar K önyvkiadó Három fiatal költő (1954) címen bemutatkozó gyűj­ teményt állított össze Ozsvald Árpád, Török Elem ér és Veres János zsen­ géiből. Mindhárman ifjúi hittel és lelkesedéssel ünnepelték az új szocia­ lista életet - háromféle változatban. A túlfűtött lelkesültség, az önger­ 49 �jesztette hurráoptimizmus és a szükségszerűen velük járó súlytalan sema­ tizmus különös paradoxonként jellemezte az 50-es évek nemzetiségi iro­ dalmát. Sem a politikai-társadalmi viszonyok, sem pedig a művészeti élet körülményei nem indokolták ezt az önfeledt örömet és hálatelt himnikus hangot. Jóformán föl sem oldódtak a kisebbségi magyarság kollektív jogfosztottságából származó rettegések görcsei, folyt a mezőgazdaság átszer­ vezése, nyilvánvaló nehézségekkel küszködött az ország, s a művészetekre teljes súlyával nehezedett a zsdanovi esztétika parancsuralma. S akkor Vers ars poeticus belépője így rikkantott a kötetből: Hé, társak! Piros, éneklő fényben siessünk kedves holnapok elé! Segítsük őket közelebb hozni! E z most a harcunk, s minden népeké! Fábry - a fölfedező - azonnyomban és pontosan látta az ifjú versíró fogyatékosságát. „V eres János alapvető hibája: nem hagyja eléggé kiérni elképzelését, ami ugyanakkor azt is jelentheti, hogy még nem biztos talajú mondanivalója. M eglátásait, elgondolásait azon melegében, első impresszi­ ójában veti papírra, és ez így sokszor pongyolaságot eredményez” . Nem mondta ki, de éreztette, ítélete a politikai-közéleti verseket illeti, mert ugyanakkor melegen dicsérte természetfestő költeményeit, hangulatos élet­ képeit, a mikrovilág képi sűrítésű ábrázolását amely majd Veres vers­ világának legértékesebb vonulata lesz. A lig egy esztendő múltán önálló kötet összeállítására nyílt módja a költőnek, aki erre jó két évtized távolából így emlékezett: „A m ikor a kiadó felszólított, hogy adjam le az első önálló verseskönyvem anyagát, eszem ágában sem volt még kötetet kiadni. A felszólítás teljesen megbolondí­ totta a fejemet, olyan váratlanul ért. (. ..) D e képtelen voltam nemet mon­ dani és higgadtan átgondolni, mit is jelenthet, mekkora felelősséget az ön­ álló bemutatkozás” . E z az oka, hogy az Ifjú szívem szerelmével (1955) da­ rabjait is ugyanaz a naiv optimizmus, az az alapvetően hamis látásmód, azok a bántóan sematikus megoldások jellemezték, mint az O zsvalddal és Törökkel közös könyv megnyilatkozásait. A már emlegetett társadalmi és művészi paradoxia ezúttal tovább mélyült, magánéletére is kiterjeszke­ dett. Súlyos betegségét, megpróbáltatásait is feledte, ha a szocializmus győzelmes építésére és a várhatóan kitűnő terméshozamokra gondolt. Turczel Lajos „apriorisztikus lelkesedéssel” jellemezte korai költészetének ezt a fölhangoltságát. Ennek az abszolút problémátlan lírának nem voltak sarkpontjai, körvonalai, csak túlcsordulása, áradása, amint ez már Fábry korábbi elemzéséből is kiderült. Ugyanakkor a kortárs műbírálat észlelte azt a tényt, hogy az illuzorikus látásmód csakugyan illúzión ala­ pult, ilyenformán kétségkívül őszinte volt. Harsány lelkesedését nem a ki­ számított karrierizmus, nem a tudatos politikai célszerűség fűtötte, hanem az emberi jóságba és a jövő szépségébe vetett hite. Itt a paradoxiának az a mélyebben fekvő rétege munkált, amely képes volt a kínzó betegség elleni hősies küzdelmet fölmutatni. Ezért találó a kötet címe. A bajjal, a halál rémével viaskodó ifjú szív szerelme erővel és elszántsággal lelkesül az igazabb életért, az emberségért, a szerelem és barátság kötéséért. Mégis a költőnek valam iféle euforikus, öntudatlan állapota volt ez: nem figyelte tudatos szemmel sem a világot, sem magát. Í rt, ahogyan helyzete, szerepe diktálta. 50 �A z első kötet szigorú kritikai fogadtatása, s kivált az a goethei figyel­ meztetés, hogy a költőnek minden körülmények között vállalnia kell ön­ nön élményeit, válságperiódust hozott Veres életébe. A roppant termékeny és gyors iramú indulás után meditatívabb, halkabb időszak következett; új kötetet is csak hat esztendő múltán adott ki. A sürgetés nélküli érlelődés első gyümölcsei mutatkoztak Tüzek és v i­ rágok (19 6 1) című könyvében. Mindenekelőtt mélyülő életszemlélete és a valósághoz való szorosabb értelmi és érzelmi kötődése vált láthatóvá. Turczel Lajos is fölmérte a változást: „Gyerm ekien naiv lelkesültsége felnőtt komolysággá s férfiszenvedéllyé érett, a felszín csillogásaiban kielégülő látása pedig mélyre néző és okokat kereső szemléletté nemesedett” . A z átalakulás hátterét kutatva Tőzsér Árpád talányosnak tetsző jelen­ ségre hívta föl a figyelmet. M egállapította, hogy a második kötet hiteles és szép költői képeket hordozó versei igazi lírikusra vallanak. D e ez az új arc - fejtegette - akkor lehetne hitelesebb, ha fölbukkantak volna az 1955-ös lelkendezőt és az 19 6 1-es lényeglátót összekapcsoló versek. Ám , ez az átmenet hiányzik: a vívódó, föloldó költemények kimaradtak az életmű addigi egészéből. Mintha Veres nem küzdött volna meg a hurráoptimiz­ mus ürességével, egyszerűen csak átlépett rajta. Tőzsér a kétségeit kiter­ jesztette az egész első lírikus nemzedékre, mondván, hogy ez a generáció v í­ vódás és leszámolás helyett a feledést, a szemérmes elhallgatást válasz­ totta. Nézetem szerint a kérdés nem is annyira rejtélyes. A z S Z K P ne­ vezetes X X . kongresszusát követően minden alkotónak - így természete­ sen a szlovákiai magyar költőnek is - volt alkalma elgondolkodni a po­ litikai dogmatizmus és az irodalmi sematizmus kártevésén. A megtévedtek hirtelen jövő, heurisztikus fölismerésének, s az azt követő leszámolásnak első ösztönzője valószínűleg ez volt. A másik föloldó tényező Veres al­ katából következett, akinél a korábbi illuzorikus buzgalom nem magára öltött póz volt, hanem örökösen jóra vágyó lényének ösztönös megnyilat­ kozása. A megújulás tehát nem személyisége költői lényegének kifordítását követelte, hanem látásmódjának elmélyültebbé, pontosabbá válását és stí­ lusának, vershangjának hitelesebbé módosítását. A harmadik - és a példa erejével ható - fontos hatást pedig a magyar líra N agy László és Juhász Ferenc nevével fémjelezhető megújhodása jelentette. Ebben az időben kez­ dett hatni a határon túl a modern magyarországi költészet frissítő, pezsdítő hatása, mely kitűnően összerímelt az ösztönösség jegyében indult első költőnemzedék tanulnivágyásával. Turczel Lajos egyértelműen megálla­ pította, hogy Veres újfajta költői gyakorlata a Juhász Ferenc-i hatásra ve­ zethető vissza. Külön erénye a rimaszombati pályatársnak, hogy „lehor­ gonyzott ennek az útnak első, pozitív szakaszán” . Sőt Tőzsér - hiányérzeté­ nek megfogalmazása után — maga felelt saját kérdésére, amikor arról írt, hogy Veres Jánosnak a N agy Lászlótól is képviselt balladai, eposzi, népköltészeti hangzás illeszkedik igazán költői habitusához. Tény, hogy a vál­ tozás után az illúzió helyébe a látomásosság lépett, s a világra való effajta rácsodálkozás ösztönözte képalkotó tehetségének szép kibomlását. Mindebből adódik a következtetés: az első és második önálló kötet közötti hat év amit fönnebb válságperiódusként említettem - valójában a pontosabbá váló világlátás és tanulás időszaka volt. Eredményei pedig a Tüzek és v i­ rágokban váltak nyilvánvalóvá. Mindazonáltal ebbe a kötetbe is kerültek a 51 �a „fordulatot" megelőző korszak tartalmatlan lelkesültségéből és frázi­ saiból épült versek - a költő szándékán kívül. A kor szerkesztői gyakor­ lata ugyanis az volt, hogy minden kötetbe meghatározott százalékarány­ ban politikai-közéleti műveket is föl kellett vennie a szerzőnek. „A z effajta gyakorlat tarthatatlanságát - írta Tőzser Á rpád - Veres példázza a leg­ jobban: a másfajta érdeklődésű költőtől társadalmi mondanivalót köve­ telni: új sematizmust eredményez” . Veres János pedig így emlékezett a Tüzek és virágok megjelenésének előzményére: „ . . . az volt a kiadó fel­ tétele, hogy a verseknek legalább egyharmada direkt módon agitáló legyen. Sokat töprengtem, hogy mit csináljak, eleget tegyek-e ennek a követel­ ménynek vagy várjak még a kötettel. D e a pénz nagyon kellett. ( . . . ) V é­ gül is a kiadás mellett döntöttem.” . Noha a kötet több verse idézte a rosszemlékű igénytelenséget, egészé­ ből mégis valódi költő arca bontakozott ki. A cím metaforája találóan jelzi a megtett utat; s a címadó vers allegorikus sorai meggyőzően mérik be a változást: az érzelmi-politikai-irodalmi élmények és csalódások, föl­ ismerések és lemondások ellentéteiben edzett feszültség mértékét. Híven megőrződött viszont korábbi költészetének - Turczel Lajos kifejezésével - „eszmei kristálym agja” , az emberi jóság hite és vágya. Lírájának gon­ dolati középpontja tehát a jóság virága, mely a kínok, csalódások, az élménygyűjtés és formálódás tüzében edződött m aradandóvá és kapott hi­ teles kifejezést. A költő romantikus fölnagyító hajlama, valamint az él­ mények bensővé válásának küzdelme olyan feszültséget teremtett, amely­ ből kinőttek látomásos, balladikus kavargású nagy versei, melyek új mi­ nőség létrejöttét jelentették életművében. A kötet egyik - Veres egész pályáját megvilágító kulcsfontosságú verse az Ikarusz: Örökre két kikötő vár nagy ég s a poros gödör, cibál a kényszer, míg egyszer lever és halálra tör. H a csupán e strófa igéit tekintjük (vár, cibál, lever, tör) megsejtjük a költő nagy keservét: a fölröppentő vágyak és a konokul visszahúzó erők szélsőséges, mégis oly gyakori ellentmondását. Tóth László írta: „ A ter­ mészet fura játéka lehet, hogy benne a világra naivan rácsodálkozó kis­ gyermeket s a világot józanul szemlélő és mérlegelő, olykor el-elkomoruló bölcs aggastyánt egyesítette. Nemcsak emberként, költőként is ilyen. Am i­ kor legmagasabbra szárnyalna, gyökerei visszafogják.” A folytonos neki­ rugaszkodások, az új elhatározások és próbálkozások jellemzik Veres pá­ lyáját, hogy a villám ok magasába fölszárnyalva megint csak a földre es­ sék. A zuhanás fáj, a föld mégis otthonos, simogató. Elszántan lendül a magasságnak, de legjobb eredményei földközeli versei, mint a pusztaság igénytelen virágának, a Homokvirágnak az elégiája. A z elmélyültebb és par excelence lírikus gondolkodás, a differenciál­ tabb szemlélet magukkal hozták költői eszközeinek finomodását, versei mívességének gazdagodását. A Tüzek és virágok a befeléfordulás igényét, az expresszívebb megnyilatkozás eszközeit mutatta: a belső tudattartalmak és érzésrezdületek jelképi jelentésű képekbe foglalását. V arga Imre találó m egállapításával „mélyülő színeinek” lehettünk szemlélői. 52 �A lassú érlelődós, valamint az akarás és lehetőség, szárnyaszegettség és fölívelés feszültségének újabb hozadéka a Fehér szarvas (1967) volt. Tőzsér Árpád javaslatára ezt a könyvét a népköltészet ihletésében fogant, s annak motívumaiból építkező verseiből állította össze, így a M ikrovilág előtti legegyenletesebb színvonalú s legegységesebb gondolatiságú kötet jött létre. A z ítészek többszöri intését követve a másodlagos élményforrá­ sú, agitatív verselést végképp fölváltotta a személyesség, az én központba állítása. Talán túlzásig is - amint F ónod Zoltán írta - hiszen a költő al­ katának ennyire erős fénybe állítása szűkíti a kötet horizontját. A sze­ mélyiség a nagy egész képét háttérdíszletté zsugorította. A címadó poéma mese és valóság ellentétére épül, s e feszültség áram­ körében keresi a létezés értelmét, logikáját. A népi regék világa idéződik valódi lírai szuggesztivitással az Arany János-i hagyomány talaján, de erős Juhász Ferenc-i hatás közvetítésével. A szarvaslegenda szimbólumá­ nak lényege a királyfiban megtestesülő költő álm a: a folyton keresett, de elérhetetlen vágy. Veres János egyik alapproblémájánál vagyunk, a föl­ szárnyalás és zuhanás ikaroszi művésztragédiájánál. A keserű életérzés mögött ott a számvetés igénye: életről, eszményekről, hitről vall. A kötet szerelmi és tájlíráját borongás lepi. Nem mesterkélt búbánatról van szó, ha­ nem az élmények, tapasztalatok kiváltotta érzelemről, mely találó képek so­ rába sűrűsödik. Formai szempontból is eredményes volt tehát ez a neki­ rugaszkodás, mert korábban nem látott összhangba került hagyomány és modernség. A látás romantikája és a szürrealizmus képzettársítása, a szimbolizmus képisége és az impresszionizmus árnyalókészsége együttesen - olykor buja képhalmozás formájában - van jelen. D e az üzenet eltakarhatatlan lényege ezúttal is a kristálytisztává párolt em­ beri jóság hatalmának hite. E „legszebb fény” jelenti lírájának közép­ pontját, s a vele kifejezett élet értelmét. A Fehér szarvas minőségileg új állomás, de nem kiteljesedés volt, és jelezte a további készülődés irányát két vonatkozásban is. Egyrészt ahogy Fonod Zoltán elemezte a kötet jelentőségét —megmutatkozott a példa­ képek hatásától való egészséges távolságtartás igénye. Annak fölismerése, hogy nem az előtte járók gondolatait, de gondolkodói rendszerük igazságait kell követnie. Másrészt megmutatkozott a túlságos énközpontúság bukta­ tója, s az ebből következő feladat: a költőalkat teljes kibomlása csakis egyetemesebb látásmóddal érhető el. Olyan költői önarcképet kell raj­ zolnia, ahol a portré nem eltakarja a nagy egészet, de tükrözi. Kevéssé rostált válogatott verseinek gyűjteménye v olt a Hom okvirág (1972), amely megint csak kényszerűségből elkapkodott kötetté sikeredett. ,,A válogatott verseim kötetét a kiadó és az akkori körülmények sürgetésére szinte egyik napról a másikra kellett leadnom. Akkor már újra nagybeteg voltam, nem sokkal előtte kerültem haza a klinikáról, s betegen, rette­ netes állapotban, testileg legyengülve és lelkileg feldúlva válogattam öszsze az anyagot, amit a kiadó még tovább változtatott. Sajnos, nem a leg­ szerencsésebb kézzel nyúltak hozzá. ." A cím metaforája ismét telitalálat, hiszen Veres költészete csakugyan nélkülözi a föltűnő látványosságot, a hivalkodást. L írája - ahogy Z alabai Zsigmond mondta - nehezen szökkent szárba, de gyökereit mélyre eresz­ tette az évtizedek alatt. K öltői gondolkodásának forrásvidéke sorsának 53 �megpróbáltatásaiban és a hétköznapok apróbb-nagyobb tragédiáinak él­ ménykörében határozható meg. S az élményvilág egyre személyesebbé vá­ lásával költészetének üzenete is módosult. Immár nem annyira az emberi jóság erejébe vetett - talán nehezen is körvonalazható - hit adja mon­ dandóját, hanem az együttérzés; együttérzés az élettől sebeket kapottak­ kal, a sorstól megpróbáltakkal. E z az érzés árad halk hangszere­ lésű, őszintén kitárulkozó, mégis visszafogott legjobb verseiből. A szerelmi és szanatóriumi témák motívumai egymást erősítve mutatják a mélyen át­ élt élmény elsődlegességét. Legotthonosabb világában, a leíróköltemé­ nyekben a látvány mozaikkockáiból - képhalmozással és montázstechniká­ val - immár képes a nagy egészet ábrázoló tablók megalkotására. A z addigi pályaszakasz áttekintésére és fölmérésére hivatott H om ok­ virág híven rajzolta körül költője alkatát: az egyszerre szemlélődő és ki­ tárulkozó Veres János portréját. „L írá ja elsősorban érzelmi telítettségű, hangulatfestő - szögezte le Zalabai Zsigmond. - A gondolatokkal szem­ ben alulmarad. Hosszabb verseit nem bírja szusszal, légszomjat kap az önmaga diktálta tempó miatt.” Újra és újra bebizonyosodott tehát, hogy Veres a maga kicsiny világában mozog a legbiztosabban. Ennek és belső élménykörének avatott kifejezője. Akkor talál magára, ha legszemélyesebb élményei, a lélek belső tájai felé indul fölfedező útra. A betegségek szen­ vedése, a halál fenyegetése, az élet durvaságaitól való félelme, az értel­ miségit fojtogató szorongása, a szerelem gyötrelme és föloldozó öröme azok a témamotívumok, melyeknek versbe szövésében mesteri. Nem véletlen, hogy a M ikrovilág (1979) legszebb darabjai e vonulatba illeszkednek. A cím ismét telitalálat, tükrözi világszemléletének jellegzetes­ ségét és kifejezi legsajátabb motívumrendszerét: szülőföldje igézetét. A Szűkebb pátria ihletése oly erőteljes - amint Zalabai írja - , hogy „m ásra nem törekszik, mint hogy a költészet nyelvére fordítsa le a gömöri hely­ történetet.” A kétségtelenül érzékletes túlzásnak van némi igazsága. Veres mindig öntudattal vállalta gömöri palócságát, s verseinek egy mennyiségre és minőségre egyaránt tekintélyes hányadából a gömöri táj közvetlen él­ ménye és a palóc néphez való ragaszkodása árad. Mély gyökerű kötődése azonban nem jelent puszta helyi érdekűséget, bezáró provincializmust, mert épp e tárgyban erősödik föl igazán tehetségének egyik vonása: az összessé­ get képes fölmutatni a kistáj érzékletes rajzában. Leíró- és portréfestő tech­ nikája nem használ harsány színeket, inkább a hangulati mozzanatok megelevenítésével hat. A Szűkebb haza látványa érzésekben fogalmazó­ dik: derűben és szomorúságban, mélabúban és életvágyban, aggodalom­ ban és bizalomban. A táj- és népélmény az érzelem tartományába kerül. Í gy, ebben a jó és vállalható értelemben „vidéki költő” Veres J ános. Tóth László írta róla: „Érzésem szerint bárhol élne is a világon, mindenütt v i­ déki csehszlovákiai magyar író maradna. M ert másnak lenni képtelen, v á l­ lalva sorszerű helyzetének felemelő pillanatait és kényszerű buktatóit is.” A vidékiséggel is együtt járhat a szabad röpülés határtalanságának jó ér­ zése. A tettvágy derűiének és a körülmények béklyóinak ellentéte - a provincializmus veszélyének tekintetében - nem föltétlenül a kiteljesedés útjába álló gátlás, nagyon is egymást erősítő kétféle hatás lehet. Magasba szárnyalni ugyanis csak biztos pontról elrugaszkodva lehetséges, olyan helyről, amely visszavárja elvágyódó hűségesét. Joggal mondta V eres: „S zi­ lágyi Domokossal értek egyet, aki azt követelte, hogy az irodalom egyszer­ re legyen európai és csíkszentjehovai.” 54 �Veres János ragaszkodó hűsége, tartásának etikája egészen nyilvánvaló. D e - kérdezi értő kritikusa, Zalabai Zsigmond - miképp ölt esztétikai for­ mát, lírai kifejezést ez a magasrendű erkölcsiség? A válaszhoz két verssor szolgálhat mottóul: „N em nagy világ, nincs benne / minden, de van benne valam i az egészből.” Vagyis a kérdés úgy tehető föl: a mikrovilág kicsinységében rejlő nagy egészet milyen esztétikai minőséggel képes verssé avatni? Láttuk, a Fehér szarvasba n nem sikerült maradéktalanul megmu­ tatni az egyediben az általánosítható összességet. Mértéktartó, visszafogott hangú és impresszionista látásra épülő költészete, a foltszerű árnyalás mód­ szere nem tudott megbirkózni az akár miniatúra formájú tablósfestés fel­ adatával. E z ugyanis csak akkor lehetséges, ha az egyszeri képek önér­ tékükön túl gondolati többletet - azaz lényeglátást - hordoznak. H a a pil­ lanatfölvételek fókuszában nem csak egy jelenet örökítődik meg, hanem ott dereng a horizont távlata is. É s Veres János képes rá, hogy beléfogalmazza önarcképét és érzéseit a mikrovilág nagy egészet is megmutató ké­ pébe. A formálás milyensége azonban vegyesebb képet mutat. M etafora­ használata, érzelmeinek tárgyiasítása - ahogyan arra Turczel Lajos és Tőzsér Árpád is rámutatott - helyenként eklektikus. Időnként mesterien sű­ rít, máskor viszont halmozza, egymásba zsúfolja képeit, amelyek egyszer sajátosan egyediek, másszor meg utánérzéseket hurcolnak. Veres lírai ösztönössége tehát kétélű: egyszerre forrása egyéni lényeglátásának és mellé­ fogásainak. A M ikrovilág arra bizonyság, hogy szerzője eljutott a té­ mák, a motívumok összetéveszthetetlen eredetiségéhez, s legjobb verseiben ennek megfelelően valódi költészetté emelte érzésvilágának teljességét. Á m ­ de nemegyszer mutatkozik az idegen hatásoktól való szabadulás képtelen­ sége. Zalabai Zsigmond summázata bátran idézhető: „K isvilágában akkor mozgunk majd szíves-örömest, ha fölfedezzük azt a mívességet, eredeti­ séget, amely alól a szlovákiai magyar költőt sem mentesíti az irodalmi nagyvilág.” Veres János tiszteletet parancsoló törekvése, hogy nem adja föl elszánt kísérleteit, hogy pályája eddig is, gondolom, ezután is hoz új és újabb eredménves nekirugaszkodásokat. Jó ideje ritkábban megjelenő versei ezt a föltevést látszanak igazolni. A szabad versek parttalan áradását föl­ váltotta a kötöttebb formák kerete; az erőteljesebb — épp ezért ellenőrizhetetlenebb - inspirációk helyét a higgadtabb gondolatiság vette át. Ahogy maga mondta: „. . . a másfajta nekirugaszkodás más véghezvitelt követel.” Hogy ez sikerüljön, minden reményünk megvan. M ert nemcsak sorsszerű csapásként érkezett kínjait szenvedte meg, de benső háborúiban is nagy, megedző vereségeket volt képes magára mérni. Olyan fölismerésekkel gaz­ dagodott, melyek most már költészetének valódi kiteljesedéséhez vezethetik el. Ami pedig nem jelent kevesebbet, mint a gömöri tájról való lelki-szel­ lemi fölszárnyalás korlátlan szabadságát, és az odatartozás téphetetlen erejű kötését. 55 �V E R E S JÁ N O S A kör Bezárult íme a kör, bezárult, nélkülünk esengnek az éjszakák. A víz alá tűnt napok elrejtették a kiút Ariadne-fonalát. Azahogy - látom én a fonalam, de megfognom s követnem nem lehet, mert cápaszájú idegenség les rám ott, ahová az vezet. Életút Buzgón okítottak szigorú tanárok, más iskolám is volt: cickafarkos árok, de a sátorvirág lekonyult vérezve, páncélos sárkányok törtek a rétekre, fegyverdurrogásban eszméltem eszemre, s bújtam volna közben vak pocoküregbe. Mint a bolyba rúgó cipőorr a hangyát, hontalanná hajszolt korbácsos bitangság. Tüdőbaj taglózott, levert kilenc évre, fehér köpenyekbe kapaszkodtam félve, életben marasztott a kegyelmes végzet, s rámborult múlt, jelen, mint dús ősnövényzet asztalomra szálltak ösvény-nyitó könyvek, legyen a választás és a csata könnyebb. S mint pályaudvari nyüzsgésben, zsivajban táskarádióból jövő Chopin-dallam, úgy csengett a lázban igaza a szónak, rejtsem ingem alá jó útravalónak. 56 �Kilépve a napra szerte barangoltam, parasztokhoz szóltam konyhában, akiokban; napestig körmöltem dohos irodában, díszletet cipeltem, verset magyaráztam, sokszor csak vesződség s dohány volt az étkem, - kár, hogy búzám javát lyukas zsákba mértem. Évődtem szívesen szíves cimborákkal, madárijesztőkkel sohasem komáztam, csillag-érzelmeket fontam karcsú nőkre, tenyeremre égett combjuk forró bőre, lehettek csalárdak, bomlottam utánuk, Tündér Ilonáé volt a hajuk, lábuk. Elvekből emeltem tartós víkendházat, fabögrék díszítik s emberszagú vágyak. Nem viseltek meg a csontfaló gyötrelmek, szerettem a szemre játékos győzelmet. Minden azért volt, hogy verőfény nyár-íze szitáljon ránk, lombot s szívet részegítve. Káin torát balgán múlónak tartottam. Nem lakott láncvágó erő a kardomban! Rangot nem tiszteltem, csak a virágokban, vasfejűek előtt Svejket utánoztam; rossz rumot nyakaltam zubbonyos munkással, aztán parancs nélkül pergőtűzbe álltam, s mikor szurdokom lett a tág tér világa, új kór menekített négyfalnyi pusztába, ahol a kék égbolt ráfér a körmömre, s díszruha testemen fóbiáim gönce. Egy baj van: ha éjjel kihunynak a lámpák, s szép muzsikát hallok, fiam szuszogását fekhelyünk pokolgép s a Föld is alatta, a szerkezet hangja: karórám tik-takja. Ím egy életpálya - elég furcsán ível. A többit mondja el a fű s kakascímer. 57 �B ő rü n k ö n a b e tű k A balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi Társaság antológiája Nem hiszem, hogy van még egy könyv, amelynek születését ily folyama­ tossággal kísértem végig, belüllévőként szurkolva, ugyanakkor mégis kí­ vülállóként, fenntartva a lehetőséget, hogy majdan egy recenzióban kö­ szöntsem a kiadványt. Igen, köszönteni jöttem, nem bírálni, s ha bírálok, csak azért teszem, hogy a köszöntöttek ne érezzék rosszul magukat, hiszen egy könyvnek nemcsak köszöntés, bírálat is jár. De azért örüljünk együtt egy kicsit. Megjelent egy könyv. Ismerve a Váci úti raktáráruházat, vala­ mint több más könyvészdét, látszatra nem nagy dolog. De „ragozzuk” tovább. Megjelent egy könyv, egy vidéki városban, mely az elmúlt évti­ zedekben kétszeresen is a határra került. Egy városban, aminek nincs híre a jelen önkijelölte szellemi műhelyei között, s csak akkor került cím­ lapra az elmúlt években, amikor két fiának sajátos akciójától volt han­ gos az ország. Nos, ez a város megmutat nekünk egy kötetnyi művet, olyan alkotóktól, akiknek kisebb-nagyobb közük volt hozzá. Mert a városban létezik, dolgozik egy irodalmi kör, haladva az egykor decentralizált iro­ dalmi élet hagyományain, önállóan dolgozva, önerőből vállalva a kiadás minden nehézségét. Mert voltak ilyen társaságok valaha (gondoljunk arra, hogy egy ilyenből indult minden idők legnagyobb magyar költője, s ha új utakat keresünk a felfagyott főútvonal mellett, jó ha visszatalálunk erre a régire, mely által nem három szerkesztő személyes ízlésétől függ majd egy korszak irodalma). Én tehát mindenekelőtt, sőt -fölött, a tettet köszöntöm. Nemcsak mint a szerzőket ismerő pályatárs, nemcsak mint kritikuskodó olvasó, hanem mint egy sokszorosan hamvába holt fővárosi kísérlet sokszoros tervezője, szervezője, összeállítója, aki tudja, hogy milyen jó kabuki-színészek ülnek bizonyos középfrekventált asztalok mögött, ha pártolásról van szó. Ma­ dách egykori városában úgy tűnik, a realista játék járja, melynek szabá­ lyai szerint valaminek történnie kell. Történt. S ha illúzió is lenne azt hinni, hogy a vidéki áfész-üzletek befektetői ebből a könyvből halmozná­ nak fel nagyobb készleteket otthon, azért remélhető, hogy eljut azok ke­ zébe, akik kezében a mai magyar irodalom megfordul manapság. A kötet természetesen nem egységes, hiszen kezdőtől a többkötetes, még fiatal írón át a pályáját ünnepélyesen lezártnak tekintő nagy öregig több korosztály és színvonal képviselteti magát. De ahogy nem tartom valószí­ nűnek, hogy sztárallűröket építgető, kicsi úrileánykák e kötet anyagá­ val felvételizzenek a színművészeti főiskolán, úgy örömmel mondhatom: a gyengébb írások sem bántják a szemet, kikerültek a kötetből a „járási költészet” nagy csodái, nincs népben-nemzetben-istállóban gondolkodó költészet, annyi van, amennyit a kötet alkotói észlelnek saját világukból. Ez a mértéktartás előnye a kiadványnak, mert ugyan nagy veszélyek kö58 �zepette leúszhatunk az Értől (avagy az Ipolytól) az Óceánig, de elnézve a határt jelentő folyót, nem áll meg rajta az óceánjáró. A könyv a legdemokratikusabb szerkesztői elvet követi (itt szeretném megjegyezni, hogy mivel szemtanúja voltam, állíthatom, hogy az itt kézbe adott kötet Karácsondi Imre válogatása, így helyes lett volna az imp­ resszumban ezt feltüntetni), alfabetikus sorrendben következnek a szer­ zők Á dám tól Zondáig. Ezzel elkerülték a felesleges sértődéseket, hiszen tudjuk, hogy minden nyomtatott termékben legelői vagy leghátul meg­ jelenni a legjobb, tehát a vezércikk, illetve a sportrovat helyén. Nézzük, szintén névsor szerint, hol tartanak a pályán a kötet szerzői. Á dám Tamásnál mindjárt hozzá kell tegyük, hol tartottak. Mert a di­ cséret mellett azért ne feledjük, a kötet anyagát három éve válogatták. S többeknél ez a három év jelentette a leggyorsabb fejlődést. Közéjük tar­ tozik Ádám Tanás is. A jelenleg is Balassagyarmaton élő költő kötetben lévő versei még azt mutatják: az alkotó keresi nyelvét, egyáltalán ismer­ kedik a költőség tudatával, gondolataiban a vers mint valami misztikus bálvány jelenik meg, olyan bálványként, melynek áldoznunk kell. Ahol visszafelé fordul s kevesebbet törődik azzal, hogy ő költő, ott sokkal tisz­ tább, értékesebb versek születnek (Toposz, Nyárutó). Mindenesetre a költő már ezekben a verseiben megmutat valam it abból, ami nemsokára megje­ lenő önálló kötetében (Palócföld könyvek - a szerk.), már világosan látható lesz. Környezetét jól látó, azt finom eszközökkel festő lírikus, aki ha nem az agyonismételt jelképeket keresi (Lennon), hanem bátran él sa­ játjaival, nagyon jó költővé válhat. Ha majd nem a megénekelt agyagga­ lamb testéből lesz vers, nem fordítva. Csikász István egészen más világ. Súlyos, robosztus művész. Vonzódik a klasszikus tartalmakhoz, amelyekhez modern formát keres. Versei ol­ vasásakor nem tudom feledni, olyan költőt olvasok, aki mellesleg festő­ művész, grafikus, előadóművész. A magyar művészet történetében egy ember volt, aki egyszerre tudott jelentős képzőművész és költő lenni. Ám Kassáknak szerencséje volt magányával. Am i a legtöbb volt belőle, az mással ki nem cserélhető egyéni világa, a szerep, amit felvállalva jelen­ tős életművet alkotott. Csikász helyzete nehezebb, hiszen egy kis körben nem lehet szimbólum valaki, itt az alkalmazkodás kényszerűség, amit ha valaki nem fogad el, nyomtalan kívülálló lesz. A költő tudja ezt, így verseiben gyors egymásutánban sorakoznak megejtően szép sorok és meg­ lepően prózai mondatok. E z legjobban ott érhető tetten, ahol a városról vall (Balassagyarmat, meg én). H a elhinné, hogy a költészet akkor is köl­ tészet, ha nem felel meg dörgő hangú felolvasások hallgatóinak, ha merne jobban ő lenni, akkor érdekesebb verseket olvashatnánk ettől a nagyszerű szellemi öttusázótól. G yenes István a táj szerelmese. Teheti, hiszen az ország egyik legszebb pontján él, s természetjáró-szenvedélye, valóságos panteizmussá nőtt az évek során. A válogatás szerencsésnek bizonyult, kisebb lélegzetű termé­ szeti versei kerültek a kötetbe a nagyobb, ám meg nem oldott politikai versek helyett. Dalaiban ritmust keres a költő, s érezhető a sorokból a találás öröme. A kötött formák iránti tisztelete oly nagy, hogy akkor is keresi, amikor csak félmegoldást talál, de öröm látni, hogy a költészet örömet és megvalósulási formát jelent egy olyan ember számára, aki nem 59 �akar főhivatású költő lenni. Am it Baranyi Ferenc ír az előszóban, az ilyen alkalmak erősítik az ember hitét, hisz aki verset ír, attól bizonyára béké­ ben álmodhat szebb világról a világ. J obbágy K ároly teljes ellentéte Gyenesnek. Ő főhivatású költő. Tragikus és sikeres pillanatokat ötvöző életút tárul elénk önéletírásának lapjairól. Amolyan bővített önéletrajz, ami idegen test lenne egy antológiában, ha nem egy ilyen, egészen különleges életutat foglalna össze. H a ez az írás időben megjelenik, akkor jelentős kordokumentum lenne. Kevesen írtak nálunk azokról a koncentrációs táborokról, amelyek Auschwitztól jóval keletre tüntettek el százezerszámra embereket. A z életrajznak ez a része lebilincselően érdekes, sőt fontos is. N e feledjük: Sztálin birodalmában tizenhatmillió ember tűnt el, alig kevesebb, mint a hatalmas ország há­ borús vesztesége - ahogy a glasznoszty jegyében hitelt érdemlő szovjet történészektől megismerhettük. Jobbágynak ez a pokol jutott a szocia­ lizmusba való átmenetül, amelynek aztán itthon egyik ismert és elismert költője lett. Később újra pálya szélére került. Élete tanulságos, két súlyos szépséghibával. A z egyik, hogy rosszízű dolog irodalmi alkotásban direkt ítéleteket mondani meg nem nevezett em berekről, pontosabban azok vé­ leményéről. Ennek műfaja a publicisztika, de leginkább a személyes be­ szélgetés. M ég akkor is, ha valakinek igaza van. A másik, ami miatt ide nem illőnek tartom ezt a vallomást, hogy az itt publikált versek régi datálásúak. S bár a „vakcsillag” költői megidézése nem kis teljesítmény, az antológia egyik kiemelkedő pillanata, ekkortájt még Jobbágy K ároly a magyar irodalom megbecsült tagja volt. Hogy nem ír azóta, az nem köz­ ügy, s főként nem közölnivaló. Bár erről a Palócföld című folyóirat hű­ séggel hírt adott. Ezért is túlzó a lap iránti indulat. Hallgatásunk épp­ úgy nem parancs, mint megszólalásunk. Hasonló életút „kicsiben” Karácsondi Imréé. Gyorsan megjelenő kötet, majd korai hallgatás. Pedig az itt megjelent versek tanúsága szerint van mondanivalója. A hitét vesztett, társait kereső ember áll költészetének középpontjában. A z ölelni feledett ember hiába fohászkodik Istenhez, sze­ relemhez, semmit sem talál, csak jeleket, nyomokat a hóban. Karácsondinak, egy évtizedes pálya után, kialakult stílusa van, erényei mellett a hibái is visszatérőek. N eki elsősorban magával kell elhitetni, hogy érdemes folytatni, s akkor megnyílik neki a jelenleg csak egyik arcát mutató világ. Szereplése mindenképpen a kötetet erősítő megjelenések közé tartozik. Matúz G ábor két rövid novellája előlegezett bizalom a szerzőnek, egy szigorú kritikus aligha válogatta volna kötetbe ezt a két, meglehetősen közhelyes novellát. Csakhogy. . ., ha valakinél, nála számított leginkább az eltelt három esztendő. E z idő alatt a fiatal írójelölt publikált olyan írásokat folyóiratban, melyek nagymérvű előrelépést mutatnak, így „beszerkesztését” ez az utólagos javulás indokolja. H a így fejlődik tovább, írójelölt­ ből íróvá válhat. T. Pataki László írása kétszeresen is érdekelt. Érdekelt, mert az anto­ lógia szerzői dicsérték, s érdekelt, mert drámaíró lévén, szívesen olvasom a termést, főleg, ha eleddig ismeretlen szerző írta. A Fráter Erzsébetről szóló monodráma érdekes, szép írás, igyekszik ábrázolni egy lelkiállapotot, mely egyrészt hiteles, másrészt teátrális. Szépen fogalmazott mondatokból áll össze egy elbeszélés, mely mindenképpen figyelemre méltó olvasmány. 60 �Az már dramaturgiai kérdés, hogy a szereplő egy nagyon nehezen ábrá­ zolható lelkiállapotról kezdi a darabot, hogy a két narrátorhang nem színpadra, hanem hangjátékba való. A többi problémát egy színpadnak hívott lektor és egy próba nevű dramaturg hivatott eldönteni. Talán e két szaktekintély azt is kideríti, hogy több jelenidejűséggel és kevesebb in­ formatív meséléssel lenne igazán színpadkész mű a Lidércláng. Onagy Zoltán kiforrott stílusvilágú és világképű prózaíró, egy gyenge kötetet követő két kvalitásos kötet gazdája. A z itt közölt prózája is a tőle megszokott stílusban íródott. Azon kellene elgondolkodnia, hogy drámaiságukban fejlődő történeteihez elégséges-e az a meglehetősen hétköz­ napi nyelvezet, amit használ. A szerző talán megbocsátja, hogy nem írok többet róla. Egyszer már megtettem, s újabbra készülök. Radnai K egykó István szelíd költő, aki szívesen örül az élet apró dol­ gainak. Egyszerűsége a legfőbb erénye. A z idillt fontos, de csak egy villanással felrajzolt kataklizmák rabolják. O lvasva úgy érzem, szerénysé­ gét jó lenne megtanulni. V agy írni valam i lenyűgözőt. E z a két út van. Ó az elsőn jár egyelőre. Szerencsére. Újlaky A ttiláról nem tudom, mit írjak. Am it ő írt, nem rossz, csak egyszerűen nem felismerhető. E gy, a lapokban megjelenő jellegtelen, szürke írások közül. Elmarasztalni kár, sőt helytelen lenne, hiszen nem valam e­ lyik nagy kiadónk listáján veszi el mások elől a helyet. D e dicsérni sem lehet. Legfeljebb azért, amiért már dicsértem ebben a rövid összefogla­ lóban. Jobb az a világ, amelyben egy műszerész ír, annál, amelyikben lelátón randalíroz. V agy jobb az a világ, melyben egy elmeorvos, sikeres hivatása mellett még mindig hisz a költészetben. Persze Zonda Tamás hite idézőjelek közé helyezett hit, nem is tehát másként egy ember, aki nem csupán az élet felületét ismeri, hanem annak kényszerpályáit is. Zonda tudja, hogy tudása mit sem ér, ha magányos gondolkodóként kínlódik egy másfelé rohanó világban. D e ő nem a magukat sajnáltatok fajtájából való, így születnek groteszkbe hajló, már-már cinikus versei. D e cinizmusa erény, hiszen az okosság gyakran látszik cinizmusnak a demagóg butaság­ gal szemben. Ahogy egy barátom írná levele aljára: ennyi fért. D e mondtam, nem bírálni jöttem, hanem köszönteni. Megörökíteni, hogy ezerkilencszáznyolcvanhét végén megjelent egy könyv,melyben írniszerető, és külön­ böző szinteken, de tudó emberek vallják közösen: a civilizációt nem lehet inflálni, sem beszüntetni. Segítse őket ez a könyv önbecsüléshez, hogy minél több követőjük legyen. Mert nemcsak a remekművek dicsérhetők. A z írástudók is. (Balassagyarmat, 1987.) S IP O S H E G Y I P É T E R 61 �abla k N. L Á S Z L Ó E N D R E F in n te stv é re in k és az aran y „...A kalandnak helye van az életben. Sohasem tudhatjuk előre, hogyan és mikor kedvez a szerencse, s mekkora aranyrögre bukkanunk...” Valóban testvéreink ők. S mi mégis alig valamit tudunk a finnekről és cso­ dálatos országukról. Arról pedig szinte semmit, hogy Finnország északi részén, túl a sarkkörön arany is van a folyóvizek élő- és őshordalékában, hogy ott mindmáig sokat és sokan foglalkoznak aranyásással, aranymosással. De nem is csoda, ha kevesen tudunk erről, hiszen az ottani aranyászok abból az aranyból élnek, azt ássák és mossák, ami állítólag nincs is - az ottani geológusok meg­ állapítása szerint!... Finnország e kies, szép vidékén - Tankavaarában - létesítettek külön aranyászmúzeumot, s minden évben sor kerül ott aranymosó országos, Európa- vagy világbajnokságra, ahová az egész világról özönlenek a turisták és az aranyászok... Tudjuk, hogy Ázsiában, Afrikában, Amerikában és Európában már több év­ ezredes múltra tekinthet vissza az aranymosás, az aranyásás és - ifjabb „testvé­ rük” - az aranybányászat. A finnországi aranytermelés azonban - történelmi léptékkel mérve is - még nagyon fiatal. Ugyanis Finnországban, s annak is az északi részén. Lappföldön a folyóvizek élő- és őshordalékából - aranymosók és aranyásók révén - az arany kitermelése csak a múlt század második felében kezdődött meg, pontosabban 1870-ben. A múlt századot bátran nevezhetnénk az arany századának is. Talán nem árt, ha megemlítem - sorrendben - , hol is bukkantak akkor jelentős mennyiségű aranyra: 1) az Uraiban, 2) a Bajkálon túli területeken, 3) Kaliforniában, 4) Nevadában, 5) Kolorádóban, 6) Virginia, Karolina, Georgia és Alabama terü­ letén, 7) Új-Dél-Walesben, Viktóriában, 8) Nyugat-Ausztráliában, 9) Új-Zéland déli szigetén, 10) Witwatersrandben, 11) Alaszkában. Ha figyelmesen olvassák ezt a sorrendet, sok minden világossá válik belőle. Mert egyáltalán nem véletlen, hogy az alaszkai arany felfedezése ennek a sor­ nak a legvégére került. Mert magyarázatát adja annak is, miért alhatta oly so­ káig háborítatlanul az álmát Lappföld aranya... Igaz ugyan, hogy tudtak róla már 1516-ban, de azután nemsokára meg is fe­ ledkeztek róla, s így a kiaknázására még évszázadokig nem került sor, hiszen előbb újra fel kellett fedezni. Ugyan miért? 62 �Ennek oka - legalábbis részben - az volt, hogy Finnország aranylelőhelyei messze túl vannak a sarkkörön, a Lappföldön, ahol a zord természeti viszonyok nagyon megnehezítették az arany felfedezését, s még inkább a kinyerését. Ez a vidék még néhány száz évvel ezelőtt szinte lakatlan volt, s csak akkor népese­ dett be úgy, ahogy, amikor a finn terjeszkedés közben a lappok egyre északabb­ ra szorultak. Ebből adódóan a finországi aranymosásnak, -ásásnak nem is lehetnek igazán nagy hagyományai, jellegzetesen finn aranykinyerő eljárásai, de még eszközei és szerszámai sem. Egyszerűen átvették a kaliforniai, később pedig az alaszkai módszereket, eszközöket. Ennek ellenére a lappföldi aranynak valóságos kultu­ szát alakították ki, s mindezt alig több, mint száz esztendő alatt. Igaz, hogy a finn nemzetgazdaság szempontjából a lappföldi aranynak igazán nagy jelentősége eddig még sohasem volt, de sokan hisznek abban, hogy még lehet! A finnországi nemesfémet írásban 1546-ban említik első ízben, mint Lappföld megszerezhető, kiaknázható kincsét. „Ekkor egy Baselben megjelenő könyv em­ líti a lappföldi aranyat.” (Amennyiben Agricola, Georg német mineralógus művéről van szó, 1546-ban a D e natura fossilium című munkája jelent meg. Osszes munkáinak teljes kiadása Baselben látott napvilágot, de csak 1 1 1 évvel később.) Az érdekesség kedvéért elmondom még, hogy fennmaradtak olyan történetek is, melyek szerint maga a nagy Pietari Brahe is tudomást szerzett erről az aranyról, lappföldi útja során saját szemével látta, kezébe is fogta az aranytartalmú hordalék kincsét az akkor még szinte ismeretlen folyók, patakok part­ ján. A hagyomány szerint egyedül csak az idegenvezetőnek felfogadott fiú ismer­ te az aranylelőhelyeket, s a hozzájuk vezető utakat, inkább ösvényeket. Őt azon­ ban később Brahe már hiába kereste. A fiú egy darabig katonáskodott a har­ mincéves háborúban, azután végképp eltűnt a nagy államférfi szeme elől. (Az ifj. Pietari Brahe svéd államférfi volt [1602-1680] a X V II. század egyik leg­ képzettebb embere. Nagy érdemeket szerzett Finnország körül, melynek 163740-ig, majd 1648-54-ig kormányzója volt. Ő alapította az aboi egyetemet, Brahestad városát és számtalan népiskolát, elnöke volt a birodalmi tanácsnak s egyik gyámja Krisztina királynőnek és IX. Károlynak.) Hosszú-hosszú idő telt el, senki nem emelgette a lappföldi aranyat. A finnek fennmaradásukért, a létükért harcoltak. Aztán - kétszázkilencven évvel később - 1836-ban hallatott magáról újra az arany. Kiderült, hogy a K emi folyó torkolatából származó „kőből” , azaz kavicsból arany nyerhető ki! Ennek tudomásulvétele után a szenátus és a nagyhercegség bányahivatala elhatározta, hogy felkutatja a lappföldi arany „rejtekhelyét” . Különben is erre ösztönöztek Szibéria feltárt aranylelőhelyei, az 1848-as kaliforniai aranyláz, majd - tíz évvel később - a Kolorádóra áttevődött aranyinvázió. De még ezután is évtizedek szálltak tova, s több mint harminc évbe került, amíg végre nyomára akadtak ennek a titokzatosan „lappangó” lappföldi arany­ nak, 1867-ben. Hogyan is történt? Egy norvég bányamester, név szerint T eleff Dahl aranynyomokat talált a Tenojokiban (finn nyelven a „joki” = folyó). Felfedezését nem tartotta titokban, hanem azonnal azt javasolta a Finn Szenátusnak, hogy lássanak hozzá a mód­ szeres aranykutatáshoz. Az illetékesek figyelmét természetesen azonnal felkel­ tette ez a már igazán megbízható forrásból származó bejelentés és javaslat. Nincs olyan országa a világnak, amelyiknek nem kell az arany(?), s ugyancsak 63 �gyorsan megszervezték, felszerelték az expedíciót. Kikötötték, hogy addig ne jöj­ jenek vissza, amíg eredményről nem számolhatnak be. S az expedíció elindult... 1868. szeptember 15-én - észak felől - a Tenojoki partjáról a végsőkig el­ csigázott, kiéhezett, kiábrándult expedíció bevánszorgott Törmanenbe... Már csak az expedíció vezetője, Johan Conrad Lihrin (vagy Lihr) hitt az arany léte­ zésében és átkozta a közelgő telet, az emberek gyengeségét, állhatatlanságát, a szerencse szeszélyes istenasszonyát. Pedig még csak sportember sem volt, hanem mindössze az állami pénzverde igazgatója, kit egyenesen a finn kormány jelölt ki erre a nehéz és nagyon is kétes kimenetelű feladatra, amit ő lelkesen el is vállalt. S most a teljes kudarc!... Túl voltak a sarkkörön, és küszöbönállt a kegyetlen, hosszú tél! Az emberek azonnal folytatni akarták útjukat hazafelé, de Lihrint más fából faragták. Ő még nem adta fel a játszmát! Ígért, biztatott, káromkodott, ütött, de csak annyit ért el, hogy emberei végre beleegyeztek, még - egyetlen egy napig - folytatják itt, a folyóparton a kutatást... Miféle sugallatra hallgatott Lihrin? Pontosan ezen az utolsó napon végre kedvezett neki a szerencse: az Ivalojoki völgyében - szeptember 16-án - rá­ bukkant az aranyra! Más források kevésbé drámai eseményekhez fűzik az arany megtalálását. Ezek szerint Lihrin mérnök a barátaival kirándult az Ivalojokira és akkor bukkant rá az aranyra. A leletet „egy kortyolat konyakkal” ünnepelték meg... Tény azonban a következő: a végre megtalált arany híre szélnél sebesebben terjedt el az országhatáron belül is, túl is. Az állam 1870-ben létesítette a Kultala elnevezésű hivatalt, s ennek csak az volt a feladata, hogy intézze az arannyal és az aranykutatással kapcsolatos ügyeket. Ebben az évben kitört az aranyláz! Megindult az első „aranyroham” . Aranykeresők százai, majd ezrei özönlöttek nap nap után a sivár földeken Kultala felé. S a roham hátterében -csakúgy, mint korábban Kaliforniában és Ausztráliában, később pedig Alaszkában - ott a pusztulás, a szenvedés, az éhinség, az a sok-sok ember, aki életével vagy - jobb esetben - az egészségével fizetett a talán még csak meg sem pillantott, de annyira sóvárgott aranyért... De tudomásul kell vennünk azt is, hogy ezek az aranykeresők nem mindnyájan voltak lelkiismeretlen kalandorok és szerencsevadászok. Sokuk számára az utolsó, az egyetlen nagy lehetőség volt, hogy ez a kockázatos és emberpróbáló, bizonytalan kimenetelű vállalkozás megélhetést, jövőt biztosítson. Az újonnan felfedezett aranyföldre vezető úttalan út szinte emberfeletti akadá­ lyokat jelentett akkor, a túlnyomó többségükben teljesen tapasztalatlan, s a ne­ héz útra és munkára fizikailag is alkalmatlan emberek számára. Nagyon sokan indultak cl erre az útra például Pohjanlahtiból, $ mielőtt még elérték volna a tulajdonképpeni aranyföld kapujának számító Rovaniemit (a sarkkörnél), már a saját bőrükön tapasztalhatták az akkori „utazás” nehézségeit. Kiéhezett, csont- és bőremberek jöttek velük szemben, vonszolták magukat a visszafelé vezető, csak nemrégiben kitaposott utakon. Átkozták az aranyat, mint életük megrontóját, s nyomorult koldusokként ételt, ruhát, orvosságot kértek a most érkezőktől, kiknek túlnyomó többsége maga is szegény ember volt, akiknek már talán a közeli jövőben minden falat az életet jelenthette. S akiknek mégis sikerült eljutniuk az aranyföldre - a több mint 600 versztányi (15 verszt = 16 km) út megtétele után - , már nagyjából tisztában lehettek az­ 64 �zal, mi vár rájuk, hogy csak igen kemény munkával juthatnak hozzá az anynyira áhított aranyhoz, ha ráadásul még a szerencse is kedvez nekik. Mert itt nem volt elég a kitartó szorgalom! Amikor az Ivalojoki partján levő Kultalába megérkeztek, a bányamestertől végre aranymosásra alkalmas területet igényelhettek; Jack London mesteri tollára méltó, ami itt ezután következett... Míg az egyik parcellán az aranyásó szinte munka nélkül vagyont érő nemesfémre bukkant, néhány méterrel arrébb, a han­ gyaszorgalmú szomszéd morzsányi aranyat sem talált elátkozott földjén... Az arannyal kapcsolatos szabályokat, előírásokat, rendeleteket - nagyjából már útjuk során megismerték. Tudták már, a törvény betűje arra kötelezi őket, hogy minden aranyat adjanak le a bányamesternek. Ennek aztán az a köteles­ sége, hogy ez az arany - a kormányzón keresztül - el is jusson a Finn Bankba. Tudták már azt is, hogy az aranykereső csak akkor kaphatja meg leadott aranyáért a neki járó összeget, ha az a beolvasztása, finomságának megállapí­ tása után végre bekerült a bankba és ott kiírták róla a névre szóló utalványt. Mint általában mindenütt a világon, ezek a gondos szövegezésű rendeletek igencsak szigorú megtorló intézkedéseket helyeztek kilátásba minden olyan pró­ bálkozással, mesterkedéssel szemben, hogy az aranyat kijuttassák az országból, vagy helyben eladják a mindenütt ott ólálkodó aranycsempészeknek, zugfelvá­ sárlóknak. A zsidóknak pedig rendeletileg megtiltották az aranyföldre való be­ utazást is, akárcsak a Kárpát-medencében, főként a Habsburg királyok korában. De hiába voltak a szigorú rendeletek, széltében-hosszában keringtek már a hí­ rek a titokban Norvégiába átcsempészett aranyszállítmányokról... 1871-ben - máig előkerült írásos dokumentumok szerint - négyszázkilencvenegy bejelentett aranyásót, aranymosót ismertek név szerint, de a számuk való­ jában ennek a többszöröse lehetett, s bizonyára még sokkal nagyobb volt a hi­ vatalosan be nem jelentett és más helyeken dolgozó aranyásók, -mosók száma, nem is beszélve az elveszett, vagy még elő nem került ilyen dokumentumokról. A talált, a kitermelt arany mennyiségéről pontos adatokkal nem rendelkezett senki. De sikeresnek tartják már az első, tehát az 1871-es esztendőt is, amikor 56,7 kg volt a „zsákmány” , tehát a hivatalosan beszolgáltatott mennyiség. Ez a kvantum azonban - a csempészútvonalak és -kapcsolatok kialakulásának ará­ nyában, fokozatosan - lecsökkent évi 14 -15 kg-ra. (A múlt század végén, szá­ zadunk legelején ennyit adtak le hivatalosan a Mura és a Dráva aranyászai.) A kiásott vagy kimosott arany túlnyomó többsége csupán a legelső, a felfutó időszakban, annak is az elején került be a Finn Bankba. Az emberi találékony­ ság, s a furfang ezernyi módot, alkalmat talált arra, hogyan értékesíthesse az aranyász a hivatalos finn felvásárlási árnál lényegesen jobb áron a nehéz, verejtékes munkával megszerzett aranyat. Jó ideig fele-fele alapon dolgoztak a lappföldi aranyászok. Tehát a kinyert aranynak felét „becsületesen” leadták az államnak, hogy az engedélyt be ne vonják tőlük, s hozzájuthassanak hivatalos áron a munkájukhoz nélkülözhetet­ len higanyhoz, a másik felét viszont eladták az aranycsempészeknek, vagy a bátrabbak — a jobb ár érdekében, vállalva a kockázatot, a veszélyt - saját ma­ guk vitték át Norvégiába. Sokan például egy-egy nagy pálinkásfiaskóba gyűjtögették az aranyukat. Egyikbe a „hivatalos” , a másikba a „fekete-arany” került. Így volt ez szinte már a kezdet kezdetén. Aztán az aranyászok vérszemet kaptak, és az arány egyre inkább a feketepiacon értékesített arany javára, s az állam kárára toló­ dott el. 65 �Ezek a keményen dolgozó férfiak azt tartották, hogy a földön két igazán értékes „dolog” van csupán, amiért élni, küzdeni, szenvedni, akár meghalni is érdemes: az asszony és az arany. S ha még egy kis jófajta pálinka is kerül valahonnét - és méregdrágán - harmadiknak, az már az emberi boldogság netovábbja... Csak úgy mint Kaliforniában, Ausztráliában és később Alaszkában, a Lapp­ földön is voltak igazán szerencsés aranyászok, bár ezek legtöbbje bölcsen eltit­ kolta a szerencséjét. A szerencsések egyike - a nem titoktartó - Evert Kiviniemi volt például, aki Luttojokiban (érdekes, hogy a „jó” szavunk az ősi magyar nyelvben folyóvizet jelentett, s a Finn „joki” ugyanezt jelenti!) 1935-ben egy 392,9, más adatok szerint 1931-ben Laanilában 395 grammos aranyrögöt talált. Ezt a leletet még jelenleg is - a hivatalos lappföldi „rekordaranynak” tekintik, noha ennél - hivatalosan is - már jóval nagyobb aranyrögöket is találtak. Á l­ lítólag mindjárt másolatot is készítettek róla, s ezt az igazán értékes darabot az kapja meg, aki olyan aranylelőhelyet talál, ahol ipari méretekben is lehet aranyat bányászni vagy mosni! A másik „aranyfolyó” , az.Inari területének nyugati részét öntöző Lemmenjoki (szó szerint a Szerelem-folyó) volt, melyet 1949 és 1952 között kutattak át és összesen több mint háromszáz kiló aranyat nyertek ki belelőle. A Lempi folyó is őrzi még az egykori nagy aranyláz nyomait. A finn költészetben is nyomot hagyott ez az arany. A mindmáig legnagyobb­ nak tartott finn költő, Aleksis K ivi (1834-1872) Szívem dala című versében például aranybölcsőben altatgatják, csicsígatják a gyermeket. Pertti Nieminen verse (Péli Árpád fordítása) is megörökíti a csodálatos Lappföld aranyát: ...Aranyból van a gyep, szél fúj a nap mögül: minden fűszálon akvamarin ragyog... ... érzed-e az arany s a drágakövek hűvös érintését, s a fölizzó szelet?... Nem csupán a régi (?) legendás időkben, hanem még ma is sokan azt tart­ ják Finnországban, hogy: „Meg kell próbálni bátran, legalább egyszer ebben az életben! Tekints egyenesen, bátran a Lappföld irányába, az új célok felé! Ha el is veszíted a csatát, egyszer legalább megpróbáltad!...” Még ma is szép szám­ mal akadnak ott férfiak, akik így döntenek. Ugyan mi is a helyzet jelenleg? Mivel Finnországban az aranykutatás nem tekinthet vissza több évezredes múltra, saját ősi tapasztalatokkal nem is rendelkezhetnek az ottani arany­ keresők. Amint már mondtam, nincsenek sajátosan finn aranykinyerő eljárásaik sem. Ok főként nem a folyók ős- és élőhordalékában lévő apró aranyszemcsékre „vadásztak és vadásznak” , mint például nálunk a Duna, a Mura és a Dráva aranyászai, hanem a mesterségbeli tudást kevésbé - annál több szerencsét igénylő aranyrögökre. Az arany „apraja” - feltehetően - így a meddőben és a folyók hordalékában maradt és marad. A jövő feladata lesz az, hogy ebből korszerű eljárással - kinyerjék az aranyat. Ahogyan ez lett a „sorsa” K alifor­ niában és Alaszkában, s ez lesz - előbb-utóbb - a Kárpát-medence meddőhá­ nyóinak is. Inkább csak a szakembereknek van róla tudomásuk, hogy például Amerikában a - csak az arany nagyját kitermelő - szerencsevadászok után még hányszor kotorták át a meddőt, s mennyi aranyat nyertek még ki belőle... 66 �A térképvázlaton bevonalazott részek Lappföld aranylelőhelyei 67 �Aranymosó bölcső A finn aranyászok fő eszköze a kaliforniai és az alaszkai aranyászoknál rég­ óta ismert cradle-rocker, vagyis az aranymosó bölcső. Ez egy hosszúkás teknő, melynek alján durva vásznat feszítenek ki. Hátsó, magasabb részén van a rá­ csos szekrény, ebbe lapátolják bele az aranytartalmú földet vagy fövenyt és vi­ zet eresztve rá, a görgőkre tett teknőt ide-oda mozgatják. A nagyobb kövek a rácson maradnak, az iszap, föld, homok a teknő mellső részén levő nyíláson folyik ki, az arany pedig a ponyván marad. Ilyen készülékkel egy aranyász na­ ponta kb. 1500 kg fövényt moshat át. A másik ilyen mosóalkalmatosság a „long-tom” . Ennek több - különféle nyílású - szitája van, melyek alá harántlécekkel felszerelt, úgynevezett riffleboxot tesznek. Az aranytartalmú fövenyre erős vízsugarat bocsátanak, mely a meglazított fövenyből az aranyat kiválasztja és a harántléceknél lerakja. Az üle­ dék aranyporhoz kevert földes részeit kézi szérkével (nálunk aranyválasztó, himba, hiíba) mossák ki. Ezzel a készülékkel egy munkás naponta 6000 kg ho­ mokot moshat át. A harmadik, az úgynevezett „sluice” sok-sok módosított változata. Ez tulaj­ donképpen egy jó hosszúra nyújtott long-tom. Deszkákból 50 cm széles és 30 cm mély, felül nyitott, 95-314 méter(!) hosszú, lejtős vályút készítenek. A vályú alsó részén harántlécekkel visszatartott, vagy lyukakba öntött higany van. A csatornába eresztett víz a belehányt földet lemossa, s közben az arany, a hi­ gannyal találkozva, foncsort alkot. Ezzel a készülékkel naponta 1 8 000 kg ho­ mokot moshat át egy-egy aranyász. 68 �A „long-tom” és a „sluice” 69 �A „pan” , a legősibb mosóeszköz Az első kettőről - szakmai körökben - eléggé közismert, hogy ötven- vagy még ennél is nagyobb százalékos aranyveszteséggel dolgoznak, a harmadik sem tökéletes, s igen sok drága higany veszik vele kárba. A legősibb eszközük - természetesen - „pan” , vagyis az aranymosó tál vagy - serpenyő. Ez vaslemezből készül, nálunk kézi szérkének, aranyválasztó­ nak nevezik a dunai aranyászók és fából készített, rendszerint vályú alakú, égetett belsejű változatait használják. Ezt egyébként minden laikus jól „ismer­ heti” , ha látott már néhány vadnyugati filmet. Ivalko-Kultalában, a száraz, lucfenyős földháton és a folyó aranykereső göd­ reiben több aranyász dolgozott 1983-ban. Közülük az egyik, Sametti-Miettinen így nyilatkozott: - A mi geológusaink azt mondják, hogy ebben az anyagban nincsen arany. Érdekes megállapítás!... Én igencsak keményen ások, lapátolok, csákányozok itt a moréna hátán és gyakran bukkanok aranyra, hiszen belőle élek. Így aztán társaimmal együtt - alaposan rácáfolunk geológus uraimék megállapításaira!... 1983-ban, ezen a helyen egy kalandfilmet forgattak az egykori finn arany­ ásók életéről, az első nagy aranyláz idejéből. A film főszerepét Heikki Kivittiemi, egy itteni aranyász játssza, akinek nagybátyja az az Evert Kiviniemi, aki azt a bizonyos „rekordaranyrögöt” találta 1931-ben vagy 1935-ben... S hogy itt azóta szinte megállt az idő, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy Heikki eredeti foglalkozása - aranyásó és medvevadász!... D e ennek az érdekes filmnek nem csupán a főszerepét játszotta igazi aranyász, hanem több más szerepet is, s asszisztált benne - a környéken dolgozó - több­ száz igazi aranyásó is. Aligha hiszem, hogy a filmtörténet során született már ilyen témájú film ennél eredetibb emberanyaggal... Ma már a lappföldi aranyásás, aranymosás nem csupán eléggé sok ember mindennapi kenyerét biztosítja, hanem a bel- és külföldi turisták tömegeit évről évre idevonzó látványosság is. Évente ezreket és ezreket csábít ide az arany örökzöld romantikája, s az emberek tudatalattijában rejtőző arany iránti sóvár­ gás csakúgy, mint ez a csodálatosan szép, de rövid nyarú és őszű vidék. 70 �1974 óta minden évben rendeznek Tankavaarában országos, Európa- vagy világbajnokságot az aranymosóknak. Országos bajnokság volt itt 1974-ben, 1975-ben, 1976-ban, 1982-ben, 1985-ben és 1986-ban; Európa-bajnokság volt 1984-ben, világbajnokság pedig 1977-ben, 1978-ban, 1980-ban, 1981-ben, 1983ban és 1987-ben. Természetesen, ezek a szórakozásra, kikapcsolódásra vágyó turisták, műkedvelő aranyászok inkább csak játszanak itt (s az aranymosás vagy -ásás nem játék), bár elvétve ők is találnak egy-egy aranyrögöcskét Tankavaará­ ban (Sodankylä mellett), a nekik fentartott helyeken. De jönnek ide igazi aranyászok is a versenyekre, a világ minden részéből, s az aranyban gazdagabb helyeken a bejegyzett finn aranyászok dolgoznak. S valóság az is, amit a látogatók a tankavaarai aranymúzeumban láthatnak. Azok a szerszámok igazi arnyászeszközök, s még igazibb az ott látható arany és dokumentációs anyag. Az imént említett film írója a forgatás végére érkezett Palsiojába, az őszi verőfényben tündöklő Lappföldre. Itt - és nem először - a saját szemével is láthatta a jelen aranyászait, az aranylázat inspiráló Heikki Horhonen gépeit és segítőtársait, hogyan keresik és nyerik ki az aranyat. Megtekintette a lelőhe­ lyeket, barakkjukban a kávéscsészényi „friss” aranyat, valamint az arannyal megtömött üvegekkel teli termet. Lappföld aranya tehát nem csupán a múlt élő legendája, hanem a ma és a jövő valósága is! Hiszem és tudom, hogy a lelkes munka, a kitartó szorgalom meghozza megérdemelt gyümölcsét, s a „rekordaranyrög” másolata hamarosan gazdára talál... �__________ hagyom ány TAXNER-TÓTH ERNŐ A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán* Madách tiszteletére gyűltünk össze egykori otthonában, úgy illene tehát, hogy róla szóljon ez az előadás. A Mózes-dráma keletkezéséről azonban néhány éve éppen a Nógrád megyei múzeumok, évkönyvében - megírtam, amit tudtam. Azóta nem találtam új adatokat vagy érveket, amivel papírra vetett mondani­ valómat ki tudnám egészíteni. Emlegetett tanulmányom tudós lektora, Fried István azonban már akkor fölvetette, hogy az ezerkilencszázhatvanhat-hatvanhetes Mózes-bemutatókról szólva mások véleményét is figyelembe kellett volna vennem. Noha ez az észrevétel jogos volt, úgy találtam, ragaszkodnom kell a magam véleményének előtérbe helyezéséhez. Ha nem ezt teszem, bele kell bo­ nyolódnom a hatvanas évek szellemi viszonyainak értékelésébe, ami nélkül a korabeli kritikák nem mérlegelhetők, ami azonban megzavarta volna gondolatmenetem fölépítését. Most viszont szívesen élek a lehetőséggel, hogy - a teljes­ ség igénye nélkül - elmondjam nézeteimet a fölvetett kérdésről. Noha az angolszász értelmezés szerint a kritika fogalma magában foglaja az irodalomtörténet-írást is, a korhoz kötöttséget sehol nem hagyják figyelmen kívül. Induljunk ki abból, hogy az irodalomtörténeti értékelésben is szükségszerűen tükröződik a közgondolkodás, a közízlés, a világnézet befolyásoló szerepe. Pedig az irodalomtörténet-írás feladata folyamatok feltárása, míg - nevezzük jobb hí­ ján így — a napi kritika figyelmének előterében a jelenség áll: a mű, legyen az könyv vagy színielőadás vagy képzőművészeti alkotás. Az irodalomtörténetben számon tartott művek új megjelenésekor vagy bemutatásakor a kritika gyakran szívesen ismétli meg vagy vizsgálja felül az előzményeket. Így Madách Imre Mózes című drámájának 1966-os és 1967-es bemutatásakor szinte minden napi kritika szerzője utalt a mű keletkezésének és főleg mellőzésének a történetére. Hámos György az Elet és Irodalomban (1966. május 28.) azt sem tudta meg­ állni, hogy meg ne fricskázza az Akadémia egykori drámabíráló bizottságának olyan írói nagyságrendű tagjait, mint Arany János, Jókai Mór, Kemény Zsig­ mond - egykori tévedésükért. Érdemes is lenije egyszer megvizsgálni, mi zavar­ hatta e nagy elméket a Mózes megítélésében - indokolt esztétikai kifogásaikon kívül. Ehelyett azonban most nézzük a hatvanas évek kritikáit, illetve ezekhez a korszellem néhány jellegzetes összetevőjét. Mivel a hatvanas évekhez személyes élményeim fűződnek, nem tudok és nem tudhatok erről az időszakról történészként beszélni. Két évtized azonban talán elég távolság ahhoz, hogy az általam legfontosabbnak tartott korkérdéseket ki­ emelhessem. Meglepetten olvastam nemrég, hogy a magyar szellemi életben már akkorvezető szerepet betöltő Nagy Péter ,,a visszatekintve oly bájos” hatvanas 72 �évekről szólt. Egy biztos, nekem a „bájos” jelző soha nem jutott volna eszembe. Azt hiszem, mégis értem, mire gondolt Nagy Péter. Semmiesetre sem ugyanarra, amire az Illés-koncert nosztalgiától könnyező résztvevői, akik akkor voltak fi­ atalok s nem lebecsülhető küzdelem árán érték el, hogy - a híres Beatles -együt­ tes példájára - hosszú hajat viselhessenek, hogy a könnyűzene Kánaánjának (bo­ csánatot kérek igen tisztelt Madách Imre és Petőfi Sándor) meghódítására se­ gítsék Szörényi Leventét, Koncz Zsuzsát és a többieket. Kérem a tudomány és művészet igen tisztelt képviselőit, ne becsüljük le ezt a sajátos kulturális forra­ dalmat akkor sem, ha azt hiszem nem egyedül én vagyok torkig a példátlan erőszakossággal állandóan rámzúduló beat-pop-rock zenével. Jómagam elég fiatal voltam ahhoz, hogy szoros személyes kapcsolatban lehes­ sek a Beatlesek, Illésék és a többiek rajongóival, habár lelkesedésükkel nem tud­ tam azonosulni. Fiatal tanárként pedig rengetegszer kellett teljesen fölösleges tojástáncot járnom a hosszú hajukkal tüntetni kívánó fiatalok és az ez ellen dik­ tatórikus keménységgel tiltakozó szülők, tanügyérek és más hatalmasságok kö­ zött. Az eredmény közismert, s számomra ebben az a fontos, hogy egy nemze­ dék ki tudta harcolni a jogát - legalábbis egy szűk területen - ízlésének, véle­ ményének az érvényesítéséhez. Az én nemzedékemet a maga múltból hozott ér­ veivel sikeresen lehengerlő Tekintély itt meghátrált. A művelődéspolitika in­ tézményrendszere is megingott: aulról jött amatőrök szinte minden babért le­ arattak a hivatásosok elől. 1966-tól zárt érdekcsoportok olyan fellegvárai, mint a fellépési - nagy pénzkereseti - engedélyeket kiadó Országos Rendező Iroda, a rádió, a televízió, a hanglemezgyár kénytelenek voltak üzleti érdekeikből ha­ talmas engedményeket tenni. Nem hiszem, hogy Nagy Péter erre gondolt volna. Annál kevésbé, mert az iro­ dalmi életben éppen a hatvanas években volt a legnehezebb új neveknek meg­ jelenni, új művészi formákkal kísérletezni. Igen, a legnehezebb, mert a negyve­ nes évek végétől az ötvenes évek közepéig igen sok fiatal író kapott teret, s ez a nemzedék jó másfél-két évtizedre kisajátította magának a „fiatal író” címet. Hatalmas meglepetés volt, hogy az ifjú Szakonyi - majd két-három nemzedéktársa - színpadra kerülhetett, mégpedig a Nemzetiben. A színházak­ ban is rég „kiosztották a vezető szerepeket” , az évtized végéig lé­ nyegében azok töltötték be az összes vezető tisztségeket, akik az ötvenes évek elején kerültek az élvonalba. Az 1961-ben indult Új Írásban minden döntő sze­ repet azok ragadták magukhoz - és részben tartanak ma is kézben - , akik egy évtizeddel korábban indultak. Mindezekkel együtt sem az irodalom, sem a szín­ ház nem maradt mentes azoktól a szellemi mozgásoktól, amelyek a gazdasági életben meghozták a hatvannyolcas nagy reformot, s amelyek - többek között olyan írókat engedtek érvényesülni, mint Németh László, majd Örkény István, hogy a színház és a halottak világában maradjunk. Valami furcsa összejátszása lehet a sorsnak, hogy a Mózes címszerepének nemzeti színházbeli alakítója, Sinkovits Imre is éppen a veszprémi felfedezés évében kapott Kossuth-díjat. A hatvanas évek közepének sajtója sok mindenről tanúskodik, amit ma már általában elfelejtettek. A mai olvasó elképzelni is nehezen tudja azoknak a vi­ táknak a hevességét, amelyek Franz, Kafka vagy Kassák befogadása körül dúl­ tak. Hatvanhétben Veres Péter a „magyar világtól idegen” bélyeggel akarta kirekeszteni Kassákot; akinek hívei viszont az ő eszményeit kívánták a korszerűség kizárólagos mércéjévé avatni. A kirekesztés és kizárólagos ítélkezés szándéka minden vitázóra jellemző: nem csupán a maguk igazát képviselik érveikkel, de egyúttal azt is ki szeretnék harcolni, hogy módszerük és mércéjük hatalmi szóvá 73 �emelkedjék. Éppen ezért kell különös jelentőséget tulajdonítani a hatvanas évek közepén a lukácsi „nagy realizmus” körüli eszmei csatározásoknak. Lukács elméletének kizárólagos érvényét Barta János már 1954-bcn megkér­ dőjelezte, de őt még idealistának lehetett bélyegezni. 1966 májusában jelent meg a Kritikában a vitathatatlanul marxista Miklós Pál nagy jelentőségű tanulmánya Új törekvések a marxista irodalomtudományban címmel. Ebben széles világirodalmi kitekintéssel sürgette a realizmuskoncepció és az irodalomtudományi fel­ fogás újragondolását. Voltaképpen annak tett eleget, amit az M SZM P K B kul­ turális elméleti munkaközössége így fogalmazott meg: „a hazai marxista eszté­ tika és művészetelmélet - nemzetközi eszmecserékhez kapcsolódva - figyelemre méltó eredményeket ért el” - csak éppen Mikós Pál az eredményekről a felada­ tokra tette a hangsúlyt. Az új irányt aztán Klaniczay Tibor jelölte meg, amikor - leszögezve, hogy a marxizmus-leninizmus elég erős elméleti alapot biztosít a szintézisteremtésre - módszertani pluralizmust sürgetett. „Ugyanis nem egyik vagy másik korszak, nemzet, illetve szaktudomány módszerét kell a többire rá­ erőltetni, hanem valamennyinek sajátosságaival számot vetve munkálkodni a leglényegesebb törvényszerűségeknek a felismerésén...” - írta (Kritika 1966. decemberi szám 12. I.). Ezzel persze nem lezárta, hanem tovább lendítette azt a vitát, amely a hatvanas évtizedben nem is jutott nyugvópontra. Voltaképpen az egyetemi tanulmányaikat ebben az időszakban befejezők nemzedéke lesz az, amely fenntartások nélkül képviseli a műelemzéseknek és az irodalomfelfogás­ nak azt az új szemléletét, amiről, azóta ugyancsak bebizonyosodott, hogy nem határozhat meg egyedül üdvözítő módon egy módszert-módszertant. Már ezek­ ben a vitákban is szerepet kapott a tudományos-technikai forradalom kihívása, aminek fölfogásához azonban sem a szűkebb szakma, sem a közönség nem ren­ delkezett kellő ismeretanyaggal. Ez voltaképpen módszertani kihívás, s a filo­ zófiai tisztázás, a Klaniczay koncepciójában is szereplő rendszerteremtés igényét erősítette meg. Ebben a közegben a reformkor és Madách filozofikus érdeklő­ dése, rendet, törvényt kereső világfölfogása érzékeny — noha távolról sem egy­ értelmű - fogadtatásra számíthatott. A magyar irodalom története 1965-ben megjelent IV. kötetében a főszer­ kesztő Sőtér István maga vállalta Madách korszakos jelentőségének a kieme­ lését. Abból indult ki - és ezt külön fejezetben hangsúlyozta - , hogy Madách a Világos utáni korszak szemléletének „sommázója” . Sőtér Az ember tragédiájá­ ban a küzdés és bízás elvét emelte ki, s a műnek egyenesen világirodalmi jelen­ tőséget tulajdonított - mondván: „magába olvasztja a magyar és európai ro­ mantika művészi hagyományait, s némi megkésettséggel olyan forrásokból merít még, melyekből nem sokkal később a Peer Gynt Ibsenje is meríteni fog” . Lu­ kács ellenvéleményét nem is említi, csak az irodalomjegyzékben utal rá. (330361. 1.) Ugyanitt - tehát jóval az átdolgozás bemutatója előtt - részletesen elemzi a Mózes-drámát, mégpedig a későbbi kritikát alapvetően befolyásoló ere­ jű érvekkel. A költő vívódását emeli ki, Mózes önfeláldozását, a „nagy ember” hősiességét, a nép boldogítását és a szabadság elnyerhetőségét. A hatvanas évek kétségtelenül mentesek voltak azoktól a bajoktól, szenvedé­ sektől, amelyek a negyvenes és ötvenes éveket lényegükben - ámbár igen külön­ böző módon - meghatározták. Az életkörülmények lassan, de folyamatosan ja ­ vultak, azokra a súlyos válságokra és megrázkódtatásokra, amelyeket a következő és a jelenlegi évtized hozott, senki nem gondolt. A Vígszínházban Várkonyi Zoltán ott folytathatta törekvéseit, ahol a Művész Színházban abbahagyatták vele. Marton Endre lehetőséget kapott, hogy megnézze Nyugat-Európa legfrissebb 74 �színházi szenzációit, s azokból évente egyet hazahozzon. Egyaránt sikere lehetett a „kritikai realista"-ként emlegetett Arthur M illernek és a „dekadens” Tennessee Williamsnak, Sartre filozofikus műveinek és Peter Weiss agitatív látványosság­ színházának. Nem minden jelentős új mű kapott - és főleg nem könnyen színpadot, de Németh László sikersorozata után láthattuk Füst Milán korábban tiltott gyümölcsként emlegetett műveit és - többek között - Illyés „kényes” drá­ máját, a Tisztákat. (A „kényes” minősítést az egykori sajtóból vettem.) 1964-ben különös megrázkódtatást szenvedett el a hazai színházi élet. A ma­ gyar közönség a Vígszínházban láthatott két előadást a világ élvonalából. Fi­ gyelmeztető jelek már korábban voltak, mint a Brecht Színház vendégjátéka vagy B ojan Stupica rendezései, de a nézők és a szakma ekkor döbbent rá, hogy színjátszásunk, színházi életünk lehangolóan elmaradott. Ráadásul a Nem­ zeti Peter Brook zseniális rendezése után is bemutatta a maga szegényes, fan­ táziátlan, végtelenül unalmas Lear király-előadását. Az angol színház vendég­ játékának a hatása azonban olyan erejű volt, hogy valahogy jelezni kellett a felzárkózás szándékát. A legkönnyebb lehetőség erre az volt, hogy a mi szín­ házaink is bőrruhákat varrattak néhány klasszikus előadáshoz. Valamivel később formabontó kísérletek is színpadra kerültek. Noha a Royal Shakespeare Company magyar kritikusai a legtöbbet éppen Brook Lea r-értelmezésével foglal­ koztak és elég nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalmas siker titka nem kis mérték­ ben éppen az elemzés mélységeiben és eredetiségében kereshető, a drámaér­ telmezés szándéka szembekerült a szellemi életben végbemenő sokoldalú válto­ zással. Mivel egyelőre nem akadt - vagy nem kapott lehetőséget - hazai rendező, hogy a színházi játékstílus korszerűsítésével kísérletezzen, előtérbe került a „gondolati színház” , az „intellektuális dráma” igénye. (Ez ugyanis lehetővé tette, hogy az íróra háruljon a felelősség.) Előkészítője és mestere minden bi­ zonnyal Németh László volt, noha az irodalomtörténész távolabbi előzményekre is rámutathat. Ezek közé tartozik Madách Imre nagy műve, Az ember tragédi­ ája, egy olyan alkotás, ami a marxista kritikának különösen sok gondot okozott. Egyfelől szembe kellett néznie Lukács György elmarasztaló véleményével; más­ felől - igaz némi óvatossággal már 1956-ban egyértelműen a mű értékei mellett állt ki a budapesti egyetem tanszékvezető tanára, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének igazgatója, Sőtér István. Az ellentétes vélemények a Nemzeti Színház 1955-ös Tragédia-bemutatója körül sűrűsödtek össze.Nagyon va­ lószínű, hogy sem ez előtt, sem ez után nem került a Nemzeti színpadára hasonló alapossággal előkészített előadás. A sokrétű szövegelemzéshez a színháztörténeti előzmények teljességigényű felmérése párosult. Az előadás, aminek nyomán az Ádámot játszó Básti Lajos könyvet is írt, színészi teljesíményeivel általános elismerést váltott ki. A polikai vezetés egyes tagjai azonban ellenséges erők ön­ kifejezési lehetőségét látták benne - oly mértékig, hogy a bemutatót Révai József még 1958-ban is az ellenforradalom előkészítő lépésének tekintette. Úgy vélte, akik kiharcolták - Major Tamás, Marton Endre, Gellért Endre - „Madáchba kapaszkodva és Madáchcsal takarózva” léptek fel - „a társadalmi haladás eszméje és világnézete ellen, hogy Madách Imre nagy művének leple alatt tün­ tessenek a hazánkba épülő szocializmus ellen...” Az ember tragédiájának 1964-es újabb bemutatója másfajta vihart kavart: közönség és kritika egyértelműen sikertelennek minősítette. Ebben persze köz­ rejátszott a rendező óvatossága, aki időszerű értelmezés helyett színpadi eredeti­ séggel akarta az előadás érdekességét biztosítani. A nehézségekre egyébként az 75 �is jellemző, hogy még 1984-ben is megjelenhetett egy vaskos munka - András Lászlótól - , amelynek egyetlen mondanivalója, hogy Lukács pesszimizmus­ vádját cáfolja. Végül hadd említsem meg, mert a kritikát egy kicsit alighanem befolyásolta, a Mózes veszprémi bemutatójával nagyjából egy időben Kassán játszották a Tragédiát - mégpedig szlovákul. Az a tény, hogy a Mózest Veszprémben mutatták be, azt valószínűsíti, hogy az átdolgozási megbízást Turián György adta Keresztúry Dezsőnek. Persze az sem lehetetlen, hogy az átdolgozás már a megbízás előtt készen volt - legalábbis K e­ resztúry szándékaiban szerepelt - , de a fővárosi színházaknak nem kellett. A Nemzetinek például azért, mert már készült dramaturgiáján a nagy vihart ka­ varó és igen sikeres Vörösmarty-átdolgozás, a Czillei és a Hunyadiak. Nem vagyok benne biztos, hogy Létay Vera filológus gonddal vetette össze Madách eredeti szövegét Keresztúry átdolgozásával, mégis találóan írja: „Újrateremtette, át­ szerkesztette, megvilágosította Madách bibliai példázatú költeményét" (Élet és Irodalom 1967. november 11.) Árulkodó megállapítás ez, hiszen a Madách-művet egyszerűen költeménynek minősíti. A többi kritika ebben a vonatkozásban óvatosabb, Keresztúry beavatkozását többnyire érvek nélkül dicsérik. Nyitva marad azonban a kérdés, hogy a közösen és egyértelműen kiemelt drámai erő Madáchhoz vezethető-e vissza, avagy azt Keresztúry értelmezése is elősegí­ tette. Érdekes módon senki nem írta le, pedig mindenki tudta, hogy a színház és a közönség olyan típusú drámát kapott Madách művével, amit Németh Lászlótól megszokott már. Középpontjában egy főhős belső küzdelmével, amihez az összes többi szereplő lényegében csak statisztál. „Az egész hatalmas felfedezés a gondolat legújabb honfoglalása a színpadon” - olvassuk Sándor Iván kritiká­ jában (Film, Színház, Muzsika, 1967. november 10.). Az értelmezés feladatával a rendezőknek nem kellett bajlódniuk. Turián - Zay László szerint (Magyar Nemzet, 1966. március 11.) „megilletődött" rendezése a színpadi helyzetek ki­ dolgozására összpontosult; Marton Endre színpadán - Sándor Iván szavaival „úgy hullámoznak egymásba a jelenetek, amint az idő öregszik” . Marton Létay Vera szerint - főleg szemet gyönyörködtető látványosságok megteremté­ sére törekedett. Teljes az egyetértés minden kritikában, hogy az előadás terhét a főszereplők vitték: Veszprémben a szerényebb tehetségű Bitskey Károly, a Nemzetiben Sinkovits Imre. (Létay Vera egyenesen Michelangelo híres szobrá­ hoz hasonlította.) A többi szereplők vagy udvarias dicséretet kaptak, vagy ugyancsak udvarias elmarasztalást. Az egyetlen kivétel Létay Vera véleménye, aki - Sinkovits kivételével - minden színészről lesújtó ítéletet hozott, különö­ sen Máthé Erzsi alakítását marasztalta el. Ismét Létay az, aki a legérzékenyebben visszhangozza a kornak a drámából valóban kihallható nagy kérdéseit: a vezér és a nép, a cél és az eszköz, az erőszak és szabadság, az egyéni boldogság és a közösségi élet összefüggéseiről. Sándor Iván mélyebben érti Madáchot, ő a törvényteremtés-törvényrombolás, az eszmék változásának kérdését emeli ki a kor szellemének megfelelően. „M i vár arra, aki szembenéz sorsával, vállalja hivatását?” - kérdi, s az új igazságok befogadásának nehézségeiről, közösségteremtés gondjáról ír. Létay is észreveszi, hogy itt a nemzeti gondolat születéséről szól a költő, Sándor Iván pedig az egyén tragédiáját abban látja, hogy a vezér kénytelen föláldozni magát népe sza­ badságáért. Minden kritika óvatosan kikerüli, mit értett Madách a „nemzet szabadságán” ? 76 �Noha Sőtér tekintélye és sok tekintetben máig meggyőző érvelése nyomasztó teher lehetett, egy kicsit mégis megdöbbentő, hogy a kritikusok többsége meny­ nyire nem tudott hozzászólni magához a műhöz. Vajda György Mihály összes mondanivalója Madách alkotásáról ennyi: a Mózes „ Madách hitének és a jövő­ be vetett bizalmának a jele: hiszen a nép ,az ígéret földjére jut. D e ugyanez mai, korszerű tanulsága is. Egyben tudatosítja, mennyi küzdelem, fáradozás szükséges ahhoz, hogy az ember eljusson vágyai földjére, mennyi bukás és újabb felemelkedés a sorsa, míg valóban eléri a Kánaánt. S hogy elérje, előbb meg kell tisztulnia. Mély eszmei rokonság v an e pontban Madách és Petőfi között...” (Kritika, 1966. áprilisi száma 50. 1.) Hosszabb írásában nem csupán a veszprémi színház dramaturgiai beavatkozásának elmarasztalása a meglepő, hiszen ezt megelőzően ő is lerója tiszteletköreit az átdolgozó Keresztúry előtt, aki lénye­ gében a dramaturg szerepét is vállalta. Akkor talán föl sem tűnt, csak a mai olvasó látja némi csodálkozással, hogy a „lobogónk: Petőfi” jelszó milyen hoszszú életű volt irodalmi kritikánkban. Ugyanakkor nem lehet elvitatni, hogy az ismétlődésekre, belső ellentmondásokra, fölös túlmagyarázásokra vonatkozó kri­ tikai észrevételei arról tanúskodnak, Vajda György Mihály elemezte a mű színpadi és irodalmi megvalósítását a legnagyobb figyelemmel és fölkészültség­ gel. Ebben a vonatkozásban elmondhatjuk, a mű mesterségbeli részére összpon­ tosító kritikai felfogásnak egyik korai megnyilvánulását üdvözölhetjük írásában. A hatvanas évek kritikusai a személyi kultusz emlékét hordozták idegeikben, így érthetően izgatta őket az, ami számos korabeli vita tárgya volt: a vezető és a vezetettek viszonya. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a drámából azt olvasták ki, csak kényszerrel lehet az új eszméket elfogadtatni, erős és elszánt vezér hős - nélkül a nép csak tévelyeg. Mindenesetre kötelességüknek tartották, hogy Mózes, a „nagy ember” személyes tragédiájában több reményt mutassanak ki, mint amennyit Az ember tragédiája sugall. Hangsúlyozták, hogy a nép - igaz, hivatott vezére, Mózes nélkül, de - el fog jutni az ígéret földjére, pedig a drá­ mában nagyobb súly van azon, hogy a tragikus sorsú főhős nem juthat el oda. Madách a reformkor neveltje, Kölcsey és Vörösmarty koráé, amely - mint közismert - a „Hass, alkoss, gyarapíts” jelszavának megvalósításában látta fő feladatát. Abban, hogy a polgári forradalom pozitív értékkategória - hogy ezt a csúnya, de stílszerű kifejezést használjam - , a marxista kritika mindig egyet­ értett. Annál nagyobb volt a zavar, a tekintetben, mit kezdhet a szocializmus a polgári forradalom alapvető eszményeivel, azokkal, amelyek lényeges elemei Madách minden művének is. Különösen a napi kritikában - tehát a nem szak­ mához szóló értékelésekben - kellett vigyázni a polgári jelző használatával. Noha - és ebben a színházak élen jártak - a hatvanas évek közepén már nem csupán a polgári művészet elsővonalú értékeit, de az „úgynevezett kommerszt” is szabadon árulták nálunk, a polgári gondolkodás még történeti formájában sem részesülhetett tárgyilagos elemzésben. A „polgári, tehát ellenségünk” - sekélyes logikája gyakran igen meggondolatlanul érvényesült. Így szó sem lehetett arról, hogy a kritika azt kezdje feszegetni, miként közvetíti a Mózes-dráma a magyar polgári forradalom üzenetét. Az igazság persze az, hogy ez az üzenet igen áttételesen, rejtett formában je­ lenik csak meg a M ózesben. Ezernyolcszáznegyvenkilenc megrázkódtatása után ugyanis Madách és nemzedéke úgy érezte, a nemzeti függetlenség a legfontosabb kérdés. Az országot irányító külső hatalom számára a polgári forradalom ered- 77 �ményei — a jobbágyfelszabadítás, a nemesi előjogok eltörlése stb. - sokkal ke­ vésbé bizonyultak visszavonhatónak a függetlenségi követeléseknél. Noha - és ezt olyanok, mint Madách jól tudták - Bécs a személyes szabadság korlátozásával a forradalmat akarta elnyomni, a magyarság tudatában a diktatúra különböző formái a nemzet egyetemes büntetéseként jelentek meg. A hadsereg nem magyar vezényleti nyelve, az idegenből hozott hivatalnokok és sok más, egységes magyar üggyé, magyar sérelemmé forrasztották össze a különböző társadalmi törekvések elfojtását. Ide, vezethető vissza, hogy a Mózes-dráma központi gondolata a rab­ ságból szabadulás és az önálló nemzeti lét elnyerésének a kérdése. Az ígéret földje a független Magyarország. Noha Keresztúry átdolgozása elősegítette, hogy Mózes és népe egymásba kapcsolódó küzdelmében a kritika az új eszmék befogadására, új típusú közösség kialakítására helyezze a hangsúlyt, a közönség érzékenyebb ré­ sze észrevette a nemzeti mondanivalót — madáchi megfogamazásban, azaz K öl­ csey és Vörömarty példája nyomán az egyetemes emberi lét kérdéseihez kötve. Létay Vera óvatosan le is szögezte, hogy a Mózes „nem nacionalista” mű. Nyilvánvaló, ez volt az a terület, amitől a kor kritikusai a legjobban féltek. S ha a reformkori-negyvennyolcas hagyományban nehéz volt vállalni a polgári eszményeket, a nacionalista jelző még sötétebb árnyékot vetett, illetve vetett volna, ha valaki e kérdés taglálásába kezd. A magyr irodalomtörténet 1945-1975 című akadémiai kézikönyv I. kötete (Irodalmi élet és irodalomkritika) több helyen is foglalkozik a hatvanas évek kritikai életével. Rámutat az évtized elején hozott párthatározatok jelentőségére és részletesen elemzi az azokban biztosított lehetőségeket. Ugyanakkor a leg­ fontosabb irodalmi vitákat ismertetve rámutat a „korszak alapkérdésére” a ,,kép­ letszerűség” divatjára (413. 1.), valamint arra, hogy a kritika legfőbb gondja a jelentés kibogozása, az állásfoglalás eszmei tisztázása volt. A Mózes ehhez tág teret kínált, amit a kritika meglepően kismértékben használt ki. Teljesen egy­ séges volt, mint láttuk a képlet fölállításában, ami hűen tükrözte a kor legtöb­ bet vitatott kérdéseit, s elsősorban egy új erkölcsi felfogás, közösségi életet szabá­ lyozói törvények - szükségszerűségére mutatott rá. Ugyancsak nyomatékosan hangsúlyozta azt, hogy az ezért folytatot küzdelem személyes áldozatokat köve­ tel. Mózes tragédiáját amiatt fogadta lelkesen, mert azt sugallmazhatta, hogy a „nagy ember” önfeláldozása megválthatja népe sorsát. A nép felelősségéről, a re­ formkorban oly fontosnak tartott munka, tett fontosságáról nem, vagy alig esett szó. Ennek okai közé tartozik a Németh László-i dramaturgia, a főhős belső drámájának túlzott kiemelése. Igen érdekes, hogy maga Németh, aki egyébként Madách művének fölfedezéséről talán tudomást sem vett, részletesen szólt a témában rejlő lehetőségekről Schönberg Mózes és Áron című zenedrámájának meghallgatása ürügyén. „ A drámát maga a szerző írta... A szövegkönyv külső jelépítésében jó ; az első felvonás: Mózes Áron segítségével meghódítja az új, láthatatlan istennek a népét, kivezeti őket a pusztába. A második felvonás az aranyborjú története. Mózes visszatérése, vitája Áronnal, összetöri a kőtáblákat. Harmadik felvonás nem készült él, így inkább Mózes tragédiája, mint Ároné. A belső történet már homályosabb; Mózes az eszme, Áron a kifejezés, Mózes Istenbe kapaszkodik, Áronban több a megértés a nép érzéki kívánságai iránt..." (Utolsó széttekintés, 109. 1.) Ezek az 1965-ben papírra vetett gondolatok nem csupán Németh érdeklődését jelzik a téma iránt, de azt is, hogy el tudott kép­ zelni olyan megoldást, amelyben két ellentétes jellemű, törekvésű főhős küz­ delméből bontakozik ki a dráma. Ugyanakkor érdekes megfigyelni, hogy ő is 78 �milyen óvatosan kikerüli a nemzeti kérdést, alighanem Schönberg szándékainak megfelelően. A hatvanas évek közepére esik a színikritika első magáratalálási kísérlete. Ez a kísérlet 1968-ban az irodalomkritika általános és nagy port fölvert vitájába torkollott, s majd csak azután, a hetvenes években kapott teret az eredeti esz­ méket maradéktalanul képviselni tudó színikritika, ami aztán szerepet is kapott a színházi élet megmerevedett rendszeréneik föllazításában. Egyelőre a színházi tekintélyek még korlátlanul uralkodnak, a nekik nem tetsző bíráló hangokat erélyesen kiszorították az országos, nagyobb visszhangra számot tartó fórumok­ ról. Ezek a fórumok maguk is tekintélyeket, főleg irodalmi tekintélyeket keres­ tek. Az Elet és Irodalom például a Mózes veszprémi bemutatásának évadja idején a kiváló Shakespeare-kutatót, Kéry Lászlót nyerte meg állandó színikri­ tikusául. Az, hogy a budapesti előadásokról beszámolni köteles műbíráló nem jutott el Veszprémbe, még érthető. Az viszont már meglepő, hogy a Mózesbemutató megemlítését nem tartotta szükségesnek az 1966/67-es évadról adott összefoglalójában. Legalábbis ma meglepő. Akkor a budapesti színházi tekinté­ lyek a vidéki színházaiknak minden sikerét a jelentéktelenségbe tudták még utasítani. E sorok írója egyiküktől még azért is súlyos szemrehányást kapott, mert a Népszabadságban utalni mert rá, hogy Mózest Marton Endre előtt Turián György már megrendezte. „Olyan ez, mintha azt állítanád, Puskás úgy veszi le a labdát, mint valamelyik N B II-es játékos” - magyarázta a Tekintély. Talán ne is említsük, hogy Marton aligha volt Puskás-nagyságrendű rendező még a magyar mezőnyben sem, csak a tekintélyelvű felfogásra összponto­ sítsunk. Kéry László összefoglalója egyébként igen érdekes. Kiemelkedőnek a Nem­ zeti Színház Marat-Sade előadását minősíti, amitől a „mérce egyszeriben ma­ gasra ugrott” . A műsor legfontosabb összetevőjének a világirodalomból bemu­ tatott szerzők tekintélyt parancsoló névsorát tekinti. (Szophoklész, Euripidész, Držics, Shakespeare, Ben Jonson, Marivaux, Turgenyev, Dosztojevszkij, Ibsen, Shaw, Brecht, Babel, Giraudoux, O ’Neill, Sartre, Beckett, Dürrenmatt, Peter Weiss, Hochhuth, Albee, Mrožek nevét említi jogos büszkeséggel.) Ebben az értékelésben érzékelhetően benne van, hogy a kor legnagyobb szellemi izgalmát a világirodalom újrafelfedezése nyújtotta - színházban, folyóirat-irodalomban, könyvkiadásban egyaránt. A „klasszikus” magyar szerzők (Bornemissza Péter, Jókai, Tóth Ede, Bródy, Móricz és Molnár Ferenc) szereplését nem részletezi, csak a Molnár-kérdésnek szentel egy óvatos mondatot. A kilenc új magyar be­ mutatót viszont - ami mellett összevontan a tíz vidékit is megemlíti - előre­ lendülésnek minősíti, noha változatosnak nevezi. Okkal, hiszen névsora a kö­ vetkező: Németh László, Déry Tibor, Tabi László, Gyárfás Miklós, Berkesi András, Csurka István, Galambos Lajos, Müller Péter, Salamon Pál. A szín­ házaknak két hibát ró fel: az előadások kiérleletlenségét, fegyelmezetlenségét és a színészek beszédének, szövegmondásának súlyos fogyatékosságait. Kéry László helyzetképe érzékelteti azt a vákuumot, amiben a Mózes Veszprémben, majd Pesten is színre került. Elfogytak a felfedezhető hazai szerzők és nem születtek jelentős új művek. Nehéz lenne megmondani, milyen arányban játszott szerepet a színházi ren­ dezők elkényelmesedése, a színjátszó stílus és felfogás megújulásának igénye, valamint a kritika túlérzékenysége a drámaértelmezés eszmei mondanivalójával 79 �kapcsolatban, de tény, hosszú ideig lemondtak róla, hogy a magyar drámatör­ ténet nagyjait valóban eredeti fölfogásban vigyék színre. Ebből a szempontból is eszményi volt a Mózes felfedezése, mivel egyrészt az értelmezés felelősségét jórészt Keresztury vállalta magára, másrészt Madách műve gazdag anyagot szállított a gondolati igények kielégítéséhez. Ez az a pont, ahol vissza kellene térnem saját drámaértelmezésemhez, amit nem szívesen tennék. Márcsak azért sem, mert az is magán viseli a hatvanas évek szellemét. Ha képes lennék egy­ kori élményemet elfelejteni, ha teljesen előlről kezdhetném a Mózes kérdéseiről való töprengést, bizonyára sok mindent másként fogalmaznék, más fontossági sorrendeket emelnék ki, más hangsúlyokra fordítanák figyelmet. *Elhangzott Csesztvén a Madách Irodalmi Nap 80 keretében 1986 októberében �M a d á c h és V ik t o r C o n sid e ra n t* A falanszterjelenet forrásainak kérdéséhez Megvallom, némi megilletődéssel ültem az írógéphez, hogy a címben fel­ vetett témát, ha vázlatosan is, kifejtsem. Megilletődöttségem oka: első nyom­ tatásban megjelent Madách-cikkem 1954 decemberében, a Palócföld első év­ folyamának első számában látott napvilágot. Mondanom sem kell: mennyi minden történt velem, körülöttem, itthon és az idegenben, az elmúlt majd 33 év alatt. Egy dolog azonban semmit sem változott: Madách főművének vará­ zsa, az a vágy, hogy - képességeim szerint - egyre mélyebbre ássak a Tra­ gédia Eget és Földet, az egész emberi történelmet átfogó univerzumába. Köztudomású, hogy a Tragédia irodalma könyvtárakra terjed. A szorosan vett forrástanulmányok száma is meghaladja a félszázat. Jelen írásomban csak kettővel foglalkozom: Baranyi Imre tanulmányával: A fiatal Madách gondo­ latvilága (Madách és az Athenaeum) (Irodalomtörténeti Füzetek, 42. sz., 1963.) és Dobossy László A dalék Az ember tragédiája falanszterjelenetének magyarázatához című cikkével (Irodalomtörténet, 1958. 46. évf. 1. sz.: 149-151)Baranyi így vélekedik: „ nincs adatunk arra, hogy Madách az utópistákat közvetlenül ismerte volna, de sokat tudhatott róluk az Athenaeumból közvet­ ve; Saint-Simon, Fourier és Owen filozófiája itt jelentkezik először a hazai köztudatban.” (146. l.) Tanulmányának egyik előbbi részletében (54-55. 1.), Tolnai Vilmos értekezésére hivatkozva („Madách londoni és falanszterjelenetének egyik forrásáról ’, EP h K , 1 9 1 1 : 377-), Baranyi a falanszterjelenet legfőbb eszméit Lukács Móricz Néhány szó a szocializmusról című 1842. dec. 19-én elmondott akadémiai székfoglalójára vezeti vissza. (A beszéd nyomta­ tásban is megjelent az Athenaeumban.) Nos, Lukács a „szocialista” gondolko­ zók között Considerant-ról is megemlékezik. Említett cikkében Dobossy szintén hivatkozik Considerant-ra, Destinée sociale (-Társadalmi sors) című művére, Erdélyi Jánost idézve (Pályák és pál­ mák, 481-482 1.) feltételezi, hogy Madách ismerte ezt az akkoriban nagyon sikeres művet. Ami engem illet, én a feltételezéseknél tovább megyek, biztosra veszem, hogy Madách olvasta a szóban levő könyvet. A 40-es évek végén ennek tár­ gyi bizonyítékát tartottam a kezemben. Jelenleg csak - hogy szokványos jogi formulával éljek - „büntetőjogi felelősségem tudatában” jelenthetem ki, hogy Madách legjobb barátjának, Szontagh Pálnak a könyvtárában megvolt a D es­ tinée sociale 1844-es kiadása ,,az U alakra épült nagyszerű falanszter” rajzá­ val. Ismerve a két férfi szellemi kapcsolatának mélységét és tartósságát (Ma­ * A névnek ez a helyes írása, nem é-vel, mint ahogy a legtöbb helyen - még francia szövegekben is! olvasható; kiejtése tehát „konszidöran” . 8l �dách Lucifer alakját Szontághról mintázta, ő volt a költő első „lektora” , Ma­ dách az ő véleményétől tette függővé, hogy elküldje-e a Tragédia kéziratát Arany Jánosnak, stb.) elképzelhetetlen, hogy Szontagh ne mutatta volna meg a könyvet Madáchnak, sőt nagyon valószínű, hogy alaposan megvitatták an­ nak tartalmát. Hogyan került a könyv a kezembe? A negyvenes évek végén rendszeresen jártam a balassagyarmati Palóc Múzeumba, a nyári szünidő alatt napokat töl­ töttem a könyvek között, amelyek jelentős hányadát Szontagh Pál könyvtára képezte. Az akkori igazgató, Manga János, hogy a néprajzi gyűjteménynek több helyet biztosíthasson, szeretett volna a könyvektől megszabadulni, s meg­ kért, hogy készítsem el a francia művek jegyzékét, azzal a céllal, hogy az anyagot felajánlja a budapesti bölcsész kar francia intézetének. Hogy végül is mi lett a könyvek sorsa, nem tudom. Cikkemet felszólításnak is szánom: aki tud valamit erről az anyagról, kérem, tájékoztassa az illetékeseket. Így talán újra sikerül a kézzel fogható bizonyítékra: Considerant könyvére rábukkanni. Ha abból indulunk ki, hogy Madách olvasta a Destinée sociale-t, s nem csak hallott róla, akkor érdemes a műről és szerzőjéről részletesebben szólni, s ezzel kapcsolatban felvetni az utópista szocialista tanok fogadtatásának kér­ dését Magyarországon. Konkrétabban: érdemes elgondolkoznunk azon, hogy valóban olyan „reakcionárius” , „ultramontán” volt-e Madách, mint ahogy azt még életében egy Erdélyi János vagy egy Pulszky Ferenc állította. Mert Con­ siderant szövegeinek alaposabb ismeretében nem is olyan meglepő, hogy Ma­ dách nem tanúsított túlságos rokonszenvet a falanszteri eszmék és elképzelések iránt. - Végezetül, az elmondottakhoz kapcsolódva, megpróbálom felvázolni saját falanszterértelmezésemet a madáchi koncepció egészének szempontjából, a többi színek viszonylatában. Considerant életműve és működése szorosan kapcsolódik Charles Fourier (1772-1837) személyéhez. Az ő eszméit propagálja és fejleszti tovább. Fourier gazdag posztógyáros fia volt, de vagyonát, gyarmatárukkal folytatott speku­ láció következtében elveszti. Szegény kereskedelmi alkalmazottá süllyed, s tapasztalatai arra késztetik, hogy megbélyegezze a „civilizáció vétkeit” , első­ sorban a kereskedelem rendszerét. Szocialistának vallja magát, de Owennel szemben elveti a vagyonközösség „siralmas dogmáját” , Saint-Simonnal is szem­ ben áll, mert ellenzi az örökösödést és a magántulajdon eltörlését. Mint sok más kortársa, nagy érdeklődést tanúsít a történelmi fejlődés legfőbb szakaszai­ nak kérdése iránt. Szerinte ezek a következők: édenizmus, tehát a paradicso­ mi állapot, a vadság korszaka, patriarchátus, barbárság, civilizáció. Arról ál­ modik, hogy végül az emberiség eljut a „garantizmus” tökéletes harmóniájá­ hoz, amely gyakorlatilag a társadalombiztosítás bonyolult, az élet minden te­ rületére kiható uralmát jelenti. Elismeri a szenvedélyek fontosságát, a szenve­ délyek közé számítva az érzékeket is. Rendszerében 12 ilyen szenvedéllyel számol: ízlés, tapintás, látás, hallás, szaglás, barátság, ambíció, szeretet, „familizmus” , amelyen a családi érzést, a szülői szeretetet érti, a „cabaliste” , más szóval: az intrikálás hajlama, a „lepkeség” , ami Fourier rendszerében a vál82 �tozás iránti vonzalmat jelenti, végezetül: a nyájösztön. Ezeknek az alapszen­ vedélyeknek a kombinációja 810 különféle jellemtípust tesz lehetővé, ennek kétszerese: 1620 az az ideális szám, amely egy „phalange” összetételének megfelel. A phalangeok meghatározott szervezete alkotja a falansztert. Mint az utópista szocialisták általában, Fourier is dedukción alapuló speku­ latív rendszert állít fel. Considerant (1808-1893) még tovább megy ezen az úton. Az 1794-ben alapított híres Ecole Polytechnique-ben, amely a mai napig az egyik legnehezebb és a legelismertebb felsőiskola Franciaországban, ma­ tematikát és fizikát tanul, kapitányi rangot szerez, de a hadseregnél jobban érdeklik a politika és a társadalom tökéletesebb berendezését célzó elméletek. E letét szenteli falanszter eszményének. Fellép a termelés anarchikus volta ellen, leleplezi a kereskedelem visszásságait, ellenzi a szabad versenyt, a centralizmust. A direkt hatalom híve, nem nézi jó szemmel a parlamenti rend­ szert, az általános választójogot, mert úgy véli, a nép nagy többsége még nem érett meg reá. Nagy érdeme, hogy világviszonylatban elsőnek, legalábbis az elsők között hirdeti meg a munkához való jogot. Szintén dicséretére válik, hogy egész életében keresi az elvek és a tettek összhangját. Részt vesz az 1849. július 13-i felkelési kísérletben. Távollétében deportálásra ítélik. Belgiumba, majd Texasba menekül, rövid időre újra Belgiumba költözik. Végül Ameriká­ ban, a Vörös Folyó-partján, falansztert alapít, tegyük hozzá: nem sok siker­ rel. A telep pusztulását az észak-amerikai polgárháború eseményei csak siette­ tik. 1869-ben tér vissza Párizsba, itt hal meg közönybe és feledésbe merülten. Ebből a nagyon vázlatos ismertetésből is sejteni lehet, hogy a vármegyei provincializmus ellen, demokratikus centralizmusért küzdő Madách és Szontagh nem lelkesedhettek túlságosan Considerant eszméiért, már csak azért sem, mert az általános választásokon alapuló liberális, parlamenti demokrácia úgy lebegett szemük előtt, mint a legcsábítóbb eszmény. De a Destinée sociale stílusa és érvelési módszere sem találhatott nagy meg­ értésre Madáchnál, akinek látásmódja lényegében pragmatikus maradt, még akkor is, ha a világmindenség kereteiben, az emberi nem keletkezésének és pusztulásának végpontjai között mutatja be - misztériumjátékokra emlékeztető módon - az emberiség sorsát. Considerant, a matematikai traktátusok módsze­ rét követve, axiómarendszer formájában fejti ki nézeteit. A bökkenő csak az, hogy a matematikai logika tételeinek érvényességét a józan ész számára elér­ hető evidenciák szolgáltatják, és ez korántsem áll Considerant tételeire. Az igazság „biztos” kritériumait a következőképpen fogalmazza meg (a lapszá­ mozás az 1979-es legújabb kiadásra vonatkozik): „M inden eszme, amelyről az embernek világos felfogása van, akkor igaz, ha intellektuális szférájával kon­ centrikus” (9. l.); „A z érzelmeknek és érzéseknek hasonlóképp’ koncentriku­ saknak kell lenniök az affektív és szenzitív szférával” (10. l.). Ugyanezen a lapon már szinte a Korán könyvégető fanatikusaira emlékeztet, amikor kije­ lenti: „H a mindezt lefektettük, elfogadtuk és megértettük, anélkül is meg­ tudjuk ítélni a dolgokat, hogy ahhoz a két- vagy háromszázezer könyvhöz folyamodnánk, amelyet a pedánsok, a szofisták és mindenféle filozófusok egy­ másra halmoztak.” (10. 1.) Mindezek után nem meglepő, hogy a szerző az em­ beriséget két csoportja osztja: azokra, akik megértik, s azokra, akik nem értik meg az általa kifejtett „tudományos” igazságokat: „azzal fejezem be, hogy ar­ ra kérem az értelemmel és szívvel rendelkező egyéneket, hogy tanuljanak; a többiek - jobb, ha hallgatnak". (34. 1.) Ez a summás kijelentés annál is viszszásabban hat, hogy kilenc oldallal előbb Considerant abszolút tudással ke- 83 �csegtette olvasóit, „amely az embernek nemcsak, a jelen, de a jövő és a múlt ismeretét is biztosítja", olyan tudással, amely egyenlő „a lélek halhatatlan­ ságának, az életet megelőző és követő vándorlásoknak racionális teóriájával”. (25. l.) Néhány idézettel, amelyeket bevallom, célzatosan választottam ki, nem volt szándékomban, hogy Considerant könyvét a maga bonyolultságában jellemez­ zem. Nagyon érdékes és elgondolkoztató megfigyelésekre jut például a társa­ dalmi rendszerek és az építészet kapcsolatáról (36-38. 1.). Ennek a párhuza­ mos fejlődésnek eljövendő állomása a falanszter, „rcnd-Tornyával” , amely egyszerre irányító központ, obszervatórium, éjjeli őrhely, amelyben harangjá­ ték működik, s ormán zászló lebeg. De minden valószínűség szerint Madách­ nak ez a részlet sem nyújthatott teljes kielégülést, hisz’ éles támadást tartal­ maz V ictor Hugo ellen, pusztán azért, mert a költő borúlátó volt az építészet jövőjét illetően. Tény, hogy magáinak a falanszternek a nevét és az U alakú épületet leszá­ mítva, Madách nem sokat merített Considerant művéből, ráadásul ezekkel az elemekkel egyéb olvasmányai során is találkozhatott. Ez a hiány szerintem az­ zal magyarázható, hogy a költő teljesen idegennek érezte a francia utópista nézeteit. A Tragédiában kialakult ábrázolásmódjához híven, a szimbolikus sű­ rítés módszerével élve, a falansztert a londoni szín kapitalizmusát követő rendszer jelképeként kezelte, olyan elemekkel gazdagítva, amelyek sem Fouriernél, sem Considerant-nál nem szerepelnek. Nem elképzelhetetlen viszont, hogy a történelmi jelenetek színpadképeire valamiképpen hatott Considerant em­ lített elmélete az építészet és a társadalmi berendezkedés kapcsolatáról. Az sem lehetetlen, hogy Considerant egyik megjegyzése szerepet játszott az egyip­ tomi szín megalkotásában. A francia szerző, a falanszter leírása után, így fordul a művészekhez: „mondjátok meg (őszintén), hogy mindez nem felel-e meg jobban képzeleteteknek és szíveteknek, mint az egyiptomi piramis, ame­ lyet egy hagymával táplált nép épített, hátát meggörnyesztve a kövek alatt...?” A X II. szín egyéb forrásairól sok értékes adatot tartalmaz Baranyi tanul­ mánya (53-61. l.). Dobossy László megemlíti, hogy nagy emberek lealacso­ nyító szerepben való bemutatása régi motívum, már Lukiánusznál fellelhető, a Pantagruel X X X . fejezetében Rabelais is ezt a hagyományt követi, amikor Nagy Sándorral ócska cipőket javíttat, Xerxest mustárkereskedőnek, Romolust sóárusnak, Achilést koszvakarónak, Kleopátrát hagymáskofának ábrázolja, igaz - az alvilágban... A források kérdésénél természetesen fontosabb a falanszterjelenet mondani­ valójának vizsgálata. Ezzel kapcsolatban szembe kell néznünk azzal a váddal, amely szerint Madách költeménye lényegében haladásellenes iromány. A Madách-ellenes krónikák egyik legfőbb célpontja a falanszterjelenet, mert ebben a Tragédia bírálói a szocializmus megcsúfolását látják. A másik, az előbbivel kapcsolatos, de a mű egészére vonatkozó vád : a pesszimizmus vád­ ja. E szerint az emberiség történelmének madáchi szemlélete lerombolja a ha­ ladásba vetett hitet, valódi fejlődés helyett kiábrándító „taposómalmot” áb­ rázol, amelyet a végső isteni biztatás nem tud ellensúlyozni. „Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! (4113. sor), kiált fel Ádám. De a Madách 84 �által ábrázolt véget: az emberiség végső pusztulását objektíve nem lehet el­ feledni. Ebből a szempontból irodalomtörténetében találóan nevezi Farkas Gyula Madáchot olyan papnak, „aki hitetlenül mutatja fel az oltáriszentséget". Vizsgáljuk meg először a szocializmus megcsúfolásának a vádját. Akárhogy is forgatjuk, ez a vád lényegében történelemellenes felfogást takar. Madách a szocializmust nem ismerhette, nem találkozhatott egyetlen megvalósulási for­ májával vagy kísérletével sem. Amit ismert, az néhány utópista elgondolás volt. Egyesek (Erdélyi, Pulszky) feltétlen lelkesedéssel, mások, mint Madách, fenntartással fogadták ezeket az utópista eszméket. Ügy érzem, Considerant szövegének ismeretében Madách álláspontját nem lehet elítélni. Elég itt arra gondolnunk, hogy a szocializmus marxi elmélete is az utópisták bírálatából született. Egyesek, közhasznú formulával élve, azt mondhatnák, hogy amíg Marx „balról” , Madách „jobbról” támadta az utópistákat. Ez a megjegyzés szintén történelmietlen, „jobb” és „bal” fogalmának metafizikus általánosítá­ sát feltételezi. Mert nyilvánvaló, hogy Madách csak saját társadalmi-történelmi-földrajzi helyzetéből kiindulva foglalhatott állást a fejlődés nagy kérdé­ seiben. Az a sokat emlegetett tény, hogy a párizsi színt nem követi kiábrán­ dulás, ami világosan jelzi azt a felismerést, hogy a polgári forradalmi átala­ kulás Madách idejében (még félszázaddal később is!) aktuális volt Magyarországon, vagy a londoni szín (amely a korabeli magyar valósághoz viszonyít­ va. iövőbeli jelenetnek számít, s elsősorban könyv- és újságcikkélményeken ala­ pult). ahol Madách-Ádám eljut a liberalizmus ellentmondásainak felismerésé­ ig is (3077-3081: „Kutyáknak harca ez egy konc felett” ) ; ez a két mozzanat önmagában is elegendő ahhoz, hogy Madách neve mellől mindörökre eltűn­ tessük a „reakcionárius” jelzőt. Ha tehát a falanszterben nem egy konkrét szocializmusról van szó, hanem az emberi fejlődés egyik olyan lehetőségéről, amely a múlt század ötvenes éveinek a végén elképzelhető volt az európai társadalmakban, akkor úgy kell feltennünk a kérdést: feltalálhatók-e a mai világban a falanszteri elferdülés jelei, vagy legalábbis csírái? Ha igen, ez nyilvánvalóan Madách éleslátását bizonyítja. Nem prófétai jövendöléseit, mert ilyenben nem hiszek s olvasóimat sem kívánom eme hit süppedékes talajára csábítani - de kivételes extrapolá­ ciós képességét. Melyek ezek az elferdülések? Csak puszta felsorolásként, leltárszerűen : a kozmopolitizmus (a hon fogalmának eltűnése: 3140-3152), a pozitivizmus túlságbavitele, a túlzó specializálódás (3198-3224), az „ökológiai” veszély: a növény és állatvilág egyes fajainak a kipusztulása s ezzel kapcsolatban szem­ ellenzős utilitarizmus (3225-3281), a gép egyeduralma, a képességtesztek me­ chanikus alkalmazása, amely az egyént csak puszta számmá silányítja (34563 538). Jean Rousselot, a Tragédia egyik átültetője (a „fordító” szó nem sza­ batos, mert Rousselot nem tud magyarul, Gara László nyersfordítása alapján dolgozott, szinte minden sorért külön párharcot folytatva), a költeményhez fűzött bevezetőjében (Corvina, Budapest, 1966. 11. 1.) úgy véli, hogy a falansz­ terjelenet a „sci-fi” , a tudományos-fantasztikus irodalom nyomasztó világát idézi, én úgy mondanám - nem ellentétként, hanem kiegészítésül - , hogy a technokrácia túlkapásait. Ami a pesszimizmus vádját illeti, Madách esetében helyesebb a történetiség mélyen átérzett élményén alapuló realizmusról beszélni. - Minden utópista el85 �Vue perspective d'un phalanstè re gondolás történelmietlen, mert a jövőbe vetített paradicsomot (vagy poklot) örökkévalónak képzeli, valami végső állomásnak, s ezzel elvágja a történelem fonalát. Ráadásul alapvető ellentmondásba bonyolódik, mert a fejlődésből ki­ iktatja a konfliktusokat, és ugye, a konfliktusnélküliség magával a halállal egyértelmű. De mivel egy utópia sem mondja ki nyíltan, hogy megvalósulása a halált implikálja, óhatatlanul magában hordja a megtévesztés ódiumát. Madách nem tudja a fejlődést konfliktusok nélkül elképzelni, az eszméket eszközökként ábrázolja, amelyekből, ha túlélik korukat, „őrület és béklyó” válik. Madách szavaival élve, minden koreszmében felfedezhető az a „gyön­ ge” , amely végülis pusztulását eredményezi, s újabb eszmények, újabb történel­ mi célkitűzések megfogalmazását teszi szükségessé. A színek, a párizsi jelene­ tet leszámítva, ezt a kiábrándulást és fordulatot ábrázolják az új eszmék, az új célok felé. De Madách realizmusa a történelmi szintnél is mélyebbre hatol, egészen a lét fogalmáig, tehát ontológiai természetű. A költő ráébred arra a tudomá­ nyosan megcáfolhatatlan tényre, hogy minden keletkezés szükségszerű végső következménye a pusztulás. Ha Paul Valéry az elsők között fogalmazta meg, népszerűsítette azt a gondolatot, hogy a civilizációk halandók, Madách - jó hetven évvel előtte - arra a következtetésre jutott, hogy maga az emberi nem is halandó. A halál elfogadása az egyén életében a felnőttéválás elengedhetetlen felté­ tele. Az emberiség is csak akkor válhat felnőtté, ha elfogadja ezt a kikerül­ hetetlen, kérlelhetetlen valóságot. Madách műve, a világirodalomban szinte egyedülálló módon, segít ebben a felnőtté válásban, amikor mindenféle részillúziós elképzeléssel szemben azt tanítja, hogy: „A z ember célja a küzdés, maga." (3699) Persze, ezt a gondolatot nagyon nehéz elviselni. Ezért van ott a mű végén az isteni biztatás. Mert, hogy vállalni tudja a küzdelmet, legtöbb embernek szüksége van vagy egy túlvilági, vagy egy evilági paradicsom ópiumára. Párizs, 1987. július 24-25. N Y É K I L A JO S 86 �87 �műterem MEZEI OTTÓ A Janus-arcú Kosztka Tivadar „H ol a szem szemével farkasszemet nézni? / ki meri meglátni, ki meri idézni / az igazi arcát?” - kérdezte Babits 1923-ban Petőfi szellemét idéző versében. Ugyanezt a patetikusan hangzó kérdést feltehetjük Csontváryra vonatkoztatva is, akinek életműve - Petőfiéhez hasonlóan, ha meg­ késve is - immár a magyar alkotó szellem legjava produktumai közt fog­ lal helyet. D e hát ismerjük-e őt egészen? V an -e elégséges tudásunk ar­ ról, hogy milyen szálakkal kötődött személy szerint és munkássága ré­ vén korához, élete és munkássága meghatározó éveihez, a X IX . század má­ sodik feléhez? Milyen szálak fűzték nemzete szellemi létéhez, amelynek ügyét kívánta szolgálni - ha gyakran úgy tűnik, hogy megszállottan, naiv és groteszk módon is - , hol emberként, szabad polgárként, hol művész­ ként, külön-külön, hol citoyenként és egyszersmind festőként? Van számos művésze a kornak, akinek élete nyitott könyv: munkásságuk megméretésében a tárgyszerű adatok, személyiségük mibenléte, lelki­ szellemi terrénuma és e szféra működése vajmi kevés szerepet játszik, csekély intellektuális izgalmat tartogat. Csontváry - amint az utóbbi év­ tizedben körötte fellángoló érdeklődés mutatja - nem ezek közé tartozik. Rászolgált erre a megélénkült érdeklődésre mindenképpen. Festészete, egyes képei külön-külön és együttesen, keletkezésük (feltételezett, de általá­ nosan elfogadott) időrendjét tekintve, a természeti motívumon túlmuta­ tó mögöttes jelentések, titkos értelmek forrásai, s a motívum átéltségében újjászülető lélek, a motívum sajátos eszméjét elgondoló szellem egyre feljebb szárnyaló útjáról tanúskodnak. „Tágra nyílt szemmel jöttem a vi­ lágra, figyelő és emlékezőtehetséggel lettem megáldva” - írta csecsemő önmagáról idős korában, s ez a tágra nyílt szem, ez a figyelő és em­ lékezőtehetséggel megáldott szellem miközben a külvilág jelenségeit re­ gisztrálta, fontosnak tartott, csupán kiállításkatalógusaiban és feljegyzé­ seiben datált képeivel céltudatosan arra törekedett, hogy egy egyre feljebb hatoló - mondhatjuk azt, hogy az égbe rontó? - szellemi építmény ki­ bontakozásáról adjon számot. Ennek más módjait és eszközeit válasz­ totta, mint - nem egy szűk határú naptári időben, hanem emberi lét­ állapotban gondolkodva - igazi szellemi társai, a régi kínai festészet, az „írástudó piktúra” jelesei, akik korabeli leírásokból következtethetően a tág horizontú lélek és szellem vizuális megnyilatkozásához, gerjesztőként, a belső szabadság megteremtésének hasonló módszereivel éltek. 88 �Csontváry azonban - hangsúlyozzuk újra - a X IX . század második felének volt a gyermeke és neveltje. A szellemi miliő, amelyben élt, elve­ zethette őt az önmegvalósítással a nemzet sorsát is befolyásolni kívánó alkotásmód eredeti forrásaihoz, ára a kor nem bizonyult alkalmasnak festé­ szete értékeinek felismerésére és méltánylására. Igaz azonban az is, hogy maga Csontváry sem tűnt ki tehetsége kamatoztatásának, karrierje meg­ alapozásának a kor megkívánta simulékonyabb módozataival. Hamarosan fel is hagyott eredeti szándékával: lemondott (lemondani kényszerült) az önmegvalósítás látványos, közszerepléssel egybekötött lehetőségéről, a képviselőséghez fűződő terveiről (talán erre emlékezve ajánlotta A vissza­ tekintő N ap T rauban című képét 1902-es keltezéssel az Országgyűlésnek). Ehelyett, dimenzióváltással, ám eredeti szándékát - feljegyzéseiből kö­ vetkeztethetően - folytonosan élesztgetve magában, az önmegvalósítás, az önkiteljesítés magányos, de nem kevésbé kockázatos belső útját válasz­ totta. Évekre cl is tűnik nyomtalanul (legalábbis hiteles dokumentumok híján ez ideig nem rekonstruálhatóan) a világ szeme elől. Ennek az immár végleges pálfordulásnak a színhelye a kis nógrádi falu, a Losonctól néhány kilométerre fekvő Gács község, ahol Kosztka Tivadar 1884 decemberében személyjogú, az első években szerényen berendezett patikát nyitott. (Művésznévként tudvalevően a Csontváry, egy fővárosi gyógyszerészeti lapban a Csontosy, illetve Csontossy, a losonci és a balas­ sagyarmati újságokban a Kosztka T ivadar nevet használta, de nevezte magát Tivadar festőnek is, jogászhallgatóként az egyetemi almanach Kosztka M ihály néven tartja nyilván). Csontváry polgári státusát, gyógy­ szerészi tevékenységét festészete mérlegelésénél egy könnyed mozdulattal akár figyelmen kívül is hagyhatnánk, ha a ténylegesen Gácson töltött hét évre vonatkozó hivatalos források nem nyújtanának támpontot és a to­ vábbi kutatás során kikristályosodó magyarázatot későbbi önmegvalósítása megértéséhez. E z alatt a hét év alatt megjelent nagyjából két tucat írása ugyanis az 1867 utáni vezető magyar értelmiség öntudatos tagjának tün­ teti fel Csontváryt. E gy olyan vidékre szakadt polgárnak, aki - távolabb­ ról a képviselőségre aspirálva - feltűnést és zavart keltve, sőt polgári egzisztenciáját kockáztatva az országos politika reformista elgondolásainak próbált gyakorlatilag érvényt szerezni. „ A magyar polgári értelmiség e felső rétege nem volt jobb, s nem volt rosszabb - írja erről az időszakról Ném eth G . B éla - a létharc és kiválasz­ tódás kettős tételének átformálásában nyugati társainál. K ét tény súlyos­ bította azonban helyzetét az utóbbiakhoz képest: a veszélyeztetettség reális kisnemzeti tudata az orosz és német hatalom ellenében és az Ausztriától átvállalt szerep 1867-ben. A nemzethalál képzete most a nemzetek lét harca jegyében merült újra fel. H a ez korábban, a reformkorban az osztrák ház gyarmatosító törekvései ellenében mozgósító erő lehetett - az új D u na-völg yi s európai helyzetben, a késő liberalizm us korszakában a lét­ harc jegyében, ez a támadó nacionalizmus jogosítványszerzője lett” . Elég e tekintetben G rü nw ald Bélának a Közigazgatásunk és a magyar nem­ zetiség (1874) és a F e lv id ék (1878) című munkáira hivatkoznunk, hogy Kosztkának a gácsi magyar nyelvű leányiskola és óvoda felállítása érdeké­ ben kifejtett újságírói buzgólkodásának eszmei hátterét világosan megért­ hessük. A magyarság „vezérnemzeti” szerepét, a családot mint a nemzeti 89 �közösség alapegységét, a magyar nyelvhez és a nemzet múltjához való tudatos kapcsolódást az ekkor még politikai babérokra pályázó Kosztka T ivad ar - éppen úgy, mint az idevágó elmélet egyik ismert megfogal­ mazója, Imre Sándor - a csalóka fényű nemzeti felemelkedés érzelmi és szellemi kihatású alapjának tekintette. (Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a nemzet múltjához való tudatos kapcsolódása a korabeli történelmi té­ májú munkák, tanulmányok alapján még olyan képeinél is számba vehető, mint a Jajcéban festettek, vagy a Selmecbánya, egy 1940 körül készült amatőr fénykép, a X II. században épült, ma is monumentális megjelenésű szepesi vár kőfalán egy helyütt az alábbi bevésést mutatja: „K osztka Tivadar 1880” .) Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenységének egy másik ága a Felsőnógrádmegyei Közművelődési Egyesület megalakulásához kapcso­ lódik. Ennek előkészítéseként, mint az alakítóbizottság tagja, néhány tanulmánynak is beillő cikket jelentetett meg a Losonc és Vidéke című lap­ ban. E nemzetgazdasági témájú cikkek hátterében ugyanaz a csalóka táv­ latokat nyitó fejlődésben való hit húzódik meg, amely — az egész X IX . századra jellemzően - a kiegyezés utáni vezető értelmiség ideológiáját és a hazai sajtót jó ideig áthatotta. Gondolatainak egyik ihletője az Adam Smith ellenében mélyen humánus eszméket valló, de a szerves fejlődésre alapozó közgazdasági rendszerével csődöt mondó Henry C. Carey, akinek a „helyi központok rendszerére” vonatkozó eszmefuttatásai Kosztka írá­ saiban világosan felismerhetők. Reformjavaslataiban a gazdasági-társadal­ mi elmaradottság felszámolásának gyakorlati, Losonc környékére alkalmazott szándéka vezeti. Mezőgazdaságunk ’s a hazai ipar című cikkében az alábbi konkrét elgondolás olvasható: „ Minden város mint vidéki központ saját érdekében gyarmatosítson éspedig hatáskörén belül; teszem azt, Losonc piaca megkívánja, hogy úgy a gácsi fazekas, mint a panyidaróci gazda, vagy a szilajabb természetű buda-lehotai honfitársunk művelőd­ jék, s vagyonosodjék: mindannyian képesíttessenek, a munkára szoktattassanak a modernebb igényeknek megfelelőleg, s mint ilyenek a hazai ipar és kereskedelemnek biztosabb és állandóbb fogyasztóiként jelenhessenek meg a város piacán." A pontos helyi ismeretekre valló és a nép nyomorán, gazdasági, kul­ turális elmaradottságán a civilizáció eszközeivel enyhíteni akaró leírá­ sokból egy egész csokorravaló szedhető össze Kosztka nemzetgazdasági és gyógyszerészeti témájú írásaiból. Nem egy fellegekben járó teoretikus, hanem egy nagyon is gyakorlatiasan és mélyen humánusan gondolkodó értelmiségi polgár észjárására vallanak ezek az eszme és a megvalósulás közti űrt a jelen helyzeten való felháborodás és a jövőbe tekintő sürgetés hangjával áthidaló írások. A konkrét állapotokból következő javaslatokat eszmei szinten „ a történelem szabad alakíthatóságába” vetett hit és „az államiság eszméjébe vetett remény” éltette. Kosztka egyedül állt a po­ rondon, Gács aprócska szigetén, gondolkodásával azonos hullámhosszú hatósági támasz, operatív szerv híján. Mi sem jellemzőbb a szakmai közgondolkodásra, hogy „ a szegény lakosság gyógyszerellátásának kérdésé­ vel” , amelyet Kosztka 1886-ban úgy gondolt megoldani, hogy a „kevésbé vagyonosok és a szűkölködők az állam költségén gyógykezeltessenek” , a Gyógyszerészi Közlöny évekkel később, 1889-ben foglalkozik, elutasító 90 �gesztussal, „kiterjedtebb állami intézkedéstől” , s nem „az árszabvány té­ teleinek leszállításától” várva az üdvözítő megoldást. Más alkalommal egy olyan javaslattal fordul a Felvidéki Közművelődési Egyesület gazdasági szakosztályához, amelynek keresztülvitele szerencsés esetben jelentékeny összeget biztosíthatott volna a vidék lakóinak. Ha ugyanis - miként írja - Losonchoz mint közigazgatási központhoz 1 50-200 község tartozik, mibe kerül a városnak minden egyes hozzátartozó köz­ ség részére évenként legalább tíz bármilyen nemes gyümölcsfát ajándé­ kozni? ,,T íz év m úlva - folytatja, pontosan regisztrálva az ebből szár­ mazó anyagi előnyt - egy-egy községnek lesz 100, nem bánom, szilvafája, ez nemzetközi cikk, m indenkor értékesíthető is, már most tíz év m úlva egy-egy fának öt frt-ig becsült é v i terméséből nyertünk k b. 1 oo ezer frt árut a nemzetközi piac számára. Így ebben és ehhez hasonló irányban, az anyagi és szellemi erőnek túl nem feszítésével vélem én a vid ék meg­ reformálását, tehát a mezőgazda helyzetének em elésével s ezzel a hazai iparnak és kereskedelem nek állandó és biztos fogyasztó közönségnek ne­ velésével.” Kosztka e javaslata - akárcsak a többi nem volt különc gesztus, hiszen a gyümölcstermesztés széles körű meghonosítására ebben az időben (akárcsak napjainkban ismét) érdemes kísérletek folytak. O r­ szágosan népszerűsítette a sajtó, s bizonnyal volt tudomása Kosztkának a nyolcvanas években fellendülő pomológiai irodalomról is, G yü rki Antal, M olnár István írásairól és munkáiról. (Közbevetőleg: testvére, K ostka [!] László az alföldi szőlészet, a gazdaságos szőlőművelés neves alakja volt. Szőlészettel a kilencvenes évek közepén, a Kecskemét melletti Izsákra költözésekor kezdett foglalkozni. Előtte évekig bérelte a gácsi patikát, s emellett az Országos Madártani Központ „rendes megfigyelője” volt. Jelentéseit rendszeresen közölte az A quila, a Madártani Intézet folyóira­ ta. s jelentései révén került kapcsolatba H erm an Ottóval és L en d l A d o lf­ fal, az Á llat- és Növénykert későbbi igazgatójával. N yilvánvaló, hogy Kosztka m adártanilag pontosan azonosítható korai [és későbbi] madár­ ábrázolásai öccsének ezzel az ornitológiai, tudományosan is megbecsült kedvtelésével állnak összefüggésben.) A Felsőnógrádmegyei Közművelődési Egyesülettel 1891-ben szakítja meg a kapcsolatot Kosztka, a gácsi kastély tulajdonosával, a nógrádi főispán özvegyével, gróf Forgách Antalnéval folytatott rosszízű pereskedés végső aktusaként, amely a közszerepeléshez fűzött becsvágya feladására bírta rá. Ezzel a perrel, amelyben csak a Kosztka eszmei szándékát pontosan átlátó és megértő ítélkező dönthetett volna az ő javára, s nem a hivatalos fó­ rum, le is zárhatnánk eszmefuttatásunkat, tetszetős találgatásokra bízva Kosztka másik arculatának, a belső arcnak, a bennünket igazában fog­ lalkoztató szelleminek és az abból kikristályosodó művészinek a kibonta­ kozását. E gy több helyütt, a nógrádi sajtóban és az országos gyógysze­ részi lapban publikált adat azonban segítségünkre siet, mielőtt szertefoszló légvárak építésébe kezdenénk. Eszerint az adat szerint 18 9 1. feb­ ruár idusával kezdődően Kosztka T ivadar gácsi patikáját bérbe adta egy Arad megyei gyógyszerésznek, egy bizonyos Hackenberger Lászlónak, akivel - tegyük hozzá nyomban - fővárosi jogászkodása éveiben, 1877 és 79 között kerülhetett kapcsolatba. Jogi tanulmányait az egyetemi al­ manach szerint jóval később, 1894/95-ben fejezte be, ekkor visszavette a 91 �patikát saját kezelésbe, ezt követően pedig, az állami anyakönyvvezetés elrendelésekor a belügyminiszter a gácsi körzet anyakönyvvezető-helyettesévé nevezte ki. (A korabeli gácsi anyakönyvek máig őrzik jellegzetes keze vonását és aláírását.) Hackenberger László neve talán csak a kor ezoterikus (okkult) moz­ galmait feldolgozó számára mondana valamit. A gácsi patika bérleté­ nek felmondása után eltűnik a szemünk elől, az első világháború alatt ismét a Felvidéken, Pozsony megyében gyógyszerészkedik, a háború után a fővárosban és Rákosligeten él. Rákosligeten a bibliai János Jelenések könyvében szereplő „új Jeruzsálem ” megteremtésén lelkileg munkálkodó közösség, a romlatlan krisztusi tanokat és egyszerű életmódot követő „új sálemisták” vezető egyénisége és A z Ige című lap szerkesztője, H orti E d e 1923-ban kiadja Hackenberger teozofikus beállítottságú brosúráját, amely­ nek az istenséggel való egyesülést, „kozmikus szemléletet” valló szerző Az iskola vallása - misztikus világszemlélet címet adta. Arról is van tu­ domásunk, hogy ugyanez a Hackenberger élete utolsó éveiben (meghalt 1941-ben, 81 évesen Rákosligeten) gyakran megfordult az indiológus Z ajti Ferenc Aréna úti műtermében, aki a tízes években egy győri rajz­ tanár-festővel, Békéssy L eó val Csontváry tanítványa volt. (Az Aréna, ma: Dózsa György úti ház előcsarnokában a M agas-Tátra színes kerám iala­ pokból kirakott nagyméretű képe ma is látható.) Kosztka feljegyzései közt meg is maradt az iskola oktatási terve, Csontváry valójában - az M T A Művészettörténeti Kutatócsoportjának adattárában található kézirat sze­ rint - taníványait képeinek a szokásosnál mélyebb átélése révén maga­ sabb lelki-szellemi szférába igyekezett emelni, s ezáltal a T eremtővel való misztikus egyesülés állapotát felkelteni bennük. Kosztka ilyen irányú ezoterikus vonzódásának - mint ismeretes - a Zarándoklás legszembe­ tűnőbb tanúbizonysága. D e még olyan festménye is, mint a Panaszfal be­ járatánál Jeruzsálemben, egy ugyancsak sálemista (pszeudo) misztikus, a X IX . század közepén működő osztrák J akob Lorber egyik bibliai témájú kötetével hozható összefüggésbe. J akob Lorber János nagy evangéliuma című tízkötetes munkáját, voltaképpen a János-evangéliumhoz fűzött magyarázatait viszont ugyancsak - a sálemista - Horti E de fordította magyarra és adta ki Rákosligeten a húszas években. Az újabb kutatások nyomán arra is fény derült, hogy ennek az „új Je ­ ruzsálem” megteremtésén munkálkodó közösségnek Magyarországon is volt egy illusztris képviselője a X IX . század közepén, Szapáry János gróf, aki a halála évében (1868) megjelent kötetkéjében e szekta (ő használja ezt a kifejezést) papjának, sőt főpapjának nevezi magát. Szapáry Ferenc valójában különleges képességű, diploma nélküli, delejezéssel gyógyító orvos volt, a már korában sokat támadt német Mesmer követője, akinek tanait - egy század végi pszichoterápiai kézikönyv (szerzőpáros: Ranscbburg Pál és D écsi K ároly, 1900) megállapítása szerint - a hanggal (igével), beszéddel való gyógyítás irányába fejlesztette tovább eredeti módon. A z 1840-cs években Drezdában iskolát is tartott fenn, amelynek többek közt a Berzsenyi költészetéből ismert M ajláth János gróf is tagja volt. E gy má­ sik tanítványa egy tízéves gyermeken sikerrel alkalmazott gyógyítási mód­ szeréről számolt be külön kis kötetben (Bajkay Endre, 1852.) 92 �A különleges képességű és érzékenységű Szapáry gróf alakja élesen el­ válik mindazokétól, akik kivételes pszichikai erejüket mindössze látvá­ nyos szellemi kalandokra fecsérelték. Szapáry Párizsban kiadott köte­ tében (M a g n étis me et magnétothérapie, 1854. II. kiadás) hosszasan el­ mélkedik arról, hogy ez a különleges képesség és érzékenység - megfe­ lelő óvatossággal - a szellemi önnevelés szolgálatába állítható, amelynek révén korábban ismeretlen képességek fejleszthetők ki, amint arra a rég­ múltban, a keleti népek körében - akik közé a hunokat is sorolja - szá­ mos példa volt. Ismerteti a brahmanizmusban elterjedt szokásokat is, azo­ kat az aszketikus gyakorlatokat, amelyek révén a hívő „az igazi és tiszta megismerés legfelső fokáig” - emelkedhetett. „Tehát - teszi hozzá, levonva eszmefuttatásai végkövetkeztetését - a mágnesesség (Szapáry szóhaszná­ lata szerint: életmágnesesség, vagyis a szellemi erő különlegesen magas fokú birtoklása) minden időben (!) létezett, csupán mindig más és más formában gyakorolták a bölcsek és a legfelső Lény (akit Szapáry a fizikai és egyszersmind a szellemi képében megmutatkozó N appal, az „ősfénynyel” azonosított) legbensőségesebb im ádói.” H a most a feledés homályából kivezetett, életre gerjesztett Szapáry gróf mellé felsorakoztatjuk mindazokat a megszállott kutatókat, hivatástudat­ tól fűtött tudósokat, akik az elmúlt évszázadban, a magyarság őstörténeté­ nek - meggyőződésük szerint - kibogozható szálait bontogatták, eredeti hazájára, vándorlása lokalizálható útjára, szokásaira és vallására meg­ kíséreltek fényt deríteni, kiviláglik, hogy a Janus-arcú Kosztka Tivadar mennyire nem állt egyedül a kor szellemi képét formáló kitűnőségek galé­ riájában. Ezek a kutatók és tudósok ugyanis, mint a magyarság roko­ nait a kínai határ közelébe helyező K őrösi Csoma Sándor, vagy a pogány magyarok vallását - elfogadhatóan vagy vitathatóan, más kérdés a buddhizmusból eredeztető K állay Ferenc (munkája megjelent 1861-ben), vagy távolabbról az 1900-ban megjelent buddhista káté szerzője, Hollósy József, Hollósy Simon testvére, olyan művelődéstörténeti összefüggésekre hívják fel a figyelmet, amelyek fényében a magyarságtudattól fűtött Csontváry Kosztka Tivadar tudatszabályozó praxisa nemcsak általában a ko­ rában, hanem a nemzet múltjában és egyszersmind akkori jelenében gyöke­ rezettnek tűnik. Egy-egy feljegyzése megközelítő képet ad erről az öntudat-szabályozó praxisról, amelynek - egy megjegyzése szerint - még a „világító színek” felfedezését is köszönhette. Idézem a két legfontosabbnak tűnő szöveg­ részt: „ M eztelenül jártam-keltem a világban, s m indenre alaposabban figyeltem , még a saját énemet is ellenőrzés alá vettem. Először is eltá­ volítottam minden szükségtelen, hiábavaló terhet. Kikapcsoltam a szellemi világokból is mindent, amit láttam és olvastam, csupán a kinyilatkozta­ tásra támaszkodtam. Szívemet, agyamat, gyomromat túl nem terheltem soha, d e aszkéta életet sem éltem, figyeltem a hatásokra és szívem tulajdon­ ságaira. Tehát amire szükségem nem volt, az után nem vágytam többet soha sem. Ezzel eljutottam az önismerethez, az anyagi és szellemi világ különbözetéhez.” A másik szövegrészben még inkább beavat bennünket az alkotás misztériumába: „ A z ún. önkívületi állapottal keresztülléptem m inden nehézségen, és nem törődtem még a sivatagban sem a sakálok, hiénák, ü völtésével: mert elkülönítve, izoláltan éltem, éppúgy, mint őseink azon a helyen, ahol én pihentem. . . A sivatagban étlen-szomjan bolyong- 93 �tam, de Isten segélyével el nem pusztulhattam, alkalmam volt és van mindennap átkelni a jó uramhoz(!). Ma ezt a hatalmas szellemet uram­ nak nevezem, akivel átkelhetek mindennap a túlvilágra, emberek előtt ismeretlen országokba(!).” „ A távlat - írja más helyütt, kifejezetten a festői praxisra vonatkozóan - nem ismeret, nem tudás, nem akadémiai tanulmány, hanem önkívüli érzés (!) útján jut kifejezésre, eredményben pedig isteni ihlethez van kötve.” Eltekintve a vallásos utalásoktól és a pietikus hangvételtől, a tu­ datszabályozás hasonló módszereit alkalmazták és az ihlet, a „szent őrület” állapotát hasonlóképpen értelmezték - korabeli és későbbi leírá­ sok alapján - az V - X I . század között működő kínai festők. E meglepően plasztikus, az egyes művészek egyéniségét és alkotásmódját mindenfajta misztikum kerülésével emberközelbe hozó leírások ismeretében bátran megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy Csontváry kora s különösképpen a korabeli magyarságkutatás szellemi topográfiájába illeszthetően — fel­ tehetően ennek közelebbi ismeretében - egy olyan alkotásmódot alakí­ tott. A kép „igazságának” eléréséhez a belső feltételek megléte az alaphista indíttatású „írástudók piktúrájában” is megmutatkozik. Nem stiláris összefüggésekre gondolunk (bár maga Csontváry egy helyütt azzal büsz­ kélkedik, hogy a Magányos cédrust, a legszebb japán képekhez hason­ lította valaki), hanem - e tekintetben a kínai esztétikai irodalom rend­ kívül árnyalt terminológiával rendelkezett - a jelenségek mélyéig, esszen­ ciális magváig hatoló (művészi) szemlélet kibontakoztatására. Az ilyen festő a teremtő energiát magában hordja, létrehozza, s a ter­ mészettel eggyé válva, egyesülve a Taóval (amint azt Csontváry taní­ totta is érett korában), a műben, amit alkot, kisugározza, annak a gon­ dolatnak, eszmének a révén, amit magában a motívumról előzetesen, de az alkotás önkívületi pillanataiban ettől a tudástól megszabadulva, kialakí­ tott. A kép „igazságának” eléréséhez a belső feltételek megléte az alap­ vető: a megfelelő lélegzés révén megteremtett „együtthangzás” a kivá­ lasztott motívummal, a ritmusára való belső ráállás, a motívumot körbe­ fonó gondolat és eszmélkedés — a művészi alakítás stiláris módozata ezek­ nek a belső feltételeknek, s nem a külső hasonlóságoknak van alávetve. A Lao-cé ben ez olvasható: „ A tér az ég és a föld között, / M ily hasonló a kovácsfújtatóhoz! / Üresen áll, nincs kimerítve, / Mozgásba hozva, teremt ő egyre inkább.” Az ég és a föld - A kínai festészet és az írástudó ha­ gyomány című kötet (1983) szerzőjének, a francia Nicole Vendier-Nicolasnak a gondolatmenetét követve - egyazon dialektikus egység két aspektusa, a világegyetemé, az Egy megnyilatkozásáé.. . azé az Egyé, amely vala­ mennyi teremtmény elsődleges eredete.” A z ellentétek: a telt és az üres, a mozgás és a nyugalom, az összefogott és a szétszórt, a zavaros és a vilá­ gos interakciója végül is ennek a kettős arcú Egynek a révén a N agy Harmóniában egyenlítődik ki. Csontváry festményei közül e szemlélet iskolapéldájaként említhetjük a Tátra-képe t, amely a belső energiaáram­ lásoknak a kínai tusfestészetben is gyakorta előforduló, stiláris elemeiben rokon ábrázolása, a Castellammare di Stabiát, a vízfelület szelíd nyugal­ mát a tenger ijesztő mélységeket láttató háborgásával összeegyeztető festői remeklést, vagy a teltnek és az üresnek, az eget és a földet elemeiben ritmikus harmóniába ölelő egységét, a Taorminát. Mindegyik egy ősi 94 �szemléletben gyökerező, a motívumot, a jelenséget mozgásában s egy­ szersmind esszenciális állandóságában megragadó egység megjelenítése, a színátmeneteknek mindama gazdaságával kísérve, amelynek Csontváry máig méltán csodált mestere. Igen, a színátmenetek csodálatos gazdagsága! Lehetséges, hogy a „ v i­ lágító színek” felfedezéséhez valóban - miként állítja - tudatszabályozó praxisa segítette volna hozzá? E gy korabeli német tudós, Karl Reichenbach másfél száz hiperszenzibilis személlyel folytatott 1 3 000 kísérlete nyomán a kérdésre igennel válaszolhatunk, „Reichenbach azt állította - olvassuk a Révai lexikon 19 16 -o s kötetében hogy az összes természeti dolgok bizonyos sugárzást árasztanak, amely oly leheletszerűen finom, hogy csupán fokozott idegérzékenységgel bíró egyének, az ún. szenzitívek képesek észrevenni, ezek is csak abszolút sötétségben.” (Közbevetőleg: Reichenbach kísérleti alanyai közt magyarok is voltak, titkára Rohonczy Miklós nevű, magyar volt.) E z a sugárzás Reichenbach szerint közeli rokonságot mu­ tat a fény, a hő, a delejesség és az elektromosság erőivel, emellett azon­ ban bizonyos anyagi tulajdonságokkal is bír. A z egész természet át van itatva ezzel a félig erőbeli, félig anyagi szubsztanciával, amelyet Rei­ chenbach, éltető hivatását jelzendő, az ősgermán eredetű Odin szó alap­ ján odnak nevezett el. N e gondoljuk, hogy valam iféle szemfényvesztésről van szó. Ugyanitt - Az ódsugárzás és a szenzitívek című 19 13-a s kötet adatai alapján — az alábbiak is olvashatók: „ Újabban, mióta a Blondelot- féle N-sugarak és a radioaktív anyagok ismertekké váltak, a modern ku­ tatók is mind többet foglalkoznak az o ddal, és tagadhatatlan, hogy e téren, a fényérzékeny lemezek segítségével, nem egy meglepő eredményt értek is mar el, amelyek Reichenbach teóriáit igazolni látszanak.” Ehhez a megállapításhoz hazai kortörténeti adatként hozzátehetjük, hogy L é ­ ván, ahol Kosztka fiatalon gyógyszerészkedett, s „egy általános gyógyszerkönyvet írt” - a város helytörténészének, Alt Ernő nek a közlése szerint - , a városi kórház emberbaráti érzelmeiről ismert alapítója, Brach Ferenc (meghalt 1895-ben) a nyolcvanas-kilencvenes években lakásán sötétkamrát rendezett be, ahol a katódsugarak tulajdonságait vizsgálván, ugyanebben az irányban folytatott kísérleteket. Reichenbach hiperszenzibilis kísérleti alanyai - s számunkra ez a lé­ nyeges - az ódsugárzást színekben, színekben pompázva érzékelték. „ A kristályokat - olvassuk az 19 13 -a s kiadású ismertetésben - finom fényben látják úszni, amint szemeik hozzászoktak a sötétséghez, és az ódfény iránti érzékenységet rövidebb-hosszabb idő után elérték. Az öszszes kristályok élénken világítanak, de a leggyönyörűbb a gyémánt és a turmalin. Ezek látása szinte extázisba hozza a szenzitíveket. A kristályok hegyéből tenyérnyi nagyságú világosság ömlik felfelé, kékesen hullámoz­ va ,tulipánszerűleg szétoszolva és felül finom ködben elenyészve. Ha megfordítjuk., odanőtt (ódpozitív) sarkából vörösessárga f üstfelleget lát kiömleni az érzékeny.. . É s ez a színpolaritás teljesen összevág az érzés­ beli polaritással. Ahol kellemes, hűvös áramot éreznek a szenzitívek, ott mindig kékes ódfényt látnak, és ahol kellemetlen, langyos az idegeik ér­ zése, ott vörösessárgának látják a kiáramló ódfényt. A negatív ód színe: kék, a pozitív ódé: vörösessárga.” M aga Reichenbach a számtalan kísérlet során megmutatkozó prizmatikus spektrum színrendiének különleges fény­ 95 �erejét a következőképpen jellemzi: „Ragyogó szivárvány megjelenése tel­ jes sötétségben.. . milyen csodálatos látvány! Az összes ilyen szenzitívek a legpompásabb látványnak mondták., amely életükben szemük elé került.” A gácsi patika utolsó bérlőjének, Székely Sándornak a leánya még tíz évvel ezelőtti beszélgetésünk során is élénken emlékezett vissza az idős Csontváry többszöri, különösen hangzó, rejtélyes kijelentéseire a „láthatat­ lan színekről” . A „láthatatlan színek” létéről és különleges fényerejéről tudósítottak tehát Reichenbach kísérletei, Csontváry megjelenítve őket vásznain, „világító színeknek” nevezhette. Csontváryra vonatkoztatható ismereteink e magaslati pontjához nem szükségtelen újra felidézni - Kosztka Tivadar gácsi közművelődési tevékenységének sajtóanyagából és sajtóvisszhangjából kiindulva jutottunk el, ha kissé kalandosnak tűnő ösvényeken is. Ezeket az ösvényeket az azóta eltelt száz év során eltüntethette a környező vegetáció burjánzása, de halvány nyomait - mint láttuk - mégiscsak ki lehetett tapintani. E művelődéstörténeti mélyfúrás során egy látszólag jelentéktelen, de Kosztka emberi egzisztenciáját mélyen érintő gácsi adatból kiindulva Kosztka belső arcának rekonstruálására irányítottuk figyelmünket, annak a munkáiból máig is sugárzó teremtő energiának a forrásaira, amelyekből nemcsak ké­ sőbb, hanem már gácsi éveiben is minden bizonnyal merített. E forrá­ soknak, s természetesen eredendő talentumának köszönhetően alakult olyanná, amilyennek munkássága csúcspontján művész-önmagát „m agá­ nyos cédrusként” álmodta: ég és föld határán trónoló, meghatározha­ tatlan korú, az élet és a természet titkait kutató Bölcsnek. Ugyanakkor azonban, utolsó éveire gondolva, az is óhatatlanul eszünkbe jut, amit az élet és a természet titkaiba nem kevésbé beavatott kínai festőkről írt könyvében Vendier-N icolas hangsúlyoz: „A m ikor Don Qichang azt írja, hogy ’a festészet T aója maga a kézbe fogott világegyetem’, ezzel nem azt szabja a művész elé hivatásként, hogy a világot uralja, hanem azt, hogy a világot harmóniává szervezze.” Kosztka ugyan nem a világot akarta uralni vélt képességei birtokában élete utolsó éveiben, de hogy különleges képességeit határtalannak gondolta a művészet szféráján kívül eső terü­ leten is, erről egészen elemi szinten a nemzet érdekében a legteljesebb jó szándékkal végzett gácsi közművelődési tevékenysége győzhetett meg. 96 ��Ára: 1 6 ,- Ft � Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld - irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat Creator An entity primarily responsible for making the resource A Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Identifier An unambiguous reference to the resource within a given context ISSN 0555-8867 Text A resource consisting primarily of words for reading. Examples include books, letters, dissertations, poems, newspapers, articles, archives of mailing lists. Note that facsimiles or images of texts are still of the genre Text. Original Format The type of object, such as painting, sculpture, paper, photo, and additional data Papír Dublin Core The Dublin Core metadata element set is common to all Omeka records, including items, files, and collections. For more information see, http://dublincore.org/documents/dces/. Title A name given to the resource Palócföld 1988/1. Description An account of the resource <span style="text-decoration:underline;"><strong>Tartalom</strong></span><br /><ul><li>Utassy József ajánlásos verseinek válogatása</li> <li>Kőváry E . Péter: Az amerikai nagynéni (novella)</li> <li>Mátyás B. Ferenc: Történet idegen felségjel alatt (novella)</li> <li>Kőrössi P. József: Állampolgársága: magyar (szocionovella)</li> <li>Mázik István: Hajnalban, Négysoros I. (vers)</li> <li>Petrőczi Éva : Egy névtáblára, Ady-változat (vers)</li> <li>Agócs Sándor: Séta a főtéren, Már levelet is kellene írni haza (vers)</li> </ul><strong>VALÓSÁGUNK</strong><br /><ul><li>Útonjáró (a MR műsora T. Pataki László könyvéről)</li> <li>Bacskó Piroska: A Palócföld megkérdezte...</li> <li>Szabó András: Fogyó léptek</li> <li>Kovács Endre: Eger és Salgótarján a két világháború között</li> </ul><strong>MŰHELY</strong> <br /><ul><li>Mezcy Katalin: Napló helyett I.</li> <li>Mezey L. Miklós: Költő-portré - kritikai tükörben</li> <li>Veres János versei Bőrünkön a betűk (Siposhegyi Péter)</li> </ul><strong>ABLAK</strong> <br /><ul><li>N. László Endre: Finn testvéreink és az arany</li> </ul><strong>HAGYOMÁNY</strong><br /><ul><li>Taxner-Tóth Ernő: A Mózes-dráma a hatvanas évek színpadán</li> <li>Nyéki Lajos: Madách és Viktor Considerant</li> </ul><strong>MŰTEREM</strong> <br /><ul><li>Mezei Ottó: A Janus-arcú Kosztka Tivadar</li> </ul> Creator An entity primarily responsible for making the resource Palócföld szerkesztősége Source A related resource from which the described resource is derived ISSN 0555-8867 Publisher An entity responsible for making the resource available Balassi Bálint Megyei Könyvtár Date A point or period of time associated with an event in the lifecycle of the resource 1988 Rights Information about rights held in and over the resource Balassi Bálint Megyei Könyvtár Format The file format, physical medium, or dimensions of the resource PDF -> application/pdf Language A language of the resource HUN Type The nature or genre of the resource Folyóirat Coverage The spatial or temporal topic of the resource, the spatial applicability of the resource, or the jurisdiction under which the resource is relevant Nógrád megye